R. G.

Farmakológia
Kidolgozott szigorlati tételsor

2012/2013
2

Tartalom
Irodalomjegyzék .................................................................................................................................6
I/1. A gyógyszerhatás mechanizmusa, receptorteória .........................................................................7
I/2. A gyógyszerek kötődése................................................................................................................8
I/3. Dózis-hatás összefüggések: affinitás, specifikus aktivitás ...............................................................9
I/4. Gyógyszer-receptorok osztályozása ............................................................................................ 10
I/5. Gyógyszerek átjutása különféle membránokon ........................................................................... 11
I/6. A gyógyszerek specializált membránokon történő áthatolása ..................................................... 13
I/7. A farmakokinetika alapjai: felezési idő, eloszlási térfogat, clearance ........................................... 14
I/8. A gyógyszerek felszívódása: enterális gyógyszerbeadási módok .................................................. 15
I/9. A gyógyszerek felszívódása: parenterális gyógyszerbeadási módok ............................................. 17
I/10. A gyógyszerek megoszlása a szervezetben ................................................................................ 19
I/11. A gyógyszerek exkréciója .......................................................................................................... 21
I/12. A gyógyszerek biotranszformációja ........................................................................................... 23
I/13. A gyógyszerek kölcsönhatása: farmakokinetikai interakciók ...................................................... 25
I/14. A tartós gyógyszeres kezelés farmakokinetikai problémái ......................................................... 26
I/15. A gyógyszerek terápiás vérszintje.............................................................................................. 27
I/16. A gyógyszerek hatáserőssége, terápiás index ............................................................................ 29
I/17. Az életkor, diéta és betegségek hatása a gyógyszerérzékenységre ............................................ 30
I/18. A gyógyszerallergia és idioszinkrázia ......................................................................................... 32
I/19. Kombinatív gyógyszerhatások: szinergizmus ............................................................................. 33
I/20. Kombinatív gyógyszerhatások: antagonizmus ........................................................................... 34
I/21. Kumuláció, tolerancia, tachyphylaxia ........................................................................................ 35
I/22. Farmakogenetika ...................................................................................................................... 36
I/23. Gyógyszerfüggőség ................................................................................................................... 37
I/24. Új gyógyszerek előállítása – Preklinikai vizsgálatok .................................................................... 38
I/25. Új gyógyszerek előállítása – Klinikai vizsgálatok......................................................................... 40
II/1. Paraszimpatikus izgalom tünetei és azok gyógyszeres kiváltása.................................................. 42
II/2. Szimpatikus izgalom tünetei és azok gyógyszeres kiváltása ........................................................ 44
II/3. A neurohumorális transzmisszió, transzmitterek és gyógyszerhatás ........................................... 46
II/4. A kolinerg neuron felépítése, működése, gyógyszertámadáspontok........................................... 48
II/5. Kolinerg receptorok ................................................................................................................... 50
II/6. Direkt paraszimpatomimetikumok ............................................................................................. 51
II/7. Indirekt paraszimpatomimetikumok .......................................................................................... 53
 3

II/8. Paraszimpatolitikumok .............................................................................................................. 55

II/9. Az adrenerg neuron felépítése, működése, gyógyszertámadáspontok ....................................... 58
II/10. Adrenerg receptorok ............................................................................................................... 61
II/11. Gyógyszerek hatása a noradrenalin szintézisre, metabolizmusra, raktározásra......................... 62
II/12. Direkt szimpatikus izgatók: 1-adrenerg izgatók ....................................................................... 65
II/13. Direkt szimpatikus izgatók: -adrenerg izgatók ........................................................................ 69
II/14. Indirekt szimpatikus izgatók ..................................................................................................... 70
II/15. -szimpatolitikumok ................................................................................................................ 72
II/16. -szimpatolitikumok ................................................................................................................ 74
II/17. Direkt szimpatikus izgatók: 2-adrenerg izgatók ....................................................................... 76
II/18. Vegetatív ganglionok izgatói .................................................................................................... 77
II/19. Vegetatív ganglionok bénítói ................................................................................................... 78
II/20. Simaizom-görcsoldók ............................................................................................................... 79
II/21. A harántcsíkolt izmok beidegzése, gyógyszertámadáspontok ................................................... 80
II/22. Perifériás izomrelaxánsok: membránstabilizáló szerek ............................................................. 81
II/23. Perifériás izomrelaxánsok: depolarizáló szerek......................................................................... 83
II/24. Helyi érzéstelenítők ................................................................................................................. 84
II/25. Méhműködésre ható szerek..................................................................................................... 86
III/1. Inhalációs narkotikumok felvétele, eloszlása, eliminációja, hatékonysága ................................. 88
III/2. A narkózis stádiumai, veszélyei ................................................................................................. 90
III/3. Inhalációs narkotikumok ........................................................................................................... 92
III/4. Intravénás narkotikumok .......................................................................................................... 95
III/5. Gyógyszeres kezelés narkózis előtt és a narkózis folyamán........................................................ 97
III/6. Opioid receptorokon ható gyógyszerek: erős agonisták ............................................................ 99
III/7. Opioid receptorokon ható gyógyszerek: közepes agonisták..................................................... 103
III/8. Opioid receptorokon ható gyógyszerek: antagonisták ............................................................. 104
III/9. Nem szteroid gyulladásgátlók: hatásmechanizmus, indikációk, mellékhatások ........................ 106
III/10. Nem szteroid gyulladásgátlók: szalicilát és anilin származékok .............................................. 109
III/11. Nem szteroid gyulladásgátlók: NEM szalicilát és anilin származékok ...................................... 112
III/12. Szedatohipnotikumok: benzodiazepin receptorokon ható szerek .......................................... 114
III/13. Szedatohipnotikumok: nem benzodiazepin receptorokon ható szerek .................................. 116
III/14. Antiepileptikumok ................................................................................................................ 117
III/15. Antipszichotikumok farmakológiai hatásai, mellékhatásai ..................................................... 121
III/16. Antipszichotikumok csoportosítása ....................................................................................... 123
4

III/17. Anxiolitikumok ...................................................................................................................... 124

III/18. Centrális izomrelaxánsok ...................................................................................................... 125
III/19. Antiparkinson szerek ............................................................................................................ 127
III/20. Purin származékok (metilxantinok) ....................................................................................... 130
III/21. Pszichostimulánsok, anorecticumok ...................................................................................... 131
III/22. Pszichotomimetikumok......................................................................................................... 134
III/23. Antidepresszív szerek: MAO-bénítók..................................................................................... 136
III/24. Antidepresszív szerek: nem MAO-bénítók ............................................................................. 138
III/25. Antihisztaminok: H1- és H2-receptor-bénítók ......................................................................... 140
IV/1. Renin-angiotenzin rendszerre ható gyógyszerek ..................................................................... 142
IV/2. Digitalis hatásmódja, terápiás hatása, adagolása .................................................................... 145
IV/3. Digitalis indikációja, mellékhatásai.......................................................................................... 147
IV/4. Nem glikozid szerkezetű pozitív inotrop hatású szerek ............................................................ 148
IV/5. Nem pozitív inotrop hatású szerek alkalmazása a szívelégtelenség kezelésében ..................... 150
IV/6. Szívritmuszavarok okai és mechanizmusai .............................................................................. 151
IV/7. Antiaritmiás szerek hatásmechanizmusa, osztályozása ........................................................... 153
IV/8. Antiaritmiás szerek: I. osztály – Na+-csatorna-gátló szerek ...................................................... 157
IV/9. Antiaritmiás szerek: II. osztály - -blokkolók ........................................................................... 160
IV/10. Antiaritmiás szerek: III. osztály – repolarizációt nyújtó szerek és az amiodaron ..................... 161
IV/11. Antiaritmiás szerek: IV. osztály – Ca2+-csatorna-gátlók .......................................................... 163
IV/12. Egyéb antiaritmiás szerek (digitalis, adenozin, magnézium) .................................................. 164
IV/13. Antianginás szerek: nitritek, nitrátok .................................................................................... 165
IV/14. Antianginás szerek: -blokkolók............................................................................................ 169
IV/15. Antianginás szerek: kalcium-antagonisták............................................................................. 170
IV/16. Angina pectoris gyógyszeres kezelése ................................................................................... 172
IV/17. Szívinfarktus gyógyszeres kezelése ....................................................................................... 173
IV/18. Az atherosclerosis farmakológiája......................................................................................... 174
IV/19. A migrén gyógyszeres kezelése ............................................................................................. 178
IV/20. Antidiuretikus hatású szerek ................................................................................................. 181
IV/21. Extrarenalisan ható diuretikumok ......................................................................................... 182
IV/22. Renálisan ható diuretikumok: K+-ürítő szerek........................................................................ 183
IV/23. Renálisan ható diuretikumok: K+-megtakarító szerek ............................................................ 187
IV/24. A magas vérnyomás gyógyszerei ........................................................................................... 190
IV/25. Hypertensiv krízis és a hypotensio gyógyszeres kezelése....................................................... 193
 5

V/1. Anaemia kezelésére használt szerek ........................................................................................ 194

V/2. Vérzéscsillapítók, fibrinolitikumok, plazmapótlás ..................................................................... 196
V/3. Köptetők, köhögéscsillapítók ................................................................................................... 199
V/4. Az asthma bronchiale gyógyszeres kezelése: bronchodilatatorok ............................................. 201
V/5. Az asthma bronchiale gyógyszeres kezelése: gyulladáscsökkentők ........................................... 202
V/6. Emésztést elősegítő szerek, májműködésre ható szerek .......................................................... 204
V/7. Hiperaciditás és ulcus gyógyszeres kezelése............................................................................. 206
V/8. Hashajtók, hasmenésgátlók ..................................................................................................... 210
V/9. Hánytatók, hányáscsillapítók ................................................................................................... 213
V/10. Vitaminok mint gyógyszerek .................................................................................................. 215
V/11. Köszvény gyógyszeres kezelése, immunszuppresszív terápia.................................................. 218
V/12. Hypothalamus és hypophysis hormonok mint gyógyszerek .................................................... 223
V/13. Nemi hormonok, anabolikus gyógyszerek, fogamzásgátlók .................................................... 225
V/14. Szteroid gyulladásgátlók ........................................................................................................ 229
V/15. Inzulinfüggő diabetes mellitus kezelése ................................................................................. 231
V/16. Nem inzulinfüggő diabetes mellitus kezelése ......................................................................... 233
V/17. Pajzsmirigyhormonok, antitireoid szerek ............................................................................... 236
V/18. Antikoagulánsok, thrombocytaaggregáció-gátlók .................................................................. 239
V/19. Szulfonamidok, DNS-giráz gátlók (kinolonok) ......................................................................... 242
V/20. Beta-lactam antibiotikumok: penicillinek, cephalosporinok ................................................... 245
V/21. Baktérium fehérjeszintézis gátlók: tetraciklinek, aminoglikozidok .......................................... 248
V/22. Antituberkulotikumok, vírus ellenes szerek, lues gyógyszerei................................................. 251
V/23. Gombaellenes szerek, protozoonellenes szerek ..................................................................... 257
V/24. Féregűzők, bőrparaziták elleni szerek .................................................................................... 262
V/25. Daganatok kemoterápiájában használt gyógyszerek .............................................................. 264
VI/1. Mérgezés diagnózisa, a kezelés alapjai.................................................................................... 269
VI/2. Antidotumok, kelátorok.......................................................................................................... 272
VI/3. Savmérgezés .......................................................................................................................... 273
VI/4. Lúgmérgezés .......................................................................................................................... 275
VI/5. Szén-monoxid-mérgezés......................................................................................................... 276
VI/6. Ciánmérgezés ......................................................................................................................... 277
VI/7. Mérgezés nitritekkel, nitrátokkal ............................................................................................ 278
VI/8. Heveny és idült arzénmérgezés .............................................................................................. 279
VI/9. Heveny és idült higanymérgezés ............................................................................................. 280
6

VI/10. Ólommérgezés ..................................................................................................................... 281

VI/11. Állati mérgek ........................................................................................................................ 282
VI/12. Gombamérgezések ............................................................................................................... 284
VI/13. Heveny metanol és etanol mérgezés .................................................................................... 286
VI/14. Idült metanol- és etanolmérgezés......................................................................................... 287
VI/15. Etilénglikol- és dietilénglikol-mérgezés ................................................................................. 288
VI/16. Heveny és idült nikotinmérgezés .......................................................................................... 289
VI/17. Atropinmérgezés .................................................................................................................. 290
VI/18. Mérgezés kolin-észteráz-bénítókkal ...................................................................................... 291
VI/19. Szalicilát és paracetamol okozta mérgezés ............................................................................ 292
VI/20. Altatószer-mérgezés ............................................................................................................. 293
VI/21. Mérgezés antidepresszánsokkal............................................................................................ 294
VI/22. Sztrichninmérgezés............................................................................................................... 295
VI/23. Digitalismérgezés.................................................................................................................. 296
VI/24. Morphinmérgezés ................................................................................................................ 297
VI/25. Cocain- és amphetamin-mérgezés ........................................................................................ 298

Irodalomjegyzék
Fürst Zsuzsanna, G. K. (2011). A farmakológia alapjai. Medicina Könyvkiadó Zrt.

Herold, G. (2009). Belgyógyászat. Medicina Könyvkiadó Zrt.

Kerpel, F. S. (2008). Farmakoterápia. Medicina Könyvkiadó Zrt. .

Neal, M. J. (2009). Új, rövid farmakológia. Medicina Könyvkiadó Zrt.

Péter, Cs. Petya jegyzet (A farmakológia előadások anyagai).

 7

I/1. A gyógyszerhatás mechanizmusa, receptorteória

Receptorteória

Az egyes bioaktív anyagok (ligandok) akkor tudják kifejteni hatásukat, ha előzőleg megkötődtek
valamely a szervezetben található specifikus kötőhelyen, amelyet receptornak nevezünk.

 a teória Ehrlich és Langley nevéhez fűződik

 a ligand-receptor kötődést a zár és a kulcs illeszkedésének mintájára képzelték el

A hatóanyagok hatásának lépései

1. Specifikus kötődés
 A kötődés valójában a kötődő kismolekula (ligand) és a makromolekula
komplementer szerkezeti elemei (ligandfelismerő helyei) között megfelelő
sorrendben lezajló kölcsönhatás.
 A célpont makromolekula részei
 primer vagy ortoszterikus kötőhely: az endogén ligandot kötő régió
 allosztérikus vagy allotóp kötőhely: a többi specifikus kötőhely

2. A kötőhelyhez való kötődés lehetséges következményei

 a ligand olyan konformációváltozást idéz elő a makromolekula kötőegységén, amely
a receptorra jellemző jeltovábbítási láncok egyikét aktiválja (agonista)
 teljes (full) agonista: a jeltovábbítás szempontjából „ideális” konformációt
indukálja
 parciális agonista: egy átmeneti konformer kialakulását indukálja
 a ligand specifikusan kötődik, de jeltovábbításhoz vezető konformációváltozást nem
indukál (neutrális antagonista)
 biológiai választ nem, vagy kizárólag a receptor endogén ligandjának
leszorítása révén eredményez
 a ligand kötődése a referencia (nyugalmi) konformációt inaktív tartományba
kényszeríti (inverz agonista)
 csak a konstitutív aktivitással rendelkező receptorokra értelmezhető
 konstitutív aktivitással rendelkező receptor: a receptor
referenciakonformációjának spontán fluktuációja aktív konformációs
tartományba is bekerülhet, agonista ligand jelenléte nélkül
8

I/2. A gyógyszerek kötődése

A ligand és a receptor között létrejövő kémiai kötések típusai

 kovalens kötés
 ritka, a szervezet hőmérsékletén stabil kötés  bontása csak enzimatikus úton
 ált. irreverzibilis gyógyszer-receptor kötődést eredményez
 pl. citosztatikumok, irreverzibilis acetilkolin-észteráz-bénítók

 ionos kötés
 a makromolekulák sok (a szervezet pH-ján) ionizálódó csoporttal rendelkeznek, ami
elektrosztatikus interakciókra ad lehetőséget a gyógyszer és a receptor között
 pl. reverzibilis acetilkolin-észteráz-bénítók

 hidrogénhíd kötés
 energiája kicsi, de sok ilyen kapcsolat összességében jelentős, reverzibilis kötést
eredményez

 Van de Waals-kötés
 csak akkor jön létre, ha a receptor és a ligand között szoros illeszkedés alakul ki

A kis molekulatömegű ligand és a célpont makromolekula kötődési kinetikája

Langmuir-Hill-egyenlet

Az egyenlet egy biológiai rendszerben korlátozott számban jelen lévő makromolekula (esetünkben a
receptor) és egy ehhez képest feleslegben lévő kismolekulájú anyag (ligand, hatóanyag) reverzibilis
kölcsönhatását írja le, ahol a reakció a tömeghatás törvénye szerint zajlik.

A ligandot kötött receptorok koncentrációja (AR) egyensúlyt tart fenn a szabad receptorok (R), ill. a
szabad ligandok (A) koncentrációjával.

A: hatóanyag-molekulák száma/koncentrációja

R: receptormolekulák száma/koncentrációja
AR: hatóanyag-receptor komplex száma/koncentrációja
k+ : az asszociáció sebességi állandója
k- : a disszociáció sebességi állandója
KD : disszociációs konstans
 9

I/3. Dózis-hatás összefüggések: affinitás, specifikus aktivitás

Egy gyógyszer dózisának emelésekor a hatás kezdetben gyorsan, majd egyre lassabban fokozódik,
végül a maximum elérése után a dózis növelésével tovább nem emelkedik, így a hatást a dózis
függvényében ábrázolva egy hiperbola görbéjét kapjuk.

Ha az x tengelyt (a dózist) logaritmikus léptékben vesszük fel, akkor a hiperbola szigmoid görbévé
alakul.

Affinitás

 a ligand receptorhoz való kötődésének mértéke

 jellemzésére használt paraméterek
 KD (disszociációs konstans): az a hatóanyag koncentráció, amely a rendszerben lévő
receptorok 50%-os hatóanyag-telítettségéhez szükséges
▫ mivel a tömeghatás törvényének értelmében a gyógyszer hatása arányos az
általa elfoglalt receptorok számával, a KD értéke számszerűleg megegyezik az
ED50 értékkel
 ED50 (effektív dózis): az a gyógyszerkoncentráció, amely a maximális hatás 50%-át
hozza létre
 pD2: az effektív dózis 10-es alapú negatív logaritmusa

Specifikus (intrinsic) aktivitás ()

 az agonista által kiváltott receptoraktiváció mértéke

 megmutatja, hogy az agonista által kiváltott maximális
hatás hány %-a a biológiailag lehetségesnek
 =1 (100%): teljes vagy full agonista
  1 (< 100%): részleges vagy parciális agonista
10

I/4. Gyógyszer-receptorok osztályozása

Gyógyszerek célpontjául szolgáló makromolekulák

Néhány gyógyszernek nincs célmolekulája, hanem fizikokémiai tulajdonságai révén hat

(nem-specifikus gyógyszerhatás)

 ozmotikus diuretikumok (pl. mannitol)

 antacidumok
 gáznarkotikumok

1. Receptorok

Receptoroknak nevezzük azokat a makromolekulákat, amelyekhez valamilyen gyógyszer

kapcsolódni képes, és amelyek a kapcsolódás következményeként beindít(hat)ják a
hatást eredményező biokémiai folyamatok láncolatát.

a) ioncsatorna-alkotó receptorok
 pl.: nAch-R, GABAA, 5HT3
 a válasz rendkívül gyors (msec)
b) G-proteinhez kapcsolt receptorok
 Gs adenil-cikláz stimuláció: 1, D1, V2
 Gi  adenil-cikláz gátlás: 2, D2, m2Ach
 Gq  PLC stimuláció: 1, m1,3Ach
 lassabb válasz (sec)
c) enzimkapcsolt (tirozin-kinázhoz kapcsolt) receptorok
 pl.: inzulin-, növekedési faktor-, citokin-receptorok
 lassú válasz (min)
d) sejtmagreceptorok
 pl: szteroidhormonok receptorai
 leglassabb válasz (h)

2. Ioncsatornák: nincs endogén ligandjuk!

 helyi érzéstelenítők
 antiaritmiás szerek

3. Enzimek
Enzimaktivitást gyógyszeresen nem lehet serkenteni, csak gátolni!
 acetilkolin-észteráz gátlók (indirekt paraszimpatomimetikumok)
 foszfodiészteráz-gátlók
 szénsavanhidráz-gátlók (káliumvesztést okozó diuretikumok)

4. Transzportproteinek (carrierek)
 NA-visszavételre ható szerek: triciklusos antidepresszánsok
 11

I/5. Gyógyszerek átjutása különféle membránokon

A gyógyszerek átjutását a membránokon a lipoid-víz közötti megoszlásuk határozza meg.

Ennek jellemzője a megoszlási hányados, ami azt mutatja, hogy egy vegyület milyen arányban oszlik
meg a két fázis között.

A gyógyszerek általában szerves elektrolitok, amelyek vizes közegben, a szervezet pH-ján csak
részben disszociálnak. Az ionizáció mértéke befolyásolja a gyógyszerek lipoid-víz megoszlási
hányadosát és ezzel átjutásukat a membránokon, hiszen csak a gyógyszerek nem ionizált frakciója
számára szabadon átjárható a membrán.

Azt, hogy egy adott gyógyszermennyiség mekkora hányada ionizált, azt a vegyület disszociációs
konstansa (Ka), és annak a közegnek a pH-ja határozza meg, amelyben a gyógyszer oldva van.

Handerson-Hasselbach-féle egyenlet

 savak esetében: protonált forma = nem ionizált forma

 pl.: acetilszalicilsav, phenobarbital
 bázisok esetében: protonált forma = ionizált forma
 pl.: diazepam, morphin

A szervezet folyadéktereinek pH értéke

 gyomor: 2-2,5
 ileum: 7,5-8
 vér: 7,4
 vizelet: 5-8

Gyógyszerek transzportja a membránokon keresztül

1. Aktív transzport
 szükséges: energia, hordozó (carrier vagy pumpa)
 jellemzői: telíthető, működési intenzitása hőmérsékletfüggő
 pl.: MDR1 – citosztatikumok kipumpálása a sejtekből

 endocitózis: a sejt plazmamembránja körülfogja és bekebelezi a részecskéket

▫ elsősorban liposzómába zárt vagy antitestekhez kapcsolt daganatgátló
vegyületek bejuttatására használják
12

2. Passzív transzport
a) diffúzió
 leggyakoribb átjutási mód
 intenzitását elsősorban a lipoid-víz megoszlási hányados jellemzi
 mozgatóereje a koncentrációgradiens
 szabályait a Fick-törvény írja le
v : diffúzió sebessége (: arányos)
D : diffúziós koefficiens
A : membrán területe
K : megoszlási hányados
L : membrán vastagsága

b) filtráció
 meghatározója
 a membrán két oldalán lévő nyomáskülönbség
 a membrán pórusnagysága

c) facilitált diffúzió
 van carriermolekula, de nem energiafüggő
 13

I/6. A gyógyszerek specializált membránokon történő áthatolása

Vér-agy gát

 nincsenek pórusok
 a gyógyszereknek az endothelsejtek membránján kell átdiffundálniuk
 magasabb lipoid-víz megoszlási hányadosú anyagok könnyebben jutnak át
 gyulladás következtében gyengülhet a kapillárisendothel barrierfunkciója  olyan anyagok is
bejuthatnak, amelyeket egyébként a vér-agy gát visszatart (pl. penicillin)
 a magzatban és az újszülöttben a vér-agy gát még nem teljesen funkcionál  olyan
gyógyszerek is bejuthatnak, amelyek felnőttkorban nem penetrálnak
 bizonyos lipofil vegyületek bejutását az MDR1 transzporter gátolja

Placenta

 a lipidoldékony molekulák jól penetrálnak

 a lipofób molekulák nem jutnak át a magzatba
 a placentában is jelen van MDR1 pumpa, ami meggátolja bizonyos lipofil vegyületek átjutását
(pl. digitoxin, paclitaxel)
 a gyógyszerek molekulatömege is befolyásolja a penetrációt
  600 Da: jól penetrál
 600-1000 Da: gyengén penetrál
  1000 Da: nem penetrál
 plazmafehérjékhez kötött gyógyszerek nem jutnak át

Vér-here gát

 szelektivitása és kapacitása hasonló a placentabarrieréhez

 itt is szerepet játszhat az MDR1 pumpa
14

I/7. A farmakokinetika alapjai: felezési idő, eloszlási térfogat, clearance

Farmakokinetika

Azokkal a hatásokkal foglalkozik, amelyeket a célszervezet a hatóanyagokra fejt ki, azaz a

gyógyszerek szervezeten belüli sorsát vizsgálja.

 A: abszorpció
 D: disztribúció
 M: metabolizmus
 E: exkréció

Felezési idő (T1/2)

Az az időtartam, amely alatt a gyógyszer plazmakoncentrációja a felére csökken.

Látszólagos eloszlási térfogat (Vd)

Az a térfogat, amelyben a beadott gyógyszermennyiség eloszlana, ha a koncentrációja

megegyezne a tapasztalt plazmakoncentrációval.

Cp : plazmakoncentráció egy adott

időpontban
F : biológiai hozzáférhetőség

 Vd  5l: az intravascularis térben oszlik el (pl.: streptokinase, heparin)

 5l  Vd  15l: az extracelluláris térben oszlik el (pl.: warfarin, kumarin)
 15l  Vd  35l: a teljes víztérben oszlik el (pl.: prazosin, lidocain, digitoxin)
 Vd  35l: kumulálódik (pl.: amiodaron)

Clearance (Cl)

Az a virtuális plazmamennyiség, amelyből időegység alatt a gyógyszer eliminálódik.

Kel : eliminációs konstans

 15

I/8. A gyógyszerek felszívódása: enterális gyógyszerbeadási módok

A gyógyszerek felszívódása a szájüregből

 bő vérellátás, vékony epithelium  kis felülete ellenére alkalmas a gyógyszerek

felszívódására
 pH=6  az enyhén bázikus elektrolitok (pl. nikotin) jelentős hányada disszociálatlan 
megoszlási hányadosuk alapján jól felszívódhatnak
 a szilárd gyógyszerformák ált. rövid ideg tartózkodnak a szájüregben  nincs idejük
felszívódni
 sublingualis adás (pl. nitroglycerin) felszívódik
 nincs first pass metabolizmus: a felszívódó gyógyszer azonnal a szisztémás keringésbe jut

A gyógyszerek felszívódása a gyomorból

 nagy felszín, bő vérellátás  jó feltételek a felszívódáshoz

 pH=2-2,5  bázikus vegyületek ionizálódnak  nem szívódnak fel
 éhesen a gyomorsav töményebb  savra érzékeny, vagy a gyomor falát izgató gyógyszereket
étkezés után ajánlatos bevenni
 „ion trapping” mechanizmus
 nagy a különbség a lumen és a vér pH-ja között
 a vérből a lipidoldékony, nem ionizált, bázikus molekulák bejutnak a gyomor
lumenébe, ahol ionizálódnak  visszafelé átjárhatatlanná válik a membrán
 iv. beadás ellenére a gyomorba jutott gyógyszer a belekből úgy szívódik fel,
mintha szájon át adtuk volna be
 ennek ellentéte: a savanyú karakterű vegyületek a gyomor pH-ján ionizálatlan
állapotban vannak, így a gyomor falán átjutva az erekbe kerülnek, ahol ionizálódnak
 a vérkeringés miatt az ionizálatan molekulák egyensúlya sosem lesz egyenlő a
membrán két oldalán  a felszívódás befejezéséig tart a folyamat
 meghatározza a gyomor ürülési sebessége, amelyet több tényező is befolyásol
 a fogyasztott táplálék minősége, mennyisége, viszkozitása
 testhelyzet
 pszichés állapot
 a gyomor anatómiai variációja (pl. gyomorsüllyedés)

faktor ürülést gyorsító ürülést lassító

fiziológiai folyadék szilárd táplálék, zsír, sav
duodenumfekély, gastroenterostomia, hasi trauma, fájdalom, szülés,
patológiai
pancreatitis bélelzáródás, diabetes mellitus
opioid fájdalomcsillapítók,
reserpin, kolin-észteráz-bénítók,
farmakológiai antikolinerg vegyületek,
kolinerg vegyületek, guanethidin
ganglionbénítók
16

A gyógyszerek felszívódása a bélből

a) vékonybelek
 nagy felszín, kiváló vér- és nyirokkeringés, pH=7,5
 a gyógyszerek felszívódása ált. a jejunum felső szakaszán befejeződik
 a beleken történő áthaladás sebessége (székrekedés, hasmenés) befolyásolja a
felszívódást

b) vastagbél
 alkalmas lenne a felszívódásra, de a gyógyszerek felszívódása már hamarabb
befejeződik
 heves perisztaltika esetén részt vehet a felszívódásban

c) végbél (rectalis adagolás)

 alkalmas lehet, ha
 a beteg nem kooperál az orvossal: gyerek, eszméletlen beteg
 a gyógyszer súlyos gyomornyálkahártya-irritációt okoz
 felülete kicsi, de elkerüli a first pass metabolizmust

A gyomor-bél traktusból való felszívódást befolyásoló egyéb tényezők

 oldott anyagok gyorsabban szívódnak fel, mint a szilárd formák

 szemcseméret: a nagyobb szemcsék felszívódása rosszabb
 a bélhámsejtek is található MDR1 transzporter, ami bizonyos gyógyszereket (pl. cyclosporin)
visszajuttat a lumenbe
 a bélhámsejtek metabolizálni is képesek a gyógyszereket, bár a bennük lévő metabolizáló
enzimek mennyisége csekély a májsejtekkel összehasonlítva

First pass metabolizmus

A gyógyszerek a bélből felszívódva a portalis vénán keresztül először a májba jutnak, ahol
jelentős hányaduk metabolizálódik, mielőtt még eljutna a szisztémás keringésbe, illetve a
hatás helyére.
 17

I/9. A gyógyszerek felszívódása: parenterális gyógyszerbeadási módok

Felszívódás a tüdőből

 nagy felület, vékony membrán, jó vérellátás  kiváló felszívódási felület

 alkalmazhatók: gázok, illékony folyadék anesztetikumok, aeroszolok

Felszívódás a bőr felületéről

 nagy felület, jó nyirok- és vérellátás  alkalmas a felszívódásra, de elszarusodó laphám

barrierként funkcionál
 főleg lipidoldékony molekulák számára átjárható
 fokozni lehet a felszívódást, ha a párolgást megakadályozó anyagokkal fedjük a bőrt
 előnyei
 kényelmes
 a felszívódás jól szabályozható
 túladagolásnál a tapaszt el lehet távolítani
 nem kollaboráló betegnél is alkalmazható
 bejuttathatunk liposzómához kötött gyógyszereket
 gyorsan bejut a bőrbe és raktárt képez

Subcutan adagolás

 steril, izotóniás, izohidriás oldatok adhatók

 a 20000 Da-nál kisebb anyagok a véráramba, a nagyobbak a nyirokkeringésbe jutnak
 a vizes oldatok gyorsan, a lipidoldékonyak lassan, de egyenletesen szívódnak fel
 szövetizgató anyagok nem adhatók
 csapadék, mikrokristály szuszpenzió formájában lassú, tartós hatás érhető el (pl.: insulin cink-
protaminnal)
 érszűkítő szerek adásával lassítható a felszívódás

Intramuscularis adagolás

 steril, izotóniás, izohidriás, izoioniás oldatok adhatók

 a felszívódás egyenletes, gyorsabb, mint sc. adagolás esetén
 a felszívódás lassítható érszűkítők vagy hidrofil kolloidok adásával
 szövetizgató hatású anyagok is beadhatók, amelyek sc. nem
18

Intravénás adagolás

 steril vizes oldatok adhatók

 erősen szövetizgató anyagok is beadhatók (pl.: CaCl2, strophantin)
 azonnali gyógyszerhatás
 veszélyei: túladagolás, infekció, embólia

Egyéb gyógyszerbeviteli módok

 intraarterialis
 intrathecalis
 intracutan
 intracardialis
 intraossealis

Parenteralis adagolás esetén a gyógyszerek nem esnek át first pass metabolizmuson.

Gyógyszerkoncentráció-idő görbék

A különböző beadási módoknál eltérő a vérpályába kerülésig szükséges idő.

 19

I/10. A gyógyszerek megoszlása a szervezetben

Eloszlás: Az a folyamat, amikor a gyógyszer a szisztémás keringésből a szövetekbe jut.

A folyamatot befolyásoló tényezők:

 a kapillárisok permeábilitása
 a szövetek vérellátása, a perfúzió sebessége
 a gyógyszerek plazma- és szövetfehérjéhez kötődése
 a lokális pH eltérései
 a transzportmechanizmusok fajtái
 a különböző szöveti membránok permeábilitási tulajdonságai

A gyógyszermolekuláknak a kapillárisokból a sejt közötti térbe jutása gyorsabb folyamat, mint a

molekulák diffúziója a biológiai membránokon keresztül. Oka:

 a kapillárisok endothelje laza szerkezetű (kivéve: KIR)

 a molekulák a méretük szerint, és nem lipidoldékonyságuk folytán filtrálódnak

A szervezet kompartmentjei

Eloszlási modellek

iv. adagolás, egykompartmentes- iv. adagolás, kétkompartmentes-modell:

modell: A gyógyszer először egy centrális rekeszbe, onnan a
A szervezetet egységes térnek perifériás rekeszbe kerül. Az adagolás megszűnése
fogjuk fel, amelyben a gyógyszer után a szer a perifériás rekeszből visszaáramlik a
megoszlása homogén. centrális rekeszbe, ahonnan kiválasztódik.
20

A gyógyszerek szelektív akkumulációja a szervezetben

A gyógyszerek nem egyenletesen oszlanak el a szervezetben, hanem az egyes szervekben szelektív

felhalmozódásuk tapasztalható.

 tüdő: főleg bázikus karakterű vegyületek (pl. amphetamin)

 zsírszövet: nagy lipoid-víz megoszlási hányadossal rendelkező anyagok (pl. thiopental)
 az éhezés csökkenti a zsírszövet mennyiségét, és mobilizálhatja az ott tartósan
raktározott anyagokat (DDT)
 retina melaninjához kötődés: phenothiazin-származékok, chloroquin
 csöntszövet: tetraciklinek, nehézfémek

A gyógyszerek fehérjekötődése

A gyógyszerek az érpályában reverzibilisen kötődnek a vér makromolekuláihoz (főként albuminhoz).

A kötött molekulák nem vesznek részt a farmakológiai hatásban.

A kötődés befolyásolja

 az eloszlást (a kötött vegyület nem tudja elhagyni az érpályát)

 a metabolizmust (nem tud eljutni a metabolizmus helyére)
 a kiürülést (az albuminhoz kötött vegyület nem filtrálódik)

A kötött és szabad molekulák között dinamikus egyensúly áll fenn:

szabad gyógyszer + fehérje  fehérje-gyógyszer komplex

A gyógyszerek csoportosítása plazmafehérjékhez való kötődésük alapján

 nagy %-ban kötődnek plazmafehérjékhez

 kumarin (95-99%)
 diazepam (95-99%)
 indometacin (90-95%)
 digitoxin (85-90%)
 közepes mértékben kötődnek plazmafehérjékhez
 aspirin (50%)
 kis mértékben kötődnek/ nem kötődnek plazmafehérjékhez
 digoxin (25%)
 INH (0%)

Leszorító szerek: Olyan gyógyszerek, amelyek erősen kötődnek plazmafehérjék kötőhelyeihez, így
felszabadítják onnan a kötött gyógyszereket.
Pl. a phenylbutazon előzetes szulfonamidkezelés után leszorítja a szulfonamidot a kötődés helyéről

Egyéb tudnivalók: gyógyszerek átjutása specializált membránokon (I/6. tétel), Vd (I/7. tétel)
 21

I/11. A gyógyszerek exkréciója

A gyógyszerek kiürülése a vesén keresztül

A folyamatot meghatározó tényezők:

 glomerulusfiltráció
 aktív tubularis szekréció
 passzív tubularis rediffúzió
 aktív tubularis reabszorpció

1. Glomerulusfiltráció (GFR)
 20 kDa alatti molekulák filtrálódnak
 csak a szabad frakció filtrálódik, a plazmafehérjékhez kötött nem
 a vegyületek töltése is némileg meghatározza a filtrációt: az anionok nehezebben
filtrálódnak
 filtrálódó szerek pl.: doxycyclin, oxytetracyclin

2. Aktív tubularis szekréció

 kapacitása nagy
 a szubsztrátok vetélkednek egymással a kiürülés során, és gátolják egymás aktív
szekrécióját
 pl.: savak (penicillin, szalicilát, furosemid), bázisok (tolazolin, hexamethonium,
morphin), vízoldékony konjugátumok (glukuronidok, szulfátok), pethidin,
acetazolamid, indometacin

3. Passzív tubularis rediffúzó

 a tubulusban a vízvisszaszívódás miatt nő a filtrált gyógyszer koncentrációja 
jelentős koncentrációgradiens alakul ki a tubulus lumene és a vér között
 a tubulusban oldott lipoidoldékony, nem ionizált molekulák visszadiffundálhatnak
 a vizelet pH-ja a tubulusokban erősen befolyásolja a gyógyszerek reabszorpcióját
 savas vizelet pH a bázikus, lúgos vizelet pH a savas gyógyszerek ürülését
segíti
 ennek gyakorlati alkalmazása: forszírozott diurézis
▫ a túladagolt bázikus vegyületek ürítését NH4Cl adagolásával
gyorsítják, a savakét NaHCO3-tal

4. Aktív tubularis reabszorpció

 szerepe: az endogén anyagok (cukrok, aminosavak, húgysav, ionok) visszavétele a
tubulusból
 ez a mechanizmus gyógyszerekkel gátolható  befolyásolni lehet egyes endogén
anyagok ürülését
 pl. probeniciddel gátolható a húgysav visszavétele
22

A gyógyszerek kiürülése az epével

 konjugátumok (glukuronid, szulfát)  a béltraktusban a baktériumok dekonjugálhatják 

visszaszívódhatnak a bélből (enterohepaticus körforgás)
 pl.: morphin, digitoxin, chloramphenicol
 adszorbenseket juttatva a tápcsatornába gátolni lehet az enterohepaticus körforgást, mert
megkötik a felszívódásra affinis anyagokat
 a bélbaktériumok kiirtása gátolja a gyógyszerkonjugátumok dekonjugációját  ürülés 

A gyógyszerek kiürülése a tüdőn keresztül

 gázok, illékony anyagok (pl. alkohol) választódik ki

 nincs speciális transzport, a tüdő alveroláris levegőjében lévő parciális nyomás határozza
meg, hogy egy anyag a levegőből a vérbe vagy a vérből a levegőbe kerül (passzív diffúzió)
 a tüdőn keresztüli elimináció sajátosságai:
 a gázok változatlan formában ürülnek
 az elimináció arányos a légzés frekvenciájával
 az elimináció arányos a tüdőkeringés intenzitásával
 a vérben jól oldódó gázok lassabban ürülnek (pl. alkohol)

A gyógyszerek kiürülése testnedvekkel

 izzadság- és nyálmirigyek exkrétumai útján passzív diffúzióval

 verejtékkel
 a kiválasztott gyógyszerek mennyisége elhanyagolható a beadott dózishoz képest, de
lokálisan nagy koncentráció jöhet létre  bőrreakciót okozhatnak
 anyatejjel
 pH-ja 6,5  a bázikus anyagok felgyülemlenek a tejben

Az elimináció kinetikai jellemzői

Elsőrendű elimináció: időegység alatt mindig

Nulladrendű elimináció: időegység alatt
azonos % ürül
konstans mennyiség ürül
pl.: etanol, phenytoin pl.: aminoglikozidok, lidocain (a legtöbb
gyógyszer így ürül)
 23

I/12. A gyógyszerek biotranszformációja

Biotranszformáció (metabolizmus): A vegyületek kémiai szerkezetét és fizikai-kémiai

tulajdonságát megváltoztató folyamat.
Általában csökkenti vagy megszünteti a gyógyszerhatást, de:

 a metabolit lehet hatékony, vagy még hatékonyabb, mint az eredeti vegyület (az ilyen
terméket aktív metabolitnak nevezzük)
 pl.: oxazepam, normorphin
 maga a gyógyszermolekula hatástalan, és hatását csak a belőle képződött metabolit(ok) útján
fejti ki (az ilyen gyógyszereket prodrugnak nevezzük)
 pl.: L-DOPA
 a metabolizmus növelheti az eredeti vegyület toxicitását
 pl.: paracetamol-N-acetylbenzoquinon

1. I. fázisú metabolikus reakciók

a. Oxidációs átalakulások
 Mikroszomális oxidáció
 az endoplazmatikus retikulumban történik
 elsősorban magas lipoid-víz megoszlási hányadosú vegyületek átalakítása
(ezek oldódnak az ER lipoid állományában)
 enzimei: citokróm P450 (CYP450, kevert funkciójú oxidázok)
 működési feltétele: O2 és NADPH jelenléte
 pl.: N és C hidroxilálás: phenobarbital
N és C dealkilálás: morphin, coffein
deaminálás: amphetamin, adrenalin
 Nem mikroszomális oxidáció
 a mitokondriumban vagy a citoszolban lévő enzimek végzik
 működésükhöz NAD-kofaktorra van szükség
 pl.: xantin-oxidáz: húgysav
monoamino-oxidáz: NA, 5-HT, tiramin
alkohol-dehidrogenáz: alkohol

b. Redukciós átalakulások
 pl.: kortizon  kortizol

c. Hidrolízis
 pl.: észterek (acetilszalicilsav), amidok (lidocain)
24

2. II. fázisú metabolikus reakciók: konjugációk

 fokozzák a gyógyszerek vízoldékonyságát  jelentősen meggyorsítják a kiürülést
 az aktív csoportok, amelyeken a konjugáció történik, sokszor az I. fázisú reakciók révén
képződnek a gyógyszereken
 a reakciókhoz szükséges: nagy energiájú szubsztrát (pl.: acetil-CoA, UDPG), enzim

a. Glukuronidkonjugáció
 pl.: szulfonamidok, digitoxin, bilirubin
 a nagyméretű glukuronidkonjugátumok az epével ürülnek  a bélben
dekonjugálódhatnak és visszaszívódhatnak (enterohepaticus körforgás)

b. Szulfátkonjugáció
 pl.: methyldopa

c. Acetilezés
 pl.: szulfonamid – acetilálva kisebb lesz a vízoldékonysága  kicsapódhat
INH

d. Metilezés
e. Aminosav-konjugáció
f. Glutationkonjugáció

A metabolizmus befolyásolása

1. Enzimindukció
 csak a mikroszomális enzimek indukálhatók
 megnövekszik a lebontó enzimek mennyisége (fehérjeszintézis függő)  a szer
szedését követően 2-3 hét múlva alakul ki
 következtében a metabolizmus és az elimináció   gyógyszerhatás 
 enzimindukáló szerek
 phenobarbital, phenylbutazon, rifampicin, carbamazepin, etanol, orbáncfű

2. Enzimgátlás
 a gyógyszereket lebontó enzim aktivitása csökken (elfoglalja az enzimek kötőhelyeit)
 gyorsabban (2-3 nap alatt) kialakul a jelenség
 enzimgátló szerek
 proadifen, cimetidin, quinidin, ketoconazol, grapefruit
 25

I/13. A gyógyszerek kölcsönhatása: farmakokinetikai interakciók

Kinetikai gyógyszerkölcsönhatások a farmakokinetikai folyamatok bármely pontján létrejöhetnek.

Számos együtt adott gyógyszer már a felszívódás előtt, pl. az injekciós fecskendőben fizikokémiai
kölcsönhatásba léphet egymással (pl.: penicillin + aminoglikozid), ezért összeszívásuk kerülendő.

1. Felszívódás
 tetraciklin + Ca2+/Fe2+  oldhatatlan kelát  felszívódás 
 epesavkötő gyanta/epeadszorbens (pl.: cholestyramin) adszorbeálja a tiroxint,
szívglikozidokat, kumarint  felszívódás 
 antibiotikumok  bélflóra kiirtása
  K-vitamin szintézis   K-vitamin-antagonista antikoagulánsok hatása 
 bélbaktériumok által is metabolizált gyógyszerek felszívódása  (pl.: digoxin)

2. Megoszlás
 plazmafehérjékhez kötődés során vetélkedés (leszorító szerek!)
 a hatás helyére történő aktív transzport gátlása
 pl.: guanethidin hatását gátolják a triciklusos antidepresszánsok, mert az
utóbbiak gátolják a guanethidin bejutását a szimpatikus idegvégződésbe

3. Metabolizmus
 enzimindukció
 phenobarbital  kumarin
 diphenylhydantoin  tetraciklinek
 rifampicin  ösztrogének
 enzimgátlás
 cimetidin  benzodiazepinek, propranolol

4. Kiürülés
 kompetíció a carriermolekuláért
 pl.: penicillin kiválasztásának gátlása probeniciddel
 húgysavvisszavétel gátlása probeniciddel
 a tubularis reabszorpció nagymértékben függ a tubularis folyadék pH-jától
 mérgezés esetén pl. a phenobarbital bázikus, az amphetamin savas vizeletben
üríthető ki gyorsabban
26

I/14. A tartós gyógyszeres kezelés farmakokinetikai problémái

 kumuláció (lsd.: I/21. tétel)

 farmakokinetikai tolerancia (lsd.: I/21. tétel)
 gyógyszerek közötti farmakokinetikai interakciók (lsd.: I/13. tétel)
 életkor, diéta, betegségek hatása a gyógyszerek farmakokinetikájára (lsd.: I/17. tétel)
 27

I/15. A gyógyszerek terápiás vérszintje

A gyógyszerek gyakorlati alkalmazása során arra kell törekednünk, hogy a gyógyszer koncentrációját
a szervezetben tartósan a terápiás hatást kifejtő, de a toxikus hatást még el nem érő szinten tartsuk.

MEC: min. effektív koncentráció

MTC: min. toxikus koncentráció
AUC: vérszint-idő görbe alatti terület

Ilyen egyensúlyi koncentráció (Ceq ) akkor marad fenn, ha az időegység alatt bevitt gyógyszer
mennyisége egyenlő az időegység alatt eliminálódott gyógyszer mennyiségével.

Az egyensúlyi koncentráció fenntartásának problémái

1. A gyógyszer eliminációja nagyon gyors és nehéz vele a beadás ütemével lépést tartani
 pl. a benzilpenicillin felezési ideje 30 perc  a Ceq fenntartásához naponta sokszor
ismételt injekcióra van szükség

2. A gyógyszer eliminációja lassú, és nincs idő kivárni a 4-5 felezési időt az egyensúly beálltáig
 pl. a digoxin felezési ideje 48 óra
 ilyen esetben telítő dózissal kell kezdeni a kezelést, majd fenntartó dózisokkal
folytatni (lsd.: lentebb)

3. A biotranszformációs mechanizmusok sebessége egyénenként nagyon eltérő

 pl. lassan és gyorsan acetiláló fenotípusok (pl. INH kezelés esetén van jelentősége)
28

Biológiai hozzáférhetőség (F)

A vérszint-idő görbe alatti terület (AUC) megmutatja, hogy a beadott dózisból milyen
mennyiség jut a szisztémás keringésbe. Iv. adás esetén ezt a mennyiséget 100%-nak vesszük,
és ehhez viszonyítjuk más beadási módok esetén a szisztémás keringésbe kerülő
gyógyszermennyiséget  ez a hányados a biológiai hozzáférhetőség

Ismételt gyógyszeradagolás esetén, ha azonos időközönként azonos dózisokat juttatunk be,

kezdetben a gyógyszer plazmakoncentrációja meredeken emelkedik, majd 4-5 felezési idő után beáll
az egyensúlyi állapot, amikor a szer szérumkoncentrációja viszonylagos állandóságot mutat.

Hosszú felezési idejű gyógyszerek esetén (pl.: digoxin – 48 h) nincs idő 4-5 felezési időt kivárni, amíg a
szer eléri az egyensúlyi állapotot, ill. az effektív terápiás koncentrációt. Ebben az esetben a hatékony
plazmakoncentráció gyors eléréséhez telítő dózist alkalmazunk, majd a gyógyszer adagolását
fenntartó dózisokkal folytatjuk.

Vd : látszólagos eloszlási térfogat

Ct : célkoncentráció
F : biológiai hozzáférhetőség
Cl : clearance
T : adagolási intervallum
 29

I/16. A gyógyszerek hatáserőssége, terápiás index

Hatáserősség (potencia)

Megadja, hogy az anyag az adott biológiai hatást milyen dózisban/koncentrációban képes

létrehozni, tehát a dózis-hatás összefüggést leíró görbe jobb-bal pozíciója a
koordinátarendszerben.

Jellemzésére használt értékek:

 ED50 (effektív dózis): az a gyógyszerdózis, amelynél a maximális hatás 50%-a kialakul

 pD2: az 50%-os hatékony dózis 10-es alapú negatív logaritmusa

Terápás ablak: optimális koncentrációsáv

Terápiás index: a terápiás ablak felső és alsó határának aránya

TD50 (medián toxikus dózis): Az a dózis, amelynél a vizsgált populáció 50%-a

toxicitásra jellemző tüneteket mutat
LD50 (medián letális dózis): Az a dózis, amely a kísérleti állatok 50%-át elpusztítja

 keskeny terápiás indexű vegyület: pl. teophyllin, kumarin, digoxin, lítium

Terápiás hatásszélesség: a legnagyobb tűrt és a legkisebb hatásos adag különbsége

Biztonsági index: a minimális toxikus vagy letális dózis, és a maximális terápiásan effektív dózis
hányadosa
TD1 : az a dózis, amelynél a vizsgált populáció 1%-a toxicitásra
vagy utaló tüneteket mutat
LD1 : az a dózis, amely a vizsgált populáció 1%-nál halált okoz
ED99 : az a dózis, amely a vizsgált populáció 99%-ánál kiváltja a
kívánt hatást
30

I/17. Az életkor, diéta és betegségek hatása a gyógyszerérzékenységre

Az életkor hatása

1. Újszülött-, csecsemő- és gyermekkor

 farmakokinetikai eltérések
 a GI traktusból a felszívódás csökkent mértékű
 a bőr, nyálkahártyák, vér-agy gát permeábilitása nagyobb
 a plazma albuminkoncentrációja kisebb  szabad gyógyszerkoncentráció 
 az EC tér és az összvíztér nagyobb, az IC víztér kisebb  befolyásolja a
gyógyszerek eloszlását
 a szöveti zsír aránya kisebb
 a hepaticus és renalis clearance kisebb mértékű (GFR és tubularis transzport
alacsonyabb)
 a metabolikus enzimrendszerek aktivitása kicsi
 a májban az oxidációs folyamatok kisebb aktivitást mutatnak, de a reduktív
enzimrendszerek és a metilációs átalakulások fokozottabban működnek 
gyakran a felnőttekétől eltérő metabolitok szaporodnak fel
 teophyllin 30%-a  coffein (felnőttben csak oxidált származékok)
 glükuronsavval való konjugáció 
 chloramphenicol  gray baby sy.
 szulfatálási reakciók fokozottabban működnek
 paracetamol  főleg szulfát-, felnőttekben glukuronidkonjugátumok
 farmakodinámiai eltérések
 eltérő érzékenység (pl. a csecsemők érzékenyebbek opioidokra)

2. Időskor
 farmakokinetikai eltérések
 elhúzódó gyomorürülés, csökkent splanchnicus véráramlás  felszívódás 
 gyomorsavtermelés   savas gyógyszerek felszívódása 
 kevesebb plazmaalbumin
 kisebb izomtömeg
eloszlás megváltozása
 csökkent összvíztér
 nagyobb testzsírtartalom
 csökken a májműködés, a máj mérete és véráramlása
 csökken a vese véráramlása, a GFR, a tubulus szekretoros aktivitása,
nephronok száma  csökkent exkréció a vesén keresztül
 farmakodinámiai eltérések
 fokozott érzékenység központi idegrendszeri depresszánsokra
 nagyobb a veszélye az antikoagulánsok okozta vérzékenységnek
 31

Diéta hatása

 zsíros ételek: segíti a zsírban oldódó gyógyszerek felszívódását, de a zsírban oldódó vitaminok
nagyobb hányada távozik a zsírokban gazdag széklettel
 hosszabb ideig tartó éhezés, speciális diéták esetén a hypoalbuminaemia vagy egyes ionok és
vitaminok hiányos bevitele módosíthatja a gyógyszerhatásokat
 a grapefruitlében található anyagok gátolják a vékonybél és a máj CYP3A4 izoenzimét 
CYP3A4 által metabolizált gyógyszerek plazmaszintje  (pl.: HIV-proteáz-inhibitorok, makrolid
antibiotikumok, Ca2+-csatorna-blokkolók)
 bizonyos zöldségek (pl.: karfiol, káposzta, kelbimbó, spenót) indukálják a vékonybél
metabolikus enzimeit
 a K-vitaminban gazdag fejes saláta antagonizálja az acenocoumarol hatását
 nagy Ca-tartalmú ételek oldhatatlan kelátot képeznek a tetraciklinekkel és a
fluorokinolonokkal
 sajtreakció: tiraminban gazdag ételek (sajt, vörösbor, hal) + MAO-gátló
 a bélhámsejtekben lévő MAO-A metabolizálja a tiramint, így az nem kerül be a
portalis keringésbe
 ha az enzimet MAO-bénítóval gátoljuk, a tiramin bekerül a keringésbe és nagy
mennyiségő NA-t szabadít fel az idegvégződésekből  vérnyomás-emelkedés

Betegségek hatása

 májbetegségek  metabolizmus 
 achlorhydria  savas gyógyszerek felszívódása 
 gastrectomia  instrinsic faktor hiány  B12-vitamin felszívódás 
 bélbetegségek, bélresectio  felszívódás 
 veseelégtelenség vizelettel történő exkréció 
 hypothyreosis  metabolikus folyamatok 
 hyperthyreosis  metabolikus folyamatok , -receptor érzékenység 
 szívelégtelenség  -receptor érzékenység 
 egyes vírusfertőzések gátolják a citokróm P450 enzimrendszert
 32

I/18. A gyógyszerallergia és idioszinkrázia

Idioszinkrázia: Az a jelenség, amikor a gyógyszer a szokásostól minőségileg eltérő hatást vált ki.
(Azaz az individuális gyógyszerérzékenységben jelentkező kvalitatív különbség.)

 terápiás dózis hozza létre

1. Genetikai okok
 az első találkozáskor létrejön
 receptor abnormalitások (pl. kumarin-receptor defektus  hatástalan a szer)
 metabolizmus eltérései
 gyors/lassú acetilálás: INH
 pseudokolin-észteráz defektus: nem bomlik le a succinylcholin  légzőizom-
bénulás
 szöveti metabolizmus eltérései
 acatalasia: a H2O2 nem fertőtlenít, mert nem tud lebomlani
 G-6-P-dehidrogenáz defektus: ha olyan gyógyszert adunk, ami fokozza az
oxidánsok mennyiségét (pl. anilinszármazékok – primaquin) vvt károsodás jön
létre
 alkohol-dehidrogenáz
 anatómiai abnormalitások: subaorticus stenosis – a digitalis fokozza a kiáramlási
obstructiót  BK ruptura

2. Gyógyszerallergia

Reakció típusa A reakció jellemzői

I. Anaphylaxiás - IgE ellenanyagok révén valósul meg
- hisztamin, leukotrién, prosztaglandin felszabadulást eredményez
- tünetei: értágulat, ödéma, gyulladásos reakciók
- az allergén eltávolításával a reakció gyorsan megszűnik
II. Cytotoxikus - IgG és IgM ellenanyagok révén valósul meg
- a komplement rendszer aktiválódik
- általában a vérsejteket károsítja
- az allergén eltávolításával a reakció nem szűnik meg
III. Immunkomplex - IgG és IgM ellenanyagok révén valósul meg
- antigén-antitest komplex keletkezik
- a komplexek az érfalban lerakódva a szérumbetegséget eredményezik
- tünetek: láz, urticaria, ízületi fájdalom
- az allergén eltávolításával a reakció gyorsan megszűnik
IV. Késői - T-lymphocyták és macrophagok közvetítik
- a szenzibilizált sejtek az allergénnel találkozva gyulladásos reakciót váltanak ki

Idioszinkráziát okozhat még: életkori sajátságok, betegségek, diéta (lsd.: I/17. tétel)
 33

I/19. Kombinatív gyógyszerhatások: szinergizmus

Szinergizmus: Két gyógyszer egymás hatását erősíti.

1. Additív szinergizmus
 egyszerű hatásösszegződés, a két vegyület hatásai matematikailag összegződnek

 fél dózis aspirin + fél dózis paracetamol  a hatás összegződik, de kevesebb lesz a
mellékhatás az eltérő mellékhatásprofil miatt

2. Potencírozó szinergizmus
 a vegyületek hatásai nem egyszerűen összegződnek, hanem a kialakuló hatás
nagyobb, mint az matematikailag várható lenne

 2-izgató + diaphyllin (asthma)

 2-izgató: cAMP   bronchustágulat
 diaphyllin: cAMP lebontás   elnyújtja a 2-izgató hatását
 szulfonamid + trimethoprim
 a baktériumok folsavszintézisének két különböző lépését gátolják
 -blokkoló + ACE-gátló (hypertonia)
 kálium-ürítő diuretikum + digitalis
 diuretikum  hypokalaemia
 digitalis: a K+ helyére kötődik a Na+/K+-pumpán (kevesebb K+  több digitalis
tud kötődni)
 súlyos AV-blokk
 34

I/20. Kombinatív gyógyszerhatások: antagonizmus

Antagonizmus: Két anyag együttes hatása kisebb lesz, mint azok külön érvényesülő hatásának
számtani összege, azaz egymás hatását gyengítik.

1. Kompetitív antagonizmus
 a két anyag támadáspontja azonos, így versenyeznek a kötőhelyekért

a) reverzibilis
 kurare + acetilkolin
 prazosin (1-blokkoló) + phenylephrin (1-izgató)
b) irreverzibilis
 organofoszfátok (AchE-gátló)
 phenoxybenzamin (1-blokkoló)

2. Nem kompetitív antagonizmus

 a két anyag támadáspontja különböző

a) különböző receptor, azonos effektor rendszer

 NA (1-receptor: vasoconstrictio) + hisztamin (H1-receptor: vasodilatatio)
b) különböző receptor, eltérő effektor rendszer
 Ca2+-csatorna-blokkoló (vasodilatatio) + NA (1-receptor: vasoconstrictio)

Reverzibilis kompetitív antagonizmus

A és B: nem kompetitív antagonizmus

C és D: irreverzibilis kompetitív antagonizmus
 35

I/21. Kumuláció, tolerancia, tachyphylaxia

Kumuláció

A gyógyszerek gyakorlati alkalmazása során arra kell törekednünk, hogy a gyógyszer koncentrációját
a szervezetben tartósan a terápiás hatást kifejtő, de a toxikus hatást még el nem érő szinten tartsuk.
Az ilyen egyensúlyi koncentráció (Ceq) akkor marad fenn, ha az időegység alatt bevitt gyógyszer
mennyisége egyenlő az időegység alatt eliminálódott gyógyszer mennyiségével.

Ha az időegység alatt bevitt gyógyszer mennyisége meghaladja az eliminációt, akkor a gyógyszer

koncentrációja nő, a gyógyszer a szervezetben felhalmozódik. Ezt a folyamatot nevezzük a gyógyszer
kumulációjának.

Tolerancia

Egyes szerek hatékonysága ismételt adásuk következtében fokozatosan csökken, és egyre nagyobb
dózisokra van szükség ugyanannak a hatásnak az eléréséhez.

1. Metabolikus (diszpozicionális/farmakokinetikai)
 a krónikus adagolás hatására megváltoznak a farmakokinetikai viszonyok
 pl. megnő a metabolizmus  a hatás helyére kisebb koncentrációban jutnak el az
anyagok
 nem túl jelentős (3-4 x-es) hatáscsökkenéshez vezet

2. Farmakodinámiai (funkcionális)
 a szer egy adott koncentrációjának hatása csökken, ált. a szervezetnek a drog hatását
kompenzáló adaptációja következtében (pl. receptorok, enzimek funkcionális
változásai)
 az ilyen jellegű tolerancia mértéke jóval nagyobb

Tachyphylaxia

 rövid idő alatt (percek-órák) kialakuló tolerancia

 pl. ephedrin orrcsepp: NA raktár kiürül  ismételt adáskor kisebb hatás
36

I/22. Farmakogenetika

Az egyes gyógyszerekkel szembeni érzékenység mind a hatékonyság, mind a mellékhatások

tekintetében részben genetikailag meghatározott, erőteljes egyedi eltéréseket mutat.

A farmakogenetika (újabban farmakogenomika) a humán genetikai polimorfizmus tanulmányozásával

a gyógyszerek hatásainak és mellékhatásainak eltérő mértékét kívánja molekuláris szinten megérteni
és megmagyarázni.

A farmakogenetika felhasználása:

 gyógyszerhatás-gyógyszermellékhatás predikciója
 új gyógyszerek kifejlesztésének elősegítése

Gyakorlati példák a farmakogenetika területéről

CYP2D6 gén polimorfizmusa

 a citokróm P450 enzimet kódolja, amely számos gyógyszer metabolizmusában játszik

szerepet
 a 75 ismert allél közül 15 teljesen inaktív
 az afrikaiak és ázsiaiak 1-2%-ánál, a kaukázusiak 6-8%-ánál mindkét allél inaktív 
számos cardiovascularis gyógyszerre, antidepresszánsra és antipszichotikumra
túlérzékenyek (pl.: debrisoquin, codein)

Tiopurin-metiltranszferáz enzim

 inaktív allélja felelős azért, hogy a rákellenes és immunszuppresszív gyógyszerként

használt mercaptopurin és azatioprin egyeseknél súlyos, életveszélyes neutropeniát okoz

N-acetiltranszferáz hiány

 az izoniacid (antituberkulotikum) súlyos hepatotoxikus tüneteket okoz

DRD3 gén által kódolt dopamin-receptor

 ha a 9. pozícióban szerin van: clozapin hatástalan

 ha a 9. pozícióban glicin van: clozapin hatásos

HER2 (humán epidermalis növekedési faktor receptor 2) fehérje

 csak azoknál az emlőtumoroknál hatásos a trastuzumab (Herceptin), amelyeknél

megfigyelhető a HER2 fokozott expressziója
 hazánkban is végeznek ilyen vizsgálatot, és csak a HER2-pozitív betegek kapnak
immunterápiát
 37

I/23. Gyógyszerfüggőség

Gyógyszerfüggőség (dependencia)

1. Pszichés dependencia
 drogkereső magatartásban, a szer megszerzésére kényszerítő vágyban, sóvárgásban
manifesztálódik
 az egyén önmaga kielégülésére, örömére használja ismételten a szert

2. Fizikai dependencia
 a szerek megvonása jellegzetes elvonási vagy absztinencia-szindrómát idéz elő,
amelynek tünetei sokszor ellentétesek az illető drog akut hatásaival, és rendszerint
annak már csekély dózisaival enyhíthetők
 mértéke szoros összefüggést mutat a toleranciával
 általában akkor lép fel, ha a szert hosszú ideig alkalmazzák
 keresztdependencia
▫ az egyik szer képes a másik által okozott elvonási tüneteket gátolni, ill.
fenntartani a dependens állapotot
▫ azonos vagy hasonló hatású gyógyszercsoportok egyes tagjai között lép fel
▫ pl.: alkohol, barbiturátok, benzodiazepinek között

Abúzus (visszaélés)

A (pszichotrop) szerek nem orvosi célú, az adott kultúra által orvosi vagy társadalmi formákkal
ellentétes, önkezű adagolása, azzal a céllal, hogy a hangulatot, a tudatot, a pszichés státuszt
befolyásolják.

 Abúzuspotenciál: Egy szernek az a képessége, hogy mennyire képes közvetlen, azonnali

kielégülést, örömöt, mámort, jó érzést előidézni.

Addikció

Általában olyan súlyos függőségi állapotot jelent, amelyben fizikai és pszichés dependencia
együttesen van jelen.

Tolerancia (lsd.: 21. tétel) + P F T

 viselkedésbeli tolerancia ópiát (morphin) + + +

barbiturát, alkohol + + +
cocain + + +
amphetamin + + +
cannabis (THC) + +
hallucinogén (LSD) + +
38

I/24. Új gyógyszerek előállítása – Preklinikai vizsgálatok

Biztonsági farmakológiai vizsgálatok

 a terápiás dózistartományban alkalmazott vegyületek nemkívánatos hatásait vizsgálja

mért paraméterek

cardiovascularis rendszer BP, HR, EKG, perctérfogat (CO), bal kamrai nyomás (LVP), kontraktilitás,
TRIaD (a gyógyszerek arrythmogén hatását jelzi), hERG (egy K-csat. gén), IC

KIR koordináció, testhőmérséklet, viselkedés, magatartás, görcskészség,

neuromuscularis és sensomotoros hatások
légzőrendszer légzési frekvencia, légzéstérfogat, légutak ellenállása, pH, pCO2, pO2
kiegészítő vizsgálatok
GI bél tranzitidő, gyomorürülés, szekréció
vese vizelet mennyisége, clearance (GFR, Na+, K+, Cl-)
vér teljes protein, elektrolitok, th. aggregáció, vérzési idő
immunrendszer

Toxikológiai vizsgálatok

 terápiás index megbecslése

 előnyök/hátrányok megbecslése

1. Szisztémás toxikológiai vizsgálatok

 1 dózisú vizsgálatok (akut toxicitás)
 előzetes vizsgálatok
 max. nem letális dózis (MNLD) meghatározása
 1 dózis 2 különböző fajon
 2 adagolás út
 2 g/kg, vagy a tervezett humán dózis 10x-ese per os
 14 napos megfigyelés
 definitív vizsgálatok
 MTD (min. toxikus dózis) és MLD (min. letális dózis) meghatározása
 5 állat mindkét nemből
 48 órás vizsgálat: korai patológiás elváltozások meghatározása
 14 napos vizsgálat: szervkárosodás meghatározása, makro- és
mikroszkopikus vizsgálatok

 ismételt dózisú vizsgálatok

 2 faj (1 nem rágcsáló)
 hosszabb időtartam
 szubakut: 1-3 hónap
 39

 krónikus: 3 hónap – 1 év
 kumulatív szervi toxicitás vizsgálata legalább 3 dózissal
 a gyógyszeralkalmazás módja a humán felhasználásnak megfelelő
 vizsgált paraméterek: viselkedési, élettani, biokémiai, mikroszkópos
megfigyelések

2. Reproduktív toxikológiai vizsgálatok

 hím fertilitás
 1 rágcsáló faj
 alkalmazás a humán alkalmazásnak megfelelő
 28-72 órás kezelés utáni vizsgálatok: here és epididymis tömege és
hisztológiája, spermium motilitás és morfológia
 nőstény fertilitás
 gyógyszer adagolása mind a nőstény, mind a hím egyedeken a párosodás
előtt 14-28 nappal
 vizsgálatok: fertilitás, korai embrionális fejlődés, foetalis fejlődés, peri- és
postnatalis vizsgálatok

3. Genotoxicitási vizsgálatok
 in vitro tesztek
 génmutáció vizsgálata baktériumokon (Ames-teszt)
 emlőssejtek citogenetikai vizsgálata vagy egérlymphoma teszt
 in vivo tesztek
 kromoszómakárosodási-teszt rágcsálók vérképző rendszeri sejtjein

4. Karcinogenitás vizsgálata
 élettartam vizsgálatok (egér: 18 hónap, patkány: 24 hónap)
 klinikai környezetben min. 6 hónapig folyamatosan, vagy rövidebb ideig, de
ismétlődően, kúraszerűen alkalmazott gyógyszerjelölteknél
 tumorfejlődés vizsgálata (apoptózis, sejtproliferáció, növekedési faktorok mérése)

5. Helyi tolerábilitás vizsgálata

 dermatológiai-,
 szemészeti-,
 légzőrendszeri-,
 parenterális-,
 vaginális-,
 rektális toxicitás vizsgálata

6. Hiperszenzitivitás vizsgálata
 max. nem-irritáns és min. irritáns dózis meghatározása
 az idioszinkráziás reakciókat nem mutatja ki!
40

I/25. Új gyógyszerek előállítása – Klinikai vizsgálatok

Fázis I – Humán tolerancia vizsgálat

 egészséges férfi önkénteseken

 20-100 fő
 ált. juttatásban részesülnek
 új dózist csak az előző kiértékelése után kapnak
 1 személy – 1 dózis, minden dózis 3 személyen
 klinikai farmakológusok végzik speciális klinikai farmakológiai osztályon
 vizsgálatok: EKG, BP, HR, vérkép, vizelet, széklet, alvás, évágy, szubjektív érzések
 ismétlés: 7 és 14 nap múlva
 cél
 a humán farmakológiai hatások leírása
 mellékhatások típusainak és súlyosságának leírása
 farmakokinetika adatok nyerése
 dózistartomány (max. tolerált dózis) és adagolási út meghatározása

Fázis II – Gyógyszerhatékonyság vizsgálata

 korlátozott számú betegen (100-500 fő)

 specialisták végzik speciális osztályokon
 rövid/közepes időtartamúak (néhány hét-néhány hónap)
 folyamatos intenzív ellenőrzés (máj, vese, csontvelő stb.)
 farmakokinetikai vizsgálatok folytatása

 Fázis IIa
 dózistartomány meghatározása beteg férfiakon/nőkön
 Fázis IIb
 hatékonyság megállapítása (dózis-hatás görbe)

Fázis III – Gyógyszerhatékonyság egyértelmű bizonyítása

 nagy betegpopuláció (500-5000 fő)

 hosszabb időtartam (0,5-1 év)
 specialisták végzik speciális osztályokon
 kontrollált vizsgálatok (placebo vagy pozitív kontroll)
 hatékonyság megerősítése (konfirmatív vizsgálatok)
 teljes biztonsági profil meghatározása (mellékhatások, gyógyszer-interakciók)
 törzskönyvezés előkészítése (gyógyszerelőirat)
 kockázat/haszon arányának megítélése
 új indikációs terület megállapítása
 41

Különleges vizsgálatok

 különleges populáció
 vese/májelégtelen betegek
 fiatal vs. idős betegek
 szoptató nők
 interakciók
 táplálékkal
 metabolizmus/plazmafehérje-kötődés
 speciális körülmények
 hatás az autóvezetésre
 fokozott éberséget/koncentrálóképességet igénylő munkakörök
 hatás a pszichológiai tesztekre
 hirtelen gyógyszerelvonás hatása
 addikciós potenciál

Fázis IV – Posztmarketing vizsgálatok

 FDA (Food and Drug Administration)/EMA (European Medicines Agency) engedélyezés után
 bármelyik orvos végezheti
 célja
 ritkább mellékhatások megismerése
 a terápiás felhasználhatóság kiszélesítése
 a betegkör kiszélesítése
 gyógyszerformulálás és adagolás megváltoztatása
 gyógyszer-/étel-interakciós vizsgálatok
 gyógyszer repozícionálás

Helyes klinikai gyakorlat (Good Clinical Practice – GCP)

Olyan nemzetközileg elfogadott etikai és tudományos követelményrendszer, amelyet minden humán

klinikai vizsgálat tervezése, végrehajtása, rögzítése és közlése során figyelembe kell venni.

Helyes laboratóriumi gyakorlat (Good Laboratory Practice – GLP)

Olyan minőségügyi rendszer, amely a nem klinikai egészségügyi és környezetbiztonsági vizsgálatok

szervezésével és lefolytatásával foglalkozik.

Helyes gyártási gyakorlat (Good Manufacturing Practice – GMP)

A minőségbiztosítás azon megszervezett és tervezett munkák összessége, amelynek betartásával

megvalósítható, hogy a gyógyszerek minősége megfeleljen a felhasználás céljának.
 42

II/1. Paraszimpatikus izgalom tünetei és azok gyógyszeres kiváltása

A paraszimpatikus idegrendszer anatómiája

III., VII., IX., X. agyideg, nn. sacrales

középagy, nyúltvelő simaizom

gv.: sacralis 2., 3., 4. szívizom
szegmentum mirigyek
ggl.: szervek falában

A paraszimpatikus izgalom tünetei

szerv válasz
szem
m. spinchter pupillae contractio  miosis
m. ciliaris contractio  közelre akkomodáció (lencse domborodik)
csarnokvízelfolyás 
szembelnyomás 
szív
SA − chronotrop (szívfrekvencia )
pitvar − inotrop (kontrakció erőssége )
AV − dromotrop (vezetési sebesség )
erek
coronaria Az erek túlnyomó részének NINCS paraszimpatikus beidegzése, de az
vázizom intrauterin életből maradtak muscarinerg receptorok az erek
zsigeri szervek felszínén. Az endogén Ach hatás elhanyagolható, de a direkt
bőr paraszimpatomimetikumok erős értágító hatásúak
GI rendszer
motilitás, tónus 
sphincterek relaxatio
mirigyek secretio 
húgyhólyag
m. detrusor contractio
sphincter relaxatio
bronchusok contractio, secretio 
férfi nemi szervek erectio
máj glikogén-termelés 
mirigyek
verejtékmirigyek secretio 
könnymirigyek secretio 
nyálmirigyek secretio  (enzimekben gazdag)
 43

Paraszimpatikus izgalom gyógyszeres kiváltása

Paraszimpatikus-izgató hatást háromféle mechanizmussal lehet kiváltani:

 a paraszimpatikus ganglionban a postganglionalis neuronon lévő nikotinreceptorok

izgatásával (ganglionizgatók)
 az effektorsejteken a muszkarinreceptor izgatásával (direkt izgatók)
 az acetilkolin hatásának fokozásával a muszkarinreceptorokon (kolin-észteráz gátlása –
indirekt izgatók)

1. Ganglionizgatók: nem szelektívek! (nem tudnak különbséget tenni a sy. és psy. idegrendszer
között)
 ACETILKOLIN
 NIKOTIN: kis dózisban!
 LOBELIN
 DIMETILFENILPIPERAZONIUM (DMPP)
 TETRAMETILAMMONIUM

2. Direkt izgatók
 kolinészterek
 ACETILKOLIN
 METACHOLIN (acetil--metilkolin)
 CARBACHOL (karbaminsavas kolin)
 BETANECHOL (karbaminsavas--metilkolin)
 alkaloidok
 MUSZKARIN
 PILOCARPIN
 AREKOLIN

3. Indirekt izgatók
 reverzibilis kolin-észteráz-gátlók
 PHYSOSTIGMIN
 NEOSTIGMIN és származékai: DEMECARIUM, AMBENONIUM, DISTIGMIN
 PYRIDOSTIGMIN
 EDROPHONIUM
 irreverzibilis kolin-észteráz-gátlók
 ALKILFOSZFÁTOK
▫ ISOFLUROPHAT (DFP)
▫ TETRAETHYLPYROPHOSPHAT (TEPP)
▫ PARATHION
▫ MALATHION
▫ TABUN
▫ SARIN
▫ SOMAN
 44

II/2. Szimpatikus izgalom tünetei és azok gyógyszeres kiváltása

A szimpatikus idegrendszer anatómiája

gerincvelő thoracalis és ggl.: para- és praevertebralis ggl-ok simaizom

lumbalis szakasza szívizom
mirigyek

A szimpatikus izgalom tünetei

szerv receptor válasz

szem
m. dilatator pupillae 1 contractio  mydriasis
m. ciliaris 2 relaxatio  távolra akkomodáció (lencse laposodik)
csarnokvízelfolyás , csarnokvíztermelés 
szembelnyomás 
szív 1
SA + chronotrop (szívfrekvencia )
pitvar + inotrop (kontrakció erőssége )
AV + dromotrop (vezetési sebesség )
kamra + inotrop (kontrakció erőssége ), verőtérfogat 
erek
coronaria 2 relaxatio
vázizom 2 relaxatio
zsigeri szervek 1 contractio
bőr 1 contractio
GI rendszer
motilitás, tónus 2,1 
sphincterek 1 contractio
mirigyek secretio 
húgyhólyag
m. detrusor 2 relaxatio
sphincter 1 contractio
bronchusok 2 relaxatio
férfi nemi szervek 1 ejaculatio
 45

máj 2 glikogén lebontás 

pancreas 2 inzulinfelszabadulás
mirigyek
verejtékmirigyek 1 secretio lokálisan, pl. tenyéren)
könnymirigyek secretio 
nyálmirigyek 2 secretio  (enzimekben szegény, viszkózus)
uterus
1. trimester 2 relaxatio
3. trimester 1 contractio
vese 1 renin szekréció 
zsírsejtek 1, 3 lipolízis (barna zsírszövet) 
pilomotor izmok 1 contractio

Szimpatikus izgalom gyógyszeres kiváltása

 az effektorsejteken az adrenoreceptorok izgatása (direkt hatás)

 MAO bénítása
 noradrenalin visszavevő mechanizmus gátlása
 noradrenalin kiáramlásának növelése idegimpulzustól független szabad plazmaraktárakból
(indirekt hatás)

1. Direkt izgatók
 ADRENALIN
 NORADRENALIN
 DOPAMIN

2. MAO-bénítók

3. Visszavételt gátó szerek

 COCAIN
 TRICIKLUSOS ANTIDEPRESSZÍV SZEREK

4. Indirekt izgatók
 EPHEDRIN
 TIRAMIN
 AMPHETAMIN
46

II/3. A neurohumorális transzmisszió, transzmitterek és gyógyszerhatás

A kémiai ingerületátvitel mechanizmusa

 akciós potenciál: küszöb feletti inger hatására a membrán egy körülírt területén a negatív
membránpotenciál pozitívba csap át (depolarizáció – Na+-ok beáramlása a sejtbe), majd ezt
követően gyorsan helyreáll az eredeti ionmegoszlás (repolarizáció)
 a lokális akciós potenciál az axonon tovaterjed, depolarizálja a végkészüléket, és Ca2+-
belépésre a transzmitter a szinaptikus vezikulákból exocitózissal felszabadul
 a transzmitter átdiffundál a szinaptikus résen és kapcsolódik a szinapszisban lévő
receptorokhoz, és/vagy diffúzióval az extraszinaptikusan elhelyezkedő receptorokhoz jut el,
és hatását ezáltal fejti ki
 a transzmitter-receptor kapcsolódás következtében
 lokálisan depolarizálódik a membrán (EPSP)  ha eléri az ingerküszöböt, akciós
potenciált vált ki
 a membrán permeábilitása megnő kisebb ionokkal (K+, Cl-) szemben, és lokálisan
hiperpolarizáció jön létre (IPSP)

Csak olyan anyagot nevezünk neurotranszmitternek, amely posztszinaptikus receptoron hat.

 Az idegingerlés hatására felszabaduló olyan anyagokat, amelyek preszinaptikusan, egy

neuron axon terminálisán hatnak, gátolva vagy serkentve saját vagy egy másik transzmitter
felszabadulását, MODULÁTORNAK nevezzük.

A transzmitterek inaktiválódása

 enzimatikus bontás
 acetilkolin: acetilkolin-észteráz
 noradrenalin: monoamino-oxidáz (MAO), katekol-O-metiltranszferáz (COMT)
 uptake-mechanizmus
 noradrenalin eliminációjában jelentős

Deszenzibilizáció: Olyan visszacsatolási folyamat, amelynek eredményeképpen a sejtek válaszadó

képessége lecsökken az agonista változatlan jelenléte ellenére.
Lehetséges mechanizmusai:

 a receptor szétkapcsolódása a G-fehérjétől

 receptorok internalizációja, lebontása, expresszió csökkenése (down-regulation)
 a receptor lokalizációjának megváltozása a membránban
 az agonista kötés affinitásának csökkenése, ill. ionotrop receptoroknál az ioncsatorna
záródását okozó konformációváltozás
 agonista hatására a receptor foszforilálódik, amely a receptor ligandkötő affinitásának
csökkenését okozza
 47

Denervációs túlérzékenység: Ha a beidegzést végző postganglionalis rost degenerálódik, megnő a

beidegzett effektor sejt érzékenysége a fiziológiás ingerületátvivő anyag iránt.
Valószínű okai:

 a receptordenzitás növekedése (receptor-upreguláció)

 a bontóenzimek aktivitásának csökkenése
 az effektorsejt fizikokémiai jellemzői megváltoznak, részlegesen depolarizálódik a
membrán
 a deszenzibilizáció megszűnése

Posztszinaptikus gátlás: Egy gátló transzmitter specifikusan csökkenti az effektor sejten a

fiziológiás ingerületátvivő anyag depolarizáló hatását (az IPSP okozta hiperpolarizáció megemeli az
ingerküszöböt)

Preszinaptikus gátlás: Egy kémiai anyag szelektív módon csökkenti egy transzmitter
felszabadulását a neuron végkészülékéből.
Formái:

 transzmitterfelszabadulás gátlása autoreceptorokon keresztül (autoinhibíció): a

transzmitter saját felszabadulását gátolja autoreceptorokhoz kötődve
 transzmitterfelszabadulás gátlása heteroreceptorokon keresztül: az egyik végkészülékből
felszabaduló transzmitter gátolja egy másik végkészülékből a transzmitter
felszabadulását (pl. a NA 2 receptorokon keresztül csökkenti az Ach felszabadulást)
 transzszinaptikus moduláció: a transzmitter a posztszinaptikus membránból egy
modulátort szabadít fel, ami gátolja a transzmitter felszabadulását (pl. prosztaglandin E2
gátolja a noradrenalin felszabadulását)
 transzmitterfelszabadulás gátlása keringő hormonok vagy lokálisan felszabaduló
mediátorok preszinaptikus receptorokon kifejtett hatása révén (pl. vazopresszin, AT II)

A vegetatív idegrendszer neurotranszmitterei

 szimpatikus idegrendszer
 ganglion: Ach (nAch-R)
 végkészülék: NA (adrenerg receptorok)
 paraszimpatikus idegrendszer
 ganglion: Ach (nAch-R)
 végkészülék: Ach (mAch-R)

A vegetatív idegrendszerre ható gyógyszerek felosztása a kémiai ingerületátvitel helye

alapján:

 kolinerg transzmisszió: paraszimpatikus izgatók és bénítók, ganglionizgatók és -bénítók

 szimpatikus transzmisszió: szimpatikusizgatók és -bénítók
 non-adrenerg, non-kolinerg (NANC) transzmissziót befolyásoló szerek
48

II/4. A kolinerg neuron felépítése, működése, gyógyszertámadáspontok

Kolinerg neuronok

 vegetatív preganglionalis neuronok

 mozgatóneuronok
 paraszimpatikus postganglionalis neuron
 központi idegrendszer kolinerg neuronjai

Az acetilkolin (Ach) szintézise, felszabadulása, metabolizmusa

 előnyaga: kolin
 a májban termelődik: foszfatidiletanolamin metilálódását követően foszfatidilkolin
keletkezik
 a májból a kolin szabad és foszfolipid formában a vérrel a kolinerg neuronokhoz jut
 kolin felvétel a neuronokba
 kis affinitású felvevőrendszer
 nagy affinitású felvevőrendszer: fiziológiás körülmények között csak ez működik
 kolin tárolása: foszforilkolin formájában
 Ach szintézise
 enzim: kolin-acetiláz
 sejttestben termelődik, axonalis transzporttal jut el az axon terminálisba
 a citoszolban oldott formában található, nem kötődik a vezikula
membránhoz
 nincs specifikus gátlószere
 kolin + acetil-KoA  acetilkolin
 Ach tárolása
 vezikulumokban
 Ach felszabadulása
 exocitózissal
 specializált fehérjéket (SNARE-fehérjék) igényel (a botulinumtoxin a fehérjék
hasadását okozza, így gátolja az exocitózist)
 Ach metabolizmusa
 lebontás: kolin-észterázok
 acetilkolin-észteráz: a meditároként ható Ach-t ez bontja
 butirilkolin-észteráz (pszeudo-kolin-észteráz)

acetilkolin-észteráz butirilkolin-észteráz
hasítja -metilkolin nem hasítja
gátolja nagy szubsztrátkoncentráció nem gátolja
idegszövet, vegetatív ggl., máj, elhelyezkedés vegetatív ggl., máj, tüdő,
tüdő, vvt vérplazma
 49

A kolinerg transzmisszió farmakológiai gátlása

 kolinfelvétel gátlása: TRIETILKOLIN

 acetilkolin-felszabadulás gátlása: BOTULINUM TOXIN
 posztszinaptikus acetilkolin receptorok gátlása
 hosszan tartó posztszinaptikus depolarizáció

A kolinerg szinapszisokra ható vegyületek

50

II/5. Kolinerg receptorok

Kolinerg receptorok a szervezetben

 neuromuscularis junctioban: nAch-R

 vegetatív ganglionokban: nAch-R
 paraszimpatikus végkészüléken: mAch-R
 központi idegrendszerben: n és mAch-R

Muszkarinszerű receptorok

receptor lokalizáció agonisták antagonisták

M1 "neuronalis" vegetatív ggl., gyomor, KIR atropin, pirenzepin

szív, pre- és posztszinaptikus atropin, tripitramin,

M2 "cardialis"
idegelemek, simaizom gallamin
exokrin mirigyek, simaizom, Ach, oxotremorin, atropin, darifenacin,
M3 "glandularis"
endothelsejt McN-A 343 AF-DX 116
KIR (cortex, striatum) simaizom
M4
(méh) atropin, dicycloverin,
KIR (substantia nigra), ipratropium?
M5
nyálmirigyek, iris

Nikotinszerű receptorok

receptor lokalizáció agonisták antagonisták

feniltrimetilammónium, tubocurarin, elapid,
Nizom harántcsíkolt izom
nikotin -bungarotoxin
dimetilfenilpiperazin,
N KIR mecamylamin
nikotin, epibatidin
Nideg ggl. (sy. és psy.) nikotin, epibatidin trimetaphan

Ach-receptorok szignáltranszdukciós és másodlagos hírvivő mechanizmusai

receptor mechanizmus főbb funkciók

M1 Gq IP3  , DAG
M2 Gi cAMP 
M3 Gq IP3  , DAG
M4 Gi cAMP 
M5 Gq IP3  , DAG
Nideg ioncsatorna depolarizáció, EPSP, akciós potenciál
Nizom ioncsatorna depolarizáció, EPSP, akciós potenciál
 51

II/6. Direkt paraszimpatomimetikumok

A paraszimpatikus izgatók (paraszimpatomimetikumok) azok a vegyületek, amelyek a

paraszimpatikus végkészüléken az ingerületáttevődést serkentik.

A direkt paraszimpatomimetikumok az acetilkolinhoz hasonlóan izgatják az effektorsejteken a

muszkarinreceptorokat.

1. Kolinészterek

 ACETILKOLIN
 igen gyors inaktiválódása miatt gyógyszerként alig használható

 METACHOLIN
 az Ach-hoz hasonlóan hat a végkészüléken, de kevésbé hat a
nikotinreceptoron
 hatása tartósabb, mert a kolin-észteráz lassan bontja
 oralisan is hatékony
 klinikai felhasználás
 paroxysmalis pitvari tachycardia
 metacholin provokációs teszt: bronchialis provokációs teszt asthma
bronchiale gyanúja esetén

 CARBACHOL (karbaminsavas kolin) – Miostat szemcsepp

 50-100-szor erősebb izgató az Ach-nál
 a kolin-észteráz nem bontja
 nikotinszerű hatása jelentős
 különösen erős hatást fejt ki a hólyag- és gyomor-bél izomzatra
 klinikai felhasználás
 glaucoma
 (paralitikus ileus)
 (vizeletretenció)

 BETHANECHOL (karbaminsavas -metilkolin)

 csak a muszkarinreceptort izgatja
 a kolin-észteráz nem bontja  hatása nagyon tartós
 klinikai felhasználás
 posztoperatív abdominalis dystensio
 gastroparesis, perioperatív vizeletretenció
52

2. Alkaloidok

 MUSZKARIN
 a légyölő galóca (Amanita muscaria) alkaloidja
 szelektíven izgatja a paraszimpatikus végkészüléket
 nagyon erős méreg, terápiás jelentősége nincs
 acetilkolin-észteráz nem bontja
 átjut a vér-agy gáton

 PILOCARPIN
 csak muszkarinszerű hatásokkal rendelkezik
 acetilkolin-észteráz nem bontja
 átjut a vér-agy gáton
 rendkívül erős szekréciófokozó hatása van
 klinikai felhasználás
 glaucoma: szemcseppként (Fortil)
 Sjögren-sy., xerostomia: tablettaként (Salagen)

 AREKOLIN
 a bételdió alkaloidja, euforizáló hatása miatt fogyasztják
 nikotinszerű hatással is rendelkezik
 emésztőnedv-elválasztást, nyálfolyást okoz

Ashtmás betegeken a kolinerg-agonisták súlyos mellékhatásokat (bronchoconstrictio,

bronchospazmus) okozhatnak, ezért kontraindikáltak!

A kolinerg agonisták túladagolása által kiváltott, muszkarinszerű receptorokon kifejtett tünetek

kolinerg antagonistákkal (atropin) hatásosan kezelhetők!
 53

II/7. Indirekt paraszimpatomimetikumok

A paraszimpatikus izgatók (paraszimpatomimetikumok) azok a vegyületek, amelyek a

paraszimpatikus végkészüléken az ingerületáttevődést serkentik.

Az indirekt paraszimpatomimetikumok olyan anyagok, amelyek fokozzák a természetes

ingerületátvivő anyag, az Ach hatását a muszkarinreceptorokon azáltal, hogy gátolják az acetilkolin
lebontását katalizáló enzimet.

A kolin-észteráz bénítók hatására az endogén acetilkolin a képződés minden helyén

felszaporodik, hatása ezáltal a következő helyekre terjed ki:

 paraszimpatikus végkészülék
 a vegetatív ganglionokban történő ingerületáttevődés
 a mozgató véglemezek
 amennyiben bejut, a központi idegrendszer

A kolin-észteráz bénítók farmakológiai hatásai

 paraszimpatikus izgató hatásuk miatt:

 miosis
 bronchoconstrictio
 fokozott gyomor-bélműködés (hasmenés)
 szekréciófokozódás
 vérnyomáscsökkenés
 a motoros véglemez izgatása révén:
 az egész harántcsíkolt izomrendszerre kiterjedő fibrillatio, majd izomgyengeség
(depolarizációs blokk miatt)
 a központi idegrendszert izgató hatásuk miatt:
 nyugtalanság, tremor, pszichés zavarok, hallucináció
 súlyosabb mérgezés esetén: görcsök, comatosus állapot, légzésbénulásos halál

Igen nagy dózisú atropin, intravénásan adva hatékonyan antagonizálja a perifériás muszkarinszerű
hatásokat és izgatja a deprimált légzőközpontot, de a nikotinszerű hatásokat nem befolyásolja.

1. Reverzibilis kolin-észteráz bénítók

 PHYSOSTIGMIN
 tercier amin, így átjut a vér-agy gáton
 nagyon toxikus
 felhasználás: glaucoma kezelése, Alzheimer-kór
54

 NEOSTIGMIN (Stigmosan inj.)

 kvaterner amin, így nem jut át a vér-agy gáton
 szekréciófokozó, - chronotrop, vérnyomáscsökkentő és mioticus hatása
gyengébb, de erősebb a harántcsíkolt izmokra, ill. a bél- és hólyagfal
simaizomtónusára kifejtett hatása
 a motoros véglemezen az effektor sejtet közvetlenül is izgatja
 felhasználás: metilszulfátját vagy bromidját használják
 myasthenia gravis, bél- és hólyaghűdés
 nem depolarizáló izomrelaxánsok hatásának felfüggesztése

 EDROPHONIUM
 rövid hatástartamú
 klinikai felhasználás
 curare antagonista
 myasthenia gravisban fellépő izomgyengeség esetén
▫ edrophonium adására javul az izomgyengeség: adható még
AchE-bénító
▫ rosszabbodnak a tünetek: az izomgyengeséget kolinerg krízis
okozza  atropint kell adni!

2. Irreverzibilis kolin-észteráz bénítók: alkilfoszfátok

 növényvédő szerként, harci gázként alkalmazzák
 extrém mértékben toxikusak, erős és tartós hatásúak, átjutnak a vér-agy gáton
 nem csak a kolin-észterázt, hanem számos más enzimet is bénítanak
 mérgezés tünetei, kezelése: lsd. VI/18. tétel
 pl: ISOFLUROPHAT (DFP), TETRAETHYLPYROPHOSPHAT (TEPP), PARATHION,
MALATHION, TABUN, SARIN, SOMAN

A reverzibilis és irreverzibilis kolinészteráz-bénítók hatásmechanizmusa

 az acetilkolin-észteráz enzim két aktív centrummal rendelkezik:

 anionos hely: az Ach pozitív töltésű N+-jével képez kapcsolatot
 észterkötési hely: az Ach karbonilcsoportjához kapcsolódik
 reverzibilis gátlás: a gátló vegyület az enzim anionos helyéhez és észterkötési helyéhez
egyaránt reverzibilisen kötődik, az enzim és a gátló vegyület komplexe rövid életű
 irreverzibilis gátlás: az észterkötési hely szerinjének OH-csoportjával reagálva foszforilálják
az enzimet  a foszforilált enzim inaktív és spontán nem regenerálódik, mivel a
foszfortartalmú gyök alig hidrolizál
 a foszforilált enzimet úgy lehet regenerálni, hogy az elektrofil foszforatommal jól
reagáló oximcsoportot viszünk az enzim felületére
 az enzim „öregedése”: a foszforilált észterázon a foszfátgyökről az alkilgyökök
leválnak  + töltésűvé válik  kapcsolódik az anionos centrummal is  a kötés még
stabilabbá válik, a további defoszforiláció nem lehetséges
 55

II/8. Paraszimpatolitikumok

A jelenleg ismert paraszimpatolitikumok kompetitív módon gátolják a paraszimpatikus

végkészülékben felszabaduló acetilkolin muszkarinos receptoron kifejtett hatását.

Természetes tropeinek

Tropeineknek nevezzük azokat a vegyületeket, amelyek egy piperidin- és egy pirrolidingyűrű

kondenzációjából kialakult tropánvázat tartalmaznak.

 ATROPIN
 a balra forgató alak erősebben bénítja a paraszimpatikus végkészüléket, mint a
jobbra forgató, de egyformán erősen hatnak a központi idegrendszerre
 atropinnak a racém elegyet nevezzük
 vízben jól oldódó kénsavas sóját használják gyógyszerként
 a maszlagos nadragulya (Atropa belladonna), beléndek, maszlagos redőszirom és
csattanó maszlag leveleiben és gyökerében fordul elő jelentősebb mennyiségben
 farmakológiai hatásai
 valamennyi muszkarinreceptort egyformán gátolja
 simaizom
▫ hörgők simaizmai elernyednek
▫ csökkenti a gyomor-bélrendszer simaizmainak fokozott aktivitását
▫ epehólyagot elernyeszti
▫ oldja az epevezető görcsét
▫ csökkenti a húgyhólyag spontán motoros aktivitását
▫ oldja a húgyutak simaizomzatának görcsét
▫ csökkenti a detrusor izom tónusát
▫ enyhíti a hólyagtenesmust
 GI rendszer
▫ csökkenti a hányingert és a hányást
▫ gátolja az olyan vegyületek izgató hatását, amelyek a vagust izgatják
 szekréció
▫ csökkenti a nyál-, gyomor-, hasnyálmirigy-, bélnedv-, könny-,
verejtékszekréciót és tejelválasztást
▫ az epe szekrécióját nem gátolja
 cardiovascularis rendszer
▫ kis dózisban, ill. az adagolás kezdetén paradox bradycardia
(centrálisan vagust izgat, ill. M2 receptorokon keresztül fokozhatja az
Ach felszabadulást)
▫ szívműködésre kifejtett hatása az előzetes vagustónustól függ
▫ csak abban az esetben hat vasoconstrictorként, ha előzetesen
paraszimpatikus-izgalmat idéztünk elő
56

▫ nagy adagban a vérnyomás csökken, mert direkt toxikus hatást

gyakorol a szívre és az erekre, ill. nagyobb adagban a ganglionokban
is gátolja az ingerültáttevődést
▫ a bőrereket nagy adagban tágítja
 szem
▫ erős és tartós pupillatágulat
▫ micropsia, diplopia, photophobia
▫ glaucomás rohamot válthat ki
 tüdő
▫ bronchusokat elernyeszti és szekréciógátló hatása van
 KIR
▫ légzőközpontot izgatja
▫ nyugtalanságot, fokozott motoros izgalmat okoz
 farmakokinetika
 oralisan hatékony
 könnyen átjut a barriereken, átjut a placentán és bekerül az anyatejbe is
 mellékhatások
 torokszárazság, szomjúság
 látászavarok, mydriasis
 vizelési nehézség
 testhőmérséklet emelkedés
 az arc, a nyak, a mell, majd az egész test bőre kipirul
 mérgezés és kezelése: lsd. VI/17. tétel
 alkalmazás
 szemészeti alkalmazás
▫ mydriaticum
▫ gyulladásos megbetegedések
 simaizomgörcs-oldó hatás
▫ epe- és vesekő okozta simaizomgörcs
 centrális hatás
▫ Parkinson-kór
▫ tengeribetegség
 egyéb
▫ antidotum
▫ paraszimpatikus-izgató mellékhatású vegyületek e tulajdonságának
antagonizálása
 adagolása
 egyszeri adagja: 0,3-1 mg
 max. napi adag: 3 mg, kivéve kolin-észteráz bénítókkal történt mérgezés
 tartósabb adagolás esetén jelentős tolerancia alakulhat ki
 egyes betegekben hirtelen elvonás után akut kolinerg izgalmi tünetek
jelentkezhetnek
 önmagában már nem alkalmazzák orálisan, de mivel számos vegyület hatását
fokozza, kombinálva adják
 57

 SCOPOLAMIN
 farmakológiai hatásai
 az atropin és a scopolamin perifériás hatásai között nincs nagy különbség
 szemhatásai rövidebb ideig tartanak az atropinénál
 KIR
▫ bódító hatású
▫ morphinnal együtt adva narkózist okoz, de légzésbénulást is okozhat,
ill. terápiás dózisoknál is mérgezési tünetek fejlődhetnek ki
▫ gátolja a motoros izgatottságot
 alkalmazás
 tengeribetegség, légibetegség (oralisan 0,1 mg)
 mérgezés
 max. napi dózis: 1,5 mg
 egyszerre bevett 1-5 mg: zavartság, hallucináció, kábultság, izomgyengeség,
nagyon erős paraszimpatikus bénulási tünetek
 az akut mérgezési tüneteket mély álom követi, amelyből a mérgezett erős
kábultsággal ébred
 halálos mérgezést (légzésbénulást) csak igen nagy dózis okoz (0,5 g felett)

Szintetikus tropeinek

 HOMATROPIN
 az atropinnál gyengébb, de centrális hatásai ugyanolyan erősek
 az atropinnál rövidebb hatású pupillatágító

 KVATERNER TROPEINEK: IPRATROPIUM, METIL-HOMATROPIN

 nem jutnak át a vér-agy gáton
 klinikai felhasználás
 ipratropium, tiotropium: bronchodilatator
 metil-homatropin: simaizomgörcs-oldó (pl. papaverinnel kombinálva)

Egyéb paraszimpatikus bénítók

 CYCLOPENTOLAT, TROPICAMID, CICLODRIN: mydriaticumok (rövidebb hatástartamúak, mint

az atropin)

 PIRENZEPIN: M1 receptorok viszonylag szelektív antagonistája, amely gyomorfekély

kezelésében volt használatos (ma már ritkán alkalmazzák)
58

II/9. Az adrenerg neuron felépítése, működése, gyógyszertámadáspontok

A szimpatikus postganglionalis rost ingerlése során felszabaduló szimpatin katekolaminok keveréke,

amely 9:1 arányban tartalmaz noradrenalint, ill. adrenalint.

(Katekolaminoknak nevezzük azokat a fenil-alkilamin származékokat, amelyekben a benzolgyűrű 3. és

4. helyén OH-csoport van.)

A katekolaminok bioszintézise, raktározása és metabolizmusa

1. Szintézis

 az L-tirozin egy Na+-felvétellel egybekötött transzporter segítségével vevődik fel a

végkészülékbe
 a tirozin-hidroxiláz a szintézis szempontjából a döntő lépés, így ennek az enzimnek a
bénításával lehet leghatékonyabban gátolni a noradrenalin szintézisét (METIL-
PARATIROZIN)
 a mellékvesevelő chromaffin sejtjeiben, valamint egyes központi idegrendszeri
neuronokban a katekolamin-bioszintézis tovább folytatódik, adrenalin képződik
 59

2. Raktározás
 nagy elektrondenz vezikulák: noradrenalinon kívül egyéb anyagokat is tartalmaznak
 dopamin--hidroxiláz
 reverzibilisen kötött formában ATP
 szekretogranin-II.
 kromogranin A és B
 neuropeptid-Y
 enkefalinok
 kis elektrondenz vezikulák: kromograninokat és enkefalinokat nem tartalmaz
 citoplazmában: kis koncentráció, mert a monoamin-oxidáz lebontja
 a noradrenalin a vezikulumokba karriermediált transzporttal jut be (gátló: RESERPIN)

3. Felszabadulás
 Ca2+-függő exocitózissal
 nem-exocitotikus jellegű noradrenalinfelszabadulást okoznak az indirekt ható
szimpatomimetikumok (pl. AMPHETAMIN)
 visszacsatolásos mechanizmussal is szabályozódik, amelyet a preszinaptikus
2-receptorok közvetítenek

4. Uptake-mechanizmusok

uptake1 uptake2
nagy affinitás kicsi
kicsi max. sebesség nagy
noradrenalin mellett felvesz
relatíve szelektív noradrenalinra szelektivitás
adrenalint és isoprenalint is
cocain, amphetamin, triciklusos
szteroid hormonok (corticosteron),
antidepresszánsok, gátlószerek
phenoxybenzamin
phenoxybenzamin

5. Metabolizmus
 monoamino-oxidáz (MAO)
 a külső mitokondriális membránhoz kötött
 nagy mennyiségben található az adrenerg axonterminálisban, de egyéb
sejtekben is (pl. glia-, májsejtek, bél epithelsejtjei)
 szubsztrátja a dopamin és a szerotonin is
 két izoformája létezik: MAO-A (máj, agy katekolamintartalmú neuronjai) és
MAO-B (máj, szerotoninerg neuronok, gliasejtek)
 katekol-O-metiltranszferáz (COMT)
 végeredményben a periférián vanilinmandulasav (VMA) keletkezik, míg a központi
idegrendszerben 3-metoxi-4-hidroxifenilglikol (MOPEG)  vizelettel ürülnek:
lehetővé teszik a centrális és perifériás katekolamin-képződés mértékének
meghatározását
60

Az adrenerg neuronokra (és a szimpatikus idegrendszerre) ható szerek

 61

II/10. Adrenerg receptorok

Az adrenerg receptorok felosztása

Gq)   és ß receptorok megkülönböztetése: a katekolaminok hatáserőssége

alapján

 : NA  A >>> isoproterenol
C  ß: isoproterenol > A > NA
(Gi) 2A ß receptor altípusok megkülönböztetése: A és NA affinitása alapján
2B  ß1: NA > A
2C  ß2: A > NA
 ß3: NA > A
ß (Gs) 
 receptor altípusok megkülönböztetése: az agonisták és antagonisták

eltérő affinitása alapján


Az adrenerg receptorok szignáltranszdukciós és másodlagos hírvivő mechanizmusai

receptor elhelyezkedés G-protein másodlagos hírvivő főbb funkciók

simaizom, Ca , simaizom-összehúzódás,
2+
 Gq IP3, DAG
mirigyek szekréció
idegvégződések,
transzmitterfelszabadulás ,
 néhány Gi cAMP 
izom-összehúzódás
simaizom
szívritmus és izomerő ,
ß1 szívizom, JGA
reninfelszabadulás

ß2 simaizom, máj
Gs cAMP  simaizom-elernyedés, glikogenolízis

ß3 zsírsejtek lipolízis

Szimpatikus ingeranyagok hatásai az adrenerg receptorokon: lsd. II/2. tétel

62

II/11. Gyógyszerek hatása a noradrenalin szintézisre, metabolizmusra,

raktározásra

A noradrenalin szintézis gátlása

1. A noradrenerg neuron kémiai denerválása: 6-OH-DOPAMIN

 az adrenerg neuronok felveszik, felhalmozzák a raktárakban, ahonnan az
kiáramoltatja a neurotranszmittert
 elpusztítja az adrenerg neuront
 nem jut be a központi idegrendszerbe
 klinikai célra nem használható

2. Tirozin-hidroxiláz gátlása: -METIL-PARATIROZIN

 meggátolja az enzim aktivitását
 rövid idő alatt a raktárak kiürítését idézi elő
 hatása reverzibilis
 alkalmazás: inoperábilis phaeochromocytoma

3. DOPA-dekarboxiláz gátlása: CARBIDOPA

 alkalmazása: Parkinson-kór

4. A noradrenalin szintézis hamis útra terelése: METHYLDOPA

 belép a noradrenalisszintézisbe, és a DOPA-dekarboxiláz szubsztrátjaként hamis útra
tereli a szintézist  a raktárakban -metil-noradrenalin halmozódik fel
 feltételezik, hogy az -metil-noradrenalin bejut a központi idegrendszerbe, a
clonidinhez hasonlóan az 2-receptorokat izgatja
 erős vérnyomáscsökkentő hatással rendelkezik
 mellékhatásai (depresszió) miatt nem használják (kivéve: terhesség alatti hypertonia)

Adrenerg neuron bénítók

1. GUANETHIDIN
 hatásmechanizmusa
 a szimpatikus végkészülék felveszi (uptake1)
 a végkészülékből kiüríti a noradrenalint, majd meggátolja a noradrenalin
felszabadulását, mivel tartósan akkumulálódik a vezikulákban és ezáltal
bénítja azok működését
 farmakológiai hatásai
 az átmeneti szimpatikus izgalom után vérnyomáscsökkenés, bradycardia
 ált. szimpatikus tónus csökkenésének tünetei
 megszűnnek a vérnyomásemelést kiváltó reflexmechanizmusok
 fokozódik az effektorsejtek érzékenysége a presszoraminok iránt
 hatástartama rendkívül hosszú
 63

 régebben hypertonia kezelésében használták

 mellékhatásai
 orthostaticus hypotensio
 hasmenés
 férfiaknál normális libidó és erekció mellett csökkent vagy retrográd
ejakuláció
 myalgia, gyengeségérzés
 folyadékretenció

2. DEBRISOQUIN
 hatásmechanizmus
 a guanethidinhez hasonlóan gátolja a noradrenalin felszabadulását a
végkészülékekből, de nem szabadítja fel a raktárakból

3. BETHANIDIN
 a debrisoquinhez hasonló hatásmódú

4. BRETYLIUM
 a guanethidinhez hasonló módon bénítja a noradrenerg neuront, de nem üríti ki a
raktárakból
 hypertensio terápiájában nem vált be
 antiarrythmiás szer (III. osztály)

A noradrenalin vezikulákba való felvételének gátlása: RESERPIN

 gátolja a noradrenalin, szerotonin és a dopamin felvételét a vezikulákba, ezáltal csökkenti az

exocitotikus úton kiüríthető monoaminok mennyiségét
 vérnyomáscsökkentő hatású, de terápiában nem alkalmazzák

A noradrenalin visszavételének (uptake1 gátlása)

 COCAIN
 AMPHETAMIN
 TRICIKLUSOS ANTIDEPRESSZÁNSOK
 PHENOXYBENZAMIN

MAO-gátlása: MAO-INHIBITOROK

A noradrenalin kiáramlásának növelése az idegimpulzustól független szabad

plazmaraktárakból

 TIRAMIN
 EPHEDRIN
 AMPHETAMIN
 64

A noradrenalin felszabadulásának befolyásolása preszinaptikus receptorok

gátlása/izgatása révén

 felszabadulást gátlók
 2-receptor izgatás
 CLONIDIN
 GUANFACIN
 opioid-,
 muszkarin- (M2),
 adenozin- (A1),
 szerotonin- (5HT1),
 prosztaglandin-receptorok izgatása
 felszabadulást fokozók
 angiotenzin-receptorok

Tirozin-hidroxiláz gátlása:
A vezikulákba való felvétel
-METIL-PARATIROZIN
gátlása:

RESERPIN

CARBIDOPA
Felszabadulás gátlása:

GUANETHIDIN
DEBRISOQUIN
BETHANIDIN
BRETYLIUM

Visszavétel gátlása: Preszinaptikus

receptorok
COCAIN
izgatása/gátlása
APMHETAMIN
TRICIKLUSOS ANTIDEPRESSZÁNSOK

MAO-gátlása
 65

II/12. Direkt szimpatikus izgatók: 1-adrenerg izgatók

 és -receptor izgató szerek

ADRENALIN (EPINEPHRIN) – Tonogen inj.

 mellékveséből kivont vagy szintetikusan előállított adrenalinbázis (adrenalinum basicum)

szürkésfehér, szagtalan, íztelen mikrokristálypor, vízben igen kevéssé oldódik
 gyógyszerként sósavas sóját (adrenalinum chloratum) használják, ami vízben jól oldódik
 levegőn gyorsan oxidálódik, megvörösödik, majd megbarnul (ilyenkor már nem
használható)
 a sterilezést nem tűri, elbomlik
 biológiailag a természetes balra forgató alak az aktívabb
 kis dózisban -, nagy dózisban -hatás dominál
 farmakológiai hatásai
 erek
 terápiás dózisban vérnyomás-emelkedést okoz (vazokonstriktor hatás,
szívfrekvencia és szívkontraktilitás fokozó hatás)
 kis dózisban 2 receptorokon keresztül vérnyomáscsökkentő hatású
 1 receptorokon keresztül legerősebben a bél-, a lép-, a vese- és a
bőrereket szűkíti  vérraktárak kiürülnek  nő a keringő vérmennyiség
 a mv-ből nyugalmi állapotban felszabaduló adrenalin értágító hatást fejt
ki a működő izmokban, szívben, a máj és az agy ereiben  a perifériás
ellenállást csökkenti a 2 receptorok izgatásával
 érszűkítő hatását kevéssé vagy nem fejti ki gyulladásban lévő szöveten
 bizonyos kórállapotokban a szervezet adrenalinérzékenysége erősen
fokozott (pl. vese eredetű hypertonia)
 szív
 1 receptorokon keresztül + chrono-, dromo-, inotrop hatású
 különösen a gyenge szívműködést javítja jelentősen
 tartósan insufficiens szíven káros hatású: rendkívül erősen fokozza az
oxigénigényt, az energiatermelés nagyobb mértékben nő, mint a
munkateljesítmény  relatív oxigénhiány alakul ki + a szapora
szívműködés rontja a diastolés telődést
 simaizom
 a simaizom tónusát csökkenti, de
 a sphinctereket összehúzza
 méh
 kis dózisban a terhes uterust elernyeszti
 nagyobb dózis fokozza a méhtevékenységet
 emésztőrendszer
 a szekréciót csökkenti
 a nyálelválasztást fokozza (mucinban gazdag, enzimekben szegény)
66

 anyagcsere
 fokozza a szénhidrát-oxidációt
 a májban és az izomban fokozza a hőtermelést
 fokozza a glikogenolízist (májban és izomban) hyperglikaemia 
glucosuria
 gyorsítja a Cori-kört
 központi idegrendszer
 nagyobb dózisok esetén szorongást, félelemérzést, izgatottságot,
fokozott reflextónust, görcsöket válthat ki
 EEG: erős aktiválódást okoz az agykéregben
 a végtagokon tremor lép fel, rontja a parkinsonos tüneteket
 nagy adagban fokozza az ACTH elválasztást

 farmakokinetika
 gyorsan metabolizálódik, hatása rövid ideig tart
 per os adva hatástalan (gyomorban elbomlik)
 sc. adva is rosszul szívódik fel, a helyi vazokonstriktor hatása miatt (a vele együtt
sc. adott vegyületek felszívódását is erősen gátolja)

 klinikai alkalmazás
 collapsus elhárítása (állandó infúzióban – 10-30 g/kg/perc): ma már
noradrenalint használnak
 lokális érszűkítő hatása miatt helyi érzéstelenítőkkel együtt adják (0,112-0,005%)
 orrvérzés: adrenalinos tampon
 Adam-Stokes-rohamban iv., lassan adva
 asthmás rohamban (1-10%-os aerosol oldat)
 anaphlyaxiás, allergiás állapotokban (javítja a heveny tüneteket, csökkenti az
urticariát, a szérumbetegség tüneteit, angioneuroticus ödémát, allergiás
dermatitist)

 mérgezés
 sc. adva 4-8 mg súlyos mérgezést, 10 mg halált okoz
 Basedow-kórban iv. adva már 0,2 mg halálos lehet
 0,05-0,2 mg iv. adása tüdőödémát okozhat (olyan hirtelen és erősen növeli a
perifériás ellenállást, hogy a szív erejének növekedése ezzel nem tud lépést
tartani)
 a halált ált. kamralebegés, majd szívmegállás idézi elő

 gyógyszeres interakciók
 hatását számos vegyület fokozza: cocain, fenilalkilaminok, ganglionbénítók, egyes
antihisztaminok, valamint az adrenalint bontó enzimeket gátló vegyületek
 -blokkolóval együtt adva súlyos hypertensiót, akár agyvérzést is okozhat
 67

NORADRENALIN (NOREPINEPHRIN)

 farmakológiai hatásának jellege megegyezik az adrenalinéval, de néhány vonatkozásban

jelentős különbségek vannak a két molekula között
 elsősorban az 1, 2 és a 1 receptorokat izgatja, 2 receptorokon lényegesen gyengébb a
hatása, mint az adrenalinnak  a hörgőket csak enyhén tágítja

 farmakológiai hatások
 erek
 a systolés és a dyastolés vérnyomást egyaránt emeli, erősen növeli a
perifériás ellenállást: 1-receptorkon keresztül az érfal simaizmaiban
intracelluláris Ca2+-t szabadít fel + 2 receptoron keresztül fokozza a Ca2+
belépést a simaizomsejtekbe
 szív
 a szívfrekvenciát csökkenti: az erős vérnyomás-emelkedés a carotissinus
és az aorta receptorai révén reflexesen vagushatást vált ki
 a szív munkateljesítménye, a perc- és verőtérfogat alig változik
 a gyenge szívműködést erősíti, de hatása jóval gyengébb, mint az
adrenaliné
 simaizom
 jóval enyhébben csökkenti a hörgőizomzat tónusát
 a vascularis simaizom kontrakcióját okozza  vérnyomásemelkedés
 a méh izomzatára kifejtett konstriktor hatása az adrenalinéhoz képest
minimális
 központi idegrendszer
 nincs hatása, ACTH-t sem mobilizál!

 mellékhatások
 szív
 arrythmiák
 kicsi vénákon keresztül adva gangraenát, nekrotikus fekélyeket okozhat
 gyomor-bél rendszer
 2 receptorokon keresztül gátolja az acetilkolin felszabadulását

 klinikai alkalmazás
 perifériás keringési elégtelenség: iv. infúzióba adva (2-10 g/perc, 4 mg/l)
 a szívfrekvencia az infúzió alatt jelentősen csökkenhet
 mindig fokozatosan kell csökkenteni, mert hirtelen abbahagyás esetén a
vérnyomás hirtelen lezuhanhat
 tartós infúzió esetén gyakran tolerancia alakul ki, ami dózisemelést tehet
szükségessé
 műtét alatt a vérnyomás fenntartására
 cardiopulmonalis resustitatio
68

DOPAMIN

 hatásai dózisfüggőek
 kis dózis: D1 mediált hatások
 nagyobb dózis: 1 hatások
 nagy dózis: 1 hatások
 gyógyszerként adagolva nem jut át a vér-agy gáton

 klinikai alkalmazás
 shock (1 receptor izgató hatás): 5 g/ttkg/perc adaggal kezdve 20-50
g/ttkg/perc adagig emelve

Szelektív 1-receptor izgató szerek

PHENYLEPHRIN, -METIL-PHENYLEPHRIN, METHOXAMIN, MEPHENTERMIN, MIDODRIN

 régebben
 vegetatív dysfunctióból származó orthostaticus hypotonia kezelése
 spinalis anesztézia nyomán kialakult vérnyomásesés kompenzálása
 jelenleg
 érszűkítőként
 nátha kezelésére, gyakran kombinációban (pl. Coldrex)
 69

II/13. Direkt szimpatikus izgatók: -adrenerg izgatók

Direkt  és  izgató szerek: adrenalin, noradrenalin, dopamin (lsd.: II/12. tétel)

-receptor ( 1 és  2) izgató szerek

ISOPRENALIN (= ISOPROTERENOL)

 farmakológiai hatások
 simaizmokat elernyeszti, az érfal tónusát csökkenti  vérnyomást csökkenti
 alig fokozza az anyagcserét
 erősen hat a szívre, + chrono-, dromo-, inotrop hatású
 erős hörgőtágító

 terápiás alkalmazás
 ashtma bronchiale: 1%-os oldat aeroszolban inhalálva, vagy tabletta formájában
nyelv alól gyorsan felszívódik
 sc. nem tanácsos adni, mert életveszélyes tachycardiát és
coronariaelégtelenséget okozhat
 oralisan bizonytalanul hat

Szelektív  1-receptor izgató szerek

DOBUTAMIN

 szelektív 1-receptor agonista

 szívsebészeti beavatkozások után, akut és krónikus szívelégtelenségben, cardiogén
shockban, myocardialis infarctusban, szívdekompenzáció rövid távú kezelésére
alkalmazzák, infúzióban

Szelektív  2-receptor izgató szerek

 kis szerkezeti eltérést mutatnak az isoprenalinhoz képest

 pl.: METAPROTERENOL, TERBUTALIN, FENOTEROL, RITODRIN, CARBUTEROL,
SALBUTAMOL (Ventolin) , PROCATEROL

 klinikai alkalmazás
 asthma bronchiale
 inhalációban: METAPROTERENOL, TERBUTALIN (Bricanyl)
 oralisan: PROCATEROL, CLENBUTEROL (Spiropent)
 koraszülés megelőzése: RITODRIN
 doppingszer: CLENBUTEROL (vázizomra és metabolizmusra kifejtett hatása miatt)
70

II/14. Indirekt szimpatikus izgatók

Feniletilamin-származékok

AMPHETAMIN

 hatását a periférián noradrenalin felszabadítása útján ( és  receptorokon) fejti ki

 oralisan is hatékékony
 (gyengén) gátolja a MAO enzimet

 hatásai
 központi idegrendszer
 pszichostimuláns hatás: a locus coeruleusból kiinduló noradrenerg
pályákat izgatja
 izgatja a medullaris légzőközpontot
 a limbicus rendszerben dopamint szabadít fel
 tartós használata depressziót vált ki, pszichés függőség alakul ki
 oralisan étvágytalanságot, éberséget vált ki, a hangulatot javítja, fokozza
az önbizalmat és a koncentrálóképességet
 cardivascularis rendszer
 vérnyomásemelkedést okoz

 származékai
 METAMPHETAMIN: az amphetaminhoz hasonló hatású
 METHYLPHENIDAT: narcolepsiában, ADHD-ban (gyermekkori figyelemhiányos
állapot) alkalmazott szer

EPHEDRIN (Epherit tbl., Coldargan orrcsepp)

 az Ephedra sinica, ill. E. equisetina természetes alkaloidja

 gyógyszerként használt sósavas sója (Ephedrinum chloratum) szintetikusan előállított
ephedrint tartalmaz, vízben könnyen oldódó, sterilezhető por, ami fény hatására bomlik
 a gyomor-bélrendszerből jól felszívódik, a májban nem bomlik el jelentékeny mértékben
 főleg a vese választja ki
 (gyengén) gátolja a MAO enzimet
 tartós szedése során néha tolerancia jön létre

 farmakológiai hatásai
 vérnyomásemelő hatás: később kezdődő és tartósabb, de gyengébb, mint az
adrenaliné
 az amphetaminhoz képest gyenge pszichostimuláns
 hörgőtágító hatása is van
 71

 alkalmazás
 gyermek- és öregkori enuresis és incontinentia
 orrnyálkahártya-gyulladás, allergiás rhinitis: 1%-os oldat
 vasomotorgyengeség: 25-50 mg-os adagban
 pupillatágítás: 4-6%-os oldat
 hypotonia, collapsus
 asthma bronchiale

 mellékhatásai
 tachycardia
 álmatlanság
 ingerlékenység

PSEUDOEPHEDRIN (Aspirin Complex, Zyrtec-D)

 az ephedrin sztereoizomerje
 orrcongestio kezelésére használatos, recept nélkül kapható szer

NOREPHEDRIN

 az ephedrinhez hasonló hatású

 az orrnyálkahártya duzzanatának csökkentésére és étvágycsökkentőnek használják

Monooxi-fenilalkilamin-származékok

TIRAMIN

 a noradrenalin szekrécióját fokozza

 vérnyomásemelő hatású

SYMPAETHAMIN, PHOLEDRIN

 mobilizálják a noradrenalint a raktárakból, de részben direkt receptoriális hatásuk is van

72

II/15. -szimpatolitikumok

1- és 2-receptor-antagonisták

PHENOXYBENZAMIN

 irreverzibilis, az 1 receptoron erősebben hat

 gátolja a muszkarinreceptorokat is
 ma már csak inoperábilis phaeochromocytoma kezelésére használják

TOLAZOLIN

 főleg az 2 altípuson hat

 közvetlenül is tágítja az ereket
 hisztaminszerű hatásokkal rendelkezik: fokozza a gyomorszekréciót
 van psy. és sy. izgató hatása is
 számos enzimet (pl. kolin-észteráz, MAO, hisztamináz) gátol
 hatásában jelentékeny individuális különbségek vannak (komplex hatásai miatt)
 perifériás érszűkülettel járó megbetegedések kezelésére alkalmazzák

PHENTOLAMIN (Regitine inj.)

 gyomorszekréciót fokozó hatása nincs

 phaeochromocytoma diagnosztizálására és kezelésére használják
 rohamban iv. adva 2 percen belül lezuhan a vérnyomás

Mellékhatások: vérnyomás-emelkedés, fejfájás, hányás, hasmenés, libabőr

Szelektív 1-szimpatolitikumok

PRAZOSIN, DOXAZOSIN, TERAZOSIN, URAPIDIL

 hypertonia kezelésében használják (másodvonalbeli szerek)

 kisebb mértékű tachycardiát váltanak ki, mint az 1- és 2-receptort egyaránt gátló
vegyületek
 az LDL/HDL arányt kedvező irányban befolyásolják

Szelektív 1A-receptor-antagonisták: TAMSULOSIN, ALFUZOSIN

 benignus prostata hyperplasia kezelésére használják

Mellékhatások: első dózis hatására fellépő nagyfokú hypotensio, esetleg ájulás, ill. folyamatosan
jelentkező orthostaticus hypotensio
 73

Szelektív 2-szimpatolitikumok

YOHIMBIN

 2-receptor-gátló hatását már olyan kis adagban kifejti, amely még nem gátolja az 1-
receptorokat  megfelelő dózistartományban szimpatikusizgatóként viselkedik
 a szerotoninreceptorokat is gátolja
 nagyobb adagokban aphrodisiás hatással rendelkezik

Anyarozs- (ergot-) alkaloidok

 az anyarozs (tömlősgomba) indolvázas alkaloidjai

 vízben jól oldódó: ERGOMETRIN
 vízben nem oldódó: ERGOTAMIN, ERGOKORNIN, ERGOKRISZTIN, ERGOKRIPTIN,
ERGOZIN
 hatásuk összetett
 -receptor-antagonista, agonista, parciális agonista
 szerotoninreceptor-agonista, parciális agonista, antagonista
 néhány származék dopaminreceptor-agonista, parciális agonista
 farmakológiai hatásaik
 erőteljes, tartós méhkontrakciókat váltanak ki
 szűkítik az ereket  emelik a vérnyomást
 erős hatást fejtenek ki a GI rendszer simaizmaira  hasmenés
 ingerlik a nyúltvelői kemoszenzitív triggerzónát  hányinger, hányás
 csökkentik az artériák pulzálását
 a polipeptid származékok izgatják a vagusmagot és a kemoszenzitív triggerzónát
 klinikai felhasználás
 méhösszehúzásra és vérzéscsökkentésre a szülés placentáris szakaszában ill. a szülés
után: ERGOMETRIN
 migrénes rohamban: ERGOTAMIN, DIHIDROERGOTAMIN
 migrénprofilaxis: METHYSERGID
 Parkinson-kór, hyperprolaktinaemia: BROMOCRIPTIN
 krónikus alkalmazásuk toxikus következményekkel jár
 tartós, erős érszűkület, főleg a testvégeken  hyalinthrombus-képződés  száraz
gangraena
 egyes esetekben görcsökkel jár (ergotismus convulsivus)
74

II/16. -szimpatolitikumok

Nem altípus-szelektív (1 és  2) szimpatolitikumok

gyógyszer ISA MSA

propranolol - + ISA + ISA -
sotalol - - oxprenolol
timolol - - MSA + pindolol propranolol
bunolol - - alprenolol
nadolol - - sotalol
oxprenolol + + timolol
pindolol + + MSA - bopindolol
bunolol
alprenolol + + nadolol
bopindolol + -

ISA (intrinsic szimpatomimetikus aktivitás): a „rebound” hatást csökkenti (lsd.: lentebb)

MSA: membránstabilizáló, helyi érzéstelenítő hatás

Szelektív  1-szimpatolitikumok

gyógyszer ISA MSA

metoprolol - +
ISA + ISA -
tolamolol - + metaprolol
celiprolol
atenolol - - MSA +
acebutolol tolamolol
esmolol - - practolol atenolol
celiprolol + + MSA -
esmolol
acebutolol + +
practolol + -

Kombinált - és -receptor gátló vegyületek

 LABETALOL
 az -receptorok közül főleg az 1 altípust gátolja
 gátolja a noradrenalin visszavételét a végkészülékekbe
 ISA –
 oralis és iv. formában alkalmazzák hypertoniában
 CARVEDILOL
 az -receptorok közül az 1-receptorokat gátolja

Szelektív 2-receptor-gátló: az egyetlen ilyen vegyület a BUTOXAMIN, klinikai indikációja nincs!

 75

A -receptor blokkolók klinikai alkalmazása

 ritmuszavarok
 hyperthyreoticus eredetű tachycardia
 pitvarfibrillatio: csökkentik a frekvenciát
 paroxysmalis supraventricularis tachycardia: megszüntetik a rohamot
 antagonizálják az adrenalinmobilizáció, valamit a fokozott katekolaminérzékenység
miatti extrasystolékat, arrythmiát
 angina pectoris: csak a stabil angina tüneteit csökkentik
 hypertonia: vízhajtóval, esetleg perifériásan ható értágítóval kombinálva
 krónikus szívelégtelenség
 hatékonyság oka
 csökkentik a katekolaminok toxicitását, csökkentik az arrythmiakészséget
 csökkentik az ischaemiát, az oxigénigényt és a spontán szívfrekvenciát
 egyéb: antioxidáns hatás, lassítják az atherosclerosist, növelik a myocardium
1-receptor szintjét, anti-remodellációs hatás, csökkentik a myocyták
sejthalálát
 használt gyógyszerek: METOPROLOL, BISOPROLOL, NEBIVOLOL, CARVEDILOL
 hyperkinetikus szindróma
 phaeochromocytoma
 glaucoma
 hyperthyreosis: gátolják a T3-T4 átalakulást
 egyéb: PROPRANOLOL
 migrén, egyes tremorok, lámpaláz
 alkoholelvonási tünetek csökkentése, portalis vénás nyomás csökkentése
 varixokból származó vérzés gyakoriságának csökkentése

Mellékhatásaik

 bronchusszűkület (szelektív 1-blokkolók ritkábban), asthmás roham

 esetenként életveszélyes bradycadia (főleg coronariabetegekben, ill. más antiarrythmiás szer
mellett), vezetési blokkok
 hypoglikaemia (szelektív 1-blokkolók ritkábban)
 az ATENOLOL nem fokozza az inzulin hatását  diabetesben is adható
 hideg végtagok (szelektív 1-blokkolók ritkábban), fáradtság, gyengeség
 lipidstatus romlása (TG , HDL ), férfiaknál potenciazavar

Kontraindikációk

 súlyos cardialis dekompenzáció

 nagyfokú bradycardia, AV blokk, hypotonia
 asthma bronchiale, labilis diabetes

Hirtelen elhagyásukkor ún. „rebound”jelenség jöhet létre: A -receptorok upregulációja miatt az

endogén adrenalin és noradrenalin fokozottan hat, ami vérnyomáskiugrást, tachycardiát, akár
szívinfarktust is eredményezhet.
76

II/17. Direkt szimpatikus izgatók: 2-adrenerg izgatók

Direkt  és -receptor izgató szerek: ADRENALIN, NORADRENALIN, DOPAMIN (lsd.: másik tétel)

2-receptor-agonisták

CLONIDIN

 hatásmechanizmus
 nyúltvelői keringésszabályozó központok 2-receptorainak izgatása sy. tónus 
 kötődik a medullaris imidazolinreceptorokhoz
 növeli a vagustónust  a keringés baroreceptor-reflexes szabályozását gyengíti
 mellékhatások
 jelentős szedatív hatás, alvászavar, rémálmok, nyugtalanság, súlyosbítja a
depressziót
 szájszárazság, szem- és orrnyálkahártya-szárazság, gyomorszekréció ,
székrekedés
 sinus- és AV-csomó betegség esetén: bradycardia, AV-blokk, szívmegállás
 orthostaticus hypotonia
 a kezelés hirtelen megszakításakor rebound jelenség  hypertoniás krízis

METHYLDOPA (Dopegyt)

 hatásmechanizmus
 prodrug, „hamis transzmitter”
 aktív metabolitja az 2-receptorok izgatásával a nyúltagyi neuoronokon gátolja
a NA felszabadulását  vérnyomás 
 mellékhatások
 szedáció, szellemi tevékenység lassulása, koncentrálóképesség csökkenése
 szájszárazság
 libidócsökkenés, lactatio
 lázzal járó hepatotoxikus tünetek
 vérképeltérések: haemolyticus anaemia, thrombocytopenia, leukopenia

BRIMONIDIN

 clonidinhez hasonló hatású

 szemészetben alkalmazzák (glaucoma kezelése)

GUANFACIN, GUANABENZ

 csökkentik a szimpatikus tónust  vérnyomás és szívfrekvencia csökkenés

 alkalmazás: hypertoniában (guanfacin)
 77

II/18. Vegetatív ganglionok izgatói

1. ACETILKOLIN
 gyógyszerként nem alkalmazzák, mert:
 nem szelektív
 rosszul diffundál a ganglionokhoz
 iv.-an adva a tüdőben metabolizálódik
 intraarterialisan adva kicsi a hatásideje

2. NIKOTIN (kis dózisban!)

3. LOBELIN

4. DIMETILFENILPIPERAZIN (DMPP)

5. TETRAMETILAMMONIUM (TMA)

6. EPIBATIDIN
 a nyílméregbéka mérgében található
 hatásosabb analgetikum, mint a morfin
 nincs euforizáló hatása, nem alakul ki függőség
 toxikus hatása miatt nem alkalmazzák

Mivel mind a szimpatikus, mind a paraszimpatikus ganglionban nikotinos Ach-R van, így a
ganglionizgatók hatása nem szelektív.

Hatásaik

 tachycardia
 vérnyomásemelkedés
 változatos hatások a bélmotilitásra és a szekrécióra
 növelik a nyál-, a verejték- és a bronchusszekréciót
 a mellékveséből katekolaminokat mobilizálnak
 vázizomkontrakció
78

II/19. Vegetatív ganglionok bénítói

Az ingerületáttevődés gátlása a ganglionban háromféle mechanizmussal jöhet létre:

1. Az acetilkolin felszabadulás gátlása

 PROCAIN
 BOTULINUMTOXIN
 kalciumelvonás
 magnéziumadás
 2-receptorok izgatása

2. A felszabaduló acetilkolin hatásának posztszinaptikus gátlása

 TETRAETILAMMONIUM (TEA)
 HEXAMETHONIUM
 TRIMETAPHAN
 ultrarövid hatású
 ritkán még használják: iv. infúzióban műtéti vérzések csökkentésére, akut
hipotenzió előidézésére, sürgősségi vérzéscsillapítás céljából (pl. disszekáló
aorta aneurisma, hypertensiv krízis)

3. A ganglionsejt tartós depolarizációja

 túl nagy acetilkolinkoncentráció
 NIKOTIN (nagy dózisban)

A ganglionokat bénító vegyületek hatása nem szelektív, mind a szimpatikus, mind a paraszimpatikus
ganglionokat gátolják.

Hatásaik

 hypotensio
 cardiovascularis reflexek kiiktatódása  orthostaticus hypotonia
 szekréciócsökkenés (pl. verejték, nyál)
 gastrointestinalis paralysis
 vizelési zavarok
 pupillatágulat (nem reagál semmilyen fényhatásra)
 79

II/20. Simaizom-görcsoldók

„Általános” simaizom-görcsoldók (spasmolytica)

 minden fajta simaizom különböző spasmogenek által közvetített vagy velük kiváltott
összehúzódásait képesek gátolni
 PAPAVERIN
 hatásának számos összetevője van (foszfodiészteráz-gátlás, Ca2+-csat. gátlás stb.)
 mellékhatások
 negatív szívhatások, ectopiás ingerképzés
 vérnyomáscsökkenés
 májkárosodás
 felhasználás
 általános simaizom-görcsoldóként
 agyi véráramlás fokozására
 erekció elősegítésére (lokális inj.)
 DROTAVERIN
 a gyomor-bélhuzam és az urogenitalis rendszer spasmusainak kezelésére

Simaizom-relaxálásra használt (de nem simaizom-görcsoldóként kategorizált) vegyületek

hatástani csoport vegyületek terápiás felhasználás

paraszimpatikus-bénítók methyl-homatropin GI spasmusok (irritabilis colon sy.)
ipratropium bronchustágítás (inhaláció)
2+
Ca -csatorna-blokkolók nifedipin érsimaizom relaxálása
nem-vascularis spasmusok (uterus, Oddi s., ureter)
pinaverium GI dysmotilitas (dumping-sy., irritabilis colon sy.)
2-receptor-izgatók terbutalin bronchus- és uterus-simaizom relaxálása
-receptor-blokkolók prazosin vascularis és urogenitalis simaizom (prostata)
COX-gátlók naproxen dysmenorrhoea
leukotrién-antagonisták montelukast asthma bronchiale
5-lipoxigenáz-gátlók zileuton asthma bronchiale
opioidok loperamid diarrhoea
foszfodiészteráz-gátlók theophyllin bronchusrelaxáció
levosimendan (PDE III) krónikus szívelégtelenség (inodilatator szer)
sildenafil (PDE V) erekciózavarok
prosztaglandinok alprostadil erekciózavarok (intracavernosalis inj.)
nitrovazodilatátorok gliceril-trinitrát ér- és nem vascularis simaizom relaxálására
K+-csatorna-aktivátorok minoxidil hypertensio (mh.: szőrnövekedés  hajnövesztő)
diazoxid súlyos hypertonia (mh.: hyperglikaemia)
cromakalim
oxitocinantagonisták atosiban méhkontrakciók gátlása
80

II/21. A harántcsíkolt izmok beidegzése, gyógyszertámadáspontok

Centrális izomrelaxánsok támadáspontjai

TIZANIDIN

BACLOFEN

DANTROLEN BENZODIAZEPINEK

A neuromuscularis junctio és gyógyszer-támadáspontok

 81

II/22. Perifériás izomrelaxánsok: membránstabilizáló szerek

A neuromuscularis transzmisszió terápiás célra alkalmas bénítói azok a vegyületek, amelyek

szelektíven gátolják a motoros ideg ingerületének áttevődését a harántcsíkolt izomra, és petyhüdt
bénulást képesek létrehozni anélkül, hogy az ideg ingerületvezetését vagy az izom direkt
ingerelhetőségét és kontraktilitását befolyásolnák.

Neuromuscularis blokk létrehozható

 praejunctionalisan (praeszinaptikusan): az idegimpulzus hatását gátolják, de az acetilkolin

okozta kontrakciót nem
 postjunctionalisan (posztszinaptikusan): az idegimpulzus és az acetilkolin hatását egyaránt
felfüggesztik

Postjunctionalis blokk kétféle módon jöhet létre:

 a véglemez nem depolarizálódik az ingerület kapcsán felszabadult acetilkolin hatására: nem

depolarizáló izomrelaxánsok (membránstabilizáló izomrelaxánsok)
 a véglemez és környéke tartósan depolarizálódik: depolarizáló izomrelaxánsok

Nem depolarizáló (membránstabilizáló) izomrelaxánsok

 hatásmechanizmus
 kis adagban az acetilkolin kompetitív antagonistái a neuromuscularis junctio
nikotinos Ach-receptorain  kolin-észteráz-bénítók gátolják a hatásukat
 farmakokinetika
 vérszintjük előbb gyorsan, majd lassabban csökken
 erősen ionizált, vízoldékony vegyületek
 lipidmembránokon nehezen jutnak át
 a gyomor-béltraktusból nem szívódnak fel
 eloszlási volumenük kicsi

1. d-TUBOCURARIN
 farmakodinámia
 az izombénulás sorrendje: fej  nyak  végtagok  hasizom 
intercostalis izmok  rekesz (curarizáció)
 az aktivitás visszatérésének sorrendje fordított (decurarizáció)
 az izmok petyhüdten bénulnak
 az öntudat és a fájdalomérzés normális marad
 kolinészteráz-bénítókkal antagonizálható a hatás
 farmakokinetika
 hosszú hatástartamú: a hatás 1 perc alatt kifejlődik és 30-40 percig tart
 oralisan hatástalan
82

 szájnyálkahártyáról valamelyest felszívódik

 a szervezetben nem metabolizálódik, változatlan formában kiürül (vizelettel,
epével)
 mellékhatások
 a hízósejtekből hisztamint szabadít fel  asthmában, allergiás állapotokban
kontraindikált
 nagyobb adagokban a ganglionokat is bénítja  veszélyes vérnyomásesés
 indikáció
 narkózis alatti izomellazulás elérése, intubáció elősegítése
 fokozott motoros aktivitással járó kórképek (sztrichninmérgzés, tetanus)

2. PANCURONIUM (Pavulon inj.)

 erősebb a curarénál
 hatástartama: 40-50 perc
 nem idéz elő hisztaminfelszabadulást
 nincs ganglionbénító hatása
 blokkolja a cardialis muszkarinreceptorokat (M2) és noradrenalint szabadít fel 
tachycardia, átmeneti vérnyomás-emelkedés
 sebészetben használatos

3. GALLAMIN (Flaxedil inj.)

 a curarénál gyengébb
 hatástartama rövidebb
 nem bénítja a vegetatív ganglionokat
 csak nagy adagban okoz hisztaminfelszabadulást
 a szíven atropinszerű hatást fejt ki (M2-receptorok gátlása)  tachycardia
 nem metabolizálódik, vizelettel ürül
 átjut a placentán

4. Egyéb vegyületek
 ALCURONIUM
 METOCURIN
 PIPECURONIUM (Arduran)
 VECURONIUM (Norcuron)
 ATRACURIUM (Tracrium)
 83

II/23. Perifériás izomrelaxánsok: depolarizáló szerek

Hatásmechanizmusuk

Az acetilkolinhoz hasonlóan megnyitják a Na+-csatornákat, de azok normális működését

megakadályozzák.

 Első (depolarizációs) fázis

 az ioncsatornák megnyílnak, rendszertelen, fibrillációs izomrángások jelentkeznek
 amikor a depolarizáció a véglemez környékére is kiterjed, elmarad az akciós potenciál
generálása, az izom elernyed és lebénul
 a kolin-észteráz bénítók az izombénító hatást fokozzák
 Második (deszenzitizációs) fázis
 membrán repolarizálódik, de Ach-nal nem depolarizálható („deszenzitizációs blokk”)

SUCCINYLCHOLIN (SUXAMETHONIUM)

 ultraövid hatástartamú: a vérplazmában és a májban lévő pszeudo-kolinészteráz nagyon

gyorsan elbontja (a valódi kolinészteráz nem bontja)
 a bénulás sorrendje: végtag-, nyakizmok  légzőizmok  facialis-, pharyngealis izmok
 a bénulás 1 percen belül alakul ki, hatása 5-10 perc alatt lezajlik  intubáláshoz megfelelő
 mellékhatásai
 dózistól függően brady- és (nagyobb dózisban) tachycardia
 szívritmuszavarok (kolinerg-receptorok izgatása)
 kis dózis: negatív ino- és chronotrop hatás (M2-receptorok izgatása miatt)
 nagy dózis: pozitív ino- és chronotrop hatás (szimpatikus ggl. izgatása miatt)
 hyperkalaemia  szívmegállás
 szem belnyomásának emelkedése
 intragastricus nyomás növekedése  regurgitatio, aspiratio
 izomfájdalmak, malignus hyperthermia
 hatását nyújthatja: enzimdefektus, májkárosodás, kolinészteráz-bénítók

HEXACARBACHOLIN

 rendkívül erős, hosszú hatástartamú

 felhasználható tetanusos görcsökben
 mellékhatásai: izomfájdalom, brady- majd tachycardia, vérnyomásemelkedés (ggl. izgatás),
gastricus és intraocularis nyomás fokozódása

DECAMETHONIUM: mellékhatásai miatt már nem használják

Interakciók

 hatásukat növelik: aminoglikozidok, inhalációs narkotikumok, helyi érzéstelenítők, egyes

antiaritmiás szerek
 hyperkalaemiás státuszokban fokozzák a hyperkalaemiát

A depolarizáló izomrelaxánsok is kvaterner ammóniumvegyületek, így nem jutnak át a vér-agy gáton.

84

II/24. Helyi érzéstelenítők

A helyi érzéstelenítők (lokálanesztetikumok) olyan vegyületek, amelyek lokálisan alkalmazva

reverzibilis jelleggel felfüggesztik az ingerlékeny szövetek (idegrostok) ingerületvezető képességét.

Hatásmechanizmus

 feszültségfüggő Na+-csatornák működésének gátlása

 terápiás koncentrációban a nyugalmi állapotú csatornákhoz nem kötődnek  a hatás
frekvenciafüggő
 egy adott helyi érzéstelenítő cc. erősebben hat a nagy frekvenciával kisülő axonokra,
mint a nyugvó idegrostokra
 a gyógyszerként használt vizes oldatokban a helyi érzéstelenítők sói nagyrészt disszociált
állapotban vannak  disszociációjuk a szövetek pufferhatására visszaszorul  lipidoldékony
szabad bázissá alakulnak
 ha a szöveti pufferkapacitás nem elegendő (pl. gyulladt szövetekben)  a hatás
elmarad
 a különböző idegrostok érzékenysége eltérő: C- és B rostok  A-rostok
 fájdalom  hideg  meleg  tapintás  nyomás  mozgatóidegek
 nagy idegtörzseknél eltérő lehet: előbb a külső motoros, majd a belső érzőrostok

Egyéb hatások

 KIR: izgatás, majd depresszió

 szív: negatív chrono-, dromo-, inotrop hatás
 egyes szerek (pl. lidocain) antiaritmiás hatású
 cocain: életveszélyes kamrai ritmuszavarokat okozhat (amin reuptake gátlása miatt)
 erek: arteriolák tágítása (kivéve: cocain)
 neuromuscularis ingerületávitel: valamelyest gátolják
 az észterszármazékok kompetitíven gátolják a suxamethonium metabolizmusát (mindkettőt a
pseudo-kolin-észteráz bontja)  hatástartam 

Farmakokinetika

 felszívódás
 helyi érszűkítőkkel együtt adva a felszívódás lassul  tartósabb hatás, toxicitás 
 a katekolaminok helyettesíthetők vasopressinanalógokkal (felypressin, ornipressin)
 végartériákkal ellátott területeken nem alkalmazunk helyi érszűkítőt!
 eloszlás
 az amidszármazékok egyes szövetekben felhalmozódhatnak (pl. zsír)  vérszint 
 metabolizmus
 észterszármazékok: pseudo-kolin-észteráz bontja
 amidszármazékok: máj mikroszomális enzimei
 85

Klinikai alkalmazás

1. Felületi érzéstelenítés
 a nyálkahártyák érzőideg-végződéseit bénítjuk (csepp, kenőcs, oldat)
 pl. fájdalmas diagnosztikai eljárások során
2. Infiltrációs (beszűréses) érzéstelenítés
 a szövetek közé helyi érzéstelenítőt fecskendezünk
 kisebb műtétek elvégzésére alkalmazzák
3. Vezetéses érzéstelenítés
 az érzéstelenítendő területet ellátó idegtörzs közé fecskendezzük a szert
 akkor alkalmazható, ha a területet ellátó idegtörzs jól megközelíthető
(n. mandibularis, n. femoralis, n. ischiadicus)
 jól használható nagyobb idegfonatok blokádjára
4. Subcutan regionális („field block”) anesztézia
 az érzéstelenítőt subcutan adjuk be úgy, hogy az idegingerület vezetését az
érzéstelenítendő területtől proximalisan szakítjuk meg
5. Intravénás regionális anesztézia
 pl. vértelenített és vértelenül tartott felső végtag érzéstelenítése
6. Spinalis (subarachnoidalis) anesztézia
 a subarachnoidalis térbe juttatjuk a szert, azonos mennyiségű liquor helyébe (L4-5)
 kisebb vagy nagyobb fajsúlyú oldatokkal magasabban vagy mélyebben lévő területek
érzésteleníthetők (de magasabb szegmentumokra nem alkalmazzák, mert keringési
és légzési szövődményeket okozhat)
7. Periduralis (epiduralis) érzéstelenítés
 a szert a periduralis térbe adjuk  átdiffundál a subarachnoidalis térbe és
érzésteleníti az ideggyököket

Mellékhatások

 központi idegrendszer
 szédülés, hányás, szorongás, nyugtalanság  izomrángások, klónusos görcsök 
coma, légzésbénulás
 terápia: diazepam, súlyos konvulziókra suxamethonium
 főként 8 év alatti gyermekeknél (fejletlen vér-agy-gát): epilepsziás görcsök
 perifériás idegrendszer: nagy koncentrációban károsíthatják a perifériás idegeket
 keringés
 szívgyengeség ( - inotrop hatás), AV-blokk ( - dromotrop hatás)
 bradycardia, szívmegállás ( - chronotrop hatás)
 perifériás értágító hatás (kivéve: cocain)
 methaemoglobinaemia: prilocain metabolitja okozhatja
 allergia: elsősorban észterszármazékokra jellemző, közöttük keresztallergiával kell számolni

Gyógyszerek

1. Észterszármazékok: COCAIN, TETRACAIN, PROCAIN, PIPEROCAIN, NORCAIN

2. Amidszármazékok: LIDOCAIN, BUPIVACAIN, NUPERCAIN, ARTICAIN (észtercsop.-ja is van)
86

II/25. Méhműködésre ható szerek

Méhkontrakciók kiváltására használt szerek

 OXYTOCIN
 a hypophysis hátulsó lebenyéből felszabaduló, a hypothalamusban szintetizálódó
peptidhormon
 nem-terhes méhen, ill. a terhesség első harmadában csekély hatásokat vált ki
 az oxitocinérzékenység a szülés előtt, alatt és közvetlenül utána a legnagyobb
▫ ösztrogének fokozzák, gesztagének csökkentik az oxitocinérzékenységet
 specifikus, G-proteinhez kapcsolt receptorokon keresztül hat
 farmakológiai hatások
 gyakoribbá és erősebbé teszi a koordinált méhkontrakciókat
 nagy adagban tónusos összehúzódást is létrehoz
 mellékhatásai (csak nagy adagokban jelentkeznek)
 ADH-szerű hatás
 hypotensio
 terápiás indikáció
 fájástevékenység megindítása vagy erősítése
 szülés után, ill. a lepényi szakban a méhösszehúzódás elősegítésére
 atóniás vérzés
 szoptatás elősegítésére intranasalisan (tejkilövellést okoz)

 Anyarozs-alkaloidok: ERGOTAMIN, ERGOMETRIN

 hatásmechanizmus: komplex (lsd.: II/15. tétel)
 hatásuk: tónusos méhösszehúzódás
 mellékhatások
 hányinger
 fejfájás, látászavarok
 vérnyomásemelkedés, érspazmus
 terápiás indikáció
 szülés után az involutio elősegítése
 atoniás vérzés

 Prosztaglandinok és származékaik
 hatásaik
 cervix érlelése, tágítása
 ritmusos vagy tónusos uterus-összehúzódások
 mellékhatásaik
 rosszullét, kólikás alhasi fájdalom, hasmenés
 fejfájás, hypotensio, testhőmérséklet emelkedése
 PGF2: bronchoconstrictio
 87

 terápiás indikációk
 szülés megindítása, intrauterin elhalt magzat megszületésének elősegítése
 szülés előkészítése (cervix érlelése, tágítása)
 gyógyszeres abortus, műszeres interruptio előkészítése
 atoniás vérzés kezelése, megelőzése
 vegyületek
 DINOPROSTON (Prepidil gél, Prostin E2 Vaginal hüvelytbl.) – PGE2
 SULPROSTON (Sulproston) – PGE2-származék
 GEMEPROST – PGE1-származék
 DINOPROST – PGF2
 CARBOPROST – PGF2-származék

A méhkontrakciók gátlására használt szerek (tocolytica)

 Oxitocinreceptor-antagonista: ATOSIBAN
 a terhesség 24. és 33. hete között használható fenyegető koraszülés kezelésére

 Adrenerg  2-receptor izgatók

 rövid távú hatásaik meggyőzőek, de fokozatos tolerancia fejlődik ki
 mellékhatások
 anyai és magzati tachycardia, tremor
 anyai tüdőödéma
 használatos szerek
 FENOTEROL
 TERBUTALIN (Bricanyl)
 SALBUTAMOL
 RITODRIN

 Egyéb szerek
 ciklooxigenáz enzim gátlása (pl. naproxen)
 a magzati keringésre kifejtett hatása (ductus arteriosus korai záródása) miatt
csak nagyon ritkán használják
2+
 Ca -csatorna-blokkolók (pl. nifedipin)
 egyéb (főleg cardiovascularis) hatásai korlátozzák az alkalmazásukat
 magnézium-szulfát infúzió: Ca2+-csatornákon keresztül hat
 progesteron
88

III/1. Inhalációs narkotikumok felvétele, eloszlása, eliminációja, hatékonysága

A narkózis olyan állapot, amelyre a következők jellemzők:

 analgézia
 amnesia
 öntudatlanság
 a szenzoros és vegetatív reflexek hiánya
 vázizom-relaxáció

Felvétel és disztribúció

 a narkózishoz szükséges agyi koncentráció elérésének sebessége az alábbi tényezőktől függ:

 az anesztetikum oldékonysága: minél kisebb a vér-gáz oldódási index, annál
gyorsabb és kellemesebb az elalvás és az ébredés
 vérben rosszul oldódó szerek (kis vér-gáz oldódási index):
 viszonylag kis mennyiség szükséges a vérben a telítettség eléréséhez
 az artériás vérben a szer nyomása gyorsan emelkedik
 a vér gyorsan felveszi azt a mennyiséget, amelyre képes volt  a
légzésszám vagy a légzési volumen növelése nem juttat több
narkotikumot a vérbe
 a perctérfogat növelésével gyorsabban áll be az equilibrium
 vérben jól oldódó szerek (nagy vér-gáz oldódási index):
 sokkal több kell a szerből, hogy az artériás vérben kialakuló nyomása
megközelítse a belélegzett gáz nyomásértékét
 az equilibrium gyorsabban áll be, ha a légzésszámot vagy a légzés
mélységét növeljük
 az anesztetikum parciális nyomása a belélegzett levegőben
 tüdőventilatio (vérben közepesen vagy jól oldódó narkotikumoknál)
 a tüdőn átáramló vér mennyisége
 ha nő a tüdőn átáramló vér mennyisége, lassabban emelkedik a vérben jól
oldódó anesztetikumok artériás tenziója, mert nagyobb vérmennyiséget kell
telíteni ahhoz, hogy a megfelelő narkózis létrejöjjön  az indukció korai
fázisa lassul
 az anesztetikum koncentrációgradiense az artériás és vénás vér között
 a tüdőbe visszatérő vénás vér jóval kevesebb narkotikumot tartalmaz, mint
az artériás: minél nagyobb ez a különbség, annál több időre van szükség az
equilibrium eléréséhez
 a szövet-vér megoszlási hányados függ a szövet vérátáramlásától (először a
nagy átáramlású szervekhez – agy, vese, szív – jut a gáz)
 a szövetekben jól oldódó szerek esetében a vénás vér koncentrációja kicsi 
az egyensúly lassan alakul ki
 89

Elimináció

 számos olyan tényező meghatározó jelentőségű az eliminációban, amely az indukcióban is

szerepet játszik: pl. tüdőn átáramló vér mennyisége, ventilatio, oldékonyság
 különbségek (az indukcióhoz képest)
 az indukció során a belélegzett levegő anesztetikum-koncentrációjának növelésével a
tüdőből a vérbe fokozódik a transzport, de ébredéskor ezt a folyamatot visszafelé
nem lehet gyorsítani
 ébredéskor az egyes szövetek anesztetikum-koncentrációja jelentősen különbözik
(indukciókor mindegyiknek nulla)
 a vérben rosszul oldódó vegyületek gyorsabban eliminálódnak, mint a jól oldódóak
 függ a narkózis időtartamától is: rövid narkózisból hamarabb, hosszú narkózisból később
ébred a beteg

A nitrogénoxydul szöveti tenziójának alakulása

az inhaláció, ill. az elimináció folyamán

„Második gáz effektus”: lsd. III/3. tétel (N2O-nál)

Hatékonyság

 MAC (minimális alveoláris koncentráció)

 az a koncentráció, amelynek alkalmazásakor a fájdalmas stimulus a páciensek
50%-ában nem vált ki reakciót
 egyensúlyi állapotban (narkózisban) az anesztetikum koncentrációja az agyban és a
tüdőben azonos  a MAC-érték kifejezi a narkotikum hatékonyságát

 A MAC értékét befolyásoló tényezők és néhány inhalációs anesztetikum MAC értéke

*: 100-nél nagyobb MAC érték azt jelenti, hogy hiperbarikus körülmények

szükségesek az 1 MAC eléréséhez
90

III/2. A narkózis stádiumai, veszélyei

A stádiumok elkülönülésének neurofarmakológiai oka az, hogy a specifikus neuronok és idegpályák

narkotikum iránti érzékenysége különböző.

1. I. stádium (stadium analgesiae, bódulat szaka)

 a narkózis megkezdésétől az öntudat elvesztéséig tart
 a fájdalomreakció nagymértékben csökken, majd megszűnik (substantia
gelatinosa neuronjainak gátlása miatt)
 a beteg nem emlékszik a történtekre
 a bőr kipirul
 a pupillák normális tágasságúak, fényre jól reagálnak
 a pulzus szaporább, kissé irreguláris
 nem nagy fájdalommal járó, kisebb sebészeti beavatkozások elvégezhetők

2. II. stádium (stadium excitationis, izgalmi szak)

 megszűnik a kéreg normális gátló hatása a kéreg alatti központokra
 a beteg öntudatlan, a legkisebb ingerekre hevesen reagál, menekülési reakció,
inkoherens beszéd, kiabálás, hallucinációk jelentkeznek
 az izomtónus fokozott
 a légzés és a szívverés szapora
 az arc kipirult
 a pupillák tágak, fényre jól reagálnak, nem ritka a nystagmus
 gyakori a hányás, csuklás
 a garat- és gégereflexek megtartottak, gerincagyreflexek kiválthatók
 célszerű ezen a szakaszon gyorsan túljutni, mert nagyon megviseli a beteg
szervezetét
 különösen viharos lehet: krónikus alkoholistáknál, narkomániásoknál,
hyperthyreosisos betegeknél, izmos egyéneknél
 nagyon megterhelő lehet: cardiovascularis vagy respiratoricus betegségekben
szenvedőknek

3. III. stádium (stadium tolerantiae, sebészi narkózis szaka)

 a szabályos légzőtevékenység megindulásától a légzés megállásáig tart
 a narkotikum hatása ráterjed a kéreg alatti motoros centrumokra, a gerincagyra
 izomrelaxáció (spinalis reflexaktivitás csökkenése miatt)
 4 fázisra osztható
 III/1. fázis
 légzés: szabályos, egyenletes
 szemgolyók mozgása megtartott
 a pupillák szűkülnek (közepesen tágak), fényre reagálnak
 conjunctivareflex nem váltható ki
 91

 III/2. fázis: sebészi beavatkozásra a legalkalmasabb periódus!

 a szemmozgások megszűnésétől a mellkasi légzés csökkenéséig
tart
 a szemtekék középre fixált helyzetben vannak
 a pupillák közepesen tágak, fényre reagálnak
 a corneareflex megszűnik
 csökken a légzés volumene és frekvenciája
 csökken a vázizomzat tónusa
 III/3. fázis
 a mellkasi légzés gyengül, majd megszűnik
 kialakul a háromfázisú légzés (belégzés – szünet – kilégzés)
 a pupillák tágak, fényre alig reagálnak
 a könnyelválasztás megszűnik
 III/4. fázis
 a bordaközi izmok bénulásától a spontán légzés megszűnéséig
tart
 a légzési volumen fokozatosan csökken
 a háromfázisú légzés kifejezett
 a pupillák tágak, fénymerevek
 a vérnyomás süllyed, a pulzus szapora, könnyen elnyomható
 a beteg cyanoticus, a keringés súlyos zavara áll be

4. IV. stádium (stadium asphyxia, stadium paralyticum, túlaltatás, hűdéses szak)

 a vérnyomás süllyed, a pulzus szapora, könnyen elnyomható
 a bőr halvány, cyanotikus, hideg verítékkel fedett
 a beteg tekintete üveges, pupillái tágak, fénymerevek
 teljes légzésbénulás, bradycardia majd szívmegállás

WHO szerinti stádiumbeosztás

1. tudatvesztés
2. tudatvesztés, enyhe hyperreaktivitás
3. enyhe sebészi narkózis
4. mérsékelt sebészi narkózis cél
5. mély sebészi narkózis
6. légzési-keringési zavarok
7. reverz klinikai halál
megfelel a IV.
8. részben reverz klinikai halál stádiumnak
9. irriverzibilis klinikai halál
92

III/3. Inhalációs narkotikumok

Narkotikus hatású illékony folyadékok

1. HALOTHAN (Narcotan)
 MAC: 0,75%
 indukció, ébredés: relatíve gyors, kellemes
 előnyei
 izomrelaxáns
 nem irritál
 nem gyúlékony
 mellékhatásai
 dózisfüggően süllyeszti a vérnyomást
 bradycardia
 a légzést deprimálja, bronchusrelaxáló hatású
 malignus hyperpyrexia
▫ a ryanodin receptor mutációja esetén jelentkezik
▫ a szarkoplazmatikus retikulumból Ca2+ szabadul fel  hőmérséklet-
emelkedés, izomkontraktura
▫ kezelése: narkotikum adagolásának leállítása, dantrolen adása
 méhrelaxáció
 vizeletretenció
 májtoxicitás: halothan-hepatitis

2. ENFLURAN
 az indukció sebessége gyorsabb, mint a halothané
 előnyei
 vázizomrelaxáns
 nem gyúlékony
 mellékhatások
 vérnyomás , de kisebb az arrythmia veszélye
 a légzést deprimálja, a bronchusokat tágítja
 uterust relaxálja
 májkárosodást ritkán okoz
 görcsöket okozhat  epilepsziás betegeken kerülni kell a használatát!
 fokozza az intracranialis nyomást

3. ISOFLURAN (Aerrane)
 előnyei
 izomrelaxáns
 nem irritál
 nem deprimálja a keringést
 nem gyúlékony
 93

 nem okoz görcsöket

 a vesét és a májat nem károsítja
 hátránya: drága
 indukció, ébredés: gyors, kellemes
 mellékhatások
 a légzést deprimálja
 malignus hyperthermia
 az uterust relaxálja

4. DESFLURAN (Suprane)
 előnyei
 nem gyúlékony
 nem arrythmogen
 izomrelaxáns
 nem máj- és vesetoxikus
 indukció, ébredés: gyors, kellemes
 mellékhatások
 vérnyomás dózisfüggően csökken
 az intracerebralis nyomás fokozódhat
 a légzést erősen deprimálja
 nagy koncentrációban irritáló hatású

5. SEVOFLURAN (Sevorane)
 előnyei
 nem gyúlékony
 nem irritáló
 az ébredés igen gyors
 nem okoz tachycardiát  myocardialis ischaemia esetén választandó szer
 izomrelaxáns
 mellékhatások
 süllyeszti a vérnyomást
 a légzést deprimálja
 egyes metabolitok vesekárosítóak lehetnek

Már nem használatos narkotikus hatású, illékony folyadékok

1. ÉTER
 előnyei
 a vérkeringést és a szívet nem károsítja
 izomrelaxáns
 hátrányai
 gyúlékony
 az indukció és az ébredés hosszadalmas, kellemetlen
 erősen ingerli a légutakat, hányingert, hányást okoz
94

2. CHLOROFORM
 erősen károsítja a szívizomzatot
 kamrafibrillációt válthat ki

3. METHOXYFLURAN
 előnyei
 izomrelaxáns
 nem relaxálja a méhet  szülésnél is használható
 hátrányai
 lassú indukció
 a májat károsítja (reverzibilisen)
 fluorid diabetes insipidus: a metabolizmus során keletkező fluoridionok
károsítják a vesét

Gáznarkotikumok

NITROGÉNOXYDUL (N2O)

 narkózisra legalkalmasabb: 75% N2O + 25% O2 keveréke (kéjgáz)

 szubanesztetikus koncentrációban analgetikus hatású
 használata
 szülési fájdalomcsillapítás
 iv. narkotikum beadását követően a narkózis fenntartására
 a narkózis indukciója gyors
 „második gáz effektus”
 ha az N2O-dal együtt egy másik erős inhalációs ágenst adunk, akkor annak az
egyébként szükséges koncentrációja csökkenthető
 az N2O gyors diffúziója miatt az alveolaris gáz térfogata csökken  a második
narkotikum alveolaris koncentrációja nő  nő a második narkotikum
felvételének a sebessége és az alveolaris oxigénkoncentráció
 az adagolás hirtelen felfüggesztése esetén ennek fordítottja zajlik le: a gáz a
szövetekből és a vérből az alveolusokba áramlik, ahonnan kiszorítja a levegőt 
O2 tenzió jelentősen csökken („diffuzionális hypoxia”)
 nem relaxálja a vázizmokat
 nem károsítja a májat
 mellékhatások
 serkenti a sy. idegrendszert: szívfrekvencia, vérnyomás 
 növeli az intracranialis nyomást
 zárt testüregekben a légnyomás nő: a vér-gáz megoszlási hányadosa nagyobb,
mint a nitrogéné  a rendelkezésre álló N2O kicserélődik a levegő nitrogénjével
 megablastos anaemia: inaktiválja a B12-vitamin-dependens metionin-szintázt
 95

III/4. Intravénás narkotikumok

 önmagukban rövid műtéti beavatkozásokra, ill. diagnosztikus eljárásokban is alkalmazzák

 jól szabályozható, rövid ideig (4-40 perc) tartó teljes narkózist indukálnak

Farmakodinámia: fokozzák a gátló neurotranszmissziót, elsősorban a GABAA-receptoron keresztül

(kivéve a ketamint)

1. Barbiturátok: THIOPENTAL
 nátriumsóját használják (a szabad sav oldhatatlan)
 2,5%-nál töményebb oldat az extravasalis szövetekbe jutva fájdalmat és szövetnekrózist
okozhat
 artériába fecskendezve endarteritist, arteriolaris spasmust, thrombosist, gangraenat
eredményezhet
▫ teendő: 5-10 ml 1%-os procain oldat fecskendezése az infúzióba, regionális sy.
blokád
 fájdalomcsillapító hatása nincs
 antagonistája nincs
 bolus iv. injekció után az ébredés gyors, de ismételt injekció hatására a hatás elhúzódóbb
lesz (a zsírszövetben még folyik az akkumuláció)  csak indukcióra használják
 mellékhatások
 az agyi metabolizmus, oxigénfogyasztás, véráramlás, IC nyomás  
idegsebészetben hasznosítható
 a vérnyomás dózisfüggően csökken (egészséges embernél nem jelentős)
 a légzést dózisfüggően deprimálják, főként opioidok jelenlétében
 indukálja az ALA-szintázt  akut intermittáló porphyria exacerbáció

2. Benzodiazepinek: DIAZEPAM, LORAZEPAM, FLUNITRAZEPAM, MIDAZOLAM

 alkalmazhatók iv. vagy premedikációban oralisan
 antagonista: flumazenil
 hatásuk kezdete a barbiturátokéhoz képest lassabb
 könnyen átjutnak a placentán  a foetuson centrális depresszió alakulhat ki
 használatuk
 premedikáció
 adjuvánsként helyi érzéstelenítésben
 iv. narkózis bevezetésére
 önállóan fájdalomcsillapítást nem igénylő eljárásoknál
 mellékhatások
 opioidokkal kombinálva: cardiovascularis, ill. légzésdepresszió
 nagy dózisban kissé deprimálják az alveolaris légzést, acidosist okozhatnak
96

3. Opioidok: MORPHIN, MEPERIDIN, FENTANYL, ALFENTANIL, SUFENTANIL, REMIFENTANIL

 használatuk
 iv. vagy inhalációs narkózis szupplementációja
 a rövid és ultrarövid hatásúak a teljes iv. anesztéziában (TIVA)
 szívsebészetben: morphin + N2O  nagy dózisban sem deprimálják a szívet
▫ hátrány: viszonylagos éberség, amnesia hiánya a műtét után

4. PROPOFOL
 infúziós oldatokkal inkompatibilis, kivéve az 5%-os glukózt
 előnyei
 gyors, kellemes narkózis, tartós infúzió után is gyors ébredés
 antiemetikus hatású
 használata
 narkózis indukciójára, fenntartására opioidokkal vagy inhalációs ágensekkel
kombinálva ambuláns narkózisokra
 szedációra regionális anesztézia során
 mellékhatások
 agyi véráramlás, IC és intraocularis nyomás 
 vérnyomás , ritkán bradycardia
 légzésdepresszió
 injekció helyén fájdalom  fospropofolt (prodrug) vagy lidocaint kell adni
 átjut a placentán, de terhességben biztonságos szer
 prolongált használat esetén: akaratlan izommozgások, tremor

5. ETOMIDAT
 ultrarövid hatású, ismeretlen hatásmechanizmusú szer
 gyors indukcióra alkalmas
 analgéziát nem okoz
 nem süllyeszti a vérnyomást, csökkenti a szívizom oxigénfogyasztását 
coronariabetegségekben elsőként választandó
 mellékhatások
 agyi véráramlás, IC és intraocularis nyomás 
 légzésdepresszió (kisebb mértékű, mint a thiopentalnal)
 nem akaratlagos izommozgások
 hányinger, hányás, csuklás gyakori
 csökkenti a kortizonszintézist

6. KETAMIN
 disszociatív anesztéziát okoz, jelentős analgetikus hatása van
 feltehetőleg gátolj a glutamát hatását az NMDA-rec.-on
 mellékhatások
 IC és intraocularis nyomás, vérnyomás 
 ébredéskor: delirium, hallucinációk
 katatonia, nystagmus, izomtónus , spontán végtagmozgások
 97

III/5. Gyógyszeres kezelés narkózis előtt és a narkózis folyamán

Preoperatív medikáció

1. Anxiolízis
 azok a legalkalmasabb szerek, amelyek amnesiát is okoznak
 benzodiazepinek: DIAZEPAM, LORAZEPAM, MIDAZOLAM
 antihisztaminok: H1-receptor-blokkolók
 antiemetikus hatásuk is van
 fenotiazinok (antipszichotikumok): CHLORPROMAZIN, PROMETHAZIN
 szedatív, antihisztamin és antiemetikus hatásúak

2. Fájdalomcsillapítás
 ha a betegnek a műtét előtt fájdalma van, vagy a narkózist gyenge analgetikus hatású
ált. érzéstelenítővel kezdik (pl. halothan, barbiturátok), akkor már a premedikációban
kell adni analgetikumot
 opioidok
 MORPHIN
 MEPERIDIN
 FENTANYL
 nem szteroid gyulladásgátlók

3. Hányáscsillapítás
 ált. elég, ha a szedatívumként alkalmazott szer hányáscsillapító hatását hasznosítjuk
 SCOPOLAMIN, DROPERIDOL: ritkábban adjuk, erős antiemetikus és bódító hatásúak
 ONDANSETRON: 5-HT3-receptor-antagonista
 KETOROLAC: nem szteroid gyulladásgátló szer

4. Mellékhatások prevenciója
a. paraszimpatikus bénítók
 akkor lehetnek szükségesek, amikor vagusizgalmat kiváltó szerrel
narkotizálunk (pl. halothan)
 ATROPIN
 bradycardia kivédésére
 lázas betegnek nem adjuk, mert csökkenti a hőleadást!
 SCOPOLAMIN: nyálszekréciót fokozó hatása erősebb, bradycardiát gátló
hatása gyengébb, mint az atropiné, szedatív hatása kifejezett
 GLYCOPYRROLAT: szedatív hatása a scopolaminénál gyengébb,
bradyarrythmiákat hatékonyabban blokkolja, mint az atropin

b. gyomortartalom mennyiségét/aciditását befolyásoló szerek

 a volumen és az aciditás csökkentése véd az aspiráció ellen
 H2-receptor-blokkolók: FAMOTIDIN, RANITIDIN
98

 antacidok: NA-CITRÁT
 gastrokineticus ágensek: METOCLOPRAMID (csak a gyomorürülést gyorsítják)

c. 2-agonisták: clonidin, dexmedetomidin

 anxiolitikus, analgetikus, szedatív hatás
 csökkentik az anesztetikumszükségletet
 potencírozzák a morphin hatását
 javítják a perioperatív hemodinamikai stabilitást

Intraoperatív medikáció

„Balanced anesztézia”: narkózis, analgézia, izomelernyedés

 indukció: iv. narkotikum, fenntartás: N2O + illékony folyadék (pl. sevofluran)

 indukció: illékony folyadékkal (pl. sevofluran), fenntartás: iv. anesztetikummal (pl.
propofol)
 iv. opioid szupplementáció (analgézia)
 perifáriásan ható, nem depolarizáló izomrelaxáns (harántcsíkolt izom relaxáció)
 helyi érzéstelenítők (perifériás idegblokád)
 cardiovascularis rendszerre ható szerek (átmeneti autonom válaszok kivédése)

Egyéb anesztéziaprotokollok

1. „Éber szedáció”: megtartott tudat melletti szedáció

 pl. benzodiazepinek + helyi érzéstelenítők

2. Totális intravénás anesztézia (TIVA)

 rövid hatású iv. narkotikum (propofol, midazolam)
 rövid v. ultrarövid hatású opioid (alfentanil, remifentanil)
 rövid hatású izomrelaxáns (vecuronium, atracurium)

3. Neurolept analgézia: pszichés indifferencia és motoros nyugalom jellemzi, a beteg a műtét

alatt a sebész utasításainak engedelmeskedik, az emocionális reakciók hiányoznak
 neuroleptikum (droperidol) + analgetikum (fentanyl)
 szükség szerint izomrelaxáns

4. Neurolept anesztézia: a beteg öntudatlan, hangingerre nem reagál, nem ébreszthető

 neuroleptikum (droperidol) + analgetikum (fentanyl)
 harántcsíkolt izomrelaxáns
 N2O + O2 3:1 vagy 2:1 arányú keveréke
 99

III/6. Opioid receptorokon ható gyógyszerek: erős agonisták

Opioidok: Azok a természetes, félszintetikus és szintetikus agonista, ill. antagonista származékok,

valamint endogén, morphinszerű peptidek, amelyek opioidreceptorokon hatnak, és hatásuk
naloxonnal, a kompetitív opioidantagonistával gátolható.

Opioid receptorok

 háromféle receptortípust különítünk el: -, -, -receptor

 mindhárom receptortípus G-fehérjékhez kötődik, és ezen keresztül hatnak az ioncsatornák
működésére
 feszültségfüggő Ca2+-csatornák zárása a preszinaptikus idegvégződésben
 K+-csatorna nyitásának facilitálása  posztszinaptikus neuron hiperpolarizációja
 adenil-cikláz gátlása  IC cAMP szint 

MORPHIN (M-Eslon, Sevredol)

 Farmakológiai hatásai
o centrális hatások
 fájdalomcsillapító hatás
 mind a fájdalom percepciójára, mind az egyénnek a fájdalom által
kiváltott reakciójára (affektív komponens) hat
 megváltoztatja a pszichés állapotot, csökkenti a szorongást
 emeli a fájdalomküszöböt

A: a szenzoros neuronok perifériás

terminálján lévő -receptorokhoz
kapcsolódnak  neuron aktivitás 

B: gátolják az átkapcsolódást a
felszálló pályán a gerincvelőben, a
substantia gelatinosában

C: gátolják az átkapcsolódást a
felszálló thalamocorticalis pályákon

D: aktiválják a PAG-ból kiinduló

leszálló pályákat

E: aktiválják a raphemagvakból
(NRM) kiinduló leszálló pályákat,
amelyek gátolják a substantia
gelatinosa neuronjait
100

 szedatív hatás
 anxiolitikus, altató hatás: idősebbeknél jobban érvényesül
 más centrális depresszánsokkal együtt adva fokozódik
 megszakítja a normális REM- és nem REM-fázisokat
 nem okoz amnesiát
 eufória
 feltehetőleg a limbikus rendszer közvetítésével jön létre
 iv. adáskor „abdominalis orgasmus”-t idéz elő
 légzésdepressziós hatás
 csökkenti az agytörzsi légzőközpont érzékenységét a CO2 iránt 
gyengül a légzés, csökken a légzésvolumen
 különösen gyerekek érzékenyek erre a hatásra
 a glomus caroticum kemoreceptorainak érzékenysége fokozódik
 a CO2 retenció miatt agyi értágulat jön létre  IC nyomás 
 túladagolásra Cheyne-Stokes légzés jellemző
 ált. érzéstelenítők, neuroleptikumok, alkohol, szedatívumok
jelenlétében a légzésdepresszió fokozódik
 köhögéscsillapító hatás
 csökkenti a köhögési központ érzékenységét
 a hatást közvetítő receptorok nem sztereoszelektívek
 hányinger, hányás
 izgatja a kemoszenzitív triggerzónát (CTZ)
 vestibularis faktorok is szerepet játszhatnak
 pupillaszűkítő hatás (miosis)
 ehhez a hatáshoz nincs hozzászokás!  a tűhegypupilla a
túladagolás megbízható jele
 mellkasmerevség
 a nagy törzsizmok tónusa   rontja a légzőizmok működését
 neuroendokrin hatások
 gátolja a GnRH, CRF felszabadulást  LH, FSH, ACTH, -endorphin 
 tesztoszteron, cortisol 
 prolaktin-, szomatotropin-, ADH-szekréció 
 görcsokozó hatás: nagy dózisban, gyerekek érzékenyebbek
o cardiovascularis hatások
 vérnyomás : vasomotor központ deprimáció, barorec.-reflex gátlása,
hisztaminfelszabadulás, artéria- és vénadilatatio
 orthostaticus hypotonia
 bradycardia: vagusközpont ingerlése
 tehermentesít a szívet: tágítja az ereket, a myocardium O2 fogyasztását és a
BK végdiastolés nyomás 
o gastrointestinalis rendszer
 izomtónus , motilitás , szekréció , abszorpció   obstipatio
 intrabiliaris nyomás 
 Oddi-spinchert összehúzza  reflux  plazma amiláz, lipáz 
 101

o urogenitalis rendszer
 deprimálja a veseműködést
 húgyhólyag tónusa , sphincterek görcse  vizeletretenció
o bőr: meleg, viszkető, verejtékező (hisztaminfelszabadulás miatt)
o immunoszuppresszív hatás: NK-sejt aktivitás, ly. proliferáció 

 Interakciók
 szedatohipnotikumok: centrális depresszió 
 2-adrenerg-agonisták: morphin hatása 
 antipszichotikumok: szedatív hatás 
 triciklusos antidepresszánsok: morphin hatása 
 MAO-bénítók: hypertonia, hyperpyrexiás coma
 amphetamin: analgetikus és euforizáló hatás , szedatív hatás 
 antihisztaminok: egyes vegyületek esetén a morphin hatása 
 kevert hatású opioid: antagonisa hatás dominál  a morphin hatása kiesik!

 Kontraindikációk
 légzőszervi megbetegedések
 fejsérülések: IC nyomás, hányás veszélye 
 terhesség: átjut a placentán  újszülöttnél dependencia, légzésdepresszió
 nem diagnosztizált abdominalis fájdalom: az epekő a fokozott simaizomtónus miatt
beékelődhet  ruptura

 Klinikai alkalmazás
 fájdalomcsillapítás
 pro re nata (szükség szerint): 6-12 óránként nagy dózisok  nagymértékben
fluktuáló plazma cc.
 óra szerinti adagolás: preventíven 4 óránként, kis dózisok  egyenletes
plazma cc.
 akut pulmonális ödéma

 Krónikus alkalmazás
 tolerancia: 2-4 hetes folyamatos vagy ismételt adagolás után lép fel
 nem alakul ki tolerancia az obstipációval és a miosissal szemben
 dependencia
 pszichés: drogkereső magatartás
 fizikai
 jellem átalakul, intellektus romlik, hallucinációk, téveszmék
 halványsárga, korpázó, száraz bőr, tűszúrások nyomai
 krónikus bélhurut, obstipatio, miosis
 megvonáskor absztinencia-szindróma: izgatottság, szorongás, sírás,
dührohamok, hallucinációk, erős szekréció (nyáladzás, hasmenés,
izzadás stb.), gyakori ásítás, borzongás, hyperventilatio,
hyperthermia, mydriasis, izomfájdalom, súlycsökkenés
102

MEPERIDIN (PETHIDIN) – Dolargan

 rövidebb hatástartamú (2-4 h)

 nem okoz obstipációt
 spasmogen hatása gyengébb: kevésbé okoz vizeletretenciót
 toxikus adagokban tremort, görcsöket okoz

FENTANYL (Fentanyl, Sedaton, Martifen)

 az egyik legerősebb opioid analgetikum (100x erősebb, mint a morphin)

 rövid hatástartamú (felezési idő: 30 perc)
 transdermalisan jól felszívódik  tapaszként alkalmazzák
 neurolept analgéziában droperidollal együtt használják
 analógjai: ALFENTANIL, SUFENTANIL, REMIFENTANIL

METHADON (Depridol)

 oralisan hatékony
 hatása igen hosszú (24-72 h)
 opioid elvonási tünetek kezelésére használják

HEROIN – NEM gyógyszer!

 erős fájdalomcsillapító és kábítószer

 hatása rövidebb, mint a morphiné (kb. 2 h)

Opioid fájdalomcsillapítók és antagonistáik összefoglaló táblázata

 103

III/7. Opioid receptorokon ható gyógyszerek: közepes agonisták

CODEIN (Coderit, Panadol Ultra)

 fájdalomcsillapító hatása 6x, köhögéscsillapító hatása csak 3x gyengébb a morphinénál

 kombinálható NSAID-kel, simaizomgörcs-oldókkal, ephedrinnel
 a bélmozgásokat gátolja
 nem kábítószer, enyhe hozzászokást („codeinismus”) leírtak valódi dependenciát nem
 nagy dózisban izgatottságot, görcsöket okoz
 indikáció
 kínzó, száraz, köpetürítéssel nem járó köhögés (Erigon szirup): egyre ritkábban
 angina pectorisban adjuváns szer
 enyhe diaorrhoea

C-3 helyen szubsztituált codein-származékok

 DIHYDROCODEIN (Hydrocodin)
 a codeinnél erősebb, nem kábító fájdalom-és köhögéscsillapító
 OXYCODON (Oxycontin)
 kábítószer
 daganatos fájdalmak és köhögés csillapítására használják

TRAMADOL (Tramadol, Contramal) – Az órai jegyzetben az erős agonistákhoz van sorolva!

 a légzést és a keringést kevésbé deprimálja, dependenciapotenciálja kisebb

 mellékhatások: nausea, szédülés, nagy dózisban hasi görcsök
 kontraindikáció: epilepszia
 NA- és szerotonin uptake-gátló hatása is van  módosítja a fájdalomimpulzusok továbbítását

Gyenge agonisták (Nem a tétel része!)

 DIPHENOXYLAT (+ atropin – Reasec)

 kizárólag obstipáló hatással rendelkezik
 nagy adagokban enyhe eufóriát okoz, szupprimálja a morphinabsztinencia-sy.-át
 LOPERAMID (Imodium, Lopedium)
 kizárólag obstipáló hatással rendelkezik
 lassítja a gyomor-, bélmotilitást, csökkenti a szekréciót
 az agyba nehezen jut be, nem okoz dependenciát
 a kalcium-dependens enzimek aktivitását gátolja
 mellékhatás: hasi görcsök
 PROPOXYPHEN
 analgetikus hatása gyenge, kombinációba használják (pl. paracetamollal)
104

III/8. Opioid receptorokon ható gyógyszerek: antagonisták

Tiszta antagonisták

 csak agonista jelenlétében hatnak, önmagukban nincs karakterisztikus farmakológiai

hatásuk!
 diagnosztikus értékűek opioidmérgezésben: ha a légzésdepresszió nem javul, a diagnózis
hibás volt
 használhatók látens dependencia felfedésére (pl. bírósági eljárás során)

NALOXON

 hatástartama 1-2 h  ismételni kell!

 mindhárom opioidreceptor-típushoz kötődik, de a -receptorhoz a legnagyobb az
affinitása
 0,4-0,8 mg dózisban iv. vagy im. adva 1-2 perc múlva megszünteti a morphintúladagolás
okozta légzésdepressziót
 opioidok iv. vagy epiduralis alkalmazásakor, igen kis dózisban (0,04 mg) gátol egyes
mellékhatásokat (viszketés, nausea) anélkül, hogy a fájdalomcsillapító hatás csökkenne

NALTREXON

 hosszabb hatástartamú (féléletideje 10 h)

 orálisan is hatékony, 100 mg 48 h-ig gátolja a parenteralis heroin hatását
 mindhárom opioidreceptor-típushoz kötődik, de a -receptorhoz a legnagyobb az
affinitása
 naponta oralisan vagy havi implantatum formájában morphinisáknak adagolva gátolja az
eufóriát, detoxifikál  segít a leszokásban
 újabb kutatások szerint alkoholdependenciában is hatásos

METHYLNALTREXON-BROMID (Relistor)

 az opioidok obstipáló hatását védi ki, a centrális hatásokat nem

ALVIMOPAN (Entereg)

 bélrezekciót követő posztoperatív ileus (POI) kezelésére használják

 105

Kevert agonista/antagonisták

NALBUPHIN (Bufimorf)

 -agonista ( analgetikus hatás), erős -antagonista

 analgetikus hatása és időtartama hasonló a morphinéhoz
 a dózis növelése 30 mg-on túl nem fokozza a légzésdepressziót („ceiling hatás”)
 mellékhatások
 kis dózisban: fejfájás, izzadás, álmosság
 nagy dózisban: dysphoria, orientációs zavarok
 morphinhoz hozzászokotton elvonási tüneteket precipitál

BUPRENORPHIN (Suboxone, Transtec tapasz)

 hatékonyabb a morphinnál
 mellékhatásai a morphinéhoz hasonlóak
 erősen lipidoldékony, tartós hatású (több mint 6 h)
 nagy dózisú naloxonnal hatásai megelőzhetők, de nehezen gátolhatók, ha már kialakultak
 túladagoláskor a naloxon hatástalan, ilyenkor doxapramot (légzőközpont-izgató) kell adni
 morphindependens egyénekben elvonási szindrómát precipitál
 alkalmazzák opiátdependens egyének detoxifikálására, heroinisták lassú leszoktatására

PENTAZOCIN

 -receptoron agonista, -receptoron antagonista

 NSAID-kal is kombinálják
 kábítószer: tablettában naloxonnal együtt készítik el, hogy megakadályozzák az injekciós
kábítószerként való felhasználást (a naloxon per os nem hat, de feloldva igen)
106

III/9. Nem szteroid gyulladásgátlók: hatásmechanizmus, indikációk,

mellékhatások

Bevezetés – A gyulladás

A gyulladás három fázisa

 akut vascularis fázis: lokális vasodilatatio, kapillárispermeábilitás fokozódása  az

NSAID-k elsősorban ezt a fázist gátolják
 szubakut celluláris vagy immunfázis: fehérvérsejtek infiltrációja
 krónikus proliferatív fázis: szöveti degeneráció és fibrosis

A gyulladás mediátorai

 endogén vagy exogén inger hatására a hízósejtekből és basophil leukocytákból hisztamin,

a sejtmembránból (foszfolipáz-A2 hatására) arachidonsav szabadul fel
 az arachidonsavból
 ciklooxigenáz (COX) enzim hatására: prosztaglandinok
 PGE1, PGE2: fájdalom, gyulladás, láz mediálása, egyéb mediátorok
hatásának potencírozása
 a COX enzim három típusa
 COX-1: konstitutív, élettani funkciók szabályozásában szerepet
játszó prosztaglandinok képzése
 COX-2: indukálható, gyulladásban szerepet játszó
prosztaglandinok
 COX-3: KIR-ben
 5-lipoxigenáz enzim hatására: leukotriének
 LTB4: kemotaktikus hatás
 LTC4, LTD4, LTE4: erek permeábilitása   ödéma
 egyéb mediátorok
 nitrogén-monoxid (NO)
 az NO-szintetáz indukálható formája állítja elő, amely különböző
gyulladásos sejtekben van jelen
 vasodilatatio, permeábilitás fokozódás
 citokinek
 PAF
 komplementrendszer elemei

Hatásmechanizmus

1. Gyulladásgátlás
 gátolják a COX enzimet  prosztaglandinképzés gátlása
 gyulladásos pír, ödéma, fájdalom 
 107

 alkalmazás: ízületek gyulladásos folyamataiban

2. Fájdalomcsillapító hatás
 prosztaglandinképzés gátlása
 a PGE hyperalgesiát kiváltó hatású, a PGE termelődés hiányában a fájdalomérző
receptorok szenzibilizálása egyéb fájdalomkeltő mediátorok iránt sem jön létre
 alkalmazás
 enyhe, közepesen erős fájdalommal járó ízületi gyulladásokban, izom ill. ér
eredetű fájdalmakban
 fejfájások egyes típusaiban
 fogfájásban
 szülés utáni fájdalmakban
 rákos folyamat csontmetasztázisa miatt fellépő fájdalmak esetén
 krónikus posztoperatív fájdalom esetén

3. Lázcsillapító hatás
 mikroorganizmus, szövetkárosodás, gyulladás  IL-1 felszabadulás a leukocytákból
 keringéssel a hypothalamusba jut (praeopticus régió)  PGE2 szint   láz
 a prosztaglandinok szintézisét gátolva csökkentik a lázat, de nem befolyásolják a
normális testhőmérsékletet

4. Hematológiai hatások
 csökkentik a TXA2 szintjét  thrombocytaaggregáció gátlása
 különösen kifejezett ez a hatás, ha a COX enzimet irreverzibilisen gátolja (pl.
acetilszalicilsav), mert a thrombocyták fehérjeszintetizáló képessége nagyon kicsi
 alkalmazás: embolisatio profilaxis
 egyéb: agranulocytosis, aplasticus anaemia

5. Gyomor- és bélnyálkahártyára gyakorolt hatás

 a PGE2 gátolja a gyomorsav-szekréciót, szerepe van a gyomor védőnyáktermelésében
és a gyomornyh. barrier funkciójának fenntartásában
 PG termelés   fenti hatások csökkenése  gyomornyh. károsodás  erózió,
fekély, vérzés
 a szerek többsége sav  direkt irritatív hatás

6. Vesére gyakorolt hatások

 vesefunkció csökkenése
 a vesében termelt vasodilatatiót okozó PG-oknak alapvető szerepe van a
vesekeringés a glomeruláris filtráció fenntartásában, ha a vese vérellátása
vmilyen okból csökkent
 NSAID szedés  kompenzáció kiesése  akut veseelégtelenség
 só- és vízretenció  ödéma
 PG-ok hiányában nő a klór- és vízvisszaszívás, ill. az ADH hatása
 renin-angiotenzin-aldoszteron rendszer aktivitása   hyperkalaemia
 nephrotoxikus hatás
108

 éveken keresztüli, nagy dózisú NSAID szedés esetén

7. Méhre, terhességre, szülésre, magzatra gyakorolt hatás
 méh
 dysmenorrhoea  (menstruáció alatt nagy mennyiségű PG szabadul fel 
méhgörcsök)
 magzatra gyakorolt hatás
 ductus arteriosus záródása (magzati életben és születés után is)
 alkalmazás: nyitott ductus arteriosus kezelése
 szülés alatt
 vérzés fokozódása
 csökkent méhtevékenység  szülés elhúzódása

8. Hiperszenzitív reakció
 a COX gátlása miatt fokozódik az arachidonsav lipoxigenáz által katalizált
metabolizmusa  leukotriének 
 rhinitis, asthma bronchiale, angioneuroticus ödéma, generalizált urticaria,
anaphylaxiás reakció, bőrreakciók
 keresztérzékenység: az egyik szedése során hiperszenzitív tünetek jelentkeznek,
akkor a többi NSAID-re is hasonlóan fog reagálni a beteg
 109

III/10. Nem szteroid gyulladásgátlók: szalicilát és anilin származékok

Szalicilát származékok

Hatásmechanizmus

 gátolják a COX-1 és COX-2 enzimet (az aspirin irreverzibilisen)

Farmakológiai hatások

 fájdalomcsillapító hatás: elsősorban perifériás támadásponttal

 lázcsillapító hatás: centrális támadásponttal
 gyulladásgátló hatás
 húgysavürítésre gyakorolt hatás
 kis dózis (1-2 g/nap): húgysavkiválasztás 
 nagyobb dózis (>5 g): húgysavürítés erőteljesen 
 hematológiai hatások
 vérzési idő  (hatás időtartama=vérlemezkék életideje: 8-11 nap)
 igen ritkán thrombocytopenia, aplasticus anaemia, agranulocytosis
 gyomor-bélrendszer
 hányinger, hányás, gyomorfekély, vérzés
 légzés
 terápiás dózis: oxigénfelhasználás és CO2 produkció  (oxidatív foszforiláció
szétkapcsolása)  légzőközpont stimulálása  hyperventilatio
 toxikus dózis: légzőközpont depresszió
 sav-bázis egyensúly
 kezdetben: respiratorikus alkalosis (hyperventilatio miatt), majd kompenzáció
 toxikus dózis: metabolikus acidosis, majd respiratorikus acidosis (légzőközpont
depresszió)
 vese
 só- és vízretenció
 hypovolaemia esetén: akut veseelégtelenség
 tartós, nagy dózis: papillanekrózis, interstitialis nephritis
 máj
 dózisfüggő forma: májenzimek , hepatomegalia, hányinger, icterus
 szénhidrát-anyagcsere
 hypoglikaemia
 nagy dózis: hyperglikaemia: glikogenolízis , aerob glikolízis , glükokortikoid
szekréció 
 oxidatív foszforiláció
 nagyobb dózisokban szétkapcsolják  O2 felvétel , CO2 termelés ,
testhőmérséklet 
110

 központi idegrendszeri hatások

 nagyobb dózisban: fülzúgás, halláscsökkenés, szédülés, hányinger, hányás,
zavartság  görcsök  KIR depresszió: delirium, coma
 terhesség
 tartós szedés: újszülött testtömegének csökkenése, nagyobb perinatalis
mortalitás
 szülés előtti és utáni vérzések
 elhúzódó szülés

Farmakokinetika

 A: gyomorban és vékonybélben (szalicilsav bőrön keresztül is), antacidumok lassítják

 D: összes testváladékban megtalálhatók, átjutnak a placentán
 M: májban szalicilát  szalicilursav
 E: vizelettel (lúgos vizeletben , savas vizeletben )
 felezési idő: 3-5 óra (T1/2: th. dózisban elsőrendű kinetika, toxikus dózisban nulladrendű)

Mellékhatások

 lsd: fentebb, + NSAID-k mellékhatásai

 Reye-sy: vírusfertőzésekben alakulhat ki szalicilátok szedése során (májkárosodás,
encephalopathia)  16 év alatt ne alkalmazzuk!

Dózisok

 100 mg (40-325 mg): antithrombotikus hatás (+ feltételezhetően GI tumor prevenció)

 325-600 mg (4 óránként): láz- és fájdalomcsillapítás
 napi 3-4,5 g felett: gyulladásgátlás

Indikációk (fentebb említetteken kívül)

 terhességi hypertonia, praeeclampsia

 Alzheimer-kór megelőzése
 besugárzás okozta hasmenés
 szalicilsav lokálisan: tyúkszem, gombás fertőzés, ekzemás dermatitis

Interakciók

 számos szert kiszorít a fehérje-kötésből (pl. methotrexat)

 gátolja a sulfinpyrazon és probenicid köszvényellenes hatását
 kortikoszteroidok csökkentik a vérszintjét

Mérgezés

 enyhe: hányinger, szédülés, gyomorfájdalom

 közepes: hyperventilatio, respiratiós alkalosis
 légzésdepresszió, respiratorikus és metabolikus acidosis, görcsök, hyperthermia,
pulmonalis ödéma, halál
 111

 halálos adag: 10-30g

 gyerekeknél (4 éves kor alatt) nem alakul ki respiratorikus alkalosis
 terápia: gyomormosás, 10% MgSO4, iv. Na-bikarbonát, glükózinfúzió, Seduxen

Készítmények

 ACETILSZALICILSAV (Aspirin)
 DIFLUNISAL: reverzibilis COX gátló
 KALCIUM-ACETILSZALICILÁT (Kalmopyrin)

Anilin-származékok

 PARACETAMOL (ACETAMINOPHEN)
 hatásmechanizmus
 a COX-3 enzimet gátolja a KIR-ben
 nincs gyulladásgátló hatása
 farmakokinetika
 A: GI-ből jól felszívódik
 D: a legtöbb szövetben gyorsan eloszlik, a májban koncentrálódik
 M: májban konjugálódik
 E: vizelettel
 T1/2: kb. 2 óra
 mellékhatások
 allergiás bőrreakciók
 májkárosodás
 a májban kis mennyiségben reaktív intermedierré alakul, amit a
glutation ártalmatlan végtermékké alakít
 nagy dózis glutation deplécióhoz vezet  reaktív intermedier 
 gyomornyálkahártya-irritáció
 mérgezés
 kezdetben: hányinger, hányás
 24-48 h múlva: májkárosodás tünetei
 terápia: acetilcisztein, DE 12 óra eltelte után NEM szabad adni, mert a
májkárosodás nem előzhető meg, de nő a májcoma veszélye

 PHENACETIN
 nem alkalmazzák mellékhatásai miatt
 methaemoglobinaemia
 haemolyticus anaemia
 vesekárosodás
 euforizáló hatás

 ACETANILID
 erős vérméreg, terápiásan nem használják
112

III/11. Nem szteroid gyulladásgátlók: NEM szalicilát és anilin származékok

1. Pyrazolonszármazékok
 PHENYLBUTAZON
 gyulladásgátló hatása igen erős, de toxikus
 alkalmazás: ankylosis, súlyos RA, köszvény
 tartósan (1 hétnél tovább) nem alkalmazható
 kenőcsként is alkalmazzák
 OXYPHENBUTAZON
 SULFINPYRAZON
 rendkívül erős húgysavürítő hatása van
 AZAPROPAZON (APAZON)
 kevésbé toxikus, mint a phenylbutazon
 nem okoz agranulocytosist
 húgysavürítő hatása van
 PHENAZON, AMINOPHENAZON, NORAMINOPHENAZON (Algopyrin)
 ritkán agranulocytosist okoznak
 a noraminophenazon az egyik legerősebb nem kábító fájdalomcsillapító

2. Fenamátok (antrinilsav-származékok)
 a prosztaglandinok egyes hatásait is antagonizálják
 alkalmazás: fájdalomcsillapítás, dysmenorrhoea, RA
 mellékhatás: diarrhoea
 vegyületek:
 MEFENAMINSAV (Ponmel)
 MECLOFENAMINSAV
 FLUFENAMINSAV
 NIFLUMINSAV (Donalgin)

3. (Aril)propionsav származékok
 jobban tolerálhatóak, mint a szalicilátok
 indikáció:
 fájdalom-, lázcsillapítás
 rheumás betegségek, myalgia
 primer dysmenorrhoea (preventíven)
 mellékhatások:
 GI panaszok, vérzés, erosio, fekély
 bőrkiütés, thrombocytopenia
 vegyületek:
 IBUPROFEN (Advil, Algoflex)
 NAPROXEN (Apranax): gátolja a leukocyták migrációját
 FLURBIPROFEN (Flugalin, Strepfen)
 113

4. Oxikám származékok (enolsavak)

 hosszú felezési idejűek
 indikáció: mozgásszervi fájdalmak, gyulladások
 vegyületek
 PIROXICAM (Brexin)
 TENOXICAM (Tilcotil)
 MELOXICAM: a COX-2 iránt szelektivitást mutat (de kevésbé, mint a coxibok)

5. Ecetsav szármzékok
 INDOMETACIN (Indobene)
 nagyon erős gyulladásgátló (gátolja a fehérvérsejt migrációt és a PLA-t és PLC-t)
 indikáció
 gyulladásgátló (ízületi gyulladások)
 akut köszvényes roham
 ductus arteriosus zárása
 Hodgkin-kórban kialakuló láz
 mellékhatások
 legerősebb ulcerogén hatású gyulladásgátló
 KIR: súlyos fejfájás, szédülés, zavartság
 vérképzőrendszer károsodása (anaemia)
 terhességben nem adható
 SULINDAC: prodrug  gyomrot kevésbé izgatja
 TOLMETIN: jobban tolerálható, kevesebb GI mellékhatás
 DICLOFENAC (Cataflam)
 indikáció: fájdalom-, gyulladás-, lázcsillapítás, lokálisan szemészetben,
bőrgyógyászatban
 mellékhatások: GI és KIR
 T1/2: 2 óra
 ETODOLAC
 indikáció: postoperatív fájdalomcsillapítás, osteoarthritis, RA
 T1/2: 7 óra
 mellékhatások: kevés GI

6. Homopirimidazol – RIMAZOLIUM: légzőközpont izgató hatású

7. Szelektív COX-2 gátlók

 Coxibok: CELECOXIB, PARECOXIB, VALDECOXIB, ROFECOXIB
 a cardiovascularis kockázat növekedése miatt a valdecoxibot és rofecoxibot
kivonták a forgalomból
 NIMESULID (Xilox)
 MELOXICAM (Meloxan)
 114

III/12. Szedatohipnotikumok: benzodiazepin receptorokon ható szerek

 szedatív hatás: nyugtató, de egyben álmosító hatás.

 altató (hipnotikus) hatás: a „normális” alvást elősegítő hatás (megrövidíti a latenciáját,
megnyújtja a tartamát)
 szorongásoldó (anxiolitikus) hatás: csökkenti a félelemérzetet, szorongást

Nem egyszerű a szedatívumok és anxiolitikumok elkülönítése, lehetséges az átfedés!

A GABAA-receptor

 ionotrop receptor, aktiválódása Cl- beáramlást eredményez  hiperpolarizáció

endogén ligandja: diazepam

binding inhibitor/GABA
receptor modulator/acyl-CoA-
binding protein)

Benzodiazepinek

 hatásmechanizmus
 az ioncsatornák GABA kiváltotta megnyílási frekvenciáját növelik
 még viszonylag nagy koncentrációban sem hozzák létre a GABA-receptorok izgalmát
 farmakokinetika
 A: per os jól felszívódnak
 D:
 jelentős plazmafehérjékhez való kötődés
 bejutnak a központi idegrendszerbe
 bizonyos fokú felhalmozódást mutatnak a zsírszövetben
 bejutnak a magzatba és az anyatejbe is
 115

 M: oxidációs és konjugációs folyamatok  ált. hatástalan, metabolitok, de egyes

metabolitok farmakológiailag aktívak
 hosszú hatástartamú szerek kumulálódhatnak
 E: vesén keresztül
 mellékhatások
 motoros inkoordináció, mentalis confusio
 amnesia
 gyengeség, fejfájás, szédülés
 pszichés hatások: nyugtalanság, gátlástalan viselkedés, depresszió, paranoid
gondolatok
 vérnyomáscsökkenés: dózisfüggő
 interakciók: az alkohol, ill. más központi idegrendszeri depresszánsok hatásai additívak vagy
akár potencírozók
 antidotum: flumazenil
 tolerancia, pszichés- és fizikai dependencia kialakulhat

1. Hipnotikus benzodiazepinek
 MIDAZOLAM (Dormicum)
 rövid hatástartamú ( 6 h)
 el- és visszaaltatónak, ált. anesztézia előkészítésére használják
 BROTIZOLAM (Lendormin)
 CINOLAZEPAM (Gerodorm)
 TRIAZOLAM
 rövid hatástartamú (felezési idő: 2-4 h)
 confusiót, hajnali szorongást válthat ki
 előfordul gátlástalan viselkedés és agresszió

2. Hipnotikus és anxiolitikus benzodiazepinek

 NITRAZEPAM (Eunoctin)
 közepes hatástartamú (felezési idő  20 h)
 egyes országokban görcsgátlónak is használják
 TEMAZEPAM (Signopam)

„Z-szerek”: ZOLPIDEM, ZALEPLON, ZOPICLON

 szerkezetileg nem BDZ-k, de ugyanazon a receptoron hatnak

 ultrarövid hatásúak (hatástartam  4 h)
 el- és visszaaltatónak használják őket
 amnesiat okoznak
 antidotumuk a flumazenil
 utóhatásaik csekélyek
 izomrelaxánsnak vagy görcsgátlónak nem alkalmasak
116

III/13. Szedatohipnotikumok: nem benzodiazepin receptorokon ható szerek

Barbiturátok

 hatásmechanizmus: a GABAA receptor (Cl- -csatorna) átlagos megnyílási időtartamát növelik

 farmakodinámia
 kis adag: szedatív, anxiolitikus, görcsgátló hatás, mellékhatásként álmosít, a szellemi
funkciókat lassítja
 közepes adag: hipnotikus hatás, inkoordináció, amnesia, görcsgátlás, eufória
 nagy adag: ált. anesztézia, mérsékelt légzésdepresszió
 toxikus adag: coma, légzésleállás, vasomotoros bénulás
 tolerancia, pszichés és fizikai dependencia alakul ki
 megvonási tünetek: görcsök, hyperthermia, delírium, kiszámíthatatlan keringési
reakciók, halállal is végződhetnek
 terápiás szélessége kicsi
 opioidokkal vagy etanollal kombinálva fokozzák azok hatását és mérséklik a megvonási
tüneteket
 amphetaminokkal kombinálva elősegítik az eufóriát
 szedatohipnotikumként való használatuk visszaszorult

1. Szedatív barbiturátok
 PROXIBARBAL (Vasalgin)
 PHENOBARBITAL kis adagban (Sevenaletta – 15 mg)

2. Hipnotikus barbiturátok
 PHENOBARBITAL nagyobb adagban (Sevenal – 100 mg)

Egyéb szedatohipnotikumok

 GLUTETHIMID
 elaltatónak használják
 szerkezetileg a thalidomiddal áll rokonságban
 addiktív
 MEPROBAMAT (Andaxin)
 nyugtató és centrális izomrelaxáns
 dependenciát okozhat
 CLOMETHIAZOL (Heminevrin)
 CHLORALHYDRAT
 első generációs H1-receptor-antagonisták
 nem vényköteles, kombinált készítményekben használják őket
 MELATONIN, RAMELTEON (melatoninreceptor-agonista)
 macskagyökér (Valeriana Relax)
 117

III/14. Antiepileptikumok

Az epilepszia

 alkalomszerűen, ritkábban vagy gyakrabban fellépő rohamok formájában jelentkezik

 a rohamot ált. a corticalis neuronok egy csoportjának kóros, magas frekvenciájú kisülése
okozza (kivétel: absence roham – 3 Hz frekvencia), amely a környező agyterületekre is
kiterjedhet
 feltételezett mechanizmusa
 az agyi serkentő (főleg glutamáttal megvalósuló) neurotranszmisszió fokozódása
 a gátló (GABA-val működő) transzmisszió gyengülése
 az idegsejtek membránjának kórosan fokozott excitabilitása
 fajtái
 primer/idiopathiás
 szekunder/szimptomatikus: trauma, tumor, infekció stb. következménye
 a rohamok lehetnek
 parciálisak: a kóros aktivitás a cortex meghatározott részéből indul ki,
lokalizációjának megfelelő neurológiai tünetekkel jár, tovaerjedésének mértéke
korlátozott, csak az egyik félteke érintett
 egyszerű parciális: tudatzavar nincs, elemi motoros, szenzoros vagy vegetatív
tünetek lépnek fel
 komplex parciális: tudatzavar, összetettebb tünetek (pl. beszéd eltérései)
 generalizáltak: mindig kétoldaliak, tudatzavarral társulnak
 grand mal (tónusos-klónusos)
 absence (petit mal): főleg gyermekkorban kezdődik
 status epilepticus: nem szűnő vagy hamar visszatérő rohamok által jelzett klinikai állapot

Az antiepileptikumok hatásmehanizmusa

 feszültségfüggő Na+-csatornák gátlása

 aktivitás-/frekvenciafüggő („use-dependence”) gátlás: az inaktív állapotú
csatornákhoz kötődnek  lassabban alakulnak át nyugalmi állapotba  a refrakter
periódus megnyúlik  neuronok tüzelési frekvenciája  az epilepsziás gócban, egyéb
területeken az idegi aktivitás nem vagy alig csökken
 parciális és tónusos-klónusos generalizált rohamban hatásosak, absenceben NEM
 feszültségfüggő Ca2+-csatornák gátlása
 alacsony aktivációs küszöbű, T típusú feszültségfüggő Ca2+-csatornák gátlása
 magas aktivációs küszöbű (nem T típusú) feszültségfüggő Ca2+-csatornák gátlása
 az endogén GABA gátló hatásának potencírozása
 GABAA-receptorok pozitív alloszterikus modulációja
 GABA szintézis serkentése, visszavétel vagy lebomlás gátlása
 az endogén glutamát hatásának csökkentése
 glutamátfelszabadulás csökkentése, glutamátreceptor-antagonista hatás
118

Parciális rohamokban és tónusos-klónusos generalizált rohamban hatékony szerek

 PHENYTOIN (Diphedan, Epanutin)

 hatásmechanizmus: Na+-csatorna blokkolás (antiaritmiás szer is!)
 farmakokinetika
 per os jól felszívódik
 dózisfüggő (nem lineáris) kinetikát mutat: nagyobb adagban az elimináció
nulladrendűvé válik  a felezési idő megnyúlik
 erős enziminduktor: warfarin, ösztrogének hatása 
 mellékhatások
 fejfájás, szédülés, ataxia, nystagmus, kettős látás
 kevésbé szedál, mint a többi antiepileptikum
 zavartság, magatartászavarok
 gingivahyperplasia
 hirsutismus
 megablastos anaemia
 osteomalacia
 teratogén: farkastorok, nyúlajak, csont-, izom-, béltraktus fejlődési
rendellenességei („foetalis hydantoin szindróma”)
 iv. nagyobb adag: ritmuszavarok, KIR-depresszió
 interakciók
 szalicilátok, szulfonamidok, phenylbutazon, valproat leszorítja a
plazmafehérjékről  hatás 
 phenobarbital, carbamazepin, etanol  elimináció előbb lassul, majd gyorsul

 CARBAMAZEPIN (Tegretol, Neurotop)

 hatásmechanizmus: Na+-csatorna gátlás
 farmakokinetika
 per os a felszívódás kielégítő, de lassú
 erős enziminduktor
 mellékhatások
 szédülés, kettős látás, ataxia, nagyobb adagnál szedáció
 vizeletretenció
 allergiás reakció: bőrkiütés, agranulocytosis, aplasticus anaemia
 teratogén lehet
 egyéb indikáció
 trigeminus-neuralgia
 akut alkoholelvonási tünetek mérséklése
 akut mánia

 PHENOBARBITAL (Sevenal)
 hatásmechanizmus: GABAA-receptor moduláció
 farmakokinetika
 per os jól, de lassan szívódik fel
 119

 erős enziminduktor
 vesén történő kiürülése fokozható a vizelet lúgosításával  túladagolásban
használható
 hosszú felezési idejű (100 óra)
 mellékhatások
 szedáció, gyerekeknél paradox izgatottság, időseknél zavartság
 megablastos anaemia, osteomalacia, allergiás reakciók
 túladagolás esetén légzőközpont depresszió, keringési elégtelenség
 teratogén lehet
 tartós szedés esetén tolerancia, dependencia

 PRIMIDON (Sertan)
 hatásmechanizmus: Na+-csatorna gátlás
 farmakokinetika
 metabolizmus során két aktív metabolittá alakul (az egyik a phenobarbital)
 mellékhatások
 szedáció, szédülés, ataxia, kettős látás, nystagmus, hányás
 megaloblastos anaemia, osteomalacia
 egyéb indikáció: essentialis tremor

 Újabb szerek
 kisebb toxicitás, kevesebb mellékhatás
 nem hatnak a CYP enzimekre (kivéve: topiramat)
 ált. akkor alkalmazzák, ha az elsőként választott hagyományos szer nem hat
megfelelően, vagy nem tolerálható mellékhatásokat okoz
 oralisan adhatóak

 VIGABATRIN (Sabril): GABA-transzamináz irreverzibilis gátlása

 GABAPENTIN (Gabator, Neurontin): összetett hatásmechanizmus
 TIAGABIN (Gabitril): GABA visszavétel gátlása
 TOPIRAMAT (Topamax): Na+-csat. gátlás, GABA hatás , AMPA-rec. gátlás
 FELBAMAT (Taloxa): Na+-csat. gátlás, NMDA-rec.-antagonista

Csak absence típusú generalizált rohamban hatékony szerek: szukcinimidszármazékok

 hatásmechanizmus: alacsony küszöbű, T típusú feszültségfüggő Ca2+-csatornák gátlása

 ETHOSUXIMID (Zarontin)
 elsőként választandó szer absence rohamban
 PHENSUXIMID (Milontin)
 METHSUXIMID (Celontin)
120

Széles spektrumú antiepileptikumok

 VALPROAT (Convulex)
 hatásmechanizmus
 feltehetőleg serkenti a GABA-mediált gátlást a GABA metabolizmus
preszinaptikus szintjén és/vagy posztszinaptikusan közvetlenül a neuronális
membrán ioncsatornáira hatva
 farmakokinetika
 oralisan jól felszívódik
 metabolizmus révén eliminálódik, a metabolitok egy része aktív (T1/2: 15 h)
 enzimgátló!
 mellékhatások
 GI panaszok: hányinger, hányás, hasi fájdalom
 tremor, szedatív hatása minimális
 súlygyarapodás, haj elvékonyodása, megritkulása
 allergiás reakciók: thrombocytopenia, májkárosodás
 teratogén: velőcsőzáródási rendellenességek
 egyéb indikáció
 akut mánia
 migrénes roham megelőzése

 Benzodiazepinek
 hatásmechanizmus: GABAA-rec. moduláció, Na+-csat. gátlás
 mellékhatások
 szedáció, gyermekekben paradox izgalmi állapot, ataxia
 hirtelen megvonáskor állapotromlás, status epilepticus
 gyógyszerek
 CLONAZEPAM (Rivotril)
 CLORAZEPAT (Tranxene)

 Újabb szerek
 LAMOTRIGIN (Epitrigine, Lamolep, Lamitrin): Na+-csat. gátlás, glut. felszabadulás 
 ZONISAMID (Zonegran): Na+, Ca2+-csatorna gátlás
 LEVETIRACETAM (Kapidokor, Keppra): nem teljesen ismert hatásmechanizmusú

Status epilepticusban használt szerek

1. benzodiazepin iv.: diazepam, clonazepam, lorazepam

2. phenytoin, ill. phenobarbital iv.
3. hatástalanság esetén általános érzéstelenítés (pl. thiopentallal)

Nem epilepszás, vázizomgörccsel járó állapotokban használt szerek

 diazepam, lorazepam vagy phenobarbital iv.

 121

III/15. Antipszichotikumok farmakológiai hatásai, mellékhatásai

Antipszichotikum = neuroleptikum = major trankvilláns (csendesítő)

 már kis adagban jellegzetes nyugalmi állapotot, indifferens magatartást, az érdeklődés

csökkenését eredményezik, de még nagyobb adagban sem hipnotikusak, és nem hoznak létre
narkózist
 különböző eredetű pszichotikus állapotok kezelésére alkalmazzák
 schizophrenia
 affektív megbetegedések (pl. bipoláris depresszió)
 organikus pszichózisok (sérülés, koponyatrauma, hypoxia)

A schizophrenia tünetei

 pozitív tünetek (kezdeti szakaszban)

 delusio (téves következtetés, abnormális gondolat)
 paranoia
 hallucináció
 negatív tünetek (késői szakaszban)
 szociális visszahúzódás
 apátia
 demencia
 anhedonia

A schizophrenia patomechanizmusa

 dopaminhipotézis
 fokozott DA aktivitás
 alátámasztja
 amphetamin: + tünetek 
 apomorphin, bromocriptin, L-DOPA: + tünetek 
 reserpin (DA raktározást gátolja): + tünetek 
 „regulációs zavar” modell: a betegség hátterében egyéb transzmitterek zavara is szerepel
 glutamátrendszer 
 szerotoninrendszer 

Az antipszichotikumok hatásmechanizmusa

 közös jellemző: dopaminantagonista hatás

 az antipszichotikus hatékonyság és a D2-receptorhoz való affinitás szoros korrelációt mutat
122

Az antipszichotikumok farmakológiai hatásai

 antipszichotikus hatás
 agytörzsi felszálló rendszer aktivitása 
 ébredési rendszer aktivitása  (arousal reflexek )
 spontán aktivitás , catalepsia (izomtónus fokozódása)
 agresszivitás 
 paranoid ideák, félelem, téves képzetek 
 hányáscsillapító hatás: kemoreceptív triggerzóna DA-receptorain
 testhőmérséklet reguláció : hibernáció pl. nyitott szívműtét esetén
 narkózis potencírozó hatás
 egyéb hatások
 antimuszkarinerg hatás
 antihisztamin hatás
 antiadrenerg hatás
 antiszerotoninerg hatás

Antipszichotikumok mellékhatásai

 dopaminerg rendszer gátlásával összefüggő

 extrapyramidalis tünetek
 akut dystonia (dózisfüggő): izomtónus , akaratlan izommozgások, grimaszok
 dóziscsökkentés, antiparkinson szer csökkenti
 akathisia (dózisfüggő): motoros nyugtalanság, feszültség  dóziscsökkentés,
propranolol csökkenti
 pseudoparkinsonismus (dózisfüggő, reverzibilis): izommerevség, brady-
/akinesia, tremor
 tardív dyskinesia: akaratlan mozgások  túlzott mértékű upreguláció
következménye  a dózis csökkentésére rosszabbodik!
 endokrin hatások
 hyperprolaktinaemia  gynecomastia
 egyéb centrális hatások
 szedáció
 toxikus confusio
 görcskészség 
 testsúlynövekedés
 cardiovascularis hatások
 orthostaticus hypotensio (antiadrenerg - -blokkoló hatás)
 QT idő megnyúlása
 antimuszkarinerg hatással összefüggő: mydriasis, szájszárazság, obstipatio
 túlérzékenység
 malignus neurolepticus szindróma
 pangásos májelégtelenség
 agranulocytosis
 123

III/16. Antipszichotikumok csoportosítása

I. generációs (típusos) szerek D2  H1 M 5-HT3

Fenotiazinok
Dimetilamin-származékok +++ +++ ++ + ++
CHLORPROMAZIN (Hibernal inj., tbl., csepp, kúp)
LEVOMEPROMAZIN (Tisercin inj., tbl.)
Piperidinszármazékok
PIPOTIAZIN (Piportil tbl.)
Piperazinszármazékok
FLUPHENAZIN (Moditen DEPO inj.)
THIETHYLPERAZIN (Torecan inj., tbl., supp.) - hányáscsillapító
Butirofenon származékok +++ ++ - - +
HALOPERIDOL (Haloperidol inj., tbl.)
DROPERIDOL (Droperidol inj.)
Tioxanténok +++ - +++ - +
CHLORPROTHIXEN
CLOPENTHIXOL
ZUCLOPENTHIXOL

II. generációs (atípusos szerek)

Indolszármazékok 
SERTINDOL (Serdolect) ++ ++ + - +
ZIPRASIDON (Zeldox)
Diazepinek
CLOZAPIN (Leponex inj., tbl.) + ++ ++ ++ ++
OLANZAPIN (Zyprexa)
QETIAPIN (Seroquel) + ++ + + +
Benzamidok
SULPIRID (Depral) ++ - - - -
AMISULPIRID (Sulian)
TIAPRID (Tiapridal inj.)
Egyéb
RISPERIDON (Risperdal) ++ ++ ++ - +++
ARIPIPRAZOL (Abilify) +++ + + - ++
PALIPERIDON
ZOTEPIN (Zoleptil) ++ ++ ++ - ++

A II. generációs antipszichotikumok előnyei:

 extrapyramidális tünetek kialakulása kevésbé jellemző, hatásosabbak a negatív tünetek

kezelésében, javíthatják a kognitív funkciókat
 124

III/17. Anxiolitikumok

Anxiolitikum (minor trankvilláns): szorongáscsökkentő

Anxiolitikus benzodiazepinek

 DIAZEPAM (Seduxen)
 hosszú hatástartamú ( 2 nap)
 iv. antikonvulzívumnak is adható
 alkalmas BDZ-k, szedatohipnotikumok, ill. alkoholmegvonás tüneteinek kezelésére

 ALPRAZOLAM (Xanax, Frontin)

 közepes hatástartamú
 anxiolitikumnak és alvást elősegítő szernek használják

 CLONAZEPAM (Rivotril)
 hosszú hatástartamú (T1/2: kb. 50 h)
 antiepileptikum is

 CLOBAZAM (Frisium)
 CHLORDIAZEPOXID (Elenium)

Hipnotikus és anxiolitikus benzodiazepinek

 TEMAZEPAM (Signopam)
 NITRAZEPAM (Eunoctin)

Szerotonin 5-HT1A-receptor parciális agonisták

 BUSPIRON (Anxiron)
 hatásmechanizmus
 preszinaptikusan (dorsalis raphe magban): teljes agonistaként gátolja a
szerotonerg neruonok aktivitását
 a posztszinaptikus hyppocampális 5-HT1A receptorokon parciális agonista
 mérsékelt affinitást mutat a preszinaptikus D2-receptorokhoz
 farmakológiai hatások
 hatása 7-14 nap után fokozatosan alakul ki (max. hatás kb. 4 hét után)
 nincs altató, szedatív, izomrelaxáns és görcsgátló hatása!
 nem alakul ki tolerancia és dependencia
 nem mutat keresztdependenciát a BDZ vagy barbiturát típusú nyugtatókkal

A barbiturátoknak kis dózisban anxiolitikus hatásuk is van, de nem használják őket anxiolitikumnak!!!
 125

III/18. Centrális izomrelaxánsok

Centrális izomrelaxánsok: Olyan gyógyszerek, amelyek központi idegrendszeri támadásponttal

csökkentik a vázizmok kórosan megnövekedett nyugalmi tónusát anélkül, hogy jelentősen
befolyásolnák azok akaratlagos összehúzódását.

Fő indikációs területeik

 spasticitas: a vázizomtónus szabályozásának olyan zavara, amely az agykéregből a gerincvelői

-motoneuronokhoz leszálló, az izomtónust gátló motoros pályák sérüléséből ered (pl.
stroke, trauma, sclerosis multiplex, Little-kór)
 akut izomspazmus: az izmot érintő trauma, gyulladás hatására reflektorikusan, vagy
szorongás, ill. fájdalom következményeiként kialakuló izomtónus fokozódás (pl. discopathia)

Az izomtónus alapja: a nyújtási (myotaticus, proprioceptív) reflex

 két neuronból és egy szinapszisból áll (monosynapticus)

 receptorai (az Ia típusú primer afferens neuronok perifériás nyúlványai) az izomorsókban
találhatók  az izom megnyúlására aktiválódnak
 az Ia neuronok centrális nyúlványai a gerincvelő mellső szarvában lévő -motoneuronokkal
képeznek serkentő szinapszist (transzmitter: glutamát)
 az -motoneuronok axonjai adják a vázizomzat efferens beidegzését
 az -motoneuronok magasabb agyi központokból eredő leszálló pályák ellenőrzése alatt
állnak

Hatásmechanizmusuk: -motoneuronok gátlása

 az Ia típusú neuron centrális végződéseiből a glutamát felszabadulás csökkentése

 a gátló interneuronokból felszabaduló GABA hatásának potencírozása (amelyek az Ia
neuronok centrális nyúlványávan képeznek axo-axonalis szinapszist)
126

Csak spasticitasban hatékony szerek

 BACLOFEN (Baclofen, Lioresal)

 a főleg preszinaptikus lokalizációjú GABAB-receptorok szelektív agonistája
 a monosynapticus és a polysynapticus (flexor-) reflexeket egyaránt gátolja
 mellékhatások
 szedáció, álmosság, fejfájás
 izomgyengeség
 tartós kezelés megvonása vázizomgörcsöket, hallucinációt válthat ki

Elsősorban akut izomspasmusokban hatékony szerek

 GUAIFENESIN (Relaxil G)
 csak im. vagy iv. injekcióban adható
 nagyobb adag, főleg iv. adás esetén légzésbénulást okozhat
 CHLORZOXAZON (Myoflexin)

Spasticitasban és akut izomspasmusokban egyaránt hatékony szerek

 DIAZEPAM (Seduxen)
 TIZANIDIN (Sirdalud)
 2-receptor agonista  glutamát felszabadulás 
 enyhe fájdalomcsillapító hatással is rendelkezik
 mellékhatások
 szedáció, szédülés, fáradékonyság, hypotensio, szájszárazság
 nagyobb dózisokban jelentős vérnyomáscsökkenés, bradycardia
 indikáció
 stroke, SM, amyotrophiás lateralsclerosis
 discopathiához társuló izomspazmusok
 TOLPERISON (Mydeton)
 a mono- és polysynapticus reflexeket is gátolja
 fokozza a perifériás erekben a véráramlást  obliteratív érbetegségek kezelésére jó
 mellékhatások: fejfájás, izomgyengeség, hányinger, vérnyomáscsökkenés
 nem okoz szedációt
 CARISOPRODOL (+ paracetamol: Scutamil C)
 a polysynapticus reflexeket gátolja
 részben meprobamattá metabolizálódik (anxiolitikum és szedatohipnotikum)
 abúzuspotenciállal rendelkező szer

Perifériás hatású (de indikációs területe miatt ide sorolt) szer: DANTROLEN

 hatásmechanizmus: rianodin-receptorok gátlása  szarkoplazmatikus retikulumból történő

Ca2+-felszabadulás 
 mellékhatások: szedáció, hasmenés, májkárosodás
 indikáció: stroke/SM okozta spasticitas, malignus hyperthermia, neurolepticus malignus sy.
 127

III/19. Antiparkinson szerek

Parkinson kór

 klinikai tünetek
 nyugalmi tremor
 izommerevség
 akaratlagos mozgások csökkenése (hypo-, bradykinesia)
 csoszogó járás
 dementia
 okai
 idiopathiás
 vírusos encephalitis, trauma
 CO mérgezés
 neuroleptikumok, neurotoxinok
 patofiziológiája
 a basalis ganglionok dopamin szintje kórosan lecsökken a dopaminerg neuronok
szelektív degenerációja révén
 a noradrenalin- és szerotonintartalom is csökken
 a basalis ganglionok kolinerg-dopaminerg egyensúlya a kolinerg rendszer javára
billlen

LEVODOPA (Dopaflex)

 a dopamin prekurzora (a dopamin nem jut át a vér-agy gáton)

 dekarboxiláció révén keletkezik belőle dopamin (enzim: DOPA-dekarboxiláz)
 farmakokinetika
 per os adva csak 1%-a jut a KIR-be, a többi a periférián dekarboxilálódik  nagy
dózisban, vagy dekarboxilázgátlóval együtt kell adni
 a terápia hatásfoka idővel csökken
 mellékhatások
 hányinger, étvágytalanság, hányás: a vér-agy gáton kívül elhelyezkedő
hányásközpontot izgatja  dekarboxilázgátlóval minimalizálni lehet
 cardiovascularis hatások: 1-receptorok izgatása miatt
 arrythmiák
 orthostaticus hypotonia
 dyskinesia (dózisfüggő)
 viselkedési zavarok: depresszió, izgatottság, hallucináció, alvászavar, eufória
 „end-of-dose” akinesia: a vérszint csökkenése miatt
128

 „on-off” jelenség: a dopaminerg sejtek pusztulása miatt csökken a neuoronok

dopaminfelvétele, raktározása és szabályozott leadása  a gyógyszer terápiás
sávja beszűkül  bevétel után a magas dopaminszint dyskinesiát okoz, amelyet a
vérszint csökkenése miatt hypokinesia követ
 kontraindikáció: malignus melanoma (a melanin prekurzora is a dopamin)
 interakciók: B6-vitamin növeli a dekarboxilázaktivitást
 levodopával együtt adott szerek
 dekarboxilázgátló
 CARBIDOPA (+ levodopa: Duodopa, Sinemet)
 BENSERAZID (+ levodopa: Madopar)
 COMT-inhibitorok (a KIR-ben is gátolják a dopamin lebontást)
 ENTACAPONE (Comtan, + levodopa + carbidopa: Stalevo)
 TOLCAPONE
 perifériás DA-receptor blokkoló (perifériás mellékhatásokat csökkenti)
 DOMPERIDON (Motilium)

Dopamin-receptor-agonisták

 mellékhatások
 GI panaszok, cardialis és mentális zavarok, dyskinesiák
 fáradtságérzet, álmosság, fejfájás
 a kezelés kezdetén vérnyomáscsökkenés, collapsus
 kontraindikációk: terhesség
 csökkentik a prolaktin- és növekedési hormon szekréciót  hyperprolaktinaemia,
acromegalia kezelése
 gyógyszerek
 BROMOCRIPTIN
 PRAMIPEXOL (Mirapexin)
 ROPIRINOL (Requip)

AMANTADIN

 antivirális szer
 hatásmechanizmus
 DA felszabadulás 
 gátolja a dopamin visszavételét
 nem kompetitív NMDA-antagonista
 antikolinerg hatás
 mellékhatások
 hallucináció, nagyobb adagban görcsök, fejfájás
 keringési zavarok, vizeletretenció, hányinger, hányás
 129

Monoaminoxidáz- (MAO-) gátlók

 a dopamin a MAO-A-nak és a MAO-B-nek is szubsztrátja, de irreverzibilis MAO-A gátlókat

nem használnak, mert „sajtreakciót” idézhetnek elő

 SELEGILIN (Jumex)
 szelektív MAO-B inhibitor
 csökkenti az oxidatív károsodást

Centrális kolinolitikumok

 hatásaik
 csökkentik a tremor intenzitását
 nem javítják lényegesen a hypokinesiát és a rigiditást
 mellékhatások
 szájszárazság, székrekedés, fényiszony, vizeletretenció
 szédülés, confusio
 kontraindikáció: glaucoma, ileus
 vegyületek
 ATROPIN (régen használták)
 PROCYCLIDIN (Kemadrin)
 METIXEN (Tremaril)
 BIPERIDEN (Akineton)

inhibíció
130

III/20. Purin származékok (metilxantinok)

Metilxantinok: Növényekben található alkaloidok.

 COFFEIN: kávécserje, tealevél, kóladió, kakaómag

 THEOPHILLYIN: kávécserje, tealevél
 THEOBROMIN: kakaó

hatásaik

 asthma bronchiale kezelésében felhasznált hatásaik (theophyllin)

 bronchodilatatio (PDE gátlás  cAMP , adenozinreceptor-gátlás)
 gátolják a mediátorok felszabadulását a hízósejtekből és egyéb gyulladásos
sejtekből
 fokozzák a csillószőrök mozgását
 akut szívelégtelenség, tüdőödéma kezelésében felhasznált hatásaik (theophyllin)
 a preszinaptikus szimpatikus idegeken gátolják az adenozinreceptorokat 
noradrenalin felszabadulása   pozitív chrono- és inotrop hatás
 III. típusú foszfodiészteráz gátlása  cAMP szint   Ca2+-beáramlás a
szívizomsejtekbe
 közvetlenül a simaizmokon kifejtett hatásukkal a periférián tágítják az ereket,
de az agyi ereket szűkítik (feltehetőleg az adenozin vasodilatáló hatásának
gátlása révén)
 egyéb hatások
 KIR-i hatások (coffein és theophyllin)
 szorongás, izgatottság, alvászavar, tremor, görcsök
 vagus-, vasomotor-, légzőközpont-izgatás
 dependencia (coffein)
 csökkentik a vér viszkozitását és javítják a véráramlást (pentoxiphyllin –
perifériás keringési zavarok kezelése)
 harántcsíkolt izomzat munkavégző képességének növelése (coffein,
theophyllin)
 COPD-ben késlelteti a rekeszizom kimerülését
 enyhe diuretikus hatás
 sósav- és emésztőnedv-elválasztás   ulcus
 nagy dózisban arrythmiákat okozhatnak (theophyllin, coffein)

COFFEIN: részletesen lsd.: III/21. tétel

 131

III/21. Pszichostimulánsok, anorecticumok

Pszichostimulánsok

Fő centrális hatásaik:

 motoros aktivitás fokozódása

 eufória, centrális izgalom
 sztereotip viselkedés
 anorexia

1. Amphetaminok: AMPHETAMIN, DEXTROAMPHETAMIN, METAMPHETAMIN („speed”)

 hatásmechanizmus: dopaminerg hatás

 MAO-bénítás
 reuptake-gátlás
 reverz transzport
 direkt posztszinaptikus receptoraktiváció
 adagolás
 oralisan
 intravénásan
 inhalálás, elszívás (metamphetaminkristályok)
 hatásaik
 hiperaktivitás
 fizikai és mentális teljesítőképesség növekedésének érzése, munkabírás 
 alvásigény 
 iv. adagolás: „rush” (orgazmushoz hasonló érzés), majd szellemi élénkség,
eufória
 sy. aktivitás : vérnyomás- és szívfrekvencia emelkedés, GI motilitás , mydriasis
 hyperpyrexia: izomaktivitás, hőtermelés , hőleadás 
 túladagolás: lsd. VI/25. tétel
 tolerancia-dependencia
 hatásgyengülés hamar bekövetkezik
 reverz tolrancia (szenzitizáció): ismételt adagoláskor ugyanannak a dózisnak a
hatása fokozottabb lehet
 dependencia: jelentős pszichés és mérsékelt/gyenge fizikális
 elvonási szindróma
 fáradtság, anhedonia, depresszió, hyperphagia
 EEG-abnormalitások
 10-18 óráig tartó alvás („crashing”)
 személyiségváltozás, üldözési hallucinációk, ellenséges magatartás, gyanakvás
 toxikus pszichózis: paranoid tartalmak („mikroba-téboly”= kényszerképzet, hogy
bogarak mászkálnak a bőre alatt  vakarózás  hámhiányok), fogcsikorgatás
132

Ecstasy (MDMA) = 3,4-metilén-dioxi-metamphetamin

 hatásmechanizmus: szerotonin transzporter reverzálása  5-HT extracell. cc 

 neurotoxicitás: a szerotoninerg neuron terminálok degenerációját okozza
 adagolás: tablettában vagy kapszulában
 túladagolás: lsd. VI/25. tétel

Chat (kat)

 rokon a természetes alkaloid cathinonnal, ami a khat nevű növény leveleiben

található
 dopamint szabadít fel az intraneuronális raktárakból

2. COCAIN („Crack”)

 a cocacserje alkaloidja
 „crack”: cocain-hidrokorid szódabikarbónával és vízzel hevítve
 nagyon erős amphetamin („supr speed”), de annál sokkal súlyosabb dependenciához
vezet
 még fennálló hatás alatt is stimulálja újabb használatát

 hatásai
 fokozott éberség
 emelkedett hangulat
 fokozott energia
 mindentudás érzése
 szexualitás fokozódása
 adagolás
 intranasalisan (szippantás)
 intravénásan
 oralisan (ritka)
 rágás
 inhalálás
 túladagolás: lsd. VI/25. tétel
 tolerancia-dependencia
 jelentős tolerancia alakul ki
 a pszichés dependencia igen erős, a fizikai kevésbé kifejezett
 elvonási szindróma
 szorongás, hangulati kilengések, delírium
 néhány napig-hétig tartó heves vágy, alvászavar, görcsök, anhedonia,
hyperphagia, kimerültség, súlyos depresszió
 133

3. COFFEIN

 a többi metilxantin stimulánssal (teophyllin, teobromin) együtt a kávébabban,

tealevelekben, kakaóban és az afrikai kóladióban fordul elő

 hatásmechanizmusa
 PDE gátlása  cAMP szint   katekolaminszint   egyes agyi régiók
aktivitása 
 adenozin antagonista (A1 és A2-receptoron is)  cAMP szint 
 hatásai
 éberség, fáradtságérzés , fokozott koncentráció
 lefekvés előtt: álmatlanság, szorongás
 szívfrekvencia 
 diureticus hatás
 GI traktus: savszekréció   ulcus
 0,15 g-nál nagyobb dózis: idegesség, nyugtalanság, tremor
 nagy dózis: görcsök, kamrai arrythmiák, angina pectoris
 tolerancia: viszonylag gyorsan kialakul
 elvonási tünetek: fáradtság, irritabilitás, munkaképtelenség, letargia, nyugtalanság,
fejfájás (időtartama 1 hét)

Anorecticumok (centrális hatású fogyasztószerek)

 az amphetamin szerkezeti rokonai

 hatásmechanizmus: a táplálékfelvétel hypothalamicus regulációját befolyásolják
 DA-transzmisszió   éhségközpont (lateralis rész) gátlása
 5-HT-transzmisszió   jóllakottságközpont (ventromedialis rész) serkentése

 SIBUTRAMIN (Reductil)
 hatásmechanizmus: NA- és 5-HT-visszavétel gátlása
 mellékhatások
 centrális stimuláns: fejfájás, hányinger, nyugtalanság, álmatlanság
 sy. izgató: tachycardia, palpitatio, vérnyomás-emelkedés
 székrekedés, ízérzékelési zavar, szájszárazság, görcsroham
 elhagyáskor depressziós tünetek
 alkalmazás: obesitas rövidtávú kezelése (az EU-ban nem használják)

 egyéb szerek (az EU-ban nincsenek erre a célra törzskönyvezve)

 AMPHETAMIN, PHENTERMIN: katekolamin-kiáramlás 
 MAZINDOL: DA-felszabadulás , visszavétel gátlása
 FENFLURAMIN, DEXFENFLURAMIN: 5-HT-felszabadulás 
134

III/22. Pszichotomimetikumok

Pszichotomimetikum = pszichedelikum = hallucinogén

Közös tulajdonságuk, hogy jelentős pszichomotoros-stimuláció vagy depresszió nélkül mélyreható

befolyást gyakorolnak

 a gondolkodásra
 a percepcióra
 a viselkedésre
 a hangulatra

Hatásmechanizmus

 nem a DA-rendszer játszik szerepet benne  nem addiktívak

 feltehetőleg glutamátfelszabadulást okoznak a kéregben a thalamusból érkező serkentő
afferens input növelése útján

Csoportosítás kémiai szerkezet alapján

 fenetilaminok: mescalin, psilocybin

 indolaminok: LSD

LIZERGSAVAS DIETILAMID (LSD)

 hatásmechanizmus: 5-HT2A-receptor gátlása  szerotonin felszabadulása 

 farmakológiai hatások
 centrális hatások
 feszültségérzés, majd érzelmi felszabadulás sírással vagy nevetéssel (1-2 h)
 érzékeléstorzulások, vizuális illúziók, hallucinációk, az ego széthullásától való
félelem
 alkalmanként „bad trip” („lidérces utazás”): fenyegetettség, paranoid
hallucinációk
 a hallucinációk „flashback” formájában hetek-hónapok múlva újra
jelentkezhetnek
 EEG-n hyperarousal állapot
 memória romlása, gondolkodás nehézsége, ítélőképesség elvesztése,
hangulatváltozások
 perifériás hatások
 sy. izgalom: mydriasis, pulzus , enyhe vérnyomás-emelkedés, tremor,
nyugtalanság
 adagolás: oralisan
 tolerancia: az LSD-hez és kereszttolerancia a többi hallucinogénnel szemben hamar kialakul
 dependencia: nem jellemző
 135

 elvonási szindróma: nincs

 abúzus kezelése
 ált. nem szükséges, súlyos esetben antipszichotikum (pl. haloperidol)
 „flashback” esetén rövid antipszochotikum-kúra

PHENCYCLIDIN (PCP, angyalpor), KETAMIN

 régen mindkét vegyületet iv. anesztetikumnak használták

 hatásmechanizmus: az NMDA use-dependens, nem kompetitív antagonistái

 adagolás: oralisan, injektálva, inhalálva
 farmakológiai hatások
 enyhe intoxikáció: eufória, zsibbadásérzés
 közepes intoxikáció: desorientatio, környezettől való elhatárolódás, testsémazavar,
halál-közeli élmények, támadó viselkedés, szokatlan erőmutatványok, percepciós
zavarok, szexuális teljesítmény fokozódása
 szomatikus tünetek: szédülés, ataxia, dysarthria (beszédzavar), nystagmus, üres
tekintet, hyperreflexia, tachycardia, vérnyomás , légzésszám , izomtónus ,
vizelet-elválasztás 
 I. trimeszterben: abortus, congenitalis defektusok
 tolerancia: mérsékelt
 dependencia: nem alakul ki
 túladagolás
 említett tünetek fokozódása
 görcsök
 mélyülő coma
 hypertensiv krízis
 súlyos pszichotikus gondolkodási zavar
 myoglobinuria  veseelégtelenség
 azonnali halált is okozhat
 túladagolás terápiája
 benzodiazepinek
 antipszichotikumok ronthatják az állapotot, de schizophreniaszerű tünetek esetén
szükséges az adásuk
136

III/23. Antidepresszív szerek: MAO-bénítók

Antidepresszáns = pszichoenergetikum = timoanaleptikum

Depresszió

 tünetei
 apátia
 pesszimizmus
 önbizalomhiány
 bűntudat
 döntésképtelenség
 a gondolkodás és a cselekvés gátoltsága
 alvászavar
 étvágycsökkenés
 típusai
 unipoláris depresszió
 endogén depresszió
 reaktív vagy szekunder depresszió (kiváltó ok pl.: veszteségek, betegség,
gyógyszerek)
 bipoláris depresszió
 a beteg hangulata oszcillál a depresszió és a mánia között
▫ mánia: túlzott önbizalom, kiugró fizikai aktivitás
 patogenezise
 monoamin-hipotézis
 a depresszió a monoaminerg transzmisszió funkcionális deficitjével, a mánia
annak funkcionális túlsúlyával magyarázható
 a szerotonin transzmisszió zavarának is szerepe lehet
 alátámasztja:
▫ reserpin: kiüríti a monoaminraktárakat  mellékhatásként
depressziót okoz

Antidepresszív vegyületek csoportjai

 visszavétel- (reuptake-) gátlók

 monoaminoxidáz- (MAO-) bénítók
 preszinaptikus autoreceptor-antagonisták
 egyéb antidepresszánsok
 137

Monoaminoxidáz-gátlók

 monoaminoxidáz enzim típusai, szubsztrátjai, gátlószerei

enzim spec. szubsztrát szelektív gátlószer

szerotonin CLORGYLIN
MAO-A
noradrenalin MECLOBEMID - rev. (Aurorix)
SELEGILIN (Emsam tapasz 
feniletilamin
MAO-B depresszióban ezt használják, Jumex
benzilamin
tbl.  Parkinsonban!)

PHENELZIN
IPRONIAZID
dopamin
MAO-A és MAO-B NIALAMID (Nuredal)
tiramin
PARGYLIN
TRANYLCYPROMIN (Pernate)

 farmakokinetika
 jól felszívódnak a gyomor-bél traktusból
 a vegyületek felezési ideje viszonylag rövid, de mivel irreverzibilisen gátolják a MAO-
enzimet (kivéve a meclobemid!), hatástartamuk hosszabb (2-3 hét)
 mellékhatások
 meclobemid
 agitatio, insomnia, fejfájás, szédülés
 GI zavar
 irreverzibilis gátlószerek
 tremor
 orthostaticus hypotonia
 ejakulációs zavar
 szájszárazság, testsúlygyarapodás
 „sajtreakció”
 a gyomor-bél traktus nyálkahártyájában dominánsan MAO-A van
 ha nem szelektív, vagy MAO-A szelektív irreverzibilis gátlószerekkel
kezelik a beteget, gátlódik a gyomor-bél traktus MAO-A aktivitása 
a táplálékban előforduló biogén aminok (főként a tiramin) zöme
változatlanul jut a keringésbe
 tiraminban gazdag táplálék (pl. sajt) fogyasztása után életveszélyes
hypertoniás krízist idézhet elő
 interakciók
 indirekt szimpatomimetikumok  „sajtreakció”
 TCA, SSRI antidepresszánsok  szerotonin-szindróma
 pethidin  súlyos légzésdepresszió, izgalom, delírium, hyperpyrexia, görcsök
 indikáció
 depresszió
 szociális phobiák
138

III/24. Antidepresszív szerek: nem MAO-bénítók

Visszavétel- (reuptake-) gátlók

1. Triciklusos antidepresszánsok
 hatásmechanizmus, farmakológiai hatások
 gátolják a NA ( pszichomotoros stimuláció) és 5-HT ( hangulatjavító
hatás) visszavételét a preszinaptikus idegvégződésbe
 antimuszkarin hatás
 1-receptor-antagonista hatás
 antihisztamin hatás
 HERG-csatorna (K+-csatorna a szívben) blokkoló hatás
 mellékhatások
 antimuszkarin hatás: szájszárazság, obstipatio, látászavar, vizeletretenció,
tachycardia
 antihisztamin hatás: szedáció, testsúlynövekedés
 antiadrenerg hatás: orthostaticus hypotonia, reflex tachycardia
 HERG-csatorna blokkoló hatás: életveszélyes kamrai arrythmia (TdP)
 nem depressziós egyéneken: szedáció, confusio, mozgáskoordinációs zavar
 túladagolás, akut toxicitás
 izgatottság, mánia, confusio, görcsök
 légzőközpont depresszió, coma
 atropinszerű tünetek: kipirulás, szájszárazság, meleg, száraz bőr, bél- és
hólyagparalysis
 súlyos ritmuszavar: TdP, kamrafibrilláció  antiaritmiás szerek súlyosbítják!
 interakciók
 alkohol  légzésdepresszió
 MAO-gátlók  szerotonin-szindróma
 csökkentik egyes antihipertenzív szerek hatását
 acetilszalicilsav, fenilbutazon  leszorítják a TCA-t a fehérjékről
 guanethidin, -meildopa hatása  (a TCA a transzportrendszerre hat  nem
jutnak be ezek a szerek az idegvégződésekbe  nem tudnak hatni)
 indikációk
 depresszió (csak középsúlyos és súlyos depresszióban hatékonyak)
 pánikbetegség
 enuresis nocturna
 krónikus fájdalom
 migrénes fejfájás profilaxisa
 gyógyszerek
 dibenzoazepinek: IMIPRAMIN (Melipramin), CLOMIPRAMIN (Anafranil),
TRIMIPRAMIN (Sapilent)
 dibenzosuberonok: AMITRIPTILIN (Teperin)
 139

2. Szelektív szerotonin visszavétel gátlók (SSRI)

 hatásmechanizmus, farmakológiai hatások
 szelektíven gátolják a szerotonintranszportert  szinaptikus résben a
szerotoninszint   kezdetben  (autoreceptorok izgatása miatt), majd  a
szerotonin felszabadulás
 mentesek a TCA gyógyszerekre jellemző receptorgátló hatásoktól
 mellékhatások
 hányinger, hányás, hasmenés  tanácsos étkezés után bevenni
 a terápia kezdetén: szorongás, izgatottság, fejfájás
 insomnia  tanácsos reggel bevenni
 szexuális diszfunkció: késleltetett ejakuláció, libidó , anorgasmia
 interakciók: MAO-bénítók  szerotonin-szindróma
 gyógyszerek
 FLUOXETIN (Prozac)
 FLUVOXAMIN (Fevarin)
 PAROXETIN (Seroxat, Apodepi)
 SERTRALIN (Zoloft, Stimuloton, Gerotralin)
 CITALOPRAM (Seropram, Citalodep)
 ESCITALOPRAM (Cipralex)

3. Újabb visszavételgátlók
 SNRI (5-HT és NA reuptake gátló)
 VENLAFAXIN (Efectin, Velaxin)
 DULOXETIN (Cymbalta)
 NRI (szelektív NA reuptake gátló): csak súlyos/nagyon súlyos depresszióban hatásos
 REBOXETIN (Ebronax)
 NDRI (NA és DA reuptake gátló)
 BUPROPION

Preszinaptikus autoreceptor-antagonisták

 MIRTAZAPIN (Mirtel, Remeron, Mizapin), MIANSERIN (Tolvon)

 2-autoreceptor gátlása  NA + indirekt módon 5-HT felszabadulás 
 5-HT-receptor-antagonista (5-HT2A, 5-HT2C, 5-HT3)
 H1-receptor blokkoló
 alig gátolja a muszkarinerg és 1-adrenerg receptorokat

Egyéb antidepresszánsok

 orbáncfűkivonat (Extractum Hyperici herbae) (Remotiv)

140

III/25. Antihisztaminok: H1- és H2-receptor-bénítók

Hisztamin

Szintézis

 hisztidinből képződik hisztidin-dekarboxiláz hatására

 helye:
 hízósejtek
 basophil granulocyták
 hystaminocyták (gyomor)
 KIR hisztaminerg neuronjai

Tárolás és felszabadulás

 gyulladásos vagy allergiás reakciókban a hízósejtek degranulációjával szabadulnak fel

egyéb mediátorokkal együtt
 antigén hozzákötődése a sejtfelszíni IgE-hez  Ca2+-beáramlás  exocitózis
 a bázikus karakterű gyógyszerek (pl. morphin, tubocurarin) és az eosinophil sejtekből
felszabaduló bázikus proteinek nem receptoriális mechanizmuson keresztül, az IC
Ca2+-szint emelésével szabadítanak fel hisztamint a hízósejtekből
 egyéb hisztaminfelszabadító anyagok: orvosi székfű (mérsékelten), méh-, pók-,
kígyómérgek

Metabolizmus

 hisztamin  N-metil-hisztamin (imidazol-N-metil-transzferáz) N-metil-imidazol-

ecetsav (MAO)  vizelettel ürül
 a MAO gátlók csökkentik az antihisztaminok hatását

Hisztaminreceptorok

 H1: gyulladásban (bőrkipirulás, ödéma, értágulat, bronchoconstrictio)

 H2: direkt szívhatások (+ chrono- és inotrop hatás), gyomorsósav-termelés
 H3,H4: preszinaptikus autoreceptor  negatív feedback hatás

H1-receptor antagonisták

Hatásmechanizmus: kompetitív, reverzibilis gátlás

 első generációs szerek: könnyen átjutnak a vér-agy gáton, kevésbé szelektívek

(antagonista hatásúak a muszkarin, egyes képviselőik az - és egyes
szerotoninreceptorokon is)
 második generációs szerek: a vér-agy gáton rosszul penetrálnak, szelektívek
 141

Farmakológiai hatások

 simaizom-és érhatások
 gátolják a simaizom-kontrakciót a hörgőkben, bélben és a nagyereken
 csökkentik az endothelfüggő értágulatot, bőrpírt, posztkapilláris
permeábilitásfokozódást
 gyulladásgátló hatások
 egyes vegyületek csökkentik számos citokin termelődését, az ICAM-1
expresszióját, a gyulladásos sejtek aktivitását
 egyes antihisztaminok gátolják a hízósejtek degranulációját
 anaphylaxia
 a viszketést jól gátolják, de a hypotensiót alig
 KIR (első generációs szereknél)
 szedatív, kognitív funkciókat gátló hatás
 antiemetikus hatás (vestibularis magvakban lévő receptorokon keresztül)

Farmakokinetika

 A: gyomor-bélrendszerből jól felszívódnak

 M: májban, mikroszómális oxidáció révén
 E: vese (fexofenadin: epe)

Mellékhatások

 KIR: szedáció, aluszékonyság (főleg 1. generáció)

 perifériás antikolinerg hatások: vizeletretenció, székrekedés, szájszárazság (1. generáció)
 CVR: tachycardia, arrythmia, torsade de pointes (terfenadin)
 hematológiai eltérések
 allergiás dermatitis, fotoszenzibilizáció (ált. lokális adáskor)
 testsúlynövekedés (pl. ketotifen)

Indikációk

 allergia (urticaria, conjunctivitis, rhinitis), anaphylaxia (kiegészítőként)

 asthma bronchiale
 hányinger, hányás, szédülés

Vegyületek

 első generációs szerek

 CHLOROPYRAMIN (Suprastin), DIMETINDEN (Fenistil)
 DIMENHYDRINAT (Daedalon): muszkarinerg receptor blokkoló
 PROMETHAZIN: erős szedatív hatású
 második generációs szerek
 CETIRIZIN (Zyrtec), TERFENADIN, KETOTIFEN (Zaditen), LORATADIN (Claritine)
 harmadik generációs szerek
 LEVOCETIRIZIN, FEXOFENADIN, DESLORATADIN

H2-receptor-antagonisták: lásd a V/7. tételnél!

142

IV/1. Renin-angiotenzin rendszerre ható gyógyszerek

Renin-angiotenzin rendszer

A renin-angiotenzin rendszerre ható vegyületek hatásmechanizmusa

 renin felszabadulás csökkentése: -blokkolók

 renin hatásának gátlása (pl. angiotenzinogén-analógok – kipróbálás alatt)
 angiotenzin I  angiotenzin II átalakulás gátlása: ACE-gátlók
 angiotenzin II hatásának gátlása: angiotenzin II-receptor antagonisták
 143

Angiotenzinkonvertáló enzim gátlók (ACE-gátlók)

 főbb biológiai tulajdonságaik

 igen hatékony vérnyomáscsökkentők
 tágítják a veseglomerulusok efferens arterioláit  filtráció 
 gátolják a bal kamra hypertrophiát
 hatékonyak cardialis dekompenzációban
 növelik az inzulinérzékenységet
 javítják a lipid- és húgysavháztartást (könyv szerint nem befolyásolják)
 megemelik a bradykininszintet  prosztaglandinok bioszintézise 
 mellékhatásaik
 száraz, kínzó köhögés
 hyperkalaemia
 angioneuroticus oedema, proteinuria
 II. és III. trimeszterben való alkalmazás: fejlődési rendellenességek
 klinikai alkalmazás
 hypertonia
 krónikus pangásos szívelégtelenség
 bal kamrai szívelégtelenség, akut myocardialis infarctus (újabb infarctus megelőzése)
 interakciók
 K+-megtartó diuretikumok: hyperkalaemia
 NSAID: hypotensiv hatás 
 probenicid: renalis ACE-inhibitor excretio  (kivétel: fosinopril)
 oralis antidiabetikumok: hypoglikaemia
 antidepresszánsok: ACE-inhibitor hatása 
 lítium és digoxin plazmaszintje 
 kontraindikációk
 terhesség
 kétoldali a. renalis stenosis
 gyógyszerek
 BENAZEPRIL (Lotensin)
 CAPTOPRIL (Aceomel, Captogamma, Tensiomin)
 CILAZAPRIL (Inhibace)
 ENALAPRIL (Acepril, Ednyt, Enap, Enapril, Ranitec)
 FOSINOPRIL (Monopril, Fosinogen)
 LISINOPRIL (Lisopress, Linipril, Lisonorm, Conpres, Lisdene)
 PERINDOPRIL (Coverex, Noliprel)
 QUINAPRIL (Accupro)
 RAMIPRIL (Hartil, Ramace, Ramitren, Tritace)
 SPIRAPRIL (Quadropril)
 TRANDOLAPRIL (Gopten)
144

Angiotenzin II-receptor antagonisták

 terápiás szempontból az AT1-receptor szelektív antagonistáinak van jelentősége

 nem okoznak renin- és angiotenzin II-szint emelkedést
 nem növelik a bradykinin és prosztaglandinok szintjét  nem okoznak köhögést,
angioneuroticus oedemát, veseértágulatot

 mellékhatások
 hyperkalaemia
 kontraindikáció
 terhesség
 kétoldali a. renalis stenosis
 szoptatás (kiválasztódnak az anyatejbe)
 gyógyszerek
 LOSARTAN (Cozaar)
 csökkenti a plazma-koleszterinszintet
 erőteljes húgysavürítő hatású
 vesén keresztül ürül
 VALSARTAN (Diovan, Varexam)
 gyorsan felszívódik, és hatása csaknem 24 óráig fennmarad
 CANDESARTAN (Atacand)
 a vérnyomáscsökkenés ellenére javítja az agyi vérátáramlást
 feltehetőleg idős betegekben a kognitív funkciót is javítja
 EPROSARTAN (Teveten)
 nem a CYP 450 révén metabolizálódik  gyógyszerkölcsönhatások nem
fordulnak elő
 IRBESARTAN (Aprovel)
 ennek a legjobb a biológiai hasznosulása
 hosszú felezési idejű
 TELMISARTAN (Pritor, Micardis)
 újabb vizsgálatok szerint cardiovascularis rizikófaktorral járó
megbetegedésekben prevenciós célból is alkalmazható
 igen hosszú a felezési ideje
 kumarinszármazékok, ill. digoxin vérszintjét megváltoztathatja

Reningátlók

 reninantitestek
 prorenin analógok
 angiotenzinogén-analógok
 ENALAKIREN
klinikai kipróbálás alatt
 REMIKIREN
 ALISKIREN (Rasilez)
 145

IV/2. Digitalis hatásmódja, terápiás hatása, adagolása

Szívglikozidok: különböző növényekben és egyes békafélék bőrében előforduló, egymáshoz hasonló

szerkezetű glikozidok, melyek szívhatása jelentős

Digitalisok: a piros és a gyapjas gyűszűvirág leveleiben található szívglikozidok (de a digitalis

elnevezést gyakran használjuk az összes szívglikozid gyűjtőneveként)

Szerkezetük: genin (szteránváz + lakton gyűrű) + cukorrész

 purpurea-glikozidok (piros gyűszűvirág glikozidjai)

 natív: genin + 3 molekula digitoxóz (metilpentóz) + 1 molekula glükóz

száradás közben a digipurpidáz enzim hatására lehasad a glükóz

 stabil: genin + 3 molekula digitoxóz

▫ DIGITOXIN: digitoxigenin + 3 mol digitoxóz

 lanatozid-glikozidok (gyapjas gyűszűvirág glikozidjai)

 natív: genin + 3 molekula digitoxóz + 1 molekula glükóz + ecetsav

száradás közben a digipurpidáz enzim hatására lehasad a glükóz és az ecetsav

 stabil: genin + 3 molekula digitoxóz

▫ DIGOXIN: digoxigenin + 3 mol digitoxóz

telítetlen
laktongyűrű

szteránváz

digitoxin: R = H
digoxin: R = OH

cukorrész (3 digitoxóz)  hatás tartósítása, oldékonyság 

Farmakológiai hatások

1. Pozitív inotróp hatás (kontrakció ereje )

 a pitvari is kamrai rostokon is kifejti, egészséges szívizmon is kialakul
 146

2. Negatív chronotrop és dromotrop hatás (frekvencia és ingervezetés sebessége )

 psy. tónus fokozása
 vagusközpont izgatása
 baroreceptorok érzékenységének fokozása
 a szívizom Ach iránti érzkenységének növelése
 sy. tónus csökkentése
 következmények
 pitvari refrakter periódus rövidül: pitvarlebegés  pitvarfibrilláció
 atrioventricularis csomó refrakter szaka : védi a kamrát a túl szapora
ingerektől, de AV-blokkot is eredményezhet
 ezek a hatások atropinnal felfüggeszthetők

3. Arrythmogén hatás
 fokozzák a heterotrop ingerképzést
 növelik az ectopiás fókuszok ingerlékenységét
 toxikus koncentrációban (az sy. tónus fokozódása is szerepet játszik)
 atrioventricularis átvezetési zavar (II.-III. fokú AV-blokk)
 idő előtti kamrai válasz
 bigeminia, kamrai tachycardia és fibrillatio
 EKG: ST depresszió, inverz T, PR-távolság , QT-távolság , U-hullám

4. extracardialis hatások
 vese: reninfelszabadulás 
 simaizom: tónus , érszűkület
 GI rendszer: émelygés, hányás, hasmenés (kemoszenzitív triggerzóna érzékenyítése)
 KIR
 vagusközpont, kemoreceptor triggerzóna ingerlése
 dezorientáció, hallucinációk, színlátási zavarok
 izgatottság, görcsök

Hatásmechanizmus

Na+/K+-ATP-áz gátlása
az SR Ca2+-ATP-áz serkentése

Dig. I.: az inotrop hatásért

felelős feltételezett
támadáspont

Dig. II.: a toxikus

arrythmogen hatásért
felelős támadáspont

SR: szarkoplazmatikus
retikulum

Adagolás: lsd. következő tétel!

 147

IV/3. Digitalis indikációja, mellékhatásai

Fő indikációk

 szívelégtelenség kialakulása pitvarfibrillatióval

 pitvari lebegés, fibrillatio (kiegészítő terápiaként)
 akut supraventricularis tachycardia (gyakran kombinációban)
 súlyos, krónikus dekompenzáció (NYHA III-IV. – ACE-gátlókkal és diuretikumokkal)

Kontraindikációk

 hypertrophiás cardiomyopathia: a digitalis fokozza a kiáramlási obstrukciót, gátolja a

relaxációt
 WPW-szindróma egyes típusai: a digitalis serkenti az anterograd vezetést  kamrai
tachycardia jöhet létre
 AV-blokk
 diastolés működési zavar
 digitalisintoxikáció gyanúja

Relatív kontraindikációk

 akut myocardialis infarctus, ischaemia

 sinus-bradycardia, sinuscsomó-betegség
 AV-vezetést gátló egyéb gyógyszerek (verapamil, -blokkolók, amiodaron)
 digitalisérzékenységet fokozó állapotok (hypokalaemia, myxoedema, krónikus
tüdőmegbetegedés)
 veseelégtelenség
 cardioversio

Gyógyszerek és adagolásuk

terápiás telítő dózis (mg) fenntartó dózis (mg)

gyógyszer
plazmacc. oralisan iv. oralisan iv.
DIGOXIN (Digoxin-Richter) 0,5 - 1,5 ng/ml 1,5 - 2 1 - 1,5 0,125 - 0,5 0,25
DIGITOXIN (Digimerck) 10 - 35 ng/ml 0,4 - 0,6 0,05 - 0,07
DESLANOSID 1 - 1,5 0,4 - 0,8 0,25 - 0,75 0,2 - 0,4

 telítő dózis: az a teljes dózis, amely ahhoz szükséges, hogy a szívizom felhalmozza a
kompenzációhoz szükséges dózist
 fenntató dózis: az a napi mennyiség, amellyel a kumulálódott hatást fent lehet tartani
 gyors digitalizálás: sürgős esetben telítő adag 1-3 napig, majd fenntartó dózis
 lassúbb digitalizálás: a terápiás hatáshoz szükséges adagot lassabban adjuk be (4-5 nap) csak
fenntartó dózissal, vagy kombinált adagolási móddal

Toxicitás: lsd. 148. tétel

148

IV/4. Nem glikozid szerkezetű pozitív inotrop hatású szerek

Intracelluláris Ca2+-szint növelő pozitív inotrop szerek hatásmódja

1-adrenerg receptor izgatók

 alkalmazásuk gyakorlatilag csak a rövidtávú, sürgősségi, iv. terápiára korlátozódik

 kedvezőtlen hatásaik
 megnövelik a szív oxigénigényét
 tachyarrythmiákat okozhatnak
 hosszabb adagolásuk csökkenti a 1-receptorok sűrűségét  tachyphylaxiát okozhat

 DOBUTAMIN
 szelektív 1-agonista
 erősebben hat a szívizomra, mint a sinuscsomóra  jelentős kontraktilitásfokozódás
tachycardia nélkül
 a vérnyomást alig befolyásolja
 szívelégtelenségben növeli a perctérfogatot, mérsékli a szisztémás ellenállást,
csökkenti a kamrai töltőnyomást
 oralisan nem adható
 indikáció
 akut keringési elégtelenség, cardiogen shock, szívinfarktus
 -blokkolók túladagolása
 krónikus szívelégtelenség akut dekompenzálódása
 más szerekre nem kellően reagáló szívelégtelenség
 adagolás: 1-2 g/kg/perc fokozatosan emelve (max. 40 g/kg/percig)
 149

 DOPAMIN
 hatása dózisfüggő
 kis dózis (0,5-2 g/kg/perc): D1 és D2-receptorok izgatása
 a vese, a mesenterialis régió, a szív és az agy ereinek tágulata
 diuresis
 oedemák mérséklése szívelégtelenségben
 közepes dózis (2-5 g/kg/perc): 1-receptorok izgatása
 + chronotrop és inotrop hatás
 nagy dózis (5-10 g/kg/perc): 1-receptorok izgatás
 érszűkület
 indikáció: akut szívelégtelenség
 oralisan nem adható

Foszfodiészteráz-gátlók

 inodilatator hatásúak: a szívizomban pozitív inotrop hatás, az erekben dilatatio

 a szívelégtelenség akut kezelésében váltak be
 mellékhatásaik: a szív oxigénigényének növekedése, tachyarrythmiák

 metilxantinok: krónikus szívelégtelenségben hatásuk nem kielégítő

 THEOPHYLLIN
 AMINOPHYLLIN

 bipiridinek
 szívelégtelenség akut kezelésében iv. infúzióban használatos szerek
 növelik a perctérfogatot
 csökkentik a megnövekedett jobb pitvari töltőnyomást és a perifériás ellenállást
 gyógyszerek
 AMRINON (Inocor inj.)
 MILRINON

Kalciumérzékenyítők

 a Ca2+-koncentráció pozitív inotrop hatásgörbéjét balra tolják

 energiakímélő pozitív inotrop hatásuk van
 a Ca2+-szint növelése esetén extraenergiára van szükség a többlet Ca2+ IC raktárakba
való visszapumpálására
 hátrányuk: a szívizom-relaxáció sebessége csökkenhet  diastole időtartama megnyúlik
 indikáció: akut myocardialis ischaemiához társuló szívelégtelenség (dopamin helyett)
 gyógyszerek
 PIMOBENDAN: foszfodiészteráz-gátló hatása is van
 LEVOSIMENDAN (Simdax): értágító hatása is van, nem arrythmogen, PDE-gátló is
150

IV/5. Nem pozitív inotrop hatású szerek alkalmazása a szívelégtelenség

kezelésében

ACE-gátlók

 krónikus szívelégtelenségben csökkentik a mortalitást

 hatásukban szerepet játszó tényezők
 a perifériás érellenállás és az utóterhelés csökkentése
 aldoszteronszekréció gátlása  só- és vízvisszatartás csökkentése  előterhelés 
 a kötőszöveti proliferáció, ill. a szív és az erek remodellációjának gátlása
 szöveti angiotenzin szint csökkentése  NA felszabadulás , sy. aktivitás 

AT1-receptor blokkolók

 előnyös hatásaikat az ACE-gátlókéhoz hasonlóan fejtik ki

Diuretikumok

 hatásuk
 csökkentik a vénás nyomást és a kamrai előterhelést
  csökkentik az oedemát és a szív nagyságát, javítják a pumpafunkciót
 enyhe és közepesen súlyos elégtelenségben önmagukban is klinikai és hemodinamikai
javulást eredményeznek
 indikáció: pangásos centrális és perifériás keringési elégtelenség

Vazodilatátorok

 HYDRALAZIN (arteriolatágító) és ISOSORBID DINITRAT (venodilatator) kombinációja

 növeli a perctérfogatot
 csökkenti a töltőnyomást
 mérsékli a szív remodellációját

-adrenerg receptor gátlók: BISOPROLOL, CARVEDILOL, METOPROLOL, NEBIVOLOL

 hatásaik
 csökkentik a mortalitást
 katekolamin-tachycardia mérséklése
 -receptorszám növelése  -receptor érzékenység 
 gátolják a katekolaminok mitogén aktivitását  remodelláció, apoptosis gátlása
 indikáció: pangásos szívelégtelenség, tachycardiával komplikálódó SZE, idiopathiás és
dilatativ CMP, ischaemiás szívbetegség talaján kialakuló szívelégtelenség
 151

IV/6. Szívritmuszavarok okai és mechanizmusai

Akciós potenciál

A szívizomsejtek a megfelelő ingerekre sajátos potenciálváltozással reagálnak, melyet akciós

potenciálnak nevezünk.

 kb. 100-szor hosszabb, mint a vázizmok, ill. az idegek akciós potenciálja  a kontrakció
nagyrészt már lejátszódik, mire a repolarizáció befejeződött és az effektív refrakter periódus
(ERP) véget ért  a szívizom nem tetanizálható
 effektív refrakter periódus (ERP): az a legrövidebb időtartam, amely után a
szívizomsejt az előző akciós potenciált követően újra ingerelhetővé válik
 az ERP-t meghatározza:
 a repolarizáció időtartama
 a Na+-csatornák inaktív állapotból nyugalmi állapotba való
visszatérésnek sebessége
 posztrepolarizációs refrakteritás: az ERP időtartama jelentősen meghaladja az akciós
potenciál időtartamát (API)  az ERP/API arány nő
 a sinus- és AV-csomóban fiziológiás

0.: gyors depolarizációs fázis

1.: gyors repolarizációs fázis
2.: plató fázis

3.: repolarizációs fázis

4.: spontán lassú diastolés
depolarizáció (spontán automáciát
mutató szövetekben – sinuscsomó,
AV-csomó, Purkinje-rostok)

Az arrythmiák keletkezésének mechanizmusai

Arrythmia: a normális sinus ritmustól eltérő szívritmus

1. Ingerképzés zavarai
a) normális automácia
 a normális automáciát meghatározó tényezők
 spontán diastolés depolarizáció meredeksége
 küszöbpotenciál értéke
 akciós potenciál időtartama
152

 típusai
 fokozott automácia: sinus tachycardia
 csökkent automácia: sinus bradycardia

b) kóros automácia: triggerelt aktivitás

 ezeknek az automáciáknak a beindításához előző akciós potenciálok szükségesek,
amelyek kiváltják (triggerelik) az ezután már magától fennálló ritmuszavart

 korai utódepolarizáció (EAD)

 akkor jön létre, ha a szívizomsejtek (különösen a Purkinje-rostok és/vagy
a mélyebben elhelyezkedő subepicardialis – M-sejtek – repolarizációja
túlzott mértékben megnyúlik  a repolarizáció teljessé válása előtt
újabb depolarizációs potenciálhullám váltódik ki
 okai
 mutáció (hosszú QT-szindróma)
 nagyfokú bradycardia
 hypokalaemia
 K+-csatorna gátló gyógyszerek

 késői utódepolarizáció (DAD)

 az arrythmogén depolarizációs hullám az előző akciós potenciál
repolarizációjának lezajlása után keletkezik  ha eléri a
küszöbpotenciált, extrasystole váltódik ki
 oka: a sejtek Ca2+-nal való kóros túltelítődése  az emelkedett IC Ca2+
tartalom a Na+/Ca2+ cseremechanizmuson keresztül aktiválja a szívizmot
 ischaemia
 digitalis intoxikáció

2. Ingerületvezetés zavarai: „reentry” mechanizmus

 anatómiailag a szívben számtalan reentry pálya létezik, mert a szívizom elektromos
szempontból egybefüggő syncytiumot képez
 normális körülmények között az ingerület körbeforgása nem jön létre, mert a
refrakter szak kellően hosszú
 sérült szívizomban előfordul, hogy az ingerültvezetés az egyik ágon anterográd
irányban gátlódik, így a rost retrográd irányból kerül ingerületbe (egyirányú
blokk)  ha az ingerületvezetés a retrográd irányból kellően lassú, akkor a blokk
előtti szívizomrész refrakter szaka már véget ért, a szívizom újraingerlődik 
körbefutó ingerület keletkezik

normális ingervezetés reentry mechanizmus

 153

IV/7. Antiaritmiás szerek hatásmechanizmusa, osztályozása

Vaughan Williams féle osztályozás

 I. osztály
 helyi érzéstelenítő, ún. membránstabilizáló hatásúak
 kötődnek a szívizom Na+-csatornáihoz  a megfelelő ingerek hatására sem tudnak
megnyílni  az ingerületvezetési sebesség csökken/gátlódik
 az EKG-n a QRS-komplexus kiszélesedését okozzák

 I/A alcsoport
 az Na+-csatornák mellett a K+-csatornákat is gátolják
 a kamrai munkaizomrostok akciós potenciáljának depolarizációja (0. fázis)
lassúbbá válik, az akciós potenciálok amplitúdója csökken (Na+-csat. gátlás)
 a repolarizáció (3. fázis) megnyúlik (K+-csat. gátlás)
 az EKG-n a QRS-komplexus kiszélesedik, a QT-intervallum megnyúlik
 a Na+csatorna gátlás frekvenciafüggő, azaz nagyobb frekvenciánál nagyobb a
blokk (modulált receptor teória értelmében), de fiziológiás frekvenciánál is
számottevő
 oka: viszonylag lassan válnak le a receptorokról
 mérsékelten növelik az effektív refrakter szak és az akciós potenciál
időtartamának arányát
 jellegzetes képviselői
 QUNIDIN
 PROCAINAMID
 DISOPYRAMID

 I/B alcsoport
 nincs K+-csatorna gátló hatásuk  a repolarizációt nem változtatják meg (ill.
csekély mértékben rövidítik)
 a gátlóhatás frekvenciafüggő (modulált receptor teória értelmében), de
egészséges szívizomban fiziológiás szívfrekvenciánál nem érvényesül!
 oka: viszonylag gyorsan válnak le a receptorokról
 különösen hatásosak sérült, részlegesen depolarizált szívizomterületeken
 az EKG-t fiziológiás szívfrekvenciánál nem befolyásolják
 az akciós potenciál időtartamához képest az effektív refrakter periódus
időtartama jelentősen megnő  poszrepolarizációs refrakteritás alakulhat ki
 jellegzetes képviselői
 LIDOCAIN
 MEXILETIN
 PHENYTOIN
154

 I/C alcsoport
 fiziológiás szívfrekvenciánál is hatásosan gátolják a Na+-csatornákat
 terápiás dózisban nem gátolják számottevően a K+-csatornákat
 jelentős akciós potenciál időtartam rövidülést okoznak a Purkinje-rostokon
 az EKG-n a QRS-komplexus kiszélesedik, a QT-intervallum következményesen
mérsékelten megnyúlik
 jellegzetes képviselői
 FLECAINID
 PROPAFENON

 II. osztály
 hatásmechanizmus: a szimpatikus tónus csökkentése
 szinte kivétel nélkül a -adrenerg-receptorok kompetitív gátlói
 PROPRANOLOL
 METOPROLOL
 ESMOLOL
 PINDOLOL

 III. osztály
 hatásmechanizmus: a szívizomsejtek repolarizációs fázisának jelentős lassítása és a
szívizomsejt valamelyik K+-csatornájának gátlása
 az EKG-n a QT-intervallum megnyúlik (a QRS-komplexus nem szélesedik ki)
 jellegzetes képviselői
 SOTALOL
 AMIODARON
 BRETYLIUM

 IV. osztály
 hatásmechanizmus: Ca2+-csatorna gátlás
 képviselői
 VERAPAMIL
 DILTIAZEM

Use-dependencia – modulált receptor teória

 az antiaritmiás gyógyszerek affinitása a Na+-csatornákon feltételezett receptorokhoz a

csatornák funkcionális állapotától függ
 aktív és inaktív állapotban az affinitása nagy  a kötődés dominál
 nyugalmi állapotban az affinitás kicsi  a disszociáció dominál
 következmény: nagy szívfrekvenciánál, ill. korai extrasystolénál a Na+-csatorna-gátló szerek
hatása erősödik („use”-dependencia), lassú szívfrekvenciánál pedig gyengül, ill. megszűnhet
 jelentős eltérések vannak azonban az egyes Na+-csatorna gátló gyógyszerek között a
frekvenciafüggés jellegét és mértékét illetően
 155

 gyors leválási kinetikájú gyógyszerek: a leválás kinetikája a fiziológiás elektromos

diastole időtartamához (kb. 500 ms) képest gyors (200-400 ms)
 az a gyógyszermennyiség, ami az akciós potenciál időtartama alatt a
receptorokhoz kötődött, a diastole alatt mind le is válik  csak akkor gátolják a Na+-
csatornákat és az ingervezetést, ha a diastole lényegesen megrövidül (korai
extrasystole vagy tachycardia esetén)
 lassú leválási kinetikájú gyógyszerek: normális szívfrekvenciánál alig csökken a gátló
hatás  jelentősen csökken az ingerültvezetés sebessége

Fordított (reverz) use-dependencia

 a jelenleg ismert repolarizációt megnyújtó K+-csatorna-gátló (III. osztályú) antiaritmiás szerek

szinte kivétel nélkül jobban nyújtják a repolarizációt lassabb, mint gyorsabb szívfrekvenciánál
 következmény
 az ilyen gyógyszerek repolarizációt és refrakter szakot megnyújtó hatása pont akkor
nem érvényesül kellően, amikor szükség lenne rá (kórosan nagy szívfrekvenciánál)
 bradycardiánál vagy kamrai pauza után túlzott mértékű repolarizációmegnyúlás
következhet be, ami korai utódepolarizációhoz, torsade de pointes kamrai
tachycardiához vezethet

Az antiaritmiás szerek arrythmogén (proaritmiás) hatása

 a reentry modell értelmében, ha egy sérült területen az ingerület lényegesen lassabban, de

még át tud jutni, egyirányú blokk és arrythmia nem fog kialakulni (e)
 ha azonban valamilyen hatásra (pl. Na+-csatorna-gátló gyógyszer) az ingerületvezetés tovább
romlik, egyirányú blokk és reentry típusú arrythmia keletkezhet (f)
 a repolarizációt megnyújtó (III. osztályú) szerek bizonyos körülmények között a repolarizációt
túlzottan megnyújtják (lsd. fentebb), így korai utódepolarizáció és torsade de pointes
tachycardia jöhet létre
156

Az antiaritmiás szerek összefoglaló táblázata

Celluláris hatás Ioncsatorna-hatás EKG-hatás Szerek

+
I. osztály: Na -csatorna-gátlók
I/A a depolarizáció gátlása már Na+-csatorna gátlás a QRS-komplexus QUINIDIN
fiziológiás szívfrekvenciánál (lassú leválási kinetika) kiszélesítése PROCAINAMID
a repolarizáció megnyújtása K+-csatorna-gátlás a QT-intervallum DISOPYRAMID
megnyújtása PRAJMALIN

I/B a depolarizációs fázis gátlása Na+-csatorna gátlás fiziológiás LIDOCAIN

csak nagy frekvenciánál és (gyors leválási frekvenciánál a QRS MEXILETIN
sérült depolarizált kinetika) és a QT nem változik PHENYTOIN
szívizomban
az akciós potenciál
időtartamának mérsékelt
rövidítése

I/C a depolarizációs fázis erős Na+-csatorna gátlás a QRS kiszélesítése FLECAINID

gátlása már fiziológiás (lassú leválási kinetika) a QT-távolság PROPAFENON
szívfrekenciánál a mérsékelt
repolarizáció érdemleges megnyújtása
befolyásolása nélkül (következmény)

II. osztály: szimpatikus tónust csökkentők

cAMP-függő RR-távolság növelése PROPRANOLOL
ioncsatornák METOPROLOL
működésének PINDOLOL
csökkentése
ESMOLOL

III. osztály: repolarizáció-gátlók

az akciós potenciál K+-csatornák gátlása a QT-intervallum BRETYLIUM
időtartamának jelentős megnyújtása SOTALOL
megnyújtása AMIODARON
DOFETILID
IBUTILID

IV. osztály: Ca2+-csatorna-gátlók

a Ca2+-csatornák use VERAPAMIL
dependens gátlása DILTIAZEM
ADENOZIN
 157

IV/8. Antiaritmiás szerek: I. osztály – Na+-csatorna-gátló szerek

I/A csoport (általános jellemzőket lsd.: előző tétel)

QUINIDIN

 hatásmechanizmus
 csökkenti a normotrop és heterotrop pacemaker sejtek automáciáját, mert
 csökkenti a spontán diastoles depolarizáció meredekségét
 a küszöbpotenciál-értéket a pozitív feszültségtartomány irányába tolja
 csökkenti a szívizomerőt ( - inotrop hatás): Ca2+- és Na+-csatorna gátlás
következménye
 gátolja az -adrenerg receptorokat  értágulat  vérnyomáscsökkenés 
reflex tachycardia
 antimuszkarin hatás  ellensúlyozhatja a gátló jellegű szívhatásokat, fokozhatja
a sinusfrekvenciát és az AV-átvezetés sebességét  pitvarlebegésnél kamrai
tacyhcardiát okozhat
 terápiás indikáció: supraventricularis tachyarrythmia
 mellékhatások
 veszélyes lehet szívelégtelenségben ( - inotrop hatás miatt)
 reentry típusú arrythmia, torsade de pointes tachycardia
 nagyobb dózisban bradycardia, asystolia
 fejfájás, láz, hasmenés, hányás, májkárosodás
 angioneuroticus oedema, thrombocytopenia
 kontraindikációk
 ingerületvezetési zavar (széles QRS)
 lassú repolarizáció (hosszú QT)
 sick sinus szindróma, szívelégtelenség, hypotonia, túlérzékenység
 interakciók
 digitalis  digitalis intoxikáció
 QT-távolságot növelő gyógyszerek (pl. sotalol, amiodaron) torsade de pointes
 adagolás: im. vagy per os (iv. nem!)
 profilaxis: 600-800 mg/nap
 tachycardia: 1200-3000 mg

PROCAINAMID

 hatásmechanizmus
 a quinidinnél gyengébb direkt gátló hatás van a pacemaker szöveteken, és direkt
negatív inotrop hatása is kevésbé kifejezett
 ganglionblokkoló  perifériás ellenállás   vérnyomás 
 antikolinerg hatása elenyésző
 farmakokinetika: iv., im. és per os is adható
158

 aktív metabolitja az N-acetilprocainamid: gyenge Na+-csatorna-gátló és erős

repolarizációt megnyújtó hatása van (III. osztályú)
 terápiás indikáció: a legtöbb pitvari és kamrai tachyarrythmiában hatásos, de használata
visszaszorult
 mellékhatások
 veszélyes lehet szívelégtelenségben ( - inotrop hatás), arrythmia
 lupus erythematosus-szerű szindróma
 hányinger, hasmenés, kiütések, láz, májkárosodás, agranulocytosis

DISOPYRAMID (Palpitin)

 hatásai a quinidinéhez hasonlóak, de erősebb antikolinerg és negatív inotrop hatású

 mellékhatások
 vizeletretenció, szájszárazság, obstipatio (antikolinerg hatás)
 kontraindikáció
 myasthenia gravis, glaucoma, dekompenzált szívelégtelenség

PRAJMALIN

 nincs antikolinerg hatása, gyengébb negatív inotrop hatás

 mellékhatások
 fejfájás, látási zavarok, arrythmia
 étvágytalanság, székrekedés, cholestasis

I/B csoport (általános jellemzőket lsd.: előző tétel)

LIDOCAIN

 hatásmechanizmus
 mind az aktív, mind az inaktív Na+-csatornákhoz kötődik  ischaemiában is erős
hatású (ahol a Na+-csatornák nagy része diastole alatt is inaktív állapotú)
 posztrepolarizációs refrakteritást okoz (gyors leválási kinetika miatt)
 nem befolyásolja a vegetatív idegrendszer működését
 farmakokinetika
 a first pass metabolizmus miatt oralisan csaknem hatástalan
 erősen kötődik a plazmafehérjékhez  vérszintje félrevezető lehet
 terápiás indikáció
 akut myocardialis ischaemia/infarctus után fellépő kamrai arrythmia kezelése
 digitalisintoxikáció
 supraventricularis arrythmiák kezelésére nem alkalmas
 mellékhatások
 KIR-i zavarok (nagy adag esetén): remegés, görcsök, érzészavarok,
halláscsökkenés, légzésbénulás
 proaritmiás komplikáció ritka
 159

MEXILETIN (Ritalmex kapszula, Mexitin kapszula és inj.)

 hatásmechanizmus: megegyezik a lidocainéval, de oralisan is adható („oralis lidocain”)

 terápiás indikáció
 kamrai extrasystole, tachycardia
 myocardialis infarctus utáni tachyarrythmia
 diabeteses neuropathia?
 mellékhatások
 KIR-i zavarok: ataxia, szédülés, zavartság, remegés, görcsök
 gyomorégés, hányinger, hypotonia
 kontraindikáció
 AV ingerületvezetési zavar, bradycardia
 szoptatás

PHENYTOIN (Diphedan tbl., Epanutin inj.)

 hatásmechanizmus: megegyezik a lidocainéval

 indikáció: csak digitalis intoxikációban alkalmazzák

TOCAINID (Tonocard inj. és tbl.)

 mexiletinhez hasonló
 csontvelő depressziót okozhat

I/C csoport (általános jellemzőket lsd.: előző tétel)

FLECAINID (Tambocor)

 hatásmechanizmus
 a Purkinje-rostokon erőteljes akciós potenciál rövidülést, a pitvari és kamrai
munkaizomrostokon mérsékelt megnyúlást okoz
 késlelteti az AV-átvezetést (mérsékelt Ca2+-áram-gátló hatás miatt)
 direkt negatív inotrop hatás
 terápiás indikáció
 supraventricularis tachyarrythmiák
 postinfarctusos kamrai ritmuszavarokban NEM alkalmazható (növeli a hirtelen
szívhalál gyakoriságát)

PROPAFENON (Rytmonorm)

 hatásmechanizmus: azonos a flecainidéval + gyenge -adrenerg receptor gátló hatás

 indikáció: supraventricularis arrythmiák
 mellékhatások
 deprimálhatja a sinuscsomó működését és a szív kontrakciós erejét
 proaritmiás komplikáció
 látási zavarok, szédülés, görcsök, GI panaszok, impotencia
160

IV/9. Antiaritmiás szerek: II. osztály - -blokkolók

PROPRANOLOL

 hatásmechanizmus
 nem szelektív (1- és 2-blokkoló)
 ISA –
 szokványos adagban: cAMP-szintézis csökkentése  - inotrop, dromotrop,
chronotrop hatás
 nagyobb dózisban: Na+-csatornák frekvenciafüggő gátlása (MSA+)
 farmakokinetika
 oralisan és iv. is használható
 erősen kötődik plazmafehérjékhez
 terápiás indikáció
 supraventricularis arrythmiák, különösen, ha a fokozott sy. aktivitás felelős az
arrythmiáért (thyreotoxicosis, sinustachycardia, phaeochromocytoma, posztoperatív
állapot)
 WPW-szindróma
 kamrai arrythmiák ellen kevésbé hatékony
 mellékhatások
 túlérzékenység katekolaminokkal szemben (receptor up-reguláció miatt)  terápia
felfüggesztésekor ischaemia, infarctus, arrythmiák
 alvási zavarok
 szexuális élet zavarai
 kontraindikációk
 túlérzékenység
 asthma bronchiale, súlyos obstruktív légúti betegség
 bradycardia, magas fokú AV-blokk, sick sinus szindróma
 interakciók
 fokozza a quinidin, a disopyramid és a verapamil cardiodepressiv hatását
 növeli a MAO-bénítók és a lítium toxicitását

Egyéb -receptor gátlók

 szelektív 1-blokkolók
 METOPROLOL (MSA +)
 ATENOLOL
 ESMOLOL
 nem szelektív -blokkolók
 OXPRENOLOL (MSA +, ISA +)
 PINDOLOL (MSA +, ISA +)
 161

IV/10. Antiaritmiás szerek: III. osztály – repolarizációt nyújtó szerek és az

amiodaron

SOTALOL

 hatásmechanizmus
 a racém D,L-sotalol kevert hatású (II-III. osztályú)
 a jobbra forgató D-sotalol „tiszta” III. osztályú szer
 terápiás indikáció
 paroxysmalis supraventricularis tachycardia
 pitvarfibrillatio
 reentry típusú kamrai arrythmia
 mellékhatások
 -blokkoló hatás miatt: pumpagyengeség, bradycardia, hypotensio
 repolarizációt megnyújtó hatás miatt: proaritmiás komplikációk (TdP)
 interakciók
 oralis antidiabetikumok hatását fokozza

BRETYLIUM TOSYLAT

 hatásmechanizmus: csaknem megegyezik a sotaloléval

 farmakokinetika
 csak parenterálisan használják
 nem metabolizálódik, vesén keresztül ürül
 terápiás indikáció
 súlyos kamrai arrythmiák, fenyegető kamrafibrillatio (ha más szerek hatástalanok,
vagy elektromos defibrillatiora nincs lehetőség – „kémiai defibrillator”)
 mellékhatások
 hypotensio
 hányinger, hányás
 interakciók
 a triciklusos antidepresszánsok meggátolják a bretylium felvételét az adrenerg
végkészülékekbe  hypotensio kivédhető
 fokozza a szívglikozidok toxicitását

Egyéb, tisztán III. osztályú szerek

 DOFETILID
 IBUTILID: csak iv. alkalmazható
 NAPA (N-ACETIL-PROCAINAMID): kísérleti szer
162

AMIODARON

 hatásmechanizmus
 akut alkalmazás
 frekvenciafüggően, erőteljesen gátolja a Na+-csatornákat (gyors leválási
kinetika) – I/B hatás
 nem befolyásolja a kamrai munkaizomrostok repolarizációját
 a Purkinje-rostok akciós potenciálját mérsékelten rövidíti
 gátolja az L típusú Ca2+-csatornákat - IV. osztályú hatás
  AV-átvezetés lassítása
  coronaria- és perifériás ellenállás 
 krónikus alkalmazás
 gátolja az - és -receptorokat (II. osztályú hatás)
 jelentősen megnyújtja a kamrai repolarizációt és az EKG-n a QT-távolságot
(III. osztályú hatás)
 NEM frekvenciafüggő! (nincs reverz use-dependencia)  ritka a TdP
 nem észlelhető a Purkinje-rostokon
 jódtartalma miatt befolyásolja a pajzsmirigyműködést
 farmakokinetika
 a különböző szövetekben nagymértékben felszaporodik
 fő metabolitja, a desethylamiodaron biológiailag aktív
 féléletideje rendkívül hosszú (40-100 nap)
 terápiás indikáció
 szinte minden supraventricularis és ventricularis tachyarrythmiában hatásos
 mellékhatások
 microdepositumok a corneán
 a bőr kékes vagy szürkés elszíneződése („gray man”)
 fényérzékenység
 hyper- vagy hypothyreosis
 májműködési zavar
 idegrendszeri zavarok
 tüdőfibrosis  ellenőrző röntgenvizsgálat szükséges!
 interakciók
 egyéb antiaritmiás szerek, vérnyomáscsökkentők hatását fokozza
 az oralis antikoagulánsok és szívglikozidok vérszintjét emeli
 163

IV/11. Antiaritmiás szerek: IV. osztály – Ca2+-csatorna-gátlók

VERAPAMIL, DILTIAZEM

 hatásmechanizmus
 Ca2+-csatornák frekvenciafüggő gátlása
  „lassú válasz” típusú akciós potenciálok (sinus- és AV-csomó sejtjei, sérült
kamrai sejtek) depolarizációjának és ingerületvezetésének gátlása
  AV-átvezetés gátlódik, sinusfrekvencia 
 kísérletesen gátolják mind a korai, mind a késői utódepolarizációt
 direkt negatív inotrop hatás, de az értágulat miatti szimpatikus reflexizgalom
ellensúlyozza
 a verapamil gátolja az -adrenerg-receptorokat
 terápiás indikáció
 AV-reentry mechanizmusú supraventricularis tachycardia
 pitvarfibrillatioban a kamrai frekvencia csökkentésére (kivéve: WPW-szindróma)
 mellékhatások
 súlyos hypotensio
 székrekedés
 hányinger
164

IV/12. Egyéb antiaritmiás szerek (digitalis, adenozin, magnézium)

ADENOZIN

 hatásmechanizmus
 féléletideje nagyon rövid (5-10 s)  csak gyors iv. bolusban alkalmazható
 purinerg receptorokon keresztül fokozza az acetilkolin-függő K+-áramot 
hiperpolarizáció  az automácia és a lassú válasz potenciálok terjedése 
 Gi-proteinen keresztül csökkenti a cAMP szintet  Ca2+-áram   ingerületvezetés
az AV-régióban 
 terápiás indikáció: AV-csomót érintő paroxysmalis supraventricularis tachycardia
 mellékhatások
 asystolia
 forróságérzés
 fejfájás
 émelygés
 hypotensio

MAGNÉZIUM

 hatásmechanizmus
 Ca2+-csatornák gátlása
 korai és késői utódepolarizáció gátlása
 terápiás indikáció
 torsade de pointes kamrai tachycardia (iv.)
 digitalisintoxikáció

DIGOXIN (részletesen lsd.: IV/2-IV/3. tétel)

 hatásmechanizmus
 vagushatása révén izgatja az acetilkolin-érzékeny K+-csatornákat  különösen a
pitvaron rövidíti a repolarizációt és a refrakter szakot
 a Gi-cAMP rendszeren keresztül gátolja a Ca2+-áramot  AV-átvezetés gátlása
 terápiás indikáció: supraventricularis arrythmiákban a kamra védelmére
 165

IV/13. Antianginás szerek: nitritek, nitrátok

Ischaemiás szívbetegség

Szöveti ischaemia: a szívizom oxigénellátása és oxigénigénye közötti egyensúly felborulása

Klinikai manifesztációi

 angina pectoris
a. effort angina
 oka a coronariák atherosclerotikus szűkülete
 a szűkülettől distalisan a coronaria perfúziós nyomása és az áramlás 
 a szívizom O2 igényének fokozódása (pl. fokozott terhelés, stressz miatt)
ischaemiát provokál  klinikailag AMI vagy anginás roham lép fel
b. nyugalmi (vazospasztikus, variant, Prinzmetal) angina
 oka a coronáriák spazmusa  áramlás 
 klinikai megjelenés: ciklusosan fellépő mellkasi fájdalom, ST-eleváció,
elnyújtott anginás roham gyakran a nap ugyanazon szakában (ált. reggel)
c. instabil angina
 oka az atheroscleroticus plakk rupturája vagy erosiója, aminek
következtében non-occlusiv thrombus keletkezik, melyhez vasopazmus is
társulhat

 akut myocardialis infarctus: valamely fő koszorúér hirtelen fellépő, teljes elzáródása

következtében kialakuló szívizomelhalás

 silent ischaemia: tünetmentes ischaemiás epizódok, melyek következtében

szívelégtelenség alakulhat ki, mechanizmusa nem ismert

 myocardialis stunning (kábult szívizom): olyan életképes szívizom, amelyben a perfúzió

helyreállítását követően a kontraktilitás zavara hosszabb-rövidebb ideig továbbra is
fennáll
 jellemzője a késleltetett funkcionális helyreállás (permanens diszfunkció)
 típusai
 akut stunning: a mechanikai funkció percek ill. órák alatt helyreáll
 krónikus stunning: a helyreállás hetekig, hónapokig tart
 maimed myocardium: a helyreállás inkomplett
 felléphet
 AMI-t követő trombolízis vagy angioplasztika után
 instabil anginás betegekben
 fizikai terhelés-indukálta anginában
 coronaria spazmus esetén
 thrombocyta aggregáció és átmeneti trombolízist követően
 közvetlenül coronaria bypass műtétet követően
 166

 hibernált myocardium
 a hibernált myocardiumban életképes sejtek találhatóak, amelyek funkciója
részlegesen vagy teljesen helyreállítható, amennyiben a szívizom
oxigénigény/oxigénellátás egyensúlyát kedvezően befolyásoljuk (gyógyszeresen)
és/vagy a keringést helyreállítjuk (műtétileg)
 alap feltételei
 károsodott kontraktilitás és funkció
 súlyos koszorúér betegség jelenléte
 a funkció teljes vagy részleges helyreállása revaszkularizáció után
 hibernált szívizom található súlyos koszorúér stenosisban szenvedőkben

 kevert posztinfarctusos ischaemiás szindróma: balkamra diszfunkció és remodelling

 ischaemiás prekondicionálás: rövid koszorúér occlusiókkal előidézett ischaemia

védelmet nyújthat az ismételten fellépő, hosszabb ischaemiás epizód káros
következményeivel szemben

A szívizom-iscahemia
kórélettana és a főbb
antianginás szerek
támadáspontja

A szívizom-ischaemia
fontosabb celluláris hatásai
a szívizomban
 167

Nitritek és nitrátok

 farmakológiai hatások
 vénás rendszerre gyakorolt hatás  ez a fő hatásuk!
 centrális vénák tágulata
 JP nyomás, pulmonalis vénás nyomás, BK diastolés nyomás és volumen 
 kamrafal feszülése   szívmunka és oxigénigény 
 coronariahatás
 ép coronariarendszerben a nagy epicardialis koszorúsereket és az
intramuralis kisereket is dilatálják
 patológiás körülmények között a kollaterális keringést képesek fokozni
 artériás rendszerre gyakorolt hatás
 nagyobb dózisban tágítják az arteriolákat  utóterhelés, oxigénigény 
 vérnyomás , reflex-tachycardia, sápadtság, gyöngeség
 a simaizmokat (bronchus, GI rendszer, uterus) elernyesztik
 csökkentik a motilitást

 hatásmechanizmus
 a nitrátok hatását az enzimatikusan lehasadó NO fejti ki

 mellékhatások
 fejfájás, hányinger, szédülés, arckipirulás, migrénes tünetek, nyelvzsibbadás
 súlyos vérnyomáscsökkenés, ájulás, tachy-/bradycardia
 methaemoglobinaemia
 tartós alkalmazás során nitráttolerancia: a gyógyszerhatás csökkenése/megszűnése
 dependencia: elvonás után fokozódó anginás tünetek
168

 terápiás indikáció
 akut anginás fájdalom, krónikus angina pectoris
 myocardialis infarctus, postinfarctusos angina
 akut balszívfél elégtelenség
 portalis, pulmonalis hypertensio
 kontraindikáció
 hypertrophiás obstruktív cardiomyopathia
 súlyos hypotonia
 túlérzékenység
 hypovolaemia, anaemia
 cerebralis vérzés
 interakciók
 erectilis diszfunkció kezelésére alkalmazott szerek  súlyos hypotensio megjelenése
 készítmények
 akut hatás elérésére: gyorsan ható készítmények (10-20 s)
 NITROGLYCERIN
 Nitromint subling. tbl., aerosol
 Nitrolingual aerosol, spray, inj.
 Nitro Pohl infúzió
 ISOSORBID DINITRÁT
 Iso Mack spray
 Isoket oldat infúzióhoz
 krónikus kezelésre: elnyújtott hatású készítmények
 NITROGLYCERIN
 Nitromint retard tbl.
 Sustac mite/forte tbl.
 Deponit tapasz
 Nitroderm tapasz
 ISOSORBID DINITRÁT
 Cardonit tbl.
 Sorbonit tbl.
 Iso Mack transdermalis spray
 ISOSORBID MONONITRÁT
 Mono Mack Depot
 Olicard retard kapszula
 PENTAERYTHRITOL TETRANITRÁT
 Nitropenton tbl.
 169

IV/14. Antianginás szerek: -blokkolók

Antianginás hatásuk alapja

 szimpatikus tónus gátlása

 szívfrekvencia 
szív munkája   szív O2-igénye 
 kontrakció ereje 

Hatásaik

 csökkentik az anginás fájdalmat

 csökkentik az anginás epizódok számát
 myocardiális infarctus esetén kivédhetik a szívrupturát, arrythmiákat  mortalitás 
 legkevésbé hatékonyak: spasticus eredetű anginákban
 Prinzmetal-anginában károsak is lehetnek a -receptorok blokkolása miatti
megnövekedett -receptor túlsúly miatt

Mellékhatások, kontraindikációk: lsd. II/16. tétel

Készítmények

 Nem szelektív szerek

 ISA- szerek
 PROPRANOLOL (Huma-Pronol tbl.)
 SOTALOL (Sotalex tbl., inj.), CHLORANOLOL (Tobanum tbl.)
 NADOLOL (Congard tbl.), TIMOLOL (Blocarden tbl.)
 ISA+ szerek
 ALPRENOLOL (Aptin tbl.), BOPINDOLOL (Sandonorm tbl.)
 OXPRENOLOL (Trasicor tbl.), PINDOLOL (Viscaldix tbl.)
 1-szelektív szerek
 ISA- szerek
 ATENOLOL (Tenormin tbl., inj.), BETAXOLOL (Lokren filmtbl.)
 BISOPROLOL (Concor filmtbl.), ESMOLOL (Brevibloc inj.)
 METOPROLOL (Betaloc tbl., inj.)
 ISA+ szerek
 ACEBUTOLOL (Prent filmtbl.)
 - és  -receptor blokkoló szerek
 CARVEDILOL (Dilatrend tbl.)
 LABETALOL (Trandante filmtbl.)
170

IV/15. Antianginás szerek: kalcium-antagonisták

Kémiai szerkezet

 fenilalkilaminok
 VERAPAMIL, GALLOPAMIL, BENCYCLAN, PERHEXILIN
 difenilalkilaminok
 FENDILIN, BEPRIDIL, PRENYLAMIN
 dihidropiridinek
 NIFEDIPIN, NITRENDIPIN, ISRAPIDIN, AMLOPIDIN, FELODIPIN, NIMODIPIN,
NISOLDIPIN, LACIDIPIN
 benzothiazepinek
 DILTIAZEM
 difenilpiperazinok
 FLUNARIZIN, CINNARIZIN, LIDOFLAZIN

Támadáspont

 sejtmembránon hatók
 Ca2+-beáramlás gátlók
 szelektív Ca2+-csatorna-gátlók
 nem szelektív Ca2+-csatorna-gátlók (a Na+-csatornákra, ill. más
receptorokra/enzimekre is hatnak)
 Na /Ca cseremechanizmus gátlói (amilorid)
+ 2+

 sejten belül hatók

 szarkoplazmatikus retikulumra ható szerek
 mitokondriumokra ható szerek
 calmodulinantagonisták

Szelektív Ca2+-csatorna gátlók

 hatásmechanizmus: az L-típusú Ca2+-csatornák gátlása

 farmakológiai hatások
 coronaria rezisztencia : nifedipin > diltiazem > verapamil
 perifériás vaszkuláris rezisztencia : nifedipin = diltiazem > verapamil
 negatív inotrop hatás: verapamil > diltiazem >>> nifedipin
 sinus-depresszió: diltiazem > verapamil (nifedipin: reflex tachycardia)
 AV-átvezetés lassítása: verapamil > diltiazem (nifedipin: nincs hatás)
 mellékhatások
 extrém vasodilatatio  arckipirulás, fejfájás, szédülés, viszketés
 bradycardia, AV-blokk (verapamil), szívmegállás, szívelégtelenség
 171

 terápiás indikáció
 angina pectoris (krónikus stabil, vasospasticus, instabil)
 ritmuszavarok
 hypertonia
 érszűkület (verapamil, nifedipin)
 atherosclerosis (lacidipin, fendilin)
 migrén profilaxis és utókezelés (fendilin)
 kontraindikációk
 terhesség I. trimestere
 szoptatás
 cardiogen shock
 aortastenosis
 hypotensio
 súlyos bradycardia, AV-blokk, AMI, sick sinus szindróma
 súlyos szívelégtelenség
 WPW anterográd típusa (verapamil)
 interakciók
 -blokkoló  szívelelégtelenség, AV-blokk veszély
 cimetidin, fentanyl  fokozott hypotensiv hatás
 phenobarbital, phenytoin, rifampicin  Ca+-csatorna-blokkoló szérumszintje 
 quinidin szérumszintje 
 digoxin, cyclosporin szérumszintje 
 készítmények
 VERAPAMIL (Verapamil tbl., inj., Isoptin SR filmtbl.)
 GALLOPAMIL (Procorum filmtbl.)
 DILTIAZEM (Blocalcin tbl., retard tbl., Diltan kapszula, Dilzem retard tbl., inj.)
 NIFEDIPIN (Adalat kapszula, retard tbl., inj., Cordaflex tbl., retard tbl., spray, Corinfar
drg., retard drg., Nifedipin kapszula, retard tbl.)
 NIMODIPIN (Nimotop S filmtbl., inf.)
 NISOLPIDIN (Baymycard tbl.)
 NITRENDIPIN (Baypress tbl.)
 ISRADIPIN (Lomir tbl., retard kapszula)
 FELODIPIN (Plendil tbl.)
 AMLODIPIN (Norvasc tbl.)
 LACIDIPIN (Lacipil filmtbl.)
 FENDILIN (Sensit drg.): nem szelektív, a calmodulint is gátolja
172

IV/16. Angina pectoris gyógyszeres kezelése

Stabil angina pectoris

 a szív- és érrendszeri atheroscleroticus folyamat fékezésére

 kis dózisú aspirin (intolerancia esetén clopidogrel)
 ACE-gátló (intolerancia esetén angiotenzinreceptor-blokkoló)
 lipidcsökkentő terápia
 antianginás, antiischaemiás szerek a panaszok csökkentésére
 -blokkolók (ha nincs ellenjavallat, akkor minden betegnek adjunk)
 Ca2+-antagonisták (ha fontos az életminőség és a terhelhetőség megőrzése - pl. nem
túl idős, szexuálisan aktív férfiak esetén)
 a nifedipin adását mortalitást növelő tulajdonsága miatt kerülni kell
 nitroglycerin (per os vagy transdermalis úton)
 nitrátokhoz hasonló hatású, újabb szerek
 molsidomin (Corvaton): ritkábban alakul ki tolerancia
 nicorandil: ritkábban alakul ki tolerancia
 ranolazin: feltehetőleg a szívizomsejtekben a késői Na+-áram
szelektív gátlója
 akut roham oldására
 sublingualis nitroglycerin

Variáns (Prinzmetal) angina

 Ca+-antagonista monoterápiában vagy nitráttal kombinálva

 aspirint ne adjunk, mert fokozhatja a coronaria spasmusra a hajlamot
 -blokkoló kezelésnek nincs előnye, de az újonnan megjelenő nyugalmi angina a kombinált
nitrát és -blokkoló-terápia szempontjából általánosan elfogadott indikáció

Instabil angina

 azonnal 350-500 mg acetilszalicilsav (ha nincs kontraindikáció)

 terápiás dózisban -blokkoló (ha nincs kontraindikáció)
 fájdalomcsillapításra morphium- vagy morphinszármazék (hányás megelőzésére:
metoclopramid)
 ha 3-4 óra alatt nem szűnik a fájdalom, az ischaemia progressziója valószínű 
-blokkoló vagy iv. nitrát adagjának növelése, ill. PCI
 iv. nitrátkezelés (ha nem kivitelezhető, akkor transdermalisan vagy nagy dózis per os)
 Ca2+-antagonisták (nyújtott hatású készítmények)
 kis molekulatömegű heparin (LMWH)
 glikoprotein IIb/IIIa rceptor-gátlók
 kedvező hatása csak nagy kockázatú betegek (pl. diabetes) esetén látszik
 173

IV/17. Szívinfarktus gyógyszeres kezelése

ST-elevációval nem járó akut coronariaszindróma (NSTEMI)

 gyógyszeres tennivalók a prehospitalis időszakban

 aspirin (ha nincs ellenjavallat)
 sublingualis nitrát vagy nitrátspray
 ha a fájdalom nitrát ismételt alkalmazására sem szűnik: morphium
 -blokkoló az aspirinnal és a nitráttal egy időben (ha nincs kontraindikáció)
 gyógyszeres tennivalók a koronáriaőrzőben
 ha a beteg korábban nem szedett -blokkolót, de ellenjavallata nincs, a kórházban az
első-második adagot iv. célszerű beadni, majd per os folytatni
 aspirin kiegészítésére clopidogrel
 szükség lehet glikoprotein IIb/IIIa receptor-gátlók adására
 Ca2+-antagonisták (elnyújtott hatású készítmények) adása tüneti javulást okozhat
 heparin vagy LMWH
 direkt antitrombin (hirudin) nem javasolt (gyakoribbak a vérzéses
szövődmények)
 a thrombolysis kontraindikált (a trombolitikumok növelték a mortalitást)

ST-elevációval járó akut coronariaszindróma (STEMI)

 NSTEMI-nél leírtak + thrombolysis

174

IV/18. Az atherosclerosis farmakológiája

Atherosclerosis: A nagy és közepesen nagy muscularis és elasztikus artériák fokális, megvastagodott,

kemény intima léziója.

Az atheromás plakk kialakulása

1. endothelialis diszfunkció
2. monocyták és macrophagok kitapadása szabadgyök-képződés  lipidperoxidáció
3. habos sejtek subendothelialis migrációja
4. simaizomsejt-proliferáció, kötőszövet-lerakódás

Az atherosclerosis megelőzésének lehetőségei

 ACE-gátlók: javítják az endothelialis diszfunkciót (bradykininakkumuláció  fokozott NO- és

prosztaciklinszintézis)
 statinok: lipidcsökkentő szerek, javítják az endothelium diszfunkcióját
 plazma-koleszterinszint csökkentő vegyületek
 omega-3 zsírsavak: csökkentik a lipidszintet (elsősorban a trigliceridszintet)
 folsav, B6- és B12-vitamin: csökkentik a homociszteinkoncentrációt
 mérsékelt alkoholfogyasztás
 rendszeres testedzés
 antioxidánsok (E-, C-vitamin)
 ösztrogén hormon

A lipoprotein-anyagcsere és az antihiperlipidémiás szerek főbb támadáspontjai

 175

1. Exogén útvonal
 a bélből felszívódott koleszterin (észterifikálódva) és trigliceridek a nyirokkeringés
révén kilomikronok formájában transzportálódnak a vérbe
 a kilomikronok eljutnak az izom- és a zsírszövet kapillárisaiba, ahol a lipoprotein-lipáz
a triglicerideket hidrolizálja  a felszabadult zsírsavakat a szövetek felveszik
 a kilomikron-maradékokat a máj endocitózissal felveszi
 a koleszterin a májsejtekben felszabadul és tárolódik, vagy epesavakká oxidálódik,
vagy a VLDL-ben zajló lipidtranszport endogén útvonalába lép be
2. Endogén útvonal
 a koleszterin és a májban képződött trigliceridek a májból VLDL formájában a
perifériás szövetekhez transzportálódnak
 a partikulumok az izomban és a zsírszövetben lipoprotein-lipáz hatására
hidrolizálódnak, a keletkező zsírsavak a szövetekbe kerülnek (VLDL  IDL  LDL )
 az LDL-t a sejtek LDL-receptorok révén, endocitózissal veszik fel, a felszabaduló
koleszterin a sejtmembránba épül, vagy a szteroid- és epesavszintézis forrásául
szolgál

Lipidszintcsökkentő szerek

Statinok, HMG-CoA-reduktáz gátlók

 hatásmechanizmus
 a HMG-CoA-reduktáz kompetitív gátlása  a HMG-CoA mevalonáttá történő
átalakulásának gátlása
 következményes LDL-receptor upreguláció  LDL vérből való felvétele 
 mellékhatások
 gastrointestinalis problémák, májenzimek szintjének emelkedése, kiütések
 myopathia, rhabdomyolisis, toxikus hepatitis
 kontraindikációk
 terhesség, szoptatás, gyermekkor
 aktív májbetegség
 interakciók
 fibrátok, makrolid antibiotikumok, amiodaron  rhabdomyolisis veszélye 
 gyógyszerek
 LOVASTATIN
 SIMVASTATIN (Zocor)
 PRAVASTATIN (Lipostat)
 ATORVASTATIN (Sortis)
 FLUVASTATIN (Lescol)
 ROSUVASTATIN (Crestor)

A koleszterin felszívódását csökkentő szerek: EZETIMIB

 szelektíven gátolja a koleszterin (és egyéb növényi szterinek) intestinalis felszívódását

176

Niacin (nikotinsav, B3-vitamin)

 hatásmechanizmus
 aktiválja a lipoprotein-lipázt, gátolja a VLDL-szekréciót  kilomikron, VLDL, TG,
LDL 
 csökkenti a HDL lebontását  HDL 
 mellékhatások
 kipirulás, viszketés, reflexes tachycardia
 ulcus fellángolása, májtoxicitás
 inzulinrezisztencia, húgysavszint emelkedése
 kontraindikáció
 ulcus
 terhesség (állatkísérletekben teratogén)
 máj- és veseelégtelenség

Epesavkötő gyanták

 hatásmechanizmus
 a vékonybélben megkötik az epesavakat, megakadályozzák a reabszorpciójukat
és enterohepaticus körforgásukat
 csökken az exogén koleszterin felszívódása, fokozódik az endogén koleszterin
metabolizálódása a májban epesavvá
 fokozódik az LDL-rceptorok expressziója  fokozódik az LDL eltávolítása a vérből
 a HDL-koncentráció változatlan, a trigliceridszint nőhet
 mellékhatások
 hányinger, puffadás, székrekedés, hasmenés, étvágycsökkenés, felszívódási
zavarok
 interakciók
 digitalis, diuretikumok, -blokkolók, kumarin, tetraciklin felszívódása 
 készítmények
 CHOLESTYRAMIN
 COLESTIPOL

Fibrátok

 hatásmechanizmus
 a peroxiszóma proliferátor aktivált receptor  (PPAR) agonistái
 PPAR: sejtmagban található receptor, hatására a zsírsavak oxidációja 
 lipoprotein-lipáz stimuláció  TG hidrolízise a kilomikronokban és a VLDL-ben 
 a zsírszövetben a hormonszenzitív lipáz gátlása, a máj VLDL termelése és LDL-
felvétele 
 plazma fibrinogénszint , glükóztolerancia javítása, NF-B expresszió  
érsimaizom gyulladásának gátlása
 177

 mellékhatások
 myositis, rhabdomyolisis  myoglobinuria, akut veseelégtelenség
 enyhe GI panaszok: hányinger, hasmenés
 epekőképződés, arrythmiák
 kontraindikáció
 alacsony szérum albumin szint
 vese-, májelégtelenség
 interakció
 kumarin vérszintje  (leszorítja a plazmafehérjékről)
 HMG-CoA-reduktáz-gátlók  mellékhatások erősödnek
 készítmények
 FENOFIBRAT (Lypanthyl)
 CIPROFIBRAT (Lipanor)
 BEZAFIBRAT (Bezalip)
 GEMFIBROZIL (Innogem)

Lipidszintcsökkentő szerek alkalmazása

Szerek Hatás Hatásos Nem hatásos

Statinok LDL  - heterozigóta familiáris - homozigóta familiáris
hypercholesterinaemia hypercholesterinaemia
- hypertriglyceridaemia

Niacin kilomikron, VLDL  - hyperlipoproteinaemia - familiáris LPL hiány

TG, LDL - másodlagos
HDL  hypertriglyceridaemia (DM)

Epesavkötő LDL  - hypercholesterinaemia - hypertriglyceridaemia

gyanták
Fibrátok VLDL, TG  - hyperlipoproteinaemia - familiáris LPL hiány
- familiáris
dysbetalipoproteinaemia
- hypertrigliceridaemia
178

IV/19. A migrén gyógyszeres kezelése

Migrén

 olyan, nem tüneti jellegű, többnyire epizodikusan ismétlődő fejfájás, melyet

 az erős, lüktető féloldali fájdalom (az esetek mintegy 65%-ában) és
 egy sajátos menetrendű kísérő tünetegyüttes (pszichomotoros és neurológiai
bevezető és utótünetek, hányinger, hányás, fény-, hangkerülés, sápadt arcbőr)
jellemez
 két fő típusa
 aurával járó migrén
 aurával nem járó migrén (gyakoribb)
 a klasszikus, teljes tünetsorú migrén fázisai
 előfázis (prodroma)
 aura
 fájdalmi fázis
 utófázis
 nőknél 3x gyakoribb, a legjellegzetesebb induló kortartomány 25-34 év

A migrén patomechanizmusa

 jelenlegi besorolás szerint az ún. neuropathiás fájdalomtípusok egyikének tartják

 a neuropathiás fájdalom forrásai elsődlegesen a kórosan működő/károsult neuronok
a periférián, ill. a fájdalomjelet továbbító/érzékelő neuronalis lánc bármely
szegmensében
 a neuropathiás fájdalom egyik jellegzetessége az allodynia: amely nem fájdalmi
kvalitású inger fájdalomként történő percepcióját és a receptív mező bizonytalan
mértékű kiterjedését jelenti
 vascularis és neuralis teória
 a legelfogadhatóbb az átmeneti megközelítés: a migrénes fájdalom abban a
neuronalis hálózatban keletkezik, melynek receptív területe az agyburkokban és az
extracerebralis cranialis artériák falában található
 mediátoranyagok
 szerotonin (szerotoninerg aktivitást fokozó szerek rohamot provokálhatnak)
 NO (NO-donor anyagok kiválthatnak migrénes rohamot)
 bradykinin, CGRP (ennek felszabadításával a kapsziacin rohamot indíthat)
 a migrén fázisai
 előfázis (prodroma)
 szerotoninerg hiperaktivitás jellemzi
 a szerotonin az endothelialis 5-HT2B receptorok izgatásával NO-
felszabadulást indukál
 az NO az érző idegvégződések izgatásával CGRP-t, P-anyagot,
neurokinin-A-t szabadít fel
 179

 fájdalmi fázis
 neurogén gyulladás alakul ki
 a perivascularis gyulladásos elegyben az előbbi mediátorok mellett
bradykinin, prosztanoidok és hisztamin is jelen van
 vasodilatatio, extravasatio és fájdalom jellemzi
 a perifériás nociszenzoros upreguláció és a centrális szenzitizáció
hyperalgesiát okoz
 egy trigeminoparaszimpatikus reflexpálya felelős a migrén további
kísérő tüneteiért

A migrén terápiája
180

 specifikus szerek (triptánok, ergotamin, dihydroergotamin)

 hatásmechanizmus
 az 5-HT1B/D és részben az 5-HT1F szerotoninreceptor-altípusok antagonistái
 5-HT1B: intracranialis erek simaizmain (összehúzó hatás) és CNS
neuronokon
 5-HT1D: CNS neuronokon és trigeminalis idegvégződéseken
 5-HT1F: trigeminalis idegvégződéseken
 hatások
 az extracerebralis intracranialis erek összehúzása
 a trigeminalis neuronok gátlása
 a transzmisszió gátlása a trigeminus-érzőmagban
 a plazmaprotein-extravasatio gátlása elsősorban a szenzoros
neuropeptidek (CGRP) felszabadulásának gátlása révén
 mellékhatás: koszorúserek szűkítése
 kontraindikáció: koszorúér-problémák
 triptán vegyületek
 SUMATRIPTAN (Imigran, Cinie)
 ZOLMITRIPTAN (Zomig)
 RIZATRIPTAN
 ELETRIPTAN (Relpax)

 egyéb szerek
 kortikoszteroidok „menekítő” gyógyszerelésként jöhetnek szóba
 hányáscsillapítóként metoclopramid
 simaizomgörcs-oldó nem célravezető!

 természetes hatóanyagok
 riboflavin
kedvező hatásuk klinikailag
 koenzim Q10
bizonyított
 Petasites hybridus (vörös acsalapu) standard kivonata
 Tanacetum parthenium (őszi margitvirág) – bizonyítandó

 új típusú gyógymódok, perspektívák

 A típusú botulinustoxin kis dózisának mikroinjektálása a glabellaris, frontalis és
temporalis izomzatba (klinikailag bizonyítottan kedvező profilaktikus eljárás)
 CGRP-receptor-antagonisták fejlesztése (akut fázisbeli alkalmazásra)
 181

IV/20. Antidiuretikus hatású szerek

Antidiuretikum: Olyan vegyület, amely a vizelet termelését csökkenti, ill. gátolja.

Vazopresszinreceptor-agonisták

 a vazopresszin élettani szerepe

 termelődés helye: hypothalamus elülső része (n. supraopticus és paraventricularis)
 felszabadulását befolyásoló tényezők
 felszabadulást fokozza
 ozmolaritás emelkedése (a n. supraopticus és paraventricularis
ozmoreceptorain keresztül)
 hypovolaemia (a bal szívfülcse, bal kamra, tüdővéna, aorta, sinus
 hypotensio caroticus baroreceptorain keresztül)
 endogén anyagok: acetilkolin, dopamin, hisztamin, angiotenzin II,
neuropeptidek, P-anyag
 gyógyszerek (vincristin, triciklusos antidepresszánsok)
 felszabadulást gátolja
 ozmolaritás csökkenése
 alkohol
 neuroleptikumok
 kis dózisú morphin
 hatás: a gyűjtőcsatorna corticalis és medullaris szakasza vízre permeábilissá válik  a
tubularis folyadékból víz lép az interstitiumba  a vizelet koncentrálódik
 a vazopresszin farmakológiai hatásai
 V1-receptoron ( G-proteinek  foszfolipáz enzimek): érösszehúzódás,
glikogenolízis, vérlemezke-aggregáció, ACTH-felszabadulás, érsimaizom-proliferáció
 V2-receptoron ( cAMP szint ): antidiuretikus hatás
 farmakokinetika
 a vazopresszin és analógjai orálisan nem adhatók (a tripszin elbontja)
 a keringésbe került vazopresszin peptideket a máj- és vesepeptidázok bontják
 mellékhatások
 V1-receptoron bekövetkező hatások: sápadtság, izomgörcs, hányás, hasmenés,
érgörcs, coroniariagörcs, arryhtmia
 nasalis alkalmazásnál lokális károsító hatások: oedema, gyulladás, fekély
 klinikai alkalmazás
 vazopresszin, desmopressin: centrális diabetes insipidus
 posztoperatív ileus
 oesophagealis varixvérzés, cirrhosist követő gyomorvérzés
 különböző eredetű shockok, akut kardiológiai állapotok (újraélesztés)
 készítmények
 DESMOPRESSIN (Minirin tbl., orrspray, Nocutil, Octostim)
 ORNIPRESSIN, TERLIPRESSIN (Glypressin inj.)
182

IV/21. Extrarenalisan ható diuretikumok

Diuretikum

 tágabb értelemben minden olyan vegyület, amely megnöveli a kiválasztott víz mennyiségét
 valódi diuretikumnak csak azok tekinthetők, amelyek a Na+, ill. Cl- kiválasztását is fokozzák

Extrarenalisan ható diuretikumok:

 nem a vesén keresztül hatnak, hanem a keringés javításával fokozzák a diuresist

1. A plazma kolloidozmotikus nyomását fokozó szerek

 kolloidozmotikus nyomás   vese ultrafiltrációja 
 okai: fehérjehiányos állapotok (nephrosis sy., májbetegségek, hiányos táplálkozás)
 szerek
 humán albumin: hypoalbuminaemiában
 vér: vérvesztés esetén
 dextran
 nagy molekulatömegű keményítőszármazék
 adagolás: parenteralisan
 mellékhatás: allergiás reakció

2. A sóbevitel csökkentése
 diétás sók (KCl, K-citrát) használata

3. Ágynyugalom
 perifériás ödéma felszívódik  keringő plazmavolumen 

4. A keringés rendezése
 a pozitív inotrop szereknek diuretikus hatásuk is van
 183

IV/22. Renálisan ható diuretikumok: K+-ürítő szerek

Karboanhidráz-bénító diuretikumok

 szulfonamid származékok
 hatásmechanizmus
 a karboanhidráz enzim reverzibilis, nem kompetitív gátlása
 a proximalis tubulusban az enzimbénítás a Na+-H+ ioncsere gátlásához vezet, a H+-
ürítés csökken  a vizelet pH alkalikus irányba tolódik
 a H+-szekréció csökkenése miatt a HCO3- -reabszorbció csökken  a vizeletben a
HCO3- koncentráció emelkedik
 a HCO3- - reabszorbció gátlása miatt a Cl- -viszaszívás fokozódik
 a Na+-H+-csere gátlása következtében a tubularis folyadékban Na+ marad vissza, amit
vízdiuresis kísér
 a nagyobb mennyiségben jelen lévő Na+ hatására a distalis tubulusban a K+-szekréció
fokozódik
 a nagyobb koncentrációban visszamaradó HCO3- jelenlétében a negatív
potenciálkülönbség növekszik a tubuluslumen mentén, ami a K+ fokozott
lumenirányú mozgását eredményezi
 fokozzák a Ca2+ és a foszfátürítést
 „öngátló folyamat”: HCO3- -vesztés és H+-retenció  hyperchloraemiás acidosis
 karboanhidráz nélkül lezajló H+-szekréció  diuretikus hatás megszűnése

Egyéb hatások

enzim helye hatás

corpus ciliare csarnokvíz termelése 
KIR CSF termelése 
epileptikus
görcstevékenység gátlása
gyomor gyomornedv termelése 
pancreas pancreasnedv termelése 
vörösvértestek szöveti pCO2 
CO2 elimináció 
184

 mellékhatások
 hyperchloraemiás acidosis
 K+-vesztés
 szulfonamidokra jellemző hyperszenzitív reakciók: bőrreakciók, csontvelő-károsodás
(agranulocytosis), vesekárosodás
 vese- és ureterkő-képződés (fokozott Ca2+ és foszfátürítás miatt)
 klinikai alkalmazás
 glaucoma: szelektív CA II gátlók használata esetén nem lesz egyéb mellékhatás
 epilepsia
 hegyibetegség: hypoxia miatti agyödéma kezelésére
 vizelet lúgosítása
 kontraindikációk
 súlyos vese- és májbetegség: a vesében keletkező NH4 a keringésbe kerülve
hepaticus encephalopathiát okozhat
 szulfonamid-allergia
 terhesség
 interakciók
 alkaloid elimináció 
 lítium eliminációja 
 készítmények
 ACETAZOLAMID (Huma-Zolamide)
 DORZOLAMID (Cosopt szemcsepp, Glamzolid szemcsepp)

„Csúcshatású” kacsdiuretikumok

 hatásmechanizmus
 a Henle-kacs felszálló vastag szegmensén
a Na+-K+-2Cl- szimporter gátlása
 csökkentik a transepithelialis lumenpoenciált
(fiziológiásan a lumen pozitív), aminek egyidejű
Mg2+ és Ca2+ vesztés a következménye
 a vastag szegmentum területén létrejövő
Na+ és Cl2+-reabszorpció biztosítja a velő
ozmotikus gradiensének kialakulását
 a reabszorpció gátlása megakadályozza
a vese hígító ill. koncentráló funkcióját
 növelik a vese vérátáramlását
 a medullaris ozmotikus gradiens kimosódik
 a tubularis folyadék megnövekedett Na+ tartalma
és a megnövekedett aldoszteronelválasztás
miatt fokozódik a K+-kiválasztás
 Ca2+-reabszorpció gátlása
 185

 mellékhatások
 elektrolit-összetétel változása: hyponatraemia, hypokalaemia, hypomagnesaemia,
metabolikus alkalosis
 hyperurikaemia: kompetitíven gátolják a húgysavkiválasztást
 hyperglikaemia: a szulfonamid-származékok izgatják az ATP-függő K+-csatornákat a
pancreasban  inzulinelválasztás 
 hypertrigliceridaemia
 hypercholesterinaemia
 ototoxicitás
 klinikai alkalmazás
 akut tüdőödéma, agyödéma
 hypertonia
 hypercalcaemia
 kontraindikációk
 szulfonamid-allergia
 terhesség (magzatkárosító)
 interakciók
 antibiotikumok: az aminoglikozidok fokozzák az ototoxicitást
 tiazid diuretikumok: potencírozó szinergizmus
 III. osztályú antiaritmiás szerek: fokozzák az arrythmia kialakulásának esélyét
(hypokalaemia miatt)
 fokozza a digitalis intoxikáció veszélyét (hypokalaemia miatt)
 készítmények
 FUROSEMID (Furon, Furogamma): szulfonamid származék
 ETAKRINSAV (Uregyt): nem szulfonamid-származék!

Tiazidvázas és tiazidszerű diuretikumok

 szulfonamid származékok
 hatásmechanizmus
 a distalis kanyarulatos csatorna luminalis membránjában lévő Na+-Cl- szimporter
gátlása
 a distalis tubulus megnövekedett Na+-kínálata és a fokozott aldoszteronelválasztás
miatt a K+-ürítés fokozódik
 fokozzák a Ca2+ reabszorpciót
 fokozzák a Mg2+-ürítést
 növelik a Br- és I- -ürítést
186

 mellékhatások
 elektrolit-összetétel változás: hypokalaemia, hypercalcaemia, hypomagnesaemia,
hypocloraemiás alkalosis
 hyperuricaemia
 hyperglikaemia: ATP-függő K+-csatornák izgatása  inzulinelválasztás 
 hypertrigliceridaemia, hypercholesterinemia
 cirrhosis esetén a vér ammóniaszint-növekedése miatt hepatikus comát válthat ki
 KIR-i zavarok: szédülés, paraesthesia, színlátászavar
 terápiás indikációk
 oedema kiürítése decompensatioban
 hypertonia
 hypercalciuria
 osteoporosis (hypercalcaemiát okozó hatása miatt)
 kontraindikációk
 veseelégtelenség
 elektrolitzavarok (hypokalaemia)
 interakciók
 kacsdiuretikumok hatását potencírozzák
 III. osztályú antiaritmiás szerek: fokozzák az arrythmia kialakulásának esélyét
(hypokalaemia miatt)
 NSAID-k: csökkentik a tiazidok hatását
 készítmények
 HYDROCHLOROTHIAZID (Hypothiazid)
 CLOPAMID (Brinaldix, + pindolol =Viskaldix)
 CHLORTHALIDON (Hygroton)

Higanyos diuretikumok

 ma már nem használják

 hatásmechanizmus: a proximalis tubulusban és a Henle-kacsban csökkentik a Na+ és Cl- -
reabszorpciót
 irreverzibilisen kapcsolódik az SH (szulfhidril) csoportokhoz, ezáltal kumulálódik a
szervezetben és mérgezést okoz
 mellékhatás: hypochloraemiás alkalózis
 187

IV/23. Renálisan ható diuretikumok: K+-megtakarító szerek

A vese epithelialis Na +-csatornájának gátlói

 hatásmechanizmus
 a distalis tubulus és a gyűjtőcsatorna luminális membránjának Na+-csatornáját
gátolják
 fiziológiás körülmények között a luminalis membrán nagymértékű Na+-
permeábilitása következtében a membrán depolarizálódik, és a lumen irányába
negatív potenciálkülönbség alakul ki  ez a feszültség képezi a hajtóerőt
a K+-csatornán keresztüli, lumenbe irányuló K+-transzport számára
 a Na+-csatorna gátlása emiatt a K+-ürítést is gátolja
 mivel a distalis szakasz reabszorpciós kapacitása korlátozott, a gátlása csak igen kis
mértékű Na+ és Cl- -ürítést eredményez
 a Ca2+-ürítést csökkentik

 mellékhatások
 hyperkalaemia
 acidózis
 triamteren: glükóztolerancia , fotoszenzibilizáció, vesekő
 klinikai alkalmazás
 oedema kiürítésére, ill. hypertoniában K+-ürítő diuretikumokkal együtt
 aeroszol formában cysticus fibrózis kezelésére (amilorid)
 Li+ okozta nephrogen diabetes insipidus (amilorid)
188

 kontraindikációk
 hyperkalaemia
 anuria
 interakciók
 más K+-megtakarító szer
 ACE-gátlók
 angiotenzinreceptor-gátlók
hyperkalaemia
 -blokkolók
 NSAID-k (különösen indometacin)
 diétás só
 készítmények
 AMILORID (+ hydrochlorothiazid=Amilozid, Amilorid Comp)
 TRIAMTEREN

Aldoszteronantagonisták

 hatásmechanizmus
 az aldoszteron-receptor kapcsolódás kompetitív gátlása
 Na+-ürítést és K+-megtakarítást eredményez
 klinikai hatékonysága az endogén aldoszteron szintjétől függ
 a többi szteroid- (progeszteron-, androgén-, glükokortikoid-) receptorra is hat
 nagy koncentrációban módosítja a szteroidok bioszintézisét (11-, 17-, 18-, 21-
hidroxiláz gátlása)

 Na+-csatornák aktiválása
 Na+-csatornák mozgása a
plazmából a membránba
 a Na+-csatornák de novo
szintézise
 Na+/K+-ATPáz aktiválása
 Na+/K+-ATPáz mozgása a
plazmából a membránba
 ATPáz de novo szintézise
 az ún. „tight” összeköttetések
permeábilitás-változása
 megnövekedett mitokondriális
ATP-termelés
 189

 mellékhatások
 metabolikus acidosis (H+-szekréció gátlása miatt)
 hasmenés, gastritis, gyomorvérzés, ulcus
 KIR-i zavarok: letargia, ataxia, fejfájás, zavartság
 endokrin mellékhatások: gynecomastia, menstruációs zavarok, amenorrhoea
 impotencia
 klinikai alkalmazás
 oedema, hypertonia: tiazidokkal vagy kacsdiuretikumokkal együtt
 hyperaldoszteronizmus
 szívelégtelenség
 kontraindikációk
 hyperkalaemia
 anuria
 hypoaldoszteronizmus
 interakciók
 diétás só (K+-tartalma miatt)
 más hyperkalaemiára hajlamosító szer
 szívglikozidok megváltoztatják a clearance-ét
 készítmények
 SPIRONOLACTON (Verospiron)
 CANRENOAT (Aldactone inj.)
 EPLERONON (Inspra): szelektív aldoszteronreceptor-antagonista  nincsenek
endokrin mellékhatásai
190

IV/24. A magas vérnyomás gyógyszerei

Hypertonia: a szisztémás artériás vérnyomás emelkedése

 enyhe: 140-159/90-99 Hgmm

 mérsékelt: 160-179/90-109 Hgmm + szemfenéki tünetek megjelenése + esetleg EKG-
elváltozások
 súlyos: > 180/110 Hgmm + jelentős elváltozások a szemfenéken + kifejezett balkamra-
hypertrophia + károsodott veseműködés
 malignus: nagyon gyorsan emelkedő magas vérnyomás (> 210/120 Hgmm)

Gyógyszeres kezelés

Diuretikumok
K+-ürítő diuretikumok
tiazidok hydrochlorothiazid, chlorthalidon, indapamid
kacsdiuretikumok furosemid, torsemid
+
K -megtakarító diuretikumok amilorid, triamteren

Szimpatikus rendszert gátló szerek

centrálisan ható szerek
-receptor-agonista
- és 5-HT-receptorra ható szerek
I-imidazolin-receptor-agonisták
perifériásan ható szerek
ganglionbénítók
adrenerg-neuron-bénítók
receptorblokkolók
-receptor-blokkolók
- és -receptor blokkolók
-receptor blokkolók
clonidin, guanabenz, methyldopa
urapidil
moxonidin, rilmenidin
trimetaphan
guanethidin, debrisoquin, reserpin
phentolamin, phenoxybenzamin, prazosin
labetalol, carvedilol
atenolol, metoprolol, pindolol, propranolol

Renin-angiotenzin rendszer gátlói

reninfelszabadulást gátló szerek (-blokkolók)
renint gátló szerek aliskiren
ACE-gátlók captopril, enalapril
angiotenzin II rceptor antagonisták losartan, candesartan

Értágítók
direkt ható szerek nitroprusszid-Na, hydralazin
K+-csatorna-serkentők minoxidil, diazoxid

Ca2+-csatorna-gátlók verapamil, diltiazem, nifedipin

 191

CLONIDIN

 hatásmechanizmus
 a nyúltvelői keringésszabályozó központok 2-receptorainak izgatása  sy. tónus 
 kötődik a medullaris imidazolinreceptorokhoz
 növeli a vagustónust  a keringés baroreceptor-reflexes szabályozását gyengíti
 mellékhatások
 jelentős szedatív hatás, alvási zavar, rémálmok, nyugtalanság, súlyosbítja a
depressziót
 szájszárazság, szem- és orrnyálkahártya-szárazság, gyomorszekréció , székrekedés
 sinus- és AV-csomó betegség esetén: bradycardia, AV-blokk, szívmegállás
 orthostaticus hypotonia
 a kezelés hirtelen megszakításakor rebound jelenség

METHYLDOPA

 hatásmechanizmus
 prodrug, „hamis transzmitter”
 aktív metabolitja az 2-receptorok izgatásával a nyúltagyi neuoronokon gátolja a NA
felszabadulását
 mellékhatások
 szedáció, szellemi tevékenység lassulása, koncentrálóképesség csökkenése
 szájszárazság
 libidócsökkenés, lactatio
 lázzal járó hepatotoxikus tünetek
 vérképeltérések: haemoliticus anaemia, thrombocytopenia, leukopenia

MOXONIDIN

 hatásmechanizmus
 szelektíven hat az agytörzsi I1-imidazolinreceptorokra
 kisebb affinitással kötődik a centrális 2-receptorokhoz
 mellékhatások
 szájszárazság
 gyengeség, alvászavarok, szedáció, fejfájás
 hypotonia

URAPIDIL

 5-HT1A-serkentő, centrális és perifériás 1-receptor-gátló és feltehetőleg 2-receptor-

serkentő hatása van
192

A kezelés lépcsői

 első vonalbeli szerek

 ACE-gátlók
 tiazid diuretikumok
 Ca2+-antagonista (csak hosszú hatású)
 -blokkolók
 1-receptor-blokkolók
 második vonalbeli szerek
 direkt vazodilatátorok
 centrális hatású szerek
 2-agonisták

Vérnyomáscsökkentő kezelés a leggyakrabban előforduló speciális betegcsoportokban

 Diabetes mellitus (célérték: 130/80)

 életmódváltás
 első lépcső: renin-angiotenzin-aldoszteron rendszer blokádja
 1-es típusú DM: ACE-gátló
 2-es típus: ARB
 kis dózisú diuretikum jelentősen növeli a hatékonyságot
 második lépcső: Ca2+-antagonisták
 nem javasolt: -blokkoló (kivétel: vasodilatator típusú, pl. nebivolol, carvedilol)

 Nephropathia (célérték: <130/80

 ACE-gátló vagy ARB
 kiegészítés: Ca2+-antagonista és/vagy diuretikum

 Cerebrovascularis betegség
 Ca2+-antagonista (jobban csökkentik a vérnyomást) és diuretikum (stroke megelőző
hatás) feltétlenül javasolt
 ACE-gátló + diuretikum szignifikánsan csökkentette a stroke és cardiovascularis
mortalitás kockázatát

 Időskor
 idősekre az izolált systolés hypertonia jellemző
 ált. kombinációs kezelés szükséges: ACE-gátló + diuretikum, Ca2+-antagonista +
diuretikum

 Terhesség
 methyldopa
 -blokkoló
 193

IV/25. Hypertensiv krízis és a hypotensio gyógyszeres kezelése

Hypertensiv krízis

 a 180/120 Hgmm-t meghaladó vérnyomás, ha progrediáló célszervi működészavar

(neurológiai tünetek, angina pectoris, heveny balszívfél-elégtelenség) kíséri, hypertensiv
krízisnek minősül
 önmagában kritikusnak tekintjük a 220/120 Hgmm feletti értéket
 kezelése
 nitroglycerin: angina pectorisban, balszívfél-elégtelenség és tüdőödéma esetén az
elsőként választandó szer
 nifedipin spray (1-2 puff 30 perceként)
 captopril tbl. szétrágva (6,25-12,5 mg 30 percenként, max. 3x)
 enapalaprilat iv. (0,625-1,25 mg 6 óránként)
 esmolol iv. (50-300 g/ttkg/perc)
 urapidil iv. (12,5-25 mg lassan)
 verapamil iv. (5-10 mg/3 perc)
 furosemid iv. (20-40 mg): balkamra-elégtelenség, oedema esetén
 phentolamin (5-10 mg iv., im.): phaeochromocytoma esetén
 nitroprussid-Na inf. (0,25-8 g/perc)

Hypotensio

 artériás hypotonia: systoles RR < 100 Hgmm

 orthostaticus hypotonia: 4 perces fekvés során mért nyugalmi értékhez képest a felállást
követő 3 percen belül a systoles érték min. 20 Hgmm-t, a diastoles min. 10 Hgmm-t esik
 kezelése: az alacsony vérnyomást csak akkor kell kezelni, ha panaszokat okoz
 nem gyógyszeres kezelés: fokozott sófogyasztás, keringés javítása, compressiós
harisnya, felsőtest megemelése alváskor stb.
 gyógyszeres kezelés
 -agonisták: midodrin, norphenephrin
 mellékhatások: tachycardia, ritmuszavarok
 kontraindikáció: ritmuszavarok, prostataadenoma, hypertyherosis,
zárt zugú glaucoma stb.
 dihidroergotamin
 hatás: vénás tónus   orthostasisreakció gyengül
 mellékhatások: perifériás érspazmus, paraesthesia
 kontraindikáció: perifériás keringési zavarok, terhesség
 mineralocorticosteroidok: fludrocortison
 hatás: Na2+-retenció   keringő volumen 
 mellékhatások: hypokalaemia, oedema, hypertonia, depressio
 kontraindikáció: szívelégtelenség
 erythropoetin: orthostaticus hypotoniás betegeknél, ha más szer nem hat
194

V/1. Anaemia kezelésére használt szerek

1. Vashiányos anaemia
 okai
 csökkent vasbevitel
 felszívódási zavarok (pl. gyulladásos bélbetegségek)
 fokozott igény (újszülött-, gyermekkor, terhesség)
 vérvesztés (menstruáció, occult vérzés)
 jellemzői
 hypochrom, microcytaer anaemia
 magas transzferrinszint
 alacsony ferritinszint
 kezelése
 oralis vaskészítmények
 többségükben a vas ferro-ion formájában található
 az oralisan adott vas 25%a tud felszívódni, és a szervezet max. napi 50-
100 mg vasat képes felvenni  a leggyorsabb szubsztitúcióhoz napi 200-
400 mg vasat kell adni (ekkora dózist nem minden beteg tolerál)
 a kezelést 3-6 hónapig kell folytatni
 interakciók
▫ tetracyclin
▫ H2-blokkolók gátolják a felszívódást
2+
▫ Mg
 mellékhatások
▫ hányinger, epigastrialis diszkomfortérzés, hasi fájdalom,
obstipatio, ritkábban hasmenés
▫ a tünetek súlyossága dózisfüggő
▫ feketére festi a székletet
 készítmények
▫ FERRO-SZULFÁT (Tardyferon)
▫ FERRO-FUMARÁT (Eurovit multivitamin, +folsav = Ferretab
Comp)
▫ VAS-HIDROXID-POLIMALTÓZ (Maltofer)
 parenteralis vaskészítmények
 stabil vas-dextrán komplex (nátrium-ferrigluconát)
 ionos vasat szigorúan tilos adni
▫ ferri formában precipitálja a fehérjéket
▫ ferro formában erősen narkotikus és ferri-vassá oxidálódik
 iv. vagy im. adható
 mellékhatások
▫ anaphylaxiás shock
▫ a beadás helyén barna elszíneződés, fájdalom
 195

 vaskészítmények kontraindikációja
 haemosiderosis, haemochromatosis
 vashasznosítás zavarai
 nem vashiányos anaemia
 akut májbetegség
 porphyria cutanea tarda

2. Megaloblastos anaemia
 okai
 B12-vitamin-hiány
 anaemia perniciosa
 részleges vagy totális gastrectomia
 malabsorptiós szindrómák, gyulladásos bélbetegségek, vékonybél-
resectio
 nem megfelelő táplálkozás
 folsavhiány
 alkoholizmus (máj károsodása miatt)
 dialysis (eltávolítja a keringésből)
 methotrexat kezelés (dihidrofolsav-reduktáz-gátló)
 jellemzője
 macrocyter, hyperchrom anaemia
 kezelése
 B12-vitamint tartalmazó készítmények
 CYANOCOBALAMIN (oralis, parenteralis formában is)
 HYDROXICOBALAMIN (csak injekcióban)
 kezdő dózis: 100-1000 g im. naponta vagy másnaponta, 1-2 hétig
 fenntartó dózis: 100-1000 g im. havonta egyszer
 abszolút kontrandikációja nincs
 folsavkészítmények
 oralisan alkalmazhatók, parenteralis pótlásra ritkán van szükség
 napi 1 mg ált. elegendő
 methotrexatkezelés folsavhiányt okozó hatását N5-formil-
tetrahidrofolsavval lehet mérsékelni
 kontraindikációk
▫ folsavdependens tumor
▫ tisztázatlan eredetű megaloblastos anaemia
▫ hiperszenzitivitás

3. Anaemiában alkalmazott egyéb szerek

 PYRIDOXIN (B6-vitamin) egyes sideroblastos anaemiák
 RIBOFLAVIN (B2-vitamin): hipoproliferatív anaemia
 ERYTHROPOETIN: krónikus veseelégtelenség okozta anaemia
 mellékhatások: hypertonia, thrombosis (gyorsan növekvő hemoglobin-
koncentráció miatt)
196

V/2. Vérzéscsillapítók, fibrinolitikumok, plazmapótlás

A véralvadási kaszkád és a fibrinolitikus rendszer

plazminogén

szöveti aktivátor

urokináz

sztreptokináz- sztreptokináz-
proaktivátor aktivátor
komplex komplex

plazmin

lebomlási termékek fibrinogén fibrin lebomlási termékek

 197

Fibrinolitikumok (trombolitikumok)

 STREPTOKINASE
 a Str. haemolyticus termeli
 mindannyian átesünk Str. fertőzésen  antitestek képződnek ellene 
neutralizálásukra a kezelés bevezetésekor nagyobb adag alkalmazása
szükséges
 a kezelés következtében 1-2 héten belül hatástalanná válik (6-12 hónapra)
 önmagában nincs enzimaktivitása, csak a plazminogénnel képez aktivátorkomplexet
 iv. infúzióban alkalmazható
 a PAI-1 gyorsan inaktiválja felezési ideje rövid (20-40 perc)
 hatása nem csak a thrombusra lokalizált

 ANISTREPLASE (APSAC)
 tisztított humán plazminogén és bakteriális eredetű streptokinase 1:1 arányú
(aktivátor) komplexe

 STAPHYLOKINASE
 St. aureusból izolálták
 a plazminogénnel 1:1 arányban komplexet képez, de csak akkor válik aktívvá, ha a
plazminogén plazminná alakul
 2-antiplazmin inaktiválja  kevésbé vezet szisztémás plazminogénaktiváláshoz
 kevésbé gyakori az ellene irányuló antitestek jelenléte

 UROKINASE
 emberi vizeletből izolálták
 önmagában aktív
 bizonyos proteázok hatására egy kisebb molekulatömegű urokinázzá alakítható
 nagy molekulatömegű forma: nem mutat szelektivitást a fibrinhez kötődött
plazminogénhez
 kis molekulatömegű forma: szelektív a thrombusban található plazminogénre
 iv. infúzió formájában adható
 felezési ideje 15 perc
 nem képződnek ellene antitestek

 szöveti plazminogén aktivátor

 elsősorban endothelsejtek termelik
 a fibrinhez kötött plazminogénen nagyobb az aktivitása  kevésbé vezet a
fibrinolitikus rendszer szisztémás aktiválódásához
 típusai
 ALTEPLASE: iv. infúzióban alkalmazható
 RETEPLASE: két iv. bolusinjekció elegendő
 TENECTEPLASE: egy iv. bolusinjekció elegendő, rezisztens a PAI-1 gátló
hatására
198

Klinikai alkalmazás

 akut szívinfarctus, perifériás érelzáródás, ischaemiás stroke

 mélyvénás thrombosis, tüdőembólia

Mellékhatások

 vérzés: terápiájára fibrinolízist gátló szerek alkalmasak

 allergia (streptokinase)

Kontraindikációk

 aktív vérzés, haemorrhagiás betegségek, 3 hónapon belüli agyvérzés, súlyos GI vérzés

 10 napon belül végzett sebészi beavatkozás
 akut pericarditis, súlyos hypertonia, aortaaneurysma

Vérzéscsillapítók

1. Lokálisan alkalmazott vérzéscsillapítók

 fehérjedenaturáló vegyületek
 vas(III)klorid-oldat
 kálium-alumínium-szulfát (timsó)
 híg hidrogénperoxid oldat
 nagy molekulájú anyagok: felszíni tulajdonságaik miatt aktiválják az intrinsic utat
 kollagén, zselatin
 fibrinhab (lokálisan alkalmazott fibrinné alakuló fibrinogén)
 vasoconstrictorok
 adrenalin, noradrenalin

2. Szisztémásan alkalmazott vérzéscsillapítók

 véralvadási faktorok pótlása
 friss fagyasztott plazma
 cryopraecipitatum
 faktorkoncentrátumok
 thrombocyta-koncentrátumok
 fibrinolízis-gátlók
 antifibrinolitikus -aminokarbonsavak
 -aminokapronsav (EACA)
 tranexámsav
 aprotinin
 a véralvadást egyéb módon fokozó vegyületek
 desmopressin
 K-vitamin
 konjugált ösztrogének
 etamsylat
 199

V/3. Köptetők, köhögéscsillapítók

Köptetők (expectoransok)

 azok a vegyületek, amelyek megkönnyítik, ill. meggyorsítják a köpet kiürítését

 a szekréció fokozásával (szekretolitikumok)
 a nyák viszkozitásának csökkentésével (mukolitikumok)
 a szekrétum eltávolításának elősegítésével (szekretomotorikumok)

1. Szekretolitikumok
 EMETIN
 a gyomornyálkahártya izgatása révén reflexesen fokozza a hörgőszekréciót
 nagyobb adagokban hánytat
 IPACACUANHA
 ILLÓOLAJOK
 direkt izgató hatásuk miatt a hörgőkben fokozzák a szekréciót
 serkentik a csillószőrök mozgását
 laryngospazmust, görcsöket okozhatnak  kisgyermekeknek nem ajánlott
 SZAPONINTARTALMÚ KÖPTETŐK
 sejtpermeábilitást, szekréciót fokozó hatásúak
 oralisan adva reflexesen fokozzák a hörgőszekréciót
 JÓDSÓK, AMMÓNIUM-KLORID
 reflexes hatás + a hörgőkben kiválasztódva direkt fokozzák a szekréciót

2. Mukolitikumok
 BROMHEXIN (Nasopax, Paxirasol)
 hidrolázok serkentése  mukopoliszacharidok hasítása
 AMBROXOL (Ambroxol, Ambrobene, Mucoangin)
 a bromhexin aktív metabolitja
 fokozza a surfctantképződést
 ACETYLCYSTEIN (ACC)
 szabad SH-csoportja által bontja a glucoproteinek diszulfid hídjait
 antioxidáns hatású
 CARBOCYSTEIN
 IC hatva a viszkózus nyák termelése , a híg nyák termelése 
 ERDOSTEIN (Erdomed)
 DORNAS  (Pulmozyme)
 dezoxiribonukleáz  elbontja az EC DNS-t  viszkozitás 

3. Szekretomotorikumok
 -szimpatomimetikumok, bromhexin, illóolajok: csillószőrök mozgása 
200

Köhögéscsillapítók

 produktív köhögés: nem kell csökkenteni (a visszatartott szekrétum rontja a gázcserét)

 improduktív köhögés: gyógyszerekkel csillapítható

1. Centrális támadáspontú szerek

 Opioidok
 köhögéscsillapító hatásukat -receptorok közvetítik
 természetes alkaloidok: CODEIN, NARCOTIN
 félszintetikus származék: ETHYLMORPHIN, DIHYDROCODEIN
 DEXTRAMETORPHAN (Rhinathiol): nem kötődik az opioid receptorokhoz
 Nem opioidok
 PENTOXYVERIN (Sedotussin cseppek: perifériás hatása is van
 BUTAMIRAT (Neo Citran)

2. Perifériás támadáspontú szerek

 a köhögési reflex közvetítésében szerepet játszó receptorok, ill. afferens neuronok
érzékenységét csökkentik

 helyi érzéstelenítők: LIDOCAIN

 PRENOXDIAZIN (Libexin)
 LEVODOPROPIZIN
 egyes köptetők: szekrétum   bevonják a nyálkahártya receptorait
 nem gyógyszeres lehetőségek: páratartalom növelése, cukorka szopogatása
 201

V/4. Az asthma bronchiale gyógyszeres kezelése: bronchodilatatorok

-adrenoceptor-agonisták

 szelektív 2-agonistákat alkalmaznak

 hatásaik
 bronchusgröcs oldása, csillószőrök mozgásának fokozása
 bronchoconstrictor anyagok és gyulladásos mediátorok felszabadulásának gátlása
 mellékhatásaik
 1-receptor izgatás: arrythmia, palpitatio, angina
 2-receptor izgatás:
 tremor, tónusos izomgörcs
 hypokalaemia (K+-felvétel az izmokba ), hyperglikaemia
 artériás O2-nyomás 
 gyógyszerek
 rövid hatásúak: gyorsan kifejlődő, 3-6 óráig tartó hatás  akut roham oldása
 SALBUTAMOL (Ventolin), TERBUTALIN (Bricanyl)
 hosszú hatásúk: lassan kifejlődő, >12 óráig tartó hatás  roham megelőzése
 SALMETEROL, FORMOTEROL
 oralisan adható: CLENBUTEROL, PROCATEROL, BAMBUTEROL

Xantinszármazékok

 hatásaik
 bronchodilatatio (PDE gátlás  cAMP , adenozinreceptor-gátlás)
 gátolják a mediátorok felszabadulását a hízósejtekből és egyéb gyulladásos sejtekből
 fokozzák a csillószőrök mozgását
 mellékhatások
 tachycardia, palpitatio, hányinger, hányás, KIR-izgatás (álmatlanság)
 hyperglikaemia, hypokalaemia
 gyógyszerek
 TEOPHYLLIN, AMINOPHYLLIN
 kiegészítésként használják őket a rohamok megelőzésére

Muszkarinantagonisták

 gyenge lipidoldékonyságú vegyületeket használnak  rosszul szívódik fel  kevés szisztémás

hatás
 csak olyan rohamok esetén eredményesek, melyek kiváltásában a paraszimpatikus izgalom
fokozódása fontos szerepet játszik
 COPD-ben hatékonyabbak a 2-receptor-agonistáknál
 hatásmechanizmus: mucusszekréció, bronchoconstrictio 
 mellékhatások: szájszárazság, atropin hatások
 gyógyszerek: IPRATROPIUM (Atrovent), TIOTROPIUM
202

V/5. Az asthma bronchiale gyógyszeres kezelése: gyulladáscsökkentők

Glukokortikoidok

 hatásmechanizmus
 foszfolipáz A2 gátló fehérje szintézis  prosztaglandinok, leukotriének, PAF 
 COX-2 expresszió gátlása
 IL szintézis   gyulladásos sejtek proliferációja, differenciálódása, migrációja,
aktivitása 
 mucusképződés 
 2-receptor-izgatók iránti érzékenység 
 adrenerg uptake 2 mechanizmus gátlása (azonnali hatás)
 mellékhatások
 lokális: köhögés, hangszínváltozás, oropharyngealis candidiasis
 megelőzés: szájöblítés (tej a legjobb), spacer használata
 szisztémás:
 akut: étványfokozódás, ödéma, hypertonia, ulcus
 krónikus: Cushing-sy., mellékvesekéreg-szuppresszió, növekedés
retardációja, immunszuppresszió  fertőzések
 gyógyszerek
 inhalációs szerek
 BECLOMETHASON: jól felszívódik
 BUDESONID
 FLUTICASON rosszul szívódnak fel
 MOMETASON
 szisztémás alkalmazásra (oralisan vagy iv.)
 PREDNISON
 PREDNISOLON
 lehetőleg délután adjuk őket, mert olyankor alacsonyabb a vérszintje az
endogén szteroidnak

Cromolyn és nedocromil

 hatásmechanizmus
 gátolják a hízósejtekből és az eosinophil sejtekből a mediátorok felszabadulását
 az irritáns receptorok izgatásával kiváltott reflexeket gátolják
 a hatások alapja feltehetőleg a Cl--csatornák gátlása
 farmakokinetika
 a gyomor-béltraktusból gyengén szívódnak fel
 inhalációban alkalmazzák
 203

 mellékhatások
 ritkán lokális irritáció, bronchospazmus
 nedocromil: hányinger, hányás, hasi fájdalom, ízészészavar
 a teljes hatás kialakulásához 3-4 hétre van szükség
 alkalmazás: rohamok megelőzésére

A leukotriének hatásának gátlói

1. CysLT1-receptor-antagonisták
 alkalmazás: allergén, fizikai terhelés, hideg levegő, aspirin okozta rohamok
megelőzésére
 mellékhatások: nem jellemzőek, reverzibilis hepatitis, hyperbilirubinaemia
 telt gyomor csökkenti a felszívódásukat
 csökkentik a kumarin metabolizmusát
 gyógyszerek: MONTELUKAST, ZAFIRLUKAST

2. 5-lipoxigenáz-gátló: ZILEUTON
 hatásai megegyeznek a CysLT1-receptor-antagonistákéval, de erősebb (LTB4 szintézis
is gátlódik)
 hátrányai: napi 4-szer kell adni, hepatotoxicitás

3. Anti-IgE-antitest: OMALIZUMAB
 megköti a plazmában keringő szabad IgE-t
 csökken a gyulladásos sejtek felszínén az FcRI száma
 hosszú felezési idejű (24 nap)  2-4 hetente szubkután alkalmazzák
 mellékhatásként leginkább lokális reakciókat okoz
204

V/6. Emésztést elősegítő szerek, májműködésre ható szerek

A gyomorsav-elválasztás fokozása, ill. hiányának pótlása

 emésztést fokozó szerek (stomachica): reflektorikusan növelik a gyomornedv-elválasztást

 keserűanyagok (amara)
 a száj nyálkahártyájáról kiváltódó reflex révén éhségérzetet okoznak
 kevéssel étkezés előtt kell bevenni őket (amíg koncentráltan a gyomorban
vannak, csökkentik a szekréciót)
 ált. növényi eredetűek, melyekből teákat, szeszes kivonatokat készítenek
 fűszerek (aromatica)
 savpótlás
 10%-os sósavból 10-40 csepp egy pohár vízbe, étkezés előtt
 tabletta (trimetilglikol sósavval alkotott sója)
 citromsav, borkősav

Az emésztőenzimek pótlása

 pepszin: savhiány esetén sósavval együtt

 pancreasenzim
 enzimhiány következményei: malabsorptio, steatorrhoea, fogyás, hasmenés
 preparátumok
 pancreatin: pancreaskivonat – kis enzimtartalom
 pancrelipáz (Cotasym): az enzimek feldúsítva vannak
 bélben oldódó és nem bélben oldódó preparátumok vannak forgalomban
 létezik kapszulált forma is (Creon)
 étkezés előtt kell bevenni
 galaktozidáz (laktózintolerancia esetén)

A máj- és epeműködésre ható szerek

 Epesavak
 cholsav, chenodeoxycholsav, deoxycholsav, ursodeoxycholsav, litocholsav
 hatásaik
 koleretikus (cholagog) hatás (epetermelés fokozása)
 emulgeálják, oldatban tartják a koleszterint
 emulgeálják a táplálék zsírtartalmát  elősegítik az emésztést és a
felszívódást
 indikáció
 emésztés elősegítése
 kőképződés gátlása
 primer biliaris cirrhosis
 205

 kontraindikáció
 akut hepatitis
 epehólyagtályog
 epejáratok mechanikus obstrukciója
 epesavtartalmú szerek
 CHENODIOL
▫ koleszterinkövek oldására használják
▫ mellékhatás: hasmenés, májkárosodás
 URSODEOXYCHOLSAV (UDCA)
▫ kőoldásra, primer biliaris cirrhosisban használják
▫ kisebb mértékben okoz hasmenést és májkárosodást
 DEHIDROCHOLSAV (+papaverin+metil-homatropin – Bila-Git)

 Májvédő szerek
 azok a vegyületek, amelyek a kísérleti májkárosodást kivédik és a máj ellenálló
képességét fokozzák
 a bizonyítékokon alapuló terápiás elv alapján hatásos májvédő szer nem áll
rendelkezésre!

 SILYMARIN (máriatövisből vonják ki)

 antioxidáns és szabadgyökfogó hatású, gátolja a lipidperoxidációt
 fokozza a májsejtek regenerációját és membránstabilizáló hatású
 klinikai alkalmazás: gombamérgezés, alkoholos májbetegségek, májcirrhosis,
krónikus hepatitis

 toxikus anyagok csökkentése

 NEOMYCIN, RIFAXIMIN: a toxikus anyagokat termelő bélflórát szorítják vissza
 LAKTULÓZ: a bélben szerves savakra bomlik  gátlódik az ammónia és egyéb
toxikus anyagok felszívódása

 TIOKTÁNSAV (LIPONSAV)
 véd a CCl4 májkárosító hatásával szemben, megakadályozza a zsírdepozíciót,
elősegíti a glikogén lerakódását
 alkalmazás: akut és krónikus hepatitis, alkoholos májkárosodás, Amanita
phalloides mérgezés

 KOLIN, METIONIN
 a kolin alkotórésze a zsírtranszportban szereplő lecitinnek, a metionin a
kolinképzéshez szükséges metildonor
 alkalmazás: zsírmáj, metionin: paracetamol és CCl4 mérgezés

 INZULIN-GLUKAGON
 állatkísérletekben vírus hepatitis ellen, humán vizsgálatokban alkoholos
hepatitisben
206

V/7. Hiperaciditás és ulcus gyógyszeres kezelése

A gyomorsav-szekréció mechanizmusa

Normális körülmények között a gyomorban lévő agresszív faktorok, valamint a nyálkahártya defenzív
folyamatai egyensúlyban vannak. Fekélybetegség akkor alakul ki, ha ez az egyensúly megbomlik, és az
agresszív faktorok túlsúlyba kerülnek.

 duodenális fekély: elsősorban az agresszív tényezők fokozódása (fokozott savszekréció)

 gyomorfekély: elsősorban a defenzív faktorok csökkenése

NSAID epithelialis sejtek gyors regenerációja

prosztaglandinok
 207

1. Az elválasztott gyomorsav közömbösítése (antacidok)

 hatásmechanizmus
 az antacidok gyenge bázisok, amelyek sósavval sót képeznek  gyomornedv
aciditás 
 pH 4 felett a pepszin aktivitása csökken, ill. megszűnik
 interakciók: a gastrointestinalis pH és a motilitás megváltoztatásával, ill. kelátképzés
útján számos gyógyszer felszívódását gátolják (pl. digoxin, warfarin hatása )
a. szisztémás antacidok
 Nátrium-bikarbonát (szódabikarbóna)
 hatása igen gyorsan kialakul
 a keletkező CO2 diszkomfortérzést és flatulentiát okozhat, és utólagos
savtermelés-fokozódást vált ki
 felszívódása miatt alkalosist okozhat
 szív- és vesebetegekben a megnőtt Na bevitel ödémát, cardialis
problémákat, okozhat, veszélyes lehet hypertoniában
 tejjel történő fogyasztása tej-alkáli-szindrómát okozhat: fejfájás,
gyengeség, hányás, székrekedés, hasi fájdalom, kalciumkő-képződés a
vesében, hypercalcaemia, alkalosis, azotaemia
 Kalcium-karbonát
 a Ca2+ fokozza a gasztrintermelést, ill. direkt izgatja a parietalis sejteket
 savelválasztás utólag fokozódhat
 tejjel való fogyasztása tej-alkáli-sy.-át okozhat
b. nem szisztémás antacidok
 Magnéziumsók
 MgO és Mg(OH)2: gyors hatás, hashajtó hatásúak
 Mg-triszilikát, MgCO3: lassú hatás
 veseelégtelenség esetén bradycardiát okozhatnak
 Alumínium-hidroxid
 savközömbösítő kapacitása gyenge
 gyomorsósav jelenlétében alumínium-kloriddá alakul 
kocsonyaszerűen bevonja a nyh.-át
 a bélben oldhatatlan sóvá, főleg Al-foszfáttá alakul 
hypophosphataemia
o anorexia, izomgyengeség, osteomalacia
 krónikus veseelégtelenségben alumínium encephalopathiát okozhat
 abszorbeálja a pepszint  obstipatiót okoz

2. A gyomorsav szekréció gátlása

a. Hisztamin H2-rceptor-antagonisták
 hatásaik: csökkentik
 a basalis, az étkezéssel stimulált és az éjszakai savelválasztást
 mind a hisztaminnal, mind a gasztrinnal vagy Ach-nal stimulált
gyomorszekréciót, a pepszin és az intrinsic faktor elválasztást
 a szekrétum volumenét, H+-koncentrációját
208

 farmakokinetika
 A: belekből gyors felszívódás
 D: fehérjekötődés – 50%
 E: glomerularis filtrációval, tubularis szekrécióval, T1/2: 1-4 h
 mellékhatások
 hasmenés, izomfájdalmak, bőrkiütések, hypergastrinaemia
 idősekben zavartság, aluszékonyság
 gyógyszerek
 CIMETIDIN (Cimetidin, Histodil, Tagamet): 2x400 mg v. 800 mg este
 PRL termelés , kötődik az androgénreceptorokhoz, ösztrogén
metabolizmus   libidócsökkenés, impotencia, gynecomastia
 gátolja a citokróm P450 enzimrendszert
 RANITIDIN (Ulceran, Zantac): 2x150 mg v. 300 mg este
 FAMOTIDIN (Quamatel): 2x20 mg v. 40 mg este
 NIZATIDIN (Axid): 2x150 mg v. 300 mg este
 indikációk
 peptikus fekély, NSAID-indukálta fekély, stresszfekély
 GERD, műtéteknél savaspiráció megelőzése
b. Muszkarinreceptor-antagonisták
 hatásmechanizmus: M1-receptor gátlása
 csak olyan dózisban gátolják számottevően a savszekréciót, melyben már egyéb
paraszimpatikusbénító hatásaik is megjelennek  már nem használják
 a KIR-be csak kismértékben jutnak be
 gyógyszerek: PIRENZEPIN, TELENZEPIN
c. Protonpumpagátlók
 hatásmechanizmus
 a vér pH-n lipidoldékonyak, így bejutnak a parietalis sejtek szekretorikus
csatornáiba, ahol a savas pH-n protonálódnak
 a protonált forma átrendeződésével keletkezik az aktív forma, amely a
H+/K+-ATP-ázhoz kovalensen kötődik  irreverzibilis gátlás
 mellékhatások
 hányinger, hányás, bőrkiütés, hasi fájdalom, fejfájás, B 12-hiány
 rebound hatás!
 hypochlorhydria miatt baktériumok elszaporodása
nem bizonyított  gasztrintermelő enterochromaffin sejtek hyperplasiája  carcinoid
 karcinogén nitrózmainok keletkezése  carcinoma
 alkalmazás
 GERD-ben a leghatékonyabb szerek
 peptikus fekély, NSAID-okozta fekély megelőzése és terápiája
 Zollinger-Ellison-sy.: elsőként választandó szerek, gastrinomák
 stresszfekély megelőzése
 gyógyszerek
 OMEPRAZOL (Losec)
 LANSOPRAZOL (Lansone)
 209

 PANTOPRAZOL (Controloc)
 ESOMEPRAZOL (Nexium)
d. Egyéb szekréciógátló vegyületek
 triciklusos antidepresszánsok: TRIMIPRAMIN, DOXEPIN
 szamatosztatin-analóg: OCTREOTID
 gasztrinantagonista: PROGLUMID – kísérleti fázisban

3. A gyomornyálkahártya-rezisztencia növelése
a. CARBENOXOLON (édesgyökér kivonat)
 fokozza a gyomornyh. nyáktermelését
 lassítja a PG-ok inaktiválását
 csökkenti a pepszinogén aktivitását
 mineralokortikoidszerű hatása van
 mellékhatásai: hypertonia, folyadékretenció
b. SUCRALFAT
 a szacharóz szukróz-oktaszulfát alumíniumsója
 étkezés előtt 1 órával kell bevenni, aktiválódásához savas pH kell!
 hatásmechanizmus
 pH 4 alatt polimerizálódik  nyh.-hoz tapadó gél képződik
 affinitása sokkal nagyobb a károsodott szövethez
 abszorbeálja a pepszint és az epesavakat  obstipatio
 mellékhatás: obstipatio, Al felszívódása veseelégtelenségben
c. Kolloidális bizmutvegyületek (BIZMUT-OXID, -SZUBCITRÁT, -SZUBNITRÁT, -
SZUBSZALICILÁT)
 hatásmechanzmus
 kelátot képez a nyh. glikoproteinjeivel (főleg a fekélyes területen)
 gátolják a pepszinaktivitást, fokozzák a prosztaglandinok képződését
 hatásosak H. pylori ellen
 mellékhatás: nyelv és fogak sötét elszíneződése, veseelégtelenségben
encephalopathia
d. Prosztaglandinok (MISOPROSTOL – PGE1-metilszármazék)
 hatásmechanizmus
 nyák-és bikarbonátszekréció fokozása
 mucosalis véráramlás fokozása
 H+ mucosába történő diffúziójának gátlása
 epithelium regeneráció fokozása
 mellékhatások: hasmenés, hasi görcsök, méhösszehúzódás (terheseknek tilos!)
 alkalmazás: NSAID, szteroid-okozta fekély megelőzése, kezelése

H. pylori eradikálása

 PPI (Lansoprazol – 2x20 mg)

 2 antibiotikum (metronidazol, amoxicillin, clarithromycin, tetracyclin)
 időtartam: 10-14 nap + PPI 4-6 hétig
210

V/8. Hashajtók, hasmenésgátlók

Hashajtók

Azok a vegyületek, amelyek a székletürítést gyorsítják és a belek kiürülését megkönnyítik.

A hatás erőssége, a hashajtó révén keletkezett széklet sajátosságai alapján lehet

 laxatív hatás: az ürített széklet formált

 purgatív hatás: a széklet pépes
 drasztikus hatás: a széklet egészen folyékony

A legtöbb hashajtó kisebb adagokban laxatív, nagyobb dózisban purgatív hatású.

1. A székletmennyiség növelésével ható hashajtók

 Növényi rostok, hidrofil kolloidok
 ajánlott napi rostbevitel: 20-60 g (cellulóz, hemicelullóz, pektin, lignin)
 hatásmechanizmus: nem emésztődnek meg  a bélben vizet felvéve
megduzzadnak
 természetes: gabonafélék (korpa), zöldségfélék, gyümölcsök, agar,
tragacantha
 félszintetikus: metilcellulóz, karboximetilcellulóz-Na
 mellékhatás: bélobstrukció
 kontraindikáció: bélszűkület, összenövések, IBSZ, colon diverticulum

2. Ozmotikus hashajtók
 hatásmechanizmus: a vizet a béllumenben visszatartják, ill. hipertóniás
koncentrációban vizet vonnak el
 latenciaideje: laxatív dózis esetén 10-12 h, purgatív dózis esetén kb. 3 h

a. anorganikus sók
 Mg-hidroxid, Mg-szulfát (keserűsó): fokozzák a CCK elválasztást is
 nátrium-szulfát (glaubersó), Na-foszfát, Na-citrát
 ezek a sók felelősek a keserűvizek hashajtó hatásáért
 20-25 g Na2SO4 csökkenti az intracranialis nyomást
 mellékhatás: dehidráció  fontos a kellő mennyiségű folyadékbevitel

b. fel nem szívódó szénhidrátok

 laktulóz (Duphalac)
 a vastagbél bakteriális hatásra lebomlik szerves savakra  luminalis
pH   bélmotilitás és szekréció  + a kis molekulatömegű termékek
ozmotikus hatást fejtenek ki
 csökkenti az ammónia felszívódását a bélből  májbetegségben jó
 mellékhatás: diszkomfortérzés, nausea, flatulentia
 211

 szorbitol
 mannitol
 glicerin: fokozza a rectalis kontrakciókat
 polyethylen-glycol (Forlax)
 nem felszívódó, ozmotikusan aktív cukor
 nem okoz eltolódást a víz- és elektrolit-háztartásban
 akut hashajtásra (pl. műtétek, vizsgálatok előtt): gyors bevitel
szükséges: 2-4 liter 2-4 órán belül
 nem okoz hasi görcsöket és flatulenciát

3. A széklet puhításával ható hashajtók

 Docusat
 segíti a víz beáramlását a székletbe
 mellékhatások: nausea, görcsök, állatkísérletekben májtoxikus
 Paraffinum liquidum
 a vastagbélbe jutva a béltartalmat emulgeálja, puhává és sikamlóssá teszi, a
bélnyálkahártyát bevonva csökkenti annak izgalmát
 mellékhatások: paraffinoma (mesenterialis nycs.-kban kötőszövetes
burjánzás), zsíroldékony vitaminok felszívódása , lipoid-pneumonia
(aspiráció miatt)

4. A bélfal izgatásával ható hashajtók

 hatásmechanizmus
 gátolják a víz és az elektrolitok felszívódását (Na+/K+-pumpa gátlása)
 növelik a nyálkahártya permeábilitását
 fokozzák a bélmotilitást az enteralis idegek direkt stimulációja révén

a. természetes anyagok: antrakinonszármazékok

 szennalevél (Tisasen)
 aloe, rebarbaragyökér, bengefakéreg
 produrgok, az aktív hatóanyag a colonban baktériumok hatására keletkezik
 hatásukhoz min. 6 h szükséges

b. szintetikus anyagok: difenil-metán-származékok

 phenolphtalein
 bisacodyl (Videx)

c. bélizgató olajok
 ricinusolaj: méhkontrakciókat okozhat  terheseknek nem adható

d. egyéb: epesavak (Bilagit)

212

Hasmenést gátló szerek (obstipánsok)

A hasmenés formái

 ozmotikus: az ozmotikusan aktív vegyületek elégtelen felszívódása okozza (pl. laktóz)

 szekretoros: béllumen felé történő elektrolit- és vízszekréció (pl. toxinok miatt)
 exsudatív: a bélnyálkahártya permeábilitásának fokozódása (pl. IBD)

1. Adszorbensek, adsztringensek
 adszorbensek: megkötik a toxinokat, enzimeket, gyógyszereket
 aktív szén (Carbo activatus)
 caolin
 talcum
 pektinek
 adsztringesek: a mucosa felszínén védőhártyát képeznek és csökkentik a szekréciót
 bizmutsók (bizmut-szubszalicilát, bizmut-szubgallát)
 indikáció: enyhe, közepesen súlyos hasmenés (pl. utazók hasmenése)

2. Bélmotilitást gátló vegyületek

 indikáció: enyhe, középsúlyos hasmenések, IBSZ, IBD
 kontraindikáció: véres hasmenés, láz, toxikus tünetek

a. opioidok
 hatásmechanizmus: a -receptorok aktiválása révén csökkentik az Ach
felszabadulást a submucosalis és myentericus plexusokban 
 perisztaltikus mozgás 
 pylorus, ileocoecalis és rectalis sphincter tónusa 
 szekréció  (-receptor hatás is)
 codein
 diphenoxylat (+ atropin - Reasec): nagyobb dózisokban centrális opioid
hatásokat okoz
 loperamid (Imodium): KIR-be igen gyengén penetrál

b. egyéb vegyületek
 mebeverin
 antikolinerg vegyületek

3. Epesavkötő gyanták
 az epesevakat megkötve gátolják azok hasmenést okozó hatását
 cholestyramin, cholestipol

4. Egyéb szerek
 szomatosztatin analóg: octreotid
 enkefalináz-gátló: racecadotril (kísérleti fázisban)
 213

V/9. Hánytatók, hányáscsillapítók

A hányás mechanizmusa

Hánytatók (emetikumok)

 szükség esetén célszerűbb a hányást a garatfal izgatásával, langyos konyhasós oldattal

kiváltani, vagy gyomormosást végezni

 IPECACUANHA
 emetint tartalmaz
 hatásában perifériás (gyomor) és centrális (kemoszenzitív triggerzóna) komponensek
is részt vesznek

 APOMORPHIN
 félszintetikus morphinszármazék
 dopaminreceptor-agonista
 hánytató hatása a morphinénál erősebb, többi farmakológiai hatása hasonló a
morphinéhoz, de jóval gyengébb
214

Hányáscsillapítók

1. Antihisztaminok – H1-receptor-blokkolók
 jó hatásúak tengeri- és légibetegségben, ahol a hányást a vestibularis rendszer
izgalma okozza, ill. a gyomorban helyileg ható emetikus vegyületek okozta hányásban
 gyengén hatnak a kemoszenzitív triggerzóna izgalma okozta hányásban
 elsősorban profilaktikusan alkalmazva hatásosak
 mellékhatások: fáradtság, álmosság
 gyógyszerek
 DIPHENHYDRAMIN (Benadryl)
 DIMENHYDRINAT (Daedalon)
 CINNARAZIN (Stugeron)

2. Muszkarinreceptor-antagonisták
 SCOPOLAMIN
 hatásos: labyrinthus izgalma, gyomorban helyileg ható emetikus ingerek
 hatástalan: kemoszenzitív triggerzóna izgalma esetén
 mellékhatások: paraszimpatolitikus tünetek

3. Dopamin D2-receptor antagonisták

 elsősorban a kemoszenzitív triggerzóna izgalma esetén jó hatású
 gyógyszerek
 CHLORPROMAZIN (Hibernal)
 PROCHLORPERAZIN (Stemetil)
 THIETHYLPERAZIN (Torecan)
 METOCLOPRAMID (Cerucal, Legran)
 centrális hatása mellett a periférián fokozza a gyomorürülést és a
vékonybél felső részének motilitását
 nagy dózisban citotoxikus szerek okozta hányásban is hatásos
 mellékhatások: dystonia, dyskinesia, galactorrhoea
 DOMPERIDON (Motilium)
 metoclopramidéhoz hasonló hatású
 kevésbé jut át a vér-agy gáton  kevesebb extrapyramidalis hatás

4. Szerotonin 5HT3-receptor antagonisták

 citotoxikus szerek okozta, posztoperatív és posztirradiációs hányásban hatásosak
 gyógyszerek
 ONDANSETRON (Emetron), TROPISETRON, DOLASETRON, PALONOSETRON

5. Egyéb hányáscsillapító vegyületek

 cannabinoid-származékok: tetrahydrocannabinol (THC), dronabinol, nabilon
 kortikoszteroidok: methylprednisolon, dexamethason
 szedatohipnotikumok: diazepam, lorazepam, alpranolam
 NK1-receptor-antagonisták: aprepitant, fosaprepitant
 215

V/10. Vitaminok mint gyógyszerek

Vitaminok: A táplálék útján kis mennyiségben a szervezetbe bejutó szerves anyagok, melyek
jelenléte nélkülözhetetlen az emlősök számára fontos élettani folyamatok fenntartásához.
Vitamerek: Azok a vitaminok, amelyek többféle kémiai formában (pl. pyridoxin, pyridoxal,
pyridoxamin – B6-vitamin) vagy prekurzor formában (pl. karotin – A-vitamin) fordulnak elő.
Hypovitaminosis: a szervezet vitaminigénye > vitaminbevitel, avitaminosis: teljes vitaminhiány

1. Zsíroldékony vitaminok

vitamin forrás fiziológiai hatás hypovitaminosis indikáció mellékhatás

A-vitamin halak májolaja, pálcasejtek xerophtalmia, hypovitaminosis száraz, viszkető,
(retinol) máj, vaj, működése, keratomalacia kezelése, leváló bőr,
tojássárgája, csontnövekedés, panophtalmia, megelőzése, fissurák az
tejszín, reprodukció, hám bőrgyógyászati ajkakon, anorexia,
előanyaga embrionális elszarusodása, megbetegedések papillaödéma,
(karotin): fejlődés, csont kompakt (acne, psoriasis, intracran.
sárgarépa, cékla, epithelialis sejtek állományának ichthyosis) nyomásfokozódás,
kelkáposzta, növekedése, megvastagodása, hepatosplenomeg.
paraj, saláta differenciálódása vérképzés fibrosis,
csökkenése, magzatkárosodás
myelinhiány
Tretinoin, tretinoin: lokálisan izomfájdalom,
isotretionin szemölcsök gyulladásos
(szintetikus kezelésére, bélbetegség,
származékok) isotretinoin: depresszió,
lokálisan vagy viselkedési
orálisan acne zavarok, lipidprofil
kezelésére romlása,
pancreatitis + A-
vit.-nál leírtak
Etretinat, acitretin: súlyos A-vitaminnál
acitretin szarusodási leírtak, igen
(szintetikus zavarok, psoriasis jelentős teratogén
származékok, hatás (+ 2 évig
2. generáció) védekezés!!)
Adaplenen mérsékelten súlyos
(szintetikus) acnéban lokálisan
Bexarotene előrehaladott leukopenia,
(szintetikus cutan T-sejtes hypothyreosis,
származék, lymphoma hyperlipidaemia,
3. generáció) bőrtüneteinek centrális tünetek,
kezelése teratogén hatás
 216

D-vitamin máj, tej, Ca2+- és rachitis, hypoparathyreosis hypercalcaemia,

(ergocalciferol – tejtermékek, foszforfelszívódás osteomalacia, miatti hypercalciuria
D2, halolaj fokozása, izomgyengeség hypocalcaemia,
cholecalciferol – csontanyagcsere, renalis
D3, calcitriol - immunmodulátor osteodystrophia,
aktív hormon) rachitis,
osteomalacia
E-vitamin búzacsíra, antioxidáns, emberben nem sterilitás, vetélés, GI zavarok
(tocopherol) spenót, tojás vszínűleg sikerült menstruációs
befolyásolja a kimutatni zavarok,
B12-vit. izombetegségek
transzporját (kérdéses hatás),
retrolentalis
fibrodisplasia
megelőzése
K-vitamin (K1 - zöldségfélékben véralvadási vérzékenység hypovitaminosis icterus,
phytomenadion, faktorok megelőzése, K1: emelkedett
K2 - menaquinon, szintézise (II., VII., kumarintúladagolás májenzim értékek,
K3 - menadion) IX., X., prot. S és hasi fájdalom,
C) emésztési
zavarok, bőrkiütés

2. Vízoldékony vitaminok

vitamin forrás fiziológiai hatás hypovitaminosis indikáció mellékhatás

B1-vitamin hús, CH anyagcsere étvágytalanság, hypo- vagy nagyobb adag
(thiamin) gabonacsíra, gyomor-bél atonia, avitaminosis miatti iv. adásakor
élesztő, máj avitaminosis idegszöveti anaphlyaxiás
(beriberi): súlyos károsodások, reakció
polyneuritis, CH-felhasználás
oedema, CV növekedése
tünetek, (pl. diabeteses coma)
szívelégtelenség esetén
B2-vitamin tej, tojás, koenzimek pharyngitis, hypovitaminosis
(riboflavin - gabona (FMN és FAD) stomatitis, cheilosis, megelőzésére
E101) alkotása glossitis, szájzugban
rhagadok,
dermatitis, anaemia,
corneavascularisatio
neuropathia
B3-vitamin máj, hús, NAD és NADP pallegra: bőr-, GI- és hypovitaminosis,
(nikotinamid/ zöldségek, alkotása neuralis tünetek nikotinsav: perifériás
niacin, triptofán (sejtlégzés érszűkület,
nikotinsav) tartalmú redoxfolyamatai) hyperlipidaemia
ételek
 217

B5-vitamin tojássárgája, CoA alkotórésze emberben nem burning feet szindróma

(pantoténsav), káposzta, észlelték kezelése,
dexpanthenol brokkoli, (kísérletesen: lokálisan: dermatitis,
karfiol paraesthesia, égés, decubitus,
izomfibrilláció, - aranyér
fájdalom - burning
feet -, hasgörcs)
B6-vitamin hús, máj, koenzim seborrhoeás hypovitaminosis nagy dózisoknál
(pyridoxin) szójabab (aminosav tünetek, glossitis, megelőzésére, szenzoros
metabolizmus) stomatitis, neuritis, terhességi hányás, neuropathia
görcsküszöb diabateses
csökkenése, neuropathia, akut
anaemia alkoholos intoxikáció,
zsírmáj,
pyridoxindependens
epilepszia, isoniazid
túladagolás
Biotin (B7- vagy máj, tojás koenzim-A dermatitis, alopecia, hypovitaminsosis
H-vitamin) vegyületek atrophiás glossitis, megelőzése, tartós
kofaktora izomfájdalom, parenteralis táplálás,
hyperaesthesia infantilis seborrhoea
Kolin, inositol tojássárgája, foszfolipidek kolin: emberben vitamin-kombinációk
gyümölcsök alkotórészei, nem mutattak ki, alkotórésze
kolin: Ach (kísérletesen:
szintézis zsírmáj, cirrhosis,
haemorrhagiás
vesekárosodás)
Karnitin zsírsavoxidáció, izmok karnitinhiány,
CH-anyagcsere, zsírtartalmának haemodialysált
oxidatív növekedése, szív- és betegek
foszforiláció vázizomműködési
fokozása zavarok
C-vitamin citrusfélék, oxidációs skorbut, skorbut megelőzése, nagy adagok:
(aszkorbinsav) paprika, folyamatok fogyínyvérzés, kezelése, diarrhoea,
káposzta szabályozása, vérzések (csontvelő, megnövekedet igény, vesekő, skorbut
kollagénszintézis, ízületek, bőr), methaemoglobinaemia tünetei
hormonszintézis ízületek vasfelszvódás alakulhatnak ki
fokozása megduzzadása, elősegítésére nagy dózisú C-
csontok és izmok vitamint szedő
fájdalma, anyák
sebgyógyulás újszülöttjeiben,
romlása, anaemia, ill.
fertőzésre való megadózisok
hajlam fokozódik, hirtelen
gyermekekben abbahagyása
Möller-Barlow-kór esetén

Tioktánsav enzimek oxidatív anyagcsere diabeteses

működése (aerob glikolízis) polyneuropathiás
zavara érzészavar
218

V/11. Köszvény gyógyszeres kezelése, immunszuppresszív terápia

Köszvényellenes szerek

 magas húgysavszint, melynek oka lehet

 a húgysav csökkent kiválasztása a vesében (veseelváltozások, gyógyszerek)
 fokozott húgysavképződés (enzimdefektus, nagyfokú sejtpusztulás)
 a húgysav az ízületek környékén, a porcszövetben húgysavas Na formájában kicsapódik 
tophusok
 a kristályokat synoviocyták és fehérvérsejtek fagocitálják, közben degeneratív enzimek,
kemotaktikus vegyületek és savas anyagok szabadulnak fel  újabb kristályok kiválása

1. A fehérvérsejtek migrációjának gátlása: COLHICIN

 hatása annyira specifikus a köszvényre, hogy diagnosztizálásra alkalmas
 veszélyes méreg, használata óvatosságot igényel
 hatásmechanizmus
 a fehérvérsejtekben megakadályozza a tubulin polimerizációját  migráció
és fagocitózis gátlódik
 mellékhatások
 hasi fájdalom, hasmenés, hajhullás, csontvelő-depresszió, vesekárosodás
 nagy dózisok 1-2 nap alatt légzés- és szívbénulásos halált okoznak

2. A gyulladásos reakciót gátló vegyületek

 nem szteroid gyulladásgátlók
 főként az INDOMETACIN
 akut rohamban a többi NSAID is hatásos, kivéve: aspirin, tolmetin
 glukokortikoidok: PREDNISOLON

3. A húgysavszintézist gátló vegyületek: ALLOPURINOL

 hatásmechaizmus: az allopurinol és metabolitja (alloxantin) nem kompetitíven
gátolja a xantin-oxidáz enzimet, ezáltal a húgysavképződést
 mellékhatások
 hiperszenzitív reakciók, néha súlyos exfoliativ dermatitis
 az első hetekben fokozódhat a köszvényes rohamok gyakorisága
 GI panaszok: hányinger, hányás, hasmenés

4. A húgysavürítést fokozó szerek

 húgysav kiválasztása: prox. tubulusban reabszorpció, dist. tubulusban aktív szekréció
és újabb reabszorpció
 hatásmechanizmus
 versengenek a vesében mind az aktív reabszorpcióért, mind a szekrécióért
 kis dózisban a szekréció gátlásával emelik a vér húgysavszintjét  kezdetben
rohamot produkálhatnak
 219

 PROBENICID
 akut rohamban hatástalan (nincs analgetikus és gyulladásgátló hatása)
 gátolja a penicillin tubularis szekrécióját is  penicillin vérszintje 
 mellékhatások: GI panaszok, allergiás tünetek
 aspirinnel nem kombinálható (antagonizálják egymás hatását)
 SULFINPYRAZON
 csökkenti a vérlemezkék aggregációját is
 mellékhatások: GI panaszok
 interakciók
 oralis antidiabetikumok hypoglikaemizáló hatását 
 aspirinnel gátolják egymás hatását
 probeniciddel hatásuk összeadódik

Immunszuppresszív terápia

Immunszupresszív szerek: az immunrendszer működését gátló anyagok

CITOTOXIKUS SZEREK LYMPHOCYTÁKHOZ KÖTŐDŐ SZEREK

antimetabolitok antitestek
purin antimetabolitok poliklonális
azathioprin antithymocyta-globulin (ATG)
mycophenolat mofetil monoklonális
pirimidin antimetabolitok muromonab-CD3
leflunomid kiméra és humanizált
folsav-antagonisták IL-2R a-lánc elleni antitestek
methotrexat basiliximab
daclizumab
KORTIKOSZTREOIDOK alemtuzumab (CD52)*
natalizumab (integrin a4)*
CITOKINGÉNEK EXRESSZIÓJÁT GÁTLÓK fúziós molekula
cyclosporin abatacept
tacrolimus (FK506) immuntoxinok
pimecrolimus zolimobab aritox (CD5)*
denileukin diftitox (IL-2R a-lánca)*
ANTICITOKINEK fúziós molekulák és antitestek (psoriasisra)
alefacept (CD2)*
EGYÉB efalizumab (CD11a)*
sirolimus (rapamycin) és everolimus
glatiramer (copolymer-1)
omalizumab (IgE)*
enlimomab (ICAM-1)*
220

Az immunszuppresszív gyógyszerek hatásmechanizmusa

1. Citotoxikus gyógyszerek
 ha a primer immunválasz kialakulásának idején alkalmazzuk, akkor elsősorban az antigén
hatására proliferáló specifikus sejtklónt károsítják
 a szaporodó klón gátlására elegendő dózisok relatíve megkímélik az éppen nem
szaporodó immunsejteket és egyéb proliferáló szöveteket
 mellékhatások: csontvelő és nyálkahártyák károsodása, carcinogenezis
 221

 AZATHIOPRIN (Imuran)
 purinanalóg
 aktív metabolitja a 6-merkaptopurin
 elsősorban a celluláris immunitásra hat, de gátolja a humorális immunválaszt is
 indikáció: vese allograft rejectiójának megelőzése
 MYCOPHENOLAT MOFETIL (Cellcept)
 aktív metabolitja a mikofenolsav
 a GMP de novo szintézisét gátolja
 indikáció: szervtranszplantáció, graft versus host reakció, RA, lupus nephritis
 LEFLUNOMID
 aktív metabolitja gátolja a dihidroorotát-dehidrogenázt, ezáltal a de novo
pirimidinszintézist, nagyobb koncentrációban a tirozin-kinázokat  gátolja a T-
sejtek proliferációját
 indikáció: allograft rejectio megelőzése, RA, graft versus host reakció (GVHD)
 teratogén
 METHOTREXAT
 dihidrofolsav-reduktáz gátló folsavanalóg  DNS-szintézist gátolja
 CYCLOPHOSPHAMID
 aktív metabolitja a DNS-t alkilálja
 a humorális immunválaszt kifejezettebben gátolja

2. Kortikoszteroidok: PREDNISOLON, PREDNISON, METHYLPREDNISOLON

 több citokin (IL-1, -2, -6, INF-, TNF) szintézisét gátolják
  T-sejtek proliferációja gátlódik
 a celluláris immunitást erősebben gátolják
 gyulladásgátló hatásuk van, fokozzák az IgG katabolizmusát

3. A lymphocyták sejtfelszíni molekuláihoz kötődő szerek

 biológiai gyógyszerek (biológiai eredetű molekulák, vagy azok átalakított változatai)
 a monoklonális ellenanyagok nomeklaturája
 végződés: -mab (kivéve: muromonab-CD3)
 kiméra ellenyagok nevében: -xi (basiliximab)
 humanizáltakban: zu (daclizumab)
 teljesen humánokban: u (adalimumab)
 teljesen egér eredetűekben: o (ibritumomab)
 immunológiai célpontú anyagok: lim (adalimumab)
 tumorterápiában használtak: tum (ibritumomab)

 Antitestek
 ANTYLYMPHOCYTA-GLOBULIN (ALG), ANTITHYMOCYTA-GLOBULIN (ATG)
 emberi lymphocytákkal immunizált állatokból nyert poliklonális IgG
 csökkentik a keringő és a keringő lymphocyták számát
 indikáció: rejectio, GVHD
222

 MUROMONAB-CD3
 CD3 antigén elleni egérben termeltetett monoklonális IgG
 a T-sejtek számát perceken belül csökkenti, regeneráció: 1 hét
 indikáció: vese rejectio megelőzése
 BASILIXIMAB, DACLIZUMAB
 az IL-2 -láncához kötődve megakadályozzák a lymphocyták aktiválását
 indikáció: kortikoszteroiddal vagy cyclosporinnal vese rejectio megelőzés

 Immunotoxinok
 a ly.-k felszínén lévő antigének elleni ellenanyagokhoz kapcsolt toxinok
 ZOLIMOMAB ARITOX
 anti-CD5 IgG + ricin  riboszómális fehérjeszintézis gátlása
 ex vivo a T-sejtek számát 98%-kal csökkenti a progenitor sejtek
számottevő károsítása nélkül
 indikáció: akut, szteroidrezisztens GVHD

4. Citokinek expresszióját gátló szerek

 CYCLOSPORIN A – CsA (Sandimmun)
 egy gomba (Beauveria nivea) által termelt ciklikus peptid
 gátolja a calcineurin működését, ezzel a T-sejt aktivációt
 gátolja az IL-2 gén transzkripcióját, csökkenti az IFN termelést
 elsősorban a celluláris immunitást gátolja, kevéssé károsítja a csontvelőt
 indikáció: transzplantáció, GVHD, RA
 mellékhatások: hypertonia, hyperglikaemia, nephrotoxicitás
 bekerül az anyatejbe  a kezelés alatt szoptatás nem ajánlott

 TACROLIMUS (Prograf)
 makrolid antibiotikum, calcineurin inhibitor, a cyclosporinnál 100x hatékonyabb
 indikáció, mellékhatások: ua. mint cyclosporinnál

5. Egyéb immunszuppresszív szerek

 SIROLIMUS
 makrolid antibiotikum
 sirolimus + FKBP komplex  mTOR kinázaktivitással rendelkező fehérje gátlása
 gátolja a T- és B-sejtek proliferációját, és a B-sejtek plazmasejtekké való
differenciálódását
 indikáció: vese-rejectio megelőzése (cyclosporinnal, kortikoszteriddal komb.)

6. Anti-Rh0(D) immunglobulin
 az Rh-pozitív magzatból a szülés vagy vetélés során az anyai keringésbe kerülő
erythrocyták az anyát szenzibilizálhatják  következő terhességnél (Rh-pozitív
magzatnál) morbus haemolitycus neonatorum alakul ki
 szülés vagy vetélés után 72 órán belül az anyának Rh0(D) immunglobulint adnak  a
bejutó antigén gyors eliminálásával megelőzi az anya szenzibilizálódását

V/12. Hypothalamus és hypophysis hormonok mint gyógyszerek
Hypothalamus hormonok
hormon
GHRH
Szomatosztatin (analógok:
octreotid, lanreotid,
pasireotid, analóg + D2-
receptor-antagonista:
dopastatin)
TRH
CRH
GnRH (agonisták: buserelin,
leuprorelin, serelin,
triptorelin,
antagonisták: cetrorelix,
genirelix)
indikáció
diagnoszikai cél (GH-hiány)
acromegalia, TSH-termelő
hypophysisadenoma,
gastroenteropancreaticus
neuroendokrin daganatok,
hypophysiselégtelenség esetén a
TSH termelő kapacitás felmérése
Cushing-kór és ectopiás ACTH-
túltermelés elkülönítése, hypophysis vérnyomás-emelkedés
elégtelenségben az ACTH-termelő
képesség felmérése
diagnosztikai célból hypogonad
állapotokban a gonadotrop
hormontermés kapacitásának
megítélése, GnRH-hiányos állapotok
(pl. Kallmann-sy.),
hormondependens daganatok,
endometriosis, korai pubertás,
ovuláció indukció (kiegészítésként)
antagonisták: anovulációs
metrorrhagia
223
Oxitocin, vazopresszin,
dopamin agonisták: lásd
másik tételeknél!
mellékhatás
diorrhoea, hányinger, hasi diszkomfort,
malabsorptio, tartós kezelés esetén: epekő,
bradycardia, tiroxinszint csökkenés,
glükóztolerancia romlása
vizelési inger, szájban fémes íz érzése,
hányinger, vérnyomás-emelkedés,
hypophysisdaganatosoknál a daganat
bevérzése
iv. adagolás után kipirulás, dyspnoe,
kipirulás, hányinger, hypohysisdaganat
esetén daganatbevérzés,
agonisták: alapbetegség átmeneti
súlyosbítása, májfunkciós eltérések,
veseműködés-romlás, neurológiai tünetek,
sec. amenorrhoea, libidócsökkenés,
potenciazavar, hereatrophia, hőhullámok,
osteoporosis
antagonisták + FSH: hyperstimulációs-sy.
 224

Hypophysis hormonok

hormon hatás indikáció mellékhatás kontraindikáció

GH növedés , növekedési zavar folyadékretenció, aktív daganatos
fehérjeszintézis , gyermekekben (GH- izom- és ízületi betegség,
lipolízis , hiány, Turner-sy., fájdalom, gyermekekben zárt
nitrogénretenció, veseelégtelenség), paraesthesia, epiphysis, felnőttekben
zsírdepó TG felvétel , felnőttkori GH-hiány hypertonia, diabeteses
Na+-, K+-, vízretenció, fejfájás, retinopathia, nem
inzulin antagonista glükóztolerancia javasolt terhességben
romlása,
hypothyreosis

TSH pajzsmirigyhormon- diagnosztikai célra enyhe hányinger,

szintézis és szekréció , (teljes pajzsmirigy fejfájás
pajzsmirigy méretének eltávolítás után a teljes
növelése testjódszcintigráfiás
vizsgálat előtt)

ACTH glukokortikoid, primer vagy szekunder hypertonia,

mineralokortikoid, mellékvesekéreg- oedema,
androgén hormonok elégtelenség szenzitizáció
termelése , diagnózisa, szekunder (bőrpír,
melanocytastimuláció, mellékvesekéreg anaphlyaxiás
lipolitikus hatás, elégtelenség reakció), krónikus
izomszövet glükóz és adagolás esetén
aminosav felvétele , Cushing-szindróma
növekedési hormon
elválasztás 

FSH folliculusok érése , ovuláció indukció,

granulosasejtek hypogonadotrop
aromatáz aktivitása , hypogonadismus
spermatogenesis ,

LH ovuláció kiváltása,
corpus luteum
fenntartása, theca
sejtek
androgénképzése ,
folliculusfejlődés ,
Leydig-sejtek
tesztoszteronképzése
 225

V/13. Nemi hormonok, anabolikus gyógyszerek, fogamzásgátlók

Ösztrogének (ÖSZTRADIOL, ÖSZTRADIOL VALERAT, ETINILÖSZTRADIOL)

 farmakológiai hatások
 fejlődésre kifejtett hatások
 vagina, méh, tuba, emlő fejlődése
 női testforma
 gyors hossznövekedés, majd a testnövekedés leállítása az epiphysis zárásával
 hónalji és genitális szőrzetnövekedés
 pigmentáció (genitális régió, emlőbimbó, areola)
 szexuálspecifikus hatások ivarérett nőkben
 progeszteronreceptorok szintézise 
 a reproduktív szervekben anabolikus hatás (endometrium felépítése)
 cervicalis nyák mennyiségének és víztartalmának fokozása
 tubaizomzat, myometrium kontraktilitása 
 nem szexuálspecifikus hatások
 só- és vízretenció  ödémahajlam
 a csontfelépítő és lebontó folyamatok egyensúlyának fenntartása
 a májban egyes transzportfehérjék, az angitonezinogén, alvadási faktorok
szintézise   fokozott véralvadási hajlam
 erek dilatációja (NOS-indukció), ACE, endothelin-1, renin, AT1 receptor  
enyhe vérnyomáscsökkenés (de angiotenzinogén szint   vérnyomás-
emelkedés)
 LDL, koleszterin , HDL, TG 
 epében a koleszterin   epekőképződés
 elősegítik a korral járó abdominalis zsírlerakódást
 fokozzák a bőr melanintartalmát (chloasma gravidarum)
 fokozzák a CRH termelést és a szimpatikus aktivitást
 farmakokinetika
 bélből jól felszívódnak, de jelentős a first pass metabolizmus
 parenteralis alkalmazás: inj., orrspray, tapasz, gél, lokális alkalmazás (pl. vaginálisan)
 mellékhatások
 tumorkeltő hatás: endometrium és emlő cc., hepatikus adenoma
 cardiovascularis hatások: vérnyomás-emelkedés, fokozott thrombosishajlam
 hüvelyi vérzés
 egyéb: hányinger, hányás, emlőfeszülés, epekő, migrén, hossznövekedés leállása
 terápiás indikációk
 oralis fogamzásgátlás
 postmenopausalis hormonpótlás
 primer hypogonadismus
 egyéb: menstruációs problémák, premenstruális panaszok
226

 kontraindikációk
 ösztrogéndependens tumor
 endometriosis, nem diagnosztizált genitális vérzés
 súlyos májbetegség
 thromboembóliás megbetegedés

Progeszteron és gesztagének (CYPROTERON ACETAT, DROSPIRENON, NORGESTREL, GESTODEN)

 farmakológiai hatások
 szexuálspecifikus hatások
 a hypophysisben gátolja az ösztrogénreceptorok expresszióját  gátolja a
ciklus közepén az ösztrogéndependens LH-felszabadulást  ovuláció gátlása
 elősegíti az endometrium szekretoros átalakulását
 gátolja a méhnyálkahártya lelökődését
 csökkenti a méh kontraktilitását
 elősegíti az emlőmirigy acinusainak proliferációját
 nem szexuálspecifikus hatások
 testhőmérséklet emelése (vszínűleg a hőszabályozó központra fejt ki hatást)
 általános depresszív, szedatív hatást fejt ki a KIR-ben
 nagy koncentrációban katabolikus hatású
 a vesében antimineralokortikoid hatást fejt ki
 emeli a bazális inzulinszintet, fokozhatja az inzulinérzékenységet (de
erőteljes, tartós hatás esetén inzulinrezisztenciához vezethet)
 elősegíti a zsírlerakódást, LDL 
 farmakokinetika
 a bélből jól felszívódik, de jelentős a first pass metabolizmus  oralisan hatástalan
(kivéve: mikronizált, nagy dózisú készítmények és szintetikus gesztagének)
 mellékhatások
 tumorkeltő hatás: emlőrák
 kedvezőtlen lipideltérés, glükóztolerancia romlása
 fejfájás, hangulati zavarok (pl. depresszió)
 terápiás indikációk
 oralis fogamzásgátlás, postmenopausalis hormonterápia
 primer hypogonadismusban az első vérzés megjelenése után (ösztrogénnel együtt)
 antiandrogén hatású gesztagének: hirsutismus
 monoterápiában: endometriosis, korai pubertás esetén a menstruáció megelőzésére

Tesztoszteron és anabolikus szteroidok (FLUOXYMESTERON, OXANDROLON, STANOZOLOL)

 tesztoszteron hatásai
 magzati életben: férfi nemi szervek differenciálódása
 pubertáskorban
 here növekedése, spermiumtermelés
 227

 külső nemi szervek fejlődése, libidó megjelenése

 szőrzetnövekedés, hang mélyülése
 izomfejlődés, növekedés
 pozitív N-egyensúly, protein-anabolikus folyamatok
 felnőttkorban
 férfiakra jellemző nemi karakter
 kopaszodás
 prostatahypertrophia
 farmakokinetika
 bélből jól felszívódik, de jelentős a first pass metabolizmus
 alkalmazás: inj., tapasz, gél
 mellékhatások
 nők és gyermekek esetén virilisatio
 epiphysisporcok záródása
 prostatatumor
 tartósan, nagy adagban: menstruációs zavarok, azoospermia
 erythrocytosis, gynecomastia, Na+-retenció, ödéma, acnék
 májfunkciózavarok, májtumor
 terápiás indikáció
 hypogonadismus kezelése férfiakban
 időskori hormonpótlás
 anabolikus indikáció (traumák, sebészeti beavatkozások után)
 refrakter anaemia, angioneuroticus ödéma
 kontraindikáció
 prostatatumorok
 gyermekek
 relatív: máj-, vese-, szívbetegség

Hormonális fogamzásgátlás

Oralis fogamzásgátlók

1. kombinált készítmények (ösztrogén-gesztagén): egyfázisú vagy többfázisú

 hatásmechanizmus
 ovuláció gátlása: a hypophysis FSH- és LH-termelésének gátlása  nincs
LH-csúcs
 egyéb: cervicalis nyák megváltoztatása, endometriumra, tubamotilitásra
és szekrécióra kifejtett hatások
 mellékhatások: lásd ösztrogének és gesztagének mellékhatásai
2. Minipillek (csak gesztagén)
 hatásmechanizmus: cervicalis szekrétum, endometrium megváltoztatása,
petesejt transzport-gátlása

Egyéb hormonális fogamzásgátlók: tapasz, implantátum, lokálisan alkalmazott (IUS), sürgősségi

228

Szelektív ösztrogénreceptor-modulátorok (SERM)

 hatásmechanizmus: egyes szervekben ösztrogénagonista, más szervekben –antagonista

hatásokat fejtenek ki
 farmakokinetika
 többségüknek jó a felszívódása és biológiai hasznosulása oralis adagolás esetén
 terápiás indikációk
 emlőtumorok: TAMOXIFEN, TOREMIFEN
 agonista: csontok, máj ( kedvező lipidprofil), endometrium
 antagonista: emlő
 mellékhatások: hőhullámok, endometriumhyperplasia, -polypok, -carcinoma
 osteoporosis: RALOXIFEN
 agonista: csontok
 antagonista: emlő
 mellékhatások: hőhullámok, izomgörcsök, thromboemboliás betegségek
 ovuláció kiváltása: CLOMIFEN
 gyenge parciális agonista tulajdonságai csak ösztrogénhiány esetén
manifesztálódnak  terápiásan antiösztrogénként alkalmazzák
 mellékhatások: hőhullámok, többszörös tüszőérés, ikerterhesség,
ovariumcysták, hajhullás, pszichés változások, súlygyarapodás, látászavarok,
fejfájás

Antiösztrogének

 ösztrogénreceptor-antagonisták: FULVESTRANT
 tamoxifenrezisztens, ösztrogénreceptor-pozitív metasztatizáló emlőrák kezelése
 a bélből nem szívódik fel  csak parenteralis (im.) terápiára alkalmas
 ösztrogénszintézis-gátlók
 GnRH-analógok
 az ovarialis ösztrogénszintézis előfeltétele a pulzáló jellegű gonadotrop hatás
 folyamatos GnRH adagolással az ovarialis ösztrogénszintézis gátolható
 a mellékvese eredetű androgének átalakulását nem akadályozzák meg
 aromatázgátlók
 szteroid szerkezetű anyagok: FORMESTAN, EXEMESTAN (irrev. gátló)
 nem szteroid szerkezetű anyagok: ANASTROZOL, LETROZOL, VOROZOL
 alkalmazásuk: emlőtumorok hormonterápiája (2. vonalbeli szerek)
 229

V/14. Szteroid gyulladásgátlók

Természetes (endogén) glükokortikoidok

 termelődés helye: mellékvesekéreg – zona fasciculata

 termelődés szabályozása: CRF (hypothalamus)  ACTH (hypophysis)  mellékvesekéreg
 a basalis koncentráció napszaki ingadozást mutat (max.: reggel 8 óra, min.: éjfél körül)

Szintetikus készítmények

 szisztémásan alkalmazott készítmények (cortisolhoz viszonyított mineralokortikoid aktivitás)

 rövid hatástartamúak: PREDNISOLON, PREDNISON (0,8), METHYLPREDNISOLON (0,5)
 közepes hatástartamú: TRIAMCINOLON (0)
 hosszú hatástartamú: BETAMETHASON, DEXAMETHASON (0)
 lokálisan alkalmazott készítmények
 BUDESONID
 FLUTICASON
 MOMETASON
 FLUMETASON

Hatásmód

 IC-receptorokhoz kötődnek  a hormon-receptor komplexek dimerizálódnak  a DNS-sel

kölcsönhatásba kerülve módosítják a génexpressziót

Farmakológiai hatások

 immunrendszer: gyulladásgátló és immunszuppresszív hatás

 leukocyta-, macrophag-aktivitás 
 T-sejtek klonális proliferációja 
 fibroblastok funkciója 
 COX-2 expresszió gátlása  prosztanoidok 
 egyes citokinek, TNF-, sejtadhéziós- és kolóniastimuláló faktorok termelődése 
 komplementkaszkád komponenseinek termelődése 
 NO-termelődés, hisztaminfelszabadulás, IgG-termelődés 
 szénhidrát-anyagcsere
 glükóz felvétel és hasznosítás , glukoneogenezis   vércukorszint 
 glikogenesis 
 fehérje-anyagcsere
 szintézis 
 lebontás 
 zsíranyagcsere
 abdominalis zsírszövet mennyisége 
230

 hypothalamus, elülső hypophysislebeny: negatív feedback-hatás  mellékvesekéreg atrophia

és inszufficiencia
 csontrendszer, Ca2+-homeosztázis
 bélben a Ca2+-felszívódás 
negatív Ca2+-egyensúly parathormon 
 vesében a Ca -ürítés 
2+

Mellékhatások

 akut mellékvesekéreg-elégtelenség: hosszantartó kezelés utáni hirtelen megvonás

 a fertőzésekre való hajlam növekedése
 Cushing-szindróma
 osteoporosis
 diabetes
 gyomorfekély
 a vázizomzat tömegének csökkenése, gyermekekben a növekedés gátlása
 központi idegrendszeri hatások: eufória, depresszió, pszichotikus tünetek
 glaucoma, cataracta
 hypokalaemia
 menstruációs rendellenesség

Terápiás indikációk

 nem endokrin célú felhasználás

 gyulladásos megbetegedések (pl. gyulladásos bélbetegségek, thyreoiditis)
 kollagén-vascularis megbetegedések (SLE, RA stb.)
 allergiás megbetegedések (anaphylaxiás shock, asthma)
 bőrgyógyászati megbetegedések (ekzema, psoriasis)
 szemészeti megbetegedések (uveitis, szemideggyulladás)
 daganatos megbetegedések (lymphoma, Hodgkin-kór)
 immunszuppresszió (transzplantáció)
 magzati tüdőérés elősegítése
 endokrin célú felhasználás
 mellékvesekéreg-elégtelenség, adrenelectomia
 congenitalis adrenalis hyperplasia

Kontraindikációk

 vírusfertőzések, különösen herpes simplex esetén

 pepticus fekély, osteoporosis
 pszichózis, glaucoma

Interakciók

 hatás : ösztrogének
 hatás : enziminduktorok (phenobarbital, phenytoin)
 növelhetik a diuretikus kezelés miatti K+-vesztést, az antikoagulánsok hatását
 231

V/15. Inzulinfüggő diabetes mellitus kezelése

Inzulin

 polipeptid
 a pancreas -sejtjei termelik
 glükózfelvétel  a glukóz bejutása a -sejtbe (GLUT-2)  metabolizmusa során a
sejten belüli ATP-szint   az ATP-függő K+-csatorna záródik  a sejt depolarizálódik
 a feszültségfüggő Ca2+-csatornák kinyílnak  exocitózis útján kiáramlik az inzulin

 farmakológiai hatások
 szénhidrát-anyagcsere  zsírsav-anyagcsere
o máj o máj
 glukózfelvétel   zsírsavszintézis 
 glikolízis   lipolízis 
 glikogenezis  o zsírszövet
 glikogenolízis   TG szintézis 
 glukoneogenezis  TG raktározás 
o izom  lipolízis 
 glukózfelvétel   fehérje-anyagcsere
 glikolízis  o izom
 glukoneogenezis  aminosav-
o zsírszövet felvétel 
 glükózfelvétel   fehérjeszintézis 

 farmakokinetika
 a gyomor-bélcsatornában elbomlik  csak parenteralisan juttatható be

 mellékhatások
 hypoglikaemia
 tünetei: sy. izgalmi tünetek (tachycardia, palpitatio, izzadás), psy. izgalmi
tünetek (hányinger, éhségérzet), szédülés, diplopia, inkoherens beszéd,
mentális konfúzió, görcsök, coma
 allergia
 rezisztencia (ellenanyag-képződés miatt)
 lipodystrophia

Inzulinkészítmények

1. Ultragyors hatású inzulinkészítmények: INSULIN LISPRO, INSULIN ASPART, INSULIN GLULISIN

 hatás kezdete: 10-20 perc
 hatástartam: 3-5 óra
232

2. Gyors hatású inzulinkészítmények: REGULÁRIS INSULIN

 a humán inzulin vizes oldata, melyben a molekulák nagy része dimer, ill. Zn köré
kialakuló hexamer formában van  fokozaton alakulnak monomerré és szívódnak fel
 hatás kezdete: 0,5 óra
 hatástartam: 5-8 óra

3. Közepes hatástartamú inzulinkészítmények

 szuszpenziós inzulinkészítmények
 protamin inzulinok: ISOPHAN-INSULIN (NPH), LISPRO-PROTAMIN-INSULIN (NPL),
KRISTÁLYOS PROTAMIN-ASPART (NPA)
 hatás kezdete: 1 óra
 hatástartam: 18-20 óra
 Zn inzulinkészítmények

4. Elhúzódó hatású inzulinkészítmények:

 INSULIN-GLARGIN: napi 1x kell adni
 hatás kezdete: 1-1,5 óra
 hatástartam: 24 óra
 INSULIN-DETEMIR: napi 2x kell adni

5. Kevert hatású készítmények

Adagolás

 iv.: reguláris insulin, lispro insulin vizes oldata

 szuszpenziós készítmények csak sc.!
 folyamatos sc. infúzió: ultragyors hatású inzulinanalógok

Gyógyszerelés

 basalis inzulinszint biztosítása: napi 1-2x adott közepes, vagy napi 1x adott hosszú hatású
 postprandiális inzulinszint biztosítása: főétkezések előtt adott gyors vagy ultragyors hatású
 reguláris inzulin: 30-45 perccel étkezés előtt
 ultragyors hatásúak: 10-15, vagy akár közvetlenül perccel étkezés előtt

Gyógyszeres interakciók

 az inzulin hatásának csökkenése

 kortikoszteroidok, fogamzásgátlók, thyroideahormon, szimpatomimetikumok
 clonidin, Ca2+-antagonisták, diuretikumok
 az inzulin hatásának növekedése
 szimpatolitikumok, alkohol, szalicilátok, étvágycsökkentők, kinidin, ACEI
 hypoglikaemia tüneteinek elfedése: -blokkolók
 233

V/16. Nem inzulinfüggő diabetes mellitus kezelése

Inzulinotrop (szekretagog, hypoglykaemizáló) vegyületek

1. Szulfonil-urea-származékok
 hatásmechanizmus
 hatásuk inzulin jelenlétéhez kötött  csak 2-es típusú DM-ban használható
 a -sejtek spec. szulfonil-urea-receptorához kötődnek  gátolják az ATP-
függő K+-csatornát  inzulinkiáramlást eredményeznek
 mellékhatások
 hypoglikaemia
 étvágy- és testsúlynövekedés, GI panaszok
 tolerancia (késői rezisztencia)
 kontraindikáció
 terhesség (bejutnak a magzatba), szoptatás
 súlyos máj- vagy veseelégtelenség
 szulfonamid érzékenység
 interakciók
 hypoglikaemizáló hatás : kinidin, ACEI, MAOI, NSAID, kumarin, alkohol
 hypoglikaemizáló hatás : diazoxid (K+-csatorna izgató), thiazidok
 készítmények
 1. generáció: TOLBUTAMID (már nem használják)
 2. generáció:
 GLIBENCLAMID (Gilemal)
 GLICLAZID (Diaprel)
 GLIPIZID (Minidiab
 GLIMEPIRID (Amaryl)
 GLIQUIDONE

1. Benzoesav-származékok („glinidek”)
 hatásmechanizmus: ua. mint a szulfonil-ureáknál (feltehetően eltérő a kötőhely)
 mellékhatások
 hypoglikaemia (kisebb mértékben, mint az előző csoport)
 kevésbé okoznak testsúlynövekedést
 másodlagos rezisztencia kialakulhat
 kontraindikáció
 terhesség, szoptatás
 gyermekkor
 interakciók: ua. mint a szulfonil-ureáknál
 készítmények:
 REPAGLINID (Novonorm)
 NATEGLINID (Starlix)
234

Nem inzulinotrop (euglykaemizáló/antihyperglikaemizáló) vegyületek

1. Biguanidszármazékok
 hatásmechanizmus
 működő -sejtek hiányában is hatékonyak
 nem teljesen tisztázott a hatásmechazizmus, feltehetőleg
 máj: glükóztermelése 
 izom: inzulinrezisztencia 
 a szövetek glükózfelvétele és glikolízise 
 kedvezően befolyásolják a lipidszintet
 mellékhatások
 tejsavas acidosis
 GI panaszok: fémes íz, hasmenés, B12-felszívódási zavar
 kontraindikáció
 terhesség, szoptatás
 interakciók: mindazok a szerek, amelyek befolyásolják az inzulin hatását
 készítmények:
 METFORMIN (Adimet, Metfogamma, Meforal)
 BUFORMIN (Adebit)

2. Tiazolindéndionok („glitazonok”)
 hatásmechanizmus
 PPAR-receptor agonisták
 a PPAR-rec. aktivációja a zsírszövetben növeli az FFA- és glükózfelvételt
 mellékhatások
 testsúlynövekedés, folyadékretenció
 roziglitazon: myocardialis ischaemia kockázata 
 kontraindikációk
 terhesség, szoptatás
 szívelégtelenség
 készítmények
 ROZIGLITAZON (Avandia, + glimepirid = Avaglim, + metformin = Avandamet)
 PIOGLITAZON (Actos)

3. -glukozidáz-gátlók
 hatásmechanizmus
 az -glukozidáz enzimek (maltáz, szacharáz stb.) reverzibilis gátlószerei
 csökkentik a keményítő és a diszacharidok elbontását  lassítják a
felszívódást  posztprandiális vércukorszint-emelkedés 
 mellékhatások: GI panaszok (hasmenés, hasi fájdalom, meteorizmus)
 kontraindikációk
 gyulladásos bélbetegségek, fekély, részleges bélelzáródás
 terhesség, szoptatás, gyermekkor (elegendő adat hiánya miatt)
 interakciók: antacidok, aktív szén  hatás 
 235

 készítmények
 ACARBOSE (Glucobay)
 MIGLITOL
 VOGLIBOSE

4. DPP-4-gátló vegyületek („gliptinek”)

 hatásmechanizmus
 az inkretin hormonok (GLP-1, GIP) lebontásáért felelős DPP-4 gátlószerei
 inkretinek szintje   inzulin termelés és felszabadulás , glükagon 
 hatásuk glükózfüggő, hypoglikaemia esetén nem növelik az inzulinszintet
 készítmények
 SITAGLIPTIN (Januvia, + metformin = Janumet)
 VILDAGLIPTIN (Galvus, + metformin = Eucreas)
 SAXAGLIPTIN (Onglyza, + metformin = Komboglyze)

5. GLP-1-receptoron ható vegyületek

 hatásmechanizmus
 inkretinhatást fejtenek ki  glükózfüggő inzulinszekréció , postprandiális
glükagonfelszabadulás , gyomorürülés lassul, étvágy 
 mellékhatások
 hányinger, hányás, hasmenés
 haemorrhagiás pancreatitis
 készítmények
 EXENATID (Byetta inj.)
236

V/17. Pajzsmirigyhormonok, antitireoid szerek

Pajzsmirigyhormonok

 follicularis sejtek: tiroxin (T4), trijódtironin (T3)

 C-sejtek: kalcitonin

Tiroxin és trijódtironin bioszintézise

 jódfelvétel (Na+/I- szimporter segítségével)

 jódbeépülés (jód-peroxidáz enzim katalizálja, MIT és DIT majd T3 és T4 keletkezik)
 endocitózis és proteolízis (a tireoglobulin felvétele és hidrolízise T3 és T4 kijutása a
véráramba)
 perifériás tiroxinátalakulás (T4  T3)

A hypothyreosis gyógyszerei

Pajzsmirigyhormonok (levothyroxin – T4, liothyronin – T3)

 farmakológiai hatások: megegyeznek a természetes hormonok fiziológiás hatásaival

 alapanyagcsere, oxidatív folyamatok 
 testhőmérséklet szabályozása
 katekolamin-érzékenység   FFA, vércukorszint , tremor, izzadás, szorongás
 szívfrekvencia 
 farmakokinetika: a vékonybélből jó felszívódnak
 mellékhatások
 cardialis panaszok (tachycardia, angina, arrythmia)
 hyperthyreosisra jellemző egyéb tünetek
 terápiás indikáció
 hypothyreosis
 237

 TSH-működés visszaszorítása (euthyreoid struma, TSH-függő cc.)

 hyperthyreosis tioamid-kezelése mellé kiegészítő kezelésként
 diagnosztikus céllal (pajzsmirigy-szuppressziós teszt)
 kontraindikáció: szoptatás alatt óvatosan alkalmazandó (kis mennyiségben átjut az
anyatejbe)

Jód (kis adag – fiziológiás hatás)

 strumaprofilaxis
 normo- vagy hypofunctiós golyva

A hyperthyreosis gyógyszeres kezelése

 Jód (nagy adag – farmakológiai hatás)

 farmakológiai hatások
 a szintézis minden lépését gátolja
 hatására a pajzsmirigy megkisebbedik, vascularisatiója csökken
 hatása átmeneti, maximumát 10-15 napon belül éri el, ezután a hatás
csökken, akár hyperthyreosisba is átcsaphat
 farmakokinetika: a bélcsatornából jól felszívódik
 mellékhatások
 akut allergiás reakció
 jodismus: bőrtünetek, nyálmirigyek megduzzadása, nyálkahártya-irritáció, láz
 indikáció
 thyreotoxicus krízis
 thyreoidectomia műtéti előkészítése
 sugárprofilaxis

 Tioamidok: tiouracil- és merkaptoimidazol-származékok

 PROPYLTHIOURACIL, CARBIMAZOL, THIAMAZOL (Metothyrin)
 farmakológiai hatások
 peroxidáz enzim gátlása
 hatásuk csak 3-4 hét után jelentkezik (mikor lecsökken a TGB mennyiség)
 a perifériás T4  T3 átalakulás gátlása, a T4  rT3 átalakulás elősegítése
 farmakokinetika: bélcsatornából felszívódnak
 mellékhatások
 csontvelő-károsodás (leukopenia, thrombocytopenia, agranulocytosis,
aplasticus anaemia)  rendszeres vérkép ellenőrzés
 bőrkiütések, láz, fejfájás, ízületi fájdalom, vasculitis, paraesthesia
 strumigén hatásúak
 indikáció: hyperthyreosis, thyroidectomia előkészítése
 kontraindikáció
 thiamazol: terhesség, szoptatás
 propylthiouracil: 6 éves kor alatt
238

 Perklorát
 hatásmechanizmus: jódfelvétel gátlása (a szimporterre kifejtett hatás révén)
 mellékhatás: súlyos aplasticus anaemia  csak nagyon korlátozottan használják

 131
I-kezelés
 hatásmechanizmus
 a pajzsmirigy felveszi és koncentrálja
 elsősorban -sugárzást bocsát ki  károsítja a pajzsmirigyet
 a teljes hatás ált. 3 hónap alatt fejlődik ki
 mellékhatás: hypothyreosis
 indikáció
 Basedow-Graves-kór
 nodularis golyva
 pajzsmirigy eredetű áttétes rosszindulatú daganat
 kezelés előtt, ha lehet, a beteget tioamid vegyülettel euthyreoid állapotba
hozzuk
 kontraindikáció: terhesség, szoptatás, gyermekkor

 Kiegészítő kezelések
 szimpatolitikumok
 cardialis tünetek mérséklésére
 ISA aktivitással nem rendelkező -blokkolók
 leghatékonyabb: propranolol (gátolja a perifériás T4  T3 átalakulást)
 alkalmazás:
 pm. műtéteknél, 131I-kezelés előtt
 tioamid kezelés kezdetén a hatás kialakulásáig
 thyreotoxicus krízisben iv. (propranolol vagy esmolol)
 kontraindikáció esetén: diltiazem (Ca2+-antagonista)
 mellékvesekéreg-hormonok
 bizonyos pajzsmirigygyulladások
 thyreotoxicosis súlyos eseteiben ill. krízisben
 239

V/18. Antikoagulánsok, thrombocytaaggregáció-gátlók

Antikoagulánsok

 a véralvadási kaszkádot gátló vegyületek

1. A faktorokat inaktiváló antikoagulánsok

a) Indirekt faktorinhibitorok
 HEPARIN
 kémia
 nem frakcionált heparin (UFH)
 kis molekulatömegű heparinok (LMWH-k): dalteparin,
enoxaparin
 hatásmechanizmus
 az antitrombin III trombint inaktiváló hatásának felgyorsítása
(UFH)
 Xa faktor inaktiválása (UFH és LMWH is)
 farmakokinetika
 UFH
▫ csak iv., sc. adagoláskor a biológiai hasznosulás csekély
▫ az árpályában endothelhez, macrophagokhoz,
plazmaproteinekhez kötődik
 LMWH-k
▫ sc. esetén jól felszívódnak
▫ kisebb mértékben kötődnek az endothelhez,
macrophagokhoz, plazmafehérjékhez
▫ hosszabb a felezési idejük
 nem jutnak át a placentán, nem jelennek meg az anyatejben
 klinikai alkalmazás
 posztop. és visszatérő vénás thrombosisok profilaxisa
 mélyvénás thrombosis és tüdőembólia terápiája
 instabil angina kezelésének részeként
 mellékhatások
 vérzés
 thrombocytopenia (HIT)
 nagy dózisú, tartós kezelés során osteoporosis
 nagy adagban gátolhatja az aldoszteronszintézist 
hyperkalaemia
 antidotum: protamin
 gyakran allergizál (akár anaphlyxiás shock is kialakulhat) 
célszerű lassan infundálni
240

 FONDAPARINUX
 az UFH és az LMWH antitrombinkötő helyének szintetikus analógja
 a lehető legkisebb molekulasúlyú heparinnak tekinthető
 HEPARINOIDOK (heparinszerű antikoagulánsok)
 sulodexid: heparin és dermatán-szulfát
 danaparoid: heparán-, dermatán- és kondroitin-szulfát
 pentosan polysulphat: növényi eredetű heparinszerű vegyület

b) Direkt trombininhibitorok
 HIRUDIN
 az eddig ismert legerősebb szelektív, irreverzibilis trombingátló
 enyhén immunogén, de nem okoz thrombocytopeniát
 ellenszere nincs (dialízissel vagy haemofiltrációval távolítható el)
 ARGATROBAN

c) Direkt Xa-inhibitorok
 RIVAROXABAN

2. Szintézisgátló antikoagulánsok (kumarinok, oralis antikoagulánsok)

 hatásmechanizmus
 a glutaminsav-karboxilációt katalizáló enzim koenzimként redukált K-vitamint
használ: az energiaforrás a K-vitamin oxidációja epoxiddá
 az epoxid formából a K-vitaminnak vissza kell alakulnia
 a kumarinok kompetitív antagonistaként gátolják a K-vitamin visszaalakítását
  funkcionálisan inaktív faktorok képződnek (II., VII., IX., X., protein C és S)
 a hatás kialakulásához 24-36 h kell
 farmakokinetika
 biológiai hasznosulásuk oralis adagolás esetén közel 100%
 átjutnak a placentán
 indikáció
 mélyvénás thrombosis, tüdőembólia
 pitvarfibrillatio, műbillentyű, szívinfarctus, műtétek után: profilaktikusan
 hatás monitorozása: INR
 mellékhatások
 vérzés
 magzatkárosító hatás: súlyos malformatiók, vérzéses szövődmények
 bőr és a subcutan zsírszövet nekrózisa (kumarinnekrózis): a K-vitamin dependens
faktorok közül a protein C a legrövidebb élettartamú  kezdetben véralvadás
fokozódás jöhet létre
 antidotum: K1-vitamin (phytomenadion) oralisan vagy iv., súlyos esetben friss,
fagyasztott, K-vitamin dependens faktorokat tartalmazó plazma
 rengeteg interakciójuk van
 241

Thrombocytagátlók

1. A tromboxán A2 szintézisét gátló vegyületek

 ACETILSZALICILSAV (részletesen lásd: 60. tétel)
 TRIFLUSAL: az ASA-hoz hasonló, de komplexebb hatásmódú

2. A thrombocytamembrán P2Y12-receptorának (ADP-receptor) antagonistái

 prodrugok, aktív metabolitjaik irreverzibilisen gátolják a receptort
 jól felszívódnak oralis adagolás esetén
 gyomor- és nyombélfekélyes anamnézis esetén választandó szerek
 mellékhatások (főleg ticlopidinnél)
 GI problémák
 súlyos leukocytopenia
 készítmények
 TICLOPIDIN (Aclotin)
 CLOPIDOGREL (Atrombin)
 PRASUGREL (Efient)
 TICAGRELOR (Brilique)

3. Glikoprotein IIb/IIIa receptor antagonisták

 oralisan nem hatékonyak
 ABCIXIMAB: receptor elleni monoklonális antitest
 TIROFIBAN (Aggrastat), EPTIFIBATID (Integrilin): kompetitív antagonisták

4. Egyéb thrombocytagátlók
 DIPYRIDAMOL (Asasantin)
 vazodilatátor vegyület
 a vérlemezke-funkciót a cAMP és/vagy cGMP-szintjének emelésével
csökkenti
 önmagában nem jelentős a hatása
 ILOPROST (Ilomedin)
 prosztaciklin-analóg
 dilatálja a kisartériákat és vénákat, kedvező hatása van a mikrocirkulációra
 terhesség, szoptatás alatt nem alkalmazható
 CILOSTAZOL
 szelektív PDE III gátló  cAMP szint 
 alkalmazás: claudicatio intermittens

5. Egyéb, még nem alkalmazott szerek

 5-HT2A-receptor szelektív gátlása: Sarpogrelate
 PAF-antagonista: ginkgolide B
 kollagén-vérlemezke interakció gátlása: pióca antiplatelet protein, calin
 NO-donor: nitroaspirin
242

V/19. Szulfonamidok, DNS-giráz gátlók (kinolonok)

Szulfonamidok: SULFASALAZIN, SULFADIMIDIN

Hatásmechanizmus

 folsavszintézis gátlása: paraamino-benzoesav (PABA)  dihidro-folsav (PABA kompetitív

gátlása)
 vannak gyógyszerek, amelyek metabolizmusa során PABA lesz (pl. helyi
érzéstelenítők)  ezeket kerülni kell a szedés alatt
 a szelektív toxicitás alapja: a baktérium csak önmaga szintetizálta folsavat képes
hasznosítani
 bakteriosztatikus hatású

Hatásspektrum: széles

 a szerzett rezisztencia miatt sokat vesztett a hatékonyságából

 Gram +: St., Str., Cl. perfringens, Cl. tetani
 Gram -: E. coli, Salmonella, Shigella, H. influenzae, Klebsiella, Proteus
 egyéb: Chl. trachomatis, Plasmodium falciparum, Toxoplasma gondii

Rezisztencia

 permeábilitás 
 enzimszerkezet megváltozása
 PABA szintézis  (kompetitív antagonizmus!)
 rezisztens baktériumok: Str. faecalis, P. aeruginosa, Trep. pallidum, anaerob baktériumok

Farmakokinetika

 per os ált. jól felszívódnak

 nagymértékben kötődnek plazmafehérjékhez (leszorító szerek!)
 átjut a vér-agy gáton és a placentán
 a májban acetilálódik (vízoldékonyság ), vesén keresztül ürül
 ha gyorsan, nagy mennyiség ürül: kicsapódik  tubularis necrosis
 emiatt lassan acetilálódó szereket használnak, sok folyadékkal kell bevenni

Mellékhatások

 allergia: súlyos reakció ritkán jelentkezik

 haematológiai hatások (dózisfüggő): megablastos anaemia, agranulocytosis,
thrombocytopenia
 ok: saját folsavszintézis is gátlódik  folsavat kell adni (baktérium nem tudja
felvenni!)
 nephrotoxicitás: crystalluria, haematuria, oliguria
 haemoliticus anaemia (6-G-P dehidrogenáz hiány esetén)
 243

 hepatotoxicitás (dózisfüggő): lassan acetiláló betegeknél gyakori

 csecsemőknél kernicterus: leszorítja a bilirubint  a bilirubin átjut a vér-agy gáton

Klinikai alkalmazás: Nem 1. helyen alkalmazandó szerek!

 húgyúti infekciók: cystitis, urethritis, pyelonephritis, prostatitis

 légúti infekciók: bronchitis, pneumonia, tonsillitis, otitis
 GI infekciók: enteritis, typhus abdominalis, dysenteria, epeúti gyulladások (epével is
ürül!)
 bőrinfekciók: furunculus, sebfertőzés

Kontraindikáció

 allergia (keresztallergia lehet pl. bizonyos diuretikumokkal)

 máj-, veseelégtelenség
 vérképződés zavara
 terhesség,  3 hónapos kor, szoptatás

Kinolonok, fluorokinolonok

Hatásmechanizmus

 a giráz (topoizomeráz) enzimek gátlásával leállítják a baktériumok DNS-ének

felcsavarodását
 hatásuk koncentráció- és időfüggő
 hosszú posztantibiotikus-effektussal rendelkeznek

Hatásspektrum:

 0. gen.: csak bélbaktériumok ellen

 1. gen.: ua. + P. aeruginosa
 2. gen.: Gr -, néhány Gr + (St., Str. pneumoniae), Chlamydia, Mycoplasma
 3. gen.: Gr-, jobb Gr + ellenes és IC kórokozó ellenes hatás
 4. gen.: Gr -, Gr +, anaerobok

Farmakokinetika

 A: per os jól felszívódnak (kinolonok csak per os adhatóak)

 D: szöveti penetrációjuk kiváló (kinolonok esetén terápiás cc. csak a béltraktusban és a
vizeletben érthető el)
 M: májban (kivéve: ofloxacin – nem metabolizálódik)
 E: vesén keresztül
244

Mellékhatások

 allergia
 GI panaszok
 KIR: fokozzák a görcskészséget (dózisfüggő hatás)  epilepszia, fejfájás, szédülés
 fotoszenzitivitás
 kötőszövet károsodás: atrophia, Achilles-ín erosio

Interakciók

 két és három vegyértékű kationokkal komplexet képeznek (antacidák, vaskészítmények)

 felszívódás 
 enziminhibitor hatás (CYP450 gátlása): purinok, antikoagulánsok, antiepileptikumok
metabolizmusa 

Kontraindikáció: terhesség

Klinikai alkalmazás és gyógyszerek

0. generáció (kinolonok)
 csak húgyúti infekciókban
 NALIDIXSAV, OXOLINSAV
1. generáció
 húgyúti és gastrointestinalis infekciók
 NORFLOXACIN
2. generáció
 húgyúti, bőr-lágyrész infekciók
 PEFLOXACIN, OFLOXACIN, CIPROFLOXACIN
3. generáció
 LEVOFLOXACIN, SPARFLOXACIN
4. generáció
 Gr + okozta fertőzések, Str. pneumonia
 MOXIFLOXACIN
 245

V/20. Beta-lactam antibiotikumok: penicillinek, cephalosporinok

A -laktámok általános jellemzői

Hatásmechanizmus: baktericid

 a sejtfal peptidoglikán vázának felépülését gátolják azáltal, hogy a transzpeptidációt

végző enzimekhez kötődnek (PBP-k)  sejtfal nélküli kórokozók ellen hatástalanok
 a Gr – baktériumok sejtfalát peptidoglikán réteg védi  nem jut át rajta az AB (kivéve:
szélesített spektrumúak)
 posztantibiotikum-effektusuk rövid
 intracelluláris patogének ellen nem, vagy csak kismértékben hatnak (rosszul penetrálnak
az IC térbe)
 szinergista hatást mutatnak az aminoglikozidokkal

Rezisztencia mechanizmusok

 -laktamáz termelés: St. aureus, Proteus, E. coli, Bacillus, Pseudomonas, M. tuberculosis

 kötőfehérje-változás: Pneumococcus, MRSA
 sejtfal-permeábilitás 
 efflux-pumpa

Penicillinek

Hatásspektrum

 Gr +: Str. pneumoniae, Str. pyogenes, St. aureus (20% rezisztens), C. diphteriae

 G -: N. meningitidis, N. gonorrhoeae, Tr. pallidum
 Egyéb: Cl. perfringens, B. anthracis, Listeria
 NEM hat: Mycobactrium, P. aeruginosa

Farmakokinetika

 felszívódás
 per os: az eredeti penicillinmolekula savérzékeny, a gyomorban elbomlik, a nem
savérzékenyek felszívódnak
 a táplálék lassítja a felszívódást
 im.: fájdalmas, mert savas karaktere miatt sejtkárosító hatású
 bázisos procainnal adják együtt  rosszul oldódó, tejszerű komplex,
retard hatás, érzéstelenítés
 iv. adás tilos
 helyileg ne adjuk, mert így gyakori a rezisztencia kialakulása
246

 eloszlás
 gyorsan eloszlik a szövetek extracelluláris terében, de IC csak minimális
mennyiség mutatható ki
 a KIR-be, szembe, prostatába csak gyulladás esetén jut be
 placentán átjut, megjelenik az anyatejben is
 kiürülés
 vesén keresztül: filtrációval és aktív kiválasztással (probeniciddel gátolható)
 rendkívül gyors, ideje 0,5-1,5 óra

Mellékhatások

 a legbiztonságosabbnak tartott antibiotikumok

 allergia, anaphylaxia
 diszbiózis, superinfectio
 1 héten túli adásnál gombás superinfectio
 pseudomembranosus colitis
 hasmenés (per os ampicillin, amoxicillin esetén)
 hypernatraemia, hyperkalaemia
 nagy iv. adagok esetén epilepsziás görcsök
 hepatitis (oxacillin)
 vesetoxicitás (meticillin)
 extrém nagy dózisok iv. adásakor a thrombocyta-aggregációt csökkenti

Klinikai alkalmazás és gyógyszerek

1. Alappenicillinek: PENICILLIN G, PENICILLIN V

 A csoportú Str. infekciók
 lues, actinomycosis, Lyme-kór
 anaerob Str.-ok, Clostridiumok okozta lágyrész infekciók
2. -laktamázzal szemben rezisztens penicillinek: OXACILLIN, NAFCILLIN
 St. infekció (MRSA, MRSE ellen nem hatnak)
3. Szélesített spektrumú penicillinek
a) aminopenicillinek: AMPICILLIN, AMOXICILLIN
 enyhe és kp. súlyos légúti infekciók
 B csoportú Str. infekció
 Listeria monocytogenes
 Str. pneumoniae
 Enterococcus infekció
b) ureidopenicillinek: PIPERACILLIN
c) -laktamáz-gátlóval kombinált penicillinek
 aminopenicillinek: AMPICILLIN – SULBACTAM, AMOXICILLIN –
CLAVULANSAV
 ureidopenicillinek: PIPERACILLIN - TAZOBACTAM
 247

Cephalosporinok

Hatásspektrum: széles

 Gr + coccusok (pl. St.)

 Gr – bacillusok, enterococcusok

Farmakokinetika

 hasonló a penicillinéhez
 hosszabb hatástartam (2-4x-ese a penicillinének)
 savas környezetben jól felszívódnak  ne táplálékkal együtt vegyük be

Mellékhatások

 allergia (keresztallergia penicillinszármazékokkal)

 vesetoxicitás
 alkoholintolerancia (a cefoperazonnak aldehid-dehidrogenáz gátló hatása van)
 superinfectio (saját baktériumflórát is elpusztítja)

Klinikai alkalmazás és gyógyszerek

1. generáció: CEFAZOLIN, CEFALEXIN, CEFADROXIL (per os adhatóak)

 műtétek antibiotikum profilaxisa

 otthon szerzett bőr-, lágyrészinfekciók

2. generáció: CEFACLOR (per os), CEFAMANDOL, CEFUROXIM ACETÁT

 kp. súlyos légúti, húgyúti infekciók, cholecystitis, bőr-, lágyrészinfekciók

3. generáció: CEFOTAXIM, CEFTRIAXON

 kp. súlyos-súlyos otthon szerzett és nosocomialis infekciók

 speciális indikációk: gonorrhoea, Lyme-kór

4. generáció: CEFEPIM

 polirezisztens törzseknél kombinációban (visszatartott szerek)

5. generáció: CEFTOBIPROL

 polirezisztens törzseknél (visszatartott szerek)

248

V/21. Baktérium fehérjeszintézis gátlók: tetraciklinek, aminoglikozidok

Tetraciklinek

Hatásmechanizmus: bakteriosztatikus

 a 30S riboszómához kötődve akadályozzák az aminosavak kapcsolódását a növekvő

polipeptidlánchoz

Rezisztencia: sejtmembrán áteresztőképessége  (plazmidos jellegű)

Hatásspektrum: széles

 Gr +: St., Str. (egy részük rezisztens)

 Gr -: H. influenzae viszonylag érzékeny
 hatékonyak chlamydiák, mycoplasmák, rickettsiák, treponemák, borelliák, brucellák ellen

Farmakokinetika

 felszívódás
 per os: változó
 üres gyomorban jó
 több vegyértékű fémekkel komplexeket képez (pl. tej, antacidumok, vas)
 eloszlás
 IC is hatékony
 barriereken átjut
 elimináció: jelentős részben epével, ill. vesén keresztül

Mellékhatások

 GI panaszok: hányinger, hányás, károsítja a nyálkahártyát és a normál flórát

 superinfectio (normál flóra kiirtása miatt)
 Candida albicans, Proteus, Pseudomonas, Cl. difficile
 B-vitamint kell szedni, kefirt kell enni (de nem a szerrel együtt!)
 fotoszenzibilitás
 a fejlődő csont kalciumához kötődik  magzatban, 8 év alatti gyermekekben csont- és
fogfejlődési zavarokhoz vezet

Klinikai alkalmazás

 atípusos pneumonia
 kismedencei-, alsó húgyúti infekciók, prostatitis (ha atípusos kórokozó gyanítható)
 specális indikációk: Lyme-kór, visszatérő láz, brucellosis, maláriaprofilaxis

Gyógyszerek: OXYTETRACYKLIN, DOXYCYCLN, TIGECYCLIN

 249

Aminoglikozidok

Kémia: glikozidkötéssel összekapcsolt aminocukrok

Hatásmechanizmus: baktericid

 a riboszóma 30S alegységéhez kötődve gátolják a fehérjeszintézist

 sejtfalszintézist gátló antibiotikumokkal szinergista hatásúak néhány baktériumfaj
esetén
 hatásuk koncentrációfüggő
 posztantibiotikum-effektusuk hosszú

Hatásspektrum: széles

 Gr – aerob baktériumok, néhány Gr +

 az anaerobokra NEM hatnak, mivel azok nem veszik fel a cukrokat
 Mycobacterium: streptomycin

Rezisztencia: gyakori

 enzimatikus inaktiváció (plazmid mediált)

 sejtfal szerkezetének megváltozása  bejutás gátlása
 riboszómális kötőhely megváltozása

Farmakokinetika

 felszívódás
 per os nem szívódnak fel
 oralisan csak a GIT-ban fejti ki a hatását  bélsebészeti
beavatkozások előtt használható a bél sterilizálására
 sérült bélhámon átjut  szisztémás hatás
 iv. és im. egyaránt hatásosak
 eloszlás
 csak az EC térben
 ép vér-agy gáton nem jutnak át
 elimináció: vesén keresztül
 a veseszövetben, különösen a kéregben felhalmozódnak
 a vizeletet elszínezik

Mellékhatások

 ototoxicitás: ált. irreverzibilis, először a magas hangok érzékelése esik ki

 hallászavar, fülzúgás, szédülés, nystagmus
 fokozza: kacsdiuretikumok
 nephrotoxicitás: proteinuria, haematuria
 fokozza: cephalosporinok
 neuromuscularis blokk: curaréhoz hasonló hatás
 fokozza: myasthenia gravis, altatás, izomrelaxánsok
250

Klinikai alkalmazás

 monoterápiában csak komplikált húgyúti fertőzésekben

 kombinációban akkor, ha a fertőzésben az aminoglikozidok várhatóan hatékonyak, és
más, kevésbé toxikus szertől nem remélhető eredmény
 streptomycin: másodvonalbeli antituberculotikum

Gyógyszerek

 GENTAMICIN
 STREPTOMYCIN
 NEOMYCIN
 legrosszabb felszívódás  GI fertőzések, bélműtétek
 penicillin-rezisztens gonorrhoea
 251

V/22. Antituberkulotikumok, vírus ellenes szerek, lues gyógyszerei

Antituberkulotikumok

Kórokozó: a leggyakoribb a Mycobacterium tuberculosis, de számos ritkább faj is előfordul

A terápia nehézségei

 a tuberculoticus elváltozás jól oxigenizált falában a baktériumok gyorsan szaporodnak, de

az anoxiás szövetekben néhány kórokozó „alvó”, perzisztáló fázisban van
 a gümők farmakokinetikai akadályt jelentenek
 sok a rezisztens kórokozó

Első vonalbeli szerek

1. IZONIKOTINSAV-HIDRAZIN (INH)
 hatásmechanizmus: a mikolsav szintézisét gátolja
 nyugvó sejtekre bakteriosztatikus, osztódó sejtekre baktericid
 farmakokinetika
 A: per os jól felszívódik
 D: szöveti eloszlása kitűnő
 M: májban acetilálódik – sebessége genetikusan determinált
 lassú acetilálás: T1/2 kb. 3 óra  jobb hatás, de több mellékhatás
 gyors acetilálás: T1/2 kb. 1,5 óra  nagyobb dózis kell
 mellékhatások
 hepatotoxicitás: hepatitis
 B6 hiány (az INH B6 antagonista): inkább lassú acetiláció esetén
 perifériás neuritis
 hematológiai elváltozások
 G-6-P-dehidrogenáz defektus esetén haemoliticus anaemia
 arthritis
 az INH savas karakterű  a húgysavval vetélkedik a vesében 
húgysav retenció  köszvény
 interakciók
 phenytoin metabolizmusa 
 Al-mal, Mg-mal, vassal, antacidumokkal komplexet képez felszívódás 

2. RIFAMPICIN, RIFABUTIN
 hatásmechanizmus: RNS-polimeráz gátlása  RNS-szintézis gátlása
 a legszélesebb spektrumú antituberkulotikus szer
 baktericid
 farmakokinetika
 A: per os jól felszívódik
 D: jó szöveti penetrancia, placentán átjut
252

 mellékhatások
 hepatotoxicitás
 influenzaszerű tünetek
 KIR tünetek (nagy dózisú parenteralis adás esetén)
 a testnedveket narancsszínűre színezi
 interakciók
 nagyon erős enziminduktor  más gyógyszerek metabolizmusa 
 pl.: szteroidok, oralis antidiabetikumok, kumarin, -blokkolók,
methadon

3. PYRAZINAMID (PZA)
 hatásmechanizmus: nikotinamid analóg
 baktericid hatású az osztódó baktériumokra
 aktivitása pH függő
 rezisztencia: ritkán alakul ki ellene
 mellékhatások
 GI panaszok
 hepatotoxicitás
 kompetitíven gátolja a húgysav ürítését  köszvényes roham

4. ETHAMBUTOL
 hatásmechanizmus: nikotinamid-analóg
 mellékhatások
 opticus-neuritis  színtévesztés
 köszvény

Másodvonalbeli szerek

Alkalmazásukra az első vonalbeli szerekkel szembeni rezisztencia, súlyos mellékhatások

kialakulása és nem megfelelő klinikai válasz esetén kerül sor.

1. STREPTOMYCIN (a tankönyv az első vonalbeli szerekhez sorolja)

 aminoglikozid antibiotikum (részleteket lsd. ott)
 im. adható

2. CYCLOSERIN
 kémia: D-alanin származék
 hatásmechanizmus: peptidoglikán szintézis gátlása
 mellékhatások
 neurotoxicitás (hosszú ideig alkalmazott nagy dózis esetén)
 izomerizálódhat  saját peptidszintézis károsodhat
 253

3. CAPREOMYCIN
 hatásmechanizmus: fehérjeszintézis gátlása
 im. adható
 mellékhatások
 vesekárosodás
 ototoxicitás

4. Egyéb szerek
 ETHIONAMID
 PROTIONAMID
 PARAAMINOSALICYLSAV (PAS)
 KANAMYCIN, AMIKACIN
 FLUOROKINOLONOK

Vírus ellenes szerek

Herpes simplex vírus (HSV) és varicella-zoster vírus (VZV) elleni szerek

1. ACICLOVIR, VALACICLOVIR
 kémia: gunozin analógok (a valaciclovir az aciclovir prodrugja)
 hatásmechanizmus: trifoszfáttá alakul  dezoxiguanin helyére lép  DNS-
polimeráz gátlása
 farmakokinetika: per os és iv. adható, lokálisan alkalmazható
 terheseknek is adható

2. GANCICLOVIR
 kémia, hatásmechanizmus: ua. mint az előző
 a HS és VZ vírusokon kívül az Epstein-Barr vírusra és a CMV-re
 farmakokinetika: iv., a prodrugja per os adható
 terhesség és szoptatás alatt alkalmazni tilos (teratogen, embriotoxikus)
 alkalmazás
 csökkent immunitású betegek súlyos CMV fertőzése
 szervátültetések utáni CMV-pneumonitis
 transzplantációk utáni profilaxis
 mellékhatások: csontvelő depresszió

Influenzaellenes gyógyszerek

1. Adamantinok: AMANTADIN, RIMANTADIN

 hatásmechanizmus: a virális membránon található M2 (ion)csatornák gátlása 
nem alakul ki savas pH  nem tud aktiválódni az RNS-transzkriptáz
 csak influenza A vírus ellen hatékony
 gyorsan alakul ki rezisztencia
254

 farmakokinetika
 A: per os adható
 E: vesén keresztül
 mellékhatások: GI panaszok, ataxia

2. Neuraminidázgátlók: OSELTAMIVIR, ZANAMIVIR

 hatásmechanizmus: a NA hatására a felszíni sziálsav lehasításával leszakad a
vírus, ezt gátolják meg a neuraminidázgátlók
 az összes ma ismert influenzavírus ellen hatékonyak (jegyzet szerint A és B ellen)
 alkalmazás
 oseltamivir: prodrug, per os adható
 zanamavir: inhalációs por formájában
 mellékhatások: hányinger, hányás, hasmenés

HIV ellenes szerek: antiretrovirális gyógyszerek

1. Nukleozid/nukleotid reverz transzkriptáz inhibitorok (NRTI-k)

 hatásmechanizmus: az IC kinázok NRTI-5’-trifoszfáttá alakítják
 lánctermináció
 a természetes nukleozid-trifoszfát kompetitív antagonistái
 mellékhatások (minden szernél előfordulók)
 GI zavarok, fejfájás
 laktátacidózis
 zsíreloszlási zavarok (lipodystrophia)
 gyógyszerek
 Timidinanalógok
 ZIDOVUDIN
 alkalmazás: per os, iv.
 bejut a KIR-be
 mellékhatás: csontvelő-szuppresszió
 STAVUDIN
 Citidinanalógok
 LAMIVUDIN, EMTRICITABIN, ZALCITABIN
 Purin nukleotid/nukleozid analógok
 DIDANOSIN (dA), ABACAVIR (G), TENOFOVIR (A)

2. Nem nukleozid reverz transzkriptáz inhibitorok (NNRTI-k)

 hatásmechanizmus: a reverz transzkriptázhoz kötődve gátolják az RNS-függő
DNS-polimerizációt
 gyógyszerek
 NEVIRAPIN
 per os adható, bejut a KIR-be
 megelőzi a vírus bejutását a magzatba
 mellékhatások: bőrkiütések, májkárosodás
 255

 EFAVIRENZ
 per os adható
 hosszú a felezési ideje
 mellékhatások: KIR-i zavarok, hyperlipidaemia, teratogén hatás

3. Proteázinhibitorok
 hatásmechanizmus: HIV-proteáz enzim gátlása  virionok képződésének gátlása
 a HIV-proteáz a gag és gag-pol poliproteineket darabolja fel funkcionális
fehérjére
 farmakokinetika
 A: per os adható
 D: a KIR-be való penetráció változó (az indinaviré a legjobb)
 M: májban, CYP3A4 révén
 mellékhatások
 GI zavarok, pancreatitis
 neurológiai zavarok: paraesthesia, fejfájás
 inzulinrezisztencia, hyperlipidaemia
 hematológiai eltérések: anaemia, neutropenia
 gyógyszerek
 LOPINAVIR + RITONAVIR, SAQUINAVIR, NELFINAVIR
 INDINAVIR, FOSAMPRENAVIR

4. Fúzióinhibitor: ENFUVIRTID
 hatásmechanizmus: a gp41-hez kötődve a konformáció-változást gátolja  a
vírus nem tud bejutni a sejtbe
 a korábban kialakult NRTI, NNRTI és PI rezisztencia nem befolyásolja a hatását
 mellékhatás: hiperszenzitivitás

5. CCR5-antagonisták: MARAVIROC
 hatásmechanizmus: gátolja a vírus kötődését a CCR5 receptorhoz

6. Integrázinhibitorok: RALTEGRAVIR
 hatásmechanizmus: az integráz enzimet gátolja  a HIV DNS nem tud bejutni a
sejtmagba és beilleszkedni a sejt DNS-ébe

Hepatitis B vírus elleni szerek

1. ADEFOVIR
 hatásmechanizmus: DNS-polimeráz gátlása
 prodrug
 mellékhatások: dózisfüggő nephrotoxicitás, hányinger, hasmenés, fejfájás
256

2. ENTECAVIR
 hatásmechanizmus: DNS-polimeráz gátlása
 mellékhatások (jól tolerálható szer)
 fejfájás, álmosság, szédülés, hányinger

3. TELBIVUDIN
 hatásmechanizmus: DNS-polimeráz gátlása
 mellékhatások (jól tolerálható szer)
 gyengeség, fejfájás, hasi fájdalom, hányinger, hányás
 CPK-emelkedés, felső légúti infekciók
 laktátacidózis, hepatomegalia

4. Egyéb szerek: LAMIVUDIN, EMTRICITABIN

Hepatitis C vírus elleni szerek

1. RIBAVIRIN
 hatásmechanizmus: guanozinalalóg, valószínűleg az mRNS szintézist gátolja
 széles hatásspektrumú
 nem jut be a központi idegrendszerbe
 mellékhatások
 állatkísérletekben teratogén, embriotoxikus, mutagen és carcinogen
 emberben normocytás anaemiát okoz
 GI és KIR-i tünetek
 terheseknek nem adható
 HCV-n kívül hatásos pl. csecsemők RSV fertőzésében

2. INTERFERONOK: IFN-
 hepatitis B és C vírus ellen is hatékonyak
 hatásmechanizmus: JAK-STAT jelátviteli út aktiválása  vírusok szaporodását
gátló fehérjék termelődése 
 csak parenteralisan adható (sc. és im.)
 mellékhatások:
 influenzaszerű tünetek, vérképzés gátlása, máj-, vesekárosodás
 idegrendszeri zavarok, hajhullás, látás- és keringési zavar

Luesz gyógyszerei

 kórokozó: Treponema pallidum

 kezelés
 egy évnél rövidebb ideje fennálló fertőzés: benzatin-penicillin G 7-10 napig im.-an
 egy évnél hosszabb ideje tartó vagy latens syphilis: heti 3x
 penicillinallergia esetén: tetracyclin, erythromycin
 257

V/23. Gombaellenes szerek, protozoonellenes szerek

Gombás fertőzések és kezelésük

Gombás fertőzésre hajlamosító tényezők

 műtétek
 kemoterápia
 veleszületett vagy szerzett immunhiány (pl. HIV fertőzés/AIDS betegség)
 szervtranszplantáció
 agresszív antibiotikus kezelés

Gombák felosztása patogenitásuk szerint

 obligát patogének: Microsporum, Blastomyces

 fakultatív patogének: Candida, Aspergillus, Cryptococcus

Leggyakoribb gombás fertőzések Európában

 dermatomycosisok: tinea capitis, - corporis, - pedis (Microsporum, Trichophyton fajok)

 szisztémás fertőzések: candidiasis, cryptococcosis, aspergillosis

Gombaellenes szerek felosztása

1. szisztémás antimikotikumok szisztémás gombás megbetegedésekre

 poliének (makrolid aantibiotikumok): amphotericin B
 nukleotidanalógok: 5-fluorocitozin /flucytosin
 azolszármazékok: ketoconazol, itraconazol, fluconazol
 echinocandinok: caspofungin
2. szisztémás antimikotikumok mucocutan infekciók kezelésére
 allilaminok: terbinafin
 grisan- (benzofurán-) származékok: griseofulvin
3. lokálisan alkalmazott antimikotikumok
 poliének: nystatin
 azolszármazékok: clotrimazol, ketoconazol, econazol
 thiocarbamatok: tolnaftat

AMPHOTERICIN B (Amphocil, Fungizone)

 polién makrolid antibiotikum (Streptomyces fajok termelik)

 hatásmechanizmus: az ergoszterinhez kötődve pórust képeznek a sejtmembránban
 koncentrációtól függően fungosztatikus vagy fungicid hatású
 kinetika:
 A: per os nem szívódik fel  iv. alkalmazás
258

 vízben oldhatatlan
 indikáció: igen súlyos, szisztémás fertőzésekben
 mellékhatások:
 korai: láz, fejfájás, hányinger, hányás, izomspazmus, hypotensio
 késői: nephrotoxicitás, K+ és Mg2+ vesztés

NYSTATIN (Nystatin 500 000 NE drazsé)

 polién makrolid antibiotikum

 hatásmechanizmus: pórusokat képez a sejtmembránban
 farmakokinetika
 adagolás: per os (szisztémás alkalmazását nem vizsgálták eléggé)
 A: GI traktusból nem szívódik fel  csak lokális kezelésre alkalmas
 alkalmazás
 candidiasis (szájnyh., oesophagus)
 prevenció: tartós AB kezelés, immundeficiens betegek
 mellékhatások: hányinger, hányás, hasmenés, exanthema

5-FLUOROCITOZIN (FLUCYTOSIN)

 hatásmechanizmus: szintetikus pirimidinanalóg  5-fluorouracil képződik belőle

  5-fluorouridin-trifoszfát  RNS-be épül  fehérjeszintézis gátlása
  5-fluoro-dezoxiuridin-monofoszfát  timidilát-szintetáz gátlása  DNS
szintézis gátlása
 kinetika
 adagolás: per os
 A: könnyen felszívódik
 D: minden szövetben kimutatható, KIR-be is bejut
 E: vesén keresztül
 alkalmazás
 amphotericin B-vel (szinergizmus): szisztémás mycosis, meningitis
 itraconazollal: blastomycosis
 mellékhatások
 gyakori: GI mellékhatások
 ritka: csontvelő depresszió, reverzibilis neutropenia
 teratogén!

AZOLSZÁMAZÉKOK

 szintetikus szerek
 hatásmechanizmus: CYP 450-hez kötődik  ergoszterinszintézis gátlása
 széles hatásspektrum: gombák, bizonyos Gr + baktériumok
 mellékhatások: ritkán hepatitis, impotencia, menstruációs zavarok
 gyakori a gyógyszerinterakció
 259

 gyógyszerek
 CLOTRIMAZOL (Candibene, Canesten, Clotrimazol)
 KETOCONAZOL (Nizoral): dermatophyton-fertőzések
 ITRACONAZOL (Omicral, Orungal, Itraconazol): dermato-, onychomycosis
 FLUCONAZOL (Dermyc, Diflucan, Flucohexal) : Cryptococcus meningitisben
 VORICONAZOL (Vfend): Candida fertőzésben

ECHINOCANDINOK

 hatásmechanizmus: sejtfal-szintézis gátlása (-glikán-szintetáz blokkolása)

 adagolás: iv.
 mellékhatások: láz, kiütések, hányinger, hányás, phlebitis
 interakció: cyclosporinnal
 alkalmazás: Aspergillus és Candida fertőzés
 gyógyszerek
 CASPOFUNGIN (Cancidas)
 MICAFUNGIN

TERBINAFIN (Lamisil, Terbisil, Terfin)

 szintetikus allilamin
 hatásmechanizmus: gátolja a szkvalént metabolizáló epoxidáz enzimet  szkvalén
felszaporodás, ergoszterin hiány
 széles hatásspektrumú, fungicid
 adagolás: ált. szisztémásan (per os)
 elsősorban a körömben, a hajban, a szaruban akkumulálódik
 mellékhatások: ritkán, enyhe mh.-ok (fejfájás, GI tünetek)
 alkalmazás: onycho- (12 hétig napi egy tbl.), dermato-, trichomycosisok

GRISEOFULVIN

 a Penicillin griseofulvum termeli

 hatásmechanizmus: interakció a tubulinnal  mitózis gátlása
 fungosztatikus
 adagolás: per os
 elsősorban a körömben, hajban halmozódik fel
 interakciók: CYP 450 aktivátor (alvadásgátlók, fogamzásgátlók ), alkohol intoxikáció 
 alkalmazás: dermatophyton fertőzések (6-12 hónapos adagolás)

Katasztrófakeverékek

 amphotericin B + flucytosin
 amphotericin B + echinocandinok
 enchinocandinok + triazolok
260

Protozoonellenes szerek

Malária kezelésében és megelőzésében használt gyógyszerek

1. Hem metabolizmust gátló szerek

 CHLOROQUIN
 hatásmechanizmus
 parazitában: hemoglobin  hem és szabadgyökök  hemozoin
 a hemhez kötődve megakadályozzák a hemozoinná alakulást és
inaktiválódást  oxidatív károsodás
 az erythrocytafázisra hat (schizontocid)
 hatásspektrum (könyv szerint)
 érzékeny: P. ovale, P. malariae, P. vivax
 rezisztens: P. falciparum
 adagolás: per os
 megelőzésre: hosszú felezési idő  heti 1x
 acut rohamban: 3 naponta
 terheseknek is adható
 mellékhatások: szédülés, látászavar, retinopathia, AV-blokk (K+-csat. gátlás)
 G-6-P-DH defektus: antimaláriás szer adására nagyfokú haemolysis

 KININ, KINIDIN
 cinchona (kínafa)-alkaloid, a legrégebbi antimaláriás szer
 hatásmechanizmus: DNS felépítés gátlása, enzimek bénítása, membránok
károsítása, hemoglobint tartalmazó emésztővesicula befolyásolása
 spektrum: mind a négy Plasmodium faj ellen hatékony, vér schizontocid
 adagolás
 oralis: kinin-szulfát (Chininium sulphuricum)
 parenteralis: kinin dihidroklorid
 megelőzésre nem adjuk
 felezési ideje 10 óra
 mellékhatások
 cinchonizmus: hányinger, tinnitus, süketség, hypotensio, szív
depressio, PR és QT idő 
 6-G-P-DH defektus esetén: haemolysis

 MEFLOQUIN
 vér schizontocid
 adagolás: megelőzésre heti 1x, per os
 felezési ideje nagyon hosszú (14-30 nap)
 plazmafehérjékhez 98-99%-ban kötődik
 261

 ARTEMISININ ÉS SZÁRMAZÉKAI
 Artemisia annua leveléből vonják ki (Kínában honos gyógynövény)
 derivátumait használják: arthemeter, artemotil, artesunat,
dihydroartemisinin
 adagolás: per os vagy parenterálisan
 kinetika: felszívódásuk és kiürülésük nagyon gyors
 vér schizontocid
 mellékhatás: korrigált QT idő 

2. Elektrontranszport gátló
 PRIMAQUIN
 a májban megtelepedő plasmodiumokra is hatással van, szöveti schizontocid
 mellékhatás: hányinger, 6-G-P-DH defektus esetén haemolysis

3. Folsavszintézis gátlók
 erythrocyta fázisra hatnak
 indikáció: akut roham, megelőzés
 mellékhatások: folsav hiány
 megelőzés: folsav és B12-vitamin adása
 dihidrofolát-reduktáz gátlók
 PYRIMETHAMIN
 PROGUANIL
 TRIMETHOPRIM
 szulfonamidok
 SUPLHADOXIN
 SULPHALEN
 SULPHAMETOXAZOL
 DAPSON
 kombinációs szerek
 pyrimethamin + sulphadoxin (Fansidar)
 pyrimethamin + dapson (Maloprin)
 trimethoprim + sulphametoxazol (Sumetrolim, Bactrim)

Malária kezelésének sémája

 akut roham
 chloroquin, majd primaquin
 artemisinin + pyrimethamin/sulphadoxin
 chl. rezisztens: artemisinin + pyrimethamin/sulphadoxin vagy doxycyclin
 megelőzés (megj.: a könyv szerint az artemisinint nem használják megelőzésre)
 artemisinin + pyrimethamin/sulphadoxin
 artemisinin + mefloquin
 amodiaquin + pyrimethamin/sulphadoxin
262

V/24. Féregűzők, bőrparaziták elleni szerek

Féregűző és féregölő szerek (antihelmintikumok)

 férgek csoportosítása
 nematoda (fonálférgek)
 trematoda (mételyek vagy szívóférgek)
 cestoda (szalag- vagy galandférgek)

 Benzimidazolok
 a szabad -tubulinhoz kötődve megakadályozzák annak polimerizációját
 lehetetlenné teszik a mikrotubulusokhoz kötődő glükóz felszívódását
  a féreg mozgásképtelenné válik és kiürül
 az emlősök sejtjeire is hat, de a férgek iránt nagyobb az affinitás (szelektív toxicitás)
 ALBENDAZOL
 mellékhatások
 GI panaszok, májkárosodás
 granulocytopenia, thrombocytopenia, pancytopenia
 terheseknek és 2 éven aluli gyermekeknek nem adható
 MEBENDAZOL (Vermox)
 mellékhatások: GI panaszok (hasmenés, diszkomfort)
 terheseknek és 2 éven aluli gyermekeknek nem adható
 TIABENDAZOL
 mellékhatások
 GI panaszok
 láz, idegrendszeri tünetek (szédülés, érzészavar, fejfájás)
 15 kg alatti gyermeknek nem adható

 BITHIONOL
 hatásspektrum: fascioliasis
 gátolja a férgekben az oxidatív foszforilációt
 mellékhatások: urticaria, fotoszenzibilitás, GI panaszok, leukopenia, toxikus hepatitis

 DIETHYLCARBAMAZIN
 hatásspektrum: filiriasis
 a microfilariák (féreglárvák) izomműködését károsítja
 egészséges emberben nem okoz mellékhatásokat, a tüneteket az elpusztult férgekből
származó bomlástermékek okozzák (allergiás jellegű panaszok)

 IVERMECTIN
 lakton antibiotikum, növeli a GABA mediálta jelátvitelt a lárvák perifériás idegeiben
 a férgek pusztulásához vezet
 263

 mellékhatások
 Mazotti-reakció (viszketés, láz, bőrelváltozások, fájdalmas nycs.-k, arthralgia)
 tachycardia, bőrviszketés, szédülés
 kontraindikáció: terhesség, 5 éves kor alatt, a vér-agy gát sérülése esetén

 LEVAMISOL (Decaris)
 a férgekben neuromuscularis paralysist idéz elő
 mellékhatások: GI panaszok, enyhe idegrendszeri tünetek

 NICLOSAMID
 az oxidatív foszforilációt és/vagy az ATP-áz stimulálta folyamatokat gátolja
 mellékhatások: hányinger, hasgörcs, szédülés

 OXAMNIQUIN
 feltehetőlg a DNS-hez kötődik, ezt követően a férgek megbénulnak
 mellékhatások: szédülés, álmosság, hányinger, fejfájás, piros vizelet

 PIPERAZIN
 Ach-blokkoló az izom-ideg végződéseken
 mellékhatások: GI tünetek, idegrendszeri tünetek, hiperszenzitív reakciók
 epilepsziában kontraindikált

 PRAZIQUANTEL
 a férgek izomzatában spasticus paralysist idéz elő és károsítja a membránt
 mellékhatások: nagyon kevés és múló (GI panaszok, rossz közérzet)

 PYRANTEL PAMOAT
 gátolja a neuromuscularis depolarizációt ( spasticus paralysis), gátolja az AchE-t
 mellékhatások: GI panaszok, enyhe idegrendszeri tünetek (álmosság, fejfájás)

Rovarölő szerek (inszekticidek)

 pediculosis (fejtetvesség)
 LINDANE (Jacutin gél)
 neurotoxicitást okozhat, ami kisebb súlyú gyerekek számára veszélyes lehet
 PERMETHRIN (Nittyfor hajszesz)
 kezelésre és megelőzésre egyaránt alkalmas
 MALATHION (Ovide)
 rezisztens tetvek ellen alkalmazható
 újszülötteknél, csecsemőknél ellenjavallt
 PHENOTHRIN (Pedex)
 fejtetű és lapostetű ellen is hatásos
264

V/25. Daganatok kemoterápiájában használt gyógyszerek

A daganatok sikeres gyógyszeres terápiáját korlátozza

 a szerény mértékű hatékonyság

 a rezisztencia kifejlődése, melynek oka lehet
 felszívódási zavar  alacsony plazmakoncentráció
 a prodrug aktiválódásának elmaradása
 a sejtkárosodás helyreállítása
 elkerülő anyagcsereutak aktiválása
 a gyógyszer gyors kipumpálása (P-glycoprotein és MRP-1)
 a toxikus mellékhatások

Daganatok kemoterápiájában használt szerek áttekintése

Citotoxikus szerek Hormonszármazékok

Antimetabolitok progszteronszármazékok
folsavantagonisták antiösztrogének
pirimidinantagonisták aromatázgátlók
dezoxicitidinanalógok LH-RH-analógok
purinantagonisták antiandrogének
DNS-támadáspontú szerek glukokortikoidok
alkilezőszerek szomatosztatin
mustárnitrogén-származékok
nitrozoureaszármazékok Citokinek
alkilszulfonátszármazékok interferonok
aziridinszármazékok interleukinok
platinavegyületek
egyéb Citosztatikumok
komplexet képező vegyületek kis molekulatömegűek
Topoizomerázgátlók nagy molekulatömegűek
topoizomeráz I gátlók
topoizomeráz II gátlók Életminőséget javító szerek
antraciklinek
antracéndionok
podofillotoxinok
A mitotikus orsó gátlói
vinca-alkaloidok
taxánok
 265

I. Citotoxikus szerek
1. Antimetabolitok
 szerkezetileg nagyon hasonlítanak az anyagcserében szerepet játszó
metabolitokhoz
 a belőlük képződő aktivált metabolitok IC molekulákhoz, ált. enzimekhez
kötődnek és gátolják annak működését, vagy beépülnek a nukleinsavakba

 METHOTREXAT (MTX)
 folsavantagonista, gátolja a dihidrofolát-reduktáz (DHFR) enzimet
 az aktuálisan DNS-t szintetizáló sejtekre hat
 mellékhatások: csontvelő-károsodás, GI toxicitás (mucositis)
▫ a csontvelő-károsodás Leucovorin-adással kivédhető
 indikáció: KIR-i lymphoma, choriocc., emlőrák

 5-FLUOROURACIL (5-FU)
 gátolja a timidilát-szintázt, beépül az RNS-be és a DNS-be
 mellékhatások: mucositis, lázas neutropenia, septicus állapot, hasmenés
 indikációk: vastagbélrák, emlőrák, fej-nyak daganatok

 CITOZIN ARABINOZID (CYTARABIN)

 a DNS-polimeráz- kompetitív gátlója, metabolitja beépül a DNS-be
 mellékhatások: myelosuppressio, hányás, hasmenés, hepatotoxicitás
 indikációk: AML, ALL

 6-MERCAPTOPURIN (6-MP)
 nukleotidjai beépülnek az RNS-be és a DNS-be
 mellékhatások: myelo-, immunsuppressio, hepatotoxicitás
 indikációk: ALL

 6-THIOGUANIN
 nukleotidjai beépülnek az RNS-be és a DNS-be
 mellékhatás: csontvelő-károsodás
 indikáció: AML

 PENTOSTATIN
 az adenozin-deamináz irreverzibilis gátlója
 mellékhatások: KIR-, vese-, májtoxicitás, myelo-, immunsuppressio
 indikációk: hajas sejtes és promyelocytás leukaemia, CLL, NHL
266

2. DNS-támadáspontú szerek
a) Alkilezőszerek
 kovalens kötéseket alakítanak ki a sejtek molekulái között
 gátolják a sejtproliferáiót és sejthalált indukálnak
 kontraindikáció: terhesség, szoptatás, leromlott egészségi állapot
 általános közöttük a keresztrezisztencia

 CYCLOPHOSPHAMID
 mellékhatások: alopecia, hányás, tüdőfibrosis, haemorrhagiás
cystitis (utóbbi megakadályozható N-acetil-cisztein vagy MESNA
adásával)
 indikációk: Burkitt-lymphoma, ALL, emlőrák, tüdő-, ovariumcc.

 CISPLATIN
 mellékhatások: hányás, vesekárosodás (utóbbi kivédése:
tioszulfát-kezelés, hidratáció), a csv. károsodás enyhe
 indikációk: here-, ovariumcc., fej-nyak daganatok

b) Komplexet képező vegyületek (tumorellenes antibiotikumok)

 a DNS-hez nem kovalens kötéssel kapcsolódva annak szerkezetét
reverzibilisen vagy irreverzibilisen megváltoztatják

 ACTINOMYCIN-D
 beékelődik a DNS-ben az egymás mellett lévő guanin és citozin
bázispárok közé (interkaláció)  nem tud templátszerepet
betölteni
 kis koncenrációban az RNS, nagyban a DNS-szintézis is megszűnik
 mellékhatások: alopecia, myelosuppressio
 indikációk: rhabdomyosarcoma, Wilms-tumor

 BLEOMYCIN
 a DNS-t szabadgyökképződés közben hasítja
 mellékhatás: tüdőelváltozások (fibrosis)
 indikációk: laphámrák, testicularis cc.

3. Topoizomeráz gátlók
c) Antraciklinek: DOXORUBICIN, DAUNORUBICIN
 gátolják a topoizomeráz II enzimet, szabadgyökök képződnek, a DNS
fragmentálódik
 mellékhatások: akut cardiomyopathia, pangásos szívelégtelenség
 indikáció: akut leukaemiák, lymphomák
 267

d) Camptothecinek: IRINOTECAN
 gátolja a topoizomeráz I-et
 mellékhatások: GI toxicitás, neutropenia
 indikáció: előrehaladott vastagbélrák

e) Podofillotoxinok: ETOPOSID, TENIPOSID

 gátolják a topoizomeráz II-t
 mellékhatások: leukopenia, hányás, alopecia, hasmenés
 indikációk: kissejtes tüdőcc., lymphomák, testicularis- és emlőrák

4. A mitotikus orsó gátlói

f) Vinca-alkaloidok: VINBLASTIN, VINCRISTIN
 a monomer tubulinok polimerizációját gátolják
 mellékhatások: neurotoxicitás, myelosuppressio, constipatio
 indikációk
 vinblastin: heredaganatok
 vincristin: lymphomák, Wilms-tumor, neuroblastoma

g) Taxánok: PACLITAXEL, DOCETAXEL

 megakadályozzák a mikrotubulusok depolimerizációját
 mellékhatások: myelosuppressio, allergiás reakció (megelőzés:
dexamethason + H1-antagonista), neurotoxicitás
 indikációk: ovarium-, emlő-, prostata-, hólyagcc., NSCLC

II. Hormonszármazékok
 Progeszteronszármazékok: MEDROXIPROGESZTERON-ACETÁT
 LH és FSH termelés   petefészek ösztrogéntermelése 
 indikáció: metasztatizáló emlőcc.

 SERM-ek, antiösztrogének: TAMOXIFEN, TOREMIFEN, FULVESTRANT

 az ösztrogének kompetitív inhibitorai
 mellékhatások: hőhullámok
 indikáció: postmenopausalis emlőcc.

 LH-RH analógok: GOSERELIN, BUSERELIN

 gyógyszeres kasztrációt eredményez
 indikáció: prostata- és előrehaladott emlőcc.

 Antiandrogének: FLUTAMID, NILUTAMID

 gátolja a tesztoszteron kötődését a receptorokhoz
 indikáció: prostatarák
 268

III. Citokinek
 Interferonok: INTERFERON-
 antiproliferatív hatása van
 mellékhatások: láz, hidegrázás, hányinger, myelosuppressio, pszichózis
 indikációk: melanoma, CML, hajas sejtes lekuaemia, Kaposi-sarcoma

 Interleukinok: INTERLEUKIN-2 (PROLEUKIN)

 növeli a T- és B-sejtek aktivitását, a citotoxikus T-sejtek képződését
 mellékhatások: influenzaszerű tünetek
 indikációk: metasztatikus melanoma, veserák

IV. Citosztatikumok
 TRASTUZUMAB
 humanizált anti HER-2
 mellékhatások: láz, hányás, cardiotoxicitás
 indikáció: előrehaladott, áttétes HER-2-pozitív emlőcc.

 RITUXIMAB
 monoklonális CD-20 elleni antitest
 mellékhatások: tumorlízis szindróma, hypotensio, bronchospazmus
 indikációk: B-sejtes lymphoma, köpenysejtes lymphoma

 BEVACIZUMAB
 VEGF elleni humanizált monoklonális IgG1
 mellékhatások: vérzések, gyomor-bél perforáció, renyhe sebgyógyulás
 indikáció: vastagbél-, emlő-, nagysejtes tüdőcc.

 CETUXIMAB
 EGFR elleni humanizált monoklonális ellenanyag
 mellékhatások: dyspnoe, bőrreakciók, hányás
 indikációk: colorectalis cc., NNSCLC, fej-nyaki daganat

 GEMTUZUMAB
 ozogamycinnel (növényi toxin) konjugált CD33 elleni monoklonális ellenanyag
 indikáció: AML

V. Szupportív, palliatív terápia

 Biszfoszfonátok
 csökkentik az áttéti tumorok által kiváltott fokozott osteoclast aktivitást
 CLODRONAT, PAMIDRONAT, ZOLEDRONAT
 Hányáscsillapítók: ONDANSETRON, GRANISETRON, DEXAMETHASON, METOCLOPRAMID
 Fájdalomcsillapítók: NSAID-k, gyenge és erős opioidok
 269

VI/1. Mérgezés diagnózisa, a kezelés alapjai

A mérgek toxicitás szerinti felosztása (kísérleti állatokon megállapított egyszeri per os halálos
adagjuk alapján)

 igen mérgező: LD50 < 25 mg/ttkg

 mérgező: LD50: 25-200 mg/ttkg
 ártalmas: LD50: 200-2000 mg/ttkg

A mérgek felosztása az általuk okozott toxikus reakció típusa szerint

 farmakológiai
 patológiai
 genotoxikus

A mérgezést befolyásoló tényezők

 mennyiség, töménység  eloszlási térfogat, elimináció

 toxicitás (TD50, LD50)  kumuláció
 halmazállapot  a mérgezett egészségügyi állapota,
 bejutási hely kora, érzékenysége
 expozíciós idő

A mérgezés diagnózisa

 előzmények
 fizikális vizsgálat
 életjelek (vérnyomás, szívfrekvencia, légzés, testhőmérséklet)
 szem (misosis, mydriasis, nystagmus)
 száj (szag)
 bőr (száraz, nedves)
 has (hasi görcsök, hasmenés)
 idegrendszer (izommerevség)
 laboratóriumi vizsgálatok
 elektrolitok
 vesefunkció
 eszközös vizsgálatok (pl. EKG, röntgen)

A mérgezés kezelése

1. A mérgek eltávolítása
 bőrről való eltávolítás
 vízoldékony anyagok, savak: bő vizes lemosás
 lipidoldékony anyagok: letörlés, alkoholos/olajos lemosás
 közömbösítés tilos!
 gyomorból való eltávolítás
270

 hánytatás
 ipecacuana szirup: <12 év: 15 ml, >12 év: 30 ml
 0,5 órán belül lehet alkalmazni
 kb. 20 perc után jelentkezik hányás
 12 hónapnál fiatalabb gyermekeknek nem javasolt
 garatfal ingerlése
 apomorfin
 kontraindikációi
 sav és lúgmérgezés
 szrichninmérgezés
 eszméletvesztés
 szerves oldószermérgezés
 mérgezés detergensekkel
 gyomormosás
 ált. a mérgezés után 1 órán belül
 abszolút indikált
 súlyos barbiturátmérgezés
 alkilfoszfát-, paraquat mérgezés
 cián-, higanysó mérgezés
 gyilkosgalóca mérgezés
 nikotin-, lidokainmérgezés
 metanol-, etilénglikol mérgezés
 csak intubációval végezhető
 szerves oldószermérgezés
 detergenssel való mérgezés
 eszméletlen beteg esetén
 kontraindikáció: sav- és lúgmérgezés
 adszorbensek adása
 vízoldékony mérgek esetén: aktív szén (50-100 g felnőtteknek, 1 g/kg
gyermekeknek
 nem adható: fémek, alkohol, szerves foszfátok
 mellékhatás: székrekedés, hányás
 lipidoldékony mérgek: paraffin
 detergensek esetén: szilikon tartalmú spray
 hashajtók adása: Mg-citrát, szorbitol
 mellékhatás: elektrolit-eltérések
 teljes bél irrigáció: polietilén-glikol
 < 6 év: 0,5 l/h, 6-12 év: 1 l/h, > 12 év: 2 l/h
 alkalmazás
 aktív szén által nem megkötött anyagok
 filmbevonatú vagy késői hatóanyagfelszabadulású tabletták
 „body packers”
 kontraindikáció: obstrukció, ileus, GI vérzés
 szemből való eltávolítás: bő folyóvizes kimosás (akár 15-20 perces)
 tüdőből való eltávolítás
 271

 szabad levegő
 esetleg 5%-os CO2 belélegeztetése a ventiláció serkentésére
 subcutan szövetekből való eltávolítás
 behatolás helyének bemetszése, átmosás fiziológiás sóoldattal
 környékének infiltrálása adrenalinnal
 a végtag proximalis leszorítása
 a felszívódott méreg kiürülésének felgyorsítása
 forszírozott duiresis
 kontraindikáció: agyödéma, vese-, szívelégtelenség
 peritoneális dialízis, hemodialízis
 hemoperfúzió
 vércsere
 renális abszorpció csökkentése
 gyenge savak kiválasztásának fokozása: vizelet lúgosítása
 gyenge bázisok kiválasztásának fokozása: vizelet savasítása

2. A mérgek közömbösítése
 fizikai-kémiai módszerek
 adszorbeálás a gyomorban és a bélben: aktív szén, MgO, tojásfehérje, tej
 kémiai-farmakológiai módszerek
 nem specifikus
 sav, metanol  acidózis: kompenzálás 5%-os NaHCO3-mal
 oxálsav, fluoridok: CaCl2
 oldható Ba- és Pb-sók: Na2SO4
 invert szappanok (pl. Sterogenol): híg szappanos oldattal
 lipidoldékony mérgek: paraffinolaj
 specifikus (antidotumok – specifikus „ellenmérgek”)
 kelátképző vegyületek (e- donorok)
 specifikus antitestek, antitoxinok: digitalis antitest, polivalens antitoxikus savók
 biológiai antagonizmusok
 muszkarin – atropin
 morfin – naloxon
 atropin – fizosztigmin
 álantagonizmus: mérgesgáz okozta tüdőödéma – ozmoterápia
 redukálószerek
 oxidálószer-mérgezésben a methaemoglobin visszaalakítása metilénkékkel
vagy C-vitamin és toluidinkék kombinációjával

3. Tüneti terápia:
 légút biztosítása, gépi lélegeztetés, légzőközpont izgatása
 keringéstámogatás, testhőmérséklet fenntartása, nyugalom
 sav-bázis és só-víz háztartás rendezése, korai antibiotikus terápia
272

VI/2. Antidotumok, kelátorok

Antidotumok: Olyan szerek, amelyek bizonyos mérgek káros hatását mérséklik.

Mérgező ágens Antidotum Mérgező ágens Antidotum

Gyógyszerek Egyéb mérgek
antikolinerg szerek physostigmin cianid amilnitrit + NaNO2
benzodiazepinek flumazenil hidroxokobalamin
digitalisglikozidok digitalis-antitoxin kénhidrogén amilnitrit + NaNO2
isoniazid (INH) piridoxin hidrazinok piridoxin
kumarinok K1-vitamin kolin-észteráz-gátlók atropin + egy oxim
opioidok naloxon metanol, etilénglikol etanol, fomepizol
paracetamol N-acetilcisztein szén-monoxid O2
theophyllin adenozin + -blokkoló

Kelátorok

 DIMERCAPROL (SH-csoport)
 olajos oldatban im.
 terápia: Pb, As, Hg, Bi, Au, Cu, Sb
 tilos: Se, Te, Fe, Cd, vese- és májkárosodás
 minél korábban el kell kezdeni a terápiát, majd 48 óra múlva megismételni
 mellékhatások: hypertonia, görcsök, izomfájdalom
 SUCCIMER
 terápia: : Pb, As, Hg, Cd
 mellékhatások: hányinger, hányás, hasmenés, étvágytalanság
 D-PENICILLAMIN (SH és NH2-csoportok)
 nem metabolizálódó mesterséges aminosav
 terápia: Cu, Pb, Co, Zn, Hg, As, cisztinkő oldás
 mellékhatások: vese- és csontvelőkárosodás
 TRIENTINE
 terápia: Cu
 DEFEROXAMIN
 specifikusan a vas megkötésére alkalmas
 terápia: akut Fe-mérgezés, vastárolási betegségek, transzfúziós siderosis,
thalassaemia
 mellékhatások: hypotonia, hályogképződés
 EDTA
 Ca-EDTA: Pb, Y, Zr
 Co2-EDTA: ciánmérgezés
 HEDTA: Cu
 DTPA: radioaktív fémek esetén
 273

VI/3. Savmérgezés

A károsodás mértéke függ

 a H+-koncentrációtól (megszabja: a sav disszociációs állandója és koncentrációja)

 az anionrész minőségétől
 a gyomor teltségétől
 a terápiáig eltelt időtől

A leggyakoribb savak letális dózisa (oralis bevétel esetén) és az általuk okozott nekrózis típusa

Sav típusa Letális dózis Általa okozott nekrózis

kénsav (96 %) 4g fekete
salétromsav (69 %) 7g sárga
sósav (38 %) 15 ml fehér
jégecet (99,8 %) 25 ml fekete/szürkésfehér

A savmérgezés tünetei

 akut
 a bőrön és a nyálkahártákon koagulációs nekrózis  pörkképződés
 félrenyelés következtében glottisgörcs, glottisoedema  fulladásos halált
eredményezhet
 felmaródások a nyelőcsőben és a gyomorban  fájdalom, perforáció  peritonitis
 shock
 kínzó, ismétlődő hányás (kávéaljszerű hányadék)  aspiráció
 acidosis  légzési zavarok, collapsus, coma
 vesekárosodás  anuria
 szubakut, krónikus
 a pörkök leválása  életveszélyes vérzés
 a pörkök heges gyógyulása  szűkületek kialakulása
 savgőzök belégzése (HCl, H2SO4)
 laryngospazmus
 fogak károsodása

Savmérgezett kezelése

 hánytatás, gyomormosás, közömbösítés (különösen NaHCO3) tilos!

 azonnal itassunk a beteggel vizet  a sav felhígul
 az aktív szén nem köti meg
 acidosis kezelése: 5 %-os NaHCO3-oldat vagy nátrium-laktát iv. infúzióban
 fájdalomcsillapítás: morfin, helyi érzéstelenítő oldat (lidocain spray, oldat)
274

 perisztaltika és szekréció gátlása: atropin

 shock kezelése: transzfúzió, vérpótló szerek, glukokortikoidok
 szükség esetén tracheotomia
 a sérült nyálkahártyák fertőződése esetén antibiotikum
 a szűkületek megelőzésére korai szondakezelés, kezelésére sebészi terápia
 a bőrre került savakat először száraz ruhával letöröljük (hőhatás elkerülésére), majd bő vízzel
lemossuk
 a sav eltávolítására a szemből tartósan (legalább 20-30 perc) folyó vízzel kell mosni a szemet,
ill. lokális antibiotikum-profilaxist kell adni

Néhány sav specifikus toxikus tulajdonságai

 ecetsav
 a bőrön erythaemát, hólyagokat, töményen fehér pörköket okoz
 a bőrön keresztül is nagy mennyiségben felszívódhat  általános savmérgezés,
haemolysis

 fluor-hidrogén (HF)
 bőrre kerülve csak kb. egy óra múlva vagy még később alakul ki nagyon fájdalmas
erythaema, hólyagosodás és súlyos, csontig hatoló necrosis
 kezelése: lemosás után kalcium-glukonáttal körülinfiltrálni,
és 20%-os MgO-ból és glicerinből készült pasztával fedni
 a gőzök belégzésével először az orrnyálkahártya károsodik  anosmia  a
mérgezett nem érzi az irritáló savgőzöket
 nagy koncentrációban belélegezve azonnal hányást és collapsust okoz

 oxálsav
 a kalciumot megköti és oldhatatlan csapadékot képez vele  se Ca2+-szint 
 ideg- és izomingerlékenység fokozódik
 tetániás rángások, trismus, tónusos-klónusos görcsök
 szívműködés károsodása: vérnyomáscsökkenés, szívbénulás
 a kalcium-oxalát a vesében kicsapódik  oliguria, anuria
 1-5 g mérgezési tüneteket, 5-15 g letális mérgezést okozhat
 terápiája
 azonnali hígításra lehetőleg tejet kell adni
 óvatos gyomormosás kalciumtartalmú oldattal
 oralisan Ca-glukonátot vagy CaCl2-ot kell adni
 a felszívódott méreg hatásának kompenzálására iv. CaCl 2 vagy Ca-glukonát-
injekció adandó
 a vesében való kicsapódás gátlására bő folyadékinfúzió (fiziológiás NaCl,
5%os glükóz-oldat)
 275

VI/4. Lúgmérgezés

A károsodás mértéke függ

 a lúg minőségétől, mennyiségétől, töménységétől

 a gyomor teltségétől
 a terápiáig eltelt időtől

A leggyakoribb lúgmérgezést okozó anyagok

 NaOH, KOH: oralis bevitel esetén 10-20 g halálos

 Ca(OH)2 – oltott mész
 NH4OH – szalmiákszesz

A mérgezés tünetei

 akut
 a bőrön és a nyálkahártyákon kollikvációs nekrózis  kocsonyás pörkök
 felmaródás okozta fájdalom  collapsus, shock
 hányás  aspiráció  glottisgörcs, glottisoedema
 nyelőcső-, gyomorperforáció  mediastinitis, peritonitis
 alkalosis
  gátolja a kalcium ionizációját  hypocalcaemia  tetania, görcsök
 vesekárosodás  anuria
 központi idegrendszer (vasomotorközpont) károsodása
 szubakut, krónikus
 pörkök leválása  vérzés
 hegesedés  szűkületek

Terápia: megegyezik a savmérgezésnél leírtakkal (kivéve az acidosis kezelését)

Ammónium-hidroxid

 oralisan a többi lúghoz hasonlóan hat

 a gőzei a nyálkahártyán vizet vonnak el  NH4OH képződik
 szemkárosodás
 glottisgörcs, glottisoedema
 tüdőoedema
276

VI/5. Szén-monoxid-mérgezés

Szén-monoxid

 stabil vegyület, amely szerves anyagok tökéletlen égésekor keletkezik

 kipufogógáz, széntüzelésű kályhák
 színtelen, szagtalan, a légutakat nem izgatja  észrevétlenül belélegezhető
 mérgező hatásának alapja
 hipoxiás teória
 az oxigént kompetitív módon leszorítja a hemoglobinról (a CO affinitása
240x nagyobb)  karboxihemoglobin  csökkenti a hemoglobin
oxigénszállító kapacitását
 ha egy Hb molekula 4 O2-kötő helye közül egyet vagy többet CO foglal el, a
maradék kötőhelyeken szállított O2-t is nehezebben képes leadni a Hb
 nagy koncentrációban a citokrómokat is bénítja
 celluláris teória
 aktiválja a polimorfonukleáris leukocytákat  agyi lipidperoxidáció
 enzimatikus aktivitás , direkt hatás az idegekre

Akut mérgezés

1. kábultsággal járó szakasz (15-20%): alsóvégtagi gyengeség, halántéktáji lüktető fejfájás,

szédülés, fülzúgás
2. görcsökkel járó szakasz (20-60%): a felső végtag hajlító izmainak görcse, trismus, később az
egész testre kiterjedő tónusos-klónusos görcs, fokozott légzés, szapora pulzus
3. fulladásos szakasz (> 60%): eszméletlenség, teljes reflexhiány, légzésbénulás, halál
 a tüneteket fokozza: anaemia, fizikai munka
 a túlélők 10-30%-ánál késői neuro-pszichiátriai tünetek

Krónikus mérgezés

 okai: dohányzás, munkahelyi ártalom, levegőszennyezés

 tünetei
 idegrendszeri zavarok: fejfájás, altatókkal szemben nagymértékben rezisztens
álmatlanság, ataxia, parkinsonszerű elváltozások, emlékezetzavar, fáradtság,
szédülés, neuropathia, paraesthesia
 hasmenés, polycytaemia

Mérgezett kezelése

 levegő, tiszta O2, túlnyomásos O2 belélegeztetése

 görcsök oldása: diazepam
 acidózis: NaHCO3
 agyödéma: mannitol
 277

VI/6. Ciánmérgezés

Ciánmérgezést azok az anyagok okoznak, amelyekből cianidion szabadul fel.

 cián-hidrogén (HCN)
 keserűmandula-szagú
 a természetben is előfordul (mandula, sárgabarack, cseresznye magjában)
 letális dózisa 1 mg/ttkg
 inhalációs mérgezés: rovarirtás, ipar, laboratóriumok
 KCN: halálos adagja 0,25 g
 egyéb: ciánszénsav-metilészter (Cyclon-A), alkilnitritek, Cyclon-B

Hatásmechanizmus

 reverzibilis kötésbe lép a ferri- (Fe3+) vasat tartalmazó szöveti oxidatív enzimekkel
(elsősorban a citokróm-oxidázzal)
 a szöveti oxidációs folyamatok bénulnak, citotoxikus anoxia jön létre
 a methaemoglobinhoz is kapcsolódik
 izgatja a carotis-kemoreceptorokat  légzésstimuláció

A ciánmérgezés tünetei

 mandulaszagú lehelet, élénkpiros bőr

 hyperaemiás arc, fejfájás, szédülés, könnyezés, fülzúgás
 tachycardia, hypertonia
 légszomj, fulladás, asphyxiás görcsök, fixált és tág pupillák
 arrythmiák, coma, légzésbénulás

A ciánmérgezés kezelése

 methaemoglobinaemia előidézésével a ciánt a citokróm-oxidáztól elvonjuk

 10 ml 3%-os Na-nitrit lassú iv. befecskendezése
 mellékhatás: értágulat  collapsus (megakadályozása: érszűkítő adása)
 ha az antidotum túlzott methaemoglobinaemiát okoz, nem szabad redoxfestékeket
adni! (a cianid felszabadulását okozná)  vércserét kell végezni
 tioszulfát adásával a cián-methaemoglobinból felszabaduló cianidot tiocianáttá alakítjuk
 közvetlenül a NaNO2 beadása után 100 ml 10%-os Na-tioszulfát-oldatot injektálunk
 ha NaNO2 nem áll rendelkezésre, amilnitritet kell belélegeztetni (2 percenként 30 mp-ig)
 ezek mellett túlnyomásos tiszta O2-t lehet belélegeztetni, acidosis esetén alkalizálást végezni
 komplexképzés: Co2-EDTA, hydroxocobalamin (B12-vitamin) iv. adott igen nagy dózisa
 per os mérgezés esetén: gyomormosás (Na2SO4, aktív szén)
278

VI/7. Mérgezés nitritekkel, nitrátokkal

Nitritek és nitrátok előfordulása

 környezetben: NH4NO3 – pétisó

 élelmezésben: NaNO2 - nátrium-nitrit, NaNO3 – nátrium-nitrát, KNO2 – kálium-nitrát
 orvosi, ipari

A nitritek és nitrátok letális dózisai

 NaNO2: 4-6 g
 NaNO3: kb. 15 g

Hatásmechanizmusuk

 nitritek
 methaemoglobinaemia  anoxia
 Fe2+  Fe3+: az O2-t csak redukálószerek hatására adja le
 értágító hatás
 nitrátok
 a bélbaktériumok nitritekké alakítják  a nitritekkel azonos mérgezés
 KNO3: K+ felszívódás  szívmegállás

A mérgezés tünetei

 akut
 cyanosis, hypoxia (methaemoglobinaemia miatt)
 gyengeség, szédülés, fejfájás, hányás
 vérnyomáscsökkenés
 collapsus, légzésbénulás, coma, halál
 krónikus
 diabetes
 hypertonia
 légzőrendszeri infekció

A mérgezés kezelése

 gyomormosás
 methaemoglobin redukálása: 1%-os metilénkék iv., 3-4%-os toluidinkék, C-vitamin
 lélegeztetés, keringéstámogatás
 transzfúzió
 279

VI/8. Heveny és idült arzénmérgezés

Előfordulás

 környezet (talajvíz, növényvédő szerek, patkányirtók)

 festékgyártás, vegyi üzemek: AsH3 – arzin
 medicinális használat (As2O3 – arzén-trioxid: régen psoriasis kezelése, ma akut promyelocytás
leukaemia kezelésére, salvarsan)
 bejutás: per os, por- vagy gáz inhalációja

Hatásmechanizmusa

 SH-tartalmú enzimek bénítása  citotoxikus hatás

 piruvát-dehidrogenáz
 AsH3: vvt. kataláz  haemolysis
 kapillárisméreg
 maximális tágulat (főleg a GI rendszerben)
 extrém exsudatio, oedema
 carcinogén hatás: bőr-, légzőszervi rák

Akut mérgezés

 tünetei (min. 3 óra elteltével)

 szájnyálkahártya-, garat-, nyelőcső-irritáció  égő érzés, fájdalom, hányás (esetleg
haematemesis), hasmenés (a széket híg, rizslészerű, véres lehet)
 hypovolaemiás shock
 fejfájás, szédülés, arrythmia
 anaemia, leukopenia, granulocytopenia
 terápia
 gyomormosás
 dimercaprol
 tüneti kezelés: folyadékpótlás, keringéstámogatás
 akut AsH3 mérgezés
 tünetek: akut haemolysis, haemoliticus icterus, haemoglobinuria, uraemia
 kezelés: haemolysis előtt dimercaprol, tüneti kezelés (dialízis, transzfúzió)

Krónikus mérgezés

 tünetek
 perifériás érbetegség, végtag gangraena
 aplasticus anaemia, hiperpigmentáció, hiperkeratózis, carcinoma
 hypertonia, diabetes, szimmetrikus perifériás neuropathia
 terápia: irreverzibilis elváltozások előtt dimercaprol
280

VI/9. Heveny és idült higanymérgezés

Előfordulás

 medicina, öngyilkossági szándék

 ipar, háztartás, mezőgazdaság
 bejutás: per os, bőrön keresztül, inhalációval

Hatásmechanizmus: SH-tartalmú enzimek bénítása (leválás után újabb enzim károsítása)

Akut higanymérgezés

 merkúrisók
 per os letális dózis: 0,5-1 g
 haemorrhagiás nekrózis a szájban és a tápcsatorna alsóbb szakaszán
 a szájnyálkahártya rendkívül fájdalmas, szürkés színű
 gyomornyálkahártya izgalma  hányás, haematemesis  hypovolaemiás shock
 bélmucosa sérülése  véres hasmenés, a széklet fekete, nyálkahártya darabokat
tartalmazhat
 vesekárosodás (24 órán belül)  akut veseelégtelenség
 kezdetben polyuria
 később oligo-, majd anuria
 szerves higanyvegyületek (pl. metilhigany)
 paraesthesia a száj körül, a kéz- és lábujjakban
 neurasthenia fáradékonysággal, koncentrációs képtelenséggel, ataxia
 látás- és hallászavar, tremor, spasticitás, coma, halál
 terápia
 óvatos gyomormosás, tej, tojásfehérje ( Hg-albuminát), Na-tioszulfát (
oldhatatlan HgS) adása
 kelátorok adása: dimercaprol, penicillamin
 haemodialysis, extracorporalis komplexáló dialysis
 tüneti kezelés: folyadékháztartás rendezése

Kónikus higanymérgezés

 elemi higany
 étvágytalanság, fáradékonyság, fogyás, gyengeség (asthaenia)
 tachycardia, izzadás, dermographia (asthaeniás vegetatív szindróma)
 memória-, magatartászavar, érzelmi labilitás, ingerlékenység (erethismus)
 szemhéjra, ajkakra, ujjakra, súlyosabb esetben az egész testre kiterjedő remegés
 fokozott nyálelválasztás, ínygyulladás (nyálba kiválasztott Hg miatt), golyva
 terápia: expozíció megszüntetése, penicillamin
 281

VI/10. Ólommérgezés

Előfordulás

 ipar (nyomda, akkumulátor-, festékgyártás, bányáaszat)

 környezeti szennyezőanyag (főleg gyerekekre veszélyes: talaj közelében nagyobb cc.)
 hobbi (horgászat, kerámiakészítés, ólomkatonák)
 bejutás: inhaláció, per os, hámhiányos bőrön keresztül

Hatásmechanizmus

 ALA-dehidrogenáz, ferrokelatáz gátlása  hemszintézis gátlása

 kötődik a Ca2+-függő effektorokhoz (calmodulin, PKC, Ca2+-függő K+-csatorna)
 oligodendrit denzitást , myelindepositiót okoz, befolyásolja a transzmitterfelszabadulást

Diagnózis

 a vér ólomkoncentrációjának mérése

 gyerekeknél: > 10 g/dl
 felnőtteknél: > 25 g/dl
 vizelet: DALA és koproporfirinogén ürítés 
 röntgen

Akut ólommérgezés: ritka

 tünetek
 GI tünetek: fájdalom, hányás, hasmenés  shock
 fejfájás, fáradtság, ízületi- és izomfájdalom, haemolyticus anaemia, encephalopathia
 kezelés: Ca-EDTA, penicillamin, tüneti terápia (fájdalomcsillapítás, folyadékpótlás)

Krónikus ólommérgezés

 tünetek
 hypochrom microcyter anaemia, vesekárosodás
 sápadt, hamuszürke arc, fémes szájíz, „ólom-szegély”
 GI tünetek: étvágytalanság, hasi puffadás, székrekedés, „ólom-kólika”
 perifériás motoneuronok károsodása: izomgyengeség, bénulás („ólom-hűdés)
 KIR-i tünetek (főleg gyermekeken): ólom-encephalopathia
▫ IC nyomásfokozódás, agyödéma, fejfájás
▫ izgatottság, alvászavar, ügyetlenség, ataxia
▫ hányás, látászavar, görcsök, coma
▫ túlélőkön: mentális retardáció, vakság, epilepszia
 kezelése: Ca-EDTA, penicillamin, dimercaprol, tüneti kezelés (görcsoldók, mannitol)
282

VI/11. Állati mérgek

Aktívan mérges állatok: a mérget specializálódott szerv segítségével juttatja az áldozatba

Passzívan mérges állatok: nincs speciális szerve, a hatás pl. elfogyasztás után érvényesül

Mérgeskígyók

 a kígyómérgek toxikus anyagai

 neurotoxicus peptidek
 cardiotoxinok, myotoxinok
 véralvadást fokozó és véralvadásgátló hatású vegyületek, haemolyticus toxinok
 helyi érzéstelenítő és analgetikus hatású vegyületek
 necrotoxinok, nephrotoxinok
 kígyómarás klinikai tünetei
 lokális: bőrpír, duzzanat, fájdalom, elvezető nyirokutak és nyirokcsomók duzzanata
 általános tünetek: fejfájás, hányinger, hányás, hasmenés, hasi fájdalom, szédülés,
collapsus, görcsök, testhőmérséklet és vérnyomáscsökkenés
 specifikus tünetek
 neurotoxikus hatás: dysphonia, dysphagia, diplopia, végtaggyengeség, légzési
elégtelenség
 myotoxikus hatás: izomfájdalom, izomgyengeség, myolysis, myoglobinuria
 cardiotoxikus hatás: arrythmia
 nephrotoxikus hatás: kreatinin és ueraszint , veseelégtelenség
 haemostasisra kifejtett hatás: coagulopathia, endothelkárosodás, vérzés
 allergiás reakciók: angioneurotikus ödéma, anaphylaxiás reakció
 terápia
 polivalens antitoxikus savó
 immobilizáció, ágynyugalom
 tüneti kezelés: antihisztamin, szteroid, infúzió, folyadékpótlás
 kontraindikált: érleszorítás, kiszívás, kivágás

Ízeltlábúak

 méhek (háziméh, poszméh), darazsak

 méhek mérge: peptidek (mellitin, apamin, MCD), aminok (hisztamin, DA, NA),
enzimek (foszfolipázok, hialuronidáz)
 darazsak mérge: aminok (DA, NA, szerotonin), enzimek (foszfolipázok, hialuronidáz)
 283

 tünetek
 lokális: bőrpír, duzzanat, fájdalom, viszketés, szövetelhalás
 általános: hidegrázás, émelygés, hányás, hasmenés, köhögés, szédülés,
tachycardia, incontinentia, hallás- és látászavar, collapsus, görcsök,
tüdőödéma, légzésbénulás, coma, halál
 kezelés: fullánk eltávolítása és tüneti kezelés

 pókok
 fekete özvegy: -latrotoxin  robbanásszerű transzmitter-felszabadulás (GABA, NA,
Ach)
 tünetek: izzadás, hányinger, hányás, nyugtalanság, izomrigiditás, görcsök
emelkedett vérnyomás, légzési elégtelenség
 kezelés: antiszérum és tüneti kezelés (antihisztamin, szteroid, infúzió, transzfúzió)

 skorpiók
 a méreg hatóanyagai: peptidek  megakadályozzák a Na+-csatornák záródását
 tünetek: hányinger, hányás, tachycardia, hypertonia, arrythmia, görcsök, légzési
elégtelenség
 kezelés: antiszérum és tüneti terápia (antihisztamin, folyadékpótlás)

 kőrisbogár
 a porrá tört rovarokat afrodiziákumként használják
 méreg hatóanyaga: kantaridin (10 mg halálos lehet)
 tünetek: bőrön hólyagképződés, per os a nyálkahártya ulceronecroticus gyulladása,
heves hányás, véres hasmenés, húgycső izgatása, priapismus
 kezelés: bőséges folyadékbevitel (vizelet hígítása), alkáliterápia (lúgos vizelet esetén a
méreg izgató hatása csökken)

Halak

 aktívan mérges halak

 murena: véres hasmenés
 mérges tüskésfejű halak: lokális szövetizgalom, necrosis, KIR-i hatások (görcsök)
 passzívan mérges halak
 sünhal
 mérge: tetrodotoxin  blokkolja a feszültségfüggő Na+-csatornákat
 tünetei: ajkak- és nyelv zsibbadása, paraesthesia, hányinger, hányás,
hasmenés, hypotonia, arrythmia, görcsök, légzési elégtelenség
 terápia: tüneti
284

VI/12. Gombamérgezések

1. Protoplazma mérgek
 Cyclopeptidek: AMANITIN
 a gyilkos galóca (Amanita phalloides) mérge
 hatásmechizmus: gátolja a DNS-függő RNS-polimerázt
 tünetek
 1. fázis - látens fázis (0-24 h): nincsenek tünetek
 2. fázis – gastroenteritis (6-24 h): hányinger, hányás, choleraszerű
hasmenés, hasi fájdalom
 3. fázis – átmeneti javulás (1-3 nap): aszimptimatikus, májenzimek 
 4. fázis – hepatitis (4-9 nap): máj-, veseelégtelenség, cardiomyopathia,
encephalopathia, görcsök, coma, halál
 kezelése
 méreg eltávolítása, nem specifikus megkötése (aktív szén)
 folyadékháztartás, keringés rendezése
 diuresis, haemoperfusio
 máj védelme: glukokortikoidok, G-penicillin, szilibinin
 májtranszplantáció

 ORELLANIN, CORTIRANIN A és B
 pókhálósgombák mérgei
 tünetek
 1. fázis (0,5-2 nap): hányinger, hányás, hasmenés
 2. fázis (3-14 nap): fejfájás, izomfájdalom, polyuria, polydipsia, renalis
tubularis necrosis  veseelégtelenség
 kezelése
 méreg eltávolítása, nem specifikus megkötése
 haemodyalisis
 vesetranszplantáció

 GYROMITRIN  MONOMETHYLHIDRAZIN
 papsapkagombák mérge
 tünetek (6-24 h): gyengeség, fejfájás, máj- és veseelégtelenség, delírium, görcsök,
coma, halál
 kezelése
 méreg eltávolítása, nem specifikus megkötése
 pyridoxin
 285

2. Neurotoxinok
 MUSZKARIN
 a susulyka- és tölcsérgombák mérge
 hatásmechanizmus: paraszimpatomimetikum
 tünetek (15-60 perc): izzadás, nyálfolyás, miosis, akkomodációs görcs, hasmenés,
bradycardia, vérnyomásesés, tüdőödéma
 kezelése
 atropin
 gyomormosás, folyadékpótlás

 Isoxazolok: IBOTÉNSAV (NMDA-rec. antagonista), MUSZCIMOL (GABA-rec. antagonista)

 a légyölő galóca és a párducgalóca mérgei
 tünetek (0,5-2 h): letargia és hiperkinetikus állapot, álmosság, szédülés,
mydriasis, ataxia, akusztikus hallucináció, delírium, felfokozott érzelmi állapot,
vitustánc, személyiségzavar
 kezelése
 dekontamináció, tüneti kezelés
 benzodiazepinek

 Hallucinogén indolok: PSILOCYBIN, PSILOCIN

 a badargombák mérge
 tünetek (0,5-3 h): vizuális hallucináció, öntudatzavar, emocionális labilitás,
dezorientáció, hyperreflexia, tachycardia, hypertonia, szájszárazság
 kezelése
 dekontamináció, tüneti kezelés
 benzodiazepinek, phenotiazinok

3. Gastrointestinalis irritánsok
 pereszke fajok, sárguló csiperke
 tünetek (0,5-2 h): hányinger, hányás, hasmenés, hasi görcsök, tachycardia, orthostaticus
hypotonia
 kezelése: tüneti kezelés

4. Disulfiram-szerű mérgezés: KOPRINE

 ráncos tintagomba (ehető) mérge
 hatásmechanizmus: gátolja az alkohol metabolizmusát (acetaldehid  ecetsav)
 tünetek (a gomba elfogyasztása után 3 napon belüli alkoholfogyasztás esetén): fejfájás,
hányinger, hányás, kipirulás, mellkasi fájdalom, palpitatio, tachycardia, orthostaticus
hypotonia
 terápia: tüneti kezelés
286

VI/13. Heveny metanol és etanol mérgezés

Metanol

 felhasználás: iparban
 bejutás: per os, inhalációval
 letális dózis: min. 10 ml
 lebontás: metanol (narkózis)  formaldehid  hangyasav (acidosis, retinakárosodás)
 akut mérgezés
 tünetei: enyhe részegség, hasfájás, dyspnoe, fejfájás, hányás, hasmenés, letargia,
látási zavarok, teljes vakság, metabolikus acidosis, delírium, görcsök, coma
 kezelése
 gyomormosás, hánytatás, NaHCO3 infúzió, légzéstámogatás
 alkohol-dehidrogenáz gátlása
▫ fomepizol: 15 mg/kg telítő dózis, majd 12 óránként 10 mg/kg (48h-ig)
▫ etanol: 600 mg/ttkg telítő dózis, majd 0,1%-os véralkohol fenntartása
 súlyosabb esetben haemodialysis

Etanol

 felhasználás
 iparban, élvezeti szerként
 bejutás: per os, inhalációval
 hatásmechanizmus (teóriák)
 GABA-gátlás fokozása
 Ca2+-belépés gátlása
 a glutamát-NMDA-receptorok (nagyobb koncentrációban az AMPA-rec.-ok) gátlása
 lebontás: etanol  acetaldehid  ecetsav
 akut mérgezés
 tünetei
 ittasság (0,5-1,5 ‰): alkoholszagú lehelet, kipirult arc, csillogó szemek, vérbő
nyálkahártyák, szapora pulzus, emelkedett vérnyomás
 részegség (1,5-2,5‰): nyugtalanság, agresszivitás, aluszékonyság, sápadt arc,
könnyen elnyomható pulzus, egyre felületesebbé váló légzés,
lassuló szívműködés
 alkoholmérgezés (2,5-4‰): szűk, fénymerev pupillák, felületes légzés,
hypotensio, aspiráció, fulladás, kihűlés
 kezelése
 légutak szabaddá tétele, szükség esetén lélegeztetés
 keringés, sav-bázis egyensúly, kellő plazmavolumen, vércukor-, foszfátszint,
testhőmérséklet fenntartása (folyadék, glükóz, kálium)
 gyomormosás, életveszély esetén haemodyalisis
 analepticum (coffein), idegrendszeri szövődmények megelőzésére thiamin
 287

VI/14. Idült metanol- és etanolmérgezés

Krónikus metanolmérgezés tünetei

 látótérkiesés
 KIR-i zavarok: parkinson-szindróma
 akusztikus neuritis
 perifériás polyneuritis

Krónikus etanolmérgezés tünetei

 klinikai mérgezés, szövetkárosodás

 idegrendszer: kognitív funkciók romlása, ítélőképesség csökkenése, agresszivitás,
paranoid eszmék, hangulati hullámzás, perifériás neuropathia,
Wernicke-encephalopathia (bénulások, confusiók)
Korszakov-pszichózis (súlyos memóriazavarral)
 cardiovascularis rendszer: hypertensio, arrythmiák, (megnyúlt QT, pitvari
tachyarrythmiák, kamrai tachycardia), cardiomyopathia, stroke gyakorisága 
 GI rendszer: daganatok, nyelőcső-dysfunctio, oesophagitis, krónikus gastritis,
májcirrhosis, nyelőcsővarix-ruptura, pancreatitis
 anyagcserezavarok: vitaminok, ásványi anyagok hiánya
 hormonrendszer: nemi dysfunctio
 hematológiai, immunológiai elváltozások: csontvelődepresszió, fertőző
betegségekkel szembeni fogékonyság 
 magzati hatások: foetalis alkohol szindróma

 megvonási tünetek (12-48 óra után)

 remegés, gyengeség, izzadás, fokozott reflexek
 generalizált görcsök („alkoholos roham”)
 alkoholos hallucinózis: akusztikus illúziók, fenyegető hallucinációk, nyugtalanság
 delirium tremens (2-10 napig): szorongásos roham, zavartság, alvászavar, mély
depresszió, izzadás, szapora pulzus, láz

Idült alkoholmérgezés kezelése

 benzodiazepinek
 chlormetiazol, meprobamat
 alkoholos pszichózis ellen: haloperidol
 folyadék- és elektrolit háztartás rendezése, glükóz adása
 B1-vitamin (B-vitamin komplex)
 májvédelem: silimarin, E-vitamin
 disulfiram (alkohol-dehidrogenáz gátló) kezelés
288

VI/15. Etilénglikol- és dietilénglikol-mérgezés

Előfordulásuk

 az iparban széles körben használatos (inhaláció veszélye)

 etanollal való összetévesztés (per os)
 öngyilkossági szándék
 letális dózis: 1,5 ml/ttkg

Lebontásuk

 etilénglikol  glikolaldehid  glikolsav  oxálsav

 dietilénglikol  2-hidroxietoxi-acetaldehid  2-hidroxietoxi-ecetsav

Etilénglikol-mérgezés tünetei

 KIR-i tünetek (0,5-2 h)

 hányinger, hányás, nystagmus, ataxia, hyporeflexia
 összefolyó beszéd, zavartság, depresszió, görcsök, coma
 cardiovascularis és légzőrendszeri tünetek (12-24 h)
 hypertonia, tachycardia, szívelégtelenség
 tachypnoe, tüdőödéma
 vesekárosodás (12-24 h)
 metabolikus acidózis, hypocalcaemia
 tubularis necrosis, oliguria, anuria, veseelégtelenség

Dietilénglikol-mérgezés tünetei

 hányinger, hányás
 vesetáji fájdalom, akut veseelégtelenség
 hepatitis, pancreatitis

A mérgezett kezelése

 metabolikus acidosis ellen: NaHCO3

 alkohol-dehidrogenáz gátlása: etanol, fomepizol
 súlyosabb esetben haemodialysis
 Ca2+-szint csökkenés miatti görcsökre: kalcium parenteralisan
 289

VI/16. Heveny és idült nikotinmérgezés

A nikotin hatásai

 hatásmechanizmus: a nikotinos Ach-receptorok stimulálása, majd gátlása

kis dózis nagy dózis

előbb a psy., majd a sy.
ganglion izgatás bénítás
ganglionokra hat
elősegíti a heterotrop
ingerképzést,
szívfrekvencia   
pitvarlebegést, vezetési
zavarokat okozhat
 (adrenalinfel-  (sy. ganglion
vérnyomás  (vagusizgalom)
szabadulás) bénulása)
szekréció  
szem miosis mydriasis
GI motilitás  
összes
neuromuscularis izomcsoportra
bénulás
junctio kiterjedő
fibrillatio
KIR  

Akut nikotinmérgezés

 előfordulása: ipari mérgezés, baleset, öngyilkosság

 letális dózis: 20-60 mg
 tünetei
 hányinger, hányás, hasmenés, hasi fájdalom, izzadás
 fejfájás, szédülés, tremor, izomgyengeség, égő érzés (száj, nyelőcső, gyomor)
 hypertonia, szívritmuszavarok, görcsök, légzésbénulás, halál
 kezelése
 gyomormosás, tüneti kezelés: mesterséges lélegeztetés
 atropin, benzodiazepinek

Krónikus nikotinmérgezés

 előfordulása: ipari mérgezés, nikotinfüggőség

 tünetei
 angina, akut myocardialis infarctus
 bronchitis, gastritis, ulcus, daganatok (ajak-, gége-, tüdőrák)
 a koncentrálóképesség csökkenése (gyermekeken)
 kezelése: az expozíció megszüntetése
290

VI/17. Atropinmérgezés

Előfordulása

 atropin: maszlagos nadragulya (Atropa belladonna), csattanó maszlag (Datura stramonium)

 (scopolamin: beléndek (Hyosciamus niger))

Hatásmechanizmus: muszkarinos Ach-receptorok blokkolása (paraszimpatolitikum)

Tünetei

 2 mg
 tachycardia, extrasystolék  palpitatio
 mydriasis  photophobia, akkomodációs képesség 
 3-5 mg
 nyálelválasztás   beszéd-, nyelészavar
 izgatottság, támolygó járás
 GI perisztaltika   bél atonia
 verejtékezés   kapilláristágulat  száraz, meleg (skarlátszerű) bőr
 10 mg
 öntudatzavar, hallucinációk
 dühöngés, görcsrohamok, jellegzetes kézmozgás („tollfosztó”)
 100-150 mg
 öntudatlanság, comatosus állapot, légzésbénulás, halál

Kezelése

 gyomormosás
 acetilkolinészteráz-gátlók: physostigmin, neostigmin
 addig kell adagolni, amíg a tünetek csökkenni nem kezdenek (pupilla kezd szűkülni,
nyálelválasztás helyreáll)
 fizikai hűtés (nincs verejtékezés  nincs hőleadás)
 lázcsillapítókat nem célszerű adni, mert azok a set-point eltolódása miatt kialakuló
lázra hatnak
 görcsök kezelése: diazepam
 lassan kell adagolni, mert gyors adagolás esetén légző- és vasomotorközpont-
depressziót okoz
 mesterséges lélegeztetés
 291

VI/18. Mérgezés kolin-észteráz-bénítókkal

Előfordulás

 mezőgazdaságban (rovairtás)
 öngyilkossági szándék, vegyi fegyverek
 medicina (pediculosis elleni szerek)

Hatásmechanizmus: a kolin-észteráz bénítása  acetilkolin felszaporodása

Tünetei

 a muszkarinos Ach-receptorok izgatása miatt: erős paraszimpatikus tünetek

 könnyezés, miosis, nyálfolyás, hányás, hasmenés, bradycardia, hypotonia,
bronchusgörcs
 a nikotinos Ach-receptorok izgatása miatt
 a VIR-ben: tachycardia, hypertonia, mydriasis
 a NMJ-ban: izomrángás, izomgyengeség
 KIR-i hatások
 fejfájás, tremor, ataxia, görcsök, hallucináció, légzésbénulás, coma

Kezelése

 alkilfoszfát-mérgezés
 dekontamináció
 keringés és légzés biztosítása
 gyomormosás 5%-os NaHCO3-tal, aktív szén és hashajtó (MgSO4) adása
 atropin (2-5 mg iv. 10 percenként ismételve a vegetatív funkciók normalizálódásáig)
 az enzim reaktiválása oximokkal (obidoxim, pralidoxim)
 csak bizonyos alkilfoszfátok ellen hatásosak
 csak az első 1-2 nap folyamán van értelme, mert később a defoszforiláció
már nem lehetséges (enzim „öregedése”)
 görcsök esetén iv. diazepam
 karbamátokkal történő mérgezés
 reaktiváló szerek adása kontraindikált! (fokozzák a toxicitást)
292

VI/19. Szalicilát és paracetamol okozta mérgezés

Szalicilátmérgezés

 előfordulás: öngyilkossági szándék, túldozírozás

 toxicitás
 150-300 mg/ttkg: enyhe mérgezés
 300-500 mg/ttkg: közepesen súlyos mérgezés
 > 500 mg/ttkg: életveszélyes mérgezés (metilszalicilát: < 5 g halálos)
 akut mérgezés tünetei
 1. fázis (0-12 h)
 hányinger, hányás, izzadás, fülzúgás, szédülés, hyperaktivitás
 hyperpnoe, tachycardia, respiratorikus alkalózis
 2. fázis (12-24 h)
 agitáció, delírium, hallucináció, letargia, görcsök, aciduria
 3. fázis (24 h után)
 metabolikus acidózis, dehidráció, kollapszus
 prothrombin-idő , vérzések, süketség, pancreatitis
 hyperthermia, asystolia, tüdő-, agyödéma, légzési elégtelenség
 mérgezés kezelése
 szer elhagyása, hánytatás, gyomormosás, aktív szén adása
 testhőmérséklet csökkentése, folyadékterápia, K1-vitamin, haemodialysis
 acidosis kezelése: HCO3-
 krónikus mérgezés tünetei (szalicilizmus)
 fejfájás, szédülés, fülcsengés, hallászavar, zavartság
 izzadás, szomjúság, hyperventiláció, hányás, hepatitis, DIC

Paracetamol okozta mérgezés

 előfordulás: öngyilkossági szándék, túldozírozás

 hatásmechanizmus: N-acetyl-p-benzoquinon-imin képződés  a glutationkészlet kimerül
 a NAPQI a májsejtfehérjék –SH csoportjához kötődik  májsejtnecrosis
 tünetei
 1. fázis (0-24 h)
 hányinger, hányás, anorexia, sápadtság, verejtékezés, rossz közérzet
 12 h után a szérum transzamináz 
 2. fázis (18-72 h)
 hasi fájdalom, anorexia, hányinger, hányás, hypotonia, tachycardia, jobb
felső kvadráns érzékenysége
 3. fázis (72-96 h)
 májnecrosis, sárgaság, hypoglykaemia, coagulopathia, akut vesekárosodás
 4. fázis (4 nap-3 hét): teljes gyógyulás
 kezelése: aktív szén (4 h-n belül, 1 g/kg), N-acetylcystein per os vagy iv., tüneti kezelés
 293

VI/20. Altatószer-mérgezés

Benzodiazepinek okozta mérgezés

 előfordulás: öngyilkossági szándék, túldozírozás

 hatásmechanizmus: fokozzák a GABA hatását a GABAA receptoron
(a Cl- -csatorna nyitási frekvenciája )
 tünetei
 aluszékonyság, zavartság, szédülés, szorongás, homályos látás
 kognitív funkciók csökkenése, amnézia, paradox agitáció
 ataxia, hyporeflexia, nystagmus, hypotonia, hallucináció
 eszméletvesztés, légzésdepresszó, coma
 BDZ-szerű vegyületek: alvajárás, chromaturia, légzésdepresszió, coma
 kezelése
 aktív szén, gyomormosás (intubációval)
 gépi lélegeztetés, parenteralis folyadék- és ionpótlás
 antidotum: flumazenil

Barbiturátmérgezés

 előfordulás: öngyilkossági szándék, túldozírozás

 hatásmechanizmus: fokozzák a GABA hatását a GABAA receptorokon
(a Cl- -csatorna átlagos megnyílási időtartama )
 tünetei
 felületes légzés, bronchus hiperszekréció,
 miosis, strabismus, nystagmus
 hypo- vagy hyperthermia, hypo- vagy areflexia
 vesefunkció beszűkülése, „barbiturát bulla”
 légzésdepresszió, hypotonia, tüdőödéma, keringési elégtelenség, coma
 kezelése
 gyomormosás, aktív szén adása
 légutak szabaddá tétele, lélegeztetés
 vizeletalkalizáció
 terápia rezisztens esetben haemoperfusio
294

VI/21. Mérgezés antidepresszánsokkal

Előfordulás: öngyilkossági szándék, túldozírozás

TCA (tri- és tetraciklikus antidepresszáns)-mérgezés

 tünetei
 központi idegrendszeri tünetek
 agitáció, konfúzió, letargia, stupor, coma
 konvulzió, myoclonus/choreoathetosis, neuropathiák, polyradiculopathiák
 cardiovascularis tünetek
 reuptake gátlás  korai hypertensio
 1-adrenerg blokkoló hatás  hypotensio
 kinidinszerű hatás  szívritmuszavarok, vezetési zavarok
 Na+-csatorna-gátlás  depolarizáció gátlása  QRS kiszélesedése
 K+-csatorna-gátlás  repolarizáció megnyúlása  QT-megnyúlás
 Na+-, ill. Ca2+-(?)-csatorna gátlás  negatív inotrop hatás
 perifériás tünetek (antikolinerg hatások)
 hyperthermia, száraz és vörös bőr, mydriasis
 csökkent gastrointestinalis motilitás, vizeletretenció
 tüdő: aspirációs pneumonitis, akut tüdőkárosodás, hypoventiláció
 kezelése
 dekontamináció: aktív szén (4-6 óránkén ismételve), gyomormosás
 konvulzió kezelése: diazepam iv., phenytoin inf., phenobarbital iv., propofol
 hypotensio kezelése
 krisztalloid, majd kolloid infúzió, alkalizálás NaHCO3-tal
 inotrop szerek (dopamin, dobutamin), vazopresszorok (noradrenalin)
 arrymiák kezelése
 supraventricularis arrythmiák: alkalizálás, cardioversio
 ventricularis tachycardia: alkalizálás, lidocain, cardioversio
 TdP: magnézium, isoprenalin, pacemaker
 kamrafibrilláció: defibrillálás, adrenalin, lidocain, -blokkolók
 bradycardia, másod- és harmadfokú AV-blokk: alkalizálás, isoprenalin,
pacemaker
SSRI (szelektív szerotonin reuptake inhibitor) okozta mérgezés: kevésbé veszélyes, mint a TCA

 tünetei
 központi idegrendszeri tünetek
 ataxia, szedáció, coma, légzésdepresszió, esetenként nyugtalanság, agitáció
 ritkán tremor, görcsroham
 szerotonin-szindróma: zavartság, nyugtalanság, myoclonus, hyperreflexia,
diaphoresis, reszketés, tremor, inkoordináció, hyperthermia
 kezelése: tüneti és szupportív terápia
 295

VI/22. Sztrichninmérgezés

Előfordulás

 medicinális felhasználás (már nem használják): analeptikum, étvágyserkentő

 rágcsálóirtás
 droghamisítás

Letális dózisa: 5-300 mg

Bejutás helye

 per os (hatása 15-30 perc után jelentkezik)

 inhaláció útján (a tünetek 5 perc után jelentkeznek)

Hatásmechanizmusa: a glicin kompetitív antagonistája  felfüggeszti a posztszinaptikus gátlást

A mérgezés tünetei

 feji és nyaki izomzat merevsége

 nyugtalanság, szorongás, reszketés, dyspnoe, beszédzavar, a rágóizmok tónusos kontrakciója
 fokozott reflexingerlékenység, csekély ingerek (hang, fény, rázkódás) görcsöket váltanak ki
 kezdetben esetleg csak az extensorokon jelentkezik, később az egész harántcsíkolt
izomzatra kiterjed  opisthotonus, gerinctörés
 légzőizomgörcs  a ventiláció szünetel  cyanosis, kidülledt szem, tág pupilla,
hypertensio
 egy roham ált. 30 mp-től 2 percig tart
 a tudat kezdetben megtartott, a fájdalom iránti érzékenység fokozott
 rhabdomyolysis  myoglobinuria  veseelégtelenség
 acidosis, hyperthermia
 a halál a hypoxia miatt, kezelés nélkül ált. a 2-5. teljes roham alatt vagy után következik be

A mérgezett kezelése

 aktív szén (min. a bevett sztrichnin mennyiségének 10x-ese)

 a hánytatás kontraindikált! (görcsrohamot provokálhat)
 gyomormosás egyesek szerint kontraindikált, de mindenképpen csak intubációval végezhető
 görcsök kezelése: iv. diazepam, ha nem hat: narkózis, neuromuscularis blokád
 a beteget csendes, sötét, kellő hőmérsékletű szobában kell elhelyezni
 szükséges lehet lélegeztetés, alkalizálás (NaHCO3), bőséges folyadékbevitel
296

VI/23. Digitalismérgezés

Előfordulás

 medicinális használat
 növények: tiszafa, gyűszűvirág, leander, májusi gyöngyvirág

plazmafehérje- terápiás toxikus

felszívódás T1/2 kiürülés
kötődés plazmacc. plazmacc.
digoxin 65-75% 1,5-2 nap 20-25% vese 1-2 ng/ml > 2 ng/ml
digitoxin 100% 7-8 nap 95% máj 10-30 ng/ml > 35 ng/ml

Hatásmechaizmus: Na+/K+-ATPáz gátlása

Toxicitás növeli

 alacsony K+, Mg2+ szint

 magas Ca2+ szint

A mérgezés tünetei

 cardialis tünetek
 bradycardia
 AV-blokk
 kamrai extrasystole
 kamrai tachycardia, fibrilláció
 gastrointestinalis tünetek
 hányás, hasmenés, anorexia
 központi idegrendszeri tünetek
 fejfájás, szédülés, fáradékonyság
 delírium, hallucinációk
 látászavarok
 szemkáprázás, sárga-zöld színlátási zavarok
 amblyopia (tompalátás), retrobulbaris neuritis

A mérgezett kezelése

 a szer és diuretikumok elhagyása, orvosi szén vagy cholestyramin

 arrythmiák esetén: phenytoin, lidocain, Mg2+, K+ (EKG monitorozás)
 digoxinspecifikus antitest adása (Digibind)
 297

VI/24. Morphinmérgezés

Előfordulás: öngyilkossági szándék, túldozírozás

Hatásmechanizmus: opioid-receptor-agonista

Akut mérgezés

 tünetei
 hányás, fejfájás, kábultság, mélyülő narkózis, coma
 szűk pupilla (súlyos hypoxia esetén dilatálhat), cyanosis
 felületes, igen gyér (2-4/perc), szabálytalan, gyakran Cheyne-Stokes típusú légzés
 vérnyomásesés, szívfrekvencia, testhőmérséklet 
 hideg, nyirkos bőr
 flaccid vázizmok, relaxált állízület
 utóbetegségek: tartós fej- és gyomorfájás, székrekedés, bőrkiütés, albuminuria,
tüdő-, bél- és agyvérzés
 kezelése
 légutak szabaddá tétele, intubáció
 antidotum: naloxon iv., naltrexon
 csak tiszta agonista használható (a kevert típusú szerek tovább rontják a
légzést)

Morfinfüggőség (morfinizmus)

 pszichés változások
 hallucinációk, félelemérzés, üldözéses téveszmék
 szomatikus tünetek
 halványsárga bőr
 száraz, őszülő, csomókban hulló haj
 tartós székrekedés, bélhurut
 intercurrens megbetegedések  halál
 elvonási tünetegyüttes
 fizikális dependencia
 nyáladzás, hányás, hasmenés, izzadás, pollutio, orrfolyás, hyperventilatio,
mydriasis, izomfájdalom
 pszichés dependencia
 dührohamok, hallucináció, gyilkosság, öngyilkosság
 kezelése
 UROD (ultra rapid detoxification): nagy dózisú naloxon bólusban (ált. anesztéziában
vagy altatásban), majd kis dózis lassú infúzióban
 methadon-szubsztitúciós terápia, naloxon/naltrexon
298

VI/25. Cocain- és amphetamin-mérgezés

Cocain

 hatásmechanizmus
 NA-reuptake gátlása, NA-felszabadítás (DA, 5-HT)
 Na+-csatorna gátlás  helyi érzéstelenítő hatás
 mérgezési tünetek
 1. fázis: korai stimuláció
 KIR: mydriasis, fejfájás, hányinger, hányás, tremor, tic
 CVR: hypertonia, tachy- vagy bradycardia, sápadtság
 légzési frekvencia, testhőmérséklet 
 viselkedés: eufória, emelkedett hangulat, izgatottság, bőbeszédűség,
nyugtalanság, érzelmi labilitás
 2. fázis: fokozott stimuláció
 KIR: görcsök, status epilepticus, hyporeflexia, incontinentia
 CVR: hyper-, hypotonia, tachycardia, ventricularis arrythmia,
gyors, szabálytalan pulzus, perifériás cyanosis, MI, stroke
 tüdő: tachypnoe, dyspnoe, zihálás
 súlyos hyperthermia
 3. fázis: depresszió
 KIR: coma, areflexia, fixált, tág pupillák
 CVR: keringési elégtelenség, kamrafibrilláció, asystolia
 tüdő: légzési elégtelenség, tüdőödéma, cyanosis, légzésbénulás
 kezelése
 aktív szén, teljes bélirrigáció
 tüneti terápia: benzodiazepinek, vasodilatatorok, antiaritmiás szerek

Amphetamin

 hatásmechanizmus: katekolamin-felszabadítás és reupake-gátlás

 mérgezési tünetek
 KIR: fokozott éberség, eufória, zavartság, agitáció, bruxizmus (fogcsikorgatás),
dyskinesia, pszichózis, erőszakosság, paranoia (metamphetamin)
 CVR: hypertonia, brady-/tachycardia, arrythmiák, fibrilláció, hipertenzív krízis
 tüdő: akut tüdőkárosodás, majd légzési elégtelenség
 mydriasis, bőrpír, cellulitis, tályog, phlebitis, vasculitis, hányás, „amphetamin-száj”
 nystagmus, csökkent látásélesség (MDMA) hyperthermia (MDMA)
 rhabdomyolysis, nekrotizáló angiitis, akut interstitialis/tubularis necrosis (metamph.)
 kezelése:
 aktív szén
 phentolamin, nitroprussid, nitroglicerin
 benzodiazepinek, neuroleptikumok