Antioxidáns <gör.-lat.> – oxidációgátló (oxidáció inhibitor).

Tágabb értelemben: oxidációt

késleltető, vagy gátló anyag.

Antioxidáns alatt azonban leggyakrabban az élő szervezetben, illetve a táplálékban található,

természetes vagy mesterséges vegyületeket értjük. Ezek az anyagok rendszerint szerves
vegyületek, de találhatunk közöttük vegyértékváltásra hajlamos fémeket, valamint
fémorganikus komplexeket is.

Oxidációs folyamatok az élő szervezetben

Az élő sejtek ATP termelő, azaz energiafelszabadító szervecskéiben, a mitokondriumokban az
energiafelszabadító folyamat (oxidatív foszforiláció) során természetes módon keletkeznek
peroxid- és szuperoxid gyökök. Ezeket a sejtek a saját antioxidánsaikkal hatástalanítják.
Bizonyos helyzetekben (például stressz, betegség) a szabad gyökök száma megnő, és a
szervezet nem képes elegendő antioxidánst termelni. Az idős, beteg szervezetben az
antioxidánsok hatása, és mennyisége is csökken.

Természetes antioxidánsok

A szabad gyökök is felelősek a sejtek öregedéséért, többek között a DNS lánc elrontásával. Ez
ellen a különböző sejtek számos természetes antioxidánst termelnek. Ilyenek például egyes
vitaminok:

 aszkorbinsav (C-vitamin)
 retinol (A-vitamin)
 tokoferol (E-vitamin)
 vitamin jellegű antioxidánsok a flavonoidok is, jelentős hatást tulajdonítanak a szőlő
héjában (és ezáltal a minőségi vörösborokban) található rezveratrol nevű vegyületnek
 többszörösen telítetlen vegyületek, a karotinoidok (például béta-karotin /lásd A-
vitamin/, likopin)
 a telítetlen zsírsavak (minden folyékony zsírban és olajban), különösen az ún. omega-3
zsírsavak

De lehetnek antioxidáns hatásúak egyes enzimek, és egyéb anyagok is:

 glutation-peroxidáz
 kataláz
 szuperoxid-dizmutáz
 a galluszsav és vegyületei
 természetes antioxidáns hatású a növények által a talajból felvett szelén is

Mesterséges antioxidánsok a táplálékban

Friss, és lehetőleg természetes körülmények között termett zöldségekben, minimálisan

feldolgozott, növényi táplálékokban gazdag étrenddel biztosítani lehet a kívülről
szervezetünkbe került antioxidánsok mennyiségét. (Sok más hasznos anyaggal, például
vitaminokkal, ásványi anyagokkal együtt.) A nem megfelelő étrend és a modern
élelmiszeripar igényli a mesterséges antioxidánsokat (ez utóbbi elsősorban a termékek
eltarthatóságát fokozza velük).
A használt antioxidánsok különböző szerkezetű és összetételű vegyületek lehetnek.
Különösen hatásosak a legalább két fenol jellegű hidroxilcsoportot (orto- ill. para-) helyzetben
tartalmazó vegyületek, valamint az aromás aminok, ill. fémkomponenseik.

Az antioxidánsok hatásmódja különféle lehet:

 gátolhatja az oxidációt gyorsító katalizátorok működését

 ha önmaga is oxidálódhat, akkor az oxigén megkötésével fejtheti ki védő hatását
 az autooxidációt gátló, oxidációs inhibitor jellegű anyagok (például tokoferolok)
hatása azzal magyarázható, hogy az autooxidációban képződő peroxidgyökökkel
stabilis végterméket képeznek, miáltal megszakítják a további átalakulással járó
láncreakciót.

Az élelmiszerek és a gyógyszerek fontos antioxidánsai a tokoferolok, galluszsav, ill. észterei,

valamint igen gyakori adalékanyag az aszkorbinsav is.

Antioxidánsok az ipar egyéb területein

Oxidációra hajlamosak például az étkezési és ipari zsírok, olajok, műanyagok, a kaucsuk, a
gumi, a kozmetikumok egy része, a szappanok, egyes gyógyszerészeti segédanyagok.

Kozmetikumokban használt antioxidánsok

A kozmetikumoknál használhatják ugyanazokat az anyagokat, mint az élelmiszeriparban,

valamit az előzőek mellett a nordihidro-gvajatrétsav, a butil-hidroxi-anizol, ill. a butil-hidroxi-
toluol stb. használatosak. Az utóbbiak a gumi oxidációjának megakadályozására is
használatosak. A szappanok avasodásának gátlására tioszulfátot, benzoesavat, s az utóbbi
időben szerves komplex vegyületeket képző anyagokat használnak.

Nehéziparban használt anyagok

Az ásványi olajok ismert antioxidánsai az alkil-fenolok kalcium-, bárium- v. cinksói. A

műanyagok oxidációját is védik, a polietilénhez például ftálsavat tesznek (PET) a túl gyors
öregedés gátlására.