Cora Reilly

A vér kötelez
MAFFIÁBA SZÜLETVE 1.
 Cora Reilly

A vér kötelez
MAFFIÁBA SZÜLETVE 1.

Rajongói fordítás

JustBook.fordítva

Fordította: corvin82
Szila
Versa Vica
 Prológus

Ujjaim úgy reszkettek, mint levelek a szellőben, ahogy felemeltem

őket, a szívem pedig olyan gyorsan vert, mint egy kolibrié. Luca erős
keze szilárd és határozott volt, amikor megfogta az enyémet, és
rácsúsztatta a gyűrűt az ujjamra.
Fehér arany húsz kis gyémánttal.
Ami más párok számára a szerelem és odaadás jele volt, az nekem
nem jelentett mást, mint a tulajdonlásának bizonyítékát. Az aranyketrec
napi emlékeztetője, amelybe életem hátralevő részében fogságba
ejtettek. Az „amíg a halál el nem választ” rész, nem egy üres ígéret volt,
mint oly sok más párnál, amikor beléptek a házasság szent kötelékébe.
Számomra nem volt kiút ebből az egyesülésből. Lucáé voltam a keserű
végzetig. Az eskü utolsó néhány szava, amelyet a férfiak megfogadtak,
amikor bevették őket a maffiába, éppúgy lehetett volna az én esküvői
fogadalmam befejezése is:
„BELÉPEK AZ ÉLŐK KÖZÉ, ÉS HOLTAN SZABADULOK.”
Futnom kellett volna, amikor még volt rá esélyem. Most, amikor
Chicago-i és New York-i Familiák több száz arca bámult minket, a
menekülés már nem volt lehetőség. A válás sem. A halál volt az
egyetlen elfogadható vége egy házasságnak a mi világunkban. Még
akkor is, ha sikerült volna elmenekülnöm Luca éber tekintete és a
bérencei elől, viszont akkor megszegem a szerződésünket és az egyet
jelentene a háborúval. Az apám semmi olyat nem mondhatna, mely
megakadályozná Luca Familiájának bosszúját, a tekintélyük elvesztése
miatt.
Az érzéseim nem számítottak, soha. Egy olyan világban nőttem fel,
ahol nem adtak választási lehetőséget, különösen a nőknek nem.

JustBook fordítva
 Ez az esküvő nem a szeretetről, a bizalomról vagy a választásról
szólt. Ez a kötelességről és a becsületről szólt, az elvárásokról.
Egy kötelék a béke biztosítására.
Nem voltam idióta. Tudtam, miről szól ez az egész: pénzről és
hatalomról. Mindkettő csökkent, mióta az Orosz Maffia A „Bratva”, a
Tajvan-i Triad és más bűnözői szervezetek próbálták átterjeszteni
befolyásukat a területünkre. Az Egyesült Államokban az Olasz
Familiáknak kellett elrendezni a viszályaikat, és együtt kellett
működniük, hogy legyőzzék az ellenségeiket. Megtiszteltetésnek kellett
volna lennie, hogy feleségül megyek a New York-i Familia legidősebb
fiához. Ez az, amit az apám és minden más férfi rokon próbált
elmagyarázni nekem, mióta meg volt az eljegyzésem Lucával. Tudtam
ezt, és nem mintha nem lett volna elég időm felkészülni erre a
pillanatra, és mégis félelem fojtogatta a testemet.
– Megcsókolhatod a menyasszonyt. – mondta a pap.
Felemeltem a fejem. Minden szempár a pavilonban engem figyelt,
várva a gyengeség felvillanását. Apám dühös lenne, ha engedném, hogy
a rémületem megmutatkozzon, és Luca Familiája felhasználhatná
ellenünk. De én egy olyan világban nőttem fel, ahol a tökéletes maszk
volt az egyetlen védelem a nők számára, és nem volt probléma a
nyugodt kifejezést az arcomra kényszeríteni. Senki sem tudhatja,
mennyire el akartam menekülni. Senki, csak egyedül Luca. Nem tudtam
elrejteni előle, akármennyire is próbáltam. A testem nem hagyta abba a
remegést. Amikor tekintetem találkozott Luca jéghideg szürke
szemeivel, már tudtam, hogy rájött. Milyen gyakran plántált félelmet
másokba? Felismerni a félelmet, valószínűleg a második természete
volt.
Lehajolt, hogy áthidalja a köztünk lévő távolságot. Semmi jele nem
volt habozásnak, félelemnek vagy kételynek az arcán. Ajkaim
megremegtek a száján, ahogy tekintetét az enyémbe fúrta. Az üzenet
egyértelmű volt: Enyém vagy.

JustBook fordítva
 Első fejezet

Három évvel korábban

A könyvtárunkban voltam összegömbölyödve a díványon, éppen

olvastam, amikor kopogás hallatszott. Liliana feje az ölemben pihent,
még akkor sem mozdult, amikor a sötét faajtó kinyílt és anyánk lépett
be, sötét szőke haja egy szoros kontyba volt hátra fogva. Sápadt volt,
arcán aggodalom tükröződött.
– Történt valami? – kérdeztem tőle.
Elmosolyodott, de ez egy hamis mosoly volt.
– Apád beszélni akar veled az irodájában.
Óvatosan kicsusszantam Lily alól, és fejét lefektettem a díványra.
Felhúzta a lábait a hasához. Egy tizenegy éveshez képes kicsi volt, de
én sem voltam valami magas a 163 centimmel. Családunk egyetlen nője
sem volt az. Anyám kerülte a tekintetemet, ahogy felé sétáltam.
– Bajban vagyok? – nem tudtam, hogy mi rosszat csinálhattam.
Általában Lily és én engedelmesek voltunk; Gianna volt az, aki mindig
megsértette a szabályokat, és büntetést kapott érte.
– Siess. Ne várakoztasd meg Apádat. – mondta egyszerűen anya.
A gyomrom csomóba rándult, amikor apám irodája elé érkeztem.
Egy pillanat múlva elfojtottam az idegességemet és bekopogtam.
– Gyere be.
Beléptem, közben gondosan őrzött arckifejezést kényszerítettem az
arcomra. Apám a mahagóni íróasztala mögött ült egy széles, fekete
bőrkarosszékben; mögötte spaletta és mahagóni polcok húzódtak,
melyek tele voltak könyvekkel, amiket soha nem olvasott, de egy titkos

JustBook fordítva
átjárót rejtettek az alagsorba és egy folyosót, ami kivezetett az
épületből.
Felnézett egy halom papírról, szürke haja hátra volt simítva.
– Ülj le.
Leereszkedtem az asztallal szemben lévő egyik székre, és
összekulcsolt kezeimet az ölembe tettem, miközben próbáltam nem
rágcsálni az alsó ajkamat. Apám ezt utálta. Vártam, hogy megszólaljon.
Furcsa kifejezés volt az arcán, ahogy tanulmányozott engem.
– A Bratva és a Triad a területeinket próbálják követelni. Minden
egyes nappal egyre merészebbé válnak. Szerencsésebbek vagyunk, mint
a Las Vegas-i Familia, akiknek a mexikóiakkal is foglalkozniuk kell, de
nem hagyhatjuk tovább figyelmen kívül az oroszok és a tajvaniak
fenyegetését sem.
Zavarodottság költözött belém. Apám soha nem beszélt nekünk az
üzletről. A lányoknak nem kellett tudniuk a szervezet ügyeinek apróbb
részleteiről. Tudtam, hogy jobban teszem, ha nem szólok közbe.
– Rendeznünk kell a viszályos helyzetünket a New York-i
Familiával és muszáj egyesíteni az erőinket, ha vissza akarunk vágni a
Bratvának és a Triádnak. – Béke a Familiával? Apám és a Chicago-i
kompánia minden tagja gyűlölte a Familiát. Már évtizedek óta öldösték
egymást, és csak nem rég döntöttek úgy, hogy figyelmen kívül hagyják
egymást a többi bűnszervezet tagjainak leölésében, mint például a
Bratváéban és a Triadéban.
– Nincs erősebb kötelék a vérnél. Legalábbis a Familia ezt vallja. –
összevontam a szemöldökömet.
– Véresen születünk. Véresen esküszünk. Ez a mottójuk.
Bólintottam, de a zavartságom egyre csak nőtt.
– Tegnap találkoztam Salvatore Vitiellóval. – Apám találkozott a
Capo dei Capi 1-vel, a New York-i szervezet fejével? Közös New York-
Chicago találkozó már legalább egy évtizede nem jött létre és utoljára
nem végződött valami jól. Az eseményt, még mindig Véres Csütörtök
néven emlegették. Akkoriban Apám még nem volt Főnök. Csak egy

1
Capo dei Capi (Capo di tutti Capi) – avagy a „Főnökök főnöke”, a Cupola vezetője,
a legerősebb maffiacsalád fejének titulusa.

JustBook fordítva
Consigliere, 2 Fiore Cavallaro tanácsadója volt, aki a szervezetet
irányította és vele együtt bűnözött a Közép-Nyugaton.
– Találtunk lehetőséget a béke megkötésére, és arra jutottunk, hogy
egyesítenünk kell a családjainkat. – Apám tekintete belém fúródott és
hirtelen nem akartam hallani, amit ki kellett mondania. – Ezért
Cavallaro és én megegyeztünk abban, hogy feleségül mész a legidősebb
fiához, Lucához, a Familia jövőbeli Capo dei Capijához.
Úgy éreztem, mindjárt összeesek.
– Miért én?
– Vitiello és Fiore többször beszéltek telefonon az elmúlt néhány
hétben, és Vitiello a legszebb lányt akarta a fiának. Természetesen nem
adhatjuk hozzá az egyik katonánk lányát. És mivel Fiorénak nincsenek
lányai, így azt mondta, hogy te vagy a rendelkezésre álló legszebb lány.
– Igazság szerint, Gianna ugyanolyan szép, csak ő fiatalabb volt. Talán
ez mentette meg.
– Olyan sok gyönyörű lány van. – mondtam levegő után kapkodva.
Nem tudtam lélegezni. Apám úgy nézett rám, mintha én volnék a
legértékesebb tulajdona.
– Nincs sok olasz lány, akinek olyan haja van, mint a tiéd. Fiore
aranyszínűnek írta le. – apám röhögött – Te vagy a belépőnk a New
York-i Familiába.
– De Apám, csak tizenöt éves vagyok. Még nem mehetek férjhez.
Apám tett egy elutasító mozdulatot.
– Ha beleegyezek, akkor megteheted. Mit törődünk mi a
törvényekkel?
Olyan szorosan fogtam a karfákat, hogy az ujjperceim elfehéredtek,
még sem éreztem fájdalmat. Zsibbadtság járta át a testemet.
– Azt mondtam Salvatorénak, hogy az esküvővel várni kell, amíg
betöltöd a 18 éves korodat. Anyád ragaszkodott hozzá, hogy idősebb
legyél és befejezd az iskolát. És Fiore hagyta, hogy könyörögjön neki.
Tehát a Főnök azt mondta Apámnak, hogy az esküvővel még várni
kell. Viszont a saját Apám már most a jövőbeli férjem karjába vetett
volna. A férjem. Hirtelen elkapott a rosszullét. Csak két dolgot tudtam
Luca Vitiellóról; hogy ő lesz a New York-i szervezet feje, amikor az
apja visszavonult vagy meghalt, és a „Satu” becenevet azért kapta, mert
2
Consigliere (olasz szó) – tanácsadó, közvetítő a családon belül és a családok között.

JustBook fordítva
puszta kézzel zúzta össze egy férfi torkát. Nem tudtam hány éves volt
akkor. Bibiana unokatestvérem egy harminc évvel idősebb férfi felesége
volt. Luca nem lehetett olyan öreg, ha az apja még nem vonult vissza.
Legalábbis ebben reménykedtem. Vajon kegyetlen volt?
Összezúzta egy férfi torkát. Ő lesz a New York-i maffia feje.
– Apám. – suttogtam – Kérem, ne kényszerítsen arra, hogy feleségül
menjek ahhoz az emberhez.
Apám arckifejezése szigorúvá vált.
– Feleségül mész Luca Vitiellóhoz. Már kezet fogtam rá az apjával,
Salvatoréval. Te pedig jó felesége leszel Lucának, és amikor találkozol
vele az eljegyzési ünnepségen, úgy viselkedsz majd, mint egy
engedelmes hölgy.
– Eljegyzési parti? – visszhangoztam. A hangom távolinak tűnt,
mintha egy ködfátyol telepedett volna a füleimre.
– Természetesen. Ez egy jó módja annak, hogy köteléket alakítsunk
ki a családjaink között, és esélyt ad Luca számára, hogy lássa, mi lesz
az üzletből. Nem akarunk csalódást okozni neki.
– Mikor? – köszörültem meg a torkomat, de egy gombóc mégis ott
maradt – Mikor van az eljegyzéses parti?
– Augusztusban. Még nem döntöttünk el a pontos dátumot.
Az két hónap múlva lesz. Még mindig zsibbadtan bólintottam.
Szerettem romantikus regényeket olvasni, és amikor a párok
összeházasodtak bennük, elképzeltem, hogy milyen lenne az én
esküvőm. Mindig azt képzeltem, hogy tele lenne izgalommal és
szeretettel. Egy buta kislány üres álmai voltak ezek.
– Szóval járhatok iskolába? – Mit számított, ha leérettségiztem?
Hiszen soha nem fogok főiskolára menni, és soha nem fogok dolgozni.
Úgyis csak annyi van megengedve nekem, hogy melegítsem a férjem
ágyát. Még jobban összeszorult a torkom és könnyek szúrták a
szemeim, de nem engedhettem, hogy kicsorduljanak. Apám utálta,
amikor elvesztettük az irányítást.
– Igen. Azt mondtam Vitiellónak, hogy egy lányos Katolikus
iskolába fogsz járni, ez úgy tűnt, tetszett neki. – Persze, hogy tetszett.
Nem kockáztathatott, hogy fiúk legyenek a közeledben.
– Ez minden?
– Egyelőre.

JustBook fordítva
 Úgy léptem ki az irodából, mintha valamiféle transzban lennék.
Négy hónapja töltöttem be a tizenötöt. Úgy éreztem, hogy a
születésnapom hatalmas lépés a jövőm felé, és izgatott voltam. Én buta.
Az életem már akkor véget ért, mielőtt még elkezdődhetett volna.
Mindent eldöntöttek helyettem.

Nem tudtam abbahagyni a sírást. Gianna simogatta a hajam, ahogy a

fejem az ölében nyugodott. Tizenhárom éves volt, és csak tizennyolc
hónappal volt fiatalabb nálam, de ma ez a tizennyolc hónap jelentette a
szabadság, és egy szeretet nélküli börtönben eltöltött élet közti
különbséget. Nagyon keményen igyekeztem, hogy ne aggódjon
miattam. Nem az ő hibája volt.
– Megpróbálhatnál újra beszélni Apánkkal. Talán megváltoztatja a
véleményét. – mondta Gianna lágy hangon.
– Nem fogja.
– Talán mama képes lenne meggyőzni.
Mintha Apánk valaha is megengedné, hogy egy nő hozzon döntést
helyette.
– Senki semmi olyat nem tud mondani vagy tenni, ami
megváltoztathatná – mondtam szánalmasan. Egyébként sem láttam
anyát, mióta Apánk irodájába küldött. Valószínűleg nem tudott a
szemem elé kerülni, tudva, hogy mire ítélt.
– De Aria!
Felemeltem a fejem, és letöröltem a könnyeket az arcomról. Gianna
szánakozó kék szemeivel bámult rám, mely ugyanolyan felhőtlen kék
égbolt színű volt, mint az enyém. De ahol az én hajam világos szőke
volt, ott az övé vörös. Apánk néha boszorkánynak nevezte; és ez nem
kedveskedés volt.
– Kezet rázott rá Luca apjával.
– Találkoztak?
Én is ezen csodálkoztam. Miért szánt időt arra, hogy találkozzon a
New York-i Familia fejével, és eladjon, mint egy jófajta kurvát, miért

JustBook fordítva
nem beszélt a terveiről nekem? Leráztam a csalódottságot és a
kétségbeesést, amik megpróbáltak kiutat találni a testemből.
– Ezt mondta Apa.
– Valami csak van, amit tehetünk. – mondta Gianna.
– Nincs semmi.
– De még nem is találkoztál a fickóval. Azt sem tudod, hogy néz ki!
Lehet, hogy ronda, kövér és öreg.
Ronda, kövér és öreg. Bárcsak ezek lettek volna Luca egyedüli
tulajdonságai, amiért aggódnom kellett.
– Gyerünk, keressük meg a google-on. Lehet, hogy vannak róla
fényképek az interneten. – Gianna felpattant és elvette a laptopomat az
íróasztalomról, aztán leült mellém, a vállunk összeért.
Több fényképet és cikket találtunk Lucáról. Neki voltak a
leghidegebb szürke szemei, amit valaha láttam. Csak annyit tudtam
elképzelni, hogy ezek a szemek lenéznek az áldozataira, mielőtt golyót
repít a fejükbe.
– Mindenki másnál magasabb. – csodálkozott Gianna. Az volt;
minden fotón jó néhány centivel magasabb, mint bárki, aki mellette állt,
ráadásul még izmos is volt. Valószínűleg ez a magyarázta, miért
nevezték az emberek a háta mögött Bikának. Ezen a becenéven írtak
cikkeket róla, amikben az üzletember és klub tulajdonos, Salvatore
Vitiello örökösének nevezték. Üzletember. Talán külsőleg. Mindenki
tudta, hogy mi volt valójában Salvatore Vitiello, de persze senki sem
volt elég buta ahhoz, hogy írjon erről.
– Minden egyes fotón más nővel van.
A jövendőbeli férjem érzelemmentes arcát bámultam. Az újságok
New York legkeresettebb agglegényeként emlegették, a több százmillió
dolláros öröksége miatt. A halál és a vér birodalmának örököse, sokkal
találóbb lett volna.
Gianna felhördült.
– Istenem, a csajok odadobálják magukat neki. Feltételezem, jól néz
ki.
– Megtehetik. – mondtam keserűen. A mi világunkban gyakran
rejtett szörnyet a jóképű külső.
A társasági nők a jó kinézetét és a gazdagságát látták. Azt hitték,
hogy a rosszfiús aura csak egy játék. A ragadozó-szerű karizmájában

JustBook fordítva
tündököltek, mert hatalmat sugárzott. De azt nem tudták, hogy vér és
halál leselkedett az arrogáns mosoly mögül.
Hirtelen felálltam.
– Beszélnem kell Umbertóval.
Umberto majdnem ötven éves volt, és apám hűséges katonája. Ő volt
Gianna és az én testőröm is. Mindenkiről mindent tudott. Ezért anya
pletykafészeknek nevezte el. De ha valaki többet tudott Lucáról, az
Umberto volt.

– Tizenegy évesen lett Made Man 3 – mondta Umberto, miközben a

kését egy fenőkövön élezte, minden nap ezt tette. Paradicsom és
oregánó illata töltötte be a konyhát, de most nem hozott olyan otthonos
érzést, mint általában szokott.
– Tizenegy? – kérdeztem, és próbáltam visszafogni a meglepettséget
a hangomban. A legtöbb férfi nem válik a maffia beavatott tagjává
egészen a tizenhatodik életévéig. – Az apja miatt?
Umberto elvigyorodott, felvillantva az arany metszőfogát, és megállt
a mozdulat közben.
– Szerinted neki könnyebb volt, mert ő a Főnök fia? Az első embert
tizenegy évesen ölte meg, ezért döntöttek úgy, hogy ilyen korán jelölik
őt.
Gianna felsóhajtott.
– Ő egy szörnyeteg.
Umberto megvonta a vállát.
– Ő az, aminek lennie kell. New York uralkodója, nem lehet punci. –
bocsánatkérően elmosolyodott – Egy nyuszi.

3
Az amerikai maffiában, a made man egy teljesen beavatott tag. Hogy „made”-dé
váljon valaki, előbb szponzoráltatnia kell magát egy made mannel. Az újoncnak le
kell tennie az Omerta esküjét, a maffia hallgatási törvényét. A beavatási szertartás
után „made man”-né válik, és katonai rangot visel a maffia hierarchiájában. Akkor
válik teljes jogú taggá, ha saját kezűleg is ölt már embert.

JustBook fordítva
 – Mi történt? – nem voltam biztos benne, hogy tényleg tudni
akartam. Ha Luca tizenegy éves korában ölte meg az első férfit, akkor
hány embert ölt meg az elmúlt kilenc évben?
Umberto megrázta borotvált fejét, és megvakarta a hosszú forradást,
amely a halántékától az álláig húzódott. Vékony volt, és nem nézni ki
belőle valami sokat, de anya említette néhányszor, hogy nagyon gyors a
késsel. Még soha nem láttam őt harcolni.
– Nem tudnám megmondani. Nem vagyok annyira ismerős New
Yorkban.
Figyeltem a szakácsunkat, miközben vacsorát készített,
megpróbáltam összpontosítani valamire, ami nem a háborgó gyomrom
és a nyomasztó félelmem volt. Umberto tanulmányozta az arcomat.
– Luca jó fogás. Ő lesz a leghatalmasabb ember a keleti parton. Majd
megvéd téged.
– És ki fog megvédeni tőle? – sziszegtem.
Umberto nem mondott semmit, mert a válasz egyértelmű volt: senki
nem tudott megvédeni Lucától az esküvőnk után. Sem Umberto, sem
apám, ha bántani akart. A mi világunkban a nők a férjükhöz tartoztak. A
tulajdonuk voltak, ha úgy döntöttek, ahogy nekik tetszett.

JustBook fordítva
 Második fejezet

Az elmúlt néhány hónap túl gyorsan eltelt, nem számít, mennyire

akartam lassítani, hogy több időm legyen felkészülni. Már csak két nap
volt hátra az eljegyzési partimig. Anya a szolgák utasítgatásával volt
elfoglalva, gondoskodva arról, hogy a ház tökéletes legyen, és minden
rendben menjen. Nálunk még nem volt ilyen nagy ünnepség. Csak a mi
családunkat, Luca családját, a New York-i és Chicago-i családok
vezetőit hívták meg. Umberto szerint biztonsági okok miatt. A
fegyverszünet még túl friss volt ahhoz, hogy több száz vendég
összejövetelét megkockáztassuk.
Azt kívántam, bárcsak lemondanák. Csak az érdekelt, hogy nem
kellett találkoznom Lucával az esküvőnk napjáig. Fabiano fel-le ugrált
az ágyamon, és duzzogó arcot vágott. Csak öt éves volt, és túl sok
energiával rendelkezett.
– Játszani akarok!
– Anya nem akarja, hogy a házban futkározz. Mindennek
tökéletesnek kell lennie a vendégek fogadására.
– De még nincsenek is itt! – Köszönöm Istenem. Luca és a többi
New York-i vendég holnap érkezik. Még egy éjszaka, amíg találkozom
a jövőbeli férjemmel, egy férfival, aki puszta kézzel ölt. Lehunytam a
szemeimet.
– Megint sírsz? – Fabiano leugrott az ágyról, odajött hozzám és kezét
az enyémbe csúsztatta. Sötét szőke haja kócos volt. Megpróbáltam
lesimítani, de Fabiano elhúzta a fejét.
– Ezt hogy érted? – próbáltam elrejteni előle a könnyeimet.
Legtöbbször éjszaka sírtam, amikor sötétség vett körül.
– Lily azt mondja, mindig sírsz, mert Luca megvett téged.

JustBook fordítva
 Megmerevedtem. Szólnom kell Lilianának, hogy ne mondjon többé
ilyen dolgokat. Csak bajba sodorna vele.
– Ő nem vett meg.
Hazugság. Hazugság.
– Nincs különbség. – mondta Gianna az ajtóból, megdöbbentve
engem.
– Shhh. Mi van, ha Apánk meghall minket?
Gianna megvonta a vállát.
– Tudja mennyire utálom, amiért eladott téged, mint egy tehenet.
– Gianna. – figyelmeztettem Fabiano felé biccentve.
Fabiano felnézett rám.
– Nem akarom, hogy elmenj. – suttogta.
– Nem sokáig leszek távol, Fabi – elégedettnek látszott a
válaszomtól és az aggodalom eltűnt az arcáról, helyére egy nagyon nem
jó kifejezés került.
– Kapj el! – kiáltotta és Giannát félrelökve kiviharzott a szobából.
Gianna utána szaladt.
– Szétrúgom a segged, te kis szörnyeteg!
Kirohantam a folyosóra. Liliana kidugta fejét az ajtaján, aztán ő is
futott az öcsénk és a húgunk után. Anya leszedné a fejem, ha
összetörnének egy családi örökséget. Leszaladtam a lépcsőn. Még
mindig Fabiano volt az élen. Gyors volt, de Liliana már majdnem
elkapta, miközben Gianna és én túl lassúak voltunk a magas sarkú
cipőben, amit anyánk ránk kényszerített, hogy gyakoroljunk bennük.
Fabiano, a ház nyugati szárnyába vezető folyosóra fordult és a többiek
követték. Rá akartam kiáltani, hogy álljon meg. De Apám irodája ebben
a házrészben volt. Nagy bajba kerülnénk, ha rajtakapna minket, hogy itt
játszadozunk. Fabiano úgy viselkedett, mint egy férfi. Milyen ötéves
viselkedett úgy, mint egy férfi?
Elhagyva Apánk ajtaját megkönnyebbültem, de aztán három ember
állta el az utat a folyosó végén. Kinyitottam a számat, hogy
figyelmeztessem, de már késő volt. Fabianónak sikerült megállnia, de
Liliana teljes erővel belefutott a középső emberbe. A legtöbb ember
elvesztette volna az egyensúlyát. A legtöbb ember nem volt 2 méteres,
és nem nézett ki úgy, mint egy bika.

JustBook fordítva
 Hirtelen megtorpantam, és úgy tűnt, mintha az idő megállt volna
körülöttem. Gianna felsóhajtott mellettem, de nem vettem le a
tekintetem a jövendőbeli férjemről. Lenézett a kis húgom szőke fejére,
és szilárdan tartotta őt erős kezeivel. Azokkal a kezekkel, melyek
összezúzták egy férfi torkát.
– Liliana. – mondtam, hangom tele volt félelemmel. Soha nem
szólítottam a húgomat a teljes nevén, csak ha bajba került vagy valami
nagyon rossz dolog történt. Bárcsak jobb volnék a rémületem
elrejtésében. Most mindenki engem bámult, köztük Luca is. Hideg,
szürke szemei tetőtől-talpig végig mértek, és elidőzött a hajamon.
Istenem, milyen magas volt. A mellette lévő férfiak is több mint 190
centisek voltak, de ő kiemelkedett közülük. Kezei még mindig Lily
vállán voltak.
– Liliana, gyere ide. – mondtam határozottan, és kinyújtottam felé a
kezem. El akartam távolítani Lucától. Hátrálni kezdett, majd a
karjaimba repült, arcát a vállamra temette. Luca felvonta fekete
szemöldökét.
– Ez Luca Vitiello! – mondta Gianna segítőkészen, és meg sem
próbálta elrejteni az undorát. Erre Fabiano olyan hangot adott ki, mint
egy feldühített vadmacska és Luca felé rohant, majd a lábait és a
gyomrát kezdte csépelni a kis ökleivel.
– Hagyd békén Ariát! Nem kapod meg őt!
A szívem azonnal megállt. A Luca melletti férfi előre lépett. A
pisztoly körvonala jól látható volt a mellénye alatt. Biztos ő volt Luca
testőre, bár nem értettem, miért lenne rá szüksége.
– Nem, Ceasare – mondta egyszerűen Luca, és a férfi megállt. Luca
elkapta az öcsém egyik kezét, így megállítva a támadást. Kételkedtem,
hogy megérezte az ütéseket. Gianna felé toltam Lilyt, akit eddig
védelmezőn öleltem, majd Luca felé közelítettem. Száműztem a
félelmet a fejemből, mert muszáj volt Fabianót eltávolítani tőle. Lehet,
hogy New Yorkban és Chicagóban megpróbálták eltemetni a
viszályukat, de a szövetségek egy szempillantás alatt széteshetnek. Nem
ez lenne az első alkalom. Luca és az emberei még mindig ellenségek
voltak.
– Milyen meleg fogadtatást kapunk. Ez a szervezet hírhedt
vendégszeretete. – mondta a másik férfi Lucának; ugyanolyan fekete

JustBook fordítva
haja volt, de a szemei sötétebbek voltak. Néhány centivel kisebb volt,
mint Luca és nem olyan nagydarab, de kétség sem fért hozzá, hogy
testvérek voltak.
– Matteo – szólt Luca halkan, amitől megborzongtam. Fabiano még
mindig vicsorgott és úgy küzdött, mint egy vadállat, de Luca
kartávolságnyira tartotta magától.
– Fabiano. – szólaltam meg határozottan, és megragadtam a felkarját
– Most már elég volt. Nem így bánunk a vendégekkel.
Fabiano megdermedt, majd rám nézett a válla fölött.
– Ő nem vendég. El akar lopni téged, Aria.
Matteo felnevetett.
– Ez nagyon jó. Örülök, hogy Apám meggyőzött, hogy eljöjjek.
– Megparancsolta. – javította ki Luca, de nem vette le rólam a
szemét. Nem tudtam viszonozni a tekintetét. Az arcom lángolt a kutató
tekintetétől. Apám és a testőrei gondoskodtak róla, hogy Gianna, Lily
és én ne nagyon legyünk férfiak társaságában, és a közelünkben csak a
családtagok vagy idősebb férfiak lehettek. Luca nem volt sem családtag,
sem idős. Csak öt évvel volt idősebb nálam, de úgy nézett ki, mint egy
igazi férfi, és én kislánynak éreztem magam mellette.
Luca elengedte Fabianót, és magamhoz húztam őt, hátát a lábamnak
döntöttem. Kezeim összecsuktam a kicsi, hevesen emelkedő mellkasán.
Még mindig mereven bámulta Lucát. Bárcsak én is ennyire bátor
lennék, de ő fiú volt, és az apám címének örököse. Nem kell
engedelmeskednie akárkinek, kivéve a főnököt. Úgyhogy megengedheti
magának a bátorságot.
– Sajnálom – mondtam annak ellenére, hogy a szavak rossz szájízzel
jöttek. – A testvérem nem akart tiszteletlen lenni.
– De igen! – kiáltotta Fabiano. A tenyeremmel befogtam a száját, és
fészkelődött a fogásom alatt, de nem engedtem el.
– Ne kérj bocsánatot. – mondta Gianna mereven, figyelmen kívül
hagyva a figyelmeztető pillantásomat – Nem a mi hibánk, hogy Ő és a
testőrei ennyi helyet foglalnak el a folyosón. Legalább Fabiano
megmondta az igazat. Mindenki azt hiszi, hogy ki kell nyalni a seggét,
mert Capo.

JustBook fordítva
 – Gianna! – a hangom olyan volt, mint egy ostor. Becsukta a száját
és tágra nyílt szemekkel bámult rám. – Vidd Lilyt és Fabianót a
szobájukba. Most.
– De… – mögém pillantott. Örültem, hogy nem láttam Luca
arckifejezését.
– Most!
Megragadta Fabiano és Lily kezét, és elvezette őket onnan. Nem
gondoltam volna, hogy az első találkozásom a jövendőbeli férjemmel
ennyire rossz lehet. Kiürítettem a fejem, és szembe néztem vele és az
embereivel. Arra számítottam, hogy majd dühvel fogadja, de ehelyett
inkább egy vigyort fedeztem fel Luca arcán. Az arcom égett
zavaromban, és most, hogy egyedül voltam a három emberrel, ideges
görcsök csavarták a gyomrom. Anya elájulna, ha megtudná, hogy nem
voltam illően felöltözve az első találkozásomra Lucával. Az egyik
kedvenc háromnegyedes ujjú földig érő ruhámat viseltem, és
magamban örültem a védelemnek, amit a szövet nyújtott. Karba fontam
karomat a testem előtt, nem tudva mit tegyek.
– Elnézést kérek a húgom és az öcsém nevében. Ők… – küzdöttem a
szavakért, hogy ne legyenek olyan durvák.
– Csak téged védtek. – mondta egyszerűen Luca. Hangja egyenletes,
mély és érzelemmentes volt. – Ő a testvérem Matteo.
Matteo szája széles vigyorba húzódott. Örültem, hogy nem próbálta
megfogni a kezemet. Nem hittem, hogy képes lettem volna megőrizni a
nyugalmamat, ha akármelyikük is közelebb jött volna.
– És ő a jobb kezem, Ceasare. – Ceasare egy aprót biccentett, mielőtt
visszatért a folyosó megfigyeléséhez. Mire várt? Nem voltak
bérgyilkosaink, akiket titkos csapóajtók mögött rejtegettünk.
Luca állára összpontosítottam, és reméltem úgy tűnt, mintha
valójában a szemébe néztem volna. Egy lépést hátráltam.
– A testvéreimhez kell mennem.
Luca arcán ismerős kifejezés volt, de nem törődtem vele, még ha
látta is, mennyire kellemetlen, hogy így félek tőle. Nem vártam meg,
míg elnézést kér tőlem – nem a férjem, sem pedig a vőlegényem –
elfordultam és gyorsan elsétáltam, büszke voltam arra, hogy nem
engedtem a késztetésnek, hogy elfussak.

JustBook fordítva
Anya megrángatta a ruhát, amelyet Apám az alkalomra választott. A
hús-bemutatóra, ahogy Gianna hívta. Nem számít, hogy mennyire
rángatta anya, a ruha nem maradt hosszabb. Bizonytalanul bámultam
magam a tükörben. Soha nem viseltem még semmit, ami ilyen mindent
felfedő lett volna. A fekete ruha a fenekemre és a csípőmre tapadt, és
végig a felső combomhoz; a felső része fekete tüllpántos, csillogó
aranyszínű kosár volt.
– Nem tudom ezt viselni, anya.
Anyám tekintete találkozott az enyémmel a tükörben. A haja fel volt
kontyozva; néhány árnyalattal sötétebb volt, mint az enyém.
Egy padlóig érő elegáns ruhát viselt. Bárcsak én is megengedhettem
volna valami szerényet.
– Úgy nézel ki, mint egy kész nő. – suttogta.
Összehúztam magam.
– Úgy nézek ki, mint egy kurva.
– A kurvák nem engedhetnek meg maguknak egy ilyen ruhát.
Apám szeretője olyan ruhákat viselt, amik többe kerültek, mint
amennyit néhány ember az autójáért fizet. Anya a derekamra tette a
kezét.
– Darázsderekad van, és a ruha hosszítja a lábaidat. Biztos vagyok
benne, hogy Luca értékelni fogja.
A kivágást bámultam. Kicsi melleim voltak, és ezen még a kosár
push-up hatása sem változtatott. Tizenöt éves voltam, és úgy öltözöttek
fel, mint aki egy kész nőnek nézett ki.
– Tessék. – anya átadott nekem egy tíz centis sarkú fekete cipőt.
Talán elérem majd Luca állát, amikor felvettem ezeket. Belebújtam.
Anya hamis mosolyt kényszerített az arcára, és végigsimított hosszú
hajamon.
– Emeld fel a fejed. Fiore Cavallaro, Chicago legszebb nőjének
nevezett. Mutasd meg Lucának és a kíséretének, hogy sokkal szebb
vagy, mint bármely New York-i nő. Végül is, Luca szinte mindegyiket
ismeri. – ahogy ezt mondta, biztos voltam benne, hogy ő is olvasott
cikkeket Luca hódításairól, vagy talán Apám mondott neki valamit.

JustBook fordítva
 – Anya. – szólaltam meg tétován, de ő elhátrált.
– Most menj. Majd megyek utánad, de ez a te napod. Csak be kell
menned a szobába. A férfiak várni fognak. Az Apád majd bemutat
Lucának és aztán mindannyian összegyűlünk az ebédlőben vacsorázni.
– ezt már több tucatszor mondta nekem.
Egy pillanatra meg akartam fogni a kezét, és könyörögni neki, hogy
kísérjen el; ehelyett inkább megfordultam és kimentem a szobámból.
Most örültem, amiért anyám kényszerített, hogy magas sarkú cipőt
viseljenek az elmúlt hetekben. Amikor megérkeztem a nyugati-szárny
első emeletén lévő kandalló-szalon elé, a szívem a torkomban dobogott.
Azt kívántam, bárcsak Gianna itt lett volna mellettem; de anya
valószínűleg figyelmeztette, hogy viselkedjen rendesen. Ezen egyedül
kellett átmennem. Senki sem akarta ellopni a show-t a menyasszonytól.
Az ajtó sötét fáját bámultam, és azon gondolkodtam, hogy elfutok.
Férfi nevetés hallatszott mögüle, az Apámé és a Főnöké. A szoba tele
volt az ország hatalommal bíró és veszélyes embereivel, és nekem oda
be kellene mennem. Farkasok közé zárnak egy bárányt. Megráztam a
fejem. Abba kell hagynom a gondolkodást. Már így is túl sokáig
várattam őket.
Megfogtam a kilincset és lenyomtam. Bebotladoztam, még senkire
sem néztem, amikor becsuktam az ajtót. Összeszedtem a bátorságomat,
és szembenéztem a szobával. A beszélgetés elhalt. Mondanom kellett
volna valamit? Megborzongtam és reméltem, hogy nem látják meg. Az
apám úgy nézett ki, mint a macska, aki tejszínt kapott. A szemeim
Lucát keresték és átható bámulása mozdulatlanná tett. Visszatartottam a
lélegzetemet. Hallható csattanással letett egy pohár sötét folyadékkal
megtöltött poharat. Ha hamarosan nem mondott volna valaki valamit,
kimenekülök a szobából. Gyorsan áttanulmányoztam az egybegyűlt
férfiak arcát. New Yorkból Matteo, Luca és Salvatore Vitiello volt,
valamint két testőr: Ceasare és egy fiatalember, akit nem ismertem. A
Chicago-i apparátusból az Apám, Fiore Cavallaro és a fia, a jövőbeli
vezér, Dante Cavallaro, valamint Umberto és Raffaele unokatestvérem,
akit égetően tüzes szenvedéllyel utáltam. És oldalra volt állítva szegény
Fabiano, akinek fekete öltönyt kellett viselnie, mint mindenki másnak.
Láttam, hogy felém akar futni, hogy vigaszt keressen, de tudta mit
szólna erre Apánk.

JustBook fordítva
 Végül apa felém mozdult, kezét a hátamra tette, és a gyülekező
férfiakhoz vezetett, mint bárányt a vágóhídra. Az egyetlen ember, aki
valóban elhatárolta magát, az Dante Cavallaro volt; ő csak a whiskey-jét
nézte. A családunk, két hónappal ezelőtt részt vett a felesége temetésén.
Egy harmincas éveiben járó özvegy volt. Sajnáltam volna ezért, ha
öntudatlanul is ugyan, de nem ijesztett volna meg, majdnem annyira,
mint Luca.
Természetesen Apám egy kihívó arckifejezéssel irányított a jövőbeli
férjemhez, mintha arra számítana, hogy Luca térdre borul a félelemtől.
Az ő kifejezéséből kiindulva, Luca akár egy sziklát is bámulhatott
volna. A szürke szemei kemények és hidegek voltak, amikor Apámra
összpontosítottak.
– Ez a lányom, Aria.
Úgy tűnik, Luca nem említette a kínos találkozásunkat. Fiore
Cavallaro szólalt meg.
– Nem ígértem túl sokat, ugye?
Azt kívántam, bár megnyílna alattam a föld és nyelne el. Még soha
nem voltam ennyire a… figyelem középpontjában.
Ahogy Raffaele rám nézett, a bőröm megborzongott. Őt csak nemrég
avatták be és két hete töltötte be a tizennyolcat. Azóta még
ellenszenvesebb volt, mint korábban.
– Nem. – válaszolta egyszerűen Luca.
Apám egyértelműen undorodva nézett. Anélkül, hogy bárki is
észrevette volna, Fabiano mögém sunnyogott és megfogta a kezem.
Nos, Luca észrevette, és az öcsémre meredt, aminek eredményeként,
tekintete túl közel került a meztelen combhoz. Idegesen fészkelődtem,
és Luca elfordult.
– Talán a menyasszony és a vőlegény pár percre egyedül akar
maradni? – javasolta Salvatore Vitiello. A tekintetem felé rebbent, és
nem sikerült eléggé elrejteni a sokkomat. Luca észrevette, de úgy tűnt
nem érdekli.
Apám elmosolyodott, és elfordult, hogy távozzon. Ezt nem tudom
elhinni.
– Maradjak? – kérdezte Umberto. Vetettem rá egy gyors mosolyt,
ami eltűnt, mikor apám megrázta a fejét.

JustBook fordítva
 – Hagyd őket magukra néhány percre. – mondta. Salvatore Vitiello
Lucára kacsintott.
Mindannyian kimentek, már csak Luca, Fabiano és én maradtunk.
– Fabiano. – hangzott apám éles hangja – Gyere ki onnan, most.
Fabiano vonakodva elengedte a kezem és ott hagyott, de előtte még
egy olyan halásos pillantást vetett Lucára, amely egy öt éves gyerektől
telik. Luca szája megrándult. Aztán az ajtó becsukódott és egyedül
maradtunk. Vajon mit jelentett Luca apjának kacsintása?
Felnéztem Lucára. Igazam volt: a magas sarkú cipőmben a fejem
teteje pont az álláig ért. Kifelé nézett az ablakon. Egyetlen pillantásra
sem méltatott. Úgy öltöztettek fel, mint egy kurvát, láthatóan Lucát így
többé már nem érdekeltem. Miért érdekeltem volna? Láttam a nőket,
akikkel New York-ban randizott. Ők jobban kitöltötték volna a kosarat.
– Te választottad a ruhát?
Ijedtemben megugrottam, ahogy beszélni kezdett. Hangja mély és
nyugodt volt. Volt valaha másmilyen is?
– Nem. – vallottam be – Az apám.
Luca állkapcsa megrándult. Nem tudtam olvasni benne, és ez egyre
idegesebbé tett. Benyúlt a zakója belsejébe, és egy nevetséges pillanatig
azt hittem, hogy fegyvert ránt rám.
Ehelyett egy fekete dobozt tartott a kezében. Felém fordult, én pedig
a fekete ingére meredtem. Fekete ing, fekete nyakkendő, fekete zakó.
Fekete minden, mint a lelke.
Ez volt az a pillanat, amelyről több millió nő álmodott, de én csak
hideget éreztem, amikor Luca kinyitotta a dobozt. Belsejében egy fehér-
arany gyűrű ült nagy gyémánttal a közepén, két oldalát egy-egy apróbb
gyémánt határolta. Nem mozdultam.
Luca kinyújtotta a kezét, amikor a kétségbeesés elérte csúcspontját
közöttünk. Elpirultam és felé tartottam a kezem. Megrándultam, amikor
bőre az enyémhez dörzsölődött. Aztán felcsúsztatta az eljegyzési gyűrűt
az ujjamon, majd elengedett.
– Köszönöm. – úgy éreztem, kötelességem kimondani, és még az
arcába is felnézni, ami közömbös volt, bár ugyanez nem volt
elmondható a szeméről. Dühösnek látszottak. Valamit rosszul
csináltam? Kinyújtotta a karját, és belekaroltam, hagytam, hogy
kivezessen a szalonból és az étkezőbe kísérjen. Nem beszéltünk. Lehet,

JustBook fordítva
hogy Luca eléggé csalódott bennem ahhoz, hogy megszüntesse a
megállapodást? De nem húzta volna a gyűrűt az ujjamra, ha ez lenne a
helyzet.
Amikor beléptünk az ebédlőbe, a családom nőtagjai csatlakoztak a
férfiakhoz. A Vitiellók nem hoztak női társaságot. Talán, mert nem
bíztak eléggé Apámban és a Cavallarókban ahhoz, hogy nőket hozzanak
a házunkba.
Nem hibáztathattam őket ezért. Én se bíznék az Apámban vagy a
Főnökben. Luca leengedte a karját és gyorsan csatlakoztam anyámhoz
és a húgaimhoz, akik úgy tettek, mintha megcsodálnák a gyűrűmet.
Gianna rám pillantott. Nem tudtam mivel fenyegette meg anyám, hogy
csendben maradjon. Biztos voltam benne, hogy Gianna nyelve hegyén
egy gúnyos megjegyzés volt. Megráztam a fejem felé, ő erre a szemét
forgatta. A vacsora homályba veszett. A férfiak üzletről beszélgettek,
miközben mi nők csendben maradtunk. A tekintetem folyamatosan az
ujjamon lévő gyűrű felé sodródott. Túl nehéz, túl szoros, túlságosan
sok. Luca a tulajdonának jelölt.

Vacsora után a férfiak átvonultak a szalonba, hogy igyanak és

füstöljenek, és megvitassanak bármit, amit meg kellett vitatniuk.
Visszamentem a szobámba, de nem tudtam elaludni. Végül felkaptam
egy köntöst a pizsamámra, és kisurrantam a szobámból, majd
lesettenkedtem a földszintre. Egy őrült pillanatomban, a szalon mögötti
titkos ajtóhoz vezető folyosó felé vettem az irányt. Nagyapám úgy
gondolta, hogy szükség van a titkos átjáróra az irodában és a szalonban,
mert a család férfi tagjai rendszerint ott tartották a találkozóikat. Azon
tűnődtem, vajon gondolt-e rá, mi történik a nőkkel, miután a férfiak
mind kimenekültek a titkos átjárón?
Giannát, az álcázott ajtó kukucskálójára tapadva találtam.
Természetesen ő már ott volt. Megpördült, a szemei tágra nyíltak, de
megnyugodott, amikor észrevett engem.
– Mi folyik itt? – kérdeztem suttogva, aggódva, hogy a társalgóban
lévő férfiak meghallanak minket.

JustBook fordítva
 Gianna arrébb húzódott, így én is kukucskálni tudtam a másik
kémlelőnyíláson.
– Már majdnem mindenki elment. Apa és Cavallaro a részleteket
vitatják meg Salvatore Vitiellóval. Csak Luca és a kísérete van bent
még.
Átkukucskáltam a lyukon, ami tökéletes rálátást nyújtott a kandalló
körül elhelyezett székekre. Luca a kandalló márványpárkányára
támaszkodva állt, keresztbe tett lábakkal és egy pohár whiskey-vel a
kezében. Testvére, Matteo egy mellette álló karosszékben terpeszkedett,
szélesre tárt lábakkal és farkas vigyorral az arcán. Ceasare és a második
testőr, akit Romerónak hívtak a vacsoránál, a másik fotelben ült.
Romero ugyanannyi idősnek nézett ki, mint Matteo, kábé tizennyolc
évesnek. A társadalom átlagos tagjai szerint, de nem a mi világunkban.
– Lehetett volna rosszabb is. – mondta Matteo vigyorogva. Talán
nem tűnt olyan halálosnak, mint Luca, de valami a tekintetében azt
súgta nekem, hogy csak jobban el tudja rejteni. – Akár ronda is lehetett
volna. De, Szent szar, a kis menyasszonyod egy jelenség. Az a ruha. Az
a test. Az a haj és arc. – Matteo füttyentett. Úgy tűnt, mintha
szándékosan provokálta volna a testvérét.
– Ő egy gyerek. – mondta elutasítóan Luca. Egyre jobban
felháborodtam, de tudtam, hogy örülnöm kéne annak, hogy nem úgy
nézett rám, mint férfi a nőre.
– Szerintem nem úgy nézett ki, mint egy gyerek. – mondta Matteo,
majd csettintett a nyelvével. Oldalba bökte az idősebb férfit, Cesarét. –
Te mit szólsz? Luca tán megvakult?
Ceasare óvatos pillantást vetett Lucára.
– Nem néztem meg jól.
– És mi a helyzet veled, Romero? Van működő szem a fejeden?
Romero felnézett, majd gyorsan visszanézett az italára.
Matteo hátravetette a fejét, és nevetett.
– Baszd meg Luca, szóltál az embereidnek, hogy levágod a farkukat,
ha ránéznek arra a lányra? Még nem a feleséged.
– Ő az enyém. – válaszolta halkan Luca, és a hangjában lévő
hűvösségtől megborzongott a hátam, nem is beszélve a szemeiről.
Matteóra nézett, aki megrázta a fejét.

JustBook fordítva
 – Az elkövetkező három évben te New York-ban leszel, ő meg itt.
Nem tudod mindig szemmel tartani, vagy szándékodban áll minden
embert megfenyegetni a szervezetben. Nem vághatod le mindannyiuk
farkát. Talán Scuderi ismer néhány eunuchot, akik figyelhetnének rá.
– Megteszem, amit meg kell tennem. – felelte Luca, miközben az
italt körkörösen ringatta a pohárban. – Ceasare, találd meg azt a két
idiótát, akiknek vigyázniuk kell Ariára. – a mód, ahogy a nevem
legördült a nyelvéről, borzongásra késztetett. Még nem is tudtam, hogy
két testőröm volt. Mindig Umberto védett engem és a húgaimat.
Ceasare azonnal távozott, és tíz perccel később Umbertóval és
Raffaelével tért vissza, mindkettő úgy nézett ki, mint akiket seggbe
rúgtak, akiket kutyaként idézett be valaki New York-ból. Apám egy
lépéssel mögöttük állt.
– Mit jelentsen ez? – kérdezte Apám.
– Beszélni akarok azokkal a férfiakkal, akiket arra választottál, hogy
megvédjék azt, ami az enyém.
Gianna morgolódott mellettem, de belecsíptem. Senki nem tudhatta
meg, hogy kihallgattuk ezt a beszélgetést. Apa rohamot kapna, ha
felfednénk a titkos ajtót.
– Mindketten jó katonák. Raffaele, Aria unokatestvére, és Umberto
már majdnem két évtizede nekem dolgozik.
– Szeretném saját magam eldönteni, hogy megbízom-e bennük. –
felelte Luca. Visszatartottam a lélegzetem. Ez olyan közel volt egy
sértéshez, amennyire csak lehetett, anélkül, hogy nyíltan megsértené az
apámat. Apa szája vékony vonallá keskenyedett, és kurtán bólintott.
Bent maradt a szobában. Luca Umbertóhoz lépett. – Úgy hallom, jól
bánsz a késsel.
– A legjobban. – szúrta közbe apa. Megrándult egy izom Luca
állkapcsában.
– Nem olyan jól, mint a testvéred, ahogy azt a hír is járja. – mondta
Umberto Matteo felé biccentve, aki egy cápa vigyorát villantotta rá. –
De jobban, mint bármely más ember a területünkön. – ismerte be végül
Umberto.
– Házas vagy?
Umberto bólintott.
– Már húsz éve.

JustBook fordítva
 – Az hosszú idő. – vágott közbe Matteo – Aria szörnyen finomnak
néz ki az idős feleségedhez képest. – Magamba fojtottam egy nyögést.
Umberto keze a derekán levő tok irányába mozdult. Mindenki látta.
Apa, mint egy sólyom figyelte, de nem akadályozta meg. Umberto
megköszörülte a torkát.
– A születése óta ismerem Ariát. Ő egy gyermek.
– Már nem sokáig lesz az. – mondta Luca.
– Az én szememben mindig gyerek lesz. És hű vagyok a
feleségemhez. – Umberto Matteóra nézett. – Ha megint sértegeted a
feleségemet, engedélyt kérek az apádtól, hogy kihívhassalak egy kés
általi küzdelemre, hogy megvédjem a becsületét és megöllek.
Ez rosszul fog végződni.
Matteo lehajtotta a fejét.
– Megpróbálhatod. – vicsorogta – De nem sikerülne.
Luca keresztbe rakta a karját, majd bólintott.
– Azt hiszem, jó választás vagy, Umberto. – Umberto hátra lépett, de
fogva tartotta Matteo tekintetét, aki figyelmen kívül hagyta őt.
Luca szemei Raffaelén állapodtak meg, és ledobta magáról az
udvarias álarcot, ami eddig a szörnyet takarta. Olyan közel ment
Raffaeléhez, hogy az unokatestvéremnek hátra kellett billentenie a fejét,
hogy a szemébe nézhessen.
Raffaele igyekezett arrogánsnak és öntudatosnak látszani, de úgy
nézett ki, mint egy Chihuahua kölyök, aki megpróbál lenyűgözni egy
bengáli tigrist. Luca és ő két különböző faj.
– Ő családtag. Tényleg azzal akarod vádolni, hogy a lányom iránt
érdeklődik?
– Láttam, hogy néztél Ariára. – figyelmen kívül hagyta Luca apát, és
nem vette le a szemét Raffaeléről.
– Mint egy lédús barackra, amit le akar szakítani. – suttogta Matteo,
túlságosan is élvezte ezt.
Raffaele szeme az apámra szegeződött, mint aki segítséget keres.
– Ne tagadd. Felismerem, ha látom. És te Ariát akarod. – morogta
Luca. Raffaele nem tagadta. – Ha rájövök, hogy megint így nézel rá. Ha
rájövök, hogy egyedül vagy vele egy szobában. Ha rájövök, ha csak egy
ujjal is hozzá érsz a kezéhez, megöllek.
Raffaele elvörösödött.

JustBook fordítva
 – Te nem vagy tagja a mi szervezetünknek. Senki nem mondana
neked semmit, még akkor se, ha megerőszakolnám. Betörhetném őt
neked. – Istenem, Raffaele, csukd be a szád. Nem látta a gyilkos
szándékot Luca szemében? – Talán még le is filmezem neked.
Mielőtt még pislogni tudtam volna, Luca Raffaelét a földre teperte,
és térdét a gerincébe nyomta, majd egyik karját hátra feszítette. Raffaele
küzdött és átkozódott, de Luca gyorsan lefogta. Egyik kezével
megragadta Raffaele csuklóját, miközben másikkal a mellénye alá
nyúlt, és egy kést húzott elő.
A lábaim elgyengültek.
– Menjünk. – szóltam Giannának suttogva. Nem hallgatott rám.
Ne nézz oda, Aria.
De nem tudtam, nem nézni. Apa biztos megállítja Lucát. Apám
undorodó arckifejezést vágott, ahogy lebámult Raffaelére. Luca
tekintete Apámét kereste – Raffaele többé már nem az ő katonája volt.
Ez már nem az ő felségterülete volt. A becsület megkövetelte, hogy
engedélyt kérjen a Consigliere-től – és amikor Apám bólintott, ő rátette
a kést és levágta Raffaele kisujját. A sikolyok a fülemben csengtek,
amikor a látomásom elhomályosult. Az öklömbe haraptam, hogy
elfojtsam a hangot. Gianna nem tette. Egy olyan sikolyt hallatott, ami
még a holtakat is felébresztette volna. Legalább elfordult és nem rám
célzott. A hányása végigfolyt a lépcsőn.
Az ajtók mögött csend uralkodott. Meghallottak minket.
Megragadtam Gianna felkarját, amikor a titkos ajtót feltépték, és
megjelent Apánk dühös arca. Mögötte Ceasare és Romero álltak
elővont fegyvereikkel. Amikor meglátták Giannát és engem,
visszatették őket a zakójuk alatt lévő tokba.
Gianna nem sírt. Ritkán tette, de arca most sápadt volt, és erősen
nekem támaszkodott. Ha nem kellett volna őt megtartanom, a lábaim
már összecsuklottak volna. De erősnek kellett lennem miatta.
– Hát, persze. – sziszegte apa, és szemrehányó pillantást vetett
Giannára – Tudhattam volna, hogy újra bajt okozol. – elhúzta tőlem,
majd a társalgóba kísérte, felemelte a kezét és keményen pofon vágta.
Tettem egy lépést felé, hogy megvédjem, és Apám újra felemelte a
karját. Felkészültem a pofonra, de Luca bal kezével elkapta apám
csuklóját. Jobb keze még mindig a kést fogta, amivel levágta Raffaele

JustBook fordítva
ujját. A kést és Luca kezét vér borította. A szemeim kikerekedtek. Apa
volt a ház ura, a feljebbvalónk. Luca beavatkozása sértés volt az apám
becsületére nézve.
Umberto előhúzta a kését, és apa kezét a fegyverére tette. Matteo,
Romero és Ceasare is előrántotta a saját fegyvereit. Raffaele a keze fölé
hajolva kuporgott a padlón, és csak a nyöszörgése volt az egyetlen hang
a szobában. Volt már véres eljegyzés?
– Nem állt szándékomban tiszteletlen lenni. – mondta higgadtan
Luca, mintha New York és Chicago között a háború nem a kitörés
szélén állna – De Aria már nem a te felelősséged. Elvesztetted a
büntetés jogát, amikor a menyasszonyommá tetted. Ő az enyém,
mostantól én foglalkozom vele.
Apa az ujjamon lévő gyűrűre pillantott, aztán lehajtotta a fejét. Luca
elengedte a csuklóját, és a szobában tartózkodó többi férfi is kissé
megnyugodott, de nem tették el a fegyvereiket.
– Ez igaz. – lépett hátra, és felém intett – Akkor szeretnéd azt a
megtiszteltetést, hogy értelmet versz bele?
Luca kemény pillantása rajtam állapodott meg, és elállt a lélegzetem.
– Nem velem volt engedetlen.
Apa szája keskeny vonallá húzódott.
– Igazad van. De ahogy látom, Aria az én tetőm alatt fog élni az
esküvőig, és mivel a becsületem tiltja, hogy kezet emeljek rá, találnom
kell egy másik megoldást, hogy engedelmeskedjen nekem. – Giannára
nézett, és másodszor is megütötte – Minden rosszcselekedetedért, Aria,
a húgod kapja a büntetést helyetted.
Összeszorítottam a számat, könnyek szúrták a szemeim. Nem
figyeltem Lucára vagy Apámra, amíg meg nem találtam a módját, hogy
elrejtsem a gyűlöletemet előlük.
– Umberto, vidd Giannát és Ariát a szobájukba, és győződj meg róla,
hogy ott maradnak. – Umberto a hüvelyébe dugta a kését, és intett
nekünk, hogy kövessük. Elléptem apám mellől, és magammal húztam
Giannát, aki lehajtott fejjel jött. Megmerevedett, ahogy átléptük a
padlón a vért és elhaladtunk a levágott ujj mellett. A tekintetem
Raffaelére ugrott, aki a vérző sebét szorongatta. A kezeit, az ingét és a
nadrágját vér borította. Gianna öklendezni kezdett, mint aki újra hányni
akar.

JustBook fordítva
 – Nem. – szóltam rá határozottan – Nézz rám.
Elkapta a tekintetét a vérről, és a szemembe nézett. Könnyes volt a
szeme és az alsó ajkán volt egy repedés, amelyből vér szivárgott az
állára és a hálóingére csöpögött. A kezem ökölbe szorult. Itt vagyok
neked. A pillantásunk csak annyi időre találkozott, amíg Umberto
kivezetett minket a szobából.
– Nők. – mondta apám gúnyos hangon – Még egy kis vért sem
tudnak elviselni.
Gyakorlatilag éreztem Luca tekintetét a hátamban, mielőtt az ajtó
bezárult. Gianna letörölte a vért az ajkáról, miközben Urberto után
sietettünk a folyosón és a lépcsőn.
– Gyűlölöm. – motyogta – Gyűlölöm mindet.
– Shh. – Nem akartam, hogy így beszéljen Umberto előtt. Ő
gondoskodott rólunk, de ízig-vérig az apám katonája volt.
Megállított, amikor követni akartam Giannát a szobájába. Nem
akartam, hogy ma este egyedül maradjon. És én sem akartam egyedül
lenni.
– Hallottad mit mondott apád.
Umbertóra bámultam.
– Segítenem kell Gianna száján.
Umberto megrázta a fejét.
– Az egy kis semmiség. Ti ketten egy szobában, az mindig bajt okoz.
Azt hiszed, bölcs dolog lenne apádat ma este felbosszantani? – Umberto
becsukta Gianna ajtaját, és óvatosan a mellette levő szobám felé
taszigált.
Beléptem, aztán felé fordultam.
– Egy felnőtt férfiakkal teli szoba figyelte, ahogy egy férfi megüt egy
védtelen lányt, ez a made manek híres bátorsága.
– A jövendőbeli férjed megállította az apádat.
– Értem megtette, de Giannáért nem.
Umberto elmosolyodott, mintha egy hülye gyerek lennék.
– Luca uralkodhat New Yorkban, de ez itt Chicago és apád a
Consigliere.
– Te csodálod Lucát. – mondtam hitetlenkedve – Láttad, ahogy
levágja Raffaele ujját és mégis csodálod őt.

JustBook fordítva
 – Az unokatestvéred szerencsés, hogy a Satu nem valami mást vágott
le. Luca csak azt tette, amit minden más ember megtett volna.
Talán minden ember a mi világunkban.
Umberto megveregette a fejem, mintha egy imádnivaló kiscica
volnék.
– Menj aludni.
– Egész éjjel őrködni fogsz az ajtóm előtt, hogy meggyőződj róla,
hogy nem osonok ki újra? – kérdeztem kihívóan.
– Hozzá kell szoknod ehhez. Most, hogy Luca gyűrűt húzott az
ujjadra, meg fog bizonyosodni róla, hogy folyamatosan védve vagy.
Becsaptam az ajtót. Védve. Még távolról is Luca irányítaná az
életemet. Azt hittem, az életem ugyanúgy folytatódik tovább az
esküvőig, de mégis hogyan, amikor mindenki tudta, mit jelentett a
gyűrű az ujjamon? Raffaele kisujja egy jel volt, egy figyelmeztetés.
Luca benyújtotta az igényét rám, és hidegvérrel behajtotta.
Azon az éjjelen nem kapcsoltam le a lámpákat, aggódtam, hogy a
sötétség felidézi a vér képeit és a levágott végtagét. Enélkül is jöttek.

JustBook fordítva
 Harmadik fejezet

Látszott a párás leheletem, ahogy kifújtam a levegőt. Még a vastag

kabátom sem tudott megvédeni a Chicago-i téltől. A csizmám alatt
csikorgott a hó, miközben követtem anyát a járdán a téglaépület felé,
amely a legexkluzívabb esküvői szalont rejtette a Közép-Nyugaton.
Umberto közelebb húzódott mögöttem, ő volt az állandó árnyékom.
Apám többi katonája a testvéreim hátára tapadtak.
A forgó sárgarézajtókon jutottunk be a ragyogóan kivilágított boltba,
majd a tulajdonos és két asszisztense azonnal üdvözölt minket.
– Boldog születésnapot, Scuderi kisasszony. – üdvözöltek vidám,
élénk hangon.
Kényszeredetten elmosolyodtam. A tizennyolcadik
születésnapomnak egy ünneplésre méltó napnak kellett volna lennie.
Ehelyett csak azt jelentette, hogy egy lépéssel közelebb kerültem a
Lucával kötendő házasságomhoz. Nem láttam, mióta aznap este levágta
Raffaele ujját. Drága ékszereket küldött nekem születésnapjaimra, a
karácsonyi ünnepekre, Valentin-napokra és az eljegyzésünk
évfordulóira, de csak ennyire terjedt ki a kapcsolatunk az elmúlt
harminc hónapban. Láttam fotókat róla az interneten, amiken nőkkel
volt, de ez abba maradt, amikor kiszivárgott az eljegyzésünk híre a
sajtónak. Legalább nyilvánosan nem parádézik a kurváival.
Nem áltattam magam, hogy már nem alszik velük. És nem is
érdekelt. Amíg más nőkkel kavar, addig remélhetőleg nem gondol rám
úgy.
– Csak hat hónap az esküvőjéig, ha jók az értesüléseim? – csivitelte a
bolt tulajdonosa. Ő volt az egyetlen személy, aki izgatottan nézett ki.
Valójában nem meglepő, sok pénzt fog csinálni ma. A Chicago-i és a

JustBook fordítva
New York-i maffia végső egyesülését jelölő esküvőnek egy nagyszerű
eseménynek kellett volna lennie. A pénz nem számított.
Lehajtottam a fejem. Még 166 nap, amíg egyik arany ketrecet a
másikra kell cserélnem. Gianna egy pillantást vetett rám, ami világossá
tette, hogy mit gondolt az ügyről, de csukva tartotta a száját. Tizenhat
és fél éve, végre Gianna meg tanult uralkodni a kirohanásain.
A bolt tulajdonosa átvezetett minket a próbahelyiségbe. Umberto és
a másik férfi a függönyökön kívül maradt. Lily és Gianna lecsapott a
fehér, plüss kanapéra, amíg anya az esküvői ruhák között kezdett
keresgélni. Én a szoba közepén álltam. A fehér tüll, a selyem, a
fátyolszövet, a brokát árnyalatainak látványától és mindattól, amit ez
képviselt, összeszűkült a torkom. Hamarosan férjes asszony leszek.
Szerelmes idézetek díszítették a próbahelyiség falait; gúnyolódásnak
éreztem ezeket, figyelembe véve a rideg valóságot, ami az életem volt.
Mert mi volt a szerelem, csak egy ostoba álom?
Éreztem a bolt tulajdonosának és az asszisztenseinek tekintetét
magamon, majd kihúztam a vállaimat, mielőtt csatlakoztam volna
anyámhoz. Senki nem tudhatta meg, hogy nem vagyok egy boldog
menyasszony, csak egy bábu a hatalmi játszmában.
Végül a bolt tulajdonosa közeledett hozzánk és megmutatta a
legdrágább ruháit.
– Milyen ruha tetszene leginkább a leendő férjének? – kérdezte
kedvesen.
– A meztelen fajta. – vágta rá Gianna, és anyám egy átható pillantást
vetett rá. Elpirultam, de a bolt tulajdonosa úgy nevetett, mintha ez az
egész annyira elbűvölő volna.
– Van rá idő a nászéjszakán, nem gondolja? – kacsintott.
A legdrágább ruháért nyúlok a kollekcióban, egy brokátból készült
álomhoz; a kosárra gyöngyökkel és ezüstös szálakkal finom virágminta
volt hímezve.
– Azok platina szálak. – mondta az üzlet tulajdonosa. Ez
megmagyarázta az árat. – Azt hiszem, a vőlegénye örülni fog a
választásának.
Jobban ismerte őt, mint én. Luca ugyanannyira idegen volt
számomra, mint három évvel ezelőtt.

JustBook fordítva
Az esküvőt a Vitiello villa hatalmas kertjeiben rendezték Hamptonsban.
Mindenki pezsgett az előkészületektől. Nem tettem be a lábamat a
házba, sem a helyszínre, de az anyám naprakészen ellátott minden
információval, és nem azért, mert megkértem rá.
Abban a pillanatban, amikor a családom megérkezett New Yorkba,
néhány órával ezelőtt, a húgaim és én összecsődültünk a Manhattan-i
Mandarin Oriental szálloda lakosztályában.
Salvatore Vitiello azt javasolta, hogy a kastély sok szobájának
egyikében lakjunk az esküvőig hátra levő öt napban, de apám
visszautasította. Három év kísérleti együttműködést követően, még
mindig nem bíztak egymásban. Én örültem. Nem akartam a kastélyba
menni, amíg nem volt muszáj.
Apa beleegyezett, hogy egy lakosztályon osztozzam Lilyvel és
Giannával, így ő és anya egy lakosztályt tartottak fent maguknak.
Természetesen mindhárom lakosztály ajtaja előtt egy testőr állt.
– Holnap tényleg részt kell vennünk a lánybúcsún? – kérdezte Lily,
csupasz lábait átlendítette a kanapé háttámláján. Anya mindig azt
mondta, hogy Nabokovnak Lilianát kellett volna szem előtt tartania,
amikor a Lolitát írta. Míg Gianna a szavaival provokált, Lily addig a
testét használta erre. Áprilisban töltötte be a tizennégyet, egy gyerek,
aki a fejletlen idomait használta, hogy kitűnjön közülünk.
Úgy nézett ki, mint a tini modell, Thylane Blondeau, csak a haja egy
kicsit világosabb volt, és nem volt hézag az első fogai között.
Ez aggasztott. Tudtam, hogy ő így lázad az aranyozott ketrec ellen,
amely az életünk volt, de míg Apám katonái szórakoztatónak tartották a
flörtölést, voltak olyanok is, akik szívesen félreértették.
– Persze, hogy ott kell lennünk. – motyogta Gianna – Aria a boldog
menyasszony, emlékszel?
Lily felhorkantott.
– Hát persze. – felelte hirtelen felülve – Unatkozom. Menjünk
vásárolni.

JustBook fordítva
 Umberto nem lelkesedett a javaslatért, még egy másik testőrrel az
oldalán sem, azt állította, hogy szinte lehetetlen minket ellenőrzés alatt
tartani.
Végül engedett, mint mindig.

Épp egy olyan üzletben voltunk, ahol dögös rocker-csirke-cuccokat

lehetett kapni, amiket Lily kétségbeesetten fel akart próbálni, mikor
üzenetet kaptam Lucától. Ez volt az első alkalom, amikor közvetlenül
kapcsolatba lépett velem, és sokáig csak bámultam a kijelzőt. Gianna
átkukucskált a vállam fölött az öltözőben.
– „Találkozunk a hotelban, hatkor. Luca” Milyen kedvesen kér.
– Mit akarhat? – suttogtam. Reméltem, hogy nem kell találkoznom
vele augusztus 10-ig, az esküvőnk napjáig.
– Csak egy módja van, hogy kiderítsük. – felelte Gianna, ellenőrizve
a tükörképét.

Ideges voltam. Már hosszú ideje nem láttam Lucát. Lesimítottam a

hajamat, majd megigazítottam a blúzomat.
Gianna meggyőzött, hogy a feszes fekete csőszárú farmert vegyem
fel, amit ma vettem. Most arra gondoltam, hogy talán jobb lett volna
kevesebb figyelmet szentelni a testemre. Még tizenöt percem volt a
Lucával való találkozásomig. Még azt sem tudtam, hogy hol
találkozunk. Feltételeztem, hogy majd felhív, ha megérkezett, és
megkér, hogy menjek le a hallba.
– Fejezd be a babrálást. – szólt rám Gianna a kanapéból, egy
magazint olvasva.
– Nem hiszem, hogy ez a ruha jó ötlet.
– De az. Könnyű manipulálni a férfiakat. Lily tizennégy éves és már
rájött erre. Apa mindig azt mondja, hogy mi vagyunk a gyengébbik
nem, mert nem viselünk fegyvereket. Nekünk meg vannak a saját

JustBook fordítva
fegyvereink Aria, és el kell kezdened használni őket. Ha túl akarod élni
a házasságot ezzel a férfival, akkor a testedet kell használnod, hogy
manipuláld őt. A férfiaknak – még az olyan kőszívű gazembereknek is,
mint ők – van egy gyengeségük és az a lábuk között lóg.
Nem gondoltam, hogy Luca könnyen manipulálható volna.
Nem olyan embernek látszott, aki valaha is elvesztette az irányítást,
hacsak nem akarta, és tényleg nem voltam benne biztos, hogy akartam,
hogy észrevegye a testemet.
Hirtelen ugrottam egyet a kopogásra, és tekintetem az órára rebbent.
Még túl korán volt Luca érkezéséig, és egyébként sem jött volna fel a
lakosztályunkhoz, ugye?
Lily kivágtatott a hálószobából, mielőtt Gianna vagy én
megmozdulhattunk volna. A rocker-csirke gönceit viselte, egy szűk bőr
nadrágot és egy szűk fekete pólót. Azt hitte felnőttnek tűnt benne.
Gianna és én azt gondoltuk, hogy úgy nézett ki, mint egy tizennégy
éves, aki túl keményen próbálkozik.
Kinyitotta az ajtót, és csípőjét oldalra billentve próbált szexinek
látszani. Gianna felnyögött, de nem szenteltem figyelmet rá.
– Szia Luca – csiripelte Lily. Közelebb mentem, hogy láthassam
Lucát. Lilyt bámulta, nyilvánvalóan megpróbálta kitalálni, ki ő. Matteo,
Romero és Ceasare álltak mögötte. Aszta, hozta a kíséretét. Hol volt
Umberto?
– Te vagy Liliana, a legfiatalabb testvér. – szólalt meg végül Luca,
figyelmen kívül hagyva Lily flörtölő kifejezését.
Lily összevonta a szemöldökét.
– Nem vagyok olyan fiatal.
– De igen, az vagy. – feleltem határozottan, és odasétálva hozzá,
kezem a vállára tettem. Csak pár centivel volt alacsonyabb, mint én. –
Menj Giannához.
Lily hitetlenkedő pillantást vetett rám, de aztán elslisszolt.
A pulzusom versenyt száguldott, amikor Luca felé fordultam. A
tekintete elidőzött a lábaimon, aztán lassan felemelkedett, amíg meg
nem érkezett az arcomra. Ez a nézés nem volt a szemében, amikor
utoljára láttam. És kezdettől fogva rájöttem, hogy nem volt szándékos.

JustBook fordítva
 – Nem tudtam, hogy a lakosztályomban találkozunk. – mondtam,
aztán rájöttem, hogy üdvözölnöm kellett volna, vagy legalább
megpróbálni kevésbé durván hangzani.
– Be fogsz engedni?
Tétováztam, aztán hátra léptem és hagytam, hogy a férfiak
elmenjenek mellettem. Csak Ceasare maradt kint. Becsukta az ajtót
annak ellenére, hogy szívem szerint nyitva hagytam volna.
Matteo átsétált Giannához, aki gyorsan felült és a legutálatosabb
pillantásával nézett rá. Lily természetesen rámosolygott.
– Megnézhetem a fegyvered?
Matteo elvigyorodott, de mielőtt válaszolhatott volna, közbe szóltam.
– Nem, nem nézheted meg.
Éreztem Luca szemeit magamon, a lábaimon és a fenekemen.
Gianna egy, ugye-én-megmondtam nézést vetett rám. Azt akarta, hogy
használjam a testemet; a probléma az volt, hogy szerettem volna, ha
Luca figyelmen kívül hagyja a testemet, mert minden más halálra
rémített.
– Nem lehettek egyedül velünk. – motyogta Gianna – Ez nem
helyénvaló. – horkantotta. Mintha Gianna törődött volna azzal, hogy mi
helyes és mi nem.
Luca összehúzta a szemét.
– Hol van Umberto? Nem őriznie kellene ezt az ajtót?
– Valószínűleg vécén van vagy cigi szünetet tart. – vállvonogatva
válaszoltam.
– Gyakran előfordul, hogy védelem nélkül hagy titeket?
– Óh, mindig. – mondta gúnyosan Gianna – Látod, Lily, Aria és én
minden hétvégén kilógunk, mert fogadtunk, hogy ki tud több srácot
felcsípni. – Lily csilingelően felnevetett.
– Váltani akarok veled néhány szót, Aria. – Luca rideg tekintettel
nézett rám.
Gianna felállt a kanapéról, és odajött hozzánk.
– Vicceltem, az ég szerelmére! – kezdte, majd megpróbált Luca és
közém állni, de Matteo elkapta a csuklóját, és visszahúzta. Lily mindent
tágra nyílt szemmel figyelt, Romero az ajtónak támaszkodva állt és úgy
tett, mintha ez nem érintené őt.

JustBook fordítva
 – Engedj el, vagy eltöröm az ujjaidat. – morogta Gianna. Matteo
széles vigyorral felemelte a kezeit.
– Gyerünk. – szólt Luca, és a keze megérintette a derekamat.
Visszanyeltem a zihálásomat. Ha észre is vette, nem tett rá megjegyzést.
– Hol van a hálószobád?
A szívdobogásom szaggatottá vált, amikor a bal oldali ajtó felé
bólintottam. Luca bekísért, figyelmen kívül hagyva Gianna tiltakozását.
– Felhívom az apánkat! Ezt nem teheted.
Beléptünk a hálószobámba, és Luca becsukta az ajtót. Nem tudtam
ezen segíteni, egyszerűen csak féltem. Giannának nem lett volna szabad
azokat a dolgokat mondania. Amikor Luca szembefordult velem, azt
mondtam:
– Gianna csak viccelt. Még senki sem csókolt meg, esküszöm. – pír
kúszott az arcomra a vallomástól, de nem akartam, hogy Luca
olyasmiért legyen dühös, amit el se követtem.
Luca szürke szemei fogva tartottak az intenzitásukkal.
– Tudom.
Az ajkaim szétnyíltak.
– Óh. Akkor miért vagy mérges?
– Úgy látod, dühös vagyok rád?
Úgy döntöttem, nem válaszolok.
– Nem ismersz még elég jól.
– Ez nem az én hibám. – motyogtam.
Megérintette az államat, és sóbálvánnyá dermedtem.
– Olyan vagy, mint egy ijedős őzsuta a farkas karmai közt. – nem
tudta, hogy milyen közel járt ahhoz, amit róla gondoltam – Nem foglak
kigúnyolni.
Biztos kétségbeesettnek néztem ki, mert egy kissé elmosolyodott, és
fejét lehajtva az enyémhez közelített.
– Mit csinálsz? – suttogtam idegesen.
– Nem veszem el, ha emiatt aggódsz. Még várhatok néhány napot.
Végül is már három éve várok.
Nem tudtam elhinni, hogy ezt mondta. Természetesen tudtam, hogy
mi történik a nászéjszakán, de majdnem meggyőztem magam róla, hogy
Lucát nem érdeklem azon a téren.
– Utoljára gyereknek neveztél.

JustBook fordítva
 – De többé már nem vagy az. – jegyezte meg Luca egy ragadozó
vigyorral. Az ajka már csak pár centire volt az enyémtől.
– Nagyon megnehezíted. Nem tudlak megcsókolni, ha így nézel rám.
– Akkor talán így nézek rád a nászéjszakánkon is. – ellenkeztem.
– Akkor talán hátulról veszem el, hogy ne kelljen látnom.
Elkaptam az arcom, és hátra botladozva a falnak ütköztem. Luca
megrázta a fejét.
– Nyugi. Csak vicceltem. – mondta halkan – Nem vagyok egy
szörnyeteg.
– Nem vagy?
Az arckifejezése megkeményedett és felegyenesedett, újra teljes
magasságában állt előttem. Megbántam a szavaimat, még ha igazak is
voltak.
– Szerettem volna megbeszélni veled a testőri védelmedet. – mondta
érzelemmentes, formális hangon – Amint belépsz a lakásomba az
esküvő után, Ceasare és Romero lesznek felelősök a biztonságodért. De
addig is Romerót akarom az oldaladon tudni.
– Ott van Umberto. – tiltakoztam, de ő megrázta a fejét.
– Úgy tűnik, túl sok vécé-szünetet tart. Mostantól Romero állandóan
melletted lesz.
– Akkor is figyelni fog, amikor zuhanyozom?
– Ha azt akarom.
Kihívóan felemeltem az állam, megpróbáltam elfojtani a haragomat.
– Te megengednéd, hogy egy másik férfi meztelenül lásson? Tényleg
nagyon megbízol Romeróban, hogy nem használja ki a helyzetet.
Luca szeme szikrákat szórt.
– Romero hűséges. – közelebb hajolt – Ne aggódj, én leszek az
egyetlen férfi, aki valaha is meztelenül lát téged. Már alig várom. –
szemeit a testemen legeltette.
Keresztbe tettem karjaimat a mellkasomon, és elfordítottam a
tekintetem.
– Mi van Lilyvel? Ő és Gianna, osztoznak velem a lakosztályon.
Láttad, hogyan viselkedik Lily. Flörtölni fog Romeróval. Mindent el
fog követni, hogy felbosszantsa. Ő még nem veszi észre, hogy mit
engedhet meg magának. Tudnom kell, hogy biztonságban van.

JustBook fordítva
 – Romero nem fog hozzá érni a húgodhoz. Liliana játszadozhat
körülötte. De ő csak egy kislány. Romero a korabeli, készséges nőket
szereti.
„És te nem?” – már majdnem megkérdeztem, de lenyeltem a
szavakat, és inkább bólintottam.
A szemem az ágyam felé siklott. Borzalmas emlékeztetője volt, hogy
mi fog történni hamarosan.
– Van még valami. Szedsz gyógyszert?
Minden szín kifutott az arcomból, ahogy bámultam rá.
– Persze, hogy nem.
Luca nyugtalan pillantást vetett rám.
– Az anyád már felkészíthetett volna az esküvőre.
Biztos voltam benne, hogy bármelyik pillanatban idegösszeomlást
kaphatok.
– Az anyám soha nem tenné ezt. Nem fog beszélni velem ezekről a
dolgokról.
Luca felvonta a szemöldökét.
– De azért tudod, hogy mi történik egy férfi és egy nő között a
nászéjszakán?
Gúnyolódott velem, a fattyú.
– Tudom mi történik a normális párok között. A mi esetünkben azt
hiszem, a szó, amit keresel, nemi erőszak.
Luca szemeit elárasztották az érzelmek.
– Azt akarom, hogy kezd el szedni a tablettát. – egy kis csomagot
adott át nekem. Fogamzásgátló volt.
– Nem kell orvoshoz mennem, mielőtt fogamzásgátlót vennék be?
– Van egy orvosunk, aki már évtizedek óta a Famíliának dolgozik.
Ez tőle van. Azonnal kezd el szedni. 48 órát vesz igénybe, hogy hatni
kezdjen.
Nem tudtam hinni neki. Nagyon égett a vágytól, hogy velem fog
aludni. A gyomrom görcsbe rándult.
– És mi van, ha nem teszem?
Luca megvonta a vállát.
– Akkor óvszert használok. Akárhogy is, de a nászéjszakánkon az
enyém leszel.

JustBook fordítva
 Kinyitotta az ajtót és intett nekem, hogy mozduljak. Mintha transzba
esve lépkedtem volna a nappaliba. Nem akartam dühös lenni rá, de
most már túl késő volt.
Valószínűleg nem ez volt az utolsó alkalom.
Umberto, Gianna és Lily mellé állt, mérgesnek látszott. Luca a
szemöldökét ráncolta.
– Mit csinálsz itt? – kérdezte Umberto.
– A jövőben jobban kell figyelned és a lehető legrövidebb szüneteket
kell tartanod. – szólt rá Luca.
– Csak néhány percre mentem el, és ott voltak az őrök a többi ajtó
előtt.
Gianna elmosolyodott. Matteo rajta tartotta a szemeit.
– Mit bámulsz? – csattant fel Gianna.
Matteo előrehajolt.
– A dögös testedet.
– Akkor nézd tovább. – vont vállat – Mert csak ennyi közöd lesz a
dögös testemhez.
– Állj le. – figyelmeztette Umberto.
Nem rá figyeltem, hanem Matteóra, akinek számító kifejezés volt az
arcán.
– Romero átveszi a megfigyelést az esküvőig. – mondta Luca.
Umberto kinyitotta a száját, de Luca felemelte a kezét. – Már
megtörtént. – Romero felé fordult, aki azonnal kiegyenesedett. Néhány
lépésnyire sétáltak el mellettünk. Gianna hozzám bújt.
– Mire gondolt?
– Romero az új testőröm.
– Csak ellenőrizni akar.
– Shh. – Lucát és Romerót néztem. Egy pillanat múlva, Romero
Lilyre pillantott, majd bólintott és mondott valamit. Végül visszajöttek
hozzánk.
– Romero veled marad. – mondta egyszerűen Luca. Olyan hidegen
viselkedett, mióta szörnynek neveztem.
– És mire gondoltál, mit csináljak? – kérdezte Umberto.
– Őrizheted az ajtójukat.
– Vagy csatlakozhatsz a legénybúcsúhoz. – javasolta Matteo.
– Nem érdekel. – felelte Umberto.

JustBook fordítva
 Luca megvonta a vállát.
– Ahogy gondolod. Scuderi velünk jön.
Az apám velük megy? Nem is akartam tudni, hogy mire készülnek.
Luca hozzám fordult.
– Emlékezz, mit mondtam.
Nem szólaltam meg, csak fogtam a kezemben a tablettát. Luca és
Matteo egy szó nélkül távozott.
Romero nyitva tartotta az ajtót.
– Te is elmehetsz. – mondta Umbertónak, aki csak bámult, de egy
pillanat múlva távozott.
Romero becsukta az ajtót és bezárta.
Gianna tátogott, mint a partra vetett hal.
– Ezt nem teheted.
Romero az ajtónak támaszkodott, és karjait összefonta maga előtt.
Nem reagált.
– Gyere, Gianna! – magammal húztam a kanapé felé és lehuppantam
rá. Lily már a karosszéken térdelt, és feszülten figyelte Romerót.
Gianna szemei a kezemre vándoroltak.
– Mi ez?
– Fogamzásgátló.
– Ne mondd, hogy az a seggfej most adta neked, hogy a
nászéjszakán meg tudjon húzni.
Összepréseltem az ajkaimat.
– Nem fogod elcsórni, ugye? – kérdeztem tőle – Szükségem van rá.
Ráadásul nem fogja megállítani Lucát, ha nem szedem be. Csak mérges
lesz.
Gianna megrázta a fejét, de én könyörögve néztem rá.
– Nem akarok vitatkozni veled. Inkább nézzünk egy filmet, oké?
Tényleg szükségem van a figyelemelterelésre. – egy pillanat múlva,
Gianna bólintott. Kiválasztottunk egy véletlenszerű filmet, de nehéz
volt koncentrálni, hogy Romero őrzött minket.
– Ott fogsz állni egész éjjel? – kérdeztem végül – Idegesít. Nem
tudnál leülni?
A szabad karosszék felé indult, és belesüppedt. Megszabadult a
zakójától, így feltárva fehér ingét és egy fegyvertartót, melyben két
fegyver és egy hosszú kés volt.

JustBook fordítva
 – Aszta. – lehelte Lily. Felállt és odament hozzá. Romero
egyfolytában az ajtót figyelte. Lily elé lépett, és nem volt más
választása, mint felnézni. A húgom elmosolyodott. Gyorsan az ölébe
siklott, Romero megfeszült. Felugrottam a kanapéról és elhúztam tőle.
– Lily, mi ütött beléd? Ezt nem teheted. Egyszer majd egy férfi kapni
fog az alkalmon és kihasznál téged. – Sok férfinak gondot okozott
megérteni, hogy a provokatív ruhák és cselekedetek, nem feltétlenül
jelentenek meghívást a nő részéről.
Romero kiegyenesedett a székben.
– Ő nem fog bántani. Luca megtiltotta neki, igaz? – kérdezte Lily.
– El tudná lopni az erényedet, és utána elvágná a torkodat, így nem
tudnád elmondani senkinek. – felelte Gianna.
Átható pillantást lövelltem felé.
Lily szemei tágra nyíltak.
– Nem akartam. – tiltakozott Romero megdöbbent hangon.
– Ezt nem kellett volna mondanod. – motyogta Gianna.
– Most állandóan körülötted fog legyeskedni.
– Lily, menj lefeküdni. – parancsoltam, és ő hangosan tiltakozott.
– Sajnálom. – mondtam. – Nem tudja, mit csinál.
Romero bólintott.
– Ne aggódj. Van egy hasonló korú húgom.
– Hány éves vagy?
– Húsz.
– És mennyi ideje dolgozol Lucának?
Gianna kikapcsolta a tévét, hogy a kihallgatásra figyeljen. A kanapé
háttámlájának dőltem.
– Négy éve, de már hat éve vagyok made man.
– Jónak kell lenned, ha Luca úgy döntött, hogy te védd Ariát.
Romero megvonta a vállát.
– Tudom, mit kezdjek magammal egy harcban, ami nem egy utolsó
szempont. És Luca tudja, hogy hű vagyok.
– Úgy értem, nem fogsz rámászni Ariára.
Gianna szavaira forgattam a szemeim. Valószínűleg Romero bánta,
hogy otthagyta az ajtót.
– Luca tudja, hogy megbízhat bennem, mint az övéiben.
Gianna ajka elkeskenyedett. Valami rossz dolgot készült mondani.

JustBook fordítva
 – Tehát, ha Aria ma éjjel kijön a szobájából meztelenül és te
megkeményedsz, mert ezen nem igazán tudsz segíteni, Luca nem vágná
le a farkadat?
Romero egyértelműen megdöbbent. Úgy bámult rám, mintha tényleg
amiatt aggódna, hogy megtenném.
– Ne figyelj rá. Nem fogom megtenni.
– Hova ment Luca és a többi férfi legénybúcsúra? – tereltem inkább
másra a szót.
Romero nem válaszolt.
– Valószínűleg egy sztriptíz bárba, utána meg a Familia egyik
bordélyába – motyogta Gianna. – Miért van az, hogy a férfiak
kurvázhatnak, miközben nekünk, nőknek, a nászéjszakára kell
tartogatnunk a szüzességünket? És miért baszhat meg Luca bárkit, akit
csak akar, míg Aria egy srácot sem csókolhat meg?
– Nem én hoztam a szabályokat. – válaszolta egyszerűen Romero.
– De te győződsz meg róla, hogy nem szegjük meg őket. Te nem is a
védelmezőnk vagy, hanem a felügyelőnk.
– Arra még soha nem gondoltál, hogy azokat a srácokat védem, akik
nem ismerik Ariát? – kérdezte.
Összeráncoltam a szemöldökömet.
– Luca bárkit megölne, aki hozzád mer érni. Persze, kimehetsz,
flörtölhetsz egy sráccal és tovább léphetsz, mert nem te lennél az, akit
Luca kibelez.
– Luca nem az én vőlegényem. – vágta rá Gianna.
– Apád minden férfit megölne, aki közel kerül hozzád, mert nem
akarná, hogy bárki is elrontsa a legértékesebb vagyonát.
Most tudatosult bennem először, hogy csak azért, mert hozzá adnak
Lucához, még nem jelenti azt, hogy Giannát nem kényszerítik hozzá
valaki máshoz. Hirtelen nagyon fáradtnak éreztem magam.
– Megyek lefeküdni.
Az éjszaka nagy részét ébren töltöttem, azon gondolkodva, hogy
mászhatnék ki az esküvőből, de az egyetlen lehetőség az lenne, ha
elfutnék, és míg Gianna biztos velem jönne, mi a helyzet Lilianával?
Nem tudtam mindkettőjüket megmenteni. És mi van Fabianóval? Mi
van az anyámmal? Nem hagyhattam mindent magam mögött. Ez volt az
életem. Nem ismertem semmi mást. Talán gyáva voltam, habár

JustBook fordítva
feleségül megyek egy olyan férfihoz, mint Luca, és ehhez valószínűleg
több bátorságra volt szükségem, mint elszaladni.

JustBook fordítva
 Negyedik fejezet

A lakosztály nappaliját feldíszítették a lánybúcsúra. Reméltem, hogy

megmenekülök ettől a hagyománytól, de az anyám ragaszkodott hozzá,
mert szerinte Luca családjának nőtagjai megbántódnának, ha nem
találkozhatnának velem az esküvő előtt.
Egy zöld koktélruhát készítettem ki. A színről azt feltételeztem, hogy
szerencsét hoz. Tudtam, hogy ami nekem jó szerencsének számított
ezen a ponton, az nagyban különbözött apám és Luca értelmezésétől.
Lily nem volt hajlandó részt venni a lánybúcsún, amiért túl fiatalnak
ítélték, de Gianna a maga módján érvelt, hogy legyen itt. Bár aggódtam,
hogy létezik másik oka is, hogy anyánk beleegyezett a távolmaradásába.
Gianna pár napja töltötte be a 17-et, ez azt jelentette, hogy majdnem
elég idős ahhoz, hogy férjhez menjen. Ezt a gondolatot félretettem
magamban.
Anya és Gianna vitáját hallgattam a hálószobából, hogy mit kellene
Giannának viselnie, amikor kopogás hallatszott a lakosztály ajtaján.
Egy kicsit korán volt még, a vendégeknek csak 10 perc múlva kellett
volna megérkezniük. Kinyitottam az ajtót. Valentina állt előttem,
Umberto pedig mögötte. Az unokatestvérem volt, és 5 évvel idősebb
nálam. Az ő anyja és az én anyám testvérek voltak.
Bocsánatkérően mosolyodott el:
– Tudom, hogy korán érkeztem.
– Pont jókor. – mondtam, és hátra léptem, hogy bejöhessen. Umberto
pedig visszaült a székre a lakosztályomon kívül. Igazán szerettem
Valentinát, úgyhogy nem bántam, hogy együtt tölthetek vele egy kis
időt. Magas volt és kecses, haja sötétbarna, szinte már fekete, a szemei
pedig az elképzelhető legsötétebb színűek. Egy fekete ceruza szoknyás
ruhát viselt, ami a térdéig ért. A férje, Antonio 6 hónappal ezelőtt halt

JustBook fordítva
meg, az esküvőm lehetne az első olyan alkalom, amikor a feketén kívül
mást viselhetne. Valamikor az özvegyektől, főleg az idősebb nőktől,
elvárták, hogy férjüket egy évig gyászolják, de Valentina még csak 23
éves volt. Lucával egyidős. Azon kaptam magam, hogy azt szeretném,
ha a férje előbb halt volna meg, és akkor Luca őt vette volna feleségül,
ettől a gondolattól szörnyen elszégyelltem magam. Nem kéne ilyeneken
gondolkodnom.
Romero az ablak mellett téblábolt.
– Nem tudnál kint maradni kérlek? Egy lánybúcsún nincs helye
férfiaknak.
Elfordította a fejét és szó nélkül távozott.
– A férjed neked adta a saját testőrét? – kérdezte Valentina.
– Még nem a férjem.
– Nem az, igazad van. Szomorúnak tűnsz. – mondta ismerős
arckifejezéssel, miközben a kanapéra ereszkedett. Pezsgő, üdítőitalok és
vendéglátó falatok voltak egy asztalra állítva mögötte.
Nyeltem egyet.
– Akárcsak te. – azonnal hülyének éreztem magam, hogy ilyet
mondtam neki.
– Az apám azt akarja, hogy újra férjhez menjek. – mondta, közben
csavargatta a jegygyűrűjét.
A szemeim elkerekedtek.
– Ilyen hamar?
– Nem azonnal, de úgy látszik, már beszélget valakivel erről.
Ezt nem tudtam elhinni.
– Nem mondhatsz nemet? Hiszen voltál már házas!
– De az egy gyermek nélküli házasság volt, és túl fiatal vagyok, hogy
egyedül maradjak. Vissza kellett mennem a családomhoz. Apám
ragaszkodott hozzá, hogy megvédjen.
Mindketten tudtuk, ez mit jelent. A nőknek mindig szükségük van
védelemre a külvilágtól, főleg házasságkötésre alkalmas korban.
– Sajnálom! – mondtam.
– Az van, ami van. Ezt te is ugyanúgy tudod, ahogy én.
Keserűen felnevetek.
– Igen.

JustBook fordítva
 – Láttam a férjedet, amikor tegnap meglátogattam a Vitiellókat a
szüleimmel. Ő igazán… lenyűgöző.
– Szörnyű. – felelem csendesen.
Valentina arckifejezése megnyugtatott, de beszélgetésünket rövidre
szabta, amikor anya és Gianna kijöttek a hálószobából. Ráadásul
hamarosan még több vendég érkezett.
Minden ajándék a fehérneműktől, az ékszereken át, egészen az egy
napos New York-i luxus spa kezelésekre szóló ajándékutalványokból
állt.
A fehérnemű volt a legrosszabb, és amikor kinyitottam Luca
mostohaanyja, Nina ajándékát, nehéz volt rezzenéstelen arcot vágni.
Felemeltem az alig látszódó fehér hálóruhát és feszülten mosolyogtam.
A közepe átlátszó volt, és olyan rövid, hogy épp csak a combomig ért.
Alatta a dobozban egy még kisebb ruhadarab volt, egy fehér csipke
bugyi, ami feltárta a fenekem nagy részét és egy pánt tartotta hátul. A
körülöttem lévő nőktől kórusban elismerő hümmögéseket hallottam.
A fehérneműt bámultam. Gianna az ujjával észrevétlenül a
halántékára mutatott.
– Ez a nászéjszakádra van! – mondta Nina számító csillogással a
szemében – Fogadok, hogy Luca imádja majd levenni rólad. Időnként
rá kell venni a férjeinket ilyesmire. Luca minden bizonnyal elvár majd
valami merészet.
Bólintottam.
– Köszönöm!
Talán Luca javasolta a mostoha anyjának, hogy ezt adja nekem?
Nem mernék rá fogadni. Nem azok után, hogy ő gondoskodott a
fogamzásgátlásomról. A gyomrom összerándult az aggodalomtól, és
csak még rosszabb lett, amikor a nők elkezdtek beszélgetni a
nászéjszakáról.
– Annyira zavarban voltam, amikor eljött az ideje a lepedők
bemutatásának. – suttogta színpadiasan Luca unokatestvére, Cosima.
– A lepedők bemutatásának? – kérdeztem.
Nina támogatóan elmosolyodott, amikor azt mondta:
– Anyád nem mesélt neked erről?
Anyámra pillantottam, aki összeszorította az ajkait, és két vörös folt
tűnt fel az arcán.

JustBook fordítva
 – Ez egy szicíliai hagyomány, amit a család büszkén ad tovább
generációkon át – magyarázta Nina, közben mélyen a szemembe nézett.
– A nászéjszaka után a vőlegény családjának nőtagjai elmennek az ifjú
párhoz, hogy begyűjtsék a lepedőket, amin az éjszakát töltötték. Ezeket
a lepedőket a mennyasszony és a vőlegény apja, illetve bárki, aki
akarja, megnézheti, hogy a házasságot elhálták és a mennyasszony szűz
volt.
Cosima kuncogott.
– Ezért is nevezik véres lepedők hagyományának.
Az arcom megdermedt.
– Ez egy barbár tradíció. – sziszegte Gianna – Anya, ezt nem
engedheted.
– Nincs jogom felülbírálni! – felelte anya.
– Úgy van. Nem hagyhatjuk el a hagyományainkat.
Nina hozzám fordult.
– És ahogy én tudom, védve vagy a kíváncsi férfiak tekintetétől, így
nincs mitől félned. A lepedők bizonyítani fogják a becsületedet.
Gianna ajkai összerándultak, de én csak arra tudtam gondolni, hogy
ez a hagyomány azt jelentette, hogy határozottan együtt kell aludnom
Lucával.

JustBook fordítva
 Ötödik fejezet

Az esküvő napja előtti délután, a családom elhagyta a Mandarin

Oriental Hotelt és elindult a Vitiello villába Hamptonsba. Ez egy
hatalmas épület volt, amit az olasz palazzók ihlettek, és három
hektárnyi parkos terület vett körül. A felvezető út hosszú volt és
kanyargós, négy dupla garázs és két vendégház mellett haladt el, és a
kastélynál ért véget, aminek fehér falai és pirosan csillogó teteje volt. A
fehér márványszobrok között dupla lépcsősor vezetett fel a bejárati
ajtóig.
Az épület belsejében elállt a lélegzetem a kazettás mennyezettől, a
márványból készült oszlopoktól és a padlótól, valamint a panoráma
ablakoktól, amik az öbölre és a hosszú medencére néztek. Luca apja és
mostohaanyja a bal oldali szárny második emeltére vezetett minket,
ahol a hálószobák voltak.
Gianna és én ragaszkodtunk a közös szobához. Nem érdekelt, hogy
gyerekesnek néznek emiatt. Szükségem volt rá, hogy mellettem legyen.
Az ablakból figyelhettük, hogyan kezdik el a munkások felállítani a
hatalmas pavilont, amely holnap templomként fog szolgálni. A
háttérben az óceán tajtékzott. Luca csak másnapra volt várható, így nem
keresztezhettük egymás útját, ami balszerencsét jelentett volna.
Őszintén szólva nem tudom, hogy lehettem volna ennél
szerencsétlenebb, mint amilyen már eleve voltam.

– Ma van a nagy nap! – mondta anyám hamis éljenzéssel a hangjában.

JustBook fordítva
 Kivonszoltam magam az ágyból. Gianna visszahúzta a takarót a
fejére és morgott valamit arról, hogy még túl korán van. Anyám
felsóhajtott.
– Nem tudom elhinni, hogy egy öt évessel osztottad meg a szobádat.
– Valakinek meg kell győződnie róla, hogy Luca nem oson be hozzá.
– mondta Gianna a takaró alól.
– Umberto járőrözött a folyosón.
– Mintha megvédhetné Ariát Lucától. – motyogta Gianna, végül
felült. Vörös haja tiszta kóc volt. Anyám összeszorította az ajkait.
– A nővéredet nem kell megvédeni a férjétől.
Gianna horkantott, de anyám figyelmen kívül hagyta, inkább bekísért
engem a fürdőszobába.
– El kell készülnünk! A kozmetikus bármelyik percben itt lehet.
Gyorsan zuhanyozz le.
Amikor a forró víz végigfolyt a testemen, minden valóságossá vált.
Ez volt az a nap, amitől olyan régóta rettegtem. Ma este már Aria
Vitiello leszek, felesége a jövendőbeli Capo dei Capinak, és egykori
szűz. A zuhanykabinnak támaszkodtam. Bárcsak olyan lennék, mint a
többi mennyasszony. Bárcsak élvezni tudnám ezt a napot. Bárcsak ne
várnám a nászéjszakát rettegéssel, bár már hosszú ideje megtanultam,
hogy a kívánságok nem teljesülnek.
Amikor kiléptem a zuhany alól, fáztam. Még a bolyhos
fürdőköpenyemet felvéve sem hagytam abba a remegést.
Valaki kopogott. Gianna lépett be egy pohárral és egy tállal a
kezében.
– Kávé és gyümölcssaláta. Nyilvánvalóan nem megengedett a
palacsinta neked, mert puffadást okozhat. Milyen szar már!
Elvettem a kávét, de az ételre megráztam a fejem.
– Nem vagyok éhes.
– Nem fogod bírni egész nap evés nélkül, el fogsz ájulni, amikor
majd a sorok között sétálsz. – megállt – Bár jobban meggondolva,
szeretném látni Luca arcát, amikor ez megtörténik.
A kávét kortyolgattam, aztán elvettem a tálat Giannától és ettem pár
falat banánt. Igazán nem akartam elájulni. Apa dühös lenne, és Luca
sem lenne túl boldog.

JustBook fordítva
 – Megérkezett a kozmetikus a segédjeivel. Tudod, szépíteniük kell a
pletykások seregét.
Gyengéden elmosolyodtam.
– Ne várassuk meg őket.
Giannia aggodalmas tekintettel követett, mikor beléptem a
hálószobába, ahol anyám, Lily és a három kozmetikus már vártak rám.
Elkezdték a munkájukat, egyszerre gyantázva lábainkat és hónaljainkat.
Amikor azt hittem, hogy a kínzás véget ért, megkérdezte a kozmetikus:
– Bikini vonal? Tudja, hogy mit szeret a férje?
Az arcom elvörösödött. Anyára néztem a válaszért. Mintha ez lenne
az első dolog, amit tudnék Lucáról, hogy mit szeret, főleg a testszőrre
vonatkozóan.
– Talán felhívhatnánk az egyik kurváját. – javasolta Gianna.
Anyám felsóhajtott.
– Gianna!
Lily megfejthetetlenül figyelte az egész szituációt. Ő lehetett volna a
flörtölés királynője, de ez volt minden, amit tett.
– Mindent eltávolítok, kivéve egy kis háromszöget, rendben? – a
kozmetikus gyengéd hangon szólt, én pedig bólintottam, és hálásan
rámosolyogtam. Még órákra volt szükségünk, hogy készen álljunk.
Amikor a sminkem elkészült, és a hajamat is bonyolult kontyba
feltűzték, hogy megtartsa a fátylat és a gyémánt fejdíszt, a nagynéném
Lívia és Ornatella behozták az esküvői ruhámat és a koszorúslány
ruhákat Lily és Gianna számára. Már csak egy óránk maradt az
esküvőig.

Bámultam a tükörképem. A ruha gyönyörű volt, az uszályomon

platinásan csillogott a hímzés, ahol a napfény érte, és darázsderekamat
egy fehér szaténszalag emelte ki.
– Szeretem ezt a szív alakú kivágást, lélegzetelállító dekoltázst ad
neked. – suttogta Lívia néni. Ő volt Valentina édesanyja.
– Luca biztos értékelni fogja. – mondta Ornatella néni.

JustBook fordítva
 Az anyám láthatta az arcomon, hogy hamarosan idegösszeomlást
kapok, így inkább elindult a nagynénéimmel kifelé.
– Hagyjuk a három lányt egy pillanatra egyedül.
Gianna mellém lépett. Vörös haja szép kontrasztban volt mentaszínű
ruhájával. Egy nyakláncos dobozt nyitott ki.
A gyémántok és a gyöngyök bonyolult fehérarany szálakkal voltak
körülvéve.
– Luca nem kíméli a költségeket, ugye? Ez a nyaklánc és a fejdísz
többe kerülhetett, mint amit a legtöbb ember a házáért fizet.
A meghívott vendégek nevetése és beszélgetése felhallatszott a
nyitott ablakon keresztül a szobába. Időnként egy-egy fémes csattanást
lehetett hallani.
– Mi ez a hang? – kérdeztem, hogy megpróbáljam elterelni a
figyelmemet. Gianna az ablakhoz ment és kinézett.
– A férfiak előveszik a fegyvereiket és egy műanyag dobozba teszik
őket.
– Mennyit?
Gianna felhúzta a szemöldökét.
– Mennyi fegyvert tesznek bele a férfiak? – kérdeztem ismét.
– Egyet. – a homlokát ráncolta, aztán rájött mire gondolok,
mogorván bólintottam.
– Csak egy bolond hagyja el a házát kevesebb, mint két fegyverrel.
– Akkor miért teszik most ezt? – kérdezte Gianna.
– Szimbolikus. – felelem. Mint ez a szörnyű esküvő.
– De ha mindannyian békét akarnak, akkor miért nem járnak
fegyvertelenül? Végül is ez egy esküvő.
– Korábban is voltak vörös esküvők. Láttam képet egy esküvőről,
amin nem tudtad megmondani az esküvői ruha színét. Vérben ázott.
Lily megborzongott.
– Ma nem ez fog történni, igaz?
Bármi lehetséges.
– Nem, Chicago és New York túlságosan kellenek egymásnak. Nem
veszélyeztethetik a vért egymás között, amíg a Bratva és a Tajvan
fenyegetést jelentenek.
Gianna horkantott.
– Óh, remek, ez megnyugtató.

JustBook fordítva
 – Igen az. – feleltem határozottan – Legalább tudjuk, hogy senki sem
fog ma ártani a másiknak.
A gyomrom görcsbe rándult. Kivéve talán nekem. Valószínűleg.
Gianna hátulról átölelt a karjaival, állát a csupasz vállamon
pihentette.
– Még mindig elfuthatunk. Ki tudnálak szabadítani ebből a ruhából
és kiosonnánk innen. Mindenki elfoglalt. Senki sem venné észre.
Lily erőteljesen bólintott, és felállt az ágyra, ahol eddig ült.
Luca észrevenné. Mosolyt erőltettem az arcomra.
– Nem, már késő.
– Nem az. – sziszegte Gianna – Ne add fel.
– Vér tapadna a kezemhez, ha megszegném az egyezséget. A
megtorlásban megölnék egymást.
– Mindannyiuknak vér tapad a kezéhez. Minden egyes kibaszott
embernek a kertben.
– Ne káromkodj!
– Igazán? Egy hölgy nem káromkodhat. – utánozta Gianna apánk
hangját – Honnan szedted, hogy te úgy viselkedsz, mint egy
engedelmes kishölgy?
Elfordultam. Igaza volt. Ez vitt engem egyenesen az ország
leghalálosabb férfijének karjaiba.
– Sajnálom! – suttogta Gianna. – Nem úgy értettem.
Összekulcsoltam az ujjainkat.
– Tudom, és igazad van. A kertben lévő legtöbb embernek a kezéhez
vér tapad, és megérdemlik a halált, de ők a családunk, és abból csak egy
adatott. És olyan ártatlanok is vannak közöttük, mint Fabiano.
– Fabianónak is hamarosan véres lesz a keze. – mondta Gianna
keserűen – Gyilkos lesz ő is.
Nem tagadtam. Fabianónak is elkezdődik a beavatása 12 évesen. Ha
Umberto igazat mondott, akkor Luca az első embert 11 éves korában
ölte meg.
– De most még ártatlan, és vannak ott kint más gyerekek és nők is.
Gianna kemény pillantást vetett rám a tükörbe.
– Ugye nem hiszed ugye, hogy mindegyikünk ártatlan?
A mi világunkba születni azt jelentette, hogy már a születésünk
pillanatában vér tapad a kezünkhöz. Minden lélegzetvételünkkel a bűn

JustBook fordítva
egyre mélyebbre vájja magát a bőrünkbe. Véresen születünk. Véresen
esküszünk, mint ahogy szól a New York-i Cosa Nostra mottója.
– Nem!
Gianna komoran elmosolyodott. Lily átment az ágy másik feléhez, és
levette a fátylamat az ágy fejtámlájáról. Lehajoltam, hogy a hajamba
tűzze. Majd gyengéden megigazította.
– Bárcsak szerelemből házasodnál. Bárcsak tudnánk jót kacagni a
nászéjszakádon. Bárcsak ne lennél ilyen kibaszott szomorú! – mondta
Gianna vadul.
A köztünk lévő csend megnyúlt. Lily végül az ágy felé bólintott.
– Itt fogsz aludni ma este?
A torkom összeszorult.
– Nem, Luca és én a főhálószobában fogjuk tölteni az éjszakát.
Bár nem hittem, hogy sokat fogok aludni.
Kopogás hallatszott. Kihúztam a vállaimat és rendeztem az
arcvonásaimat. Bibiana és Valentina lépett be, anya követte őket.
– Váó, Aria csodálatosan nézel ki! Olyan a hajad, mint a fonott
arany. – mondta Valentina. Már rajta volt a koszorúslány ruhája,
melynek menta színe gyönyörűen mutatott sötét hajával.
Technikailag csak hajadon nők lehettek koszorúslányok, de a
bácsikám ragaszkodott hozzá, hogy Valentinát is annak tekintsék.
Nagyon szeretett volna újra férjet találni neki.
Bibianának a nyári meleg ellenére hosszú ujjú, földig érő ruhája volt.
Valószínű arra gondolt, hogy ez elrejti a vékonyságát.
Mosolyt kényszerítettem magamra. Anya elkapta Lily karját.
– Gyere Lily, az unokatestvéreid beszélni szeretnének a nővéreddel.
Kivezette Lilyt a szobából, azután visszafordult Giannához, aki
keresztbe tett lábakkal ült a heverőn.
– Gianna?
Gianna figyelmen kívül hagyta őt.
– Maradok. Nem hagyom egyedül Ariát.
Anyám jól tudta, hogy nem lehet vitatkozni a testvéremmel, mikor
ilyen hangulatban volt, ezért inkább becsukta az ajtót.
– Miről akartok beszélni velem?
– A nászéjszakádról. – mondta Valentina bocsánatkérő mosollyal.

JustBook fordítva
 Bibiana olyan arcot vágott, ami arra emlékeztetett, hogy ő is
mennyire fiatal. Még csak huszonkettő. Vékony volt. Nem tudtam
elhinni, hogy kettőjüket küldik hozzám, hogy beszéljenek a
nászéjszakámról. Bibiana arcán látszott a boldogtalansága. Mióta
összeházasodott egy nála csaknem harminc évvel idősebb férfival, csak
hervadozik. Azt gondolták, ez elkergeti a félelmeimet? Valentina hat
hónappal ezelőtt elvesztette a férjét az oroszokkal való nézeteltérésben.
Hogyan várhatják el tőle, hogy a boldog házasságról beszéljen?
Idegesen lesimítottam a ruhámat.
Gianna megrázta a fejét:
– Ki küldött titeket? Luca?
– Anyád. – mondta Bibiana – Biztos akar benne lenni, hogy tudod,
mi vár rád.
– Várható volt tőle – sziszegte Gianna. – És mi van azzal, hogy mit
akar Aria?
– Az van, ami van. – felelte keserűen Bibiana – Ma este Luca
érvényesíteni fogja a jogait. Legalább ő jól néz ki és fiatal.
Sajnálatot éreztem iránta, de ugyanakkor az én saját szorongásom
foglalt le. Igaza volt. Luca jól nézett ki.
Nem tagadhattam, de ez nem változtatott azon a tényen, hogy
rettegtem attól, hogy intim helyzetbe kerülök vele. Nem olyan
benyomású férfinak gondolom, aki gyengéd az ágyban. A gyomrom
ismét összeugrott.
Valentina megköszörülte a torkát:
– Luca tudja, mit kell csinálni.
– Te csak fekszel a hátadon, és ő azt tesz, amit akar. – felelte Bibiana
– Ne próbálj meg harcolni vele; attól csak rosszabb lesz.
Mindannyian rábámultunk, ő elfordult.
Valentina megérintette a vállamat.
– Nem nyújtunk vigaszt. Sajnálom. Biztos vagyok benne, hogy
minden rendben lesz. – Gianna horkantott.
– Talán anya meghívhatta volna az egyik nőt az esküvőre, akit Luca
megdugott. Ő elmondhatta volna, hogy mi vár rád.
– Grace itt van. – mondta Bibiana, aztán elvörösödött és dadogni
kezdett – Úgy értem, ez csak egy pletyka. Én… – Valentina felé fordult
segítségért.

JustBook fordítva
 – Itt van Luca egyik régi barátnője? – suttogtam.
Bibiana összerezzent.
– Azt hittem tudtad? És ő igazából nem a barátnője, inkább csak
játékszere volt. Luca sok nővel volt.
Hirtelen befogta a száját. Nem veszíthettem el az önkontrollom. Nem
engedhettem meg, hogy az emberek lássák, mennyire gyenge vagyok.
Miért is érdekelt, hogy Luca szajhája itt van az esküvőnkön?
– Oké. – mondta Gianna – Ki a faszom az a Grace, és mi a faszért
hívták meg erre az esküvőre?
– Grace Parker. A New York-i szenátor lánya, aki a maffia
bérszámfejtője. – magyarázta Valentina – Meg kellett hívni a családját.
Könnyek homályosították el a látásomat, és Gianna kezdett rohanni
felém.
– Oh, ne sírj Aria! Nem éri meg. Luca egy seggfej. Ezt tudtad. Nem
engedheted, hogy a tettei hatással legyenek rád.
Valentina a kezembe adott egy Kleenex törlőkendőt.
– Tönkreteszed a sminked.
Pislogtam néhányszor, miután magával ragadtak az érzelmek.
– Sajnálom. Csak érzékenyebb vagyok.
– Azt hiszem, az lesz a legjobb, ha most távoztok. – mondta Gianna,
de nem nézett Bibianára és Valentinára.
Neszezés hallatszott, majd az ajtó nyitódott és csukódott. Gianna
átölelt.
– Ha fájdalmat okoz neked, megölöm. Esküszöm. Elveszem az egyik
olyan kibaszott fegyvert, és lyukat csinálok a fejébe.
Szembe fordultam vele.
– Túlélte a Bratvát és a Triadot, ő a legfélelmetesebb harcosa a New
York-i családnak, Gianna. Ő előbb ölne meg téged.
Gianna megvonta a vállát.
– Én megtenném érted.
Elhúzódtam tőle.
– Még mindig a kishúgom vagy. Nekem kell megvédenem téged.
– Megvédjük egymást – suttogta. – A mi kötelékünk erősebb, mint a
hülye esküjük, az Omerta vagy a véreskü.
– Nem akarlak elhagyni. Utálom, hogy New Yorkba kell mennem.
Gianna nyelt egyet.

JustBook fordítva
 – Majd gyakran meglátogatlak. Apa örülni fog, hogy
megszabadulhat tőlem.
Kopogtak, majd anyám lépett be.
– Itt az idő.
Anyám ránézett az arcunkra, és nem szólt semmit. Gianna ellépett
tőlem, a pillantása belém égett. Aztán megfordult és kisétált. Anyám
szeme a fésülködőasztalomon lévő fehér csipke harisnyakötőmre esett.
– Szükséged van segítségre a felvételéhez?
Megráztam a fejem, és felcsúsztattam, amíg meg nem pihent a
combomon. Később majd Luca lehúzza a szájával és az összegyűlt
agglegények közé fogja dobni. Lesimítottam az esküvői ruhámat.
– Gyere. – mondta anyám – Mindenki rád vár!
Átadta nekem a csokrom, ami gyönyörűen elrendezett fehér, vajszínű
és rózsaszínű rózsákból állt. Csendben sétáltunk át az üres házon, csak a
cipőm kopogott a márványpadlón. A szívem a mellkasomban dübörgött,
amikor kiléptünk az üveg tolóajtón át a verandára, aminek a kertre és a
strandra volt kilátása. A kert elejét egy hatalmas fehér pavilon foglalta
el, ahol az esküvőt tartották. De a pavilon mögött több tucat asztal volt
felállítva az esküvő utáni ünnepélyre. Hangokat hallottam a pavilonból,
ahol a vendégek már várták az érkezésem. Vörös rózsasziromösvény
vezetett a verandától a bejárat felé. Követtem anyámat egy kis
helyiségbe, ami a külső és a fő rész között helyezkedett el. Apám várt
már, és kihúzta magát, amikor beléptünk. Anyám egy rövid bólintással
átadott neki, mielőtt elsiklott a rögtönzött kápolna felé.
Apám feszülten mosolygott, amikor felajánlotta nekem a karját.
– Gyönyörűen nézel ki. – mondta csendesen. – Luca nem tudja, mit
kap.
Lehajtottam a fejem.
– Köszönöm Apám!
– Légy jó feleség, Aria. Luca erős, és majd egyszer ő veszi át az apja
helyét, az ő szava lesz a törvény. Tegyél büszkévé, tedd a szervezetet
büszkévé.
Bólintottam, a torkom túlságosan össze volt szorulva a beszédhez. A
zene felhangzott: egy vonós négyes és egy zongora. Apa lehajtotta a
fátylamat. Örültem az extra réteg védelemnek, függetlenül attól, hogy
milyen vékony volt. Talán messziről nézve elrejti az arckifejezésemet.

JustBook fordítva
 Apám a bejárat felé vezetett, és csendesen utasított. A függönyt
félrehúzták, felfedve ezzel a folyosót, melynek mindkét oldalán sok
száz vendég állt. A szemeim a folyosó végére szegeződtek, ahol Luca
várakozott. Magas és impozáns volt a szénfekete öltönyében és
mellényében, ezüst csokornyakkendővel és fehér inggel kiegészítve.
A koszorús-fiúk világosabb szürke mellénybe és nadrágba öltöztek, a
zakó és a csokornyakkendő helyett hagyományos nyakkendőt viseltek.
Fabiano egy volt közülük, és csak a nyolcadik volt a férfiak sorában a
magassága miatt.
Apám előre rántott, és úgy tűnt, lábaim maguktól viszik reszkető
testemet. Megpróbáltam nem nézni Lucát, inkább Giannára és Lilianára
figyeltem a szemem sarkából. Ők voltak az első két koszorúslány, az ő
jelenlétük erőt adott nekem, hogy emelt fővel sétáljak, és ne szaladjak
el.
Fehér rózsaszirmok fedték az utamat, amik a cipőm alatt
összepréselődtek. Ez már önmagában is szimbolikus volt, bár biztos
voltam benne, hogy nem így kéne értelmezni.
A séta egy örökkévalóságig tartott, de mégis túl korán ért véget.
Luca kinyújtotta a kezét tenyérrel felfelé. Apám megfogta a fátyol
sarkait és felhajtotta, azután átadta a kezemet Lucának, akinek szürke
szemei olyan érzelemmel izzottak fel, amit nem tudtam hova tenni.
Vajon érezheti a remegésem? Nem tudtam a szemeibe nézni.
A pap, fehér papi miseruhában üdvözölt minket, azután a
vendégeket, mielőtt elkezdte a nyitó imáját. Nem akartam elájulni. Luca
szorítása volt az egyetlen dolog, amire összepontosítottam. Erősnek
kellett lennem. Amikor a pap az evangélium záró soraihoz ért, a lábaim
már alig tartottak. Bejelentette a házasságkötési ceremóniát és a
vendégek mindannyian felálltak a székeikről.
– Luca és Aria. – szólt hozzánk a pap – Szabad akaratotokból és
fenntartás nélkül ti magatok kívántok házasságot kötni? Szeretitek és
tisztelitek egymást férfiként és nőként, amíg éltek?
Hazudni bűn volt, de gyilkolni is. Ez a helyiség bűnt lélegzett.
– Igen. – mondta Luca mély hangon, és egy pillanattal később az én
„igen”-em követte. Erőteljesen ejtettem ki a szót.
– Mivel szándékotokban áll házasságot kötni, adjátok a jobb
kezeteket, és nyilatkozzatok Isten és az Egyház színe előtt. – Luca

JustBook fordítva
megragadta a kezem. Forrónak éreztem a hideg bőrömön. Szembe
fordultunk egymással, így nem volt választásom, felnéztem a szemébe.
– Én, Luca Vitiello, feleségül veszlek téged, Aria Scuderi. Ígérem,
hogy hűséges leszek hozzád jó időkben és rossz időkben, betegségben
és egészségben. Szeretni és tisztelni foglak életem minden napján.
Milyen édes hazugságok hagyták el a száját. Elmondtam az én
szavaimat is és a pap megáldotta a gyűrűket.
Luca felvette a gyűrűt a piros párnáról. Az ujjaim reszkettek, mint
levelek a szellőben, ahogy felemeltem őket, a szívem pedig olyan
gyorsan vert, mint egy kolibrié. Luca keze erős és határozott volt,
amikor megfogta az enyémet.
– Aria, fogadd ezt a gyűrűt szerelmem és hűségem jeleként. Az Atya,
a Fiú és a Szentlélek nevében.
Felcsúsztatta a gyűrűt az ujjamra. Fehérarany volt, húsz kis
gyémánttal. Ami más párok számára a szerelem és az egymás iránti
elköteleződés jele volt, az számomra nem jelentett mást, mint a
tulajdonlásának bizonyítékát. Az aranyketrec napi emlékeztetője,
amelyben életem hátralévő részében fogságba ejtettek. A „míg a halál el
nem választ” rész nem egy üres ígéret volt, mint olyan sok más párnál,
amikor belépnek a házasság szent kötelékébe. Nem volt kiút ebből az
egyesülésből. Lucáé voltam a keserű végzetig. Az eskü utolsó néhány
szava, amelyet a férfiak fogadtak, amikor bevették őket a maffiába,
éppúgy lehetett volna az én esküvői fogadalmam befejezése is:
„Belépek az élők közé, és holtan szabadulok.”
Én következtem, hogy elmondjam a szavakat és a gyűrűt Luca ujjára
csúsztassam. Egy pillanatig nem voltam biztos benne, hogy tudom
kezelni a helyzetet. Testem remegése olyan erős volt, hogy Luca
támasztotta meg a kezemet és segített nekem. Reméltem, hogy senki
nem vette észre, de mint általában Matteo éles szemei az ujjaimon
pihentek meg. Ő és Luca közel álltak egymáshoz; valószínűleg sokáig
nevetni fognak a félelmemen.
El kellett volna futnom, amikor még volt rá esélyem. Most, amikor a
Chicago-i és a New York-i Familia több száz arca bámult minket, a
menekülés már nem volt lehetőség. A válás sem. A halál volt az
egyetlen elfogadható vége egy házasságnak a mi világunkban. Még
akkor is, ha sikerült volna elmenekülnöm Luca éber tekintete és a

JustBook fordítva
bérencei elől, viszont akkor megszegem a szerződésünket és az egyet
jelentene a háborúval. Apám semmi olyat nem mondhatna, amely
megakadályozná Luca családjának bosszúját és elveszítené a
tekintélyét.
Az érzéseim nem számítottak soha. Egy olyan világban nőttem fel,
ahol nem adtak választási lehetőséget, különösen a nőknek nem. Ez az
esküvő nem a szerelemről, a bizalomról vagy a választásról szólt.
Ez a kötelességről és a becsületről szólt, az elvárásokról. Egy kötelék
a béke biztosítására.
Nem voltam idióta. Tudtam, miről szól ez az egész: pénzről és
hatalomról. Mindkettő csökkent, mióta az orosz maffia a Bratva, a
tajvani Triad és más bűnözői szervezetek próbálták átterjeszteni
befolyásukat a területeinkre. Az Egyesült Államokban az olasz
családoknak el kellett rendezni a viszályukat, és együtt kellett
működniük, hogy legyőzzék a közös ellenségeiket. Megtiszteltetésnek
kellett volna lennie, hogy feleségül megyek a New Yorki-i Család
legidősebb fiához. Ez az, amit az apám és minden más férfi rokon
próbált elmagyarázni nekem, mióta meg volt az eljegyzésem Lucával.
Tudtam ezt, és nem mintha nem lett volna elég időm felkészülni erre a
pillanatra, mégis a félelem könyörtelenül fojtogatta a testemet.
– Megcsókolhatod a mennyasszonyt! – mondta a pap.
Felemeltem a fejem. Minden szempár a pavilonban engem figyelt,
várva a gyengeség felvillanását. Apám dühös lenne, ha engedném, hogy
a rémületem megmutatkozzon, és Luca családja felhasználhatná
ellenünk. De én egy olyan világban nőttem fel, ahol a tökéletes maszk
volt az egyetlen védelem a nők számára, és nem volt probléma a
nyugodt kifejezést az arcomra kényszeríteni. Senki sem tudta, hogy
mennyire el akartam menekülni. Senki, csak egyedül Luca. Nem tudtam
elrejteni előle, akármennyire is próbáltam. A testem nem hagyta abba a
remegést, kezemet még erősebben szorította a markába. Amikor
tekintetem találkozott Luca jéghideg szürke szemeivel, már tudtam,
hogy rájött. Milyen gyakran félemlíthet meg másokat? Felismerni a
félelmet, valószínűleg a második ösztöne volt.
Lehajolt, hogy áthidalja a köztünk lévő távolságot. Semmi jele nem
volt habozásnak, félelemnek vagy kételynek az arcán. Ajkaim
megremegtek a száján. Az első csókom, ha ezt annak lehet nevezni.

JustBook fordítva
Tekintetét az enyémbe fúrta, még akkor is, amikor visszahúzódott. Az
üzenetük egyértelmű volt: Az enyém vagy!
Még nem egészen. De ma este az leszek. Megint borzongás futott át
rajtam, és Luca szemei résnyire szűkültek, mielőtt az arcára feszült
mosoly ült volna ki, mikor szembesültünk a tapsoló vendégekkel. Egy
szívdobbanásnyi idő alatt megváltoztatta az arckifejezését. Ezt nekem is
meg kell tanulnom, ha helyt akarok állni ebben a házasságban.
Luca és én végigsétálunk a padsorok között, elhaladva a tapsoló és
álló vendégek mellett, majd elhagytuk a pavilont. Kint több tucat pincér
várakozott pezsgőspoharakkal és kistányérokon elhelyezett
szendvicsfalatokkal. Most az következett, hogy fogadtuk a vendégek
áldásait és gratulációját, mielőtt továbbmentek az asztalaikhoz és
leültek vacsorázni. Luca két pohár pezsgőt vett el, és az egyiket átadta
nekem. Aztán ismét megragadta a kezem, és nem úgy tűnt, mintha azt
tervezné, hogy hamarosan elengedi. Lehajolt, ajkai gyengéden a
fülemhez értek, és suttogta:
– Mosolyogj. Boldog mennyasszony vagy, emlékszel?
Megmerevedtem, de a legmerészebb mosolyt kényszerítettem
magamra, amikor az első vendégek a pavilonból kijutottak és egyenesen
felénk indultak, hogy beszéljenek velünk.
A lábaim fájni kezdtek, ahogy a vendégek egy csoportjához értünk.
A szavak, amiket nekünk mondtak, mindig ugyan az volt. Dicsérték a
szépségemet és gratuláltak Lucának, hogy milyen szép felesége van, –
mintha ez az ő érdeme lenne – majd célzások következtek a
nászéjszakát illetően. Nem voltam biztos benne, hogy az arcom
mindegyikükre ugyanúgy ragyog. Luca szemmel tartott, hogy
fenntartom-e a látszatot.
Bibiana és a férje következtek. A férje alacsony volt, kövér és
kopasz. Amikor megcsókolta a kezem, meg kellett állítanom a
remegésem. Néhány szokásos szó után gratuláltak, majd Bibiana
megragadta a karom és közelebb húzott magához, hogy a fülembe
suttogjon:
– Érd el, hogy jó legyen hozzád! Érd el, hogy szeressen téged, ha
tudod. Ez az egyetlen módja, hogy elérj bármit.
Elengedett és a férje átkarolta a derekát, húsos kezét pedig a
csípőjére tette, amikor elindultak.

JustBook fordítva
 – Mit mondott? – kérdezte Luca.
– Semmit! – feleltem gyorsan és örültem a következő gratulálónak,
ami megakadályozta Lucát abban, hogy további kérdéseket tegyen fel.
Bólogattam és mosolyogtam, de ott kavarogtak az elmémben Bibiana
szavai.
Nem voltam biztos benne, hogy bárki képes lenne csinálni Lucával
bármit, amit ő nem akar. El tudnám érni, hogy jó akarjon hozzám
lenni? El tudnám érni, hogy szeretni akarjon engem? Képes egyáltalán
ilyen érzelmekre?
Megkockáztattam egy pillantást rá, ahogy egy katonával beszélt a
New York-i családból. Mosolygott. Érezhette magán a tekintetemet,
mert felém fordult és egy pillanatig hosszan egymásra néztünk. Sötétség
és égő birtoklási vágy volt a szemeiben, amitől borzongás futott végig a
hátamon. Kételkedtem benne, hogy gyengédség és szeretet pislákol a
fekete szívében.
– Gratulálok Luca! – mondta egy magas női hang. Luca és én a hang
irányába fordultunk, és kissé látványosan megváltozott a viselkedése.
– Grace! – üdvözölte Luca egy bólintással.
A szemeim a nőre szegeztem, még akkor is, amikor az apja, Parker
szenátor kezdett beszélni hozzám. Gyönyörű volt a maga mesterséges
módján, a keskeny orrával, telt ajkaival és dekoltázsával, ami mellett az
én lapos mellkasom gyerekesnek tűnt. Nem gondolom, hogy mindez
természetes volt rajta. Vagy talán a féltékenység beszélt belőlem.
Gyorsan visszakergettem a gondolatokat oda, ahonnan jöttek.
Egy pillantást vetett felém, majd felemelkedett és mondott valamit
Lucának, akinek semmi érzelem nem látszódott az arcán. Végül hozzám
fordult és egy igazi ölelésbe húzott. Kényszeríteni kellett magamat,
hogy ne dermedjek meg.
– Figyelmeztetnem kell téged! Luca egy szörnyeteg a hálószobában,
sőt még odalent is. Fájni fog, amikor elveszi, és nem fogja érdekelni.
Nem érdekled őt se te, sem a buta érzelmeid. Úgy fog megbaszni, mint
egy állat. Véresre fog baszni. – mormogta, majd ellépett és követte a
szüleit.
Éreztem, hogy a vér kifut az arcomból. Luca a kezemért nyúlt, de
elrántottam, ennek ellenére így is elkapta. Összeszedtem magam, és
figyelmen kívül hagytam őt. Nem tudtam ránézni azok után, amiket az a

JustBook fordítva
nő mondott. Nem nekem kell foglalkoznom azzal, hogy meghívta őt és
a szüleit. Lucának kellett volna távol tartani őket.
Tudtam, hogy Lucát zavarta a folyamatos ellenszegülésem, hogy
nem akartam a szemébe nézni, ahogy az utolsó pár vendéggel
beszéltünk. Amikor az asztal felé mentünk, ami a tető fagerendáira
erősített girland alatt állt, megszólalt:
– Nem hagyhatsz örökre figyelmen kívül Aria. Most már házasok
vagyunk.
De én továbbra sem foglalkoztam vele. Kétségbeesetten
kapaszkodtam az elillanó nyugalmamba, mégis érezhettem, ahogy
kifolyik az ujjaim közül, mint a homok. Nem tehettem, nem sírhattam el
magam a saját esküvőmön; mondjuk senki nem hibáztatna, ha ezek a
boldogság könnyei lennének.
Mielőtt elfoglaltuk volna a helyeinket, kórusban hangzott fel a
„Bacio, bacio” 4 a vendégek között. Elfelejtettem ezt a hagyományt.
Amikor a vendégek ezeket a szavakat kiáltották, csókolózni kellett,
amíg meg nem elégedtek a látottakkal.
Luca a kőkemény mellkasához húzott, és egy újabb csókot nyomott
az ajkaimra. Hiába próbáltam, hogy ne legyek olyan merev, mint egy
porcelán baba, de nem sikerült. Luca elengedett és végül megengedték,
hogy leüljünk.
Gianna mellém ült, aztán hozzám hajolt és a fülembe suttogott:
– Örülök, hogy nem tolta le a nyelvét a torkodon. Nem hiszem, hogy
tudtam volna enni, ha a szemtanúja vagyok.
Én is örültem. Már így is elég feszült voltam. Ha Luca megpróbálta
volna elmélyíteni a csókot a több száz vendég előtt, akkor lehet minden
elveszett volna.
Matteo Luca mellé ült, mondott neki valamit, amin mindketten
nevettek. Nem is akartam tudni, milyen szemérmetlen vicc lehetett. A
többi ülőhelyen a hosszú asztalunknál a szüleim, Fabiano, Lily, Luca
apja és mostohaanyja, valamint Fiore Cavallaro és a felesége, meg a
fiuk, Dante ült. Tudtam, hogy éhesnek kellene lennem. Egész nap csak
azt a pár szelet banánt ettem reggel, de úgy látszik a gyomrom a
félelemmel is jól lakott. Matteo felállt a székéről, miután mindenki
elfoglalta a helyét, és késével megkocogtatta a pezsgőspoharát, hogy a
4
Bacio (olasz) – csók, itt azt kiabálják, hogy Csókot, csókot!

JustBook fordítva
tömeg elcsendesedjen. Luca és felém bólintott, majd elkezdte a
pohárköszöntőjét:
– Hölgyeim és uraim, régi és új barátaim, azért jöttünk ma ide, hogy
megünnepeljük a bátyám, Luca és lenyűgözően szép felesége, Aria
esküvőjét.
Gianna a kezemért nyúlt az asztal alatt. Utáltam, hogy minden
figyelem rám összpontosult, de összeszedtem magam és ragyogóan
mosolyogtam. Matteo több kellemetlen viccet mondott, amin mindenki
hangosan nevetett, még Luca is hátradőlt a székében és önelégülten
vigyorgott, amely úgy látszik az egyetlen formája volt a mosolynak,
amit legtöbbször megengedett magának. Matteo után apám következett:
dicsérte a New York-i és a Chicago-i szervezet kiváló egyesülését, ami
úgy hangzott, mint egy üzleti egybeolvadás, nem pedig egy esküvő.
Természetesen tett néhány megjegyzést arra is, hogy a feleségnek
kötelessége engedelmeskedni és a kedvére tenni a férjének.
Gianna olyan erősen szorította meg a kezemet, hogy azon aggódtam
összeroppantja. Végül Luca apja következett a köszöntésünkkel.
Salvatore Vitiello nem volt annyira mély benyomással rám, viszont
amikor rám nézett, el kellett fojtanom a reszketésem. Egyetlen jó dolog
volt a pohárköszöntők hallgatásában, hogy senki nem kiabált „Bacio,
bacio”-t és hogy Luca figyelmét máshova terelte. Ez a haladék viszont
rövid életű volt.
A pincérek olyan előételekkel kezdték elhalmozni az asztalokat,
mint: borjúhúsos Carpaccióval, Vitello Tonnatóval, 5 Mozzarela di
Bufalával, 6 pármai combsonkákkal, ezenkívül olasz sajtválogatásokkal,
polipsalátával, pácolt tintahallal, valamint zöldsalátával és ciabattával.
Gianna megragadott egy kenyérdarabot, majd beleharapott és
megszólalt:
– Én is akartam köszöntőt mondani, mint koszorúslány, de apa
megtiltotta. Úgy látszik aggódott, hogy zavarba ejtő dolgokat mondok a
családunkról.
Luca és Matteo felénk néztek. Gianna nem törődött a hangereje
csökkentésével, és direkt figyelmen kívül hagyta apánk halálos

5
A Vitello Tonnato fehérborral, hagymával és zellerrel marinírozott, majd vékony
szeletekre felvágott főtt borjúhús, amelyet tonhalszósszal fednek be
6
Mozzarela di Bufala: kerek tömlős sajt, ami belül lágy

JustBook fordítva
tekintetét. Nem akartam, hogy bajba kerüljön. Hirtelen felindulásból
telerakta a tányérját előétellel és magába tömte. Az én tányérom még
üres volt. Egy pincérrel töltettem magamnak egy pohár fehérbort, és azt
kortyolgattam. Már ittam egy pohár pezsgőt, és összevetve a tényekkel,
hogy nem ettem semmit egész nap, némiképp részegnek éreztem
magam.
Luca, kezét az enyémre tette, megakadályozva ezzel egy újabb
kortyot.
– Enned kell!
Ha nem éreztem volna az asztalnál ülő vendégek pillantását
magamon, akkor nem foglalkozom a figyelmeztetésével és magamba
döntöm a bort. Megragadtam egy szelet kenyeret és beleharaptam, a
maradékot a tányéromra tettem. Luca összeszorította a száját, de nem
próbált győzködni, hogy többet egyek, még akkor sem, amikor a levest
felszolgálták és érintetlenül hagytam. Főételként bárányhúst
szervíroztak fel. Az egész bárány látványától felfordult a gyomrom, de
ez volt a hagyomány. A szakács felénk gurította a tálalóasztalt, mivel
először nekünk kellett, hogy felszolgálja. Lucának, mint férjnek kellett
kapnia az első szeletet. Mielőtt visszautasíthattam volna, Luca szólt a
szakácsnak, hogy nekem is adjon egy szeletet. Az asztal közepét ellepte
a pirított rozmaringos burgonya, a szarvasgombás krumplipüré, a
grillezett spárga és még sok más étel.
Egy falat bárányt és krumplit erőszakoltam a számba, mielőtt
letettem az evőeszközt. A torkom túl össze volt szűkülve az ételnek.
Egy újabb korty borral öblítettem le. Szerencsére Lucát lekötötte a
beszélgetés az asztalnál ülő többi férfival egy klubról, amit
megtámadtak az oroszok New Yorkban. Még Dante Cavallaron, a
jövendőbeli szervezeti főnökön is látszott, hogy felélénkül, amikor
üzletről kezdtek beszélgetni.
A zenekar játszani kezdett, amikor a vacsora véget ért, ez jelezte,
hogy itt az ideje a kötelező táncnak. Luca felállt és a kezét nyújtotta.
Hagytam, hogy lábra állítson, majd rögtön a „Bacio, Bacio” vett körül
minket. Gianna összehúzta a szemét, és úgy vizsgálgatta a vendégeket,
mintha gondolatban megtámadná a bűnöst, aki elindította a kántálást.
Amikor Luca magához húzott, elkapott a szédülés, és a mellkasának
borultam. Szerencsére senki nem vette észre, mert Luca karjai

JustBook fordítva
körülöttem szilárdan tartottak. Pillantását belefúrta az enyémbe, majd
lehajolt és ajkaival gyengéden megérintette az enyémet. A zenekar
egyre gyorsabban és gyorsabban játszott, sürgetve minket, hogy végre
belépjünk a táncparkettre, az asztalok körbe voltak elhelyezve. Luca
átölelte a derekamat, amíg középre vezetett. A köröttünk lévőknek úgy
tűnhetett, hogy ez egy szerető ölelés, pedig csak így tudtam egyenesen
állni.
Luca a mellkasához húzott a keringőre, és nekem nem volt más
választásom, mint rajta pihentetni az arcomat. Éreztem a fegyvert a
mellénye alatt. Még a vőlegény sem jött el fegyver nélkül az
esküvőjére. Most először tett boldoggá Luca ereje. Nem okozott gondot
neki, hogy megtartson tánc közben. Amikor véget ért, lehajolt hozzám:
– Mikor visszaérünk az asztalhoz, eszel. Nem akarom, hogy elájulj
az ünnepség alatt, de még kevésbé a nászéjszakánk közben.
Megtettem, amire kért, és magamba kényszerítettem pár falat hideg
krumplit és húst. Luca szigorú pillantása folyamatosan rajtam volt,
miközben Matteóval beszélgetett. A táncparkett most más emberekkel
telt meg. Lily felállt a székéről, és Romerót hívta táncolni. Ez nem
lepett meg. Természetesen nem utasíthatta vissza. Mint ahogy én sem,
amikor Luca apja felkért táncolni. Ezután kézről-kézre adtak, míg már
nem is emlékeztem a nevekre és az arcokra. Luca szemei egész idő alatt
követtek, miközben ő a családunk nőtagjaival táncolt. Gianna szintén
nem tudott elmenekülni a táncparkettről. Észrevettem, hogy háromszor
is táncolt Matteóval és az arca percről percre komorabb volt.
– Szabad?
Megijedtem a távoli ismerős hangtól, amitől borzongás futott át a
testemen. Dante Cavallaro foglalta el a helyét annak, akivel az előbb
táncoltam. Magas volt, de nem olyan magas, mint Luca, és nem is olyan
izmos.
– Nem vagy elragadtatva az ünnepélytől.
– Minden tökéletes. – mondtam gépiesen.
– De nem te választottad ezt a házasságot.
Rábámultam. Sötétszőke haja volt és a kék szemei adtak neki egy
rideg, letaglózó hatást, míg Lucáéból kegyetlen brutalitás sugárzott.
Ugyanazon érme különböző oldalai. Néhány év múlva a Keleti-part és a
Közép-Nyugat remeghet a hatalmától. Becsuktam a számat.

JustBook fordítva
 – Ez egy becsületbeli ügy.
– És a te kötelességed. Mindannyiunknak meg kell tennünk olyan
dolgokat, amiket nem akarunk. Néha úgy tűnhet, hogy egyáltalán nincs
választásunk.
– Te férfi vagy. Mit tudsz arról, milyen, ha nincs választásod? –
kérdeztem keményen. Aztán ledermedtem, és lehajtottam a fejem.
– Sajnálom! Nem akartam!
Nem beszélhettem így valakivel, aki gyakorlatilag a főnököm volt.
Aztán eszembe jutott, hogy már nem volt az. Már nem tartoztam a
Chicago-i szervezet hatalma alá. A házasságommal a New York-i
család részévé váltam, és ezért Luca és az apja szabályai vonatkoztam
már rám.
– Úgy gondolom, a férjed sóvárogva várja, hogy visszatérj a
karjaiba. – mondta Dante egy fejbiccentéssel, majd átadott Lucának, aki
kemény pillantást vetett rá. Két ragadozó szemben egymással.
Amikor Dante Cavallaro hallótávolságon kívül ért, Luca lenézett
rám:
– Mit akart Cavallaro?
– Gratulált az ünnepélyünkhöz. – Luca olyan pillantást vetett rám,
ami világossá tette, hogy nem hitt nekem. Volt egy kis gyanakvás az
arckifejezésén.
A zene elhallgatott, Matteo pedig tapsolt a kezével, hogy
elcsendesítse a vendégeket.
– Ideje lehúzni a harisnyakötőt.
Luca és én megálltunk, amikor a vendégek körénk gyűltek a
táncparkettre a műsor megtekintéséhez. Néhányan a székekre is
felálltak vagy felemelték a gyerekeiket, hogy mindenki jól lásson. Luca
letérdelt elém a vendégeink éljenzése alatt és felhúzta szemöldökét.
Megfogtam a ruhámat és felhúztam a térdemig. Luca keze felcsúszott a
vádlimra, majd a térdemen át a combomra. Teljesen megnyugodtam
ujjai érintésétől a meztelen testemen. Libabőr borította be az egész
testem. Az érintés könnyű volt és nem kellemetlen, mégis megrémültem
tőle.
Luca szándékosan az arcomat figyelte. Ujjai gyengéden hozzáértek a
harisnyakötőhöz a jobb combomon és felemelte a ruhámat, hogy
mindenki láthassa a lábamat. Megfogtam a ruha alját, ő pedig a háta

JustBook fordítva
mögött összekulcsolta a kezeit, aztán odahajolt a combomhoz, ajkai
finoman érintették a bőrömet a harisnyakötő alatt. Mély levegőt vettem,
de próbáltam az arcomon a boldog menyasszony üzemmódot
megtartani. Luca összezárta a fogait a harisnyakötő szélén, és lehúzta a
lábamon, amíg az egy kupacban landolt a fehér magas sarkúmon.
Felemeltem a lábam, így Luca ki tudta bújtatni a csipkedarabot.
Felegyenesedett és megmutatta a harisnyakötőt a tapsoló tömegnek.
Mosolyt kényszerítettem magamra és én is tapsoltam. Az egyetlen, aki
nem tapsolt, az Gianna volt.
– Agglegények! – szólította őket Luca mély hangon – Gyűljetek
körém! Talán te leszel az a szerencsés, aki legközelebb megnősül.
Még a fiatalabb fiúk is előrébb léptek, köztük Fabiano is. Morcos
volt. Valószínű anyánk kényszerítette őt, hogy részt vegyen ebben.
Rákacsintottam, és ő kinyújtotta a nyelvét. Nem tudtam segíteni rajta,
de mégis elnevettem magam, ez volt az első valódi gesztusom az
esküvőm során.
Luca hirtelen rám nézett, furcsa kifejezés ült az arcán. Gyorsan
elfordultam tőle. Felemelte a karját harisnyakötővel a markában, mielőtt
elhajította a várakozó férfiak csoportja felé. Matteo egy hirtelen
mozdulattal a levegőben kapta el.
– Vannak itt készséges szervezeten belüli hölgyek, akik szeretnék
tovább erősíteni a köteléket a családjaink között? – kiáltotta a
szemöldökét emelgetve.
Éljenzés és nevetés hangzott fel a házas és hajadon nők felől.
Természetesen Lily is köztük volt, fel-le ugrálva, fényes mosollyal.
Minden játék volt neki. Nem akartam, hogy Matteo szemet vessen rá,
még inkább azt nem akartam, hogy a neve a fejében legyen, amikor
eszébe jut házasodni. A hagyományoknak megfelelően egy hajadon
nővel kellett együtt táncolnia. Luca közelebb lépett, és karját birtoklóan
a derekam köré fonta. Összerezzentem a váratlan kapcsolattól és Luca
teste megmerevedett.
Matteo kinyújtotta a kezét Lily felé, aki úgy tűnt majd felrobban az
izgalomtól, hogy kiválasztották. A mellkasom összeszűkült. Tudtam,
hogy ez csak tréfa. Senki nem vesz komolyan egy tizennégy éves lányt.
Amíg Luca és én a táncparketten keringőztünk, egyik szememet
Lilyn és Matteón tartottam. Matteo keze magason volt a hátán, az

JustBook fordítva
arckifejezése pedig csábító volt. Nem úgy nézett ki, mint egy férfi, aki
szemügyre veszi a jövendőbeli feleségét.
– Ha a testvérem feleségül venné a húgodat, akkor lenne rokonod
New Yorkban. – mondta Luca.
– Nem hagyom, hogy Lily legyen az! – a szavak kemények voltak.
Hogyan lehetek elszánt a húgom védelmében, amikor magamat sem
sikerült megvédenem?
– Nem Lilyt akarja.
Szemeim Giannára repültek, aki mellkasa előtt összefont karokkal
állt és mint egy sólyom, úgy figyelte őket. Apánk nem adná egy másik
lányát is New Yorkba. Ha ő meg akarja erősíteni a családunk helyzetét
a Chicago-i szervezetben, akkor meg kell bizonyosodnia róla, hogy elég
családtag áll mögötte. A keringő után gyorsabb ritmus kezdődött, és
ismét elárasztották a táncparkettet a vendégek.
Luca anyámmal kezdett táncolni, én pedig kihasználtam a pillanatot,
hogy angolosan távozzak. Szükségem volt néhány perc magányra,
különben elvesztem volna. Felemeltem a ruhámat a földről, majd a kert
széléhez siettem, ahol a fű a tengerparttal találkozott, aztán lesétáltam
azt a pár lépcsőt, ami a kikötőhöz vezetett, ahol egy ringatózó yacht
várakozott. Jobbra tőlem egy hosszú strand nyúlt el. Az óceán fekete
volt az éjszakai égbolt alatt, a szellő cibálta a ruhámat és kitépte a
szálakat a feltűzött hajamból. Kiléptem a magas sarkúmból és
leugrottam a dokkról, a lábaim a hűvös homokba süllyedtek. Becsuktam
a szemem, és hallgattam a hullámok hangját. A fadeszkák nyikorogtak
és feszültség fogott el, mielőtt hátrapillantottam volna a vállam felett és
megláttam Giannát. Lerúgta a cipőjét és csatlakozott hozzám a
tengerparton, átölelt a karjaival.
– Holnap New Yorkba indulsz, én pedig visszamegyek Chicagóba. –
suttogta.
Nagyot nyeltem.
– Félek.
– A ma estétől?
– Igen – vallottam be. – A ma estétől és minden estétől, ami
következik. Egyedül maradni Lucával egy olyan városban, nem is
tudom, olyan emberekkel leszek körülvéve, akikről keveset tudok,
emberekkel, akik esetleg még mindig az ellenségeim. Megismerni

JustBook fordítva
Lucát és rájönni, hogy valóban olyan szörny, mint amilyennek
gondoltam. Ott lenni te, Lily vagy Fabiano nélkül.
– Olyan gyakran meglátogatunk majd, ahogy apánk engedi. És a ma
estéről, – Gianna hangja keményebb lett – nem kényszeríthet rá.
Kiengedtem az elfojtott nevetést. Néha elfelejtettem, hogy Gianna
fiatalabb volt nálam. Ezek voltak azok a pillanatok, amik emlékeztettek
engem.
– De tud. És meg fogja tenni.
– Akkor harcolsz vele, mindennel amid csak van.
– Gianna. – mondtam suttogva – Luca lesz a Capo dei Capi.
Harcosnak született. Kinevet, ha megpróbálok ellenállni. Vagy az
elutasításomtól csak dühös lesz, és akkor akar majd csak igazán bántani.
– megálltam – Bibiana azt mondta, hogy adjam meg neki azt, amit akar,
próbáljam meg elérni, hogy jó legyen hozzám, és hogy belém szeressen.
– Hülye Bibiana, mit tud ő? – nézett rám Gianna haragosan – Nézd
meg, az ő módszere az, hogy meghunyászkodik a dagadt bolond előtt.
Hogy hagyhatja, hogy megérintse azokkal a kolbász ujjaival. Inkább
meghalok, minthogy egy ilyen ember alatt heverjek.
– Mit gondolsz, Luca belém tudna szeretni?
Gianna megrázta a fejét.
– Talán el tudod érni, hogy tiszteljen téged. Én nem hiszem, hogy az
ilyen férfiak szíve képes a szeretetre.
– Még a leghidegebb szívű gazembereknek is van szívük.
– Nos, akkor az olyan fekete, mint a kátrány. Ne pazarold az idődet a
szerelemre, Aria. A mi világunkban nem fogod megtalálni.
Természetesen igaza volt, de én akkor is reménykedtem.
– Ígérd meg, hogy erős leszel. Ígérd, meg, nem hagyod, hogy úgy
bánjon veled, mint egy szajhával. Te a felesége vagy.
– Van különbség?
– Igen, a kurvák aludhatnak más férfiakkal is és nem kell
aranykalitkában élniük. Ők elmehetnek.
Horkantottam.
– Lehetetlen vagy.
Gianna megvonta a vállát.
– Megmosolyogtattalak.
Elfordult és az arckifejezése elsötétedett.

JustBook fordítva
 – Luca küldte az ölebét. Talán aggódik, hogy elfutsz.
Követtem a tekintetét és megláttam Romerót, aki egy kis dombon
állt, ahonnan beláthatta a partot és a dokkot.
– El kellett volna kötnünk azt a yachtot és elszöknünk.
– Hova futhatnék? Követne a világ végére is.
Az elegáns arany karórámra pillantottam a csuklómon. Nem
ismertem Lucát, de ismertem az ilyen férfiakat. Birtoklóak voltak. Ha
hozzájuk tartozol, akkor nincs menekvés.
Vissza kell mennünk. Az esküvői tortát hamarosan behozzák.
Visszavettük a cipőinket és visszaindultunk a hangzavar felé. Nem
figyeltem Romeróra, de Gianna morcosan ránézett.
– Lucának mindenhez szüksége van rád? Legalább pisilni saját maga
megy?
– Luca a vőlegény, és a vendégekkel kell foglalkoznia. – mondta
Romero egyszerűen, de természetesen ez megrovás volt felém nézve.
Luca határozottan rám nézett egy pillanatra, amikor visszaértem az
ünnepségre. Sok vendég részeg volt már, és néhányan odamentek a
medencéhez, hogy teljesen felöltözve ússzanak. Luca felém nyújtotta a
kezét, én pedig hozzá léptem és megfogtam.
– Hol voltál?
– Csak szükségem volt egy pillanatnyi magányra.
Nem volt idő további beszélgetésre, mert a szakács egy tálaló kocsit,
rajta az esküvői tortánkkal, a terem közepe felé tolt. A torta fehér volt,
hat szintes és barackvirágokkal volt díszítve. Luca és én tapsvihar
közepette vágtuk fel, amit egy „Bacio, bacio” követett, majd az első
szeletet a tányérunkra tettük. Luca felvette a villát, és egy falatot
megetetett velem, annak jeleként, hogy gondoskodni fog rólam, aztán
én etettem meg egy darabkával, szimbolizálva, hogy törődni fogok vele,
mint egy állítólagos jó feleség.
Már közel volt az éjfél, amikor az első kiáltások felhangzottak,
amelyek azt javasolták, hogy Luca és én vonuljunk vissza a
hálószobánkba.
– Elvetted! Fektesd meg! – kiáltotta Matteo, fellendítette karjait és
belebotlott egy székbe. Tisztességes mennyiségű wiskey-t, bort,
Grappát és minden mást megivott, ami a keze ügyébe került. Másfelől
Luca teljesen józan volt.

JustBook fordítva
 Így az a kis reményem is, hogy túlságosan részeg lesz elhálni a
házasságunkat, szertefoszlott. Luca válaszul elvigyorodott; abban a
vigyorban minden benne volt ragadozás, éhezés, minden amit akart,
amitől a szívem a mellkasomban hevesebben dobogott.
Hamarosan a legtöbb férfi és számos nő csatlakozott a kórushoz.
Luca felállt a székéről, és csatlakoztam hozzá, bár kétségbeesetten
ragaszkodtam a székemhez, de nem volt más választásom. Néhány
megértő és együtt érző női tekintet kísért az utamon, de ez szinte
ugyanolyan rossz volt, mint ha gúnyolódnának rajtam.
Gianna felállt a székéről, de anyám elkapta a karját és visszahúzta.
Salvatore Vitiello kiáltott valamit az ágyneműről, de a hangok és a
színek összemosódtak, mintha csapdába estem volna a ködben. Luca
megfogta a kezemet és a ház felé vezetett, csak ez tartott engem
mozgásban. A testem robotpilóta üzemmódba kapcsolt. Egy nagy
tömeg, ami főleg férfiakból állt, követett minket azt kántálva, hogy
„Fektesd le! Fektesd le!”, egyre hangosabban. Mikor beléptünk a házba,
felmentünk a lépcsőn a második emeletre, ahol a főhálószoba volt. A
félelem rendíthetetlenül dübörgött a mellkasomban.
Rezes ízt éreztem, és rájöttem, hogy kicsit keményebben haraptam
meg belülről az arcomat. Végül megérkeztünk a sötét fából készült
dupla ajtóhoz, ami a hálószobába vezetett. Férfiak veregették meg Luca
hátát és vállát, hozzám senki sem ért. Megbecstelenítettek volna, ha
megtennék. Luca kinyitotta az ajtót és én beléptem, örömmel töltött el,
hogy távolabb kerültem a bámészkodó tömegtől. A kiabálástól már
csengett a fejem, de vissza tudtam fogni magam, hogy a kezem ne
szorítsam a fülemre.
– Fektesd le, fektesd le!
Luca becsukta az ajtót. Most már egyedül voltunk a
nászéjszakánkon.

JustBook fordítva
 Hatodik fejezet

Az ajtó előtt álló zűrzavar elnémult, kivéve Matteót, aki még mindig
buja javaslatokat kiabált utánunk, hogy mit csinálhatna velem Luca,
vagy én vele.
– Fogd be, Matteo, és keress magadnak egy kurvát, akit megbaszol. –
kiabált ki Luca.
Csend uralkodott odakint. A tekintetem a szoba közepén
elhelyezkedő királyi méretű ágyra esett és elfogott a rettegés. Lucának
volt egy saját kurvája, akit megdughatott ma este és minden este. A
testem árát nem pénzben fizették meg, de akár még az is meglehet. A
derekam köré fontam a karjaimat, így próbáltam oldani a
feszültségemet.
Luca egy ragadozó tekintetével fordult felém. A lábaim
elgyengültek. Talán ha ott helyben elájulok, akkor megmenekülhettem
volna és ha mégse törődne azzal, hogy eszméletemnél vagyok-e, és
elveszi amit akart, legalább nem emlékeztem volna semmire.
Levéve a zakóját, az ablak melletti karosszékbe dobta, az izmok
megfeszültek az alkarjában. Izmos volt és erős és hatalmas, én pedig
mintha üvegből készültem volna. Egy rossz érintés, és összetörök.
Luca időt szánt arra, hogy megcsodáljon. Akárhol érintették szemei a
testemet, a sajátjának jelölt, az „enyém” szó újra és újra bevésődött a
bőrömbe.
– Amikor apám szólt, hogy feleségül foglak venni, azt mondta, te
vagy a legszebb nő, akit a Chicago-i szervezet felkínált, még a New
York-i nőknél is szebb vagy.
Felkínált? Mintha egy darab hús lennék. Beleharaptam a nyelvembe.
– Nem hittem neki. – odalépett hozzám és elkapta a derekamat.
Visszafogtam a zihálást, és kényszerítettem magam, hogy továbbra is a

JustBook fordítva
mellkasára meredjek. Miért kellett ilyen magasnak lennie? Lehajolt, a
szája csak pár centire volt a torkomtól. – De igazat mondott. Te vagy a
leggyönyörűbb nő, akit valaha láttam, és ma este az enyém leszel. –
Forró ajka megérintette a bőrömet. Vajon érezte az ereimben lüktető
rémületet? Keze megszorított a derekamon. Könnyek feszítették a
szemgolyóim, de visszakényszerítettem őket. Nem akartam sírni, de
Grace szavai jutottak eszembe. Véresre fog baszni.
Légy erős. Én egy Scuderi voltam. Aztán Gianna szavai is eszembe
jutottak. Ne hagyd, hogy úgy kezeljen, mint egy kurvát.
– Nem! – a szó, úgy tört fel a torkom mélyéről, mint egy csatakiáltás.
Elhúzódtam tőle, és néhány lépést hátráltam. Mindenesetre még
nyugodtnak látszott. Mit tettem?
Luca arckifejezése először döbbenetet tükrözött, aztán
megkeményedett.
– Nem?
– Mi van? – csattantam fel – Még soha nem hallottad azt a szót, hogy
„nem”? – Fogd be, Aria. Az isten szerelmére, csak fogd be.
– Óh, gyakran hallom. Az a fickó is, akinek a torkát összezúztam, ezt
mondta, újra és újra és újra, amíg többé már nem tudta mondani.
Még egyet hátra léptem, és dühös lettem.
– Szóval szét fogod zúzni az én torkomat is? – olyan voltam, mint
egy sarokba szorított kutya, haraptam és acsarogtam, de az ellenfelem
egy farkas volt. Egy nagyon nagy és veszélyes farkas.
Egy merev mosolyra görbült az ajka.
– Nem, az ellentmondana a házasságunk céljának, nem gondolod?
Megborzongtam. Természetesen igaza van. Nem ölhetett meg.
Legalábbis akkor nem, ha meg akarta őrizni a békét Chicago és New
York között. De ez nem azt jelentette, hogy nem üthetett meg vagy nem
kényszerítheti magát rám.
– Nem hiszem, hogy az apám boldog lenne, ha bántanál.
A szemeiben lévő tekintet miatt még egy lépést hátráltam.
– Ez egy fenyegetés?
Elkaptam a szemeim róla. Az apám háborút kockáztatna a halálom
miatt, – nem azért, mert szeretett engem, hanem azért, hogy megtartsa a
méltóságát – de biztosan nem néhány zúzódás vagy nemi erőszak miatt.

JustBook fordítva
Az apámnak ez nem is lenne erőszak; Luca a férjem volt és a testem
hozzá tartozott, bármit is akart.
– Nem. – feleltem lágyan. Gyűlöltem magam, hogy olyan alázatos
vagyok, mint egy ribanc, aki meghajol a stricijének, majdnem annyira,
mint ahogy őt gyűlöltem, amiért elérte, hogy így érezzek.
– De megtagadod tőlem azt, ami az enyém?
Csak bámultam. Átkozott alázatosság. Átkozott legyen az apám,
amiért eladott engem, mint egy szarvasmarhát, és Luca is legyen
átkozott, hogy elfogadta az ajánlatot.
– Nem tagadhatok meg tőled valamit, amihez nincs jogod, hogy a
tiéd legyen először. A testem nem tartozik hozzád. Az az enyém.
Meg fog ölni, ugrott be a gondolat egy másodpercre, mielőtt Luca
magához húzott. Majdnem két méter magas volt. Láttam a kezét
mozdulni a periférikus látásomban és összerezzentem a várható ütéstől,
lehunytam a szemeim. De nem történt semmi. Az egyetlen hang, Luca
heves légzése volt és a pulzusom lüktetése a füleimben. Megkockáztam
egy pillantást rá. Luca engem figyelt, szemei olyanok voltak, mint a
viharos nyári égbolt.
– El tudnám venni, amit akarok. – mondta, de a gonoszság eltűnt a
hangjából.
Nem volt értelme tagadni. Sokkal erősebb volt, mint én. És mégha
sikoltoztam volna, akkor sem jött volna senki a segítségemre. Számos
férfi, az én és Luca családjában, valószínűleg még le is fognának, hogy
megkönnyítsék neki, Luca még bajba sem kerülne, amiért
megfegyelmez engem.
– Megtehetnéd – értettem egyet. – És ezért gyűlölnélek halálom
napjáig.
Vigyorogott.
– Gondolod, hogy ez érdekel? Ez nem egy szerelmi házasság. És már
egyébként is utálsz engem. Látom a szemeidben.
Igaza volt mindkét dologban. Ez nem a szerelemről szólt és már
eleve gyűlöltem őt, de ezt tőle hallani, összetörte az utolsó bolond
reményem darabkáját is. Nem szóltam semmit.
Az ágy makulátlanul tiszta lepedőjére mutatott.
– Hallottad, mit mondott az apám a hagyományunkról?

JustBook fordítva
 A vérem megfagyott. Hallottam, de eddig nem vettem tudomást róla.
A bátorságom szertefoszlott. Odaléptem az ágyhoz, és lenéztem a
lepedőkre, a tekintetem arra a helyre szegeződött, ahol az elvesztett
szüzességem bizonyítékának kellene lennie. Holnap reggel Luca
családjának női tagjai kopogtatnak az ajtónkon, és összegyűjtve a
lepedőket elviszik, hogy bemutassák az apáinknak, hogy ellenőrizni
tudják a beteljesült házasságunk bizonyítékát. Egy beteg hagyomány
volt, de nem tudtam elkerülni.
A harciasság távozott belőlem.
Hallottam, hogy Luca mögém lép. Megfogta a vállam, és becsuktam
a szemeim. Nem akartam hangos lenni. De nem elsírni magam, vesztett
csata volt. Az első könnyek már a szempillámon voltak, majd a
bőrömre csepegtek, nyomot égettek az arcomon és az államon. Luca a
kulcscsontomra csúsztatta a kezeit, aztán a ruhám szegélyéhez. Az
ajkaim megremegtek és éreztem, hogy egy könnycsepp lepereg az
államról. Luca kezei megfeszültek a testemen.
Egy pillanatig egyikünk sem mozdult. Szembe fordított magával, és
felemelte az államat. Hideg szürke szemei tanulmányozták az arcomat.
Az arcom nedves volt a csendes könnyektől, de nem adtam ki hangokat,
csak viszonoztam a tekintetét. Leengedte a kezeit, és egy sor olasz
szitkozódással elhátrált, majd öklével a falba ütött. Megdermedtem és
ugrottam egyet hátrafelé. Összepréseltem az ajkaimat, miközben Luca
hátát figyeltem. A falat nézte, csak a vállai emelkedtek. Gyorsan
letöröltem a könnyeket az arcomról.
Ezt megcsináltad. Tényleg nagyon feldühítetted.
A tekintetem az ajtó felé siklott. Talán még Luca előtt elérhetném.
Talán még azelőtt kint lehettem volna, mielőtt elkap, de soha nem
szabadulhattam ki az épületből.
Megfordult, és levette a mellényét, felfedve egy fekete kést és egy
pisztolytokot. Az ujjai körbefonták a kés markolatát, az ujjai már
vörösek voltak a falra mért ütéstől, és előhúzta. A penge hajlított volt,
mint egy karom: rövid, éles és halálos. Fekete volt, mint a fogantyú, így
nem lehetett könnyedén látni a sötétben. A közelharcban használatos
Karambit kés volt. Ki gondolta volna, hogy Fabiano megszállottsága a
késekkel, valaha is hasznos lehet számomra? Most legalább azonosítani

JustBook fordítva
tudtam a kést, ami arra várt, hogy felhasítson. Egy hisztérikus nevetés
akart feltörni a torkomból, de lenyeltem.
Luca elszántan bámulta a pengét. Vajon azt próbálta eldönteni, hogy
melyik részem vágja meg először?
Könyörögj neki. De tudtam, hogy ez nem ment meg. Valószínűleg
minden alkalommal könyörögtek neki az emberek, és úgy hallottam,
hogy soha nem mentette meg őket. Luca nem mutatott kegyelmet. Ő
lesz a következő Capo dei Capi New York-ban és hideg brutalitással
fog uralkodni.
Luca közelebb lépett hozzám, és összerezzentem. Sötét mosolyra
húzódott a szája. A kés éles hegyét a karja lágy bőréhez nyomta, vért
fakasztott. Az ajkaim meglepetten elnyíltak. Letette a kést a két fotel
között lévő kisasztalra, majd felkapott egy poharat és fölé tartotta a
megvágott karját. Figyeltem, ahogy érzelemmentesen csöpögteti a
vérét, mielőtt eltűnt volna a szomszédos fürdőszobában.
Hallottam, hogy megengedi a vizet, majd visszatért a hálószobába. A
víz és a vér keveréke a pohárban világos piros színű volt. Az ágy felé
közelített, belemártotta az ujjait a folyadékba, majd elmaszatolta a
lepedő közepén. Az arcom lángolt a felismeréstől. Lassan felé sétáltam,
majd megálltam, amikor kartávolságnyira voltam, nem mintha nagyon
jót tenne ez nekem. Lenéztem a foltos lepedőre.
– Mit csinálsz? – suttogtam.
– Vért akarnak. Vért kapnak.
– Minek a víz?
– A vér nem mindig ugyanúgy néz ki. – Ő már csak tudja.
– Van elég vér?
– Vérfürdőre számítottál? – sötéten rám mosolygott – Ez csak szex,
nem egy véres leszámolás.
Véresre fog baszni. A szavak beleégtek az agyamba, de nem
mondtam ki őket.
Hány szüzet kaparintottál meg, hogy tudsz erről? És hányan jöttek
szívesen az ágyadba? A szavak a nyelvem hegyén voltak, de nem
voltam öngyilkos.
– Nem fogják tudni, hogy ez a te véred?
– Nem. – visszament az asztalhoz, és scotchot öntött a felvizezett
vérhez. A szemei fogva tartották az enyémet, miközben egy kortyra

JustBook fordítva
lehúzta. Undorodva ráncoltam az orromat. Megpróbált megfélemlíteni?
Ehhez nem kellett vért innia. Már azelőtt rettegtem tőle, hogy
találkoztam vele. Valószínűleg még akkor is félni fogok tőle, amikor a
nyitott koporsója fölé hajolok.
– Mi van a DNS-teszttel?
Felnevetett. Nem igazán volt egy örömteli hang.
– Elhiszik, amit mondok. Senki sem fog kételkedni, hogy elvettem a
szüzességed abban a pillanatban, ahogy egyedül lettünk. Nem fognak,
mert vagyok, aki vagyok.
Igen, vagy valaki. Akkor miért kíméltél meg? Egy másik gondolat,
ami soha nem hagyja el az ajkamat. De Luca ugyanarra gondolhatott,
mert a sötét szemöldökét összevonta, ahogy tekintetét a testem teljes
hosszán végighordozta.
Erőt vettem magamon és hátráltam egy lépést.
– Nem. – mondta halkan. Megdermedtem. – Ez az ötödik alaklom
ma este, hogy félelmedben meghátrálsz tőlem. – letette a poharat és
kezébe vette a kést. Aztán odalépett hozzám. – Az apád soha nem
tanította meg neked, hogy elrejtsd a félelmed a szörnyek elől? Ha
elfutsz, üldözni fognak.
Talán arra számított, hogy ellentmondok az állításának a
szörnyekről, de nem voltam olyan jó hazug. Ha léteznének szörnyek,
akkor az én világomban a férfiak azok voltak. Amikor elém ért, hátra
kellett döntenem a fejemet, hogy lássam az arcát.
– A lepedőn lévő vérnek szüksége van egy történetre. – mondta
egyszerűen, majd felemelte a kést. Megrándultam, és felmordult. – Ez a
hatodik.
A pengét a menyasszonyi ruhám elejébe akasztotta, és lassan lefelé
mozdította a kést. A szövet engedett, míg végül a lábaimhoz hullott. A
penge egyszer sem érintette a bőrömet.
– Ez is egy hagyomány a családunkban, hogy így vetkőztetik le a
menyasszonyt.
A családjának sok undorító hagyománya volt.
Végül már csak a hátul fűzős, szoros, fehér míderemben és egy
bugyiban álltam előtte, amin egy masni volt a fenekem felett. Libabőr
borította a testem minden egyes négyzetcentiméterét. Luca tekintete
olyan volt, mint tűz a bőrömön. Elhúzódtam.

JustBook fordítva
 – Hét. – mondta csendesen.
Harag hullámzott át rajtam. Ha belefáradt abba, hogy elhúzódtam
tőle, akkor talán abba kellett volna hagynia, hogy így megfélemlít.
– Fordulj meg.
Tettem, ahogy parancsolta, és éles levegővételére azonnal
megbántam. Közelebb lépett, és egy gyengéd rántást éreztem a masnin,
amely fenntartotta a bugyit.
– Egy ajándék, hogy kibontsák. Hogy tudna ennek bármely férfi
ellenállni?
Luca mostohaanyjának nemkívánatos szavai jutottak eszembe.
Tudtam, hogy a masni alatt a fenekem csupasz lenne. Mondj valamit,
hogy eltereld a figyelmét arról a hülye masniról.
– Már véreztél értem. – mondtam remegő hangon, szinte már alig
volt hallható – Kérlek, ne. – az apám szégyellné a nyílt gyengeségemet.
De ő egy férfi volt. Az övé volt a világ. A nőké volt az elfogadás. És
nekünk nőknek, mindig ellentmondás nélkül kellett adnunk.
Luca nem szólt semmit, de ujjai a két lapockám közti bőrt súrolták,
amikor felemelte a kést a fűzőmhöz. A szövet sziszegve vált szét a
penge alatt. Felemeltem a kezeim, mielőtt a védelem leeshetett volna, és
a mellkasomhoz szorítottam a fűzőt.
Luca birtoklón a mellkasom köré fonta egyik karját, így csapdába
ejtve a karjaimat, majd megragadta a vállamat, és szorosan magához
ölelt. Ziháltam, amikor valami kemény hozzá ért a hátam alsó részéhez.
Ez nem a pisztolya volt. Forróság árasztotta el az arcom, és félelem
markolt a testembe.
Ajkai megérintették a fülemet.
– Ma este azért könyörögsz, hogy megkíméljelek, de egy nap majd
azért fogsz, hogy megdugjalak. – Nem. Soha, esküdtem meg
magamnak. A lehelete forró volt a bőrömön, és lehunytam a szemeim. –
Ne hidd, hogy mivel ma éjjel nem gyakorlom a jogaimat, nem vagy az
enyém, Aria. Soha senki nem érintheti meg azt, ami hozzám tartozik.
Az enyém vagy. – Bólintottam, de még nem végzett. – Ha rajta kapok
egy férfit, aki megcsókol, kivágom a nyelvét. Ha rajta kapok egy férfit,
aki megérintett, levágom az ujjait, egyenként. Ha rajta kapok egy
pasast, aki megdugott téged, levágom a farkát és a golyóit, és
megetetem vele. És teszek róla, hogy végig nézd.

JustBook fordítva
 Leengedte a karját, és ellépett tőlem. A szemem sarkából figyeltem,
ahogy átmegy a karosszékhez, és belesüpped. Az üveg scotchért nyúlt,
és öntött magának egy jókora adagot. Mielőtt meggondolhatta volna
magát, gyorsan besiettem a fürdőszobába, becsuktam az ajtót és
elfordítottam a zárat, aztán összerezzentem erre a hülyeségre. Egy zár
nem jelentett védelmet tőle, sem egy ajtó. Ezen a világon semmi nem
tudna megvédeni tőle.
Megnéztem az arcomat a tükörben. A szemeim vörösek voltak és az
arcom nedves. Engedtem, hogy a fűzőm maradéka leessen a padlóra és
felvettem a hálóinget, amit az egyik szolgáló a székre hajtogatott.
Fojtott nevetés szaladt ki a számon, miután felvettem a másik masnis
bugyit.
A melleim fölött lévő rész csipkéből készült, de legalább nem
látszott át; ellentétben a hálóing teljes közepével. A legfinomabb
fátyolszövet volt, amit valaha láttam és nem hagyott semmit a
képzeletnek. A meztelen hasam és a bugyi láthatóak voltak. A térdeim
felett több csipke szegély volt. Ennyi erővel akár meztelenül is
kisétálhattam volna a szobából, és készen is állnék, de nem voltam ilyen
bátor.
Lemostam a sminket, megmostam a fogaimat, leengedtem a hajam,
és amikor már nem tudtam tovább húzni az elkerülhetetlent,
megragadtam az ajtókilincset. Nagyon rossz lenne, ha a fürdőszobában
aludnék?
Vettem egy mély lélegzetet, kinyitottam az ajtót és beléptem a
hálószobába. Luca még mindig a fotelban ült. A whiskey-s palack már
majdnem félig üres volt. Egy részeg férfi soha nem volt jó dolog. A
tekintete megállapodott rajtam és humor nélkül felnevetett.
– Ezt választottad, ha nem akarod, hogy megbasszalak?
A nyers szóhasználatán elpirultam. A scotch beszélt belőle, de nem
szólhattam neki, hogy hagyja abba az ivást. Ezért ezt nem is tettem
szóvá.
– Nem én választottam. – keresztbe tettem a karjaimat, tétováztam,
hogy itt álljak vagy inkább a takaró alá csusszanjak. De a lefekvés rossz
ötletnek tűnt. Nem akartam még sebezhetőbbé tenni magam, mint
amilyen már egyébként is voltam. De félig meztelenül állni Luca előtt
sem volt a legjobb választás.

JustBook fordítva
 – A mostohaanyám? – kérdezte.
Bólintottam. Letette a poharát és felállt. Természetesen
összerezzentem. Az arckifejezése elsötétedett. Nem mondott semmit,
ahogy mellettem elhaladva átment a fürdőszobába, még akkor sem,
amikor elállt a lélegzetem, mikor a karja súrolta az enyémet. Abban a
pillanatban, ahogy az ajtó becsukódott, kifújtam a benntartott levegőt.
Lassan közelítettem az ágyhoz, a tekintetem a halványpiros foltot
kereste. A matrac szélére ültem. Megengedte a vizet a fürdőben, de
később Luca vissza fog jönni.
Lefeküdtem a matrac szélére, az oldalamra fordultam és az államig
húztam a takarót, aztán becsuktam a szemeimet, mintha aludnék. Azt
akartam, hogy ez a nap véget érjen, még akkor is, ha ez csak a kezdete
volt a sok pokoli napnak és éjszakának.
A víz elállt, és néhány perccel később Luca kilépett a fürdőszobából.
Megpróbáltam úgy alakítani a légzésemet, mintha már aludnék.
Kockáztattam, gyorsan félig kinyitottam a szemeim, az arcom nagy
részét takaró fedte, és kővé dermedtem. Luca csak egy fekete
alsónadrágot viselt. Ha Luca lenyűgöző volt felöltözve, akkor egy
teljesen más szinten félelmetes, amikor félmeztelen volt. Tiszta izom
volt, a bőre tele hegekkel, néhány vékony és hosszú, mintha egy késsel
szabdalták volna fel, egyesek kör alakúak voltak, mintha golyó fúródott
volna a testébe. Idézetek voltak a szíve fölött a bőrébe tetoválva. Nem
tudtam elolvasni őket ilyen messziről, de volt egy olyan érzésem, hogy
a mottójuk az.

Véresen születünk.
Véresen esküszünk.
Belépek az élők közé és holtan szabadulok.

Átment a főkapcsolóhoz és lekapcsolta a villanyt, sötétség borított be

minket. Hirtelen úgy éreztem, mintha egyedül lennék éjszaka egy
erdőben, tudva, hogy valahol valami vadászott rám. Az ágy besüllyedt
Luca súlya alatt és belekapaszkodtam az ágy szélébe. Összepréseltem
az ajkaimat, és csak apró lélegzeteket engedélyeztem magamnak.
A matrac elmozdult, amikor Luca lefeküdt. Visszatartottam a
lélegzetem, várva, hogy hozzám érjen, és elvegye, ami az övé volt. Ez

JustBook fordítva
vajon mindig így lesz? Vajon ilyen szerencsétlen leszek életem végéig?
Az éjszakáimat a félelem fogja kitölteni?
Az elmúlt néhány hét vagy talán még évek nyomása is rám szakadt.
A tehetetlenség, a félelem és a harag rám zúdult. Az apám iránti
gyűlölet kitöltött, de még rosszabb volt a csalódás éles tőre és a
szomorúság. Egy olyan férfihoz adott, akiről semmit nem tudott, kivéve
a gyilkos hírnevét, felajánlott az ellenségnek, hogy azt tegyen velem,
amit akar. A férfi, akinek meg kellett volna védenie a bajtól, egy
szörnyeteg karjaiba vetett, amelynek kizárólagos célja a hatalom
biztosítása volt.
Meleg könnyek peregtek a szemeimből, de a mellkasomat nyomó
súly nem szállt fel. Egyre nehezebb és nehezebb lett, amíg nem tudtam
többé visszatartani, és lélegzetelállító zokogás tört ki belőlem. Fogd
vissza magad, Aria. Próbáltam küzdeni ellene, de egy újabb fojtott
zokogás hagyta el az ajkaim.
– Egész éjjel sírni fogsz? – jött Luca hideg hangja a feketeségből.
Hát persze, hogy még nem alszik. Az ő pozíciójában lévő embernek az
volt a legjobb, ha mindig nyitva tartja a szemeit.
A párna alá temettem a fejem, de most, hogy a zsilipek kinyíltak,
már nem tudtam újra bezárni őket.
– Nem tudom elképzelni, mennyivel jobban sírtál volna valami
rosszabbtól, mondjuk, ha magamévá teszlek. Talán meg kéne dugjalak,
hogy valódi okot adjak a sírásra.
Felhúztam a lábaimat a mellkasomhoz, és a lehető legkisebbre
gömbölyödtem. Tudtam, hogy be kell fejeznem. Nem vert meg vagy
még rosszabb, de nem tudtam visszafogni az érzelmeimet.
Luca megmozdult, és lágy fény árasztotta el a szobát. Az
éjjeliszekrényen lévő lámpát kapcsolta fel. Vártam. Tudtam, hogy
figyelt, de arcomat a párnába nyomtam. Talán kimegy a szobából, ha
torkig van a zajjal. Megérintette a karomat, és olyan hevesen rántottam
el, hogy majdnem leestem az ágyról, ha Luca nem húz maga felé.
– Elég volt. – mondta halkan.
Ez a hang. Azonnal lenyugodtam, és hagytam, hogy a hátamra
fordítson. Lassan kinyújtottam a lábaimat és a karjaimat, és olyan
mozdulatlanul feküdtem, mint egy hulla.

JustBook fordítva
 – Nézz rám. – parancsolta, és megtettem. Ez volt az a hang, ami
hírhedté tette? – Azt akarom, hogy hagyd abba a sírást. Azt akarom,
hogy fejezd be a rángatózást az érintésemtől.
Zsibbadtan bólintottam. Megrázta a fejét.
– Ez a bólintás semmit sem jelent. Nem gondolod, hogy felismerem
a félelmet, amikor rám nézel? Abban a pillanatban, hogy lekapcsolom a
lámpát, folytatod a sírást, mintha kurvára megerőszakoltalak volna.
Nem tudtam, mit akar tőlem. Nem mintha élveztem volna, hogy
halálra rémültem. Nem ez a félelem az egyetlen oka a megtörésemnek,
de ő ezt nem értette. Hogyan lehetne megértetni vele, hogy úgy
éreztem, mintha kiszakítottak volna az életemből? A húgaim, Fabiano, a
családom, Chicago, minden, amit valaha ismertem, most fel kellett
adnom.
– Szóval, hogy megnyugtassalak és elhallgattassalak, tenni fogok
egy esküt.
Megnyaltam az ajkaimat és megízleltem a könnyeim sós aromáját.
Luca ujjai megfeszültek a karomon.
– Egy esküt? – suttogtam.
Megfogta a kezemet, és tenyeremet rászorította a szíve fölötti
tetoválásra. Kifújtam a levegőt, ahogy az izmai megfeszültek az
érintésem alatt. A bőre sokkal melegebb és puhább volt, mint vártam.
– Vérben születünk, vérben esküszünk, esküszöm, hogy nem
próbálom ellopni a szüzességedet vagy bármilyen módon bántani téged
ma éjjel. – elhúzta az ajkát, és a karján lévő vágás felé biccentett – Én
már véreztem érted, így megpecsételtem. Vérben születünk. Vérben
esküszünk. – Továbbra is a tetováláson tartotta a kezemet, és várakozón
nézett rám.
– Vérben születünk, vérben esküszünk. – szóltam halkan. Elengedte
a kezemet, és én leeresztettem a hasamra, megdöbbentem és
összezavarodtam. Egy eskü hatalmas dolog volt. Szó nélkül lekapcsolta
a lámpát, és visszatért a saját oldalára az ágyon.
Hallgattam a ritmikus légzését, tudván, hogy nem alszik. Lehunytam
a szemeim. Nem szegte meg az esküjét.

JustBook fordítva
 Hetedik fejezet

Rásütött a nap az arcomra. Megpróbáltam kinyújtózni, de egy kar

fonódott a derekam köré és egy kemény mellkas nyomódott a
hátamnak. Kellett egy pillanat, hogy emlékezzek hol is vagyok és mi
történt tegnap, aztán megdermedtem.
– Jó, ébren vagy. – mondta Luca álmosan morgós hangon.
A felismerés fejbevágott. Luca. A férjem. Házas nő voltam, de Luca
megtartotta az ígéretét. Nem teljesítette be a házasságot. Kinyitottam a
szemem. Luca keze megfogta a csípőmet és a hátamra fordított. A
könyökére támaszkodva figyelte az arcomat. Azt kívántam, bárcsak
tudnám mire gondol. Furcsa volt egy ágyban lenni egy férfival. Éreztem
Luca forróságát, habár a testünk nem ért össze. A napfényben a hegek
valahogy kevésbé voltak észrevehetők mint múlt éjjel, de az izmok
ugyanolyan lenyűgözőek voltak. Kíváncsi voltam, hogyan érzik az
érintést.
Kinyújtotta a kezét és két ujja közé vett egy tincsemet.
Visszatartottam a lélegzetemet, de egy pillanat múlva el is engedte és az
arca számító lett.
– Nemsokára az anyám, a nagynéném és a családom többi férjes
asszonya kopogtatnak az ajtón, hogy összegyűjtsék az ágyneműt és az
ebédlőbe vigyék, ahol biztosan mindenki várja már, hogy ez a kibaszott
műsor elkezdődjön.
Elvörösödtem és valami megváltozott Luca szemében, a hidegség
egy részét felváltotta valami másfajta érzelem. Tekintetem a Luca
karján lévő apró vágásra siklott. Nem volt mély és már kezdett
hegesedni.
Luca bólintott.

JustBook fordítva
 – A vérem majd megadja nekik, amit akartak. Ez lesz a történetünk
alapja, de ki kell találnunk a részleteket. Tudom, hogy én meggyőzően
hazudok. De te képes leszel mindenki szemébe hazudni, még a saját
anyádnak is, amikor a nászéjszakánkról mesélsz? Senki sem tudhatja
meg, hogy mi történt. Gyengének tűnnék. – szigorúan összeszorította a
száját. Megbánva, hogy megkímélt engem és a saját helyzete az én
hazudozó-képességemtől függött.
– Gyengének, mert nem akartad megerőszakolni a feleségedet? –
Suttogtam.
Luca ujjai megszorították a csípőmet. Rájöttem, hogy még mindig
ott vannak. Érd el, hogy jó legyen hozzád, Bibiana szavai jártak a
fejemben. Luca egy szörnyeteg volt, efelől nem volt kétségem. Nem
lehetett más, ha vezér akart maradni a mi világunkban, de talán féken
tudja tartani a szörnyet, amikor velem van. Ez több volt mint amit
reméltem, amikor tegnap este a hálószobába vezetett.
Luca hidegen mosolygott.
– Gyenge, mert nem tettem, amit tennem kellett volna. A szicíliai
maffiában a véres lepedők hagyománya ugyanúgy bizonyítja a
menyasszony tisztaságát és a férje könyörtelenségét. Szóval mit
gondolsz, mit fognak mondani rólam, hogy félig meztelenül fekszek az
ágyamban, sebezhetően és te még ugyanolyan érintetlen vagy mint az
esküvőnk előtt?
– Senki sem fogja megtudni. Senkinek nem mondom el.
– Miért bíznék benned? Nem szokásom bízni az emberekben,
különösen azokban nem, akik gyűlölnek.
A karján lévő vágásra tettem a kezem és éreztem, hogy az izmok
megfeszülnek az érintésem alatt. Érd el, hogy jó legyen hozzád, érd el,
hogy szeressen téged.
– Nem gyűlöllek. – összeszűkítette a szemét, de nagyjából ez volt az
igazság. Meggyűlöltem volna, ha rám kényszerítette volna magát. Azt
valóban gyűlöltem, amit a házasságunk neki jelentett, de nem ismertem
őt eléggé ahhoz, hogy igazán gyűlölni tudjam. Talán eljön az az idő is.
– És bízhatsz bennem, mert a feleséged vagyok. Nem én választottam
ezt a házasságot, de választhatok, hogy a legjobbat hozzam ki belőle.
Nem nyerek semmit, ha elárulom a bizalmad, de mindent megteszek,
hogy megmutassam, hűséges vagyok.

JustBook fordítva
 Volt egy villanás, talán tisztelet az arckifejezésében.
– A nappaliban várakozók ragadozók. Elkapják a gyengéket és már
több mint egy évtizede várnak a gyengeség jelére tőlem. Abban a
pillanatban, amikor meglátják, lecsapnak.
– De az apád…
– Ha az apám szerint túl gyenge vagyok ahhoz, hogy irányítsam a
Családot, örömmel hagyja, hogy széttépjenek.
Milyen élet volt az, ahol mindig erősnek kellett lennie még a
legszűkebb családi körben is? Nekem legalább ott voltak a húgaim, az
öcsém, sőt bizonyos mértékben az anyám és még mások, mint mondjuk
Valentina. A nőknek megbocsátották a gyengeséget a mi világunkban.
Luca tekintete kemény volt. Talán ez lesz az a pillanat, amikor úgy
dönt, hogy valójában nem éri meg a kockázatot és elkap, de amikor a
tekintete végül visszatért az arcomra a sötétség már nem volt ott.
– Mi a helyzet Matteóval?
– Bízom Matteóban. De ő forrófejű. Megöletné magát, hogy
megvédjen engem.
Különös volt beszélgetni Lucával, a férjemmel így, majdnem olyan
mintha ismernénk egymást.
– Senki sem fog kételkedni bennem. – feleltem – Azt adom, amit
látni akarnak.
Luca felült és a szemem a tetoválására tévedt, majd az izmos
mellkasára és hasára. Az arcom égett, amikor találkoztam Luca
tekintetével.
– Többet kell viselned, mint ez a hálóingnek csúfolt valami, amikor a
hárpiák megérkeznek. Nem akarom, hogy lássák a testedet, különösen a
csípődet és a felső combodat. Jobb ha kíváncsiak, hagytam-e rajtad
nyomokat. – mondta. – aztán elvigyorodott – De az arcodat nem tudjuk
elrejteni előlük.
Felém hajolt és a keze az arcomhoz közelített. Szorosan becsukott
szemmel hátráltam.
– Ez a második alkalom, amikor azt gondoltad, hogy megütlek. –
mondta halkan.
A szemem kinyílt.
– Azt hittem, azt mondtad… – elcsuklott a hangom.

JustBook fordítva
 – Mit? Hogy mindenki azt várja, hogy zúzódások legyenek az
arcodon a velem töltött éjszaka után? Nem verek nőket.
Eszembe jutott, amikor megállította apámat mielőtt megütött volna.
Soha többé nem emelt rám kezet. Tudtam, hogy a Chicago szervezetben
néhány embernek van pár saját furcsa szabálya, amit követnek. Például
nem szúrhat hátba egy embert, de a torkát elvághatja. Nem tudtam
biztosan, miért jobb az egyik a másiknál. Úgy tűnt, Lucának is
megvannak a saját szabályai. Puszta kézzel összetörni valakinek a
torkát az megengedhető volt, de megütni a feleséged nem az.
– Hogyan hihetném, hogy meggyőzöl mindenkit, hogy elháltuk a
házasságot, amikor meghátrálsz az érintésem elől?
– Higgy nekem, a hátrálásom mindenkit jobban meggyőz a
hazugságról, mert minden bizonnyal ugyanúgy elhúzódnék az érintésed
elől, ha elveszed azt, ami a tiéd. Minél inkább meghátrálok, ők annál
inkább annak a szörnynek fognak tartani, mint amilyennek hisznek.
Luca felnevetett.
– Azt hiszem, talán többet tudhatsz a hatalommal való játékról, mint
amire számítottam.
Vállat vontam.
– Az apám Consigliere.
Elismerően bólintott, aztán felemelte a kezét és közrefogta az
arcomat.
– Úgy értettem az előbb, hogy az arcod nem úgy néz ki, mint akit
megcsókoltak.
A szemem kitágult.
– Soha… – de persze ő ezt már tudta.
Ajkai találkoztak az enyémmel és a tenyeremet a mellkasára
fektettem, de nem toltam el. A nyelve kínozta az ajkamat, bebocsájtást
követelt. Megadtam neki és tétován megérintettem a nyelvemmel. Nem
tudtam mit tegyek és Luca tekintetét kerestem, de ő vezetett és a nyelve,
meg az ajka elbűvölte a számat. Furcsa volt ez a fajta meghittség, de
nem volt kellemetlen. Elvesztettem az időérzékemet ahogy csókolt,
követelőn és birtoklón, meleg keze az arcomon. Borostája dörzsölte az
ajkamat és a bőrömet, de bizseregtem tőle ahelyett, hogy zavart volna.
Éreztem, hogy visszafogja magát, ahogy teste az enyémnek nyomódott.

JustBook fordítva
Végül elhúzódott, szeme sötét volt a vágytól. Remegtem, de nem csak a
félelem miatt.
Hangos kopogás hallatszott és Luca lábait meglendítve kiszállt az
ágyból. Elakadt a lélegzetem az alsónadrágján lévő kidudorodástól.
Vigyorogott.
– Egy férfinek merevedésének kell lennie, amikor az új felesége
mellől kel fel, nem gondolod? Műsort akarnak, hát megkapják. – a
fürdőszoba felé biccentett – Menj és vedd fel a fürdőköpenyt.
Gyorsan kiugrottam az ágyból, a foltos ágyneműk közül és
besietettem a fürdőszobába, ahol megragadtam a hosszú fehér szatén
fürdőköpenyt és felvettem a hálóingemre, mielőtt felemeltem a fűzőm
maradványait, amelyeket az előző éjszaka ejtettem le.
Amikor visszamentem a hálószobába, láttam, ahogy Luca felveszi a
pisztoly- és késtartó tokot a csupasz mellkasára, egy másik késtartó
pántot egy hosszabb vadászkéssel pedig az alkarjára, hogy az apró
vágást elfedje és megigazította a merevedését, ami így még
nyilvánvalóbb volt.
Az arcom elvörösödött, beljebb mentem a szobába és ledobtam a
fűzőt a tönkrement esküvői ruhám mellé. Luca csodálatos látvány volt a
magas alkatával, az izmokkal és a pisztolytáskával, nem is beszélve a
kidudorodásáról a nadrágjában. Kíváncsiság öntött el. Hogy nézhet ki a
nadrág nélkül?
Az ablak melletti falhoz támaszkodtam, magam köré fontam a
karomat és hirtelen aggódni kezdtem, hogy valaki rájön, hogy Luca
nem feküdt le velem. Ezek mind házas nők voltak. Megláthatnak
valamit, ami nem stimmel?
Összeszedtem magam, amikor félmeztelenül, büszkén állva
kinyitotta az ajtót az összegyűlt nők előtt. Elállt a lélegzetük, kuncogtak
és motyogtak pár olasz szót, ami lehetett imádság vagy szitkozódás is,
de túl gyorsan és csendben beszéltek, hogy meghallhassam. El kellett
fojtanom egy horkantást.
– Jöttünk begyűjteni az ágyneműket. – mondta Luca mostohaanyja
alig titkolt vidámsággal.
Luca hátralépett és szélesre tárta az ajtót. Egyszerre több nő lépett
be, tekintetük az ágyra és a foltra esett, aztán rám. Éreztem, hogy ég az
arcom, habár nem is az én vérem volt a lepedőn. Hogy tudnak ezek a

JustBook fordítva
nők így ugrani a lehetőségre, hogy megláthassák szüzességem
elvesztésének bizonyítékát? Nincs bennük semmi együttérzés? Talán
csak azt gondolják úgy tisztességes, hogy ugyanazon mentem keresztül,
mint ők. Elfordultam, nem tudtam elviselni a vizsgálódásukat.
Hagytam, hagyj csinálják, amit akarnak. A legtöbb vendég már elment,
kiváltképp a politikusok és más nem maffia tagok; csak a legközelebbi
családtagoknak kellett a lepedőket bemutatni, de a folyosón és a
hálószobában összegyűlt nők számából nem ezt gondolhattad volna.
Csak a házasságot kötött nők lehettek jelen, amikor a lepedőket
lehúzták – hogy a fiatal lányok ártatlan szűzies szemeit ne rémítsék
meg. A nézők között láttam a nagynénémet, az édesanyámat, Valentinát
és Bibianát, de Luca családjának női tagjait voltak elől, mivel ez az ő
hagyományuk volt, nem a miénk. Most már a tiéd is, emlékeztettem
magam szúró fájdalommal. Luca tekintete a szobán keresztül találkozott
az enyémmel. Megosztoztunk egy titkon. Nem tudtam segíteni, de hálás
voltam a férjemnek még akkor is, ha nem akartam hálát érezni semmi
ilyesmiért. De a mi világunkban hálát kellett adnod a legkisebb
kedvességért is, különösen egy olyan embernek, mint Luca és
különösen akkor, amikor nem is kellett volna kedvesnek lennie.
Luca mostohaanyja, Nina és az unokatestvére Cosima elkezdték
lehúzni az ágyat.
– Luca. – szólalt meg Nina tettetett felháborodással – Senki sem
mondta neked, hogy légy gyengéd a szűz menyasszonyoddal?
Néhány feszélyezett kuncogás hallatszott és én lecsuktam a szemeim
annak ellenére, hogy mogorván akartam a nőre nézni. Luca állta a
tekintetét, aztán egy farkas vigyort villantott rá, amitől felállt a szőr a
nyakamon.
– Az apámhoz mentél feleségül. Talán téged úgy ver meg, mint az a
férfi, aki arra tanítja a fiait, hogy kedves legyen bárkihez.
Az ajkai elkeskenyedtek, de nem hagyta abba a mosolygást.
Éreztem, hogy minden szempár rám szegeződik és fészkelődni kezdtem
a figyelem miatt. Amikor megkockáztattam egy pillantást a családom
felé, láthattam a sokkot és a szánakozást az arcukon.
– Engedjetek át! – hallatszott Gianna pánikoló hangja. Felkaptam a
fejemet. Átküzdötte magát az összegyűlt nők csoportján és kikerülte
anyát, aki próbálta megállítani. Giannának nem lett volna szabad itt

JustBook fordítva
lennie. De mikor tette valaha is azt, amit kellett volna? Ellökött egy
nagyon vékony nőt az útjából és a hálószobába lépve megtántorodott.
Az arcán felvillant az undor, amikor meglátta a lepedőt, amit Luca
mostohaanyja tartott fel és Cosima kinyújtott karjára terített.
Tekintete megtalálta az arcomat, elidőzött duzzadt ajkamon, kócos
hajamon és a karjaimon, amelyekkel még mindig magamat öleltem.
Bárcsak lenne mód, hogy tudassam vele jól vagyok, de ezt nem lehetett
ennyi asszonnyal körülvéve. Luca felé fordult, aki legalább már nem
volt kemény. Tekintete a legtöbb embert megfutamította volna. Luca
vigyorogva felhúzta a szemöldökét.
Egy lépést tett felé.
– Gianna. – szóltam neki csendesen. – Segítesz felöltözni? –
hagytam, hogy a karom az oldalamra essen és a fürdő felé sétáltam,
próbálva összerezzenni, mintha fájdalmaim lennének és reméltem, hogy
nem viszem túlzásba. Még soha nem láttam menyasszonyt vagy bárki
mást, miután elvesztették a szüzességüket. Abban a pillanatban, ahogy
az ajtó becsukódott mögöttünk, azonnal átölelt.
– Gyűlölöm őt. Gyűlölöm mindegyiket. Meg akarom ölni.
– Nem csinált semmit. – mormogtam.
Gianna hátrahúzódott és az ujjamat a számra tettem. Zavart lett az
arca.
– Hogy érted?
– Nem erőszakolt meg.
– Csak azért mert nem küzdöttél ellene, nem jelenti azt, hogy nem
volt erőszak.
Eltakartam a kezemmel a száját.
– Még mindig szűz vagyok.
Gianna hátralépett, így a kezem leesett a szájáról.
– De a vér. – suttogta.
– Megvágta magát.
Hitetlenkedve bámult rám.
– Stockholm szindrómád van?
A szememet forgattam.
– Pszt. Az igazat mondom.
– Akkor miért ez a műsor?

JustBook fordítva
 – Mert senki sem tudhatja meg. Senki. Még anya vagy Lily sem.
Senkinek nem mondhatod el, Gianna.
Gianna összevonta a szemöldökét.
– Miért tette ezt?
– Nem tudom. Talán nem akart bántani.
– Az az ember egy újszülött őzikét is megölne, ha rosszul nézne rá.
– Nem ismered őt.
– Te sem. – megrázta a fejét – Ne mondd, hogy most bízol benne.
Csak azért, mert nem dugott meg az éjjel, még nem jelenti azt, hogy
nem fogja hamarosan megtenni. Talán csak jobban szeretné a New
York-i kilátású lakásában megtenni. Te a felesége vagy és bárki, akinek
működik a farka, be akar jutni a bugyidba.
– Tényleg felesleges volt apa hölgyekről tett összes megjegyzése
neked. – mondtam mosolyogva. Gianna felragyogott. – Gianna, tudtam,
amikor feleségül mentem Lucához, hogy le kell feküdnöm vele és én
ezt elfogadtam. De örülök, hogy esélyt kaptam rá, hogy legalább egy
kicsit jobban megismerjem. – Bár nem voltam biztos benne, hogy
szeretném igazán jól megismerni. De a csókjai egyáltalán nem voltak
kellemetlenek. A bőröm még mindig felhevült, amikor erre gondoltam.
És Luca pedig határozottan kellemes látványt nyújtott. Nem mintha a jó
megjelenés kitörölhetné a kegyetlenséget, de velem eddig nem volt
kegyetlen és valamiért azt gondoltam, hogy nem is lesz, legalábbis nem
szándékosan.
Gianna felsóhajtott.
– Igen, valószínűleg igazad van. – leereszkedett a vécé fedelére –
Egész éjjel nem aludtam, úgy aggódtam miattad. Nem tudtál volna egy
sms-t küldeni, hogy Luca nem dugott meg?
Elkezdtem vetkőzni.
– Ja, persze. És amikor apa vagy Umberto ellenőrzi a mobilod és
meglátja, nekem végem.
Gianna végignézett a fejem búbjától a lábujjam hegyéig, ahogy
beléptem a zuhanyba, valószínűleg továbbra is Luca bántalmazásának
nyomait kereste.
– Még mindig úgy kell tenned, mintha gyűlölnéd Luca-t, amikor
később találkozol vele, különben az emberek gyanút fognak. –
mondtam neki.

JustBook fordítva
 – Ne aggódj. Ez nem lesz probléma, mert még mindig gyűlölöm,
amiért elválaszt tőlem és azért, mert egyáltalán létezik. Egy
másodpercig sem hiszem, hogy képes a kedvességre.
– Luca nem tudhatja, hogy bármit is elmondtam neked. – A zuhany
felé fordultam és hagytam, hogy a forró víz lemossa a fáradság utolsó
nyomait is. Teljesen ébernek kell lennem később a műsorra a
nappaliban. A feszült izmaim kezdtek megnyugodni, ahogy a vízsugár
masszírozta őket.
– Nem jöhetsz be. – mondta Gianna dühösen, megrémítve engem.
– Nem érdekel, hogy a férje vagy. – kinyitottam a szemeim, hogy
lássam, ahogy Luca utat tör magának a fürdőszobába. Gianna elé állt.
Gyorsan hátat fordítottam nekik.
– Készülnöm kell – morogta Luca. – És nincs itt semmi, amit még ne
láttam volna. – hazug – Most pedig menj ki, vagy meglátod az első
faszt, mert én most levetkőzök.
– Te arrogáns seggfej, én…
– Kifelé! – kiabáltam.
Gianna kiment, de még néhány keresetlen szóval illette Lucát. Az
ajtó becsapódott és egyedül maradtunk. Nem tudtam biztosan mit csinál
Luca és nem is akartam megfordulni, hogy ellenőrizzem. Nem
hallottam semmit a csobogó víztől. Tudtam, hogy nem maradhatok
örökre a zuhany alatt, szóval elzártam a vizet és szembefordultam a
fürdővel.
Luca borotvakrémet kent az állára a pamaccsal, de a szeme a
tükörben engem figyelt. Ellenálltam a késztetésnek, hogy elfedjem
magam, még akkor is, mikor éreztem, hogy az egész testem elpirul.
Letette a pamacsot és kinyúlt a fűtött törölközőszárítón lévő egyik
törölközőért, majd átsétált hozzám még mindig alsónadrágban.
Kinyitottam a zuhanykabint és elvettem tőle a törülközőt egy gyors
köszönömmel. Nem mozdult, kifürkészhetetlen szemeivel a testemet
figyelte. A törölközőt magam köré tekertem, majd kiléptem. Magas
sarkú nélkül a fejem teteje csak Luca mellkasáig ért.
– Fogadok, hogy már megbántad a döntésedet. – mondtam
csendesen. Nem kellett magyaráznom; tudta, mire gondolok.

JustBook fordítva
 Szó nélkül visszament a mosdóhoz, felvette a pamacsot és folytatta,
amit korábban csinált. A hálószoba felé mentem, amikor a hangja
megijesztett.
– Nem. – visszanéztem és találkozott a tekintetünk. – Amikor veled
leszek, azt akarom, hogy a tested az élvezettől reszkessen, ne a
félelemtől.

JustBook fordítva
 Nyolcadik fejezet

Már felvettem egy narancssárga hosszú nyári ruhámat és egy

aranyszínű övvel hangsúlyoztam ki a derekamat, amikor Luca kilépett a
fürdőszobából egy szál törölközővel a derekán. Leültem a székre a
fésülködőasztalom elé sminkelni, de ledermedtem a szempillaspirállal a
szememnél, amikor megláttam Lucát. Odasétált a szekrényhez, és kivett
belőle egy fekete nadrágot és egy fehér inget mielőtt minden
szégyenérzet nélkül levette a törölközőjét. Nem tudtam elég gyorsan
elfordulni, így büntetésem a kemény hátsójának látványa volt.
Lesütöttem a szemem és a körmeim ellenőrzésével foglaltam el magam,
amíg újra belemertem nézni a tükörbe és kifestettem magam.
Luca begombolta az ingét, kivétel a két legfelső gombot. Egy kést
szíjazott az alkarjára, és visszahúzta az ingujját, azután egy
pisztolytartót a vádlijára erősített. Megfordultam.
– Mész bárhova fegyver nélkül?
Ma nem a mellkasán volt a fegyvertartó, mert nem lehetett a fehér
inggel jól elrejteni.
– Nem, ha tehetem. – végigmért engem – Tudod, hogyan kell
pisztollyal lőni vagy egy kést használni?
– Nem. Apám nem gondolta, hogy a nőknek is részt kellene venniük
a harcokban.
– Olykor megtámadhatnak. A Bratva és a Triad nem tesz
különbséget férfi és nő között.
– Te még soha nem öltél nőt?
Az arckifejezése szigorúvá vált.
– Ezt nem mondtam.
Vártam, hogy bővebben kifejtse, de nem tette. Talán jobb is volt így.

JustBook fordítva
 Felálltam és lesimítottam a ruhámat, idegeskedtem a nászéjszaka
utáni találkozó miatt apámmal és Salvatore Vitiellóval.
– Jó választás – mondta Luca. – A ruha elfedi a lábaidat.
– Valaki felemelheti a szoknyámat és megvizsgálhatja a combjaimat.
Viccnek szántam, de Luca ajkai vicsorba húzódtak.
– Akárki megpróbál hozzád érni, elveszíti a kezét.
Nem szóltam semmit. A védelmezése beindított, de ugyanannyira
meg is ijesztett. Az ajtónál várt rám, én pedig bizonytalanul közeledtem
felé. A fürdőszobában elhangzott szavai még a fülemben csengtek.
Vonaglani fogsz a gyönyörtől. Nem voltam biztos benne, hogy elég
nyugodt voltam Luca mellett bármihez, nem hogy közelebb kerüljek a
gyönyörhöz. Giannának igaza volt. Nem engedhetem meg magamnak,
hogy könnyedén megbízzak benne. Lehet manipulált engem.
Keze a hátam alján pihent, ahogy kifelé sétáltunk. Amikor elértük a
lépcső tetejét, már hallottam a társalgást és néhány szétszórt vendéget,
akik kis csoportokban beszélgettek a hatalmas előcsarnokban.
Megtorpantam.
– Arra várnak, hogy láthassák a véres lepedőt? – suttogtam
döbbenten.
Luca lenézett rám és vigyorgott.
– Sokan, különösen a nők. A férfiakat a piszkos részletek érdeklik,
másokat talán az, hogy üzletről beszéljünk, és szívességet kérhetnek
tőlem jókedvemben.
Óvatosan előretolt és lementünk a lépcsőn. A legalján Romero várt
ránk, barna haja kócos volt. Luca felé biccentett a fejével, majd röviden
rám mosolygott.
– Hogy vagy? – kérdezett, én pedig vágtam egy grimaszt, a füle
hegyéig vörösödött.
Luca kuncogott rajta. Nem ismertem a többi hallban tartózkodó
férfit, de mindannyian Lucára kacsintottak vagy szélesen vigyorogtak.
A szégyen pírja kúszott fel a nyakamon. Tudtam, mi mindenre
gondolnak, gyakorlatilag éreztem, ahogy levetkőztetnek a szemeikkel.
Közelebb mozdultam Luca felé, ő pedig a derekam köré fonta az ujjait.
– Matteo és a családod többi tagja az ebédlőben vannak.
– Megvizsgálták már a lepedőket?

JustBook fordítva
 – Mintha csak tealevelekben olvasnának. – erősítette meg Romero,
majd bocsánatkérő pillantást vetett rám. Nem úgy tűnt, mintha bármit
gyanítana.
– Gyere. – mondta Luca, és gyengéden a dupla ajtó felé irányított.
Abban a pillanatban, amikor beléptünk az ebédlőbe, minden szempár
ránk tapadt. A család nőtagjai a szoba egyik oldalába húzódtak kis
csoportokba osztódva, amíg a férfiak körbeültek egy hosszú
étkezőasztalt, ami meg volt rakva ciabattával, szőlővel, sonkával,
mortadellával, sajttal, gyümölcstálakkal és süteményekkel. Rájöttem,
hogy igazából nagyon éhes vagyok. Már majdnem ebédidő volt.
Matteo, Luca és mellém settenkedett, egy kávé volt a kezében.
– Szarul nézel ki! – mondta Luca
Matteo bólintott.
– A tízedik kávém, és még mindig nem vagyok ébren. Túl sokat
ittam tegnap éjjel.
– Nagyon kiütötted magad. – mondta Luca – Kivágtam volna a
nyelved néhány dologért, amit Ariának mondtál, ha nem vagy a
testvérem.
Matteo rám vigyorgott.
– Remélem Luca nem tette meg a felét se azoknak a dolgoknak,
amiket javasoltam.
Nem voltam biztos benne, hogy mit kéne mondanom. Matteo még
mindig idegessé tett. Egy pillantást váltottak Lucával, akinek
hüvelykujja végigszaladt az oldalamon, amitől megugrottam.
– Egy kész műalkotást mutattál be nekünk. – mondta Matteo a szoba
hátulja felé biccentve, ahol a lepedő egy fogasra volt kiterítve a jobb
láthatóságért.
Feszült lettem. Mit érthetett ez alatt?
De Luca nem tűnt aggódónak, megrázta a fejét. Salvatore Vitiello és
az apám integettek nekünk, hogy csatlakozzunk hozzájuk, és mi nem
tehettük meg, hogy tovább várakoztatjuk őket. Apám felállt, amikor az
asztalhoz értünk, és a karjaiba zárt. Meglepődtem ezen az érzelmi
kinyilatkoztatásán. Megérintette hátul a fejem és azt suttogta:
– Büszke vagyok rád.
Erőltetetten mosolyogtam, amikor elhúzódtunk egymástól.

JustBook fordítva
 Mire büszke? Hogy elvesztettem a szüzességemet? Hogy széttettem
a lábam?
Salvatore, Luca és az én vállamra tette a kezeit és ránk mosolygott.
– Remélem, hamarosan számíthatunk a kis Vitiellóra.
Nem sikerült a sokkomat kézben tartani. Luca nem említette, hogy
fogamzásgátlót szedek?
– Egyedül akarom élvezni Ariát hosszú ideig. Majd ha a Bratvával
végeztünk akkor, addig nem akarok gyerekek miatt aggódni. – mondta
Luca keményen.
Nem lehet szavakkal leírni, mennyire megkönnyebbültem a
szavaitól. Még nem igazán voltam felkészülve a gyerekekre. Már épp
elég változás került az utamba egy bónusz baba nélkül is.
Az apja bólintott.
– Igen, ez természetes. Érthető.
Ezt követően beszélgetést kezdeményeztek a Bratváról, és ezzel
világossá vált számomra, hogy távozhatok. Kicsusszantam Luca
fogásából és a nők felé indultam. Giannával félúton találkoztam.
– Undorító. – motyogta morcosan a lepedő felé.
– Tudom.
Körülnéztem, de nem láttam Fabianót vagy Lilyt.
– Hol vannak…?
– Az emeleten a szobájukban Umbertóval. Anya nem akarta, hogy itt
legyenek a lepedő bemutatásánál. – összeesküvőn hozzám hajolt –
Örülök, hogy itt vagy. Ezek a nők a véres lepedős sztorijaikat mesélik
már órák óta. Mi a fasz baj van a New York-i családdal? Ha még egy
szót hallok erről az egészről, igazi vérfürdőt fogok rendezni.
– Most, hogy itt vagyok, kétlem, hogy bármi másról beszélnének,
mint a kiterített véres lepedőről. – motyogtam.
Kiderült, hogy igazam volt. Szinte minden nő szükségét érezte
annak, hogy megöleljen és felajánlja tanácsait, amiktől csak még
idegesebb lettem. Idővel jobb lesz. Néha kellemes, amikor egy nő
elveszti. És a legjobb: Higgy nekem, évekig tartott mire élveztem.
Anyám fenntartotta a távolságot. Nem igazán tudtam, hogy miért.
Valentina nem mondott semmit, csak átölelt, majd megérintette
tenyerével az arcomat és mosolygott mielőtt hátrébb lépett, hogy helyet
adjon a többi nőnek is. Anyám összekulcsolta kezeit maga előtt és úgy

JustBook fordítva
állt, rosszallás volt az arcára írva. Örültem, hogy nem kellett a
nászéjszakán történteket megosztanom az apámmal. Anyám felé
lépkedtem, és ő szorosan a karjaiba húzott. Mint az apám, ő sem volt túl
gyengéd ember, de örültem a közelségének.
– Bárcsak megvédhettelek volna mindettől. – suttogta mielőtt
elhúzódott tőlem. Bűntudat látszódott az arcán. Bólintottam. Nem
hibáztattam őt. Mit tehetett volna? Apám úgyse engedte volna, hogy
vitába szálljon vele.
– Luca folyamatosan téged néz. Mély benyomást tehettél rá. –
mondta Luca mostohaanyja incselkedve.
Hozzá fordultam és udvariasan mosolyogtam. Luca valószínűleg
csak arról akart megbizonyosodni, hogy nem adom esetleg tovább a
titkunkat. A szemem sarkából láttam, hogy az ajtó kinyílik és Lily siklik
be rajta, nyomában Fabianóval. Valószínűleg kihasználták Umberto
vécé szünetét a szökésre. Gianna grimaszolt, amikor az öcsém megállt a
lepedő előtt.
Elnézést kértem a körülöttem állóktól és odamentem hozzájuk,
Giannával a nyomomban. Anyám túlságosan elmerülten beszélgetett
Luca mostohaanyjával.
– Mit keresel itt, te kis szörnyeteg? – kérdezte Gianna megragadva
Fabiano vállait.
– Miért van vér a lepedőn? – kérdezte félig kiabálva – Valaki
meghalt?
Giannából kirobbant a nevetés, míg Lily nyílt aggodalommal nézett a
lepedő láttán. Gondoltam, most kipukkant a buborék a mesebeli
hercegekről és a csillagok alatti szeretkezésről. A mögöttünk lévő
asztalnál ülő férfiak is nevetni kezdtek, Fabiano arcára kiült a düh. Bár
még csak 8 éves volt, de nagyon heves vérmérsékletű. Reméltem, hogy
hamar lenyugszik, mielőtt még bajt okoz. Gianna összeborzolta a haját.
– Lucával New Yorkba mész? – kérdezte hirtelen Fabiano.
Ajkamba haraptam.
– Igen.
– De én azt akarom, hogy haza gyere velünk.
Pislogtam, próbáltam eltitkolni a szorongásomat a hallottaktól,
amiket mondott.
– Tudom.

JustBook fordítva
 Lily egy pillanatra elszakította szemeit a lepedőtől.
– Nem mész nászútra?
– Az oroszok és a taivaniak sok gondot okoznak Lucának.
Fabiano bólintott, mintha értette volna, talán így is volt. Az évek
múlásával egyre többet megtanult a sötét világról, amiben éltünk.
– Ne bámuld a lepedőt. – mondta Gianna mély hangon, de Lily
láthatóan fennakadt a látványon.
Az arca eltorzult.
– Azt hiszem, hányni fogok.
Átöleltem a vállát és kivezettem. Remegett a karjaimban.
– Tartsd vissza. – utasítottam, amikor már félig elhagytuk a
helyiséget, mindenki szeme minket követett. Elbotladoztunk az előtérig.
– Hol van a fürdőszoba?
Ez a kastély túl sok szobával rendelkezett. Romero az előtér vége
felé intett és kinyitotta az ajtót, majd becsukta, amikor beléptünk rajta.
Fogtam Lily haját, amíg a vécé fölé hajolva hányt, aztán leültettem a
földre, mikor végzett. Letöröltem az arcát egy nedves törölközővel és
egy kis szappannal.
– Még mindig furcsán érzem magam.
– Tedd a fejed a térdeid közé. – leguggoltam elé – Mi a baj? – egy
kis vállrándítást kaptam.
– Hozok neked teát. – egyenesedtem fel.
– Ne hagyd, hogy Romero lássa ezt.
– Romero nem… – elhúzódtam. Lily nyilvánvalóan vonzódik hozzá.
Hasztalanul, de megengedhetek neki egy kis fantáziálást, amikor már a
lepedő látványa is ennyire felkavarta.
– Kint fogom tartani. – ígértem inkább és kislisszoltam a
fürdőszobából.
Romero és Luca előtte vártak.
– Rendben van a húgod? – kérdezte Luca. Valóban érdekelte vagy
csak udvarias volt?
– A lepedőtől hányingere lett. – Romero arca elsötétült.
– Nem lenne szabad megengedni, hogy fiatal lányok ilyesminek
legyenek tanúi. Csak megijeszti őket.
Úgy nézett Lucára, mintha bűntudata lenne. De Luca elutasítóan
legyintett.

JustBook fordítva
 – Igazad van.
– Lilynek szüksége van teára.
– Meg tudom csinálni és vele maradok, így vissza tudsz menni a
vendégekhez. – javasolta Romero.
Mosolyogtam.
– Ez szép tőled, de Lily nem akarja, hogy lásd őt.
Romero a szemöldökét ráncolta.
– Fél tőlem?
– Ez úgy hangzott, mintha hihetetlennek tartanád. – mondtam neki
nevetve – Te a maffia katonája vagy. Miért ne félne? – úgy döntöttem
nem játszok vele, és lehalkítottam a hangom – De nem ezért. Lily
komolyan vonzódik hozzád, és nem akarja, hogy így lássad.
Ezért, és mert nem akartam Luca embereivel egyedül hagyni Lilyt,
amíg jobban meg nem ismerem őket.
Luca elvigyorodott.
– Romero, még megszerezheted. Jobbról és balról hatalmába kerített
egy 14 éves lány szíve.
Aztán rám figyelt.
– De vissza kell mennünk. A nők halálosan meg fognak sértődni, ha
nem hallgatod végig őket.
– Majd én vigyázok rá. – mondta Gianna, ahogy feltűntek az
előtérben Fabianóval.
Elmosolyodtam.
– Köszönöm. – mondtam, és megfogtam a kezét, ahogy elhaladtam
mellette.
Abban a pillanatban, ahogy visszatértünk az ebédlőbe, a nők újra
körém gyűltek és próbálták kiszedni belőlem a részleteket. Úgy tettem,
mint aki zavarban van, hogy ilyenről beszél, – egyébként az is voltam –
és csak homályos válaszokat adtam nekik. A vendégek végül távozni
készültek, és tudtam, hogy hamarosan eljön az idő, hogy elbúcsúzzam a
családomtól és elinduljak az új életem felé.

JustBook fordítva
Fabiano csaknem fájdalmasan szorította arcát a bordáimhoz, és
megsimogattam a haját, éreztem a remegését. Apám homlokráncolva
figyelte. Úgy gondolta, Fabiano már túlságosan nagy ahhoz, hogy ilyen
érzelmeket mutasson ki, mintha egy fiú nem lehetne szomorú.
Hamarosan el kellett indulniuk a repülőtérre. Apámnak vissza kellett
mennie Chicagóba, hogy folytassa az üzletet, ahogy szokta. Bárcsak
tovább maradhatnának, de Luca és én New Yorkba utazunk még ma.
Fabiano szipogott, aztán elhúzódott és rám nézett. Könnyek szúrták a
szemeim, de visszatartottam őket. Ha elkezdenék most sírni, akkor a
dolgok még nehezebbé válnának, főleg Giannának és Lilynek.
Mindketten pár lépéssel Fabiano mögött tébláboltak, várva a sorukat,
hogy elköszönjenek.
Apám már a fekete bérelt Mercédesz mellett állt, türelmetlenkedett.
– Hamarosan újra találkozunk. – ígértem, de nem voltam biztos
benne, hogy milyen hamar. Karácsonykor? Az még négy hónap múlva
lesz. A gondolat úgy telepedett rám, akár egy nehéz kő a hasamban.
– Mikor? – Fabiano elhúzta az alsó ajkát.
– Hamarosan.
– Nem várhatunk örökké. A gép itt hagy minket. – szólalt meg Apám
hirtelen – Gyere Fabiano.
Egy utolsó vágyakozó pillantással rám nézett, majd Apánkhoz
csoszogott, aki rögtön szidni kezdte. A szívemet nehéznek éreztem, és
nem voltam biztos benne, hogy a mellkasomba marad anélkül, hogy
összetörné a bordáimat. Luca leparkolt egy metálszürke Aston Martin
Vanquist a Mercédesz mögött és kiszállt belőle, de a figyelmemet Lily
vonta el, aki körém fonta a karjait, majd egy pillanat múlva Gianna is
csatlakozott az öleléshez. A húgaim, a legjobb barátaim, a bizalmasaim,
a világom. Nem tudtam tovább visszatartani a könnyeimet. Soha nem
akartam elhagyni őket. New Yorkba akartam vinni őket. Lakhatnának a
lakásunkban vagy kaphatnának sajátot. Legalább akkor lett volna, akit
szerethetek és viszont szeret.
– Annyira fogsz hiányozni. – suttogta Lily elcsukló zokogással.
Gianna nem mondott semmit. Ő csak a nyakamba nyomta az arcát és
sírt. Gianna, aki szinte soha nem sír. Az én erős és megfontolt Giannám.
Nem tudom mennyi ideig öleltük egymást, és ki látta ezt a nyílt

JustBook fordítva
elgyengülést. Lássák csak, mit jelent az igazi szeretet. Legtöbbjük
úgysem tapasztalja meg soha.
– Indulnunk kell. – szólalt meg Apám. Kavicsok csikorogtak.
Felemeltem a fejem. Anyám sétált oda hozzánk, röviden
megérintette az arcomat, majd megfogta Lily karját és elvezette tőlem.
Egy újabb darabot vesztettem el magamból.
Gianna nem lazított az acélos szorításán rajtam.
– Gianna. – Apám hangja olyan volt, akár az ostor.
Megemelte a fejét, szemei vörösek voltak, még több szeplője
látszott. Becsuktuk a szemünket egy pillanatra, egyikünk sem tudott mit
mondani.
– Hívj minden nap. Minden egyes nap. – kezdte Gianna vadul.
– Esküszöm, esküszöm. – mondtam fojtott hangon.
– Gianna az ég szerelmére, én hozzalak ide?
Lassan távolodott tőlem, majd megfordult és szabályosan
bemenekült az autóba. Pár lépést sétáltam utánuk, miközben a kocsijuk
elhajtott a hosszú műúton. Egyik húgom sem fordult meg.
Megkönnyebbültem, amikor a sarkon kifordultak és elmentek. Egy
rövid ideig sírtam, és senki nem szakított félbe. Tudtam, hogy nem
vagyok egyedül. Legalábbis fizikai értelemben.
Amikor végül megfordultam Luca és Matteo állt a lépcsőn
mögöttem. Luca mereven figyelt engem, de nem volt energiám olvasni
az arcáról. Valószínűleg szánalmasnak és gyengének talált. Ez volt a
második alkalom, hogy előtte sírtam. De ma még rosszabb volt. Luca
lejött a lépcsőn, míg Matteo fent maradt.
– Chicago nem a világ vége. – mondta nyugodt hangon.
Nem értett meg.
– Lehet, hogy így van. De még soha nem voltam elválasztva a
húgaimtól és az öcsémtől. Ők az egész világom.
Luca nem szólt semmit. A kocsija felé intett.
– Mennünk kell. Ma este találkozóm van.
Bólintottam. Semmi sem kötött ide. Mindenki, aki érdekelt, már
elment.
– Mögötted leszek – mondta Matteo és elindult egy motor irányába.
Belesüppedtem az Aston Martin szürkésbarna színű bőrülésébe.
Luca becsukta az ajtó, körbement, majd beült a kormány mögé.

JustBook fordítva
 – Semmi testőr? – kérdeztem színtelen hangon.
– Nincs szükségem testőrökre. Romero miattad van. És ebben az
autóban nincs hely további utasok számára. – beindította a motort, mély
dübörgés töltötte be a belső teret.
Az ablakon át figyeltem, ahogy eltávolodunk a Vitiello villától. Úgy
éreztem szürreális, ahogy az életem drasztikusan megváltozott az
esküvő miatt. De ez történt, és a változás csak folytatódott.

JustBook fordítva
 Kilencedik fejezet

A New Yorkba vezető út csendesen telt. Örültem, hogy Luca nem

próbált beszélgetést kezdeményezni. Egyedül akartam maradni a
gondolataimmal és a szomorúságommal. Hamarosan felhőkarcolók
vették körül az autónkat, ahogy lassan átaraszoltunk New Yorkon. Nem
érdekelt. Minél hosszabb ideig tartott az út, annál hosszabb ideig
színlelhettem, hogy nincs új otthonom, de végül egy földalatti garázsba
parkoltunk be. Egy szó nélkül szálltunk ki a kocsiból, Luca pedig
kivette a táskáinkat a csomagtartóból. A legtöbb holmimat pár nappal
ezelőtt már áthozták Luca lakásába, úgyhogy ez az első alkalom, hogy
láthatom hol él.
Az autó mellé húzódtam, ahogy Luca a lift irányába indult. Hátra
pillantott a válla felett és megállt:
– A futáson gondolkozol?
Minden egyes nap. Odamentem hozzá.
– Úgy is megtalálnál. – feleltem egyszerűen.
– Így van. – kemény volt a hangja, mint az acél.
Végighúzta a kártyát a nyílásban, a liftajtók széthúzódtak, és
feltárták a márványozást, a tükröket és egy kis csillárt. A lift
egyértelművé tette, hogy ez nem egy szokványos lakóépület. Beléptünk,
és az idegességtől görcsbe rándult a gyomrom.
Egyedül voltam Lucával az elmúlt éjjel és az út során is, de a
gondolat, hogy egyedül leszek vele egy tetőtéri lakásban, az valahogy
rosszabb volt. Ez az ő királysága. Kit akarok becsapni? Nagyjából egész
New York az ő birodalma volt. Megtámaszkodott a tükörfallal szemben
és engem figyelt, ahogy a lift emelkedni kezdett. Bárcsak mondana
valamit, igazából bármit. Az elterelné a figyelmemet a torkomban
felkúszó pánikról. Szemeim repkedtek a kijelzőn, hogy hányadik

JustBook fordítva
emeleten járunk éppen. Már a 20. emeleten voltunk, és még mindig nem
álltunk meg.
– A lift magán. Csak az épület utolsó két emeletéhez visz fel. Az én
lakásom legfelül van, Matteo lakása egy emelettel lejjebb.
– Be tud jönni a lakásunkba, amikor csak akar?
Luca fürkésző tekintettel nézte az arcom.
– Félsz Matteótól?
– Mindkettőtöktől félek. De úgy tűnik, Matteo irányíthatóbb, abban
kételkedem, hogy te valaha is csináltál olyasmit, amit nem akartál.
Olyan vagy, mint aki mindig az irányítása alatt tart mindent.
– Néha elveszítem az irányítást.
Csavargattam a jegygyűrűmet az ujjamon, kerülve a tekintetét. Ez
olyan információ volt, amit nem volt szükséges tudnom.
– Nincs miért aggódnod, amikor Matteo átjön. Hozzászokott, hogy
átjöhet hozzám, amikor csak akar, de a dolgok megváltoznak most,
hogy házas vagyok. Különben is a legtöbb üzleti dolgot máshol
bonyolítjuk.
A lift csipogott és megállt, aztán az ajtók széthúzódtak. Luca intett
nekem, hogy először én lépjek ki. Megtettem, és azonnal egy hatalmas
lakótérben, ragyogóan fehér kanapékkal, sötét parkettával, modern üveg
és fém kandallóval, fekete szekrényekkel és székekkel, valamint
avantgarde stílusú csillárokkal találtam szembe magam. Nem igazán
volt sok szín, kivéve a művészeti alkotásokat a falakon, és a művészeti
tárgyakat, amik üvegből készültek. De a lifttel szembeni egész fal üveg
volt. Az ablakokból kilátás nyílt a teraszra és egy tetőkertre, azon túl
pedig a felhőkarcolókra és a Central Parkra. A mennyezet nyitott volt a
nappali felett, és egy lépcső vezetett a lakás második emeletére.
Beljebb léptem a lakásba és felnéztem. Az üvegkorláton át jól
lehetett látni az emeletet, egy világos galériát, amiről több ajtó is nyílt.
A nyitott konyha a helyiség bal oldalán helyezkedett el és egy masszív
fekete étkezőasztallal jelezte a határt a nappali és az ebédlő rész között.
Éreztem magamon Luca tekintetét, miközben mindent szemügyre
vettem. Közelebb mentem az ablakhoz és kibámultam rajta. Soha nem
éltem lakásban; még a tetőkert sem tudott változtatni azon a tényen,
hogy ez egy nagy börtön volt.

JustBook fordítva
 – A dolgaid az emeleti hálószobában vannak. Marianna nem tudta
biztosan, hogy te akarod-e elpakolni, így mindent a bőröndökben
hagyott.
– Ki az a Marianna?
Luca mögém jött. Tekintetünk az ablak visszatükröződésében
találkozott.
– Ő a házvezetőnőm. Pár napot tölt itt hetente.
Azon tűnődtem, hogy vajon ő is a szeretője-e. Néhány férfi, a mi
világunkban valójában azzal szégyenítette meg a feleségét, hogy a
kurvájukat a saját otthonukba hozták.
– Hány éves?
Luca ajka megrándult.
– Féltékeny vagy? – kezeit a csípőmre tette, és megfeszültem. Nem
húzódott el, de láttam, hogy harag fut át az arcán. De azt is
megfigyeltem, hogy nem válaszolt a kérdésemre.
Kiléptem a fogásából, és az üvegajtó felé mentem, ami a tetőkerthez
vezetett.
– Kimehetek?
Állkapcsa megfeszült. Nem volt hülye. Észrevette, milyen gyorsan
leráztam magamról az érintését.
– Mostantól ez már a te otthonod is.
Én nem így éreztem. Nem biztos, hogy valaha annak fogom.
Kinyitottam az ajtót és kiléptem. Szeles volt az idő és autódudák
hangját hozta fel a lenti utcákról a szél. Fehér kerti ülőgarnitúra volt a
teraszon, és azon túl egy kicsi, jól karbantartott kert, ami az üvegfal
mentén húzódott. Volt még ott egy négyzet lakú süllyesztett jacuzzi,
ami elég nagy volt hat ember számára is. Két napozóágyat állítottak
mellé. A kert vége felé lépdeltem, közben a tekintetemet a Central Park
felett járattam. Gyönyörű volt a kilátás.
– Nem a leugráson gondolkozol, ugye? – kérdezte Luca, miközben
megragadta a korlátot mellettem.
Arcomat felé fordítottam, próbáltam felmérni, hogy talán viccelni
próbált-e. Komolynak tűnt.
– Miért ölném meg magam?
– Néhány nő, a mi világunkban, ezt látja az egyetlen lehetőségnek,
hogy megszerezze a szabadságát. Ez a házasság a börtönöd.

JustBook fordítva
 Felbecsültem a tető és a talaj közti távolságot. A halál biztos volt. De
soha nem gondoltam arra, hogy megöljem magam. Mielőtt ezt tenném,
inkább elfutnék.
– Ezt nem tenném meg a családommal. Gianna, Lily és Fabi szíve
összetörne.
Luca bólintott. Nem tudtam olvasni az arckifejezésében, és ez
megőrjített.
– Menjünk be. – mondta, kezét a hátam alsó részére téve irányított be
a lakásba. Becsukta az ajtót, majd visszafordult hozzám.
– Van egy találkozóm harminc perc múlva, de pár órán belül
visszajövök. El akarlak vinni a kedvenc éttermembe vacsorázni.
– Óh. – mondtam, meglepődtem – Randevúzni szeretnél?
Luca szája sarka megrándult, de nem mosolygott.
– Veheted annak. Még úgysem voltunk igazi randevún. – körbeölelte
karjaival a vállaimat és magához húzott. Lefagytam és a könnyedség
eltűnt a szemeiből.
– Mikor fejezed be, hogy félsz tőlem?
– Nem akarod, hogy féljek tőled? – mindig azt hittem, hogy
megkönnyíti az életét, ha félek tőle. Könnyebben tarthatna az
ellenőrzése alatt.
– A feleségem vagy. Az egész életünket együtt fogjuk leélni. Nem
akarok egy rettegő nőt az oldalamon.
Ez igazán meglepett. Anyám szerette apámat, de félt is tőle.
– Van olyan ember, aki nem fél tőled?
– Néhányan. – mondta, mielőtt lehajtotta a fejét és az ajkát az
enyémre nyomta. Minden sietség nélkül csókolt, amíg megnyugodtam
az érintésében, és elválasztotta az ajkamat az övétől. Végigsimítottam a
hátán a kezemmel és tétován megérintettem a tarkóját, ujjaimmal
gyengéden hozzáértem a hajához. A másik kezemet továbbra is a
mellkasán tartottam, élvezve az izmainak játékát.
Elhúzódott.
– Egy féleszű vagyok, hogy nem mondtam le azt a kibaszott
találkozót. – dörzsölte hüvelykujját az ajkaimhoz – De még mindig elég
időnk lesz erre később is. – az órájára pillantott – Most tényleg mennem
kell. Romero itt lesz, amíg távol leszek. Üsd el az időt, és nézz körül.
Ezzel az ajtó felé indult és távozott.

JustBook fordítva
 Egy pillanatig az ajtót bámultam, és azon töprengtem, hogy vajon
megállítana-e valaki, ha elhagynám az épületet. Inkább a lépcső felé
indultam, és felmentem az emeletre. Csak az egyik fehér ajtó volt
résnyire nyitva, teljesen kitártam. A főhálószoba tárult elém. A
nappalihoz hasonlóan itt is egy egész fal üvegből készült. Kíváncsi
voltam, látni fogom-e a napfelkeltét az ágyból. Az ágy mögötti fal
fekete kárpittal volt bevonva. A szoba végén volt a bejárata a
gardróbnak, jobbra pedig egy szabadon álló kádat láttam az üvegfalon
keresztül, mely a hálószobát választotta el a fürdőszobától. Felé
indultam. Még a kádból is látható volt a város. Az üvegfal ellenére nem
volt látható a mosdókagyló és a zuhanyzó a hálószobából, a vécé egy
külön kis helyiségben volt.
– Aria!
Elakadt a lélegzetem. A szívem a mellkasomban dübörgött, ahogy
lassan követni kezdtem a hangot és megláttam Romerót fent a galérián,
a táskáimat cipelte.
– Nem akartalak megijeszteni. – mondta, amikor az arcomra nézett.
Bólintottam.
– Hova akarod, hogy tegyem a táskáidat?
El is felejtettem, hogy Luca a kanapéra dobta őket.
– Nem is tudom. Talán a gardróbba?
Ellépett mellettem, és letette a táskákat egy padra a gardróbban.
Három bőröndöm és két költözős dobozom volt mellette.
– Tudod, hogy hogyan kellene felöltöznöm ma estére? Luca azt
mondta, elvisz a kedvenc éttermébe, de nem mondta, hogy van-e valami
előírás.
Romero elmosolyodott.
– Nem. Ott határozottan nincs öltözési szabály.
– Miért? Ez egy KFC? Soha nem ettem még KFC-ben.
Anya és apa soha nem vitt minket olyan helyre, mint a KFC. Gianna,
Lily és én egyszer meggyőztük Umbertót, hogy vigyen be minket egy
McDonald’s-ba, és igazából ez az egész tapasztalatom a gyorséttermi
láncokkal kapcsolatban.
– Nem igazán. Szerintem Luca meg akar lepni téged.
Ebben kételkedtem.
– Talán ki kellene csomagolnom. – intettem a bőröndök felé.

JustBook fordítva
 Romero tartotta tőlem a távolságot. Ő jófiú volt, de profi.
– Kell segítség?
Nem igazán akartam, hogy Romeo hozzányúljon a fehérneműimhez.
– Nem, jobban szeretném egyedül csinálni.
Együttérzés töltötte el Romero arcát, mielőtt megfordult és kiment.
Vártam, amíg biztos nem lettem benne, hogy leért a földszintre, és
kinyitottam az első dobozt. A legtetején egy fénykép volt rólam
Giannával, Lilyvel és Fabival. Harmadszorra sírtam kevesebb, mint 24
óra alatt. Csak reggel láttam őket, mégis hogy érezhetem magam máris
ennyire egyedül?

Amikor öt órával később Luca hazaért, már átöltöztem egy szoknyába

és egy vékony, ujjatlan blúzba. Minden erőfeszítésem ellenére, a
szemem még mindig kissé piros volt a sírástól. Volt egy határ, amin
már a smink sem segített. Luca rögtön észrevette, és tekintete hosszan
elidőzött a szemeimen, majd észrevette a fotót a családomról az
éjjeliszekrényen.
– Nem tudtam, melyik a te oldalad. Át tehetem a másik
éjjeliszekrényre, ha akarod.
– Nem, jó lesz így. – a kimerültség egyértelműen az arcára volt írva.
– A találkozó rendben volt?
Luca elfordult.
– Ne beszéljünk róla. Éhes vagyok. – kinyújtotta a kezét, én
megfogtam és követtem a lifthez.
Luca feszült volt és alig mondott pár szót, amíg autóztunk. Nem
voltam biztos benne, arra vár-e, hogy beszélgetést kezdeményezzek, és
egyébként is, érzelmileg túl kimerült voltam, hogy erőfeszítést tegyek.
Amikor megálltunk egy piros lámpánál, felém pillantott.
– Jól nézel ki.
– Köszönöm.
Leparkolta az autót egy sorompós őrzött parkolóban, ahol egymástól
is védték az autókat, aztán elindultunk egy utca irányába, ahol kis
éttermek kínáltak, az egytálételektől a sushiig mindenféle ételt az indiai

JustBook fordítva
konyhából. Megállt egy koreai étterem előtt és kinyitotta előttem az
ajtót. Ledöbbenve léptem be a zsúfolt, keskeny belsőtérbe.
Kis asztalok voltak odabent szorosan összetolva, és elől a bárban
alkoholos italokat kínáltak olyan feliratokkal, amiket nem tudtam
kiolvasni. Egy pincér közeledett felénk, amikor felismerte Lucát, az
étterem hátsó része felé vezetett minket és nekünk adta az utolsó szabad
asztalt. A mellettünk lévő asztalnál ülő emberek tág szemekkel
bámultak Lucára, talán azon csodálkozva, hogy mennyire helyes.
Helyet foglaltam egy padon, ami a helyiség teljes hosszában
végigfutott, Luca belepréselte magát egy székbe velem szemben. A
mellette ülő férfi oldalra tolta a székét, így több helye lett Lucának.
Vajon tudták, hogy ki ő és ezért voltak udvariasak?
– Meglepettnek tűnsz. – mondta Luca, miután a pincér felvette az
italrendelésünket és otthagyott minket az étlapokkal.
– Nem gondoltam, hogy ázsiai ételeket fogyasztasz, mindent
figyelembe véve. – ennyit mondhattam a zsúfolt étteremben, de Luca
tudta, hogy a Taiwan-i Triadról beszélek.
– Ez a város legjobb ázsiai étterme és nem tartozik egyik ázsiai
lánchoz sem.
Összevontam a szemöldököm. Melyik család védelme alatt állhat?
– Független.
– Van független étterem New York-ban?
Egy pár a mellettünk lévő asztalnál furcsán nézett rám. Számukra a
beszélgetésünk valószínűleg több volt, mint kissé furcsa.
– Néhány, de most tárgyalásokban vagyunk.
Horkantottam. Luca az étlapra mutatott.
– Kell segítség?
– Igen, soha nem próbáltam még a koreai konyhát.
– A pácolt tofu és a bulgogi marha finom.
– Te tofut eszel?
Luca megvonta a vállát.
– Ha jól van elkészítve, akkor igen.
Megráztam a fejem. Ez szürreális volt.
– Csak rendeld meg, amit a legjobbnak gondolsz. Mindent
megeszek, kivéve a májat.
– Szeretem az olyan nőket, akik nem csak salátát esznek.

JustBook fordítva
 A pincér visszatért és felvette a rendelésünket. Ügyetlenkedtem a
pálcikákkal, próbáltam megtalálni a legjobb módját a használatuknak.
– Még soha nem használtál pálcikákat ezelőtt? – kérdezte Luca
vigyorogva. Vajon rajtam gúnyolódott?
– A szüleim csak a kedvenc olasz éttermükbe vittek minket, és
igazából sehova sem mehettem egyedül. – keserűen csengett a hangom.
– Most bárhova mehetsz, ahova csak akarsz.
– Igazán? Egyedül?
Luca leeresztette a hangját:
– Romeróval vagy velem, esetleg Ceasaréval, ha Romero nem
elérhető.
Természetesen.
– Gyere, hadd mutassam meg neked. – megfogta a saját pálcikáit és
feltartotta.
Próbáltam utánozni a fogást, majd néhány próba után, sikerült
használni a pálcikákat anélkül, hogy elejtettem volna őket. Amikor az
ételek megérkeztek, rájöttem, hogy milyen nehéz bármit megfogni
velük. Luca szembetűnő élvezettel figyelte, hogy harmadik
próbálkozásra sem sikerült a számhoz vinni egy falat tofut.
– Nem csoda, hogy a New York-i lányok olyan vékonyak, ha mindig
így esznek.
– Te sokkal gyönyörűbb vagy bármelyiknél. – mondta.
Figyeltem az arcát, próbáltam kitalálni, hogy őszinte-e, de mint
általában kiolvashatatlan volt. Megengedtem magamnak, hogy
megcsodáljam a szemeit. Szokatlan volt a sötét gyűrűkkel körbevett
szürkeség. Most nem voltak teljesen hidegek, de eszembe jutott, hogy
általában olyanok.
Luca felkapott egy pácolt marhahús darabkát és elém tartotta. A
szemöldököm meglepetten felhúztam. Luca tükrözte az én
kifejezésemet, de ez neki nagyobb kihívást jelentett. Előrehajoltam,
majd rázártam ajkaimat a pálcikák köré, majd visszahúzódtam, és
élveztem a bulgogi marha ízét. Luca szemei mintha sötétebbé váltak
volna, ahogy figyeltem őt.
– Finom. – mondtam. Luca kiválasztotta a következő tofu falatot, én
pedig lelkesen elfogadtam. Ez jobb volt, mint megerőltető harcot vívni
a pálcikákkal az engedelmességért.

JustBook fordítva
 Hálás voltam, hogy Luca megmutatta ezt a normális oldalát.
Reményt adott. Talán ez volt a célja, de nem érdekelt.

A vacsora közben érzett nyugodtság elillant, ahogy visszatértünk a

lakásba, és beléptünk a hálószobába. Bementem a fürdőszobába, és
lefekvéshez készülődtem, mielőtt visszatértem. Luca szemei a hosszú
sötét szatén hálóingemet figyelték. Leért a vádlimig, de volt rajta egy
hasíték, ami felért a combomig. Ez sokkal visszafogottabb volt, mint az
a szörnyűség, amit a nászéjszakánkon viseltem. És mégis biztos voltam
benne, hogy vágy volt a szemében.
Miután eltűnt a fürdőszobában, az ablak felé sétáltam és elfoglaltam
magam az éjszakai város figyelésével. Majdnem olyan ideges voltam,
mint tegnap este. Tudtam, hogy nem állok készen a csókolózásnál
többre. Nem fordultam meg, amikor hallottam, hogy Luca mellém jön.
Lenyűgöző megjelenése tükröződött az ablakon. A tegnaphoz
hasonlóan csak egy alsónadrágot viselt. Figyeltem, ahogy kinyújtózik
mellettem, és a testem minden izma megfeszült. Ha észrevette volna a
reakciómat, akkor nem tartott volna bemutatót. Végigkövette
ujjperceivel a gerincem teljes hosszát, bizsergő érzést küldve végig a
testemen. Amikor nem reagáltam, kinyújtotta a kezét tenyérrel felfelé,
meghívásnak nem parancsnak szánva, mégis tudtam, hogy csak egy
helyes válasz létezik. Szembefordultam vele, de a szemeimet a tenyerén
húzódó hosszú heg vonzotta magához. Végigfuttattam rajta az
ujjhegyeimet.
– Ez a véreskü? – néztem fel kiolvashatatlan arcába. Tudtam, hogy a
beavatási ceremónia alatt a férfiaknak a vérüket kellett adniuk,
miközben elmondják az eskü szavait.
– Nem. Ez az. – fordította oda a másik kezét, ahol egy kicsi heg
csúfította el a tenyerét.
– Az – mondta egy biccentéssel a sebhely felé, amit épp
megérintettem – …egy harcban történt. Kivédtem egy késsel való
támadást a kezemmel.

JustBook fordítva
 Meg akartam kérdezni az első emberöléséről, de ujjait a csuklóm
köré fonta és az ágy felé vezetett. A torkom túl szűkké vált a szavakhoz,
amikor leült az ágyra és a lábai közé húzott. Próbáltam megnyugodni a
csókjában, és amikor nem haladt tovább a dolgokkal, úgy éreztem a
feszültség elmúlik és elkezdtem élvezni a gyakorlott száját, de aztán
hátradőlt és magára húzott az ágyra.
A csókjai erőteljesebbek lettek, és éreztem, hogy az erekciója a
combomnak nyomódik. Még nem húzódtam el. Megtettem. Tudtam, mi
következik. Keze a mellemre simult és lemerevedtem annak ellenére,
hogy jó érzés volt. Nem vette el, de meg sem mozdította. Csókjai
nehézkessé váltak. Tényleg rossz lenne Lucával lefeküdni? Elhúzódott
kissé és lassú csókokkal a fülem felé haladt.
– Még soha nem akartam annyira megdugni nőt, mint amennyire
most téged akarlak.
Ledermedtem. Szavaitól olcsónak éreztem magam. A férjem volt és
joga volt a testemhez, ha bárkit megkérdezel a családunkban, ennek
ellenére jobbat érdemeltem. Nem akartam, hogy úgy basszon meg, mint
más nőket. A felesége voltam. Többet akartam. Elfordítottam a fejem és
a tenyeremmel eltoltam a mellkasát. Egy pillanattal később nyugtalanná
vált.
– Nem akarom ezt. – mondtam, és nem vesződtem azzal, hogy
elrejtsem előle az undoromat.
Nem néztem rá, de gyakorlatilag éreztem magamon a csalódottságát.
Mégis mit gondolt? Azt, hogy hirtelen elég kényelmesen érzem magam
ahhoz, hogy lefeküdjünk, mert elvitt egyszer vacsorázni? Hogyan bánt a
többi nőjével? Hosszú ideig semmit sem tett, csak engem bámult, majd
kiszabadította magát alólam.
Egy szó nélkül lekapcsolta a lámpát és az ágyon a saját oldalára
húzódott. Bárcsak a karjaiba tartott volna legalább. Ez volt az első
éjszakám, hogy olyan távol vagyok a családomtól. Jó lett volna, ha
legalább megvigasztal, de nem kértem meg rá. Inkább betakaróztam, és
becsuktam a szemeim.

JustBook fordítva
Amikor másnap reggel felébredtem, Luca már elment. Nem hagyott
üzenetet, még egy sms-t sem találtam a telefonomon. Tényleg dühös
volt. Lerúgtam a takarómat. A fattyú! Tudta, hogy nem ismerek senkit
New Yorkban, de nem érdekelte. Megragadtam a laptopomat és
kinyitottam az email fiókomat. Gianna már három új e-mailt írt. Az
utolsó szinte fenyegető volt. Felkaptam a telefonomat. Hallani a hangját
elég volt ahhoz, hogy jobban érezzem magam. Nem volt szükségem
Lucára vagy bárki másra, amíg ott volt nekem Gianna.
A kávé és valami édesebb illat kicsábított a hálószobából, le a
földszintre. Edények csörömpöltek a konyhában, és amikor befordultam
a sarkon, egy idős, duci nőt találtam a tűzhelynél, aki annyi idősnek
nézett ki, mint a nagymamám, és éppen palacsintát készített.
Sötétszürke haját hajhálóval rögzítette. Romero az egyik bárszéken ült,
ami a konyhaszigethez tartozott, egy csésze kávé volt előtte.
Megfordult, ahogy közeledtem, szemeit a hálóingemen járatta, mielőtt
elrántotta a fejét. Most komolyan? A nő megfordult és kedvesen
mosolygott.
– Biztos te vagy Aria! Én Marianna vagyok.
Odamentem hozzá kezet fogni, de egy hatalmas ölelésbe húzott és
széles mellkasához nyomott.
– Gyönyörű vagy, bambina. Nem csoda, hogy Luca beléd
habarodott.
Visszanyeltem egy rosszindulatú megjegyzést.
– Isteni illata van.
– Csüccs. A reggeli pár perc múlva elkészül. Elég lesz neked és
Romerónak.
Leültem a Romero melletti székre. Félreérthetetlenül a másik irányba
nézett.
– Mi a bajod? Nem vagyok meztelen. – mondtam, amikor már nem
bírtam tovább.
Marianna nevetett:
– A fiú aggódik, hogy Luca rájön, hogy stírölte a nőjét.
Bosszúsan megráztam a fejem. Ha Romero ragaszkodik a
gyávaságához, akkor csukott szemmel kell ennie. Nem fogok
fürdőköpenyt felvenni, csak mert testőrre van szükségem a saját
otthonomban.

JustBook fordítva
Már lefeküdtem, amikor aznap éjjel Luca hazajött. Miközben ő a napot
odakint isten tudja mivel töltötte, addig én a hülye lakásban
raboskodtam. Az egyetlen emberek, akik társaságot jelentettek Romero
és Marianna voltak, aki a vacsora előkészítése után távozott, Romero
pedig nem a legkommunikatívabb társaság volt. Néztem, ahogy Luca
frissen zuhanyozva elhagyja a fürdőszobát. Épp hogy csak tudomást
vett rólam. Azt hiszi érdekelt? Amikor mellém feküdt és leoltotta a
lámpákat, megszólaltam a sötétben.
– Holnap sétálhatok a városban?
– Mindaddig, míg Romerót magaddal viszed. – válaszolta tömören.
Lenyeltem a fájdalmam és a frusztrációmat. Amikor elvitt a kedvenc
éttermébe, azt gondoltam, tenni akar a házasságunk működéséért, de
csak egy trükk volt, hogy az ágyába vigyen. És most némasággal
büntetett. De nincs rá szükségem, nem is lesz soha. Ritmikus
légzésének hangja sodort mély álomba.
Az éjszaka közepén rémálmokból ébredtem. Luca karja körbeölelt, a
testem az övéhez simult. Elhúzódhattam volna, de jó volt a közelségét
érezni. Egy részem még mindig azt akarta, hogy ez a házasság
működjön.

Nagyon hiányzott Gianna és Lily, szinte már fizikai fájdalmat jelentett.

Romero próbált láthatatlan maradni, de mindig ott volt mellettem.
– Akarsz vásárolni menni?
Majdnem felnevettem, azt gondolta, hogy a vásárlás mindent jobbá
tesz? Lehet, hogy néhány embernél ez működött, de nálam határozottan
nem.
– Nem, de szeretném megragadni az alkalmat, hogy étteremben
egyek. Gianna küldött egy e-mailt pár étteremről, amit ki akar próbálni,
amikor meglátogat. Szeretnék elmenni az egyikbe.

JustBook fordítva
 Romero egy pillanatig bizonytalannak látszott, én pedig kikeltem
magamból:
– Az éjszaka kértem engedélyt Lucától, szóval nem kell aggódnod.
Engedéllyel hagyhatom el ezt a börtönt.
Ráncolta a homlokát.
– Tudom. Szólt nekem is.
Ez nevetséges volt. Otthagytam a szoba közepén állva Romerót, és
felsiettem a lépcsőn a hálószobába. Gyorsan átöltöztem egy nyári
ruhába és szandálba, majd magamhoz vettem a napszemüvegemet meg
a táskámat, mielőtt lementem. Romero nem mozdult el a helyéről. Miért
nem tud úgy tenni, mintha valami más lenne, mint a testőröm?
– Menjünk. – parancsoltam. Ha azt akarja, hogy úgy viselkedjek
vele, mint a testőrömmel, akkor úgy is fogok vele bánni. Romero zakót
vett a pólója fölé, hogy elrejtse a pisztolytáskáját, majd megnyomta a
lift hívógombját. Az út során nem beszélgettünk. Ez volt igazából az
első alkalom, hogy láttam az épület előcsarnokát. Fényes, fekete
márványburkolata volt, modern művészeti alkotások díszítették és a
fehér, magas és fényes pult mögött egy középkorú recepciós ült fekete
öltönyben. Először Romero felé biccentett a fejével, majd nyilvánvaló
kíváncsisággal engem vett szemügyre.
– Jó napot, Mrs. Vitiello – mondta túlzott udvariassággal a
hangjában. Majdnem megbotlottam, amikor meghallottam, hogy
nevezett engem. Könnyen elfelejtettem, hogy többé már nem egy
Scuderi vagyok. Végtére is, a férjem soha nem volt jelen.
Köszönésképpen bólintottam, majd gyorsan kirohantam.
A meleg perzselte a testemet, ahogy elhagytam a légkondicionált
épületet. Nyár a városban, semmi más nem izgatott. A kipufogó szaga
és a szemét úgy tűnt beborítja az utcákat. Romero egy lépéssel
mögöttem sétált, és azon tűnődtem, hogy viseli a meleget így beöltözve.
– Azt hiszem, taxit kéne fognunk. – mondtam, miközben a járdán
lépkedtem. Romero megrázta a fejét, de én addigra már felemeltem a
kezem, és leintettem egy taxit, ami oldalra húzódott és megállt
mellettem.

JustBook fordítva
Romero néhány lépéssel mögöttem jött, éber pillantását a hátamon
tartotta. Az őrületbe kergetett. Az emberek fura pillantásokat vetettek
ránk.
– Kérlek, sétálnál mellettem? – kérdeztem, ahogy a Greenwich úton
sétáltunk, ahol az étterem volt – Nem akarom, hogy az emberek azt
gondolják, őrzöl engem.
Valószínűleg még mindig dühös volt, hogy taxit fogtam, a fekete
BMW helyett, amiről messziről üvöltött, hogy maffia.
– Én, őrizlek téged!
Megálltam, amíg egy lépéssel mellém ért. Az éttermet kívülről
terrakotta kaspóba ültetett vadvirágok vették körbe, belülről pedig brit
pubokra emlékeztetett, amikről olvastam. Úgy tűnt, mintha minden
pincérnek tetoválása lett volna, és az asztalok olyan szorosan álltak
egymás mellett, hogy szinte a szomszédod tányérjából tudtál enni. Úgy
gondoltam, Gianna imádná. Romero szája a nyilvánvaló rosszallástól
elhúzódott. Valószínűleg ez volt egy testőr rémálma.
– Van foglalásuk? – kérdezte egy orrpiercinges magas nő.
– Nincs! – Romero összehúzta a szemeit, mintha nem hitte volna el,
hogy ezt tényleg megkérdezte. Ez tetszett. Itt nem Aria voltam, Luca
Vitiello felesége.
– De csak ketten vagyunk. És nem fog sokáig tartani. – mondtam
udvariasan.
A nő felválta nézett engem és Romerót, majd elmosolyodott.
– Egy órátok van. Aranyos pár vagytok.
Megfordult, és az asztalunk felé vezetett minket, így nem látta
Romero arckifejezését.
– Miért nem javítottad ki?
– Miért kellett volna?
– Mert nem vagyunk egy pár. Te Lucáé vagy.
– Én a magamé vagyok. És nem vagyok az övé.
Romero nem vitatkozott tovább, de tudtam, hogy kényelmetlenül
érintette, mintha nem a testőröm lenne és nem lennék a főnöke felesége.
Egy salátát ettem nagyon finom öntettel, és élveztem, hogy figyelhetem
a körülöttünk lévő embereket, Romero egy hamburgert evett és
szemmel tartotta a környezetünket. Már vártam, hogy elhozhassam ide
Giannát. Szomorúsággal töltött el a gondolat. Soha nem voltam még

JustBook fordítva
ennyire magányos az életemben. Csak két napja volt új életem, és
tényleg nem tudtam, hogy fogom túlélni azt a sok ezer napot, ami
következik.
– Szóval ma este Luca későn fog hazaérni?
– Gondolom. – mondta Romero kitérően.
Miután ettünk, kényszerítettem Romerót, hogy kicsit hosszabban
sétáljon velem az étterem környékén, de zavart a merev testtartása és a
nyilvánvaló kényelmetlensége, így beleegyeztem, hogy visszatérjünk a
lakásba.

Amikor a taxi megállt az épület előtt, Romero kifizette a sofőrt, én

pedig kiszálltam az autóból. Ahogy az üveg bejárati ajtóhoz
közelítettem, észrevettem Luca egyik unokatestvérét az előcsarnokban
ülve. Mit csinálhat itt? Nem beszéltünk néhány mondatnál többet az
esküvőn, és nem keltette azt a benyomást, hogy barátságosan
érdeklődne felőlem. Összezavarodtam, és beléptem az előcsarnokba.
Cosima szemei rám szegeződtek, majd tétovázás nélkül felém sétált és
meglepetésemre átölelt, közben a kezembe nyomott valamit.
– Tessék. Ne hagyd, hogy Romero vagy bárki más meglássa.
Mosolyogj.
Ledöbbentem. Egy összehajtogatott papírdarabot éreztem a
kezemben, amiben egy kulcsot tapintottam. Gyorsan elrejtettem a
táskámban, amikor megjelent mellettem Romero.
– Mit csinálsz itt Cosima? – volt egy csipetnyi gyanú a hangjában.
Cosima kivillantotta a fogait.
– Látni akartam mit csinál Aria és megkérdeztem, hogy együtt
ebédelhetnénk-e valamikor. De most mennem kell. Időpontom van a
fodrászhoz.
Figyelmeztető pillantást vetett rám, majd kisétált, magas sarkú cipője
kopogott a márványpadlón.
Romero rám nézett:
– Mit mondott?
– Amit neked is. – mondtam felemelt állal – Most fel akarok menni.

JustBook fordítva
 Ő akarta, hogy úgy viselkedjek, mint a főnöke, szóval nem várhatta
el, hogy beszámoljak neki. Bólintott, majd a lift felé vezetett miközben
röviden biccentett a két recepciós felé.
Abban a pillanatban, amikor beléptünk a lakásba, elnézést kértem és
a vendégfürdőszoba irányába indultam. Elővettem, amit Cosima adott
és kibontottam a papírdarabot.

„Aria. A kulcs a Vitiellók tulajdona. Gyere oda ma este 10-

kor és meglátod mit csinál a férjed valójában, amíg te az
ágyát melegíted. Légy óvatos és csendes, és ne mond el
senkinek. Romero megpróbál majd megállítani. Rázd le.
Cím a lap alján van.”

Nem volt aláírva és számítógéppel volt írva. Cosimától volt? Ennek

lenne értelme. Újra és újra elolvastam. Lehet, hogy egy trükk, vagy
rosszabb: egy csapda, de égetett a kíváncsiság. Luca nem volt állandóan
jelen lévő férj. A probléma csak az volt, hogy hogyan hagyjam el a
lakást és rázzam le Romerót. Soha nem mozdult el mellőlem.

Meggyőztem Romerót, hogy menjünk el vacsorázni egy étterembe, ami

a Google térkép szerint csak öt percre van gyalog a Cosima által
megadott címtől. Amikor Romero a vendégfürdőszobába ment,
kihasználtam az alkalmat és eltettem egy kis fegyvert, amit Luca a
gardróbszoba egyik felső fiókjában tárolt. Akkor vettem észre, amikor
kicsomagoltam a bőröndöket és a ruháimat a fiókokba hajtogattam.
Eldugtam a táskám oldalsó zsebébe. Annak ellenére, hogy nem volt sok
tapasztalatom a fegyverekkel kapcsolatban, azért elméletben tudtam
hogyan kell kezelni őket. Jobb félni, mint megijedni.

JustBook fordítva
Negyed tíz volt. Romeróval épp befejeztük az előételt, amikor felálltam
és elindultam a mosdó felé. Romero hátratolta a székét és szintén felállt.
Ránéztem.
– Nem fogsz követni a mosdóba. Gondolod, hogy eltévedek? Az
emberek megbámulnának. Itt senki nem tudja, ki vagyok. Biztonságban
vagyok.
Romero visszaereszkedett. A mosdó a sarok után volt, közelebb a
bejárathoz, mint az asztalunk. Kiosontam az étteremből, elővettem a
lapos talpúmat a táskámból, majd felvettem őket. Aztán a cím felé
rohantam. Legalább öt percem volt, mielőtt Romero a mosdó felé
merészkedik, és remélhetőleg még hosszabb idő, míg ráveszi magát,
hogy bent ellenőrizzen.
Amikor megérkeztem egy barna színű épület elé, haboztam. Nem
volt recepció, csak egy keskeny folyosó és egy meredek lépcsőház.
Aztán vettem egy mély lélegzetet és beléptem. A kulcs alapján a lakás a
harmadik emeleten volt. Beszálltam a liftbe, amit egy sötét sarokban
rejtettek el a lépcsők mögött. Hirtelen kétségek kezdtek gyötörni. Talán
nem kellett volna a levélre hallgatnom. A lift megállt és az ajtó
szétnyílt. Szemeim a gombot fürkészték, amelyik visszavinne a
földszintre, de ehelyett kiléptem, és megtaláltam a lakás ajtaját. Nem
volt teljesen becsukva.
Remegett a szívem a félelemtől. Rossz ötletnek tűnt, de a
kíváncsiság erősebb volt az aggodalomnál. Kitártam az ajtót és
belestem. A nappali sötét volt és üres, de valahonnan fény szűrődött be.
Kezemet a táskámban levő fegyveren pihentettem, és beljebb
lopakodtam, de megdermedtem, amikor egy nő kiáltását hallottam:
– Igen! Keményebben!
Rettegés nyilallt belém, ahogy követtem a hangot. Már hallottam
korábban. A fény egy nyitott ajtó felöl jött. Még mindig
visszafordulhattam volna, és úgy tehettem volna, mint aki nem kapott
semmilyen levelet.
Egy másik nyögés hallatszódott ki a szobából, és az idegeim
pattanásig feszültek. Forróság öntötte el az arcomat, majd olyan volt,
mintha kifolyna az egész a testemből. Grace Parker a térdén és az
alkarján támaszkodott az ágyon, miközben Luca hátulról baszta.
Testének csapódása, ahogy a fenekének ütközött, töltötte ki a csendet,

JustBook fordítva
amit ritkán ösztönző kiáltás és nyögés szakított félbe. Luca szemei
csukva voltak, ujjai Grace csípőjébe vájtak, ahogy újra és újra bele
hatolt. Grace felém fordította a fejét és találkozott a pillantásunk, majd
diadalittasan elmosolyodott. Epe kúszott fel a torkomon. Szóval ezért
maradt ki olyan sokáig Luca az elmúlt két éjszaka.
Egy őrült pillanatig elgondolkodtam arról, hogy kiveszem a fegyvert
és a nő fejéhez vágom. Még akkor sem tudnám lelőni, ha akarnám. Nem
voltam gengszter. Nem voltam Luca. Vállaim leroskadtak és egyet hátra
léptem. El kellett tűnnöm innen. Luca szemei hirtelen kinyíltak, és keze
az ágyon lévő fegyverért nyúlt, de aztán meglátott engem. Rándult
egyet, aztán megdermedt.
– Mi a baj Luca? – kérdezte Grace, ide-oda mozgatva a fenekét
Lucán. Még mindig belétemetkezett. Luca és én egymásra néztünk, és
éreztem, ahogy könnyeim összegyűlnek a szemeimben.
Megpördültem és futottam. El kellett mennem. Csak el innen. Abban
a pillanatban, amikor kiléptem a liftből a földszinten, elkezdtem
reszketni, de nem álltam meg. Rohantam kifelé és majdnem
beleütköztem Romeróba, aki a telefonom GPS jelét követte.
Megtorpant, ránézett az arcomra, majd az épületre és a szeme tágra
nyílt. Tudta. Úgy látszik mindenki tudta, kivéve én, a hülye.
Elrohantam, gyorsabban futottam, mint életemben valaha. Amikor
átmentem az úton a metró megálló felé, egy pillanatra észrevettem
Lucát, aki kigombolt ingben és nadrágban támolygott ki az ajtón.
Romero már üldözött engem. De én gyorsabb voltam. A futópadon való
munka végül kifizetődött. Gyakorlatilag repültem lefele a lépcsőn, a
metró kártyám után kotorásztam, amit a húgaim és én még az esküvő
előtt vettünk, miután arra kényszerítettük Umbertót, hogy mutassa meg
nekünk a metrót. Sikerült átpréselni magam a záródó metró kocsi
ajtaján. Nem is tudtam igazán, hogy hová megy. De láttam, amint Luca
és Romero a vágány felé igyekszik, csak az számított, hogy messze
vigyen innen. Távol a diadalmas mosolytól, amit Grace-től kaptam,
távol a hangtól, ahogy Luca teste a seggének csapódik, távol az
elárulásától.
A nászéjszakánkon megmondtam Lucának, hogy nem gyűlölöm.
Bárcsak megkérdezte volna tőlem ma is. Belerogytam egy szabad
ülésbe, de még mindig remegtem. Hova menjek?

JustBook fordítva
 Nem tudtam elmenekülni. Luca valószínűleg már minden katonáját
utánam küldte. Kiengedtem egy elfojtott nevetést, és pár furcsa
pillantást kaptam érte a többi utastól. Mit tudnak ők? Ők szabadok
voltak.
Megragadtam a telefonomat és felhívtam Giannát. Második
csengésre felvette a telefont.
– Aria?
– Rajtakaptam Lucát az ágyban Grace-szel.
A többi ember felém fordult. Mit számít? Nem tudták ki vagyok. Az
esküvői bejelentés az újságban nem tartalmazott fotót rólam. Igazán
nem volt szükségem több figyelemre.
– Szent szar!
– Igen.
A következő megállónál leszálltam, és elkezdtem mesélni a teljes
történetet Giannának. Gyorsan elhagytam az aluljárót, mert ez lenne az
a hely, ahol először keresnének. Végül egy hangos és sötét helyen
álltam meg, ahol hamburgert és sört árultak. Rendeltem egy kólát és
egy hamburgert, bár nem állt szándékomban enni vagy inni.
– Hol vagy most? – kérdezte Gianna.
– Valahol. Nem is tudom. Egy afféle étteremben.
– Légy óvatos!
Nem mondtam semmit.
– Te sírsz?
Igen. Ismét csendben maradtam.
– Ne! Ne, amikor nem tudlak telefonon keresztül megvigasztalni, és
szétrúgni Luca seggét. Tudtam, hogy egy seggfej. Kibaszott fattyú. Még
nem feküdtél le vele, igaz?
– Nem, még nem. Valószínű ezért csalt meg.
– Ne merészeld magadat hibáztatni Aria. Minden tisztességes ember
a farkát a nadrágjában tartaná, vagy a kezét használná.
A hamburgerem és a kólám megérkezett, én pedig köszönetet
mondtam a pincérnőnek, aki pár percig habozva állt az asztalom mellett
és hosszasan bámulta a könnyeimet. Rámosolyogtam, végül megértette
a célzást és elment.
– Most mit fogsz csinálni? Gondoltál rá, hogy haza gyere?

JustBook fordítva
 – Te tényleg azt hiszed, hogy apa megengedné, hogy elhagyjam
Lucát, mert megcsalt engem? Évek óta hozzá akart adni. – egyébként
Luca sem engedné meg. Az övé voltam, amire Romero szüntelenül
emlékeztetett.
– Minden férfi disznó.
– Nem tudom elfelejteni, ahogy Grace rám nézett. Olyan volt,
mintha ő győzött volna.
– Azt akarta, hogy lásd. Azt akarta, hogy megalázzon téged. –
Gianna elhallgatott – Te vagy a jövendőbeli Capo dei Capi felesége. Ha
téged valaki megaláz, azzal gyakorlatilag Lucát sértik meg.
– Nos, ő nagyon bőszen segített neki megbántani engem.
Gianna horkantott.
– Remélem, leesik a farka.
– Elállt a lélegzetem!
– Fogadok Romero kapott egy seggberúgást, mert hagyta, hogy
elszökjél. Rászolgált.
Szinte sajnáltam Romerót, de aztán emlékeztettem magam, hogy
mindvégig tudott Grace-ről. Az arcára volt írva. Istenem hány ember
tudhatta? Mindenki rajtam nevetett a hátam mögött.
– Ariával beszélsz? – hallottam Lily izgatott hangját a háttérben.
– Nem a te dolgod! Menj ki a szobámból, te kis tolvaj.
– Beszélni akarok vele! Az én testvérem is!
– Most nem! Ez magánügy! – kiabáltak, aztán egy ajtó csapódott,
végül öklök püfölték a fát. Szívemet melegség öntötte el és
mosolyogtam. Ez volt az életem nem is olyan régen. Most meg mehetek
vissza a csalárd férjemhez.
– Akkor most mi lesz? – kérdezte végül Gianna.
– Őszintén szólva, nem tudom. – fizettem és elhagytam az éttermet,
visszatértem az utcán való barangoláshoz. Sötét volt, de zsúfolva voltak
az utcák emberekkel, akik hazafele tartottak a vacsorából vagy úton
voltak egy clubba vagy bárba.
– Nem hagyhatod, hogy így bánjon veled. Vissza kell vágnod.
– Nem tudom, hogy harcolni akarok-e Lucával.
– Mit tud tenni veled? Nem vagy az ellensége vagy a katonája, ő
mondta, hogy nem ütne meg nőt, és nem is erőszakolhatja rád magát.
Mi maradt? Bezár a szobádba vacsora nélkül?

JustBook fordítva
 Sóhajtottam.
– Talán meg kellene csalnod. Menj el egy klubba, keress egy meleg
srácot és aludj vele.
Az szép menet lenne Lucával.
– Megölné. És nem akarom, hogy vér tapadjon a kezemhez.
– Akkor csinálj valami mást. Nem érdekel mindaddig, amíg vissza
nem fizeted Lucának azt, amit veled tett. Valószínűleg csak meg kellene
csalnod. Vágj vissza.
Gianna harcos volt. Én inkább a finomabb taktikát választottam.
– Most meg kell szabadulnom a telefonomtól, több időre van
szükségem a gondolkodáshoz, és nem akarom, hogy Luca kövessen
engem.
– Hívj fel minél hamarabb. Nem számít, hány óra van. Ha holnap
reggel nem hallok felőled, nem érdekel kit kell legyűrnöm, de elrepülök
New Yorkba.
– Rendben! Szeretlek! – mielőtt Gianna többet mondhatott volna,
kikapcsoltam a telefonom, letiltottam, és egy szemetesbe dobtam,
mielőtt megkezdtem céltalan bolyongásomat az utcákon. Elmúlt éjfél és
már fáradt voltam. Az egyetlen dolog, ami mozgásban tartott, az Luca
képe volt, ahogy megőrült, mert nem talált engem. Gyűlölte, hogy nem
irányíthat. És most elszöktem tőle. Bárcsak láthatnám.
Vettem egy kávét, ujjaimmal körbeöleltem a meleg papírpoharat,
miközben nekitámaszkodtam a kávézó falának és hagytam, hogy a
szemeim figyeljék a ritkuló járókelők forgalmát. Minden alkalommal,
amikor egy pár sétált el mellettem kézen fogva, csókolózva, nevetve és
szerelmesen, a mellkasom összeszorult. A szemeim égtek a
kimerültségtől és a korábbi sírástól. Nagyon fáradt voltam.
Fogtam egy taxit, és hagytam, hogy a lakásunk épületéhez vigyen.
Ahogy beléptem, a recepciós rögtön felemelte a telefont. Jó kutya,
akartam mondani neki. Ehelyett mosolyra húztam a számat és beléptem
a liftbe, majd becsúsztattam a kártyámat, hogy a megfelelő emeletre
vigyen. Már majdnem megnyugodtam, legalábbis kívülről. Luca a
lakásban van? Vagy kint vadászik rám? Vagy visszament a kurvájához
és az embereire hagyta, hogy elvégezzék a munkát? Amikor
felébredtem Luca karjaival magam körül, vagy amikor megcsókolt,

JustBook fordítva
abban a hitben ringattam magam, hogy talán meg tudna szeretni. Mikor
együtt vacsoráztunk, azt hittem belé tudnék szeretni.
Beléptem a lakásba. Romero ott volt, és gyakorlatilag majdnem
összeesett a megkönnyebbüléstől.
– Itt van. – mondta a telefonba, majd bólintott és befejezte a hívást.
– Hol van Luca? Visszament a kurvájához?
Romero összevonta a szemöldökét.
– Téged keres.
– Meglep, hogy nyugtalankodik. Elküldhetett volna téged vagy egy
másik ölebét. Végül is mindent megteszel neki, amit mond. Még akkor
is fedezted, amikor épp megcsalt engem. – Romero nem mondott
semmit. Nem tudom igazából, hogy miért estem neki.
Elindultam.
– Hová mész?
– Megyek levetkőzni és zuhanyozni. Ha akarod, nézheted, légy a
vendégem.
Romero megállt, csak a szemeivel követett fel a lépcsőn. Becsaptam
a hálószoba ajtaját magam után, majd rázártam, mielőtt beléptem a
fürdőszobába zuhanyozni. A hőmérsékletet olyan magasra állítottam,
amennyit csak el tudtam viselni, de a víz nem tudta kimosni azokat a
képeket, amik az agyamba fészkelték magukat. Luca benne van Grace-
ben. A vigyorát. A hang, ahogy a csípője a seggének ütközik. Nem
voltam biztos benne, hogy mit éreztem. Csalódást. Féltékenységet?
Nem én választottam Lucát, de az én férjem volt. Azt akartam, hogy
hűséges legyen hozzám. Elég akartam lenni neki.
A hálószoba ajtaján dörömbölt, amikor kiléptem a zuhany alól. Egy
törölközőt tekertem magam köré, majd lassan kisétáltam a
fürdőszobából a hálószobába.
– Aria engedj be! – harag volt a hangjába. Ő volt mérges?
Levettem a törölközőt és egy selyem hálóinget húztam fel a testemre.
– Be fogom rúgni az ajtót, ha nem engedsz be.
Szeretném látni, hogy megteszi. Talán kificamítja a vállát.
– Aria nyisd ki azt a kibaszott ajtót.
Túl fáradt voltam, hogy játszmákba bonyolódjak vele. Azt akartam,
hogy ennek a napnak vége legyen. Azt akartam, hogy az alvás
valamilyen varázslat útján elvegye az emlékeimet. Kinyitottam az ajtót,

JustBook fordítva
megfordultam és visszaindultam az ágyhoz. Az ajtó kivágódott, és a
falnak csapódott, ahogy beviharzott. Megragadta a karomat, és
fellobbant a düh bennem. Hogy merészeli a kezét rám tenni azok után,
hogy a kurvája seggét markolászta vele?
– Ne érj hozzám! – sikítottam, és kitéptem magam a szorításából.
Zihált, szemei vad érzelmekkel voltak tele. Haja rendetlen volt, az inge
nem volt jól összegombolva. Matteo az ajtóban állt, Ceasare és Romero
pár lépésre mögötte.
– Hol voltál? – kérdezte halk hangon és ismét felém nyúlt, de én
elléptem tőle.
– Ne! Soha többé ne érj hozzám! Ne, amikor ugyanezekkel a
kezekkel érintetted a kurvádat is.
Az arca nyugodttá vált.
– Kifelé mindenki. Most.
Matteo megfordult és a másik két férfival együtt eltűnt a szemünk
elől.
– Hol voltál?
– Nem csaltalak meg, ha emiatt aggódsz. Soha nem tennék olyat. Azt
hiszem a hűség a legfontosabb egy házasságban. Tehát
megnyugodhatsz, a testem még mindig csak a tiéd. – szinte már köptem
az utolsó néhány szót.
– Csak sétálgattam a városban.
– Te New Yorkban sétálgatsz éjjel egyedül?
Belenéztem a szemébe, és reméltem látja mennyire gyűlölöm őt
azért, amit láttam, hogy mennyire fáj a tudat, hogy egy kicsit se tisztel.
– Nincs jogod dühösnek lenni rám Luca. Azok után nincs, amit ma
láttam. Megcsaltál engem.
Luca ordított.
– Hogyan tudnálak megcsalni, amikor nem is igazi a házasságunk?
Nem tudom megbaszni a saját feleségemet. Azt hiszed, úgy fogok élni,
mint egy szerzetes, amíg el nem döntöd, hogy állsz a közelségemhez?
Arrogáns disznó. Ő és az apám intézte úgy igazából, hogy nem is
beszéltem más férfiakkal, amíg az esküvőnk Lucával meg nem történt.
– Isten őrizz! Hogy merem elvárni a férjemtől, hogy hűséges legyen
hozzám? Hogy merek remélni egy apró illemtudást egy szörnytől.
– Nem vagyok szörnyeteg. Tisztelettel bántam veled.

JustBook fordítva
 – Tisztelettel? – a hangom magasra emelkedett. – Rajtakaptalak egy
másik nővel. Talán ki kellene mennem és véletlenszerűen hozni egy
férfit magammal, és hagynom, hogy a szemed láttára megbasszon.
Hogy éreznéd magad?
Hirtelen az ágyra hajított és fölém került, karjaimat a fejem fölé
szegezte. A félelemtől fulladozva, megszólaltam:
– Csináld! Tedd meg, így tényleg gyűlölni foglak.
A szemei a legszörnyűségesebb dolgok voltak, amiket valaha láttam.
Orrlyukai kitágultak. Elfordítottam a fejem és becsuktam a szemeim.
Hevesen kapkodta a levegőt, és szorítása a csuklómon túl szoros volt.
Szívem a torkomban dobogott, ahogy mozdulatlanul feküdtem alatta.
Megmozdult, és arcát a vállamhoz nyomta, hosszan kifújta a levegőt.
– Istenem, Aria!
Kinyitottam a szemeim. Elengedte a csuklóimat, de továbbra is a
fejem felett tartottam a karjaimat. Lassan rám emelte a tekintetét. Eltűnt
a harag az arcáról. Hozzáért az arcomhoz, de elfordultam.
– Ne érj hozzám, amivel őt érintetted.
Felült.
– Most elmegyek lezuhanyozni, és mindketten lenyugszunk, aztán
azt akarom, hogy beszéljünk.
– ezek után miről beszélhetnénk?
– Kettőnkről. A házasságunkról.
Leeresztettem a karomat.
– Ma a szemem láttára basztál meg egy nőt. Úgy gondolod, még van
esélye ennek a házasságnak?
– Nem akartam, hogy lásd.
– Miért? Mert akkor csendben és békében csalhattál volna tovább a
hátam mögött?
Felsóhajtott és elkezdte kigombolni az ingét.
– Engedd, hogy lezuhanyozzak. Igazad volt. Nem kéne tovább
tiszteletlenül bánnom veled, hogy így érintelek.
Vállat vontam. Igazából most nem hittem, hogy valaha is akarom
még, hogy megérintsen, nem számít hány zuhanyt vett. Eltűnt a
fürdőszobában. Hosszú ideig zuhanyozott. A fejtámlához támaszkodva
ültem, a takarót a csípőmig felhúztam, amikor Luca végül megjelent.
Elfordítottam a tekintetem, amikor ledobta magáról a törölközőt és

JustBook fordítva
felvett egy boxeralsót, aztán becsúszott mellém az ágyba és háttal a
fejtámlának dőlt. Nem próbált megérinteni.
– Sírtál? – kérdezte zavaros hangon.
– Azt hiszed, nem érdekel?
– Sok nő a mi világunkban örül, ha a férjük kurvákat használ vagy
szeretőket tart. Ahogy mondtad, kevés szerelmi házasság van. Ha egy
nő nem tudja elviselni a férje érintését, nem bánja, ha a viszonyaival
elégíti ki a szükségleteit.
Gúnyolódtam.
– A szükségleteit.
– Nem vagyok egy jó ember, Aria. Soha nem is mutattam magam
másnak. Nincsenek jó emberek a maffiában.
A szemeim a tetoválásán nyugodott a szíve fölött.
– Tudom. – nyeltem egyet – De te olyan gondolatokat keltettél
bennem, hogy megbízhatok benned, és hogy nem bántanál engem.
– Soha nem bántanálak!
Tényleg nem fogja fel?
– Fájt, hogy láttalak vele.
Ellágyultak a vonásai.
– Aria, én nem éreztem azt, hogy le akarnál velem feküdni. Azt
hittem örülsz, hogy nem érek hozzád.
– Mikor mondtam ezt?
– Amikor azt mondtam akarlak téged, te elhúzódtál. Undorodottnak
tűntél.
– Csókolóztunk, aztán azt mondtad meg akarsz dugni, mint bármely
más nőt. Persze, hogy elhúzódtam. Én nem holmi kurva vagyok, akit
akkor használhatsz, ha éppen kedved szottyan rá. Soha nem vagy itthon.
Hogyan tudnálak így megismerni? – zavartnak látszott. A maffia férfi
tagjai úgy látszik még tudatlanabbak, mint az átlag férfiak. – Mit
gondoltál? Még soha semmit nem csináltam. Te vagy az egyetlen
ember, akit megcsókoltam. Ezt tudtad, amikor összeházasodtunk. Te és
az apám gondoskodtatok róla, hogy ez legyen a helyzet, és ennek
ellenére elvárod tőlem, akit soha egy fiú sem csókolt meg, hogy tegyem
szét a lábaimat neked. Lassan akartam haladni. Meg akartalak ismerni,
megnyugodni melletted, csókolni és más dolgokat akartam csinálni
veled, mielőtt lefekszünk egymással.

JustBook fordítva
 Végül a felismerés kiült az arcára, aztán elvigyorodott.
– Más dolgokat? Milyen más dolgokat?
Bámultam őt. Nem voltam vicces kedvemben.
– Ez lényegtelen!
– Nem, nem az! – visszafordította az arcomat maga felé, majd
leejtette a kezét. Megtanulta a leckét. – Most megkaptam. A férfiaknak
az első alkalom nem nagy dolog, vagyis az általam ismert férfiaknak.
– Neked mikor volt az első?
– Tizenhárom éves voltam és az apám úgy gondolta, hogy itt az
ideje, hogy igazi férfivá váljak, mivel már beavattak. Nem lehet
egyszerre szűz és gyilkos. Ezt mondta. – Luca hűvösen mosolygott –
Fizetett két luxus prostinak, hogy töltsék velem a hétvégét, és tanítsanak
meg mindenre, amit tudnak.
– Ez szörnyű.
– Igen, szerintem is. – mondta Luca halkan – De csak egy
tizenhárom éves tinédzser fiú voltam, aki bizonyítani akart magának. A
New York-i család legfiatalabb tagja voltam. Nem akartam, hogy az
idősebb tagok fiúként tekintsenek rám. Nem éreztem nagy dolognak,
amikor a hétvége véget ért. Kétlem, hogy a prostituáltakat túlságosan
lenyűgözte volna a velem való együttlét, de úgy tettek, mintha én
lennék a legjobb szerető, akivel valaha dolguk volt. Apám valószínűleg
túlfizette őket. Beletelt egy kis időbe, míg rájöttem, hogy nem minden
nő szereti, ha az arcára élveznek, mikor éppen leszop.
Ráncoltam az orrom, Luca pedig nevetett.
– Igen. – mormogta, aztán kinyúlt egy tincsemért, és az ujjai között
morzsolgatta.
Nem tudtam igazából, miért csinálta ezt.
– Nagyon aggódtam ma este.
– Azért aggódtál, hogy átengedtem valakinek azt, ami a tiéd.
– Nem. – mondta határozottan – Én tudtam, én tudom, hogy hűséges
vagy. A Bratvával való dolgok fokozódtak. Ha a kezükre jutsz… –
megrázta a fejét.
– Nem fogok.
– Nem fogsz.
Elfordultam a kezétől, amikor a hajamról a torkomra mozdult. Nem
akartam az érintését. Felsóhajtott.

JustBook fordítva
 – Ez nagyon nehéz neked, ugye?
Ránéztem.
– Sajnálom, amit ma láttál.
– De nem sajnálod, amit tettél.
Felbőszülten nézett rám.
– Ritkán mondom, hogy sajnálom, amikor mondom, úgy is
gondolom.
– Talán gyakrabban kellene mondanod.
Mély lélegzetet vett.
– Nincs menekvés ebből a házasságból se neked, se nekem. Tényleg
boldogtalan akarsz lenni?
Igaza volt. Nem volt menekvés. Még ha lett is volna, minek? Apám
feleségül adna a következő férfihoz. Talán egy olyan emberhez, mint
Bibiana férje. És nem számít mennyire akartam tagadni, mégis el
tudtam képzelni az érzelmeim fejlődését Luca iránt az étteremben
látottak alapján. Jobban fájt látni, amikor azzal a nővel volt, mintha nem
láttam volna. Amikor hozzáért a hajamhoz vagy megcsókolt vagy
körbeölelt a karjaival egész éjjel, úgy éreztem bele akarok szeretni. Azt
kívántam, bárcsak gyűlölném őt teljes szívemből. Ha Gianna volna a
helyemben, inkább gyűlöletben és boldogtalanságban élne a férjével,
minthogy azzal törődjön, hogy eleget tegyen neki és az apánk.
– Nem. – feleltem – De nem tudok úgy tenni, mintha soha nem
láttalak volna vele.
– Nem is számítottam erre, de tegyünk úgy, mintha ez lenne a
házasságunk első napja. Kezdjünk tiszta lappal.
– Ez nem könnyű. És mi van vele? Nem ma este voltál vele először.
Szereted őt? – a hangom remegett, ahogy ezt mondtam.
Luca természetesen észrevette. Úgy nézett rám, mintha egy rejtvény
lennék, amit nem tud megfejteni.
– Szerelem? Nem. Nem érzek semmit Grace iránt.
– Akkor miért kellett vele látnom téged? Az igazat!
– Mert tudja, hogy kell szopni, és mert jól tud baszni. Elég őszinte
voltam?
Elpirultam. Luca ujjai az arcomat simogatták.

JustBook fordítva
 – Szeretem, ahogy elpirulsz, mikor piszkos dolgokat mondok. Alig
várom, hogy lássam, hogyan pirulsz el, amikor majd valamilyen piszkos
dolgot csinálok veled.
Miért nem tudja megállni, hogy megérintsen?
– Ha tényleg akarod, hogy ez a házasság működjön, és ha tényleg
esélyt akarsz arra, hogy valamilyen piszkos dolgot tehess velem, akkor
nem nézhetsz más nőkre. Talán más feleségeket nem érdekel, de én nem
fogom engedni, hogy hozzám érj mindaddig, amíg valaki más is képben
van.
Luca bólintott.
– Ígérem. Mostantól csak téged érintelek.
Elgondolkodtam róla.
– Grace-nek ez nem fog tetszeni.
– Ki a faszt érdekel, hogy mit gondol?
– Nem fog az apja bajt okozni?
– Mi fizetjük a kampányait, és van egy fia, aki a nyomdokaiba fog
lépni, és neki is szüksége lesz hamarosan pénzre. Mit törődik a
lányával, aki semmi másra nem jó, csak vásárolgatni és férjhez adni egy
gazdag emberhez?
Ugyanez mondható el rólam is, és minden más nőről a világunkban.
A fiúk követik az apjukat, ők maffiataggá válhatnak. Még mindig
emlékszem, mekkora ünnepséget rendezett apám, amikor megtudta,
hogy a negyedik gyermeke végre fiú lesz.
– Valószínűleg azt remélte, hogy a férje leszel.
– Nem házasodunk kívülállókkal. Soha. Ezt tudta, és nem ő volt az
egyetlen nő, akit basztam.
Rápillantottam.
– Te mondtad magadról. Vannak szükségleteid. Hogy mondhatod,
hogy nem fogsz újra megcsalni, ha belefáradsz a várakozásba, hogy
lefeküdjek veled.
Luca megbillentette a fejét, és összehúzta a szemeit a gondolatra.
– Milyen hosszú ideig vagy hajlandó várni rám?
– Azt hiszem, nagyon különböző fogalmakkal rendelkezünk a
„hosszú várakozásról”. Nem vagyok egy beteg ember. Ha hosszú
évekre gondolsz… – elhalkult. Nem akartam elhinni.

JustBook fordítva
 – Mit akarsz mondani nekem Aria? Megölöm, megzsarolom és
megkínzom az embereket. Én vagyok a katonák főnöke, akik úgy
tesznek, ahogy parancsolom nekik, hamarosan én leszek a Capo dei
Capi, a vezetője a Keleti-Part legerősebb bűnszervezetének és
valószínűleg az egész USA-nak. Azt hitted, akaratod ellenére
megteszem veled a nászéjszakán, és most te vagy dühös, amiért nem
akarok hónapokat várni, míg lefekszel velem?
Becsuktam a szemeim.
– Fáradt vagyok. Késő van.
Tényleg késő volt, valójában inkább már korán.
– Nem. – mondta Luca, megérintette a derekamat – Meg akarom
érteni. A férjed vagyok. Nálad nem úgy van, mint más lányoknál, hogy
kiválaszthatják a férfit, akivel el akarják veszíteni. Amiatt félsz, hogy
durva leszek veled, amit ma láttál? Nem leszek. Már mondtam neked,
azt akarom, hogy tekergőzz alattam a gyönyörtől, bár valószínűleg az
első alkalommal nem ez fog történni, de annyiszor élveztetlek el a
nyelvemmel és az ujjaimmal, ahányszor csak akarod, hogy akkor is el
tudj élvezni, amikor benned vagyok. Nem bánom, ha lassan haladunk,
de mire akarsz várni?
Félig lehunyt szemeibe néztem. Valami, ami soha nem fog
megtörténni: „szeretkezni akarj velem, és ne elvedd, mintha a
tulajdonod lenne.”
Egy részem nem akarta beérni kevesebbel, de egy másik tudta, hogy
be kell. „A szerelem olyasmi, amiben a lányok reménykednek, amikor
még nem ismerik jobban; olyasmi, amire a nők vágyakoznak, amikor
álmatlanul fekszenek éjszaka, és valami, amitől egyszer gyermekhez
jutnak. A férfiaknak nincs idejük ilyen gondolatokra.” Ezt mondta
mindig az apám.
– Nem foglak hónapokig váratni – mondtam ahelyett, amit igazából
mondani akartam, aztán elaludtam.

JustBook fordítva
 Tizedik fejezet

Luca a következő napra lemondott mindent és elküldte Matteót, hogy

elintézze a szükséges dolgokat. A nők a mi világunkban gyorsan
megtanulják, hogy ne kérdezzenek túl sokat, mert a válaszok ritkán jók.
Luca készült el először és amikor lezuhanyozva, felöltözve beléptem
a konyhába, homlokát ráncolva bámult ki a hűtőből.
– Tudsz főzni?
Horkantottam.
– Ne mondd, hogy soha nem csináltál magadnak reggelit?
– Általában munkába menet kapok be valamit, kivéve azokon a
napokon, amikor Marianna itt van és készít nekem valamit. – a szemei
bejárták a testemet. Rövidnadrágot, topot és egy szandált választottam,
mert nagyon meleg volt ma. – Szeretem a lábaidat.
Megráztam a fejem, majd odamentem hozzá, hogy belenézzek a
hűtőbe. Nem lépett hátrébb, így a karunk összeért. Sikerült nem
elhúzódnom. Érintése nem volt kényelmetlen, és amikor nem rémített
meg, tulajdonképpen még élveztem is. A hűtőszekrény jól fel volt
szerelve. A probléma az volt, hogy soha nem főztem, de ezt nem
szerettem volna megemlíteni Lucának. Megragadtam a tojástartó
dobozt, pár piros paprikát és a konyhapultra tettem. Nem lehet olyan
nehéz elkészíteni egy omlettet. Régebben figyeltem párszor a
szakácsunkat.
Luca összefont karral a konyhaszigetnek támaszkodott, amíg én
kivettem egy serpenyőt a szekrényből és bekapcsoltam a tűzhelyet.
Átpillantottam a vállam felett.
– Nem akarsz segíteni? Felvághatnád a paprikát. Úgy hallottam,
tudod hogyan kell bánni a késsel.

JustBook fordítva
 Megrándult a szája széle, de kihúzott egy kést a tartóból és az
oldalamhoz lépett. A fejem teteje csak a mellkasáig ért a lapos
szandálomban. El kellett ismernem, hogy ez tetszett nekem. Átadtam a
paprikákat és rámutattam egy fa vágódeszkára, mert az az érzésem
támadt, hogy Luca a drága fekete gránit munkalapon kezdett volna el
szeletelni. Csendben dolgoztunk, de Luca kétkedő pillantásokat vetett
rám. Tettem egy kis vajat a serpenyőbe és megfűszereztem a tojásokat.
Nem voltam biztos benne, hogy tejet vagy tejszínt kell-e hozzáadni,
ezért inkább úgy döntöttem egyiket se. Beleöntöttem a tojásokat a
sistergő serpenyőbe.
Luca a késével a felvágott paprikákra mutatott.
– Mi legyen ezekkel?
– A francba. – suttogtam. A paprikát kellett volna először betenni.
– Főztél már valaha?
Figyelmen kívül hagytam és a paprikákat a serpenyőbe dobtam a
tojásokhoz. A tűzhelyet maximális hőfokra állítottam, de hamarosan
égett szagot kezdtem érezni. Gyorsan megragadtam egy spatulát és
megpróbáltam átfordítani az omlettet, de az odaragadt a serpenyőbe.
Luca vigyorogva nézett rám.
– Miért nem csinálsz nekünk egy kávét? – csattantam fel, ahogy a
serpenyő aljáról a félig odaégett tojásokat kapartam.
Amikor úgy gondoltam, hogy a tojások ehetők, két tányérra tettem
őket. Nem néztek ki túl jól. Luca felvonta a szemöldökét, amikor
letettem elé a tányért. Leereszkedett a bárszékre, én meg az egyik
mellette lévőre huppantam. Figyeltem, ahogy felvette a villát és felszúrt
egy tojásdarabot, aztán a szájához emelte. Lenyelte, de nyilvánvaló volt,
hogy nem volt elragadtatva tőle. Ettem egy falatot én is és majdnem
kiköptem. A tojás túl száraz és túl sós volt. Leejtettem a villát és
megittam a fél kávét nem is törődve azzal, hogy forró volt és fekete.
– Ó Istenem, ez undorító.
Szórakozott kifejezés ült Luca arcán. A nyugodtabb kifejezéssel
sokkal megközelíthetőbbnek tűnt.
– Talán elmehetnénk reggelizni.
A kávémat bámultam.
– Mennyire lehet nehéz elkészíteni egy omlettet?

JustBook fordítva
 Luca elnevette magát. Aztán a szemei visszavándoroltak a csupasz
lábamra, mintha megérintette volna őket. Aztán a térdemre tette a kezét
és én megdermedtem csészével a szám előtt. Nem csinált semmit, csak
könnyedén simogatta a bőröm előre-hátra.
– Mit szeretnél ma csinálni?
Ezen elgondoltam, mégha a keze nagyon zavaró is volt. Egyrészt le
akartam rázni a térdemről, másrészt akartam, hogy simogasson.
– A nászéjszaka utáni reggelen azt kérdezted, hogy tudok-e harcolni,
úgyhogy megtaníthatnád nekem, hogyan kell a kést vagy a pisztolyt
használni és talán valamiféle önvédelmet is.
Meglepetés suhant át Luca arcán.
– Azt tervezed, hogy ellenem fogod felhasználni?
Mérges lettem.
– Mintha valaha is legyőzhetnélek egy tisztességes harcban.
– Nem harcolok tisztességesen.
Persze, hogy nem.
– Tehát megtanítsz?
– Sok mindent akarok tanítani neked. – ujjai megszorították a
térdemet.
– Luca. – mondtam halkan – Komolyan mondtam. Tudom, hogy itt
van Romero és te, de képesnek kell lennem arra, hogy megvédjem
magam, ha valami történik. Te magad mondtad, hogy a Bratva nem lesz
kíméletes azért, mert nő vagyok.
Ez talált. Bólintott.
– Oké. Van egy edzőtermünk, ahol edzünk és harcolunk.
Elmehetnénk oda.
Izgatottan elmosolyodtam, hogy végre kiszabadulok a lakásból és
valami hasznosat csinálok.
– Hozom az edzőcuccom. – Leugrottam a székről és felmentem az
emeletre.

Harminc perccel később egy kopott épület előtt álltunk. Izgatott voltam
és örültem, hogy a tegnap történtekről valami eltereli a figyelmemet.

JustBook fordítva
Luca és én kiszálltunk az autóból és a táskáinkat hozta, miközben
bementünk egy rozsdás acélajtón. Mindenhol biztonsági kamerák voltak
és egy középkorú férfi ült egy sarokban, ahol egy asztal, szék, valamint
tv volt. Két pisztoly volt a pisztolytáskájában. Kiegyenesedett, amikor
meglátta Lucát, majd észrevett engem és a szeme tágra nyílt.
– A feleségem. – jegyezte meg Luca figyelmeztetéssel a hangjában
és a fickó tekintete azonnal elfordult tőlem. Luca a hátamra tette a kezét
és egy másik ajtón keresztül egy hatalmas terembe vezetett. Volt bent
egy ring, mindenféle edzőgép, bábuk a harchoz és a késes
gyakorlatokhoz, és az egyik sarokban szőnyeg, ahol néhány ember
harcolt. Én voltam az egyetlen nő. Luca elfintorodott.
– Csak férfiöltöző van. Általában nincs női látogató.
– Tudom, hogy megoldod, hogy senki se lásson meztelenül.
– Erre mérget vehetsz.
Elnevettem magam és néhány arc felém fordult, még többen
bámultak, mint eddig. Gyorsan visszatértek ahhoz, amit korábban
csináltak, amikor Luca egy oldalsó ajtó felé kísért, de továbbra is
rosszul álcázott pillantások követték az utamat. Néhány idősebb férfi
üdvözölte Lucát. Kinyitotta az ajtót, aztán megállt.
– Ellenőrzöm, hogy van-e bent valaki. – bólintottam, majd a falnak
támaszkodtam, ahogy Luca eltűnt az öltözőben. Abban a pillanatban,
mikor bement, éreztem, hogy az emberek engem figyelnek. Igyekeztem,
hogy ne látszódjon mennyire ideges vagyok, amiért engem
méricskélnek és szinte megkönnyebbülten felsóhajtottam, amikor Luca
visszatért néhány emberrel a nyomában, akik nem néztek rám. Kíváncsi
voltam, mit mondott nekik Luca.
– Gyere! – tartotta nyitva nekem az ajtót és bementünk egy alacsony
mennyezetű helyiségbe, mely párás volt és keményen dolgozó férfiak
izzadságának szaga töltötte meg. Elhúztam az orromat. Luca felnevetett.
– Nem szoktunk érzékeny női orrokat fogadni.
Elvettem tőle a táskámat és az egyik öltözőszekrényhez sétáltam.
Luca követett és ledobta a táskáját a karcos fapadra.
– Nem adsz nekem egy kis magánteret? – kérdeztem, kezeim a
felsőm szegélyén voltak.
Luca felemelte a szemöldökét mielőtt levette volna a
pisztolytáskáját, majd a fején át lehúzta az ingét, feltárva az izmos,

JustBook fordítva
napbarnított felsőtestét. Letette az ingét a padra, majd az övéhez nyúlt,
még mindig kihívó tekintettel a szemében.
A fogamat csikorgattam, hátat fordítottam neki és áthúztam a topot a
fejemen. Hátranyúltam, hogy kicsatoljam a melltartóm, de Luca keze
ott volt és szakértően megcsinálta helyettem. Rohadék. Természetesen
ki tudott nyitni egy melltartót egyetlen ujjal. Megragadtam a
sportmelltartóm és felvettem, próbálva nem gondolni Lucára, aki
kétségtelenül minden mozdulatomat figyelte. Levettem a
rövidnadrágomat, és seggbe tudtam volna rúgni magam, amiért egy
tangát választottam ma reggel. Lehúztam és meghallottam Luca éles
lélegzetvételét, amikor kissé előre hajoltam. Az arcom elvörösödött,
amikor rájöttem milyen látványt nyújthatok éppen. Felkaptam az egyik
sima fekete bugyit, amit mindig viselni szoktam, amikor a futópadon
futok, aztán felvettem a kocogó nadrágomat és visszafordultam Luca
felé. Fekete nadrágot viselt és egy rendkívül szűk fehér pólót, ami
megmutatta teste körvonalát. A nadrágja kidudorodott. Mindez az én
fenekem miatt?
– Ezt akarod viselni az önvédelemi órán?
Magamra nézett.
– Nincs másom. Ezt hordom, amikor futni szoktam. – a rövidnadrág
szűk volt és magasan a combjaim tövéig értek, de nem szeretem a túl
sok anyagot, amikor futok.
– Tudod ugye, hogy minden fickó seggét szét kell rúgnom, aki úgy
néz rád? És ha így nézel ki, az embereimnek nehéz lesz, hogy ne arra
gondoljanak.
Vállat vontam.
– Nem az én feladatom, hogy irányítsam őket. Csak azért, mert ilyen
ruhát viselek, még nem jelenti azt, hogy arra kérem őket, nézzenek. Ha
nem tudnak uralkodni magukon, az az ő bajuk.
Luca kivezetett az öltözőből az edzőszőnyegek felé. Az ott lévők
azonnal elhátráltak és rám sem néztek. Követtem Lucát a késes
állványhoz. Átnézte őket és kiválasztott egy hosszú, sima pengéjűt,
majd átadta nekem. Magának nem vett.
Beállt velem szemben és teljesen nyugodtnak tűnt. Biztos tudta,
hogy mindenki minket figyel, de úgy tett, mintha nem érdekelné. Ez
nem egy magánóra volt. Egy show-t kellett bemutatnia az embereinek.

JustBook fordítva
 – Támadj, de próbáld nem megvágni magad.
– Nem kérsz te is egy kést?
Luca megrázta a fejét.
– Nekem nem kell. Egy percen belül nálam lesz a tiéd.
Összeszűkültek a szemeim a magabiztos hangnem miatt. Talán igaza
van, de nem tetszett, ahogy ezt mondta.
– Szóval mit kell tennem?
– Próbálj eltalálni. Ha sikerül megvágnod, akkor te nyersz. Látni
akarom, hogy mozogsz.
Vettem egy lélegzetet és próbáltam megfeledkezni az engem bámuló
férfiakról. Megmarkoltam a kést, aztán előre lendültem. Luca gyorsan
mozdult. Kitért a döfésem elől, megragadta a csuklóm és
körbeforgatott, amíg a hátam a mellkasának nem ütközött.
– Még nincs nálad a késem. – nyögtem ki. Az ujjai a csuklóm köré
fonódtak kényelmetlenül, de nem fájdalmasan. Az ajkai a fülemet
súrolták.
– Bántanom kéne téged, hogy megkapjam. Például eltörhetném a
csuklódat, vagy csak megzúzhatnám. – elengedett és előre botladoztam.
– Újra. – felelte Luca. Néhányszor próbáltam, de sehova nem
sikerült egy vágást sem ejtenem. A következő próbálkozásomnál úgy
döntöttem, hogy nem leszek fair. Kihúztam magam miután megragadott
és a lába közé rúgtam. A férfiak éljeneztek, de Luca elkapta a
lábfejemet és mielőtt felfoghattam volna, hogy mi történik, nagy
puffanással a hátamra estem. A levegő kiszaladt belőlem és a kés kiesett
a kezemből. Megnyomtam a csukott szemeimet. Luca megérintette a
hasam és az izmaim összerándultak a meleg tenyere alatt.
– Jól vagy? – kérdezte csendesen.
Kinyitottam a szemeim.
– Igen. Csak próbálok levegőhöz jutni. – aztán a közönséget
figyeltem – Nincs olyan embered, aki csak öt láb magas, nem ijed meg
a saját árnyékától és hajlandó harcolni velem?
– Az embereim nem félnek semmitől. – mondta Luca hangosan.
Kinyújtotta a kezét és talpra állított. Az embereihez fordult. – Hajlandó
valaki harcolni a feleségemmel?

JustBook fordítva
 Természetesen senki sem lépett előre. Valószínűleg attól tartottak,
hogy Luca élve megnyúzná őket. Néhányan a fejüket rázták és
kuncogni kezdtek. Egy halvány vigyor suhant át Luca arcán.
– Velem kell küzdened. – Néhány támadás próbálkozással később,
kifulladva és bosszúsan, amiért képtelen vagyok egy kicsit is
megsebesíteni Lucát, esélyt kaptam. A testéhez szorított úgy, hogy a
felkarja közel volt az arcomhoz, ezért megfordultam és beleharaptam.
Annyira meglepődött, hogy egyből elengedett, én pedig megpróbáltam
gyorsan megvágni a késsel, de megragadta a csuklómat.
– Te megharaptál? – kérdezte, miközben a fognyomomat bámulta a
bicepszén.
– Nem nagyon. Nem is vérzik. – feleltem.
Luca válla megrándult, aztán megint. Nevetett. Nem pont az a hatás
volt, amire számítottam, mikor megharaptam, de el kellett ismernem,
hogy szeretem a mély kuncogásának hangját.
– Azt hiszem, elég sérülést okoztál már mára. – mondta.

Úton hazafelé bekaptunk valamit, aztán letelepedtünk a tetőtéri teraszon

lévő rattan kanapéra egy üveg borral.
– Meg vagyok lepve. – mondtam végül. Luca és én közel ültünk
egymáshoz, majdnem egymáshoz értünk és a karját a háttámlám mögé
tette, de nem ért hozzám. – Nem gondoltam, hogy valóban
megpróbálod.
– Mondtam neked, hogy igen. Állom a szavam.
– Fogadok, hogy ez nehéz neked. – intettem a köztünk lévő helyre.
– Fogalmad sincs mennyire. Tényleg kibaszottul meg akarlak
csókolni.
Haboztam. Jó érzés volt vele csókolózni. Luca letette a poharat,
aztán közelebb húzódott és megérintette a derekamat.
– Mondd, hogy nem akarod, hogy megcsókoljalak.
Szétnyílt az ajkam, de nem mondtam semmit. Luca szeme elsötétült
és hozzám hajolt, egy csókkal foglyul ejtette a számat és elvesztem a
nyelve és az ajkai között. Luca nem sürgetett, nem mozdította el a kezét

JustBook fordítva
a derekamról, de elkezdte enyhén dörzsölni a bőrömet, a másik kezével
pedig a fejbőrömet masszírozta. Hogy érezhettem mindezt a lábam
között?
Végül hanyatt feküdtem a kanapéra, Luca pedig fölém támaszkodott.
Éreztem, hogy nedves leszek, de nem ez volt a megfelelő pillanat, hogy
zavarba jöjjek. Luca csókja teljesen lefoglalt. Nehéz volt figyelmen
kívül hagyni a bizsergést az ölemben és lábaimat összeszorítva
próbáltam enyhíteni a feszültséget.
Luca visszahúzódott egy ravasz arckifejezéssel. Kipirult az arcom.
– Érezni akarlak Aria. – mormolta és a keze megszorította a
derekamat – El akarsz menni, igaz?
Ó, Istenem, igen. A testem sikoltott érte.
– Jól vagyok. Köszönöm.
Luca elfojtott egy nevetést.
– Olyan makacs vagy. – nem durván mondta ezt. Ajkai lecsaptak az
enyémre és mondhatom, mindent beleadott, eltökélte, hogy megtöri az
ellenállásomat és néhányszor közel is járt. Lüktetett a lábam köze, de
nem akartam feladni, nem ilyen hamar. Ennél több önuralmam volt.
Aznap este Luca ölelő karjai közt és a combomhoz nyomódó kitartó
erekciójával aludtam el. Talán tényleg működhet ez a házasság.

JustBook fordítva
 Tizenegyedik fejezet

Amikor másnap reggel felébredtem, egyedül voltam az ágyban.

Csalódottan ültem fel, amiért Luca nem ébresztett fel. Kicsúsztam az
ágyból, amikor a folyosóról belépett a hálószobába; már feketébe
felöltözve, mellkasán pisztolytáskával, benne két késsel és két
fegyverrel, és ki tudja hány másik volt a testén még több fegyverrel.
– Már mész is?
Grimaszolt.
– A Bratva elkapta az egyik emberünket. Otthagyták az egyik
klubunk körül apró darabokban.
– Valaki, akit ismerek? – kérdeztem rettegve. Luca megrázta a fejét.
– A rendőrség nyomoz?
– Nem, ha meg tudom oldani ezt. – Luca megsimította az arcomat –
Megpróbálok korán hazaérni, rendben?
Bólintottam. Lehajtotta a fejét és egész idő alatt engem figyelt, hogy
lássa el akarok-e húzódni. Az ajkai lecsaptak az enyémre. Kinyitottam a
számat és elmerültem a csókban, de túl gyorsan véget is ért. A hátát
néztem, ahogy távozott. Aztán felvettem a telefont és hívtam Giannát.
– Azt hittem már sose hívsz fel. – ez volt az első dolog, amit
mondott.
Mosolyogtam.
– Még nem zuhanyoztam és csak nyolc óra van Chicagóban. Nem
lehetsz olyan régóta ébren.
– Nem hívtál tegnap. Betegre aggódtam magam. Nem tudtam
miattad aludni. Utálom, hogy ilyen messze vagyunk egymástól és nem
láthatom, hogy jól vagy-e. Jól vagy?
– Igen, jól. – elmondtam neki, hogy miben maradtunk Lucával és
hogyan töltöttük együtt a tegnapi napot.

JustBook fordítva
 – Milyen nagylelkű, hogy beleegyezett, hogy nem csal meg többet és
tényleg megpróbálja, hogy működjön a házasságotok. Adj egy szál
virágot neki.
– Ő nem egy jó ember, Gianna. Nincsenek jó emberek a mi
világunkban. De azt hiszem tényleg meg akarja próbálni. És én is.
– Miért nem kérdezed meg, hogy meglátogathatnálak-e pár napra?
Még két hétig nincs iskola és unatkozok nélküled. Tölthetnénk néhány
napot a tengerparton Hamptonsban és elmehetnénk Manhattanbe
vásárolni.
– Mi van Apával? Megkérdezted őt?
– Azt mondta, kérdezzelek meg téged és Lucát.
– Megkérdezem tőle. Nem hiszem, hogy kifogásolná. Nincs itthon
túl sokat mostanában. A legtöbbször egyedül vagyok Romeróval.
– Miért nem kéred meg Lucát, hogy egyetemre járhass? Kitűnő
voltál. Nem kellene aggódnod, hogy felvesznek-e a Columbiára.
– Minek? Soha nem fogok dolgozni. És túl veszélyes.
– Segíthetnél Lucának a klubjában. Lehetnél az asszisztense vagy
akármi. Meg fogsz őrülni, ha egész nap abban a lakásban maradsz.
– Ne aggódj, rendben leszek. – mondtam, bár nem voltam ebben
annyira biztos. Igaza volt Giannának. – Beszélni fogok Lucával a
látogatásodról. Most viszont tényleg le kell zuhanyoznom és ennem is
kell valamit.
– Hívj, amint tudsz. Le kell foglalnom a repülőjegyet.
Mosolyogtam.
– Hívlak. És ne keveredj bajba.
– Te se.
Letettem. Aztán elkészültem és egy szellős nyári ruhát vettem fel.
Odakint sütött a nap és sétálni akartam egyet a Central Parkban. Amikor
beléptem a nappaliba, Romero az ebédlőasztalnál ült velem szemben
egy csésze kávéval.
– Luca nagyon mérges volt rád? – kérdeztem, miközben elsétáltam
mellette a hatalmas nyitott konyha felé. Házi készítésű répatorta volt a
pulton és hallottam Mariannát, ahogy dúdol valahol. Valószínűleg
takarít. Romero felkelt, megfogta a csészéjét és a konyhaszigetnek dőlt.
– Nem volt boldog. Meghallhattál volna. Én elvileg azért vagyok,
hogy megvédjelek.

JustBook fordítva
 – Mit csinál Luca ma?
Romero megrázta a fejét.
– Mit csinál? Tudni akarom a részleteket. Miért visel annyi fegyvert?
– Ő, Matteo és még páran meg akarják találni azokat a fickókat, akik
megölték az emberünket, hogy bosszút álljanak.
– Ez veszélyesnek tűnik. – aggodalom töltött el. A bosszúval soha
nem értek véget a dolgok. A Bratva majd bosszút akar állni Luca
bosszúja miatt. Soha nem lesz vége.
– Luca és Matteo már régóta ezt csinálják, ők a legjobbak és velük
vannak az embereink.
– És ahelyett, hogy te is ott lennél, rám kell vigyáznod.
Romero vállat vont, aztán elmosolyodott.
– Ez egy nagy megtiszteltetés.
A szemeimet forgattam.
– Szeretnék kocogni egyet a Central Parkban.
– Megpróbálsz megint elfutni?
– Miért tenném? Nincs hova mennem. És kétlem, hogy hagynál
ismét megszökni. Elég sportosnak nézel ki.
Romero kiegyenesedett.
– Oké. – láttam, hogy még mindig gyanakszik az indítékaim miatt.
Felvettem a rövidnadrágomat, egy topot és a futócipőmet, aztán
visszamentem. Romero egy melegítőnadrágra és egy pólóra váltott. Az
egyik vendégszobában tartotta a ruháit, de amúgy egy apartmanban
lakott kb. 10 percre innen.
– Hova rejtetted a fegyvereidet?
– Ez az én titkom. – mondta egy ritka vigyorral, aztán észrevette
magát és ismét hivatalossá vált az arca.
Romero fitt volt és könnyen lépést tudott tartani velem, ahogy
számos ösvényen futottunk keresztül a Central Parkban az elkövetkező
órában. Nagyszerű érzés volt végre kint futni a szabadban az állandó
futópad helyett. Szabadnak éreztem magam és mintha én is a többi
átlagember közé tartoznék, akik olyan átlagos dolgokat csinálnak, mint
például kutyát sétáltatnak vagy baseballoznak. Talán egyszer majd Luca
is fut velem, amikor az Oroszok már nem jelentenek ekkora gondot.
Vajon lesz ilyen?

JustBook fordítva
Aznap később a tetőteraszon ültem és felhúzott lábakkal a naplementét
néztem. Romero a telefonját ellenőrizte.
– Lucának hamarosan több ideje lesz rád.
Ránéztem. Ennyire magányosnak lát?
– Mondta neked, hogy mikor ér ma haza?
– Még nem írt. – mondta lassan.
– Ez rossz jel, igaz?
Romero nem szólt semmit, csak a telefonját nézve ráncolta a
homlokát.
Bementem, amikor már túlságosan hideg lett odakint, felvettem a
hálóingemet és a kanapéra kucorogva bekapcsoltam a tévét. Nem
tudtam segíteni, de egyre jobban aggódni kezdtem, ahogy közeledett az
éjfél, de végül elaludtam.

Felébredtem, amikor valaki felemelt a kanapéról. A szemeim

kipattantak és Luca arcát pillantottam meg. Túl sötét volt, hogy ennél
többet kivegyek belőle. Romero biztosan lekapcsolta a lámpákat.
– Luca? – morogtam.
Nem szólt semmit. A kezemet a mellkasára tettem. Az inge nedves
volt valamitől – vizes? véres?
A lélegzése egyenletes volt, lépései ütemesek. A szívverése nyugodt
volt a tenyerem alatt. De nem tudtam kiolvasni a hangulatát. Furcsa
volt. Úgy vitt fel a lépcsőn, mintha súlytalan lennék. Elértük a
hálószobánkat és letett az ágyra. Csak a magas alakját láttam, ahogy
felettem áll. Miért nem mond semmit?
Kinyújtóztam és ügyetlenül tapogatóztam az ágy melletti kapcsoló
után. Az ujjhegyemmel megtaláltam, felkapcsoltam a lámpákat és elállt
a lélegzetem. Luca inge tiszta vér volt. Úszott benne. Volt egy apró
vágás Luca torkán és ha az ingén lévő szakadások jelzések voltak,
akkor valószínűleg több sérülése volt. Aztán megláttam az arcát és

JustBook fordítva
mozdulatlanná váltam, mint egy őzike, aki megpróbál beleolvadni a
környezetébe, hogy ne keltse fel a farkas figyelmét. Azt hittem láttam
már néhány alkalommal Luca sötét oldalát, azt hittem láttam már a
szörnyet az emberi maszk alatt. De most rájöttem, hogy még nem.
Kifejezéstelen volt az arca, de a tekintetétől felálltak a pihék a
nyakamon.
Megnyaltam az ajkamat.
– Luca?
Elkezdte kigombolni az ingét felfedve az apró vágásokat és egy
hosszabb sebet a bordái alatt. A bőrét vér borította. De nem mind tőle
származhatott, különösen nem az ingén lévő összes vér. Azért
aggódtam, mert még mindig nem szólt egy szót sem. Kibújt az ingéből
és ledobta a földre. Aztán kicsatolta az övét.
– Luca. – mondtam – Megijesztesz. Mi történt?
Letolta a nadrágját és kilépett belőle. Mezítláb volt és csak egy
alsónadrág volt rajta, ahogy feltérdelt az ágyra és az egyik térdét a
lábaim közé tette. Sajnálni kezdtem, hogy csak egy hálóinget viselek.
Lassan feljebb mozdult, amíg az arca az enyém fölé nem ért. Rémület
fojtogatta a torkomat, a szívverésem felgyorsult.
A tekintete arra késztetett, hogy sírva és sikítva elrohanjak, hogy
elmeneküljek. Ehelyett felemeltem a kezem és az arcára tettem. Az
arckifejezése megváltozott, egy repedés a szörnymaszkon. Az
érintésemnek dőlt, aztán lehajtotta a fejét és a nyakam hajlatába
temetkezett. Mélyeket lélegzett és sokáig nem mozdult. Próbáltam nem
pánikolni. A kezem remegett az arcán.
– Luca? – kérdeztem halkan.
Megint felemelte a fejét. Láttam, ahogy felvillan az a Luca, akit
ismerek. Kicsúszott az ágyból és elindult a fürdőszobába. Amikor már
nem láttam, kifújtam a bent tartott levegőt. Bármi történt ma, valami
szörnyűségnek kellett lennie. Felültem, miközben hallgattam a víz
csobogását. Vajon milyen hangulatban jön vissza a hálószobába? A
szörnyet kontrollálva, vagy szabadjára engedve, mint néhány pillanattal
ezelőtt?
A víz elállt és én gyorsan lefeküdtem az ágyra a saját oldalamra és
magamra húztam a takarót. Pár perccel később kinyílt az ajtó és Luca
belépett egy szál törölközővel a derekán. Fehér volt, de néhány

JustBook fordítva
vércsepp rácseppent a sebéből, foltot hagyva az anyagon. Nem a
szekrény felé ment, hogy kivegyen egy boxert, ahogy általában szokta,
hanem egyenesen az ágy felé jött. Amikor a törölközőért nyúlt
elfordítottam a tekintetemet és a másik oldalamra fordultam, háttal neki.
Felemelte a takarót és a matrac besüllyedt a súlya alatt. Hozzám
nyomódott, a keze szinte fájdalmasan markolta a csípőmet, mielőtt
maga felé fordított volna.
Az agyam sikított, hogy állítsam meg. Teljesen meztelenül és
félelmetes hangulatban volt. Valószínűleg azzal töltötte a napját, hogy
az egyik embere darabjait összeszedje és a nap többi részében pedig az
ellenségeit ölje. Megragadta a hálóingem szegélyét és elkezdte lehúzni.
Rátettem a kezem az övére.
– Luca. – suttogtam.
Tekintete találkozott az enyémmel. Kissé megnyugodtam. Még
mindig sötét volt, de sokkal visszafogottabb.
– Magam mellett akarom érezni a testedet ma este. A karomban
akarlak tartani.
Szinte hallottam a kimondatlan szavakat: szükségem van rád.
Nyeltem egyet.
– Csak ölelni?
– Esküszöm. – hangja olyan durva volt, mintha órákat töltött volna
ordibálással.
Leengedtem a kezem és hagytam, hogy levegye a hálóingemet.
Halkan kifújta a levegőt, ahogy a meztelen melleimet bámulta.
Küzdöttem a késztetés ellen, hogy eltakarjam magam. Az ujjai
megérintették a bugyim pántját, de amikor megfeszültem
visszahúzódtak, a hátára gördült és magára emelt. Lovagló ülésben
voltam a hasán, térdeim kétoldalt mellette, melleim a mellkasának
nyomódva. Próbáltam megtartani a súlyomat, mert nem akartam ártani
a sebének, de az egyik karjával átölelte a hátam és szorosan magához
húzott. Másik kezét a fenekemre tette, megugrasztva ezzel engem.
Elkezdte mozgatni hüvelykujját a hátam alsó részén és a fenekemen,
lassan megnyugodtam. Egész idő alatt a tekintete az enyémbe fúródott
és minden eltelt pillanattal a sötétség egy kis darabja eltűnt.
– Nem kell összevarrni a sebet?
Előrehajolt és kedvesen megcsókolt.

JustBook fordítva
 – Holnap.
Folyamatosan simogatta a fenekemet és lassan csókolt, mintha
minden pillanatot ki akarna élvezni. Teljesen kiszolgáltatott voltam, de
jó érzés volt. Szerettem, hogy hirtelen olyan gyengéd. Ha ilyen lenne,
amikor először leszünk együtt, akkor talán nem lenne olyan rossz. A
szemhéjaim elnehezültek, de nem tudtam elfordulni Lucától.
Megérintettem a nyakát egy centivel a vágás alatt. Nem tudtam biztosan
miért, de előrehajoltam és egy pihe könnyű csókot nyomtam a sebre.
Kicsi volt és nem volt szükséges összevarrni, nem úgy mint a bordái
alatt lévőt. Amikor visszahúzódtam, Luca meglepetten nézett. A
fenekemen lévő keze lejjebb csúszott, a farpofáim alját simogatták. A
kisujja majdnem megérintett ott. Megszorította a fenekemet és egy
pillanatra gyengéden hozzáért az anyagon keresztül a nyílásomhoz.
Bent tartottam a levegőt, sokkolva a meglepetéstől, hogy egy ilyen
kis érintés mit váltott ki belőlem. Forróság gyűlt a lábam között és
éreztem, hogy nedves leszek. Zavartam fészkelődtem, nem akartam,
hogy Luca észrevegye, hogy egy meztelen farok és egy simítás a
fenekemen ilyen reakciót vált ki belőlem. Talán nem voltam tapasztalt,
de elképzeltem bizonyos dolgokat, hogy kényeztetem magam számos
éjszakán át. Nem tettem, mert frigid voltam. Luca teste beindított. Talán
én szerelmet akartam, de a testem valami egészen mást. Az érzés, hogy
Luca erős mellkasa, izmos hasa alattam van, a gyengéd csókjai, puha
érintése, mind arra késztettek, hogy még többet akarjak, még akkor is,
ha az agyam azt mondta rossz ötlet.
Luca szeme összeszűkült, miközben tanulmányozott, mintha egy
nehéz egyenletet akarna megoldani. Aztán az ujjaival könnyedén
megérintette a bugyim ágyékát és tudtam, hogy ő is érzi. Éreztem, hogy
a vékony anyag teljesen átnedvesedett. Az arcom lángolt szégyenemben
és behunytam a szememet, de nem tudtam lecsúszni róla vagy akár csak
összezárni a lábamat. Az ujjai jó érzést keltettek bennem, még akkor is,
ha abbahagyták a mozgást.
– Nézz rám, Aria. – mondta Luca durva hangon.
A szemébe néztem még úgy is, hogy az arcom égett a szégyentől.
– Zavarba jöttél emiatt? – a nedves bugyimra tette az egyik ujját. A
fenekem felívelt és hangosan kifújtam a levegőt.

JustBook fordítva
 Nem tudtam semmit se mondani. Az ajkam kissé szétnyílt és egy
nyögés csúszott ki rajta. Luca fel-le mozgatta az ujját finoman,
incselkedve és a gyönyör hullámai futottak át a testemen. Én mindig azt
hittem, hogy a szenvedély és az orgazmus erőteljes hullámokban jön,
amely semmit nem hagy maga után, szinte félelmetes, de ez olyan volt,
mint egy lassan növekedő, finoman édes feszültség, ami valami
nagyobb felé tart.
Reszkettem Luca felett, ujjaim a vállába kapaszkodtak. Nem
gyorsította a simogatást, de minden mozdulattal egyre nőtt bennem a
feszültség. Tekintete az enyémbe fúródott, ahogy két ujját a nyílásom
fölé, majd a redők közé csúsztatta és megnyomta a csiklómat. Hogy
lehet ez az érzés ilyen intenzív? Nem is ért a bőrömhöz. Ziháltam és
reszkettem, ahogy az élvezet szikrái kirobbantak a testemben. Luca
nyakába temettem az arcomat, mintha kapaszkodnék belé. Az ujja a
bugyimon keresztül simogatta a csiklómat egyre lassabban és
lassabban, amíg egyszerűen csak megpihent a keze a redőim felett.
Luca a hajamba fúrta az arcát.
– Istenem, annyira nedves vagy Aria. Ha tudnád, mennyire akarlak
most, akkor elfutnál. – sötéten felnevetett – Szinte érzem a nedvességed
a farkamon.
Nem mondtam semmit, csak próbáltam lecsendesíteni a légzésemet.
Luca szívverése erős és gyors volt az arcom alatt. Megmozdult és a
hosszú merevedése a belső combomhoz ért. Forró és kemény volt.
– Akarod, hogy megérintsek? – mondtam halkan suttogva. Félig ijedt
és félig izgatott voltam, hogy meztelenül látom és hozzáérek.
Magamnak akartam követelni őt, el akartam feledtetni vele az összes
előző nőt. Luca keze a hátamra húzódott, mély lélegzetet vett, mellkasa
kitágult alattam.
– Nem. – morogta, zavartan és egy kissé megbántva felemeltem a
fejemet. Valamit megláthatott, mert Luca komoran elmosolyodott. –
Még nem vagyok önmagam, Aria. Túl sok sötétség van a felszínen, túl
sok vér és harag. Rossz volt a mai nap. – megrázta a fejét – Mikor ma
hazajöttem és a kanapén fekve találtalak, olyan ártatlan és sebezhető
voltál, és az enyém. – a szemében valami megvillant, a sötétség egy
része, amit említett – Örülök, hogy nem tudod mire gondoltam akkor.

JustBook fordítva
Te a feleségem vagy és én megesküdtem, hogy megvédelek, ha kell
még magamtól is.
– Azt hiszed, elvesztenéd az irányítást? – suttogtam.
– Tudom.
– Talán alábecsülöd magad. – végigsimítottam az ujjaimmal a vállát.
Nem voltam benne biztos, hogy kit próbálok meggyőzni, őt vagy saját
magamat. Megrémített engem, ez tagadhatatlan. De elkapta a kezemet.
– Te meg talán túlságosan is megbízol bennem. – egyik ujját
végigfuttatta a gerincemen egy újabb bizsergést küldve a lábaim közé –
Amikor lefektettelek az ágyra, mint egy áldozati bárányt, el kellett
volna futnod.
– Valaki egyszer azt mondta, hogy ne fussak a szörnyek elől, mert
üldözni fognak.
Egy halvány mosoly jelent meg az arcán.
– Legközelebb fuss. Vagy ha nem tudsz, akkor térdelj a golyóimba.
Nem viccelt.
– Ha ezt tettem volna ma, akkor elvesztetted volna az irányítást. Az
egyetlen ok, amiért nem tetted, mert a férjemként kezeltelek és nem
szörnyetegként.
A hüvelykujjával követte az ajkamat, aztán megsimította az arcomat.
– Túl szép és ártatlan vagy, hogy egy ilyen ember férje legyél, de én
túlságosan önző gazember vagyok ahhoz, hogy elengedjelek. Az enyém
vagy. Örökké.
– Tudom. – mondtam, aztán visszahajtottam az arcomat a
mellkasára. Luca eloltotta a lámpákat és a szívverését hallgatva aludtam
el. Tudtam, hogy egy normális ember menekülne Lucától, de én
ragadozók között nőttem fel. A tisztességes, normális pasasok, akiknek
nem törvénybe ütköző munkájuk volt, egy teljesen idegen faj volt a
számomra. És mélyen legbelül tudtam, hogy nem tudnám elképzelni,
hogy ne egy olyan alfa hímmel legyek, mint Luca. Izgató volt
számomra a tudat, hogy egy ilyen ember mint ő, képes gyengéd lenni
velem. Izgató volt, hogy az enyém volt és én az övé.

JustBook fordítva
Még csak hajnalodott New York felett, amikor másnap reggel
felébredtem. Még mindig Luca mellkasán feküdtem, meztelen melleim
meleg bőrének nyomódtak, de lejjebb csúsztam a testén az éjjel és
merevedése a lábamnak nyomódott. Óvatosan megmozdultam és Luca
arcát néztem. A szeme csukva és álmában olyan békésnek tűnt, hogy
nehéz volt elhinni, hogy ugyanez az arc annyi erőszakkal és sötétséggel
borított volt tegnap éjjel.
Kíváncsiság fogott el. Soha nem láttam még erekciót, de aggódtam,
nehogy felébresszem Lucát. Azok után amit mondott, tényleg nem
akartam kockáztatni, hogy elveszíti az irányítást. Megpróbáltam a
vállam felett megnézni Luca merevedését, de ahogyan feküdtünk, ki
kellett volna tekernem a nyakam, hogy lássam.
Hirtelen zümmögés hallatszott az éjjeliszekrényről és Luca olyan
hirtelen ült fel, hogy felsikkantottam. A derekam körül nyugvó karjával
magával húzott, miközben a másikkal a mobiljáért nyúlt. De ebben az
új pózban lejjebb csúsztam a testén és most az erekciója a lábam közé
került, hosszúsága a redőimnek nyomódott. Gyakorlatilag mintha egy
seprűn lovagoltam volna. Soha nem voltam hálásabb azért, hogy bugyi
van rajtam.
Megmerevedtem miközben Luca a füléhez szorította a mobilt.
Próbáltam egy kevésbé problémás pózt felvenni, de ezzel csak azt értem
el, hogy a farka hozzám dörzsölődött. Felnyögött és én lefagytam. Luca
szeme tágra nyílt, ahogy az ujjai megszorították a derekamat.
– Jól vagyok Matteo. – sóhajtott fel – Baszott jól. Nem. Tudom
kezelni. Nem szükséges, hogy lássa a Doki. Most hagyj aludni. – Luca
letette a telefont és engem bámulva visszatette az éjjeliszekrényre.
Annyira merev voltam, hogy egy vasalódeszkának is használhatott
volna.
Lassan, szabályosan hanyatt dőlt, ami biztos a sok felüléstől volt.
Ülő helyzetben, terpeszben a csípőjén maradtam, de gyorsan eltakartam
az egyik karommal a melleimet. Most, hogy lefeküdt, az erekciója már
nem ért hozzám. Összeszedve a bátorságomat átlendítettem a lábam a
csípője felett, véletlenül megérintve Luca merevedését.
– Bassza meg. – morogta Luca és megrándult alattam. El kellett
fojtanom egy mosolyt. Letérdeltem mellé, a karom még mindig takarta
a melleimet, aztán engedtem magamnak, hogy odanézzek. Aszta. Nem

JustBook fordítva
volt összehasonlítási alapom, de nem tudtam elképzelni, hogy ennél
nagyobb lehet. Hosszú és vastag volt és körül volt metélve. Gianna
megnyerte a hülye fogadását.
– Te leszel a halálom, Aria. – mondta Luca halkan.
Zavartan megfordultam. Rábámultam. Vágy volt Luca arcán, amikor
találkozott a tekintetünk. Az egyik keze a hasán pihent, a másik a fején
keresztbe. A hasizma megfeszült és tulajdonképpen a teste minden
négyzetcentimétere. Hirtelen a félénkség lett rajtam úrrá. Miért
gondoltam jó ötletnek, hogy megnézzem? Megkockáztattam még egy
pillantást.
– Ha folyamatosan azzal a döbbent arccal nézed a farkam,
felgyulladok.
– Sajnálom, ha az arckifejezésem zavar téged, de ez teljesen új
számomra. Még sosem láttam meztelen férfit. Így mindent veled fogok
megtapasztalni először.
Luca felült. Hangja egy oktávval mélyebb lett.
– Nem zavar. Kurvára izgató és élvezni fogok minden egyes első
dolgot, amit megosztasz velem. – végigsimította az arcomat – Még
mindig nem fogtad fel mennyire felizgatsz.
Mellette ültem, arcunk közel volt egymáshoz és Luca magához
húzott egy csókra. A tenyeremet a vállának nyomtam, majd lassan
lecsúsztattam a mellkasára, aztán a hasára. Luca abbahagyta a csókot.
– Tegnap éjjel megkérdezted, akarom-e, hogy megérints.
– Igen. – mondtam elakadt lélegzettel – Most akarod, hogy
megérintselek?
A tűz a szemében elsötétült.
– Kurvára igen. Jobban, mint bármi mást – felnyúlt a mellemet
szorító karomhoz. – Hadd lássalak. – Ujjai körbevették a csuklómat, de
nem húzta el. Haboztam. Tegnap már látta őket, de most
védtelenebbnek éreztem magam. Lassan leengedtem. Teljesen
mozdulatlanul ültem, ahogy Luca szemei vizsgáltak engem.
– Tudom, hogy nem nagyok. – szólaltam meg tekintetemet lesütve.
– Kibaszott gyönyörű vagy, Aria.
Nem tudtam, mit mondjak.
– Meg akarsz most érinteni? – kérdezte mély hangon.

JustBook fordítva
 Bólintottam és megnyaltam az ajkamat. Lepillantottam és próbaképp
kinyújtva a kezem, végigsimítottam ujjaimmal a hosszán. Selymes,
forró és kemény volt. Luca szaggatottan fújta ki a levegőt, a karizmai
megfeszültek, ahogy tartotta magát. Gyengéden megérintettem a
csúcsát, csodálkozva, hogy milyen lágy volt. Luca a fogát csikorgatta.
Furcsa érzés volt, hogy hatalmam van felette, ahogy ujjaimat lassan
fel-le mozgattam, lenyűgözött a selymessége.
Luca megremegett az érintésem alatt.
– Vegyél a kezedbe. – szólalt meg halkan.
Ujjaimmal óvatosan körbefogtam a farkát, aggódva, nehogy
fájdalmat okozzak. Megmozdítottam a kezemet le, aztán fel,
meglepődve, hogy milyen súlyosnak tűnik a tenyeremben. Luca
hátradőlt. Tudtam, hogy figyel, de nem tudtam ránézni, elhagyott a
bátorságom.
– Szoríthatod erősebben. – mondta néhány próbálkozásom után.
Rászorítottam az ujjaimat.
– Keményebben. Nem fog leesni.
Elpirultam és a kezemet leejtve elfordultam.
– Nem akartam fájdalmat okozni. – Istenem, ez olyan kínos. Még
ennyit sem tudok megtenni. Lehet, hogy Lucának tényleg vissza kellene
mennie ahhoz a kurva Grace-hez. Ő tudja mit kell csinálni.
– Hé – szólt Luca nyugodtan, magához húzva – Ugrattalak. Minden
oké. – megcsókolt. Szája az enyémen mozgott kitartóan, de gyengéden
és keze lekúszott a karomra, a csípőmre, majd tovább a fenekem
görbületén, míg ujja a lábam közé siklott a redőim fölé. Könnyedén
előre-hátra mozgott, mielőtt az ujjbegye a bugyim alá csúszott.
Visszatartottam a levegőt, ahogy megéreztem őt a meztelen bőrömön.
Elmerült a redőim között, aztán a csiklómra siklott, bevonva saját
nedvességemmel. A szájába nyögtem, mielőtt becsúsztattam a nyelvem
a szájába, hogy táncoljon az övével. Gyönyör söpört rajtam végig,
ahogy tett egy kört az ujjával az érzékeny pontom felett.
Elszakadt a szája az enyémtől, tekintete az enyémbe fúródott.
– Meg akarod újra próbálni? – kérdezte érdes hangon merevedése
felé bólintva.
Az ujja ismét megmozdult rajtam, ziháltam, alig bírtam értelmesen
gondolkozni, nemhogy összefüggően válaszolni. A testem sajgott a

JustBook fordítva
kielégületlenségtől, amit korábban sosem éreztem. Lecsúsztattam a
kezem az izmos felsőtestére, követve a sötét szőrzet nyomát egészen az
erekciójáig. Körbevettem az ujjaimmal és megugrott az érintésem alatt.
Luca ujjai gyorsabban csúsztak a nedves húsomon. Ziháltam a
rendületlen simogatásától, de már túl messzire mentem, hogy ezzel
törődjek. Luca megfogta a kezemet, amely körülölelte őt, megmutatva
milyen erősen szorítsam. Aztán fel-le mozgatta a kezeinket a farkán.
Lenyűgözve figyeltem. Gyorsabban és keményebben mozogtunk, mint
ahogy én mertem volna. Luca ujjai is gyorsabban dörzsöltek a redőim
között, amíg már alig kaptam levegőt és a pulzusom a fülemben
dobogott. A robbanás határán voltam.
– Luca – ziháltam, és ahogy gyengéden rácsapott a csiklómra,
elvesztem. Görcs száguldott át a testemen, ahogy felnyögtem. Kezem
még gyorsabban pumpálta Luca farkát és egy torokhangú morgással ő is
elélvezett. Megborzongtam, ahogy néztem, hogy a kezünkre és a hasára
élvez. A mellbimbóim kemények voltak és a mellkasának dörzsölődtek,
gyönyör hullámokat keltve bennem. Az erekciója lüktetett a
tenyeremben, lassan elernyedve. Luca kihúzta ujjait a bugyim alól és a
fenekemen pihentette meg.
Becsuktam a szemeim és hallgattam szívének zakatolását. Luca
megcsókolta a fejem tetejét és megdöbbentett ez a szerető gesztus. A
szívem új reménnyel telt meg. Fokozatosan lelassult a lélegzetünk.
Luca kinyújtózott az éjjeliszekrényen lévő papír zsebkendős dobozért és
átadott egy zsebkendőt, mielőtt tisztára törölte volna megát. Zavarban
voltam, ahogy a spermáját tisztogattam a kezemről. Nem tudtam
elhinni, hogy így érintettem meg. Még mindig érzékeny voltam a lábam
között és mégis, ismét érezni akartam az ujjait. Rossz volt, hogy annyira
élveztem Luca érintését? A férjem volt, de mégis.
Az anyám mindig úgy beszélt a szexről, mint amit csak a férfiak
élveznek. A nőknek ez egyszerűen csak a kötelességük. Luca
megdörzsölte a karomat és elhatároztam, hogy nem gondolkozom ezen
túl sokat. Azt teszem, amit jónak érzek. Kifújtam egy kis levegőt, de
aztán a tekintetem a Luca bordái alatt lévő vágásra esett. Vér szivárgott
belőle.
Felültem.
– Vérzel – teljesen megfeledkeztem róla – Fáj?

JustBook fordítva
 Luca teljesen nyugodtnak tűnt. Vetett egy pillantást a sebére.
– Nem nagyon. Ez semmi. Megszoktam.
Megérintettem a bőrt a vágás alatt.
– Össze kell varrni. Mi van, ha elfertőződik?
– Talán szerencséd lesz és fiatal özvegy leszel.
Rámeredtem.
– Ez nem vicces. – Nem az után, amit épp tettünk. Közelebb éreztem
magamhoz, mint valaha és az apám úgyis találna egy új férjet.
– Ha annyira zavar téged, miért nem hozol egy elsősegélydobozt a
fürdőszobából?
Felugrottam az ágyból és kirohantam a fürdőbe.
– Hol van?
– A mosdó alatti fiókban.
Nem csak egy elsősegélydoboz volt ott. Körülbelül vagy két tucat.
Kivettem egyet és visszatértem a hálószobába, de mielőtt csatlakoztam
volna Lucához az ágyba, felkaptam a hálóingemet a földről és magamra
vettem. Luca a fejtámlának dőlve ült, még mindig csodásan meztelenül.
A mellkasára összpontosítottam, zavarban voltam a szégyentelen
meztelenségétől.
Luca megsimította az arcomat, amikor letelepedtem mellé.
– Még mindig félsz rám nézni, azok után is, ami történt – meghúzta a
hálóingem szegélyét. – Jobban tetszel enélkül.
Az ajkamba haraptam.
– Mit akarsz, mit csináljak? – letettem közénk az elsősegély dobozt
és kinyitottam.
– Sok mindent – mormogta Luca.
A szemeimet forgattam.
– A vágásoddal.
– Vannak fertőtlenítő törlőkendők. Tisztítsd meg a sebet és készíts
elő egy tűt.
Feltéptem az egyik csomagot. Az összetéveszthetetlen fertőtlenítő
szaga töltötte meg az orrom. Kirángattam a törlőkendőt, szétnyitottam
és megtöröltem a vágást. Luca összerándult, de nem szólt egy szót se.
– Csíp?
– Jól vagyok – mondta egyszerűen. – Töröld erősebben.

JustBook fordítva
 Így tettem és bár párszor megrándult, soha nem mondta, hogy
hagyjam abba. Végül a szemetesbe dobtam a törlőkendőt és
hátradőltem. Luca átszúrta a bőrét a tűvel és elkezdte összevarrni magát
szilárd és biztos kézzel. Őt figyelve émelygés fogott el. Elképzelni sem
tudtam, hogy magamnak ezt csináljam, de ahogy a tekintetem Luca
testén és számos forradása fölött vándorolt, rádöbbentem valószínűleg
nem most csinálja először. Amikor Luca elégedett volt a munkájával,
eldobta a tűt.
– Le kell fednünk – mondtam. Kötszert keresve átkutattam az
elsősegély dobozt, de Luca megrázta a fejét.
– Gyorsabban gyógyul, ha levegőt kap.
– Tényleg? Biztos vagy benne? Mi van, ha piszok megy bele?
Luca kuncogott.
– Nem kell aggódnod. Nem ez lesz az utolsó alkalom, hogy sérülten
jövök haza. – Aggódtam? Igen. És nem tetszett, hogy ilyen félvállról
veszi az egészségét.
Luca kitárta a karját.
– Gyere.
– Nem kell menned? – az órára pillantottam. Még csak nyolc óra
volt, de a legtöbb napon Luca ilyenkor már nem volt itthon.
– Nem, ma nem. A Bratva most el van foglalva a pillanatnyi
helyzettel. Csak délutánra kell bemennem a Család egyik klubjába.
Kissé elmosolyodtam. Nem tudtam segíteni ezen. Boldog voltam,
hogy nem kellett megint egyedül lennem egész nap. Luca oldalához
simultam és ő átölelt a karjával.
– Nem gondoltam, hogy ennyire örülni fogsz – mondta csendesen.
– Magányos vagyok – utáltam, hogy elgyengült a hangom, de ez volt
az igazság. Luca ujjai a karomon megfeszültek.
– Van néhány unokatestvérem, akikkel együtt lóghatsz. Biztos
vagyok benne, hogy örülnének, ha velük mennél vásárolni.
– Miért gondolja mindenki azt, hogy vásárolni akarok?
– Akkor csinálj valami mást. Kávézz egyet vagy menj el egy
wellness kezelésre vagy nem tudom.
– Még mindig megvan a wellness utalványom, amit a
lánybúcsúztatón kaptam.
– Látod? Ha akarod, megkérdezhetem néhány unokatestvéremet.

JustBook fordítva
 Megráztam a fejem.
– Nem túl szívesen találkoznék egy másik unokatestvéreddel is azok
után, amit Cosima tett.
– Mit csinált? – merevedett meg alattam.
Hátrahúzódtam, hogy ránézzek Lucára. Aztán rájöttem, hogy még
nem mondtam el neki, hogyan kaptam rajta őt egy ágyban Grace-szel,
és az elmúlt napok állandó zűrzavara után sem kérdezett rá.
Valószínűleg bőven elég volt neki a Bratva.
– Ő adta nekem a levelet, ami elvezetett hozzád és Grace-hez – a
nevét kimondva, a gyomrom megint felfordult és a nemkívánatos
emlékek újjáéledtek. Felültem, eltávolodva Luca melegségétől.
Elárasztva az emlékektől, a mellkasomhoz húztam a lábamat.
Luca ülő helyzetbe tolta magát és egy csókot nyomott a vállamra.
– Cosima adott neked egy levelet, aztán azt mondta, hogy menj a
lakásba? – hangja feszült volt az alig titkolt haragtól.
Bólintottam, aztán nyeltem egyet mielőtt folytatni mertem volna.
– És egy kulcsot. Még mindig a táskámban van.
– Az a kibaszott kurva. – morogta.
– Ki?
– Mindkettő. Grace és Cosima. Barátok. Biztos Grace tájékoztatta
Cosimát erről. Az a ringyó.
Megdöbbentem a hangjában lévő haragtól. Durván kifújta a levegőt
és a karját a derekam köré fonva a mellkasára vont és a hajamba temette
az arcát.
– Grace meg akart alázni. Nagyon boldognak tűnt, amikor rátok
találtam.
– Lefogadom. – mondta – Ő egy kibaszott patkány, meg akart alázni
egy királynőt. Ő egy senki. – Váó, dühös volt. Nem tehettem róla, de
kárörömöt éreztem Grace miatt.
– Hogy reagált, amikor elmondtad neki, hogy nem találkoztok
többé?
Csendben maradt. Feszült lettem.
– Megígérted, hogy nem találkozol többet vele vagy más nőkkel. – a
hangom reszketett és megpróbáltam elhúzódni, de gyorsan elkapott.
Hazudott nekem? Nem tudtam elhinni, hogy hittem neki, nem hittem el,

JustBook fordítva
hogy engedtem, hogy megérintsen ott és én is ugyanúgy megérintettem
őt.
– Igen és nem is fogok. De nem beszéltem Grace-szel. Miért kellett
volna? Nem tartozom neki magyarázattal, ugyanúgy nem tartozom
semmiféle kibaszott magyarázattal a többi kurvának sem, akiket
megbasztam. – A teste mintha kőből lett volna olyan feszült volt. Hinni
akartam neki. Hüvelyk és mutatóujja közé fogta az államat és
megdöntötte az arcomat annyira, hogy lássam őt. – Te vagy az egyetlen,
akit akarok. Megtartom az ígéretem, Aria.
– Tehát nem látod többé.
– Óh, látni fogom, hogy elmondjam neki, mit gondolok a kis
mutatványáról.
– Ne.
A homlokát ráncolta.
– Nem akarom, hogy újra beszélj vele. Csak felejtsük el. – láttam,
hogy nem akarja elfelejteni – Kérlek.
Kifújta a levegőt majd bólintott.
– Nem tetszik ez nekem, de ha ez az, amit akarsz…
– Igen – feleltem határozottan. – Ne is beszéljünk róla többé. Tegyük
fel, hogy nem is létezik.
Luca felemelte a kezét és megdörzsölte a hüvelykujjával az alsó
ajkamat.
– Az ajkaid kibaszottul csókolnivalók. – elfordítottam a fejem, hogy
elrejtsek egy elégedett mosolyt.
– Van valami, amiről beszélni akarok veled. – mondtam.
– Egy újabb rossz hír?
– Nos, azt hiszem, ez tőled függ. Azt akarom, hogy Gianna
meglátogasson. Az iskola nem kezdődik még két hétig és hiányzik
nekem.
– Csak pár nap telt el azóta, hogy utoljára láttad.
– Tudom.
– Hol lakna?
– Nem tudom. Talán a vendégszobában? – a lakás alsó szintjén
három is volt.
– A húgod egy pattanás a seggemen.
Könyörögve néztem őt.

JustBook fordítva
 – Mit szólnál egy alkuhoz? – mondta rekedt hangon.
Idegesen megremegett a gyomrom.
– Alkuhoz?
– Ne nézz olyan idegesen. – mosolygott keserűen Luca – Nem foglak
arra kérni, hogy feküdj le velem, ha látni akarod a húgodat. Nem
vagyok akkora seggfej.
– Nem? – ugrattam és lecsapott az ajkamra egy csókkal, amely
villámként cikázott végig a lábujjamig.
– Nem. – mondta az ajkamnak – De szeretném felfedezni a tested.
Felhúztam a szemöldököm.
– És hogyan?
– Ma este megpróbálok korán eljönni a klubban tartott
megbeszélésről és azt akarom, hogy egy kicsit áztassunk magunkat a
jacuzziban, aztán pedig azt, hogy dőlj hátra és hagyd, hogy
megérintselek és megcsókoljalak bárhol, ahol akarom. – megnyalta a
fülemet – Tetszeni fog.
Szétnyíltak az ajkaim meglepetésemben. Gyorsabban haladt, mint
gondoltam volna, mint ahogy gondoltam, hogy kellene.
Lucának látnia kellett a bizonytalanságot az arcomon, mert a lábam
közé csúsztatta a kezét és tenyerének élét a csiklómnak nyomta a
bugyim anyagán keresztül. Ellenálltam, de egy nyögés kicsúszott a
számon, mielőtt megállíthattam volna. Istenem, ez nevetséges volt. Ez
történik akkor, ha jó sokáig vagy kénytelen önmegtartóztatóan élni.
– Ez tetszik neked, Aria. Tudom, hogy igen. Valld be.
Keményebben megnyomta a kezét és megrándultam alatta.
– Igen. – mondtam zihálva. Lassan mozgatta a tenyerét felettem,
örömszikrákat küldve szét a testemben. – Ne hagyd abba.
– Nem fogom – mondta a nyakamat harapdálva. – Tehát benne vagy,
amit ma estére terveztem? Semmi olyat nem fogok csinálni, amit te nem
akarsz.
Még abban sem voltam biztos most mit akarok. Kivéve, hogy Luca
ne hagyja abba, amit épp a kezével csinál. Abban a pillanatban bármit
megígértem volna neki.
– Igen.
Fokozta a nyomást a csiklómon, miközben a torkomat szopogatta,
majd lecsapott a nyelve a kulcscsontomra és felrobbantam.

JustBook fordítva
 Luca megcsókolt az állam alatt, mielőtt egy önelégült vigyorral
hátrahúzódott volna. Aztán visszatértem a fellegekből és tudtam, hogy
ki kell találjak valamit, hogy erőegyensúly legyen köztünk. Ő jobban
akart engem, mint én őt. Ebben biztos voltam. Ezt ki kellett
kihasználnom.
A homlokomat a vállán pihentettem.
– Akkor felhívhatom Giannát és mondhatom neki, hogy megveheti a
repülőjegyeket?
Luca felnevetett.
– Persze, de ne feledd a megállapodásunkat. – Rezegni kezdett a
telefonja az éjjeliszekrényen. Felvette. – Faszom Matteo, mi van már
megint?
Elhúzódtam. Luca felállt és teljesen meztelenül járkálni kezdett a
hálóban.
– Vissza kell kapnunk. Nem fogom hagyni, hogy még egy kibaszott
étterem az Oroszoké legyen. Igen. Igen. Harminc percen belül kész
vagyok. – az éjjeliszekrényre dobta a telefonját.
– Beszélnem kell egy étteremlánc tulajdonosával.
– Oké. – mondtam, megpróbálva elrejteni a csalódottságomat.
– Hívd fel a húgodat és mondd meg neki, hogy jöhet. És vacsorára
visszaérek, rendben? Van néhány házhoz szállító prospektus a
konyhában. Rendelj bármit, amit akarsz! – lehajolt és megcsókolt –
Engedd, hogy Romero elvigyen egy múzeumba vagy valami hasonlóba.
Tizenöt perccel később elment én pedig ottmaradtam a
kétségeimmel. Hogy mehettem bele az alkuba? Mert szerettem a
gyönyört, amit adott nekem. Miért nem élvezem? Talán élhetnék
szerelem nélkül, de ez nem jelenti azt, hogy boldogtalannak kellene
lennem.
Gianna magán kívül volt, amikor felhívtam, hogy elmondjam,
meglátogathat. Nem beszéltem a megállapodásunkról. Nem tudtam
volna ilyesmiről beszélni telefonon vagy bárhogy. Tudtam, nem
helyeselné, hogy ilyen gyorsan odaadom magam Lucának.

JustBook fordítva
Ahogy ígérte, Luca korán otthon volt. Hihetetlenül ideges voltam.
Kiválasztottam egy gyönyörű sárga ruhát és megterítettem az asztalt a
tetőteraszon. Meglepetés suhant át Luca arcán, amikor odakint talált.
– Gondoltam, ehetnénk itt?
Körém fonta a karjait és magához húzott egy hosszú csókra.
Pillangók repkedtek a gyomromban.
– Indiait rendeltem
– Csak egyetlen dologra vagyok éhes.
Megborzongtam.
– Együnk. – Vajon mit tenne Luca, ha azt mondanám neki, hogy
ugrott a megállapodásunk? Helyet foglaltam. Luca áthatóan figyelt.
Végül leereszkedett a velem szemben lévő székre. Gyenge szellő
simogatta a bőrömet és belekapott a hajamba.
– Kibaszott szexi vagy.
Enni kezdtem.
– Romero elvitt ma a városba. Elképesztő volt.
– Jó – mondta Luca szórakozottan. Lehet látta rajtam milyen ideges
vagyok?
– És mi van az étterem tulajdonosával? Meggyőzted, hogy a Család
megvédi őt az oroszoktól?
– Természetesen. Már több, mint egy évtizede a védelmünk alatt áll.
Semmi oka most változtatni.
– Persze. – mondtam, kortyolva egyet a fehérborból.
Luca letette a villáját.
– Aria?
– Hm? – toltam arrébb egy karfioldarabot a tányéromon, nem néztem
Lucára.
– Aria – a hangjától hideg futkosott a hátamon és felnéztem rá.
Hátradőlt a széken, karjait izmos mellkasa előtt összefonta. – Te félsz.
– Nem. – összehúzta a szemét – Talán egy kicsit, de leginkább
ideges vagyok.
Felállt a székből és megkerülte az asztalt.
– Gyere! – nyújtotta a kezét. Egy pillanatnyi habozás után
megfogtam és hagytam, hogy talpra állítson. – Menjünk be a jacuzziba,
oké? Segít ellazulni.

JustBook fordítva
 Kételkedtem benne, hogy egy szál fürdőruhában együtt lenni vele
egy pezsgőfürdőben kevésbé tenne idegessé. Nem tudtam mi vár rám és
ez megrémített.
– Miért nem kapsz magadra egy bikinit, amíg bekapcsolom a
jacuzzit?
Bólintottam és bementem. A kedvencemet választottam, egy fehér
bikinit rózsaszín pöttyökkel. A hajamat lófarokba kötöttem, aztán
megnéztem magam a fürdőszobai tükörben. Nem tudtam miért vagyok
ettől ilyen ideges. Ma reggel lángolt a testem Luca érintésétől.
Megígérte, hogy nem csinál semmi olyat, amit én nem akarok.
Mély lélegzetet vettem és besétáltam a hálószobába. Luca fekete
rövidnadrágban várt rám; nem tett semmit, hogy elrejtse izmos testét.
Tiszta izom és erő. Tekintete bejárta a testem, aztán az egyik kezét a
csípőmre csúsztatta.
– Tökéletes vagy – mondta halkan. Egy gyengéd mozdulattal
kivezetett a hálószobából, le a lépcsőn és ki a tetőteraszra.
Reszkettem a bikiniben. A szél feltámadt és határozottan túl hideg
volt ahhoz, hogy egy szál bikiniben álldogáljak odakint. Luca a karjába
emelt. Elakadt a lélegzetem meglepetésemben, kezemet a szíve felett
lévő tetoválásra tettem.
A szívem dübörgött a mellkasomban. Luca nyakába temettem az
arcom, hogy megpróbáljak ellazulni. A szorítása erősödött, ahogy
belépett a jacuzziba és lassan leereszkedett velünk a forró,
bugyborékoló vízbe. Az ölében ültem, arcomat még mindig a nyakába
rejtve. Luca keze fel-le simogatta a gerincemet.
– Nincs miért félned.
– Mondja ezt az az ember, aki puszta kézzel zúzta össze egy ember
torkát. – dühösen akartam mondani, de a hangom remegett.
– Annak semmi köze hozzánk, Aria. Az üzlet.
– Tudom. Nem kellett volna felhoznom.
– Mi a baj valójában?
– Ideges vagyok, mert sebezhetőnek érzem magam, hogy ki vagyok
szolgáltatva neked a megállapodásunk miatt.
– Aria, felejtsd el a megállapodást. Miért nem próbálsz lazítani és
élvezni ezt? – megemelte az államat egészen addig, amíg ajkaink
majdnem összeértek, és a tekintetünk fogva tartotta egymást.

JustBook fordítva
 – Ígérd meg, hogy nem kényszerítesz olyasmire, amit nem akarok. –
a tekintetemet a mellkasára szegeztem. – Ígérd meg, hogy nem fogsz
bántani.
– Miért bántanálak? – kérdezte Luca. – Megmondtam neked, hogy
nem fekszem le veled, csak ha te is akarod.
– Tehát bántani fogsz, ha lefekszünk egymással?
Luca ajka egy félmosolyra húzódott.
– Nem szándékosan, de azt hiszem ez elkerülhetetlen – megcsókolta
a fülem alatti anyajegyet. – De ma este azt akarom, hogy vonagolj a
szenvedélytől. Bízz bennem.
Akartam, de a bizalom veszélyes dolog volt a mi világunkban. Egy
részem fent akarta tartani a gyűlölet érzését, amit akkor éreztem, amikor
Grace-szel rajtakaptam. De egy másik, nagyobb részem azt akarta
színlelni, mintha nem kényszerítettek volna minket ebbe a házasságba,
úgy akartam tenni, mintha szeretnénk egymást.
Luca nyelve a torkomon kúszott. Megállt a lüktető pulzusomon és a
szájába szívta a bőrömet. Megborzongtam az érzéstől. A teste forró és
kemény volt az enyém alatt és szerettem az ölében ülni; bár nem volt
kimondottan kényelmes. Nem volt túl sok puhaság Luca testén, csak
kemény izmok. Megmozdult, fenekemnek nyomta az erekcióját, ahogy
ajkai a számat követelték. A csók apró villámokat küldött szét a
testemben, de nekem szükségem volt arra, hogy ez több legyen, mint
csupán testiség. Többet akartam tudni arról az emberről, akivel együtt
töltöm majd a hátralevő életemet.
Visszahúzódtam, válaszként egy morgást kaptam Lucától. A
derekamon lévő ujjai megszorítottak, szürke szemei kérdőn figyelték az
arcom. Megcsókoltam az arcát és karjaimat a nyaka köré fontam.
– Beszélhetnénk egy kicsit?
Luca arckifejezéséből nyilvánvaló volt, hogy a beszéd volt az utolsó
dolog ami a fejében járt, de a jacuzzi falának dőlt.
– Miről akarsz beszélni?
Egyik keze lecsúszott és elkezdte masszírozni a fenekemet. Nem
engedtem, hogy eltérítsen a célomtól, még akkor sem, ha nagyon zavaró
volt. A Luca szemében lévő éhség sem segített.

JustBook fordítva
 – Mi történt az anyukáddal? – tudtam, hogy meghalt, amikor Luca
még kisfiú volt, de Umberto nem mondott sokkal többet, vagy mert
nem tudta vagy mert úgy gondolta nem szabadna tudnom.
Luca teste megmerevedett, tekintete kemény lett.
– Meghalt. – elfordította arcát, állkapcsa megfeszült – Ez nem az a
téma, amiről ma este beszélgetni akarok.
A rendreutasítása megdöbbentett. Közelebb akartam kerülni hozzá,
szerettem volna még több oldalát megismerni, de világos volt, hogy ő
nem akarta. Bólintottam.
Luca levette a kezét a fenekemről és lassan végighúzta a csípőmön,
aztán lejjebb, míg el nem érte a belső combomat. Becsúszott a bikinim
alá, a redőim szélét dörzsölve. El kellett volna tolnom, de ehelyett kicsit
szélesebbre tártam a lábamat. Luca orrával megérintette a nyakam, majd
visszahúzódott. A másik kezének ujjait a bikini felsőmbe akasztotta és
lehúzta. A mellem kiszabadult, libabőr borította a bőröm és a
mellbimbóm ágaskodott a hideg szél érintésétől.
Luca torkából mély hang tört elő, ahogy a mellkasomat bámulta.
Aztán lehajolt és szájába szívta a mellbimbómat, miközben a
hüvelykujjával a csiklómat dörzsölte. Felkiáltottam az érzéstől. A
bőrömbe mormogott és egy hallható cuppanással elengedte a
mellbimbómat. Felnézett rám, miközben nyelve a bimbómon időzött.
Megpróbáltam elfordulni, de felmordult.
– Ne. Nézz rám.
És én néztem. Néztem, ahogy a mellbimbóm ismét eltűnik a
szájában, néztem, ahogy a nyelvével kínozza, ahogy éhes, szürke
szemei engem figyelnek. Gyengéden megharapott, én pedig
nekinyomtam csípőmet a kezének, amely még mindig a redőimet
izgatta. Megváltás remegett át a testemen. Luca villámgyorsan
visszahúzódott, megfogta a csípőmet és felemelt a jacuzzi szélére.
– Luca, mit… – letépte rólam a bikini alsómat, ami kettészakadt.
Ziháltam és megpróbáltam összezárni a lábam, de Luca köztük volt és
olyan szélesre tárta őket, amennyire csak lehetett és lehajtotta a fejét.
Ismét ziháltam, rémülten és megdöbbenve és… Ó, Istenem. Luca
végigfuttatta nyelvét a nyílásomtól egészen a csiklómig.
– Bassza meg, igen. – morogta.

JustBook fordítva
 Körbepillantottam. Mi van, ha valaki látta? A védőfal csak a jacuzzi
egy részét takarta, de Luca a szájába szívta a nagyajkaimat és többé
semmi más nem érdekelt.
– Nézz rám. – utasított a redőim felett és megborzongtam, ahogy a
lehelete a forró húsomhoz ért. Lepillantottam, a bőröm égett a
szégyenkezéstől és az izgalomtól, ahogy tekintetünk találkozott. Engem
figyelt, miközben lassan becsúsztatta nyelvét az ajkak közé.
Felnyögtem.
– Az enyém vagy. – mondta rekedt hangon. Még erősebben
megnyalt, de ezúttal lassabban. – Mondd ki.
– A tiéd vagyok. – mondtam lélegzetvisszafojtva. A hüvelykujja még
jobban szétválasztotta az ajkaimat, felfedve a kis rózsaszín csomót.
Halkan kifújta a levegőt és egy önelégült mosolyra húzódott az ajka.
Azt akartam, hogy érintsen meg ott, semmi mást nem akartam.
Előrehajolt, szemei engem figyeltek és nyelvével körbejárta a
csiklómat. Nyöszörögtem, kezem előre lendült és megragadtam Luca
haját. Hevesen élveztem el, reszketve és kiáltva, miközben Luca ajkán
vonaglottam.
Nem állt meg. Hajthatatlan volt. Hátravetettem a fejem, az éjszakai
égboltot bámultam. Luca ezúttal nem mondta, hogy nézzek rá. De
mindent hallottam, ami csinált. Ahogyan szívott és nyalt, ahogyan
helyeslően mormogott, ahogyan ráfújt a forró húsomra és újra
megnyalta. Az egész testem lángolva remegett. Nem tudtam többet
elviselni, de nyelvét belém nyomta és elélveztem, az izmaim
összerándultak körülötte. Szorosan becsuktam a szemeim, hátam
felívelt a hideg márványról. Annyira nedves voltam. Hogy lehet valaki
ennyire nedves? Luca lefetyelésének hangja rossz volt, de annyira
felizgatott, mint azelőtt semmi.
Luca kihúzta a nyelvét, ahogy az orgazmusom utolsó szilánkja is
darabokra tört. Mielőtt felfoghattam volna, hogy mi történik,
megéreztem az ujját a nyílásomnál, majd csaknem teljesen becsúsztatta.
A behatolás idegen volt és váratlan. Megrándultam és elállt a
lélegzetem a fájdalomtól. A testem megmerevedett, ahogy próbáltam
levegőhöz jutni. Sosem használtam tampont, mert túl kényelmetlen volt
és mert az anyám aggódott, hogy véletlenül megsértem a
szűzhártyámat.

JustBook fordítva
 – Bassza meg, olyan kurva szűk vagy Aria.
A tenyeremet a jacuzzi pereméhez szorítottam, próbáltam ellazulni.
Víz fröccsent, ahogy Luca kiemelkedett a vízből és fölém támaszkodott,
ujja még mindig bennem volt. Az ajkamba haraptam, de nem néztem rá.
– Hé – mondta érdes hangon. Tekintetünk találkozott. – Lassabban
kellett volna beléd hatolnom, de annyira nedves voltál.
Bólintottam, de nem mondtam semmit. Nem tudtam túljutni a
bennem lévő ujja által keltett érzésen. Nem mozdult, de ott volt, kitöltve
engem. Luca megcsókolta az ajkamat. A szeme sötétebb volt, mint
amilyennek valaha láttam és annyi szükséggel és vágyakozással volt
tele, ami egyszerre rémített meg és fel is izgatott.
– Még mindig fáj? – kérdezte.
Kissé megmozdítottam a csípőmet, és próbáltam szavakat találni erre
az érzésre.
– Nem kényelmes és egy kissé ég.
Luca megnyalta az ajkamat, majd az alsó részét a szájába szívta.
– Tudom, hogy egy seggfej vagyok, amiért ezt mondom, de a
gondolatra, hogy a farkam a szűk puncidban van, teljesen kemény
leszek.
A szemeim kikerekedtek, de ő megrázta a fejét.
– Ne nézz olyan rémülten. Mondtam, hogy ma este nem próbálom
meg.
– Azt is mondtad, hogy nem fogsz bántani. – inkább provokáltam,
mert már tényleg megőrjített. Lassan hozzászoktam a bennem lévő
ujjához és amit azelőtt csinált, hogy a paradicsomba kerültem. Már csak
a száját és a nyelvét akartam magamon érezni.
Luca arckifejezésében valami megváltozott, de nem tudtam az
érzelmeket megfejteni.
– Nem gondoltam volna, Aria. – mondta lágyan – Olyan nedves és
készséges voltál. Azt hittem az ujjam simán bejut. Azt akartam, hogy a
negyedik orgazmusod az ujjamtól legyen.
Megborzongtam, és a gyönyör egy kis szikrája gyúlt ismét bennem.
Szinte azt akartam, hogy Luca megmozdítsa az ujját.
– Bántott, mert elvetted, tudod… – égett az arcom és valami
megvillant Luca tekintetében.

JustBook fordítva
 – A szüzességed? Nem, hercegnőm. Nem vagyok olyan mélyen és
szeretném azt állítani, hogy a farkamnak lesz része benne, nem az
ujjamnak.
Hercegnőm? Melegség áradt szét a mellkasomban. Lassan kihúzta az
ujját és az izmok összezárultak körülötte és furcsa szúrást éreztem.
Ugyanazzal az ujjával követte az ajkam ívét és beledugta a számba. A
nyelvemmel körbevettem anélkül, hogy tudnám miért.
Luca felnyögött. Kihúzta az ujját és nyelvét az ajkam közé dugta. A
mellkasához préseltem magam, a nyelvem az övével harcolt.
– Menjünk be. Megint meg akarlak nyalni.
Kifújtam a levegőt.
– Megengeded, hogy újra betegyem az ujjamat? Ígérem, ezúttal
nagyon lassan fogom csinálni.
– Igen. – mondtam. Kiugrott a jacuzziból és segített talpra állni.
Aztán a karjaiba vett és a derekára kulcsoltam a lábam, miközben
bevitt.
Az ágyunk előtt leeresztett a földre és eltűnt a fürdőszobában, hogy
törölközőt hozzon. Segített kibújni a bikini felsőből, bebugyolált a
törölközőbe és finoman dörzsölni kezdett. Lehunytam a szemeim,
élveztem ezt az értést. Nem tudtam elhinni, hogy megengedtem
Lucának, hogy azt tegye amit tett. Nem tudtam elhinni, hogy azt
akarom, tegye meg újra. Elsöprő volt ez az egész. Tudtam, hogy ez is
túl gyors, de ahogy Luca mondta, mit vártam? Ő volt a férjem.
– Fázol?
Kinyitottam a szemeim. Luca ledobta a törülközőt, meztelenül
hagyva engem. A kezei fel-alá jártak a karjaimon. Az egész testem
libabőrös volt.
– Egy kicsit.
Luca lefektetett az ágyra, mielőtt kiegyenesedett és letolta a
rövidnadrágját. Az erekciója kiszabadult, kemény és hosszú volt és
hirtelen aggodalom töltött el. Az ujját már betette, talán most akarta
megtenni a következő lépést. Talán zavarban voltam néhány dolog
miatt abban a pillanatban, de egy dolgot tudtam: még nem álltam
készen.
Még alig ismerem az előttem álló embert, az együttalvás és az, hogy
magamba engedtem, túl sok volt, túl intenzív. Talán ez az este is csak a

JustBook fordítva
manipulációjának a része volt. Senki sem vitte túl sokra a maffiában
anélkül, hogy a manipuláció mestere ne lett volna. Összezártam a
lábaim és hátrakúsztam. Luca megtorpant, egyik térde már az ágyon
volt.
– Aria? – az ujjai körbefogták a vádlimat, de elrántottam, majd a
mellkasomhoz húztam a lábaimat. Felsóhajtott. – Most mi van?
Mellém ült, keménysége majdnem súrolta a lábamat.
– Mondj valamit.
– Ez túl gyors. – mondtam halkan.
– Mert meztelen vagyok? Láttad már a farkamat. Még ki is verted.
Elvörösödött az arcom.
– Azt hiszem, manipulálni próbálsz engem. Ha lehetőséget adok
neked, a végsőkig elmész ma.
– Arra mérget vehetsz, de nem látom, hol ebben a manipuláció. –
mondta némi felháborodással a hangjában – Akarlak. Soha nem
hazudtam erről neked. Elfogadok bármit, amit hajlandó vagy adni és te
is akartad a jacuzziban.
– Nem az ujjadról van szó. – csattantam fel hirtelen, most már én is
dühös voltam – Talán megpróbálod ugyanazt valami mással is. –
tudtam, hogy ez nevetségesen hangzott.
És Luca valóban nevetett. Nagyon közel hajolt hozzám.
– Nem így működik. Hidd el, a farkam nem csúszik be olyan
könnyen és sokkal fájdalmasabb lesz.
Meghátráltam, emlékezve arra, amit Grace mondott az esküvőnkön.
Véresre fog baszni. Luca élesen fújta ki a levegőt.
– Ezt nem lett volna szabad mondanom. Nem akartalak megijeszteni.
A lábaim felett figyeltem. Gyengéden végigfuttatta az ujjait az
oldalamon. Kemény ajka ellágyult.
– Mondd, hogy élvezted, amit a tetőn csináltam. – mormogta Luca,
volt valami a hangjában, talán sebezhetőség.
– Igen. – mondtam lélegzetvisszafojtva. Közelebb hajolt hozzám,
szája a fülemnél volt. – Mi tetszett a legjobban? Ahogy a nyelvemmel
dugtalak? Vagy amikor végigfuttattam a nyelvemet az egész puncidon?
Vagy amikor a csiklódat szopogattam?
Ó Istenem. Újra kezdtem benedvesedni. Luca mély hangja vibrált a
testemben.

JustBook fordítva
 – Nem tudom.
– Talán újra meg kell mutatnom? – Luca széttolta a bokáimat,
melyeket magamhoz húztam, amíg elég hely nem lett a kezének ahhoz,
hogy becsússzon a combjaim közé. A tenyerével dörzsölt. Azon voltam,
hogy hanyatt feküdjek, hogy megkönnyítsem neki a hozzáférést, de
megrázta a fejét.
– Ne. – mondta reszelős hangon – Maradj így. – az ujjai elkezdtek
mozogni a redőimen, négy ujj kínzott, körözött, dörzsölt.
Állam a térdemen pihent, közben erősen ziháltam. Luca megcsókolta
a fülemet és az egyik karjával átölelte a vállamat és az oldalához húzott.
Furcsa volt a mellkasomig felhúzott lábakkal ülni, miközben
megérintett, de hihetetlenül jó érzés is volt. Luca erekciója a külső
combomat dörzsölte, forró leheletét a fülemnél éreztem.
– Lazíts – mondta halkan. Enyhe nyomást éreztem a nyílásomnál.
Lenéztem a lábaim közé. Luca a kisujjával ingerelt. Bedugta a végét,
aztán körözött a nyílásomnál, mielőtt ismét becsúsztatta volna, minden
alkalommal egy picit mélyebbre.
– Nézz rám.
Azt tettem, elmerültem szürke szemének intenzitásában.
– Olyan nedves vagy és puha és szűk. El sem tudod képzelni milyen
kibaszott jó érzés ez. – A keménysége ismét a külső combom mentén
csúszkált. Az ajkai az enyémhez tapadtak, nyelve belépést követelt. Az
ujja eközben teljesen belém siklott. Ez csak a kisujja volt, de
megremegtem. Elkezdte mozgatni bennem és a szájába ziháltam, még
többet akarva toltam előre a csípőmet. Lassan ki-be húzogatta,
hüvelykujja a csiklómat dörzsölte. Éreztem, hogy ismét növekszik
bennem a gyönyör és az ujjával szinkronban mozgatni kezdtem a
csípőmet. Elhúzta a kezét, tiltakozó hangot váltva ki belőlem.
Luca egy mély dörmögéssel a mellkasában felnevetett. Letérdelt
elém, széttárta a lábaimat, aztán felnézett rám. A mutatóujját végig
húzta a redőimen, majd a nyílásomat dörzsölte. Folyamatosan az
arcomat nézte, majd betolta az ujjhegyét, az izmaim összerándultak és
egy kis levegőt fújtam ki. Nem fájt és ellazultam. Lassan elkezdte ki-be
mozgatni, minden alkalommal kicsit mélyebbre, mint ahogy a kisujjával
tette. A szája a csiklómra tapadt.

JustBook fordítva
 Nyöszörögve szélesebbre tártam a lábam. A gyönyör gyorsan nőtt
bennem, ahogy Luca az ujjával és a szájával dolgozott. Egyszer csak
egy kiáltással felrobbantam, lábaim remegtek, a csípőm megugrott. Az
ujjaim a takarót markolták, miközben darabokra estem. Luca kihúzta az
ujját, megcsókolta a köldökömet, majd mellém feküdt vörös, csillogó
erekciójával. Kinyújtottam a kezem és szétkentem a folyadékcseppet,
ami a csúcsából szivárgott.
Luca morgott, hasizmai megfeszültek.
– A szádat akarom a farkamon. – mondta halkan. Megdermedtem, a
kezem még mindig rajta volt. Tisztességes kérésnek tűnt azok után,
amiket ő tett, de fogalmam sem volt, hogyan csináljam. A „szopás” elég
furcsa kifejezés volt, mert tudtam, hogy nem szopogatni kéne az
erekcióját, de sajnos nem voltam biztos benne mit kéne csinálnom. És
mi van, ha nem tetszik nekem?
Emlékszem mit mondott Grace-ről, ő tudta, hogyan kell egy farkat
leszopni. Nem mintha bármiben is hasonlítani szeretnék Grace-re. Nem
állt szándékomban Luca kurvájává válni, de azért nem akartam teljes
kudarcot sem vallani. Át kellett gondolnom.
– Ez azért van, mert nem akarod vagy mert nem tudod hogyan
csináld? – kérdezte Luca nyugodtan, de mondhatom, aggodalom
hallatszott ki hangjából. Jó néhány orgazmushoz juttatott. Valószínűleg
már majd szétrobbant.
– Kiverheted mint a múltkor. – mondta, amikor hallgattam. Kezével
kifésült egy szőke hajszálat az arcomból, szürke szemei engem
vizsgáltak.
– Nem, úgy értem, azt hiszem csinálni akarom.
– Azt hiszed? – mosoly bujkált Luca hangjában – De?
– Mi van, ha nem tetszik majd nekem?
Luca megvonta a vállát, de nyilvánvaló volt az arckifejezéséből,
hogy nem örülne neki.
– Akkor nem csinálod. Nem foglak kényszeríteni.
Bólintottam és közelebb hajoltam az erekciójához, amely a
beszélgetés közben sem lankadt. Luca várakozón megfeszült, ujjai a
fejbőrömön voltak. Zavarban voltam, elismerem.
– Nem tudom, mit csináljak.

JustBook fordítva
 Az erekciója válaszként megrándult. Nem tudtam mit tenni,
elnevettem magam és Luca is vigyorgott, a ragadozó vigyorával.
– Élvezed, hogy az ártatlanságoddal kínzol, ugye?
Ráfújtam a hegyére, mire felnyögött.
– Nem hiszem, hogy ezért nevezik „szopásnak”, ugye?
Őszintén elnevette magát és a hangja pillangókkal töltötte meg a
gyomromat.
– Te leszel a halálom, hercegnőm.
– Ne nevess. – mondtam mosolyogva – Nem akarok valamit
elrontani.
– Azt akarod, hogy mondjam el mit csinálj? – izgatottság ragyogott a
szemében.
Bólintottam.
– Oké. – mondta rekedten – Vedd a szádba a végét, de légy óvatos a
fogaiddal. Egy kis durvaságot nem bánok, de azért ne harapd le.
Horkantottam, aztán az idegességem lassan elcsitult. Luca ujjai a
hajamon csúsztak, amíg meg nem pihentek a tarkómon. Nem nyomott,
de ahogy ujjai megfeszültek, abból tudtam, hogy akarja. Bevettem a
végét a számba. Vastag volt és vigyáznom kellett nehogy fájdalmat
okozzak a fogaimmal. A hegye kissé sós volt, de nem volt rossz.
– Mozgasd körbe a nyelved. Igen, így. – engem figyelt, az állkapcsa
összeszorult – Vegyél még egy kicsit a szádba és mozgasd a fejed fel-le.
Most szívd, miközben mozogsz. Igen, basszus. – amennyire csak
tudtam bekaptam, mire a csípője megrándult, így mélyebbre lökve az
erekcióját. Nyeltem egyet és köhögve visszahúzódtam.
Megsimította a hajam.
– Bassza meg, sajnálom. – megdörzsölte a hüvelykujjával az ajkamat
– Megpróbálok nyugton maradni.
Ahelyett, hogy visszavettem volna a számba, végignyaltam az aljától
a csúcsáig. Felnyögött.
– Ez jó? – suttogtam, mielőtt ismét megcsináltam.
– Kibaszott jó.
Időt szántam rá, hogy minden négyzetcentijét megnyaljam,
különösen a csúcsát. Tetszett ez az érzés a nyelvemen.
– Ez tényleg kurva jó, de nagyon el akarok menni. – bizonytalanul
felpillantottam. Én akkor tudtam elmenni, amikor gyengéden nyalt.

JustBook fordítva
Vajon neki szüksége van több durvaságra? Igényli a durvaságot a
szexben is? Grace hülye szavai ugrottak be megint, de félretoltam őket.
Nem hagyom, hogy ez a kurva tönkretegye ezt nekem.
– Mire van szükséged, mit csináljak? – suttogtam.
– Szopj keményebben és közben engem nézz azokkal a kibaszott
gyönyörű szemeiddel.
Felnéztem rá és egészen a torkom hátsó részéig beengedtem a
számba, aztán egyre gyorsabban mozgattam a fejem fel és le, gyorsan és
keményen, ajkaimmal szorosan körülvéve. Luca nyögött, csípője
könnyedén hintázott. Tekintete égetett, fogai csikorogtak.
– Ha nem akarod lenyelni, akkor ki kell venned…
Kirántottam, egy cuppanással elengedtem és egy pillanattal később a
hasára és a lábára spriccelte a spermáját. Luca becsukta a szemét,
miközben az erekciója megrándult. A keze még mindig a hajamban
volt, óvatosan simogatva a nyakam és a fejbőrömet. Lassan leengedte,
de megfogtam a kezét és az arcomhoz nyomtam a közelségére vágyva
azok után, amit tettünk. A szemei kinyíltak és egy olvashatatlan
kifejezés volt bennük. Hüvelykujjával óvatosan simogatta az
arccsontomat. Néhány szívdobbanásig így maradtunk, aztán Luca felült
és ránézett a felső combján és hasizmán lévő ragacsra.
– Szükségem van egy kibaszott zuhanyra. – zsebkendőért nyúlt és
letisztította magáról a spermát, mielőtt meglendítette a lábait és felállt.
Bólintottam, furcsán csalódott voltam, hogy ilyen gyorsan kikelt az
ágyból. Hirtelen zavarban éreztem magam attól, amit csináltam.
Luca kinyújtotta a kezét.
– Gyere. Nem akarok egyedül zuhanyozni.
Lemásztam az ágyról, kezem a kezébe tettem és követtem a
fürdőszobába. Ahogy a forró víz folyt ránk, Luca elkezdte
beszappanozni a testemet és én csukott szemmel élveztem kezének
érintését. A hátam mögött állt, egyik karjával átölelte a hasamat.
– Nos, ez rendben volt neked? – kérdezte csendesen.
Valószínűleg aggódott, hogy nem tud újra rávenni, ha nem tetszett.
– Igen.
Megcsókolta a nyakamat. Sokszor. Olyan gyengédnek, kedvesnek és
meghittnek tűnt, de tudtam, hogy nem az.
– Ennek örülök, mert nagyon élvezem, ha a szádban lehetek.

JustBook fordítva
 Elöntött a szégyen és valami furcsa teljesítménytudat. Nevetséges.
– Mérges vagy, hogy nem nyeltem le? Fogadok, azokkal a nőkkel,
akikkel együtt voltál mindig megtették.
– Nem, nem vagyok mérges. Nem fogok hazudni, szívesen élveznék
a szádba, de ha nem akarod, az is rendben van.
Kiléptünk a zuhanyból és megszárítkoztunk, mielőtt visszamásztunk
az ágyba. Luca mellkasán pihentettem a fejem. Lekapcsolta a lámpákat,
sötétség vett körül bennünket.
– Amikor az apád mondta, hogy vegyél feleségül, hogy reagáltál
erre? – mormoltam. Ezen tűnődtem már egy ideje.
Luca ujjai a csípőmön megálltak.
– Ezt várták tőlem. Tudtam, hogy taktikai okokból kell nősülnöm.
Mint a jövendőbeli Capo, nem hagyhatod, hogy az életed bármely
részét érzelmek vagy vágyak uralják.
Örültem a sötétségnek, így Luca nem láthatta az arcomat. Annyira
közönyösnek és érzelemmentesnek hangzott. Az érintései, a csókjai arra
késztettek, hogy elhiggyem, hogy talán törődni kezdett velem, de most
már nem voltam ebben olyan biztos.
– És mi a helyzet veled? – kérdezte.
– Megrémültem.
– Csak tizenöt éves voltál. Természetes, hogy megrémültél.
– Még a házasságunk napján is rémült voltam. Még mindig nem
vagyok teljesen biztos, hogy nem rémítesz meg.
Luca hallgatott.
– Mondtam, hogy nincs okod félned tőlem. Megvédelek és vigyázni
fogok rád. Bármit megadok, amit akarsz és amire szükséged van.
Kivéve egy dolgot: a szerelmet.
– De mindig a Család az első. – feleltem könnyedén – Ha meg
kellene ölnöd, hogy megvédd az üzletet, megtennéd.
Luca megmerevedett, de nem tagadta. Apám mindig azt mondta,
hogy csak egyetlen igaz szerelem van egy Made Man életében és az a
maffia.

JustBook fordítva
 Tizenkettedik fejezet

Giannának két nappal későbbre sikerült repülőjegyet szereznie.

Szétvetett az izgalom aznap. Nem telt el sok idő az utolsó találkozásunk
óta, mégis egy örökkévalóságnak éreztem. Már sötétedett, amikor Luca
és én kiértünk a JFK repülőtérre. Bárcsak reggel vagy délután érkezett
volna Gianna.
Mióta volt az a megjegyzésem, hogy Luca megölne a Család
védelmében, érzelmileg visszahúzódott, nem mintha korábban egy
nyitott könyv lett volna. Az egyetlen út, ahol kapcsolatba kerültünk, az
éjszakák voltak, ahol Luca örömet okozott nekem a kezével és a
szájával, és én is neki. Talán Gianna közelgő látogatása nélkül
megpróbálhattam volna beszélni vele vagy akár könyörögni neki, hogy
avasson be a dolgaiba, ehelyett megadtam neki azt a teret, amit
nyilvánvalóan akart.
Luca leparkolta az autót és kiszálltunk. Nem próbálta megfogni a
kezemet. Nem gondoltam róla, hogy olyan fajta ember, aki megfogja a
kezed, de megérintette alul a hátamat, és úgy léptünk be a reptér
érkezési termináljába.
– Biztos vagy benne, hogy rendben lesz az, hogy Gianna velünk fog
lakni a következő pár napban?
– Igen. Megígértem apádnak, hogy megvédem őt. Ez egyszerűbb, ha
velünk lakik egy lakásban.
– Provokálni fog téged. – mondtam.
– Elbírok egy kislánnyal.
– Már nem annyira kicsi. Alig fiatalabb nálam.
– Elbírok vele.

JustBook fordítva
 – Luca. – mondtam határozottan – Gianna tudja, melyik gombot kell
megnyomni az embereken. Ha nem vagy biztos benne, hogy uralni
tudod a helyzetet, nem hagyom, hogy a közeledben legyen.
Luca szemei lángoltak. Egész nap a határon volt.
– Nem aggódj. Nem foglak megölni se téged, sem őt a következő pár
napban.
Visszaléptem. Honnan jött ez? Dühös volt azért, amit mondtam? Ez
volt az az igazság, amit mindketten tudtunk.
– Aria!
Megpördültem. Gianna rohant felém, bőröndjét elejtette útközben.
Szinte fájdalmasan ütköztünk egymásnak, ennek ellenére szorosan
szorítottam magamhoz.
– Örülök, hogy itt vagy. – suttogtam.
Bólintott, majd elhúzódott, és az arcomat fürkészte.
– Nem láthatók zúzódások. – mondta hangosan, tekintetével a
mögöttem álló Lucát vette célba – Csak olyan helyre ütsz, amit eltakar a
ruha?
Megfogtam a kezét és figyelmeztető pillantást vetettem rá.
– Hozd a csomagod. – parancsolta Luca – Nem akarok egész éjjel itt
állni.
Gianna rámosolygott, visszaszerezte a bőröndjét, majd odahúzta
hozzánk.
– Egy úriember hozná nekem.
– Egy úriember, igen. – mondta Luca szigorú mosollyal.
Visszamentünk a kocsihoz, karommal Giannába kapaszkodva. Luca
pár lépéssel előttünk járt, majd szó nélkül beült a kormány mögé.
– Mi a baja? Most még nagyobb seggfej, mint amire emlékeztem.
– Azt hiszem, az oroszok gondot okoznak neki.
– Nem mindig ők?
Gianna betette bőröndjét a kocsi csomagtartójába, majd mindketten a
hátsó ülésre ültünk. Luca felhúzta rám a szemöldökét.
– Nem a sofőröd vagyok. Ülj előre hozzám.
Megdöbbentem a keménységétől, és tettem, amit mondott, gyorsan
átültem. Gianna arcára kiült a harag.
– Ne beszélj így vele.
– A feleségem. Azt csinálok és mondok neki, amit csak akarok.

JustBook fordítva
 Homlokomat ráncoltam. Luca felém fordult, és találkozott a
tekintetünk. Nem tudtam a szemébe nézni. Visszafordult az út felé.
– Hogy van Lily és Fabi?
– Pokolian idegesítőek. Főleg Lily. Folyamatosan Romeróról beszél.
Szerelmes belé.
Nevettem. Még Luca ajkai is megrándultak. Nem voltam biztos
benne, hogy miért, de felé nyúltam, és rátettem a kezem a lábára. A
szemeit rövid időre felém kapta, majd rátette a kezét a kezemre, amíg
nem kellett sebességet váltania. Gianna szemeivel figyelmesen nézett
minket. Kérdésekkel fog bombázni, abban a pillanatban, amint egyedül
maradunk, ehhez nem fér kétség.

Amikor beléptünk a lakásba, sült bárány és rozmaring illata szállt

felénk.
– Mondtam Mariannának, hogy ünnepi vacsorát készítsen. – mondta
Luca.
Gianna vörös szemöldökét meglepetten húzta fel.
– Köszönöm. – mondtam.
Luca bólintott.
– Mutasd meg a húgod szobáját, aztán ehetünk.
Még mindig visszahúzódó és merev volt. Néztem őt, ahogy a sarkon
a konyha felé fordul.
Megmutattam Giannának a vendégszobát, de ő gyorsan berántott és
becsukta az ajtót.
– Jól vagy?
– Igen. Mondtam a telefonban is. Jól vagyok.
– Jobban szeretem úgy is hallani, ha az arcodat látom.
– Nem hazudok neked Gianna.
Megragadta a kezemet.
– Erőszakoskodott, hogy lefeküdj vele?
– Nem, dehogy. És még nem történt meg.
– De történt már valami kettőtök között. Részleteket akarok.
Elhúzódtam.

JustBook fordítva
 – Most le kell mennünk vacsorázni. Marianna haragudni fog, ha
kihűl az étel. Holnap meg tudjuk beszélni, amíg Luca az üzlettel lesz
elfoglalva.
– Holnap. – mondta határozottan Gianna.
Kinyitottam az ajtót és az étkező felé irányítottam. Szemei mindent
elárultak, amikor résnyire szűkültek, hogy ki fog még velünk
vacsorázni: Matteo.
Ő és Luca az asztal mellett álltak, és valamiről beszélgettek, de
távolabb léptek egymástól, amikor észrevettek minket.
– Mit keresel itt? – kérdezte Gianna az orrát ráncolva.
Cápa vigyort villantva, Matteo felé sétált és megfogta a kezét, hogy
megcsókolja.
– Jó újra látni Gianna.
Gianna elhúzta a kezét.
– Ne nyúlj hozzám.
Le kellett állnia a provokálásával, bár Matteo túlságosan is szerette
ezt.
Luca és én egymás mellé ültünk, Matteo Gianna mellé. Nem voltam
biztos benne, hogy ez a legjobb döntés. Lucára pillantottam, akinek
gyanakvó tekintete a testvérén és a húgomon pihent. Marianna sietve
tálalta a bárányt, a rozmaringos krumplit és a zöldbabot. Egy darabig
csendben ettünk, amíg Gianna már nem tudta visszafogni a nyelvét.
– Miért zúztad össze annak a fickónak a torkát?
Leraktam a villám, várva, hogy Luca felrobbanjon, de ő csak
hátradőlt a székében, és összefűzte karjait a mellkasa előtt.
Gianna ráförmedt:
– Gyerünk. Nem lehet olyan nagy titok. Erről kaptad a beceneved.
– A Satu szép név. – morogta Matteo.
Luca megrázta a fejét.
– Utálom.
– Kiérdemelted. – mondta Matteo – Most meséld el a sztorit vagy én
fogom.
Kíváncsi voltam rá egy ideig. A Chicago-i maffiából senki nem
akarta megosztani velem a részleteket, Romerót pedig eddig nem
mertem megkérdezni.

JustBook fordítva
 – Tizenhét éves voltam. – kezdte Luca – Apámnak sok fiú és lány
testvére volt, és az egyik unokatestvérem felküzdötte magát a maffia
ranglétráján mellém. Több évvel volt idősebb nálam, és Capóvá akart
válni. Ő tudta, hogy az apám engem választana, így meghívott a házába
és megpróbált hátba támadni. A kés csak a karomat érte, és amikor
esélyem nyílt rá, körbefogtam a torkát és megfojtottam.
– Miért nem lőtted le? – kérdezte Gianna.
– Családtag volt, és hagyomány, hogy letesszük a fegyvereinket,
mielőtt belépünk egy családtagunk otthonába. – mondta Luca hűvösen –
Természetesen többé már nem.
– Az árulás nagyon dühössé tette Lucát, ezért teljesen összetörte az
unokatestvérünk torkát. Megfulladt a saját vérében, mert a csontjai a
nyakában átvágták az artériáit. Nagy felfordulás volt. Soha nem láttam
még ilyet.
Matteo úgy nézett ki, mint egy gyermek karácsony reggelén. És ez
több volt, mint kicsit zavaró.
Luca mereven nézett le a tányérjára, kezeivel a combját szorongatta.
Nem csoda, hogy nem szeret az emberekben megbízni. A család árulása
borzalmas lehet.
– Emiatt Luca mindig nyitott szemmel alszik. Sosem tölti az éjszakát
nővel úgy, hogy ne lenne fegyver a párnája alatt vagy valahol a testére
csatolva.
Luca egy haragos pillantást lövellt a testvérére.
Matteo felemelte a kezeit:
– Nem mintha Aria nem tudná, hogy tekersz magad köré más nőket.
Nem gondoltam, hogy ez volt az oka Luca reakciójának.
– Most is fegyvert viselsz? – kérdezte Gianna – Elvégre mi mind egy
család vagyunk.
– Luca mindig hordja a fegyverét. – hajolt Matteo Gianna felé – Ne
vedd személyeskedésnek. Nem hiszem, hogy láttam volna attól a naptól
kezdve Lucát fegyver nélkül. Ez Luca tikkje.
Luca nem hordott fegyvert, amikor egyedül voltunk. Olyankor viselt,
amikor Romero vagy Marianna ott voltak vagy amikor Matteo is ott
volt, de amikor Luca és én együtt voltunk az ágyban, akkor nem volt
fegyver sem a párna alatt, sem máshol. Ez valószínűleg azért volt így,

JustBook fordítva
mert le tudott volna győzni hátrakötözött kézzel is. Csak felesleges
kockázatnak tűnt.
Luca a vacsora hátralévő részében feszült és néma volt, de Gianna és
Matteo vitái kitöltötték a csendet. Nem tudtam biztosan, ki adja fel
hamarabb a harcukat.
Amikor végeztünk az evéssel, felálltam, hogy leszedjem az asztalt.
Marianna már elment, és nem akartam otthagyni a piszkos edényeket,
hogy megvárják őt, amikor holnap visszajön. Luca meglepett, amikor
felállt és a tálakat és tányérokat a mosogatógépbe pakolta. Kimerülten
ásítottam.
– Menjünk lefeküdni. – mondta Luca halkan.
Giannára pillantottam. Annyira akartam beszélni vele, de késő volt
már, és holnap is van nap.
– Nem, amíg Matteo el nem megy. Nem hagyom őt és a húgomat
egyedül.
Luca komoran bólintott.
– Igazad van. Nem kellene egyedül maradnia vele.
Átment Matteóhoz, kezét a vállára tette, mielőtt lehajolt hozzá és
mondott valamit a fülébe. Matteo arca dühösen elsötétedett, de
mézesmázosan felállt, villantott egy cápavigyort Giannára, majd egy
szó nélkül elhagyta a lakást.
– A megszállottam lett. – mondta Gianna felém közeledve.
Nyugtalanság szaggatta a belsőmet.
– Akkor ne incselkedj vele. Azt szereti.
– Nem érdekel, mit szeret.
Luca mellém hajolt a pultra, karját a derekam köré fűzte, Gianna
látható nemtetszésének ellenére.
– Matteo egy vadász. Szereti a hajszát. Jobb ha nem akarod, hogy
üldözzön téged.
Aggódtam, hogy már túl késő a figyelmeztetés. Gianna forgatta a
szemeit.
– Ő vadászhat rám, amikor csak akar. Nem fog megkapni.
Rám nézett.
– Nem szándékozol most lefeküdni, ugye?
– Tényleg fáradt vagyok. – mondtam bűnbánóan.
Gianna vállai összeroskadtak.

JustBook fordítva
 – Ja, én is. De holnap teljesen magamnak akarlak.
Éles pillantással nézett Lucára, mielőtt elindult a szobájába. Megállt
az ajtóban.
– Ha sikítást hallok, nincs olyan fegyver a párnád alatt, ami
megmenthetne téged, Luca. – ezzel becsukta az ajtaját.
Luca végigsimította a fülemet az ajkaival.
– Sikítani fogsz ma este? – megnyalta a bőrömet és én
beleborzongtam.
– Nem a húgommal egy fedél alatt. – mondtam, miközben a
bizsergés a lábam között elárult engem.
– Majd meglátjuk. – mondta Luca, óvatosan megharapva a torkomat.
Nyöszörögtem, de gyorsan az ajkamba haraptam, hogy elfojtsam a
hangokat. Luca megfogta a kezemet és az emeletre vezetett. Minden
lépéssel, amivel közelebb kerültünk a hálószobához, a nyomás a lábaim
között fokozódott.
Nem tudtam elhinni, hogy mennyire sóvárog a testem az érintéséért,
az enyhülésért, amit csak ő tud megadni. Ez volt az egyetlen alkalom,
ahol elfelejthettem mindent az életemről, az egyetlen alkalom, amikor
megszabadulhattam a béklyóimtól a világunkban.
Luca becsapta utánunk az ajtót, reméltem nem kelti fel Gianna
figyelmét. Nem volt sok időm az aggodalomra, mert Luca lehúzta a
ruhámat, majd a karjaiba emelt és az ágy közepére fektetett. Csókot
nyomott a csipke bugyimra, beleszippantott, mielőtt megcsókolt a
hasamon és a bordáimon, majd a mellemet a csipkemelltartón keresztül.
– Enyém. – morogta a bőrömbe, és remegtem az izgalomtól.
Benyúlt a hátam mögé, kikapcsolta a melltartómat, majd lassan
lehúzta. A mellbimbóim kemények voltak.
– Kibaszottul szeretem a mellbimbóidat. Rózsaszínek, kicsik és
tökéletesek.
Összeszorítottam a lábaimat, de Luca megragadta a bugyimat és
lecsúsztatta rajtuk. Végigfuttatta egy ujját a redőimen, majd
elmosolyodott. Éhes tekintettel visszatért a melleimhez, lehajtotta a
fejét, és nyelvével végigsöpört egyik mellbimbómtól a másikig. Halkan
felnyögtem. Időt szánt a melleimre, majd amikor lassan lejjebb haladt,
már ziháltam. Ajkai megtalálták a redőimet, incselkedve és gyengéden,
majd amikor hirtelen a nyelve keményen és gyorsan belém csúszott,

JustBook fordítva
eltakartam a tenyeremmel a számat, elfojtva a zihálásomat és a
kiáltásaimat.
– Nem. – morogta Luca. Összefogta csuklóimat a kezével és a
hasamhoz nyomta őket, csapdába ejtve ezzel. Szemem kitágult.
– Gianna meg fogja hallani.
Vigyorgott, majd szívogatni kezdte a csiklómat keményen és
gyorsan, majd gyengéden és puhán. Nyöszörögtem és sóhajtoztam,
testem remegett az erőfeszítéstől, hogy csendben maradjak.
– Óh, Istenem! – nyögtem, ahogy Luca az ujját fájdalmas lassúsággal
belém csúsztatta, majd felvette a csiklóm szívogatásával megegyező
ritmust. Arcomat a párnába temettem. Luca fogása a csuklóimon
erősödött és a gyönyör belém hasított. A párnába kiáltottam, hátam
ívben megfeszült, lábaim remegtek. Luca felfelé haladt a testem, amíg
térdeivel széttárt lábaim közé fölém nem helyezkedett.
– Mikor fogod megengedni nekem, hogy megtegyem? – suttogta
keményen a torkomnak.
Kővé dermedtem. Luca felemelte a fejét, pillantásunk találkozott.
– Bassza meg. Miért kell úgy nézned, mint aki kurvára fél, amikor
felteszem ezt a kérdést?
– Sajnálom. – mondtam halkan – Több időre van szükségem.
Luca bólintott, de mély szükség volt a szemeiben, ami napról napra
növekedni látszott. Átfuttattam mellkasán a kezeimet, éreztem a
fegyvertartóját az inge alatt. Felült és fölé hajoltam, elkezdtem
kigombolni az ingét, feltárva izmos felsőtestét és fekete pisztolytáskáját
a fegyverével és a késével. Luca levette az ingjét, kicsatolta a
pisztolytáskát, amit segítettem neki levenni. A földre dobta. Matteo
szavai jutottak eszembe, és végigsimítottam Luca meztelen mellkasán.
Csókot nyomtam a tetoválására, majd a gyógyult sebekre a bordái felett.
Végigsimítottam a mellbimbóin az ujjhegyeimmel, válaszként
felnyögött. Gyorsan megszabadult a nadrágjától.
Ajkaimmal az erekciójához közeledtem, de pár centire a hegyétől
megálltam.
– Ha nem leszel csendben, akkor megállok.
Luca szemei felvillantak. Kezét a fejemre tette.
– Talán nem engedem, hogy abbahagyd.
– Talán megharaplak.

JustBook fordítva
 Luca felnevetett.
– Tegyél velem, amit szeretnél. Nem adok ki egy hangot sem. Nem
akarom megsérteni a húgod szűz füleit.
– Mi van az én szűz füleimmel?
Megcsókoltam a hegyét.
– Nem kellene már annak lennie. – mondta Luca halk hangon.
Számba vettem az erekcióját, hogy eltereljem a figyelmét erről. Mély
hang jött fel a torkából, majd csendben maradt, amíg gondoskodtam
róla. Hátrahúzódtam, mielőtt elélvezett volna. Miután megtisztította
magát, hozzám bújt.
– Sajnálom, ami az unokatestvéreddel történt. – mondtam bele a
sötétségbe.
– Jobban kellett volna tudnom, hogy mennyire bízhatok meg
valakiben. A bizalom luxus az én pozíciómban lévő embereknek, amit
nem engedhetnek meg.
Bennem megbízhatsz, akartam mondani, hogy tudja. Nem számít,
mennyire próbáltam harcolni az ellen, hogy belészeressek.
– Az élet bizalom nélkül magányos.
– Igen az! – megcsókolta a nyakam hátsó részét, aztán csendben
maradtunk.

Luca még aludt, amikor felébredtem, teste körbeölelte az enyémet,

keménysége nyomta a hátam hátsó részét. Kiszabadítottam magam és
beosontam a fürdőszobába. Még nem volt túl késő, de Gianna korán
kelő típus volt, én pedig már alig vártam, hogy a napot együtt töltsük.
Hosszan zuhanyoztam, amíg azt nem éreztem, hogy felébredtem.
Kiléptem a zuhanyzóból és egy törölközőt tekertem magam köré, majd
visszamentem a hálószobába. Luca az ágy szélén ült, és felállt, amikor
beléptem. Az erekciója előre meredt.
Incselkedőn rámosolyogtam, míg ő ujjait a csípőcsontom köré
tekerte.
– Újra kemény vagy?
Morgott.

JustBook fordítva
 – Mindig kemény vagyok tőled. Egy nap a golyóim fel fognak
robbanni.
Mozgást hallottam valahonnan a lakásból, majd egy káromkodást.
Gianna felébredt.
– Le kell mennem hozzá.
– Óh nem, nem fogsz. – válaszolta Luca. Birtoklóan megcsókolt, én
pedig lábujjhegyre álltam, hogy megkönnyítsem neki. Egy csók nem
gond, de ahogy Luca kínozta magát velem, abból tudtam, hogy egy
csóknál többet akar. Megfordított, és kipirult mellkasához húzott úgy,
hogy erekciója a hátamnak nyomódott.
Ziháltam. Az ággyal szemközti egész alakos tükör előtt álltunk. Luca
megragadta a törölközőmet és lehúzta rólam, fedetlenül hagyva a
testemet. Megcsókolta a torkom, szemeit a tükrön keresztül rajtam
tartotta. Erős kezei bejárták az oldalamat, majd a tenyerébe fogta a
melleimet. Mellbimbóimat mutató és hüvelykujjai közé csípte és
csavargatta őket. Ajkaim elnyíltak, és lágy nyöszörgés szökött ki rajtuk.
Hallottam, ahogy Gianna a lépcsőn az emeletünkre tart. Óh, Istenem.
Luca megcsípte a mellbimbóimat, majd meghúzta. Behunytam a
szemeim a gyönyörtől, ami végigszáguldott rajtam. Nyalogatta és
csókolgatta a torkomat és a kulcscsontomat, amíg a keze lesiklott a
melleim közti völgyben a hasam és a combjaim felé. Gianna megállt a
hálószobánkon kívül. Luca hüvelykujja végigfutott a csiklómon,
ráharaptam az ajkamra, hogy visszatartsam a nyögésemet.
– Aria? Fent vagy?
– A húgod egy kibaszott nyűg. – motyogta Luca a fülembe, majd
megnyalta, mielőtt szopogatni kezdte volna. A mutatóujja becsusszant a
redők közé, aztán belém hatolt.
Kifújtam a levegőt.
– Annyira kibaszott nedves vagy, hercegnőm.
Újabb nedvességhullám gyűlt a lábaim között.
– Igen. – morogta Luca a fülembe. Szemét az enyémbe fúrta a
tükörben és nem tudtam elfordulni tőle. Ujja ki és be csúszkált bennem,
szétkenve nedvességemet a redőimen. Nem akartam elhinni, hogy
mennyire figyeli, hogyan ujjaz engem. Nem akartam elhinni, hogy ez
ennyire felizgat engem. Ujjai ismét összecsípték a mellbimbómat, most
keményebben, és az érzés egészen a csiklóba sugárzott.

JustBook fordítva
 Nyüszítettem.
– Aria? – Gianna kopogott az ajtón. Istenem, állítsd meg őt.
Megpróbáltam elhúzódni. Ez hiba volt. Nem tudtam ezt tenni az ajtó
túloldalán álló húgommal. Luca vigyorgott, szorosabban tartott. A
másik keze is lefelé mozdult és megdörzsölte a csiklómat, amíg a másik
keze ki-be járt bennem. Belevesztem az irányításába. Ajka lecsapott az
enyémre, belefojtva egy nyögést a számba, melyet gyönyöröm okozott.
Lábaim összecsuklottak és beleomlottam Luca karjaiba, amikor
keményen elélveztem. Luca kezei nem álltak meg a mozgásban,
miközben próbáltam ellépni tőle. Ehelyett a vállaimnál fogva előre tolt,
amíg lehajoltam és kezeimmel a tükör felé közelítettem, hogy
megtámasszam magam. Szemeim kitágultak, ahogy letérdelt mögöttem,
libabőrös lett a fenekem, majd szétterjedt rajtam. És akkor ott volt a
nyelve, becsúszott a redőim közé. Teljes hosszamat végignyalta.
Megfeszültem, amikor nyelve hegye megérintette a hátsó bejáratomat,
de gyorsan visszatért a szájával a csiklómra. Teljesen elvesztem az
érzésben, még akkor is, amikor hallottam Gianna kitartó kopogását és
időnkénti szólítgatását. Mindennél fontosabb volt Luca nyelve, ahogy
egyre magasabbra és magasabbra hajszolt engem. Ennek rossznak
kellett volna lennie, de túl jó érzés volt. Megharaptam beül az arcom, és
ahogy a fájdalom és a gyönyör összekeveredett bennem, rám tört a
második orgazmus. A lábaim feladták, és térdre estem Luca mellett,
nyöszörögve és zihálva, reménykedve benne, hogy Gianna nem hallja.
Ránéztem Lucára, de ő csak éhséggel a szemében vigyorgott. Felállt,
az erekciója megrándult. Figyeltem, ahogy elkezdi simogatni magát az
arcom előtt. Tudtam, mit akar. Szétnyitottam az ajkaimat, és ő a hegyét
becsúsztatta. Sós előváladéka szétterült a nyelvemen. Nem tudtam
elhinni, hogy Lucát szopom egészen közel Giannához, de a rosszaság
még inkább kiforgatott önmagamból. Mi a baj velem? Luca simogatta
az arcomat, miközben a másik kezével átölelte hátulról a fejemet.
Szemeit nem vette le rólam, ahogy lassan ki- és becsúszott a számba.
Igazából nem tudtam, miért tetszett ez nekem, de jó volt.
– Olyan gyönyörű vagy Aria. – morogta, kissé mélyebbre nyomva
magát a számban. Körbeforgattam a nyelvem a csúcsán, amitől
szaggatottan kezdett lélegezni, ezért megismételtem.

JustBook fordítva
 Gianna léptei lefele tartottak a lépcsőn, de én tovább szoptam Lucát
lassan és érzékien. Luca keze irányított, apró nyomással a fejemen.
Gyorsabban szoptam, növelve a nyomást az ajkaimmal.
– Kényeztesd a golyóimat is!
Megtettem. Szerettem a puha érzést a tenyeremben. Luca gyorsabban
ringatta a csípőjét.
– A szádba akarok élvezni, hercegnőm! – mondta keményen.
Nem voltam biztos benne, hogy szeretném ezt, de őt sem zavarta,
hogy megízleljen engem, így legalább meg kellett próbálnom.
Bólintottam és még mélyebbre szívtam a számba. Luca morgott, csípője
gyorsabban mozgott. Néhány további lökéssel később a számba
élvezett. Lenyeltem. Furcsa íze volt, és több volt, mint gondoltam, de
nem igazán volt rossz.
Luca még simogatta az arcom, ahogy elernyedt a számban.
Visszahúzódott, pénisze kicsúszott az ajkaim közül. Újból nyeltem.
Megragadta a karomat és lábra állított, szája lecsapott az enyémre egy
heves csókban. Nem bánta, hogy megkóstolja magát rajtam.
– Remélem erre egész nap emlékezni fogsz.

Luca nem sokkal reggeli után ment el, Gianna pedig rögtön kivonszolt a
tetőteraszra, távol Romero figyelő füleitől.
– Mi történt? Furcsán viselkedsz egész reggel. Miért nem válaszoltál,
amikor szólítgattalak reggel?
Elfordultam, pirosság terjedt szét az arcomon. Gianna szeme teljesen
kinyílt.
– Mit csinált?
– Ő lent csinálta nekem. – ismertem be.
– Hagytad neki?
Nevettem.
– Igen. – még pirosabb lett az arcom, és a hangomat még
izgatottabbnak éreztem.
Gianna előre hajolt.
– Tetszett?

JustBook fordítva
 – Imádtam.
Gianna az ajkába harapott.
– Gyűlölök arra gondolni, hogy vele vagy, de úgy látszik, tényleg
élvezed. Azt hiszem, megvan az előnye annak, hogy Luca megkefélt
minden társasági csajt New Yorkban.
Erre nem akartam gondolni.
– Szóval milyen érzés?
– Olyan, mintha megsemmisülnék. Elsöprő és elképesztő, nem
tudom, hogy írjam le.
– De nem feküdtél le vele?
Megráztam a fejem.
– Még nem, de nem gondolom, hogy Luca még sokáig akar várni.
– Bassza meg! Verje ki magának! – összeszűkítette a szemeit –
Kényszerített, hogy leszopd őt?
– Nem kényszerített. Én akartam.
Gianna kétségbeesettnek tűnt.
– És? Mesélj még? Tudod, hogy másod kézből kell átélnem rajtad
keresztül. Kibaszottul belefáradtam, hogy minden nap felügyelet alatt
vagyok. Barátot akarok. Szexelni akarok, és orgazmust akarok.
Horkantottam.
– Kétlem, hogy apa megengedné.
– Nem állt szándékomban megkérdezni tőle. – mondta Gianna vállat
vonva – Most már itt vagyok. Senki sem állíthat meg, hogy jól érezzem
magam, ugye?
A szemeim elkerekedtek.
– Apánk megöl, ha hagyom, hogy pasikat szedjél fel, amíg itt vagy.
– Nem tudja meg, vagy igen? – vonta meg újra a vállát – Ez nem
olyasmi, amit elmondanék neki.
Csak bámultam rá, aztán felnevettem.
– Hát, ha csak nem akarod Romerót vagy Matteót elcsábítani, a
lehetőségeid igen korlátozottak.
– Uh, nem. Nem akarom egyiket sem. Egy normális pasit akarok.
Egy pasit, aki nem tudja ki vagyok.
– Nos, nem tudom hol találhatnánk egy ilyen pasit neked.
Gianna elvigyorodott.
– Mi lenne, ha elmennénk egy klubba?

JustBook fordítva
 – Romero nem téveszt szem elől, mióta egyszer megszöktem tőle.
Nincs lehetőségünk lelépni és elmenni egy bárba.
Gianna ezt tervezte. Aggódtam, hogy az őrült tervét kivitelezni fogja.
Igazából tetszett az ötlet, hogy elmenjünk az éjszakába táncolni. Mindig
is elképzeltem, milyen lehet eltölteni egy éjszakát egy táncparketten és
ellazulni.
– Romero velünk jöhet. Ő rád vigyáz, nem rám. Talán el tudok
szökni.
– És akkor mi lesz? Egy gyors menet egy mellékhelyiségben? Te
tényleg így akarod megtapasztalni az első alkalmadat?
Gianna meredten nézett.
– Legalább akkor tapasztalnám meg, amikor én akarom. Az én
választásom lenne. Neked nincs választásod, apánk és Luca elvette
tőled. Nem értem, hogy tudsz ebbe belenyugodni. Hogy nem tudod
gyűlölni ezért Lucát?
Néha én is ezen tűnődöm.
– Utálnom kellene őt.
Gianna arca összeomlott.
– De nem teszed. Baszd meg, Aria! Te tényleg törődsz vele?
Szereted?
– Tényleg jobban szeretnéd, ha utálnám és boldogtalan lennék?
– Úgy kezel téged, mint egy foglyot. Te sem igazán hiszed, hogy
Romero csak a védelmedre van, ugye? Rajtad tartja a szemét, nehogy
egy másik pasi is akarjon belőled egy darabot.
Ezt tudtam.
– Menjünk vásárolni.
– Tényleg? Ez olyan volt, mintha trófea feleség lennél.
– Fogd be. – mondtam incselkedve, fel akartam dobni a rossz
hangulatot – Vegyünk valami izgató ruhát ma estére. Látogassuk meg
Luca egyik klubját.
Gianna elvigyorodott.
– Olyan ruhát akarok viselni, amitől a pasiknak kurvára merevedésük
lesz, ha meglátnak.

JustBook fordítva
Romero a bolton kívül várakozott, amíg bementünk vásárolni.
Valószínűleg előre ellenőrizte, hogy van-e hátsó kijárat, amit
használhatnánk a szökéshez. Nem meséltem neki arról, hogy az a
tervünk, hogy lemenjünk egy klubba. Jobbnak láttam, ha ezt az utolsó
pillanatban közlöm vele.
Gianna füttyentett, amikor körbefordultam és így meg tudta csodálni
az öltözékemet.
– Szent szar! Két lábon járó szex vagy. Vagyis két lábon járó halál,
mert Luca valószínű meg fog ölni minden pasit, aki nem jól néz rád.
Forgattam a szemeim.
– Luca nem fog senkit megölni, aki rám néz.
– Akarsz fogadni?
Nem, nem szerettem volna. Soha nem viseltem semmilyen szexi
dolgot nyilvánosan. A fekete bőrnadrág szorosan ölelte át a testem, úgy
nézett ki, mint egy második bőr, a sima fekete ujjatlan blúz, amit a
derekamnál betűrtem, feltárta az alatta lévő csillogó push-up
melltartómat.
– Nem túl közönséges egyik sem. – töprengtem.
Gianna felugrott az ágyamról.
– Te annak gondolod? – csábos mosolyt villantott felém. Tényleg
füstölgően forrón nézett ki fekete harisnyanadrágjában és fekete bőr
rövidnadrágjában.
– Kiskorú vagy.
Jó, hogy nem kell aggódnunk az igazolvány miatt. Összefontam a
karjainkat és kivezettem a hálószobából le a lépcsőn. Romero a kanapén
ült és a kését tisztogatta. Szemeit hirtelen felkapta, majd teljesen
ledermedt. Tekintete végigvándorolt a testünkön. Soha nem nézett meg
ennyire nyíltan.
– Elviszel minket? – nem tehettem mást, bosszantani akartam őt.
Mindig annyira a felügyelete alatt tartott. Ez a kis emberies
megnyilvánulása megkönnyebbülés volt.
Hirtelen felállt, kését visszadugta a tartójába. Szemei ismét erősen az
arcomra összpontosítottak.
– Mi folyik itt? – hangjában rejtett feszültség volt.
Odamentem hozzá és tényleg feszült lett, mintha azt gondolta volna,
hogy ráugrom. Majdnem elnevettem magam.

JustBook fordítva
 – Gianna és én a Marquee-ba akarunk menni.
Ez volt az egyik legizgalmasabb klub a városban.
Romero megrázta a fejét.
– Az a Bratvához tartozik.
– Ó, és melyik a legjobb klub, ami a Család kezében van?
Romero eleinte nem mondott semmit. A zsebébe nyúlt és kihúzta a
telefonját, valószínűleg, hogy felhívja Lucát. Valami hirtelen fellángolt
bennem. Nem tudtam elhinni, hogy Luca engedélyét akarja kérni.
Ránéztem Giannára és Romero felé biccentettem, aki már elkezdett
pötyögni.
Odasompolygott hozzá, és megszorította a fenekét. Romero
megugrott, én pedig kihasználtam a pillanatot, hogy elvegyem tőle a
telefonját. Fenyegető lépést tett felém, szemei haragosan izzottak,
amikor megdermedt.
– Aria, – mondta – add vissza. – Becsúsztattam a telefont az
övemhez. A nadrág elég szűk volt, hogy ne legyen esélye lejjebb
csúszni.
Gianna vigyorogva ellépett Romerótól.
– Miért nem nyúlsz be Aria nadrágjába és veszed ki? Készítenék egy
képet és elküldeném Lucának.
Romero szemei hosszasan időztek a telefonja körvonalain a
nadrágomban, de tudtam, hogy nem fogja megpróbálni elvenni.
– Ez nem vicces.
– Nem, nem az. Igazad van. – mondtam éles hangon – Felnőtt
vagyok. Ha azt mondom, hogy vigyél el egy klubba, akkor nem azt
akarom, hogy a férjem engedélyét kérd. Nem vagyok gyerek, és a
tulajdona sem.
– Lucáé vagy. – mondta nyugodt hangon.
Olyan közel léptem hozzá, hogy hátra kellett hajtanom a fejemet.
– Gianna és én elmegyünk egy klubba. Ha csak nem akarsz
fegyverrel itt tartani, elviszel minket oda vagy nélküled megyünk.
Romero állkapcsa megfeszült. A nézéséből rájöttem, hogy miért ő a
testőröm. Most először emlékeztem rá, hogy Romero egy gyilkos.
– Elviszlek titeket. De a Sphere-be mentek. Az Lucáé.
– Az jó? – kérdezte Gianna.
– Jobb, mint a kibaszott Marquee. – Romero igazán dühös volt.

JustBook fordítva
 – Akkor vigyél oda minket.
Felvette a kabátját és a lifthez kísért.
– Lucának ez nem fog tetszeni. – mondta.

Gianna és én hátul ültünk, ahogy Romero vezette az autót a

forgalomban. Kihúztam a telefont és megnéztem, amit Romero írt.

„Klubba akar menni. Engedély?”

Sikerült elküldenie, mielőtt elvehettem volna tőle, de Luca válasza

csak utána érkezett.

„Nem”

A vérem felforrt. Gianna fújtatott.

– Kurvára nem tudom elhinni a pofátlanságát.
Romero a visszapillantó tükrön keresztül nézett ránk.
– Luca válaszolt?
– Azt mondta, maradj egyfolytában a közelünkben.
Romero bevette a hazugságomat és tényleg ellazult. Gianna
kacsintott. Lucánál ez túl fog menni minden határon, de tényleg nem
akartam ezzel foglalkozni. Romero leparkolta az autót egy sikátor
mellett és megkerülte velünk az épületet. Bulizni vágyók hosszú sora
várakozott a bejárat előtt, de Romero tovább vezetett minket.
– Hé, te hülye fasz, ott a sor vége. – kiáltotta egy srác.
Romero megállt, hideg harag váltotta fel általános nyugodtságát.
– Menjetek előre. – mondta Romero, mielőtt visszafordult a sráchoz.
Gianna megragadta a kezem, és elvonszolt a két kidobó felé. Olyan
magasak és izmosak voltak, mint Luca.
– Nem vagy elég idős, hogy klubba járj. – mondta a sötétbőrű férfi.
– Ez probléma? – kérdezte Gianna flörtölős mosollyal.
A férfi valamiért mögém nézett.

JustBook fordítva
 – Romero. – mondta zavartan.
– A főnökhöz tartozik, Jorge. Ő itt Aria Vitiello és a húga Gianna
Scuderi, a Chicago-i szervezetből.
Mindkét férfi rám nézett, majd tiszteletteljesen hátra léptek.
– Nem tudtuk, hogy ma este jön. A főnök nem szólt róla. – mondta
Jorge.
Romero fintorgott, de nem mondott semmit. Inkább bekísért Giannát
és engem, elhaladva a ruhatár mellett, a színes, kékes fényben úszó bár
területére. Mögötte az ajtók a sötét táncparkettre nyíltak. Kék és fehér
fények villogtak, és a hip-hop dübörgése harsogott felénk. Gianna
megragadta a kezem, arra akart menni.
– Először Lucához kellene mennünk. – mondta Romero.
– Itt van? – kérdeztem meglepetten. Romero bólintott.
– Hátul a klubban több helyiség és egy alagsor is van, ahol némi
üzlettel foglalkozunk.
– Miért nem mész és szólsz neki, hogy itt vagyunk, addig mi
Giannával lemegyünk a táncparkettre.
Romero rám pillantott.
– Erre rohadtul nincs esély.
– Akkor ez a te problémád. Gianna és én megyünk táncolni.
Romero megragadta a csuklómat. Ledermedtem.
– Azonnal engedj el. – sziszegtem és megtette, mellkasa hevesen
emelkedett. Gianna és én besétáltunk a klubba. A ritmus vibrált a
talpunk alatt, mintha a padló életre kelt volna. A klub vonagló testekkel
volt tömve. Romero árnyékként követett minket, amíg átfurakodtunk a
táncolók tömegén a másik bár felé.
– Két gin tonicot. – mondtam. A mixer összeráncolta a szemöldökét,
mielőtt észrevette Romerót, majd megcsinálta az italainkat és átadta
nekünk.
Romero áthajolt a bárpulton és mondott valamit az embernek, aki
bólintott és körbement a bárban. Tudtam mit jelent ez. Nagyot
kortyoltam az italomból, majd letettem és a táncparkett felé igyekeztem.
Hagytam, hogy a zene hatalmába kerítse a testemet, és elkezdtem
vonaglani a ritmusra. Gianna szélesen vigyorogva, hátravetette a fejét.
Boldogabbnak látszott, mint ahogy láttam őt jó ideje. Mozgatni kezdte a
csípőjét és a fenekét, rázta és tekerte a csípőjét. Közelebb léptem és

JustBook fordítva
utánoztam a mozgását. Becsuktuk a szemünket, körülöttünk mindenről
és mindenkiről megfeledkeztünk, ahogy átadtuk magunkat a ritmusnak.
Nem voltam biztos benne, hogy hol van Romero és nem is érdekelt.
Szabadnak éreztem magam.
A férfiak figyeltek minket, de mi nem viszonoztuk az éhes
tekintetüket. Nem lenne helyes megvezetni őket. Gianna nem osztozott
a visszafogottságomon. Ő csak mosolygott és flörtölt, rebegtette a
szempilláit és beletúrt a hajába. Néhány férfi táncolni kezdett
körülöttünk. Gianna az egyikük mellkasára tette a kezét. A másik rám
nézve felvonta a szemöldökét, de én megráztam a fejem. Kinyitotta a
száját, majd becsukta és hátrébb húzódott.
Nem kellett hátrapillantanom. Tovább táncoltam. Tudtam ki volt
mögöttem, tudtam a körülöttem álló férfiak tisztelettel teli nézéséből, és
a körülöttem lévő nők csodáló tekintetéből. Megtekertem a csípőmet,
kinyomtam a fenekemet és felemeltem a karjaimat. Erős kezek csúsztak
a csípőmre. Egy másodpercig aggódtam, hogy egy öngyilkos idióta az,
de az erős nagy kezekből már tudtam, hogy ő az. Domborítottam, és
fenekemet a combjának nyomtam. Elmosolyodtam. Izmos testéhez
rántott, és Luca forró lehelete a fülemet simogatta.
– Kinek táncolsz?
Elfordítottam a fejem, hogy bele tudjak nézni lángoló szürke
szemeibe.
– Neked. Csak neked.
Luca kifejezése kiéhezett volt, de még mindig volt benne némi
harag.
– Mit csinálsz itt?
– Táncolok.
Összeszűkítette a szemeit.
– Megmondtam Romerónak, hogy nem.
– Nem vagyok a tulajdonod Luca. Ne bánj velem úgy, mintha az
lennék.
Ujjai megszorították a derekamat.
– Te az enyém vagy Aria, és én megvédem azt, ami az enyém.
– Nem érdekel, ha védelmezel, de az igen, ha bebörtönözöl.
Megfordultam a karjaiban, és egy pillantást vetettem Gianna túlfűtött
vitájára Matteóval.

JustBook fordítva
 – Táncolj velem. – kiáltottam.
És Luca megtette. Az internetes fotókról tudom, hogy régebben
gyakran járt klubokba, és ez nyilvánvalóvá is vált, ahogy a teste
elkezdett mozogni. Egy férfi az ő magasságával és izmaival nem lenne
képes ilyen simán mozogni. Szemeit egy percre sem vette le rólam,
kezeit birtoklón a derekamon nyugtatta. Luca felém hajolt, hogy a
fülembe suttoghasson:
– Annyira kibaszott izgató vagy Aria. Minden férfi a klubban téged
akar, és én mindenkit meg akarok ölni.
– Csak a tiéd vagyok. – mondtam szenvedélyesen, és Isten segítsen
meg, ez volt az igazság, nem csak azért, mert a gyűrű az ujjamon
jelezte, hogy az övé vagyok. Luca ajkai lecsaptak az enyémre,
erőszakosan, követelőzőn és birtoklón, és én megnyíltam neki,
engedtem, hogy mindenki előtt a magáénak nyilvánítson.
– Olyan kurva kemény vagyok. – morogta Luca az ajkaimnak és
éreztem az erekcióját a hasamnál – Bassza meg. Van egy hívásom
leszervezve az egyik elosztónkkal öt perc múlva.
Nem kérdeztem, mit osztanak szét. Nem akartam tudni.
– Rendben van. – mondtam – Gyere vissza, amikor lesz időd. Addig
megyek és szerzek egy italt.
– A VIP részlegbe menj.
Megráztam a fejem.
– Átlagos lánynak akarok látszani ma este.
– Senki, aki rád néz, nem fog átlagosnak hinni.
Szemei teljes hosszában bejárták a testemet, és megborzongtam.
Aztán tett egy lépést hátra, arcán nyilvánvaló sajnálattal.
– Ceasare és Romero rajtad tartják a szemüket.
Épp beleegyeztem, amikor észrevettem egy ismerős arcot a VIP
részlegben, engem nézett. Grace.
Elakadt a lélegzetem. Egy másik férfi ölében ült, szóval nem Luca
miatt volt itt, de a tekintete mindent elárult. Neki még nem ért véget.
Luca követte a pillantásomat és káromkodott.
– Nem miattam van itt.
– De igen.
– Nem dobathatom ki. Mindig ide jön bulizni. Azóta az éjszaka óta
nem láttam. Általában a hátsó helyiségekben maradok.

JustBook fordítva
 Bólintottam. Gombóc nőt a torkomban. Luca mutató és hüvelyk ujja
közé vette az államat és kényszerített, hogy a szemébe nézzek.
– Csak te vagy Aria.
Rápillantott az órájára, és visszahúzódott.
– Most tényleg mennem kell. De visszajövök, amint tudok. –
Megfordult és keresztüllépdelt a tömegen, ami szétvált előtte. Azután
Matteo is követte őt, majd Gianna mellém lépett.
– Micsoda egy seggfej!
– Ki? – kérdeztem zavarodottan. Grace eltűnt a VIP területről.
– Matteo. Annak pasinak van bátorsága azt mondani nekem, hogy
nem táncolhatok más férfiakkal. Ki ő? A gazdám? – szünetet tartott –
Jól vagy?
– Igen. – suttogtam – Menjünk a bárba.
Ceasare és Romero mögöttünk jöttek, mire feléjük fordultam, mert
éreztem, hogy már a határon vagyok.
– Tudnátok távolabbról figyelni minket? Úgy érzem az őrültbe
kergettek. – szó nélkül leváltak tőlünk és elfoglalták helyüket a klub
sarkában. Felszabadultan fellélegeztem, és leültem egy bárszékre.
Két újabb gin tonikot rendeltem és nagyot kortyoltam a hideg
folyadékból, próbálva megnyugodni. Gianna ritmusra rázta a lábát.
– Mehetsz táncolni. – mondtam neki, de ő megrázta a fejét és
bólogatott a zene ütemére.
– Pár perc múlva. Sápadtnak tűnsz.
– Jól vagyok. – mondtam, szemeimmel Grace nyomai után kutatva a
klubban, de úgy látszott, hogy felszívódott a levegőben. A táncparketten
túl sok ember volt, ennek ellenére mégis megtaláltam.
– Tényleg ki kell mennem a mosdóba. – mondta Gianna kicsivel
később. A gin tonicja szinte eltűnt.
– Szükségem van még pár perc ülésre.
Gianna aggodalmas pillantást vetett rám, aztán elslisszolt, de Ceasare
biztonságos távolságból követte. A tenyerembe támasztottam a fejem és
mély levegőt vettem. Egy kar ütődött az enyémhez, megdöbbentem.
Elhúzódtam, ahogy egy hosszú, szőke hajú férfi a pultra támaszkodott
mellettem. Kinyúlt előttem egy szívószálért. Kabátja hozzáért a
mellemhez, majd visszatámaszkodott és tovább nézett, kényelmetlennek
éreztem a tekintetét.

JustBook fordítva
 – Mi a neved? – kiáltotta.
Próbáltam figyelmen kívül hagyni. Valami volt benne, ami
komolyan a frászt hozta rám. Kortyoltam egyet az italomból, és
próbáltam úgy tenni, mintha azzal lennék elfoglalva, hogy keresek
valakit. A férfi, undorító mosollyal a borotválatlan arcán, bámult
engem.
– Vársz valakit?
Elfordultam, igyekeztem nem rá figyelni és nem nagy ügyet csinálni
ebből. Ha elkezdek kiborulni, akkor Romero idejön és jelenetet rendez.
Talán már felém tartott. A látásom elmosódott, a gyomrom
összerándult. Ittam még egy kortyot az italomból, de az sem segített.
Lecsúsztam a székemről, de a lábam remegett és szédültem.
Megragadtam a pultot magam mögött. Hirtelen a férfi szája a fülemnél
volt, a cigarettától bűzlő lehelete az arcomhoz ért.
– Megbaszom a feszes kis seggedet. Sikítozni fogsz, kurva.
Megszorította a karomat, miközben próbált elhúzni a bártól.
Szemeim megtalálták Romerót, aki már felém igyekezett, keze a kabátja
alatt volt, ahol a fegyvere és a kése. Türelmetlenül lassan haladtunk
előre, támadóm egyik kezével átölelt, mintha egy kedves barátom lenne,
aki kész kikísérni a részeg barátnőjét a klubból.
– Úgy foglak megbaszni, mint egy állat. Véresre foglak baszni, te
picsa. – morogta a fülembe.
Mereven bámultam őt, a végtagjaimat nehéznek éreztem, a szám
olyan volt, mintha vattával lenne tele. Nem is olyan régen, már
hallottam ezeket a szavakat. Mosolyt kényszerítettem az ajkaimra.
– Halott ember vagy.
Zavar suhant át a férfi arcán egy másodperccel azelőtt, hogy eltorzult
a felismeréstől. Elengedett és a lábaim cserben hagytak, de Ceasare
elkapott és karjai helyettesítették a férfit. A szemeim Giannát keresték
körülöttünk. Ceasare mellett téblábolt, arcára kiült az aggodalom.
Romero szorosan a támadóm mögött állt, kése a férfi combjának felső
részébe volt szúrva.
– Követni fogsz minket. Ha megpróbálsz elfutni, meghalsz.
– Hozz Ariának inni, – mondta Ceasare Giannának – de ne alkoholt.

JustBook fordítva
 Ceasare félig cipelve elvitt a klub hátulja felé, majd lefelé egy
lépcsősoron. A vállával kinyitotta az ajtót és beléptünk egy irodaszerű
helyiségbe. Matteo felállt a székéből.
– Mi történt?
– Valószínűleg Rohypnol. – mondta Romero és jól megrángatta a
férfit.
– Hívom Lucát. – mondta Matteo egy fanyar mosollyal. Kisétált egy
másik ajtón, majd egy pillanat múlva Luca csörtetett be a szobába,
olyan magas és lenyűgöző volt, mint mindig. Én Ceasare szorításában
lógtam, arcomat félig a mellkasának nyomva. Luca szeme összeszűkült,
aztán közöttem és a támadóm között cikázott.
– Mi történt? – zihálta.
Hirtelen előttem volt és a karjaiba emelt. Fejem a mellkasán
pihentettem, ahogy felnéztem rá. Letett egy kanapéra. Gianna mellém
térdelt és megszorította a kezemet.
– Mi történt vele? – sírva kérdezte.
– Rohypnol. – mondta újra Romero – Ez a kibaszott fasz
megpróbálta kivonszolni őt innen.
Luca megállt a támadóm előtt.
– Te tettél drogot a feleségem italába, Rick?
Luca ismerte ezt az embert? Zavartság villózott ködös elmémben.
– A feleséged! Nem tudtam, hogy a tiéd! Én nem! Esküszöm! – a
férfi alsó ajka remegett.
Luca eltolta Romero kezét, és ujjait a kés nyele köré fonta, ami még
mindig Ricki lábába fúródott.
Elfordította és a férfi felkiáltott. Romero egyenesen tartotta a
karjainál.
– Mit terveztél vele tenni, ha egyszer kijutsz vele?
– Semmit! – mondta a férfi sírva.
– Semmit? Tehát, ha az embereim nem állítanak meg, akkor csak
kidobod őt az egyik kórháznál?
Luca hangja kellemes és nyugodt volt, arcán semmiféle érzelem nem
tükröződött. Gianna fájdalmasan szorította a kezemet. Nyeltem egyet és
megköszörültem a torkomat.
– „Megbaszom a feszes segged” – suttogtam.

JustBook fordítva
 Luca felém pördült, aztán már az oldalamnál volt, az arca annyira
közel volt hozzám, hogy meg tudtam volna csókolni. Talán be voltam
drogozva, de eszméletlenül meg akartam csókolni őt abban a
pillanatban, szét akartam tépni az ingét, és meg akartam…
– Mit mondtál, Aria?
– „Megbaszom a feszes segged! Sikítozni fogsz, kurva! Véresre
foglak baszni, te picsa!” Ezt mondta nekem.
Luca a szemembe nézett, egy izom az állkapcsán rángatózni kezdett.
Mielőtt megmozdulhatott volna, Gianna már talpon volt és repült Rick
felé. Arcon ütötte és tökön rúgta, és kegyetlenül küzdött Matteo
szorítása ellen, aki elvonszolta Ricktől.
– Meg fogsz halni! – sikította.
Luca kiegyenesedett, de nem mozdult.
– Eressz el! – sziszegte Gianna.
– Megígéred, hogy viselkedsz? – kérdezte Matteo szórakozott
mosollyal.
Bólintott, de tekintetét Ricken tartotta. Matteo leengedte a karjait, ő
pedig megigazította a ruháját.
– Ki fognak véreztetni – mondta hűvösen. – Remélem,
megerőszakolják az ocsmány seggedet azzal a seprűnyéllel ott.
– Gianna! – mondtam reszelősen. Felém jött, és a kanapé szélére
ereszkedett, majd ismét megfogta a kezemet. Matteo nem vette le róla a
szemét.
– Megfizettetem vele, Gianna.
– Nem! – mondta Luca határozottan. Rick úgy nézett ki, mint aki
menten felrobban a megkönnyebbüléstől.
– Ő az én felelősségem. – Luca és Matteo egy hosszú pillantást
váltottak, majd Matteo bólintott.
Az arcát közelebb tolta Rickiéhez.
– Meg akartad baszni a feleségemet? Azt akartad, hogy sikítozzon?
Növekvő kábultságomon áttört a hangja, hátamon végigfutott a
remegés. Örültem, hogy ez nem közvetlenül rám irányul. Korábban
féltem Lucától, de ilyennek még soha nem hallottam. Rick
kétségbeesve rázta a fejét.
– Ne, kérlek.

JustBook fordítva
 Luca körbefogta Ricki torkát a kezével és felemelte, amíg már csak a
lábujjai érték a földet és arca pirosba fordult. Aztán elhajította, Rick a
falnak ütközött és a földre csúszott.
– Remélem éhes vagy. Mert megetetem veled a faszodat.
– Vidd a kocsihoz a lányokat Romero. – rendelkezett Matteo,
miközben Luca kihúzta a tartójából a kését. Romero a karjába emelt és
kisétáltunk a hátsó kijáraton, Giannával szorosan mögöttünk. A
szédülés elborította az agyamat, és az arcomat Romero kabátjának
nyomtam. Ledermedt.
Gianna felhorkantott.
– Gondolod, hogy Luca a te faszodat is levágja, csak azért mert
hozzád hajolt, mert rosszul érzi magát?
– Luca a főnököm és Aria az övé.
Gianna motyogott valamit az orra alatt, de nem értettem a szavakat.
– Nyisd ki az ajtót! – mondta Romero, aztán a hűvös bőrön terültem
el. Gianna felemelte a fejemet és az ölébe tette. Ujjai kibogozták a
hajamat, majd homlokát az enyémen pihentette.
– Az a fickó megkapja, amit érdemel.
Becsuktam a szemeim. Halálra ítéltem egy férfit a szavaimmal. Az
első gyilkosságom.
– A testőröd nem mert az autóban várakozni velünk. Luca egy
vadállat.
– Romero figyel. – suttogtam.
– Biztos. – elbóbiskolhattam, mert hirtelen felrántották az ajtót és
Luca szólalt meg.
– Hogy van?
– Szent szar! – mondta Gianna visítós hangon – Te vérben úszol.
Kinyitottam a szemeim, de nehéz volt koncentrálnom.
– Csak az ingem. – mondta Luca átható haraggal a hangjában.
Az anyag suhogott.
– Nem vagy szégyellős. – mondta Gianna.
– Csak az ingemet veszem le, nem a kibaszott nadrágomat. Befognád
a szádat?
– Itt van főnök!
Elmosódottan láttam, hogy Luca új inget húz.
– Égesd ezt el, és gondoskodj mindenről Romero. Én vezetek.

JustBook fordítva
 Egy kéz érintette az arcomat és Luca arca lebegett felettem. Aztán
eltűnt és az ajtó becsukódott, ő pedig becsusszant a kormány mögé. Az
autó beindult, a gyomrom pedig felkavarodott. Gianna előre hajolt, a
feje a két ülés között volt.
– Te egy hólyag vagy, tudod? Ha nem lennél a testvérem férje, és
nem lennél egy seggfej, akkor megfontolnám, hogy elmegyek veled egy
menetre.
– Gianna. – nyögtem. Amikor félt vagy ideges vagy dühös volt, sose
tudta befogni a száját, hosszasan beszélt nagyon kellemetlen dolgokról,
éppen ami eszébe jutott. És Luca közelében folyamatosan dühös volt.
– Elvitte a cica a nyelved? Azt hallottam mindenre ráugrasz, aminek
nincsen farka. – mondta Gianna.
Luca még mindig nem mondott semmit. Bárcsak láthattam volna az
arcát, hogy kiderítsem, milyen közel áll a robbanáshoz. Nem sokkal
ezelőtt megölt egy embert, a húgomnak tényleg kussolnia kellene.
Gianna hátradőlt, de tudtam, még nem végzett. Nem adja fel, amíg el
nem ér nála valamit. Luca lehúzódott a lakásunk épületének földalatti
garázsába.
– Megérkeztünk. – suttogta Gianna a fülembe.
Azt kívántam, bárcsak olyan észszerűen beszélne Lucához, mint
hozzám. A kocsi ajtaja lendületesen kinyílt, és Luca a karjaiba kapott. A
privát lift felé vitt, majd beszállt. A fényes halogén lámpák bántották a
szemeim, de nyitva kellett tartanom őket, hogy lássam Giannát és Lucát
a tükörben. Gianna hozzá hajolt, de az arckifejezése nem ígért semmi
jót.
– Voltál már hármasban?
Luca egy izma sem mozdult. Lefelé nézett, de én a figyelmemet a
tükrön tartottam, próbáltam Giannának üzenni, hogy fogja be a száját.
– Mennyi nőt erőszakoltál meg a nővérem előtt?
Luca a fejét hirtelen felkapta, szemei égettek, ahogy Giannára
bámult. Tenyeremet finoman a mellkasára nyomtam, ő pedig lenézett
rám. A feszültsége megmaradt.
– Nem tudsz mást csinálni a száddal, csak ugatni?
Gianna kiegyenesedett.
– Például mit? Leszopjalak?
Luca felnevetett.

JustBook fordítva
 – Te lány, még soha nem láttál faszt. Csak tartsd csukva a szádat.
– Gianna. – morogtam figyelmeztetően.
Végül megérkeztünk a legfelső emeletre, és beléptünk a lakásunkba.
A lépcső felé indult a hálószobánkba tartva, de Gianna elzárta az utat.
– Mégis hová viszed?
– Aludni. – mondta Luca, és megpróbálta kikerülni a húgomat, de ő
követte a mozgását.
– Nagyon be van állva a drogtól. Valószínűleg ez az esélyed, amire
vártál. Nem hagyom egyedül veled.
Luca olyan mozdulatlan lett, mint egy farkas a támadás szélén.
– Csak egyszer fogom elmondani, és jobb ha engedelmeskedsz: menj
az utamból és feküdj le.
– Vagy mi lesz?
– Gianna kérlek. – kértem. Vizsgálgatta az arcom, majd bólintott
egyet és adott az arcomra egy gyors puszit. – Jobbulást!
Luca elment mellette, felvitt a lépcsőn, majd be a főhálószobába. A
hányingerem, ami továbbra is nyomta a gyomromat most sürgető
lüktetésbe fordult.
– Hányni fogok.
Luca bevitt a fürdőszobába és a vécé fölé tartott, amíg öklendeztem.
Amikor végeztem, csak annyit mondtam:
– Sajnálom.
– Mit?
Segített felállni, bár az egyetlen dolog, ami függőlegesen tartott, az
az erős fogása volt a derekamon.
– Hogy hánytam.
Luca megrázta a fejét, és a kezembe adott egy nedves törölközőt. A
kezeim remegtek, miközben megtöröltem vele az arcomat.
– Jó, hogy kijött az a szar a szervezetedből. Kibaszott drog. Ez az
egyetlen lehetőségük az olyan rusnya faszoknak, mint Rick, ha punciba
szeretnék tenni a farkukat.
Visszakísért a hálószobába az ágyhoz.
– Le tudsz vetkőzni?
– Igen.

JustBook fordítva
 Abban a pillanatban, ahogy elengedett, hátra estem és a matracon
landoltam. A nevetés kibuggyant belőlem, aztán egy újabb szédülési
hullám tört rám és felnyögtem. Fölém hajolt, arca kissé elmosódott.
– Le fogom venni rólad a ruháidat. Bűzlik a füsttől és a hányástól.
Nem voltam biztos benne, miért mondja ezt nekem. Nem mintha,
nem látott volna már meztelenül ezelőtt. Megragadta az ingem alját és
áthúzta a fejemen. Figyeltem, ahogy kicipzárazza a bőrnadrágomat és
lehúzza a lábaimon, ujjperceivel végigsimítva a bőrömön, ami libabőrt
hagyott maga után. Kikapcsolta a csillogó melltartómat, majd a földre
dobta és mielőtt felállt, lenézett rám. Egyszer csak elfordult és eltűnt a
szemem elől. Pontok táncoltak ki és be a látóteremből. Egy újabb
nevetés készült előtörni belőlem, amikor Luca visszatért és rám
segítette az egyik ingjét. Csak egy alsógatyában volt. Karjait a térdeim
és a hónom alá csúsztatta, és feljebb mozdított, míg a fejem a párnára
került, aztán mellém feküdt az ágyba.
– Lenyűgöző vagy, tudod? – fecsegtem.
Luca az arcomat figyelte, amikor egy kéz nyomódott a homlokomra.
Kuncogtam, majd felnyúltam, mert meg akartam érinteni a tetoválását,
de tévesen ítéltem meg a távolságot, és végigsimítottam ujjhegyeimmel
a hasán lefelé. Felszisszent, elkapta a kezem, majd a hasamra nyomta.
– Aria, be vagy drogozva. Próbálj meg aludni.
– Talán nem akarok aludni. – tekeregtem a szorításában.
– De igen.
Ásítottam.
– Átölelsz?
Luca nem mondott semmit, csak eloltotta a lámpát és hátulról
átkarolt.
– Jobb ha az oldaladon fekszel, ha esetleg újra rád törne a hányinger.
– Megölted?
Egy pillanatnyi szünet következett.
– Igen.
– Most vér tapad a kezemhez.
– Nem te ölted meg.
– De miattam ölted meg.
– Én vagyok a gyilkos Aria. Ennek semmi köze hozzád.

JustBook fordítva
 Mindig köze lesz hozzám, de túl fáradt voltam, hogy vitatkozzak.
Pár szívdobbanásnyi ideig hallgattam a légzését.
– Tudod, néha azt kívánom, bárcsak gyűlölnélek téged, de nem
tudlak. Azt hiszem, szerelmes vagyok beléd. Soha nem gondoltam
volna, hogy tudnálak. Néha azon tűnődöm, milyen lenne, ha belém
szeretnél.
Luca az ajkait a nyakamhoz nyomta.
– Alvás.
– De te nem szeretsz engem. – motyogtam – Nem akarsz szerelmes
lenni belém. Csak meg akarsz baszni, mert a tiéd vagyok.
Karjait szorosabban fonta körém.
– Néha azt kívánom, bár megtetted volna velem a nászéjszakánkon,
akkor legalább nem kívánnék olyasmit, ami soha nem lesz. Csak úgy
akarsz megbaszni, mint ahogy Grace-t is megbasztad, mint egy állat.
Ezért mondta nekem, hogy véresre fogsz baszni, ugye?
Nyelvemet nehéznek éreztem, a szemhéjaim pedig leragadtak.
Ostobaságokat beszéltem, olyan szavakkal, amelyeket nem lett volna
szabad kimondanom.
– Mikor mondta ezt? Aria, mikor?
Luca éles hangja nem tudott áttörni a ködön, ami feltartóztatta a
gondolataimat és sötétséggel vett körül.

JustBook fordítva
 Tizenharmadik fejezet

Rosszullétem kiszakított az alvásból. Elbotladoztam a fürdőszoba felé,

és ismét öklendeztem, a hideg márványpadlón térdeltem és túl kimerült
voltam, hogy felálljak. Reszkettem. Luca fölém nyúlt és lehúzta a vécét,
majd kisimította a hajamat a homlokomból.
– Már nem vagyok szexi, ugye? – rekedten felnevettem.
– Nem lett volna szabad megtörténnie. Biztonságban kellett volna
tartanom téged.
– Megtetted. – belekapaszkodtam a vécé ülőkébe és lábra
támolyogtam. Luca kezei megragadták a derekamat.
– Talán egy fürdő segítene.
– Azt hiszem megfulladok, ha most belefekszem a kádba.
Luca megnyitotta a vizet a kádban, miközben egyik kezével még
mindig tartott. Az ég New York felett szürkébe fordult.
– Fürödhetünk együtt. – ajánlotta Luca.
Próbáltam kihívóan mosolyogni.
– Csak ki akarod használni, hogy megérinthetsz.
– Nem fogok hozzád érni, amíg be vagy drogozva.
– Egy erkölcsös Capo?
Luca arca komor volt.
– Még nem vagyok Capo. És vannak erkölcseim. Nem sok, csak
néhány.
– Csak vicceltem. – suttogtam, majd homlokommal meztelen
mellkasára hajoltam. Megdörzsölte a hátam, és a mozdulat lágy
bizsergést küldött a középpontomba. Visszahúzódtam, és óvatosan
átmentem a mosdóhoz, hogy megmossam a fogaim és az arcomat.
Luca elzárta a vizet, amikor a kád már majdnem tele volt. Segített
kibújni a bugyimból, majd ő is levette az alsónadrágját, mielőtt beemelt

JustBook fordítva
a kádba. Egy pillanatra a víz alá nyomtam az arcom, remélve, hogy
kitisztul a fejemből a maradék köd. Luca becsúszott mögém, és
visszahúzott a mellkasára. Erekciója a combomnak nyomódott.
Megfordultam, így szembe kerültem vele, hosszúsága becsúszott a
lábaim közé és a bejáratomat simogatta. Lemerevedtem. Ha feljebb tolja
a csípőjét, belém hatol. Felnyögött, csikorgatta a fogait, aztán közénk
nyúlt és eltolta az erekcióját, így az ismét a combomon nyugodott, és
sima testéhez húzott.
– Néhány ember kihasználta volna a helyzetet. – morogtam. Luca
állkapcsa összeszorult.
– Én is ilyen fajta ember vagyok, Aria! Nem akard becsapni magad
azzal, hogy jó ember vagyok. Nem vagyok sem nemes lelkű, sem
úriember. Egy kegyetlen gazember vagyok.
– Velem nem. – nyomtam orromat a nyaka hajlatába, belélegezve az
ismerős, pézsmás illatát. Luca megcsókolta a fejem tetejét.
– Jobb lenne, ha utálnál. Így kisebb volna az esélyed, hogy bajod
esik közben.
Mit mondtam neki tegnap éjjel, amíg ki voltam ütve? Mondtam neki,
hogy belé szerettem? Nem emlékeztem.
– De nem gyűlöllek.
Ismét megcsókolta a fejem. Bárcsak mondana valamit. Bárcsak azt
mondaná, hogy ő…
– Említettél valamit, amit Grace mondott neked. – a hangja
közömbös volt, de a teste feszültté vált – Valamit arról, hogy véresre
leszel baszva.
– Óh, igen. Azt mondta, hogy bántani fogsz, hogy úgy fogsz
megbaszni, mint egy állat, hogy véresre fogsz baszni, akkor mondta,
amikor átölelt az esküvői fogadáson. Nagyon megijesztett. – ráncoltam
a homlokom – Azt hiszem, hogy az a pasas, ugyanezeket a dolgokat
mondta nekem múlt éjjel.
– Mielőtt megöltem, mondott valamit egy nőről, aki drogot vett tőle,
és azt mondta neki, hogy te egy ribanc vagy, akinek meg kell tanulnia a
leckét. Fizetett neki.
Felemeltem a fejem.
– Gondolod, hogy Grace volt az?
Luca szemei olyanok voltak, mint a viharos égbolt.

JustBook fordítva
 – Biztos vagyok benne, hogy ő volt. Illik rá a leírás és ki más lenne,
akinek érdekében állna megtámadni téged.
– Mit fogsz tenni?
– Nem ölhetem meg, még ha el is akarnám vágni a kibaszott torkát,
mert az túl sok bajt okozna az apjával és a testvérével. Beszélnem kell
velük erről. Meg kell mondanom nekik, hogy tartsák rohadt pórázon
vagy nem kapnak több pénzt tőlünk.
– Mi van, ha megtagadják?
– Nem fogják. Grace kurva dolgai már hosszú ideje fenn állnak.
Valószínűleg Európába vagy Ázsiába küldik rehabra vagy valami más
szarra.
Megcsókoltam, de a feszültség nem hagyta el a testét.
– Nem tudok nem gondolni rá, hogy mi történt volna, ha Ceasare és
Romero nincsenek ott, és az a fasz kivisz a klubból. A mocskos kezeire
gondolva ismét meg akarom ölni. A gondolat, hogy talán… – megrázta
a fejét.
Tudtam, hogy nem érzett irántam semmit. Ő birtokló volt. Nem tudta
elviselni a gondolatot, hogy valaki hozzám ért a kezeivel, hogy valaki
megtehette volna azt, amin Luca csak gondolkodott. Beletörődés érzése
töltött el.
– Amikor Gianna egy pár nap múlva elmegy, megkaphatsz engem. –
suttogtam a nyakába. Luca kezei a hátamon nyugodtak. Nem kérdezte,
hogy biztos vagyok-e benne. Nem is számítottam rá tőle. Luca
megmondta: ő nem egy jó ember.

Gianna és én az utolsó néhány napot próbáltuk különböző kávézókban

és éttermekben tölteni, illetve beszélgetéssel, nevetéssel és vásárlással,
de neki ma vissza kellett menni Chicagóba. Szorosan köré fontam a
karjaim, ahogy a JFK repülőtér beszálló termináljában álltunk. Nem
akartam, hogy elmenjen. Nem csak azért, mert rettenetesen hiányozna,
hanem azért is, mert aggódtam a Lucának tett ígéretem miatt.
Összeszedtem magam, majd elléptem Giannától.
– Látogass meg hamarosan újra, rendben?

JustBook fordítva
 Bólintott, ajkait összeszorította.
– Hívj fel minden nap, ne felejtsd el!
– Nem fogom. – ígértem. Lassan hátrálni kezdett, aztán megfordult
és a biztonsági kordon felé indult. Vártam, amíg végig megy, majd
eltűnt a szemem elől. Luca pár lépésre állt mögöttem. Odarohantam
hozzá és nekinyomtam az arcomat. A hátamat simogatta.
– Arra gondoltam, hogy vacsorázhatnánk valahol és utána lehetne
egy nyugodt esténk. – éhesnek és izgatottnak hangzott, de nem ételre.
– Jól hangzik. – mondtam kis mosollyal. Valami megváltozott Luca
arcán, de aztán el is tűnt.

Nem sokat ettem; a gyomrom már kavargott, ezért nem akartam

kockáztatni. Luca nem vett észre semmit, és megette, amit hagytam.
Amikor visszatértünk a lakásunkba, és az italbárhoz indultam egy kis
folyékony bátorságért, Luca megragadta a csuklómat és magához
húzott.
– Ne.
A karjaiba emelt és felvitt az emeletre, a hálószobánkba. Amikor
letett az ágy szélére, szemeimmel az ágyékát kerestem. Már kemény
volt. Az idegeim túlfeszültek. Engem akart. Nem tagadhattam meg tőle,
ma este nem.
Luca felmászott az ágyra, én pedig hátra dőltem, tenyeremmel
lesimítottam a takarót. Ajkai az enyémet keresték, majd nyelvével
behatolt és megnyugodtam ügyes szájától. Jó, ismerős és kellemes érzés
volt. A lábizmaim ellazultak. Luca elszakította száját az enyémtől és a
ruhám anyagán keresztül a mellbimbómat kezdte szívogatni. A fejének
feszültem és hagytam, hogy a gyakorlott mozdulatai elűzzék a
félelmemet. Sürgető volt a csókja és az érintése, még sosem éreztem
ilyennek korábban. Megmarkolta a ruhámat és lehúzta a testemről, csak
a bugyimat hagyta rajtam. Egy pillanatra elhúzódott és megcsodálta a
testem, majd lefele mozdult, és arcát a lábaim közé temette, nyelvével
redőim közé simított a bugyimon keresztül. Egy morgással megragadta,
szétszakította és eldobta a bugyimat. Szája forró volt és követelődző, de

JustBook fordítva
túl gyorsan megállt és egy ujját belém nyomta. Aztán hirtelen felállt és
lecsúsztatta az ingét, mielőtt megszabadult a fegyvertartójától és a
nadrágjától. Teste feszes volt a feszültségtől, erekciója keményebb volt,
mint amilyennek valaha láttam. Arcán nyers éhség tükröződött, a
félelem magját ültette belém.
– Az enyém vagy.
Aztán Luca fölém emelkedett, térdeivel szétválasztva a lábaimat, a
hegyével gyengéden a bejáratomnak lökte magát. Izmaim megfeszültek,
körmeimet a vállaiba mélyesztettem és szemeimet összeszorítottam. Ez
túl gyors volt. Úgy tűnt, alig tudja féken tartani magát. Arcomat a nyaka
hajlatába nyomtam, próbálva, hogy illata megnyugtasson. Luca nem
mozdult, erekciója még csak gyengéden érintette a bejáratomat.
– Aria. – mondta halk hangon – Nézz rám.
Megtettem. A pillantása éhes volt, de valami gyengédséggel
keveredett. Hosszú ideig csak egymást néztük. Lehunyta a szemeit,
majd testét az enyémre eresztette.
– Egy seggfej vagyok. – mordult fel. Megcsókolta az arcomat és a
halántékomat.
Zavartság töltött el.
– Miért?
Istenem, ez a vékony hang az enyém volt? Luca a férjem, és ez úgy
hangzott, mintha meg lennék rémülve. Rettegtem, de ezt jobban el
kellett rejtenem.
– Megijedtél, én pedig elvesztettem az irányítást, mint akkor. Jobban
kellene tudnom. Rendesen fel kellene készítenem téged és ehelyett
majdnem beléd löktem a farkamat.
Nem tudtam, mit mondjak. Megmozdultam, így Luca erekciója a
bejáratomhoz dörzsölődött, zihálni kezdtem. Luca szaggatottan kifújta a
levegőt és összeszorította a szemeit. Amikor ismét kinyitotta, az éhségét
megfékezte. Lejjebb csúszott, amíg a feje a melleim fölé került és
hasizmát a redőimnek nyomta. Kiengedtem a levegőt az érintéstől,
amire Luca izmai megfeszültek. Tudtam, hogy a határán volt.
– A feleségem vagy. – mondta hevesen, mintha emlékeztetnie
kellene magát erre. Aztán ujjaival körbezárta a mellbimbóimat és
megrántotta őket. Felnyögtem, ringatva a csípőmet, hogy
középpontomat Luca hasizmának dörzsöljem ismét.

JustBook fordítva
 – Fejezd be a vonaglást! – parancsolta Luca, szinte már esedezve.
Ismét megrántotta, és kényszerítettem magam, hogy maradjak nyugton,
de a számból kiszökött egy nyögés. Luca kifejezése koncentráló és
visszafogott volt, amíg húzogatta és csavarta, tekergette és dörzsölte.
Hátamat domborítottam, gyakorlatilag a melleimet az arcának nyomtam
és ő örömmel fogadta a meghívást, majd a szájába vette a
mellbimbómat. Becsuktam a szemem, ahogy az egyik bimbómat
szopogatta, a másikat az ujjaival csipkedte. Ujjaival végig kísértette a
bordáimat, a csípőmet, az oldalamat, mielőtt a nyelvével követte volna
ugyanezt a vonalat. Beleharapott a bőrömbe a csípőcsontom felett, majd
a nyomát a nyelvével csillapította. Az egész testem tűzben égett,
kétségbeesve a kielégülésért. Ujjai masszírozni kezdték a combjaimat,
jobban szétnyitva, miközben egyre lejjebb mozdult. Megcsókolta a
dombomat, mielőtt a belső combomat szelíden megharapta. Ziháltam és
ringattam a csípőmet. Becsúsztatta kezét a fenekem alá és egy kissé
megemelte, aztán megcsókolta a redőimet. Nyöszörögtem a finom
érintéstől. Újra megcsókolta, majd ajkai mozogni kezdtek rajtam, aztán
visszahúzódott. Szemeim felnyíltak. Engem nézve megcsókolta a
nyílásomat, és úgy éreztem, mintha egy tócsányi nedvesség távozna
belőlem. Luca hüvelykujja szétfeszítette a nyílásomat és nyelvével
belenyalt a nedvességembe. Megborzongtam és egy újabb cseppenést
éreztem. Luca gyengéden nyaldosott, nem egyszer megérintette a
csiklómat is. Megszívta a redőimet, nyalogatta őket, körbejárta
nyelvével a bejáratomat, de soha nem érintett meg ott, ahol igazán
szükségem lett volna rá.
– Luca kérlek. – ismét ringattam a csípőmet.
Luca megpöckölte nyelvével a csiklómat, mire felkiáltottam.
– Akarod?
– Igen.
– Hamarosan. – morogta, majd belém nyomta egy ujját, és olyan
lassúsággal dugott vele, ahogy a nyelve simogatta körbe a nyílásomat,
beterítve a nyálával. Nyelve felfelé mozdult, végül a csiklómat járta
körül. Egy nyögéssel nyugtáztam. Luca a szájába vette a csiklómat és
megszívta, egyre közelebb kerültem a határomhoz.
– Szólj, amikor elmész. – mondta a nedves húsomba. Gyorsabban
ujjazott és nyelvét a csiklómhoz nyomta.

JustBook fordítva
 – Jövök…
Kihúzta az ujját belőlem, majd kettővel újra belém hatolt.
Kényelmetlenül ziháltam, de az orgazmus keresztülszáguldott rajtam,
fájdalom keveredett a gyönyörömmel, ahogy a testem próbálta
megszokni a teltség érzését. Luca megcsókolta a belső combomat, majd
felnyögött:
– Annyira kibaszott szűk vagy Aria. Az izmaid kiszorítják az életet
az ujjaimból.
A pulzusom lelassult és Lucára pillantottam. Két ujját belém temetve
engem nézett. Egy kissé kijjebb csúsztatta őket, amitől összerezzentem,
de lassan megtalált egy ritmust, ahogy ki és be csúszkált bennem.
– Lazíts. – morogta Luca és én megpróbáltam – Ki kell tágítanom
téged hercegnőm.
Végigkövette nyelvével a redőimet, majd ismét visszatért a
csiklómra. Hümmögtem az élvezettől. A kényelmetlen érzés a
középpontomban enyhült Luca nyelvének állandó simogatásától és úgy
éreztem közeledik egy újabb orgazmus. Lucának is éreznie kellett.
Kihúzta az ujjait és feljebb mozdulva fölém támaszkodott. Kinyújtózott,
majd lábaimat és csípőmet úgy mozdította, hogy megtalálja azt a pózt,
amit akart, aztán a hegye megsimította a bejáratomat. És újra ugyanúgy
ledermedtem. Sírni akartam a csalódottságtól. Miért nem tud
együttműködni velem a testem? Luca megcsókolta az államat aztán a
számat.
– Aria!
Tekintetem végül találkozott az övével. Szemeiben valami fajta
belső vívódást tükrözött. Körülöleltem a karjaimmal, tenyeremet a
feszült hátán pihentettem. Eltökélt volt az arckifejezése. Megmozdította
a csípőjét és a nyomás fokozódott. Még távolabb feszítettem magam,
Luca hosszan kifújta a levegőt.
– Lazíts! – mondta, miközben arcomat a kezében tartotta és számat
csókolgatta.
– Még nem állok készen!
Keze végigcirógatta az oldalamat egészen a combomig, majd átfogta
és szélesebbre tárta kissé. Aztán lassan benyomult. Jobban
megszorítottam őt, ajkaimat összepréseltem. Fájt. Istenem, pokolian
fájt. Soha nem fog beférni. Nyöszörögtem, amikor a feszítő érzés túl

JustBook fordítva
sok lett, és még tovább tartott. Luca megállt a mozgásban, állkapcsa
összeszorult. Egyik kezét feljebb csúsztatta, majd megfogta a mellem,
csavargatta és dörzsölte a mellbimbómat.
– Olyan gyönyörű vagy. – mormolta a fülembe – Olyan tökéletes,
hercegnőm.
Szavai és a mellem simogatása valamiképpen megnyugtatott és kissé
beljebb nyomult. Újra megfeszültem. Luca megcsókolta a számat.
– Már majdnem bent vagyok.
Lecsúsztatta kezét a testemen, ujjai végigkövették a hasamat, aztán
elérve a nagyajkakat megsimította őket. Lassan megdörzsölte a
csiklómat és kifújtam a levegőt. A fájdalmon és a kellemetlen érzésen át
éreztem némi gyönyört is. Luca eközben ingerelte a csiklómat és
csókolgatott. Ajkai forrók voltak és puhák, ujjai bizsergő érzést küldtek
végig a testemen. Lassan ellazultak az izmaim a farka körül. Előre lökte
a csípőjét, és teljesen belém nyomult, ziháltam, a hátam felívelt az
ágyról. Összeszorítottam a szemeimet, az orromon át vettem a levegőt,
hogy túljussak a fájdalmon. Úgy éreztem, túlságosan kitölt, mintha szét
akarna szakítani. Arcomat Luca nyakába fúrtam, és megpróbáltam
számolni, hogy eltereljem a figyelmemet. „Jobb lesz”, mondta egy nő a
lánybúcsúmon, de mikor?
Luca mozogni kezdett, lassan és kicsiket, de túlságosan fájt.
– Kérlek, ne mozogj! – ziháltam, és ajkaimat szégyenkezve
összeszorítottam. Más nők is átestek ezen, ők hátradőltek és végig
szenvedték. Én miért nem tudom? Luca teste megfeszült, mint egy
íjhúr. Megérintette az arcomat és maga felé fordította, arra kényszerítve,
hogy ránézzek.
– Nagyon fáj? – hangja teljesen visszafogott volt, szemei sötétek
voltak az érzelmektől, amiket nem tudtam hova tenni. Szedd össze
magad, Aria!
– Nem, nem annyira. – a hangom elakadt az utolsó szónál, mert Luca
megrándult.
– Minden rendben, Luca. Csak mozogj. Nem fogok haragudni rád.
Miattam ne fogd vissza magad. Csak essünk túl rajta.
– Gondolod, hogy csak használni akarlak téged? Látom mennyire
kibaszottul fáj. Sok rettenetes dolgot csináltam már az életemben, de ezt
nem fogom hozzáadni a listához.

JustBook fordítva
 – Miért? Mindig is fájdalmat okoztál az embereknek. Csak mert
házasok vagyunk, nem kell úgy tenned, mintha foglalkoznál az
érzéseimmel.
A szeme felvillant.
– Miből gondolod, hogy csak tettetem?
Ajkaim szétnyíltak. Nem mertem reménykedni, nem mertem túl
sokat beleérteni a szavaiba, de istenem, akartam.
– Mondd meg, mit tegyek. – mondta nyers hangon.
– Egy kicsit magadhoz tudnál ölelni? De ne mozogj!
– Nem fogok! – ígérte, aztán megcsókolta az ajkaimat. Fogait
csikorgatta és teljesen rám engedte magát. Hihetetlenül közel voltunk
egymáshoz, egy papírlap sem fért volna közénk. Egyik karjával
átkarolta a vállam és a mellkasához szorított, aztán csókolóztunk,
ajkaink egymáson siklottak, nyelveink összekuszálódtak, gyengéden és
incselkedően. Cirógatta az oldalamat és a bordáimat, mielőtt egyik keze
közénk settenkedett és apró köröket rajzolt a mellbimbómon. Testem
lassan ellazult gyengéd érintéseitől és szájának ízétől az enyémen. A
fájdalom a lábaim között tompa sajgássá vált és középpontom engedett
körülötte, testem tágulva alkalmazkodott a méretéhez. Luca úgy tűnt
nem veszi észre vagy nem akart foglalkozni vele, helyette tovább
csókolt. Körmével megkarmolta a mellbimbómat, és egy pillanatra
fellüktetett a gyönyör a lábaim között. Visszahúzódtam, ajkaim
duzzadtak és forróak voltak a csókunktól. Luca félig lehunyt szemeivel
nézett.
– Tudod még…? – kérdeztem.
Felemelkedett és éreztem mennyire kemény. Egyáltalán nem ernyedt
el. Szemeim meglepetten kitágultak.
– Már mondtam, hogy nem vagyok jó ember. Bár tudom, hogy neked
fájdalmas, én még mindig merev vagyok, mert benned vagyok.
– Mert akarsz engem.
– Soha semmit nem akartam még ennyire az életemben. – ismerte be
Luca.
– Csinálhatjuk lassan?
– Természetesen, hercegnőm. – közel voltunk egymáshoz, mégis
elhúzódott pár centire, hogy az arcomat nézhesse. Látni az aggodalmat
az arcán, felszabadította a csomót a mellkasomban.

JustBook fordítva
 Kifújtam a levegőt. Még mindig fáj, de közel sem annyira, mint
korábban, a fájdalom mögött valami sokkal jobb bujkált. Luca
visszaereszkedett rám és egy lassú, gyengéd ritmust talált. Átjárt az
érzés, ahogy Luca erős teste belém nyomódott, az érzelmek élesen
kirajzolódtak az arcán. A szemét egy percre sem vette le az arcomról.
Nem úgy tűnt, mintha kifogásolná a lassú tempót. A feszültség a
vállaiban és a nyakában volt az egyetlen jel, hogy neki is nehéz.
Megváltoztatta a behatolás szögét és a gyönyör szikrái törtek rám.
Elakadt a lélegzetem. Luca megállt.
– Ez fájt?
– Nem, jó érzés volt. – mondtam bizonytalan mosollyal.
Luca mosolygott és megismételte a mozdulatot, újabb szikrákat
küldve keresztül rajtam. Nem voltam biztos benne, hogy milyen sokáig
tudja fenntartani a lassú ritmust, de érzékennyé váltam és tudtam, hogy
nem fogok elélvezni. Még a közelében sem voltam, még az időnként
fellüktető gyönyör ellenére sem. A tompa sajgás még jobban elborított.
Nem tudtam, hogy mondjam el, amit el kellett mondanom. Megláthatott
valamit az arcomon, mert megszólalt.
– Rendben vagy?
Az ajkamba haraptam.
– Mennyi idő, amíg te…?
– Nem sok, ha egy kicsit gyorsítok.
Tanulmányozta az arcomat és én bólintottam. Könyökére
támaszkodott, majd gyorsabban és kicsit keményebben kezdett
mozogni. Összepréseltem az ajkaimat és arcomat a vállába temetve
szorítottam a hátát. A fájdalom visszatért, de azt akartam, hogy Luca
elélvezzen.
– Aria? – kérdezte Luca reszelős hangon.
– Folytasd. Kérlek. Azt akarom, hogy elmenj.
Morgott és tovább folytatta a lökéseket. Csípőmozgása felgyorsult.
Mélyebbre hatolt, mint előtte és a vállába haraptam, hogy elrejtsem a
nyöszörgésem a fájdalomtól. Luca felnyögött és megremegett, éreztem,
ahogy még nagyobbra nő bennem, miközben megtölt engem, szinte
biztos voltam benne, hogy szétszakadok. Megállt a mozgásban, ajkai a
nyakamnál voltak. Éreztem, hogy elernyed bennem és majdnem

JustBook fordítva
megkönnyebbülten felsóhajtottam. Karomban tartottam Lucát, élveztem
gyors szívverését és ziháló lélegzetének hangját.
Luca kihúzódott, majd mellém feküdt és a karjaiba vont. Kifésülte a
hajamat izzadt arcomból. Éreztem, hogy valami szivárog belőlem, és ez
kényelmetlenül érintett.
– Kaphatok egy mosdókendőt? – Luca kikelt az ágyból és a
fürdőszoba felé indult. Fáztam nélküle. Kinyújtottam a lábaimat és
összerezzentem. Felültem az ágyon, szemeim elkerekedtek. Vér volt a
combomra és az ágyra kenődve, ami Luca ondójával keveredett. Luca
mellém térdelt az ágyon. Biztos letisztogatta magát, mert már nem volt
véres.
– Sokkal több a vér, mint a hamis nyomok, amit a nászéjszakánkon
csináltál. – a hangom remegett.
Luca gyengéden széjjelebb tolta a lábaimat és egy meleg nedves
mosdókendőt nyomott hozzám. Beszívtam a levegőt. Luca megcsókolta
a térdemet.
– Sokkal szűkebb voltál, mint gondoltam. – mondta csendesen.
Elvette a mosdókendőt, én pedig elpirultam, majd egy pillantást sem
vetve az altestemre, ahová az előbb odanyomta, a földre hajította.
– Rossz?
Visszatettem a fejem a párnára.
– Nem olyan rossz. Hogy panaszkodhatnék, amikor téged kés okozta
vágások és lőtt sebhelyek borítanak?
– Ne rólam beszéljünk. Tudni akarom, hogy érzed magad, Aria. Egy
tízes skálán, mennyire fáj?
– Most? Öt?
Luca megfeszült. Leereszkedett mellém, egyik karjával átölelt és az
arcomat figyelte.
– És közben?
Kerültem a tekintetét.
– Ha a tízes jelöli a legrosszabb fájdalmat, amit valaha átéltem,
akkor nyolc.
– Az igazat.
– Tíz. – suttogtam.
Luca összeszorította az állkapcsát.
– A következő alkalommal jobb lesz.

JustBook fordítva
 – Nem hiszem, hogy ilyen hamar újra képes lennék.
– Nem most gondoltam. – mondta határozottan és megcsókolta a
halántékomat – Egy darabig még fájni fog.
– Egy tízes skálán milyen gyorsan és keményen csináltad? Az igazat.
– utánoztam a szavait.
– Kettő.
– Kettő? – biztos elég rémültnek tűnhettem, mert Luca finoman
megsimogatta a hasam.
– Van időnk. Annyira gyengéd leszek, amennyire csak szükséged
van rá.
– El sem hiszem, hogy Luca-Satu-Vitiello azt mondta, hogy
gyengéd. – mondtam csipkelődő hangon.
Két kezébe fogta az arcomat és fölém hajolt.
– Ez a mi titkunk lesz.
Érzelmek öntötték el a mellkasomat.
– Köszönöm a gyengédséget. Soha nem gondoltam volna rólad.
Luca nyers hangon felnevetett.
– Hidd el, nálam jobban senkit nem lepett meg.
Oldalamra gördültem, és összerezzentem, majd megöleltem Luca
vállát.
– Soha nem voltál senkihez sem gyengéd?
– Nem. – mondta keserűen – Apám arra tanította Matteót és engem,
hogy bármilyen gyengédség az gyengeség. És soha nem volt ennek
helye az életemben.
Még akkor is, amikor a szavak a torkomba akartak szorulni,
kimondtam.
– És mi a helyzet a lányokkal, akikkel együtt voltál?
– Csak eszközök voltak a cél megvalósításához. Ha baszni akartam,
akkor kinéztem egy csajt, és megbasztam. Keményen és gyorsan, de
biztos nem gyengéden. Többnyire hátulról basztam meg őket, így nem
kellett úgy tennem, mintha minden szart megadnék nekik.
Hidegnek és kegyetlennek hangzott.
Megcsókoltam a tetoválását, és el akartam hessegetni ezt az oldalát.
Karjai szorosan körülöleltek.

JustBook fordítva
 – Az egyetlen ember, aki megtaníthatta volna, hogyan legyek
gyengéd, az az anyám volt. – bent tartottam a lélegzetem. Vajon most
beszélni fog róla nekem? – De megölte magát, amikor kilenc voltam.
– Sajnálom. – meg akartam kérdezni, hogy történt, de nem akartam
kényszeríteni és visszakergetni a hideg maszkja mögé. Ehelyett
kezeimbe vettem az arcát. Meglepettnek tűnt a gesztustól, de nem
húzódott el. Megnyaltam az ajkam és próbáltam elnyomni a
kíváncsiságomat.
– Még mindig fáj? – kérdezte hirtelen. Egy pillanatra nem tudtam,
hogy miről beszél. Egyik kezével megsimogatott a hasamon.
– Igen, de a beszélgetés segít.
– Hogyan segít?
– Eltereli a figyelmemet – összegyűjtöttem a bátorságomat. –
Mesélnél még édesanyádról?
– Apám verte. Megerőszakolta. Fiatal voltam, de értettem mi folyik
körülöttem. Nem tudta elviselni többé az apámat, így úgy döntött, hogy
felvágja a csuklóját és túladagolja a drogot.
– Nem szabadott volna egyedül hagynia téged és Matteót.
– Én találtam rá.
Felkaptam a fejem és rábámultam.
– Te találtad meg édesanyádat, miután felvágta a csuklóit?
– Az volt az első holttest, amit láttam. És természetesen nem az
utolsó – vállat vont, mintha nem számítana. – A padlót beborította a
vére, megcsúsztam rajta és elestem. A ruhámat átáztatta a vére. – hangja
nyugodt és közönyös volt – Sikoltozva és sírva szaladtam ki a
fürdőszobából. Az apám talált rám és felpofozott. Azt mondta, hogy
legyek katona és szedjem össze magam. Megtettem. Soha többé nem
sírtam.
– Ez borzalmas. Meg voltál rémülve. Te csak egy kisfiú voltál.
Csendben maradt.
– Megedzett. Egy ponton minden fiúnak el kell veszítenie az
ártatlanságát. A maffiában nincs helye gyengéknek.
Ezt tudtam. Láttam, apám hogyan próbálja formálni Fabianót az
elmúlt pár évben és a szívem szakadt meg, amikor a kisöcsém úgy
viselkedett, mint egy katona, ahelyett a fiatal fiú helyett, aki volt.
– Az érzelmek nem gyengeségek.

JustBook fordítva
 – De azok. Az ellenség mindig oda céloz, ahol a legjobban fáj.
– És hova célozna a Bratva, ha téged akarna bántani?
Luca lekapcsolta a lámpákat.
– Soha nem fogják kitalálni.
Nem ezt a válasz reméltem, de túl fáradt voltam ahhoz, hogy
elmerengjek rajta. Inkább behunytam a szemeim és hagytam, hogy az
álom magával ragadjon.

JustBook fordítva
 Tizennegyedik fejezet

Vécére menni pokoli volt, és a sétálás sem volt túl kellemes.

Összerezzentem, ahogy visszamentem a hálószobába, ahol Luca, fejét a
karján támasztva feküdt. Engem figyelt.
– Érzékeny?
Bólintottam és elpirultam.
– Igen. Sajnálom.
– Miért sajnálod?
Lefeküdtem mellé.
– Azt gondoltam, talán újra csinálni akarod, de nem hiszem, hogy én
tudnám.
Luca az ujjait a bordáim mentén húzgálta.
– Tudom, nem is várom tőled, hogy ilyen hamar készen állj. –
simogatta a hasam, aztán egy kicsit lejjebb.
– Kinyalhatlak, ha készen állsz rá.
Odalent megfeszültem, és tényleg igent akartam mondani.
– Nem hiszem, hogy ez egy jó ötlet.
Luca bólintott és visszadőlt a párnára. A takaró körbeölelte a
csípőjét, feltárva ezzel az izmos felsőtestét és a sebhelyeket. Közelebb
mozdultam hozzá és fölé támaszkodtam. Végigkövettem Luca
sebhelyeit és közben azon töprengtem, vajon milyen történetek
rejtőzhetnek mögöttük. Mindegyiket meg akartam ismerni és ki akartam
rakni őt, mint egy kirakót. Honnan szerezte a vállán húzódó hosszú
forradást és a bordái alatt lévő lőtt heget?
Luca is saját kutatómunkát végzett a szemeivel, amiket a melleim és
az arcom között járatott. Végigfuttatta hüvelyujját a mellbimbómon.
– A melleid kurvára tökéletesek.

JustBook fordítva
 Érintése inkább birtokló volt, mint szexuális és mindezt a lábaim
között éreztem. Megpróbáltam elterelni a figyelmemet és megálltam az
ujjhegyeimmel egy elhalványult hegen, a hasfalán.
– Ezt a sebhelyet mikor szerezted?
– Tizenegy voltam.
A szemeim szélesre nyíltak. Meglehetősen biztos voltam benne,
hogy tartozik hozzá történet.
– A Szervezet nem volt annyira egységes, mint most. Néhány ember
úgy gondolta, hogy magához ragadhatja a hatalmat az apám és a fiai
megölésével. Az éjszaka közepén sikítást és lövéseket hallottam.
Mielőtt kikelhettem volna az ágyból, egy férfi lépett a szobámba és rám
célzott a fegyverével. Tudtam, hogy meghalok, ahogy belenéztem a
csőbe. Nem féltem annyira, mint gondoltam. Megölt volna, ha Matteo
nem ugrik rá hátulról, amikor meghúzta a ravaszt. A golyó így sokkal
lejjebbről érkezett, mint várható lett volna, és a derekamon talált el.
Fájt, mint a kurvaélet. Üvöltöttem és valószínűleg el is ájultam volna,
ha a férfi nem fordul Matteo felé, hogy megölje. Volt egy pisztolyom
elrejtve az éjjeliszekrény fiókjában, előkaptam és golyót eresztettem a
férfi fejébe, mielőtt megölhette volna Matteót.
– Ez volt az első gyilkosságod, igaz? – suttogtam.
Luca szemei, amelyek egy másik időbe vesztek, most rám
koncentráltak.
– Igen, az első a sok közül.
– Mikor öltél újra?
– Ugyanazon az éjszakán. – humor nélkül mosolygott – Az első
ember után, szóltam Matteónak, hogy bújjon el a gardróbba. Ő
tiltakozott, de nagyobb voltam és bezártam őt. Addigra már vesztettem
egy kevés vért, de az adrenalin szintem magas volt, és mivel még
mindig hallottam a lövöldözést a földszinten, ezért a zaj irányába
indultam a pisztolyommal. Apám tűzharcban állt két támadóval.
Lementem a lépcsőn, senki nem tulajdonított nekem túl nagy figyelmet,
és lelőttem az egyiket hátulról. Apám leszedte a másikat egy lövéssel,
ami a vállán találta el.
– Miért nem ölte meg?
– Ki akarta kérdezni, hogy van-e még más áruló a családunkban.
– Mit csinált a férfival, amíg elvitt téged a kórházba?

JustBook fordítva
 Luca furcsán nézett rám. Elakadt a lélegzetem.
– Ne mond nekem, hogy nem vitt el.
– Felhívta a Család orvosát, aztán mondta, hogy tegyek nyomókötést
a sebre, majd elindult, hogy megkínozza a fickót az információkért.
Nem tudtam elhinni, hogy az apja hagyta, hogy a gyereke a
fájdalomtól szenvedjen és kockáztassa az életét, míg ő információkat
gyűjt.
– Meghalhattál volna. Bizonyos dolgokat egy kórházban kell kezelni.
Hogy tehette ezt?
– A Család az első. Soha nem viszünk sérültet kórházba. Túl sok
kérdést tennének fel és bevonnák a rendőrséget, ami a gyengeséget
feltételezné. És az apámnak igazából gondoskodnia kellett arról, hogy
az áruló beszéljen, mielőtt esélyt kap rá, hogy megölje saját magát.
– Szóval te egyetértesz vele? Végig tudnád nézni, ahogy valaki, akit
szeretsz, elvérzik, amíg te a családod és a hatalmad véded.
– Az apám nem szeret engem. Matteo és én garantáljuk számára a
hatalmat, és egy lehetőséget a családunk nevének megőrzéséhez. A
szeretetnek ehhez semmi köze.
– Gyűlölöm ezt az életet. Gyűlölöm a maffiát. Néha azt kívánom, bár
lenne egy út a meneküléshez.
Luca arca megdermedt.
– Tőlem?
– Nem. – mondtam, magamat is meglepve – Ebből a világból. Soha
nem akartál normális életet élni?
– Nem. Az vagyok, ami vagyok, aminek születtem, Aria. Csak ezt az
életet ismerem, csak ezt az életet akarom. Bebizonyosodott, hogy a
normál élet olyan lenne számomra, mint egy kis ketrecbe zárt sasnak az
állatkertben – szünetet tartott. – A velem kötött házasságod a maffiához
bilincsel. Vér és halál lesz az életed, amíg csak élsz.
– Hát legyen. Ahova te mész, oda megyek én is, nem számít
mennyire sötét az az ösvény.
Egy pillanatra Luca visszatartotta a lélegzetét, aztán megragadta
hátul a fejem és szenvedélyesen megcsókolt.

JustBook fordítva
Azt hittem röviddel az első alkalmunk után ismét együtt akar lenni
velem, de nem nyomult rám. Annak ellenére, hogy megpróbáltam
elrejteni, Luca szólt, hogy pár napig még fájni fog. Örömet okozott
nekem párszor a nyelvével, de soha nem hatolt belém az ujjával, akkor
sem, amikor én juttattam el őt a csúcsra a számmal. Nem voltam biztos
benne, hogy beleegyezést várt tőlem, de amikor egyik éjjel haza jött,
egy héttel azután, hogy elvette a szüzességemet, kimerültnek és
mérgesnek tűnt, én pedig akartam, hogy jobban érezze magát.
Miután lezuhanyozott és egy boxeralsóban az ágy felé botladozott, a
szeme tele volt sötétséggel.
– Rossz nap? – suttogtam, miközben az ágyra vetette magát
mellettem. A hátára feküdt és a mennyezetet bámulta üres szemekkel.
– Luca?
– Ma három emberemet vesztettem el.
– Mi történt?
– A Bratva megtámadta az egyik raktárunkat.
Ajkai vonallá préselődtek, mellkasa emelkedett.
– Megfizetnek ezért. A megtorlásunkban el fognak vérezni.
– Mit tegyek? – kérdeztem gyengéden, kezemmel a mellkasát
cirógatva.
– Szükségem van rád!
– Rendben! – lehúztam a hálóingem a fejemen keresztül és letoltam
a bugyimat. Luca mellé térdeltem. Megszabadult a boxerétől, így az
erekciója szabadon rugózott. Megmarkolta a csípőm, és széttárva a
lábaimat a hasára ültetett. Az idegességtől görcsbe rándult a gyomrom.
Reméltem, hogy Luca a második alkalommal még felül lesz. Az a
gondolat, hogy ráereszkedem a hosszára, miután annyira fájt múltkor,
szörnyű volt, de Lucának szüksége volt rám, és ha kell, megteszem.
Felkiáltottam a meglepetéstől, amikor Luca megragadta a fenekemet és
az arca felé húzott, így a szájával egy vonalba kerültem. Nekem nyomta
magát és felkiáltottam a gyönyörtől, kezeimet felemelve a fejtámlához
nyomtam. Sokkal intenzívebb volt, mint bármi, amit Luca valaha tett
velem.
Mélyen belém tolta a nyelvét, fenekemet kemény ujjperceivel
masszírozta. Belenéztem Luca szemeibe, miközben ő összezárta száját a
csiklómon. Hintáztattam a csípőmet és a szájának nyomtam magam.

JustBook fordítva
Felmorgott. A vibráció gyönyört küldött végig a testemen, mire még
jobban mozgatni kezdtem a csípőmet, meglovagolva Luca arcát.
Becsuktam a szemeim, hátra ejtettem a fejem, amíg Luca tovább dugott
a nyelvével, mindvégig morogva. És mikor elélveztem, Luca száján
hintázva, a nevét sikítottam. Valahol mélyen belül egy részem zavarba
akart jönni, de túlságosan fel voltam izgulva.
Amikor az orgazmusom lecsillapodott, el akartam húzódni Luca
ajkaitól, de ő szilárdan tartott, szemei égettek belülről, és lassú
csapásokkal nyalogatott engem. Túl sok volt, de ő továbbra is
könyörtelen volt. A nyelve lassú cirógatásával és lökéseivel újra kezdte
felépíteni bennem a gyönyört. Zihálásom visszatért, többé már nem
próbáltam elmenekülni, hanem hagytam, hogy Luca előre és hátra
mozgassa a csípőmet, miközben nyalt engem. Másodpercekre voltam a
második orgazmusomtól. Figyelmeztetés nélkül elhúzódott tőlem és egy
laza mozdulattal a hátamra fordított, a lábaim közé térdelt és erekcióját
a bejáratomnak nyomta. Nekifeszültem, de Luca nem jött belém.
Lehajtotta a fejét és szájába szívta a mellbimbómat, erekciója hegyét
fel-le mozgatta a csiklómon. Tehetetlenül nyávogtam az érzéstől.
Annyira közel voltam az előbb, és úgy éreztem ismét oda jutottam.
Aztán csak a hegyét csúsztatta a nyílásomba. Ziháltam a rövid
fájdalomtól, de gyorsan visszahúzódott és ismét a csiklómat kezdte
ingerelni a csúszós hegyével. Újra és újra ezt csinálta, amíg már
lihegtem és olyan nedves voltam, hogy hallottam is, majd egy
cuppanással elengedte a mellbimbómat és felemelve a fejét,
szembekerült velem. A hegye a nyílásomba csúszott, de ezúttal nem
húzódott vissza. Lassan végigsiklott bennem, de nem vette le rólam a
tekintetét. Beleharaptam az ajkamba, hogy elfojtsak egy hangot. Nem
volt olyan fájdalmas, mint utoljára, de még mindig kényelmetlen volt.
Túlságosan szűknek éreztem magam, túl telítettnek. Luca a kezébe
fogta a tarkómat és mozogni kezdett. Légzésem nehézkés volt a tempó
ellenére, de őt ez nem riasztotta el. Gyötrelmes lassúsággal és gyengéd
ritmusban ki-be csúszkált, míg lélegzetem a torkomon akadt. Gyorsított
a tempón, és a karjaiba martam, amitől ismét lassított. Leeresztette
száját a fülemhez, hangja halk és rekedt volt, ahogy beszélt.

JustBook fordítva
 – Szeretem az ízedet, hercegnőm. Szeretem, ahogy meglovagolod a
kibaszott számat. Szeretem a nyelvemet benned. Szeretem a puncidat és
a melleidet, és szeretem, hogy csak az enyém vagy.
Luca fenntartotta az egyenletes lökéseket, ahogy a fülembe suttogott.
Megfeledkeztem a tompa fájdalomról és felnyögtem. Semmi sem
szexibb, mint ahogy mocskosan beszél hozzám a mély baritonján.
Folytatta a beszédet és a kellemetlen érzésen át éreztem, hogy épül az
orgazmusom. Luca közénk csúsztatta a kezét és megtalálta a csiklómat,
kétségbeesetten dörzsölni kezdte, miközben mozgott bennem. Kicsit
gyorsított, én pedig mind a fájdalomtól, mind a gyönyörtől
nyöszörögtem. Luca nem lassított. Lihegett, bőre csúszós volt az
izzadságtól, ahogy küzdött az irányításért. Láttam az arcán, hogy
gyengül a tudata, de még nem veszítette el. Felnyögtem, ahogy
mélyebbre csúszott bennem, mint korábban. A gyönyör végigáradt a
testemen.
– Élvezz nekem, Aria. – suttogta, miközben növelte a nyomást a
klitoriszomon. Egy másik gyönyörszilánk keveredett a fájdalommal,
majd átviharzott rajtam és szétestem, ziháltam és nyögtem, ahogy az
orgazmus megrázta a testem. Luca morgott és keményebben döfködött.
Belekapaszkodtam, ujjaimmal belevájtam a vállaiba, amíg ő közeledett
a saját kielégüléséhez. Egy torokhangú nyögéssel megfeszült felettem
és éreztem, ahogy belém engedi magát. Feljajdultam, ahogy a feszítő és
telítő érzést megéreztem. Luca folytatta a lökéseket, amíg azt nem
éreztem, hogy elernyed. Kihúzódott, de a csúcsát bennem hagyta.
Súlyával alkarjára támaszkodott.
– Túl durva voltam? – kérdezte nehezen érthető hangon.
– Nem, rendben volt. – nem mertem megkérdezni, hogy mennyire
keményen tudott elmenni. Megcsókolta a szám sarkát, majd az alsó
ajkamat, aztán belém mártotta a nyelvét egy ízletes csókra. Hosszú
ideig csókolóztunk, csúszós testünkkel egymáshoz nyomódva. Nem
tudom mennyi ideig feküdtünk és csókolóztunk, de egyszer csak
éreztem, hogy Luca ismét megkeményedik. Szemeim elkerekedtek
meglepettségemben.
– Ilyen hamar? Azt gondoltam, a férfiaknak több idő kell, hogy
kipihenjék magukat.
Luca felnevetett, mély szexi hangon.

JustBook fordítva
 – Nem a meztelen testeddel alattam. – gyúrta a fenekemet –
Mennyire fáj?
Túlságosan fájt, de ahogy erekcióját a redőimhez dörzsölte, nem
tudtam kimondani.
– Nem fáj annyira.
Luca olyan pillantást vetett rám, amiből tudtam, hogy felismerte a
hazugságot, de a hátára fordult és magával vitt engem is. Lovagló
ülésben a hasára kerültem. Látnia kellett rajtam, hogy ideges vagyok,
mert óvatosan megsimogatta az oldalamat.
– Van időd. Te irányítasz.
Megmozdította a csípőjét, péniszével a fenekem egyik oldalát
simogatva.
– Azt akarom, hogy te irányíts. – vallottam be.
Luca szemei elsötétedtek.
– Ne mondj ilyesmit egy olyan férfinak, mint én. – de megragadta a
csípőmet és az erekciója fölé irányított. Innen nézve még nagyobbnak
tűnt. A csúcsát kis körökben a csiklómhoz dörzsölte, amíg másik
kezével a mellem felé tartott és marokra fogta azt. Nyílásommal egy
vonalba helyezkedett, mielőtt megragadta a csípőmet és lassan lefelé
irányított engem. Amikor már majdnem teljesen bent volt, akkor
szünetet tartottam és levegő után kapkodtam. Tenyeremet sima
mellkasára fektettem, amíg próbáltam megszokni az új pozíciót.
Nagyobbnak tűnt és izmaim megfeszültek az erekciója körül. Luca
összeszorította a fogait. Kezeit végigfuttatta a felsőtestemen és újra
tenyerébe vette a melleimet, majd ujjai között megcsavarta a
mellbimbóimat. Felnyögtem és kicsi hintázó mozdulatokat csináltam a
csípőmmel. Luca a hüvelykujját a csiklómra nyomta és megdörzsölte,
amikor felnyögtem, végig lenyomott az erekciója tövéig. Felkiáltottam
inkább a meglepetéstől, mint a fájdalomtól és megdermedtem. Lassan
kifújtam a levegőt, miközben megszoktam a teljes kitöltöttség érzését
– Aria. – suttogta Luca reszelős hangon. Találkozott a tekintetünk.
Egy kétségbeesett pillantás suhant át a szemében. Mosolyt erőltettem az
ajkaimra.
– Adj egy percet. – bólintott, kezeit könnyedén nyugtatta a
derekamon, miközben engem figyelt. Kifújtam egy újabb levegőt, majd

JustBook fordítva
kísérletképpen megmozdítottam a csípőmet. Szúró fájdalom volt, de
gyönyör is.
– Segítesz? – suttogtam, figyelve őt a szempilláimon át.
Megszorította a csípőmet, ujjai a fenekemet fogták és egy lassú
ringató és köröző ritmusban irányítani kezdett. Csodálatos volt érezni
testének erejét a kezem alatt, érezni, hogy mellizmai rugalmassá vállnak
az ujjhegyeim alatt, de még ennél is jobb volt látni a szemeit, ahogy
felnéztek rám. Az éhség és csodálat keveredett egy másik érzéssel,
amiről nem mertem találgatni. Luca mellkasa emelkedett a tenyerem
alatt és egyre gyorsabban lélegzett, ahogy elkezdte felfelé lökni magát,
egyre keményebben és gyorsabban hatolt belém. Hüvelykujjával föl-és
ledörzsölte a csiklómat, miközben bennem mozgott. Felsikítottam. Luca
olyan erősen fogta meg a csípőmet, hogy biztos nyomot hagyott és
gyorsította a lökéseit. Hátravetettem a fejem, és meglovagoltam az
orgazmusom, miközben éreztem, ahogy Luca megfeszül alattam és
belém engedi magát egy mély nyögéssel. Tehetetlenül remegtem felette,
amíg visszatértem a csúcsról. Előredőltem Luca mellkasára és ajkamat
az övének nyomtam. Szíve a mellkasomon dübörgött. Karjait a hátam
köré fonta és szorosan magához ölelt.
– Nem foglak elveszíteni. – morogta, ledöbbentve engem.
– Nem fogsz.
– A Bratva a közelben van. Hogyan tudnálak megvédeni?
Miért érdekelhettem én a Bratvát?
– Megtalálod a megoldást.

JustBook fordítva
 Tizenötödik fejezet

Néhány hét elteltével a szex minden alkalommal egyre jobb lett.

Éreztem, hogy Luca még mindig kissé visszafogja magát, de nem
bántam. Néha azon tűnődtem, hogy talán neki is annyira szüksége volt a
gyengéd szerelmeskedésre mint nekem, azután a sok stressz után, amin
a Bratva miatt átment.
Szerelmeskedés? Nem számít, mennyire igyekeztem figyelmen kívül
hagyni az érzéseimet, tudtam, hogy beleszerettem Lucába. Talán
természetes, hogy beleszeretsz abba az emberbe, akihez hozzámentél,
akivel a meghitt együttlétekben osztoztok. Nem tudtam, hogy a legjobb
szándékom ellenére miért estem bele, pedig a házasságunk előtt nem is
kedveltem, egyszerűen csak tudtam. Tudtam, hogy az olyan férfiak,
mint Luca, hogyan vélekednek a szerelemről. Nem beszéltem neki az
érzéseimről, habár néhányszor már a nyelvemen voltak a szavak,
miután egymás karjaiban feküdtünk izzadtan és kielégülten szex után.
Tudtam, hogy Luca nem mondaná viszont, én pedig nem akartam
ennyire sebezhetővé tenni magam.
A tetőteraszon a napozószékből néztem, ahogy New York felett
lemegy a nap. Romero bent volt, egy sport magazint olvasott a kanapén.
Néhányszor fontolgattam, hogy megkérem Lucát, állítsa le Romero
állandó őrködését. Semmi sem történhet velem a lakásban, de aztán
mégsem kértem meg. Még inkább egyedül éreztem volna magam
Romero nélkül a lakásban, még ha nem is beszéltünk túl sokat.
Marianna csak ebédidő tájt jött, hogy kitakarítson és elkészítse az
ebédet meg a vacsorát, Luca pedig legtöbbször egész nap távol volt.
Még mindig nem ültem be egy kávéra a Család egyik női tagjával sem.
Cosima árulása után, valahogy nem lelkesedtem, hogy Luca még több
családtagjával találkozzak.

JustBook fordítva
 A telefonom vibrált a kis asztalon. Felkaptam és láttam, hogy Gianna
neve villog a kijelzőn. Megörültem. Ugyan ma reggel beszéltünk, de
nem volt szokatlan a húgomtól, hogy többször is hívjon egy nap, én
pedig nem bántam.
Abban a pillanatban, ahogy meghallottam a hangját felültem, a
szívem mint egy őrült, úgy kalapált a mellkasomban.
– Aria. – suttogta könnyes hangon.
– Gianna, mi történt? Mi a baj? Megsérültél?
– Apa Matteónak ad.
Nem értettem.
– Hogy érted, hogy Matteónak ad? – hangom remegett és a könnyek
már égették a szemem, ahogy Gianna szívszorító zokogását hallgattam.
– Salvatore Vitiello beszélt Apával és mondta neki, hogy Matteo
feleségül akar venni. És Apa beleegyezett!
Nem kaptam levegőt. Aggódtam, hogy Matteo nem hagyta megúszni
Giannának, hogy gorombáskodott vele. Ő egy olyan ember volt, aki
nem szereti, ha visszautasítják; de hogyan egyezhetett bele Apa?
– Mondta Apa, hogy miért? Nem értem. Én már New Yorkban
vagyok. Nem szükséges, hogy téged is a Családba házasítson.
Felálltam, nem tudtam tovább ülni. Elkezdtem járkálni a tetőn, mély
levegőt véve próbáltam megnyugtatni száguldó pulzusomat.
– Nem tudom, miért. Talán Apa meg akar büntetni, amiért
elmondtam mit gondolok. Tudja, hogy mennyire megvetem a
szervezetben lévő férfiakat, és hogy mennyire gyűlölöm Matteót. Látni
akarja, ahogy szenvedek.
Nem akartam ellentmondani, de nem voltam biztos benne, hogy
Gianna téved. Apa úgy gondolta, hogy a nőket helyre kell tenni és mi
lenne ennél jobb mód, hogy ezt megtegye Giannával, ha egy olyan
férfihoz köti, mint Matteo. A mosolya mögött valami sötét és fenyegető
bujkált és volt egy olyan érzésem, hogy Gianna nem tudja megállni,
hogy ne provokálja addig, amíg el nem veszti a fejét.
– Ó, Gianna. Annyira sajnálom. Talán beszélhetnék Lucával és ő
megváltoztathatja Matteo akaratát.
– Aria, ne légy naiv. Luca végig tudta. Ő Matteo testvére és a
jövendőbeli Capo. Ilyesmiről nem döntenek a tudta nélkül.

JustBook fordítva
 Tudtam, hogy igaza van, de nem akartam elfogadni. Miért nem
beszélt erről Luca?
– Mikor hozták meg a döntést?
– Néhány héttel ezelőtt, még mielőtt meglátogattalak.
A szívem összeszorult. Luca lefeküdt velem, elérte, hogy bízzak
benne, hogy szeressem és nem jutott eszébe elmondani, hogy a húgomat
eladták az öccsének.
– Nem hiszem el! – suttogtam ridegen. Romero az ablakon át figyelt,
már felkelt a kanapéból. – Meg fogom ölni. Tudja, hogy mennyire
szeretlek. Tudja, hogy nem engedtem volna. Mindent megtettem volna,
hogy megakadályozzam a megállapodást.
Gianna nem szólt semmit a vonal másik végén.
– Ne kerülj miattam bajba. Különben is, már túl késő. New York és
Chicago már megegyezett. Ez egy megkötött alku és Matteo nem enged
ki a karmaiból.
– Segíteni akarok neked, de nem tudom, hogyan.
– Szeretlek, Aria. Az egyetlen dolog, ami megállít, hogy ne vágjam
fel most a csuklóm az az a tudat, hogy a Matteóval kötött házasság
révén New Yorkban fogok élni veled.
A félelem összeszorította a szívemet.
– Gianna, te vagy a legerősebb ember, akit ismerek. Ígérd meg, hogy
nem fogsz semmi ostobaságot csinálni. Ha kárt teszel magadban, soha
nem bocsátanám meg magamnak.
– Te sokkal erősebb vagy mint én, Aria. Nekem nagy a szám és
feltűnően harciaskodok, de te kemény vagy. Hozzámentél Lucához, egy
olyan emberrel élsz, mint ő. Nem hiszem, hogy én képes lettem volna
erre. Nem hiszem, hogy képes vagyok rá.
– Kitalálunk valamit Gianna.
A liftajtó kinyílt és Luca lépett be a lakásba. Szemöldökét
összehúzva tekintete ide-oda ugrált Romero és köztem.
– Itt van. Holnap felhívlak. – letettem, miközben izzott bennem a
düh. Nem gondoltam, hogy valaha újra gyűlölni tudom Lucát akár csak
egy pillanatig is, de ebben a másodpercben fájdalmat akartam okozni
neki. Dühösen beléptem, kezeim ökölbe szorítva, ahogy Luca felé
igyekeztem. Nem mozdult, csak nyugodtan figyelt. Ez a nyugodtság
mindennél jobban feldühített. Nem voltam biztos benne, hogy mit

JustBook fordítva
gondol és mit fogok tenni, de támadásra nem számított, ez nyilvánvaló
volt a reakciójából. Az öklömmel a mellkasát püföltem, amilyen erősen
csak tudtam. Megdöbbenés villant át Luca arcán, egész teste
megfeszült. A szemem sarkából láttam, hogy Romero néhány lépést
tesz felénk, láthatóan bizonytalan, nem tudván mit tegyen. Ő az én
testőröm volt, de Luca volt a főnöke. Természetesen Lucának nem
okozott gondot leszerelni engem. Egy pillanat múlva a kezébe ragadta
mindkét csuklómat. Gyűlöltem, hogy ilyen könnyen le tud győzni.
– Aria, mi…
Nem fejezte be, mert hirtelen felemeltem a térdemet és csak a gyors
reflexei akadályozták meg, hogy eltaláljam a célomat. Gianna
zokogásának hangja visszhangzott a fejemben, elvesztve ezzel
megmaradt ítélőképességemet is.
– Kifelé. – parancsolta Luca élesen. Romero tiltakozás nélkül
kiment. Luca lángoló tekintete találkozott az enyémmel, de már nem
rémültem meg tőle. Meghalnék Giannáért. Egy másik rúgással
próbálkoztam és ezúttal az ágyékát céloztam be. Vicsorgott és
lenyomott a kanapéra, térdeivel leszorítva a lábaimat, karjaimat a fejem
fölé tolta.
– Az isten szerelmére, Aria. Mi ütött beléd?
Bámultam.
– Tudok Giannáról és Matteóról. – köptem a szavakat, majd teljesen
elvesztem és sírni kezdtem, nagy, zihált zokogás rázta a testem. Luca
szabadon engedte a csuklóimat és visszaült, így ismét mozgatni tudtam
a lábamat. Úgy nézett rám, mintha egy olyan lény lennék, akit sosem
fog megérteni.
– Erről van szó? – hitetlennek tűnt.
– Természetesen nem érted, mert soha nem szerettél senkit a saját
életednél is jobban. Képtelen vagy megérteni, hogy milyen érzés,
amikor a szíved meghasad annak a gondolatától, hogy bántják azt, akit
szeretsz. Én meghalnék azért az emberért, akit szeretek.
A tekintete kemény és hideg volt, ahogy felállt.
– Igazad van. Nem értem. – a közönyös álarc visszatért. Nem láttam,
hogy hetek óta irányít.
Megtöröltem a szememet és fel is álltam.
– Miért nem mondtad el? Hetek óta tudtad.

JustBook fordítva
 – Mert tudtam, hogy nem tetszene.
Megráztam a fejem.
– Tudtad, hogy mérges lettem volna rád és nem akartad elrontani az
esélyedet, hogy megdugj engem. – még csak el sem pirultam, annak
ellenére, hogy sosem használtam még ezt a szót.
Luca megmerevedett.
– Persze, hogy meg akartalak dugni. De az volt az érzésem, hogy te
is élvezted a kibaszott együttléteinket.
Bántani akartam. Annyira érzéketlen volt. Persze mindig elvette amit
akart, legyen szó akár a testemről. Szart se adott nekem vagy bárki
másnak.
– És még te aggódtál, hogy nem vagyok elég jó színésznő, hogy nem
tudok mindenkit becsapni a mi kis nászéjszakai csalásunk után.
Mindvégig becsaptalak. – rosszindulatúan felnevettem – Csak
elhitettem veled, hogy tényleg élveztem.
Valami villant Luca szemében, valami, ami arra késztetett, hogy egy
pillanatra visszavonjam a szavaimat, de aztán szája kegyetlen mosolyra
húzódott.
– Ne hazudj nekem. Elég kurvát megbasztam ahhoz, hogy
felismerjek egy orgazmust, amikor látom.
Megrándultam, mintha megütött volna. Most a kurváihoz
hasonlítgat? Kimondtam a legrondább dolgot, ami eszembe jutott.
– Néhány nő még orgazmust is tapasztal, amikor megerőszakolják.
És nem azért, mert élvezi. A testük így védekezik.
Luca sokáig nem szólt semmit. Az orrlyukai kitágultak, mellkasa
megemelkedett, kezei ökölbe szorultak. Úgy nézett ki, mintha ott
helyben meg akarna ölni. Aztán a legijesztőbb dolog történt, a düh
eltűnt az arcáról. Az arckifejezése érzelemmentes lett, szemei, mint a
csupasz, áthatolhatatlan acél.
– A húgodnak örülnie kellene, hogy Matteo őt akarja. Kevés férfi
tűrné a fecsegését.
– Istenem, ez az oka ugye? – mondtam undorodva – Ez azért van,
mert aznap a szállodában azt mondta neki, hogy soha nem fogja
megkapni a testét. Nem tetszett neki. Nem tudta elviselni, hogy nem
hatott rá a hátborzongató varázsa.

JustBook fordítva
 – Nem kellett volna kihívás elé állítania. Matteo egy mindenre
elszánt vadász. Megkapja, amit akar. – még mindig nem mutatott egy
szikrányi érzelmet sem, még a hangja sem. Olyan volt, mintha jégből
lett volna.
– Megkapja, amit akar? Az nem vadászat, ha apámtól megkéri a
kezét és így kényszeríti a házasságra. Az gyávaság.
– Nem számít. Összeházasodnak. – hátat fordított nekem, mintha
elbocsátana.
Luca nem értette. Nem tudta megérteni. Nem ismerte olyan jól
Giannát, mint én. Ő nem menne bele ebbe az egyezségbe olyan
egyszerűen, mint én. Elrohantam a lift felé.
– Aria, mi a faszt csinálsz?
A liftben voltam, mielőtt Luca elérhette volna és úton voltam az
alattunk lévő szintre. Matteo lakásában szálltam ki. Alapvetően a miénk
tükörképe volt, kivéve, hogy nem volt kétszintes. Matteo egy
karosszékben ült, valami szörnyű rap zenét hallgatott, amikor meglátott
engem. Felállt, gyanakvóan nézett, ahogy felém közeledett.
– Mit csinálsz itt?
A tenyeremet a mellkasának nyomtam, amikor megállt előttem.
– Vond vissza a lánykérést. Mondd meg az apámnak, hogy nem
akarod Giannát.
Matteo felnevetett.
– Miért tenném? Akarom őt. És mindig megkapom, amit akarok.
Giannának nem kellett volna a nagy fiúkkal játszania.
Elvesztettem a fejem és megütöttem az arcát. Az én hülye olasz
temperamentumom. Általában uralkodtam rajta, legalábbis jobban, mint
a testvéreim, de nem ma. Megragadta a karomat, hátralökött, így a
gerincem fájdalmasan a falnak ütközött és csapdába estem a fal és a
teste között. Elakadt a lélegzetem.
– Szerencséd van, hogy a bátyám felesége vagy.
A lift csengett, amikor megállt és kinyílt.
– Engedd el! – morogta Luca, ahogy kilépett. Matteo azonnal
elhátrált és hidegen rám mosolygott.
Luca odalépett hozzám, a szemei a testemet vizsgálták mielőtt az
öccséhez fordult.
– Ezt még egyszer nem teheted meg.

JustBook fordítva
 – Akkor tanítsd meg viselkedni. Nem engedem, hogy újra megüssön.
– Tanítson meg viselkedni? A Giannával kötött házasságának teljes
katasztrófa lesz a vége.
Luca hangja egy oktávval mélyebb lett.
– Nem érhetsz újra a feleségemhez Matteo. Az öcsém vagy és golyót
kapnék érted, de ha még egyszer megteszed, akkor számolnod kell a
következményekkel – egymást nézték és egy pillanatig amiatt
aggódtam, hogy kést rántanak és egymásnak esnek. Nem ezt akartam.
Tudtam mennyire törődött Luca az öccsével, mindenesetre jobban mint
velem. Matteo volt az egyetlen ember, akiben Luca megbízott. Kis időre
azt hittem, hogy én lehetek ez a valaki, de ha ez lett volna a helyzet,
akkor nagyon másképp alakult volna a mai nap. Tudtam, hogy a
védelmezése egy hatalmi játszma volt és nem az érzelmekről szólt.
Azzal, hogy Matteo megérintett, tiszteletlen volt Lucával és persze Luca
nem engedhette meg ezt a kisiklást.
– Nem foglak megint megütni Matteo. – mondtam ki, habár
undorítónak éreztem a szavakat a számban – Nem kellett volna ezt
tennem.
Mindketten meglepetten fordultak felém. Matteo ellazította a
testtartását. Luca nem.
– Sajnálom, ha bántottalak vagy megijesztettelek. – mondta Matteo.
Nem tudtam megmondani, hogy komolyan mondja-e vagy sem.
Érzelemmentes volt az arca, ugyanúgy mint a bátyáé.
– Nem tetted.
Luca elmosolyodott, aztán hozzám lépett és birtoklóan magához
húzott. A tekintetünk találkozott és mintha eszébe jutottak volna a
korábbi szavaink, a mosolya eltűnt és ajkai megfeszültek. Nem engedett
el, de lazított a szorításán.
Elfordultam tőle, nem tudtam tovább elviselni az arckifejezését és
szembenéztem Matteóval.
– Ne vedd feleségül Giannát. – próbáltam újra és Luca fogása a
derekamon figyelmeztetően szorosabb lett. Nem vettem figyelembe. –
Nem akar hozzád menni.
– Te sem akartál hozzámenni Lucához és most itt vagy. – mondta
Matteo ravasz vigyorral.

JustBook fordítva
 – Gianna nem olyan, mint én. Nem fog belenyugodni egy elrendezett
házasságba.
Luca elhúzta a kezét a derekamról.
– A feleségem lesz abban a pillanatban, ahogy betölti a tizennyolcat.
Nincs az a hatalom ebben a világegyetemben, ami megállítana, hogy az
enyém legyen.
– Undorodom tőled. Mindentől, amit teszel. – mondtam. Ezzel
visszaszálltam a liftbe. Luca nem követett. Még csak rám se nézett,
hogy lássa visszatérek-e a lakásunkba. Tudta, hogy sehová sem
mehetnék. Még ha el is akartam volna futni, úgyse tudtam. A szívem
még akkor is hozzá tartozott, ha neki nem volt szíve, amit nekem
adhatna.

JustBook fordítva
 Tizenhatodik fejezet

Mocorogtam, forgolódtam, nem tudtam elaludni. Nem szoktam

egyedül lenni az ágyban. Bár Luca és én is alig beszéltünk az elmúlt
három napban a veszekedésünk óta és nem volt szex, mindig egymás
karjában végeztünk az éjjel. Természetesen abban a pillanatban, ahogy
felébredtünk szétváltunk. Hiányzott Luca közelsége. Hiányzott a
beszélgetés, hiányoztak a csókjai, az érintése, a forró nyelve a lábam
között. Sóhajtottam, ahogy kezdtem benedvesedni. Nem adtam fel.
Mégis, mennyi ideig bírhatja Luca szex nélkül?
Mi van, ha nem bírja? Mi van, ha megint Grace-t dugja? Állítólag
Angliában volt, de ki tudja mi az igazság. Vagy lehet talált egy új nőt,
akit megdughat. A tekintetem az órára esett. Már majdnem hajnali kettő
volt. Nehézsúly nehezedett a mellkasomra. Luca ilyen könnyen feladta
a házasságunkat?
Miért is ne? Megkapta, amit akart. Igényt tartott a testemre. Nem úgy
tűnt, hogy én vagyok az egyetlen, aki megadhatja neki, amit akar.
A földszinten zörgés hallatszott, amelyet mély hangok követtek.
Romero volt az egyikük, a másik Luca. Kicsúsztam az ágyból és egy
szál hálóingben gyorsan kirohantam a hálószobából. Ledermedtem a
lépcsőnél. A lámpák le voltak kapcsolva, de a hold és a környező
felhőkarcolók elég fényt biztosítottak ahhoz, hogy lássam mi folyik
odalent. Luca Romero torkát szorította. Tettem még egy lépést lefelé és
Luca egyből rám nézett, tekintete dühös és vad volt. A szörny
visszatért. A karját vér borította. Romero abbahagyta a küzdelmet,
amikor rájött, hogy Luca túl erős.
– Soha nem árulnám el a Családot. – fuldoklott Romero, majd
köhögött – Hűséges vagyok. Meghalnék érted. Ha én lennék az áruló,
Aria nem lenne itt biztonságban és sértetlenül. A Bratva kezében lenne.

JustBook fordítva
 Luca meglazította a szorítását és Romero levegőért kapkodva térdre
esett. Lementem a többi lépcsőn, figyelmen kívül hagyva, hogy Romero
a fejét rázva jelez nekem. Mi történt itt? Luca soha nem volt így
kiakadva.
– Kifelé, most. – mordult rá Romeróra. Amikor Romero nem
mozdult, Luca megragadta a gallérjánál fogva és a liftbe vonszolta.
Mielőtt az ajtók bezáródtak, Romero aggódó tekintete engem figyelt.
Luca egy kódot ütött be a felvonó melletti panelbe, hogy deaktiválja a
liftet és megakadályozza, hogy bárki bejöjjön a lakásunkba, aztán felém
fordult. Nem csak a karjait, hanem az ingét is vér borította. Nem láttam
golyó ütötte lyukat az ingén vagy a nadrágján.
– Jól vagy? – kérdeztem, de még a suttogásom is túl hangosnak tűnt
a csendben.
Lassan közeledtem felé, miközben a szeme a mozgásomat követte,
mintha egy tigris nézné az antilopot. Egy furcsa, izgatott reszketés
töltött el. Annak ellenére, amit láttam, tudtam, hogy Luca biztos nem
bántana engem. Amikor majdnem odaértem hozzá, Luca elém lépett és
ajka lecsapott az enyémre. Ziháltam és betolta a nyelvét a számba.
Kezei megragadták a hálóingemet és leszakították a testemről. Amikor
a földre hajította, elszakította a vékony csipke bugyimat. Éhes tekintete
engem vizsgált, aztán magához rántott és beleharapott a torkomba, majd
a mellbimbómba. Elállt a lélegzetem a fájdalomtól és az izgalomtól. El
kellett volna futnom, ahogy korábban mondta, de ez az oldala teljesen
felizgatott és az izgalmam hangosabban kiáltott, mint a félelmem, még
akkor is, amikor a kanapé felé nyomott és a háttámlára hajtott. Az egyik
keze tartotta a nyakamat, miközben a másik keze a redőim közé
csúszott. Két ujját belém nyomta, nedvesnek és fájdalmasnak éreztem.
Keményen kifújtam a levegőt, ahogy a falam szorosan az ujjai köré
szorult. Kihúzta őket. Hallottam, ahogy kicsatolja az övét, kicipzárazza
a nadrágját és megborzongtam a félelemtől és az izgalomtól.
Beleharapott a fenekembe, majd a hátam alsó részébe és a lapockámba,
mielőtt minden figyelmeztetés nélkül a teljes hosszát belém lökte.
Felkiáltottam, de Luca nem habozott, mellkasát a hátamnak nyomta,
míg egyik kezével a mellkasomon szorosan megtartott, aztán keményen
és gyorsan döngölni kezdett. Az ajkamba haraptam. Fájt, ugyanakkor
élveztem is. Minden alaklommal, amikor előrenyomult eltalált mélyen

JustBook fordítva
bennem egy pontot, ami öröm szikrákat szórt szét bennem. Lehajolt,
forró leheletét a nyakamon éreztem, közben ujja a csiklómat dörzsölte.
Felkiáltottam, ziháltam és nyöszörögtem. Éreztem, ahogy a feszültség
növekszik. Luca nadrágjának és morgásának hangja még jobban
felizgatott. Ujjai szinte fájdalmasan csavarták meg a mellbimbómat,
miközben beleharapott a nyakam hajlatába és a szemem előtt csillagok
jelentek meg, mikor felrobbantam. Luca nevét sikoltottam újra és újra,
ahogy megremegtem az orgazmusom nyomán, de ő nem lassított.
Keményen és gyorsan nyomult belém, az ujjai a csiklómon
könyörtelenül jártak, légzése egyre hevesebbé vált, aztán újra
elmentem, ezer apró darabkára törtem. Lábaim összerogytak, de Luca a
testével a háttámlának szorított. Egy morgással megragadta a csípőmet
és még keményebben dugott. Holnapra véraláfutásos leszek és
érzékeny, de nem tudtam magammal törődni. Amikor megremegett és
megharapta a torkom másik oldalát csak erőtlenül lógtam a kanapén.
Túlságosan kielégült és kimerült voltam ahhoz, hogy bármit is tegyek,
amikor elment bennem.
Azt hittem vége, de Luca felemelt a háttámláról és leeresztett a
földre. Szélesre tárta a lábaimat, amennyire csak lehetett. Túlságosan
érzékeny voltam és nem gondoltam, hogy újra el tudok menni, de Luca
szemének intenzitása megfogott. Megragadta a csuklóimat és a fejem
fölé nyomta a karjaimat, aztán két ujját a redőim mentén dörzsölte előre
hátra, mielőtt a nyílásomnál körözött és centiről centire becsúsztatta
őket. A szemeim fennakadtak, ahogy kínzóan lassú tempóban ujjazott.
A hüvelyem összeszorult körülötte és hallottam a torkom hátuljából
feltörő hangokat, de nem ismertem fel. Nem érintette meg a csiklómat
csak fürkésző kifejezéssel az arcán dugott az ujjaival.
– Ez egy kibaszott hazugság? – kérdezte durván, miközben
megtekerte bennem az ujjait, és elakadt a lélegzetem az élvezettől –
Mondd meg Aria. Mondd, hogy ugyanannyira élvezed ezt, mint én. – a
hangjában lévő kétségbeesés megdöbbentett.
Újra megforgatta az ujjait és nyöszörögni kezdtem.
– Igen, Luca. Élvezem.
A hüvelykujjával megnyomta a csiklómat és a hátam felívelt a
padlóról, de a tiltakozásom ellenére elhúzta a hüvelykujját és tovább
ujjazott.

JustBook fordítva
 – Szóval hazudtál? Miért?
Az őrületbe kergetett a kínzással. Azt akartam, hogy érintse meg a
csiklómat, azt akartam, hogy gyorsabban ujjazzon, azt akartam, hogy
megdugjon.
– Igen, hazudtam! – vergődtem a szorításában, ki akartam
szabadítani a kezeimet, hogy elérjem a farkát. Már elég kemény volt és
meg akartam győzni, hogy hagyja abba a kínzást, de túl erős volt és túl
könyörtelen.
– Miért? – morogta. Megállította az ujjait és sikítani akartam
csalódottságomban.
– Hazudtam, mert gyűlölöm, hogy szeretlek, mert gyűlölöm, hogy
bántani tudsz anélkül, hogy akár egy ujjal is hozzám érnél, mert
gyűlölöm magam, amiért még akkor is szeretlek, ha te soha nem fogod
viszonozni. – Luca szabadon engedte a csuklóimat, tekintete sötét és
kutató volt.
Nem akartam beszélgetni. Elértem az erekcióját és keményen hozzá
préseltem magam.
– Dugj meg, most!
Megragadta a lábaimat és magához húzott, talpaimat a vállához
szorítottam, aztán egy határozott lökéssel belém csúszott és elmentem,
az izmaim olyan szorosan rándultak össze a farka körül, hogy
felmordult. Még keményebben dugott és ujjaimmal a fa padlót
karmoltam, miközben szemeim szorosan becsukódtak. A gyönyörtől és
az érzelmektől szétesve élveztem el. A hátamat fájdalmasan dörzsölte a
kemény padló, lábaim merevek voltak, de újra elmentem, amikor Luca
is elérte a megváltását, majd elájultam.

Egész testem fájt. Felnyögöttem, amikor megmozdultam és rájöttem,

hogy az ágyunkban fekszem. Luca biztos felhozott az emeletre tegnap
éjjel. A szemeim kinyíltak és megláttam, ahogy Luca különös
tekintettel az arcán engem figyelt.
– Mit tettem? – kérdezte élesen suttogva.

JustBook fordítva
 A homlokomat ráncoltam, majd lenéztem magamra. A takaró
visszahajtódott, felfedve a testem teljes hosszát és a tegnap esti
események bizonyítékát. A csípőmön és a csuklóimon ujj alakú
zúzódások voltak. A torkom és a vállam érzékeny volt, ahol Luca
megjelölt és a belső combjaim pirosak voltak a dörzsöléstől. Tiszta
foltos voltam. Felültem és a lábam közötti éles fájdalomtól
megrándultam. De nem találtam semmit, amit megbántam volna. Nem
akartam mindig ilyen durván, de jó volt egy kis változatosság gyanánt.
– Aria, kérlek, mondd meg. Én…?
A szemébe néztem, megpróbáltam kitalálni miről beszél. Öngyűlölet
villant az arcán, aztán rájöttem mire gondol.
– Nem emlékszel?
– Emlékszem kis darabokra és részletekre. Emlékszem, hogy
lefogtalak. – a hangja elakadt. Nem ért hozzám. Az ágy szélén ült,
tulajdonképpen olyan messze tőlem, amennyire csak lehetett.
Kimerültnek és összetörtnek tűnt.
– Nem bántottál.
Tekintete villámokat szórt.
– Ne hazudj nekem!
Letérdeltem és felé másztam, mire megmerevedett.
– A szokásosnál kicsit durvább voltál, de én is akartam. Élveztem.
Luca nem szólt semmit, de tudtam, hogy nem hisz nekem.
– Nem, tényleg Luca. – megpusziltam az arcát és lehalkítottam a
hangom – Legalább négyszer elmentem. Nem igazán emlékszem
mindegyikre. Elájultam az érzelmi túlterheléstől. – Luca tekintetéből a
sötétség egy részét elmosta a megkönnyebbülés, de meglepődtem, hogy
nem kérdezősködik a magyarázatom miatt.
– Nem értem mi ütött beléd. Még Romeróra is rátámadtál.
– Meghalt az apám.
Megrándultam.
– Micsoda? Hogyan?
– Tegnap éjjel. Brooklynban, egy kis étteremben vacsorázott, amikor
egy mesterlövész golyót eresztett a fejébe.
– Mi a helyzet a mostohaanyáddal?
– Nem volt ott. Az apám a szeretőjével volt. Talán azért lőtték le őt
is, mert a Bratva azt hitte, hogy a felesége. Valakinek szólnia kellett

JustBook fordítva
nekik, hogy hol találják meg. Csak nagyon kevés ember tudta, hogy
odamegy. Álruhában volt. Senki sem ismerhette fel. Áruló van köztünk.

JustBook fordítva
 Tizenhetedik fejezet

A New York feletti égen súlyos felhők lógtak, de nem esett az eső.
Alkalomhoz illő volt. Salvatore Vitiello temetésére a New Yorki-i elit, a
Család illetve a Chicago-i szervezet legfontosabb tagjai gyűltek össze a
temetőben. A helyszínt a New York-i maffia legtöbb katonája
körbezárta, hogy biztosítsák, hogy Bratva ne tudja megzavarni a
temetést. Kockázatos volt a New York-i család és a Chicago-i szervezet
legfontosabb tagjainak egyidejű gyülekezete, de a Capo dei Capi
számára a tiszteletadás fontosabb volt.
Luca szikáran és érzelemmentesen állt az apja sírja mellett. Most ő
volt az új Capo, és nem mutathatta a gyengeség szikráját, még az apja
halála után sem. Luca és az apja hagyományos értelemben nem álltak
közel egymáshoz, de elveszíteni a szülődet, mindegy mennyire
kegyetlen és hideg volt hozzád, minden esetben lyukat égetett az
emberbe. Meg tudtam állapítani, hogy a család legtöbb idősebb férfi
tagja számító tekintettel figyelte Lucát. Ő nem mutatta ki, hogy
észrevette volna, de ezt direkt csinálta. Hamarosan, miután hatalomra
kerül, az lesz a legveszélyesebb időszak. Nem ismertem túl jól
Salvatore Vitiellót, ezért nem is sajnáltam. Számomra a temetés csak
egy dolgot jelentett, újra láthattam a családomat.
Gianna, Fabi és Lily apámmal és anyámmal állt a Chicago-i
szervezet vendégei között. Ma reggel érkeztek és alig vártam, hogy
eltölthessek egy kis időt velük. Minden vendég kezet rázott Lucával,
meglapogatták a vállát és mondtak neki néhány szokásos dolgot, amiből
a legtöbb hazugság volt. Hány ilyen férfi várhatta a lehetőséget, hogy
kiragadja Luca kezéből a hatalmat?
Amikor apám megfordult, vissza kellett fognom magam, hogy
nehogy nekitámadjak, amiért beleegyezett abba, hogy Giannát feleségül

JustBook fordítva
adja Matteóhoz. Ehelyett csikorgattam a fogaimat és hidegen
rámosolyogtam. A húgom feltűnően kerülte Matteo tekintetét. Gianna
lefogyott és összetörte a szívem, hogy ilyen reménytelennek láttam.
Örültem, amikor vége lett a temetésnek. A férfiak egy találkozót
ütemeztek be estére, hogy megvitassák az oroszok jelentette
fenyegetettséget. A mi világunkban nem volt sok idő gyászolni a
halottakat. Chicagónak és New Yorknak meg kellett találni a módját,
hogy hogyan állítsák meg a Bratvát, mielőtt egy másik Capo is az életét
veszti. És ez vagy Luca vagy Dante Cavallaro lenne.

Luca azt akarta, hogy hagyjam el New Yorkot, így elküldött engem a
Vitiello kastélyba Hamptonsba. Gianna, Lily és Fabi engedélyt kaptak,
hogy elkísérjenek egy éjszakára oda, mielőtt holnap este
visszamennének Chicagóba. Volt egy olyan érzésem, hogy apám abba
reménykedett, hogy kis értelmet beszélek Giannába a Matteóval
megszervezett házasságkötésével kapcsolatban. Az eljegyzési partit
november elejére tervezték, így Giannának nem volt sok ideje, hogy
megbékéljen vele. Anyám apámmal maradt Manhattanben, de Umbertót
elküldték velünk. Ő, Ceasare és Romero felelt a biztonságunkért.
Vacsoraidő környékén érkeztünk a kastélyba, és a személyzet már
előkészített számunkra mindent az étkezéshez. Dagadt a szívem a
boldogságtól, ahogy Lily, Fabi, Gianna és én körbeültük a hosszú
ebédlőasztalt, de elhalványította az a tény, hogy a három testőrünk halk
hangon az orosz fenyegetettségről beszélgetett, és Gianna
visszautasította, hogy két falatnál többet egyen. Nem akartam a
Matteóval való eljegyzésükről beszélni mindenki előtt. Később, miután
mindenki lefeküdt, Giannának és nekem elég időnk lesz erre. Fabi volt
az egyetlen, aki fenntartotta a beszélgetést az asztalnál, miközben
izgatottan mesélte, hogy apánk neki adta a késgyűjteményét. Lily el volt
foglalva, hogy lopva csodáló pillantásokat vessen Romeróra, aki
tudomást sem vett az iránta való vágyódásába.
Vacsora után kimentünk a fedett, oszlopos teraszra, ahonnan kilátás
nyílt az óceánra. Az éjszakai égbolt ragyogott a csillagoktól. New

JustBook fordítva
Yorkban ritkán lehetett őket látni. Ceasare isten tudja hova ment,
valószínűleg ellenőrizte a biztonsági rendszert, Umberto és Romero a
nappaliban telepedtek le, ahonnan láthattak minket és kihallgathatták a
beszélgetésünket. Fabi összegömbölyödve Lily mellé feküdt, gyorsan
elaludt, miközben Lily valamit a telefonján nyomkodott, időnként
Romerót ellenőrizve.
– Akarsz beszélni? – suttogtam Giannának, aki mellettem ült, lábait a
mellkasához felhúzva. Megrázta a fejét. Úgy éreztem, mintha szakadék
nőtt volna közénk, mióta megkapta a hírt az eljegyzéséről, és nem
tudtam, hogy miért. – Gianna kérlek!
– Nincs miről beszélnünk!
– Talán nem olyan rossz, mint ahogy gondolod. – hitetlenkedő
pillantást vetett rám, de folytattam a beszédet – Amikor megtudtam,
hogy Lucával össze fogunk házasodni, rettegtem, de beleegyeztem.
Luca és én sokkal jobban haladunk, mint ahogy gondoltam, hogy
lehetséges.
Gianna bámult rám.
– Én nem vagyok olyan, mint te Aria. Te buzgón megteszel neki
mindent, amit csak mondd. Én nem ilyen vagyok. Én nem hódolok be
senkinek.
Összerándultam. Gianna soha nem fakadt még ki ennyire. Hirtelen
felpattant. Próbáltam megragadni a karját, de lerázott engem.
– Hagyj békén. Most nem tudok rendesen beszélni veled.
Megfordult és elviharzott a tengerpart felé. Felálltam, gondolkoztam,
hogy kövessem-e, de tudtam, hogy úgysem hallgat rám, amikor ilyen.
Umberto kijött. Felemeltem az egyik kezem.
– Ne, adj neki néhány percet egyedül. Nagyon zaklatott.
Umberto bólintott, aztán Fabi felé nézett.
– Lefektetem.
Éppen bólintottam volna, amikor egy fülszaggató ricsaj törte meg a
csendet, de pár másodperccel később abbamaradt. Fabi szemei
kitágultak, ahogy Lilybe kapaszkodott. Mindketten engem néztek,
mintha én tudnám, mi történik. Romero rohant felénk, két pisztolyt
húzott elő, amikor egy piros pont jelent meg Umberto homlokán.
Felkiáltottam, de késő volt. Lövés dördült, Umberto feje hátrahanyatlott
és vér csillogott mindenhol. Lily sikoltozni kezdett, én pedig még

JustBook fordítva
mindig nem tudtam megmozdulni. Umberto halott szemeibe bámultam.
Egy férfi, akit egész életemben ismertem. Romero magához rántott és a
földre vetődött velem, amikor egy másik lövedék szétrobbantotta az
üvegajtót, és szilánkok repültek mindenfelé.
– Mi folyik itt? – kiáltottam, hisztériától rázkódó testtel.
– A Bratva. – mondta Romero egyszerűen, miközben a nappali felé
vonszolt. Küzdöttem ellene. Lily és Fabi egy fotel mellett guggolt, még
a mesterlövész lő tartományán belül.
– Hozd őket! – de Romero figyelmen kívül hagyta a parancsomat, és
erősebb is volt nálam. A falnak lökött engem a nappaliban, szorítása a
bőrömbe mart, szemei kemények és vadak voltak.
– Maradj itt. Ne mozdulj!
– Lily és Fabi! – nyögtem.
Bólintott, majd lebukott és újból kirohant. Ez az egész megrázott.
Romero visszatért a húgommal és az öcsémmel, akik kétségbeesetten
kapaszkodtak belém. Abban a pillanatban, ahogy mellém értek,
szorosan átöleltem őket a karjaimmal. És akkor a világom megbillent.
– Gianna. – suttogtam.
Romero nem hallott engem. A telefonjába kiabált.
– Hol? Mennyien? – arca elsápadt – Baszd meg. – felém fordult,
arckifejezésétől összeszorult a gyomrom.
– Az oroszok a telken vannak. És túlerőben. Le kell vigyelek a
pánikszobába, az alagsorba, ahol megvárjuk, amíg az erősítés
megérkezik.
Megragadta a karomat, de elrántottam.
– Vidd oda Fabit és Lilyt. Nekem figyelmeztetnem kell Giannát.
– Te vagy az én felelősségem. – sziszegte Romero.
Valahol a házban üveg csörömpölt. Lövések dördültek.
– Nem érdekel. Nem megyek veled. Azt fogod csinálni, amit
mondok. Vidd őket a pánikszobába. Ha bármi történik Lilyvel vagy
Fabival, megölöm magam és ezen se te, se Luca, se más hatalom ezen a
világon nem képes változtatni. Azt akarom, hogy megvédd őket. Hogy
helyezd őket biztonságba. Ez mindennél fontosabb számomra.
– Gyere velünk.
Megráztam a fejem.
– Meg kell találnom Giannát.

JustBook fordítva
 – Luca hamarosan itt lesz.
Tudtam, hogy nem mond igazat.
– Menjetek most.
Néztük egymást, végül a testvéreimhez fordult.
– Maradjatok le és kövessétek az utasításaimat.
Férfihangok üvöltöttek valamit oroszul, amikor több lövés is
eldördült. Ceasare képtelen lesz fenntartani a védelmi vonalat hosszú
ideig a hangokból ítélve. Romero egy fegyvert dobott nekem. Elkaptam,
majd lebuktam és kiszaladtam. Umberto vére borította a járólapokat, de
nem néztem a testére. Lesiettem a lejtőn az öböl felé, amikor
észrevettem, hogy rezeg a telefonom. Előhúztam és a fülemhez
nyomtam, közben Giannát kerestem a strandon.
– Aria? – hallatszott Luca aggódó hangja – Biztonságban vagy?
– Umbertót megölték. – ez volt az első dolog, ami kijött a számon.
– Hol vagy?
– Keresem Giannát.
– Aria hol van Romero? Miért nem vitt a pánikszobába?
– Meg kell találnom Giannát.
– Aria. – Luca kétségbeesettnek tűnt. – A Bratva téged akar. Menj a
pánikszobába. Szerzek helikoptert. Húsz percen belül ott leszek. Már
úton vagyok.
Lucának több mint húsz percre van szüksége még helikopterrel is, és
nem képes annyi embert magával hozni, nem beszélve arról, hogy
mennyi ideig harcol útban a kastély felé. Meg volt rá a lehetőség, hogy
nem sikerül.
Gianna rohant felém nagy szemekkel.
– Nem tudok tovább beszélni. – suttogtam.
– Aria.
– Mi történt? – kérdezte Gianna, miközben nekem csapódott.
– A Bratva.
A kikötő felé kezdtem húzni, ahol egy hajó horgonyzott. Sokkal
biztonságosabbnak tűnt elrejtőzni itt, mint visszamenni és a pánikszobát
keresni. A dokk deszkái felnyögtek a súlyunk alatt, ahogy a hajó felé
tartottunk. De ahogy Lily sikolya áthatolt az éjszakán, megdermedtem.
Gianna és én egy pillantást váltottunk. Szó nélkül visszafordultunk és
visszasiettünk a ház felé. Szívem a mellkasomban kalapált, ahogy

JustBook fordítva
megérkeztünk a teraszra. A nappali elhagyatott volt. Letérdeltem
Umberto mellé, és elvettem a késeit, amitől megborzongtam. Az
egyiket átadtam Giannának, a másikat a hátsó zsebembe tettem.
– Gyerünk. – suttogtam.
Nem voltam biztos benne, hogy Gianna és én mit fogunk tenni, ha
belépünk. Egyszer lőttem egy fegyverrel, és csak akkor használtam
kést, amikor Lucával gyakoroltam, ami nem sok jó ígért az orosz
gengszterek elleni harcban. De tudtam, hogy nem vagyok képes úgy
tovább élni a lelkiismeretemmel, ha most nem találom meg Lilyt és
Fabit.
Gianna és én belopóztunk. Sötét volt. Valakinek le kellett kapcsolnia
minden villanyt a házban. Visszatartottam a lélegzetemet, de minden
szörnyen csendes volt. Az ajtóhoz közelítettem, ami az előtérbe
vezetett, amikor egy kar kinyúlt és a derekam körül megragadott.
Felkiáltottam, küzdöttem, próbáltam a fegyveremet a támadóm felé
irányítani, de megcsavarta a csuklómat. Fájdalom hasított a karomba és
a fegyver kiesett az ujjaim közül. Gianna felsóhajtott mögöttem.
Rugdosódtam. Egy mély hang oroszul rám mordult. Ó Istenem! Lábam
a sípcsontjába ütközött. Ellökött engem, de mielőtt visszanyerhettem
volna az egyensúlyomat, ökle az ajkaimnak csapódott. A látásom
feketébe fordult és térdre estem, ahogy vér töltötte el a számat és
szivárgott le az államon, a meleg sós ízre epe gyűlt a torkomba.
Ujjak tekeredtek a hajamba és kicsavarodtak a lábaim, felsikítottam a
fejbőrömben érzett fájdalomtól. Támadóm nem foglalkozott vele. A
hajamnál fogva vonszolt az előtérbe. Giannát láttam egy másik magas
férfi karjai között. Eszméletlen volt, homlokán egy kialakulóban lévő
zúzódással.
A földre hajítottak farmerba öltöztetett lábak elé, gyorsan felnéztem
egy himlőhelyes arcba és hideg kék szemekbe.
– Mi a neved kurva? – kérdezte erősen akcentusos angollal. Nem
ismert fel engem? Azt hiszem, másképp néztem ki vérrel az arcomon.
Kihívóan néztem vissza rá. A gyomromba rúgott és levegőért kapkodva
elterültem a földön.
– Mi a neved?
A szemeim jobbra tőlem egy testre vetődtek. Ceasare. Gurgulázó
hangokat adott ki, és vérző sebét szorongatta a gyomrán. Sehol nem

JustBook fordítva
láttam Lilyt, Fabit és Romerót, reméltem, hogy a pánikszobában
vannak. Ők legalább túlélik.
Egy kéz megragadta az államat és felrántotta a fejemet.
– Megmondod a nevedet vagy Igornak fájdalmat kell okoznia? –
Gianna felé biccentett, aki az oldalán feküdt a márványpadlón, kábultan
ébredezve.
– Aria. – mondtam csendesen.
– Mint Aria Vitiello? – kérdezte a férfi kegyetlen mosollyal.
Bólintottam. Nem volt értelme tagadni. Mondott valamit oroszul, a
férfiak felröhögtek. A bőröm bizsergett attól, ahogy rám néztek.
– Hol vannak a többiek? Az árnyékod és a gyerekek?
Egy pillanatig gondolkodnom kellett, kit ért árnyék alatt.
– Nem tudom. – feleltem.
Igor belerúgott Giannába. Felsikoltott. Szemei találkoztak az
enyémmel, és láttam rajta, hogy nem akarja, hogy bármit is mondjak, de
hogy tudtam volna végignézni, hogy bántják őt.
Hangok és lövések hallatszottak be kintről. Az oroszok vezetője
megragadott, majd a hátamat a mellkasához húzta, mielőtt egy pengét
szorított a torkomnak. A félelem megbénította a testemet, miközben
hallottam a harc hangjait. Hátrafele vonszolt a nappali közelébe. Igor
Giannát ráncigálta a hajánál fogva. Nem volt képes felállni. Egy másik
orosz gengszter hátralendült, ahogy a golyó átrobbant a torkán.
– Nálunk van a feleséged Vitiello. Ha egy darabban szeretnéd őt
látni, akkor jobb, ha befejezed a harcot és leteszed a fegyvereidet.
Luca belépett, fegyverrel mindkét kezében. Matteo lépett mögé.
– Tehát ez a feleséged, Vitiello. – mondta a férfi, lélegzete forró volt
a nyakamon. Vergődtem a kezei között, de fogva tartott a halálos
szorításában. A penge belevágott a bőrömbe és mozdulatlanná váltam.
Luca arca egy dühödt maszk volt, ahogy a foglyul ejtőmet bámulta.
Matteo újra és újra megpörgette késeit a kezében, szemei megvillantak
Gianna padlón remegő alakja láttán. Ceasare abbahagyta a gurgulázást.
Ezen az éjszakán nagyon jól tudtuk, hogy végül mindenki a saját vérébe
fog belefulladni.
– Hagyd elmenni Vitali. – morogta Luca.
Vitali megragadta a torkomat.
– Én nem így gondolom.

JustBook fordítva
 Nehezen tudtam lélegezni a szorításában, de minden, amire gondolni
tudtam az az volt, hogy mindenkit elveszíthetek ma este, akit szeretek.
Reméltem, hogy engem ölnek meg először. Nem tudtam elviselni a
gondolatot, hogy végig nézem mindenki halálát.
– Elvettél valamit, ami a miénk Vitiello és most nálunk van valami,
ami a tiéd. – Vitali megnyalta az arcomat és én majdnem elhánytam
magam – Tudni akarom, hol van.
Luca egy lépést tett előre, majd megdermedt, amikor Vitali újra
felemelte a kést a torkomhoz.
– Tedd le a fegyvereidet vagy elvágom a torkát.
Vitali hülye volt, amikor azt hitte, Luca meg fogja ezt tenni, de aztán
rémülten figyeltem, ahogy Luca leejti a padlóra a fegyvereit.
– A feleséged finom ízű. Kíváncsi vagyok vajon máshol is ilyen
finom-e.
Megfordított, így szembe kerültem vele. Ocsmány lehelete az
arcomhoz ért. A szeme sarkából láttam, hogy Luca figyel engem, de azt
kívántam, bárcsak másfelé nézne. Nem akartam, hogy ezt lássa. Vitali
ajkai egyre közelebb jöttek. Biztos voltam benne, hogy hányni fogok.
Megpróbáltam elhátrálni, de ő csak aljasul nevetett és megragadta a
csípőmet, de alig figyeltem rá, mert a mozdulatomra belevájt a kés a
fenekembe. Amíg Vitali követte a nyelvével az állam vonalát,
becsúsztattam a kezem a hátsó zsebembe, kihúztam a kést és a
combjába döftem.
Felüvöltött, elhátrált és ekkor elszabadult a pokol. Luca gyakorlatilag
átrepült a szobán és magához húzott, amíg elvágta Vitali torkát
felnyitva egyik fülétől a másikig. A férfi feje hátrahanyatlott, vér
spriccelt, majd eldőlt. Golyók szelték át a levegőt, és ordítások. A talaj
csúszóssá vált a vértől és csak Luca erős szorítása a karomon volt képes
függőlegesen tartani. Valahol elejthette a kését, mert golyót golyó után
lőtt ki egy fényes fekete hangtompítós pisztolyból. Felemeltem egy
fegyvert, ami egy vértócsában hevert. Csúszós volt a kezemben, de jól
éreztem a súlyát. Hirtelen ott volt Romero is. Szemeimmel kerestem
Giannát, de eltűnt a padlóról, ahol eddig volt.
Luca lelőtt egy másik ellenséget, majd lehajolt a halott férfi
fegyveréért, ahogy a sajátjából kifogytak a golyók, miközben egy orosz
gengszter jobb oldalról Lucára célzott. Felkiáltottam, hogy

JustBook fordítva
figyelmeztessem, ugyanekkor elé vetődtem, miközben a férfira
céloztam a fegyveremmel és lőttem. Még gondolni sem tudtam rá.
Megesküdtem magamnak, hogy nem nézem végig senki halálát ma este,
akit szeretek, még ha ez azt is jelenti, hogy én leszek az első, aki
meghal. A golyó a vállamba fúródott és a világom felrobbant a
fájdalomtól. A lövésem a fickó fejébe fúródott, halottan a földre esett.
Luca oldalra rántott, de a látásom már feketébe fordult.
Amikor újra magamhoz tértem Luca a karjaiban tartott. Csend volt
körülöttünk, kivéve valaki nyüszítését. Egy pillanat múlva rájöttem,
hogy ez én vagyok, és a fájdalom keresztülhasított rajtam, azt kívántam
bárcsak eszméletlen lennék, de tudnom kellett, hogy mindenki rendben
van-e.
– Jól vagy? – morogtam.
Luca remegett mellettem.
– Igen. – csikorogta – De te nem.
A vállamat nyomta, hogy elállítsa a vérzést. Valószínűleg ez okozta
a fájdalmat. A pólóm elülső és hátsó része nedves volt a meleg
folyadéktól.
– És Gianna, Lily és Fabi? – suttogtam, ahogy a sötétség újra el akart
nyelni.
– Jól vagyunk. – felelte Gianna valahonnan. Messziről hallottam
vagy talán csak képzeltem az egészet. Luca a kezeit alám csúsztatta és
felállt. Felüvöltöttem a fájdalomtól és könnyek szivárogtak a
szemeimből. Az előcsarnokban összezsúfolódtak az embereink.
– Elviszlek a kórházba. – mondta Luca.
– Luca – mondta Matteo figyelmeztetően. – A Doki majd
gondoskodik róla. Évek óta ő gondoskodik az üzleti dolgokról.
– Nem. – morogta Luca – Ariának szakszerű ellátásra van szüksége.
Túl sok vért vesztett. – láttam, ahogy Luca néhány embere ránk meredt,
majd ismét elfoglaltságot színlelt. Ő volt a Capo. Nem mutathatott
gyengeséget, még felém sem.
– Tudok vérátömlesztést csinálni. – jött egy mély, megnyugtató
hang. A doktor. Több mint hatvan éves volt, hófehér hajjal és kedves
arccal. Luca szorítása még szorosabbá vált. Megfogtam a karját.

JustBook fordítva
 – Rendben van Luca. Engedd, hogy gondoskodjon rólam. Nem
akarom, hogy kórházba vigyél. Az túl veszélyes. – Luca szemei
haboztak, de aztán lassan bólintott.
– Kövess! – a lépcsők felé vitt, de ismét elvesztettem az eszméletem.

Összetörten és zavarodottan ébredtem egy puha ágyban. Kinyitottam a

szemeim. Gianna feküdt mellettem, aludt. Kint világos volt, ebből
tudtam, hogy több óra is eltelhetett már. Egy óriási zúzódás volt a
homlokán, de azt gondoltam én rosszabbul nézek ki. Egyedül voltunk és
csalódás töltött el. Megpróbáltam felülni, de heves lüktetés lett a
jutalmam a vállamban. Lenéztem, és észrevettem, hogy a felkaromat és
a vállamat kötés fedi.
Gianna megmozdult, aztán megkönnyebbülten rám mosolygott.
– Ébren vagy.
– Igen. – suttogtam. Úgy érzetem, mintha a szám vattával lenne tele.
– Luca egész éjjel őrizte az ágyadat, de Matteo kényszerítette, hogy
menjen ki és segítsen neki az elkapott orosz gengszterekkel.
– Elkapták néhányukat?
– Igen, megpróbálnak információkat kiszedni belőlük.
Ajkaimat csavargattam, de nem éreztem sajnálatot irántuk.
– Hogy vagy? – kérdeztem.
– Jobban, mint te. – mondta Gianna és becsukta a szemeit –
Sajnálom, hogy veszekedtem veled tegnap. Örökre gyűlöltem volna
magam, ha az lett volna az utolsó dolog, amit neked mondtam.
Megráztam a fejem.
– Rendben van.
Felugrott az ágyról.
– Jobb, ha elmondom Lucának, hogy felébredtél vagy különben
levágja a fejemet.
Eltűnt és néhány perccel később Luca belépett. Megállt az ajtóban,
arckifejezése kiolvashatatlan volt, miközben tekintete rajtam vándorolt.
Aztán az ágyhoz lépett és csókot nyomott a homlokomra.
– Szükséged van morfiumra?

JustBook fordítva
 A vállamat úgy éreztem, mintha tűzben égne.
– Igen.
Luca az éjjeliszekrény felé fordult és felvett egy fecskendőt.
Megfogta a karom és becsúsztatta a tűt a könyökhajlatomba. Amikor
elkészült, a fecskendőt a szemetesbe dobta, de nem engedte el a
kezemet. Összekulcsoltam az ujjainkat.
– Valakit elvesztettünk?
– Nem sok embert. Ceasarét és pár katonát. – mondta majd szünetet
tartott. – És Umbertót.
– Tudom. Láttam, ahogy lelőtték. – gyomrom hevesen összerándult.
Még mindig nem tudtam elhinni. Írnom kellett Umberto feleségének
egy levelet, de ehhez tiszta fejre volt szükségem.
– Hogy értette azt a Vitali fickó, hogy van nálad valami, ami az övé?
Luca ajkai elvékonyodtak.
– Elfogtuk az egyik drogszállítmányukat. De ez most nem fontos.
– Akkor mi a fontos?
– Hogy majdnem elvesztettelek. Hogy láttam, ahogy meglőnek. –
Luca furcsa hangon beszélt, de arckifejezése semmit sem árult el –
Szerencséd van, hogy a golyó csak a válladat találta el. A Doki azt
mondta, hogy teljesen meg fogsz gyógyulni és képes leszel úgy
használni a karod, mint azelőtt.
Próbáltam mosolyogni, de a morfium lelassított. Pislogtam,
próbáltam ébren maradni. Luca lehajolt.
– Ne csináld ezt többé!
– Mit? – pihegtem.
– Hogy elkapod a nekem szánt golyót.

JustBook fordítva
 Tizennyolcadik fejezet

A zuhanyzás egy rémálom volt. Le kellett fednem a kötésem egy

vízálló fóliával, ami eléggé problémásnak bizonyult, de a meleg vízzel
való mosakodás élménye megérte a vért és verejtéket. Gianna, Lily és
Fabi kevesebb, mint egy órája mentek el. Apám ragaszkodott hozzá,
hogy menjenek. Nem mintha Chicagóban biztonságosabb lenne nekik.
Ráadásul a Bratva is egyre közelebb került a Szervezethez. Legalább
egy nappal tovább voltak velem a tervezettnél. Szórakoztattak engem,
ahogy feküdtem az ágyban, amíg Luca mindent ellenőrzött. Capóként
nem hagyhatta magukra a katonáit. Be kellett bizonyítania, hogy van
egy kidolgozott terve.
Már sokkal jobban érzetem magam. Talán a fájdalomcsillapítók
hosszú távú hatása miatt volt, ami két óráig tartott. Kiléptem a
zuhanyzóból és nehézkesen felvettem a bugyimat. Tudtam mozgatni
mindkét karomat, de a Doki azt mondta, hogy a lehető legkevesebbet
használjam a bal karom. Belebújtam a hálóingembe, ami még
nehezebbnek bizonyult. Sikerült a pántját sérült vállamon átbújtatni,
miközben visszalépkedtem a hálószobába, ahol Lucát találtam az ágyon
ülve. Rögtön felállt.
– Kész vagy az üzlettel? – kérdeztem tőle. Bólintott.
Odajött hozzám, majd megigazította a másik pántot is, aztán az ágy
felé vezetett, majd leültetett. Nem tudtunk azóta egymással beszélgetni
és akkor a morfium hatása alatt voltam.
– Jól vagyok. – ismételtem újra, mert úgy nézett ki, mint akinek
szüksége van rá, hogy hallja tőlem. Sokáig nem mondott semmit, majd
letérdelt elém és az arcát a hasamnak szorította.
– Két nappal ezelőtt elveszíthettelek volna.
Megborzongtam.

JustBook fordítva
 – De nem történt meg.
Felnézett rám.
– Miért csináltad ezt? Miért ugrottál a nekem szánt golyó elé.
– Tényleg nem tudod, hogy miért? – suttogtam.
Nagyon nyugodttá vált, de nem mondott semmit.
– Szeretlek Luca! – tudtam, hogy hangosan kimondani kockázatos,
de pár nappal ezelőtt azt hittem meghalok, így nem számított.
Luca felemelkedett az arcomhoz és a tenyerébe fogta.
– Szeretsz engem. – ismételte meg, mintha azt meséltem volna neki,
hogy az ég zöld vagy a Nap kering a Föld körül vagy a tűz hideg, ha
megérinted. Mintha nem lett volna értelme annak, amit mondtam,
mintha nem illet volna bele a világszemléletébe.
– Nem szerethetsz engem Aria. Nem olyan valaki vagyok, akit
szerethetsz. Az emberek félnek tőlem, gyűlölnek, tisztelnek, csodálnak
engem, de nem szeretnek. Egy gyilkos vagyok. Jó vagyok a
gyilkolásban. Jobb, mint bármi másban és nem szégyellem. Bassza
meg, néha még élvezem is. Ezt az embert akarod te szeretni?
– Ez nem akarat kérdése, Luca. Ez nem olyan, hogy úgy döntök,
mostantól nem szeretlek téged.
Bólintott, mintha sokat megmagyarázott volna.
– És te gyűlölöd, hogy szeretsz engem. Emlékszem, korábban ezt
mondtad.
– Nem. Többé már nem. Tudom, hogy nem vagy jó ember. Mindig is
tudtam, de nem érdekel. Tudom, hogy kellene. Tudom, mert ébren
fekszem éjszakánként és gyűlölöm magam, amiért helyénvalónak
tartom, hogy a férjem az államok legbrutálisabb és legbefolyásosabb
bűnszervezet főnöke. De nem érdekel. Mit jelent ez nekem?
Lenéztem a kezeimre, a kezekre, amik két nappal ezelőtt fegyvert
tartottak és ujjakra, amik habozás nélkül meghúzták a ravaszt, reszketés
és remegés nélkül.
– Megöltem egy embert és nem érzek megbánást. Egy kicsit sem.
Újra megtenném. – felnéztem Lucára – Mit teszel velem, Luca?
Ugyanolyan gyilkos vagyok, mint te.
– Azt tetted, amit kellett. Megérdemelte a halált.
– Senki nem érdemli meg a halált. Mi valószínűleg jobban
megérdemeljük, mint a többiek.

JustBook fordítva
 – Te jó vagy, Aria. Ártatlan vagy. Kényszerből tetted.
– Nem, Luca. Ebbe a világba születtem. Úgy döntöttem, ebben a
világban maradok – az esküvőm napján elhangzott szavak ugrottak be
az emlékezetembe. – A világunkba beleszületni azt jelenti, hogy véres
kézzel érkezünk meg. Minden lélegzetvételünkkel a bűn egyre
mélyebbre vájja magát a bőrünkbe.
– Nem volt választásod. Nem tudsz elmenekülni a világunkból. Nem
volt választási lehetőséged a házasságot illetően sem. Ha hagyod, hogy
a golyó megöljön engem, akkor lett volna lehetőséged a házasságunkból
megszökni.
– Kevés jó dolog van a mi világunkban, Luca, és ha találsz egyet,
ahhoz minden erőddel ragaszkodnod kell. Te vagy az egyik jó dolog az
életemben.
– Nem vagyok jó. – mondta Luca kétségbeesetten.
– Nem vagy jó ember, nem. De jó vagy hozzám. Biztonságban érzem
magam a karjaidban. Nem tudom miért, még csak azt sem tudom, miért
szeretlek, de ez így van és ez nem fog megváltozni.
Luca lecsukta a szemeit és szinte lemondónak tűnt.
– A szerelem kockázatos és gyengeség a mi világunkban, amit egy
Capo nem engedhet meg magának.
– Tudom. – mondtam, ahogy a torkom összeszűkült.
Luca szeme felpattant, vad és égető érzéseket sugározva.
– De nem érdekel, mert szeretni téged az egyetlen tiszta dolog az
életemben. – könnyek gyűltek a szemeimbe.
– Szeretsz engem?
– Igen, még ha nem is kellene. Ha az ellenségeim megtudják,
mennyit jelentesz nekem, mindent meg fognak tenni azért, hogy a
kezükbe kaparintsanak téged, bánthatnak rajtad keresztül, irányítani
tudnak a te fenyegetettségeddel. A Bratva újra meg fogja próbálni és
mások is. Amikor Made Man lettem, akkor megesküdtem, hogy mindig
a Család az első, megerősítettem ugyanezt az esküt, amikor Capo dei
Capi lettem, bár tudtam, hogy hazudok. Az első választásom mindig a
család lesz.
Visszatartottam a lélegzetemet, képtelen voltam egy szót is mondani.
Úgy nézhettem ki, mint aki mindjárt darabokra törik.

JustBook fordítva
 – De téged választalak először, Aria. Felégetem a világot, ha kell.
Ölni fogok, csalni és zsarolni. Bármit megteszek érted. Talán a szerelem
egy kockázat, de egy olyan kockázat, amit hajlandó vagyok vállalni,
ahogy te mondtad, ez nem egy választás. Sose gondoltam rá, hogy
szeretném, soha nem gondoltam, hogy fogok tudni szeretni valakit, de
beléd szerettem. Küzdöttem. Ez az első csata, amit elveszítettem.
A nyakába vetettem magam a karjaimmal és sírtam, aztán
nyöszörögtem a vállamba hasító fájdalomtól. Luca elhúzódott.
– Szükséged van pihenésre. A testednek meg kell gyógyulnia.
Lefektetett engem, de a karjaiban tartott.
– Nem akarok pihenni. Azt akarom, hogy szeretkezzünk.
Luca úgy nézett ki, mint akinek fájdalmai vannak.
– Fájdalmat fogok okozni. Az öltések felszakadhatnak.
A mellkasához szorítottam a kezeimet, feszes hasa alatt
végigsimítottam a dudorodó boxerén.
– Ő egyetért velem.
– Ez mindig így van, de nem az értelem hangja, higgy nekem.
Felkuncogtam, aztán összerezzentem, ahogy fájdalom nyilallt a
karomba. Luca még mindig felettem volt, de megrázta a fejét.
– Erről beszéltem.
– Kérlek. – suttogtam – Szeretkezni akarok veled. Olyan hosszú
ideje akarom.
– Én mindig szeretkezni akarok veled, Aria.
Nyeltem egyet és elkezdtem simogatni Luca erekcióját a vékony
szöveten keresztül. Nem húzódott el tőlem.
– Nem akarod ezt?
– Persze, hogy akarom. Majdnem elveszítettük egymást. Nem akarok
semmi mást, mint hogy minél közelebb legyek hozzád, amennyire csak
lehetséges.
– Akkor szeretkezz velem lassan és finoman.
– Lassan és finoman. – mondta Luca halk hangon, és tudtam, hogy
értem megteszi.
Lemászott az ágy szélén, majd masszírozni kezdte a lábaimat és a
vádlimat. Szélesebbre tártam őket. Feljebb csúszott a hálóingem,
feltárva Lucának a vékony, fehér bugyimat. Szemeit végigjáratta rajtam,
tudtam, hogy azt nézi, mennyire akarom és mire van szükségem.

JustBook fordítva
Felnyögött a bokámnál, aztán végigvezette ujjait a lábamon. Csak épp
hogy hozzáért a bőrömhöz, amikor ujjbegyeivel végigsimított a
középpontomon. A bugyim hozzátapadt selymes forróságomhoz.
– Azt akarod, hogy lassan és finoman csináljam, az igazán kemény
lesz nekem. Ha nem lennél megsérülve, beléd temetkeznék és addig
csinálnám, amíg nem sikítod a nevemet.
– Ha nem fájna, azt akarnám, hogy meg is tedd.
Luca végigsimította a nyelvével a bokámat és szájába szívta
óvatosan a bőrt.
– Enyém.
Aztán a vádlimat és a combomat borította be csókokkal, mondogatva
az enyém szót újra és újra, amíg felfelé haladt a középpontom felé.
Lecsúsztatta a bugyimat, aztán a lábaim közé feküdt és megcsókolta a
nagyajkakat.
– Enyém. – suttogta a túlfűtött húsomba.
Felíveltem a hátammal és azonnal fájdalmasan megrándultam.
– Azt akarom, hogy teljesen ellazulj. Ne feszítsd meg az izmaidat,
különben a vállad fájni fog. – mondta, ajkaival tovább simogatva
engem, ahogy beszélt és egyre jobban benedvesedtem.
– Mindig megfeszülök, amikor elmegyek – mondtam ostobán. – És
tényleg igazán el akarok menni.
– Elfogsz, de nem megfeszülve.
Nem mondtam, hogy szerintem ez lehetetlen. Luca valószínűleg látta
az arcomon, és arckifejezése azt mondta, elfogadja a kihívást.
Gyakrabban kellene kihívnom.
Ahogy elkezdett gyönyört okozni a finom érintésekkel és
nyalintásokkal, a lábujjaim begörbültek, éreztem, hogy az izmaim
elengednek és az elmém egy boldogság burokba sodródik. Halk
nyögéseim, és Luca szájának finom hangjai, ahogy a redőim között
dolgozott, összekeveredett a szoba csendjével. Mélyen bennem egy
csomó kezdett alakulni és Luca nyelvének minden simítására
szorosabbá vált, aztán finoman, lassan a csomó kioldódott és
orgazmusom szétáradt a testemben, mint a méz. Hosszan kiengedtem a
levegőt, ahogy Luca elnyújtotta az orgazmusom, úgy tűnt örökké tart a
pehelykönnyű érintéstől. Egy olyan kábulaton át figyeltem őt, ahogy
felkel, aminek semmi köze nem volt a fájdalomcsillapítókhoz. Kiugrott

JustBook fordítva
a boxeréből, miközben én egy csont nélküli rakásként hevertem az
ágyon. A testem zsongott, mintha minden sejtem az édes gyönyört
szívná be. Fölém magasodott, hegye a bejáratomhoz nyomódott. Lassan
belém csúszott, szétfeszítve engem. Kiengedtem egy hosszú nyögést,
amikor teljesen kitöltött engem.
– Enyém. – mondta csendesen.
A szemébe néztem, miközben centiről centire visszahúzódott, csak a
csúcsa maradt bennem, mielőtt visszasiklott belém.
– Tiéd. – suttogtam.
Az előttünk húzódó ösvény sötét volt, egy véres, halálos, veszélyes
élet, egy olyan jövő, melyben folyamatosan a hátam mögé nézek; a
tudat, hogy bármely nap az utolsó lehet vele, az attól való rettegés, hogy
egy nap talán végig kell néznem, ahogy halálos dózist kap. De ilyen
volt a mi világunk, Luca az én emberem és vele tartok az úton, amíg
keserű véget nem ér.
Ahogy szeretkeztünk, megérintettem kezemmel a tetoválását a szíve
felett, éreztem, ahogy a szíve a tenyeremen dobol. Mosolyogtam:
– Enyém.
– Mindig. – mondta Luca.

JustBook fordítva
Luca novellája
 Luca nősülni fog

S
– ok szerencsét. – mondta fanyar mosollyal Matteo. Figyelmen kívül
hagytam és apánk irodája felé indultam. Gyűlöltem, hogy mennem
kellett, amikor hívott. Ő volt az egyetlen személy, aki ugráltatott, és ezt
kurvára élvezte. Az íróasztala mögött ült a narcisztikus mosolyával, és
ezt mindennél jobban gyűlöltem.
– Hivatott Apám. – szólaltam meg, és próbáltam úgy hangzani,
mintha nem átkozódtam volna.
Mosolya kiszélesedett.
– Találtunk neked egy feleséget, Luca.
Felhúztam a szemöldökömet. Tudtam, hogy ő és a Chicago-i
szervezet már hónapok óta tárgyalt egy esetleges egyesülésről, de Apám
soha nem volt közlékeny az információkkal. Szerette, hogy hatalma volt
fölöttem.
– A szervezetből?
– Természetesen. – felelte, ujjaival megérintette az asztalt, közben
engem figyelt. Azt akarta, hogy megkérdezzem tőle ki az, el akarta érni,
hogy kényelmetlenül fészkelődjek. Megszorongattam. Zsebre dugtam a
kezeim, és egyenesen a szemébe néztem.
Az arckifejezése elsötétedett.
– Ő a legszebb nő, akit a szervezet felajánlott. Egy ellenállhatatlan
szépség. Arany szőke haj, kék szem, halvány bőr. Egy földre szállt
angyal, ahogy Fiore fogalmazott. Remélem, élvezni fogod a szárnyai
letörését.
Vártam a „de” szót. Apám túlságosan elégedettnek látszott, mintha
valamit visszatartana, tudta, hogy ezt utálom.
– Talán hallottál róla. A neve Aria Scuderi. A Consigliere lánya, és
néhány hónapja töltötte be a tizenötöt.

JustBook fordítva
 Nem voltam elég gyors, hogy elrejtsem a sokkomat. Tizenöt?
Kurvára viccelt velem?
– Gondolom, hamarosan esküvőt akarnak. – jegyeztem meg
óvatosan.
Apám hátra dőlt, szemei a gyengeség egy pillanatnyi felvillanását
kereste.
– Akarják. Mindannyian akarjuk.
– Nem fogok feleségül venni egy kibaszott gyereket. – morogtam, és
jól színleltem. Rosszul voltam a kisded játékaitól.
– Feleségül fogod venni, és megbaszod, Luca.
Kifújtam a levegőt, mielőtt olyat mondtam vagy tettem volna, amit
később megbánnék.
– Valóban úgy gondolod, hogy az embereink felnéznek rám, ha úgy
viselkedem, mint egy kibaszott pedofil?
– Ne légy nevetséges. Felnéznek ránk, mert félnek tőlünk. És Aria
már nem olyan fiatal. Elég idős ahhoz, hogy széttegye a lábait és
megbaszd.
Nem ez volt az első alkalom, hogy szívesen golyót repítettem volna a
fejébe. Az apám volt, de egy szadista gazember is, akit jobban
gyűlöltem, mint bármi mást a világon.
– Mit szólt a lány a terveitekhez?
Apám ugatva felnevetett.
– Még nem tudja és egyébként sem fontosak az érzései. Azt teszi,
amit mondanak neki, és neked is így kell tenned.
– Az apja nem bánja, hogy hozzám adja a lányát idő előtt?
– Nem.
Mekkora gazember volt ez a Scuderi? Láttam, apám mennyire
élvezte a dühömet.
– De a lány anyja megkérte Fiore Cavallarót, hogy halassza el az
esküvőt.
Bólintottam. Legalább egy embernek nem ment el a kibaszott esze.
– Természetesen még nem döntöttünk arról, hogy mit tegyünk.
Beszélni fogok veled, ha megszületett a döntés.
Távoztam, tudva, hogy el vagyok bocsájtva. Matteo a falnak
támaszkodott Apánk irodájával szemben. Elhaladtam mellette és
próbáltam kezelni az égető dühöt, mely keresztüláramlott a testemen.

JustBook fordítva
Meg akartam ölni valakit, lehetőleg az apánkat. Egyenesen a nappali
bárjához mentem.
– Mit csinált most a szadista apánk? – kérdezte Matteo, miközben
mellettem lépkedett.
Mereven figyeltem őt.
– Azt akarja, hogy feleségül vegyek egy kibaszott gyereket.
– Mi a faszról beszélsz? Azt hittem, megpróbálja felhajtani a rohadt
szervezet legszebb nőjét. – mondta gúnyosan Matteo.
– Biztos kifogytak a csinos nőkből, mert azt akarják, hogy feleségül
vegyem Aria Scuderit, aki tizenöt éves.
Füttyentett egyet Matteo.
– Szent szar. Elment a kurva eszük? Mit csinált az a szegény lány,
hogy ilyen sorsot érdemelt?
Most nem volt kedvem a vicceihez. Meg akartam ütni valamit –
valami keményet.
– Ő a Consigliere legidősebb lánya és úgy néz ki, mint egy földre
szállt angyal, ha hinni lehet Fiore Cavallaro szavainak.
– Tehát kiházasítják az ördöggel. Egy gyufa a pokolban.
– Kezded felbaszni az agyam, Matteo. – odaértem a bárpulthoz és a
legdrágább whiskey-s palackot vettem a kezembe, amelyet Apánk
különleges alkalmakra tartogatott. A számhoz emeltem és jól
meghúztam. Matteo kikapta az üveget a kezemből és ő is jókora adagot
ivott a borostyán sárga folyadékból, mielőtt visszaadta nekem. Egy ideg
fel-le sétáltunk, mielőtt Matteo újra megszólalt.
– Tényleg hozzád adják azt a lányt? Úgy értem, én oda vagyok a
perverz dolgokért, de egy átkozott tizenöt éves, még nekem is
félelmetes.
– A seggfej apja, már holnap hozzám adná. Azt a fattyút úgy tűnik,
nem érdekli.
– Tehát, mit fogsz csinálni?
– Azt mondtam Apánknak, hogy nem veszek feleségül egy gyereket.
– És azt mondta, hogy itt egy feleség és csináld, amit a Capo mond.
– Igen. Ezt mondta. Nem tudja felfogni, hogy miért kell a lánynak
idősebbnek lennie az esküvőhöz. Csak annyit kell tennie, hogy szétteszi
a lábait.

JustBook fordítva
 Matteo összeszűkítette a szemeit azon a kurvára bosszantó módon,
mikor megpróbált kitalálni valamit.
– És te?
– Mit én? – tudtam, hogy mire gondol, de pokolian bosszantott, hogy
ezt meg kellett kérdeznie. Ezt a kérdést bárki mástól vártam volna, csak
tőle nem. Tudta, hogy még nekem is voltak bizonyos határaim, amiket
nem akartam átlépni. Egyelőre. Az élet egy ribanc, különösen, ha a
maffiába tartoztál, úgyhogy megtanultam, a soha ne mondd, hogy soha,
mottó szerint élni.
– Megbasznád?
– Gyilkos vagyok, nem pedofil, te hülye seggfej.
– Úgy beszélsz, mint egy igazi filantróp.
– Baszd meg, és ne olvasd azt a rohadt szótárat.
Matteo elvigyorodott, és én is elvigyorodtam. Ez az anyaszomorító
tudta, mitől érzem jobban magam.

Matteo nem hagyta abba a beszédet, mióta leszálltunk a gépről.

Másodpercekre voltam attól, hogy kilyukasztom a torkát.
– Hagyd abba a duzzogást, Luca. Boldognak kellene lenned. Ma
találkozol a menyasszonyoddal. Nem vagy kíváncsi, hogy néz ki?
Lehet, hogy bűn ronda.
Nem volt az. Apánk nem engedte, hogy a szervezet ilyen módon
becsapjon bennünket. De nem találtam fotót róla az interneten. Úgy
tűnt, Scuderi távol tartja a családját a nyilvánosság szeme elől.
– Meglepődtem, hogy a szobalány nem követett minket. Úgy látszik,
megkockáztatják, hogy a potenciális ellenfél felügyelet nélkül sétáljon a
házban. Elgondolkoztatott, hogy ez egy csapda. – mondta Ceasare,
miközben hátra nézett a válla fölött.
– Ez egy hatalmi játék. Scuderi meg akarja mutatni nekünk, hogy
nem aggódik a jelenlétünk miatt. – mondtam, amikor a szobalány felé
vettük az irányt.

JustBook fordítva
 Hallottam, hogy emberek futnak felénk. A kezemmel a
pisztolyomhoz kaptam. Ceasare és Matteo ugyanezt tette, ahogy
befordultunk a sarkon. Amikor megláttam, mi okozta a zűrzavart,
lenyugodtam. Gyerekek kergették egymást, és egyenesen felénk
szaladtak. A kisfiút sikerült megállítani, de egy apró lány, karját lóbálva
belém rohant. Kezeim előre nyújtottam, hogy elkapjam. Tágra nyílt
tekintettel nézett fel rám, ahogy a vállainál fogva tartottam.
– Liliana. – csattant fel egy másik lány. A szemem felé vetődött,
aztán magakadt az arany szőke haján és tudtam, ki ő.
Aria Scuderi, a jövendőbeli feleségem. Ő volt a legidősebb a
csoportban, de a fenébe is, olyan rohadt fiatalnak nézett ki. Úgy értem,
nem mintha egy felnőtt nőt vártam volna, de reméltem, hogy nem lesz
olyan nyilvánvaló, hogy még csak tizenöt éves. Nem tudtam, mit tettem
volna, ha Cavallaro és az apám nem egyezett volna bele, hogy
megvárjuk, amíg betöltötte a tizennyolcat. Csinos volt, egy nagyon
gyerekes módon, de az igazi szépség ígérete ott rejtőzött a fiatal vonásai
alatt. Alacsony volt, de az én méretemhez képest a legtöbb nő annak
számított. Az elkövetkező néhány évben, mire a feleségem lesz,
lenyűgöző nővé fog válni. De addig is, jobban meg kell tanulnia
elrejteni az érzelmeit. Kurvára rémültnek látszott. Hozzá voltam szokva,
hogy az emberek így néznek rám, de a nőknél jobban kedveltem a
csodálatot és a vágyat a rettegéshez képest.
– Liliana, gyere ide. – mondta. Nagyon egyértelmű volt, hogy
erősnek és felnőttnek próbál tűnni. Meggyőzőbb lett volna, ha a hangja
nem remeg, és ha nem látszott volna az az elképesztő csillogás a
szemében. Meglazítottam fogásom Lilianán, aki úgy rohant Aria felé,
mint akinek az ördög van a sarkában. Ezek a lányok soha nem
találkoztak más férfiakkal? Scuderi valószínűleg egy arany ketrecben
tartotta őket, ami jól megfelelt nekem.
– Ez Luca Vitiello! – tört ki a vörös hajúból, és tényleg ráncolta a
kibaszott orrát rám. Nem voltam hozzászokva ekkora durvasághoz. Az
emberek jobban ismertek annál, minthogy tiszteletlenek legyenek
velem. Ellentétben Scuderi porontyaival.
Sziszegést hallottam, miközben a fiú kilőtt felém és megtámadott.
– Hagyd békén Ariát! Nem kapod meg őt!

JustBook fordítva
 Ceasare tett egy lépést előre, hogy közbeavatkozzon, mintha
segítségre lenne szükségem egy törpe ellen.
– Nem, Ceasare. – néztem a fiúra. A lelkesedése majdnem csodálatra
méltó volt, ha nem lett volna ilyen hiábavaló. Megfogtam a kezét.
Aria felém rohant, mintha azt hitte volna, hogy elroppantom az öccse
nyakát, aztán az övét. Bassza meg, mit mondott neki rólam a családja?
Biztos hazudtak. Tudtam, hogy jó hírnévre tettem szert és büszke
voltam rá, de Ariának nem kellett tudnia erről – még.
– Milyen meleg fogadtatást kapunk. Ez a szervezet hírhedt
vendégszeretete. – szólalt meg Matteo, és mint általában, szabadjára
engedte a nagy száját.
– Matteo. – figyelmeztettem, mielőtt még többet mondott volna.
Ezek gyerekek voltak, ráadásul a jövendőbeli feleségem, és nem kellett
hallaniuk a színes szókincsét.
A törpe fészkelődött a markomban, harapott és morgott, mint egy
vad kutya.
– Fabiano. – mondta Aria, és a szemei egy milliszekundumig
felnyársaltak, mielőtt megragadta az öccse karját – Most már elég volt.
Nem így bánunk a vendégekkel.
Törékeny megjelenése ellenére, úgy tűnt, hogy Aria valamiféle
hatalmat gyakorol a testvérei felett. A testvére abbahagyta a küzdelmet
és ránézett.
– Ő nem vendég. El akar lopni téged, Aria.
Sajnálom kishaver, ez a kibaszott egyezség nem az én ötletem volt.
És mégis, be kellett ismernem, hogy miután megláttam Ariát, a világon
semmiért sem engedtem volna kicsúszni a markomból. Most már az
enyém volt.
Matteo felnevetett.
– Ez nagyon jó. Örülök, hogy Apánk meggyőzött, hogy eljöjjek.
– Megparancsolta. – Apánk soha nem próbált meggyőzni senkit.
Parancsolt vagy zsarolt.
Aria nehezen állta a tekintetemet; nyilvánvalóan zavarba jött a
figyelmemtől. Az arca mélyen elpirult. Elengedtem a testvérét és ő
védelmezően a testéhez ölelte. Aria annyira félénk és rémült volt,
kíváncsi voltam merne-e ellenkezni velem, ha tényleg tennék egy lépést

JustBook fordítva
az öccse felé. Nem mintha valaha is megtenném. Nem volt becsületes a
gyerekek és nők ellen támadni.
– Sajnálom – mondta erőtlenül Aria. – A testvérem nem akart
tiszteletlen lenni.
– De igen! – kiáltotta a fiú. Aria keze hirtelen a szájára tapadt, és
elhallgattatta. Majdnem elnevettem magam. Már jó ideje, hogy egy nő
nevetésre késztetett, még véletlenül se.
– Ne kérj bocsánatot. – sziszegte a vörös hajú lány – Nem a mi
hibánk, hogy Ő és a testőrei ennyi helyet foglalnak el a folyosón.
Legalább Fabiano megmondta az igazat. Mindenki azt hiszi, hogy ki
kell nyalni a seggét, mert Capo.
Vetettem egy pillantást Matteóra. Az a lány ugyanolyan rosszul
viselkedett, mint ő.
Még több civakodás következett, miután Aria végre elvezettette a
testvéreit. Örültem, hogy láttam őket távozni. Már az idegeimre mentek.
Nem csoda, hogy Scuderi minél hamarabb férjhez akarta adni a lányait.
Aria fészkelődni kezdett, amikor rám nézett.
– Elnézést kérek a húgom és az öcsém nevében. Ők…
– Csak téged védtek. – segítettem neki – Ő a testvérem Matteo.
Aria alig nézett felé, de az én szemeimbe se. Az oldalamhoz
biccentettem.
– És ő a jobb kezem, Ceasare.
Pislogott. Úgy nézett ki, mint aki nyomban elmenekülne, ha tettem
volna felé egy lépést.
– A testvéreimhez kell mennem. – megfordult és elsietett, aztán
szőke feje eltűnt a látómezőmből.
– Még mindig megvan, Luca. A lányokat rémülten kergeted szerte-
széjjel a durva bájoddal – mondta Matteo.
– Menjünk. Scuderi már biztos azon gondolkodik, hogy mi tart ilyen
sokáig.
Scuderi volt az utolsó személy, akivel találkozni akartam, kivéve, ha
az említett találkozó késeket, fegyvereket és egy vérfürdőt érintett.
Gyűlöltem őt anélkül, hogy találkoztam volna vele. Milyen apa ad
feleségül egy olyan lányt, mint Aria, egy ilyen pasashoz, mint én? Úgy
nézett ki, mint egy angyal, annyira félénk és ártatlan volt, nekem pedig
semmiféle illúzióm nem volt afelől, hogy én milyen voltam: egy rideg

JustBook fordítva
fattyú a legjobb napokon is, és egy szörnyeteg a fennmaradó időben.
Legalább még három év, mielőtt esélyt kapok, hogy tönkre tegyem az
életét a sötétségemmel.

Nem volt annyi alkohol a világon, hogy Scuderi és Fiore Cavallaro

jelenléte elviselhetőbb legyen. Nem akartam többet, mint elvágni a
torkukat és nézni, ahogy elvéreznek. Matteo vetett rám egy pillantást,
valószínűleg pontosan tudta, hogy mire gondoltam. Egy másodpercig
sem habozott volna, ha megkérem, vegye elő a késeket.
Matteo mindig készen állt arra, hogy a kést a mellette lévő emberbe
döfje, aki felbosszantotta őt.
– Egy igazi szépség, Luca. – mondta büszkén Scuderi – Nem fogod
megbánni a választásodat.
Nem igazán volt választás a részemről, de magamban tartottam a
szavakat. Nem érdemes vitát kezdeményezni, különösen Apámmal
nem, aki úgy figyel, mint egy sólyom.
– Teljesen ártatlan. Soha nem mehetett sehova testőrök nélkül. Ő
csak a tiéd.
Magamra kényszerítettem egy mosolyt. Nem mintha nem
értékelném. Nem szerettem osztozkodni. Egy birtokló seggfej voltam.
– Nincs annál jobb, mint betörni őket. – szólt közbe Raffaele, Aria
unokatestvére. Egy fejjel kisebb volt tőlem. Ha a ma este egy
vérfürdőben ér véget, akkor őt ölném meg utoljára, így lenne rá elég
időm. Vajon hogy kezelné ezt a ronda vigyort a képén, ha a késem
kilógna a szemgödréből.
Valaki kopogott.
Amikor az ajtó kinyílt és Aria háttal nekünk besiklott rajta,
megmerevedtem. Nem úgy nézett ki, mint az a lány, akit tegnap láttam.
Szűk ruhát viselt, felfedve hosszú sovány lábait, krémes bőrét és a szép
fenekét. A francba. Amikor végül megfordult, rájöttem, hogy elölről
ugyanolyan jó volt ránézni. Aztán a szemeim feljebb haladtak. Fejét

JustBook fordítva
lehajtva tartotta, szemeit a földre szegezte, láttam, hogy reszket a
félelemtől és kényelmetlenül feszeng.
Valami védelmező és mérhetetlen harag ütötte fel a fejét a
mellkasomban. Hogy engedhette meg az anyja, hogy ebben a ruhában
mászkáljon? Fogadnék a bal golyómban, hogy Ariának nem volt
beleszólása a választásba, ez a ruha egy kibaszott vicc. Ilyen szűkruhás
lányokat basztam meg, de ő a feleségem lesz és még csak tizenöt éves
volt. A szüleinek védeni kellett volna őt, nem pedig így kezelni. Végül
megkockáztatott egy pillantást, és tekintete találkozott az enyémmel. A
kurva életbe, úgy nézett ki, mint aki mindjárt sírva fakad. Ha valaha
esélyem nyílna, hogy megöljem Scuderit, még élveztem is volna.
Letettem a poharat, mielőtt a falhoz hajíthatnám.
Aria szemei idegesen körbe jártak. A szobában lévő többi férfi kellő
tisztelettel figyelte, csak az a kibaszott Raffaele vetkőzte őt a kurva
szemeivel. Ha mindez New Yorkban történne, megszabadítanám őt
attól a súlyos kényszertől, hogy bármire újra ránézzen. És talán meg is
csinálom, ha hamarosan nem hagyja abba a bámulást.
Miközben belefeledkeztem Raffaele tiszteletlenségébe, Scuderi
felém tessékelte Ariát. Úgy nézett rám, mintha azt várta volna, hogy az
állam a padlón koppanjon. Gyönyörű volt és három év múlva
értékelném, hogy így öltözködik, de most csak felbosszantott, hogy
Scuderi megpróbálta olyannak feltűntetni Ariát, mint egy kibaszott
szexi bombázó, annak ellenére, hogy nyilvánvalóan gyűlölte.
– Ez a lányom, Aria. – jelentette be Scuderi olyan lelkes pillantással,
mint mikor egy német pásztor várja a gazdáját, hogy elhajítson egy
botot.
Fiore önelégülten vigyorgott rám.
– Nem ígértem túl sokat, ugye?
Baszd meg.
– Nem.
Aria kistestvére odasettenkedett hozzá, és a kezébe csúsztatta az
övét. A tekintetem egy pillanatra a lábaira tévedt, de elkaptam róluk.
– Talán a menyasszony és a vőlegény pár percre egyedül akar
maradni? – kérdezte apám egy olyan pillantással, amit igen jól
ismertem. Valószínűleg azt gondolta, hogy kurvára szívességet tesz

JustBook fordítva
nekem. Nem tudtam nem észrevenni Aria pánikszerű arckifejezését,
gyakorlatilag könyörgött az apjának a szemeivel, hogy megtiltsa.
Természetesen Scuderi nem tette. Valószínűleg hagyta, hogy
kezelésbe vegyem a lányát, amíg nem lopom el a szüzességét, az
esküvő előtt.
– Maradjak? – kérdezte Aria testőre.
Megkönnyebbülés suhant át az arcán.
– Hagyd őket magukra néhány percre. – mondta Scuderi és Aria
megdermedt. Mit gondolt, mit fogok vele csinálni? Rádobom a
kanapéra? Apám rám kacsintott. Nyilvánvalóan azt hitte, hogy
letaperolom a tizenöt éves menyasszonyomat. Nyilván.
Mindenki kifelé indult, amíg már csak a kisfiú maradt és
védelmezően a nővérébe csimpaszkodott. Meg kell hagyni, egyedül a
törpének volt egy csöppnyi bátorsága a szervezetben.
– Fabiano. Gyere ki onnan, most. – csattant fel Scuderi és a fiú
elengedte Ariát, majd vetett rám egy gyilkos pillantást, mielőtt elment.
Tetszett ez a pimasz kölyök.
Az ajtó becsukódott és egyedül maradtam Ariával. Hosszú
szempillái alól nézett rám, beharapva az ajkát. Miért nézett ki ilyen
kurva rémültnek? Tudtam, milyen mások számára a megjelenésem, és
egy ilyen aranyos kislánynak valószínűleg úgy tűnhettem, mint egy
fenyegető óriás, aki eltiporja, de semmiféle szándékomban nem állt
bántani őt, nem számít mennyire finomnak nézett ki. Nem voltam
annyira romlott.
Hogy eltereljem figyelmét a nyilvánvaló rettegésétől, megkérdeztem.
– Te választottad a ruhát?
Megrándult, szemei egyre jobban elkerekedtek.
– Nem. Az apám. – mondta lágy, kedves hangon.
Persze, hogy ő választotta. Úgy döntöttem, hogy lerövidítem ezt a
nevetséges találkozót és a gyűrűért nyúltam, amelyet Ariának vettem
pár napja. A kis menyasszonyom hátrébb lépett és a hangulatom tovább
romlott. Megmutattam neki a bársony dobozt, azt remélve, hogy
megnyugszik, de ő csak bámulta. Egy kis értelmet akartam belerázni, de
ez csak azt igazolta volna, hogy a félelmei helyesek. A tenyerembe
tettem a dobozt és végül érte nyúlt. Amikor az ujjai súrolták az
enyémet, zihálva elhúzódott. El kellett fojtanom a bosszúságomat, nem

JustBook fordítva
csak miatta, de a szülei, Cavallaro és az apám miatt is, akik ezt a szart
hozták ránk. Csak reménykedhettem, hogy az elkövetkező három évben
szert tesz némi önbizalomra. Nem akartam egy olyan feleséget, aki
meghunyászkodik előttem.
– Köszönöm. – mondta, miután megnézte a gyűrűt. A tekintete
találkozott az enyémmel. Kinyújtottam a karomat. Alig észrevehető
habozással megfogta, és átvezettem a nappaliba az emberekhez, akik
elárulták őt.

JustBook fordítva
 A Találkozás

Három évvel később

– Szóval, ideges vagy Luca? – vigyorgott Matteo.

– Nem. Soha nem vagyok ideges.
– De három éve nem láttad Ariát. Mi van, ha nem olyan szexi?
Akkor egy csúnya nőt fogsz dugni életed hátralevő részében.
Mint általában, Matteo kedvenc időtöltése az volt, hogy kurvára
felbosszantson.
– Nem mintha ő lenne az egyetlen nő, akit meg fogok baszni.
Megérkeztünk Aria lakosztályának ajtaja elé. Megálltam, és
tekintetemmel a testőrt kerestem, akinek figyelnie kellett volna. Nem
volt ott.
– Már évekkel ezelőtt téged kellett volna küldenem, hogy Ariát
védelmezd. – mondtam Romerónak, aztán bekopogtam.
Könnyű lépések rohantak felénk és az ajtót egy sötétszőke lány tépte
fel, aki olyan volt, mint egy rocker rajongó. Nyilvánvalóan próbált
lenyűgözni a keskeny csípőjével és lapos mellkasával. Problémát
jelentett emlékezni a nevére. Biztos ő a fiatalabbik testvére.
– Szia Luca. – mondta és kacéran mosolygott. El kellett fojtanom
egy nevetést. Tényleg azt hitte, nem láttam milyen fiatal? Aztán végül
beugrott.
– Te vagy Liliana, a legfiatalabb testvér.
– Nem vagyok olyan fiatal.
– De igen, az vagy. – mondta egy ismerős lágy hang – Menj
Giannához.

JustBook fordítva
 És ott volt ő. A francba. Három évvel ezelőtt is ígéretesnek
bizonyult, de mára úgy nézett ki, mint egy kibaszott, valóra vált nedves
álom. Hosszú szőke haj, sima bőr, hosszú vékony lábak és feszes
mellek. Alig vártam, hogy lássam testének minden egyes kibaszott
porcikáját.
– Nem tudtam, hogy a lakosztályomban találkozunk. – mondta egy
csipetnyi rosszallással. Micsoda egy meleg fogadtatás.
– Be fogsz engedni?
Félreállt. Caesarénak mutattam, hogy kint várjon, mielőtt mi többiek
beléptünk a lakosztályba. Matteo egyenesen a vörös hajú felé fordult.
Mint mindig, most is vonzotta a bajkeverőt. A szemeim ismét bejárták
Aria kibaszottul szexi testét. Már csak néhány nap és az enyém. Nem
tudtam várni.
– Nem lehettek egyedül velünk. Ez nem helyénvaló. – motyogta
Gianna.
Természetesen nem volt az. Ezért kellett volna egy őrnek lenni az
ajtajuk előtt.
– Hol van Umberto? Nem kellene őriznie ezt az ajtót?
Aria vállat vont.
– Valószínűleg vécén van vagy cigi szünetet tart.
– Gyakran előfordul, hogy védelem nélkül hagy titeket?
– Óh, mindig. – mondta gúnyosan Gianna – Látod, Lily, Aria és én
minden hétvégén kilógunk, mert fogadtunk, hogy ki tud több srácot
felcsípni.
Matteo rám vigyorgott. Nem tudtam, hogyan lehet ilyen undorítóan
jó hangulata. Ha még több időt kell eltöltenem a nagyszájú vörös
hajúval, akkor elvesztem az eszem.
– Váltani akarok veled néhány szót, Aria. – mondtam.
Persze Giannának újra bele kellett szólnia.
– Vicceltem, az ég szerelmére! – az a kölyök tényleg megpróbált
beállni Aria és közém. Szerencsére Matteo elhúzta.
Igazán reméltem, hogy a szemeiben levő elragadtatott csillogás csak
az volt.
– Engedj el vagy eltöröm az ujjaidat. – morogta Gianna. Matteo
széles vigyorral felemelte a kezeit. Azok ketten többek voltak, mint
amit a legtürelmesebb szent kezelni tudott volna.

JustBook fordítva
 – Gyerünk – fordultam Ariához, és épphogy megérintettem a hátát.
Nyelt egy nagyot és megfeszült. Még mindig nem tette túl magát a
tőlem való félelmén? – Hol van a hálószobád?
Nem, határozottan nem. Általában csak az ellenségeim arcán láttam
ezt, miután használtam rajtuk a kezeim. Aria a jobb oldali ajtó felé
mutatott és én gyengéden abba az irányba tereltem, miközben
próbáltam figyelmen kívül hagyni, ahogy megremegett az érintésemtől.
Kezdett komolyan bosszantani.
Természetesen a nagyszájúnak még volt egy utolsó szava.
– Felhívom az apánkat! Ezt nem teheted.
Mintha Scuderi érdekelne.
Beléptünk a hálószobába, és becsuktam az ajtót, mielőtt Aria felé
fordultam, aki félelemtől tágra nyílt szemekkel bámult rám.
– Gianna csak viccelt. Még senki sem csókolt meg, esküszöm. –
finoman elpirult, ahogy ezt mondta. Ezért volt így megrémülve? El
kellett ismernem, hogy hallani azt a megerősítést, amit már tudtam,
elérte, hogy a birtokló fenevad a mellkasomban felemelje a fejét.
– Tudom.
A kibaszott csókolni való ajkai, meglepetten elnyíltak. A francba. Az
ajtóhoz akartam nyomni őt és megcsókolni.
– Óh. Akkor miért vagy mérges?
– Úgy látod, dühös vagyok rád?
Olyan volt, mint egy nyitott könyv. Ez könnyebbé tehette számomra
a dolgokat.
– Nem ismersz még elég jól.
Dühös pillantást vetett rám.
– Ez nem az én hibám. – ez volt az első igazi jele az
ellenszegülésének és örültem neki, mert nem tudtam volna egy rettegő
feleséggel élni. Nem voltam egy túlérzékeny fickó és elég gyorsan
elvesztem a türelmemet, ha lábujjhegyen kell Aria körül tipegnem,
mintha törékeny volna.
A hüvelyk és mutatóujjam közé fogtam az állát. Megmerevedett és a
dacolást aggodalom váltotta fel.
– Olyan vagy, mint egy ijedős őzsuta a farkas karmai közt. Nem
foglak kigúnyolni. – sok más dolgot csinálnék vele, de mindet élvezné.

JustBook fordítva
 Összeszorította az ajkát, egyértelműen nem hitt nekem. Olyan
kibaszott gyönyörűen nézett ki és a bőre olyan volt, mint a bársony az
ujjhegyeim alatt. Vajon minden porcikája ilyen puha? Lehajoltam, hogy
megcsókoljam és tudni akartam, hogy megengedi-e.
Szemei elkerekedtek.
– Mit csinálsz? – suttogta.
Ember, miért kell úgy tennie, mintha szatír volnék, aki csapdába
ejtette egy sötét sikátorban?
– Nem veszem el, ha emiatt aggódsz. Még várhatok néhány napot.
Végül is már három éve várok.
Düh suhant át a csinos arcán, és ez kurvára tetszett.
– Utoljára gyereknek neveztél.
Emlékezett erre? Hagytam, hogy szemeim bejárják csodálatos testét,
majd elmosolyodtam.
– De többé már nem vagy az. – a fenébe is, jobban akartam őt, mint
nőt valaha akartam, de a rémült csillogás a szemeiben, leállította a
farkam ötletelését. Közelebb léptem. – Nagyon megnehezíted. Nem
tudlak megcsókolni, ha így nézel rám.
– Akkor talán így nézek rád a nászéjszakánkon is. – a kis boszorkány
tényleg ezt mondta. Ketten is játszhatják ezt a játékot.
– Akkor talán hátulról veszem el, hogy ne kelljen látnom.
Viccnek szántam, de Aria elsápadt és elhúzódott tőlem, aztán
beleütközött a kibaszott falba. A kurva életbe, tényleg azt hitte, hogy
ráhajítom az ágyra és hátulról teszem magamévá az első együtt töltött
éjszakánkon? Nem mintha nem akartam volna, hogy négykézláb álljon
előttem, miközben belé hatolok, de annak is eljön majd az ideje. A félős
megnyilvánulásából ítélve, valóban azt hitte, hogy úgy veszem el a
szüzességét, mint egy szörnyeteg. Fojtogató bosszúságom ellenére,
olyan nyugodt hangon szólaltam meg, amilyenre csak képes voltam.
– Nyugi. Csak vicceltem. Nem vagyok szörnyeteg.
– Nem vagy?
Mi a fasz? Nem azért jöttem ide, hogy sértegessen engem. Ha egy
szörnyeteget akart látni, akkor boldogan viselkedhetek úgy. Lenéztem
rá.
– Szerettem volna megbeszélni veled a testőri védelmedet. Amint
belépsz a lakásomba az esküvő után, Ceasare és Romero lesznek

JustBook fordítva
felelősök a biztonságodért. De addig is Romerót akarom az oldaladon
tudni.
– Ott van Umberto. – mondta homlokát ráncolva.
Rendben. Ezért tudtam bejönni a lakosztályukba anélkül, hogy bárki
megpróbált volna megállítani.
– Úgy tűnik, túl sok vécé szünetet tart. Mostantól Romero állandóan
melletted lesz.
– Akkor is figyelni fog, amikor zuhanyozom?
Nem, még egy millió év alatt sem.
– Ha azt akarom.
A kudarc teljes erővel visszatért.
– Te megengednéd, hogy egy másik férfi meztelenül lásson? Tényleg
nagyon megbízol Romeróban, hogy nem használja ki a helyzetet. –
próbálta felnagyítani a dolgot.
– Romero hűséges. – mondtam, aztán lehajoltam, amíg szemünk egy
vonalba került – Ne aggódj, én leszek az egyetlen férfi, aki valaha is
meztelenül lát téged. Már alig várom. – egy szemmel vetkőztető show-t
csináltam, mire természetesen maga elé kapta a karját és úgy nézett ki,
mint aki menten sírva fakad. Nem tudtam mit kezdeni egy síró nővel.
– Mi van Lilyvel? – kérdezte csendesen. Ha nem hagyja abba, hogy
ilyen átkozottul sebezhetően néz, még a végén azt érezném, hogy meg
kell vigasztalnom őt, és az egy kibaszott mutatvány lenne nekem. Nem
voltam az a vigasztaló típus. – Ő és Gianna, osztoznak velem a
lakosztályon. Láttad, hogyan viselkedik Lily. Flörtölni fog Romeróval.
Mindent el fog követni, hogy felbosszantsa. Ő még nem veszi észre,
hogy mit engedhet meg magának. Tudnom kell, hogy biztonságban van.
– Romero nem fog hozzá érni a húgodhoz. Liliana játszadozhat
körülötte. De ő csak egy kislány. Romero a korabeli, készséges nőket
szereti. – mondtam neki.
Megbíztam Romeróban. Komolyan vette a munkáját és nem számít,
hogy Aria kishúga mennyire flörtölt, akkor sem változtatott azon a
tényen, hogy egy gyerek volt. Tudtam, hogy voltak olyan made manek,
akik nem haboznának kihasználni egy ilyen korú lányt, és olyanok is,
akik kedvelték a fiatalabbakat, de ezek a szarcsimbókok soha nem
lesznek a belső körömben.

JustBook fordítva
 Aria szemei megtalálták az ágyat és kíváncsi voltam, mire gondol.
Mielőtt a saját piszkos fantáziám képzelődni kezdett volna, hogy mit
akarok Ariával csinálni az ágyon, azt mondtam.
– Van még valami. Szedsz gyógyszert?
– Persze, hogy nem. – szinte aranyos volt, hogy mennyire
megsértődött a kérdésemen, már ha az aranyos szó szerepelt a
szókincsemben.
– Az anyád már felkészíthetett volna az esküvőre. – nem állt
szándékomban a rohadt óvszert használni a feleségemmel. Aria
puncijába akartam temetni a farkamat anélkül, hogy bármi lenne
köztünk. Én voltam az egyetlen férfi, aki valaha volt neki, és mindig
használtam óvszert a nőkkel, akiket megbasztam a múltban.
Aria alsó ajka megremegett.
– Az anyám soha nem tenné ezt. Nem fog beszélni velem ezekről a
dolgokról.
Szerettem, hogy Aria csak az enyém, de nem voltam ilyen szintű
tapasztalatlansághoz szokva. Csak félig tréfálkozva kérdeztem.
– De azért tudod, hogy mi történik egy férfi és egy nő között a
nászéjszakán?
Ha szexuális felvilágosítást kell tartanom, akkor megölök valakit
vagy komolyan elvesztem az eszem.
– Tudom, mi történik a normális párok között. A mi esetünkben azt
hiszem, a szó, amit keresel, nemi erőszak.
Düh áradt végig a testemen és arra késztetett, hogy bármit vagy
bárkit meg akarjak ütni körülöttem. Már jobban kontrolláltam magam
az elmúlt évek során, de még mindig várni kellett egy percet, mielőtt
megbizonyosodtam róla, hogy nem fogok rámordulni.
– Azt akarom, hogy kezd el szedni a tablettát. – átadtam neki a
csomagot, amit a dokitól kaptam.
– Nem kell orvoshoz mennem, mielőtt fogamzásgátlót vennék be?
– Van egy orvosunk, aki már évtizedek óta a Famíliának dolgozik.
Ez tőle van. Azonnal kezd el szedni. 48 órát vesz igénybe, hogy hatni
kezdjen.
– És mi van, ha nem teszem? – kérdezte kihívóan. A düh még
mindig a bőröm alatt égett, de mikor nem.

JustBook fordítva
 – Akkor óvszert használok. Akárhogy is, de a nászéjszakánkon az
enyém leszel.
A Nászéjszaka
Ha nem lett volna jobb dolgom, akkor kimentem volna és szétrúgom
Matteo kibaszott seggét.
– Fogd be, Matteo, és keress magadnak egy kurvát, akit megbaszol.
– kiáltottam.
Végül becsukta a lepcses száját, vagy talán elájult. Attól a
mennyiségű piától, amit ledöntött, nem lennék meglepve. Aria kifújt
egy mély levegőt mögöttem és felé fordultam, testem már feszült a
vágytól. Egész este ebben a szexi ruhájában kellett látnom őt, nem
beszélve a három éve tartó várakozásról. De ma este a várakozás véget
ért.
Kibaszott gyönyörű volt. Keskeny derék, sima bőr, rózsaszín ajkak.
Nem tehettem róla, de azon gondolkodtam, hogy a mellbimbói
ugyanolyan színűek-e. Bassza meg. Szükségem volt rá. Rádobtam a
zakómat a karosszékre. Nagyon reméltem, hogy Aria több menetre is
képes lesz ma este. Nem hiszem, hogy a farkam beéri egy körrel.
– Amikor apám szólt, hogy feleségül foglak venni, azt mondta, te
vagy a legszebb nő, akit a Chicago-i szervezet felkínált, még a New
York-i nőknél is szebb vagy. Nem hittem neki. – gyűlöltem, hogy az
apámnak igaza volt, de a francba is, ebben az esetben tökéletesen
egyezett a véleményünk. Elindultam Aria felé és megragadtam a
derekát. Teljesen megdermedt, tekintetünk nem találkozott. Lehajoltam,
édes illatát belélegezve. – De igazat mondott. Te vagy a leggyönyörűbb
nő, akit valaha láttam, és ma este az enyém leszel. – megcsókoltam a
torkát, de továbbra sem figyelt rám. Vajon miféle játékot játszott?
– Nem! – sziszegte, majd elbotorkált tőlem, szemei tágra nyíltak és
rettegett.
Mi a francot jelentsen ez?
– Nem?
Dühös tekintettel nézett, de a bravúrja mögött ott volt egy másik
érzelem és túl dühös voltam ahhoz, hogy értelmezzem.
– Mi van? Még soha nem hallottad azt a szót, hogy „nem”?
– Óh, gyakran hallom. Az a fickó is, akinek a torkát összezúztam, ezt
mondta, újra és újra és újra, amíg többé már nem tudta mondani.

JustBook fordítva
 Elhúzódott.
– Szóval szét fogod zúzni az én torkomat is? – tudta, hogyan kell a
kurva gombjaimat megnyomni. Tényleg úgy gondolta, hogy így
feldühít a nászéjszakánkon?
– Nem, az ellentmondana a házasságunk céljának, nem gondolod?
– Nem hiszem, hogy az apám boldog lenne, ha bántanál. – mondta
rémülten.
– Ez egy fenyegetés? – kérdeztem halkan, és éreztem az ereimben
lüktető pulzusomat. Harcolnom kellett a késztetés ellen, hogy az ágyra
dobjam, és megmutassam neki, mit akartam vele csinálni.
Talán sokkal jobban hasonlított a szemtelen húgára, Giannára, mint
azt bevallotta volna. Talán a félénk, ártatlan szerep is a műsor része
volt. De aztán lesütötte a tekintetét és láttam, hogyan remegett,
miközben suttogta.
– Nem.
A düh még mindig a bőröm alatt égett, és nem voltam abban a
hangulatban, hogy könnyedén elengedjem.
– De megtagadod tőlem azt, ami az enyém?
– Nem tagadhatok meg tőled valamit, amihez nincs jogod, hogy a
tiéd legyen először. A testem nem tartozik hozzád. Az az enyém. –
mondta hevesen, tekintete tőröket lövöldözött felém. Nem tudtam
elhinni a merészségét.
A vállához nyúltam, hogy a testemhez vonjam, és egy csókkal
elhallgattassam, mielőtt bármi olyat mondott volna, amitől a falnak
megyek, de Aria hevesen elhúzódott és összeszorította a szemeit,
mintha egy ütést várna. Megdöbbenve a reakcióján, leengedtem a
kezem. Azt hitte megütöm? Erőszakos ember voltam, alig volt
türelmem és a brutális hírnevem megelőzött, de megesküdtem
magamnak, hogy soha nem fogok rosszul bánni a feleségemmel.
Figyeltem apámat, ahogy megerőszakolta és verte az anyámat, mielőtt
megölte volna magát. Nem akartam olyanná válni, mint ő, legalábbis
nem ebben a tekintetben. Életem minden egyéb területén már
túlságosan hasonlítottam rá.
– El tudnám venni, amit akarok. – mondtam, mert nem tudtam, mi
mást tehetnék. Ariának nem kellett tudnia, hogy ez egy üres fenyegetés.

JustBook fordítva
Bár biztosan keresztül tudnám vinni a fenyegetésemet, még sem tenném
meg soha.
Utáltam a saját zavarodottságomat. Mindig tudtam, mit tegyek, de
Ariával a dolgok sokkal bonyolultabbak voltak.
Gyönyörű szemeivel rám nézett.
– Megtehetnéd. És ezért gyűlölnélek halálom napjáig.
A mi világunkban, a gyűlölet az uralkodó érzelem a legtöbb
házasságban, amit ismertem.
– Gondolod, hogy ez érdekel? Ez nem egy szerelmi házasság. És már
egyébként is utálsz engem. Látom a szemeidben.
Ez a vita egyébként kész időpazarlás volt. Voltak hagyományaink.
Amik mind Ariát, mind engem kötöttek. A fehér lepedőkre mutattam.
– Hallottad, mit mondott az apám a hagyományunkról? – ez egy
nevetséges hagyomány volt. Nem minden nő vérzett az első
alkalommal, ha a férfi nem volt elég durva, így néhány férj tényleg
azért tette, hogy garantálja a véres foltot.
Aria elsétált tőlem az ágy felé és úgy nézett rá, mintha a végzete
lenne. Hogy hihette, hogy le tud beszélni a házasságunk elhálásáról, ha
az nem a hagyományunkért volt? Akkor még nem ismert elég jól.
Odamentem hozzá. Úgy nézett ki, mint egy istennő. Alig vártam,
hogy levetkőztessem, hogy minden négyzetcentijét megkóstoljam.
Meztelen vállára tettem a kezeimet. Meleg volt és puha, de nem fordult
meg. Elfojtottam a bosszúságomat, amikor nem vette tudomásul a
jelenlétemet. Még akkor is elnéző lennék, ha provokálna.
Végigsimítottam kezemmel a kulcscsontján, egészen a melle lágy
domborulatáig. Éreztem, hogy farkam reagál a tökéletes bőrére, a kínzó
illatára. Bassza meg, égtem a vágytól, hogy belé temetkezzem.
Valami nedves hullott a kezemre. Nem kellett látnom, hogy tudjam
mi az, egy könnycsepp, egy kibaszott könnycsepp. Sírt. Megfogtam a
vállát és megfordítottam, mielőtt az álla alá tettem az ujjam és
felemeltem. Könnyek gördültek le az arcán. Tudtam, hogy néhány nő
akkor sírt, amikor akart, de Aria szemei megmutatták, amit tudnom
kellett. Rémült és kétségbeesett volt. Jó emberismerő voltam, és
ellenőrizni kellett az embereimet. Aria nem harcolt volna velem, ha
lenyomnám az ágyra, letépném a ruháját és magamévá tenném. Csak
feküdne a hátán és hagyná megtörténni. Sírna, de nem tagadná meg

JustBook fordítva
tőlem, többé már nem. Ő az enyém volt, hogy megkapjam. Várható volt
tőlem, hogy elveszem, ami az enyém, hogy a magamévá teszem. A
könnyek sohasem gyengítették az elhatározásomat. Mostanáig azok a
könnyek soha nem tartoztak a feleségemhez, a nőhöz, akivel életem
hátralévő részét töltenem kell.
Kurvára nem tudtam elhinni, hogy a rémült feleségem látványa
hatott rám. Elhúzódtam, miközben szitkozódtam és olyan dühös voltam,
hogy alig láttam tisztán. Megütöttem a falat, örültem a csuklómig hatoló
vakító fájdalomnak, ami visszarántott a földre. Néhány év múlva, Capo
leszek. Öltem, zsaroltam, kínoztam, de nem tudtam elvenni a feleségem
szüzességét az akarata ellenére. Mit tett velem? Az apám puncinak
hívna. Talán úgy döntött volna, hogy alkalmatlan vagyok arra, hogy az
örököse legyek, ha még megbaszni sem tudom a feleségemet. De
tudtam, hogy nem voltam puhány, általában nem. Most ki tudnék
menni, és szemrebbenés nélkül megölném a Chicago-i Szervezet
minden egyes rohadt tagját.
Természetesen muszáj, hogy mindenki azt higgye, hogy megdugtam
Ariát.
Csak egyetlen mód volt erre. Visszafordultam a reszkető
feleségemhez, és előhúztam a késem. Nem csak azt az örömet tagadtam
meg magamtól ma este, hogy benne legyek a szűk puncijában, hanem
vérezni is fogok Ariért.
A gondolat nem feküdt nekem; nem azért, mert érdekelt egy vágás.
Ennél rosszabb sérüléseket is elszenvedtem már, és nem tehettem róla,
de úgy éreztem, hogy a cselekedetem túl sok hatalmat ad Aria kezébe
felettem. De tudtam, hogy már döntöttem. Aria, alig rejtett izgalommal
figyelt, és amikor felé közeledtem, elhúzódott. Újra.
A legrosszabbra számított, mert egy szörnyeteg voltam. Megvágtam
a karomat, majd letettem a kést az asztalra és felkaptam egy poharat,
hogy felfogjak néhány cseppnyi vért. Aria meglepett arca szórakoztató
lett volna, ha nem lettem volna még mindig dühös magamra. A
fürdőszobába mentem, hogy engedjek néhány csepp vizet a vérbe, hogy
meggyőzőbbnek tűnjön. Még nem voltam szűzzel ezelőtt. Az én
ízlésem mindig a durvaság felé hajlott, így a tapasztalt nők jobb
választásnak tűntek. De az évek során szemtanúja voltam néhány
lepedő bemutatásnak, és tudtam mi várható.

JustBook fordítva
 Aria nem mozdult el a helyéről, amikor visszamentem a hálószobába
és az ágy felé sétáltam, ahol néhány csepp rózsaszín folyadékot
maszatoltam szét. A szemem sarkából láttam, hogy Aria óvatosan
közelít felém. Pár méternyire megállt tőlem, szép arcán remény és
zavarodottság keveredett. Néhány lány bűn ronda volt. Nem hittem,
hogy Aria valaha is lenyűgözőbb lehetett volna. A mély pír az arcán
arra késztetett, hogy még inkább gyűlöljem magam a gyengeségemért.
A gyönyörű teste alattam lehetett volna ma este, de ehelyett a saját
véremmel kentem be egy kibaszott lepedőt, a családom kurva hóbortjai
miatt.
– Mit csinálsz?
– Vért akarnak. Vért kapnak.
– Minek a víz?
– A vér nem mindig ugyanúgy néz ki.
– Van elég vér?
Mit mondtak neki a családja asszonyai az első alkalmakról?
– Vérfürdőre számítottál? Ez csak szex, nem egy véres leszámolás.
Újra megharapta az ajkát, és egy kép arról, hogy ezt a szenvedély
hevében csinálja, bekúszott az elmémbe.
– Nem fogják tudni, hogy ez a te véred? – kérdezte csendesen.
Átkozottul gyönyörűen nézett ki azzal a kibaszott pírral és a kis
reménykedő mosollyal. Látni akartam, ha el tudnám érni, ahogy az a
szép pír elterjed az egész testén.
Szükségem volt egy kurva italra. Ha ma nem dugok, legalább részeg
legyek. Egy kibaszott éjszaka elpazarolása.
– Nem. – töltöttem magamnak whiskey-t a véres kotyvalékhoz.
Aria nem vette le rólam a szemét, miközben hátradöntöttem a fejem
és legurítottam az italomat. Undorodva nézett.
– Mi van a DNS-teszttel?
Ezt komolyan gondolta?
– Elhiszik, amit mondok. Senki sem fog kételkedni, hogy elvettem a
szüzességed abban a pillanatban, ahogy egyedül lettünk. Nem fognak,
mert vagyok, aki vagyok. – Meg volt a hírnevem. Soha nem riadtam
vissza valamitől, amit meg kellett tennem. Akkor miért nem téptem le
Ariáról a ruháját, hogy megbasszam?

JustBook fordítva
 Félelem ült ki az arcára, majd hátra lépett, mintha olvasott volna a
gondolataimban és futni készült.
Ez egy kurva nagy miért volt. Bár élveztem nézni a félelmet az
ellenségeim arcán és időnként a katonáimén is, a gondolat, hogy Aria
alattam fekszik hasonló arckifejezéssel, nem dobott fel egyáltalán. Nem
akartam, hogy rettegjen tőlem.
– Nem. – feleltem – Ez az ötödik alaklom ma este, hogy félelmedben
meghátrálsz tőlem. – letettem a poharat és felkaptam a késem az
asztalról, mielőtt odamentem hozzá. Úgy nézett ki, mint aki el akar
menekülni. – Az apád soha nem tanította meg neked, hogy elrejtsd a
félelmed a szörnyek elől? Ha elfutsz, üldözni fognak.
Nem szólt semmit, de láttam, ahogy reszketni kezd, amikor felnézett
rám. Azt hitte, hogy megvágom? Ha tényleg ilyen szörnyeteg lennék,
nem itt állnánk. Az ágyon lenne elterülve, kisírt szemekkel, mert
megbasztam.
– A lepedőn lévő vérnek szüksége van egy történetre. – mondtam
neki, abban reménykedve, hogy megnyugtatom, de újra összerezzent –
Ez a hatodik.
A kést a ruhája széléhez emeltem, ügyelve arra, hogy a penge ne
érjen a bőréhez. Lassan levágtam róla a szövetet, amíg a ruha végül
szétnyílt és a bokája köré hullott.
– Ez is egy hagyomány a családunkban, hogy így vetkőztetik le a
menyasszonyt.
Arián csak egy szűk fűző és egy fehér csipkés bugyi maradt. A
fenébe is. Ő volt a két lábon járó kibaszott szexualitás. Aztán újra
összerezzent.
– Hét. – számoltam, miközben azt kívántam, bárcsak el tudnám
szakítani a tekintetemet a gyönyörű testéről. A tökéletes kis melleinek
halmáról, keskeny derekáról, a szinte áttetsző bugyi alatt rejtőző
puncijáról.
– Fordulj meg.
Basszus. Aria háta még szívfájdítóbb volt, mint az elülső része. Mi a
franc volt rajta? Egy kibaszott masni a tökéletesen kerek fenekén,
gyakorlatilag arra csábítva, hogy kicsomagoljam őt. Olyan egyszerű
lenne elszakítani a vékony bugyiját és belé temetni magam. Olyan édes

JustBook fordítva
és tökéletes illata volt, és ő az enyém volt, csak az enyém. Megrántani a
masni szárát. Olyan egyszerű lenne.
– Már véreztél értem. – suttogta vékony hangon – Kérlek, ne. – a
feleségem könyörgött nekem, hogy ne bántsam. Talán egy szörnyeteg
voltam. Végigfuttattam az ujjaimat hátának selymes bőrén, meg kellett
érintenem, mielőtt levágtam a fűzőjét.
Magához szorította a fűzőt, mielőtt megpillanthattam volna a melleit.
Köré fontam a karom és magamhoz húztam. Levegő után kapkodott és
megmerevedett, amikor a farkam a háta alsó részéhez nyomódott, arcán
a pír még tovább mélyült.
– Ma este azért könyörögsz, hogy megkíméljelek, de egy nap majd
azért fogsz, hogy megdugjalak. Ne hidd, hogy mivel ma éjjel nem
gyakorlom a jogaimat, nem vagy az enyém, Aria. Soha senki nem
érintheti meg azt, ami hozzám tartozik. Az enyém vagy. – gyorsan
bólintott – Ha rajta kapok egy férfit, aki megcsókol, kivágom a nyelvét.
Ha rajta kapok egy férfit, aki megérintett, levágom az ujjait, egyenként.
Ha rajta kapok egy pasast, aki megdugott téged, levágom a farkát és a
golyóit, és megetetem vele. És teszek róla, hogy végig nézd. – tudta,
hogy nem vicceltem. Évekkel ezelőtt látta, mit tettem azzal a rohadék
unokatestvérével. És az még semmi nem volt.
Elengedtem. Közelsége olyan ötleteket adott nekem, amelyekre
igazán nem volt szükségem. A szék felé sétáltam és egy újabb italt
töltöttem magamnak, ahogy Aria eltűnt a fürdőszobában. Hallottam,
hogy a zár a helyére kattan és vissza kellett fojtanom egy nevetést. A
feleségem bujkált előlem egy zárt ajtó mögött. Valószínűleg mindenki
többet akciózott ebben az átkozott házban, mint én. A fenébe.
Még három pohár Scotchot legurítottam, mire Aria végre felbukkant.
Ez kibaszott kínzás volt. Vékony, áttetsző hálóing volt rajta, ami nem
rejtett el semmit. Vajon kurvára viccel velem?
– Ezt választottad, ha nem akarod, hogy megbasszalak?
A szemei az ágy és köztem ugráltak. Nem kellett olvasnom a
gondolataiban, hogy tudjam, még mindig nem bízott bennem. Ebben az
öltözékben igaza volt, hogy nem bízik egyetlen férfiban sem.
– Nem én választottam.
Persze, hogy nem ő.

JustBook fordítva
 – A mostohaanyám? – az a nő egy mindenbe beleavatkozó, szadista
kurva volt.
Gyorsan bólintott. Rosszul voltam a rémült arckifejezésétől.
Letettem a poharamat és felálltam. Mint szokásához híven, Aria ismét
összerezzent. Már megjegyzésre sem méltattam. Kurvára mérges
voltam. Nem ilyennek kellett volna lenni a nászéjszakánknak. Szó
nélkül kimentem a fürdőszobába és hagytam, hogy az ajtó bezáródjon
mögöttem. Kibújtam a ruháimból és beléptem a zuhanyzóba. A meleg
víz alatt kivertem magamnak, Aria finom testének képeire. Úgy éreztem
magam, mint egy kibaszott tinédzser fiú és sose kellett használnom a
kezem, amikor megosztottam a szobát egy gyönyörű lánnyal.
Lespriccelni a spermámmal a zuhanycsempét, nem adott semmilyen
elégedettséget, de legalább a golyóimat nem éreztem úgy, hogy fel
akarnának robbanni.
Amikor tizenöt perccel később visszamentem a hálószobába, Aria
még jobban a takarók alá rejtőzött, csak aranyszínű haja terítette be a
párnát, mint egy glória. Kikapcsoltam a lámpát és lefeküdtem. Aria
annyira nyugodt volt, mintha ott sem lett volna. Tudtam, hogy nem
alszik. Visszatartotta a lélegzetét. Üvöltött róla a félelem.
Karjaimat a fejem mögött keresztbe tettem és a sötétségbe bámultam,
aztán meghallottam, sírás. Nem sokkal később éreztem, ahogy a matrac
megremeg Aria zokogásának ereje alatt. Dühös voltam, de ezen felül
volt még ott egy gondolat is: képesség az együttérzésre. Meg akartam
vigasztalni. Gyűlöltem ezt a gyenge részemet. A Vitiellók soha nem
mutattak együttérzést, és biztosan soha nem borulnak térde egy nő
nevetséges hóbortja előtt. Ez az, amit apám tanított Matteónak és
nekem.
– Egész éjjel sírni fogsz? – kérdeztem élesen, szabadjára engedve a
haragom. Ismerős érzés volt.
Aria nem válaszolt, de még mindig hallottam fojtott zokogását.
– Nem tudom elképzelni, mennyivel jobban sírtál volna valami
rosszabbtól, mondjuk, ha a magamévá teszlek. Talán meg kéne
dugjalak, hogy valódi okot adjak a sírásra. – ez volt az az ember, akivé
az apám nevelt. Szabadjára engedni a dühöm, mindig jó érzés volt,
ezúttal miért nem?

JustBook fordítva
 Aria megmozdult, de a sírása csak még rosszabb lett. Felkapcsoltam
a lámpát és felültem. Egy pillanatra megdöbbenve láttam, hogy a
feleségem magzati pózban feküdt mellettem, vállait védelmezően
felhúzta és zokogás rázta a testét. Nehéz volt a dühömbe kapaszkodni,
amikor így láttam őt. Volt olyan férfi, akinek felállt attól, ha egy nő sírt.
Soha nem értettem őket.
A probléma az volt, hogy nem tudtam, mit kezdjek egy síró nővel.
Soha életemben nem vigasztaltam senkit. Megérintettem a karját.
Nyilvánvalóan nem ez volt a módja, mert úgy megrándult, hogy szinte
majd legurult a kibaszott ágyról, ha nem fogtam volna meg a csípőjét és
húzom magam felé.
– Elég volt. – mondtam, próbálva kordában tartani a frusztrációmat.
Már így is halálra rémült, ráadásul, ha rászabadítom a dühöm, a dolgok
biztosan nem javulnak.
A hátára fordítottam. Mozdulatlanul feküdt, szemei csukva voltak,
mintha arra várt volna, hogy rámászok.
– Nézz rám. – kinyitotta a szemeit, nagyok, kékek és könnyesek
voltak – Azt akarom, hogy hagyd abba a sírást. Azt akarom, hogy
fejezd be a rángatózást az érintésemtől.
Egyszer pislogott, majd bólintott. Bármibe beleegyezett volna abban
a pillanatban. Láttam már ezt a pillantást más emberek szemében is.
– Ez a bólintás semmit sem jelent. Nem gondolod, hogy felismerem
a félelmet, amikor rám nézel? Abban a pillanatban, hogy lekapcsolom a
lámpát, folytatod a sírást, mintha kurvára megerőszakoltalak volna. – a
nemi erőszak egyike volt a nagyon kevés megvetendő dolgoknak,
amiben nem voltam bűnös, és nem állt szándékomban ezen változtatni –
Szóval, hogy megnyugtassalak és elhallgattassalak, tenni fogok egy
esküt.
Remény töltötte el az arcát és még lenyűgözőbbnek nézett ki. Nem
voltam biztos benne, hogy miért érdekelt. Pedig nem kellett volna.
Megnyalta az ajkát és majdnem felnyögtem.
– Egy esküt?
Megfogtam a kis kezét és a tetoválásra tettem a szívem fölé. A
tenyere meleg volt és sima, túl jól érzés. A szavak egy részét sok évvel
ezelőtt mondtam a beavatásomon.

JustBook fordítva
 – Vérben születünk, vérben esküszünk, esküszöm, hogy nem
próbálom ellopni a szüzességedet vagy bármilyen módon bántani téged
ma éjjel. – ha Matteo most látna, nem engedné, hogy végig mondjam. A
vágásomra mutattam. – Én már véreztem érted, így megpecsételtem.
Vérben születünk. Vérben esküszünk. – rátettem az övére a kezem és
vártam, hogy kimondja a szavakat.
– Vérben születünk, vérben esküszünk. – mondta halkan. Egy kisebb
mosolyra húzódott az ajka és a látványtól nem lett volna szabad
olyan… elégedettséget éreznem.
Elengedtem a kezét és lekapcsoltam a lámpát. Nem sírt újra. Végül
elmélyült a légzése. Természetesen ébren voltam, de nem tudtam
elhagyni a szobát. Ha valaki meglátna engem rohangálni, amikor a
feleségemet kéne döngetnem, az nem jönne ki túl jól. Soha senki nem
tudhatja meg.

VÉGE

JustBook fordítva