Robert Yugovich

AZ SZINTESÉG JUTALMA

ALEXANDRA
Copyright Robert Yugovich, 2010

Minden jog fenntartva.

Tilos ezen kiadvány bármely részét sokszorosítani,
információs rendszerben tárolni vagy sugározni bármely formában
vagy módon kiadóval történt el zetes megállapodás nélkül;
tilos továbbá terjeszteni másféle kötésben, borítással és tördelésben,
mint amilyen formában kiadásra került.

Kiadja az Alexandra Könyvesház Kft. Alexandra Kiadója, 2010

7630 Pécs, Üszögi-kiserd utca 1.
Telefon: (72) 777-000
e-mail: info@alexandra.hu
www.alexandra.hu

Felel kiadó kft. ügyvezet igazgatója

kiadványt Tóth Gábor tervezte

ISBN 978 963 297 393

 PROLÓGUS

AZ ÉLETEM ÚGY ALAKULT, hogy el kellett hagynom

nszervezetet, melynek éveken át oszlopos tagja voltam.
Tisztában voltam cselekedetem súlyával és azzal is, hogy
szervezet nem fog karba tett kézzel ülni, és tétlenül elnézni, hogy
megszegtem maffia íratlan törvényeit.
Két választásom maradt: vagy megölöm nökömet, aki
egyben az utolsó életben lév barátom is, vagy családommal
együtt elmenekülök.
Bízva az Európai Unió jogszabályaiban, demokratikus
rendben, valamint az emberi jogok és az emberi méltóság
tiszteletben tartásában, végül álnéven az Unió egyik
tagállamában, családommal együtt kerestem menedéket, igénybe
véve az immár Magyarországon is köd tanúvédelmi
programot.
Hamarosan azonban rá kellett döbbennünk, hogy ebben az
országban nem az vár ránk, amire számítottam. Rá kellett
jönnöm, hogy Magyarországra tényleg igaz mondás: itt minden
megtörténhet, még annak az ellenkez je is.
Odáig jutottam, hogy nemcsak maffia, de az ország elfogult,
igazságtalan igazságszolgáltatása is fejemet akarta. Sem el bbi,
sem utóbbi nem riad vissza semmit l, és családomat sem
kímélve teljes megsemmisítésemre tör. Nem maradt más
választásom, mint mindent kibírni és harcolni tovább, még akkor
is, ha egyre kevesebb remény. csodákban nem hiszek, de az
igazi vesztes az, aki meg sem próbál gy zni.
harc az életben maradásunkért, az emberi méltóságunkért,
az igazságért mai napig tart.
 könyv megírására az késztetett, hogy mások is
tanulhassanak az én hibáimból. Ha könyv olvasói közül akár
csak egyetlen ember is úgy dönt, hogy nem lesz maffiózó, vagy
éppen ha már egyszer bekerült szervezetbe, megpróbál
kiszállni, és inkább hatóságot segíti; vagy ha valaki az
olvasottak hatására nem kezd el drogozni, esetleg épp könyv ad
neki er ahhoz, hogy leszokjon kábítószerr l, már megérte,
hogy hónapokat szenvedtem megírásával.
másik ok, amiért megírtam ezt könyvet, személyes. Ki
akartam írni magamból valóságot, mert felháborítónak tartom,
hogy sokszor sem az igazság, sem valóság nem szükséges valaki
vagy valami meg-, illetve elítéléséhez. Éppúgy, ahogy vannak jó
rend rök, vannak jó nöz is, és ahogyan vannak rossz,
brutális, embertelen nöz k, ugyanúgy vannak ilyen emberei az
„igazságszolgáltatásnak” is. És ez így van az egész világon.
Az igazság mindig ott van, ahol hatalom.
 „Néhányan csak úgy hívtak: Mindenható”
A HELY

HUSZADIK SZÁZAD, kilencvenes évek közepe, Hollandia.

Rotterdam, Baya Diszkó, drogturisták egyik paradicsoma.
másik az amszterdami Challenge, bár mindkett jugoszláv
kézben volt, mégis riválisoknak számítottak. Ebben az id ben az
ecstasy legális volt, az ecstasy mellé hollandok zenét is
gyártottak: house-t, trance-et meg többit. Rengeteg turista
járt ezekre helyekre, jöttek Svédországtól Spanyolországig
mindenfel l, leg jómódú fiatalok és középkorúak, vállalkozók,
sportolók, színészek, vagyis tehet középosztály tagjai, illetve
azok fiai, lányai. Jómódú emberek, tele pénzzel, amit mind el
akartak szórakozni. És itt nem kis összegekr beszélünk.
Hétköznap tették dolgukat, de pénteken és szombaton irány
Hollandia. Számukra ez maga volt mennyország. Itt kedvükre
ihattak, drogozhattak, bulizhattak. Sokuknak éves bérletük volt,
bár Baya tizenkétezer ember befogadására volt alkalmas, mégis
sokszor többen kint rekedtek, mert egyszer en nem volt bent
több hely. Akadt olyan hétvége, amikor belép mellé ecstasy is
járt. Ennek vendégek kifejezetten örültek, akadt olyan is, aki
így akár tíz jegyet is vásárolt volna. Aztán közölték vele, hogy ne
aggódjon, egy is elég lesz, mire nagy nehezen alább adott az
igényeib l. Hatalmas tömeg, sürgés-forgás, csillagászati
bevételek. Milliók cseréltek gazdát minden hétvégén.
Ahhoz, hogy diszkó hosszú távon is gyümölcsöz en
ködhessen, mindenekel tt biztonságról kellett gondoskodni.
 tizenkétezer vendég, nagyszámú személyzet és az ingatlan
épségéért egyaránt mi feleltünk. biztonsági személyzet három
csoportra volt osztva. „központi ügyosztály” kamerák
segítségével minden négyzetcentimétert belátott. Itt volt nök
is, innen adta ki az utasításokat. „bels ügyosztály” vendégek
közé vegyült, leg bels konfliktusok megfékezéséért
feleltek. „küls ügyosztálynak” jutott legnehezebb és
legveszedelmesebb munka: ide csak komoly szelektálás után
lehetett bekerülni, ennek ellenére senki sem örült különösebben,
ha ide osztották be. „küls ügyosztály” dolga ugyanis
vendégek szelektálása volt: csak azt engedték be, akir úgy
vélték, rendben van. Aki már balhézott egyszer, egy-két hónap
eltiltást kapott, aki részeg volt, még véletlenül sem mehetett be,
mint ahogy az sem, aki nem megfelel en volt öltözve, például
papucsot vagy bakancsot viselt. Ugyanígy kizáró oknak számított
az ápolatlanság. De küls sök feladatköréhez tartozott az is,
hogy szemmel tartsák konkurenciát, amely szívesen provokálta
kint sorban álló vendégeket, nemritkán biztonsági
embereket is.
ruházat átvizsgálása is küls sök dolga volt, kabátban senki
sem mehetett be. Minden vendég fémdetektoros kapun haladt át,
miután leadta kabátját, sálját, pulcsiját, és átesett motozáson.
Jegyet csak el vételben árultak, helyszínen nem lehetett
kapni. Én „küls ügyosztály” nöke voltam, kollégák néha
csak úgy hívtak: „Mindenható”. Nem azért, mert valamilyen
rendkívüli képesség birtokában voltam, hanem mert én
döntöttem el, hogy ki jöhet be diszkóba és ki nem, akár volt
jegye, akár nem. Ennek megtisztel szerepnek számos el nye
és hátránya is volt.
Az el nyökhöz tartozott például, hogy mind tizenkétezer
vendég mosolyogni kezdett, ha meglátott, és mindegyik
barátom akart lenni. Nap mint nap csodás ajánlatokkal leptek
meg. Volt, aki használt Ferrariját akarta nekem ajándékozni,
volt, aki egy hónapos nyaralást ajánlott Bahamákon, akadt, aki
monacói apartmanját akarta rendelkezésemre bocsátani
Forma–l-es futam idejére, de akadt olyan is, aki feleségül akart
hozzám jönni, vagy aki egyenesen szüzességét tartogatta
nekem, persze akadtak sokan, akik csak egy sörre szerettek
volna meghívni. Nem volt könny ellenállni ennek sok
kísértésnek, leg, hogy nemrég kaptam meg letelepedési
engedélyemet, és pár hónapja költöztem ki egy
menekülttáborból.
De sok kecsegtet ajánlat mellett voltak kevésbé
kecsegtet ek is. Volt, aki zárás után akarta szétrúgni seggemet,
volt, aki egyenesen két szemem közé szeretett volna ni, és
olyan is, aki egész Németország területér kitiltott, mert az
apukája maffiakörökben is otthonosan mozgó államügyész volt.
Szóval nem volt épp stressz mentes meló. külvilág csak legális
részét látta az egésznek, azt nem tudhatta, mi zajlik kulisszák
mögött. Azt hiszem, nincs ebben semmi különös: minden híres,
men helyen hasonlóan mennek dolgok. Valójában ugyanis itt
jóval többr volt szó. Rengeteg pénzr l, és pénzmosás
fellegváráról, amit maffia, ugyebár, sosem vet meg.
Ez az hely, amely egyszer mindenkorra megváltoztatta az
életemet. Miért, hogyan? Mindjárt elmondom, higgyék el,
izgalmas lesz!
 „Te magyar vagy, és ezt a rácok is tudják”
A KEZDETEK

A DISZKÓ TULAJDONOSA holland volt, de az ajtót jugoszlávok

tartották. Ez annyit jelent, hogy holland csak papíron volt jelen,
hely valójában száz százalékban jugoszlávoké volt. Vagyis
miénk, merthogy anno hetvenes évek elején magam is volt
Jugoszlávia területén születtem. Édesanyám magyar
nemzetiség apám montenegrói. Szüleim hamar elváltak, anyám
nemsokára egy szintén magyar nemzetiség férfival házasodott
össze, így egyszerre testvérem is lett. Én ekkor kétéves voltam,
„bátyus” három. Magyar-szerb oviba jártunk, így mind magyart,
mind szerbhorvátot anyanyelvi szinten beszéltük, de az
iskolában már csak magyar nyelven tanultunk. Ebben az id ben
szinte teljesen bemagyarosodtam, imádtam hallgatni öregapám
katonatörténeteit. Tízéves lehettem, amikor négy-öt szerb gyerek
körbevett suli udvarán, és köpködni kezdtek. Nagyon megalázó
volt. Hazamentem, és elmeséltem tatámnak, hogy mi történt.
erre csak ennyit mondott:
rácok1 nem tudják elfogadni, hogy mi, magyarok
ügyesebbek, dolgosabbak, okosabbak vagyunk, és ezért utálnak
bennünket.
De tata, én jugoszláv vagyok és csak egy kicsit magyar.
Nem, fiam, te magyar vagy, és ezzel rácok is tisztában
vannak. De ezt te tudod legjobban. Az ember olyan, amilyen

1 Vajdaságban így hívjuk szerbeket.

nyelven álmodik, és te azt szoktad mesélni, hogy magyarul
álmodsz.
Ezen elgondolkodtam, mert tényleg magyarul álmodok.
naptól váltam igazán magyarrá. Meg is szaporodtak suliban
konfliktusok, szinte naponta verekedtem, ha valaki beszólt
magyarságom miatt.
Tito ekkor már halott volt, és nemzetiségek közti ellentétek
napról napra súlyosabbak lettek. nyolcvanas évek vége felé
már külön voltak magyar és szerb szórakozóhelyek. Ez viszály
sportban is érzékelhet volt. Hétéves korom óta karatéztam,
kumitéban, vagyis küzdelemben többszörös országos pionír,
majd ifi bajnok is voltam. Nyolcvannyolcban az Európa-
bajnokságra készültünk, amikor magyar nemzetiség
versenyz ket egyik napról másikra kitették válogatottból, és
csak csereként maradhattunk keretben. Én vállaltam így is, hisz
ekkor már csak sportnak éltem. suli nem jött be, így szüleim
tizenöt évesen elküldtek dolgozni. Azóta saját életemet éltem.
Reggel hatra mentem dolgozni, délután kett kor végeztem, majd
délután négyt este nyolcig edzésen voltam. Persze csereként
nem jutottam szóhoz versenyen, ami egy kicsit elszomorított.
Ekkor már benne jártam kamaszkorban, jöttek haverok, majd
cigi meg pia. Focimeccsekre jártunk, koncertekre, persze leg
balhé miatt. városban, ahol ekkor éltem, gyorsan nevet
szereztem: sokat verekedtem, leg szerbekkel, de volt, hogy
rend rökkel is összebalhéztam.
Ez olyan id szak volt, amikor barátaimon kívül mindenkit
utáltam. De volt egy-két pozitívum is, ami mellettem szólt:
gyengébbek mellett mindig kiálltam, haverokkal az utolsó
pénzemet is megosztottam.
Minél inkább elmélyült magyar-szerb ellentét, én annál
nagyobb tekintélyre tettem szert városban. Miloševi
leszedette magyar utca- és városneveket tartalmazó táblákat,
és elrendelte, hogy nyilvános helyen csak szerb nyelvet lehet
használni. vajdasági magyarok és horvátok elég kilátástalan
helyzetbe kerültek. Több magyar lakta városban elkezdtünk
szervezkedni. Nem sok eredményt érhettünk el, mert sok magyar
inkább behódolt szerbeknek, vagy fásultan beletör dött
helyzetbe. Ekkor aztán megtalált rend rség, és kész tények elé
állított: vagy jelentkezem rendészeti szakközépiskolába, vagy
fiatalkorúak börtönébe kerülök. Tizenhét éves voltam, úgyhogy
elég kínos volt helyzet, de tudtam, nem sok választásom van.
Jelentkeztem suliba, ahol el ször pszichológiai tesztet kellett
kitölteni, ami sajnos túl jól sikerült, majd orvosi vizsgálat
következett. Szerencsém volt, mivel nem sokkal korábban
hirtelen hagytam abba sportolást, no meg épp másnapos is
voltam, aminek következtében vérnyomásomat túl alacsonynak
találták, így alkalmatlannak nyilvánítottak.
1990 elején jártunk. haveri körömb szinte már mindenkit
elvittek katonának. Mivel én még nem töltöttem be
tizennyolcat, engem békén hagytak. Ekkorra Miloševi pártja így
vagy úgy már minden valamirevaló magyar értelmiségit
bekebelezett. Kötelezték ket, hogy az színeikben induljanak
választásokon, mást nem tehettek. Ez történt városunkban is.
társaságunkhoz tartozott egy lány, akinek az apukája
építészmérnök volt, emellett megszerezte magiszteri és
doktori címet is, és volt az igazgatója város legnagyobb
gyárának. Több egyetemen tanított, és több híres épületet is
tervezett otthon és külföldön egyaránt. Nagyon jól éltek,
gyönyör felesége volt, aki szintén építészként dolgozott, és volt
két szép gyerekük, egy lány és egy fiú. Igazi mintacsalád, amilyet
akkor még csak az amerikai filmekben láttam, szépek, sikeresek
és gazdagok. Emellett nagyon rendesek is voltak, szerették ket
az emberek. Támogatták adományokkal szegényeket,
sporteseményeket rendeztek, szponzoráltak. városban az
összes srác lányról, Brigir álmodozott. Nagyon jól nézett ki, és
ráadásul tök jó fej volt. Anyuci kis sárkánya. Sokat buliztunk
együtt, többször jártunk Magyarországon is különféle
fesztiválokon. Ha elfogyott lóvénk, mindig kisegített, és
persze nekünk mindig elfogyott. Szóval, ha költ ien szeretnék
fogalmazni, egy angyal volt.

10
 Beindult választási kampány, és nagy megdöbbenésünkre
városunkban az SPS (a Szerbiai Szocialista Párt, vagyis Miloševi
pártja) jelöltje Brigi apja volt. Nem egy szerb, hanem mi
példaképünk, akire oly büszke volt város. Hatalmas
felháborodást váltott ki mind városban, mind pedig azon kívül.
Hirtelen mindenki árulónak tartotta ket, legtöbb ember
megvetette az egész családot, és gy lölni kezdték ket. feleség
nem járt be munkahelyére, gyerekek nem jártak suliba. Az
apa egyedül döntött, amivel alaposan meglepte mind feleségét,
mind pedig gyerekeket. Nagyon kevesen maradtak mellettük.
Brigi egyszer lejött törzshelyünkre, és elmondta, hogy nagyon
szégyelli magát, meg hogy elítéli az apja tettét, de nem tudott
err az egészr l, és ezért nem szólt. Nem nagyon hatott meg
senkit, és szemébe mondták, hogy családjával együtt maga
is nemkívánatos személynek van nyilvánítva. Elég
igazságtalannak tartottam ezt vele szemben, de ekkor még én
sem értettem, hogy politika milyen piszkos dolgokra képes, és
hogy mi, emberek csak porszemek vagyunk, és ha
politikusoknak úgy tetszik, egyszer en lesöpörnek bennünket
minden különösebb ntudat nélkül. Az életem során aztán
sokszor szembesültem ezzel az érzéssel, de ez volt legels
alkalom. Egyik nap elmondtam véleményemet társaság
maradék tagjainak, pártfogásomba véve Brigit és testvérét,
amit egy kissé változott helyzet. De már semmi sem volt
régi. Brigit újra megszerették, belátták, hogy semmir sem
tehet, de azért szép számmal maradtak rosszakarói.
Egyik nap megkaptam behívómat katonai szolgálattal
kapcsolatos orvosi vizsgálatra. Nem aggódtam miatta, mert
törvény kimondta, hogy csak tizennyolcadik életévét betöltött
személy kötelezhet katonai szolgálatra, ha megfelelt az
alkalmassági vizsgán. Gondoltam, még majdnem egy teljes évem
van, hiszen csak év végén leszek tizennyolc. Tévedtem. Májusban
megkaptam végzést, hogy alkalmas vagyok bármilyen katonai
poszt betöltésére. Júniusban bevonultam Koszovóba. Ide csak
„kemény magot” sorozták be. Koszovó volt katonák pokla, itt

11
mindig puskaporos volt leveg Hétszáz kilométerre az
otthontól, tizenhét és fél évesen. Leszálltam vonatról egy
piszkos, poros városban, ahol lovas kocsik közlekedtek, felverve
port, rongyos, szakadt emberek mindenfelé, az utcán hét-
nyolcéves gyerekek lehettek legalább húszan mezítláb,
piszkosan, szutykosan rohantak hozzám, és pénzt kértek kajára.
Nem messze egy fogatlan öregember cigit meg szotyit árult.
Betonút sehol, járda sem, itt-ott egy-két ütött-kopott autó
döcögött földúton. Csak egyvalami jelezte, hogy ez mégis
Jugoszlávia, és nem valahol Afganisztánban vagyok: minden
sarkon ott posztoló szerb (jugoszláv) rend rök, nyakig
páncélban. No meg az három katonai rendész, akik épp felém
közeledtek. Gondoltam, csakis engem kereshetnek. Nem
csalódtam, valóban értem jöttek. Beszálltunk egy katonai
dzsipbe, azzal irány laktanya.
Vagy harminc percig tartott az út felfelé egy hegyre, amit úgy
hívtak, hogy Meztelen-hegy. nevét onnét kapta, hogy még
sem rajta. Nyáron, vagyis érkezésemkor, negyven fok az
átlagh mérséklet, télen mínusz húsz körül. Útitársaimmal egy
szót sem beszélgettem, idegennek éreztem magam saját
hazámban. De van nekem hazám? Tartozom én valahova? Furcsa
dolgok jártak fejemben, és legszívesebben elb gtem volna
magam, de nem tettem, büszkeségem nem engedte.
Elhatároztam, hogy történjék bármi is, er és büszke maradok.
Alig gondoltam ezt végig, már meg is érkeztünk bázisra.
Köröskörül magas szögesdrótkerítés, tankok, lövészpáncélosok
és kétméteres, marcona katonákból álló rség, állig
felfegyverkezve. Én százkilencven centimmel törpének és
nagyon gyengének éreztem magamat köztük. Bementünk,
elbúcsúztam szótlan kísér imt és leültem egy padra, ahol még
kb. harminc civil várakozott. Vagy három óra múlva jött egy tiszt,
és elvezetett bennünket nyiratkozni meg fürödni, és megkaptuk
az egyenruhát is, ami nagy meglepetésemre kék szín volt. Ekkor
közölték, hogy azért kék, mert ez egy repül tér, és itt nem zöld
ruha. Ezután elvették civil ruhánkat, és megmutatták

12
szálláshelyünket. Húszan aludtunk egy szobában, szerbek,
horvátok, bosnyákok, szlovének, macedónok, montenegróiak,
albánok, cigányok meg én, egyetlen magyarként. Az utolsó
generáció, amelynek tagjai még úgy vonultak be, mint jugoszláv
hadsereg katonái. Igaz, az egész inkább hasonlított az
idegenlégióhoz, mint egy ország hadseregéhez: szobánkban
legalább tíz nyelven beszéltek. Senki sem tudott aludni az els
éjszaka. Volt, aki sírt, volt, aki járkált, de akadt olyan is, aki arról
dumált, milyen büszke rá, hogy katona lehet, és hogy ezért
családja snek tartja, meg még egy csomó hasonló marhaságot
hordott össze.
Reggel valami barom ordított az arcomba, hogy keljek fel,
mert jön reggeli torna, mosakodás, miegymás. Kérdeztem,
hány óra van, mire azt válaszolta, hogy fél öt. Ekkor azon
gondolkodtam, hogy most szájba rúgjam, vagy elküldjem jó
édes anyjába. Utóbbit tettem. Egy perc múlva már három
baromarcú ordított velem egyszerre, így aztán nem volt mit
tennem, fel kellett kelnem. Reggeli után elmondták, hogy
vállukon hordott piros jelzések azt jelentik, hogy tizedesek,
és azt kell csinálnunk, amit mondanak. második héten az egyik
tizedest pofán vágtam fürd ben, mert már vagy tizedszer
akarta újramosatni velem klotyókat. Még aznap megismertem
hadnagyomat is, aki közölte velem, hogy az szerencsém, hogy
még fiatalkorú vagyok, nem tettem le az esküt, és amúgy is új
osztaghoz vezényelnek.
Egy hét múlva megtörtént nagy eskütétel, hivatalosan is
katona lettem. Másnap átküldték az új egységemhez, speciális
felderít osztaghoz. Ez volt akkoriban az egyik legkeményebb
alakulat jugoszláv hadseregben. Következett egy kilenc
hónapos, kemény kiképzés földön, vízen, leveg ben. Késsel,
karabéllyal, mesterlövészpuskával, pisztollyal, gránáttal és
minden egyéb emberi élet kioltására alkalmas eszközzel. Napi
tizenkét kilométert futottunk, teljes fegyverzettel mentünk végig
tízszer kétszáz méteres akadálypályán, és minimum kétszáz
célzott lövést adtunk le kihelyezett „ellenségre”. Minden volt

13
ott: nappali és éjszakai gyakorlatok, anatómiai és kémiai
szakismeretek. Legfeljebb hat órát aludhattunk folyamatosan, és
még százféle gyakorlatnak, meg rengeteg szívásnak és
szívatásnak voltunk kitéve. Évente összesen tizenkét katonát
képeztek ki ebben az osztagban. Megtanították, hogy csak együtt
jutunk el re. Nem érdekelt már senkit, hogy ki magyar, ki szerb,
ki horvát. Mindannyian jugoszlávok lettünk, és egyetlen cél
lebegett szemünk el tt: az ország biztonságának megóvása.
Nagyon hosszú és kemény kiképzés volt, csak kilencen tudtuk
befejezni, hárman megsérültek. kilenc hónap alatt senki sem
mehetett eltávra, se városba, se haza, és látogatót sem
fogadhattunk. Havi egy levél, egy telefon: ennyit engedélyeztek.
Fizikailag és pszichikailag is csúcson voltunk.
Összebarátkoztam két sráccal: az egyiket Rudinak hívták, aki
szlovén volt, másikat pedig Zoránnak, aki meg szerb. Mindent
tudtunk egymásról. beszéltek rá, hogy írjak Briginek. Nem
gondoltam volna, hogy válaszolni fog, de megtette, és ez volt az
egyetlen dolog, aminek igazán örültem kiképzés alatt.
kiképzés után már jó volt, megkaptuk különleges egyenruhánkat
bordó tányérsapkával, amely csak speciális egységeknek járt,
és éjjel-nappal hordhattuk fegyverünket.
Tíz hónap után végre kaptunk eltávot városba. Együtt
mentünk ki: Rudi, Zori és én. Mivel Koszovó mindig is gázos hely
volt, el re megszabták, hogy katonák hová mehetnek és hová
nem. Mi Pristinát választottuk, itt két hely volt, ahová mehettünk:
Hotel Božur és Grand Hotel. Az igazán jó bulizós hely azonban
Ki ma nev negyedben volt, csakhogy nekünk ide elvileg
lábunkat sem lett volna szabad betennünk. Mi mégis
odamentünk. Él zene, egyetemista lányok, sör, és végre rendes
kaja. Mikor beléptünk, még zene is elhallgatott, hisz ide katona
csak akkor jött, ha balhé volt. Gyorsan elmondtuk tulajnak,
hogy csak szórakozni akarunk, és szeretnénk, ha ez titokban
maradna. Végül sikerült összebarátkoznunk. Lett ingyen kaja,
pia, egy óra múlva már az összes vendég haverunk volt. Akadt,
akit zsebpénzt kaptunk, más meg telefonszámát adta meg

14
azzal, ha ismét Pristinában járnánk, bármikor hívjuk fel és
találkozzunk. Szóval mi nagyon jól kijöttünk az albán fiatalokkal.
Alaposan berúgtunk, jókat ettünk, még vissza is vittek bennünket
kocsival laktanyába, ami egyórányi út volt.
Pár nap múlva Miloševi bezáratta az albán nyelv
egyetemeket, és megtiltotta az albán nyelv nyilvános használatát.
Tette mindezt annak ellenére, hogy Koszovó lakosságának
hetven százaléka albán volt. Egyre tapinthatóbb volt feszültség.
1991 májusát írtuk, alig több mint egy hónap volt hátra június
20-áig, leszerelésünkig. El tte még kaptunk húsz nap eltávot is,
hogy hazamehessünk. Kettesével mehettünk, én Zoránnal
indultam útnak, Rudi vállalta, hogy majd akkor megy, amikor mi
visszajöttünk. Egy pénteki napon, kora reggel indult vonatunk,
este értünk Belgrádba, ahol elbúcsúztunk egymástól. Este
tizenegy körül értem haza. Néhány évvel ezel tt hétvégeken
ilyenkor tájt még tele volt város emberekkel, most alig
lézengtek néhányan az utcán. Azt hittem, örülni fogok, ha végre
hazaérek, de nem így történt: éreztem, hogy itt is jelen van
Miloševi szelleme.
Másnap Brigiéknél rendeztek egy házibulit, tesójának
szülinapja volt. Sokra nem emlékszem, mert nagyon berúgtam, és
kicsit csúnyán is viselkedtem, bár ezt is csak mesélték. Pár nap
múlva találkoztam Brigivel, és dumáltunk egy csomót. Éppen
akkor felvételizett magyar szakra, és sikerült is neki, így aztán
nagyon boldog volt. Jó volt látni, hogy mennyire örül. Komoly
barátság alakult ki közöttünk. Szerettem társaságában lenni,
mert nem elég, hogy csodaszép, de intelligens és kulturált is volt.
Épp az ellentétem: akkoriban én lázadó, nem túl kulturált srác
voltam. szüleinek nem is tetszett, hogy velem lóg, mert elég
rossz hírem volt városban. Nem hiszem, hogy sok olyan szül
akadt, aki arról ábrándozott, hogy bárcsak velem töltené az idejét
lánya. Megbeszéltük, hogy egy hónap múlva, miután leszerelek,
újra találkozunk. Nagyon nehéz volt visszamenni, de nem
tehettem mást. Azzal vigasztaltam magam, hogy ezt az egy
hónapot már fejen állva is kibírom.

15
 Zoránnal együtt értünk vissza laktanyába. Másnap kitört
Koszovóban lázadás. Kivezényeltek minket az utcára
rend rséggel együtt. Borzalmas látvány fogadott bennünket.
civilek vel dobáltak, majd el kerültek fegyverek is. két
méterre mellettem álló rend egyszer csak összeesett, éppen
homlokon találták. Életemben ekkor láttam el ször lel tt embert.
Érdekes módon nem ijedtem meg, lehajoltam hozzá, de már
halott volt. Az járt fejemben, vajon hogyan fogadják majd hírt
hozzátartozói. De sokáig nem töprenghettem ezen, mert újabb
lövések csapódtak be közelemben. Fedezékbe húzódtam, és
elgondolkodtam, kikerülök-e innét élve, ha pedig nem, akkor
miért is halok meg. Tizennyolc éves vagyok, máshol hozzám
hasonló fiatalok szórakoznak, csajoznak, én meg itt állok egy
háború kezdetén. Két-három hét alatt levertük lázadást, több
ezer halott árán. Csak ültünk és nem tudtunk megszólalni. Rudit
nem engedték haza, nagyon el volt keseredve.
Jött parancsnokunk, és közölte velünk, hogy tudomásuk van
egy fegyvercsempész alagútról, ami Albániából indul, és határ
mögött körülbelül háromszáz méterre, jugoszláv földön ér véget.
Fel kell robbantanunk. Két nap múlva teljesítettük parancsot,
de alig értünk vissza laktanyába, már kaptuk következ t. Ez
sokkal veszélyesebb volt az el nél, és valamiért úgy éreztem,
hogy innét már nem lesz visszaút.
Koszovó háborúra készült, így rengeteg fegyverre volt
szüksége, melyeket Albániából biztosítottak
csempészútvonalakon.
Azt feladatot kaptuk, hogy ezek egy részét még Albánia
területén semmisítsük meg, nagyobb szállítmányokról pedig
rádión informáljuk légier t, hogy légitámadást indíthasson
ellenük. Egy órát kaptunk, hogy elkészüljünk. Gyors fürdés,
ruhaellen rzés, fegyverátvizsgálás, egészségügyi csomag
kiegészítése kígyómarás ellenszerével, mivel ahová készültünk,
rengeteg volt mérges kígyó. parancsnok hat embert jelölt ki.
Miután elkészültünk, jött az eligazítás. Elmondta, hogy az
Albániában köd hírszerz ink jelenteni fogják csempészek

16
útvonalát és indulásuk id pontját. Mivel földrajzi adottságok
nem teszik lehet vé, hogy gépjárm vekkel, titokban tudják
átcsempészni fegyvereket, szereket, robbanóanyagokat, ezért
lovak és öszvérek segítségével kelnek át hegyeken. Tudni kell,
hogy Albánia és Koszovó határvidéke kopár hegyvidék. „A ti
feladatotok folytatta parancsnok –, megsemmisíteni
szállítmányokat. Ez azért fokozottan veszélyes, mert az akciókat
tizenöt-húsz kilométer mélyen Albánia területén kell
végrehajtani, mivel ezután csempészek beérnek egy igen jól
álcázott alagútba, melynek Jugoszlávia területén lév kijáratát
mai napig nem sikerült megtalálnunk.
Tehát be kell hatolnotok egy idegen ország területére, de ez
kisebb gond. nagyobb, hogy igen nehéz terepen kell
mozognotok, és valószín leg csempészeknél is lesz fegyver.
Bátorításként annyit tudok mondani, hogy háborúban ellenséget
megölni olyan, mint kukoricaszedéskor kukoricát törni. Sikeres
akciót, szerencsés visszatérést kívánok!”
Ezek hallatán egyikünk sem repesett az örömt l, még az
hírszerz tiszt sem, akit csapat parancsnokául jelöltek ki.
egyébként elég szkeptikusan fogadtuk, és ezt nem is rejtettük
véka alá. Minden okunk megvolt rá, és ezt parancsnokunk is
elismerte. hírszerz tiszt ugyanis koszovói albán volt, aki
évekig tanult Albániában. Egyetlen erénye az volt, hogy kiválóan
ismerte terepet, ahová készültünk. Felmerült bennem, mi lenne,
ha mindez Vajdaságban történne. Magyarországról érkezik
csempészáru vajdasági magyarok részére, és én lennék
hírszerz tiszt. Vajon hogyan cselekednék? Aztán parancsnok
megnyugtatott bennünket. Elmondta, hogy tisztnek hét testvére
van, valamennyien jugoszláv hadsereg kötelékében dolgoznak
lányok, fiúk egyaránt –, és az apja is katonatiszt volt. Kizárt, hogy
ellenünk forduljon.
Az albán határig végig ugrattuk egymást, ezzel leplezve, hogy
mennyire be vagyunk tojva. Ám amint zöldhatáron átléptünk
albán területre, mindenki elcsendesedett, Zoránt kivéve.

17
 Szerintetek rázendítsek egy szerb népdalra? kérdezte.
Magyar, jártál már Albániában?
Nem, de most sem szívesen jövök! feleltem szinte suttogva,
mintha az albán csempészek csak pár méterre lennének lem.
Látod, látod, besoroztak katonának, végén meg világutazó
lesz bel led!
Nagyon kimerít volt „túra” sziklás, kopár terepen. Külön
nehezítette dolgunkat, hogy szinte csak sötétben haladhattunk,
mert nappal több kilométer távolságból is felfedezhettek volna
bennünket. Ahogy közeledtünk cél felé, tiszt három csoportba
osztott bennünket. Az els ben ment felderít és diverzáns,
másodikban, úgy száz-százötven méterrel lemaradva tiszt és
rádiós, harmadikban, szintén száz-százötven méterre
másodiktól, két mesterlövész. Én az els csoportba kerültem
mint felderít egy bosnyák fiúval. Megérkeztünk egy hegyi
ösvényhez, letelepedtünk, és vártunk az értesítésre, hogy mikor
érkeznek csempészek. Néhány óra múlva jelezték, hogy
nemsokára odaérnek. Mi már felkészülten vártuk ket. Úgy
tudtuk, négy csempész jön nyolc öszvérrel, és két kutya is van
velük. Igen ám, de hegyr kacskaringós ösvényre lepillantva
láttuk, hogy sokkal többen jönnek utánuk. hírszerz ink ezekr
valószín leg azért nem tudtak, mert más útvonalon érkeztek, és
csak nemrég tértek rá erre, az alagúthoz vezet ösvényre. Amint
közelebb jöttek, láttuk, hogy vagy húsz-huszonöten lehetnek,
rengeteg fegyverrel. Mi ennél jóval kisebb konvojra
számítottunk, így rádión értesítettük parancsnokságot, és
vártuk az újabb utasításokat. parancsnokságról jelentették,
kizárt, hogy ilyen gyorsan légi segítséget tudjanak küldeni,
mérjük fel helyzetet, és ha esélytelennek látjuk, vonuljunk
vissza, mindenesetre körülbelül fél óra múlva megérkezik légi
támogatás. De aztán nem kellett semmit sem felmérnünk, mert
kutyák kiszagoltak bennünket, hisz alig ötven méterre voltak
lünk. Pillanatokon belül elszabadult pokol. Hatalmas
túler vel kerültünk szembe úgy, hogy nekünk szerre is oda
kellett figyelnünk, mert nem hoztunk magunkkal túl sokat.

18
 Zorán odakúszott hozzám, és viccesen megjegyezte, hogy most
aztán elkezd dött kukoricaszedés.
Ja, csak mi vagyunk kukorica, meg az aratók!
kiabáltam neki.
Hogy egy kis id tudjunk nyerni, és hogy mindenki
feleszméljen sokkból, négy kézigránátot dobtam konvoj
elejére. Válaszként olyan golyózáport kaptunk, hogy szikla,
amely mögött védekeztünk, szinte szétporlott. Ezután
szétszóródtunk, hogy ne tudják egyetlen célra összpontosítani
zerejüket. Azt akartuk elérni, hogy minél több célpont foglalja
le ket. zharcban van egy régi szabály: az újoncok együtt
halnak meg, veteránok mindig magányosan. Ha az ember füle
mellett elkezdenek fütyülni golyók, ösztönösen körülötte
lév khöz bújik, mert így kevésbé fél, mint egymagában, pedig ez
nagy hiba. Több ember nagyobb célpontot kínál, és mai
fegyverek könnyen átvisznek két-három testet is. Ezért már
kiképzés legelején belénk verték, hogy ha nek ránk, szét kell
szóródnunk, különben lemészárolnak bennünket, mint
barmokat. Zorán és másik mesterlövész hátrébb húzódtak, és
onnét próbálták felvenni zharcot, közben mi is igyekeztünk
távolabbra kerülni. Pár perces zpárbaj után bosnyák társam
és tisztünk is halott lett. Négyen folytattuk harcot, de
helyzetünk egyre kilátástalanabb volt. Tovább hátráltunk, és már
fogalmunk sem volt róla, hol vagyunk; az üldöz ink továbbra is
nyomunkban voltak, és lassan számolnunk kellett mind az albán
határ rséggel, mind pedig az id közben minket keres albán
rend rséggel is. Zorán egy fa mögé húzódott, és félautomata
fegyverével, az utolsó öt golyójával lel tt két albánt. Nekem már
csak egy táram volt, harminc golyóval, meg húsz töltény
Skorpióban.2 Azok, akiknek még maradt szerük, felváltva
fedezték egymást, közben pedig folyamatosan menekültünk,
amilyen gyorsan csak tudtunk. De hiába, mert oldalról utolért

2Cseh gyártású géppisztolytípus, melynek Szerbiában és Montenegróban is

gyártották variánsait.

19
bennünket az egyik üldöz nk, és épp célba vette Zoránt. Rudi,
szlovén észrevette, és ijedtségében kil tte rá az egész tárat.
Zoránt vér és húscafatok borították be, az albán pedig úgy
rogyott össze, mintha ezer piranha marcangolta volna szét. Zorán
felkapta az albán fegyverét, és menekültünk tovább semmibe.
Én is elhasználtam az utolsó töltényeimet, megölve még egy
albánt. Közben rádiós társunk, aki már rég eldobta rádióját,
több hátlövést is kapott. Nem tudom, hogy meghalt-e vagy sem,
sajnos nem volt id nk foglalkozni vele. Már csak Zoránnak volt
szere, így egyedül próbálta feltartani az albánokat, akik
immár fél órája tartó üldözés után lassan kezdtek
lemaradozni. Valószín leg csak jó er nlétünknek és
szerencsénknek köszönhettük, hogy hárman még életben
voltunk.
Kétnapnyi kemény bóklászás után elértük jugoszláv határt,
épen és már amennyire ez lehetséges egészségesen. Itt tudtuk
meg, hogy az albánok valószín leg azért hagytak fel az
üldözésünkkel, mert jugoszláv légier csapást mért
csempészekre. Ekkor tudatosult bennünk, hogy milyen feszültség
volt rajtunk: sem vadászgépeket, sem robbanásokat nem
hallottuk. Percekig szótlanul ültünk. Fura módon az agyam
teljesen leblokkolt. Semmi sem jutott eszembe, semmit sem
éreztem, csak lebegtem, mint egy lufi. Úton laktanya felé sem
voltunk túl beszédes kedvünkben, pedig katonatársaink, akik
összeszedtek bennünket, folyamatosan kérdez sködtek. Aztán
mire visszaértünk laktanyába, már kicsit helyrejöttünk, ami
meglátszott Zorán humorán is.
Magyar, ott arra, tifelétek biztos sok kukoricaföld. Baszd
meg, nagyon értesz kukoricaszedéshez! mondta mosolyogva,
miközben folytak könnyei.
Összeölelkeztünk, és végre kiszakadt bel lünk nevetés.
Boldogok voltunk, hogy nem mi haltunk meg. Jutalomként
kaptunk huszonnégy óra pihen t, parancsnok pedig egy
komplett, új felszereléssel lepett meg bennünket.

20
 pihen után jár röztünk falvakban, és lázadókat
kerestünk. Volt, hogy tízéves albán gyerek dobott ránk
kézigránátot, de az is el fordult, hogy kilencvenéves bácsika
rontott nekünk vasvillával. Szörny id voltak, és egyre
szörny bbek közeledtek. Többen közülünk sokkos állapotba
kerültek, igazából Zorán és én bírtuk csak valamelyest elviselni
helyzetet. Rudi összeroppant, sírógörcsök gyötörték,
hallucinációi voltak és egyáltalán nem tudott aludni. Kilencen
voltunk, abból ketten meghaltak, egy megsebesült, négyen ideg-
összeroppanást kaptak. Az út mellett elhelyezett aknák nap mint
nap gyerekeket és jószágokat téptek szét. falvak tele voltak
gyászoló, jajgató, imádkozó, síró asszonyokkal. férfiak
meghaltak, börtönbe kerültek, vagy hegyekbe menekültek.
Miloševi -rendszer kegyetlen volt, és mi fogaskerekek voltunk
ebben rettent gépezetben. De legrosszabb az volt, hogy
semmit sem tudtam tenni ez ellen, legfeljebb azt, amit addig is:
soha nem ttem olyan emberre, akinek nem állt szándékában
bántani vagy megölni engem, vagy társaimat. Szembesültem
ténnyel, hogy nincs háború áldozatok nélkül, és hogy kib lesz
áldozat, azt csak Jóisten tudja. Egy háborúban elszabadulnak az
emberi indulatok, és egyesek olyan dolgokat is elkövetnek,
melyeket még háború idején sem lehet megbocsátani. Talán én
azért tudtam még aludni, mert az én lelkiismeretem tiszta volt, és
megesküdtem öregapám sírjára, hogy soha nem fogok ártatlan
embereket ölni. Csak attól féltem igazán, hogy vajdasági
magyarok is hasonló sorsra jutnak. Képek jelentek meg el ttem,
ahogy szerbek lövik az ismer seimet, barátaimat, szüleimet.
Kivert víz, szédültem, aztán hányni kezdtem. Csak remélni
mertem, hogy ez sohasem történik meg. Zorán szerb volt, de még
sem értett egyet mindennel, bár alapvet en jól érezte magát. Az
lebegett szemem el tt, hogy öt nap múlva leszerelek: már
nagyon vártam, éreztem, hogy már én sem bírom sokáig.
Mindenki pszichopata volt körülöttem, akik kimondottan
élvezték helyzetet: kedvükre loptak, raboltak, fosztogattak és
gyilkoltak, de ugyanezt csinálták másik oldalon is. Nem lehetett

21
eldönteni, kinek van igaza. Csak egy dolog érdekelt: el innét,
minél el bb!
Másnap azonban, amikor laktanyaparancsnok felolvasta
parancsnok utasítását, minden reményem elszállt. katonai
szolgálatunk, állt parancsban, háborús helyzetre való
tekintettel három hónappal meghosszabbodik.
Egy hétre rá Szlovéniában is kitört háború. Rudi teljesen
kikészült. El kellett vennem le fegyvereket. Egyrészt, mert
parancsba kaptuk, hogy minden szlovén nemzetiség katonának
le kell adnia fegyverét, másrészt pedig, mert féltem, hogy
öngyilkos lesz. Zoránnal felváltva vigyáztunk rá. Ráadásul
áthelyeztek bennünket Boszniába. Egy hónap múlva már egész
Jugoszlávia területén dúlt háború. Boszniában megismétl dött
az, ami Koszovóban történt csak épp sokkal embertelenebb
módon. harcok gyakran házról házra folytak, nem kímélve
civileket, köztük gyerekeket sem.
szerbek iszonyú népirtásba kezdtek, melynek, akaratlanul
ugyan, én is résztvev jévé váltam, sok ártatlan katonával
együtt, akik csak kötelességüket teljesítették. legszörny bb
gaztetteket szabadcsapatok követték el mindkét fél részér l.
Rengeteg külföldi önkéntes is érkezett, hogy harcolhasson egyik
vagy másik oldalon. Kimondottan utáltam ket, mert nem tudtam
felfogni, mit keres itt egy orosz, egy ukrán vagy egy román. Mi
közük nekik az én országomban zajló szörny háborúhoz?
másik oldalon ott voltak mudzsahidok, az iszlám harcosok
Iránból, Jemenb l, Algériából és más muszlim országokból.
Mélységi felderít ként sokszor el re kellett mennem pár
társammal, hogy információkat szerezzünk bosnyák állásokról.
Egyszer épp egy szerb falun mentem át fél tucat társammal,
amikor az egyik házból egy és egy kislány sikoltozását
hallottuk. Körbevettük az épületet, és amikor benéztünk betört
ablakokon, szörny látvány tárult szemünk elé: tíz-tizenkét
mudzsahid felváltva er szakolt meg egy középkorú és annak
nyolc-kilenc éves kislányát. Azon két újoncon, akiket nemrég
osztottak be mellém, és még csak pár napja voltak fronton,

22
látszott, hogy az irtózatos látványtól sokkot kaptak. Így
többiekkel kellett megtárgyalni, hogy ki melyik állatot fogja
elintézni, vagy ahogyan azt Zorán mondta volna, ki melyik
kukoricát fogja letömi. Fejenként kett jutott, egyikünknek pedig
három, így gyorsnak és pontosnak kellett lennünk, ráadásul
vigyáznunk kellett, hogy az anya és lánya lehet leg túlélje az
akciót. helyzetünket nagyban megkönnyítette, hogy az arab
disznók igencsak megfeledkeztek magukról, és szanaszét hagyták
fegyvereiket, melyek falnak támasztva vagy földre dobva
hevertek. Két ablakból tüzeltünk, majd gyorsan beugráltunk
helyiségbe, hogy befejezzük az akciót. Amíg többiek
ellen rizték, nem maradt-e életben valamelyik állat, hogy hátba
támadjon bennünket, egyik társammal az anyán és lányán
próbáltunk segíteni. Az undortól, düht l, gy lölett
életemben el ször éreztem azt, ölni akarok. kislány életét
sajnos már nem lehetett megmenteni, mudzsahidok által
okozott sérülések végzetesek voltak. Húsz perc múlva
megérkezett ment de amíg kislányt próbálták életben
tartani, az anyára senki sem figyelt, és fejbe tte magát. Az volt
legnehezebb, hogy másnap ment minden tovább, mintha mi sem
történt volna. parancsnokom azt mondta, háború van, nincs id
nyafogni. Pár nap után visszatérhettem régi alakulatomhoz, és
újra együtt lehettem Zoránnal és Rudival. Zorán sem volt már
vicces kedvében, Rudi meg már régen nem az volt, akit korábban
megismertünk; hónapok alatt évtizedeket öregedett, és már csak
elvétve mosolygott. Nem tudtunk mir beszélgetni, de igazából
kedvünk sem volt hozzá. Tisztában voltunk tényekkel, tudtuk,
minél tovább veszünk részt ebben az értelmetlen gyalázatban,
annál több embert kell megölnünk, míg végül minket is
megölnek.
Összenéztünk Zoránnal, aztán Rudira pillantottunk, aki csak
ült ott magába roskadva és zokogott…
 „Szeged volt Magyarország drogbölcs je”
TALÁLKOZÁS A B NNEL

EKKOR MEGHOZTUK az egyetlen meghozható értelmes döntést.

Elhatároztuk, hogy megszökünk, vagyis dezertálunk. Tudtuk,
hogy ez nagyon nehéz és veszélyes vállalkozás, de azzal is
tisztában voltunk, hogy ha van valamicske esélyünk, azzal most
kell élnünk, mert kés bb már vagy halottak leszünk, vagy
egyszer en nem lesz hozzá er nk. Abban mindannyian
egyetértettünk, hogy ez nem mi háborúnk: itt éppolyan
értelmetlen meghalni, mint megölni valakit. El kell menni innen,
minél messzebbre. Az úti célon sokat törtük fejünket, hisz az
ország közepén voltunk. Északra Horvátország, keletre Szerbia
nem volt könny választás, ráadásul háború már az egész
országra kiterjedt. Zorán Montenegró felé vette az irányt,
ahonnan hajón ment tovább Olaszországba. Mi Rudival észak felé
indultunk, hogy Horvátországon keresztül Magyarországra
jussunk, ahonnan Rudi Szlovéniába mehetett volna. Sajnos
azonban Horvátországban fogságba estünk. Egy iskola
tornatermébe zártak be bennünket, több szerb hadifogollyal
együtt, borzalmas körülmények között. Azt mondták, kicserélnek
minket horvát hadifoglyokért. Ez annyit jelentett, hogy biztosan
be nek bennünket dezertálásért, hiszen egy igen komoly
alakulat tagjai voltunk, és háborús viszonyok között léceltünk le.
Rudi sírt, nem evett, nem aludt. Nekem az járt fejemben, hogy
tizennyolc évesen röhejes ilyen hülyén meghalni. Pár hét

24
elteltével magyar beszédre lettem figyelmes tornaterem el tt.
Odaszaladtam az ajtóhoz, és kiabálni kezdtem:
Magyarok! Én is az vagyok!
Erre kinyílt az ajtó, és ott állt pár civil fazon horvát katonák
között.
Magyar vagy? Hogy kerültél ide?
Elmeséltem sztorinkat. Rögtön kaptunk kaját, és végre meg
is fürödhettünk. magyarok Magyar Vöröskereszt munkatársai
voltak. Átvittek bennünket Magyarországra. Kaptunk civil ruhát,
elvittek orvosi vizsgálatra, majd átadtak menekültügyi
hivatalnak. Itt segítettek felvenni kapcsolatot szüleinkkel.
Rudiért még aznap megjöttek. Örültem, hogy túlélte, nagyon
féltettem, azt hittem, nem fogja kibírni. Az én szüleim azt
mondták, hogy csak pár nap múlva tudnak jönni. Rudi szülei
mondták, hogy menjek velük, és Rudi is egyre csak biztatott, de
nemet mondtam: én nem oda tartozom, és akkor még nem
lehetett tudni, mi fog történni Vajdaságban. Ha ott is kitör
balhé, nekem ott helyem, mert ott van az én hazám, és az
tényleg az én háborúm lesz. Rudiék elmentek, de el tte még
adtak egy kis zsebpénzt, ami nagyon jól jött. Engem elhelyeztek
egy menekülttáborban, rengeteg boszniai meg koszovói közé.
tábort nem hagyhattam el, ismét fogoly lettem. Két nap múlva
kaptam táboron belül munkát: tolmácsként dolgoztam. Két-
három napig bírtam, mert azt sok gyalázatot, amit ezekkel az
emberekkel és hozzátartozóikkal veltek, épelméj ember
nem tudja elviselni. Három hét is eltelt, de szüleim még mindig
nem jöttek, mert közben megsz nt munkahelyük, és nem
nagyon volt pénzük arra, hogy utazgassanak. másik három
testvéremre is gondolniuk kellett. Bátyámat közben szintén
elvitték katonának, Horvátországban harcolt.
Nem bírtam tovább bezártságot, így leléptem táborból.
Szegedre mentem, ahol ekkortájt már sok vajdasági magyar volt,
többen az én városomból is. leg segélyekb éltek, hárman-
négyen béreltek lakást, de olyan is akadt köztük, aki otthon
mindent eladott, és sok pénzzel érkezett az anyaországba.

25
cégeket alapítottak, éttermeket, kávézókat nyitottak. Eleinte
utáltam ket, mert csak úgy otthagyták Vajdaságot, pont most,
amikor bármelyik pillanatban kitörhet balhé ott is. Ezek az
emberek még nem látták háború borzalmait, így fogalmuk sem
lehetett róla, mégis annyira féltek, hogy mindenüket hátrahagyva
elmenekültek. pénzem elfogyott, kereseti lehet ségem sem
volt, így elhatároztam, hogy hazamegyek. Magyarországon úgyis
csak idegennek éreztem magam.
zöldhatáron gond nélkül átjutottam: végül is mélységi
felderít nek képeztek ki, vagy mi fene. Amikor hazaértem,
anyám nagyon megörült. Elmesélte, hogy katonaságtól úgy
tájékoztatták, vagy elestem, vagy fogságba kerültem. tudta az
igazságot, de senkinek sem szólt róla, így senki sem sejtette,
valójában hol vagyok. városban nem nagyon mutatkozhattam,
mert mindenki ismert, kivéve azt pár ezer menekültet, akik az
utóbbi másfél évben kerültek oda. Csapdába estem: ha
felismernek, rögtön visszavisznek frontra, ha viszont nem
mehetek ki házból, pénzt sem tudok keresni, hiszen négy fal
közt nincs munka. Ismét fogoly lettem, csak most saját sorsom
foglya.
Egy-két barátommal azért tartottam kapcsolatot, lük
tudtam meg, hogy Brigi hétvégén az ifjúsági otthonban ünnepli
tizennyolcadik szülinapját. Gondoltam, elmegyek és meglepem,
hisz legalább fél éve nem hallottam róla semmit. Tisztában
voltam vele, hogy komoly kockázatot vállalok azzal, ha nyilvános
helyen mutatkozom, de már elegem volt bezártságból. Kezdtem
úgy érezni, hogy talán még fronton is jobb, mint így, bezárva
élni. Éjféltájban jelentem meg, leg ismer arcokat láttam,
magyarokat és szerbeket vegyesen. Sokan megörültek nekem,
hirtelen annyi ismer söm lett, hogy akár egy hétig ott
maradhattam volna. Csajok hada vett körbe, még egy-két exem is
odanyomott egy-egy puszit számra. Otthon, édes otthon! Ez az,
ami hiányzott: haverok, hazai légkör, szabadság mámora.
Fene nagy jókedvemben el is feledkeztem róla, hogy rend rök
bármelyik pillanatban betoppanhatnak és elvihetnek. Úgy

26
gondoltam, minden kockázatot megér, hogy azokkal lehetek
együtt, akiket szeretek, és hogy végre szabadon mozoghatok.
Olyan emberek vettek körül, akikért gondolkodás nélkül
feláldoztam volna az életemet. város minden zegzugát
ismertem, az összes slakost, és mindenkit szerettem,
függetlenül nemzetiségét l. Boldog voltam, hogy ismét otthon
lehetek. tömegben egyszer csak megpillantottam egy gyönyör
lányt. Táncolt. mozgásáról felismertem, hogy Brigi az. világ
legszebb lánya is az én városomban lakik, hát lehet ezt helyet
nem szeretni? Szerettem volna odamenni hozzá, de nem volt
merszem. Láttam, hogy jól érzi magát, és nem akartam
megzavarni. Egyébként is csak álmodozhattam róla, ahogyan
sokan mások is tették. Gazdag, tanult, okos srácok százai álltak
sorban kegyeiért, most is ilyenekkel táncolt, noha korábban
inkább „rosszfiúkat” szerette. Volt egy hosszabb kapcsolata egy
rockersráccal, és rengeteg rock- meg punkkoncerten voltunk
együtt. Én mindenesetre nem voltam telhetetlen, nekem az is
elég volt, hogy barátja lehettem. Nem legközelebbi, de mégis.
Ilyeneken töprengtem, amikor egyszer csak megláttam Bogit,
legjobb barátn jét. is megpillantott, odarohant hozzám, és
nyakamba ugrott.
Itt vagy? Élsz? Azt mondták, valószín leg meghaltál! De jó,
kurva jó!
Csókolta nyakamat, az arcomat, meg ahol csak ért, aztán
megfogta kezem, és húzott be magával tömegbe. Brigi felé.
Amikor Brigi meglátott, elejtette poharát, és úgy ugrott
nyakamba, hogy alig tudtam megtartani az egyensúlyomat, kis
híján hanyatt vágódtunk. Percekig csak ölelt, szorított magához,
és közben azt kiabálta:
Tudtam, hogy még látni foglak!
Ezután hatalmas buli kerekedett, mindenki remekül érezte
magát, én is beleadtam apait-anyait. Aztán eszembe jutott, hogy
fel sem köszöntöttem Brigit. Csóró voltam, nem tudtam neki
ajándékot venni, szégyelltem magam. De ami ezután történt, az
még ég bb volt. Brigi tudta, hogy az én születésnapom egy héttel

27
az övé el tt volt, ezért odajöttek, és Bogival együtt
felköszöntöttek. Életemben el ször köszöntött fel valaki
szülinapom alkalmából családomon kívül, életemben el ször
kaptam ajándékot valakit l. Nagyon jó érzés volt, leg, hogy épp
Brigi gondolt rám. Tizenkilenc évesen egyévesnek éreztem
magam. Megszólalni sem tudtam. Beletelt némi id be, mire
észhez tértem, és összegy jtöttem annyi bátorságot, hogy én is
fel merjem köszönteni. Végül csak odamentem hozzá, és
megtettem. Kívülr talán higgadtnak ntem, pedig legalább 200
volt pulzusom, annak ellenére, hogy már vagy tíz sört meg jó
pár rövidet legurítottam. Azt mondják, az alkohol bátorít, de azt
sosem részletezik, hogy milyen mennyiségben. De még nem volt
vége: ezen az éjszakán megtörtént legnagyobb csoda is. Egyszer
csak megjelent Brigi, és se szó, se beszéd elkezdett velem
csókolózni, majd megkért, hogy kísérjem haza. Hazafelé gyorsan
megbeszéltük, hogy mostantól kezdve járunk egymással.
Másnap, amikor felébredtem, azon gondolkodtam, vajon csak
álmodtam, vagy sok pia miatt hiszem azt, hogy járok Brigivel.
De nem volt id sokáig töprengeni ezen, mert bejött anyám,
hogy egy lány keres. Basszus, gondoltam, szobám igazi
legényszoba, iszonyú rendetlenség, minden szanaszét. Egy perc
sem telt bele, és Brigi lépett szobába. Igazából csak ekkor
néztem meg, mennyire szép: hosszú, világosbarna haj, kék szem,
gyönyör arc, feszes mell (a pólón át is látszott, milyen
mámorító), gömböly popsi. Szóval tényleg minden okés volt
rajta. Korábban talán csak címlapokon láttam hasonló szépséget.
Ápolt kéz, mesteri smink, csábító illat, sportos, mégis szexi ruha,
gyönyör hófehér fogak: még egy ilyen tökéletes csak
rajzolni lehetne. De még külsejénél is jobban tetszett
természete. Noha gyönyör volt, intelligens és gazdag, egyáltalán
nem volt nagykép Csak ültem, és néztem, közben pedig arra
gondoltam, biztos most jön magyarázkodás, hogy bocs, tegnap
egy kicsit sokat ittam, nem is gondoltam komolyan, satöbbi. De
tévedtem. Átölelt és megcsókolt. Azt hiszem, ez volt az perc,
amikor el ször éreztem férfinak magam. Életemben el ször

28
voltam szerelmes, tizenkilenc évesen. Beszélgetni kezdtünk, és
közben rájöttem, hogy nemcsak egy jó t, hanem igazi barátot
és társat is kaptam sorstól. Elmeséltem neki, mi minden történt
velem, és hogy milyen helyzetben vagyok. Gyorsan talált
megoldást. Mivel Újvidéken járt iskolára, azt javasolta,
költözzek le hozzá. Ott nem ismer senki, így nyugodtan élhetek,
míg rendbe nem jönnek dolgok.
Ám helyzet egyre rosszabb lett, és lassan már senki sem
látott jöv Vajdaságban. Brigi egy nap azt mondta, szeretne
elmenni ebb az országból, és szeretné, ha vele mennék. Nagyon
jól megvoltunk, és nagyon szerettem, de én nem tudtam máshol
elképzelni az életemet. Vajdaság, mondtam, hazám, nekem itt
kell megterveznem jöv met. De Brigi mint oly sok mindenben
ebben is felnyitotta szememet. Elmagyarázta, hogy itt jó ideig
káosz lesz, itt nincs jöv nk; tanulni szeretne és dolgozni, amire
itt egy darabig nem lesz lehet ség. Magyarnak lenni sehol sem jó
referencia, dezert rnek meg végképp nem. Azt mondta, az
apukája elintézi, hogy Budapesten folytathassa sulit, és nekem
is szívesen segít. Végül meggy zött, így ismét átszöktem
zöldhatáron, és meg sem álltam Budapestig. Száz német márka
volt zsebemben. Brigi koleszba került, én tesójával kibéreltem
egy szobát, de legtöbbször belógtam koleszba, és ott töltöttem
az éjszakákat Brigivel. Nagy nehezen elintéztem tartózkodási
engedélyemet. Elkezdtem meló után járni, de mivel nem volt
szakmám, alig volt esélyem. Ekkoriban kezdtek nyílni
diákszövetkezetek, ahol diákigazolvánnyal lehetett dolgozni, és
egész jól fizettek. Nekem persze diákigazolványom sem volt, de
egy vajdasági haverom odaadta magáét, csak fényképet
kellett kicserélnem benne.
Ez volt életem els „b ncselekménye”, amit azért kellett
elkövetnem, hogy dolgozhassak. Sok hasonló korú vajdasági
sorstársam járt hasonló cip ben, nekik is ez volt az egyetlen
lehet ségük, hogy munkát találjanak. magyar állam nem igazán
örült nekünk, így nem is próbálta megkönnyíteni helyzetünket.
Semmit sem jelentett az, hogy magyarok vagyunk. Ugyanolyan

29
szabályok vonatkoztak ránk is, mint más nemzetiség
menekültekre. Akinek volt pénze, azt csípték, gyorsan
megkaphatta letelepedésit, de aki csóró volt, azt legszívesebben
visszaküldték volna. munkavállalói engedélyt olyan
feltételekhez szabták, melyeket hozzám hasonló nincstelenek
gyakorlatilag képtelenek voltak teljesíteni. Épp ezért sok
vajdasági magyar sorstársam kényszerült arra, hogy
törvénytelen úton boldoguljon annak ellenére, hogy dolgozni
szerettek volna. Mégpedig törvényesen, emberi méltóságunk
meg rzése mellett. Na, hát éppen ezt tették lehetetlenné.
Öregapám annak idején sokat mesélt Trianonról, hogy mekkora
érvágás volt Magyarország számára. Én viszont sok más
hozzám hasonló fiatallal együtt azt éreztem, hogy az
anyaország nem különösebben örül nekünk kivéve persze
azokat, akik nagy vagyonokat mentettek át.
Sok embert ismerek, aki hozzám hasonlóan csalódott az
anyaországban. Míg más nemzetek (a horvátok, szlovének,
németek) gondolkodás nélkül befogadták háború el
menekül nemzettársaikat, minket nem láttak szívesen
Magyarországon. Pont olyan menekültstátusba kerültünk,
mintha Afganisztánból vagy Irakból jöttünk volna.
Magyarországon sokat beszélnek trianoni béke
következményeir l, de sajnos ebben az id szakban is
beigazolódott, hogy amikor cselekedni kell, magyar állam nem
igazán tör dik határon túli magyarokkal.
Nem volt más választásom, kicseréltem barátom fényképét
sajátomra, és így lett egy diákigazolványom, amellyel már
dolgozhattam.
Muszáj volt dolgoznom, mert már nagyon ég volt, hogy Brigi
tart el. Felvettek Coca-Cola gyárba, éjjeli szakba. Két hétig
volt meló, aztán három hétig nem, úgyhogy ez sem volt igazi
megoldás. De szerencsére, bár nagyon csóró voltam, Brigivel
továbbra is jól megvoltunk.
Egyik nap felhívott az egyik szegedi haverom, hogy menjek le
hozzá, mert tud melót. is vajdasági volt, egy városból

30
származtunk. Másnap megkerestem. Elmondta, mir lenne szó:
egy játékterembe kerestek terem rt, olyat, aki nem ijed meg
saját árnyékától. Tudta rólam, hogy az életemet
végigverekedtem, így beajánlott. Este találkoztam tulajjal, aki
nem kis meglepetésemre szerb volt, és közel száz játéktermet
üzemeltetett Délvidéken. Elmondta, hogy mi lesz dolgom, és
ha megfelel, másnap már kezdhetek is. Elvállaltam. Mikor
Briginek elmondtam, el ször nem örült dolognak. leg annak
nem, hogy egy id re le kell költöznöm Szegedre. De kés bb
megnyugodott, neki is jobb volt így, hétköznap csak tanulásra
koncentrálhatott, hétvégén pedig jöhetett hozzám, és minden
id együtt tölthettünk. Új élet köszöntött ránk rá is, rám is.
Napról napra jobban éltem, jól kerestem, új ruhákat tudtam
venni magamnak is, meg Briginek is. Két-három hónap múlva
pedig már nagyon jól éltem, lett egy csomó új ismer söm, és
egypár ellenségem is, miközben alkalmazkodtam az éjszakai
életstílushoz. Engem sem kerültek el tipikus dolgok: pia,
cigi, verekedések meg drog.
Sokan nem tudják, de Szeged volt Magyarország drogbölcs je,
itt kezdtek el el ször marihuánát termeszteni, és nem is
akármilyet. Akkoriban szegedi aranyat ért az egész
országban. Kés bb hallottam, hogy híre eljutott egészen az
amszterdami Green Festig, az évente megrendezett
marihuánafesztiválig. szegedi „cucc” ezen versenyen
Hungarian Brutal néven futott, és aranyérmet nyert. dílerek
hordták fel Pestre, és speedre meg LSD-re cserélték.
termel egy része hernyós volt. Magyarországon annyi
ópiumos nem élt még egy városban, mint akkor Szegeden. Abban
az id ben délen nagyon komoly éjszakai élet ment. Az egész
Délvidéket szerbek uralták, egészen Kecskemétig. Az embargó
ellenére minden szinten folyt kereskedelem Magyarország és
Szerbia között, hisz szerbek hozták lóvét ezzel együtt,
természetesen, nözést is. cigányokat pillanatok alatt
leszerelték, akik megmaradtak, azok szerbeknek dolgoztak. Az
arabok is behódoltak, ahogy rend rök és vámosok is.

31
szerbek profilja cigarettacsempészet volt, ezt állami szinten
nyomták. Befelé meg vittek mindent: fegyvert, lopott kocsikat,
üzemanyagot, élelmiszert. szerb maffia gyorsan felismerte
magyar nöz bénaságát, és azonnal lecsapott. Persze az
oroszok is. 1992-ben már minden valamirevaló étterem, kávézó,
diszkó, utcai feketéz strici, autókeresked mindenki védelmi
pénzt fizetett szerbeknek Délvidéken. befolyt összeget
szerbek megosztották rend rökkel, vámosokkal, így mindenki
elégedett volt.
Még én is. Végre normális, fiatalhoz méltó életet élhettem, volt
pénzem, volt egy gyönyör csajom, szép lakásom. Hétvégeken, ha
lejött Brigi, mentünk bulizni, valamelyik haver leváltott, így
szabad volt péntek-szombat. Sok városbélink volt ott, velük
jártunk szórakozni. Én nemigen piáltam, mert piától agresszív
lettem, inkább füvet meg speedet használtam. Akkoriban szinte
mindenki drogozott. zsaruk meg jóformán még azt sem tudták,
mi az. Sokszor el fordult, hogy totál beheroinozott fiatalokat
gyomormosásra vittek, mert azt hitték, matt részegek. Közben
meg heroinisták csoportosan jártak ki az állami és
magántulajdonú mákföldekre ópiumot gy jteni.
1993-ra Szeged igazi kis Amszterdammá változott. Volt ott
minden: nöz k, kurvák, kábítószer, fegyverek, kaszinók. Brigit
is magával rántotta felgyorsuló életmód. Amikor hétvégeken
lejött, néha heroinozott, ha azt nem kapott, akkor meg sima
ópiumot nyomott. Sokan megfordultak abban játékteremben,
ahol melóztam, többek között szerbek szegedi nöke, Senad is,
no meg séges jobbkeze, Vanja. Kész legendák voltak, Senad
embere volt hírhedt Magda Marinko is. Vanja szeretett engem,
sokat beszélgettünk, igaz, tíz évvel id sebb volt, de sok
mindenben azonos véleményen voltunk. Csak úgy hívott, hogy
„Mali”, vagyis kicsi. Én százkilencven centi és száz kiló voltam, de
az kétméteres magassága és százharminc kilója mellett tényleg
kicsinek ntem. De igazából korom miatt hívott kicsinek. Egyik
nap bejött és félrehívott. Azt mondta, ha meglátom Marinkót,
tartsam itt, és azonnal szóljak neki. Hozzátette még, hogy vérdíjat

32
 ztek ki rá, úgyhogy akár még pénzt is kereshetek. Este újra
lejött terembe, és elmesélte, hogy Magda magánakciókba
kezdett, több gyilkosságot is elkövetett Magyarországon és
Jugoszláviában, ez pedig nagyon nem jó. Senadot lehívatták
Belgrádba, hogy magyarázza meg, hogyan történhetett ilyesmi,
hiszen ezzel magyar hatóságokkal kialakított együttm ködést
veszélybe sodorta, márpedig ez senkinek sem jó. Eddig
szerbekt csak féltek, de most már utálják is ket az emberek.
Mindenki Magda Marinkót kereste, kimondták rá halálos
ítéletet. Senad visszatérve Belgrádból azt mondta, hogy saját
kezével tépi ki szívét. szerbeknél szigorúan tilos volt minden
magánakció, aki ezt szabályt megszegte, az életével fizetett.
Márpedig Marinko megszegte nem is akárhogyan.3
Pár nap múlva Magda Marinko feladta magát rend rségen.
Tudta, hogy ez az egyetlen esélye az életben maradásra.
Beigazolódott maffiamondás: amíg az igazságszolgáltatás keres,
nyugodtan alhatsz, ha az alvilág, az pályafutásod végét jelenti.
Senadot leváltották, pár hétre rá egy pesti night clubban
öngyilkos lett. Egy igazi szerb harcos nem tudja megemészteni és
elfogadni megaláztatást. Vanja annyit mondott, hogy amelyik
vezet nem képes kordában tartani az embereit, az éppúgy
felel fegyelmezetlen katona tetteiért, mint maga az elkövet
Életemben el ször szembesültem azzal ténnyel, hogy szerb
maffián belül milyen kemény törvények uralkodnak. Vanja Senad
legjobb barátja volt, mégis elítélte. Amikor megkérdeztem le,
hogy miért, azt válaszolta, hogy sosem egy ember érdeke
fontos, hanem mindnyájunké. Akkor még ezt sem értettem.
Brigivel és többi gyerekkori barátunkkal egyre jobban
elmerültünk drogok világában. Minden hétvégén komolyan
elláttuk magunkat. Brigivel kezdett megromlani kapcsolatunk,
egyre többet kábítózott, napokat bóbiskolt lakásban, mert
3 Az egykor francia idegenlégióban és szerb Arkan hírhedt
szabadcsapatában is harcoló Marinko Magyarországon valószín síthet en hét
gyilkosságot követett el kilencvenes években. Jelenleg életfogytiglani
büntetését tölti.

33
heroin teljesen lelassítja, és egy másik világba repíti az embert.
Én is komolyan nyomtam cuccot, de teljesen mást, mint Brigi.
Speed vagy kokó nálam ez volt nyer Én állandóan pörögtem,
pedig lelassult. Miel tt nagy baj történt volna, elment
Németországba egy magánklinikára, elvonókúrára. Nagyon rossz
volt nélküle, és szörny volt tudat, hogy függ lett. Nem hittem
volna, hogy ilyen gyorsan kialakul függ ség. Amikor felhívtam,
sírt, mindene fájt, könyörgött, hogy segítsek neki. Életem
legfájdalmasabb id szaka volt. Hat hónapig volt távol. Amikor
visszajött, sokat beszélgettünk. Mint kiderült, az volt baj, hogy
szülei elváltak, és mivel én sem voltam mindig mellette, nem
figyeltem rá eléggé. Azt hittem, is olyan er s, mint én. Pedig
csak egy törékeny lány volt, akit éppúgy próbára tett az élet, mint
engem. Aztán jött egy újabb tragédia: az apja öngyilkos lett, de
el tte megpróbálta megölni feleségét, Brigi anyját is. Brigi
mentette meg, mert elkapta kést, amivel az apja felesége felé
döfött. Brigi kés élét kapta el, csúnyán megsérült keze, is, az
anyja is kórházba kerültek, mert az apjának kétszer még így is
sikerült megszúrnia az anyját, miel tt kiugrott tizedik
emeletr l. Brigi tesója hívott fel, hogy mi történt. Azonnal
rohantam fel Pestre, mert ott történt tragédia. Amikor Brigi
meglátott, sírva fakadt, és csak annyit mondott, hogy mi soha ne
veszekedjünk.
Én változatlanul dolgoztam, de ekkor már egy szerb
cigarettacsempész személyi test re voltam Pesten, így Brigivel is
több id tudtam együtt tölteni. munkát Vanja intézte nekem.
cigicsempészet hatalmas üzlet volt. Az ember, akire vigyáztam,
Görögországból tette át székhelyét Budapestre. családjával
jött, feleségével és hatéves kislányával. budai várban laktak,
egy hotel lakosztályát bérelték. Kaptam egy máltai diplomata-
útlevelet, amivel külföldre is járhattam. Neki is diplomata-
útlevele volt, kocsink is diplomataautó volt. Két dologhoz
ragaszkodott: az egyik, hogy mindig legyek elegáns, küls
legyen ápolt, ahogy az egy üzletemberhez illik. Havonta jártunk

34
ki Milánóba ruhát és cip vásárolni. másik, hogy sose felejtsem
el, test vagyok. Sem több, sem kevesebb.
Rengeteget jöttünk-mentünk, sok embert megismertem, és
szabályokat is kezdtem egyre jobban érteni. Bár alapvet en
tényleg csak nököm biztonságáért feleltem, mégis nagyon sok
mindennek részese voltam. Korrupt zsarukkal találkoztunk,
ügyészekkel és bírókkal, maffiatalálkozókra jártunk. Az
oroszokkal szoros volt kapcsolat, és nem egy találkozón magyar
üzletemberek is felt ntek. Ezek megbeszélések általában nagy
bulival végz dtek, folyt méregdrága pezsg konyak, és persze
csajok sem hiányoztak. De az én nököm mindig udvariasan
megköszönte az invitálást, és még buli el tt távoztunk: egy
szervezetet képviselt, és semmi más nem érdekelte. Igazi katona
volt.
Ha nem melóztam, éltem az átlagemberek életét. Brigivel
koncertekre, rock klubokba jártunk, néha egy-két egyetemi
bulira is becsöppentünk. melómról soha nem beszéltünk. Ez
fontos szabály: ne vidd haza munkát, munkahelyedre pedig ne
vidd magaddal magánéletedet. Én szigorúan betartottam
szabályokat, mert szabályok közt az is szerepelt, hogy aki
megszegi ket, annak felelnie is kell ezért. Kett életet éltem, de
tetszett, hiszen végre volt pénzem, és már nem csajom tartott
el. Brigi már nem drogozott, én igen, leg kokain volt men
persze csak ha nem melóztam. Már annyit kerestem, hogy
tudtam lóvét is félretenni, így összejött annyi, hogy vegyek egy
kocsit. Brigivel ki is néztünk egyet. Egy hét múlva kellett érte
mennem. Sokat mászkáltunk Pesten, és akárhol belebotlottunk
egy hajléktalanba, Brigi mindig egy csomó pénzt adott nekik,
nagyon szívén viselte sorsukat. Baross téren laktunk, és
Keleti aluljárójában volt egy kedvence. Nemrég még tanárként
dolgozott, felesége is pedagógus, volt két ovis gyerekük.
Valakit felvettek kölcsönt, hogy felújítsák lakásukat, mert jött
harmadik gyerek, de az illet kisemmizte ket, és még lakásuk
is ráment kölcsönre. Elvesztették munkahelyüket is, az
asszony két gyerekkel elköltözött az anyukájához, de férfi

35
nem mehetett oda, így az utcára került. Brigi mindennap
meglátogatta az aluljáróban, vitt neki kaját, néha ha kellett
gyógyszert, és általában gyerekeinek is vett valami apróságot.
Aznap reggel, mikor indultam kocsinkért, zsebemben
vételárral, az aluljáróban megpillantottam az embert, aki épp
két fiával beszélgetett. Odamentem hozzájuk, és megkérdeztem
gyerekeket, hogyhogy is itt vannak. Elmesélték, hogy az
anyukájuk bent van szülészeten, mert megszületett hugi, és
amíg nagymamájuk bent van az anyukájuknál, az apjuk vigyáz
rájuk. Sok mindent megértem már, de ez nagyon szíven ütött. Az
apa szemembe sem mert nézni, pedig nem az hibája volt, hogy
ilyen sorsra jutottak. Figyeljetek, mondtam, gyertek, elmegyünk
cukrászdába. Fogalmam sincs, miért épp ez jutott eszembe, de
valahogy el akartam terelni témát. Hungária Szálló aljában
volt egy cukrászda, oda ültünk be az apával és két fiúval. Az
utca túloldalán volt egy ingatlanközvetít iroda. Átmentem és
megkérdeztem, hogy ennyi és ennyi pénzért lehet-e valamilyen
lakást kapni. Találtunk egy lakótelepi, tizedik emeleti két és fél
szobásat. Nem volt valami nagy szám, de nekik olyan volt, mint
egy palota. Amikor hazamentem, elmondtam Briginek, hogy
kocsi helyett lakást vettem hajléktalan barátjának. nyakamba
ugrott, nagyon boldog volt. Kés bb segített lakás
berendezésében is, kislánynak még babaszobája is lett.
Megkérdeztem nökömet, nem tudna-e segíteni sok híres
magyar ismer sén keresztül több miniszter is volt köztük –,
hogy nemrégiben még hajléktalan ismer söm munkához
jusson. Nagyon meglep dött, és jól le is hülyézett, amikor
elmeséltem neki, hogy kiféle-miféle ember védencem, és hogy
kocsi helyett inkább lakást vettem neki. Aztán mosolyogva azt
mondta, ki se nézné bel lem, hogy ilyen jószív ember vagyok.

36
 Pár nap múlva megbeszélésre mentünk az orosz maffia
magyarországi nökéhez, Szeva bácsihoz.4 Úgy húsz-huszonkét
fejes jött össze egy budai villában, melyet állig felfegyverzett
emberek riztek. Nagyon nagy volt biztonság, fegyveremet le
kellett adnom, majd fémdetektorral is átvizsgáltak minden
érkez t. Bent már barátságos volt légkör, de amint elkezd dött
megbeszélés, mindenkinek ki kellett jönnie tárgyalóteremb l,
és fejesek zárt ajtók mögött folytatták le tárgyalást. Amikor
befejezték, nököm behívott szobába, és bemutatott egy
bajuszos embernek, aki megkérdezte, mir is lenne szó
hajléktalan ismer sömmel kapcsolatban. Mondtam, már csak
munka kellene neki, hogy fel tudja nevelni három gyerekét.
Elmondtam, hogy magyar-történelem szakos tanár, és vidéken
már tanított tíz évet egy gimiben. bajszos ember erre el vette
telefonját, és tárcsázott.
Halló, Okoska?
Igen. Mondja, miniszter úr, miben tudok segíteni!
szerb barátaimnak kellene egy szívesség, egyik
ismer süknek sürg sen munkahely kellene, magyar-történelem
szakos tanári állás.
Értettem. Azonnal intézkedem. Ha véletlenül nincs, akkor
mondjunk fel valakinek?
Természetesen, barátaink érdeke az els
Két nap múlva megvolt munkahely, és mellette még, soron
kívül, egy csomó juttatás: családi pótlék, különféle segélyek, t,
emberünk legnagyobb meglepetésére, még volt munkahelyét
is kapott kárpótlást. Ekkor szembesültem el ször azzal ténnyel,
hogy maffiának mekkora hatalma van.
Egyik reggel nököm igen zaklatottan telefonált, hogy
azonnal menjek. Már lassan két éve dolgoztam vele, de még

4 kijevi születés Szemjon Mogiljevics kilencvenes évek elején tette át

székhelyét Magyarországra, innen irányította „vörös maffia” néven elhíresült
szervezetet. Az FBI tíz legveszélyesebb nöz közt tartotta számon, nevét
az orosz-ukrán gázvitákkal is összefüggésbe hozták. 2008-ban, Moszkvában
letartóztatták.

37
sohasem volt ilyen ideges. Mikor odaértem hozzá, elmondta,
hogy lemegyünk Szegedre, mert határon lefoglalták nyolc
kamionját tele cigarettával. Útban Szeged felé durva káosz
alakult ki, de aztán mire odaértünk, hála istennek, már
nyugodtabb volt helyzet. Vanja várt bennünket egy kisebb
hadsereggel és két magas rangú vámtiszttel. Utóbbiak
elmondták, hogy váratlanul ellen rzést kaptak, és sajnos semmit
sem tudtak tenni, az árut lefoglalták, kamionokat elkobozták.
nököm halál nyugodt hangon elmondta, hogy ez nem érdekli,
azért fizet több tízmillió forintot havonta mindenkinek
vámparancsnoktól rend rparancsnokig, hogy ne történjen
ilyesmi. Hozzátette, három napjuk van, hogy visszaszerezzék az
árut kamionostul, vagy kifizessék teljes kárt. Foglalóként
azonnal elvetette az új dzsipet, amivel vámosok érkeztek. Aztán
vad telefonálásba kezdett, és három óra múlva nyolc kamion,
tele cigarettával, úton volt Anglia felé.
1995 szén nököm feleségével és gyerekével együtt
hazament valamilyen családi ünnepségre. Belgrádban, házuk
el tt végezték ki ket. Több mint harminc golyót kapott, azonnal
meghalt. Vanja közölte hírt, aztán hozzátette, hogy valahol
lakosztályában van kétmillió dollár. Keressem meg, és vigyem le
Belgrádba. Megkérdeztem, ez azt jelenti-e, hogy engem is ki
fognak nyírni, mire csak annyit válaszolt, nem tudja.
Másnap úton voltam Belgrádba. Az Intercontinental Hotelba
kellett mennem. Két egyenruhás ember várt rám, akik bekísértek
hotel bárjába. szívem torkomban dobogott. Tudtam, hogy
nem követtem el semmit, amiért félnem kellene, de azzal is
tisztában voltam, hogy maffiának nem kell ok arra, hogy öljön.
Lehet, hogy tudok valamit, ami nekem ugyan semmit sem jelent,
de rájuk nézve veszélyes lehet. legdurvább dolgok jártak
fejemben, és nagyon féltem. Nem is hiába, mert pár perc múlva
több állig felfegyverzett „Tigris” (így hívták Arkan szerb vezér

38
katonáit) jelent meg, majd maga Arkan is felt nt.5 Ekkoriban le
rettegett mindenki határon innen és túl egyaránt. Azt hiszem,
nem tévedek nagyot, ha azt mondom, hogy volt huszadik
század legnagyobb európai gengsztere. Végigrabolta Európát,
kétszer szökött meg, egyszer belgiumi tárgyalásáról (innen az
olasz maffia mentette ki), másodszor pedig Németország egyik
szigorított börtönéb l. Találkozásunkkor volt szerb alvilág
ura, seregével teljesen kifosztotta Horvátországot. Minden
pillanatban több tízezer jól képzett fegyveres várta parancsát.
jugoszláv polgárháború kitörése, 1991 óta harcterek
meghatározó egyénisége volt. Eszembe jutott, hogy Brigit el
sem búcsúztam, de ezen sem sokáig töprenghettem, mert valaki
megszólított szerbül:
Elhoztad pénzt?
Igen, itt van táskában válaszoltam határozottan.
Gyere utánam, és hozd táskát is! szólt érdes hangon az
ismeretlen szerb.
hotel egyik lakosztályába mentünk. Átszámolták táska
tartalmát, és ellen rizték, nem hamis-e pénz. Miután
meggy dtek róla, hogy minden rendben van, Arkan így szólt:
Már hallottam rólad. Azt mondják, jó srác vagy, seregben is
komoly kiképzésen estél át, és magyar éjszakában is keményen
álltad sarat.
Hol kötelességemet teljesítettem, hol munkámat
végeztem.
Intett, hogy üljek oda az asztalához, majd bemutatta másik
két embert is. Az egyik sógora volt, egyben Tigrisek
kapitánya, másik szerb titkosszolgálat vezet je. Majd így
folytatta:

5 Željko Ražnatovi Arkan 1952-ben született. hetvenes-nyolcvanas

években Európa-szerte keresett nöz volt, majd délszláv háborúkban vált
hírhedtté Arkan Tigriseinek nevezett szabadcsapatáról. Szerepelt háborús
nösök listáján, de 2000-ben Szerbiában meggyilkolták. Egyes horvát lapok
szerint gyilkosságot csak megrendezték, pedig új küls vel, új
személyazonossággal külföldön él.

39
 Azon gondolkoztunk, hogy dolgozhatnál nekünk, de sajnos,
mivel magyar vagy, és hivatalos papírokban is annak vallottad
magad, noha apád montenegrói, nem tudlak alkalmazni bizalmi
körben. De ha van valami ötleted, vagy netán gondod adódna,
keress meg nyugodtan, megpróbáljuk megoldani.
Este együtt vacsoráztunk, és megismertem szerb alvilág
összes vezérét, még Arkan feleségét is, kiváló énekesn t,
Cecát. Másnap elintézték, hogy kapjak szerb útlevelet, és
semmisítsék meg dezertálásomról szóló dokumentumokat,
illetve vonják vissza az ellenem érvényben lév körözést. Még
egy napig voltam szerb maffia vendége, utána visszatértem
Budapestre. Briginek nem meséltem el, hol voltam, csak azt, hogy
nagyon hiányzott.
Pesten kezdett elszabadulni pokol. Az oroszok teljesen
hatalmuk alá vonták az országot, elszaporodtak az er szakos
ncselekmények. Mindenkit védelmi pénzeket szedtek, sok
nyálas magyar men is behódolt nekik. Kopasz fej, ötven centi
átmér kar, és már kemény nöz knek képzelték magukat.
Mindegyik bizonyítani akarta az oroszok el tt, hogy
legkeményebb. Persze az okos, rafinált, tapasztalt orosz ezt ki is
használta, és kijátszotta egymás ellen magyar vitézeket.
magyar rend rség tehetetlen volt, és velejéig korrupt. magyar
nöz egymást húzogatták le, csapták be, egymással vívtak
kemény harcokat, az oroszok meg lefölözték hasznot. Budapest
ekkoriban némileg húszas évek Chicagójára emlékeztetett.
Felt nt az els komolyabb hazai csapat is, Száva család
vezetésével, akik leg törökökkel és az albánokkal próbáltak
meg együttm ködni.
Szabadúszóként folytattam pályafutásomat, miközben egyre
durvábban nyomtam kábítószert. Nem múlt el nap, hogy ne
fogyasztottam volna valamit, általában speedet vagy kokszot. Pár
jugó haverommal abból éltünk, hogy nevünkért kaptunk pénzt.
Ezt úgy kell érteni, hogy akadt étterem, ami ránk hivatkozva nem
fizetett védelmi pénzt az megkörnyékez magyar csoportnak.
Mondjuk megjelent tulajnál az egyik csoport, hogy havonta

40
ennyi meg ennyi védelmi pénzt kell fizetnie. Erre közölte, hogy
már fizet jugoszlávoknak. Ezután békén hagyták, így
feleannyiból kijött. Mondjuk magyaroknak havi egymilliót
kellett volna fizetnie, mi viszont megelégedtünk ötszázezerrel,
vagy, ha jó fej volt az illet még kevesebbel is. Egyre többet
lógtam az éjszakában, és egyre többet drogoztam.
Egyik nap hatalmas öröm ért, Zorán, volt katonatársam
hívott fel Hollandiából. Elmesélte, hogy nem sokkal azel tt
érkezett oda Olaszországból, és menekültként tartózkodik
Hollandiában. Kérdezte, megtaláltam-e már helyem, mert ha
nem, kimehetnék én is, valószín leg akadna meló is. Egy darabig
menekültként kellene élnem, de hamarosan, legfeljebb egy éven
belül tutira megkapnám holland letelepedési engedélyt.
Megadta telefonszámát, én meg megígértem, hogy jelentkezem,
miután átgondoltam dolgot.
Brigivel ekkortájt kicsit lanyhult kapcsolatunk, mert én
egyre többet drogoztam. Nem találtam helyemet, idegesített az
otthoni háború, meg hogy egyre több vajdasági magyar esik
áldozatul ennek az értelmetlenségnek. Brigi azt kérte, hogy egy
kicsit szüneteltessük kapcsolatunkat, ami annyit jelentett, hogy
szakítottunk. Ez nem lepett meg különösebben, mert ekkor én
már tényleg csak két dolognak éltem: az éjszakának és
drogoknak.
Vanja telefonált, hogy menjek le Szegedre, mert beszélnie kell
velem. Amikor lementem, közölte velem, hogy engem
választottak az új „pénzes embernek”. Ez azt jelentette, hogy
beszedem Magyarországon értékesített cigarettából származó
bevételt, majd átutalom vagy személyesen leviszem Szerbiába.
Nem fogadtam el megbízást: elmondtam Vanjának, hogy totál
rajta vagyok az anyagon, így nem tudok ellátni egy ilyen fontos
feladatot. Nem örült döntésemnek, de díjazta az
szinteségemet. Ennek ellenére azért rám bízta pár Pesten
található szerb cég védelmét. Egyik nap az egyik cég tulajdonosa
hívott telefonon, hogy valakik zsarolni próbálják. Kávé export-
importtal foglalkozott, és rengeteg pénze volt. Bizonyos

41
százalékot fizetett védelemért is, azt is tudtam, hogy nem is
keveset, de valódi összeget alighanem csak Belgrádban tudták.
Másnap zsarolók találkára hívták tulajdonost Park Szállóba.
Tudtuk, hogy ez az albánok törzshelye, így tisztában voltunk
azzal is, kik állnak háttérben. Vanja felküldött Pestre kétautónyi
embert, hogy rendezzék le az ügyet. Jókora balhé lett dologból.
Több száz ember csapott össze. Fegyverek is el kerültek, igazi
presztízsharc volt. Ekkor voltam életemben el ször részese két
maffiaszervezet összecsapásának. Az egész Keleti pályaudvar le
volt zárva, ötszáz méteres körzetben mindenfelé rend rautók
villogtak, de nem mertek közbeavatkozni. Ennek az
összecsapásnak az értelmét csak jó pár évvel kés bb értettem
meg.
Valamivel kés bb szervezett nözés elleni csoport
letartóztatott néhányunkat. Pontosabban csak kihallgattak
bennünket, mert másnap mindenkit kiengedtek. Ezen
kihallgatáson ismertem meg „pipás bácsit”, akit egyesek csak
„Papának” hívtak.6 Már sokat hallottam róla az éjszakában.
Köztudott volt, hogy Papa komolyan veszi munkáját, ezért
nagyon nehéz vele re jutni. Szinte lehetetlen volt
megvesztegetni. Szeva bácsinak is nagyon az útjában állt. Egyszer
hallottam, amikor azon mérgel dött, hogy az „egyszem fószer”
így hívta Papát, mivel Papa tényleg úgy nézett ki, mintha az
egyik szeme lenne) mennyi fejfájást okoz neki, mert sehogy
sem tudja elmozdítani helyér l. Pipás bácsi magas tisztséget
töltött be rend rségnél, pontosan nem tudom, de alighanem
osztályvezet volt.
Másnap, amint kiengedtek, rögtön lementem Szegedre.
Gondoltam, meghúzom ott magam egy darabig. Sajnos pár nap
múlva vagy egy tucat ismer sömet tartoztatták le kábítószer-
kereskedelem vádjával. Ez persze nem volt meglep hisz egész

6 Sándor István rend rtiszt els sorban kilencvenes évek olajsz kítési
ügyeiben nyomozott. Megvádolták hivatali visszaéléssel, de kés bb
felmentették.

42
Szeged tudta, mivel foglalkoznak. Vasdisznó nev
szórakozóhely volt törzshelyük. Itt megfordult Szeged
valamennyi drogterjeszt je és drogosa. letartóztatottak
legtöbbje gyerekkori barátom volt, sokukkal egy városból is
származtunk. Hirtelen üres lett az életem. Vanjaék tíz évvel
id sebbek voltak nálam, így velük nem igazán tudtam
szórakozni. Brigivel sem legjobban alakultak dolgok.
 „Már rég közénk tartozol!”
IRÁNY HOLLANDIA!

EGY REGGEL ARRA ÉBREDTEM, hogy semmi sincs, ami

Magyarországon tartana. Felkerestem az ismer seimet, akik
hamis okmányokkal foglalkoztak, és vettem lük egy útlevelet.
Felhívtam Brigit, és megmondtam neki, hogy valószín leg
Hollandiába megyek. Akkor már két-három hónapja nem voltunk
együtt, de barátságunk megmaradt, úgyhogy kikísért
repül térre.
Az amszterdami reptéren Zorán várt, és mindjárt elvitt
bátyjához, aki ekkor már komoly „üzletembernek” számított.
elmagyarázta, hogy itt hamis papírokkal is nyugodtan lehet élni,
de az legjobb, ha végigcsinálom holland procedúrát. Ezután
két hétig megállás nélkül buliztam, aztán meg elmentem, és
bejelentkeztem menekültnek. Három napot töltöttem egy
befogadó állomáson, ahol nyilatkoznom kellett, honnét jövök, és
miért menekülök, majd következett egy orvosi vizsgálat. Ezek
alapján beosztottak egy menekülttáborba, ami kellemes csalódás
volt, mert messze nem volt olyan gázos, mint Magyarországon.
Egy négyágyas szobába kerültem, amin csak ketten osztoztunk
egy afrikai sráccal. tábor nyitott volt, oda és akkor mehettem,
ahová és amikor csak akartam. Gyorsan alkalmazkodtam, és pár
hónap alatt megtanultam társalgási szinten angolul.
Szabadid mben ismét egyre többet sportoltam, kezdtem
visszanyerni régi formámat. Fizetés kiegészítésként néha

44
elmentem egy-egy tiltott bunyóra, amiért akár gy ztem, akár
vesztettem mindig kaptam egy kis lóvét.
Mivel verekedés, akárcsak sport, mindig is hobbim volt,
úgy gondoltam, ez kimondottan nekem való faj. De ahogy
jobban beleláttam, rájöttem, hogy nem épesz embernek való.
tiltott bunyó Japánban és az USA-ban legelterjedtebb, de az
utóbbi id ben Skandináviában és Hollandiában is egyre
népszer bb, már Dubaiban is rendeztek ilyen eseményeket,
kizárólag „válogatott vendégkör” számára. Az igazán nagy
érdekl dés súlycsoport nélküli, pusztakezes meccseket követte.
helyszín mindig változik, lehet lepukkant, városszéli raktár,
puccos jacht, vagy épp hétcsillagos szálloda. Egy átlagos napon
negyven-ötvenezer dollárt kell összedobniuk vendégeknek,
amib tízezer gy ztesé, egy-kétezer vesztesé, többi
szervez é.
1995 szilvesztere el tt felhívtam Brigit, aki már nagyon izgult
miattam, hogy volna-e kedve kijönni, és velem ünnepelni az
újévet. Igent mondott, és hozzátette, hogy különben is
beszélnünk kell egy nagyon fontos dologról. Karácsony után
érkezett. Nagyon kíváncsi voltam, mi lehet az fontos dolog. Nos,
tényleg elég fontos volt: elmondta, hogy gyereket vár lem, és
babát mindenképpen meg fogja tartani. Nagyon örültem.
Megbeszéltük, hogy otthagyja sulit és kijön utánam, én pedig
leszokom drogról. Minden úgy alakult, ahogy terveztük. 1996
nyarán megszületett fiunk, és nemsokára megkaptuk
letelepedési engedélyt. Saját házba költöztünk, és új életet
kezdtünk, távol az otthonunktól. táborban töltött id alatt
mindketten elég jól megtanultunk hollandul. Brigi már tudott
angolul, így neki jobban ment holland is, én egyszerre nyomtam
két nyelvet, de elég jól haladtam. drogról drog hazájában
sikerült leszoknom, t, leálltam cigivel meg az alkohollal is.
Attól fogva teljesen egészséges életet éltem, és ezt azóta is
betartom, mert láttam, milyen szörny ségeket vel drog az
emberekkel.

45
 Mivel mindig is érdekeltek fegyverek és küzd sportok,
jelentkeztem egy test rcéghez. Kaptam id pontot egy
meghallgatásra. felvételin mind fizikailag, mind pszichikailag
kiválóan szerepeltem. cég alkalmazott, de hat hétre elküldtek
Izraelbe továbbképzésre, aminek én kimondottan örültem. Ez
hathetes személyvédelmi kiképzési program nagyon kemény
volt. kiképz Moszad-tisztek voltak, feleltek többek közt az
izraeli elnök biztonságáért is. Valamelyest sikerült lük
elsajátítanom sajátjuknak mondott Krav Magát is, azt
küzd sportot, amelyet Moszad használ.7 továbbképzést
kit eredménnyel végeztem, amire borzasztó büszke voltam.
Azonnal több munkalehet séget is kaptam, világ egyik
legjobb test rcége, az IBSSA azonnal többéves szerz dést
ajánlott. De én csak egyetlen helyre vágytam: Hollandiába,
családomhoz. Végül is elvállaltam egy melót, ami miatt sokat
voltam távol. leg VIP-kuncsaftokat bíztak rám és
csapatunkra. Volt, hogy egész hónapokat külföldön töltöttem.
Azért volt jó oldala is munkának, például az, hogy több
világsztár mellett is dolgozhattam. Egy év után mégis
felmondtam.
Kis pihen után Zorán szólt, hogy van egy jó meló. Hetente
négy napot szerda, csütörtök, péntek, szombat kell dolgozni
egy diszkóban, pénz viszont nagyon jó, napi fix ötszáz gulden
plusz borravaló. Érdekelt munka, mert még sosem dolgoztam
ilyen helyen, és sohasem volt olyan melóm, hogy heti három
napom teljesen szabad legyen. Zorán bemutatott Mikinek,
nöknek. Mindjárt meg is egyeztünk, így egy körülbelül százhúsz
csapat tagja lettem. Ezután rövid eligazítás következett,
melynek során ismertették velem jogszabályokat, merthogy
Hollandiában külön jogszabály vonatkozik szórakozóhelyeken
biztonságot ellátó személyekre. Például kötelez az egyenruha

7 Krav Maga héber kifejezés, jelentése: közelharc. Hatékony, mindenféle

sallangtól mentes önvédelmi rendszer, melyet budapesti születés
Lichtenfeld Imre fejlesztett ki Izraelben.

46
viselése. (Ez azért fontos, hogy biztonsági embert egyértelm en
meg lehessen különböztetni vendégekt l.) Az egyenruhán jól
látható jelvénynek kell lennie, azonosítószámmal. Ezt jelvényt
holland igazságügyi minisztérium adja ki. Miután kiokosítottak,
néhány napot megfigyel ként töltöttem ott. Nagyon tetszett az
egész.
diszkó legmodernebbek közé tartozott Európában. Három
szint föld fölött, három alatta, minden szinten tíz italpult, ötven
pultos és felszolgáló, plusz húsz biztonsági r. földszinten
külön kis els segélyhelyet alakítottak ki, ahol még pszichológus
is volt. De ha vendég csak arra volt kíváncsi, milyen drogot
készül éppen beszedni, negyedóra múlva ott volt el tte
kimutatás, mit tartalmaz az anyag (általában sokkal kevesebb
hatóanyagot, mint amire felhasználó számított). Arra is volt
lehet ség, hogy vendégek orvosi felügyelet mellett vegyék be
kábítószert. Naponta körülbelül tizenkétezer vendégünk volt, és
három év alatt, míg ott dolgoztam, egyszer sem fordult el
hogy valaki meghalt volna kábítószer-túladagolás miatt. Pedig
ide vendégek 99 százaléka azért járt az egész világból, hogy
élvezhesse zene és drog tökéletes összhangját, az igazi
szabadságot. Magyarországon még egy füves cigi miatt is bujkálni
kellett zsaruk el l. Mindenki titokban drogozott, mert különben
dutyiba kerülhetett, miközben nagy tiltás ellenére rengetegen
haltak meg. Itt meg, ahol bárki szabadon, akár tizenkétezer
ember és több száz kamera el tt nyomhatta cuccot, egyetlen
baleset sem történt. Hollandiában kialakult drogozás kultúrája.
törzsvendégek között orvosok, tanárok, ügyvédek, bírók,
rend rök, üzletemberek, színészek is voltak, bel- és külföldr
egyaránt.
Pénteken és szombaton volt legnagyobb rület, részben
azért, mert az elején olyan bulikat szerveztek, ahol belép jegy
mellé járt egy ecstasy is. Az ember beállt sorba, és pultnál
megkapta kis nejlonzacskóba csomagolt cuccot, amit általában
valamilyen vidám figura díszített. Mondanom sem kell, mindig

47
voltak vendégek, akik záráskor megkérdezték, nem maradt-e
véletlenül pár jegy, mert szívesen megvennék.
Egy darabig minden olajozottan ment, de hát örökké csak
mesében tart boldogság. Az id múltával egyre jobban ment
hely is. Ez anyagilag is csúcsra vitt bennünket. Ugyanakkor
szaporodtak az atrocitások is. Nem volt olyan nbanda
városban, amelyik ne próbálta volna meg átvenni, tönkretenni
vagy lejáratni helyet. Mivel támadások többsége kintr
indult, Miki engem helyezett küls osztag élére és
teljhatalommal ruházott fel. Ez nagyon veszélyes és
felel sségteljes feladat volt, hiszen mindennap tizenkétezer
ember testi épségére és életére vigyáztunk. Aztán kezdeti heti
négy nap munkából hét lett. Folyamatosan videofelvételeket
készítettünk környékr l, és fel is dolgoztuk ket. Háromszáz
méteres körzetben mindent bekameráztattam. nyitva tartás
alatt teljesen lezártuk diszkó környékét az autóforgalom el l.
személyzetet is átvizsgáltuk, miel tt munkába álltak. Mindent
megtettem biztonságért. Konzultáltam az egyik volt izraeli
kiképz tisztemmel is, hogy megtudjam, az tapasztalatai szerint
ekkora tömegnél mire kell odafigyelni. Pár napra átutazott
Hollandiába, és közösen terveztük meg az egész biztonsági
stratégiát. Nagyon hálás voltam neki. Amikor el ször vázoltam fel
el tte hely ködését és veszélyeket, azt javasolta,
függesszük fel diszkó ködtetését, mert túl nagy kockázat,
és sok ártatlan ember élete forog kockán. De aztán Miki
meggy zte, hogy ez egy vállalkozás, amit nem lehet csak úgy
feladni. hely ködtetése presztízskérdés, márpedig
szerbeknél presztízs fontos dolog, bármikor képesek akár az
életüket is feláldozni érte. Végül izraeli barátom segítségével
mégiscsak sikerült megterveznünk biztonsági rendszert.
Miel tt hazament, azt mondta, ha ezt sikerül végigcsinálnom,
akkor jár továbbképzésre hozzám.
Egyik este vagy száz török gy lt össze diszkó el tt, és
folyamatosan sértegették, provokálták vendégeket, aztán
bennünket, biztonságiakat is. rend röknek felesleges lett volna

48
szólni, hiszen az utcán mindenki ott áll, ahol akar. Kezdett
elfajulni dolog. Tudtam, hogy mindegyik töröknél van fegyver,
ha más nem, kés biztosan. Szóltam kollégáimnak, hogy jegy és
átvizsgálás nélkül minél gyorsabban engedjék be az összes
vendéget. Aztán kimentem, és odaballagtam törökökhöz.
Hello, srácok! Mi gond?
Ki fasz vagy te, köcsög, hogy idetolod pofád? kérdezte
az egyik török izomkolosszus.
hely biztonsági nöke vagyok válaszoltam határozottan,
halálos nyugalommal.
Ekkor már úgy ötven munkatársam is hátam mögött állt.
No, ide figyelj, te köcsög! folytatta török. Az én nököm
meg azt mondta, hogy vagy fizettek, vagy itt kövön nem
marad.
Beszélni akarok nököddel!
török egy percet telefonált törökül, majd miután befejezte,
annyit mondott, hogy egy óra múlva Hiltonban találkozunk.
megadott id pontban Mikivel kettesben megjelentünk
hotelben. törökök részér mozizás nem maradt el: vagy húsz
autóval érkeztek, legújabb Mercikkel meg BMW-kkel. Azonnal
láttuk, hogy ki nök, mert az embereinek egy része biztonsági
gy vont köré. Tudtam, hogy ezt komolyan is gondolják,
nemcsak színjáték, és bármelyikük az életét adja érte.
Lehet, hogy könnyelm ség volt csak kett nknek idejönni
szólalt meg Miki.
Lehet, de ha pénz kell neki, akkor nem csinálnak hülyeséget.
Miki el vette pisztolyát, kibiztosította és felhúzta.
Ha netán mégis, akkor azért pár nyomorult holdimádót
magammal viszek.
Ali vagyok, beszélni akartatok velem szólalt meg török
nök.
Igen. Én Rob vagyok, Baya diszkó biztonsági nöke,
pedig Miki, tulaj. Az érdekelne minket, hogy minek
köszönhetjük hetenkénti zaklatásaitokat.

49
 Figyeljetek, mert rövid leszek! Minden hónapban fizettek
nekem százezer guldent, és megsz nnek zaklatások, még
barátok is lehetünk!
Most te figyelj ide! felelte Miki dühösen. Én már sok
mindent megértem életemben, de még soha nem fizettem
senkinek, és nem hinném, hogy te lennél az els akinek fizetek.
Villámgyorsan átugrotta az asztalt, és török nök szájába
nyomta pisztolya csövét. Olyan gyorsan történt minden, hogy
moccanni sem volt ideje senkinek, pláne fegyvert rántani.
Tudtam, hogy tennem kell valamit, mert különben Miki biztos
padlóra fröccsenti török agyát.
Mindenki menjen ki, hatszemközt beszélünk! ordítottam
török csordára.
Gyorsan kikotródtak, mert Ali is intett nekik, hogy menjenek.
Iszonyú feszült volt helyzet, hiszen bármelyik török fegyvert
ránthatott és ránk hetett volna. Külön gázos volt, hogy nálam
nem volt fegyver, de akkor is meg kellett riznünk
hidegvérünket. Szóltam Mikinek, hogy terem üres, nincs
veszély. Felemelte földr nem épp kicsi török nököt, és egy
sarokba tuszkolta. Leültünk egy paraván mögé. Közben én
figyeltem, nehogy ránk rontsanak török emberei. Ali szájából
ömlött vér, szerintem pár foga is megbánta, hogy Mikivel
keménykedett. Miki harmincöt éves volt, egykor jugoszláv
országos nehézsúlyú bokszbajnok. Kábé tíz éve élt már
Hollandiában. Holland felesége volt, és egy kislánya. Igazságos és
korrekt embernek ismertem, de rettent en kemény és határozott
tudott lenni, ha kellett. diszkóját kilencven százalékban volt
Jugoszlávia területér származó, jól képzett emberek rizték.
Miközben Jugoszláviában dúlt háború, amelyben szerbek,
horvátok, bosnyákok, az albánok meg montenegróiak
halomra gyilkolták egymást, itt sokszor egymástól függött az
életük. Mikinél az volt az els szabály, hogy mindenki jugoszláv,
és mindenki egyforma, nincs megkülönböztetés. Akinek ez nem
tetszett, mehetett isten hírével. Én nagyon bírtam, mert szeretem
korrekt és határozott embereket.

50
 hotel személyzete riasztotta rend rséget, akik nagyon
gyorsan meg is jelentek helyszínen. Természetesen mindenki
tagadott, senki sem tett feljelentést, így két óra múlva már
mindenkit ki is engedtek, pedig azt hittem, hogy pár napig biztos
bent fognak tartani.
Másnap nagy meglepetésünkre Ali telefonált, hogy újabb
találkozót beszéljen meg velünk. Nem egykönnyen adta fel
török vezér. Miki kicsit ideges volt, nem akart vele többet
találkozni. Mondtam neki, hogy majd én elmegyek, és
megkérdezem, mit akar. Miki beleegyezett, de kikötötte, hogy
semmilyen kompromisszumra nem hajlandó. Vasárnapra
beszéltük meg találkozót egy parkban. Mindenre számítanom
kellett, így összeszedtem egy tuti kis csapatot, és szóltam
Zoránnak is, mert ismertem képességeit. Két autóval érkeztünk,
de hat ember már reggel óta ott volt parkban, hogy figyeljék
helyszínt. törökök már vártak bennünket, de ezúttal csak tízen
lehettek. Ali rögtön lényegre tért, és ott folytatta, ahol múltkor
abbahagyta: százezer guldent akart havonta. Mondtam neki, hogy
ez kizárt dolog. Ekkor elkezdett izomkodni, fenyeget zni, hogy
mi nem vagyunk még tisztában azzal, hogy kicsoda. Mondtam
neki, minket nem érdekel, hogy kicsoda és micsoda, de
szerintem abból, hogy mi összebalhézunk, egyikünk sem jönne ki
jól. Néhányan valószín leg lel nék egymást, jóval többen pedig
börtönben kötnének ki. Jó félórát vitatkoztunk, és közben
megtudtam, hogy Ali és bátyja, Amir lányokat futtatnak.
Körülbelül négyszáz lány dolgozott nekik Hollandiában,
Németországban és Belgiumban. Mivel hétvégenként
diszkóba járó külföldiek egyre gyakrabban érdekl dtek, nem
tudnánk-e nekik partnert szerezni, felajánlottam Alinak, hogy
hétvégeken hozhatnak pár lányt csinosabbak közül, így amelyik
vendég esetleg igényt tart szolgáltatásra, annak helyben tudunk
segíteni. Alinak tetszett az ötlet. Megbeszéli bátyjával, mondta,
aztán szól, hogy mi helyzet. Ha oké, majd kés bb megegyezünk
továbbiakról. Némileg megnyugodtam, hogy érdekli az ajánlat,
de tudtam, hogy ezt azért még Mikivel is meg kell beszélnem.

51
 Este elmentünk Mikivel vacsorázni egy el kel étterembe:
tudtuk, hogy ott nyugodtan beszélhetünk. Elmeséltem neki, hogy
mit ajánlottam törököknek. Miki erre azt mondta, ne izguljak,
mert már leszervezte, hogy Alit másnap kinyírják. Aztán, mintha
mi sem történt volna, folytatta. Jól figyeljek, mondta, mert fontos
dologról van szó.
Leinformáltalak. Sok pozitív visszajelzést kaptam rólad,
belgrádi barátaink mondták, hogy jó srác vagy, már többször
megálltad helyed. Ez diszkó azért fontos nekünk, mert sok
pénzt hoz, de még többet mos tisztára. jelenlegi munkádon
kívül lesz egy másik megbízásod is, mégpedig az, hogy
cigicsempészetb befolyt lóvét amit nem tudunk tisztára
mosni eljuttasd megadott helyre. Vállalod?
Nem is tudom. Ilyet még sosem csináltam.
Sebaj, majd belejössz. Ez épp olyan, mintha egy cég
megbízna, hogy szállítsd és rizd az értékeit.
Meggondolom, és szólok.
Nem, nincs mit meggondolni! Otthonról téged jelöltek erre
posztra.
Engem? Kicsoda? Soha nem tartoztam senkihez!
Dehogynem, csak nem tudtál róla. Már rég közénk tartozol.
„Közénk?” Kikhez? Van egy szervezet, amelyr soha, senki
sem beszél, de mindenhol ott van, létezik. Valami, ami nincs, de
mégis van. Sohasem mondják, hogy ez és ez nököd, de bármit
csinálsz, szálak egy helyre futnak. Úgy leszel egy szervezet
tagja, hogy az szervezet valójában nincs is, mégis mindenhol
jelen van Európa-szerte. Effélék jutottak eszembe hirtelen. Nem
vagyok jugoszláv maffia tagja, mégis, bármit csinálok, náluk
kötök ki. Láthatatlanok, de mégis mindenhol ott vannak. Egyetlen
tagot sem tartanak nyilván, mégis több tízezren vannak.
Senkinek sincs nöke, de mindenkinek Belgrádban el
sorsa. Senki sem mondja ki, valójában kicsoda, legbelül mégis
mindenki tudja.
Az egyik közös jó barátunk ajánlott téged. Azt mondta, hogy
maximálisan meg lehet bízni benned zárta le témát Miki.

52
 hangsúlyból, abból, ahogy mondta, végképp megértettem,
hogy nincs választásom: kész tények elé vagyok állítva, muszáj
elfogadnom ket.
Oké válaszoltam jobb híján –, de térjünk vissza egy kicsit
törökre. Szerintem próbáljunk meg együttm ködni vele. Ha nem
megy, lesz még id kicsináltatni. Ráadásul egy ilyen kaliber
ember még bármikor jól jöhet.
Lehet, hogy igazad van, de már kés nem tudom
visszacsinálni dolgot. srácok, akik intézik török sorsát, nem
használnak mobilt, ha átvesznek egy utasítást, már nincs
visszaút.
Hogy fogják csinálni? Azt legalább tudod?
Nem, semmit sem tudok. Csak annyit, hogy valószín leg
autóbombával.
Kihozták vacsorát, és mi csöndben kajáltunk. Miki
továbbiakban egyetlen szót sem ejtett törökr l, de mindent
megértettem. Neki sem tetszett dolog elintézésének módja, de
nem volt olyan helyzetben, hogy döntsön az ügyben.
Ali Amszterdamban lakott. Korán reggel odaértem, és
végigjártam egy csomó éttermet, mire megtudtam, hogy pont
kint van piroslámpás negyedben. Odamentem, de tízezer
prosti egyike sem adott volna infót Aliról. Majd bolondok lettek
volna. Szigorúan tilos volt beszélniük. Aztán délután végre
megpillantottam egy fazont, aki nagyon hasonlított az egyik
emberére. Felhívta Alit, akivel közöltem, hogy azonnal
találkoznunk kell. Azt mondta, hogy az apja éttermében van, és
megadta címet. Amikor beléptem, vagy harminc török ült
odabent, és mind engem bámult. Nem szokták meg, hogy egy
idegen csak úgy, egyedül bemerészkedik oda. Kértem Alit, hogy
ha lehet, négyszemközt beszéljünk. Erre magyarázni kezdte, hogy
még nem döntöttek, de közbevágtam: én nem is ezért jöttem.
Tövir hegyire elmeséltem neki, hogy merénylet készül ellene.
Elsápadt, majd gyorsan telefonált. sof rje, mondta, épp most
ment el, hogy felvegye kocsit egy autómosóból, és hogy
gyerekeit összeszedje az oviból és suliból. Sikerült megel zni

53
bajt: kiderült, hogy az autóban három kilogramm C4-es bombát
rejtettek el, amit távirányítóval bármikor aktiválni lehetett volna.
Ali egy életre lekötelezettem lett, ahogy Miki is. Kiderült
ugyanis, hogy Ali aznap elraboltatta lányát, mert így akarta
kizsarolni le azt százezer guldent. De hálából, hogy
megmentettem az és családja életét, Ali visszaadta Miki
lányát, és sor kerülhetett nagy békekötésre. Azért egyvalamit
nagyon megtanultam az esetb l: ebben világban tényleg semmi
sem szent, és ha úgy alakul, hatalomért egyesek még
gyerekeket is képesek ölni, vagy simán kiirtanak egész
családokat.
Vajon ki lehet még szállni? Vagy ki akarok-e szállni?
Akármennyire is szörny nek tartottam ezt világot, mégis
tetszett, mégis vonzott. Talán keménysége, vagy szigorú
szabályok miatt. Nem tudtam eldönteni, mi az, ami igazán tetszik
az alvilágban, de egyre jobban éreztem magam benne. De vajon
miért? Miért jó ez? Mert nem volt másik. Gondolom, jobban
szerettem volna suliba járni, kitanulni egy szakmát, találni egy jó
munkahelyet, aztán önfeledten szórakozni gyerekkori
barátaimmal. Csakhogy sajnos közbejött háború, és minden
ilyen vágyamat örökre elvette lem. Nincs mit tenni: nekem, és
sok-sok földimnek ilyen világot teremtett sors. Akárhová
megyek, mindenhol idegen vagyok. Idegen voltam már akkor,
amikor Jugoszláviában magyarnak születtem. Idegen voltam
Magyarországon, mert jugoszláv voltam. Egyetlen lehet ségem
maradt, világpolgárrá kellett válnom, hogy így harcoljak
túlélésért és családomért. Azért, hogy gyerekeimnek tizenöt
éves korukban ne kelljen fizikai munkát végezniük, hanem
tanulhassanak, hasznos ember váljék bel lük, és ha úgy hozza
sors, akár világ legjobb egyetemeire is bejuthassanak. Márpedig
ahhoz, hogy mindezt megadhassam nekik, sajnos nem lehettem
válogatós. Sok mindent el kellett vállalnom, de úgy voltam vele,
hogy ha ezzel biztosíthatom családom jöv jét, az mindent
megér.

54
 Pár nap múlva minden visszatért régi kerékvágásba.
diszkó dübörgött, napról napra nagyobb lett forgalom. Persze
továbbra is akadtak problémák, de gyorsan meg tudtuk oldani
ket. jegyek hetvenöt százaléka három-négy hónapra el re
elkelt. El fordult, hogy világsztárok is eljöttek hozzánk bulizni,
aminek én nem örültem annyira, hiszen VIP-vendégek
biztonságáért is én feleltem. sztároknak el kellett különítenünk
egy részt, és el kellett viselnünk az ezernyi ny güket. Az egyiknek
nem volt mindegy, milyenek felszolgálók meg poharak,
másiknak melege volt, vagy éppen fázott, volt olyan, akinek túl
messze volt vécé és sok-sok hasonló baromság. Aztán amikor
egy amerikaifoci-sztár azzal jött, hogy hangos zene, meg szar is,
és követeli, hogy az általa kiválasztott számokat játsszák, elborult
az agyam. Mondtam neki, nem mi akartuk, hogy itt bulizzon, ha
nem tetszik valami, el lehet menni. Erre elkezdett velem ordítani,
hogy farzsebéb megvesz, de ha akarja, egyhavi fizetéséb
kifizeti ezt az egész kuplerájt, és ha nagyon felidegesítem, el bb
még szét is veri. Általában nyugodt természet vagyok, de épp
rossz napom volt, így hát megfogtam sztárfocistát, és
kitessékeltem az ajtón. Kint pár pofon is elcsattant. Másnap tele
voltak vele lapok, hogy Bayában megvertek, megaláztak és
megloptak egy sztárt. Az amcsi feljelentett engem is és klubot
is. Túl sok magyarázatra nem volt szükség, mert kamerák
mindent rögzítettek, így azt is, hogy amikor hátracsavart kézzel
vezettem kifelé, felrúgott egy pincért, aztán meg arcon köpött egy
biztonságis t, amiért szájba is vágtam. klub megúszta, én
kétezer ötszáz gulden pénzbüntetést kaptam, az amcsi sztár
pedig tizenötezer gulden bírságot, ráadásul bíróság húsz-
húszezer gulden fájdalomdíj megfizetésére kötelezte pincér és
biztonságis hölgy megsértéséért. Az eset után én szabtam meg
sztárok jogait diszkóban. Ez annyiból állt, hogy jöhetnek, de
csak mint magánemberek, és mi semmilyen felel sséget nem
vállalunk értük, vagyis csak annyit, amennyit többi vendégért
is. többségüket ez sem riasztotta el, ugyanúgy jártak hozzánk,
mint balhé el tt.

55
 Azzal tisztában voltam, hogy klubnak saját dílerei is vannak,
akik szintén szép hasznot hoznak diszkónak, de hogy kik ezek,
és hogyan dolgoznak, azt mindaddig nem tudtam, míg Miki be
nem mutatott egy fontos személynek. Megismerkedésünk
meglepetést, és egy kis örömöt is okozott, mivel kiderült, hogy
is vajdasági magyar. Attilának hívták, és annak idején körülbelül
harminc kilométerre lakott az én városomtól. szállította
diszkónak az ecstasyt. Ekkor még hollandoknak dolgozott mint
árukihordó. Körülbelül száznyolcvan centi magas, sz ke, kék
szem sportos testalkatú, kulturálatlan, beképzelt alak volt.
Eleve utálom az olyan típusú parasztokat, akik azzal jönnek, hogy
ötvenes karom, meg száznyolcvan kilót nyomok fekve. Az ilyen
típus azonnal kikészít, még jó, hogy Hollandiában nem sok ilyen
akadt, míg Magyarországon lépten-nyomon efféle fazonokba
botlik az ember. Attila viszonylag gyorsan észrevette, hogy nálam
ez stílus nem nyer így visszavett bel le. Kínaiak által
hamisított Nike melegít ben rohangált, valami gagyi
tornacip ben, meg egy csomó nyolckarátos suriname-i vörös
arany csüngött rajta. találkozásunk után mindennap benézett
hozzám melóhelyre. Igaz, ez nem volt nehéz, mert diszkótól
száz méterre volt egy étterme, az Amerikai Álom. Annak ellenére,
hogy ködtette helyet, leg fekák meg marokkóiak jártak
oda, persze nem véletlenül. Mindenféle droghoz hozzá lehetett
jutni nála, minden mennyiségben. Id vel baráti kapcsolat alakult
ki köztünk, és feleségeink is egész jó barátn lettek.
Egy nap telefonáltak belgrádiak, hogy találkozni szeretnének
velem másnap Londonban. Zoránnal mentem. Kétórás út volt.
Four Seasons Hotelben találkoztunk. Bemutattam Zoránt mint
legjobb barátomat; bátyját már ismerték, hiszen is
cigarettával üzletelt, így sok újdonságot nem tudtam mondani
róla. De nem is kellett. belgrádiakat egy Vlado nev fazon
képviselte, de voltak itt emberek Svédországból, Svájcból,
Luxemburgból, Belgiumból, Ausztriából, Görögországból,
Olaszországból is. Sorra bemutattak nekik. Mondanom sem kell,
hogy mind szerb vagy montenegrói volt. Armani öltönyök, Cesare

56
Pacotti cip k, arany Rolexek mindjárt látszott rajtuk, hogy nem
portásként dolgoznak egy diszkóban. Az els nap ismerkedéssel,
hosszabb-rövidebb magánbeszélgetésekkel telt. Másnap még jött
egy-két új ember. Vlado elmondta többieknek, ki vagyok, és
hogy Belgrádban sok jót hallottak rólam, ezért választottak arra
feladatra, hogy felügyeljem készpénzmozgást, és rendszeresen
beszámoljak róla. Az egyik jelenlév megkérdezte, tisztában
vagyok-e az ezzel járó felel sséggel. Mindig tisztában vagyok
azzal, amit teszek, és amit elvállalok, feleltem, mindig, mindent
igyekszem legjobb tudásom szerint ellátni, de erre feladatra
nem felkértek, hanem egyszer en csak kineveztek rá.
Valószín leg azért, mert megfelel nek tartanak. Miközben err
folyt szó, megint eszembe jutott, hogy lám, ismét beszélünk
valakikr l, de nem nevezzük meg ket, senki sem mond nevet
vagy neveket, hogy tulajdonképpen ki is az, akinek felel sséggel
tartozom. Persze tudom, „belgrádiaknak”, de vajon
kicsodák? mindent tudnak rólam, én róluk semmit. Érdekes,
ahogy ez szervezet ködik. Azért er s, mert bárki lehet
nök, személyesen senki sem ismeri, de mindenki tart le,
szabályait mindenki betartja, annak ellenére, hogy ezeket
szabályokat soha senkivel sem közölték, egyszer en mindenkibe
belenevelték ket az évek folyamán. Észre sem vettem, hogy
valójában már rég nem vagyok magánzó, hanem egy
szervezethez tartozom, amelyr addig napig, londoni
találkozóig talán nem is tudtam, hogy létezik.
Másnap mindenki együtt volt. Zorán nem vehetett részt
tárgyaláson, ahogy más kísér k, sof rök, test rök sem. szerb
cigarettamaffia talán egyik legtitkosabb megbeszélése volt ez.
Senki sem mondta, de mindenki tudta, hogy jelenlév
személye, és az, ami itt elhangzik, nagyon bizalmas: olyannyira,
hogy mindenki maga és családja életével felel azért, hogy az is
maradjon. teremben csak aznap reggel tudatták, hol lesz
találkozó pontos helyszíne halálos csönd uralkodott.
Egy jólszituált, fekete hajú fiatalember beszélt el ször.
Felvázolta, hogyan állnak dolgok, hol vannak gondok, min kell

57
javítani, és elmondta, hogy rendelések egyre szaporodnak, de
kapacitást nehezen tudják növelni. szervezetnek volt egy gyára,
ahol különféle cigarettadobozokat gyártottak, mindegyiket olyan
nyelv felirattal, amilyen országba szállítani akarták ket. Szinte
Európa összes nyelvén dolgoztak, és csináltak
cigarettahüvelyeket is, Marlborót, Camelt, Westet, amelyeket
elszállítottak egy másik gyárba, megtöltötték dohánnyal, végül
becsomagolták ket. Az áru készen állt szállításra. transzport
három útvonalon zajlott: légi, vízi és szárazföldi úton.
szárazföldi útvonal Szerbiából Magyarországon keresztül haladt.
magyar határ teljesen be volt biztosítva, megfelel
személyeket lefizették, részesedés járt nekik, de volt olyan is, aki
cigarettát kapott szolgálataiért. Két határszakaszt kellett
bevonni bizniszbe, szerb-magyart és magyar-osztrákot.
rendszer kisebb hibákkal, de elég jól ködött, kamionok gond
nélkül jöttek-mentek. vízi útvonal Montenegró és Olaszország
között volt. Itt hajóval vitték át az árut, leg Bar–Bari útvonalon,
aztán szárazföldön tovább, szerte Európába. légi útvonal
Görögországból indult, szaloniki reptérr l, ahová kamionon
vagy hajóval érkezett az áru, majd, itt beléptetve az EU-ba,
repül vel ment tovább, els sorban Londonba. Az ellen rzést itt
úgy oldották meg, hogy görög vámosokat is bevonták az
üzletbe; konténereket olyan matricákkal és iratokkal látták el,
melyek bizonyították, hogy sem fegyver, sem drog, sem cigaretta
nincs konténerben. Így amikor megérkeztek Angliába, az
ottaniak már látták, hogy vámkezeltek, és mehettek is tovább.
konténerekben természetesen más volt, mint ami fuvarlevélen
szerepelt. El fordult, hogy egy-két konténert lefoglaltak, de ez
nem okozott különösebb kárt.
Általában az eladó és vev is off-shore cég volt, fizetések is
ilyen cégek között zajlottak, de el fordult, hogy vev csak
készpénzzel tudott fizetni, mert nem rendelkezett megfelel
kapcsolatokkal banki szférában. Ilyenkor kerültem képbe én:
vev átadta nekem készpénzt, amit el kellett juttatnom
megbeszélt helyekre; ezek általában bankok és egyéb

58
pénzintézetek voltak, leg Cipruson, Luxemburgban,
Magyarországon és Lichtensteinben. Havonta egyszer-kétszer
szállítottam, mert az esetek kilencvenöt százalékában
megoldották dolgot átutalással. pénzt Angliából volt
legnehezebb kihozni, mert ott az ötvenfontos legnagyobb
forgalomban lév címlet, de abból kevés van, annál több tíz- és
húszfontos. Amikor mondjuk egy-kétmillió fontot kellett
elhoznom, az már komoly mennyiség volt, arról nem is beszélve,
hogy az angol pénznek szó szerint szaga van! határátkel kön
pedig majdnem mindig van egy-két ilyen célra beidomított kutya.
Vlado átadott egy kábé kétszáz oldalas dokumentumot, amelyben
bankok, fuvarozók és más cégek adatai szerepeltek az összes
érintett országból. Ezekre, mondta, bármikor számíthatok, de
egyedül is csinálhatom. Teljes mértékben rám bízták, hogyan
juttatom el pénzt megadott helyre. Egy átlagember azt hiheti,
hogy ez gyerekjáték. Én is azt hittem egészen addig pillanatig,
míg át nem vettem az els tizenkét zsák pénzt egy hotel
parkolójában. Minden sikeres fuvarért az összeg tíz százalékát
kaptam, sikertelenekért húsz százalék büntetést. három év
alatt, míg fel nem számolta magát cigimaffia, összesen kétszer
bukott el lóvé.
szervezet annyira elszemtelenedett, hogy már Kínából is
hozott, pontosabban csempészett be cigarettát. Végül az európai
piac és multi dohánygyárak összefogtak, és komoly hadjáratot
indítottak leg szerb kézben lév cigarettamaffia ellen. Lépten-
nyomon nyomozókba botlott az ember, leveg sem lehetett
venni lük, de mire elérték céljukat, vagyis sikerült hatvan-
hetven százalékkal csökkenteniük cigarettacsempészetet,
addigra maffia több tíz-, de talán százmilliárd dollárt is
megkeresett. Persze ennek nagy része elment jugoszláviai
belháborúkra. vezet nagy része meghalt, ként egymást
nyírták ki, az néhány nagy hal pedig, aki túlélte cigimaffiát,
külföldön, leg Oroszországban lett men üzletember, de sokan
inkább Barbadost és Dominikát választották. Arról, hogy valaki
börtönbe került volna, nincs tudomásom, valószín leg nem

59
véletlenül. Azt hiszem, sok ország állami szinten is érdekelt volt
cigibizniszben. Elég, ha csak arra gondolok, hány miniszterrel
ebédeltem ennek az ügynek kapcsán. De minisztereken kívül
még számos fontos embert ismertem meg szerte világon.
Hiszen valójában egyszer üzletemberek voltunk, egy napról
napra sikeresebb vállalat vezet i. Nem raboltunk, nem öltünk,
legfeljebb szervezeten belül voltak hatalmi harcok, de külvilág
csak tisztesnek vállalkozókat látott. Így hamar bekerültünk
az európai elitbe.
Persze Briginek is felt nt, hogy miközben rengeteget utazom,
anyagilag is egyre jobban állunk, de tudta szabályt:
munkámról sohasem beszélünk. feleség volt és édesanya, ez
volt szerepe, amit kiválóan el is látott. Ha volt egy kis
szabadid m, akkor utaztunk, és már nem kellett megnéznünk,
hol olcsóbb szállás vagy menü. Gond nélkül járhattunk
színházba vagy moziba. legjobb ruhákat vehettük meg
magunknak. Átlag feletti életszínvonalon éltünk. Közben otthon
még tombolt háború, így szüleimnek, testvéreimnek is jól
jött az anyagi segítség.
 „Beleestetek a szteroidos hordóba?”
VISZLÁT, BAYA!

MIKÖZBEN JÁRTAM EURÓPÁT, és komoly bankárokkal meg

üzletemberekkel tárgyaltam, rengeteget tanulva lük, diszkót
sem hagytam ott. Miki lett az egyik legjobb barátom, talán csak
Zorán állt közelebb hozzám. Vele mindent megbeszéltünk, együtt
jártunk thai-boxolni és focimeccsekre, sokszor, ha úgy adódott,
nálunk aludt szinte családtagnak számított. Zorán nem kapott
szerepet cigiüzletben, és diszkó sem jött be neki. De
megismerkedett pár lánnyal, akik Hágában dolgoztak prostiként.
Zorán mindig is bolondult kurvákért. Három szlovák lány
megkérte, segítsen nekik kirakatot szerezni, és védje meg ket,
ha kell, így Zorán strici lett. Egyre több lány dolgozott neki, akik
csak úgy hívták: „jó nök”.
Hollandiában prostitúció és drog két legnagyobb, ezért
legkeményebb üzlet. Nagy konkurencia, komoly harcok folynak
minden négyzetméterért. Olyan nincs, hogy egy lány önállóan
dolgozzon. Ha egy „nem jó nök” megtudja, hogy egy lány
egyedül van ez abból derül ki, ha egy prosti mindig taxival jár –,
azt kiszemelik stricik, és azonnal akcióba lépnek. El ször
vendégként mennek be hozzá, hízelegnek neki, aztán pár nap
múlva lényegre térnek. Édesem, te is tudod, hogy egyedül
veszélyes… Néhány órás gy zködés után lányok fele belemegy
közös melóba, másik fele vagy megijed és lelép, vagy nemet
mond. rutinos stricik nem adják fel, mert amíg valaki nem
nekik dolgozik, addig konkurenciának számít. Ilyenkor jön

61
leghatékonyabb módszer: egyszer en odaállítanak lány
kirakata elé egy kétméteres, szekrényhátú csávót, aki eltakarja
kínálatot, úgyhogy senki sem megy be lányhoz. Az nem tud
keresni, de kirakatpénzt attól még ki kell fizetnie. Van, aki két
napig bírja, van, aki három-négy napig is, és akad, aki továbbáll
egy másik városba. Aki marad, annak nincs más választása, mint
hogy megossza keresett lóvét stricivel. Aki elmegy, azt hiszi,
hogy okos, pedig téved. stricik ritkán dolgoznak egyedül, és
folyamatosan, az egész országban járják kurvanegyedeket, így
csak id kérdése, hogy „szökevényt” mikor találja meg
korábbi nökjelölt. De az is el fordul, hogy az új helyen már egy
új nök jelentkezik. Vagyis lányoknak végs soron bele kell
nyugodniuk, hogy legjobb, ha csatlakoznak valakihez, mert így
talán lesz esélyük pénzt is keresni.
Persze strici sem lehet akárki, ide tényleg keménytök nek kell
lenni, mert ha valakinek nincs tekintélye, azt lányok sem veszik
komolyan, és konkurens stricik sem tisztelik. Hollandiában
leg törökök ellen rzik piacot, de akadnak marokkói és
jugoszláv szervezetek is. Ez az üzletág nem egészen olyan,
amilyennek kívülálló elképzeli, illetve ahogyan propaganda
igyekszik lefesteni. Gyakran lehet hallani, hogy szegény
lányokat elrabolták, kisemmizték, kényszerítették. Valószín leg
ez is el fordul, de valóságban ezeknek lányoknak kilencven
százaléka önként vállalja, hogy egy idegen férfinak dolgozzon,
lányok sokszor maguk ajánlkoznak erre feladatra, csak hogy
men pasik társaságában mutatkozhassanak. Engem is rengeteg
kért meg, hogy legyek stricije. Az ilyesmi sokszor balul sül el,
mert, mint köztudott, muszlim férfiak nem nagyon tisztelik
ket, nem véletlenül kerül ki épp közülük legtöbb strici. Egy jó
strici foglalkozik lányokkal, hozza-viszi ket, munka közben
mindig közelben van, ha netán gond adódik, rögtön tudjon
intézkedni. Munkavállalási engedélyeket intéz, gondoskodik
lányok egészségér l, egyenrangúként kezeli ket. Sok strici
viszont tulajdonának tekinti lányokat, így sokszor az egész
haveri kör rendszeresen használja ket, de muszlimoknál az

62
sem ritka, hogy tízéves gyerekt kilencvenéves nagypapáig
az egész banda rendszeresen vegzálja lányokat.
Zorán viszont, mint említettem, „jó nök” volt. Alig telt el egy
év, és már ötven-hatvan lány dolgozott neki. Nagyon komolyan
vette dolgát, szigorú szabályokat alkotott, melyeket mind
lányoknak, mind társainak be kellett tartaniuk. Senkit sem
foglalkoztatott feketén, lányoknak minden hónapban el kellett
menniük orvosi vizsgálatra. Megtiltotta az óvszer nélküli
közösülést. De nemcsak lányokkal volt szigorú, az utcán is
keményen kiállt az érdekeiért. Nagyon sokszor nagyon komoly
arcokkal kellett verekednie, hogy hírnevet szerezzen magának
kurvanegyedekben. Aztán többi strici lassanként megtanulta,
hogy jobb, ha távol tartják magukat Zorán csajaitól. Még Ali,
nagy török vezér is felhívott, hogy van egy jugó, aki komolyan
terjeszkedik. Mondtam neki, hogy barátom. Be is mutattam
ket egymásnak, nehogy gond legyen köztük. Az lett vége, hogy
felosztották egymás között legjobb amszterdami helyeket.
Közben komoly nemzetközi nyomás hatására és
drogkeresked nagy-nagy örömére betiltották az ecstasy
árusítását. Az ára ett azonnal felszaladt csillagos égig, és
érdekes módon kereslet is megnövekedett. Attila elárulta, hogy
miután az ecstasy tiltólistára került, háromszor annyit adtak el
bel le. diszkó vendégei közül is rengetegen érdekl dtek, hol
tudnának tablettát vásárolni, és mi természetesen Attila
szórakozóhelyét ajánlottuk.
Egyik szombat hajnalban, zárás után Mikivel épp az autóinkért
mentünk garázsba, amikor láttuk, hogy két motoros közeledik
felénk. Észrevettem, hogy vezet háta mögött ül figura valami
csövet fordít felénk. Ösztönszer en ellöktem Mikit, éppen amikor
motorosok kil ttek ránk egy sorozatot. Mindkett kaciga8 volt,
így nem láthattuk az arcukat. lövések után gyorsan
felszívódtak. Felugrottam és próbáltam telefonálni, mert Miki
nagyon vérzett, én pedig nem tudtam, hányszor és hol találták el.

8 Bukósisak (szerb).

63
De telefonom összetört, amikor földre vet dtem, úgyhogy
nem tudtam használni. Lehajoltam Mikihez, és megnéztem, hogy
van. Szerencsére csak egy lövés érte combján, míg egy másik
golyó épp csak súrolta fels testét. Az telefonjáról sikerült
kihívnom ment t, ami öt percen belül meg is érkezett. Bevitték
Mikit kórházba, és megoperálták. Másnap, amikor bementem
hozzá, láttam, hogy körülményekhez képest jól van, amit nem
kis részben fizikumának köszönhetett. Ott volt felesége és
kislánya is. Mindketten nagyon sírtak. Egy id múlva Miki
megkérte ket, hogy menjenek ki, mert beszélni szeretne velem.
Éreztem, hogy valami gond van. Miki elmondta, hogy
körülbelül két hónapja zsarolja Challenge diszkó nöke, az
amszterdami éjszaka feje, egy bizonyos Jocó, hogy adja át neki
Bayát. is jugoszláv volt, de teljesen független mindenkit l. Még
nem akart szólni, folytatta Miki, mert úgy érezte, egyedül is meg
tudja oldani az ügyet, arra pedig végképp nem gondolt, hogy Jocó
beváltja fenyegetését, és megöleti.
Nem lepett meg, amit hallottam, mert már akkor tudtam, hogy
komoly problémákkal kell majd szembenéznünk, amikor
tiltólistára tették az ecstasyt. Azzal, hogy nem lehetett legálisan
megvenni tablettákat, megn tt Baya és hozzá hasonló
szórakozóhelyek bevétele, hiszen eddig mindenki szabadon
megvehette tíz guldenért (öt euróért) az anyagot, de miután
tiltott lett az árusítása, huszonöt-harminc guldenre ugrott az ára.
Pedig legális id kben is rajta volt már holland állam
hetvenhárom százalékos adója! Soha nem volt olyan színes az
éjszaka és vendégsereg diszkóban, mint akkor. Korábban is
pezsgett az élet, de törvény bevezetése után háromszor olyan
élénk lett hely, mint azel tt. Minden héten újabb és újabb
sztárok léptek fel. Madonnának annyira tetszett diszkó, hogy
volt olyan hónap, amikor kétszer is eljött. 1998-ban Baya lett
Hollandia legmen bb helye. belép száz guldennél kezd dtek,
de VIP-szektorba ötszáz gulden volt jegy. Az italárak is szépen
növekedtek, egy kisüveges sör tizenöt guldent kóstált, egy
kétcentes tömény szintén, az üdít tíz guldenbe került, pezsg

64
kétszáz és háromezer gulden között voltak. Az új vendégsereg
szépen kiszorította munkásosztályt. Egyre bben parkoltak
diszkó el tt Ferrarik, Lamborghinik, Porschék, Bentley-k.
Olyan hírünk lett, hogy még Amerikából meg Japánból is jöttek
hozzánk szórakozni vágyó emberek. Számomra nagy dics ség
volt, egyben nagy kihívás is, hogy én lehettem ennek
lélegzetelállító helynek biztonsági nöke.
Miután ránk ttek, és Mikit megsebesítették, tudtam, hogy
helyzet csak rosszabb lesz. Miel bb változtatnunk kellett
biztonsági rendszeren. Mivel parkoló diszkó alatt volt, nagyon
gyorsan át kellett építeni helyet, hogy parkolóból vendégek
azonnal feljuthassanak diszkóba. Nem engedhettük meg, hogy
akár egyetlen vendégnek is baja essék. Komoly csúszópénzek
árán gyorsan szereztünk engedélyt az épület átalakítására. Ett
fogva rendezvények napján csak vendégek vehették igénybe
parkolót, és még így is háromszoros sz rést végeztünk
beléptetéskor. Amellett, hogy talán ez számított Európa
legmen bb diszkójának, ez volt legbiztonságosabb is.
Mikinek tízmillió guldent ajánlottak, hogy adja át hely bérleti
jogát és ködési engedélyt. Persze nemet mondott, több
okból. Rengeteg barátja, rokona, ismer se dolgozott ott: ha
átadja helyet, mind munka nélkül maradtak volna. De még
ennél is többet nyomott latban presztízs. Egy jugoszlávnak
presztízs többet jelent az életénél is, ahogy ezt már többször is
megtapasztalhattam közelükben. Miki soha nem engedte volna
meg, hogy bemocskolják nevét, márpedig Baya maga volt.
Miki elmondta kórházban, hogy további hasonló támadásokra
is fel kell készülnünk. Hozzátette, megérti, ha kiszállok, és nem
vállalom vele veszélyt, úgyhogy nyugodtan felmondhatok, attól
még legjobb barátja maradok. Csakhogy épp ez volt bökken
meg Zorán voltak legjobb barátaim, és barátaimat sohasem
hagynám cserben. Úgyhogy gondolkodás nélkül feleltem
Mikinek: mellette maradok, akármi történik is.
Miután cigimaffia képvisel jével, Vladóval átalakíttattuk az
épületet, találkozót kértem le. Mondtam neki, hogy még

65
sohasem kértem semmit, de most szeretném, ha Belgrádból
segítenének. Elmeséltem az egész sztorit. Vlado eleresztett pár
telefont, de nem tudott jó hírekkel szolgálni: tudnak Jocóról,
mondta, de nem tartozik hatáskörükbe. Annyit tudnak tenni,
hogy megöletik, bár ez is elég kemény dió, mert Jocónak rengeteg
embere van, és mindig test rök veszik körül. Ett függetlenül az
én kedvemért szívesen megteszik. Megköszöntem az ajánlatot, de
nem éltem vele. Alit, török vezért is felhívtam, de sem tudott
segíteni. Annyit mondott, jobb, ha nem húzok ujjat Jocóval, mert
nagyon kemény. Jocó igen tehet embernek számított egész
Hollandiában, de kiterjedt kábítószer-kereskedelmi
tevékenysége révén más országokban sem volt ismeretlen. Az
alvilágban azt beszélték róla, hogy több gyilkossághoz is köze
van, és holland maffia bizalmát is élvezi. Egyesek több
tízmilliósra becsülték vagyonát, míg mások szerint ennél jóval
több pénzzel rendelkezett.
Ahhoz, hogy meg tudjam védeni magamat, helyet és
vendégeket, föl kellett mérnem ránk leselked veszélyt.
Felhívtam Zoránt, és megkértem, hogy jöjjön el velem, amikor
Jocóval találkozom. Szó nélkül igent mondott. Tudtuk, hogy
kockázatos, amit csinálunk, de nem volt jobb ötletem. Jocó egy
bárban várt ránk. Fegyvereket nem vittünk, hiszen tudtuk, hogy
meg fognak motozni. Így is történt, bár el tt vagy hat hatalmas
néger fazon várt bennünket. Aztán beeresztettek, ahol megint
legalább tíz kigyúrt óriás fogadott. Zorán persze most sem bírta
ki, hogy ne pofázzon. Alighogy beléptünk, és megpillantotta tíz
izomagyút, feléjük fordult:
Mi van? Beleestetek szteroidos hordóba?
Volt morgás, fogcsikorgatás, egy kis buzizás, de semmi
tettlegesség. Miután itt is átvizsgáltak bennünket, bevezettek
bár bels helyiségébe. Egy fazon két meztelen társaságában
ült az egyik pamlagon, el tte az asztalon vagy ötven gramm
kokain egy tükrön szétmaszatolva. Hellyel kínált, majd intett,
mire legalább húsz, modellalkatú fekete, fehér meg sárga csaj
jelent meg. Mondta, hogy válasszunk, ha akarunk, akár többet is.

66
 Még be sem mutatkoztunk szólaltam meg.
Te vagy Rob, meg Zorán. Gondolod, hogy ismeretlen
embereket beengedek báromba? válaszolta nagy
meglepetésemre Jocó.
Ha ilyen jól informált vagy, akkor azt is tudod, hogy nem
szórakozni jöttünk.
Hát persze, csakhogy nekem most nincs kedvem mást
csinálni, mint csajaimmal szórakozni felelte flegmán Jocó,
mint egy seggfej, aki istennek képzeli magát. De én tudtam, hogy
ez csak színjáték, pszichikai nyomást próbál gyakorolni ránk, de
legalábbis igyekszik megfélemlíteni.
Jocó, én szarok rá, hogy neked mihez van kedved! Te rál ttél
barátomra és megsebesítetted! Én is ott voltam, úgyhogy ezt
valahogy tisztáznunk kéne, nem gondolod?
Egyszer Átadjátok diszkótokat, és nem lesz több ilyen
eset. Ha nem, legközelebb meghaltok.
Tudtam, hogy ha valaki, hát Jocó komolyan gondolja azt, amit
mond: nem szokott leveg be beszélni. Több komoly
gyilkosság is dött nevéhez. ölette meg Hell’s Angels
motorosklub vezérét, aztán egy marokkói topb nöz t, akit
elrabolt húsz tonna hasist, egy amszterdami ingatlankeresked t,
akinek birtokában volt az Amszterdam központjában
elhelyezked ingatlanok jelent része, de nem volt hajlandó
Jocónak adni ajándékba egyet-kett t, és az amszterdami ügyész
is neki köszönhette, hogy rend ri védelem alatt állt az egész
családjával együtt.
Jocó tehát nagy hatalmú gengszter volt, aki körül állandóan ott
ugrált több tucat kis pöcs, parancsát lesve. Soha, senki nem
fordult még szembe vele, és soha, semmilyen bizonyítékot nem
találtak még ellene. Egy bölcs ember az ilyenre mondja azt, hogy
az ördögt nem kell tartanod, de Jocótól jobb, ha félsz.
Összenéztünk Zoránnal, láttam, hogy eléggé ideges, úgyhogy azt
gondoltam, jobb, ha megyünk, miel tt gáz lesz. Miután beültünk
az autónkba, Zorán annyit mondott: vagy mi t, vagy minket.

67
 Két napra rá Mikit szitává tték Rotterdam központjában, egy
kávézó teraszán. Negyvennyolc golyó fúródott testébe.
kávézó tulajdonosa közös barátunk volt, hívott fel, miután az
egyik felszolgáló értesítette, mi történt. Nem akartam elhinni,
pedig tudtam, hogy igaz. Mióta beszéltem Jocóval, akárhányszor
megszólalt mobilom, és láttam, hogy ismeretlen szám keres,
összerándult gyomrom. Otthon voltam, és fiammal játszottam,
amikor hívást kaptam. Miki kislánya jutott az eszembe, hogy
neki ki fogja ezt elmondani. Már nem kislány, de még nem is elég
nagy ahhoz, hogy megértse, az apukája soha többé nem megy
haza. Telefonálnom kellett volna feleségének, de nem volt
hozzá merszem. Hibásnak éreztem magam, amiért nem voltam
mellette. Talán ha ott vagyok, ismét megérzem veszélyt, és
megint megússzuk kisebb karcolásokkal. Közben persze tudtam,
hogy fölöslegesen hibáztatom magam. Abból, ahogyan megölték,
látszott, hogy gyilkosok teljesen biztosra mentek. kávézó el tt
megállt egy fekete Audi A8-as, kiugrott bel le két maszkos
ember, és azonnal tüzelni kezdtek. Mikinek esélye sem volt
túlélésre. Kész szerencse, hogy egyedül volt kint teraszon.
Valószín leg azért, mert még reggel volt, nyitás el tt pár perccel.
Kora reggel mindig eljárt futni, majd visszafelé megállt ennél
kávézónál, és megivott vagy egy liter frissen facsart narancslevet.
Szóltam Zoránnak, hogy mi történt, aki azonnal jött. Félóra
múlva nálam volt, és együtt mentünk el tetthelyre. Mire
odaértünk, már folyt helyszínelés, Miki holttestét elszállították.
Tudtam, hogy nem sokáig halogathatom, el kell mondanom
feleségének, mi történt. Felhívtam, amib egyb érezte, hogy
valami baj van, mert egyébként sosem hívtam. Alighogy
meghallotta hangomat, sírva fakadt, aztán valósággal nekem
rontott:
Él? Ugye él? Mondd, hogy él!
Egy pillanatig nem tudtam megszólalni, de aztán
összeszedtem magam, és elmondtam neki, hogy nem, Miki nem
él. Lel tték. Tíz perc múlva ott voltam nála. Amikor beléptem

68
lakásukba, Miki felesége egy széken ült az ebédl ben, és üveges
tekintettel meredt semmibe.
Miért engedted, hogy megtörténjen? kérdezte alig
hallhatóan.
Átöleltem, de nem tudtam megszólalni. Megnémultam, és
tényleg hibásnak éreztem magam.
Ugye megbosszulod? Ígérd meg, hogy megölöd azt, aki
megölte Mikit! Ígérd meg, most! mondta, és hangjában már
nyoma sem volt az iménti bizonytalanságnak. Erélyesen és
hangosan beszélt.
Egy hétre rá volt temetés. Több ezer ember jött el, hogy
végs búcsút vegyen Mikit l. Lám, milyen sokan szerették, mégis
megölték. Újabb tanulsággal gazdagodtam maffiával
kapcsolatban: attól, hogy fél világ szeret, még éppolyan halandó
vagy, mint az, akit fél világ utál. gyilkosokat nem tudták
elkapni, felbujtót sem. rend rség négyszer hallgatott ki, de
is tudták, hogy nem fogok beszélni, mert nem beszélhetek. mi
világunkban rend röknek nincs helye, legfeljebb
korruptoknak. Nekünk saját törvényeink vannak, és azok szerint
kell élnünk! Ha létezne írott maffiaszabályzat, ez volna
legfontosabb pontja.
Miki felesége örökre meggy lölt, mert továbbra is engem
hibáztatott, amiért nem voltam férje mellett, miközben tudtam,
hogy veszélyben van. Talán igaza is volt. Lehet, hogy ott kellett
volna lennem Miki mellett. De valójában azért gy lölt meg, mert
nem tettem ígéretet, hogy megölöm férje gyilkosát. Nehéz
hónapok következtek. Nem tudtam eldönteni, mi helyes. Öljem
meg Jocót? megérdemelné, én meg valószín leg ssé válnék,
és még zsaruk is boldogok lennének, olyannyira, hogy talán
megúsznám két-három év börtönnel.
Összehívtam az összes valamirevaló embert, akit tanácsot
kaphattam. Eljött cigimaffiás Vlado, Ali, török vezér, Attila, az
újdonsült ecstasybáró (az ecstasy tiltólistára kerülése után mesés
vagyont és félelmetes hatalmat szerzett), és persze Zorán, jó
nök. Megkérdeztem ket, mit tennének helyemben. Attila és

69
Zorán azonnal rávágták, hogy meg kell ölni Jocót. Erre Ali is
felbátorodott, és azt mondta, talán tényleg meg kellene ölni,
pláne, hogy így Jocó befolyása alatt lév területeket is
átvehetnénk, és egyenl arányban szétoszthatnánk. Ha
összefogunk Jocó ellen, magyarázta, van esélyünk, hogy
legy zzük. Valószín leg motorosok is mellénk állnának. Vlado
szólalt meg utoljára. Szíve szerint, mondta, is megölné, de azért
felhívta figyelmünket néhány dologra.
Vajon megéri-e ez nekünk? Hajlandóak vagyunk részt venni
egy kisebb háborúban? Jocónak rengeteg embere és pénze van,
és miután megölte Mikit, számol azzal, hogy meg akarjuk
bosszulni. már biztosan felkészült harcra. Gondoljátok el, ha
kitör háború, családotok soha többé nem lesz biztonságban.
Sok lesz halott, akikért valakinek felelnie kell. rend rségen
mindenhol ki lesz ragasztva fényképetek, ti lesztek az
országban -f közellenség, és ez még csak kezdet. Én
máshogy látom dolgot. Az ellenséget mindig saját fegyverével
lehet legy zni. Csapdába kell csalnunk Jocót. Higgyétek el,
gyilkosság jobban fáj annak, aki gyilkol, mint annak, akit
meggyilkolnak. Én már öltem embert, tudom, mir beszélek.
Rob, te kiváló ember vagy, úgy szeretlek, mint testvéremet,
hallgass rám, ne csinálj semmi hülyeséget!
Megfogadtam Vlado tanácsát: Jocót ki kell vonni
forgalomból, de nem úgy, hogy megöljük. Találkoztam Hell’s
Angels banda vezérével, és minden infót begy jtöttem Jocóról.
Elmondta, hogy már kétszer próbálták megölni, de nem jött össze
nekik, mert Jocó nagyon óvatos. Beszélt arról is, hogy Jocó nagy
tételben szokott heroint szállítani Bulgáriából. Vlado bolgár
cigiseken keresztül megtudta, hogy szófiai drogbáró Jocó
személyes jó barátja, és Jocó gyakran vásárol le, egy-egy
alkalommal több száz kilót. Mitkónak hívták az illet t. Vlado
emberei kiderítették, mikor indul Hollandiába következ
szállítmány, kétszáznegyven kiló heroin. Amint kamion
átgördült szerb határon, Vlado kísér ket állított rá, majd
követ kocsik országonként váltották egymást. Amikor beért

70
Hollandiába, mi vettük át szállítmány megfigyelését. Biztosan
tudtuk, hogy útközben nem rakodtak ki, tehát az áru még
kamionban van. Az eredeti terv az volt, hogy elraboljuk heroint,
amivel komoly csapást mérünk Jocóra, aki gyanakodni kezd, és
saját emberei közt keresi tettest. Elkezd dik belharc, amely
minden szervezetet meggyengít. De végül úgy döntöttünk, inkább
leadjuk fülest drogról Hell’s Angelsnek, tegyenek belátásuk
szerint, mi pedig egyel re inkább kimaradunk dologból.
motorosok vezet je örömmel vette hírt, de adott egy jobb
ötletet. Volt egy rend ismer se, akivel már régen együtt
melózott. Azt javasolta, adjuk át neki tippet. Találkoztunk is
szerencsére nem kellett rohannunk, mert kamionnak le kellett
állnia nyolc órára, hogy kitöltse kötelez pihen id t. Mi közben
telefonon egyeztettünk kábszeres zsarukkal. el ször azt
hitték, ez valami vicc. Szerettek volna személyesen találkozni
velünk, amire persze nemet mondtunk. Zorán ideges lett,
üvöltözni kezdett, hogy mit képzelnek ezek hülye zsaruk, miért
hiszik, hogy viccelünk. Felhívtam Attilát, mondtam neki, mi
helyzet. Nagyon örült, és annyit mondott, ne mozduljunk,
mindjárt ott lesz egy barátjával, aki mindent megold. Egy óra
múlva befutott. Amikor bemutatta társaságában lév embert,
azt hittem, leütöm.
egy jó barátom. Rotterdamban, kábszereseknél
osztályvezet Mister neve.
Attila mindig poénkodott, olyan ember volt, aki legnagyobb
bajt is nevetve tudta elviselni. Mister elmondta, hogy egy
drogot utálnak igazán, ami ellen nagyon keményen fellépnek:
heroint. Erre elmagyaráztam zsarunak, melyik kamionban van
az áru, és hogy mi sem szeretnénk, ha az utcára jutna. Garantálta,
hogy nem fog. Ezzel mi leléptünk. Másnap sajtóból értesültünk
róla, hogy rend rség hosszan tartó, több hónapos nyomozás és
megfigyelés után hatalmas mennyiség közel négyszáz
kilogramm heroint foglalt le. Zorán hívott, kérdezte, olvastam-e
cikket az el napi bulinkról. Mondtam, hogy igen, és bár kicsit
felháborít, hogy összevissza hazudoznak, de az dolguk. Ja,

71
felelte Zorán, bátyám is mindig azt hajtogatja, hogy kurváknak
meg rend röknek sose higgy. Kezdem érteni, mire gondol!
Akárhogy is, lényeg az volt, hogy megkezd dött harc,
amelyben sok halottra lehetett számítani, de egyiket sem nekünk
kellett eltennünk láb alól.
Pár nap múlva Vlado hívott, hogy Szófiában lel tték Mitkót.
Két szerbet rizetbe vettek, ket gyanúsítják gyilkossággal.
Vladónak igaza volt, Jocó szervezetén belül elindult egy
leszámolási folyamat, mindenfelé potyogtak fejek. Jocót is
megpróbálták elfogni kommandósok, de sikerült elmenekülnie.
Az akció során megl tt két kommandóst, így már volt ellene elég
bizonyíték, hogy elítéljék. Lelépett külföldre. Hollandia
nemzetközi elfogatóparancsot adott ki ellene, egy év múlva
tartóztatták le Bulgáriában. Csak hat évre tudták bevarrni, ebb
négy évet kellett letöltenie. Kiutasították az országból, és
visszaküldték Szerbiába, ahol Vladóék közrem ködésével vádat
emeltek ellene gyilkosságra való felbujtásért. Megfizetett Miki
haláláért, de Miki felesége nem bocsátott meg nekem. Baya
diszkót nem volt kedvem tovább vinni, ha jól tudom, végül az
albánok tették rá kezüket, és üzemeltették, de már jóval
kevesebb sikerrel.
 „A mi fajtánk sohasem adja fel!”
JAPÁN, HAWAII, KIKÉPZÉS

MIVEL MUNKA NÉLKÜL MARADTAM ekkorra már cigibiznisz is

végét járta –, több id jutott családomra, aminek Brigi és
fiam is örült. Igaz, elmehettem volna dolgozni, hiszen naponta
több állásajánlatot is kaptam, de Miki halála eléggé megviselt, így
nem volt kedvem belevágni semmi újba. Tudtam, hogy nem
vagyok felel haláláért, mégis marcangolt ntudat. Pár
hónap elteltével volt izraeli kiképz tisztem hívott fel telefonon,
hogy ha hétvégén ráérek, szívesen vendégül látna bennünket
családommal: lesz nála egy kis ünnepség, és minden barátja ott
lesz. Briginek is tetszett dolog, így bepakoltunk, és irány Izrael.
Az izraeli barátomat Gouidónak hívták, amit mindig elég
viccesnek találtam, és láttam, hogy Brigi is elmosolyodik, amikor
bemutatkoztak egymásnak. kinézetéhez amúgy is valami
durvább név illett volna. Valamilyen zsidó ünnep volt, már nem
emlékszem, pontosan melyik. Jól jött kikapcsolódás, és
szerintem ezzel Gouido is tisztában volt, pont azért hívott meg,
mert tudta, hogy Miki volt az egyik legjobb barátom, és nagyon
megviselt az elvesztése. Igazából két-három hét múltán
tudatosult bennem tény, hogy Mikit megölték, és már soha
többé nem fogunk együtt bohóckodni. Az két-három év, ami
alatt együtt dolgoztunk, nagyon jó id szak volt, és sokat tanultam
le. Gouidót közben el léptették, nagyon magas rangja lett. Még
alig volt negyvenéves, de már nem sokan álltak felette az izraeli
titkosszolgálat kiképz részlegén. Egyik nap elmentünk

73
kettesben vacsorázni. Elmondta, hogy látja rajtam, mennyire
megviselt barátom elvesztése. Aztán így folytatta: nem az az
igazi férfi, az igazi harcos, aki piszkos módszerekkel gy egy
csatában, hanem az, aki méltósággal tudja viselni
tisztességtelen vereséget is, és becsülettel tud készülni
következ csatára. Aki nem adja fel, márpedig mi fajtánk soha
nem adja fel!
mi fajtánk? kérdeztem kicsit meglepve.
Igen, mi fajtánk. Akik arra születtek, hogy bárhol, bármikor
emberek maradjanak. Akiknek nem számít, hogy mekkora csapás
éri ket, mert bármilyen vesztes helyzetb is büszkén tudnak
felállni. Nem sok ilyen ember van, az átlag legkisebb kudarc
után feladja. mi fajtánk százszázalékosan optimista, és sötét
szakadék alján is napot látja. Lehet, hogy te csalódottan éled
meg történteket, de hidd el, óriási dolgot vittél végbe! Egy
átlagembernek, egy hétköznapi munkásnak, diáknak vagy
nyugdíjasnak fogalma sincs, mit jelent tizenkétezer ember testi
épségéért felelni napról napra, hétr hétre, szünet nélkül.
Amikor kidolgoztuk védelmi tervet, egy csomó olyan
megoldással álltál el ami egymillióból egy embernek jutott
volna csak eszébe. Talán meglep en hangzik, de pár dolgot én is
tanultam led.
Ez tényleg meglep de jó hallani mondtam némi
büszkeséggel.
Mik további terveid? Mondtad, hogy valaki más vette át
klubot.
Még nem tudom. Hívtak egy hotelbe biztonsági nöknek, de
valahogy túl monotonnak nik az egész, néha egy-két ismert
ember, de más nem nagyon. fizetés nem rossz, de messze nem
olyan jó, mint Bayában volt. Egy ausztrál biztonsági cég is
megkeresett, hogy legyek az európai képviseletük biztonsági
osztályának vezet je. Gyémántok biztosításával és szállításával
foglalkoznak. fizetés mesésen magas, de szabadid szinte
semmi. Én meg nem nagyon akarom elkötelezni magam, család
legfontosabb az életemben. Látom, mit vesztett Miki, és mit

74
családja. Arra gondoltam, hogy míg Hollandiában meg nem
nyugszanak egy kicsit kedélyek, pár hónapra elmegyek
valahová külföldre. Mindig is érdekelt küzd sport, lehet, hogy
elmegyek Japánba három-négy hónapra. család is jönne velem,
így akár kirándulásnak is felfoghatom, meg keleti élet talán
megnyugtat egy kicsit.
Id közben cigiüzlet teljesen befuccsolt, és semmire sem
vágytam úgy, mint egy kis nyugalomra, távol mindenkit l. Csak
családommal éreztem jól magam. Végül Brigiék nem jöttek velem
Japánba, mert felvették iskolára, és szerette volna
befejezni. Oszakán találtam egy jó karateiskolát, beiratkoztam, és
hetente hétszer jártam edzésre. mesterem egy hatvanéves,
nyolcdanos mester volt. Eleinte nagyon furcsa volt az világ.
Rengeteg szabály volt, és mindet be is kellett tartani. Itt nem
ködött az mondás, hogy szabályok azért vannak, hogy
áthágjuk ket. Az edzések alatt mesterrel csak segédeken
keresztül lehetett kommunikálni. Két segéd volt, két hölgy,
mindkett hatdanos. Ha mondani szerettem volna valamit
mesternek, közöltem az egyik segéddel, pedig közölte
mesterrel. ha akart, válaszolt, de ha nem volt kedve, tudomást
sem vett mondanivalónkról. Soha nem volt szabad mesternek
hátat fordítva távozni az edz teremb l, tilos volt cip vel belépni,
karateruhánknak mindig tisztának és vasaltnak kellett lennie
és ezen kívül is többtucatnyi szabályra kellett ügyelni. Ha csak
egyet is megszegett az ember, mester örökre kitilthatta
suliból. Nehezebb volt betartani szabályokat, mint teljesíteni az
edzéstervet. De ebben nincs semmi meglep végtére is maga
japán társadalom is átgondolt, szigorú szabályok szerint
ködik.
Ha az állomáson az van kiírva, hogy vonat 22 óta 23 perckor
indul, akkor arra nyugodtan mérget lehet venni. És minden más,
ami id höz kötött, például az üzletek nyitva tartása, maximálisan
pontos. Érdekes világ volt ez, pláne mert nálunk, Jugoszláviában
gyakorta megesett, hogy egy vonat akár egy-két órát is késett,
vagy hogy egy bolt csak órákkal hivatalos nyitva tartási id

75
után nyitott ki. Jól éreztem magam Japánban, csak Brigi és fiam
hiányzott nagyon. De az ottani, rendezett élet szépen kisimította
az idegeimet, hiszen rengeteget meditáltunk, és mester
megtanított, hogyan uralkodjak az érzelmeimen, hogyan fogjam
vissza az agressziót. le tanultam, hogy sokszor egy-két
határozott szó többet ér, mint az er ahogy azt is, hogy mindig az
elmémben bízzak el ször, és csak utána az er mben. Egyre
jobban mentek az edzések. Elértem azt szintet, hogy már napi
hét-nyolc órát is tudtam edzeni, igaz, este nyolckor úgy aludtam,
mint egy kisgyerek. Hajnali négykor keltem, jólesett futás az éj
csendjében. El ször nem hittem el, hogy lehet különbség abban,
mikor futok. Pedig van, nem is kicsi. Hajnalban, amikor alig van
forgalom, sokkal nyugodtabb föld. Az ilyenkor áradó csend
nyugalommal és er vel tölt el. Az ember tökéletesen tud
koncentrálni futásra, nincs sem zaj, sem látnivaló, ami el tudná
terelni figyelmet. Eltelt két hónap, és érezhet változásokat
vettem észre magamon. Sokkal kiegyensúlyozottabb voltam,
jóval nyugodtabb, és tizenöt kilométer futás már meg sem
kottyant.
Körülbelül négy hónapja voltam Japánban, amikor feleségem
telefonált, hogy keresett az izraeli, hívjam fel. Kicsit ideges
lettem, nem történt-e valami baj, hiszen Gouido is tudta, hogy
nem vagyok otthon. De amikor felhívtam, megnyugtatott, hogy
nincs semmi gond, csak elintézte, hogy egy test rszervezet révén
elutazzak Amerikába, Miamiba, az FBI kiképz táborába, és
hathetes kiképzésen vegyek részt. Nagyon örültem
lehet ségnek, csak az volt baj, hogy úgy terveztem, még három
hónapig Japánban maradok. Nagyon jól ment az edzés, és lassan
minden feszültség kiment bel lem. Végül mégis Amerika mellett
döntöttem; két hét alatt elintézték vízumot, és átrepültem
Miamiba. Már repül láttam, hogy valódi paradicsomba
érkeztem. Az es s, borongós Oszaka után az örökké hétágra süt
nap, ha lehet, még kiegyensúlyozottabbá tett.

76
 reptéren egy fiatal srác várt rám. Mint kiderült, Gouido jó
barátja, SWAT9 rmestere, mesterlövészek parancsnoka.
Elvitt egy hotelbe, aztán adott egy címet, mondta, hogy reggel
nyolckor ott jelentkezzem, majd magamra hagyott. Nagyon
kíváncsi voltam, milyen egy igazi amerikai kiképzés. Attól nem
féltem, hogy fizikailag nem fogom bírni, hiszen olyan er voltam,
mint két bivaly, inkább technikai dolgoktól tartottam egy kicsit.
Másnap már reggel félnyolckor ott voltam megbeszélt helyen.
megadott címen egy laktanya volt, magas falakkal, melyek
mögött csendben lobogott az amerikai zászló, mintha ez volna az
ország legbékésebb és legszerényebb létesítménye. Az ember
kívülr el sem tudja képzelni, hogy falakon belül az USA
legkeményebb legényeit képezik ki, akik közé olykor egy-egy
külföldit is beengednek. Percre pontosan nyolckor kinyílt kapu,
megjelent két egyenruhás katona, nevemen szólítottak, majd
beinvitáltak. Egy föld alatt kialakított irodába kísértek. Itt egy
talpig feketébe öltözött úr várt rám. Barátként üdvözölt, majd
elmondta, hogy jól ismeri és nagyon tiszteli Gouidót. Kicsit
nosztalgiázott Gouidóval együtt töltött évekr l, majd
visszaváltozott szigorú katonává, és rátért kett nk ügyére.
Elmondta, hogy hathetes kiképzés els sorban
személyvédelemb fog állni, de objektumok rzésére és
különféle rendezvények biztosítására is felkészítenek. Lesz
gyakorlat, és persze önvédelmi tréning is. Hat hét intenzív
kiképzés, csak haladóknak. Reggel tízkor már az orvosi
vizsgálaton voltam, ami négy órán át tartott, aztán jött egy
egyórás terheléses teszt. Alighanem életem legkeményebb orvosi
vizsgálatán estem át. Az amcsi tiszt elmesélte, hogy SWAT-hoz,
amely Amerika legkiképzettebb, speciális terrorelhárító
alakulata, naponta több százan jelentkeznek, de százból csak
három-négy ember alkalmas. Nagyon örültem, hogy lehet séget

9 Special Weapons And Tactics: az amerikai rend rség különleges

elitalakulatainak gy jt neve, melyeket els sorban terrorelhárításban,
szervezett nözés elleni harcban vetnek be.

77
kaptam, és hogy olyan emberekkel vehetek részt közös
kiképzésen, akik az Egyesült Államok elnökének biztonságáért
is felelnek. Este hétkor megismerkedtem húszf egységem
másik tizenkilenc tagjával. Mikor megtudták, hogy Szerbiából
származom, kicsit meglep dtek. Valószín leg azért, mert két
ország között nem volt legjobb viszony: Amerika épp ezekben
napokban készült Szerbia bombázására. De aztán túltették
magukat dolgon, és pár perc múlva már kiképz tisztünkre
figyeltünk, aki el adta kiképzési tervet.
Ötkor ébreszt aztán gyors bemelegítés után félmeztelenül,
nadrágban és bakancsban futottunk tizenkét kilométert, majd
reggeliztünk, és utána jöttek technikai és elméleti dolgok.
Délután önvédelmi programok, kora este pedig ismét technikai,
taktikai, elméleti képzés. Utóbbiak közé tartozott például, hogy
amikor védett személy kiszáll kocsijából, kinek hol kell
elhelyezkednie, és kinek mi feladata egy esetleges támadás
esetén. Ezt végigcsináltuk vagy százszor, minden poszton
szerepcserékkel, de még sok más helyzetben is gyakoroltuk
védett személy(ek) mentését. Megtanultam egy nagyon fontos
dolgot is, amit kiképz tisztünk naponta ezerszer
elismételtetett velünk: „Minden ember tévedhet, test rt
kivéve.” Ekkor értettem meg igazán, mekkora felel sséggel jár ez
meló. tiszt négyszemközt is elbeszélgetett mindenkivel. Az
els és utolsó kérdése így hangzott: képes vagy-e, képes leszel-e
egy vagy több idegen személy testi épségéért akár az életedet is
kockára tenni? Ez azért elég komoly probléma. Végiggondoltam,
és bizony volt bennem kétely. Amikor ezt elmondtam tisztnek,
azt felelte, hogy ez egy megfontolt ember válasza. Aki ugyanis
azonnal rávágja, hogy igen, az túlbuzgó, és tényleg meg is halna
célért, csakhogy cél nem az, hogy meghaljunk, hanem az, hogy
védett személyt megóvjuk. Márpedig holtan erre nemigen marad
lehet ségünk. Mind fizikailag, mind pszichikailag nagyon kemény
volt kiképzés. Napról napra hatalmas megterhelésnek vetettek
alá bennünket. De hatodik hét végén kit en vizsgáztam.
Nagyon elégedett voltam, hiszen diploma mellé még egy csomó

78
mindent kaptam: rengeteg tudást. Egyszer például, amikor volt
egy kis szabadid m, bementem egy olyan órára, ahol különféle
titkosszolgálati dolgokat ismerhettem meg ott hallottam
például el ször, hogy ha lehallgatják az ember mobilját, az
visszhangzik.
sikeres kiképzés után az egyik új barátom, egy amcsi feka
fiú, aki világ egyik legjobb test rcége, az IBSSA mester fokozatú
személyvéd jeként dolgozott, felajánlott egy érdekes munkát.
Egy bank VIP-kuncsaftjait kellett kísérgetnem üzleti útjaikon.
Elvállaltam. Egyszer egy olyan személy biztonságáról kellett
gondoskodnom, aki negyvenmillió dollár érték gyémántot
szállított Londonba. Körültekint en kellett megszerveznem az
utat, hiszen ha kitudódik, mit viszünk magunkkal, egyb ránk
utazik világ összes nöz je. Még nekem is hatalmas volt
kísértés, pedig tudtam, hogy még legalább tízen követnek
bennünket. Ennek ellenére egyszer-kétszer eljátszottam
gondolattal, mit tudnék kezdeni negyvenmillió dollárral. Végül
épségben odaértünk Londonba, az ügyfelem pedig egy aukción
több mint hatvanmillió dollárért adott túl gyémántokon.
Londonból már nem kísértem vissza Amerikába az
üzletembert, hanem hazamentem családomhoz. Már vagy fél
éve nem láttam ket, nagyon hiányoztak. fiam hatalmasat tt,
öt-hat hónap alatt igazi kis manó lett bel le. feleségem szebb
volt, mint valaha, és megint elfogott az az érzés, amit mindig
olyankor éreztem vele kapcsolatban, ha akár csak néhány napot
távol töltöttünk egymástól: fantasztikus ez mára igazi vé
érett lány napról napra szerelmesebb vagyok belé.
 „Én feyenoordos vagyok!”
HOLLANDIAI ANZIKSZ

HOLLANDIA IS NAGYON HIÁNYZOTT, mert bár sok országban

megfordultam, olyan szabadnak sehol sem éreztem magam, mint
ott. Hollandia az hely, ahová bármikor szívesen visszatérnék, és
szinte hazámként szeretem. Aki Hollandiában jár,
megtapasztalhatja, mi is az igazi demokrácia és szabadság. Ez az
egyetlen ország, ahol, ha meglátsz egy rend rt, nem szorul össze
gyomrod, nem az jut eszedbe, vajon miért akar majd beléd
kötni ez „köcsög”. Nem is tehetné, hiszen Hollandiában csak
akkor állíthat meg rend az utcán, ha valamit elkövettél. Csak
azért, mert piros hajad és öt piercing van az orrodban, még
véletlenül sem. Néha még az alvilági arcok is pozitívan
nyilatkoztak az ottani rend rökr l, amikor szó esett róluk. No, de
hagyjuk rend reit, hiszen Hollandia azért nem els sorban
miattuk kiváló hely. Hanem például azért is, mert ott aztán
tényleg mindenféle embert meg lehet találni: fehéret, feketét,
sárgát, félvért. Ezek legalábbis nagyobb városokban némileg
elkülönülve, saját negyedekben élnek, ahol nagyon jól meg lehet
ismerni hagyományaikat, kultúrájukat, gasztronómiájukat.
De ha egy jó jointra vágyik az ember, azt is gond nélkül
megkaphatja, hiszen legkisebb falvakban is van coffeeshop,
ahol menüb lehet füvet választani. Nem ritka, hogy épp
szolgálatát imént leadó rend bácsi ugrik be egy kis re. De az
sem okoz gondot, ha az embernek egy kicsit vagy épp nagyot
kéjelegni támad kedve. Ha re, ha férfira, ha transzvesztitára

80
vágyik, bármelyik percek alatt megoldható. Csak
Amszterdamban, híres vöröslámpás negyedben mindennap
kétezer-ötszáz csinosabbnál csinosabb és valamivel kevesebb
ronda lány, fiú és transzi várja kuncsaftokat, de
Amszterdamon kívül még vagy húsz nagyobb városban is
megtalálhatók hasonló helyek. Az igényesebbek mehetnek
pompás éjjeli bárokba, ahol gyakran felbukkannak sztárvilág
rosszfiúi is. Az is jó helyen jár, aki szórakozni szeretne: azt
hiszem, sehol Európában nincs olyan éjszakai élet, mint
Amszterdamban vagy Rotterdamban. színháztól diszkóig
minden megtalálható. Egy nap Hollandiában is huszonnégy
órából áll, de olyan nincs, hogy az ember hajnali háromkor
egyedül lófrál az utcán: itt minden id pont megfelel
kikapcsolódásra. Persze az élet nem csak szórakozásból áll.
Hollandiában szociálpolitika is kiválóan ködik. Nagyon
nehéz az utcára kerülni, még annak sem mindig sikerül, aki
szeretne. Mindenféle adósságra találnak megoldást. Az
egyedülálló anyák leg, ha több gyermekük van –, különleges
ellátásban részesülnek. ket egyébként is nagyon tisztelik és
védik arrafelé. És mindezek mellett megélhetési lehet ségek is
nagyon jók. Persze külföldi az összes felsorolt pozitívum
ellenére ott is csak egy idegen. Nem nagyon mutatják vagy
mondják ki, de bizonyos helyzetekben éreztetik. Mindennek
ellenére szerintem Hollandia világ legjobb országa. Így érthet
amiért boldog voltam, hogy újra ott élhettem.
Zorán semmit sem változott, továbbra is volt „jó nök”.
Illetve valami mégiscsak történt: azóta már legalább száz lány
dolgozott neki, és többi strici tiszteletét is sikerült kivívnia. Ez
azt jelentette, hogy komolyabb konkurensek például Ali,
török vezér, vagy Saban, egy kemény kurd csávó, akik több száz
lányt futtattak elfogadták Zorit porondon, és már vele együtt
osztották fel terepet, ha pedig úgy alakult, közösen igázták le az
új ellenfeleket. Távollétemben Attila felesége eléggé
összebarátkozott Brigivel. Nekik is született egy kisbabájuk, és
Brigi mint tapasztalt anyuka segített az új feladatok

81
leküzdésében. Attilának továbbra is nagyon jól ment az üzlet,
addigra több szórakozóhelye és egy-két étterme is volt.
Bayából ismert vendégek rendszeresen jártak hozzá vásárolni,
fejenként akár négy-ötezer tablettát is elvittek le hetente.
Persze mások is meglátták az ecstasyban rejl hatalmas üzletet,
úgyhogy folyamatosan ntek fel színen az újabb és újabb
„bogyókeresked k”. régebbi drogárusok szerint olyan volt
akkoriban az ecstasykereskedelem, mint korábban az LSD-é. Egy
ideig az is legális volt, aztán betiltották, mire az egész világ
bélyeget akart vásárolni. keresked sok százmillió dollárt
kerestek rajta. Végül épp az ecstasy szorította ki szinte teljesen
piacról. Egyesek szerint ez nem véletlen, hiszen ugyanazok az
érdekek álltak most az ecstasy, mint korábban az LSD terjesztése
mögött. különbség talán csak annyi, hogy az ecstasy mellé
mindjárt kreáltak egy új zenei stílust is. Az ecstasy fogyasztóinak
kilencven százaléka ennek zenei stílusnak rajongója.
Legalábbis Bayában töltött id alatt ezt figyeltem meg. Sokan
mesélték, hogy kizárólag akkor fogyasztanak ecstasyt, amikor
ilyen buliba mennek, olyankor viszont mindig, mert bogyó nélkül
az egész nem ér semmit. Jól ki van találva, nem? Attila az els
között vette észre ezt az óriási üzleti lehet séget (valószín leg
egyébként nem magától), és ha már így alakult, elég komolyan
kezdte csinálni dolgot. Láthatóan anyagilag is eléggé megérte az
üzlet, de annak ellenére, hogy tele volt lóvéval, mindig elég
„parasztosan” öltözködött, és viselkedése sem finomodott
sokat. Cserébe viszont hatalmas szíve volt, akárhová ment
vendégségbe, mindig az ill ajándék sokszorosát vitte magával.
Amint belépett egy kávézóba, azonnal rendelt egy kört az összes
vendégnek. Ha hozzánk jött látogatóba, hozott legalább két-
három szatyor édességet, Briginek parfümöket, és ki tudja még,
mennyi ajándékot. Annyi arany lógott rajta, hogy világ összes
cigányvajdája megirigyelhette volna. Furcsa fazon volt, mégis
nagyon jó barátok lettünk, amiben nyilván az is szerepet játszott,
hogy mindketten vajdaságiak voltunk. Igaz, Attila egy jó darabig
nemigen mehetett haza. Pár évvel korábban ugyanis megtagadta

82
 katonai szolgálatot, mert sok más vajdaságihoz hasonlóan
neki sem volt kedve részt venni egy értelmetlen háborúban.
rend rség kényszerintézkedést rendelt el ellene, ami annyit
jelentett, hogy letartóztatják. Ez nem ment simán. Amint
megtalálták, rögtön elkezdték ütni-verni, meg szidni magyar
kurva anyját. Attiláról még annyit érdemes tudni, hogy nem ijedt
meg saját árnyékától. Valahogyan sikerült megkaparintania az
egyik ütlegel rend pisztolyát, és kézen tte valamelyiket.
Sok választása nem maradt, menekülnie kellett, mert tudta, ha
elfogják, tuti, hogy megölik. Tehát az is közös volt bennünk, hogy
mindketten háború el menekültünk.
Miután hazamentem, szinte naponta kaptam újabb és újabb
állásajánlatokat. Sok diszkó is megkeresett, biztonsági nöknek
akartak szerz dtetni. Egyik felkérést sem vállaltam el, nagyrészt
szakmai okból. biztonsági munka akár személyeket, akár
valamilyen rendezvényt vagy objektumot kell védeni csak úgy
ködik, ha melót végz komplett csapat jól felkészült, és
tagjai ismerik egymást. Az rzés-védés csapatmunka, ahol
mindenkinek megvan saját fontos szerepe. Más szóval: egy
fecske nem csinál nyarat. Ha Fradi leszerz dtetné Ronaldót,
még nem nyerne BL-t. Nekem nem volt csapatom, egyedül pedig
nem tudtam volna rendesen elvégezni munkámat. régi, jó
csapat széthullott, sokan átmentek máshová dolgozni. De olyan is
volt, aki visszavonult, mert belátta, hogy holland éjszakában
dolgozni nem életbiztosítás. Hollandia Európa Amerikája.
Bármikor rád hetnek vagy megszúrhatnak, egy másodpercre
sem lankadhat figyelmed, leg, ha olyan helyen dolgozol, amire
konkurenciának is fáj foga.
Egyik nap egy érdekes ajánlatot kaptam sportklubtól, ahová
már évek óta rendszeresen lejártam thai-boksz edzésekre. klub
menedzsere megkérdezte, nem lenne-e kedvem kipróbálni
magam profik közt. Tetszett az ötlet, hiszen világéletemben
imádtam küzd sportokat, és gyerekkorom óta ztem is.
Ráadásul elég jó fizetést is ajánlottak, és nem hangzott túl
bonyolultnak dolog: minél többet edzeni és minél többször

83
gy zni. Aláírtam egy kétéves szerz dést. Attól fogva heti öt
alkalommal napi öt-hat órát edzettem. Ez klub volt az egyik
legjobb Hollandiában, az egyik csapattársam és barátom például
évekkel kés bb kétszeres Kl-világbajnok lett. Nekem viszont
sajnos nem úgy sikerültek meccseim, ahogy szerettem volna.
Sokat megnyertem, de legfontosabbakat, dönt csatákat
általában nem tudtam hozni. Az edz m, akit mesteremnek
tekintettem, biztatott, és azzal vigasztalt, hogy ez mindenkivel
megeshet. Technikailag és fizikailag is felvettem versenyt az
ellenfeleimmel, csak éppen rutinom hiányzott. Márpedig ez
nagyon-nagyon fontos ringben. Egy év múlva komoly
combcsonttörést szenvedtem, ami profi bunyós karrierem végét
is jelentette. kórházban több száz képeslapot kaptam
rajongóimtól, akik mind biztattak, hogy kezdjem újra. De én már
eldöntöttem, hogy befejezem. Három hónapig voltam kórházban.
Brigi mindennap meglátogatott, Attila és Zorán is benézett
hozzám három-négy naponként, hétvégeken pedig hadseregnyi
látogatóm volt. Ez nagyon jólesett: az egyik legjobb dolog
világon, ha szeretik az embert, ha érzi, hogy fontos másoknak.
balesetem után Zoránnal még közelebb kerültünk egymáshoz, és
Attilával is elmélyült barátságunk.
Amint felépültem, elmentünk nyaralni Karib-szigetekre
Attissal és családjával. Két hónapig voltunk távol. nyaralás
alatt Attila megkérdezte, nem volna-e kedvem betársulni hozzá.
Elmondta, hogy egyre jobban megy az üzlet, és már akkorára tt
vev köre, hogy nem bírja egyedül vinni boltot. Ráadásul
tudja, hogy engem ismernek és elismernek az éjszakában, ezért
egy csomó konfliktust könnyedén meg tudnánk oldani. No meg,
mondta, azért sem bánná, ha csatlakoznék hozzá, mert sok
külföldi ismer söm révén akár meg is duplázhatnánk bevételt.
Nem pont így mondta, de szavaiból kivettem valódi
szándékát. Végül abban egyeztünk meg, hogy nem leszünk
társak, csak barátok maradunk, de ha bármi baj van, segítünk
egymásnak. ként azért nem álltam össze Attilával, mert nem
akartam megint olyan helyzetbe kerülni, amelyben elveszítek egy

84
barátot, ráadásul talán épp az én hibámból. Persze tudtam, hogy
Miki nem miattam halt meg, de aki vesztett már el valakit, ismeri
ezt az érzést: tisztában van ugyan vele, hogy nem rajta múlt
tragédia, mégis újra meg újra végiggondolja, nem el zhette-e
volna meg bajt. Márpedig Attila biznisze nem volt egyszer
dolog. Nem azért, mert kábítószerr volt szó ez Hollandiában
nem számít olyan nagy különlegességnek –, hanem mert
rengeteg pénz forgott kockán, amit nagyon sokan szerettek volna
maguk zsebében tudni. Nyilvánvaló volt, hogy hamarosan kitör
háború, amelyben senkinek sem lesz kegyelem. gyengék
hamar kihullnak, az er sek pedig napról napra hosszú és
kegyetlen harcot vívnak majd egymással. Én akkor már láttam,
mi folyik cigarettamaffiában, tudtam, mit jelent egy jól men
diszkó vezet jének lenni: ezekben körökben nem számít az
emberélet. Márpedig abban, amiben Attila utazott, még több pénz
volt, mint amazokban. pénz pedig hatalom, hatalom meg már
politika.
Éppen egy szállodalánc képvisel jével tárgyaltam hoteljeik
biztonsági rendszerének megtervezésér l, amikor Zorán
telefonált. Sürg sen találkozni akart velem. Este átmentem hozzá
Amszterdamba. Elmondta, hogy az egyik jó barátja rendez egy
hatalmas bulit, ahová huszonötezer embert vár. Óriási
technoparti, világszinten az els és szeretne megkérni, hogy én
legyek biztonsági nök. Érdekelt dolog, mert komoly szakmai
kihívást láttam benne. Zori felhívta haverját, aki egy óra múlva
már ott ült az asztalunknál. Elmondta, mit, hogyan tervez, én
pedig elfogadtam az ajánlatát. Ekkor még nem tudtuk, hogy épp
történelmet írunk: ez volt az els Sensation White Edition Party.
Két hónapig dolgoztam biztonsági terven, de megérte. Nagyon
nagy buli lett, és senkinek sem görbült haja szála sem.
Hivatalosan tizennyolcezer ötszáz jegyet adtak el, de voltak nem
fizet vendégek is, legalább ezren, és személyzet is kitett vagy
ezer embert. Ez azt jelenti, hogy több mint húszezren voltak ott,
ennyi ember biztonságáról kellett gondoskodnunk. Volt egy-két
elég furcsa dolog is, például az, hogy százezer liter ásványvíz

85
fogyott, míg kevesebb mint ötezer liter sör. Nem hivatalos, de
megbízható forrásból tudom, hogy az este folyamán körülbelül
ötvenezer ecstasy tabletta is gazdára talált. És mégis: míg egy
olyan bulin, ahol vendégek sok alkoholt fogyasztanak, ven
el fordul verekedés, így gyakoriak balesetek, és rengeteg
sérült, itt, ahol leg drogot használtak az emberek, húszezer
közül nem volt egyetlen sérült sem, és hazafelé sem szenvedett
senki sem közúti balesetet, sem egyebet. Ennyit kábítószer
rettenetes veszélyeir l…
buli után behívott magához az amszterdami polgármester,
és gratulált kiváló munkámhoz. Nagyon büszke voltam magamra,
azt hiszem, életemben el ször. polgármester úr mindjárt több
munkalehet séget is ajánlott, például, hogy én biztosítsam
rendet az amszterdami focicsapat, az Ajax meccsein. Csakhogy
egy ilyen felkérésre nem mondhattam igent, ugyanis én
rotterdami vagyok, tehát ízig-vérig feyenoordos! Csak nem fogok
csapatom egyik legnagyobb riválisánál dolgozni! Egy szó mint
száz, nem egyeztünk meg semmilyen állandó munkában, de ha
megkeresett polgármester, alkalmi melókat azért elvállaltam.
Például egy nagy, amszterdami filmfesztivál biztosítását, ahol
együtt kellett dolgoznom rend rséggel, mivel rengeteg
világsztár és ismert ember volt meghívottak között. Ez volt az
els és egyben utolsó olyan rendezvény, ahol együttm ködtem
rend rökkel. Attól, hogy valaki rend r, még nem test ezt
gyakran hangoztatták Miamiban kiképzés alatt. És most
kiderült, mennyire igazuk volt. Az efféle rendezvények révén
nagyon sok hasznos kapcsolatra tettem szert, aminek
következtében újabb és újabb munkaajánlatokkal halmoztak el.
Fiatal korom ellenére én lettem az egyik legkeresettebb
biztonsági ember egész Hollandiában. De amilyen hévvel
vetettem bele magam az új üzletbe, olyan gyorsan ki is
ábrándultam. Egy id után elegem lett finom sztárokból meg
men üzletemberekb l. Sokszor összekeverték dolgokat, és úgy
kezeltek, mint szolgájukat és nem mint test rüket.

86
 Közeledett világ végének mondott ezredforduló. Brigi
mondogatta, hogy szeretne Párizsba menni. Gondoltam,
meglepem, Párizsban töltjük szilvesztert, és ott köszöntjük az új
évezredet. Nagyon boldog volt, amikor elmondtam neki, hogy
szerelmesek városában szilveszterezünk. Néhány nappal
korábban mentünk, hogy eltölthessünk pár napot fiunkkal
Disneylandben. fiamnak nagy élmény volt, hogy láthatta az
„igazi” meseh söket. Az újévet az Eiffel-torony lábánál vártuk,
sok ezer ismeretlen társaságában. Hatalmas buli volt. Van egy
szokás, mely szerint éjfélkor, amikor átlépünk az új évbe, kívánni
kell valamit, de nem szabad elárulni, mi az, különben nem valósul
meg. Én ekkor kívántam életemben el ször újévkor: azt, hogy
Brigi mindig maradjon mellettem, és hogy azokat betegségeket
és fájdalmakat, amelyeket sors Briginek és fiamnak szánt,
adja inkább nekem helyettük. Néztem ket, és egészen
elérzékenyültem, aztán egyszer csak eszembe jutott Miki…
Csodálatos utazás volt, még ha olykor úgy éreztem is, hogy
nemcsak mi, hanem világ összes embere ott kívánta köszönteni
az új évet. Hazamenni sem volt rossz, éreztem, hogy újra otthon
vagyok. Persze itt rendeztünk egy pótszilvesztert barátokkal, és
iszonyatos mennyiség zijátékot ttünk el. Attila
felsorakoztatott egy hadseregnyi embert, akiknek mindössze
annyi volt dolguk, hogy három órán keresztül jék fel
rakétákat. Nem hazudtolta meg magát most sem. Látni kellett,
hogy ki men csávó, és kinek nem számít pénz. Bármire képes
volt, csak hogy lehessen középpontban. Volt egy elmélete:
amit nem tudsz megvenni sok pénzért, azt meg tudod venni még
több pénzért. Egy id ben jártunk egy holland kiskocsmába, ahol
egy echte holland csaj volt pultos. Attila sehogy sem tudta
megdugni, pedig végén már száz-kétszáz eurós borravalókat
adott neki. Aztán egyik nap jött, fülig ért szája. Kérdeztem, mi
történt. Végre megvolt pultos csaj is, felelte. Hogy sikerült
rávennie, érdekl dtem. Hát úgy, válaszolta Attila, hogy vettem
neki egy autót. De, tette hozzá, nem érte meg, mert csaj egy
nagy nulla az ágyban. De ugye megmondtam, hogy el bb-utóbb

87
is meglesz? Ha egyszer Attila fejébe vett valamit, azt véghez is
vitte. Csak azért, hogy Zoránnak bebizonyítsa, milyen men srác,
végigpróbálta az összes csaját, és hatalmas borravalókat adott
nekik, hogy azok cserébe terjesszék róla, micsoda
leped akrobata, és még életükben senkivel sem volt olyan jó
szex, mint vele. Fura egy alak volt, az biztos. huszonegyedik
század elejére már mindenki ismerte nevét rotterdami
éjszakában.
Egy nap leültünk beszélgetni. Mondtam neki, hogy mivel neki
úgyis sok pénze van, nekem meg sok felel pozícióban lév
ismer söm, segítenünk kellene az otthoniakon, jó lenne küldeni
valami kis segélyt Vajdaságba. Megtudtam, hogy
Amszterdamban felújítanak egy gyermekkórházat, és
hozzájuthatnék kiselejtezett berendezések feléhez, nekünk csak
szállítást kellene fizetni. kidobásra ítélt ágyak legfeljebb
háromévesek, vagyis igencsak újnak számítanak, leg
vajdasági, húsz-huszonöt éves ágyakhoz képest. De,
magyaráztam Attilának, egy csomó más készüléket is
szerezhetnénk. Attila annyit mondott, hogy majd alszik rá egyet,
de tudnom kell, hogy nem szívesen segít, mert sem kapott soha
életében semmilyen segítséget. Nincs sok id nk, feleltem, mert
több, ilyen kórházfelszerelések értékesítésében utazó külföldi
cég áll sorba cuccért. Másnap felhívott, hogy találkozni akar
velem. Átadott egy zacskó pénzt, majd közölte, hogy hasonló
ügyben legközelebb csak egy év múlva keressem meg. Százezer
gulden volt zacskóban. Én, amikor felvetettem témát,
legfeljebb húszezerre gondoltam. Másnap már mentem is az
amszterdami polgármesterhez, hogy megbeszéljük, mit kaphatok
meg kórházi eszközökb l. Odaadták majdnem az összes ágyat,
húsz inkubátort, több újraéleszt gépet, és még egy csomó
mindent. Az egyik miniszter ismer sömet megkértem, intézze el
szerbiai beviteli engedélyt: az ország embargó alatt állt, így
mindenhez külön ENSZ-engedély kellett. Egy hónap múlva
Vajdaságban voltak kamionok, rakterükben egy komplett,
háromszázötven ágyas gyermekkórház felszerelése. Csak az volt

88
 bökken hogy szállítmány segélyként érkezett az országba,
így szerb állam egyb rátette kezét, és már vittek is mindent
Belgrádba. Hiába tiltakoztam én ott, hollandok meg kinti
szerb nagykövetségen, mondván, ez Vajdaságnak érkezett,
Belgrád egyszer en lenyúlta. Onnantól aztán sajnos nem is
tudtuk követni, mi lett szállítmány sorsa. Volt hazámat ismerve
valakik biztosan szépen meggazdagodtak bel le. Hogy mentsem
menthet t, abból pénzb l, amit Attila adott, élelmiszert
vásároltam, és szétosztottam Vöröskereszt helyi szervezetei
között. Amíg Vajdaságban voltam, több politikussal is
találkoztam. Kérték, segítsek befektet ket találni, és így volt
alkalmam megismerni sz kebb pátriám korrupt oldalát is:
rengeteg ajánlatot kaptam, hogy ha szerzek vev valamelyik
gyárra, cégre, hotelre vagy egyébre, bizonyos százalék az enyém
lesz. Ebb azonban nem kértem.
 „Ha Belgrádból hívnak, oda nem lehet nem elmenni”
PEST, PIPÁS BÁCSI ÉS SZÁVÁÉK

PáR NAP UTÁN VLADÓVAL TALÁLKOZTAM, aki épp Kínában járt

üzleti úton. Elmondta, hogy mostanában onnan szállítják
cigarettát, így sokkal olcsóbb és biztonságosabb. Megkért, hogy
néhány napra menjek át hozzá Belgrádba, mert volna egy
kérésük. Alighogy odaértem, repül re szálltunk, és
Montenegróba utaztunk, tengerpartra. Bár ott szinte soha sincs
tél, azért így, év elején igen hideg, szeles id volt. reptéren
luxusautóba ültünk, mely kiköt be vitt minket. Ott egy jacht
várt ránk. Kérdeztem Vladót, miért jöttünk ide. csak annyit
válaszolt, hogy valakik találkozni szeretnének velem. Törtem
fejem, vétettem-e valami hibát, esetleg véletlenül rosszul
számoltam-e el pénzekkel. Vagy Jocó keze lenne dologban?
Nem valószín hiszen abban az ügyben Vlado is benne volt. Nem
értettem az egészet, azt pedig végképp nem, miért kell
kimennünk nyílt tengerre február elején. Azt viszont tudtam,
hogy azoknak, akikkel találkozni fogok, nem sokat számít az
emberélet. Tovább fokozta az idegességemet, hogy Vlado is
izgatottnak és rendkívül feszültnek nt, és jóval hallgatagabb
volt megszokottnál. Ráadásul, gondoltam, talán épp azokkal az
emberekkel fogok találkozni, akik kilencvenes évek elején
kimondták halálos ítéletet Magda Marinkóra, majd Senadot az
öngyilkosságba kergették. t, nem kizárt, hogy ölették meg
Belgrádban azt macedón üzletembert is, akire Budapesten
„vigyáztam”, miel tt Hollandiába mentem. Egy szó mint száz:

90
rendesen beindult fantáziám… Aztán eszembe jutott, miért nem
mondtam nemet találkozóra, miért nem én szabom meg, mikor
és hol akarok tárgyalni ezekkel az emberekkel? Ilyesmi addig föl
sem merült bennem. Egyszer régen Vanja, szegedi barátom
mondta: ha Belgrádból hívnak, oda nem lehet nem elmenni. Ezért
nem ellenkeztem: mert nem lehet ellenkezni.
jachtunk odasiklott egy jóval nagyobb jacht mellé,
átnyújtották hidat, és mi Vladóval átléptünk másik hajóra.
Ilyen jachtot addig csak filmen láttam, gazdag arab sejkek
tulajdonában: olyan volt, mint egy vízen úszó, hatcsillagos
szálloda. Egy matróz jött elénk, és levezetett bennünket egy
rszékekkel berendezett társalgóba, ahol négy férfi ült egy
asztal körül. Kett szivarozott, másik kett újságot olvasott.
Vladót barátként köszöntötték, és mindegyikükt megkapta
három puszit, ami pravoszláv szentháromságra utal, és amivel
szerb-orosz maffia tagjai hagyományosan üdvözlik egymást.
Velem kezet fogtak, és valamilyen nevet mormogtak
kézfogáskor. Tudtam, hogy csak álnevek, hiszen ezek az emberek
nemigen árulják el valódi nevüket ismeretleneknek. Egyikükkel
már találkoztam: akkor Arkan társaságában volt, és szerb
titkosszolgálat vezet jeként mutatták be. másik három férfit
még sohasem láttam. Az azonban szemmel látható volt, hogy
tehet emberek; csak az óráik kisebb vagyont értek, és
ruházatuk sem lehetett olcsó: mind egyedi, kézzel varrott olasz
cip és legújabb kollekcióból származó Armani öltönyt viselt.
háttérben halk zene szólt. Váltottak pár szót Vladóval, majd
italt hozattak pincérrel. Vlado közölte velem, hogy nincs semmi
gond, csak szeretnének megkérni egy szívességre, ezért kellett
idejönnöm. Az egyik szivarozó férfi letette szivart, felállt és
odalépett hozzám.
Rob, sokat hallottunk már rólad, és szinte csupa jót. Egy
nagyon fontos és bizalmas feladattal szeretnénk megbízni. Több
helyen is érdekl dtünk, kit tudnának ajánlani erre munkára, és
majdnem mindenhol téged választottak. Bízom benne, hogy

91
elfogadod megbízásunkat. Engedd meg, hogy Milán elmondja,
mir is van szó.
Oké, kíváncsi vagyok, mi az, amit csak én tudok megoldani.
Rob vette át szót Milán. Tudjuk, hogy jól beszélsz
magyarul, és hogy éltél Magyarországon, így sok tehet és
fontos embert ismersz arrafelé. Azzal is tisztában vagyunk, hogy
öt éve nem jártál ott, és semmilyen érdekeltséged nincs az
országban.
Igen, ez így van.
Nekünk viszont vannak még ott érdekeltségeink, de
mostanában egyre több balhé. Egyre többen lépnek ki lünk,
és egyre többen nem fogadnak szót. Éppen ezért arra
gondoltunk, hogy elküldünk valakit szétnézni, tudja meg, mi
baj, és mennyi valóságalapja annak, amit az ottani embereink
állítanak. De ehhez egy független személyre lenne szükségünk, és
téged választottunk. Még miel tt bármit is válaszolnál,
elmondom, pontosan mi lenne dolgod, és utána te is
elmondhatod véleményedet. Oké?
Oké, hallgatom.
Az egyik dolgod az lesz, hogy beépülj az embereink közé, és
tudj meg minél többet pénzmozgásaikról. Nem lesz könny
mert ezek leg alvilági alakok, nem pedig üzletemberek. Stricik,
fegyverkeresked k, okirat-hamisítók. Egy komplett szervezet. De
rajtuk kívül vannak még mások is, szórakozóhely- és
étteremtulajdonosok, meg egy brókercég. De menjünk csak
sorjában. Az els csapatot egy Mišo nev ember vezeti.
Moldáviából, Ukrajnából és Fehéroroszországból vesz lányokat,
Pesten „kipofozza” ket, aztán mennek tovább, leg
Olaszországba és Spanyolországba. Körülbelül fél éve nem fizet
adót, azt mondja, nagyon rosszul megy az üzlet, és zsaruk is
egyre több pénzt kérnek. másik személy egy Popój névre
hallgató fickó, Mišo társa, róla is kellene egy kis infó. következ
Krsto, mi emberünk, de mostanában olyan híreket hallunk,
hogy nagyon jóban van az albánokkal. Van egy albán jó barátunk,
Naser neve, segít majd Krsto közelébe férk znöd. Aztán ott

92
van Ranko, neki van egy jól men cége, kávéexporttal foglalkozik.
Több százmillió dolláros vagyona van, mégis azt állítja, hogy
cs szélén áll, mert bukott zsdén. Ám legfontosabb
feladatod persze, ha vállalod nem is ez lesz. Az utóbbi id ben
egyre többször zsarolják meg az éttermeinket és
szórakozóhelyeinket. Erre kellene valami megoldást találnod.
Nem egyszer feladatok. De még miel tt választ adnék,
szeretnék feltenni néhány kérdést. zsarolásokat miért nem
oldja meg Szeva bácsi? Úgy tudom, az atyaúristen magyar
alvilágban.
Megváltoztak az id k. magyar rend rség lepaktált
magyar nöz kkel, hogy kiiktassák külföldi nöz ket. Még az
FBI-t is segítségül hívták. Így mi és az oroszok is háttérbe
szorultunk valamelyest, legalábbis ezt látszatot keltjük. Ezért
van rád szükségünk: mindent csendben és nyugodtan kell
megoldanunk. Pár évvel ezel tt még Budapest rend rf nöke is
vigyázban állt, ha Szeva megszólalt, de mára jócskán lecsökkent
befolyásunk. magyarok sorban köpnek be mindenkit, hogy
szépen átvehessék helyeinket, és magyar rend rség szemet
huny fölött, olykor még támogatást is nyújt hozzá. De azért
nem kell megijedni, nem olyan vészes helyzet, mint mutatjuk,
ez csak látszat. fels bb körökben ugyanúgy megvannak még
az embereink. Emlékszel Alexanderre, bankosra?
Igen, persze. Többször is utaltunk pénzt bankján keresztül.
az. Csakhogy most már nem egyszer alkalmazott
banknál, hanem résztulajdonos. És persze még mindig ott van
két másik Alexander, mindketten nagy hatalmú emberek. Az
egyikük üzletember, leg ingatlanokkal foglalkozik, másik
pedig az igazságszolgáltatás területén mozog, igen magas szinten.
Mi csak úgy hívjuk ket, hogy Tri Alexander. Ha valami nagy baj
történik, számíthatsz segítségükre, de soha sem hivatkozhatsz
rájuk, és kapcsolatot is csak mi engedélyünkkel veheted fel
velük. Ha pedig az oroszokkal akarsz kapcsolatba lépni, azt Lilin
keresztül teheted meg. Lili fenti összeköt nk, táncoslány, így
nem felt hogy éjszakai arcokkal mozog. le megtudhatod

93
azt is, jelen pillanatban kik barátaink és kik az ellenségeink.
Még valami, ami nagyon fontos! Semmilyen konfliktusba ne
keveredj, az nem te dolgod. Csak nézz szét és jelentsd, hogy mi
helyzet. Jó referenciával érkezel oda, tehát attól nem kell
tartanod, hogy nem fogadnak be. Röviden ennyi. Van még
kérdés?
Persze. Mit kapok?
Lakást belvárosban, kocsit, pénzt, hogy látsszon, rendben
mennek dolgaid. Ha akarod, családodat is viheted. akár
külön házban is lakhatnak. Ha már itt tartunk, fogadj el lem egy
jó tanácsot: soha, senki ne tudja, hol él családod.
Köszi, de nekem nincs kit féltenem ket. Azért
megfogadom tanácsodat, és elfogadom megbízást is, de el tte
én is szeretnék kérni valamit.
Hallgatunk.
minap hoztam az országba egy több kamionból álló
segélyszállítmányt, gyermekkórházi eszközöket. Vajdasági
kórházaknak szántam ket, de Belgrád elvette szállítmányt, és
azóta sem tudom, mi történt vele. Szeretném, ha segítenétek,
hogy visszakaphassam.
Figyelj, Rob. Szívesen segítenénk, de egyvalamit meg kell
tanulnod. Mindig politika diktálja feltételeket. Tudom, hogy
jobban húz szíved magyarság felé, de ez magánügyed, és
mindaddig nem is érdekel minket, amíg nem veszélyezteti az
üzleti érdekeinket. Ha holnap kiállsz, és elkezdesz tüntetni
Vajdaság függetlenségéért, minket nem érdekel. Lehet, hogy mi
ott állunk másik oldalon, az ellentüntetésen, de ett az üzleti
életben még ugyanúgy meg kell bíznunk egymásban. Én most
nem mehetek oda és nem mondhatom azt, hogy ez szállítmány
Vajdaságnak érkezett, adjátok ide. Er vel talán elvehetjük, de
annak semmi értelme. Legközelebb, ha valami hasonlóra adod
fejed, szólj, és garantálom, hogy szállítmány az általad megjelölt
helyre kerül. Azért vagyunk, hogy segítsünk egymásnak: együtt
er sek vagyunk, egyenként senkik. De hogy lásd, nem vagyunk
igazságtalanok, szállítmány árát természetesen megtérítjük. Ezt

94
 végére akartuk hagyni meglepetésnek. Vlado már néhány napja
jelezte problémát, márpedig rád ugyanúgy vonatkozik, mint
ránk: közöttünk lév bizalom érdekében az legfontosabb,
hogy soha, senki ne érezze úgy, hogy megkárosították. Rendben
leszünk így?
Rendben, elfogadom az ajánlatot.
Örülünk, hogy meg tudtunk egyezni. Vladón keresztül fogjuk
tartani kapcsolatot.
Elmentünk vacsorázni, hogy tisztázzuk az apróságokat,
melyeket még tudnom kellett pesti érdekeltségekr l. Két nap
múlva elutaztam Budapestre. Egy szállodában szálltam meg: már
az jó közeledési forma, ha kés bb tanácsot kérek pestiekt l,
hogy segítsenek lakást találnom. város alig fejl dött valamit öt
év alatt. Egy-két új szállodán és bevásárlóközponton kívül
minden régi volt. Talán csak koldusból volt több, de az is lehet,
hogy csak nekem nt így, mivel Hollandiában nemigen
találkoztam velük. Az els dolgom az volt, hogy elmentem egy jót
kajálni, mert Hollandiában viszont ezt nem lehet igazán. Kajálás
közben azon gondolkodtam, hogyan épüljek be, miként
ismerkedjek meg megfelel emberekkel, és mit mondjak, mivel
foglalkozom. Úgy döntöttem, mindenekel tt veszek egy kocsit,
mert taxizni utálok, leg, ha sumák sof rt fogok ki. Felhívtam az
egyik barátomat Rotterdamban, és megkértem, hozzon nekem
egy autót. Igaz, belgrádiak adtak egy kocsit, de nem volt
kedvem szerb rendszámú kocsival mozogni pesti éjszakában,
így azt egyel re leállítottam egy fizet parkolóban. Másnap meg
is érkezett kocsim Hollandiából. Attila az egyik 7-es BMW-jét
küldte el.
Pesten két magyar fiú várt, Norbi és Imi. Józsi emberei
voltak. Józsi szintén vajdasági volt, évek óta Szeva bácsi
bizalmasa. Norbi és Imi két egészen tipikus figura volt,
amilyenekb rengeteg rohangál pesti éjszakában. El bbi pár
hónapja szabadult: hat évet töltött fegyházban súlyos testi
sértésért. Imi más volt: jómódú családból származott, de
vágyott hírnévre, úgyhogy nöz nek állt. Fura alakok voltak

95
számomra, ahogy az egész pesti éjszaka is. Semmi eredetiség
nem volt bennük és hasonsz társaikban. Az els
benyomásom az volt, mintha mindannyian egy filmszerepnek
próbálnának megfelelni.
Még aznap elmentünk ruhákat vásárolni, mert én fontosnak
tartom jó megjelenést, és mégsem kísérgethettek melegít ben
meg tornacip ben, leg azokra helyekre, ahová hivatalos
voltam. Az elején nem értettem két srác szerepét, de aztán
rájöttem, miért adták mellém ket. Autót mosattak, tankoltak,
mobilfeltölt ket vásároltak, ettek-ittak, szórakoztak.
Egyvalamiben voltak hasznomra: ismerték Pestet, így nem
tévedtem el.
Még miel tt találkoztam volna szerbekkel, felkerestem pár
régi magyar ismer st, hogy megtudjam, mi helyzet piacon. Jó
volt látni, hogy némelyikük igen sikeres lett, szépen kin tte
magát. Igaz, ekkor még nem tudtam, hogy magyar nöz
krémje lepaktált rend rséggel, így akarván kiszorítani
külföldi konkurenciát. Akadtak jó páran, akik ezért
szembetalálták magukat néhány ólom- vagy acéllövedékkel, ami
pályafutásuk végét is jelentette egyben. Elkövették azt hibát,
hogy lebecsülték vetélytársaikat, ahogy rend rség is. Igaz,
zsaruk sohasem könnyezik meg egy nöz halálát, még akkor
sem, ha történetesen sokat köszönhetnek neki. Egy régi
ismer söm elmesélte, hogy kilencvenes évek második fele
nagyon kemény id szak volt. leg az olajmaffia miatt, amelyben
lényegében az egész állam benne volt. Elmondta azt is, Pipás
bácsinak milyen nagy szerepe volt abban, hogy valamelyest
legalábbis látszólag rendez dött helyzet. Azt is megtudtam,
hogy épp több új név is felbukkant az éjszakában, akik
igyekeznek meger síteni pozícióikat. kilencvenes évek elején
megismert emberek nagy része már visszavonult, vagy sikeres és
befolyásos emberré vált, esetleg meghalt. Alig páran maradtak
meg helyükön. Valójában már csak egyetlen említésre méltó
csapat ködött régiek közül, magyarokat meghazudtoló

96
eredményességgel: az energolos Conti Car-os srácok.10
Ismer seim elmondták, hogy vagyonuk is igen jelent s, és
befolyásuk is irigylésre méltó. Azt is megtudtam, hogy Pipás
bácsit, sok nöz örömére, épp saját körei vonták ki
forgalomból. Pedig, azt hiszem, magyar kriminalisztika
egyedülálló alakja volt, aki valóban akart és tudott is tenni
szervezett nözés ellen. Felismerte azt tényt, amit szerintem
mai napig egyetlen kollégája sem, hogy nöz ket meg kell
ismerni, kommunikálni kell velük, és nem szabad egy kalap alá
vonni ket. Pipás bácsi tudta, hogyan kellene harcolni maffia
ellen, de nem talált hozzá társakat, és így rendszer
felemésztette. Elnézem és elhallgatgatom ezeket mai
sztárzsarukat, akik amellett, hogy az egekig magasztalják
magukat, mást nem igazán tesznek. Közülük többen kritizálták
már Papát, hogy korrupt, és nem való szakmába. Életemben
kétszer találkoztam személyesen vele, de rengeteget hallottam
róla valódi nöz kt l. Nem célom védeni t, inkább mai
magyar rend rség elfogultságát és szakmai képességeinek
túlfényezését próbálom bemutatni. Az, hogy Papát mostanság
ilyen sok kritika éri, valószín leg annak köszönhet hogy azok
az emberek, akikkel kilencvenes években próbálta felvenni
keszty t, túln ttek rajta. másik ok, hogy mai sztárrend rök
nagyobb része abban az id ben, amikor Magyarország húszas
évek Chicagójára emlékeztetett, és Pipás bácsi valódi
maffiával próbált szembeszállni nem olyanokkal, amilyeneket
ma kreálnak men zsaruk, ügyészek, bírók, hogy fényesítsék
magukat, és hogy minél több támogatást nyúljanak le az Uniótól
vagy az iskolapadot nyomta, vagy ki sem merészkedett az utcára.
Pipás bácsi mint világszerte sok más jó zsaru is felismerte,
hogy egy törvényt sokszor csak egy másik törvény
megszegésével lehet érvényesíteni. Ahogy azt is, hogy maffiával
kommunikálni kell. Neki mindkett höz volt mersze, ezért utálta

10 két hírhedt cég Radnai László érdekeltségébe tartozott, akit 2006-ban,

több más társával együtt, az úgynevezett kecskeméti maffiaperben ítéltek el.

97
maffia is és felettesei is. mai men zsaruk persze nem
tehetnek arról, hogy míg ma gyakorlatilag nincs, Papa idejében
tényleg volt szervezett nözés Magyarországon. mai,
igazságszolgáltatás által kreált-kitalált nszervezetek
nyomukba sem érhetnek kilencvenes évek nszervezeteinek.
Így mai agyonfényesített sztárzsaruknak módjukban sem áll,
hogy olyan eredményt mutassanak fel, mint az általuk kritizált
Papa.
Hogy miért nincs ma Magyarországon szervezett nözés?
Azért, mert ez egy szegény, ráadásul kicsi ország. Ma
Magyarországon rengeteg buta, primitív, szervezetlen csoport
ködik. Sok-sok megfontolatlan, kisstíl de kegyetlen, piti
nöz Ha volna Magyarországon maffia, akkor az alvilágban
rend és fegyelem lenne, de mivel nincs, így nem tart rendet senki,
ezért ilyen kaotikus helyzet. Az utca törvényeit nem lehet az
iskolapadban megtanulni, ahogy nöz sem ott tanulják, úgy
rend rök sem ott fogják. Ma Magyarországon az baj, hogy
sokszor gyakorlatlan, tapasztalatlan, buta, öntelt emberek állnak
az igazságszolgáltatás élén. Elméletileg minden bizonnyal kiváló
szakemberek, csak ez mai világban már kevés. magyar
igazságszolgáltatásnak be kellene fejeznie ezt komédiát,
népámítást, és be kellene ismernie, hogy messze nincs olyan
képzett és hatékony, mint állítja. Ha pedig el rukkol valósággal,
közvéleménnyel együtt beláthatja, valójában nincs is szükség
arra, hogy olyan képzett és hatékony legyen, hiszen messze nem
akkora nözés, mint azt politika szavazatszerzési céllal
sugallni szokta. magyar rend rség felkészültsége és
képzettsége elég jó ahhoz, hogy felvegye harcot magyar
nöz kkel. politika által propagált számok mások: valótlan
kimutatásaival éppen magyar politikai elit sodorta ilyen
ocsmány és szégyenletes helyzetbe saját hazája rend rségét és
közbiztonságát. Magyarországon nözés messze nincs olyan
szinten, mint azt jelenlegi politika el adja.
Pár hét után már Mišóval ebédeltem, könnyen közelébe
kerültem, mert jó referenciákkal érkeztem Pestre. Mišo negyven

98
év körüli, elegáns, szerb férfi volt, aki korra és testsúlyra való
tekintet nélkül imádta világ összes jét. Nemsokára úgy
összebarátkoztunk, hogy fél napokat töltöttünk együtt. Nagyon
komolyan voltak szervezve, rajta keresztül sok emberrel
ismerkedtem meg az éjszakában. Mišo hetente kapott lányokat
Moldáviából és Ukrajnából. felesége is moldáv volt, és leg
tartotta kapcsolatot kintiekkel. Általában buszokkal
szállították lányokat Pestre, akik megérkezésükkor úgy néztek
ki, mintha valami szegényházból kerültek volna oda. Els
lépésként Mišo és társa, Popoj szétválogatták lányokat.
szebbek mentek luxuslakásba, kevésbé szépek mentek haza,
vagy azonnal átpasszolták ket valakinek. Általában fejenként
háromszáz dollárt fizettek lányokért. Azokból lányokból, akik
Mišóéknál maradtak, két-három nap alatt igazi modellcsajokat
varázsoltak. Kozmetika, fodrász, pedik r, manik r, szolárium,
néhány divatos ruha és cip ennyi az egész. Az ember el ször,
amikor megérkeztek, még sajnálta ket, de kés bb, csodálatos
átalakulásuk után azt láttam rajtuk, hogy kifejezetten boldogok.
Néhány lánnyal beszélgettem is err l, és elmondták, mennyire
örülnek ennek lehet ségnek, mert otthon el fordult, hogy
napokig nem volt mit enniük, és álmukban sem merték volna
gondolni, hogy egyszer ilyen szerencséjük lesz. Elgondolkoztam,
milyen szörny életük lehetett, ha annak örülnek, hogy eladják
ket, mint birkákat. Amíg nem jöttek értük Olaszországból vagy
Spanyolországból, pesti éjszakában dolgoztak.
Volt egy magánvilla, amit úgy hívtak, hogy Kínai Konzulát.
Azért kapta ezt nevet, mert kínai volt tulajdonosa. Itt lakott
Popoj egy rakás lánnyal és pár emberével. kínai tulajdonos ide
járt szexelni barátaival, akik tényleg annyian voltak, mint
kínaiak. Mindennap este nyolc körül jöttek vágott szem
kuncsaftok, és hajnalig mentek az orgiák. vendégek leg
tehet kínaiak voltak, akik nem sajnálták pénzt, így Konzulát
jól jövedelmezett. Volt, hogy rizsák egyetlen este két-
háromszáz gramm kokaint is rendeltek. Mišóéknak saját dílereik
voltak, így ezen is kerestek. kínaiak szerették ezt helyet, mert

99
teljesen titkos volt, én is csak négy-öthónapnyi ismeretség után
jutottam el oda. Azok lányok, akik Kínai Konzuláton
dolgoztak, nem vállalhattak melót pesti bárokban. Senki sem
tudhatott helyr l. Megkérdeztem belgrádiakat, de még sem
hallottak róla. Amikor el ször elvittek Kínai Konzulátba,
nagyon meglep dtem. Csinos családi ház volt, hatalmas kerttel és
magas kerítéssel. Szigorú szabályok szerint fogadták
vendégeket. Egyszerre mindig csak egy autó érkezhetett,
következ nek minimum tíz percet kellett várnia behajtásra.
Csak telefonos egyeztetés után lehetett bejutni, sima
kapucsengésre vagy kopogásra nem nyitottak ajtót. kertben
kutyák voltak, amik igen harapósnak ntek. fákon rejtett
kamerák figyelték az érkez ket. Tilos volt bármit is rögzíteni,
személyzet éjjel-nappal felváltva figyelte monitorokat. Popoj
egyik bizalmas embere egy átmulatott éjszaka után elmesélte,
hogy régebben Olaszországban dolgoztak, de lecsukták ket, és
97-ben miután szabadultak Pestre tették át székhelyüket.
Azóta egyre jobban virágzik az üzlet. Igaz, nagy szigor, de nem
bánja, mert jó lóvé és börtönbe sem akar kerülni még egyszer.
Elmesélte, hogy nagyon sok külföldi politikus jár ide, leg „Kína
barátai”, de más konzulok is megfordulnak házban. Felmerült,
hogy titokban fényképeket és videókat készítenek konzulokról,
hogy aztán, hallgatásukért cserébe, jó pénzért eladják ket
nekik, de még nem született végleges döntés. Utóbbi infónak
belgrádiak kimondottan örültek, mert kiderítették, hogy egy-két
szerb diplomata is igénybe szokta venni Kínai Konzulát
szolgáltatásait, és nagyon nem szerették volna, ha egyszer csak
egy bulvárlap címoldalán nnek fel szerb állam diplomatái.
Volt Popojnak egy nagyon jó barátja, Boris, aki
fegyverkereskedelemmel foglalkozott, de kábítószerpiacon is
voltak érdekeltségei. látta el Mišóékat fegyverrel, ha
összet zésbe keveredtek valakivel. Mišo mesélte, hogy sokszor
kell szétosztani pár pofont, mert egyes magyar csoportok
betámadják. Elég sokan vannak még itt jugoszlávok, mondta, és
ezek egyre jobban összetartanak. Nagyon jóban van például

100
Slávkóval is, aki az egyik legjobb okirat-hamisító egész
Európában. Ha megvan vev lányokra, Slávko készíti el
megfelel úti okmányokat, hogy tovább tudjanak menni
célországba, de emellett emberkeresked knek is dolgozik.
Miközben Mišóékkal barátkoztam, felkerestem Lilit is, aki nagyon
meglepett: ritka szép volt, ráadásul intelligens is. Megtudtam
le, hogy az elmúlt években sok csetepaté volt, és igencsak
átrendez dött az éjszaka. Az olajosok nagy részét már kinyírták,
páran pedig leléptek külföldre. Mostanában egy-két primitív
cigány csoport tevékenykedik, de anyagilag nullák. Az albánok
továbbra is tartják heroinpiacot, az arabok valutáznak, az
oroszok legalizálták vagyonukat, és kivonultak az éjszakából.
szerbek fegyverben, kábítószerben és kurvákban, bolgárok
drogban, hamis pénzben és lopott autókban utaznak.
Mostanában megjelentek nápolyiak, az olaszok, leg
kokainnal üzletelnek, de egyre több éttermet is nyitnak.
magyar nöz meg mint mindig mindenhol ott ólálkodnak,
ahol akár egy kis alamizsnát is remélnek.
Lilivel két-három alkalommal együtt ebédeltünk, és látszott
rajta, hogy nagyon otthon van pesti alvilágban. Az apja KGB-s
tiszt volt, itt szolgált Magyarországon, valószín leg innen eredt
az tisztelet, amit mindenhol megkapott, bárhová ment is.
Furcsa volt, hogy bár az egyik legvonzóbb és legszexisebb volt,
akit életemben láttam, sem barátja, sem férje nem volt. Egyedül
élt egy luxuslakásban. Amilyen lazán és nyíltan beszélt az
alvilágról, olyan titokzatos volt magánéletével kapcsolatban.
Roppant csinos, ugyanakkor egy kicsit katonás, pontos és
fegyelmezett volt. Vele jártam végig szerb érdekeltség
éttermeket. tulaj mindenhol elmondta, van-e problémája,
esetleg, hogy kik kérnek le védelmi pénzt, Lili pedig rögtön
mondta is, melyik csoportról van szó. Két helyen volt ilyen gond,
ket egy cigány csapat, az úgynevezett Száva család zsarolgatta.
k, mint megtudtam, egyszerre szövetségesei és ellenségei az
egész alvilágnak. Lili elmondta, hogy nagyon primitívek, jó
részük állandóan börtönben van, és nagyon nehéz velük asztalnál

101
megegyezni, inkább az utcán, az er szakkal oldják meg
dolgokat. Viszont kimondottan jó kapcsolatban vannak az
albánokkal és heroin terítésében is részt vesznek. Nemsokára
felkerestem Nasszert, akit belgrádiak ajánlottak. Nasszer saját
kávézójában fogadott, amely tele volt albán „vendégekkel”.
pultban egy magyar lány dolgozott, és ahogy szétnéztem, volt
kávézóban az egyetlen nem külföldi ember. Bemutatkoztam
Nasszernak, majd leültünk egy sarokba két tea mellett dumálni.
Már tudta, hogy városban vagyok, és várta is, hogy eljöjjek
hozzá. Én azonnal tárgyra, vagyis Száva családra tértem.
Nasszer elmondta, amit már eddig is tudtam, hogy sokan vannak,
primitívek, er szakosak, fél várost zsarolják, de heroinról
nem tett említést. Amikor ezt megemlítettem, elcsodálkozott:
El ttetek semmi sem maradhat titokban?
Nem, ha az adott dolog keresztezi az útjainkat és sérti az
érdekeinket.
Nasszer odahívott egy másik embert, aki Berisa néven
mutatkozott be. Nem volt valami barátságos, amit megértettem,
hiszen szerb–albán barátság nem igazán ködött akkortájt.
Pár száz kilométerre népeink lövik egymást, mi meg itt ülünk
egy asztalnál, és üzletr tárgyalunk. Ami még politikánál is
rosszabb! Az asztalok mellett el politika, és abba az irányba
fog menni, amerre az üzlet megköveteli. Berisa el ször
szememre vetette, hogy az árujuk csak magas adó ellenében
haladhat át biztonságban Szerbián.
Nekem ehhez semmi közöm, és nem is ezért vagyok itt.
Oké, de akiknek dolgozol, azok tudnak róla, te pedig meg
tudod mondani nekik! válaszolta kicsit arrogánsan.
Ha te tudod, hogy kinek dolgozom, és azt is tudod, hogy
nekik közük van az árudhoz, akkor miért nem mondod meg nekik
te?
Elég! vágott közbe Nasszer, majd albánul folytatta, amit én
már nem értettem, de Berisa visszavett az arcából.
Ekkor vettem észre, hogy körülbelül húsz albán vett körbe.
Automatikusan menekülési utat kerestem, felmértem az

102
esélyeimet, de gyorsan rájöttem, hogy százalékban kifejezve az
kerek szám azaz nulla! Megpróbáltam uralkodni magamon, de
eléggé féltem, ám ezt végképp nem mutathattam ki. Hogy
leplezzem félelmemet, folytattam beszélgetést.
Azért vagyok itt, mert szívességet szeretnék kérni, és nem
azért, hogy vitatkozzak.
Jó, jó, kicsit felkaptam vizet, de már minden oké próbált
megnyugtatni Berisa, ami sikerült is neki. Mondta Nasszer,
hogy cigányokkal van gondotok. Miben tudnánk segíteni?
Hallottam, hogy üzleti kapcsolatban álltok Száváékkal.
Ez igaz, kell helyi ismeretség. Sokat segítenek, futárokat
szereznek, de az eladásban is elég jók, na meg tekintélyük is van
az éjszakában, így piszkos melót is sokszor elvégzik. persze
el fordul, hogy mi segítünk nekik, ha rosszul alakulnak dolgok.
Nos, hogy továbbra is ilyen szépen menjen közös üzletetek,
azt szeretném kérni letek, hogy beszéljetek velük, és kérjétek
meg ket, jugó érdekeltségeket kerüljék el, ha lehet.
Oké. Megbeszélek velük egy találkozót, és akkor együtt
átvesszük dolgot. Rendben?
Rendben. Jelentkezz, ha megvan az id pont és helyszín.
Berisa felállt, kezet fogott velem és elment. Nasszer elmondta,
hogy Berisának rosszulesett az, hogy ilyen sok mindent tudunk
róla, és szinte az egész üzleti tevékenységét ismerjük.
Nasszernak nem volt köze dologhoz, szerencsejátékokból élt.
kávézója alatt volt egy titkos játékbarlang, ahol nagy
pénzekben kártyáztak. Krsto, szerb ember is nap mint nap ide
járt kártyázni, és Nasszertól megtudtam, hogy mostanában
komoly adósságokba keveredett.
Másnap Berisa hívott, hogy találkozzunk tízkor valahol
Újpesten, de én ezt elvetettem. Mondtam, hogy nem vagyok én
bohóc, hogy az utcán tárgyaljak. Ha cigányoknak felt nési
mániájuk van, akkor vonuljanak ki józsefvárosi piacra és
mutogassák magukat. Este tízkor várom ket az Adria
étteremben, mondtam, azzal letettem telefont. Ezt utáltam
mindig Magyarországon, mozizást. Felvonulnak százan, de az

103
IQ-juk együtt sem éri el százat. Emlékszem, még kilencvenes
években egy ilyen mozizás alkalmával Vígszínház melletti
kávézónál Vanja, még Szegedr megismert szerb barátom
három ukrán haverjával vagy harminc mozizós izomagyút hajtott
szét úgy, hogy volt, aki még kocsiját is otthagyta, és másnap
vásárolta vissza jó pénzért. Most is valami er demonstrációra
számítottam, így hát felhívtam Vanját, aki nemrég szabadult.
Nagyon megörült, hogy újra találkozunk. Elmondtam neki, mi
helyzet. Tudta, hogy kikr van szó, és mondta is, hogy ezek
szóból nem értenek, nem fogok tudni zöldágra verg dni velük.
Mišóval is beszéltem, aki adott négy embert. Egyenként is
felérnek néggyel, mondta. Vanja is velem tartott. Szakemberhez
méltón jóval el bb elmentem találkozó helyszínére, és
felmértem terepet. Az étterem belvárosban volt, egy
egyirányú utcában, így arra lehetett számítani, hogy az egész
utcát le fogják zárni. Úgy döntöttem, benti pozícióinkat kell
meger sítenünk. négy embert, akiket Mišótól kaptam, négy
sarokasztalhoz ültettem. Persze Mišo gondoskodott arról is, hogy
ne legyenek egyedül, így mindegyik hozott magával egy csinos
csajszit is. pincérek helyét Vanja emberei vették át, az
alkalmazottak közül csak egy szakács maradt, mindenki más
szabadnapot kapott. Mivel Lili figyelmeztetett, hogy cigányok
mindig fegyverrel mozognak, de minimum kard vagy kés tutira
van náluk, Borisz gondoskodott arról, hogy az embereink se
szenvedjenek vashiányban.
Azért kezdtem el szervezkedni, mert miután értesítettem
belgrádiakat helyzetr l, utasítottak, hogy intézzem el dolgot,
de amennyire lehet, diszkréten, mert nem szeretnék, ha az
érdekeltségeik valamilyen negatív kontextusban jelennének meg
címlapokon.
Id közben Jashar is megkeresett, akinek nem volt ismeretlen
neve az alvilágban. Török–kurd származású volt. Még soha nem
találkoztunk személyesen. Azzal keresett meg, hogy találkozzunk,
mert van néhány jó üzleti ajánlata. találka létrejött, de
számomra érdektelen ajánlatokkal állt el így üzletet nem

104
kötöttünk. Azt viszont is meger sítette, amit Száváékról
korábban hallottam.
cigányok várakozásnak megfelel en érkeztek, nagy
felvonulással, vagy húsz nagyméret luxusautóval. Az egész utcát
lezárták, járókel baromi gyorsasággal elhagyták környéket.
Az autókból nagyobbnál nagyobb darab emberek szálltak ki.
Másodperceken belül úgy nézett ki az utca, mintha háború
készülne. Amikor kinéztem az ablakon, úgy éreztem, kicsit
lebecsültem Száváékat. voltak vagy nyolcvanan, mi meg csak
úgy tízen. Az utca elején megjelent két rend rautó, de ott is
maradtak, nem akartak, vagy inkább nem mertek beljebb jönni.
Lili mesélte még korábban, hogy Száváék és rend rök közösen
„verték le” külföldi nöz ket, de talán pontosabb úgy
fogalmazni, hogy átvették helyüket. Így érthet volt, hogy
rend rök miért csak háromszáz méterr figyelték az
eseményeket ahelyett, hogy beavatkoztak volna. Tisztában
voltam vele, hogy ha véletlenül mi „nyerünk”, zsaruk ránk
szállnak, és valószín leg le is csuknak bennünket. Vanja nemrég
szabadult, neki különösen nem jönne jól egy újabb balhé. De
szabály nálunk így szól: „Amit elkezdesz, azt be is kell fejezned!”
Szóltam srácoknak, hogy akármi lesz is, fegyverüket nem
használhatják. következ pillanatban nyitás helyett berúgták az
ajtót, és máris kezd dött nagy ordibálás, hogy jó kurva jugó
anyátokat, agyon fogunk baszni mindnyájatokat, ahányan
vagytok, rohadt buzi köcsögök! Nos, igazuk volt azoknak, akik azt
mondták, hogy Száváék primitívek, agresszívak és igen
kulturálatlanok is. Abban biztos voltam, hogy egyetlen szerb sem
fog elfutni, úgyhogy gondoltam, kezd djön sor.
legnagyobb vagy százkilencven centi magas és százhatvan kilós
ember volt hangadó. Egy lábsöpréssel kirúgtam alóla lábát,
így hatalmasat esett, majd cip sarkával beleléptem szájába,
és fordultam egyet tengelyem körül. Arra lettem figyelmes,
hogy hirtelen hatalmas csönd lett. szerbek egyt egyig
fegyvert tartottak „vendégekre”, akik ett megrettentek, teljes
joggal gondolván, hogy ha egy szerb fegyvert fog, akkor azt

105
szükség esetén használni is fogja; mi soha nem hátrálunk meg,
még ha ez biztos halált jelenti is. szerbeknél ugyanis nem
divat „mozizás”. Vanja az els embert copfjánál fogva felrakta
egy asztalra, majd szájába nyomta pisztolyt. copfos bepisált,
de ezzel nem volt egyedül, többen is követték példáját
csapatából. Közben ment könyörgés, hogy ne jük le ket,
esküsznek, hogy soha többé nem jönnek ide. Mikor
megkérdeztem, hogy ki vezérük, sokáig senki sem jelentkezett,
de ahogy Vanja mélyebbre nyomta pisztolycsövet copfos
torkába, el lépett egy alak, és mondta, hogy az, copfos pedig
testvére. Nem tudom, miért, de nagyon nyakon vágtam az ürgét,
aki felborult az ütést l. Éreztem, hogy kezd csökkenni az
adrenalinszintem. Megkönnyebbültem, mert láttam, hogy mi
uraljuk helyzetet, és azt is tudtam, hogy ezek szerb „katonák”
olyanok, mint robotok, parancsot teljesítenek. Tisztában voltam
azzal, hogy semmi hülyeséget nem fognak csinálni. helyiségben
tapintani lehetett feszültséget. Intettem felborult „vezérnek”,
hogy jöjjön utánam, és szóltam Vanjának is, hogy hozza copfost.
bels teremben leültünk egy asztalhoz, majd szóltam az egyik
srácnak, hogy hozzon ásványvizeket.
Ti vagytok Száva család nökei?
Mondhatjuk így is válaszolta copfos.
Nagyszer Figyeljetek ide, szeretnék adni nektek egy jó
tanácsot. Hogy megfogadjátok-e, az ti döntésetek. Mostanában
sok panasz jugó helyekr l, hogy zsaroljátok ket. Azt
tanácsolom, hogy ezt fejezzétek be, mert jugók kezdenek
nagyon mérgesek lenni. Engem kértek meg, hogy próbáljak
beszélni veletek, és ha lehet, nyugodt, tiszta módon oldjam meg
problémát. De biztosak lehettek abban is, ha nem fejezitek be
hamarosan, Száva ki fog apadni.
Még vagy húsz percig beszélgettünk, és úgy láttam, sikeresen
zártuk tárgyalást. Vanja lett az összeköt szerbek és
cigányok között. Kés bb hallottam, hogy többé soha senki nem
zaklatott jugó helyeket. Vanja ugyanis megmondta nekik: ha
egyszer is el fordul, hogy valaki jugó helyet zaklat, ket teszi

106
felel ssé. És Száváék, helyesen, nagyon ügyeltek is erre.
tárgyalás után Lili telefonált, hogy menjek el Pigalle Night
Clubba. is ott lesz, és szeretne bemutatni pár embernek. Kint
várt klub el tt, együtt mentünk be. Meglepetésemre egyetlen
lengén öltözött leányzó sem volt közelben, viszont az egyik
teremben több, számomra ismeretlen, de magyar alvilágban
igencsak ismert személy ült. Pár óra múlva már tiszta képem volt
magyar alvilági helyzetr l. Az egyik nagymen azzal
dicsekedett, hogy nehezen ugyan, de azért sikerült háttérbe
szorítaniuk az oroszokat.
Pár évig janiskodtak, de végén mi gy ztünk állt fel nagy
büszkén, mintha valami köze lett volna hozzá.
Ti most itt fikázzátok az oroszokat, pedig az hátukon
ttétek ki magatokat. Tíz évvel ezel tt még egy lyukas
garasotok sem volt. Mindannyian az oroszoknak köszönhetitek
milliárdjaitokat, de abban tévedtek, hogy már nincsenek itt. Itt
vannak, csak legalizálták pénzüket, és egy kicsit félreálltak.
Bármelyik pillanatban, amikor úgy érzik, hogy fontos, ismét
átveszik magyar piacot. ti helyetekben nem becsülném le
ket, hisz még nem is olyan régen kezet csókoltatok nekik. Az
FBI-nak köszönhetitek, hogy most ti vagytok fejek, de ne
felejtsétek el, honnan jöttetek. Lepaktáltatok rend rséggel, és
azt hiszitek, hogy mindig így lesz. Tévedtek! Csak addig kelletek
zsaruknak, amíg lesz még külföldi, akit beköphettek, de miután
„megtisztult leveg ”, ti következtek.
Lili egyetért en bólogatott, és az új balatoni nök, Túrós is
igazat adott nekem:
Jól látod dolgokat, Rob! Ja, és gratulálok. Hallom, jól
megleckéztettétek Száváékat. Ez is azt bizonyítja, hogy
szerbeket sem szabad leírni, hiszen pillanatban Száváék
legveszélyesebb csapat, mégis alulmaradtak!
Hajnalig diskurálgattunk, de engem nem igazán érdekeltek
magyar fejek dicsekvései, hogy kinek milyen dzsipje, hány lova
és milyen kurvái, villái vannak. Ismerek jó pár men külföldi
„üzletembert”, de még sohasem hallottam, hogy bármelyik is

107
vagyonával kérkedett volna. Látszott, hogy újdonsült ismer seim
amolyan „csinált nöz k”.
Addig napig nem ismertem Pigalle Night Club tulaját. Pisti
régen sportoló volt, és Pigalle mellett Crazy Horse meg
Grand Café Club is hozzá tartozott. Els re rokonszenves fickónak
találtam. Egy mackó, hatalmas vigyorral. Sokáig nem tudtam,
miért vigyorog. Kés bb Lili elmondta, hogy igen nagy divat lett
kokain, és Pisti sem veti meg. Lili elárulta, hogy rengetegen
fogyasztanak kokszot: az elmúlt egy évben robbanásszer en
megn tt kokainozók száma. Pisti pár hónap múlva elszívta
mindenét, pedig komoly versenylovai is voltak. Kölcsönöket vett
fel, majd Gyurit11 is bevette az üzletbe, de már nem tudott talpra
állni. Sajnos nemsokára megállt szíve. Ez id tájban Jurénak,
egy orosz barátomnak aki egy másik ismer sömnél, Camillónál
bérelt kávézót ugyancsak kokaintól állt meg szíve. De rajtuk
kívül még jó pár ismer sömnek tette tönkre az életét kokain.
Ilyen volt Csipi is, Zöld Pardon biztonsági nöke. sok hasonló
eset jól mutatta, hogy 21. század elején Magyarországon is
kokain lett tehet emberek státusszimbóluma.
Lili félrehívott, majd megkérdezte, nem tudok-e valamit egy
bizonyos Tamásról. Vagy nem tudnám-e megkérdezni
barátaimat, hogy nem tudnak-e róla valamit. Az olaj üzletben
volt érdekelt, de elt nt, viszont bizonyos személyek szívesen
látnák újra, t, talán még hálásak is lennének, ha el kerülne.
Megígértem, hogy utánanézek, mit tudnak haverok. Pigalle-
ban töltött este után mindennap valamelyik men fejjel kellett
ebédelnem vagy vacsoráznom, és hallgathattam, hogyan beszélik
ki egymást. Volt, aki Hörcsögr beszélt, hogy milyen egy
gazember, belváros összes éjszakai bárja az övé. Minden taxist
befenyített, hogy hozzá vigyék vendégeket, mert ha nem, hát jól
megvereti ket. Meg hogy ez Foszoviczki különben egy gyáva

11Tanyi György, pesti éjszakai élet ismert figurája, akinek neve legutóbb
2009-ben, MOM Park bevásárlóközpontban lév Leroy étterem elleni
támadással összefüggésben merült fel.

108
alak, mindig golyóálló mellényben jár, és vagy tíz test veszi
körül. Egy másik men fej Tasnádit gyalázta. Jól belenézett
Sándorba, mondta, valószín hogy be is fejez dött pályafutása.
Nem ért az piac ennyit. Mikor mindegyik fejet megtiszteltem
vendégségemmel, az összes magyar men fejr tudtam mindent,
de nemcsak róluk, hanem korrupt rend rökr is, akik bármit
elintéznek, ha jól megfizetik ket. Valójában semmi különbség
nincs többi országhoz képest, maximum annyi, hogy
Magyarországon még gyerekcip ben jár nözés. Rengeteg
tyúktolvaj, kisstíl primitív nöz de valódi maffia nincs. Nem
is lehet, hiszen ahhoz összetartás kellene, ami magyar népre
egyáltalán nem jellemz belgrádiak elégedettek voltak
megszerzett infókkal. Azt is megtudtuk, hogy Száváékat az
albánok uszították ránk, ezért attól fogva még magasabb adót
fizettek, hogy az árujukat átvihessék Szerbián. Vlado egy utolsó
kéréssel fordult hozzám:
Rob, vedd fel kapcsolatot bolgárokkal, és tudd meg, mi az
oka, hogy már nem nekünk adják el lopott kocsikat!
Megkerestem megjelölt személyt, Vitkót. elmondta, hogy
ez azért van, mert egy magyar „üzletember” akinek bátyja
magas beosztású rend megfenyegette ket, hogy ha nem neki
adják el lopott kocsikat, mindenkit lecsukat. Viszont ha
együttm ködnek vele, akkor megvédi ket zsaruktól, és ugyan
nem fog annyit fizetni nekik, mint amennyit szerbek vagy az
oroszok, de garantálja, hogy nem buknak le. Ha esetleg mégis,
akkor lerendezi az ügyet. Azt is elmondta, hogy ennek
magyarnak, akit Gyurinak hívnak, Pest megyében van pár
kárrendezési cége. Általában rendelésre dolgoznak neki, de
amúgy is átvesz minden kocsit.
Jelentettem Vladónak helyzetet. Közben Vanjával lementünk
Szegedre, ahol az egyik régi havertól kibéreltem egy Golfot, hogy
ne mindig BMW-t használjam. Els sorban azért, mert nagyon
lopják, másodsorban pedig azért, mert éjjelente zsaruk, amint
megpillantották külföldi rendszámtáblát, mindig megállítottak,
és nyár ellenére bizony kérték hóláncot is. Brigivel aki ekkor

109
már második gyermekünket várta megbeszéltük, hogy kicsit
Pesten fogja megszülni. Neki tetszett itt, mert közel volt az
anyukájához, és újra felvette kapcsolatot néhány egykori
évfolyamtársával is. Abban viszont megegyeztünk, hogy baba
születése után visszamegyünk Hollandiába.
Belgrádból három „üzletember” érkezett Pestre, akiket el
kellett kísérnem Szentpétervárra. repül téren már vártak ránk
mosolygós, öltönyös, kedves fickók, akik egy igen biztonságos, jól
rzött, palotának is beill házhoz vittek. Útközben belgrádiak
elmondták, hogy üzleti ügyben jövünk egy jó barátunkhoz, és
legfeljebb két-három napot maradunk. Ez bizonyos barát
nagyon meglepett legalábbis kinézete. Nem volt több
százhatvan centinél, pici, vékony bajuszt viselt, haját
félrefésülte, és hiányzott jobb karja. Kés bb megtudtam, hogy
az orosz maffia magas beosztású nöke. Az egyetlen olyan
maffiavezér, aki múltban nem volt KGB-tag. Vagyonát
kétmilliárd dollárra becsülték. PNK, pétervári olajcég
részvényese, de egy másik olajcégben, Szurgutnyeftyegazban is
vannak érdekeltségei. karját egy ellene elkövetett
merényletben vesztette el, azóta nagyon nagy figyelmet fordít
biztonságára.12 Útitársaim sikeresnek ítélték háromnapos
látogatásunkat. tárgyalásokon ritkán vettem részt, inkább
biztonsági csoport nökével osztottuk meg tapasztalatainkat,
miközben körbevezetett házban, majd városban is. Egyszer
néhány embere rögtönzött bemutatót is tartott nekem.
Összességében számomra is sikeres volt tehát kirándulás.
belgrádiak betartották az ígéretüket. Sikerült eljuttatnom
Vajdaságba több segélyszállítmányt úgy, hogy személyesen
adhattam át ket. De így sem ment simán dolog, mert most,
hogy szállítmányokat nem nyúlta le az állam, megtették azok
szervezetek, amelyeknek átadtam ket. Igaz, csak egy részüket,
az összeshez nem volt képük. leg gyógyszereket csapolták
meg, pedig épp ezekre lett volna legnagyobb szükség.

12 Kumarin néven ismert orosz maffiavezérr van szó.

110
Szomorúan láttam be, hogy mindegy, szerb vagy magyar, az
emberi aljasság nem ismer határokat. Vajdaság egyre
szegényebb lett, Szerbia mindent elhordott, amit csak lehetett,
leg gabonát. gyárak sorra zárták be kaput. Az utcák
örökké szürkék voltak, hiába sütött hétágra nap. Az embereken
látszott szegénység, az ezernyi gond, napról napra tt
nyomor. Pedig még tíz évvel ezel tt is milyen szép volt minden…
Nehéz volt elhinni, amit otthon láttam. gyerekek sem nevettek
már az iskolából kijövet; bezzeg mi milyen boldogok voltunk
mindig, amikor véget ért tanítás! vajdasági gyerekek, akiket
láttam, nem örültek, mert nem is volt minek. Örültem, hogy az én
gyerekeimnek nem itt kell feln niük, suliba járniuk, de közben
ntudatot is éreztem. Mintha elárultam volna azokat, akik
otthon maradtak. Ugyanakkor tudtam, hogy akkor sem tudnék
változtatni helyzeten, ha otthon maradtam volna. Igaz, így sem
tehettem túl sokat, de valamennyit talán mégis. leveg ben
éreztem háború szagát. Ezt szagot csak az ismeri, aki volt már
háborúban.
Én jó pár honfitársammal együtt háborúk poklát jártam meg.
Amikor elhajtottam városunk laktanyája mellett, és láttam az
indulásra kész tankokat, mindjárt eszembe jutott boszniai
háború, és máris leperegtek szemem el tt azok szörny
képsorok. Láttam bosnyák faluban az egyik ház ajtajára
hatalmas késsel felszúrt, alig néhány hónapos csecsem t. Az
egyik zsoldos katona elmesélte, hogy azért tették, mert az anyja
nem akarta, hogy megkereszteljék gyereket, mivel is, az apa is
muzulmán volt. csecsem fölé odaírták: csak pravoszlávok
érdemlik meg az életet! Az anyát utána többen meger szakolták,
és közben azt kiabálták neki, hogy tessék, most majd pravoszláv
gyereket fogsz szülni! Nem sokkal kés bb kaptuk hírt, hogy egy
szerb faluban muzulmánok mindenkit kegyetlenül kivégeztek,
falu minden lakosának levágták fejét. Azonnal parancsot
kaptunk, hogy menjünk el oda, és nézzük meg, van-e túlél Már
falu határában megcsonkított holttesteket találtunk. Kivétel
nélkül gyerekeket és feln tteket. Egy kis téren meztelen

111
tetemek hevertek, egyt egyig meger szakolták, majd megölték
ket. Egyetlen árva lélek sem maradt életben, falu pár száz
lakosát mind legyilkolták. Zoránnal és Rudival ezután döntöttünk
úgy, hogy lelépünk. Azt hiszem, életünk legjobb döntését hoztuk
meg akkor.
Ahogy felidéztem ezeket dolgokat, csak azt kívántam, többé
soha ne forduljon el hasonló világon. Azt hittem, hogy majd az
id elmulasztja, vagy legalábbis enyhíti háborúban szerzett
fájdalmakat, de épp az ellenkez je történt. Mióta apa lettem, még
inkább fájtak ezek az emlékek, hiszen már át tudtam érezni,
milyen lehet az, ha valaki elveszíti szeretteit, leg, ha ilyen
irtózatos körülmények között.
Három nap után szinte menekültem Vajdaságból. Amint
magam mögött hagytam az országhatárt, megkönnyebbültem, de
ntudatom is támadt. Zoránnal egyszer beszéltünk ezekr
dolgokról aztán soha többé. Zorán azt mondta, ott és akkor
eldöntötte, hogy sohasem akar feleséget és gyereket, mert
állandóan attól rettegne, hogy elveszíti ket. Én megértettem:
sokan el sem tudják képzelni azt az érzést, amit mi éreztünk
huszadik század legkegyetlenebb háborújában. Amikor
hazaértem, Brigi azt kérdezte, mi bajom. Még soha nem látott
ennyire szétesve. Semmi, válaszoltam, csak újra átéltem
háborút. Korábban sohasem beszéltem neki részletekr l, csak
annyit mondtam, hogy szörny volt.
Miután teljesítettem megbízásomat, teljesen visszavonultam
pesti éjszakából. Minden id családommal töltöttem, vártuk,
hogy megszülessen hugica: már tudtuk, hogy kislány lesz. Brigi
nagyon jól viselte terhességet, valószín leg azért is, mert sokat
sportolt, és mellettem azért is keményen megedz dött tíz év
alatt. Szebb volt, mint valaha, és látszott rajta, örül, hogy az
anyukája mellette lehet szüléskor. fiam születésénél én
voltam ott, de bármennyire is gondoltam magam keménynek,
eléggé megviselt. Sokkal jobban, mint az utána elfogyasztott két
üveg whisky, pedig attól is padlót fogtam, mivel az alkohol nagy
ellenségem. Annak ellenére, hogy úgy terveztük, szülés után

112
nem sokkal visszamegyünk Hollandiába, azért Pesten is
berendeztünk egy szép babaszobát. Brigi októberre volt kiírva.
karácsonyt és szilvesztert még itt akartuk tölteni. Úgy
gondoltuk, mindkét gyermekünket Bazilikában kereszteltetjük
meg. Igaz, én nem vagyok hív pláne háború óta –, de nem
elleneztem. Egyedül az számított, hogy családtagjaim
egészségesek és boldogok legyenek.
Jött augusztus 20-a, zijáték, szabadtéri koncertek, amir
mindkett nknek kamaszkorunk jutott eszünkbe.
Nosztalgiáztunk, sorra idéztük fel Brigivel az emlékeket.
P-Mobil koncertet, amire be kellett lógnunk, mert nem volt
pénzünk jegyre. csodálatos István, király el adás Szegedi
Szabadtéri Színpadon. Milyen büszke voltam, hogy az
öregapámat is Istvánnak hívták! Nagy álmunk vált valóra, amikor
feljutottunk Pestre Fekete Lyukba, egy punk koncertre. Utána
egy parkban aludtuk át az éjszakát. Persze szeretkezéseink
különféle helyszínei is eszünkbe jutottak, parkok,
lépcs házak, vagy az, amikor éjjel, zuhogó es ben, Parlament
el tt csináltuk, egy méterre az rségben álló katonától. Mi nem
vettük észre, viszont nagy örömére igen, és szó nélkül
végignézte az ingyenes erotikus el adást. Amikor végeztünk, egy
torokköszörüléssel jelezte, hogy ott van. Jót nevettünk dolgon
akkor is, most is. És én újra eltöprengtem rajta, hogy valószín leg
azt sok rosszat, amit nekem szánt sors, Brigivel kompenzálta.
Közben megkeresett egy ismer söm, és megállapodtam vele,
hogy januártól elvállalom egy hotellánc rotterdami szállodájában
biztonsági nöki posztot. Két gyerekre már kellett az állandó
és biztos bevétel. Brigi is örült, hogy újra munkába állok. Nem
volt nagy kedvem hozzá Miki halála óta, de eltelt két év, ideje volt
továbblépnem.
Egyik nap felhívott Attila, mert szeretett volna kérni lem egy
szívességet. Egy ismer sét kellett elkísérnem Svédországba, egy
tárgyalásra, mert, magyarázta Attila, az illet várhatóan egy
nagyobb összeggel tér majd vissza, és kérte meg, hogy adjon
mellé valakit. pedig rögtön rám gondolt. Attilának tartoztam

113
segélyekhez nyújtott támogatásáért, meg pénz is jól jött, amit az
ismer se kínált védelemért. Ráadásul úgyis el akartam már
menni Hollandiába néhány holminkért. Így azt feleltem, rendben,
találkozzunk Hollandiában, és onnan együtt indulhatunk
Svédországba, de Attila azt mondta, hogy Koppenhágában kell
találkoznom az ügyféllel, és majd visszafelé kell elkísérnem
Hollandiába. Úgy volt, hogy Koppenhágából átmegyünk
Malm be, ott töltünk két napot, míg az ügyfelem tárgyal, aztán
visszakísérem Hollandiáig. Nekem így is megfelelt. Brigi felírta,
hogy mit kell elhoznom hazulról, becsomagolt pár napra, én
pedig az Attilától kapott kocsival elindultam Dániába. Csak azért
drukkoltam, nehogy el bb jöjjön baba; igaz, volt még egy hónap
szülésig, de sosem lehet tudni. Úgy számoltam, hogy öt nap
alatt megjárom az egészet, márpedig addig tuti megvár lányom.
Koppenhágában pályaudvaron találkoztam
megbízómmal, egy tipikus üzletemberrel. Szemüveg, ápolt kéz és
haj, drága óra, öltöny. Droganként mutatkozott be, majd
ismertette programját. Egy céghez megy tárgyalni, akiknek
számítógépes programokat adott el, melyeknek egy részét
készpénzben fogják kifizetni. Ez kissé furcsa volt, de nem volt
szokásom kérdez sködni. kiképzéseken is azt tanultuk, hogy
nem mi dolgunk elbírálni, vajon megbízónk helyesen
cselekszik-e vagy sem. Nekünk annyi kötelességünk, hogy
gondoskodjunk biztonságáról. Drogan megkért, hogy kocsit
tegyem le egy parkolóba, mert vonattal megyünk át
Svédországba, az állomáson pedig már várnak majd cég
emberei. Letettem kocsit szomszédos parkolóban, fogtam
röndömet, és már mentünk is jegypénztárhoz. jegyvásárlás
már az én feladatom volt: az óra ketyegett, szolgálatba léptem,
innent kezdve csak egy test voltam. Jegyet vettem, ajtókat
nyitogattam, és figyeltem, ez volt dolgom egészen addig, míg le
nem jár megbízásom. Munka közben mindig olyan mobilt
használtam, aminek csak Brigi ismerte számát, hiszen egyetlen
rosszkor érkez hívás is elterelhette volna figyelmemet. Ha az
ember egyedül dolgozik, mindig résen kell lennie.

114
 Els osztályon utaztunk, kényelmes fotelekben; még
életemben nem ültem ilyen luxusvonaton. Drogannál volt egy
ajándéktasak, benne két kartondobozba csomagolt whisky.
Szemben ültünk egymással, whiskyket kitette kisasztalra.
Nem sokáig élvezhettem kilátást, mert kisvártatva lementünk
egy tenger alatti alagútba, és robogtunk át Svédországba. Rajtunk
kívül csak büféslány és néhány fiatal utazott vagonban.
Átértünk svéd földre. Az els állomás reptér volt, ahonnan 7-8
percnyi út volt még hátra Malmö központjáig. reptéren az
utasokon kívül svéd határ rök is felszálltak vonatra. Drogan
odament pulthoz, vett egy ásványvizet, aztán elt nt vécé
irányába. Ráláttam vécére: vagon elején volt, ahol nem utazott
senki, úgyhogy nem láttam okát, hogy oda is elkísérjem az
ügyfelemet.
Miközben vécét figyeltem, egyszer csak nagy kutyaugatásra
lettem figyelmes. Egy kistermet kutya gazdáját majdnem
földre rántva igyekezett felém. Vicces kép volt, el is mosolyodtam
rajta, ahogy kis spániel majdnem elrántotta az pórázon
vezet határ rt. De nem sokáig nevettem, mert kutya átugrott
fölöttem, egyenesen rá whiskysüvegekre. Ekkor hirtelen ott
termett négy határ r, egyikük kérte az útlevelemet. Amikor
meglátta, hogy jugoszláv okmánnyal rendelkezem, gúnyos
mosoly jelent meg az arcán. Átnyújtotta az útlevelemet
kollégájának, és érdekl dött, hogy mi van csomagban.
Miközben nagyban magyaráztam, hogy csomag tulajdonosa
vécén van, és mindjárt visszajön, és elmondja, mi van
dobozokban, beértünk az állomásra. Drogant soha többé nem
láttam. határ rök csomaggal együtt bekísértek az állomáson
lév rend rsre, ahol közölték, hogy az egyik dobozban találtak
háromszáz gramm amfetamint, vécében pedig további
háromszáznegyven grammot. Az egyik nyomozó közölte, hogy
letartóztatnak kábítószer-csempészés gyanújával.
 „Ez börtön?”
RÁCSOK MÖGÖTT SVÉDORSZÁGBAN

HAMAR ÖSSZEÁLLT A KÉP, tudtam, hogy Attila keze van dologban.

Emlékszem, egyszer egy beszélgetésünk alkalmával mesélte,
hogy miel tt valakit közelébe enged, azt el bb letesztelteti.
Senkinek sem hisz és senkiben sem bízik mindaddig, amíg az
illet nem bizonyított. Túl sok mindent láttam már az életben
ahhoz, hogy ezt ne higgyem el. Tudtam, hogy Attila csapdájába
estem. Abban is biztos voltam, hogy alaposan megtervezte az
egészet, és minden lépést el re kiszámított. Én viszont ott ültem
rend rségen, és azt sem tudtam, ki ez Drogan, csak annyit,
hogy ez nyilván nem valódi neve. Míg én ezeken dolgokon
töprengtem, nyomozók zúdították rám kérdéseiket. Egyszer
egy öreg csibész arra tanított, hogy ha netán valaha
letartóztatnak, soha ne tegyek vallomást. Meg kell várni, hogy
rend rök tudják bizonyítani vádat, amíg ugyanis csak tudnak
valamit, de nincs rá bizonyítékuk, bíróság nem ítél el.
Megfogadtam az öreg tanácsát, és egy mukkot sem szóltam. De
hiába szóltam volna, úgysem hitték volna el az igazat. Szerettem
volna telefonálni, de nem engedték. Az egyik nyomozó közölte
velem, hogy tíz évig nem is fogok. Ránéztem, és elmosolyodtam:
szegény, biztos azt hiszi, hogy valami hatalmas fogást csinált.
Érdekes módon nem voltam izgatott, még csak dühös sem,
maximálisan ködött az önkontrollom. Végül is egész addigi
életemet veszélyek közt éltem le, így már évek óta fel voltam
készülve arra, hogy egyszer valami történni fog.

116
 Pár óra múlva átszállítottak valahová. Meztelenre kellett
vetk znöm, elvették az összes ruhámat, adtak egy fehér
papíroverallt, amit fel kellett húznom, majd becsuktak egy
gumifalú zárkába. berendezés egy gumivécéb állt, meg három
szivacsdarabból; ha egymás mellé raktam ket, ágy lett bel lük,
ha pedig az egyiket másikra tettem, fotel, míg harmadik
megmaradt asztalnak. Meleg és száraz volt bent leveg Vizet
akartam kérni, de se cseng se semmi. Kopogni sem tudtam, hisz
az ajtó belseje is gumiból volt. helyiség egyik sarkában
észrevettem egy kamerát, jobb híján annak kezdtem mutogatni.
Úgy két óra múlva kaptam három fagyott szendvicset, három
pohár teát cukor nélkül és három pohár vizet. Ezek láttán kicsit
elbizonytalanodtam, de gyorsan er vettem magamon, és kajálás
közben végiggondoltam, mit tegyek. El ször is gondolatban
elbúcsúztam Brigit és gyerekekt l. Tudtam, hogy szülésre
nem leszek otthon. Ezzel kizártam ket gondolataimból, mert
tudtam, hogy ha rájuk gondolok, elérzékenyülök, és nem tudok
százszázalékosan megoldandó feladatokra koncentrálni.
tervem egyébként egyszer volt: leülöm, amit kell, és ha
kimegyek, Attilát tolókocsiba rakom egy életre. Nem is
tépel dtem tovább az ügyön, letisztáztam magamban, és tudtam,
hogy csak nyugodtan, tiszta fejjel vagyok képes végigcsinálni. Az
volt legfontosabb, hogy egészségesen szabaduljak. Fizikailag és
pszichikailag is jól álltam, így bíztam benne, hogy sikerülni fog.
Hajnalban arra ébredtem, hogy villany még mindig ég, le sem
oltották éjszakára. Kés bb rájöttem, hogy sohasem oltják le. Éjjel-
nappal tompított neonvilágítás, ablak sehol: hamar elveszítettem
az id érzékemet. Csakhogy ezeket trükköket én már régóta
ismertem, annak idején még Gouido világosított fel az efféle olcsó
cselekr l. Annyi az egész, hogy nem kell foglalkozni az id vel,
igaz, ez száz emberb csak ötöt nem visel meg.
Hetvenkét órát töltöttem gumiszobában, aztán átvittek
valahová, ahol közölték velem, hogy le vagyok tartóztatva. Ezt
már másodszor hallottam. Egy kolduskép ürge jött oda hozzám,
mondta, hogy az ügyvédem. Sohasem voltam még büntetve,

117
nem is ismertem senkit, akinek lett volna ilyen tapasztalata,
úgyhogy fogalmam sem volt, hogyan ködnek ezek dolgok. De
az ügyvédet rögtön elzavartam francba: miután bemutatkozott,
annyit mondtam neki, hogy takarodjon innen. Nagyon
megsért dhetett, mert iszonyú gyorsasággal kiviharzott
teremb l. szemüveges úr, aki velem szemben ült, angolul
megkérdezte, ez azt jelenti-e, hogy van saját ügyvédem.
Mondtam, hogy amint tudok telefonálni, lesz. Kés bb megtudtam,
hogy szemüveges bíró. Másnap átszállítottak városi
rend rségi fogdára, ahol megkaptam az új szállásomat. Ez
majdnem olyan volt, mint egy háromcsillagos hotelszoba, azzal
különbséggel, hogy nem nálam volt kulcs. Rendes, modern
berendezés, zárka úgy tizenöt négyzetméteres, sarokban vécé
és tusoló, az is legalább két és fél négyzetméter. Az ágy fölött
hatalmas, kétszárnyú ablak. Az ággyal szemben egy íróasztal,
azon éjjelilámpa, egy füzet, néhány toll. Az asztal el tt forgó
„irodai” szék. Mindezen kívül zárkához tartozott még egy
kétajtós feny fa szekrény is. IKEA-termék valamennyi! Amint
kipakoltam, rögtön le is zuhanyoztam, már nagyon hiányzott.
Nemsokára nyílt az ajtó, és egy halál kedves fogda arról
érdekl dött, milyen kaját fogyasztok. Diétást, vegát, esetleg az
iszlám étkezési szokásoknak megfelel t… Olyat, amiben sok hús
van, válaszoltam, amin csávó jót nevetett, majd beadott egy
letakart tálcát. Amikor levettem fedelet, alig akartam hinni
szememnek. tálcán volt két szelet rántott hús nagyobbik
fajtából, zöldségleves, vegyes saláta, vaníliapuding és két banán.
fagyos szendvicsek után merthogy három napig folyamatosan
azt kaptam három perc alatt letakarítottam tálcát. Félóra
múlva jött vissza srác tálcáért, és tudatta velem, hogy ha nem
elég kaja, kérhetek extra menüt is, ami másfeles adagokból áll.
Még szép, hogy kértem! Igaz, kicsit szkeptikus voltam, nemigen
tudtam hová tenni, hogy három napig éheztetnek, aztán hirtelen
terülj, terülj, asztalkám van. De úgy voltam vele, hogy ezek most
olyan id k, amikor nagyon érvényes mondás, miszerint amit
ma megehetsz, ne halaszd holnapra.

118
 Már egy hete ott voltam, és helyzet mit sem változott. Egész
nap csak ettem, aludtam és fekv támaszokat nyomtam. Egy
hónap telt már el letartóztatásom óta, amikor el ször elvittek
kihallgatni.
nyomozó azzal kezdte, hogy pontosan tudja, mi történt, de
szeretné lem is hallani, és ha jó fiú leszek, akár már holnap
otthon is lehetek. Mindketten elég jól beszéltünk angolul, így
tolmácsot hazaküldte, úgysem válaszoltam szerbül egyetlen
kérdésre sem, csak angolul válaszolgattam neki, hogy ugyan már,
nem tud semmit, tudom, hogy csak blöfföl. Addig idegesítettem,
míg elmondta, amit tudott. kábítószeren nem találták meg az
ujjlenyomatomat, ruháimon sem találtak sem szagmintát, sem
más arra utaló jelet, hogy bármi közöm lenne droghoz. Aztán
folytatta, hogy tudja, volt ott velem valaki vonaton, aki
elhelyezte ott két csomagot, és ha elárulom, ki volt az, máris
mehetek haza. Azt feleltem, ne nézzen hülyének, csak mondja
meg, mennyit kapok, ha elviszem balhét. Ha nem mondom meg,
ki volt társam, tuti megkapom az öt évet, hangzott válasz.
Tudtam, hogy zsaruk mindig túloznak, ami valakinél beválik, de
valakinél nem például nálam. Ha ötöt mond, az maximum fele
lesz.
Félóra múlva csinos, jól öltözött hölgy lépett szobába. Nagy
örömömre kiderült, hogy hozzám jött: volt az új ügyvédem.
nyomozót megkérte, hogy hagyjon minket kettesben, mire az
visszakérdezett: biztos, hogy ezt akarja? azt válaszolta
elég furcsa válasz volt –, hogy persze, hiszen megvett kilóra,
úgysincs más választásom, majd dobott egy csábos mosolyt.
Amikor kettesben maradtunk, elmondta, hogy városból,
Stockholmból jött, és Vlado üdvözöl. Kis híján könnybe lábadt
szemem név hallatán, nagyon jó érzés volt, hogy mellettem van.
Ezután elmondtam, mi történt, és hogy feleségemmel még nem
tudtam beszélni. Kiment az irodából, majd egy perc múlva
nyomozóval tért vissza. Svédül vitatkoztak vagy két percet, majd
az ügyvédn közölte, szabályellenes volt, hogy nem engedtek
beszélni feleségemmel, és ha feljelentést teszünk, hekust

119
tutira kirúgják, még kárpótlást is kapok. Engedjenek
telefonálni, mondtam, akkor eltekintünk feljelentést l. Az
ügyvédn nem várt válaszra, átnyújtotta saját mobilját.
zsaru nem tiltakozott, én meg azonnal tárcsáztam Brigi számát.
Ahogy meghallotta hangom, egyb sírva fakadt, aztán
elújságolta, hogy négy napja megszületett kislányunk,
egészséges és nagyon aranyos. Attila rengeteget segít neki,
folytatta, már annyi mindent küldött, hogy nem tudja hová rakni,
kocsit is kapott meg egy halom pénzt, és mindennap felhívja. De
Vlado és Zorán is naponta hívják, és is egy csomó ajándékot
küldtek, és lelkére kötötték, hogy ha bármire szüksége van,
azonnal szóljon nekik. Örültem, hogy Brigi és csajszim is jól
vannak. Akkor könnyebbültem meg igazán, amikor Brigi azt
mondta, hogy er légy, papa! Ez azt jelentette, hogy tényleg jól
vannak, hisz még arra is jut ereje, hogy velem foglalkozzon.
Amúgy semmit sem kérdezett, már mindenr tájékoztatták.
Kezdtem azt hinni, hogy meg sem viselte dolog, de aztán megint
sírva fakadt, és azt mondta, nagyon hiányzom neki, és egy kicsit
fél. Megértettem, hiszen teljesen kiszolgáltatott volt, de
megígérte, hogy er lesz, és nagyon fog vigyázni magára és
gyerekekre. beszélgetés végére egy picit lenyugodott, és egyre
csak gyerekekr áradozott, hogy mennyire gyönyör ek.
Az ügyvédn elmondta, hogy három évet fogok kapni, amib
két évet kell majd leülnöm. nyomozó hatóság nemigen értett
egyet ezzel, azt akarták bedumálni, hogy sokkal több
kábítószer volt velünk vonaton, és én akarattal tereltem el
figyelmüket, hogy társam többi droggal gond nélkül bejusson
az országba. Köztudott, hogy rend rök mindig túloznak, és
bizony vannak országok melyekben törvény van ugyan, csak
épp igazság nincs –, ahol ez be is válik. De Svédország más: ott
csakis tények és tökéletes bizonyítékok számítanak.
nyomozás még két hónapig tartott. Addigra már rend rségi
fogdán dolgoztam mosodában, szabadid mben pedig
edzhettem is. Közvetlen és alkalmazkodóképes ember vagyok,
így gyorsan barátságot kötöttem az ott dolgozókkal. tudat, hogy

120
 családom jól van, rengeteg er adott. karácsony és
szilveszter egy kicsit szomorkásan telt, de azért átvészeltem egy-
egy nagy kajálással meg egy jó alvással. Januárban bíróság az
ügyvédn véleményét fogadta el, így három évre ítéltek.
Jó magatartásom és ncselekmény viszonylag kis súlya
miatt hármas fokozatú börtönben helyeztek el. Svédországban
kábítószer-csempészetért maximálisan kiszabható büntetés tíz
év. büntetés kétharmadát kell mindig leülni, tényleges
életfogytiglan tizenhét év. börtönökön belül biztonsági
fokozatok vannak: egyes, kettes, hármas, négyes. Az egyes
fokozat legszigorúbb. Egész Svédországban egyetlen ilyen
börtön van, Kumla. Oda olyanok kerülnek, akik eleve négy és fél
évnél többet kapnak, illetve azok, akikkel valamilyen probléma
volt második fokozatú helyen. Kumlában minden rabot állandó
megfigyelés alatt tartanak, és egy bizottság dönt arról, kit, mikor
lehet visszahelyezni második, esetleg mindjárt harmadik
fokozatba. fokozatok közt az különbség, hogy minél
enyhébb fokozatú börtönbe kerül az elítélt, annál szabadabban
mozoghat. Ám az ellátás és luxus tekintetében épp fordított
helyzet. Az egyes fokozatban napi négy óra szabadprogramjuk
van raboknak, melyet kis csoportokban tölthetnek el.
Rendelkezésükre áll küls és bels medence, szolárium, szauna
és rengeteg sportolási lehet ség. zárkák egyszemélyesek igaz,
ez az összes fokozatban így van. Az egyesben zárkákban
zuhanyzó is található. kaja mindenhol els rangú. kettes
fokozatban kicsit lazább az élet, reggel ötkor kinyitják
zárkaajtókat, és este kilencig vissza sem csukják ket. hármas
fokozat nagyon hasonló, csak ott már fal sem veszi körül
börtönt, csupán egy drótkerítés választja el az embert
szabadságtól. negyedik fokozat pedig lényegében egy nyitott
börtön. Egy hónap múlva joger re is emelkedett az ítélet: három
évet kaptam hármas fokozatban.
Göteborgban helyeztek el. börtön egyben egy nagy mosoda
is volt. Itt mosták az összes közintézményb kórházakból,
id sotthonokból, óvodákból, közeli börtönökb összegy jtött

121
szennyest. rabok napi nyolc órát dolgoztak, éppúgy, mint
kinti, civil életben. Azért hoztak ide, mert fogdán is
mosodában dolgoztam, svédül nem tudtam, így iskolába sem
járhattam; igaz, svéd nyelvet tanulhattam volna, de ahhoz nem
volt kedvem, inkább melót választottam. Mindenkinek
választania kellett, hogy tanul vagy dolgozik, ez alól nem volt
kibúvó.
Egy kombi Volvóval vittek át börtönbe, ahol két csinos hölgy
fogadott. befogadás meglep en udvarias volt. Egyáltalán nem
volt olyan érzésem, hogy börtönben vagyok, inkább mintha egy
fizet diáktáborba érkeztem volna. Elsorolták szabályokat, de
kiemeltek egyet, mondván, igazából csak az fontos: éspedig,
hogy két éven át korlátozni fogják személyes szabadságomat.
Az egyik hölgy azonnal hozzátette, tudja, hogy ez nem épp
kellemes hír, de higgyem el, mindent elkövetnek, hogy
elviselhet bbé tegyék számomra az ott eltöltend id t. Néztem
t, akib csak úgy sugárzott az együttérzés. Kisvártatva újabb
hölgy érkezett, akit kapcsolattartómként mutattak be: ha bármi
gondom van, biztattak, neki szóljak. Mariának hívták, és inkább
lány volt, mint hiszen csak húszéves volt, szociológushallgató
göteborgi egyetemen, mellékállásban pedig már két éve itt
dolgozott. kísért át abba az épületbe, amelyben cellám volt.
berendezés szinte ugyanolyan volt, mint malm fogdában, csak
itt tévé is volt. Amúgy csupa IKEA minden.
Miután lecuccoltam, körbejártuk az egész börtönt, amely
jókora területen terült el. mosodával kezdtük, ahol Maria
megmutatta, hol kell lepecsételtetnem kártyámat, amikor
dolgozni jövök; ez alapján tudják kiszámítani, pontosan hány órát
teljesítettem. Egy órára tizenöt svéd korona fizetést kaptam,
vagyis átszámítva durván egy euró hetven centet. Aztán mentünk
tovább kultúrrészlegbe, mely több helyiségb állt. Volt ott
naponta új filmet kínáló mozi, színház, különféle szakköröknek
fenntartott helyiségek, és persze könyvtár. Aztán sorra vettük
kinti létesítményeket, foci- és teniszpályát, minigolfot, no meg
jókora parkot, melynek közepén kis halastó is volt. Ezután

122
Maria megmutatta bels sporttermeket is. Volt itt minden:
kosárlabda, röplabda, kézilabda, asztalitenisz, fitneszterem,
külön szaunával és szoláriummal. Ebben az épületben kapott
helyet az orvosi rendel is. Egy különálló kis épületben volt
bolt, nyitva mindennap, és szinte mindent meg lehetett kapni
benne, amit egy hétköznapi svéd üzletben, csak alkoholt nem. „Ez
börtön?” gondoltam, és kis híján elröhögtem magam.
külvilágtól összesen egy háromméteres drótkerítés választ el,
rök sehol, személyzet tagjai pedig csak k. Meg is kérdeztem,
hogy itt csak dolgoznak? Mire kísér viccesen
visszakérdezett: talán zavar? Dehogy zavar, mondtam, csak
meglep, mert mást vártam volna egy börtönt l.
Mariával néhány óra múlva már tegeztük egymást, és egy
csomó mindent megtudtam le. Elmondta, hogy svéd
börtönökben az röknél nem lehet semmilyen kényszerít
eszköz bilincs, gumibot –, mert ez pszichikai terrornak számít,
márpedig az emberi jogi egyezmény szerint az elítéltet csak
személyes szabadságától lehet megfosztani, minden más jogát
tiszteletben kell tartani, kivéve, ha bíróság másként dönt.
börtönön belül szabadon lehet mozogni, csak napirendet kell
szem el tt tartani, ami ugyanolyan, mint kinti életben: hétf
péntekig reggel fél nyolctól délután fél négyig munka, este
kilencig szabadprogram, tízkor ajtózárás. Hétvégén reggel hattól
este tizenegyig mindenki azt csinál, amit akar. „És mi van, ha
valaki ezt nem tartja be?” érdekl dtem. Ilyesmi nem nagyon
szokott el fordulni, felelte Maria, hiszen legkisebb
szabálysértést is áthelyezéssel büntetik, vagyis az elítélt egyb
átkerül kettes fokozatba, de ha súlyos szabálysértést követett
el, mindjárt az egyesbe teszik. Ett függetlenül nem tudtam mire
vélni az egészet, mert hely változatlanul inkább
szanatóriumnak nt, mint börtönnek. döbbenetemet csak
fokozta, amikor Maria azt mondta, majd szóljak, amikor úgy
érzem, készen állok munkára. Tudja, magyarázta, hogy ez nem
megy egyik napról másikra, akad olyan rab, aki csak egy év után
érzi magát annyira biztonságban, hogy munkába álljon. De ne

123
aggódjak, mert amíg nem dolgozom, kapom börtönsegélyt, ami
fogvatartottak havi bérének hetven százaléka!
Egy naiv ember itt már tényleg feladta volna, belenyugodva,
hogy Svédország maga börtönparadicsom, de én éreztem, hogy
itt valami nagyon nem kerek, csak arra nem tudtam rájönni, mi.
Maria még azt is elmondta, hogy személyzet aránya hetven-
harminc százalék javára. Hétköznap volt, így miközben mi
körbejártunk, legtöbb elítélt dolgozott vagy iskolában volt,
úgyhogy nem láttam még egy rabot sem. Aztán munkaid
végeztével kezdtek szállingózni, és nekem egyb felt nt, hogy jó
részük életkora felt en eltér az átlagos börtönlakókétól. Aztán
vacsoránál végre mindenre fény derült. Megismerkedtem egy
jugoszláv sráccal, aki rögtön elárulta, mire föl ilyen nagy itt
jólét: az itteni elítéltek hatvan százaléka pedofil! További
harminc százalék valamilyen más, szexuális ncselekményért
van elítélve, és csak fogvatartottak tíz százaléka „rendes”
nöz Újdonsült ismer sömet Lazónak hívták, és azért volt
bent, mert rosszul viselte, hogy kurvája-szeret je rajta kívül
mással is ágyba bújik, úgyhogy megkísérelte felrobbantani
konkurenciát. Egy kis C-4-es plasztikbombát helyezett el fickó
kocsijában, majd távirányítóval ködésbe hozta. Szerencséjére
igazi balek volt, és bombát pótkerék, nem pedig
benzintartály alá rakta. Így csak az autóban keletkezett némi kár,
sof rnek haja szála sem görbült. Ezért az akcióért is három
évet kapott. Lazótól megtudtam, hogy itt pedofil
ncselekményekért elítélteket nem nöz knek, hanem
betegeknek tartják, ezért szinte kiváltságos helyzetben vannak.
Nem akartam hinni fülemnek. Másnap elmentem
kapcsolattartómhoz, és megkérdeztem, hogy igaz-e az, amit
megtudtam. Sajnos meger sítette az általam korábban
hallottakat, de azért igyekezett meggy zni, hogy ett eltekintve
ez egy jó börtön. Áldottam sorsot, hogy, mint Nyugat-
Európában mindenütt, itt is csak egyszemélyes zárkák voltak, így
egyetlen pedofillal sem kellett megosztanom szobámat.

124
 Ahogy múltak napok, egyre jobban undorodtam az egész
helyt l, egyre jobban felgy lt bennem az agresszió. Megkértem
Mariát, hogy szállíttasson át egy másik börtönbe, mire azt
mondta, írjak egy kérvényt, és abban fogalmazzam meg, miért
szeretnék új helyre menni. Úgy is tettem, és leírtam, hogy
képtelen vagyok egy helyen tartózkodni ezekkel az aljas,
undorító pedofilokkal. Ezért, hogy elkerüljük konfrontációt,
kérném az áthelyezésemet egy másik börtönbe. Két nap múlva
már meg is érkezett válasz, melyben nagyjából következ ket
írták: „Tisztelt X. Y. elítélt, kérelmét megkaptuk, és következ
döntést hoztuk. El ször is tizenöt nap fogdára ítéljük fogvatartott
társaival szemben megfogalmazott diszkriminációért, nevesül az
aljas, undorító pedofilok kifejezésért, amellyel megsértette társai
személyiségi jogait. Az áthelyezését nem tartjuk indokoltnak,
mert az nem lehet ok, hogy bizonyos embercsoportokat nem
meg maga körül. Ennek érdekében elrendeljük, hogy vegyen
részt egy szakirányú csoportfoglalkozáson, amelynek célja az
emberek közti megértés javítása.” Magyarul megbüntetnek, mert
le mertem írni, hogy pedofilok aljasak és undorítóak, majd
miután letöltöttem tizenöt nap büntetést fogdában, még egy
olyan terápián is részt kell vennem, ahol majd megszerettetik
velem „betegeket”, mivel pedofilok szerintük „csak” betegek.
Hát komoly helyre kerültem, gondoltam magamban.
Miután kijöttem fogdából, újra munkára jelentkeztem.
Lazóval és egy iraki bevándorló sráccal kerültem egy csoportba.
Nem dolgozhattam túl sokáig, mivel az els szünetben mellbe
rúgtam az iraki legényt, amiért ismét fogdán kötöttem ki. Az
iraki ugyanis eldicsekedett vele, hogy azért van itt, mert
meger szakolta tizenkét éves kislányát, nehogy egy köcsög
svéd vagy keresztény vegye el szüzességét. Miután ezt el adta,
megkértem, hogy húzzon el az asztalomtól, mire felkapta
hamutartót, majd megpróbált fejbe vágni, de ahogy kezét feje
fölé emelte, én már mellbe is rúgtam úgy, hogy háta mögött
ül közé repült, és nem kelt fel, hanem ott fetrengett. Arabul
óbégatott valamit, amire pár arab odaugrott, de az els kiosztott

125
hatalmas pofon után visszafogták magukat. Addigra már három-
négy jugoszláv is ott állt mellettem. Az egyik megnyomta
riasztót, mire másodpercek alatt vagy tíz jelent meg, akik
megkértek, hogy kövessem ket. Egészen fogdáig mentünk,
ahová húsz perc múlva megérkezett Maria is egy okostóni
társaságában, aki közölte velem, hogy amíg kivizsgálás tart, ott
maradok. Az arabokban volt annyi becsület, hogy nem jelentettek
fel, azt mondták, krapek véletlenül esett hanyatt székkel. Így
négy nap után ismét visszatérhettem hétköznapi börtönéletbe.
Az ügyvédem szólt, hogy kicsit fogjam vissza magam, mert
nagyon szigorúan veszik falakon belüli balhékat, és egy pofon
akár további hosszú éveket is jelenthet.
Katasztrofálisan éreztem magam, és mivel tudtam, hogy nem
fogom sokáig kibírni, hogy ismét pofán ne verjek valakit, úgy
döntöttem, megszököm. Folyton az járt fejemben, hogy odakint
nekem is van két gyerekem, és ne adja Isten, hogy valaki egy ujjal
is hozzájuk merjen nyúlni. pontot az i-re az tette fel, amikor
elmentem arra bizonyos „terápiára”, ahol egy hatvanhárom
éves tátika elmesélte, hogy mindig egy óvodához járt, aminek
az udvarán játszottak az ovisok. Az ovit drótkerítés vette körbe,
amihez odacsalogatott egy-két ovist, és nyalókát nyújtott be
lyukakon, hogy gyerekek azt nyalogassák, és pár nyalás után
farkát is benyomta, és gyerekek azt is nyalogatták. Az öreg egy
vidám mosollyal fejezte be történetet, majd hozzátette, hogy
sajnálja, de neki ez okoz örömet. Felugrottam és szemen köptem,
majd kirohantam teremb l. Újabb tizenöt nap fogdát kaptam,
amit aztán ötre csökkentettek, mivel figyelembe vették, hogy az
én gyerekem is ovis, így vélhet en hirtelen felindulásból
követtem el tettemet. Miután letelt az öt nap, Lazót beavattam
tervembe, hogy megszököm. Kimondottan jól tettem, hogy
szóltam neki, mert elmondta, hogy szökés itt nem számít
ncselekménynek, még csak szabálysértésnek sem. Az
emberi jogi törvényben benne van, hogy az ember úgy védi meg
szabadságát, ahogyan tudja, ez emberi ösztön. Mit mondjak, ha
valahol, hát Svédországban tényleg adnak az emberi jogokra.

126
pedofilokat nem szabad bántani, viszont szökésért sem jár
büntetés. Lazóval megterveztük szökést; volt egy korábbi
tervem, de azt elvetettem, mert ahhoz szükségem lett volna Attila
vagy Vlado segítségére, ám ezzel már ncselekményt
követtek volna el. Csak az ússza meg büntetlenül, aki egyedül lép
le, és közben senkit sem sebesít meg.
Lazónak eszébe jutott, hogy amikor egy évvel korábban
szemorvoshoz kellett mennie, kivitték városba; két kísérte,
és egyszer városi busszal mentek. Kicsit körbekérdez sködött,
és megtudta, hogy szemvizsgálat azóta is ugyanígy zajlik.
Nemsokára jeleztem kapcsolattartómnak, hogy szemüvegre
lenne szükségem. Felírt listára: körülbelül két-három hét múlva
lesz id pontom, mondta. terv borzasztóan egyszer volt:
kivisznek, én pedig elfutok. Civil ruhát viseltünk Svédországban
nincs börtönegyenruha –, így az öltözék nem jelentett gondot.
Megfigyeltem, milyen bilincseket használnak szállításkor, Lazo
pedig segített szerezni megfelel kulcsot bilincshez. Az egyik
telefonkönyv elején volt egy várostérkép, amit sikerült
lenyúlnom, így Lazo pontosan meg tudta mutatni helyet, ahová
vinni fognak, és meg tudtam tervezni menekülési útvonalat is.
Csak azt nem tudhattam el re, hány, és miféle kísér majd.
Számolnom kellett azzal is, hogy Svédországban rengeteg
rend az utcán, egy részük ráadásul civil ruhás. Ügyelnem
kellett, nehogy bárkit fellökjek vagy megüssek, mert ha
bármelyik rrel, rend rrel vagy járókel vel fizikai kontaktusba
kerülök, az már ncselekménynek számít. Eldöntöttem, hogy ha
ilyen helyzetbe kerülök, inkább megadom magam, mert eszem
ágában sem volt plusz egy-két évet reszkírozni. Mindennap
futottam, hogy jó kondícióban legyek, hiszen tudtam, hogy
pillanatokon belül fel kell majd szívódnom.
terv készen állt. Amikor kilépek az orvostól, azonnal
futásnak eredek. térkép alapján kigondoltam legjobb
útvonalat is: az orvosi rendel mellett, mindjárt balra van egy
mellékutca, azon végigfutok, onnét jobbra, majd ismét jobbra
kis utcákon, és sarkon, az útkeresztez désnél már vár Lazo

127
öccse motorral. Felugrok mögé, és innen már egyszer dolog.
Azért választottam ezt az útvonalat, mert csupa kis utca alkotta,
ahol várhatóan kevés gyalogos, így kisebb veszélye, hogy
megpróbál feltartóztatni valaki. Amint biztonságos helyre
kerülök, felhívom Zoránt vagy Attilát, hogy vigyenek ki az
országból. Göteborg körülbelül háromszáz kilométerre van
határtól, ezért úgy döntöttem, pár napig meghúzom magam egy
lakásban, amit Lazo rendezett nekem, és addigra Zorán vagy
Attila is meg tudja szervezni kimenekítésemet. Persze arra is
felkészültem, mi lesz, ha netán nem jön össze szökés: tudtam,
ha elkapnak, azonnal átszállítanak az egyes fokozatú börtönbe,
Kumlába, ahol legszigorúbb biztonsági el írások vonatkoznak
majd rám is. Annál is inkább, mert Kumlából eddig mindössze
egyetlen embernek sikerült szökés, történetesen egy
jugoszlávnak. Azóta nem rajongtak ott jugókért. tervem
részét képezte az is, hogy eljátszottam, mennyire
megbarátkoztam pedofilokkal. Társalogtam velük, néha még
sakkoztam is mocskokkal. Azt akartam, hogy személyzet
lássa, milyen jól beilleszkedtem, és már elfogadom ket. Így
akartam elterelni magamról gyanút, bízva abban, hogy
szemvizsgálat napján nem kapok különleges kíséretet. Érdekes
tapasztalat volt, mert kiderült számomra, hogy az ember, ha
igazán akar valamit, szinte bármire képes cél érdekében.
Napokon át tépel dtem, jó lesz-e így, megéri-e ez az egész, de
mindig arra lyukadtam ki, hogy igen. Majdnem mindennap
bejártam Mariához, igyekeztem elnyerni bizalmát, próbáltam
elhitetni vele, mennyire bánom korábbi viselkedésemet. De hát
gyerekeim jutottak eszembe, panaszkodtam, ezért nem tudtam
kezelni helyzetet, de most már belátom, hogy szegény pedofilok
is csak emberek. Nem szerettem meg ket, de igyekszem lem
telhet en tolerálni ket, bizonygattam.
Mariával szinte baráti kapcsolatba kerültem, magánéletébe
is beavatott. De hiába: amikor eljött nagy nap, négy kísér
kaptam. Két Mariát és egy másikat –, plusz két atléta alkatú
férfit. Lehet, hogy Lazo elárult, gondoltam. Vagy valaki kihallgatta

128
 tervünket, és szólt az illetékeseknek. Nem tudtam mire vélni ezt
díszkíséretet, de az nyilvánvaló volt, hogy így nem lesz könny
lelépni. Miközben mentünk át az udvaron, végig két férfi
kísér met figyeltem, hiszen egy ember mozgása sokat elárul
fizikumáról. Nem lettem nyugodtabb. Látszott mozgásukon,
hogy elég lazák, ami arra utalt, hogy sportszeret emberek.
vizsgálatot megel napokban egyre nehezebben viseltem
gyerekrontók jelenlétét. Tudtam, ha vissza kell mennem, tuti
leverek közülük párat. Döntöttem: semmiképpen sem térek
vissza, kerül, amibe kerül. kapuban felrakták kezemre
bilincset, aztán álcázásképpen átdobtak rajta egy kabátot.
Tényleg városi busszal mentünk, alig két-három percet kellett
várnunk rá. Útközben végig Mariával beszélgettem, próbálva
leplezni feszültségemet.
Az orvosi rendel város másik felében volt, így legalább
háromnegyed óra buszozás várt ránk. rendel úgy háromszáz
méterre volt buszmegállótól. Sajnos egy forgalmas utcán
helyezkedett el, ahol nyüzsögtek az emberek. Régen voltam ilyen
izgatott. Tudtam, hogy minden szakmai tapasztalatomra
szükségem lesz. Megállás nélkül figyeltem terepet, és vártam
legmegfelel bb pillanatot, amikor megpattanhatok. Odaértünk
rendel elé, körülnéztem, és éreztem, hogy itt az id de akkor
észrevettem két babakocsit toló kismamát, akik szinte az egész
járdát elfoglalták. Ha nem tudom kikerülni ket, akár fel is
boríthatom valamelyik babát, vagy, ha jó futók, kísér im érnek
utol, és esetleg rálökhetnek babakocsikra. Úgy döntöttem,
elhalasztom az akciót. rendel höz hét lépcs fok vezetett, az
ajtó kifelé nyílt, jobb kéz fel volt pult, balra pedig rengeteg
szemüvegkeret és napszemüveg volt kiállítva. Meglehet sen
széles helyiség volt, balra vagy harminc méter az oldalfalig,
szemorvosi rendel pedig bejárati ajtóval szemközt
helyezkedett el. Majdnem percre pontosan érkeztünk, így az
orvos mindjárt fogadott is. Maria jött be velem. Az orvos
leültetett, másfél méterre lem Maria is leült. El adtam
panaszomat, majd az orvos elkezdte komputeres vizsgálatot.

129
Közben el vettem bilincs kulcsát, és lassan lazítani kezdtem
karperecet; nagyon óvatosnak kellett lennem, hisz csak akkor
tudtam ügyködni, amikor doktor beszélt, hogy ne hallatsszon
bilincs kattogása. Sikerült annyira kitágítanom, hogy gond nélkül
ki tudtam húzni kezem. Az orvos megkért, hogy álljak fel, és
kövessem. Egy kabin felé indult, ahol valamilyen fényreakciókat
szeretett volna megvizsgálni. Felálltam, és közben kipillantottam
az üvegajtón. Senki sem állt el tte. Mivel befelé jövet
feltérképeztem terepet, tudtam, hogy kijárat éppen szemben
van, az ajtó pedig kifelé nyílik.
Sima ügy, gondoltam, itt az id Fél szemmel rápillantottam
Mariára, aki valami prospektust lapozgatott, majd egy hirtelen
mozdulattal ledobtam bilincset és kirohantam rendel l.
másik három kísér jobbra állt, épp napszemüveget próbáltak.
Körülbelül öt méter volt az el nyöm. Szerencsémre épp senki
sem lépett be az üzletbe; az els három lépcs fokot egyben
vettem, majd következ négyet is megoldottam egy ugrással, és
már rohantam is, mint az rült. kísér im is rohantak utánam,
közben svédül kiabáltak. Pár lépés után elértem terv szerinti
mellékutcát. Befordulva nagy meglepetés ért, mert az utca
gyakorlatilag egy hatalmas emelked volt. Mire végére értem,
éreztem, hogy lábaim nem bírják tovább. kísér im viszont ott
loholtak nyomomban. Összeszedtem minden er met, és
futottam tovább. Egy-két perc múlva rend rautók szirénái is
hallatszottak. szám kiszáradt, alig kaptam leveg t, szédültem
fáradtságtól. Szerencsére az egyik kísér leszakadt, de másik
kiválóan bírta; ekkor már mindketten csak gyalogoltunk,
körülbelül tíz méter lehetett köztünk távolság. Egyre jobban
fogyott az er nk, ám ekkor az utca végén bekanyarodott egy
rend rautó, éppen szembe velem. kísér is észrevette, és
minden erejét összeszedve futni kezdett, miközben vadul kiabált.
Az utca végén kellett volna befordulnom, elvileg ott várt Lazo
öccse, de lehetetlennek nt, hogy eljussak odáig. Nem volt más
választásom, felugrottam egy téglakerítésre, be egy ház
udvarába; hallottam, ahogy rend rautó fékez és megáll. Az

130
udvaron át futottam szemközti kerítés felé, el is értem, de
amikor felugrottam rá, rám támadt egy kisméret kutya. Ahogy
elkapta már eleve elgyengült lábamat, úgy éreztem, mintha
betontömböt akasztottak volna rám. lábamban annyi er sem
volt, hogy lerázzam vagy lerúgjam kutyát, úgyhogy lehajoltam,
és ököllel tarkón vágtam. második ütésnél végre elengedett.
Ekkor már ház tulajdonosa is kint volt, és svédül kiabált
valamit. Átugrottam szomszédba, ahonnan sikerült kimásznom
egy utcára. Csakhogy fogalmam sem volt, hol vagyok, merre kell
mennem ahhoz, hogy megbeszélt helyre érkezzem. Tudtam,
kicsi az esélyem, hogy odataláljak, gondolkodásra való id
viszont nem volt. Az út szélén kis patak csordogált, beledobtam
fekete rkabátomat, hiszen már fél kilométerr kiszúrták
volna. Nyugodt léptekkel indultam el az utcán, hogy minél kisebb
felt nést keltsek.
Amikor odaértem sarokra, keresztez désben megláttam
két rend rautót, azoktól jobbra pedig zöld Kawasaki Ninja
motort. Határozott léptekkel elindultam motor felé, motoros
észrevett és indította járm vet, de ekkor szirénázó kocsik is
kiszúrtak. Felugrottam motorra, azonnal indultunk, rengeteg
rend rautó mindenfelé. Szerencsére az öcsi jól ismerte terepet,
így sikerült meglépnünk. Nemsokára lefékezett egy autónál, és
intett, hogy szálljak be. Az autót egy csaj vezette, aki mosolyogva
rám nézett, majd annyit mondott, szia, szökevény szerbül.
kimerültségt szólni sem tudtam, megpillantottam egy
kólásüveget, és rögtön lecsaptam rá. Fél óra múlva már egy
lakásban voltam, ahová nemsokára Jocó, Lazo öccse is
megérkezett. Egy csomó kaját és piát hozott. Megköszöntem neki
segítséget, amire annyit válaszolt, hogy szívesen, mi szerbek
tartsunk össze. Nem akartam megsérteni, hogy nem vagyok
szerb, arról nem is beszélve, hogy ebben pillanatban akár
kínainak is nevezhetett volna. Arra gondoltam, felhívom Attilát,
de aztán eszembe jutott, amit az ügyvéddel üzent: se t, se Vladót
ne keressem addig, míg itt vagyok. családomról maximálisan
gondoskodnak, de itt csak magamra számíthatok. Csakhogy

131
egyedül nem fog menni, mert hazaútra nincs pénzem, se arra,
hogy útlevelet szerezzek.
Felhívtam Zoránt. Nagyon megörült, és azonnal beszámolt,
hogy Brigiék jól vannak, és ne izguljak, és mások is segítenek és
vigyáznak rájuk, semmiben sem szenvednek hiányt. Mikor
felvázoltam neki, mi gond, azt mondta, mindjárt megnézi, mikor
megy Göteborgba az els repül és már jön is azzal letette
telefont. Öt perc múlva hívott, azt mondta, beszélt Attilával, és
nemsokára valaki fel fog hívni, hogy segítsen. Pár perc múlva
tényleg csörgött telefon, az ügyvédn volt az. Egy óra múlva
legyek ebben meg ebben bevásárlóközpontban, mondta, ahol
találkozom valakivel, aki egy üzenetet és némi pénzt ad majd át.
Jocó tudta, hol bevásárlóközpont. Egy óra múlva már ott is
voltunk. Az emberem már várt rám. Bementünk egy étterembe,
ahol jó nagy tömeg volt. Teljesen átmaszkíroztam magam,
hajamat befestettem sz kére, vagyis inkább majdnem fehérre, és
feltettem egy szemüveget. Még én is meglep dtem, hogy ez
néhány apróság mennyire megváltoztatta az arcberendezésemet.
Az ember, akivel találkoztam, ugyancsak ügyvéd volt, és eléggé
meglepett, mivel azt javasolta, adjam fel magam. De aztán
vebben is kifejtette, mire megértettem. Attiláék már dolgoztak
azon, hogy átszállítsanak Hollandiába, de legálisan. Ha most így
kivisznek, attól fogva folyamatosan bujkálnom kell. Igazuk volt.
Menjek be rend rségre, magyarázta az ügyvéd, és jelentkezzek.
Száz százalék, hogy átvisznek egy szigorúbb börtönbe, de
semmilyen egyéb büntetésre nem kell számítanom. holland
nagykövetség pedig fel fogja venni kapcsolatot svéd
igazságügyi miniszterrel, és maximum hat hónap múlva otthon
leszek. Beleegyeztem tervbe, de úgy döntöttem, el tte kajálok
egy jót, és pár sört is megiszom nagy izgalomra. Utána veszek
pár ruhát, amire szükségem lehet börtönben, és csak azután
adom fel magam. Három nagy zacskó ruhát vásároltam, leg
sportcuccot meg alsónem ket. Már kezdett alkonyodni, mire
elindultam rend rség felé. Nem kellett messzire mennem,
mivel bevásárlóközponttal szemben, az út másik oldalán volt

132
egy rend rs. Még gyorsan beugrottam egy fodrászhoz,
kopaszra nyírattam hajamat, aztán szemüveget is eldobtam
így újra régi voltam.
Az igazi meglepetés akkor ért, amikor bementem
rend rségre, és közöltem, mi járatban vagyok. fogadópult
mögött ül hölgy felvilágosított, hogy amit tettem, nem
törvénybe ütköz cselekedet, körözés sincs kiadva ellenem, így
sajnos nem tud segíteni. Nem akartam hinni fülemnek, és újra
próbálkoztam: ma reggel szöktem meg, magyaráztam, három
évre ítéltek joger sen, göteborgi börtönben ültem, és csak azért
léptem le, hogy átszállítsanak egy másik helyre. De rend rn
megismételte, hogy semmiféle ncselekményt nem követtem el,
így nem jogosult semmilyen intézkedésre, de talán menjek
vissza börtönbe, és próbálkozzam ott. Felhívtam az ügyvédet,
és elmeséltem neki, mi helyzet. nevetett egy jót, aztán
elmondta, hogy rend rségnek teljesen igaza van, sem
véletlenül ajánlotta, hogy egyb börtönbe menjek. Hívtam egy
taxit, és bemondtam börtön címét. Miután odaértem, vagy fél
órán keresztül csengettem, mire egy hang beleszólt
kaputelefonba. Elmondtam neki is gondomat, de nem tudott
segíteni. Azt mondta, neki nincs engedélye, hogy bárkit is
beengedjen, jöjjek vissza holnap munkaid ben, és parancsnok
megmondja, mi ilyenkor teend Aztán hozzátette, még sosem
hallott olyat, hogy valaki megszökik reggel, este meg visszajön.
Jót nevetett, majd megszakította beszélgetést. Amikor
taxisnak elmeséltem, mi gondom, úgy röhögött, hogy félre
kellett állnia. Elvitettem magam egy hotelba, és némi
borravalóért személyi nélkül is kaptam egy szobát. Még jó, hogy
Attiláék kisebb vagyont küldtek az ügyvéddel, így simán tudtam
szállodában aludni, meg naphosszat taxizgatni. Egész este
Brigivel beszélgettem telefonon, is sikerült megnevettetnem
történetemmel. Elmondta, hogy Magyarországon marad, míg
vissza nem térek Hollandiába. Ott van vele az anyukája, így nincs
olyan egyedül. Elmesélte, milyen gyönyör kislányunk, és hogy
fiunkat beíratta oviba. Sokáig beszélgettünk. Reggel, miután

133
felébredtem, kajáltam egyet, és újból nekivágtam, hogy feladjam
magam.
rend rségen kezdtem, ahol közölték velem, hogy még
semmit sem tudnak tenni az érdekemben, de jöjjek vissza
délután, addigra talán az igazságügyi minisztériumból is jön
valami végzés. Délután visszamentem, és ekkor már tényleg
vártak. Megbilincseltek, és bezártak egy fogdába. Úgy egy óra
múlva négy izompacsirta jött értem, akik közölték, hogy
elszállítanak egy másik börtönbe. Na, végre, gondoltam
magamban. Útközben az egyik kísér elmondta, hogy
Tidaholmba visznek, Svédország második legszigorúbb
börtönébe. Körülbelül 250 fogvatartott van ott, akik mind
Kumlából kerültek oda. Láttam, csávó csak azért pofázik, hogy
megfélemlítsen, úgyhogy gyorsan közbevágtam: legfeljebb másfél
évem van még hátra, mondtam, azt fél lábon is kibírom, és
közben még jól is érzem magam. Vette lapot, és tudta, jobb, ha
hallgat, mert sem munkáját, sem magát nem tartom valami
irigylésre méltónak. Mondtam is neki, hogy eszem ágában sem
lenne életet cserélni vele. Miután odaértünk, elárulta, hogy albán
származású, és mivel papíromon nemzetiségnél jugoszláv
szerepelt, azt hitte, szerb vagyok, ezért játszotta az eszét.
Három többtonnás, távirányítású kapun át jutottunk be
börtön területére, ami világossá tette, hogy itt nem csupán egy
drótkerítés választ majd el külvilágtól. börtön rök átvettek
kísér imt l, aztán át kellett mennem egy detektoros kapun, és
egy gyors teströntgent is elvégeztek rajtam, hogy megnézzék,
nincs-e nálam tiltott tárgy, nem nyeltem-e le, vagy végbelembe
nem helyeztem-e fel valamit. Miután mindent rendben találtak,
udvariasan betessékeltek fogadóhelyiségbe. Ebben két szék állt,
egy asztal, azon poharak és ásványvíz. polcon mindenféle
tájékoztatófüzetek, legalább húsz nyelven. De máris jött
kapcsolattartóm, aki elkísért az orvoshoz, utána pedig átmentünk
az irodájába. Elmondta, egyetlen dolgom van, betartani
szabályokat, mert itt legkisebb kihágásért is szigorú büntetés
jár. Alig fél órát töltöttünk együtt, majd megmutatta zárkámat.

134
Ez hasonló volt, mint az el bbi helyen, csak valamivel kisebb.
börtön négy alakú szárnyból állt, blokkonként harminchat
elítélttel, én épületbe kerültem. bejárattal szemben volt
személyzeti iroda, négy telefonfülke, ebédl abból nyílt
konyha. Teljes felszereléssel. Ez börtön önellátó volt, ami
annyit jelent, hogy minden elítélt azt kajálta, amit zött
magának. késeket acélhuzallal rögzítették kerámialapokhoz.
Tizennyolc személyre három hatalmas szekrény jutott. Az
egyikben tejtermékeket tárolták. Fejenként heti fél kiló sajt járt,
plusz gyümölcsjoghurt, kefir és friss tej, amit naponta hoztak,
fejenként egy litert. másik ben voltak felvágottak, virslik,
tojás, májkrémek, konzervek. harmadikban gyümölcsök és
zöldségek, ebbe hetente hoztak friss árut. Igaz, gyümölcs
általában három napig tartott. Volt egy nagy kenyerespolc,
három-négyféle kenyérrel, kétszersülttel, de itt tartották
müzliket és gabonapelyheket is. Az ebédl ben volt négy
mikrohullámú süt és két kávéf meg öt asztal, négy-négy
székkel. Az ebédl kilépve jobbra voltak zárkák, balra pedig
egy nagy közösségi helyiség, hatalmas tévével és négy
számítógéppel. bútorzat rfotelekb l, kanapékból állt.
mellett volt fitneszterem volt egy nagyobb is, az épületen
kívül –, mellett pedig mosókonyha négy mosógéppel és négy
szárítóval. szárny végén kaptak helyet zuhanyzók.
Épp kezdtem kipakolni zárkámban, amikor megjelent az
ajtóban három tetovált, kopasz fickó. Gondoltam, jön beavatás
egy jókora veréssel, de nem. Bemutatkoztak, és egyikük
elmondta, hogy épület felel se, egyben rabszakszervezet
elnöke is, merthogy Svédországban ilyen is van. Ha bármi bajom
van valakivel vagy valamivel, akár személyzettel, akár az
ellátással, két helyen tehetek panaszt: kapcsolattartómnál vagy
nála. rabszakszervezet elnökségét maguk rabok választják
rabgy lésen. Ezeken gy léseken börtönszemélyzet csak
passzívan vehet részt. rabszakszervezet elnöke naponta
beszámol börtönparancsoknak az esetleges panaszokról,
kérelmekr l, és mindenr l, amir hivatalos vezetésnek tudnia

135
érdemes. Az elnök azt is elárulta, hogy mindezt
kapcsolattartómon keresztül is intézhetem, de az egyik íratlan
szabály szerint egy fogvatartott sohasem beszélhet egyedül
börtönszemélyzettel. Ha kommunikálnom kell velük, mindig
vinnem kell magammal egy másik rabot is, aki hallja az egész
beszélgetést. Ezzel minimálisra csökkentik vamzerkedés, vagyis
besúgás esélyét. De még nem volt vége. Az rökkel semmi
dolgunk, folytatta, nem beszélgetünk velük, és sem velünk,
nincs jópofizás. Minden be van kamerázva, kivéve fürd és
zárkát, rabok itt rendezhetik az ügyeiket; ha ezen két
helyiségen kívül bármilyen konfliktusba keveredik az ember
akár csak szóbelibe is –, már viszik is át Kumlába. Itt legkisebb
vitát sem rik meg börtöntörvények. Vagy hallgatsz, vagy
mosolyogsz. Volt még egy nagyon fontos szabály. Mivel zárás
után blokkokban nem tartózkodott személyzet, viszont sok
fogvatartott füvezett, vagy más, szigorúan tiltott dolgot velt,
ilyenkor már tilos volt rt hívni. Akármilyen beteg volt valaki,
meg kellett várnia reggelt. Este tízkor volt zárás, reggel ötkor
nyitás. cellák elektronikusan nyitódtak és záródtak, aki lekéste
zárást, irány Kumla. Egyel re ennyi, fejezte be az elnök, aztán
úgyis hamar meglátod, bírod-e az itteni életet. Ha nem, csak szólj,
intézek más helyet. Az már ennyib is látszott, hogy hiába
luxus, ez elég kemény hely.
Kisvártatva újabb látogatóim érkeztek. Ketten voltak, és
szerbül szóltak hozzám. Váltottunk pár szót, aztán megbeszéltük,
hogy másnap megmutatják börtönt. Annyit még megtudtam
lük, hogy itt mindenki komoly nöz többség rablásért vagy
gyilkosságért van bent. Zárás után megpróbáltam olvasni egy
kicsit, de nem ment, úgyhogy leoltottam lámpát, és elaludtam.
Reggel ötkor zár kattanására ébredtem, majd tizenegykor két
jugó srác nevetésére. Látják, tiszta lelkiismeretem,
mosolyogtak, különben nem aludnék ilyen jól. Néhány perc
múlva már vagy nyolc ember zsúfolódott be zárkámba, folyt az
ismerkedés, és további szabályokat is megismertem. Hétvége
volt, így senki sem dolgozott. Az egyik jugó srác elmondta, hogy

136
kett kor találkozunk többi jugóval, okvetlenül tartsak vele.
találkozóra börtöntemplomban került sor, mivel ez volt az
egyetlen hely, ahol érintkezhettünk másik három blokk
lakóival. Itt megismerkedtem többi jugó sráccal: nagyjából
húszan voltunk, de mondták, hogy vannak még páran, csak nem
egyszerre járnak templomba, így mindig marad, aki felügyeli
dolgokat.
Hamar kiderült, hogy többekkel akadnak közös ismer seink,
ráadásul elég magas szinten, mert Svédországban köd jugó
csoport cigimaffia egyik legfontosabb részlege volt. Az összes
fejest ismertem, nemegyszer tárgyaltam is itt Vladóval.
templomban volt elrejtve egy mobiltelefon, úgyhogy hamar
lemeóztak, és meglehet sen komoly referenciákat kaptak rólam
kintr l. Megsz nt az addigi óvatoskodás, és az elkövetkez egy-
két órában elég komoly dolgokat tudtam meg.
Crni (a neve magyarul feketét jelent) elmondta, hogy
börtönben uralkodó nagy rend és nyugalom csak látszat, benti
életet bandák uralják. Az egyik legfontosabb az OG, vagyis az
Original Gangsters, az övék kábítószerpiac egy része, emellett
pedig leg bandán kívüli rabok zsarolásával foglalkoznak.
Hell’s Angels is komoly er képvisel, ám mivel nagy részük
gyilkosságért ül, személyzet kiemelten figyeli ket. leg
szerencsejátékban utaznak, de tiltott tárgyak becsempészését is
nagyban zik, és az önkiszolgáló bolt is nekik tejel. legnagyobb
és talán legbefolyásosabb banda Brother’s Caper (itt
szlengben capernek hívták börtönt), vagyis Börtön
Testvériség volt. Ez csak abban különbözött többit l, hogy
odakint nem léteztek, így nem is várhattak küls támogatást.
Mindig csak azok voltak tagjai, akik épp börtönben ültek, ha
valaki szabadult, automatikusan megsz nt tagsága is. Mivel
ehhez bandához tartozott legtöbben, általában
rabszakszervezet elnöki tisztét is az emberük töltötte be. Sok
olyan ember akadt köztük, aki annyira jól érezte magát
bandában, hogy közvetlenül szabadulása el tt inkább gyorsan
elkövetett még egy ncselekményt, csak hogy bent

137
maradhasson. Egy részük életfogytos volt. szabadulás náluk
korántsem volt központi kérdés, ezért voltak
legveszélyesebbek. Nem egy még feleséget is „testvérek” közül
választott magának banda börtönben is létezett.
Brother’s Caper irányította börtön napi életét. szabták meg,
ki hol dolgozik, ki mit, mikor használhat például, hogy ki edzhet
nagy fitneszteremben –, és üzemeltették szoláriumot meg
szaunát is, amelyek elvileg kapcsolattartóknál
megvásárolható érmével ködtek, de BC-sek ugyanazt fél
áron kínálták. voltak vamzerság legnagyobb ellenz i, és
legnagyobb vamzerok is egyben.
Aztán ott volt svéd börtönökben negyedik jelent banda,
az úgynevezett Jugó Liga. Ez egykori jugoszlávokból állt.
küls sök csak úgy hívták ket, hogy „a tiszteletlenek”. Könny
kitalálni, miért kapták nevüket: jugók ugyanis senkit sem
tiszteltek. Mivel jugó maffia falakon kívül is nagyon er és
szervezett volt, komoly tekintélyre tettek szert börtönökben is.
jugoszláv maffia els sorban drogpiacon er világszerte, de
Európában különösen. Persze más ncselekményeket is
el szeretettel elkövetnek. Igaz, manapság már csak szerbek és
montenegróiak alkotják ezt csoportot, de azért továbbra is
kiváló kapcsolatokat tartanak fenn többi exjugoszláv állam
nöz ivel. Ez odabent is így volt. Jugó Liga területe
csempészés és az adósságbehajtás volt. Mint megtudtam,
tidaholmi börtönbe bejutó kábítószer hetven százalékát jugók
szállították, majd továbbadták az OG-nek, pedig kiárulták.
börtön személyzete tisztában volt folyamatokkal, de olyan
profin történt minden, hogy csak elvétve tudták meghiúsítani
drogüzleteket.
különböz svéd börtönökben köd bandák egymással is
kapcsolatban álltak. hatóság igyekezett megakadályozni
kapcsolattartást, de az üzenetek még legszigorúbb sz réseken
is átcsúsztak olykor. Pedig zzel-vassal irtották bandákat, még
bandaneveket sem volt szabad használni, az ilyen tagságra
utaló tetoválásokat pedig el kellett takarni. Amint kiderült

138
valakir l, hogy valamelyik banda tagja, már indulhatott is
Kumlába. Földijeim kiokosítottak, hogy ennek ellenére jobb
beállni valamelyik bandába, mert aki magányos, hátrányba kerül.
bandatagok jól szervezett rendszer szerint, megadott
id pontokban használhatták különféle sportlehet ségeket, és
szoláriumozni, szaunázni is együtt jártak, igaz, mindig csak
háromnégy csoportokban, mert egy ennél nagyobb létszámú
vonulás már felt lett volna. Ez annyira jó börtön volt, hogy
mindenki igyekezett betartani szabályokat, annál is inkább,
mert azok, akik megjárták, borzasztó dolgokat meséltek
Kumláról. Úgy szólt fáma, hogy aki második fokozatból
átkerül oda, az els be, azt is megbánja, hogy megszületett.
Crni, jugók vezére, hat évet húzott le magánzárkában
Kumlán, napi egy óra sétával, azt is bilincsben. hatóság hat év
után döntött úgy, hogy átmehet egy második fokozatú börtönbe.
Crni összesen tizennégy évet kapott fegyveres rablásokért, és
amiért két kommandóst is megsebesített letartóztatásakor.
Ebb kilenc év hat hónapot mindenképpen le kellett ülnie, és
még két éve volt hátra. Nagyon nem akart bebukni valamin
odabent. Nekem azt mondta, tartsam távol magam balhéktól,
úgy veszik, hogy velük vagyok, de semmilyen szerepet nem
szánnak nekem. Mint kés bb megtudtam, kinti nökt kapta
parancsba mobilon, hogy vigyázzon rám. Utasították, hogy
mindenben segítsen, és fontosabb kérdésekben bátran kérje ki
véleményemet is.
Megtudtam, hogy Pokol Angyalai lányfuttatással is
foglalkoznak. Mivel itt heti rendszerességgel volt lehet ség ágyas
beszél re, ha valakinek lány kellett, azt az Angyalok intézték.
Minden beszél el tt vizeletmintát kellett adni. Ha negatív lett,
megvolt az engedély. Folyamatos volt az ellen rzés, és csak
egyszer lehetett megtagadni. Persze erre is volt kidolgozott
módszer. Általában kora reggel jöttek ellen rizni, hiszen tudták,
hogy este, zárás után nagy drogozás megy zárkákban. Ezért aki
drogot fogyasztott, hajnali négykor felkelt, és megivott két-

139
három liter jó cukros teát. Mivel tea jó vízhajtó, az alany
többször is vizelt, mire megérkezett az ellen rzés.
Teltek-múltak napok, és egyre jobban kiismertem benti
viszonyokat. Minden úgy ködött, akár egy kisvárosban.
Hétköznap munka, utána sport vagy valami más szórakozás. Én
az egyik szerb sráccal meló után mindig elmentem boltba friss
húst venni, majd felváltva ztünk. Aztán egyik nap egy magyar
fiú került blokkunkba. Szegény nagyon meg volt zuhanva, tíz
évet kapott kábítószer-csempészésért. Felkaroltam, és
megbeszéltem többiekkel, hogy is fogadják el. Vagyis
el ször, és valószín leg utoljára egy magyarországi magyar is
Jugó Liga tagja lett, ha nem is teljes érték ként. zött, mosott,
takarított, tortákat sütött védelemért cserébe.
Csomag nem érkezhetett kívülr l, és levél is csak boríték
nélkül. Ezzel is meg akarták akadályozni drogok és tiltott
dolgok beáramlását. boltban mindent meg lehetett venni,
havonta egyszer ruhavásár is volt. Kintr elvileg tényleg
semmire nem volt szükség, legfeljebb pénzre. Meghatározták, egy
ember mennyi pénzt tarthat magánál, de ezt végképp nem tudták
ellen rizni. Sokan földbe ásva tartották pénzüket, leg
bandák.
Odabent is kábítószer volt legjövedelmez bb árucikk.
jugók falakon kívül harminc euróért vettek egy gramm heroint,
bent már háromszáz euróért adták tovább, az OG pedig ötszázért
árusította.
Pokol Angyalai is próbálkoztak, de jugóktól nem tudták
átvenni heroinpiacot, viszont marihuána az kezükben volt.
Egy gramm heroinért, ha börtönfalakon belül találták meg
valakinél, öt évet lehetett kapni svéd bíróságon. jugók
alakították ki leghatásosabb rendszert drog bejuttatására.
Három hat méter magas fal és egy négy méter széles vizesárok
választott el bennünket külvilágtól ez összesen egy durván
harmincméteres sávot jelentett –, ráadásul ezt senki földjét
még felülr is befedték ráccsal, szinte lehetetlen volt bármit is
bedobni kerítésen túlról. Ám jugók rájöttek, hogyan

140
hidalhatják át az akadályt. kinti kapcsolat teniszlabdába rakta
drogot, majd beütötte teniszüt vel: fels rácson keresztül pont
befért labda. Azt, hogy hová pottyan az áru, szerbek
villanyoszlopok megszámozásával tudták meghatározni.
bejárati kapunál volt az egyes pózna, aztán kettes, hármas, és
így tovább. jobb oldali póznákat D1, D2, D3 elnevezéssel
illették, míg bal oldaliak L1, L2, L3 satöbbi néven futottak. Ha
börtön röknek sikerült is befogniuk egy-két hívást, fogalmuk
sem volt, mit jelent, hogy D21 és D22, vagy épp L14 és L15
között. Ez annyit jelentett, hogy jobb oldalon 21. és 22.
pózna között fogják beütni labdákat, vagy bal oldalon 14. és
15. pózna között. bet szerb desno jobb szóból jött, az
pedig levóból, ami azt jelenti, bal. Tehát, ha jött az áru, rövid
üzenet csak ennyi volt: „17:18 D10-D11”. Id pont és helyszín.
Soha senki nem bukott le, de az rök id vel megsejtettek valamit,
ezért éjjel-nappal jár rözni kezdtek kerítés mentén. Ám mint az
köztudott, jugók nagy mesterei nözésnek, így újabb trükköt
eszeltek ki. Ez még az el nél is bonyolultabb volt, de sikerült
vele túljárniuk az rök eszén.
Attól fogva azok lányok hordták be kábítószert, akik ágyas
beszél re érkeztek. nehezebb része az volt, hogy beszél után
mindig mindenkinek meztelenre kellett vetk znie, és
röntgengépen is át kellett haladni, ami az egész testet
átvilágította. Tilos volt beszél alatt bármit enni, így nagyjából
azt is látták, hogy mi van gyomrokban és belekben, de azt is,
ha végbélbe volt valami feldugva. beszél re börtönt
kapott öltözékben lehetett csak menni, amit beszél után le
kellett adni és csak azután kaptunk új ruhát, ha átmentünk
minden vizsgálaton. Szinte esély sem volt arra, hogy bármit is
behozzál. Ha az rök legkisebb gyanús dologra is felfigyeltek
gyomorban, addig nem lehetett kimenni, míg ki nem ürült
tartalom. Külön „szarófülkéket” alakítottak ki erre célra.
jugók mégis megtalálták lyukat pajzson. röntgen mindent
megmutatott, kivéve fütyköst, pontosabban azt, hogy
fütykösön lév alatt mi van. Ha függ legesen bedugtál

141
valamit, azt kimutatta, ha húgycs be dugtál valamit, azt is. De
egyet nem: ha valaki makk (a fütykös feje) mögé egy celofánból
készült gy helyezett el körben, ami persze heroinnal volt
megtöltve. delikvens felhelyezte gy t, rt ráhúzta
makkra, és kész: semmit sem lehetett észrevenni! Igaz, itt
számított méret, volt, aki csak egygrammos gy tudott
felhúzni, de olyan is akadt, aki két grammot is gond nélkül
bejuttatott. módszer egyetlen hibája az volt, hogy
körülmetéltek nem tölthettek be ilyen „munkakört”. Amire
egyébként rengeteg jelentkez volt, hiszen aki behozott egy
grammot, két adagot kapott, nagyfarkúak pedig négy adagot, ha
sikerrel megbirkóztak kétgrammos gy vel. jugoszláv
leleményességnek köszönhet en heroinellátás nem akadozott.
mobilokat az rök hozták be, igaz, nem mindig önszántukból,
de kintiek általában mindig találtak olyat, akit sikerült
meggy zni. teströntgen beszerelése el tt fogvatartottak
hordták be mobiltelefont, kotonba húzva, végbelükbe
feldugva.
Messze nem volt unalmas ez börtön, mert
luxuskörülmények közepette ugyanúgy dübörgött nözés,
mint bárhol máshol. fegyelem olyan szigorú volt, hogy senki
sem mert feldobni senkit. Pedig mentek az ígérgetések.
börtönszemélyzet mindig mondta raboknak, hogy ha valaki
komolyabb dolgot köp, akár még hosszú börtönéveket is
eltörlik. Azt mesélik, hogy addig mindössze egyetlen olyan eset
volt, amikor valaki feldobott egy OG-t. Egy iráni srác köpte be,
hogy drogot árul. Az iránit négy évvel el bb helyezték
szabadlábra, de két héttel szabadulása után véletlenül elgázolta
egy autó. Jó volt észben tartani, hogy odabent nöz éltek, akik
képtelenek megbocsátani. Tévedni arrafelé nem volt emberi
dolog. Csak úgy lehetett túlélni, ha az ember igazodott
rendszerhez. Ha erre képes volt, id ben és sértetlenül
szabadulhatott. nyugalom biztosítása érdekében könyvtárban
könyvek és zenei CD-k mellett még pornó DVD-t is lehetett
kölcsönözni. Az orvosi ellátás els rangú volt. börtön területén

142
rengeteg volt zöld terület, és érdekes módon még
legkeményebb gyilkosok is vigyáztak tisztaságra; mindenki
rendezte parkokat, kerteket. Sehol sem lehetett eldobott
cigarettacsikket vagy papírdarabokat látni.
hónapok lassan múltak, magyar fiú sütött, zött,
takarított, bandák tették dolgukat, az rök meg próbáltak
rájönni egy-két csalafintaságra, persze sikertelenül, hisz vamzer
nélkül sem kint, sem bent nem hatékony hatóság. Egy
komolyabb nöz legfeljebb egy évig tartottak ugyanott, utána
átszállították egy másik börtönbe, hogy ezzel is korlátozzák
szervezkedés lehet ségét. Az orvostól szereztem olyan igazolást,
ami felmentett munka alól, így nem kellett dolgoznom. Délig
aludtam, aztán elmentem edzeni, majd amikor többiek jöttek
melóból, elmentünk boltba kaját venni másnapra. Este
kártyáztunk, persze pénzben játszottunk. Egyik nap jött
kapcsolattartóm, hogy keres rend rség. Az Interpoltól jött két
nyomozó, hogy magyar hatóság körözést adott ki ellenem
autólopás miatt. Hirtelen nem tudtam mire vélni dolgot,
mindaddig, míg nyomozók el nem mondták, hogy milyen
autóról van szó. Azt kocsit keresték rajtam, amit még Szegeden
béreltem. Teljesen megfeledkeztem róla. Elmondtam, hogy hová
parkoltam le, és hogy kulcs meg forgalmi ott van pesti
lakásomban. Ezzel magam részér le is zártam az ügyet.
Aztán egyik nap bejött hozzám és másik három hollandhoz
nagykövet megbízottja. papírjaink készen vannak, mondta, két
hét múlva átvisznek bennünket Hollandiába. Pont hat hónapom
volt még hátra repül indulásáig. rendes napi járattal
mentünk Amszterdamba, megbilincselve. Amikor hollandok
átvettek bennünket, egyb leszedték bilincset, pedig volt
köztünk olyan is, akinek még négy évet kellett ülnie. Távollétem
alatt az volt legnagyobb változás, hogy gulden helyett az euró
lett fizet eszköz. Összesen heten jöttünk vissza Hollandiába,
persze mindannyian kábítószer-csempészésért voltunk lecsukva.
Hollandiában ez nem számít komoly nnek, ezért is fogadtak
bennünket olyan lazán. Nekem még azt is megengedték, hogy

143
elmenjek McDonald’sba kaját venni. Hollandiában az elítéltek
nagy része büntetése utolsó harmadát otthon tölti le,
legtöbbje egy GPS-es bokabilinccsel. De azok is bokabilinccsel,
otthon töltik büntetésüket, akiket két évre, vagy annál
kevesebb szabadságvesztésre ítél bíróság. Ott belátták, hogy
sokkal nagyobb kárt okoznak azzal, ha börtönbe csukják ezeket
az embereket, mint így, ha csak felügyelet alatt tartják ket. Ezzel
részben spórol az állam, másrészt az elítélt egzisztenciája, családi
élete, egészségi állapota is fenntarthatóbb. Így azok, akik nem
követnek el túl súlyos ncselekményt, nem vesztik el
munkahelyüket, nem maradnak ki az iskolából, úgyhogy kés bb
sem hárul az államra az ellátásuk és társadalmi
visszailleszkedést segít programok szervezése.
Eddig azt hittem, hogy svéd börtönnél lazább nem létezik.
Tévedtem. befogadásomkor megkérdezték, hogy akarok-e
internetet zárkámba, melyhez napi másfél euróért
számítógépet is bérelhetek. El ször azt hittem, viccelnek velem,
de mondták, hogy nem, ez ugyanis minden elítéltnek jogában áll.
Naná, hogy éltem lehet séggel. Zorán küldött be laptopot.
zárkámban még vonalas telefon is volt. Az egész zárka úgy nézett
ki, mint egy kis garzonlakás. Igaz, itt kevesebb volt szabadid
mint Svédországban, és csak napi négy órát tartózkodhattunk
kint szabad leveg n, de cserébe teljesen nyugodtan lehetett
létezni. Nem voltak bandák, marihuána és hasis legális volt,
kemény drogot szinte senki sem fogyasztott.
Attila nem jött be hozzám beszél re, azt üzente, hogy ha kint
leszek, majd mindent tisztázunk. Zorán hetente járt be hozzám
tiszta ruhával, persze egy csomó kajával. Azt viszont nem
akartam, hogy Brigi bejöjjön, leg gyerekek miatt: minek
látnák börtönt? Igaz, lányomat addig még csak fényképen
láttam, de, gondoltam, ezt hat hónapot már csak kibírom. Vlado
sem látogatott meg, mert nem akart képbe kerülni: minden
látogatót regisztráltak, márpedig hozzá hasonló kaliber
emberek jobban szeretnek háttérben maradni. De rajta kívül
sokan benéztek. Például az amszterdami polgármester is. Azt

144
mondta, ne izguljak, mindenki hibázhat egyszer az életben, és
biztosított, hogy ha munkára lesz szükségem, segít. látogatása
után börtön rök úgy néztek rám, mintha marslakó lennék, és
mindegyik elkezdett jópofáskodni velem. De én élénken
emlékeztem rá, mit tanultam svéd börtönben: az rökkel nem
egy az érdekünk. Nem tudtam megmagyarázni, miért, de
valahogy nem szerettem, ha egy közelemben volt. Pedig soha
egy rossz szót sem szóltak hozzám sem itt, sem pedig
Svédországban. t, polgármesteri látogatás után tényleg
kimondottan jó fejek lettek, mégsem kedvelem ket. Talán azért,
mert én sosem éreztem magam nöz nek, mégis úgy
kezeltek.
Mivel itt sokkal nyugodtabb volt az élet, mint Svédországban,
az id is lassabban vánszorgott. Hat hónapra nem akartam suliba
járni, néha interneteztem, és igyekeztem csiszolgatni az angol- és
hollandtudásomat. közben megállapítottam, hogy fura figurák
ezek hollandok, nem nagyon idegeskednek semmin. Ha nem
lett volna ott az néhány arab, török meg marokkói, olyan lett
volna az börtön, mint egy kripta. Ez végtelen nyugalom olyan
feszültté tett, hogy egyik nap összecsaptam két marokkóival.
Elvették folyosón egy ötvenkilós, pancser holland srác óráját,
amikor épp arra jártam. Megsajnáltam balekot, és szó nélkül
pofán vertem mindkét fosztogatót. hála az lett, hogy kaptam tíz
nap fogdát, majd átszállítottak egy távolabbi börtönbe, kétszáz
kilométerre Rotterdamtól. Ez sokkal szigorúbb hely volt. Nem
volt internet, sem ágyas beszél
Minél inkább közeledett szabadulásom napja, annál
idegesebb lettem. Kezdtem érezni haragot és bosszúvágyat.
Az utolsó hét volt legnehezebb. Megkértem az röket, hogy
tartsák zárva cellámat. Nem akartam senkivel beszélni vagy
találkozni. Az utolsó éjszaka aludni sem tudtam, leg azt vártam,
hogy Brigit és gyerekeket magamhoz szoríthassam. Reggel fél
nyolckor szabadultam. Az összes holmimat odaadtam az egyik
szomszédomnak, egy bolíviai srácnak. Miközben az irodában
felvettem szabadulópénzemet, bejött az egyik r, és jelentette

145
 nökének, hogy hatalmas csoportosulás van börtön el tt,
hívjon-e rend rt. Az igazgató azt felelte, nem kell, biztos értem
jöttek. El sem tudtam képzelni, kik lehetnek azok.
Amikor kiléptem börtönkapun, én is meglep dtem. Vagy
húsz dzsip meg luxuskocsi állt kint. Sokan eljöttek, hogy
köszöntsenek. Zorán várt kapuban, de nem messze ott állt
Vlado, Ali, török vezér és még sok régi jó barát. Attila is eljött.
Amikor megpillantottam, összeszorult gyomrom, és azonnal
torkának akartam ugrani. Gondolom, ezt is sejtette, ezért is állt
távolabb lem. De nem ijedt meg, odalépett hozzám, majd így
szólt: „Üdv gladiátorok közt, üdv cégben!” Ekkor egy dzsip
gördült oda, amiben Brigi ült gyerekekkel. Direkt így tervezték
meg, hogy ne legyen id leütni Attilát. fiam ugrott ki els nek
(„Papa, papa!”), nyakam köré kulcsolta kezét, és csak
puszilgatott. Aztán Brigi szállt ki, szebb volt, mint valaha,
karjában egy igazi kis hercegn vel, lányommal. Szégyenl kis
sz ke, kék szem baba volt még. Brigi sírt, fiam is, lányom
meg nevetett, és ez nevetés egy csapásra elfeledtette velem az
elmúlt két évet, Brigi úgy magához szorított, hogy azt hittem,
szuszt is kinyomja bel lem. Nagyon örültem, hogy újra együtt
vagyunk. börtönablakokból kiabáltak rabok, kapuban pár
bámulta jelenetet. Soha nem gondoltam volna, hogy ilyen sokan
eljönnek szabadulásomkor. Miután Brigiékkel
agyoncsókolgattuk egymást, Attila lépett oda.
Rob, ami történt, természetesen megbeszéljük, de el tte
menj el családoddal nyaralni, és ha visszajöttél, dumálunk.
Elmész te büdös francba! Azt hittem, barátom vagy…
Hidd el, az is vagyok, majd megérted, ha leülünk, és
átbeszéljük dolgokat!
Vlado is közbeszólt.
Én is tudtam dologról. Meg kellett gy dnünk róla, hogy
teljesen okés vagy-e.
Mi faszt beszélsz? Neked kellett meggy dnöd, hogy okés
vagyok-e? Hány éve ismerjük egymást? De különben is mit jelent

146
az, hogy meg kellett gy dnünk, hogy okés vagyok-e? Úgy
beszélsz itt, mint egy maffiaf nök, aki új tagokat toboroz.
Nos, hasonló helyzet vágta rá Vlado.
Szarok rátok! Megmondtam, hogy nem dolgozom senkinek,
és nem tartozom semmilyen társasághoz!
Már régóta közénk tartozol, csak még magadnak sem
akartad bevallani. Igaz, mi sem beszélünk err soha, az ember
ezt megérzi. De egy id után, ha úgy gondoljuk, hogy valaki
többet érdemel, azt levizsgáztatjuk, és ha átment vizsgán, már
valaki lett bel le. Veled most ez történt, de még ráérsz, hogy
megértsd. Itt van négy jegy Bora Borára, ma indul repül tök.
Este hatkor bejelentkezhettek ebben hatcsillagos szállodában
az elnöki lakosztályba, egy hónapra ki van fizetve. És itt van még
két arany Visa-kártya, mindkett ötvenezer euró. Menj, és
pihend ki magad családoddal! Ha visszajöttél, majd beszélünk.
Váltottam még pár szót többi haverral, aztán családommal
és Zoránnal elmentünk hotelbe, ahol Brigiék laktak. Zorán
magunkra hagyott bennünket, de felajánlotta, hogy visszajön, és
kivisz repül térre. Fél órán belül megbarátkoztam
lányommal, és már az egész hotel lünk volt zajos. Brigi viccesen
meg is jegyezte, hogy most már három gyereke van. Este már
Jumbo Jeten ültünk az els osztályon, amit egy másik családdal
osztottunk meg. fiam már rengeteget repült, de lányomnak ez
volt az els útja, mindjárt tizenöt óra. Szerencsére az óriási gépen
kedvükre rohangálhattak.
Bora Bora csodálatos hely: fehér homokos strand, delfinek,
hamisítatlan vakáció. Gondolom, Vlado már járt itt, ezért adta
kétszer ötvenezer eurót. Els re elég soknak tartottam, leg úgy,
hogy az utazást és szállást nem is ebb kellett fizetnünk. De
aztán rájöttem, miért kell ennyi lóvé. Bora Borán minden átlagon
felüli, az árak pedig még átlagon felülibbek. gyerekek és Brigi
fürödtek, én leginkább az árnyékban ülve nézel dtem, és
iszogattam húszdolláros Bacardi kólát. Az utolsó héten
kibéreltem egy jachtot, személyzettel, és elmentünk hajókázni.
gyerekek imádták delfineket, amik sokszor órákon át együtt

147
úsztak hajónkkal. Brigi elmesélte, hogy mindenki sokat segített
neki, míg bent voltam, de legnagyobb segítséget az anyukája
jelentette számára. Nem kérdez sködött, megelégedett annyival,
amennyit elmeséltem neki. Ez jólesett, annál is inkább, mert még
magam sem értettem pontosan, mi történt. Egyik este egy pohár
pezsg mellett beszélgettünk, és megkérdeztem, haragszik-e
rám, hiszen sokkal jobb párt érdemelne nálam. Nem engedte,
hogy tovább mondjam: pont ilyet akart, válaszolta.
visszaút Hollandiába hosszabb volt, mint odafelé.
Amszterdamban repül téren Zorán és Attila várt bennünket.
Mivel korábban már felmondtuk bérelt lakásunkat, megkértem
Zorit, hogy foglaljon nekünk helyet egy szállodában két-három
hétre, míg nem találunk egy új lakást. reptéren megtudtam,
hogy Attila már rendezte az ügyet. vitt el bennünket
Rotterdamba. Egész úton egy szót sem szóltunk egymáshoz.
Aztán leparkolt egy új építés társasház el tt, átnyújtott egy
kulcsot, és annyit mondott, ez tiéd, remélem, egyszer majd
megbocsátasz. Négyszobás, vadiúj, teljesen berendezett
luxuslakást kaptam le. Nem jellemz rá, hogy nagyon figyelmes
lenne, de most még arra is ügyelt, hogy lakás ötszáz méterre
legyen Feyenoord stadionjától, mivel tudta, hogy élek-halok
csapatért. Másnap intéztük papírokat, ekkor tudtam meg, hogy
négyszázezer eurót fizetett lakásért, plusz körülbelül százat
berendezésért. Nem garasoskodott, még egy új Merci
sportkocsival is meglepett. Persze tudtam, hogy itt többr van
szó szokásos nagylelk ségénél. Nem is kellett sokáig várnom,
hogy megtudjam valódi okot.
 „Azt mondta, nem vagyok igazi gengszter”
ATTILA SZOLGÁLATÁBAN

PÁR HÉT MÚLVA ATTILA találkozóra hívott. Ebben nem lett volna
semmi meglep helyszín viszont rendhagyónak számított. Egy
bankba kellett mennem, Rotterdam belvárosába, délel tt tízre.
Sejtettem, hogy nem átlagos találkozóról van szó, amit az is
bizonyított, hogy nem vihettem mobilt nemcsak magába
bankba, hanem az odavezet útra sem. Attila megkért, hogy
banktól legalább ötszáz méterre tegyem le kocsimat, és gyalog
menjek oda. mobil és kocsikban köd GPS is milliméter
pontossággal elárulja, hogy megadott id ben hol tartózkodik az
ember, ez viszont szigorúan titkos találkozó volt. Beléptem
bankba, sorszámot húztam, majd leültem többi várakozó közé.
Amikor kiírták sorszámomat, odamentem pulthoz, és
közöltem, hogy egy nagyobb összeget szeretnék betenni, ennek
feltételeir érdekl dnék. Az ügyintéz hölgy telefonált egyet,
majd megkért, hogy foglaljak helyet, azonnal jön az egyik
kollégája, és tájékoztat részletekr l. Egy perc múlva meg is
jelent egy fiatal, nyálas kis bankzseni, aki megkért, hogy
kövessem az irodájába. Az irodában egy ötven év körüli,
nyakkend úr és egy titkárn üldögélt, utóbbi klasszikus,
sorozatgyártott, mozdonysz ke volt. melle hetven százaléka
kilátszott dekoltázsából, és szoknyácskáját sem kellett
levennie, ha valaki kíváncsi lett volna, van-e rajta bugyi.
Egyfolytában mosolygott, ahogy kell. nyakkend úr kinyitott
egy ajtót, majd betessékelt. „páncélszobában” már többen ültek

149
egy hatalmas tárgyalóasztal körül. Beléptem, az ajtó becsukódott
hátam mögött, nyakkend fazon kint maradt. Az asztalf
Attila ült. Kisebb csönd után intett, hogy üljek le. Most egészen
más volt, mint ahogy én ismertem sokkal komorabb és
határozottabb. Bemutatott az asztaltársaság tagjainak. légkör
elég barátságtalan, már-már feszült volt. Mindenki rezzenéstelen
arccal ült helyén, látszott, hogy fontos dolgokról lesz szó.
Miután bemutatott, Attila beszélni kezdett.
Rob új tag, vele lesz teljes csapat. Az itt jelen lév
irányítják dolgokat. szereposztás mai naptól egész pontosan
következ én és Dani vagyunk vezet k, mindenben mi
hozzuk meg végs döntést. Természetesen ti
elképzeléseiteket is meghallgatjuk, de akkor is mi döntjük el, mi
legyen. Rob, látom az arcodon, hogy nem igazán érted, mir
beszélek, ami érthet hiszen eddig nem voltál itt. Röviden
felvázolom helyzetet. Amíg te bent voltál és
„vizsgaid szakodat” töltötted, én keményen dolgoztam. Miután
betiltották az ecstasy forgalmazását, baromira megn tt rá az
igény. Rengetegen megkerestek, régi ismer sök Bayából, mások
is. Eleinte csak pár ezer darabot vittek, de ma már több százezret
forgalmazunk. vev kör is kib vült, ma ott tartunk, hogy Európa
összes országából jönnek vásárlók. Az elején én is vásároltam
Danitól, de ahogy tt az igény, úgy döntöttünk, társak leszünk.
Daninak volt már egy laboratóriuma, de úgy döntöttünk,
szükségünk lesz még egyre. Daniéban amfetamint állítunk el az
enyémben ecstasyt. Vannak kimondottan nagy tételben vásárló
ügyfeleink, de akadnak olyanok is, akik csak pár tízezret visznek.
forgalmunk pillanatban körülbelül havi egymillió ecstasy. Az
amfetamin is eléggé kelend leg skandináv országokban, de
máshol is napról napra rá az igény. Két év alatt hatalmasat
fejl dtünk, senki sem gondolta volna, hogy ekkora biznisz lesz ez
bogyó. Ezért is van szükség rátok, mert ez már több embert
kíván. Azért jöttünk össze, hogy megbeszéljük, hogyan
dolgozunk: hatékony, de biztonságos ködési tervet várok
letek. Az els szabály így szól: mostantól nem lehet kiszállni,

150
kés bb sem. Mindenkinek úgy kell teljesítenie, hogy tudja, az
életével fizet, ha bármilyen kárt okoz szervezetnek. Ez alól
senki sem kivétel. Ha valaki bekerül, hallgatnia kell, mint sír,
cserében szervezet kötelessége, hogy teljes mértékben
támogassa. És nemcsak t, hanem, ha van családja, azt is. Tehát
most mindenki esküdjön meg, hogy szervezet titkát magával
viszi sírba!
Mindenki hangosan esküdött. És én is megesküdtem, de csak
csendben. Nem hittem ebben az egészben, túl meseszer nek
nt, de ahogy belegondoltam, hogyan küldtek börtönbe, aztán
mennyit költöttek rám szabadulásom után,
elbizonytalanodtam. Annál is inkább, mert Attila láthatóan
tényleg rendkívül jól állt anyagilag, az sem véletlen, hogy ezt
találkozót az egyik legnagyobb bank különszobájában tudta
megszervezni. Talán nem is mese ez az egész? Nem tudom, miért,
de ösztönösen felemeltem kezem, hogy szólni szeretnék:
automatikusan jelentkeztem, valahogy úgy éreztem, itt, ebben
szobában anélkül nem szólalhatok meg. Olyan sulifílingem volt:
nem ugathatok csak úgy bele tanár szavaiba, meg kell várnom,
hogy szót kapjak. Furcsa érzés volt. Visszagondolva korábbi tíz
évre, tényleg mindig közéjük tartoztam, anélkül hogy ezt valaha
valaki is kimondta volna. Vlado barátom volt, de egyben
felettesem is, és ha belgrádiakkal találkoztam, éreztem, hogy
ezek nökeim. Attila szólt, hogy amint befejezi
mondandóját, mindenki elmondhatja magáét is. Bólintottam,
hogy oké. Attila folytatta:
Danival összeállítottuk szervezet ködési tervét, amely
leg titoktartáson alapszik. Mindnyájunknak személyre szóló
feladata lesz. Más feladatába tilos beleszólni, ha valakinek
valamilyen gondja, esetleg kérdése adódik egy másik beosztottal
kapcsolatban, csak rajtam keresztül léphet tovább. Tehát
szerepek. Dani viszi termelést és nyersanyagbeszerzést. Rony
intézi raktározást, csomagolást, rajtunk, mármint rajtam és
Danin kívül csak tudhatja, hol vannak laboratóriumok és
raktárak. Vincent szerzi küls söket, akiken keresztül lakásokat

151
bérel, akiknek nevére autókat és cégeket tudunk vásárolni.
Fontos, hogy ezek személyek büntetlen el élet ek legyenek.
Kínai feladata az adósságok behajtása, konkurencia leigázása és
bármilyen más er szakos cselekmény kivitelezése. Rob, te
feladatod lesz szervezet biztonságának garantálása, te tartod
kapcsolatot rend rséggel, információcserét bonyolítasz le
hatóságokkal és más nöz csoportokkal. téglák kisz rése, az
új vásárlók átvilágítása is te dolgod lesz, vagyis minden
olyasmi, amivel megel zhetjük lebukásunkat. Maga
drogkereskedelem Hollandiában szinte nem is ncselekmény,
az viszont, hogy nem adózunk több millió euró után, nagyon is az.
De erre is megtaláljuk megoldást. Az én feladatom az irányítás,
döntések meghozatala. Csak én adhatok engedélyt bármilyen
szállítmány eladására. Én döntöm el, hogy ki kaphat árut, és ki
nem. Magánakciókról nem akarok hallani. Ugyanez vonatkozik az
amfetaminra is, csak ott Dani dönt. Ti csak saját területeteken
dönthettek, de ott bármiben. Válasszatok magatok mellé olyan
embereket, akikben megbíztok, de szervezetr és annak
tagjairól még nekik is tilos beszélnetek.
Ezután Attila külön-külön egyeztetett még mindenkivel, majd
megbeszélés résztvev tíz-tizenöt perces különbséggel,
egyenként távoztak. Én elmentem vele ebédelni, hogy átbeszéljük
az elmúlt két évet, és azt is, mi vár ránk az elkövetkez kben.
Megtudtam, hogy Vlado és még sokan mások is benne vannak
szervezetben, de Vladóról csak én tudok, és majd id vel
megismerem többi fontos embert is. Elmondta, hogy jelen
pillanatban Németország, Spanyolország és Skandinávia
legjobb vásárlók. Vladóval kidolgoztak egy tervet, mely szerint
országonként kineveznek egy-egy „helytartót”, és az adott
országból kizárólag kaphat lünk árut. Eddig úgy volt, hogy
országonként akár tíz-tizenkét vev nk is volt. Ez azért nem volt
jó, mert ezek mind egymás vetélytársai voltak, és lerabolták,
feldobták, összeverték egymást, így hatóságok figyelmét is
magukra vonták, amivel minket is képbe hoztak. Az üzletnek ez
egyáltalán nem tett jót. Amióta az új program szerint dolgoztunk,

152
sokkal nagyobb lett forgalom, és jóval kevesebb volt balhé.
kiválasztásnál tehát hogy tíz-tizenkét partnerb ki lesz
helytartó figyelembe vettük, milyen mennyiségben, milyen
rendszeresen vásárol, mennyire megbízható, és milyen háttérrel
rendelkezik. Van-e hatósági támogatottsága, vagy valamilyen
kapcsolata fels bb körökb l. szervezet hosszú távra tervez,
így nem mindegy, ki lesz kiválasztott személy.
Attilával estig beszélgettünk. Abban egyetértettünk, hogy
nehéz id várnak ránk. Nem tévedtünk. Mindenki az
ecstasybizniszre hajtott, hatalmas pénz volt benne, hiszen
darabonként 0,05-0,06 eurócentbe került az el állítása, míg 2002
vége felé nagy tételben 1-1,2 euróért lehetett eladni. Mindenki
meg akarta szerezni ezt piacot, hiszen ha valakire nem tudták
ráverni az adócsalást, legfeljebb két-három, esetleg négy évet
kaphatott, vagyis minimális volt rizikó. Attila elárulta, hogy
harc nem most kezd dött, akkor már két-három éve tartott, de
ravaszul csinálta, mert hagyta, hogy konkurensek szépen
kicsinálják egymást. Félrehúzódott, és szép csöndben er södött,
nem szerzett haragosokat, nem szólt bele nagyok dolgába.
Legalábbis eddig. De akkor úgy látta, ideje kilépni háttérb l, és
vezet szerepre törni. Tudtuk, hogy többiek keményen
harcolnak majd ellenünk, és mindent bevetnek, hogy
eltapossanak bennünket, de hát ilyen ez az élet. Attilával ültünk
egymással szemben és percekig meg sem szólaltunk.
Valószín leg ugyanaz kérdés motoszkált fejünkben: megéri ez
az egész? De Attis határozott volt. Igen, nagy harcok és
nehézségek várnak ránk, de megcsináljuk!
Sok mindent elárult még szervezetr l. Például azt, hogy több
autószerel és gumiszerel helyt is ködtet, mert
pótkerekekben szállítják az árut, és így bepakolása sem felt
helyekbe csak az általa kiválasztott emberek járhattak,
külföldi rendszámú kocsi egyáltalán nem, kivéve persze, ha
valaki véletlenül vet dött oda, és valóban autót vagy gumit akart
szereltetni. De drogfutárok ezekre helyekre be sem tehették
lábukat. Attila emberei átvették az autójukat, lecserélték

153
rendszámot hollandra, és futárok csak ezek után mehettek
helybe az áruért. Mindig odafigyeltek, hogy pótkerék ne
legyen kopott, és fel legyen fújva. Ez azért volt fontos, mert így,
ha futárt megállította rend r, nem figyelt fel kopott,
használhatatlan pótkerékre.
drogfutárokat, míg zajlott az áru feltöltése, általában bérelt
lakásokban szállásolták el. De ha fáradtak voltak, itt egy-két
napot pihenhettek is. lakás azért volt jobb, mert így semmilyen
nyom nem maradt utánuk, míg ha hotelben laktak volna, nyoma
marad, hányszor és mikor jártak városban. Ha egy futár
lebukott, az általa használt lakást azonnal felszámolták.
futárokat vásárlók szerezték, többek között helytartók. Ez
azért volt fontos, mert így tiszták maradtunk más ország
hatóságai el tt. helytartó Rotterdamban megvásárolta az árut,
majd szállítását és az eladását is szervezte. Nekünk nem volt
beleszólásunk, hogy helytartó kivel, mivel, mikor szállíttat.
helytartók Attila vagy Dani emberei voltak, csak velük álltak
kapcsolatban. Körülbelül egy év alatt rend lett az ecstasypiacon.
Attila mesélt távlati tervekr is, például arról, hogy
hamarosan kin jük pótkerekeket, így gondoskodnunk kell
nagyobb szállítóeszközökr l. El ször az volt az elképzelése, hogy
saját fuvarozócéget alapít szervezet, kimondottan erre célra.
De ahogy számolgattak, rájöttek, hogy egyszer bb saját
embereinket elhelyezni Európa vezet fuvarozócégeinél. Így
valószín bb, hogy lesz fuvarunk célországba, hiszen csupán
attól, hogy létrehozunk egy ilyen profilú céget, még nem kapunk
megbízást. Ha viszont eleve olyan cégekhez küldjük az
embereinket, melyekr tudjuk, hová szállítanak általában, el re
megtervezhetjük kereskedelmet. Ráadásul el tudjuk érni
kritikus országokat is Angliát, Svédországot, Norvégiát.
Ezekben kimondottam szigorú határellen rzés, és hosszabb
ideje mondjuk tíz-tizenöt éve szállító vállalat jobb eséllyel
úszta meg lebukást. Csakhogy, folytatta Attila, az ilyen cégekhez
egyáltalán nem könny új embereket bejuttatni, mert feltétel
többéves tapasztalat és megfelel referencia. De még az sem

154
biztosíték szállítmányok célba juttatására, ha ott megfelel
ember, hiszen koránt sem biztos, hogy kívánt útvonalakat
kapja. Ezért az ilyen embereink feladata lesz az is, hogy cégen
belül futárokat toborozzanak. Vagyis, állapítottuk meg, lesz még
tennivaló ven, és biztonság kedvéért azért saját cégeket is
megalapítjuk, néhány év múlva jó szolgálatot tehetnek majd.
Szóba került másik legbonyolultabb feladatkör is, vagyis
„másik oldal”, rend rtisztek, ügyészek, bírók, politikusok
megfigyeltetése. Minél többet kell tudnunk baklövéseikr l. Ki
csalja feleségét, férjét, és kivel, ki homoszexuális, kinek van
valamilyen kétes, pozíciójához nem ill szenvedélye, persze
nem utolsósorban bármilyen korrupciós ügye. Minél többet
tudunk róluk, magyarázta Attila, annál könnyebben húzhatjuk
el az aduinkat, ha szükség lenne rá. Fontos, hogy mi ugyanúgy
ismerjük ket, ahogyan minket. Attila elmondta, hogy már
több magándetektív dolgozik szervezetnek, így egy éven belül
rengeteg hasznos információnk lesz „túloldalról”.
Attila egyre csak sorolta terveket, már megvalósult
dolgokat, nekem meg azon járt az eszem, ki lehet még
háttérben, mert Atti túl hülye ahhoz, hogy ezt az egészet így
megszervezze. Vagy lehet, hogy csak viccel?
Amikor kijöttem börtönb l, már egy kész szervezet várt, és
bár akkor tényleg olyan valószer tlennek nt az egész,
visszatekintve, úgy, hogy id közben része voltam az
eseményeknek, már tudom, hogy nagyon is valóságos volt. 2003
közepére Attiláé volt az ecstasypiac nagy része, Rotterdamban
pedig abszolút volt az úr. Több ezer díler dolgozott neki. Ezek
ott voltak szórakozóhelyeken, az utcán, határ menti
városokban is. Hollandiába rengeteg drogturista jár, akik nem
akarnak kereskedni szerrel, legfeljebb baráti társaságuknak
vesznek tíz-tizenöt tablettát. Csak az ilyen kuncsaftok napi több
ezer bogyót vásároltak. Attila ezeket területeket vagy
egyszer en elvette konkurenciától, vagy megegyezett az adott
város nökével, hogy csak le vásároljon drogot. Nagy
nemzetközi vev köre révén gyorsan gyarapodott, de ha kellett,

155
más módszereket is alkalmazott, természetesen er szakot is
bevetett alkalomadtán.
Egy este az egyik törzshelyünkön ültünk, amikor Attila egyik
informátora telefonált, hogy fülest kapott egy nagy
szállítmányról. legnagyobb konkurenciánk ötmillió ecstasyt
készült Amerikába szállítani. Attila már régen várt pillanatra,
amikor lecsaphat az utolsó ellenfelére is. Tudta, hogy sem
kezd k, ezért borzasztó óvatosnak kell lennie. Egy tévedés
könnyen végzetes lehet nemcsak az de az egész szervezet
számára. Beugrottunk Attila kocsijába, és elmentünk, hogy
találkozzunk az informátorral. hírhozónk egy marokkói srác
volt, aki konkurenciához tartozott, de Attilának sikerült
megvásárolnia. Megtudtuk, hogy két nap múlva indítják
szállítmányt Rotterdamból, kiköt l. kiköt be kamionnal
szállítják az árut, ami virágcserepekben van eldugva. Állítólag
háromkamionnyi ilyen „virág” indult volna az Egyesült
Államokba. Az USA jó piacnak számított, hiszen ekkora, milliós
tételnél is öt dollárt fizettek az ecstasy darabjáért. Igaz, 2001-es
terrortámadás után sokkal szigorúbb lett az ellen rzés, de ezek
szerint még mindig létezett rés, melyen át lehetett jutni.
Az informátor megadta virágkeresked pontos címét: innen
indultak kamionok kiköt be. Gyorsan ki kellett dolgoznunk
egy tervet az áru megszerzésére. Több szempontból is jól jött
nekünk ez az ötmillió bogyó. Egyfel ennyi ecstasy itt,
Európában is ötmillió eurót jelentett, másfel pedig egy ilyen
akcióval hatalmas veszteséget okozhattunk konkurenciának.
Leültünk egy csatorna partjára, és nekiláttunk. Végül sikerült
kidolgoznunk egy jó tervet. Civil rend röknek álcázva csapunk le
szállítmányra, úton kiköt felé. Abban biztosak voltunk, hogy
kamionok együtt, konvojban haladnak majd, hiszen nyilván
ugyanazon cégen keresztül próbálják kijuttatni az árut, és
egészen biztos, hogy vámosokkal már le van zsírozva az
id pont. Egy ekkora szállítmány kicsempészése óram
pontosságot igényel, egy-két perc csúszás is bukást okozhat.
Bejártuk az útvonalat, melyen kamionok haladnak majd. Úgy

156
döntöttünk, még azel tt lekapcsoljuk ket, hogy felhajtanának az
autópályára. termel és az autópálya közti szakasz körülbelül
három kilométer hosszú volt. Kinéztük helyet: úgy határoztunk,
hogy két falu közt, „senki földjén” álljuk útjukat. Másnap
kijelöltük az akcióban részt vev embereket. Megbeszéltük, hogy
hat autóval megyünk, egy autóban négy ember ül, plusz velünk
tart még két motoros felvezet Attila az egyik rend
ismer sét szerzett öntapadós, Politie13 feliratú matricákat
ruháinkra, kék fényt meg maszkokat. csapat nagy részét Kínai
és az emberei alkották, mert nem tudhattuk, nem ütközünk-e
fegyveres ellenállásba. Kínainak voltak fegyverei és golyóálló
mellényei is, így ezeket nem kellett beszerezni. Attila az egyik
barátjától bérelt hat darab Audi A6-ost. Az én feladatom egy
nagy, üres raktár el kerítése volt, ahová befér három kamion, és
ahol kicsomagolhatjuk, majd elpakolhatjuk az árut. Tisztában
voltunk vele, hogy nagyon kevés id nk lesz az akcióra, és
egyáltalán nem szabad hibáznunk, ahogyan az sem derülhet ki,
hogy mi állunk háttérben, mert akkor nem kerülhetjük el
leszámolást.
Mikor minden megvolt, még egyszer átbeszéltük az egészet.
helyszínre nem mentünk el, nehogy valakinek felt njön, hogy ott
szaglászunk, hiszen tudtuk, hogy egy-két nappal az indulás el tt
már figyelik terepet, és ha valami gyanús, akkor le is állíthatják
szállítást. Ilyen nagy szállítmánynál maximálisan figyelmesnek
kell lenni, és tudtuk, hogy konkurensünk rutinos játékos, és
minden szabályt betart. Még az sem lehetetlen, hogy rend ri
felvezetést kapnak. Attila mesélte, hogy egyszer veszélyes
anyagnak álcázva szállították az árut, rend ri felvezetéssel
egészen célországig. Az egészet egy veszélyes anyagok
szállításával foglalkozó cég intézte, és mindent szépen
leegyeztettek az érintett országok hatóságaival, így minden állam
saját rend rségével biztosította az utat. Persze virágot
szállítani nem veszélyes, így tudtuk, ha lesz is rend ri felvezetés,

13
Rend rség (holland).

157
 is benne lesznek játékban. Tehát ha lecsapunk rájuk,
nemigen ellenkeznek, hiszen azt hiszik majd, hogy igazi rend rök
kapták el ket. Rizikós volt az egész akció, de Attila eldöntötte,
hogy megcsináljuk.
Az informátor pontos tájékoztatást adott. Reggel hétkor annak
rendje módja szerint elindult szállítmány, konvojban, rend ri
felvezetéssel. Ahogy elhagyták falut, két irányból, hatalmas
szirénázással bekerítettük és megállásra kényszerítettük ket.
csapatunkban négy echte holland is volt, beszéltek, nehogy
felt legyen az akcentusunk. rend röket lefegyvereztük,
majd becsuktuk ket csomagtartóba, rend rautónak még
nagy hasznát vehettük. Mindhárom kamionba beült egy
emberünk sof rök mellé. Egy óra múlva ott voltunk
raktárban, és villámgyorsan átpakoltuk az árut, majd biztos
helyre szállítottuk. Senki sem sérült meg, de még nem volt vége
az akciónak. bogyókat újra szét kellett morzsolni, majd
újranyomni, és ellátni saját mintával. Minden laboratóriumnak és
csapatnak megvoltak saját jelei. Ezek olyanok voltak, mint egy
cég névjegye. Ha változatlanul adtuk volna tovább lenyúlt
ecstasyt, öt perc múlva mindenki tudja, hogy mi voltunk.
vegyészek elég durva feladatot kaptak, és raktárosok is
vakarták fejüket, mert ennyi anyagot sem mozgatni, sem tárolni
nem egyszer következ napokban vártuk, mi lesz. Attila
informátorát megtalálták agyonl ve egy hotelban. Máig nem
tudni, ki tette: lehet, hogy lenyúlt bogyók gazdája, mert rájött,
hogy árulta el. De az sem kizárt, hogy Attila ölette meg, épp
azért, hogy ne tudják kiszedni bel le, kinek köpött
szállítmányról.
Két nappal az akció után egy barátunk bárjából léptünk ki
Attilával, amikor közelünkben egy motor lassítani kezdett.
Éreztem, hogy valami nem stimmel. Rögtön beugrott kép,
amikor Mikit próbálták meg kinyírni. Rávetettem magam Attilára
és letepertem földre egy parkoló autó mögé. Ebben
pillanatban gépfegyverropogás hallatszott, és törött autóablak
hullott fejünkre. Nagy szerencsénk volt, egyikünk sem sérült

158
meg. Pár perc múlva Attilát telefonon keresték, és közölték vele,
hogy vagy visszaadja lenyúlt ecstasyt, vagy kinyírják az egész
családját, azzal megszakították vonalat. Tudtuk, hogy nem
leveg be beszélnek. Meg is értettük: nem elég, hogy megloptunk
valakit, még tekintélyén is súlyos csorbát ejtettünk. Márpedig
egy nöz nek presztízse mindennél fontosabb. Azonnal
elmentünk Attila családjáért, ahol már várt ránk Kínai
csapatával. Attila meghagyta, hogy vigyem el feleségét és
lányát biztos helyre, pedig elmegy többiekkel elintézni
problémát.
Pár óra múlva telefonált, hogy menjek oda egy bizonyos
étterembe. Amikor beléptem, nyolc-tíz ember feküdt hason
földön, kezük tarkójukon. Kínai és az emberei rizték ket.
Attila egy ötven év körüli hollanddal ült az egyik asztalnál. Az övé
volt szajré. Attila váltig tagadta, hogy nyúlta le az árut. Végül
sikerült is meggy znie sajtfej t, hogy semmi közünk tabletták
elrablásához. viszont beismerte, hogy meg akarta öletni Attilát,
fenyegette meg családja megölésével is. Igaz, ezt úgy vallotta
be, hogy Attila megkérte, harapjon rá az egyik székre. holland
sírva könyörgött neki, hogy ne bántsa. Attila erre eltörte három-
négy ujját, majd elmagyarázta neki, hogy ezt azért kapta, mert
megpróbálta lelövetni. Azért viszont, hogy megfenyegette
családját, meg fogja ölni. fickó egész testében reszketett, és
összecsinálta magát. Attila elmondta, vagyis inkább elordibálta,
hogy csak köcsögök bántják másnak családját, ha gondja van,
azt intézze el azzal, akivel gondja van, de ne ártatlan gyereket
vagy asszonyt fenyegessen. Aztán egy üveg borral fejbe csapta
hollandot, akinek feje erre több helyen vérezni kezdett, majd
el kapta pisztolyát, és le akarta ni. Megfogtam kezét, és
elvettem le fegyvert. Rám villant tekintete, majd azt
üvöltötte, mi faszt gondolok én magamról, hogy megfogom
kezét. Még soha életemben nem láttam ilyen idegesnek. Nem
szóltam, hagytam, hogy egy kicsit megnyugodjon.
Amikor egy kicsit enyhült feszültség, felemeltem sajtfej
földr l, és leültettem egy székre. Még mindig az életéért

159
könyörgött, tudta, hogy nagy bajban van. Megmondtam neki,
hogy nálunk nagy hiba megfenyegetni valakinek családját.
Szerbiában még hétköznapi emberek is megtorolják ezt,
nemhogy egy nöz de ha fel tud ajánlani valamit cserébe az
életéért, talán megúszhatja. Rögtön pénzt ígért, de házát meg az
autóját is felajánlotta. Mondtam neki, hogy semmi ilyesmi nem
kell, leg mert pénzünk nekünk is van elég, ráadásul veszélyes is
lett volna, hiszen ha elvesszük házát, az autóját, azonnal
letartóztatnának bennünket zsarolás és rablás vádjával, és
bizonyítékok is lennének. Elmondtam inkább az én ajánlatomat:
nj el az ecstasypiacról, soha többé nem akarunk rólad hallani!
laborjaidat és az összes megmaradt nyersanyagot átadod
nekünk! Sok választása nem volt, hisz Attila biztos kinyíratta
volna, igaz, így sem volt rá garancia, hogy megússza. Attilát
meggy ztem, hogy ez így lesz jó nekünk, hiszen nem elég, hogy
elt nik konkurencia, szerzünk le egy csomó anyagot, még
zsaruk el tt is tiszták maradunk, de ha megöli, még gondja lehet
bel le. Attila igazat adott, és megköszönte, hogy megfogtam
kezét, meg azt is, hogy megmentettem az életét sajátom
kockáztatásával. Ezt soha nem fogja elfelejteni, mondta.
holland még aznap éjszaka öngyilkos lett, valószín leg
kikészült, mert nem bírta nyomást. Sem labort, sem
nyersanyagot nem adta le nekünk. Az elkövetkez napokban
Attila három éttermében is bomba robbant, szerencsére éjjel,
amikor senki sem tartózkodott bent, és az autóját is felgyújtották.
Valószín leg sajtfej gyáva volt, hogy élve megtorolja
sérelmeket, inkább öngyilkos lett és hátrahagyta, hogy bosszulják
meg t. Szinte éjjel-nappal Attilával voltam, hogy vigyázzak rá,
végtére is ez volt az eredeti munkám: test rködés.
Az üzlet nagyon jól ment, hónapról hónapra tt bevétel.
Lassan már minden európai országban volt helytartónk. rületes
kereslet volt az ecstasyra. pénz egy részét Vlado fektette be,
leg külföldön, másik részét pedig helyben, Rotterdamban
invesztáltuk. Szépségszalonokat, fodrászatokat, éttermeket,
autómosókat és szerel helyeket, mobiltelefon-

160
kereskedéseket, bicikli- és mopedkölcsönz ket üzemeltettünk.
2003 vége felé már közel kétszáz legális munkásunk volt, akik
mit sem sejtettek háttérr l. Az önkormányzat is jó néven vette,
hogy ilyen szépen adózunk, és egy rakás családnak biztosítjuk
megélhetését. Az amszterdami ismer seimen keresztül
piroslámpás negyedben is sikerült érdekeltséget szereznünk.
Több kirakat bérl lettünk, és két szexshopot meg egy éjszakai
bárt is átvettünk. Ezeknek vezetésével Zoránt bíztuk meg.
befektetések mellett több sportklubot is támogattunk, és
iskoláknak, óvodáknak adakoztunk.
Kívülr nézve valódi üzletembereknek nhettünk, és Attilát
kivéve úgy is viselkedtünk. Attila viszont képtelen volt
alkalmazkodni, ha épp nem kábítószerr tárgyalt, akkor vagy
kocsmázott, vagy kurvázott. Egyáltalán nem érdekelte tiszta
meló, megmaradt annak nyers gengszternek, aki volt. Ivott,
drogozott, diszkóba járt és csak nöz kkel vagy
kocsmatöltelékekkel érezte jól magát. Rotterdam összes
kocsmájában és éjszakai bárjában ismerték, akárhol jelent meg,
mindenütt euró ezreket költött, mindig mindenki vendége volt.
Ismert figura volt városban, akit mindenki tisztelt. Rotterdamot
csak akkor hagyta el, ha külföldre ment, Hollandián belül csak itt
érezte magát biztonságban. Mindenkit megvett kilóra, akit csak
tudott. Az én sorom sem ment rosszul: Attilával ellentétben egyre
kevesebbet jártam piti nöz társaságába, inkább
üzletemberek, politikusok, sportolók, színészek között
forgolódtam. Sokat foglalkoztam küls mmel, márkás ruhákat és
cip ket hordtam, imádtam drága órákat, kozmetikushoz jártam.
Ennek, no meg az anyagi hátteremnek köszönhet en hamar
megismertem holland elitet. Folyamatosan kaptam jobbnál
jobb üzleti ajánlatokat, persze Attilát ezek nem érdekelték. Azt
mondta, hogy nem vagyok igazi gengszter. Szerinte azokat,
akikkel barátkozom, inkább ki kellene rabolnunk, vagy jól meg
kellene zsarolnunk ket. Egyre jobban uralta az éjszakát, és
primitív viselkedése miatt hetente kellett igénybe vennem elit
ismer seim segítségét, hogy elsimítsam baromságait. Viszont

161
ezek az elsimítások pénzbe kerültek. Mivel kapcsolataim
tudták, milyen sok alvilági információval rendelkezünk
nemzetközileg is, volt, hogy igen magas árat kellett fizetnünk
értük. Sok infó eljutott hozzánk külföldi kapcsolatainkon
keresztül. Szinte kikerülhetetlen volt, hogy tudomást szerezzünk
egy-egy komolyabb kincs-, gyémánt- vagy ékszerrablásról. De
sok egyéb hír is eljutott hozzánk, vagy ha nem, napokon belül
utána tudtunk nézni bárminek. Az alvilágban senkiben sem
bíznak jobban, mint nagy titoktartást igényl munkát végz jól
men drogkeresked kben. Mindenki tudja, hogy anyagilag jól
állnak, így nagyon kicsi az esélye annak, hogy valakit eladnak,
gyakran jó vev is tudnak szerezni az éjszakában felt egyéb
ritkaságokra. Attilának többször fejére olvastam, hogy az
hülyeségei miatt zsaruk megfosztanak bennünket egy csomó
drága információtól. Egyszer ezt válaszolta:
Hadd fosszanak, mi úgyis kapunk újakat, mi adatbázisunk
naponta frissül, és úgyis csak olyan információt adunk át, ami
nekünk nem kell. Mi válogathatunk, de nem.
És ebben teljes mértékben igaza volt.
Egyre többet ivott és drogozott. Ebben az id ben már három
élettársa volt. Az els született lánya, aztán jött egy lengyel
fotómodell, majd egy holland modell, akinek mindjárt
megismerkedésük napján nevére íratott harminc
szoláriumszalont. Ám amikor három csaj tudomást szerzett
egymásról, fellázadtak. Attila letörte lázadást: el ször is
mindhármat megverte, majd közölte velük, hogy akinek nem
tetszik felállás, leléphet, de egyetlen fillér nélkül. Persze ezt
egyik sem vállalta, mert lehet, hogy Attila bunkó volt, de egyben
gavallér is. csajoknak mindent megadott, legújabb
sportkocsikat, drága ékszereket, szuper luxuslakásokat, Milánó-
Párizs-New York bevásárló körutakat. Szóval inkább elt rték,
hogy bunkó, de pénzér nem mondtak le. t, végül még abba
is belementek, hogy négyesben szexeljenek. Hamarosan lengyel
csaj is teherbe esett. Hétvégeken Attila drága villákat vagy
jachtokat bérelt, és ott szórakozott külföldi men nöz

162
haverjaival. menü rengeteg csajból, piából és kokainból állt.
Minden rszín csajnak szerepelnie kellett kínálatban, világ
összes részér l.
 „Késsel-villával ev , úri köcsögök leszünk”
MIÉNK A KOKAINPIAC

2003-BAN ÉV VÉGÉN ATTILA összehívta szervezet vezet ségét,

hogy megtartsa az „évértékel jét”. Nem tudom, ezt honnan
szedte, de ragaszkodott hozzá, hogy mindenki jelen legyen. Több
olyan ember is volt ott, akiket még életemben nem láttam. Most
sem ismerhettem meg ket, mert Attila nem mutatott be
senkinek senkit. Úgy volt vele, hogy elég, ha tudja, ki kicsoda.
Kihangsúlyozta, hogy mindenki kiválóan teljesít maga
területén. teljes forgalomról csak tudott, mi úgy saccoltuk,
hogy havi kétmillió ecstasy és kétszáz kilogramm amfetamin
biztosan elkel. Vlado beszámolt róla, hogy több karibi országban
is sikerült hozzájutnunk nagy érték hotelekhez és éttermekhez.
leg Dominikai Köztársaságban és Barbadoson értünk el
komoly fejl dést, de más országokban is vannak érdekeltségeink.
Európában, folytatta, tizenöt szállítmányozó cégünk van, melyek
tíz országban dolgoznak, közel ezer kamionnal. cégek
tulajdonosai mind tiszta üzletemberek, vannak olyan
vállalkozásaink is, amelyekben állami vállalatok is érdekeltek.
Attilát ez rész nem érdekelte, azt mondta, hogy el bb-utóbb
késsel-villával ev úri köcsögök leszünk. De Vlado ekkor el állt
egy jó hírrel, ami Attilának is tetszett. Vlado elmondta, hogy
egyre több régi kapcsolata olyanok, akikkel még együtt
dolgozott cigibizniszben szeretne beszállni drogüzletbe.
Ezek több millió eurót fektetnének be, de leg kokain érdekli
ket. Bárhol vásárolnának lünk az Unió területén. Attila

164
annyira megörült az újabb kihívásnak, hogy kétszer arcon
csókolta Vladót.
Az örömét én rontottam el: jeleztem, hogy szerintem nem
kellene újabb dolgokkal foglalkoznunk.
Több okból sem el nyös magyaráztam. Egyfel újabb
leszámolásokkal jár majd, és senki sem garantálhatja, hogy élve
megússzuk. Másfel l, míg az ecstasy egyetlen hatóságot sem
érdekel különösebben, leg nem hollandokat, addig kokaint
mindenki szigorúan veszi. Tudjuk, hogy legtöbb fejlett állam
titkosszolgálatain keresztül foglalkozik kokainkereskedelemmel.
Államokkal harcba szállni nem biztos, hogy okos volna.
politikai kapcsolataink elég er sek, hogy az ecstasypiacon
megvédjenek bennünket, de ha elkezdünk kemény droggal
foglalkozni, valószín leg egyb hátat fordítanak nekünk. Megéri
feladni biztonságunkat bizonytalanért? Világszerte több száz
vállalkozásunk van, és már mind legális, több ezer családnak
adunk munkát, pénzünk annyi van, hogy nem tudjuk befektetni,
mindenkinél szatyrokban áll otthon készpénz, azon
vitatkozunk, hogy ki tárolja, ki menjen el átvenni az újabb
pénzkötegeket, mert mindenki tele van lóvéval, és senki sem
akarja, hogy lakásában még több zacskó pénzt kelljen
rizgetnie. Ha valaki nyaralni megy, legnagyobb gondja, hogy
hol hagyja millióit. Nem értem, mit akartok még? Valamelyik
állammal vagy egy komoly maffiával harcolni?
Dani és még sokan egyetértettek velem, de Attila nem. Így
érvelt:
Amit mondtál, Rob, mind igaz, de sok minden elkerüli
figyelmedet. Nem hibáztatlak, mert nem te feladatod, hogy
kábítószerpiaccal foglalkozz. Az emberek nem hülyék, és el bb-
utóbb rájönnek, hogy az ecstasy nem is olyan veszélyes, mint
híresztelik. zsaruk is rá fognak jönni, és egy id után
törvények sem tiltják majd olyan szigorúan. Innent fogva
kutyának sem kell majd ecstasy, mert az, ugye, mindnyájatok
számára világos, hogy amit nem tiltanak, azt feketén nem is lehet
jó áron eladni. drognak addig van jó ára, míg törvényhozók

165
szigorúan büntetik, amint lazul szigor, már csak fillérekért
tudjuk értékesíteni. Márpedig hamarosan ez lesz, mert néhány
uniós országban már most alig szabnak ki komolyabb büntetést
az ecstasyért. Nemrég Németországban buktunk százötvenezer
darabot. terjeszt három-négy éveket kaptak, Belgiumban
nyolcvanezer bogyó bukott, ott szintén három éveket osztottak,
de volt olyan is, akit felfüggesztettek. Spanyolországban
háromszázezer darabot fogtak el, és harminckét személyt
tartóztattak le. legsúlyosabb ítélet hét év volt úgy, hogy
Spanyolországban eleve felezik az id t. Egy, vagy akár fél évvel
ezel tt ugyanilyen mennyiségekért simán kiosztottak tíz évet, de
akkor még két, két és fél euróért, ott helyben el lehetett adni
cuccot. Ma már panaszkodnak helytartók, hogy az árral együtt
kereslet is csökken. És ez egyre több országban világossá válik,
mi meg lakatot tehetünk laborjainkra. Aki régóta benne van
drogbizniszben, az tudja, hogy az LSD-bélyegekkel ugyanígy volt:
az elején kurvára ment, és kurvára tiltották, majd ahogy enyhült
tiltás, úgy csökkent az igény is. Tíz évvel ezel tt havonta
milliókat lehetett eladni bélyegb l, ma már jó, ha havi ezerre van
igény. Nem is csinálja ma már senki. El bb-utóbb ez lesz az
ecstasyval is. Ez is csak egy divatdrog, ami egyszer kimegy
divatból, és attól tartok, nem is olyan sokára. Az ecstasy nem
okoz függ séget, ez nem heroin vagy crack, hogy az emberek
meg rülnek, ha nem lesz, legfeljebb visszatérnek az alkoholra,
ahonnét indultak. Megisznak négy-öt rövidet, és ugyanott
vannak. Azt se felejtsétek el, hogy ha egyszer véletlenül
lebukunk, akkor arra sok zacskó pénzre, amivel most nem is
tudunk mit kezdeni, mind szükség lesz, mert bírság több
milliót, de ha nincs szerencsénk, akár tízmillió eurót is elérheti.
Remélem, mindenkit sikerült meggy znöm arról, hogy
divatdrog mellé még miel tt divatjamúlttá válna kell egy
állandó drog. Márpedig kokain és heroin soha nem fog elt nni
piacról.
Engem nem gy ztél meg szóltam közbe ismét. Nem
értem, miért kellene az ecstasy után újabb droggal

166
foglalkoznunk, miközben itt van még az amfetamin is. Igaz, hogy
nem hoz annyit, mint bogyók, de mindennapi költségeinket
fedezi. Mire az ecstasy teljesen kimegy divatból, már annyi
tiszta vállalkozásunk lesz, hogy akkor is évi több milliót
keresünk, ha kisujjunkat se mozdítjuk.
Rob, ez te véleményed. szervezet érdeke mást diktál,
úgyhogy indulunk kokainbiznisszel.
Attila belevetette magát az új melóba, egy csomó embert
meggy zött, és nemsokára összeálltunk suriname-iakkal.
Dél-Amerikában megszerezték az árut, nekünk már csak arról
kellett gondoskodnunk, hogy eljusson Európába.
Attila egyik nap egy kisfiús arcú csávóval jelent meg az egyik
éttermünkben. Kés bb elmondta, hogy Magyarország
helytartója. Egy-két embere bebukott, és rend ri kapcsolatai
szóltak neki, hogy beköpték, ezért jobban teszi, ha egy id re
elt nik. Eljött Rotterdamba, hogy egy darabig onnan irányítsa
magyar piacot. Attila csak azért engedte meg, hogy ott legyen,
mert nagyon jó kapcsolatai voltak magyar hatóságokkal.
Márpedig 2004 táján Magyarország volt az egyik legjobb
vásárlónk. Az Unió összes országában enyhítették kábítószeres
törvényeket, így mind kereslet, mind az árak rohamosan
csökkentek. Magyarországon viszont olyan volt törvényi
szabályozás, ami minden nagy drogkeresked álma. Szigorú
törvény, magas ár, egyre növekv igények: klasszikus
láncreakció. Sajnos addigra Magyarországot kivéve legtöbb
országban már átlátták ezt folyamatot. 2004-ben már csak
Magyarországon lehetett egy euróért ecstasyt eladni. Havi
százötven-kétszázezer darab ment el. Lakosságához képest
Magyarország messze az els helyen állt ecstasyvásárlás
szempontjából. Németország maga kilencven-milliós
lakosságával 2000 és 2002 között havi hat-hétszázezer bogyót
fogyasztott, ugyanez szám 2004-ben már alig érte el havi
három-háromszázötvenezret, ráadásul darabonként 0,7
eurócentes áron. többi uniós országban ugyanígy csökkent
mind kereslet, mind az ár. Magyarország érthet módon

167
nagyon fontos volt Attilának. Jó barátságot kötött „magyar
ecstasykirállyal” az emberei hívták így, és rövidítették
becenevét Mekire –, de nemcsak azért, mert anyagi hasznot
hozott, hanem mert magyarul beszélt, és folyékonyan is csak
magyarul tudott kommunikálni. Meki kihozta és bemutatta
nekünk több emberét is. Id vel szinte hetente jártak magyarok
Attilához bulizni. Többször médiából is ismert személyek
fordultak meg Rotterdamban, vagy valamelyik európai luxus
turistaparadicsomban. Közben Attila azért nem felejtette el
kokainbiznisz beindítását sem.
Vlado volt kokainrészleg vezet je. Belgrádon keresztül olyan
cégeket vásárolt, melyek már legalább tizenöt-húsz éve
folyamatosan kereskedtek Dél-Amerikával. Az új cégek
szállítmányait szigorúan ellen rizték, míg egy régi,
problémamentes cégéit jóval kevésbé. Azért így is jól el kellett
rejteni az árut. hajók leg Venezuelából indultak, drogot
nemegyszer banán formájú, viasszal bevont tárgyakba tömték,
így sem vízt l, sem kutyáktól nem kellett tartani, viasz
ugyanis leger sebb szagot sem engedi át. Színre és alakra is
megtévesztésig hasonlított az éretlen, zöld banánra. Csak az volt
baj, hogy egy ilyen út megszervezése hatalmas melóval járt.
hajó sikeresen átvészelt több ellen rzést is, az amerikai DEA14
sem gyanított semmit. Vlado és Attila mégis elégedetlen volt,
mert hajóval túl sok id és költséget vett igénybe az út. Úgy
döntöttek, hogy új forrás után néznek. 2004-ben már kezdett
haldokolni az ecstasypiac, csak két ország volt az Unióban, ahová
érdemes volt szállítani: Spanyolország és Magyarország. Az
amfetamin még jól ment skandináv országokban, de
Spanyolországban, Magyarországon, Németországban és
Franciaországban is. De Attila az Unión kívül is terjeszkedett:
komolyan ttek az eladásaink Ukrajnában, Oroszországban,
Törökországban, Cipruson és Horvátországban. Az ukránok és az

14
Drug Enforcement Administration, speciális rend ri szerv az Egyesült
Államokban, mely els sorban drogterjesztés ellen küzd.

168
oroszok ráadásul az átlagnál kétszer er sebb bogyókat rendeltek,
és darabjáért két eurót is kifizettek.
Emellett kokain is tarolt. Nem volt olyan mennyiség, amit ne
lehetett volna eladni. Ekkortájt huszonhét-huszonnyolcezer
eurót fizettek egy kiló kokainért, melyet Venezuelában kétezer-
ötszáz eurós kilónkénti áron lehetett beszerezni. suriname-iak
„drogszamarakat” használtak. Ezek futárok egy kéthetes
nyaralásért és ötezer euróért cserébe lenyeltek egy kiló drogot
tíz-tizenkét grammos kapszulákban, és gyomrukban hozták át
Európába. Attila továbbküldte az árut Angliába, ahol negyven-
negyvenkétezer eurót fizettek kilójáért. De az angliai vám elég
húzós volt, ezért nem mindig ment simán szállítás. Legtovább
az „akkumulátoros” csempészet ködött. Miután több nagyobb
szállítmány is bebukott, Attila elhatározta, hogy bben, kisebb
tételekben szállítja. Olyan akkumulátorokat gyártatott, melyekbe
középre beszereltek egy nagy motoraksit. Kétoldalt épp volt
annyi hely, hogy egy-egy kiló cucc beleférjen. Ezután vett egy
csomó kisteljesítmény kocsit az 5-ös Golf volt legmen bb,
1,4-es motorral –, elhelyezte bennük megtömött aksikat, és
irány Anglia. futárok hónapokig jártak, az angol vámosok
nemegyszer darabokra szedték kocsikat, de az aksit sohasem
bántották. Aztán az egyik futár lebukott, és vége lett az „akkus”
melónak.
Közben Vlado talált egy új és gyors csempészútvonalat. Már
régebben is használta ezt folyosót, csak akkor
cigarettacsempészésre. futárok Caracasban, Venezuela
városában, repül kapták meg kofferjaikat mint
kézipoggyászt. suriname-i barátaink elintézték, hogy erre már
vámvizsgálat után kerüljön sor. Egy kofferban általában tíz-
tizenkét kiló kábítószer volt. Caracasból heti kétszer járt ez gép
Olaszország egyik repterére, ahol félóra állt az utasok
rendelkezésére, hogy elérjenek egy görögországi csatlakozást. Ez
azért volt el nyös, mert futár egyik uniós országból másikba
ment, és rövid átszállási id miatt valószín tlen volt, hogy az
olasz vámosok feltartóztatják. Persze, mint minden csempészet,

169
ez sem volt rizikómentes, mert ha késett gép, másik nem
mindig várta meg, de általában jól ment dolog. Általában ketten
mentek egyszerre, egy fiú és egy lány, mintha szerelmespár
lennének. Miután megérkeztek Görögországba, akcióba lépett
Vlado kapcsolata, aki nem volt más, mint repül tér biztonsági
nöke. biztonságiak még vámvizsgálat el tt elvették
futároktól táskákat ellen rzésre, majd miután átmentek
vámon, újra visszakapták ket. Volt, hogy Hollandiába vitték
tovább az árut. Rotterdamba leszállítva, minden költséggel
együtt egy kiló kokain tízezer euróba került. Attila heti húsz-
huszonöt kilót kapott ilyen áron, plusz ott volt még suriname-
iak vonala, kilónként húszezerért, meg Danitól származó anyag,
amit Spanyolországból kapott, amfetaminért cserébe. szervezet
belgrádiakkal együttm ködve pár hónap alatt megvetette
lábát kokainpiacon is. szerb maffia nagyon megszedte magát
cigarettacsempészetb l, és nem csupán pénze volt sok, de
kiváló nemzetközi kapcsolatrendszerrel is bírt, amelynek szálai
nemritkán igen magas állami körökig értek. drogüzletbe
amellett, hogy jó lehet ség volt azért szálltak be, mert maffia
kilencvenes években rengeteg tagot toborzott
cigarettaüzlethez, akik lényegében munkanélküliek voltak.
Felesküdtek ugyan, hogy akár életüket is áldozzák szervezetért,
de cserébe elvárták, hogy szervezet gondoskodjék róluk. Mivel
nem jutottak pénzhez, mindenre elszántak voltak, márpedig az
ilyen emberek nagyon veszélyesek szervezetre nézve.
kokainbizniszben viszont mindenkit, az összes szerbiai és
európai tagot foglalkoztatni lehetett.
Az ecstasypiac id közben jócskán átalakult, régiek közül
még jelen lév magyarok és spanyolok mellett nagy vev lettek
törökök és az oroszok. szervezet 2004-ben alighanem
csúcsra ért: én is úgy gondoltam, hogy fölött már csak nagy
maffiák, az oroszok, az albánok meg az olaszok vannak. Alig
voltak veszteségeink, és Attila még ezeket is gondosan titokban
tartotta. Egyre több gazdag nöz csoport keresett meg
bennünket, hogy szeretnének velünk dolgozni. Magyarországról

170
is jött egy csoport egy táska pénzzel, állítván, hogy magyar
drogpiac nyolcvan százaléka az kezükben van. Attila el tt már
másnap ott volt róluk az összes adat rend rségi
nyilvántartásoktól kezdve az alvilági beszámolókig. Ezekb
kiderült, hogy egy igen ismert magyar alvilági csoportról van szó,
amely azonban alapvet en er szakos ncselekményeket
zsarolás, rablás, fegyveres rablás követ el, és leginkább csak
agresszivitása és primitív módszerei miatt van neve. Attila nem
szerette balhés embereket, akiknek már eleve nyakában liheg
az egész rend rség, arról nem is beszélve, hogy neki már volt
embere Magyarországon, akivel tökéletesen elégedett volt.
magyar csoport szépen hazament, aztán elkezdtek üzengetni,
hogy ki leszünk rabolva, magyar helytartónknak meg „be lesz
verve feje” és egyre csak jöttek hasonló, piti emberekre
jellemz fenyegetések. Mekinek már nagyon komoly kapcsolatai
voltak egészen magas szinteken is, úgyhogy alig telt bele néhány
hónap, és csoport nagy része rács mögé került. Attila semmi
pénzért sem engedte volna ki markából Magyarországot, és
ebben Meki kiváló partnernek bizonyult. Magyarország „üres
ország” volt. Azokat az országokat nevezték így, amelyeket nem
uralt sem helyi, sem nemzetközi maffia. Természetesen
valamennyi maffiának voltak emberei és tagjai Magyarországon,
de jelent sebb létszámban nem képviseltették magukat
kábítószerpiacon. Az ilyen országok területét maffiák külföldön
osztották fel egymás között. Sokszor komoly harcok folytak
ezekért területekért, csak éppen ebb Magyarország semmit
sem érzékelt, mert leszámolások is külföldön zajlottak.
Mekinek egyetlen dolga az volt, hogy szervezet magyarországi
területein fenntartsa és üzemeltesse kereskedelmet.
Mindeközben valószín leg fogalma sem volt arról, valójában
milyen szervezetet képvisel, hacsak Attila nem tájékoztatta, amit
nem tartok valószín nek. Meki egyet tudott: nincs az kábítószer
mennyiség, amit Attila ne tudna biztosítani számára. kiváló
min ség és korlátlan mennyiség kábítószernek köszönhet en
az évek során magyarországi szintetikus kábítószer piacának

171
jelent részét megszerezte szervezetnek. Sem Európában, sem
Magyarországon nem volt valódi konkurenciánk.
kokainbiznisz is egyre jobban ment, de többi üzlet is
virágzott. Attila nem volt zsugori, de hülye sem. Egyik nap
összehívott egy gy lést. Rengetegen voltunk. El ször is
bemutatta az ügyvédi csapatot, amelynek az volt dolga, hogy
szervezet vagyonát biztonságba helyezzék. Az összes vagyont off-
shore cégek nevére írták, senkinek sem lehetett magánvagyona.
Csodálkoztam, hogy Attila nem egyeztetett velem ez ügyben,
mert addig mindent megbeszéltünk. Gondolom, meg akarta
mutatni, hogy nem ellentmondást, és nök. Tudtam, hogy
Vladóval közösen eszelték ki az új stratégiát, amit azzal
magyaráztak, hogy ha véletlenül valakinek eszébe jutna, akkor se
legyen kedve kiszállni szervezetb l, hiszen így egyetlen centet
sem vihet magával. Aki rendesen viselkedik, luxuskörülmények
között élhet, aki nem, annak nem jut semmi. Persze azt mind
tudtuk, hogy úgysem nagyon szállhatna ki senki élve. Sok
embernek nem tetszett Attila eljárása, de többen voltak azok,
akik istenítették, nem véletlenül: tényleg milliókat kereshetett,
aki vakon tisztelte t. Ekkor éreztem, hogy veszélyes vizeken
evezünk.
 „Mi sem udvariaskodunk”
HARC A HATÓSÁGOKKAL

ATTILA SÉRTHETETLENNEK KÉPZELTE MAGÁT azt hitte, bárkit meg

tud vásárolni. Bárkivel ringbe szállt volna, és azt hitte,
hatóságokat is markában tartja. Pedig ez nem így volt. És ezt én
tudtam legjobban, hisz én voltam kapcsolat két csoport
között. hatóságot Mister képviselte. Sok szívességet tettünk
egymásnak. elnézték az ecstasykereskedelmet, mi komoly
heroinszállítmányokról adtunk információt. Vlado könnyedén
hozzájutott ezekhez az infókhoz, mivel Szerbián vagy
Montenegrón áthaladó albán szállítmányok nagy részét
belgrádiak adóztatták. Természetesen más területeken is
együttm ködtünk, nemcsak holland hatóságokkal, hanem más,
nyugati államok hatóságaival is. Ebben világban éppúgy
ködik minden, mint rendes üzleti életben. El fordult
például, hogy az egyik ország rend rsége megtudta,
Rotterdamban bujkál két, általuk rablógyilkosságokért körözött
személy. Átküldték hollandoknak neveket, fényképeket,
adatokat. Csakhogy Hollandiában legalább másfél millió illegális
személy tartózkodik, nem egyszer megtalálni valakit, leg ha az
valaki jó hamis papírokkal van ellátva. két személyt
terrorizmusért is körözték. Miután nem találták ket,
megkeresett Mister X, hogy segítsünk el keríteni fickókat; mi
mindenhová bejáratosak vagyunk az éjszakában, biztos, hogy
nagyobb sikerrel fogunk járni, mint k. Nem tévedett. Két héten
belül mindkét körözött személyt megtaláltuk. Attila azt kérte,

173
hogy két fickóért cserébe engedjék ki egy francia börtönb
szervezetünk három tagját, akik kábítószer miatt ültek. Egy
hónapig tartott az egyezkedés, végül belementek. Mister
fegyverviselési engedélyt is intézett néhányunknak. kábítószer-
kereskedelem nem ködhet rend rség nélkül, de ez fordítva is
igaz. Mister figyelmeztetett, felettesei nem nézik jó szemmel,
hogy belevágtunk kokainüzletbe is. Mondtam neki, hogy én is
elleneztem, de hiába. Annyit mondott, hogy sürg sen fejezzük be,
mert az ügyészség nem tovább, és hamarosan vádat emelnek
ellenünk adócsalásért és pénzmosásért. Vagyis Mister
tudomásunkra hozta, hogy egy bizonyos határon túl már nem
hajlandóak velünk együttm ködni. Én ezzel addig is tisztában
voltam. Tudtam, hogy Mister semmilyen anyagi juttatást nem
kap szervezett l, és csak addig viselkedik „barátként”, amíg át
nem lépjük az általa is tolerálható határt. Márpedig kokain és
túlzott meggazdagodás ebbe már nem fért bele.
Szóltam Attilának, mire annyit mondott, tudjam meg, melyik
ügyész vezeti az ügyet és mikorra tervezi letartóztatásunkat.
Még aznap megtudtam, hogy az ügy ügyész helyetteséhez
tartozik. Attila erre annyit mondott: ha ezt módszert
választják, mi sem udvariaskodunk. Az ügyvédjével éjjel-nappal
dolgoztak, közben Attila minden személyes adatot begy jtött az
ügyészn l. Pár nap múlva az ügyészn két iskolás ikerlányát
elütötte zebrán egy autó. kocsi vezet je egy ötven év körüli,
színjózan, büntetlen el élet ember volt. Aki történetesen
nagyobb összeggel tartozott Attilának. két lánynak nem lettek
komolyabb sérülései, de vádat nemsokára ejtették. Ahogy azt is
megúsztuk, amikor Attila hasba tte egy szórakozóhely portását.
Attilát mobilon hívták, de mivel hangos volt zene, elindult kifelé
az utcára, egyik kezében mobillal, másikban egy pohár
whiskyvel. Csakhogy szabály szerint vendégl tilos bármit
is kivinni. portásfiú új volt, nem ismerte Attilát, és
figyelmeztette. Az olyan rossz néven vette, hogy egy „taknyos” rá
mert szólni, hogy leöntötte piával, hozzávágta poharat, majd
el vette pisztolyát, és hasba tte. Sikerült elsimítani az ügyet:

174
adtunk fiúnak egy kisebb összeget, és megkértük, hogy felejtse
el az esetet, mert különben megismétl dhet, csak akkor
tragikusabb lesz végkifejlet. portásfiú megértette, és engedte
magát meggy zni.
Tudtuk, hogy hatóságok még nem szálltak le rólunk. Mister
elmondta, hogy már több országból is jöttek ellenünk infók.
Csupán józan eszünknek köszönhettük, hogy még semmit sem
tudtak ránk bizonyítani. Új embert nem engedtünk be
szervezetbe, és bennlév sem tudtak mindent. Például azt,
hogy hol vannak laborok, alig tudták néhányan. Az ilyen
dolgokról szinte beszélni is tilos volt. biztonság kedvéért az
elején mindannyian külföldi mobilszámokat használtunk. leg
szerb, horvát, szlovák vagy magyar hálózatokat vettünk igénybe.
Ezekb az országokból rögtön kaptuk az infót, ha valaki kérte
lehallgatásunkat. Kés bb áttértünk holland, belga számokra,
miközben hetente cseréltünk számot és telefont is, de volt, hogy
naponta tíz számot és telefont is elfogyasztottunk fejenként.
Amióta szervezet beszállt kokainüzletbe, sokkal nagyobb
nyomás nehezedett ránk. fontosabb partnereinkkel egyáltalán
nem kommunikáltunk telefonon, sem nyílt terepen. Leginkább az
internetet használtuk, de nem az e-mailt. Olyan online játékokat
vettünk igénybe, melyekkel több ezren is játszottak világ összes
tájáról. Ezekhez tartozik külön levelezési rendszer és chatszoba
is, melyeken belül magánbeszélgetést is lehet folytatni. Soha nem
használtuk kétszer ugyanazt játékot. világhálón több százezer
ilyen típusú játék van forgalomban. fontos üzleteket általában
itt bonyolította le szervezet.
Egyik nap Attila felhívott, hogy sürg sen beszélni akar velem.
Egy focimeccsen találkoztunk, ahol elmondta, hogy napok óta
követi egy kocsi. lakása tele van készpénzzel, mondta, amit
valahogy ki kellene hozni, mert ha ott találják, komoly bizonyíték
lehet ellene. Mondtam neki, hogy egy dolgot tehet, ha meg akarja
úszni. lakás, amiben lakik, nem az övé, még bérleti szerz dést
sem az nevére állították ki. Azonnal költözzön el, de semmit se
vigyen magával lakásból. Ha van valamilyen személyes holmija,

175
hozassa el valakivel, de be ne tegye oda többé lábát. Az új
helyr egy darabig ne mozduljon ki, leg míg meg nem tudom,
mekkora gond. kocsiját sem használhatja, mondtam.
stadionban volt belépési engedélyem VIP-szektorba: ide még
rend rök sem léphettek be külön engedély nélkül. Attilával
bementünk az egyik ilyen helyiségbe, majd egy ablakon keresztül
távoztunk. stadion mellett már várt rá egy motoros, de csak
motort vette igénybe, és azt mondta, majd jelentkezik. Felhívtam
az izraeli barátomat, hogy sürg sen találkozni szeretnék vele.
Másnap már mentem ki érte repül térre. Arra kértem, hogy
segítsen olyan szkennereket szerezni, amelyek kisz rik
poloskákat ha valakinek, nekik biztosan vannak ilyen dolgaik.
Még aznap este megkaptam szereket, és egyórás „kiképzés”
után profi kémelhárító lettem. gyanúm beigazolódott,
kocsimban és lakásomban is találtam lehallgató-készülékeket,
aztán tovább kutatva ugyanígy leltem poloskákat az általunk
látogatott éttermekben, egyéb helyeken is. Sok mindent nem
tudhattak meg, mert nagyon ritkán beszéltünk lényeges
dolgokról nyilvános helyen. poloskákhoz nem nyúltunk,
hagytuk, hogy akik odarakták ket, azt higgyék, minden rendben
van. Mindenki tette dolgát, csak már sokkal óvatosabban.
Sokszor téves infókhoz juttattuk lehallgatóinkat. Beletelt egy kis
id be, mire rájöttek, hogy bolondját járattuk velük.
Attila közben vett egy mobilszolgáltatót persze nem saját,
hanem egy igen jó nev holland üzletember nevére –, így már
saját hálózatunk volt, és azonnal tudtuk, hogy ki akar lehallgatni
bennünket. Mindössze abban lehettünk biztosak, hogy komoly
harc dúl köztünk és valamelyik hatóság között. Azzal is tisztában
voltunk, hogy biztosra mennek, és igyekeznek annyi bizonyítékot
összegy jteni ellenünk, hogy az ügyvédeinknek esélye se legyen.
Attilát és vezet ket nemhogy elkedvetlenítette volna dolog,
inkább ösztönözte ket. Attila négyszemközt azt mondta, hogy
végre valakinek érzi magát. viselkedésével teljesen félrevezette
nyomozókat. Annak ellenére, hogy szervezetnek már több
tíz-, de lehet, hogy százmillió eurós vagyona volt, továbbra is

176
kiköt matrózkocsmákba járt szórakozni, ivott, drogozott,
kurvázott és verekedett. Egyszer elmesélte, hogy tengerészek
révén rengeteg kapcsolatot szerez: futárokat, új vev ket. Sosem
tudtam eldönteni, hogy hülye, vagy iszonyú okos, de az biztos,
hogy nagyon jól keverte kártyákat. Én viszont másképpen
láttam dolgokat. hatóság mellett konkurens drogmaffiák is
szemet vetettek ránk, és mivel sem ma kezdték bizniszt,
biztos voltam benne, hogy hozzánk hasonlóan nekik is komoly
állami támogatottságuk lehet. Rotterdamban mi voltunk
nyer k, de országos szinten korántsem. Azzal, hogy beléptünk
kokainbizniszbe, nem szereztünk barátokat. Ahhoz viszont, hogy
csak úgy lesöpörjenek bennünket, már túl er sek voltunk. Ezért,
gondoltam, egyszerre támadnak majd hatósági és alvilági
módszerekkel. Napok kérdése volt, ki követi Mikit az örök
vadászmez kre. szervezet hadseregének mely csupa délszláv
háborút megjárt veteránból állt egyre több munkája akadt.
Ezek az alvilági leszámolások nem minden esetben követeltek
emberáldozatot, de az anyagi veszteség és sértett önérzet
mindig ott szerepelt veszteséglistán.
Titokban építettem egy szuperbiztonságos luxusházat egy kis
holland falucskában, ahol körülbelül ötezer, kizárólag fehér
ember lakott. Itt helyeztem el családomat, és senkinek sem
szóltam róla, még Attila sem tudta, hol ház. Hetente egyszer-
kétszer jártam oda, figyelve, nem követ-e valaki. Hiszen aki
ismert, tudta, hogy egyetlen gyenge pontom van, családom.
Brigi egyre nehezebben viselte helyzetet, de megértette, hogy
nem olyan egyszer kilépni és új életet kezdeni. Mindig azt
kérdezgette, hogy mi lesz, ha egyszer nem jövök haza. Nem
tudtam mit válaszolni. Igaza volt annak az öreg csibésznek, aki
azt mondta, hogy egy nöz nek nem való család, családos
ember pedig ne nözzön. Zorán volt az egyetlen barátom,
akiben megbíztam. Neki megmutattam házat, pedig
megígérte, hogy ha bármi bajom esik, gondoskodik
családomról.

177
 Zoránnak jól ment az üzlet, több városban is voltak rajta
keresztül érdekeltségeink „kurvapiacon”. Annak ellenére, hogy
is szervezethez tartozott, semmilyen gy lésen nem vett részt.
Attila jól ellátta munkával, hiszen nap mint nap kellett titokban
lányokat szerezni ennek vagy annak politikusnak, bankárnak,
bírónak vagy nyomozónak. szervezet egyik leghatásosabb
fegyverét szebbnél szebb lányok jelentették. Ha valaki nemet is
tudott mondani egy komolyabb összegre, egy vagy két gyönyör
lányra biztos igent mondott. Ezekr légyottokról persze
általában fotókat is készítettünk. hatóságok gy jtötték az
anyagot rólunk, mi meg gy jtöttük az anyagot róluk. Úgy nézett
ki, hogy buknunk is csak együtt lehet.
Egy igen kedves politikus ismer sünk megkeresett bennünket,
hogy indul választási kampány, és szeretné, ha segítenénk neki
és pártjának. Persze, ha gy z, nem lesz hálátlan. Egy
nagyvárosban közbiztonság és becsületesség legjobb
hívószó. Annyi volt dolgunk, hogy szedjünk össze három-négy
top nöz például olyat, mint Kínai –, menjünk el az ellenzék
sajtótájékoztatójára, és készítsünk néhány fotót az ellenzék
jelöltjével. Nem volt egyszer de megcsináltuk. Követtük
jelöltet, várva megfelel pillanatot. tájékoztató el tti napon
feleségével vacsorázott egy elit étteremben, amikor felesége
kiment mosdóba. Ekkor Kínai és egy ugyancsak többszörösen
büntetett el élet társa odaült jelölt asztalához, majd
bocsánatot kértek, hogy figyelmetlenek voltak és nem jó
asztalhoz ültek le. nbánón kezet ráztak politikussal, még
vállát is megveregették, aztán továbbálltak. Az egész nem tartott
fél percig, de ez épp elég volt, hogy elkészítsük fényképeket,
melyeken polgármesterjelölt úgymond ismert nöz kkel
vacsorázik egy elit helyen, majd nagy barátságban búcsúzkodnak
egymástól. Másnap sajtótájékoztatón is felt ntek Kínaiék,
„véletlenül” épp polgármesterjelölt háta mögött. Egy napra rá
azzal volt tele sajtó, hogy polgármesterjelölt
közbiztonságról papol, miközben titokban nöz kkel
barátkozik. Addig esélyesnek számított választáson, de ennek

178
kis akciónak hatására végül veszített. Szívélyesen gratuláltunk
az új polgármesternek, aki megígérte, hogy egy életre
lekötelezettünk lesz. Soha többé nem találkoztunk vele
személyesen, de egy közvetít keresztül szinte napi
kapcsolatban álltunk, és soha nem volt gond, ha mi vagy
barátaink jutányos áron akartak ilyen-olyan engedélyekhez jutni.
polgármester fokozott ellen rzést rendelt el
konkurenciánk által üzemeltetett szórakozóhelyeken, míg
nekünk elárulta, város melyik részét kamerázzák be és hol,
mikor razziáznak, az ellenfeleink mit sem tudtak semmir l. Így
míg mi hetente egy-két dílerünket buktuk, mások tízet-tizenötöt
is veszítettek.
Pályafutásom során számtalanszor tapasztaltam szervezett
nözés és politika összefonódását. 2000-ben szerb ellenzék
maffiát kérte fel, hogy segítsen megdönteni Miloševi -
rezsimet. Cserébe vállalták, hogy ha hatalomra kerülnek, maffia
kapja meg Miloševi illegális érdekeltségeinek jó részét.
diktátor megbuktatása után szervezet egyre többet követelt
kormánytól, míg az végül hadat üzent szervezett nözésnek.
Erre maffia lelövette miniszterelnököt. harc mai napig
tart…
 „Respect, man!”
BÚCSÚ ZORÁNTÓL

ATTILA KITALÁLTA hogy az utcán is átveszi kokainpiacot. Ez

komoly hibának bizonyult. Fél év alatt háromszor próbálták
kinyírni, mire végül belátta, hogy helyi maffiával nem érdemes
harcolni. Visszavonult, és maradt nemzetközi piacnál. Persze
azzal, hogy megpróbálta megszerezni az utcai piacot, nagy
tiszteletre tett szert. Amikor visszakozott, azt mondta
helyieknek, azért teszi, mert az utcán kevés pénz, viszont sok
meló. fekák ritkán mondják azt egy fehérnek, hogy „respect”, de
róla ezután így beszéltek. Ez Attilának még nagyobb önbizalmat
adott, ett fogva mindig azzal dicsekedett, hogy háromszor
akarták kinyírni, de nem tudták, és fekák, ha meglátják, úgy
köszönnek neki, hogy „respect man!”15 Hatalmi mámorában vett
magának egy Ferrarit, és azzal közlekedett. Úgy érezte, az utcán
kivívta tiszteletet, és rajtam sor, hogy ugyanezt kivívjam
számára hatóságoknál is. legnagyobb rajongója, imádója
Meki volt, meg az egy-két embere. Meki még barátn jét is
megosztotta Attilával egy-két alkalommal.
Amikor már kezdtem azt hinni, hogy nyugodt id
következnek, és Attila csak pénzével meg hírnevével lesz
elfoglalva, jöttek az igazi nagy melók. Bemutatott egy román
csoportot, akiket egy Sile nev negyven körüli férfi vezetett.
Silén látszott, hogy is jól áll anyagilag. tevékenységük
bankkártyamásolás volt. leg Amerikában dolgoztak, de Európa
15
Tiszteletem, ember!

180
több országában is jelen voltak. Hollandiába azért jöttek, hogy itt
is letelepítsék vagy ötven emberüket, akiknek az lett volna
dolguk, hogy gy jtsék az adatokat az automatákban elhelyezett
szerekkel. De Sile azért is jött, mert egy román származású
amerikaitól hallott Attiláról, és szeretett volna le ecstasyt
venni, majd az árut Amerikában értékesíteni. közös ismer
Florin, romániai helytartó volt. Attila kimondottan örült az új
üzletnek, képpen azért, mert félévente kétmillió bogyóról volt
szó. Az árajánlat is kecsegtet volt: helyben fél dollár, leszállítva
Amerikába öt dolcsi per darab. Attila az ötdolláros árat
választotta, engem azzal bízott meg, hogy szerezzek Silének egy
jó lakást, mert úgy volt, hogy egy ideig Rotterdamban marad.
Állandóan hat-hét fegyveres román vette körül, látszott, hogy
nagy ember lehet az ottani alvilágban. Mivel nyelvi problémái is
akadtak, elég fordult hozzám segítségért. Megtudtam le,
hogy Olaszországban lakott, ahol körözik kábítószer-
kereskedelem miatt, de Spanyolországban is komoly szerepet
játszik az üzletben.
Hamarosan Olaszországba is egyre több ecstasyt szállított
szervezet. Sile lett az olasz helytartó. Rengeteg rokona és
ismer se élt Milánóban és környékén. Daninak is szerzett új
kapcsolatokat Spanyolországban. Végs soron igen hasznos
barátja lett szervezetnek. Csak az volt vele baj, hogy sok buta,
primitív románt vett maga mellé, de nem mindegyiket tudta
kordában tartani, így ezek többször hajtottak végre fegyveres
rablásokat és lopásokat. Talán furcsán hangzott az én számból,
de szóltam neki, hogy ez így nem lesz jó. Sile bepanaszolt
Attilánál, mondván, arról nem volt szó, hogy beleszólhatok
dolgaiba. Attila szólt, hogy hagyjam románokat, ne
foglalkozzam velük. Abban egyetértett velem, hogy nem helyes,
amit csinálnak, hiszen Rotterdam összes boltját és zugát ezek
senkiháziak rabolták ki. De román jövevényekkel
lakásbetörések is megszaporodtak országszerte. Felhívtam Attila
figyelmét, hogy ha ezek tudomást szereznek arról, hogy
készpénzt tartunk lakásunkban, bármire képesek lesznek.

181
Igazat adott ebben is, de azt mondta, hogy Sile sok pénzt hoz
szervezetnek, és ezt rizikót be kell vállalni. Pár nap alatt le volt
gyártva kétmillió ecstasy. Sile és Florin ellen rizték az árut,
hiszen Florin volt az amcsi összeköt is, neki voltak meg kinti
vev i. Sile anyagilag szállt be az üzletbe, jobban mondva,
helyezte letétbe pénzt, arra az esetre, ha netán az hibájukból
bukna az áru. kivitelnél jóval nagyobb gond volt, hogyan
kerüljön vételár, tízmillió dollár az USA-ból Európába. Florin
kitalálta, hogy rengeteg bankkártya-információja van kint az
USA-ban, ezeket az információkat e-mailen átküldik, itt felviszik
kártyákra és Európában felszedik pénzt. Órákat tárgyaltunk
kifizetésr l, majd abban egyeztünk meg, hogy leszállítás után
harminc napon belül kell kifizetniük az összeget bogyókért.
Ezután naponta hoztak egy bizonyos összeget románok. Ahogy
szedték fel kártyákról pénzeket szerte Európában, úgy
hordták nekünk. Elképeszt milyen munkát végeztek. Az áru
leszállításáról Vlado gondoskodott, amit sikeresen végre is
hajtott. románok id re kifizették tízmillió amerikai dollárt.
Addig elképzelni sem tudtam, lopott bankkártya-
információkkal milyen gyorsan és egyszer en lehet rövid id
belül pénzhez jutni, azt hittem, drog legkifizet bb dolog
világon. románok bámulatos szervezettséggel szedték fel
pénzt az automatákból, de két-három héten belül már több
üzletben is volt kapcsolatuk, így vagy ötvenen egész nap járták az
új lel helyeket. Két ember dolga csak az volt, hogy az USA-ból
érkez információkat és az automatáknál lopott infókat és
kódokat feltöltsék plasztik mágneses kártyákra. Több millió
dollárt elhozni az USA-ból nem volt egyszer de románok
gyorsan megoldották. kés bbiekben Silének már egész
Európában kiépített hálózata dolgozott „bankszférában”.
Ismertem olyan üzleteket, amelyek szinte csak Sile vásárlóit
szolgálták ki. Voltak köztük ékszerüzletek, márkás ruha- és
cip üzletek, de számítógépeket is vásároltak szép mennyiségben.
Aztán ezeket vásárolt dolgokat eladták az ár harminc
százalékáért. Nekik így is kifizet volt, hisz valójában egy

182
fillérjükbe sem került. Úgy néztek ki románok, mint szorgos
hangyák, borzasztó gyors és eredményes munkát végeztek. Ez
román szervezet alighanem több tíz-, de az is lehet, hogy több
százmillió euróval megrövidített egy-két államot.
nagy barátságnak az vetett véget, hogy Sile négy embere
kirabolta és megsebesítette egy török barátomat. Családi
vállalkozás volt, elektronikus cikkeket forgalmaztak.
Kimondottan olcsók voltak náluk nem éppen márkás dolgok, de
pont ezért szép forgalmat bonyolítottak. Amikor anno Sile
kibérelt egy lakást az embereinek, én hoztam el ket ide, hogy
vásároljanak tévét, DVD-t, meg amire szükségük van. Mivel az én
ismer seim voltak, tulaj még húsz százalék kedvezményt is
adott nekik az amúgy is olcsó árucikkekre. Egyik nap egy török
haverom mesélte, hogy mi történt. Azonnal elmentem az üzletbe,
ahol tulaj felesége és két fia várt. Elmesélték, hogy zárás el tt
pár perccel négy maszkos alak rontott be az üzletbe, rájuk
parancsoltak, hogy feküdjenek le földre, de mivel férje erre
nem volt hajlandó, így rál ttek, majd kasszából elvitték
bevételt, hét- vagy nyolcezer eurót. tulajt meglátogattam
kórházban; elmondta, hogy az egyik támadó az volt, akit én
vittem oda pár hónapja. Tudtam, hogy az egyik román volt az,
tettestársaival. Felhívtam Silét, hogy azonnal találkozzunk.
Megkértem, hogy hívassa ide azt pár srácot, akiknek lakást
bérelte. Látta, hogy baj van, ezért el ször tudni akarta, mir van
szó. Elmeséltem neki történetet, amire azt mondta, hogy
sajnálja, de nem gondolja, hogy nekem közöm lenne az
embereihez. Ebb komoly vita kerekedett köztünk.
Felhívtam Attilát és elmondtam, hogy mi történt. is jól
ismerte törököt. Este találkozóra hívta Silét, hogy magyarázatot
kérjen le. Sile halálidegesen érkezett vagy harminc románnal.
Amikor Attila meglátta, hogy egy sereggel jön találkozóra, beült
kocsijába, és közéjük hajtott. Két románnak eltört lába,
többen pedig kisebb sérüléseket szenvedtek. Attila továbbhajtott,
majd én is elszáguldottam helyszínr l. Attila felhívta Silét, és
közölte vele, hogy reggelre egy román kutyát sem akar látni az

183
országban. Aznap este még több tucat románt kiraboltunk és
megvertünk. Egész Rotterdam románokat üldözött. Attila egy óra
alatt mozgósított mindenkit, aki számított az éjszakában.
Rengeteg autót foglaltunk le, komplett lakásberendezéseket,
telefonokat, órákat, készpénzt, ékszereket és sok-sok
bankkártyát. Reggelre kórházak tele voltak román
sebesültekkel. Silének sikerült meglépnie, de elég sok pénze ott
maradt lakásán. Pár nap múlva telefonált, hogy elnézést kérjen,
és közölte, hajlandó átadni rablókat. Attila megtiltotta neki,
hogy betegye lábát Hollandiába. románoktól elvett dolgokat
megtarthatták az akcióban részt vev „harcosok”. Sile lakásán
talált kétszázezer eurót odaadtuk töröknek, akinek új májra
volt szüksége, mert lövés teljesen szétroncsolta. Rengetegen
álltak Attila mellett, sokan várták pillanatot, mikor tudnak tenni
érte valamit. Jó érzés volt, hogy ilyen sok barátunk van.
rend rségen egyetlen eljárás sem indult „románverés” miatt.
Csak Florin úszta meg, de más volt, már tíz éve élt
Rotterdamban. is segített román lakások megtalálásában,
hiszen tudta, hol laknak; török kirablását is elítélte.
„romántalanítás” után még polgármester is gratulált nekünk,
persze csak informálisan. Katasztrófa volt, mondta, amit ezek az
utóbbi id ben veltek. Megköszöntem Attilának, hogy kiállt
mellettem, és segített ki zni románokat, mire azt válaszolta,
hogy nem mellettem állt ki, hanem Rotterdam mellett, mert egy
nyugtalan városban veszélyes élni, és ez szervezetre sincs jó
hatással. Valójában románok elleni támadások oka nem
török barátunk megtámadása volt, egyszer en szervezet nem
engedhette meg magának, hogy mi hátunkon, mi védelmünket
élvezve egy olyan új szervezet je ki magát, amely egy id után
még ránk nézve is veszélyes lehetett volna. Szemmel láthatóan
rengeteg pénzt kerestek, szervezetük napról napra növekedett.
De legf bb hibát akkor követték el, amikor kábítószerüzlet
iránt kezdtek érdekl dni. Ráadásul semmit nem tiszteltek, sorra
szegték meg mi íratlan játékszabályainkat. szervezet csak
megfelel pillanatra várt, hogy leszámoljon románokkal, és

184
Románia is „üres ország” legyen. Persze mint sok mást ezt is
csak jóval történtek után értettem meg.
Egyre több vitánk volt Attilával, mert egyre agresszívabb lett.
Hetente kellett elsimítanom az újabb és újabb piszkos ügyeit.
Volt, hogy részegen lövöldözött egy zsúfolt étteremben, máskor
több autót tört össze dzsipjével, mert szerinte az helyén
parkoltak, de az is el fordult, hogy sima, mezei rend röknek
mutatta fel középs ujját, majd nagy gázt adott, és elviharzott
motorján. Élvezte, ha rend rök üldözik. Meki látta nöke
viselkedését, és is vérszemet kapott. Annak ellenére, hogy
nemzetközi elfogatóparancs volt kiadva ellene, egyre
szemtelenebbül kezdett viselkedni. Egy vasárnapi meccs utáni
italozás alkalmával elmesélte, hogy nemrég egy palimadár adós
maradt neki, vagyis lelépett ki nem fizetett cuccal. Öt kiló
amfetaminról volt szó, ami neki ötmillió forintot jelentett.
kapcsolatain keresztül megtudta pali barátn jének címét.
Elment az embereivel, és lányt tizenkilenc éves volt elvitték
„kocsikázni” Duna-partra. Az úton egyre csak kérdezgették,
hogy hol pasija. csaj meg egyre bizonygatta, hogy csak az
expasija, már nem járnak. Mivel pofonokkal sem tudták jobb
belátásra bírni, kiszállították kocsiból lányt, és beleültették
pár fokos Dunába. Tél volt, csaj gyorsan megtört. Elárulta, hol
laknak fiú szülei. srác végül az adóssága dupláját fizette
vissza Mekinek. Mondtam neki, szerencse, hogy lány nem
jelentette fel, vagy nincs egy olyan pasija, aki ezért szétverné
fejét. Ha az én csajommal tenne ilyet valaki, lerúgnám tüdejét.
Meki erre elkövette élete talán legnagyobb hibáját: beszólt, hogy
az ilyen alakokat, mint én, reggelire szokta elfogyasztani.
Felugrottam, és nekifutásból mellbe rúgtam. Átesett pulton.
Attila rögtön ott termett és lecsillapított. Mekinek pár bordája
bánta sztorizását. Eddig sem voltunk jóban, de ezek után
végképp rühelltük egymást. Attól fogva csak Attilával járt el
szórakozni, egyedül ki sem merte tenni lábát lakásából.
Közben Zoránnak is adódott egy kis gondja. Az egyik moldáv
lányába beleszeretett egy albán strici. Az volt szokás, hogy ha

185
mindenki beleegyezik, egy lány ötezer euróért pártolhat át másik
stricihez. moldáviai csajt Oljának hívták, és nem csodálkozom,
hogy az albán belezúgott, mert tényleg az egyik legszebb csaj
volt, akit valaha láttam. Aki ránézett, egyb beleszeretett. Az
albán huszonötezer, majd egy hónappal kés bb ötvenezer eurót
ajánlott Zorinak. Zori nem szólt err az ügyr l. Ali, török vezér
hívott fel, és elmondta, az hír járja, hogy az albánok „meg
akarják csinálni” Zorit. Zorán azt mondta, azért nem szólt, mert
naponta vannak ilyen problémái, és eddig mindig megoldotta
ket; ezt is elintézi. Beszéltem Alival, hogy szervezzen meg egy
találkozót az albánnal. találkozóra Ali egyik éttermében került
sor. Zorán, Olja és én képviseltük mi oldalunkat, Ali volt
semleges, az albánok vagy húszan érkeztek. Ali keleti
házigazdához méltón egy különterembe invitált minket, ahol volt
egy asztal hat székkel. Így csak két albán tudott helyet foglalni,
többinek ki kellett mennie teremb l.
Miután az er viszonyok kiegyenlít dtek, megkezd dött
tárgyalás. Az albán azzal kezdte, hogy mennyire tiszteli Zoránt,
rólam nem is beszélve, hiszen sokat hallott már holland
éjszakában jugó Robról. Amikor befejezte dicshimnuszt,
közölte, hogy bármit megadna Oljáért. Zorán azt felelte, Olja neki
kell, és semmiért sem válna meg le, de lányra bízza döntést.
Ha menni akar, mehet ingyen, egy centet sem kér érte. Az albán
felhorkant, hogy egy pláne egy kurva nem dönthet, neki az
kötelessége, hogy tegye, amit mi, férfiak parancsolunk neki.
Zorán erre azt válaszolta, hogy ez náluk talán így van, de nála
nem. egyetlen lánynak sem tiltja meg, hogy elmenjen, ha akar.
Amíg valaki neki dolgozik, be kell tartania az szabályait, de ha
nem, mehet isten hírével. Az albán ett még idegesebb lett, és
fejtegetni kezdte, hogy mi szerb kutyák vagyunk, akiknek az
asszonyok parancsolnak. Összenéztünk Zoránnal. Az volt
kérdés, szétcsapjuk-e kecskebaszót, vagy hagyjuk francba.
Aztán Zorán lezárta vitát: döntöttem, Olja nem akar hozzád
menni, így nincs mir tárgyalnunk, leg ilyen hangnemben. Az
albán felugrott, és azt üvöltötte, hogy nem megyünk ki élve

186
szobából. Ali nyugodtan és határozottan annyit mondott neki,
hogy akkor te sem. Kifelé haladva Olját középre vettük, hogy az
albánok meg ne szúrják, vagy ilyesmi. Az albánok meg törökök
nehezen viselik el, ha egy megalázza ket. Ilyenkor mindent
megtesznek azért, hogy minél jobban elcsúfítsák. Azt
tudtuk, hogy engem nem mernek bántani, mert abból hatalmas
botrány lenne. holland éjszakában hasonló védelmet élveztem,
mint diplomaták közéletben. szervezetek tárgyalóembereit
és kísér iket ez esetben Zoránt szigorúan tilos volt bántani.
De Olja muszlim törvények szerint megsértett egy igaz muszlim
férfit, és ezért szerintük büntetést érdemelt. Épségben kiértünk
az autónkhoz. Már indultunk volna, amikor az albán odajött az
ablakhoz. „Adok százezer eurót meg egy sportkocsit, cserébe egy
hónapra kérem Olját mondta. Ha még utána is úgy dönt, hogy
nem akar velem maradni, visszaadom épen és egészségesen,
ahogy kaptam, Allahra esküszöm.” Ránéztem Zoránra, aki
rezzenéstelen arccal bámult maga elé. Ez nálunk annyit jelentett,
hogy nem. Bólintottam, jelezve Zoránnak, hogy értem. Olja
marad, téma részünkr lezárva. Zori gázt adott és elhajtottunk.
Olja eléggé megijedt, de nagyon megköszönte, hogy nem adtuk el.
Az anyja másfél évvel azel tt százötven dollárért adta el ukrán
lánykeresked knek. Még csak tizenkilenc éves volt, de már
megjárta poklot. Ki tudja, hány kézen ment már át, hányan
alázták és gyalázták meg, ennek ellenére még mindig voltak
érzései, és meg tudott köszönni valamit, ami alapvet en nem is
róla, sokkal inkább rólunk szólt. Hiszen szemünkben csak egy
kurva volt sok közül, akivel pénzt kerestünk, akivel politikusok,
bírók, ügyészek, bankárok bizalmát próbáltuk elnyerni, egy
eszköz, amire szükségünk volt céljaink eléréséhez. Akit mi is
kihasználtunk és megaláztunk talán kicsit kulturáltabban és
emberségesebben másoknál, de akkor is. És csak azért, mert úgy
bántunk vele, mint egy háziállattal, nem pedig, mint egy
vadállattal, már köszönetet mondott. Hazafelé egész úton Olját
néztem, gyönyör volt, derékig ér természetes sz ke haj,
tengerkék szem, babaarc, pisze nózi, fiatal, kerek, kemény mell,

187
formás popsi, hosszú, csinos lábak. Négy nyelven beszélt, az
orosz és moldáv mellett angolul és szerbül is. Feltettem neki
egy hülye kérdést: mik terveid, mit szeretnél csinálni? válasz
meglep volt: egyetemre szeretnék járni, és szeretnék találni egy
szeret férjet, akinek sok gyereket szülnék. Zorán közbeszólt,
mert érezte rajtam az elkeseredést.
Rob, ez meló nem neked való. Te túl érzelmes vagy, és
sajnos ezt csak érzelmek nélkül lehet végezni.
De nem figyeltem oda. Megint az jutott eszembe, mint
háborúban: vagy nincs Isten, vagy Isten vak és süket! Olját
hazavittük. Amikor kiszállt az autóból, odahajolt, adott egy puszit
az arcomra és azt mondta, köszöni szépen, hogy megvédtem, és
majd egyszer egy ilyen férjet szeretne, mint én. Kés bb Zorán
engem is hazavitt, mert beszélni akartam vele. Megbeszéltük,
hogy Olját beíratja egy suliba, kirakatban nem dolgozhat többet,
csak VIP-vendégeknek nyújthat szolgáltatást. Zori azt mondta,
hogy ha az összes lányt megismerném, valószín leg egy-két
napon belül kurvák hetven százaléka suliba járna.
Zoránt pár nap múlva lel tték egy étteremben. Két lövést
kapott hátulról tarkójába. Az elkövetkez napokban nyolc
albánt öltek meg szerbek, és egy tucatot megsebesítettek. Zorán
bátyja és három másik ember elvitte balhét. Tudtam, hogy oda
kellene adnom Olját az albánnak, de nem volt szívem. Pedig
legjobb barátom fizetett meg döntésünkért, de hát ez az élet
már csak ilyen. Tegnap Miki, ma Zorán, holnap meg én. Zorán azt
mondta, hogy presztízsb nem adhatja oda lányt az albánnak,
inkább harcolni fog vele. Nos, ebben csatában most is
odaveszett. Mindig ntudatunk volt háborúban átéltek miatt.
Zori egyszer azt mondta, már várja halált, mert neki az élet
maga pokol. Briginek hetekig nem mondtam el, mi történt.
Érdekes, úgy éreztem, ha Zoránt nem ölték volna meg,
hamarosan öngyilkos lett volna. Az utolsó kérése az volt, hogy
hamvait szerb földön szórjuk szét. Egy repül szórtam ki
hamvait Szerbia felett Rudival együtt, aki azonnal jött, ahogy
hívtam. Rudival rengeteget beszélgettem az esetr és egy csomó

188
más dologról is. Nagyon kedvesen felajánlotta, hogy költözzek
Szlovéniába családommal, minden segítséget megad, amit csak
tud. De aztán megértette, hogy én nem vagyok független, nem
tudok kiszakadni onnan, ahová tartozom. Zoránnak emeltem egy
jelképes emléktáblát, amelynek felavatásán csak én voltam ott,
hiszen igazából csak én tudtam, milyen ember volt. Emlékszem,
egyszer halál komolyan azt kérdezte az egyik orvostól, hogy nem
végez-e agymosást vagy nem tud-e amnéziát el idézni nála, mert
már nem bírja elviselni az emlékeit, rémálmait, az egész
múltját. Engem is megkérdezett, nekem nincsenek-e hasonló
gondjaim.
Hogyne lennének, de megküzdök velük nap mint nap. Néha
gy zök, néha vesztek, de sohasem adom fel!
Irigyellek, Rob, te mindent méltósággal viselsz, szinte alig
panaszkodsz.
Tévedsz, testvérem, én is sírok és panaszkodom, csak úgy,
hogy senki se lásson és senki se halljon.
Csak most, hogy elment, értettem meg igazán, Zori miért nem
akart családot. Mert így bármikor, ha már úgy érezte, hogy nem
bírja szenvedést, lelkiismeret-furdalás nélkül kiszállhatott
ebb az életb l, senki sem tartotta vissza, senkinek sem
tartozott felel sséggel. Ha lett volna gyereke, tuti, hogy még élne.
Zorán elvesztése nagyon fájt, sokkal jobban, mint amikor Mikit
veszítettem el. Hozzá álltam világon talán legközelebb. Vele
tudtam csak minden bajomat megbeszélni, hisz Briginek sok
mindenr nem beszélhettem, pedig is biztosan megértett
volna. Az elkövetkez napokban hatalmas ürességet éreztem,
mintha egy életfontosságú testrészemet veszítettem volna el.
Egyetlen fizikai fájdalmat sem lehet összehasonlítani lelki
fájdalommal. Tudtam, hogy Zorán nélkül az élet még nehezebb
lesz, mint eddig volt, de elhatároztam, hogy az emléke iránt
érzett tisztelet még er sebbé és megfontoltabbá tesz majd. Sokat
tanultam Zorántól; els sorban azt, hogy nem az fontos, hol
találkozunk, hanem az, hogy kivel.
Nyugodj békében, drága barátom!
 „A rend rcsaj is meglett volna”
ATTILA MEGVADUL

ZORÁN ÉRDEKELTSÉGEINEK NAGY RÉSZE átkerült Alihoz, ingó és

ingatlan vagyona pedig azoké lett, akik börtönben voltak
megbosszulásáért. Oljának kerítettem új személyazonosságot, és
elküldtem Amerikába, ahol elkezdte tanulmányait.
Megbeszéltük, hogy új életet kezd, és soha többé nem keres.
Némi anyagi támogatást is adtam neki. Mindenki nagyon sajnálta
Zorit, de egy szervezet ködése nem állhat le csak azért, mert
egy ember meghal. Attilának is ez volt véleménye. Talán igaza
volt. Az biztos, hogy ebben világban nem lehetett lazítani. Én
azért bírtam még tempót, mert megfogadtam magamnak, hogy
gyerekeim legjobb iskolába fognak járni, és minimum két
diplomát meg kell szerezniük. szervezet tagjainak nagy része
nem volt családos ember, igazi maffiózóéletet éltek. maffia
maga is egy nagy család, és akinek felesége, gyereke volt, sokszor
csak látszat kedvéért helyezte ket el bbre szervezetnél.
Sokan azt mondták, azért nem akarnak gyereket, mert nem
tudják, mit hoz holnap. Nem akartak árva, gyászoló gyerekeket
hátrahagyni, nem akarták, hogy gyerekeik csak börtönben
láthassák az apjukat. Pedig lehet ségük lett volna ven:
keményfiúkért mindig is legjobb bolondultak. Akiket
ismertem szervezetb l, azoknak mindig jó csajaik voltak. Volt
egy ehhez kapcsolódó vicc is. szigorú és konzervatív
rend rkapitány megkérdi lányát, aki már húszéves is elmúlt,
hogy miért nincs még barátja. Mire lánya: papa, jó pasik vagy

190
buzik, vagy nöz k! Akkoriban én is számtalan ajánlatot
kaptam tizenhat éves lánytól kezdve hatvanéves
üzletasszonyig mindenkit l.
szervezet egy része csak mának élt, de voltak, akik
hosszabb távra terveztek, ezek voltak vezéregyéniségek.
Szerz dtünk holland Mercedes import rrel, hogy huszonöt
százalékos engedményt kapunk, ha cserébe mindig Mercikkel
járunk. szervezetnek közel száz luxus és sport Mercije volt.
Kés bb több külföldi autókeresked vel is összebarátkoztunk, így
legújabb modellek általában el ször nálunk találtak gazdára.
Számlát nem kértünk, pedig nem kérdezték, honnan van
pénz. Ugyanígy voltunk egy jachtkeresked vel is: jóval olcsóbban
vettük jachtokat, mint papíron, számlákra. Montenegróban
simán le lehetett papírozni ket.
2004-re már minden területen kiváló kapcsolataink voltak.
Olykor néhány ország titkosszolgálata is kért lünk egy-két
szívességet, leg információkat különböz személyekr l.
Cserébe mi állampolgárságot kértünk az adott országtól, de
minimum útlevelet jogosítvánnyal. vezet ség összes tagja
rendelkezett három-négy frankó útlevéllel. Egymásnál tartottuk
ket, hogy ha netán lecsuknak valakit, szöktetés mellett ne
kelljen még papírok beszerzésével is foglalkozni. De akkor is
használtuk ezeket papírokat, ha külföldre mentünk fontos
megbeszélésekre más nöz csoportokkal.
legnagyobb feladatunk most az volt, hogy rendezzük
viszonyt az albánokkal. Az sosem jó, ha két ilyen nagy szervezet,
mint szerb és az albán ellenségeskedik egymással. Találkozót
kértem lük, hogy elsimítsuk nézeteltéréseket, mert az
senkinek sem jó, ha mindig pisztollyal párnája alatt kell aludnia.
Attila ellenezte dolgot, azt mondta, senkinek sem hódolunk
be, és senkivel sem egyezkedünk. Ez volt az els olyan döntése,
amelyben alulmaradt vezet séggel szemben. Mindenki tudta,
hogy az albánokkal nem jó haragban lenni, így is rengeteg borsot
törtünk az orruk alá. heroinjuk húsz-huszonöt százalékát
miattunk kapcsolták le. Az albán maffia gyorsan gyilkol, nem

191
sokat gondolkodik. Tele vannak szegény, primitív, buta
emberekkel, akik még anyakönyvezve sincsenek, sehol sem
szerepelnek nyilvántartásokban. Az albán maffia minden
gyilkossághoz adott nekik egy személyazonosságot, ezzel utaztak
el tetthelyre, majd miután elvégezték feladatot, visszatértek
falujukba, valahová az albán vagy koszovói hegyekbe. Az albán
maffia valódi, vér szerinti családokban ködik, apák, fiúk,
testvérek, unokatestvérek alkotják, és minden családnak van
otthon egy-két „eltitkolt” tagja. család feje általában
legid sebb ember, ez az ember tárgyal másik család
vezet jével, vagyis elég szervezettek. Azzal, hogy az USA és
szövetségesei elismerték Koszovó függetlenségét, valójában az
albán maffiát legalizálták. Valahogy úgy, mint 1944-ben,
Szicíliában: az olaszok nem vették észre, hogy partizánok nagy
része Cosa Nostra tagja, akik azért szálltak szembe
Mussolinival, mert fasiszta állam keményen fellépett
szervezett nözés ellen. Koszovóban hasonló volt helyzet: az
úgynevezett koszovói szabadságharcosok nagy része az albán
maffia tagja volt.
Az albánok belementek találkozóba, de azt akarták, hogy
egyik fellegvárukban, Prágában kerüljön rá sor. prágai
szerbekt megtudtam, hogy az éjszakában elég nagy visszhangja
van találkozónak, de tuti, hogy rend rség is tud róla. Az
albánoknál és szerbeknél máig él vérbosszú. Egy szerbért
nyolc albánt öltek meg, ezt nehéz lesz kimagyarázni. Csak az szólt
mellettünk, hogy kezdték. De hát mi világunkban valakinek
mindig el kell kezdenie… Azt akartam, hogy találkozó
mindenképpen nyilvános helyen legyen, de rend rök nélkül. Ha
kiszivárog helyszín, és lecsapnak ránk, másnapra az európai
média szerb maffiavezért csinált volna bel lem. Több
szempontból is veszélyes volt elmenni egy idegen országba,
ismeretlen területre, de az albánok egyedül ott voltak hajlandók
tárgyalni. Valószín leg ott tartózkodott góré, és, gondolom,
ott volt leger sebb rend ri kapcsolatuk. De legfontosabb,
hogy Prágában iszonyú sok az albán. Tudtam, hogy ha valami

192
félresikerül, nem térek vissza élve. Igaz, az albánok is tisztában
voltak vele, hogy komoly megtorlásra számíthatnak, ha
küldöttségünkb bárkinek baja esik. Egy kicsit
titkosszolgálatoktól is tartottam, mert ez jó alkalom lett volna
nekik, hogy háborút provokáljanak szerb és az albán
szervezetek között. Tudták, hogy egy komoly konfliktus komoly
veszteséget és károkat okozna mindkét félnek. Talán mellettünk
szólt, hogy nem voltunk „fontos személyek”, nem voltunk hírhedt
gengszterek. Az okos drogkeresked illegalitásban marad.
Általában az er szakos ncselekményeket elkövet nöz
lesznek ismertek és válnak legendává. Rotterdamban is voltak
százszor nagyobb nevek, mint mi.
Attilának hála, nekünk alig volt nevünk. Tiltotta túlzott
csillogást, villogást. Kívülr úgy néztünk ki, mint aki valamivel
az átlag fölött, de azért még nem kirívóan jól él. Amennyire simán
telt volna legális üzleteinkb is. t. Ez nem azt jelenti, hogy
néha nem éltünk nagylábon. Olykor elutaztunk egy karib-tengeri
szigetre, ahol senki sem ismert bennünket, és bedobtunk egypár
jó bulit. Jachtokat béreltünk, meg tömérdek csajt, világsztár
zenészeket, rengeteg pezsg meg kaját. Mindent
megengedhettünk magunknak távol az otthontól, kivéve egyet:
balhét. Hamis papírokkal, álneveken utaztunk, senki sem tudta,
kik vagyunk valójában. Általában gazdag szül elkényeztetett
csemetéinek néztek.
Két részb áll az alvilág, szegény men kb és gazdag
senkikb l. Mi az utóbbiak voltunk, annak ellenére, hogy sokan
ismertek bennünket, de kevesen tudták, valójában mivel is
foglalkozunk. Soha, senki nem láthatta, tudhatta, hogy milyen
gyengék vagy er sek vagyunk, még mi magunk sem. Bizonyos
fokig szervezet vezet ségéhez tartoztam, mégsem tudom, kik,
hányan lehettek tagjai szervezetnek. Sokan azt hitték, hogy én
vagyok nök, sokan mást hittek, és nagyon sokan csak egy-két
személyre saccolták az egész „szervezetet”. Jól ködött
bújócska. Mister egyszer azt mondta: ahogy ti ködtök, azt
tanítani kellene rend rakadémián. Mondtam neki, hogy akkor

193
tanítsd, mire azt válaszolta, sem tudja, hogyan ködünk. Ezzel
azt is elárulta, hogy háttérben komoly munkálatok folynak
felderítésünkre.
Végül gy zött józan ész, és Prága helyett Berlinben
találkoztunk az albánokkal. Tökéletesen titokban tartottuk
helyet, mert nem akartunk rend ri razziákat meg poloskákat
seggünkben. Nagyon nehéz tárgyalás volt. Az albánok kártérítést
kértek lel tt albánok családjainak. Presztízsb nemet
mondtam, hisz kezdték balhét, de személyes okom is volt:
Zori legjobb barátom volt. Szóba hozták, hogy Szerbián át
szállított heroin fele nem ér célba. Erre azt válaszoltam, hogy
ehhez semmi közöm sincs, menjenek Belgrádba panaszkodni.
tárgyaláson csak vizet kaptunk, ez is azt bizonyította, hogy másra
számítottak. Azt gondolták, hogy majd megijedünk „nagy albán
maffiától” és milliókat fogunk fizetni, csak hogy ne bántsanak
bennünket. Ötórányi tárgyalás után úgy álltunk fel az asztaltól,
hogy semmiben sem egyeztünk meg. Két büszke nép nehezen köt
kompromisszumot. Azzal váltam el lük, hogy közöltem, nem
rjük el, ha szerb részr bárkinek bántódása esik. Taxival
kellett hazamennünk, mert míg tárgyaltunk, ellopták kocsinkat;
számítottunk rá, hogy lesznek efféle atrocitások. Ennél
komolyabb azért nem történt, mert az áldozatok rokonai el tt is
titkos volt találka helyszíne és ideje. holland határon már
vártak bennünket barátaink. Hazafelé megálltunk, és egy
parkolóban megbeszéltük, mi teend Kiszálltunk kocsikból,
mert gyanítottuk, hogy az autókban még ködnek poloskák.
Egyedül Attila örült sikertelen tárgyalásnak, azon
véleményen volt, hogy agyon kell baszni ket, akkor nyugton
maradnak. Szerencsénk volt, hogy csak egyedül gondolkodott
így. Abban megállapodtunk, hogy mindenkinek nagyon
óvatosnak kell lennie, és sohasem hagyhatjuk rizet nélkül az
autóinkat, mert az albánok tuti támadni fognak.
Erre nagyon hamar sor is került. Egyik társunk külföldre
repült, az autóját reptér parkolójában hagyta. Amikor
visszatért, már várta az egyik emberünk, akit én küldtem ki elé,

194
hogy ellen rizze kocsiját. Valójában ez volt az igazi feladatom,
ügyelni biztonságra szervezeten belül és kívül. Az emberem
talált is egy, kocsi benzintartályára er sített kézigránátot.
biztonsági szöget egy vékony, szinte észrevehetetlen damillal
sof fel li kilincshez rögzítették úgy, hogy ha valaki kinyitotta
volna az ajtót, damillal kibiztosítja bombát, és négy-öt
másodperc múlva felrobban az autóval, no meg közelben
tartózkodó személyekkel együtt. Ki tudja, hányan haltak vagy
sérültek volna meg, ha nem küldöm oda az emberemet.
Undorítónak tartottam ezt módszert, hiszen az elkövet nem
vették figyelembe, hogy robbantásnak ártatlan áldozatai is
lehetnek. Amikor az emberem jelentette, mi történt, hirtelen nem
tudtam, mit tegyek. Azt az utasítást adtam, hogy társunk, aki
szintén vezet ség tagja volt, jöjjön haza taxival. Az emberemet
arra kértem, hogy jól vizsgálja át kocsit. El ször arra
gondoltam, hogy hozza el az autót, de aztán úgy döntöttem,
inkább Mister X-re bízom dolgot: sem az emberem, sem mások
testi épségét nem akartam kockáztatni. kocsi egy tiszta ember
nevén volt, így szervezetnek nem kellett tartania kényes
kérdésekt l. Az biztos, hogy kocsi és az ügy is bekerült abba
dossziéba, amelyben rend rség rólunk gy jtötte az anyagot.
Amikor Attila megtudta, hogy szóltam zsaruknak, azt
mondta, ha még egyszer az tudta nélkül teszek valamit, levágja
fejem. Próbáltam visszahívni, hogy találkozzunk, mert ezt meg
kell beszélnünk, de nem vette fel telefonját. Soha nem rtem,
hogy fenyegessenek, ezért másnap már kora délel tt végigjártam
lakásait. Végül felesége lakásán találtam meg: épp drogot
csomagolt hétéves lányával. Amikor ezt megláttam,
ráordítottam: észnél vagy, te hülye? Felkaptam kislányt, és
megmostam kezét. Attila igencsak meglep dött, aztán annyit
mondott, hogy nyugi, ez az én vérem, tuti nem lop meg. Láttam,
hogy nem egy úton járunk, csak nözésnek él, és az egész
családját is erre akarja nevelni. Nagyritkán, amikor épp józan
volt, dicsérte Brigit, hogy milyen kiváló feleség és anyuka. Irigyel,
mondta, hogy ilyen van mellettem; is épp ilyet szeretne,

195
magyarázta, de sehol sem talál, pedig hetente próbálja meglelni.
Nem szerette, ahogy csaja neveli gyerekeit: az enyémek,
mondta, sokkal kulturáltabbak és okosabbak. Jellemz módon
mindig másokat hibáztatott. Most is arra panaszkodott, hogy az
rohadt kurva (a felesége) elment fodrászhoz, és így neki kellett
otthon maradnia lányával. Pedig szegény felesége csak azt
szerette volna, ha egy kicsit kettesben van gyerekkel; igaz,
nyilván nem arra számított, hogy játék gyanánt majd drogot
csomagolnak. Megvártam, míg hazaér az asszony, aztán elhívtam
Attilát beszélgetni. Elmondtam neki, hogy kezd elegem lenni az
egészb l, túl sok rizikót vállalunk, holott nincs rá szükségünk.
Nem habozott válasszal:
Most az albánok jelentik legnagyobb gondot, akik
haragszanak ránk, mert megbosszultuk barátunkat,
pontosabban: barátodat.
Közbevetettem, hogy ez tényleg gond, de biztosan vannak
ennél jóval nagyobbak is, melyekr nem is tudunk. Attól, hogy én
nem tudok mindent, magyarázta, nem biztos, hogy sem. Azzal
beült kocsijába, leeresztette az ablakot, és még odaszólt, hogy
soha többé ne merjek nélküle döntéseket hozni, vagy az
döntését felülbírálni, mert el fogja felejteni, hogy barátja
vagyok. Másnap Danival beszéltem, aki arra kért, hogy próbáljak
hatni Attilára, mert viselkedésével mindenkit veszélybe sodor.
De már nem lehetett hatni rá, csúcson volt, márpedig onnan
nehéz leereszkedni. Meki volt legjobb barátja, de csak azért,
mert egyformán buták voltak. Attila rendszeresen dugta Meki
csaját, akibe halál szerelmes volt. Meki se nem akarta, se nem
merte szóvá tenni dolgot. Havonta egyszer vagy kétszer
nagyobb mennyiség drogot szállítottak Magyarországra, ami
tökéletesen összetartotta ket. Mindig, amikor leszállították
pénzt, hoztak Attilának egy-két nevesebb „modellt” is, hogy egy
jót szórakozzon velük. (Tehát, kedves olvasóm, ha egy magyar
bulvárlapban azt olvassa, hogy ez vagy az modell itt vagy ott
„nem csak modellkedett”, hír kilencvenöt százalékban igaz.
Általában csak azt nem találják el lapok, hogy pontosan hol

196
történt az eset. Ez maradék öt százalék.) Mivel más nyelven
nem igazán beszélt, Attila csak Mekinek tudott elbüszkélkedni
vele, milyen király nagy csávó! legjobban azt szerette, ha
dicsérték, istenítették. magyar lányok ehhez elég magas szinten
értettek, nem is tértek haza soha üres kézzel két-három nap után.
2004 karácsonya el tt pár nappal Attila éjjel kett kor
felhívott, hogy ebben és ebben night clubban van, vigyek oda
neki pár ezer eurót, mert elfogyott pénze. Kicsit csodálkoztam,
mert ritka volt az olyan hely Rotterdamban, ahol neki ne lett
volna hitele. Mindegy, fogtam egy köteg pénzt, és elmentem
megadott helyre. bejáratnál feltartóztattak biztonságiak, és
közölték, hogy magánrendezvény, senki sem mehet be. Nem
vitatkoztam, hisz ismertem szakmát. Felhívtam Attilát, hogy
jöjjön ki értem. Kiküldött valakit, aki bevitt buliba. Azt hittem,
nagy tömeg lesz, de nem. Csak VIP-asztalnál ültek páran: Attila,
Dani és Meki, meg három ismeretlen férfi, akiket legalább tíz lány
ölelgetett. Az asztal tele drága pezsg vel és kajával. Amikor Attila
meglátott, átkísért egy félrees asztalhoz. Odaadtam neki pénzt,
és rendeltem egy narancslevet. Attila mondta, hogy másik
asztalnál ül emberek fontos vendégek Magyarországról, és
senkivel sem szeretnének találkozni, leg olyannal nem, aki tud
magyarul vagy járatos magyar körökben. Tudtam, hogy tényleg
fontos emberek lehetnek, ha Attila magyarázkodik, mert nem
igazán szokott foglalkozni fontossági sorrenddel: neki mindig
saját maga volt legfontosabb. Elfogyasztottam az italomat, és
indultam haza. Attila kikísért; láttam rajta, hogy furdalja
lelkiismeret, amiért titkolóznia kell el ttem. Holnap felhívlak és
elmesélek mindent, mondta kocsimnál, és rám csukta az ajtót.
Engem annyira nem izgatott az egész, úgy voltam vele, van millió
más dolog, amit nélkülem csinál, miért pont ez érdekelne.
Másnap felhívott, hogy este találkozzunk, mobil nélkül, és taxival
jöjjek. Tudtam, hogy megint valami nagy dolog történt.
találkozón csak Dani, Attila, Meki és én voltunk jelen. Ezt
furcsálltam, mert nagy dolgoknál ott szokott lenni komplett
vezet ség. Legalábbis addig ezt hittem. Aztán rájöttem, rengeteg

197
döntés születik úgy, hogy csak az pár ember van jelen, akik
direkt érdekeltek az ügyben. Attila elmondta, hogy tegnapi
vendégek magyar nyomozók voltak, akik igen sokat segítenek az
ottani veleteknél. Magyarországon egyre több drog, viszont
lefoglalt áru mennyisége kimondottan csekély fogyasztáshoz
képest. Arra kértek bennünket „magyar barátok”, hogy tegyünk
valamit. Meki már 2000 óta vásárol nálunk drogot, manapság
Magyarország az egyik legjobb piacunk, valamit ki kellene találni.
Ezért hívtalak ide titeket. Van-e valami ötletetek, mi lehetne
megoldás? Egész Magyarországon vannak megfelel helyeken
embereink, sorra buktatjuk le konkurenseinket, mi viszont alig
buktunk 2000 óta. Ha nem találunk valami megoldást, fennáll
veszélye, hogy egyes embereinket elmozdítják helyükr l.
Én amondó voltam, hogy akármilyen jó piac Magyarország,
nem érdemes csak miatta ecstasyt el állítani. Van elég pénzünk,
hogy legalizáljuk magunkat. Dani vállat vont, ami nála annyit
jelentett, hogy oké, de Attila hallani sem akart ilyesmir l. leg
azért, mert Magyarországon még mindig nagymen drogdílernek
számított, márpedig ez kifejezetten imponált neki. sok magyar,
aki hetente felváltva járt ki hozzá drogozni, az egekig dics ítette,
leg, mert egy-egy ilyen kirándulás alkalmával felszívhattak nála
pár száz gramm ingyen kokaint. Attilának hiúságáért kellett
Magyarország: magyar bármire képes volt egy kis ingyen
drogért, némi ajándékért, egy-két öt-hatcsillagos szállodában
eltöltött éjszakáért. Nekik Attila volt az isten, mert neki nem
számított pénz. Attilát pedig csak dicsérni kellett, és máris
bárkinek lehozta csillagokat az égr l. legbüszkébb arra volt,
ha valamelyik csaja bekerült az újságba. Ilyenkor Meki
meghozatta neki az adott lapszámot, meg járta kocsmákat és
mutogatta hollandoknak, hogy nézzék, neki ilyen komoly, híres
csajai vannak, akik havonta szerepelnek az újságokban, mert
olyan jó pasi, hogy Magyarországról járnak hozzá
sztármodellek szórakozni meg szexelni. Örök életében
küls ségek érdekelték, csak látszat volt fontos. Mekivel
nyomták kokszot, már full függ lettek. Mindent csak azért

198
csinált, hogy legyen valaki, nem pénzért. Egyszer azt mondta:
lehet, hogy nem fogok megöregedni, de amíg élek, addig király
módjára élek. Nem volt egy IQ-bajnok, de létrehozott egy olyan
szervezetet, amely pontosabban ködött, mint svájci óra.
Arról viszont csak kés bbiekben szereztem tudomást, hogy
kiváló kábítószerpiac mellett Magyarország más okból is fontos
volt szervezetnek. Az elképeszt mérték korrupciónak
köszönhet en Magyarországon egy nap alatt több pénzt lehet
tisztára mosni, mint Hollandiában hat hónap alatt.
szervezetnek pénzkeresés nem jelentett gondot, de
legalizálása már igen. Az offshore paradicsomokban bankok
már felkészülnek maffiapénzek figyelésére, ezért ott igen drága
tisztára mosás, és nehéz hozzáférni pénzhez. Magyarország
viszont közel volt, és teljesen korrupt. Az, hogy id közben EU-tag
is lett, még szebbé tette történetet.
2004 szilveszter este felrobbantották Attila egyik kocsiját,
majd az egyik szórakozóhelyén lövöldözés tört ki. Szerencsére
senki sem sérült meg. Én családommal és pár barátommal
kibéreltem egy szigetet, és ott szilvesztereztünk. Attila hívott,
hogy azonnal menjek oda. Ezt az SMS-t csak január másodikán
akkor értünk haza Hollandiába kaptam meg. Telefont nem
vittem magammal, így senki sem tudott elérni. Amikor felhívtam,
azt mondta, csalódott bennem, mert nem voltam mellette, amikor
kellett volna, majd elkezdett összevissza ordibálni, hogy elég volt
ebb lazaságból, másnaptól fogva mindenki mindennel el fog
számolni neki. Hallottam, hogy kokain utáni stressz beszél
bel le, de azt is tudtam, hogy bolond, és ilyenkor bármire képes.
Mondtam, hogy találkozzunk Hiltonban. Nagyon szeles, hideg
id volt. nököm ennek ellenére leeresztett tetej kabrióval,
dübörg zenével és egy szál pólóban érkezett. nadrágja övébe
két pisztolyt dugott. Ez mindjárt szemet szúrt, amint kiszállt az
autóból, és valószín leg nem csak nekem, mert két másodperc
múlva négy-öt rend rautó vette körül, és letartóztatták. Én csak
álltam ott és nem akartam elhinni, hogy ilyen hülye. Szóltam
neki, hogy ne ellenkezzen, és viselkedjen nyugodtan. Így is tett,

199
gúnyos mosollyal az arcán odanyújtotta kezét zsaruknak, akik
megbilincselték. Miel tt beültették jár rkocsiba, odaszólt az
egyik hekusnak, hogy figyelj, te mókus, keszty tartóban van
pár joint, hozzál már egyet! Nem akartam siettetni kihozatalát,
gondoltam, egy kicsit érezze meg, milyen az, ha az ember nem
szabad, ha korlátozzák mozgását. De fél óra múlva hívott Mister
X, hogy minden oké, mehetek Attiláért, csak vigyek pénzt, mert
komoly bírságra kell számítani, leg rend rök sértegetéséért.
Nyolcezer euró büntetést kapott, mert az egyik rend rcsajnak
ötezer eurót ajánlott egy éjszakáért, mondván, sok csajjal volt
már pincérn kezdve politikusokig, de rend rn vel
még soha. Elég drága ajánlatnak bizonyult. Fegyverviselési
engedélye volt igaz, nem arra, hogy így hordja magánál, mint
egy cowboy –, de ezt, és gyorshajtást elintézte neki Mister X.
Amikor kijöttünk kapitányságról, odaugrott rend rcsaj mellé,
és kérte, hogy csináljak róluk mobiljával egy közös fotót. Az
egész rs rajta nevetett, de fotó elkészült. Egyet viszont nem
értettem: honnan tudta meg Mister X, hogy Attila bent van? Attila
azt mondta, nem hívta senki, és sem hívott senkit, mert tök jól
érezte magát odabent, és ha nem kapkodunk, rend rcsaj is
meglett volna. De akkor ki jelentette, ki tudta még rajtam kívül,
hogy mi történt? Erre nem tudtam semmilyen magyarázatot, és
ez bosszantott.
 „Most is kiszállhatsz, de nem élve!”
DURVULÓ BELHARCOK

PÁR HÉTRE SZLOVÁKIÁBA KELLETT MENNEM hogy körbejárjam az

ottani cégeinket. Vlado kért meg, mert már nem gy zte
mászkálást. Számos országban voltak cégeink, melyeket Vlado
felügyelt, de már kezdett kimerülni. Mivel régóta ismert, tudta,
hogy több nyelven beszélek, és az üzleti élet sem áll lem távol,
megkért hát, hogy segítsek neki. Attila azonnal elengedett. Olyan
voltam neki, mint pénz: ha volt, nem tisztelte, ha elfogyott,
bármit megtett, hogy legyen. Velem is így volt: ha ott voltam, nem
szerette, mert beleszóltam, ha hülyeséget csinált, el ttem nem
tudta megjátszani magát; ha meg nem voltam Rotterdamban,
naponta többször is felhívott, hogy mi újság, mikor megyek
vissza, meg ilyenek. Szlovákiában már jártam korábban is, sok
ismer söm volt arrafelé, és szervezetnek is voltak ott emberei:
gondoltam, nem leszek magányos. Pozsonyban szálltam meg,
majd sorra felkerestem Vlado által megadott embereket.
Mindenhol úgy fogadtak, mint egy miniszterelnököt. Kaptam egy
vadiúj Mercedes dzsipet és egy sport Mercit. Kés bb tudtam meg,
hogy ezt Attila parancsolta meg az ittenieknek. legfurcsább az
volt, hogy még test röket is kért mellém, de ezt
visszautasítottam. Pár nap múlva egy luxusvilla is
rendelkezésemre állt.
Szlovákiában rengeteg érdekeltségünk volt, leg
szállítmányozó cégek, autókereskedések és ékszerüzletek.
Csodálatosan mentek dolgok, de zavart, hogy szinte alig tudok

201
valamit szervezetr l. Kezdtem kételkedni benne, hogy Attila
felett ne lennének még mások is. Igaz, ezt részt Vlado vitte,
márpedig neki hatalmas ismeretségi köre volt cigarettaüzletb l.
De akkor is furcsa volt. Hamarosan rájöttem, hogy nem nagy
kunszt az egész szervezet, úgy van jelen, mint egy befektet
Szlovákia is azon országok közé tartozott, ahol nem kérdezték,
honnan pénz, de miért is kérdezték volna: minden cégünk
legálisan ködött, több száz munkahelyet biztosítottunk, és
sosem volt adóhátralékunk. cégeket profi szakemberek
vezették. szlovák alvilág egyébként nagyon kemény, és talán ez
az egyetlen ország Európában, ahol helyi maffia nem
városban székel. Két jelent csapat volt: dunaszerdahelyiek
és besztercebányaiak. Szlovákiában mindenki korrupt volt: ha
azt mondom, ez Európa legkorruptabb országa, nem tévedek
nagyot. drogkeresked mégsem lehettek boldogok arrafelé.
No, nem azért, mert olyan elszántan üldözték volna ket.
Egyszer en arról volt szó, hogy ott drognál sokkal nagyobb
szerepet játszik az alkohol. szervezet egy id ben próbált árulni,
de alig tudtak eladni havi tíz-tizenötezer ecstasyt, az amfetamin
meg egyáltalán nem ment. Az réteg, amely Szlovákiában
drogozott, inkább egy saját fejlesztés hasonló kábítószert
fogyasztott, „Pikót”. Drogfutárok viszont szép számban kerültek
ki innen igaz, ez bármely kelet-európai országról elmondható.
Felhívott egy régi magyar ismer söm, egy hogy találkozni
szeretne velem. Mondtam neki, hogy semmi gond, de ki kell
jönnie Szlovákiába vagy Ausztriába, mert Magyarországra nem
léphetek be: köröztek amiatt réges-régen, még Szegeden bérelt
kocsi miatt, amit elfelejtettem visszavinni. Attila rendszeresen
lekérdezte Mekin keresztül, kiket köröznek, és mindig szólt,
nehogy beutazzak Magyarországra. Már többször próbáltam
tisztázni az ügyet, de rend rség azt akarta, hogy személyesen
jelenjek meg. Az ügyvédem viszont óvott személyes
megjelenést l. Azt mondta, már azért rizetbe vennének, mert
szerb állampolgár vagyok. Biztos benne, hogy nem tudnának

202
elítélni, de Magyarországon általában három évig bent tartják az
embert el zetesben.
Az ismer sömmel végül Bécsben találkoztunk. Régen láttam
már, nagyon megváltozott. Elmondta, hogy rosszul megy sora.
Igaz, sohasem volt fényes élete, szülei alkoholisták voltak,
tizennégy éves korától fogva az éjszakában dolgozott. Egy id ben
Amerikában élt, és elég sok pénzt gy jtött, amit nagy naivan
hazaküldött barátjának, hogy majd abból vesznek lakást meg
kocsit. barátja persze lelépett lóvéval. Járta pesti klubokat,
néha Európa más országaiban is dolgozott. Elmesélte, hogy
nemrég volt pár hetet pszichiátrián, mert idegösszeomlást
kapott. Nemrég meghalt az apja, örökölt egy kis, romos házat.
Szeretne kölcsönkérni valamennyi pénzt, amib helyre tudná
pofozni. Adtam neki pénzt, és mondtam, hogy nem kell megadnia.
Tiszteltem ezt t, mert az élet vele is elég keményen elbánt, én
pedig pontosan tudtam, milyen az, amikor az embernek alig
marad egy-két biztos támasza.
Bécsb Hollandiába repültem szervezet gy lésére. Sokan
voltunk, jelenlév felét nem is ismertem. Egy eszeveszett
rültség volt téma: Attila egyesülni akart az irániakkal. Az
irániak olcsó heroint adtak volna, mi pedig szintetikus drogokat.
Két iráni vezet is jelen volt megbeszélésen. Nem is vártam
meg, míg mindenki befejezi mondókáját; felálltam, és közöltem,
hogy mindenféle heroinnal kapcsolatos tevékenységet és közel-
keleti, muszlim országgal való együttm ködést teljes mértékben
ellenzek. heroin, mondtam, nem méltó hozzánk. Annak idején
mindannyian megígértük, hogy soha nem fogunk heroinhoz
nyúlni. Arról nem beszélve, hogy pont azért vagyunk jóban
Hollandia meg még pár ország rend rségével és
titkosszolgálatával, mert segítünk heroin elleni harcban. Ha
elkezdünk heroint árulni, napokon belül lecsuknak
mindnyájunkat. Tudjuk, hogy Európa-szerte az albánok, jóval
kisebb részben törökök uralják heroinpiacot. Ha
belepiszkítunk bizniszükbe, naponta halnak majd meg
emberek. Aztán: Iránt terrorizmus miatt veszélyes országok

203
között jegyzik. Az összes iránit figyeli CIA, Moszad, az orosz,
kínai, az indiai titkosszolgálat, az Interpol, és még franc tudja,
ki. Ha egyesülünk velük, mi is képbe kerülünk. Ez négy olyan
indok, amelyekért külön-külön sem volna szabad elfogadni az
irániak ajánlatát. Attila felugrott, és leordított, hogy mit
okoskodok már megint; csakhogy többen is osztották
véleményemet. Hozzátettem, hogy ha bármi közünk is lesz
heroinhoz, én elhagyom szervezetet. Erre Attila rám fogta
pisztolyát, és így szólt: most is kiszállhatsz, de nem élve. Síri
csend lett teremben, mindenki meglep dött, még én is. Nem
gondoltam volna, hogy valaha képes lenne fegyvert fogni rám. De
tévedtem. Attilának szervezet mindennél, talán még saját
életénél is fontosabb volt. Leültem, és azon gondolkoztam, hogy
fel kell készülnünk legrosszabbra.
Másnap megkeresett az egyik vezet beosztású társam, és
közölte, hogy kiszáll, nem bírja tovább. Elárulta, hogy már
hónapok óta kapcsolatban van német rend rséggel, ott fogja
feladni magát. Sokáig beszélgettünk, mert egy ideig én is
gondolkoztam, ne tartsak-e vele. Amennyit én tudok, az simán
elég arra, hogy felmentsenek minden vád alól, gond nélkül
vádalkut tudunk kötni. De aztán azt mondtam, egyedül kell
mennie, neki nincs családja, szülei is id sek, egyszer en el tud
nni. Nekem más helyzetem, családom van, nem mondhatom
azt nekik, hogy holnap feladom magam, ti meg fussatok, bújjatok
el, mert ha megtalálnak, abból baj lesz. szüleimre,
testvéreimre és azok családjára is gondolnom kellett, úgyhogy én
nem léphettem ki csak úgy szervezetb l. társam kérdezgetett,
mit fogok tenni. Feladom, kinyíratom? Nagyon meglep dött,
amikor azt válaszoltam, hogy nem adom fel. Menjen, kezdjen új
életet, neki még van esélye, de szervezetet ne dobja fel. Soha
nem dobná fel szervezetet, mondta, mert élete legszebb éveit
töltötte itt. Betartotta az ígéretét, németeknél dobott egy nagy
amfetaminszállítmányt, amibe német helytartónk is belebukott
több társával együtt. Az infókért bevették tanúvédelmi

204
programba, de szervezethez mindenki maradt, húsz
vádlottból még csak említést sem tett róla senki.
Továbbra is gond nélkül mentek dolgok. Attila nem állt össze
az irániakkal, mert látta, hogy szervezet nagy része ellenzi az
ötletet. Igaz, nem tudhattuk, mikor jut eszébe megint. Olyan
infókat kaptam, hogy Attila külföldön akar elhelyezni, mert
idegesíti, hogy mindig szembeszállok vele. Pár nap múlva meg is
keresett, hogy nem venném-e át barbadosi hotelunk vezetését.
Oknak azt hozta fel, hogy remekül megy hely, és szeretné, ha
megfelel ember vezetné, meg nem ártana helyi kapcsolatokat
is kib víteni arra az esetre, ha netán valakinek egy id re el
kellene nnie, mondjuk egy körözés el l. Mondtam neki, hogy ne
törje magát, sehová sem megyek Hollandiából, mert gyerekeim
itt járnak iskolába és óvodába. Csak ennyit mondott: „Ahogy
akarod.” szervezeten belül egyre több embernek volt már elege
Attila dolgaiból. Többek között Daninak is. Egyszer megkeresett,
de mivel az egész neki is, nekem is iszonyú kellemetlen volt,
el ször órákat beszélgettünk szervezetr l, csak utána tértünk
lényegre. Dani elmesélte, azt tervezi, hogy az embereivel együtt
kiszáll szervezetb l, és külön folytatják. Arra kért, hogy tartsak
vele.
Nem lehet, Dani feleltem. Attila sohasem nyugodna bele.
Komoly leszámolások kezd dnének. Attilának rengeteg híve van,
igaz, sokan közülük csak érdekbarátok, de ez Attilát nem érdekli,
két kézzel szórja pénzt híveinek. Katasztrófához vezetne, ha
szembeszállnánk egymással. Mindkét oldal meggyengülne, és
nagyon jól tudod, hogy ezen piacon csak egy csoportnak van
esélye és helye. Ha kiválnánk, nemcsak Attilával kellene
számolnunk, hanem azokkal is, akiket eddig csak nagy nehezen
sikerült legy znünk. Mind arra vár, hogy meggyengüljünk. Arról
nem is beszélve, hogy sem te, sem én nem tudjuk, ki mindenki
van még Attila mögött azokon kívül, akiket ismerünk. Nem lehet,
nem is szabad kiválni, az kész öngyilkosság lenne.
Így is az mondta Dani. Attila csak mának él, éjjel-nappal
drogozik, sosincs észnél. De nem is drog gond, hiszen amióta

205
ismerem, drogozik; csakhogy mostanában még iszik is rá, és ez
kett nem fér össze. Meggondolatlan döntéseket hoz, és csak
neked köszönhetjük, hogy még nem történt valami kurva nagy
baj.
Ez ilyen, Dani. Az baj, hogy túl gyorsan kerestünk sok
pénzt. Attila világ legjobb csapatát rakta össze, minden
fogaskerék passzol. Mindent elértünk, már semmi sincs, ami
motiválna minket. Emlékszem, régebben hogy lestük, hogy egy-
egy szállítmány megérkezik-e. Ma már kutyát sem izgatja, és
tudod, miért nem? Mert annyi pénzünk van, hogy ha az
elkövetkezend ezer szállítmány sem érne célba, azt sem
vennénk észre. Régen, ha pénzosztás volt, nagy volt az öröm,
Attila kiöntötte az összes lóvét és szétosztotta. Mindenkinek
voltak tervei, hogy ilyen ház, olyan kocsi, ilyen motor, olyan tévé
satöbbi. Ma mi van? Sokan már el sem megyünk pénzosztásra,
mert annyi pénzünk, hogy azzal sem tudunk mit kezdeni.
hirtelen gazdagság választ szét bennünket. Két hete könyörögnek
Angliából, hogy menjünk el pénzért, mert nem fogják nekünk
tárolni. Senki sem akar elmenni érte, pedig több százezer fontról
van szó. Régen húsz-harmincezer fontért gond nélkül rohantunk.
Persze, ma nagyobb rizikó, mert ha megbuksz lóvéval, az
adóhivatal mindenedet elveszi. Régen ilyen gondunk nem volt,
mert semmink sem volt. És amíg semmink sem volt, barátok
voltunk, képesek lettünk volna meghalni egymásért és
szervezetért.
Igazad van, de akkor most, hogy már csak gyümölcsöt
kellene leszednünk, inkább csukassuk vagy lövessük le
magunkat, csak mert elfogyott motivációnk? Egy hibás döntés,
és mindent elveszíthetünk, és ha te nem akadályoztad volna meg
Attila hülye döntéseit, már semmink se volna, és ott rohadnánk
börtönben vagy temet ben.
Valamit tenni kell, de szervezetnek nem szabad
meggyengülnie. Attila pedig végképp nem vehet észre semmit
bérvitákból. Beszélj az embereiddel, mondják el, mit
tennének, én is beszélek pár emberrel, és ha jutottunk valamire,

206
újból leülünk és megdumáljuk, de addig is szervezet javát kell
néznünk.
Dani els embere aki egyben sógora is volt egyik este egy
kicsit többet ivott kelleténél, és igen csúnyán sértegette Attilát
távollétében. Azt mondta, hogy eladta lelkét piának és
kurváknak, és szerinte nem ártana egy csere nöki poszton.
Attila másnap kérd re vonta Dani kávézójában, hogy akkor
szerinte le kellene váltani? Szerinte egy piás buzi? kérd re
vont srác, akinek igen jó fizikuma volt Attiláéhoz képest, ott,
helyben, mindenki el tt térdre borult és kezet csókolt neki. Attila
fejbe rúgta, majd leköpte. Pár nap múlva srácot holtan találták,
túladagolta magát heroinnal. Még legközelebbi barátai,
barátn je sem tudtak arról, hogy valaha is drogozott volna. De
miután az igazságügyi szakért vélemény is megállapította
halál okát, senki sem firtatta, mi történt: srác óriási drogos volt,
és kész. temetésére rengetegen eljöttek, még Attila is, aki egy
plüsskutyát tett sírjára, körbenézett, és így szólt: „Egy kutya ne
ugasson gazdájára!”
Azért valószín leg is ráérzett, hogy baj van, mert felhagyott
mértéktelen ivással és bulizással, és csak szervezetre
koncentrált. Sorra vonta kérd re az embereket, kifaggatta ket,
hogy szerintük is rossz nök-e, le kellene-e váltani, hallottak-e
valamit, van-e valami mozgolódás ellene. Engem végére
hagyott.
Képzeld, olyan hírek repdesnek, hogy egyesek nincsenek
velem megelégedve. Te hogy vagy ezzel?
Sehogy. Vannak hibáid, de kinek nincsenek? Viszont az tény,
hogy az utóbbi id ben hoztál pár téves döntést.
Na, végre valaki, aki nyíltan mer beszélni. De figyelj ide!
Amitek van, azt nekem köszönhetitek, és szarok rá, hogy mi
véleményetek. Olyanok vagytok, mint nyafogós kurvák: amíg
nincs semmijük, lóval is basznának, ahogy szaporodik lóvé,
már csak hercegekkel akarnak kúrni! És mondd meg az összes
faszszopó kurvának, hogy amelyiknek baja van velem, az mondja
meg szemembe, és ne hátam mögött susmusoljon, mert ha

207
megtudom, kitépem nyelvét. Ha férfiak vagytok, álljatok elém
és mondjátok el, hogy mi fasz bajotok van!
Láttam sötét jöv t, tudtam, hogy nagy tisztogatás lesz
szervezeten belül. Attila teljesen beleélte magát nökszerepbe,
Vlado még adta is alá lovat. Az er Attilával volt, de józan ész
inkább ellene. Dani nélkül nehezen boldogult volna, ezzel is
tisztában volt, nem véletlenül mondta ekkoriban Daninak: jobb
egy okos vegyész, mint egy halott lázadó.
Nagy meglepetésemre Kínai, sereg vezet je is megkeresett,
és megkérdezte, mi lesz, mert szerinte nem állnak jól dolgok.
Kitért arra is, hogy ha esetleg lenne valami ötletem, akár Attila
nélkül is, biztosan támogatna, mert szerinte én kellenék az élre.
Furcsa beszélgetés volt, már csak azért is, mert Kínai legelejét
Attila emberének számított. Vele végeztette el piszkos munkák
nagy részét. Kínai éveken át harcolt Arkan mellett, úgyhogy
nemigen hittem, hogy komolyan el akarná árulni parancsnokát;
szerb katona sohasem tenne ilyet, leg úgy, hogy közben
vagyonokat keres. Aki volt szerb seregben, és ismeri szerb
mentalitást, nem ugorhatott be próbálkozásnak. Valószín leg
csapda, gondoltam. Elég bután csinálta Attila, ha azt hitte, hogy
lepaktálok az egyik legjobb emberével. Azért egy pillanatra
elbizonytalanodtam, de akármennyit töprengtem, nem akartam
elhinni, hogy Kínai komolyan beszélt. Mindenesetre elindult
legpiszkosabb játék szervezeten belül. Iszonyú volt feszültség,
mindenki tette dolgát és kussolt viszályról. Kínai Danit is
felkereste, de Dani jelentette dolgot Attilának. Pár nappal
kés bb Kínait letartóztatták fegyveres rablás és súlyos testi
sértés vádjával. Mindenki azt gondolta, hogy azért került be, mert
Attila ellen fordult. Dani is rohant hozzám, hogy Kínai velünk van,
segítsek neki kijutni, mert hálás lesz érte. Csakhogy én tudtam,
hogy ha Attilának az útjában áll valamelyik embere, azt megöleti,
nem pedig lecsukatja. Ez is csapdához tartozott. Így akarták
elérni, hogy bízzunk Kínaiban. Attila tudta, hogy sok az ellensége
szervezeten belül, de tucatnyi embert nem akart legyilkoltatni;
az ellenség fejét kereste, azt akarta kegyetlenül lecsapni.

208
 Közben Mekinek is akadtak gondjai, mert egy raktárosa
bebukott és teljes kör beismer vallomást tett, melyben Mekit is
sokat emlegette. Közben jobbkeze, Dagi is ellene fordult, mert
Meki átverte. Általában Dagi is kinn volt Hollandiában, de
rendszeresen járt haza Magyarországra, hogy Meki anyagi
dolgait intézze. Részesedésért dolgozott, de egyszer rájött, hogy
Meki jóval többet szállít Magyarországra, mint amennyit
bevallott neki. Dagi Attilához fordult, hogy külön vonalat
szeretne indítani, mert nöke becsapta. Attila látszólag
belement dologba, de az új vonal nem sokáig ködött. Meki
feldobta Dagi vonalát, ami már nagyon jól jött magyar rend
kapcsolatainak. Aznap este, amikor Dagit letartóztatták, Meki
ünnepséget rendezett. „Aki ujjat húz velem, úgy jár, mint Dagi!”
szónokolt, miközben Attila ott ült mellette. Én csak néztem ezt
rohadt patkányt. Nemrég még, ha találkoztak, szívélyesen
puszilkodott Dagival. Tíz éve ismerték egymást, most meg csak
úgy lecsukatta. helyzet szervezeten belül kritikusabb volt,
mint valaha.
Nagy nehezen elkészült családi házam. legtöbbet
biztonságra költöttem. Olyan szinten álltam, hogy már
emberrablók célpontja is lehettem de leg gyerekek és
feleségem. Az orosz maffiának van egy külön részlege, amely
tehet üzletembereket, nöz ket, politikusokat szemel ki, hogy
aztán elrabolja vagy ket, vagy, ha lehet, gyerekeiket.
gyerekekért mindenki fizet. Más okból is rabolnak el
családtagokat, és nem csak az oroszok. Képesek csak azért
elrabolni az ember családját, hogy az illet valamilyen ügyben
megfelel en szavazzon. Úgyhogy házam, amellett, hogy minden
kényelmi szolgáltatással elláttam, egyben kisebb er dítmény is
volt. Ez persze Briginek is felt nt. Egyik este lefolytattuk életünk
talán legkomolyabb beszélgetését. Soha nem szólt bele az
életembe, de most igaza volt. Arra kért, hogy menjünk el innét, és
valahol messze kezdjünk új életet. Félti gyerekeket, és félt
engem is, vallotta be. Látja rajtam, hogy hónapok óta feszült
vagyok. Még sohasem félt, mondta, de most fél. Nagyon.

209
 Átgondoltam helyzetet. Nem menekülhetek, szervezet is
családom, és nem hagyhatom el, talán sohasem. Neki
köszönhetek mindent, sok ember álmodni sem merne ilyen
gazdagságról. gyerekeim világ legjobb egyetemeire járhatnak
majd, akármennyibe is fog kerülni, gond nélkül ki fogom tudni
fizetni. Bármit megvehetek, milliós házat, luxuslakásokat, világ
bármely részén jachtot, sportkocsikat, oda mehetünk nyaralni-
telelni, ahová csak akarunk, legjobb orvosi ellátást tudom
fizetni. Azt mondják, tisztességtelen módon kerestem
vagyonom, azt mondják, nöz vagyok. Én sosem éreztem így.
Ugyanazt csináltam, mint legtöbb állam világon, csak
valamivel tisztességesebben. Melyik állam nem kereskedik
droggal vagy fegyverrel? Amióta Amerika bevonult
Afganisztánba, másfélszer annyi ópiumot termesztenek,
másfélszer annyi heroint állítanak el Amerika évente több
millió fegyvert ad el, amerikai katonák sok ezer embert ölnek
meg szerte világon. De ugyanezt csinálja G-8 is, és sok más
ország. különbség közöttünk és ezek között az országok között
csak annyi, hogy nekik lehet, rájuk nem vonatkozik törvény,
ránk, hétköznapi emberekre viszont igen. Pedig mi is csak úgy
akarunk élni, ahogy miniszterek és csatlósaik: drága kocsival
járni, soron kívül bekerülni valahová, sok fizetést kapni. Sok
ember gondolkodik így, de többség szerencsére tisztességes és
becsületes, és én is ilyennek akartam nevelni gyerekeimet. De
ahhoz, hogy tisztességesnek és becsületesnek tudjam ket
nevelni, nagyon meg kellett szenvednem, mert egy éhes, rongyos
gyerek sohasem lesz tisztességes, mert az élet rákényszeríti
nre.
Ha kilépnék szervezetb l, töprengtem tovább, örök
életünkben menekülnünk kellene, gyerekeim is ugyanolyan
menekültek lennének, mint amilyen én voltam. Én nem ilyen
jöv akartam nekik. Azt akartam, hogy legalább hazájuk legyen,
mert igazán akkor boldog egy ember, ha van hazája, ha
megdobban szíve, ha meghallja hazája himnuszát. Nem

210
hagyhattam el szervezetet, de Brigi ezt nem értette meg. Soha
annyit nem vitáztunk, mint akkor.
Egyik nap magyar ismer söm ismét megkeresett
telefonon, hogy szeretne velem találkozni. Mondtam, hogy jöjjön
ki Rotterdamba. Pár nap múlva kijött az angol barátjával, és
elmondta, hogy anyagi gondjai vannak. Felajánlottam neki egy
újabb összeget, de nem fogadta el. Azt mondta, hogy dolgozni
szeretne valamit, és ebben kéri segítségemet. Nem volt túl sok
lehet ségem, meg csaj sem volt senkim, csak egy régi ismer s.
Elmondtam neki, hogy tudok szerezni táncosmunkát,
hoszteszmelót, vagy legrosszabb esetben tudok adni neki egy
kirakatot Amszterdamban, vöröslámpás negyedben. Nem
tetszett neki az ajánlatom, úgyhogy felajánlottam neki egy
futármelót: talán heti egy-két alkalommal tudok drogot adni
hitelbe, ha van piaca, mondtam. Átgondolja, felelte, bár igazából
arra számított, hogy valami normális melót is tudok. Amit tudtam
volna, ahhoz kellett volna holland nyelvtudás, de nem is emiatt
húzódoztam. Nem akartam nyakamba venni még egy
pluszgondot, hiszen azt sem tudtam, mi lesz következ
napokban, hetekben, hónapokban. Benne volt pakliban, hogy le
kell lépnem, és akkor ven elég lett volna gondoskodnom saját
családomról, nem hiányzott még egy félig idegen ember
problémája is.
Közben Vlado becsempészett egy nagy kokainszállítmányt az
Adriára. Egy Szlovéniába tartó hajóról Montenegró felségvizein
tengerbe dobálták zsákokat. Úszómellényeket kötöttek rájuk,
aztán partról speed bootokkal, versenymotorcsónakokkal
mentek ki az áruért. határ rségnek még megközelít leg sem
voltak ilyen gyors hajói. Régebben cigarettát csempésztek velük
az olaszokhoz. Montenegróból aztán egész Európában terítették
az árut. kokain egyre elterjedtebb lett. „pórnép” nyomult
heroinra, az elit pedig kokainra. Több alkalommal is, amikor
bankárokkal, ügyészekkel, bírókkal, politikusokkal,
üzletemberekkel tárgyaltam, szóba került kokain. Azt mondták,

211
lazulásra használják; ha fáradtak, csak felszívnak egy csíkot, és
máris újra frissek le.
Egyszer megkérdeztem egy bírót, nem bántja-e, hogy az imént
ítélt el két kokainkeresked több évre, most meg saját maga is
használja szert. „Jaj, fiam, nem tudja, hogy munkát nem
szabad összekeverni magánélettel?” kérdezte, aztán röhögött
egy jót. Rohadjon ki tüd d, gondoltam magamban. De nem
szóltam semmit, mert bizonyos dolgokban szükségünk volt
segítségére. Ez éppolyan dolog, mint amikor az elszánt, újonc
kábszeres zsaru kiképzése folyamán hallgatja felettesét
sok okosságot, hogy drogkeresked ilyen meg olyan szemetek,
mérgezik gyerekeinket, az iskolákban árulják drogot satöbbi.
Nézd, magyarázza neki, hány kitüntetésem van már, és nagy
büszkén mutogatja diplomáit, csillagjait meg különféle
elismeréseit. Az újonc teljesen magán kívül üldözi rohadt
drogkeresked ket, mígnem egy alkalommal egy kiterjedt
csoportra, és vele együtt egy hatalmas szállítmányra bukkan.
Élete álma válik valóra, már látja, hogy kapja az újabb csillagot,
pénzjutalmat, az elismerést. Lélekszakadva rohan feletteséhez,
hogy elmesélje, mire bukkant. De nagy meglepetésére felettese
nem örül felfedezésének. Mindenkit nem tartóztathatunk le,
mert akkor holnap nem lenne munkánk, de hagyján, hogy
munkánk nem lenne, luxusvillánk, luxusnyaralásunk meg
luxuskocsink sem lenne, magyarázza. Azokat tartóztassuk le,
okosítja fiút, akik nem vesznek nekünk luxusvillát, nem fizetnek
be nekünk luxusnyaralásra, akikt nem kapunk luxuskocsikat.
Ezeket kell letartóztatni, ezekért kapjuk kitüntetéseket meg
többi hülyeséget. Fiam, folytatja tapasztalt felettes, jól gondolja
meg, mit választ: kitüntetést, nyugdíjat és nyomort élete végéig,
vagy hosszú karriert, talán tábornoki rangot is, sok-sok nyaralást,
szép kocsikat, luxusvillát. Régen Zoránnal sokat beszélgettünk
ezekr dolgokról. Mi belülr láttuk, hogyan veri át az
igazságszolgáltatás hétköznapi embereket, akik abból indulnak
ki, hogy amit egy rend állít, az általában igaz. Legalábbis
munkásnépekkel ezt etetik.

212
 magyar csaj felhívott, hogy találkozzunk újra, mert talált egy
vonalat. Úgyis Bécsbe kellett mennem egy tárgyalásra, így vele is
találkoztam. Elmondta, hogy talált egy magyar fiút, aki
kábítószer-kereskedelemmel foglalkozik, és rajta keresztül tudna
szerezni egy kis lóvét. Kérdeztem le, más országba nincs-e
valami vonala. Nem mondhattam meg neki, hogy azért kérdem,
mert magyar piac már évek óta fedve van, és még nekem is
szigorúan tilos ott akár egyetlenegy szem ecstasyt is eladnom.
csaj azt mondta, hogy nincs, csak ez az egy srác. Nem akartam
elvenni kedvét, hiszen én ajánlottam neki ezt lehet séget,
úgyhogy azt javasoltam, jelentkezzen pár nap múlva, de addig is
itt van párezer euró. Néhány nappal kés bb Attilával ebédeltem,
és épp az újabb sikeres üzletét mesélte, amikor eszembe jutott
magyar csaj. Elmondtam neki az esetet, és hozzáf ztem, hogy
nagyon sajnálom csajszit, és valahogy szeretnék segíteni rajta,
de nem akarom, hogy azt higgye, bármikor csak úgy kaphat lem
lóvét. Attila azt mondta, megbeszéli Mekivel; ha engedi, akkor
is fog engedélyezni egy-két alkalmat. Aztán másra terel dött
szó. Attila elmondta, hogy úgy érzi, Dani ki akar lépni, de ezt nem
engedheti meg. Hozzáf zte, hogy sem Danit, sem engem nem
tudna bántani, kivéve, ha szervezet érdeke azt kívánná. Ezt,
tudtam, célzásnak szánta, hogy még mindig megbízik bennem, de
ha ellene fordulok, ki fog nyírni Danival együtt.
Este Four Seasonsben volt találkozóm rotterdami
focicsapat menedzserével. Egy szerb játékos játéklehet ségét
kellett elintéznem csapatnál. Egy ideje már csak tárgyalásokra
jártam. Amióta Zorit lel tték, visszavettem az éjszakából.
Biztonsági okokból csak hétvégét töltöttem családommal.
Egyre több olyan infót kaptunk, hogy gyerekrablók egyik
célpontja lettünk. Attila is biztos helyre vitte családját. Egy
biztos, ugyanannyi ellenségünk volt, mint amennyi barátunk.
Igaz, Attilán és rajtam kívül másnak nem voltak gyerekei
szervezet vezet ségében.
Pár nap múlva Attila azt mondta, hogy beszélt Mekivel, és nem
bánja, ha egy-két kábítószer-szállítmányt elvisznek

213
Magyarországra. Dagi bukása miatt egy-két hónapig úgyis
szünetel szállítás, míg ki nem derül, Dagi énekel-e. Felhívtam
magyar csajt, és mondtam neki, hogy találkozzunk két nap múlva
Bécsben, és hozza magával az emberét is. Eléggé meglep dtem,
amikor megláttam csajjal érkez magyar drogkeresked t. Egy
húszas éveiben járó, gyerekes srác volt. Félrehívtam csajt, és
megkérdeztem, tényleg ez-e az embere. Elszoktam az ilyen kis
seggdugaszoktól, de mivel engem különösebben nem érdekelt
dolog, annyiban hagytam dolgot. Kérdeztem srácot, hogy mi
és mennyi érdekli, amire jött is men magyarokra oly jellemz
válasz: bármi és bármennyi!
Ez csávó síkhülye mondtam csajnak srác el tt. srác
teljesen elpirult és lesütötte szemét. Látszott rajta, hogy újonc
drogpiacon.
Nem az! Több jó kapcsolata is van, már régóta drogot árul
védte meg csaj az üzlettársát.
Na, jó. Figyelj ide, Jani gyerek! következ szabályok szerint
fogunk dolgozni: kijössz Hollandiába vagy kiküldöd futárodat,
ott megkapod cuccot, és amint átvetted, te felel sséged, te
döntésed, hogy hová viszed, és mit csinálsz vele. lem viheted
Japánba is vagy ott helyszínen meg is eheted, tehát nem
érdekel, hogy buksz, vagy elveszik led, vagy nem fizetik ki.
Semmi sem érdekel azután, hogy az árut átvetted. Mivel csajnak
segítek, ezért az els szállítmányt megkapod hitelbe. Ahogy
elpasszoltad, küldöd lét. Ha minden oké lesz, talán lesz második
szállítás is, de ez nem biztos. csajjal egyezzetek meg, hogy
milyen jutalékot adsz neki. Engem az sem érdekel. Az áru árát
add majd oda csajnak, meg majd eljuttatja hozzám. Érthet
dolog?
Igen, igen dadogta kis piskótakép ürge.
Ha az én üzletem lenne, gondoltam, ilyenekkel szóba sem
állnék. Beszélgettünk még pár percet, aztán leléptem, mert nem
tudok sok id tölteni olyan emberekkel, akik nem az én
szintemen vannak. Pár nap múlva kis magyar drogkeresked
kiküldött egy futárt, aki elviharzott harmincezer ecstasyval. Az

214
áru megérkezése után pár órával felhívott Jani gyerek, hogy
Jézus Máriám, nem gondolta volna, hogy ilyen sokat fogok
küldeni, azt hitte, hogy maximum tízezret kap. Igazság szerint én
sem tudtam, hogy mennyi megy. Ebben mindig Attila döntött.
Sohasem kérdeztem, hova, mennyi áru megy; most sem. Gyorsan
el is felejtettem az egészet. Épp egy jótékonysági koncerten
dolgoztam, melyet az egyik holland bankkal szerveztünk rákos
gyerekek megsegítéséért.
bankkal még korábban, az amszterdami polgármesteren
keresztül kerültem kapcsolatba. Egyszer felhívott, hogy
érdekelné véleményem egy ügyben. Egy pályázatról volt szó,
melyet „biztonságos, rablásmentes bankrendszer” témakörben
írtak ki. Mivel már régóta mozogtam az éjszakában, és rengeteg
sztorit hallottam sikeres és sikertelen bankrablásokról, tényleg
volt fogalmam kérdésr l. Beszélgettem pár banki biztonsággal
foglalkozó emberrel, egy-két rend ismer sömmel, és
összeállítottam egy tervet. Nagy meglepetésemre az összes
beérkez pályázat közül ez nyerte el bank tetszését. Kérdezték,
mibe kerül, mert nem tüntettem fel az árat. Ám mivel én
voltaképpen kedves ismer sömnek, polgármesternek
állítottam össze tervet, nem kértem pénzt, csak azt, hogy
hozzunk létre közösen egy jótékonysági eseményt. Elfogadták az
ajánlatomat. (Az általam kidolgozott biztonsági rendszer
egyébként 2005 óta ködik bankhálózat legtöbb hollandiai és
külföldi fiókjában. 2007-ig egyetlenegy sikeres bankrablást
követtek el, de akkor sem rendszer omlott össze, hanem az
egyik biztonsági ember szövetkezett rablókkal.)
koncert rekordbevételt hozott. Több „b nöz i” csoportot is
meggy ztem, hogy pénz azért van, hogy adakozzunk bel le
rászorulóknak. Ali, török vezér, amikor hozzá fordultam egy kis
adományért, koldusnak nevezett. szervezetnek több pénze van,
mint holland államnak, mégis nála koldulok, viccel dött.
Gyermekrák Alapítványnak az összeget bank igazgatója adta át.
Soha nem szerettem reklámot, én jó szív ségb adtam és
segítettem pénz összegy jtésében. Igaz, szívesen adtam volna

215
vajdasági rászorulóknak is, de már többször tapasztaltam, hogy
sajnos az adomány nem ér el hozzájuk.
Közben zajlott az élet. Daninak több emberét is baleset érte
ezekben napokban. Kínai ellen ejtették vádakat, és két hónap
után szabadult. Miután kijött, Danit elrabolták, és egymillió euró
váltságdíjat fizettünk érte. Négy napig volt fogságban, és nem
legjobb állapotban tért vissza. Tudtam, hogy Kínai keze van
dologban, és hogy Attila sem ártatlan. Mindenesetre az akció
hatásos volt. Dani nem szervezkedett tovább Attila ellen. Békét
kötöttek, és attól fogva szinte mindennap együtt lógtak. Dani
kokainüzletbe is komolyan beszállt. Spanyolországból is egyre
több cucc érkezett. Barátságuk meger sítéseképpen egy új
vonalat is átadott Attilának. Ez egy marokkói kapcsolat volt,
amely tonnaszámra szállította hasist.
Egy amszterdami csoport nem örült különösebben, hogy új
figurák ntek fel hasisüzletben. Úgy nt, Attila most tényleg
túl nagy fába vágta fejszéjét. Az amszterdami csapat is jó „fels
kapcsolatokkal rendelkezett. Ez azt jelentette, hogy az utcán fog
eld lni, ki az er sebb. Egy Amszterdam melletti városban lel tték
Attila két társát. Pár hétre rá kinyírták egy motoros klub
vezet jét is, aki szintén Attila üzlettársa és barátja volt.
motoros temetésén ahová több ország több száz motorosa is
eljött tudtam meg, hogy Attila közeli kapcsolatban áll ezzel
motorosbandával. Ezt is éveken át titkolta el lem. Az ezt követ
hetekben folytatódott leszámolás, mindkét oldalon voltak
veszteségek, de most úgy látszott, hogy Attila méltó ellenfélre
akadt. Komoly nyomozások is indultak, több embert
letartóztattak, majd szabadlábra helyeztek. Természetesen erre
már sajtó is felfigyelt, jöttek az újságcikkek, tévériportok. Az
évek óta tartó nyugalom felborulni látszott.
 „Te is ugyanúgy fogsz b nözni, mint mi!”
HALÁLOS VESZÉLYBEN

KÖZBEN A JANI GYEREK JELENTKEZETT hogy kellene még egy

fuvar, de van egy kis gond, mégpedig az, hogy csak fele lóvé van
meg. Attilát nem érdekelte pénz, azt mondta, persze, jöjjön,
úgyis meg fogja adni, az biztos. második fordulóban két srác
jött ki az áruért. Este érkeztek, így elvittem ket vacsorázni,
ahová kés bb véletlenül Attila és Meki is befutott. Odajöttek,
lekezeltek velünk, és leültek egy másik asztalhoz. Másnap,
amikor srácok elmentek az áruval, Attila megkérdezte lem,
tudom-e, hogy ki volt az egyik futár. Mondtam, hogy honnét
francból tudnám, de nem is érdekel. Azt mondta, az egyik egy
magyar „sztár”. Ezután Attila komolyan elkezdett foglalkozni az
új magyar vonallal. Ha jöttek futárok, mindig ott legyeskedett
körülöttük, leg „sztárral” próbált kedves lenni. Pénz alig jött
vissza, teljes veszteség volt az új vonal, Attila mégis tömte ket
áruval, és azt hajtogatta, majd megadják az adósságukat, nem kell
izgulni. Egyik alkalommal „sztár” megemlítette, hogy szeretne
egzotikus lányokat kipróbálni. Szóltam Attilának, aki egy óra
múlva felküldött négy lányt „sztár” és társa szállására: egy
négert, egy félvért, egy arabot és egy törököt, plusz vagy száz
gramm kokaint. Hajnalban értem haza egy üzleti útról, és még
beugrottam hozzájuk. Láttam, hogy elég jól érzik magukat.
meztelen csajok szerte szobában, két futár egy kokainhegy
fölött bóbiskolva figyelte ket. Már túl voltak pár meneten,
gondolom, épp regenerálódtak következ re. Szerintem életük

217
legfelejthetetlenebb napja volt. Csak egyet nem tudtak
szegények, azt, hogy Attilánál semmi sincs ingyen. Két nap múlva
érkezett hír, hogy „sztárt” társával és Jani nökkel együtt
lekapcsolták zsaruk Pesten.16
Nekem már az elejét kezdve gyanús volt dolog. Nem
értettem, Attila és Meki miért engedélyezte, hogy idegenek
szállítsanak drogot Magyarországra. Addig még gyilkosságtól
sem riadtak volna vissza, hogy kiiktassák konkurenciát.
Igazából akkor kezdtem el gyanakodni, hogy valami nem
stimmel, amikor Jani már harmadik-negyedik szállítmányt vitte
el úgy, hogy még az els sem fizette ki. Valószín leg Jani
ostobának nézett, azt hitte, valami hülyegyerek vagyok, aki
úgysem teheti be lábát Magyarországra. Gondolta, lehúz,
amennyire csak lehet. Pofátlanul rendelt és hordta az árut
hitelbe. tartozása már kábé százezer euró volt, de Attilát nem
érdekelte; engem igen, de nem tudtam leállítani
szállítmányokat, erre csak Attilának volt joga. Nem akartam ebbe
is beleszólni, különben is vezette meg Jani, nem engem.
Igazából attól féltem, hogy Attila kicsinálja ezt bolond gyereket,
aztán ezzel akar sakkban tartani, mert az egészet úgy rendezi
meg, mintha az én utasításomra nyírnák ki. Jani egyre több
embert hozott ki Hollandiába. Ezeket nekem kellett fogadnom és
elszállásolnom. Mindenki azt gondolta, én vagyok nök, és Jani
hozzám tartozik. Tehát ha Janival történik valami, az isten se
mossa le rólam, hogy én állok háttérben. Amikor Attila szólt,
hogy lebuktak, egy picit megkönnyebbültem. De csak egy
pillanatra. Üvölteni kezdtem:
Honnét faszból tudod te, hogy megbuktak, pláne, hogy hol?
Honnét tudod, hogy lebuktak?
Az éjjeli madarak csiripelték mosolygott Attila.

16
Az itt említett „sztár” Segal, polgári nevén Cifra Tamás volt, akit magyar
közvéleménynek Való világ cím valóságshowból volt szerencséje
megismerni.

218
 te meg köcsög magyar barátod keze van benne! Ti
terveltétek ki az egészet! Azért engedted, hogy adós maradjon
kis seggdugasz, mert tudtad, hogy fel fogod dobni. Vártál, hogy
kiépítsen maga körül egy kis hálózatot, szóltál Mekinek, az pedig
magyar rend barátainak, és már meg is volt nagy történelmi
fogás Magyarországon. Hetekig attól zeng majd sajtó, hogy
lefüleltek egy óriási drogmaffiát, melynek még sztárok is tagjai
voltak. Meki rend kollégái megkapják dicséretet, az ország
összes kábszeres nyomozója rááll az ügyre, ti meg gond nélkül
szállítjátok és áruljátok tovább cuccot Magyarországon! Okos,
nem rossz, t, kiváló hadm velet volt, de egyet elfelejtettél! Azt,
hogy ehhez az egészhez én adtam az arcomat, és kis buzik csak
engem ismernek, úgyhogy holnap fél világ rend rsége engem
köröz!
Most mi faszt börögsz, baszd meg?! szervezetet
szolgálod te is, és ha szervezet azt kívánja, hogy fél világ
körözzön, akkor körözni fog fél világ! De megnyugtatlak
persze ezt te sokkal jobban tudod nálam –, hogy soha nem fognak
elkapni! Soha nem kapnak infót hollandoktól, vagy ha mégis,
akkor téveset. Mekit is már mióta körözik? És mi van? Fogalmuk
sincs róla, hol van. magyarok elküldik az elfogatási parancsot,
itt meg már dobják is ki szemetesbe. Nem értem, mi faszt
parázol! Vagy azt hitted, hogy hátralév életedet Hiltonban
fogod eltölteni elit emberek társaságában, hogy ügyészekkel és
bírókkal egyezkedsz, és teljesen kivonulsz az alvilágból? Vagy mi
faszt gondoltál? Hogy háttérb dirigálsz? Hát nem! Te is
ugyanúgy fogsz nözni, mint mi, és akkor meglátod, hogy nem is
olyan hülyeség, amiket mondani szoktam!
Te hülye vagy, Attila! Egyszer már ültem miattad börtönben,
ha kell, ülök még, akár egész hátralév életemet leülöm, de nem
azért, hogy te és buzi magyar barátod boldogok legyetek, hogy
mindenáron megtartsátok magyar piacot. Nekem az nem ér
ennyit! Ki fogok szállni!
Akkor meg foglak ölni! Ezt jól jegyezd meg! Senki sem száll
ki élve vagy az én engedélyem nélkül!

219
 Elég régóta ismertem, így tudtam, hogy komolyan beszél.
Gy zött, nem voltam elég óvatos. Olyan csapdába csalt, amelyb
alighanem már nem lehetett kimenekülni. Ha nem lenne
családom, talán lett volna esélyem, de így nem volt. És tudtam,
hogy ez még csak kezdet. Attila rájött, hogy sokkal okosabb
vagyok nála, az „elit” hozzám húz, így valószín leg konkurensét
látja bennem, és mindent meg fog tenni, hogy lesz kítse
mozgásteremet, és csökkentse hatalmamat. Elkezdtem
felkészülni az utolsó harcra, aminek vége, ezt tudtam,
valamelyikünk számára tragikus lesz. Mindenekel tt fogtam
Brigit és gyerekeket, és elrejtettem ket külföldön. Elmondtam
Briginek, hogy dolgok rosszul alakultak, ezért ki akarok szállni.
Brigi tudta, hogy ez mivel jár. Annyit kért, nehogy megmásítsam
döntésemet, várni fog rám, akármeddig kell is várnia.
továbbiakban úgy viselkedtem, ahogy Attila elvárta. Muszáj volt
visszanyernem bizalmát, hogy életben maradjak. Csak arra várt,
hogy hibázzak. Ha pedig hibázom, nekem annyi.
Újból elkezdett tárgyalni az irániakkal, és most félig-meddig
támogattam is. Teljesen nem állhattam az ügy mellé, mert is jól
ismert engem, és kapásból kiszúrta volna, hogy kamuzok.
Elkezd dött kett nk közt egy játszma, miközben az aduk nagy
része nála volt. Figyeltetett, tárgyalásaimra mindig adott
mellém egy embert, aki informálta az elhangzottakról.
Képmutató módon mindig részletesen informált magyar
helyzetr l. Egy banda állandóan követett, akárhová mentem.
Szóltam Attilának, hogy ha az kutyái, szedje le rólam ket.
Természetesen tagadta, azt mondta, fogalma sincs, hogy mir
beszélek. Másnap valaki felgyújtotta az egyik kocsimat,
kedvencemet. Két nap múlva kirabolták lakásomat. Egy este
ismeretlenek többször rám ttek, és valószín leg nem volt
véletlen, hogy egyszer sem találtak el. Elmeséltem Attilának, mi
történt, és megállapodtunk, hogy valaki nyilván ki akar nyírni.
biztonságom érdekében, mondta, beleegyezik, hogy egy id re
elmenjek külföldre. Meglep módon Szlovákiába küldött, de volt
egy kikötése. Azt akarta, szerezzek még egy embert, aki

220
megbukik Magyarországon. Ha nemet mondtam volna,
valószín leg ott, helyszínen megöl maga, vagy rövidesen valaki
más. Muszáj volt belemennem. Arra gondoltam, hogy talán így
id nyerek. Életemben soha nem féltem, pedig átéltem már pár
veszélyes szituációt, de most szorongtam egy kicsit.
Megsértettem szabályokat, mert szembefordultam nökkel.
Tudtam, hogy az életem az kezükben van, márpedig vannak
emberek, akiknek megölni valakit igazán gyerekjáték. Attila
teljesen markában akart tartani, ezért kérte, hogy szerezzek
újabb balekot Magyarországon. Börtönbe juttatni nem akart,
bármit megtett volna, hogy oda ne kerüljek. Túl sokat tudtam
ahhoz, hogy letartóztassanak; inkább megöltek volna, csak ne
beszéljek.
Attila szólt, hogy magyar csajt nem tartóztatta le
rend rség. Ezt nem tudtam, azt hittem, mindenkit lekapcsoltak,
csajt is, hisz volt az egyik kulcsszerepl Felvettem vele
kapcsolatot, majd találkoztunk. csaj elmesélte, hogy még csak
ki sem hallgatták, sem érti, hogy lehet ez, de örül neki. Már épp
el akartam mondani neki, hogy az egész egy átverés, csapdába
lettek csalva, amikor elkezdte magyarázni, hogy tudja, tartozik,
de minden pénz elment lakására, viszont van egy haverja, aki
hetek óta nyaggatja cuccért. Gondoltam, pont jó lesz, nyerek egy
kis id t. Attila kimondottan örült jó hírnek. Két hónap múlva az
új balek is bukik majd, Magyarországon rekordmennyiség nek
számító droggal. Pedig szegény csak ezer-kétezer darabot
szeretett volna, hogy barátai közt terjessze. Ennek ellenére
többször is kapott több ezer ecstasyt, egy alkalommal két kiló
speedet is. Hasonlóan járt, mint az el gyerek, drog egy részét
szétosztogatta, többit meg valószín leg lehúzták róla
keményebb arcok. Rövid id belül is adósságba keveredett, de
szervezet rá sem haragudott, inkább adott neki még ötvenezer
ecstasyt, hogy abból gazdálkodja ki az adósságot. Ezzel az
ötvenezer ecstasyval be is bukott 2005. november 19-én.
Ugyanezen napon egy másik balek is bebukott, ami
valószín leg szintén Attila és Meki érdeme volt.

221
 Már akkor tudtam, hogy balek magyar srác nem reggelizik
otthon, amikor Attila felhívott, hogy azonnal indítsam az árut.
Szombat volt, és hétvégén sohasem szállítunk ez volt az els
furcsaság. másik meg az, hogy semmi sem volt megbeszélve,
tehát amikor jött telefon, se sof r, se kocsi nem állt készen.
Mire Attila azt felelte, életbevágóan fontos, hogy hozzám
eljuttatott áru még aznap elinduljon Magyarországra. Ha nem
juttatom oda, ismét oda bizalom, márpedig annak végzetes
következménye lehet. Mindenáron meg kellett oldanom
helyzetet. magyar srác elmondta, hogy csak másnapra tud
sof rt és kocsit szerezni. Megpróbáltam meggy zni Attilát, hogy
várjunk másnapig, de hiába. Ma kell szállítani, hajtogatta, ha
törik, ha szakad. Ez parancs. Amikor ellenevetettem, hogy
szombat délután már kocsit sem lehet bérelni, azt válaszolta, ott
sajátom, vitessem át azzal az árut. Mire mondtam neki, hogy
nem normális, két hónapja vettem az autót nyolcvanezer euróért,
és mindketten tudjuk, hogy bukni fog az áru, és kocsi is odalesz.
Szarjak rá, felelte, vegyek egy másikat hétf n, addig megjárjak
taxival. Pár perc múlva jöttek Attila emberei, és kocsim
pótkerekébe bepakolták az árut. Most már csak egy sof rt kellett
találnom.
Egyetlen ember jöhetett szóba. Az illet már régóta
együttm ködött Vladóékkal. Egy orgazda, aki kamionszámra
vásárolta fel lopott árut. leg elektronikus cikkeket:
plazmatévét, számítógépet, laptopot. Aztán elkanászodott, és
több százezer euróval tartozott szervezetnek. Úgy hallottam,
meg vannak számlálva napjai. Felhívtam, és magamhoz
rendeltem. Szerintem is érezte, hogy nagy gáz, mert vagy
százszor megkérdezte, nem bántom-e, és esküdözött, hogy
nagyon gyorsan visszafizeti az adósságot. Fura egy fazon volt.
Tudta, hogy baj lesz, ha becsapja szerbeket, mégis megcsinálta.
Elmagyaráztam neki, mi dolga: elviszi kocsit Magyarországra,
ott odaadja egy srácnak. Neki kell átvinnie határon, mert sok
cucc van benne, és ha netán még ez is elt nik, tényleg nagy
szarban lesz, ha viszont átjuttatja, megpróbálok neki még pár hét

222
haladékot szerezni szerbekt l. Közben átgondoltam dolgot:
azzal, hogy bebuktatom, megmentem az életét, és valamelyest
magam helyzetét is javítom. Ha ugyanis megölik, valószín leg
gyanúba keveredem. Így viszont nem ölik meg, és az áru is
id ben odaér.
Minden terv szerint történt, az árut lefoglalták, szlovákot
és magyar társait letartóztatták. Kés este Attila felhívott és
gratulált, majd azt mondta, hogy másnap vár Rotterdamban,
mert ünnepelni fogunk. Vasárnap reggel Bécsb repültem
Hollandiába. Attila jött ki értem reptérre, és mindjárt láttam
rajta, hogy nagyon boldog. kocsiban elmondta, hogy immár
tutira az kezében van magyar ecstasypiac jelent része, és
hogy kiváló munkát végeztünk 2005-ben. Aztán nagy
meglepetésemre bocsánatot kért viselkedéséért. Este összeült
szervezet vezet sége; mivel igen jelent mennyiség drogot
buktattunk be Magyarországon, mondták, valószín leg komoly
vadászat indul ellenem. lebuktatott személyek nagy része csak
engem ismer, így csak én vagyok bajban, ezért szervezet úgy
döntött, hogy hosszabb id re el kell nnöm. Nem merik vállalni
rizikót, hogy véletlenül elkapjanak. Az egyik vezet vette át
helyemet szervezetben, vagyis felelt biztonságért
elmondta, hogy minden készen áll: megvannak papírjaim,
családom papírjai, repül jegyek, no meg az úti cél is. Ezen
megbeszélésen vált világossá el ttem, hogy azon napon, amikor
szervezet eldöntötte, árut ad magyar csajnak, aztán
bebuktatja magyarokat, egyben azt is tudta, hogy engem
eltávolít helyemr l. Ha akkor nem bukkan fel magyar csaj,
valószín leg likvidálás útján vontak volna ki forgalomból.
Egyértelm volt, hogy Attila és hívei riválisukat látják bennem,
ha nem vigyázok, meg vannak számlálva napjaim.
Két célpont közül választhattam: Barbados vagy Dominikai
Köztársaság. Ebben két országban igen komoly érdekeltségeink
voltak és kiváló, magas szint kapcsolataink. Attila biztatott,
hogy ott új, nyugodt életet kezdhetek családommal, az egyik
legnagyobb hotelünk vezet je lehetek. Már ha vállalom. Ha nem,

223
találnak mást. Azért ajánlja ezt, magyarázta, mert látja rajtam,
hogy már nem akarok nözni. Az ajánlat része volt, hogy
kiválasztott helyen megkapom az itteni vagyonom értékét,
melyet még ki is pótolnak egy nagyobb összeggel. Nincs
választásom, tette hozzá, muszáj mennem. Azt feleltem, hogy
el ször beszélnem kell Brigivel. Megegyeztünk, hogy egy-két
hónapot még Európában maradhatok, hogy elrendezzem
dolgaimat, mert egy ideig nem térhetek vissza. És, tette hozzá,
miközben intézem az ügyeimet, keressek Magyarországon egy
újabb balekot, mert magyar csaj már várja, hogy dolgozhasson.
magyar csaj? kérdeztem meglepetten.
Ja, magyar csaj. Kiválóan dolgozik válaszolta.
Hogyan? Most sem tartóztatták le?
Nem hát! Ügyesebb, mint hitted, úgyhogy szólj neki is.
Munkára!
Oké, akkor megkeresem és megmondom neki, hogy jöhet az
újabb emberke.
Valójában ekkor már eldöntöttem, hogy nem lesz új emberke,
és csajt sem keresem meg újra. Érthetetlen volt, hogy második
bukásnál sem tartóztatták le. Attila készült valamire, tudtam,
hogy itt most nem csak egy újabb balekról lenne szó.
Át kellett értékelnem helyzetet. Nagyon úgy nt, hogy ki
akarnak nyírni. Megszegtem néhány szabályt szervezetben, és
az utóbbi id ben egyáltalán nem vettem részt aktívan
munkában, kivéve ezeket buktatásokat. Valószín leg döntöttek
fejem felett. Nem elég, hogy felesleges lettem, veszélyes is
voltam. Túl sokat tudtam ahhoz, hogy életben hagyjanak. Másnap
találkoztam Mister X-szel, és elmondtam neki, hogy le kell
lépnem, kéne egy útlevél meg egy jogsi, de ez maradjon köztünk.
Cserébe átadtam egy információt egy igen kényes ügyr l. Másnap
Mister átadta az új papírjaimat, majd megkért, hogy menjek
vele. Rotterdamtól úgy ötven kilométerre, egy parkolóban
megálltunk, és bementünk mosdóba, ahol nagy
meglepetésemre szervezet vezet ségének néhány tagja várt.
Dani is köztük volt. Elmondta, hogy van egy tervük, de ehhez rám

224
van szükségük. terv egyszer volt: meg kell ölni Attilát és
néhány bizalmasát. Utána én venném át Attila helyét. Dani
elmondta, biztos forrásból tudja, hogy ki akarnak csinálni. Némi
gondolkodás után nemet mondtam. Akármi is történt, történik,
nem akarok egy gyilkosság részesévé válni, leg nem egy
barátom meggyilkolásának részesévé. Daniék adtak még pár nap
gondolkodási id t, én pedig Mister X-szel visszamentem
Rotterdamba. Sokat beszélgettünk útközben, de végén arra
lyukadtunk ki, hogy egy nöz egy maffiatag ne próbáljon meg
jó útra térni, mert az életével fog fizetni érte.
Még aznap este magamhoz vettem egy csomó pénzt, és
elhagytam Hollandiát. Mindennap másik hotelben szálltam meg,
biztonság kedvéért folyton mozgásban voltam. Napokig
töprengtem megoldáson, de nem sok választásom volt: vagy én,
vagy vagy pedig feladom magam zsaruknak. Hatalmas
dilemmában voltam. Éjjelente szorongások és halálfélelem tört
rám, utoljára háborúban voltak ilyen problémáim. Már
napközben is rám tört pánik, azt hittem, szétrobban szívem,
rázott hideg, közben ömlött rólam veríték, végtagjaim
teljesen elzsibbadtak. Két hét kínlódás után elmentem
Németországba egy magánorvoshoz, aki felírt valamilyen
nyugtatót. Azt mondta, hogy kórházba kellene mennem, mert az
idegösszeroppanás határán vagyok. Mondtam, hogy most nincs
id ilyesmire, és távoztam. Továbbra sem tudtam, mi legyen.
Ha nem nyírom ki Attilát, nyír ki engem. De az is lehet, hogy
Vlado, vagy valaki más. Valakinek mindenképpen el kellett nnie
szervezetb l. Ha csak kilépek és elt nök, gondoltam, árulónak
fognak titulálni, és még azok is rám fognak vadászni, akik most
velem vannak. Márpedig én nagyon jól ismerem
maffiamondást: amíg rend rség keres, nyugodtan alhatsz, de ha
az alvilág, az meg is talál! Egy maffiózó élete felszínen csupa
csillogás, tele kalanddal és hatalommal, de valóságban egy más
világ, ahol kemény szabályok vonatkoznak mindenkire, és ezeket
megszegni inkább rültség, mint bátorság.

225
 Egy hónapja távoztam Hollandiából, és egyre nehezebben
viseltem magányt. Egyik este rendeltem egy csajt. Nagyon
meglep dött, amikor kérdezte, mit és hogyan szeretnék, én pedig
azt feleltem, hogy csak beszélgetni akarok, mert nagyon
magányos vagyok. El ször kinevetett, azt hitte, az baj, hogy még
nem voltam csajjal. Aztán annyira összebarátkoztunk, hogy
három napig dumált az életér l. Lassan közeledett karácsony,
és mivel megígértem gyerekeimnek, hogy együtt töltjük az
ünnepeket, gyorsan meghoztam döntést: kiszállok és vállalom
rizikót, hogy szervezet rám talál. Kidolgoztam egy tervet,
amelynek az volt lényege, hogy olyan országban kell elbújnunk,
ami senkinek eszébe sem jutna. Egy igazi maffiózó biztosan nem
ezt az utat választotta volna. Nekem viszont csak ez az út nt
járhatónak. Egy maffiaf nöknek szüksége van szervezet
lojalitására, rend ri támogatásra, kiváló kapcsolatokra, és persze
remek vezet i, szervez képességekre. És még valamire: egy jó
maffiavezérnek aljasnak kell lennie. Képesnek kell lennie arra,
hogy mindent alárendeljen szervezet érdekeinek. Hogy
hezitálás nélkül gyilkoljon, vagy gyilkosságra adjon parancsot. Be
kellett látnom, hogy én nem felelek meg ezeknek feltételeknek.
Nagy karriert futhattam volna be, mert az irányításhoz sokkal
jobban értettem, mint Attila, de az aljasságával sohasem
tudtam volna versenyezni. Pedig belgrádi barátaim szinte
parancsba adták, hogy vegyem át szervezet vezetését. Úgy
látszott, rajtam kívül senki sem veszi észre, hogy nem vagyok
alkalmas poszt betöltésére. hatalomátvétel mindig véres
áldozatokat követel. Ahhoz, hogy átvegyem az irányítást, meg
kellett volna ölnöm vagy öletnem Attilát, és minden hozzá
embert. szervezet megosztott lett, és ahhoz, hogy újra egységes
legyen, egyikünknek távoznia kellett. Kénytelen lettem volna
megölni utolsó, még életben lév barátaimat, de erre nem voltam
képes. Tudtam, hogy vérontást csak úgy tudom elkerülni, ha
kilépek, elt nök.
Találkoztam Brigivel és elmondtam, hogy mi helyzet. Nagyon
megijedt, hiszen tudta, hogy ez nagyon rizikós. Továbbra is azt

226
mondta, fogadjam el szervezet döntését, és menjek el
Dominikára vagy Barbadosra. Egész éjszaka fenn voltunk, és
próbáltuk megtalálni helyes utat. gond az volt, hogy én
velük még csak el tudok nni, de ott maradnak szüleim,
testvéreim. szerb maffia nem szereti, ha ellenszegülnek neki, és
semmilyen büntetést nem riad vissza. Egy árulót megbüntetni
presztízskérdés. Hajnaltájban arra döntésre jutottam, hogy
Magyarországon húzzuk meg magunkat. Több okból is ez nt
legjobb megoldásnak. Például azért, mert szervezet tudta, hogy
Magyarországon több ügy miatt is köröznek, így csak hülye
menne oda, viszont azt is tudta, hogy nem vagyok hülye, így oda
tuti nem megyek. Ráadásul Magyarországon nagyon jó rend ri-
határ rségi kapcsolataik vannak; azt is tudják, hogy ezt én is
tudom, ezért megint csak joggal gondolhatják, hogy épp oda
eszem ágában sincs menni. viszont nem tudták, hogy nekem is
volt egy-két komoly kapcsolatom Magyarországon.
tervem az volt, hogy egy ideig meghúzzuk magunkat egy
olyan városban, ahol senki sem ismer bennünket, majd
kapcsolataimon keresztül megpróbálok kapcsolatba lépni
rend rséggel, és feladom magam, még miel tt szervezet
megtalálna. Volt annyi használható információm, hogy alkut
tudjak kötni zsarukkal. Legjobban abban bíztam, hogy fel
tudom dobni Meki rend rkapcsolatát: hatóság bármit megad
egy korrupt rend rért, azt mondják, nincs nagyobb
ncselekmény, mint amikor egy rend rtiszt támogat egy
maffiát. Ezzel titkos infókat árul el, ncselekményben
segédkezik, és végs soron nagyobb hibát követ el, mint maga
maffia vezet je. Ráadásul így mindjárt Mekit is kezükre
játszhattam volna; nekem is nagyon bögyömben volt, de
nyilván magyar zsaruk is örültek volna neki, kivéve, ha pont az
kapcsolatába futok bele. Mindenesetre veszélyes akcióba
kezdtem. Gondolkoztam, hogy egy másik országban húzom meg
magam, de rájöttem, hogy néhány nap alatt nyomomra
akadnának. Amúgy Meki már azért is megérdemelte volna
lebukást, mert abszolút benne volt magyar futárok

227
bebuktatásában, és valószín leg likvidálásomat is az els
között támogatta. Többtucat embert juttatott már börtönbe csak
azért, hogy az üzlete ködjön. Azt mondta, ez egy ilyen játék.
Én utálom az ilyen játékot, de ez tényleg egy ilyen játék, és
reméltem, ezt nemsokára is saját rén tapasztalja. Ha nincs
családom, valószín leg másképpen intéztem volna el ezeket
dolgokat, de értük olyan játékra is hajlandó voltam, amit
egyébként kimondottan utálok.
 „Kiválóan dolgozik a Bravo 4-es!”
VÉGRE-VALAHÁRA LETARTÓZTATÁS

TEHÁT DÖNTÖTTÜNK: IRÁNY MAGYARORSZÁG! Kiválasztottunk egy

várost, ahol még sem szervezet, sem mi nem jártunk. 2005
karácsonyát már ott töltöttük. Pár napig hotelben laktunk, majd
kibéreltünk egy lakást. Én közben szereztem egy új
személyazonosságit titkosszolgálati kapcsolataimon keresztül.
Egy uniós ország adta ki az okmányokat, teljesen hivatalosan. Az
okmányok kiadásával kapcsolatos ügyintézést titkosították, így
bárki próbált volna információt szerezni rólam vagy
papírjaimról, falba ütközik. Az új okmányokkal egy darabig
nyugodt lehettem. gyerekeimet beírattuk suliba és óvodába.
Egyetlen „luxusunk” volt, lakásunk. Nagyon nehéz volt ez az új
élet. Az eurómilliók helyett jóval kevesebb forintból éltünk, aztán
egyre alább kellett adnunk az életszínvonalunkat. négy-öt
luxus sportkocsi helyét átvette egy kis „népi” autó. Közben
különböz külföldi mobilszámokról többször is felhívtam Attilát,
és egyezkedtünk. ekkor még nem tudta, milyen döntést
hoztam, én pedig másokkal is tartottam kapcsolatot. Ez azért
volt fontos, hogy tudjam, mit tervez szervezet velem
kapcsolatban. Attila egy darabig senkinek sem beszélt rólam,
csak annyit mondott, hogy egy ideig külföldön leszek. Hónapokon
keresztül gy zködött, hogy ne csináljak hülyeséget, közben már
tudtam, hogy bérgyilkosokkal kerestet.
Brigivel harmadik gyermekünket vártuk. Én közben
létrehoztam egy sportklubot, ahol edz ként dolgoztam. Tudtam,

229
hogy valamit csinálnom kell, mert különben megbolondulok.
Szerbiában az egyik barátommal volt egy sportszergyáram is. Az
ott gyártott sportfelszereléseket is forgalmaztam, hiszen
számolnom kellett azzal, hogy akár évekig is elhúzódhat
bujkálásom, és ha nem lesz bevételem, pénz nélkül maradhatunk.
Semmi olyan ingósághoz vagy ingatlanhoz nem nyúlhattam,
amelyr szervezetnek is tudomása volt. Nyugaton ellesett
munkamorálom hamarosan sikeres emberré tett az új
városomban. sportklub jól ködött, körülbelül ötvenen jártak
hozzám edzeni. Igaz, ennek az ötven embernek az egyhavi tagdíja
nem volt annyi, mint egynapi rotterdami zsebpénzem, de
sportszerekb is folyt be némi pénz. Küzd sport gálákat is
szerveztem, onnan is csurrant-cseppent valami. Ett függetlenül
hamar felmértem helyzetünket, és láttam, hogy hatalmas
szegénységbe csöppentünk. Nem mi voltunk szegények, hanem
környezetünk. gyerekek szedett-vedett sportcuccokban jártak
edzésekre, öreg, szakadt sporteszközökön gyakoroltak. Sokáig
nem tudtam tétlenül nézni ezt, úgyhogy szétosztottam egy csomó
sportszert város több sportklubjában. jótékonyságomnak
hamar híre ment. Egyszer felhívott egy szül vidékr l, hogy
gyereke az országos bajnokságon második helyezést ért el
karatéban, így mehetne külföldre, egy világkupára, de sajnos
ruhája kicsi, kopott, szakadt, nem tudnám-e kisegíteni. Anyagilag
rosszul állnak, de ígérik, hogy amint lesz lehet ségük, kifizetik.
Persze, hogy segítettem.
Egyszer valamiért el kellett mennem gyermekklinikára, és
amit ott láttam, teljesen ledöbbentett; el sem akartam hinni, hogy
ez egy kórház. Ezután gálák jegyeib befolyt összeget mindig
gyermekklinikának ajánlottam fel. szorgalmas és tehetséges
sportolókat külföldi versenyekre hordtam, legtöbb helyre
magam is elkísértem ket. Ez költekezés hamar felemésztette
Hollandiából hozott, több évre tervezett pénzemet. Nem
számoltam azzal, hogy ilyen katasztrofálisan szegény környezet
vesz majd körül bennünket „búvóhelyünkön”. Hogy tudjam
biztosítani családom megélhetését, el kellett adnunk egy-két

230
kisebb ingatlanunkat. Brigi most sem szólt bele az életembe,
pedig tudta, min megyek keresztül, hogy boldogságom,
vidámságom csak látszat, belül valójában szenvedek. 2006
nyugodtan telt el, fiam tíz-, lányom ötéves lett, és második
fiam is megszületett. Kívülr gondtalan, boldog családnak
látszottunk, és gyerekeink is ezt érezték, csak Brigi és én
tudtuk, hogy bármelyik nap történhet valami tragédia. Aztán
2006 utolsó napjaiban olyan hírek jutottak el hozzám, hogy
szervezet vérdíjat zött ki fejemre. Felhívtam Attilát, aki azt
mondta, ez nem igaz, de ez lesz vége, ha nem jelentkezem
személyesen rövid id belül. Tudtam, hogy hazudik, mert az
infó biztos forrásból jött. Már Szerbiában is ezt rebesgették, és
Hollandiában is beszéltek róla sz körben. Éreztem, hogy Attila
hamarosan rájön, hol vagyok hacsak nem tudta máris.
Egy évem volt, hogy döntsek. Ha napokon belül nem
jelentkezem nála, szabad kezet ad likvidálásomra. Briginek nem
szóltam semmit, úgy tettem, mintha továbbra is minden rendben
lenne, de megtettem szükséges biztonsági intézkedéseket.
Vettem egy pisztolyt egy csomó szerrel, lakásajtóra szuper
biztos zárat szereltem és figyeltem környezetemet. Pesten
találkoztam egy magas beosztású ismer sömmel, és megkértem,
hogy segítsen kapcsolatba lépni egy nem korrupt rend rtiszttel.
Sajnos nem tudott biztosat mondani. Azt mondta, itt bárki lehet
korrupt, viszont utánanézett dolgaimnak, és elmondta, hogy
bevándorlási hivatalnál „megfigyelik” feleségemet; szerinte,
mondta, ott kellene jelentkeznem. bevándorlási hivatalnál
Csongrád Megyei Rend rkapitányság rendelte el megfigyelést,
még miatt kocsi ügy miatt. Még így sem lehettem biztos
benne, nem Meki embereinél kötök-e ki. Másnap Brigivel és
gyerekekkel elmentem bevándorlási hivatalba, hogy
letelepedési engedélyt kérjünk fiunknak. Amikor beütötte
számítógépbe Brigi nevét, az ügyintéz lélegzete is elállt.
Tudtam, hogy az ismer söm igazat mondott. Nemsokára jött
sok hülye, amat duma és kérdések. Hol gyerekek apja?
Maga kicsodája gyerekeknek? Mib élnek? Elkérhetem maga

231
papírjait? Az egész ügyosztály olyan zavarban volt, hogy el is
felejtkeztek arról, valójában miért vagyunk ott. Szinte már fájt az
bénaság és amat rizmus, ahogy ezek az emberek intézkedtek.
Mivel más névre kiállított, támadhatatlan papírokkal
rendelkeztem, nem tudtak mit csinálni velem, kénytelenek voltak
elengedni. haverom nemsokára felhívott: te, ezek ráharaptak,
újságolta, fél ország rajtad dolgozik. Ennek nem örültem, mert
így Mekiék is megtudhatják, hol vagyok, és milyen nevet
használok. Csak abban bízhattam, hogy hamarosan
letartóztatnak, és nem Meki emberei találnak rám el bb. Attól
fogva szinte hetente jöttek bevándorlásitól valamilyen
ürüggyel. Hol megélhetésemr faggattak, hol az útlevelemr
kértek fénymásolatot, hol egyéb baromságokkal bénáztak. Csak
hülye nem vette észre, hogy letartóztatásomon dolgoznak. Ilyen
béna nyomozókat még életemben nem láttam: csak az nem lépett
meg el lük, aki nem akart mint például én. Igaz, kemény dió
voltam nekik. nözéssel teljesen felhagytam, családi életem
hibátlan, kocsim rendben van, papírjaim eredetiek.
Egyvalamit tudtak csak: hogy én vagyok az személy, akit évek
óta keresnek.
nyomozókon láttam, hogy egyre idegesebbek, hisz már vagy
két hónapja nem találtak fogást rajtam. Az ismer seim jelezték,
hogy már „magyar FBI” is bekapcsolódott nyomozásba. Nem
is olyan sokára elkezdték lehallgatni telefonomat, igen bénán.
Azonnal észrevettem, de nem nagyon zavart, hiszen semmilyen
titkolnivalóm nem volt. Én közben éltem normális életemet,
edzéseket tartottam, hétvégeken versenyekre jártam, volt, hogy
külföldre is. Amikor külföldre mentem, biztos voltam benne,
hogy nyomozókat megüti guta, találgatják, vajon
visszajövök-e. Nem tudták, hogy én is arra várok, amire k,
vagyis hogy végre letartóztathassanak. Egyik nap elmentünk
valahová családdal, mire hazaértünk, lakásajtónk nem volt
kulcsra zárva. Pedig bezártam, biztos voltam benne, mert
többmilliós dolgokkal volt berendezve, készpénz, valamint igen
értékes órák, ékszerek is voltak otthon. Mivel még 2006 elején

232
egyszer valaki már bejutott lakásba, és elvitt ezt-azt, komoly
figyelmet fordítottunk biztonságra, az ajtózárásra. Rögtön
tudtam, hogy nyomozók jártak lakásban, és poloskákat
helyeztek el. Szerencsére „poloskafogót” is magammal hoztam
Hollandiából. Gyorsan bebizonyosodott gyanúm. Ott buktak
meg, hogy nyitva hagyták az ajtót. Kinyitni könny bármilyen
zárat, visszazárni már bonyolult és id igényes dolog. Amíg
behatolók zárással bíbel dnek, megláthatja ket valaki, és
lhet az akció, így inkább nyitva hagyják az ajtót, hisz tudják,
hogy egy laikus ember ezt saját mulasztásának tudja majd be.
szer, amit még annak idején az izraeli barátomtól szereztem,
bebizonyította, hogy több poloskát is elhelyeztek lakásban.
Briginek nem szóltam, csak megijedt volna. poloskák nem
zavartak túlságosan, még hasznos is lehetett lehallgatás.
Tudtam, hogy éjjel-nappal lehallgatnak és figyelnek, márpedig így
szervezet sem tud kicsinálni, hisz azonnal buknának. Még jól is
jött, hogy nyakamon voltak zsaruk. Csak az amat rizmusuk és
primitívségük zavart. tévében hetente lehet látni, ahogyan
barbár módra fognak el nöz ket, nem kímélve sem gyereket,
sem asszonyt. Egyik este láttam Fókuszban, ahogy egy
negyvenes, testesebb tepernek le kommandósok nyílt
utcán, egy másik esetben egy drogkeresked gy rtek le vagy
öten, úgy, hogy az egyik kommandós rátérdepelt fejére, egy
másik meg gerincére. Ezt látván elgondolkoztam, hogy vajon
tényleg Magyarországon akarom feladni magam? Nem kellene
inkább azokra az ügyvédekre, barátokra hallgatnom, akik azt
mondták, menj bárhová, csak ne Magyarországra, mert ott
törvény van, de igazság nincs? De újra meg újra meggy ztem
magam, hogy 21. század Európai Uniójában vagyunk, nem
létezik, hogy Magyarországon ne lenne emberi
igazságszolgáltatás! Az, hogy bent jártak lakásomban, annyiban
idegesített, hogy ezt akkor is szokták csinálni, ha ott akarnak
valakin rajtaütni, és el bb feltérképezik helyszínt. Féltem, hogy
rám törik az ajtót, úgy ráijesztenek gyerekeimre, hogy akár még
maradandó károsodás is érheti ket. Éppen ezért egyre

233
kevesebbet tartózkodtam otthon, ha pedig mégis, leg
nappaliban interneteztem, hogy ha jönnek ezek kemény
legények, lássák, hol vagyok, így talán nem csinálnak akkora
felhajtást. Közben meg utáltam is magam, hogy feltett kézzel,
önként és dalolva készülök megadni magamat. Hová lett
büszkeségem? Még mindig leléphettem volna, élvezve
gazdagságot és jólétet, szabadságot. Lehet, hogy csak egy
ideig, de jobb büszkén meghalni, mint gyáván feladni.
Pont ezeknek adjam meg magam, megérdemlik ezek ezt
dics séget? Sokat vívódtam, de végül mindig arra lyukadtam ki,
hogy egy próbát megér. Úgy gondoltam, hogy leg
gyerekeimért kell megpróbálnom. Napról napra éltem át az
újabbnál újabb kínokat. Nehéz volt legy zni büszkeségemet. Az
is megfordult fejemben, lehet, hogy jobb volna meghalni. Ebben
az esetben családom megörökölné nem kis vagyonomat és ezt
szervezet is támogatná, t, még családomra is
odafigyelnének. Visszagondolva nem volt egy rossz szervezet ez,
amelynek tagja voltam én is. De pénz és hatalomvágy
rajtunk sem könyörült meg. Két-három hónapig minden áldott
nap vártam, hogy letartóztassanak. Aztán egy nap bevittem az
egyik ismer sömet kórházba, és visszafelé, amikor már csak
egyedül voltam kocsiban, egyenruhás rend rök állítottak félre.
Egyszer csak körbevett vagy tíz civil ruhás, fegyveres zsaru, és jó
nagy ordibálást rendeztek.
Legyen nyugodt! Rend rség!
Én nyugodt vagyok, ti kiabáltok!
Kiszedtek az autóból, nekitámasztottak egy furgonnak és
megmotoztak, majd hátrabilincselték kezemet. fejemre
húztak valami fekete zsákot, de azt hamarosan levették. Ott állt
körülöttem tíz-tizenkét elégedett zsaru, akiket majd szétvetett
büszkeség, hogy elkapták jugoszláv Robot, én meg csendben
mosolyogtam. Jézus Máriám, ha ezek tudnák, hogy már hónapok
óta tudom, milyen kétségbeesetten keresik rajtam fogást! És
még most is játszhatnék velük, csak ki kellene tartanom az új
személyiségazonosságom mellett. Az ország, amely kiállította

234
papírjaimat, sohasem árulna el, így hetvenkét óra után ki kellene
engedniük. De nem akartam játszani, minél el bb az ügy végére
akartam járni. Brigi kés bb elmondta, hogy házkutatáson tök
bunkók voltak hekusok, de semmit sem találtak, kivéve pár
ezer eurót, amit persze lefoglaltak. Még aznap elszállítottak
Szegedre, ahol az egész rend rségi fogdán egyedül voltam.
Másnap egy igazi balfasz százados hallgatott ki. Igaz, még
2000-es, autós ügy miatt, de már tudta, hogy közöm van egy pesti
drogügylethez is. Elmondtam ugyanazt, amit anno az Interpolnak
levélben, amikor megkerestek svéd börtönben. Tudtam, hogy
tiszta vagyok, de ez zsernyák, igazi paraszt módjára,
keménykedni akart. Reméltem, hogy nem az összes magyar
nyomozó ilyen töketlen, mert akkor itt fogok megbolondulni.
csóka ravasznak képzelte magát, és keresztkérdésekkel próbált
cs be húzni. Az egész figurája röhejes volt: hatalmas
pápaszemek, óriási pocak és igen igénytelen öltözék. Amikor
felállt, állandóan pisztolyát igazgatta, hadd lássam, milyen
kemény, még pisztolya is van. Az ürge annyira feldobott, hogy
szutykos fogda sem tudta elvenni kedvemet, pedig amikor
el ször megláttam, igen meglep dtem. Talán Törökországban
lehetnek hasonló körülmények. De nem ijedtem meg, voltam már
sokkal rosszabb helyzetben is. Annyit elhatároztam, hogy az
emberi mivoltomért keményen fogok harcolni, még ebben
rend rállamban is. Brigivel úgy tíz nap múlva tudtam beszélni
pár szót. Elmesélte, hogy ez százados is kihallgatta. Bezárta
egy szobába, és azzal fenyegette, hogy ha nem tesz rám terhel
vallomást, is lecsukatja, gyerekeket pedig elviteti árvaházba
vagy intézetbe. Ilyen primitívséget normális jogállamban nem
szokás csinálni. Nagyon mérges lettem, és az járt az eszemben,
hogy ezt buzi századost torkon fogom vágni. Senki sem
fenyegetheti meg családomat, még most sem. Nyugaton ez nem
fordulhatna el El ször is, nyugaton nincsenek bunkó,
neveletlen nyomozók. Másodszor: ott tudják, hogy az ellenfelet
tisztelni kell, mert csak úgy lehet eredményt elérni. Harmadszor:
egy nyugati nyomozó tisztában van vele, hogy azért, mert valaki

235
épp le van csukva, még nem halott. Sok nyomozót fogadott már
otthon azzal kisgyereke, hogy apa, levelet kaptál. Ezekben
általában csak ennyi áll: ha te nem tiszteled családunkat, mi
sem fogjuk tiédet.
Egész éjjel gondolkoztam, mi lenne helyes, végül arra
jutottam, hogy ezért senkiháziért nem éri meg még nagyobb
bajba kerülni, majd ha tisztáztam magam, egyszer en
feljelentem. bunkó amúgy Briginél is beégett. Amellett, hogy
végig Brigi dekoltázsán legeltette szemét, feleségem tök
hülyének is nézte. Brigivel már rég megbeszéltük, hogy ha bajba
kerül, és róla meg gyerekekr van szó, mindig azt mondja, amit
hallani akarnak. Igaz, én inkább az emberrablóktól féltettem
ket, mert el sem tudtam képzelni, hogy egy rend ilyesmire
képes legyen. Amikor letartóztattak, nagy esett le szívemr l,
megnyugodtam, és annyit mondtam magamban: na, végre! De
most ismét tombolt bennem düh. rend rökt vártam
védelmet családommal együtt, erre fel még terrorizálják
ket. tehetetlenség majdnem szétvetett, olyan ideges voltam,
hogy nagyon nagy szükségem volt az önuralmamra, nehogy
szájon vágjam valamelyik fogda rt. Az életem folyamán rengeteg
zsarut, ügyészt, bírót, titkosszolgálati alakokat ismertem már
meg különböz országokból, de egyik sem volt ilyen bunkó, mint
ez százados itt, Magyarország délvidékén. Szerencséje volt,
hogy már eldöntöttem, kiszállok nözésb l…
rend rök fafej ségét egyébként rögvest
megtapasztalhattam egy másik ügyben is. Amikor 2007. június
12-én letartóztattak, épp javában szerveztem Közép-Kelet-
Európa legszínvonalasabb küzd sport gáláját. Elértem, hogy több
világszerte ismert sportoló is részt vegyen rajta, akár mint
versenyz akár mint díszvendég. bevételt egy magyarországi
gyermekklinikának szántam. Letartóztatásom után három héttel
tartottuk volna gálát, de miután megtudták, hogy mi történt
velem, külföldi sztárok jó része lemondta részvételt. Kett
érzés fogott el: egyfel dühös voltam, hogy kárba vész sok
szervezés és munka, másfel jólesett, hogy ezek az emberek

236
végül is személyemet akarták megtisztelni azzal, hogy eljönnek.
Eszembe jutott valami: másfél évtizedes pályafutásom alatt
megtanultam, hogy hatóság és nöz között legjobb
fizet eszköz az információ. Persze zsernyákok ilyenkor (is)
pofátlanok, és némi kis szívességért óriási árat kérnek cserébe.
Ahhoz, hogy megmentsem gálát, telefonálnom kellett volna, de
tudtam, hogy erre ebben az embertelen rendszerben esélyem
sincs. Írtam egy kérvényt, amit persze rögtön elutasítottak,
úgyhogy azonnal alkuval álltam el egy olyan információt
ajánlottam fel, amelyet eredetileg kés bbre tartogattam, mert
jóval többet ért, mint néhány telefonálási lehet ség.
2007 elején egy ismer söm felhívott Szegedr l, hogy
találkozni szeretne velem. Találkoztunk is, és beavatott egy
már jól köd „üzletbe”. Ez abból állt, hogy külföldi
állampolgárok nevére olyan cégeket vásárolnak, melyek az el
évben pozitív szaldóval zártak, így jogosultak voltak Széchenyi-
kártyára, mely akár huszonötmillió forint is lehetett cégenként.
pénz felvétele után még áruforgalmat bonyolítottak le, ami után
nem fizették be az áfát, de sokszor magáért az áruért sem
fizettek. Az ismer söm elmondta, hogy az APEH-nál,
bankokban és cégbíróságon is megvannak megfelel
emberek, akik intézik dolgokat, ráadásul nagy kockázat sincs,
hiszen jogi felel sség csak cégtulajdonos balekokat terheli,
akik EU-n kívüli országokból valók ként szerbeket és
albánokat használtak. Engem azért keresett meg, mert szerette
volna, ha beszállok buliba, ugyanis szükségük volt valakire, aki
távol tartja lük az alvilágot. Milliárdos csalásokat vittek véghez,
így el bb-utóbb várható volt, hogy lesznek jelentkez k, akik
szívesen részesülnének haszonból. Egy ilyen infóra bármelyik
ország igazságszolgáltatása ugrana Nyugaton az adócsalás és az
állam pénzügyi megkárosítása egy szinten van gyilkossággal –,
de nem így Magyarországon! Közölték ugyanis, hogy nincs alku.
Ma már nem lep dnék meg, de akkor még nem tudtam, hogy
magyar bíróságok addig pártatlanok, ameddig sajtótájékoztató
tart, és hogy itt az igazságszolgáltatás nem más, mint politika

237
egyik eszköze, amelyet bármikor, bárki és bármi ellen be lehet
vetni, okkal vagy ok nélkül.
Vártam, hogy városból vegyék át az ügyemet, bízva abban,
hogy ott talán akad egy-két értelmes nyomozó, akikkel emberi
hangon lehet majd beszélni. Körülbelül két hét múlva fogda
beszólt zárkába, hogy pakoljak össze, mert szállítanak Pestre.
Három percen belül készen is voltam. Nyílt az ajtó, és belépett
vagy tíz kommandós fekete ruhában, maszkban. Na, gondoltam
magamban, ezek tuti amerikai maffiafilmeket néztek napokig,
míg eldöntötték, hogy mint szállítsanak majd. falnak
döntöttek, átvizsgálták ruhámat, majd megbilincseltek.
Valószín leg azt hitték, hogy nagyon meg fogok ijedni lük, de
amikor látták, hogy ez hatás elmaradt, gyorsan tettek rám még
egy bilincset. Ez azt bizonyította, hogy jobban félnek lem,
mint én lük. Amikor kivezettek zárkámból vezet szíj is volt
rajtam rendesen –, láttam, hogy még folyosón is van bel lük
vagy tíz. Alig tudtam magamban tartani röhögést. Hónapokig
dolgoztam azon, hogy elkapjanak, erre úgy bánnak velem, mintha
hírhedt terrorista lennék, aki legalább száz embert megölt. De
színjáték folytatódott. rend rség udvara tele volt
rend rautókkal. Beültettek egy civil páncélozott kocsiba négy
kommandós társaságában, majd vagy hat autó indult el velem
hatalmas szirénázás közepette. Ezt már nem bírtam ki nevetés
nélkül. mai napig nem tudom, hogy mit akartak ezzel
cirkusszal elérni, de azon kívül, hogy hasam megfájdult
röhögést l, mást nem igazán sikerült nekik. Az úton azon
gondolkoztam, milyen hülye magyar rend rség. Nap mint nap
az megy médiában, hogy mennyire nincs pénzük, itt meg
rendeznek egy pármilliós költségvetés felvonulást.
Mindenkinek takarodnia kellett az útból, ha egy autó véletlenül
nem tudott id ben lehúzódni, máris el tört jó magyar
kommandós veltség, és ment a: „takarodj jó kurva
anyádba!”, meg „állj már félre, te faszszopó!” Na, gondoltam
magamban, nem csak vidéki százados primitív, úgy látszik, az
egész rend rségre ráférne egy kis illemtan. Egy biztos, egy olasz

238
maffiavezér is megirigyelhette volna, ahogyan engem Pestre
szállítottak.
Az állig felfegyverkezett „nindzsák” nagyon büszkék voltak
magukra, és dicsérték is egymást: „kiválóan dolgozik
Bravo 4-es!” mondogatta az el ttem ül fickó. Mivel
végigcsináltam néhány kiképzést, szakmailag is rengeteg hibát
fedeztem fel. Például tudták ugyan, hogy évtizedes küzd sportos
múlttal rendelkezem, lábamat mégis szabadon hagyták. Egy
kisbuszban szállítottak. hátsó ülésen ültem, mellettem egy
kétméteres csávó, aki jól keze köré csavarta vezet szíjat.
hátam mögött ült egy másik csóka egy géppisztollyal, és el ttem
is egy fegyveres, mellette pedig sof r. Egy szempillantás alatt
fejbe tudtam volna rúgni sof rt. Úgy százhússzal mentünk, és
csak rajtam volt biztonsági öv. Ha lerúgom csávót, tuti, hogy
komoly sérüléseket szenvednek az amúgy nagyon keménynek
látszó nindzsák. Elképeszt volt felkészületlenségük. Ezek
tényleg csak arra valók, hogy húszan lerohanjanak egy-két
embert, és irtó primitív módon beledöngöljék ket földbe. Ha
egy mindenre elszánt nöz ült volna helyemen, komoly bajba
kerültek volna. Valószín leg azért voltak ilyen tapasztalatlanok,
mert Magyarországon nincsenek igazi nszervezetek. Persze az
igazságszolgáltatás mindig kreál párat, de csak azért, hogy
eltereljék figyelmet rend rség gyengeségeir l. magyar
rend rség gyakran még mindig kommunista rendszerben
megtanult módszereket alkalmazza. Ha vádlott nem vall,
kiverik bel le, az sem baj, ha nem az elkövet Lehet, hogy csak
nekem furcsa ez az egész, és túl sok id töltöttem kulturált
országokban? Azt mindenesetre egyre világosabban láttam, miért
mondják, hogy Európa Bécsnél kezd dik. Közben megérkeztünk
Pestre.
Délután egy óra volt, csúcsforgalom. Valószín leg így is
tervezték, hogy cirkusznak néz közönsége is legyen. Ha
biztonság lett volna szempont, éjjel szállítanak, amikor
szabad az út. Gyorskocsi utcai börtönbe vittek, ahol orvosi
vizsgálatnak vetettek alá. Ez abból állt, hogy egy öreg, nyugdíjas

239
doki megkérdezte, van-e valamilyen panaszom. Mondtam, hogy
nincs, és ezzel készen is voltunk. börtön udvarában parkoltunk,
még egy madár sem repülhetett be. Az egész épület egy második
világháborús börtönre emlékeztetett. Valami rejtélyes oknál
fogva legalább egy órát üldögéltünk kocsiban. nindzsáim úgy
rugdalóztak egymás közt, mint kisgyerekek. Éreztem, hogy
feszültek egy kicsit. Hogy oldjam feszültséget, odafordultam
mellettem ül izomagyúhoz, és viccesen megjegyeztem, hogy
régen én is kommandós akartam lenni. Nagy flegmán rávágta,
hogy én csak szerettem volna, viszont az is lett. Ránéztem,
aztán ennyit feleltem: de aztán inkább úgy döntöttem, hogy
milliomos leszek. Úgy elpirult fekete maszk alatt, hogy
csuklyája is vörösödni kezdett, így hát mivel nem nyertük el
egymás szimpátiáját nem kommunikáltunk többet. Pár óra
múlva „magyar FBI” fogdájában voltam. Kétszer három
méteres, piszkos, szutykos, igénytelen helyiség volt.
Lebetonozott ágy és asztal alkotta bútorzatot. Olyan kicsi volt
hely, hogy legfeljebb két lépést tudtam megtenni. Rég voltam
ilyen feszült. Azokra kellett volna hallgatnom, gondoltam, akik
figyelmeztettek, hogy Magyarország nem Európa, ne itt adjam fel
magam. Sajnos minden jel arra utalt, hogy nekik volt igazuk.
Hamarosan viszont kellemes meglepetés ért.
zárkába benyitott néhány fogda r, és normális, emberi
hangon, magázva érdekl dtek, éhes vagyok-e, szeretnék-e
letusolni, esetleg van-e bármilyen panaszom. Nem akartam
elhinni, hogy ez velem történik, hiszen amióta letartóztattak,
csak bunkó emberekkel volt dolgom. Nem gondoltam volna, hogy
egy fogda rnek több veltsége van, mint egy nyomozónak.
Miután megkajáltam, letusoltam, jött értem egy nyomozó, aki
jelen volt letartóztatásomnál is. Amikor megláttam, kicsit
megnyugodtam, hiszen elég normálisnak nt. Volt vele egy
kísér aki megbilincselt, majd felrakta vezet övet is, és jól
kezére tekerte. Nem értettem ezt nagy felhajtást. Önként
„adtam fel” magam, egy pillanatig sem voltam agresszív, mégis
agyonkötöznek, még itt, ebben betonbunkerben is. Ez leg

240
azért érintett rosszul, mert már nem nöz fejjel
gondolkoztam. Ha úgy gondolkozom, valószín leg még élveztem
is volna ezt nagy cirkuszt. zsaruk azt hiszik, az efféle nagy
hóval megfélemlítik nöz ket, pedig ellenkez leg. Azzal,
hogy kezét-lábát megbilincselik, csak még nagyobb önbizalmat
adnak gyanúsítottnak. Meg kell nézni, milyen büszkén flangál
egy ilyen nöz azt sugározza társai felé, hogy látjátok, én
nem tyúklopásért vagyok bent. De engem zavart, mert úgy
éreztem, hogy megaláznak ezekkel cirkuszokkal. Amíg
átvezettek vagy tíz vasajtón és különböz alagutakon, az járt
fejemben, hogy maradjak tervemnél és ködjek együtt, vagy
ha már ennyire élvezik felhajtást, menjek vissza nöz be, és
kezdjek el úgy is viselkedni. Túl sokat éltem már át és túl sokat
tudok ahhoz, hogy itt bohóckodjak valami men zsarukkal, akik
azt hiszik, hogy azért kaptak el, mert kibaszott jó zsaruk. Aztán
úgy döntöttem, megnézem, kikkel állok szemben, és ha normális,
kulturált emberek, mint amilyenek nyugaton is vannak, szóba
állok velük és feltárom az igazságot, de ha hasonló kaliber ek,
mint amilyenek Szegeden voltak, akkor nem lesz közös témánk.
Elszoktam primitív viselkedést l. Hollandiában havi
rendszerességgel jártam rend rségre hol ezt, hol azt elsimítani.
leg Attila hülyeségeit, de volt, hogy más ügyeket kellett
tisztázni. Igaz, ott nem gyanúsítottként jártam, de láttam
kihallgatásokat, amelyek teljesen eltértek az itteniekt l. Közben
odaértünk „vallatószobába”, és rögtön tudtam, hogy együtt
fogunk ködni. Azon nyomozón kívül, aki értem jött, még két
nyomozó volt bent, egy férfi és egy Mind fiatalok. Ha id sebb
zsaruk lettek volna, valószín leg egy szót sem szólok. Egy öreg
zsarunak Magyarországon fogalma sincs kábítószer-
kereskedelemr l, csak egy dolog érdekli, hogy így vagy úgy, de
valakire ráverje balhét. Az sem baj, ha többet árt, mint használ.
Kétlem, hogy egy nyugdíj el tt álló öreg zsernyák felvenné
keszty Európa egyik legnagyobb drogmaffiájával. fiatalokat
viszont kimondottan érdekli az ilyesmi, hiszen azért jöttek erre
pályára, hogy ilyen feladatokat oldjanak meg. Szerintem fiatal

241
zsaruk kilencvenkilenc százalékának az az álma, hogy részt
vehessen egy igazi ügyben, ne pedig az utcán rohangáló kis
lótifuti dílereket kelljen kergetnie. fiatalok karrieristák,
márpedig egy ilyen nagy ügy felderítése karrierjük csúcsára
repítheti ket. Biztos voltam benne, hogy ezt három fiatal
nyomozót érdekelni fogja, amit mondani fogok. Rajtam és
nyomozókon kívül az ügyvédem is jelen volt. magyar
barátaim szerezték nekem. Kicsit meglep dtem, amikor
megláttam, mert nagyon fiatalnak nt, de volt fellépésében
valami határozottság, amib arra következtettem, hogy
felkészült ügyvéddel van dolgom.) Azonnal legjobb tudása
szerint próbált védeni. Mikor megkérdezték nyomozók, hogy
teszek-e vallomást, azonnal közbeszólt, hogy várjak, el bb
nézzük meg, mi van kezükben, mit tudnak. Erre gyorsan
válaszoltam: keveset tudnak, és szinte semmi sincs kezükben,
de ha meg tudunk egyezni, sokat fognak tudni, és sok mindent
kezükbe fogok adni. nyomozók tudták, hogy nem
halandzsázom, hiszen hónapokon keresztül lehallgattak,
megfigyeltek, követtek, így tudták, hogy nem valami hülyegyerek
vagyok. korábban említett „magyar csaj”, S. is adott rólam infót,
de arról fogalmuk sem volt, hogy olyanokról is tudok, mint Meki.
Amikor röviden, néhány szóban elmondtam pár dolgot,
látszott rajtuk megrökönyödés, és még az ügyvédem is
megdöbbent hallottakon. Valószín leg gyorsan végiggondolta,
védjen-e, vagy inkább mentse az irháját. Végül is mellettem
maradt, ami azt bizonyította, hogy tényleg vérbeli ügyvéd. is
fiatal volt, pályája kezdetén állt, és felmérte, hogy ez lehet talán
élete legnagyobb ügye. nyomozók hitetlenkedtek: nem
számítottak rá, hogy olyan valaki ül majd velük szemben, aki
rengeteget tud arról Mekir l, akit már évek óta
nemzetközileg köröznek, és aki egyszer már kicsúszott kezük
közül. Másnap délel tt folytattuk beszélgetést. Az egyik
nyomozó azzal kezdte, hogy neki ez nagyon meseszer nek nik.
Az is lehet, hogy Mekir csak hallottam. Elmondtam, miért
adtam fel magamat, hogy ki akarok szállni, és ha nem akarnak

242
segíteni, semmi gond, fejezzük be beszélgetést, mert nincs több
mondanivalóm. Komoly dilemmában voltak, hogy higgyenek-e
nekem. Több bizonyítékot szerettek volna. Elmondtam nekik,
hogy ha teljesítik feltételeimet, akkor folytathatjuk az
együttm ködést, és rengeteg bizonyíték lesz. Megkérdeztek,
hogy mik feltételeim.
Kett van, mondtam. Az egyik, hogy maradjon titokban
letartóztatásom. másik pedig, hogy garantálják családom
biztonságát.
Ennyi? kérdezték meglepetten nyomozók.
Igen, ennyi. Majd ha megbizonyosodtatok arról, hogy igazat
mondok, akkor lesz még egy-két feltételem, de egyel re ennyi.
Tehát teljes hírzárlat, sehol sem jelenhet meg, hogy bent vagyok.
Ezt nyomozás érdeke is megkívánja, majd meglátjátok.
 „Na, Rob, Isten hozott Magyarországon!”
NYÖGVENYEL S NYOMOZÁS

HOSSZÚ ÉS KEMÉNY HÓNAPOK következtek. Majdnem mindennap

„dolgoztunk”. Amit mondtam, azt mindent alá is tudtam
támasztani. Gyorsan elértük azt szintet, hogy megbíztunk
egymásban nyomozókkal. Nekik is, nekem is fontos volt teljes
bizalom. Nekik azért, mert fels bb rend ri körökben
megoszlottak velem kapcsolatos vélemények, sokan igyekeztek
megdönteni vallomásaimat; nekem pedig azért, hogy
megbízható zsarukkal dolgozzam, mert az életem függött lük.
Ahogy teltek-múltak napok, hetek, egyre több tényt
támasztottam alá. Amikor látták, hogy száz százalékig igazat
mondok, megállapodtunk továbbiakban: segítek elkapni Mekit,
inkognitóban maradhatok, bírósági tárgyaláson nem veszek részt
arccal és névvel, legfeljebb videós távtárgyalásom lesz.
Elindították felvételemet tanúvédelmi programba. Eleinte
tiltakoztam, de azt mondták, csak úgy tudják megvédeni
családomat, ha belépünk programba. Tisztában voltam azzal,
hogy ezzel döntéssel aláírtam halálos ítéletemet. Ha ez
kitudódik, nagyon sokan pályáznak majd fejemre. Emlékeztem,
mi történt, amikor haverom 2004-ben belépett német
tanúvédelmi programba. szervezet külön csoportot hozott
létre, melynek az volt dolga, hogy keressék fel családját és
fenyegessék meg ket. Nemre, korra való tekintet nélkül, akár
csecsem akár id s, mindenkit. Tudtam, ha kitudódik, hogy
együttm ködöm rend rséggel, akkor szüleim, testvéreim és

244
 családjaik is nagy bajba kerülnek. De bíztam nyomozókban és
magyar igazságszolgáltatásban. Mivel tudtam, hogy ha
komolyra fordul dolog, le akarják majd cserélni nyomozókat,
jeleztem, hogy senki mással nem vagyok hajlandó szóba állni,
csak azzal három nyomozóval, akikkel az els naptól kezdve
dolgozom.
megérzéseim lassan beigazolódtak, újabb és újabb alakok
bukkantak fel „kihallgatásaimon”. Ilyenkor azonnal
megkérdeztem, hol van Z. vagy W. nyomozó. Tisztáztuk, hogy
nélkülük nem tárgyalok. Azt hiszem, több okból próbálták
elvenni lük az ügyet. Nagyon nagy ügyr volt szó, mely egész
Európára kiterjedt, így más nemzetközi szervek is készen álltak,
hogy bekapcsolódjanak nyomozásba. Mivel vallomásaimból
és bizonyítékaimból már tudták, hogy komoly karriert
futhatnak be ezzel az üggyel, mindenki szeretett volna részt
venni benne. másik ok az lehetett, hogy rend ri kapcsolataikon
keresztül szervezet emberei igyekeztek befolyásolni,
megfélemlíteni. Például az osztályvezet aki annak ellenére,
milyen sikert és dics séget hoztam neki, végig fenyegetett:
szegedi Csillagbörtönben fogok megrohadni, életfogytiglanit
kapok meg effélék. nyomozók is csodálkoztak viselkedésén,
nem értették. Európa egyik legnagyobb drogmaffiáját tárom fel,
az uniótól egy rakás pénz és elismerés várható, még az amerikai
FBI is érdekelt az ügyben, az osztályvezet mégis ellenséges
velem.
Én viszont értettem. Ha ez az egész ügy napvilágra kerül,
többek közt lehetett volna az egyik nagy vesztese. Az sem
kizárt, hogy valamilyen közvetlen érdek zte szervezethez, de
ezt tartottam legkevésbé valószín nek. Az viszont biztos, hogy
Meki 2000 óta évente több millió ecstasyt és több száz kiló
amfetamint hozott be és értékesített Magyarországon, márpedig
ezért felelnie kellett valakinek. Azért, hogy ez egyáltalán
megtörténhetett. hatóságok rengeteg pénzt költöttek
propagandára, kábítószer-ellenes harcra, aztán tessék, kiderül,
hogy Magyarországon hosszú éveken át gond nélkül ködött

245
egy igen komoly hálózat. (Ha már itt tartunk, kilátásban van egy
újabb kudarc, hiszen az albán maffia már kilencvenes évek óta
ködteti heroinpiacot, és magyar rend rség mind mai
napig tehetetlen velük szemben. Amúgy külföldön sem jobb
helyzet, az albán maffia világ legszervezettebb
nszövetkezete.) De ha ez nem lett volna elég, azt sem tartottam
elképzelhetetlennek, hogy túl sok olyan személy érintett az
ügyben, akiknek neve végképp nem kerülhet nyilvánosságra:
magas beosztású rend rök, ügyészek, politikusok, üzletemberek.
Magyarország kis ország, nagyon nehéz elképzelni, hogy Meki
éveken át fels bb segítség nélkül ködhetett. Eszembe jutott
két nyomozó, akik annak idején kint jártak nálunk
Rotterdamban, és úgy gondoltam, talán nem járok messze az
igazságtól.
Akárhogy is, az ügy kezdett egyre macerásabb lenni,
nyomozóhatóság kezdeti, nagy fellángolása egyre inkább
alábbhagyott. Olyan érzésem volt, mintha már szeretnék
eltussolni az egész ügyet, csakhogy egyel re kétoldalú volt
harc. Az egyik oldalon álltak azok, akik ki akarták deríteni az
igazat, másikon pedig azok, akik nem. Volt olyan, aki támogatta
felvételemet tanúvédelmi programba, és volt, aki nem.
Hónapokig húzódott az elbírálás. Az összes vallomásomat
titkosították, mégis kikerültek bizonyos emberekhez. Egyszer
anyámmal beszéltem telefonon. Elmondta, hogy járt nála egy jó
barátom, szerb titkosszolgálat embere, aki elmesélte neki, hogy
kaptak egy iratot Magyarországról, amely szerint letartóztattak
nemzetközi drogkereskedelem vádjával. Számon kértem
nyomozókon, mégis hogyan kerülhetett ki az információ, ám
nem akarták elhinni, hogy valaki közülük szivárogtat.
Kidolgoztunk egy tervet, melynek segítségével megtudhattuk,
hol találjuk Mekit. Olyan emberekkel vettem fel kapcsolatot
szervezetb l, akikr tudtam, hogy az én oldalamon állnak.
Persze nekik sem mondtam el, hogy bent vagyok és
együttm ködöm zsarukkal. Pár hét után sikerült megtudnom
Meki privát mobilszámát. nyomozás legnagyobb titokban

246
zajlott. Ha kitudódott volna, hogy bent vagyok, mindennek vége
nyomozásnak is és nekem is. terv az volt, hogy felveszem
kapcsolatot Mekivel, és valahol Hollandián kívül összehozom K.
nyomozóval. Ezt tervet azonban az utolsó pillanatban, igencsak
furcsa körülmények között, elvetették. W. és Z. nyomozóval
megbeszéltük, mikor beszéljek Mekivel. beszélgetésre sor is
került. Körülbelül harminc másodpercig tartott. Megegyeztünk,
hogy négy nap múlva jelentkezik egy biztos telefonról. négy
napot én kértem, hogy nyomozóhatóságnak legyen ideje
technikailag felkészülni beszélgetés rögzítésére no meg egy
hétvége is épp közbejött.
beszélgetés hétf délután zajlott le, de ismét nem terv
szerint. Hétf délután Z. és W. nyomozót vártam, de csak Z.
érkezett meg, két új nyomozóval, majd megjelent egy újabb
idegen pacák, aki azt mondta, az osztályvezet -helyettes,
mindenr tudnak, nyugodtan beszélhetek el ttük is. Én
mondtam, hogy beszélni akarok W. nyomozóval. nyomozón
felhívta mobilján, és átadta nekem. Elmondtam neki, hogy nem
ez volt megbeszélve. Azt ígérte, hogy rajta, A. nyomozón és az
osztályvezet kívül más nem tud tervr l. Erre most három
idegen alak áll itt, azt állítva, hogy nyugodtan beszéljek, mert
is mindent tudnak. Nagyon ideges lett. Megesküdött, hogy nem
tudott arról, hogy ez három nyomozó megjelenik ezen fontos
beszélgetésen. Tudtam, hogy nem hazudik. Gyorsan kellett
döntenem. Ha most nem beszélek Mekivel, nem fogom tudni
megmagyarázni, miért nem voltam telefonnál, amikor
megbeszéltük. Kint szervezetben az adott szónak hatalmas
jelent sége van. Ha valaki megszegi, akár fejével is fizethet.
Nekem nagyon fontos volt, hogy elkapják Mekit, hiszen állt
magyarországi szállítások mögött, és személye teljesen
alátámaszthatta vallomásomat. Sajnos azonban úgy nt,
vannak néhányan, akik nagyon nem szeretnék, hogy Meki
meglegyen. Megcsörrent telefonom. Felvegyem, ne vegyem?
Végül felvettem.
Na, csá! Mizújs? kérdezte Meki.

247
 Hello. Semmi különös válaszoltam.
Mondd, miért kerestél!
Mert nem legjobb viszonyom Attilával, viszont van egy jó
barátom, aki magyar, de Németországban él, és eddig lem
vásárolt anyagot, de mivel én kiszálltam, gondoltam, téged
érdekelne egy jó kapcsolat. (A „német barátom” az eredeti terv
szerint K. nyomozó lett volna.)
Ja, persze, hogy érdekel, de rengeteg munkám, sokat
szállítok Magyarországra. Mióta bebuktattuk azokat
palimadarakat, megint frankó az egész. De te, figyelj csak! Attila
kurva pipa rád, és hollandok is tettek fejedre százezer eurót.
Mit mondjak, jó sokan érdekl dnek irántad mostanában.
Köszi. Hallottam már valamit ezzel kapcsolatban, majd
lerendezem dolgot Attilával.
Még vagy húsz percig beszélgettünk. telefon ki volt
hangosítva, így szobában tartózkodó összes nyomozó jól
hallotta beszélgetésünket. Örültem, hogy sikerült beszélnem
Mekivel, hiszen így volt bizonyítékom arra, hogy az egész
drogüzletet, amivel engem vádoltak, valóságban Meki
vezényelte le. beszélgetésb az is kiderült, hogy létezik kinti
szervezet, és vezet je Attila, aki szintén tudott Meki évek óta
tartó magyarországi üzelmeir l. Szóval ez beszélgetés is
alátámasztott mindent, amit eddig elmondtam. Sajnos felvétel
nem készült róla. Hogy miért, azt döntse el ki-ki maga. két új
nyomozót sem láttam soha többé. Az én nyomozóm pedig nem
igazán akart beszélni dologról, amit teljes mértékben meg is
értettem. De legalább nyomozók ett fogva biztosan tudhatták,
hogy igazat mondok. Komoly nemzetközi nyomozásra volt
kilátás.
Hatvan nap után átszállítottak egy budapesti börtönbe, ahol
egykét napon belül összekaptam az rökkel. Itt már nyoma sem
volt kulturáltságnak, nyugatias viselkedésnek. legels vitám
abból fakadt, hogy smasszerek szabályokkal összhangban
azt követelték, hogy ha belépnek zárkába, álljak fel. Kérdeztem,
hogy miért. Azt válaszolták, hogy tiszteletadásból. Én az életem

248
folyamán nagyon megtanultam, hogy mi tisztelet; azt bizony
nem lehet egykönnyen kiérdemelni. Nem éreztem úgy, hogy
nekem tisztelnem kellene akármelyik smasszert is.
Svédországban és Hollandiában nem volt ilyen, „magyar
FBI” fogdájában sem. Gondoltam, csak szívatni akarnak. Jeleztem
csókának, hogy naponta egyszer felállok, de nem fogok ugrálni,
ahányszor bejön zárkámba. smasszernek vérben forgott
szeme, majd elkezdett üvölteni, hogy te faszszopó köcsög, jó
kurva anyáddal fogsz te szórakozni! Aztán folytatta: leviszlek egy
egyszemélyes zárkába, ordította, és majd ott megtanítalak, hogy
hogyan kell engemet tisztelni! Erre közöltem vele, hogy
kifogástalan modora, látom, remek nevelésben volt része. Ett
még jobban bepöccent. Gondoltam is magamban, hogy na, Rob,
Isten hozott Magyarországon!
Nem tudom, melyikünknek volt nagyobb szerencséje, hogy
mindennap jártam meghallgatásra így aznap is. Szóltam
nyomozóknak, hogy nagy baj lesz, ha smasszerek szívóznak
velem. Valószín leg odaszóltak „szállásomra”, mert csóka
többé egyetlen szót sem szólt hozzám. Egyébként nem minden
smasszer volt egyforma. Volt, aki „mobilkölcsönzéssel”
foglalkozott: ötezer forintért húsz percre kaptam egy telefont.
Mindenkinek volt saját SIM-kártyája, csak így lehetett használni.
Voltak kivételezettek is, akik kimondottan jól éltek. Persze nem
ingyen. Hamar átláttam, hogy ez távolról sem Nyugat, és itt nem
igazán veszik emberszámba rabokat.
Pár nap múlva átszállítottak egy másik börtönbe, és beraktak
egy tizenkét személyes zárkába. Gyorsan rájöttem, hogy
nyugati modorról át kell állnom balkáni primitívre, mert itt
csak úgy lehet túlélni. Tizenegy éhes pofa bámult rám. Olyan
érzésem volt, mintha kiéheztetett állatok közé zártak volna
valami állatmenhelyen. Az egyik srác odajött hozzám, és közölte,
hogy zárkafelel s. Megmutatta, hol az ágyam és
szekrényem, majd hozott egy ládát is. Mivel társasági ember
vagyok, gyorsan megismerkedtem mindenkivel. Egy óra múlva
már megvolt, hogy ki fogja mosni ruháimat, ki fog helyettem

249
takarítani és ki nekem teát. magyar munkaer olcsó, így
párszáz gramm kávéval megúsztam dolgot. legnehezebben
azt lehetett elviselni, hogy az egész helyiségben egyetlen vécé
volt, elszívó nélkül, így egész nap szarszagban pácolódtunk.
Fürdés is csak heti egy alkalommal volt. Napi egy óra séta, aztán
kuss. Huszonhárom órán át be voltunk zárva büdös zárkánkba.
kaja katasztrofális volt. Csomagot havonta egyszer kaphattunk,
legfeljebb öt kilót. Szerencsére voltak zárkában olyanok,
akiknek nem küldtek, így én az nevükben is kaphattam. Havi
kétszer lehetett vásárolni börtön boltjában, tizenötezer
forintért, kintihez képest háromszoros áron. smasszerek itt is
változóak voltak. Volt, aki anyázott, de akadt olyan is igaz, nem
sok –, aki emberhez méltóan is tudott kommunikálni. Nem volt
ritka az sem, hogy megvertek egy-egy fogvatartottat. Sétára
kettes sorokban vonultunk, mint az óvodában, és ha valaki
véletlenül megszólalt sorban, máris el tört smasszerekb
kultúra: „fogd be pofád, te faszszopó, mert belelépek”, efféle
tanácsok. Ezért nagyon ritkán jártam ki szabad leveg re. De
más problémáim is adódtak.
Reggeli kelés után speciális módon kellett beágyazni az ágyat,
aztán jött smasszer, fel kellett állni, jelenteni, meg volt még egy
csomó hasonló baromság. Nagyon rosszul viseltem ezeket
megaláztatásokat. Ha nem tapasztaltam volna saját römön, el
sem hiszem, hogy az Európai Unióban ilyesmi lehetséges.
Hallottam már ilyesmir l, csakhogy azok sztorik orosz, ukrán
meg török börtönökr szóltak. Soha nem gondoltam volna, hogy
Magyarországon is ilyen embertelenek körülmények. Azon már
meg sem lep dtem, hogy havonta csak egy látogatás volt, az is
csak egy óra, egymás hegyén-hátán más fogvatartottakkal és
azok látogatóival. Ágyas beszél meg magyar börtönökben az
elkövetkez ötven évben nem várható… Pedig ilyen már rég van
olyan országokban is, mint Szerbia vagy Románia. (Ezek után
nem meglep hogy Magyarország világviszonylatban is
éllovasnak számít mind válásban, mind visszaes nöz
számában.)

250
 Négy hónap vita és egyezkedés után beléptem tanúvédelmi
programba. Az én feltételem az volt, hogy családom
biztonságban legyen és jó körülmények között élhessen, én
inkognitóban maradhassak, és tisztességes tárgyalásom legyen.
nyomozóhatóság azt kérte, tegyek beismer vallomást ezt már
rég megtettem –, és tanúskodjak azok ellen, akikre terhel
vallomást tettem, illetve azokban az ügyekben, amelyekben
együttm ködöm rend rséggel. Abban állapodtunk meg, hogy
tanúvallomásaimat videoláncon keresztül teszem majd meg.
Biztonságos helyen szállásolnak el, állandó személyzettel, akik
nem csesztetnek. Ezeken kívül már csak néhány apróságon
egyezkedtünk. Annak ellenére, hogy nagyon rosszul éreztem
magam azért, amit teszek, szimpatikusnak nt dolog. Tudtam,
ha kitudódik, hogy beléptem programba, az az életembe
kerülhet, ugyanakkor többé nem akartam nözni, amit kintiek
abszolút nem vesznek jó néven. Ahhoz pedig, hogy ne kelljen
hosszú éveket börtönben töltenem, el kellett mondanom az
igazat. Nagy rizikót vállaltam, és nem voltam benne biztos,
helyesen döntöttem-e. Ezt az érzést senki sem tudja elképzelni.
Árulónak lenni nagyon rossz, olyan emberekre is vallanom
kellett, akik mai napig barátaim lennének, sokan közülük soha
nem is ártottak volna nekem. De egy ilyen szervezetet sajnos
nem lehet felosztani jó- és rosszfiúkra rend rség el tt. Az
világos volt, hogy magamnak sohasem fogom megbocsátani, amit
tettem. Ha nem lettek volna gyerekeim, soha nem adom fel
társaimat. Most azonban két családom közül kellett
választanom, és én az egyiket választottam, míg másikat örökre
elárultam. Egy hétköznapi ember ezt úgy tudja elképzelni,
mintha például választania kellene két gyereke vagy két
szül je között. Ahhoz egyébként, hogy végül program mellett
döntöttem, börtönbeli, megalázó élményeim is hozzájárultak.
Nemegyszer kiálltam más fogvatartottakért, akiket ok nélkül
molesztáltak smasszerek. Tudtam, hogy baj lesz, ha sokáig kell
ilyen közegben maradnom. Sohasem bírtam az igazságtalanságot
és buta, keményked embereket. Örültem, hogy végre olyan

251
helyre kerülhetek, ahol nyugalom van, és nem csesztetnek
smasszerek. Alaposan végiggondoltam, megéri-e belépnem
programba. Brigivel is megbeszéltem dolgot. Annál is inkább,
mert nekik is nagyon szigorú biztonsági feltételeknek kellett
megfelelniük. Könyvekben és az interneten is tájékozódtunk, és
végül közösen döntöttünk. Mindenfel csak jót (már amennyire
egy ilyen dolog jó lehet) olvastunk és hallottunk tanúvédelmi
programról. Ezek mind nyugati példák voltak, de azt gondoltuk,
nem lehet olyan hatalmas különbség. Úgy számoltuk,
legrosszabb esetben is maximum négy-öt év múlva újra együtt
leszünk.
 „Egész nap be vagyok zárva, mint egy vadállat!”
ELKÉPESZT KÖRÜLMÉNYEK

EGYIK NAP VAGY TÍZ KOMMANDÓS jött értem, és átszállítottak az új

helyemre. befogadásnál már nem úgy mentek dolgok, ahogy
gondoltam, vagy elvártam volna. Egy börtönbe vittek, ahol egy
befogadó bizottság várt rám, élén egy alezredessel. Rajta kívül
két hölgy és egy börtön volt ott. Engem két TVDSZ-es (a
Tanúvédelmi Szolgálat emberei) és néhány kommandós kísért.
befogadásomkor mindezeken kívül még két nyomozó és három
kommandós is ott volt az irodában. Az alezredes felvette az
adataimat, majd megparancsolta, hogy vetk zzek le meztelenre.
Sohasem voltam szégyenl s, de ott nagyon megalázva éreztem
magam, leg két jelenléte miatt. Még kínosabb volt, amikor,
miután levetk ztem, az alezredes rám parancsolt, hogy forduljak
meg és dülleszkedjem ki feléjük. Az emberi jogok törvénye
szerint is ncselekményt követett el az alezredes, de bíztam
benne, hogy csak befogadás ilyen megalázó. családomra
gondoltam, reméltem, hogy ket nem alázzák meg. Talán
életemben sosem küszködtem még így könnyeimmel.
dühömet tovább fokozta az alezredes, amikor elkezdte
átvizsgálni az ennivalót, amit Brigi küldött TVDSZ embereivel.
Összecsócsált mindent, szinte ehetetlenné téve az összes
kajámat. Megfordult fejemben, hogy fejbe rúgom, de nem
tehettem, mert ígéretet tettem Briginek, hogy egyszer még
fogunk új életet élni. Tudtam, hogy ha fejbe rúgom, miközben ott
hajolgat és csócsálja kajámat, soha nem áll fel. Az alezredes, bár

253
neki err fogalma sem volt, ott és akkor újjászületett. Én pedig,
mit tehettem mást, rtem. Néhány óra múlva levittek egy
pincesorra, ahol több zárka is volt. Az egyik lett az „otthonom”. Itt
az alezredes közölte, hogy egy darabig még napi egy óra szabad
leveg tartózkodást sem vehetem igénybe. Ezzel is emberi jogot
sértettek. Végül is abból, amit TVDSZ ígért, csak egy dolog
valósult meg, az, hogy egyedül leszek zárkában.
zárka rhet volt. Volt benne vécé és meleg víz, meg egy
legalább húszéves, régi faágy, amit egykor egy laktanya
lomtárából hoztak ide. Pár nap múlva kaptam tévét és egy kis
is. Az els négy napban kézzel kellett ennem, mert
ev eszközt csak az ötödik napon kaptam. Egy hónapig
tisztálkodni sem tudtam rendesen, mert sem samponom, sem
tusfürd m, sem szappanom nem volt. Nem tudtam szóvá tenni
dolgot, mert senkit nem engedtek közelembe. Az ügyvédemet is
csak egy hónap után tudtam felhívni, addig nem engedélyezték,
ami egyébként szintén szabályellenes volt. legszörny bb az
volt, hogy egy hónapig vécépapírt sem adtak. Hiába sok
ígérgetés, végül teljesen abnormális helyzetbe kerültem. Csak
arra tudtam gondolni, hogy remélem, családomnak jobban
megy sora. Aztán egyszer kiengedtek fürödni, és
megismerkedtem egy másik védett személlyel, aki kisegített pár
tisztasági dologgal. Nagy nehezen elértem, hogy beszélhessek az
ügyvédemmel, akit igencsak megdöbbentett, amit hallott. Elérte,
hogy bejöhessen, és megírtuk feljelentést büntetés-
végrehajtási intézet és az alezredes ellen. Amint az alezredes
tudomást szerzett feljelentés tartalmáról, azonnal megjelent
zárkámban.
Hallom, az ügyvédjével feljelentettek engem és az
intézményt is! mondta idegesen.
Úgy van válaszoltam határozottan.
Én maga helyében ezt megfontolnám és visszavonnám,
mert nagyon csúnyán megütheti bokáját! fenyeget zött.
Nem érdekel, mennyire ütöm meg bokámat! Szerintem
ennél jobban már nem fogom. Hetek óta aláznak az rök,

254
lefaszszopóznak, leköcsögöznek, ha kérek tisztálkodószereket,
nem kapok, egész nap el vagyok zárva, mint egy vadállat. kajám
tele van köpködve, családomat nem tudom felhívni, és még
sorolhatnám. Ezek után maga azt mondja, hogy megüthetem
bokámat? Sok mindent elt rök, de nem tud megfélemlíteni!
Nekem már nincs mit veszítenem, csak büszkeségemet,
márpedig azt meg rzöm, akármit csinál!
Erre az alezredes változtatott modorán, és elkezdett
normálisan beszélni, szinte könyörgött, hogy vonjam vissza
feljelentést, mert tudja, hogy hibázott, és azt is tudja, hogy nagy
baja lehet abból, ha az ügyészségre kerül az ügy. Szinte biztos,
hogy elveszti az állását. végén még könnyei is kicsordultak.
Egyre jobban undorodtam ett az embert l. Nagykép gonosz
börtöntisztb pillanatok alatt egy senki, egy nulla lett. Az ilyen
embereket utálom legjobban. Mindenkinek keresztbe tesz, de
ha kerül szorult helyzetbe, egyb megalázkodik.
Legszívesebben azt mondtam volna neki, hogy takarodjon, de
megsajnáltam, és visszavontam feljelentést. Ezt kés bb
megbántam, mert próbálta ugyan visszafogni magát, de egy
gonosz, hazug ember nagyon nehezen tudja leplezni valódi
arcát.
Több hónapon át harcoltunk azért, hogy emberi körülmények
közé kerüljünk. Öten-hatan voltunk védett körletben. Mindenki
egyszemélyes zárkában, napi huszonhárom órára elzárva.
Kés bb párokat jelöltek ki, akik napi egy-két órát összejárhattak.
Sétálni is kijelölt párunkkal jártunk. Elképeszt volt, ahogy
bántak velünk, vagyis ahogy általában rabokkal bántak. Sokszor
nem akartam hinni szememnek és fülemnek, hogy ezek
dolgok megtörténhetnek itt 21. században, egy európai uniós
országban. Ha nyugaton egy smasszer lefaszszopózna vagy
leköcsögözne, vagy bármilyen durva jelz vel illetne, tuti, hogy
kirúgnák munkahelyér l, még akkor is, ha fogvatartott kezdte
szitkozódást. Az meg leg elképzelhetetlen, hogy nyugaton fel
kelljen állni, ha egy smasszer belép zárkába; ez még
parancsnoknak sem jár. Nyugaton smasszerek sem bilincset,

255
sem gumibotot, sem más kényszerít eszközt nem viselnek, harci
kutyákkal pedig végképp nem ijesztgethetik rabokat.
Hónapokba tellett, mire valamelyest sikerült megszoknom ezt
környezetet.
Amikor el ször mentem ki igénybe venni az egyórás,
szabadleveg sétámat, nagyon meglep dtem. zárkám el tt
három smasszer állt, az egyik farkaskutyát tartott pórázon, amely
úgy ugatott, mintha szét akarna tépni; valószín leg meg is történt
volna, ha rám eresztik. Egy másik smasszer áttapogatott, nincs-e
nálam tiltott tárgy, harmadik pedig megbilincselt.
Katasztrofális! Ez mai napig így van. Amint kilépek az udvarra,
mindig Auschwitz vagy Gulag jut eszembe. Szögesdrótok,
sarkamban liheg veszett farkaskutya, kezemen bilincs.
toronyban gépfegyveres r. Egy ötször tíz méteres ketrecben
sétálok, amelynek tetejét szintén szögesdrót fedi. Ahogy
belépek ketrecbe, kutyás rám lakatolja kaput, majd egy kis
lyukon kidugom kezem, és leveszi bilincset. Ahogy sétálok
körbe-körbe, kutya veszettül rohangál, és csak ketrec gátolja
meg abban, hogy szétszedjen. Ha ketrechez érek, fenevad
vadul nekiugrik, és majd széttépi ketrec oldalát. Közben az
emeleten lév fogvatartottak ordibálnak, hogy vamzer vagyok
tehát besúgó –, meg geci, rohadt kurvapecér, és meg fogok
dögleni. Amikor letelik az egy óra néha negyven-ötven perc,
attól függ, az rnek milyen programja –, kéz ki kis lyukon,
bilincs vissza, le lakat az ajtóról, és nagy kutyaugatás meg
morgás közepette irány vissza zárkába. Miel tt belépnék,
leveszik bilincset, nekitámasztanak falnak, és smasszer
ismét átnézi ruhámat, nem hoztam-e be valami tiltott tárgyat.
(A ketrecben két dolog van: ha süt nap, akkor por, ha esik az
es akkor sár. Legfeljebb ezeket tudnám behozni.)
Fél évünkbe telt, mire elértük, hogy az öt-hat rab együtt mehet
ki szabad leveg re. (Minden más maradt: bilincs, kutya, ketrec.)
Naponta négy órát közösen használhatjuk közösségi termet,
ahol van egy kis fitneszrész, egy fekvenyomó pad, egy
pingpongasztal, egy bokszzsák meg egy tévészoba, ahol van egy

256
mikrónk, egy kávéf egy tévé és egy házimozirendszer DVD-
vel. DVD csak azért van, hogy börtön tudjon vele dicsekedni,
filmeket tilos behozni, de még zenei CD-ket sem hallgathatunk.
Sok minden továbbra is katasztrofális. kaján nem változtattak,
és mivel rabkonyhán rabok znek és tálalnak, elég
találunk az ételben emberi körömdarabokat, hajszálakat, ilyen-
olyan anyagokat, és persze jó, zöld takony sem hiánycikk.
Meg még ki tudja, mi egyéb, amit szabad szemmel nem látunk.
Havonta egyszer van úgynevezett kivásárlás, ahol lehet venni
dolgokat mindennapokra. Olyan, mint egy kisbolt, csak
háromszor drágább és általában lejárt szavatosságú dolgokat
árulnak. Az rök közül akad, amelyik valamivel normálisabb, de
többségük továbbra is kriminális.
Egy alkalommal pont tusolóból jöttem ki, amikor hatalmas
lármára lettünk figyelmesek. Négy vagy öt BV-s kommandós egy
vékonyka rabot rángatott le pincesorra, ahol fogdák is
vannak. Ütötték-vágták szegény srácot, kutya is ugatta, ami még
szörny bbé tette helyzetet. lenti szintes is beszállt az
ütlegelésbe. Közben kurvaanyázták, köcsögözték fiút. Két
társammal összenéztünk, és csak fejünket ráztuk. Nem akartuk
elhinni, hogy ez itt történik szemünk láttára, egy demokratikus
jogállamban. Egy óra múlva orvost kellett hívni csúnyán
megvert sráchoz. Amikor szintes rt megkérdeztük, hogy miért
verték meg szerencsétlen fickót, azt mondta, megtámadott egy
rt. Az orvos cukorbetegséget állapított meg nála. srác is csak
akkor tudta meg, hogy cukorbajos. Fent szinten az történt, hogy
rosszul lett, és pánikba esett, amikor az kinyitotta zárka
ajtaját, és ijedtségében véletlenül hozzáért az rhöz, amit az
támadásnak vett. Megnyomta riasztót, és azonnal jöttek BV
kemény legényei, akik négyen-öten mindig nagyon bátrak, és jól
szétverték beteg srácot. Az orvos rendes volt, adott neki
zsemlét meg vajat. Két hónappal kés bb egy srácot úgy kísértek
fel ezek kemény, bátor, fekete ruhás kommandósok, hogy
srácnak nadrágja és az alsónem je le volt tolva bokájáig,
nemi szerve kilátszott, keze hátra volt tekerve.

257
 Sok hasonló eset volt, és sajnos van ma is. leg zárás után
verik az embereket. Ilyenkor nem látjuk, csak halljuk, ahogy
rabok üvöltenek fájdalmukban, kutyák ugatnak, smasszerek
pedig szidalmazzák az áldozatot. Félelmetes és szörny ezt
hallani zárkában. Feljelentést ritkán tesznek, mert tanú sincs
nagyon, de ha van, az sem mer beszélni, vagy egyszer en lefizetik
egy-két extra csomaggal, beszél vel, pár doboz cigivel vagy
kávéval. Így talán nem csoda, hogy elég rossz érzéssel kezd dnek
napjaim. persze már az sem lep meg, hogy velünk,
„védettekkel” úgy bánnak, mintha világ leggonoszabb emberei
lennénk. legnehezebb mégis az volt, hogy Brigivel egy jó ideig
alig tudtam beszélni. Eleinte havi egy-egy órára találkozhattunk,
de TVDSZ emberei akkor is ott voltak szánkban. Kés bb
sikerült annyit kiharcolnunk, hogy hetente egyszer
beszélhettünk telefonon tíz-tizenöt percet. Biztonsági okokra
hivatkoztak, de valójában csak szívattak. Ez felfoghatatlan volt
számomra, hiszen mindenhol azt olvastam, hogy az
együttm köd tanúkat kivételes bánásmódban részesítik. Pont
azért, hogy egyre több olyan nöz jelentkezzen, aki hajlandó
információt adni rend rségnek. Nem egyszer dolog egy
szervezetre vallani, és ezt világon mindenhol tudja az
igazságszolgáltatás, magyart kivéve.
Az igazi tragédia azonban még hátravolt: amikor az én
segítségemmel, négy év körözés után, végre elfogták Mekit
Hollandiában, pár nappal kés bb Z. és W. nyomozó közölte
velem, hogy, akárhogy tiltakoztak ellene, az ügyészség csatolta az
ügyemet már bíróságon lév ügyhöz. Azokéhoz, akiket
szervezet 2005-ben csalinak használt (a magyar csaj, J., S. meg
többiek), és hogy tárgyalások nyíltak lesznek, úgyhogy arccal és
névvel kell megjelennem. Az ügyvédemmel fellebbeztünk, de
Legfels bb Bíróság ezt elutasította. magyar igazságszolgáltatás
egyik napról másikra elárult, és ezzel életveszélybe sodorta az
egész családomat. Nemcsak Brigiéket, hanem szüleimet és
testvéreimet is. szervezet most már teljesen biztos lehetett
benne, hogy elárultam. Nem is olyan sokára szervezet emberei

258
megfenyegették szüleimet. Volt, hogy édesanyámat hajánál
fogva cibálták ki házból. Semmit sem tehettem, hiszen ha ki is
szállok programból, már kés Becsaptak, megaláztak,
családomat alig láthatom, és semmit sem tehetek. Kiszolgáltatott
vagyok, egy embertelen rendszer áldozata. Sok mindent
megértem már az életben, de ilyesmit még legszörny bb
álmomban sem tudtam volna elképzelni.
Brigiék valamivel jobb helyzetben voltak, de messze nem
olyanban, mint amilyet TVDSZ ígért. Azt ígérték, hogy
családomnak hasonló életszínvonalat biztosítanak, mint
amilyenben éltek. Azt ígérték, hogy ideiglenes elhelyezésük
legfeljebb egy hónapig tart, aztán állandó lakhelyre kerülnek,
ahol gyerekek suliba és óvodába járhatnak. Az egy hónapból öt
hónap lett. Brigi nagyon nehezen viselte helyzetet. Az új helyen
aztán kicsit jobb lett, de korántsem annyira, mint amire
számítottunk. Egy év után annyit tudtunk elérni, hogy Brigi
legalább az anyukáját fel tudja hívni, amikor szeretné. Anyagilag
is javult helyzet, de ez is messze volt az ígértekt l. Brigiék úgy
éltek, mint egy házi rizetben lév nöz várost, ahol laktak,
nem hagyhatták el, az anyukáján kívül mást nem hívhatott. Egy
biztos, ha visszapörgethetném az id t, sohasem lépnék be
magyar tanúvédelmi programba, és valószín leg nem is
Magyarországon „bánnám meg neimet”. De az id nem lehet
visszatekerni, így túl kell élnem ezt is.
tárgyalásokra hatalmas cirkusz közepette szállítottak,
három-négy szirénázó, kommandósokkal tömött autóval.
biztonságom miatt golyóálló mellényben és maszkban
mozogtam. Sok tárgyalásom volt, így kommandósok egy
részével is meg tudtam ismerkedni. Többükben kellemesen
csalódtam. Sokat beszélgettünk, és nem egy dologban egyet is
értettünk. Például abban, hogy szállításom teljesen
szakszer tlen, és nem is legbiztonságosabb. Csakhogy,
panaszolták is, itt cirkusz, látszat, felt nés fontos, nem
pedig az emberek biztonsága, de amikor megpróbáltak tiltakozni
ez ellen, azt választ kapták, ha nem tetszik, fel lehet mondani.

259
Mikor megkérdeztem lük, hogy miért olyan durvák
letartóztatásokkor, azt válaszolták, hogy így tanítják ket, és
parancs is err szól. Elmondtam nekik, hogy szerintem nagyon
rosszul csinálják. Régebben Hollandiában is voltak hasonló
esetek, de ez csak er szakot váltott ki, hiszen egy mindenre
elszánt nöz nem igazán szereti, ha földbe tapossák. Minél
er szakosabbak lettek rend rök, annál agresszívabbak lettek
nöz is. Nagyon sok rend sérült meg, és halálesetek is
el fordultak. Ezután kezdtek sokkal „finomabban” dolgozni. Ma
már ritka, hogy elfogás közben megsérül egy rend r, és
Hollandiában általában tisztelik is ket.
napokban újabb vezet váltás történt Tanúvédelmi
Szolgálatnál. Elképeszt káosz. Továbbra is játsszák dedós,
gyerekes játékaikat, talán még inkább, mint eddig. Brigiékkel
továbbra is csak havi egyszer tudok találkozni, és telefonálást
sem oldották meg másfél év alatt. Jó esetben heti egyszer tíz
percet tudok velük beszélni, de ha valami sért merek mondani
TVDSZ embereinek, ezek telefonálások elmaradnak. Ezzel is
azt bizonyítják, hogy mennyire embertelenek és buták. Az
egyetlen örömöm ez heti egy telefon. Ezt is tudják, ezért
nyúlnak ahhoz gyerekes módszerhez, hogy ha nem úgy
táncolok, ahogy fütyülnek, nem engednek telefonálni. Csak
úgy tudok mentálisan és fizikálisan is egészséges maradni, ha
napokig nem gondolok Brigiékre. Sajnos nincs más megoldás.
Soha nem fogok megalázkodni magyar TVDSZ el tt azért, hogy
beszélhessek családommal. Nekik az volna kötelességük, hogy
megkönnyítsék az életünket, nem az, hogy megnehezítsék.
Általában biztonsági okokra hivatkoznak, de nagy túrót,
egyszer en irigyek, rosszmájúak és igen ostobák. Pedig
28/2002. (II. 27.) számú kormányrendelet 2. paragrafus (1)
bekezdése így kezd dik: „E rendelet hatálya Tvdt. szerint
folytatott védelmi programban érintettek számára rend rség
Tanúvédelmi szolgálata által biztosított jogi segítségnyújtásra,
továbbá az érintett szociális, gazdasági, humán, egészségügyi és

260
mentális ellátásának, támogatásának olyan formáira terjed ki,
amelyekre az érintett külön jogszabály szerint nem jogosult.”
Nemrég újra panaszt nyújtottam be BV jogszer tlen és
embertelen bánásmódja miatt. TVDSZ el ször megpróbált
megzsarolni, többek közt azzal, hogy ha nem mondok le
feljelentésr l, csökkentik családom havi anyagi támogatását.
Rob, tudod, hogy mi anyagilag is támogatjuk családodat,
nem kell ez feljelentés, helyedben megfontolnám, mert akár
visszafelé is elsülhet. Az is lehet, hogy éppen családodon
csattan az ostor meggondolatlanságod miatt közölte velem
TVDSZ osztályvezet je, igen fenyeget hangnemben.
Mi francokat hord itt össze? Maga fenyegeti családomat?
Hogyan merészeli szájára venni családomat, és velük
zsarolni? kérdeztem vissza dühödten.
Közelebb léptem hozzá, már üt távon belül voltam, amikor
egy bels hang megálljt parancsolt. Nem alacsonyodhatom le
szintjükre. Másrészt, bármennyire is fáj és dühít, családom
tényleg az kezükben van, és el tudom róluk képzelni, hogy
rajtuk fognak bosszút állni. Ismerem ket másfél éve, és nem
humánus módszereikr híresek. Igaz, nem mindannyian rossz
emberek, inkább rendszer teszi ket azzá.
Azt mondja, hogy támogatják családomat anyagilag? Tudja
maga, hogy mit ígértek, miel tt beléptem, beléptünk
családommal ebbe programba? Hogy hasonló színvonalat
biztosítanak családomnak, mint amilyenben addig is éltek. Már
tudom, hogy ez is épp olyan hazug és aljas ígéret volt, mint
többi, amivel sikerült félrevezetniük, és kiszolgáltatott helyzetbe
sodorniuk engem meg családomat.
Az osztályvezet forgatta szemeit, nem számított ilyen
reakcióra. Megszokták, hogy megfélemlítik, megzsarolják az
embereket, ami általában be is válik. Hát nálam nem vált be.
leg azért, mert nincs mit vesztenem. Elárultak, becsaptak,
félrevezettek, csak családom maradt, értük pedig bármit
megteszek.

261
 Az osztályvezet kezet nyújtott, majd elviharzott. Talán el is
szégyellte magát egy picit, bár ezt nagyon nehéz elképzelni.
De nem ez volt TVDSZ egyetlen aljas húzása. Rögtön azután,
hogy beléptünk programba, megjelentek Briginél, és próbálták
meggy zni, hogy hagyjon el engem, hisz szép, csinos, okos,
fiatal nem kellene egy ilyen „alak” mellett élnie. Ki tudja,
mondták, hány évet kapok, de szerintük sokat. Biztos talál majd
magának nálam jobb férjet, vigasztalták végül.
Briginél gyorsan betelt pohár, kiparancsolta házból
rámen pofát, és megkérte, hogy soha többé ne tegye be oda
lábát. Elképeszt hogy TVDSZ emberei az együttm köd tanúk
családi életének tönkretételén munkálkodnak.
Persze nem csak azon. Nemrég, akaratom ellenére, egy olyan
kocsit akartak kiszolgáltatni egy másik országnak, amelyet
kés bb könnyen felhasználhatnak ellenem akár szervezet is.
Az autót még 2005-ben vettem Briginek, mint általában, ezt is
egy szervezethez közel álló személy nevére. Ez személy adott
Briginek egy meghatalmazást, így Brigi jogosan tudta használni.
Miután kiléptem szervezetb és beléptem tanúvédelmi
programba, biztonsági okokból természetesen senki sem
használhatta az autót; TVDSZ-hez került, meg rzésre. Nemrég
azzal álltak el hogy kiadják annak az országnak, ahol vettem,
mivel van rajta kifizetetlen hitel. Különben az autót nem körözik.
Mondtam nekik, hogy err szó sem lehet, hiszen kocsi
szervezethez kerül, akik bármire fel tudják használni ellenem.
TVDSZ-t nem igazán hatották meg az érveim. Rend létükre
képtelenek voltak felfogni, mit jelenthet, ha kiadják az autót.
legbosszantóbb az volt, hogy tudtam, egy német vagy olasz
tanúvédelmi szolgálat soha nem tenne ilyet. Még saját
országának is letagadna mindent, ami védett tanúval
kapcsolatos, nemhogy jópofizzon egy külföldi országgal, leg
úgy, hogy az autót senki sem körözi vagy keresi.
Ezeken kívül még egy csomó kisebb „szívatást” kellett
elt rnöm. Miért rjük, miért nem lépünk ki programból?
teheti fel kérdést az olvasó. válasz roppant egyszer Mert

262
patthelyzetben vagyunk. Ahhoz, hogy bekerülhessek
programba, teljes kör beismer és feltáró vallomást kellett
tennem. Ez valahol persze jogellenes, mert jogszabály szerint
senki sem kötelezhet hogy önmagára és hozzátartozóira
terhel vallomást tegyen. De Magyarországon mit számít egy
jogszabály? hatóság hamis ígéretekkel rávett, hogy megtegyem
vallomásomat. Onnantól pedig nincs visszaút. szervezet már
nem bocsát meg, mindent megtesz, hogy ártani tudjon. Ha
kilépnénk programból, gyakorlatilag esélyünk sem lenne
túlélésre. Ezzel tisztában van TVDSZ is, és vissza is él
hatalmával. Nekünk pedig nem marad más, mint rni és átkozni
azt napot, amelyen úgy döntöttünk, hogy segítjük magyar
hatóságot.
Sok mindent el tudtam képzelni magyar TVDSZ-r l, de azt
nem, hogy ilyen mélyre süllyedjenek. Életem nagy részét egy
nszervezetben töltöttem el, de végig azt az elvet képviseltem
(sokan nem is szerettek ezért), hogy még az ellenségünk
családjai is szentek el ttünk. Örök életemben elítéltem leg
háború óta azt, ha valaki úgy próbálja érvényesíteni érveit,
hogy akár másik fél családját sem kíméli. Ezt tartom világon
legmocskosabb dolognak. Eddig azt gondoltam, hogy ez az
undorító módszer csak az alvilágban létezik, de sajnos tévedtem.
magyar rend rség már másodszor próbált családommal
zsarolni. Egyre inkább úgy éreztem, hogy TVDSZ
munkatársainak jó része személyes ügynek tekinti munkáját.
világ összes demokratikus jogállamában, ahol jelen van
szervezett nözés, kiváltságos módon kezelik az együttm köd
tanúkat, hisz nagyon is tisztában vannak azzal, hogy az
vallomásuk szervezett nözés elleni harc egyik
leghatékonyabb eszköze. Magyarországon viszont úgy kezelnek,
mint legaljasabb nöz t, amit TVDSZ nem is nagyon
palástol: szerintük tényleg az vagyok. Pedig többek közt az is
feladataik közé tartozna, hogy védett tanú mentálisan is er
maradjon, és mindenáron kitartson vallomása mellett, mellyel
nagymértékben el segíti nyomozást. Európában az

263
együttm köd tanúkat (a maffia nbánó tagjait)
maffiatörvények alapján kedvezményekben részesítik.
vallomásukért cserébe büntetésük jelent enyhítésére
számíthatnak, még díjazást is kaphatnak egy-egy
információért.
 „Hivatalból meg kell kérdeznem:
nem akar öngyilkos lenni?”
SOKKOLÓ ÍTÉLET

EGY IGAZI B NSZERVEZET sokkal veszélyesebb, mint azt sokan

képzelik. nszervezettel kapcsolatos ismereteket és
tapasztalatokat legtöbb országban ma már igen komoly
szakmai csoportok tanulmányozzák.
Olyan országokban, ahol nincsenek, vagy soha nem is voltak
nszervezetek, nehezen ismerik fel az ilyen jelleg csoportokat.
Az ilyen államok nszervezetekre vonatkozó törvényei sokszor
alaptalanok és nemritkán alkotmányellenesek is. Magyarország
is az ilyen országok közé tartozik. Jelen pillanatban száznál több
nszervezetben elkövetett ncselekmény ügyében folyik
eljárás Magyarországon. magyar hatóságok szerint
Magyarországon több mint száz maffia létezik. Olaszországban
három és öt közöttire becsülik maffiák számát, és
Németországban, Spanyolországban, Angliában vagy
Hollandiában is csak néhány szervezetr beszélnek.
Magyarország viszont, hatóság hozzá nem értése miatt, maffia-
nagyhatalom. Legalábbis papíron.
Hogy hogyan lehetséges ez? Egyszer en. Ahogy magyar
törvényalkotók drogtörvényt átvették az amerikaiaktól,
lefordították és betették büntet törvénykönyvbe anélkül, hogy
értelmezték volna, ugyanúgy fogták az EU idevonatkozó
törvényét, lefordították és értelmezés nélkül Btk. részévé
tették.

265
 Így az téren tapasztalatlan, gyakorlatlan ügyész gyakorlatilag
bárkit nszervezetben elkövetett cselekménnyel vádolhat, akire
az bizonyos paragrafus szerinte ráillik. Sok ügyész számára már
két dolog is elegend ehhez: ha három vagy annál több személy
követte el ncselekményt, és ezeket ncselekményeket
hosszabb ideig, folytatólagosan követték el. Magyarországon ez
már elegend ahhoz, hogy nöz ket maffiózónak
nyilvánítsanak. Az ügyészség azonban nem tudja értelmezni az
EU-ban használt és elfogadott törvényt. Ott hosszabb id éveket
jelent, míg Magyarországon ez lehet egy-két hónap is.
Itt érdemes megnézni egy találomra kiragadott külföldi
definíciót az Interpoltól az FBI-ig ehhez hasonló
meghatározások vannak. német rend rség így határozza meg
szervezett nözést: haszon, vagy hatalom megszerzésére
irányuló, tervszer en megvalósított nelkövetés; több
résztvev je van, akik célból hosszabb vagy határozatlan id
keresztül munkamegosztásban ipari vagy üzletszer struktúrák
alkalmazásával er szak, vagy más megfélemlítésre alkalmas
eszköz, politika, közigazgatás, az igazságszolgáltatás vagy
gazdaság befolyásolása útján együttm ködnek.
Vagyis egy nszervezetet nem lehet egyik napról másikra
létrehozni. Gondoljunk csak Cosa Nostrára, az orosz, az albán
maffiára. Ezek vajon mik, ha magyar gyakorlat szerint Zuschlag
vagy borhamisítók maffiózók?
Emlékszem, Attila sokszor mondogatta, nagy kár, hogy nem
minden országban van olyan rend rség, mint Magyarországon,
ahol úgy táncolnak, ahogy fütyül. Ezzel arra utalt, hogy
gyerekjáték elhitetnie konkurenciáról, hogy amazok kemény
nöz k. Nincs más dolga, mondta, mint elküldeni
Magyarországra pár ezer ecstasyt, feldobni futárt, és
rend rség kapva-kap az alkalmon: néhány bogyóból hatalmas
nügyet kanyarít, melynek végén újra „felszámol” egy egész
„maffiát”.
Ezek után csöppet sem meglep ami az ügyem tárgyalásán
történt. Akkor igencsak meghökkentem, de azóta látom az

266
okokat. hozzá nem értés, rosszindulat, talán még
szervezet befolyása is közrejátszhatott abban, hogy az ügyemben
hozott ítélet hallatán alig akartam hinni fülemnek.
2009. február 23-án reggel nyolckor indultam bíróságra, az
els fokú ítélethozatalra. Nyugodt voltam, úgy véltem, nemigen
történhet olyasmi, ami meg tudna lepni. Az egyik kísér
megkérdezte, mire számítok. Ebben az országban ilyet kérdezni!
mondtam neki. Ha ködne jogállamiság, azt hiszem, fel
kellene, hogy mentsenek, folytattam, de legfeljebb három-négy
évet kaphatok, hiszen tiltott fegyvertartáson kívül más
ncselekményt nem követtem el Magyarországon.
Ahogy megérkeztünk bíróság épületébe, gyanús volt, hogy
nem megszokott tárgyalóterembe megyünk, hanem
díszterembe. Az addigi harminc-harmincöt tárgyalás mindig
ugyanabban tárgyalóban zajlott. Éreztem, hogy elkezd dött
cirkusz. díszterem tele volt érdekl kkel, sajtó munkatársai
is szép számban képviseltették magukat.
Végignéztem háromtagú bírósági tanácson: három id
jócskán ötvenen túl, két széls tipikus szocialista maradvány.
Az öltözékük, frizurájuk, hideg, mogorva arckifejezésük, és
gonoszság, amit még soha, egyetlen bírósági tanácsban sem
tapasztaltam. Csak úgy áradt bel lük rosszindulat. Próbáltam
szemkontaktust teremteni valamelyik bestiával, hátha
megpillantom valamelyikük tekintetében, mire számíthatok, de
nem sikerült. Ez az pillanatuk csak ennyit tudtam leolvasni az
arcukról. Látszott rajtuk, hogy imponál nekik nyilvánosság,
vakuk villogása, szereplés. Ekkor már biztos voltam benne,
hogy komoly el adásra kell készülnöm. Olyan mutatványra,
amely, jó magyar módra, bolhából is elefántot csinál.
Mindenki felállt, majd tanácselnök asszony elkezdte
sort. Magyar Köztársaság nevében… Els rend vádlott
nös kábítószerrel való kereskedelem ntettében, melyet
nszervezetben követett el. bíróság kilenc év
fegyházbüntetésre ítéli! Másodrend vádlott: nös, hét év
fegyház. Harmadrend vádlott: szintén. Innen már nem is tudtam

267
követni. Nem akartam elhinni, hogy ezek, akik itt ülnek velem
vádlottak padján, pontosan tizenkilencen, maffiózók. Legalábbis
bíróság szerint. Pár nappal ezel tt még valamennyien ott
dohányoztak és trécseltek bíróság épülete el tt az ügyészn vel.
Voltam már egy-két maffiatárgyaláson, de oda az ügyészeket
páncélozott gépkocsiban hozták, vagy helikopteren, hogy aztán
tet keresztül, páncélozott lifttel juttassák le ket
tárgyalóterembe. Láttam vádlottak arcán félelmet,
döbbenetet. Szemük könnybe lábadt, megtántorodtak, többen az
el ttük lév szék támlájába kapaszkodtak. Sajnáltam ket, pláne,
mert én tudtam, mi az igazság; el is mondtam bíróságon, de
nem vették figyelembe. Hisz erre épült cirkusz, erre épül az
egész ország, ahogy Attila mondaná: az élet egy színház,
Magyarország pedig képmutatók színiakadémiája.
hátsó sorokban hozzátartozók csapták össze tenyerüket
rémületükben, anyukák és hugicák fakadtak sírva, barátok és
barátn szörnyülködtek, feleségek és gyermekek borultak
egymás nyakába szörny bbnél szörny bb ítéletek hallatán.
Ebb is látszott, hogy itt nem maffiózókat ítéltek el. Egy
maffiózót nem kísér el családja, mert családja éppolyan tabu,
mint maffia maga. Egy maffiózó nem retten meg egy ilyen
ítélett l. Egy igazi maffiózó olyan, mint egy szamuráj: bátran él és
bátran hal meg!
„…tizennégy év fegyházbüntetésre ítéli, és véglegesen kitiltja
az országból.” nagy töprengésben alig hallottam meg saját
ítéletemet. Miközben hallgattam bírón szavait, csak
egyvalamire tudtam gondolni. Arra, hogyan fogom ezt elmondani
Briginek. Hogyan magyarázom el neki, hogy az összes áldozat, az
egész hercehurca mit sem ért, és szó sincs új életr l? Hogy egy
életen át bujkálnia kell gyerekekkel, de nélkülem? Én már
akkor sejtettem, hogy baj lesz, amikor hatóság elárult,
becsapott bennünket, és felfedte kilétemet.
Az ítélet hallatán mindenki megszeppent. Oldalra pillantottam,
az ügyvédemre. Láttam rajta, hogy talán még nálam is
rosszabbul érintette az ítélet. személyi védelmemet ellátó

268
„nindzsák” lesütötték szemüket, látszott rajtuk, hogy ez egy
kicsit még nekik is kellemetlen, pedig is részesei ennek
korrupt rendszernek.
Másnap délel tt tíz óra körül jöttek TVDSZ munkatársai,
hozták telefont, hogy tudjak beszélni Brigivel.
Szia, mama!
Szia! Hogy vagy?
Én jól. Hallottad az ítéletet? Hívtak tegnap tanúvéd k, hogy
elmondják, mi van?
Nem hívtak, de médiából tudom. Elképeszt
Hát az.
Hogyan mondjam el gyerekeknek? Mit mondjak nekik?
Marci már nem gyerek, tizenhárom éves, neki hogy magyarázzam
meg? Ez az, amit ígértek? kedvez elbánás? Hol vannak most
ezek az emberek, akik ezt ígérték?
Nem tudom. héten úgyis találkozunk, és majd közösen
beszélünk gyerekekkel.
Nem, nem találkozunk héten. Így volt, de nem tudom,
miért, tanúvéd elhalasztották.
Mi az, hogy nem találkozunk héten? Egy ilyen ítélet után
még arra is képesek, hogy elhalasztják találkozónkat?
Nem tudom, Rob, de valahogy el kellene menni ebb az
országból.
Tudom, mama. Egész éjjel ezen agyaltam, hogy hogyan
tudnám megoldani, hogy normális és biztonságos helyre
kerüljetek gyerekekkel.
Nélküled nem megyek sehová! Ne is gondolkozz olyanon,
hogy itt hagylak. Tizennyolc év alatt sok minden megtörtént már,
jó és rossz is, mégis együtt maradtunk. Nem engedhetjük meg,
hogy egy korrupt, emberi jogokat semmibe vev ország
válasszon szét bennünket!
Mama, lehallgatják telefont! Nyugodjál meg egy kicsit!
Hadd hallgassák! árultak el, nekik köszönhetem, hogy
ilyen helyzetbe kerültem!

269
 Alighogy befejeztem Brigivel való beszélgetésemet, TVDSZ
pszichológusa látogatott meg, ami kedves és figyelmes gesztus
lenne, ha szinte tör dést tükrözne. De ez is csak színházi
el adás része. húsz hónap alatt most jött hozzám másodszor
pszichológus. El ször akkor volt nálam, amikor édesanyámat az
ebédl asztaltól hajánál fogva kiráncigálták az udvarra, majd
onnét az utcára, hogy mondja meg nekem, hogy fogjam be
pofámat, mert különben neki vége. pszichológus akkor is, és
most is így kezdte: hivatalból meg kell kérdeznem, nem akar-e
öngyilkos lenni? Elmosolyodtam. Nem, feleltem. Eszem ágában
sincs, pedig valószín leg ez volna legegyszer bb megoldás.
Csakhogy még vannak terveim az életben, és higgye el, voltam
már ennél sokkal rosszabb helyzetben is, és akkor sem adtam fel.
Kés bb újabb meglepetések értek. BV-személyzet több tagja
leg szintemen lév smasszerek odajöttek, és elmondták,
mennyire elképedtek az ítélet hallatán. Pedig aztán nem
sajnálták rabokat. Egyikük szinte már-már túl szinte volt.
Baszd meg kezdte –, ezért tetted kockára családod életét,
hogy így megszívassanak? kurva anyjukat! médiában meg ott
reklámozzák magukat, hogy gyere, segíts rend rségnek,
megvédünk, megjutalmazunk! Jó nagy fasz, aki ezek után még
szóba áll velük!
fogvatartott társaimat is nagyon megdöbbentette hír. Az
egyikkel fogadtam is Rolex órámba, hány évet kapok. miután
olvasta komplett anyagomat, azt mondta, legfeljebb három-
négy év lesz vége. Szomorúan vette tudomásul, hogy nem lett
Rolex-tulajdonos. De többiek is rájöttek, hogy kár volt
együttm ködniük hatóságokkal.
magyar törvényalkotók jóváhagyták egy bizonyos szolgálat
ködését az igazságszolgáltatás keretein belül. Ez szolgálat
TVDSZ (Tanúvédelmi Szolgálat), amely ma már szinte az Európai
Unió összes országában megtalálható, de világ más részein is.
legtöbb országban sikeresen és hatékonyan ködik. De
bizonyos országokban mai napig ellenzik egyes jogi fórumok.
Többek közt azért, mert TVDSZ-ben részt vev tanúk többsége

270
teljesen kiszolgáltatottá válik hatóságoknak. Így hatóság
akarata érvényesül védett tanú vallomásában. Más országok
nem tudják felel sségteljesen kezelni TVDSZ-szel járó írott és
íratlan szabályokat. Sok esetben rend rség nincs összhangban
az ügyészséggel, az ügyészség bírósággal, és ezáltal védett
tanú és hozzátartozói jelent jogi és emberi jogi hátrányokat
szenvednek. Ezek hiányosságok az ország
igazságszolgáltatásának szakmai kudarcához is vezethetnek.
Ha saját helyzetemet vesszük példának, talán érthet bbé
válik dolog. Az ítéletb milyen következtetéseket lehet
levonni? bírón valószín leg precedensérték ítéletet szeretett
volna hozni. Hozott is, de nem biztos, hogy helyesen és jó id ben.
Általában azért szoktak valakit elítélni, hogy büntetésnek
visszatartó ereje legyen, és az elítéltet elrettentse további
nözést l. Az ítéletb már látszik, hogy magyar TVDSZ
felel tlen jogi háttérrel rendelkezik. Az ítélet jól mutatja, hogy az
együttm köd teljesen ki vannak szolgáltatva hatóságnak.
bírón az ítélet indoklásakor azt beismer vallomásomat hozta
fel indokul, amelyet nyomozók azzal csaltak ki, hogy úgysem
lesz ebb nekem ügyem, valamint ez az egyik feltétele annak,
hogy családom bekerülhessen tanúvédelmi programba. De az
ítéletnek egyéb negatív vonzatai is vannak. szüleim továbbra is
hosszú évekig ki lesznek téve zaklatásoknak. családom
szintén hosszú évekig marad ebben silány bezártságban.
Anyagilag sem hiszem, hogy bíróság megfontolta döntését.
Egy védett tanú általában napi tizenkétezer forintba kerül,
tizennégy évre az körülbelül ötvenmillió forint. családom
ellátása további sok-sok tízmilliót emészt fel. Aztán tizennégy év
után kiutasítanak, vagyis odadobnak vérebeknek, akikt
hosszú éveken át védtek. Nem értem, ez hol éri meg, azt meg
végképp nem, hogy mi értelme. Arról nem is beszélve, vajon
strasbourgi Emberi Jogi Bíróság mit szól majd mindehhez.
Azt hiszem, magyar TVDSZ lassan lehúzhatja rolót, mert
ezek után épelméj ember nemigen lesz hajlandó együttm ködni
velük. Így rend rség is jóval kevesebb sikert ér majd el. Az

271
évszázad perének titulált Koszi klán-ügyet is az együttm köd
tanúknak köszönhették, éppúgy, mint „fekete sereges” esetet,
és még megannyi mást. Ha tanúvédelem továbbra is így kezeli
az együttm köd tanúkat, az ilyen nagy ügyek hamarosan
megoldatlanul maradnak.
Ideje volna magyar igazságszolgáltatásnak elgondolkodnia
azon, hogy az unió legtöbb országában miért fektetnek akkora
hangsúlyt TVDSZ-re. Cosa Nostra bukása százhatvan
reménytelen harccal eltöltött év után pont kiváló feltételekkel
létrehozott TVDSZ-nek köszönhet német kormány egyik
nyilatkozatában úgy fogalmazott, hogy az együttm köd tanúk
legalább olyan fontosak szervezett nözés elleni harcban,
mint maga hatóság. De magyar igazságszolgáltatásnak azon is
el kell gondolkodnia, hogy jogában áll-e emberek, családok életét
tönkretenni csak azért, mert nem képes megfelel döntéseket
hozni vagy bizonyos dolgokat felel sségteljesen kezelni. Az
együttm köd tanúknak vannak hozzátartozói, akikkel nem
bánhat úgy, mintha nem lenne felel értük. Nem általánosíthat
védett tanúk között. Meg kell tanulnia felel sségteljesen
behatárolni, hogy kit, kiket vesznek be TVDSZ-be, és mind
jogilag, mind emberileg megfelel módon kell kezelniük ezeket
személyeket. Nem indulhatnak ki egy Kiglics Attilából.17
Nem véletlen, hogy miután szabadult, mindhárom védett fogva
tartott társam kilépett tanúvédelmi programból. Inkább
vállalták az odakint rájuk leselked veszélyeket, vagy ügyészi
védelemhez folyamodtak, mintsem hogy továbbra is nem túl
humánus TVDSZ-szel ködjenek együtt.
Nemrég újabb furcsaságról szereztünk tudomást az
ügyvédemmel. Kiderült, hogy Meki ügyét ugyanaz bírón
tárgyalja, aki az én ügyemben is eljárt. Kezdem tisztán látni
helyzetet. Egyáltalán nem tartom kizártnak, hogy szervezet

17
móri per egykori koronatanúja, akir kés bb bebizonyosodott, hogy
hamis tanúzással vezette félre rend rséget, majd nyomravezet díjjal
elt nt.

272
keze van dologban, háttérb irányítanak mindent.
Megvannak megfelel módszereik, melyekkel befolyásolni
tudják egy ilyen labilis ország igazságszolgáltatását.
pillanatban annyit tudhatok biztosan, hogy magyar
hatóság valójában tizennégy évvel meghosszabbította az
életemet, hisz az garantált, hogy szabadulásomkor szervezet
mindenféleképpen le akar velem számolni. És nem rend rség,
hogy el lehessen el lük bújni. Illetve lehet, de nem éri meg.
TVDSZ segítene, hogy én és Brigi gyerekekkel elt njünk, de ez
nem érné meg. szerbeknél mai napig él szemet szemért
elve. Ha nem jelennék meg szervezet által megadott helyen,
szüleimen és testvéreimen állnának bosszút. Ezt egyetlen férfi
sem engedheti meg magának.
szabadulásomkor szembe kell néznem sorsommal. Szembe
is fogok, bár tudom, hogy az lesz életem utolsó cselekedete. De
felénk ez mondás járja: gyáva ember ezer halált hal, férfi
csak egyet.
Ha megtörtént „felel sségre vonásom”, családomnak többé
nem kell rettegnie. szervezet nem fogja többet zaklatni ket.
mindig tartják szavukat. Ha egy aktív vagy volt tag férfiként hal
meg, szervezet kötelessége, hogy gondoskodjon családjáról.
Még egy árulóéról is. És szervezet mindig betartja
szabályokat, ett köd képes, és valószín leg ezért
elpusztíthatatlan.
 EPILÓGUS

E KÖNYV BIZONYÍTÉKKÉNT vagy egyéb büntet jogi eljárásban

nem alkalmazható. könyvben említett személyek neve és egyéb
adatai nem minden esetben valósak. Lehet, hogy egyes esetekben
helyszín sem valóságos.
Mindenki vonja le tanulságot, de ezt könyvet ne tekintse
többnek, mint véleménynyilvánításnak és egy szinte
vallomásnak.
Az Alkotmány 61. (1) bekezdése szerint Magyar
Köztársaságban mindenkinek joga van szabad
véleménynyilvánításra!
Számomra könyvnek külön jelent sége is van. Ha
gyerekeim már nagyobbak lesznek, elolvasva ezt könyvet
választ kapnak több kérdésükre is. Hogy miért nem volt
mellettük papájuk, amikor nekik rettegniük kellett, miért sírt
mama minden éjjel, miért nem találkozhattak az imádott
nagyszül kkel, miért kellett nevet változtatniuk. Nem biztos,
hogy megértik majd, de talán könnyebb lesz elfogadniuk
múltat. És talán azt is belátják majd, hogy papájuk messze nem
volt olyan rossz ember, mint ahogy magyar igazságszolgáltatás
sugallta.
Valószín leg sok olvasóban felvet dik kérdés, miért nem
volt szinte semmilyen médiavisszhangja ennek az ügynek. Hisz
ha valahol, akkor Magyarországon minden lében kanál sajtó.
Mégsem jelent meg médiában sehol sem, hogy egy drogmaffiát
ítéltek el, holott egy ilyen eset világ bármely országában
legalább egy hétig tartó aktuális napi hír lenne. válasz
egyszer Valaki vagy valakik nem akarták, hogy fény derüljön az

274
igazságra. Az igazságszolgáltatás sokkal kisebb ügyekben is
agyon szokta dicsérni magát. Itt belátták, hogy semmi siker és
dicsekednivaló nincs abban, hogy nem nyomozati munka
vezetett eredményre, hanem olyan tényez k, melyek jobb, ha
nem látnak napvilágot. Ma Magyarországon rengeteg ember fél
kimondani az igazságot, és legtöbben pont attól félnek, aminek
nevében is szerepel az igazság szó: az igazságszolgáltatástól. Én
is félek, hisz három éve tapasztalom módszereiket. Hogy mégis
meg mertem írni ezt könyvet, annak egyik oka bennem
forrongó düh, amiért megpróbálják manipulálni az igazságot,
másik meg az, hogy nincs vesztenivalóm, így szintén
nyilatkozhatom. Egy valódi jogállamban tizennégy év
fegyházbüntetés kedvezmény kizárásával egyet jelent az
életfogytiglan tartó szabadságvesztéssel. Ha Magyarországon ez
az szinteség jutalma, akkor állok elébe.
Az ügyészn re, bírón re és az ügy többi szerepl jére
gondolva egy Márai Sándor-idézet jut eszembe: „Bárkivel állsz is
szemközt, tudjad, hogy csak ember, akinek nagyságra egyetlen
jogcíme van: az igazságosság. Mindegy, mit mond, mit tud, mi
rangja. Csak akkor van joga ahhoz, hogy embernek tartsad, ha
legy zi önmagában hiúságot, vágyakat, göt és
kapzsiságot, igazat szól ügyedben és világ ügyében, melyr
éppen beszéltek. Minden más lehet tetszet vagy megnyer de
téged ne félemlítsen és ne is kísértsen.”
szervezet és az én sztorim egyébként, mint minden jó
történet, folyamatosan tovább íródik. Attila azóta már szintén
nincs az él sorában. Kitalálták: nem ágyban, párnák közt halt
meg. Az én tizennégy éves büntetésemet pedig másodfokon, nem
joger sen hatra mérsékelték. Itt tartunk. Ha kíváncsiak
folytatásra, kövessék figyelmesen híradásokat.
Soraimat megboldogult barátom, Zorán szavaival zárom:
„Inkább pusztuljak el, mint egy oroszlán, minthogy úgy éljek,
mint egy egér!”
 VÉGSZÓ

EGYES JOGÁLLAMOKBAN AZ IGAZSÁG elmondása el nyökkel

párosul. Magyarország sajnos nem ide tartozik. Az id közben
lezárt egyéb eljárások eredményeként már Meki is börtönben
van, de els fokon magyar bíróság konokul tagadó vádlottat
nyolc év börtönre ítélte úgy, hogy hat év múlva feltételesen
szabadlábra helyezhetik. Hat év múlva Meki ott fogja folytatni
tevékenységét, ahol abbahagyta. Mivel én joger sen kilenc évet
kaptam feltételes szabadlábra helyezés lehet sége nélkül, én még
mindig csótányoktól hemzseg börtöncellámban élvezhetem
magyar igazságszolgáltatás vendégszeretetét, hallgathatom
félholtra vert rabtársaim üvöltését, és tehetetlenül
reménykedhetem abban, hogy családom megéri holnapot.
2009 októberében Nemzeti Nyomozó Iroda nyomozói azzal
kerestek meg, hogy az én ügyemhez hasonló újabb palifutárokat
tartóztattak le. Ezek lúzerek mindösszesen annyit tudtak
elmondani, hogy rotterdami szerbekt származik lük
lefoglalt jelent mennyiség kábítószer. Ezek után azt kérték
lem, hogy segítsek nekik beazonosítani nszervezetet,
ugyanarról van-e még szó, amelynek én is tagja voltam, vagy ez
egy másik. lem kértek segítséget beazonosításukhoz... Ez az
eset is világosan mutatja, hogy rotterdami „fiúk” mindennek
ellenére továbbra is uralják az európai drogpiacot, így többek
közt magyart is.
Kedves olvasóm! történet itt nem ér véget…

276
 FÜGGELÉK

A tárgyaláson elhangzott véd beszéd

Tisztelt városi Bíróság!

Védencem 2008. január 30. kelt érdemi védekezését az alábbi

módosítás kivételével változatlanul fenntartja, és kéri tisztelt
Bíróságot, hogy azt tekintse jelen véd beszéd elválaszthatatlan
részének. 2. oldal 4. bekezdésében az alábbiak szerint módosul:
„A negyedik oldal mármint vádirat második bekezdésében
szerepl 2005. november 19. lezajlott G.-féle csempészet
vonatkozásában el adom, hogy ez id ben én nem tartózkodtam
Hollandiában, és ehhez csempészéshez semmi közöm nincsen,
mivel ekkor én Szlovákiában tartózkodtam, amit Nemzeti
Nyomozó Iroda által folytatott telefonos lehallgatás is
alátámaszt.”
védelem értetlenül áll azon tény el tt, hogy tisztelt
Ügyészség vádbeszéde olybá nik, mintha bírósági tárgyalások
során tényállás felderítése meg se történt volna. Az ügyészi
vádbeszéd ahelyett, hogy Be. rendelkezése alapján csak
kétséget kizáróan bizonyított tényt, körülményt írná védencem
terhére, tömve van spekulációkkal, feltételezésekkel, és az abból
levont valóságnak meg nem felel következtetésekkel. védelem
tisztelt Ügyészség vádbeszédében az alábbi ténybeli
tévedéseket fedezte fel:
vádbeszéd 1. oldalának utolsó bekezdésében védencem
terhére marihuána és hasis terjesztését rótta. Védencem az
eljárás során koherens vallomásaiban egyértelm en kijelentette

277
 amit Z. és W. tanúk vallomása is alátámasztott, és bizonyítást is
nyert –, hogy védencem fenti kábítószerekkel nem kereskedett.
vádbeszéd 2. oldalának ötödik bekezdésében szerepl
állítások puszta ügyészi spekulációk, hiszen fent nevezett tanúk
akik egyébként nyomozásban aktívan részt vettek és védencem
kihallgatását is foganatosították is egyértelm en el adták, hogy
nyomozás során az nyert bizonyítást kétséget kizáróan, hogy
védencem csak az el re preparált kerekeket adta át futároknak.
kábítószer el állításában, alapanyagainak beszerzésében,
azoknak kerekekbe történ rejtésével nem foglalkozott,
pusztán mások által preparált gépkocsit adta át. Semmilyen
tárgyi bizonyíték (ujj-, tenyérlenyomat, szag-, DNS-minta,
tanúvallomás, megfigyelési eredmény) nem támasztja alá fenti
ügyészi fikciót. Továbbá szintén ide tartozik az az ügyészi
megállapítás, hogy védencem szervezte volna futárok útját
Magyarországra, illetve szállítást. Mind védencem, mind
vádlott-társai, illetve lehallgatott telefonanyag alátámasztja,
hogy védencem szállítás útvonalát, szállításra felhasznált id t,
futárokat semmilyen szinten nem szervezte, az minden esetben
vásárlók feladata volt. Aggályosnak tartja védelem, hogy ilyen
aprónak csúsztatásokból kívánja tisztelt Ügyészség
védencem büntet jogi felel sségét nagyobb mértékben
megállapítani, mint amekkora valóságban volt.
vádbeszéd 3. oldalának utolsó és 4. oldalának els
bekezdésében védelem számára érthetetlen, hogy tisztelt
Ügyészség mit nem értett védencem elmondásában
tekintetben, hogy mi célt szolgált vádlott-társak úgymond
„bekészítése”. Védencem egyértelm en és határozottan állította,
hogy jelen csoport beáldozása azt célt szolgálta, hogy
rend rség figyelmét más szállításokról elterelje. Z. és W. tanúk is
alátámasztották védelem ezen állítását.
vádbeszéd 3. oldalának negyedik bekezdésében leírtak
szintén teljes mértékben érthetetlenek védelem számára
tekintetben, hogy védencem részletes vallomása után hogyan
jutott tisztelt Ügyészség arra következtetésre, hogy védencem

278
kizárólagosan irányította volna vád tárgyává tett
ncselekményhalmazt. tisztelt Ügyészség vádbeszédének 1.
oldalának utolsó bekezdésében és 3. oldalának els
bekezdésében maga említi, hogy szervezet vezet je egy Attila
nevezet személy, akinek utasításait hajtotta végre védencem.
tekintetben vádbeszéd ellentmond önmagának.
vádbeszéd 5. oldalának nyolcadik bekezdésében
tátgyaláson sehol nem hangzott el konkrét utalás lehallgatási
jegyz könyvben, tanúvallomásban, hogy védencem N. V. vádlott-
társát bármikor is megbízta volna kábítószer tárolásával. Bár N.
V. az eljárás folyamán végig terhel vallomást tett védencemre,
tekintetben védencem tárgyaláson tett szóbeli vallomását nem
cáfolta meg, azzal ellentétes vallomást nem tett. Így kábítószer
tárolása is puszta ügyészi fikció.
vádbeszéd 6. oldalának ötödik bekezdésében szerepl
39 035 035 db extasy tabletta puszta spekuláció: se közvetlen, se
közvetett bizonyíték nem támasztja alá. Kétséget kizáróan nem
bizonyított tényt, körülményt magyar büntet jogi törvények
szerint vádlott terhére írni nem lehet.
vádbeszéd 7. oldalán szerepl szállítással kapcsolatban
védencem továbbra is fenntartja tárgyaláson tett vallomását
amelyet rend rségi nyomozás is alátámasztott –, hogy C. T.
összesen egyszer hozott pénzt védencemnek, de az M.-é volt.
Védencem soha nem állt üzleti kapcsolatban C. T.-vel.
tárgyalási jegyz könyvekkel ellentétes az ügyészség azon
állítása, hogy tekintetben védencem megváltoztatta volna
vallomását. Védencem tárgyalás során egyértelm en
bizonyította, hogy M. már régebb óta foglalkozott
drogkereskedelemmel, tehát nem védencem szervezte be, M.
keresett újabb szállítót magának, ahol kedvez bb az ár.
vádbeszéd 8. oldalának hatodik és hetedik bekezdésében
érthetetlen az Ügyészség el adása, mivel az itt szerepl esemény
kapcsán védencem egyértelm en el adta, hogy M.-t nem
kapott pénzt.

279
 vádbeszéd 10. oldalának nyolcadik bekezdése alátámasztja
védencem azon állítását, hogy M. nemcsak védencemt vásárolt
kábítószert, tehát kizárólagosság nem áll fenn, sem az
alárendelt-fölérendelt viszony nem létezett vádlott-társak
között, így tisztelt Ügyészség által feltételezett nszervezet
nem állt fenn, annak cogens törvényi követelményei kétséget
kizáróan nem bizonyítottak.
vádbeszéd 12., 13. és 14. oldalán szerepl kábítószer-
mennyiségek teljes ellentmondásban vannak az eljárás során
feltárt nyomozati anyagokkal. Érthetetlen módon tárgyaláson
elhangzott 2005. március és 2005. júniusi szállítás
vonatkozásában fél kilogramm kokain 1,5 kilóra módosult,
minden érdemi bizonyítás nélkül.
vádbeszéd 17. oldalán szerepl P.–Robert Yugovich
kapcsolat vonatkozásában tárgyaláson kétséget kizáróan
bizonyítást nyert, hogy védencem P.–t nem ismeri, egymást nem
ismerték fel, így puszta ügyészi spekuláció közöttük fennálló
kapcsolat. védelem itt ismételten utal arra fundamentális
büntet jogi alaptételre, hogy kétséget kizáróan nem bizonyított
tény, körülmény vádlott terhére nem írható.
vádbeszéd 22. oldalának els bekezdése szintén
alátámasztja védencem azon állítását, hogy az eljárás alá vont
személyeket nem szervezte be kábítószer-csempészetre, H.-ék
már korábban is foglalkoztak vele, illetve H. kereste kapcsolatot
Robert Yugovichcsal, hogy kábítószert szerezzen be.
Megállapítást nyert az eljárás során, hogy H. és M. már régebb óta
foglalkoztak kábítószerrel, és csak azért vásároltak védencemt l,
mert ott jobb volt az ár, tehát tisztelt Ügyészség azon
megállapítása, hogy védencem szervezte volna be vádlott-társait,
kétséget kizáróan cáfolásra került bírósági tárgyaláson.
Védencem senkit sem kényszerített arra, hogy evvel
tevékenységgel foglalkozzon. Egyes vádlott-társak kábítószer-
függ sége, illetve nagy pénzkereset lehet sége önmagában elég
motiváció volt vádlott-társaknak, hogy Arany János szavaival
élve mondhassuk: „Vérszagra gy az éji vad…”, nem kellett ide

280
semmi beszervezés. vádlott-társak felel tlen addiktív
jelleméb fakadóan mindennem hierarchia puszta ábránd
ebb következ en.
vádbeszéd 37. oldalának hetedik bekezdésében szerepl
ügyészi okfejtés védencem szavainak kiforgatásán alapszik, mivel
védencem elmondta, hogy pár alkalommal látta kábítószer
csomagolásának módját, és ebb kijelentésb jut el oda
tisztelt Ügyészség, hogy védencem csomagolta kábítószert. Egy
ilyen logikai következtetés levonása nem megengedhet egy
jogállam büntet eljárásában.
vádbeszéd 57. oldalán szerepl védencem el élete
tekintetében tett megállapítások valóságnak nem felelnek meg.
Védencem magyar törvények szerint büntetlen el élet nek
min sül, korábban rá Svédországban kiszabott büntetés jelen
eljárásban relevanciával nem bír. kett nél többszörös halmazat
megállapítása nélkülöz minden jogalapot, Btk.
jogdogmatikájával össze nem egyeztethet Érthetetlen, hogy az
Ügyészség az enyhít körülmények tekintetében miért nem
értékelte fokozottan védencem együttm köd magatartását és
azt tényt, hogy le lefoglalt marokl fegyvert és szereket
önként adta át tisztelt nyomozó hatóságnak. védelem
tekintetben is biztos abban, hogy Robert Yugovich által
el adott tények, amelyek nyomozást nagyban el segítették,
alapot képeztek volna Be. 175. (1) bekezdésének, illetve Be.
192. (1) bekezdésének alkalmazására.
Mivel korábbi véd beszédekben véd társaim már többször
és konkrétan kifejtették Dr. Dános Valér szakirodalmát
nszervezetek vonatkozásában, ezért én csak érint legesen
utalok szakirodalomban megjelent terminus technikusokra,
mely szerint jelen eljárásba tartozó személyek által elkövetett
ncselekmény nem nevezhet nszervezetnek maga
klasszikus értelmében.
Védencem mind nyomozati, mind bírósági szakban
egybehangzó vallomásokat tett, vallomásait soha nem
módosította. Az eljárás során rögzített tanú-, illetve gyanúsítotti

281
vallomások, valamint lehallgatási jegyz könyvek védencem
vallomását kétséget kizáróan alátámasztották. Tényként
megállapítható, hogy védencem vallomása tette rendbe az
eljárást, mivel vádlott-társak az vallomása elhangzásáig Be.-
ben rögzített gyanúsítotti vallomástétel korlátait mármint hogy
gyanúsított az eljárás során úgy védekezik, ahogy akar, csak
mást ncselekmény elkövetésével hamisan nem vádolhat
maximálisan kihasználták. Szintén tényként megállapítható, hogy
védencem együttm köd magatartása tette lehet vé vád
tárgyává tett ncselekmény védencemet érint
körülményeinek, elkövetésének illetve az abban részt vev
személyek szerepének és magatartásának valós felderítését.
Az eljárás során megállapítást nyert tisztelt Ügyészség
állításával szemben, hogy jelen eljárás alá vont vádlottak nem
alkottak nszervezetet, rájuk Btk. nszervezetre vonatkozó
tényállása az alábbiak miatt nem alkalmazható:
Robert Yugovich nem hozott létre alá- és fölérendeltségen
alapuló szervezetet, amely személyes irányítása alatt állt. Az
eljárás során elhangzott gyanúsítotti el adások, mely szerint
több háborút megjárt, állig felfegyverzett exjugoszláv veteránból
álló saját szabadcsapattal rendelkezik, kétséget kizáróan cáfolva
lettek, ez az úgynevezett hadsereg csak egyes vádlott-társak
képzeletében létezett.
Robert Yugovich nem saját tulajdonát képez kábítószert
adta át vádlott-társainak, az szervezet tulajdona volt, tehát az
alvilági zsargon „gazda” szóhasználata nem alkalmazható
vonatkozásában.
Ezt támasztja alá az eljárás során 827. lapszámon rögzített
lehallgatási jegyz könyv N. és Robert Yugovich között, amelyb
egyértelm en megállapítható, hogy viszony nem alá- és
fölérendelt, hanem közvetlen, közeli, baráti, és nem nélkülözi az
intimitást sem.
Ez mellérendelt státus azonban nem N. V. kiváltságai közé
tartozott, hiszen az eljárás során 2995. lapszámon rögzített
lehallgatási jegyz könyvben, ahol is egyenrangú felek

282
beszélgetése hallható, szó sincs utasításról, vagy bármilyen
parancsról, amit Robert Yugovich kiadott volna, ugyanilyen
tartalmú 4207. lapszámon rögzített lehallgatási jegyz könyv.
Er síti ezt megállapítást az eljárás során 881–901.
lapszámon rögzített lehallgatási jegyz könyv, amely utal arra,
hogy rend rségi felderítés más okok miatt történt, illetve hogy
vádlott-társak egymás ellen is intrikálnak,
szervezettségnek még nyomai sem fedezhet fel.
nszervezet sajátosságával, továbbá beszerzés
kizárólagosságával ellentétes tényt igazolnak az M. és H.
vádlottak között lezajlott telefonbeszélgetések, amelyekb
kiderül, hogy csak azért vásároltak védencemt l, mert ott volt
legjobb az ár.
Védencem el adta, hogy tevékenysége pusztán kábítószer
átadására, futárok elhelyezése és kábítószer ellenértéken
átvételére korlátozódott. lehallgatási anyagban is szerepel,
hogy az átadott kábítószer szállításában, raktározásában,
értékesítésének megszervezésében kizárólag más vádlott-társak
vettek részt. Kétséget kizáróan megállapítható és ezt támasztja
alá C. és A. tanúk vallomása –, hogy védencem Magyar
Köztársaság területén vád tárgyává tett kábítószer
vonatkozásában ncselekményt nem követett el. Konkrétan
csak preparált kerekek átadására és futárok elhelyezésére
korlátozódott szerepe Hollandiában, de kábítószer
el állításában, csomagolásában semmilyen szerepet nem játszott.
Az átadott kábítószer nem védencem tulajdona volt, abból
közvetlen anyagi haszna nem származott. Védencem elismerte,
hogy egy nszervezet tagja, de az nem képezi jelen eljárás
tárgyát. tisztelt Ügyészség ott téved, hogy jelen eljárás
vádlottjait tekinti nszervezetnek. Védencem vallomásaiból,
korábban részletezett lehallgatási jegyz könyvekb l, továbbá
855. lapszámon rögzített lehallgatási jegyz könyvb
egyértelm en látható, hogy jelen eljárás alá vont személyek nem
nszervezetet alkottak, hanem, szakjogi terminus technikussal
élve, ez pusztán egy nszervezetnek látszó, védencem bírósági

283
jegyz könyvben rögzített megfogalmazása szerint, kedvel
csiribiri figurák gyülekezete. Itt kívánja védelem felhívni
tisztelt Bíróság figyelmét M. és B. tanúk vallomásának azon
részére, hogy védencem állításai nyomozati eljárásban
igazolást nyertek, és így védencem szavahihet ségét teljes
kör en igazolták védelem álláspontja szerint.
bizonyítási eljárás alapján megállapítást nyert, hogy
védencem nem irányította közvetlenül saját elhatározásából
kábítószert Magyarországra, szándéka pusztán annak átadása
volt, számára érdektelen, hogy hol kerül értékesítésre. Arra sem
volt semminem ráhatása, hogy melyik futár mikor és mekkora
mennyiséget kap. tisztelt Ügyészség védencem felel sségének
megállapításánál nem vette figyelembe azt az igen lényeges
körülményt, amelyet vádbeszédében is többször megemlít
miszerint védencem holland szervezet utasítására látta el
feladatát –, de nem fejti ki azt spektrumát cselekménynek,
hogy ekkor védencem már kényszerhelyzetben volt, mivel
személyes testi épsége és családja biztonsága szervezet
jóindulatán múlott. Mint azt védencem bírósági eljárás során
kifejtette, már régóta tervezte, hogy elhagyja nszervezetet,
de ezt családja fenyegetettsége miatt nem tudta megtenni.
védelem tisztelettel felhívja Bíróság figyelmét véd
társak által korábban idézett 2/2007. Alkotmánybírósági
Határozatra, és annak az eljárás során lehallgatási anyag
egyébként történ kezelésére vonatkozó részére, és tisztelettel
kéri Bíróságot, hogy az ítélet meghozatalánál fenti
határozatot mérlegelési jogkörében szíveskedjék súlyozottan
figyelembe venni.
tisztelt Ügyészség állításával szemben bizonyítást nyert az
eljárásban, hogy védencem nem állt kapcsolatban G.-féle
csempészettel, és B.–Sz.-féle csempészetben nem érintett.
védelem továbbra is határozottan fenntartja az érdemi
védekezésben el adott álláspontját, mely szerint tisztelt
városi ügyészség az NFXXXXXX. számon 2007. április hó 06.
napján kelt vádiratának védencemre vonatkozó részét anélkül

284
„emelte át” jelen eljárásban ellene emelt vádiratba, hogy
érdemben vizsgálta volna 2007. április hó 06. napja és 2007.
október hó 27. napja között lezajlott nyomozati cselekmények
eredményeit, különös tekintettel nyomozati eljárásban tett
vallomásaira, amelyeket bírósági szakban is változatlan
formában, illetve tartalommal fenntartott.
Védencem tisztelt városi Bíróság el tt tett vallomásához
képest, tekintettel B. L. igazságügyi okmányszakért
szakvéleményére, változatlan formában fenntartja, hogy csak
szlovák személyi igazolvány hamis, többi okmányt jelen
eljárásban általa nem részletezhetett okok miatt kapta az
illetékes szlovák hatóságoktól, és ezért védencem aggályosnak
tartja bizonyítási eljárást, hogy körülmény vonatkozásában
tisztelt Bíróság nem kereste meg szlovák hatóságokat.
Büntet jogi felel sségét csak hamis szlovák személyi
igazolvány tekintetében ismeri el, és védelem tisztelettel kéri
Bíróságot, hogy védencem felel sségét csak ennyiben állapítsa
meg.
Védencem nyomozati szakban beismert ecstasy, amfetamin,
kokain típusú, általa átadott kábítószer mennyiségének
vonatkozásában továbbra is beismerésben van, büntet jogi
felel sségét elismeri szigorúan az átadás vonatkozásában, és
továbbra is fenntartja, hogy csak az általa 2008. február hó 12.
napján el adott alkalmakkal adott át kábítószert az érintett
vádlott-társainak. tisztelt Ügyészség ezek feletti gyanúsítása
tekintetében védencem tagadja nösségét, és határozottan
rámutat arra körülményre, hogy tisztelt Ügyészség szerint
összesen 50 000 eurót kapott vádlott-társaitól. Álláspontunk
szerint fentiek alapján is látható, hogy tisztelt Ügyészség
egyáltalán figyelembe sem vette lefolytatott büntet eljárásban
keletkezett adatokat és nyomozati eredményeket, mert teljes
egészében életszer tlen, hogy 240 000 euró érték kábítószer
csempészésében ködött közre védencem úgy, hogy ezért
összesen csak 50 000 euró ellenértéket kapott, ezt nagyarányú
eltérést meg az ún. „beáldozás” sem indokolja.

285
 védelem kifejezetten kéri tisztelt Bíróságot, hogy vádban
szerepl Zastava 70 típusú, C-XXXXXX gyártási számú
marokl fegyver tekintetében fokozottan vegye figyelembe azt az
enyhít körülményt, hogy fenti fegyvert védencem önként adta
át Nyomozó Hatóság részére, mivel az els házkutatásnál az
nem került el és annak fellelhet ségét csak védencem
fokozottan együttm köd vallomása tette lehet vé, tudniillik
tisztelt Nyomozó Hatóság házkutatás során nem találta meg
fegyvert! További enyhít körülmény, hogy fegyvert
korábban egyáltalán nem használták, illetve más ncselekmény
kapcsán nem használták fel. védelem álláspontja szerint az is
jelent enyhít körülmény, hogy fegyver töltetlenül és
tározatlanul, elzárt, nehezen hozzáférhet helyen került
tárolásra, illetve védencem el adta, hogy fegyvert csak abból
célból vásárolta, hogy ha korábbi nöz kapcsolatai esetleg
fenyegetnék az vagy családja életét, testi épségét.
védelem kifejezetten kéri továbbá tisztelt Bíróságot, hogy
fokozottan vegye figyelembe védencem önkéntes elállását, és
nöz kapcsolatainak önkéntes felszámolását 2006 januárjától
kezd en. Ett az id ponttól védencem családjával
Magyarországon legális sport- és rendezvényszervez munkából
és élettársa Szerbiában eladott ingatlanából biztosította családja
megélhetését. Ezt támasztotta alá E, V. és H. tanúk nyomozati
eljárással megegyez vallomása, illetve becsatolt adásvételi
szerz dés. Ebb megállapítható, hogy házkutatás során
lefoglalt készpénz nem védencem terhére róni kívánt
ncselekményb l, vagy más egyéb ncselekményb
származik. védelem erre és védencem korábbi vallomására
tekintettel ismételten kéri tisztelt Bíróságot, hogy házkutatás
során lefoglalt 3200 és 1200 euro vonatkozásában lefoglalást
szüntesse meg ítéletével, és annak kiadásáról rendelkezzen H. és
V. tanúk részére. További enyhít körülmény védencem
vonatkozásában, hogy három kiskorú gyermek tartására
kötelezett, élettársa jelenleg GYES-en van, valamint kéri
védelem, hogy tisztelt Bíróság fokozottan és súlyozottan vegye

286
figyelembe védencemnek fel nem róható id múlást, és az
eljárás valóságh felderítésében való érdemi, mással nem
helyettesíthet együttm köd magatartását.
védelem fentiek alapján kifejezetten kéri tisztelt
Bíróságot, hogy Robert Yugovich nösségét csak az általa
beismert kábítószermennyiség átadásának vonatkozásában
állapítsa meg beismer vallomása alapján, de nszervezet
vonatkozásában ne állapítsa meg büntet jogi felel sségét.
büntetés kiszabásánál fokozottan és súlyozottan kell védelem
álláspontja szerint figyelembe venni nemzetbiztonsági
szolgálatokról szóló 1995. évi CXXV törvény 74. §-át, amely
szerint terrorcselekmények, az illegális fegyver-, kábítószer-
kereskedelem, valamint nemzetközileg ellen rzött termékek és
technológiák illegális forgalmának felderítése és
megakadályozása vonatkozásában nüldözési érdek nem
igényel külön fogalmi meghatározást. Természetszer leg ez az
érdek átfogóbb és jelent sebb, mint az eljárás alá vont személlyel
szembeni fellépés szükségessége.
fegyverrel, illetve szerrel való visszaélés
ncselekményének vonatkozásában nösség
megállapításánál fokozottan vegye figyelembe védelem által
korábban el adott jelent sen súlyozandó enyhít
körülményeket.
Fentiek alapján kérem tisztelt Bíróságot, hogy védencemmel
szemben méltányos büntetést kiszabni szíveskedjék fenti
súlyozott enyhít körülmények és védencem együttm köd
magatartása miatt.

Tisztelettel:

Robert Yugovich
védelmében
 Az utolsó szó jogán elmondottak

Tisztelt városi Bíróság!

Az utolsó szó jogán azt kívánom elmondani, hogy

vádbeszédben terhemre rótt ncselekményeket csak részben
követtem el, amit az elejét nem is tagadtam. tárgyalások
folyamán is nagy részben az én vallomásom bizonyult valósnak,
amit több tanú is alátámasztott, és tények is mellette szóltak.
De ahhoz képest, hogy Nyomozó Hatóság és az Ügyészség
munkáját az els naptól fogva segítettem, úgy ebben az ügyben,
mint más igen kiemelt hazai és nemzetközi ügyekben is, egy igen
komolyan elfogult vádbeszédet kaptam cserébe. Az elfogultságot
mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy 271-szer szerepeltetett
az Ügyészn vádbeszédben, név szerint. Szinte alig van olyan
bekezdés 62 oldalon, amely nem az én nevemmel kezd dik és
fejez dik be. vádbeszéd felolvasása után megkönnyebbülten
vettem tudomásul, hogy 4-es metró megépítésének
késedelméért és az M6-os autópálya alagútjának beomlásáért az
Ügyészn nem engem kíván felel ssé tenni.
1995-ben magyar nüldözési szervek el rukkoltak egy új
módszerrel nöz ellen, ami arról szólt, hogy egyik
tevékenységük fontos eleme az általuk nöz nek gondolt vagy
annak titulált személyek lejáratása. Ez teljes mértékben
ellentmond minden demokratikus jogállam alkotmányának, és az
állampolgárok személyi jogait sérti. Ennek ellenére az Ügyészség
13 év eltelte után továbbra is az egyik tevékenységének tartja
ezt módszert. Hisz ez vádbeszéd nem igazán szolgál más célt,
mint hogy rágalmazások, feltételezések és spekulációk alapján
lejárassa vádlottakat, de leg engem. Nem erre számítottam,

288
 leg nem azok után, hogy tárgyalások alatt bebizonyosodott,
hogy vádak nagy része nem az Ügyészség által feltüntetett
módon, vagy egyáltalán meg sem történtek. És leg azok után,
hogy nem kis rizikót vállaltam családommal együtt, amikor úgy
döntöttem, hogy segítek magyar igazságszolgáltatásnak, és
hajlandó leszek együttm ködni velük. De azt hiszem, jöv ben
mindenkinek nagyon komolyan el kell majd gondolkodnia arról,
hogy megéri-e együttm ködni, és egyáltalán érdemes-e beismer
vallomást tenni Nyomozó Hatóság el tt!!! Ez vádbeszéd is azt
bizonyítja, hogy az Ügyészség részér semmiféle hálára sem
számíthatunk, viszont minden egyes általunk elmondott,
kimondott szavunkat igen tisztességtelen módon az Ügyészség
kiforgatja saját szája íze szerint.
Felháborítónak tartom, hogy az Ügyészség egy demokratikus
jogállamban, amely tagja az Európai Uniónak, ilyen provokatív,
valóságnak nem megfelel és nem kis mértékben túlfeszített
vádbeszédet képes el adni. Mindenáron arra törekszik, hogy
minél nagyobb mértékben lejárasson és gonosz maffiavezérnek
titulálhasson. vádbeszéd nemegyszer az életutamból próbál
kiragadni dolgokat, és azt természetesen amennyire csak lehet,
negatív tálalásban el adni. Érdekes módon egyetlen pozitív
momentum sem ragadta meg tisztelt Ügyészn t. Pedig az általa
beidézett tanú is szinte kizárólag pozitívumokat mondott
rólam. Az Ügyészn valószín leg nem tartja jó dolognak és így
említésre sem méltónak, ha valaki gyermekklinikáknak és
kórházaknak adományoz, de azt sem, ha valaki olyan
sportegyesületeken segít, ahol leg gyerekek sportolnak.
Valószín leg azért, mert valóság nem érdekes, inkább
misztikus ködösítésben érdekelt. Soha nem tudtam felfogni azt,
hogy valaki hogyan állíthat valakir bármit anélkül, hogy
ismerné.
Az Ügyészn nek fogalma sincs arról, hogy mennyi rosszat,
vagy éppen jót tettem az életben, mégis úgy gondolja, hogy
jogában áll hallomások és feltételezések alapján lejáratni.
Idézhettem volna be tanúkat, olyan kórházigazgatókat,

289
sportszövetségek elnökeit, iskolaigazgatókat, rengeteg gyermek
szüleit, akik megcáfolnák az Ügyészn személyemr kialakított
véleményét. De nem tettem, mert nincs szükségem semmilyen
manipulációra, hogy az igazamat meger sítsem, szemben az
Ügyészséggel. Egy gyerekes módszert is bevetve, amit manapság
magyar bulvársajtó, de politika is nap mint nap használ, ami
abból áll, hogy ha valakit le akarunk járatni vagy negatív képet
akarunk róla festeni, akkor nincs más dolgunk, mint hogy lépten-
nyomon csak negatív dolgokat állítsunk az illet l, cégr vagy
éppen arról, ami nem tetszik. Vagyis az Ügyészn úgy gondolja,
hogy amit szem lát, fül hall, azt az agy elhiszi. Pontosabban,
amit leír és felolvas, azt mindenki el is hiszi. Hogy rosszfiú
legyek, nem kell mást tennie, csak 271-szer negatív szerepben
említeni nevemet. Szinte az egész vádiratot rám szabta. Ha ez
vádirat egy filmforgatókönyv volna, valószín leg szerepl
kiléte nem lenne kérdéses. Mindez azt mutatja, hogy az Ügyészn
nem kis mértékben elfogult velem szemben. Ezért úgy érzem,
nemcsak alanyi jogom, hanem emberi kötelességem is, hogy
megvédjem magamat rágalmazások, spekulációk,
feltételezések és hazugságok ellen. Csak ismételni tudom, hogy
mennyire alattomosnak és igazságtalannak tartom az egész
vádiratot.
Az életem folyamán már párszor vettem részt hasonló
tárgyalásokon, valamennyin mint néz de még soha ilyen
alaptalan, összefüggéstelen és jogilag is kifogásolható vádiratot
nem hallottam. Igaz, Nyugaton nem szokás lejáratás,
spekuláció, feltételezések belefoglalása vádiratba. Ott egy
tárgyaláson kizárólag kétségeket kizáró bizonyítékokra fekteti
hangsúlyt az Ügyészség, ha pedig ilyen nincs, akkor ejti vádat.
Igaz, Nyugaton filozófia is más, ott azt mondják, jobb nöz
kint, mint egy nem nöz bent! vádbeszéd bekezd részét
annyiban egészíteném ki, hogy ez sablonos szöveg már múlté.
2008 márciusában, Ausztriában ült asztalhoz az FNSZ
Kábítószer-ellenes Tanácsa, ahol többek közt abban egyeztek
meg, hogy jöv ben sokkal nagyobb hangsúlyt kell fordítani

290
megel zésekre és az igények csökkentésére. Hisz
bebizonyosodott, hogy azokban az országokban, ahol leg
ezekre fektetik hangsúlyt, sokkal több pozitív eredményt értek
el, mint azokban az országokban, ahol leg tiltások és magas
büntetési tételek kiszabásával harcolnak drogok ellen.
vádbeszéd elején az Ügyészn azzal vádol, hogy ugyan már
voltam elítélve, mégsem volt ennek az ítéletnek visszatartó ereje.
kijelentés után már nem igazán csodálkozom, hogy
vádbeszéd olyan, amilyen. Csak megjegyzem, hogy mások is
voltak már vádlottak közül elítélve, de azoknak ezt nem rója fel.
Tisztelt Ügyészn Ha ismerné az elmúlt pár évemet, vagy ha
volna fogalma arról, hogy egy nszervezet hogyan ködik,
valószín leg nem tenne ilyen felel tlen kijelentéseket. 2004 óta
terveztem, hogy kiszállok. Az egyik társamnak sikerült úgy, hogy
Németországban adta fel magát. Nekem nem volt ilyen
egyszer hisz nekem családom van, de erre kés bb még
visszatérek. De valószín leg azért tesz ilyen kijelentéseket, mert
maga számára az nszervezet, amit itt lát. Erre annyit tudok
mondani, hogy világ legtöbb országa boldog lenne, ha ilyen
nszervezetei lennének, mint amit tisztelt Ügyészn itt
megálmodott. Higgye el, egy ilyen nszervezet ködését
bármely ország jóváhagyná, ha cserébe valódi nszervezetek
megsz nnének. visszatartó er pedig annyit, hogy
nbánat az szubjektív, azt sohasem befolyásolja semmi, világ
egyetlen bírósági ítélete sem. Az itt el fejben, és nem
tárgyalóteremben vagy börtönökben.
Én szabad emberként jöttem ide, önszántamból, hogy tiszta
lappal induljak tovább. lelkiismeretemen kívül semmi sem
befolyásolt vagy kényszerített, hogy színvonalas szabad élet
helyett az embertelen börtönt válasszam. Önszántamból jöttem,
mégis az els perct fogva úgy kezelnek, mintha Önök
tartóztattak volna le, hatalmas er feszítések árán. Hónapokon
keresztül lehallgatták telefonomat, lakásomat, az edzéseimre
beépített rend rt küldtek. Ezt mind napra pontosan feljegyeztem,
majd nyomozók orra elé tettem, amikor letartóztattak, ezzel is

291
tudomásukra hozva, hogy tudtam az egész megfigyelésükr l.
Ezáltal azzal is tisztában voltak, hogy ha akartam volna, soha
nem tartóztatnak le, hisz rengeteget jártam külföldre is ebben az
id ben. Ezután Nyomozó Hatóság ehhez méltóan is kezelt,
kivéve Szegedi Nyomozó Hatóságot, akik maximum arra voltak
képesek, hogy fenyeget zzenek, feleségemet sem kímélve.
Beidézték tanúnak, majd azzal zsarolták, hogy ha nem vall
ellenem, akkor is letartóztatják, gyerekeket pedig intézetbe
zárják. jogi lépéseket az ügy befejeztével meg fogjuk tenni
többi olyan dologgal együtt, melyeket egyetlen demokratikus
jogállam sem engedhetne meg magának.
rend rség mellett szóljon az, hogy Pesten Nemzeti
Nyomozó Irodánál Nyomozó Hatóság részér hasonló
szégyenletes dolgok nem történtek, viszont az Ügyészségr ezt
már nem mondhatom el. Nem csoda, hogy az NNI és az Ügyészség
közt még most is ellentmondások vannak, ami azért is érdekes,
mert az Ügyészség abból az anyagból dolgozik, amit az NNI
kinyomozott. Az NNI nyomozóival az els perct közös nevez re
jutottunk. nyomozók akkor lep dtek meg igazán, mikor igennel
válaszoltam arra kérdésükre, hogy hajlandó vagyok-e vallomást
tenni?! Az ügyvédem egy jó véd höz méltóan arra kért, hogy
el ször beszéljük és nézzük meg, hogy egyáltalán mit tudnak, mi
van kezükben. Erre azt válaszoltam, hogy szinte semmit sem
tudnak, és alig van valami kezükben, majd hozzátettem, ahhoz
képest, amit én tudok és ami az én kezemben van. De különben
nem érdekel, hogy mit tudnak, mivel vádolnak. Úgy akarok
vallomást tenni, hogy senki és semmi ne befolyásoljon.
nyomozók az elején kissé unottan hallgatták számukra is
ismert történeteket, de ahogy kezdtem számukra ismeretlen
információkkal el hozakodni, egyre jobban kezdte érdekelni
ket az egész ügy. Olyan széles kör információkkal láttam el
Hatóságot, hogy erre az ügyre szinte id sem pazaroltunk. Öt
hónapon keresztül szinte minden munkanapon reggelt estig
„dolgoztunk”. Az együttm ködésünk akkor torpant meg, amikor
az ígéretük dacára megkezdték ellenem ezt az eljárást. Pedig az

292
együttm ködésem egyik feltétele az volt, hogy inkognitóban
maradhatok. Nemcsak én, hanem nyomozók is igen
kellemetlenül érezték magukat, miután kiderült, hogy az ígéretük
csak üres szó volt. De nem csak ez volt, amiben nem igazán
értettek egyet az Ügyészséggel. Egyszer megkérdeztem lük,
hogy mire alapozzák fogva tartásomat, és hogy
megalapozottnak tartják-e az indokokat (szökés, elrejt zés,
tanúk befolyásolása, nismétlés). Azt mondták, hogy
egyértelm en megalapozatlannak tartják. De valójában az egyik
nyomozónál akkor telt be pohár, amikor az aktámat ehhez az
ügyhöz csatolták. Olyannyira, hogy ki is lépett arról az osztályról.
De az Ügyészséget nem hatja meg semmi, még az sem, hogy egy
rakás ártatlan embert eláruljon és becsapjon. De legjobban azért
voltam és vagyok mérges, mert azért szálltam ki szervezetb l,
hogy családommal nyugalmam legyen, gyerekeimet ne
fenyegesse semmilyen veszély, szépen, nyugodtan járhassanak
suliba, sportolni és barátaikkal elmehessenek moziba,
színházba stb. Ennek ellenére valójában csak amiatt kerültek
igazi veszélybe, hogy segítettem magyar hatóságot. De az
Ügyészségnek ez mind nem volt elég, most el rukkolt ezzel
szörny vádbeszéddel, melynek nagy része még Be. szerint sem
volna megengedett egy demokratikus jogállamban, leg nem az
Európai Unió tagjaként. Persze nem mindenki osztja az
Ügyészség véleményét és állításait. Azok, akik ott voltak nap mint
nap, az els perct kezdve és A-tól Z-ig tudják az igazságot, el
vannak képedve, hogyan tudott az Ügyészség mindennek
tetejébe ennyi butaságot összehordani.
vádbeszéd több lényeges ponton is látványosan ellentmond
saját magának, de mit sem tör dtek vele, amivel csak azt
demonstrálták, hogy ha esik, ha fúj, az Ügyészség akaratának kell
érvényesülni. Például vádbeszéd egyik pontja szerint
nszervezetet hoztam létre, mellyel kábítószer-kereskedelmet
folytattam haszonszerzés céljából. Már nszervezet
emlegetése sem stimmel, mert ha ez nszervezet, akkor én meg
az FBI-nak voltam tagja. De ha már itt, nszervezetnél

293
tartunk, akkor ejtsünk róla pár szót. El ször is néhány kérdéssel
kezdeném:
Ki látott már olyan nszervezetet, amely csak egyféle
ncselekményt követ el? Jelen pillanatban kábítószerrel való
visszaélést.
Ki látott vagy hallott olyat, hogy egy nszervezet nem
követett el súlyos testi sértést, zsarolást, megvesztegetést,
pénzmosást és sorolhatnék még vagy egy tucatot, amit minden
egyes nszervezet elkövet.
Milyen nszervezet az, amelyben mindenki mindent csinál,
hoz-visz, ad-vesz, csomagol, tárol, kutyul, vezér, nök, futár stb.?
Milyen nszervezet az leg, ha éppen
drogkereskedelemmel foglalkozik –, hogy ne legyen saját
területe, ahol csak és kizárólag csak árulhatja az anyagot?
Egy drogkereskedelemmel foglalkozó nszervezet saját terület
nélkül olyan, mint az ember szív nélkül.
Sajnos azt kell mondanom, hogy az ügyészn nek igen téves
képzete van arról, hogy mi is nszervezet. Egy nszervezet
nem attól nszervezet, hogy háromnál több tagja van és
folytatólagosan ncselekményt követ el, vagy attól, hogy van-e
nök vagy sem. Lehet egy csoport 100-200, vagy akár 1000 tagú
is, és vezet je is lehet, ncselekményt is követhetnek el, de ett
még nem nszervezet.
Egy nszervezet attól nszervezet, hogy saját szabályai
vannak, és szabályok szerint él és ködik. És ha egy tag
szabályt megszegi, csak egyféle büntetés vár rá, legsúlyosabb.
De haszonszerzést az Ügyészség saját maga cáfolja meg,
például 12. oldalon:
2005. április 29. M. 11 000 euróval tartozik,
2005. május 26. M. 30 710 euróval tartozik,
majd M. nyomozás során elmondja, hogy 12 000 000 Ft-tal
maradt adós, ami kb. 45 000-50 000 eurónak felel meg. Azt
hiszem, már ez is azt támasztja alá, hogy itt szó sem volt
haszonszerzésr l, legalábbis nem az én részemr l.

294
 Tisztelt Bíróság! Ebb is látszik, hogy M. hitelbe hordta el az
árut, viszont fizetni esze ágában sem volt. Igaz, az sem fordult
meg fejében, hogy ez egy csapda. Pedig drogkereskedelem
els szabálya: sose adj árut hitelbe, mert ha bukás van, zsaruk
nem fogják kifizetni, ha pedig önszántából nem akarja kifizetni,
akkor az presztízskérdéssé válik. Azt meg ugyebár tudjuk, hogy
az alvilágban legtöbb ember éppen presztízs miatt hal meg.
Tehát hitel extrém esetekben van csak, például ha nem
haszonszerzés cél. De egy másik tény is azt támasztja alá, hogy
szó sincs haszonszerzésr l, az pedig az rész, ahol az Ügyészség
azt állítja, hogy N. V. hordta ki nekem pénzt 6-7 alkalommal,
5000-8000 euró közötti összegben, ami összességében 50 000
eurót jelent. Viszont az Ügyészség azt is állítja, hogy 240 000
euró értékben hoztak el lem drogot, vagyis én egy igazi balek
vagyok, mert 240 000 euró érték drogot odaadtam 50 000
euróért. De az Ügyészség szerint részemr haszonszerzés
történt. Pedig, ha még odaszámoljuk az útiköltségeket és
szállásköltségeket meg egy vadonatúj Mercedes Jeep
feláldozását, akkor fogalmam sincs, hogy az Ügyészség hol lát itt
haszonszerzést. Mert ha igen, és itt fel tud mutatni
haszonszerzést, vagyis nyereséget, akkor azt kellene mondanom,
hogy rossz helyen dolgozik, hisz az Ön helye kimondottan Wall
Streeten van. Ilyen logikával gond nélkül megoldaná
világválságot.
vádirat egy másik pontja azt állítja, hogy az els szállítmányt
az én utasításomra hozták be Magyarországra. Az Ügyészség itt is
mint oly sok más vádpontjában nem tudja bizonyítani
állítását. Az Ügyészség azért próbálja er ltetni ezt vádat, mert
ez az egyetlen olyan pont, amellyel azt szeretné az Ügyészség
tisztelt Bírósággal elhitetni, hogy aktívan is részt vettem
Magyarországon drogkereskedésben. De következ tények
ezt spekulációt teljes mértékben kizárják. N. V. egyáltalán nem
kímélt vallomásaiban, és nyomozókat ismerve nem hiszem,
hogy engedték volna, hogy egy ilyen fontos vádról

295
megfeledkezzen. Az Ügyészn kérdésére is elmondta, hogy nem
történt ilyen eset.
Tisztelt Bíróság! tárgyaláson is hallottuk, hogy M.-nek
többször is kellett sof r, mert sem jogosítványa, sem pedig
kocsija nem volt. Azt is hallottuk itt tárgyaláson, hogy N. V. sem
rendelkezett sem jogosítvánnyal, sem kocsival. Akkor kérdezem
én, ha se kocsi, se jogosítvány, hogyan mennek el ketten
Gy rbe, 150 km-t oda-vissza megtéve? Azt, hogy nyomozati
szakban miért vallottam azt, hogy két szlovák volt? Arra csak azt
tudom mondani, hogy félreértették szavaimat. De az egész
akkor sem életszer ahogy az Ügyészség próbálja er ltetni
dolgot, mert ha már Gy rig elhozatom, akkor már Pestig is el
tudom hozatni. másik dolog pedig az, hogy mindenkivel úgy
állapodtam meg, hogy Hollandiában veszik át az árut, és ahogy
átvették, onnantól kezdve az felel sségük, hogy mi történik
vele. Tehát engem nem érdekel kivel, mivel, merre és hova viszik
az árut.
vád egy másik pontjában az Ügyészség folytatja
spekulációit, szintén kétségeket kizáró bizonyítékok el adása
nélkül: 2. oldal utolsó bekezdésében, 3. oldal ötödik és utolsó
bekezdésében és 4. oldalon. Az Ügyészség itt azt próbálja
tisztelt Bírósággal éreztetni, hogy ezeket az állításokat
alaptalannak tartja, és én sem tudtam ezekre magyarázatot adni.
Ott kezdeném, hogy az Ügyészség azt állítja, hogy az M.-féle
csoport már márciusban elkezdett ködni, nem pedig
áprilisban. Igaz, ezt is csak feltételezi, mert bizonyítéka erre
sincs. De azt viszont megállapíthattuk, hogy az Ügyészség igen
komolyan és elszántan foglalkozik jóslásokkal és annak
tudományával. De ha még az Ügyészség állítását vennénk is
figyelembe, akkor sem lehetne életh mert az elképzelhetetlen,
hogy van világon valaki, aki képes lenne hónap alatt
felszámolni egy nszervezetet. És tudják, miért? Mert hónap
alatt létrehozni sem lehet egy nszervezetet, nemhogy
felszámolni. Ez vonatkozik H.-féle csoportra is. Itt még
megjegyeznék annyit, hogy nem értem az Ügyészn négy

296
csoportosulásra vonatkozó állítását. Nagyon érdekesnek találom
azt is, hogy az Ügyészség kételkedik az én állításaimban, viszont
egy rakás államtitok kapcsolódik nyomozáshoz. De ha magyar
kábítószer-ellenes zsaruk olyan ügyesek, hogy szinte alig kezdett
el ködni, úgy az M., mint H.-féle csoport, már azonnal
tudták, hogy kik és mik k, milyen telefonszámokon kell ket
lehallgatni. Akkor hogyan lehetséges az, hogy már 15 éve
ugyanazok személyek vezetik az albán heroinmaffiát Pesten?
Vagy egy sokkal tényszer bb dolog. Hogyan lehetséges az, hogy
kinti szervezet 2000 óta havonta szállított, vagy talán még ma is
szállít, akkora mennyiség szintetikus drogot, mint amekkora
tételr az egész vád szól? 2000 óta semmiféle tudomásuk sincs
arról, hogy ilyen létezik. Amikor ezt feltártam, majd nyomozás
alátámasztotta, komplett drogellenes osztály csak ült, és bámult
maga elé. Ezt persze az Ügyészség sem reklámozza, de amikor
villám sebességgel ezt két csoportot letartóztatták, még
csapból is ez folyt. Az Ügyészség által kreált négy csoportot oly
sikeresen és büszkén sikerült felszámolni, hogy napokon
keresztül címlapokon kapott helyet hír az akciókról. De
valójában ez volt cél. Ezután az Ügyészség elmondhatta:
Hölgyeim és Uraim, az akciók sikeresek voltak, mind
címlapokon, mind tv-képerny ott vagyunk! Az Ügyészség azt
állítja, hogy az M. csoport kétheti rendszerességgel csempészett
be drogot Magyarországra, szerintük alkalmanként 30 000
ecstasyt és 1,5 kg kokaint (megjegyezném: vádbeszéd el tt még
csak 0,5 kg-ról volt szó). Úgy látszik, az Ügyészség kevesellte, így
dobott rá egy kilót, és vagy 3-4 amfetamint. Ezt az állítását M.
vallomásával és rend ri lehallgatásokkal támasztják alá.
M. vallomásaiból egyértelm en ki lehet venni azok célját. cél
nem volt más, mint hogy kimehessen házi rizetbe, ezért képes
volt még magára is valótlan terhel vallomást tenni, ahogyan
másokra is. Vagyis pont olyat, amelyre az Ügyészség vádat
alapozta. Ezt az is alátámasztja, hogy nála jóval kisebb szerepeket
betölt személyek vagy csak törvényben leírt maximum év

297
után érdemelték ki házi rizetet, vagy pedig busás óvadék
ellenében.
rend ri lehallgatásokkal kapcsolatban következ ket
említeném meg, ami szintén cáfolja az Ügyészség által kitalált
kétheti rendszerességet. Szerintem az Ügyészség ezt az állítását
sem gondolta át, hisz igen életszer tlen ez az állítása is.
Az Ügyészség állítása szerint 2005. április 14-én kezdte meg
rend rség az M. csoport lehallgatását, ami egészen 2005. június
19-ig tartott, vagyis letartóztatásukig. Vagyis rend rség közel
10 héten keresztül tudta csoport minden tervét, dolgát,
mozgását, szóval mindent. Tudniuk kellett, hogy mikor érkezik
drogszállítmány. Ha az ügyészségi spekulációt vesszük
figyelembe, akkor rend rség 10 hét alatt drogszállítmányt
engedett tudtával forgalomba kerülni. Pontosabban 120 000
ecstasyt, kg kokaint és vagy 15 kg amfetamint, majd az 5.
szállítmányra lecsapott. Ha ez így van, akkor az Ügyészség miért
nem rendelt el nyomozást téren? Azért nem, mert ez nem így
van. Az Ügyészn elfogultságával saját munkatársait keveri
gyanúba. Még egy ilyen magamfajta gonosz és buta maffiózó sem
hiszi el az Ügyészn rend rökre nézve terhel állításait.
valóság és egyben az igazság is az, hogy nem volt kétheti
szállítás. De ha az Ügyészség továbbra is kitart amellett, hogy
volt, akkor viszont hiányos vád…
De maradjunk annál pontnál, hogy az itt ül vádlottak
bekészítettek voltak.
N. V-t miért hónap után tartóztatták le? Hisz nem bujkált,
nem volt szökésben, viszont volt ellene elegend adat ahhoz,
hogy letartóztassák még az M. csoporttal együtt. Nézzük
logikusan dolgokat. Ha N. V-t akkor letartóztatják Z. P.-vel
együtt, akkor nagy valószín séggel H. csoporttal soha nem
kerülök kapcsolatba. Érdekes módon még H. csoport lebukása
után is csak hónapra rá tartóztatták le.
Mikor ezt kérdést nyomozóknak is feltettem, nem igazán
tudtak életszer választ adni. Azt mondták, fentr azt az
utasítást kapták, hogy N. V-t ne tartóztassák le, mert majd eljön

298
R. Y. és megpróbálja kiszabadítani, és ekkor R. Y-vel együtt
begy jtik is. Több sebb is vérzik ez az egész.
1. Mi vagyok én? Egy lovag vagy egy herceg, hogy jövök-
megyek és lányokat, ket szabadítgatok ki?
2. Honnét kellett volna N. V-t kiszabadítanom? Volt útlevele,
pénze, szabad volt.
3. rend rök tudták, hogy nem jövök Magyarországra. És
végül:
4. Ha le akartak volna tartóztatni, akkor millió lehet ségük lett
volna rá, hisz itt Bíróság el tt is meghallgattuk azokat
lehallgatási anyagokat, amelyekben egyértelm en kivehet volt,
hogy több alkalommal is napokkal, hetekkel el re megbeszéltük
találkozó id pontját és helyszínét.
Mivel magyar hatóság is tagja az Interpolnak, az Europolnak,
és szomszédos országok rend rségeivel is kiváló az
együttm ködésük, valójában csak egy telefonhívásukba, egy
faxukba, egy e-mailükbe került volna letartóztatásom. De
valószín leg ott felül más volt tervük velem.
vád támaszát lehallgatási anyagok alkotják, vagyis vád
tárgyi bizonyítéka nem más, mint egy összefüggéstelen és
manipulált lehallgatási anyag. Azért mondom, hogy
összefüggéstelen és manipulált, mert az Ügyészség csak
számára megfelel anyagokat tette nyilvánossá és tárta Bíróság
elé.
Én és több vádlott véd je is indítványoztuk, hogy hozzák
nyilvánosságra komplett lehallgatási anyagot, vagy egyet se
vegyen tisztelt Bíróság figyelembe. tisztelt Bíróság ezt az
indítványunkat elutasította, ami szerintem egy demokratikus
jogállamhoz méltatlan volt.
Egy másik európai demokratikus jogállam valahogy így
vélekedik az ilyen esetekr l: „A törvényszéki lehallgatási
anyagok tényleges igazsága az összefüggésekben,
körülményekben és szóhasználat megértésében rejlik.”
Ha egy mondatban mindennek, vagy akárcsak egy szónak is
megváltoztatjuk hangsúlyát, azzal teljesen megváltoztathatjuk

299
mondat jelentését. Ez azt bizonyítja, hogy kívülálló személy vagy
személyek, akik csak úgyszólván fél füllel vagy
összefüggéstelenül hallanak egy párbeszédet, nem biztos, hogy
tisztában vannak beszélgetés lényegével. Az is tudományosan
bizonyított tény, hogy amit az egyik ember mond, felolvas, leír,
azt egy másik nem szükségképpen értelmezi ugyanúgy.
szóhasználatok megértésén kívül körülményt is igen
körültekint en figyelembe kell venni, leg olyan esetekben, ahol
vád vagy védelem lehallgatási anyagokra támaszkodik
legf képpen. Emberi tulajdonság, hogy célja érdekében elfogult
legyen önmagával szemben, így akár kisebb-nagyobb
manipulációkra is képes lehet. És nem utolsósorban az igazságot
nagymértékben befolyásolja az összefüggéstelen lehallgatási
anyag is! Egy olyan lehallgatási anyag, amely teljes egészében
nem tartalmazza az összes meglév beszélgetést, vagy csak
hiányos mondatokból vagy szavakból áll, befolyásolhatja az
igazságot. Egy összefüggéstelen törvényszéki lehallgatási anyag
éppen úgy eltorzíthatja az igazságot, mint jogilag is betiltott,
összevágott egyéb hanganyagok, melyeket akár vád, akár
védelem szeretne felhasználni saját sikere érdekében. Vagyis
egyetlen összefüggéstelen törvényszéki lehallgatási anyagot sem
tekinthetünk másnak, mint egy manipulált, összevágott
hanganyagnak. Pontosan ezért az összefüggéstelen, hiányos
lehallgatási anyagok tárgyalóteremben közvetett, illetve tárgyi
bizonyítékot nem képezhetnek.
Könny belátni, hogy az összefüggéstelen, hiányos lehallgatási
anyag miként befolyásolhatja valóságot, és ezáltal az igazságot
is.
Tisztelt Bíróság! Az Ügyészn kitér arra is, hogy módosítottam
vallomásomat. Ha itt valaki módosított, az nem más, mint az
Ügyészség, és nem is kis mértékben. Az igaz, hogy egy-két
esetben pontosítanom kellett, de ennek megmagyarázható okai
vannak. Például az, hogy vallomásomat két év után tettem,
és az id múlása miatt nem emlékezhettem mindenre pontosan.
Egy másik oka meg az volt, hogy amikor vallomásomat tettem

300
ebben az ügyben, nem igazán foglalkoztunk részletekkel.
nyomozók is azt mondták, hogy ez csak egy formai dolog, inkább
az ennél jóval nagyobb és fontosabb ügyekre koncentráljak, és
azokban próbáljak minél részletesebben visszaemlékezni
fontos momentumokra. Ez abból is látszik, hogy az hónapból,
amit szinte reggelt estig végigdolgoztunk, erre az ügyre
mindössze másfél napot szántunk. Az iratismertetés is úgy
zajlott, hogy nincs jelent sége, ezért át sem olvastam. Ezeket
tudom felhozni mentségemre, no meg azt, hogy felel tlen voltam.
tisztelt Ügyészn nek viszont én is szívesen feltenném
kérdést, hogy mi oka volt és van annak, hogy többször is
ellentmondásba kerül Nyomozó Hatósággal, holott Ön abból az
anyagból dolgozik, amit kinyomoztak? Mégis több esetben
nyomozás eredményének az ellenkez jét állította, és csak akkor
volt hajlandó valóság szerint módosítani, amikor nem volt más
választása, hisz nyomozásban az elejét végéig részt vev
nyomozók itt, tisztelt Bíróság el tt megcáfolták az Ön állításait.
Az Ügyészség abban sem volt rest, hogy szavaimat
kiforgassa, mint például amikor azt mondtam, hogy láttam
egyszer-kétszer régebben, hogy szervezet hogyan csomagolja
az anyagot, és akkor semmilyen ragasztószalagról nem volt szó.
Az Ügyészn azonnal kifordította, majd saját verziójában adta
el
Valójában az egész vádbeszédet végighallgatva olyan érzésem
támadt, hogy mindent már réges-rég el re megírtak. Ennek
tulajdonítható az is, hogy nem egy helyen golyóstollal van
belejavítgatva, de az is, hogy amíg én tárgyalások sokaságán
árgus szemmel és füllel az ügyre koncentrálok hisz sorsomról
van szó –, addig tisztelt Ügyészn nek Kiskegyed bulvársajtó
tanulmányozására is van ideje. De hát ilyen váderedményességi
mutatók mellett ezen nem is csodálkozom.
Tisztelt Ügyészn Nem is szólnék semmit, ha korrekt módon
azok után amit Ön és az Ön által képviselt Ügyészség említést
tennének az enyhít körülményekr kicsit vebben, ahogyan
azt törvény is el írja.

301
 Lehet hangosan kiabálni, hogy én egy gonosz nöz vagyok
az Ügyészség és társadalom szemében, de ha mérlegeljük az
együttm ködésemet, akkor az én együttm ködésemet ordítani
kellene, és nem két sorban elintézni, mint ahogy azt
vádbeszédben tette. Az itt tanúként megjelent nyomozók
tanúvallomásai is alátámasztják, hogy ezen az ügyön kívül más,
sokkal nagyobb horderej ügyekben is együttm ködtem, és igen
nagy bánatomra nem térhetek ki ezekre, mert államtitkot
képeznek. Az Ügyészség akkor tekintette Nyomozó Hatóságot
nélkülözhetetlen partnernek, amikor még nyomozati szakban
voltam, és fontos infót és segítséget adtam hatóságnak. Viszont
most, amikor nyomozók, akik kulcsszerepl az
együttm ködésemnek, és idejöttek Bíróság elé, hogy elmondják
többek közt azt, hogy mit jelentett számukra az
együttm ködésem, hát hogy is mondjam, többet ért, mint az Ön
két sora vádbeszédben. Holott, tisztelt Ügyészn ez az Ön
feladata lett volna, de legalábbis annyit elvártam volna Önt l,
hogy 272-szer megemlítve nevem annyit mondjon: „R. Y.
nagymértékben segítette mi munkánkat” és ez még talán
belefért volna abba két sorba.
De hála istennek, és egy demokratikus államhoz méltó
gondolkodásnak, volt annyi tisztesség és felel sség Nemzeti
Nyomozó Iroda munkatársaiban, hogy ezt hivatalosan elmondták
itt, Bíróság el tt. Igaz, ezek nyomozók azt is elmondták itt,
Bíróság el tt mindenki füle hallatára, hogy R. Y. kábítószerrel
összefügg ncselekményt nem követett el Magyarországon. És
ez nem az els és egyetlen olyan vallomásuk, amely megcáfolja az
Ügyészség spekulációját. Ezek után nem tudok elképzelni egy
olyan demokratikus jogállamot, amely ne venné észre az
Ügyészség elfogultságát és eltávolodását valóságtól. De ha már
az Ügyészség jogi kötelezettségeinél tartunk, nézzük meg kicsit
részletesebben, hogy mi az, amit nem tett, vagy amit nem
tehetett volna. Legel ször alighanem legfontosabbat
említeném, ez nem más, mint Be. 4. (2) bekezdése: kétséget
kizáróan nem bizonyított tény nem értékelhet vádlott terhére.

302
Kétséget kizáró bizonyíték terhemre, de több vádlott társam
terhére nincs egyértelm en kifejtve és indokolva egyetlen
vádpontban sem, mint például, hogy:
milyen felépítés nszervezetként ködtünk;
nszervezetet hogyan hoztam létre és irányítottam;
vádiratban feltüntetett kábítószer-mennyiségekre
konkrétan;
arra, hogy vádiratban futárként megnevezett személyek
számára általam átadott személyautóban elhelyezett pótkerekek
tartalmaztak-e kábítószert, milyen mennyiségben, fajtában,
min ségben;
mint ahogy arra sincs kétséget kizáró bizonyíték, hogy B. és
Sz., valamint az S. lefoglalt kábítószer az én közrem ködésemmel
került volna oda.
Se egy ujjlenyomat, se egy szagminta, se egy DNS-minta, se egy
tanú, aki látta volna, hogy valamikor is átvett volna lem
kábítószert. Vagyis ami van, az mind csupa feltételezés mint
ahogy ügyvédem szebben megfogalmazta: ügyészi fikció. Hogy
lehetett-e, és hogy mennyi drog volt benne: vagy 10, lehet, hogy
1000 vagy 20 000, de konkrétan, kétséget kizáróan senki sem
tudta bizonyítani mennyiségeket, szállításonkénti lebontásban.
De az ügyészség további pontokban is megsértette Be.
szabályzatát, többek közt azzal, hogy valótlan és jogtalan
vádakkal illetett, mint például avval, hogy visszaes ként nevezett
meg, holott törvény el írja, hogy Svédországban kirótt
ítéletem Magyarországon nem vehet figyelembe, így
visszaes ként sem szerepelhetek. Továbbá hamisan vádolt avval,
hogy Svédországból ténylegesen kitiltottak. Akkor is
valóságnak és az igazságnak nem megfelel en vádolt az
ügyészség, amikor azt állította, hogy ellenkeztem, tiltakoztam
volna fegyver átadásánál, illetve meggyanúsításnál.
Továbbá Be. szabályzatát igen súlyosan megszegte ment
körülmények igen jelent részének elhallgatásával, mint
például, hogy:

303
 magyar demokratikus jogállam bírósága el tt büntetlen
el élet nek számítok;
fegyvert önként adtam át hatóságnak, ami kimondottan
saját és családom önvédelme céljából volt birtokomban;
önként hagytam fel nözéssel és léptem ki
nszervezetb l, melyr hatóságot tájékoztattam. Egyúttal
hatóság számára ismeretlen nszervezetet tártam fel, ezzel
megakadályoztam nagy mennyiség kábítószer bejutását az
országba, valamint több úgymond komoly, nehéz nöz
elfogása szintén az én vallomásaim alapján vált lehet vé.
az általam elkövetett ncselekmények nagy részét
nszervezet utasítására követtem el;
törvény szerint is államérdeket képviselnek vallomásaim.
És most már csak reménykedni merek abban, hogy ha
tisztelt Bíróság nekem nem is, de rend rtisztek szavainak hinni
fog.
Végezetül szeretnék rámutatni arra helyzetre, amelybe én és
családom kerültünk az együttm ködésem miatt.
Mert ahogy látja tisztelt Bíróság, mai napig állig
felfegyverzett kommandósok kísérgetnek mindenhová,
maszkban és golyóálló mellényben, hatalmas apparátust
megmozgatva. De nem azért, mert én egy olyan veszélyes ember
lennék, hanem azért, mert úgy döntöttem, hogy együttm ködöm
Hatósággal olyan fontos ügyekben, amelyekb kifolyólag az
életem veszélybe került. Ez Tanúvédelmi Program része.
Viszont van egy másik része is, amit tisztelt Ügyészn szintén
nagyon halkan mondott el, idézem: „Van három kiskorú
gyermeke, akikr gondoskodnia kell.” családom szintén
Tanúvédelmi Programban van, és habár nem tudok vebben
nyilatkozni helyzetükr l, annyit el tudok mondani, hogy
három kiskorú gyermekr való gondoskodás nagyon enyhe
fogalom, amit tisztelt Ügyészség próbál felhasználni mint
enyhít körülményt, én inkább szánalmasnak nevezném.
El tudja képzelni tisztelt Bíróság azt, hogy három kiskorú
gyermekemnek és feleségemnek milyen érzés lehet az, hogy

304
bármelyik pillanatban elköltöztethetik ket egy újabb, nem
publikus helyre, országba? Hogy milyen érzés, amikor minden
zajra felkapja az ember fejét, állandóan hátrafelé tekintgetve?
Hogy soha nem léphetnek ki nyugodt szívvel az utcára? Hogy
feleségem mennyit idegeskedik, míg gyerekek odavannak az
iskolában? Hogy nem találkozhatnak nagyszül kkel,
rokonokkal, régi barátokkal és ismer sökkel? Hogy csak
hatalmas szervezkedés után tudunk mi is találkozni? Hogy
hetekig úgy kell élnünk, hogy nem tudjuk felhívni egymást, hogy
nem tudom akkor felhívni ket, amikor szeretném, hogy
megkérdezhessem, jól vannak-e? Hogy milyen érzés az, hogy
tudod, veszélyben van családod, de mégsem kapsz naponta
információt róluk? És még sorolhatnám sok-sok nehéz dolgot,
amit tisztelt Ügyészn nek illett volna megemlítenie. És tudja,
hogy miért? Mert azért kerültünk ilyen helyzetbe családommal,
mert Önökkel együttm ködtem. Ezt most ne úgy értse, hogy
személy szerint Önt okolom ezért helyzetért, mert nem, hisz
magam döntöttem úgy, hogy eljövök Magyarországra, feladom
magam és együttm ködöm. De világon nincs még egy ilyen
ország, ahol ugyan ködik tanúvédelem, de ahol az Ügyészség
ilyen igazságtalan legyen azokkal az emberekkel, akiknek
legnagyobb és legkiemeltebb ügyek felderítését köszönheti.
Mert nem Önök tartóztattak le engem, sem nálam jóval
fontosabb személyeket, és nem az Önök kiváló tudása segítette
Önöket ahhoz, hogy nemzetközileg is több, nagy kaliber ügy
felderítésre kerüljön. Önök csak dics séget aratják le, és
fogadják nemzetközi elismeréseket, amit valójában nekem
köszönhetnek. Más országokban, ahol szintén ködik
Tanúvédelmi Program, ott az ügyész kötelessége Bíróságot
teljes egészében tájékoztatni az együttm köd személy
helyzetér és az ügyében, illetve más ügyekben betöltött
szerepér l. Sajnos Magyarországon egyes ügyészek nem is
tudják, hogy mekkora kárt okoznak saját maguknak az ilyen és
hasonló elfogult hozzáállásukkal.

305
 Tisztelt Bíróság! jelen ügy talán Önök sem tudják, de
valószín leg történelmi fontosságú jelleggel bír már csak azért is,
mert magamon kívül még jó néhányan ennek az ügynek
kimenetelét várják választ, hogy megérte-e, vagy megéri-e
ilyen nagy áldozatokat mint fentiekben említettem hozni itt,
Magyarországon, és az igazságszolgáltatást segíteni, velük
együttm ködni. Ha választ nem is, de legalább egy képet kapni
arról, hogy mi várható majd az út végén. És azokról sem kell
megfeledkezni, akik pont azon töprengenek, hogy kiszálljanak
egy nszervezetb l, vagy épp valami fontos jelleg
ncselekményr szeretnének beszélni, cserébe kisebb
neikért. mivel eddig semmilyen konkrét információ nem volt
ilyen ügyekr nem is lehetett, hisz ez az els olyan komolyabb
ügy Magyarországon, melyben együttm köd személy is
vádlottak között van –, így is ennek az ügynek kimenetelét
fognak így vagy úgy dönteni. Azt gondolom, hogy mondanom sem
kell, hatóság leghatékonyabb fegyvere nüldözésben az
együttm köd nöz épp úgy, mint maffia számára
korrupt rend rök, ügyészek, bírók, politikusok.
Csak tényként említem, hogy jelen pillanatban
Magyarországon folyó valamennyi kiemelt ügy sikeres feltárását,
felderítését az együttm köd nöz knek köszönheti az
igazságszolgáltatás. Ha nem lennének ezek az együttm köd
személyek, ma közvélemény nem azon háborogna, hogy hogyan
lehetséges kiemelt ügyek vádlottjait börtönb kiengedni,
hanem azon, hogy miért nincsenek még letartóztatva.
rend rség bármennyire is veri mellét, hogy ezeket az ügyeket
és még pár hasonlót sikerült felderíteniük, az igazság az, hogy
nélkülünk sehol sem lennének. De ez az egész világon így van,
különbség csak annyi, hogy más országokban az
igazságszolgáltatás belátja ennek súlyát és fontosságát.
Tisztában van azzal, hogy mekkora áldozathozatallal jár egy
exmaffiatagnak szembeszállni sajátjaival, így segítve
Hatóságot, és ehhez méltóan viselkednek velük szemben. Itt,
Magyarországon ez folyamat még gyerekcip ben jár, de

306
kezdett függ folytatás. Sajnos eddigi tapasztalataim azt
mutatják, hogy nem megfelel en kezelik az ilyen helyzeteket.
Persze lehet így is gondolkodni, ahogyan az én esetemben az
Ügyészség tette, de ez rövidtávú gondolkodás elmélete. Ha az
Ügyészségnek csak ehhez pár esethez van szüksége nbánó
maffiózókra, akkor rendben van. De ha netán hosszabb távon
gondolkodik, és követi nyugati példákat, akkor nagyon rossz
úton jár. Mert nehogy azt higgye valaki is, hogy egy ilyen helyzet
és egy ilyen komisz vádbeszéd után bárki is hajlandó lesz beállni
sorba. Minket könnyen rá tudtak venni, hisz azt gondoltuk,
hogy itt is olyan folyamat, mint más országokban, hazai
példával még senki nem tudott szolgálni. De ezen ügy után már
lesz hazai példa, és valószín leg sokan ebb fognak meríteni
információkat döntésükhöz, hogy maradjanak vagy éppen
kiszálljanak!
 A maffia felépítése

HOGY EGY PICIT ÉRTHET BBÉ VÁLJON szervezet ködése,

elkészítettem egy táblázatot, amely azt mutatja, melyik
országokkal álltunk kapcsolatban, melyekkel folytattunk
drogkereskedelmet, és ezekben az országokban milyen
nemzetiség ek voltak azok személyek, csoportok, helytartók,
akikkel szervezet együttm ködött, vagy akik esetleg
szervezet tagjai voltak.

SZERVEZET SZERVEZET „HELYTARTÓI”,

ÉRDEKELTSÉGEI NEMZETISÉGÜK SZERINT

Amerika szerbek, románok

Anglia szerbek
Ausztrália szerbek
Ausztria szerbek
Belgium szerbek
Ciprus szerbek
Cseh Köztársaság szerbek
Dánia szerbek
Franciaország szerbek
Görögország szerbek
Horvátország szerbek, horvátok
Magyarország magyarok
Németország szerbek

308
 SZERVEZET SZERVEZET „HELYTARTÓI”,
ÉRDEKELTSÉGEI NEMZETISÉGÜK SZERINT

Norvégia szerbek
Olaszország olaszok, románok
Oroszország oroszok
Portugália spanyolok
Románia románok
Spanyolország spanyolok, románok
Svédország szerbek, magyarok
Szlovénia szerbek

2006-ig, ameddig szervezet tagja voltam, ezekbe az országokba

szállított szervezet tudomásom szerint kisebb-nagyobb
ecstasy- és speedszállítmányokat. Azóta sok minden
megváltozhatott, elképzelhet hogy újabb országok léptek be, de
az is elképzelhet hogy szintetikus drogok helyett vagy mellett
már „kemény” drogokat is szállítanak. Az sem kizárt bár
valószín tlennek tartom –, hogy szervezet csökkentette
befolyását, és már csak pár országgal áll kapcsolatban, esetleg
profilt váltott, és kizárólag tisztára mosott pénzekb felépített,
legális vállalkozásokkal foglalkozik.
 A drog terjedése és az üldözésének kérdése,
ahogy én látom…

A NYUGAT NEM SAJNÁL egy kis támogatást is adni azért, hogy

legyen saját törvényének ellenpéldája. Magyarország ezt
sikernek könyveli el, pedig valójában kudarc. Magyarország nem
tud, vagy nem akar önálló döntéseket hozni, attól fél, hogy
elmarad számára oly fontos vállveregetés „nagyoktól”. De
ahogy mondás is tartja, száz szónak is egy vége, súlyos
ítéletekkel nem lehet sikert elérni drogkereskedelem ellen. De
magyar drogtörvénynek vannak más katasztrofális
következményei is. Például az, hogy ncselekménynek számít
drogfogyasztás. Ez egy elképeszt en nagy hiba véleményem
szerint, számomra ebben kérdésben Hollandia példa.
Természetesen elfogadom azok véleményét is, akik szerint
fogyasztást is büntetni kell, de talán az általam megéltek
elgondolkodtatják kedves olvasót, hogy szigorú bánásmód
milyen lehet ségekhez juttatja szervezett nözést, maffiát.
magyar törvényhozók azt gondolják, hogy csak „b nöz k”
drogoznak. Pedig nem, rengetegen drogoznak azok közül is, akik
épp az ellenoldalon állnak, diplomás emberek, például tanárok,
orvosok stb. Láttam, tapasztaltam. Erre lehet mondani, hogy
csak „b nös kisebbség”, de ne feledjük, hogy
drogfogyasztásban mindig óriási titokban történ fogyasztás.
Van rengeteg egyetemista és iskolás is, aki nem veti meg
szert. Vagyis társadalmunk minden rétegében akadnak
drogfogyasztók.
drog nem válogatja gazdáját. leggyengébb és leger sebb
embert is képes behálózni. Pont ezért nem értek egyet azon

310
országok törvényével, amelyek fogyasztást ncselekménynek
tekintik. Minden egyes ilyen ország több kábítószer-fogyasztó
életéért felel s. Gondoljuk csak el, hogy egy társaság mondjuk
három-négy egyetemista összejön, és követve divatot, nem
söröznek, boroznak, pálinkáznak, hanem úgy döntenek, hogy
kipróbálják kokaint, vagy netán heroint. Sajnos dolog
rosszul sül el, és valamelyikük rosszul lesz. társaság
valamennyi tagja pánikba esik. Orvost nem mernek hívni,
rend rt meg végképp nem, hisz tudják, hogy amit tettek,
ncselekmény. Igaz, ezzel nem értenek egyet, de most sajnos
tények elé lettek állítva. De akár ketten, hárman, vagy mind
négyen is rosszul lehetnek, segítséget hülye törvény miatt nem
mernek hívni, hisz lehet, egyikük szülei bírók, másiké orvosok,
harmadiké tanárok, negyediké rend rök. Nekik sem akarnak
csalódást okozni. t, azzal is tisztában vannak, ha kitudódik,
amellett, hogy lecsukhatják, az egyetemr is kirúghatják ket.
pánik eleve rontja helyzetüket, ezt félelem csak fokozza, és
száz százalék, hogy rossz döntést hoznak. Vagy magára hagyják
rosszul lett társukat, vagy ha mindannyian rosszul lettek, akkor
sorsra bízzák az életét, vagy az életüket, elkerülve gondokat,
bízva abban, hogy csak pillanatnyi ez rosszullét, és hamarosan
minden rendben lesz. De hasonló esetek megtörténhetnek
másokkal is, akárkivel, bárkinek gyermekével, bárkinek
szüleivel, testvérével, rokonával, barátjával. Képzeljük csak el,
ha egy dolgozó ember azért nem mer segítséget hívni, mert
elveszítheti munkahelyét, lehet rend r, tanár, orvos, építész,
autószerel vagy bármi.
Millió más példát tudnék még sorolni, ám talán ennyib is
érthet hogy probléma jelenlegi magyar drogtörvény. Az
egész törvényen látszik tapasztalatlanság, és sajnos azt kell
mondanom, butaság is. Mert azokat okos embernek nem
nevezném, akik azt hiszik, hogy ha valamit tiltanak, azzal
megoldották gondot. Ha azt rengeteg pénzt, amit azok fogva
tartására költenek, akik vétettek drogtörvényük ellen,
mondjuk, megel zésre szánnák, sokkal, de sokkal többet

311
érnének el, mint így. Mert amíg igény lesz rá, addig drogból hiány
nem lesz, az biztos. drogfogyasztás megfékezése
legalizálásában rejlik, és legfeljebb tíz-tizenöt éven belül ez meg
is történik. Addig viszont ez marad az alvilág egyik
legjövedelmez bb biznisze, amelyet világ összes hatóságának
összefogásával sem lehet megakadályozni; ezt támasztja alá,
hogy hiába költenek évek óta egyre több pénzt és er forrást
drogmaffia felszámolására, az eredmények több mint
megkérd jelezhet ek. napokban olvastam, hogy Kolumbiában
lefoglaltak tizenkilenc tonna kokaint, ami rekordfogásnak
számított. Els re szép nagy mennyiségnek nik, de ha
belegondolunk, hogy ekkora mennyiséget két-három nap alatt
értékesítenek az USA-ban, mindjárt átértékel dnek számok.
Maximum legalizálni lehet fogyasztás bizonyos eseteit, és így
feketepiacot kiszorítani kereskedelemb l. De ez még várat
magára, hisz drogkereskedelemben igen sok állam titokban, de
aktívan részt vesz. Amikor egy ország drogtörvényt alkot, nem
árt megnézni és figyelembe venni nép mentalitását sem.
Például magyar nép már hosszú évtizedek óta nem tud
kialakítani saját életformát. Hajlamos más, leg nyugati államok
népeinek „majmolására”. Magyarországon az men és az jó,
t, biztosan jó, amit Amerikában, Németországban vagy más
nyugati országokban csinálnak. Arra nem gondolnak, hogy ami
ott jó, az itthon lehet rossz is. Míg nyugaton nép hosszú
évtizedek óta élvezheti szabadságot, demokráciát, magyar
nép alig pár éve lett valamelyest önálló és szabad. Ezek után
érthet hogy most próbálnak mindent bepótolni, amir eddig
lemaradtak. Ez így van szinte minden szinten. Gazdaságilag,
szociálisan, de sajnos nözés és szórakozás szintjén is. Míg
Nyugaton már 60-as, 70-es években nagyban ment
kábítószerkultusz, bankrablások, szervezett nözés és
maffiák is léteztek már, addig mindez Magyarországon 20-30
évvel kés bb kezd dött el. Amíg ma mondjuk Hollandiában
szégyen ecstasyt vagy amfetamint fogyasztani, addig
Magyarországon szinte divat. De ma már ez valamennyi nyugati

312
országban így van. Európa keleti részén manapság tízszer több
szintetikus drogot lehet eladni, mint nyugati részeken. Igaz,
kábítószerekkel kapcsolatos törvény is sokkal szigorúbb keleten,
mint nyugaton. Nyugatnak téren már van múltja is, nem csak
jelene és jöv je, mint Európa keleti részének. És, mint tudjuk,
jöv alapja jelen. Sajnos azt kell mondanom, hogy
Magyarországon nagyon rossz alapokat raktak le, és egyre
kilátástalanabb jöv Azzal, hogy nap mint nap felhasználva
szocializmusban oly jól megtanult propagandát, összevissza
hazudoznak és félretájékoztatják közvéleményt drogokkal
kapcsolatban, még nem oldják meg napról napra súlyosbodó
helyzetet. drog olyan fontos kérdés, amit akár országok
fennmaradása is függhet, de hogy rengeteg emberi élet múlik
rajta, az biztos. Tehát nem lehet és nem szabad mellébeszélni, az
embereket félrevezetni. Viszont ugye azt szokták mondani, hogy
könny kritizálni másikat: ha te jobbat tudsz, akkor mutasd
meg. Éppen ezért hagyom is hibák és tévedések felsorolását,
különben is egy egész könyv kevés volna ahhoz, hogy
magyarországi drogtörvény hiányosságait firtassam.
Ha én alkotnám magyar drogtörvényt, legels lépésben
drogfogyasztást ncselekményr szabálysértésre
módosítanám, és komoly pénzbírsággal büntetném. Második
lépésben beszüntettetném hamis propagandaanyagok és
információk terjesztését. Harmadik lépésben csökkenteném
droggal kapcsolatos, maximálisan kiszabható
börtönbüntetéseket legalább felére, jelenlegieknek viszont
igen jelent pénzbüntetéseket szabnék ki párhuzamosan
minden droggal kapcsolatos ncselekményt elkövet joger sen
elítélt számára. Negyedik lépésben pedig hatalmas súlyt
fektetnék megel zésre és az állampolgárok helyesen történ
drogokkal kapcsolatos minden téren való felvilágosítására.
Valójában jelen pillanatban ezek lennének legfontosabb
lépések. Amennyire lehet, egymással párhuzamosan, ugyanabban
az id ben, de legalábbis nem nagy id eltolódásokkal. Hosszú
évek tapasztalatai alapján azt mondom, hogy legalább 25%-kal,

313
de akár 35%-kal is vissza lehetne szorítani kábítószer-
fogyasztást ezekkel lépésekkel. Persze ezek lépések
kimondottan csak ezt célt szolgálják, itt nincs helye
hazudozásoknak. Sajnos egyes országok drogproblémát csak
azokon pontokon veszik számba igen nagy odafigyeléssel, ahol
számukra más, kényesebb ügyek elfedéséhez használhatják az
efféle problémát.
Ha nagyon az elejér akarnánk kezdeni drogkereskedelmet,
akkor azt hiszem, Amerikát nem volna szabad kifelejteni. Az
egyszer hétköznapi ember is láthatja, hogy hatalmas szerepet
játszik ezen üzletág fejl désében is. Csak egy apró adat: amióta
Amerika megszállta Afganisztánt azzal az ürüggyel, hogy
szembeszálljon talibán terroristákkal, másfélszeresére tt az
ópium kitermelése. Kolumbiában, amióta megölték Pablo
Escobárt, háromszorosára tt kokainexport. Azt tudjuk, hogy
Amerika egy kis olajért képes embermilliókat lemészárolni.
Akkor, ha annyira fontos volna számára drogkereskedelem
felszámolása, gondolom, az Afganisztán északi részén elterül
mákföldek és az azon dolgozó emberek életének kioltása sem
jelentene nekik lelkiismereti problémát, mint ahogy az sem, hogy
Kolumbiában kokainföldeket és rajta dolgozó embereket
megsemmisítse. Afganisztán világ ópiumtermesztésének (a
heroin alapanyagának) 90%-át adja. Kolumbia kokain
összkitermelésének 80%-át adja. Hogy miért nem tesznek
lépéseket, holott sokkal csekélyebb olajért gond nélkül
cselekszenek? Nos, ezt úgy hívják: politika. Az olaj hamarosan
elfogy, így drog még mindig itt marad, és okot adhat egy ország
leigázásához. De másra is jó, például gazdasági problémák
megoldására, politikai konfliktusok provokálására, vagy azok
megszüntetésére. Egy biztos, ha nem figyelünk oda, és hagyjuk,
hogy érdekállamok propagandája vezessen bennünket drogok
megismerése terén, akkor nagy az esély arra, hogy egy napon azt
vesszük észre, hogy drog nélkülözhetetlen részévé válik az
életünknek. Hogy ezt egy ország elkerülje, fenti négy lépésben
összefoglalt dolgokat kellene meglépnie. Ahogy már említettem,

314
az egyetlen hatékony módszer, ami drogkereskedelem
visszaszorításához vezet, az az igények lecsökkentése. Ehhez
viszont az kell, hogy az emberek saját maguk dönthessék el, hogy
mik akarnak lenni, gy ztesek vagy vesztesek. Egy demokratikus
jogállamban az állampolgároknak jogukban áll tudni az igazságot
és valóságot. Így ahhoz is joguk van, hogy tudják, az drog, amit
éppen használ vagy ki akar próbálni, pontosan milyen hatást is
fejt ki, milyen egészségkárosodással jár. Nyugaton 10-60 év
közötti emberek 80%-a tisztában van drogok veszélyeivel,
tudják azt, hogy melyik, hogy néz ki, és azt is, hogy egy füves
cigit nem lehet meghalni, még függ séget sem okoz,
legalábbis nem er sebbet, mint cigaretta. Nem ritka eset, hogy
kamasz gyerek épp szülei társaságában teszteli drogokat, ha
éppen társadalom és szül sem tudták meggy zni az
ellenkez jér l. Magyarországon ez elképzelhetetlen. Nemcsak
azért, mert eleve ntény, hanem azért is, mert itt az emberek
nagy része politikai propaganda áldozata, ami valóságnak csak
drámai oldalát mutatja be, de azt is igen eltúlozva. Azzal, hogy
téves és arrogáns propagandával minden egyes drogosból st
csinál jelenlegi törvény, hisz ha valaki olyan valamit tesz, ami
tilos, az általában stettel ér fel, leg egy kamasz szemében.
Csak vegyünk pár példát, ha valaki leugrik ejt erny vel egy
húszemeletes épületr l, nem az jut eszünkbe, hogy ez helytelen,
hogy ez tilos, hanem az, hogy, de bátor. Vagy ha valaki egy
nagymotorral körúton 200-zal egy keréken száguldozik, szintén
els re nem az jut az emberek eszébe, hogy ez tilos, hanem,
francba, de bátor. És sorolhatnék még számtalan példát.
Ahelyett, hogy drogfogyasztókkal azt tudatnánk, hogy azzal,
amit tesznek, semmivel sem különböznek attól, aki mondjuk,
dohányzik, vagy iszik, max. annyival, hogy ha kemény drogokat
használ, akkor valószín leg egyetlen egy cigist sem fog túlélni. Az
embereknek tudatáig el kell juttatni, hogy nem azért kell
rettegni drogozástól, hogy hatóság el ne kapjon és be ne
csukjon, hanem azért, mert drog magában sokkal rosszabb is
lehet, mint pár hónap vagy év dutyiban.

315
 magyarországi droghelyzetr nem reális képet festenek
közvélemény el tt. Ennek egyik oka rend rség túlzott
önfényesítése. Magyarországon sokkal több drogfogyasztó van,
mint azt hatóság állítja. Viszont sokkal nyugodtabb drogkultúra
van, mint azt hatóság el adja. És itt nem drogfogyasztási
szokásokra gondolok, mert az ilyen propaganda mellett nem is
igazán lehet megfelel hanem inkább drogkereskedelem
kultúrájára. tévében mostanában egyre bben lehet látni
„hatalmas”, „mindenre elszánt” drogkeresked elfogását. Amit
tudni kell, ami nem fér bele propagandába, nagyon ritkán foglal
le vagy talál meg rend rség olyan drogszállítmányt, amelyet
drogkeresked valamilyen okból ne szeretnének lebuktatni.
Ami nekem felt nt ezekben tévés riportokban, az az volt, hogy
90%-ban ugyanaz rend rségi csoport és ugyanaz személy
szerepel bennük. De nem volt számomra az sem közömbös,
ahogyan az egész akciót rögzítik. Engem inkább emlékeztet egy
szappanoperára, mint kommandós akcióra.
Megjelennek gonosz, mindenre elszánt drogkeresked
házánál, mindenkin golyóálló mellény, véd szemüveg,
kevlársisak, keszty nehézfegyverzet, kommandósöltözék stb.
Az élen viszont R. úr civilben, igazi Superman módjára tör el re
(ügyelve, hogy kamera jól láthassa), kezében pisztollyal,
semmit sem visszariadva, kislányos hangon rikácsolva: „Polisz!
Polisz!” Majd minden akció után jön másfél perc hírnév, az
interjú osztályvezet úrral.
Önfényesítésre, celebgyártásra és népámításra kiválóak ezek
rövidke akciófilmecskék. Mert magyar közvélemény nagy része
sajnos úgy van nevelve, hogy minden mesét bevegyen. Ha holnap
az jelenne meg médiában, hogy R. úr véget vetett az
afganisztáni mákültetvényeknek, magyar közvélemény azt is
elhinné.
baj nem azzal van, hogy R. úr igen komolyan veszi saját
celebségét, hanem azzal, hogy az ilyen kis furfangos videókkal
több kárt csinál, mint hasznot. magyar közvéleményt
félrevezeti és megfélemlíti, azt sugallva filmecskéivel, hogy

316
Magyarországon rendkívül brutális drogkeresked k, drogbandák
vannak, amelyeket csak hatalmas rend ri er vel lehet
felszámolni. Megnézném R. urat, hogy Hollandiában,
Németországban, Spanyolországban, Angliában vagy
Amerikában hogyan, és leg meddig rikácsolna kommandósok
élén egy-egy elfogásnál?!
Mivel reménykedem, hogy sok olvasóhoz el fog jutni
könyvem, olyanokhoz is, akik ilyen-olyan módon érintettek
témában, felhívnám figyelmüket arra, hogy ma már rengeteg
lehet ség van arra, hogy drogról valós információkhoz
jussanak, leg az interneten. Ne üljenek fel propagandának,
mert sokszor inkább káros, mint hasznos. drog nem
rend rökr szól, hanem Önökr l, ha hozzájárulnak.
Magyarországon nincs drogmaffia, és nincsenek mindenre
elszánt drogbandák sem. Nem azért, mert nem lehetne, hanem
mert nincs rá szükség. Az itt évtizedek óta tanyázó valamirevaló
csoport, az az albán–török társaság. De is inkább
tranzitországnak használják Magyarországot. Itt
drogkeresked k, dílerek nagy része magyar állampolgár. Vannak
külföldiek is persze, de inkább háttérben vannak. Ma
Magyarországra rossz drogtörvény, egy réteg kilátástalan
elszegényedése és magas piaci drogárak ami rossz
drogtörvénynek köszönhet miatt sokan szívesen hoznak
drogot. Egy drogmaffiának nincs más dolga, mint egy emberét
elküldeni egy-két hétre, aki ennyi id alatt több tucat dílert talál
és szervez be. Magyarországon jelen pillanatban sajnos több
tízezren gondolkodnak drogkereskedésr l. Rengeteg ember
számára ez az utolsó remény. Olyan országokban, ahol ilyen jól
fizet drog, és ekkora kilátástalanság, tapasztalt
drogkeresked nagyot kaszálhatnak.
Magyarország kis ország ahhoz, hogy ide települjön egy-két
komolyabb drogmaffia, ahhoz viszont elég kecsegtet hogy
gondoskodjanak arról, hogy minden sarkon kapható legyen az
árujuk.

317
 Ne felejtsék el, ha Önök nem tesznek drog ellen, ha saját
magukat nem védik meg ellene, leg azzal, hogy megismerik
valós arcát, nincs világon az rend ri szerv, amely meg tudná
óvni Önt, családját, barátját, hozzátartozóját mosolygós
méregt l.
R. úr naponta filmeztetheti magát, higgyék el, egy szem, egy
gramm droggal sem lesz kevesebb az országban.
drog beáramlását nem lehet megfékezni, csökkenteni, de az
igényt, azt igen!

Els és második lépés

VEGYÜK KICSIT ALAPOSABBAN SZEMÜGYRE „lépéseket”, és kezdjük

az els vel! Már néhány dolgot említettem arról, hogy mi
hátránya annak, hogy fogyasztás ncselekmény. De mi lehet
az el nye, ha szabálysértésnek? Az els és számomra
legfontosabb az, hogy ha egy fogyasztó túladagolja magát vagy
pánikba esik, esetleg más okból rosszul lesz, akkor nyugodtan
hívhatja ment ket. Ilyen esetekben diszkréció is kötelez
lenne. Azt gondolom, aki már átélt egy túladagolást, az elegend
lecke volt számára ahhoz, hogy tanuljon bel le, hogy fel tudja
mérni, hogy csak egy pillanaton múlt az élete. És itt nemcsak szó
szerint kell érteni, hogy az élete, hanem tágabb értelemben is.
Hisz pórul járt drogosnak tisztában kell lennie vele, hogy ilyen
és ehhez hasonló eset bármikor újból el fordulhat, és nem biztos,
hogy újra id ben érkezik ment az sem biztos, hogy szülei
vagy nöke, vagy tanára, vagy épp szerelme ezt
megbocsátja neki, ha legközelebb kiderül. fogyasztást
köztereken, utcán vagy magánlakáson kívül bárhol
pénzbüntetéssel kellene büntetni. pénzbüntetés nagysága attól
függhetne, hogy az illet el ször bukott le vagy már „visszaes
kuncsaft. pénzbüntetés sok esetben sokkal nagyobb visszatartó
er mint börtön, mert fiatalok sokszor jó bulinak tartják,
hogy két-három hetet, hónapot bent töltöttek. Nagy lelkesedéssel

318
mesélik, hogy ilyen meg olyan kemény fickókkal voltak együtt, és
végén sként jönnek ki büntetésnek szánt esetb l. haverok
el tt már lesz men akinek példáját mindenki felül akarja
majd múlni. De ha lebukott fiatal kap egy szép kis
pénzbüntetést, amit öt napon belül be kell fizetnie, mert
különben személyes vagyonát is lefoglalhatják, például
mobilját, és jön hétvége, haverok mind Balatonra mennek
együtt bulizni, de nem tud, mert az fránya drog nemhogy
drága, de fogyasztása még külön pénzbe került, így hétvégére
semmi lóvéja sem maradt. Nos, ezt mintát már nem hiszem,
hogy oly sokan követnék. mai fiatalok már akár brahiból is
bemennének börtönbe, hisz olyan id ket élünk, amikor
börtön már nem szégyen, inkább valamiféle bátorságteszt.
Ellentétben csórósággal, egy börtönt járt srácot csajok
általában körülzsongnak, míg csórótól menekülnek. De
fogyasztásnál figyelembe kell venni azt is, hogy milyen nép
mentalitása. Szégyen, nem szégyen, magyar nép, leg az utóbbi
id ben igen iriggyé vált. Pontosabban egymásra irigy, ha egy
külföldit lát, jó egzisztenciával, azt dics ítik, ha honfitársát, azt
megvetik. Pont ez az irigység, meg Nyugat „majmolása” napról
napra növekv drogfogyasztásnak egyik oka. Hogy miért? Mert
divatot Nyugat diktálja, és egy olyan népnek, mint magyar,
amelynek nincs önbizalma, melynek nincs saját útja, amely
mindig valakinek az árnyékában jár, kihat az egész
drogkultúrájára is. nép mentalitásának és az állam buta
drogtörvényének köszönhet en drogkeresked kedvenc
célpontjává lett ez az ország. Amely nép hajlamos
„majmolásra”, ott nagyon komolyan oda kellene figyelni ennek
hátrányaira. Az újságosbódéknál általában nap mint nap lehet
látni olyan újságokat, amelyeknek címlapjain híres sztárokat
látni olyan címekkel, mint például: Paris Hilton kokainozott…,
Amy heroinozott…, Britney drogozott…, Maradona kokainozott…,
Rolling Stones nap mint nap drogozik… Kokain gazdagság
szimbóluma! Gera éveken át füvezett… Sorolhatnám napokig
hasonló cikkeket az újságosbódék kirakatából és egyéb

319
újságosüzletek polcairól. Azért baj, hogy ezek cikkek jól
láthatóan vannak kirakva, mert nemcsak az eladott példányok
számát növelik az újságnak, hanem napról napra szaporodó
drogfogyasztók számát is. Hisz gondoljuk csak el, hogy ezeknek
sztároknak az imádói leg 14-20 év közötti fiatalok, és ezek
többsége mindennap arról álmodik, hogy az általuk imádott
bálványokra hasonlítsanak mindenben, amiben csak lehet:
öltözködésben, frizurában, viselkedésben. viselkedés része az
is, hogy drogozzanak, igyanak és cigizzenek stb. Egy 14 éves
kamasz ha azt olvassa egy pillanatra megállva az újságos el tt,
hogy az hárommillió dollárért házat vásárolt, max. megvonja
vállát és megy tovább. De ha azt olvassa, hogy valamilyen
droghoz nyúlt, akkor azt mondja, ezt én is kipróbálom! Hisz ha
ilyen híres lett, akkor biztos jó lehet. Vagy egy másik példa.
minap néztem az egyik „magyar” zenés tévécsatornát, és nagy
meglepetésemre következ dolog történt. Egy igen ismert rap-
énekes úgy hirdette valóságshow-ját, hogy szombaton
mindenki nézze, mert igazi kokaint fogunk szívni!
fentiekben említett módokon rengeteg új drogfogyasztó
születik. Elképeszt hogy magyar törvényhozók és az egész
igazságszolgáltatás mennyire képmutató. Nap mint nap
hazudnak az állampolgároknak, hogy így meg úgy harcolnak
drogkereskedelem ellen. Valójában viszont azok, akik
feltételeket biztosítják, hogy kereslet minél nagyobb legyen.
Nekik harc azt jelenti, hogy jellegtelen, piti drogkeresked ket
dugnak hosszú évekre rács mögé. És itt minden tudományuk
véget ér! Vegyük példának jelen pillanatban folyó ügyünket,
ahol 19 piti, büntetlen el élet huszonéves fizeti annak az árát,
hogy az állam igazságszolgáltatása, tehetetlensége, butasága,
tapasztalatlansága miatt akár életfogytiglan tartó
fegyházbüntetést is kaphatnak, kaphatunk! Felháborító és
elképeszt hogy egy állítólagos demokratikus jogállamban ilyen
megtörténhet, holott inkább azon kellene hatóságnak
elgondolkodnia, hogy mi ér neki többet, bulvársajtó vagy
fiatalok élete?! Hollandiában, drog hazájában ha egy olyan eset

320
történne, mint itt, ezen zenecsatornán, akkor valószín leg
csatorna jó ideig szünetelne, és több millió euró pénzbüntetést
fizetne, az énekes fazon pedig élete végéig gürcölhetne, mire
kifizetné büntetésének 10%-át. Azt hiszem, nagyobb reklám
egy él hírességt él adásban nem kell, és nem is létezik. Ha jön
egy drogkeresked egy tonna droggal, hosszú-hosszú id re lenne
szüksége ahhoz, hogy eladja, ha nem lennének ezek
„támogatott” reklámok. Itt van ez számomra ismeretlen drog
(pedig azt hittem, ilyen nem létezik már), ketamin. Legalábbis
2006-ig Hollandiában senki sem ismerte, valószín leg ma sem.
Tegyük fel, én mint drogkeresked veszek egy csomó ketamint,
elviszem Hollandiába, és elkezdem árulni, de mivel ismeretlen,
sajna kutyának sem nagyon kell, így nyakamon maradna. Az
egyetlen dolog, amit tehetek annak érdekében, hogy menjen az
áru az az, hogy valami módon belekeverek az ügybe egy ismert
alakot, aki mondjuk azt nyilatkozza, hogy: „Az éjjel kipróbáltam
valami újat, valami ketamint, pörg éjszakám volt!” Kb. két hét
múlva már mindenki ketamint akar venni. világ majdnem
minden fejlettebb országában szigorúan büntetik „támogatott”
reklámokat. Magyarországon oda sem figyelnek az ilyen
„apróságokra”! Nyugaton az újságokkal is más helyzet. Az
iskolák közelében nemigen raknak ki ilyen újságcikkeket, viszont
újságosoknál amik általában állomásokon,
bevásárlóközpontokban vannak igen. Viszont nyugati fiatalok
nem annyira „majmolók”, azt sem gondolják, hogy ha
drogoznak, többek lesznek. Úgy is mondhatnám, aki Nyugaton
drogozik, azok nagy része tudatosan teszi, és nem befolyás
alapján. Tudatában van annak, hogy milyen veszélynek teszi ki
magát. Amíg magyar propaganda azt sugallja nap mint nap,
hogy után jön heroin, addig nyugati fiatalok tudják, hogy
nem igaz. Mert ez az állítás annyiban igaz, mint az, hogy aki
óvodába jár, az egyetemre is bekerül. De magyar hatóságok
rengeteg hazug és téves propagandája kap nap mint nap
nyilvánosságot. Valójában nincsenek tisztában ennek
jelent ségével. Például rossz, szinte már-már buta propaganda

321
az, hogy általános iskolánál drogterjeszt drogot árulnak. Ilyen
dolog két ember fejéb pattanhat csak ki. Egy bolond fejéb és
egy rend fejéb l. drogterjeszt azért árul drogot, hogy pénzt
keressen. Magyarországon különösen drága kábítószer,
elképzelhetetlen, hogy az általános iskolásoknak több pénzük
lenne, mint feln tteknek vagy legalább középiskolásoknak.
Kb. 12 évig voltam szakmában, de sohasem találkoztam olyan
esettel, hogy valaki általános iskolában próbált volna drogot
eladni. rend rség azért talál ki ilyen abszurd dolgokat, hogy így
próbálják minél jobban szül kkel megutáltatni drogot és
drogterjeszt ket. Csakhogy ett még egyetlen „díler” sem fog
meghatódni, leg azért nem, mert tudja, hogy ez hazugság.
szül ket sikerül elrettenteni drogoktól olyannyira, hogy hallani
sem akarnak róla. Csakhogy éppen ez baj, mert így azt sem
tudják felismerni, ha gyermekük drogozik. Pedig
drogfogyasztásnak három felel se van! Nemcsak drogdíler, aki
eladja és akit általában felel sségre szoktak vonni, hanem az
állam is épp annyira felel s, és szül knek is nagy részük van
abban, hogy ha gyermekük eljut függ ségig. Ennek hazug és
buta propagandának még az is hátránya, hogy ezáltal ötletet ad
az általános iskolában lév „csibész”, id sebb tanulóknak. Ha már
tanulmányi eredményükkel nem tudnak kit nni, hát akkor talán
ezzel. Sokszor nem is valódi drogot árulnak, hanem mondjuk
C-vitamin tablettákat, amikr azt terjesztik, hogy drog. Sajnos
közvéleményhez is csak idáig jut el történet. végét rend rök
mindig elhallgatják az olyan eseményeknek, amelyek számukra
kedvez tlen infókat tartalmaznak. Magyarországon tapasztaltam
azt rend rség által el adott propagandahazudozásokat, hogy
ha lefoglalnak egy bizonyos mennyiség drogot, akkor valódi
árának sokszorosát tüntetik fel. Például pár hónapja lefoglaltak
két kilogramm amfetamint, kilogramm marihuánát és 5000 db
extasyt, majd azt írták, hogy 100 millió forintos drogfogás.
Valójában pedig az utcai értéke sem haladja meg 15 millió
forintot. De az utcai ár már azt jelenti, hogy jó sok kézen átment
az áru, mire végleges fogyasztókhoz került. Tehát azt 15

322
milliót nagyon sokan osztják. Abban, hogy határtalanul túloz
rend rség, az egyik okot abban látom, hogy így próbálja
tehetetlenségét és az eredménytelenségét valamilyen módon
cáfolni. Arra viszont nem gondolnak, hogy sok ember pont ebb
merít ötletet. Ezeket az álhíreket, hazugságokat olvasva, hallva
arra döntésre jutnak, hogy fent említett mennyiség drogot
millió forintért meg tudják vásárolni, hisz múltkor is ennyiért
már kínáltak nekik. Rájönnek, hogy tök jó biznisz, hisz milliót
befektetnek, 100 milliót keresnek, hisz ha rend rség ezt állítja,
akkor biztos így van. Persze ezt lehet finomítani és részletezni, de
felesleges, tapasztalataim azt mutatják és nyugati országok
tapasztalatai is –, hogy rend rség propagandája, hazudozása
sokkal nagyobb kárt okoz, mint amekkora hasznot hajt. Persze
ide az is beletartozik, hogy Magyarország sztárok országa, itt
bárki lehet sztár, csak nyilatkozni kell bulvársajtóban. Sajnos
egyes rend rök is sztárságot helyezik el térbe hivatásukkal
szemben. Viszont az is igaz, hogy csak Magyarországon élhet egy
sztárzsaru hosszabb ideig pár napnál. Valószín leg ezért vannak
csak Magyarországon sztárzsaruk!

Harmadik lépés

EGYÉRTELM VÉ VÁLT A VILÁGON és Magyarországon is, hogy

súlyos, hosszú távú börtönbüntetések egyáltalán nem visszatartó
erej ek drogkereskedelmet illet en. Okosabb országok ezt
belátták, és módosították is törvényeiket, kivéve pár „még
okosabbnak” vélt országgal szemben, mint például
Magyarország. Amíg az Európai Unió nagy részében
maximálisan kiszabható börtönbüntetés kábítószer-
kereskedelemért 10 év, addig itt 15, de ha nszervezetben
követik el, akkor életfogytiglant is ki lehet szabni. (Ennek
ellenére az ecstasy tablettákat az Európai Unió területén pont
Magyarországon lehet értékesíteni legjobb áron és nagy
mennyiségben.) Gondoljuk csak el, hogy aki arra adja fejét,

323
hogy nözzön, valójában mi is célja? Hát az csak egy dolog
lehet, hogy pénzt keressen, lehet leg minél többet. Pont ezért és
tapasztalatokból is tudom és gondolom, hogy ha törvény kisebb
börtönt szab ki és igen jelent pénzbírságot, az nagymértékben
fogja befolyásolni kábítószer-kereskedelmet, hisz sok ember
képes az életét vásárra vinni pénzért. Vagyis sok
drogkeresked inkább ül, mint fizet. És attól, hogy az Állam
leülteti dílereket, csak kiadása lesz, és úgy, hogy egyáltalán nem
bír visszatartó er vel. Mi sem attól féltünk kint Hollandiában,
hogy lecsuknak bennünket, hanem attól, hogy ha véletlenül gond
adódik szervezetben és elítélnek bennünket, akkor rengeteg
pénzbüntetést kell majd fizetünk. Szóval pénzbüntetés sokkal
inkább visszatartó er mint világ bármelyik
szabadságvesztésével járó börtönbüntetése. szabadság csak
annak drága, akinek van rá pénze!
Arról nem is beszélve, hogy szinte lehetetlen egy magas
szinten köd drogkeresked elfogni. Valójában akik ellen
hatékony lenne jelenlegi drogtörvény, azok hatóság számára
elérhetetlenek. Akiket jelenlegi súlyos törvény érint, azok nem
mások, mint hatóság számára oly könnyen elérhet sokszor
csaliként feláldozott futárok és piti dílerek, akikb százszoros
túlkínálat van piacon. Oly mértékben túlkínálat van, hogy egy
jelent mennyiség mondjuk 50 000 ecstasy vagy 30-40 kg
amfetamin, kokain, heroin stb. szállításáért, csempészéséért
magyar és más kelet-európai futárok legfeljebb 100-150 000
forintot kapnak. És úgy, hogy teljes tudatában vannak
lehetséges súlyos következményeknek. Tehát amikor magyar
törvényhozók és törvény képvisel lecsuknak párat ezekb az
emberekb l, helyükre számtalan új jelentkez pályázik.
magas széken ül drogkeresked ket jelentéktelen kár éri
lecsukott futárok és lefoglalt drog miatt. Míg rend rség
felveszi jegyz könyvet, addig nök már pótolta kiesést, két
percre rá meg már el is felejtette az egészet.
törvényhozóknak be kellene látniuk, hogy jelenlegi
törvény valóságos kudarc. Nem vezet máshoz, mint hatalmas

324
állami kiadásokhoz és drogok árának magasan tartásához.
meghamisított és téves statisztikák csak papíron csökkentik
drogfogyasztók és kábítószer mennyiségét, az utcákon azonban
nem! Ahhoz, hogy törvény hatékony legyen, változtatni kell
rajta. Legf képpen csökkenteni kell kiszabható
szabadságvesztés maximális idejét, valamint más szankciók
bevezetésével kell kiegészíteni. Az új szankciók lényege, hogy
olyan célokat szolgáljanak, melyek fontosak kábítószer-
kereskedelem számára kimondottan fontos stratégiai célpontok
szempontjából. Olyan szankciók bevezetésére lenne szükség,
melyek nem kizárólag drogkereskedelemben részt vev
személyekre vonatkozna, hanem magára az egész
drogkereskedelem folyamatára. hatékonyság fokozása
érdekében elkerülhetetlennek látom egy teljesen egyéni,
magyar droghelyzetnek megfelel új drogtörvény kidolgozását.
jelenlegi amerikai és más nyugati törvényekb összerakott
valami egyáltalán nem megfelel arra célra, melyre valójában
készült.
Az amerikai droghelyzet teljesen sajátos, semmilyen téren
sem hasonlít magyarországihoz, így egyértelm hogy az ottani
törvények nem alkalmazhatók az itteni helyzetre.
Hasonlóképpen nyugat-európai helyzet is eltér téren. Egyben
biztosak lehetünk: tökéletes drogtörvény nem létezik, aminek
millió és egy oka van. Viszont olyan létezik, amely nem kizárólag
drogkereskedelmet er síti, mint jelen pillanatban az aktuális
magyar drogtörvény. Pont ezért törvényalkotók gondolkodásán
is változtatni kellene. Soha egyetlen jogász vagy rend r, vagy
bárki nem fogja tisztán átlátni az egyes ncselekményekben
alkalmazható hatékony szankciók lehet ségét, kivéve azokat,
akik fizikailag részt vesznek ntények elkövetésében, vagyis
maguk nöz k. Az egyik ilyen speciális ncselekmény
drogkereskedelem. Nem véletlen, hogy több nyugati országban
hatóságok bizonyos nöz „bevonásával” alkotnak egyes
törvényeket. Magyarországon nagy hiba, hogy hatóság
valamennyi nelkövet alacsonyabb rend nek titulál, és így is

325
kezeli ket. tudomány és tapasztalat is azt bizonyítja, egy
igazságszolgáltatás valójában akkor lehet eredményes és sikeres,
ha megfelel min ség és mennyiség információval
rendelkezik. Ezeket az információkat viszont kizárólag
nöz kkel fenntartott megfelel kommunikáció teszi lehet vé.
Az információszerzés csatornáinak kialakítása, leg fontosabb és
szervezettebb csoportokkal kapcsolatban, sokszor több év, t,
évtized alatt alakítható ki. Vegyük példának az albán drog-
maffiát, amely Európa-szerte kiválóan ködik, Magyarországon
20 éve tevékenykedik szinte gond nélkül. De itt van az
szervezet, amelynek én is tagja voltam. 2000 óta évente
szállított Magyarországra jelent mennyiség szintetikus
drogokat, minden különösebb probléma nélkül. És biztos, hogy
akadnak mások is, akik felismerik törvény hiányosságait.
Bizonyára sokukban felmerül kérdés, hogyan lehetséges,
hogy rend rség hosszú éveken át tehetetlen. Az elején
leszögezném, nem rend rség tehetetlen, hanem törvény
maga. felsorolt hiányosságokon kívül jelenlegi
drogtörvénynek van még egy hatalmas hibája, mégpedig az, hogy
nem biztosít elég mozgásteret rend rségnek. Ilyen sz
mozgástérrel szinte lehetetlen harcolni drog ellen mai
világban. Viszont azt sem állítom, hogy jelenlegi, erre
szakosodott rend ri állomány teljes egészében alkalmas lenne
egy szabadabb, szélesebb tevékenységi kör ellátására.
Világszerte kábítószer-ellenes zsaruk között van legtöbb
túlkapás, korrupció és sajnos az öngyilkosok száma is. Ismerve
szakmát, kijelenthetem, hogy kábszerellenes zsaruk helyzete
legnehezebb zsaruk világában, és egy rossz drogtörvény ezt
igen nagymértékben fokozhatja.
Összegezve és leegyszer sítve, telepakolhatja Magyarország
börtöneit számtalan piti, lóti-futi futárral és utcai dílerrel 7-8000
forint fejenkénti napi költségért az államkasszából, ezzel
droghelyzeten nem javít. nagyhalak továbbra is kihasználják
kiváló lehet ségeket, törvény hiányosságait, ahhoz hogy
gyarapítsák vagyonukat virágzó drogpiacon.

326
Negyedik lépés

EZ TALÁN A LEGFONTOSABB az összes közül, mégpedig azért, mert

csak akkor gondolhatjuk és értékelhetjük át tettünk kockázatát,
ha tisztában vagyunk azzal, amit csinálunk. Addig, míg magyar
hatóság téves információkkal látja el közvéleményt, helyzet
nem fog változni. Addig, amíg nem lesznek szinték és nem
vallják be, mint például azt, hogy marihuána és hasis
nemhogy halált, de még függ séget sem okoz, maximum
pszichéset, vagyis akkorát, mint cigaretta vagy kávé. Az is
hülyeség, hogy az ecstasy függ séget okoz, és az amfetamin sem
igazán, kivéve metamfetamint. Amikor megláttam magyar
Btk-ban drogok úgymond veszélyességi rangsorolását, nagyon
meglep dtem azon, hogy az amfetamin metamfetamin el tt
van. Az életem során sok droggal kapcsolatban volt
tapasztalatom, még úgy is, hogy 14 éve már nem fogyasztok
semmilyen kábítószert! Se cigi, se pia, se kávé. Egyetlen egy oka
van ennek: mégpedig az, hogy az három-négy év drogos
id szak borzasztó rombolást végzett testemben. Ez leg azért
történhetett, mert csak azt hallottam mindenfelé, hogy speed,
bélyeg (LSD), kokain fogyasztása tilos, de baromi jó! baj az
volt, hogy akik azt mondták, hogy tilos, azok sem tudták
megmondani, hogy miért, éppúgy, mint azok sem tudtak választ
adni, akik azt mondták, baromi jó! Sajnos 14 éve helyzet
Magyarországon változatlan. Az elmúlt pár évben két-három
okoskodó doktor szinte minden héten szerepel tévében, az
újságokban, rádiókban és próbálják megmagyarázni, hogy
miért ne drogozzunk. Csak az baj, hogy inkább egymással
versenyeznek, hogy melyikük tud nagyobbakat mondani.
Egyáltalán nem azt célt szolgálják, melyet kellene. Kiállnak és
tudományos nyelven szónokolnak, amib pont azok nem
értenek semmit, akiknek valójában kellene, hisz kevés kamasz
ismeri az orvosi szaknyelvet. másik nagy problémájuk az, hogy
általában azokkal foglalkoznak, akik már drogosok, függ k, holott
valójában nagyobb intenzitással kellene foglalkozni

327
megel zéssel. tapasztalat beszél bel lem: aki drogos lett és
leg függ –, az kimondottan csakis saját magát tudja jobb
belátásra bírni. Az ilyen személyt küls befolyás már nem
érdekli, hisz ott vannak saját tapasztalatai. megoldás
valójában az lenne talán, ha széles kör felvilágosítást adnának
mindenkinek. De ezt teljesen függetlenül hazug, hamis
propagandától. Például az iskolákban félévente szül knek
kellene el adást tartani kábítószerekr l. Szerintem nagyon
fontos, hogy szül k, tanárok és minden feln tt pontosan
tudja, hogy valójában melyik szer hogy néz ki, milyen színe,
szaga, formája stb. Azt is fontos tudni, hogy melyik drog milyen
reakciókat vált ki általában. Sajnos magyar rendszer és
magyar mentalitás gátolja droggal kapcsolatos felvilágosítást.
Úgy beszélnek szerekr l, mintha az nem tudom, milyen
erkölcstelen dolog lenne. Valójában pedig úgy kellene róla
beszélni, mint egy betegségr l. Erkölcsi dolog szerintem az, hogy
alig van olyan kupi Európában, ahol ne volna legalább egy
magyar leányzó. Erkölcsi dolog az, hogy magyar
igazságszolgáltatás nem igazságos, hogy az állampolgárok
mindössze 30%-a bízik rend rségben, az ügyészségben és
bíróságban. Az, hogy egy ember drogtúladagolásban meghalt,
nem az vagy családja szégyene. Az állam szégyene, hogy nem
tud olyan törvényeket és feltételeket biztosítani, hogy minél
kevesebb ilyen eset történjen meg. Ismét egy holland példával
tudok élni: 2007-ben három halálos túladagolás volt, míg az idén,
2008 els hat hónapjában egy sem. Igaz, Hollandiában éjjel-
nappal nyitva tartanak az olyan helyek, intézmények, ahová be
lehet vinni az elfogyasztásra szánt drogot, és pillanatok alatt
bérmentesen bevizsgálják, és fehéren-feketén megkapod
szered összetételét, tisztaságát. Se név, se semmi nem szükséges
az ilyen laborvizsgálathoz. Minden ilyen intézményben egy
csomó utasítást és útmutatást lehet találni drogokkal és
fogyasztással kapcsolatban. Magyarországon viszont azt lehet
hallani, hogy drog ilyen halált meg olyan halált okoz, vagy ennyi
meg annyi börtönt lehet érte kapni. Egyáltalán nem foglalkoznak

328
túlzottan megel zéssel, az igények csökkentésével. Az erre
szánt pénzt szerintem másra költik. rend rségnek is azért kell
folyamatosan hazudnia különböz drogfogásokról, hogy
leplezzék sikertelenségüket, amit leg annak köszönhetnek,
hogy sem kapnak megfelel anyagi támogatást, de még
szakmait sem, ráadásul korrupció is igen magas szinten van
jelen magyar rend rségnél. fiataloknak meg kellene tanítani,
hogy drogozás komoly felel sséggel járó tevékenység, legalább
annyira, mint gyógyszerszedés, amely útmutatásokon és
leírásokon alapszik. Ahogy az emberek többsége már
gyerekkorában megtanulja, hogy ha fáj valami, nem egy egész
levél fájdalomcsillapítót kell beszedni, hanem csak amennyit az
útmutató leír, ugyanúgy meg kellene velük azt is tanítani, hogy
drogozásnak is vannak szabályai. Sok okos most biztos azt
mondja, hogy nem kell eljutni odáig, hogy drogozzanak. Kés
társadalom már eljutott idáig és semmi és senki sem tudja ezt
folyamatot megállítani. Pont ezért el kellene fogadni és
megtanulni vele élni. világ összes olyan országában, ahol egyre
jobban elkezdték tolerálni drogok jelenlétét
mindennapjainkban, jelent csökkenést észlelnek
drogfogyasztás területén. Csak úgy lehet valami ellen sikeresen
felvenni harcot, ha elfogadjuk, hogy az valami létezik, majd
lépésr lépésre megismerjük és kihasználjuk gyenge pontjait.
Még sok-sok oldalon keresztül fejtegethetném
tapasztalataimat és gondolataimat, de azt gondolom, hogy ha
valaki olyan dolgokba szól bele, amir mások azt gondolják,
hogy neki semmi köze hozzá, akkor az pofátlanság. Vagyis
magyar igazságszolgáltatás akkor érezheti magáénak
drogproblémát, ha ez számukra nem csupán valamiféle
mellébeszélés.
droggal kapcsolatban még annyit, hogy vegyük komolyan.
Annak ellenére, hogy az állami propaganda sokszor eltúlozza
veszélyességét és ezzel több kárt okoz, mint hasznot, azért igenis
lehetnek drogok veszélyesek.

329
 Sokan ott tévednek, hogy drogot próbálják felhasználni
kedélyjavítónak. Sokan azt hiszik, hogy ha rossz kedvük van,
bevesznek egy kis drogot, és majd felvidulnak, de sajnos ez nem
így van. drogok általában izgatószerek, kivéve az ópiátokat, ami
azt jelenti, hogy jelenlegi állapotodat fokozza. Hogy ha nagyon
magad alatt vagy, depressziós, szomorú vagy, és mondjuk
bedobsz egy-két ecstasyt vagy felszívsz egy adag speedet, csak
rosszabb állapotba kerülsz, hisz ezek drogok csak fokozzák
lelki állapotodat.
szintetikus drogok rendszeres szedése és ide sorolom
kokaint is általában komoly pszichés problémákat okoz:
paranoia, pánikbetegség, ingerültség stb. Azoknál az embereknél,
akik depressziójukat próbálják drogok által oldani, sokkal
hamarabb kialakulnak az imént említett pszichés betegségek,
mint azoknál az embereknél, akik csak kimondottan jókedv
fokozása kedvéért nyúlnak ezekhez szerekhez. Ami még
nagyon fontos dolog: sohase tekintsük drogozást valamilyen
versenynek! nagy bajok általában akkor történnek, amikor
azzal versenyeznek, hogy ki tud, ki bír egyszerre több bogyót
(ecstasyt), speedet, kokaint stb. benyomni. Soha ne csinálj ilyet!
Ellentétben azokkal az okostojásokkal, akik valami úton-módon
megállapítják azt mennyiséget, ami egy adag, vagy ami már
halálos lehet, én azt állítom, hogy ilyen mérce nem létezik. Ez
csak kitaláció. Senki sem egyforma. Van, aki egy ecstasy
tablettától hat órát úgy pörög, mint akit felhúztak, míg egy másik
csak egy órát pörög le. Az is behatárolja mennyiséget vagy
egy adag minimumát, hogy ki, mióta és milyen használja
drogot. Láttam egy 55 éves svéd férfit, aki 35 éve speedezik, és
jelenlegi napi adagja 20-25 gramm. Ekkora mennyiségt 10-15
normális ember tuti meghalna. Egy átlagember napi speedadagja
általában nem haladja meg az 1-1,5 grammot. nem rendszeres
fogyasztóknál 0,20-0,25 grammot tesz ki általában,
tapasztalataim szerint. Tehát nagyon fontos: soha ne versenyezz
abban, hogy ki mennyi drogot bír benyomni! Ez az egyetlen
verseny, ahol csak vesztesek vannak.

330
 Szerencsére Nyugaton lassan már kezd cikis lenni, ha valaki
drogozik. Amíg szigorú volt drogtörvény, addig szinte mindenki
drogozott, de amióta enyhült ez törvény, egyre kevesebben
próbálnak drogozással „men sködni”.
Ez persze nem azt jelenti, hogy lassan megsz nik
drogfogyasztás. Ez sohasem fog bekövetkezni véleményem
szerint. világgazdaságban igen komoly és jelent szerepe van,
így szinte biztos, hogy még sokáig itt lesz mindennapjainkban,
maximum pár év múlva legálisan, mint az alkohol vagy dohány.
 TARTALOM

PROLÓGUS . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 3

„Néhányan csak úgy hívtak: Mindenható”

A HELY . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 5

„Te magyar vagy, és ezt a rácok is tudják”

A KEZDETEK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 8

„Szeged volt Magyarország drogbölcs je”

TALÁLKOZÁS A B NNEL . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 24

„Már rég közénk tartozol!”

IRÁNY HOLLANDIA! . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 44

„Beleestetek a szteroidos hordóba?”

VISZLÁT, BAYA!. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 61

„A mi fajtánk sohasem adja fel!”

JAPÁN, HAWAII, KIKÉPZÉS . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 73

„Én feyenoordos vagyok!”

HOLLANDIAI ANZIKSZ. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 80

„Ha Belgrádból hívnak, oda nem lehet nem elmenni”

PEST, PIPÁS BÁCSI ÉS SZÁVÁÉK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 90

„Ez börtön?”
RÁCSOK MÖGÖTT SVÉDORSZÁGBAN. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 116

332
„Azt mondta, nem vagyok igazi gengszter”
ATTILA SZOLGÁLATÁBAN . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 149

„Késsel-villával ev , úri köcsögök leszünk”

MIÉNK A KOKAINPIAC . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 164

„Mi sem udvariaskodunk”

HARC A HATÓSÁGOKKAL . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 173

„Respect, man!”
BÚCSÚ ZORÁNTÓL . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 180

„A rend rcsaj is meglett volna”

ATTILA MEGVADUL . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 190

„Most is kiszállhatsz, de nem élve!”

DURVULÓ BELHARCOK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 201

„Te is ugyanúgy fogsz b nözni, mint mi!”

HALÁLOS VESZÉLYBEN . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 217

„Kiválóan dolgozik a Bravo 4-es!”

VÉGRE-VALAHÁRA LETARTÓZTATÁS . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 229

„Na, Rob, Isten hozott Magyarországon!”

NYÖGVENYEL S NYOMOZÁS . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 244

„Egész nap be vagyok zárva, mint egy vadállat!”

ELKÉPESZT KÖRÜLMÉNYEK. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 253

„Hivatalból meg kell kérdeznem: nem akar öngyilkos lenni?”

SOKKOLÓ ÍTÉLET . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 265

EPILÓGUS . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 274

VÉGSZÓ . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 276

333
FÜGGELÉK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 277

A tárgyaláson elhangzott véd beszéd . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 277

Az utolsó szó jogán elmondottak . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 288

A maffia felépítése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 308

A drog terjedése és az üldözés kérdése, ahogy én látom . . . . . . . . . . . . . . . . . . 310

 Nyomta Szekszárdi Nyomda Kft.
Felel vezet Vadász József igazgató
Megjelent 18,16 (A/5) ív terjedelemben