ÉNÓK (Enoch) KÖNYVE

1. Könyv (1-36)
Az ırangyalok könyve
1 1. Énok áldásának szavai, amelyekkel megáldotta a kiválasztottakat és az igaza
kat, akik majd a nagy nyomorúság idejében fognak élni; amikor minden gonoszság é
s istentelenség el lesz távolítva.
2. És példázatokban beszélve így szólt: – Énok, egy igaz ember, akinek szemét az
Isten felnyitotta és látomásban látta a Szentséges személyét a mennyekben, amit
angyalok mutattak meg nekem, és tılük hallottam mindent, és tılük értettem meg
azokat, amiket láttam, de mindezek a dolgok nem ezé a nemzedéké, hanem egy távol
ié, amely majd ezután fog eljönni.
3. A választottakat érintıen szólok, és az ı számukra szól a példabeszédem: A Sz
entséges és Hatalmas, a világ Istene eljön majd a lakhelyérıl.
4. És a földre tapos akkor a Sínai Hegyén; eljön seregeit vezetve; és megmutatko
zik a mennyei hatalom minden erejével.
5. Félelem szállja meg akkor mind az élıket; és az ırangyalok megrettennek. Rett
egés és félelem ragadja meg akkor mind a föld lakóit, bárhol is lakoznak a földö
n.
6. A magas hegyek megrázkódnak, és a magasságok a mélybe szakadnak, és viaszként
olvadnak meg a lángokban.
7. A föld megnyílik, majd magába omlik, és minden, ami azon van, elpusztul; amik
or az ítélet ideje eljön minden emberre, még a választottakra is.
8. De a választottaknak mégis békességet ad; megóvja ıket, és megkegyelmez nekik
. És mindannyian az Istenhez fognak tartozni; boldogok és áldottak lesznek ık, é
s az Isten dicsıségének fénye ragyog rájuk.
9. Íme! Eljött az Úr tízezernyi szentjével, ítéletet végrehajtani mindenek fölöt
t, és elpusztítani az istenteleneket, megfeddni minden élıt az istentelen munkáj
ukért, melyeket istentelenül elkövettek ellene, és minden súlyos beszédért, mely
eket az istentelen bűnösök ellene szóltak.
2 1. Figyeljetek meg mindent; ahogy az égitestek működnek, hogy pályájukról nem
térnek le, nem változtatnak azon, és a mennyei testek hogyan kelnek és nyugszana
k, rendben, mind a kiszabott idıben, és nem szegik meg soha a számukra meghatáro
zott rendet.
2. Nézzetek a földre, és tartsátok figyelemben a rajta történı dolgokat a kezdet
tıl a végig, hogy milyen állhatatosak, hogy egy sem változik meg a föld dolgaibó
l, hanem Isten munkái mind jól láthatóak számotokra.
3. Nézzétek a nyarat és a telet, hogyan borítja be az egész földet a víz, és a f
elhık, és a harmat, és az esık vizei hogy hullanak rá.
3 1. Figyeljétek meg, és látni fogjátok, hogy (telenként) minden fa úgy néz ki,
mintha elszáradt volna, leveleiket lehullajtva, kivéve tizennégy fát, melyek nem
vesztik el, hanem megtartják öreg lombjaikat három vagy négy évig, mielıtt új l
ombok takarják be ıket.
4 1. És figyeljétek meg a nyári napokat is, hogyan süt le a fennlévı nap a földr
e. És a naptól jövı hıség miatt árnyékot kerestek, és a föld is perzselıdik a na
p hevében, és nem taposhatjátok a földet vagy a köveket azok forrósága miatt.
5 1. Figyeljétek meg, ahogyan a fák zöld levelekkel takarják be magukat és gyümö
lcsöket teremnek: okuljatok mindezekbıl, és vegyétek figyelembe mind az ı munkái
t, és tudjátok meg, hogy ı, aki mindörökké él, hogyan teremtett mindent olyanná,
amilyen az lett.
2. És az ı munkáit évrıl-évre bevégzik, és minden feladatukat betöltik aszerint,
amint ı meghatározta, és el nem térnek a nekik adott feladatok bevégzésétıl, ha
nem akként működnek, ahogyan Isten azt elrendelte számukra.
3. És lássátok, ahogyan a tenger és a folyók vizei is hasonlóképpen és változatl
anul bevégzik azt, ami nekik adatott az ı rendeletébıl.
4. De ti, akik nem voltatok állhatatosak, sem az Úr parancsolatait nem cselekedt
étek, hanem elfordultatok és büszke, súlyos szavakat szóltatok a tisztátalan szá
jaitokkal az ı hatalmassága ellen. Ó, ti keményszívűek, számotokra nem lesz béke
sség.
5. Azért utálni fogjátok majd napjaitokat, az életetek évei elillannak, és megso
kszorozódnak a pusztulásotok évei az örök utálatosságban, és kegyelmet nem lelte
k.
6. a. Abban az idıben a neveiteket mindörökké utálatossággá teszitek az igazak e
lıtt.
b. És mindazok, akik átkoznak, általatok fognak átkot mondani.
c. A bűnösök és az istentelenek veletek szórják majd átkaikat, így lesznek majd
az istentelenek a ti átkozóitokká.
d. És mind az … [igazak?] vigadozni fognak,
e. És a bűnök bocsánatot nyernek akkor,
f. És kegyelem, és békesség, és teljes türelem adatik:
g. Üdvösséget nyernek, és csodálatos fényt.
i. És ti, mindannyian, akik bűnösök vagytok, nem nyertek üdvösséget.
j. Hanem maradandó átok alatt vagytok.
7. a. A választottaknak pedig fény jár, kegyesség és béke.
b. És ık örökölni fogják a földet.
8. És akkor a választottaknak bölcsesség adatik, és élni fognak, soha többé nem
követve el bűnt. Sem istentelenségbıl, sem büszkeségbıl kifolyólag. Hanem aki bö
lcs, az alázatos.
9. És nem lesz többé áthágás, nem lesz bűnös cselekedet az életükben többé. Nem
is halnak meg az [isteni] haragtól vagy bosszútól, hanem betöltik az életük napj
ait.
10. Életük békében halad majd, és örömeik évei megsokszorozódnak, örök gyönyörűs
égben és békességben, az életük minden napján át.
6 1. És lın abban az idıben, miután az emberek fiai megsokasodának a földön, hog
y leányaik születtek, akik bájosak és szépek voltak.
2. És amikor az angyalok, a mennyek fiai látták ıket, kívánkoztak utánuk, és így
beszéltek egymás között: Menjünk és válasszunk feleségeket magunknak az emberek
fiai közül, és legyenek gyermekeink tılük.
3. És Shemjáza, aki a vezérük volt, azt mondta nekik: Félek attól, hogy ragaszko
dtok az elhatározásotokhoz és meg is teszitek azt.
4. És én pedig egyedül fogok szenvedni majd, ilyen nagy gonoszságért.
5. Azok, válaszolva neki, ezt mondták: Mindannyian megesküszünk;
6. És fogadalommal kössük magunkat közös átkok alá, hogy ezen a terven nem válto
ztatunk, hanem véghez visszük azt.
7. Ezután mind megesküdtek, és a reá jövı átkok alá közösen kötötték magukat. Te
ljes számban kétszázan voltak, akik Járed idejében alászálltak az Árdiszra, ami
az Ármon hegyének csúcsa.
8. Azt a hegyet azért Ármonnak hívják, mert annak csúcsán esküdtek meg és vetett
ék magukat közös átok alá. Ezek a vezéreik nevei: Szamlázaz, aki a vezérük volt,
Uraklbárméel, Rámláel, Kokábel, Támiel, Rámuel, Dánel, Ázákéel Baráqjéel, Asáel
, Ármáres, Bátráel, Anánel, Szeráquel, Szamszávéel, Szatárel, Turel, Jomjáel, Sz
áriel. Ezek voltak a tízek vezérei.
7 1. ık, és a velük lévı többi angyal feleségeket vettek magukhoz, mindegyik azt
, akit kiválasztott magának, akikkel egybekeltek, és velük megfertızték magukat.
2. És megtanították ıket varázslatokra, bűvöletekre, és a gyökereket vágni, és m
egismertették velük a növényeket.
3. Azok teherbe estek, és hatalmas óriásokat szültek, kiknek magassága háromezer
könyöknyi volt.
4. Ezek felélték az emberek minden termését, amíg azok nem bírták ıket tovább el
tartani.
5. Ekkor az emberek ellen fordultak, hogy azokat falják fel.
6. És kezdtek bűnöket cselekedni a madarak, állatok, csúszómászók, és halak elle
n is, és egymásnak estek, hogy egymást felfalják és igyák egymás vérét. És a föl
d vádat emelt a törvénytelenek ellen.
8 1. És Azázel megtanította az embereket arra, hogy hogyan csináljanak maguknak
kardokat és késeket, és pajzsokat és mellvérteket, és megismertette velük a föld
mélyén rejlı különbözı fémeket, és azok megmunkálásainak műveleteit, és a karkö
tık és ékszerek és az öntvények használatát, a szemhéjak kifestését, és mindenfé
le értékes köveket, és minden színeknek festéshez való keverését.
2. És megsokasodott az istentelenség, és paráznaságokat követtek el, és mindnyáj
an eltévelyegtek, romlottakká lévén minden utaikban.
3. Shemjáza tanította meg nekik az elbájolást és a gyökerek vágását, Ármáres az
elbájolás alóli feloldást, Barákjéel (tanította) az asztrológiát, Kokábel a csil
lagképet, Ázákéel a felhık és jelek ismeretét, Szerákiel a földnek jeleit, Szams
závéel a nap jeleit, Száriel a hold útját.
4. És ahogyan az emberek pusztultak, felsírtak, és siralmaik feljutottak a menny
be…
9 1. És Mikháel, Uriel, Ráfael és Gábriel lenézve a mennybıl, látták a sok véron
tást, ami a földön történt, és minden törvénytelenséget, ami a földet sújtotta.
2. És ezt mondták egymásnak: A föld városai kihaltakká váltak, és siralmaik felj
utottak a mennyek kapujához.
3. És most hozzátok, a mennyben lévı szent lényekhez könyörögnek az emberek lelk
ei, mondván: “Vigyétek a mi ügyünket a Magasságos elé”.
4. És azt mondák ık a korok Urának: “Urak Ura, istenek Istene, királyok Királya,
és a korok Istene, a Te trónodnak dicsısége minden nemzedékben és minden korban
(fennáll), és a Te neved szent, dicsıséges és áldott, minden korokban!
5. Te teremtettél meg mindent, és Neked van erıd mindenek felett: minden dolog m
eztelen és nyitott Te elıtted, minden dolgot látsz, és semmi nem rejtheti el mag
át Elıled.
6. Láttad, mit tett Azázel, aki megtanított minden igazságtalanságot a földön, é
s megnyitotta elıttük az örök titkokat, amelyek a mennyekben voltak [fenntartva]
, és amelyek után az emberek vágyakoztak, hogy megtanulhassák azokat:
7. És Shemjáza, kinek hatalmat adtál társai fölött, hogy vezesse ıket.
8. Akik lementek a földön élı emberek lányaihoz, és az asszonyokkal háltak, és í
gy megfertızték magukat, és feltártak elıttük mindenféle bűnt.
9. Az asszonyok óriásokat szültek, és azoktól az egész föld vérrel és igazságtal
ansággal telt meg.
10. És lám, most pedig a meghaltak lelkei felkiáltanak, és kérelmeik feljutnak a
mennyek kapujába, siralmaik felszálltak: és nem szűnik meg, a törvénytelen csel
ekedetek miatt, melyek a földön elterjedtek.
11. Te mindent tudsz, mielıtt azok megtörténnek, látod mindezeket és megtűröd, s
nem mondod meg nekünk, mit tegyünk velük mindezek miatt.”
10 1. Ekkor megszólalt a Magasságos, a Szentséges és Hatalmas, szólt, és elküldt
e Urielt a Lámek fiához, mondván neki:
2. “Menj el Noéhoz, és az én nevemben mondd neki – rejtsd el magad –, és nyilván
ítsd meg számára a közeledı véget: hogy az egész föld el lesz pusztítva, és özön
víz fog eljönni az egész földre, ami elpusztít mindent, ami azon van.
3. És ezért utasítsd ıt, hogy megmenekülhessen, és az ı magja megmaradjon a vilá
g eljövendı nemzedékeiért”.
4. És Ráfaelnek pedig azt mondta az Úr: “Kösd meg Azázelt, kezét s lábát, és ves
d ıt a sötétségbe: vágj egy nyílást a sivatagba, amely Dudáel-ben van, és oda ve
sd ıt.
5. És helyezzél rája durva, éles köveket, s takard ıt be sötétséggel, és hadd la
kjon ott örökké, és takard be orcáját, hogy ne láthasson világosságot.
6. És az ítéletnek nagy napján a tűzre lesz vetve.
7. És gyógyítsátok meg a földet, amelyet az angyalok megrontottak, és hirdesséte
k a föld gyógyulását, hogy felgyógyuljanak a csapásból, és nehogy kipusztuljanak
az emberek összes gyermekei a titkos dolgok miatt, melyeket a Vigyázók tártak f
el, és tanítottak fiaiknak.
8. És az egész föld megromlott a munkáikon keresztül, melyeket Azázel tanított:
neki tulajdoníts minden bűnt.”
9. És Gábrielnek pedig mondá az Úr: “Menj a fattyúk és a semmirekellık ellen, a
paráznaság gyermekei ellen: és pusztítsd el a Vigyázók gyermekeit az emberek köz
ül, [okozd azt, hogy meginduljanak]: küldd egyiket a másik ellen, hogy egymással
harcolva pusztuljanak el: mert napjaik nem lesznek hosszúak.
10. És a kérelmeknek nem fogsz engedni, melyeket hozzád intéznek apáik azok érde
kében; mert az örök életben reménykednek, ám mindegyikük ötszáz évet fog élni.”
11. És mondá az Úr Mikháelnak: “Menj, kösd meg Shemjázát és társait, akik egybek
ötötték magukat az asszonyokkal, megfertızve magukat minden tisztátalanságukkal.

12. És amikor fiaik leölik egymást, és látták az ı szeretteik pusztulását, kösd

meg ıket szorosan, hetven nemzedék idejéig a föld mélységeiben, amíg eljön az ít
életük napja és a bevégzıdésük, az ítéletnapig, amely örökkön át tartó ítélet.
13. Akkor majd a tüzes mélységhez lesznek vezetve: gyötrelemre és börtönre, örök
reszóló elzárásra.
14. És innentıl mindazok, akik a kárhozatra lesznek ítélve és elpusztulnak, velü
k együtt lesznek megkötve a nemzedékek végéig.
15. És pusztítsd el a semmirekellık lelkeit, és a Vigyázók gyermekeit, mert ross
zat tettek az emberiséggel.
16. Pusztíts el minden helytelen dolgot a föld színérıl, és legyen vége minden g
onosz munkának: Mutatkozzon meg az igazság és az igazságosság kinyíló növénye: é
s áldás legyen az; mert el lesznek ültetve az igazság és igazságosság munkái, ig
azságban és gyönyörökben mindörökké.
17. És akkor megmenekülnek majd mind az igazak, és élni fognak, amíg gyermekek e
zreit nemzik, fiatalságuk és öregkoruk [szombatjaik] minden napját békességben t
öltik be.
18. Akkor az egész föld igazságosságban lesz majd megmunkálva, és fákkal lesz az
teleültetve, mert áldásokkal fog megtelni.
19. És kívánatos fákkal és szılıvel ültetik be: és az elültetett szılı bıséges t
ermést fog hozni.
20. És tisztítsd meg a földet minden elnyomástól, és minden igazságtalanságtól,
és minden bűntıl, és minden istentelenségtıl. És pusztítsd el a föld színérıl mi
ndazt a tisztátalanságot, amely elterjedve betöltötte azt.
21. És az emberek gyermekei mind igazakká válnak, és minden nemzet hálát ad és d
icsıít engem, és mindanyian imádatot adnak nekem.
22. És a föld meg lesz tisztítva minden undokságától, és minden bűntıl, és minde
n büntetéstıl, és minden gyötrelemtıl, és ezeket többé soha nem hozom rájuk, nem
zedékrıl nemzedékre mindörökké.
11 1. És azokban a napokban megnyitom majd az áldások tárházait, melyek a mennye
kben vannak, hogy leküldjem azokat a földre, az emberek fiainak munkáira és tevé
kenységeire.
2. És akkortól az igazság a békességgel társulva együtt lesz majd a világ minden
napjában, az emberek nemzetségein keresztül.
12 1. Mindezen dolgok megtörténte elıtt Énok el volt rejtve, és senki az emberek
fiai közül nem tudta, hogy hol volt elrejtve, vagy hol lakott ezalatt és mi tör
tént vele.
2. Napjait a szentségesekkel töltötte, teendıi velük és a Vigyázókkal voltak kap
csolatosak.
3. És én, Énok, áldottam a dicsıség Urát, a korok Királyát, és íme!
4. A Vigyázók hívtak engem – Énokot, az írnokot – és mondák nekem: “Énok, te, ak
i az igazságosság írnoka vagy, menj, és mondd meg a mennyei Vigyázóknak, azoknak
, akik elhagyták lakhelyüket a magas mennyekben, az örök szent helyet, és megfer
tızték magukat az asszonyokkal, és azt tették, amit a föld gyermekei tesznek, fe
leségeket választva maguknak:
5. Nagy pusztulást hoztatok a földre: és nem lesz számotokra béke vagy bűnbocsán
at.
6. És amennyire örömüket lelték a gyermekeikben, látni fogják az ı szeretteik le
gyilkolását, és siránkozni fognak a gyermekeik pusztulásán, és esedezni fognak ö
rökkön át, de békét és könyörületet nem kapnak.”
13 1. Énok pedig elment és ezt mondta: “Azázel, számodra nem lesz béke: szigorú
ítélet lett rendelve ellened, hogy láncokba rakjanak téged:
2. És nem lesz türelem irántad többé, kérelmeid sem lesznek meghallgatva a gonos
zságok miatt, amelyeket tanítottál, és azon igazságtalanságok és bűnök miatt, me
lyeket az embereknek megmutattál.”
3. Azután pedig elmentem, és mindannyiukhoz egyszerre beszéltem, és félelem volt
ıbennük, rettegés és remegés ragadta meg ıket.
4. És kérelmeztek engem, hogy közbenjárjak értük, hogy bűnbocsánatot kaphassanak
, és olvassam föl kérelmeiket a mennyek Urának jelenlétében.
5. Mert attól az idıtıl fogva ık nem beszélhettek (Hozzá), és nem emelhették sze
meiket a mennyek felé a bűneik szégyene miatt, amely kárhozatot hozott rájuk.
6. Én pedig leírtam a kérelmeiket és imáikat a szellemeiket illetıen és az egyén
i cselekedeteik miatt, és kérelmüket, hogy bűnbocsánatot nyerhessenek.
7. És eltávoztam onnan, és leültem a Dán vizei mellett, Dán földjén, a Hermontól
délre: olvastam kérelmeiket, amíg el nem aludtam.
8. És íme, egy álom jött rám, és látomások töltöttek be, és fenyítések látomásai
t láttam, és egy hang utasított engem a mennyek fiainak megdorgálására.
9. És amikor felébredtem, elmentem hozzájuk, és mindannyian együtt ültek, és arc
ukat elfedve siránkoztak Ábelsjáil-nál, ami Libanon és Széneszér között fekszik.
10. És elmondtam nekik mindazokat a látomásokat, amelyeket álmomban láttam, és e
lkezdtem beszélni az igazságosság szavai szerint, és megfeddtem a mennyei Vigyáz
ókat.
14 1. Ezek az igazság könyvének szavai az örök Vigyázók megfeddésére, azok szeri
nt, amit a Szent Hatalmas meghatározott a látomásban.
2. Amit az álmomban láttam, azt most a nyelvem húsának beszédével, és szájamnak
lehelletével mondom el: amit a Hatalmas arra adott az embereknek, hogy beszéljen
ek azzal, és a szívükben pedig megértsék.
3. Mert ahogyan megteremtette ı az emberi értelmet azért, hogy általa megérthess
ék a bölcsességet, úgy teremtett meg engem is, és erıt adott nekem a Vigyázók, a
mennyek gyermekeinek megfeddésére.
4. Leírtam a kérelmeiteket, és látomásomban láttam azt, hogy kérelmeitek soha ne
m lesznek meghallgatva az örökkévalóság napjain át; és az ítélet ki lett róva re
átok.
5. Mert mostantól nem ereszkedhettek fel a mennyekbe az örökkévalóságon át, hane
m a földben maradtok megkötve mindörökké, amíg a világ napjai tartanak.
6. De mindezek elıtt látni fogjátok a ti szeretett fiaitok pusztulását, és nem l
esz többé gyönyörötök bennük, mert szemeitek elıtt, kard által hullanak el.
7. És az ı érdekükben benyújtott kérelmeitek nem lesznek meghallgatva, sem azok,
melyeket magatokért kértek: még ha imádkozva és siralmakkal kéritek is mindazok
at, miket szavaitokkal a könyvemben megírtam.
8. És íme, látomást láttam, eképpen: Látomásban a felhık magukhoz hívtak engem;
és köd borított be, és a csillagok járásai és a villámok gyorsasága ragadott el,
és a szelek felrepítettek, s felemelve a mennyekbe vittek.
9. És ott elindultam, amíg egy fal közelébe értem, amely kristályból volt felépí
tve és tüzes nyelvek fogták körbe: ekkor félni kezdtem.
10. És keresztülmentem a tűznyelveken, ezután egy kristályból épült hatalmas ház
hoz értem. És a ház falai kristállyal voltak burkolva, és a padlója szintén kris
tályból volt.
11. A mennyezete olyan volt, mint a csillagok és villámok boltozata, és tüzes ké
rubok jártak benne, és az égboltjuk tiszta volt, mint a víz.
12. És lángoló tűz ölelte át a falakat, és a bejáratai tűzben izzottak.
13. És bementem a házba, és az forró volt, mint a tűz, és hideg, mint a jég: nem
volt ott látható az élet örömének semmi jele: félelem szállt meg, és remegés fo
gott el.
14. És amint rázkódtam és remegtem, arcra estem, és egy látomást láttam.
15. Íme! Egy másik házat láttam, amely nagyobb volt az elızınél, és a nyitott be
járata elıtt álltam, amely lángoló tűzbıl épült.
16. És minden tekintetben csodaszép volt, annyira csodálatos, hogy ki sem tudom
fejezni ékességének mértékét.
17. A padlója tűzbıl készült, fölötte villámok csapkodtak és a csillagok ösvénye
i haladtak, és a mennyezete szintén tűzbıl volt.
18. És láttam ott egy méltóságos trónt: kinézete olyan volt, mintha kristályból
készült volna, és kerekei mint a ragyogó nap, és kérubok voltak a látomásban.
19. A trón alól lángoló tűz lövellt ki, hogy rá sem tudtam tekinteni.
20. És a Hatalmas Dicsıség ült a trónon, és ruhája a napnál erısebben ragyogott,
és fehérebb volt a legfehérebb hónál.
21. Az angyalok közül egyetlen sem léphetett hozzá, hogy az arcára tekintsenek,
annak csodálatossága és dicsısége miatt, és egyetlen test nem nézhet arra.
22. A lángoló tűz körbevette ıt, és egy hatalmas tűz égett elıtte, hogy senki ne
m mehetett közelébe: tízezerszer tízezernyi angyal állt elıtte, de nem volt szük
sége tanácsadókra.
23. És a legszentebbek, akik közel álltak hozzá, nem mozdultak el a közelébıl, e
l sem hagyták jelenlétét.
24. És mindeddig az arcomra borulva voltam ott, remegve: és az Úr szájával szólí
tott engem és ezt mondta: ‘Jöjj hozzám Énok, és hallgasd szavaim.’
25. És egyike a szentségeseknek hozzám jött és felébresztett engem, lábaimra áll
ított, és az ajtóhoz vitt. Én pedig lehajtottam a fejem.
15 1. És hallottam a hangját, amint szólt hozzám és válaszolt nekem, én pedig fi
gyeltem mindarra, amit mondott: “Ne félj Énok, te igaz ember vagy, az igazságoss
ág írnoka; jöjj hát közelebb és halljad hangomat.
2. És mondd meg a mennyek vigyázóinak [ırangyaloknak], akik elküldtek, hogy közb
enjárj értük: ‘Nektek kellene az emberekért közbenjárnotok, és nem pedig az embe
rnek tiértetek:
3. Miért hagytátok el a magas, szent és örök mennyet, és háltatok asszonyokkal,
és fertıztétek meg magatokat az emberek leányaival, és vettétek ıket feleségül,
és tettetek úgy, mint a föld gyermekei, és nemzettetek óriásokat fiakként?
4. És bár szentek, szellemek voltatok, élvén az örök létet, mégis tisztátalanná
tettétek magatokat az asszonyok vérével, és gyermekeket nemzettetek a test vérév
el, és csakúgy, mint az emberek gyermekei, ti is test és vér után sóvárogtatok,
mint mindazok, akik meghalnak és elpusztulnak.
5. Mert azért adtam én ınekik feleségeket, hogy azokat terherbe ejtsék és gyerme
keket nemzzenek tılük, és eképp ne legyen hiányuk nekik semmiben a földön.
6. De ti, akik elızıleg szellemi lények voltatok, éltétek az örök életet, és hal
hatatlanok voltatok a világ minden nemzedékén át.
7. És ezokból számotokra nem rendeltem feleségeket; mert a mennyek szellemlényei
nek a mennyekben van lakozásuk.
8. És mostantól az óriások, akik a hús és a szellem keveredésébıl jöttek létre,
gonosz szellemeknek lesznek ık nevezve a földön, és a föld lesz az ı lakhelyük.
9. Gonosz szellemek hagyták el a testeiket; mert születésük emberi, elsıdleges e
redetük pedig a mennyek szent ırangyalaitól van; gonosz szellemek lesznek ık a f
öldön, és gonosz szellemeknek lesznek nevezve.
10. Mert a mennyek szellemeinek a mennyekben lesz a lakhelyük, de a földön létre
jött szellemeknek, akik a földön születtek meg, azoknak a földön lesz a lakhelyü
k is.
11. És az óriásoktól jött lelkek gyötrik, elnyomják, pusztítják, támadják és a r
ombolás munkáival sújtják a földet, és bajokat okoznak azon: bár élelmet nem esz
nek, mégis éhesek és szomjasak és sérelmeket okoznak.
12. És ezek a lelkek felkerekednek az emberek gyermekei ellen és az asszonyok el
len, mert ık maguk is azoktól származnak.
16 1. Attól a naptól fogva, amikor az óriások le lesznek gyilkolva és el lesznek
 pusztítva, és halállal halnak, a testeiket elhagyó szellemek megindulnak majd é
s pusztítani fognak, anélkül, hogy ítéletben részesülnének – és így pusztítanak
majd egészen a nagy ítélet eljövetelének beteljesedéséig, amelyben maga a kor is
beteljesedik, az ırzıangyalok és az istentelenek felett, igen, mindennek betelj
esedése eléri ıket teljesen.’
2. És az ırangyaloknak pedig, azoknak, akik megkértek téged, hogy járj közben ıé
rtük, azoknak, akik elızıleg a mennyekben voltak, mondd ezt:
3. ‘Ti a mennyekben voltatok, de nem lettek tinéktek még megnyilvánítva a mennye
k minden titkai, azok pedig amelyikeket ismeritek, azok haszontalanok, amelyeket
szívetek keménységében megmutattatok az asszonyoknak, és azokon a titkokon kere
sztül az asszonyok és a férfiak sok gonoszságokat követtek el a földön.’
4. Ennekokáért mondd meg nekik: ‘Nincs számotokra békesség.’
17 1. És megfogtak és egy olyan helyre vittek engem, ahol az ottlevık olyanok vo
ltak, mint a lángoló tűz, és amikor úgy akarták, emberként jelentek meg.
2. És egy olyan helyre vittek engem, ahol sötétség volt, és egy hegyhez, amelyne
k csúcsai az egekbe értek.
3. És láttam az égitestek lakhelyét, és a csillagok tárhelyeit, és a mennydörgés
ét és a legmélyebb mélységekét, ahol tüzes íj volt, és nyilak és azoknak tegezük
, és egy tüzes kard; és minden villámlásét.
4. És az élı vizekhez vezettek engem, és a nyugati tüzekhez, ahol a nap mindig n
yugovóra tér.
5. És egy tüzes folyóhoz értem, ahol a tűz vízként folyik, és beleömlik a nyugat
felıl álló nagy tengerbe.
6. Láttam a nagy folyókat, és a nagy folyóhoz értem, nagy sötétséghez, és egy ol
yan helyre mentem, ahol nem megy hús [test].
7. Láttam a téli sötétség hegyeit és a helyet, ahol a mélységek vizei fakadnak.
8. Láttam a föld minden folyójának száját, és a mélységnek száját.
18 1. Láttam a szelek tárhelyét: láttam, hogyan látta ı el azokkal az egész tere
mtést, és a föld szilárd alapjait.
2. És láttam a föld szegletkövét: láttam a négy szelet, amely [a földet és a] me
nny boltozatát tartja.
3. És láttam, ahogy a szelek feszítik az égboltot, és megállapodnak a föld és me
nny között: ezek a mennyek oszlopai.
4. Láttam a mennyek szeleit, amelyek körbeforgatják a napot és a csillagokat a p
ályáikon.
5. Láttam a földi szeleket, amint a felhıket viszik; láttam az angyalok ösvényét
: láttam a föld végénél, honnan kezdıdik a menny boltozata.
6. És tovább menve láttam egy helyet, amely ég éjjel és nappal, ahol hét csodás
kövekbıl álló hegy áll, három kelet felé, három pedig dél felé feküdve.
7. Azok, amelyek kelet felé néztek, azok közül egy színes kıbıl volt, és egy gyö
ngybıl, és egy jácintból, és a dél felıl állók pedig vörös kıbıl.
8. De a középsı felnyúlt a mennybe, mint az Isten trónja, alabástromból, és a cs
úcsa a trónusnak zafírból volt.
9. És lángoló tüzet láttam.
10. És ezek mögött a hegyek mögött az a terület fekszik, ami a nagy földnek a vé
ge: ott váltak a mennyek teljessé.
11. És egy mély mélységet láttam, ahonnan mennyei tűzoszlopok törtek fel, és aho
vá tűzoszlopok zuhantak alá, s megmérhetetlen volt a mélységük és magasságuk is.

12. És amögött a mélység mögött egy helyet láttam, ahol nem volt felül égbolt, é
s nem volt szilárd föld alul: nem volt ott víz, nem voltak madarak sem, hanem ki
etlen és rettenetes hely volt az.
13. Láttam ott hét csillagot, amelyek olyanok voltak, mint hatalmas égı hegyek,
és kérdeztem azok felıl.
14. Az angyal pedig azt mondta: ‘Ez a hely a menny és a föld vége: ez a csillago
knak, a mennyei seregeknek a börtöne.
15. És a csillagok, amelyek a tűzben forognak, ezek azok, amelyek áthágták az Úr
parancsolatát felemelkedésük kezdetén, mert nem jöttek fel a nekik megszabott i
dıben.
16. És harcolt velük, és megkötözte ıket addig, amíg bűnük beteljesül, [igen, mé
g] tízezer esztendeig.
19 1. És Uriel ezt mondta nékem: ‘Itt fognak majd állni azok az angyalok, akik e
gybekötötték magukat az asszonyokkal, és akiknek szellemei különbözı formákat öl
tve megfertızik az emberiséget, és akik félre fogják majd ıket vezetni, hogy a d
émonoknak, mint isteneknek áldozzanak, [itt fognak ık várni] az ítélet nagy napj
áig, amikor ítélet alá esnek és eljön a végük.
2. És az angyaloktól származó asszonyok, akik eltévelyegtek és szirénekké leszne
k.’
3. És én, Énok, egyes egyedül láttam látomásban minden dolognak a végét: és egye
tlen ember nem fogja azt látni, amit én láttam.
20 1. Ezek a nevei azoknak a szent angyaloknak, akik mindig vigyáznak.
2. Uriel, egyike a szentséges angyaloknak, aki a világ és Tartárosz felett ügyel
.
3. Ráfael, egyike a szentséges angyaloknak, aki az emberek szellemei felett ügye
l.
4. Ráguel, egyike a szentséges angyaloknak, aki büntetést mér a világra és az ég
itestekre.
5. Mikháel, egyike a szentséges angyaloknak, aki az emberiség jobbik része fölöt
t ügyel, és a káosz felett.
6. Szarákiel, egyike a szentséges angyaloknak, aki azoknak az embereknek a szell
emei felett áll, akik szellemükben vétkeztek.
7. Gábriel, egyike a szentséges angyaloknak, aki Ikiszát [a kígyók], a Paradicso
m, és a Kérubok felett áll.
8. Rémiel, egyike a szentséges angyaloknak, akit Isten azok fölé rendelt, akik m
ajd felkelnek.
21 1. Innen tovább mentem egy másik helyre, ami még káoszban volt.
2. Itt rettenetes dolgokat láttam: nem láttam ott sem mennyeket felülrıl, sem me
gszilárdult földet, hanem az a hely káoszban volt és rettenetes hely az.
3. Láttam azon a helyen a mennyek hét csillagát együtt megkötve, mint nagy hegye
ket, amelyek a tűzben égnek.
4. Ekkor megkérdeztem: “Milyen bűnök miatt vannak ık megkötve, és milyen oknál f
ogva lettek ide vetve?”
5. Uriel, egyike a szentséges angyaloknak, aki velem volt, válaszolt: ‘Énok, mié
rt kérdezel, és miért vagy buzgó az igazat megtudni?
6. Ezek a mennyek csillagai közül valók, azok, akik az Úr parancsolatait megszeg
ték, és itt megköttettek tízezer évre, amíg a bűnükért kijáró idı betöltıdik.’
7. Innen egy másik helyre mentem, ami az elızınél is rettenetesebb volt, és ahol
szörnyű dolgot láttam: ott hatalmas tűz égett és lángolt, és a hely egy szakadé
k volt, egészen a mélység legaljáig, megtelve leereszkedı tűzoszlopokkal: melyek
nek sem méretét, sem erejét nem tudtam felmérni, és azt sem, hogy honnan eredtek
.
8. Megszólaltam, és mondtam: ‘Milyen félelmetes ez a hely, még látni is szörnyű!
’
9. Ekkor Uriel válaszolt nekem, egyike a szentséges angyaloknak, aki velem volt,
és mondta: ‘Énok, miért van benned félelem és rettegés?’
10. Én válaszoltam neki: ‘Mert félelmetes ez a hely, és a kínok látványától.’ ı
pedig mondta nekem: ‘Ez a hely az angyalok börtöne, és itt lesznek fogvatartva ö
rökké.’
22 1. Azután onnan egy másik helyre mentem, és a nyugati irányban mutatott nekem
egy magas és hatalmas, kemény kıbıl álló hegyet.
2. És abban négy, szépkinézetű üres helyet láttam, melyek mélységesek, szélesek
és nagyon simák voltak. A sima, üres helyek mélyek, és rájuk nézve sötétek volta
k.
3. És akkor Ráfael, egyike a szent angyaloknak, aki velem volt, megszólalt, mond
ván; ‘Ezek a sima ürességek azért vannak itt, hogy (azokba) a halottak szellemei
egybe legyenek gyűjtve, igen, az egész emberiség minden gyermekének összes szel
lemei ide gyűlnek össze.
4. És ezek a helyek arra lettek teremtve, hogy magukba vegyék azokat az ítélet n
apjáig, amíg eljön számukra a meghatározott ítélet napja.’
5. És én láttam ott egy halott embernek a szellemét, amint esedezik, és akinek a
hangja felszállt a mennybe, amint így esedezve kérelmezett.
6. És megkérdeztem Ráfaelt, az angyalt, aki velem volt: ‘Ez a szellem, akinek es
edezı hangja így feljut a mennybe, kinek a szelleme az?’
7. És ı válaszolt nekem, mondván, ‘Ez az a szellem, amely elhagyta Ábelt, amikor
testvére, Káin megölte ıt, és ellene kérelmez, amíg annak magja teljesen kipusz
tul a föld színérıl, és amíg az ı magja az emberek magjai közül teljesen ki lesz
pusztítva.’
8. Azután kérdeztem ıt tovább mindezekrıl, az ítéletekrıl és a sima ürességekrıl
is: ‘Miért vannak azok külön, egymástól elválasztva?’
9. És ı válaszolt nekem, mondván: ‘Ez a három hely azért lett létrehozva, hogy e
zekben a halottak szellemei elkülönüljenek. És az igazaknak olyan elkülönített h
ely lett készítve, ahol a ragyogó forrás vize van.
10. A bűnösöknek pedig olyan hely készült, ahol halálukkor testüket a földbe tem
etik, és az ítélet nem végzıdött be rajtuk az életük folyamán.
11. Itt az ı szellemeik elkülönülnek ebben a nagy fájdalomban az ítélet nagy nap
jáig, és büntetéssel és az átkozottak kínjaival fizetnek meg a szellemeik. Ide k
öti meg ıket örökre.
12. És ilyen elosztásban lettek elhelyezve a szellemek, amelyek kérelmeznek és k
özzéteszik pusztulásuk körülményeit, amikor elpusztultak a bűnösök korában.
13. És egy olyan helyre vannak elkülönítve azon emberek szellemei, akik nem lesz
nek igazak, hanem gonoszul, istentelenül éltek, és a törvénytelenek társai: de s
zellemeik nem lesznek elpusztítva az ítélet napján, s feltámadni sem fognak inne
n.’
14. Ezután ekként áldottam a dicsıség Istenét: ‘Áldott légy Uram, az igazságossá
g Ura, aki mindörökké uralkodik.’
23 1. És onnan (elindulva) egy másik helyre mentem nyugati irányba, a föld legtá
volabbi végére.
2. És ott egy szüntelenül égı tüzet láttam, melynek ereje nem lankad sem éjjel s
em nappal, hanem állandóan égett.
3. És én megkérdeztem, így szólván, “Mi ez a meg nem szűnı (dolog)?”
4. Akkor Ráguel, egyike a szent angyaloknak, aki velem volt, válaszolt nekem, mo
ndván, “Ez (a dolog) amit itt láttál, az (a tűz) útvonala, és az a tűz, amely a
nyugat irányába ég, azok a mennyei égitestek.”
. . .
(eddig a fordítás)