Tartalom

Tartalom..................................................................................................................................................................... 2

A szakirodalom áttekintése........................................................................................................................................ 3

Piacfelmérések: a közadatvagyon nagysága és a hozzáadott érték....................................................................3

Árazási elvek és gyakorlatok................................................................................................................................. 6

Nemzetközi és magyar árazási gyakorlatok..................................................................................................... 7

Az árazás ellenőrizhetősége............................................................................................................................. 8

Externáliák............................................................................................................................................................. 9

Adat- és információkörök....................................................................................................................................... 9

Üzleti információk............................................................................................................................................ 10

Földrajzi és térinformációs adatok.................................................................................................................. 10

Jogi információk és adatok............................................................................................................................. 11

Meteorológiai információk............................................................................................................................... 12

Társadalmi információk................................................................................................................................... 13

Közlekedési információk................................................................................................................................. 13

A közintézmény fogalma..................................................................................................................................... 14

A központi közigazgatás intézményei............................................................................................................. 14

Közfeladatot ellátó társaságok........................................................................................................................ 14

Az önkormányzati intézményi kör................................................................................................................... 14

A bírói és ügyészi igazgatás intézményei....................................................................................................... 14

Egyéb intézmények......................................................................................................................................... 14

A dokumentum fogalma...................................................................................................................................... 15

Információs eszközlisták, nyilvántartások....................................................................................................... 16

Archívumok..................................................................................................................................................... 16

Az újrafelhasználás üzleti modellje..................................................................................................................... 17

Az újrafelhasználás gyakorlati akadályai............................................................................................................. 18

Hivatkozások jegyzéke........................................................................................................................................ 19

2
A közérdekű információk újrahasznosításának piaca Magyarországon (részanyag, 2005. május 31.)
 A szakirodalom áttekintése
Az ITCB Consulting Kft. a Neumann János Digitális Könyvtár Kht megbízásából végzi a közérdekű információk
újrahasznosítása piacának felmérését. A felmérés első lépésében feldolgoztuk a témára vonatkozó, a
megrendelő által megadott, illetve az általunk fontosnak ítélt szakirodalmat.

Megbízásunk a 2003/98/EK Irányelv (továbbiakban: PSI-irányelv) hatálya alá tartozó tevékenységek hazai
gyakorlatának és piacméretének feltérképezése volt. A megbízás teljesítését nehezíti, hogy Magyarország a PSI
irányelv lényeges elemeit nem ültette át a hazai jogba, illetve nem hozott létre olyan szervet, mint például a brit
Office of Public Sector Information (OPSI). A megfelelő jogszabályi rendelkezések és központi kormányzati
módszertani útmutatás hiányában a magyar közintézmények spontán módon, illetve más jogszabályok alapján
végzik a nemzeti és önkormányzati adatvagyon hasznosítását.

Piacfelmérések: a közadatvagyon nagysága és a hozzáadott érték

A PSI-irányelv hazai hatályosulása és a piac felmérése szempontjából kiemelten fontos a PSI-irányelv
megalkotását kezdeményező Európai Bizottság által készített két felmérés.

A PSI-irányelv előkészítése során az Európai Bizottság megbízásából végzett PIRA-kutatás igyekezett

számszerűsíteni az akkori Európai Unió közadatvagyonának értékét és az erre épülő piac nagyságát1. A PIRA-
kutatást azóta is referencia-értékűnek tartják, noha a későbbi kutatások a módszertan fejlődésének
köszönhetően rávilágítottak a hibáira is. A PIRA-kutatás az EU és az USA adatait egységes szerkezetben, top-
down szemléletben vizsgálta; az ezt követő részletesebb vizsgálatok rámutattak arra, hogy ez a módszer
meglehetősen túlbecsli a közadatvagyon értékét2.

A MEPSIR kutatás célja a 2003/98/EK Irányelv hatályosulásának vizsgálata, és a felülvizsgálat empirikus

megalapozása volt (Dekkers et al, 2006). A kutatásban kontrollváltozóként az Egyesült Államok releváns adatai
szerepelnek. Saját piacelemzésünkben, és a magyar szabályozási koncepció megalkotásában elvárásnak
tekintjük, hogy piackutatási eredményeink a MEPSIR eredményekkel összevethetők legyenek; ugyanakkor a 27
országra kiterjedő keresztmetszeti kutatásnál szükségképpen mélyebbek is legyenek. A MEPSIR egyfajta
módszertanilag letisztult folytatása a PIRA-kutatásnak.

Dekkers et al. (2006 20.l.) online kutatásában Magyarország az EU 25 közül a közszféra szerveinek címzett
próbamegkeresések közül a legalacsonyabb válaszadási rátával rendelkezett. Az átlagos 31 százalékos (medián
28 százalék) válaszadási rátával szemben csak három országban volt 10 százalék alatti a válaszadási
hajlandóság, Luxemburgban, Görögországban és Magyarországon. (50% felett szerepeltek Hollandia,
Csehország, Észtország, Litvánia és Norvégia). Ezzel szemben az újrahasznosítók válaszadási hajlandósága
Magyarországon az átlagosnál magasabb volt. A hozzáférhetőség kvalitatív szempontjai (elérhetőség,
hozzáférhetőség, átláthatóság, elszámoltathatóság, diszkrimináció-mentesség) Magyarország többnyire a
közepesnél jobban teljesített.

Minél széttöredezettebb a közszféra információnak a fellelhetősége, annál nehezebb az adatokat megtalálni és

megvásárolni. Magyarország a központi és az önkormányzati közigazgatás különösen nagy számú szereplője

1
PIRA (2000).
2
OFT (2006). 6.88, 114-115. l.
3
A közérdekű információk újrahasznosításának piaca Magyarországon (részanyag, 2005. május 31.)
miatt ebben a tekintetben az egyik legnehezebben kezelhető ország3. A MEPSIR kutatásban nagyon kevés
magyar közintézményi és újrahasznosítói választ dolgoztak fel (összesen kilenecet), ezért az MEPSIR-
eredmények hazánkra nézve meglehetősen pontatlanok lehetnek.

Magyarország az EU bruttó termékéből 0,8 százalékkal részesül, a lakosságából 2,1 százalékkal részesedik.
Mindezek alapján a MEPSIR-kutatás alapján a PSI piac értékére az alábbi adatok valószínűsíthetőek4:

MEPSIR becslés (m illió euróban) Valószínű M axim um Arányosítás

EU közszféra által értékesített 5 678 000 000 € 26 499 000 000 €
EU újrafelhasználók által értékesített 26 135 000 000 € 47 757 000 000 €
M agyar közszéfra által értékesített 45 424 000 € 211 992 000 € GDP
M agyar újrafelhasználók által értékesített 209 080 000 € 382 056 000 € GDP
M agyar közszéfra által értékesített 119 238 000 € 556 479 000 € Lakosság
M agyar újrafelhasználók által értékesített 548 835 000 € 1 002 897 000 € Lakosság
M agyar közszéfra által értékesített 12 945 840 000 Ft 60 417 720 000 Ft
M agyar újrafelhasználók által értékesített 59 587 800 000 Ft 108 885 960 000 Ft EUR/HUF
M agyar közszéfra által értékesített 33 982 830 000 Ft 158 596 515 000 Ft 285 Ft
M agyar újrafelhasználók által értékesített 156 417 975 000 Ft 285 825 645 000 Ft

Bár az adatok egy részére az jellemző, hogy a lakosságszámmal arányosan növekszik az értéke, ez csak
bizonyos korlátok között igaz. Például egy marketing-adatbázisban egy alacsonyabb jövedelmű ország
lakosságának az értéke az alacsonyabb értékesítési potenciál miatt alacsonyabb lehet. A vállalati szféra, az üzleti
döntések megalapozását szolgáló döntéseknél pedig inkább a nemzeti jövedelemmel arányosak, és az
arányosság is inkább exponenciális, mint lineáris. Magyarország közepesen fejlett EU tagállamnak számít, ezért
a legjobb becslésnek a GDP-arányosítást tartjuk.

A MEPSIR másik becslése a közintézmények és az újrahasznosítási piaci szereplők létszám- és árbevételi adatai
alapján a következő becslést adja a piacra.

MEPSIR becslés (millió euróban) Valószínű Maximum Arányosítás

EU közszféra által értékesített 11 881 000 000 € 41 645 000 000 €
EU újrafelhasználók által értékesített 11 677 000 000 € 44 943 000 000 €
Magyar közszéfra által értékesített 95 048 000 € 333 160 000 € GDP
Magyar újrafelhasználók által értékesített 93 416 000 € 359 544 000 € GDP
Magyar közszéfra által értékesített 249 501 000 € 874 545 000 € Lakosság
Magyar újrafelhasználók által értékesített 245 217 000 € 943 803 000 € Lakosság
Magyar közszéfra által értékesített 27 088 680 000 Ft 94 950 600 000 Ft
Magyar újrafelhasználók által értékesített 26 623 560 000 Ft 102 470 040 000 Ft EUR/HUF
Magyar közszéfra által értékesített 71 107 785 000 Ft 249 245 325 000 Ft 285 Ft
Magyar újrafelhasználók által értékesített 69 886 845 000 Ft 268 983 855 000 Ft

A MEPSIR-kutatás legnagyobb erénye az egész EGT-re kiterjedő, az Egyesült Államokat is magába foglaló
keresztmetszeti minta. A kutatás elemszáma, mérete, illetve angol, német, spanyol, holland nyelvközpontú

3
Dekkers et al, 2006. 20l.
4
Dekkers et al, 2006. 33. l. illetve a közölt számítások.
4
A közérdekű információk újrahasznosításának piaca Magyarországon (részanyag, 2005. május 31.)
végrehajtása komoly kétségeket ébreszt az adatok megbízhatóságát, illetve egyes országokra való
extrapolálhatóságát illetően.

A brit versenyhatóság, az OFT 2006-ban publikált becslése a brit közszféra közvetlen értékesítéseit 340 millió
fontra (499 millió euró), az újrahasznosított piacot 590 millió fontra (865 millió euró), az újrahasznosított piac
növekedési potenciálját 500 millió fontra tette (további 341 millió euró)5. Az árbevétel legnagyobb része néhány
központi adathasznosító helyről származott. Egy jóval korábbi, 1999-ben készült tanulmány a brit földrajzi
információs piacot a kilencvenes években már 100 millió fontra (152 millió euró) becsülte6. Az OFT számára a
becslést a DotEcon közgazdasági tanácsadó cég végezte bottom-up módszerrel, az érintettek könyvelési
adatainak feldolgozásával. Kutatásunkban mi is ezt a munkaigényesebb, de sokkal pontosabb módszert követjük.

A MEPSIR-kutatás a PIRA kutatáshoz hasonlóan valószínűleg meglehetősen túlbecsli az egyes nemzeti piacok
értékét. A MEPSIR kutatást Nagy-Britanniára arányosítva és az OFT becslésével összevetve a következő
túlbecslési arányok mutatkoznak:

M EPSIR becslés (m illió euróban) Valószínű M axim um Arányosítás

EU közszféra által értékesített 5 678 000 000 € 26 499 000 000 €
EU újrafelhasználók által értékesített 26 135 000 000 € 47 757 000 000 €
Brit közszéfra által értékesített 868 734 000 € 4 054 347 000 € GDP
Brit újrafelhasználók által értékesített 3 998 655 000 € 7 306 821 000 € GDP
Brit közszéfra által értékesített 700 097 400 € 3 267 326 700 € Lakosság
Brit újrafelhasználók által értékesített 3 222 445 500 € 5 888 438 100 € Lakosság
Brit közszéfra által értékesített 174% 812% M EPSIR/
Brit újrafelhasználók által értékesített 462% 845% OFT
Brit közszéfra által értékesített 140% 655% M EPSIR/
Brit újrafelhasználók által értékesített 373% 681% OFT

Kutatásunk előzetes adatai (amelyekről később számolunk be), hasonló mértékű túlbecslést mutatnak
Magyarország esetében is. Így a MEPSIR „maximum” értékeit valószínűtlen túlbecslésnek, a MEPSIR „valószínű”
értékeit pedig jelentősen túlbecsültnek tartjuk. Mindent figyelembe véve az általunk reálisnak tartott magyar
közadatvagyon piac elsődleges (primer, közvetlen) értékesítési része mintegy 10-15 milliárd forint, az
újrahasznosítás piaca 20-40 milliárd forint lehet.

Árazási elvek és gyakorlatok

Az árazási elvek és gyakorlatok során a következő alapvető közgazdasági kifejezéseket használjuk.

• Teljes költségtérítés: a fogyasztó vagy újrahasznosító az adatok begyűjtésének és rendszerezésének teljes

költségét viseli.

• Átlagköltség alapú árazás: a fogyasztók csoportja egy adott évben, például költségvetési évben a teljes
költség használat arányosan rájuk eső részét fizeti meg; az összes fogyasztó együttesen valósítja meg a
teljes költségtérítést.

5
OFT, 2006.19.l.Euróban kifejezve az Európai Központi Bank éves középárfolyamán:
http://sdw.ecb.europa.eu/quickview.do?SERIES_KEY=120.EXR.A.GBP.EUR.SP00.A; 0.68173 EUR/GBP (2006).
6
Oxera, 1999, a vonatkozó Euróai Központi Banki éves keresztárfolyam 0.65874 EUR/GBP.
5
A közérdekű információk újrahasznosításának piaca Magyarországon (részanyag, 2005. május 31.)
• Határköltség alapú árazás: a fogyasztó csak azt a költséget fizeti meg, amennyibe az ő közvetlen
kiszolgálása kerül; információk forgalmazása esetén pl. a másolás, postázás, adatválogatás anyagi és
személyi jellegű ráfordításait.

• Határköltség alatti árazás: a fogyasztó csak névleges vagy nulla összeget fizet a megkapott információért.

• Közjószág: olyan jószág, amelynek a fogyasztásából ésszerű költséggel nem lehet kizárni a nem fogyasztó
felhasználókat.

• Nélkülözhetetlen eszköz: olyan eszköz, amelynek egy adott nemzeti vagy helyi (releváns) földrajzi piacon
gazdasági vagy fizikai, természeti korlátok miatt nem képzelhető el a megkétszerezése, ezért a használatát
megfelelő költségtérítés ellenében a tudományos, üzleti és nem-kereskedelmi alkalmazás számára is meg
kell engedni. Nélkülözhetetlen eszközök például egyes meteorológiai, hidrológiai vagy geológiai megfigyelési
pontok és műszerek, vagy a hatóságok és közlekedési infrastruktúra-kezelő szervezetek által használt
járműmérlegek.

• Diszkriminatív árazás: egyes fogyasztók ugyanazt az információt olcsóbban, mások drágábban kapják meg.
Ennek tipikus formája a mennyiségi kedvezmény – az ilyen diszkriminációt jogi diszkriminációnak tekintjük. A
közgazdasági értelemben vett árdiszkriminációnak nem feltétlenül van negatív normatív tartalma: pl. a kisebb
fogyasztóknak történő olcsóbb értékesítés lehetővé teszi, hogy olyanok is információhoz jussanak, akik
számára az információ a nagyobb fogyasztók árszintjén teljesen elérhetetlen.

A teljes költségtérítés (TC) abban az esetben képzelhető el, ha kifejezetten a fogyasztó kérésére végeznek el egy
adatfelvételt. A legtöbb esetben a közszférának erre nincsen lehetősége, felhatalmazása, és a teljes
költségtérítést a piaci szereplők alkalmazzák. A teljes költségtérítés problémája leginkább akkor merülhet fel, ha
egy kormányzat adatgyűjtésében valamilyen, nem közcélú, de üzletileg értékes többletinformáció sokkal
olcsóbban állítható elő, mint a piacon. Ennek tipikus esete, ha egyes meteorológiai, hidrológiai vagy geológiai
eszközök kizárólag a kormányzati szervek rendelkezésére állnak, és egy-egy üzleti célú alkalmazáshoz ezek
beszerzése, vagy a műszerek piaci célú rendszeresítése túlzottan költséges volna. Egyes bevételi előirányzati
kötelezettséggel terhelt állami szervek alkalmazhatják a teljes költségalapú információ-értékesítést.

Az átlagköltség alapú árazás (AC) azt jelenti, hogy az információ begyűjtésének, rendszerezésének és
másolásának teljes költségét felosztják a potenciális fogyasztók között. Amikor a kormányzat a saját közcéljaira
gyűjtött információk teljes bekerülési értékét megfizeteti az újrahasznosítókkal, akkor lényegében AC+ árazásról
beszélhetünk. Ilyenkor ugyanis az egyik fontos felhasználó – maga a kormányzat, vagy a kormányzati szerv –
nem fizet az adatokért. Az átlagköltség alapú árazás az újrahasznosítók és a fogyasztók egy részét kizárja az
újrahasznosításból, ezért közgazdasági értelemben diszkriminatív. Ha ugyanis egy felhasználó számára relatíve
kis, de pozitív üzleti értékkel bír az adott információ; vagy kereslete abszolút értelemben kicsi (például a
szervezet mérete és korlátozott piaca miatt), akkor nem tudja megfizetni az átlagos használati díjat. Az
átlagköltség alapú árazás - jelentős keresleti sokk, például a megrendelők fizetésképtelensége, váratlan
lemondása nélkül – teljes költségmegtérülést hoz. Az AC+ árazás a közszféra számára nyereséget hajt, ami
egyfajta bújtatott adó, illetve illetékkivetésnek is tekinthető.

A határköltség alapú árazás (MC) azt jelenti, hogy az egyes újrahasznosító vagy végfogyasztó csak azért a
többletköltségért fizet, amennyibe a közszférának az ő ellátása kerül. A határköltség alapú árazás néhány
elméleti lehetőséget leszámítva nem teszi lehetővé az információ előállítása költségeinek teljes megtérülését. A
határköltség alapú árazás jó tulajdonsága, hogy az információ a lehető legszélesebb körben elérhetővé válik
anélkül, hogy a közszféra egyébként is felmerült költsége tovább növekedne. A határköltség alapú árazás jó
tulajdonsága, hogy a kisebb, illetve kevésbé nyereséges újrahasznosítást is lehetővé teszi, így gazdasági és jogi
értelemben sem teszi lehetővé a diszkriminációt, és a magánszféra számára jelentős érték-, profit- és
6
A közérdekű információk újrahasznosításának piaca Magyarországon (részanyag, 2005. május 31.)
munkahelyteremtési lehetőséget teremt. Közgazdaságilag igazolható, hogy a határköltség alapú árazás növeli a
legjobban a társadalmi jólétet.

A határköltség alapú árazás (MC-) azt jelenti, hogy az egyes újrahasznosítóktól vagy a végfogyasztóktól csak
névleges vagy nulla költségtérítést kérnek; a névleges költségtérítés célja általában a visszaélésszerű
túlfogyasztás mérséklése. A minimális költségtérítéssel azt érik el, hogy az olyan „fogyasztók”, akik végső soron
nem is akarják a terméket fogyasztani, az értelmetlen információ-kéréseikkel ne okozzanak jelentős költségeket a
közszférának. A határköltség alatti árazás a közszféra információt vagy közjószágnak vagy a közjó forrásának
tekinti. A határköltség alatti árazás az újrahasznosítóknál óriási, az adófizetők által finanszírozott
profitlehetőséget biztosít. Az ilyen árazás értelemszerűen a közadat vagyon lehető legnagyobb mértékű
magánhasznosítását teszi lehetővé. A határköltség alatti árazás egyik lehetséges oka valamilyen negatív
externália felszámolása, vagy pozitív externális hatások kiváltása lehet (ld. később).

Az árazással kapcsolatos jogi előírások országonként eltérőek. Európában és Magyarországon az összes

felsorolt árazási gyakorlatra lehet példát találni. Az AC+ árazás kivételével minden árazási módszer, illetve ezek
vegyítése mellett is lehetséges jogi és közgazdasági érveket felsorolni.

Nemzetközi és magyar árazási gyakorlatok

Az Egyesült Államok gyakorlata az MC- módszerre épít: a közszféra által termelt adatok térítésmentesen
hozzáférhetők, illetve a közszféra egyik, adóból finanszírozott alapfeladatának tekintik a tudományos és üzleti
fejlődést segítő információszolgáltatást.

Az Európai Unió PSI-irányelve a tagállamoknak meglehetősen nagy szabadságot hagy a saját árazási elveik
meghatározásában. Az Egyesült Királyságban a kormányzat egy 2000-ben elvégzett közpolitikai elemzés alapján
a határköltség alapú árazás bevezetését határozta el, amelyet a brit Pénzügyminisztérium 2001-ben vezetett be7.
A közpolitika 2006. évi felülvizsgálata során megvizsgálták és elvetették az amerikai (részben Kanadában és Dél-
Afrikában is alkalmazott) MC- bevezetést, amelyet sem a közszféra intézményei, sem a nagy felhasználók, sem a
gazdaságfejlesztésért és a pénzügyekért felelős állami szervek nem támogattak. A két fő érv az MC fenntartása
mellett az volt, hogy vélelmezhető, hogy a közszféra szervei további „veszteség” esetén a minőség fenntartására
kevesebb figyelmet fognak fordítani, illetve nem volna arra garancia, hogy az adófizetőknek nem kerülne többe a
felhasználás növekedése annak az össztársadalmi hasznánál8. Dániában, az EU egyik legversenyképesebb
tagjánál a PSI irányelvet úgy ültették át, hogy egyértelműen az MC árazást írták elő.

Magyarországon a PSI irányelv árazásra vonatkozó részének átültetése elmaradt, és nem beszélhetünk
egységes árazási gyakorlatról. A központi közigazgatási szervek szinte kizárólag az Illetéktörvény, illetve az
Illetéktörvény és egyes rájuk vonatkozó ágazati törvények felhatalmazása alapján az ágazati miniszterek és a
pénzügyminiszter közös rendeleteiben meghatározott rendeletek alapján határozzák meg az adathozzáférések
díját. Az önkormányzati közigazgatási szervek részben az Illetéktörvény, részben saját képviselőtestületeik
rendeletei alapján határozzák meg a költségtérítés mértékét. A (részleges) állami tulajdonban lévő társaságok,
illetve a (részleges) önkormányzati tulajdonban lévő vállalatok az ágazati törvények, vagy egyszerűen a
tulajdonosi jogokat gyakorló Magyar Nemzeti Vagyonkezelő, egyes esetekben a tulajdonosi jogokat gyakorló
kormánytag, vagy a tulajdonosi jogokat gyakorló önkormányzati vagyonkezelő szervezet illetve a
képviselőtestület által jóváhagyott üzleti tervük alapján áraznak.

Az illetéki rendelkezések között találunk AC+, AC, MC+, MC és MC- jellegűeket is, továbbá diszkriminatív árazási
gyakorlatokat is. Az illetéki rendeletek általában a pénzügyminiszter által jóváhagyott, illetve a
Pénzügyminisztérium által alkalmazott, közvetlen költségfelosztáson alapuló illeték, illetve díjfizetési
7
HM Treasury (2001). xxxx
8
Mayo-Steinberg (2007).
7
A közérdekű információk újrahasznosításának piaca Magyarországon (részanyag, 2005. május 31.)
rendelkezéseket tartalmaznak, amelyek inkább AC mint MC alapú árazást hoznak létre. Általános gyakorlat, hogy
az ágazati miniszterek a pénzügyminiszterrel egyetértésben a szervektől 10 százalékos saját bevétel-elvonást
kalkulálnak előzetesen, ami egyfajta 10 százalékos profitrátájú AC+ árazást eredményez. A nem kívánt
kirekesztési hatást a rendeletek a kisebb szervezetek számára előírt ad hoc kedvezményekkel mérséklik, így a
tipikus díjfizetési rendelkezés AC+ és AC- elemeket is tartalmaz. Álláspontunk szerint ez a gyakorlat az PSI-
irányelvvel ellentétes és közgazdasági és közpénzügyi szempontból is helytelen.

A közigazgatási szervezetek esetében ritkán, a vállalati formában működő közintézmények esetében annál
gyakrabban fordul elő, hogy az intézményeknek önálló vállalkozási bevételre kell szert tenniük, és a
rendelkezésükre álló mérőeszköz-parkot TC, esetleg TC+ alapon üzleti szervezetek rendelkezésére bocsátják.
Ezek az esetek a PSI irányelven túl egyértelműen a közösségi és hazai versenyjog hatálya alatt értékelhetők.
Közgazdasági és versenyjogi értelemben is helyes, ha a közszféra szervei a versenyjogi értelemben
„nélkülözhetetlen eszközeiket” az üzleti vagy non-profit szféra rendelkezésére bocsátják. Az ilyen
„nélkülözhetetlen eszközök”, többnyire mérőműszerek szinte kizárólag a földrajzi információk, a meteorológiai
információk, a közlekedési információk és az egészségügyi jellegű társadalmi adatok esetében feltételezhetők.
Ha azonban ezek az eszközök pusztán azért vállnak nélkülözhetetlenné, mert a közszféra intézményei az
adófizetők támogatásával ki tudják szorítani az eszközök piaci alapú működtetését, akkor olyan mesterséges
monopóliumok alakulhatnak ki, amelyek mind az adófizetők, mind a piaci versenyben részt vevő vállalkozások
számára veszteséget okoznak. A nélkülözhetetlen eszközök körének meghatározása és árazási politikájuk
kialakítása mindenképpen állami szabályozási (jogalkotói és jogalkalmazói feladat).

Az MC- árazás a közjószág jellegű információk esetében praktikusan elkerülhetetlen. Ilyennek tekinthetők a az
egyszerűbb nyilvános menetrendek, a napi időjárási adatok, illetve a fontosabb társadalomstatisztikák. Ezeknek
az adatoknak a terjedése a médiában és más csatornákon gyakorlatilag lehetetlenné teszi a fogyasztókkal a
határköltség megtérítését. A Központi Statisztikai Hivatal, az Országos Meteorológiai Szolgálat, a MÁV Magyar
Államvasutak Zrt és leányvállalatai illetve a Budapesti Közlekedési Vállalat Zrt az ilyen adatokat általában ingyen,
vagy majdnem ingyen bocsátja a végfelhasználók rendelkezésére.

Az árazás ellenőrizhetősége
Az információs vagyon, a PSI-irányelv hatálya alá tartozó dokumentumok értékesítésének közgazdasági árazási
elveinek és a számvitelileg is alátámasztható, a kimutatott, bizonylattal alátámasztott költségeken, illetve a
számlával igazolt értékesítésen alapuló gyakorlata között igen nehéz feladat elvégezni a megfeleltetést.
Tekintettel arra, hogy a PSI-irányelv hatálya alá Magyarországon több mint ötezer, különféle számviteli szabályok
és politikák alapján működő szervezet tartozik, az Irányelv megfelelő átültetésén alapuló jogszabályi
rendelkezések és egyértelmű, a PM és az MNV Zrt, illetve az önkormányzati vagyonkezelők által kiadott
irányelvek nélkül nem képzelhető el a helyes gyakorlatok széles körű alkalmazása. Az Irányelv hatálya alá eső
szervek egy része csak alkalomszerűen, vagy nagyon kis tételben forgalmaz újrahasznosítható
dokumentumokat, ezért nem is várható el, hogy ezekre az elméleti és gyakorlati szempontból bonyolult
közgazdasági és számviteli kérdésekre megfelelő szakértelemmel és alkalmazható sémákkal rendelkezzenek.

Az árazás ellenőrizhetőségét a megfelelő számviteli alátámasztottság biztosíthatja. A teljes-, átlag- és

határköltség alapú árazás esetében is a számviteli rendszerben ellenőrizhető módon kell az előállított
információra vetített közvetlen és közvetett költségeket meghatározni, ide értve vállalatok esetében az
alkalmazott (normál, illetve elvárt) profitrátát is. A MEPSIR kutatás kitért az árazás ellenőrizhetőségére
(accountability is), de az eredmények egyes országokra vetítve alig használhatók, mivel az európai közszférára
eltérő vállalati illetve belső kormányzati (államháztartási) számviteli és ellenőrzési szabályok vonatkoznak. A
számviteli felosztás néhány intuitív szabályát a brit OPSI útmutatója tartalmazza9.

9
OPSI (2005), 20.l.
8
A közérdekű információk újrahasznosításának piaca Magyarországon (részanyag, 2005. május 31.)
A magyar közigazgatási szervek esetében elméletileg a Pénzügyminisztérium által kifejlesztett – de információs
javakra nehezen alkalmazható –, a hatósági eljárási díjak és illetékek meghatározására szolgáló közvetlen
költségfelosztás alkalmazható az államháztartás általános szabályainak megfelelően. Ilyenkor az ellenőrzés a
belső ellenőr, a PM, illetve az Állami Számvevőszék feladata.

A vállalati formában működő közintézményi körben értelemszerűen a Számviteli törvénynek megfelelő

költségfelosztást kell alkalmazni. Az ellenőrzés ebben az esetben a belső ellenőr, a Magyar Nemzeti
Vagyonkezelő Zrt vagy az önkormányzati vagyonkezelő (esetleg más vagyonkezelő), illetve egyes esetekben az
Állami Számvevőszék feladta. Arról nincsen ismeretünk, hogy a vagyonkezelők az információs vagyon
kezelésére vonatkozóan megfelelő költségfelosztási és díjazási elveket dolgoztak volna ki.

Externáliák

Adat- és információkörök
Az OECD jelentése (OECD, 2006) hasonlóképpen rendszerezi a közszféra adatvagyonát, figyelembe véve azt a
tényt, hogy a végfelhasználói igények, illetve az adatvagyonból készíthető termékek tematikusak, és függetlenek
az országonként és időszakonként változó intézményi előállítói körtől. A MEPSIR kutatás – az Európai Bizottság
felelős hivatalnokaival egyetértésben – a következő alapvető, újrahasznosítható, üzletileg értékes
információköröket határozata meg.

• Üzleti információk, ideértve a kamarák információs bázisát, cégjegyzékeket, szabadalmi és védjegyoltalmi

információkat, közbeszerzési adatbázisokat;

• Földrajzi információk, ideértve a címekre vonatkozó adatokat, légifelvételeket, épületek dokumentációját,

földhivatali információkat, geodéziai információkat, geológiai, hidrológiai és topográfiai információkat;

• Jogi információk, ide értve a nemzeti, külföldi és nemzetközi bíróságok döntéseit, a nemzeti joganyagot és a
nemzetközi szerződéseket;

• Meteorológiai információkat, beleértve az időjárási adatokat, modelleket és az előrejelzéseket;

• Társadalmi adatokat, beleértve a különféle statisztikákat;

• Közlekedési információkat, beleértve a dugókra vonatkozó adatokat, felújításokra vonatkozó adatokat, a

tömegközlekedés adatait és a járműnyilvántartásokat.

Saját piackutatásunkban ezt az alaposan kidolgozott, bevált területet kívánjuk lefedni. Megjegyezzük, hogy az
élenjáró brit gyakorlat, ahol önálló szervezet, az OPSI látja el az újrahasznosítás módszertani szervezését és a
közintézmények ilyen célú felügyeletét, külön kiemeli az egészségügyi és tisztiorvosi jellegű szervezetekben
keletkező adatokat, valamint az oktatási adatokat is. Amíg az oktatási adatok a társadalmi adatokon belül jól
kezelhetők, az orvosi-tisztiorvosi jellegű adatoknak valóban célszerű volna önálló csoportot alkotniuk; ugyanakkor
az EU legtöbb tagállamában, így Magyarországon is ezekhez a legnehezebb hozzáférni, és nem alakult ki
értékelhető gyakorlat, így maradunk a MEPSIR-kutatás felosztásánál.

Az Irányelv hatálya nem vonatkozik azokra a dokumentumokra, amelyekkel kapcsolatban harmadik félnek
szerzői jogai vannak fenntartva. Tekintettel arra, hogy a magyar állami és önkormányzati szervekre, valamint
vállalataikra nagyfokú kiszervezettség jellemző, az ilyen dokumentumok aránya igen magas lehet. Ezt támasztja
alá az is, hogy a MEPSIR-kutatásban a legnagyobb elemszámú intézményi populáció Magyarországhoz tartozott.

9
A közérdekű információk újrahasznosításának piaca Magyarországon (részanyag, 2005. május 31.)
 Üzleti információk
Az üzleti információk szolgáltatásának az alapja általában a nemzeti cégregiszter, amelyet többnyire bíróságok,
vagy azokhoz kötődő szervezetek működtetnek. Azokban az országokban, ahol a kötelező kamarai tagságnak
hagyománya van, az adatok primer szolgláltatói gyakran a kereskedelmi és iparkamarák.

Az üzleti információk ezért gyakran a jogi jellegű információkkal részben azonos helyről és módon szerezhetők
be. Egyes esetekben a jogi információnak van közvetlen üzletileg releváns értéke (egy vállalkozás ellen folyik-e
felszámolási vagy csődeljárás, van-e lejárt köztartozása).

Az üzleti adatok jelentős forrását jelentik az üzleti adatokat gyűjtő statisztikai szervezetek és hatóságok,
különösen az adóhatóságok is. A MEPSIR-kutatás szerint az üzleti információk Európa-szerte közepesen
hozzáférhetők10. Magyarországon az elmúlt években ezen a téren nagyon jelentős fejlődés zajlott, és az árak is
jelentősen csökkentek. A meteorológiai adatok mellett a legnemzetközibb piaca az üzleti információk köré sorolt
szabadalmi és védjegy-információknak van.

Az üzleti információk másik jelentős forrását a központosított piacok (tőzsdék, közbeszerzési piacterek, stb) és az
ezek működését szükségessé tevő adatközlési kötelezettségek jelentik. Az ilyen adatforrások egy része nem
esik a PSI irányelv, legfeljebb a versenyjog hatálya alá, mivel nem magántulajdonban működik. A legnagyobb
hasznosítók a világ összes országából gyűjtenek adatokat, és azokat a világpiacon értékesítik. A legnagyobb
ilyen vállalkozás, a Dun & Bradstreet önálló magyar leányvállalattal van jelen a hazai piacon11.

Földrajzi és térinformációs adatok

A földrajzi és térinformációs adatok dolgok elhelyezéséhez, illetve hálózatok, épületek, logisztikai rendszerek
tervezéséhez és működtetéséhez szükséges információk.

A földrajzi- és térinformációk piacát az Egyesült Államok Munkaügyi Minisztériuma 2001-ben világszinten 5

milliárd dolláros piacnak becsülte, és amelynek meghatszorozódását várta 2005-ig. (US Department of Labor,
2004) A földrajzi- és térinformációs adatok piacának gyors növekedését a technológia fejlődése, illetve a
hidegháború után a kommunikációs és telematikai hálózatok kereskedelmi célú engedélyezése tette lehetővé.

A földrajzi és térinformációs adatok leginkább hálózatosan, illetve sok tér- és földrajzi pont összességére
értékesek, amelyekhez egységes rendszerben kell azokat gyűjteni, tárolni, feldolgozni. INSPIRE proposal
Euroeapan spatial data infrastructure

A MEPSIR-kutatásban az alábbi információs körök szerepeltek. Ezek egy részéhez Európa-szerte igen nehézkes
a hozzájutás12. Ennek az oka az lehet, hogy a térinformációs adatok felhasználása sok esetben újdonságnak
számít, illetve az épületek dokumentációja gyakran – így Magyarországon is – meglehetősen decentralizált.
Magyarországon a települési önkormányzatok jelentős része önálló építési hatósággal rendelkezik, ezért az
épületekre vonatkozó dokumentáció több ezer helyről gyűjthető csak össze – ez a jelenlegi iratkezelési
gyakorlatot feltételezve technikai értelemben kizárja a jelentős újrahasznosítást.

• Címekhez való hozzáférés

• Légifelvételek

• Épületek dokumentációja
10
Dekkers et al, 2006. 25-26.l. illetve 28.l.
11
Dun & Bradstreet Hungária Információ Szolgáltató Kft.
12
Dekkers et al, 2006 25-26.l. illetve 28. l.
10
A közérdekű információk újrahasznosításának piaca Magyarországon (részanyag, 2005. május 31.)
• Térképi adatok

• Geodéziai hálózatok

• Geológiai adatok

• Hidrografikus adatok

• Topografikus adatok

A földrajzi adatok egy részének világpiaca van kialakulóban, míg más információk szinte kizárólag helyi vagy
nemzeti jelentőséggel bírnak. Ilyenek lehetnek a geológiai és különösen a nemzetközileg nem hajózható folyók
és belvizek hidrológiai adatai. Általánosságban a földrajzi adatoknak – ideértve a geológiai és a hidrológiai
adatokat is – az átlagosnál jóval jelentősebben nemzetközivé vált a piaca.

A MEPSIR-kutatás a legtöbb diszkiriminatív szerződési feltételt éppen a földrajzi információk esetében találta –
ezek az adatok a helyi hatóságok közreműködése nélkül ugyanis a legritkább esetben reprodukálhatók, vagyis a
verseny lehetősége gyakorlatilag kizárt. Ez azonban nem minden egyes esetben van így: Magyarországon a
légifelvételek piacán igazi verseny van, ahol több magánszolgáltató van jelen. A műholdas légifelvételek piacán
az egész világon áttörést jelentett, amikor a Google Inc. az amerikai közadatvagyon-szabályozást kihasználva
megvásárolta a hírszerzési szempontból már elavult katonai műholdfelvételeket az egész földre, és azt
ingyenesen megosztotta az interneten a Google Maps alkalmazáshoz kötve.

Jogi információk és adatok

A jogi információk a jogrendszer egészéből származó adatokat jelentenek: jogszabályokat, nemzetközi
egyezményeket, hatósági és bírósági döntéseket. A különféle adatok értéke jogrendszerenként eltérő. A bírósági
döntések a precedensjoggal bíró országokban fontosak. Azokban a jogrendszerekben, ahol az ügyféladatok
védelmében a hatósági döntések nem, vagy csak korlátozottan hozhatók nyilvánosságra, ezek
újrahasznosításának lehetősége korlátozott.

A jogi információk egy részének globális szolgáltatói és piaca van, pl. LexisNexis, Wolter Kluwer, Thomson Legal
& Regulatory. A jogszabályok és hatósági döntések összevethetősége a nemzetközi kereskedelemben, illetve a
nemzetközi befektetési döntéseknél fontos.

A jogi információk piacára jellemző adatok, hogy a Wolters Kluwer globális szolgáltatásának éves árbevétele
2004-ben 2,35 milliárd dollár, a Thomson Legal & Regulatoryé 3,4 milliárd dollár, a LexisNexisé 1,9 milliárd euró
volt (OECD, 2006). A legnagyobb magyar szolgáltató, az egykor a CD-jogtárak területén monopóliumot élvező
KJK-Kerszöv ma a Wolter Kluwer hazai leányvállalataként működik.

A jogi információk jellegzetessége, hogy a tudományos és média-célú felhasználáson leszámítva az iparág

legnagyobb primer adatszolgáltatói és vásárlói egybeesnek: a bíróságok és a jogi rendszer működésében részt
vevő ügyvédi irodák, ügyészek vásárolják a feldolgozott jogi információkat.

A MEPSIR-kutatás Európa szerte különböző mértékben találta hozzáférhetőnek az egyes jogi információ-
típusokat – a nemzeti bíróságok adataihoz és a nemzetközi egyezményekhez általában nehéz hozzájutni. A
MEPSIR-kutatás a következő jogi információkra tért k13i:

• Nemzetközi bíróságok döntései

• Nemzeti bíróságok döntései

13
Dekkers et al, 2006. 25-26.l.
11
A közérdekű információk újrahasznosításának piaca Magyarországon (részanyag, 2005. május 31.)
• Nemzeti joganyag

• Nemzetközi egyezmények

A bírósági döntésekhez való hozzáférés az esetjogi, vagy kvázi esetjogi joghatóságokban általában elég jó
(Egyesült Királyság, Európai Bíróság). A kontinentális jogrendszerekben, ahol az egyes esetek jelentősége
kisebb, az egyes bírói döntések felhasználhatósága korlátozott lehet. Egyes országokban a jogi kultúra elzárkózó
jellege, illetve az ügyfelek magánszférájának védelmének szabályai különösen megnehezíthetik a bírósági
döntések újrahasznosíthatóságát – ezen a területen tehát a Magyarországon tapasztalható helyzet egyáltalán
nem kirívó.

Meteorológiai információk
A meteorológiai adatok újrafeldolgozásának jelentős és fejlett piaca van az Egyesült Államokban és Európában
is. Az Egyesült Államokban 1999-ben 430 millió dollárra becsülték a piac nagyságát (Weiss, 2002). Az
újrahasznosított információk közel felét a médiaipar vásárolta meg. A közlekedési és szállítási ágazat ennél
valamivel kisebb léptékű felhasználó volt, de egyes területeken a meteorológiai adatok nélkülözhetetlenek, ilyen
például a légiközlekedés. Jelentős felhasználók továbbá a biztosítók és a turizmus is. Az Egyesült Államokban a
National Meteorological Service adatai ingyenesen újrahasznosíthatók.

Az Európai Unióban jelentősen eltér a piac működése az amerikaitól. Az európai kormányok általában elvárják
nemzeti meteorológiai szolgáltatóiktól, hogy pénz kérjenek az újrahasznosításért, illetve a közvetlen
végfelhasználói piacon is próbálják meg értékesíteni adataikat. Az Economic Interest Grouping of the National
Meteorological Services (ECOMET) még megpróbált közös európai tarifa-rendszert is létrehozni – az ebben
történő magyar részvételre rá fogunk kérdezni az interjúk során. Az európai magánhasznosítók szervezete, az
Association of Private Meteorological Services (PRIMET) azzal vádolja az állami meteorológiai szolgáltatókat,
hogy diszkriminatív árképzést alkalmaznak, illetve kizárják őket néhány piacról, többek között a légiközlekedési
piacról.

A meteorológiai szolgáltatásoknak – részben a műholdas technikában rejlő kínálati tényezők, részben a média, a
turizmus és a szállítás nemzetközi keresleti jellege miatt – egyfajta világpiac van kialakulóban. A World
Meteorological Organization egyfajta szabályozott, tisztességes verseny feltételeinek megteremtésére törekszik.
(WMO, 2005). Tekintettel arra, hogy az Egyesült Államokban a hozzáférési szabályok világosabbak, illetve a
meteorológiai adatok olcsóbbak annak köszönhetően, hogy az állami szakszolgálat ingyen is kínál adatokat, az
európai magánszolgáltatók részben az Egyesült Államokból importálják az adatokat. Az egyik legnagyobb
szolgáltatónak a National Oceanic and Atmospheric Administration tekinthető. Noha az Egyesült Államokban az
adatok határköltség alapú árazással vásárolhatók meg, a WMO más tagszervezeteinek védelmében olyan
szabályokat fogadott el, amelyek egyes esetekben kizárják az olcsó amerikai adatok értékesítését Európába.

A meteorológiai adatok egyik jellemzője, hogy a historikus, aktuális és az előrejelzésre használható (de
közvetlenül nem értékelhető) információk is értékesek, és relatíve könnyen hasznosíthatók. Míg az aktuális – és
különösen az előrejelzési célú – információknak egyre inkább versengő magánpiaca van kialakulóban, addig a
historikus adatok általában az állami szakszolgálatok monopoliumát képezik – még akkor is, ha ezek jelentős
része tudományos publikációkból, közleményekből megismerhető vagy rekonstruálható.

Társadalmi információk
A MEPSIR-felmérés szerint a legjobb hozzáférhetőség Európa-szerte a társadalmi adatok esetében mutatkozik14

• Gazdaságstatisztikák
14
Dekkers et al, 2006.26.l.
12
A közérdekű információk újrahasznosításának piaca Magyarországon (részanyag, 2005. május 31.)
• Munkaügyi statisztikák

• Egészségügyi statisztikák

• Népesedési statisztikák

• Közigazgatásra vonatkozó statisztikák

• Társadalomstatisztikák

Nagy-Britanniában kiemelten kezelik a közegészségügyi és oktatási információk újrahasznosítását is. A

közegészségügyi adatok újrahasznosításának az Egyesült Államokban is jelentős piaca van. A két piac
működését az kényszeríti ki, hogy ezekben az országokban az embereknek (és a munkáltatóknak) magas, piaci
áron kell megvenniük az oktatási és az egészségügyi szolgáltatásokat, így igényük van a minőség
ellenőrzésének lehetőségére. A legtöbb európai országban, így Magyarországon is az ilyen információk alig
férhetők hozzá, illetve az is elképzelhető, hogy kész dokumentumok formájában nem is találhatók meg a
közszerveknél.

Közlekedési információk
A közlekedési információk a közlekedési infrastruktúrára (mennyiségi, minőségi adatok), a közlekedési hálózatok
kihasználtságára (felújítások, dugók, kapacitás-korlátok és rendelkezésre állás), közlekedési eszközökre
(járműregisztráció, forgalmi adatok) illetve a nyilvános és tömegközlekedési eszközök menetrendjére
vonatkoznak. A közlekedési adatok egy része – a légikikötőkre vagy a vasúthálózatra vonatkozó adatok – a
közlekedésben részt vevők számára nélkülözhetetlenek.

A közlekedési adatok önmagukban is értékesíthetők, vagy más adatokkal, például navigációs rendszerekben
használt földrajzi adatokkal együtt is értékesíthetők. A közlekedési adatoknak jelentős vásárlója a média is.

• Túlterhelt infrastruktúrára (torlódásokra) vonatkozó információk

• Útépítésekre, infrastruktúra-javításra vonatkozó információk

• Tömegközlekedési információk

• Járműnyilvántartási adatok

13
A közérdekű információk újrahasznosításának piaca Magyarországon (részanyag, 2005. május 31.)
 A közintézmény fogalma
Az Irányelv alanyi hatálya alá a „közintézmények” tartoznak. A MEPSIR kutatás Dekkers et al. (2006. 19.l.),
amely szerint Magyarországon az érintett szervezetek száma az EU25-ön belül a legmagasabbak között van.
Ennek kettős oka van: egyrészt Magyarországon európai viszonylatban is jelentős az államtól elkülönült, de a
közszférába tartozó önkormányzatok száma; másrészt a magyar közigazgatás központi és önkormányzati
intézményeire is a nagyfokú kiszervezettség, illetve a közhatalmi szervek felügyelete alatt álló, úgynevezett
„háttérintézmények” nagy száma jellemző. Ez különösen nehézzé teszi az adatvagyon felmérését, illetve annak
hasznosítását is.

Az Eötvös Károly Intézet 2006-ban készült tanulmánya szerint (Majtényi et al, 2006) szerint az Irányelv hatálya
alapvetően a közbeszerzési közösségi szabályozásának hatályával fed át, azokkal a fontos kivételekkel,
amelyeket a taxatív felsorolásban kivettek az irányelv hatálya alól (pl. levéltárak, vagy nemzetbiztonsági okokból
mentesített információforrások).

A Közbeszerzések Tanácsa nyilvántartása 2009. május 29-én 8721 szervezetet tartott nyilván, ezek jelentős
része természetesen önkormányzat, illetve önkormányzati fenntartású intézmény (óvoda, iskola, rendelőintézet,
stb). A közbeszerzési alanyok köre több szempontból is túlzottan tág: egyrészt tartalmazza az elenyésző számú
önkéntesen közbeszerző vállalkozást; másrészt tartalmaz olyan vállalkozásokat, amelyek az Irányelv 1. cikkének
2. bekezdése a) szerinti kivételnek minősülnek; továbbá természetesen tartalmazza azokat a műsorszóró,
tudományos, kutató, levéltári és egyéb intézményeket, amelyek szintén nem tartoznak az irányelv hatálya alá.

A központi közigazgatás intézményei

Az Irányelv hazai alanyi körének felmérésekor két információs forrásból dolgozunk: egyrészt elkészítjük a
központi közigazgatási szervek listáját, amelyek biztosan az Irányelv hatálya alá tartoznak. A központi
közigazgatási szervek esetében vélelmezzük, hogy a szervezet az Irányelv hatálya alá tartozik, még akkor is, ha
adott esetben nagyon kevés újrahasznosítható információ van a birtokában.

Közfeladatot ellátó társaságok

Elkészítjük azoknak az állami tulajdonú vállalatoknak a listáját, amelyek vélhetően az irányelv hatálya alá
tartoznak. Ilyen esetben azt mérlegeljük, hogy az adott vállalat közfeladatot lát-e el. Azokban az esetekben,
amelyekben az ESA’95 államháztartás-statisztikai szabvány alá tartozik egy vállalkozás, ez definíció szerint
teljesül, de ezen kívül is tartozhatnak vállalatok az irányelv hatálya alá. Ilyenkor a közhasznúsági, illetve
támogatási jogcímű szerződések meglétét tekintjük kiindulópontnak.

Az önkormányzati intézményi kör

Az önkormányzati intézményi kör a magyar államszervezet széttöredezettsége miatt több ezer szervezetet jelent,
amelynek adathasznosítási gyakorlatát a jelen kutatásban nem áll módunkban felmérni.

A bírói és ügyészi igazgatás intézményei

A bírói és ügyészi igazgatás intézményeinek felmérése relatíve egyszerű, nehézséget az eltérő eljárásrendjük és
részben eltérő költségvetési gyakorlatuk jelent; a bíróságok által alkalmazott illetéktípusú térítési díjak esetében a
közgazdasági elvek alkalmazásnak nincsen magyar hagyománya.

Egyéb intézmények
Az egyéb intézményeket csak a megrendelő kifejezett kérésére, esetileg vizsgáljuk meg.

14
A közérdekű információk újrahasznosításának piaca Magyarországon (részanyag, 2005. május 31.)
 A dokumentum fogalma
Az Irányelv által használt „dokumentum” fogalmát a jogalkotó szándékosan szabta tágra, hogy a technikai
innovációk során létrejövő újabb és újabb adathordozók és médiák is beleérthetők legyenek az információ
újrahasznosítására vonatkozó szabályokba.

Az újrahasznosítás lehetősége a papír- és elektronikus alapú dokumentumokra egyaránt vonatkozik. Bár az

irányelv alá tartozó (nem archivált) dokumentumok szinte kizárólag elektronikusan készültek, ezek szakszerű,
hiteles tárolása a legtöbb helyen nem megoldott, és nagyon nagy mennyiségű, csak papíron megfelelő minőségű
információ található a közszféra szerveinél. Ennek az újrahasznosítás költségfelosztásánál és árazásánál
jelentős szerepe van.

Az Office of Public Sector Information (OPSI) a következő példálózó listát alkalmazza, amit mi is megfelelőnek
tartunk a kutatásunk szempontjából, és az alábbi módon feleltetünk meg a magyar közintézményi körnek15.

• Jogalkotási aktusok – törvények és rendeletek;

• Parlamenti jegyzőkönyvek.

• A minisztériumok iratai.

• Gyakorlati útmutatók.

• Térképhez kötött adatok, mint például a VÁTI Kht vagy a Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóságok
információi.

• Az Országos Meteorológiai Szolgálat által előállított meteorológiai információk.

• Társadalmi vitára, szakmai konzultációra bocsátott közpolitikai dokumentumok, zöld könyvek, fehér könyvek.

• A Központi Statisztikai Hivatal statisztikái.

• A közintézmények által készített éves beszámolók.

• Az IRM Céginformációs és Elektronikus Cégeljárásban Közreműködő Szolgálat adatbázisai.

• Az olyan közhiteles nyilvántartások mint a születési, halálozási, házasságkötési és földhivatali

nyilvántartások.

• A Magyar Szabadalmi Hivatal által gyűjtött és előállított szabadalmi információk.

• Közegészségügyi és biztonsági előírások, jelentések az egészségügyért felelős minisztérium, az Országos

Egészségpénztár és az Egészségbiztosítási Felügyelet szervezetében.

15
OPSI (2005), 9.l.
15
A közérdekű információk újrahasznosításának piaca Magyarországon (részanyag, 2005. május 31.)
 Információs eszközlisták, nyilvántartások
Az információk újrahasznosításának egyik alapvető feltételei, hogy az újrahasznosítók számára az információ
ésszerű költséggel megtalálható legyen mind a szervezetek között, mind az egyes szervezeteken belül. A
speciális célú, általában jogszabályi felhatalmazással készülő adatbázisok kivételével az információs
eszközlistának a szervezetek iktatókönyvét tekintjük, amely cím, tárgy, szerző, jogi felhatalmazás, dátum és más
fontos szempontok szerint kereshetővé teszi a dokumentumokat.

Archívumok
Az Irányelv nem teszi kötelezővé a közintézmények számára a használatukon kívüli, illetve feldolgozatlan
archívumok hasznosítását. Annak a megállapítása, hogy mi tekinthető archívumnak, a legtöbb esetben
megfelelően szabályozott és egyszerűen eldönthető. Mivel szinte minden közintézmény az Ltv. előírásainak
megfelelően vezeti iratnyilvántartásait, kutatásunk során az Ltv. szerinti gyakorlatra fogunk hivatakozni –
függetlenül attól, hogy a PSI irányelvnek ez a rendelkezése nincsen átültetve a magyar jogba.

16
A közérdekű információk újrahasznosításának piaca Magyarországon (részanyag, 2005. május 31.)
 Az újrafelhasználás üzleti modellje
Az üzleti újrafelhasználás alapmodelljében struktúrájában a szakirodalom egyetért. Az alkalmazott sematikus
struktúrák azonban túlzottan általánosak ahhoz, hogy az egyes alkalmazások létrehozásának körülményeit, árait
és esetleges szabályozási problémáit értelmezni lehessen.

A szakirodalom és a közpolitikai intézmények abban a tekintetben egyetértenek, hogy az (elektronikus)

információs szabadság és a közszféra adatvagyonának újrahasznosítása eltérő jogi és közgazdasági, szervezési
alapokon történnek, és csupán arra kell törekedni, hogy a két jogintézmény működtetésének infrastruktúrája ne
legyen párhuzamos (pl. közérdekű adatigényként ne lehessen más feltételekkel megkapni azt az információt, ami
újrahasznosítási jogcímen is meg lehet kapni16).

Az újrahasznosítás információ és pénzáramai, illetve az újrahasznosítás stilizált értéklánca17.

Kutatásunk során az egyes információs körök pontosabb értékláncát is megpróbáljuk rekonstruálni, hogy az
eltérő üzleti modellekből és hasznosítási gyakorlatokból fakadó esetleges szabályozási problémákat is
megértsük.

16
OPSI (2005), 6.l.
17
OECD (2005) PIRA (2000) alapján.
17
A közérdekű információk újrahasznosításának piaca Magyarországon (részanyag, 2005. május 31.)
 Az újrafelhasználás gyakorlati akadályai
A MEPSIR-kutatás szempontjainak megfelelően az alábbi kvalitatív szempontokat tartjuk értékelendőnek mind
közgazdasági, mind jogi szempontból.

• Elérhetőség

• Hozzáférhetőség

• Átláthatóság

• Elszámoltathatóság

• Diszkrimináció-mentesség

• Gazdálkodási eredményesség

A gyakorlati akadályok esetében elsősorban nem a meglévő szakirodalomra, hanem a helyzet tényleges
felmérésére támaszkodunk. A végső tanulmányban, javaslataink megtételekor kitérünk arra, hogy a hazai piac
felmérésekor tapasztalt problémákra a szakirodalom milyen megoldásokat tart helyesnek és helytelennek.

18
A közérdekű információk újrahasznosításának piaca Magyarországon (részanyag, 2005. május 31.)
 Hivatkozások jegyzéke
Dekkers, Makx – Polman, Femke – te Velde, Robbin – dr Vries, Marc (1996): MEPSIR Measuring European
Public Sector Information Resources, Final Report of Study on Exploitation of public sector information –
benchmarking of EU framework conditions,
http://www.epsiplus.net/reports/mepsir_measuring_european_public_sector_resources_report

HM Government (2000): Cross cutting review of the knowledge economy,

www.hmtreasury.gov.uk/spending_review/spending_review_2000/associated_documents/spend_sr00_ad_ccrcontents.cfm

HM Treasury (2001): Charges for information: when and how,

www.hm-treasury.gov.uk/media/A74/FF/charging_for_info.pdf

Majtényi László – Miklósi Zoltán – Szabó Máté Dániel – Szoboszlai Judit – Zétényi András (2006): A nemzeti
adatvagyonra vonatkozó szabályozás szintjei, Eötvös Károly Intézet.

Mayo, Ed – Steinberg, Tom (2007): The Power of Information: An Independent Review,

http://www.ecb.eu/pub/pdf/scpwps/ecbwp1055.pdf

OECD Working Party on the Information Economy (2006): Digital Broadband Content: Public Sector Information
and Content, Directorate for Information, Computer and Communications Policy, JT03206702,
DSTI/ICCP/IE(2005)2/FINAL.

OFT (2006): The commercial use of public information (CUPI),

http://www.oft.gov.uk/shared_oft/reports/consumer_protection/oft861.pdf

OPSI (2005): The Re-use of Public Sector Information: A Guide to the Regulations and Best Practice, Office of
Public Sector Information, http://www.opsi.gov.uk/advice/psi-regulations/advice-and-guidance/guide-to-psi-
regulations-and-best-practice.doc

OXERA (1999): The economic contribution of Ordnance Survey (Final Report – public version), Oxford Ecomomic
Research Associates Ltd, http://www.ordnancesurvey.co.uk/oswebsite/aboutus/reports/oxera/index.html

Pira International (UK) – University of East Anglia (UK) – KnowledgeView Ltd. (UK) (2000): Commercial
Exploitation of Europe's Public Sector Information, http://www.epractice.eu/en/library/281342

19
A közérdekű információk újrahasznosításának piaca Magyarországon (részanyag, 2005. május 31.)