Professional Documents
Culture Documents
Altalanos Kemia PDF
Altalanos Kemia PDF
Altalanos Kemia PDF
ÁLTALÁNOS KÉMIA
Készült a HEFOP 3.3.1-P.-2004-09-0102/1.0 pályázat támogatásával.
© Szerzők, 2006
Általános kémia A dokumentum használata
A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Ajánlott irodalom Vissza ◄ 3 ►
A dokumentum használata
Mozgás a dokumentumban
A dokumentumban való mozgáshoz a Windows és az Adobe Reader meg-
szokott elemeit és módszereit használhatjuk.
Minden lap tetején és alján egy navigációs sor található, itt a megfelelő
hivatkozásra kattintva ugorhatunk a használati útmutatóra, a tartalomjegy-
zékre, valamint a tárgymutatóra. A ◄ és a ► nyilakkal az előző és a követ-
kező oldalra léphetünk át, míg a Vissza mező az utoljára megnézett oldalra
visz vissza bennünket.
A tartalomjegyzék használata
Ugrás megadott helyre a tartalomjegyzék segítségével
Kattintsunk a tartalomjegyzék megfelelő pontjára, ezzel az adott fejezet
első oldalára jutunk.
Keresés a szövegben
A dokumentumban való kereséshez használjuk megszokott módon a
Szerkesztés menü Keresés parancsát. Az Adobe Reader az adott pozíció-
tól kezdve keres a szövegben.
Tartalomjegyzék
1. Alapfogalmak.................................................................................. 7
1.1. A kémia tárgya.............................................................................................. 7
1.2. Az atom szerkezete...................................................................................... 8
1.3. Mértékegységek ..........................................................................................12
1.4. Ellenőrző kérdések .................................................................................... 14
2. Az atomok szerkezete................................................................... 15
2.1. Magmodellek ..............................................................................................15
2.2. Az elektronburok szerkezete.................................................................... 16
2.3. A periódusos rendszer............................................................................... 22
2.4. Ellenőrző kérdések .................................................................................... 28
3. A kémiai kötés .............................................................................. 30
3.1. Az elektronegativitás ................................................................................. 30
3.2. Az ionos kötés............................................................................................ 32
3.3. A kovalens kötés ........................................................................................ 34
3.4. A datív kötés............................................................................................... 39
3.5. A koordinációs kötés................................................................................. 41
3.6. A fémes kötés ............................................................................................. 41
3.7. A másodrendű kötések..............................................................................42
3.8. Az oxidációs szám ..................................................................................... 44
3.9. Ellenőrző kérdések .................................................................................... 46
4. Sztöchiometria.............................................................................. 48
4.1. Kémiai folyamatok szimbolizálása .......................................................... 49
4.2. A sztöchiometriai számok meghatározása ............................................. 51
4.3. Ellenőrző kérdések, feladatok .................................................................. 60
5. Kémiai nevezéktan ....................................................................... 62
5.1. Az elemek elnevezése................................................................................62
5.2. A szervetlen vegyületek elnevezése .........................................................66
5.3. Triviális nevek.............................................................................................70
5.4. Ellenőrző kérdések .................................................................................... 71
6. Termokémia ................................................................................. 73
6.1. Termokémiai egyenletek ...........................................................................73
6.2. Entalpia és entalpiaváltozás...................................................................... 74
1. Alapfogalmak
„Ha az ember magára tekint, először a testét látja, azaz bizonyos anyag-
mennyiséget, melyet sajátjának mondhat. De hogy megérthesse, hogy mi is ez,
össze kell hasonlítania mindazzal, ami felette van és mindazzal, ami alatta
van. És ne csak a közvetlenül környező tárgyakat nézze, hanem a teljes ter-
mészetet fenséges tökélyében, méltóságában. Képzelete elfárad, de a természet
kimeríthetetlenül gazdag marad…És hogy még megdöbbentőbb csodát lásson,
keresse a legkisebbet az ismert tárgyak között…és beleszédül a csodákba,
mert a kicsinység csodája nem kisebb, mint a nagyság csodája…”
Blaise Pascal (1623–1662)
Ólomtömb
Nem szóródott
Rés α-részecskék
Aranylemez
ZnS-réteg
α-sugárforrás
Szóródott α-részecskék
Például: 63 Li, 23
11 Na, 38
18 Ar, 76
34 Se, 106
48 Cd, 206
82 Pb.
csak nagyon rövid (az 219At felezési ideje 55 szekundum, a 223Fr felezési
ideje 22 perc). A 84-es rendszámú polóniumtól kezdve az összes maga-
sabb rendszámú elem összes létező izotópja radioaktív. A 92-es rendszá-
mú urán a legmagasabb rendszámú természetbeli elem. A transzuránok
csak mesterségesen állíthatók elő.
A kifelé elektromos töltéssel rendelkező atomot ionnak nevezzük. Az
ionokban a protonok és az elektronok száma különbözik, a töltések nem
egyenlítik ki egymást. Az atom (vagy atomcsoport) a ki nem egyenlített
töltések számának megfelelően egyszeresen vagy többszörösen ionizált.
Elektronfelesleg esetén az ion negatív, elektronhiány esetén pedig pozitív
töltést visel. A negatív töltésű ionokat anionoknak, a pozitív töltésűket
kationoknak nevezzük.
Az olyan anyagokat, amelyekben az atomok nagy része ionizált állapotban
van jelen plazmának nevezzük.
Az elektrolitok olyan folyadékok vagy olvadékok, amelyekben az alkotó-
részek egy része vagy egésze ionizált állapotú.
Két vagy több egymással összekapcsolódó atomot molekulának neve-
zünk. A molekulát alkotó atomok azonosak vagy különbözők lehetnek.
1.3. Mértékegységek
Sok évtizeden keresztül a tudományokban használt mértékegységek a
méterrendszerű egységek voltak. Ezek helyben főképp Franciaországhoz,
és időben elsősorban a 18. századhoz fűződnek. 1960-ban a nemzetközi
tekintélyt élvező General Conference of Weights and Measures (Súly és
Mértékügyi Értekezlet) egy modernizált nemzetközi mértékegységrend-
szert vezetett be. Ennek, az olvasó számára bizonyára már ismert rend-
szernek az angol megnevezése International System of Units. Az általáno-
san használt rövidítés, az SI, a francia Le System International d’Units –
ból ered.
A nemzetközi mértékegység-rendszer mértékegységei (SI-egységek) alap-
egységekre, kiegészítő egységekre és származott egységekre osztódnak. Az
1.2. táblázat a hét SI-alapegységet ismerteti.
2. Az atomok szerkezete
Ahogy azt az első fejezetben már elemeztük, az anyagok, amelyek körül-
vesznek atomokból, ionokból illetve molekulákból épülnek fel. Ahhoz,
hogy a különböző anyagok tulajdonságait megismerjük, elsősorban belső
szerkezetükkel kell tisztában lennünk, mert ez határozza meg sajátságaikat.
Kb. 1400 nuklidát ismerünk. Ezek közül 325 fordul elő a természetben, a
többi mesterségesen, magreakciók útján előállított atomfajta. A különböző
fajtájú atomok tömegükben, nagyságukban, szerkezetükben és kémiai tu-
lajdonságaikban különböznek egymástól. Az atomok kémiai tulajdonságai
elsősorban az elektronhéj szerkezetétől függnek.
2.1. Magmodellek
Mivel az atommag tulajdonságai csak másodlagosan befolyásolják az ato-
mok kémiai viselkedését, itt csak nagyon röviden ismertetjük, hogy az
atommag modellezésében a tudomány a mai napig nem jutott el egy min-
den tulajdonságra kiható, átfogó elmélethez. A négy gyakran idézett mag-
modell (cseppmodell, α-rész modell, héjmodell és e három modell
egyesítését szorgalmazó ún. kollektív modell) egyike sem bizonyult töké-
letesnek.
A cseppmodell, amely az atommagot folyadékcsepphez hasonlítja a
legrégibb. Ennek a modellnek a megalkotása az atommag méretére és kö-
tési energiájára vonatkozó adatok alapján jött létre. A mag térfogata ará-
nyos a nukleonszámmal, és ezért a sűrűsége állandónak tekinthető. Ez a
tulajdonság hasonlóságot mutat egy nem összenyomható folyadékcsepp
viselkedésével.
Az α-rész modell a cseppmodellt annyiban egészíti ki, hogy a magon
belül az α-részecskék geometriai elrendezésével is számol, éspedig azért,
mert az α-részecskéket rendkívül intenzív magerők kötik össze.
A héjmodell, amelyet független részecske modellnek is nevezünk,
az atomhéj és a mag struktúrájának bizonyos hasonlóságát feltételezi, és-
pedig abban az értelemben, hogy a nukleonok az elektronhéj elektronjai-
hoz hasonlóan – egy közös potenciáltérben mozognak és egymással való
kölcsönhatásuk elhanyagolható.
A kollektív modell szerint, amely a legjobban közelíti meg az elvárt
univerzalitást, a héjmodell értelmében kialakuló pályákon történő mozgás
8 π2 m
∇ Ψ + ⎯⎯⎯ (E - EP) Ψ = 0
2
h2
ahol
• ∇: (nabla) az ún. Laplace-operátor,
• Ψ: (pszi) a három térkoordinátótól (x, y, z) függő hullámfüggvény,
∇ 2 Ψ: matematikai művelet (Ψ-nak az x, y, z szerinti kétszeres parciális
deriválása)
• h : a Planck-féle hatáskvantum
• m: az elektron tömege,
• E: az elektron teljes energiája
• Ep : Az elektron potenciális (helyzeti) energiája.
Δ x ⋅ m ⋅ Δ vx ≥ h
Ahol:
• x : az elektron helyzete egy adott időpillanatban
• m: az elektron tömege
• vx : az elektron x - irányú sebessége
• h: a Planck-féle hatáskvantum
1. Főkvantumszám (n)
Az elektronnak az atommagtól való átlagos távolságát fejezi ki, a Bohr-féle
kvantumszámok modern megfelelője. Értéke pozitív, kis egész szám: 1, 2,
3, 4, ... stb. Az azonos főkvantumszámú elektronok egy-egy elektronhéjat
(főhéj) alkotnak. Az adott főkvantumszámhoz tartozó elektronhéjak jelö-
lése a következő:
Főkvantumszám (n) 1 2 3 4 5 6 7
Elektronhéj K L M N O P Q
2. Mellékkvantumszám (l)
Az atompályák térbeli alakját jellemzi. Értéke az n értékétől függően
l=0,1,2,3... n-1 lehet. Az l=0 mellékkvantumszámmal rendelkező állapotot
s-állapotnak, az l=1 mellékkvantumszámú állapotot p-állapotnak, az l=2
állapotot d-állapotnak, és az l=3 állapotot f-állapotnak nevezzük. Az s-
pályák gömbszimmetrikusak, a p-pályák hengerszimmetrikusak (súlyzóhoz
vagy hossztengelye irányában megforgatott nyolcashoz hasonlóak), a d-
és f-pályák sajátos, bonyolult térbeli alakzatok.
4. Spinkvantumszám (s)
Az elektronnak a pályamenti mozgástól független saját impulzusmomen-
tumát fejezi ki. Értéke csak +1/2 és - 1/2 lehet. A spinkvantumszám azt
fejezi ki, hogy az elektron úgy viselkedik, mint egy elemi mágnes, amely
csak kétféleképpen állhat be a tér erővonalaira: azonos vagy ellentétes
irányban. Két elektron ugyanazon a főhéjon és ugyanabban az állapotban
csak akkor tartózkodhat, ha spinjük ellentétes.
1 0 0 -1/2 + 1/2 2 1s
2 0 0 -1/2 + 1/2 2 2s
1 -1, 0, +1 -1/2 +1/2 6 2p
3 0 0 -1/2 +1/2 2 3s
1 -1,0, + 1 -1/2 + 1/2 6 3p
2 -2, -1, 0, +1, +2 -1/2 +1/2 10 3d
4 0 0 -1/2 +1/2 2 4s
1 -1, 0, +1 -1/2 + 1/2 6 4p
2 -2, -1, 0, +1, +2 -1/2 +1/2 10 4d
3 -3, -2, -1, 0, +1, +2, +3 -1/2 +1/2 14 4f
Színmagyarázat
Fémek
Fél fémek
Nemfémek
Nemesgázok
Átmeneti fémek
f elemek
3. A kémiai kötés
A nemesgázokon kívül a Földön szabad atomok nem találhatók közönsé-
ges körülmények között. A szabad atomok ugyanis nem stabil képződmé-
nyek, ezért olyan átalakuláson mennek keresztül, amely révén elérik a leg-
kisebb energiájú állapotot. A szabad atomok akkor jutnak alacsonyabb
energiájú, stabilabb állapotba, ha egymással, vagy más atomokkal kémiai
kötést létesítenek.
A kémiai kötésnek két határesete létezik, és ennek megfelelően a kémi-
ai vegyületeknek is két alapvető típusa van. Az ionos kötésnél a rendszert
alkotó atomoknak (ionoknak) elektromos töltésük van. A nátrium-klorid
(NaCl) kristályban a Na+ és Cl− ionok szabályos elrendeződése figyelhető
meg. Az ionos kötés az ellentétes töltésű ionok között fellépő elektroszta-
tikus vonzóerő. A másik tipikus kémiai kötés a kovalens kötés. Ebben az
esetben a kötést létesítő atomoknak nincs elektromos töltésük. A kovalens
kötésben a kötést létesítő ún. vegyértékelektronok két atomhoz tartoznak,
ezért mindkét atommag pozitív töltésére vonzást gyakorolnak, és ezáltal
összekapcsolják azokat. Ilyen például a Cl2-molekula, amely két klóratom-
ból áll. A legtöbb molekulában az atomok kovalens kötéssel kapcsolódnak
egymáshoz.
Ebben a fejezetben az ionos és a kovalens kötés jellemzőit részletesen
tárgyaljuk. A két legfontosabb kötéstípuson kívül megismerkedünk a datív,
a koordinációs és a fémes kötéssel, valamint az ún. másodrendű kötések-
kel. A fejezetet az oxidációs szám leírásával zárjuk.
Mi határozza meg azt, hogy az adott anyagban milyen kémiai kötés
alakul ki? A legfontosabb tényező az elektronegativitás, pontosabban a
kötést létesítő atomok elektronegativitása közötti különbség. Ezért a feje-
zetet az elektronegativitás tárgyalásával kezdjük.
3.1. Az elektronegativitás
Az elektronegativitás definíció szerint a vegyületekben a beépült atomok
elektronvonzó képessége. Az az energiadimenziójú számadat, amely
megmutatja, hogy egy atom a többihez képest milyen mértékben képes
magához vonzani a kötésben levő elektronpárt. Mullikan 1934-ben elmé-
leti megfontolások alapján azt javasolta, hogy egy adott atom elektronega-
tivitását (X) az ionizációs energiája (EI) és elektronaffinitása (EA) különb-
ségének a fele adja:
EI − EA
X = ⎯⎯⎯⎯
2
Ahol:
• X: az atom elektronegativitása
• EI: ionizációs energia, vagyis az alapállapotú atomból a legkönnyeb-
ben leszakítható elektron eltávolításához szükséges energia. Eközben
pozitív töltésű ion keletkezik.
• EA: elektronaffinitás, az az energia, amely akkor szabadul fel, amikor a
semleges atomból egy elektron felvételével negatív töltésű ion képző-
dik.
H•+H• → H H :
Mivel mindkét atom elektronegativitása egyforma, a negatív töltés
egyenletesen oszlik el a két atommag között. Elektroneltolódás, polarizá-
ció nem lép fel a molekulában, ezért ezt a kötést apoláros kovalens kö-
tésnek nevezzük. A kötést a negatív töltésfelhő és a pozitív atommagok
közötti kölcsönhatás hozza létre.
Hasonló kémiai kötés található a F2-molekulában. A fluor külső héján
7 elektron van, (elektronkonfigurációja 2s22p5) és ezekből csak egy párosí-
tatlan spinű. Ezért csak ez az elektron lép alacsonyabb energiájú
molekulaorbitálra, vagyis csak ez vesz részt a kovalens kötés kialakításá-
ban:
•• •• •• ••
:
F • + • F →: F F : : :
•• •• •• ••
Látható, hogy a két F-atom között itt is kialakul egy közös elektronpár,
és mindkét F-atom körül létrejön az elektronoktett szerkezet (s2p6 nemes-
gáz konfiguráció). A kovalens kötést ebben az esetben p-állapotú elektro-
nok alakítják ki, és σ-kötés jön létre. Az elektroneloszlás mindkét atom-
mag körül azonos mértékű, ezért szintén apoláros kötésről beszélhetünk.
• •
⎜N • + • N⏐ → ⏐N ≡ N⏐
• •
A két π-kötés a σ-kötésre és egymásra is merőleges. Az elektronelosz-
lás a két atommag körül egyforma az atommagok azonossága miatt. Így
polarizáltság nincs az N2-molekulában.
Itt kell megemlíteni a vegyérték fogalmát. A vegyérték az a szám,
amely megadja, hogy egy atom hány elektronnal vesz részt a kovalens kö-
tés kialakításában. Így például a H-atom egy elektronnal vesz részt, tehát
egy vegyértékű. A fluoratom szintén egy vegyértékű, hiszen 7 külső elekt-
ronja közül csak egy vesz részt a kovalens kötés kialakításában. Az oxigén
két vegyértékű, mivel két elektronnal alkot kovalens kötést, míg a nitrogén
három (és öt) vegyértékű, mert három (vagy öt) elektronja vesz részt a
kovalens kötésben.
3.3.2. Kovalens kötés különböző atomok között
Kovalens kötés különböző rendszámú atomok között is létrejöhet. Ilyen
például a hidrogén-fluorid (HF) molekula képződése:
⎯ ⎯
H• + • F ⏐ → H − F⏐
⎯ ⎯
A hidrogén 1s elektronja a fluor külső elektronjai közül csak a párosí-
tatlan spinű 2p-elektronnal képes átfedést létesíteni, azaz alacsonyabb
energiaállapotú molekulaorbitált kialakítani. A HF-molekulában tehát egy
s-elektronból és egy p-elektronból jön létre a σ-kötés. A kötő elektronpár
töltése azonban nem egyformán helyezkedik el a két atommag erőterében,
mivel a két atommag nem azonos nagyságú és töltésű. A kötő elektronpár
• •
:C• + •O : → : C ::: O :
••
A harmadik elektronpárt képviselő kovalens kötést nyíllal is jelölhet-
jük, amelynek iránya jelzi, hogy melyik atom elektronhéja fogadja be ezt a
harmadik elektronpárt:
←
C =O
Datív kötésűek az ún. óniumionok is: ammóniumion (NH4+) és
hidroxónium ion (H3O+). Az ammónia (NH3) molekulában a nitrogén
három párosítatlan p-elektronja egy-egy hidrogénatommal kovalens kötést
alkot, míg egy elektronpár szabadon marad. Ez a szabad elektronpár egy
protont (H+) képes megkötni, pontosabban a proton körüli üres elektron-
pálya befogadja az NH3 szabad elektronpárját:
+
H H
⏐ ⏐
H ⎯N⏐ + H+ → H ⎯N ⎯ H
⏐ ⏐
H H
4. Sztöchiometria
A sztöchiometria görög eredetű szó (stoicheion = elem; metron = mér-
leg), melyet a kémiai összetétel ill. a kémiai reakciók kvantitatív kifejezésé-
vel összefüggően használunk. Tömörebben fogalmazva – a sztöchiometria
segítséget nyújt annak kiszámításához, hogy a kémiai kölcsönhatások so-
rán milyen anyagmennyiségek reagálnak, illetve keletkeznek. Ehhez né-
hány fogalomnak és szabálynak az ismerete szükséges:
Az u szimbólumot viselő atomi tömegegység definíció szerint a 12C-
atom tömegének 1/12 része. Átszámítás: 1 u = 1,66053886 . 10-27 kg.
Az anyagok atomtömege alatt az atommag és az atomhéj tömegének
összegét értjük. Megkülönböztetünk relatív és abszolút atomtömeget.
Az ma szimbólummal jelölt abszolút atomtömeg az atom tömegegy-
ségekben kifejezett tömege. Értéke 1 és 260 u közé esik, H-nél 1,00794 u
(1,67372354*10-27 kg), uránnál 238,0289 u (3,95256238*10-25 kg).
Az Ar szimbólummal jelölt relatív atomtömeg az abszolút atomtö-
meg osztva a 12C szénatom abszolút atomtömegének 1/12 részével. Ar
dimenzió nélküli szám, értéke 1,00794-től (hidrogén) kb. 280-ig (a legna-
gyobb protonszámú előállított elemek) terjed.
A kémiai szóhasználatban „atomtömegen” mindig „relatív atomtöme-
get” értünk. A relatív molekulatömeg a molekulát alkotó atomok relatív
atomtömegeinek összege. A relatív molekulatömeg tehát dimenzió nélküli
szám.
1 mol annak a rendszernek az anyagmennyisége, amely ugyanannyi
egyedi részecskéből áll, mint ahány atomot tartalmaz 12/1000 kilogramm
12
C.
A g mol-1 egységben mért moláris tömeg (jegyzetünkben az iroda-
lomban gyakrabban használt móltömeg kifejezést is használjuk) számér-
tékét tekintve megegyezik az anyag relatív molekulatömegével.
A kémiai reakcióban általánosan ν-vel szimbolizált sztöchiometriai
szám az atomoknak vagy atomcsoportoknak az adott reakcióban résztve-
vő száma. A sztöchiometriai számokat általában olyan kicsinek választjuk,
hogy egy adott reakcióban ne legyen közös osztójuk. A reakciótermékekre
ν pozitív, a kiinduló anyagokra ν negatív.
jelenti, hogy a két oldalon felírt iontöltések algebrai összegének meg kell
egyeznie.
Megoldás:
⎢ν1⎢CS2 + ⎢ν2⎢Cl2 = ⎢ν3⎢CCl4 + ⎢ν4⎢S2Cl2
C: ν1 + ν3 = 0 (a)
S: 2ν1 + 2ν4 = 0 (b)
Cl: 2ν2 + 4ν3 + 2ν4 = 0 (c)
2. példa:
A pirit (FeS2) oxidációja, amely által vas(III)oxid és kén-dioxid keletkezik
egy technológiailag kiemelkedő fontosságú reakciót képvisel. Határozzuk
meg ennek a kémiai reakciónak a sztöchiometriai számait!
Megoldás:
⎢ν1⎢FeS2 + ⎢ν2⎢O2 = ⎢ν3⎢Fe2O3 + ⎢ν4⎢SO2
Fe: ν + 2ν =0 (a)
S: 2ν + ν4 =0 (b)
O: 2ν 2 + 3ν3 + 2ν4 =0 (c)
Megoldás:
⎢ν1⎢H2O2 + ⎢ν2⎢HIO3 = ⎢ν3⎢H2O + ⎢ν4⎢O2 + ⎢ν5⎢I2
H: 2ν1 + ν2 + 2ν3 =0 (a)
O: 2ν1 + 3ν2 + ν3 + 2ν4 = 0 (b)
I: ν2 + 2ν5 = 0 (c)
4. példa:
Savas közegben a dikromát-ion a Fe2+-iont Fe3+-ra oxidálja, miközben a
dikromát Cr3+ ionná redukálódik. Határozzuk meg ennek a reakciónak a
sztöchiometriai számait!
Megoldás:
Első lépés: Írjuk fel az ionreakció vázlatát. A reakciót osztjuk el két fél-
reakcióvá, az oxidáció illetve a redukció részére.
5. példa:
Bázikus közegben a permanganát-ion a jodid-iont jóddá oxidálja miköz-
ben a permanganát-ion mangán dioxiddá, azaz mangán(IV)oxiddá reduká-
lódik. Határozzuk meg ennek a reakciónak a sztöchiometriai számait.
Megoldás:
Első lépés: Az ionreakció vázlatából
MnO4- + I- MnO2 + I2
levezetjük a két fél-reakciót.
-1 0
Oxidáció: I- I2
+7 +4
Redukció: MnO4- MnO2
2 I- I2 + + 2e-
- -
MnO4 + 2 H2O + 3e MnO2 + 4 OH-
Az egyes fél-reakciókban szereplő elektronok mennyiségének kiegyen-
lítése érdekében az oxidációs fél-reakciót szorozzuk be hárommal, a re-
dukciós fél-reakciót pedig kettővel:
6 I- 3 I2 + 6e-
2 MnO4- + 4 H2O + 6e- 2 MnO2 + 8 OH-
5. Kémiai nevezéktan
A magyar kémiai elnevezés és helyesírás szabályait a Magyar Tudományos
Akadémia A magyar kémiai elnevezés és helyesírás szabályai (Szerkesztet-
te: Erdey-Grúz Tibor és Fodorné Csányi Piroska, Akadémiai Kiadó, Bu-
dapest, 1972-74.) című háromkötetes munkában dolgozta ki. Ennek a
terjedelmes munkának az egykötetes rövidített változata A kémiai elneve-
zés és helyesírás alapjai címmel 1977-ben jelent meg a fent említett szer-
kesztők munkájaként, szintén az Akadémiai Kiadó kiadásában. A munka
elvégzését az tette szükségessé, hogy a kémiai tudományok gyors fejlődése
következtében a kémiai elnevezések egységes rendszerének hiánya az
utóbbi időben egyre nagyobb zavarokat okozott. Régen ismert vegyüle-
teknek több nevük alakult ki, és az újonnan felfedezett, illetve előállított
vegyületeket is többé-kevésbé önkényesen nevezték el. Egyre nagyobb
igény merült fel egy egységes, nemzetközi elnevezési rendszerre, amelyben
minden vegyületnek csak egy neve van, és a név alapján egyértelműen fel
lehet írni a vegyület képletét.
A kémiai elnevezések rendszerét a Tiszta és Alkalmazott Kémia Nem-
zetközi Uniója (International Union of Pure and Applied Chemistry, rö-
vidítve IUPAC) dolgozta ki. A IUPAC arra törekedett, hogy a vegyületek
korábbi neve minél kevésbé változzék meg, a szabályok világosak, egyér-
telműek, könnyen megtanulhatók és a tudomány fejlődésével bővíthetők
legyenek. A IUPAC nemzetközi elnevezési rendszere (nómenklatúrája)
szerint megalkotott ún. szisztematikus nevek ismeretében egyértelműen fel
lehet írni a vegyület összetételét. Azt az elvet azonban, hogy minden ve-
gyületnek csak egy név feleljen meg, nem sikerült maradéktalanul érvénye-
síteni. Az IUPAC-nómenklatúra megengedi a nagyon elterjedt, közhaszná-
latú, ún. triviális nevek használatát is (pl. kénsav, salétromsav, ecetsav,
stb.). A kevésbé elterjedt triviális nevek használatát, valamint új triviális
nevek bevezetését azonban kerülni kell.
A magyar kémiai elnevezés szabályai az IUPAC nemzetközi elnevezési
szabályai alapján, velük összhangban készültek el.
vegyjel egy vagy két betűből áll, amelyeket gyakran az elem latin vagy
görög nevéből képezünk.
Például:
• a szén latin neve carbonium, vegyjele: C
• a réz latin neve cuprum, vegyjele: Cu
• a vas latin neve ferrum, vegyjele: Fe
Az elemek nevei a különböző nyelveken különfélék lehetnek, de vegy-
jelük minden országban azonos az általános kémiai nyelvhasználat miatt.
Az elemek magyar nevét, vegyjelét, rendszámát és a nevükből képzett cso-
portneveket az 5.1. táblázatban foglaltuk össze.
Valamely adott elem minden izotópjának azonos a neve, kivéve a hid-
rogént, amelynek izotópjaira megtartható a deutérium (2H vagy D) és a
trícium (3H vagy T) elnevezés. Az egyes izotópokat az elem vegyjele mel-
lett bal felső indexként elhelyezett tömegszámmal kell jelölni.
Például: 14C, 60Co (kiejtve: szén - 14, kobalt - 60)
Gyűjtőnévként a következő kifejezések használhatók: halogének (F,
Cl, Br, I, At), kalkogének (O, S, Se, Te, Po), alkálifémek (Li, Na, K, Rb,
Cs, Fr), alkáliföldfémek (Ca, Mg, Sr, Ba, Ra), nemesgázok (He, Ne, Ar, Kr,
Xe, Rn), ritkaföldfémek (Sc, Y és a La-tól a Lu-ig terjedő elemek),
lantanoidák (az 57-71 rendszámú, a La-tól a Lu-ig terjedő elemek),
aktinoidák (a 89-103 rendszámú, az aktíniumtól a laurenciumig terjedő
elemek), uranoidák (a 92-103 rendszámú, az urántól a laurenciumig terjedő
elemek) és küroidák (a 96-103 rendszámú, kűriumtól a laurenciumig terje-
dő elemek). Az elavult lantanidák, aktinidák, uranidák és küridák gyűjtő-
név kerülendő.
Az elem tömegszámát bal felső, a rendszámát bal alsó indexként adjuk
meg. Az atomok számát a molekulában vagy ionban jobb alsó, míg az
iontöltést jobb felső indexként jelöljük.
39 14
Például: tömegszám és rendszám: K, N
19 7
• N2O4 dinitrogén-tetraoxid
• Fe3O4 trivas-tetraoxid
• U3O8 triurán-oktaoxid
Az összetevők arányát a vegyületben közvetve a Stock-féle, vagy az
Ewens Bassett-féle jelöléssel lehet megadni.
A Stock-féle jelölés szerint az oxidációs számot az elem neve után
kerek zárójelbe tett római számmal adjuk meg, a pozitív előjel elhagyásá-
val. A nulla oxidációs szám jele a nulla (0). Például:
• FeCl2 vas(II)-klorid.
• FeCl3 vas(III)-klorid
• K4[Ni(CN)4] kálium-[tetraciano-nikkelát(0)]
Az Ewens-Bassett-féle jelölés szerint az ion töltését közvetlenül az
ion neve után zárójelbe tett arab számmal és +, ill. - jellel adjuk meg. Pél-
dául:
• FeCl2 vas(2+)-klorid
• FeCl3 vas(3+)-klorid
• K4[Ni(CN)4] kálium-[tetraciano-nikkelát](4-)
A komplex vegyületek elnevezése esetén a komplex csoport nevét az
írott szövegben is szögletes zárójelbe kell tenni. A komplex csoport elne-
vezését a már megadott számnevek felhasználásával a koordinációs szám
megadásával kezdjük, ezt követi a ligandum neve, majd a központi atom
nevével fejezzük be. A kationok központi atomját az elem nevével, az
anionét pedig az elem neve után írt -át végződéssel adjuk meg. A komplex
csoport nevének jeleznie kell a központi atom töltését is, amely a Stock-
számmal, vagy az Ewens-Bassett-számmal adható meg. A komplex nevét
úgy is alkothatjuk, hogy a sztöchiometriai arányokat adjuk meg, de az
előbbi két mód ajánlatosabb. Például:
• K3[Fe (CN)6] kálium-[hexaciano-ferrát (III)] (Stock)
kálium-[hexaciano-ferrát](3-) (Ewens-Bassett)
trikálium-[hexaciano-ferrát] (Sztöchiometriai)
• K4[Fe (CN)6] kálium-[hexaciano-ferrát(II)]
kálium-[hexaciano-ferrát](4-)
tetrakálium-[hexaciano-ferrát]
• [Cr (H2O)6]Cl3 [hexaakva-króm(III)]-klorid
[hexaakva-króm](3+)-klorid
[hexaakva-króm]-triklorid
6. Termokémia
Egy molnyi, adott állapotban levő, tiszta anyag entalpiája (nagyon ha-
sonlóan, mint mondjuk a tömege) rögzített értékű.
Állandó nyomáson tehát:
hőáramlás = termékek entalpiája – kiinduló anyagok entalpiája
azaz
Qp = Htermékek - Hkiind. anyagok = ΔH (6.4.)
ahol ΔH a termékek és a kiinduló anyagok entalpiaváltozása.
-200
0
[kJ]
H ΔH = - 602,1 kJ
-400
-900
-1000 te r mé ke k
CaO (s ), CO 2 ( g)
H [kJ]
-1100
0
Δ H = + 177,9 k J
-1200 CaCO 3 (s )
kiin d u ló a n y a g
-1300
(A)
C6H4(OH)2(aq) + H2O2(aq) C6H4O2(aq) + 2H2O(l);Δ H 0A =-204 kJ
hidrokinón kinón
(B)
C6H4(OH)2(aq) C6H4O2(aq) + H2 (g); Δ H 0B = 177 kJ
(C)
H2O2 (aq) H2O (l) + ½ O2; Δ H 0C = -95 kJ
(D)
H2 (g) + ½ O2 (g) H2O (l); Δ H 0D = -286 kJ
50
NO2 (g)
+ 33,9
Ag (s), 1/2 N2 (g),
0
[kJ] 1/2 Cl2 (g) O2 (g)
H
-50
- 127,3
-100
AgCl (s)
-150
0 C (s), O2 (g)
0
Δ H k CO
-100 CO (g)
H [kJ]
Δ H 0k CO
-200
- 394,0 - 283,4
-300
1. példa:
A 6.1. táblázatban feltüntetett standard képződéshők értékeit alkalmazva
határozzuk meg annak a hőenergiának a mennyiségét, amely 1 atm nyo-
mású, 25 °C hőmérsékletű, 5 m3 térfogatú metán égése során szabadul fel.
Bár ez nem egészen helyes, tartsuk e példa részére a metánt ideális gáznak.
Megoldás:
A példában megadott metán normálállapotban mért térfogata:
273,15 K
Vnorm.(CH4) = 5 m3 . 298,15 K = 4,581 m3
A szóban forgó metán anyagmennyisége tehát:
4,581 m3
22,415 . 10-3 m3 mol-1 = 204,4 mol
A metán tökéletes égése a következő kémiai egyenlet által fejezhető ki:
CH4 (g) + 2 O2 (g) CO2 (g) + 2 H2O (l)
A metán elégetése során fellépő standard entalpiaváltozás a (6.17.) sze-
rint a következő:
ΔH 0reak. = 1 mol ΔH 0k CO2 (g) + 2 mol ΔH 0k H2O (l) -1 mol ΔH 0k CH4 (l)
= [1 mol (- 393,5 kJ mol-1)] + [2 mol (- 285,8 kJ mol-1)] – [1 mol (- 74,8 kJ
mol-1) = 890,3 kJ
Vegyület 0 Vegyület 0
ΔH k [kJmol-1] ΔH k [kJmol-1]
AgCl (s) -127,0 HF (g) -268,6
AgNO3(s) -123,1 Fe2O3 (s) -822,2
Al2O3(s) -1669,8 H2 (g) 0
H3BO3 (s) -1087,9 H+ (aq) 0
BaCl2 (s) -860,1 OH- (aq) -229,9
BaSO4 (s) -1464,4 H2O (g) -241,8
BaCO3 (s) -1218,8 H2O (l) -285,8
HBr (g) -36,2 HgO (s) -90,7
C (grafit) 0 Hg2Cl2 (s) -264,9
C (gyémánt) 1,9 I2 (s) 0
CO (g) -110,5 I- (aq) 55,9
CO2 (g) -393,5 KCl (s) -435,9
2− -676,3 KNO3 (s) -492,7
CO 3 (aq)
− -691,1 MgO (s) -601,8
HCO 3 (aq)
CS2 (g) 115,3 N2 (g) 0
HCN (aq) 105,4 NH3 (g) -46,3
CO(NH2)2 (aq) -319,2 NH4Cl (s) -315,4
CH4 (g) -74,8 NO (g) 90,4
CaO (s) -635,6 NO2 (g) 33,8
Ca(OH)2 (s) -986,6 N2O4 (g) 9,7
CaF2 (s) -1214,6 HNO3 (l) -173,2
CaCl2 (s) -795,0 NaCl (s) -411,0
CaSO4 (s) -1432,7 Na2CO3 (s) -1130,9
q = m c ΔT (6.19.)
ahol:
• m az anyag tömege
• c az anyag fajhője
• m c az anyag hőkapacitása
• ΔT a hőmérsékletváltozás
Q = C ΔT (6.20.)
Ahol C az anyag molhője.
Attól függően, hogy a hőközlést (vagy hőelvonást) állandó nyomá-
son, illetve állandó térfogaton visszük véghez, beszélünk állandó nyomá-
son (Cp) és állandó térfogaton (CV) mért molhőről. Tehát:
Cp az a hőmennyiség, ami 1 mol anyag hőmérsékletét emeli 1
°C-kal úgy, hogy közben a rendszer nyomása állandó marad, és CV
az a hőmennyiség, ami 1 mol anyag hőmérsékletét emeli 1 °C-kal
úgy, hogy közben a térfogat nem változik.
A tapasztalat arra mutat rá, hogy (gázhalmazállapotú anyagoknál érzé-
kelhetőbben) a Cp értéke nagyobb, mint a CV. Ezt a jelenséget nem nehéz
megindokolni: állandó nyomás biztosítása esetén a rendszer hevítésekor
kiterjed. A felvett hő ebben az esetben egyrészt arra használódik, hogy a
hőmérsékletet növeli, másrészt arra, hogy a környezettel szemben kifejtett
térfogati munka energiaszükségletét fedezi.
Az entalpiaváltozásról szólva már hangsúlyoztuk, hogy az, az állan-
dó nyomáson lejátszódó folyamatok hőjével (azaz a Qp-val) egyenlő.
A (6.20.) egyenlet szerint tehát
Qp = Cp ΔT = ΔH (6.21.)
és hasonlóan
QV = CV ΔT = ΔU (6.22.)
2. példa:
A következő adatok ismeretében határozzuk meg az NaOH moláris ol-
dáshőjét! A kísérlet véghezviteléhez egy olyan (polisztirolból készült) kalo-
riméter áll rendelkezésre, amelynek a hőkapacitása az elvégzendő munka
részére elhanyagolható. A kaloriméterbe 100,0 g vizet, majd 5,0 g nátri-
um-hidroxidot adagolunk; a hőmérséklet 25,0 °C-ról 32,5 °C-ra növekszik;
a nátrium-hidroxid moltömege MNaOH = 40,0 g mol-1, fajhője cNaOH = 2,01
J g-1 °C -1; a víz fajhője cH2O = 4,1868 J g-1 °C -1.
Megoldás:
Első lépésként kiszámítjuk az oldat összetevőinek hőmérséklete növe-
lésére szükséges hőt. A (6.19.) szerint
A reakció (az oldás) által tehát 3,2155 kJ hő szabadult fel és ezért a termé-
kek entalpiája 3,2155 kJ-lal kisebb, mint a kiinduló anyagoké, azaz
qp(oldás) = - 3,2155 kJ.
Második lépésként a nátrium-hidroxid moláris oldáshőjét határozzuk meg:
- 3,2155 kJ
Qp = ΔH = 40,0 g mol-1 x 5,0 g = - 25,72 kJ mol-1
A nátrium-hidroxid moláris oldáshője tehát -25,72 kJ mol-1.
A 6.7. ábra a palack típusú kalorimétert mutatja be. Ez a típusú
kaloriméter kissé bonyolultabb termokémiai mérésekre alkalmas.
3. példa:
A hidrazin (N2H4), többek között, mint rakéta-üzemanyag használható.
Feltételezve, hogy egy palack típusú kaloriméterben, amelybe 1200 g vizet
öntöttünk 1,0 g hidrazint égettünk el, határozzuk meg a minta (azaz 1 g
hidrazin) állandó térfogaton mért égéshőjét, valamint a hidrazin állandó
térfogaton mért moláris égéshőjét.
A következő adatok ismertek:
• kezdő hőmérséklet 24,62 °C
Megoldás:
A (6.19.) egyenletet követve
qV = m . c . ΔT
qV = 1200 g . 4,1868 J g-1 °C -1. 3,34 °C + 840 J °C -1 3,34 °C =
= 16 780,7 J + 2 805,6 J = 19586,3 J = 19,5863 kJ
7. A gázhalmazállapot
Az atomok és a molekulák olyan kis anyagi egységek, amelyek közvetlenül
nem észlelhetők. A közvetlenül észlelhető és mérhető anyagi rendszerek
legalább 106-1012 darab atomból állnak. Ezeket az anyagi rendszereket
halmazoknak nevezzük. Az elemek és vegyületek tulajdonságai mindig az
illető anyag halmazának sajátságait fejezik ki.
A transzlációs mozgás érzékelhető is: ezt jól igazolja pl. a szag terjedése.
3⋅R⋅T
⎯v = ⎯⎯⎯⎯
M
ahol :
• v = átlagsebesség (m/s)
•
R = egyetemes gázállandó (8,314 J ⋅ K-1 ⋅ mól-1)
• T = abszolút hőmérséklet (K)
• M = a gáz relatív molekulatömege (kg/mól)
3 ⋅ 8,314 ⋅ 373
⎯v = ⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯ = 539 m/s
0,032
7.3. Gáztörvények
A gázok között lejátszódó reakciókkal kapcsolatban Gay-Lussac az 1800-
as évek elején publikált néhány kísérleti eredményt. Felfedezése a követke-
ző volt: ha a gázok reakcióba lépnek egymással, akkor a reagáló és a kelet-
kező gázok térfogatai úgy aránylanak egymáshoz, mint a kis egész számok.
Ez a vegyülő gázok térfogati törvénye:
1 térfogat hidrogén + 1 térfogat klór = 2 térfogat sósavgáz
2 térfogat hidrogén + 1 térfogat oxigén = 2 térfogat vízgőz
3 térfogat hidrogén + 1 térfogat nitrogén = 2 térfogat ammóniagáz
R értéke Mértékegység
8,314 J K-1 mol-1
8,314 kg m2s-2K-1 mol-1
8,314 dm3kPa K-1 mol-1
0,082 liter atm K-1 mol-1
1,987 cal K-1 mol-1
Megoldás
Foglaljuk össze az adatokat úgy, hogy az összetartozó állapotjelzők azonos
indexűek legyenek:
t1 = 20,0 °C t2 = 70,0 °C
v1 = 4,0 l v2 = 2,5 l
p1 = 0,9 atm p2 = ? (Pa)
Az egyesített gáztörvény szerint a hőmérsékletet Kelvin-fokokban kell
megadni, tehát:
T1 = 20,0 + 273,16 = 293,16 K
T2 = 70,0 + 273,16 = 343,16 K
Az egyesített gáztörvény:
p1 ⋅ v1 p2 ⋅ v2
⎯⎯ = ⎯⎯⎯
T1 T2
Az adatokat behelyettesítve:
0,9 atm. ⋅ 4,0 l p2 ⋅ 2,5 l
⎯⎯⎯⎯⎯⎯ = ⎯⎯⎯⎯
293,16 K 343,16 K
2.Mintapélda
Hány gramm oxigént tartalmaz egy 50 liter térfogatú oxigénpalack 15 at-
moszféra nyomáson és 21 °C hőmérsékleten?
Az oxigén a példa megoldásánál ideális gáznak tekinthető.
Az oxigén relatív molekulatömege: M = 32 g mol−1
Az egyetemes gázállandó értéke: R = 8,314 J⋅ K-1 ⋅ mol−1
Megoldás
Az adatokat felírva:
v = 50 l
p = 15 atm
t = 21 °C
T = 294,16 K
M = 32 g ⋅ mol-1
R = 8,314 J ⋅ K-1 ⋅ mol-1
m = ? (g)
Az általános gáztörvény szerint:
m
p⋅v=n⋅R⋅T és n= ⎯
M
Ezért m
p⋅v = ⎯ ⋅ R⋅T
M
n2a
n mólra : (p + ⎯ ) ( v − nb) = n R T
v2
ahol a = a gáz minőségétől függő kohéziós állandó
b = a gázmolekula saját térfogatának mértéke
a b
Gáz (m6 Pa mol-2) (10-6 m3 mol-1)
3. Mintapélda
A van der Waals - egyenlet alapján számítsuk ki, mekkora nyomást fejt ki
10,0 mól szén-dioxid egy 2,0 literes edényben 47 °C-on. Ezután végezzük
el a számítást az ideális gázok állapotegyenlete alapján is. A kapott ered-
ményeket hasonlítsuk össze a kísérletileg meghatározott nyomással, amely
8,3 ⋅ 106 Pa.
Megoldás
Az adatok:
n = 10 mól
v = 2,0 l = 2 ⋅ 10-3 m3
t = 47°C
T = 320 K
R = 8,314 J ⋅ K-1 ⋅ mol-1
p=?
A CO2-gáz van der Waals állandói: a = 0,364 m6 Pa mol-2
b = 42,7 ⋅ 10-6 m3 mol-1
A van der Waals - egyenletet alkalmazva:
n2a
(p + ⎯ ) ( v − nb) = n R T
v2
Az adatokat behelyettesítve:
100 ⋅ 0,364
(p + ⎯⎯⎯⎯⎯ ) [ 2 ⋅ 10-3 - 10 (42,7 ⋅ 10-6)] = 10 ⋅ 8,314 ⋅ 320
4 ⋅ 10-6
p = 7,81 ⋅ 106 Pa
p⋅v=n⋅R⋅T
p ⋅ (2 ⋅ 10-3) = 10 ⋅ 8,314 ⋅ 320
p = 13,3 ⋅ 106 Pa
niszkusz) lefelé ível, azaz homorú. Ez a legtöbb folyadék esetében így tör-
ténik.
A higany esetében fordított a helyzet, a kapillárisban levő folyadék szintje
alacsonyabb, mint a kapillárison kívüli folyadéké. A meniszkusz felfelé
görbül, azaz domború. Az eltérés abból adódik, hogy a higanyatomok
között igen nagy a vonzerő, nagyobb, mint a higanyatom és az üveg kö-
zött. A 8.2. táblázat adataiból is látható, hogy a higanynak igen nagy a felü-
leti feszültsége.
A felületi feszültséget a vízben oldott anyagok befolyásolhatják. A szappa-
nok, a mosó- és tisztítószerek csökkentik a víz felületi feszültségét.
8.1.3. A viszkozitás
A viszkozitás, vagy belső súrlódás a folyadékok belsejében fellépő súrló-
dást jellemző mennyiség. Ahhoz, hogy valamely folyadék belsejében két
párhuzamos, egymástól d távolságban levő, A felületű folyadékréteget
egymással párhuzamosan, egymáshoz képest v sebességgel elmozdítsunk,
a belső súrlódás miatt F erő szükséges. Ez a belső súrlódási erő:
v
F=η ⋅ A⋅⎯
d
8.2. Az oldatok
8.2.1. Az oldatok tulajdonságai
Az oldhatóság az anyagok egyik fontos tulajdonsága. Az oldat olyan két-
vagy többkomponensű elegy, amelyben az egyik komponens (oldószer)
sokkal nagyobb mennyiségben van jelen, mint a másik vagy a többi. Az
oldás az a folyamat, amikor az oldandó anyag az oldószerben egyenlete-
sen eloszlik, homogén rendszert képez. Léteznek gáz, folyadék és szilárd
halmazállapotú oldatok.
A kémiai gyakorlatban általában folyékony halmazállapotú oldatokról be-
szélünk. Ebben az esetben az oldószer folyékony halmazállapotú, melyben
gázt, folyadékot vagy leggyakrabban szilárd anyagot oldunk fel.
A gázok oldódása folyadékokban a folyadék párolgásával ellentétes irá-
nyú folyamat. Ez is dinamikus egyensúly eléréséhez vezet, amikor a gáz-
térből a folyadékba lépő molekulák száma megegyezik az oldatból kilépő
gázmolekulák számával. Az egyensúlyban elért telítési koncentráció a gáz-
nak az oldhatósága az adott folyadékban. A gáz oldhatósága a Henry-
törvény értelmében függ a gáz minőségétől és nyomásától, valamint a
hőmérséklettől:
c = kH ⋅ p
ahol: c = a gáz telítési koncentrációja (oldhatósága)
kH = Henry-állandó, amely a gáz és az oldószer minőségétől függ
p = a gáz nyomása
A gázok oldhatósága a hőmérséklettel fordítottan arányos. Alacsonyabb
hőmérsékleten több gáz oldható fel az adott folyadékban.
Folyadékok oldódása folyadékokban gyakran korlátlan elegyedést ered-
ményez. Ebben az esetben a két folyadék tetszőleges arányban keveredik
egymással (pl. etilalkohol-víz). Ezekben a folyadékelegyekben nincs értel-
me megkülönböztetni az oldószert és az oldott anyagot. Vannak olyan
folyadékpárok, amelyek csak korlátozott mértékben elegyednek (pl. fenol-
víz, dietiléter-víz). Bizonyos esetekben egyáltalán nincsen elegyedés (pl.
higany-víz).
Szilárd anyagok oldódása folyadékokban általában fizikai folyamat, mi-
vel az oldószer elpárologtatása után a feloldott anyag változatlanul vissza-
nyerhető. Oldódás csak akkor következik be, amikor az oldandó anyag és
az oldószer molekulái között olyan erős kölcsönhatás lép fel, amely képes
legyőzni a feloldandó anyag részecskéit összetartó erőket. Vízben például
nagyon jól oldódnak a sók (NaCl, KNO3, stb.) mert a vízzel való kölcsön-
hatás legyőzi az ionkötést összetartó erőket. Viszont nem várható olyan
Térfogatszázalék
Az adott komponens térfogata az oldat 100 térfogategységnyi mennyi-
ségében.
cm3 oldott anyag
Mértékegysége: ⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯
100 cm3 oldat
Vegyes százalék
Az adott komponens tömege az oldat 100 térfogategységére vonatkoz-
tatva.
g oldott anyag
Mértékegysége: ⎯⎯⎯⎯⎯⎯
100 cm3 oldat
g oldott anyag
Mértékegysége: ⎯⎯⎯⎯⎯⎯
1000 cm3 oldat
ni
Xi = ⎯⎯⎯
z
Σ ni
i=1
z
Σ Xi = 1
i=1
g oldott anyag
Tömegszázalék t% ⎯⎯⎯⎯⎯⎯
100 g oldat
nA
XA = ⎯⎯⎯
n A + nB
Tehát:
mA ⋅ rA = (mA + mvíz) ⋅ rB
Megoldás
A fenti adatokon kívül ismerni kell a réz-szulfát relatív molekulatömegét
is.
MCuSO4 = 159,55 g/mól
mCuSO4 = 10,0 g
vCuSO4 = 200 ml
1000 ml ⋅ 10,0 g
x = ⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯ = 50,0 g
200 ml
8.2. Mintapélda
120 g nátrium-hidroxidot 1000 ml vízben oldunk. Mekkorák a móltörtek?
A példa megoldásánál a víz sűrűsége 1,000 g/cm3-nek vehető.
Megoldás
Felírjuk az adatokat kiegészítve a relatív molekulatömegekkel:
mNaOH = 120 g
vH2O = 1000 ml
MNaOH = 40 g/mól
MH2O = 18 g/mól
mH2O 1000 g
nH2O = ⎯⎯⎯ = ⎯⎯⎯⎯ = 55,55 mól
MH2O 18 g/mól
A móltörtek:
nNaOH 3
X NaOH = ⎯⎯⎯⎯ = ⎯⎯⎯⎯ = 0,051
nNaOH + nH2O 3 + 55,55
nH2O 55,55
XH2O = ⎯⎯⎯⎯ = ⎯⎯⎯⎯ = 0,949
nH2O + nNaOH 55,55 + 3
X NaOH + X H2O = 1
8.3. Mintapélda
Az 5,08 mól/l koncentrációjú kálium-hidroxid oldat sűrűsége szoba-
hőmérsékleten 1,220 g/cm3. Mekkora az oldat koncentrációja
a) g/l egységben
b) tömeg %-ban
c) molalitásban
d) mól %-ban kifejezve?
Megoldás
Először írjuk fel az ismert adatokat:
cKOH = 5,08 mól/l
ρKOH = 1,220 g/cm3
MKOH = 56,1 g/mól
nKOH 5,08
XKOH = ⎯⎯⎯⎯⎯⎯ = ⎯⎯⎯⎯⎯
nKOH + nH2O 5,08 + nH2O
Ezt behelyettesítve:
5,08
XKOH = ⎯⎯⎯⎯⎯ = 0,089
5,08 + 51,94
A mól % :
x = 100 ⋅ XKOH = 100 ⋅ 0,089
8.4. Mintapélda
Összeöntünk 250 ml térfogatú 20,0 t %-os 1,115 g/cm3 sűrűségű salét-
romsavoldatot (A oldat) és 400 g tömegű 938 g/l koncentrációjú
1,400 g/cm3 sűrűségű, az előbbivel azonos hőmérsékletű salétromsavolda-
tot (B oldat). Mekkora lesz a keletkezett elegy (C oldat) koncentrációja
tömeg % egységben?
Megoldás
A - oldat: vA = 250 ml B - oldat: mB = 400 g
rA = 20,0 t/% cB = 938 g/l
ρA = 1,115 g/cm3 ρB = 1,400 g/cm3
Az A oldat tömege:
mA = vA ⋅ ρA = 250 cm3 ⋅ 1,115 g/cm3 = 279 g
100 g ⋅ 938 g
x = ⎯⎯⎯⎯⎯⎯ = 67,0 g
l400 g
A B oldat koncentrációja:
rB = 67,0 t %
mA ⋅ rA + mB ⋅ rB = (mA + mB) ⋅ rC
rC = 47,7 t %
9. Reakciókinetika,
kémiai egyensúlyok
dcξ
vξ = ± dt (9.1.)
ahol
vξ a reakcióban szereplő valamely anyagra érvényes reakció-
sebesség,
cξ a reakcióban szereplő ξ anyag általánosan kifejezett kon-
centrációja.
A különböző koncentrációegységek alkalmazása által előfordulható
számítási problémák megelőzése érdekében a továbbiakban a leggyak-
rabban használt mol*l-1 koncentrációegységet alkalmazva:
d[ξ]
vξ = ± dt (9.2.)
v A = v B = v A 2B3 .
½ v A = ⅓ v B = v C = v A 2B3
A + B = AB
állapotot. A gyakorlat arra mutat, hogy kb. 840 Co-nál (1113 K) a szén-
dioxid nyomása idővel eléri az 1 atm értéket (101 325 Pa), amely, ha bár-
milyen kis mennyiségű mészkő is jelen van a rendszerben, változatlan
hőmérsékleten, tovább már nem változik. Másképp fogalmazva: a
(10.15.) reakció egyensúlya jellemzésére, adott hőmérsékleten, egyetlen
további adatra van csak szükség, azaz a CO2 koncentrációjára. Ez azért
van így, mert a (10.15.) reakcióban csak egy anyag szerepel más, mint szi-
lárd halmazállapotban – a szén-dioxid. Ezt a tényt a heterogén egyensú-
lyokkal foglalkozó 10.1.4.2. fejezetben tárgyaljuk majd aprólékosabban. A
CO2 egyensúlyi koncentrációjának meghatározására 1113 K hőmérsékleten
a tökéletes gázok törvényét használhatjuk:
A tapasztalat arra mutat, hogy ha kettő vagy több anyag szerepel a vizsgált
reakciókban gáz- vagy cseppfolyós halmazállapotú oldatokban (tehát nem
szilárd halmazállapotban), akkor ezeknek az anyagoknak az egyensúlyi
koncentrációi kölcsönösen függő viszonyban állnak egymással. Ezt a
függést a reakcióban szereplő anyagok koncentrációjának segítségével
lehet kifejezni, mint a reakció (általánosan Kc-vel szimbolizált) egyensúlyi
állandóját. A továbbiakban az egyensúlyi konstans kifejezési módjaival és
gyakorlati alkalmazásával fogunk főképp foglalkozni.
Térjünk vissza a (10.3.) reakcióhoz. Ahogy azt az egyenlet mutatja, ez a
reakció gázfázisban megy végbe. Valósítsuk meg ezt a reakciót a követke-
ző elrendezésben: egy 4 liter térfogatú, vastag falú, evakuált üveg-edénybe
adagoljunk 1,00 mol dinitrogén-tetraoxidot, majd hevítsük fel a vizsgált
1 mól N2O4
1,20 mol NO2 x 2 mol NO = 0,6 mol N2O4
2
Kísérlet 1. 2. 3. 4.
Száma
Rendszer 4,0 4,0 4,0 10,0
térfogata [l]
NO2 NO2 N2O4 NO2 N2O4 NO2
N2O4 N2O4
Kiinduló
mólok 1,00 0,00 0,00 2,00 1,00 2,00 1,00 0,00
száma [n]
Kiinduló
koncentráció 0,25 0,00 0,00 0,50 0,25 0,50 0,10 0,00
[mol l-1]
Egyensúlyi
mólok 0,40 1,20 0,40 1,20 1,035 1,93 0,25 1,50
száma [n]
Egyensúlyi
koncentráció 0,10 0,30 0,10 0,30 0,259 0,483 0,025 0,15
[mol l-1]
[NO2]egyen.
3 3 1,846 6
[N2O4]egyen.
[NO2]2egyen.
0,9 0,9 0,9 0,9
[N2O4]egyen.
Egy kis próbálgatás után rájövünk, hogy a táblázat utolsó sorában található
összefüggés, azaz az egyensúlyi állapotban létrejövő [NO2]2 és [N2O4]
hányadosának az értéke az összes kísérletben egyforma: 0,9. Mivel ez az
állandó összefügg az egyensúlyi állapottal, azt állítjuk, hogy a (10.3.) reak-
ció egyensúlyi konstansát 120 °C hőmérsékleten a következő egyenlet
fejezi ki:
[NO ]2
K = [N O2 ]egyen. = 0,9 (10.4.)
2 4 egyen.
aA + bB cC + dD (10.5.)
[C]c [D]d
K = [A]a [B]b (10.6.)
ahol
A, B, C, D, a reakcióban szereplő anyagokat,
a, b, c, d, az A, B, C, D anyagok sztöchiometriai együtthatóit,
[A], [B], [C], [D] az anyagok egyensúlyi mólkoncentrációit jelen-
ti.
aA + bB cC + dD
cC + dD eE + fF
[C]c [D]d
K’ = [A]a [B]b
[E]e [F]f
K’’ = [C]c [D]d
aA + bB eE + fF K
’ [C]c [D]d
’’ [E]e [F]f [E]e [F]f
K K = [A]a [B]b · [C]c [D]d = [A]a [B]b
Ha egy bizonyos reakciót úgy tudunk felírni, mint kettő vagy több
részreakció összegét, akkor az összreakció egyensúlyi állandója a
részreakciók egyensúlyi állandóinak a szorzata.
1. példa:
Megoldás:
C(s) + CO2(g) 2 CO(g) K’
CO(g) + Cl2(g) COCl2(g) K’’
C(s) + CO2(g) + Cl2(g) COCl2 (g) + CO(g) K’’’
K’’’ = K’ K’’
ke
A + 2B AB2 (10.8.)
kv
ahol
ke az előre (balról jobbra) haladó reakció sebességállandója
kv a visszafelé (jobbról balra) irányuló reakció sebességállandója.
ke [AB2]
kv = [A] [B]2 (10.11.)
ke [AB2]
kv = K = [A] [B]2 (10.12.)
’
k 'e [B2]
K = ' = [B]2
k v
’’
k 'e' [AB2]
K = '' = [A] [B ]
k v 2
ke
aA + bB cC +dD
kv
a következőképpen kezelhető:
ve = ke [A]a [B]b
vv = kv [C]c [D]d.
Egyensúlyban:
ve = vv
ke [C]c [D]d
K = k = (10.14.)
v [A]a [B]b
[NO ]2
KC = [N O2 ] (10.15.)
2 4
PBb
KP = (10.20.)
PAa
Ideális-gáz magatartást feltételezve az A- és a B- gáz részleges nyomására
írható:
n RT
PA V = nA R T PA = A V (10.21.)
nB R T
PB V = nB R T VPB = (10.22.)
ahol V a reakcióedény literben megadott térfogata.
látjuk, hogy a (10.26.) egyenlet bal oldalán található tagok kivétel nél-
kül konstans értékeket képviselnek. Az egyenlet egész bal oldala, egy
KC-vel szimbolizált, új konstansként szereplő érték lehet:
[CaCO3] '
[CaO] K C = KC = [CO2] (10.27.)
KP = KC (RT)Δn
KC = 0,0109
R = 0,0821 l atm K-1mól-1
T = (840 + 273) K = 1113 K
Δn = 1
KP = 0,0109 . 0,0821 . 1113 = 0,996 ≅ 1
Az adott reakció 840 °C hőmérsékleten érvényes egyensúlyi állandóját
tehát, vagy mint KC = 0,0109, vagy mint KP = 1 tudjuk kifejezni.
4. példa:
Megoldás:
A B
Kezdeti: 0,022 mol l-1 0 mol l-1
Változás: - x mol l-1 + x mol l-1
x
KC = 0,022 - x
x = 0,02
Egyensúlyban tehát: [A] = 0,022 – 0,02 = 0,002;
[B] = 0,02.
Ellenőrzésként helyettesítsük be a fenti adatokat:
[B] 0,02
KC = [A] = 0,002 = 10
5. példa:
Megoldás:
N2 O2 NO
mol [n] [mol l-1] mol [n] [mol l-1] mol [n] [mol l-1]
Kezdeti 1 0,1 1 0,1 0 0
Változás -x (-x)/10 -x (-x)/10 +2x (+2x)/10
Egyensúly 1-x (1– 1-x (1– 2x (2x)/10
x)/10 x)/10
-6(2x)2
8,5 . 10 = (1/x)2
2
−6 ⎛ 2x ⎞
8,5 . 10 = ⎜ ⎟
⎝1− x ⎠
2x
0,002915 = 1-x
x = 0,001455
6. példa:
Megoldás:
Első lépésként, az adott hőmérsékleten érvényes egyensúlyi állandót
fogjuk meghatározni:
x = 0,667.10-4
egyensúlyi állandója:
[NO2]2
KC = [N O ] .
2 4
Tételezzük fel, hogy az elemzett NO2 - N2O4 rendszer térfogatát egy liter-
ről háromra emeljük. Ez a lépés a (10.29.) egyenlet bal oldalát, tehát a
KcV szorzatot, a háromszorosára emeli. A (10.29.) egyenlet jobb oldalá-
nak, tehát az
n NO 2 2( )
(10.30.)
n N 2O4
hányadosnak, az egyensúly helyreállítása érdekében, persze szintén a há-
romszorosára kell emelkednie. Ez nem megy másképp, mint úgy, hogy az
újra meginduló N2O4 (g) 2 NO2 (g) reakció során növekszik a
rendszerben levő NO2 -, és egyúttal csökken az N2O4 mennyisége.
Hasonló gondolatmenetet alkalmazva bizonyítható, hogy fordított érte-
lemben minden fordítva megy végbe: Ha az egyensúlyban levő rendszer
+
n NO2
o N2O4
p He
n o n p o
n N O (g) 2 NO2 (g); np p
ΔH = 58,0 kJ.
0
2 4
n p n
n n p
n o o n oo p n o
o n no n o p n
10.1. ábra:
Ha a vizsgált rendszerre nyomást gyakorolunk, egy bizonyos mennyiségű
nitrogén-dioxid nitrogén-tetraoxiddá változik. Ha viszont a nyomást nem
térfogatcsökkentéssel, hanem hélium beadagolásával növeljük, a rendszer
egyensúlyban marad.
.. .. 2-
. . 2- : .O. : . . . .. . .O. : . . .
:
:O : + .. : O : S . :. O : (11.8.)
.. .S. : : .O. .. .. ..
:O : :O. .:
..
..
elektronpár elektronpár
donor akceptor
A (11.8.) reakció arról számol be, hogy a kén-trioxid, az O2- iontól át-
vesz egy elektron-párt. Ugyanakkor, persze, egy elektron-pár az
S O kötésből az O atomhoz mozdul. Az O2- tehát egy Lewis bázis,
a kén-trioxid pedig egy Lewis sav.
A Lewis savak egy más példája a bórsav, amelynek a képlete alapfokú ké-
miai elképzelések szerint H3BO3 lenne, és Brønsted-Lowry szerint ennek
az anyagnak a vízzel való kölcsönhatását a (11.9.) egyenlet jelképezné:
H3BO3 + H2O H3O+ + H2BO3- 8 (11.9.)
_
H H
Lewis sav
H Lewis bázis
H
(11.11.)
Oldószer KA Oldószer KA
Kénsav 1,0 . 10-5 Víz 1,0 . 10-14
Hangyasav 5,0 . 10-7 Etilalkohol 8,0 . 10-20
Ecetsav 2,5 . 10-13 Ammónia 2,0 . 10-33
Bázikus oldatokban
[H+] < 10-7 mol l-1
pH = - log (<10-7 )
pH > 7.
pH + pOH = 14 (11.23.)
1. példa:
Az antropogén befolyásoktól mentes esővíz pH értéke 5,63. A sokat
tárgyalt savas esőről csak akkor beszélünk, ha a sokrétű emberi emisz-
sziók által a csapadékvíz pH-ja az ismertetett érték alá süllyed. 2006.
szeptember 2-án, a Győrben hullott esővíz H+-ion koncentrációja
2,35.10-6 mol l-1 volt. Savas eső esett vajon Győrben, vagy nem?
Megoldás:
Definíció szerint
pH = - log [H+].
Az adat behelyettesítése után
pH = - log (2,35 . 10-6)
pH = 5,63
2. példa:
Egy palackozott asztali bortípus pH-értéke, azonnal a dugó eltávolítása
után pHazonnali = 3,50. A nyitva hagyott, levegő hatásának kitett palack
tartalma 30 nap után savasabb kémhatású, elsősorban a jelenlevő etilal-
kohol ecetsavvá való oxidálódása által, pH 30 nap = 3,00. Határozzuk
meg a borban jelenlevő [H+] ionok koncentrációjának a növekedését.
Megoldás:
A (11.24.) szerint
[H+] azonnali = 10-3,5 mol l-1 = 3,16 . 10-4 mol l-1
Δ [H+] = (1,00 . 10-3 – 3,16 . 10-4) mol l-1 = 6,84 . 10-4 mol l-1
Sav Konjugált
bázis
HClO4 Erős savak. ClO4-
HI I-
HBr Vizes oldatokban az Br-
ionizáció-százalék érté- Cl-
Növekedő báziserősség
HCl
Növekedő saverősség
H3O+ H2O
[H3O+][A-]
Ks = K[H2O] = [HA] (11.30.)
ahol
Ks a sav disszociációállandója (ionizációs állandója).
[NH4+][OH-]
Kb = K[H2O] = [NH3] (11.32.)
O
Szénsav H2CO3 4,3.10-7 HCO3- 2,3.10-8
H O C O H
O
Ecetsav CH3COOH 1,8.10-5 CH3COO- 5,6.10-10
CH3 C O H
O
Benzoesav C6H5COOH 6,5.10-5 C6H5COO- 1,5.10-10
C O H
CH2OH
.
Acetilszalicil C9H8O4 O 3,0.10-4 C9H7O4 3,3.10-11
sav
(aszpirin) H
C O
O C CH3
H O P O H
O
Oxálsav H2C2O4 5,6.10-2 HC2O4- 1,8.10-13
C O H
C O H
H H
+
Anilin C6H5NH2 .. 4,2.10-10 C6H5NH3 2,4.10-5
N H
+
Piridin C6H5N 1,4.10-9 C6H5NH 7,1.10-6
N:
+
H
Hidroxil- NH2OH 1,1.10-8 NH3OH 9,1.10-7
amin
H N O H
. .
..
+
Ammónia NH3 H N H 1,8.10-5 NH 4 5,6.10-10
H
O +
Koffein C8H10N4O2 ..
CH3 4,1.10-4 C8H11N4O2 2,4.10-11
H3C C N
N C
C H
C C
N
O N
CH3
+
..
Metilamin CH3NH2 4,4.10-4 CH3NH3 2,3.10-11
CH3 N H
+
Dimetil- (CH3)2NH .. 5,1.10-4 (CH3)2NH2 1,9.10-11
amin CH3 N CH3
+
..
Etilamin C2H5NH2 5,6.10-4 C2H5NH3 1,8.10-11
CH3 CH2 N H
[H+][C6H5COO-]
Ks = [C H COOH]
6 5
Írhatjuk tehát
[C6H5COOH][OH-]
Kb = [C6H5COO-]
[H+][C6H5COO-] [C6H5COOH][OH-]
KsKb = [C6H5COOH] ⋅ [C6H5COO-] = [H+][OH-] = KV
3. példa:
A (10.7.) szabályt ill. a (11.33.) törvényszerűséget alkalmazva, határoz-
zuk meg benzoesav konjugált bázisa (a benzoát ion) disszociáció-
állandójának az értékét, ismerve a benzoesav a 11.5. táblázatban ismer-
tetett disszociációállandóját.
Megoldás:
A (11.33.) szerint
KsKb = KV
ezért
KV 1,0 . 10-14
Kb = = = 1,54 . 10-10
Ks 6,5 . 10-5
A benzoát ion disszociációállandója tehát 1,54 . 10-10.
Speciális esetek:
• Ha [HA]2 >> 4 KV, a (11.38.)-ban jelenlevő 4 KV elhanyagol-
ható, és az egyenlet az ismert alakot ölti:
[H3O+] = [H+] = [HA] (11.39.)
• Ha [HA]2 << 4 KV, a (11.38.)-ban szereplő [HA] hanyagolható
el, és az egyenlet a (11.40.) alakot ölti. Ahogy látjuk, itt a H3O+
ill. H+ ionok koncentrációja a tiszta vízben létrejövő H3O+ ill.
H+ ionok koncentrációjának felel meg:
[H3O+] = [H+] = KV (11.40.)
7. példa:
Számítsuk ki az 1,0 10-8 mol l-1 koncentrációjú HCl vizes oldatának a
pH értékét!
Megoldás:
HCl + H2O H3O+ + Cl-
Egyértékű erős bázisok vizes oldataiban szintén két egyensúly jön létre
- a bázis disszociációja és a víz öndisszociációja:
B + H2O BH+ + A-
H2O + H2O H3O+ + OH-
8. példa:
Számítsuk ki az 1,0.10-8 mol l-1 koncentrációjú KOH vizes oldatának a
pH értékét!
Megoldás:
KOH + n H2O K(H2O)n+ + OH-
H H H H
│ │ │ │
H–C–C–O–H H–C–O–C–H
│ │ │ │
H H H H
CH3-CH2-OH CH3-O-CH3
Metán, CH4
Etán, C2H6 CH3 – CH3
Propán, C3H8 CH3 – CH2 – CH3
Bután, C4H10 CH3 – CH2 – CH2 – CH3
Pentán, C5H12 CH3 – CH2 – CH2 – CH2 – CH3
Hexán, C6H14 CH3 – CH2 – CH2 – CH2 – CH2 – CH3
Heptán, C7H16 CH3 – CH2 – CH2 – CH2 – CH2 – CH2 – CH3
Oktán, C8H18 CH3 – CH2 – CH2 – CH2 – CH2 – CH2 – CH2 – CH3
Nonán, C9H20
Dekán, C10H22
12.9. ábra: Az alkánok homológ sora
CH2 = CH –
CH2 = CH – CH = CH2
H H H
│ │ │
H–C–C–C–H
│ │ │
H Cl H
elé írt számmal meg kell jelölnünk azt is, hogy a hidroxilcsoport, vagy cso-
portok melyik szénatomon helyezkednek el. A kétértékű alkoholok
-diol, a háromértékűek -triol végződést kapnak.
Az alkoholok az oxigénatomhoz kapcsolódó hidrogén miatt savas tulaj-
donságúak, azonban nagyon gyenge savak. A fenolok savas jellege erő-
sebb.
Az alkoholok megfelelő körülmények között oxidálhatók. Égésük so-
rán a szénhidrogénekhez hasonlóan szén-dioxid és víz keletkezik. A pri-
mer alkoholok részleges oxidációja során aldehidek, majd karbonsavak
keletkeznek, vagyis a szénatom oxidációfoka nő. A szénatom oxidációfoka
azt fejezi ki, hogy hány kötéssel kapcsolódik oxigénatomhoz. A hidroxil-
csoportot tartalmazó szénatom oxidációfoka 1, ez oxidációval 2-re majd
3-ra nőhet (lásd 13.3. és 13.4. fejezet). A szekunder alkoholok részleges
oxidációjával ketonokhoz jutunk. Itt további oxidáció nem lehetséges,
mert az láncszakadáshoz vezetne. A tercier alkoholok láncszakadás nélkül
nem oxidálhatók.
Az alkoholok között sok a természetben is előfordul, illetve előállíthatóak
alkénekből úgy, hogy az alkénre megfelelő reakciókörülmények között
vizet addícionálunk. A felszakadó kettős kötés nyomán az egyik szénatom-
ra hidrogén, a másikra hidroxilcsoport kapcsolódik.
A metanol, vagy metil-alkohol, faszesz (CH3OH) színtelen, éghető folya-
dék, amely vízzel korlátlanul elegyedik. Mérgező, fogyasztása vakságot,
halált okoz. Fontos szerves vegyipari alapanyag.
Az etanol, vagy etil-alkohol, borszesz (CH3CH2OH) jellegzetes szagú,
színtelen, éghető folyadék, vízzel, éterrel, benzollal elegyedik. Előállítása
alapvetően szőlőcukorból alkoholos erjesztéssel történik. Vizes oldata
desztillációval töményíthető, legfeljebb 96%-os alkoholtartalomig. Szeszes
italok alkotórészeként is jelentős, de a vegyipar is felhasználja oldószer-
ként, valamint terjed motorhajtóanyagként történő alkalmazása is.
Az etilén-glikol vagy glikol (1,2-etándiol) kétértékű alkohol, színtelen,
édes ízű, ám mérgező folyadék, vízzel elegyedik. Fagyálló folyadékként
használják.
A glicerin (1,2,3-propántriol) háromértékű alkohol, színtelen, édes ízű,
nagy viszkozitású folyadék. Vízzel és alkohollal elegyedik. Az élővilágban
zsírok és olajok alkotórészeként gyakori vegyület. A műanyagipar és a
kozmetikai ipar nagy mennyiségben használja.
A fenol, vagy karbolsav aromás alkohol. Színtelen, kristályos, mérgező
vegyület, alkoholokban, lúgokban jól oldódik, fertőtlenítőszerként hasz-
13.7. Szénhidrátok
A szénhidrátok az élet szempontjából nélkülözhetetlen szerves vegyületek.
Elnevezésük onnan ered, hogy a legtöbb szénhidrátban a hidrogén-oxigén
mólaránya 2:1, vagyis annyi, mint a vízben.
A szénhidrátokat egyszerű és összetett szénhidrátokra lehet felosztani
(monoszacharidok és poliszacharidok). A poliszacharidok savas hidrolízis-
sel kisebb szénhidrát-egységekre bonthatók, a monoszacharidok viszont
nem.
13.7.1. Monoszacharidok
A monoszacharidokat szénatomszám szerint különböztetjük meg, lehet-
nek 3, 4, 5 és 6 szénatomosak, azaz triózok, tetrózok, pentózok és hexó-
zok. Többnyire jól oldódnak vízben, és édes ízűek.
A monoszacharidok legismertebb képviselői hexózok: a szőlőcukor (D-
glükóz) és a gyümölcscukor (D-fruktóz).
A szőlőcukor az egyik legfontosabb és legelterjedtebb monoszacharid.
Színtelen, édes ízű kristályos vegyület. Szabad állapotban is előfordul (pl.
gyümölcsökben), de főként kötötten, poliszacharidok alkotórészeként
gyakori. Összegképlete C6H12O6, szerkezete a 13.14. ábrán látható. A
gyümölcscukor a szőlőcukor izomerje, tehát összegképlete szintén
C6H12O6, a különbség a két hexóz között az oxocsoport elhelyezkedésé-
ben van.
13.9. Nukleinsavak
A nukleinsavak a fehérjékhez hasonlóan minden sejtben megtalálható,
alapvető fontosságú, makromolekuláris szerves vegyületek. Két típusuk a
ribonukleinsav (RNS) és a dezoxiribonukleinsav (DNS).
A DNS a sejtmagban fordul elő (baktériumoknál a sejtplazmában találha-
tó, valamint az RNS-hez hasonlóan vírusokban is előfordul), szerepe a
biológiai információ tárolása és örökítése.
Az RNS különböző típusai egyaránt a fehérjék előállításában játszanak
szerepet, a fehérjék megfelelő aminosav-sorrendjének kialakítása
ugyanis a DNS-ben tárolt információ alapján történik. A DNS in-
formációja alapján jönnek létre ugyanis az RNS-molekulák, és ezek hozzák
létre a különböző polipeptid-láncú fehérjéket.
A nukleinsavak a fehérjékhez hasonlóan kisebb alkotórészekre bontható-
ak, amelyek háromfélék. Minden nukleinsav tartalmaz pentózt
(öt szénatomos cukor), foszforsavból származó foszfátcsoportot, valamint
heterociklusos bázist. A heterociklusos bázisok purin- vagy pirimidinvázas
vegyületek, ötfélék lehetnek: adenin, citozin, guanin, timin és uracil.
A DNS molekula pentózként dezoxiribózt tartalmaz, a szerves bázisok
közül nem fordul elő benne uracil, szerkezete pedig két szálból álló spirál
(13.19. ábra). Az RNS ribózt tartalmaz, a bázisok közül timin nem találha-
tó benne, szerkezete egyszálú, és rövidebb, mint a DNS molekula.
7. Hány dm3 2 bar nyomású oxigént kell keverni 20 dm3 5 bar nyomású,
azonos hőmérsékletű levegőhöz, hogy az új gázelegyben az oxigén
móltörtje 0,80 legyen?
Mi az új elegy össznyomása, ha az izoterm elegyítés során a térfogatok
összegződnek?
16. 2,0 cm³ koncentrált sósavat tiszta vízzel 10 dm³ térfogatra hígítunk. A
tömény sósav sűrűsége 1,185 g/cm³, tömegszázalékos koncentrációja
37%. A HCl moláris tömege 36,5 g/mol. Milyen lesz az oldat pH-
értéke?
18. Az etilamin 11,00 pH-jú oldata 0,012 mólos. A dietilamin 0,01 mólos
oldatban 30%-ban protonálódik.
Mekkora az előbbi oldat protolízis-foka, s az utóbbi pH-ja?
Melyik erősebb bázis?
Ajánlott irodalom
BME Vegyészmérnöki Kar: Általános kémia. Műegyetemi Kiadó, Budapest,
1995.
Bodor Endre: Szervetlen kémia. Veszprémi Egyetemi Kiadó, Veszprém,
1994.
Bot György: Általános és szervetlen kémia. Medicina Könyvkiadó, Budapest,
1983.
Erdey-Grúz Tibor – Fodorné Csányi Piroska: A magyar kémiai elnevezés és a
helyesírás szabályai. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1974.
Furka Árpád: Szerves kémia. Tankönyvkiadó, Budapest, 1991.
Lesny Juraj – Simon Gábor – Végh Dániel: Általános kémia. Universitas
Győr Kht., Győr, 2002.
Maleczkiné Szeness Márta: Kémai feladatok és megoldások. Veszprém, 2000.
Maleczkiné Szeness Márta: Szervetlen kémai feladatok és megoldások. Tan-
könyvkiadó, Budapest, 1987.
Orbán Erzsébet – Borszéki Ágnes: Felvételi és versenyfeladatok gyűjteménye.
Korona Kiadó, Budapest, 1995.
Villányi Attila: Kémia összefoglaló középiskolásoknak. Calibra, Budapest, 1996.