PURITÁNOK ÉS BOSZORKÁNYOK DEBRECENBEN

Mokkai László

A puritanizmus és a boszorkányság viszonyáról a legellentétesebb véle-

mények élnek a köztudatban, és joggal . Örökre összekapcsolódott a két fo-
galom a történelem egyik legszörnyebb boszorkányüldözésével, melyet az
újangliai Salemben 1692-ben a puritán Cotton Mother és társai folytattak
le, s melynek sarán az a kijelentés is elhangzott, hogy a boszorkányok
szervezete olyan minta kongregacionalista (radikális puritán) egyházaké" .1
Mindezzel ellentétben a boszorkányság történetének legújabb és legilleté-
kesebb kutatója azt állapította meg, hogy Angliában a mágikus katolikus
maradványok megléte ellenére nem lehet kétségbevo-nni azt a feltűnő gyor-
saságai, mellyel még a köznépnél is elterjedt a mágiával áthatott vallási
rítusoktól való elszakadás" .a Hasonló véleményt a babonáknak az agnol
forradalom utáni, főleg a puritán vallási buzgóság következtében való visz-
szaszorulásáról kortársak is kifejtettek. A látszólagos ellentmondás abban
a bizonyítható tényben oldódik fel, hogy a puritánoknak a babonák elleni
harca boszorkányégetésig menő következetességgel folyt s ez az ellenállást
is kiélezte . Erre mutat az is, hogy az 1643-1659 közti években hirtelen
megszaporodott az angliai boszorkánypörökr ől szóló röplapok száma, ami
egybeesik a puritán forradalommal, majd egy viszonylagos apály után 1681-
ben, a puritának üldöztetésének elmúlásával, újból hullámszerűen növeke-
dik a számuk s minden korábbinál nagyobb mennyiségben kerülnek ki sajtó
alól (ami persze részben a nyomtatás fejlő désének is tulajdonítható), hogy
azután 1712 után gyorsan elapadjon az egész boszorkányszenzáció . Angliá-
ban 1717-ben, a szintén erős puritán hatás alatt álló Skóciában 1722-ben
égettek utoljára boszorkányt, 1735-ben mindkét országban törvény törölte
el a boszorkányüldözést . Közép- és Kelet-Európában, különösen a katolikus
többség ű országokban, még sokáig sor került boszorkányégetésre, így 1775-
ben Bajorországban, 1782-ben Glaris svájci kantonban, 1739-ben Lengyel-
országban. Magyarországon az utolsó hivatalos boszorkánypör 1745-ben
volt, 1768-bon jelent meg a betiltó rendelet.3

1 Idézi Summers, Montague : The History of Witschcraft and Demonology . London-

Boston 1973. 83.
2 Thomas Keith : Religion and the Decline of Magic . New York 1971. 74.
3 Summers, M. : i. m. 329-338 . (röplapok bibliográfiája), 46. (utolsó boszorkányége-
tések) . Dömötör Tekla : A magyar nép hiedelemvilága. Bp. 1981. 63.
 Debrecenben is voltak boszorkánypörök, összesen 72-ről tudunk, az el-
sőt 1575-ben emliti a városi jegyzőkönyv, az utolsót 1735-ben . Ezek közül
1693-ig, Debrecen szabad királyi várossá nyilvánításáig több mint száz év
alatt 27 pör folyt, ezekből 15 elégetéssel, 1 megkövezéssel, 2 lefejezéssel,
1 száműzetéssel, 1 ekklézsiakövetéssel, 3 felmentéssel végződött, négynek
kimenetelét nem ismerjük . Ezzel szemben 1693 és 1735 között, tehát keve-
sebb mint félannyi idő alatt a tanács előtt 45 boszorkánypör került tárgya-
lásra, de ebben az országos méretekben is jellegzetesen boszorkányüldöző
időszakban mindössze 7 halálos ítéletet hoztak, 27 esetben száműzetésre
vagy megszégyenítő büntetésre ítélték, 2 esetben felmentették a vádlottat,
az ismeretlen kimenetelű pörök száma pedig 94 Debrecenben tehát a XVII.
század végére nyilvánvalóan alábbhagyott, ha nem is a boszorkányüldözési
láz, de mindenesetre a boszorkányégetés, amikor pl. Szegeden és máshol is
egyre több máglyát gyújtottak . Debrecenben is voltak puritánok, 1650 után
a lelkipásztorok, 1660 után a kollégiumi tanárak többsége közülük került
kis s olyan hatással voltak híveibe, hogy a városi nyomda még a XVIII.
században is több tízezres példányban adta ki a XVII. századi puritán ke-
gyességi műveket,s sőt még a XIX. századi református teológiai gondolko-
zást is meghatározták, amennyiben a divatos liberális teológiával szemben
a konzervatív ortodoxiát puritán hagyományokat őrző debreceni lelkipász-
torok és tanárok képviselték.'
Debreceni boszorkányokról és puritánokról tehát egyaránt tudunk, de
mindeddig nem esett szó a debreceni boszorkányüldözés és puritán mozga-
lom esetleges kapcsolatairól. Egy magyarországi viszonylatban - tudo
másunk szerint - páratlan írásmű enged ezekbe a kapcsolatokba bepillan-
tóst . Nem ismeretlen forrás felfedezéséről számolunk be, hiszen a szóban-
forgó mű számos bibliagráfiában előfordul, de úgy látszik, senki sem ol-
vasta végig, vagy ha igen, nem tartotta érdemesnek a boszorkányokra vo-
natkozó részt ismertetni . Holott ez volna az egyetlen eddig ismert magyar
boszorkánypöröly", azaz olyan értekezés, mely a boszorkányság ismér-
veit és felismerési lehetőségeit rendszeresen tárgyalja . A tanúvallatások
deutrumaiból eddig is nagyjából tudjuk, hogy mivel gyanúsították 1Vla-
gyarországon a boszorkánypörök vádlottait, de a vizsgálat szempontjait ki-
jelölő utasítás nem maradt fenn . Nógrádi Mátyás könyve, a Lelki próbakő,
melyen az ember mind magát s mind vallását meg czirkálhattya, sőt háza-
népének is szent utat mutathat" címen Debrecenben jelent meg 1651-ben s
függelékének alcímei közt szerényen, de legelöl húzódik meg az, ami most
minket érdekel : Ehez járult . . . 1. Az,ördögi practikáról mint kellyen ítél-
ni . . ." stb. Az így jelzett rész a könyv 124. lapján kezdődik s Rövid tracta
a varázslásrul" címen egy prédikáció keretébe van foglalva, melynek tex-
tusa 2 Krón 33 :6, Manasses király története, aki a fiait is elégette áldoza-

4 Haász Imre : Boszorkánypörök Debrecenben. Debreceni Szemle 1929 . 340. old. a pö-
röket közölte. Komáromy Andor Magyarországi boszorkányperek oklevéltára. Bp.
1910 . (időrendben) .
5 Mokkai László : A magyar puritánusok harca a feudalizmus ellen. Bp . 1952 . 145-
147 ., 183-185. Tóth Béla : Debrecen és a puritanizmus . Református Egyház 1974 .
272-277. (Nógrádit egyikük sem említi .)
6 Benda Kálmán-Irinyi Károly : A négyszázéves debreceni nyomda 1561-1981. Bp .
1961 ., a függelékben .
7 Koncx Sándor : Hit és vallás. Debrecen, 1942. 109-118. old.
 tul a Ben-Hinnóm völgyben. Varázslást, jelmagyarázást és igézést űzött, ha-
lottidéz őket és jövendőmondókat tartott. Sok olyan dalgat vitt véghez, amit
rossznak lát az Úr, bosszantva őt." Ez a bibliai szövegrész az ószövetségi
boszorkányhit locus classicusa. A prédikáció az  istenes és istentelen ma-
gistratusak" áldásos ill. átkos voltára szóló fejtegetéssel kezdődik s Ma-
nasses példáján mutatja be, hogy az istentelen felsőbbség számos ismérve
közt a két legels ő a bálványimádás . . . és az . . . eördöngös varállás" . En-
gedelmeskedni kell ugyan az istentelen felsőbbségnek is, de feddi  azokat
is, akik soha szemeket és szíveket Istenhez nem emelik a gonosz magist-
ratusnak keze alól felszabadulásokért . . . hanem mint a kemény igához szo-
kott erős bialok, csak viselten viselik kemény igájokat" (145-146 .). Mint-
ha az egyívású Apáczai zsarnokölési érvelésének halványabb visszhang-
ját hallanók ki ennek a forradalmi Angliát megjárt prédikátornak a sza-
vaiból! Ezután hosszasan sorolja, milyen erényei kell hogy legyenek a jó
tisztvisel őnek s csak azután, a 162. lapon tér rá a tulajdonképpeni témára,
hogy mi az, ami az embert varállóvá és boszorkánnyá nem teszi és nem
is teheti".
Különös boszorkánypöröly", amely előre veszi mindazt, aminek alap-
ján nem kell boszorkányságra gyanakodni, dekát látni fogjuk, hogy az
egész mű inkább ebbe az irányba, semmint a boszorkányság ismérveinek
részletezése felé mutat. A továbbiakban, nyilván a szimmetria kedvéért,
négy olyan dologról van szó, ami nem teszi boszorkánnyá, majd négy olyan-
ról, ami boszorkánnyá teheti (de nem bizonyossággal teszi is) az embert.
Ezután következik a tanulság, amire mindez oktat, t. i. azoknak elkárhozá-
sára,  akik az ördöghöz czimborálnak", de ugyanakkor int a hamis ítélet-
nek eltávoztatására", azaz a felelőtlen boszorkányüldözést elítéli s inkább
azt ajánlja, hogy kiki önmagát vizsgálja és tartóztassa meg a szarvas vét-
kektől" (179 .).
Szerkezetileg és terjedelmileg idáig tarthatott a prédikáció, amely te~
matikájánál fogva leginkább egy tanácsbeiktatási alkalmi beszédnek látszik.
Emellett szól a könyv ajánlása is, mely az előző évben meghalt főbíró, Ke-
rekes Mihály özvegyéhez, Bagoly Kata asszonyhoz szól, ő vállalta ugyanis
a kiadás költségeit. Egy volt tanácstag és főbíró özvegyétől elvárható, hogy
a tisztségvisel ők erényeiről és kötelességeiről szóló prédikációt s azzal
együtt a vasárnap megszentségtelenítésének, a Szent Lélek elleni vétkek-
nek s a lopásnak tilalmáról és büntetéséről szóló elmélkedéseket kinyom-
tatni segítsen, de a boszorkánypöröly" beiktatása arra figyelmeztet, hogy
alighanem egyéb, személyes vonatkozásokat kell figyelembe venni . 1629-
ben ugyanis egy rendhagyó boszorkányperre került sor Debrecenben .
amelynek során Bagoly Gergelynére tanúvallomások alapján nemcsak há-
zasságtörés bizonyult rá, hanem ördögi ráolvasás gyanújába" is esett s
ezért lefejezték, férjét pedig, aki minderről tudott, de nem jelentette, meg-
vesszőzték. Az eset azért kivételes, mert a boszorkányokat nem lefejezték,
hanem megégették. Csak még egyetlen későbbi esetben, 1681-ben fejeztek
le megégetés helyett boszorkányság gyanújába esett embert, és pedig egy
férfit, aki boszorkányként megégetett felelségével szolidaritást vállalt.$ Ba-
golyné előkelőbb kivégeztetése alighanem családja előkelőségének tulajdo-
nítható. Minden jel szerint patríciuscsalád tagja, s valószínűleg rokona, ta-
8 A két esetet 1. Ko~náro~rai A. i. m. időrendben.
lán éppen sógornője volt Nógrádi mecénásának, Bagoly Katának. Erre mu-
tat Nógrádi könyvében az is, hagy a boszorkányság kilenc olyan ismérve
közül, melyek hihetők, de nem bizonyosok, annál inkább nem meggy ő-
zésre valók", második helyen áll az, hogy ha az a személy hasonló sus-
pecta famíliából való, aminem ő önnön maga" (180-181 .). Ez a cáfolat azért
feltűnő, mert általános hiedelem volt és maradt, hogy a boszorkányság
öröklődik, vagy a családon belül kerül továbbadásra.9 Mintha Bagoly Kata
családját akarta volna a boszorkányság gyanújából kitisztítani Nógrádi, úgy
hangzik érvelése. Ez esetben érthető egész művének a továbbiakban ismer-
tetendő végkihangzása, hagy ti, nagyon nehéz, ső t csaknem lehetetlen a bo_
szorkányt felismei-ni, hacsak önként ezzel nem vádalja, vagy látható-hall-
ható praktikájával el nem árulja magát. Ha viszont Nógrádi nem Bagaly
Kata kedvéért vagy éppen indítására írta  boszorkánypörölyét", annál ér-
dekesebb tovább követni gondolatait .
A 180. lapon a megelőző prédikációtól függetlennek látszó, azt tema-
tikailag megismétlő, de nem egy vonatkozásban a korábbiakkal ellenkező
fejtegetés kezdődik azzal a kérdéssel, hogy vajjon micsoda jegyekből is
mértetnek meg a varálló őrdöngős boszorkányok?" Kilenc olyan jegyet"
sorol fel, amelyek nem bizonyítékok, és kilencet, amelyek csalhatatlanok",
tle legalábbis bizo~nyosbak lehetnek". A továbbiakban négy ellenvetésre
felel, megállapítva, hogy a hivőknek egyáátalán, vagy csak átmenetileg, lel-
kileg peddig semmiképpen nem árthatnak a varállók és a szemfényvesz-
tő k", akiknek művei csak látszatok (184-187 .). Éppen ezért a hatóságok
csak alapos megfontolás után ítéljenek boszorkánypörben s egyáltalán min-
denki tartózkodjék a felelőtlen rágalmazástól. De természetesen Nógrádi
sem térhet ki az egész karra, minden keresztyén felekezetre kötelez ő bib-
liai parancs kimondása elől, hogy ti. méltók a varállók és őrdöng ős boszor-
kányok . . . minden büntetésre . . . időszerint való büntetésre, lelkire és örök-
kévalóra is . . . mert a varáslóknak cselekedetekkel megzavarodik a polgári
társaság . . . ellenségivé lesznek az ecclesiának a varállók . . . Isten a varás-
lásért hozna a büntetést . . . mert igazságos dolog az olyanokat a Sátánnak
adni, kik már régen az ő tüzes zászlója alá hódoltasak (187-193 .).
Mielőtt tüzetesebb vizsgálat alá vennők a boszorkányságnak Nógrádi ál-
tal felsorolt negatív és pozitív ismérveit, s megpróbálnók felfogásának for-
rásait és mondanivalójának a hazai, közelebbről debreceni valósághoz va
ló viszonyát tisztázni, szükséges őt magát bemutatni. Születési helye és éve
ismeretlen, de minden valószínűség szerint valahol a Felvidék magyar nép-
területén láthatta meg a napvilágot, mivel előbb Léván, majd Nagybányán,
1633 körül Debrecenben, azután Olaszliszkán, Nagyszombaton és Pozsony-
ban tanult . Els ő találkozása a puritanizmussal Debrecenben történt, ahol az
angliai útjáról nemrég hazatér-t és puritán kegyességet hirdető Medgyesi
Pál tanította, sőt egy latin retorikai tankönyvet is dedikált neki. Medgyesi-
vel együtt hagyta el Debrecent s végül 1639 őszén Sárospatakra iratkozott
be, ahol a magyar puritán mozgalom lak vihart keltő vezérének, Tolnai
Dali Jánosnak tanítványa volt, s valószínűleg kedves tanítványa, mivel
1642 elején, nem sokkal Tolnai távozása előtt a diákköztársaság elnökévé,
azaz seniorrá választották, bírta tehát mind az ifjúság, mind tanárai bizal-
mát. Egy éves tállyai rektorkotlás után külföldre ment, 1644-ben Leiden-
9 Dömöíör T. : i. m. 114. old.
 ben iratkozott be, onnan egy időre Angliába rándult át, 1647-ben már Ut-
rechtben volt, s még az évben hazajött és Sárospatakon lett tanár. Két év
múlva Debrecenbe hívták meg lelkipásztornak, eleinte még az iskolában
is tanított .
Külföldi élményeiről közvetlen bizonyságaink nincsenek, de figyelem-
re méltó, hogy éppen az egyik boszorkányüldözési hullám tetőzésekor járt
Angliában . 1645 és 1647 közt buzgólkodott legszorgosabban a magát bo-
szorkánytalálónak" nevező Matthew Hopkins és segítőtársa, John Stearne,
akik előszeretettel lepleztek le macska képében osonkadó boszorkányokat .
1646-bon adta ki John Davenport a huntingdoni boszorkányokról szóló hí-
res tudósítását. Ezidőre már számos angol boszorkánypöröly" jelent meg
nyomtatásban, köztük olyan nagynevű szerzőktől, mint I. Jakab király (De-
monologie, 1597) vagy a kiváló puritán teológus, William Perkies (Discour-
se of the Damned Art of Witchcraft, 1608).11 Nógrádinak tehát bőven volt
módja hallani és olvasni a boszorkányságról . Bár ezidőszerint nem áll mó-
dunkban Nógrádi m űvét a ritka angliai nyomtatványokkal egybevetni,
egyéb fordítói munkásságából következtetjük, hogy valamely angol köny-
vet is felhasznált, főként olyan motívumok beiktatására, amelyek a hazai
boszorkányságban ismeretlenek voltak.
Debreceni lelkipásztorsága első évében Nógrádi sokat publikált, a
 Lelln próbakő" mellett magyar prédikációkat és latin teológiai elmélke-
déseket, de azután két évtizedre elhallgatott. Az akkori debreceni egyházi
gondolkozás nem kedvezett a puritanizmusnak. Csak miután Nógrádi olyan
kiváló puritán kollégát kapott, mint Komáromi Csipkés György, majd Vá-
rad elestével az ottani puritán iskola jónevű tanára, Martinfalvi Tóth
György is Debrecenbe jött diákjaival együtt, tört meg a jég és vált a nagy
cívisváros a hazai puritanizmus központjává . Ekkor virradt fel Nógrádi-
nak is, akit 1661-ben a debreceni egyházmegye esperesévé, majd 1665-ben,
mint már nagybaj ami lelkipásztort a tiszántúli református egyházkerület
püspökévé választottak. Várad törökpusztította vidékének gyülekezeteit
gyámalitva, ehhez Apafi Mihály támogatását megszerezve próbálta egy-
házát a gyászévtized viszontagságain átsegíteni. Erre tollával is igyekezett,
egy angol puritán szerző, Hildersam Kegyességi művét fordítatta le (Id-
vesség kapuja, 1672). Mire a protestánsüldözésnek a soproni országgyűlés
egy időre véget vetett, Nógrádi már nem élt ; éppen 300 éve, 1681. szeptem-
ber elsején meghalt.l2 Szolgáljanak ezek a sorok megemlékezésül az évfor-
dulórá.
Milyen viszonyokat, milyen felfogást talált Nógrádi boszorkányság te-
kintetében Debrecenben? Erre nem nehéz válaszolni. Az ő Debrecenbe ér-
kezéséig lezajlott boszorkánypörök zöme ahhoz az üldözési hullámhoz tar
tozott, amely az 1614. évi erdélyi országgyűlésnek a nézők, jövendőmon-
dók és bűbájosok" megbüntetésére hozott határozatával indult és egy ne-
gyedszázadig tartott. Debrecenben 1599 és 1619 közt nem jegyeztek fel bo-
szorkánypört, 1619 és 1638 közt viszont 14-et, melyek közül 10 halálos íté-

10 Herepei János: Néhány adat Nógrádi K. Mátyás életéhez. Adattár XVII. századi
szellemi mozgalmaink történetéhez II. Bp.-Szeged 1966. 183-186: old.
11 Summers, M.: i. m. 102., 327., 328., 332. old.
12 Nógrádi életrajzi adataira a 10. jegyzeten kívül lásd Zoványi Jenő: Magyarországi
protestáns egyháztörténeti lexikon . Bp. 1977. 438-439 . old.
lettel, 4 felmentéssel végződött. Ezután 1667-ig egyáltalán nincs . nyoma
Debrecenben boszorkányüldözésnek, ezévben is mindössze egy ismeretlen
kimenetelű vizsgálatról tudunk, s csak 1681-ben, Nógrádi halála évében
kezdődik a pörök újabb folyamatos sorozata. Nógrádinak Debrecenbe tör-
tént meghívásakor tehát már egy évtizede nem volt a városban boszorkány-
pör, de nyilván még sokan emlékeztek a régebbiekre.
Debrecenben sem gondolkoztak másként a boszorkányokról, mint más-
hol Magyarországon. A boszorkányhit az ókorra nyúlik vissza, a keresz-
ténység megörökölte, s mivel bibliai szövegekben is szerepelt, mégpedig
halálos ítélet megkövetelésével párosulva, az európai középkort elejétől vé-
gig kíséri a boszorkányüldözés . Annak viszont, hogy a boszorkánypörök a
XV. században megszaporodtak s 1550 és 1750 között tömegessé váltak,
nem az az oka, hogy a népi varázslás ezidőben különösebben fellendült
volna, mert az animisztikus-mágikus hiedelmek és praktikák az európai pa-
rasztnépességnél korábban és kés őbben is elevenek voltak, hanem az, hagy
az egyházi és világi értelmiség figyelme fokozattan a gondolkozás irracio-
nális szférái felé fordult. Ugyanakkor, rrükor a humanizmus újplatonista
irányzata a titkos tudományok", az alkémia, a kabbala és az asztrológia
divatbahozásával egy misztikus-panteisztikus világnézetet terjesztett, a re-
formáció, majd a reformkatolicizmus is élesen szembefordult ezzel a világ-
nézettel s Serveto, Bruno és mások megégetésével tiltakozott ellene . A tit-
kos tudományok" vértanúi nem voltak boszorkányok, nem is vádolták őket
ezzel. De a népi mágia sok tekintetben érintkezett az áltudósok fekete má-
giájával" . Római katolikus oldalon a sakramentális vallási felfogás az egy-
háznak tartotta fenn mindenféle trassubstantiato" legális gyakorlatát, s
a papi cselekményeken kívüli csodatételek tiltott  fekete mágiának", az ör-
dög művének számítottak. A reformátorok viszont a középkori egyház fe-
hér mágiáját" is bálványimádásnak" tekintették, mint minden olyan gon-
dolatot és tettet, amellyel az ember önmagát akarja üdvözíteni, ahelyett,
hogy Istentől várná az ingyen kegyelmet. Az ember - mondta Luther -
segítséget, vigaszt és üdvöt saját műveiben keres; vakmerően azt hiszi,
hogy erővel kikényszerítheti Istentől a menyországot s azt számolgatja,
hány alapítványt tett, hányszor böjtölt, hány misét mondatott. Ezekkel
büszkélkedik és dicsekszik, mintha semmit sem akarna ajándékként Isten-
től elfogadni, hanem maga akarna mindent megszerezni vagy túlfizetve ki-
érdemelni, akár ha Isten lenne a mi szolgánk és adósunk, mi pedig az ő
fejedelmei. Mi ez, ha nem bálványt csinálni Istenből?"'4 A bálványimádás
13 Már önmagában ez a debreceni boszorkányüldözzsi hullám cáfolja azt a feltétele-
zést, hogy az 1614, évi országgyűlési végzés Bethlen Gábor konstrukciós" kezde-
ményezése lett volna boszorkánysággal vádolt mágnásasszonyok birtokainak meg-
szerzése céljából . Nagy L¢szló : Sok dolgot próbála Bethlen Gábor (Bp . 1981.) c.
esszéjében fejti ki a fenti téves véleményt (89-90.), megtetézve azzal a hasonló-
képpen bizonyíthatatlan váddal, hogy Bethlen puszta uralomvágyból döntötte meg
Báthori Gábor uralmát, akinek emlékét akarta a három Báthori-rokon asszony
boszorkánypörével is megbélyegezni . Ezeknek a feltételezéseknek az er őltetett for-
ráselemzéseken alapuló állításoknak a cáfolatára itt nem térhetünk ki, de azt le
kell szögeznünk, hogy a XVII. század első felében Európa-szerte s így Magyaror-
szágon is fellángoló boszorkányüldözést nem lehet egyetlen ember kezdeményezé-
sére visszavezetni, még ha az olyan kiemelkedő egyéniség volt is mint Bethlen
Gábor.
14 Luther 1529-es Nagykátéjából idézi Delumeau, Jean Les Réformateurs et la super-
stition. Actes du Colloque L'Amiral de Coligny . Paris 1974 . 453 . old.
pedig babona, s mint babonát sorolja fel Luther mindenekelőtt a misét,
azután a purgatóriumot, a halattakért való imát, a tárgyak megszentelését,
a fogadalmakat, a böjtöket, a szentek segítségül hívását, az ereklyetisztele-
tet, a búcsút, a zarándoklatokat . Hogy olyan sokan követik ezeket, az egy-
szerűen azért van, mert az ördög meglovagolta a pápát, hogy dicsérje és
szentesítse ezeket a praktikákat. Ily módon sokan elfordultak Krisztustól,
hogy bizalmuk,~t saját cselekedeteikbe vessék és bálványimádókká lettek,
ami nyilvánvalóan a legrosszabb." is Kálvin még szigorúbb volt, mert a bál-
ványimádás kategóriájába vonta a csillagjóslást, mint ördögi babonát",
továbbá a szentképeket is, nnely utóbbiak esetében nem volt hajlandó el-
fogadni a katolikus különböztetést tisztelet" és imádat" között. Szerinte
a középkori egyház fehér mágiája" a Sátán szemfényvesztése, s így, akik
odaszánják magukat ezeknek a látszatoknak az imádására avagy úgy vélik,
hogy ezekben Istent és szentjeit imádják, máris babonaságba vannak bele-
varázsalva" .ts
A népi varázslást már a középkori egyház a fekete mágia" fogalma
alá vonta és ördögi praktikának" minősítette, még akkor is, mikor az az
isten vagy az ördög segítségül hívása nélkül egyszerűen az ősi analógiás
vagy szimpatetikus mágiát alkalmazta és egy személytelen varázserő fel-
idézésével gyógyított, rontott, oldott vagy kötött. Elitélésében a reformá-
torok csak a középkori hagyományt követték, legfeljebb még azzal vádol-
ták a római egyházat, hogy fehér mágiával" fedezte, sőt tenyésztette a fe-
kete mágiát". A kétféle mágiát azonosítva, a reformátorok nemcsak foly-
tatták, hanem fokozták is a boszorkányüldözést. Elborzadtak, látva a falu-
si néptömegek babonáit, amit részben a középkori egyház tanítási hanyag-
ságának, részben a neaplatonista misztifikációnak, főként azonban a refor-
máció által kihívott ördögi ellenhatásnak tulajdonítottak . Egyrészt anya-
nyelvű bibliamagyarázattal és kátétanítással, másrészt a babonáskodás"
büntetésével próbáltak a falusi mágia ellen küzdeni, de még a kor viszony-
lag alacsony színvonalán álló orvosi ellátást sem tudván a népi gyógyászat
pótlására rendszeresíteni, minden igyekezetük hiábavalónak bizonyult . Mi
több, ahelyett, hogy szándékuk szerint szétválaszthatták volna a vallást és
a mágiát, a nép átvette tőlük a mágia ördögi praktikává minősítését és lét-
rejött egy népi diabolizmus, ördögimádat, amely a hagyományos mágia vé-
delmében ahhoz a hatalomhoz fordult segítségért, amelynek azt az egy-
házi felsőbbség tulajdanítotia, ti. a megszemélyesített ördöghöz. Intellek-
tuális spekulációk és népi hiedelmek ma már szétbogozhatatlan szövedéke
az a boszorkánypörölyökben" sokszor leírt, a vallatásak deutrumaiban a
gyanúsítottaknak állandóan besulykolt démonvilág, amelynek uralkodója,
a Sátán sereget toboroz magának az evilági meggazdagodásért Istent meg-
tagadó, önmagukat a Sátánnak eladó, szerződésüket a maguk részéről sa-
ját vérrel írt fogalommal, a Sátán részéről övéinek valamely testrészére
nyomott stigmával megpecsételő boszorkányokból" . Ezek seprűn, boton
lovagolva valamely hegyen vagy elhagyatott helyen tartott boszorkány-
szombatokon" parázna és emberevő orgiákat, egyházi szertartásokat pa-

15 Luther különböző műveiből, uo. 455. old.

16 Az Institutio-bó1, uo. 461, old.
rodizáló fekete misét" rendeznek a Sátánnal s erőt nyernek tőle gyógyí-
tásra, rontásra, oldásra, kötésre .l'
Ez a szervezett boszorkányság valóságas néphitté csak a reformáció
keletkezési gócaiban, északolasz, dél- és nyugatnémet területeken vált, l8
mert csak ott hatoltak le a reformáció eszméi a széles néprétegekbe, Más-
hol, s így Magyarországon is a népi mágiát a boszorkányságot üldöző ha-
tóságok azonosították a külföldi könyvekből megismert diabalizmussal, ami-
ről a vádlottak többnyire csak a pörökben feltett kérdésekből 'értesültek s
amiből egyet-mást a kínvallatás hatására vállaltak el. Idővel egyes rnatí-
vumai a néphitben is meghonosulhattak, anélkül azonban, hogy az erede-
ti boszorkányhiedelmet alapjában megváltoztatták volna. Ez ugyanis a né-
pi mágia gyógyító-rontó, oldó-kötő gyakorlatához fűződött, eredetileg nem
is állt szemben a vallással, inkább mellette tenyészett s csak akkor húzódott
mintegy föld alá és vált tiltott praktikává, amikor az egyház ördögi ba-
bonává nyilvánította, mint ilyent üldözte és máglyahalállal büntette.l9
Debrecenben a források tanúsága szerint a XVII. század folyamán a
boszorkánypörök vádlotaai nem, vagy alig ismerték az ördögi" boszorkány-
ságot, hanem egyszerűen népi mágiát műveltek. Igaz, az 1575 és 1638 közöt
ti pörökben előfordul az ördögi tudomány",  ars diabolica", ars demonia-
ca", diabolica incantatio" kifejezés, de olyan műveletekkel kapcsolatban,
amelyekhez a népi mágia nem hívja segítségül a Sátánt. A pörökben az ör-
döngösség" kifejezést a hatóságok használják a varázslás, boszorkányság,
népi  tudományosság" (egyik vádban ördögi tudomány") megjelölésére.
Valójában a vádak bűjös-bájos" szemmelverés vagy szóval való igézés
(incantatio, berbitélés), ezzel kapcsolatban egyetlenegyszer Isten igéjének
babonaságra fordítása" (1599), ill.  ronda szóval" gyógyítás (1631), ,toldás-
kötés" azaz szerelmi vagy mozgási képesség korlátozása, tehéntej elapasz-
tása, embervesztés, megvesztés" elsősorban mérgezéssel (gyakori a vene-
fica megjelölés), meg nem engedett módon végzett gyógyítás pl. kenés-
fenéssel", fűvel összetört disznótejjel stb. Végül néhányszar összekapcso-
lódik a boszorkányság a kerítéssel és a házasságtöréssel, nyilván abból a
meggondolásból, hogy a paráznaságot boszorkánykotyvasztotta bájital idé-
zi elő. Mint látjuk, a mérgezés nehezen bizonyítható, de ki nem zárható ese-
teit kivéve tényleges ártalom nem történt, az ördöggel való szövetkezésre
konkrét célzás nem esik, szentségtörést is csak két, közelebbről nem ismert
varázsigével követhettek el, az egész debreceni boszorkányság tehát Nóg-
rádi lelkipásztorsága előtt nem volt egyéb, mint a népi tudományosság"
jól ismert, a diabolikus boszorkánysággal, sőt egyáltalán a vallással össze
nem függő ősi gyakorlata, melyet csak a' népi mágiát ördögi praktikának
bélyegző egyházi szemlélet minősített tiltott varázslásnak, boszorkányság-
nak.
A debreceni tanács, mely teljes ülésében ítélkezett a boszorkányok fe~
lett, eleinte maga is tanácstalan volt, hiszen a tudományosság", mely ép=
pen egy debreceni boszorkánypörben került a táltossággal azonosításra,

17 A diabolikus boszorkányhit részletes leírása Summers, M. : i, m. passim. A kérdés-

nek egyébként itt nem idézhető bőséges szakirodalma van, a legfontosabbakat em-
líti Dömötör T. : i. m. 234-235 . old.
18 Dömötör T. : i. m. 58 . old.
19 Delumeau J. : i. m. 480-487 . old.

120
olyan általános gyakorlat volt, hogy büntetésére csak akkor került sor, ha
ártalomra fordították. Az 1626. évi pörben a tanács az egyházi felfogást
követte, mikor tótos ördöngösség" vétkében marasztalt el. A táltosnak a
boszorkánnyal, annak meg az ördöggel való összekapcsolása azonban idővel
mindenféle népi varázslást, ha ártó, ha segítő szándékú volt, büntetendő ba-
bonává nyilvánított . Magyarországon ez nem egyházi, hanem világi bírás-
kodás elé tartozott. Úgy látszik azonban, hagy Debrecenben a tanács az őr-
döngős" boszorkányságot eleinte vallási tévelygésnek tekintette s egyházi
bíróság elé próbálta utalni, mivel az első ismert boszorkánypörben, 1575-
ben a vádlottat, aki maga vallotta be ördögi tudományát", ekklézsia kö-
vetésre, azaz nyilvános templomi bűnbánatra ítélte.2° Ebben az évben ugyan
egy másik asszonyt megégettek, de bűne mérgezés és kerítés, tehát a tu-
dományossággal" való visszaélés volt. Az első eset, hogy ódó-kötő, bűjös-
bájos varázslót" elevenen megégettek, 1599-ben fordul elő, amikor az a
már említett utalás, hogy  Isten igéjét babonaságra fordította", a reformá-
torok által hirdetett diabolikus boszorkánykoncepció meghonosodását jelzi.
Mindenesetre figyelemre méltó, hagy a debreceni boszorkánypörök
ilyen rendhagyó kezdetei az 1572-ben meghalt Méliusz. Juhász Péter lelki-
pásztorságát közvetlenül követő időre esnek. Méliusz arra a később meg-
fordítva érvényesülő eljárásra tett kísérletet, hagy a házassági ügyekben vi-
lági, a boszorkányságban egyházi hatóság legyen illetékes . Ismeretes, hogy
Méliusz maga is foglalkozott népi gyógyászattal, gyógynövénykönyvet szer-
kesztett s a babonaság elleni harcot nem máglyával, hanem tanítással foly-
tatta . A magyar néphitben ma is élő, az alvókat megnyomó", halálrasze-
rető" démont, a lidércet pl. betegségből származó képzelgésnek mondja, az
igézésről meg azt állítja, hogy a kisdedeket és másokat tekintettel, ráné-
zéssel, érzéssel, dicsérettel meg lehet rontani, az gonosz beszéd" . Azt viszont
a reformátori tanításnak megfelelően vallja, hogy a boszorkányokat, éji
kísérteteket, kóbor lelkeket az ördög igazgatja, vezeti rosszra".21 A refor-
máció kettős törekvése, a tanítás és az üldözés tehát már Méliusznál együtt
jelentkezik, ha nála a tanítás hangsúlyosabb is. Utódai, az izn. ortodox kál-
vinisták egyre szigorúbban vették a boszorkányságot, ab~b~ól a felfogásból
kiindulva, hogy Isten elsősorban a hamis istentisztelet miatt küldi csapásait
az emberekre, s ha a római egyház fehér mágiája" is bálványimádásnak
tekintendő, mennyivel inkább az a boszorkányok fekete mágiája"! Nem
20 Az eklézsia követésr ől Koncz Ákos : Debrecen város régi büntető joga és ennek
alkalmazása a különböző bűnesetekben. Debrecen, 1913. 32-35. oldal. Haász L :
i. m. 341, old. vö. Ilyés Endre : Egyházfegyelem a magyar református egyházban .
Debrecen 1941:
21 Dömötör T . : i . m. 48-52. old. Uo . 53. a szerző találóan jegyzi meg, hagy Méliusz
kortársa, Bornemissza Péter  is ostorozza a babonaságot . Szemben azonban Mé-
liusszal, aki a lidécbe vetett hitben észrevehet őlelt nem hisz és ellen orvosságot
ajánl, Bornemissza mindenféle babonaságot az ördög személyes közreműködésé-
nek tulajdonít . . . Az ördög személyének ez az előtérbe helyezése azért is némileg
meglepő, mert más magyar nyelv ű művekben, amelyek e századból ránk marad-
tak, az ördög személye nincs ennyire előtérbe, és furcsa, hogy éppen e felvilágosult
humanista művében jelentkezik ilyen hangsúlyosan." A ténymegállapítás találó,
az értékelés azonban módosításra szarul, Bornemissza nem volt felvilágosult",
mint ahogy korának humanizmusa sem volt az, az ördög hangsúlyos szerepeltetése
pedig nem meglepő egy olyan er ősen lutheránus beállítottságú lelkipásztornál, mint
ő volt, hiszen tudjuk, hogy Luther maga is tintatartót vágott a nála személyesen
jelentkező ördöghöz.
kellett ehhez Bethlen Gábor vagy valamely világi hatóság kezdeményezése,
mert a kálvinista lelkipásztorok maguktól is mennydörögtek prédikációik-
ban a boszorkányság ellen s követelték annak megbüntetését.
Az erdélyi fejedelem hatalmi körén kívül éppen Bethlen trónralépte
idejében, 1609 és 1614 között tartotta Dániel könyvét magyarázó beszédeit
Kecskeméti Elekes János Sárospatakon, hogy csak egyet idézzünk a ki-
emelkedő pérdikátorok közül: Az mágusoknak neve felett böcsületes
volt . . . De annak utánra, ennek igaz utát elhagyván, az mágusoknak neve
szállott a papokról és a bölcs emberekről azokra, kik ördögi mesterséget
űznek, bűvösökké-bájosokká lesznek, ördöggel kötnek, varázsolnak és szóm-
fénvesztéssel egyebeket megcsalnak. Azért most az mágia semmi egyéb, ha-
nem az oldó-kötő ördöngös férfiaknak, babonás bábáknak az ő ördögi csa-
lárd mestersége, mellyel elhitetnek egyebeket, úgy mint kik ördögnek adták
magokat. Ennek pedig az mágiának, ördögi praktikának felette sok nemei
vadnak, tudni illik 1, mikor vízből . . . 2, mosdó medöncéből . . . 3, tükör-
ből . . . 4, tűzből . . . 5, embernek tenyeréből . . . 6, füstből, ha felmegyen él,
ha alátér és elterj ed, meghal . . . 7, rostából mondanak j överdőt, 8, mikor
valakinek mákolajjal megkenik az körmét és abból jövendölnek, hol talál-
hatnának eltött kéncsőt. De ki győzné efféle sok ördögi praktikának csak
neveit is előszámlálni?" Az varáslók felette szemtelenek, és efféle jöven-
dőmondóknál semminemű neme az embereknek nem rosszabb, mert arra
kötik magukat, melyre semmiképpen nem elégségössek . . . Ilyen csalárdak
azok az mi időnkben, akik azzal mernek kérködni, meg tudják űk mondani,
mikor leszön valakinek s holott halála, fia leszön-e vagy leánya, leszön-e
valakinek gyermeke avagy nem, leszön-e ura szerelmében avagy nem. Csa-
lárdok az ilyeténök, hitetők, méltók mind ez világi tűzre s mind a pokol-
beli Gehennának tüzére." s2
A boszorkánynak mind evilági, mind túlvilági büntetését az európai
kálvinizmussal egyetemben a magyarországi református lelkipásztorok Mé-
liusztól Nógrádiig egyaránt helyeselték, annak ellenére, hogy az 1575. évi
ekklézsia követés után semmiféle nyoma nem maradt annak, hogy a refor-
mátus lelkipásztorok akárcsak tanúként, még kevésbé bíróként tevőlegesen
beavatkoztak volna a boszorkánypörökbe. Kárhoztatták a babonaságot, meg
is mondották, hagy mit tartanak annak, de óvakodtak egyházi szankciót ad-
ni a boszorkányokat sújtó ítéleteknek . Mikor a debreceni egyházmegye kis-
zsinata, az esperes (senior) elnöklete alatt összegyűlt lelkészek testülete
1617-ben kimondotta, hogy ha valaki lopásban, házasságtörésben vagy más
bűnben vétkezik, még ha a világi hatóság kegyelmét elnyeri is, vagy bűne?
büntetését elveszi is, még akkor is mindenképpen, bűnei bocsánatát kérve,
Istent és az egyházat ki kell engesztelnie, hogy a szent gyülekezet soraiba
rendesen visszafogadtassék, de akkor aztán tisztességben, becsületben tar-

22 Kecskeméti Alexis János pérdikációs könyve . Kiad. Szuromi Lajos . Bp. 1974. 137.,
155. A magyar népi hiedelmek ritka korai felsorolásai közé tartozó sorait azért is
idézzük, hogy Nógrádi és Dömötör T.: i, m. 112. alatt Diószegi Kis István tiszán-
túli református püspök által 1679-ben felsorolt boszorkányos tudományokkal" ösz-
sze lehessen hasonlítani. Diószegi prédikációja a következő tudományosokat" ne-
vezi meg : embert igézettel megvesztő, megétető boszorkányok, teheneket és tyúko-
kat megbűvöl ő bűvös-bájolók szemfényvesztők, halottakról tudakozók, hagymázt
mérető, rostát fordító, menyétnek rokkát kötő jövendőmondók.

12 2
tassék és bűneit sohase hánytorgassák,"~ ez természetesen nem vonatko-
zott a boszorkányokra, mert azok, ha rájuk bizonyult a vád, ezidőben már
kegyelmet nem nyerhettek s a tűzhalál várt reájuk, ekklézsia követésre te-
hát az ő esetükben nem kerülhetett sor. Valóban sem az 1615-1655 közti
évek zsinati határozatait tartalmazó Albumban, sem a Nógrádi esperes-
sége alatt tartott egyházmegyei gy űlések végzéseit megörökítő Archívum-
ban az igen sok, főleg jegyességek és házasságok felbontására vonatkozó
feljegyzés közt még csak célzás sem akad boszorkányságra .2'
Sakkal inkább az a benyomásunk, hogy a debreceni világi és egyházi
bíróságoknak több gondot okozott a felelőtlen rágalmazás áradata mint a
tényleges bűnesetek ehhez képest ritka előfordulása . A káromkodás mel
lett a rágalmazás foglalkoztatta leggyakrabban a debreceni tanácsot, mint
bíróságot . A rágalmat a XVII. századi Debrecenben  szavaty"-nak nevez-
ték, a rágalmazót pedig szavatosnak", aki, ha valakit valamivel alaptala-
nul vádalt s nem tudta bizonyítani, vagy azt, akitől hallotta megnevezni,
becstelenségben" maradt s a megbántottat a bíróság előtt meg kellett kö-
vetnie.~ Egyéb rágalmazósak közt könnyedén fogtak egymásra boszorkány-
ságot is a debreceniek, még férj a feleségére is, és viszont, mint azt Keresz-
szegi Herman István debreceni lelkipásztor 1635-ben, az első boszorkány-
üldözési hullám tetőpontján panaszolja: Tekincs meg az házasságban élő
személyeket, az férfiak közül némelyek feleségeket illetlen gyalázatos név-
vel szokták nevezni : tehénnek, disznónak, boszorkánynak . . . Az feleségek
is ellenben nagy sokan az ő férjöket meg nem becsülvén, gyalázatos neveze-
tekkel illetik : rossz vénember, bolondnak, veszettembernek és egyebeknek
szokták nevezni."~ A második boszorkányüldözési hullám idején egy má-
sik debreceni lelkipásztor, Szenezi A. Pál hányja szemére hallgatóinak :
az nyelveskedő k egy kis balgatagságért meggyaláznak, sőt elvesztenek, ha
az jó lelkek mellett ki nem kelnének!" z' Olyankor, mikor a közhangulat kü-
lönösen éberen figyelt a boszorkányságra, a könnyelm űen, múló indulat-
ból kiejtett vád is veszedelmes lehetett.
Az idézett két megnyilatkozás közé esik időben Nógrádi műve, aki
nyilván hasonló tapasztalatok alapján írását azzal vezeti be, hagy az em-
bert varállóvá és boszorkánnyá nem teszi és nem teheti 1, a puszta kétség,
2, az hamis fundamentum, 3, a szófia temondád beszéd, 4, a régi vénség"
(162.), azaz ha valaki haragjában vén boszorkánynak mond valakit s ezt még
gyanúsító célzásokkal is tetézi. Inti olvasóját a hamis ítéletnek eltávozta-
tására, hogy képtelen ítéletet ne tégy felebarátodról" (179.). Műve második
részében, ahol a boszorkányok ismertetőjegyeit sorolja fel, azzal kezdi, hagy
in genere itt az okos embernek igen tapogatva kell járni", mert kett ős je-
lei vannak azoknak . . . az első jelek hihetők, de nem bizonyosok, annál in-
kább nem meggyőzésre valók . . . ilyen jegyek 1, a régi hírhallások és em-

23 Album hoc venerabilis tractus Debrecinensis . . . 12, Tiszántúli Református Egyház-

kerület Levéltára Z 31.
24 Az előző jegyzet Album"-át folytató Archívum ecclesiasticum societatis Debre-
cinae . Uo. Z 32.
25 Széll Farkas : A becstelenítés és a bíróság előtti megkövetés a Debrecen város régi
jogban. Debrecen 1897. Vö. Haász I. i. m. 389. old.
26 Keresszegi H. Isiván : A hitnek és jóságos cselekedeteknek tündöklő példáiról való
praedicatiok. Debrecen 1635. 173. old.
27 Szenezi A. Pál : Emlékezetnek oszlopa. Debrecen 1684 . Bz verso.

123
ber személye felől való megrögzött kételkedések, 2, ha az a személy hason-
ló suspecta famíliából való, aminemő önnönmaga, 3, a puszta szájjal való
vallástétel (ezt s amazt tudnám neki cselekedni), ha amellett egyéb nincs,
4, valamely kétséges jelensége ember cselekedetinek, 5, a holt ember tes-
tének vére eredete a varállónak illetésére, mert az is nem mindenkor úgy
találtatik, sőt a meghalt lónak vére is elered gyakorta ad tactum venefici
vel veneficae [a férfi vagy női varázsló érintésére], 6, a babonás személy-
nek bizonysága, mert nem mond mindenkor igazat az ördöngös boszorkány,
7, az ember testén levő képtelen jegyek, melyekkel erősítik embert varás-
lónak lenni, melyeket az ember ördögtül esett jeleknek mondanak, maga
[holott] amint hogy a farkas fiát meg nem eszi, úgy az ördög országát nem
rontja, 8, az ördöngösökhöz illendő rút szitkozódások és hallatlan átkozó-
dások, hogy az ördög így avagy amúgy vigye el, 9, a szegény vagy elvette-
tett alázatos sors. Ezek a kilenc erőtlen kákából szőtt paisok csak magok-
ban a személyt őrdöngőssé nem tehetik" (181-182 .) .
Milyen alapon lehet hát Nógrádi szerint boszorkánynak tekinteni va-
lakit, ha nem csak a puszta gyanút, de még' a tetemrehíváskor eleredő vér
vagy a boszorkánystigma objektív" és a rontással való fenyegetés meg az
ördögidéző káromkodás szubjektív" ismérveit sem tartja elegend őnek, hal-
att ilyesmik alapján nem egyszer égettek boszorkányt? Szerinte anon kí-
vül, hogy az Isten teljesen elhagy vagy végére mehetetlen tetszéséből" a
Sátánnak átad valakit (f őleg asszonyt, mivel a nők a varázslást jelentő zsi-
dó szó nőnemű formája miatt, de gyöngeségük, tudatlanságuk, félénkségük
és állhatatlanságuk miatt is hajlamosabbak erre a férfiaknál), vaun k ki-
váltképen való vétkek, melyek az embert igen elősegítik a varáslásban", és-
pedig mindenekelőtt 1, a bálványorzás, 2, a hamis isteni tisztelet, a sok ba-
bonaság, a bucsújárások, a keresztcsókolások, a szentek tetemeinek böcsü-
je, a rasáriumokkal [rózsafüzérekkel] való majmoskodás, a templomoknak
teremtett állatoknak [ti. szenteknek] szentelése, a pápa lábának csókolása,
az ember szájára és homlokára való kereszthányás, a fatalpnak és kordának
viselése, a képeknek bálványozó csókolása, a bőjt érdemlő okának hagyá-
sa, a bérmálás, a harangoknak keresztelése és ezekhez hasonló sok ördögi
fraskák", azaz amit Luther és Kálvin a középkori egyháznak babonaság cí-
mén szemére hányt s'amit a XVII. század reformkatolicizmusa sem hagyott
el teljesen. A varázslásra hajtó egyéb vétkek elítélésében a római egyház is
egyetértett volna Nógrádival, mert ezek 3, a hamis esküvés és isteni ká-
romlás, 4, az átkozódás, ördögi lelkeződés és szitkozódás, 5, a rendetlen hit-
ván kívánságok, 6, a felettébb való szorgalmatosság és akármicsoda aprólék
dolgok felől való serény tudakozás embert csillagnézővé, jövendölővé és
varállóvá is teszi, 7, a gyizlölség, irigység, és bosszúállásnak kívánsága, 8, a
komorság, nehézkedvőség és megromlott eszely ősség, 9, a fösvénység és sze-
génység" (170-173 .) .
Ezek a boszorkányságra mintegy hajlamossá tevő, de azt még ki nem
merítő vétkek és fogyatékosságok nem egy esetben nehezen különböztet
hetők meg azoktól az ismérvektől, amelyeket Nógrádi az előzőekben a bo-
szorkánysággal való gyanúsításra elégteleneknek mondott . fgy pl. a szit-
kozódások és hallatlan átkozódások" meg az átkozódás, ördögi lelkeződés
szitkozódás" vagy  a szegény vagy elvettetett alázatos sors" meg a fös-
vénység és szegénység" . De nem is ezeken van a hangsúly, hanem azon,
hogy boszorkánnyá nem véletlenül lesz valaki, hanem akarattal, tudva mű-

124
 vel tilos dolgot . Mégis tesz Nógrádi határozott különbséget a boszorkányok
és a boszorkányságot művelők közt, s ezzel tulajdonképpen kimondatlanul
is megkülönbözteti a külföldi eredetű, nálunk gyökértelen, többnyire bizo-
nyítatlan vádként elhangzó diabolikus boszorkányságot a népi tudomá-
nyosságtól" . Ó nyilvánvaló" és titkos" boszorkányságról beszél, bár amit
mond, azt inkább a tudatos" és az  öntudatlan" kifejezésekkel lehetne i1-
letni. Szerinte  ami az embert varállóvá és ördöngös babonássá teszi, nem
egyéb, hanem, az ördöggel való teljes cimborálás, midőn valamely személy
Istennek adott hitit megrontja és megszegi, sőt testét, lelkét, életit valami
bizonyos jegynek szövetsége által a Sátánnak ajánlva, ez. bizonyos mutató
címere a boszorkányságnak . . . szóllanak a Sátánnal cimborált emberek : a
halállal kötélt kötöttünk, a tűzzel békességet szerzettünk, a hazugság a mi
erős paisunk, a szemfényvesztés a mi dicsekedésünk, sőt a mi jövendölé-
sünk minekünk kedves nyájaskodásunk" (174.). Ezt az értesülést Nógrádi
alighanem valamilyen angol boszorkánypörölyb ől" merítette, még azt is
elfelejtve, hogy kevéssel előbb a stigmát nem tekintette a boszorkányság
bizonyos jelének.
A továbbiakban azonban igyekszik mondanivalóját a hazai valósághoz
idomítani :  Az ördöggel való frigykötés pedig kétféle : nyilvánvaló, avagy
titkos . . . A nyilvánvaló, midőn hallható avagy halló szóval neki adja ma-
gát ember : én tied leszek és vagyok, csak segíts nekem dolgomban . . , mi-
dőn a szó helyében a maga vérével írt a Sátánnak, hogy övé lészen, csak
legyen mellette . . . Midőn mind az ördöghöz cimborált ember s mind a fe-
kete angyal egymásnak ajánlják tökéletesen szolgalatjokat és barátságokat"
(176). Ilyesmit Debrecenben Nógrádi aligha tapasztalhatott, inkább olvas-
mányaiból meríthette . Elvégre a fausti mondakör kivirágzásának korában
élt . Annál inkább tapasztalhatta Debrecenben azokat a boszorkányos prak-
tikákat, melyek nem az ördögre hivatkozva történtek, hanem alattom-
ban . . . midőn értegetni kezdi valamely ember az ördögi mesterséget . . . az
ellen nem áll." S ezután felsorolja a kor legfőbb babonáit: a) Valami je-
gyeknek élése által és egyéb ördögtül talált, de azonban Istentő l megtiltott
eszközöknek javallása által, melyeket a varáslótól tanult ember, ilyen a la-
pátra való ülés, a lófővel való sípolás, a halt ember koponyájából való dő-
sölés, a madaraknak szóllásokból való jövendölés, az ágas fejés és ezekhez
hasonló több ördögi fraskák, melyekre a varálló tanítja cinkos társát . . .
midő n valaki tanácsalja az ördög tagját, él annak gyógyító kanta írével,
annak kenceficélő eszközeinek hitelt ád, ámbátor Isten gyógyítsa is meg,
de ugyan amahoz hunyorét . . ." b) Valami bizonyos forma által, midő n
avagy az utcán elvetett kötés által felebarátodat meg akarod rontani, ón-
öntés, rostaforgatás által, bizonyos írás avagy fára metszés által gonaszko-
dol . . . midőn valaki az emberek közül a puszta nyeregre felül és nyargaló-
dást vár belőle, avagy midőn vizet veszen be a szájába valaki és veres bort
avagy francfait kíván más ember, hogy bocsásson ki a víz helyett" (177-
178.).
Az alattomban" művelt, a  varáslótól", de nem közvetlenül az ördög-
től tanult varázslásnak, boszorkányságnak Nógrádi által bizonyára nem ki-
merítő igénnyel, inkább példaképpen felsorolt praktikái a szinte napjainkig
élő népi tudományosságnak" az eljárásai. Egyrészűket valóban különleges
varázserő birtokában levőnek tartott egyének művelik, de nagyobb részü-
ket vagy ezektől, vagy bárkit ől bárkinek meg lehet tanulni, mert az ősré-

125
gi analógiás vagy szimpatetikus mágia műveletei, márpedig ezeknek haté-
konyságához elegendő a feltételezett hasonlóság vagy vonzalom . De mint
ahogyan a népi hiedelemvilágban, úgy az arról való egyházi vélekedésben
sem lehetett világos határt vonni az egyéni varázserő szubjektív" és a má-
gikus cselekmény objektív" hatékonysága között, ezért a XVII . század ke-
resztény egyházai egyöntetűen ördögi mesterségnek" (Kecskeméti, Nóg-
rádi) vagy  ördögi tudománynak" (debreceni boszorkánypörök) bélyegez-
ték és boszorkányság, bűvölés-bájolás, varázslás, ördöngösség, babona név-
vel illették a népi mágiát . Úgy látszik, mindezeket a fogalmakat egyaránt
alkalmazták mindenféle mágikus praktikára. Kivételt talán az ún. szem-
fényvesztők, a halottnézők és a jövendőmondók képeztek, akik a boszor-
kányság általános fogalmán belül bizonyos fokig specialistáknak számítat-
tak. Nógrádi a szemfényvesztőket amolyan bűvészeknek tekinti, akik az
ördög segítségével látszatcsodákat tesznek : a Sátán szemfényvesztés által
cselekedte a varállókban . . . non realiter, sed apparenter [nem valóságosan,
hanem látszólag] azért nem voltavak csodák, hanem csak szemfényvesztő
bámítások" (186.). Kecskeméti Elekes János is, mint láttuk, az ördögi mes-
terség" űzőinek egy részéről azt mondja, hogy szömfénvesztéssel csalnak" .
Konkrét példát egyikük sem hoz fel, de ilyen lehet a szájbavett vízbő l bor
kiköpése, amit Nógrádi emut. Halottnéző sem Kecskemétinél, sem Nógrá-
dinál nem fordul elő, Diószeginél viszont külön csoport, de úgy látszik,
Debrecenben nem sorolták őket az ördögi mesterséget" űzők közé, mert a
XVI-XVII . századi boszorkánypörökben ilyen vádat nem emeltek. Nóg-
rádi mintha kételkednék is a halottlátó képességben, mert mikor bizonyos
ellenvetéseket" cáfol, az egyikre, mely szerint Sámuel prófétát a Sátán
feltámasztotta Saul kívánságára" (a halottnéző endori boszorkány esetéről
van szó), így válaszol: az Írás gyakorta úgy szól nekünk, amint látszik a
dolog lenni, nem amint vagyon magában, ut evangélium est stultitia [az
evangélium bolondság]. Azért itt is, amint látszott a dolog, úgy íratta az Úr,
nem amint magában volt" (186.). Eszerint Nógrádi a halattnézést a szem-
fényvesztés kategóriájába sorolta s talán ezért nem is említette külön, Dió-
szegitől eltérően. A jövendőmondókat" különösen Kecskeméti emlegeti, s
részletesen felsorolja, hogyan és miről jövendölnek, ezekre haragszik is leg-
inkább s fenyegeti őket testi és lelki halállal. Nógrádi egy helyen csillag-
néző, jövendölő és varálló" fogalamösszevonással él (173, máskar meg ma-
daraknak szóllásakból való jövendölésről" beszél (177.), de a többi mágikus
ördögi fraska" közé sorolva, különösebbe hangsúly nélkül. Érdekes, hogy
a Kecskemétinél felsorolt sok jóslásfajta közt éppen a madárhangból és a
csillagokból való jóslás nem szerepel, viszont ő is, Diószegi is rostából"
jövendölni és rostát fordítani" a jóslás egyik farmájának tekinti, míg Nóg-
rádi  rostaforgatással gonoszkodni" alatt nyilván azt az eljárást érti, mi-
kor a rostát forgatják s közben neveket sorolnak fel ; amelyiknél megáll a
rosta, az a tettes. Nógrádi szövegében túlnyomóan azok a jegyek" és for-
mák" kerülnek felsorolásra, amelyek a szélesebb értelemben vett és általa
is  varázslás, boszorkányság, bűvölés-bájolás, babonaság" általánosító ne-
vekkel illetett népi mágia kategóriájába tartoznak. Nógrádinál maradt fenn
tudtunkkal legkorábban az ördöngös kocsisai viaskodó tudományos ács bo~
szorkánynak minősített, a recens néphiedelemben gyakori alakja: az em-
bert könnyen előfoghatja a Sátán és oly ácsmestert tehet belőle, aminémőt
akar" (163.). Ez a mozzanat átvezet minket a XVII. századi debreceni népi

126
hiedelemvilág általános jellegének Nógrádi és a boszorkánypörök egybe-
vetése útján való kitapogatásához.
Eddig is ismeretes volt, hogy a magyar táltoshit legkorábbi emléke
egy 1626. évi debreceni boszorkánypörben maradt fenn, amelynek során
egy asszony azt állította magáról, hogy ő tótos és a sárkányok neki közös
si", amit a bíróság hazugságnak állított és nem mondott ki halálos ítéletet.
Diószegi 1679-ben már a bűjös-bájolókról" mondja, hogy a sárkányokat
likaikból kihíjják" . A sárkány éppúgy mint a táltos, elsősorban vihart idéz
fel vagy hárít el, néha a garabonciás lovagol rajta. A garabonciás viszont
újabbkori változata az ősi táltosnak, aki ugyancsak az időjárást szabályoz-
ta, de emellett gyógyított, kincset talált, varázsolt és a viharban még tál-
tosokkal viaskodott. Ennek a viaskodásnak egyik formája az ördöngös ko-
csis és a tudományos ácsmester eseie.~ A debreceni boszorkányhiedelmek
alaprétege tehát a mágikus praktikák minden fajtáját folytató, varázserő-
vel felruházott táltosok tevékenységével azonosítható . Ezt bélyegezte talán
már a reformáció előtt ördögi tudománynak" az egyház, de a laikus köz-
vélemény még a XVII. században sem tekintette elítélendő boszorkány-
ságnak". Nógrádinál már a hajdani táltos minden mestersége ördögi fras-
ka, ördöngös babona, ördöngös boszorkányság, varázsló ördöngösség", te~
hát a népi mágiára a diabolikus boszorkányság mércéjét alkalmazza, igyek-
szik azonban különbséget tenni a tudatos diabolizmus és a szerinte ördög-
től, de öntudatlanul ihletett varázslás között . Ez a magatartás egybevág a
debreceni boszorkányhiedelmeknek a pörökből megismerhető alakulásával.
Említettük már, hogy 1681 előtt a diabolikus boszorkányság ismérvei nem
szerepelnek a konkrét vádpontok között, de szükségesnek tartjuk arra is
felhívni a figyelmet, hogy a Méliusz által természetes magyarázatot nyert
lidércnyomás és szemmelverés sem tért vissza a debreceni babonák, leg-
alábbis a boszorkányságnak minősülők közé. A debreceni puritanizmus
fénykorában, a Nógrádi, Komáromi Csipkés, Martonfalvi és id. Köleséri
Sámuel nevével fémjelzett, 1650-et követő három évtized folyamán nem
ismerünk boszorkányra kimondott halálos ítéletet, sőt mind a lelkészek,
mind a tanács részér ől a babonaságnak tanítással, felvilágosítással való visz
szaszorítására irányuló törekvéseket láthatunk pl. Komáromi Csipkés
Györgynek a pestisről és a csillagjóslásról írt könyveiben éppúgy, mint
Nógrádinak a boszorkányüldözést mérséklő, itt ismertetett művében. Meg-
mutatkozik ez nem csupán a fentebb idézett mentő érvelésben, hanem a
boszorkányság felismerését lehetővé tevő jelek felsorolásában is .
A második renden [ti. az első, bizonytalanrendű ekl ez képest] levő
jelek, amelyek csalhatatlanbak és bizanyosbak lehetnek, im ezek : 1, az ér-
telemnek elhanyatlása, az állhatatlan csavargó és egymással tőheggyel
összveálló feleletek az elrendeltetett examenek idején, 2, a varáslónak ma-
ga tulajdon vallástétele, ha cselekedetivel is odajárul, ahová szájával [sem
28 Dömötör T.: i. m. 173. old. A Nógrádinál felsorolt praktikák recens megfelel ői uo.
koponyával sípolni, koponyából inni 139., ágas fejés 112., kenés-fenés (1631. debre-
ceni perben is) 140-141., kötés-oldás 151-152., ónöntés (1631, debreceni perben is)
rostaforgatás 173., írás, fára metszés 146., meglovagolás 154-155. A madárhangból
való jóslás közismert recens maradványa a kakuk szavára figyelni, a lapátra ülés
falán a boszorkány repülésnek egyik módja.
29 A táltosról, garabonciásról és sárkányaikról Dömötör T. : i. m. 114-118., az ördön-
gös kocsiról és tudományos ácsról uo. 120-124. old .

127
a puszta szóbeli bevallást, sem a mágikusnak tetsző cselekedetet, mint lát-
tuk, önmagában nem tekinti Nógrádi döntőnek], 3, magaviselése embernek,
mely egyez a varállóknak erkölcsével [itt alighanem a bájitallal előidézett
paráznaságra céloz], 4, az élő bizonyságok, melyek látták a varálló ördön-
gösnek lak babonáit és szemfényvesztő cselekedetit, 5, a hírben keveredett
varálló személyeknek házokhoz való járás, kiváltképen ha étszakának ide-
jén vagyon, 6, a több varállók vádolása, 7, a nappali istentiszteletnek, ~.
sakramentomokkal való élésnek, a szent gyülekezetnek megutálása és at-
tól bocsúvétele embernek, 8, ha megbizonyosodik a személyről, hogy má-
sokat a boszorkányságra csalogatott, 9, az Isten munkáinak megutálása, az
Igének, könyörgésnek, buzgóságnak, és ha rend felett való cselekedetekkel
igyekezett másokat Istentől elvonni ." S itt következik egy megjegyzés :
Nota bene : mindazonáltal nem kell azokat a dolgokat hinni e rút dögök
felől, amelyeket hallunk, 1, mert igaz csudákat nem cselekedhetnek, hanem
csak csudálkozásra méltó dolgokat, 2, a Sátán cselekedhetik rendkívül való
dolgot, de soha nem természet felett való dolgot, mert ezt Isten cseleked-
heti, Deus est author naturae, ergo Deus hoc focit, ha a Sátán esőt, szél-
vészt és villámlásokat támaszt, Isten engedelméb ől vagyon, mert az Űrnak
munkái ezek" (182-184 .).
A boszorkányság valóságát és ördögi voltát Nógrádi nem tagadhatta,
mint ahogy európai kortársai sem tagadták. De tudatában volt annak, hogy
a boszorkánypörök indítóokai többnyire oktalan félelmek és rosszhiszem ű
rágalmak . Az oktalan félelmet akarta azzal eloszlatni, hogy a Sátán nem
egyenrangú ellenfele Istennek, hanem akaratlanul is szolgája, tehát a hi-
vőknek nem lehet ártalmára, továbbá, hogy a boszorkányok nem cseleked-
hetnek hatékonyan, hanem csak látszatokat kelthetnek. A rosszhiszemű
rágalmakat azzal igyekezett fékezni, hogy csak a varázslás önkéntes be-
vallását és tanúk által való nyilvánvaló bizonyítottságát szabad a boszor-
kányság ismérvének tekinteni . Ezt viszont minden jel szerint patologikus
állapotnak tudta be (megromlott eszelyő sség", 173., értelemnek elhanyat-
lása" 182.), amiben a boszorkányság számos önkéntes vállalását ismerve,
sokban igaza is volt. Leginkább méltánylandó megnyilatkozása azonban a
körültekint ő vizsgálatra és a felel őtlen rágalmazás elkerülésére való fel-
hívása volt : Intő hasznunkra szolgál minekünk a dolog. Két rendbeli em-
berek intenek, 1, a magisratusok, hogy az első karban lev ő jelekre mindjárt
ne sententiázzanak, törvényt nem ondjanak, mivel elégtelenek és csalható
jelei a varállásnak . De a másik rendben való jeleket is igen megcirkálják,
hogy valamiképpen a bizonyságok után meg ne botránkozzanak . . . 2, in-
tetnek minden rendek, de főképpen a vásott, rossz, engedetlen ifiak, kik
minden beszédekkel az undok boszorkányságnak szitkát szórják és forgat-
ják; nem kell ennek úgy lenni, mert Isten nem a tisztátalanságra, hanem a
tisztaságra hívott minket" (187.) .
A XVII. század végétől kezdve szaporodó debreceni boszorkánypörök
enyhül ő ítéletei nem utolsó sorban annak a gondolkozásnak tulajdoníthatók,
amelyet Nógrádi és puritán társai hatásosan képviseltek.