I.

ELŐADÁS
A fejlődéslélektan fogalma, tárgya, jelentősége és módszerei

A lelki jelenségek kialakulása:

1. A lelki jelenségek törzsfejlődése (filogenezis)
2. Az ember egyedi fejlődése (ontogenezis)

Fejlődéslélektan
(Alaptudomány)

Összehasonlító lélektan Általánoslélektan

A fejlődéslélektan fogalma:
 Cole: az emberi viselkedés eredetét és a pszichológiai változások, egész életen át tartó folyamatának törvényeit tanulmányozza.

1. Mi a fejlődéslélektan tárgya?
A fejlődéslélektan tárgya:
 A pszichikum fejlődése, a lelki fejlődés ütemének feltárása, bemutatása, alapvető elvi problémáinak bemutatása.

A fejlődésre vonatkozó kérdések:

a) Fokozatos és folyamatos-e a fejlődés, vagy hirtelen, szakasz jellegű változások szakítják meg?
b) Hogyan hat egymásra az őröklés és a környezet a fejlődés előidézésében?
c) Hogyan szerzik meg az emberek azokat a stabil jellemvonásaikat, amelyek megkülönböztetik őket egymástól?

Nézőpontok, a fejlődés forrásaival kapcsolatban:

a) A biológiai érési megközelítés szerint a fejlődés forrásai elsősorban endogének, és az élőlény biológiai örökségéből fakadnak.
b) A környezeti tanulási megközelítés szerint a fejlődéssel együtt járó változásokat elsősorban exogén, külső tényezők okozzák.
c) Az univerzális-konstruktivista megközelítés szerint, a fejlődés azáltal jön létre, hogy az élőlény aktívan alkalmazkodik környezetéhez. A környezeti és biológiai
tényezők szerepe egyenlő erősségű.
d) A kulturális megközelítés elismeri mind a biológiai, mind a környezeti tényezők fontos szerepét a fejlődésben. Ezeken túl azonban azt hangsúlyozza, hogy azokat a
kölcsönhatásokat, amelyekből a fejlődés kiemelkedik, döntően a csoport kultúrájában megtestesülő történelme alakítja.

1
 A bio-szocio-pszichológiai átmenetek fogalma azt emeli ki, hogy a biológiai, társadalmi és pszichológiai tényezők a kulturális közegben egymásra hatva alakítják
a fejlődést. E tényezők szem előtt tartása segít abban, hogy a fejlődő gyermek egészéről alkossunk képet.

2
 2. TÁBLÁZAT
A legfőbb bio-szocio-pszichológiai átmenetek a fejlődés során

Fejlődési szakasz Váltás Főbb változások az átmenetkor

és a szakaszok főbb jellemzői
Fogamzás A szülők genetikai anyaga egyesülve egy új egyedet alkot
Méhen belüli Alapvető szervek kialakulása
Születés Átmenet a méhen kívüli életbe
Korai csecsemőkor Összehangolódás a környezettel
(születés-2 és fél hó)
2 és fél hó Kérgi-kéreg alatti agyi kapcsolatok kialakulása; társas
mosoly; anyai érzések új minősége
Középső csecsemőkor Nagyobb emlékezet és szenzomotoros képességek
(2 és fél-9 hó)
7-9 hó Félelem az újdonságtól; félelem az idegenektől; kötődés
Késői csecsemőkor Szimbolikus gondolkodás; öntudat kezdetei
(9-30 hó)
Csecsemőkor vége Grammatikus nyelv
(24-30 hó)
Kisgyermekkor Feltűnően egyenetlen teljesítmény; nemi azonosságtudat;
(2 és félte év) szociodramatikus játék
5-7 év Feladatokhoz rendelt felelősség felnőtt felügyelete
nélkül; iskolai oktatás
Iskoláskor (6-12 év) Tevékenység kortárscsoportban; szabályjátékok;
módszeres oktatás
11-12 év Szexuális érés
Serdülőkor (12-19 év) A nem által meghatározott társas tevékenység; identitás
integrációja; formális gondolkodás
19-21 év Átmenet a saját és a jövő generáció iránti
felelősségvállalás irányába
Felnőttkor (19 + )

3
A pszichikum fejlődésének alaptörvényei:
I. Plaszticitás
II. Aktivitás
III. A szerkezet és a funkció egysége
IV. A koegzisztencia
V. Transzfer

Fejlődéslélektani jelenségek:
érés
fejlődés
akceleráció
retardáció
dementálódás

2. Melyek a fejlődéslélektan módszerei?

A fejlődéspszichológia módszerei:
a) Önbeszámolók-, interjúk, vagy kérdőívekre adott válaszok alakjában megjelenő megfigyelések.
b) Természetes megfigyelések - természetes helyzetekben előforduló viselkedések módszeres leírása.
c) Kísérletezés - a személy tapasztalatainak megváltoztatása oksági hipotézisek tesztelése céljából.
d) Klinikai interjúk - interjúmódszerek az emberek fejlődését befolyásoló egyéni körülmények meghatározása céljából.

Kutatási tervek:
a) Hosszmetszeti kutatás - ugyanazon gyermekek ismételt vizsgálata hosszabb időn keresztül.
b) Keresztmetszeti kutatás - különböző életkorú gyerekek vizsgálata azonos időpontban.

4
 1. TÁBLÁZAT
A fejlődési szakaszok négy elméletalkotó szerint

Hagyományos Piaget Freud Erikson Vigotszkij

Csecsemőkor Szenzomotoros Orális Bizalom avagy Affiliáció
(születés-2 és fél év) bizalmatlanság
bizalmatlanság
Anális Autonómia avagy
szégyen és kétely
Kisgyermekkor Műveletek előtti Fallikus Kezdeményezés Játék
(2 és fél év) avagy bűntudat
Iskoláskor (6-12 év) Konkrét műveletek Latencia Teljesítmény avagy Tanulás
kisebbrendűség
Serdülőkor (12-19 év) Formális műveletek Genitális Identitás avagy Kortárstevékenysé
szerepkonfúzió g
Intimitás avagy
izoláció
Felnőttkor (19-65 év) Alkotóképesség Munka
avagy stagnálás
Időskor (65 év-halál) Integritás avagy Elméletalkotás
kétségbeesés

2. ELŐADÁS

Érzékelés, percepció fejlődése.

A mozgás és az érzékszervi megismerés fejlődése.
Konstanciák kialakulása.

Születéskor jelenlévő reflexek

Reflex Leírás Fejlődésmenet Jelentőség

Babinski Ha a csecsemő talpát végigsimítják, a 8-12 hónapos korban eltűnik Születéskori jelenléte és normális megszűnése a
lábujjak szétnyílnak, majd megfelelő neurológiai állapot mutatója
begörbülnek
Elemi járás Ha a csecsemőt vízszintes felszín felett Eltűnik az első 2 hónapban Vitatott; lehet, hogy csak rugómozgás, de lehet a

5
 felegyenesedve tartják, ritmikus lábmozgásokat későbbi akaratlagos járás alkotóeleme is
végez
Fogó Amikor egy ujj vagy más tárgy megérinti a 3-4 hónapos korban eltűnik, Születéskori jelenléte és normális megszűnése a
csecsemő tenyerét, ujjai a tárgy köré záródnak felváltja az akaratlagos fogás megfelelő neurológiai állapot mutatója
Kereső A csecsemő a fejét fordítja és a száját nyitja, ha 3-6 hónapos korban eltűnik A szopás egyik eleme
az arcát megérintik
Légző Ismétlődő, ritmikus belégzés és kilégzés Állandó Oxigént biztosít, és eltávolítja a szén-dioxidot
Mászó Ha a csecsemőt a hasára fektetik, és enyhe 3-4 hónapos kor után eltűnik; 6-7 Bizonytalan
nyomást gyakorolnak a talpára, karja és lába hónapos korban újra megjelenhet
ritmikus mozgásba kezd az akaratlagos mászás részeként
Moro-reflex Ha tartás közben váratlanul leejtik a csecsemőt, 6-7 hónapos korban eltűnik(bár a Vitatott; születéskori jelenléte és későbbi eltűnése a
vagy erős hangot hall, karjait szétlöki, hátát hangos zaja történő megriadás normális neurológiai fejlődés alapvető jele;
homorítja, majd karjait visszahúzza, mintha fennmarad) valószínűleg az anya-gyermek kötelék serkentőjeként
kapaszkodna valamibe is szolgál
Pislogó A szem gyors becsukása Állandó Károsító ingerek, például erős fény vagy idegen
tárgyak elleni védelem
Vegetatív Túléléshez, védelemhez szükséges.
reflexek:
hányás,
nyelés
köhögés
Szopó A csecsemő szopni kezd, ha valamit a szájába Állandó A szopás alapvető eleme
tesznek

A születés utáni első bio-szocio-pszichológiai átmenet elemei: (0-2;6 hó)

BIOLÓGIAI VONATKOZÁSOK
Központi idegrendszer
A kérgi és kéreg alatti idegpályák mielinizációja
Egyes érzékelőrendszerek elsődleges idegpályáinak mielinizációja
A kéreg alatti aktivitás megnövekedett kérgi szabályozása
Az agyi sejtek számának és fajtáinak növekedése
Pszichofiziológia
Az ébrenlét időtartalma nő
Az aktív (REM-) alvás aránya a teljes alvásidőn belül csökken
Az alvásminta eltolódása: az alvás nyugodt (NREM-) szakasszal kezdődik
VISELKEDÉSES VONATKOZÁSOK
A tanulás tovább fennmarad az egyes elemek között.
A látásélesség nő.

6
A tárgyak teljesebb vizuális letapogatása.
A szociális mosoly kezdete.
A látszólag ok nélküli nyűgösség és sírás csökkenése.
A vizuálisan kiváltott nyúlás vizuálisan vezérelt nyúlássá válik.

A 7 és 9 hónapos kor közötti bio-szocio-pszichológiai átmenet

BIOLÓGIAI VONATKOZÁSOK
Az izmok növekedése és a csontok keményedése.
Az alsó törzsrész, a láb és a kéz mozgató idegsejtjeinek mielinizációja.
A kisagy, hippokampusz és a homloklebeny mielinizációja.
VISELKEDÉSES VONATKOZÁSOK
A mászás kezdete.
Félelem a mélységtől.
Automatikus nyúlás és fogás.
Célok elérése érdekében összehangolt cselekvéssorok.
Cselekvésekben megnyilvánuló tárgyállandóság.
Emlékezeti felidézés.
Bizalmatlanság az újdonsággal szemben.
Gagyogás.

A csecsemőkor végét jelző bio-szocio-pszichológiai átmenet

BIOLÓGIAI VONATKOZÁSOK
Az agyi területek közötti kapcsolatok mielinizációja.
Az agy fejlődésének kiegyenlítése.
Az agyi területek durván azonos fokú érettsége.
VISELKEDÉSES VONATKOZÁSOK
A járás összehangolttá válik
A kézügyesség fejlődése kis tárgyak felemelését is lehetővé teszi
A hólyag és a végbél izmának szabályozása
Módszeres problémamegoldás
Szimbolikus játék
Fogalmi reprezentációk

7
 A mozgásfejlődés főbb állomásai 0-3 éves korig

Életkor Koordinált Helyzet- és helyváltoztatás Finommotoros reakciók és

(hónap) szemmozgás manipuláció
Születés A végtagok véletlenszerű
holokinetikus mozgása.
0-1 Fényt követ. Hason fekvő helyzetben fejét
Nyugalomban levő rövid ideig emeli. Hason fekvő
tárgyat fixál. helyzetben fejét rövid ideig
oldalra fordítja.
1-2 Mozgó tárgyat Hason fekvő helyzetben fejét
vízszintesen követ. néhány pillanatra felemelve
megtartja.
2-3 Mozgó tárgyat Hason fekvő helyzetben fejét
függőlegesen, majd szilárdan tartja. Testtartásával
körbe követ. segít, amikor felemeli.
3-4 Tárgyat tekintetével Anticipált alkalmazkodás a Játszik a kezével. Kezével érinti a
végigtapint. felemeléshez. Háton fekvő feléje nyújtott tárgyat.
helyzetben gerincét megfeszítve,
törzsét emelgeti.
4-5 Mozgó tárgyat, Támasztékkal ül fejét egyenesen A látott tárgy felé nyúl. A tárgyakat a
embert tekintetével tartva. Hátán fekve fejét, vállát szájába veszi, a kezébe adott tárgyat
követ. emeli. Hátáról oldalra fordul. lóbálja, rázza.
5-6 Hason fekvő helyzetben karjára A látott tárgyat két kézzel megragadja,
támaszkodva mellkasát felemeli. és 30-40 másodpercig tartja. Kis
Hátáról hasára fordul. tárgyat felemel.
6-7 Támaszték nélkül rövid ideig ülve Két tárgyat kézben tart. A tárgyat egyik
marad. Hasáról a hátára fordul. kezéből a másikba átteszi.
Kúszik (hason).
7-8 Támaszték nélkül ül, gurul. Egy tárgyat nyugvó tárgyhoz ütöget.
Kapaszkodva feláll. Segítséggel
áll.
9-10 Ülve játszik. Önállóan leül. Hüvelyk- és mutatóujj oppozícióval
Ülésből mászó helyzetbe kerül. felemeli a tárgyakat
Egy kézzel fogódzkodva áll. Két
kezénél fogva jár.
10-12 Kapaszkodva feláll. Önállóan áll; Tárgyakat egymásba tesz, precíz
jár, ha egyik kezénél fogva mutatóujj-hüvelykujj oppozícióval
vezetik. felvesz az asztalról egy pasztillát.

8
12-15 Széles alapú, önálló járás. Háromtárgyas manipuláció. Labdát
Önállóan leguggol. gurít. A korongokat a Montessori-
toronyról leszedi. Cipőjét lehúzza.
15-18 Biztosan jár. Felmászik a lépcsőn. A Montessori-toronyra a korongokat
felrakja (rendszer nélkül).
18-21 Kézen fogva le, majd felmegy a Labdát dob. Cipőjét kifűzi.
lépcsőn.
21-24 Guggolva játszik. Elkapja a labdát. Nagy lyukú gyöngyöt
fűz.
24-27 Önállóan fel- és lemegy a
lépcsőn, ügyesen szalad.
27-30 Egy lábon áll. Páros lábbal
felugrik a padlóról.
30-33 Lábujjhegyen jár. Végigmegy egy Kigombol.
vonalon.
33-36 Szökdécsel. Váltott lábbal jár a Begombol. Cipőjét befűzi (nem
lépcsőn. szabályosan).

9
 Fejlődési szakasz Pszichikus funkciók fejlődése: ÉRZÉKELÉS; ÉSZLELÉS

I. LÁTÁS

Méhen belüli kor 7 hónapos magzat szeme kinyílik, és válaszol a fény felvillanására.
(Intraute
rin)
Korai csecsemőkor Korlátozott látásélesség, koordinálatlan szemmozgások, korlátozott fókuszálási képesség.
(születés-2 és fél hó) Közellátás (30 cm).
Születés- követik a mozgó arcszerű formákat – 1 – 1,5 m távolságra követi tekintetével a
mozgó tárgyat.
Kontrasztok, körvonalak, változások szemmel való letapogatása, komplex minták
preferenciája.
2-3 hónapos korban az arc belső kontúrjainak letapogatása.
3 hónapos korig az érzékelés és mozgás külön-külön működik, hiányzik a szinkronitás.
Középső csecsemőkor 2. hó – 2-4 m, 3. hó 4-7 m-ig figyelemmel kíséri a távolodó tárgyat.
(2 és fél-9 hó) 6-10 hét között kezdi a látószögbe kerülő körbeforgó tárgyat követni.
3. hó – látási koncentráció tartósabbá válik.
3. hó – színre kialakítható feltételes reflex.
7-8 hónapos korra látásélesség megközelíti a felnőtt szintjét.
3 hónapos kortól szimmetrikus mozgásminta, a látás és mozgás összerendezése, a
tapogató mozgás fejlődése.
4 hónapos kortól a kutató manipuláció megjelenése.
Késői csecsemőkor (9-30 10. hó – színek között különbséget tud tenni.
hó) 2 éves kor: színárnyalatok megkülönböztetése

Kisgyermekkor A látás átveszi a vezető szerepet.

(2 és fél év- 6 év) A látási folyamat 3-4 éves kortól kezdve függetlenné válik a mozgási-, tapintási
folyamattól.
4-7 év - globális exploráció.
Önkéntelen tapasztalatszerzés és cselekvés.
Arányosabbá kezd válni a testalkat, a nagymozgások kisgyermekkorban elért szintjének
megerősödése, a finommozgások intenzív fejlődése (pl. rajz,
gyurmázás…) jellemző.
Az egész és rész észlelése:
Globális is, és részletező is lehet, az analízis és szintézis, a differenciálás és integrálás
még nem kellően összehangolt. A spontán érdeklődés dominanciája.

10
 Térészlelés:
A saját test elhelyezkedésének differenciálása.
A jobb és bal kéz megkülönböztetésével a gyerek kezdi elhatárolnia test páros részeit, és
ebből a szemszögből kiindulva a tárgyak térbeli rendjét is. A támpont az egyik kéz.
Formaészlelés:
Formák megkülönböztetésének kialakulása.
Időészlelés:
Nehézséget okoz az idő állandó változása. Cselekvéshez, támpontokhoz kötött felfogás.
Iskoláskor (6-12 év) Látásélesség javulása.
Helyes, pontos alapszín-megnevezés
9-10 évtől: színárnyalatok pontos megnevezése.
10. év: a szemlencse rugalmasságának, akkomodációjának csúcspontja.
Téri tájékozódás:
Téri tájékozódás általánosított jellege – függ a kinkrét gondolkodástól
Látási konstanciák (nagyság, forma, szín, világosság) =éves kortól intenzíven fejlődik, és
kb. 10 éves korra eléri a felnőttre jellemző szintet.
Időészlelés kialakulása
Serdülőkor Látásélesség javulása.
(12-19 év)

11
 Fejlődési szakasz Pszichikus funkciók fejlődése: ÉRZÉKELÉS; ÉSZLELÉS

II. HALLÁS

Méhen belüli kor Anyaméhben a zajszint (háttérzaj): 75 decibel

(Intrauterin) Háttérzajt megszakítja az anyai légvételek, és a szívverés hangja.
Zajra reagál a magzat.
Korai csecsemőkor 1 perces újszülött – hangos zajra összerezzen, fejét a hang irányába fordítja, észleli a hang
(születés-2 és fél hó) térbeli elhelyezkedését.
A hallás élessége javul.
Néhány napos újszülött emberi hangokat megkülönbözteti másféle hangoktól. Preferálja a
szívdobogást, a női hangot a férfihanggal szemben, az anyai hangot más női hanggal
szemben. Magas hangú, lassú, eltúlzott kiejtésű beszéd preferálása.
Emberi beszédhangok kategóriáira érzékenyek (fonémák).
Középső csecsemőkor 6 hónapos korára a csecsemő erőteljesebb választ ad a hangra, ha az érdekes látvánnyal
(2 és fél-9 hó) párosul.
6 hótól intonáció megkülönböztetése.

Kisgyermekkor 4-5 éves kor között a hallásélesség erőteljes javulása, a beszédhallás lassabban javul.
(2 és fél év- 6 év) Hangmagasság különbségi küszöbének csökkenése 5 éves kor után jelentős.
Zenei halláshoz szükséges hangmagasságok érzékelése lemarad a beszédhangok
érzékelésének fejlődésétől.
Iskoláskor (6-12 év) Beszédhallás küszöbe 4;6-9;6 évek között 3-4 decibellel, míg 9;6-12;6 évek között 6-7
decibellel csökken.

III. ÍZLELÉS

Korai csecsemőkor 2 napos kortól: Ízek megkülönböztetése, édes-savanykás íz preferálása.

(születés-2 és fél hó)

IV. SZAGLÁS

Korai csecsemőkor Szagok megkülönböztetése, édes szag preferálása.

(születés-2 és fél hó) Néhány napos szoptatás után az anya szagának felismerése, preferálása.

12
 Fejlődési szakasz Pszichikus funkciók fejlődése: ÉRZÉKELÉS; ÉSZLELÉS

V. BŐRÉRZÉKELÉS

Születéstől Domináns érzékelési forma kb 1 évig, magas szintű differenciáló képesség.

Hőérzékelés:
3 hónapos csecsemő képes az 1C fokos melegvíz különbséget észlelni.

13
 3. ELŐADÁS

Az emlékezet fejlődése

Fejlődési szakasz Pszichikus funkciók fejlődése:

EMLÉKEZÉS

Korai csecsemőkor Az emlékezeti megnyilvánulás mozgásba, érzékelésbe ágyazott felismerés.

(születés-2 és fél hó)

Középső csecsemőkor Az emlékezeti megnyilvánulás mozgásba, érzékelésbe ágyazott felismerés.

(2 és fél-9 hó) 0;3 hótól – Ha megfelelő emlékeztetőt kap a csecsemő az egy hónappal korábbi
gyakorlásból, már a emlékszik arra pl. hogyan kell egy mobilt mozgásba hozni.
0;6 hótól – az ismertet előnyben részesíti az ismeretlennel. Az ismert felnőtt hangját
felismeri.
1;0 év sokszor hallott dallamot felismeri.
Emlékezeti megtartás:
0;3 hónaptól – 1 hét
0;6 hónaptól – mozgásos tapasztalatok tartós rögzülése (ismétlődő cselekvések –
gagyogás
Késői csecsemőkor (9-30 Emlékezeti megtartás:
hó) 1;0 év – néhány nap
2;0 év - néhány hét
2;0 évtől - aktív felidézés képessége
Kisgyermekkor Emlékezeti megtartás:
(2 és fél év) 3;0 év – néhány hónap
4;0 év – egy év
3 – 4 év ismétlődő, térben, időben egybeeső kapcsolatok megőrzése
Önkéntelen emlékezés 2-6 év domináns (érzelmileg jelentős élményekre!)
5 évtől szándékos emlékezés kialakulása.

Iskoláskor (6-12 év) Emlékezeti megtartás:

7 év – 3 év után is felismeri a korábban észlelteket

14
15
 4. ELŐADÁS

Kognitív fejlődés gyermekkorban. Piaget kutatásai.

A kognitív fejlődés piaget-i szakaszai

Életkor (év) Szakasz Jellemzés

Születés-2 1. Szenzomotoros A csecsemők fejlődése elsősorban érzékleteik és egyszerű
mozgásos viselkedéseik koordinációjából áll. Ezen időszak 6
alszakaszán keresztülhaladva a csecsemők elkezdik a rajtuk
kívül lévő világ létezését felismerni, és azzal szándékos
interakciókat folytatni.

2-6 2. Műveletek előtti A kisgyerekek a világot a maguk számára szimbólumok;

vagyis képzeleti képek, szavak és gesztusok segítségével
képesek leképezni. A tárgyaknak és az eseményéknek már
nem kell jelen lenniük, hogy gondolni lehessen rájuk, de a
gyerekek gyakran nem képesek saját nézőpontjukat
másokétól megkülönböztetni, könnyen áldozatául esnek a
felszíni látszatnak, és sokszor összekeverik az oksági
viszonyokat.
6-12 3. Konkrét műveleti Iskoláskorba lépvén a gyerekek mentális műveletek
elvégzésére válnak képessé, amik tulajdonképpen egy logikai
rendszerbe illeszkedő, belsővé tett cselekvések. A műveleti
gondolkodás lehetővé teszi, hogy a gyerekek tárgyakat és
cselekvéseket fejben összerakjanak, szétválasszanak, sorba
rendezzenek és átalakítsanak. Ezek a műveletek azért konk-
rétak, mert a bennük részt vevő tárgyak és események
jelenlétében hajtódnak végre.

12-19 4. Formális műveleti A serdülőkorban a fejlődő egyén azt a képességet sajátítja el,
hogy egy problémán belül minden logikai kapcsolatot mód-
szeresen végiggondoljon. A serdülők lelkes érdeklődést
mutatnak az elvont eszmék és magának a gondolkodásnak a
folyamatai iránt.

16
17
 II.
1. A szenzomotoros alszakaszok jellemzői

I. alszakasz: 0-1 és fél hónap: Reflexsémák gyakorlása: akaratlan keresés, szopás, fogás, nézés
II. alszakasz: 1 és fél-4 hónap: Elsődleges cirkuláris reakciók: az önmagukban élvezetes cselekvések
ismételgetései.
III. alszakasz: 4-8 hónap: Másodlagos cirkulációs reakciók: a saját cselekedetek és a környezet
kapcsolatának kezdődő felismerése; kiterjesztett akciók, amelyek érdekes változásokat
eredményeznek a környezetben.

IV. alszakasz 8-12 hónap: A másodlagos cirkuláris reakciók koordináciája: sémák kombinációja a kívánt
hatás elérése érdekében;
a problémamegoldás legkorábbi formái.
V. alszakasz: 12-18 hónap Harmadlagos cirkuláris reakciók: a problémamegoldás eszközeinek módszeres
változtatása; kísérletezés a következmények kipróbálása érdekében.

VI. alszakasz: 18-24 hónap A szimbolikus reprezentáció kezdetei: képek és szavak ismerős tárgyakra
kezdenek vonatkozni; a problémamegoldás új eszközeinek felfedezése szimbolikus
kombinációk

A szenzomotoros alszakaszok és a tárgyállandóság fejlődése

Al-szakasz Életkor A szenzomotoros alszakasz A tárgyállandóság fejlődése

(hónap) jellemzői
I. 0-1 és fél Reflexsémák gyakorlása: akaratlan A csecsemő nem keresi a látóteréből kikerülő
keresés, szopás, fogás, nézés - tárgyakat

II. 1 és fél-4 Elsődleges cirkuláris reakciók: az A csecsemő arra fordul, amerre a tárgy eltűnt.
önmagukban élvezetes cselekvések
ismételgetései
III. 4-8 Másodlagos cirkuláris reakciók: a A csecsemő nyúl a részben takart tárgy felé,
saját cselekedetek és a környezet de abbahagyja, ha az eltűnik.
kapcsolatának kezdődő felismerése;
kiterjesztett akciók, amelyek érdekes
változásokat eredményeznek a
környezetben
IV. 8-12 A másodlagos cirkuláris reakciók A csecsemő keresi a teljesen elrejtett
összehangolása: sémák tárgyakat; az eredeti helyen keresi akkor is, ha

18
 kombinációja a kívánt hatás elérése a szeme láttára tették egy másikhelyre.
érdekében; a problémamegoldás
legkorábbi formái.
V. 12-18 Harmadlagos cirkuláris reakciók: a A csecsemő keresi a tárgyat, miután látta,
problémamegoldás eszközeinek hogy hova tették, de nem törődik vele, ha
módszeres változtatása; kísérletezés nem találja.
a következmények kipróbálása
érdekében.
VI. 18-24 A szimbolikus reprezentáció A csecsemő keresi az elrejtett tárgyat;
kezdetei: képek és szavak ismerős bizonyos benne, hogy lennie kell valahol.
tárgyakra kezdenek vonatkozni; a
problémamegoldás új eszközeinek
felfedezése szimbolikus
kombinációk segítségével.

19
 2. A műveletek előtti szakasz jellemzői

Jellegzetességek és példák

Centrálás, azaz a legkiugróbb vonásra való összpontosítás hajlama, bármi is a gondolkodás tárgya: Az egocentrizmus fő megnyilvánulása az, hogy a gyerekek a világot
teljes mértékben a saját nézőpontjukból értelmezik.

 A gyerekek egymás társaságában inkább kollektív monológokba, mint dialógusokba bocsátkoznak.

 A gyerekeknek nehézséget; okoz, hogy a hatékony kommunikáció érdekében figyelembe vegyék a hallgató tudását.
 A gyerekek nem tudják tartályok űrtartalmának összehasonlításakor azok magasságát és szélességét egyszerre figyelembe venni.
 A gyerekek összekeverik az osztályokat (például gyöngyök) és azok alosztályait (például fehér vagy barna gyöngyök). Nem tudják megbízhatóan megmondani, hogy több
gyöngy vagy több barna gyöngy van-e egy adott csoportban.

Látszat és valóság összekeverése.

 A gyerekek úgy viselkednek, mintha a farsangi maszk, valójában megváltoztatná a maszkot viselő személyt.
 A gyerekek azt hiszik, hogy egy félig vízbe merített egyenes pálca valóban meggörbül.
 A gyerekek helytelenül válaszolnak arra a kérdésre, hogy milyen színe van egy fehér lapnak, amit a szemük láttára helyeznek egy átlátszó műanyag fólia alá.

Prekauzális következtetés, amit illogikus gondolkodás és az ok-okozati viszony iránti érzéketlenség jellemez.
 Egy gyerek azt hitte, hogy a temető a halál oka, mert a halott emberek ott vannak eltemetve.

20
 3. A konkrét műveleti szakasz jellemzői

Jellegzetességek és példák

A gondolkodást konkrét műveletek irányítják, melyek ismérvei:

 A decentrálás: a gyerekek a tárgynak egyszerre egynél több tulajdonságát képesek figyelembe venni, és többszörös kritériumok alapján képesek kategóriákat képezni.
 A konzerváció: a gyerekek megértik, hogy a tárgyak bizonyos tulajdonságai akkor is változatlanok maradnak, ha egyes külső jellemzőik megváltoznak. Tudják például,
hogy a folyadék mennyisége, nem változik, ha egy magas, kis keresztmetszetű edény tartalmát egy nagy keresztmetszetű edénybe töltik át.
 A logikai szükségszerűség: a gyerekek megértik, hogy bizonyos tulajdonság megőrződése logikailag szükségszerű a látszat megváltozása ellenére is.
 A változatlanul hagyás: a gyerekek felfogják, hogy ha semmit sem vesznek el, és nem is adnak hozzá, a mennyiség azonos marad.
 A kiegyenlítés: a gyerekek képesek fejben a probléma két vonatkozását összevetni, hogy megítéljék, kiegyenlítik-e azok egymást vagy sem.
 A megfordíthatóság: a gyerekek rájönnek, hogy egyes műveletek megfordíthatják, vagy megsemmisíthetik mások hatását.

Az egocentrizmus csökkenése
 A gyerekek képesek hatékonyabban kommunikálni olyan tárgyakról, amelyeket hallgató nem láthat.
 A gyerekek el tudják képzelni, milyennek látják őket mások (szociális nézőpontváltás).
 A gyerekek megértik, hogy egy személy érzései és cselekedetei nem feltétlenül vannak összhangban.

4. A formális műveleti szakasz jellemzői

Formális műveleti gondolkodás, amelyben a gondolkodás minden egyes láncszeme a problémához, mint egészhez kapcsolódik.

 A serdülők úgy oldják meg a vegyszerek keresésének problémáját, hogy módszeresen kipróbálnak minden lehetséges kombinációt.
 A személyes identitásképzésben a serdülők figyelembe veszik, hogy miként ítélnek másokról, hogy mások hogyan ítélik meg őket, hogy milyennek tartják mások ítéleteit,
és hogy mindezek miként felelnek meg a társadalom kategóriáinak.

Újonnan elsajátított logikai és matematikai elvek alkalmazása az életben felmerülő problémák széles választékára.
 A serdülők elvont elveket alkalmazva gondolkodnak politikáról és törvényekről, és képesek arra, hogy a töményeknek ne csak a büntető, hanem jótékony
oldalát is felismerjék.
 A serdülőket az egyetemes etikai elvek érdeklik, és bírálják a felnőttek képmutató magatartását.

21
Piaget alternatívái:
- Piaget alábecsülte a gyerekek képességeit.
Információfeldolgozási megközelítés:

22
 5. ELŐADÁS

A nyelvelsajátítás fejlődése.

A nyelvnek a fejlődés folyamán is elkülönülő aspektusai:

1. fonológia, azaz az adott nyelv hangjai, vagy korszerűbb kategóriát használva, fonémái;
2. szintaxis, vagyis a nyelvtani szerkezetet, a nyelvet meghatározó szabályok;
3. szemantika, vagyis jelentéstan;
4. végül a pragmatika - az élő nyelv maga, ahogyan használjuk.

1. TÁBLÁZAT

A nyelvhasználat összehasonlítása

Szempont Állati jelrendszerek Emberi nyelvhasználat

Ingerhez való viszony:
Lehetséges
lényegileg különböző
üzenetek száma:
Lehetséges jelentések:
ingerhez kötött reflexes ingerfüggetlen, szándékos
rögzített, általában 50-nél végtelen
kevesebb
az „itt és most” véges időben, térben
tényserűséget tekintve
korlátlan

2. TÁBLÁZAT
A nyelvelsajátítás főbb megközelítéseinek lényeges vonásai

Elmélet Fő oksági tényező Mechanizmus Az elmélet által

megmagyarázott
fő jelenség

Tanulási Környezet Utánzás, kondicionálás Szójelentés

Nativista (Chomsky) Öröklés Kioldás Nyelvtan
Interakcionalista A szociális és a biológiai Asszimiláció- A kognitív és a nyelvi
(kognitív hipotézis) tényezők interakciója akkomodáció fejlődés közötti korreláció
(Piaget)

23
Interakcionalista A szociális-biológiai Betagozódás kulturális A nyelv és a gondolkodás
(cselekvésközpontú) interakciók kulturális „forgatókönyvek"-be viszonya
(kulturális közvetítése Anyával való akciós
megközelítés) párbeszéd.
(Bruner)

Chomsky generatív nyelvészetének legfontosabb szemléleti újításai:

1. A nyelvelsajátítás alapkategóriája nem a szó, hanem a mondat.
2. A nyelvelsajátítás kreatív folyamat, a gyerek eredendően nyelvtani szerkezeteket sajátít el, amelyek segítségével végtelen számú mondatot tud konstruálni.
3. Szabályok létrehozására is képes, ezért a nyelvtanulás fő mozgatója nem a kondicionálás vagy az utánzás, hanem az aktív szabályalkotás.
4. A nyelvtanulás bizonyos fokig független a kognitív fejlődés egyéb területeitől, és önmagában is vizsgálható.
5. A nyelvtanulás specifikus képessége veleszületett, a kisgyermek „előprogramozottsággal", sőt „nyelvelsajátító készülékkel" (angol nyelvű változatának rövidítése LAD)
rendelkezik. Ez a „készülék" úgy viselkedik, mint egy genetikai kód: születésünkkor embrionális állapotban van, de a környezeti ingerek hatására aktivizálódik, és lehetővé
teszi azok specifikus felhasználását.

24
3. TÁBLÁZAT
A nyelv fejlődésének folyamata

Hozzávetőleges életkor Tipikus viselkedés

Születés Fonémaészlelés
A nyelvi és nem nyelvi hangok megkülönböztetése
Sírás
3 hónap Gügyögés
6 hónap Gagyogás
A nem anyanyelvi fonémák közötti különbségtétel képességének elvesztése
9 hónap Első szavak
Holofrázisok
12 hónap Szavak használata a szülők figyelmének felkeltése céljából
18 hónap A szókincs ugrásszerű növekedése
Az első kétszavas kifejezések („távirati beszéd")
24 hónap Helyes válasz közvetett kérésekre
30 hónap Közvetett kérések képzése („Az én helyemen állsz!")
A hallgató figyelembevételének megfelelő beszédmódosítás
A nyelvtani kategóriák felismerésének kezdete
Kisgyermekkor A nyelvtani komplexitás gyors növekedése
A nyelvtani szabályok túláltalánosítása
Iskoláskor A nem megszokott szórend megértése („A labdákat elvitték a fiúk")
Az írott nyelv elsajátítása
Kritikus periódus 2 – 10 év között.
Nyelvtan, szintaxis 7 éves kor után lényegében változatlan.
Serdülőkor A specializált nyelvi funkciók elsajátítása

A nyelvelsajátítás paradoxonai:
 A „szegényes bemenet” paradoxona

25
 A tanulhatóság paradoxona
 A mintázat állandóságának paradoxona
 Az univerzalitás paradoxona

26
 6 - 7. ELŐADÁS

A GYERMEKI FANTÁZIA ÉS AZ ÖNKIFEJEZÉS

A JÁTÉK, A RAJZ ÉS A MESE

1. A JÁTÉK

A játék jellegzetességei:
 A fejlődés elengedhetetlen tartozéka.
 A mágikus gondolkodásmód jellegzetes megnyilvánulása.
 A játéktevékenység kettő-hét éves kor között a legintenzívebb, a legszínesebb és a leggazdagabb.
 A játéktárgyak és a kulturális emlékek bizonyítják, hogy ez a jellegzetes gyermeki elfoglaltság vagy inkább életmód a gyökeresen eltérő kultúrákban is hasonló
formákban létezik.
 Már az ókortól kezdve a világ minden táján babákkal, babaházakkal játszottak a kislányok, lovakkal, katonákkal a kisfiúk. A gyerekek ősidők óta játszanak
társasjátékokat, táncos játékokat, kiszámolókat, rajonganak a ritmikus szövegekért, dalokért. Mindezek a kultúrtörténet legfontosabb adalékai közé tartoznak, hiszen a
gyerekek szimbólumai, félelmei, örömei és bánatai sajátos módon tükrözik a felnőtti társadalmat.
 A játék jól azonosítható, körülhatárolható viselkedéses egység.
 Összegezve megállapíthatjuk, hogy a játék minden fajtája elősegíti az értelmi fejlődést, és gyakorlóterepet biztosít a formálódó funkciók számára. A játéknak
hasonlóképpen kulcsszerepe van a szociális és érzelmi fejlődésben: helyzeteket és modelleket kínál mások megértésére, lehetőséget biztosít olyan szerepek kipróbálására,
amelyekre a gyerek csak később fog megérni, nehézségek leküzdésére olyan helyzetben, amely nem fenyegető, hozzásegít a feszültséget, fájdalmat okozó helyzetek,
konfliktusok feldolgozásához. Néprajzi megfigyelések tanúsága szerint a gyerekek azokban a kultúrákban is játszanak, ahol kicsi koruktól kezdve kénytelenek részt venni
a munkamegosztásban: egyik adatközlőnk elmondása szerint öt-hat éves korában, a libák őrzésével megbízott többi kislánnyal együtt a szigorú bün tetést is kockáztatták,
hogy együtt játszhassanak.

A gyermeki játék eltérése a felnőtt hasonló tevékenységétől:

- belülről motivált, nem célra irányuló, nem közvetlenül szükségletkielégítő;
- nem illeszkedik az eszköz-cél meggondolásokba, az értelme ezért folyamatosan variábilis, új és új viselkedéses elemek csatlakozhatnak hozzá;
- nem a tárgyak tulajdonságai serkentik, hanem a gyerek belső igényei, sajátos gondolatvilága. Megjegyzendő, hogy Mérei megfigyelései szerint kezdetben,
kisóvodáskorban a hely és a tárgyak kiindulópontot jelenthetnek a gyerekek csoportos tevékenységében (Mérei-V Binét, 1971);
- a játék „mintha" jellegű: a gyerek úgy tesz, „mintha" harcolna, főzne, lovagolna vagy építene.
- A „mintha"-játéknak a valósághoz való viszonyát Mérei Ferenc kettős valóságtudatként jellemzi: az átélés szintjén elmosódik a határ a képzelet és a realitás között, de a
valóságban nem („Most kérjél meg, hogy adjak neked enni!" - mondja az anyukát játszó kisgyerek);
- a játéktevékenységre nem vagy csak korlátozott értelemben vonatkoznak a kívülről megállapított szabályok;
- a játék aktív tevékenység.

A játék, fejlődésben betöltött szerepe:

27
Pszichoanalízis: a vágyteljesítést, a katarzis konfliktusfeloldó szerepét emelte ki; ezzel függ össze, hogy a játék a gyermekek pszichodiagnosztikájának és pszichoterápiájának
is nélkülözhetetlen eleme.
Erikson, az én-fejlődés modellhelyzeteit látja a játékban.
Interakcionalista (kognitív hipotézis): Piaget, a játékot asszimilációs jellegűnek tartja, de álláspontja szerint a folyamat itt fordított, mint az értelmi fejlődés más területein:
nem ő maga igyekszik gondolkodásával alkalmazkodni a valósághoz, hanem azt idomítja saját gondolkodásához. A gyereknek - állapítja meg Piaget -, „aki szüntelenül
alkalmazkodni kénytelen az idősebbek szociális világához, melynek szabályai számára külsők maradnak, és a fizikai világhoz, amelyet még nem ért meg, érzelmi és értelmi
egyensúlyához szüksége van egy olyan területre, amelynek célja nem a valósághoz való alkalmazkodás, hanem a valóság asszimilálása az énhez, mégpedig kényszer és
szankciók nélkül" (Piaget - Inhelder, 1966/1993).
Piaget emellett a szabálytudat és az erkölcsi viselkedés szempontjából alapvető fontosságot tulajdonít a gyermeki szabályjátékok fejlődésének, és az erkölcsi fejlődés jó
néhány következtetését ezek alapján vonja le.
Kognitív fejlődést kutatók: a játék során megnyilvánuló interakciókban a kísérleti helyzetekhez képest jóval hitelesebben nyilvánul meg a gyermeki nyelv, az emlékezet, az
interakciók jellegzetességei.

Játék fejlődése:
 2 – 3 éves korig domináns: funkció játék, pl. ritmikus, mozgásos, cserélgetős játékok, funkcióöröm kíséri.
Óvodáskor:
 Funkcióörömöt szolgáló, funkciójáték játék a mozgás, a beszéd és az egyéb készségek (pl. az ének) terén.
 „mintha"-játék - szerepjáték: A szimbolikus játék során a gyerek átkódolja tapasztalatait, újraértelmezi a helyzeteket, amelyeket átélt: élményeit átrendezi a saját
életterében. A játék az értelmi fejlődésnek egyszerre terméke és eszköze.
 konstruktív, vagy építő játék
 Szabályjátékok: Az óvodások szabálykövetését „kettős szabálytudat" jellemzi: kortársaikkal való együttműködésük során nem tartják be az egyébként örök érvényűnek
tekintett szabályokat, nem értik, hogy azok célja a közös tevékenység összehangolása. Rituális játékok, amelyek szintén tartalmazzák a szabálykövető viselkedés elemeit:
bújócska, fogócska stb., amelyek a mesékhez hasonlóan szabályozott és játékos keretet adnak a funkciógyakorlásra, a vetélkedésre, a különféle élethelyzetek (vereség,
magány, bosszú stb.) imaginárius feldolgozására.

Kiskoláskor:
 A racionális fölénybe kerül a képzeletbelivel szemben;
 Valódi szabályjátékok ideje.
 Keretjáték.

2. A GYERMEKRAJZ JELLEGZETESSÉGEI

28
Rajz, festmény, gyurmafigurák: a képi reprezentáció fajtái - a szimbolikus megjelenítés jellegzetes formái, a gyermeki önkifejezés fontos termékei. Az ábrázolás és a
szimbólumhasználat fejlődése követi a gyermek értelmi fejlődésének menetét. A ceruza- és ecsethasználat fejlődése részben jelzi, részben elősegíti a finommotoros
koordináció és a későbbi íráskészség kialakulását.

Különböző formák másolási képességének alakadása egészséges gyermekeknél:

A fejlődéslélektani kutatások egyik úttörője, Gesell már 1925-ben regisztrálta a fejlődés szekvenciáit geometriai formák másolásának képességében. Eredményeit 1970-ben
Catty megerősítette (Feuer, 1992).

2- 3. év: horizontális vonal

3-4. év: négyszög
5-6. év: háromszög
7-9. év: csúcsán álló négyszög, felosztott téglalap
A geometriai formák másolásában mutatkozó jelentős eltérések organikus idegrendszeri sérülések jelzői.

A spontán képi ábrázolás fejlődése:

1. Egy-másfél év: tizenhárom hónapos korban jelennek meg a kusza vonalak, a firkálás. A gyermek figyeli a mozgást, és közben nyomot hagy a felületen. Ez kinesztetikus, a
mozgás, a funkcióöröm kedvéért végzett rajzolás. A diffúz firkák egy idő után formát öltenek: megjelenik a lengő firka, majd másfél éves kor körül a körkörös firka.
2. Második-harmadik év: a firkálás szándékos, tudatos tevékenységre vált, a gyerekek kezdenek jelentést tulajdonítani a rajzaiknak, de ez a jelentés még változó. Egyes
formák kiemelkednek, állandósulnak. A gyerekek kezdetben preferálják a kört, az íveket, a függőlegest a vízszintessel szemben.
3. Harmadik-negyedik év: a körfirkából lassan kibontakozik az emberi alak, megjelennek bizonyos alapsémák, amelyek a tárgyak egész osztályára vonatkoznak: kezdetben
van „kutya", „ház", „ember" alapséma, de a tárgyak többsége ember jellegű. (Például a házon két ablak és egy ajtó szerepel.) Az ábrázolás lassan differenciálódik, ahogyan a
gyermek készségei javulnak. A rajzokhoz érzelmileg gazdag fantáziakör társul.
4. Ötéves korra a sémák világosabbá, a hozzájuk tartozó jelentések szilárdabbá válnak. A rajzok jól felismerhetők. Az óvodáskori rajzok sajátos szemléletet tükröznek,
melyet Wallon ideovizualitásnak, Piaget intellektuális realizmusnak nevezett - a gyerekek nem azt rajzolják, amit látnak, hanem azt, amit a tárgyról tudnak.
Jellemzői: az átlátszóság (transzparencia), a részletezés, a vegyes profil. A sémák lassan eltűnnek a rajzokból. A Piaget által szinkretikus ábrázolásként megjelölt rajzolás
jellemzői a sűrítés, az érzelmek tárgyi megjelenítése. A rajz statikus, a perspektíva és a téri dimenziók ábrá zolása szegényes vagy hiányos. A tárgyak színét, nagyságát,
egymáshoz való viszonyait nem a valóság, hanem a gyermeki érzelem- és fantáziavilág szabja meg. Így az ember nagyobb lehet, mint a ház, a fontosabb családtag háromszor
akkora, mint a kevésbé fontos. Bár a gyerekek már a beszéd kezdete előtt meg tudják mutatni testrészeiket - meglehetősen részletes testsémával rendelkeznek -, a
reprezentációban jóval később jelenik meg a testséma hívebb ábrázolása. Három-négy éves korban az emberrajzokon jellegzetesen nagy a fej, és abból nőnek ki a végtagok
(fej-láb rajz), csak később jelenik meg a törzs; az arányok csak az iskoláskor kezdetén válnak a valósághoz megközelítőleg hasonlóvá. A korszak kezdetén a rajzrészletek -
például az emberi test, az autó vagy a bicikli részletei - nem kapcsolódnak össze. Hasonlóképpen nem képes a gyermek a bennfoglalás ábrázolására, vagyis nehézségeket
okoz, ha egy embert például a házban kell ábrázolnia. Vagyis, mint a tudatelmélettel kapcsolatos kutatások alapján feltételezhető, a gyermek már az első életév során
rendelkezik az ok-tulajdonítás valamilyen hajlamával, de spontán alkotásában nem észlelhető ennek szervező hatása.
A gyerekek többsége iskoláskora előtt az emberrajzon olyan nemű személyt jelenít meg, amilyen ő maga. A nőiség szimbóluma kisgyermekek esetében a hajviseletek változó
divatja ellenére a hosszabb haj.

29
5. Hét-kilenc éves kor: érzékleti realizmus - a szubjektivitás csökken, a rajz egyre inkább a látványra hasonlít. Megszűnik a transzparencia, az embe ri test formái egyre
realisztikusabbak, arányosak. Egyre gyakoribb a helyesen ábrázolt profil, a színek konvencionálisabbá válnak. A gyerekek már megkülönböztetik a rajz bal és jobb oldalát.
Jellegzetes a mozgó alakok ábrázolása. Megjelenik a perspektíva és a téri dimenzió, az arányok adekvátabbá válnak.
6. Tíz-tizenkét éves kor: csökken a képzeletből való ábrázolás iránti hajlandóság, a rajz többé már nem gyermeknyelv. Megszűnik a korábbi rajzok emocionális töltete,
expresszivitása. A gyermek igyekszik a realitáshoz közeledni.
7. Tizenkét éven felül: a másolási képesség jelentősen megjavul, a gyerekek mind tökéletesebben ábrázolják a perspektívát és a téri dimenziókat. A kritikai készség
fejlődésével a gyerekek elveszítik érdeklődésüket a rajzolás iránt. Idősebb korukban már csak a tehetségesek rajzolnak (Feuer, 1992; DiLeo, 1983).

Gerő Zsuzsa kutatásában jól rajzoló gyerekek óvodáskori és későbbi rajzainak esztétikai jelentését becsültette meg felkért szakértőkkel. A kutatás tapasztalatai szerint a
gyermekrajzok elsősorban óvodáskorban rendelkeznek esztétikai tartalommal. Az óvodáskori rajzok nem a realitást tükrözik: a gyerek mentális produkciója, hogy a szemléleti
képeket élménnyé alakítja. Erről és saját átéléséről tanúskodik a rajzot kísérő „érzelmi felhő", az utalások, a sűrítések, az analogonok használata. A rajz esztétikai hatása abból
ered, hogy a néző a formáról leolvasható mentális produkcióban újraélheti a rátalálás örömét, a gyerek evidenciaélményét.
A rajzok esztétikuma az óvodáskori világlátás jellegzetességeiből fakad. Nyolc-tíz éves korban a gyerekek egyre kevesebbet rajzolnak, és a külső szakértők bírálata szerint
még a jól rajzoló gyerekek esztétikai színvonala is csökken. A rajzok a technikai javulás ellenére klisészerűekké, semmitmondókká válnak.
A gyerekrajzok diagnosztikus jelentősége: Az emberábrázolás Goudenough vizsgálatai szerint magas szinten korrelál a gyermeki intelligenciatesztek pontszámaival, ezért
széles körben használják például az iskolaérettségi vizsgálatokban. DiLeo megállapítása szerint a „Rajzolj egy embert!" instrukció esetén a gyerekek magasabb színvonalú
rajzot készítenek, mint amikor a diagnosztikus célú családrajz keretében rajzolnak emberi figurákat. DiLeo feltételezése szerint az előbbi esetben a gyerekek inkább intel-
lektuális, az utóbbi esetben érzelmi impulzusaikat mozgósítják: a családrajzokat a gyermek családi relációinak, a családtagokhoz fűződő érzelmeinek rekonstruálására szokták
felhasználni. A rajzokból lehet következtetni a kézhasználatra is: a jobbkezeseknél jellegzetesen balra forduló, a balkezeseknél jobbra forduló profilábrázolás dominál (DiLeo,
1983).

30
3. A GYERMEKI VILÁG MEGJELENÍTŐI: A MESÉK

 A meséknek fontos szerepük van abban az életkorban, amikor a gyermeki gondolkodásban még nem válik dominánssá a racionalitás.
 A több ezer éves kulturális hagyományt magában foglaló népmesekincs minden nemzedék számára visszatérő, újra és újra megoldandó konfliktusokat ábrázol: a
testvérféltékenység, a gyermeki kicsinység és kiszolgáltatottság, a szülőkkel szembeni indulatok, a felnőttségre való várakozás a halálfélelem szorongásait teszi
feloldhatóvá.
 A mesék képi és formavilága, valóságábrázolása megfelel a gyermeki gondolkodásnak, amelyet a valóság „kettős könyvelése" jellemez: a gyerek számára létezőbb a
mitikus valóság, mint a felnőttek számára, de ezt a világot ő sem keveri össze a valóban létezővel.
 A mesékben a gonoszság éppúgy jelen van, mint az erény. A jó és a rossz polarizált, mint ahogyan a gyermeki gondolkodás is kategorikussággal jellemezhető. Az erényes
mesehősnek harcolni kell az igazáért, próbatételeken kell átesnie. A legkisebbekből, a leggyengébbekből, a látszólag ügyetlenekből hősök lehetnek, a csúf béka királyfivá,
a rút kiskacsa szép hattyúvá változik. A mesék legfőbb mondanivalói közé tartozik, hogy hűséggel, ravaszsággal, kitartással - vagyis olyan viselkedéssel, ami nem
adottság, hanem akarattól és szándéktól függ - győzni lehet a gonoszság fölött. A „boldogan éltek, míg meg nem haltak" üzenete, hogy a halál nem olyan félelmetes, ha az
egyén boldogan élt a földön, és megtalálta azt, akit szeretett.

8. ELŐADÁS
Az én-tudat kialakulása
Az érdeklődés fejlődése

1. Az én-tudat kialakulása
Én-fogalom: „Az emberek önmagukról alkotott elképzeléseinek, érzéseinek, és önmaguk iránti attitűdjeinek összessége.” (Atkinson)
Self, vagy én-kép: „az ahogyan az ember saját magát másokhoz való kapcsolatában értelmezi” (Atkinson)

Az én fejlődésével kapcsolatos megfigyelések és elméleti fejtegetések négy, egymással bonyolultan összefüggő lényegi problémához kapcsolódnak:
1. Milyen belső vagy szociális hatások nyomában alakul ki az én tudata, az én és az énkép elkülönülése; milyen fejlődési fázisokon keresztül alakul ki önmagunkról, lelki
funkcióinkról alkotott képünk.
2. A formálódó én vagy az énre vonatkozó reflexió jellege, a kognitív vagy affektív elemek meghatározó szerepe, az énkép és az önértékelés kapcsolata.
3. Az én kontinuitásának és változásának mértéke és eredete.
4. Mi vezérli az én változásait? Vannak-e az én egyéni fejlődésének univerzális elemei, és milyen (belső, vagy környezeti) eredetűek ezek; van-e az én fejlődésének
univerzális célja, és ha van, honnan származik?

 AZ ÉNFEJLŐDÉS EMPIRIKUS VIZSGÁLATA

Az én fejlődésének vannak olyan jelei, amelyek a külvilág számára is megtapasztalhatók.
Darwin: felfigyelt saját gyermekének a tükörképre adott reakciójára.
Dixon (1957): Az első rendszeres megfigyelést végezte. Úgy találta, hogy a négy, hat, kilenc, illetve tizenkét hónapos csecsemők másként és másként reagálnak saját
tükörképükre, és kellő alátámasztás nélkül ugyan, de úgy vélte, hogy az egyéves gyermekek már felismerik magukat a tükörben.

31
Amsterdam (1972): Az önfelismerés körülményeinek és időpontjának meghatározását az elsőként az általa alkalmazott rúzsfolt-kísérletek tették lehetővé: a kutatók azt akarták
kideríteni, mennyi idős korától kezdve nyilvánvaló a gyermek számára, hogy önmagát látja a tükörben. Ám ha ezzel egyidejűleg bepirosított orrát is megfogja, az már azt a
tudását is tükrözi, hogy az orra különben nem piros színű. A kisgyermek önmagáról való tudásának ezt a szintjét Amsterdam húsz-huszonnégy hónapos korban regisztrálta
Gallup (1972): csimpánzokkal végzett hasonló kísérleteket: alvó csimpánzok arcára foltot festett, majd figyelte tükörképükre adott reakcióikat. A csimpánzok letörölték a
foltot, más majmok azonban nem;
Főemlősök esetében az önfelismerés tekintetében a kutatók megosztottak - egy részük bizonyítottnak véli (Marton, 1997), más részük nem fogadja el, hogy az állatok képesek
volnának önmaguk felismerésére (Gergely, 1994).
Lewis és Brooks-Gunn (1979): tükör, fénykép és video segítségével vizsgálta, hogyan reagálnak önmaguk látványára a gyerekek. Megfigyeléseik azt mutatták, hogy a
gyerekek már kilenc hónapos korukban élénkebben reagáltak saját videoképükre, mintha a felvételen ugyanolyan korú csecsemőt mutattak nekik, de csak akkor, ha
egyidejűleg láthatták rajta önmagukat. Ha a videón korábban készült felvételt mutattak a gyerekeknek, akkor csak tizenöt hónapos koruk körül különböztették meg saját
magukat mások képétől. A fényképekkel végzett kísérlet, hasonló eredményre vezetett: mintegy tizenöt hónapos korukban ismerték fel biztonsággal saját fényképüket.
Ekkor észlelhetők a nemi identitás megjelenésének első jelei is: a kisgyermekek könnyebben kiválasztják önmagukat más nemű és feltűnően idősebb társaik közül.
Brooks-Gunnék végül három szakaszt különböztettek meg az én felismerésében:
- Hat és nyolc hónapos kor között a gyerekek másként reagálnak saját képükre, mint a másokéra, ha egyidejű (velük mozgó) képet látnak.
- Nyolc és tizenkét hónapos kor között az egyidejű kép esetén már a felismerés jelei tapasztalhatók.
- A második életév végén biztonsággal felismerik magukat.
Lewis, Brooks-Gunn és Jaskir megfigyelései szerint (1985) az anyához való kötődés minősége szerepet játszik az én-azonosság tükörbeli felfedezésében. Korábbi
életkorukban azonosítják magukat a tükörben azok a gyerekek, akik bizonytalanul kötődnek az anyjukhoz. Tizenhat hónapos korban a biztonságosan kötődő gyermekeknek
csak 12,5%-a, míg a bizonytalanul kötődőknek 40%-a, húsz hónapos korban a biztonságosan kötődők 26,4%-a, míg a bizonytalanul kötődők 78 %-a ismerte fel magát a
tükörben. Nem nyilvánvaló, hogy ebben a viselkedés-együttesben mi az ok és mi az okozat: a gyermek alacsonyabb fokú dependenciaszükséglete idézi elő a kötődés
bizonytalan voltát, vagy megfordítva, a nem megfelelő kötődés idézi elő az én korábbi felismerését.
A „tudatelmélet"-kutatásai: abból a feltételezésből indultak ki, hogy saját mentális állapotaink, lelki folyamataink megértése minden bizonnyal párhuzamos azzal, ahogyan
mások lelki folyamatait megértjük.
Whiten (1991): az emberi intelligencia keletkezésében talán az játszotta a legfőbb szerepet, hogy az egyének következtetni tudtak más egyének mentális állapotaira.
A szülő és a gyermek közötti kapcsolat összetettségének, a percepciókutatásoknak az eredményei kapcsán felvetődött a kérdés: hogyan tanulja meg a gyermek a mások
mentális állapotaira való következtetést?
Ma a kutatók általában megegyeznek abban, hogy a gyerekek kétéves koruktól kezdve rendelkeznek egyfajta „tudatelmélettel". E tudatelmélet kulcsfogalma a vágy
(kívánság, óhaj) és a vélekedés (hiedelem, elgondolás). A vágy és a vélekedés Whiten szerint a laikus pszichológiai gondolkodás alapvető kategóriái (azokról az
elgondolásokról van szó, amelyekkel mások viselkedéséről valamennyien rendelkezünk). Hétköznapi magyarázatainkban általában így járunk el: X. Y akart valamit (vágy), és
úgy gondolta, hogy ezt és ezt kell tennie (vélekedés). A kísérleti adatok azt mutatják, hogy a kétéves gyerekek képesek megérteni a vágy, a kívánság jellegű mentális
állapotokat (Kiss, 1996).
Ennek előzményei, hogy a kutatások tapasztalatai szerint a csecsemők már első évükben képesek az élettelen fizikai tárgyak folyamatos létezését és egyes tulajdonságait
mentálisan leképezni, illetve azok várható viselkedésére következtetni.
Gergely (1995): a csecsemők már négy-hat hónapos korukban megkülönböztetik az élőt az élettelentől olyan tulajdonságok alapján, mint az önindította mozgás, a tárgy
felszínének autonóm megváltozása, az, hogy egy adott tárgy távolból részt tud venni oksági helyzetekben (kommunikáció), és hogy távolból lehet rájuk hatni (percepciós
képesség).

32
Körülbelül hároméves korra a gyerekek képesekké válnak mások vélekedésének nem reprezentációs alapú felismerésére. Ekkor már kezdik észrevenni a vágy és az észlelés
reprezentációs szempontjait. Beszédükben megjelennek a vágyra és percepcióra vonatkozó kifejezések.
Dunn (1991) felhívja rá a figyelmet, ez nemcsak a saját magukról, hanem a másokról szóló beszámolókból is kitűnik; ilyen állításokat alkalmaznak: gon dolkodik, tud,
álmodik. Ekkor azonban a gyermek még nem tudja biztonsággal megkülönböztetni a látszatot a valóságtól: mintha oki kapcsolat volna a valóság és a rá vonatkozó mentális
állapotok között. Végül négy-öt éves korban jelenik meg a valódi reprezentáció.
Ezt a kezdeti reprezentációt első szintűnek nevezzük.
A magasabb szintű reprezentációk már nemcsak következtetést jelentenek a másik fél mentális állapotaira, hanem azt is, hogy az ő mentális reprezentációit is képesek va-
gyunk gondolkodásunkba beépíteni - így például felismerjük, ha tévesen gondol valamit.
Más megfigyelések és adatok szerint a gyerekek már hamarabb képesek előre látni környezetük tagjainak lelkiállapotát. E tapasztalatok egyébként ellentmondanak azoknak a
feltevéseknek, amelyek szerint a gyermek a szülői viselkedést mechanikusan építi be saját énjébe: Reddi (1991) és Dunn (1991) igen korán megfigyeltek a gyerek
viselkedésében olyan elemeket, amelyek arra utalnak, hogy számít a másik fél várható reakciójára. A leggyakrabban regisztrált ilyen kezdeményezés Reddi és Dunn
jegyzőkönyveiben a már említett incselkedés: a gyerekek már egyéves koruk táján gyakran bosszantják, ugratják környezetük tagjait, vagy éppenséggel szeretet-
megnyilvánulásokat provokálnak. Reddi szerint kilenc hónapos kortól létezik a mások mentális állapotairól való tudás; már ekkor „tudja", hogy az emberek reakciói üzenetek
lehetnek a közös tapasztalatokról. Dunn kiemeli, hogy a kicsit idősebb gyerekek olyan helyzetekben is megpróbálják befolyásolni környezetük tagjainak állapotát, amelyek
nyilvánvalóan nem intencionálisak.
Környezetük szerető tagjaival kapcsolatban már kétéves gyerekeknél tapasztalható olyan viselkedés, amely előfeltételezi lelkiállapotuk előre látását: bocsánatkérés, becsapás,
kibúvó. A gyerekek már a második életév során tudják, hogy az adott helyzetben saját szándékaik keresztezik a szüleikét. (A Dunn által idézett példához hasonlót - hogyan
akarja elérni egy huszonegy hónapos gyerek, hogy bepelenkázzák, pedig tiszta - minden szülő bőségesen tud idézni: „Fáj a lábam, vegyél fel!") Dunn felhívja rá a figyelmet,
hogy az érzelmileg fontos kapcsolatokban a gyerek összetettebb következtetésekre látszik képesnek.
Bretherton (1991) is úgy véli, hogy az első év végén a szülőnek való mutogatás, közös megfigyelés és tekintetváltás, a közös referencia, illetve a szociális referencia (a gyerek
a gondozót figyeli, ha az inger ambivalens) annak a jele, hogy a gyerek már mentális állapotokat tulajdonít önmagának és másoknak, kezdi megérteni, hogy egyik tudat
összekapcsolható a másikkal.
Gergely és munkatársai (1995) és Leekam (1991) azonban úgy vélekednek, hogy a korai együttműködés nem vagy másfajta reprezentáció terméke, mint a későbbi. Gergely
arra hívja fel a figyelmet, hogy a mutatás és a tekintetváltás fejlődésében kezdetben nincs szó a „tudatok összekapcsolódásáról", a megfigyelt jelenségekre egyszerűbb, a
csecsemő egyéb életkori sajátosságainak inkább megfelelő magyarázatok is kínálkoznak.
Így például tekintetváltás létrejöhet úgy is, hogy a gyerek és a gondozó ugyanarra az ingerre figyel fel. A szociális referencia lehet egyszerűen tanu lás vagy kondicionálás
eredménye: a kisgyermek tapasztalhatta, hogy anyja rémült arcot vág, amikor őt valamilyen baj vagy fájdalom éri, ezért az anya ijedt arca előrejelző lehet hasonló helyzetben.
Mutatással az egy év körüli csecsemő képes elérni, hogy gondozója valamilyen cselekedetet hajtson végre: például odavigyen hozzá valamit. Itt sincs azonban szükség rá,
hogy megjelenítse önmaga számára a gondozó mentális állapotait. Lehetséges, hogy egyszerűen „szociális eszközhasználatról" van szó.
A mások mentális állapotaira való következtetés leghamarabb hároméves kor körül jelenik meg. Eredete a többi kognitív képességhez hasonlóan vitatott. A kutatók egy része
itt is veleszületett mentális moduloknak („készülékeknek") tulajdonítja e bonyolult képesség kialakulását, míg mások szerint a gyermek a hozzá közel állók lelkiállapotának
szimulálásával tanul meg következtetni a saját, illetve mások elméjében zajló folyamatokra.

2. AZ ÉN, MINT IDENTITÁS

33
A közelmúltban az énfejlődés komplex kutatásában azok a megközelítések kerültek előtérbe, amelyek összekapcsolhatók az önmagunkról való tudás hosszabb távú
fejlődésének tapasztalataival. Ezek közé tartozik az identitás kutatása, amellyel szoros rokonságot mutat a Damon és Hart (1988) által használt önmegértés (self-
understanding) fogalma. Az én vizsgálatában egyre inkább önálló dimenzióként szerepel az én bevonódottsága, az akaratlagosság és a céltudatosság fejlődése.
Lewis (1990) a kisgyermek szociális fejlődésével kapcsolatos összefoglaló tanulmányában Gergelyhez hasonlóan arra hívja fel a figyelmet, hogy a szociális képességek
kialakulását sejtető viselkedés (utánzás, a szülő viselkedésének figyelése ijesztő helyzetekben stb.) az élet első hónapjaiban egyszerűbb funkcióknak és nem az énről való
tudásnak vagy a mások mentális állapotára vonatkozó következtetésnek a terméke. Az identitás egyszerűbb fajtája filogenetikusan is jelen van a tudatosság kialakulása előtt:
az állatoknak is meg kell különböztetniük magukat más fajoktól és fajtatársaiktól. Ezt a szerepet tölti be például szárnyasoknál a születés utáni imprinting, amely a fiatal
egyedet fajtatársainak követésére készteti. A csirke vagy a birka azonban nem éli meg magát csirkeként vagy birkaként, vagyis identitásáról nincsen tudomása.
Az embergyermek fejlődésében megkülönböztethető az egzisztenciális identitás szintje. Ez elemi fokon azt jelenti, hogy a csecsemő megkülönbözteti magát a külvilágtól -
Sternt követve Lewis elfogadja, hogy ez a tudás feltehetően már korán, három hónapos kor körül kialakul. Később, az első életév során saját magára nézve is létrejön a
tárgyállandóság tudata, illetve a harmadik szinten, tizenhat-tizennyolc hónapos kora körül a gyermek már tudatában van saját létezésének. Ezt jelzi az énre vonatkozó
személyes névmások megjelenése, valamint a saját testi állapotokról való megjegyzések: „éhes vagyok", „enyém baba" stb. Mielőtt ez a szakasz bekövetkezne, értel metlen
például egzisztenciális szorongásról beszélni - Rank szerint ezt éli át a gyerek a születés traumájának pillanatában -, hiszen csak az fél a megsem misüléstől, aki tudatában van
saját létezésének. Ugyanezért nem tartja Lewis igazolhatónak, hogy a korai társas viselkedés valóban interszubjektív jellegű volna: a valódi kölcsönösség és együttműködés
feltétele szintén a saját szubjektivitásról való tudás. Felhívja a figyelmet arra is, hogy a felnőtt-gyerek interakciókban a felnőtt tudatosan vesz részt, míg a gyermek
viselkedése csak látszólag jelent egyenrangú részvételt: ezt sokkal inkább ösztönök vezérlik, és automatizmusoknak engedelmeskedik. Ezért Lewis határozottan azt a vé-
leményt képviseli, hogy a gyermek szociális fejlődésének konzisztenciája a felnőtti környezet viselkedésével függ össze. (Ebből fakad a felnőttek felelőssége is: a szülő
dönthet arról, hogyan reagál a gyerek hívó, kérő vagy éppenséggel agresszív viselkedésére, míg a gyerek esetében a viselkedés impulzusok által vezérelt és próbálkozás
jelleg-ő.)
A valódi identitás megjelenését jelzi másfél éves kor körül a tükör-próba, amelyről Lewis feltételezi, hogy a szervezet érésének következménye: Down-kóros vagy más
okból fogyatékos gyerekek addig nem ismerték fel magukat a tükörben, amíg értelmileg nem érték el a normális másfél éves gyerekek értelmi szintjét.
Az identitásfejlődés második szakasza a kategorikus identitás szintje, amikor a gyermek már bizonyos tulajdonságait - nemét, életkorát - is integrálja identitásába. Ez a
szakasz már konkrét formában is involválja a kulturális környezet hatását. Az identitásba bevont tulajdonságok változása jelenti a fejlődés további szekvenciáit. (Lásd Damon
és Hart e fejezetben ismertetendő modelljét.)
Az identitás megjelenése radikális változást idéz elő az érzelmi életben is hívja fel a figyelmet Lewis. A gyermeknek már ezt megelőzően is voltak érzelmei, amelyek szerinte
primer érzelmek: félelem, öröm, düh stb. Az érzelmi tapasztalat megkülönböztetendő magától az érzelmi állapotoktól. Csak a saját érzelmekre való reflektálás képességéből
születik meg a valódi empátia - mások lelkiállapotának átélése -, illetve az olyan szociális érzelmek, mint a büszkeség, a bűntudat vagy a szégyen.
Bullock és Lütkenhaus (1990) kísérletsorozatban vizsgálták az énről való tudásnak (az identitásnak) illetve az én „jelenlétének", az akaratlagos énnek a fejlődését.
Az énről való tudás vizsgálatában széles körben használt rúzsfolt-próbát továbbiakkal egészítették ki: a kisgyermeknek fényképen is fel kellett magát ismernie. A kutatók
pontozták, ha a gyerek név szerint vagy névmások segítségével beszélt saját magáról. Végül egy olyan feladatot kellett megoldani, ahol saját teste volt az akadály: oda kellett
adnia valakinek egy terítőt, amin addig ő ült.
Az én másik aspektusa arra vonatkozott, hogyan vesz részt a gyermek az akciókban. Az akaratlagosság, céltudatosság megjelenésére a viselkedés alábbi jellemzői utalnak:
1. A gyerek cselekvésében megjelenik a céltudatosság, például látható örömet és elégedettséget mutat, amikor felépül az építőkockákból készült torony.
2. Emlékszik rá, kérdésre később is meg tudja mondani, hogy ő készítette a rajzot, ő építette a tornyot.
3. Bizonyos (a hétköznapokban nagyon jól ismert) helyzetekben visszautasítja a segítséget, önállóan szeretne megoldani dolgokat.
4. Tiltakozik és a kedvetlenség jeleit mutatja, ha szétbontják az általa épített tornyot, letörlik, amit a táblára rajzolt.
Valamennyi próbában tizennyolc hónap körül kapták az első pozitív eredményeket, és a teljesítmények általában jelentősen javultak a következő egy év során.

34
 Életkor hónapokban
Az énről való tudás 18 hónap 23 hónap 30 hónap
Lepedő-próba 76 96 97
Tükör-próba 42 89 100
Fénykép-próba 55 63 97
Említi önmagát 30 56 66
A sikeres próbák átlagban 49 76 90
Akaratlagos én
Céltudatosság-reakció 41 72 90
Emlékezett, hogy ő csinálta 15 60 89
Önállóságigény 58 59 66
Tiltakozik az eltüntetés ellen 4 9 12
A sikeres próbák átlagban 34 52 65

Az eredmények valóban azt sugallják, hogy az adott életkori szakasz (másfél-két és fél éves kor) során a vizsgált képességek többségében a gyerekek lényegében elérik a
maximális szintet. Egy-két képességről sejthető, hogy nem korspecifikus, esetleg egyénektől függő: például az önállóság igénye csak kismértékben látszik változni az adott
életkori szakaszban.
Damon és Hart önmegértésnek nevezik az én önmagára irányuló reflexióját, amely tartalmazza az én identitás jellegű és akaratlagos oldalát: az én egyrészt, mint tárgyra,
másrészt, mint akarattal rendelkező szubjektumra tekint magára. Damonék határozottan állást foglalnak az én valódi létezése mellett: eszerint az én „korántsem a fantázia
terméke, mint egy rajzfilmfigura, és nem is a tiszta hit terméke, mint az Isten" (Damon-Hart, 1988), hanem objektív létező: az egyes ember tapasztalatainak sajátos
összességét alkotja.
Az énnek, mint tárgynak az alkotórészei az önmeghatározás sajátosságai: a fizikai sajátosságok, a tevékenység, a szociális self és a pszichológiai self; az én mint szubjektum
körébe tartozik a kontinuitás, az egyediség és az akarati rendszer. Az énreflexió e két vonatkozását Damon és Hart háromdimenziós kockában ábrázolták, ahol a vízszintes két
síkjában helyezték el az említett tulajdonságokat, függőlegesen pedig az életkori szinteket, utalva a mindenkori énreflexiók többoldalú meghatározottságára.
Damon és Hart nem osztják más kutatók véleményét, mely szerint az énkép meghatározóinak tekintetében a gyermek mintegy „kívülről befelé" halad a fejlődés során: a külső
tulajdonságok felől a pszichológiai jellegzetességek felé. A megjelölt főbb kategóriák mindvégig jelen vannak az énkép meghatározásában, bár jelentőségük életkoronként
változhat: például a külső tulajdonságok kisiskoláskorban háttérbe szorulnak, míg serdülőkorban újfent jelentőségre tesznek szert. Változik a különböző jellegzetességek ön-
meghatározásban betöltött szerepe és jelentősége is. Damon és Hart hierarchikus modelljében az énkép korábbi stádiumai - új formákat öltve - integrálódnak a későbbiekbe.
Bár ez statikus modellekben nehezen ábrázolható, Damon és Hart igyekeznek kiemelni annak jelentőségét, hogy az én mint tárgy, illetve az én mint szubjektum (vagyis az
akaratlagos rendszer) fejlődése, variánsai folyamatosan és kölcsönösen befolyásolják egymást.

Az én mint szubjektum fejlődésének interjús vizsgálata Danzon és Hart tanulmányában

1. szakasz: Természetfölötti, biológiai vagy szociális erők határozzák meg az én létezését vagy formálódását.
Példa: Hogyan lettél éppen olyan, mint amilyen vagy?

35
Hát eszem, iszom, alszom, és ettől növök. Csak ezek miatt vagy éppen olyan, mint amilyen vagy? Azt hiszem, igen. Milyen módon lettél olyan, mint amilyen vagy? Hát
nőttem. Mit értesz ez alatt? Hát egyszerűen nagyobb lettem.
2. szakasz: Az egyén tehetsége, képessége, kívánságai, motivációja vagy erőfeszítései befolyásolják az én létét vagy alakulását
Példa: Hogyan lettél éppen olyan, mint amilyen vagy?
Sokat tanultam és jó osztályzatokat kaptam az iskolában. Mindig megírtam a házi feladatomat.
3. szakasz: A másokkal való érintkezés befolyásolja az én létezését és formálódását. Példa: Hogyan lettél éppen olyan, mint amilyezz vagy?
Úgy, hogy beszélgettem a szüleimmel. Ok segítenek, hogy jobban megértsem a dolgokat, még ha nem is fogadom meg mindig, amit mondanak. A barátaimtól is sokat ta-
nultam a beszélgetéseink közben.
4. szakasz: Az élethelyzetek személyes vagy erkölcsi értékelése befolyásolja az én létezését és formálódását.
Példa: Hogyan lettél éppen olyan, mint amilyen vagy?
Egyszerűen elhatároztam, hogy kedves leszek másokhoz, mert sok olyan gyerek van, aki megsért másokat ok nélkül; szerintem ez nem fair és nem helyes. Nem szabad meg -
sérteni másokat vagy közömbösnek lenni irántuk.

Az énfejlődés egész életen át tartó modelljét alkotta meg Erikson, aki Freudnak a libido szerveződésére vonatkozó szekvencionális modelljéhez hasonló eljárást
követett, azaz megpróbálta egy keretbe foglalni a belső folyamatokat és a környezeti hatást. Erikson elmélete szerint az én fejlődésének kijelölt útja van, de ezek legalább két
(egy jó és egy rossz) kimenetelhez vezetnek, attól függően, hogyan reagál a környezet. Csecsemőkorban az identitást a környezet iránti elementáris bizalom vagy
bizalmatlanság határozza meg. A kisdedkorban, amelyet a pszichoanalízis által kiemelkedően fontos eseménynek tartott szobatisztaságra szoktatás jellemzett, a megfelelő
bánásmód önállósághoz, a nem megfelelő pedig szégyenhez és kételkedéshez vezethet. Az Ödipusz-komplekszus által jellemzett óvodáskor alternatívája a kezdeményezés
vagy bűntudat, a gyerekkoré az iparkodás vagy a kisebbrendűségi érzés.

36
 9 – 10. ELŐADÁS
A szocializáció folyamata. Az erkölcsi fejlődés.
Csoportok a gyermek életében

1. A szocializáció folyamata

A szocializáció a személyiség szociális fejlődésének folyamatát jelenti, mialatt a gyermek elsajátítja a társadalom, a kultúra érték- és szokásrendjét.
A szocializáció terepe elsősorban a család és a közvetlen környezet (viszonyítási csoport), majd az életkor előrehaladtával egyre nagyobb szerepet kapnak a formális
csoportok (pl. iskola) és a kortárscsoportok.
A személyiségfejlődés főbb aspektusai:
1. szociális magatartásformák elsajátítása,
2. az énkép alakulása,
3. az önszabályozó funkciók alakulása.

A szociális magatartásmintákat elsősorban utánzással sajátítjuk el (szociális tanuláselmélet).

Az utánzás során a magatartásminták mellett átvesszük a modell érzelmi állapotát is, így a helyzet érzelmi jelentését is megtanuljuk.
Az utánzás késztetését fokozza a közvetlen jutalmazás, a másodlagos megerősítés és az empátia (együttérzés) lehetősége.
Az identifikáció (azonosulás) értékek, attitűdök és érzelmi állapotok együttes átvételét jelenti. A gyermek a számára legfontosabb személyekkel (elsősorban a szülőkkel)
azonosul.
Freud elmélete az identifikációról: A 3-6. életévben a gyermek felfedezi a nemi különbségeket, és olyanná akar válni, mint apja (a fiú) vagy anyja (a lány), ugyanakkor az
azonos nemű szülővel szembekerül, a helyzet indulatokat gerjeszt (Ödipusz-konfliktus). A konfliktus feloldásának módja az azonosulás, amely során átveszi apja ill. anyja
értékeit, attitűdjeit, viselkedésmódjait, elsajátítja a nemi szerepek alapjait. A folyamat során kialakul a „felettes én", amely a morális értékeket, és a tilalmakat tartalmazza.
A szabálytudat kialakulásának, a társadalom által elfogadott erkölcsi viselkedés alkalmazásának Piaget szerint az a feltétele, hogy a gyermek eljusson az értelmi fejlődésének
egy meghatározott szintjére.
A szocializáció során tehát nemcsak a társadalmi normák, értékek elsajátítása zajlik, hanem a társadalmi szerepek elsajátítása is.
Az elsajátított szerepek gyakorlása gyermekkorban elsősorban a játéktevékenység során jelentkezik (papás - marmás, orvosos stb. játékok). A társakkal való közös játék során
egymástól is tanulják a gyerekek az egyes szerepjellemzőket.
A szociális normák elsajátítása döntően automatikusan megy végbe az utánzásos tanulás és az identifikáció folyamatában, de nem elhanyagolható a környezet jutalmazó és
büntető szerepe sem. Az egészséges személyiségfejlődés elengedhetetlen feltétele, hogy a társadalmi normák betartása, a társadalom által elfogadott viselkedés belső
szükségletté váljon, azaz kialakuljanak az önszabályozó funkciók (frusztráció tolerancia, önkontroll), melyek kialakulásában lényeges szerepet játszik, hogy a környezet ho-
gyan jutalmazza és bünteti a gyermeket.

37
2. Az erkölcsi fejlődés

A morális viselkedést, a társadalmi szabályok ismeretét és betartását a szocializáció folyamatában sajátítjuk el.
Freud elméletében énünk „morális részét" a felettes-én tartalmazza, mely megakadályozza, hogy ösztöneinknek engedelmeskedjünk valamennyi helyzetben, és lehetővé teszi
a társas együttélés szabályainak betartását.
Az azonosítás folyamatában alakul ki a felettes én, mely során a tilalmak interiorizálódnak (belsővé válnak). Freud szerint ennek az a magyarázata, hogy a gyermek
vágyvezérelt viselkedése környezetének tilalmaiba ütközik, mely kínos feszültségeket okoz. A frusztráló tilalom elveszíti feszültségét azáltal, hogy belsővé válik.
A tilalmak interiorizációjának eredményeként megjelenik a bűntudat és a szégyen érzete.

Piaget az erkölcsi fejlődést a gyermek értelmi fejlődésével hozta összefüggésbe. Azt vizsgálta, hogyan sajátítja el a gyermek a szabályokat, és hogyan alakul ki erkölcsi
ítéletrendszere.
A szabálytudat kialakulása:
 3 éves korig nincs szabálytudat, a megismétlés, a mozgásvezérelt szabályosság öröme jut kifejezésre a játékban.
 4-7 éves korban (szemléletes gondolkodás szakasza) kettős szabálytudat: egyfelől a szabályokat örök érvényűnek tartja, alkotójának valamilyen felsőbb hatalmat (szülő,
király) tekint, ugyanakkor a szabályokat önkényesen variálja.
 7-8 éves korban (konkrét műveletek megjelenése): megjelenik a játékban az együttműködés, a szabályok betartásának kölcsönös ellenőrzése, de a szabályok ismerete
még hézagos.
 10 éves korban: a gyermekek elérik a fogalmi szintet, megértik, hogy a szabály alapja a kölcsönös megegyezés.
Az ítéletrendszerek vizsgálata:
Módszer: párhuzamos történeteket kellett a gyermeknek értékelnie, meg kellett ítélnie az egyes cselekedeteket.
 7 éves korig a gyermek következmény etikát követ, azaz egy „vétség" annál súlyosabb, minél negatívabb a hatása, a szándékosság nem súlyosbítja a tettet és a
körülmények enyhítő szerepét sem veszi figyelembe.
 7 éves kortól a mérlegelés szempontja megváltozik, az erkölcsi ítélet elvi alapja a szándék.
Az ítéletek és a szabálytudat alakulásának vizsgálatai alapján Piaget két alapvető erkölcs felfogást különít el: a heteronóm és az autonóm erkölcsöt.
A heteronómia jellemzői: a szabályt engedelmességből kell betartani, a szabályokat betű szerinti értelmükben kell alkalmazni, az enyhítő körülményeket a gyerek nem
mérlegeli. Hátterében az a felfogás húzódik, miszerint a legfőbb kötelesség az engedelmesség.
9-10 éves korban alakul ki az autónom erkölcs, a szabályt belátásból kell követni, a felelősség megítélésében mérlegelni kell a méltányosságot és a szándékot.

38
3. Csoportok a gyermek életében

A szocializációhoz, az emberi sajátosságok kiteljesítéséhez társadalmi közvetítésre van szükség.

A megfelelő szociális ingerek alapvető jelentősegét igazolják:
- izolációs állatkísérletek (Harlow)
- a hospitalizáció; a szeretetkapcsolat hiánya
- extrém esetek: pl. „farkasgyerek".
Mit köszönhetünk a társaknak?
- optimális emocionális feltételeket (biztonságot)
- ingereket a kognitív fejlődéshez (szociális depriváció következményei)
- viszonyítási alapot: az éntudat; a reális önértékelés kialakulásához, viselkedésmódokhoz, szerepekhez
A gyermek számára viszonyítási keretet nyújtanak: elsősorban az érzelmileg jelentős személyek (családtagok), másrészt az un. referencia csoportok, elsődleges kiscsoportok,
ahová érzelmileg kötődik.
A referencia csoport először a család és a felnőttek, később (az iskolás kortól, amit az „átpártolás" korszakának is neveznek) a kortárs közösség.
Az aktív csoportos tevékenység csak fokozatosan alakul ki. A tényleges együttműködés megköveteli a szabálytudat kialakulását és az egocentrizmus feladását.
A csoportosulási formák fejlődése:
1. Együttlét: az azonos korú társak szerepe a legkisebbeknél, hogy legyenek (együttes élmény),
2. Együttmozgás;
3. Tárgy körüli összeverődés - ezekben a formákban a gyerekek a társkapcsolatok szempontjából még passzívak, játéktevékenységüket a többszólamúság jellemzi,
4. Összedolgozás,
5. Szerepszerű tagolódás - ezen a szinten a gyermekek a kooperáció, az együttműködés képességét alakítják ki.
A hétéves gyereknél a felnőtteknek való engedelmesség motívumát a kortársakkal való szolidaritás szándéka kiegyenlíti. Ekkortól megnő a családon kívüli szocializáció
jelentősége, megszilárdulnak az első gyermekek közötti érzelmi kapcsolatok.
A szerepek elsajátítása is társadalmi közegben folyik.
A szerepjáték - nagyóvodás korban- éppen a valóság imitációját szolgálja.
A szerep a játékban feltételrendszerhez kötött és szigorú cselekvéssorrendet diktál, sztereotípiákat gyakoroltat, normákat, kulturális modelleket képvisel (jó, ha a csoport és a
társadalom normái egybeesnek), készségek és értékek gyakorlási terepe, szereprendszerek megértését, a szerepazonosulás feltételeit biztosítja.

39
 XI. ELŐADÁS
Életkorok pszichológiája

Fejlődési szakaszok Kognitív fejlődés Emocionális fejlődés Társas kapcsolatok

Erikson alapján1 fejlődése
Bizalom, avagy - Szenzomotoros - Elsődleges kötődés (fél - Elsődleges kötődés
bizalmatlanság szakasz éves korra kialakuló Társas ingerek jelentőségét
(0 – 1 év) Mozgásvezérelt szoros bizonyítják:
szabályosság, kommunikációs és
Kedvező kimenet: - izolációs kísérletek
funkciójáték, testi kötődés az
- Bizalom és optimizmus funkcióöröm anyához és - hospitalizáció
önmagával és környeze- Nyelvi fejlődés: közvetlen - double bind
tével kapcsolatban. - első hangok, majd a - rejtett érzelmi
családtagokhoz)
hangadás a globális elhanyagolás
- szeparációs szorongás
reakciók egyik eleme Elsődleges referencia
megjelenése
- gőgicsélés, gagyogás csoport: család
(felfedezi a kapcsola- Érzéki érdeklődés foka
tot a beszédképző- és Csoportosulási forma:
hallószerv között, a - gyerek-társakkal
gagyogás játékká válik együttlét
- szótagok ismétlése, a
beszéd kezdetleges
megértése.
Helyzetekben tájéko-
zódik (szó, gesztus,

1
ERIK ERIKSON PSZICHOSZOCIÁLIS FEJLŐDÉSELMÉLETE
1. Identitás fogalma: az identitás érzése a személy felgyülemlő bizakodása, hogy belső létének egysége és folytonossága mások szemévei is megfelel az egység és folyamatosság fogalmának oly módon, ahogyan azt
életpályája, kilátásai is tanúsítják.
Az identitás négy vetülete:
- létélmény, életérzés (őnazonosság, stabilitás, folytonosság elérése)
- motivációs oldal (komplex motivációs töltések létfeszültsége)
- fejlődési oldal (emberi fejlődés ciklusokban zajlik; minden fázisnak megvan a maga központi életfeladata = krízispotenciálok;
krízis: régi megoldási eszközök nem jók, újak még nincsenek - tanulni kell és erőfeszítéssel új eszközöket találni;
epigenezis elve: mindennek, ami növekszik, van egy alapterve, ami a részek fejlődését meghatározza - minden rész, meghatározott időben fejlődik, míg a végén működő egésszé állnak össze)
- történeti oldal (lényünkkel és létünkkel benne vagyunk az emberiség általunk nem megszabható sodrában, ezért identitásunk építése azon történelmi/történeti keretben történhet, amibe beleszülettünk)

40
 hanghordozás).
– 1 év: első értelmes
szavak

Autonómia avagy szégyen - Szenzomotoros - én tudat kialakulása Csoportosulási forma:

és kétely szakasz (0-2 év) - ambivalencia a - együttmozgás a
(1 – 3 év) - Műveletek előtti kötődésben kortársakkal
Kedvező kimenet: szakasz (2-7 év) - dac-korszak - tárgy körüli
Nyelvi fejlődés: Érzéki érdeklődés foka összeverődés
- Önkontroll és megfelelés-
- 1;6 év : 8 - 15 szó
érzés.
- 2 év: kétszavas
mondatok
-2;6 év a beszéd-
fejlődés fordulata, a
szókincs ugrásszerű
gyarapodása
- Kisgyermekkori
beszéd sajátosságai: a
kijelentések
helyzetiek, indulati
tartal-muk erőteljes,
ragozatlan mondatok,
önkényes jelentésadás.
Kezdeményezés, avagy - Műveletek előtti - egocentrizmus Csoportosulási forma:
bűntudat szakasz (2-7 év) - gyermeki fantázia és - tárgy körüli
(3 – 5 év) - Önkéntelen önkifejezés összeverődés
Kedvező kimenet: emlékezés 2-6 év - kettős tudat - összedolgozás
domináns
- Tervezés és megvaló- (érzelmileg jelen- - fantázia-hazugság - szerepszerű tagolódás
sítás; tős élményekre!) - azonosulási
saját cselekvések kezde- - 5 évtől szándékos folyamatok
ményezésének képessége. emlékezés - nemi identitás
kialakulása. rögzülése
Heteronóm erkölcs Érzéki érdeklődés foka
4-7 éves kor: kettős
szabálytudat.
7 éves korig
következményetika.

41
Teljesítmény, avagy - Konkrét műve- - átpártolás Csoportosulási forma
kisebbrendűség leti szakasz - agresszivitás fejlettségi szintje eléri:
(6 évtől pubertásig) Autonóm erkölcs (9 – problémája - összedolgozás
Kedvező kimenet: 10 évtől) Objektív érdeklődés foka - szerepszerű tagolódás
7 éves kortól az
- Kompetencia
erkölcsi ítélet alapja a
intellektuális, szociális és
szándék.
fizikai képességekben.
Identitás, avagy - Formális műve- - szülőktől való Kortárscsoport referencia
szerepkonfúzió leti szakasz érzelmi leválás csoporttá válik.
(serdülőkor) - nemi identitás
Kedvező kimenet: megszilárdulása
- Saját magáról, mint - kortársakhoz való
egyedi személyről alkotott viszony megváltozása
egységes kép. - pályaválasztás
- én-ideál kialakítása
- autonómia törek-
vések
Állandó érdeklődés foka
Intimitás, avagy izoláció - Szoros és tartós
(fiatal felnőttkor) kapcsolatok létre-
hozásának képessége;
pálya-elkötelezettség.
Logikai érdeklődés foka
Alkotóképesség, avagy - Törődés a családdal, a
stagnálás társadalommal és a
(felnőttkor) jövő generációval.
Integritás, avagy - A beteljesülés és az
kétségbeesés élettel való megelé-
(időskor) gedettség érzése;
hajlandóság a halállal
való szembenézésre.

42