Alfréd Kuen

BIBLIA­
TANULMÁNYOZÁS

gyakorlatban

EVANGÉLIUMI KIADÓ
A könyv eredeti címe és kiadója:
„Comment étudier la Bibié”
© 1973 by Ligue pour la Lecture de la Bibié, CH-1000 Lausanne
A magyar fordítás a német kiadás alapján történt:
„Bibelarbeit praktisch”
© 1982 by Verlag Bibellesebund, CH-8400 Winterthur

A Kiadó megjegyzése:
1. Könyvünk több esetben - a pontosság érdekében - a Biblia héber és görög
szövegét, valamint a német és az angol bibliafordításokat veszi figyelembe,
ezért néhány helyen a magyar nyelvű Bibliától eltérőek az idézetek.
2. A harmadik isteni személyt Szent Szellemnek írtuk, szemben az eddigi
megszokott Szentlélekkel. Isten ugyanis Szellem (ruach, pneuma). A lélek
(nefes, psziché) szó nem helyén való használata nemcsak zavart okoz, hanem
akadályozza a Szentírás mélyebb és igazibb megértését. A „lélek” szó a közép­
kor még fejletlen nyelvezetéből származó kifejezés, amelynek helytelen haszná­
lata a Biblia értelmét elhomályosítja. A „szellem” szó használata megegyezik a
Biblia eredeti - héber, görög - nyelveivel.
3. A „Gyülekezet” szón az „ekkleszia”-t (eklézsiát) kell érteni, ami a Krisztus
Teste; a „gyülekezet” pedig egy helyi keresztyén közösség. A „gyülekezet”-ek
hívő tagjai alkotják a „Gyülekezet”-et.
 Tartalom

A. B e v e z e té s ......................................................................................... 7
1. Jó indokok a Biblia tanulmányozásához................................ 7
2. A bibliatanulmányozás következményei............................. 13

B. E l ő k é s z í t é s .................................................................................. 19
1. Hogyan készítek elő egy bibliatanulmányozást?.............. 19
2. Hogyan vezessem a bibliatanulmányozást?...................... 23
3. Hogyan tegyem fel a kérdéseket h e ly e s e n ? ...................... 27

C. M ó d s z e r e k .................................................................................. 31
1. Az induktív m ódszer................................................................ 31
2. Mi kérdezünk - a Biblia v álaszol........................................... 38
3. További m ódszerek................................................................ 46

D. Rendelkezésre álló k önyvek.................................................. 55

1. Bibliafordítások....................................................................... 55
2. Kommentárok a Bibliához...................................................... 59
3. Segédeszközök a bibliatanulmányozásához...................... 64

E. Gyakorlati p éld ák ........................................................................ 69

1. A rézkígyó (4Mózes 2 1 ) ......................................................... 69
2. Gedeon elhívása (Bírák 6 , 1 - 1 6 ) ........................................... 72
3. Dávid és Góliát (lSámuel 1 7 ) ............................................... 76
4. A hit (Máté 1 5 ,2 1 - 2 8 ) ............................................................. 79
5. Bizonyságtétel (János 1,29-52)............................................... 81
6. Bevezetés a Korintusi le v é l b e .............................................. 86
7. A tesszalonikai keresztyének (ITesz 1 ) ................................ 88
8. Egy nehéz igehely (lTim 5 ,2 3 ) .............................................. 90
9. A megszentelődés (lPéter 1 ) .................................................. 93

Z á r s z ó ................................................................................................. 101

5
 A. Bevezetés

1. J ó indokok a Biblia tanulmányozásához

Olvassuk a Bibliát? Természetesen! De tanulmányozzuk-e? Azt nem!

Személyes, csendes időmben természetesen olvasom a Bibliát. A
Biblia tanulmányozásához azonban sokkal több időre lenne szüksé­
gem, azonkívül frissebb szellemre, szótárakra, konkordanciákra, kom­
mentárokra stb. Hagyjuk ezt csak azokra, akik igehirdetői szolgálatra
készülnek.
Ugyan, miért is tanulmányozná a „közönséges” keresztyén ember a
Bibliát? Azért, mert a Biblia tanulmányozása megegyezik Isten akaratá­
val. Ezzel követjük ugyanis az Úr Jézus, az apostolok és az egyháztörté­
net sok hűséges bizonyságtevőjének példáját.

a) A bibliatanulmányozás Isten akarata

„Isten szólt” (Zsid 1,1). Úgy rendelte, hogy szavát írásban rögzítsék: „írd
meg ezt emlékezetül egy könyvben” (2Móz 17,14).
„Végy elő egy irattekercset, és írd rá mindazokat az Igéket, amelyeket
kijelentettem neked” (Jer 36,2; vö. Ézs 30,8). Isten azt akarja, hogy az
emberek olvassák ezt a könyvet: „El ne távozzék e törvénykönyv
ajkadról (Ne hagyd abba ennek a törvénykönyvnek az olvasását)” (Józs
1,8). „Keressétek majd meg az Úr könyvében, és olvassátok!” (Ézs
34,16). Sőt, még azt is akarja Isten, hogy az emberek gondolkodjanak,
elmélkedjenek róla (Zsolt 1,2; 119,23.148; az „elmélkedni” szó szerinti
jelentése: kérődzni valamin, állandóan mormolni), hogy tanulmányoz­
zák (Ezsd 7,10), kutassák (Jn 5,39; Csel 17,11), hogy figyeljenek a
prófétai szóra (2Pt 1,19), és hogy szívükre és lelkűkre vegyék az Ő Igéit
(5Móz 11,18).
De hát mindezek az Igék régi időkből származnak. Azóta két, sőt közel
négy évezred is eltelt. A bibliai könyvek olyan kultúrkörben keletkez­
tek, amely a miénktől sok mindenben különbözik. Olyan események­
ről, elképzelésekről és erkölcsökről olvasunk bennük, amelyek szá­
munkra idegenek. Nyelvezetük is sajátságos, és gondolatmenetük
gyakran zavarba ejtő. Ugyan ki állítaná, hogy a Biblia „könnyű”
olvasmány? Mondjuk ki nyíltan: vannak olyan részei, amelyek az

7
 átlagos bibliaolvasó számára érthetetlenek maradnak. Ugyanakkor „a
teljes írás Istentől ihletett, és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjob-
bításra, az igazságosságban való nevelésre” (2Tim 3,16).
Ha valóban „Isten embere”-i akarunk lenni, „tökéletesek és minden jó
cselekedetre felkészítettek”, akkor neki kell látnunk a bibliatanulmá­
nyozásnak; keresnünk kell szavainak értelmét, szimbólumainak és
rítusainak jelentését, az egyes fogalmak kapcsolatát és más bibliai
helyekkel való összefüggését.
Péter apostol figyelmeztet: „Minden igyekezetetekkel törekedjetek ar­
ra, hogy hitetekben mutassatok ...ismeretet (tudást, megismerést)”
(2Pt 1,5-6). Ez az ismeret (tudomány, megismerés) azonban - vélemé­
nyem szerint - csak a helyesen magyarázott Igéből származhat.
Ennek elérése teljes erőfeszítést követel, de ezt Isten így akarta.
„Nyíltan meg kell vallanunk - írja J. Kaltenbach - , hogy a Biblia
megértéséhez elengedhetetlen a gondolati erőfeszítés. De azt is világo­
san hangsúlyoznunk kell, hogy az erőfeszítés Isten akarata szerint való,
és szükséges szellemi fejlődésünkhöz. Isten nem akart a Bibliában
teljesen kész gondolatokat szállítani, amelyeket vakon el lehet fogadni,
és éppoly kevésbé akart olyan törvénykönyvet adni, amelyben eleve
megtalálható valamennyi lelkiismereti konfliktus kész megoldása. Tud­
ja, hogy minden fölfedezésnek csak akkor van igazán értéke, ha azt
türelmes kutatás előzi meg, és hogy meggyőződésünket akkor leszünk
készek megvédeni, szükség esetén szenvedés árán is, ha az lassan,
fokozatosan érlelődik meg bennünk” (L’étude personelle de la Bibié,
12-13. o.).
Vajon nem ugyanez érvényes a földi javakra nézve is? Élelmünket,
ruházatunkat, otthonunkat csak kitartó és szorgalmas munkával szerez­
hetjük meg.
Fáradságos munka nélkül semmiféle tudományos ismerethez nem
juthatunk. Ha testi jólétünkről van szó, nem is vonakodunk semmiféle
erőfeszítéstől. Már Kálvin is megállapította: „Akik a földi dolgokkal
törődnek (Kol 3,2), minden eszközzel meg akarják szerezni maguknak
azt, amitől boldogságukat várják és remélik, beleadva munkájukat,
erejüket, tekintélyüket. Mindezt azért, hogy e nyomorúságos testet
szolgálják, amelynek élete oly rövid, hiábavaló, nyomorúságos és
bizonytalan. A kőművesek fáradságot nem kímélve igyekeznek megta­
nulni mesterségük minden fogását, még ha az ipar, amelyet űznek,
megvetett és alacsonyrendű is (középkorban írja!). Mások a humán
tudományok terén törekszenek magukat érdemessé tenni, és éjt nap­
pallá téve kínozzák magukat, hogy megértsenek valamit abból, ami
tulajdonképpen illanó és múlandó. Mennyivel inkább kellene töreked­
nünk Isten bölcsességének megértésére, amelyet Isten az Ő szent Igéje
által jónak látott nekünk kijelenteni.”
Ha valamit értékesnek tartok, akkor szívesen vállalok erőfeszítést
annak megszerzésére. A zsoltáros Isten Igéjét többre tartotta minden
földi kincsnél: „Szádnak törvénye jobb nekem, mint ezernyi arany és
ezüst” (Zsolt 119,72; vö. 14.111.v.). Naponként kitölti gondolatait
(97.v.). Hajlandó még napkelte előtt felkelni, hogy arról elmélkedjék
és azt tanulmányozza (148. v.).
Ha megláttuk, hogy milyen fontos szellemi növekedésünk érdekében
az egész Biblia megismerése, akkor készek leszünk arra is, hogy a
bibliatanulmányozáshoz szükséges erőfeszítést vállaljuk.

b) Jézu s Krisztus és az apostolok példát adtak nekünk a

bibliatanulmányozásra

Jézus Krisztus nem járt rabbinusi iskolába, ahol az ószövetségi szent

iratokat tanulmányozta volna, és mégis nagyon jól ismerte azokat.
Éppen ez döbbentette meg hallgatóságát: „Hogyan ismerheti ez az
írást, hiszen nem is tanulta?” (Jn 7,15). Ez azt bizonyítja, hogy gyakran
olvashatta. Egyesek kiszámították, hogy az evangéliumokban Jézus
beszédeinek 1800 igeverse közül 180 közvetlen idézet vagy utalás az
Ószövetségből (R. Pache: „Inspiration und Autoritát dér Bibéi”, 216.o;
Brockhaus).
Jézus Krisztusnak csupán a ránk maradt beszédeiben az Ószövetség 22
könyvéből találunk idézetet. A Bibliában való tájékozottságáról még
többet tudnánk, ha írásban fennmaradt volna Jézusnak az emmausi
tanítványokkal folytatott beszélgetése (Lk,24,27).
A Sátánnal való küzdelme során (Mt 4,4.7.10) és a zsidókkal való
vitázásában Jézus újra meg újra Isten Igéjét használta fegyverként:
„Nem olvastátok?” (Mt 12,3.5; 19,4; 22,31). „Sohasem olvastátok?”
(Mt 21,16.42). „Mit parancsolt nektek Mózes?” (Mk 10,3). „Nincs-e
megírva a ti törvényetekben?” (Jn 10,34). Amikor tanítványait oktatta,
akkor is a Szentírásra hivatkozott, mint legfőbb tekintélyre (Lk 4,16-21;
Jn 10,26-28; 18,31).
Jézus Krisztus ismerte a Szentírás mélyebb értelmét (Lk 20,17), prófé­
tai jelentését (Lk 4,16-21; 23,46, Jn 19,28-30) és pontos szövegét (Mt

9
2,23; Jn 10,34 - ez utóbbi helyen az érvelését egy zsoltárversből vett
kifejezéssel támasztja alá).
Az írás ilyen ismeretét csak komoly és kitartó tanulmányozással lehet
megszerezni. Nyilvános föllépése előtti ismeretlen éveiben az Úr Jézus
nyilván minden szabad idejét, ami a munkája mellett még fennmarad­
hatott, arra használta fel, hogy Isten Igéjét olvassa, tanulmányozza és
arról gondolkodjék.
Ugyanakkor Ö bármely más embernél inkább lemondhatott volna a
bibliatanulmányozásról, mert eljuthatott volna élményszerű, közvetlen
ismeretre Isten terveiről. Ö azonban nem ezt tette: azon igyekezett,
hogy a Szentírás tanulmányozása alapján értse meg Isten terveit.
Az apostolok is tanulatlan és laikus (iskolázatlan, teológiai képzettség
nélküli) emberek voltak (Csel 4,13;). (Több magyar fordításban az
a ’Ypáfrpatoí görög szót helytelenül írástudatlannak fordították - a
Kiadó). Nem tanultak teológiát, laikusok voltak. Ugyanakkor a Biblia
tanulmányozásánál követték Mesterük példáját. A Cselekedetekben
olvasható igehirdetések túlnyomórészt az Ószövetségen alapulnak (be­
szédeiknek majdnem a fele idézet). Jakab, Péter és János levelei -
nem is szólva az egykori rabbiról, Pál apostolról - tele vannak a
Szentírásból vett idézetekkel. Egyedül a Jelenések könyve 245 ószö­
vetségi idézetet tartalmaz.
Ilyen ismeretet csak az Istentől ihletett könyvek alapos tanulmányozása
által lehet szerezni. Annak idején azonban a bibliatanulmányozás
sokkal nehezebb volt, mint manapság. A kéziratok igen drágák és
ritkák voltak, és elég fárasztó munkát jelentett az olvasásuk. Emellett
héberül és görögül íródtak, viszont a tanítványok anyanyelve arám
volt. Akkor még a Biblia nem volt fejezetekre és versekre felosztva, és
nem voltak konkordanciák sem. Aki idézni akart egy igeverset (ami a
levelekben gyakran előfordul), annak szinte az egész szöveget könyv
nélkül kellett tudnia, hogy a keresett igehelyet a tekercseken megta­
lálja.
Az íráson alapuló bizonyítások mutatják azt a gondolkodásban
megnyilvánuló nagy munkát, amelyet az első keresztyének végeztek. *
Elegendő elolvasnunk a Zsidókhoz írt levelet, hogy meggyőződjünk,
milyen nagy erővel és éleslátással végezték a szent iratok tanulmányo­
zását (Zsid 1,5-13; 2,6-8.12; 4,7; 5,5; stb.; csupán ebben a levélben 85
idézetet és utalást találunk az Ószövetségből). Apollós, aki föltehetően
ennek a levélnek a szerzője, rendkívül járatos volt a szent írásokban

10
(Csel 18,24). De nem csak ő. Timóteusról Pál apostol azt írta, hogy
gyermekségétől fogva ismerte a szent írást (2Tim 3,15), tehát nemcsak
olvasta azt. Jó l ismerte a Bibliát Szilvánusz (Péter apostol első levelé­
nek leírója és fordítója), Barnabás és Lukács is.

c) A bibliatanulmányozásban számtalan, a szolgálatban

megáldott em ber jelent számunkra példaképet

Az első századok keresztyénéi nagy gondot fordítottak a Szentírás

olvasására és tanulmányozására. Vezetőik intették őket: „Olvastátok és
tanultátok az írást; őrizzétek meg azt emlékezetetekben, és ismételges­
sétek magatokban. Forduljatok szorgalommal az írásokhoz, amelyek
Isten igaz próféciái” (Római Kelemen). „Bízom bennetek, hogy alapo­
san tanulmányozzátok a Szentírást, és annak semmi része nem marad
rejtve előletek” (Polykarpusz). „Az írások nem ismerése veszélyes
mélységet jelent” (Chryszosztomosz). „A laikusok alaposan ismerjék a
Szentírást” (Hieronymusz). Ezeknek az „egyházatyáknak” az írásaira a
Biblia nyomta rá bélyegét, hiszen számos idézetet tartalmaznak az
Ószövetségből és az apostolok irataiból.
A reformátorok a Bibliából nyertek világosságot reformjaikhoz. Luther
lefordította a Bibliát német nyelvre, és szóban, valamint írásban is
magyarázta. írásainak sok ezer oldala a kijelentések alapos ismeretéről
tanúskodik. Kálvin kommentárt írt a teljes Szentíráshoz, Zwingli pedig
könyvről könyvre prédikációiban magyarázta.
Az „ébredés emberei” egyben a „Biblia emberei” is voltak. A genfi
ébredés a skót Róbert Haldane-nek és szűk baráti körének köszönhe­
tő, akik közé tartozott Merle d’Aubigné, Frédéric Monod, Louis Gaus-
sen és César Maian; együtt írtak tanulmányt a Római levélhez. Ez a
kommentár 660 kis betűkkel nyomtatott oldalból áll.
Spurgeon, aki sem teológiát, sem bibliaiskolát nem végzett, szüntele­
nül tanulmányozta a teljes Szentírást. Prédikációi és könyvei fáradha­
tatlan bibliatanulmányozásról tanúskodnak. Egyedül a Zsoltárokhoz írt
magyarázata hét, egyenként ötszáz oldalas kötetből áll.
Moody, az egykori kereskedősegéd, majd századának legnagyobb
evangélistája így dicséri a bibliatanulmányozást: „Isten akarata, hogy
ne érjük be a Biblia egyszerű olvasásával, hanem szorgalmasan és
alaposan tanulmányozzuk azt, »kutassuk át« és keressük benne a nagy
igazságokat. Hogy oly kevés keresztyén ember gyarapszik hitében, az

11
 annak tulajdonítható, hogy csak nagyon kevesen tanulmányozzák a
Bibliát.”
A Bibliában (2Kir 22,8-13; 23,2-3; Neh 8,1-8; 9,1-37; 13,1-3) és az
. egyháztörténelemben följegyzett valamennyi ébredés Isten Igéjének
újrafölfedezésével járt együtt.
A piemonti valdensek lemásolták és terjesztették a Biblia egyes részeit.
Maga a reformáció teljesen a Szentíráshoz kapcsolódott. Mindennap
olvasták és magyarázták a reformáció templomaiban. Luther bevezette
a hétközi istentiszteleteket, hogy azokon folyamatosan magyarázzák a
Bibliát. A 16. század egyházi rendeletei előírták, hogy ezeket minden
nap tartsák meg; alkalmanként naponta többet is tartottak. Strassburg-
ban 1626-ban naponta négy istentisztelet volt (nyáron 4, télen 5
órakor, majd 7, 8 és 16 órakor). így a gyülekezet tagjai megismerték a
teljes Szentírást. Kálvin meghonosította a strassburgi szokást Genfben,
ahol bevezette a naponkénti igehirdetést, amelyek során egyik bibliai
könyvet a másik után dolgozták fel (hétköznap, vasárnap és a nagy
ünnepeken is). Ö maga évente körülbelül háromszáz alkalommal
prédikált. Zwingli ugyanezt tette, és 1519-től folyamatosan magyarázta
az egyes bibliai könyveket. Olykor a hívők is resztvettek a különböző
összejöveteleken a bibliamagyarázat munkájában, amennyiben kérdé­
seket tettek fel, vagy a magyarázathoz hozzáfűzték saját gondolataikat.
Szinte spontán támadt a bibliatanulmányozás a pietista ébredésben, a
herrnhutiaknál, a metodistáknál, Genfben, J. H. Wichern belmissziói
mozgalmánál.
Az angolszász országokban napjainkban figyelemre méltó szellemi
megújhodást tapasztalhatunk, az egyre növekvő számú kisebb bibliata­
nulmányozó körök révén. Tóm Rees még azt a megállapítást is
megkockáztatja, hogy a 18. század óta ez a legjelentősebb esemény
szellemi téren. Számos tengerentúli országban a misszionáriusok az
eddig szokásos evangélizációs munkát a házi bibliatanulmányozó kö­
rökkel helyettesítik. A gyülekezetek pedig egyre növekednek, hála
ezeknek a kicsiny bibliatanulmányozó köröknek, amelyek olykor csu­
pán két-három résztvevővel indulnak. Az Egyesült Bibliatanulmányozó
Csoportok a Bibliát olvasó egyetemi és főiskolai hallgatók számára .,
hirdetnek találkozókat szerte a világon. Ugyanezt a módszert alkalmaz­
zák a középiskolákban is, ahol bibliatanulmányozó csoportokat támo­
gatnak.
A Biblia iránti érdeklődés jelenleg nem ismer sem felekezeti, sem
pedig nemzeti vagy faji megkülönböztetést.

12
Ha azt akarjuk, hogy szolgálatunk gyümölcsöző legyen az Úr számára,
akkor — miként Isten felsorolt embereinek - nekünk is tanulmányoz­
nunk kell a Bibliát. Ha bele akarunk kapcsolódni a szellemi megújho­
dás e nagy mozgalmába - amelynek elindítója a közös bibliatanulmá­
nyozás gyakorlata volt - , akkor alaposan ismernünk kell Isten Igéjét
ahhoz, hogy egy ilyen csoportban aktívan részt vehessünk, vagy éppen
azt vezethessük.

2. A bibliatanulmányozás következményei

A Biblia tervszerű tanulmányozása rendkívül fontos szellemi fejlődé­

sünk szempontjából. Megtanuljuk általa Isten akaratát és tervét felis­
merni; növekedésünk harmonikus lesz, megóv a hibáktól, és képessé
tesz minket, hogy másoknak segítsünk az Úr Jézus Krisztust mint
Üdvözítőt megtalálni és keresztyén módra élni.

a) Segít Isten akaratának m egism erésében és tervének m eg­

értésében

Talán a Szentírás egyetlen verse is elegendő volt ahhoz, hogy megté­

résre indítson bennünket. Egyetlen mondat is elgondolkoztathat és
megváltoztathatja egész magatartásunkat. A találomra kinyitott Bib­
liából olvasott egyetlen ígéret is elég lehet ahhoz, hogy kellő időben
megerősítsen és bátorságot öntsön belénk. Ahhoz azonban, hogy Isten
tervét a maga teljességében megértsük, és a velünk s az egész emberi­
séggel kapcsolatos akaratát megismerjük, nélkülözhetetlen a teljes
Szentírás komoly és kitartó tanulmányozása.
Isten általában nem valamilyen különleges módon szokta kijelenteni
akaratát, ha már azt egyszer a Szentírásban közölte. A mi dolgunk,
hogy akaratát a Szentírásból tudakoljuk. Az a szabály, hogy „a törvény
nemtudása nem mentesít a büntetéstől”, érvényes Isten törvényére is.
Akár tudatosan, akár tudatlanul áthágom, viselnem kell annak követ­
kezményeit. Ezért saját érdekem, hogy Isten rendeléseit minél alapo­
sabban megismerjem, ha ki akarom kerülni a súlyos bajokat.
Másfelől viszont igen sok áldással jár a Biblia alapos ismerete. Támasz­
kodhatunk Isten ígéreteire, és imádkozhatunk azok valóra válásáért.
Ezért mondta az Úr Jézus: „Ha megmaradtok énbennem, és beszédeim

13
 megmaradnak tibennetek, akkor bármit akartok, kérjétek, és megada­
tik nektek” (Jn 15,7). Isten „megáld minket mennyei világának minden
szellemi áldásával a Krisztusban” (Ef 1,3), ha a bibliai kijelentés alapján
hittel élünk velük.
A zsoltáríró így énekelt: „Igéd kijelentése világosságot gyújt, értelmessé
teszi az együgyűeket. Bölcsebbé tesz parancsolatod. Nagy békességük
van azoknak, akik szeretik törvényedet” (Zsolt 119,130.98.165).
A Szentírás egyes részeiben igen fontos közléseket találunk az imád­
sággal, a Szent Szellemmel és a Gyülekezettel kapcsolatban. Ha e
témák valamelyikéről alaposan meg akarjuk ismerni Isten gondolatait,
össze kell gyűjtenünk mindazt, amit a Biblia róla mond, és tervszerűen
el kell rendeznünk a különböző kijelentéseket. Mert ha nem veszem
figyelembe a témával kapcsolatos valamennyi Igét, akkor az egyes
kiragadott részek magyarázata által az a veszély fenyeget, hogy téves
következtetésekhez jutok. (Például ha csak a Lk 24,49-et és a Csel 1,4-
et veszem figyelembe, akkor olyan megállapításra juthatok, hogy a
megtérésünk után még várnunk kell a Szent Szellemre. Vagy ha az
lKor 15,34-et és 2Kor 13,5-öt kiemeljük az összefüggésekből, és csak
ezek alapján próbáljuk megállapítani a Gyülekezet ismertetőjegyeit,
úgy gondolhatnánk, hogy az őskeresztyén gyülekezet hívőkből és
hitetlenekből állt.)
Ugyanígy nem állapíthatjuk meg Istennek az életünkre vonatkozó
egész tervét csupán egyetlenegy igeszakaszból, mert az csak a teljes
bibliai kijelentés rendszeres tanulmányozásából áll össze.
Még inkább érvényes ugyanez Istennek az egész emberiséggel kapcso­
latos tervére. Egészen különböző helyeken találjuk meg Izráel és a
Gyülekezet szerepét, a népek (pogányok) sorsát, Jézus Krisztus vissza-
jövetelét és az idők végét.
Ha Isten teljes tervébe bepillantást nyerünk, az rányomja bélyegét
cselekedeteinkre. S hogy világos ismeretünk legyen Isten akaratáról és
életünkre vonatkozó tervéről, ahhoz a Bibliát bizonyos vezérgondola­
tok szerint kell tanulmányoznunk.

b) Elősegíti a harmonikus szellemi növekedést

A Bibliának csaknem valamennyi igehelye, amely a szellemi növeke­

désről beszél, összekapcsolja azt Istennek és az Úr Jézus Krisztusnak
ismeretével (Ef 4,15; Kol 1,9-10; 2Pt 3,18). Istent és az Ö Fiát csak a
Bibliából ismerhetjük meg, amelyben kijelenti magát. A valóságos

14
 növekedés tehát Isten Igéjének ismeretétől függ. Ezért hasonlítja már a
zsoltáros azt, aki „az Úr törvényében gyönyörködik, és az ö törvényé­
ről elmélkedik éjjel-nappal” a folyóvíz mellé ültetett fához, „amely
idejében megtenni gyümölcsét, és nem hervad el a lombja” (Zsolt 1,2-
3). Péter apostol felszólít minket: „Mint újszülött csecsemők a hamisí­
tatlan szellemi (ige)tejet kívánjátok, hogy azon növekedjetek az üdvös­
ségre” (lP t 2,2).
Az Úr Jézus idézi az Ószövetség egyik versét: „Nemcsak kenyérrel él az
ember, hanem minden Igével, amely Isten szájából jön” (Mt 4,4; vö.
5Móz 8,3; Zsolt 119,93). Ahogy testileg csak akkor fejlődünk, ha
eszünk, ugyanígy szellemileg is csak úgy növekedhetünk, ha Isten
Igéjével táplálkozunk. A testi táplálékot általában nem nyersen hab­
zsoljuk fel, ahogy a természetben találjuk, hanem a legtöbb ételt föl
kell dolgozni, el kell készíteni, hogy emészthető legyen. Éppen így a
Szentírás megkívánja a magyarázatot és a saját elgondolást, elmélke­
dést („mormolást, kérődzést”, ahogyan a héber eredetiben értendő),
mielőtt magunkévá tennénk azt, és a belső emberünk növekedésére
használnánk fel.
Úgy növekedhetünk a kegyelemben, ha egyre jobban megismerjük a
minden kegyelem Istenét. Őt úgy ismerjük meg, ha tudakoljuk: milyen
feltételek mellett nyújtotta kegyelmét az embereknek. Ha intéseinek
engedelmeskedünk, növekedünk a bölcsességben. A Biblia által tudo­
másunkra hozott példák óvnak az engedetlenség következményeitől.
Isten akarata, hogy érett férfiak legyünk, és elérjük Krisztus teljességé­
nek mértékét. Ne legyünk tehát kiskorúak (Ef 4,13-14). Ezért adott a
Gyülekezetnek apostolokat, prófétákat, evangélistákat, pásztorokat és
tanítókat (Ef 4,11). Ezek közül többen olyan iratokat hagytak ránk,
amelyek helyet foglalnak a Szentírásban. A Biblia tanulmányozása
során mi is gyarapodunk azon szolgálattevők és tisztségviselők által,
akiket Isten az ősgyülekezetnek adott a hívők épülésére.
Harmonikus növekedésünk érdekében szükséges, hogy ismerjük a
teljes bibliai kijelentést. A Bibliának minden része, sőt valamennyi
könyve az isteni üzenet valamely más oldalát hangsúlyozza: a kegyel­
met vagy a törvényt, a hitet vagy a cselekedeteket, az igazságot
(valóságot) vagy a szeretetet, az egészséges tanítást vagy az erkölcsi
életet.
Ahhoz, hogy hitünk és kegyességünk ne lendüljön ki egyensúlyából,
nem szabad elsáncolnunk magunkat a Biblia egyes kedvenc könyvei
mögé. Szellemi érésünkhöz szükségünk van a teljes írásra - az Ószö-

15
megfelelő igeszakaszt felolvassuk nekik, vagy velük olvastatjuk el azt.
Egy bibliatanulmányozó csoport igen jó segítség ahhoz, hogy másokat
Jézushoz vezessünk és a hitéletben növekedni segítsünk. Mások tanítá­
sa helyett a csoporttal együtt gyarapodom a Szentírás ismeretében,
engedem, hogy az írás tanítson, meggyőzzön, megjobbítson és nevel­
jen. Az ilyen bibliatanulmányozás során valójában megkérdezzük ön­
magunktól, hogy mit mond nekünk az igeszakasz Istenről, Jézus
Krisztusról, a Szent Szellemről és a Gyülekezetről; milyen bűneinkre
mutat rá, milyen hibákat és téves nézeteket igazít helyre, és milyen
utasításokat ad arra nézve, hogy egy igaz életet élhessünk Isten dicső­
ségére. Hogy pedig egymást bátorítsuk és intsük, ahhoz elegendő, ha a
közösen olvasott ígéretet kiemeljük, és megkérdezzük magunktól, mit
kíván az tőlünk, és miben kell megváltoznunk, hogy Isten Igéjének
engedelmeskedjünk.
A legjobban egy bibliakörben tanulmányozhatjuk a Bibliát - legalábbis
erre mindenki számára kellene lenni egy lehetőségnek. Ez minden
résztvevő számára módot adna, hogy fölfedezze az írás kijelentéseit,
megértse az üzenet jelentését és alkalmazza azt saját helyzetére.
Isten szolgájának - szolgálatának jellegétől teljesen függetlenül -
föltétlenül időt kell szakítania az imádkozásra és a Biblia tanulmányo­
zására, ha azt akarja, hogy szolgálata gyümölcsöző legyen és másokon
is segíthessen. A Szentírás növeli ítélőképességét, segíti abban, hogy a
tévtanítást már a kezdetén leleplezze és megfelelő fegyvert ad a kezébe
ellenfeleivel szemben. Az Isten Igéje veti el szívébe azt a magot, amely
örök életre termi gyümölcsét. Moody mondta: „Soha nem találkoztam
még olyan gyümölcstermő keresztyénnel, aki egyúttal ne lett volna
szorgalmas bibliaolvasó is.” Megtévesztést és csapdát jelent Isten szol­
gája számára, ha a bibliatanulmányozásra rendelt időt is munkával
tölti. „Ahol minden csak munka, és a bibliatanulmányozás hiányzik -
folytatja Moody - , ott az emberek előbb vagy utóbb különféle bűnök­
be és hibákba esnek, úgyhogy munkásságuk több kárt okoz, mint
hasznot. De ha először az Igéhez fordulunk, s azután a tevékenység­
hez, akkor egészséges és hasznos keresztyének leszünk. Még az imád­
ság is üresjárattá lehet, ha az a bibliatanulmányozásra rendelt idő
rovására történik. Mikor imádkozom, én szólok Istenhez, ha azonban a
Bibliát olvasom, akkor Isten szól hozzám. Alapjában véve fontosabb,
hogy Isten szóljon hozzám, mint hogy én szóljak Istenhez. Meg vagyok
győződve, hogy sokkal jobban tudnánk imádkozni, ha jobban ismer­
nénk a Bibliát.”

18
A „Bibliaolvasás - gyakorlatban” című könyvben már rávilágítottam az
egyszerű bibliatanulmányozás néhány lépésére. Ez a könyv viszont
segítségére kíván lenni azoknak, akik már örömüket lelik a bibliaolva­
sásban és szeretnék az írásban való jártasságukat elmélyíteni. A cso­
portmunka előkészítésére, a különböző módszerek alkalmazására vo­
natkozó utalások, a hasznos könyvek felsorolása pedig segítség szeret­
ne lenni a bibliakörök vezetőinek. A bibliai szöveget egészen különbö­
ző szempontok alapján kell vizsgálat alá vetnünk, hogy végül megtalál­
juk a lényegét, a velejét.
A bibliatanulmányozás előkészítésére és véghezvitelére vonatkozó el­
méleti utalásokat az Ó- és az Újszövetségből vett gyakorlati példákkal
egészítjük ki. A közös bibliatanulmányozás lehetővé teszi, hogy min­
den fölfedezett „kincset” megosszunk egymással.

B. Előkészítés

1. Hogyan készítek elő egy bibliatanulmányozást?

Tegyük fel, hogy megbíztak engem egy ifjúsági bibliakör, egy házi
bibliakör vagy egy imaközösség vezetésével. Itt ülök most a Bibliám
előtt, és azon töröm a fejem, hogy melyik igeszakaszt válasszam,
hogyan dolgozzam azt fel, és miként vezessem a közös bibliatanulmá­
nyozást.

a) A szöveg kiválasztása

Ha szabadon választhatom a témát, meg kell találnom azt az igesza­

kaszt, amely a résztvevők szükségeinek leginkább megfelel. De ho­
gyan?
Először - magától értetődően - kérem Istent, hogy ö vezessen a
kiválasztásban. Talán eltart néhány napig is, amíg biztos leszek a
dolgomban. Ezért fontos, hogy az előkészületet minél hamarabb el­
kezdjem.
Ha kezdő vagyok, a legalkalmasabb, ha egy bibliai történethez fordu­
lok. Az nem játszik szerepet, ha a résztvevők már ismerik. Annál inkább
közlik majd másokkal is azokat a gondolatokat, amelyeket az elbeszé­

19
 lés bennük támasztott. Egy történetnek meg van az az előnye is, hogy
közvetlenül elénk tárja az életet, és az egyes szereplőinek magatartása
nem közömbös a számunkra. Már az első olvasásnál önkéntelenül is
egyetértünk az egyikkel, elítéljük a másikat, megkérdezzük magunkat,
miért cselekedett az a személy úgy, és vajon mi magunk ugyanazt
tettük volna-e? Mindez elevenné teszi bibliatanulmányozásunkat.
Az Úr Jézus példázatai ismét értékes választékot kínálnak az érdekfeszí­
tő tanulmányozás számára. A felkészülésnél azonban itt már bizonyos
gyakorlatra van szükség, sőt egyes példázatok magyarázata olyan
nehézségekkel jár, amelyekkel egy kezdő aligha képes megbirkózni.
Mások viszont valóságos tárházát nyújtják a tanításoknak, még ha az
ember kevésbé jártas is bennük (ilyen például a magvető vagy az
elveszett juh példázata).
Ha viszont valamelyik levélből veszünk elő egy szakaszt, akkor Pál
apostol rövidebb levelei (az l-2Tesz, Fii, Kol, Filem), Jakab és Péter
levelei bőségesen kínálják az olyan igehelyeket, amelyek alig jelente­
nek nehézséget, és azonnali gyakorlati alkalmazásra nyújtanak lehető­
séget. Az apostolok tanácsai a kezdő keresztyének számára mindmáig
érvényesek és időszerűek. Viszont kezdetben jó, ha elkerüljük a Római
és a Korintusi levél, valamint a Galatákhoz és a Zsidókhoz írt levél
hosszú dogmatikai fejtegetéseiből vett igeszakaszokat. Ugyanígy ké­
sőbbre tegyük el például Dániel és Zakariás jövendöléseit, a Mózes
harmadik könyvében leírt áldozatok tanulmányozását, vagy a Jelené­
sek könyvét,
Az a nyereség, amelyben a hallgatók egy bibliatanulmányozás során
részesülnek, nem függ össze a választott igeszakasz nehéz voltával. A
csoport tagjai hálásak, ha jó, egyszerű és tápláló eledelt tálalunk fel
előttük, olyat, amellyel már mi is táplálkoztunk és tökéletesen meg­
emésztettünk.
Imádságomban Isten elé viszem csoportunk különböző szükségeit,
legyenek azok pillanatnyi nehézségek, hiányosságok, bűnök, hibák, ,
tervezett szolgálatok stb. Magam elé képzelem a résztvevőket, és
végiggondolom, hogy főként olyanokról van-e szó, akik csak nemré­
gen találkoztak Jézus Krisztussal, és ezért a tejnek italára van szüksé­
gük, vagy pedig olyanokról, akik már megerősödtek a hitben, s nekik
szükséges hangsúlyozni valamilyen pontot, eseményt, történést vagy
próféciát. Addig kell imádkoznunk és elmélkednünk, amíg egy bizo­
nyos igehely annyira eltölti szellemünket, hogy teljes bizonyosságunk
lesz: Isten Igéjének ebből a részéből kíván minket megáldani.

20
b) A bibliatanulmányozás előkészítése

Minél korábban kezdem el az előkészületet, annál jobb. A nap folya­

mán egyre több gondolat gyűlik össze bennem, úgyhogy amikor végre
nekiülök, hogy írásban kidolgozzam a bibliatanulmányozás anyagát,
magam is csodálkozni fogok, mennyi minden gyűlt össze a szívemben
és esetleg a jegyzetfüzetemben, ha napközben a fölmerült gondolato­
kat le is írom.

A hosszas előkészítés

Természetesen először is úgy olvasom el az igeszakaszt, ahogy a

csendes órámban szoktam, és engedem, hogy általa Isten szóljon
hozzám. Fölteszem magamnak az ismert kérdéseket: Mi a fő üzenet?
Mit tanulhatok belőle Istenről, Jézus Krisztusról és a Szent Szellemről?
Mit tudok meg belőle az emberről? Mit mond ez az igeszakasz Isten és
az ember kapcsolatáról? Milyen követendő példát találok benne?
Melyik figyelmeztetés szól nekem?
Ezek a gondolatok képezik a bibliatanulmányozás szellemi vázát, mert
csak azt adhatom tovább másoknak, amit magam is Istentől kaptam.
Ezeket azután kiegészítem a párhuzamos igehelyekkel, az elbeszélés
körülményeivel és a személyek jellemével, azokéval, akik ebben a
szakaszban vagy a párhuzamos helyeken megjelennek. Gondosan
elolvasom az igeszakasszal összefüggő szöveget, mert egy elbeszélés
részlet az életből, amely egy egészbe van beleillesztve. Ily módon
fogom jól megérteni ezt az eseményt, tekintettel az egészre.
Előveszek más bibliafordításokat is, hogy esetleg az igeszakasznak
van-e egy másik fordítási lehetősége és ezáltal másabb értelme is. Ha
Bibliámban az egyes versek mellett párhuzamos helyekre való utalást
találok, azokat is elolvasom. A megfelelő versek vagy igazságok,
amelyeket más formában lehet megtalálni, jelentősen tágítják látókö­
römet. Tanácsos az Ige egyes kulcsszavait bibliai lexikonban és értel­
mező szótárban is kikeresni.
Miután ezt az igeszakaszt saját eszközeimmel kimerítettem, előveszem
a rendelkezésemre álló kommentárokat. Összehasonlítom saját fölfe­
dezéseimet a szakemberek megjegyzéseivel, és így gondolataim új
irányban is elindulhatnak. Kiváltképpen nélkülözhetetlenek a kom­
mentárok, ha az igeszakasz nehéz helyeket tartalmaz.
Miután többször átolvastam az igeszakaszomat, nekiláthatok a vázlat­

21
készítésnek. Ez néhány mondatban összefoglalja a témát, amely külö­
nösen fontos Jézus beszédeinél és az apostoli leveleknél.

A rövid előkészítés

Eljött a pillanat, amikor az előkészületi munka részleteit összegyűjtöm,

és felvázolom a bibliatanulmányozás folyamatát. Ennek igazodnia kell
az együttlét tervezett lefolyásához:
- Rövid bevezetés, talán néhány szó a választott szakasz fontosságá­
ról, a választás okai, a szakasz helye a bibliai könyvben, keletkezési
körülmények, célja stb.
- Az igeszakasz felolvasása
- A szöveg áttekintése és elemzése: személyek, körülmények, időté­
nyezők stb.
- Gondolatok a cselekményről, az elhangzott szavakról, a nyilvánvaló
és rejtett okokról és a következményekről.
- Alkalmazás önmagunkra: Milyen helyzetekben vonatkoztathatjuk
magunkra a feldolgozott igeszakasz igazságait? Milyen feltételek
között tarthatunk igényt a benne rejlő ígéretekre? Mi az oka, ha nem
nyerjük el ezeket az áldásokat? Milyen veszélyre figyelmeztet az Ige?
- Gyakorlatias szándékok: közösen elfogadott tanulságok.
- Befejezés.
Ha azt akarjuk, hogy a bibliatanulmányozás beszélgetés formájában
menjen végbe, megfelelő számú alkalmas kérdést kell előkészítenünk,
amelyek a résztvevőket gondolkodásra ösztönzik.
Kezdetben, amikor még nincs kellő gyakorlatunk, jó, ha ezeket a
kérdéseket előre leírjuk, hogy kikerüljük az olyan eldöntendő kérdése­
ket, amelyekre csak igennel vagy nemmel lehet felelni. Gyakran
hosszabban kell töprengenünk a kérdések szövegén, nehogy azok
túlságosan egyszerűek vagy túlságosan bonyolultak legyenek; mert
mindkettő következménye mély hallgatás. Platón azt mondta, ha az 5
embereknek jó kérdéseket tennénk fel, minden dologgal kapcsolatban
felfedeznék saját maguk az igazságot.
Készítsünk elő például ilyen kérdéseket: Mit jelen t...? Mit akar ezzel
kifejezni a szerző? Hogyan foglalhatnánk össze ezt a verset? Milyen
szavakkal fejezhetjük ki ma ezt a gondolatot? A Biblia melyik tanítása
világít rá ennek a versnek az üzenetére? Ismerünk-e más igeszakaszo­
kat, amelyek ugyanezt az igazságot fejezik ki? Melyik ószövetségi
történetre emlékeztet ez? Miért kezdi a szerző mondanivalóját ezekkel

22
a szavakkal? Miért használja éppen ezt a fogalmat? Mire következtet­
nénk az elmondottakból? Mi indította azokat az embereket, hogy így
cselekedjenek és beszéljenek? Mit mondott vagy tett volna ön ebben a
helyzetben?
A következő fejezetben látni fogjuk, melyek azok az esetek, amikor
valóban feleletet várunk a kérdésekre a résztvevőktől, és mely esetben
szolgálnak ezek csupán arra, hogy bizonyos gondolatsort indítsanak
meg bennük (szónoki kérdés), és mi magunk adjuk meg a választ a
kérdésre.

2. Hogyan vezessem a bibliatanulmányozást?

Alapvetően kétféle módszer van: az előadás és a beszélgetés. Mindket­
tőnek megvannak a maga előnyei és hátrányai. Az előadás a kezdő
számára nyilvánvalóan könnyebb és egyszerűbb, mert minden részle­
tében előkészítheti azt: a lefolyását, a közlendő ismereteket és a
nehézségek megtárgyalására szánt időt.
Ha az előadásra jól felkészültünk, akkor a résztvevők úgy érzik, megér­
tették és világosan látják a dolgot. A hátránya viszont az, hogy a
jelenlévők többé-kevésbé tétlenek maradnak, és ezért hamarább kez­
denek el unatkozni. Az elmúlt századok klasszikus bibliatanulmányozá­
si módszere volt ez. Ehhez visszanyúlni alkalmanként hasznos lehet,
kivált ha a vezető kezdő, vagy a csoport túlságosan nagy számú, vagy
nagyon különböző összetételű.
A beszélgető módszer előnyei nyilvánvalóak: a jelenlévők aktív részvé­
tele, ezáltal elevenebb érdeklődés, a dolgok könnyebb megjegyzése,
egymás kölcsönös gazdagítása és nagyobb mozgási tér. De nem
szabad lebecsülnünk ennek a módszernek a veszélyeit és nehézségeit.
Ha a vezető nem eléggé ismeri ki magát a témában, ha nem képes
tapintatosan és mégis határozottan vezetni és irányítani a beszélgetést,
ha ennek fonala kicsúszik a kezéből, akkor az egész téma vagy
igeszakasz könnyen mellékvágányra kerül, a mellékes kérdések jutnak
előtérbe (például a predesztináció kérdése, elveszítheti-e a keresztyén
az üdvösséget?, dohányozhat-e a keresztyén ember? stb.), vagy önma­
ga lesz hatástalan és a résztvevők csalódottan és tanácstalanul távoz­
nak. Annyi egymástól eltérő tanácsot és egymásnak ellentmondó
nézetet hallottak, hogy nem is tudják tulajdonképpen, melyik a helyes.
Ahelyett, hogy világosságot nyertek volna, problémákat és megoldat­
lan kérdéseket visznek haza magukkal.

23
 Hogy ezeket a bajokat és buktatókat elkerüljük, legjobb, ha fokozato­
san térünk át az előadásról a csoportos megbeszélésre. Miután
megmagyaráztunk néhány igeverset, tegyünk fel kérdéseket, hogy a
résztvevők egyes kiegészítő szempontot önmaguk fedezzenek fel.
Hasznos az is, ha az összejövetel végén hagyunk egy kis időt az
eszmecserére. Hozzáértő vezetés mellett és kicsiny létszámú, gyakor­
lott csoporttal megengedhető, hogy az egész bibliatanulmányt beszél­
getés formájában folytassuk le - feltéve, hogy betartunk néhány
szabályt, és bizonyos buktatókat kikerülünk.
Ha egymás után több összejövetelen folytatólagosan foglalkozunk egy
hosszabb igerésszel, akkor először néhány szóban foglaljuk össze azt,
amire az előző összejövetelen eljutottunk. Azután olvassuk el együtt az
egész fejezetet oly módon, hogy egy-egy résztvevő több verset is
elolvas, hogy ne szakadjon meg minden egyes igeversnél az összefüg­
gés. Ugyanakkor máris tegyünk fel néhány kérdést: Mi tűnt fel neked
ebben a szakaszban? Melyik igeverset húznád alá a Bibliádban? Kér­
dezzük meg azt is, nincs-e az olvasott szakaszban olyan szó vagy
kifejezés, amely valaki előtt teljesen ismeretlen. Tegyük fel sorban az
előre megfogalmazott kérdéseket, hogy megelevenedjék a beszélge­
tés. Engedjük, hogy a résztvevők önmaguk jöjjenek rá mindarra, amire
csak lehet.
Az ember sokkal nehezebben felejti el azt, amit maga fedez föl. Ezt már
Pascal is megállapította: „Általában sokkal könnyebben győznek meg
minket azok az indokok, amelyeket önmagunk fedeztünk föl, mint
azok, amelyek mások szelleméből fakadtak.”
Ha kérdésünkre nem kapunk választ, tegyük fel ugyanazt más megfo­
galmazásban. Ne féljünk a hirtelen beállott csendtől. Engedjünk időt a
résztvevőknek, hogy elgondolkodhassanak. A csoportos beszélgetés
egyik „szakembere” azt a tanácsot adta, hogy mielőtt föltenné a vezető
ugyanazt a kérdést más megfogalmazásban, számoljon 40-ig, ha pedig •
a válasz nem kielégítő, akkor ne utasítsuk azt egyszerűen élesen vissza,
hanem emeljük ki a legértékesebb részeket, és kérdezzük tovább: Lát-
e valaki még más okot is? Nézzük csak meg figyelmesen a vers végét!
Engedjük, hogy a csoport megtalálja a szövegben ugyanazt, amit mi
már fölfedeztünk. Ezért úgy tegyük fel a kérdéseket, hogy a válasz
megtalálható legyen a Biblia alapján.
Ha az olvasott igeszakaszt ily módon már kimerítettük, csak akkor
térjünk át a párhuzamos helyek tárgyalására. Ha viszont kezdők is
résztvesznek a beszélgetésben, akkor egyáltalán ne foglalkozzunk a

24
párhuzamos helyekkel, hanem maradjunk meg a feldolgozott igesza­
kasz kijelentéseinél. Mert ha Mózes első könyvétől átugrunk Ézsaiás-
hoz, a Cselekedetektől a Jelenésekhez, könnyen megzavarhatjuk úgy
a kezdő keresztyéneket, hogy elveszítik a bátorságukat, és elmegy a
kedvük a bibliatanulmányozástól. A nagy teológusok találó idézeteit
tartsuk meg magunknak: ha szükséges, legföljebb egy-két mondatban
ismertessük nézeteiket.
Ha váratlan nehézségek merülnének fel, ne kerüljük ki őket valamilyen
ügyeskedéssel. Ezzel csak önmagunkat tudnánk meggyőzni. Inkább
ígérjük meg, hogy a legközelebbi alkalomra utána nézünk a problémá­
nak. Legyünk mindig becsületesek, ezt soha ne feledjük el!
Időnként lopva pillantsunk az órára, nehogy kénytelenek legyünk
befejezni az együttlétet, még mielőtt az igeszakasz legfontosabb kije­
lentéseire sor került volna. így megelőzzük azt, hogy az összejövetel a
kelleiénél tovább tartson.
Ha sikerült megfelelő választ találni, térjünk át a következő kérdésre,
miután az előzőt összefoglaltuk. Ha egy dologban ellentétesek a
vélemények, és a vitázók nem jutnak megegyezésre, akkor foglaljuk
össze mindkét nézetet, és - ha kívánatos - tegyük el a téma megvitatá­
sát egy következő alkalomra.
Kerüljük el a merevséget, és egy-egy váratlan gondolatmenetet ne
utastsunk el azonnal, az Úr a többiek hozzászólása által is tanítani és
gazcagítani akar. Minden válaszban van valami értékes elem, amelyet
beleilleszthetünk az üzenet egészébe. Ne legyen a résztvevőknek az a
benyomásuk, mintha ők csak azért lennének ott, hogy az építményhez
szükséges köveket nekünk adogassák, és hogy minden olyan követ
azonnal félredobunk, amely nem megfelelő formájú és nagyságú. Mi
csak akkor adjuk meg a választ, ha senki más nem találta azt meg. Ne
szólunk szüntelen közbe - „én pedig úgy látom. ..” - , s ha valakinek
az ávelésében hibát fedezünk fel, ne vágjunk azonnal közbe. Enged­
jük, hogy beszélje ki magát az illető, és kérjük fel a csoportot az
álláifoglalásra.
Haa résztvevők közül valaki heves vitát provokál, ne menjünk bele a
vitctkozásba. Ha szükséges, emeljük ki a nyilvánvaló ellentmondáso­
kat és kérjük meg a csoportot az állásfoglalásra. Ha az illető csökönyö-
ser megmarad vitaszándéka mellett, adjuk világosan a tudtára, hogy itt
Isten személyesen hozzánk szóló üzenetét akarjuk közösen megtalálni.
Téjünk újra meg újra ahhoz az igerészhez vissza, amely az összejövetel
tárjya.

25
A legjobb előkészület a csoportos beszélgetés vezetésére az apostoli
levelek gyakorlati részeinek az olvasása lenne. Ezekben biztosan talál­
nánk értékes utalásokat arra vonatkozóan, hogy hogyan viszonyuljunk
a résztvevőkhöz (Róm 12,3.9-10.16; 14,1.13; 15,1; lKor 13,4-7; Ef
4,2.31; Fii 3,15; 4,5; 2Tim 2,22-26).

A résztvevők

A beszélgetésbe minden egyes résztvevő nemcsak gondolatait, hanem

a személyiségét is beleviszi. A vezető feladata ugyanolyan, mint a
karmesteré: mindegyikükből ki kell hoznia azt, amit az adni tud, s
közben az egyiket bátorítania, a másikat fékeznie kell.
Ha kezdő és félénk résztvevőkkel van dolgunk, akik azt gondolják,
hogy nem tudnak hozzászólni a tárgyhoz, akkor tegyünk fel egyszerű
kérdéseket, és mutassunk rá arra a versre, amelyben a választ megta­
lálhatják. Dicsérjük meg értékes hozzászólásukat, és biztosítsuk őket
bizalmunkról. Kíséreljük meg a közönyösek érdeklődését fölkelteni.
Kérjük ki a véleményüket, vagy velük olvastassuk el a következő
verset.
A maratoni felszólalókat viszont fékezzük, hogy mások is szóhoz
jussanak. Ezt diszkréten elérhetjük úgy, hogy egy elismerő meg­
jegyzéssel megszakítjuk a szóáradatot és mások véleményét is kérjük.
Ha pedig valaki szüntelenül sokat beszél, akkor a bibliatanulmányozás
előtt hívjuk félre és kérjük meg, hogy segítsen a bátortalanabb résztve­
vőket szóra bírni és engedje először őket megszólalni. Ő maga csak
akkor vegyen részt a beszélgetésben, ha a többiek már nem találnak
semmit.
Ide tartoznak azok is, akik mindent tudnak és mindenféle témához
azonnal, meggondolás nélkül idéznek Igéket. Mások szüntelenül saját
rögeszméikről beszélnek, és minden alkalmat megragadnak, hogy a ,
beszélgetést kedvenc témájukra vagy felekezetűk (illetve szektájuk)
bizonyos tanítására tereljék. Ezekben az esetekben mindig a Bibliához
térjünk vissza: „De mit mond az írás?” (Gál 4,30).
Mindazokat a hozzászólásokat, amelyek nem az éppen feldolgozandó
igeszakaszhoz tartoznak, barátságosan, de határozottan állítsuk le.
Tegyük a csoportot ebben szövetségesünkké: közösen akadályozzuk
meg a szüntelen kitéréseket. Gondoljunk azokra, akik talán első ízben
vannak jelen, és ha megbotránkoznak valamin, soha többé nem
jönnek.

26
Mit kezdjünk azokkal, akik szüntelenül kérdéseket tesznek fel, akik
vitatkozásokat és szóharcokat kezdeményeznek (lTim 6,4)? Fogas
kérdésekkel akarnak sarokba szorítani bennünket: „Honnan vett magá­
nak Kain feleséget?” „Vannak-e kérődző nyulak?” stb. Ezeket barátsá­
gosan utasítsuk el, és mondjuk nekik azt, amit az athéniek Pálnak
mondtak: „Majd meghallgatunk erről máskor is” (Csel 17,32). Értessük
meg velük, hogy a szóban forgó igeszakasz éppen elég „kemény
eledelt" tartalmaz, teljesen szükségtelen tehát csontokon rágódnunk és
a fogunkat kicsorbítanunk.
Viszont készséggel ragadjunk meg minden jó kérdést, és ha valóságos
problémáról van szó, beszéljük meg a csoporttal, hogy később még
visszatérjünk-e rá?

Az összejövetel befejezése

Mielőtt befejeznénk a csoportmunkát, foglaljuk össze még egyszer

azokat a lényeges pontokat, amelyeket Urunk a közös tanulmányozás
során megismertetett velünk. Talán jegyezzük is fel néhány mondat­
ban, hogy legközelebb emlékezzünk rá. írjuk fel mindenekelőtt a
felmerült imatárgyakat, a megfogant elhatározásokat, vitatémákat; kér­
déseket, amelyeket egy tapasztaltabb testvérnek fel akarunk tenni;
talán egy igeverset is, amelyet kívülről meg akarunk tanulni és (min­
denki számára szóló házi feladatként) a legközelebbi bibliatanulmányo­
zó összejövetel témáját. Sokkal nagyobb az érdeklődés, ha két találko­
zás között mindenki átgondolhatja a legközelebb sorra kerülő bibliai
szöveget.
Mielőtt elbúcsúzunk egymástól, ne felejtsünk el hálát adni Istennek
mindazért, amit az összejövetelen kaptunk. Kérjünk tőle erőt ahhoz,
hogy az Igét cselekedetekben valósíthassuk meg. Ha sikerült vala­
mennyi résztvevőt bevonni a közös munkába, akkor bizonyára öröm­
mel fogjuk megtapasztalni, hogy egyikük vagy másikuk belekapcsoló­
dik a közös imádságba. Ez a legjobb értékmérője a bibliatanulmányo­
zásnak,

3. Hogyan tegyem fel a kérdéseket

Herbert Spencer mondotta: „Olyan keveset tanítsunk és annyit enged­

jünk a hallgatóknak maguknak megtalálniuk, amennyire ez csak lehet­
séges.”

27
A bibliatanulmányozás szellemi értéke és a résztvevők aktív hozzájáru­
lása nagy mértékben attól függ, hogyan teszi fel a vezető a kérdéseket.
Aki ért a kérdések föltevéséhez, az tud tanítani is.
Ha a válasz túlságosan nyilvánvaló, senki sem fog felelni rá; ha viszont
túlságosan nehéz, visszariasztja a résztvevőket. A jó kérdés gondolko­
dásra serkent, elvezet a szöveg lényeges pontjaihoz, amelyekből meg­
ismerjük a szerző szándékát, segítséget nyújt a kijelentés megértésé­
hez, és megnyitja az időszerű alkalmazás lehetőségét.
Példaképpen álljon itt egy kérdéspéldatár az ITesszalonika 2. fejezeté­
nek első verseihez:

1.v. - Milyen eseményekre utal itt Pál apostol (vö. Csel 17,1-9)?
- Milyen következménye volt Pál és munkatársai megérkezésé­
nek (ITesz 1,2-5)?
- Miért emlékezteti Pál a tesszalonikaiakat az érkezésére?
- Munkájának eredményei mit akarnak a tesszalonikaiaknak
megmutatni?

2.v. - Milyen szenvedésre és milyen bosszúságra utal Pál apostol (vö.

Csel 16,22)?
- Hogyan reagált ő ezekre?
- Miért beszél a Filippiben való szenvedéseiről?
- Miért volt szüksége bátorságra, hogy az evangéliumot a tessza-
lonikaiak között is hirdesse?
- Hogyan ment végbe ez az igehirdetés?
- Mit tanulhatunk Pál apostol magatartásából a mi bizonyságtéte­
lünkre nézve?

3.v. - Mi volt Pál apostol szándéka, amikor leírta ezt a mondatot?

- Miért érzi Pál szükségesnek, hogy igazolja magát?
- Mit vetettek Pál szemére? Milyen tisztátalan szándékokat téte­
leztek fel nála?
- Mik voltak igehirdetésének valóságos indítékai?
- Milyen tanítás van ebben a számunkra?
- Mi a célja bizonyságtételünknek?

4. v. - Mit akar Pál apostol itt bizonyítani és kimutatni? Miért?

- Miféle bizonyosságot akar a tesszalonikaiaknak adni?
- Mihez ragaszkodik?
- Miért mondja, hogy Isten őket méltónak találta arra, hogy rájuk
bízza az evangéliumot?

28
 - Honnét tudja, hogy Isten minket is méltónak talált (vö. 1,5)?
- Mi az igehirdetésének mélyebb oka?
- Ismerünk-e más fejezeteket, amelyekben Pál ugyanezt az indí­
tóokot hangsúlyozza?
- Miért mondja, hogy Isten a szíveket vizsgálja?
- Mi legyen a célunk Isten számára végzett munkánkban?
- Miért kell minden erőnkkel azon igyekeznünk, hogy Istennek
kedvesek legyünk?

5.v. - Mi az, hogy „leplezett kapzsiság”?

- Hogyan gazdagodhatott volna meg Pál titokban igehirdető
munkássága által? Kiket ösztönöz a meggazdagodás vágya?
- Milyen összefüggés lehetséges a hízelkedő beszéd és a kapzsi­
ság között?
- Miért érzi úgy az apostol, hogy szükséges e szavakat használnia:
„Isten a tanúnk” (vö. 4.v. vége)?
- Hogyan lehet összhangba hozni az apostolnak a hízelkedő
beszédről mondott kijelentését az 1,3-mal?
- Pál soha sem használt hízelgő szavakat (vö. Csel 17,22-23)?
- Hol a határ a hízelkedő beszéd és a bátorító, jogosan dicsérő
szó között?
- Mit tanulhatunk ebből az igeversből a magunk tanúságtétele
számára? Milyen konkrét veszélyek leselkednek ránk? Hogyan
védekezzünk ellenük?

6. v. — Mit akar Pál megmutatni ezekben a versekben?

7.v. - Miért érzi sürgető szükségét annak, hogy a tesszalonikaiaknak
mindezt elmondja?
- Mire tartották magukat jogosultaknak az evangélium hirdetői
T esszalonikában?
- Hogyan kerülheti ki az evangélium hirdetője, hogy emberektől
dicsőíttessék?
- Miért nem igényelt semmit abból, amit joggal igényelhetett
volna?
- Soha nem vetette latba Pál az apostoli tekintélyét (vö. Gál és
2Kor levél fejezeteit)? Tehát kétféleképpen járt el? Miért?
- Milyen ehhez hasonló veszély leselkedik ránk?
- Hogyan mutatkozott meg Tesszalonikában az apostol szelídsé­
ge és szerénysége?
- Miért beszél a szerénységről?

29
 - Beszél-e más helyen is a maga tulajdonságairól?
- Nem áll ez ellentétben az alázatossággal és szerénységgel kap­
csolatos saját kijelentéseivel?
- Kicsoda mondta ugyancsak önmagáról, hogy szelíd és alázatos
(vö. Mt 11,29)?
- Ismerünk-e Istennek más embereit, akik szintén szelídek és
szerények voltak?
- Hogyan kell értenünk a képet az anyáról és gyermekéről?
- Milyen tanítást feltételez ez?
- Visszatér-e erre Pál másutt is?
- Milyen kötelezettséget jelent számára ez a kapcsolat?
- Milyen mértékben fejezi ki levelében ezt a kapcsolatot?
- Mikor áll fönn ilyen kapcsolat?

8.V. - Fejezzük ki más szavakkal azt, amit itt Pál a tesszalonikaiaknak

mondani akar.
- Miért hangsúlyozza irántuk való szeretetét?
- Ismerünk-e más igeszakaszokat, amelyekben Pál hasonlókép­
pen fejezi ki magát?
- Ismerünk-e más igehelyeket, amelyekben kapcsolatban állnak
egymással a „szeretni” és „adni” szavak (vö. Jn 3,16)?
- Hogyan mutatkozik meg ez az összefüggés a mi tanúságtéte­
lünkben?
Mi is keressünk ki ezekhez hasonló kérdéseket a következő versekkel
kapcsolatban, és próbáljuk ki azokat a legközelebbi bibliatanulmányo­
zás alkalmával. Gyorsan rá fogunk jönni arra, hogy a kérdések egy
része túlságosan igényes, másik része túlságosan egyszerű, és idővel
hozzászokunk ahhoz, hogy az előkészület során összeállított kérdése­
ket a résztvevőkhöz szabjuk. Felfogóképességük rendkívül különböző
lehet: vannak köztük a hitben egészen kezdők, ugyanakkor vannak a
Bibliában igencsak jártas keresztyének. Készítsünk elő kérdéseket
mindkét csoport számára, és tegyünk fel váltakozva könnyű és nehe­
zebb kérdéseket, hogy valamennyi jelenlévő számára megadjuk a
válaszadás és az aktív részvétel lehetőségét. Beszélni nem valami
könnyű, de szóra bírni másokat már sokkal nehezebb - ezt hamarosan
tapasztalni fogjuk. Ugyanakkor sokkal nehezebben felejti el az ember
azt, amit maga fedezett föl és mondott ki, mint azt, amiről csak hallott.
Természetesen sokkal kényelmesebb, ha előadást készítünk arról, amit
másokkal közölni akarunk, mint ha kérdéseket állítunk össze, amelyek

30
a résztvevők számára lehetővé teszik, hogy az igeszakaszban foglalt
igazságokat önmaguk fedezzék föl. De ha egyszer rájöttünk, milyen
nagy mértékben növeli a bibliatanulmányozás értékét a jól összeállított
kérdések sorozata, akkor szívesen vállaljuk azt, amit az ilyen bibliata­
nulmányozási forma megkövetel.

C. Módszerek

1. Az induktív módszer

a) Induktív és deduktív módszer

A bibliatanulmányozást gyakran prédikációként vagy beszámolóként

értelmezzük, azaz bizonyos dogmatikai igazságok kifejtéseként. Ilyen­
kor valamilyen általános kijelentésből indulunk ki, és megkíséreljük azt
a Biblia segítségével bizonyítani. Ezt nevezzük deduktív (levezető)
módszernek. Ennek az az előnye, hogy szisztematikus, és az oktatásra
alkalmas, mivel a bibliai részeket egyszerű témákban és tantételekben
újjárendezi. Viszont ez az eljárás azzal a veszéllyel jár, hogy különböző
igeszakaszokat az előre megfogalmazott vélemények szemüvegén át
látjuk, és a Bibliában csak a saját nézetünket bizonyító helyeket
keressük.
Az induktív (következtető) módszernél viszont a szöveg részleteiből
indulunk ki, és azokból igyekszünk általános végkövetkeztetéseket
levonni és alkalmazási lehetőségeket keresni. Henri Poincaré, a híres
matematikus, egyenesen az indukcióban látta a matematikai gondol­
kodásmódot. Ennek a módszernek az alapján állítjuk fel a természettu­
dományi törvényeket.
Ezt a módszert alkalmaztam túlnyomórészt a „Bibliaolvasás - gyakor­
latban” című könyvemben (Evangéliumi Kiadó), és ennek rendszeres
alkalmazását szeretném a következőkben bemutatni a személyes bib­
liatanulmányozás területén is.

31
b) Az induktív m ódszer alkalm azása bibliai szövegekre

A bibliatanulmányozásnak három lépcsőfokát különböztetjük meg:

- fölfedezés,
- megértés,
- alkalmazás, azaz napjainkra való érvényesítés.

Fölfedezés
Arról van itt szó, hogy mindazt, amit az igeszakaszban találunk, tuda­
tunkban tartsuk, anélkül, hogy azok jelentése vagy lehetséges alkalma­
zása felől tudakozódnánk. A szöveg többszöri átolvasása során felírunk
minden kijelentést, még a legegyszerűbbeket és legnyilvánvalóbbakat
is. Ilyen kérdések alapján: Ki? Mit? Hol? Mikor? Hogyan? Miért?

Ki? Ki írta ezt az igerészt? Kihez intézte? Kik a benne előforduló

személyek?
Mit? Mi a szerző pontos kijelentése? Milyen szavakat használ? Egy
bizonyos kifejezés hányszor fordul benne elő, vagy az egész fejezet­
ben? Mit tesznek a benne szereplő személyek? írjuk le röviden az
igeszakasz tartalmát, és keressük meg a döntő fontosságú kijelenté­
seket.
Hol? Hol történik a cselekmény? Honnan jönnek a szereplő szemé­
lyek? Hová tartanak? Hol található az, aki beszél? Milyen helyről ír a
szerző? Hol élnek az írás címzettjei?
Mikor? Mely időpontban játszódik a cselekmény? (Próbáljuk megke­
resni a napszakot, az évszakot, a napot - szombat, ünnepnap vagy
hétköznap.) Meddig tart? Melyik évben, milyen esemény előtt vagy
után írta a szerző ezt a szöveget?
Hogyan? Hogyan játszódik le a cselekmény? Milyen sorrendben tör­
ténnek az egyes események? Hogyan kapcsolódnak egymáshoz? Ho­
gyan cselekszenek az emberek? Hogyan viszonyulnak egymáshoz?
Milyen stílusban íródott a szöveg (irodalmi műfaj, hangsúly, felhasznált
képek és szófordulatok, irodalmi vagy köznyelv)?
Miért? Ennél a lépésnél csak a szövegben magában megadott okokat
keressük meg. Miért cselekszenek az elbeszélésben szereplő személyek
a megadott módon? Mit mond a szerző indokaikról, gondolataikról és
Istenhez vagy felebarátjukhoz való viszonyulásukról?

32
Egy példa: Az lKorintus 1,1-2-ben a következőket „fedezzük föl”:
1.v. Ki? 1. A levél Páltól származik,
2. Pál apostolnak nevezi magát,
3. Jézus Krisztus apostolának,
4. azt írja, hogy ő erre elhivatott,
5. Isten akarata által,
6. maga mellett megnevezi Szósztenészt, a testvért.
2. v. Kihez? 7. A levél a gyülekezetnek szól.
Hol? 8. Ezt ő Isten Korintusban lévő gyülekezetének ne­
vezi.
9. A címzettekhez mint Krisztus Jézusban megszen­
teltekhez fordul,
10. akik arra hívattak el, hogy szentek legyenek.

Megértés
A fölfedezés és alkalmazás között elengedhetetlen közbülső lépés a
magyarázat. A magyarázat felhasználja az összegyűjtött tényeket, és
lehetővé teszi, hogy az alkalmazás a szöveg korrekt és alapos megérté­
sére legyen alapozva.
Mielőtt megkérdeznénk magunktól, mit jelent ez az igeszakasz szá­
munkra, először meg kell bizonyosodnunk eredeti jelentéséről és
általános értelméről, és tudakozódnunk kell, mi lehetett a szerző
eredeti szándéka, és hogyan érthették a közvetlen címzettek. Mielőtt
föltenném magamnak a kérdést, vajon én magam is Krisztusban
megszentelt vagyok-e, és mit jelent számomra, hogy szent vagyok,
meg kell tudnom, mit akart ezzel mondani az apostol, és hogyan
értelmezték a korintusiak ezt a fogalmat? Mert ha ezt nem teszem, az a
veszély áll fenn, hogy a szentségről és a megszenteltetésről való saját
elképzeléseimet teszem a bibliai gondolatok helyébe. Ezáltal nem
tárgyilagos módon és egyoldalúan gondolkodnék el a Biblia kijelenté­
seiről, noha azt hinném, hogy az Igére támaszkodom.
Ilyen módon vélik egyes keresztyének, hogy igazolni lehet hívők és
hitetlenek egységét, amikor az Úr Jézus szavát idézik: „Hogy mindnyá­
jan egyek legyenek” (Jn 17,21), vagy pedig a frissen megtért hívő
nyugodtan megmaradhat szektájában, hivatkozással Pál szavaira:
„Mindenki maradjon meg abban a hivatásban, amelyben elhivatott”
(lKor 7,20). Mások azon az alapon ellenzik a misszionáriusok távoli
országokba való útját, hogy a Zsoltárokban meg van írva: .. orszá­

33
godban lakhatsz (más fordításban: „E földön lakozzál”)” (Zsolt 37,3).
Ezek a hamis magyarázatok elkerülhetők lennének az összefüggések
egyszerű elolvasása által.
A Biblia magyarázatával egy igen sokoldalú tudomány foglalkozik, a
hermeneutika. Szükséges-e vajon különleges tanulmányokat végezni,
mielőtt Bibliánkat kinyitnánk? Nos, ahogy egyre jobban megismerke­
dünk a különböző bibliai könyvek irodalmi műfajaival, annál több
olyan alapelvet fedezünk fel, amelyek lehetővé teszik, hogy a szöveget
helyesen értelmezzük.
A következőkben röviden taglalom a megértés három lépését, melye­
ket az induktív módszer ajánl:
- a megértéshez szükséges kérdések,
- válaszok ezekre a kérdésekre,
- a fölfedezett ismeretek elsajátítása.

Első lépés: a megértéshez szükséges kérdések

Három csoportba sorolhatók:

1. Mit jelen t ez a szó vagy kifejezés? Mielőtt megértenénk az egész
mondatot, az egyes szavak eredeti értelmével kell tisztában lennünk,
tehát azzal a jelentésével, amely a leírás idejében volt. A fentebb
idézett igeszakaszban mit jelentenek például pontosan az „apostol”, a
„szent”, „megszentelt” szavak, és az ilyen kifejezések: „Krisztus Jézus­
ban megszenteltek”, „elhívott szentek”, „akik a mi Urunk Jézus Krisztus
nevét segítségül hívják”?

2. Miért írja a szerző ezt? Milyen szándékból? Az olvasók milyen

szükségleteivel kíván foglalkozni? Milyen esetleges ellenvetésre gon­
dol? Miért alkalmazza ezt a bizonyos szót, és nem a másikat, amelyet
egy hasonló gondolatmenetű szakaszban használt? Miért választja ezt a
hangnemet? Miért nyúl kérdőalakhoz, passzív vagy személytelen kife­
jezésmódhoz? Miért használ bizonyos igeidőt?
Alkalmazzuk most ezeket a kérdéseket az lKorintus 1,1-2-re:
Miért hangsúlyozza Pál apostoli mivoltát? Miért mondja, hogy ő Isten
akaratából elhívott apostol? Miért beszél „az Isten gyülekezeté”-ről?
Miért nevezi annak tagjait „Krisztus Jézusban megszenteltek”-nek? Mi a
különbség a „Krisztus Jézusban megszenteltek” és az „elhívott szentek”
kifejezése között? Miért teszi hozzá: „Mindazokkal együtt, akik a mi
Urunk Jézus Krisztus nevét bárhol segítségül hívják”?

34
Nem biztos, hogy mindezekre a kérdésekre feltétlenül megtaláljuk a
választ, de fontos, hogy feltegyük ezeket. Ha felfigyeltünk egy problé­
mára, akkor a következő bibliatanulmányozások során biztosan megta­
láljuk a megoldást. Ezért fontos, hogy a két lépést: a „kérdéseket” és a
„válaszokat” különválasszuk, hogy meg ne ijedjünk a kérdések nehéz
voltától. Mert ha rájövök, hogy az első három kérdést nem tudom
megválaszolni, aligha lesz bátorságom további kérdéseket föltenni.

3. Mit tartalmaz ez az igeszakasz? Arról van szó, hogy megtaláljuk a

meg nem nevezett előfeltételeket, amelyekre a szerző támaszkodik;
azaz a gondolatok, sejtések és meggondolások összességét, amelyek
alapján ír, anélkül, hogy azokat minden alkalommal kifejezetten meg­
említené.

Például az előbb említett igeszakaszban mi mindent jelent Pál számára,

amikor magát Jézus Krisztusnak Isten akaratából elhívott apostolának
nevezi? (Istenbe és Jézus Krisztusba vetett hitét; a személyes Istenbe
vetett hitét, akinek célja van szolgájával; az Úr Jézus Krisztusba vetett
hitét, aki embereket küld ki szolgálatra.) A szolgálatnak milyen értelme­
zését adja Pál, amikor maga mellett megnevezi Szósztenészt is? Vagy
amikor így fordul a korintusi keresztyénekhez: „a Krisztus Jézusban
megszentelteknek, azoknak, akiket Ő elhívott és saját népévé tett” - ezt
milyen előfeltételek alapján teszi? Összhangba hozhatók-e ezek az
előfeltételek mindazzal, amit a leveléből ezekről a keresztyénekről
megtudunk? S mivel egyúttal mindazokhoz fordul: „akik a mi Urunk
Jézus Krisztus nevét bárhol segítségül hívják”, kérdezzük meg, mit
jelentett ez a szerző számára? Elvárta-e, hogy ezt a levelet Korintus
mellett más helyeken is felolvassák? Vajon már levelének általános
érvénye volt-e a szeme előtt?

Itt sem várhatjuk, hogy valamennyi kérdésre még aznap megtaláljuk a

választ, de ha rendszeresen teszünk föl ilyen kérdéseket, ezzel élesítjük
igei látásunkat, úgyhogy később a bibliaolvasásunk során fölfigyelünk
egy egész sor olyan részletre, amelyeket egyébként nem vettünk volna
észre. Ismeretségbe kerülünk a szerzővel, kitaláljuk szándékait és indo­
kait, s megragadjuk szellemét, amelyben írásait fogalmazta. így leszünk
készek ennek a kérdésnek a megválaszolására: Mit akar nekünk Isten
mondani az ihletett írás által?

35
Második lépés: válaszok a megértéshez szükséges kérdé­
sekre
Miután mindezeket a kérdéseket - lehetőleg írásban - föltettük, most
válaszolni kell rájuk, mégpedig minél többre.
Itt azután felhasználhatjuk a rendelkezésünkre álló segédkönyveket:
szótárakat, lexikonokat, szókönyveket (konkordanciákat), kommentá­
rokat, atlaszokat, evangéliumi szinopszisokat (párhuzamos helyek ösz-
szeállítása) stb. Természetesen felhasználhatunk „világi” lexikonokat
(enciklopédiákat, szómagyarázatos lexikonokat, értelmező szótárakat
stb.) is, hogy pontosan megértsük a szövegben található szavakat, azok
általános jelentését a mindennapi beszédben, és azt, hogy miben
térnek el a rokonértelmű szavaktól. A szótárak a jelentések egész sorát
adják, amelyek közül természetesen azokat kell kiválasztanunk,
amelyek a bibliai értelmezéshez legközelebb állnak.
Ha igazán komolyan akarjuk a szöveget tanulmányozni, elengedhetet­
len egy bibliai szókönyv.
Aki még bátrabb, az megtanulhat görögül olvasni (a görög ábécé
néhány óra alatt elsajátítható). Egy kis türelemmel és gyakorlattal
megtalálhatjuk az olvasott és tanulmányozott kifejezés görög eredeti­
jét. így azután módunkban áll felhasználni a görög-magyar szótárt, és a
bibliai szerző által használt szónak teljesebb, átfogóbb jelentéséhez
jutunk. (Magyarul is megjelent a Rienecker féle „Szómagyarázat a
görög Újszövetséghez”, kapható a Ref. Zsinati Iroda Sajtóosztályán. Ez
minden egyes újszövetségi görög szó pontos fordítását adja, a nyelvta­
ni alak megjelölésével.)
A konkordancia (bibliai szókönyv) ugyancsak hozzásegít, hogy egy-egy
szó jelentését a bibliai összefüggésekből pontosabban megértsük. A
„miért” kérdésre a figyelmes olvasó meg fogja találni a választ az
összefüggésekben, talán a megelőző vagy a következő fejezetben. Ami
például az lKorintus 1,1-2-vei kapcsolatos kérdéseket illeti, a levél
olvasásánál látjuk, hogy Pál apostol a korintusiakat nem nevezi barátai­
nak, sem nem hivatkozik a mesternek a tanítványai fölötti tekintélyére,
s nem is támaszkodik a korintusiak iránta tanúsított szeretetére, hanem
arra, hogy ő Jézus Krisztus elhívott apostola, küldötte. Ez tekintélyének
szilárd alapja. Hangsúlyozza, hogy ő Isten akaratából lett elhívott
apostollá, és ezzel egyfelől rámutat, hogy a korintusiakhoz való kap­
csolatát nem személyes becsvágy motiválja, másfelől viszont teljesen
független az emberektől. Szolgálatát nem a korintusi gyülekezetnek

36
köszönheti, és cselekedeteiért nem is nekik tartozik felelősséggel. Az
„Isten gyülekezete” kifejezés azt is mutatja, hogy a korintusi gyülekeze­
tei nem tekinti saját művének. Isten műve és tulajdona az. Ezért mind
az apostol, mind a gyülekezet együttesen Istentől függ, s ugyanakkor
kölcsönös függetlenségben és szabadságban élnek.
A harmadik kérdéscsoportra („Mit tartalmaz a fejezet?”) idővel úgy
találjuk meg a válaszokat, ahogy egyre jobban megismerkedünk a
Biblia nyelvével és gondolatmenetével.

Harmadik lépés: A fölfedezett ismeretek elsajátítása.

Hogy a gondolkodási munkánk eredményét el ne veszítsük, szükséges,
hogy amit újonnan fölfedeztünk, kapcsoljuk eddigi ismereteinkhez. A
legfontosabb fölfedezéseinket foglaljuk össze néhány mondatban,
vagy pedig állítsunk össze egy listát az igeszakaszban található igazsá­
gokról, miközben különbséget teszünk a biztos tények, a valószínűsé­
gek és hipotézisek (feltételezések) között.
Itt tehetjük fel a kérdést magunknak: miért van ez az igeszakasz a
Bibliában, és miért pont itt? Miért a korintusiakat inti így az apostol, és
miért nem például a rómaiakat? Milyen szándékkal fordul Isten mind­
ezekkel az igazságokkal minden idők keresztyénéihez?

Alkalmazás
Mit jelent ez az igeszakasz számomra, számunkra, mai emberek számá­
ra? Ha nem látunk neki annak, hogy a szövegben fölfedezéseket
tegyünk, akkor az a veszély fenyeget, hogy többé-kevésbé misztikus
álmodozásokba merülünk. A m egértés lépése nélkül fennáll az a másik
veszély, hogy a jelenre való alkalmazás elveszíti kapcsolatát a Bib­
liával, és csak úgy lóg a levegőben. Pedig alkalmazás nélkül tanulmá­
nyunk gyümölcstelen marad, mert csak ismereteket halmozunk fel,
amelyek egykor majd vádolni fognak bennünket (Lk 12,47).
Ezért föl kell tennem magamnak egy egész sor személyes kérdést: Mit
tanít ez az igeszakasz nekem Istenről, Jézus Krisztusról és a Szent
Szellemről? Mit tanít önmagámról és környezetemről? Miben kell
megváltoznom? Hogyan alkalmazhatom a magam életére azt az alap­
elvet, amely ebben az igeszakaszban kiábrázolódik?
így például az a tanács, hogy ne egyenek bálványáldozati húst, csak az
első század keresztyénéire vonatkozik (lKor 8,10); az az alapelv vi­
szont, hogy ne botránkoztassuk meg a gyengébb testvért, minden

37
 korok keresztyénéire érvényes. Miben kell tehát mások iránti magatar­
tásomon változtatnom?
Vegyük most a fenti példát: Pál apostol volt, azaz küldött. Nem küld-e
engem is Isten, hogy másokon segítsek, és felszabadító üzenetet
tolmácsoljak nekik? „Uram mutasd meg, hogy ma kihez küldesz en­
gem!” Pál tudta, hogy ő Isten akarata által rendelt apostol. Én is olyan
bizonyosan tudom, mint Pál, hogy azon a helyen vagyok, ahol Isten
engem látni akar? Vajon az én „elhívatásom” is Isten akaratában
nyugszik, vagy pedig a saját elképzeléseimben és gondolataimban?
Elmondhatom-e Pállal: „És Szósztenész, a testvér”? Vannak-e munka­
társaim az Úrért végzett munkában, vagy magányos vagyok? Milyen
helyet engedek át azoknak, akik együtt munkálkodnak velem? Nem
kellene-e valamelyik testvért bevonni a munkámba?
Végiggondolhatjuk mindazt, amit a Bibliaolvasó Szövetség ajánl: „Fon­
toljuk meg mindazt, amit Istenről, Jézus Krisztusról vagy a Szent
Szellemről tanulhatunk. Keressük meg, mi az, ami fontos lett a szá­
munkra, és írjuk be jegyzetfüzetünkbe: egy bibliai verset, ígéretet, jó
vagy rossz példát, parancsot, intést vagy bármi mást, amit el kell
intéznünk, vagy rendbe kell hoznunk.”
Ha hozzászoktunk, hogy ezzel a módszerrel tanulmányozzuk a Bibliát,
akkor már nem lesz nehéz ezeket az alapelveket alkalmaznunk a
személyes bibliaolvasásnál, házi bibliakörben vagy egy igehirdetésre
való felkészülésben. Torreyt egy napon megkérte egyik barátja, foglal­
ja össze egyetlen szóban, hogyan tanulmányozza a Bibliát. Torrey így
felelt: „Gondolkozva!” Az imádság után a gondolkodó erőfeszítés a
termékeny bibliatanulmányozás szükséges és elegendő előfeltétele. Az
induktív módszer érdeme, hogy ezt az erőbevetést tervszerűen lehet
rendezni, s úgy irányítani, hogy ez még gyümölcsözőbb legyen.

2. Mi kérdezünk - a Biblia válaszol

Ha a hat hűséges szolgát - ezt a hat kérdést: Ki? Mit? Hol? Mikor?
Hogyan? Miért? - hozzáértő módon foglalkoztatjuk, akkor bibliaolva­
sásunk izgalmas fölfedező utazássá lesz.
Ebben a fejezetben e kérdések föltevésének néhány változatát vizsgál­
juk különböző témákra alkalmazva. Ezek megadják nekünk az egysze­
rű bibliatanulmányozáshoz szükséges vázat, amely egyesíti a téma
szerinti és a folyamatos bibliatanulmányozás előnyeit.

38
a) Imádságok a Bibliában

A Bibliában több imádság van, s így teljesíti azt a kívánságot, amellyel

egykor a tanítványok Jézushoz fordultak: „Uram, taníts minket imád­
kozni!” (Lk 11,1). A hitben kezdők például igen nagy haszonnal
tanulmányozhatják a következő imádságokat: 2Móz 32,11-14; lKir
8,22-53; Zsolt 51,3-21; Mt 6,9-13; Csel 4,23-31 és Fii 1,8-11. Ha már
valamivel tapasztaltabbak vagyunk, elővehetjük a következő imádsá­
gokat: lMóz 18,23-33; lKir 18,36-38; Ezsd 9,5-15; Neh 1,4-11; Dán
9,4-19; Lk 22,39-46; Jn 17,1-26 és Kol 1,9-14.-
Jegyezzük fel magunknak ezekhez:
1. Az imádság indítóokait.
2. Külső körülményeit: hol? mikor? hogyan? (magatartás, beállí­
tottság).
3. Az imádság felépítése és lefolyása; miben csúcsosodik ki?
4. Az imádság különböző mozzanatainak rendeltetése: imádás, dicsé­
ret, kérés és közbenjárás. Melyik a túlnyomó?
5. Milyen bibliai ígéretekre hivatkozik az imádkozó?
6. Mi az imádság eredménye (meghallgattatás és következmények)?

További imádságokat találunk az lMóz 24; 28; 32; 4Móz 11; 12; 14;
27; 5Móz 3; Józs 7; Bír 13; 16; lSám 1; 2Sám 7; 24; lKir 3; 17; 19;
2Kir 6; 19; 20; IKrón 4; 29; 2Krón 14; 20; 30; Neh 4; 9; Jer 14; 15; Ez
9; Jón 2; Hab 3; az Újszövetségben pedig Mt 11; 26; 27; Jn 11; 12;
Csel 1. és 7. fejezetekben.
Az Úr Jézus imádságai önmagukban is külön tanulmányt igényelnek,
mert egyedül a Lukács evangéliumában tizenötöt találunk belőlük. A
bibliai imádságok tanulmányozása természetesen csak akkor jár nyere­
séggel, ha arra indít minket, hogy felülvizsgáljuk imaéletünket és a
bibliai példákat kövessük.

b) A Biblia ígéretei

A Bibliában százával vannak ígéretek mind szellemi, mind testi életünk

számára. Egy-egy bibliai könyvben vagy nagyobb szakaszban lévő
ígéretek alapos tanulmányozását legjobb úgy kezdenünk, hogy min­
den ígéretet, amelyet találunk, külön jellel látunk el.
Ha azután elolvastuk az egész könyvet, írjunk fel minden egyes ígéretet
egy-egy lapocskára, és rendezzük el tartalmuk szerint: bűnbocsánat,
békesség, megtartatás, megmentés, nyugalom stb. A lapocskákat az­

39
után tartalmuk szerint tegyük borítékokba, megfelelő felirattal ellátva,
így lassacskán életünk - és az általunk pártfogoltak életének - min­
den helyzetére vonatkozó isteni ígéretek értékes gyűjteménye lesz a
birtokunkban. Minden egyes lapocskára írjuk fel az ígéret alá még a
következőket:

1. Ki tette ezt az ígéretet?

2. Milyen körülmények között?
3. Kinek szólt eredetileg?
4. Milyen feltételek alapján élhetünk velük?

Gyorsabb, de kevésbé átfogó eredményt nyújt, ha egyetlen ígéretből

indulunk ki, és megkeressük hozzá a párhuzamos igehelyeket. Nagyon
jól ismert ígéretet találunk az 50. zsoltár 15. versében:
„Hívj segítségül engem a nyomorúság idején!
Én megszabadítlak, és te dicsőítesz engem.”
Ehhez hasonló ígéreteket találunk a Biblia egyéb helyein is, ahol Isten
elvárja tőlünk, hogy segítségül Öt hívjuk: 2Krón 33,12.13; Jób 22,27;
Zsolt 77,3; 91,15; 107,6-13.19.28; Zak 13,9; Lk 22,40 és a Csel
16,25. A nyomorúságból való szabadulást ígéri a Zsolt 27,5; 32,7;
34,5-6; 37,39-40; 55,17; 66,13-20; 69,4.15-16; Ézs 43,2; 54,7-10;
Jer 1,8.
Ha már egy-egy borítékunk elegendő lapocskát tartalmaz, akkor azo­
kat ismét rendezhetjük aszerint, hogy milyen feltételekhez van kötve az
ígéret teljesítése. így hordjuk össze az építőköveket a bibliatanulmá­
nyunkhoz.

c) Intések

Ugyanezzel a módszerrel dolgozhatjuk fel a Biblia intéseit.

Találunk intéseket az Isten iránti engedetlenséggel (2Tesz 1,8-9; lPt
4,17; Zsid 2,2-3; 12,25), a gőggel (Péld 6,16-17; 16,5; lP t 5,5; Jak
4,6), a hitetlenséggel (Mk 16,16; Jn 3,18.36; 8,24; 2Tesz 2,12; Jel
21,8), a megkeményedéssel stb. kapcsolatban. Ezekhez írjuk fel:
1. Kinek szólt az intés?
2. Kire vonatkoztathatjuk ma? ,
3. Milyen körülmények váltották ki?
4. Milyen hangnemben hangzott el?
5. Milyen büntetést helyez kilátásba azok számára, akik nem hallgat­
nak rá?

40
6. Milyen feltételek mellett lesz hathatós?
7. Az intés mely következményeit figyelhetjük meg, ha a szöveget
tovább olvassuk?

d) Parancsok és figyelmeztetések

Az Újszövetségben több mint ezer nyelvtani igét találunk, amelyek

keresztyénekhez szóló parancsokat és rendeléseket fejeznek ki.
Ezek a parancsok az Úr Jézus Krisztustól és az apostoloktól szár­
maznak.
Döntő fontosságú, az Isten velünk szembeni elvárásaival foglalkoz­
nunk. Ezért bibliaolvasás közben jó, ha külön jellel látjuk el mindazokat
az igéket, amelyek parancsoló módban állnak, vagy amelyek felszólí­
tást tartalmaznak. Ha azután ezeket egy-egy kártyára leírtuk, egész sor
érdekes dolgot állapíthatunk meg.
1. Az, hogy a Bibliában olyan sok parancs van, az em ber szabadságát
bizonyítja, mivel Isten mint engedelmeskedni képes lényhez fordul
hozzá. Kiváltképpen bizonyítja ez a hívő em ber szabadságát, akit sem a
Szent Szellem, sem pedig a kegyelem nem foszt meg döntési szabad­
ságától. Ez kihangsúlyozza akaratunk szerepét a megszentelődés mun­
kájában.
2. Szám os apostoli levélben eléggé egyenlőtlenül oszlanak m eg ezek
a parancsok. Ha Pál nagy tanítói leveleiből fejezetenként bevezetjük
egy táblázatba az utalásokat, akkor arra a következtetésre jutunk, hogy
a levelek első fejezetei alig-alig tartalmaznak ilyeneket.

fejezet: parancs: fejezet: parancs:

Római 1-11 10 12-16 84
Galata 1-4 2 5+6 16
Efézus 1-3 0 4-6 73
Kolossá 1+2 8 3+4 34
ITesz 1-3 0 4+5 36
2Tesz 1 0 2+3 16

Összesen: 24 20 16 259

Ugyanilyen eredményhez jutunk Péter és János leveleinek vizsgálatá­

nál (így például a 2Pt 1-2-ben összesen egy, a 3. fejezetben viszont 10
parancsot találunk, az ÍJn 1-ben egyetlen egyet sem, a 2-5 fejezetek­
ben viszont 21-et).

41
Mielőtt Isten parancsot ad, felsorolja mindazt, amit értünk tett. Valójá­
ban a fenti levelek első fejezeteiben egy sereg olyan szót találunk,
amelyek mind arról beszélnek, amit Isten tett (a Római levélben
például az első tizenegy fejezetben 266-ot találunk, viszont összesen
csupán 10 felszólítást, éspedig hetet a 6., és hármat a 11. fejezetben).

3. Ezek a parancsok átfogják a keresztyén élet egész területét. Kár­

tyáink rendezésénél hamarosan fel fog tűnni, hogy lényegében három
nagy területre vonatkoznak, mégpedig a szellemi, az erkölcsi és a
gyülekezeti életre.
4. Figyelem be vehetjük továbbá a parancsokat bevezető kifejezése­
ket: „Intelek titeket, figyelmeztetlek titeket, parancsolom nektek, azt
akarom, h o gy ..., azt mondom ..., hogy..., nem akarom, h ogy ...,
szükséges, hogy ..., meglássátok, hogy..., az Úr parancsolata,
hogy..., ez az a parancsolat, amelyet írok nektek..., az írás mondja,
azért...., stb.” Ezekből a bevezetésekből figyelemreméltó következte­
téseket vonhatunk le: Mit sejtetnek az apostolok és a Szentírás tekin­
télyéről? Az írások milyen belső beállítottságát tételezik fel?

5. E figyelm eztetések és intések között mintegy ötven olyan kifejezést

találunk, am elyekben az apostol az olvasók értelm éhez és gondolkodó
képességéh ez fordul: „Tudjátok, ítéljétek meg magatok, gondoljatok
arra, vegyétek figyelembe, gondold meg, amit mondok, ne tévelyegje-
tek”, stb.

Ezt a tanulmányozást jelentősen elmélyíthetjük, ha hozzávesszük

mindazokat a közvetett figyelmeztetéseket, amelyek Jézus Krisztus, az
apostolok, vagy egyes keresztyének életét példaképpen állítják elénk,
így például megállapíthatjuk, hogy a hit szó 128-szor fordul elő az
evangéliumokban és a Cselekedetekben (természetesen az evangéliu­
mok párhuzamos helyeit csak egyszer számítva), 172-szer Pál levelei­
ben és a Zsidókhoz írt levélben, és 44-szer a többi levelekben. Tehát az
egész Újszövetségben több, mint 300-szor. Ezzel szemben hittel kap­
csolatos parancsot az evangéliumokban mindössze 15-öt találunk, és
hozzávetőleg ugyanennyit a levelekben. A megtérés, különböző kifeje­
zésekkel (Krisztushoz jönni, bűnbánatot tartani, megtérni) mintegy 60-
szor fordul elő az evangéliumokban és a Cselekedetekben, míg a
levelekben ritkábban. A megtéréssel kapcsolatban éppoly kevés pa­
rancs van az Újszövetségben, mint a hitre vonatkozóan (mintegy húsz).
Ezzel szemben a hitben való n övekedés a levelekben mintegy 100-

42
szór fordul elő, míg az evangéliumok és a Cselekedetek ezt alig-alig
említik. - Mindezek a tények számos figyelemre méltó kijelentéshez
nyitják meg az utat a Biblia egyes részeinek sajátosságait, a jelzett kort,
a szellemi és gyakorlati életünk különböző nézőpontjait illetően.

e) A csodák

Az Ó- és Újszövetségben előforduló csodák ugyancsak izgalmas vizs­

gálódás tárgyai lehetnek, kiváltképpen ma, amikor jobban vitatják
őket, mint ezelőtt bármikor. Kutassuk át alaposan a forrásiratokat,
amelyek a csodákról hírt adnak és tegyünk fel egy egész sor kérdést:
1. Hol történt a csoda?
2. Mikor? (napja és órája; az evangéliumokban célszerű kiegészítés­
képpen megállapítani, hogy szombatnapon vagy hétköznapon történ­
tek-e, és hogy Jézus munkásságának melyik szakaszában.)
3. Milyen események előzték meg és adtak rá esetleg indítékot?
4. Kik voltak jelen? Főként kit érintett a csoda? Mit tudunk őróla?
Csak neki volt-e haszna belőle? Titokban, vagy nyilvánosan ment
végbe a csoda? Egyik tanúja mondhatta-e el a történetet a bibliai
híradás szerzőjének?
5. Hogyan mentek végbe pontosan a dolgok? Melyik mozzanattól
kezdve beszélhetünk csodáról? Ki cselekedett? Adhatunk-e 20. szá­
zadbeli tudásunkkal természetes magyarázatot a történtekre? Milyen
részletek mondanak ellent egy természetes magyarázatnak?
6. Miért tette a csodát Jézus, vagy Isten valamelyik szolgája? Lett
volna más lehetőség is, hogy ugyanarra az eredményre jussanak? Mely
szavaknak volt döntő szerepük?
7. Melyek voltak a különböző jelenlévők megnyilvánulásai: akivel a
csoda történt, a nézők, az ellenfél? Van-e okunk kételkedni a csodáról
tudósító személy megbízhatóságában? Ha pedig a reakciók hitelre
méltóak, mit bizonyítanak?
8. Milyen következményei voltak a csodának annál, aki azt véghezvit-
te, annál, akivel történt, és a jelenlevőknél?
9. A tudósítás szerzője szerint mi volt a csoda célja (például Mk 2,10;
Lk 5„9-10; Jn 2,11)?
10. Mi a jelentősége számunkra ma?

43
f) A beszélgetések

Ezek a gyakorlati lélektan érdekes részét képezik. Az Ószövetség

történeti könyvei több mint 250 beszélgetést tartalmaznak, és bősége­
sen találunk beszélgetéseket az evangéliumokban és a Cselekedetek­
ben is.
Ha egy beszélgetést részleteiben akarunk vizsgálni, abban a következő
kérdések segíthetnek:
1. H ol folyt le a beszélgetés? Van jelentősége a helynek? Utalnak-e
egyik vagy másik beszélgető fél szavai arra, amit az illető maga körül
látott (pl. Mt 24,2; Jn 3,8)? Végbemehetett volna ez a beszélgetés
másutt is?
2. Mikor folyt le a beszélgetés? Melyik napszakban? Van-e ennek
jelentősége (pl. Jn 1,39; 3,2)? Melyik évszakban? Ez jelentős ténye-
ző-e (pl. Jn 4,35)? Isten embere életének vagy szolgálatának melyik
szakaszában (pl. Mt 16,13-20; 23,1-39)?
3. Kik voltak a beszélgető társak? Magukban voltak, vagy mások is
jelen voltak? Milyen hatással lehetett a hallgatók köre a beszélgetés
lefolyására (pl. Lk 10,29)? Közölhette-e a hallottakat a beszélgetés
valamelyik tanúja a bibliai szerzővel?
4. Nevezzük meg a különböző körülm ényeket, például a beszélgető
partnerek beállítottsága, kívülről jövő bekapcsolódás.
5. Most térjünk rá magára a beszélgetésre: ki miatt lett kezdeményez­
ve? Ki kezdte a beszélgetést? Miért? Ki tette fel az első kérdést?
Osszunk fel egy papírlapot két oszlopra, és az egyik oszlopba írjuk fel a
beszélgetés egyik résztvevőjének szavait, a másikba a másikét. Például
János 3,3-4:
Jézus: Nikodémus:
Bizony, bizony, mondom néked: Hogyan születhetik az ember
ha valaki nem születik újjonnan, öreg létére?
nem láthatja meg az Isten országát
Nyíllal kössük össze a „néked” szót az „öreg” szóval, a „valaki” szót az
„ember” szóval, és a „születik” szót a „születhetik” szóval.
6. Mit eredményezett a beszélgetés a partnerek és a jelenlévők
számára? Hogyan reagáltak a hallgatók (pl. Lk 20,39)? Megváltoztat­
ta-e valamelyik résztvevő gondolkodás- vagy cselekvésmódját? Ké­
sőbb milyen következménye lett a beszélgetésnek (pl. Jn 7,50; 19,39)?

44
 7. Mit tanulhatunk mindebből? Mi is úgy feleltünk volna, mint az
egyik beszélgető fél? Érint-e minket is, amiről beszélgettek? Mit tanul­
hatunk belőle saját beszélgetéseinkre nézve?

g) Jézu s Krisztus nevei és címei

Az Ószövetség jövendöléseiben és az Újszövetség könyveiben össze­

sen több mint száz nevet és tisztséget találunk, amelyekkel Jézus
Krisztust illették: „Apostol és főpap” (Zsid 3,1), „a hit fejedelme és
bevégzője” (Zsid 12,2), „Isten választottja” (Ézs 42,1), „Hű és Igaz” (Jel
19,11), „Isten szentje” (Mk 1,24), „a királyok Királya” (ITim 6,15), „a
Júda törzséből való oroszlán” (Jel 5,5), „Lelketek pásztora és felvigyá­
zója” (lPt 2,25), „Dávid Fia” (Mt 9,27), „Emberfia” (Jn 5,27) stb. Ézsaiás
egyetlen igeversben négy különböző néven nevezi: „és így fogják
nevezni: Csodálatos Tanácsos, Erős Isten, Örökkévaló Atya, Békesség
Fejedelme!” (Ézs 9,5).
Emellett nagy számú olyan képet találunk, amelyek Krisztus lényének
vagy művének egyik vagy másik oldalát közelebbről határozzák meg:
Szószóló (pártfogó: ÍJn 2,1), az élet kenyere (Jn 6,35), vőlegény (Jn
3,29), az ajtó (Jn 10,9), Isten Báránya (Jn 1,29.36), a világ Világossága
(Jn 8,12), fényes hajnalcsillag (Jel 22,16), a mi páska (húsvéti) bárá­
nyunk (IKor 5,7), váltságunk (ITim 2,6), Dávid gyökere és ága (Jel
22,16), a jó Pásztor (Zak 13,7; Jn 10,11.14), az igazság napja (Mai
3,20), az igazi szőlőtő (Jn 15,1), az út (Jn 14,6) stb. A szokásos
kérdéseink mellett (ki, kinek, mikor, miért?) fűzzük még hozzá minden
egyes névhez és címhez a következőket:
1. Megmagyarázza-e az összefüggés ezt a Jézusnak adott nevet?
2. Előkészítik-e azt az előző fejezetek vagy könyvek? (Például: Jézus
önmagára vonatkoztatott „jó Pásztor” képe az Ószövetség prófétái
könyveiből való, lásd Zsolt 23; Zsolt 80,2; Ézs 40,11; Jer 3,15; 31,10;
Zak 13,7.)
3. Megtaláljuk-e Jézusnak ezt a nevét másutt hasonló, vagy más
formában?
4. Megváltoztathatja-e ez a név vagy cím a Jézussal való kapcsolatun­
kat? Bevehetjük-e ezt a megnevezést imádságainkba? Milyen változá­
sokat jelent ez számunkra?
Mi mindent foglal ez magában számunkra?
Jézus nevének hatékonysága saját külön, beható tanulmányt érdemel.

45
Mikor és hogyan használták ezt a nevet az újszövetségi idők keresztyé­
néi? Célszerű ezt a témát négy részre felosztani: szólni Jézus nevében,
imádkozni Jézus nevében, cselekedni Jézus nevében és szenvedni
Jézus nevéért.
Hasonló kutatást végezhetünk a Szent Szellem nevével és címeivel
kapcsolatban; a Szellem, Isten Szelleme, az élő Isten Szelleme, az Úr
Szelleme, a Krisztus Szelleme, a dicsőség Szelleme, a hit Szelleme, a
kegyelem és imádság Szelleme, a szentség Szelleme, az élet Szelleme,
a valóság (igazság) Szelleme, az Ö Fiának Szelleme, a megígért
Szellem, a Szószóló stb. Keressük ki a megfelelő igehelyeket egy
konkordanciából!

3. További módszerek

Ha például egy állatot kívánunk tanulmányozni, különböző úton köze­

líthetjük meg témánkat: tudományos módszerekkel, annak zoológiái
ismertetőjeleit, anatómiáját, fiziológiáját, faját és fajtáját meghatározva.
Vagy pedig megfigyelhetjük az állatot a természetben, kutathatjuk
elterjedését, törzsi szokásait és más állatokkal szembeni viselkedését.
Vizsgálhatjuk az állatot földrajzi, történeti, ökológiai szempontból, vagy
nézhetjük a költő, a festő vagy irodalmár szemével. Esetleg egyszerűen
gyakorlati szempontból: hogyan tartható (takarmánya, betegségei,
gondozása), mire való és milyen hasznot hozhat. Készíthetünk bizo­
nyos állatokról irodalmi vagy akár jogi tanulmányt is. A szempontjaink
és a felhasznált vizsgálati eszközök (mikroszkóp, mérleg, filmfelvevő­
gép, fényképezőgép, mikrofon stb.) szerint ugyanarról az állatról erő­
sen eltérő képet kaphatunk.
Ugyanígy vagyunk a Bibliával. Aszerint, hogy milyen szempontból
vizsgáljuk és milyen eszközökkel, ugyanannál a fejezetnél más és más
eredményre juthatunk, amelyek azonban kiegészítik egymást.
Ezek az eredmények természetesen csupán egészen mellékesen érintik
a Szentírás fő kijelentését. A fő dolog másutt található. Mégis, a
Bibliának különböző szempontokból való vizsgálata lehetővé teszi
olyan részletek sokaságának felfedezését, amelyeket a naponkénti
bibliaolvasás során nem vennénk észre. Ezek érdekesebbé, változato­
sabbá teszik bibliatanulmányozásunkat, sőt hozzásegítenek a Biblia
szellemi üzenetének jobb megértéséhez.

46
a) A szintetikus m ódszer

Igencsak hajlamosak vagyunk arra, hogy a bibliatanulmányozás során

csupán egy-egy versre, esetleg fejezetre ügyeljünk, ahelyett hogy
minden könyvet a maga egészében ragadnánk meg, amelynek egy fő
kijelentése, egy lényeges célja, gondolati egysége és belső összefüggé­
se van.
Miután egy bibliai könyvet a fentebb ismertetett módszerekkel fejeze­
tenként feldolgoztunk, végig kell tekintenünk az egész könyvön,
mégpedig magasabb szempontból, ahogyan az ember a hegycsúcson
végigtekint az egész tájon, amelyet bejárt. Tehát szintetikus módszerrel
fogunk dolgozni. A szintézis az egyes részletek összeillesztése egésszé.
Bibliatanulmányunk tárgyát összefüggő egésznek tekintjük, nem pedig
egyszerűen össze nem kapcsolható egyes részek sokaságának.
Először is egyvégtében olvassuk el az egész könyvet, azután bizonyos
idő elteltével újra meg újra úgy, hogy közben feljegyezzük a ránk tett
általános benyomását, a szerző gondolatmenetét az egész könyvön át,
a hangvételét, hangulatát, amelyet átad, a gondolatmenetének egyes
lépéseit, és az események fokozódó feszültségét. Engedjük, hogy a
szöveg lekössön (mint valami regény), vagy ragadjon magával vitakér­
déseivel (mint valami levélváltás), képzeljük magunk elé azt, amit lefr,
figyeljünk fel a leírtakra, és képzeljük bele magunkat abba a környezet­
be, amelybe a könyv bevezet minket.

b) A történelmi módszer

A Biblia történelemkönyv is - nemcsak történeteket tartalmazó

könyv. Tanulmányozhatjuk tehát a történelmi módszer alapszabályai
szerint is. Minden egyes bibliai könyv üzenetét jobban meg fogjuk
érteni, ha a könyvet belehelyezzük történelmi keretébe.
Mikor írták a könyvet? A szöveg néhány részlete segítségünkre lehet
ennek a kérdésnek a megválaszolásában, vagy legalábbis abban, hogy
nagyjából bizonyos időszakba elhelyezzük (pl. Józs 9,27; Csel 28,30-
31). Melyik korszakban játszódik? (Olykor az események időpontja
erősen eltér a leírásétól, pl. Jób könyvénél.) Találunk-e a könyvben
történelmi utalásokat (világtörténelmi eseményekre, szokásokra, élet­
módra. kormányformákra, az igazságszolgáltatás gyakorlatára, szociális
törvényekre)?
Röviden: tegyünk úgy, mintha az időszakról egy történelemkönyv

47
egyik fejezetét kellene megírnunk, és ehhez az egyetlen rendelkezé­
sünkre álló forrás az éppen tanulmányozott bibliai könyv lenne. Nyil­
ván meglepődünk majd, milyen bőségesen tartalmaz a Biblia történel­
mi adatokat.
Vizsgálhatunk egyetlen történést történelmi szempontból: hol és mikor
játszódik le egy bizonyos esemény az egész könyv történetén belül? A
főszereplő személy vagy nép életének melyik időpontjában megy
végbe? Melyek a távolabbi, és melyek a közvetlen okai? Az események
lefolyásához: időtartam, (törvényes vagy illegális) beavatkozások, vál­
tozások az esemény lefolyásában és annak okai, az illető személyek
reakciója stb., kihatások a szereplő személyekre, a központi személy
történetére az utána következő eseményekre, a nép történelmére stb.

c) A szociológiai módszer

A szociológia a társadalmi élet, azaz az emberek egymáshoz való

viszonyának formáit vizsgálja, azok szerkezetét és fejlődését, továbbá a
különböző társadalmi intézmények felépítését és tevékenységét.
Aki a Bibliát szociológiai szempontból vizsgálja, a következő kérdése­
ket teszi fel:
1. Milyen volt a család szerkezete egy bizonyos korban? Mi volt az
apa szerepe, és milyen helyzete volt az asszonynak vagy az özvegyasz -
szonynak? Melyek voltak az örökösödési és más különleges tör­
vények? írjuk le a családok lakáskörülményeit, és ennek befolyását a
nemzedékek egymáshoz való viszonyára! Észrevehető-e bizonyos vál­
tozás a család szerkezetében?
2. A közösség form ája: Városról vagy faluról van-e szó? Megoszla-
nak-e a kötelezettségek? Kik között? Vannak-e közhivatalok? Hogyan
szolgáltatnak igazságot és kik viselnek gondot a szegényekre? Milyen a
kapcsolat a polgárok között? Nyílt vagy zárt társadalomról van-e szó?
3. Kormányzat: a kormányzati forma és fajta ismertetőjelei, az uralko­
dók viszonya alattvalóikhoz. Vannak-e politikai és szociális intézmé­
nyek?
4. K özlekedés: Közlekedési eszközök, az utak, utcák állapota és
biztonsága, kihatásai az utazásokra (pl. Galileából Júdeába). A tenge­
ren való közlekedés: a hajók fajtái, útvonalak, szokások (pl. Jónásnál,
Pál apostol utazásainál), utazási sebesség, a hírközlés, hírek szerzése és
ellenőrzése.

48
 5. Anyagi javak: Vannak-e természetes tartalékok? A birtoklás fajtái
(köz- vagy magántulajdon), a termelés jellege. A három nagy szektor
felbecsülése: az elsődleges (földművelés, állattenyésztés, vadászat, ha­
lászat), a másodlagos (ipar) és a harmadlagos (kereskedelem és pénz­
forgalmazás: vámszedők, pénzváltók a templomban). Az áruk körfor­
gása (vámok). Zsidó törvények, mint a szombatév (nyugalom esztende­
je), a kürtzengés (örömünnep) éve és a tulajdon visszaváltása (3Móz
25).
6. Munka- és alkalmazási viszonyok: munkaformák, és az azokra
vonatkozó törvények. Milyen volt a viszony a munkaadók és munka-
vállalók között? Hogyan állt a helyzet a rabszolgasággal? (A zsidó
rabszolgák helyzetéről, azok felszabadításáról és az önkéntes rabszol­
gaságról a 2Mózes 21 ír.)
7. G yerm eknevelés, művészet: A gyermek helye a családban, az apa
és az anya szerepe a nevelésben. Hogyan folyik az iskolai oktatás?
Fizetés? Az oktatók tekintélye? Milyen életkornak a tanulók? Miből áll
a tananyag? Keressünk példákat a művészi tevékenységre, az építé­
szet, a zene és a szobrászat terén. Miért nem festettek? A szabadidő
eltöltése a családban és a társadalomban.
Izráel különböző történelmi korszakaiban a szociológiai háttér felkuta­
tása jelentősen megkönnyíti számunkra a bibliai híradások megértését.

d) A lélektani módszerek

A Biblia központi alakja Isten. Utána a második helyen az ember

következik, ezért helyes, ha megtudjuk, hogyan ábrázolja az embert a
Biblia, illetve hogyan lát Isten bennünket.
Vegyünk egy bibliai személyt, akiről bővebb ismeretünk van (Mózes,
Sára, Sámuel, Dávid, Mária, Péter stb.), és foglalkozzunk ezzel az
emberrel úgy, ahogy azt egy pszichológus tenné.
1. Öröklési befolyások: Mit tanít a Biblia szüleiről és őseiről? Talá-
lunk-e benne családjában előforduló jellemvonásokat?
2. A környezet jelen tősége: Család, társadalom, hivatás; magatartása
a környezet befolyásával szemben: sodortatja magát, belátóan alkal­
mazkodik, vagy fellázad ellene? A vallásos szokások helye életében.
3. Intellektuális élete: Hatások, amelyeknek ki volt téve, intelligenciá­
jának, szavainak és viselkedésmódjának ismertetőjegyei, melyek emlé­
kezőtehetségét, képzeletvilágát és ítélőképességét mutatják.

49
 4. Érzelmi élete: Hogyan nyilvánultak meg kezdetben az érzelmei?
Gyöngéd-e? Milyen volt érzelmi kapcsolata fiatal korában szüleivel,
testvéreivel, barátaival és a másik nemmel? Érzelmi életének szerepe
és ismertetőjelei az elbeszélés időpontjában, az akarat szerepe.
5. Szociális magatartása: Családtagokhoz, társadalomhoz és ellensé­
geihez való viszonyulása? Melyek magatartásának mozgatórugói: ösz­
tön, meggondolás, neveltetés, utánzás, büszkeség, hatalomvágy, ha­
rag, istenfélelem, emberfélelem vagy más?
A bibliai személyek lélektani tanulmányozása azért is rendkívül érdek­
feszítő, mert segít önmagunk megismerésében. Azonban Isten szerepét
sem szabad ennél figyelmen kívül hagyni. A Biblia a valóságban
megmutatja - szemben a pusztán lélektani eljárással - , hogy ha Isten
belenyúl egy ember életébe, akkor gyökeresen meg tudja változtatni
annak előre várható menetét - függetlenül az átöröklött tulajdonsá­
goktól, a környezet befolyásától, vagy pedig az illető korábbi magatar­
tásától. A tárgyilagos olvasó számára az ilyenfajta meghiúsulása mind­
annak, ami előrelátható lett volna, - a pszichológiai determinizmus­
nak - , Isten létezésének és a Biblia üzenete igazságának egyik legjobb
bizonyítéka. (Determinizmus: az emberi akarat szabad voltát tagadó
tanítás.)
Az Ó- és Újszövetség tanító könyvei is (Jób, Példabeszédek, Prédiká­
tor, a levelek) számos lélektani észrevételt tartalmaznak. Megtanítanak
arra, hogy az embert oszthatatlan egységnek lássuk, hogy benne a test,
lélek és szellem (ITesz 5,23) szoros és kölcsönös kapcsolatban vannak.

e) A tém a szerinti bibliatanulmányozás

A téma szerinti bibliatanulmányozás sokkal igényesebb, mint egy

világosan körülhatárolt igeszakasz tanulmányozása. Megköveteli tő­
lünk a szöveg és magyarázatának alapos ismeretét, hogy abból egy
bizonyos témával kapcsolatban következtetéseket vonhassunk le. Vi­
szont rendkívül hasznos, mert egy kérdésre pontos választ ad, és a
figyelmünk nem vész el a részletkérdések sokaságában.
Feldolgozhatunk természetesen valamilyen alapkérdést vagy témát
néhány olyan fejezet alapján, amelyeket egy konkordancia segítségé­
vel gyűjtöttünk össze. Ezt az eljárást főként olyan fogalmak esetében
alkalmazzuk, amelyekről a Biblia keveset beszél, mint a böjt, a varázs­
lás, az eskü, az özvegyek stb. A Biblia központi kijelentéseivel kapcso­

50
latban, mint amilyenek az üdvösség, a megszentelődés, az imádság
stb., ez a módszer nem ad kielégítő eredményt, mert a vonatkozó
igehelyek száma - minden korlátozás mellett is - oly nagy, hogy az
anyagot csak nagy fáradság árán tudjuk rendszerezni. Ilyen esetben
kezdetben ajánlatos csupán egyetlen könyvre, egy rövid levélre szorít­
kozni: például az öröm a Filippi levélben, a reménység az lTesszaloni-
kában, Isten igazi szolgájának képe az 1. és 2Timóteusban, az igazi
szabadság a Galatákhoz írt levélben, a gyülekezet képe az Efézusi
levélben stb. Egyetlen témának egy bibliai könyv alapján való tárgyalá­
sához példát ad könyvünk E/9. fejezete: A megszentelődés Péter első
levelében.
A téma szerinti tanulmányozásnál legjobb, ha kezdetben egyetlen
fejezetre korlátozzuk munkánkat.
Ilyenkor a fejezetnek versről versre történő feldolgozása, és ebből a
keresztyének személyes és közösségi életére vonatkozó következteté­
sek levonása helyett érdeklődésünket csak egyetlen szempontra irá­
nyítsuk. Az egész fejezetből tehát csak azt emeljük ki, ami témánkra
vonatkozik.
Ilyen módon tanulmányozhatjuk például az ITesszalonika első részét
úgy, hogy összeszedjük belőle mindazt, amit a tesszalonikai keresztyé­
nekről megtudhatunk. Ez egyben útmutatásul szolgálhat a mi keresz­
tyén életünk számára. (Lásd E/7 fejezet: A tesszalonikai keresztyének.)

f) A bibiiai szöveg jobb m egértését célzó módszerek

Egy-egy bibliai könyv téma szerinti kartotékjának elkészítése

Vizsgáljuk m eg a Biblia egy bizonyos könyvének különböző témáit,
például a Galatákhoz írt levelet.
Képzeljük magunkat a galáciai keresztyének helyzetébe, akik az apos­
toltól nyert szóbeli tanítás mellett csupán egyetlen levelet kaptak tőle.
Mit ismerhettek ők a keresztyén tanításokból? írjuk le a levél verseit
keménypapírra vagy kartonlapra, úgy, hogy a bennük található témá­
kat külön-külön sorba írjuk. így például a Gál 1,1-4:
- Az Atya Isten feltámasztotta Krisztust a halálból.
- Jézus Krisztus és az Atya Isten hívta el Pált apostolnak.
- Isten és Jézus Krisztus adnak nekünk kegyelmet és békességet.
Azokat a verseket, amelyek csak futólag utalnak az apostol életére

51
vagy a levél címzettjeivel való kapcsolatára, hagyjuk ki. Végül a
különböző sorokat szétvágjuk, és összegyűjtjük őket rokon témák
szerint: például az Atya Isten; Jézus Krisztus; a Szent Szellem; a hit; az
imádság stb.
Ilyen módon első kézből nyert hittételrendszert építünk fel, és hitünk
így közvetlenül a Szentíráson alapul.

Hosszabb mondatok felépítésének tanulmányozása

Ez az eljárás értékes szolgálatokat tesz nekünk a Pál vagy a Péter

leveleiben lévő tanító részletek jobb megértéséhez. A közkézen forgó
bibliafordítások általában megtartották a görög eredeti szöveg monda­
tainak hosszúságát. Számos betoldás és járulékos kiegészítés szakítja
meg a gondolatmenetet, és így könnyen szem elől téveszthetjük a
lényeget. Az áttekinthetőség érdekében hasznos lenne a mondatokat
logikus szócsoportokra felosztanunk; miközben a megfelelő mellék-
mondatokat a lap szélétől azonos távolságra írjuk.
Példaképpen idézzük a Római levél elejét:
Pál, Jézus Krisztus szolgája,
elhívott apostol,
akit az Isten kiválasztott arra, hogy hirdesse evangéliumát,
— amelyet prófétái által szent iratokban
előre megígért.
- az ő Fiáról szól ez az evangélium,
= aki test szerint Dávid utódaitól származott,
= a Szent Szellem szerint pedig
a halálból való feltámadásával
Isten hatalmas Fiának bizonyult.
= Ez a Jézus Krisztus a mi Urunk,
aki által kegyelmet és apostolságot kaptunk arra,
hogy az ő nevéért hitre és engedelmességre hívjunk fel minden
népet; és ezek közé tartoztok ti is, mint Jézus Krisztus elhí-
vottai.
Mindazoknak Rómában,
akik az Isten szerettei,
akiket ő elhívott és megszentelt:
Kegyelem néktek és békesség Istentől,
a mi Atyánktól,
és az Úr Jézus Krisztustól.

52
Második átolvasáskor kiemeljük az összetett mondat egyes kijentéseit
— ahogyan egy kémiai vegyületből elkülönítjük az egyes elemeket
és rövid mondatokat formálunk belőlük:
Pál, Jézus Krisztus szolgája.
Apostollá hívatott el.
Ki lett választva, hogy az Isten evangéliumát hirdesse.
Ezt az evangéliumot hirdette már korábban Isten a prófétái által.
Ezt megtaláljuk a Szentírásban.
Ez az evangélium Jézus Krisztusról, Isten Fiáról szól.
Az Ö személye az evangélium tartalma.
Ez a Fiú emberi származását illetően Dávid magvából való.
Ugyanakkor hatalmasan Isten Fiának bizonyult stb.

Ig ev ersek kívü lről való tanulása

Ez a Szentírás tanulmányozásában és elsajátításában rendkívüli segítsé­

get nyújthat - és a modern tanítási módszerek is előszerettel használ­
ják. Naponkénti bibliaolvasásunk során kiválasztunk egy-egy verset,
amely kiváltképpen szól hozzánk, és felírjuk egy kartonlapra, amelyet
egész nap magunkkal hordunk. Az első szabad pillanatunkban osszuk
fel a mondatot szócsoportokra. Példaként álljon itt Pál hitvallása,
amelyet a Fiiippi-Ievélben olvashatunk: „de egyet teszek: // ami
mögöttem van, / azt elfelejtve,// ami pedig előttem van,/ annak
nekifeszülve// futok egyenest a cél felé,/ Isten mennyei elhívásának
jutalmáért// a Krisztus Jézusban” (Fii 3,14).
Ha már van bizonyos gyakorlatunk, megtanulhatunk hosszabb, össze­
függő részeket is, mint például a Zsidókhoz írt levél bevezető szakasza:
„Miután régen sokszor/ és sokféleképpen// szólt Isten az atyákhoz/ a
próféták által,// ezekben a végső időkben/ a Fiú által// szólt hozzánk,/
akit örökösévé tett mindennek,// aki által a világot teremtette./ ő Isten
dicsőségének a kisugárzása// és lényének képmása,/ aki hatalmas
szavával hordozza a mindenséget,// aki miután minket bűneinktől
megtisztított,/ a mennyei Felség jobbjára ült.// Annyival feljebbvaló az
angyaloknál,/ amennyivel különb nevet örökölt náluk” (Zsid 1,1-4).
A nagyobb szakaszok (//) a mondat fontosabb részeinek felelnek meg;
ezek kisebb egységeket képviselnek, amelyek megkönnyítik a mondat
megértését és kívülről való megtanulását. Először megkíséreljük az

53
első mondatrészt megjegyezni. Ha az már megy, hozzáfűzzük a máso­
dikat, majd a harmadikat stb. Miközben ezeket a verseket kívülről
tanuljuk, a különböző részeket - amelyekből minden szakasz áll - ,
sorban magunkba fogadva hagyjuk a bibliai igazságokat magunkra
hatni. Némi gyakorlattal sikerül majd holt időket (pl. autóbuszra,
villamosra várakozás, utazási idő, monoton rutinmunka) úgy felhasz­
nálnunk, hogy emlékezetünk tárházát bibliai részletekkel - esetleg
egész fejezetekkel - gazdagítjuk. Amit így megszerzünk, rendkívül
hasznos lehet más bibliai részek feldolgozásánál, és hozzájárulhat
ahhoz, hogy a biblikus gondolkodásmódot általában jobban megért­
sük. Elővehetjük aztán ezeket a tanult részeket Istent kereső emberek­
kel való beszélgetés alkalmával, vagy olyankor, amikor bajba jutott
keresztyén testvéreink kérnek tanácsot tőlünk. Ugyancsak jó szolgála­
tot tesznek ezek a kívülről megtanult szakaszok igeszolgálatra való
felkészülés esetén is. Ha egyszer olyan körülmények közé kerülnénk,
hogy nem lehet Bibliánk, nagy segítséget jelentenének a megtanult
igeszakaszok.

A bibliatanulmányozás imént felsorolt módszerei távolról sem jelente­

nek teljességet. Közelíthetünk valamilyen tudományos nézőpontból is
a Bibliához (pl. zoológiái, botanikai, mineralógiai, kozmológiai stb.),
vagy geográfiai, filozófiai (metafizikai, ismeretelméleti, erkölcstani),
vagy művészi (zenei, építészeti) szempontból. Tanulmányozhatjuk a
Szentírást irodalmi nézőpontból is, s mint valami ősi irodalmi művet,
kutathatjuk annak kifejezési módját, költői szerkezetét, az egyes
könyvek műfaját. Olvashatjuk az összehasonlító néprajzkutató szemé­
vel, keresve benne azt, amit a szokásokról, erkölcsökről, az emberek
életmódjáról mond, például milyen szokások vették körül a születést,
az ifjúnak a felnőttek sorába való belépését, a házasságot és a temetést;
a települési szokásokat, a lakáskörülményeket, a ruházatot és táplálko­
zást, az étkezési szokásokat ünnep alkalmával és a mindennapi életben
stb.
De akármilyen szempontból tanulmányozzuk is - a Bibliában egész
sereg hasznos információt találunk a múltra, az országra, az életkörül­
ményekre és az egykori emberek magatartásmódjára nézve, akik által
Isten az üzenetét hozzánk küldte. Ezek az ismeretek hozzásegítenek
magának az üzenetnek jobb megértéséhez, és képessé tesznek arra,
hogy megbízható módon meg tudjuk különböztetni egymástól a vál-
tozhatatlan alapelveket az időlegesektől.

54
 D. Rendelkezésre álló könyvek

Minden könyvjegyzékben találunk mindenki számára való olcsó kiadá­

sokat éppúgy, mint drága szakkönyveket, amelyeket teológiai
könyvtárak, lelkészek vagy gyülekezetek számára ajánlhatunk.
A könyvjegyzékek csupán segítséget kívánnak nyújtani; nem töreksze­
nek teljességre.

1. Bibliafordítások

A Bibliát általában egy bizonyos fordításban olvassuk, azonban ma már

sokféle létezik. Miért? Egyes bibliafordítások a korábbi századokból
valók, kifejezésmódjuk nyelvünk állandó változása folytán elavult. A
bibliai, nyelvészeti és a filológiai tudományágak fejlődtek, és a Bib­
liának újabb kéziratai kerültek elő. Az ókori nagyvárosok szeméttele­
pein olyan papiruszdarabokat találtak, amelyek segítségével jobban
megérthetjük azt a görög köznapi nyelvet, amelyen az Újszövetséget is
írták. Ma tehát már rendelkezésünkre áll olyan görög szöveg, amely az
eredetihez igen hasonló, és pontosabban ismerjük a használt görög
szavak jelentését. A legutóbbi években készült fordítások és bibliareví­
ziók igyekeznek ezt a fejlődést a bibliaolvasók hasznára fordítani.
Először is tisztában kell lennünk azzal, hogy nincs tökéletes fordítás. A
hozzáférhető fordítások közül tehát azt kell kiválasztanunk, amely
célunknak a leginkább megfelel. Ezt összehasonlíthatjuk például egy
nekünk megfelelő magnetofon kiválasztásával: minden magnetofontí­
pusnak megvannak a maga előnyei (szép hangszín, minimális hangin­
gadozás, egyszerű kezelhetőség, csekély súly stb.), amelyek alapján a
nekünk megfelelőt kiválaszthatjuk. Vannak kezdőknek szánt, és van­
nak szakembereknek, üzletembereknek, művészeknek, technikusok­
nak való magnetofonok. Vannak két- és négysávosak, vannak,
amelyek alkalmasak négycsatomás (quadro) felvételre stb. Vannak,
amelyek szinte „mindent tudnak”, mások csak egy bizonyos célra
használhatók.
így a bibliafordítások is egészen különböző célokat szolgálnak: az egyik
szóról szóra adja vissza az eredetit, a másik folyékony nyelvi kifejezése­
ket keres, ismét egy másik olyan szavakat használ, amelyek tartalmilag
(és nem szó szerint) a legjobban kifejezik az eredeti mondanivalót,

55
- azt kockáztatva, hogy esetleg túl bonyolult lesz, vagy szokatlan
szófordulatok és fogalmak kerülnek elő. Van olyan fordítás, amelyet az
utca egyszerű embere is azonnal megért, ez a kezdő keresztyéneknek
való, más fordítások viszont már az érettebbeknek szólnak. Minden
fordításnak vannak előnyei, amelyek az emberek valamely csoportjá­
nak megfelelnek, és bizonyos meghatározott használatra vannak ren­
delve. A kifejezetten tanulmányozásra való szó szerinti fordítás bizo­
nyára nem a legmegfelelőbb a nyilvános felolvasásra, viszont a szinte
regényként is olvasható Bibliát aligha használhatja egy bibliatanulmá­
nyozó csoport.
Ezek a megjegyzések érvényesek valamennyi modern nyelven megje­
lent bibliafordításra. A legtöbb modern fordítás a középutat választja a
szó szerinti hűség és a nyelvi minőség között.

a) A szó szerinti fordítások

Egyes keresztyén körökben legkedveltebbek a szó szerinti bibliafordí­

tások. Ezek lehetővé teszik, hogy még azok is közel kerüljenek az
eredeti szöveghez, akik nem tudnak sem héberül, sem görögül. Bár a
szó szerinti fordítás sokszor az érthetőség rovására megy.
Sajnos, gyakran összetévesztik a szó szerinti és a pontos szövegű
fordításokat egymással. „Szinte leírhatatlan - állapítja meg Kautzsch
professzor milyen nagy kárt okoznak azok a bibliafordítások,
amelyek olyan kínos szó szerinti pontossággal adják vissza a szöveget,
hogy az olvasó teljes bizonytalanságban marad az olvasott igeszakasz
tulajdonképpeni jelentése felől." Más a szó szerinti, és más a szöveghű
fordítás. A fordítás akkor szöveghű, ha a mai olvasóval, az ő nyelvén
közli értelemszerűen - és a lehető legnagyobb pontossággal - azt,
amit első olvasóinak a maguk nyelvén mondott, s amely nyelv szerke­
zete teljesen különbözik a miénkétől.
Hieronymus, az igen híres bibliafordító (aki a Bibliát latin nyelvre
fordította: „Vulgata”) Horaz szavait választotta jelmondatává: „Ha jó
fordító akarsz lenni, óvakodj mindenekelőtt attól, hogy egy szót válto­
zatlanul ugyanazzal a szóval adj vissza.” Aztán ő maga hozzátette:
„Amit egyesek pontosságnak neveznek, az nem más, mint rabszolga­
ság . . . A szó szerinti fordítás elhom ályosítja az értelmet, am elyről pedig
azt állítja, hogy egyik nyelvből átviszi a másikba. Aki akarja, ám
fordítson továbbra is szóról szóra, betűről betűre: te azonban ragasz­
kodj az értelem hez. ”

56
b) A modern fordítások

Ezek a szó szerinti fordításokkal szemben folyékonyan, könnyen érthe­

tőek. Az ember kiszabadítja magát a görög mondatszerkezetből és a
szó szerinti visszaadás alól, hogy a bibliai szerzők mondanivalóját a
kortársak hétköznapi nyelvén újraírja.
Akik először veszik kezükbe a Bibliát, vagy egy-egy bibliai könyvnek a
tartalmával akarnak megismerkedni anélkül, hogy a részletekbe bele­
bocsátkoznának, azok számára értékesek az ilyen fordítások. Nagy
hátrányuk viszont, hogy a nehezebben érthető szakaszoknál az olvasó
számára csupán egyféle magyarázatot adnak - holott többféle is szó­
ba jöhet - , amelyet azonban az olvasó így nem is sejthet. így fennáll
az a veszély, hogy a szöveg elerőtlenedik, és felületes marad. A
többféleképpen értelmezhető szöveg ezzel szemben a kényes helyek­
nél megállít, és gondolkodásra késztet.
A nyelvileg túlságosan átdolgozott Biblia semmiképpen nem szolgál­
hat a bibliatanulmányozás alapjául.
Mindezek a modem fordítások azonban nagyban hozzájárultak ahhoz,
hogy a Bibliát napjainkban egyre többen olvassák. Legfőbb vád
ellenük viszont az, hogy a szabad kifejezési mód kedvéért nem­
biblikus tanítások is belefolynak a szövegbe. E bibliafordítások között
sok olyan van, amelyet a modern teológia befolyása alatt álló tudósok
készítettek, és ez bizonyos körülmények között hatással lehet a Biblia
szövegének értelmezésére. Egy szó szerinti fordítással összevetve vizs­
gáljuk meg ezeket, s a jót tartsuk meg (ITesz 5,21).

c) Konkordáns ( = teljesen megegyező) fordítások

A fordítások terén azonban tovább is mentek. Egy és ugyanazon görög

szót mindig ugyanazzal a magyar, német, francia vagy angol szóval
fordítottak. Első pillantásra ez az alapelv kitűnőnek látszik, de a szak­
emberek hevesen támadták. A dolog tudniillik úgy áll, hogy egy nyelv
minden szavának egy bizonyos jelentésköre (területe) van, és határo­
zott asszociációkat (gondolattársításokat) hív elő. Egy másik nyelvben a
rá legjobban megfelelő szónak is megvan a maga jelentésköre (terüle­
te), amely azonban csak ritkán azonos az eredeti szóéval. Csak az
összefüggésekből derül ki, hogy a fordításban melyik szó felel meg
legjobban az eredeti jelentésének. Gyakran két vagy három szó szük­
séges ahhoz, hogy az eredeti szóban rejlő jelentésámyalatokat visz-
szaadjuk.

57
A jelenleg legismertebb és használatos magyar Bibliák:
Protestáns fordítások
- Károli Gáspár fordítása - 1908 évi revízió
- Új fordítás (A Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának
Ószövetségi és Újszövetségi Bibliafordító Szakbizottsága által ké­
szített fordítás - 1975)
- Budai Gergely: Az Új Testámentum (Magyarországi Református
Egyház Zsinatának Irodája, 1967)
- Czeglédy Sándor: Az Új szövetség - 1924
- Ravasz László: Az Új Szövetség (Bethlen nyomda, USA - 1971)
- Csia Lajos: A puszta létnél többet... (ÚSZ) (Univerzális biblia­
iskola, 1978)
Katolikus fordítások
- A Biblia (Szent István Társulat, Budapest, 1973) ún. Jeruzsálemi
Biblia
- Békés Gellért — Dalos Patrik: Újszövetségi Szentírás
(Róma, 1955)

d) Választás a bibliafordítások között

Naponkénti használatra (bibliaolvasáshoz, bibliatanulmányozáshoz)

olyan fordítást válasszunk, amely szöveghű, de ugyanakkor könnyen
olvasható. Legjobb, ha azt a Bibliát használjuk, amit általában a
vidékünkön a keresztyének olvasnak. De hasznos, ha emellett még
további bibliafordításaink is vannak. Minden feldolgozott fejezetnél
össze'tudjuk hasonlítani a különböző fordítási lehetőségeket, s ez
megóv attól, hogy egy egész bizonyítási folyamatot egy igevers egyet­
len fordítására építsünk.
H. Marrou írja a Bibliai Szókönyve előszavában: „Augustinus... java­
solja egy, a keresztyén kultúráról szóló írásában, hogy vessük össze
egymással a különböző bibliafordításokat, mivel ez lehetővé teszi,
hogy közelebb kerüljünk az eredeti szöveghez, ha az hozzáférhetetlen
marad a számunkra.”
Miles Coverdale írja kétnyelvű Bibliájának párizsi kiadása előszavában,
1538-ban: „Ha éberen olvasod a Bibliát, és nem hagyod figyelmen
kívül a Szent Szellem vezetését, akkor rá fogsz jönni, hogy egyik
fordítás a másikat magyarázza, jelentését feltárja, úgyhogy sok esetben
az egyik a másik kommentárjának tekinthető.”

58
Ezért hasznos, ha a szó szerinti fordítás mellett egy vagy több modern,
valamint idegen nyelvű fordításunk is van. így figyelembe vehetjük a
különböző lehetőségeket, ahogyan az alapszöveg felfogható és visz-
szaadható.

2. Kommentárok a Bibliához

a) Használjunk-e kom m entárokat?

Egyes keresztyének elutasítják a Biblia mellett bármely más könyv

használatát. Azt mondják, hogy a Bibliában mindent megtalálunk, ami
épülésünkre és tanításunkra szolgál. A Biblia önmagát magyarázza.
Nos, ez érvényes lehetett egy, az első század végén élő művelt
korintusi zsidóra, aki áttért a keresztyénségre, de napjaink keresztyé­
néire aligha. Az a bizonyos korintusi zsidó ugyanis eredetiben tudta
olvasni az Ószövetséget is és az apostoli iratokat is, és népének
hagyományaiban nevelkedett. Rabbinisztikus neveltetése során meg­
ismerkedett a szükséges történelmi és néprajzi háttérrel, amelynek
köszönhetően megérthette az Ószövetség sok eseményét. Ugyanakkor
az a tény, hogy hellenisztikus keresztyén környezetben élt, felszabadí­
totta az alól a - számunkra kikerülhetetlen - feladat alól, hogy szá­
mos fogalom és mára elfelejtett szokásokra történt utalások értelmét
kutassa.
A jó keresztyén oktatás valóban felszabadítja a bibliaolvasót attól, hogy
kommentárokhoz forduljon segítségért. De hát egy könyv tulajdonkép­
pen nem más, mint egy szüntelenül rendelkezésünkre álló tanítómes­
ter. Különösen értékesek a kommentárok az elszigetelten élő keresz­
tyének számára, valamint Isten ama szolgái részére, akiknek feladata,
hogy másoknak a Bibliát magyarázzák. A nyomtatott szó praktikus
volta által olyan keresztyének nyújtanak nekik segítséget, akik Istentől
a tanítás kegyelmi ajándékát kapták, s akik idejüket és erejüket egy
bizonyos bibliai könyv vagy téma elmélyült kutatására szentelték. Míg
ha valaki mindent önmaga akar felfedezni, az nem gőgre vall?

b) A kommentárok használatának határai

és veszélyei

Ha általában helyeseljük is a kommentárok és magyarázatok használa­

tát, ugyanakkor nem szabad segítségüket túlbecsülnünk, sem pedig

59
 veszélyeiket alábecsülnünk. Sohasem engedhető meg, hogy a kom­
mentár közénk és a Biblia közé tolakodjék. A Biblia szóljon hozzánk, és
ne a kommentár. Rendkívül fontos, hogy elsősorban én magam
keressem a bibliai szakasz hozzám szóló üzenetét, és ne mondjak le
olyan indokkal arról, hogy a kommentár bizonyára sokkal jobban
magyarázza azt az igeszakaszt, s ráadásul még kevesebb fáradsággal is
jár. Isten olyan üzenetet akar közölni - velem, és azokkal, akik között
szolgálni fogok - , ami a mi magunk személyes szükségletéhez van
szabva. Ezt akkor teszi, amikor én az Ő Igéjét olvasom. A kommentá­
rok szintén bizonyos üzenetet munkálnak ki az Igéből, csakhogy azt,
amelyet az ihletett író a közvetlen címzettekkel akart közölni, vagy
pedig amit a kommentár szerzője az Ige tanulmányozása közben belőle
merített. Márpedig ez nem feltétlenül azonos azzal, amit Isten nekünk
akar üzenni. A kommentár segítsége tehát csak másodsorban jöjjön
számításba!
Lehet a kommentár veszélyes is? Igen, ha a szerző gondolatai az én
gondolataim helyébe lépnek, vagy ha fejtegetései a Szentírás gondola­
tait megváltoztatják és eltorzítják, vagy pedig ha a kommentár például
bizonyos bibliai esemény valóságát vitatja. Tehát nagy körültekintéssel
válogassuk ki azokat a könyveket, amelyeknek a segítségével a Bibliát
tanulmányozni akarjuk, nehogy azok távolabb vigyék tőlünk a Biblia
üzenetét, ahelyett, hogy közelebb hoznák. A legnagyobb haszonnal
azoknak a keresztyéneknek a műveit forgathatjuk, akik félő tisztelettel
foglalkoznak a Biblia szövegével, és alázatosan kutatják az ihletett
írásokat.

c) Milyen segítséget nyújt a jó kom mentár?

1. A kommentár rendszerint a a bibliai könyv általános ism ertetésével

kezdődik. Megnevezi a könyv szerzőjét, címzettjét, keletkezésének
körülményeit, célját, szerkezetét és tartalmát, továbbá szükség szerint
szólhat a rendelkezésre álló eredeti szöveg valódiságáról és épségéről
is.
Mindezek az adatok rendkívül hasznosak ahhoz, hogy a könyv általá­
nos alapvonásaival tisztában legyünk. Egyeseket közülük már a könyv
figyelmes elolvasása során felfedezhetünk, másokat viszont csak az
ókori szerzők alapos tanulmányozása útján (pl. az Ószövetség zsidó
magyarázatai, antik történetírók művei, korabeli világi szerzők, törté­
nelmi atlaszok stb.).

60
2. A kommentár általában egy-egy bibliai könyv jó nyelvi és tartalmi
magyarázatát adja. Megmagyarázza az eredeti szöveg jelentését az
etimológiai (a szavak eredetének tudománya), a bibliai és világi szerzők
szóhasználata, valamint a papirusztekercsek alapján. Feltárja az árnya­
lati finomságokat; kimutatja a szerző által használt rokonértelmű szavak
jelentésbeli különbségét; megismertet a szokásokkal és erkölcsökkel,
amelyek egy-egy kifejezést megvilágítanak; rámutat egyéb fordítási
lehetőségekre. A kommentár ezenkívül tartalmazza a mondatok felépí­
tésének nyelvtani magyarázatát; megismertet a kényszerű vagy lehet­
séges gondolatmenetekkel, teljesen kizárt jelentéssel, időbeli árnyala­
tokkal, szándékokkal, amelyekre a mondatszerkezet vagy igeidő utal,
amelyek azonban a fordításból nem derülnek ki.
Nehezebben érthető igeszakaszoknál hozzájárulhat még: a már meglé­
vő különböző magyarázatok kritikai vizsgálata; egy körülíró fordítás,
amely a valószínű értelmet világosabban kiemeli; adott esetben a
szöveg valódisága és sértetlensége ellen emelt kifogások cáfolata; a
szöveg összehasonlítása a Septuaginta megfelelő szakaszával (Septua-
ginta - az Ószövetség görög fordítása), és korabeli világi szerzők
műveivel, vagy a papirusztekercsekkel. Továbbá adalékok rabbiniszti-
kus kommentárokból, a Talmudból (zsidó törvény- és tanításgyűjte­
mény), vagy a Misnából (a Talmud főbb részeinek gyűjteménye),
amelyek jobban megvilágíthatnak egy bibliai szakaszt; Jézus bizonyos
arám nyelven mondott kijelentéseinek kutatása, szójátékok és alliterá-
ciók tanulmányozása az eredeti szövegben. Utalások a mondatritmusra
valamelyik himnuszban (istentiszteleti ének); különböző kéziratokban
található eltérő szövegváltozatok; az eredeti szövegben lévő ismétlé­
sek, amelyek a fordításból hiányoznak, stb.

3. Egy kommentár segítségével megismerhetjük a történelmi, földraj­

zi, néprajzi és kulturális összefüggéseket, amelyek között a bibliai
szöveg keletkezett. Gyakran a leírás idejének körülményei világítják
meg egy-egy szó értelmét, továbbá bizonyos eseményekre (fogság,
száműzetés, meghasonlás, ellenállás, győzelmek vagy vereségek, hata­
lomváltás stb.), valamint helyi történésekre (lázadás, bukás, uralkodói
látogatás, katonai megszállás stb.) való utalások. Ugyanígy rendkívül
fontos, hogy a bibliai könyv címzettjeit megismerjük. A vallási háttér
problémái és nehézségei (zsidóság, pogányság, tévtanítások), a befo­
lyások és kísértések, amelyeknek ki voltak téve, számos egyébként
érthetetlen igehelyet világítanak meg. A jó írásmagyarázó mindig szem

61
előtt tartja az illető könyv célját, ugyanakkor gondol a következő
kérdésekre: Miért mondta ezt és ezt a szerző? Miért akkor mondja, és
nem előbb vagy később? Miért éppen így fejezi ki magát? Hiszen
másként is kifejezhette volna mondanivalóját, más szavakkal, más
igeidővel, más mondatszerkesztéssel. Miért találjuk egy másik írásában
ugyanazt az eszmét más szavakkal és más gondolatmenettel kifejezve?
Nagyszámú bibliai utalás megértésénél fontos szerepük van a korabeli
erkölcsöknek és szokásoknak: életvitel, vallási és társadalmi hagyomá­
nyok, helyi sajátosságok stb. Az Úr Jézus számos kijelentése érthetet­
len marad számunkra, ha nem ismerjük a viszonyokat, amelyekre
utalnak. Például: a véka alá tett gyertya, az ízét vesztett só, a tíz pénzből
álló nyakék, és a vőlegény barátja.
Végül bizonyos részletek megértéséhez gyakran szükséges a földrajzi
keretek ismerete: mit látott maga előtt Jézus, amikor azt a bizonyos
beszédét tartotta; mekkora távolság választotta el Pált levelének cím­
zettjeitől; milyenek voltak egy hely éghajlati viszonyai (pl. a Hermon
harmatja, amely Sión hegyére aláhull, vö. Zsolt 133).

4. Hála ezeknek a különböző adatoknak, amelyeket a kommentátor

különböző szakkönyvekből gyűjtött össze, egész pontosan rekonstruál­
ni tudja az egyes versek és az egész fejezet valószínű jelentését.
Kiemeli belőle azt, amit a szerző a hallgatóinak vagy első olvasóinak
tudtára akart adni, s bizonyos körülmények között azt az üzenetet is,
amelyet Isten valamennyi bibliaolvasóval közölni kívánt. Ezen a pon­
ton azonban rendszerint befejeződik a tulajdonképpeni kommentár.
Az írásmagyarázó hozzátehet még személyes nézeteket, képeket és
történeteket, amelyek a szöveg jelentését szemléltetik. Hozzáfűzhet az
olvasók különböző rétegeinek szánt fordulatokat és homiletikai
megjegyzéseket is: prédikációvázlatot, kiegészítő gondolatokat, idéze­
teket és példákat, amelyek valamelyik igevers bizonyos gondolatait
emelik ki.
A kommentár tehát nem ment fel a személyes tanulmányozástól.
Megkönnyíti és meggazdagítja azt, amennyiben olyan dolgokkal ismer­
tet meg, amelyeket magunk csak nehezen tudtunk volna összeszedni.
Segít abban, hogy elkerüljük a téves magyarázatot az esetleges kétér­
telmű fordítás következtében. Hozzászoktat továbbá, hogy a bibliai
szöveget tudományos alapossággal tanulmányozzuk, és hogy különb­
séget tudjunk tenni a szerző szándéka és a saját magunk elgondolásai
között.

62
d) A kommentár kiválasztása

Viszonylag kevés az egész Szentírást feldolgozó kommentársorozat.

Ezért gyakran be kell érnünk egyes könyvekről szóló magyarázatokkal,
még ha azok nem is felelnek meg mindenben a kívánságainknak.
1. A tudományos kom m entárok csak azoknak a bibliaolvasóknak
lesznek érthetőek, akiknek alapos igeismerete van. Ezek rendszerint
tele vannak tűzdelve írásmagyarázók (exegéták) görög és héber idéze­
teivel, bizonyító szöveghelyeivel és neveivel. Gyakran használják a
történelem-kritikai módszert. Olykor azonban értékes segítséget nyúj­
tanak egyes nehezen érthető részek alapos tanulmányozásához, és
hasznos utalásokat tartalmaznak azok számára, akik használják őket.
Ilyenek:
- Jubileumi kommentár - A Szentírás magyarázata (Református
Zsinati Iroda Sajtóosztálya, Budapest 1968)
- Mózes öt könyve és a haftarák (Akadémiai Kiadó, Budapest,
reprint kiadás 1984)
- Czanik Péter: Ezsaiás könyvének magyarázata, 1-12. fejezet (Bu-
dapest-Utrecht, 1983)
- Wuest K. S.: Szótanulmányok a Filippi levélhez (Evangéliumi
Kiadó)
2. A „mindenki számára szóló kom m entárok” inkább magyarázatok,
de jobb szolgálatot tesznek nekünk. Ezek hasonlítanak a népszerű­
tudományos művekhez, amelyeknek célja, hogy minél szélesebb körű
olvasótábor számára a tudományos könyvek eredményeit olvasmá­
nyos formában hozzáférhetővé tegyék. Egyszerű nyelven foglalják
össze az exegétikai művek főbb eredményeit egy-egy bibliai könyvről,
és megszabadítanak a másodrangú dolgok felett való fölösleges vitá-
zástól. Magyar nyelven ajánlhatók:
- Scofield, C. I.: Magyarázó jegyzetek a Bibliához (Magyar kiadását
tervezi az Evangéliumi Kiadó)
- Mackintosh, C. H.: Elmélkedések Mózes 1. 2. 3. 4. 5. könyvéről
(Evangéliumi Kiadó, továbbiakban E.K.)
- Inrig, G.: Isten karja messzebb ér - Bírák könyvéről (E.K.)
- Willis, G.C.: Az Úré a szabadítás - Jónás könyvéről (E.K.)
- Hewitt, J. B.: Tanulmányok a bibliai kisprófétákról (E. K.)
- Brynmor Jones: Az Újszövetség történeti könyvei (E. K.)
- Hevesi Ödön: Eszter - csillag (E. K.)

63
 - Dennet, E.: Ezsdrás könyve (E. K.)
- Kelly, W.: Jób könyve (E. K.)
- Bruce, F. F.: Az Újszövetség történeti háttere (E. K.)
- Victor János: Csendes percek - teljes Újszövetség-magyarázat
(Református Sajtóosztály)
- Brinke, G.: Máté evangéliuma 1-14. fejezet (Sylvester, 1949)
- Brinke, G.: Elmélkedések az Apostolok Cselekedeteiről
(Szabadegyházak Tanácsa, 1970)
- Gooding, D.: Rendíthetetlen királyság (Zsidókhoz írt levél) (E. K.)
- Ouweneel, W. I.: Hit és cselekedetek (Jakab levele) (E. K.)
- Reichert Gyula: Ama fényes hajnali csillag (Jelenések könyve)
(E. K.)
3. Keresztyén szerzők elm élkedései vagy lelkigondozói tanulmányai a
Biblia egyes könyveihez, az egyes bibliai könyvekkel való szűkebb
foglalkozásuk eredményét adják elénk. Alig közölnek valamit a szöveg
objektív értelméből, de gyakran arra indíthatnak, hogy bizonyos dol­
gok felett elgondolkozzunk, és gondolataink új irányba terelődjenek.
J ó példa erre Philipp Keller: „A 23. zsoltár - egy juhpásztor tolmácso­
lásában” című könyve (E. K.). - Egy tudós szakember megindító
magyarázatai, aki összehasonlítható körülmények között maga is mint
felelős juhpásztor dolgozott.

3. Segédeszközök a bibliatanulmányozáshoz

A kommentárok mellett a bibliatanulmányozásban segítségünkre le­

hetnek még további könyvek is:

a) Bibliai lexikonok

Ezek magyarázzák a Bibliában előforduló fogalmakat, tulajdonneve­

ket, helységneveket, történeti eseményeket, tárgyakat, állatneveket,
növényneveket, vallási fogalmakat (megtérés, szent, megszentelődés,
prófécia stb.). Utalnak a különböző szavak kapcsán az ókori népek
történetére, amelyek között Izráel élt, és azok szokásaira (irodalom,
lakásviszonyok, ruházat, táplálkozás, hivatások stb.) Megismertetnek
Izráel népének történetével, fejlődésével, államformájával és vallásá­
val, és adatokat szolgáltatnak a különböző politikai és vallási pártokról,
az istentisztelet helyeiről és sajátságairól (szent sátor, frigyláda, temp­

64
lom, áldozat, ünnepek, papok stb.). Vázlatosan ismertetik a Biblia
legfontosabb személyiségeinek életrajzát (patriarchák, királyok, prófé­
ták, fáraók, császárok, apostolok stb.). Leírják azokat a helyeket,
amelyeken a Bibliában közölt események végbementek, és utalnak
mindarra, amire a legújabb archeológiái ásatások erre nézve tanítanak.
A Biblia valamennyi könyvéhez átfogó bevezetést adnak (eredete,
szerzője, valódisága, kelte, központi üzenete stb.). Végül bibliai lexiko­
nok dogmatikai (tanbeli) tájékoztatót is adnak, azaz röviden összefog­
lalják az alapvető bibliai kijelentéseket Istenről, Jézus Krisztusról, a
Szent Szellemről, a Gyülekezetről, a Bibliáról, a keresztségről, az
Úrvacsoráról, a predesztinációról, a túlvilágról stb. Elmondhatjuk,
hogy a bibliai lexikon kétségkívül egyike a legfontosabb segédeszkö­
zöknek mindazok számára, akik Bibliájukat jobban meg akarják érteni.
Bibliai lexikonok:
- Czeglédy-Hamar-Kállay: Bibliai lexikon (Sylvester, 1931)
- Bibliai nevek és fogalmak (Evangéliumi Kiadó, 1983)
- Stuttgarti Bibliai kislexikon (Prugg-Verlag, 1974)
- Kiss Sándor: Újszövetségi görög-magyar szómagyarázat (Refor­
mátus Zsinati Iroda Sajtóosztálya, Budapest 1983)

b) Konkordanciák (szókönyvek)

Moody, az evangélista azt ajánlotta a kezdő keresztyéneknek, hogy a

Biblia után a legfontosabb, hogy vegyenek maguknak egy (a kezükben
lévő bibliafordításnak megfelelő) konkordanciát. A könyv a nevét az
első kiadások alcíméből vette: A Bibliai azonos szavainak szókönyve
(concordantiae= egyezés).
Neve ugyanakkor jelzi célját és használatának módját, de jelzi ennek a
segédkönyvnek a korlátait is.
Milyen szolgálatot nyújt a konkordancia?
Először is megkönnyíti számunkra egy bizonyos igehely megtalálását,
ha annak csak néhány szavát vagy kifejezését ismerjük. Időmegtakarí­
tás céljából a versben előforduló legjelentősebb szó kikeresésével kell
kezdenünk.
Ha több szóból válogathatunk, legjobb, ha azzal a kifejezéssel kezdjük,
amely ritkábban fordul elő a Bibliában. Ha például hirtelen nem jut
eszünkbe, hol fordul elő ez a vers: „Mert úgy szerette Isten a vilá­
got . .. ”, akkor ne keresgéljünk a világ, a hinni, vagy az élet címszó alatt,

65
 mert akkor hosszú listát kell végigböngésznünk, keressük ki inkább a
ritkábban előforduló elveszni szót. Először is így gyorsabban meg
fogjuk találni a szóban forgó igehelyet, másodszor több kilátásunk van
arra, hogy egyáltalában megtaláljuk, mert a konkordanciáink nem
teljesek. így aligha várhatjuk el, hogy valamennyi igehelyet felsorolva
találjunk, amelyekben megtalálható az Isten, Jézus Krisztus vagy élet
szó. Ugyanez okból ne keressük az úgy, mert, hogy szavak alatt sem.
De nemcsak ahhoz használunk egy konkordanciát, hogy egy bizonyos
igehelyet megtaláljunk. Mivel a Biblia minden jelentős szava egy
gondolat hordozója, ezért ha összegyűjtjük mindazokat a helyeket,
amelyekben az a bizonyos szó előfordul, ezzel megtalálhatjuk azokat
az összefüggéseket, amelyekben ugyanaz a gondolat tér vissza. Ha
például tudni akarjuk, mit mond a Biblia a türelemről, egyszerűen
elolvashatjuk mindazokat az igerészeket, amelyek a konkordanciában
a türelem szó alatt fel vannak sorolva. Természetesen hozzákereshet­
jük még a béketűrés, türelmesen, türelmetlenül, türelmetlenség, eset­
leg a várakozni, kitartani szavakat is. Vagy a hit szó mellé kikereshetjük
a hinni, bízni, bizalom, hitetlenség fogalmakat is. Az öröm mellé pedig
az örülni, boldog, vidám stb. szavakat.
így végig tudunk követni egy-egy gondolatot az egész Biblián, vagy
annak egyetlen könyvében (az öröm szót a Filippi-levélben, a szenve­
dés szót Péter leveleiben és a 2Timóteusban). De ne feledjük el, hogy
a konkordanciának vannak korlátai is:

- Nem minden konkordancia tartalmazza valamennyi fogalomra

vonatkozó igehely teljes listáját.
- Számos konkordancia ABC sorrendben adja a szavakat, ezek
tehát szó-, s nem tém akonkordanciák. Nekünk magunknak kell a
felsorolásból kiválasztanunk azokat az igehelyeket, amelyek valóban a
kívánt témára vonatkoznak.
- Egyetlen szó egy illető témának csupán egyik szempontját adja.
Ezt pedig körülírhatjuk anélkül, hogy egy rokon jelentésű szót használ­
nánk, az eredetileg keresett szó közvetlen szinonimája nélkül. Ha egy
ilyen igehelyet szeretnénk megtalálni, emlékezetünket kell igénybe
vennünk, vagy a párhuzamos helyeket is megjelölő Bibliához, illetve
egy tematikus konkordanciához kell nyúlnunk.
Konkordanciák:
- Bibliai Szókönyv (Konkordancia) az 1908-as Károli Bibliához
(Evangéliumi Kiadó)

66
 - Virágh Sándor: Bibliai fogalmi szókönyv (Traktátus Vállalat, 1949)
- ifj. Bartha T.-Vladár G.: Bibliai fogalmi szókönyv - az új protes­
táns fordításhoz (Református Zsinati Iroda Sajtóosztálya, 1984)
- Csizmadia Lajos: Bibliai fogalmi szókönyv (Debrecen, 1910
- Ráday Kollégium reprint kiadása, 1982)

c) Térképek

A legtöbb Bibliában és bibliai lexikonban találunk térképeket is,

amelyek feltüntetik a bibliai események országait és helyeit, s követik a
hadjáratok útvonalait. Jól használható a Református Sajtóosztály által
kiadott Bibliai atlasz - melynek térképeit az új fordítású protestáns
Biblia is hozza - , mivel több mint 100 oldalas kortörténeti bevezetést
is tartalmaz.

d) Történelmi munkák

Ezek igen értékes segítséget jelentenek. A keleti népek történelme

alapján jobban megérthetjük az Ószövetség történelmi tudósításait, az
archeológiái könyvek pedig nem egy bibliai eseményt egészen új
fényben világítanak meg. A megtalált szobrok fényképei szemünk elé
tárják a patriarchákat körülvevő világot Káldeában, vagy a héberekét
Egyiptomban. Időrendi táblázatok segítségével jobban megérthetjük
az egyes bibliai események okát és hatásait, kiváltképpen ha párhuza­
mosan felsorolják a bibliai és a világtörténelmi eseményeket, vagy
például Izráel és Júda párhuzamos történetét a királyok idején. Ilyen
párhuzamos időrendi táblázatokat tartalmaznak:
- Bibliai nevek és fogalmak (E. K.), 260-271. oldalakon
- Bibliai atlasz (Református Sajtóosztály), 25. és 93-98. oldalakon
- Jeruzsálemi Biblia (Szent István Társulat), 1447-1454. oldalakon.
Ide sorolható Bottyán János: A magyar Biblia évszázadai című műve is
(Református Zsinati Iroda Sajtóosztálya, 1982).

e) Evangéliumok összehasonlító táblázata

Ez három vagy négy oszlopban egymás mellett felsorolja azokat az

evangéliumi igehelyeket, amelyek ugyanarról az eseményről tudósíta­
nak a különböző evangéliumokban. Ez a táblázat megkönnyíti szá­
ntunkra az egyes részletek összehasonlítását. Ilyen táblázat található a:

67
 - Bibliai nevek és fogalmak-ban (E. K.), a 272-279. oldalakon
Evangéliumi összhang címen, valamint a Budai Gergely féle USZ-
fordítás 732-734. oldalain.

f) Bevezetések a Bibliába

Ezek a bibliai nyelv, kéziratok, a bibliai iratok gyűjteményének keletke­

zése, a kánonképződés, a szövegkritika alpelvei, a kéziratok fölfedezé­
se, a régi bibliafordítások, a szövegek másolása, az írásmagyarázat
módszere számos kérdésével foglalkoznak - csupa olyan témával,
amelyek a Biblia keletkezésére vonatkoznak.
A Biblia egyes könyvei előtt álló bevezetések a keletkezés helyéről és
idejéről, címzettjeiről, keletkezésének okáról és céljáról, szerkezetéről
stb. adnak felvilágosítást.
E. Aebi: Rövid bevezetés a Bibliába (E.K.) című könyve a fentieken
kívül tartalmaz még kulcsszavakat és kulcsverseket, különböző egyéb
dolgokat, köztük különleges ismertetőjegyeket stb.
További könyvek:
- Boddenberg, D. és társai: Vezérfonal a Szentírás tanulmányozásá­
hoz (E. K.)
- Scofield, C. I.: Helyesen hasogasd az igazság beszédét (Emmaus
Bibliaiskola 1-2) (E. K.)
- MacDonald, W.: Amit a Biblia tanít, A Biblia áttekintése (Emmaus
Bibliaiskola 4-5) (E. K.)
- Stott, John R.W.: Bibliaismereti alapok (E.K.)
- Müller, H.: A Biblia Isten Igéje (E. K.)
- van Deursen, A.: A Biblia világa képekben (E. K.)

g) Üdwtörténeti tanulmányok

Isten teljes kijelentésének, a Szentírás egészének jobb megértését

hathatósan elősegítik azok a művek, amelyek Istennek az emberrel és
az egész világegyetemmel kapcsolatos örök tanácsvégzéseivel foglal­
koznak. Ilyen könyvek:
- Sauer, E.: A világmegváltás hajnalpírja - Ószövetségi üdvtörté­
net (E. K.)
- Sauer, E.: A Megfeszített diadala - Újszövetségi üdvtörténet
(E. K.)

68
 - Hubrrier, F.: Isten üdvterve (E. K.)
- Bibliai Panoráma (E. K.)
- Warns, J.: Üdvtörténeti táblázatok (E. K.)
- Sauer, E.: Isten, emberiség és örökkévalóság (E. K.)

E. Gyakorlati példák

1. A rézkígyó (4Mózes 21)

Az evangélizáló igehirdetés célja, hogy megmutassuk az üdvösség útját

azoknak, akik még nem fordultak oda az Úr Jézus Krisztushoz. Arról
van tehát szó, hogy a lehető legegyszerűbben elébük tárjuk, mit tett
Isten annak érdekében, hogy az embert megmentse. Másfelől meg kell
mutatnunk, mit kell az embernek tennie, hogy övé lehessen az az
üdvösség, amelyet Jézus Krisztus a kereszten megszerzett. Az evangé­
liumok és a Cselekedetek számos elbeszélése igen alkalmas alap az
evangélizációra (Pl. a gyógyítások, Jézusnak a János evangéliumában
leírt találkozásai: Nikodémussal, a samáriai asszonnyal, a vakon szüle­
tettel; a Cselekedetekben található megtérések, pünkösd, az etióp
kamarás, Saulus, a filippii börtönőr). Ugyancsak felhasználhatók erre
az Ószövetség egyes részei, mivel a bibliai kijelentés egységet alkot, és
az üdvösség feltétele az Ószövetségben ugyanaz, mint az Újszövet­
ségben.
A Nikodémussal folytatott beszélgetésében az Úr Jézus a rézkígyó
történetét használja fel arra, hogy szemléltesse vele az üdvösség útját
(Jn 3,14-15). Hogyan alkalmazhatjuk mi ezt a történetet egy evangéli-
zációnál?

a) A m érges kígyók

Miért bocsátotta Isten a népre ezeket a kígyókat? „és így beszélt a nép
Isten és Mózes ellen: Miért hoztatok el bennünket Egyiptomból?”
(4Móz 21,5). Olyan nagy bűn volt-e ez? Tiltakozásukkal azt fejezték ki,
hogy elégedetlenek azzal, amit Isten nekik adott:
„Hiszen nincs kenyér és nincs víz, szívből utáljuk ezt a hitvány eledelt”
(21,5).

69
Már az Éden-kertben is az ember elégedetlensége adott alkalmakat
„ama régi kígyó”-nak, hogy felébressze benne a sóvárgást:
„És olyanok lesztek, mint az Isten” (lMóz 3,5). Mivel az ember többet
akar, mint amit Isten ad neki, ezért szembeszegül Isten utasításaival.
„Ezért mérgeskígyókat küldött az Úr a népre, amelyek megmarták a
népet, úgyhogy sok izráeli meghalt” (21,6). Izráel népét olyan baj
támadta meg, amely halálosnak bizonyult.
Önmagunk szívében ugyanazt a kedvetlenséget találjuk: Nem vagyunk
megelégedve azzal, amit Isten ad, amit tőlünk megkövetel és amit
megenged. Valami mást szeretnénk. Ez az elégedetlenség vonzza a
„régi kígyót-t”. Minket is mindenféle mérges kígyó mardos, és mi is
megbetegedtünk. A kívánság, a hazugság, az irigység, az önzés, az
érzékiség, a gőg és más bűnök eltorzították személyiségünket és
megfosztották egészségétől.

b) „Úgyhogy sok izráeli meghalt”

Az imént felsorolt bűnöket általában nem tekintjük nagyon súlyosak­

nak: „Nincsen ember hiba nélkül.” Isten Igéje azonban azt mondja: „A
bűn zsoldja a halál” (Róm 6,23); ezen az Ige a szellemi halált, az Istentől
való elszakadást érti.
Isten azt mondta az embernek az Éden-kertben: „ ... mert ha eszel róla,
meg kell halnod” (lMóz 2,15). Nos, akkor az ember nem halt meg
ugyan testileg, de szelleme érzéketlenné vált a szellemi valóságok
iránt. Elszakadt az élet forrásától.

c) „Ekkor odam ent a nép Mózeshez és ezt mondta:

Vétkeztünk”

Amikor az izráeliták meglátták! magatartásuk következményeit, felis­

merték, hogy mit is tettek valójában. És megvallottak: „Vétkeztünk,
mert az Úr ellen és ellened szóltunk” (21,7; vö. a tékozló fiú szavait a
Lk 15,21-ben).
Ha rájöttünk, milyen rabszolgaságba kerültünk, akkor az üdvösség felé
vezető első két lépés az, hogy belássuk és megváltjuk bűneinket.

d) Az orvosság

Mózes imádságára feleletül az Úr ezt mondja: „Csinálj egy rézkígyót, és

tűzd rá egy póznára” (21,8). Miután a nép megvallotta bűneit, Isten

70
válaszol és segít rajta. Az orvosság váratlan és szokatlan: Isten megpa­
rancsolja Mózesnek, hogy készítse el a nyomorúság okozójának máso­
latát.

e) Milyen feltételeket szab Isten az embernek

a gyógyulás érdekében?

„Mindenki, akit megmart a kígyó, életben marad, ha föltekint rá”

(2 1 ,8 ).
1. feltétel: „Mindenki, akit megmart” és - természetesen - tudatá­
ban van annak.
2. feltétel: Feltekinteni a rézkígyóra.
Sajátos gyógymód. Nem lenne jobb a sebhelyet megtisztítani, kipró­
bált eszközökkel kezelni és ellenmérget bevenni? Nos, aki így gondol­
kozott, az meghalt. Miért? Mert nem bízott az Isten által felkínált
gyógymódban. Ez a gyógymód minden kétséget kizáróan Istenre
mutatott, mint „aki gyógyít”.
Ugyanakkor az ember felszólítást kapott, hogy közreműködjék saját
gyógyulásában. Fel kellett tekintenie a rézkígyóra, azaz el kellett
végeznie egy olyan cselekményt, amellyel egyfelől kifejezte bizalmát
Isten szava iránt, másfelől pedig kizárt minden emberi érdemet.
Ez a történet szemléletesen ábrázolja az üdvösség újszövetségi útját.
Olvassuk el hozzá a János 3,14-15-öt. Jézus, Istennek Fia felemeltetett
a keresztre: „Mert (Isten) azt, aki nem ismert bűnt, bűnné tette értünk”
(2Kor 5,21). Mózes a nyomorúság okozójának képmását erősítette fel a
póznára. A kereszten Krisztust Isten bűnné tette értünk, ott elhordozta
a világ bűneit (Ézs 53,4-10). „És nincsen üdvösség senki másban” (Csel
4,12). „ ... senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam” (Jn 14,6).
Szükségképpen üdvösséget kap ezáltal minden ember? „Hogy aki hisz,
annak örök élete legyen őbenne” (Jn 3,15). Hinni annyit jelent, mint
föltekinteni Jézusra, a bűnből való gyógyulás reményében; azaz tekin­
tetünket önmagunkról és a többiekről elfordítani, és arra irányítani aki:
„Bűneinket maga vitte fel testében a fára” (lPt 2,24).
Jézus soha nem lázadozott Isten ellen, soha nem hazudott, nem
kívánta senki vagyonát, nem engedett az érzékiségnek vagy nagyravá-
gyásnak:
„Pedig a mi vétkeink miatt kapott sebeket,
bűneink miatt törték össze.

71
 Ö bűnhődött, hogy nekünk békességünk legyen,
az ő sebei árán gyógyultunk meg” (Ézs 53,5).
„Rám figyeljetek a föld legvégéről is,
és megszabadultok,
mert én vagyok az Isten, nincs más!” (Ézs 45,22).
A hitnek ezt az oldalát szemléltethetjük J. Bunyan vagy C. H. Spur-
geon megtérésével.

2. Gedeon elhívása (Bírák 6,1 -1 6 )

Felkérnek bennünket, hogy egy keresztyénekből álló csoport számára
tartsunk igehirdetést. Célja, hogy Isten gyermekeit biztassuk, éljenek az
evangélium szerint. Miközben emlékeztetjük őket Isten ígéreteire, szít­
suk fel bennük a buzgóságot, vigasztaljuk azokat, akik kísértéseket
szenvednek el, és munkáljuk a Krisztus Teste tagjainak összeforrását.
Ezt nevezi a Biblia a G yülekezet építésének.
Az Ószövetség számos elbeszélése alkalmas az építésre, feltéve, ha a
belőlük nyert szellemi tanításokat hallgatóink lelki-szellemi állapotára
vonatkoztatjuk. Az ilyen üzenet előkészítésének legegyszerűbb módja,
ha lépésről lépésre haladunk a történetben, és fokozatosan adjuk
tovább a benne rejlő tanulságokat. Közben szüntelenül szem előtt
tartva azt, hogy hallgatóságunknak mire van szüksége, tudniillik intés­
re, vigasztalásra és testvéri segítségre.
Vegyük például a Bírák könyvéből a 6. fejezet 1- 16-ig verseit, Gedeon
elhívását.

a) A helyzet Gedeon idejében

így lehet jellemezni:

- drámai (6,2-4)
- kilátástalan: Izráel ellenségeinek számbeli és erőbeni fölénye
(lovak, tevék, harci kocsik).
Csüggedés vesz erőt Izraelen: Nincs szabadulás!

b) Megfelel ez a mi helyzetünknek?

- anyagilag: szegénység, eladósodottság stb.

- egészségileg: gyöngeség, betegség, túlerőltetés...

72
 — szülők és gyermekek kapcsolata, hűtlen barátok, munkaadók,
kollégák, háztulajdonosok stb.
— szellemileg: problémák, bűnök, az én, a világ
— az egyház szemben a világgal

c) Mi az oka ennek a kilátástalan helyzetnek?

Figyeljük meg a 7-10. versekben leírt engedetlenséget.

Józsué könyvében látjuk Isten győzelmes népét, a Bírák könyvében
viszont a nép hűtlenségének és kudarcainak következményeit (Bír
1,21.27.29-31.33 stb.).
Isten népe kiegyezett az ellenséggel. Hogy ennek mi volt a következ­
ménye, arról a Bírák 2,1-5-ben olvasunk. Az Úr angyala elmegy
Gilgálból Bókimba. (Gilgál=Izráel fiai körülmetélkedésének helye. Ki­
fejezi a bűnnel és halállal való szakítást a Krisztusban. Bókim a sírás
helye.)
Vajon nem a mi életutunkat írja le ez? Engedetlenség - szellemi
hanyatlás - elszakadás Istentől. Az izráeliták nagy szükségükben az
Úrhoz kiáltottak (a nyomorúság minket is imádságra késztethet).

d) Hogyan felel Isten?

Keres egyetlen embert. Isten sohasem a hitetlen tömegeket fogja

befolyásolni; üdvözítő tervét mindig egyetlen kiválasztott ember által
hajtja végre (Nóé, Ábrahám, Mózes, Nehémiás). Kicsodát? A 6. fejezet
15. verséből megtudjuk, hogy Gedeon:
— Manassé törzséből származik (amely csupán egy fél törzs),
— annak legszegényebb családjából,
— olyan családból, amely bálványt imád (6,25),
— és hogy kevés a hite (jeleket kér).
„ ... és azokat választotta ki az Isten, akik a világ szemében erőtlenek,
hogy megszégyenítse az erőseket...” (lKor 1,27-29). Valamennyi
bíró, akit Isten kiválasztott, „erőtlen volt a világ előtt”. Otniél a család
legfiatalabb testvérétől származott. Ehúd balkezes volt, Samgar fegy­
vere hatszáz filiszteus ellen csupán egy ökörhajtó ösztöke volt, Debora
asszony volt, Bárák félénk, Jefte pedig házasságon kívül született.
Gyöngeségünk és esendő voltunk nem akadály Isten előtt abban, hogy
minket szolgálatába állítson.
Sőt, mintha tulajdon gyöngeségünk tudata lenne az előfeltétele annak,

73
hogy Isten kiválasszon minket (vö. 2Móz 3,11.12; 4,10-15; Józs 1,5-9;
Jer 1,6-9; lKor 15,9).
Gedeon tisztában van saját erőtelenségével (6,15). Csalódott és csüg­
gedt (6,13). Még Isten is emlékezteti gyöngeségére (7,10-11). Miért
választ ki Isten gyönge embereket? (vö. Bír 7,2-4.7; 2Kor 4,7-11).
Azért, mert dicsőségét nem adja másnak. Összefoglalva azt mondhat­
juk, hogy Isten a szorongattatás reménytelen idejében egy gyönge
embert választ ki, aki tudatában is van saját gyöngeségének.

e) Mit mond Isten Gedeonnak?

Milyen szavakat intéz hozzánk Isten szorongatott helyzetünkben?

„Az Úr veled van, erős vitéz!” (6,12). Isten nem mostani gyöngeségün-
ket látja, hanem azt, amit az Ö segítségével majd véghezviszünk. Vele
már nem vagyunk gyöngék.
„Menj, és a te erőddel szabadítsd m e g ...” (6,14). Ne sajnálkozzál
önmagad fölött, hogy ilyen kevés erőd van. Ismerd el először, hogy ez
a kevés erőd van, vesd be azt, és Isten szükség szerint megsokasítja
majd. „Én küldelek téged!” (6,14).
Ismerjük fel képességeinket és adottságainkat, és állítsuk azokat Isten
szolgálatába. Isten tökéletlen szerszámokat vesz a kezébe, amelyeket
aztán fokozatosan megváltoztat.
Gedeon nem törődött a súlyos helyzettel, és dolgozott, jóllehet kevés
reménye lehetett, hogy munkájának gyümölcsét élvezni is fogja majd
(6,3-5). Az Úr angyala munka közben kereste fel. Isten azokat tudja
felhasználni, akik a rendelkezésükre álló erővel teljesítik mindennapi
feladataikat. Dávidot, Ámóst, Mátét, Pétert és Andrást a „munkahe­
lyén” kereste fel. Miközben várjuk, hogy Isten különleges feladatot
bízzon ránk, használjuk fel azt az erőt, amelyet ad nekünk az éppen
előttünk lévő tennivalók elintézésere.

f) Isten parancsának különböző alkalmazása

1. Menj el ezzel a te adottságoddal

Tudunk olvasni (felolvasni betegeknek, öregeknek, vakoknak), írni
(levelet magányosoknak, foglyoknak stb.). Van kezünk és lábunk (hogy
másokon segítsünk, másokat támogassunk, valakit bekötözzünk, varr­
junk, kössünk, csomagot készítsünk stb.), vannak különleges képessé­
geink (tudunk énekelni, fordítani, gyermekekkel, fiatalokkal foglalkoz­

74
ni stb.), lehet szaktudásunk (tudunk gépírni, könyvelni, ismerünk ide­
gen nyelveket); állítsuk mindezt Isten és mások szolgálatába!

2. Menj el ezzel a te időddel

„Nincs időm.” Mindig van időnk arra, amit fontosnak tartunk. Isten
munkatársai sok mindent végeztek el igen rövid idő alatt. Az Úr Jézus
szolgálatának három évében megváltoztatta a világot. „Jól vigyázzatok
tehát, hogyan éltek; ne esztelenül, hanem bölcsen, kihasználva az
alkalmas időt, mert az idők gonoszak” (Ef 5,15-16). Nagy mestermű­
vek keletkeztek már a napi munkából kiszakított rövid negyedórák
alatt.

3. Menj el ezzel a te egészségeddel

Talán ilyen kibúvót keresel: „Hiszen ha egészséges volnék!” Pál beteg
volt (Gál 4,13-15). Az Úr más szolgái is sokat betegeskedtek (köztük
Félix Neff, Vinet, Hudson Taylor stb.).

4. Menj el ezzel a te intelligenciáddal

„Bárcsak több ismeretet birtokolnék!”
Az intelligencia gyakran inkább akadály (lKor 1,20-21). Az Úr Jézus
nem Jeruzsálem szellemi nagyságait választotta tanítványainak, hanem
egyszerű halászokat. Isten számos munkásai, akik nagy művet hajtottak
végre, nem voltak különösképpen intelligensek vagy képzettek (Bu-
nyan, W. Carey, Spurgeon, D. L. Moody stb.).

5. „Menj!” Hová?
Isten Gedeont először is apja házához küldi. Eléggé kellemetlen fel­
adatot kap, le kell rontania Baál oltárát. Ebben az engedelmességi
próbában fordítja meg Isten az eseményeket, ahogy nem vártuk volna
(Bír 6,31). „Menj haza a tieidhez, és vidd hírül nekik, milyen nagy
dolgot tett az Úr veled” (Mk 5,19). Csak ezután tud bennünket felhasz­
nálni az Úr mások számára.
„Újult erővel haladnak” (Zsolt 84,8).
Isten megsokasítja az ember erejét (vö. Ézs 40,27-31; 41,10.13-16; Ef
3,16; Kol 1,11.29). Ezért „Mondja még a gyáva is: Vitéz vagyok!” (Jóel
4,10).

75
g) Alkalmazás a gyülekezetre
(olvasd hozzá: a Jelenések 3,8 versét)

Számos példát tudunk arról, hogy kicsiny, szegény, gyakran üldözött

gyülekezetek hathatósan terjesztették az evangéliumot. Ilyenek voltak
a valdensek, a 16. században az újrakeresztelők, a torontói népegyház,
a kínai „kicsiny nyáj”.
Ha tudatában vagyunk, hogy kevés erőnk, kevés képességünk és
eszközünk van, akkor ez a legjobb előfeltétele annak, hogy Isten
használhasson minket.

3. Dávid és Góliát (lSám uel 17)

a) Bevezetés

A helyzet Izráelben az elbeszélés idején (lSám 1.16.21)

b) Felépítés

Vázoljuk fel úgy, hogy ne fordítsunk túl sok időt ezekre a formális
szempontokra. Állítsuk össze a „tartalomjegyzéket”, hogy ne később
kelljen azt közösen felfedezni. Például mint az alábbiakban:
1. Felvonás: Bevezetés: 1. Szín: A seregek csatarendbe állnak (1-3).
2. Szín: Góliát (4-11).
3. Szín: Betlehem (12-19).
2. Felvonás: Előkészület: 1. Szín: Dávid a táborba érkezik (20-30).
2. Szín: Dávid Saul előtt (31-37).
3. Szín: Felszerelés (38-40).
3. Felvonás: Harc és győzelem: 1. Szín: Felhívás (41-47).
2. Szín: Párharc (48-51).
3. Szín: A győzelem kihasználása (52-58).

c) Gondolatok a történtek felett

írjuk fel a kérdéseket, amelyeket feltenni szándékozunk: Mit gondolnak

a résztvevők Góliátról, Saulról, Izráel népéről és Dávidról? Milyen
neveket ad Dávid Góliátnak (26)? Miért? Miért teszi fel mindenkinek
ugyanazokat a kérdéseket (30)? Mi indítja arra, hogy így feleljen
Saulnak (32)? Mitől olyan biztos a győzelmében (36-37)? Hogyan

76
illenek össze egymással Saul szavai (37) és cselekedetei (38)? Mit jelent
Saul fegyverzete (38-39)? Keressük ki a 42. vers párhuzamos helyeit a
123. zsoltár 4. versében és az lKorintus 1,28-ban. Mire következtethe­
tünk ebből?
Mi volt Dávid tettének indoka, ahogy azt a 45-47. versekből megtud­
hatjuk?
Olvassuk el ezeknek a verseknek a párhuzamos igéit: Kicsoda cseleke­
dett Dávidhoz hasonlóan?

d) Alkalmazás

1. Jézus Krisztusra
Isai Dávidot testvéreihez küldte (1 Sám 17,17). Noha azok nem éppen
kedvelték őt (28), Dávid mégis engedelmeskedett. Milyen más bibliai
személyekre emlékeztet ez az igeszakasz (lMóz 37,14; Jn 17,18; Zsid
10,5-7)?
Mennyiben hasonlít az emberiség helyzete Izraeléhez? (Háborús álla­
pot, félelmetes ellenség által való fenyegetettség, vád és kihívás,
szorongás, feszült helyzet, ahol az élet és halál forog kockán - egy
erős férfira van szükség, aki egyedül szembe mer szállni ezzel a
,,Góliát”-tal).
Milyen nehézségekkel találkozott Jézus Krisztus ebben a világban? Ez
az elbeszélés utal erre is. Az övéi nem értették meg őt (lSám 17,28 vö.
Jn 1,11 és 7,5); gőggel és nagyravágyással vádolták (Jn 8,53); e világ
nagyjai megvetették (lSám 17,33 vö. Jn 9,22.24); gyenge az ellenség­
gel szemben (lSám 17,50 vö. Ézs 53,2). Mennyiben hasonlít Jézus
Krisztus győzelme a Dávidéhoz? (Győzelmével megmentette azokat,
akik őt megvetették - egyedül azt győzte le, aki az embereket kihívta
és rettegésben tartotta, - olvassuk el hozzá a Lukács 11. fejezetének
21-22. verseit. Saját fegyverével semmisítette meg az ellenséget
- lSám 17,51 vö. Zsidók 2,14- 15-tel: „Miután tehát a gyermekek
test és vér részesei, ő is hozzájuk hasonlóan részese lett ezeknek, hogy
halála által megsemmisítse azt, akinek hatalma van a halálon, vagyis az
ördögöt; és megszabadítsa azokat, akik a haláltól való félelem miatt
egész életükben rabok voltak.”)
„Lefegyverezte a fejedelemségeket és a hatalmasságokat, nyilvánosan
megszégyenítette őket, és Krisztusban diadalmaskodott rajtuk” (Kol
2,15). “

77
Hasonlítsuk össze a két győzelem következményeit: egyetlen ember­
nek a győzelme által mindnyájan megszabadultak (Róma 5,12-21).
Közben arról van szó, hogy mi is részesedjünk ebben a győzelemben
(lSám 17,52-54), tehát önmagunkra alkalmazzuk.

2. Önmagunkra
A „Dávid Fia” által kivívott győzelem ellenére is „reggel-este” megjele­
nik előttünk egy Góliát (bűn, kétség, anyagi gondok). Hogyan lehe­
tünk mi a győztesek? Milyen titkokat leplez le előttünk ez a történet?
1. Dávidban Isten Szelleme volt (lSám 16,13).
2. Ez a Szellem más szemszögből láttatta vele a dolgokat (17,26).
3. Miután felismerte Isten akaratát, nem riadt vissza semmiféle aka­
dálytól (legyen az szemrehányás, Saul megvetése vagy Góliát fe­
nyegetése).
4. A fegyverek (38-48; vö. 2Kor 10,4; Ef 6,13-17).
5. Indokai (17,26.45-47).
6. A győzelemben való bizonyossága (hit, 17,32.36.37.46; vö. lKor
1,27).
7. A győzelem kihasználása (17,52-54).
r ' ' ' ': ’v ^ ' ' 1 ' *' ' ' ^ '
e) Beszélgetés

Küzdünk különböző Góliátjainkkal.

1. A bűn-Góliát
Ismételjük a már megnevezett pontokat. Néhány kövecske, amely ezt
a Góliátot sebezhető pontján eltalálja, megtalálható a Jn 8,36; Róm
6,14; ÍJn 1,9-ben.
2. A gond-G óliát
Néhány Bibliából vett kövecske, amellyel megcélozhatjuk: Zsolt 34,10;
Mt 6,25-34; Fii 4,19; ugyanígy használhatjuk Müller György, Hudson
Taylor és mások tapasztalatait.
3. K ülönböző Góliátok
Kétség (Jn 3,36); betegség (Jk 5,15); csalódás (Fii 1,6).
4. Az égyház harca a világ-Góliát ellen:
Igeszakaszunknak megfelelő jelenségek a számszerű adatok, hatalmi
struktúrák, fegyverkezés, megfélemlítés, és azok az eszközök, amelyek
lehetővé teszik a győzelmet. Az egyház (Gyülekezet) jelenlegi helyzete
hasonlít a Dávid győzelme utánihoz. Jézus Krisztus a győzelmes király,

78
de üldözik, megalázzák és félreismerik. Vannak, akik osztoznak a
sorsában (lSám 22,1-2). Ezeknek majd részük lesz dicsőségében is,
amikor végleg győzni fog (2Tim 2,12-13).

f) Befejezés

Ismételjük át az igeszakaszban talált legfontosabb gondolatokat. Vi­

gyük azokat imádságban Isten elé a résztvevőkre alkalmazva.

4. A hit (Máté 15,21-28)

a) Kérdések sorozata a csoportos bibliatanulmányonyozáshoz

1. Melyik kijelentés jogosít fel m inket arra, hogy ezt a történetet a hit
szem léltetésére használjuk fel? (28. v.: vö. 8,10- zel; Miért beszél Jézus
mindkét esetben hitről?) írjuk körül a szót a két példa alapján. Van-e a
szónak más jelentése is a Bibliában?
2. Mit tudott ez az asszony Jézusról? (vö. Mk 7,26; Jn 1,32; Mt 1,1;
9,27; 12,23; 21,15; 22,42-45).
3. Milyen akadályokat kellett legyőznie?
Mielőtt Jézushoz jött? (vö. Mk 7,24; Mt 15,23b).
Mikor szemben állt Övele? (22. v.: vö. Ézs 11,4; 42,3; Zsolt 50,15;
145,12.14-20; Mt 8,7.32; 9,22.28; 11,28; Mt 15,23-24. v.: vö. 10,5.6;
Mt 15,26. v.: vö. 7,6-tal).
4. H itének fokozatai: Nevezzünk meg minden akadályt, ahol hitének
mindig újabb mértékére volt szükség a győzelem érdekében.
5. Miért utasította el először Jézus? Hogyan vonatkoztathatjuk ezt
önmagunkra? Mit kapunk mi magunk Jézus utolsó válaszából?

b) Utalások a csoportvezető szám ára

Mielőtt kiosztanánk a lapokat a kérdésekkel, olvastassuk fel a Máté

15,21-28-at. Gyűjtsük össze a résztvevők első benyomásait és kérdé­
seit, amelyeket az igeszakasz kiváltott - és értékeljük ki azokat.
1. K érdések: Olvastassuk fel a Máté 8,5-13-ban leírt történetet. A hit
mindkét esetben az Úr Jézus erejébe vetett teljes bizalom megvallása.

79
Ez a körülírás nem meríti ki teljesen a „hit” szó jelentését.
2. Az asszony szirofőníciai görög volt (Mk 7,26), „kánaáni” (Mt 15,22),
tehát pogány. Csak hallomásból ismerhette Istent. Bizonyítassuk be
igehelyek alapján a csoport tagjaival, hogy Dávid Fia azonos a Mes­
siással. Hogyan tudhatta ezt az asszony? (vö. Jn 4,25). „Ez a Krisztusról
való ismeret minimuma.”
3. A kadályok:
Jézus ren delkezése - a tanítványok népi-faji előítélete - az ismételt
elutasítás (15,23b); mindezek ellenére az asszony rendíthetetlenül
kitart.
23a: Jézus hallgatása: az említett igehelyek és példák ellene monda­
nak ennek a hallgatásnak. Milyen problémát keltett életre ez az ellent­
mondás az asszonyban?
23b: Mi az indítóoka a tanítványok magatartásának? Milyen benyo­
mást kelt ez az asszonyban?
24: Jézus megnevez egy alapelvet: küldetésének célját. Ö a Szabadí­
tó, de csak a zsidók számára. Egészítsük ki a Mt 10,5-6 verseket a Jn
12,32-vel és a Cselekedetek 3,26-tal. írjuk le az asszony csalódását.
26: Magyarázzuk meg a képet. Utaljunk ennek a szónak a sértő
jelentésére Keleten (vö. Zsolt 22,17.21; Mt 7,6; Fii 3,2; Jel 22,15).
4. H itének kibontakozása:
A hit az Úrnak és az Ö jóságának megismerésén alapszik. Az asszony
nem engedi, hogy akár külső akadályok (tanítványok), akár kedvezőt­
len körülmények (hallgatás) feltartsák. Annak alapján cselekszik, amit
tud, és nem annak alapján, amit lát. Nem bátortalanítja el sem az
elutasítás, sem pedig a jogos kifogás. „Szívének hite előretekint a
pogányok elhívásának korszakára, és így felülemelkedik azon a szón,
amelyet az Úr éppen kimondott” (A. Monod). A hit Jézus szavain túl
Jézus lényére tekint. Az asszony Ű belé veti bizalmát.
A hit magatartása: leborult előtte (15,25). Mire utal ez a magatartás és a
kiáltása? Milyen érzéseket kellett hitének legyőznie (15,27)? Mit mond
válaszának első három szavával? Mit tartalmaz az egész felelete?
Életünk mely dolgai felelhetnek meg a hit eme akadályainak és
lépéseinek?
5. Jézus próbára teszi az asszony hitét, mert ismeri őt (Jn 2,25; Mt
9,4). Hitét a legmagasabb szintre akarja emelni, hogy ne a láthatókra
támaszkodjék, hanem ellen tudjon állni még kedvezőtlen körülmények
között is.

80
Milyen esetekben teszi Isten próbára a mi hitünket (meg nem hallgatott
imádságok, betegség, próbák, üldöztetés stb.)?
Jézus Krisztus válasza mutatja, hogy a hit a „Legyen meg a Te
akaratod”-at az ember javára dönti. Isten megadja az embernek, amit
kíván.

5. Bizonyságtétel (János 1,29-51)

a) A csoportos bibliatanulmányozásról általában

A csoportos munkának az élet minden területén jó gyümölcsei vannak.

Egy csoport irányításának módja következetesen ki lett dolgozva.
Biblií)tanulmányozó csoportok vezetői is nagy haszonnal alkalmazhat­
ják ezeket.
Az a módszer, amelyet a következőkben ajánlunk, csak egy a sok
közül. Ha bizonyos részletek el is térhetnek, alapvető elv, hogy a
hallgatókat 6-12-es létszámú csoportokra osszuk fel, amelyekben
mindegyik résztvevő élénk érdeklődéssel vesz részt a bibliai szöveg
felfedezésében.
A csoportokban való bibliatanulmányozás egy igen egyszerű módja a
következő. Először minden résztvevő csak a maga számára olvassa el a
kiválasztott igeszakaszt, és versről versre felírja azokat a gondolatokat,
amelyeket a vers ébresztett benne. Egy félórás csendes bibliatanulmá­
nyozás és imádság után mindegyikük közli a többiekkel felfedezéseit.
Ehhez tartoznak a gondolatok az egész igeszakaszról, valamint egy
bizonyos szóhoz vagy körülményhez kapcsolódó elgondolás. Minden
egyes versnél a résztvevők összeadják saját elmélkedésük eredmé­
nyeit.
Az ilyen eljárás igen meggazdagítja a tanulmányozást egy egységes
csoportban, ahol a résztvevők már ismerik egymást, még ha az előké­
szület a minimumra csökken is. Egy ilyen bibliatanulmányozó csoport
vezetője számára elég, ha csak a nehezebb szakaszok és szavak
magyarázatának néz utána. A személyes felfedezések elmondásakor
célzatos kérdések által fel nem ismert vagy elrejtett szempontok feldol­
gozására ösztönzi a hallgatókat.

b) Eljárás

A következőkben egy másik módszert ismertetünk, amelyet a nagyobb

létszámú és nem egységes csoportokban alkalmazhatunk. Lehet a

81
bibliatanulmányozás téma szerinti, s ugyanakkor követheti a szöveget
is. Vegyük példának a János 1,29-51 szakaszt, melynek legyen a
témája: a mi bizonyságtételünk.
1. A bibliatanulmányozó csoport vezetője megnevezi a témát, és
megkéri a résztvevőket, hogy mindegyikük olvassa el csendben, m agá­
nak a János 1,29-51-et.
Azután a résztvevők kérdéseket tehetnek fel a nehezebben érthető
versekkel kapcsolatban (itt valószínűleg a 30. 31. 46. 51. verseknél).
Majd a vezető olvastassa el e versek párhuzamos helyeit, és így tegye
lehetővé, hogy a résztvevők maguk találják meg a magyarázatot annak
az elvnek az alapján, hogy a Bibliát maga a Biblia magyarázza a
legjobban (a 30. versnél a Jn 1,1.15; 8,58; a 46. versnél a Jn 7,41.52;
az 51. versnél vö. lMóz 28,11.12). Az ilyen párhuzamos helyek
elolvasása legtöbb esetben már elég a probléma kellő megvilágításá­
hoz. Ez a magyarázat a lehető legrövidebb legyen; hiszen célja csupán
annyi, hogy az egész szöveg megértése útjában álló akadályokat
elhárítsa.
2. A vezető szétosztja a résztvevők között a kérdések másolati példád
nyait, vagy pedig lediktálja azokat. Azután a jelenlevők körülbelül tízes
létszámú csoportokra oszlanak.
Először ki-ki a maga számára dolgozza fel a kérdéseket és megpróbál
felelni rájuk, kizárólag a Biblia szövegére támaszkodva. A mi példánk­
ban a következő kérdéseket tehetjük fel:
1) Ki volt Jézus első két tanítványa? (vö. 39-40 v.)
2) Mit jelent a 29. vers? Olvassuk hozzá a 2Móz 12,5; 29,38.39; 3Móz
4,27.28.32.35; Csel 13,38; lKor 5,7; ÍJn 2,2; Jel 5,6.9 verseket.
(Mindezeket a verseket a Bibliában feltűntetett párhuzamos helyek
alapján találjuk meg.)
3) Mit tanulhatunk a mi bizonyságtételünkre nézve a 41. és 45.
versekből?
4) Mire következtethetünk a 39. és 46. versek egybevetéséből?
5) A nevezett tanítványok milyen különböző módokon jutottak ahhoz
az elhatározáshoz, hogy Jézust kövessék?
Adjunk a résztvevőknek 20-30 percet a kérdések tanulmányozására. A
kiosztott lapokra már előzőleg felírtunk még néhány kiegészítő kérdést
a csoportos megbeszélés számára. Aki az első kérdésekre már felelt, az
foglalkozhat ezekkel is.

82
 6) Mi az a Szent Szellemmel való keresztség (helyesebben: a Szt.
Szellembe való bemerítés), amelyről a 33. vers beszél? (vö. Jn 20,22;
Csel 1,5).
7) Mit tanulhatunk a magunk bizonyságtételére nézve a 29. 36. 37.
41. versekből?
3. Miután a kérdéseket mindannyian személyesen feldolgozták, min­
den csoport választ maga közül egy vezetőt és egy írnokot. A csoport-
vezetőnek csupán az a dolga, hogy a kérdéseket felolvassa, és össze­
gyűjtse a válaszokat, amelyeket a résztvevők találtak az egyes pontok­
ra. Bátorítja a félénkebbeket, és fékezi a túlbuzgókat. Miután egy-egy
kérdésre valamennyi válasz elhangzott, összefoglalja a felfedezések
lényegét. Ha szükséges, feltesz még néhány kérdést, amelyek hozzáse­
gítenek a biblikus válasz megtalálásához. Az írnok pedig feljegyzi a
válaszokat.
4. Az egyes csoportok eredm ényeinek összegezésénél az írnokok
felolvassák jegyzeteiket, vagy kiegészítik a más csoportok által adott
válaszokat. A csoportok közös vezetője minden egyes kérdésnél
megáll, és összefoglalja a válaszokat. A munkának ez a lépése rendkí­
vül fontos. Ha ugyanis hiányzik, akkor a résztvevőkben csak homályos
benyomások maradnának, és bizonytalan, talán éppen ellentmondó
elképzelések rögződnének bennük, ha a megtárgyalt kérdés vitát
támasztott volna. Ez nem jelenti azt, hogy valamennyi problémára
választ nyerünk. Kérdéses esetekben a vezetőnek világosan meg kell
mondania, melyek a biztos igazságok és melyek a feltételezések.
Vegyük tehát az első kérdést: Ki volt Jézus első két tanítványa?
A szöveg csupán az egyiket nevezi meg: Andrást. Ki volt a másik? Nem
lehetett sem Péter, sem Fülöp, sem Nátánáel, mivel ők csak másnap
találkoztak Jézussal (41-49). János lehetett, mert ő az, aki nem szokta
megnevezni saját magát (vö. Jn 20,3.4); mert ha más lett volna az első
tanítványok köréből, semmi oka nem lett volna, hogy csak Andrást
nevezze meg. Másrészt a 40. versben ismertetett részletek személyes
élményre utalnak. Feltételezhetjük tehát, hogy az első két tanítvány
közül az egyik János volt, még ha nem is állíthatjuk teljes bizonyosság­
gal; de a leírtak pontossága - még az idő megjelölése is - és részle­
tessége, a szem-, és fültanú személyére utal, noha nevét nem írta
le - ez János, a szeretett tanítvány (Jn 13,23).
Egy ilyen, tisztán elméleti kérdés jó bevezetőül szolgálhat. A résztve­
vők ilyenkor szívesen megnyilatkoznak, mert nincsenek kitéve szemé­

83
lyes megszégyenülésnek. Sőt, egyenesen jó, ha élénk vitát vált ki az
ilyen kérdés, mert ezzel a csoportban megtörik a jég. Ugyanakkor
vigyáznunk kell, hogy az első kérdés feletti vita ne vegyen igénybe túl
sok időt a többi, fontosabb kérdés rovására. (Nem lehet több a
rendelkezésre álló összes idő egyhatodánál.)

A m ásodik kérdés a lényeghez vezet. Mielőtt bizonyságot teszünk,

tudnunk kell, hogy kiről teszünk bizonyságot és mit vallunk róla. Erre a
29. vers felel: Bemerítő János Jézusról tesz bizonyságot. Nem prófétá­
nak, tanítónak, szociális reformernek mutatja be őt, hanem Megváltó­
nak: „íme, az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűneit!” (1,29). A
lényegnél kezdi, és minden további mondanivalóját ebből vezeti le. így
példaképül szolgálhat a mi bizonyságtételünk számára - természete­
sen csak akkor, ha előzőleg megmagyarázzuk az „Isten Báránya”
kifejezést; ezt ugyanis János kortársai igen jól megértették. Jó szolgála­
tot tesznek itt a párhuzamos helyek, és egyúttal megmutatják, hogy
milyen fontos a bizonyságtevő számára az Ószövetség alapos ismerete.
Ennél a versnél fel kell figyelnünk arra is, hogy Bemerítő János nem
akarta tanítványait magához kötni; célja az volt, hogy az Úr Jézushoz
vezesse őket.
A harm adik kérdés még közvetlenebbül utal a bizonyságtételre.
„Megtaláltuk...” - olvashatjuk a 41. és 45. versekben. A hatásos
bizonyságtétel kulcsszava ez. Meggyőzőbb, mintha így hangoznék:
„Megtaláltam. . mert a személyes bizonyságtétel mjndazok közössé­
gére támaszkodik, akik szintén megtalálták az Urat. Ez a kijelentés a
keresőknek szól. Akik Jézust megtalálták, nem tarthatják meg maguk­
nak ezt a titkot. Éppúgy, mint ahogy éhínség idején nem tarthatjuk
titokban, ha kimeríthetetlen élelmiszerkészletre bukkantunk. Éppen itt
az is feltűnő, hogy a bizonyságtétel nem eszméről vagy tantételről szól,
hanem annak Személyéről, akiről írt Mózes a törvényben, és akiről a
próféták jövendöltek: a Názáreti Jézusról. Mi vajon be tudnánk-e
bizonyítani Mózes és a próféták alapján, hogy Jézus a Messiás?
A negyedik kérdéshez: a 39. és 46. versben két szinte azonos kifejezést
találunk: „Jöjjetek, és meglátjátok” - "Jöjj, és lásd meg!” Bizonyságté­
telünk legalkalmasabb fegyvere a személyes megtapasztalásra való
felhívás. Ez a legdöntőbb érv. A tanítványok ezt az Úrtól tanulták (39),
és aztán másoknál is alkalmazták.

Az ötödik kérdés célja, hogy megmutassa, milyen különböző utakon

84
jutottak el az első tanítványok Jézushoz, s ez elejét veheti egy elsietett
törvényszerűség felállításának.

A hatodik kérdés inkább teológiai jellegű. A Szent Szellemmel való

keresztség az új szövetség egyik legfontosabb ténye: ugyanakkor ezt
nagyon gyakran félreértik. Hogy ezen a helyen a Szent Szellemmel
való keresztség meg van említve, mutatja, hogy a Jézus Krisztusról való
tanúságtevő beszélgetés során szólhatunk arról az alapvető változásról,
amelyet a Szent Szellem munkál az ember életében: régi lényének
haláláról és az újonnan születésről. Ezt az igazságot aláhúzza a 43. vers.
Mi is alapvető változást ígérhetünk azoknak, akik úgy döntenek, hogy
követik Jézus Krisztust; mert az ingatag és heveskedő Simonból is
Péter lett, ahogyan őt a Cselekedetek bemutatja.

A csoportos megbeszélésben a hetedik kérdés lehetővé teszi, hogy

bizonyságtételünk különböző szempontjait megbeszéljük, és emléke­
zetünkbe idézzük.

Az összejövetel befejezése előtt jó, ha néhány mondatban összefoglal­

juk a legfontosabb megtanult dolgokat:
1. Arra hivattattunk el, hogy Jézus Krisztusról és kereszten elvégzett
megváltó munkájáról tanúságot tegyünk.
2. Másokat nem önmagunkhoz kell kötnünk, hanem Jézushoz kell
vezetnünk.
3. Ha egyszer megtaláltuk Jézus Krisztust, ezt a titkot nem tarthatjuk
meg magunknak.
4. A Jézus Krisztusról szóló bizonyságtétel legjobb módja, ha másokat
is felhívunk arra: győződjenek meg maguk bizonyságtételünk helyes és
igaz voltáról.
5. Jézus mindenkit más és más módon hív el: senkire ne erőltessük rá
ezért saját szellemi felismerésünk állapotát.
6. Bizonyságtételünk alkalmával beszélgető partnerünknek megígér­
hetjük, hogy az ő életében is döntő változást idéz elő Jézus Krisztus.
7. Jézus Krisztusról hathatósabban tudunk tanúságot tenni, ha jól
ismerjük Bibliánkat, és fel is használjuk ismeretünket.

85
 6. Bevezetés az első Korintusi levélbe

Ha egy bizonyos bibliai könyvet több összejövetel során szándékozunk

tanulmányozni, akkor hasznos néhány adatot közölni a könyv szerzőjé­
ről, címzettjeiről és a körülményekről a megírás idején.
Egy ilyen munkára való előkészülethez olvassuk végig az egész
könyvet, és jegyezzünk fel magunknak minden részletet, amit jelentős­
nek tartunk. Párhuzamos helyek és konkordanciák segítenek abban,
hogy a Biblia más helyein is megtaláljuk azokat az igeszakaszokat,
amelyek megemlítik ugyanazokat a személyeket és helyeket. A kom­
mentárokhoz írott bevezetők pedig gyakran igen értékes és használha­
tó Biblián kívüli utalásokat tartalmaznak.
Ha nem akarjuk a bibliatanulmányozást felolvasássá változtatni, akkor
engedjük, hogy a könyvvel kapcsolatos ismeretekre a résztvevők jól
kiválasztott kérdések segítségével önmaguk jöjjenek rá.
Vegyük például az 1 Korintusi levélhez szóló bevezetést. Ezt előkészít­
hetjük olyan Biblia segítségével, amely párhuzamos helymegjelölése­
ket tartalmaz, vagy pedig egy konkordanciával.

a) Olvastassuk el az lKorintus 1,1 -3 . verseket

Pál: Miért nevezi meg magát mindjárt a levél elején? (Az ókorban ez
volt a szokás! Mivel a leveleket papirusztekercsekre írták, mindjárt
annak kigöngyölítésekor tudni akarták, ki írta a levelet.)
Apostol: Küldött, követ.
Elhívott: Hol olvashatunk a Jézus Krisztus által történt elhívásáról?
(Csel 22,14-15.21)
Isten akaratából: Miért érzi szükségesnek, hogy ezt világosan kiemelje?
Mindig előtérbe állítja apostol voltát? (Vö. 1. és 2Tesz, Fii, Filemon)
Miért teszi itt?
Es Szószthenész, a testvér: Vö. Csel 18,17. Ugyanazokról a személyek­
ről van szó? (Lukács csak kevés személyt nevez meg, de akiket
megnevez, azoknak fontos szerepük van a gyülekezetben.)
Az Isten gyülekezetének, am ely Korintusban van: Mit tudunk Korintus-
ról? Itt helyénvaló egy rövid ismertető előadás. (Nagyon jó ismertetést
találunk például a Czeglédy-Hamar-Kállay féle Bibliai Lexikonban.)
Milyennek ismeri Pál ezt a gyülekezetei?
Olvassuk el a Csel 18,1-18-at.
Honnan jö t Pál? (Csel 18,1).
Milyen ereiménnyel járt Athénben? (Csel 17,34).
Milyen légállapotban lehetett?
Ki kísérte ót kezdetben?
Kivel találkozik? (Csel 18,2).
Kik ezek? vö. lKor 16,19).
Mire következtethetünk abból, hogy ezeknek „házuk” volt Rómában,
Korintusoan és Efézusban? (Tehetős iparosok voltak.)
Pál „azonféle műves” volt. „Ezek ugyanis sátorkészítő mesterek voltak”
(Csel 18,3’. Ez volt Pál egyetlen hivatása? (Rabbi volt, aki Gamáliel
lábainál tanult; de minden rabbinak valamilyen mesterséget is ki kellett
tanulnia, hogy szükség esetén abból tartsa el magát.)
Mit csinál ottani tartózkodása kezdetén? (Csel 18,4).
Milyen eredménnyel? (Csel 18,4.6).
Egyedül marad? (Csel 18,5).
Honnan jöttek a munkatársai? (vö. Csel 17,14-15; ITesz 3,6).
Miért szemelheti magát Pál teljesen az Ige hirdetésének? (vö. 2Kor
11,9; Fii 4,15-16).
Mely zsidók tértek meg? (Csel 18,7.8.17; lKor 1,14).
Vannak-e a korintusi gyülekezetben zsidókból lett keresztyének? (vö.
lKor 1,14-16.24; 7,18; 9,20.22; 10,1; 12,13).
Milyen események után fordul Pál a pogányokhoz? (Csel 18,6-10).
Mit hirdet nekik? (lKor 2,2).
Miért? (Talán az athéni, bölcselkedő tartalmú beszédének negatív
tapasztalatára emlékezik, hogy ezt a pontot olyan erőteljesen hang­
súlyozza? vö. lKor 1,21; 2,1-5).
Miféle emberek térnek meg? (lKor 1,26; 6,10-11).
Csak rabszolgákra és alsó néprétegekre hat az evangélium? (Róm
16,23: ezt a levelet Korintusból írta, vö. 1 Kor 1,14).
Meddig maradt Pál Korintusban? (Csel 18,11).
Az emberek ellenállása űzte el onnan? (Csel 18,18).
Mely évekre eshetett korintusi tartózkodása? (Csel 18,12). Vö. Aebi:
„Rövid bevezetés a Bibliába” (kb. Kr. u. 51-54).
Mi történt az apostol Korintusból való elutazása és a levél írása között?
(1. Korintusi levél)
Milyen vállalkozásba fog Pál? (Csel 18,19.22-28; 19,1.10).
Kicsoda Apollós? (Csel 18,24).
Értékeli-e őt Pál? (lKor 16,12).

87
Milyen események következtében látogatta meg Pál a korintusi gyüle­
kezetét? (lKor 1,12; vö.Csel 18,24-et az lKor 1,17; 2,1-5; 3,6-8.
10; 2Kor 10,7-10; 11,6-tal).
Milyen hasonlatokkal éltek a korintusiak?
Ki jött Apollós után Korintusba? (lKor 1,12).
Mit csinált Péter akkortájt? (lKor 9,5).
Miért írja Pál ezt a levelet?
Ez az első levél, amelyet a korintusiaknak írt? (lKor 5,9).
Mit csináltak a korintusiak? (lKor 7,1).
Ki adhatta át valószínűleg a korintusiak levelét Pálnak? (lKor 16,17).
Ki beszélhetett még Pálnak a korintusi helyzetről? (lKor 1,11).
Hogyan írja le a helyzetet? (lKor 1,10-12; 5; 6,1-20; 11,2-34).
Mindezzel szöges ellentétben áll: lKor 7,1.5; 8,13. Egyéb nehézségek­
ről ír a 12-15. fejezet. Beéri Pál azzal, hogy levelet küld? (Csel 19,
22; lK or 4,17; 16,10.11).
Mikor írta ezt a levelet? (lKor 16,5-7; vö. 16,8-at 5,7.8-al. Kr. u. 54
vagy 55 húsvétja körül).

7. A tesszalonikai keresztyének
(ITesszalonika 1)

A tesszalonikai keresztyének és mi:

a) Megtérésük

Mely versek foglalkoznak ezzel? (1,9.10)

Milyen alkalommal történt ez?
Ki beszéli el? (ök maguk, ti. az evangélium ellenségei.)
Reánk való alkalmazás.
A m egtérés lépései
1. Az apostolok elfogadása (=lsten Igéjének elfogadása).
2. Megtérés Istenhez.
3. Elfordulás a bálványoktól.
4. Szolgálat az élő Istennek.
5. Krisztus visszajövetelének várása.
(Fontos az időbeli sorrend, kivált a 2. és 3.; 2 és 4.; 4 és 5 .-nél.)
Látszanak-e ugyanezek az ismertetőjelek a mi megtérésünkön? Ha azt
akarjuk, hogy hitéletünk kiegyensúlyozott legyen, akkor egyik sem
hiányozhat.
Milyen zavarok keletkeznek abból, hogyha megvan a 2., de hiányzik a
3., a 4. és az 5; ha megvan a 4., de hiányzik a 2. és 3. és az 5; és ha
megvan az 5., de hiányzik a 4.
M egtérés Istenhez
Megtörtnek lenni annyit jelent, mint: 1. „odafordulni” - kihez?
2. „elfordulni” - kitől?
A megtérés céljai (hogy „szolgáljatok” és hogy „várjátok”).
Kinek szolgálni? Hogyan? Kit várni? Mi végett?
Hogyan állok én a megtérésemmel?

b) Az ő keresztyén életük (ITesz 1,3-8)

A keresztyén élet három oszlopa (1,3)

Keressünk egyéb igeverseket, amelyekben ez a három erény együtt
szerepel (lKor 13,13; Kol 1,4-5; ITesz 5,8; Zsid 6,10-12).
Hogyan értendők azok a szavak, amelyeket az apostol hozzájuk fűz?
Találunk-e utalásokat erre a három erényre ebben a fejezetben?
Támadnak-e zavarok a keresztyén élet egyensúlyában, ha e három
erény egyikét vagy másikát elhanyagoljuk? írjuk le őket.
Kiválasztás
Soroljuk fel azokat a jeleket, amelyek nyomán az apostol felismerte a
kiválasztott voltuk valódiságát (1,5-10).
A keresztyén életvitel
Keressük meg jeleit az ITesz első részében.
1. Más keresztyének és az Úr jó példájának követése (vö. 2Tesz 3,7-
9; lKor 11,1).
2. Nagy szorongattatás (vö. Csel 17,5; ITesz 2,14; 2Tesz 1,4.5;
valamint 2Tim 3,12; Mk 10,30; Jn 15,20). És mi?
3. A Szent Szellem által ajándékozott öröm (vö. Csel 13,52; Zsid
10,34). Milyenek a mi örömeink?
4. A mindennapi élet bizonyságtétele (1,7). Ennek a bizonyságtétel­
nek a kisugárzása és fontossága (1,8). A mi bizonyságtételünk?
5. A szavakkal való bizonyságtétel - egy misszionáló egyház. Hogy
állunk ezzel?
6. Elfordulás a bálványoktól. Milyen bálványoktól kellett elfordul­
nunk megtérésünk után? Maradtak-e még bálványaink?

89
 7. Istennek való szolgálat. Melyik istennek? Ellentétben áll-e ez va­
lamivel? Hogyan? És mi?
8. Krisztus visszajövetelének várása.
Tartalmazza-e keresztyén életünk mindezeket az ismertetőjeleket? Me­
lyek hiányoznak leginkább? Milyen következmények adódnak ebből?

8. Egy nehéz igehely

(ITim 5,23)

Bibliatanulmányozásunk során alkalmilag megtörténik, hogy egy-egy

különleges versnél megakadunk, amely úgy bukkan elő a szövegből,
mint egy szikla a harmonikus tájból. Zavar bennünket. Nem tudjuk, mit
kezdjünk vele, s legszívesebben kihagynánk a szövegből. Már pedig az
ott van, és nem lehet sem kikerülni, sem kivenni. Természetesen
megtehetjük azt is, hogy szándékosan kihagyjuk, és szemrebbenés
nélkül tovább megyünk a bibliatanulmányozásban. Ugyanakkor aka­
ratlanul is fölkelti a figyelmünket: mit jelent ez? Miért van ott? Mit akart
ezzel közölni a szerző? Milyen jelentősége van annak, hogy a Bibliában
ez a vers is benne van?
Egy ilyen igevers az ITim 5,23. A szellemi természetű tanítások sorát,
amelyek a gyülekezet életére vonatkoznak, egyszerre csak megszakítja
Pál, hogy megmondja Timóteusnak: „Ezután ne csak vizet igyál,
hanemgyomrodra és gyakori gyengélkedésedre való tekintettel
- élj egy kevés borral is.” Mivel pedig ez a vers is hozzá tartozik a
Szentíráshoz, nyilvánvaló, hogy ez is Isten üzenetét tartalmazza a
számunkra.
Mit tanít ez a vers a Bibliáról, Timóteusról, Pálról és Pálnak a keresz­
tyén életről alkotott felfogásáról?

a) Mit tanít ez a vers a Bibliáról?

1. Megmutatja, hogy a Timóteushoz írt levél valódi levél. Címzettje

nem kitalált személy, a levélforma tehát nem csak stílusválasztás. Hús­
vér ember, aki éppúgy betegeskedni is szokott, mint mi, és akinek
egészségi állapota iránt őszintén érdeklődik a barátja mindennapi
levelében.

90
2. Emlékezzünk csak arra, hogy a legtöbb bibliai könyvnek az a célja,
hogy világosan körvonalazott történelmi helyzetben eligazítást adjon
az olvasóknak. Mielőtt ezek Szentírássá váltak volna, megvolt az
egyértelmű jelentőségük ama olvasók számára, akiknek elsősorban
szóltak. Ennek az elsődleges jelentésnek az alapján találhatjuk meg
azután a könyv hozzánk szóló üzenetét.
3. Emlékeztet továbbá ez az igevers arra is, hogy a Biblia nem csupán
szellemi tárgyú mondások, gondolatok gyűjteménye. Találunk benne
ugyanúgy utalásokat a mindennapi életre. Isten részt vesz egész éle­
tünk minden dolgában, szellemiekben, lelkiekben és testiekben.
4. Talán hallottunk már arról is, hogy egyes teológusok vitatják ennek
a levélnek a valódiságát. Azt állítják, hogy a Timóteushoz és Tituszhoz
írt levelek szerzője nem lehetett Pál, hanem valamely későbbi szerző,
aki így akart igazolni egy bizonyos egyházszervezeti formát. Ez a vers
azonban megcáfolja az efféle állításokat. Mert egy ilyen szerző miért
iktatott volna a gyülekezeti fegyelemmel és kézrátétellel foglalkozó
intelmek közé egy régen elhunyt keresztyén egészségi állapotával
kapcsolatos tanácsot? Ez a vers bizonyítja, hogy a levelet csakis az
apostol írhatta, aki nagyon szerette tanítványát, Timóteust, és ezért
adhatott neki ilyen tanácsot.

b) Mit tanít ez a vers Timóteusról?

Tudjuk, hogy Timóteust hívő édesanyja és ugyancsak hívő nagyanyja

nevelte (2Tim 1,5). A lisztrai és ikóniumi keresztyének is jó bizonyságot
tettek róla (Csel 16,1-2). Talán egy kissé félénk természetű is lehetett
(2Tim 1,7), amit testi gyengesége és gyakori betegeskedése is okozha­
tott, amelyre ez a vers utal. Ennek ellenére sem akart bort inni,
kétségkívül azért, hogy a zsidókat ne botránkoztassa meg vele. Ezek
ugyanis a pogány országokban valóban lemondtak a borivásról, hogy
ezzel is kiegyensúlyozzák, mennyire helytelenítik a pogány kicsapon­
gásokat. Timóteus tehát semmi olyat nem akart tenni, amivel testvéreit
megbotránkoztathatja (Róm 14,13; vö. 14-21. versekig). Ebben nyil­
ván példaképünk lehet.
Ugyanakkor a gyomorbaja és a gyakori rosszullétei nem akadályozták
meg abban, hogy végezze misszionáriusi feladatát, amely sokszor járt
utazgatással is. Húsz éve kísérte már hűségesen Pál apostolt útjain, és
vett részt minden fáradságos munkájában és nyomorúságában, szen­

91
vedett hajótörést, átvirrasztott éjszakákat, eltűrt éhséget, szomjúságot,
böjtöt, hideget és mezítelenséget (2Kor 11,26-27). Gondoljunk csak
arra, hogy mi viszont olykor egészen csekély kényelmetlenségek miatt
is lemondunk az Isten ügyében való fáradozásról.

c) Mit tanít ez a vers Pálról?

1. Önmagában az a tény, hogy levelében megemlékezik Timóteus

betegségéről, gondoskodó szeretetének a bizonyítéka. Bizonyítja való­
ságos, cselekedetben is megmutatkozó szeretetét, amellyel barátjának
minden dolga iránt érdeklődik. Ide illik a mondás: Szeretni annyit
jelent, mint gondolni a másikra. Ez a vers ezt bizonyítja. Az Úr Jézus
sem tett másként (Mk 8,2-3; Jn 21,5). Az igazán nagy ember a kicsiny
dolgokkal is törődik.
Ha azt hangsúlyozzuk, hogy mennyire szeretünk valakit, akkor törő­
dünk-e annak egészségére, és mindennapi életére vonatkozó jelenték­
telennek látszó dolgaival is?
2. Miért éppen a gyülekezet fejlődésével kapcsolatos tanácsok közé
iktatta be Pál ezt a megjegyzését? Ez nem azt bizonyítja-e, hogy az
apostol nem választja el a szellemi és a testi területeket? Az ember egy
egészet alkot, és egészségünk nem elhanyagolható mellékes dolog, és
a testet nem szabad megvetni. „ ... testetek a bennetek levő Szent
Szellem temploma” - mondja Pál az lKor 6 ,19-ben. Nincs jogunk
elhanyagolni egészségünket azzal az ürüggyel, hogy Istennek szolgá­
lunk. Mert ez a szolgálat igencsak kárt szenvedhet, ha nem törődünk
egészségünkkel. Másfelől viszont ez a vers egy egész sor, a szellemi
életre vonatkozó vers között található, és ez megcáfolja azt a lépten-
nyomon hallható jelszót: „Fő az egészség”. Pál apostol mellékesen
adott tanácsa mutatja, milyen helyet kell elfoglalnia testünk gondozá­
sának egyéb feladataink között.
3. Mit ajánl Pál Timóteusnak? Mondhatta volna neki, hogy imádkoz­
zék, vagy kérjen kézrátételt. Felszólíthatta volna arra is, hogy kutasson
a múltjában valamiféle rejtett bűn után, amely mostani betegségét
okozza, vagy elvárhatta volna tőle, hogy betegségét akaraterővel
legyőzze. Azt is mondhatta volna, hogy Isten szolgája egyszerűen nem
lehet beteg, és ügyet se vessen egy kis testi fájdalomra.
Vagy egyszerűen biztosíthatta volna őt közbenjáró imádságáról.
Pál azonban nem nyúl ilyen „szellemi” dolgokhoz, hanem azt tanácsol­

92
ja neki, hogy éljen egyszerű, természetes eszközzel; ezt bármely orvos
is tanácsolhatta volna páciensének.
Szemére vethetnénk itt Pál apostolnak, hogy nem éppen szerencsésen
választotta ki az orvosságot. Éppen a bor az, amely sok nyomorúság
okozója. A pogányok italáldozatként öntötték bálványisteneik elé! Pál
azonban mentes minden emberi hagyománytól és tabutól. Isten nem
változhatatlan sémák szerint cselekszik. Olykor imádság, kézrátétel és
olajjal való megkenés által gyógyít, máskor azonban természetes esz­
közökkel. Ézsaiás fügekalácsot helyezett Ezékiás fekélyeire, és úgy
gyógyította meg. Az irgalmas samaritánus olajat és bort töltött a
vérében fekvő ember sebeibe, akkortájt ez volt a szokásos gyógymód.
Miért ne ajánlhatna Pál is egyszerű és természetes gyógyszert tanítvá­
nyának?
Pál mentes mindenféle aszketizmustól és túlzott szellemiességtől, de
mentes mindenféle hagyománytól és szabálytól is, amely Isten munkál­
kodását korlátok közé akarná szorítani.
S ha ebben a versben ilyen értékes igazságokra bukkanunk, akkor nem
hiába állított meg bibliatanulmányozásunkban.

9. A megszentelődés (Péter 1. levele)

a) Mi a m egszentelődés?

Először is meg kell fogalmaznunk és körül kell határolnunk a témánkat.

A magyar nyelvben számos „-ás”, ,,-és”-sel végződő, igéből képzett
főnév van. A legtöbb közülük olyan cselekvést jelöl, amelynek valami­
féle változás a célja: elkészítés, erjedés, gyógyulás, megerősítés. A
megigazítás a bűnöst igaz emberré teszi, a megszentelődés egyre
inkább átformálja őt Krisztus képére. Szent az az ember, aki Isten
tulajdona lett, és meghalt a bűnnek. A megszentelődés csak Krisztus
engesztelő halála és a hívőben lakózó Szent Szellem munkája által
lehetséges.
A megszentelődés előrehaladó folyamat, olyan, mintha valamilyen
hegycsúcs felé tartanánk, amelyet e földi életünkben soha nem érhe­
tünk el. A fontos csupán az, hogy belső emberünk egyre növekedjék,
és közeledjék a tökéletességhez; olvasd el az ITesz 4,3 és Zsid 12,14
Igéket.

93
b) A kiindulópont

Ez a természeti, az újonnan nem született ember.

Mit mond róla Péter?
- Élete: olv. lP t 1,18b; 2,16a; 4,4.
- Kapcsolata más emberekkel: 1,17; 2,1.12.20a; 4,4.
- Cselekedeteinek indítéka: 1,14; 2,11.
- Magatartása Istennel szemben: 1,14; 2,10.16; 4,5.

c) A cél
1. Új magatartás Istennel szemben.
Az új helyzet: 1,18.22.23; 2,10.25.
Tulajdonságok: a) 1,8 b) 1,13.14; 3,15 c) 1,2.14; 4,2.7 d) 2,3.5
e) 5,8.
2. Szellemi életének általános ismertetőjegyei: a) 1,15 b) 2,1 c) 4,7
d) 2,16 e) 1,13; 4,7; 5,8 f) 5,7 g)l,18; 4,13.
3. Magatartása más emberekkel szemben.
1. A testvérekkel szemben: a) 1,22; 2,17; 3,8; 4,8 b) 3,8 c) 3,8;5,6
d) 4,9 e)2,5.
2. A kívülállókkal szemben: a) 2,12 b) 3,11 c) 3,15 d) 2,17; 3,15
e) 2,15; 3,17 f) 2,9; 3,15 g) 3,9 h) 3,14 i) 2,13.17 k) 2,18-23.

d) Kérdések feltevése
Hogyan jutunk el a kiindulóponttól a célhoz? Akarati erőfeszítéssel?
Érzések útján (Isten- és emberszeretet)? Tudás útján? Egyedül hit által?

e) A parancsok
Olvassuk el egyvégtében a levelet és írjunk ki minden parancsoló és
feltételes módban álló igét. Hányat találtunk? (1) lásd a fejezet végén
lévő megoldást. Hány különböző intésre bukkantunk? Próbáljuk meg
ezeket elrendezni. (2)
Figyeljünk azokra az utalásokra, amelyek mindenkihez szólnak:
- az általános alapelvekre (3),
- az Istennel való kapcsolatra (4),
- a szellemi életre,
- a más emberekkel való kapcsolatra (5).
Mely intések vonatkoznak a személyek bizonyos meghatározott köré­
re, és melyek a szenvedő keresztyénekre? (6)

94
Milyen következtetéseket vonhatunk le a parancsok számából és sok­
féleségéből, és abból a tényből, hogy egyáltalában itt előfordulnak?
Ha valakinek parancsot adok, ez magában foglalja azt, hogy az a másik
szabad, és képes az engedelmességre - vagy a véghezvitel megtaga­
dására. Hiába parancsolom a cellában ülő rabnak, hogy becsületesen
dolgozzék a szakmájában, mert nem szabad ahhoz, hogy így cseleked­
jék, - s nem tilthatom meg neki, hogy részegre igya magát, hiszen erre
egyáltalán nincs is lehetősége.
Ennek a levélnek számos parancsa feltételezi tehát, hogy szabadok és
képesek vagyunk Istennek engedelmeskedni. Egyúttal mutatják, hogy
akaratunknak is része van a megszentelődésben. De vajon csak az
akaratunkhoz szólnak ezek a parancsok?

f) A kulcsszavak

Olvassuk el a levélnek azokat a szakaszait, amelyek a megszentelődés-

ről szólnak, és ezúttal keressük ki a kötőszavakat, ilyeneket, mint: mert,
annakokáért, hiszen, ha, nos, azért, azonban, amíg, mivel, hanem stb.
Meglepődve tapasztaljuk majd, hogy ezekben az igeszakaszokban
szinte mindegyik vers tartalmaz egy ilyen szócskát (vö. 1 ,13-18 ,2 2 -2 4 ;
2 ,1 -2 5 ;...).
Próbáljuk meg jelentésük szerint elrendezni őket. Vannak köztük,
amelyek:
1. megokolnak valamit (mert, mivel...),
2. kifejeznek valamely szándékot (hogy...),
3. két kijelentés közt logikai kapcsolatot létesítenek (tehát,
azért, hanem...).
Mit tudhatunk meg ezeknek a kötőszóknak a használatából?
1. Mert (7): Több mint 20-szor találkozunk ezzel a szócskával. Csak­
nem valamennyiszer a megszentelődéssel kapcsolatban, amikor
megokolják a keresztyének szentté léteiének szükségességét ilyen
indokokkal: mert ez az Isten akarata, az elhívása, szentsége, Krisztus és
az ószövetségi szentek példája, mert így nyerünk mi és mások áldást
stb.
Miről szól ez a kicsiny mert szócska? Ha azt mondjuk egy kisgyermek­
nek: „Hagyd abba a játékot, ne lármázz!” - akkor parancsot adunk
neki; fegyelmezzük őt. De ha hozzátesszük: „mert elmegyünk sétálni”,
vagy „mert ezzel fárasztod a nagymamát”, akkor már neveljük, mert az

95
értelméhez szólunk; megkíséreljük rábírni, hogy maga is cselekvőén
járuljon hozzá a parancs végrehajtásához. Az ily módon megindokolt
felszólítással növeljük a gyermek gondolkodóképességét.
Egyszer majd elég lesz, ha annyit mondunk: „Most elmegyünk sétálni”,
és akkor majd magától kezdi összerakni játékait; ha pedig a nagymama
látogatóba jön, magától is kisebb lármát csap.
Ezek a m ert-e k a Péter 1. levelében bizonyítják, hogy Isten minket
szabad és gondolkodó lényeknek tekint. Megmagyarázza nekünk,
miért vár el tőlünk szent életet. Egészséges emberi értelmünkre hivat­
kozik, továbbá emlékképeinkre, becsületérzésünkre és szellemi
vágyainkra, hogy megnyerjen bennünket parancsainak önként való
teljesítésére.
2. H ogy (8): Keressük ki mindazokat az igeverseket, amelyekben a
célhatározó hogy fordul elő. Több mint tíz ilyen verset fogunk találni,
amelyek közül a legtöbb a megszentelődésre vonatkozik. Ez a kicsiny
szó a cselekvés céljára hívja fel figyelmünket. Ha azt mondjuk egy
gyermeknek: „Add ide azt a játékot”, valószínűleg vonakodik engedel­
meskedni; de ha hozzátesszük: „hogy megjavíthassam”, akkor készség­
gel átnyújtja majd.
Péter apostol megmagyarázza, mi végett kíván tőlünk Isten bizonyos
dolgokat. Isten azzal a szándékkal adja parancsait, hogy szellemileg
növekedjünk (2,2), hogy másokat hitre vezessünk (2,12; 3,1), hogy
örököljük az isteni áldást (3,9), hogy ellenségeink megszégyenüljenek
(3,16), hogy Istent dicsőítsük (4,11), hogy örömmel várjuk Krisztus
megjelenését (4,13), és hogy annak idején felmagasztaltassunk (5,6).
Isten nem önkényesen osztogatja parancsait, hanem képeseknek tart
minket arra, hogy azok indokait megértsük, és azok alapján a
megszentelődés érdekében saját erőfeszítést is elvár tőlünk - és eze­
ket közli is velünk.
3. Most (9): Gyűjtsük össze a levélben előforduló valamennyi most,
tehát, azért, úgy, mint szavakat, amelyek kérdésfeltevésünkre vonat­
koznak.
A parancs és annak indoklása közötti logikai kapcsolat ugyanaz, mint a
fentebb említetteknél, csak a sorrend fordított; a magyarázattal kezdő­
dik, és ennek alapján kéri a megszólítottat, hogy maga vonja le a
következtetést éppen abban a helyzetben, amelyben van. A most-
tehát, úgy-mint szavak használója a megszólítottban bizonyos szellemi
érettséget feltételez. A tehát a matematikai nyelvezet hajtóereje, és a

96
tudományos gondolkodás kulcsa: a megadott előfeltételekből le kell
vonni a logikus következtetéseket. Ugyancsak nagy szerepe van ennek
a szócskának az értelmes nevelésben: „Te már nagy fiú vagy, tehát jól
fogsz viselkedni, amíg távol vagyok.” Az állapot és a magatartásmód
közötti kapcsolatot inkább érzékeltetjük, mintsem parancsoljuk. így az
összefüggést önálló meggondolás által kell megtalálni, amelyet csupán
ösztönzünk és irányítunk.

Ilyen kapcsolatot többet is találunk ebben a levélben:

„Vessetek le azért minden gonoszságot..” (2,1).
„Engedelmeskedjetek azért minden emberi rendelésnek” (2,13).
„Mindennek a vége pedig már közel van: legyetek tehát bölcsek és
józanok, hogy imádkozhassatok” (4,7).
„Isten... az alázatosaknak pedig kegyelmet ad. Alázzátok meg tehát
magatokat Isten hatalmas keze alatt” (5,5-6).
Miután az apostol az első fejezetben ismertette mindazokat a jelenlegi
és jövendő áldásokat, amelyeket Krisztus megszerzett, a szent életre
vonatkozó intelmeit azért-tál (annakokáért) vezeti be (1,13).
A m iképpen, am iképpen, mint szavak azt a kapcsolatot fejezik ki,
amely a keresztyén ember új helyzete és az ezzel járó életvitel között
van.
„Mint engedelmes gyermekek ne azokhoz a korábbi vágyaitokhoz
igazodjatok, amelyek tudatlanságotok idején voltak bennetek” (1,14).
„Mint újszülött csecsemők a hamisítatlan szellemi igetejet kívánjátok,
hogy azon növekedjetek az üdvösségre” (2,2).
„Ti magatok is mint élő kövek épüljetek fel szellemi házzá” (2,5).
„Szeretteim, kérlek titeket, mint jövevényeket és idegeneket: tartóz­
kodjatok a testi vágyaktól” (2,11).
„Mint szabadok: nem úgy, mint akik a szabadságot a gonoszság
takarójául használják, hanem mint Isten szolgái” (2,16).
„Mint Isten sokféle kegyelmének jó sáfárai” (4,10).

Mindezekhez hozzátehetjük még azokat a kijelentéseket, amelyeket a

görög szöveg participiummal (melléknévi igenév) vezet be. „Lelkete-
k et... testvéri szeretetre tisztítván m eg. . ( 1 , 2 2 ) , „mivel tehát Krisztus
testben szenvedett...” (4,1), „ ... tudván, hogy ugyanazok a szenvedé­
sek telnek be testvéreiteken e világban” (5,9).
Isten, a világmindenség korlátlan ura, indoklás nélkül adhatna paran­
csokat nekünk. Ebben a levélben viszont több mint 40 indoklást

97
találunk, amelyek az utasításokat kísérik. Úgy bánik velünk Isten, mint
gyermekekkel, akik szüntelenül azt kérdik: Miért?
Méltányolja gondolkodóképességünket, és hozzá fordul, mivel ennek
a megszenteltetésben feladatot kell teljesítenie. Miután megértjük,
miért és mi végett adta ki parancsait, teljességgel helyeselni fogjuk a
megszentelődés folyamatát, és már nem fékezzük többé vagy kevésbé
öntudatlanul azt. Isten értelmes és szabad lényekként kezel bennünket,
akik képesek vagyunk akaratunkat értelmünkkel irányítani.
De valóban képes a mi értelmünk az akaratnak parancsolni, és neki a
kívánt irányt előírni? A tapasztalat és Isten Igéje egyaránt megcáfolja
ezt. Az embert sokkal inkább irányítják érzelmei, mint az értelem
logikája.

g) Törekvéseink indítékai

Lássuk a felsorolt indítékokat.

Az apostol int bennünket a szent életre a következő indokok alapján:
1. Amit Isten értünk tett (1,13; 5,7).
2. Amit Isten bennünk munkált (1,22-23).
3. Amivé lettünk (1,14; 2,2.5.9.10.11.16.24; 4,10).
4. Amit megváltunk vagy cselekszünk (1,15.17); további indokok:
Isten akarata (2,15), Isten jótetszése (2,13) vagy rosszallása (3,12),
dicsősége (4,11), és az Ő magatartása belső beállítottságunkkal
kapcsolatban (5,5b).
5. Az általunk választott példaképek: Krisztus (2,21; 3,18; 4,1), az
Ószövetség szentjei (3,5-6), más keresztyének (5,9) és ő maga, az
apostol (5,1).
6. Gyakorlati szempontok:
Veszélyes dolog nem figyelni az intésekre (5,8). A jó magatar-tás
pozitívan hat önmagunkra (3,7.10) és másokra (1,12; 3,1.16).Bizo­
nyos tényeknek mélyebb, rejtett értelmük van (2,19-20; 4,14).
7. Ami ránk vár (3,9; 4,7.13.17; 5,4.6).
Ha mindezeket az indítékokat megvizsgáljuk, észrevesszük, hogy ezek
az intelmek egészen különböző érzéseket keltenek életre bennünk:
hálát mindazért, amit Isten értünk és bennünk cselekedett; Isten és az
emberek iránti szeretetet; önbecsülést, ha arra gondolunk, mi az, amire
minket Isten elhívott, hogy tudniillik reménykedjünk az eljövendő
örökségben, jó hatással legyünk másokra életstílusunk által, és féljünk
a veszélytől, ha engedetlenek vagyunk. Érzelmi életünk is részt vesz

98
tehát megszentelődésünkben, az apostol mégsem a hála vagy a szere­
tet bizonytalan érzelmeihez fordul. Érzelmi életünk minden rezzenésé­
nek szilárd tényeken kell nyugodnia: Krisztus halálán, feltámadásán,
dicsőségben való visszajövetelén, újonnan születésünkön és istengyer­
meki mivoltunkon. Mindezek a tények azonban csak attól a pillanattól
kezdve lesznek mint mozgatóerő hatékonyak, amikor azokat hitben
igénybe vesszük.
Ily módon tehát valamennyi lelki és szellemi képességünk összhang­
ban együtt munkálkodik a mi megszentelődésünkön.
1. A m egism erés: „tudván, h o g y ...” (1,18; 3,9: Károli; 5,9). Értel­
münk ismeri az üdvösség alapjait.
2. A hit: „ ... hisztek őbenne” (1,8.21; 2,6-7). Hitünk megragadja a
felkínált szellemi igazságokat.
3. Az érzelem : „Őt szeretitek...” (1,8). A hit felébreszti bennünk a
szeretetet, a hálát és a kívánságot, hogy kedvesek legyünk az
Úrelőtt.
4. A logika: „Annakokáért. . . ” (tehát). Egészséges ítélőképességünk új
helyzetünkből gyakorlati következtetéseket von le.
5. Az akarat: „legyetek, életet éljetek, vessétek le, kívánjátok...” A
hit, az érzelem és az értelem által ösztönzött akarat véghezviszia
parancsokat.
így fog össze „szellemünk, lelkünk és testünk” (ITesz 5,23), hogy előre
haladjunk a megszentelődésben. Az újonnan született emberi szellem­
hez csatlakozik Isten Szelleme, és a szellemi alapigazságok nyilvánva­
lóak lesznek a számára. Lelkünk (pszichénk) magába fogadja ezeket az
elvont igazságokat, és erős, célratörő indítékokká formálja őket. Az
értelmünk levonja a hitben megragadott igazságok logikus következ­
ményeit, és mozgásba helyezi az érzelmeket, amennyiben pozitív
(vagy negatív) érzéseket kelt, mint amilyenek a hála, a szeretet, az
önértékelés (vagy félelem), ezek pedig befolyásolják az akaratot. Az­
után ez mozgásba hozza a testünket, és cselekedetté változtatja a
döntéseket.
lPt-ben a megszentelődésről szóló tanítás rokon Pál hasonló tanításai­
val, kivált Rm 6-ban, eltekintve az egymástól különböző kifejezésmód­
tól. Sehol sem találunk egyoldalú tanítást, amely személyiségünknek
csupán egyik oldalát világítaná meg. Az egész embert mozgásba hozza:
minden képességünk megtalálja a neki pontosan megfelelő feladatot
az embernek Krisztus képére történő újjáteremtése nagy művében.

99
A 9. fejezet e ) + f) kérdéseinek megoldása

1. Hozzávetőleg 100 parancs van, ezek közül 60 parancsoló mód­

ban, a többi pedig különböző igealakokban, de tartalmilag mind
parancsot jelent.
2. Hozzávetőleg 50 parancs vonatkozik a keresztyén ember Isten és
felebarátai iránti felelősségére. Bizonyos intelmek az emberek
különböző csoportjaira vonatkoznak (rabszolgákhoz, házasembe­
rekhez, vénekhez szólnak), vagy pedig sajátos helyzetben lévő
(szenvedő) keresztyénekre. A legtöbb intés azonban mindenkire
érvényes.
3. 1,15.16.17.18; 2,21.
4. 1,14; 2,4.17; 3,15; 4,7; 5,7.
5. Vö. „A cél”, 3. pont.
15 intés vonatkozik a megszentelődés személyes szempontjaira, 8
a más keresztyénekkel való kapcsolatra, és 8 a nem-keresztyének­
kel való kapcsolatra. Összesen 43 parancs szól mindenkihez.
6. Vö. 2,18-20; 2,21; 3,1-6.7; 3,9.14; 4,11; 4,1.12-19; 5,1-4.5.
Összesen 24 (12-+-12) parancs vonatkozik meghatározott csopor­
tokra.
7. A görög eredetiben 9-szer találjuk meg a gar szót (magyar jelenté­
se: mert, mivel), (2,19.20.21.25; 3,5.10.17; 4,3.6) és 12-szera hoti
szót (1,16; 2,15.21; 3,9.12.18; 4,1.8.14.17; 5,5.7; csak egyes
kéziratokban fordul elő a hoti szó, az 5,8-ban is). Felsorolandók
még további helyek, amelyekben a görög szöveg szerint indoklás
található, amelyeket a magyar szöveg hanem (pl. 1,15.23) vagy ha,
(görögül: ein) szócskával vezet be (pl. 1,17; 4,17.18).
8. A hina görög szót (avégett, mert, hogy) 13-szor használja a szöveg
célhatározó értelemben (1,7; 2,2.12.21.24; 3,1.9.16.18;
4,6.11.13; 6,6).
9. Azért, így, annakokáért (oun): 2,1.7; 4,1.7; 5,6 (a 2 ,13-ban csak
egyes kéziratokban szerepel).
Ezért (dió): 1,13 (egyes kéziratok szerint a 2,6-ban is).
Mint, hogy (hős): 1,14; 2,2.5.11.16; 4,10.

100
 Zárszó a Szentírás magyarázatához
Meg vagyunk győződve arról, hogy minden olyan tanítás, amelyet
Isten számunkra lényegesnek tart, a Szentírásból világosan és egyértel­
műen megérthető. Olykor szükség van az eredeti szöveg, továbbá a
történelmi, logikai, nyelvi, költői összefüggések és a gondolatmenet
alapos tanulmányozására. így vállalkozhatunk a Szentírás magyaráza­
tára a „ma” számára.
Ugyanakkor szem előtt kell tartanunk a következőket: a Szentírás Isten
szava hozzánk; a Biblia gyakran önmagát magyarázza; az Ószövetséget
az Újszövetség segítségével kell megértenünk - az Újszövetséget pe­
dig az Ószövetség alapján; Isten kijelentése mindenkor az Ő népének
felfogóképességéhez van szabva, és a földi dolgoktól a mennyeiekhez,
az anyagiaktól a szellemiekhez, a mulandótól az örökkévalóhoz, az
árnyéktól a valósághoz, a tökéletlentől a tökéleteshez vezet el. A
prófétai szövegek nem arra valók, hogy belőlük nem bizonyítható
időadatokat számítgassunk. Végül: a Szentírás középpontja mindig
Krisztus.
Amennyiben nem egyértelmű számunkra egy bibliai kijelentés, felte­
hetjük a következő kérdéseket:
- Mi az, ami bizonyosan a szöveg üzenete?
- Mit akar talán mondani?
- Mi az, amit bizonyosan nem mond?
Kétséges esetekben érvényes Melanchton alapelve: „A lényeges dol­
gokban őrizzük meg az egységet, egyebekben legyünk szabadok,
- de mindenben őrizzük meg a szeretetet. ”

101