Krúdy Gyula: Utolsó szivar az Arabs Szürkénél

Krúdy Gyula: az Utolsó szivar az Arabs Szürkénél cimű alkotása egy novella.
A novella rövid terjedelmű kisepikai alkotás, mely általában egy cselekményt követ egyszerű
történéssort mutat be. Kevés szereplőt vonultat fel és azoknak egy bizonyos sorsdöntő
élményét tárja fel. Nem terjed ki hosszabb időszakra sem változatos térre. A rövid elbeszélés
meglepően csattanószerűen zárul.

Az Utolsó szivar... főszereplője a párbaj másik résztvevője, az ezredes. Nevét nem árulja el az
elbeszélő, mindkét történetben csak monogramját és rangját ismeri meg az olvasó (P. E. G.
szolgálaton kívüli huszárezredes). Ő is evéssel készül a párbajra. A Kaszinót képviselő híres
céllövőnek rutinfeladat ez a sokadik összecsapás az ismeretlen „kóficcal”, az újságíróval.
Különös indíttatást érez arra, hogy megismerje ellenfelének világát, megpróbálja
beleképzelni magát a hírlapíró helyzetébe, mindennapjaiba. Úgy gondolja, hogy leginkább
akkor ismerheti meg, ha olyan helyekre megy enni, ahol feltételezése szerint a fiatalember is
gyakran megfordul. A talpig úriember, előkelő katonatiszt ezért tér be a henteshez tepertőért,
ezért ül be az Arabs szürkébe, az egyszerű emberek, munkások, bérkocsisok kocsmájába.
Értelmezhető úgy is ez a mozzanat, hogy az ezredes a hírlapíró szintjére süllyed,
lealacsonyodik ellenfeléhez, mintegy előre vezekel leendő gyilkosságáért. Önreflexióiban,
monologizálásaiban, beszélgetéseiben folyamatosan indokolja, magyarázza tettét. Kezdetben
nem is más ez számára, mint valami különös kísérlet, játék, szórakozás, ám észrevétlenül és
fokozatosan minden átalakul, a kísérlet túl jól sikerül.

Ahogy belemelegszik az evésbe („fertelmes, soha nem érzett éhség” fogja el), ahogy sorra
rendeli a közönséges ételeket (pörkölt, húsmaradék) és a sört, sajátos metamorfózison megy
keresztül, mint az átváltozástörténetek hősei. Fokozatosan elveszti valódi, úri (nappali) énjét,
azonosul a maga kitalálta szereppel: szóba elegyedik, tréfálkozik a pincérrel, udvarol a
szakácsnőnek, s nosztalgikus vágy ébred benne „elveszett ifjúsága” iránt. Egyre jobban érzi
magát, élvezi a helyzetet, s nem veszi észre, hogy álarca többé már nem álarc, szerepe saját
elfeledett, eltemetett énje.

A történet során egy pillanatra felvillan az ellenfél alakja is – egy ünneplő ruhába öltözött,
izgatott fiatalember tér be egy italra a kocsmába –, de csak sejteni lehet, hogy ő a hírlapíró, a
kocsma közönsége éppúgy találgatja, hogy ki lehet, mint az ezredes.

Az elbeszélés lélektani fordulatát az ezredes átváltozása jelenti, melynek utolsó fázisa, hogy
az ezredes is kér a pálinkából. Az átváltozás folyamatában nemcsak játékszerepével válik
azonossá, ellenfelével szembeni fölényét is elveszti, és a negatív átváltozástörténetek
logikájának megfelelően nem képes „visszaalakulni önmagává” (az erre való „kísérlet” a
szivarra gyújtás), bűnhődnie kell, végső soron önmagát ítéli halálra.

1
Utolsó szivar az Arabs Szürkénél
A cím felidézi a bibliai utolsó vacsora jelenetét, a halál előtti szorongás pillanatát.
Száraz tényközléssel vág az események közepébe az író. –„Az ezredesnek aznap
agyon kell lőnie egy embert, a Kaszinó megbízatásából…A kaszinóval egy ismeretlen
világra utal, akinek sejteti a hatalmát. Ez egy olyan világ, melynek tagjai jogot
formálnak arra, hogy emberi életről döntsenek.
A novellából végül kiszorul a tulajdonképpeni cselekmény, a sebezhetetlen párbajhős
szerepet cserél leendő áldozatával, a túlélő halálraítélttel. A novella cselekménysíkján
csak annyi történik, hogy az ezredes, a kiváló céllövő, felkészülten várakozik a
párbajnak álcázott kivégzésre, majd a kellő időpontban távozik a tett helyszínéről.
A főhős kizökken megszokott életformájából és egyszerű emberré válik, aki
elgondolkodik a parancs helyességén.
A kivégzés miatt lelkiismeret-furdalás rohanja meg és elkezd részvétet és szánalmat
érezni áldozata iránt. Azonosulni szeretne vele, ezért átváltoztatja életmódját is.
Elkezd szegényes ruhában járni a városban a párbaj előtt egy órával. Végül az Arabs
szürkéhez címzett kiskocsmában találja magát.
Az író tudatosan késlelteti az eseményeket, végigkóstoltat a főhőssel mindent, ami a
szegények életmódjához köthető. De hiába próbál azonosulni az áldozattal, a
kiskocsma törzsvendégei kivetik magukból.
A halál előtti utolsó negyed órában elkezd emlékezni, felidézi múltját, ifjúságát. Az
egyre közeledő párbaj fenyegetettségében minden álomszerűen van jelen.
A jelen észrevétlenül megy át a múltba, és a jövőbe- ez a Krúdy novelláknak tipikus
jellemzője.
Az álmodozás közben megjelent az áldozat, az újságíró. Ő rémülten elmenekül, az
ezredes pedig még legurít egy pohárkával, mert így úgy gondolja, kiegyenlítette
minden tartozását az áldozattal szemben.
Ezután fellázadt szerepjátszása ellen, és meggyújtotta szivarját és csak a hullaszállító
beszédéből tudjuk meg a párbaj végső kimenetelét .-„ Valami civilbe öltözött ezredest
kellett elfuvaroznom.