2 évfolyam 4. szám • • 1988.
április
A BALMAZÚJVáKOSl
Forradalmi eszmék hordozója
m #
BALMAZÚJVÁROSON ALAKULT MEG
1908.ÁPRILIS 6 - Á N
A Z ORSZÁGOS F Ö L D M Í V E L Ö P Á R T
(988 Á P R I L I S 6 .
B A L M A Z Ú J V Á R O S LAKOSSÁGA
Hazánk munkásmozgalmának a ségben működött, jelentősége akkor
XIX. század utolsó évtizedétől kezdő­
dően forradalmi harcokban gazdag küz­
dőtere volt a földmunkásmozgalom,
amelynek legfőbb eszmei forrása a Pá­
rizsban 1889. július 14-én megalakult
II. Internacionálé volt.
A századforduló előtti utolsó évtized­
ben kezdett országos méretben kialakul­
ni a földmunkások és szegényparasztok
mozgalma a földért, a kenyérért, a sza­
badságért, most már a tudományos szo­
cializmus elvei alapján. Élénkítette az
agrárproletárokat az is, hogy a II. Inter­
nacionálé segítségével megalakult a
Magyarországi Szociáldemokrata Párt,
amely elhatározta, hogy agitációt kezd,
és szervezeteket alakít a földmunkások
között is.
Egymás után jöttek létre a földmun­
kásegyletek, a szocialista eszme terjesz­
tése meggyorsult. A mozgalom követe­
lései között a föld követelése állott az
első helyen.
A balmazújvárosi agrárszocialista
mozgalomnak a századforduló körüli
időszakát is a próbálkozás, az útkeresés
időszakának nevezhetjük. A sorsukkal
elégedetlen, sokat nélkülöző agrárprole­
tárok vitatkoznak, keresik a boldogu­
láshoz, a felemelkedéshez vezető utat.
A fejekben kavarognak a forradalmi
eszmék, s ezeknek az értelmezése nem
mindenki számára könnyű.
Nehéz volt az átállás...
Kisiparosok Mmazújvároson
A január elsején bevezetett új adó­
rendszer — sportnyelven szólva —
szétrázta a kisiparosok mezőnyét.
Alábbi körképünkben arról igyek­
szünk képet alkotni, vajon a balmaz­
újvárosi „maszekok" hogyan tudtak
alkalmazkodni a megváltozott felté­
telekhez. Mi jelentette a legnagyobb
gondot a minden szempontból új év
kezdetén, s milyennek látják a jövőt?
Elöljáróban Dankó Ferenccel, a
KIOSZ balmazújvárosi alapszerveze­
tének megbízott titkárával beszélget­
tünk.
— Hányan adták vissza az iparen­
gedélyüket Balmazújvároson az idén?
— Az év első hónapjaiban több új
iparengedélyt váltottak ki, mint ahá­
nyat visszaadtak. Tizenhét újjal szem­
ben mindössze nyolc szűnt meg. Ez
nagyjából megfelel a szokásos moz­
gásnak, itt egyelőre nem érezhető az
a tömeges visszalépés, amiről hallani.
— Milyen a hangulat a kisiparosok
körében?
— Tény, hogy érzékelhető némi
idegenkedés az új adórendszerrel
szemben, de ez leginkább a könyvve­
zetési kötelezettség ellen irányul. Az
SZÖVETKEZETEK
A századfordulót követő években a
munkásmozgalom fellendüléséhez nagy­
mértékben hozzájárultak az 1905—
1907-es oroszországi forradalom ese­
ményei is. A forradalom szele Magyar­
országra is eljutott, s nemcsak Debre­
cen, de az egész megye munkásságát, a
falvak elnyomott népét, szegénységét is
cselekvésre késztette, ösztönözte osz­
tályharcos küzdelmeit.
1905 júliusában sztrájkba léptek a
balmazújvárosi birtokokon is az arató­
munkások. A faluban az agrárszocialis­
ta mozgalom erősödéséhez, széles körű
kibontakozásához nagymértékben hoz­
zájárult a Földművelő Egylet létreho­
zása, amely óriási szerepet játszott a
mozgalom fejlesztésében, a falu szegé­
nyeinek politikai nevelésében. A Föld­
művelő Egylet kezdetben bérelt helyi­
nőtt meg igazán, amikor 1905-ben, kö­
zös elhatározással, 1200 szegény ember
erejével, anyagi hozzájárulásával, itt,
ahol most állunk, a Nádudvari út és a
Pacsirta utca sarkán, felépítették ezt a
házat, az egylet székházát, a Herbária
Gyógynövényforgalmi Vállalat üzemé­
nek mai székházát.
Az egylet három évtizeden át volt a
balmazújvárosi szegényparasztság gyü­
lekezőhelye, politikai nevelő iskolája,
szellemi központja egészen addig, amíg
1932-ben a hatóságok feloszlatták, be­
rendezési tárgyait elkobozták.
1908. április 6-án Ecsedi Gábor elnök,
Rózsa Gábor alelnök és Pokrócz Ferenc
titkár vezetésével a földművesek mint­
egy 400 fős balmazújvárosi értekezletén
alakult meg az Országos Földmívelő
Párt. Az országban — a Szociáldemok­
rata Párt által kezdeményezett Föld­
munkás Szövetség mellett — ez volt a
másik olyan parasztpárt, amely orszá­
gos jelentőségű lett. Az alakuló ülésen
felhívást adtak ki az ország földművelő
lakosságához, és Föld Népe címmel új
lapot is alapítottak. Egyszerű, józan
eszű, okos parasztemberek alakították
meg a pártot, akiknek már volt mozgal­
mi múlt a hátuk mögött, volt tapasztala­
tuk a hatalommal vívott küzdelemben.
iparosok egy része idős, alacsony isko­
lai végzettségű, ők nehezen tudnak
beletanulni, ugyanakkor többségük
nem engedheti meg magának, hogy
könyvelőt fogadjon.
A szolgáltatásban dolgozó kisipa­
rosok kétszeresen is megérzik az adó­
reformot. Egyfelől nekik is többet kell
befizetniük az államkasszába, más­
felől a „kuncsaftok" is jobban meg­
nézik, mire költenek, az egyre nehe­
zebb megélhetés takarékosabbá teszi
az embereket. Urszán Gusztávné női
fodrászatában sincs vendég, amikor
érkezem.
— A téli hónapok mindig gyengéb­
bek, ha van valamilyen esemény, jön­
nek, ha nincs, akkor nem. Most, ta­
vasszal is inkább csak a hétközi for­
galmon mérhető le a csökkenés. Ta­
valy ilyenkor a rossz idő miatt volt
kevés vendég, idén talán az áremelke­
dés miatt.
— Sikerült már ..átállni" az új típu­
sú adminisztrációra?
— Eleinte nagyon nehezen ment, de
most már kezdek belerázódni.
Nem messze a fodrászüzlettől lakik
A párt célja a földművelő nép érdekeit
a szocializmus szellemében szolgálni, a
szocialista eszmék és a legteljesebb egyé­
ni függetlenség megvalósítására töre­
kedni. Zászlójára a progresszivitás, a
radikalizmus és a szocializmus voltak
vezérlő eszméül felírva. Programjában
többek között olyan politikai követelé­
sek szerepeltek, mint:
— az általános és titkos választójog,
— sajtó, gyülekezési és egyesülési jog
szabadsága,
— vallási és lelkiismereti szabadság,
— nemzetiségi törvény becsületes
végrehajtása,
— a közigazgatás és azzal együtt az
egészségügy államosítása,
— kötelező állami közoktatás ingye­
nes népoktatással,
— a kötött birtokok állami megváltá­
sa, parcellázása és a földművelő nép
között haszonbérbe kiadása,
— a katonai terhek megfelelő csök­
kentése,
— kötelező biztosítás betegség, kere­
sőképtelenség esetére.
Az Országos Földmívelő Párt a for­
radalmi eszmék hordozója, a földmun­
kásság és a szegényparaszti rétegek
harcos szervezete, érdekeinek igaz kép­
viselője volt. Most, a párt megalaku­
lásának 80. évfordulóján a balmazújvá­
rosi földmunkásmozgalom, a Földmű­
velő Egylet, az Országos Földmívelő
Párt hajdani neves és névtelen tagjaira,
vezetőire, a magyar és a német szárma­
zású szegényparasztokra emlékezünk,
ápoljuk emléküket.
Az emlékezés és a kegyelet érzései
töltenek el bennünket, amikor az Orszá­
gos Földmívelő Párt emléktábláját fel­
avatjuk, és ezen emléktáblán, valamint
az 1932. április 7-i véres tüntetés emlék­
tábláján a párt, a tanács, a Hazafias
Népfront és a Herbária dolgozói nevé­
ben a kegyelet és az emlékezés koszorúit
elhelyezzük.
(Németh István országgyűlési képvi­
selő avatóbeszéde, elhangzott 1988. ápri­
lis 8-án.)
Prém László asztalos, aki egyben a
helyi KlOSZ-alapszerv elnöke is.
— Mi, kisiparosok, azt hiszem,
mindannyian megértjük, hogy az ed­
diginél nagyobb mértékben hozzá kell
járulnunk a közös költségekhez, ma­
gyarán, hogy több adót kell fizetnünk.
De ez a rengeteg p a p í r m u n k a . . . ret­
tenetes. A KIOSZ és az adóhivatal is
megtette a magáét- Tanfolyamokat
szerveztek, tájékoztatókat tartottak,
most pedig az adóhivatal szakemberei
rendszeresen ellenőrzik a munkánkat,
és ha baj van, segítenek. Mégis azt kell
mondjam, hogy felkészületlenül ért
bennünket ez a reform. Túl nagy a kü­
lönbség a tavalyi és az idei adminiszt­
rációs követelmények között.
— Mint kisiparos hogyan élte meg
az évkezdetet?
— Az első időszakban nagyon el
voltam keseredve. Bevallom, már
munkahelyet is kerestem, vissza akar­
tam adni az ipart. Aztán vettem egy
nagy levegőt, és megszereztem minden
tájékoztató anyagot, átböngésztem az
egészet és nekikezdtem. Csinálom,
ahogy tudom. Persze nekem még vi­
szonylag könnyebb a helyzetem, mert
ÉS ÜZEMEK LAPJA
Tisztelt s z o b o r a v a t ó
közönség!
Öröm és megtiszteltetés számunkra,
hogy a mai napon együtt ünnepelhetjük
Balmazújváros lakosságával, kedves
vendégeinkkel Kiss István szobrászmű­
vész agrárszocialista emlékművének
birtokbavételét, amely köztéri megjele­
nésével is hirdeti az előttünk járó nem­
zedékek harcos szocialista múltját.
Kiss István, a Kossuth-díjjal és más
magas kitüntetésekkel elismert művész
biztos kézzel ragadja meg az ábrázolt
emberek karakterét, megvallja ebben
az emlékműben is az emberekhez fűző­
dő világnézeti véleményét. E gazdag
művészi pálya alkotása ékesíti mától
fogva Balmazújváros arculatát, meg­
őrizve főterünk részletes arányait, tör­
ténelmi levegőjét.
Nagy megtiszteltetés számomra, hogy
a balmazújvárosiak, a harcos mozgalmi
múltjukra méltán büszke utódok nevé­
ben átvehetem ezt a szép szoborkompo­
csak az egyszerűbb naplót kell vezet­
nem. D e kérdezzen meg egy olyan
iparost, akinek már milliós forgalma
van, és a „kettes" főkönyvet kell ve­
zetnie!
Prém László útmutatása nyomán
jutottam el Németi Imréhez, aki szin­
tén asztalos, de lényegesen nagyobb
értékű munkái miatt magasabb kate­
góriába tartozik. Itt jegyzem meg,
hogy számos kisiparos éppen ezt el­
kerülendő nem szívesen vállal nagy
értékű megbízásokat, hisz azokon sem
feltétlenül több a nyereség, de lénye­
gesen több a velejáró adminisztráció.
Erre panaszkodott Németi Imre is.
— Nekem már csak egy évem van
a nyugdíjkoromig, nem láttam értel­
mét megtanulni az új rendszert. In­
kább fogadtam egy könyvelőt.
— Megéri?
— Nem volt más választásom.
A könyvet vezetni kell, nincs mese,
én pedig nem tudom ezt vállalni. Ez
van. H a magamnak kéne könyvelnem,
nem jutna időm dolgozni. Ezt komo­
lyan mondom! A régi rendszerben is
napi másfél-két órát vett el az időm­
ből, most legalább kétszer ennyire
lenne szükség. Napi tíz-tizenegy órai
munka mellett négy órát ezzel tölte­
n i . . . Nagyobb gond, hogy egyre ke­
vésbé éri meg tanulót tartani. Nálam
harmincnégy éve mindig van három,
de amíg eddig hatezer forint tiszta
adót engedtek el tanulónként, addig
most 9000 forintot a vállalkozói adó­
zíciót. Gratulálok és köszönetet mon­
dok a művésznek, Kiss Istvánnak, aki
megálmodta és megalkotta az emlék­
művet.
Köszönetet mondok mindenkinek,
akinek munkája, szándéka, akarata
fekszik ahban, hogy ez a szobor elké­
szülhetett. A tervezőnek, Lengyel Fe­
rencnek, a Balmazújvárosi Építőipari
Szövetkezet dolgozóinak, Szabó Elek
kőfaragómesternek, és köszönetet mon­
dok nem utolsósorban Hajdú-Bihar
megye tanácsának, a Képző- és Ipar­
művészeti Lektorátusnak, akik a meg­
valósítás anyagi fedezetét biztosították.
Kívánom, hogy a település apraja és
nagyja a műben örömét lelje, és e szo­
borkompozícióban szellemi-lelki épülé­
sének forrására találjon.
Dr. Veres Ferenc
(Elhangzott 1988. április 9-én, Újváros
főterén )
alapból! Ki fog itt tanulókkal foglal­
kozni ?!
Újra szolgáltatás. Gyulai András-
nénak fényképész műterme van, nem
messze Újváros központjától. Tőle is
azt kérdezem, mi jelenti most a leg­
nagyobb gondot?
— A katasztrofális anyagellátás
— kezdi. — Elvállaltunk egy iskolai
tablót, és itt állunk fehér-fekete fotó­
papír nélkül. Az egész országot végig­
kilincseltük a férjemmel, de sehol sem­
mi. A központi raktáráruházban egy
kedves hölgy azt tanácsolta, ve­
gyünk meg mindent, ami van, mert ki
tudja, mikor kapnak újra a n y a g o t . . .
Továbbra is érthetetlen számomra,
hogy miért kell a legegyszerűbb
ügyek elintézéséért is Debrecenbe
utazni ? A gyereknek az óvodába kel­
lett egy keresetigazolás. Irány Debre­
cen, ám ott is csak tavalyelőttit tud­
tak adni, mondván, hogy még nem ér­
kezett meg a hivatalos jegyzékük.
Persze ezt az óvodában nem fogadták
el.
Közben megérkezik Gyulai András,
és bekapcsolódik a beszélgetésbe.
— Van itt még egy s más. Miért
kell nekünk is ipari árat fizetnünk a
villanyért? Miért nem biztosítja ne­
künk is azt a kedvezményt a Titász,
amit a városi kisiparosoknak? Most
tervezzük bevezetni a gázt az üzletbe,
de megtudtam, hogy azért is ipari árat
kell fizetnünk, 10 forintot köbméte­
renként. Hogy m i é r t . . . ?
Horváth Árpád
1988. ÁPRILIS
KIZÖKKENT ÉRTELEM
Á tört szárnyú életek házában
Az út menti szomorúfüzek hosszú os­
torágaival lustán játszadozik az áprilisi
szél. Eső permetez. A vasszínű nedves
aszfaltcsík mélyzöld rétek és fehér falú
istállók között csillogva, nyílegyenesen
nyúlik a látóhatár felé. Aztán egyszer
csak hirtelen vége szakad, balra kanya­
rodik és egy óriási, sarkig tárt kapun
keresztül egy, a kerítés és a házak övez­
te szürke betonozott térben öblösödik
ki. Megérkeztünk.
A bejárati ajtó üvege mögött egy
számomra meghatározhatatlan korú
kék köpenyes, de mégis fiatal lány sep-
reget. Kimért, egyenletesen lassú moz­
dulatokkal kis kupacokat gyűjtöget.
A zár kattanására felnéz, megáll és rám
köszön.
— Csókolom — szól késlekedés nél­
kül, kutató, átható tekintettel nézve en­
gem.
— Szervusz, az igazgatót keresem.
— Mindjárt — válaszolja egy pilla­
natnyi tétovázás után készségesen, majd
elindul a lépcsőn fölfelé. A fordulóból
még hátranéz, s int, m a r a d j a k . . . , de
én mégis utánalépkedek.
— Az igazgatói iroda a másik épület­
ben van — mondja Palotai Petemé fő-
nővér az első emelet fehér csendjében.
— Jöjjön, menjünk át.
Elindulunk. S míg az udvar szemer­
kélő langyos esőjében megyünk, körbe­
nézek. A park fáit három oldalról épü­
letek ölelik körül, tőlünk jobbra a nyi­
tott kapu mögött pedig a mezők látsza­
nak. Az egyik vörös színűre festett ház
előtt öreg anyóka kapálgat.
— Nagyon szeret dolgozni — szól a
főnővér, miközben belépünk az irodá­
kat magában rejtő kicsiny épület ajta­
ján.
— Egy pillanat — mondja —, szólok
neki, hogy hagyja abba. Esik az eső,
megfázik.
S látom, amint odamegy hozzá, kezét
simogatóan a vállára teszi, s beszélni
kezd. Az anyóka bólogat, majd sarkon
fordul, a kapát a ház falához támasztja,
s behúzza maga után az ajtót.
— Kérdezzen nyugodtan, nincs mit
takargatnunk — mondja Tóth Sándor,
a balmazújvárosi tanácshoz tartozó
nagyháti szociális otthon és foglalkoz­
tatási intézet igazgatója. — Rengeteg
problémánk v a n . . . , oly sok, hogy ha
nekem egyedül kellene a hátamon ki­
hordanom innen a Keleti partjára, hát
egész életemben csinálhatnám. Az in­
Március tizenötödikén kiállítás nyílt
a művelődési központban. Szerény
anyag, szerény tárgyak, megsárgult
papírok, fényképek. S mégis! Aki látja,
örül, aki tűnődik a látottakon, rádöb­
ben : hiszen itt már száz évvel ezelőtt is
szerveződtek az emberek: népköröket,
kaszinót hoztak létre, ahol egymással
találkozhattak, művelődhettek, szóra­
kozhattak.
A megsárgult jegyzőkönyvek, sza­
bályzatok pontosan tükrözik korukat:
egyikük még az 1867-es kiegyezés előtti
kétnyelvű okirat: németül és magyarul
fogalmazták meg a működési szabály­
zatot. Később már csak magyarul: 48-
as Kör, Kossuth Kör, a Rákóczi (kis-)
Kör sorra alakultak. Kiemelkedőnek
tarthatjuk a Földmívelő Egylet meg­
alakulását, majd az Országos Földmí­
velő Párt létrejöttét. Mindegyik a la­
kosság által szervezett, épített és fenn­
tartott volt, ahol — az alapszabályoktól
eltérően — rendszeresen politizáltak is
az emberek.
A kultúrának is otthonai voltak a
körök: könyvtár, újság, később rádió
is volt mindegyikben, de alakultak
színjátszó csoportok, az ipartestületben
pedig énekkar is. Szüreti bál és lako­
2. OLDAL
BALMAZÚJVÁROS
tézetet fa, erdő veszi körül, kifelé innen
nem hallik semmi, csak fölfelé... Nagy
forma, kis tartalom — folytatja félig
komolyan az előbbi gondolatmenetét.
— Persze ez csak tréfa — teszi hozzá
mindjárt. — Az igazság az, hogy csak
szólnunk kell, és a felügyeleti szervünk
emberei mindjárt jönnek, és kérdezik:
miben segíthetnek... Mi itt beteg, sé­
rült embereket ápolunk. És ez óriási fel­
adat. Bátran merem mondani, hogy ez
a mi életünk is. Hetvenötén dolgozunk
itt, közülük hatvan munkatársamért
bármikor a tűzbe merem tenni a keze­
met; azért, hogy ők az életüket tették
erre. Ez nagy s z ó . . . , de így van. Mi
egyetlenegy vezetőt sem hoztunk kívül­
ről, mind magunk neveltük ki őket.
Hogy ezt jól értse, elmondok egy esetet.
Én négy hónap múlva nyugdíjba me­
gyek. Az utódom, Dobos Sándorné
tizennyolc éves korában jött hozzánk.
Előbb elvégezte az anyagkönyvelői tan­
folyamot, aztán a gazdasági helyette­
sem lett. Időközben az intézetünk ki­
bővült, s ide kerültek az értelmi fogya­
tékos gyerekek is. Akkor ő, mert a gye­
rekek neveléséhez szaktudás kell, el­
végezte a főiskola szociális szervezői
szakát, majd befejezte a szakosítót is.
Most harminchárom éves, két gyerek
a n y j a . . . Rá nyugodtan mondhatom:
megszállott. De nemcsak ő, a többiek is.
Jellemző ránk, hogy általában a házas­
párok mindkét tagja itt dolgozik. A kö­
zösségi összetartás roppant erős ná­
lunk. Itt az egészségügyi dolgozóktól a
kifutófiún keresztül, „Viktortól pik­
torig" mindenkinek egy cél érdekében
kell dolgoznia. Másképpen nem megy.
Ez a csend, amit most tapasztal, csak
látszólagos... Az élet itt rendkívül
színes és lüktető. És tele van problémák­
kal. Ezeket meg kell oldani, de nem tele­
fonon keresztül és utasításokkal, hanem
oda kell menni és tenni valamit azért,
hogy a helyzet megoldódjon. Rengeteg
kudarc ér b e n n ü n k e t . . . , a sikerek csak
ünnepnapokon látogatnak el hozzánk.
Az intézetben 167 gondozott él, köz­
tük öregek, akik azért kerültek ide,
mert a paratífusz és a tuberkulózis kór­
okozóinak a hordozói. Ők a vörös falú
házban laknak, ahol a folyosó ember­
magasságig csempézett azért, hogy
könnyen fertőtleníteni lehessen a kör­
nyezetüket.
Már nem betegek, de bárkit könnyen
megfertőzhetnek. Az ország különböző
tájairól érkeztek: vannak köztük vakok,
süketnémák, mozgásszervi betegek és
elmebajosok is. És vannak közöttük
olyanok, akik az öregek normális hét­
köznapi életét élik.
klubok, egyesületek
dalom, kártyázás és beszélgetés szín­
helyei voltak ezek, maguk által válasz­
tott vezetőséggel, körgazdával és pénz­
tárossal. Olykor a hatalom vagy az
egyház is megpróbált beavatkozni, de
nem sok sikerrel: a környéken lakók él­
ték a maguk életét, közösségeket, kelle­
mes együttléteket teremtve. Sok barát­
ság, szerelem és házasság kezdődött
ottani bálokon, estéken.
A felszabadulás után még egy ideig,
1957-től újra valameddig még működ­
tek, aztán a „modern idők", a televízió,
a „mindenki dolgozik télen is" korszaka
csak a Rákóczi Népkört hagyta meg a
jelennek. Nem érünk rá! — mondták
sokan. Aztán kiderült, hogy nem egé­
szen így var; ez!
Az igaz, hogy sokat kell dolgozni,
ha boldogulni akar az ember, az is,
hogy kevesebb a szabad idő, mint régen.
Az is igaz azonban, hogy az ember nem
élhet csak a munkának, csak a lakásban.
A legtöbb ember másra is vágyik: talál­
kozni, beszélgetni másokkal, a hozzá
hasonló vagy tőle különböző emberek­
kel. Az ember társas lény, közösségbe
vágyik.
Elfáradva a munkában, eltelve a té­
vével, megunva a magányt, jó lenne
Négyágyas szobákban laknak, az
ágyakon hímzett párnák, az ablakokon
hímzett függönyök. Mindenütt rend és
tisztaság.
A napot kedvükre múlatják. Néhá­
nyan a televízió megszállottjai, mások
rádióznak, beszélgetnek, vagy csak né­
zik, hogyan esik az eső. És p i h e n n e k . . .
Ez az ő otthonuk. Igaz, többüknek van
egy másik is. Az igazi. Mert ők nem
mind elhagyatottak; családjuk, laká­
suk van, csak a kórokozó az, ami kisza­
kította őket onnan. Ez az, ami közös
bennük, ezért élnek ők itt. Együtt.
— A lehetetlent próbáljuk megolda­
ni, de mégis valahogyan meg kell pró­
bálnunk emberibbé tenni azőéletüketjs
— mondja Tóth Sándor. — Az intézetet
1965-ben alapították, s engem neveztek
ki az igazgatójának. Mielőtt hozzá-
kezdtünk volna a munkához, keresztbe­
kasba jártuk az országot, és megnéztünk
minden szociális otthont. Aztán úgy
döntöttünk, hogy mi nem utánozunk
senkit, magunk alakítjuk ki belső éle­
tünket. Tapasztaltunk jót is, rosszat
is... Végül a látottak alapján felvető­
dött bennünk, hogy mitől szociális ott­
hon igazából egy ilyen lakhely, akkor,
amikor az sohasem lehet igazából ott­
hon. Talán attól, hogy mindenki akkor
kel és fekszik, amikor akar; azt eszik,
amit szeret és napközben is azt tesz,
amihez kedve v a n . . . Van, aki a tojást
reggelire lágyan szereti, van, aki kemé­
nyen ; aki pedig csak sütve, szalonnával,
hát annak úgy készítjük el. Mert mit
adhatunk mi ezeknek az embereknek?
Az otthonukat soha nem tudjuk pótol­
ni... A hiányérzet itt a falakon belül
nem ordít mindig, de állandóan érezzük
mi is, hiszen a legrosszabb anya, a leg­
rosszabb család is jobb, mint bármelyik
kitűnően felszerelt és működő intézet.
Az intézet évi tizennégymillió forint­
ból gazdálkodik.
— Hogy elég-e ez a pénz? — kérdez
vissza Vasiilkáné Tóth Margit gazdasági
vezető. — Elég. Elhiszi?
— Nem, nem h i s z e m . . .
— Az itt lakókat nemcsak etetni,
itatni és ruházni kell. A testi táplélákon
kívül szellemire is szükségük van. A gye­
rekeket színházba, koncertekre, sport­
versenyekre visszük, lemezjátszót, ping­
pongasztalt, televíziót vásárolunk ne­
kik . . . Szegények vagyunk, de gazda­
gok. Az értelmi fogyatékos fiatalok
dolgoznak, s keresetüket mind magukra
olykor otthonról kimozdulni. D e hova
mehetünk? Kéthetente meccsre, néha a
kocsmába, egy-egy gyűlésre vagy hová ?
Kellenének olyan helyek, alkalmak,
ahol összejöhetnénk: egy-egy régi kört
fel lehetne támasztani, klubot létre­
hozni vagy egyesületet alakítani nem­
csak a falu közepén, hanem ott, ahol
lakunk: a Daruban vagy a Bánlakon,
a Németfaluban vagy a Szigetkertben.
Jó hír, hogy a megmaradt Kiskör
mellett újrafog működni a 48-as Kör is.
Már szervezik a tagokat, az összefogást,
hogy az épületet felújítsák, a kor köve­
telményeihez igazítsák. Talán feltámad
az ipartestület, a Kisosz is, hogy tagsága
és a környékbeliek valódi otthonra ta­
lálhassanak újra a székházban.
Létezik nálunk egyébként öregek
napközi otthona, nyugdíjasklub a mű­
velődési házban, s a Veres Péter utcán
a népfront székháza is alkalmas lehetne
a társas összejövetelekre, s talán a Pe­
tőfi Népkör pótlására is.
Azt gondolom, hogy ezeknek a kö­
röknek, kluboknak, egyleteknek nem
kellene egyformának, talán még ha­
sonlónak sem lenni. A közös az lenne,
hogy mindegyik jóváhagyott alapsza­
bállyal, törvényes keretek között, de a
II. ÉVFOLYAM 4. SZÁN
költik. Ruhát, magnót, rádiót vesz­
nek. . . H a a városban találkozik velük
az utcán, nem tudja megkülönböztetni
őket a t ö b b i e k t ő l . . . És m é g i s . . . , má­
sok. Néha dühükben földhöz vágják a
hi-fi t o r n y o t . . .
— Az intézet nemcsak az állami tá­
mogatásokból él, hanem maga is gaz­
dálkodik — mondja Tóth Sándor, ami­
kor körbejárjuk a kisegítő gazdaságot.
— Az itt lakók és az itt dolgozók serté­
seket, szárnyasokat tenyésztenek, ker­
tészkednek.
Mindent aprólékosan végignézünk.
A sertéstelepen éppen disznót vágnak,
az egyik épületben pedig kőművesek
irányítása mellett értelmi fogyatékos
fiatalemberek dolgoznak.
— A munkának varázslatos hatása
van — folytatja az igazgató. — Az ér­
telmi fogyatékosság ugyanis nem beteg­
ség, hanem állapot. Éppen ezért nem is
gyógyítható. A debiliseket és az inbe-
ciliseket sok mindenre meg lehet taní­
tani, de az én tudatuk soha nem alakul
ki. Amikor dolgozni kezdenek, hirtelen
javulásnak indul az állapotuk, de egy
bizonyos szinten aztán megreked a fej­
lődésük. Ez a szint gyógyszerekkel so­
káig fenntartható, de aztán évek múl­
tával megkezdődik a fokozatos leépülé­
sük. Az értelmi fogyatékosoknak nincs
önkontrolljuk, teljesen őszinték és gát­
lástalanok. A számuk iszonyatos inten­
zitással n ő . . . Intézetünket most újabb
hetven férőhellyel bővítjük, de sokkal
többel kellene. Otthon nem tudnak ve­
lük mit c s i n á l n i . . . , a szülők dolgoznak
és nincs más választásuk, mint bezárni
őket. Ennél az intézet sokkal jobb, hi­
szen itt szabadon élhetnek. Munka
után pihenhetnek, s z ó r a k o z h a t n a k . . . ,
s mi nem követelünk tőlük soha sem­
mit, csak kérünk. Az intézet ugyan nem
pótolja a családot és az édesanyát, de
mégis ez az a hely, ahol partnerekre ta­
lálhatnak. Mert ők csak egymásnak le­
hetnek t á r s a i . . . , másnak senkinek-
Hazamehetnek a családjukhoz, utaz­
hatnak, nyaralhatnak... Mindez nem
változtat azon, hogy ők mások, hogy
ők nem tudnak élni másutt, csak i t t . . .
Tudom, ez megdöbbentően hangzik, de
ez az igazság.
— A budapesti XIX. kerületi Kézmű­
ipari Vállalat dolgozója vagyok — mu­
tatkozik be hangsúlytalan, monoton
szóval Zsolt. — Mi itt a fémrészeket
szedjük le a műanyag szalagokról, ami­
ket aztán beleteszünk a darálógépbe,
Részlet a művelődési központban rendezett kiáliításról
tagok akaratának, ízlésének és szándé­
kának megfelelően működne: önálló,
önszerveződésű és önfenntartó formá­
ban, a tagok által választott vezetők irá­
nyításával.
Némelyek esetleg aggodalmaskod­
hatnak, hogy szabad ezt, lehet így, vagy
mit szól ehhez a párt vagy a tanács. Erre
is válaszolhatunk: a párt, a tanács és a
népfront támogatja az ilyen kezdemé­
nyezéseket.
amit én a nevelő bácsi segítségével keze
lek. A munkámat nagyon jól végzem, é
ezért pénzt is kapok. Amikor befejez
tük a munkát, délután, megfürdünk é
felvesszük azt a ruhát, amit a nővér né
nik kitettek az ágyunkra. Aztán beszél
getünk, magnót hallgatunk és szóra
kozunk. Én levelet is szoktam írni eg;
lánynak, aki a Dunántúlon lakik eg;
másik intézetben. Jó lenne, ha ő is id
kerülne, mert nagyon szeretjük egy
mást...
A gyerekek nyíltsága lefegyverző é
egyben megrendítő is. Belépésünkko
minden szem rám tapad, odajönnek, é
közelről is megnéznek. A fiúk keze
nyújtanak, és megkérdezik, hogy én k
vagyok és miért jöttem ide. A lányok pe
dig rám mosolyognak, és leplezetlen ér
deklődéssel figyelnek engem. A nevelői
ket megsimogatják, és velük is azonna
kezet fognak. Némelyik fiú mosolyogv:
integetni kezd az igazgató felé, aztán a:
egyikük odamegy hozzá, és a vállán
hajtja a fejét. Mindegyikük többször i
elismétli azt, hogy szeret itt lenni é
hogy mennyire jól érzi magát.
— Nincsenek illúzióink, és nem ker
getünk álmokat — szól Tóth Sándor —
csak megpróbálunk segíteni rajtuk
A délutánjaink különösen nehezek, ek
kor van velük a legtöbb probléma, hi
szen ilyenkor kiszabadulnak a munki
monotonitásából, amit egyébként na
gyon jól tűrnek. Mindent meg kell mu
tatni nekik, csak velünk együtt hajlan
dóak bármit is csinálni. A szellemi ké
pességeik a tízéves gyerekekével egyez
nek meg, de van, aki az ötéves szintéi
sem tud túllépni. Igen nagy probléma
okoz számunkra a szexuális életük, hi
szen bármily kegyetlen is így kimonda
ni, de szaporodásuk nemkívánatos
Amikor erről beszélgetünk, minden
nyíltan a nevén kell nevezni és így meg
értik, hogy mit kell tenniük azért, hog;
a lányok ne legyenek terhesek. Ma má
ők maguk szólnak, ha tablettát kérnek
Nem a tiltás és a megszégyenítés vezére
bennünket, hanem az, hogy a szexuáli
életük hasonló legyen a többi emberé
hez, és hogy ne legyenek perverzek
A m u n k a hatására kiegyensúlyozottat
bakká válnak, de értelmi zavaraikat sc
ha nem lehet megszüntetni. Nagyoi
szorgalmasak, a lányok kötnek-van
nak, a fiúk zenét hallgatnak, sportol
nak. És nem szöknek el. Az a nagy ka
pu, amin bejött, mindig nyitva v a n . .
Meglehet, azért sem mennek el inner
mert ők is sejtik, ha innen kikerülnek
menthetetlenül e l b u k n a k . . . Olyanol
ők, mint a madarak. Egyik kezünkké
biztatjuk őket a repülésre, a másikká
pedig fogjuk őket, hogy le ne essenek
hogy még jobban össze ne törjék magu
kat.
Rátfay Sándo
Társadalmunk fejlődésének jelenls
gi szakasza sok tekintetben megújulás
kíván: szükségszerű ez a gazdaságbar
elkerülhetetlen a politikában és a km
életben, megvalósítható az élet más te
rületein is. A szocialista demokráciát,
közösségek önkormányzatát a valósát
ban fejlesztve — megvalósítva jutha
tunk előre, amely minden felelőse
gondolkodó és cselekvő felnőtt állarr
polgár közreműködésével érhető el.
Csige Józsc
1988. ÁPRILIS
Enyhíteni a gondokon!
I Munkaügyi Szolgáltató Iroda tevékenysége
A mostaninál jóval stabilabb gazda­
sági helyzetben is működtek munka­
közvetítő irodák. Ma, amikor a vállala­
toknak és intézményeknek a talponma­
radás egyik feltétele a létszámcsökken­
tés, a korábbinál fokozottabban előtér­
be kerül a foglalkoztatási gondok meg­
oldásának mikéntje. Ebben igyekszik
segíteni a Munkaügyi Szolgáltató Iroda,
amelyet 1982-ben hozott létre a Hajdú-
Bihar Megyei Tanács. Az elmúlt négy
év alatt további körzetközpontokat lé­
tesítettek Berettyóújfaluban, Püspök­
ladányban, Hajdúböszörményben és
Balmazújvároson.
A Debreceni út 4/B alatt tavaly októ­
ber 17-én megnyílt iroda meglehetősen
eldugva húzódik meg a volt bölcsőde
hátsó fertályán. A falakra szegezett nyi­
lak segítenek az eligazodásban. Az épü­
letben található többféle rendeltetésű
helyiségekkel társbérletben „élő" irodá­
ban Fiiéné Miklós Ibolya kirendeltség­
vezető fogad.
— A körzethez tartozik Hortobágy,
Tiszacsege, Egyek és Újszentmargita —
kezdi a „bemutatkozást" vendéglátóm.
— Ennek a területnek a munkaerőigé­
nyét, illetve keresletét vagyunk hivatot­
tak felmérni és lehetőségeinkhez képest
megoldani.
— Az iroda alig öt hónapja nyílt meg,
ráadásul, bár a főutcán van, eléggé el­
dugott helyen működik. Mennyire isme­
rik az emberek?
— Ez mind valóban igaz, de a propa­
ganda érdekében többféle eszközt is fel­
használtunk és használunk. A hirdeté­
sek mellett szórólapokon és a különböző
vállalatoknak, intézményeknek elkül­
dött leveleken keresztül hívtuk fel a z
iroda szolgáltatásaira a figyelmet. Sze­
mélyesen is beszélek a vezetőkkel, de
felhasználom a Hazafias Népfront és a
Vöröskereszt segítségét is. Az Állami
Bér- és Munkaügyi Hivatal 2/85 sz. ren­
delete értelmében a vállalatoknak köte­
lességük lenne negyedévenként jelen­
teniük a munkaerőigényüket. Sajnos,
ennek nem mindegyik tesz eleget. A kör­
zetben kevesen kötnek velünk együtt­
működési szerződést, holott ez szá­
mukra rendkívül előnyös lenne. Csak
az első hallásra tűnhet soknak az az
összeg, amiért cserébe annyiféle szolgál­
tatást nyújtunk, amennyi jóval többe
kerül, ha azokat maguk intézik. A dol­
gozói létszámtól függően van megálla­
pítva a tarifa. Ezer emberig 15 ezer fo­
rintot, kétezer emberig 20 ezer forintot
kell fizetni. Ennek fejében különböző
csatornákon keresztül intézzük munka­
erő-kereslet-kínálatukat, s csak a hirde­
tés terén évente 26 alkalommal propa­
gálhatjuk őket.
—• Térjünk rá most már az ön tevé­
kenységére.
— Az iroda hétfőn és kedden reggel
fél nyolctól délután négyig, szerdán fél
nyolctól este hat óráig tart nyitva. Ez
idő alatt bárki felkereshet elhelyezkedé­
si problémájával. Az adatszolgáltatás
önkéntes. Csak olyanoknak tudunk
azonban segíteni, akik az elhelyezkedés­
hez szükséges információkat közlik ve­
lünk az erre a célra készített adatlapon.
Ezen fel kell tüntetni a nevet, címet, sze­
mélyi számot, valamint a korábbi fog­
lalkozást, illetve az igényelt munkakört
és fizetést. Ezeket a nálam kitöltött
adatlapokat összesítőm, és beküldőm a
megyei irodának. Ugyanakkor meg­
kapom a betöltetlen állások listáját, ami
mágneslemezre van felvive, így az itteni
számitógép termináljáról választhatnak
az álláskeresők. H a valaki megfelelő
állást talál a kínálatban, annak adok
egy irányítólapot, amivel felkeresheti a
munkáltatót. Természetesen ha van
több, akkor mindegyiket felírom, ne­
hogy mire az illető odaér, már betöltsék
a kiválasztott állást, s akkor feleslegesen
járja meg az utat.
Az elmondottakat illusztrálandó Fi­
iéné Miklós Ibolya becsúsztat egy mág­
neslemezt a Commodore—64-be.
A szakmunkásokat kereső vállalatok
szerepelnek rajta. Kiderül: j ó néhány
debreceni üzem és gyár fogadna szíve­
sen ilyen képesítéssel rendelkező mun­
kavállalót. S mi a helyzet a körzetben?
A kirendeltségvezető kapásból sorolja a
példákat. Az M G M balmazújvárosi
gyára azonnal felvenne horizonteszter­
gályosokat, villanyszerelőket, géplaka­
tosokat, szerszámkészítőt, maróst és
még művezetőt is. De van állás az
Épgépnél, a Gabonaipari Vállalatnál, a
Hajdúsági Cipőgyárban vagy a Minő­
ségi Szabó Ipari Szövetkezetnél is.
A megyén túlra is lehetne menni dolgoz­
ni. Elküldte felhívását a Kőbányai Sör­
gyár, a Patex, az Élelmiszer- és Vegyi­
áru-nagykereskedelmi Vállalat és az
Oroszlányi Szénbányák Vállalat is.
A kínálat tehát bőséges, mégsem egye­
zik a kereslettel. Az okokat Fiiéné
Miklós Ibolya a következőkben látja.
— Nyilvántartásaink szerint jelen­
leg (március közepe) 120 a betöltetlen
állások száma a körzetben. Ez a szám
kibővülve a felsoroltakkal még tekinté­
lyesebb, csak nem biztos, hogy mindig
a keresett feltételeket tartalmazzák. So­
kan nem akarnak a lakóhelyükön mun­
kába állni, inkább eljárnak Debrecen­
be, mert ott többet kereshetnek. A leg­
többjüknek alacsony az iskolai végzett­
sége, s ma már a nyolc általánost el nem
végzettekkel, vagy munkahelyüket
gyakran cserélgetőkkel a legtöbb válla­
lat szóba sem áll. Segédmunkást egyál­
talán nem keresnek. Azoknak szeren­
cséjük volt, akik az éppen ma kezdődött
közhasznú munkára jelentkeztek. De ez
a tizenöt ember is csak két hónapig fog
dolgozni, utána ismét itt találkozom
majd velük. Sajnos azok vannak na­
gyobb számban a jelenlegi munkanélkü­
liek között, akik számára a legnehezebb
állást keríteni.
Ismét bepillanthatok egy kimutatás­
ba. Az elhelyezkedni vágyók végzettség
szerinti megoszlását tartalmazza. Esze­
rint a hatvan, munkára jelentkezőből
három analfabéta, 17-en nem végezték
el a nyolc általánost, 25-en járták ki az
általános iskolát, ketten kétéves szak­
munkásképzőt, tízen szakmunkáskép­
zőt, ketten szakközépiskolát és egy je­
lentkező gimnáziumot végzett. Meg­
tudom, olyanok is várnak munka­
helyre, szám szerint negyvenen, akik
jelenleg még máshol dolgoznak.
Az eddigiekből tehát kiderült, van
kereslet is és kínálat is. Sajnos, nehezen
befolyásolható okok miatt nem fedik
egymást. A munkaügyi szolgáltató iro­
da feladata ezt minél jobban közelíteni
egymáshoz. Még többet segíthetne a
munkahelyek létesítése, vagy a bérek
megemelése a körzetben. Jelen pillanat­
ban mindkettő irreálisnak látszik. Más­
részről viszont érdemes egy pillantást
vetni a munkanélküliek számának ala­
kulására. Októberben, egy fél hónap
alatt 24-en, novemberben 64-en, decem­
berben az ünnepek miatt kicsit vissza­
esett a forgalom az irodában, csak 35-
en, januárban 76-an, februárban 52-en
és márciusban, ugyancsak fél hónap
alatt 53-an jelentkeztek, munkát kérve
a Munkaügyi Szolgáltató Iroda balmaz­
újvárosi kirendeltségén. Úgy tűnik, Fi­
iéné Miklós Ibolya kirendeltségvezető
azon vágya, miszerint akkor lenne bol­
dog, ha nem lenne munkája (nem mun­
kahelye!), egy kicsit később teljesül­
het. , .
Égerházi Péter
U R B A N I Z Á C I Ó KÉPEKBEN
BALMAZÚJVÁROS
Móricz Zsigmond tiszteletére
A k u l t ú r a szót h a l l v á n a leg­
több e m b e r a t u d o m á n y r a , a m ű ­
v é s z e t r e , az i r o d a l o m r a gondol,
v a l a m i m a g a s r e n d ű szellemi t e ­
v é k e n y s é g r e és é r t é k r e . P e d i g a
l a t i n n y e l v b ő l kölcsönzött szó
e r e d e t i l e g fizikai m u n k á t j e l ö l t :
s z á n t á s t - v e t é s t , a föld m e g m ű ­
velését, á t v i t t é r t e l e m b e n p e d i g
n e m e s í t é s t . JSbből a l a k u l t ki a z ­
tán évszázadok során a mai kul­
t ú r a fogalom.
Hasonló jelentésátvitel történt a ma­
gyarban is: művelni igénk régi értelme:
a földet megfelelő munkával növényter­
mesztésre alkalmassá tenni; m a viszont
már a tudományt és a művészetet is
műveljük, nem különben az embereket,
mert Széchenyi nyomán újra sokat be­
szélünk arról, hogy az ország, a nemzet
felemelkedéséhez „kiművelt emberfők
sokasága" szükségeltetik.
Hogy jön ez ide? — kérdezhetik. Mi
köze e szómagyarázatnak a mostani
Mit tehetnénk a várossá válásért?
Nagyon hiányzik egy ipari központ
Aki véleményt mond: Szabados József bútorboltvezető
Három évtizeddel ezelőtt adta be
munkakönyvét az újvárosi ÁFÉSZ-hez
a kereskedelmi szakmunkás-képesítés­
sel rendelkező Szabados József. A 46
éves férfi az elmúlt harminc évből 29-et
a település egyetlen bútorboltjának az
élén töltött el. Újvárosban született, és
a katonaidőt, valamint a szakmai isme­
retek megszerzését leszámítva hosszabb
ideig nem szakadt el a településtől. Bár
munkája miatt manapság is sokat uta­
zik az országban, azt vallja: „Ha egy
hétig távol vagyok, már nem érzem jól
magam." Feleségével huszonkét eszten­
deje a Varga Antal utcában — a terület
régi elnevezésével élve a Falu részen —
rendezték be otthonukat.
— Amikor többen megtudták, hogy
önhöz készülök, a lelkemre kötötték:
ne felejtsem el megkérdezni, meddig
lesz még ilyen felfordulás a bútorbolt­
ban.
— A dolgozók szemszögéből nézve
a földszinten, az eladótérben viszonylag
jó a helyzet. Az egyik raktárhelyiség vi­
szont a kastély első emeletén van, ahova
ma is kézzel hordjuk fel a bútorokat.
Egy lift megoldaná a problémánkat.
Ami a bolt esztétikumát illeti: heten
dolgozunk itt, s engem is beszámítva
négyen foglalkozunk a konkrét eladással
Sok a munka, nagy a forgalom, tavaly
például 82 millió forint értékű bútort
adtunk el. Próbálgattunk új megoldáso­
kat, de a jelenleginél jobban berendezni
a boltot nem tudom, hogyan lehetne.
A helyiségek adottak, és adottságként
kell elfogadni azt is, hogy két raktárunk
a település különböző részén helyezke­
dik el. Az érdeklődőkkel nem tehetjük
meg, hogy több kilométerre küldjük el
őket, ha a teljes választékot látni akar­
ják. Itt kell bemutatnunk mindent,
ezért a zsúfoltság.
— Hogy érzi magát a boltban és hogy
Újvárosban ?
— Szeretek a vevőkkel foglalkozni,
megmutatni mindent, amit sikerült meg­
szereznem. Évente rendszeresen teszek
II. ÉVFOLYAM 4. SZÁM
ünnephez, és hogyan kapcsolható ama
70 éve történt eseményhez, amit az em­
léktábla így örökít meg: „1918 decem­
berében, alföldi körútja során, Móricz
Zsigmond író ebben az épületben foly­
tatott beszélgetést a földmunkások kép­
viselőivel a tervezett földosztásról."
Nos, úgy gondolom, hogy mind-
egyikhez van köze.
Móricz Zsigmond útjához akként,
hogy Balmazújvárosnak híre volt, azért
utazott Móricz éppen ide. Mint tudjuk:
híre a falunak attól lett, hogy itt alakult
meg az Országos Földmívelő Párt, ami
meg abból következett, hogy ez a nép
sohasem tétlenkedett, a föld mellett
szellemét, értelmét is művelte, azaz al­
kalmassá tette az eszmék befogadására,
többek között abban az olvasókörben
is, amit most jelöltünk meg. Azaz mi­
egy körutazást az országban, elmegyek
a Dunántúlra is, igyekszem megrendel­
ni azokat a bútorokat, amelyek kereset­
tek. Ötven kilométeres körzetből járnak
ide vásárolni. Megpróbálok olyan vá­
lasztékot kialakítani, hogy az újvárosi­
aknak lehetőleg ne kelljen máshol ke­
resni egy-egy portékát. Jól érzem ma­
gam a boltban és Újvárosban. Máshol
még nem laktam, hiába, itt szoktam
meg és már nem is fogok elköltözni.
— Szavaiból úgy tűnik, mintha sem­
mi sem zavarta volna az elmúlt években,
évtizedekben.
— Dehogynem! Még ma is bánt,
hogy a hetvenes évtizedben nem ide te­
lepítették a cukorgyárat. Pedig mennyi
embernek adott volna munkát! Most
nem lenne annyi ingázó, százak nem töl­
tenék fél életüket a vonaton vagy más
városokban. Ha a cukorgyár ma itt
lenne, Balmazújváros is rég megkapta
volna a városi rangot. Nagyon hiányzik
egy ipari központ vagy gyáregység,
ahol nagy létszámban foglalkoztatná­
nak embereket.
— Várossá egy települést nem csupán
az üzemei tesznek...
— . . . Hát persze, az infrastruktúra.
A gáz itt-ott már bent van, de jó néhány
helyre kellene még. A vizet sok portára
bevezették, csatornázásra viszont szá­
mos utca vár.
— Hogyan lehetne ezeket az említett
hiányokat mérsékelni ?
— Minden attól függ, hogy mennyi
pénze van a tanácsnak. Ezek az ügyek
ugyanis az ő hatáskörébe tartoznak.
— Valóban, csupán a tanácson múl­
na minden?
— A lakossági összefogás, a pénzbeli
hozzájárulás is segíthet a gondok meg­
oldásában. Emellett a tanácsnak úgy
kellene gazdálkodnia, olyan feladatok­
ra költeni a pénzt, ami előrébb lendítené
a városias fejlődést.
— Mint kereskedőnek, mi a vélemé­
nye a meglévő kereskedelmi hálózatról?
Például arról, hogy az ÁFÉSZ — s az
A Nádudvari utca régi és mai formájában
ként a művelni igében, úgy forrt össze
a valóságban, az élet mindennapjaiban
is a két tevékenység: a testi meg a szel­
lemi, szökkent szárba az egyiktől a mag,
a másiktól pedig a gondolat.
És így kapcsolódik a jelen esemény is
a szómagyarázathoz. Mert a mag, ha
kihajt, a gondolat, ha megszületik nem
maradhat őrizetlen. Óvni, ápolni kell,
megerősödni csak úgy tud. Most, e táb­
la felavatásával — miként a rendezvény­
sorozat egészével — Balmazújváros né­
pe azt a magot ápolja, amit dédapáik
vetettek, de ami sokáig csak senyvedhe­
tett, mert fenyegette a szellemi szikese-
dés. Ám most, hogy újra művelik, értőn
gondozzák, bizonyára megerősödik.
Friss hajtásokat hoz, és ismét terem,
mindnyájuk és maradékaik örömére.
Kívá nom, hogy így legyen!
(Dr. Simon Zoltán író emléktábla-avató
beszéde elhangzott 1988 április 8-án.)
önök boltja is — monopolhelyzetben
van a településen.
— A mi boltunknak látszólag nincs
konkurenciája. Látszólag. Valójában a
debreceni, hajdúböszörményi és hajdú­
szoboszlói bútorboltok és áruházak a
versenytársaink. Akik ismernek, tudják
rólam, amikor rendelek, jobban váloga­
tok, mint a vásárló.
A kereskedelem más területein (élel­
miszer, napicikk, iparcikk, vendéglátás),
úgy vélem, megoldott a helyzet. Az
ÁFÉSZ az utóbbi években igen oko­
san a korszerűtlen kis boltok helyett
négy ABC-t nyitott, javítva az ellátás és
a kiszolgálás színvonalát. Nemrég nyílt
a Róna Áruház, vannak éttermek. Szó­
rakozásra ott a művelődési ház vagy a
Hajdú étterem, ahol időnként szeszmen­
tes programokat szerveznek fiatalok­
nak. A tárgyi adottságok megvannak
tehát, csak szervezés kérdése, milyen
programokat tudnak nyújtani az emlí­
tett helyeken.
— Az elmondottak alapján úgy ért­
sem, hogy a kereskedelem, illetve a mű­
velődés területén városiasnak nevezhető
a ma regisztrálható állapot?
— Szerintem igen.
— Ön mivel járult, illetve járulna
hozzá a település fejlődéséhez, mit tud­
na javasolni a többi újvárosi polgár­
nak?
— Az ABC építésekor — mint
ÁFÉSZ-dolgozó — társadalmi munkát
végeztem. A bolt azonban hétfő reggel­
től szombat délutánig leköti az erőmet,
nem ritkán, ha áru érkezik, vasárnap is
be kell jönni. Elfoglalnak a bútorbolt
ügyei, s nekem az a dolgom, hogy ezen
a területen minél jobb legyen az ellátás.
Másoknak is elsősorban a maguk terü­
letén kellene tisztességesen elvégezni a
feladataikat. Ugyanakkor a társadalmi
munkában is vannak még tartalékok,
különösen, ha jól körülírt tervek, el­
képzelések, célok érdekében próbálják
összefogni a közösséget.
Sz. T.
3* O L D A L
1988. ÁPRILIS
Szemelvények
Balmazújváros
sporttörténetéből
A kézilabdázás az 1950-es évek végén
kezdődött nagyközségünkben. Akkor a
férficsapatunk a megyei II. osztályban
szerepelt, és a fekete salakos pályájuk
a Debreceni Utcai Általános Iskola
hátsó udvarán volt. Edzőjük és játéko­
suk Bányai István, később Ujj Imre ta­
nár. Segítőjük Csige József, a pártbi­
zottság munkatársa.
1963 végén a csapat húsz ponttal
megnyerte a II. osztályú bajnokságot a
Debreceni OMES, a Püspökladányi
MÁV és a Debreceni Műanyaggyár
előtt. Jellemző a vidéki kézilabdaélet
elmaradottságára, hogy 1964-ben a me­
gyei bajnokságban összesen kilenc csa­
pat szerepelt. Ebből nyolc debreceni,
egy vidéki!!! A vidéki csapat Újváros
volt.
Női kéziseink is ez idő tájt tűntek fel
a megyei bajnokságban.
1968-ban a férfiak 44 ponttal megnye­
rik a bajnokságot a DVSC előtt. A csa­
pat vezető edzője Csige István, edzője
Tóth Lajos. A nőknél ezt a feladatot
Komáromi Ákos látja el. Az 1969
januárjában kiírt osztályozó mérkőzé­
seket Tatán rendezték, melyen még ek­
kor nem sikerült bejutni az NB II-be.
Nem ez volt az utolsó próbálkozás!
Kiváló kézilabdázóink közül csak a
leghíresebbeket említem, akiket rendre
el is vitt az NB l-es Debreceni Dózsa és
a DVSC: Ferenczi István, Lajti István,
majd később Kordás István. A lányok
közül Ferenczi Irén, Soós Erzsébet és
Kiss Éva.
1969 nyarán a daruteiepi általános is­
kolás fiúk Pécsett úttörő-olimpiai baj­
nokságot nyertek, a lányok a negyedik
helyen végeztek. Mindkét csapat edző­
je: Komáromi Ákos tanár. Közülük
a legnagyobb tehetségnek Veres Imrét
tartom, ki nem ment, hiába hívta, csa­
logatta a Debreceni Dózsa. Akár a vá­
logatottságig is vihette volna!
Mérkőzések 1980. április 13-án, itt­
hon a hátsó labdarúgókupa mögötti
betonpályán.
Minőségi tenyészkosok árverése
4 OLDAL
Férfiak: Balmazújváros—Vámos-
pércs 23--7.
Posta István — Kati István, Juhász
Péter, Harangi József, Déri Ferenc, Ki­
rály Sándor, Nóvák János. Csere: Kosi­
na László, Dezső Imre, Ujj Imre, P.
Nagy László. Edző: Zavaczky Antal.
Nők: Balmazújváros—Debreceni Ki­
nizsi 14—11 (10—6).
Vincze Éva — Árva Erzsébet, Bagi
Éva, Molnár Anikó, Berecz Erzsébet,
Májer Ilona, Árva Mária. Csere: Szlat-
kai Éva, Árva Éva, Vilonczai Anikó,
Szendi Róza. Edző: Dezső Imre.
1985-ben a tatai osztályozón csopor­
tunkban fölényesen elsők lettünk. NB
Il-es férfi kézilabdacsapatunk van! Ilyen
még egy sportágban sem volt!
1986-ban Király Sándor edzősködése
idejében az NB H-ben fényesen meg­
álltuk a helyünket. 1987-ben csattant az
ostor. Megnyertük a bajnokságot.
1988-ban ott vagyunk az NB I/B-benü
Az utolsó mérkőzést hazai pályán,
1987. október 17-én játszottuk. Mon­
danom sem kell, zsúfolt ház, 1200 néző
előtt a Budapesti H G ellen, melynek
egy pont is elég lett volna a bajnokság­
hoz! D e nem így történt!
Balmazújváros—BHG SE 23—22.
A szurkolók végig űzték, hajtották a
fiúkat.
Nyerges—Bodó, Kordás, Nóvák,
Juhász, Török, Molnár. Csere: Posta
(kapus), Kosina L., Pinczés. Edző:
Váczi Sándor debreceni tanár.
A B H G soraiban játszott a volt sok­
szoros válogatott Stiller. 2 2 - 22-nél, a
befejezés előtt néhány másodperccel le­
rántották a kapura dobni akaró Bodót.
A hétméterest Kordás nagy nyugalom­
mal—legalábbis úgy látszott kívülről—
bevágta! A játékosokat hosszú percekig
ünnepelte túláradó boldogságában a
közönség.
Tar János
BALMAZÚJVÁROS
MOZIMŰSOR
Május 1.: Az utolsó csillagharcos
(amerikai), 2—3., 4 és 6 óra: A dzsungel
könyve (amerikai), 2—3., 8 ó r a :
A hölgy kissé bogaras (magyar), 6., 4
óra: BMX banditák (amerikai), 7—8.,
4 óra: Krokodil Dandee (ausztrál),
6—8., 6 óra: Szorításban (magyar),
6—8., 8 óra: A sárkány útja (honkongi),
9, 4, 6 és 8 óra: Papucshős (magyar),
9—10.: Kincskereső kisködmön (alsó
bérletes), 10—11., 6 óra: Elfújta a szél
I—II. (amerikai), 14—15., 4 ó r a :
Piedone Afrikában (olasz), 16., 4 óra:
Sandokan (olasz), 16—18.: Légy jó
mindhalálig (felső bérletes), 16—17., 6
és 8 óra: Tiszta Amerika (magyar),
20—21., 4 óra: Asterix 12 próbája
(francia), 20—21., 6 óra: Leszámolás
Hongkongban (hongkongi), 20—21.,
8 óra: Mona Lisa testőre (angol), 22.,
4, 6 és 8 óra: Az én lányom nem olyan
(magyar), 23., 4 ó r a : Szerelem első
vérig (magyar), 23—24.: N o , megállj
csak! (szovjet, alsó bérletes), 23., 6 és 8
óra: Kellemes húsvéti ünnepeket (fran­
cia), 27—29., 4 óra: Hupikék törpikék
és a csodafurulya (belga), 27—29., 6 és
8 óra: A bolygó neve: halál (amerikai),
30., 4 , 6 és 8 óra: Dankó Pista (magyar),
31., 6 és 8 óra: A pokol katonái (ameri­
kai).
APRÓ­
HIRDETÉS
A balmazújvárosi piac területén lévő
bazárárus-pavilont meghirdetjük el­
adásra. Irányár 30 000 forint. Érdek­
lődni lehet az alábbi címen: dr. Tasné
Zelei Veronika Debrecen, Kishegyesi út
34. III.
Kétszintes családi ház eladó, Rózsa
köz 2. szám alatt. Érdeklődni lehet:
Rákóczi u. 30. szám alatt.
Órásműhelyemet ismét megnyitot­
tam. Szeretettel várom a megrendelői­
met a Szolgáltató Ktsz I. emeletén.
Nyitva tartás: hétfőtől péntekig 8—
16.30, Nagy Tamás.
Családi ház van eladó Balmazújváros,
Báthori u. 23. szám. Érdeklődni: hét­
köznap 5 óra után, szombat, vasárnap.
Telefon: 70-488.
A Balmazújvárosi Vörös Csillag
Termelőszövetkezet és a Debreceni Ál­
lattenyésztő Vállalat március 30-án a
gazdaság darassai telepén tartotta meg
az idei első tenyészkosárverést.
A délelőtti eseményen összesen 106
állat került kalapács alá. Az egyéves
kosok kikiáltási ára 8—14 ezer forint
között mozgott.
— Az árverés nagy előnye, hogy a
gazdaságok és a termelőszövetkezetek
szakemberei egyszerre láthatják az
állatokat, s ki-ki arra a kosra licitál,
amelyik megtetszik neki — tájékozta­
tott bennünket Bódis Béla, a termelő­
szövetkezet főállattenyésztője. — A vá­
lasztást segítendő a kosokat kilenc
órától egyedenként is megtekintették
II. ÉVFOLYAM 4. SZÁM
Tisztelt Szerkesztőség!
A Hajdúsági Cipőipari Szövetkezet
balmazújvárosi részlegéről megjelent
cikket olvastuk, és igen felháborod­
tunk, mivel nálunk minden teljesen
másképpen van, mint ahogy azt ott le­
írták. Már a betanulási órabér esetében
sem a valóságos helyzetről beszéltek,
hiszen egy betanuló alkalmazott csak
17,50 órabért kap, és erre jön három
hónapon keresztül, havonta csökkenő
mértékben 15, 10 és 5 százalék. Utána
ki mennyit tud dolgozni, annyit keres,
de sajnos nagyon kevés ember van, aki
eléri naponta a száz százalékot. Egyes
műveleteknél a norma nagyon magas,
amit szinte képtelenség teljesíteni. Fő­
leg akkor, amikor olyan műveletet kell
csinálni, aminek a napi követelménye
1100 pár és abból kihoznak 500 párat,
tehát már eleve senki nem tudja meg­
dolgozni a százalékát.
A másik, amivel mi nem vagyunk
megelégedve, az a Köjállal kapcsolatos
jelenség. Mi már előre tudjuk, hogy
mikor jönnek ki, és akkor a ragasztóval
Az évfordulós ünnepségek alkalmából
[!wd<§tett pályázatok eredményei
Irodalmi-történelmi pályázat. Közép­
iskolás kategória: 1. Molnár Zsuzsanna,
2. Hegedűs Márta és Hadnagy Ibolya
(mindhárom Tóth Árpád Gimnázium,
Debrecen), 3. Bozó Gabriella (József
Attila Gimnázium, Polgár). — Általá­
nos iskolás kategória: 1. Bereczki Ká­
roly (3. Számú Általános Iskola),
2. Király Eszter (1. Számú Általános
Iskola), 3. Deme Krisztina (1. Számú
Általános Iskola).
Kisdobos vers- és prózamondó ver­
seny: 1. Gulyás Éva (2. Számú Általános
Iskola), 2. Nagy Tamás (1. Számú Ál­
talános Iskola), 3. Bendik Attila (Horto­
bágy).
Úttörő prózamondó verseny: 1. Mi-
halik István (3. Számú Általános Iskola)
Villanyszámla
A Titász értesíti a lakosságot, hogy
1988. április l-jétől a villanyszámlát
nem a Böszörményi u. 14. szám alatti
kirendeltségen, hanem a Szoboszlói u.
3. (volt Sport presszó) alatti irodában
lehet kifizetni. Fogadóórák: minden
kedden 8-tól 12 óráig, minden csütörtö­
kön 15-től 18 óráig.
az árverésre érkezők. Az állatok az elit
és az első osztályú kategóriákba tartoz­
nak, súlygyarapodásuk jónak mondha­
tó és a gyapjúhozamuk sem hagy kí­
vánnivalót maga után. A kosokat min­
dig az veheti meg, aki a legtöbbet ígér
értük, s a vevők kezében a tábla egyszeri
felemelése ezer forinttal emeli a kikiál­
tási avagy a már licitált árat.
A vevők végül 1 millió 851 ezer forint
értékben, a kikiáltási árnál 709 ezer
forinttal többért, minden állatot meg­
vásároltak. A legtöbb tenyészkost, 28-at
a Berettyóújfalui Dózsa Termelőszövet­
kezet vásárolta, a legdrágább állat pe­
dig 36 ezer forintért kelt el. A tenyész­
kosokért átlagosan 17 462 forintot ad­
tak a vásárlók.
nem dolgozhatunk; addig vagy má
munkát kapunk, vagy semmilyet sem
kapunk — ami nekünk időkiesés és
bérkiesés.
Az alkalmazottak többsége kisgyere­
kes anya, így előfordul, hogy ha a gye­
rek beteg, akkor ők táppénzre mennek,
arait nálunk nem néznek j ó szemmel.
Sőt kijelentették, hogy aki sokat van
táppénzen, annak felmondanak. Mi azt
hisszük, a vezetőség tisztában van azzal,
hogy az itteni dolgozók többsége rá­
kényszerült erre a munkára, mivel a
munkaidő számunkra megfelelő, mert
egyműszakos. De azért azt is tudnia ké­
ne a vezetőségnek, hogy ő is az alkal­
mazottakból él, és ha nem becsüli meg
a dolgozókat, ha mindig cserélgeti
őket, akkor az üzem csak veszteséges
lehet. Ezen változtatni kellene.
Harangi Jánosné
Nádudvari út 71.
Balogh Lászlóné
Kadarcs utca 29.
és további tizenhárom aláíró
és Elek József (1. Számú Általános Is­
kola). 2. Kiss Ágnes (1. Számú Általános
Iskola).
Úttörő versmondó verseny: 1. Eszenyi
Éva (Hortobágy), 2- Árva Anikó (4. Szá­
mú Általános Iskola), 3. Bojtor Beáta
(1. Számú Általános Iskola).
Rajzpályázat: Úttörő kategória:
1. Béke Szilvia (1. Számú Általános Is­
kola), 2. Hűse Zsolt (4. Számú Általá­
nos Iskola), 3. Kordás Sándor (1. Számú
Általános Iskola). — Kisdobos kategó­
ria: 1. Tóth Anita (1. Számú Általános
Iskola), 2. Szabó Zsuzsanna (4. Számú
Általános Iskola), 3. Haász Brandi
László (1. Számú Általános Iskola).
Veres Péter Művelődési Központ
Balmazújváros Kassulh tor I
Május 1.: Majális a Kastélykertben.
Május 3 . , kedd, 15 ó r a : Chrudinál
Alajos élménybeszámolója.
Május 10., kedd, 10 ó r a : A Harlekir
bábegyüttes Csipkerózsika című gyér
mekműsora.
Május 10., kedd, 19 óra: Új Hofi
kabaré.
Május 2 2 . , vasárnap, 16 óra: Tini
diszkó.
Állatorvosi
ügyelet
Május 7—8-án: dr. Jakab Flóriát
(Debreceni u. 36., telefon: 70-322)
május 14—15-én: dr. Zádori Lászh
(Veres Péter u. 57.); május 21—22-én
dr. Szabó Miklós (Veres Péter u. 30.
telefon: 70-400); május 28—29-én: dr
Huszenyicza András (Veres Péter u
57.).
BALMAZÚJVÁROS
A balmazújvárosi
szövetkezetek és üzemek
lapja
Felelős szerkesztő:
Görömbölyi László
A szerkesztőség c í m e :
Balmazújváros,
Kossuth tér 4/5.
Kiadja a Hajdú Megyei
Lapkiadó Vállalat
Debrecen, Tóthfalusi tér 10.
Telefon: 12-144
Felelős kiadó:
Dr. Szabó Imréné
Alföldi Nyomda, Debrecen
Felelős vezető:
' Brnkő István
v&zérigazgató