Petri, H. L. & Govern, J. M. (2004). Motivation. Theory, Research and Applications.

Fifth
Edition, 2. Fejezet
1. A motiváció fogalma
A motiváció fogalmát akkor használjuk, amikor az organizmusban található belső erő
célirányossá tesz egy bizonyos viselkedést. Azt mondhatni tehát, hogy egy magas intenzitású
viselkedést magasabb motivációnak tudhatunk be.
Más szempontból a motiváció határozza meg a kitartást egy bizonyos viselkedésformával
szemben. Egy erősen motivált viselkedés gyakran kitartó annak ellenére, hogy az intenzitása
alacsony.
A motiváció a viselkedés kiváltó oka. A motiváció fogalma abban segít, hogy
megmagyarázzuk, hogy egy viselkedés miért fordul elő egyes esetekben, és másokban miért nem.
2. A motiváció mérése
A motivációt a tudósok szinte minden esetben közvetett úton mérik. Például kiváltanak egy
ingert, majd megmérik az arra adott választ, és a kettő közötti kapcsolatot a motivációnak tudják
be. Egyszerű módszer, mikor egy patkányt 48 órán keresztül éheztetnek, akkor gyorsabban fut
végig a labirintusban az étel felkutatása végett, mintha nem éheztették volna. A motivációra, tehát
következtetni lehet a viselkedésben előidézett változás alapján.
Tehát az inger és a válasz közé beékelődő közbeeső változóként fogtuk fel ebben az esetben a
motivációt, és következtettünk rá. Így a motiváció arra szolgál, hogy összekapcsoljuk az inger
változását a viselkedés változásával és feltételezünk egy lehetséges magyarázatot a kettő
kapcsolatára. Ez az egyik ok, ami miatt, csak következtetni tudunk a motiváció létezésére az S-R
(inger-válasz) kapcsolat megváltozásából.
A motivációt teljesítményváltozóként is tanulmányozhatjuk. Azokban az esetekben, mikor elég
motiváció van jelen, a viselkedés megvalósul, és azokban az esetekben, amikor nincs elég
motiváció, hiányzik a viselkedés is.

3. A motiváció jellemzői
Ahhoz, hogy meghatározzuk a motivációt fontos azt tudnunk, hogy mi is az a motiváció. Ennek
kapcsán Kleinginna és Kleinginna 102 meghatározását gyűjtöttek össze a motivációról
kapcsolatban, amelyek egyaránt tartalmaznak pro és kontra véleményeket a motiváció fogalmával
kapcsolatban.
Aktiváció- a motiváció el kell érjen egy bizonyos szintet, annak érdekében, hogy
megnyilvánuljon a viselkedésben, a viselkedésváltozás nem mindig szembetűnő azonban. Az
aktivációhoz kapcsolódik még a kitartás fogalma. A kitartás nem csak az aktivációtól függ, hanem
a meglevő alternatíváktól is. Ha a viselkedésnek csak egy lehetséges módja van a kitartás nő,
azonban ha több alternatíva van, a kitartás csökken.
 Erősség- olyan kutatók, mint pl Atkinson, Birch és Bongort azt állítják, hogy az erősség a
legkevésbé jelentős dolog a motiváció esetében mivel kutatások kimutatták, hogy az erős válaszok
nem feltétlenül jelentenek magas motivációs szintet. Ők inkább a viselkedés célirányosságára
fektetik a hangsúlyt.
Irány- a célirányossá tétel, különböző mechanizmusok által megy végbe. Ellenőrzésére a
preferencia tesztek szolgálnak, amely arra vonatkozik, hogy az organizmus a két vagy több
viselkedésalternatíva közül melyiket preferálja. Az irány a legalapvetőbb motivációs jellemző.
4. A motiváció tana
4.1.Az elemzés kategóriái
4.1.1 Nomothetikus vs Idiographikus- Kant filozófiájából származó fogalmak
Nomothetikus megközelítés- olyan egyetemes tulajdonságok tanulmányozása, amely az
emberek vagy állatok esetében arra vonatkozik, hogy miben hasonlítanak egymásra.
Idiographikus megközelítés- olyan tulajdonságok tanulmányozása, amelyek egyedivé
teszik a személyeket
4.1.2 Veleszületett vagy szerzett- az első motivációs elméletalkotók, mint McDougall és
James a motivációt, mint veleszületett ösztönt tárgyalják, azonban a 20. Század elejére a
behaviorizmussal együtt megjelentek a motiváció tanulására hangsúlyt fektető elméletei.
4.1.3 Belső vagy külső- A motiváció forrása az organizmuson belülről vagy az
organizmuson kívülről származik. A szükségletek (needek) a motiváció organizmuson
belüli változatai, amelyek arra sarkalják az organizmust, hogy csökkentse a needek által
generált feszültséget. A célok (goals) a motiváció külső forrásai, amelyek a környezet
megváltozásával aktiválják a motivációs mechanizmust.
4.1.4 Mechanisztikus vagy kognitív- A mechanisztikus szemléletmód szerint a
motivációt csak a homeosztázisban fellépő egyensúlyvesztés okozza, a kognitív
szemléletmód szerint a motivációt ezen felül még olyan tényezők is befolyásolják mint a
tapasztalat, vagy a környezet.

5. A motiváció analízisének szintjei

A fiziológiai analízis- Ebbe tartoznak az olyan vizsgálatok, amelyek az emberi, valamint állati
fiziológiás változásokat kutatják a motivációs állapot közben az organizmusban.(Példák:
neurotranszmitterek vizsgálata, kémiai agystimulálás, elektródák elhelyezése egy patkány
szürkeállományába, lézió, EEG Fmri, PET)
Egyéni analízis- Leginkább kérdőívekkel való vizsgálata a motivációnak abból a szempontból,
hogy a motivációt külső vagy belső tényezők határozzák meg. (Rotter 1966-hogyan látják az
emberek önmagukat). Az itt nyert eredményeket gyakran általánosítják (Bandura modell követés
kísérlete- a motivált viselkedések tanulhatóak).
Szociális analízis- a viselkedést helyzeti faktorok és az emberek jelenléte is befolyásolja ( Ash- az
emberek 80%-a konformálódik az adott helyzethez- a saját motívumainkat a csoporttagság is
befolyásolja).
Filozófiai analízis-
Freud- a motiváció néha averzív állapotot is jelent. A motivációs feszültséget az ID generálja amit
az egónak ismétlődően kordában kell tartania.
Humanisták- Freud ellen érveltek. Rogers és Maslow a motivációt inkább ön-aktualizációs
folyamatnak látja. A motiváció pozitív állapot mert arra sarkalja az egyént, hogy az legyen akivé
válni szeretne.
6. Jelentősebb konstrukciók a motivációban
Energia – két elméleti megközelítés: Egyik szerint a motiváció mögött fellelhető energia
általános minden tevékenységet egyformán képes energizálni, a másik elméleti megközelítés
szerint ez az energia specifikus, minden viselkedésnek különböző energiaforrása van.
Fiziológiai mechanizmusok- A biológiai megközelítés szerint néhány motivációs mechanizmus
eleve belénk van programozva. Ezen mechanizmusok működését környezeti tényezők váltják ki.
A második biológiai megközelítés az agy bio-elektronikai sajátosságait emeli ki. Ezek olyan
reakciók, amelyek lehetnek ösztönösek és tanultak is.
Tanulás- Clark Hull- a behaviorista, aki a fekete dobozba beletette a motivációt. Kísérletek -
operáns és klasszikus kondicionálás segítségével a motiváció fejlesztésére (nem Hull). Bandura
bemutatta, hogy a modellkövetés is tanulhatunk motívumokat.
Szociális interakciók- A szociális helyzetek hatással vannak saját viselkedésünkre, mert mások
jelenléte megváltoztathatja saját motivációnkat.
Kognitív folyamatok- a kognitív folyamatok szerepe a motiváció tanulmányozásában. Az
általános kulcsfogalom az aktív információfeldolgozás.

Gorman, P. (2004). Motivation and emotion. Routledge, New York, 57-73.

A motiváció összetett megközelítései
(motiváció és érzelmek)

Fight or flight
Ebben a részben többek között arról is szó kerül, hogy milyen kapcsolat van az arousal és a
motiváció között. Ehhez először nézzük meg a fight or flight hatást. A fight or flight hatás az
evolúció során természetesen kialakult válasz a veszélyre. Az állatok esetében ez egy szimpla
reakció azonban az embereknél tanult kognitív folyamatok is befolyásolják. Az álatoknál egy
biológiailag meghatározott reakció, az embernél ugyanez egy döntési folyamattal összekapcsolt
válasz, ami nemcsak biológiai, hanem pszichológiai is. A fight or flight reakció azonnal beindít a
szervezetben egy sor olyan változást, amelyek azt a célt szolgálják, hogy azonnal képes legyen
reagálni az adott helyzetre. Ilyen válaszok például: a pupilla kitágulása, a száj kiszáradása, a
légzőszervek elernyedése, szívverés erősödése, glükóz és adrenalin felszabadulása, hólyag
elernyedése. Ezek a reakciók arra szolgálnak, hogy azonnal képesek legyünk reagálni a veszélyes
helyzetre.
Szükségletek és driveok
A biológiai szükségletek drivehoz vezethetnek, hogy helyreállítsák. Ennek a nézetnek megfelelően
a drive egy pozitív „lökés” afelé, hogy a szükségleteinket kielégítsük. A drive egy negatív arousal
állapotot idéz elő annak érdekében, hogy mozgásba lendítse a viselkedést.

Drive redukciós elmélet

Hull- a drive redukciós elmélet szerint a viselkedés afelé irányul, hogy csökkentse a driveok által
keltett negatív feszültséget. A drive redukciós elmélet abban különbözik a drive elméletektől, hogy
azt is magában foglalja, hogy azok a tanult viselkedések melyek sikeresen csökkentnek egy drive
által generált feszültséget, a későbbiekben nagyobb gyakorisággal fordulnak elő. Ilyen módon
összekapcsolja a homeosztatikus elméleteket a megerősítés elméleteivel.

Fájdalom és öröm
Olds és Milner kísérletükben patkányok agyához csatlakoztattak elektródákat, előbb az agy
örömközpontját stimulálták majd a fájdalomközpontját. Azok a viselkedések, amelyeket az
örömközpont stimulálása közben hajtott végre a patkány, megerősödtek, és azok a viselkedések,
amelyeket a fájdalomközpont stimulálása közben ugyanazok a viselkedések meggyengültek.

Ellentétes folyamatok elmélete

Solomon- az egyes viselkedések motivációját próbálta meghatározni annak alapján, hogy milyen
emóciók asszociálódnak az adott viselkedéshez. Solomon az érzelmeket úgy tekintette mint
párokat(fájdalom/öröm, félelem/megkönnyebbülés), szóval mikor az egyik érzelmet a párból az
organizmus átél, a pár másik felének érzetét elnyomja. Ugyanakkor olyan viselkedések ismétlése
amelyek első sorban negatív érzelmeket váltanak ki, többszöri ismétléssel az érzelempár pozitív
felét is kiválthatják pl: első ejtőernyőzés közben mindenki halálra van rémülve, ez aztán
átalakulhat pozitív érzelmekké.

Optimális arousalszint elmélet

Piaget- kognitív fejlődés elmélete szerint a humán életforma tanul és fejlődik a kíváncsiság, az
exploráció és a manipuláció használata révén. Ebből a szemszögből nézve az arousal is bizonyos
szempontból biológiai meghatározottság és a környezeti kölcsönhatások eredménye.
Berlyne- optimális arousal elmélete. Minden aktivitás, feladat befolyásolja az arousal szintet. Ezek
a helyzetek egyaránt stimulálják az agy öröm és fájdalom területeit. Az organizmus ettől fogva
arra törekszik, hogy az arousal szintjét ismét az optimális szintre hozza.
Zuckerman- a szenzációkeresők. Akik túl alacsonynak ítélik meg saját arousal szintjüket extrém
módon képesek emelni rajta.pl: bungee-jumping, extrém sportok stb.
Metaanalizis
(Kleinginna & Kleinginna)

Nagyon sok kísérlet volt annak érdekében, hogy meghatározzák a motiváció fogalmát, ennek ellenére
minduntalan azzal kell szembesülnie a kutatóknak, hogy nincs egy egységes definició erre nézve. Például
Littman (1958) írja a könyvében, hogy még mindig nem sikerült szilárd megegyezésre jutni abban, hogy
mi is pontosan a motiváció. Brown (1961) szerint „Az, hogy a motiváció fogalma minduntalan jelentkezik
ilyen-olyan formában, így nem meglepő, hogy a meghatározásaink botrányosan bizonytalanok. Az
ellentétes vélemények ellenére, talán mégis sikerült valamiben közös nézőpontra jutni, pontosabban a
motiváció eredetére nézve. Állítólag van ebben egy vitális faktor, mely alapvetően természeti jellegű és
viselkedés meghatározottságú.

1975-ben Bolles írja: „Van egy kis összeegyeztethetőség a különböző meghatározás-javaslatokban arról,
hogy mik is a motiváció kritériumai. Úgy néz ki, a motivált viselkedés inkább tűnik a vallott elmélettől
meghatározottnak, mintsem a viselkedés meghatározóitól befolyásoltnak.”

A metaanalízis szerzőihez hasonlóan Litman (1958) is próbált felállítni egy rendszert a

meghatározások között és öt jellemzőt emelt ki,: energetizáló, irányító/kiválasztó, fenntartó, fiziológiás
és a tudatos motiváció. Önmagába egyik kategória sem képes pontosan leírni a motiváció
folyamatát/fogalmát. Így Littman (1958) egy hosszú, mindent magába foglaló meghatározást alkotott a
fenti jellemzőkből. Atkinson and Birch (1978) 4 különböző szempontot azonosított, melyek alapján
magyarázzák a motivációt: kísérleti, neuro-biológiai, viselkedéses, és matematikai. Kontextustól
függően mindegyik ad egyfajta magyarázatot a motiváció jelenségre.

Elmondható, hogy alapvető hátrányként jelentkezik a konszenzuális meghatározás hiánya a

motivációs pszichológia terén. A cikk szerzői ezért tűzték ki célul, hogy összegezni próbálnak az eddigiek
során, hogy csökkentsék a terminológiai zavart. 140 állításból indultak ki, de ez lecsökkent 102-re. Egyrészt
néhányuk túlságosan bizonytalanok voltak, másrészt az időközben módosított álláspontok esetében csak
legfiatalabbat vették figyelembe. Így, az analizis elkezdésekor 4 szkeptikussal, és 98 leírással
foglalkoztunk.

A.

Az elsődlegesnek és másodlagosnak vett (amit az egyes álláspontok elsődlegesen és másodlagosan

állítottak a motivációról) jellemzők alapján csoportosították őket. A két csoportot összevetve nagy átfedést
találtak. A folyamat végére 9 kategória született. A tizedik kategória tarrtalmazta a szkeptkus
álláspontokat. (1. ábra)

Összesítés(1. ábra):
 Belső mechanizmus: A fenomenológiai jelleg a tudatosság faktorát feltételezi például a
szükségletek, vágyak hatások terén, és néha az akaratot és a választást is ide sorolják. Ezeket
megtaláljuk a legrégebbi meghatározásokban is. A fiziológiai jellemző a belső folyamatokra,
elváltozásokra vonatkozik, amit a szükség is irányíthat (homeosztatikus elváltozások).
 Működés folyamata: A következő csoport az energiával és iránnyal foglalkozik. Az arousal
kilengésével köthető össze ami a motiváció fenntartását is szabályozza. Ugyanakkor meghatározza
a viselkedés irányát is. Esetenként elköteleződést alakít egy cél iránt, vagy egy másikkal szemben.
Vagy épp ellenkezőleg, az irányváltoztatás lehetőséget tartja fent. Egy másik meghatározás ebben
a kategóriában a célirányos viselkedésről beszél, az incentiv vonzásáról, és a következmények
interiorizálásáról Az irány/feladat volt a második legnépszerűbb meghatározása a motivációnak az
elsődleges tulajdonságok körében. Az első helyre a vektoriális jellemző került, ami magába
foglalja mind az irányt, mind az energiáját az adott motivált viselkedésnek. A hetvenes évek előtt
és után is a legtöbben ezzel magyarázták a motivációt.

Belső mechanizmus  fenomenológia

 fiziológiai

M
Működés  energetizáló
O folyamata  irányító
 vektor
T

Motiváció területe  időbeli korlátozó

I
 folyamatbeli
V

Á Motiváció mindenre  széles/kiegyensúlyozott

kiterjedő természete  teljeskörű

Szkeptikus
álláspont

 Motiváció területe: A következő csoportba azokat az elméleteket sorolták, melyek a motiváció

folyamtára és idelyére nézve szabtak határokat. Az elgondolás középpontjában az a próbálkozás
állt, hogy a motivációt disztingválják egyéb pszichológiai folyamattól, és mindent külön kell
tárgyalni. A következőket határolták el: érzékelés/észlelés, megértés, reflexek, tanulás, képesség,
érzelmek, személyiség és érés(maturation). Ez a folyamtkorlátozást javaslő álláspont. A folyamat
időkorlátozó voltát pedig abban határozták meg, hogy rögtön a motiváció megejelenése után zajlik
le a folyamat az emberen beül és/vagy kívül.
  Motiváció mindenre kiterjedő természete: A következő kategóriák összesítik a átfogóbb,
általánosságba vett motiváció leírásokat. Egyrészt vannak amik leírják a kiterjedését
(széles/kiegyensúlyozott), mások pedig minden viselkedés okaként (teljes körű) tartják számon.
Minden viselkedésnek (belő/külső) az okaként tartják számon. A kiterjedés és a
kiegyensúlyozottság valamelyest súlyozza a jellemzőket, és hosszabb ideig is fennmaradónak
tartják, ellentétben a korlátozó álláspontokkal.
 A szkeptikusok szerint nem is volt és nem is lesz haszna a motiváció fogalmának, ami végül is
egy feleslegesen létrehozott feltételes szóalkotás, ami maximum együtthat a viselkedéskutatással
és az elméletalkotással.

B. A kategóriák felállítása után minden egyes definíciót kiértékeltek.

 Az első kategóriába tartozó meghatározások változói megegyeznek az 1979-ben felvetett elméletben

leírt kognitív és fiziológiai faktorokkal. Az első csoportba tartozó elméletek némelyikében utalások
voltak az energetizáló faktorra is. Bár ezek valamelyest tartalmazzák a motiváció egyes aspektusát,
attól még hiányosnak bizonyulnak. Kritika: egyoldalúság.
 A következő álláspontok az energiára és irányra vonatkozóak. Ezek sokkal inkább kontrolálható
motívumok, melyeket pszichológusok és más szakemberek is fontosnak tartanak. Analógia: a
mechanizmus kiválasztást nevezhetnénk a hangolónak, a viselkedés intenzitását pedig a hangerő-
szabályzóval lehet változtatni. E faktorok fontosságát a nagyszámú meghatározások is igazolják.
Kritika: Egyéb fontos jellemzők kihagyása a képletből (pl a fenomenológiait és fiziológiait).
 A korlátozó álláspontok nagy potenciált hordoznak magukba, és ugyanakkor provokatívak. Ismét a
konszenzus hiányával kerülhetünk itt szembe. A legnehezebb a kutatók számára, hogy egy jól
meghatározható határvonalat húzzanak a motiváció és más folyamatok között. De azért nem ilyen
egyszerű meghúzni őket. Az időkorlátozásra nézve a szerintük rögtön lezajló és végbemenő
eseménnyel ellentétben a célállapotot nem lehet ugyanazzal az időfrekvenciával leírni. Például az
éhséget lehet a megjelenés pillanatában csillapítani, de rendszerint ez nem abban a pillanatban történik
meg. Analógia: ha egy autóval el akarunk jutni egyik helyről a másikba, akkor számtalan mozdulatot
kell elvégezni közben. (kontakba tenni, gyújtani, sebességet váltani stb.) És ezek néha ellentmondanak
egymásnak. (pl fék-gáz, kerülő, ami járhatóbb, szerpentinek stb.).
 Ami a folyamatot illeti, jóval nehezebb feladatnak tűnik körülhatárolni, mint az időt. Bár például az
érzékelést és az ezekre adott válaszreakciókat leválasztják a motivációról, attól még átfedést
fedezhetünk fel a folyamatok között (motiváció-észlelés ’vice-versa’ hatás). A motiváció és a
megértés között ugyancsak felmerült az elmosódott határvonalak problémája. Radikálissnak számít
az a lépés, amit Campbell and Pritchard (1976) tesznek, mivel ők teljesen kizárják a megértést a
motiváció folyamatából. Bár a megértés nem volt tisztán meghatározva, de Klenginna-ék szerint nem
választható le teljesen a motivációról. Krízishelyzetben jó ha megérted a célt/irányt. Segíti ezek
megtartását. Egy másik elhatárolás a motiváció és a reflexek (programozott) között történt. Az
izommozgások nagyon általános, megfigyelhető és leválasztható, de például a béltraktátuk az éhség
motivációjának részeként működik. A fentiek alapján valamiféleképpen minden reflexnek van egy
motivációs megfelelője, különböző szinteken (rejtetten, központilag) hatva a viselkedésre. Megint egy
másik felvetés az érés és a motiváció kapcsolata. A maturációt, azaz az érést a struktúrák fejlődéseként
határozzák meg, amit nagyban befolyásol a növekedés, de az öröklődés is. De még ha a motiváció és
az energia függ ezektől a tényezőktől, fontos elkülöníteni a fejlődési folyamatok által befolyásolt és a
jelenbeli motivációs állapotot. Az egyik legnagyobb kihívást a motiváció és emóció közti
 disztingválás jelenti. Ezt a faktort az arousal szintjén tudjuk leírni, mely képes megszakítani, vagy
felismerni a már folyamatban lévő történéseket. Mivel kívülről, nem anyagi (étel) okokra
visszavezethető, beindító pontja van, és egyedi érzések kapcsolódnak hozzá, jónak látták
különválasztani a két fogalmat. Persze ez nem ilyen egyértelmű, mert sokszor nagyon hasonlóak.
Egyes etológusok szerint az érzelem a motivációról szakadt le, első soron a konfliktushelyzetek
nyomán, amit aztán egy mozgásra való akarat, egy átirányítás vagy egy behelyettesítés formájában
láthattunk megnyilvánulni. A különbözőség ott is megmutatkozik, hogy ugyanolyan arousal szinten
más-más reakciót vált ki egyik és másik (pl: éhség-irritábilis-elérés). Egy másik esetben nagyon is
különbözőek lehetnek, de összefonódnak és együtthatnak, mint a szaglás és az ízlelés. A legjobb
lenne, ha annyiban maradnánk, hogy nagy átfedés van a fogalmak között. Egy másik nagyon általános
folyamat a tanulás, melynek megvan a helye, mint pszichikai folyamat, de hatása a motivációban is
megmutatkozhat. Hagyományosan a tanulás a hosszú távú változásokat jelentette, mely kizárja az
időlegeseket, mint például a motiváció, vagy az emóció. A tanuláshoz elsődlegesen a memória
társítható. A motivációt nem lehet leírni neurális körök segítségével, de indirekt kapcsolatuk van
velük, amint az információnak is. Az információ plaszticitása miatt bármikor változnak az idegi körök.
Szóval akkor most keressük a határvonalat az egyes körök között: melyiknek mi a rendeltetése, melyik
érintett ebben vagy abban? Az információszervezés hol megy végbe és hol dolgoznak a motiváció
vagy az energetizálás érdekében? Az utolsó kapcsolat, melyet el akarták választani a motivációtól,
azok a képességek. A képeségeink alakulása függ a géneinktől és a tanulástól is. Képességnek
nevezzük azt az aktivitást, mely egy adott feladat elvégését segíti. Több féle képen hivatkoznak a
szakirodalomban rá: egyrészt a latens képességek, melyeket egy motiváció aktivál, egy másik esetben
ön-motiválást képességét magyarázzák, amit az arousal fenntartása révén érhetünk el. Ahogy az eddigi
folyamatok közti elválasztást javasolták, hasonló meggondolásból a személyiség faktorait (értékek,
érdeklődés, hitek...) is leválasztani a motivációról.
 A kitartó próbálkozás arra nézve, hogy mindenképp el legyenek különítve a faktorok, más kutatókat
arról győzte meg, hogy ez nem lehetséges, valószínűleg ezért születtek meg olyan definíciók, mint
például a széles/kiegyensúlyozott, mely több mozzanatot is egyesít, és mely pont az ellentétje a
korlátozó meghatározásoknak, vagy mint minden tett oka. Kritika: A teljes körűség meghatározásánál
már inkább hasznosabb, ha megpróbáltuk megkeresni az egyes határokat, ellenkező esetben
hiábavalóvá tesz minden eddigi felismerést. Nem marad egy motivációm-mentes folyamat se.
 A szkeptikus álláspontok szükségtelennek tartották a motiváció fogalmát, hiszen ez a további
kutatások kárára menne, elvonná a figyelmet a direkt módon mérhető pszichológiai vagy viselkedéses
változókról. Úgy gondolják, hogy a közbeeső változó a kísérleti elrendezést és a mérést is veszélyezteti
bizonytalanságával.

Javaslat: Etimológiailag a ’motiváció’, a latin ’movere’ (to move) szóból származik. És ennek ugyanaz
volt a jelentése, mint a teljes körűség meghatározás. Bár a motiváció sok más pszichológiai folyamattal is
egybeesik, ettől még nem támogatják az előbb szóba kerülő álláspontot (lásd bővebben fent). Azért is
lenne jó konkretizálni a tárgykörét, hogy a motiváció útvonalát lehessen követni, és így vizsgálni. Ezáltal
valószínű kizárná a receptoraink, a mirigyek, az izmok, az analizáló, raktározó, vagy visszaidéző
mechanizmusokat is a képletből. Szerintük csak egy útvonal, ami a motivációért/val dolgozik. Ezzel a
stratégiával átláthatóbb lesz az iránya és az energiája. Ezt a műveletet az agyban nem lehet minden
alkalommal lekövetni, de gyanítják, hogy valahol a limbikus rendszer környékén is jelen van, a kortikális
meghatározottsága mellett.
Meghatározás: A motiváció különféle folyamatok összességéből áll össze, melyek egy végső útvonalat
alkotnak, és az energia/arousal által törekednek egy kitűzött cél elérésére, amiben egyes köröket elősegít,
másokat pedig gátol. Ezek összességéből jön létre az irányított viselkedés. Egyes esetekben a
mechanizmus az észlelésre és a kiértékelésre is hatással van. Emellé a meghatározás mellé lehet csatolni
a folyamatkorlátolt, a vektor és a fenomenológiai álláspontot is.

Következtetés: Az általuk felállított meghatározás csak munka meghatározás volt, ami kísérleti
eredmények után alakítható, kibővíthető. A metaanalizis pedig remélhetőleg alapoz nyújt a jelenlegi
motivációs pszichológia átlátását, és ha szükség van rá, a kategóriák újrastrukturálását.

Megjegyzés: Mind a 102 álláspont olvasható az analizis mellékleteinél (angolul).