Alekszej Tolsztoj: A répa unoka húzta anyókát,

anyóka húzta apókát,

Az apóka ültetett egy répát, és így
biztatgatta: apóka húzta a répát –

– Nőj, nőj, répa, növekedjél, gyökérke, húzták-húzták, ráncigálták, de hiába

jó édesre, szép kövérre, óriási nagyra! – nem mozdult a répa.

Meg is nőtt a répa, jó édes lett, szép kövér

lett, óriási nagy lett. Hívta Bogárka a tarka macskát.

Ment az apóka, hogy kihúzza. Macska húzta Bogárkát,

Húzta-húzta, tépte-cibálta, ráncigálta, Bogárka húzta unokát,

De hiába – nem mozdult a répa. unoka húzta anyókát,

anyóka húzta apókát,

Hívta az apóka az anyókát.
apóka húzta a répát –
Anyóka húzta apókát,
húzták-húzták, ráncigálták, de hiába
apóka húzta a répát –
– nem mozdult a répa.
húzták-húzták, ráncigálták, de hiába

– nem mozdult a répa. Hívta a macska az egérkét.

Egérke húzta a macskát,

Hívta az anyóka az unokáját.
macska húzta Bogárkát,
Unoka húzta anyókát,
Bogárka húzta unokát,
anyóka húzta apókát,
unoka húzta anyókát,
apóka húzta a répát –
anyóka húzta apókát,
húzták-húzták, ráncigálták, de hiába
apóka húzta a répát –
– nem mozdult a répa.
húzták-húzták, jót rántottak rajta …

Hívta az unoka a kutyát, Bogárkát. Erre aztán engedett a répa

Bogárka húzta unokát, – kifordult a földből.