A PSI irányelv – legjobb gyakorlatok

PSI projekt – 2. fázis

eGov Tanácsadó Kft.

1056 Budapest, Belgrád rkp. 27.
Tel.:+36(1)411-1668
Fax.:+36(1)411-1669
www.egc.hu
2008. 10. 28.

1
 Tartalomjegyzék

1 Bevezetés ..................................................................................................................... 3

2 Implementációs modellek, szabályozási megközelítések ......................................... 5

2.1 Az implementáció állapota, az irányelv felülvizsgálata............................................. 5

2.2 Implementációs modellek ........................................................................................ 6

2.3 Egyesült Királyság ................................................................................................... 7

2.4 Németország ..........................................................................................................10

2.5 Dánia .....................................................................................................................11

3 Szabályozási legjobb gyakorlatok .............................................................................13

3.1 Fogalomrendszer, alanyi és tárgyi hatály ...............................................................13

3.2 A hozzáférési szabályozás és a további felhasználás engedélyének viszonya .......14

3.3 Kérelmek, elbírálás.................................................................................................16

3.4 Rendelkezésre bocsátás formátuma ......................................................................17

3.5 Átláthatóság ...........................................................................................................17

3.6 Felhasználási feltételek, felhasználási engedélyek .................................................18

3.7 Diszkriminációmentesség .......................................................................................18

3.8 Kizárólagos megállapodások tilalma ......................................................................19

3.9 Gyakorlati intézkedések .........................................................................................19

3.10 Jogorvoslati rendszer ..........................................................................................20

4 Díjszámítási best practice-ek .....................................................................................24

4.1 A PSI direktíva elıírásai a további felhasználás iránti kérelmek elintézéséért kérhetı
díjakról..............................................................................................................................24

4.2 A díjazás kapcsán vizsgálandó szempontok...........................................................24

4.3 Egyesült Királyság ..................................................................................................26

4.4 Ciprus, Dánia, Litvánia, Portugália és Spanyolország ............................................27

5 Negatív példák, „worst practice”-ek ..........................................................................29

2
1 Bevezetés

Jelen tanulmány a korábbi best practice elemzésektıl némiképp eltérı szemléletmóddal

készült. Az elemzésben a megvalósult példák részletes leírása helyett a tanulságok,
következtetések levonására koncentrálunk, elsısorban szabályozási szemléletmóddal.

Elmondható ugyanis: a PSI-irányelv átültetése tárgyában számos leíró jellegő elemzés,

összefoglaló készült (különösen egyes nyilvántartások szintjén). Erre tekintettel – építve
ezen tanulmányok leíró jellegő megállapításaira – amellett, hogy részletesen bemutatjuk
több tagállam implementációját is, nem törekszünk teljeskörőségre, minél több tagállam
implementációjának leírására. Az elemzésben ehelyett inkább e legjobb gyakorlatok
értékelésére, a tanulságok levonására koncentrálunk. Elsısorban azt vizsgáljuk, hogy
szabályozási szempontból mely modell, milyen szabályozás bizonyult eredményesnek, a
sikeresnek mondható tagállamok hogyan közelítették meg az implementáció feladatát,
milyen szabályozási tárgykörökben.
Az elemzésben azonban nem vizsgáljuk önállóan, kiemelten a díjazási modelleket, hiszen a
közadatok további felhasználásnak gazdasági vetületét, gazdasági modelljét külön szakértıi
csoport vizsgálja. E téren itt elsısorban azt vizsgáljuk: szabályozási szempontból hogyan
kezelték a tagállamok a díjazási modellek kérdését, a díjazási követelményeket.

Természetesen a leírt szabályozási minták a nem vehetık át mechanikusan, hiszen jelentıs

eltérések mutatkoznak nemcsak a jogrendszerben, a jogalkotási gyakorlatban, hanem a PSI
általános alkotmányjogi és közigazgatási jogi keretszabályozásában is. A legjobb
gyakorlatok összegyőjtése ennek ellenére kiemelten hasznos a hazai jogalkotó számára is.
Különösen így van ez a PSI-szabályozás területén, mivel megítélésünk szerint a PSI irányelv
által megkívánt harmonizáció, egy valódi, hatékony PSI-rezsim megteremtése
szemléletváltást igényel mind a jogalkotó, mind az érintettek részérıl, amelyben egyes
megvalósult minták tanulmányozása fontos szerepet játszhat.
Konkrét példaként említhetjük, hogy a best practice-ek elemzése egyértelmően
mutatja: a közadatok további felhasználása terén jelentıs mozgásteret, döntési
kompetenciát kell kapniuk az egyes közigazgatási szerveknek. A legtöbb
vizsgált országban létezik ugyan átfogó szabályozás, azonban ez inkább
általános rezsimet jelent, az egyes továbbhasznosítások, kérelmek kapcsán a
közigazgatási szerveknek jelentıs szerepe van. Az egyes szervek az elvi szintő
szabályok mentén saját maguk határozzák meg a hozzáférés szerzıdéses
feltételeit, egyedileg döntenek az egyes re-use kérelmek felıl, illetve egyedileg
határozzák meg a további felhasználás díjait.
Ennek oka egyszerően az, hogy minden adatkérés más, így azokra
általánosságban nem állapíthatók meg szabályok. Csak az egyedi szerv tudja
megítélni, hogy rendelkezik-e az adattal, azt elı tudja-e állítani, és hogy ehhez
milyen ráfordításra van szüksége.

3
 De az egyedi mérlegelés és megállapodás az adatkérı szempontjából is elınyös
lehet, hiszen így valóban egyedi szolgáltatást „rendelhet meg”: részletesen
szabályozhatják együttmőködésük feltételeit (adatszolgáltatás rendszeressége,
használt interfész, esetleg automatizálás), és ezek ellentételezését. Így valódi
„szolgáltatás”-sá alakulhat a hozzáférés biztosítása.
Ez azonban megítélésünk szerint idegen a hazai szemléletmód számára, amely
(vélhetıleg bizalomhiány miatt) az egyedi mérlegelést számőzni kívánja, és a
hozzáférés szabályainak jogszabályi rendezését igényli. E szemléletváltás
érdekében jó támpont lehet, hogy más tagállamok ezt az utat járták, ezt az irányt
választották.

Ennek a szemléletbeli változásnak az elfogadtatásában (az irányelv újfajta

szemléletmódjának átvételében és hazai környezetre adoptálásában, az újfajta
szabályozási modell meghonosításában, a modellel szembeni bizalom
megteremtésében) jelentıs szerepe lehet a többi tagállam megoldásainak, azok
tanulságainak. Az irányelv implementációja a legtöbb tagállamtól ugyanilyen
szemléletváltást követelt meg, e tagállamok vélhetıleg javarészt ugyanazokkal a
dilemmákkal, ellenállással szembesültek, mint ami hazánkban tapasztalható e téren.

4
2 Implementációs modellek, szabályozási megközelítések

2.1 Az implementáció állapota, az irányelv felülvizsgálata

2008. május 8-ával bezárólag mind a 27 uniós tagállam megküldte az Európai Bizottságnak
az értesítést a PSI irányelv nemzeti jogba történı implementációjának befejezésérıl. Az
utolsó Belgium volt, amely ellen a Bizottság 2005. október 12-én kötelezettségszegési (ún.
„infringement”) eljárást indított.1

Az irányelv átültetésének bejelentésével azonban nem ért véget a tagállamok feladata. A PSI
irányelv 13. cikkében irányozza elı felülvizsgálatát, miszerint:

„A Bizottság 2008. július 1-ig felülvizsgálja ennek az irányelvnek az alkalmazását

és e felülvizsgálat eredményeit, az irányelv módosítására vonatkozó javaslataival
együtt, az Európai Parlament és a Tanács elé terjeszti. A felülvizsgálatnak
különösen az irányelv hatályára és hatására kell kiterjednie, beleértve a
közszféra dokumentumainak további felhasználásában történt növekedés
mértékét, a díjazásra vonatkozó elvek hatását és a jogalkotási, valamint
igazgatási jellegő hivatalos szövegek további felhasználását, illetve a belsı piac
megfelelı mőködése és az európai tartalom szolgáltatási ipar fejlıdésének
további lehetıségeit.”

A felülvizsgálat érdekében lefolytatott, a közszféra információinak felhasználásáról szóló

irányelv végrehajtásáról, hatásáról és alkalmazási körérıl történı adatgyőjtés érdekében a
Bizottság nyilvános online konzultációt is hirdetett, amelyen 2008. július 31-ig lehetett részt
venni. A felülvizsgálat folyamatában a Bizottság több olyan hiányosságot is feltárt a
tagállamok általi implementáció során, amely miatt kötelességszegési eljárást
kezdeményezett az Európai Bíróság elıtt az irányelv nem megfelelı és nem teljes körő
átültetése miatt2, errıl részletesen azonban az 5. fejezetben szólunk.

A felülvizsgálat célja az egyes tagállamok implementációjának értékelésén túl magának az

irányelvnek a (tapasztalatok fényében történı) felülvizsgálata is volt. A Bizottság azonban –
a tagállami implementációkat átfogó módon értékelve – végül úgy döntött: mivel a legtöbb
tagállam késedelmesen, illetve számos tagállam kifogásolható módon tett eleget az
implementációnak, valamint a tényleges alkalmazás még ezt követıen kezdıdött meg
(fıként kezdetben alacsony intenzitással), így az irányelv egyelıre nem fejti ki valódi hatását,

1
Az eljárást a Bizottság valójában 5 tagállam ellen indította meg a PSI irányelv átültetésének
elmulasztása miatt: Ausztria, Belgium, Spanyolország, Portugália és Luxemburg állt az Európai
Bíróság elıtt. A Bíróság 2007. december 13-án (C-2006/528. számú ügy) hozta meg ítéletét, ezt
követıen Belgium volt az utolsó az 5 „vétkes” tagállam közül, amely eleget tett uniós kötelességének
és 2008. május 8-án megküldte a Bizottságnak az irányelv átültetésérıl szóló értesítést.
2
Ilyen eljárás eddig Svédország, Lengyelország és Olaszország ellen indult.

5
az még kialakulóban van. Így nem áll elegendı támpont rendelkezésre az irányelv érdemi
felülvizsgálatára; a Bizottság ezért a felülvizsgálatot 2012-re halasztotta.

Ez a döntés mutatja: az irányelv implementációja számos tagállam számára problémát okoz.

Ennek oka megítélésünk szerint az, hogy a további hasznosítás kérdése – mint hazánk
számára is – újszerő kérdéseket vet fel, újfajta szemléletmódot kíván meg a legtöbb
tagállamtól.

2.2 Implementációs modellek

A tagállamok – a nemzeti információszabadság jog és szabályozás fejlettségétıl függıen –
jelentıs mértékben eltérı módszerekkel és jogalkotási lépésekkel valósították meg az
irányelvben megjelölt célt. A transzpozícióhoz használt eszközök és módszer szerint három
átültetési modellt különböztethetünk meg.

1. A „re-use” szemlélet

Az elsı módszert követı országok (pl. Olaszország) külön törvényt vagy más
jogszabályt fogadtak el a közadatok további felhasználásának szabályozására. E
nemzeti jogszabályok teljes mértékben követik a direktíva rendelkezéseit, sokszor
szinte szóról szóra ugyanazon szabályokat tartalmazzák.

Összesen tizenegy tagállam fogadott el ilyen speciális, a közszféra információinak

további felhasználására vonatkozó szabályokat, ezek: Németország,
Görögország, Írország, Nagy-Britannia, Spanyolország, Olaszország, Ciprus,
Luxemburg, Málta és Románia.

2. A komplex szemlélet

A második módszer komplex, mert egyrészt új szabályok elfogadásával, másrészt

a korábbiak irányelvnek megfelelı módosításával tettek eleget uniós
kötelezettségüknek. Ezek közül négy tagállamban – Dánia, Ausztria, Szlovénia és
Svédország –a közszféra információinak további felhasználására vonatkozó új
egyedi intézkedések és az irányelvet megelızı jogszabályok kombinációját
alkalmazták, míg nyolc tagország (Belgium, Csehország, Finnország,
Franciaország, Lettország, Litvánia, Hollandia és Portugália) a dokumentumok
hozzáférésére vonatkozó jogi kereteket kiegészítették a közszféra információinak
további felhasználásával kapcsolatos rendelkezésekkel.

(Megjegyezzük: a konkrét implementációk elemzése alapján a re-use és a

komplex szemlélet megkülönböztetése meglehetısen viszonylagos. A komplex
szemlélet alapvetıen aszerint tesz különbséget, annak tulajdonít jelentıséget,
hogy a további felhasználás szempontjából fontos szerepet kapnak a
közadatok/közérdekő adatok nyilvánosságára vonatkozó normák. Valójában
azonban jellemzıen a „re-use” szemlélet alatt tárgyalt országok is rendelkeznek
ilyen tárgyú szabályokkal, és ezek bizonyos mértékig jelentıséggel bírnak a
további felhasználás terén is. Így e két modell közötti megkülönböztetés a legtöbb
esetben bizonytalan, a határok elmosódottak.)

6
 3. A hozzáférési szemlélet

A harmadik megoldást követte Magyarország, Észtország, Szlovákia és

Lengyelország. Ezen tagállamok olyan intézkedésekrıl értesítették a Bizottságot,
amelyek nem tartalmaznak egyedi rendelkezéseket a közszféra információinak
további felhasználására vonatkozóan. Ez azt jelenti, hogy nem fogadtak el önálló
törvényt az irányelv rendelkezéseinek végrehajtására, hanem a közszféra
információihoz való hozzáférési szabályok módosításával tettek eleget a
direktívában megjelölt követelményeknek. Ez a megoldási modell az irányelv
azon rendelkezésére támaszkodik, mely szerint „„ez az irányelv a tagállamok
meglévı hozzáférési szabályaira épül, és azokat nem érinti” (1. cikk (3) bek.)

Az elmúlt hónapok, évek tapasztalatai azt mutatják, hogy az irányelv elfogadása óta a
közadatokhoz való hozzáférés lehetıségei pozitív irányba fordultak, de még mindig vannak
hiányosságok. Például a piaci szereplık nincsenek kellı mértékben tisztában azzal, hogy
milyen jogaik, lehetıségeik vannak a közadatok felhasználására vonatkozóan az azokat
birtokló közintézményekkel szemben, illetve az sem ismert a potenciális felhasználók
körében, hogy milyen értékkel bírnak ezek az adatok.

A Bizottság által végzett felülvizsgálat alapján a fenti három módszer szerint az elsı két
modellt alkalmazó országok voltak a legeredményesebbek a közadatok kiaknázása és
további felhasználása terén. Ezen tagállamok közül kerültek ki azok, amelyeket a Bizottság,
mint „best practice” említ az irányelv végrehajtását tekintve. A leginkább követendı
megoldást általános vélekedés szerint az Egyesült Királyság alkalmazta, nemcsak
azért, mert minden tekintetben átültette az irányelv rendelkezéseit, hanem mert átvette
annak fogalomrendszerét, és széles körő jogorvoslati fórumokat és erre vonatkozó speciális
eljárási szabályokat dolgozott ki, amelyek nem csak elméletben, hanem a gyakorlatban is
kiválóan mőködnek és hatékonyak. Ezen kívül a szabályok ügyfélközpontúak, vagyis a
potenciális felhasználók érdekeinek elıtérbe helyezésével segítenek megvalósítani a
közszféra információinak minél teljes körőbb további felhasználását.

A következıkben az egyes, hatékonynak tekinthetı szabályozást kialakító tagállamok

további felhasználásra vonatkozó általános szabályait kívánjuk bemutatni. Ezen államok
között szerepel az Egyesült Királyság,Németország és Dánia.

2.3 Egyesült Királyság

Az Egyesült Királyság az elsı nyolc tagállam egyike volt, amelyek a PSI irányelvet az abban
megjelölt határidıben, 2005. július 1-jéig átültették nemzeti jogukba. A fenti szabályozási
modellek közül az Egyesült Királyság az elsıbe tartozik, tehát az implementáció érdekében
speciális, kifejezetten a közadatok további felhasználására vonatkozó egyedi
intézkedéseket fogadott el. A szigetország parlamentje külön törvényt fogadott el a
közadatok további felhasználásáról (Statutory Instrument No 1515 of 2005), de ezen kívül is
rendkívül sok intézkedést hajtott végre a megfelelı transzpozíció érdekében. Ezek között az
egyik legkiemelkedıbb az OPSI (Office of Public Sector Information)
szervezetrendszerének kialakítása, amely a Közszféra Információinak Hivatalaként fordítható
le, és számos feladatot lát el a jogorvoslati eljárástól és panaszok kivizsgálásától kezdve a

7
közadatokat birtokló szervek adataik további felhasználásra rendelkezésre bocsátásának
ösztönzésén át a további felhasználást könnyítı útmutatók kiadásáig. Ezek közül a
legfontosabbak:

- Az OPSI szabványokat állít fel, útmutatókat készít.

- A további felhasználás iránti kérelmek elutasítása, vagy nem a vonatkozó törvénynek

megfelelı módon való teljesítése esetén másodfokú jogorvoslati szervként
funkcionál. Ennek során megvizsgálja azt, hogy a kérelem elintézése során a
közadatot birtokló szerv a közadatokról szóló törvénynek (SI 1515 of 2005)
megfelelıen járt-e el.

- Mőködése kiegészíti a The National Archives (e szervvel az OPSI 2006-ban egyesült)

és a Ministry of Justice funkcióit. Elıbbi az információ menedzsmentet vezeti, utóbbi
pedig a titoktartás és adatokhoz való hozzáférés vezetı szerve.

- Az OPSI olyan széles körő szolgáltatásokat nyújt a nyilvánosságnak, az információs

iparnak, a kormányzatnak és a szélesebb értelemben vett közszférának, amelyek
megkönnyítik az információ megtalálását, használatát, megosztását és terjesztését,
továbbá, mint a közszféra információinak szabályozója, fontos szerepet játszik a
közadatokat birtokló szervek információcserével kapcsolatos tevékenységében.

- A nyitottság, átláthatóság, pártatlanság érvényre juttatásának elsegítése érdekében

létrehozta az IFTS-t (Information Fair Trader Scheme), amely elısegíti, hogy a
potenciális további felhasználók tisztességes és ésszerő elbánásban részesüljenek a
felhasználás során.

- Az OPSI titkársága, az APPSI (Advisory Panel of Public Sector Information) amely a

minisztereknek szolgál tanácsokkal arra nézve, hogy milyen módon és eszközökkel
ösztönözzék a közadatokat birtokló szerveket az információ további felhasználásra
rendelkezésre bocsátására.

Az Egyesült Királyság által kialakított jogorvoslati rendszer ugyancsak követendı lehet a

többi uniós tagállam számára. Mind szervezetileg, mind eljárásilag kifejezetten a közszféra
információinak való további felhasználására vonatkozóan alakítottak ki egy rendszert,
melynek az alapvetı szabályai a már említett törvény 18-21. §-aiban szerepelnek. Az angol
rendszer megkülönbözteti a belsı és külsı panaszokat. A belsı panaszok az elsı fokon
helyezkednek el, és a közadatot birtokló szerv jár el abban az esetben, ha egy felhasználó
úgy ítéli meg, hogy egy közfeladatot ellátó szerv nem a törvény rendelkezései szerint járt el a
további felhasználás elintézése során. A panaszt írásban kell benyújtani az érintett szervnek
az adott szerv panaszintézési eljárásának szabályai szerint3. A szerv minden panaszról
köteles ésszerő határidın belül dönteni, és arról késedelem nélkül írásban értesíteni a
panaszost a döntés indokainak megjelölésével.

3
A 19. § (1) bekezdése szerint minden közadatot birtokló szerv köteles a további felhasználási
szabályok ellen benyújtott panaszok elintézésére vonatkozó egyedi eljárási szabályokat elfogadni.

8
Ha a panaszos kimerítette a fenti eljárást, vagy az érintett szerv ésszerő határidın belül nem
hozott döntést a panaszról, a panaszos az OPSI-hoz fordulhat. A panaszt ez esetben is
írásban kell benyújtani a panasz természetének megjelölésével, és ahhoz csatolni kell a
közfeladatot ellátó szerv döntésrıl szóló értesítését.4 Az OPSI minden bejövı panaszt
köteles megvizsgálni, és a panasz alapján hozott ajánlásáról írásban, az indokok
megjelölésével értesíteni a bepanaszolt szervet, valamint a panaszost.

Másod, illetve harmadfokú fórumként jár el az APPSI. Harmadfokon akkor jár el, ha a
panaszos az OPSI által tett ajánlással elégedetlen, másodfokon pedig speciális bepanaszolt
szervek esetén (lásd a lábjegyzetben).

A nyilvánosság megfelelı tájékoztatását szolgálja azon szabály, miszerint az OPSI elıtt folyó
eljárásokat közzé kell tenni.

Az említett fórumokon kívül az OPSI létrehozta saját mediációs szervét, a CEDR (Center for
Effective Disputes Resolution) nevet viselı szervezetet, amely pártatlanul próbál közvetíteni
a felek között és segítséget nyújt ahhoz, hogy egy mindkettıjüknek megfelelı megoldásra
jussanak. Ez egy alternatív lehetıség a fenti panaszeljárás helyett, melyet a felek
választhatnak. Ezen eljárás a tapasztalatok alapján szintén hatékonynak bizonyul.5

Ahogy az a fenti szabályok alapján látható, az angol modellben a jogorvoslatok elintézését

nagyrészt egy olyan szerv végzi, amely kifejezetten a közadatok további felhasználásával
foglalkozik, kizárólag ehhez kapcsolódó feladatokat lát el. Ez a modell az elmúlt négy év
tapasztalatai alapján hatékonynak és hasznosnak bizonyul, ezért követendı minden más
uniós tagállamban. A közadatok piaca egy fejlıdı uniós piac, a belsı piac része, amely még
igencsak gyerekcipıben jár, ezért elengedhetetlenül fontos annak koordinálása, támogatása
és a felhasználást segítı intézkedések, ajánlások nyilvánosságra hozatala, a potenciális
további felhasználók kioktatása jogaikról, lehetıségeikrıl. Az OPSI saját honlapján
rendszeresen frissített információk érhetık el a törvénykezésrıl, a közszféra információinak
további felhasználásáról ajánlásokat, jelentések olvashatók, útmutatókat és folyamatban lévı
panaszeljárásokat tesznek közzé.

Példa értékő lehet az angol törvénynek a közigazgatási szerveket definiáló része is, az
ugyanis rendkívül pontosan és részletesen határozza meg, hogy mit ért közigazgatási szerv
alatt nemzeti viszonylatban.

Mindezek alapján úgy gondoljuk, hogy Magyarország számára megfontolandó, hogy - ha

nem is teljes egészében, de részleteiben - mintaként tekintsen az angol szabályozásra,
legalábbis annyiban, hogy a „re-use” szemléletre több figyelmet fordít.

4
Ha a panasz az OPSI, illetve a HMSO (Her Majesty’s Stationery Office), vagy az Office of the
Queen’s Printer for Scotland ellen irányul, az eljárás elintézése az APPSI hatáskörébe tartozik. Az
APPSI eljárására ugyanazon szabályok vonatkoznak, mint az OPSI-éra.
5
Lásd: Met Office and Environment Agency Mediation

9
2.4 Németország
Németországban az irányelv rendelkezéseit a közintézmények információinak
továbbhasznosításáról szóló törvény ülteti át. A fenti szabályozási modelleket tekintve
Németország – akárcsak Nagy-Britannia – az elsı modellbe tartozik, vagyis a „re-use”
szemléletet képviseli. Ez abban mutatkozik meg, hogy a további felhasználásáról külön
speciális törvényt fogadott el (amely 2006. december 19-én lépett hatályba), és a
szabályozás középpontjában nem a hozzáférés, hanem a további felhasználás szerepel.

A német törvény, az IWG (Informationsweiterverwengungsgezetz) mind szövetségi mind

szövetségi állami szinten alkalmazandó, hatálya kiterjed a helyi önkormányzatokra is. A
szövetségi államok nem alkottak külön PSI törvényt, azokat kivéve, amelyek az IWG
elfogadása elıtt születtek.

Az IWG mindössze két oldal hosszúságú, rendkívül tömören szabályozza a további

felhasználás kérdéseit. Felépítése is eltér az irányelvétıl, ugyanis elıször a hatályt és
definíciókat szabályozza, majd a harmadik fejezetben a megkülönböztetés tilalmát tárgyalja,
és csak ezt követıen kerül sor a további felhasználás iránti kérelmek eljárási szabályainak,
az átláthatóság, illetve a jogorvoslatok meghatározására. A törvény tárgyi hatálya minden és
bármely olyan információra kiterjed, ami közigazgatási szervek birtokában van. Második
fejezete definíciókat határoz meg, amely szorosan az irányelvre épít, de az abban
meghatározottakon kívül (további felhasználás, közigazgatási szerv) pontosan
meghatározza, hogy mit ért információ, személy, illetve felhasználásra vonatkozó
rendelkezések alatt. Eszerint információ minden jel, függetlenül tárolási módjától, illetve
személy természetes vagy jogi személy, amely/aki az EU-ban székhellyel/lakóhellyel
rendelkezik, illetve az Unió minden polgára.

A harmadik fejezet rendelkezik tehát a megkülönböztetés tilalmáról. Érdekesség, hogy e

fejezeten belül helyezi el a jogalkotó a rendelkezésre álló formátumok követelményét,
valamint a kizárólagosságot biztosító megállapodások tilalmát. A fejezet az irányelvnek
megfelelı, az elsı bekezdés azonban kiemeli, hogy a törvény rendelkezései nem
biztosítanak többletjogokat az információhoz való hozzáféréskor. Ez a rendelkezés is
világosan mutatja, hogy a német jogalkotó nem csak külön fogalomként, hanem teljesen
külön jogintézményként és szabályrendszerként kezeli a további felhasználást és a
hozzáférést.

A kérelmek teljesítését, az átláthatóság követelményét, a díjazást, valamint a

felhasználási feltételekkel kapcsolatos és a jogorvoslati lehetıségek szabályait a
negyedik fejezet tartalmazza. Az irányelv szabályain felül az elsı bekezdés kimondja, hogy a
további felhasználás iránti kérelmekre nem az irányelv szerinti 20 (esetleges +20) napos
határidı vonatkozik, ha a közigazgatási szervek ettıl eltérı megfelelı elintézési határidıt
állapítottak meg, vagy ha jogszabály eltérıen rendelkezik.6 Ugyanakkor amennyiben meg

6
Megjegyezzük, hogy természetesen, jogszabály eltérı rendelkezése nem kizárt, de az eltérı
szabálynak is meg kell felelnie az irányelvben foglalt, maximum 40 napos határidınek. Akkor ugyanis,
ha ez utóbbi nem teljesül, akkor egyrészt Németország nem teljesíti az irányelv követelményeit,
másrészt a belsı jogában összhanghiány keletkezik. A törvény eltérı rendelkezése is meg kell, hogy
feleljen az irányelv minimum követelményének.

10
van határozva valamilyen határidı az információhoz való hozzáférésre, a további
felhasználás iránti kérelmek elintézésére is e határidıt kell alkalmazni. (E szabály részben
összemossa a hozzáférést és a további felhasználást.) Az IWG többletrendelkezése az
irányelvhez képest, hogy az átláthatóság kapcsán elıírja az illetékek elektronikus
nyilvánosságra hozatalának kötelezettségét is (a felhasználási feltételeken és általános
díjakon felül).

A német szabályozás – az Egyesült Királyság megoldásától eltérıen – nem hozott létre

jogorvoslati fórumként szolgáló külön szervet, hanem a Közigazgatási Bíróságok
hatáskörébe utalja a panaszok elbírálását, illetve az IWG értelmezésének feladatát.

2.5 Dánia
Elemzésünkben ugyancsak hatékonynak tartott komplex modellt alkalmazó országok PSI
szabályozását is meg kívánjuk vizsgálni Dánián keresztül. A tapasztalatok ezen modell
tekintetében ugyancsak pozitívnak bizonyulnak, Dánia az Európai Bizottság szerint is
példaként szolgálhat az egyéb tagállamok számára.

A komplex modell annyiban különbözik az elızı két bemutatott, „re-use” szemlélető ország
PSI szabályozási módszerétıl, hogy külön jogszabály elfogadásán túl itt léteztek olyan
korábbi szabályok, amelyeket módosítottak a PSI szabályozásuk teljessé tétele érdekében.
Míg a „re-use” szemlélető országokban nem volt semmilyen további felhasználásra
vonatkozó, vagy arra átkonvertálható szabályozás, addig a második szabályozási modell
országai többnyire rendelkeztek valamilyen kiindulási ponttal, és részben ezek
módosításával, részben pedig új jogszabály(ok) elfogadásával igyekeztek megvalósítani az
irányelvben megjelölt célt.

Dánia azon példaértékő országok közé tartozik, amelyek az elıírt határidın belül
implementálták a PSI irányelvet. 2005 június 24-ei dátummal fogadta el a közszféra
információinak további felhasználásáról szóló törvényt,7 amelyet 2008-ban módosítottak
a PSI irányelvnek való pontosabb megfelelés végett. A módosítás a Parlament és Bíróságok
információit is a 2005-ös törvény hatálya alá vonta.

A törvény a definícióit teljes mértékben az irányelvbıl veszi át. Plusz elemként határozza
meg az adatok győjteményének („data collection”) fogalmát. A törvény szerkezetileg is
követi a PSI irányelvet, a követelményeket ugyanolyan sorrendben írja le, mint azt az
irányelv teszi. Szervi hatálya a releváns adatokat birtokló közigazgatási szerveken túl
kiterjed azon közigazgatási szervekre is, amelyek jogszabály alapján valamely adatbázist
kezelnek.

Az irányelvnél szigorúbb szabályokat állapít meg a kérelmek elhúzódó elintézése és

elutasítása esetén az értesítési határidıre, azt ugyanis a kérelem beérkezésétıl számított 10
napon belül8 meg kell küldeni az igénylınek. A rendelkezésre álló formátumok

7
Lov nr. 596 af 24. juni 2005, Lov om videreanvendelse af den offentlige sektors informationer
8
az irányelv szerint 3 héten belül

11
tekintetében az irányelv végrehajtásáért felelıs minisztérium9 a Pénzügyminisztériummal
egyetértésben meghatározhat kötelezı formátumokat új interfészekhez és egyéb
technológiai fejlesztésekhez kapcsolódóan. A törvény 11. §-a kötelezi a közigazgatási
szerveket, hogy a birtokukban levı további felhasználásra rendelkezésre álló
dokumentumokról és adatbázisokról tegyenek közzé egy listát.

A dán jogalkotó a - némethez hasonlóan – nem hozott létre önálló szervezetrendszert és

eljárásrendet a panaszok kezelésére a PSI irányelvhez kapcsolódóan. Úgy vélték, hogy
nem feltétele a PSI irányelv végrehajtásának önálló „panasz szervezetrendszer” kialakítása.
Ehelyett – ugyancsak a német példával összhangban – a közigazgatási eljáráson belül
helyezték el a panaszok elleni jogorvoslatokat.

Minthogy Dánia a komplex rendszert követi, említés szinten érintjük a – nagyrészt - már a
PSI direktíva elıtt létezı és annak kapcsán módosított vonatkozó jogszabályokat: a
közigazgatás dokumentumaihoz való hozzáférésrıl szóló törvény10, a 95/46/EK irányelvet11
átültetı 2000-ben elfogadott törvény12, valamint a 2007/2/EK irányelvet13 átültetı 2008 végén
elfogadott törvény14.

A tapasztalatok 2008. végéig azt mutatták, hogy a 2005-ös dán PSI törvény azért nem
fejtette ki megfelelıen a kívánt hatást, mert nem eléggé ismert sem a közigazgatási
szervek, sem pedig a jelenlegi és potenciális további felhasználók körében. Ez a jelenség
azonban Európa-szerte érzékelhetı, így nem írható negatívumként Dánia számlájára.

9
Információtechnológiai, Tudományos és Fejlesztési Minisztérium
10
Act No. 572, 19 December 1985
11
a személyes adatok feldolgozása vonatkozásában az egyének védelmérıl és az ilyen
adatok szabad áramlásáról
12
Act No. 429 of 31 May 2000 and subsequent amendments
13
az Európai Közösségen belüli térinformációs infrastruktúra (INSPIRE) kialakításáról
14
Act on Infrastructure for Geographic Information (2008)

12
3 Szabályozási legjobb gyakorlatok

Az alábbiakban megvizsgáljuk, hogy a best practice-ként kiemelkedı országok szabályozási

szempontból hogyan valósították meg az irányelv implementációját: melyek voltak azok a
szabályozási tárgykörök, amelyre a jogalkotó kitért. Ez tanulságokkal szolgálhat,
iránymutatást jelenthet hazánk számára is.
Az alábbiakban ezért megvizsgáljuk: az irányelv implementációja során melyek voltak
azok a szabályozási tárgykörök, amelyekre más tagállamok szabályozást alkottak, így
a hivatkozott példák alapján – a PSI re-use hazai szabályozásának megteremtése
esetén – hazánkban is szabályozást igényelhetnek.
A vizsgálat eredményeként az alábbi szabályozási tárgykörök emelhetık ki
(természetesen ezek szoros korrelációt mutatnak az irányelv tárgyköreivel), amelyek a
PSI re-use szabályozásának fı építıköveit jelenthetik:
• fogalomrendszer, alanyi és tárgyi hatály értelmezése, meghatározása
• kérelmekkel kapcsolatos követelmények, a kérelmek elbírálása
• rendelkezésre bocsátás formátuma
• díjazás
• átláthatóság
• felhasználási feltételek
• diszkrimináció tilalma
• kizárólagos megállapodások tilalma
• jogorvoslat
Az alábbiakban – a díjazásra vonatkozó legjobb gyakorlatokat leszámítva, amelyeket
külön fejezetben elemzünk – részletesen bemutatjuk és értékeljük az egyes
tárgykörökre vonatkozóan megvalósult tagállami szabályozásokat. Röviden kitérünk
továbbá az irányelv által kiemelt gyakorlati intézkedések kérdésére, azok szabályozási
vetületére.

3.1 Fogalomrendszer, alanyi és tárgyi hatály

A fogalomrendszer jelentıségét részben az adja, hogy – legalábbis az irányelv és a meglévı
best practice szabályozások alapján szerint – e fogalmak (közigazgatási szerv, dokumentum,
további felhasználás stb.) határozzák meg a szabályozás alanyi és tárgyi hatályát is.
Általánosságban elmondható:
a) Azon országok, amelyek kifejezett PSI-rezsimet hoztak létre (vagyis ahol elkülönül a
közadatok újrahasznosításának területe a közadatok/közérdekő adatok
nyilvánosságától) a PSI re-use szabályozás fogalomrendszere tekintetében az
irányelv fogalmaiból indultak ki.

13
 Míg például Dánia etekintetben szinte mechanikusan vette át e fogalmakat, a legtöbb
ország a szükséges mértékig a tagállami viszonyokhoz igazította, konkretizálta a
fogalmakat.
b) Ezzel szemben jellemzıen azok az országok alkalmazták a közadatok/közérdekő
adatok meglévı fogalomrendszerét a PSI területére is, amelyek – hazánkhoz
hasonlóan – nem hoztak létre önálló PSI re-use szabályrendszert.
Mivel e fogalmak jelentik a szabályozás alapvetı építıköveit, illetve a hatály meghatározása
szempontjából is alapvetı jelentıségőek – vagyis ebbıl derül ki, hogy valamely szervre,
dokumentumra kiterjed-e a szabályozás –, így e fogalmak pontos, minél konkrétabb
meghatározása kiemelt feladat. Kiemeljük, hogy az angol szabályozás taxatív listát tartalmaz
azokról a szervekrıl (a „public sector body” definíciója alatt), amelyek számára a PSI
szabályozás kötelezı erejő.

3.2 A hozzáférési szabályozás és a további felhasználás engedélyének

viszonya
Az irányelv egyértelmő útmutatása:
„Ez az irányelv a tagállamok meglévı hozzáférési szabályaira épül, és azokat
nem érinti.”
Maga az irányelv tehát nem írja elı, hogy a tagállamok, illetve az irányelv hatálya alá tartozó
közigazgatási szervek hozzáférést biztosítsanak az irányelv hatálya alá tartozó
dokumentumok tekintetében. Az a kérdés tehát, hogy az adott tartalom elvben hozzáférhetı-
e vagy sem, a tagállami jogalkotás szintjén dıl el, alkotmányos hagyományok, személyes
adatok védelmének szempontjai, nemzetbiztonsági szempontok stb. alapján.
A további felhasználásra vonatkozó szabályozás és a hozzáférési szabályozás
kapcsolatának szabályozási kezelése megítélésünk szerint kritikus feladat a
szabályozás sikere érdekében. E tárgykörben a mögöttes kérdés ugyanis az: a PSI
szabályozás mennyiben és milyen eszközökkel mozdítja elı ezen tartalmak
nyilvánosságát, a további felhasználásra történı elérhetıvé tételt:
a) meghatározott feltételek esetén kötelezi-e a közigazgatási szervet a hozzáférés
biztosítására (pl. az elutasítási okok zárt körének meghatározásával), vagy
b) kizárólag a versenysemlegesség, diszkriminációmentesség biztosítására törekszik,
semmilyen mértékben nem írja elı a hozzáférés biztosítását.
Utóbbi megközelítésnek felel meg megítélésünk szerint az Egyesült Királyság vonatkozó
szabályozása. E szabályozás szerint a PSI re-use rezsim kizárólag akkor alkalmazandó
valamely tartalomra (az irányelv és a tagállami szabályozás terminológiájában:
dokumentumra), ha
a) azt a közigazgatási szerv már további felhasználásra elérhetınek nyilvánította,
b) azt már a kérelmezı részére bocsátották, vagy
c) az a „Data Protection Act”, a „Freedom of Information Act” vagy az „Environmental
Information Regulations” alapján hozzáférhetı.

14
(A szabályozás természetesen ezen túl is számos kivételt határoz meg, az irányelvben
foglaltakat alapul véve.)
E kérdés szorosan összefügg azzal is, hogy milyen esetben kerülhet sor a kérelem
elutasítására. Ebben az Egyesült Királyságok szabályozása talán kissé különös elıírást
tartalmaz: lényegében nem szabályozza e kérdést. A jogszabály szerint:
7. – (1) „A közigazgatási szerv lehetıvé teheti a további hasznosítást.”
(2) Amennyiben a közigazgatási szerv lehetıvé teszi a további hasznosítást,
ennek során a 11-16. cikkeknek megfelelıen köteles eljárni.
…
12. – (1) A közigazgatási szerv feltételeket határozhat meg a további
felhasználás tekintetében.
(2) Amennyiben feltételek kerülnek meghatározásra, úgy azok nem
korlátozhatják indokolatlanul
(a) a dokumentum további felhasználásának módjait, vagy
(b) a versenyt.”
E szabályozási logika értelmezésünk szerint egyfajta „emelt szintő szolgáltatás”-ként
fogja fel a PSI-rezsimet, amely a közigazgatási szerv mérlegelésébe tartozik, amelyet a
közigazgatási szerv belátása szerint nyújt vagy nem nyújt. A PSI re-use szabályozás
elsısorban a versenysemlegességet, az átláthatóságot biztosítja, nem teszi
kötelezıvé a közigazgatási szerv számára a további felhasználás lehetıvé tételét,
megengedését. E szabályozás alapján akár az is elıfordulhat, hogy egy közérdekő adatnak
minısülı adat további hasznosítását az érintett szerv nem, csupán a közérdekő adatok
nyilvánosságára vonatkozó eljárásrendben való kiadást (egyfajta alacsonyabb „szolgáltatási
szintet”) teszi lehetıvé.
Hasonló modellt követ a német PSI re-use szabályozás, amely szintén nem írja elı
kifejezetten a hozzáférhetıvé tételt, hanem alapelvi szinten több módon is szőkíti az
elutasítás lehetıségeit, pl.:
„a megengedett felhasználásra vonatkozó elıírások … nem korlátozhatják
indokolatlanul a további felhasználás lehetıségeit.”
E megoldás formálisan megfelel az irányelv elıírásainak, és így szabályozási alternatívát
jelenthet hazánk számára is; felvethetı ugyanakkor, hogy a hazai gyakorlat fényében ez a
szabályozási modell (hogy a további felhasználás lehetıvé tétele nem kötelezettsége,
csupán lehetısége a közigazgatási szervnek) nem elégséges a további felhasználás
elterjedéséhez, a közigazgatási szervek együttmőködésének fokozásához.
Több tagállam ennél proaktívabb szabályozást fogadott el, a szlovén szabályozás pedig
taxatív listát állít a lehetséges elutasítási okokról.

15
3.3 Kérelmek, elbírálás
A kérelem. A kérelem formátumára vonatkozóan a legtöbb tagállam nem határozott meg
kifejezett szabályokat, ahogy maga a PSI-irányelv sem; Ausztria szabályozása pedig azt
rögzítette, hogy a kérelem minden olyan formában elıterjeszthetı, amelyet a közintézmény
fogadni képes. A legtöbb tagállam – az irányelv 4. Cikk (1) bekezdésének utolsó mondatára
is tekintettel – szorgalmazza vagy elıírja az elektronikus formátum támogatását.
A kérelem tartalma tekintetében az irányelv nem tartalmaz kifejezett rendelkezéseket; a
kérelemnek az irányelv alapján nyilvánvaló tartalma csupán az igényelt adatok köre. Több
ország azonban ennél részletesebb szabályozást határozott meg etekintetben: Ausztria
szabályozása például megköveteli a továbbhasznosítás tartalmának, terjedelmének és
módjának a megjelölését, Észtország szabályozása pedig az igényelt adatformátum
megjelölését.
A kérelemben megjelölendı adatok természetesen attól függnek, hogy a szabályozás (illetve
a közigazgatási szerv) milyen szempontokat vesz figyelembe a kérelem elbírálásakor, a
hozzáférési feltételek és a díjazás meghatározásakor. Az Egyesült Királyság szabályozása a
kérelmezı adatain kívül az igényelt dokumentumok (tartalmak) megjelölését és a további
felhasználás céljának megjelölését kívánja meg.

Eljárási határidı. Az eljárási határidı tekintetében az irányelv egyértelmő felsı korlátot

határoz meg; az országok ez alapján sokféle határidıt fogalmaztak meg. A legtöbb ország
az irányelv által megengedett maximumot vagy ahhoz közelit írt elı a tagállami jogban is,
egyes országok ennél is rövidebb határidıt állapítottak meg (Dánia pl. 10 napos határidıt).

Döntéshozó. Valamennyi megismert példában a további felhasználás iránti kérelmek

elbírálása az érintett közigazgatási szerv hatáskörébe tartozik, nem került tehát külön
hatóság kijelölésre e kérelmek tekintetében történı eljárásra.

Döntés szempontjai, elutasítási okok. E téren visszautalunk az 3.2. pontban kifejtettekre,

hiszen a szabályozást e téren a fenti szemléletmódok közötti választás határozza meg.
Kiemeljük azonban, ahogyan azt a bevezetıben elırevetítettük: e döntésben a legtöbb
vizsgált modellben szerepe van az adatgazdának, vagyis az érintett közigazgatási szervnek.
A jogszabályi háttér szerepe, feladata általában a mérlegelendı szempontok minél
konkrétabb meghatározása, illetve a visszaélésszerő gyakorlat megakadályozása.
A szabályozásnak véleményünk szerint egyensúlyt kell teremtenie
a. az egyedi elbírálás szükségessége (l. fentebb) és
b. a közigazgatási szervek mozgásterének behatárolása
között.

16
Döntés közlése, tartalma. Mintaként hivatkozhatjuk az osztrák szabályozást, amely alapján
a döntés négyféle lehet:
(a) a dokumentum rendelkezésre bocsátása, további felhasználás
engedélyezése,
(b) részbeni rendelkezésre bocsátás, illetve engedélyezés,
(c) felhasználási feltételek meghatározása, vonatkozó szerzıdési ajánlat közlése,
illetve
(d) elutasítás.
Elutasítás esetén az ok megjelölendı. A döntés szükséges tartalma továbbá függ az
elutasítás okától is: amennyiben például az elutasítás oka az, hogy az adott dokumentumra
harmadik személynek szellemi tulajdonjoga áll fenn, úgy megjelölendı annak jogosultja
(amennyiben az ismert), hogy a kérelmezı tıle licencelhesse a kért információt.

3.4 Rendelkezésre bocsátás formátuma

A különbözı szabályrendszerek számos közös pontot tartalmaznak, ilyen például – az
irányelv vonatkozó elıírására is tekintettel – az elektronikus formátum támogatása, elıtérbe
helyezése. Ezen túl a vizsgált modellek háromféle megközelítést alkalmaznak:
a) az irányelvben rögzített általános, elvi jellegő szabály átvétele,
b) a hozzáférést biztosító jogszabályban rendezés,
c) felhatalmazás pl. ágazati miniszter számára, hogy a rendelkezésre bocsátás
formátumait szabályozza, vagy
d) az igénylı és a közigazgatási szerv közötti egyedi megállapodás tárgyává tétel
(esetleg az elvi jellegő követelmények mint keretszabályok rögzítése mellett).
Megítélésünk szerint a szabályozás logikájának, a PSI re-use formák és esetek
egyediségének, az igénylı és a közigazgatási szervek közötti PSI szolgáltatások
(együttmőködések) egyediségének a d) pont szerinti megoldás felel meg a legjobban.

3.5 Átláthatóság
A vizsgált modellek alapján az átláthatóság két fı területen jelenik meg követelményként:
- PSI re-use feltételek nyilvánosságra hozatala.
- díjazás átláthatósága.
Mindkét tárgykörben a tagállami szabályozások az irányelvben rögzített követelményeket
veszik át.

17
3.6 Felhasználási feltételek, felhasználási engedélyek
Az irányelv rögzíti az ilyen felhasználási feltételek lehetıségét (8. Cikk (1) bekezdés), és
elıírja, hogy
- az ilyen feltételek nem korlátozhatják szükségtelenül a további felhasználás
lehetıségeit és nem szolgálhatnak a verseny korlátozására, továbbá
- az általános felhasználási szerzıdési feltételek digitális formátumban elérhetık és
elektronikusan feldolgozhatók kell, hogy legyenek.
A felhasználási feltételek támasztásának lehetısége megítélésünk szerint a hazai
szabályozásban meglehetısen újszerő intézményt jelentene: habár az Eitv. általános
közzétételi listáján szerepelnek az ilyen általános szerzıdési feltételek, ennek gyakorlati
megvalósulása gyakorlatilag teljes mértékben hiányzik. A megoldás két szempontból is
újszerőnek mondható:
- a feltételek meghatározása az irányelv (és a tagállami implementációk) alapján nem
jogszabályban történik, hanem e feltételeket a közigazgatási szerv határozza meg,
valamint
- e megoldás a közérdekő adatok nyilvánosságának szemléletmódjához képest
jelentısen eltérı.
Szabályozási szempontból elmondható: valamennyi vizsgált tagállam e követelményeket
ültette át, ennél részletesebb, konkrétabb követelményeket nem határozott meg. A gyakorlati
tapasztalatok azonban azt mutatják: a további felhasználások sikere szempontjából elınyös,
ha nem kerülnek ilyen feltételek meghatározásra, vagy ha mégis, úgy azok egységesek és
könnyen átláthatók, kezelhetık, valamint könnyő eljárásban elfogadhatók.

3.7 Diszkriminációmentesség
Míg az irányelvnek egyértelmő követelménye a diszkriminációmentesség biztosítása, a
tagállami implementáció kapcsán felvethetı: vajon szabályozást igényel-e tagállami szinten
a diszkriminációmentesség.
Felvethetı ugyanis: a diszkriminációmentességet a jogalkotó köteles biztosítani a
hozzáférési szabályok meghatározása során. Visszautalunk korábbi elemzésünkre,
amelyben rögzítettük: az irányelv mint közösségi jogi jogforrás elsısorban a tagállam, a
tagállami jogalkotó számára jelent elıírást, vagyis jogalkotói feladatot jelent. Ennek
megfelelıen elvben kétféle módon teljesítheti a tagállam az implementációs kötelezettségét:
a) a tagállami szabályozásban kifejezetten (elvi szinten) rögzítve a
diszkriminációmentesség követelményét (így jogsértıvé minısítve, jogorvoslati
jogalappá téve e tilalom megsértését), illetve
b) az általános diszkriminációellenes szabályokkal, valamint a hozzáférésre
vonatkozó ágazati szabályok felülvizsgálatával, e szabályok átvilágításával.
Hazánk jelenleg ez utóbbi megközelítést követi, hiszen az elemzések e követelmény
teljesülését az Avtv.-n túl az egyenlı bánásmódról és az esélyegyenlıség elımozdításáról

18
szóló 2003. évi CXXV. törvényre, valamint a tisztességtelen piaci magatartás és a
versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvényre alapozzák.
Megítélésünk szerint azonban a megújuló szabályozásnak – a többi tagállam megoldásait is
figyelembe véve – indokolt kifejezetten rögzítenie e követelményt. Ennek kapcsán két
fontos következtetést vonhatunk le a tagállamok gyakorlatából:
i) a vizsgált tagállami gyakorlatok jellemzıen önálló eljárásrendet, eljárási szabályozást
hoztak létre a közadatok további felhasználása terén, így az ilyen kérelmekre az
ágazati hozzáférési szabályok általában nem alkalmazandók, valamint
ii) a közadatok további felhasználása terén jelentıs, önálló szerepet kaptak az érintett
közigazgatási szervek, a hozzáférés biztosítása jelentıs mértékben e szervek
mérlegelésébe tartozik, vagyis nem elegendı a szabályozás
diszkriminációmentességét biztosítani, hanem a konkrét kérelmek elbírálása és
teljesítése kapcsán is kifejezett követelmény a diszkriminációmentesség.

3.8 Kizárólagos megállapodások tilalma

Az irányelv rendelkezéseit etekintetben gyakorlatilag valamennyi vizsgált tagállami
szabályozás – szinte változatlanul – átveszi. (Egyes tagállamok nem önálló szabályozási
tárgykörként, hanem a diszkriminációmentesség körében kezelik e kérdést.)
Kiemelendı viszont az irányelv rendelkezéseihez képest, hogy több tagállam – követendı
módon – rendezte e tilalom hatályba lépésének, illetve a rendszeres felülvizsgálatnak a
kizárólagosságot biztosító megállapodásokra gyakorolt polgári jogi kihatását:
- a tagállami szabályozás hatályba lépésétıl számítva tilosnak számító
megállapodások – esetleg meghatározott átmeneti idı után – automatikusan, ex
lege megszőnnek (ennek alternatívája lehet, ha a közigazgatási szerv jogszabály
alapján egyoldalú felmondási jogot kap), illetve
- amennyiben a rendszeres felülvizsgálat eredményeként megállapításra kerül, hogy a
kizárólagosság a továbbiakban nem indokolt, úgy a közigazgatási szerv jogosult a
szerzıdést egyoldalúan felmondani (e jogát jogszabály biztosíthatja, vagy a
szerzıdés kötelezıen szabályozandó tartalmi eleme).

3.9 Gyakorlati intézkedések

Ahogy korábbi elemzésünkben is jeleztük, az irányelvnek a gyakorlati intézkedésekre
vonatkozó rendelkezései szabályozási szempontból eltérıen kezelendık a többi elıíráshoz
képest. Az elıírás jellege azt eredményezi, hogy a tagállami implementáció elsısorban nem
jogalkotással valósul meg. Az implementáció legfontosabb eszközei jogalkotáson kívüliek:
- pályázatok a további felhasználás megvalósulásának elısegítésére,
- PPP-modellek elımozdítása, kezdeményezése,
- központi elektronikus jegyzék készítése, internetes portál létrehozása,
- stb.

19
Ezek tehát nagyobbrészt nem jogalkotási feladatot jelentenek. Jogalkotási feladat elsısorban
akkor jelentkezik, ha (a hazai megoldáshoz hasonlóan) a gyakorlati intézkedés úgy valósul
meg, hogy a szabályozás kötelez egy vagy több szervet ilyen intézkedés megtételére.
Voltaképpen ilyen gyakorlati intézkedésnek tekinthetı például a felhasználási feltételek, a
díjazási feltételek közzétételére vonatkozó, valamint más hasonló kötelességek. Példaként
hozható ezen túlmenı gyakorlati intézkedésre az osztrák szabályozás, amely kötelez
valamennyi közintézményt (i) a legfontosabb, további felhasználás céljára elérhetı
dokumentumok listájának közzétételére, valamint (ii) információs pontok felállítására és
információszolgáltató személyek kijelölésére.
Ezen intézkedések gyakorlati jelentısége igen nagy. A gyakorlat azt mutatja: jelentıs
akadály, hogy az érintett személyek gyakran nem tudják, hogy a közigazgatási szervek
milyen dokumentumokkal rendelkeznek, amelyek további felhasználás céljára elérhetık.
Szintén fontos lehet az ilyen intézkedések gyakorlati megvalósulásának ellenırzése. A
felmérések azt mutatják, hogy a legtöbb esetben hiába kötelesek a közigazgatási szervek
ilyen listák közzétételére, e kötelezettségüket gyakran nem teljesítik.15

3.10 Jogorvoslati rendszer

Álláspontunk szerint a jogorvoslati rendszer kiemelt jelentıséggel bír a közadatok további
felhasználásának elımozdítása, a felhasználók érdekeinek védelme terén. Amennyiben
ugyanis a közigazgatási szervek vonakodnak hatékonyan, a gazdasági szereplıkkel
együttmőködve megteremteni a további felhasználás lehetıségét (megítélésünk szerint
jelenleg hazánkban ez a helyzet), úgy a jogorvoslati rendszer alulfejlettsége, alacsony
hatékonysága konzerválhatja ezt az állapotot, míg egy hatékony jogorvoslati rendszer
elmozdulást eredményezhet, kikényszerítheti a megfelelı együttmőködést.
E téren azonban csupán fenntartásokkal kezelhetık a tagállami minták, hiszen az optimális
jogorvoslati rendszer alapjaiban függ az adott ország igazságszolgáltatási-jogorvoslati
rendszerétıl, valamint meglévı intézményrendszerétıl. Az alábbiakban ezért
nagyvonalakban bemutatjuk e jogorvoslati rendszerek sokféleségét, valamint megpróbálunk
leszőrni olyan általános tanulságokat, amelyek hazánk számára is iránymutatók lehetnek.
Elmondható, hogy a jogorvoslat alapjai igen sokfélék lehetnek, amelyek akár eltérı
kezelési módokat, jogorvoslati fórumokat is igényelhetnek:
- közérdekő adat megismerése vagy további felhasználás keretében kezelés (a kétféle
eljárás, rezsim) elhatárolása, a kérelem nem megfelelı eljárásrendben való
kezelése,
- a további felhasználás iránti kérelem elutasítása,
- más személynek biztosított kizárólagos jogok miatt,

15
The Commercial Use of Public Information (CUPI). Office of Fair Trading. December 2006.

20
 - diszkriminációra hivatkozással (pl. habár a közigazgatási szerv biztosítja a további
felhasználás lehetıségét, de hátrányosabb feltételekkel, mint más hasonló kérelmek
alapján),
- a felhasználási feltételek nem megfelelı mivolta miatt,
- mert a közigazgatási szerv által meghatározott díjazás nem felel meg az irányelv (az
azt átültetı tagállami szabályozás) követelményeinek,
- a gyakorlati intézkedések (pl. további felhasználásra elérhetı dokumentumok
listázásának) elmulasztása miatt,
- stb.
A tagállamok azonban jellemzıen egységes jogorvoslati rendet vezettek be: a közadatok
újrahasznosításával összefüggı jogorvoslatra a vonatkozó szabályozás bármely elıírásának
megsértése esetén lehetıség van.
Sokféle azonban a jogorvoslati rend, eljárásjogilag és intézményileg a különbözı
tagállamok eltérı rezsim alatt kezelték a jogorvoslati kérelmeket:
- panasz típusú eljárás,
- bírósági hatáskör (peres eljárás),
- közigazgatási út (közigazgatási határozat, majd ezt követı jogorvoslatok),
- a közérdekő adatok nyilvánossága felett ırködı biztos kijelölése e területre is,
- új hivatal felállítása, hatáskörrel felruházása, vagy
- esetleg ezek kombinációja.

A jogorvoslati rendszer tehát igen sokféle lehet; ezek elvben mind megfelelhetnek az irányelv
követelményeinek. Az alábbiakban vázlatosan bemutatunk néhány jogorvoslati modellt.

Csehország. A cseh jog szerint a kérelmezı fellebbezéssel élhet (a kérelem elutasítása a

szabályozás értelmében közigazgatási határozat keretében történik), majd közigazgatási
úton van helye további jogorvoslatnak; e jogorvoslati folyamat végén a bírói út is biztosított.
Egyesült Királyság. A jogorvoslati folyamat egy panasz típusú jogorvoslattal (internal
complaints procedure) indul. Ennek az eljárásrendjét az egyes közigazgatási szervek
alakítják ki. Ennek eredménytelensége esetén egy erre hivatott, e szabályozással felállított
szervezethez (Office of Public Sector Information) fordulhat. E szervezet – saját maga által
kialakított eljárásrendben – kialakítja álláspontját és ajánlást tesz az érintetteknek (ez tehát
nem kötelezı erejő döntés). Ha bármely fél elégedetlen ezen ajánlás tartalmával, úgy egy
erre hivatott tanácsadó testülethez (Advisory Panel on Public Sector Information) fordulhat; e
szerv hasonlóképpen ajánlás formájában nyilvánítja ki álláspontját.
Észtország. Mivel az észt szabályozás a további felhasználási iránti kérelmeket – a hazai
szabályozáshoz hasonlóan – a közérdekő adatok nyilvánosságának keretében kezeli, így a
jogorvoslat is a közérdekő adatok nyilvánossága terén kialakult intézményrendszerben

21
történik. Ebben részben egy elkülönülı szervezetnek (Data Protection Inspectorate), részben
pedig a felettes/felügyeletet gyakorló szerveknek (felettes szervnek, felügyeletet gyakorló
közigazgatási szervnek, bíróságnak) van hatásköre.
Hollandia. A holland szabályozás szintén közigazgatási bírósági útra tereli az ilyen típusú
jogvitákat. Egyedi elem azonban, hogy a szabályozás arra is kitér: amennyiben a további
felhasználás az érintett közigazgatási szerv (pl. szerzıi) jogait sérti, úgy a közigazgatási
szerv jogosult az általános szabályok szerint polgári bírósághoz fordulni a jogsértés
megállapítása érdekében.
Németország. A német szabályozás nem hoz létre önálló jogorvoslati rendszert, hanem úgy
rendelkezik: az ilyen jogviták közigazgatási útra tartoznak.
Szlovénia. Szlovénia is a közérdekő adatok nyilvánosságának talaján valósította meg az
irányelv implementációját, és a jogorvoslati rendszert is egységesnek hagyta meg. Így a
tagállami szabályozás a további felhasználással összefüggı jogorvoslatokat a közadatok
nyilvánosságáért felelıs információs biztos hatáskörébe utalta.

A tapasztalatok azonban azt mutatják16, hogy a legtöbb esetben a meglévı jogorvoslati

rendszerre támaszkodás (ombudsman, közigazgatási bíróságok hatáskörébe utalás) nem
célravezetı. E szervek eljárása ugyanis általában túlságosan lassú, nem képesek a
felmerülı problémákra kellıen gyorsan és szakszerően reagálni.
Az implementációk értékelése alapján az intézményrendszer vonatkozásában az alábbi
megállapítások emelhetık ki:17
- a közadatok további felhasználásával kapcsolatosan célszerő egyetlen intézményt
jogokkal felruházni (a policy és a megvalósulás felügyelete terén egyaránt),
- ennek a szervnek célszerő a kormányzat központjának „közelében” elhelyezkedni,
- a jogorvoslati hatáskör lehetıleg a teljes érintett szervi kört fedje le,
- ez a szervezet mőködjön együtt a kapcsolódó tematikus szervezetekkel (pl. INSPIRE)
és szabályozókkal.
(Megjegyezzük: a hazai implementáció kapcsán korábban megfogalmazódott egy olyan
javaslat, mely szerint az ilyen jogorvoslati kérelmeket célszerő lenne a hazai adatvédelmi
biztos hatáskörébe utalni. Habár e kérdés elemzése nem tárgya jelen elemzésnek, ezzel
kapcsolatosan elızetesen két aggály emelhetı ki:
- a fent írt gyakorlati tapasztalatok kifejezetten említik, hogy az adatvédelmi biztos
hatáskörébe utalás nem célszerő, valamint

16
http://www.epsiplus.net/reports/joint_international_conference_prague_12_13_may_2009
17
Chris Corbin elıadása, CEE-SDI, Prága, 2009. május 13.

http://www.isaf.cz/prezentace/EIV/cee-
sdi/corbin.pdf?PHPSESSID=95e341022f2395ea3ab811b9acd19d90

22
 - az adatvédelmi biztos alapvetıen jogvédı szerv, nem pedig pártatlan szakértıi
testület, így ilyen típusú jogorvoslati fórummá emelése aggályos helyzetet
teremthet.)
A fentebb írt gyakorlati szempontok alapján legjobb gyakorlatnak az Egyesült Királyság
megoldása tekinthetı.

23
4 Díjszámítási best practice-ek

4.1 A PSI direktíva elıírásai a további felhasználás iránti kérelmek

elintézéséért kérhetı díjakról
A PSI irányelv 6. cikke rendelkezik a díjazásra vonatkozó elvekrıl. Eszerint:

„Díj szedése esetén a dokumentumok rendelkezésre bocsátásából és további

felhasználásának engedélyezésébıl eredı teljes bevétel egy ésszerő
nyereséghányaddal együtt sem haladhatja meg a dokumentumok győjtésének,
elıállításának, feldolgozásának és terjesztésének költségét. A díjaknak a
vonatkozó elszámolási idıszakban költségorientáltnak kell lenniük, és azokat az
érintett közigazgatási szervre vonatkozó számviteli elvekkel összhangban kell
kiszámítani”

Ezen kívül az irányelv preambulumában is olvashatunk a díjazással kapcsolatos elıírásokat:

„díj szedése esetén a teljes bevétel egy ésszerő nyereséghányaddal együtt sem haladhatja
meg a dokumentumok győjtésének, elıállításának, feldolgozásának és terjesztésének
költségét, figyelembe véve az - esettıl függıen - az érintett közigazgatási szerv
önfinanszírozási kötelezettségeit is. Az elıállításba bele kell érteni a létrehozást és az
összeállítást is, a terjesztés pedig magába foglalhatja a felhasználó támogatását. A
költségek fedezetének összege az ésszerő nyereséghányaddal együtt, az érintett
közigazgatási szervre vonatkozó számviteli szabályokkal és költségszámítási módszerekkel
összhangban, a díjak felsı határát jelenti és e feletti árakat nem lehet alkalmazni. A díjaknak
ebben az irányelvben meghatározott felsı határa nem érinti a tagállamok azon jogát, hogy
alacsonyabb díjakat határozzanak meg vagy egyáltalán ne határozzanak meg díjakat, és a
tagállamoknak egyúttal ösztönözniük kell a közigazgatási szerveket, hogy a
dokumentumokat olyan díjak ellenében tegyék elérhetıvé, amelyek nem haladják a
dokumentumok elıállításának és terjesztésének határköltségeit.”

2009. május 13-án Prágában tartották meg a soron következı összevont nemzetközi PSI
konferenciát (négy konferenciát tartottak meg egyszerre), ahol megfogalmazásra kerültek az
addigi tapasztalatok alapján a követendı példák az egyes követelmények tekintetében.
Eszerint a legmegfelelıbb az, ha egyáltalán nem számítanak fel díjat a közigazgatási
szervek a további felhasználás iránti kérelmek elintézése során. Az a legjobb, ha díjat csak
és kizárólag akkor állapítanak meg, ha a díj nagysága a szolgáltatáson alapszik (a terjesztés
költségén), és csak akkor, ha az költséghatékonynak bizonyul. A Bizottság kiemelte, hogy a
közszféra információinak további felhasználási gyakorlata és az ez alapján megállapított
díjak nem szolgálhatnak a közigazgatási szervek és közfeladataik ellátása fedezetéül.

4.2 A díjazás kapcsán vizsgálandó szempontok

A díjazás meghatározása valamely közérdekő adat felhasználása és az ahhoz való
hozzáférés fıszabály szerint ellentétes az információszabadság alapelvi szintő

24
követelményével. Ugyanakkor természetesen a közérdekő adatok fogalma nem azonos a
további felhasználást érintı közszféra információival, de a két fogalom sokszor fedi egymást,
sok közérdekő adatot a közigazgatási szervek birtokolnak, állítanak elı, vagy éppen
győjtenek.

Annak vizsgálata során, hogy az egyes tagállamok milyen módszert használtak a PSI
direktíva díjazásra vonatkozó rendelkezéseinek végrehajtására, több tényezıt is figyelembe
kell vennünk.

1. Ki határozza meg a díjat. Elıszöris azt kell megvizsgálnunk, hogy a tagországok

kinek a kezébe adták a díjak meghatározásának jogát. Itt alapvetıen két eset
jöhet szóba:

a. Az egyik megoldási séma az lehet, ha a tagállam jogszabályban

határozza meg a további felhasználás engedélyezésének díját. Ez egy
egyoldalú, hierarchikus szabályozást jelent. Elınye, hogy a díjak pontosan
meghatározottak, kiszámíthatóak, a jelenlegi és potenciális jövıbeli
felhasználók számára – elektronikusan is – könnyen elérhetıek. Hátránya
viszont, hogy nehezen módosíthatók az egyes tarifák, a méltányos
díjelengedés/díjcsökkentés nehezen gyakorolható, és az egyes esetek,
valamint az egyes közigazgatási szervek vonatkozásában nem
érvényesíthetı az egyediesítés.

b. A másik megoldás az lehet, ha a jogalkotó a közigazgatási szervekre

bízza, hogy azok saját hatáskörükben alakítsák ki a díjrendszert, beleértve
a tarifákat, az eljárási rendet, és az egyedi mérlegelés szempontjait is.
Ennek a megoldásnak elınye, hogy lehetıvé teszi a széles körő
egyediesítést, a közigazgatási szervek által ellátott közfeladat jellegéhez
könnyen igazítható, tehát rugalmas. Hátránya lehet, hogy a közigazgatási
szervnek magának kell gondoskodnia arról, hogy közzétegye a díjakat,
akár elektronikus úton is, ha ez lehetséges és ésszerő, és a változások
vezetésére, valamint az egyedi esetek esetén a mérlegelésre anyagi és
humán erıforrást kell fordítania18. Véleményünk szerint a második
megoldás a megfelelıbb, mert rugalmasabban kezelhetı és lehetıvé teszi
az egyediesítést mind a közigazgatási szerv, mind a kérelmezı, mind a
felhasználás jellege tekintetében.

2. A díjazás mértéke. Ugyancsak vizsgálandó, hogy az egyes tagállamok a

direktívában meghatározottakon túlmenıen milyen konkrét szempontok alapján
határozzák meg a díjak mértékét. Ezzel kapcsolatban az alábbi kérdések
fogalmazódnak meg:

a. Egységes díjakat állapítanak meg minden egyes további felhasználási

forma tekintetében, vagy pedig a további felhasználás célja alapján
differenciálnak? Különbségek tétele esetén a mértékekkel óvatosan kell

18
Erre példa az alább tárgyalt angol szabályozás.

25
 bánni, mivel a megkülönböztetés tilalmának irányelvi követelménye nem
sérülhet.

b. Az igénylı alanyok tekintetében milyen esetekben adnak kedvezményeket

személyi körülményekre tekintettel. Lehetséges-e méltányosságból a
teljes díj elengedése, vagy csak kedvezmények adhatók?

3. Az ingyenes információk köre, ezek kezelése. Eltérıen kezelendık azon

információk, amelyeket a közigazgatási szervek például online elérhetıvé tesznek
- jogszabályi rendelkezés folytán, vagy anélkül - , illetve azok, amelyek a
közigazgatási szervek birtokában vannak, de nem eleve elérhetıek. Egyértelmő
ugyanis az, hogy az online (is) elérhetı információkért nem kérhetı ugyanaz a díj,
illetve kérdés az is, hogyan lehet díjat megállapítani és beszedni olyan információ
további felhasználásáért, amely online elérhetı, és ennek folytán nem
ellenırizhetı az, hogy ki és honnan, milyen információkat tekint meg, tölt le stb.
Ennek a kérdésnek a különbözı szabályozási megoldásait is vizsgálni kell tehát a
díjazásról szóló irányelvi rendelkezések átültetései kapcsán.
Felmerülhet még egy eset, amely kapcsán tisztázni kell a szabályozáshoz való
hozzáférést. Ez az ún. „nyers” és a „feldolgozott” információk közti különbségtétel
kapcsán említhetı. Lehetséges olyan szabályozás is, amely más díjakat állapít
meg a pusztán rendelkezésre álló, még nem rendezett, fel nem dolgozott
információk rendelkezésre bocsátására, azt értelemszerően olcsóbbnak
határozva meg, mivel annak feldolgozásában nem fekszik még az adott szervnek
erıforrása.

4.3 Egyesült Királyság

Az Egyesült Királyság, mint általánosan követendı példa a díjazások területén is
példaértékő, az követi az irányelv rendelkezéseit. A már említett Statutory Instrument 2005
No. 1515, The Re-use of Public Sector Information Regulations 2005 címet viselı angol PSI
törvény 15. §-a rendelkezik a díjazással kapcsolatos szabályokról. Eszerint a közigazgatási
szerv szedhet díjat a további felhasználásra rendelkezésre bocsátásért, ha így dönt. A
megállapított díj maximális mértéke azonban – az irányelv szabályaival összhangban –
nem haladhatja meg a dokumentumok győjtésének, elıállításának, újra elıállításának,
terjesztésének költségeit, egy ésszerő nyereséghányaddal együtt sem. Minden megállapított
díjat az adott közigazgatási szervre mindenkor érvényes számviteli szabályoknak
megfelelıen, a számlázási idıszakon belül ésszerőnek bizonyuló, a dokumentumok további
felhasználásra rendelkezésre bocsátásának megbecsült költségét alapul véve az ésszerőség
követelményének figyelembe vételével kell kiszabni.

A dokumentumok győjtésének, elıállításának, újbóli elıállításának és terjesztésének

kapcsán felmerült költségeket a közigazgatási szerv nem számíthatja fel a további
felhasználás iránti kérelem teljesítésének díjaként, amennyiben ugyanaz a kérelmezıt a
fentiek költségét már megfizette az érintett dokumentum(ok)hoz való hozzáférés

26
biztosításáért a vonatkozó hozzáférési szabályok alapján.19 Ez a rendelkezés a kétszeres
díjazás kiszabását kívánja megelızni, összekapcsolva és rendezve a hozzáférés és a
további felhasználás egymáshoz való viszonyát. A lényeg tehát, hogy a közigazgatási szerv
ne szedhessen egy adott kérelmezı vonatkozásában ugyanazon tevékenységéért több
alkalommal díjat, ez ugyanis méltánytalan lenne.

Amennyiben a közigazgatási szerv díj szedése mellett dönt, úgy – ha ez ésszerő és

lehetséges – elıre meg kell határoznia a kiszabandó díjakat. Ha az igénylı kéri, a
közigazgatási szerv köteles írásban rendelkezésére bocsátani azokat a szempontokat,
amik alapján a sztenderd díjak megállapításra kerültek. Amennyiben sztenderd díjakat nem
határoz meg a közigazgatási szerv, ugyancsak a kérelmezı kérésére köteles azokat a
körülményeket, tényeket írásban megjelölni, melyeket a díjszámításnál figyelembe vesz.

4.4 Ciprus, Dánia, Litvánia, Portugália és Spanyolország

Az öt említett és alább vizsgálandó országot azért emeljük ki, mint legjobb gyakorlatot a
díjazás területén, mert míg a legtöbb uniós ország a további felhasználásért felszámítható
díjak tekintetében csupán átveszi szinte szóról szóra az irányelv rendelkezéseit, addig ezen
országok ennél tovább mentek. Olyan rendelkezéséket foglaltak bele jogszabályaikba,
amelyek az irányelvnél pontosabb szabályokat határoznak meg, - természetesen az irányelv
rendelkezéseinek átültetésén túlmenıen -, ezeket mutatjuk be az alábbiakban.

Ciprus. Ciprus a 132 (I)/2006-os törvény elfogadásával implementálta a PSI irányelvet. A

díjazás vonatkozásában azért emelhetı ki példáként, mert meghatározza a díjazás
részletszabályait. A törvény 6. és 7. pontjai szerint a közigazgatási szervek döntésétıl függ,
hogy szednek-e be díjakat a további felhasználásra rendelkezésre bocsátásért, vagy nem.
Amennyiben úgy döntenek, hogy díjakat vetnek ki, egy jelentést kell elkészíteniük, amelyet
megküldenek az illetékes miniszternek. A jelentésben le kell írniuk annak okait, hogy miért
döntöttek a díjszedés mellett, és a törvény szerint a díjak meghatározásakor a kérdéses
dokumentumok győjtésének, elıállításának, újraelıállításának és terjesztésének költségeit
kell alapul venni, és ahhoz képest maximum egy ésszerő nyereséghányadot lehet
megállapítani díjként.

Dánia. A dán jogalkotó egy fontos többletszabályt állapít meg a díjazással kapcsolatosan.
Eszerint amennyiben olyan közigazgatási szervtıl kérnek további felhasználásra
dokumentumot, amely állami bevételbıl finanszírozott közfeladatként állít elı
dokumentumokat vagy adatbázisokat, ezek további felhasználásra rendelkezésre
bocsátásáért az irányelv szerinti, a győjtés, elıállítás, újraelıállítás és terjesztés költségén
felül is szedhetık díjak. Ez a rendelkezés a közigazgatási szerveknek kedvez, de az itt
említett díj sem haladhatja meg az irányelvben megjelölt maximális mértéket.

Litvánia. A Balti államok egyike, Litvánia a hozzáférési törvény módosításával implementálta

az irányelvet. A törvény szerint a közigazgatási szerv köteles ingyenesen szolgáltatni az
információt, kivéve, ha állami díjat, vagy jogszabály elıírása alapján egyéb díjat kell fizetni az

19
SI 1515/2005. 15. § (4)

27
információszolgáltatásért. Bár a litván jog nem különbözteti meg a hozzáférés és a további
felhasználás fogalmait, de a felhasználásra ugyanazon szabályok alkalmazandók mint a
hozzáférésre. Ennek okán említettük meg jelen fejezetben a litván szabályozást, ha nem is a
legkövetendıbb példaként, de úgy gondoljuk, hogy avégett, hogy átfogó képet kapjunk a
díjazási tendenciákról, szükséges erre is egy kis kitekintést tenni.

Portugália. a 46/2007 augusztus 24-i törvény II. fejezete rendelkezik a dokumentumok

további felhasználásáról, és az több említendı plusz elıírást tartalmaz, amelyet sem az
eddigi országok, sem pedig más ország nem szabályoztak. A törvény szerint díjat kell
fizetnie az igénylınek azért is, ha valamely oknál fogva a kért dokumentum bizonyos
részleteit anonimizálni kell. Elıírást találunk többek között a díjazás megfizetésének pontos
idejére is. A törvény kötelezettségként írja elı a díjak tekintetében, hogy az összeg
megállapításánál különbséget kell tenni a kereskedelmi és nem kereskedelmi további
felhasználásra rendelkezésre bocsátás során. Szintén kógens rendelkezés, hogy oktatási,
kutatási és fejlesztési célra történı további felhasználásra rendelkezésre bocsátásért díj nem
szedhetı.

Spanyolország. A 37/2007-es törvény a spanyol ún. „PSI törvény”. Érdekesség, hogy a

spanyol jogalkotó az egyedüli Európában a tagállamok közül, amely a további
felhasználásért szedhetı díjakra az egyéb állami díjak feltételeinek figyelembevételét írja elı,
vagyis a díjak jogszabály, illetve helyi szabályozások szerinti meghatározását teszi
kötelezıvé. A spanyol szabályozás is – a portugálhoz hasonlóan – rögzíti, hogy különbség
tehetı a kereskedelmi és a nem kereskedelemi célú felhasználás díjai esetén, de ezt nem,
mint kötelezettséget szabályozza.

28
5 Negatív példák, „worst practice”-ek

Habár jelen elemzés elsıdleges célja a pozitív példák, esetlegesen hazánk által is követendı
modellek azonosítása, elemzése, értékelése, röviden kitérünk egyes negatív példákra is.
Ezek ugyanis – a másik végletet illusztrálva – megmutatják, hogy melyek azok a
szabályozási hiányosságok, amelyek elkerülendık, amelyek a tapasztalatok szerint a
legnagyobb akadályát képezték a közadatok további felhasználásának elımozdításában.
Mára ugyanis az Európai Bizottság több tagállam ellen is ún. kötelezettségszegési
(infringement) eljárást indított az irányelv nem megfelelı átültetése miatt. A Bizottság
ugyanis kiemeli: a nem megfelelı átültetés megakadályozza a felhasználókat az irányelv
által biztosított jogaik megismerésében, azok bíróság elıtti érvényesítésében. A nem
megfelelı átültetés alapvetı akadályát képezi a további felhasználás piacának bıvülésében.
Az elsı kötelezettségszegési eljárások alapvetıen azért indultak, mert egyes tagállamok
nem jelentették a Bizottság felé az irányelv átültetését. „Valódi” jogsértés (az irányelv
hiányos, nem megfelelı átültetése) miatt három tagállam ellen indult kötelezettségszegési
eljárás:
- Svédország,
- Lengyelország, valamint
- Olaszország.
E negatív példák elemzése különösen azért lehet fontos hazánk számára, mivel a felmerült
kifogások, hiányosságok egy része hazánkkal szemben is felhozható. Különösen
fontos, hogy Lengyelországgal és Svédországgal szemben az egyik alapvetı kifogás, hogy e
tagállamok szintén a közérdekő adatok nyilvánosságának meglévı szabályozására
támaszkodtak, és nem teremtették meg a további felhasználás önálló szabályrendszerét. Így
e példák elemzése nemcsak azt hangsúlyozza, hogy hazánk nem megfelelı megközelítést
alkalmazott az implementáció során, de mutatja a hazai jog továbbfejlesztésének
szükségességét és sürgısségét – e példák akár egy hazánk ellen induló
kötelezettségszegési eljárás lehetıségét is elırevetítik.

Svédország. Svédország ellen az irányelv hiányos átültetése miatt indult

kötelezettségszegési eljárás. A Bizottság álláspontja szerint az irányelv számos alapvetı
rendelkezése nem, vagy nem megfelelıen került átvételre, így például: a díjazásra,
diszkriminációmentességre vonatkozó elıírások, a kizárólagos megállapodások tilalma, a
kérelmek feldolgozása, valamint a rendelkezésre bocsátás formátumai.

Lengyelország. A kötelezettségszegési eljárás szintén azért indult, mert a Bizottság

álláspontja szerint Lengyelország nem ültette át az irányelv számos alapvetı rendelkezését.
Ilyenek: az egyének jogai a további felhasználással kapcsolatosan, a díjazás követelményei,
diszkriminációmentesség, az elérhetı információk körének átláthatósága, felhasználási

29
feltételek, kizárólagos megállapodások tilalma, kérelmek fogadásának és elintézésének
szabályozása.

E tagállamok ugyanis – hazánkhoz hasonlóan – nem alkottak önálló PSI re-use rezsimet. Az
„implementáció” során mindkét tagállam teljes implementációról értesítette a Bizottságot,
valójában azonban az implementáció azzal „teljesült”, hogy a jogalkotó úgy értelmezte: mivel
a közérdekő adatok (közadatok) nyilvánosságára vonatkozó szabályozás lefedi az ilyen
típusú dokumentumokat, így az irányelvnek való megfelelés biztosított. A Bizottság által
indított eljárás tehát azt mutatja: nem megfelelı megoldás ez az implementációs modell.

Olaszország. Az Olaszország ellen indult kötelezettségszegési eljárás más annyiban, hogy

Olaszország – az irányelv jelentıs részben szó szerinti átvételével – önálló normarendszert
hozott létre a közadatok további felhasználása tekintetében.
A Bizottság által megfogalmazott kifogások egy része ennek az átültetésnek a
hiányosságaira mutat rá: a Bizottság hiányosnak találta a további felhasználás jogszabályi
definícióját, az eljárási szabályozást, a további felhasználás részletes szabályozását (pl. a
rendelkezésre álló formátumok és a díjazás tekintetében), továbbá a
diszkriminációmentességre vonatkozó szabályokat.
A Bizottság által megfogalmazott másik aggály egyes ágazati nyilvántartások (konkrétan:
kataszter- és zálogadatok) kivétele a közadatok további felhasználásának szabályozása alól.
Az implementációt célzó olasz jogszabály értelmében ugyanis az ilyen további felhasználási
kérelmekre nem az általános PSI re-use rezsim, hanem egy ágazati jogszabály irányadó.20 E
nyilvántartások ugyanis ingatlan-nyilvántartási adatokat tartalmaznak, amelyek a további
felhasználás szempontjából kiemelt jelentıséggel bírnak.
E példa tehát azt mutatja: az irányelv rendelkezései azokra a közhiteles nyilvántartásokra is
irányadók, amelyek az irányelv hatályára vonatkozó feltételeknek megfelel.
Utalunk ezzel kapcsolatosan hazánk és a Bizottság közötti levelezésre, amelyben hazánk
azzal érvelt: mivel a közhiteles nyilvántartásokból történı adatszolgáltatás nem további
felhasználást jelent, hanem elsıdleges (alap-) felhasználást, így az irányelv rendelkezései
nem alkalmazhatók.21 A Bizottság által Olaszországgal szemben indított eljárás
megítélésünk szerint egyértelmően jelzi: ez az álláspont nem tartható.

20
„This Decree is without prejudice to provisions on… the commercial re-use of documents, data, and
cadastral and mortgage information, (cf. Article 1(367) to (373) of Law No 311 of 30 December 2004)”
21
A levelezésben hazánk arra hivatkozott: a közérdekő adatok nyilvánosságára tekintettel a PSI
irányelv által érintett adatok ingyenesen szerezhetık be. A Bizottság ezt követıen kifejezetten a
földhivatali és térképinformációk ingyenességére kérdezett rá. Hazánk ezzel kapcsolatban azzal
„védekezett”: ezek az információk nem tartoznak a PSI re-use rezsim alá, mivel ezek nem további
felhasználást, hanem az eredeti cél szerinti felhasználást jelentenek.

30