o~ ,

0"1
~G

~0
~*" A MAGYAR NEP
~o
~\ -t: VÁNDORLÁSA ÉS
\1 \ ~
0 A HONFOGLALÁS
~
~ „•
s
D ÁNO K
f

•
Tundra, tajga
DSztyepp

Kon~tami nápoly
l2 (Biiánct
D
Kevert erdő Félsivatag, sivatag

B 1 f;1 O
D
Lombos erdő
D
Mediterrán növényzet
 Kristó Ciyula

MAGYARORSZÁG TÖRTÉNETE
895- 1301
OSIRIS TANKÖNYVEK
 Kristó Gyula
/

MAGYARORSZAG
.. /

TORTENETE
895-1301

~
Osiris Kiad ó • Budapest, 1998
 A könyv az l\IKM támogalásá\'al
a felsííoklacási Lankön}'\'támogatási program ker<'tében jelent meg

l!'> Kristú Gyula, 1998

© Osiös Kiadó, L998
 TARTALOMJEGVZÉK

ELŐSZÓ 11

1. A KÁRPÁT-MEDENCE TÖRTÉNETE AHONFOGLAlÁSIG 12

Az őskor 12
A korai és a középső kőkor 12
l'\7. újkőkor 14
A rézkor 15
A bronzkor 16
A vaskor 17
A római kor 18
A római hódítás 18
A római uralom és annak bukása 19
A népvánd o rláskor 21
A hunok 21
A gerrn{U1 népek 22
Az avarok 23
Az onog ur-bolgárok 24
Az Avar Kagan útus bukása 25
A 9. század 26
A frank Panno nia 2G
A Morva Fejedelemség 27
A bolgár \'égek 28

2. AZ ŐSMAGYARSÁG TÖRTÉNETE A HONFOGLALÁSIG 29

Az u ráli és a finnugor kor 29
A magyar nyelv rokonsága 29
Az c>shaza 30
.l!\.7. életmód és a társadalom 31
A tárgyi emlé kek 32
Az u gor kor 34
A n yelvi v;íltozúsok 34
A tárgyi e mlékek, az életmód és a társadalom 35
A7. ugor együ ttélés felbomlása 37
Az ősmagyarság az ugor egység felbo mlásától Levediáig 37
Az iráni kapcsolatok 37
A maf!J•ar népné\' ~~8
 TARTJ\LOMJEGYJ,f:K

A forráshiány és an nak o kai 38

Az fümagyarok h elyváltoztatásai 40
Kapcsolatok a vo lgai bo lgárokkal 41
Az <Ssmag-yars~tg Levediában és Etelközben 42
Lewdia és Etelköz 42
.\z císmagy;.u-ság kapcsolatai a törcik nyelvű n épekkel 44
Etelköz és a Magyar Fejedelemség 45
!\z élet mó d és a társadalom 46

3. A HONFOGIAl.ÁS ÉS AKAIANDOZÁSOK 48
A honfoglalás 48
El őzménye i 48
E lső szakasza 50
Másod ik szakasza 51
Megí télése 54
A kalandozások 55
Az els6 évtizeclek. sikerei 55
A súlyos ver eségek énized ei 58
A kaland ozások irán yai, kiterj edése 60
A kawnai akCiók jellege 62
A portyázó hac~j áratok keretei 63
A kaland ozások résztyev<Si 65
A kalandozások m egítélése 67

4. A BELSŐ VISZONYOK A 10. SZÁZADBAN 69

Az életm ód és a gazclaság 69
A nomadizmus 69
A fö k\mfü·elés és az állattartás 70
A kbmfÍYesség és a kereskedelem 72
A Lúrsaclalmi és az uralmi viszonyok 73
A Kárpát-medence lélekszáma 73
A tö rzsek 74
A fejedelemség veze tői 76
A nemzetségfők és az eló'kelők 77
A c:{u-sadalom többi elem e a régésze ti lele tek tükrében 78
Etn ikai problémák 79

5. A MAGYARÁLIAM KIALAKULÁSA 82
A Szen t István-i állam e l őzménye i 82
A magyar n omád állam 82
A törzsi államok 83
Taksony fejedelemsége 84
Géza nagyfej edelem első évei 85
Céza kiiJpoJi ti kaja 86
Géza utolsó éYei 88
Szent Ist'v án és állama 89
Koppány felkelése 89
A korona és a lánd zsa 91
 TARTAI,Oi'v:(fEC;l:ZÉK 7

A koronázás 93
A pénzverés 94
A törvényhozás 96
Az oklevéladás 97
Gyula törzsi területének elfoglalása 98
H á ború Keán és a fekete magyarok e!Jen 99
Ajtony leverés<" 100
Vármegye és drispánság 101
Az cls6 \'ármcizyék 10'.1
Püspökségek létesítése 107
Plé bániák, monostorok 109
A Szent István-i áUam j e!Jeg<' 110
A kü lpolitika 111
A trónutódlás 112

6. AZ ÁLlAM VÁLSÁGA ÉS A VÁLSÁG MEGOLDÁSA 115

A mély krízis icl6szaka 115
Péter első uralma 115
Aba Sámuel ll6
Pétc>r második uralma 117
A Vata-felke\t'.•s 118
I. András 119
1. Béla 122
Salamon 12~
I. Céza 125
Salamon és/ vagy 1. Géza Lörvényei 128
A válság megoldása: Szent László é:s Kálmán kora 129
László korának törvényei 1 2~)
! ,ászló egyházpolitikája 132
László pápapárti külpoliúk~ja l ?.-~
László utolsó évei, külpoliúkai irán yváltása l ?.5
Kálmán pápapárti külpolitik~ua 137
Kálmán adriai h ódításai 138
füümán és Álmos harca 140
Kálmán világi jell egű törvényei 142
Kálmán korának egyházijelkgű törvényei 1'14
Kálmán , a „Könyves" 145

7. A GAZDASÁG ÉS A TÁRSADALOM A 11. SZÁZADBAN 148

A földmagánLUlajrlon kialakulása 148
Feudális birto k \'agy uradalom ? 148
A királyi birtok 149
Az eizyházi birtok 150
A világiak birtokai 151
A társadalom 152
J\:7. eizyházi és a \'ilági elit 152
A vitéz 154
A szabadok és a szolgák Szent István idején 154
8 TARHLOl\1fF.CY/,f:K

A szabadok lesüllyesZLése Szent László alatt 15G

A szabadok csopÓrtjai a Kálmán-kori törvénye kben 157
A gaz<laság 15 7
A foglalkozási ágak, az életmód 157
A falu , a pré clium 159
A kézműves-szolgáltatások, a keresked elem 160

8. TRÓNHARCOK ÉS PÁRTKÜZDELMEKA 12. SZÁZADBAN 162

A IZ;'t lmán- és az Almos-pán harca 162
II . István külpolitikai elszigetelődése 162
II. lstv~m bizánci hál)orúi 164
II. Béla 165
Az eu rúpai politika f6 sodrában l 66
11. ( ~éza e lsc> évei 166
II. (;éza orosz és bizán ci háborúi 167
11. C éza utolsó évei 169
II. László és IV. István l 71
III. István bizánci h áborúi 172
III. IstYán utolsó évei 174
IU. Bé la kon szolidácú.'~ja 175
Els<'í {·veinek külpolitikája 175
Az aktív külpolitika időszaka 177
/\J. egyházpolitika 178
Ajüvedehn ek 179
A társad alompolitika, a trónutó<llás 180
A kancellária és a kult úra 18 1

9. A GAZDASÁG, A TELEPÜLÉS ÉS A TÁRSADALOM A 12. SZÁZADBAN 184

A g az<laság és a Lelepülés 184
Az életmód és a fogl alkozási ágak 184
A kézműves szolgáltatások, a kereskedelem 186
A szórt birtokrendszer, a prédium, a falu 187
Az idegen etnikum o k, a városok 188
Magyarország lé lekszfona 189
A cfo·sadalom 190
Az alávele t tek általános jellemzői 190
A birtoktípusonkén t eltérő alávetett n épeleme k 191
A közszabadok 19S
A egyházi tá rsadalom 193
A világi e liL 195

10. AKIRÁLYI HATALOM KEZDŐDŐ VISSZASZORUIÁSA 197

Az archaikus struktúra felbomlása 197
Imre első (·vei 197
lmrc kül politihua 197
Imre utolsó é' ·ei. III. László 199
II. András halicsi háborúi 199
II. András nyugati és balkáni politikája 201
 T:\RTALO~JEGYlÉK !l

A:z. t~j berendezkedés 20;~

Belslí feszültségek 205
Az 1222. évi Aranybulla 20()
Az Aranybulla kibocsátását megel őző évek 206
A bárók 207
A kirá lyi szerviensek és a vái::jobbágyok 209
Az Aranybulla kibocsátása 210
Az eléíkel6k az Aranybullában 211
A királyi szervicnsek az i\ranybulláhan 212
Az egyhúz és az Aranybulla 2rn
Kísérletek a királyi h atalom hanyatlásának megállítására 2 14
Az Andreanmn és a német lovagrend 214
II. And rás és Béla viszálya 215
Béla h e1-ceg binokvisszavételei 216
A visszavétel politik<~jának kudarca '2 17
A..z Aranybulla 1231. évi megt~ ítása 218
A beregi egyezm é ny és a zalai szervien sek ítéletlevele 219
II. And rás nyu gati és halicsi politikája 221
II. András és Béla herceg déli és kele ti irányú é rdeklődése 222
IV. Béla elsó" éYei 224
A keleti magyarok, a tatár \'eszély 225

11. A TATÁRJÁRÁS ÉS KÖVETKEZMÉNYEI: KIRÁLYI REFORMOK,

NAGYBIRTOKOS! ELŐRETÖRÉS 227
A tatárjárás 2'27
Vereckétól Muhiig 227
A muhi csata 228
A tatár eléírenyomulás és kinmulás 228
A r eformok évtizede i 2:H
IV. Bé.la 1-eforn~jain ak szükségessége 23 1
i'v . (~jjáépítés 232
A hadügyi reform 233
A várépítések 235
A birtokpolitikai reform 236
Az áll<unháztanási reform 237
TV. Bé la és Istvún ellentéte 238
Az 1267. éYi dekrétum 239
A n emesi m egy<· kezdetei 240
Harc a Baben berg-ö rökségért 241
A keleti és a dé li irányú külpolitika 242
V. István 24~

12. A GAZDASÁG ÉS A TÁRSADALOM A 13. SZÁZADBAN 246

A gazdaság 246
A földmlívelés és az állatLe nyésztés 24()
A jobbágyte lek 247
Az árutermelés és a pénzviswnyok 248
A városok típusai 249
10 ·1:·\RTAI .OMJEGYlf:K

A városi kiváltságok 251

A~~~~rnu 2~
A szolgák 252
A szabadok és a s7.ahad költözés 253
A hospp.1·- és ajobbágyszabadság 254
A köznemesség kialakulása 255
A mag[mfarnília létrejötte 257
Az egyházi társadalom 258
Az egyház a magyar társadalomban 259
A mlíveltségi viszonyok 260

13. AZ UTOLSÓ ÁRPÁDOKKORA. A TARTOMÁNYÚRI HATALOM

KIAIAKULÁSA 263
Az: utolsó Arpá<lok 263
A kiskorú IV. László a főúri pártok kezében 2G3
A belháborúk álla.n<lósulása 264
A rákosi gy(ílés és a stabilizáció kísérlete 265
A kunkfrdés 266
IV. László u tolsó évei 267
III. András 1290. évi dekrétuma 269
A rendi kormányzás kísérlete és az anarchia 270
Az J 298. évi dekréu1m 272
A tanomfo1yurasúg létr t:jölle 273
A !'i>ltételek 27'.3
A7. eredmény 277

JEGyzETEK 277

AJEGYZETEKBEN HASZNÁLT RÖVIDÍTÉSEK FELOLDÁSA 282

BIBLIOGRÁFIA 283

AZ ÁRPÁD-KOR KUTATÁSTÖRTÉNETE 295

AZ ÁRPÁDO K CSALÁDFÁJA 304

IDŐRENDI TÁBLÁZAT 309

 ELŐSZÓ

A tankönyv az Árpád-kori magyar történelmet l<Í!gyaija. Ez az id6szak a hagyomán yos

értelmezés szerint a honfoglalástól, 895-től az Arpád-h áz kihalásáig, 1301-ig terjed.
Előzményként két fejezete t illesztettem hozzá. Az egyik a Kárpát-medence, a másik az
ősmagyarság történetét vázoija fel a magyar honfoglalásig. Ezek táj ékoztató jeIJegűek.
A tankönyv végén található időrendi táblázat, kutatástörténet és bibliográfia csak a
895-1301 közú időt fogja át. Igyekeztem, hogy a tankön yv tudományosan megszlírt,
igazolt eredményeket tartalmazzon. Ezt az elvet azonban nem tudtam maraclékLala-
nul végigvinni, m ivel rendkívül sok a nyitott kérdés. Ez esetekben a vitatott j elleget
hangsúlyoztam, bizonyos kérdésekben mégis állást kellett foglalnom, hiszen enélküJ
nem léphettem volna tovább. A tankönyv anyagáL 1997. március 20-án zártam le.
 1. A KÁRPÁT-MEDENCE TÖRTÉNETE A
HONFOGLAIÁSIG

AZ ŐSKOR

A korai és a középső kőkor

Az em ber kialakulásának és ft;j lúdésének több millió éves folyarnaLa csupán röpke
perceke t vagy másodperceket jelent a világmindenség és a Föld történetének kozmi-
km ór~j ~m. A földtörténet sok száz millió éves históriájában csak az utolsó 65 millió éY
esik a föld történeti újkor (kainozoikum) icl6szakába, cbhől is 62,5 millió évet a har-
madkor (tercier) foglal el. Csak az utolsó 2,5 millió év tekinthet() a negyedkornak
( guarter). A negyedkornak azon szakaszát, amely a hozzánk legközele bb es6 10 ezer
évet (a holocént) leszámítva magát az egész n egyedkort (gyakorlatilag a te ljes 2,5
millió évet) átfogja, p leisztocénnek nevezzük. A pleisztocén tehát az ember kialakulá-
sának korszaka. E hosszú icléSszak alatt öt eljegesedési (glaciális) és n égy közbülső,
felmelegedéssel járó ( intergl~ciális) periódust á llapítottak meg. A glaciális korszakok
- mivel a megfigy e léseket az Eszaki-Alpok térségében végezték-alpesi folyókról nyer-
1

ték a nevüket. Konmkhoz közelítve különítetLek el Donau, Günz, Mindel, Riss és

v\'ürm szakaszokat, míg az interglaciális id őszakokat a szomszédos glaciális korszakok
me!{jelölésével (tehát a Donau-Günz, Günz-Mindel, Mindel-Riss és Riss-Würm ne-
veken) nevezték e l.
A:z. emberré Yálás dönt6 mozzanata a szerszám- (eszköz-) készítés volt. Nem vélet-
len, b a az eléSember (tísember) történetét, s6t m ég az embertanilag kialakult értel-
mes ember (llomo sapiens) régebbi korszakát is aszerint osz~uk kisebb egységekre
(periódusokra), hogy milyen anyag (ok) bólés hogyan készítette szerszámait. A koráb-
bi szakaszt jelenté> k6kor maga is három részre bomlik: a korai k6kori (paleolit), a
középs6 kőkori (mezolit ) és az újkókori (neolit) szakaszra. A szerszámot készít6 (kavi-
csot megrnunkálú ) eVit>mber legrégebbi lelete i Afrikában és Európában egyar{mt 1
millió 800 ezer Yagy 2 millió évesek. A Kárpát-medence 1960-as évek óta ismert, legré-
gibb lelete, a vértesszéSléísi, nem ' 'etekszik ezekkel. A Minrlel, a Mindel-Riss, esetleg a
Riss korszakokban öt alkalommal megteleped6 e lőember 350 ezer évnél r égebbi, leg-
korábbi rétege tabn m egközelíti a félmillió évet. Egy férfinyakszirtcsont, három gy·er-
m e kíog, továbbá kismérctú kavicseszközök alko~ják a leletegyüttest. A kavicsok egy
része vágásra szolgált (hasít<> vagy kaparó volt), a többi eszköz jellege kérdéses. Mivel
az alsó paleolit kor sok százezer éves történetéből csak ezt az egyetlen leletcsoportot
ismerjük a Kárpát-m eden cébe>!, a következő, a középső paleolit korszak elűemberé­
hez a Yértesszűlűsi ősembert sem idéSrendi, sem területi folytonosság nem köti.
A paleolitikum középső szakasza 100 (vagy 80) ezer éwel ezelé5tt kezd{)dött, s kb.
'.~5-40 ezer évvel eze16tt f~jez6dött be. A Riss-Würm interglaciális és a korai Würrn
(Würm l. ) glaciális korszak ez, a neander-völgyi ember és az acheuléen, valamint
fölcg a moustérien régészeti kultúra kora. A Kárpát-medencéből többtucatnyi régé-
szeti lel6hely ismert. Legfontosabb közülük a Déli-Bükk hegységben a Subalyuk-bar-
 AZ ÖSKOR 13

lang, ahol ki·t réteget lehe-t e lkülóníteni, jel ezve az ember kétszeri m egtelepedését.
Korfübi rétegének kéSanyaga f6leg kaparókból, h egyekb6l áll, ítjabb rétegében keve-
sebb a hegy, és van törekvés penge kialakítására. l\7. itt lakó népesség (n6i és gyerm e k-
cson tmarackí.nyok maradtak meg) vadászattal foglalkozott, k6száJi kecskfre ( orrszar-
vúra), m ;,~jcl a jegesedés korában barlangi medvére (rén szan-asra, rnamutra) vad á-
sz.olt. A Dunántúlon az érdi és tatai leletek képviselik a kózépséS paleolitikumot. Ezek
n em barlangban, h anem szabadban (völgyben) kerültek elő. Az érdi telep legrégibb
rétege 50 ezer é\11él idősebb, a legfiatalabb 35 ezer éves, míg a tatai a maga ?.3 ezer
évé,•el a legfelső fr<li ré teggel egyko rú. Vadászok lakták ezeket a telepeket is, akik
barlangi medvére, ille tve mamutra vadásztak. A Gerecse hegységbeli J ankoYich-bar-
lang leletanyaga (az el6zőektől függe tlen középső paleolit kultúra) bizonyítja, h ogy a
barlangi életmód a Dunántúlon is megtalálható volt ebben a korban.
A frlsü paleolitikum 35 ezer évvel czel6Lt kezdődöt t, és Kr. e. 8000-ig tartott. E
köze l '.~0 ezer esztendút három kultúra fogja á t. Az egyik kultúrát a Szelet.a-barlangr ól
nevezték e l. A leló"hely Jegr égibh rétege m ég a középsü paleolitikumra megy vissza
( 42 ezer éves), és a Bükk keleti részére t e~j ecl ki. Közve tlen közelében, a Bükk nyu gati
te rüle tén (elsúsorban az Istállósk6i-barlangban) egy egészen más régészeti kult úra
virágzo tt, az aurig11acien. A szeletai és az aurignaci régészeti műveltség nag;:jából egy-
ko rú, de nincs kapcsolat köztük. Eltér eszkiiz- és fegyverkészle tük. Az eló11bi műh e l y
termékei la U.ndzsacsú cs, az utóbb iét a csontreklolgozásjellemzi leginkább. A szektai
kultúra n épe k6lándzsás, az aurignacié pedig ijas vadászatot folytatott. Közös a ké t
kultúrában, hogy egyarán t vad~iszok \'Oh.ak, barlangi é le tmódot folytattak, s ('{>leg
medvére Yachísztak. A felsú p aleolitikum végs6 szakaszában (a Würm 2. szakaszban,
25 ezer éwel ezel6 tt kezd 6d6en ) az e l6zőktől jól elváló műveltség, a grnve u i kultúra
uralta a Kárpát-medence közepét. Ennek n épe kerülte a hegyeket, és folyópartokon
te lepült meg. A Bodrog mentén B~)(lrogke resztúr, a Duna Yonalán P ili smarót és
Dw1afolctvár, a T isza mellett Szcged-Oth alom, a Dunántúlon pedig Ságvár a legfonto-
sabb telephelyek. A gravetti kultúra népe a lete lepede tt életmód felé közelített. Egy-
({>16 1n agyfokú mozgékonyság jellemzi ezt a kultúrát, olykor néh<iny száz kilométerre
is köYették a vad~íszo tt állatokat, föleg a mamutot és a rénszarvast. Ugyan akkor a S<Íg"\'ári
le l{)helyen 18 ezer é\·vel ezelőtt i lakóhelyek (földbe süllyesztett „házak") nyomai ke-
rültek eléí. A paleolitikum vége a Würm jégkor - és ez egyszersmind a p leisztocé n -
-végét isje len ti. A 12 ezer éves dunaföldvári, szegedi, zalaegerszegi leléíhelyek a gra-ve ui
ku ltúra legfiata labb cso portját alkotják.
A paleolitikum után jövéí középs6 k<Skor (m ezolitikum) néhány évezredes icWszaka
(a Kr. e. 8000-!>000 kfüiili kor) a Ká rpát-meden céb en kevésbé ismert és képvise lt. Az
e l6zéí korszak gravetti hatásai e lemeiben tovább éltek, de a fels{í paleolitikum és a
korai n eolitikum küzüu nem tételezhet.6 fel folytonosság. A jégkor végét kü\'el6 fel-
melegedés átalakítorta mind az állarvilágot, minct a növén yze tet. A mamut kipusztult,
a rénszar vas pedig a visszawmulti jég útját követve északabbra húzódoll. A n épesség
egy része is követte az állatokat. A j ég visszavonulásával erdőségek nyertek teret a
Kárpát-meden cében. A víz me llékére celepült, vadász és h alász é letmódot folytató
mezolit kori népesség leletei Gyl>r k örnyékéről , Szőclligetró1 és több tucat más le l6-
he lyr61 - ink;'1hb a középsc"í kőkor korábbi id6szakáhól - ismertek, szór ván)jelkgük
miatt azonb<m neh ezen én ékelhet6k.
14 1. A K.<\RPÁT-l\'!F.DF.NCF. TÖRTÉNETE A HONFOGLALÁSIG

Az újkőkor
A Kr. e. 5000 körül beköszöntő i.'tj periódus, az újkőkor (neolitikum) egyes feltételezé-
sek szerint nem a helyi i:pezolit mlíveltségbó1 n<>tt ki, hanem idegen bevándorlók
importálták ide, akik Kis-Azsiából indultak el, s Délkelet-Európa (Thesszália és a Bal-
kán ) érintéséYel jutottak el a Kárpát-medence keleti és déli részeire. Más vélemény
szerint volt e térségben olyan helyi népesség- az al-dunai lelónelyről Lepenski-Virnek
nevezett régészeti kultúra népe -, amely átvette a kis-ázsiai eredetű új vívmányokat, s
azok Yégere<lményben ugy;m idegen impulzusra, ám erőteljes h elyi gyökerekből ala-
kultak ki. Bármi legyen is az eredet kér dése, kétségtelen tény, hogy a Kárpát-meden-
cében a VI. évezred vége ( 5000 tája) és az V. évezred vége ( 4200 tája) közti csaknem
ezer esztendlS alatt lez;;tjlott a „neolit forradalom" n éven ismertjelentós átalakulás. Ez
hosszan elnyúló folyamat volt, amely alapvet6 változást eredményezett az életmód-
ban. Ebben az id6szakban jelent meg a komplex termelő gazdálkodás, a földmlívelés
(·s az állattartás, ami maga u tán vonta az állandó települések rendszerének kialakulá-
sát. Elsősorban búzát és árpát termesztettek, kecskét, juhot (kisebb mértékben szar-
vasmarhát) tenyésztettek, fel menő falú házakat építettek. Tökéletesedett a k6eszkö-
zök dú állításának technikája (csiszolt kőeszközök jelentek meg), fej lődött a esem tmlí-
vesség &s a kerámia, feltűnt a ruházati alapanyagok előállítása, a lenszövés. Nem hagy-
tak fel egy csapásra a zsákmányoló gazdálkodással (halászat, vadászat, gyűjtögetés),
de a vadászott állatok számának csökkenése a letelepedés (és a komplex termek) gaz-
daságra való áttérés) mutatója. Az anyaistennő gyakran felbukkanó agyagszobrai a
term{:kenységkultusz kifejezfö. Ennek a n épességnek a kultúráját Magyarországon -
frj lett és s~játos agyagrnfü•ességéró1 - a csípett díszü kerámia kultúrájának nevezzük,
de még elterjedtebb a Körös-kultúra megnevezés, jóllehet nem csupán a Körösók
vidékére, hanem a Dél-Dunán túltól Erdélyig, az Alföld középs6 részét6l az Al-Dunáig
terjedt.
4200 táj<\n a Körös-kultúrának az a fej16dés vetett véget, amely a Kárpát-m edence
más területein él6 népeket a Körös-kultúra virágzásának időszakában a mezolitikurnból
átvezt"lte a neolitikumba. Miközben számos ismeretet és fogást vettek át a Körös-ku l-
túra né pétől , alapvetően helyi hagyományaik hasznosításával önálló kultúrát alakítot-
tak ki, amelyet a vonaldíszes kerámia kultúrájának nevezünk. Ez a népesség lépett a
Körös-kultúra északi területein éló etnikum helyére. A Kárpát-medence jelentős ré-
szén - a vonal- vagy szalagdíszes kerámia kultúrájának jóvoltából - egységes f~j l 6dés
bontakozott ki. A földművelés szintje (kapás-égetéses földmlívelés volt) ugyan elma-
radt a Körös-kultúráé tól, ám kiterjedt állattartást folytattak, els6sorban szarvasmarhát
tenyésztettek, mellette sertést is. A helyi sajátságok különböz6 csoportokat alakítottak
ki e kultúrán belül: így jött létre a Körös- Maros közén a szakálháti, északon a bükki,
t'.SZakkeleten a szatmári, a Dunántúlon és a nyugati Felvidéken pedig a zselizi csoport.
Ez u tóbbi képez te a Dunántúl jól ismert neolit mlíveltségének, a Len gyeli-kultúrának
az alapját.
A IV. évezred első felében a vonaldíszes kerámia kultúrája déli irányú ter:jeszkedé-
sének a Vinca-kultúra szabott határt, amely nevét a Duna- Morava egybefolyásánál
frh6 lel6helyr6l kapta. Ez a kultúra uralta a Marostól délre eső területet, valamint
Erdély déli részét. Bizonyos, hogy igen erős kis-ázsiai kapcsolatai voltak. Az Erdélyben
talált mezopotámiai jelleglí piktogramokat (képírásszerű j eleket) tartalmazó
alsóta6rlaki ltartariai) táblácskák tanúsítják. A tel\ települések. (\'agyis rétegesen el-
ren<lezúdéí telepek) kialakulása a Vinea-kultúrához fűző di~. ~alósz~nlíleg_a szak~há~
csoport játszott döntéí szerepet a legismertebb magyarorszag1 neolit kultura, a T1sza1-
 A2ÖSKOR 15

mííveltség kialakításában , amelyhez köze volt a Vinca-kultúrának is. Kiteljesedett a

teli települések rendszere, helyenként már erődítették is a telleket. Felmenő falú
házakat építettek, az er6dítményeken belül a házak csoportokká, „utcákká" álltak öss7.e.
A tellek már fejlett földmüvelést tükröznek, ami lehetővé tette a tartós egy helyben
lakást. Malomkövek, elszenesedett magmaradványok, élelem tároló edények jelzik a
föklrníívclést. Fúleg· szarvasmarhát és sertést tenyésztettek. Fejlődtek a temetkezési
szokások. Míg a Körös-kultúra emberei halott.."likat a ház közelében, a telepen temet-
ték el, addig a Tiszai-kultúra n épessége már temet6kbe temetkezett, halottaiknak
„útravalót" adott A társadalom knd6d6 tagozódásáról vallanak a sírokból el6került
többosztatú csontgylíríík. A hiedelemvilág frjlett<;égére oltárok és istenszobrok soka-
sága utal. Kiernt>lkedik közülük a szegvári férfi istenszobor, vállán a földmíívelés jel-
legzetes eszközfvel, a sarlóval. A Ilóclmezéívásárhely melletti „kökénydombi Vénusz"
(n6i alakra formált edfny) a tt-rmékenységi kultusz továbbélésére utal. Utolsó szaka-
sában a Tiszai-kultúra csoportokra szakadt (pl. gorzsai csoport) . Az állattenyésztés-
ben előretört a nagvállattartás (szarvasm arha-tenyésztés), csökkent a földmúve:>lés és
n6tt a vadászat jelent6sége . Az ezzel járó mozgó életmód maga után vonta a tell tt-le-
pülések feladását, szaporodtak a rövid ideig lakott kis szállások. Han yatlott a kultu-
szok tisztelete. Megjelent az ékszerként és apró szerszámként használt réz. A Tiszai-
kultúra felbomlása a Kárpát-medence rézkorába vezet át bennünket, amely a IV. évez-
red vi'gfa61 (más kcltcz(·s szerin t 2700-2600 t:'tjától) Kr. e. 2000-1900-ig tartott.

A rézkor
A r ézkor els6 szakasza az eszközhaszn álatban elsősorban még n em a rezet vette igény-
be. Folytatódott a nagyállattartás térnyerése. A pásztorkodás általános elterjedése nem
kedvezett a tmtós lakóhelyeknek, a tell települések elenyésztek, egyréteglí, kcvf-s ide-
ig lakott telepnyornok marad tak ránk. A korai rézkor magyarországi múveltségét a
Tiszapolgári-kultúra kt'.~pviseli. A halottakat a telepektiíl különvált temet6kben nagy-
családonként temették el. Az emlékanyag a társadalom további tagozódásáról vall,
amit a pászlorkodú-állattartó életmód el<ísegített, a rézfegyverek és aranyékszerek fr l-
tíínése pedig bizonyít. Ez a múvelt~ég folytatódott a java rézkori Bodrogkeresztúri-
kultúrában. A munkaeszközök és fegyverek (vágó-vagy szúrószerszámok) a k6 m ellett
m~ir rézb61 is kt'.:szültck. A vez e t ő réteg kezén rézkincsek és aranyékszerek balmozód-
hattak fel. A Dunántúl középső rézkori kultúr~ját- a tovább él6 neolitikus Lengyeli-
kultúra h elyén - idegen, déli irányból bevándorló népelemek teremtették meg, ame-
lyek jelölésére a balatoni csoport elnevezés szolgál. Hódítókéntjelentek meg a Du-
nán rúlon, m(iYeltségük, társadalmi tagozódásuk felette állt a Bodrogkeresztúri-kultú-
ráénak. A rézhez földr;~jzi h elyzete miatt kevéssé hozz:tjutó lasinja-balatoni csoport
J'elbomlott, a Bodrogkeresztúri-kultúrát pedig egy másik, szint{:n clélr6l behatoló né-
pesség - a hunyadihalrni csoport - emésztette fel. A kései rézkor magyarországi míí-
Yeltsége, a l'fceli-kultúra különböz{í népeket és gazdaságokat foglalt magába. A síksá-
gon élők púsztorkodtak, vagy földműYel6-állau.artó fogfalatosságot űztek, a nagy fo-
lyók melletti népek hal:tszatból éltek. Lehe t, hogy az alföldi kurgánok m eghonosod{t-
sa már ehhez a m{íveltséghez kapcsolható. Ilalonaik hamvait ember alakú urnákba
helyezték. A Péceli-kultúrának s eg)'szersmind a magyarországi rézkornak a Kr. e. :ZO.
században (2000-1900 között) a Kárpát-medencébe délról és keletr<íl bezúduló nf--
pesség megjelenése \'e tett véget, amely eg)'úttal a bronzkor kezdetét is jelenti.
16 1. A Iv\RPAT-MEDENCF. TÜRTÉNETE A HONFO(:I..ALJ\src ;

A bronzkor
A bronzkor a Kárpátok mcd enc~j ében valamivel több min l ezer esztendeig ( 1900
t<.tjától 800 körülig) tarlott Miként a réz, úgy a bronz sem e~w csapásra vált uralkodó
fémmé. Mindenesetre a behatoló - és talán indoeurópai nyelvet beszél() - n épesség
hozta magá\•al a bronzkészítés (a rézből és ónból való ÖtvÖ7.és) „tudományát". l"-ife;je-
zell en pásztorfogfalkozást űző, nagyállattartó nép volt , amelyvezetéSit mesterségesen
létesített sírhalmok (kurgánok) alá temette, s mivel sínn ellékletként okker festékrö-
göt használl, az okkersíros kurgánok népének nevezik. A:.t. e lső bronzkori tell telepü-
léseket is bevándorlók, a Duna menti Vueedolról elnevezett kultúra népessége hozta
létre. Ennek különböz6 helyi változatai alakultak ki (n yírségi, makói, adai csoport),
ame lyek - más népekkel együtt - beleolvadtak az Alföld kora bronzkori régészeti
rnifrt.>ltség(·be, a Nagyr(·vi-kultúrába. Ennek n épessége földmüveléssel fogfalkozott,
teli te l.epüléseiken helyJ:i-ez kötött é le tmódra utaló, felm en6 falú , favázas, agyaggal
tapasztott házak álltak. Eszakon a Hatvani-ku ltúra n épe élt, egyenl6 súllyal foglalko-
zoti föl<lmfaeléssel és nagyállattartússal. A korai bronzkor végén (Kr. e. 1700 tiyán) a
Kárpát-medencében több régészeti kultúra megannyi változatát (csoportját) képvise-
16 népesség lakott
A középs6 bronzko rban (Kr. e. 1700-BOO), am e ly békés évszázadokat hozott a
Kárpát-medencére, az el6ző korszak lokális különbségei tovább éltek. A te rület déli
részét t:>lfoglaió, balkáni erede tlí nép az égei-m edi terrán gazdasá~ri módo t hon osítot-
ta meg: teli tt>lepüléseken lakott, komplex term e l ő gazdál kodást folytalott, ugyanak-
kor vadászott és haláswtt is. Kül önböző helr i csoportok hozták létre a Pei:jámosi- és a
Füzf'sabonyi-kultúrát, illetve azok variánsait. A Füzesabonyi-kultúrát hordozó etnikum
r;itc lepede1t a Ilatvani-kultúra népére. A Du na- Tisza közét és a Ke le t-Dunántúlt b e-
népesítéí \'atyai-ku ltúra népessége a termékeny folyóvölgyekben földe t mlívelt, mú-
sutl pásztorkodott. A Dunán túl többi részét lakó mészbetétes kultúra népe fó'leg állat-
tartással, kisehh részben földművel éssel foglalkozott. A középséí bronzkori Kárpát-
rneckncében a legmagasabb szinu1 társadalmi tagozódúst az Erdé lyre kiterjed()
Wietc nbergi-mííveltség honosította meg. A vezetők kezén n agy aranykincsek halmo-
zódtak fel, az aranyat - a sóval és a rézzel együtt - az alattvalók h e lyben bányászták.
A Füzesabonyi- és a Wie tenbergi-kultúrál a Cyu lavarsándi-mlívellség kö Lötte össze.
E néh<'iny é\•század virágzásának korábban egyetlennek hitt, de \'alójáhan több, egy-
nüst követé> htrpát-meden cei idegen behatolás és támadás vete tt véget. ,
A halomsíros kultúra népe nyugatról, a Duna vonalán nyomult be a térségbe. Am
alig h e\'ert<.> ki ezt az uralomváltást a helyi nép esség, amely többnyire m agához idomí-
totta vagy beolvasztotta a h ó dítókat, amikor a Kr. e. 13. században még súlyosabb
támadás rázkódtatta meg a Kárpát-medencét. A teli települések elpusztultak, az élet
folytonossúga sok helyüt t megszakadt. Egyedül északon a Pilinyi-kultúra népe élte tú l
a pusztulást. A Tisza vidékén a halomsíros kultúra h agyott nyom ol. A kései bronzkor
legje llegzetesebb müve ltsége az urnamezős ku ltúra, amely központjai védelmére sán-
cokat emelt a Dunfonúlon . I Iasonlóan erősítette centrumait az Alföldön a Gávai-kul-
túra népess{·ge. A vezettí réteget e mííveltségekben földműves alávetett réreg szolgál-
La ki. S bár óriási mérté kben á llítottak eW bronzot, ez az id6szak lé nyegében m ár a
bronzkor legutolsé> felrnnása.
 i\Z ÚSKOR 17

A vaskor
A Kr. e. 800 ki'>rül a Kárpát-rnedt>ncflw behatol<>, \·asal ismnéí n{·ppd cgyült a \'as ko r
k<isziintiill r;'1 a lt:rségrc. A kodhban pr<'szkítának llt'\'t'Zell rég-Esze li kultúrát a
kimmerek nép<~vel hozt;ik kapcsolatba, az Í'.jabb;m alkalmazott ~frz6cs;'11i-míí\'cltst'-g
t•lnewzés az ernikai mini'ísítéssel szemlwni tanúzkodást ft:j<:>zi ki. Iráni ert'detük nem
kizárt. Lorns, steppei életmúdot folytattak. A ,·as mellett eró'teijesen haszn;ílt;ík mt~g a
bronzot is. Birrokukba n·tték a kodhhi n{·p sánCC"al er«ísített kiizpon~j;út. \'ezet6 rétt·-
gúk kurg;ínokba temetke7elt. l lra lnmk az Alföldre és a Kelet-Dunántúlra te1:jedt ki.:\
Dun úntúl tiih hi rész(·n a IIallstatt-knltúra keleti ;íga található, ennek uépt· n yugatról
kerülhett'tl ide. \'fo·akat építettek, a m e lyeke t sánccal \'{·dtek. Eléíkel{íiket ha lmok al;'1
(sírkamrák.ha) temették gazclag mellékletekke l (kgyw·rekkel, szekérrel, kocsiYal)
együtt. A I Iallstatt-kultúra b ékés é\'Sz<Ízadairól a Sopron-\ ';'.U'heiy leléíhely edénydíszci
- mch\szú, birkózó férfiak, túncolú, szövó'-fonó n6k ;íbr;izol;ísai - t;ijékozta tnak. E n{·p
.ió r{·sze illír nyehi"í lehetett.
A Kr. e . 6. sz<izad vt-gén a Tisza mentC:n és Erdélyben (tj népek tíínt ek frl. Eze k
lwvú ndorl{1sa ósszckapcsolliató Darciosz perzsa kirúly !í l '.\ f-vi balk{llli haclj:1rar(1val. E
frnyq:{ etíí hadi csemr.nnyt•I iisszef'liggési>eu jelentt·k meg az. elsé>, biztosan \'agy nagy
va lúszí nííst>ggel konkrt'·t 1H~v<·n IH'\'t't.hető e tni kumok a Kúrp;ít-nwdence keleti l't' lt°>-
ben: Erd(·lybe.n <··s a B:m;íthan az agathürszoszok, az Alfölcliin pt>clig a szigiinn;í k. Az
elííhhieket Ilérodotosz, Kr. e. !í. szúzadi görög tiirténetíró a tr<ikokhoz haso11l íto tta,
az utóbbiakat pedig a tdkok köúitt em]Ít\'e mécl (pe1·zsa) Yisdetúeknek írta lt•. E kél
rokon nép régésze ti hagyaték;h nevezzük szkíta kmi kultúr;ínak. Letelepedett {·let-
múclot rolytattak, dőkeléíik (olykor kúznépük is) kurgúnokba temetkezett.
A K:írp;í t-mcclencc ké~_ei vaskora a Kr. e. -1. sázad el~jén a keltúk (gallok) nwgjclt'-
nésével vette kezdetét. Ok honosítollák meg a La Tcnc-kultúnít. A kelták a tfrs{·g
nyugati l't>lé r szállr;ík nieg, ahol talún az illírekhez tartozó pannon 11{·pcsséggcl kclle!t
nwg'"\'ÍYniuk. A ha1-c a keltá k gyfüelmén•l é rt \•éget, de nem júrt a pannonok bcol\'ad;í-
sáYal. séít nyehileg 6k asszimilcílt~ík a keltákat. A Kr. e. g, század e lejét<'íl niinte1-,ry g(}(}
éYen <Í. t a szkordiszkusz nc,fí kelta törzs gyakorolt fen nhatóságot a déli sávban, és
kdt·m· is tnjeszkedni pró b;ílt. Erdélr hen azonban nem sikerült tanú.s uralmat kiépí-
tenie, ilL a 1r:1k n yelYlí d~ikok e llen;ílltak. A szkorcliszkuszok núr Kr. e. l 5G-l>an frgy\'e-
resen összecsaptak a hl>dító rómaiakkal, 88-ban pedig súlyos veres{·g'(·L szem·cdtck
túlúk, s terü letük jelcntús részét clwsztt'tték. A panno nok is ekkor fii.ggetlenedt('k a
szkorcliszkuszoktól. A Kúrpút-niedenC"t' {·szaki és nyugati rt""sze a Kr. e. 2. sz;ízadtól egy
músik kelta tiirzset, a b<~juszokat (ht~jokat) uralta. Miután Boirebisztasz (Burchista)
dák kir~tly hatalnüt kelet fe lé, a Fekete-tenger irányába te1:ieszte1te ki, a Kr. t'. 1. sú-
zad közepén a k;írp<Ít-medencei keltúk ellen fordult. El6bb a szkordiszkuszokat verte
meg, m;~jcl a lx~usz-tauriszkusz kelta szöw tség haderejét gy<ízte le. A d;ík kirúly a1.011--
han rÖ\'Ídesen meghalt, s országa rt'·szt·kre hom loll. ;\ rúmai húdítás eltíui K;írp<Ít-
mede1Kéhen társadalmilag tagolt , \'ezet6 rétegn· (arisztokráci;Íra) , illt>1vc kiirn{·pn·
oszlú, tiirz.si, o lvkor tiirzs föl{· nö\'6, törzsszÖ\'cts{·gi (kora ;illami) kerf'tekhen t'· l<'í n{·-
pek laktak. Kör:ükhen jelentéís rabszol ganépesség' mt'·g nem található. f:Jl-nk kereske-
delmi kapcsolatokat tanouak fc1111 a It:jlett güriig és rúmai területekkel. A k<'rt'skC'-
dtík helyére azonban rü\'iclcs<'n katonák léptek.
11' 1. ,\ K.\RP.\1: l\n:n 1·::-:c1·: T()RÚ:Nt-:11-: .\ HONF()(;{.<\L\src_;

A RÓMAI KOR
A római hódítás
A rúmaiak tiibh „nekifut ússal" foglalták el a Kárpát-medence azon r észeit , ahol
Pannonia, ilktYe Dacia pro\'incia l{·tcsült. El6hb a Római Birodalom küzponti terük·-
td1eL küze lehh lchc'í Dr<Í.va- Sz<Í.\'a-viclt'· k, valamim a Dunúntúl kerüll sorra. Octa\ia11 us
Kr. e. :~!'í -bcn indított h acijúrata sor;i11 szerezték meg a rómaiak a pannonoktúl a Száya
parti Sisci<'tt (a mai Sisakot ) . Kr. e. 1:--bcn Tiberius (utóbb császár} l1ódolta tta a Szá-
va- Duna i>sszcfoly;'1s;ínak \"id t°'kén éló" szkordiszkuszokat. 1\ D ráv<í.tól cli·lrc lakó és !Je-
n-s clk11<illúst ta11úsítú pannonok t:'llen Kr. e. 1:1-g kú7iit t íolytak clkcser<.'deu harcok.
A J.'Úm:liak gy6zelme nt<Í.n a terület - amely egycl{íre lllyricurn tartom;íny része ktt -
katonai megsz:illás alá kerül t. Ezzel <·gy id61wn szintén sikerült Rómának kite1jesz~<'-
11 ie fénn hatós:ig<ÍL a l h1m'in tú lra, ahol a kelta törzsek har c nélkül meg hódoltak. A t-
lépti·k a rúmaia k a Dun a vonal:it is, s az alíiildi kelta és dák törzs<"k e llen harcoltak. A
Kr. u. (i-8-ban a SzáYa \'Ídékén kit ört panno n- dalmat..a frlkcli·s leve rése konszo lid~1lta
a rú111a i u1-:1l maL. A róm ai fen nha tóságot megszilárdíthatta az, hogy a Kr. u. els6 \'agy
m;'1sodik {·vtizedhen ( 10-20 ~ján) a szarmata jazig-ok települtek be az Alföld és1;aki
részé re, s így ch·;í.lasztú sÚ\'Ol képeztek a rómaiak és a dákok között. Pannonia els6
örosa, Emona (a mai l:jub~jana) Kr. u . l+-ben l{•resült. Tilwrius alatt íüggetle nedell
és v<í. lt Ön ;í.Ilú\'<Í Illyricrnn {·szaki részén Pann onia provincia. ( :Jaudius cs~1szúr kor(1ba11
t; pültek ki a Duna vonal<í.n az elséí eréídök. :'\agy ütem hen kezdúdött m eg az úté·pítés.
,\ Duna menti úth;ílúzat lt>tnjö u e megteremtette a folyami h :tjózás lc hctc>ség{·L. A
rúmai katonúkat kc·rcskcd6k köve tti·k, éik mcgindíto tt;ík a terület \"Úrosi f(:j léídé sét. .íO
kiirü l alapí totta meg Cl;mdius rsász:ír Savaria (a ma i Szorn hat he ly) vúrosát ( rolonia),
a 70-es é\'ekhen \ 'espasianus Sisciút i·s Sirmiumot (ma Sremska ~ f itrnvica ), míg a '.Z.
~z:i1.; 1d e lc:ji·n Traianus Poetm·iót (ma Pn~j) . K.it'.· pült a rú mai kiiziga;rg-;1tús, amelyben a
lwlyi aris11 ohúcia i~ - római polgárjogot nyen·én - szerepet kapotL. A romaniúciú
m;ísik kiindnlúpon~jút az j elentet te, hogy az l. szú;r.ad m;ísodik felét<ll a helyi lakoss:1-
got is besornzt;ik a róma i segédcsapatok kötelékébe.
i\ Kúrpát-mcdence kele ti felf n ek római elfoglalúsához vezet..ö esem én yek a dákok
8!í. évi sikeres t;Ímad;ísf1val \'t'Ltt"k kezdetüke t, ;unelyet két év múh·a megismételtek. A
ct'1k sikerek arra vezethetó'k vissza, hogy a dákok - jobbára Decebalns (Decehal) ural-
koclúsa alall - egy féí alatt egyesültek. A rómaiak 88. fri , tapae-i gyéízclmc a cl<ikok
felett békekötésre k(•s7.lette lkcehalt. A Kr. u. l. század végére épiilt ki a Ró mai Biro-
dalm;1t \'t·dú rendszer (limes) . T raianus cs;íszár elséí d;ík hacU;'.iratát 101-ben indította
cl , cg(·sz<•n a d:1ko k ki) zponti teriilett°'ig, a z Erd(·ly c!i· ln yn gati részéll levéí
Sar mi1;<·gnhus<'iig hatoltak eléíre a róm aiak, mire l kccbal 102-bcn békét ké rt. .E1;t
kíivetlien az addig egységes Pannon ia területén két provincia lf>tesül t. Kelet-Dun:m-
túlon (·s a Szeri-mségben, azaz a dákokh oz leg közelebbi terüle ten Alsó-Pan nonia, a
koníhhi Pannonia többi részén (a Dunántú l egyéb vidékein, a Dr:"n·a- Szúva kö zén )
pedig Fels6-Pannonia. Az elóbbinekAquincum (a mai Ru<lapest terü letén ), az utúh-
binak ( :arnuntum (a mai lkmsch-A.lten burg) Icu a közponUa. Traianus 105-hcn
m ;'1soclik hac\járatát Yezette a clúkok ellen. A dák lüborúkról a Traianus-os;r.lop dorn-
bormíívei képes beszámo lót hagyományoztak rúnk. A hadjúrat lOG-h;.ui a d ákok teUes
' 'cr<·s{·gé\•e l t'rt Yége t, Derehal is élct(·t vesztette. A római uralom n em ter:jedt ki vala-
mennyi d ;ík lakta. terüle tre, csak Erdély nyugati, dé lnyugati, valamint Olté nia n yugati
r ését iile lte l"el. l~· született m eg a Barbaricumba beéke lt Dacia provin cia, székhelye
.\puhun (a mai Alba Iulia, azaz CyulaíehérYár) lett. A tartományt h árom o ldalról
 .\ R0:\1.\1 KOR l!l

„harhúr " 1 H~Iwk ( 11y11gat rúl a jazig«>k, északról a szabad d úkok, kt>letr61 pedig a
roxohínok) fog1,ík kút.re, q.\yt>clül clélrúl frintke7t'll ró mai proYiuci<ival, a Du11ajohb
partj;ín lc: kn'í ~lot>!.i;í,·;tl. Dacia tartomány kiabkul;ísa e ldgta az összeköttetést a kl"·1
~1annat a ti1r1~, a .i•v.igok t"·s a roxolá nok között. Ezek mincljárt 1 17-bcn ldl(~ptt·k a
kitt" 1:je~1tt'tt római hat;írok ellen , . ha Daci:ít nem tudták is elfoglalni, komoly zavaro-
kat icl{·11t·k elíí.

A római uralom és annak bukása

:\ pacifik;íl;ís ut:ín mi11t('gy f~I é-\·szá7aclnyi h(·k{·s korszak köszö ntöt t Dari;íra. l\1ivel a
cl;ik lakossüg a h;íhonik sor;í.n súlyos vfrillclotatokat szem-eckl t, a7 é letbe n maradot-
tak .ielt·n tc'ís n~~Zt' az e llenúJl;íst vúlasz1otta, vai.ff rúrnai ké-1rt> kt·rúl\'t' rabszolga lett.
l>aciúhan - szt"mben Pann oniúva l - nem helyi, ham-111 telq>Ítt'tt népességre a lapoz<i-
dott a ró111ai uralom . Itt a sorozás sem te1j(·<h ki a ht·nm1ii lö 11 cl;íkokra, am i kt;Sl('ll<'t-
H'. illct\'l' viss1.afogta a rnma11i1;íciú t Daci<'than .. \ nímai húclít;íst kiivet<íeu h úrom tar-
tom.íny alakult ki (Ft'lsíí-, ,\bú- (·s Porofüsu111i Dacia) . A c~<'tsz:'trok itt S7itlli•n ;tl apíto t-
tak v<Í rmokat: Sarmi1t>gcthus:'tt, 'apocít (ma Ch~j-Napora, aza/. Ko lozsvár), l>icrn <it
( () rsorn) .
l '. j ltl' h·1ete t tnem t<'ll a 1fr-;(·gben a1. a germ;ín 11épvá11clor);Í\, amely külimff·lt·
Li'>rtsekt· t (vand;ílokat. gepicl:íkat, langohárclokat, ohiusokat és gútokat) sodort a I'-ír-
p:ít-nwcl<·nn· kü1l'léhe vagy i· pp<'n a Kírp;ít-nwdencébe. H.i·s7iJu e1ek a ni·1x·k kn~·t'­
gt·tlt-·k a hirnclalmat, rí-s1int p<'dig a birodalom határain (·le> szün·t!.t'g<·s „harh:'m1k".
1(i7-1)('11 kC'1<lt> 1t"·1 \'l'Llt' a markomann ltúborúk idl>szaka. A markomannok, kv:'tdok
(s1vé-lwk), j.1zigok ~s roxo l:ínok na~· pusztít;isokat oko11ak mind Pa1111011iáha11, mind
Dadáhan . .\ rómaiak a h<ihorúnak l 7·1-lw n zúrult l'ls(í, m;~jcl pedig 177-h<'Il kit\ju lt é~
180-ig tart<">nliÍsoclik szakasz;íban gy6zclm e t arattak. s ezzel íuahh t"·vt i1cde krc hi11osí-
1ouúk ta r tom;invaikhan a hl-két. Mivel J>a1111on ia valamennyi prm·inria közül a legkii-
7l'khh fc:küclt Rcu11;ího1, a hatúrok kón"1l smj;ízó .,harh:'mikkal" s1emhen is kivt"·tt"ks
s1.en·p<· m ii Róma ,·(·ddméht·n , ez a körii lm(· ny f{•lért(·kcll e Pa1111011i;í1. 1~>:> az e ls{í
<> 1)~111 l'S7t1mcl6, h<>f.'Y Pannonia rsás1iin adou a birodalomnak: ekkor Septimius Sewrus
f'cls6-p a11 11oniai lwl ytarlú- hel~n·ti el<inyét kihaszn;íl\·a -a syriai és britanniai cs:ísz<ir-
jeliilt tel szcllll)('n elCíh b ért Rúm:íha, s megszerezte mag<'mak a cs<'tsi;írsúgot. ,\ Sewrus-
dinasztia 1a~jai st.úmos múdon keckl'7.tek Pannoni:ínak, mincle1wkel<ill azzal, hogy
hat ;írai11;íl a b{·k<; t h;írmi ;íron igyt>k('Zlek fC:-1111tartani. :\lat tuk nyert colonia rango t
( :arnuntum - a hol cs;íszárrá kiáltották ki S<'p li mim Sevcrust a katonák - l's Aquin-
c 11111 . Caracalla '.! 12-ben a birodalom minden snhac\j;íra kiterjes1.tettt' a római polgár-
jogot. A roma niz;íciú a tarto111;"1nyokhan mcgkhet<lsen felszínes t.:·s korhílozotl érvt'-
nrú maradt.
,\ Severusok kor{mak békés t'\'Üzt'<kit a '.1. <öÚ7.a d közept'-t61 hábon'.'1s iclc)szak v<'tlt ot-
ta fe l, amit lw 1 ~6 neh é1ségTk is sú lyosbítottak. A cs;í.sz;írok kikiált:ísúhan és tfünog;ttá-
-;ában n af.'Y s7.ert· petjáti.1011 a dunai hadsereg. EICíhb a dák karpok, m;ucl a gcHok e llen
kt>lkll i~m t· tl<icl«í húborúkat fol~·tatniuk. Dada kt>leti ({·le a gó tok k<>Zéhe kcrülht·tett.
A gútok Í!jahh, 2fi8. évi i nYázií~ja ism{·t n ~·ilvá nrnl óv;Í te lt<': a .,barbfü"' n(·pek támacl;í-
s;únak tiizé·hen Dacia többé nem véclhct6. 271-ben Aurelianus rsús1úr reladta a gútok
ellent-hcn a Duna bal par0;ín elteritlcí Daciát, s íü tartomá ny (Dada Ripensis) frl;íllí-
tás:ít hat;írozta e l a Duna j o hh par~j<'lll. Itt n renek dhelyez(·st a dac iai hadak (lcgiíik)
és a mt"·g Daci;íha n \isszamaraclt roman iz<Üt lakosok. Dacia a gútok hirtoküha ment ;"tt,
'.!() 1.. \ K.\RJ•.\·r::\1EDE1\CE T() JffÉ~ETF. A HO :\FOC:l .o\LÁ..SIC

rn íg- a daciai c n„de tíí romanizált lakoss<Í.p; a Duná túl délre {·l1 e ~tl a n é pv<'m dorl:í.s évsú-
n dai t.
A hi rod al o mb:m u ralkodó lc:je tle n séget a ~ - sz<Í.zad végén Diocll' ti anns császár ural-
ma szüntette m eg- idúl ep;e sen. Eredmé n yesen harcolt m ind a g-ermá n törzsek (gó to k,
vanclúl ok ), min<l a szar mata n{·pek támaclúsai ellen . A 293-ban létn:jött négyes uralmi
n·rnls;1er (te tral'lhia) n égy vezettí m éltóságúnak mindeh~':ike illyri cn m i volt. A felosz-
l ;Í.s e redn it-.nyeképpen Pann o nia Cale riusnak jutott, a k i 294-ben fo n tos gy6zelmet
a rato tt a szanna túk fele t t. A rómaiak ekkor é pítetté k ki créídrendszcr ükc t a Duna bal
paqj:í.n , s ta lán a szarm aták is ekkor hoztak létre ehry sún crcndszert a ger m:í.nok e lle n
( a ( :si'irsz-árko1) . ( ~al e rius átszer vezte Pann.onia igazgatását, a kél pann o niai tarto -
mány lw lyett n{·gyet hozoll létre , a te rüle t észa kn yu g ati r észén Els{í Pann on iéÍt Savar ia
székhellyel, d élke le te n l\fásoclik Pannoni;i t Sirmium kö zpon ttal, északkel e te n Pannouia
\'a lcri;'1t Sopianae (a mai Pécs), d {> ln ~ ·ugaton pedig P annon ia Savi;ü Siscia centrum -
mal. A kis- {>s ki'izéphin ok h elyen a csúszári ml;~jdonú n agybirtok lett az uralkodú
hinok lúsi f(mna Pan 11oniá ha11. A császár Lu lajdonút növel te a mocsarak lecsapolás;í.val
y ag-Y e rcléíirLássa l mez6gazclasági mfüel{·sr e alkalmassá teu te rüle t. i\ 4. sz;izad ele jére
Pann011i;ih:m gyökeret vert a kereszté nység, amelyet a Sinniumha n gyakran megfo r-
du ló 'agy ( :on stan tinus csász(tr '.t\0-han úllamvall;í.ssú tett.
..-\ :~20-as éYekt6J kezd\'e megél{>nkültek a harcok a birod alom, vala mint a hatá rait
reuvege tú „barh;1rok" küzött. g22-b e n ( :onstantinus min d az Alföldre zúdul ó ~ó LOkal,
mind a Pa nn on ia \ 'ale ri a tanomfa1yra törtí szarmatákat legyéízte . A szar mata belvi-
sz<ílyok (:l'.l2-:n1- be n ) kedve ztek a nna k , h ogy sófösterüle tüket (a Csörsz-á rkon be-
lü li \Í dt~keket) ~ermü n n épek (vandálok és gó tok) \'t'h~'t'k birtokba. A barbárok az
t•g-nn<is ki">zti húborúikh an ej tctt fogfraikat Pannoniá h an ra bszolgán ak adták el. Nem
1ndott h a tt'· kon yan g ;íta t wtni a barh~trok fe nyeget{>seine k a lirnt'Jek meger6sít{·se és
tm·úhhépítése sem a -!. század közep{·n. :EíG-ban húclo k, a kü\'et kez{) h ben szarmatúk
L<°1111acl 1ak P;um on iár a . II. Con stantius császár 358-ha n h a<\j<íratot Yeze teLL az .-\Húldre,
~ nagy m{·szárLis l vitt v{·gh c a szarmatá k és a kvfülok között. llg-yan ezekb e u az é vek-
b c11 jele11teh. m eg az Alföldiin a ge p idák. A birod alo m í~ja bh , lim11~e ke t m egerúsítú,
íüj;í.C·pítú és a Barbarirnm teriileLé n is folyó munkálatai válwuák ki g7-l-'.~7:r-ben a
h :tdok {•s a szarm a ták (~j ahb háhon~j:tt Panno n ia elle n , amit r óm ai visszacsap ás kiiYe-
tt't t. A rúmai hadsereg '.~78-b an a balkáni lladrian u polisz (a m ai Edirne) nwlktt sú -
lyo s vc1-es{·ge t szt·nw·cleu a góto któl, valam in t a YClük e gyü tt fegyverr fogú a lá n o któ l
C·s ln 111ok tól. A gytíztesl'k '.~79-he n Pannoniá ba is b e h a tol tak. A Panno n ia ellen gyak o-
riv;í. Yál ú sza rmata, marko m a nn, kv;í.d és gót túm ad ;í.sok le h e te tle nné tell{>k a róm ai
ura lom gyako1fasá1. .\z !>.század e lső évtizedében gy01·s egymásutánban vandálo k t'S
gótok \'Onnlt ak :í. t Pann o ni :"i n, és p usztítm túk azt v{·gig-. A ~95-b en ke u északadt Rúrnai
giroda lom n yuµ;ati fe le biztosította n[•,frges fcnnh a tóságút Pannonia felett, de a
si rmium i r{'s/'ek rüv:idesen m {·gi a Keletrúm ai Birod alom t[·nyleg-cs érdekkö ré b e ke-
riilte k; külön ben is Panno ni{tb an mind n agyobb befolyáshoz és ha c.alomhozjuto ttak a
hunok. / 1.;1 !i . szcizacl c l<:jétcíl kezdve évtized eken ker esztü l m e nekült a rom anizált la-
koss<ig Pann o n iúhól. l\frgszakadt a roma nizúciú folyamata, a rúrn ai id6k emléké t csa k
az i-p i'i k·tek, m;~j<l ron~jai k, kövezett u tak {>s hid ak, a m ez{ígazd aság bizonyos, rúm a i
alapok ra visszamen ő term ék ei (p l. a sz6lő) úrizték. A Római Birodalom p annoni ai
ússzcomhis<ival egy id éíhen új n ép vetle birtok á ba a Kírp út-mede nce n agy r{·szét, a
h uno k m~ pc.
 A :\EP\'.\SDORI~\SKOR '.?I

A NÉPVÁNDORLÁSKOR
A hunok
A h u n o k a '.~70-es évek közepén jele n tck meg Európa kele ti perem t>n , a Volgától 11n1-
gat ra , s már ~~79 -h en a gó tokkal és az alánokkal együ tt egy cso por~juk lw tii rt
Pannoni~tba . l '.jabb hun csapatok 394-395 telén t(íntck fel az .-\.l-Dun~mál , s beavat-
koztak a Nyugat-, illetve a Keletrómaj Birodalom ÜITT'eibe. H osszabb szünet utá n , 422-
lwnjelentkezett a h un ok Ruga yezette csoportja az Al-Dunánál, m<:jd rüvidde l u tú bb
bett'lepecltek az Alíiildre. A kele trómaiak pénzzel váltották nwg a hék{·t. A nyugat ró-
maiak fe n nhatósága alatú Ih m ántúl (Pannonia Yaleria, valamint Elstí Pannonia ) a
4:10-as én•k ds{) fdében jutott hun uralom alá. Ruga utóda rokona, Bled a lt•tt, aki
testvérével, Attil;'ival osztozott a f6hatalom bmL Egy csap ásra nwgélénkült a lnm ok
cliplomúci:\ia. t>s mozgásba lendültek Íe'<';.\."l."t'rE>ik. A l :Ír\ry;:1-1'\~n\.:nn '."\. h· l<>t.-c'mv.\.~°<\.1.-1.- ·.,t
szemben. a h adszí nt éren pedig külünréle kelet- és nyugat-európai rn.'-pek ellen é nek
el sikereke t. A gennánok elleni h a rcuk a késóbb keletkezett Nibelung-i·nekhen is
me!-.'ielenik. 11 t-vi uralkocl<í.s ut;:'m, 445-ben Attila megmilko ltaua b át~j;ít, és a hatal-
mas teriiktet birtokló hun nép egyedüli uralkodója lett. Birodalm ában azon han a
hunok ki sebbségt•t alkottak. A társadalmilag lassan diffrrcnciálódú, Jovasnonü d é·le t-
J'ormát fo lytat<'> hunok m e llett Attil a alattYalói rendkíYül sok n yeh{í és etnikum ú n t--
p css<'·gbc'íl ten>dtl'k össze, zömük azonban gót lehetett. Mag;ínak Attil{mak a neYe is -
elterjedt i>rtt• lmczi's szerint - gót for m ábm1 maradt rán k. Ilata lm ~ll iswni eredet íínek
vélte. Az a sz.ük csoport , amelwe uralma gyakorlásában ümaszkodott, szinti>n vt>gves
összetéte líí m it, gennfüwk, rómaiak, irániak, görögök találha1c'>k közöttük.
:\ttiJa iisszesen 19 éYig , Cg)'eduraJkodókPnt mindössze nyolc é'ig" állt birodalma
t'. l<'.- n .. \ vi l úgtört ~l\ C:'lcrn t'gyik legnagyobb szab ású em·éniségén'\ legencbk, mítosz.ok
túrgyúvá v;ílt. Egy, Európába n h irte len és y;Íratlan u l megjelen t, va.lamin t hason!<> gy01--
sasággal le tlín t n i•p vezére volt. A Tisza viclékén l{·vé:í székhelye (ord1~ja) a kort<írsak
csocLí.bt<Ít y;íltotta ki pomp<~ja, fény(ízése miatr (ezt a gazdags;:"tgo t érzékelteti a Sze-
ged-Nagyszt> ksóson talált, sok darab ból állú aranylelet) , mi közben az isten ki-nt tisztelt
l(~jecl dcm purit~m em·szerliséggt'I öltözött, és szerényen étkezett. l'\rm 11 tolsúsorhan
azon han te ttei v;íl t owík ki az utókor csoclúlatá t. 447-ben óriási puszt í t<Ísokat h;~jtot t
végn· a Kektrórnai Birodalom balk;íni ter iilt'tein. 450-hen a Nyu gatrúmai Birodalom
h ('s1.ü ntette a hunoknak folyósított adó fr1etésé1, ezfrt 451 -ben At tila barh:u- n épek
ú ri;ísi t iim eg~t in dította e l (~allia ellen. A Sz<tjn a m elletti Tricassis (ma Troyes) köz('lé-
h cn m e~·ívott (ún. catala unumi) ütkózet Attila, valamint Ai.;tius, h ;üdani nyugatrú-
m ai sZÖ\Tts{·gese {•s a vizigótok közötL eldönt e tlenül ,·égz6döt t. 4!'í2-hen ,\uila lt;ílüí.-
han a Pú folyótó l észa kra es6 területet pusztította Yégig. A súlyos Yesz.tes{·gc ket szenw-
dett hun sereg eló'renyornulúsát a z a - frgyverszii11 e tet kt·r6 - kiivets<'·g állította meg,
anw lyht> n 1. Leó p;ípa is ri'szr vett. l ' gyanezen idé:í alatt a ke le t ró m aiak - kihas71lúh·a a
hun sereg t{1Yofü;1ét - bctúrtek a hun szállásterületre, és nagy pusztít;íst vittek vég·lwz.
:\ visszacsap<ís azonban e lm a rad t. Attila 45?.-ban m eghalt, s a kö\•e tkez(í évbe n fia,
Ella k a m úig ism eretlen, de biztosan k[u-pfü-meclencei Neclao folyónúl \'crest'gt•t szen-
ve dett az Ardarik gepida király yezette 11i·pek (germúnok, szarmat;ík) sereg{·t61.
 1. .\ 1.-. \RP.\T-:1.11·:r>E>:c:E TC>RT1::NETE A 11< >NFOc a.\1...i.sIC:
----- ---
A germán népek
1\ Kúrp;í.t-rncck nn· ke leti fe lében a huno k éirökéhe a germún gepicl;ík lt' ptck. ~1ár
kor;'ibhan is itt laktak, de malmi lielvzetbc csak a ncdaéii csata ut:U1 kerültek. Kúz-
pon ~juk a t\ laros- Kiiriis-közi alföldi terület \'Olt, cle elfoglalt;ík Erdélyt, \'alamint hoz-
z<\j u k tartozott Ohi·uia is. A gepid<ik letelepült é letmódot fólytató, falvakat alkot<>
fi'>lclmlívcl<'ík i'•s á llattenyésí'.t6k voltak. Fóleg az !1. század közepe után rneg)..,')'Orsult a
gepida t<'1rsaclalom rét q.\"zúdi·st', megn éíu a z alávetettek száma. A katonai kíséret tag-
jai, akik a ,·ezet<íket szolg;ílt.úk, meggazdagodtak. \'uuzotta 6kct a közelükben levú
\1úsocl ik Pannonia - a római jellegéh(íl legt öbbet. meg6rzött h~jdani tartomány -
~.\"azdags;íga, ei't'rt tühh ízben kíst;rlctet tettek a Szed·mség és kiirnyék<• nwgszerzést>-
re, a ft')..,')'Vt'rt'~ üsszeütki»zést is dllalták érte. t-.kgisnwrték a keres7.ténységet (ffíleg az
ariánus crct rw kségct). sírjaik azonha11 eredt>ndlíen pogá n~· n épességnt>k muta~ják a
gepi< l;íkat .
•Uíg:t k.irpJ(-medcrrcc Rt>(ec1·(e(t; (lt'n ( :epíóia megszii l ett~sé\'el kouszolidúlúdtak az
uralmi ,·iszonyok , addig vú lt ozatos sors várt a nyugati részre, l'annoniára a n edaúi
i'11közct 11t;ín. _\csata gy<íztesei ugyanis kivonultak Pannoniúbúl, s ott 4!1!í-ben form ;í-
lisa n ht'lyreállt a n~·ugatrómai uralom . 45G-ban a n yuga trómaiak befogadták (·s
Pannon iúbau helw1.ti·k e l az osztrogútokat. l Jg~«mel) hen a7 évhen foldreng(·s á ldoza-
ta lett a római Pannonia legielentéísehh városa, Savaria. Az o sztrogó tok a K:írp;ít-nH'-
denn• 11y11g-:1ti 1·C·si'<'it sóllt;ík m eg, kelet i fel ében a gt•pidák mellett szkírek, sz<mna-
t;ík, szn··hck l'ltek. Ezek szövetkeztek a mind hatalmasabb osztrogótok ellen, ám 469-
bcn az isrnere tl t•n Bolia folyó mellett nagy \Tresi'·get szenvedte k téílük. Az e lpuszmlt,
lt'ro111hol1 L'a1111011i<'tból a ·170-es <~vek elejt!n a gútok kivonultak. Távoósuk után évti-
Z<'dckrc hatalmi \·;íkuum ke letkezett itt. Eszak-Dunúntúl011 a sz,·t'l)t'k lt'plek a helyiik-
hc. Nyugat- és Dl'l-l hmántúl germán lakosai Odoakc r Itál iai Kirúlrsúg<inak alattYalúi
rnhak. :\1 :í - G. '>Ó1.ad íonlul<.~ja l<~ján jelentek nwg a I<:trpát-rnedenn· n yugati Si'.cgi·-
ly<·· n a gc rrnfü1 herulok. Sfö kiirúl legyéízték ííket a langoh;ínlok, s Íf,')' a herulok <kii
Y;índnrlirra k(> nyszerúltek, e lú'sziir (;cpid iáhan leltek meiwdéket, m;~jd elhaITT•ták a
K<írp~'1t-111eclencél.. \ G. sózad elején a m :\r Itáliában él<'í g<'nok kiííztt-k a Szerémségb{íl
a gepidákat, de azok 5'.'15 t~~ján íüra megszerenék az uralmat l'vl<ísoclik Pannonia fdet t.
Fe1111 liatús;íguknak a lang-cihánlok 55 1. évi gyííztt•s h a< Uárata vetett v{·gct. A jobbára
állaltart;issal foglalkozcí laugob;írdok e gyéhkt'>nt a 6. század eh~jétéíl kezdve fokozato-
san n· tctt{·k meg l;íhukat, é-szakrúl dél fel<- tartva, a Kárp;Íl-med ence nyugati fel{·hen ,
547-bcn múr· a Dr~Í\'ától d é lre foglalrak e l Yárosokat, s Íf.>'}' ke1iilt e k összcútk<'m:she
551-hl'tl a Szeri·ms(·get birtoklú gepiclákkal. A csata a langob:U-clok gyúzcl mi·,·e l ért
y[·get, de nem jelentette a gepida uralom iisszcoml;ísát. S6t 560 körül Kunimund
gepida kiníly t-.1aros- Köriis-kiizi székJ1ely{·t is Sirmiumba helyezte <Ít, s szinté-nitt míí-
ki">diit t a gq iid;ík ari;Ílllls püsp<..Jkc.
A lm1goh;ínl- gt>pida cllt•Jltétck az :ll)O-as t'\'ek kii7.epé11 t'\j forclnlatot Y<'ttek. S!i:>-
hrn Alhoi11 langoh;ínl kirúly Sinniu111 fa lai közelében le)...r;úztc a gt>piclákat. A köwt-
keí'lí (-,·hen a gepidák hizúnri segítst>get vettek igén ybt', és sikereket értek e l a lango-
hárclok e llen . .\ langohárdok erre sZÜ\'C..'tsl-get kótiit tek a Baj:rn Yezette avarokkal, akik
h ezúdu ltak a Kírp:ít-nwde11 cébe. Az a\'ar és langohárd egyú ttrnúködés ercdmt'llye-
k{·nt nrcgd<'ílt a i\ Iaros- Köriis-vidi·ki c;epidia, az ütközetben Kuninmnd gepida király
is elesett. :\ sirrniumi gepidák a vt'·gvesz('.lyhe n Bizáncnak adták meg magukat, így
Sinnium a hiónciak kezfre került. Alighogy lwreudezkedtck, a sikt•rekt6l megd·sze-
g('dett aYarok hirtelen Sirminm ellen fordul tak. Ez fenyegető kihívás \'olt mind a lan-
gob;írdok, mind Bizánc e ll en. Ebben a h clp:cthen A.lhoin az e!Yo1rnlás mellett clöu-
 <) ••

--------- -·'
t<it t. Az Alíúldet m ;ír ;unÚ)...'Y is birtoklú ayaroknak frh~jánl,otta P;mnoni;ít, akik \·iszon t
biztosítoLt;ík s1.abacl túvozásnka t. A langob;\rdok !ífi8-ban Eszak-Itfrliáh:1 \'OIHtltak, ahol
ma Lombardia n eve 6 rzi e ml éküket. A gepida és la n gob;írcl urait \'esztett Kárp;\t-me-
clence az aYaroké lett.

Az avarok
A..z a\'arok ;\zsia i (hels<í- {·s kö7.t'p-á7siai ) - húr közc lt>hhriíl \'itatott crt>detíí - nt'JW a
türkök el61 mcnekülw frte el !lG2-hen az Al-Dunút. Mi\'t>l az ó"ket üldöző nyugati
türkök, imm;ír a \'o lµ/m átkel\'e, szorosan a n yomukban \'(Jltak, szinte a:r utolsó pi lla-
natban jütt a hontalan avaroknak Alhoin nagylclk(í <~j ~111 lata ( :epidia dfoglalús;"m1. Az
m;ír a langolünlok balszerencs€:jc, hogy szövct~{·gesiik, akikkel nwg«liin tctték nagy
t'llen fcl iik, a (;epicla Királvsúg h a talmát, rövid egy t'\' Icf'org-ása alatt é>ket is tárnztísra
kt's7tettc a IZáqJát-medcn~e ;1yugati l'eléből. Így' f>fü)-han a'K:í.rp<'11-medc1JCe egésze -
belet:rtvt· tcrrnt'·szett·sen Ercklyt is - egyetlen nép , az a\'ars~1g uralma alá j utott.
:\1. a\'arok lo\'asnom áclok voltak. l\lint jobbára szabad elernekbéíl állú t;írsadalom,
nagy tfrrneglwn tuclou kiúllítani fegyverforgató harcosokat. LoYasaik ritk;"1h_~m n vas„
gyakrabban blírpúncéll \'isdtek, kiY(1lúan értellek a7 ~j és a nyíl kezelt-séliez. ük llono-
sított<ík meg Eurúpáhan a \'askt>ngyelt, ami füleg kezdetben nagy fo lényt hiztosítoll
nekik a csatatereken. J elentős számú (·s kiiliinbiizl> eredetú csatlakozott nép ;"11lt az
a\'arok uralma alatt, amely katonáskoclással, kézmííipari és földmíives termékekkel,
adúkk.al szolg:ílt uraiknak. A7. <Warok e~•yetlen [{) (a kagún) uralma al;í Lartoztak, aki
isteni eredetúnek tekintclle magát, s Attilát-hoz hason ](> tisztelet j<lrt ki neki. A k(ir-
p:it-medenn•i a\'ar honfogfalást köwt6 évtizedeklwn B~jún áll t az a\'arok (•kn.
5()8 után rögw~l kezdt>tét \'ette az a\'arok katonai fell épés(' a Biz:í n ci Birodalom
ellen. B;~j<ín <IYar kag;ín tiibh alkalommal aratoll gy6zelmet Bizánc felett. A biz;inci
cs:iszár ara1111~·al v;i ltotta meg t6lük a b(· k é t, amel~' t H:' k összege fol yamato~an emel kc-
detl. 581-58'.2-hen Sirmitun arnr kézre került, s enne k a \'árosnak a birtokl:ísa volt a
kulcs a Balkíu d üzúnlt'séhcz. 58()-bmi (vagy 5~>7-ben) amnhan Thesszalonik('t rn;'u·
nem sikeriill birtokba wnniük. Amint Biz;mc lwf(:jezte kt'leti hacUúra tait a pcr:tsúk-
kal, az 590-es éve k közepé n Priszkosz vczetési-\'t>l az avarok e llen fordul t, és sorra
foglalta \'issza a7 el<íz<í (•vt izecl av;u- hódításait. l\'éh<iny éwel kt'sól)h (5 9~!-hcn ) pedig
már a Duna bal partj;ín, a mai Bá n;ítba n , tehát a\'ar szállúsleriilete11 s7crezt ek hídf();íl-
lást és arattak gyéi7e lmekct Priszkosz katonúi. AvarorsZ<\gnak. azonb;m mag·a a hiz;ínci
cs;is7.:.Í r, r-Iarn·ikiosz kegyelmezett nwg azáltal, hogy leváltotta a sereg i·léréSI Priszkoszt ,
aki n ek utúda múr kor;'m tsem vo lt ilye n sikeres, míg \'&giil a Bizúnci Birodalom adú-
!i7.c t(:sre kén vszerült. Az aYa r kalandozások továbbra is elsősorban Bi7:\nr ellen ir;í-
nyultak, de a kag-;ín pl. szJ;í.y csapatokat küldött Itáliúha. Avar ki·zn' került Dalm;ícia
területé nek nagy n;sze. Az á tüt<í sikt>rek azonban végü l is elma radtak. :t\'em ján ered -
ménnye l Tliesszaloniké m;ísodik avar ostroma G18-lxm (\'agy () 17-ben ), majd a pcr-
zsúkk.a l szövetkezett ;warok 62l>-ha11 Konstantin úpoly e lle n i ndultak, de a rs;\szán·;\-
rost n em n 1dtúk elfoglalni .
(i2G-b;m nem pus7.UÍn egy \'t'reségel szenvedtek az avarok, hanern ez a ka tona i ku-
d arc alapjaiban r;ízta meg hirodalrnuk.at. A legsúlyosabban az frtizedek úta <iramló
bizánci arany elmaradása érintelle iíket. Korábbi alattvalóik gyors egymúsutún han
6zt:ík le az m«u· igát. Még a konstantinápolyi kuda rc e l<ítt elszakadtak A.varországtúl a
n yugati határain él<í, Samo Yezelle s:t.láYok, m;üd (i'.lfi lilán a keleten !akt> onogur-
holg<írnk.. Kuwat ():\5 körü l a Fckt>le-tt>nger (·s a Kubán folv<'> vidékl·n (mác; vdt>mt'ny
 1. .\ K \RP.\T-.\!EDENCE T(>RTI;:NETE A HONFo<:L.\L.\ST<:

szeri n t a Dnyerwr fo lyú kürny(·k(·n) megalapította önállú kaganátus;ít, Onoguriát.

l Jg~·ancsak lcvúltak Avarorsz(1grúl a dalmáciai szlávok. l\1ivel a Kárpá t-meden ce jden-
tús (jobl>:ira küzl'ps6) területeit birtokló avarokat hovatov<'1bb szin te minden o ld alról
szl:'tvok vették kiirúl, nem nwglc>péí, ha legkorábban a 7. sz<ízad elsé) felében sz.lúv
csoportok jelentek m eg a térségb en, e lséíként Erdélyben. Ugyanakkor a 7. század e le-
ji-té)l a Ká rp;íl-rnedence t'·szaki n'szt>lw is szláv betekpülés történt. A 7. század ek~jétéíl
kcl.(lve - nyih·án a ven•s{·gek, \'alam int a terü let összeszlíkülése következtéhen is -
{·lc t f'onna-v:dtozás következett lw az ;warokn<íL Egyes csopor~jaik felad t;ík mozgó, pász-
rorkodú é ktmóc~jukat , s lassan ;í ll<incló telepeket a lakítottak ki magu knak, rülcle t kezd-
tl'k mlín~lni, {·s le települt é letmódra valló á llatokat (pl. sertést) ten y(·szteltek.

Az onogur-bolgárok
(i70 t<~;ító l nagy átalakuhís Iigyclhel<) meg els6sorban az avar régészeti <:>mlfkanyag-
han. l lg.-szóldn minden mc~'álwzott, am it a régész észle lni képes: a rq:,')'\'crck, a
vise let, a ke1·:im ia, a tekpiil(·s, a tcmetú, még a népesség emb<:>rtani arcula ta is. A (i70
ui<ini t-w·klwn teljesen ,-~j 11{·pess{·gjd cnl meg a K<'1rp:n-medencében. Az íro tt fo rd-
sok mincli"issze arró l t<\jé koztarnak - frte hnc•z(·sük nem prohlém;unl'ntes -, h ogy Km-rat
el11 rn 1ytút ki">n·tc3en, amikor a kazárok túmaclása m egdiintóu e kagan:ítusúl, ii t fi a kii-
ziil a n egyed ik, Kuber 11{· pi'Ycl AYarországha m e n ekült, m<~jcl m óbh Thesszalo ni ké
Yid C·kC·n sz<'1 llt meg . ,!\2 ír<Ísos emlékanyag teh<it egy onogur-holg<ir lwv;í.ndorlást \'al(>-
s/.Ínúsit. Joggal fellehetéi, hogy r;~j tuk kívül - de velük együtt - más, steppei e tn iku-
1nok is t:·rkezte k a Kárpát- meckncéb~·- Az í~jcnman bevándorló~ rnotívumkincs{·nek ,
embertani alkatának s:ánios eleme Azsia, séít ell,·yenesen He\stí-Azsia felé- mutat. Min-
c\pn \1i:im"l1w:1\ ()\v:m, ern)\:ú Pr\t:'\ 1:')"11\wn \1.~·wn nP}W'~~\>)L)\\\\)\.\ 1."\;.\t..m "' \~W)Y;\\-\\\t'-
rlcn1'i- h1„ :miPlvnPk kompon<•1i.~t·i Kc•let-.E1 i n'>p:íból és ..\zsi;i kü lön hö76 1c;1-~c;g<' ih111 · -
n)dtek c")sszt'. Ez a frissen frkczcu népesség /Jozra létre a 8. súzad <:>ItjétciT ~1 rége'/<'L
11101in1mainí l g riffes-indásn ak mondou emlékan yago t, amelyn· a bnmzh<'il iin1c"iu c"i\·-
diszckcn mcgjelcn6 ;íllarfiguník (grifi) {·s a nün:;nyi ;íhdzolások (inda) ajellem1éík.
Feln w riih, hogy a G70-es éveklwn a Kárpát-medencébe hevándorlúk karakteriszti-
kus l'tnikuma a m agyar IC' t 1 ml na (cz az ún. kettús ho11íog lalás e lmé lete) . l<~z a feltevés
ahbcíl indult k.i , hogy v;~jon miért nem maradt a Kárpát-medence középs6 részét kitö l-
tú aYa rsúgnak nyeh•i (helyné\·i) emléke , ~mii kor a sokkal csekélyebb l{· tsómú szlúvs<ig
nyom<Ít n agyon sok helyné'' úliz1<• meg-. Ig)'juwt t arra a köYetkcztetésre, h ogy az avar
nép 11~'c lvi hagya téka a 11. századtúl ldtíínú kár pfü-rnedencei magyar hely11éva1wag,
t's:tcrinr al' <l\'ar tiimcgc'k magyarul beszéltek volna, és mag-yar helyneveket adtak n>l-
11a. Az e lmé let al<í1:1111asz tásá ra rége:'szet i, embertani „éneket " is igénybe vet tek, arnt->-
lyck1úl azo nban hamar kiderült: n em bizo11yí1ha\.j:1k az ayarok magyars;í.gát, sót egyik-
111 ;ísikuk kif(:jezc tl cn e llc 11frvké111 szolgúlt. Ez a fe lté telezés nem sz:nnol azzal, hogy a
s:t l;irnktúl s1:i n te rnindt·n olclalrúl körülvett avarok rúké nvszerül tek a szl;'l\' nvdv ;Í. t\'t'-
1c·lért', ami nagyban hozz:~j;í.ndt - q..,ry{·bkénl isnwn·tle11 ~ nw h'iik elveszt{·sf·hez. Eu-
nC·lfog,·a az a\'ar ( 1i">riikjellcgúr) lwlyn{•vanyag hiánya az ;l\·arok n yelvi elszl;ívosodús;h·a l
111agyarú1ha tó. Fontos kiirii lnH; ll\', hog\' a 9. s1:1zadi Pannoni;í.hól, a magyar hnnfog·Ia-
l;'is ~·Í<'>tt i id6béíl isrnen ilclp1cvck kiizii.11 11i11cs e gyetlen finnugor ereci(~t,ú sem, an;clr
a 1érsé-glw11 <:le'> rnag!·aniha \·alla n a. Bino11 :íllíthatú te hát, hogy a ()70 utáni é\·cklw11
a K:írp:í1-11wdt->11cébe11 felt(ín<'S új ni-pesség et11iku11ü1 tekin lw nem \'olt magyar.
.\7 (~j telepesek az itt talúlL n{·pesst'ggel egybeolvach·a n agyobb teriiletet n{·pcsítct-
1ek he, milll az !íG8-ban h azáL fogla ló korai avarok. Az összefogfalóan kés6 avarnak
 .·\ Nt::r v.\NDORL-\SKOR

m011Clott 11é1wss{·g rnq~szá ll t a a n yugati Fclvidé·kel, a Bt-csi-m cdencét, sút n yugati ha-
tárait eg{·szcn az Enns folyóig te1jesztette ki. A 8. százacljclem<ís részében nin cs Ludo-
m;'1sunk S7.;Í!notie\·éí a\·ar külpolitik~ti akciórúl. Egyedül a 740-t'!I {·n·k elséí f'c léhc'íl ma-
rad i adat arra, hogy 11tC'gkísén·lt ék uralm u kat - sikertde11iil - kite1:jeszteni a l>r;°'1Ya-
f\1ura-vicl{·ki kara u t;inok fölé . Lít~zó lag az avar helpolitikáhan is cscm{·nytelenii l te lt a
H. sózad e lt:je. A 8 . sz;ízacl végi adat o k azonba n a hatalom gyakorl<ísúban bekiivetke-
zelt v;'i ltoz;ísokr<'>I adnak számot. Igaz ugyan, hogy tovább ra is a kagán Yolt az avarsúg
elsc'í sz~unú \'t:'Zet{~je, de területi hatalmát n yugaton a tudunn al, keleten pedig a
_jugurrussal kellett m<:gosztania. A késéí avar 1 ~1rsadal om rétegze lt volt . .-\ vfrségi ala-
p011 f'e lé p iilt közússégek élén a nagycsalád f(: je ;íll t. A szabaclsúg mu tat~j a a díszt's
bronz<iv rnlt. A t<írsada lom nagy r€'s7.ét kite\'éí közn ép egyre inkább földmfíwl{"ssd {·s
kisúlla tta1·t;'1ssal f(ig-Jalkozott, adúzásra volt köte lez\'('. Rahszolg;íkkal a késéí avaroknál
lényeg{·lwn nem talúlkozunk. ,\település alapw•téí cgvsége a falu lehetett, a n'gészek
fah·akat, illet\'t" tckpiil{·snyomokat tártak f'e l. A kést> ;war kor t;'1rgyi hagyatt'·kí11ak
p úrat bn .wt-pség1'í cmlc.-.kc a ~'.I darab színaran y edi·n yt tartalmazú, kor;íbhan S7ámo<;
más et11ik111 n h oz sorol1 na~·szentmikl úsi kin cs. Enne k, \'alamint a n emrégen isnit•rtt(·
y;Íll s1arvasi tíítart únak ro\'<Ísírásos !'<'!iratai azt bizon yítják, hogy a késő avar (onogur)
ni·1wss(·g s;~ját írássa l re nclt'lkezetL (jólle het mind a kincse t, mind a tútanú felira tait
m egkísfrclték magyarké nt. illct\T maf.,')'ar nyehi'ík{·nt c':·rtelmezni).

Az Avar Kaganátus bukása

Nagy' K;'1roly frank király szakadatlan h á borúi n ak so rúha illeszkedett az A\'ar Kaganátus
e lle n i t<Ílnad;ís is. A fnmk :1llam ugyanis, m iután megdöntötte a Lang-oh:ircl Kirúlysú-
gut, ('g)' kis szakaszon közvetlenül határos lett A\'arorszúggal. E]{:íbb azonban m{·g a
sz;íszok t"s a b~jon >k c·lle n harco lLK;íroly, s h ogy' hátát hiztosÍL<;a a7 a\'arokkal S'.7.<,111 hen ,
IJ(·kc."·t kütütt ve lük . .\mikor 788-han Ká roly a l><üor trónra ült , S7.éles fronton kiiziis
bat;ír lt"lesúlr a frankok (·s az avarok küziitl. Mi"g ugyanebben az {·vben kezck1{·t \ 't'll<'
a frank túmacl;ís az Ennsttil kckr rc csú avar terü letre. Mivel az avarok elutasitortúk
K;iroly teriilcti kúvctclt"seit, 791-hen megindult a (i-ank t:unaclás .-\varors1úg ellen .. \
hatalmas túmcgcket f'e h·on ull atú frankok szúmukra kech-czc'í ten·pt'n , a Bérsi-en léí-
hc11 gy-éízel met a rattak a1 a\·arok (ille tve azok e lú6rsei) frle1t. Az <l\'<trok ettúl kezdn·,
a ll\'Í lt iiss7.e ü tkiiz<"st ker ü lve, h;ítr;íltak az el6renyonmló frankok elúl, minden útjuk-
ba kerü lt {·le luw1 dpusz1 ítottak, ho1--,ry a nom;idok ked\'elt (a f'elperz<;elt föld taktikúj;'i-
uak m ·\•ez<·tt ) harc modora szerint ki·sztcss{·k megh átrálásra az e llenséget. A taktika
h e\'<Ílt, amihez mi·g az úszi estízl"sek és a folyók (mindenekd<'ítt a Duna) ;irad{1sai
túrsu ltak. Iindezek együ ttesen óriúsí veszreségeket okoztak a frankoknak, akik így
pi rrus1.i gytízelmet aranak.
J\'égy (·w,·I ké·súhh, 7~)5-hen avar h elh:1horú _j:1tszott a fran kok kczl-rc. A kag<in és a
jugurrm csapott iissze, s minclk{·t \'ez(·r elesett a csaLában. A nyugati ors7;ígrt'.>s1! kor-
m;ínyzó , a frankokkal kiizn'tlcnü l hat<Í.rns tudun még ez t'\'lwn Aaclwnhcn 11wghó-
do h 'agy Kírnlynak, ~ a kÓ\'etkt'7.<'í cs7tt'ndéílwn keresztény bill't' tért. l lg")'anekkor
Er·ik frianli h erceg ell<'míllús i1élkiil jutott cl a kagán i kincst;írig, s az 6rizetl<:n ül ha-
gvo tt, nagy 11H·1111 yis<~gli kincset kivi tte Avarorsz;íghú l. 79{) n yará11 l\'agy 1-(;írol~' fia,
Pippi11 v<:7et(·s{·vcl indult 1-~jabb hac!jú rat az avarok elle n, az e lesett kag:m h elycu v;'1-
lasztott wzetú meghódolt n eki. A. lhm útól nyu gau·a fekvő avar területeken l{· tn:jiitt
frank uralom ellen a tndm1 \'ezet{·s{·\'el 799-hen felke l{·s tört ki , ennek esete áldw:atul
több fra11k hatalmass;íg. így t\a~· J.i.;íroly sógora, valamílll Erik h erceg. A l;íza<iúst a
'.!G 1. A K\Rr.\·1 ~MEDENCE TÖRTf:>:ETE A ll<>NFOCT.\LÍ.SJ<;

frankok kYert é· k, a tud11111 kivé-gezték, s n agv mi·szfofast h;ütottak Yégre a Dunántú-

lo n a fe lkeléslwn részi Yett aYarok közéit t. ,<\:! ellenállús gyiikerci azonban m élyek k -
licttt>k, mi\'(.'l mi·g 80~-hcu is hallunk crúszakos <ff~lr cseleke dctrdl frank tisztségYise-
l<'ík t> lfc11. Az í!i tnd un 803-han meg hódo lt Nagy Károly e liílt. S m íg n yugaton ezek az
cscmc~n yck LÜrt(·n tek, 8 0g-han kelet fel{)] Krum bolgár k;ín hatoll lw :\Yarorszúg kt-'le-
ti (Tisza-\·idt-ki ) tnúlctt-rc, s 804-ben legyőzte a kag~mt, aki - ékté•t men t\'e - a fi·•111-
ko khoz mern·kült , és kerC'szti·ny hit re tért. A bolg:.ír támadás tal;í.n m ég több aYar
pusztn lús;íYal j;ír t, mint a mc·gism(· tli>dc'í fran k hac~j;'iratok és bosszuló akciúk. A D.
század C' lt:jén- az ii1ü lló Avarország eltlínt a térképriíl, s ezzel együtt nwgszlínt a Kár-
p;í.t-nwclcnn· uralm i egyst'·gc is. A tfrség a 9. sz(tzadban több hatalom közöli oszlou
meg.

A9.SZÁZAD

A frank Pannonia
A frankok nrnlma a h<üdani Avarország teri"iletC:·n a Dumíig terjed t. Az Ennsttíl ke le t-
re, a mai oszt r;ik területre es6 rl>szt A\'aria n (·\'en tarto rnánnvá szc1Tezti· k. A Dun~m túl
{·s a l>r;í,·a- Szá\'a köze Fel ső- és Alsó-Pannónia néven form;Üisan az a\'ar kagán (·s egy
szbv tiirzsffí (f<:jecldem ) uralma alá kerü lt, de lt'uylegcsen a/'. cliíbhi ("elett az Oriens
grúija, az ut óbbi f"clett pedig a [i;;mli herceg· gyakorolt fen11hatós;'1got. Egyh;ízi szem-
'p o nthú l is küliinhs&get tc ll~·k e két r(·sz kö; ütt·. Az av<u- kagc"111ok te'i·ükti:t·a salzbu r~ri
frst'k, a szláY tiirzsffík. Dr;íva- Száva-kö7.i területét az aqnileiai pátriárka !e l ügyelte', Avaria
tarLomá11 yban pedig a passaui püspök joghatósága érvényesült. 804 után az ;l\'ar
kagáHok l(·lth kn híís(·get tanúsítottak a frankok ir:mt, de a 8 Hks évek végén {>s a
820-as &n: k el~j{>n annál tiihb bajuk volt a frankoknak az uralmuk ellen lázad<'> szláv
ti>rzslú\'t·I, Lj11devittel. Fe lkelésének er<íszakos halála Yetelt végei. A 820-as évek má-
sodi k ld(·hen a Dráv;í.11 fr lhajózó bolgároknak sikerült elfoglal niuk :\lsú-Pannúnia
kdt>ti ri-sl'i-t (a Szerémséget és SzlaYónia egy rt'szét) .
E7 az (·rz(·kc m· te rül eti \'eszteségvon ta maga w ;'m 8'.?8-ban azt a fran k kiii'.igazgatási
~Íls7er-vezt;st, am~· lynek en·dm én)~·képpen egyetlen J>annoniúL hozta k létre: s a' terü-
le t egyházigazgat <lsábúl részt kapott Passau is. Pannoniáhan lassan h a ladt az egyház.-
s1.en•ezt-s. :'\cm csnp;Ín t~j püspiikség alapilására n e m került sor, d e rPm plomok is
\'iszonylag kis szc"unban épültek e te rületen. Annúl tühb bir tokot harácsolt öss1e itt a
salzburgi frsekség (•s a passaui püspiikst•g.
A frank Pannonia népessége vegyes e1nik11mú \'olt. B~joro kkal szinte alig számol-
hawnk. 860-ban a wangarok ha tárait említi egy okleYél az Alpok hibánál, bennük
bizonyára a kés6 avarok onogur csoportjait kell látnunk. 871 -ben adót fize tií avarok-
rúl olvash atunk. A közt~pkori Magyarországon felbukkan<'> \ ';írkouy helyn evek az a\'a-
rok egyik neYét 6rizheuék meg. Ezek m ellett az aclatokmelk tl a 9. századi lemetó'k is
tanúskodnak a\'ar to\'áhbélésr61. Tekint ette l arra, hogy a 9. század clséí t'·wized e itiíl
kezd\'<' a I> un ;íntúlon a frissen bekölt öz6 dóli szlá\'ok tú lsúlv\Jan \'Ol tak az avarok,
nye!Yi clszl;íYoscHl<ísa q„ryre in tenzívebb lett. A szlávok elsc'ísorl;an a Dt11ü11túl dél i ré·
szén lakt;1k, e'/ is azt bizonyítja, hogy dé li irányból hatoltak he a Dunántúl területére.
Az Oriens kúzigazgatásún ak 8~8-ban hekö\'C'tkezett útszenezésével - a kl·t Panno nia
megs1.ü111eti·sé\•el - fr lszámoltc"tk a dun;í ntú li Yazallus Avar Kaganútust és a d nív(mtúli
szl:n· l"<:jcdelcmsége t is, {•s nt-~· gró (c;;ígo t IPtesírcuPk a terü letükiin . . \ dé l-durní.ntúli
 A 9. sz..\zAn _,
<)~

szlávok fölé az a Pribina került, akit feltehet6en frank barú tsága miatt I. l\l<dmír mor-
va ft: jedt>lem íízött el ~1orvaországhól. Mojmír elleni fellépése kapcsán bizonyí1otta is
a frankok ir;"mti h(íségé t. Mint fr;u1k tisztvisel<í építette ki közpon~ját a mai Zalavúr
helyt'n, a németül l\fosaburgnak, szlávul Blatenski gradnak mondott Mocsúrvárban.
l ltóda fia, Kocel le tt, aki felkarol ta a Morvaországhól t<'wozni k{·nyszeriilt, az igdlirde-
tést szláv nvt>lven Yég-1.6 Konstm1tin-Cirill és Metód ügyé t, s Kocel közremlíködé'sével a
pápa l\frtóclot Sirmium, azaz val{~jában Pannonia érsekévé szentelte. Fonnúlisan lt'-
hát <inállú t>gyhúzi szervezetet kapou Pannonia, de Mt>tód mégst>m tudta az icWköz-
b en bolgár f'h':'házi központtá vált Sirmium érseki székét elfoglalni. :t\1ivel a frankok-
nak nem rnlt ínyére P~urnonia egyházi önállósulúsa, Kocel t - Metódclal <'h")'Ütl - meg-
büntették. Kocel ismeretlen módon e ltűnt a történelembó1, .\1ecócl pedig f'ogs;tgba t>s
b<tjor egyhá7i bíróság elé került.

A Morva Fejedelemség
A KírpáL-medence t'szaknyugaii részén a szláv n épesség élén nyitrai székhelyíí törzs[{)
álJol! a 9. Sí'.:1zad clséí évtizedeiben. Am int azonban a mona-szlávok Kárp<ll-rnedenrt·n
kívüli tiii-1,ssziivetségénck vezct{~e, I. Mc~jmír a 8?>0-as évek kiizep{: n frnnhatús:1g;'1t
kiterjeszt e l le a Nyitra-vidékre, a frank barát és egyházi téren a salzburgi {·rse krt' t<l-
masz~odú - mús fi.irr;l~ zerint viszont pogány - Pribin~mak mcnckúlllie kellett o u -
11 <cUL•l).,'}' Mc~jmír a Kúrp<itok k~l oldalúra kiterjed(} s kelet ft>li· tal{lll a Garamig elnyúló
Morvaorszúg i~jt'dehne lett. Onállósodási törehéseit letörencl<'í, a frankok f'é lre(tllí-
toltúk, és 84G-ban S<~ját nevel~üket, Mc~mír unokaöccsét, Rastislavot Ctltt>Lt(·k helyébe.
A kt>zclethen frank hlíségcn maradó RastislaY függetlenedni kezdett, <uni 1-,'}·ako1i fra nk-
morva háborúskodást vont maga után. Rastislawal szemben a frankok unokaöccs{'t,
az :\Italuk nevelt SzYatoplukotjátszották ki. Rastislarnt cletronizálták, nwgvakították,
ám a helyébe ültetett SzYatopluk Rastislav oppozíciós politik~ját folytatta a frankok
irányában, s így állandósu ltak a frank- mor\'a fcg}'\'eres összecsapások. A 880-as évek-
lwn SzYalop luk több ízben támadást indítolt a Dunántúl, a fra nk Pann onia te riileté-
re. 892-ben és 8~H-be11 ítjabb frank-morva háborúkra került sor, múr a magyarok
részv{·telén·l. 894-hen meghalt a morva fennhatóságot n yugati és talán keleti-d {·lke-
lt>t i irányba n is 1ávolabbi területre kitet:jeszt6 SzYatoplu k. Az <lllarn korm~inyzásfü Jiai -
II. l\lojmír és test\'t'rci - \'ették át, de uralmuk riividesen anarchiába torkollot t, amit
még kü lsc'í veszély is súlyosbított.
A Kírp<it-medence 9. sz;ízacl végi történetfaiek nyitott k érdése, ho~.,'}' a Pozsony
közdében a Dunúba ömllí Morva fo lyó két par ~jára kite1:jectéí (észa ki) Morvaorsz<"ig
mellett létezett-e egy músik mona p olitikai képződmény. Bi7on yos f'orr:ísok meg<·11-
gedik azt a feltételezésl, hogy ta lún az AJ-Dunába öm16 l\lorava fólyó nwn rén <'gy
másik (déli) l\Ior\'aorszúg is volt, amelyet Bíborban született Konstantin cs;ísz:u· Mrgali;
,\lomvia ( 'agy-Morvaorszúg) néven említ. A 0:agy jelz6 ennek a mon•a alakulatnak a
régiségére malhat. Egyel őre nem világos a két l\1onaország egym <lshoz valú Yiszonya.
l\1ég azt sem tar~juk kizártnak, hogy SZ\·atopluk uralkodása alatt, aki nyi.1g-:1ton a ( :seh-
mede11cfre te~jesztt>ttt' ki fennhatóságát, a két l\lor vaország- a Duna-Tisza kfo.(•11 kl'-
rcsztiil terül eti leg érin LkezetL egymással, azaz SzYatopluk t>hlw az irünyba is kitú~ította
orsz;"1ga h at<Írait. A déli morvák eredeti szfülásterüJete tehát a Kárp;í t-nwclenct' déli,
AJ-Dunával határos vidékeire terjed t ki. Sokan elwtik a d éli Morvaorszúgrn rnnatkozú
feltételezéseket.
 1. A K\RP.Í..T-~IEDENCE T(lRTf:m :n : ,\ HONFOGL\l ÁSJC;

A bolgár végek
Knnn bn 80'.'.- 804. évi ha<ijárata alapvetúváltozásokat idbctt d6 a Kárpát-medence
keleti f"eli·n('k etnikai viszonyaiban. E;1; a terül<•t a hajdani Avan.Jrs1.ág központja volt ,
Krum k<'u1 clúl;ísai azonban ;v. avars;í.g nagymértt>kíí pusztu lásával jártak. IIdyükrc
s1l;'1vok (timocsanok, abodritok) kerültek, akik - elszakadóban a bolgár uralom alól -
frank fe nn hatós;'1g a l;í. helyezték magukat. E;1; váltotta ki 8~7-ben azt a bolgár túmadást
a frank.ok ellen , amely a Szeréms(·gcl {~s a;1; azzal hat:iros SzlaYónia kdt>ti részét holg;í.r
ura lom a b juttatta. t\z ezt követú években Omurtag kán a T isza vidékén harcolt az
ahoclrit ok ellen. F('ltehet6, hogy az Alföld a 9. század további részében is bolgár ura-
lom alatl maradt, m t>g ha je lentős bolgCir lakosság n em é lt is itt. A bolgár fennharóság
e lsíisorban drakon alapult. Bizonyosan a bolgárok kezén volt Singidunum (a mai
lkogracl ). nagy valószínlíséggel az Alfúlci közepén ( :songrád, bizonyt.1lan viszont ez
;v. .\l riilcl t'·szaki peremén levlí\'iseg rácl, :\'é>gTácl (•s Zemplén esetében. Beograd, ( :scmg-
r;í.d «·~ l'\úgr<Í.cl kürnyéké11 l\'á ndor help1evek tíínnek fel, amelyek a 9. századi holg;\r
né pt·sst'·g 1ov;'1hl>élését bizonyítha tják. A D. sZ<iza<li Alföld régészeti leletekben való
s1egt~ ll\'St~ge 11e111 1ámaszUa al:1 a bolg;'u· megsz~tllást, s további probléma, hogy milyen
lt> hetett a \'iszony az alföldi bolgár uralom és a fe ltételezett déli Nagy-Morvaorsz<'1g
kiizútt. Sokkal biztosabb bbakon áll az erdélyi bolg<í.r uralom kt'.·rdésc. Itt - ha nem is
nagy sz;'u n IJan - a d·g(·szeti leletek a holgárokjelenlt'· rét bizonyíqák. Egy 892. C:·vi acla t
szerint Arnull' f'rank uralkocl(J azt kéne a bolgár fr;jcdclemt61, hogy ne en gcc~j en sút
száll ítani '.\lorvaorságba. Ez egyi~ rtclmlívé teszi a bolgár fennhatóságot a sóban gaz-
dag Enll·ly l't'lett. :\bolgár kiizpont a szl;'w nyelven Belg radnak nevezett <~yu l afrhfr­
V<Ír rnlt , anwlynek közelében szintén felbukkan a bolgár toYábbélésre utaló Núnclor
liclyné\·. Erclé·lyhen ugyanúgy, mint az Al!'öldón , számolhatunk szláv (Erdély perem(· n
kift:jezt:t ten keleti szláv jellegíí) n é pességgel. Tekintettel :irra, hogy i·ppcn a~}. sz<í.-
ndha11 kúvetkezMt be ciöntéí fórdnlat a bolgár-törökök elszlávosodásáhan, mind a
holg<í.r, min cl a bolg:ínól külön biizlí szláv népess{·g már szláv nyeJyü helynévanyagot
h agyott h;ítra .
.\ !l. s1;'1zad \'t·gi·n a Kárp:11-medencéht·n nwgjden éS m agyarok három, illetYe alkal-
111asi11 t 11(·g~· politikai képzéíclm ényt ta l:í.ltak itt: Erclélyhen és az Alíöldiin - annak egy
r(·sz(·n - bolgár uralmat, a Dunánt~1lo11 frank herendezkcdést, északnyugaton (és eset-
leg di·ll'n ) m 01Ta fenn hatóságot. Erclekes, hogy egyik képzéíclménynek sem a Káqú t-
mecle11 c(· lw11 volt a központja. A Yil;'1gi igazgatás teré n a pannoniai fra n kok
Rt·gcn shurgtól függ tek, az északi morY;í.k centruma a Kárpát-medencén kívüli
\ 'clchrado11 (l lhe rské llracliste mellett), az erdélyi és a lrö ldi bolgároké pedig a Dm1ú-
t('>l ck ln:, Pliszkúhan és Preszlavban volt. Semmit sem mondhatunk ebben a vonatko-
z:'lsban ;1 déli mon:ikrúl. Az a körülmé ny, hogy volLaképpcn három ;illam perem terü-
k te nyú lt he a IZ<í.rp<í.t-medencélw, Lörzsterülcteik viszont kívül feküd tek azon, nH'g-
kii1111yí1ctt c az i'!i haza fogfalására indult magyarok dolg;'it.
 2. AZ ŐSMAGYARSÁG TORTÉNETE
„
A HONFOGLALASIG

AZ URÁLI ÉS A FINNUGO R KOR

A magyar nyelv rokonsága

.v 6sm agyarok tör téne tének (a magyar é>stö n énetnck) kezde tei az id{ík homályába
\'t•sz1wk. (A honfoglalásig te1:jerl6 i<l6szakrúl szólván azért használom a magyar he-
lye tt az úsmag)'ar tertnirmst, hogy ezzel is hangsúlyozzam: a nyelvi megtélc·l{·s el lené-
re népi azo nosság szempontj<'1hól mély külünbségek választják el a honfoglalás utáni
magyarokat a 895 el6tti e l<ídeikt ől. ) A legnagyohb prnhlC:·: m;Ü az jdt-nti, hogy itt nem
:íltahíban az emberi f;~j vagy egy régió, h a nem egye tlt•n olyan nép históri~ját kell a
lt·hetú l eg t ~ivo labbi polltig visszakö,·etni, amely e távoli id{íbcn n (·pkt"·nt m(·g nem is
J(·te1.etl, ha nem más népekkel e lválaszthatatlan egvségbcn éh. l li;í.ba állnak a kutatás
ren delkezésére a fold sní.mos pon tján sok százezer \'agy az l"rál lwgyst>g úd{·kén sok
tízezer ('.\'\'cl ezelő tti idlíből származó leletek (ernb{'ri csontmarackánvok, ember al-
kotta túrgyak és telqmyomok), ezek konkrét nt·phez (e tnikumhoz) kútése a tárnli
múltban lehetetlen. A régészeti források éppen etnikai szempomból „n émák", és c„1
meggátolja azt, hol,'")' az ősmagyarok törté-ne tének fe ldolgozása a nagy múltra \'i.ssza-
!ll{'n(í tárgyi emlékek \'Ollalán indulhasson cl. Ennek az az ára, hogy a mam•arság -
illetve m:ts n (·pek - egyedi (etnikus) ústör1é1wte eleve kénytelen lemondani a p le isz-
tocén egész icl(íszak<íról, s csak a lwloch1ra korlátozza \'Ízsgálatait, s így szükségszeríí-
e-11 megelégszik az ut o lsó néhány évezred vallatásával.
A yizsg;ílóclás kiindu l ópcm~jáboz a legbiztosabb irá nyuít a nych·i tén yek szolgúltat-
j<ík. Evszázadok ó ta m•anílott, az utolsó 100-~ 00 év során sokoldalúan bizonyított tu-
donünyos t(·tel, hogy a rnagy.:ir n yelv a finnugor nyelvek csalá(\j:1ha tartozik, s m ég
c· 111H~l is fri.ssehh kt>lctíí az a mq~á ll ap ítás, hogy a finnugor nyeh·ek egy még kite1:jed-
tehh nve lvcsalád, az ur ál i r(:szt•t alkotják. 1\7 uráli nyeh-csaláclha ugyanis a linnugrn·
nwllctt a szam ojéd nyelvek is hcktartomak. Ez azt jelenti, hogy h ~ücl anáhan l{·tezett
e~· ur(11i alapnyelvet heszélú közösség, amely egys&gcsen magába foglalta a kt'·s()bbi
finn ugorok és szam<~jédo k eleit is. A magyar nyelY mai állapotábau is - [>yezredekke l a
fi1111ugur nychn>kon okt<i l va ló elválás után -egyértelmííen finnugor, illetve ur;"tli ere--
det re \'alt. Legkö nnyebben ez a szúkincs \'onatkozás;í.ban lútható be. Igaz, h;1 a szór(1ri
ttiszavakat tesszük mfrlegTe, ezeknek m t>g ötöde sem 111i116sül finnugor eredetlí vagy
helsc"í kclctkczt;sií szónak,_a nagyobbik hfm yadukjiiv<·vényszó , illetve ismeretlen \'agy
bizonytalan t'redetíí szú.A.ma szótári szókészletb en rendkí,·ül sok o lyan szó talftl h ató,
amelyjúval a (innugor (uráli) együttélés utáni „mo<le rn " [ogalmak jelölésfre szüle-
tett meg. Sokkal nwghízhatóbb kc;pet nyíut, ha gyakorisági szcmpontbúl tesszük mfr·
legre a magyar nye-lv sz;wait, \'agyis ha azt vizsgálj uk, hogy egy-egy adott szüvegbcn
(a hol a kiizhasznú fogalma kje lii lésére szolgáló szókl~ szl et gyakra n. míg a szútúri Si'.Ú·
ki11cs túln)·omó része csak ritkán vagy i'pp{'n elYé tYe fordul elú) a s1.:wak h;í.ny százalt'·-
ka lekinthet<i uráli, illetve limmgo r eredctlíne-k Yagy lwls6 kclt·t kczi·síinek. A kóltc"ík,
' ;() !! . . \Z ÖS!\L.\( ;\:.\RS. \e; TÜRTl::N ETE A HONFOCL \!.\SI<;

írcik nyeln•'leH~ne k min tegy 90%-a rnin6sül ilye1mek, cte a mindennapi beszédben is
t'léd a /.;~-; -01. Nem \'életlen ez, hiszen a magF"lr nyeh·ben mintegy 1OOO-re tehet6 a
finnugor alap!>t:a\'ak száma, ami igen magas, f61eg, ha számítúsha \'esszük: mai indo-
<'Urúp;d crecktfí nyel\'ekben az alapsza\'ak száma általában 500 körüli. Ugyancsak egy-
frtdm\it·n a finnugor er~cletet bizonyí~ja a magyar nydv alapvetcí szókészlethe rarto-
'li'i sz:wainak vizsg;ílata. Osi iinnug«ir (uráli) örökségünk sorúba tartoznak a névmá-
~ok, az eg\·~1.cr\i si'Úmok, a testn:sznevek, a rokonsági fok megjelölésére szolgálú sza-
\'ak, a1. .t'li'at-, növ6ny- és ásványnevt'k, a lakcí sal, es;.közökkt·l, fegyverekkel, ;-uházat-
tal, t;ípl;ílk<míssal , a természt't tárg:„<1.iYal, j elenségeivel kapcsolatos szavak, n il ~jdon­
s;íg, nw1111:1st'>g megucwzésére szolgáló nwlléknevek, valamint az elt~mi cselehése-
k<' t, ti'>rt<'n{·seket kifr:jezií igék. A szúkt:·szleteu kí\'ül dóntci sí1llyal esik latba a magya r
n~'{'l\' ur;íli roko11s<ígi111ak megállapításakor a nyeh·tani szerkezeL (ragok, képz(ík) , \'a-
lami11t a szabályszcríí hangmegl'elelések (hangtörvények) sora.
. \ mai,r;·arsúg eleinek tönéneté·t re hát nyeh·i úton addig a szakaszig kísérheqük nyo-
mon nwgld1t>t<Ís bil(myossággal, ameddig az uráli alapnyelvet heszéló'k közösség(· be
tartoztak. Tcijes a hizo11ytalans;'1g \'iszont a tekimethen, hogy miként képze lhetéí e l a
mam·arsúg (f·s az egész uráli nyeh·közösség tagjai) helyzete' ai' uráli alapnye lv kialak.u-
l;Í<;Úl megelíídí icléíben (az ún. preuráli korb;.m) . 'em frhétlenül megbízható krono-
l<'> giai v<imít;hok - egyebek között szóstatisztikai módszerrel történt Yizsgálatok (ún.
g lottokronolúgiai módszer) - eredményeképpen jutou a nyelvmdomány arr.1 a kö-
v<·tkeztctésn-, hog:· a szam<~j édok 6sei legkés(íhb a Kr. e. IY. é\'ezred elíítt elváltak a
linnugoroktúl. Ez az urúli kor végét s a finnugor kor kezd etét jelenti. A finnugor
J..orban m;ir csak a ma finnugor nyelvet beszél<>k eléídei maradtak élet-és nyehi közös-
s<"g hcn , hogy awtcín a Kr. e. Ill. évezred \'égéig (legkésc3bh 2000-ig ) széthul\jon a
finn ugo r alapnyelve t heszél(Sk közössége is, s egyik ágon kialakn!jon a finn-permi alap-
ll)Tlvct , a másik ;ígon pedig az ugor alapnyel\'e t heszélc3 népesség. Ez a szétválás jelzi
a finnugor kor \'t'g{· t. A nydvi tények alaEján a magyar 6stön énet uráli és finnugor
kor;írc'Jl hcs7(·1Jw1 únk. E1ek teh<lt Cl-,')1IÜsra kiivetkez6 6stönéneti korszakokat jelöl-
nek. a111dyek egybemosása kronolúgiai szempontból nem lehetségcs. l\1ás kérdés, hO!o,')'
a 11yeln11domány ma még nem tud é les Yálasztóvonalat húzni a két időszak közé a
nyl'l\'i ;íllap<H küli'>nhst-gei alapján; ,·agyis meglehetősen egyneműnek tűnnek az uráli
kor P<; a finnugo r kor \iszonyai mindazon területeken, amelyek nyelvi tf·nyezéíikkel
je llt·mei' heté>k.

Az őshaza
1.cgi-,r;«1kra bhan nyd\'i an yagot vettek igénybe az máli, illctYe a finnugor alapnyel\'
11{·1wss{·ge lakúllt'lyC:nck megüllapílásához. Azt a területet, ahol e nyelvi közösség ré-
si'l'ké·nt a mahr;·ars;íg eléídei is éltek, őshazának (finnugor \'agy ~jabban uráli őshazá­
nak) tekin0ük. Ennek földrajzi haLi rait, terüle ti kitcr:jedéséL i ll etően ma sincs min-
denki ültal elfogadott, egységesnek rnondhatú ú!lá pont. t>.Iára már idejéL múlta az az
dk{·pzch"s, hogy a finnugorok líshazáj a Belsé>-Azsiában, a Sz~ján hegységhen és az
: Vca( Íl<'gys<;g. 11yug-ari részében rnH, mivef megdc3Tt az a feltevés, hogy a finnugorok és
az alt<\ii nye l\'csalúd tagjai n yel\'rokonok lennént>k. Töbh 6shazaelmélet is sarjadt vi-
szont a nyeh·észeti paleo ntol ógia módszerének alkalmazása n yomán. Ez a rokon nyel-
veklwn egyc7<.Í növ{· ny- t-s állatneveket (amelyek az alapnyelv szókészletébe tartoztak)
s1.cmhesíti a né'>v{·nyek és állatok hajctani elterjedéséYel, és a megnevezett Dóra és
fauna ehe1jedé~i kiin· rajzolja körül az őshaza területét. Korábbi időszakban elsé:ísor-
 AZ l ' R ·\ LI l::s ,\ FINNll( :oR KO R 31

han a tiilf,,1', hiw11yos fe ny<íféli·k (luc és cirbo~wi), a szil, az á llatok k(ú.ül pedig a mr;h (és
Lerm é ke, a mh.), Yalam int a sün julotlak naITT' szerephez az éíshaza h e lyének nwghatá-
rozásúban. l\1ivel régen ezek kózü1, túhb (a szil, a méh, a sün) kizá ró lagosan Yagy
rlsúsorban Európ<íhan (mé-gl10:rzá Eszakkelct-Európában ) volt bonos, e zfrr az erre a
forráshá;-isra (·pít<í kutatók a Volga, a K;írn a folyók és az Urál h egysé>g köz ti Yidékrc
lwlye„ ti·k a fiunugrn· 6shaát. Ugyancsak a nyely{·szeti palconto lógiára (féíleg az mlei
p 11y/íre , a 11yhre é~ az 1~w>1n· ), \'alamint a pollenanalízisre (azaz a réginúlt idi'íhtSI kon-
zerv:tlúclott vir(tgpor elem zi·sére) tám aszkodott a kutalás másik vonulata, amely még
np.1 gatahhra tette a linnugornk <í. haz<\ját , s a Balti-te n ger és az Oka folyó (m<Í.S nézd
a Balt iknm és a z l lr;í.J hcgysi·g) közti te rület re lokalizálta azt.
l lgyanrsak a nyel\'{·sze ti paleontológiából indult ki az a - szélesebb kiirhen elfüga-
do11;'1 vált - felt<:>Yt'S, ame ly (it faü~jt.a uráli, iUe tYe finnu gor ercde tl'í ne\'é-re alapozva
kísfre ltc llH'g meghatározni az uráli 6 shaza hely(· t,jóllehct a megnevezések lcgtiihl?je
a m agyar 1n-elYl>en nem maradt ránk. A lur-, a rirho~1·a-, a jq?;m_w:- és a vörii.~fenyű, \'ala-
mint ;1 m agyarban linnugor ere detú szil k<iziil a z elséí n éITT' a t<~jgán honos fa, csak a
lcgu to lsú sz;í rnít az európai \'egyes lomherd<'í fai közé. A \<\'ürrn-gfaciálist , a jégkorszak
végl-t küvetc'í lt-lmelcgeclés sor(m a tajga kele lről haladt. nyugat íelt'„ a Yegycs Jomher-
d ü pedig 11~1 1g atrúl ke l<·t {·s {·szakkdel ldé. Az uráli 6sh azá1J ak olyan h e lyen kellett
Ceküdnie , ahol a tajga ffti \'C>lta k a meglialározók, s ezek n yugati ir;ínyú terjeszkedésük
sor;ín iisszt' tal;í.lkmtak az e llcnkn{) irá n ybó l elő rc tö n) vegyes l o mlwrdőn· l. A n ych-i·-
szc ti p aleo n tolúg"ia t't,<'ll eredmhwei, valamint a pollenanalízis meg;\llapítc"tsai azt
mutaüák, hogy az m ;íli ó'shaza (az ur:1li alapnyelvet. beszéJ{)k köziis otthona) az l lr:"1l
ht'gys{·g vidt"kt·n \'Olt. Kénlés, hogy ez meddig Lerjedt kelcl fel{-, az Ob Colyú alsú és
kózéps<í fol y;ísa mentén l'\,11gat-S1.ihériában. Mivel az U rál hq.,')·ség nem jdent á1húg-
hatat la11 akadúlyt, n e m rni11 6siil éles ha1:1rnak, könnyen m eglehet, hogy az ur~·ili népes-
si·g egy ré·sze az l lrál uyngati oldal;ín élt. A finnu gor korban ann yi változás tiirtén t, hogy
a sza111<~jt"d ok 6sci és!'akkdet lt·lé mozdultak el, a fi nnugorok pedig a körülírt terület
nyugati d·s„(·n {•ltek, m iküzh en egyes csopor~aik lassú np1gati irányú mozg;"tsuk sor:m
:1tlt·pté·k az lfrúl heg~·séget. {•s e l6rctolt;í.k szállásaikat a \'olga- Ká ma torkolaláig.

Az életmód és a társadalom
l 'gya1Ksak orns1,l;'mn~sz t , ·álla ll a nyeh'é·szet aY u ráli és finnugor kori életmód i>s társa-
dalom kiirvo nalazás;í.han. Az ur;íli alapnyelvben a lwl, tat (' halfr~jta ' ) , háló, illetve az íj,
id1~r;, 11yíl szavak a hal ászat t:•s a va<lászar fontoss~ígáról vallanak. Víz menti tartúzkodá-
sukról o lyan , a vízi {·le tte l kapcsolalos, uráli credetú szavak ad nak k f pet , mint maga a
viz, továhb;í az tir (':iracl<í.s'), halad (' ú szik'), IÍJÚh,jó ('folyó ') , tó, láf1, hab (' hullám '),
fal ('a csónak egy rt•sze' ). A halászat és a vadászat az uráliak élelmét szolgált <llla, amit
n yersen és ffüye fog)"..tsz LOttak. A nyersh ús-e\'és szokására n é pr~j zi párh uzamok, a hús
megfözl-si•n· udli e rcclctl'í .főz t:·s .fúzék sza\'aink utalnak. A halakon kíYül számos nüs
állat húsáL fog-yaszthatt<'tk, ernléísókét (pl. nyúl, rfnszanms) , madarakét (fór;ofv, holló) és
h ülkíkét (k~{!,YÓ). l lg-yauakkor élelrn iiket gyíijtúgetéssel tették változatossá. Igy juthal-
tak p l. a monyhoz ('Lc~jás ') . A vadászat szolg<íllatta ruh ázatukat, a bált, ami szirn éu
uráli ert>detú szanmk. T<"kinte ttel ;u-ra, ho~n· az ur{1li népesség a fente b b utolsóké nt
vúzo lt 6shazaelmé leL szerint lent északon í~lt, ahol h ónapokon át hó borította a tal:~jt ,
és a hideg szabta m eg az ici<ijúrást, fo ntos \'olt mind a m e leg rnházar (n yelvészeti
al apon bizonyíth ató az uráli kori ó ltözetben a z iiv, a sZ'Íj és az ·1 ~jj rneglfae) , mind a
hidegttSI, de foleg a szélc éíl óvó h:~jl{'k, amit h óba vág tak, ,·agy félig a földbe m élyítel-
 '.! .• \Z ( >s:-r. \CYAHSAC TÚRTl::NF.TE A HO~FO< a. \["\SI(;

lt'k, s a vad nyomáL követw könnyen feladhattak . Az állaLvilftgból egyetlen h1í társa
volt az embernek, a nür háziasítotl kutya, amclynt>k fúleg a vadászatokon vette hasz-
nát. A kutya h ú.d iatta az ur:1Ii korban már ismert szánt, az ember pedig hó talpat
haszn;ílt a h;was tt>rt"pen való közlekedésre .
Nem kiivetkezett be számottevú t'.letmóclbeli vúltozás a finnugor korban . U ralkodó
fogfalkO'l;í.si ;íg marad t a vadászat (·s a halászat. A vadászat köréhú1 finn ugor kori szava-
ink közül a lií; iil, továbbá egy sor állatn (·v ( vörsöh, lúd, nyuszt, rl)'r'st, ravasz ' róka') , a
habís1.at küréh61 pedig a finn ugor örökségnek számító .fal 'rekcszték, h áló', vrjsu,
valamint ni-hány ha lu év (iJ'n, 11.f•szeg) bizonyítja ezt. ToYáhhr a is szerepelt kiq~észítCí
Levékenys(·gkfo t (<-lelemszerz(·si fornísként) a gy1ijLügetés, amint czLa Gnnugur kori
szók(·~zkth61 a 11u'ggy 'bogyó' mutatja. Bár a magyar ftríz és lak szavak finnugor er<'<le-
tüek, mégse m go ndolhatun k arra, hogy a finr rng'Orok valóságos házakban laktak vol-
na. Fúldl>c siillyeszlell kunyhók '"!-!O' sátrak rnltak szállásaik, ez utóbbiak borítása h6r-
liííl \'agy n~írfaki-rq~b61 készült. Allanart;í.ssal i·s föld műve léssel mi·g a fi n nug or kor-
ban sem számolha1u11k (az udli kori illet6en cunek mtg csak a gyant'üa sem \'e thetó'
l't-1 ) , h<ír nem kizárt, hogy a finn ugor kor vt-gén nwgkczctú'dhetctl a vadrénszarvas
h;'1ziasí1;ísa. Nincs megbízható n ycl\'i adat a finnugorság földnní\'elésfrc sem. Egv-egy
- kéLes jelentésú - szó (pl. esetleg a kenyér) megléte ugyanis alig ha szolgálhat egi•s1.
li>glalkoz;'1si <Íga k \'iníg.t:ásának bizonyságául. Jó pé-lda erre a fémek, illet\T anyagok
tH'\·e az uráli i·s a fin n ugor alapnyelvben. Noha h ű szavunk „csak" finnu gor e redetű (a
szanH!jéd nwgldt>Vikkt>I ya}(} kapcsolata iwm cgyértelmtí) , mégis aligh a lehel vitás,
hogy az alapnyelv n i•pt>sségt' az u rúli, majd az arra kéivetkezó' fin nugor korban szcrszú··
mai t - amel\'(·k kiizül a la'~1 t-s az ri1t ismei:jük nyelvi aclalok alapj án - jórészt kfíh()J
készíteuc. ::\em kizárt, hogy r.1on t szanmk is finnugor credet(í, ami azt jelzi , hogy a
szersz;'uno k 1rnísik l'l~ sze (pl. a H[) csontból valú volt. Ugyan akkor va.1 szavunk uráli
ned('tíí, de ehb61 nem szabad urúli kori \'asmcg nmnkálásra c'-s Yasmlívességre küwt-
kcztel ni, miki·nt az esetlegesen finnugor kori arany szó scrn szolgálhat az aranyml:íves-
s(·g hizonys;ígául. :\z arannyal kereskt"delem rt-,·én isme1-kedh ettek meg; ár 'valarni-
1wk ;11. ;ir;1' SZ<l\1mk finnugcn· erecletli.
A/. ur;í li (·s a finnugor kor Lúrsadalrna vérs(·gi alapon t;pült l'el. A magyar r okons<'tgi
<·h u'Yt'd·~ek kgtöbl~je visszavezethet{) az urúli a lapnye h·ig (mu' 'anya', 11.1· ' apa' , pt ' fe-
k st-g', 1111' 11.l'. 111!, wlwn stb.) , illetve a fi nnugor· alapnyt'lvig {fiú, iirs, anya). A n~rrokon o k
tlt'lll Zl'lS<~gckcl alkottak. A nemzetség fogalmáL a finnug orban o lya n szúval !'ejezté k
ki, amely a magyarban had alakban és a népnyeh·hpn ' nemzetség' je lenti·sben élt
tovább. T;írsadalmi tag ozódással a ligha számolhatunk még, hiszen mind az é le lt>m-
s1.er1ú lev(·ke nys(·g (\'ad;íszat, hal:tszat) közösen törtt'tll, mind a nwgszt'rzett zs;í. k-
mú11 y a köziis),(·g 111h~jclo11út képezte . Aligha két~t-gcs, hogy a n emzets(·g élt-n nür
C'kkor ,.·czctc'í ;íll t, ak i azo n han tisztségé hez té nylegPs, meggazclagoclásra módot n yl'~j ló
hauhnat nem tudott szerezni. Fe ltchetú, hogy a leszármazást a nemzetségen be lül
apai úgon tarlott<'tk sórnon. A linnugor kori hitvil:tg alapját a ti wkzaLOs, ;w. ember
:íltal mé·g alig ismcn természetL61 (·s az elhalt éísökt61 \'a ló fé lelem al kotta, s ezekkel
kapcsolatban alakult ki a sze llemhit.

A tárgyi emlékek
A nyt'h'i-szcti ismen' tt'ket az u tóbbi évtizt>clekhen t'rt·clm(·nyesen egi:szítik ki a rt'gi·-
s1eti le letek. Ezeknek legnagyobb h átr;i.u yuk, hogy éppen etnikai kádéseklw n „né-
m;ík". ;\cm yflctlt'tl tehát, hogy az urúli és a firnmgor fühaza helyének mcghatározá-
 A'/. l 'R.\U f:s .\ FJNt'WCOR KOR •)0
.1.1

":ib.111 tiihhft-le ni>zet alakul t ki a r('g('szelh cn. Négy oly<m középséí kéíkori (nwwlitikus)
ku ltúr;it is ism erünk, amelyckct kapcsolatba h oztak az u ráli (finnug·or ) alapnyelvet
he-,;rélc> népességgel. A YO!ga- kúmai mezolitikum hel~i késő paleolit eléízm i·n yhól néitt
i;.i . .., .\ Kr. e. \'llI- \ '.évezr ed között vir<ig-zot t a \ hlga és az Urál h<"gység közti terük ten ,
\·alamint elszórtan az Uráltól keletre. l gya.ncsa k Európába h~lyezhetéí ké t további
!llt"/Olit kultúra is, a Kundai és a sz,·idéri. A Kunclai-kultúra az r:sztországban tal álh a-
tú .•1 Finn-iibólhüz közeli Kunda-túról kapta n evét, a poll l."'nanal ízis alapj ún a Kr. e.
\"II-\'J. i·n-nedn· datálják. A SZ\·idé ri-kultúra n évadó le l őhe lye Le n gyelországban ,
\·.ll''>Ú!ÚI dé lrf" fék.szik, s voltakc~ppcn kései p aleolit régészeti mlíveltségeL hordoz, amely-
nek kialakul<is;ira mi'g a Wünn :~.g l aciáli s szakaszban, Kr. e. 11 ezer köriil került sor,
.., t '>.1k ki·sc'íhh Y<íllozott mczolitjellegih·é. E három mezolit kultúra ka pcsolatba hozása
.11 ur;íli (linnug-or) népekkel kétséges. Az a Jegvalószínífüb, hogy az uráliak hagyatéka
.1 Sigiri-kultúr;'1ba11 maradt ránk, annak elknfre, h og-y a lt>gkor<'1bbi leletfel t:1rús kü-
1iil m(·n ~·ei hil'.tos fogúclzó1 n e m adnak. A névadó Sig"ir-tó az llrál heg-ysé·g ke le ti olda-
l.!11. .Jt>katyt>rinlJllrgtól északra ta hílhaLÚ, s a 1órúl eh1t>\'ezett rnúv<.> ltst'.·g az U rál Ló! a
fnh ol Coh'úig- terjecl L. A Kr. e. IV. évezredre clatúlhatú kultúra n ép ess{·ge vadúsz-halász
1··le1111úclot folyta tott, amint ez a csontkleL<:'k búl megálla p ítható . Eszkö~ei k nagyobbik
ré ve ( t(í, ár, t•k, nyíllw gy) is csont bó l, kisebbik része k<fö()J készült. O sszefüggése a
1'.unc!ai-ku ltúr <íval vitatott, viszon t n aITT'On kézen léhő ann ak fcltételezt-se, h OITT' a n eo-
lilha út h ;.~jló Sigiri-knltúra a Kozl ovi-kul túr~1ban folytatódott, vagy é ppen annak he lyi
megfelel(*"
. 1il;'1rdabh tal;~jon úll a rég(·sze t az (~jkfíkori kultúrák (·s a finnugorság kapcsolatú-
n .1k ,-011atkozás:1ha11. A nyugat-szib é riai Tyume n y m e lletti Kozlov lcléílwlyrúl elnen:-
tt'll Kozlm·i-kult úra az Ur áltól kele trt' fch6 ,·idt-k legrég ibb n eolit mlíwl tst"·ge. a mely
lllt'!.!, llll'Lolit jelkgíí k6eszkii;rükc1 is hasrn;íh . A felt;ir·ó r{·gész a Kr. t'. I\'. t'\'eZrt'dre
-tOOO-'.i:lOO köz{·) kcltcztt'. A Ko/.lo\1-míiYcltség hal;ísz-vadász uí:-pe túpartoko n t~ l!.
Kt·r;í mi;'~j a ddi hat;ist mutat, a hol az Am11-Da1ja \'idékén a IV. hezn·d közl' pt'"t61 a
Keh t' min;í ri-kul túra Yir;)gzot t. A Kozlovi-kultúr;'ira gyakorolt hatása ki-tségwkn , dc az
m;ir \'Ítat hatú, h ogy az llrúl-vidék urúli (finnugor) n épessége a d éli teriilt·tr!íl vonult
\'(ilna t•s;rakra , s így a Km:lm·i- {·s a Kcltcmin ári-ku ltúra közöt t e tn ikus kapcso lat l<:> n 11 <:> .
\1 újabb n yelv{•szc ti ;ifüísfog lal;is sze r int a Kozlovi-kultúrában (i llet\'e a nn ak sigi ri sza-
kav;íba n rngy csct lt•g sigiri e l<'il.mén yéhcn) lálhatju k az ur;\liak (fin n ugorok) legko-
1<ibhi. a 1wo litik11mh ú l (a kései mezolitikumból) szár mazú lele teit. Bizon yosra velw-
tc'í. hogy urál i (!inrn1gor) 1H: pesség kert:'sbetéí azon r égésze ti ku ltúra n {·p (•hen , ame-
ht•t \ 'o lga- kúmai-kultúra u (·vcn ismerünk. Ez Eurázsia nagy kite rjed(·síí, a z Okútó l az
Ohig 11 ~íilú terü letein \'irúgrntt a Kr. e. I\'. é\'ezred k ez<lctl-téíl a Kr. e. H. é\'ezred
m.i'-ndik f'elt:ig ( tc h út uag~:júhól ·1000- 1~50 küzüll ) . NC"m kiz;'irl, h ogy a n eolit m i íwlt-
'<'g heh·i nu•1.olit alapokbó l lejlliclött k i. l\Iindenesetre kéíeszközeik m{•g h osszú idiSn
.i1 111c?oli1 jelleget mutatnak, s csak kései szakaszban j ele n11 C"k m t>g a csiszolL kc>szer-
,7.írnok. .-\kultúra horclm.ói folrópanokon te le pül te k meg, lakhelyeiket r{·szhc:>n f()ld-
lw mt>lyílt'l!(·k, f/íleg halászattal, illet\'(' vacl<í.szattal fog lalkoztak. \'an olya n re ltc'-tele-
/(~~- hogy a Kr. e. I\'. éve zred közepl-n d l· li irányb ú l idegen n é pesség (a Kel temin úri-
ku ltúra n{·p e) hatolt be a \'olga-ká mai-mlí\•cl t~t'-g területére, s területi folr tonossúgn-
kaL megszakította .
...\. k{·nys;rerúen ketté\'ált uráli abpni·pess{·g keleti tiimbjé h{)l alakultak ki a k(·s()bbi
~ta moj(·clok, a kik kelet fel(· a J t' nyiszt:j folyé>ig hatoltak elc'íre , míg a n é p essl-g ti'>hb i
ri·-;1t', a finnngo rs;íg he lyben mar adt, illetve n yu gati irányban te1jcszkcdett. Felme-
rü lt. hogy a k grt'g<'hbi [innországi ( k(·let-balti) neolit kultúra, a Sperri ngs-míívclt.~(~g
 I

AZ l "R.\LI 1::s .\ FI:\'Nl'c;oR KOR

-;;íha11 röhhf(~ k 11i·ze t alakult ki a ri'gészetben. Négy o lyan kö zépsó' kúkori (mezolitikns)
ku ltúrát is isrnerü n k, amelyeket kap csolatba h oztak az uráli (finnugor ) alapnyel\'et
lie:-./'(•ló' nt;pességgt>I. A Yolga- kám ai m ezolitikum helyi kt'·séí paleolit el6zmé-nyh{S] néítt
ki, s a Kr. e. \1IJ- \'. éyczred között Yirágzott a Volga és az Urál heg-vség kiizti terüh·H·n .
\'a lamínt t.> ISzortan az l fráltö l keletre. Ugyancsak Európába h~· lyezhe t (í ki·t lovúbbi
m ezolit kult úra is, a Ku ndai és a Sz\1déri. A Kundai-kultúra az Esztországban találha-
t<\ a Finn-óbölhöz kfo.eli Kuncia-tóról kapta n evé t, a pollenanalízis alapján a Kr. e .
\llI- \ 'l. i'\'t'íTeclre dat (tlják. A SzYidc.'.~ri-kultúra néYadó leléíl1elye Lengyelorsághan,
\ 'arsútúl d é lre fekszik, s \'Oltaképpcn kései paleo li t régészeti mííveltségrt hordoz, ;unely-
nek kialakuhí.s;íra m ég a Würm '.~. gfaci<ílis szakaszban, Kr. e. l 1 ezer körül került sor,
s csak kés6hb Yálto1.ott mezolitjellegíívt'. E három mezolit kultú ra kapcso la tba hozása
az urúli (finnugor) népekkel kétséges. Az a legvalószínlihh, hogy az urál iak hagyat{•ka
a Sig iri-ku ltúrúhan maradt rfmk, annak ellenére, hogy a legkorábbi le letf't>ltárás kii-
1iiltn{·m·ei biztos fogúdzó t nem adnak. A névad ó Sigir-t<'>az lldl hegység keleú olda-
hín , Jekatye1·inhm gtól {•szakra tal;ílható, s a tóról elnevt'zett mli\'eltség az U r;'\Jtó l a
To bol folyúig ter:jeclt. A Kr. e .!\'. évezn:dre dat<ílhmó kultúra né pessége vadász-halász
éktmódol folytato tt, am int ez a cso n tlektek.b(íl megállapítható. Eszkö~yik nagyobbik
részt• (tíí, úr, ék, nyílh egy) is rso n thí>l, kisebbik része kó"búl készült. O sszefüggi:sc a
Ku11<lai-knltú r;'1val \'Ítatoll, \iszont nagyon kézenfekY6 an nak l"t>lté telezése, hogy a 1wo-
li tha füh ~jl<'> Sigiri-k11lt ú ra a Kozlovi-ku ltúrában folytatódott, vagy (·ppen annak helyi
nwgfel e l í~je.
Szil<írdahh 1al;~j o11 ;íll a régC:·sze t az í~kc'íkori kultúrák {·s a finnugorság kapcsolatú-
nak Yonatk.oz;\sáhan. A nyugat-szibériai Tyumeny me lletti KmJm· leléíhclyról elneve-
zett Kozlovi-kultúra az Ur~tltól keletre foh6Yidék legrc.'.~gibb n t'.o lit rnííw ltsége , am ely
111 é·g nwzolit j elkgíi kőeszközöket is használt. A fel táró ré·gi·s1. a Kr. e. IV. évezreclre
( ,1()00-:t~OO közé ) keltezte . . \ Km.lo\'i-mlíYeltsé·g hal<ísz-vad ász né·pe tc'ipanokon é·lt.
Kert11niúja d é li hatúst m u tat, ahol az Arn u-Dmja vidék.é n a IV. frezred k.iizept•tiíl a
K(·ltemi 11'\ri-kult úrn Yirágzo tt . A Kozlovi-k.u ltúrúra gyakorolt hatása ké tst'.~g telen , cle az
már \'Ítathat<'i. hog:· az l ;rál-vicl{·k nrúl i (fi nnugor) né· pessége a clt'.· li tcriile tn'íl \'O ll\ilt
Yoln a északra, s így a KmloYi- és a Kelteminári-k.ultúra közö tt ctn ikus kap csolat lenn e.
Az Í!jahb nyel\'észet i áll;ísfogfalás szer int a Kozlovi-kultúrába11 (i lle tve annak sigi ri sza-
kasóban \·agy esetleg sigiri eliízményélwn ) láthatjuk az tmíliak (fi nn ugorok) legko-
r;íhhi , a ncoli tikum hól (a kései mezolitikumhól) származó leleteit. Bizon yosra \T lic-
t<'í, hogy urá li (finn ugor) n épessl-g kere s h ető azon régészeti k11ltí1ra 1ü"pi'hen , ame-
lye t \'olga-k<í mai-kult úra néwn ism erünk. Ez Eur<'11.sia nagy kiterj ed és(í, az Ob tói az
O big nyú l<"> területei n ,;r;ígzott a Kr. e. TV éwzr ed kczdetét61 a Kr. e. II. éYe7 recl
m ;'1sodik fr léig (tch;'n nag):jáhó l 4000- l 250 kiiziitt) . Nem kizárt, ho gy a neolit mííve lt-
ség· helyi mezolit alapok.hú! iejl6cliitt ki. Mindenese tre kéíeszkii;.-eik mt'.·g ho sszú id611
;'t1 n1 czo lit je lleget 1111natnak, s csak kései szakaszban jclt·tmek. m eg a csis„olt k6szt>r-
szám ok. ,\ kultúra ho rdozói folyópartokon tele pültek m eg, lakhelyeike t r{·szhen föld -
be mé lyítctt (·k, ffíleg halászattal, ill etve Yadászaltal rog lalkoztak. Van o lyan reltétclc-
z{·s, hogy a Kr. e. I\'. éYezred közepén d éli irán)'ból idegen népess{·g (a Ke lteminári-
kultú ra népe) hatolt be a \'o lga- kámai-m ííwhség területére , s terülc·ti fo lyton osságu-
kat nwgs1.akította.
A kén yszníícn ke ll{·vúlt urúli alap n t•pesség kekti tii ml ~jéh{S] alakultak ki a k.éstíhbi
szam c~ j é do k , akik. kelet felé a J enyiszej folyóig ha to ltak el(fre , m íg a népess{·g tiibhi
r észe , a fi n nugo rsúg helyben maradt, illetve n yu gati irán yhan te1jeszkcclcll. Felme-
rült, hogy a k grégebbi fi nno rszúgi (kelet-hai ti) n eoli t kult úra, a Sperrin gs-mÍÍ\'c lLség
 ':! . AZ (ÍS'.\IA<:Y.\RSi\t; TÜRTf'.NETE A H ONFOC;I..\LAST(;

11{·pc a Kr. e. I \ '. {·n·7sed m ásodik felében e n{:pn10zgús kapcsán kerü lLmessze nyugat-
ra. l\1ús nézet<' knltúrajelen tkezéséL nem íD 11épesség beYándorlásúval, ha11em a ri·-
gebben ott é lt lakossúg i11nov~1eiójá,·a l ma!--,'}'arázza. KétségLelen viszont, hogy az uráli
Cf,'}'St~g felborn lúsa után a finnugorok - ha sokkal lassabban is, min t a finnugorokhoz
kötc."·s esetén a Speni ngs-kultúra elte1:jedési úterne mutatná - nyugat és észak felé ván-
doroltak., s a TII. évezredben már elérték a \'olga- Káma torkolatát. A korábban együtt
{·16fiu nugo1· 11i:·pess{~g sétszakadása alapvettíen e lassú helyv~tltozlatásban leli magyará-
zat <'tt. A 1innug-cir n{'. pesség nyugati, már az Urál hegységen ;Ükell része tovább folyLatta
a nyngat i (és t'.S1:aki) elúrenyomulást, és megszakad t a kapcsola ta a nyugaL-sLibfriai <Ís-
h;izúban marad t keleti tiimbbel. A nyugali népess{·g alkotta a finn-permi ;ígat, míg a
kelet i ;w ugor <igat. Ehht>n a keleti tümbben s~jthetjük a magvarság eleit is.

AZ UGOR KOR

A nyelvi változások
A fin nugor alapnyelv a Kr. e. III. évezred Yégéig létezhe tet t, ezt köw·t6en a finnugor-
ság clküliinii l{·se maga után \'Onta a finnugor alapnye l\' fe lboml~1sát, külön fin n-p er-
mi , illet\'e ugor alapnyel\' létrejiitth. A finn-permiek a Volga, I<:tma és az Oka folyók
Yid{· k(>n, aL ugorok az U rál hegység és az Ob folyó kiizti területen é ltek. Az ugor
nych·kúfiisség mintegy másfel évezreden át, egészen a Kr. e . I. é\'ezred cls6 frl{·ig
tartott, tehát tekintélyes id6szakasztfogoll ál. Ila a nyelvi tények oldaláról közelítünk
az ugor kor s;~j;'ito sságai felé , a%t kell megállapítanunk, hogy viszonylag kev{·s ugor
korra \'iss%aYezct het611yelvi egyezés v~m a magyarok, illetve az obi-ugorok nyelvl>hen.
A magyarban azokat a szm·ak.at minősí~jük ugyanis ugor koriaknak \'é.lh'T ugor erecle-
tíicknek, amelrek a rokon nyelvek kiizül csak az o bi-ugor nyelvekben (a vogulban és
az osztj;ikhan ) talúlhatók meg-. A magyar nyelv ugor erecletíí szavainak szám a messze
elmarad az ur;\li és fin n ugor ereclctíí szavaké mögött. Felt(ín 6, hogy m ind a nyelvLani
szcrkezeLbcn , mind a törYéuyszcrű hangfejléfrlések terén alig-alig bukkanunk ug-or
kori sajátosságokra. f\1i\'cl nyelvün k ugor kori örökségét nem magyarázhatjuk az ugor
kor röviclsi·g(·vc l, a jelenség okát nem az icléí, h anem a tfr \'011atkozás;'.1ban kereshet-
jük. Felte lwt6, hogy a nem túl nagy létsz;ímú ugor köziisség tágas területen szétszór-
ta n élt, így szoros nye l\'i kapcsolatok a laza együttélés hosszú évszázad ai a latL sem
alakultak ki. Bizonyos n yomok arra lllalnak, hogy már az ugor korban l{·trejöttek azok
a7 c tnibi csoport.ok, amelyek magukban hordozuík az ugo r a lapnép esség m<.~jdani
kc."·t részre szaka cl ~1sút , s rnúr ekko r k i r<~jzolták a késéíbbi tís-obi--u go r és éísmagyar né-
pe. ség h ah·;ín~· kiirrnnalait. Az ugor alapnépesség északi tömbjét ajiivenclő obi-ugo-
rnk, clt-li tiiml~jét pedig a kés6bbi magyarok eléíctei alkották.
A szútiirt{·11ett6l megle hetósen kevés segítséget kapunk az ugor kori \'iszonyok meg-
;'1lla pít;ís;'1hoz. Az ugo r eredetű magyar szavak közül úgyszúlYán csak egyetlen s<~játsá­
gos f"ogalomkéir Yan , ami bizton ugor kori örökségnek. tekinthe tó, e z pedig a lútarlás
sí"l>kincse. lTgor eredetűnek számít maga a ló szó, a Jó éleLkorúra u ta ló másodjil és
lu11 madf1í' kif('.jczi· s, továbbá a nyerrg, fék, talán az osto1; rnlarnin t a lw11f!:i'el szú egyik
eleme. Ezeknek a szavaknak egyön tetíí u gor eredete kétség telen b izo nyság arra, hogy
a magyarság- eléíclei az ugor korban ismerkedtek meg a Jóval, és tértek át a lci tartásra.
Az o bi-ugor nfpköltészet meg6rizte a h;.tjdani ló tartás em lékét. Ez azért szúmíl régi,
becses hag-yomún~11ak, mert a \'t)gulok és az osztjákok késtíbbi történetük során -
 AZ l l(;()R KOR

földr~jzi helyzetükből adódóan - nem foglalkoztak lótenyésztéssel. llgya11csak sokat-

mondó, hogy az ugor korban az ugor alapnépesség nyeh·ébe - ll<'lll nagy számban -
{ísir;\ni jön„vényszavak kerültek át. Felmerült az ősiráni er~·clet az ostor; üsz1It·s ~zelu'r
szavainknál , még ha leljes bizonyosságot t>zzel kapcsolatban nem rnondh:uunk is. Min-
den esetre - h a az 6siráni ert>deztett'·s rnegfü!ja a h ely(·t - ezt az jelzi, hogy az ugor
korban az ugor ;tfapnépesség iráni nyclvíí népekkel ke1iilLkapcsolatba, s az ;Ülattar-
tással üsszefüggő szavakat, illetve ismereteket vett át t(ífük. Nagyon frclekes, hogy az
ugor kor (\'agy az azt követéí idüszak) magyarsága (tehá t kifejezetten a magyarok és
nem az obi-ugorok eJéíclci) a nyelvi megfelelések alapjún kapcsolatban :\llt a permi
nyelvet beszéléí n épekkel. Bizonyos h an g-megfele lések, nyelvtan i szerkezetek llf..'Yauis
csak a magyarb;rn és a permi nyelvekben találhatúk meg. Ez ismfa arra utal, hogy az
ugor korban m<'ir te rületi elkülönülés következet t be az ugor népességen belül az ohi-
ugorok és a magy<m>k d cíclei között. Bár finnugor kori eredete sem zárható ki telje-
sen, m(>gis a nnak van nagyobb valószínlísége, hogy amri_l' szavunk ugor kori, s éísirániból
Yalú átvé tel. A szó vogul és osz~ák megfelelője 'réz' jelen tésíí, s könnyen le ltet, hogy a
szó megjelenése az ugor alapnyelvben a rézzel való megisnwrke<lést, illetve a rézkor-
ra Yaló áttérést jelenti.

A tárgyi emlékek, az életmód és a társadalom

A nye lvi adatokat j<'> I löegészítik a régészeti leletek. Sobtmondó, hogy mód van a finn-
ugor egység felbomlása nyomán létn :jöu t"~j etnikus rsoponosulások régészeti elkúlöni-
tésfrc. A nyugatra vfü1dorlásj hullámnak, amely ,·égül is dön te> szerepet játszott a finn-
ugor együttélés m cgbontásáh<m, a Voloszovói-kultúdban maradt nyoma. A névadó le-
lóbely az O ka pa r~ján ft-kszik. Ez a kultúra elcíször a követ h a ználta cszközkészítésre,
m<~jd ;'ttlt'.rl a lemck megm unkálására. A VoJga- kámai neolitikus rn\ívelts{·g valószínfí-
leg a \ 'óloszm·ói-kultúráhan folytatódott. A népesség finnugor etnikuma aligh a vitatha-
tó, legnagyobb eséllyel a volgaiak (cseremiszek, mordvinok), valami nt a halti-linn ck
(finnek, észtek stb.) elcídei kereshetéík a Voloszovói-kultúra hordozóihan. A Turbinói-
kultúra né,·.idó tel<:'piilésc Perm v{trosában, a Ká ma folyó jobb paqján te1iil e l. Leletei
az egész Káma-vidéken szép számmal, az l Jrállól keletre elszórtan kcriiltek e lc'í. Kéíipara
eltórpül fémmíívessége melle tt. Ert>dete bizonytalan, kerámi~üa eré>sen kapcsolódik a
Volga-kámai n eolitikus kultúrához. Vannak, akik ugoroknak vélik a Turhinói-kult úra
népességi·t, de inkább arra gondolhatunk, hogy a permiek (a zü1jének és a voq;íkok
el6dei) hagyatékát őrzi ez a mlíveltség-. A fin nugor egység fe lbomlása után nyugatra
került népesség két régészeLi kultúr~ja (a Voloszovói és a Turbinói) jól rnuta~a azt az
{'.!eunóclheli váltást, arut>ly a II. évezred folyamán Iigyelhet<i meg-: a halász-vadász t'"letmód-
ról áttértek a komplex tennel<í gazdálkodásra (föklmlívelésrc és ;íllallenyésztésre).
Ila az ugor alapnych'e Lheszéló'k közösségét az Urál hegység vidékén, illetve attól
keletre képzeljük el, akkor a magyar 6störténet szempon~jáb61 a régészeti míín·ltsi"-
gek küzül az Uráltól keletre lokalizálható kultúrák tanhatnak nagy érdekl űd("sre szá-
mot. Ugor népekkel hozható kapcsolatba a Gorhunovói-kultúra. Névadó lelúhelye a
Középső-Urál keleti olclaláo , a Nyizsnyij Tagi! melletti C:orbunorn-tó. Keleten egi·-
szen az Ob folyóig húzódnak a lel6 helyei, míg ellenkez6 irányban útnyú ltak az Ur;íl
nyugati oldalára. Kapcsolata a Sigiri- Kozlovi-kultúrával kézenfehc'ínek Iútszik, ff))eg
ha elfogacljuk azt a keltezést, hogy a Gorbunm·ói-kultúra Kr. e . 3300-2700 között vi-
rágzott. Ismeretes azonban kés6bhi datálása is. Ez a népesség jobbára kőeszközöket
használt (de a kultúra vége fel('. megjele nt a fémmegmunkálás) , halász-vadá&Z élet-
 '.!. AZ l ÍS:\l. \( ;\ '.\RS.\<; TÖR'n::NETI•: ,\ HONFO< ;r.\L.Í.STC;
---- - - - -- - - - - -- - - -
111óclot folna1o tt, llH:'lh·fre, sza ryasra, őzre, vadkt>cskére:> , valamint madarakra \'adú-
s/.oll. Ker;'{m i ;~j<'rn gyakori a halszálka-minta, valamint a vízimad<"1r-;"thr<'1zol ás. Néh úny
„házukat " (kt,rek, majd néh')'szög alakú sátort c t6s építményüket) feltárt:tk a régészek.
l\lai ismerclt'ink sze rin t a magyarság e ló"cle i az ugor eg)'Üttflés id(íszabba11 legin-
k;.í hb az i\11drn110\'Úi-kultúra t'.s1.aki percmvidékl:n Yagy annak szom széd ság;.íban kt'-
rcshet<ik . . \ 11(·,·adú tt>-lcpülés 'p1gat-Sz.ibériába n , :VIinuszinszk Yidékén fekszik. Jel-
leg-zetesf'n bronzko ri kultúra, icló11a1.árai u ag):júhól Kr. e. 1800- 800 közé esn ek. Igen
nagy terült·tet ölcl1 fel , n yng ato11 az Urúl, kelet<'n a .Je n yiszt:i fol yó határolta, d élen
mé lye n knn'1lt egészen a Szir-Dai:jáig (s6t a Balhas-tóig) , észa kon pedig az Iszet i fo-
lyóig te 1:jcdt. :\7. Audronovói-kultúra n épe m;"ir komplex termel6le\·i·kenys('.ggel fog-
lalkozot t. Az egymf1s mell!'lt tahilhatú k6kap;ík és brnnzsarlók a kap;ís féildmííve l(·s
t:irgyi t·ml(·kci .. \ telepe keu gabon ama)..,>"Vak és gabon a túrolásúra szolgúlú homb;'1rnk
h elyei kerülrck e16. Nagron jelt>nt6s az állauartás. Flilcg szanasmarlül , lo\'at {>s kecs-
két (juh ot) 1c11yés7.tet tek. Rendkívüli múclon h áttérbe szorull a vachíszat , miwl t>le-
n~·t'·sz6 ar:'111yhan bukkantak olyan csontmaraclvúnyokra, amelyek Yad ás:tathúl sz:'irmaz-
hauak (p l. 6z). l\ lin·l a z Anclro1wYói-kultúra d s6sorhan iráni nyehií népek r{>gészeti
múYe ll si·gC:', s csak a kultúra {·s7aki részé n számolhatunk ugor (b en ne 6smagyar) n é-
p css(·ggcl , ezé rt kétSt'.glelcn, hogy az ugor alapnl"·pesség iráni bat<Ísra s;tjálítolla el a
komplex Lermekí gaz<l:tlkocl;'ts elemeit , amelye t igazolnak a n ye h·i Lények. A'/. 1\j ga1.-
dálkoclúsra való áttérés döntéí Yáltoz<Íst ercd m (·nyezelt az é letmúclban . Az ug<m1k f1·l-
aclt;ík a \'ad ász-halász é letYitc lle l j ;író vánd orlást, s áttértek a leH·lepülL i·le Lrnúdra.
Tckpeik YÍZpartokon maradtak rúnk, n yilván e gy-egy nemzetség lakott egy-egy telt'-
1w11 , míg a1. egyes 11agycsahídok küJön húzakban fltek. Ft-lig földlw mt'· lyitell h ;ízaka t
k(·sútellck. de m ár i·pítct tek folcl ahí nem nyúló lakhelyeket is. Kül ön ösen fo ntos rnll
(·ktiiklwn a lú1an(ts meghonosodása. A ló egyszerre szolg últ ki)zle ked{·si eszközkt'· n t
{•s <~ lelme 7(·s i lúrráskén t (húsát és tejt:l egyaránt fogya~zloll(tk ) . A ló hitx ilágn k abku-
l:ís<ira is h aloll. Isteneik - amint ezl az obi-ugor népkül tészet emlékei mutaUák - lo-
\"Oll közkkedll'k, nii·ncseik \'ohak. l\legjelt>nt a lóúlclozal és a lo\'as tcme tkez(·s.
Els<'ísorban a nemzetség-fi) lehe tett az, a kit hátaslodval e gyü tt tt·m el tek d. Az ugor
kori t;írsaclalon1 han 1ag ozúd:ts incluil cl, \'agyoni különbségek kele tkt'z tek. A családf(í,
a n ag·yn.alád t- let(·1wk ir;ínyí1ója vagyon tekintetében m ég a ligh a <:>mclkedett ki r sa-
l;ídtag jai kiiziil , ink<ibb élt'tkora t-s s1.emé lyes llll<~jdons(tgai réYé n ki\'Í\'ott teki n télye
rnial l tTcle mcsült a csahídffí szerepkörére. A n c mze ts[·gflí Yiszont m ár \'agnmi értt'-
lem h e n magasodolt a 1wmze1s{>gtagok fül i-. A \'agyo ni különbségek kia bkulását t's
nÜ\'t' kcd(·s{·t el<ísegítelte az (1llattar1<'ts meg jelenése. A fé mm(í\'t'ss{·gre \'al!i ;Ítl érí-s
ugy an csa k kiltatol.t a társadalmi tagozód ásra. A Kr. e . ~OOO kiirúl d é lréíl m egjelent réz
lassan ki~zorította a has?11 úla 1ból a kéíeszközi>kel. Az 11gorok az Urúl h eg\'ségben hm.-
7<\ju tottak a r(·zfrchcz, s csak a bron z e lfríllítás;í.hoz szükséges m ásik !emel, az ÓIH
ke lleti kekt réíl beszerez niük. Rendki\'üli m é rtékben clte1:jcdt a brom.fddolgoz;ís. Ne lll
c-;u p;.111 s<~jút ~zü kst'.·g lcteike t elégítették ki , h anem importá ltak is hronzol az Urál heg;·-
s(·g ny11g;u i oldaf;íra, cls6sorhan a permi népckh t·1., am i mag;«H"Úzha~ja az ős mag;·ar­
permi nyeh-i kapcsolal okat. 1\1iwl az AnclronoYói-kuhúra Yiszonylagjól kntatott, gaz-
d ag info r111:1ciú áll re nclclkezésre a temetkezési szok;í.sokrúl. A temet6 általúban a
tele p kii1.,·etlcn kiin·l{·hen leküd t, úklozatokra maló nyomok m;iradtak rúnk. Rí tus
szernpontj;'1h(>l ige n kc,·en kt·pe l mutat ez a t.c riilet. Megjelent a ha lmok (kurgánok )
a l;í temetkezés. Egyarán t \'annak adatok h a mvaszt;ísos és cson tYázas temetkezésre,
1e1:jeclt a zsugorított ternetkt?és is. A tem e t6 tfo·sada lmi Lan nlsúgai e lslísorb an a rne l-
l(•kletckh(íJ vonhatók k , s ezek alkalmankénl szoci;'dis tagozódúsra u talnak.
 :\7

Az ugor együttélés felbomlása

Az ugrn· alap11épcsség <."gyüuC:·Jése a Kr. e. 1. éYezrecl elsií felében ( 1000-500 küzütt)
bo m lott Id ...\z ugor n i·p('sség kiilönbözcí csopoqjai között m ár ezt m egeló"z<len S<"m
\'Olt szoros területi kapcsolat. I•:zLtm·ább lazítonúk azok az égfo~jlati Y~íhoz~1sok, ame-
lyek a Kr. e. II. é-\'ezred vége Jelé (·s az 1. évezred ek:jén Yégbementek. 1:100-at kiivet<>-
t:n lt'h nt>kgeclés kezd6clöu , ami éYszázadokon áL megszabta az idé~jár;ís jellegét. En-
nek kön-tkeztében a sleppe északabbra húzódott, s a korábbi steppeÖ\'<'Zt'l l"é lsi,·atag-
g<i kacklt Yá lni. A komplex te rme l<> gazdaságot íol~'latni akaró népek kénytelenek
voltak '.200-:WO km-rel l'szakabbra húzódni , hogy a megszokott klima tikus \'iszonyok
kii1epellt' l"olytathassák t{'véke nységiikeL. A lielyfréíl elmozduló népesség e lsíisorban
a k{·s{ihhi obi-ugorok cli'ícki közü l kerü lhetett ki, az a népesség pedig, anw lr ik hely-
lwn maradt , (·letmúch·áltásra k(·11yszerült a fflsi\·atag-i á llapotok m iatt. :-.tive l itl a oa-
padt'•khi;íny és a 1aL~j si\·atagosoclása meggátolta a tov:íbhi komplex termel() gazcl;ílko-
cl:ís1, <"1én :íttének a 11om:íd á llactart:'1sra. A lú és a juh lett a megha t:írnzó. Feladták
:ílla11dó lakhelyeiket, s \';Ínclorló (·le tvi telre tértek út. Nagy hatússal rnllak r;"~uk az
ir<ini n yeln'í népek, am elyeknC:l nagy múltra lckitHCLLvissza a nomaclizmus. A helyben
1mu·adó t-s tHllll:ícl :íllat tart:ísra úttér(í n épesség z(imét a magyarok eWdei telwtt(·k ki.
A T\:1·. <'. 800- 700 t;~j:ín - a Yaskor kezdeté n - \'t•gben1ent t~abb idqjárási \'álloz:í~
\'(·glegesítet te az ugor alapnépesség két csoporüa között az e ltú\'olocl;íst. Ez l<ffLÓs
leht'ílésscl j;ín eh')Ütt, a kor:íbbi é\'századok alatt északra húzódoll steppe most t<~ga
le tt, a lelsi,·atag pedig sLeppe .. \zord dá \'<Ílt id6járás és a talajaclow;ágok kÖ\'et kezti·-
hen a t;~jgán m ür· llt>lll lehetett komplt·x Lermel ő gazdálkodúst űzni , a steppe azonb;m
nem zárta ki a nomád ;íllattartá t, s6t kt·zdctbcn a csapadéko!>abh klíma mfg kccln·-
z<)hh f'e ltt'·teleket i~ lt'remlett ho1.1.ú. Ennélfoh"'a aí' o bi-ugorok t>li'íd ei n é"há nv (·,·szá-
zaclclal északi vünclorú~juk utún a t<üga öwz<:t(•hen talált~k magukat, ahol k~n~·t{'le­
nek volt ak lt>lham·ni a komplex tern1e l6 gazdasúggal. Visszatértek a zs:íkmányolú (ha-
l<ísí'·\'adúsí' ) {·lctmóclhoz, miközben etnikailag összeolYad tak az Ob-,·idék paleos7i bé-
riai nyelwt h eszélíí éíslakosságá\'al, akiknek ~11..acl t;ík nyeh'iiket, től ük viszont s;~játos
embertani jt'llemz(íket köksöniiztek. Az obi-ugorok eléídei hoztúk lé tre a Kr. e. 4-!í.
szúzad , \':1lamint a Kr. n. 2<t S7.;Ízad kÖ7Öll az Ob alsó folyásának vidékfre k it e~jedéí
llszt~·-poh~ji -ku l túrá t. E kultúra h ordozói egyenes átmenetetjelemenek a rngu lok é·s
oszqúkok kiiz\'etl t>n eléídeihez.

AZ ŐSMAGYARSÁG
AZ UGOR EGYSÉG FELBOMLÁSÁTÓL LEVEDIÁIG
Az iráni kapcsolatok
Az obi-ugoro k cl6deit éíl el tér<> sorsjutot t osztályrészü l az ugor eg"}'ség fe lbomlása idéí-
sz;1k;íba11 és azt kóvet6cn az 6smagyarsúgnak. A magyarok eléfrlei, ilikt't. a Kr. e. 800
t:~j:ín f'e 1bom lú An cl ron m ·úi-kult ú ra (·szaki peremén i-Iéí népcsoporrn ak tekin th Ptii n k,
a lehifü·sscl j;író icl(~járási \'áltozások m iau a félsivatagi körülménye k kfo.ül steppei
\•iszonyok közé kerültek. Itt nomád állattartást folytattak, amelyre t.od.bbra is nagy
hatás t gyakoroltak a szomszédos iráni nyeh'ií népek. Ennek n yelvi és régészeti nyomai
egyaránt maradtak. A magyar n ye lv az ó irúniból ve tt.e át a tehén, a.fi'jni és t.alúu a Lf'j
szarnn kat, ám ezek a szavak éppen n em a nomadizmus bizonyítékai. Kétsi·ges, hogy
mikor vcllc át n ycl\'ünk az iránihó l származó nmwz szót, amely a sátorkés7.Ítés fontos
 '.?• •\Z (>s:. IAC't'. \ RS. \e; TÜRTf:NETE A HONFQ(;l.<\L\SIC:
--------
alapanyag;íul szolg<llt. E1. mind<·nesetre tanúsíthaija a nomadizmus elte1jedéséhen az
ir;í11 i hatúst. A ri·gt'.' s7eti kulLúrák szempon0áhól különüsen fontos a Dél-Urálban a Kr.
e. 6. sí'<Ízacl t<\j;ín kialakult szauromata kultúra, amely az iráni alape tnikum mellett
alkalmasi nt ú'smagyarokat is mag:'t ha foglalt. A Cscijabinszk környékén feltárt, Kr. e.
·1. sz;ízaclra datú l1 szarmata sírok között talán <3smagyar sírokat is sejthe tünk. Ez azt
íelté-tdczi , hogy az úsmagyarok ;w. ugor egység fe lbom lásának icl6szakában déli irúny-
ha mo'ld11l tak el, ami lazította, illet\'e végleg cl\'ágta az obi-ugorok e lődeihez köt6dő
szálakat, ugyanakkor er6síteue iráni kapcsolataikat. Ez a ,~<lndorlás összeíiiggöu a hi-
degebbre és csapaclékosabbra fordult iclc~járási viszonyokkal. A helyváltoztatás azzal
júrt, hogy a nom ;íd (·letmódot fol ytató magyarsúg hasonlatossá vált iráni szomszédai-
hoz, h;ír ah hoz ní lsúgosan kev(~S úir{mi j<ivevényszót ismerünk, hol-.,'}' czekeL a kapcso-
latokat ki\'ételescn e ró'scknek ;íhrázolhassuk.

A magyar népnév
. \z ugor kiiz<isség l>!íl Yalú kiYáhís voltaképpen az tísmagyarság önáll ú életének kezcle-
1e: 1jcll'u ti. :\z önállúsuhís mtttaté~ja lehel a magyarsúg s;\j;í.t nevé nek meg-jelenése. Fon Los
rogóclzéHjek•11t e1H>, ha hi zLOsan tudnánk, h ogy milyen id6])c)I származik és mit jelent
a lllfl{!J'fll népné\·. A/. nagyon \'alószín íí, hogy mára már elhomályosult összetétellel
;íl lunk szemben, ;í rn az alkotút:> lemek eredete vitatott. A map.,_)•- e ltítag visszavczethetéí
az ugor egyiittélés kor~tra, hisz<·n a szó obi-ugor megfelel6i ismertek. A vogulban a
n!(l,!{)1ta k megít>lclc'i szó a vogulok ón elnevezésére szolgálr (manysi), az osz~ákban pe-
dig a k<~t frú tria eg)ikén t>k a neV<'. Feltt>het6, hogy az oszüák és vogul nemze tségeket
két , mos (erccletikg 111anys) és por frátriára oszLÓ szerYezé ·i e lv etnikai megosztást
taka1. l\Iivt"I a mos !r~tt ria a lúkultusznak, a p or frátria pedig a me<h·e kultusznak h ú-
cloll , s a mos fát ria min!ísült az „c l<'íkeléibbnek", magasabb renclíínek, így uem kizfo·t,
h oi-,':' a mos fr:ítri:íhan a komplex terme le> gaz<lálkodásL folytatú ugorok, a por frá u;ábm1
pedig az ugorok hoz csatlakozott ({·s obi-ugor komponensúkkt' I <isszeol\'adt) paleoszi-
hfriai Yacbíszok <:>ml(·ke nyert megörü~ítést. Eszt•r;nt a magyarok ne\·iik elséí elemét az
ugor korbúl hozták volna mai:,ri1kkal. Ujabban isméte lten lelnwriilt, hogy a mng;y-el<Í-
tag indoeurópai t·lfo.m{·n)Te m egy vissza, s az ugorokuál é>si ránijövevényszó lenne,
amelynek 'ember' a j den tése. Elhangzo tt olyan vélemény is, hogy a magy- el<itagbai.1
e gy ·mond, bt>SZ<~ I' jelen Lésű ugor kori szó őrz<id<itt meg. A ma -arformában m eglevlí
szó c reckt c vitatOlt. Egyik (dtétele>zés szerint egy 'férfi, ember' jelentésű finuugor szú
rej16zik brnne. A legújabb magyarázat pedig a \'olga és az Urál között felcételezetl er
nt'\'ÍÍ né p nevét keresi benne. Egy másik néze t hason ló jel e n tésű török szóból súr-
rn azta!ja. Az összeté tel - t'>s ÍITT' a magyar népnév - az e lső esetben az ugor kor fe lbom-
lásakor, az <ismagya rság önálló é le tén ek kezd etén a lakulhatott ki, a török e timológia
én ·{·nye esetén jé>val kés6hh. Az els6 esetben a nw{ly+ar összeté tel az ugorság kcreté-
hcíl ki\'áh magya r-s;íg s~j;ít elnevezése, a másik e etben a magyarság még éYszázadokon
út hasznúlta az ugor cgyiit1élésh6l szár mazó (a manysi k ne\'ével egyez<i) magy nevel. s
csak a tö1úkségg-c l való találkozás után alakult ki a magyar öne lnevezés.

A forráshiány és annak okai

agrj:íhé>I a Kr. e. J. hczred közcµétc)I (500 ~já tó l ) kezdve egyszerre megszakadnak. a
magyarsúg mú l ~j ;ír a vona tkozó nyelvi és régészeti adatok. A nyeh·i tények hiánya
könnyen magyar;ízható. A mas1·arság elcídei e lvúltak legközelebbi nyel\Tokonaiktúl, a
 .\Z ()SI\l.\(;'i'ARSAG AZ p(;()R EC:\~Í::(; FELBOML\SA'f()[, LEVEmAc<;

n>gnlok és az osztj<íkok úseitúl. l\!ár nincs szilárd iisszchasonlításra lehct6ségct tcrcm-

t{í nych·, amely segítene a magyar nyelYi állapotok tiszl:ízásáhan. A nyeln:·szeti termi-
nológia szerint a honfogfal:tsig te1jedfí úsmagyar kornak- az uto lsó (•vtizcdcket lesú-
mítYa - nem maradt nyeki t>rnléke, ennek úgyszólY:Í.n te\jes hiánya ropparn feltéte les-
sé teszi az e kor nyel\'állapotára \'onatkozó, tiirténetileg is h asznosítható kutatási ered-
m{·nyeket. l latékony segítséget a magyar nyel\' korai (honfoglalás d6tti) júvevénysza-
Yai sem adnak. Máig tiszt;í.zatlan, hogy a törökj<ive\·{·nyszayak {1tYétdének f~lsfí h atára
mikorra telietú. Valószínlí, hogy a Kr. u. elsó' évszázadokra helyezhetó'. Ugyszintén
pro 1llema likns az ir{mi jöve\'é1 iyszaYak kronológi:ua is. Nem ke\'és továb h;í azo11 jöve-
\'t·nyszavak szúma sem, amelyek ismeretlen eredetlíek.
A n~g{·szeti leletek gyútrő hiányára is adódik magyarázat. A nom{td életmódra {1t-
tfrt magyars;íg n yugat-szi hi:'·riai, di:'·J-máli úshaz~jában nyil\'án annyira beleillett no-
mád kórnvezeLébc, hogy - talán a Cse~jab i uszk környéki emlékek kivételéw~ l - s;tjútos
ismertetűjegvek híján nem lehet m egállapítani jelenlétét. A Nyugat-Szibériúban foly-
tatolt kevés ásatás eleve nem biztosít adatbőséget a terület régésze ti leleteire kíváncsi-
ak sZ<Í m<Íra. A sokkal jobban feltárt nyugat-uráli (tehát európai) területeken \'Íswnt
külónhózú kutatók a Yaskor kezdeté től számos régésze ti kultúrát hoztak kapcsolatba
az 6smagyarokkal. Felmerült az éísrnagyar etnikum jelenléte az Ananyinói- (Kr. e . 800-
at kóYctúen), a Prohorovkai- (Kr. e . 400 utfo1) , a Bahmutyinói- (Kr. u. 100- 200 tájátúl
kezch-e) , az Imenykmúi- (Kr. n. 200-700 között) és a Knsnarenkovúi-múvel ts{~gben (a
Kr. u. 500-q()() kiizti id6be11). Ma még nem vagyunk abban a helyzetben, hogy ez
bármelyik régt'·szeti kultúra esetében akár a valószínííség szintjén is megállapíthatú
legyen. !'vfivel ezek a kulLúrúk az Uráltól n yugatra virágoztak, kapcsolatba hoásuk az
6smag;•ars<íggal t>gyenénékú lenne annak feltételezésével, hogy e kultúr;í.k fenn;ífü1sa
idtjén a magya1·ok eló'dei Európában éltek. Több kutatú is képYiselte ezt a feltétele-
zést, sőt olyan néze t is hangot kapott, h ogy a magyarok elú'deit magukba foglal<> rn~p­
csoportok egyike sem éh soha az Urál hegységtú1 keletre . A magyar 6stúrténet egyik,
jelenleg eldönthetetlen kérdése az, hogy az ugor egységb<íl kivál t magyars<lg a Dél-
l .r<íltól keletre \'a~ry nyugatra (esetleg a hegység mindkét oldal;m) lakou-e.
A Kr. e. :J. szá„_adtól kezcke m egjelennek azok az írott források is, amelyek a finn-
ugorok történeti·n~ halYány fényt vethetnek. IIéro<lotosz az iráni nyelvü szkíták leír:t-
sakor t()bb olyall szomsi'.édos népr61 tett említést (bud inok, thüsszageták stb.) , am e-
lyeket a kutatók a mai finnugor népek el6deiként értt>lmeznek. A magyar 6st()n énet
szempon ü;'1húl I Iérodo tosznak az a néhány sora a legfóutosabb, amely a th üsszageták
szomsz{·ds;'1gában ékíjúrkákat említi . Tudósítása szerint ajürkák erd6khen éltek, va-
dászattal foglalkoztak. Vadászatukat lóháton, kutya kísért>tébt>n folytatták, fegyverük
a nyíl \'o lt. Bizonytalan azonban, h ogy ITérodotoszjürkái azonosíthatók-e a hasonló
nen·t kés6hl) Yalóhan viseléí obi-ugorok el6deivel. Csaknem egy évezred múlön
Priszkosz rhétor, a Kr. u. 5. század közepén Attila hun király udvarát felkereséí küvet
hagyományozott ránk becses tudósítást egy 463 körüli nagy n épmozgásró l, amelynek
·orán népek egész sora kényszerült h elyváltoztatásra. Szerinte az avarok a szabirokat
úzt(· kel, akik viszont a szaragurokat, ogurokat és onogurokat mozclítottúk ki korúbhi
lak helvükrúl, s ez utóbbi három nép mezjelen t a Fekete-tenger és a Kauk~tzus Yidé-
kén, ahol a Keletrómai Császársággal igyekezett kapcsola tot kiépíteni. KorúhlJa11 a
magTa r 6störténct egyik legszilárdabb dátumának számított ez, s kevés kétség Yolr a
tekintetben, hogy 463 t~án az ősrnagyarságjelent6s csopor~jai e három nép t<Írsasá-
gában dé lre, a Kubán folyó vidékére vonultak. Kés6bb azonban az a Yélemény erősö­
dött meg, hogy a magyarok el ődeit ez a n{~pvándorlás nem sodorta a Kaukázus elúte-
40 '.!. / V, <lSI\lAC\'ARS.\(; T ( >RTl': NETE A HONFOCIAL.\src;

rébe. l\ 1t-g az a l egí~jabb felfogás is, am elyik elfogac\ja a magyarok don- kuháni éísh azú-
j<lt, csak a Kr. u. !J. szúzad végé n számol azza l, hogy a magyarok elhagyták Urál-vidéki
sóllásaikar, és a Kubán környékére kiiltöztek. Aligha vonhatók a magyar őstörténet
túrgykiin: be azok a tudósítások, amelyeket a 6. szúzadi Malálasz és a 9 . súzadi
Theophanész h agyományo zott ránk. Eszerint 527- 528-ban a Krím fi.'lszigeti Boszporosz
,-,íros „h1111 " kir<'llyán a k testvérét l\iauge risznek hhtúk. 'em valószínlí, hogy a magyar
11i·p1H~\' alaháltozata n yert Yolna megörökítést. lJ1-,ryaui lyen véleményt nyilvánítha-
tunk a 7 . s7.;'°1zad elt:ji Theophúla.ktosz Szimokauész híréről , aki az 587. évnél e-mlíti a
kis-ázsiai Z\latzarún n e\'ÍÍ er6ssfge t. l\1a te hát nincsen e k kezünkben o lyan források,
amelye k segítségén·! akúr csak mcg közelít<í pontossággal képe l r<tjzolha tnán k az ős­
magyarság történe tt·n) I az ugor egység telhom lás<Í.l követ(}, közel m ásfé l évezredes
ic l űs7 akaszb an.

Az ősmagyarok helyváltoztatásai
:\ v;ízo lt l"orráshifü1y kö\'etk.t'ztt·hen semmi m egbízh ató támpontunk nincs arra, hogy
az 6smag-yarok mikor és miért hagy ták el n yu gat-szibé riai szállásaika t (h a \'alóba n ott
la kta k ), s vonultak az Urál tó l n yugatra es<í lakóhelyükre. Az eddigi kutatások-amem1yi-
be11 nem kezclettúl fogva ke let-e urópai 6shazával számoltak - tc>bh d átu mot is íclve-
tettek az <ísmagyarok Európa kele ti p e remére érkezéséül. A legkorábbi idéípon t a
korai szann a t;1k (szauromaták ) Prohorovkai-kultú r~tjá11ak h elyYáltoztatásával kapcso-
latos. A 1>él-l r;íl viclé kfo a Kr. e . 400 körül kialakult r égészeti rníí\'eltség álle1:icclt az
l lr;í.I h egysége n, s e frlte\·és szerint a Prohorovkai-mlíveltség részeként a magyarok
elúcki Haskíriábajutottak volna. Régészetileg nyoma van ann ak, hogy a Kr. u. g_szá-
1aclhan N:mgat-Szibfri;íbó l bizonyos n épelem ek átkeltek az Urálon, és m egtele pülte k
a Káma {-s a Bch'.ja folyúk Yicléké n. Vannak, a kik ehhez a n épmozgásh oz kapcsoiják a
magyarok elűdei n ek térnyerését Eurúpa kel e ti felé n. Az a 4. századi nép\'án<lorlás,
aml'ly a hunokat Eu rúpába sodorta, más n épek sórnára is h ely...áltoztatússaljárt <."gJ'ÜLl.
f\:em ki z<i rt - vélik lll<Ísok - , hogy ez eredmé n yeztt> az (.ísmagyarok baskíriai megjele-
11 és(·t. \'eg·czetiil o lyan nfaet is hangot kapott, h ogy a magyarok eléídeinek Európúha
lt'lepl'clést· a ()_ si'ázadra tchetlí, s összefüggt>sh en Yan a Kusnare nkovó i-kultúra (vagy
kus11are11kovúi j e llegi! em lékanyag) Ká m a-ddéki íeltfínést'vel. Igen m egoszhmak -
m in teg~· ezcresztcnd l>n yi idéíközben szóródnak - teh á t a \'élemén yek a bba n a tekin-
te tlw n , h ogy mi ko r került ek át a koráb ban n yugat-szihériainak gondolt 6smagyarok
az llrúl hegység ll)1.1gati ol dalára. Ugyanakkor ism e n o lyan n ézet is, hogy a Dé l-Urál
körzetl'•t elhagyó magy;u·ság nem Baskíriába, han e m a Kubán Yid é kére kerül t. Esze-
rin t azok a magvarok, akik utóbb Baskíria terúk(én fel tlínte k, m ásodlagosan kerül tek
ide, 1néghozzá a kazár u ral om el{í! a 8 . sz;i zad e ls6 felé n e k végén észak felé e lmozduló
lmlgárnkkal (a kl'·scfüb i lakhelyük aJ apjá n volgai bolgároknak n evezett n éppel) együtt.
A ké·t n bel köziit t, hog'}' tud n iill ik a magyar ság b iztosan európai 6 shaz:'tja Baskir-i<í.-
bau vagy a Kubá n vidékl>n \•o lt-t>,jelen tudásunk alapján nem le h et kétséget kizár óau
dön teni . A knh<Ítii 6sh aza melle tt e l sősorh<.m nyelvl'·sze ti érvek szólhatnának. Itt ke-
rül11e itek lw a magyar nyelvbe azok a töriik szavak, ame lyek a sz6lő- és gyüm ö k sku ltú-
r;ival ka p csolatosak, llgJ'a nis a \ 'olga-Káma Yidékén n em term e tt meg a szűl ő és gyü-
miílcs. l lgyanakkor ez a szókincsanyag nem csupán a Do n és Kubán között, hanem a
Feke te-te nger é·s7.aki panvidék{•n is bt;juthatott a magyar n yeh•h e. A k ubáni sóllás-
hcly ellen szól Yiszo nt az, h ogy semmi féle olyan 1·égészeti anyagot sem ismerünk je-
lenleg e thséghc'íl, ami az éísmagyarokkal kapcsolatba hozható lenne. Ezzel szembe n
 .::...z ( ÍSl-1.\(;\'.\RS.\G A7. l l( ;()J{ r:c;\'SÉC FJ::LBOl>fl. \.s:\TÓL LE\'EDI:í..Ic; 41

a baskíriai 6shaza mellett megfontolandó n'.·gészeti párhu zamok kín~ilkoznak. J\z el-
múlL n c".· llány {>\•tií-.ecllwn a Volga Kaz;my- és l lljanovszk-vicléki szakaszán, \'alamint a
ICuna fo lyú 1n<"1Jtt•n folytatott ásat;\sok arra mutat tak r:1, hogy a clé·lréíl észak fi' lé \'án-
clorló tö rök m~pe sség (amelyet kés6bbi lakóhelye alapján volgai bolg;'trnak ncn·ziink)
legkorábban a 8. század első felének végén j elent meg ill. A Volga mellett Tye tyusi,
Tankejc\'ka, Bols~j e Tarhani, a Káma mellett Bolsije Tigani tem et6i a hon fog-Jal ú ma-
gyarság régt>szeti hagyatékának igen jó párhuzamait kínálják. O lyan elemek, rn o tfru-
mok mut.atnak erre, mint a r észleges lovas temetkezés, a halotti szemfrcll> használa ta,
a mcllékleraclás (túlYilági útravaló) gyakorlata stb. Ezek a teme tó'k ugyan nem a ho11-
fogfal;'1s e l6 ui ma1:,')·arság teme tői , hanem volgai bolgár e tnikumot magukban n".jtéi
sírrnezó1., ám ne m lehet kizárni, hogy egyikben-m ásikban (pl. a Lankejevkaiban ) ke-
verecktl a volgai bolgár t-s az éísmagyar t'mlékanyag (illetve népesség), séít eh')'Íkkel (a
Bols~je Tiganiban kitá rt a nyagg·al ) kapcsolatban m ég annak feltétekzését61 sem sza-
bad e lz;í.rkóznunk, lwgy m agyar et nikumot fogla l magába. Más kér<l{·s - s ez nem
csnp<in a temetíS ke ltezésének kérdését, han em az éísmagyarság JCuna mefü·kéréíl l<Í-
voZ<í.s;í.nak icléfrencijét is frinti -, hogy a tigani te metéíben v;~jon a honfog lalás eléíui
magyarok n~'l1g szanak-e, avagy azok, akik itt maradtak. A honfog laló magyar r{·gésze ti
emlékanyag tm·;ibhi párhuzamai Kelet-Európa m~is térségeilw n is felbu kkannak. A
\'olg ai bolg;ir temet6kt61 n em messze, a mai Baskíriában tárt;í.k fel néhány {·,·tizede ;i
sztedi tamaki temetc'ít , amelye t arab pénzek segít.~égével 700-850 közé ke ltcznek.
I\leglep6 párln iz;u nok mu tatko:111ak a honfoglaló magyar rég(·szeti hagyatékkal (lovas
tem etkezés, szt>mfrcl<í stb. ), n e-m vé letlen, hogy a kutatás a sírmezCí halottaiban 6 sma-
gyarokaL lá t, m t~ghozzá abból az idéSb{)l, amikor a te!jes magyar nép esség ill élt. A
szte rl itamaki tc m e t6 Baskíria egyetlen szaltovo-rnajaki típusú sírrne z~j e . l\fas,
kusnaren koYói típusú kerámiát tartalmazó leléShelyekr61 is fel tételezh etéS, hogy ma-
gyar n{·pesség emlékét rejlik. A 8- 9. században az éSsmcmh'Ín (panm·úi, k~ju korn­
kuzsnc~jei ) és 6scscrt>misz (veszclovói) Leme t6k sír:jaiból a honfog laló m agyarságra
olyan11yirajellemz6 tarsolylemezek kerültek elő, a micllany-s<~ji 6svn0úk tem e tú t pe-
dig nagycsabcli te me tkezési renc\jc rokonítja a honfoglaló magyarok temetkezési szo-
bísaival.

Kapcsolatok a volgai bolgárokkal

A N)'llgat-Szibéri;íhó l, a Dél-Urál vidékérú'l ismert>t len id6poutban Európa kt> leti pt>-
remáe ke rült m agyarsúg konkrét helyét ill e tően tehát a régésze ti párhuzamok a Vol-
ga t>s az Ur~tl hegység közötti terü letrc utalnak, s ez a kubán i Císhazával szem be n a
baskíriai sóllástt>rü let Yal<iszínúségét növeli (anélkül azonban, h ogv a bizonvo ság
szint jét e l<'·rni") . A m agprs{1g rfgé~7.eti emlékeinek párh uzamai az {1túhhi évti~edek­
be n ismerné vál t bask ír iai és tatár fi.i lcli leletekkel azonban csak a 8. századra és leg-fel-
jehh a 9. sz;ízad cls() {·,·tizcdeire n yCuthatnak (ha valé~jiiban n y1\jtanak) úthaigazírást a
rnag)'arság helvfrc'íl, kapcsolatairó l, s nem segíten ek kitölte ni azt az űn, amely az ugor
kor frlhom lás;'1 tól a Kr. n. 700-as {·wk e ls6 f'elt.'> ig tátong. Amikor a 700-at k öve tően a
\ 'o lga vidt-kén török ;~jkú népek (\'olgai bolgárok) jelentek meg, kezd etét Yette a \ 'ol-
gútú l kelt'tre élé) magyarok és a bo lg;'1rok egybeo l\'aclási fol yamata. N"em csup;í.n a te-
nwt <ík motÍ\'lnnkever eclései utalhatnak erre, hanem a magyar n relv nagyszámú bol-
g<ir-tiirök jövevényszava is. Ennek első r étege má r a Volga-Urál közti terü leten lwkc-
rü lh c tett a baskíriai magyars<íg n ye lvébe. Az a körülm én y, hogy a c;yarmat m agyar
téirzsné'\'Jlek 1iemzetst'-gnévkén t maradt n yoma Baskíriában, esetleg arra u tal ha t: az
 éísmagyarság- már baskíriai haz;ijában törzsi zenezetben é lt. (Ila a Gyarmat törzsnév
va lóban \'isszaw'zethet6 a baskíriai korszakra, nyil\'án nem e~')11iagáha11 állt, hanem
m ás túrzsekkel is számolhatunk. Leginkább a Nyék, a Megyer {·s a Kürt lle\'ÍÍ törzsek.re
gondoll1anm k. Korábban aJe116 tür1.snevet is \'issza\'eze tt(:k Haskíriába, d e 1~jabhan a
n ye h-i·sr.e ti szcmpolllok ennek t>lle ntmondan ak.) A törzsi lwrendezkedés a korábbi-
akhoz ki·J)('St magas sr.intíí túrsaclalomszervezési formának sómíL. A vérségi alapon
szen-ezéídéí nemzetségek fölé niiv6, azokat magasabb egys(:gbe fogó törzsek általában
m:1r mcstcrsl;ges szervezés eredményeképpen jöttek cléí, s területi alakulatok nak szá-
mítana k. \ ilvá1waló, hogy a sok évszázados nomadiz;ílás - am e ly nem enyészhetett
t>l a Di·l-l 1r<.iltól el térő fö ldr~jzi adottságú baskíriai hazában sem - jó a.lapot szolgálta-
toll a 1<í.rsadalom toYáhbi tagozúdásához, s a nemzetségf6 melle tt megjelent a még
nagyohh hatalmat felt éte l ező törzsfói méltóság. Ez a folyamat nem csupán a vagyonos
r éteg kicmelkedéséhez, han em függéíségi viszony kialakulásához is e lvezetett. A füg-
g{·s eg~·e l<íre még a gazdasági különbségeken, a vagyon i h elyzete n alapult, s n em n yert
jogi szeu tesít{~s t.
Ismeretlen id6ponthan (minden valószínúség szerint legkorábban 750, lcgkés(ib-
bcn pedig 8~0-8'.10 t~ján ) a baskíriai ma~')·arok ké t ágra szakadtak. 'em lucijuk okát
adni e nnt>k a ít;jleménp1ek. Lehet, hogy katonai esemény idi·zte <.'16, de leh et, hogy a
túln(·pesedés \'ezetetl icle. J\:1. 6smagyarság egyik ága helyben maradt, tovább is kap-
csolatot tartot t Ien na \'olgai bolgárokkal, m~jcl pedig a baskírok m egjelt"nését kiivet6-
c11 q~yre szorosabb \"iszonyt alakított ki \'e lük. I\re m véletlen, hoiw egyik-másik arab
fo rro'1s egye n esen azonosította is a magyarokat {·s a baskírokat. Nyelvi ö 11;'\Jl ús;'1gnkn
;1zon b;lll a túrók n{·pek tengerében is meg mclt;ík <íri:l.ll i a keleten maradt mag}'arok,
hiszen amikor Julianus barát 1 2!'>5-12 '.~6-ban m egtal ~dta úket a Volgún túli haz:u uk-
h a n , m agyarul társalgott \'dük. Pog;ínyo k w>ltak, a kiirnyez6 népektéíl eltér<íen nem
t<:""rtek ;í1 a mohameclá11 \'allásra. Lú ten yésztiSk m aradtak, a ló húsáLett ék, tejét il túk,
harcban lovaiknak n agy haszuár veuék. Föld e t q„ry~íltalán n em múveltek. A baskíriai
m agyarok m ;í.sik ága a 8. sz;ízad második frléhen \'ah':' a 9. század cls(í harmadában
búcsút mondott a Nyugat-lJd l vicl<'·. ké n ek, s elindult elél , illetve délnyugal felé. Felte-
lw tií, hogy a cldnyu ga1 fe lé indult né pcsoport volgai bolgár törzsi töredékeke t is vihc-
1<' 11 rnag;iva l, küz1ük ftíkéll! eszkel-bolgárokat (akik a székelyek őseinek t.ckinthet6k).
r\ern nwll(·kes körülmén y, hogy a 9. század els6 i•vtizcdeint>k bizán ci történetíró i,
Theoplia11ész és Nikép horosz a steppei népek leírásakor nem szólnak magyarokról.
Ez amdletl tanúskodhat , hogy csak viszonylag kései idéípon tban, 830 L<'.0fo1 ha~·ta el a
magyars;ig egyik ága baskíriai hazáját, és nem évtized ekig tartú \"ándorút után érke-
ze tt m eg Leyediúba.

AZ ŐSMAGYARSÁG LEVEDIÁBAN ÉS ETELKÖZBEN

Levedia és Etelköz
Az 6smagyarok 8:10 (esetleg 750) tájácúl 895-ig, a honfoglalásig terjeclé:í története egyike
a nwgo lclatlan problémák tömegét felvet6 korszakoknak. Bizonytalan min<ljún az,
IH>h':' mikor i-rkeztek m agyar csoportok Leve diába, a 8. század közepén-e (ese tleg- múr
a 8. sz;ízaclot megel6z6cn), avagy csak 8~0 körül. Az sem bizonyos, hogy honnan jöt-
tek ide az ú"smag-yarok. Nehezen megh at<irozható Levedia földr<uzi fekvése is. A 9-10.
sózadi rnag-yar történ elem legfontosabb írott kútfi~je, VII. (Bíborban születe tt) Kons-
 ,,
AZ ÖS!\1AG\'f\RSAc LEVEDI.\BAN í~s AZ ETELKÖZBEN 4·'

L.antin bizánci császár munk{tja Levediát úgy határozta meg, hogy ott fekszik, ahol a
Khiclmász foly<i folyik, amelyet Khingilúsznak is neveznek. A Khidmászt a kutatók egy
része a Déli-Bugjobb oldali (nyugati) mellékvizével, a Kodümával, a Khingil_úszt pe-
dig az ugyancsak a Déli-Bug torkolati dclt{~j~tba Ölnl{í Iugullal a;::onosította. l ~jabban
azonban kiderült, llkr<~jna területi'·n öt Korlüma víznevet ismerünk, ráadásul a
Khidm<Ísz és a Kodüma azonosít(tsának nyelvészeti akadályai vannak. Ne hézst~g tor-
nyosul a Khingilúsz és az lngul azonosítása elé is, megtoldva azzal, hogy Konstan tin
szerint a Khi<lnüsz és a Khingilúsz nem két, ha1H· m egyazon folyó. Mivel a Levedi<'tt
nwghatározó egyetlen forrás nem értelm~zhet6 egyértelmiíen, a mai napig igen nagy
a hizonytalans<íg Levt'clia fekvése kürül. Al tal{tb~m a Dontól nyugatra lokalizálják, de
az már sokkal bizonytalanabb, hogy meddig te1:jedhetell nyugati irányban. Abban
sincs egycti-rtés, hogy az egész - Baskíri<'tt elhagyó - magyarság lakhelyét new•zték-e
Í~')', avagy csak a közvetlenül Levedi alá tartozó néprészéL Ez a nézel Levedia önálló
jellegét vitatta, és Etelköz egy részét látta benne . Ugyanakkor arra is akad t példa,
hogy Levecfütt a Dontól kt:lelre, a Kubán folyó vidékére, a Kaszpi-tenger n y'l1gati part-
vidékére vagy egyenesen Azsiába, az Urál és az Em ba folyók közére helyezték. Kons-
tantin határnzottan elv{tlasztotta Levedjá.t EtelköztéSl, s arról írt, hogy a magyarok nyu-
gatra vándorolxa jutottak Etelközbe. Igy tehát aligha indokolt Levcdiát kiiktatni a
magyar !ísh a7.:tk sorából. Fontos ítj adat Levedia fekvéséhez az a régészeti anyag, amely
az Ingul folyó nwllett az ukr~jnai Szubbiticinél került elő. Mivel ez- mind a mell{~klc­
tek, mind a teme tkezt'.si szokások (rt'.szleges lovas temetkezés, nyugat- keleti t:tjolás)
bizonysága szerint - egyértelműen magyar etnikumú csoport (egy férfi, egy n(í és egy
gyermek) hagyat{·ka, a magyar szállásterületet (Levediát) az Ingul vidékén kereshet-
jük. A Don kiil:éps() fol yása mentén el6került, lovas Lernetkezt'.St's vorobjn'Ói sírl ele t
'm{ir a steppehatártól északra esik.
Ko ns tan tin szerin LLt'wcfütt a magyarok elséi vajdájáról, Levedirííl nevez Lék e 1. 1la a
tört{·net más pomjaiu is a tudós giirög császárt követjük, akkor Levedit a 8'.)0 körül a
Dontól nvngatra kialakulú, m agyarok vezette LÖrzsszövets(·g vczetéij{·nek tekin th et-
jük. Nem kizárt, hogy iu a cörzssziivetség két komponensból alakult ki. Egyik ri'szé t a
Raskíri~thúl érke-z6,jobbára finnugor nyelvet beszél{) íísmagyarság, másik részé t p edig
a Don vidékén él6 török nyehií onogurság alkothatta. Mindenesetr e úgy tíín ik, a 830-
as (·vekben a kazárok a Don alsó folyásviclékfa1, a folyó bal (keleti) par~ján a magyarok
és más népek ellen védekezésül felépítették Sarkel eréídjét. A biztosan magyarokra
nmatkozó legrégibb információ György barát folytatqjának görög nyelvű munhtjá-
han maradt ránk. Ebb()] arról értesülünk, hogy a türk, hun és ungr néven szerepi{)
magyarok H?i6- 8?i8 köziitt kalandozó hacljáratban vettek részt, a dunai bolgárok hívá-
sára az Al-Dunánál sikertelen háborút vívtak a makedónok ellen. A sok bizonytalan-
ság közepette annyi tehát vitathatatlan, hogy a magyarok- feltételezhet6en törzsszii-
vetségbe szer vezve - a 8?i0-as években jelen voltak a délorosz steppén. Levedi nem
egyszerííen a magyar törzsszövetség vezet(~e, hanem a különbiiző - finnugor és török
nyelvú - tiirzsekbéíl , ti'>rzsi !iireclékekbéSl iisszeálló konglomerátumnak a megszerve-
zé~j c is volt. Nevének finnugoros jellege arra utal: a vezérszerep a törzsszövetségen
belül a finnugor n yelvet beszé lő magyaroké volt. Ugyanerre enged következtetni a
tiirzsszövetség elne\'ezése is, amely ugyan törökös jelleg szerint egy számból (a törzs-
szÖ\'elséget alkotó tiirzsek számából) és egy népné\'ből (a \'ezelő szerepet betölt6 törzs
vagy etnikum nev{:béíl) alakult, ám ez - amint Anonymus ránk h agyományozta - ma-
gyar nyclvíí megnevezést kapott, s Hétmagyarnak (eredetibb kiejtés szerint
hetürnodzsernek) hangzott.
·l -l

Az ősmagyarság kapcsolatai a török nyelvű népekkel

A LeYedi ,·cze11e törzssziivetst'.·g kialakulása ne1njelcntelle a magyarság e tnogenezist'-
rw k (11i·ppé \';íl;ísának) beféjcz{í mo1.zana L<ít, és d súso rban politikai s kevésbé etni kai
kategúria volt. . \magyarság ugya11is a Dontól np1gatra nem légüres tfrhe t'rkt'zt'll,
hanem ann ak a régi•szeti mÍÍ\'e l1ségnek a perem\·idékfre, amelyet né,·aclú lt'lc'iheh·é-
rúl, az <"sza ki Donyec nwllett fékyéí\'crhn yt:je Szaltovó ról Szaltovo-majaki-kul1úr;ínak
rwvczünk. ldó1a r lama a 8. sózad közepí-ttil (vagy a 7. század \'t'gé t61 ) a 10. század clsCi
frléig 1e1:jeclt. Etnikai szempo11 thól veg)'Cs 11épt'sség, a Kaz;ír Kaganátus n é pe alkotta,
irúni n yehíi alánok is <;llek itt, de alapjá t a tiiriik nyelvú on ogur-bolgárok a lkott;ik.
E1111ek a kul túrúnak, (ú'kg a:t. onogur-bo lgároknak, igen j elentiís szerepe Yolt a rna-
gyars<'1g t"le trnófWm ak alakul(1sában. A bolgárok le te lt·pült vagy a teljes letelcpe d {·s-
li ez közt>li (•letmc·idot folytattak , kiír alakú házakban Uurtákban) élLek. Telepeikr61
v;íJwzatos megoszlásban növénymagYak (gabona- és i:,"}1-u nöksmagvak egya ránt) ke-
rü ltek el6, a l<ildnnfrd c'·s term ényei t a h ázak körül i gödrökben túro lták. A \'as mu nka-
<'szki'>ztik (eke, kapa, sarlú) is igazo~jelk a foldmífrelés nwghonosodását. Kitcr:jt'cll nagy-
;ílla uanással foglalkoztak. Legfontosabb állatuk a szarvasm arha Yol t, e7., valamint a
csontanyaghan mcgjelenéí se1·ti'SCson tok ugyancsak a le Lelepf'cl<'tLséget st:j telik. Tc-
nyi·sztettek loYat ,juhot és kecsk(·t is, s nem elhanyagolh ató 1[1pl;'1lkoz;ísukban a varhí-
~zott ;\llatok c"·s a halak szerepe sem. Fél1101rníd, h<:>lyen ként rn úr te qesen le1l'lepede1l
(· k1m úc!j uk hato lt a magyarokra.
En n ek n~ sz i11 1 n~g(·szcti, részint nye lvi bizonyítékai vannak. A honfoglaló magvar-
súg ré·g(·s'l.e ti ernkkanyagán nyo mot hagyo tt a Szaltovo-majaki-kul túra h atúsa. Bizo-
n yosra \·e hc 16, hogy a mag)'arnkrajellemz6nek tekintett cserépbográcsok a d élorosz.
s1eppérúl, cbb61 a mtÍ\'eltségi körb61 szúrmaznak. Egyé b más régészeti p;\rlmzamok
(pl. az ;Íuiin brnnzkoro ngok, a tenwtkezési szokások közül a nyugat-keleti 1 ;~jolás) is
1:múskodnak a honlé>glalú mam·arok szaltmüi kapc.solaL<1iró1. !\-lég fon tosabhak a nyelvi
frwk. A m ai,')·ar uye lv mi ntt'gy 4!i0 bolgár-t iiriikjiivevénysz;1\'ánakjt>lent6s része nyil-
d n a Don ,;r1fké11 a 9. században, illetve a \'olga vidékén a 8- 9. században került
nyehiü1khe. O lyanjell egn·tes szúki ncsa nyagról van itt szó, mi nt az úllato k kiiri·htíl pl.
a bilm, iikii1; linó, bmjú, hPrsllr, kos, ün'i, rlüznó, ártány, l)•IÍ.h, trve (ezt'kn ek az álla toknak.
csonll eletei a szaltm•úi telepeken megtalálhatók) ; ilfe tve az á llattenyésztés tenu[·kt'i
kiizül a .1r1jl, iró, llÍ ró, m·apjú. A fö ld múvel(·s szakszavai közül bolg;í r-tiiriik erecletlí a
fní:.a, rÍI/)((, fmwí, ke1uln (amelyek meglétét a szaltoYúi telepeke n magle letek j e lzik) .
10\'ább;i a ta rló, ekP, .l(lr/Ó, dara, m·iimölrs, alma, körlr>, swlif, bor, komló stb. Sóm os töri'ik
szóval ga'l<lagodo1r a magyar nyelv a lakóhely (sritm; lwpu, kút), ill etve az eszközük és
rnestcrsi·gek (gyű.1zli, gwírt, gyúr; rír~~, szűcs, ~zatór:.1) t{irgykörében . A t<Írsacla lmi é let l't:j-
16dt·sére , a vagyoni kü lö n hségek elmélyülésére utalnak o lyan bolgúr-töriik jöYevén y-
szaYak, m i111 pl. a tiirvény, b/~l'''f:f, barom 'vagyon ', kölrJii11. A szell emi élet alakul;ísára
\'Cin ek fényt a tiiriikb61 átkerült 'szent', tríltos. bölrs 'varázsló', bo.1zorkán_v, bríj '\'arázs-
la t', igl', i 1; ÚPL1/, mim szavak. A lii rök népekkel Yalú érintkezésnek köszönh eti a ma-
gyarsúg élZ idegen l'k á ltal használt m egnevezését, arn ely különböző n ye l\'t'klwn
1lungmúm, 1111gari.1rh, honp,mis, vm!(ersz.láj alakokban maradt m<'g. ~1ind ezen szm·ak
téiYéheu az onogur szó rejtCízik, Yagyis a S'lomszfalok a magyar okat eredetileg onogu-
roknak 1<:>kintctték, f·s azo król ne\'ezték e l 6 ket. A Sza ltm·o-rn <~jaki-kultúra hat;ísára
kerü lhetett :11 a m agyarba jó n é hány, a t.;,írsadalmi féjl e ttség szempontjából is sok ta-
nu lsággal szolgáló ir;in i (alán) ji'l\'evb 1yszó, mint am ilyen a híd, 11ásá1; vám, '"Í.1: A ma-
gyarság délo rosz steppei t.;,1rtózkodásának emlékekén t értékelhett> a magyar eredet-
monda, a csodaszanasrnonda, am elyn ek alapja- az í~j hazát találú lt:' St\'érpáros- ugyan
 .\Z ÖS['.'1.-\(;y_\RS.\(; LE\"J::f>JÁB,\N l~S .\Z ETl•:t,K(>ZJ1EN

eu r:ízsiai \';í11dormotívum, dc a mond ában szcrcpl6 11e\'ek (! hmor == onogi.ir, Mag1·m;

nl'lar = bolgá r t'S altí.11) nagy biztonsággal a 9. század kiizepi magyanág szaltoYói kör-
nyezeti·n• \'allanak, ahol az eredetileg finnugor n yeh'lí, de itt török nyelvi elenH, kkt'I
is gazdagodó m agyarság a Szaltovo-m <~jaki-ku ltúra peremvid{·kt-n élt.
Nem kevés hizonvtalans;í.g fordsa a kazár-m at,ryar viswny <tl aku lúsúnak kércl{~se a
~). száraclban. Ugyan Konstantin cs:í.szár csak h áromévnyi kazár-magyar egyúttélésr61
ír, de ezt :íltaláhan n em vet ték a kutatók szó szerint, h ol :m, hol ;1;1 esztenclc'íre, hol
ped ig sokkal nagyobb id6egységre (200-:100 i·vre) gondol tak. Ila a magyarság csak a
8. szúzacl músodik f'dl>ben , kivúlt peclig h a a 9. sózacl els6 é\·tized eilwn j elent nwg a
kaZ<ir é rdekszfrr.-1nak szúmító <lt-lorosz steppén , legft•!jehb néhtmr {·\'Ü'lednyi szoros
kazár- magyar kapcsolatra gondolhatunk. Mivel a K.azúr Kaga1ÜLusban isjoh h;íra azl a
bolgiir-tiiriik nyel\'el lws:1.(·Jték, amely erúte\jes 11\'0llH>t h agyou a magyar n yelv tiiriik
jiiw,·énysza\'ain, Ílc-,')' l'ellchl'léí, hogy a nych·i kölcsiinzés po litikai keri-téül részint a
Kaór Kaganátus szolg:ill. Nem eg!'Cn l ő felckkén l ;ílllak szemben egym;íss::il a kaárok
(·s a lllagyarnk, a 1m1gyar tiirzsszön• ts(·g a Kazár Kaganútusnak volt ahín·we. A magya-
rok iendszen:·sen scg{·dcsapatokkal támogatt:í k a kazárokat h:íborúikban. i\7. egyik
kaz;ír- lieseny<'í (bugar) h:íborúskod:ís mag!'ar-bescnyií háborúba torkollott. Enn ek
lett a kówt kezrn{· n ~·c a kaz:ír ((:·1111 h;1 l ús:íg alau állú magyar tiirzsszii\•e tsc"•g súlyos vcre-
s(·ge, ame ly a mag~·aroka t keut>szakítolla. Az egyik úg Perzsia Yick;ké11 telepedett le ,
<1hol 85 - ~ úta s1:a\·;írdokkt;n t (s1:ernrt i) szt>repelnek, s egészen a J-1. sz;ízacl clt:jé ig fel-
relbukk;umak a lúrr:ísukban. A m ;ísik ;íg I.cvcdin'l l'ITT'Ütt n yugatra men t lakni, Etel
ki'>1.be. Ekkor csa tl ako1.hatot t a rnag!'arokho1. az a k<mír népesség, amelyne k ko r:\hhan
t'lle 111t-1ci rnltak a Kaz;ír Kagan;'11us veze1<> r{·tegéw·l, s am e lynek kapé>rajött a kazúr
rennhatcís;íg aló l ki\'ú lni akaró magyaro k nyugatra Yúndorhísa. A ka\·ar (kabar) 1H'\Tt
nyert kazúr nép<•sst:·g a magyarokkal együu 1elqwcleLl le Ete lküzbe1L

Etelköz és a Magyar Fejedelemség

Etclkii1: l<ildr;~;i l(>kv(·st·t alig könnyebb mq{határozn i, mim Levecli;i{-1. Csak annyi
hizonyns, hogy Ll'n·di;ítúl np1gatra fekü dt. l\fég az is kétséges, hogy helyes-e hagyo-
má11yos ' f(>lyúkii:1' t'rtelmc, s nem inkúhh egy Etel tH'YÚ fo lyó másik folyóval lwzúrt
köz~ rc rn11atko1:ik-l', illf'tW egy folyú keu6s neve (Etel és Kuzu) maradt-e r;ínk Kcms-
1an ti1111;íl. :\ Khid111ás:1 t"·s a K.l1i11g ilúsz is egyazon fo lyó két e lnen'z(·se. l 'gyanakkor
Etc·lkóz túls:ig·o san messze mégsem eshetett a Kúrp<"it-medc·nct»túl, his1.en ez H>lt az
6smag~·;1ro k utolsc'> haz:~ja a l_ 1011foglal;ist rn cgel6zc'íen , ahonn an úUuk cgye1wsc-n a
l\..;irpá1-111cde11cc"l>c vezete tt. lgy tcli:'tt al igha tekintheúük a \'alós<\gtól na)..,>y'on t;ívol
;'t! Jú nak a'l1 a rc 1t (·tele1.(„St, hogy Ett>lkiiz a Keleti-Kárpátoktól keletre húzúclú, a Szeret,
l'nll , Dnresztt·r :'dtal s7.ahdalt terü letet jelen ti, am elynek Etelküzzel valú azonosít;'1sa
ki">l'.n-tcl t múdon kielenwzhe té> Konstantin cs;'iszár SZÜ\'egéhéíl. A régészeti leletek Etel-
köz !(>kvé·sé·nek megha1<"1rnzúsához nt"·nli scgíLséget nyttjta11ak. Asteppchat;írtól észak-
rn esc'í kl')'iosi sírok a K;írpát-meclence közelében, a Szer et és a Dnyes7.ler kiizén ke rül-
te k t· l6. E:1t· k a clflorosz steppei terülC' Lek valamenn yi - egvébké>n t nem tú l nagy szú111-
ha11 rc11cklkezésii11kre ;íllú - ,.magyai·gy;uiús" leletei közül az Ingul fol~'ú nwllettit·k-
ke l t>gyü t1 lll ég mindig a lt•gtiihh rokonságot nn11 aUúk a honfoglaló m agyarok régt'.·-
s7et i hagpték;í,·al. Ugyancsak magyarokhoz kap csoltak a Keleti-K;írp;'u ok tú l ke letre
t;s a Dt>li-Kúp:1toktól dé·Jn· nl'•h;íny sírt l lkr;!j náhan, (a volt szm:jet) Moldúviúhan, a
rom:íni:ii \lolclY;1ba11 t"·s Ila\'asalíiilclü11 . Fehétdczhct c'í , h ogy a leletek Etelköz szíí-
kclib-t<'1gahb lúl d r;~ j zi kiimyczetfre mainak.
 2. AZ ÜSM.\C\'i\RS..\c: TÖRTÉN1'TI: A HO:-<Foca. \IA'>I<;
~~~~~~~~~-

Etelközben uralomvált;'tsra és - Konstantin közlése alapján - a politikai herendez-

kedi•s nieg\'áltozúsára került sor a magyaroknál. Mivel Levedi nem volt h<yland(~ a
továbbiakban v<íllalni a kazár báb sze;-epét, egy n!ásik törzsh61 Si':Únnazó előkel6, Ar-
pád - tiihb kutató \'t'}l:'ménye szerint A.rp~tcl apja, Alrnos-\'elte át a vezetéí méltóságot.
Konstan tin szerint Arpádot „a k_azárok szokása és tiirv{·nye szerint p~jzsra emelvén,
ft:jeclclcmmé tették. Ez el6lt az Arpád eltítt a türkiikuck [ma1-,ryaroknakJ más fejedel-
mük so hasem volt, s eltól fogva mindmáig ennek a n emzetségéből lesz Turkia [Ma-
gyarország] f<:jl:'delrne ". 1 Ez a leírás jól tükrözi a Magyar Fejecll:'lemség m egszületést' !,
amely eg-ye16re kazár húbként kelt életre. Ugyancsak kazár hatásra vczctt{:k be a i\fa-
gyar Ft:jedelerns{·glwn a ketttís (szakrális) malmi rendszert, élén az (isten ként tisz-
te lt) f6fl:jcdelemmel, a kazár vezetéí méltóságot is bctöl téí kündéYd, illetYe a tényle-
ges hatalmat ki'zbl:'n Lartó_gyulával. Van, aki kétségbe vm~ja a berendezkeclé~ szakrális
jt'llegét. Míg Konstantin Arp:td~>t helyezte el6Lérbe, a magyar hagyomány Almost fa-
rnriz<ílta, az 6 neYéhei" fűzt e azArpád-ház eredctmo nd:tját, a turu lmonclát. 861-ben a
szláv apostolok egyike, Konstantin-Cirill a Krim félszigeteu magyarokkal találkozol! ,
akik a kaz;ír hader6 r észét képezhe tték. Ez az adat arra utal, hogy a magyarok Etelkiiz-
hen sem szabadulhattak meg a kazár fennhatóságt!il. A szálhiwáltás azt jelentette,
hogy a m agyarok (~j n {-p ck szomszédságába kt'rü ltek. Az etelközi magyarok rendszere-
Sl'll zs<i.knünyszerzéí h a(\járatoka t vezettek az északra éléí szlávok e llen, és súlyos [·Jel-
miszcradc'ikai vetettek ki n~ jnk. Ez a kezdete a kl~s éíhb m{·g in tenzívebbé váló szláY-
mag-yar kapcsolatoknak. A rabo lt értékeket ;~ Fekete-ten ger partján Keres (vagy
Karkina) kiköt(~jélien eladták a bizánciakn ak. Uj távlat nyílt a magyarok számára az-
i':al, hogy Etelközbe kü lLözve közelebb kerültek a Frank Birodalomhoz, és a frank
lJt·h·isz<'tlyo k, ille tve háborúskodások gyakran teremtettek lehet6séget a beaYatkozús-
ra. Els<l alkalommal 862-hól értesülünk arról, hogy a magyarok - átvonulva a Kárpát-
uwdt>ncén - a mai Ausztria területén hadakoztak, s a frank belháborúban Karlmannt
túnwga tták apja, Német L;:jos császár ellenében. 881-ben - bizon yára a kavarokkal
egyiitt - Sz\·atopluk morva ft:jed ele m felkérésére a mai Bécs kürnyékh1 csatáztak a
rran kokkal.

Az életmód és a társadalom
:\7. etelkózi magyarság belsö" viszonvairó l becses mdósítást hagyományozott ránk
Dzs;tjhání 880 körüli ~·iszonyokat tükróz{í arab nyelvű munk~ja,' ;~mely c·sak késó1)bi
szi)\•egckbcn maradt ránk. Eszerint a m agy;u-ok:nál még te ~jes ffnyéhe n pompázolt a
kcu éís rt:jeclelem st'~g intézm énye, jólleh et a kazúr fiiggéíséget ekkorra már úgyszólván
teljesen sikerült lerázniuk. Nagyállattartó nomádok voltak, könn yen mozgatható sát-
raikkal v;i ndorolva követ ték állataikat, <"gyütt vonulva „a sarjadó ffívd és a zöld vegetá-
c i óval ".~ A forr<ÍS említette szán téiföklek mfívelőirtíl nem maradt d.nk híradás. A n o-
m <i.d nt'vck (pl. az avarok) pé ldája alapján fe ltétel ezhető, hogy a földmffrelést id egen
népelemek végezh ették, akike t szolgáikként használtak. Bizonytalan , hogy rögzült téli
szállás kialakult-e már ekkor a m agyarság körében , azaz o lyan h e ly, ahová a ny~1ron
használt , kü1ónböz6 helyeken fekve) legelőkr(H állandó jellegg-el visszavonul tak. Az
északi (·s ll}'l.1gati irányú kalandoi':Ó hadjáratok nagy zsákmányt biztosítottak a r észtve-
véíknek. Ez a magyarázata annak, hogy 880 t~ján vagyonos, gazdag népnek írja le
for rásu nk a magyarságot, a gazdagság - szerinte - elsősorb an a kereskc delemb61 fa-
kadt. A portyázúsok során szerzett foglyokat mint rabszolgákat eladták a bizánciak-
nak, s t<°íliik luxuscikkeket vásároltak. Gazdagságuk ruházatuko n {•s fegyvereiken is
 .\Z ÖSM.\C\'..\RS.\c LE\1•:1)J.Á.B..\N l::s AZ ETEU<(>ZBEN

tükriiz<ícliitl. Az egyik kú tfö tanú sága szerint ruháju k hrokútbúl készült, kh')"'e1-cik
pedig t•zústbc'íl valók, és arany berakással díszítettek. A Kárpcít-mecle ncc honfoglal(ts
ko ri r{·g{·szet i hagyati"b.han fe nnmarad t (de talún m t'g Etelközben készített) tárgyak
igazo!júk a leírús hitelesst-gh. A magyarság szabad emberekből állt, a Yagyon i küliinh-
s<.'"gekt•t a jogi helyzet mé·g nem tükrözte. A magpr ság 880 t<~jára m<Ír több, tfaclcs
vallással is találkowtt helyváltoztatásai során (hiszen a kazár uralkodú e lit zsidó ,·allá-
sú Yol t, az :\1-Du n;í.núl a magyarokkal köz\'etlenül h atáros mí.n clorok, azaz duna i hol-
g~irok pedig ekko r m:tr keresztények vo ltak), dc pogány („ tűz inüdú") Yallásút nem
ad ta fel. Nagysúmú, 20 ezer lovast tudtak a magyarok kiállítani, ami azzal magyaráz-
hatú, hogy a n o rn<í.cl n {·pekn él min d en fel.n<ítt férfi egyszersmin d katona is. KiYálú
kg~'\'ereiken kíú'1l l't>gwerforgató népességük nagy létszúma is ind oko1ja katon:li sike-
reiket a kalandozó ha(\jcí.ratokban, amelyek megle h etéís ren clszerességgd folytak.
A 880-as {·ve k elsú fel{·ben a Du n a \'iclékén (a Kárpát-med encében vagy az AJ.-Ihmá-
n<íl) az egyik kalandozó magyar c16kel6 tahílkm.ott a szlávok apostolá\'al, l\1etócl ér-
sekke l. 8!l'.Z-hcn a magyarok Arnu lf frank kirúly szöveL~égéhen Sz,·atopluk ellen har-
coltak. Nt>m dké p zclhetetle n , hogy a Magyar Fejedelemség mozgékony katonai el6-
v(·dj e i m~í.r e kkor laza renn hatúsúguk alá vo nták a Kárpút-m eclen ce keleti felét, anél-
kül azonban, hogy ez a magyarok kárpát-med encei hetelepedt'.·séw·Jj<irt yolna együtt.
8~M-hen Sz\'atopluk hfrásúra keltek hadra minapi SZÓ\'Ctségesük, Arnul f' király ellen .
A magyars<íg a h onfoglahís küszöbén· érkezett, s a honfoglalússal a lCiq>~tt-mcdencc
t'·s a magyars<Íg kiiliin szúlakon futó lÚrténete egyhekapcsolórlot t.
HONFOGLALÁS
0 R
 ;

3. A HONFOGIALAS
ÉS A KALANDOZÁSOK

A HONFOGIAIÁS
Előzményei
A magyar honfoglalás e16zmé nyei ké t,, a Kárpát-medencé16 J táYo li színtérre veze tlw-
t!)k Yissza. Az e1-,ryik helyszín 't\yugat-Azsia, a másik a Ba lkán-l"élsziget. Ami az els()
esem{•11ysor1 illeti, Iszmáil ihn Ahmad horászáni emír 89'.~-han etn-ázsiai mfretlí n t-p-
v:í nclorl~1s 1 inclí1ott el azzal, hogy h acljáratol vezetett a karlukok ellen. Ez az Aral-1íi
\'icl{·ki c ~em én y )..,')'Íírűzött el egészen a Kárpát-medencéig. A karluko k \'ereséget szcn-
,·edtek, e 1. 111eger6sítelte a t6lük nyugatra és északnyu gatra {·lő og-uzok (úzok Yagy
torkok) (·s kimekek hatalmi helyzetér, akik np 1ga ti szomszédaikra, a bese nyőkre zú-
dultak, kimozclították azokat az l ' rál folyónúl Jev{í szúllásaik.ró l, s a besenyő tümq?;e-
kt' l ;it li.>kLÍ' k a \'olga nyugati paqjára. Ezzel em· id6hl'n a kazárok is katonai a.kciút
kezeltek a be!>eny(ík ellen , akik ily módo n nyugatra k~11yszerültek. 'e-mrsak a \ 'olgú n,
li :111t·111 ;1 Donon is á1kc ltek (Kazária nyugati ha1úra a Donnál húzódott), s tahin 895-
lwn l'lfrti·k az l'telkiizi magyarok uralmi területének Dnyt>pen()] kC'letre húzódó ha-
t:írai 1, {•s 11H•g-kczdLék a magyar törziiek kiszo rítús;it onnan .
. \ Balk:in-félszige ti események azzal vettek új iní nyt, hogy Bulgária élére 8~l:~-ha11 az
c lstí kt·n·szt(·ny bolgár uralkodónak, Borisz-Mihúlynak a fia , Simeon keriilt, aki h údí-
IÚ politi kút fülytatva hamarosan konílikl usba keveredett .Bizánccal. A kirobbant cllen-
s(·gcskt'd{·s oka (vagy ink;lbb ürügye) a hiz;ín ci területen mlíküd() bolgúr kcreskedtik
korl<itoz<isa {·s a sz<imukra sérelmes bizánci Yúmpolit ika volt. Szt•repet kaphatott fütl-
gária (·s Bii'ún r Yiszonyúnak megnm1 l á~ú han az is, hogy Bizúnc a bolgárok e llemégt·-
ihcz, a magyaro khoz kezdett közeledni. Birnnyosra Ych t•t<i ugyanis, h ogy a magya-
rok lieliin:M.i a Kárpút-m ed cnce kelet i felébe alapvet<íen ho lg~rr érdekeket sériet-
tt·k, rúadúsu l egy bizán ci- m agyar együttmt'.íküdi'· s azzal fC nyegetetl, hogy a ké t szü-
\'t·11>(·ge~ harapófogóba árja Bulg~iriát. Simt>on füM tíszén indította m eg támachi~fü
Bió1w t' llcn, ame ly nagy sike rek<'l hozo tt a bolgárok számára. \'I. (Bölcs) Leú hi-
i'<tnci cs;iv;ir ekkor - 894 n~gén \'agy 895 el<:jén - st>gélyki·n) köw tséget m e nesztcll
a magyarokhoz, 111cgbízot~ f1t ha<li h ;~jó kka l a Duna l'olyóhoz küldtt· tárgyalúsra. l\li-
w l a hit.ánci lloua nyi h·án a Fekete-tc n gér fcl{)I fr te e l a D1111<Íl, nem Yalószínlí,
hogy nagyon mélyen frlh ;~józt ak a fo lyó n. A találkozó ra az Al-Duna torkolathoz kii-
i'<'li ~í'akasi';Ín , talún az akkor magyar l-rdcksztcr;ínak szúm ító IIavasalföldiin ke rii l-
helt'll sor, ' 'agyis a magyar szállásterülct _közp on ~ja tovúhhra is az Erdélytéíl k<'lelT<'
("St.i Etclkfo \ '0 11. A m agyarokat „fejeik", Arpád <;S Kus;íl (vagy Kus;in, té:ve-s azonosí-
t;is alar ~j<'111 Kursz;in ) ké·pviselték a tárgyalúso n , amely nwgegyczéssel vé·gzéídiit t: a
biz;í nciak <\jfüidt"·kokkal meg·vásárolták a m agyarok szt>vctségét, s biztosítéku l kei'e-
Sl'ket kap tak a magyaroktól.
l\1i kfo.lwn a biz;) nci ktlv<'t a magyarokkal tárgyalt , Leó csúszár - hogy meg<'1llí1sa a
ho lg;ir ura lkodó túmacló lendületéc, {·s felbo mlass1.a a bolgárok h adkészültségét- csa-
 A HONFOGI.AL..\S 49

Járd szú11dt'·k1ól vezetteL\'e béke~jánlatt.al fordult Simeonhoz, aki azonban b ebörtö-

nözte a császár követét, s ezzel kinyilvánította, hogy háborút akar. Ekkor - feltehet6en
895 tavaszán - hi7.ánci felkérésre sor ke-rült a m agyarok bolgárok elleni hadba vetésé-
r e . A Duna bal (havasalföldi) paqjáról a bizánci hajóhad szállította át a magyarokat
Bu lgáriába. Am it ől a bolgúrok féltek, bekövetkezett, ké úrontos háborúra kényszerül-
tek. Simeon éppen a délr{)I támadó bizánci sereggel rnlt elfoglalva, amikor o rszága
északi rész(•n megjelentek a magyarok. Gyors sikereket értek el Bulgária északi ré-
szén , mire Simeon felhagyott a d élen folyó h áborúval, északra sie tett, s több csatát
víYott a maf.i:·arokkal. Az e lsc3 összec-~apásra a Duna m enri Szilisztra körül került sor,
ahol Simeon vereséget szenvedett, s az o rszág belse je felé m enekült. A m agyarok kö-
vettc."·k, s t>gészen a mai Snm en vidékéig üldözték. Preszlav környékén a magyarok
\~jahh csatái nyertek. Ezzel a magyarok b efejezem1ek lekintették a bulgáriai h adi akci-
ót, s kérték a bizúnci császárt, hogy bolgár foglyaikat váltsa ki. :t-.1iucin ez megtörtént,
kirn1mltak Bulgáriából, s visszatértek szállásterületükre. Sirneon ezzel egyidejííleg bé-
két kezdeményezel! a Dun{m állomásozó bizánci hajó had parancsnokánál, \'Oltakép-
pen azonba n biztosítani akarta m agát a magyarokkal szembeni katon ai vállalkozás
idejére. Terve sikerült is, Bizánc kivonta seregeit Dél-Bulgáriából, békét azonban nem
kötöttek egymással. A bolgár uralkodó tüstént a magyarok elleni ha(~járat el6készíté-
sébe kezde tt. Ennek kapr.sfü1 ússzekötte tést létesített a nyugat felé h atoló besen róK.-
ke l, akik éppen ekkort{tjt (895-ben) kezdhe ttek hozzá az etelközi magyar szállások
felszámolásúhoz.
A rnar-,')·are llenes fellépés közös é rdekük vo lt a besPnyé5knek és a bolgároknak. A
\u
hesenyé5k hazát csak Etelközben a m agyaroktól szerezhettek, a bolgúrokat perlig a
Kárpát-medencében a magyaroktól elszenvedett sérelmeik, valamint a minapi Yeresé-
gek sarkallták. Most a magyarok kerül tek harapófogóba. A m agyar sereg törzse az Al-
Dun a vidékén, a mai I fayasalföldön, vagyis a Duna bal par~ án a magyar szállásterület-
re t<Ílnadt bolg-árokkal \'ette fel a harcot. A nagy vér;.UClozattal járó t>s elkesere<letl
kü;1.clelme 1 hozó csaLa a bolgárok sikerhel végz{)dött. Ugyanebben az id őbe n érte a
m agyarok etelközi sú ll ás~1t kelet fe161 a besenyók támadása. A magyar határvédc) e le-
mek és ·~ szállásterület közponli részén tartózkodó magya~ fej edelem - a forrásszöveg
szerim Arp;íd (dc szúmos kutató fe ltevése szerinl inkább Almos) - katonasága megkí-
sérelte az ellenállást, de az nem járt sikerrel, alulmaracltak a beseny6kke l szemben. A
m agyarok kétségtelenül súlyos, de nem katasztrofális emberveszteséget szenvedtek.
Etclkfüben els6sorban nó'k, gyerm ekek és öregek, Ilavasalföl<lön viszont fegJ'·erfor-
gató rt-rfiak estek álclozaml. Hogy a személyi \'eszceség korántsem lehetett m egsern-
rnisítc."í mértéklí, onnan is mclható, hogy a bolgár hacijáratból megmenekültek vissza-
tértek Etelközbe. Akkorra azonban már a besen y6 támadás elpusztítolta szállásaikat.
Ebhen a tört(·ndrni helyze tben a magyaroknak n em YOlt más választásuk, m int
t<míbbY01rnlni n yu gat felé. Keletre)) a beseny6k szorították 6ket, délről az ellen sé-
ges bo lgúrok állták ú~jukat, északon pedig a ruszok (n ormannok) , valamint külön-
féle szláv törzsek (po!jánok, ~zeverjánok, \jaticsok, du lebe k, fe h ér horvátok) szál-
l;í.sterü letei helyezke<lcek e l. Igy egyetle n ÚL maradt „szabadon ": a nyugatra \'ezer6
út, s nem volt más h~ hetó"s ég, mint a Kárpát-medencé be törté n e) beh atolás, amelyet
kor:íhhi hacijárat.aik során már megismertek. A H avasföldön a bolgároktól és Etel-
közben a lwseny6k től elszen\'edett vereségek \'Oltak a m agyar h onfoglalás kö7.ve tlen
e16icléz6i.
 :1 .• \ HONFOC!.ALAS ÉS:\ K\l..\ NDOZASOK

Első szakasza
Elel kiiz frkvi·sé héíl következik, hogy a m enl'kúl {í magyarok e lsósorhan a Kárp átok
fszakkd eli h ;íg-óit. az Uzsoki-, a \ 'ereckei-, a Tatár-, a Radnai-, a Borgói-h úgót, \'ala-
minr a Tiilgyes- {·s Bt>kás-szoros1\'ették igénybe a IZ<írpát-mecle n céhc: téin{·n(í h c: hato-
l<'1skor. A m agyar hagyo1n;ín y he lyesen úrizte meg, hogy ;í.llatállományuk lecsökkent :
barmaik é s lovaik egy része elpuszmlt. Enne k oka le h etett az elszem·c d ett k atonai
vereség-. a gyors JlH'n ekülés, a m agas hegyeken Yaló n e hézkes „átYerg6dés". Minclen-
Pset re t<' tern es úllarúllománnyal é rkez tek meg- min t a magyar hagy omány hírül adja
- Enli> lylw. Enlély leg korábbi t<'rüle te azt a Yidéket éilelte fe l, amely a Sehes-Kürös
jobb p:mj;ín liúzúdó középkori Igfo n-erd6, a mai Réz-IH''g)'Ség (.\ fu n t.ii Plop isului )
mögöt t !'ekúdt, s amely a kés6hbi m cgycheosztás s:rerint Szatm:1r kt'leti fclt'·n„ Küz{·p-
t'.·s lkls6-Szolnokra, Kraszn ára, Dobokára és Ko lozsra te ~j t' dt ki. A magyar krúnib
szerint h;íro111 hónapig tartott a leereszked és a h t'gyckh~íl , Erdélyben 11wgvibe111ck,
t"·s egy ideig itt m :mtclLak. A magyar hagyomány szerint A1mns1 Erclé lyh cn mcgiiltc;k.
\ 'a lószíníí, lwgy Almost mint a szakrúlis kc u{ís f<:jedcle m ség isteni e redenik ént tisz-
tel! yezet{~jt'·t é rte az er6szakos halál , a melye t a katona i kudarco kért, az e telközi haza
(']vesztéséén büntetésképpen ke ll ~ll elszem·cdni c. Ezért gornlo~ja a tiirténészek e-gy
rfa1.t>, h og-v e~1/s:1.en l'cláldoósáig Almos volt a rn ag·varok fúfcjedclme , s csak ezt kéiw-
t6e n lépc'. 1'1 li~l~·ébc fia, Arpád . Á magyar h onfogl:1Íásnak t'Z ;1 szakasza 8%-rc (annak
is in bbb a második frlfre, v[~gé rc) teh et{), de nem kizárt , h ogy ;ítnyúlt 89<>-ra is. r\
magyar fog-Jalás t"gl·szen a Duna-( ;;mun vonaláig te1jed t, vagyis a frank Pan11011ia i-s
n. ~1c~jmir ~ l orv;1orsóga közve tle n ül hat<íros le tt a m agyarok új sz;'11lásterüle thcl.
J\f in~ l sz~unita 1 i i leheteu arra, h ogy a llltlg)'arok folyLa~ják nyuga ti irányú fögfal;ísu kat, a
8D6--ba n csásórr.í koronázoll Arnulf ez é\'ben Pannonia Yédelmét a közpomnak sómí-
I Ú \focsá r\'árrnl egy üt L h (íbért'sfrt» a D ráva-Száva küzét hinokl() Braszlávr:i bízta.
.--\ m ag~·ar honf'oglalús lefolyús;'iról az csem {·nyek u tán több mint három évszázad-
d a l alkotó gestaíró, An onymus hagyo mán yo7.0tl rán k részletes lcír:Ísl. r>zeri nl <I ma-
gyarok a \ 'e rt>ckei-hágón át jéittc:>k bt' a Kúrp:'it-med enct'·h e, a fCíse reg - Arpád \'e:reti·-
sh·el - l\lun k:ícson , Cngv;í.ron keresztül Yégii-,•Tonul t a Tisza j obb r,aqján a titeli torko-
latig (k.iizbcn Alpúrnál legyúzték Sal<ín vezért, Szerni·l - a mai Opusztaszer - pedig
e lrt"tHlez tC:k az orszúg d olgait ), m;tjd onnan a fo lyási rfürnral ellentétesen a Du na ba l
partj(m egésze n a mai Unclapestig· memek. Ou a l\1agyar- (1\ lcgyeri-) révnN ú tkcltek
l'ann_oniáha, s a m a i Pannonh a lma é rintésé\'{·I a Rábáig és a R;\hcáig hatoltak.. Köí'-
h('ll Arp;íd \'CZlTt"Í a [úseregtéíl e lszakadva a Ká rpá t-medence többi részédl'.jecklmük
frnn hatósága al<i h ;~jlot túk., legy6zték a m agyarokkal szcmlwszúlló TenH·s-\'id éki C a-
l:í.d, a 1'\~·i tra-\'id{·ki Zobor és az erdélyi Gyalu e lle nséges \'ezéreke t, a dunántúli rúm:1-
i:1bt meg-f'ntarnították, a bihari '.\1énm aróual ped ig - vár fü1ak megvív<'1sa 11Lá11 - meg-
egyeztek . .-\J1011~·rnu s leír;ísa azonban tö r t{·ne1ikg nem hiteles.,.\ magyarok e lle nft' lt·i
lielyuc\'l' kb<'íl életre kelte tt, kiil tött figi.irák. A honfoglalás lefolyásán'>I adou hírad;ís;Ít
sem tekiuthc~j iik meghízható i11forrn ;.'1ciúnak. l k.nyegébcn nincs o lyan kútlúnk, a 111e !Y
a n_1ag-yar !Jo11f'oglal;ís lef'olyás<\ró l rés7le rekbe menfü·n és hit e lesen t;'~jékm;t.atna .
!gy anúl sincs kt°'p únk, hogy a magyarok mikhll, milye n J{: pt'.·:wkb~n \'ctt<'.·k h ino k-
ha a Kárp:ít-rneclence keleti felt'.·1. I Iogy a 89S ut úni én:kben helscí p roblém<'tikkal
\'Oitak t'll'oglal va, az1 az mu ta tja: a magyarok nem ka pcsolódtak be azokba a harcokba,
amelyek száll;'1sterü le túk közYe tle n szomszédságában a ke leti frankok és a m ord k
kéi/.ött ki í~ju lt ak. ,.\Szva topluk. h a l:'ila úta folyam a tosan gyengl'Mí l\'[o r \'aországot 8~ J8-
ha11 Sz,·atopluk két liának, II. l\1ojmirnak {·s II. Szvatopluknak az ellentéte is sí'.itotta.
A lwh·i ~z;ílyj<> alkal ma t szolgáltatott arra, hogy A nmlf b;~jo~jai II. Sz,·atop luk oldah'111
 .\ HO;'\'F()(;J Al.tÍ.S 51

licaYal kozzan ak a m o n ·a ügyekbe. A h~jor St'reg Monao rszágo t, 11. l\I<~jm ir p edig a
rran k. uralom alatti Pa1111oniát d ú lta. A magyarok a 895 (8 9Ci) és 8D9 közö tli {·vckh en
11\"il\';Ín m egszilárdí to tták u ralmu kat a Cara m- Du n a vonaltó l kele tre es{) területen .
E ls6so rh a n a m ord k ellt' n é rtt' k e l sikt>reket, akikne k lakh elyé1 Konstanti n rs~isz:ír ;1
T isza-torkola t vidé ké re licl re:t.lt', {~s Nagy-~1onao rszág (i\Jrgal<i A1o1avia) n évvel illette .
t Tgyanebhc'il a forrás bú ! tll(ijnk, hogy a magya rok megsemm isÍLellék Nagy-M orvaor-
sz:íoo t. la kó it e lí ízt{·k. folcljüket m egsállták. Valúszínííleg u gyant'zekre a dé li rnorvák-
ra ~~)llatkozik egy másik kút f(í, a ·'aum-legt'mla tmlósícisaci~, amely szerint a magya-
rok e lp usz1itou ;ík a mor va fül d et , a morvák pt'clig a h o lg fü·o k küzé mt'nekü ltek. Csak
gya n í thatjuk , h ogy a maITT·arok nak sik<:> riih megtö rniük az a lföldi bolg<ír u ralma t, de -
késú"blii uta l;ís b izo nytalan fr te lmt>zc'.-séb{í( kövelkezLetYe - egye l6 re lé n yegélwn érin-
Lt' Llt-nú l hagyták a cl{·l-crc h:·lyi bolgár fe nnha tóságot. Id e azonb;m múr a l 0. sz;ízacl
clt:jl- 161 kezcl\'e 111egi11du ll1a to LL a magyar n é p ess{·g b eáram lása.

Második szakasza
A m agyar ho n fog lal<ís m;ísodi k sza kasza, a Kárpát-m e clt'nce nyu gati fe lének b irtokba-
\ 't' l cl<' ;i Wl lJ- ~lOO . évi it;'d iai ka landol'/J hacijárat h oz kapcsoló dik . En n ek kiizve tle n t> l6z-
11 1(· 11 r e az rn lt, h ogy a lassa n rnt•ge r{ísi"idéí magyarok e lke zd ték nyn gtala11í1a ni a
P anno ni:ít u r aló frankokal. Ar nulf'úgy prólü lla meg ellürítan i a fc:·11yeget6 m agyar
\'esú lyt , hogv q~1·ezSt~ge t kötii tt a magrarokka l, p én zzel yáJ to tta meg a fra n kok
p a nnoniai 11yn ga lmút. .\rn uir császúr vo lt az, a ki a mat,'")'arok érclek l<íclését ell enlúba-
s;í n a k, Be rengarn ak o rsz:'1ga, Itá lia fr lé ir;ín yíto u a. Igy a m agyarok a szomszédos
Pa 11 no 11ia hdyc u a t.:ívolabb i Itúlia e lle n vezettek hadat 899 ko ra rava szán. Eg~· esztn1-
cl<'íl tii lt(>llck olt, sike rtelen ül prú bá lkozlak pl. Ve le nce, \ liliinó t>lfog h\lásával, míg
111;is Y<Írnst (;\l odc11ú1) e lpusztítona k. 899. szep tem ber 24.-én a Brenta !"o l ~·ú me llen
ff· n ycs gyúze lmct arattak Beren gar h adai e llen. A Lelet Iták íh an töltötték, m:ücl ~ J O O
L<n-asz;í.11 vi~srni rnluh ak. Az itáliai kalan dozásban n e m a telj es lllaITT·ar katonasúg, ha-
n em bizo1111yal egy kisebb létszám ú - ta lán 5 ezer fó1){)] á ll ú - mozgékon y e léívécl
Yc h c tc ll r {·szt. Nem kiz;ín , hogy itália i d <lre n yo mulúsuk és tcle lésük egy ú ja b b „h on -
f"og la l;\s" d ú készítésl'iil szolg·íil t. Kirn nul ásuk ké l esem é n nyel lehe t kapcsolatos. Eg,·-
rész t 8~EJ-900 for dui<'~j;ín fr tt'.sültek mcgbízt~ju k, Arnulf cs:1sz;ír h a lá l;\ ró l, s így fe lcsil-
lant t'l líttú k a sóll íisLe rú letükkel kiizYe tlt'núl határo s Pan n o nia m egszt' rzésén ek kh c-
t<íségc. I\hí.srészr ugyanerrt' sarka llta <"íkn Ikrengar is, a ki m eg akar t szabaduln i a
magyarokt ó l, e n nek ft:jé b en ;~júndékokat és p énzt adott n e ki k, rúad ásul Pan n o nia
l'lkll fo nl íl:·isnkkal h ossl'.Úl kíd nl <illn i a (i·anko kon . \'i.'>szaútjukon a m agyarok csak
pusztítot ta k l'a11 1101.1i;'1i>a11. föleg a1111ak ú tvon a lukhoz köze l es6 d{'li rész(• n , de n em
rog"ialt[tk még el. Az dfrk p u sz tí t;\s a magya r had itaktib szer in t m in dig mege lfü te- a
11wgs1;í ll:1sra kiszelll c lL tcriilt't tén yleges binok ba\'ételé t. A D unátúl kt> le tre estí s?.;Íl-
l;íst<'rükt c ikre m egtt"·n magyaro k kiiveteke t külrltl'k a bajorokho1., hog:· túm ogmást
ígé1je11 ck a m o r vákka l 'iZl'lllh cll, valójában azonba n a zzal a csalá rd céll al, h ogy kifiir-
késszt. k Pa nnon i<ÍL. A magyaro k 1én rlegesen tá mad ás t ind ította k II. ~ 1 c~jm ir
~ Í01"\·;10rsz;iga t>llc>n , nagy p u sztítást vittek vi·gbe, s a te r ü le t egy rés!'.ét m ag nk11ak l"og-
la lt ;ík e l. El' nH~g i11 k<íh b ela ltatta a h ;"tjorok é berségét, s a váratlanu l fü~jorországTa
tiirú magyaro k 111l:lyc11 bc haw lta k a keleti frank te rületre, egészen az En ns fo lróig
(csak1wm :i ma i Linzig). Am ikor a b;~j orok r en dezté k soraikat, és szembe a ka rta k
szúllni a magyaro kka l, azok viss1avon11hak a b irtoku kba kt:r ü lt Pan noniába, ah ol a
k e lc t-b;~j ororsógi katonai akció a la tt szilárd an m egvetették lúbu kaL. A kelet i frankok
 ::. ,\ f!ONFO(;l.·\l.-\s ts .\ l\..\L \:-(l>OZ.\.SOK

<·gyik k:.i1011;ii pn·l"cktusa , Liutpolcl ug-yan meg-leple, és cg(·szt>n Pozsonyig visszaszorí-

tolla a Duna (·sí'aki par~;í11 el6ren yomulé> magyar sereget, de ez sem tudott v;'tl to:t.1;1t-
11i azo n a 1t- nyen, hogy a K;í.rp;'it-meclenre n yugati fe lt» a ( ;aram- Dmia Yonal;í.túl nyu-
gat ra t's6 terület a rn agy'arok birtokába j uto tt.
:\z l!j:1hh hc'idít;Í.s wsz1esei a rnon-ák Í'.s a b;~jorok voltak. A morvák a Kárp;'1tok
IH'g]'kos'lo rí~j;ín helüli területeiket \"CSZle lli'k el, a b<üorok pedig a Drn1{11Hú h s a l>r;í-
va- SÓYa kiizét. L'Z múhbi m;'.u· 8~HJ-be11 az Itáli;íra támadó magyar seregek frlvo n ul<ísi
tnep{•i"tl swlg:í lt. ,-\ morYúk több{: nem voltak ahlxm a he lyzetben , h ogy megtorolhas-
s;ík az clv .enYedctt s~rehnekeL Ellenkczúkg: 90'.2-ben a magyarok indítottak akciót
t\ To rvaorsóg K:írp;'uokon kívül i területe ellen, ami a legyengül t i\fon-a Fejedeleml't'g
l'lpnsztít;ísá,·al j;'irt. , \. L:írnad:í.s eredményeképpen a magyar szálbstcrület északnyuga-
1i ir;ínyh;111 kitetjed t l\i[orvaorsz:1gra. l\Iús vol t a hdy1:et a keleti frank.okkal (h;tjornk-
kal ) . A Pan n onia llll'gsóllásút követ6 éveklwn egymást hLék a magy;u·- hajor összc-
csap;ísok. ~)O l - lw11 a !llagyarok Karinti ;í.ra támadtak, de veres&get szenYedtek. 90~-han
1'~jahh h;ílmrú ti"irt ki a magyarok t'•s a h;~jorok közöt l a Fisc ha f(>lyó men tén , ;unely a
Knsúl últal \'t>í'.<'tL'lt magyarok \'en~ségéwl végz{)döu. 004-hen köze lebbrc'íl nem ismert
k.iirülrni·n yc k küzött a h<tjorok csalárd szándékkal lakomára h Í\túk a magyarokat, {·s a
magrarok „ki r;'1lyá1 " (Y<tgy „hercegét") , Kusált és k.ísfrtíit mq~iilték. Tahin ez a siker
h;'11oríthatta ki a h:~j orokat arra, h ogy 907-ben Gyermek Lajos né:met ki rály rész,·é te-
k'\'el 11agy ha<\j;lratol indítsanak a magyarok ellen azzal a céllal, hogy kilízzék 6ket
B;~jornrs:t~tgh'>I. A h;~jorok nagy hacledível a Duna két panjún, n lamint a Dunfü1 kelet
re lé \"Ollll]Lak. A <liint6 ütközete t 907. július 1- 6. kiizötL vín;'1k Brezab nspurrnúl
(Brnsl:n·esprn-ch nál), amelyen a mai Pozsonp (Bratislavút) kell értenünk (hár van
olyan nt'ZCI, amel y \locs:1n·árra 111ag}'ar:í.zza). A csata a b;~jorok telje!> vereségt'·vel ,·{>g-
1/íclött. egész seregük, cl6keltíik tiibbsége odaveszett. A magyarok üldözték a b~joro­
kat. s c111wk eredm(•nyeké ppen egészen az Enns folyóig biztosítottúk frnnhatúságn-
kat a h;~jorok dknébcn. A honfoglal ás eredményei a ~J0 7. évi magyar gyfüelemmel
nye rtek H~g l egcs szemesítést.

Megítélése
A magyar hon íoglalfo; megíté lésében kétféle n t>z6pont11ak van he lye. Az egyik nézet
szerint a Kárp;'u -rneden cl' birtokbavétele nem Yol t ulás, mint egyszerlí szállásv~tl 1ás,
a m.il~«'n a 9. sz;Ízad ,·égét meg el6z6 idcíkben szárnos alkalommal mt'gtörtént a magya-
rokkal , a lto n foglal:í.sL m egel6z6 évtizedekben perlig éppeo k&tszer is, Levedia (·s Etel-
ki">z elfúgfal;\sakor. [ Ja azonban a kés6bhi icl6b6I pi llantunk vissza a magyar honfog la-
l;ísra,joggal tek.intlwqük a magyar n~p életében korszak.os jelentéíségíí esem énynek.
Ncrn csu p;ín azc;n , mert azt a területet fogla lta el, amelyen ma lakik, s amelynek egy
ri·szt'· n ma o rsz:í.ga lé tezik, hanem azért is, mert a honfoglalással a magyarság új geo-
politikai lt~nycz<Tk hat:isa alú kc:riilt. Olyan népekkel lett közvetleJlúl szmmzédos, anw-
lye k múr szori:ílisan réreg;-etL túrsadalomban és úllami ke1·etck között él tek, s az ezek-
k<:l Yalú cg)'ütté lés nl'm maradhatott hat;'1stalan. A m agyar nép nag):júbúl a honf"og la-
lússa l szakadt ki a keleti (s teppei iHmdd) knltúrkörhííl, aho l a honfoglaHst megc:· l{íztí
idtíbcn lakott. Az elfoglalt terület pedig, a Dnna, a Tisza, Yalamint a kisebb és n;1-
g-yohli mellékfolyóik ;í.ltal szabdalt Kárpát-rneclenre alkalmasnak bi zon~·nl t az állattar-
t;'1sra és a fiildmü,·el{·sre.
S llliwl a lionfog lalús óta minden nemzed ék a vi·gleges m cgteleped{·s t11clat:l\·al
tekint e tt vissza a Kárpút-meden re U. sz;ízad végi birtokhavételére, nem csodúlható, ha
 .\ KALA:'\llOi'.\SOK

már nagyon kort'111 k(·tsc.'ghe vonták, hogy a honf"oglalás katonai ven•si-gek {1lwl e l(í-
iclézt'tt Sí'.i'ikségrnegold;ís mh, s megkezcl(ídött a honfoglalás val ó~ köriilmt'· nyeinek
;ítl-rtt' l nwzt~se. A Hl. sz:'lzad közepén Konstantin cs;ísz;ír m agyar inform;í1orai rni·g
l<.il)bt~- ke, ·(·s hi· emlékeztek az eseményekre, tudtak a hesenyó1ac'íl d ~zc 1weck tt n·re-
ségr(íl. b;'1r a bolgárok elleni kuda1-c emléke C'kkorra már kieseu a magyarok t'rnl{·ke-
1.ct{·b(íl. Ei:.,ry archaikus monclatöreclék círizlc m eg annak em lékét, hogy a magyarokra
a ho11fog bl;'1sl kiizn· tleniil 1negelííz6cn sasok túmacltak. Ezek a sasok ,.a fakról legyek
múc\júra szálllak a l;'1, és t'lfogyaszlrn megsemmisítet1ék ny:tjaikat és lornik;n ". ~ lin·l a
ri·1-,.-i nrn:-,r:·ar nyel\'hen a b1'1r•szó ragadozó madarat jelen lett, még inkább igazolható az
a gyanú, hogy ehbt·n a tuclósításhan a magyar honfoglal;ís e lc'íicléz(~jének tckintt' tt
lwsenyc'í 1;·1111ad{1s ernlt-ke 111arad1 rúnk. Vagyis igazolhatóan volL a magyar hagymn<'111y-
11ak olyan korai r<"ll'gt'. amely a té nyleges helyzetnek mcgfelel<ien a honfoglal<ís kiiz-
\'etl<·n t'l ííiclé·zífit' t a hese11yí>ktc'íl t>lszenwdcll súlyos ,·en·ségben !álla.
l\ l i11cle11 L<>váhhi, a magyar hagyományban a honfóglalúsról nwgcirzÖll i-rLékelés
mag;·111 hordona a torzíl;Ís nyomait. A (ehér ló m01Hlé\ja ma ismert lc1nn~j;íhanjogsí'e­
nie11 ig;1rnlja a honfoglal;íst, amcnn~ibe n a ló, a nyereg t-s a kant;\r útadúsa S/\~Hopluk
s1:·1111:íra a fú lcl11ek, a ffínek és a ,·íznek, vahryis az országnak a kt:pkte:- mt>gv;ísúrl:·1sá1
jeknLi a 111o rY:íktúl. Ez azonha11 másocllagm alakulás eredménye, ugyanis a monda
t' lt'llll'i ercdeti lt'g pog;íny szerződC:·skii tési rítusban szerepeltek. A l:1. sz:'tzacl elején
An Oll)'llll1sjobh:íra hdyncw kb{)l számos vezért h Í\·01 t {· letre ( ( ;yalu t, Zobon, Cal:1dot
stb.), akiket megtett a honf'oglaló magyarok e lle11felt>i11ek, s ily 1116<1011 elt"·nc aí'l,
hogy a magyaroknak ke111{·11y harcok során kt'IU{'ll elfoglalniuk a K;írp;ít-meclenct-1 .
mgyis a l1011lüglalú m agya r \'t'zérek így jogot szereztek a Yérákloza~ok ár:·u1 <.'! foglal!
l'i)Jcl hir1okl;ís:'11;1. r..1;ir .\.J1011yim1s h i\'al kozoll arra, hogy Auila az Aqxícl-ház ősat):ja
n1lt, s et.Zcl a magyaroknak a Küzép-Duna \'iclt'-kére kite1jecl6jog:í1 1ün(·1w1i alapokra
lwl~·t:'1.1e. Ezt az .\nonymusn;í.l mt-g ki nem f~jtetl gondolati magot a t:\. szúzacl \'égC:·n
rendsznes e lrn é leuf· dol gozta ki Kt-zai Simon, aki a hun ~s a magyar n{·rwt azonosí-
LOtta, s a hnnok hon li>glal;'1s;í1 az els6, a magyarok(·t a m ásodik ho11fogfahís11ak tette
111eg. t:ólta l a mag~'<lrok k<irp;ü-nwclen cei binokl;'tsát a hunokra, teh;·11 tünénetijogra
\'eZell(' Yiss1.a . .-\ magyar krónik<is anyag torzÍLÓ beállítása élt wv:1bh a 19-:!0. századi
magyar tiirt{·1wtír;ís legtiibb terml-kl·ben, amelyek a honfoglalúsban tudatosan meg-
1erYt'Z(' ll. gowlosan t>l6k(·szítelt, ter\'szeníen lehonyolítou, l-,'yéízclmes íoglaJ;íst !;'11-
tak . . \z t·gykorú {·~közel ('gykorú, hiteles adatok azonban vihígos.~:í lt'Sí'ik, hogy a k(·1
s;.-ak:tszb.111 , mintegy rt·I t-,·tizt·cl alatt kz<~jlotL magyar honfoglah~ kgtiibb elcmt> nél-
kii lü1H· a ll'l'Ysí'criíséget {·s tudaLOss;ígot, legfontosabb est'111t•11yt'. a magyar lll'J> 895.
{·,·i hczúcl11J;ísa a l~írp<i.t-mecl t·nct'be pedig kiíejezeuen kényszerlí, wrest'-gek hatás;.'tr;1
hekiin·tkczctl :m\IJ;Ís\·;"tl1;ís vo lt.

A KAIANDOZÁSOK

Az els ő évtizedek sikerei

:\ 111agy;1r k: tlancloZ<isok nem a honfogfalásr kön'ttíen k<'zclíídtek. hanem amió ta a
magyarokrúl a1. írou források ala1~j;ín biztos inform;kiónk Yan -a 8'.Hl-a-; éwkt(íl kezd-
\'(' - . aí'Úla ka lanclozú nt-pkén t szerepelnek. A h o nfoglal:.ís lt-h:ít magában a kalando-
í'.<Í!i 1{·11y{·h<·11 nem okmoll t<irés1, séít még a ho11fogfalús1 megelc>ztí wreség<.:k, Yala-
111im a s1;íll;is,·áh;'ts sem f~kcí'lt' le a kalanclozások lendületét. A magyarok alig nég~·
 '.\.A HONFOGLALÁS f:S A KALANDOZASOK

éwel a Kárpát-medence ke leti felének binokbaYétele után, 899-ben már itáliai por-
tyázásra indu ltak. A 10. század !:'lső évein ek szám os katonai esem énye (az imént emlí-
t~tt 90 ~. és 907. t-vi akció) aligha minősül kalandozásnak, a szállélsterületről történ<>
kir;~jzásnak, inkább a n yugati határok biztosításának teki nthető. Ellenben kalandozó
\"<Íllalkoúsnak lehet min6siteni a 901. évi karintiai, a 9 02. évi morvao rszági (a Kárpá-
toktó l n yugatra eséí terüle t elleni) támadást. 904-be n itáliai portyára indultak a ma-
gyarok. amely 90IJ-ben is folytatódott. Ekkor a magyarok Berengar szövetségeseként
avatkoztak be az F.szak-l tália binoklásáén III. La jos császárral folytatott harcokba. 906-
ban vezették az első hacijáratotSzászországba (Saxonia). Ez alkalommal a clalamancok,
a Henrik szúsz her ceggel ellenséges viszonyban álló szlávok bérel tek fel egy magyar
serege t 1Ienrik ellen. A 1n<.lf,')'arok nagy pusztítást vittek véghez Szászországban.
1\1illlá n a magyarok megn'rlték szállásterületüket a bajoroktól, és határait az Enns
folyóig te1jesztd ték ki, 908-ban ítjra Szászország-ra támadtak, majd Türingiát dúlták.
Cy6ztes csat;íjukal Eísenach környékén vívták. 909-he n Svábfölrl (Alamannia) rnll a
t;Ímacbsok célpon~ja, ahonnan nagy zsákmánnyal távoztak, d e visszaú0ukon a b;~jor
b erceg Rounál legy<izte éSket. 910-ben a Bc.~j orországon átvonuló magyarok e llen maga
( ;yennek l .:tjos király szállt hadba. Első csatájukat a svábok ellen az Augshurg mellC'tli
Lec h-m ezőn nwgnyerték. sikerrel alkalmazták megszokott haclitaktíkc"'tjukat: támad-
tak, m ;~jd futást színlch·e Yisszavonultak, az ellenséget körülzárták és Celmorzsolták.
Ezt kóvetúen a frankok ellen fordul tak, akiket szintén legyőztek. A \'Ísszatérő magya-
rokat a b;üorok l\'euchingnél megverték. 911-ben a magyarok a Sváhfö ldet, a Frank-
lúlclet (Franconia) pusztítollák, majd átkeltek a Rajnán, és Burgundia e llen in téztek
túmadást. ~l 1~-ben az í~j német kír:íly, a Gyermek Laj os helyébe l épő Konrád törzstar-
tománya , Fran kfólcl ell en vonultak, nyilván azzal a céllal, hogy Konrádtól adó t köve-
te ljenek. Kevés e llenállásra találtak, i u is és Türingiában is sikereket értek el. 91 :i-ban
isrni·t átkeltek a R:~jn~m , {·s Burgundiáig ha toltak déíre. Visszatéró'ben a Svábföldet,
rn;tjcl BajororsZ<lgo t d~1l ták, amikor a svábok és a bajorok ser ege az lnn folyónál lP-
győzte a magyarokat. Allító lag Arnulf bajor hen·eg o ly jól alkalmazta a magyar h adi-
taktibt , a l"ut;ís színlelését, majd a hirtelen ellentámadást, hogy ennek segítségével
arauak g-y6zelmet a magyarokon. A köve tkező évben azonban nagyot fordult a kocka:
a Kmmícl kirúllyal viszályba keveredett Arnulf lwrceg családjával együtt Magyaror-
szúgra menekült, nyilvún azért, hogy a m agyarok támogassák b~jor h ercegsége vissza-
szer zc'sr:'-hen. ~l 15-ben egymástól távol esti ném e t te rül eteke t rlúltak a m agyarok: S\"áb-
lüldön, Tü ringi<íhan és Szászországban jártak, s ekkor jutottak el a dán határ ig. Akci-
(~juknak a füklai kudarc vecernéget, az itteni monostorra tám adó magyarokat az ap;í.L
vezetésével visszavetettl'k. T\em kizárt, hogy Arnulf9 Hi. évi eléírenyonml<isakor- amely-
n ek sor<Ín eg{·szen Regensburgig· haLolt - magvar segítséget élvezett.
A. 910-es ~wk máso~lik felét{ikezd ve mind gyako;ibbakká vúltak a távoli \'Í.dékekre
(tovúbhá az egyazon évhcn tiihh irányba) Yezetett hac.ijáratok. A 91 7. é\'Í po rtya során
clé"íször Búzel várns;ít rombolták le, m~j cl Svábföldről Elzászra és Lotaringiára LÜrte k.
Ugyancsak 9 17-bcn a hi zúnciak ellen had ba szálló bolgárok soraiban magyarok is har-
coltak. l\ fi nt:ni 918 vt":gén Konrád kir~tly meghalt, és Ilenrik szász h erceg köve tte a
11~rnet tdmon, a m agyarok 919-ben azzal a céllal indíLOttak hadat Szúszországba , hogy
L (l\Iadarász) llenriket adófizetésre kényszerítsék. Akcié~juk sorún SzászországoL frl-
dúlták, és nai.,•-y zsákm ányt szedtek. Ez évb<il adatai nk Yannak egy Lotaringia elleni
akcióró l is. \ 'agy ez, Yagy egy másik magyar ser eg t.alún már 9 19-ben Itália ellen rnnult,
cle leh!:'t, hogy erre az itáliai kalandozásra csak 920 e lején kt•rült sor. Mindenesetre a
magyarok másfé l évtizedes szünet után í~jra rosztogatták Itáli:tL 920- 92 1-ben egy to-
KALANDOZÁSOK

'O

.. T ~
E N G E R
 :'..A 110:'\FOCL\L \S ÉS A K\L\i\llOZ.\SOK

v<'ihbi t<Í maclús francia területek fe:-lé ir<'m yull , s ennek kapcsún a mal-.':'arok felégették
\h «l1m dros;ít., \ köwtknéí itúliai hcvon ulús ~l2 l-922 íordulc'ij:íra telwt6. Az I t;ífoíbau
tcl <·l{) 111;1gyar se reg - amelynek vezetó'i Dmsac (ncvé uek magyar olvasata \'ita tot t) és
Hog;\t rn ltak - lkrengar király ld•résér e meg ütkfrt.iitt a vele ellenséges itáliai eré>kkel.
gyc'S1clr nct aratorr, s 9~2 elt::jé n egészen Apuli<íig r nsztíto lla az Ap pe11ni11i-l'élszigetel.
Kl>t <;,.múlva , 9'.!4--hen t!jra Itáliáb an taláijuk a magyaro kat. Szal[u-cl vezetésével frkcztc k
ide, porig égeLLl-k Pa,·ia ,·áros:'tt, m;tjd az Alpokon át ( ;allia elle n !örclult~tk. Call ellenfr~­
lcik a1.011ba11 ht"i'.<Írt;ík éíket az AJpok h egyszorosai közé, s akik kité'nwk onn an, azokat
Lováhh üldüzt{·k a hi ld közi-tenger mentén. Vf>g·ül renciz6 betegség IÍí't>dt'lte meg a ma-
gvarok:ll. l lgya ncsak ~124-hen egy m<'isik m;1gyar csapat Sz;íszországot pusztította. I Ll ;1
s:óswk t•gy mag:·ar ffíern bert e lfogtak. Kivúlt;í.sáérl te mfrdc k aranyat és ezüstöt ;~ j;ínl ot­
Lak k l a m agyarok, de I Ie n r ik kirúly a twmesfem h elyett hé kt:t ké rt t6lük. A ki lenc (•vre
szólú bl>k{·t v{·gü l is re ndsz<:>res évi adó v;í.llalás<ival tuclta H enrik biztosítani.
:\soron kiivctkezú ha(ijáratban, 92f>-lxm messze el kerü lték a m agyarok Súszországot,
csak az <'tl\'otlltl:í.s ú~j;í.ha es6 cl(·lnt"·nwt Yidéke ket, B<tjororsz<'igot f>s Svábfoldct dúh;ík.
Elfögblt ;ík San kt Gallen n HHlOSl~>rÚI. T á mad;ísaik túvoli wnományok, Elz<'1sz, Lota-
ring ia l'·s ( ~a ll ia elle11 i r;'u 1~11 1t a k . Eszakon a mai Belgium és Luxcmlrnrg Lcrúletére i~
kitei:jt·clt pon~·;\juk, míg nyugat frlt· Yégs6 állom úsukat az At bnti-úcc;ín j e lentellc.
Fllcn;íll ásra alig laLíltak, miw l a fi-;mcia er6k Aq u itani;í.ha wmultak vissza. !l'.?7-he n X .
.J:111os p;\ p a tcstv{· 1·e hívta Jt;íli <'t ba a magyarokat , ké r{·sén' egész Tosca1üt f'cl clúlt<ik, s
Ap11li<ii)-i p11si'títouúk ll;'tli <'1 t. 927-!l'.1g kiizött a kalanclozúsok h onfog-blús utáni törté-
n e télw11 liat(·vi szünet kiivetkeze u .

A súlyos vereségek évtizedei

!\!utat n~·om arra, h ogy 9'.1'.1-ban a magyarok !~j ra Itá liút t.ámaclták. Az ebben az i"vben
indított 111:'1sik, sz;íszországi ha<Uárat közvc tl<>n el6z1nénye az Yolt, hog)' 9g2-h en a ma-
gYarok n em kaptiik meg l Icnrik kirúlytól a szok<isos ad ó t. 1lenrik ugyani s a közel <>gy'
{·vtii't'd«s b (·ke idószabbau kc lló'e n megerúsödött. ezfr1 nem f't"lt ;v acló e lmarad<isa
miau \'á rlrnt ú magya r t...un ad ;\stól. Ez rövidese n, már 9'.\g els6 hónapjaiban bekövetke-
i't~ll. A k{·1 ri·szre ,·ált magyar sereg Sz;\szország körü lfogás;ít tern'i'.le, d e elképzelését
nem t11d1a valóra y;\ltan i. A nyugati és dél i irán ybúl támadóka t s7éto;zórták, a kelt"t
lt-l(íljöv6k p edig Riad é nf>I (~frrse burg· mel1e11 ) n yílt ü tközetet \'Í\'tak 1Ie nrik kir<illyal.
,\ ~l:n. m:írcins 1!í-i csata a sz<"tsz f'eg}'\'erek sikeré t h ozta. A magyarok megftitamocl~tk,
nem sikcrCilt l Ienrikct r<ikényszeríte niük a korúhban fizetett acló ú jbó li foly(>sÍL;ís;íra.
A 1·iaclci wreség (ai' eddigi legsúlyosabb fiaskó a kala ndozások tört én eté be n ) egy-
el6rc 1w111 hatott kt"dvez6tle nül a mai..,1·ar ok \'álla lkozó kedvére. 934-ben egyik s<.:re-
gük a ma fr anci aországi ~1ev.ig h a tolt, másik seregük pedig a besenyőkkel együtt
Bulg<iri:\11 ;\t Konstantinúpoly falai igjuto tt, s 40 n apig tá boroztak t~s p orlyúzta k a csá-
sárv:íroo; kéirnyékén. 9'.15-lwu a magyar ok BurguncliúL és Aqu itaniál Cosztogatták, m;~<l
hai'ald(· It:.di;'11, cls6sorhan Bn:scia \·idékét pusztítottúk. \ !) ~7 . évi akció ta lán a legna-
g~'C >h h sz;1b;isú ,·;íllalkoz<·is a magyar kalandozások törté1wtében. Megindítása azzal
riigg i'>ssi'.t', hogy ~l:16-h;111 m eghalt Ilenrik kirúly, a riaclei gy6ztes, s iiréiké be íia, J. O ttó
lépe tt. ,\ 111ag~·arok ezúttal Ottót kíYánták adó [ize tés(·n· kt·nyszcríte ni , ei'.f>rt eredet i
tervük ;v o w·i tö rzsterük te, Szászország elle ni t<'1m ad ús \'Olt. \'úratl an ir<ín yhól, n yn-
ga trú l kí,·;ín tak Szúszországra tiirni, d e el6bb az úúukha es6 Frankrö ldet és Sv;íh!'iilde t
nyouw rgat túk. Ot tó azon ban 1wm vúrta be a 1{11nadúst Szászor szág ellen, h a nem a
magyarnk c l(· sietett, és egészen r-.fetz városáig ÍÍ7.l<' úke L A m agyarok Lo tarin gi<ira
 .\ K.\l.ANDOí'~Í.SOK

zúdultak. Re i1m t:·s Sens környékét fr ldúlták. Aguitaniúhan a fran ci;ík megiilköztck a
magyarokkal, aki ket nem tudtak feltartóztatni. s ezún al is t>lérték az Atlan 1i-óceún 1.
\'isszaútjnkhan ,.l~gigpusní 1 ot1;'1k Burg uncliút, m <üd Il<iliúra tör te k. C:apua vicl(·kt· t pusz-
titowík. "{1pol\' is \'eszélybe került. Az Appennini-J'élszigctr<íl hazatérő magyaroka t
azo11b;u1 m(•g lt<iliúhan t6rbe csall;ík, sokan életüket és 1.s;ík.m;í11p1kat is elvt'sZtt'ttí·k.
D'.\8-han l·üra kC:·t oszlopban roha nták m eg Szúszorsz;'igol. A d t'· li sc rt>gré~z Ste1erlmrg1ül.
a1. t~:.1.aki l >t·dig J)rómlingnél szenvedeu ,·ereséget, séít <17 egyik magy;ir seregrész \TZÍ'-
re is fogsúgba est'tl, csak nagy V<ih s;igdij ellenében lllcil;í k kivúllani. Ez m it a magya-
rok utolsó sZ<iszorszúgi porty<'1ja. 940-ben i\jra h úli a következett, a Róma környéké n
vívoll csatúk a mai.,iy'arok vereségével ,·égzfültek. 9·1 l t:~j;ín halk.íni (biz;ínci ) kalanclo-
züsra i11dulrak ,·ol n a, de a dunai ;ítkclést nem md túk sikerese n lebonyolítan i. Liibbsé-
gük a Dun;'1ha veszett.
A. 9·Hl-es {·V<'k kiizepét61 kezdw még uto\júra egy-kl'.· t n agy akciúra vállalkoztak a
111ag~«1rok. dc 1n;Íl" ft'·lrcismerhetetlen válság-tünetek jelen tkeztek. ~H2-l>en az Iláliúra
túr{í lnagyarokté>l I Iugíi it~1l iai kirúly pénzen hé két \';Ísárolt, s ,·ezctéít ad \'a me ll ~jiik.
Sp <m yo lmsz:íg fl'lé ir:ín rította ó1:c1. Dél-franciaorszúgo11 keresztül e ljutottak az l bl-ri-
ai-l~ls;-igt'llT. Ostromolt;ík Léridút, megtámacltúk az arab \'Úrakal, m:~jcl é ldemhi:íny
miat t k{·11~w l e 1H ·k rnltak ,·issza\'Cmulni. Ekk or a frankok győze lm et a rattak fr kuilk.
!H~-b an :1 Biz:ínci BiroclaJo mba türt ek he:- a mah'!·arnk, {>s a keleti csúszárság p énze n
\'<'ll magfü 1ak ht:·kí·t. ;\ lá r a 9·10-es é\'ek közepén érzékell wtíí \'Olt , hogy a Né met Ki-
ní lp.ág te riilett'.·n átYczctéí utak lassan cl1iiróclnak a magyarok szúm;írn. Szintl:· n D·1:1-
han nyug:H f't>lí• is l'li11dultak, d e nem jutottak m essze . .-\magyarszállás1e 1iilet 11yug-a1i
h a tání nak si'iunitéi Enns folyótól alig 30-40 km-rt' Arn ulf'l wrceg iiccse. a s;-i 111én hl'r-
ccgi mC:·ltíis;ígba kc1iilt Bc,rchtolrl meg:í ll ítolla és \\'ells vúros;í11;'1l lq .fféízte ú ket. 9-P -
l>cn Taksony vezett'~s(·vc l lLáliára támadtak, egésze n a félsziget d (·li rés7éig, Apuli:íig
rn11ul1:1k. m<ücl ILília í\j királya, II. Bcren g;ír hc'.~k(•t \';ís;írolL tc3lük. l\1iut;l n 9.n.be11
Bcrd1told lwrn·g meghalt, a magyarok 9·18-bmi h adra keltek, h ogy az í~ b;~jm ht•r-
rq~gd , 1k1 1rikkd (aki Ottó kirfür tcsty{·re volt) nwgrnérk6zzen ck, s szabad ;i~j:ir:íst
bi z 1o sí t ~a 11 <1k 111 aguknak fü~jorországou át. A Duna északi pa r ~ún a magyar sz;í!l<istt•-
ri'ik1 kii;rcli·hen meg"·ívot l ütköze t h<~or gyéízelemmcl ,·[·gztídöu. 949- 950-ht>ll todhh
fo l ~· t a t c"iclt ak a h at<ir m<'nti b;~jor-magyar csatározások, a n é lkül azonban, hogy a ma-
gyarokn;1k sike rült rnlna á ttörniük \'agy lcrombo lniuk azt a falat, amelye t a n é mete:-k
nyugati porty<i ik úq;íban emeltek. Síít, 930-ben J l e nrik herceg lwtiirl a magyar sz<il-
híc;Leiiiktrc, ahonnan nagy zsákmánnyal és sok fogollyal tfrt vissza.
,.\ Sz;íszorsz;°1g C:·s fü~jor<_>rsz;íg terület(·n át nyu gatra vezetc> 11tak (('z;'1rultak, t>s a ma-
gyarok sz;ím;°\ra csak az Eszak.-Itúliá n kcrcsztiil haladó út marad t ll )'Í t\'a , de az st'm
<..ok:"tig·. !l.í l-ben nH~g sikerüJt Itália éri nt(·M~\'c l Aguitaniúra túmadniuk, cle éppe n ch-
l?t>ll a1. {·yhcn jelen téís fordulat áll t be az itá liai \'ÍSzonyokban. 011 ó kir<íly mcg·szerezte
Eszak-lt;ília f'de ll az uralmat, iiccsét, IIeurik b <tj or h erceget is részcsitelle a hatalo111-
ha1i. \'a lószíníí. hog'' a 95 1 6szén Franciaországból It;ílifü1 Úl harnté r6 magvarokra
lt;í li:.1ba11 m{·nek sÍ1 l~·os vereséget H enrik b;uor:)ai. Ezzel a nyugati ka lanclo;/> h ac!j:í-
ratok szokott 1·nrn11alai bt>zúrn llak a magyarok el6ll. 954-ben mégis nyu gatra indull1a-
toll eg")' se reg, rncrL a Nt'.·mel Kirülysúghan Ottó ellen lázacl;is tört ki, amelyet az ura l-
kodó lia, l.i11do ll', ,·alaminl Y~je, Vörös Konrád lo ta ring iai herceg wzetetl. A f'elkclt
lwrcq~ck ( htú ellen éhen hívt<ík lw a magyaro kat >lé metorszúgha. A magyarok Bulcsú
\'C'zt·t(·s(·wl kellek hadra. Karin tián út \'on ul tak B:uororszúgba. l ti nagy puszt ít;íst vil-
tek \'Í'ghci'„ m;~jcl Fr:mkrölcl1·e te:-tték át m ííköd ésiik színtcrc~ t. A magyarok betiiré·sércíl
frLcsiilt Ou ú királ)' kész vo lr fr)yenni a harcot velük, d e a l;ízacló hercegek nem a7
(iO :1. . \ !TO:'\FOGI..ALÍ.S ES A KA l Ai\"1>07-Í.SOK

11ra\koclú ell<:>n vezeuék a magyarokaL, hanem kiLérve az összecsapás elől, a R<~jnán

Lúlra inínyíto tt<ik ííket. A magyarok a l~jna mentén vonultak észak felé, eg>· darabon
\ 'iirüs Konrád kísér<:>Lében haladtak. A mai Belgium LcrülcLéL puszúLOLLák, nutjd d(•lr<'
forclullak, Rt>ims, Metz Yidékét dúlták, s egész Franciaországot be kal~mdozya mincle-
niilL nagy károkaL okoztak. Végezeliil Rurg undiáL ejtellék ú tba, s It.álián át tértek ha:.r.a.
95f>-lw n ;i magyarnk eléSbb igyekeztek kipuhawlni a német belüszonyoku, ezért
köYt>Leket küldtek Ottó kir<ilyhoz. A német uralkodó helfLe te sokat javult az cl<i;1.éí
évhez képest. l\lincl fia, mind \'t:jt• meghódolt, a belső lázadáson fa-rá LuclOLt le nni. A
mag:·arok ennek ellenére - felbátorodva az eléíz6 év sikerein - újra hadba sz;\lltak.
El6hb B<üorországhan pusztítollak, majd a Svábföldct dúlták. Augsbm-g ostroma köz-
ben érkezeLt a ,·;írns alá O ttó és a német hercegek had serege. A magyarok fethagylélk
Augsburg ostromával, s augu szt us 10-én a városhoz közel i Lech-mezőn - ahol csak-
nem lel t'>\·s1ázaclcbl korábban már egyszer ITT'Őze l met arauak - nyílt csatába bocsát-
koztak a né!lletekkel. A kezdetben a magyarokat támogató hadiszerencse azonban
t> lp<irtolt tc'ílük, \'ereséget szem•t>cltt>k. A németek üldöz(:íbe Yellék a magyarokat. \ 'e ze-
tőikct , Bulcsút, LélL (Lehelt) és Sún elfogták, és Regen burgban felakasztou.úk 6ket.
.Ezzel a vereséggel lezárult a nyugatra irányuló magyar kalandozások sora.
A dt'.· l ('elé folyú portyázások a Lech-mezei vereség után rnég másfél évlizedig tarto1-
tak. 9!í9-lwn a mag~·arok egészt>n Ko nsLamin;'1po lyigju touak, sok foglyo t és zs;íkrnfü1yt
szereztek. 9Gl -be11 a Thrúkiára törő magyarok érzéke ny veszteségeket szen\'eclLek a
göriigüktól i'\em kizárt, hogy 967-ben (~j ra át keltek a Dunán, és balkáni területt'kt't
clúltak. D!i8-han az C)..,')'Ík magyar sereg Thesszaloniké m ellett, egy m ásik pectig Kons-
tantin;ípolytól nem m essze ,·áltakozó si kerre l VÍ\'Ott ütközeteket. A magyarok uto lsti
balk;íni kalandozása 970-ben tiirtént. Ekkor orosz, bolgár, besenyő és m agyar szövet-
séges hadak támadtak Bizáncra. Egész Thrákiát felégették és kifosztották, m;~jd
Arkadiupol isznúl Yneséget Si'.em·edtek a bizánci h ader6töl

A kalandozások irányai, kiterjedése

Míg a honfoglali5 eléítri é\'tizedekbt>n az Etelközbe11 élő magyarság kalanclozásainak
túlnyomó többsége észak felé , a magyarok szomszédságában élő keleti szláYok ellen
irányulL, addig a ho nfog lalást követc>en lényeges ,·áJtozás következett be a kalandozások
irányaiban. Ezt az alábbi rö\'id scatiszlik:.ú üsszegzés_jól mma0a: a magyarok íü, k~1rpát­
mccknc('i haz<.~jukból 899 és 970 között hozzá\'etéilegesen 47 hacljáratot vezettek. ?\ f~lll''­
mati kai ~nlag szerint tehát minden három éY közül ke wfüen hadra kellek. Pontos szá-
mot azért nem tudu nk, rnert több esetben neh éz m egállapítani: a források ált.al ránk
i'>rökítell sok-sok hacijárat közül mel)~k önállú és melyik más hac!járat részét képező
katonai akció, továbbá hoh')' a fornísokh<U1 kü lönböző évszámok alatt szerepi<) hadjára-
tok ti·n ylegesen melyik éYhen játszódhattak le. Az. így megállapított 47-es szám ban csak
azok a hacljármok Ymmak be1me, amelyekről konkrét ismereteink, legalábbis rneghatá-
rozoll t'.·vhez köthető in formációink v;:mnak. A 899 és 970 közötti 7 1 évet további kél
s:.rakaszra bontha0uk annak alapján , hogy a nyugati irányú kalan dozó akciók 955-tel
lt·z~1ru l tak. A 899-955 közö tti időszakban kb. 42 hacijárat zajlott le. A 42-ből 38 nyugat
f't-lt- irán\'ult , dél frlt- mindósszt> 4. A 95!>-970 közölli másfél évtized alatt ósszesen 5,
kizúrólag dt'.·l fe lé indíto ll katonai akcióról van tudomásun k. A.z 5fi év alatt nyugat lelt'•
ir;ínyulú :l8 kalandozó hadjáranal szemht>n 71 év alaLt mindössze 9 dé li portyázó akció
<Hl. Alapos a gy.mú, hogy a fon-ások tudúsításainak mérlegelése után összeáJlított 47
hac\j[1rat korámsem teszi ki a 899-970 közti összes magyar hacijáratot.
 A K<\l .<\NDOZASOK 61

Mimlenekeléítt a déli haf\járalok számát kell növelnünk. Szkülilzész bizánci író a

94'.l. é·vi eseménvek elmondása után megjegyzi: „De a türkök [magyarok] sem hagy-
tak f'el hetöréseikkd, <'.·s szüntelenül pusztították a rómaiak [bizánciak] területét, míg
csak \'ezérük, Bulcsú, szfoleg a keresztény hit felé hajolYa, Konstantinápolyba n em
juto tt." Bulcsú azonban - folyra~ja tudósítását Szkülitzész - „az Istennel való szövetsé-
get rnegszegYé11, sokszor egész né pével a rómaiak ellen vonult''. 4 Ila hihetünk a n em
kortárs, de megbízható informáciúkat tolmácsoló Szküli tzész tudósításán ak, csak a
944-954 közö tú é\'tizedben több, Biz~mc e llen indított hajdfo-atot kell feltételeznünk,
márpedig ebb()I az é\'lizedhó1 konkrét évszámhoz köthetően egyetlen <léli irányú ka-
l;:mdoásról sincs tudomásunk. A korábbi évLizedekb61 is több adat szól a magyarok
déli érclt>keltségérúl. A konstantinápolyi pátriárka 924 t{tján Simeon bolgár du-hoz
intézett leYelében arról telt emlíLést, hogy a bolgárok ellen a bizánciak szövetségbe
kcmícsoltúk a besenyőket, az alúnokat és a türköknek nevezett magyarokat. Egy naITT'-
jából ez id ú t~~jt keletkeze tt görög nyekű levél szerint a biz[mciak a besenyc>knek, a
türköknek és másoknak <~jándé koL adnak, és hadi segítségüket kérik. A map;)•arok
tehát lényegesen tiihb kalandozó hadjáratot vezettek 899 és 970 között dél felé , Bul-
g<'u-ia vagy Bizúnr ellen, mint ahányról konkrét ismeretekkel rendelkezünk.
Még az sem kizúrt, hogy a nyugat frlé indított portyázások S7.áma is növelhe t6. Egy
927-hen történt itáliai kalandozás leírásának bei~jezéseképpen forrásunk (Benedictus
mouachns S. Andreae) meajegyzi: „ekkortól kezdve az a szokás, hogy a magyarok
én(í] évre lelclú!ják a római határokat.":• Elképzelherc>, hoITT' a 933-ban lebonyolítoll,
egyetlen kúrféíbe11 említett itáliai portyázás a 927 után rendszeressé \'áll, de forrása-
ink ;Íh<ll részleteiben nem ismt·netell itáliai betörések sorába tartozik. Mindent egy-
beverw a honfoglalást köve téíen a korábbi északi irány helyett a nyugati irfü1y hódított
tért a ponyáz;"isokban.
A nyuga ti kalanclozásokban szépen nyomon követhet6 a mind távolabbra merész-
keclés. A 9- 10. sz[izad forclul(~j<"in még csak a magyar szállásterűlettel köz~e tl enül vagy
szinte közve tlenül szomszédos országokat és területeket t[unad ták: Eszak-Itáliát,
Karin tiát, l\1orvaorsz;'1got, Bajorországot. 906-han én ék el e lső ízben a magya r táma-
dáso k Szászországot, 909-ben a Sdbfölde t, 910-ben a Frankföldet, 911-ben keltek át a
R;"tjn;'m, 915-ben a dún határig hato lLak, 926-ban és 937-ben eijutottak az Atlan ti-óce-
ánig-, számos alkalommal végig-nyargaltak az Appennini-fe lszigeten , 942-ben pedig a
távoli Ibériai-felszigeten kalandoztak. A déli portyázások bizonyára nemcsak szám-
ban , hanem j elent6ségben is clmaradlak a nyugatiak mögött, ugyanakkor fontosab-
b ak vollak, mint a csekély s7.Úl1lÚ kon krét dátum szerint ismert katonai akciók alapján
go ndoll1at11;'mk. A portyázó ma:,ryar seregek nemegyszer a bizán ci fö'városig, Konstan-
tinápolyig is clju toltak. A kalandozó hacljáratok tartós sikeréhez nagyban hozzájárult,
hogy Nyugat-Európa <marchiába süllyed t, s Bizánc is bels6 válságot élt át a 10. század
elséí felében. A nyugaLi t-s d éli (délkeleti) irány mellett halvány nyoma maradt Kons-
tantin császár munkáj ában annak, hogy - legalábbis időnként- észak fe lé is veze ttek
katonai akciókat a magyarok. A csi szár arról tudósít, hogy a Kárpátoktól északra, a
mai Dé l-Lengyelország te rületére helrezhe tő Tagyvagy Fehéi- Horvátországot folyto-
n osan fosztogatják a frankok, a magyarok és a besenyéík. l\1iYel más h elyütt meg azt
írja a bizánci uralkodó, ho~ry a keresztele tlen fehér horvátok összeh ázasodn ak a ma-
gyarokkal, t'·s velük jó baráLsúgban éln ek, arra ke ll gondolni: a hon·átok és a magya-
rok Yiszonya hol ellen séges, hol szövetséges vagy éppen baráti lehele ll. Bizonytalan
adat szól \'ég111a magyarok dél-délnyugat fe lé, az Adriai-tenger mentén élő horvátok
e llen ve7etet t egy hacij~iratá rül.
(
..,_, :: . .-\ HONFOC:L\!).s 1::s .\ K„\l.•\!'\J)Oi'. \soiz

A katonai akciók jellege

i\lind :1 ho nfog lalás e lőtú , mind pedig a honfoglalás ut;íni rnal-,')'<U- katonai akciúk
a lapwt6en 7.s;í.km;í.ny- és fogolyszer.1.<í vállalkoz:í.sok \'oltak. A forrásada tok hem1~cg­
nck a.1. il)'l'll jl'llcg lí utal{1soktól. A 9~ü. é\'i Sankt Calkn-i táb o rozáskor „rúronwuak a
k<izcli f'ah·;ikra. lc: lkut atták és elrahollák m indazt, ami t a menekül6k há trahagymk ".''
•\ ~1:\-l. i·\'i, füá 11c l'lkn végrch<!jtoll katon ai \'Üllalkozús ~ onín a foglyul t;j tell n llket és
gyc rnwkcke t Ko11 ~ta ntin :ípo l y falai alau „eladták szii\'ctdarahokhól ki·sziilt ruh;'tkl·rt,
,·alam int brokút- i·s selycmruhákért". 7 Zsákrn;ínyszcrzi·si \'ágyuk magyar:vza, hogy mii·n
C'l~úsorban llHHH>sto rokat támadtak meg . A ko lostorokban l'g)' helyü tt tahílt;ík mq~ a1
t-lelmct , \'a lamint a zs<'1kmúnvL, amelyen C'lsi>sorban nemesfeme::ket és tc: xtíliákat kell
frte11i'u 1k. Sankt ( ;al!enh;m is csak :Ízén hagytak a baráLOk pinct:jében é1;111ctlen ül
ki· t. v .ín ül tig tt' lt hornshordúL, nli,·el szekereik már teli \'O ltak ilyen zsúkmán nyal. l'\e-
n wsffnwk ir;í11ti kapzsisáf..11.tkat két hasonló. dc eltfr<í id6hen történt és külö11hüzli
1'.1.er1.lí :illa! 111egúrükítell eset jól muta~ja. 921>-han Sankt Gallt:nhan két rnagy;u- aLtort
m:íszo11 fel a harangláb tcteji're, mert azt hiuék, hogy a csúcs;ín le\'6 kakas an111ybúl
\'an. !l'.~7-ben a verz~ 1 Szt. Basolus-cgyház tornyán egy magyar megcsillanni l;í ua a1
;rra11y01:;íst. t•1.ért felkúszott a székesegyház tettjérc. A nyugati uralkodóktól befolyt
aclúik:ll p{>nzlw n kaptík. Mind a mai nap ig egye tle n Öt\·ösmu n káról sem bizonyos,
ho1-,ry a nyngat rúl lwhurcoh arany és ezüst ékszerekbííl \ '<l g)' kin csekbéíl származik. t\
zs:'1km<i nyolt nemesfémet Magyarországon td tfü heolrnsztotLúk, s <u verellwn s<~já t
lta~zn <Í l a t n kra rordították.
l<kzt i'ik azt az adatot, hogy a magyarok Biz;í nctól foglyaikért brokáwt, selymet i·s
~zf>W l< ' l \·ás;írol rak. Ezt 11)1..tgati zsákm ányolá.shól Yt' Ll példa is meger6~íti. Amikor 9'.l7-
hrn a magyarok az it'iliai .\lollle Cassinó-i apáL~úg sok emberét fogs:1gba t:iteuék, ki-
v:í lt;í 11k(·n ar eg~·h ;'1z túl 11e 11H:·sfi·nieken kívül tcx tíli <'1kat, misen1h:1ka t, 0 Jt.;'1rterí1(ík<·t,
li 11C1111 s16nyegeket, énékes széi\'etet, posztót , st>lyme t kap tak. A magyarok kab11clo z:í-
saik !>or;ín a.1. é lt·lern mellett elsősorban luxuscikkeket zsákmá11yol1.;1k, lé11yegi·be11 csupa
11ly:111dolgot , am ilyern s<úút társadalmuk nem tudo tt - vagy n em elt>gt'1Hlú' m én{>klwn
t udou - t> l(í;'tll ít;in i. A rendszeres élt.>hn iszer-zs:íkm;ínyo lús aztjele11 tctte, hogy a kala11-
doz<'1so kl>a11 ri·szt ven)ket uem s:~j<í.t t:írsadalnmk, hant>m idegen , a magyaré n<'í l mi11-
ck11k(•ppe11 r~j lt'tte hb társadalo m Lar tou a c l. A magyar kalandozások csak o lyan terü-
letre ir:ín yultak, am el~·e k gazdag zs:íkmányt ígértek. A ho nfog lal:íst köYet<íen els6sor-
lmn a n ~·ttgati 11i·1x:ket (a külö nhüzó' német terüle teket, ·Itál ia, Gallia lakói t stb.) (·s
Bi1á ncol sl~j touük a ma~'ar kalanclo z;ísok.
Arni a magya roknak az e llenséges te rü let né pességéhez ffíz6d<í ,·iswny;ít illt>li .
sok rorr;ís11 11k ír arrúl, hogy a magyarok katona i akciói k során sok embert nwg~n·il­
ko lta k, alrclyett, hogy foglyul ejtették vo lna tíke l. Dc szúmos olyan info r m ;íriút is
ism eri'111 k, amely szerint a m ár foglynl t:it<>lleke t m egölté>k. Egy arah hírforr;Ís sze-
r in t a ~l'.M. {>"i konst an ti n ápo lyi kalandozás so rá n a magyarok f&rfi roglyai k kú1füt
nagy iilcliiklést \'illek véghez, olykor aw n ban az ;isszonyokat és a gyermekeket se m
kím é ltl'·~. A roglyok m;ísik részét még fog lyu l ejtl:si'tk színhelyén kiv:íltásra ;~{111 l ot­
t:ík rei. .! gy p l. a 92 1-922-hen Itá li:íban b lando7Ú magyarok e lfog1;ík Adalhen éír-
g rófot. aki egy kö.1.btona ruh~üúha ö ltözö tt , így a magyarok nem ismerték lel, s ig<.:11
ok~<'> ;íron engeclték kiv:íltani. Példáink hi 1.0 11 yí~ják, hogy gyakr;ui a foglyo k fejéb e n
j ntottak frt(·kes fén yíízési cikkekhez. Ila a foglyokat ne m Yál tottúk ki, e ladt:ík éíkct,
(·s ezzel a m agyarok bekapc~o l ódtak a rahszolga-kcreskeclelem be. Ilonfogla l;ís elfü-
ti adat l>izonyíUa, hogy a szláv ha<\jüratokh;in t:ite tt fogl ~·okat Bizáncnak adták el.
l logy a honfoglalást kö\'et6en is a roglyokat rabszolgának adt:'1k t'l, ;u-ra a k.;í.rp;í l-
 .\ IZ.\L\>llJ()í'_\soK

medencei arab p(·nz- (clirh em-) lelc1ckhöl kt>vetkeztetherünk: az arab ken-skecl<ík

lo\'akon kí\'lil 1-absrnlgúkat is vúsúro lhaua k a l 0. századi l\Iagyarorsz;ígon. KözvetYe
t·nnek lehetlíségl-t bi1.cmyí~j;í k azok az adatok, amel~·ek arró l szólnak, hog}' a mah')'a-
rok hata lmas fogolysen·ggel tt"-nek vissza, miként ezt pL a 909., 919 ., 937. é\'i tudó-
sít;ísok hírül aclj;ík.
A l\lagyarorsz<'1grn hurcolt foglyoknak csak egy részé r értékesíthették a rahszolga-
knt'skeckkmlwn. J\! úsik r{•sziiket kül iinbiiz(í rnócl ok011 hasznosítottúk. l\1ár a kortárs
Rt'gi110 kn·i11ik~j:i em líti, ho1-.ry a magyarok szolgáikat nagy szorgalommal t;mí0úk nyi-
larni. Fe lt éieleí'lwttí, hogy kalandozó hac\járatai kba a m agyarok katonailag kikt·p:t.t'lt
J(~i:ro~r .~7.<>~!.j;íikaz is m<~t;rukkaJ 1iuék, t'ls{fsorJJ,111 azért, hogr a ml,!.,'J ' em/Jeníldoxatokat
kÖ\'ete l() ha rc;\sza ti ldadatokat Yelü k \'égeztessék c l. Ilyen nek a 11yom{m1 bulka11ha-
tun k a 955. évi augslmrgi ostrom - közel egykorú szcrz{í tolhí.hói szárma1.ú - leírúsá-
han . 1t l arrú l oh-ashatunk, hog-y „a magyarok közül t>g-yesck a tiibhit•keL korhácsokkal
i(·11,·egc1Yc i">sztiikt: llt-k a harr megvívási1ra".8 Akikkel szemben a korbácsol kellett igé·ny-
be ,·,·11 11i . ai'.ok- m i111 mús analógiák is megeréísílik ezL - fogo ly elemek lehettek. A 1:1.
Sí'átad yé·g(·n <~ l (í m agvar krónikástúl, Kt-zai Simontól szerzün k éncsül(·st ~u-ró l , h<>)..,'1' a
foglyo k eg~· r{·szé·t a ' 1'0. sd1zadi ma1-,•yarok sát raik körü l kúlö nhözéí szolgálarok 1eU~sí-
1l~-"t-re l'lethe11 hagy1;ík, ezek a foglyok az állatok haszn;íból és a zs;\km<inyhól t>ltek. A
\'Ís1<mylag kéc;ei lt:jt'g~·és e llenére sem lehet kétséges, h ogy Ké-zai azokról a foglyokról
ír, akik l\Iagy;i rorsí';í.gon 11:-.n~·Iegesen rabszolgai, Yagy az annak egyel6re en yhébb és
kt·í'detlegese bh forn1<'ü:11 (a húz körüli szolg;'tlatot) jele ntc'í patriarchúlis rabszolgai ál-
l:tpotha kerültek. l Jogy a „1errneléslw'' )){'fü fított fogolyscr eg nem rseki"ly számú lehe-
ll' ll , azt kortárs tanú bizonyí\ja. Piligrim passaui püsp{ik ~J74-hen - krtst-gwlen túlzás-
sal ngyan, de - a ff> lcl 111i 11dcn részéh61 :\fagyarorszúgrn hurcolt fogoly kereszt(·nyek
sz;ímát magasabbnak ítélte a magyaroké·nál. A k.alanci07.Ó hacijáratok zsáknüny- l-s
fogo l~·szc rt:ése egyszerrejd zi a portyáz;ísokal élcető társadalom gonc!jai1 , ugyanakkor
az országba be;íramlú nagy men nyist~gíí zsákmány t-s fogoly m ag<i t a tár acblma t is lU
prohlémúk cl(· <illí\ja.

A portyázó hadj áratok keretei

:\ ka land07ások nwgítt'.-lés{·bcn fontos sze n~pom , h ogy azok fl::jeclelemségi, törzsi Yah'Y
1H' t;'111 mf·g kise bb kt're tekhen fol ytak-e. OsszPfi:igg ezzel annak mérlegelése, hogy
y;~j<lll min6síthet<ík-c a portyázások e1-,')'t'llc:n központból irúnyíwn, tuclatosa11 mq~­
't.awzcll , esetleg a korabeli 'yu!f<ll-Európa politikájáhm igazitoll ten<;zer(í akciók-
nak .. \~) . sz;)zacli kalandozá<;ok minden \'al ószínűség sze~nt tfü7.sszüwt~{·gi. ilk tn" - a
850-es he k urán - l"ejecle)pmségi y;\Jlalkozások \'Oltak. Igy 8~)5-hen a bolgárok ell<·n
segítsége t kér6 h~ánci kii\'et az Al-Duna \'icl,~ ké n a magyarok ft'. j<>iYel, ,\rpúddal t~s
Kus;íllal t;írgyalt. l lgy tti nik, ha nem is a honfoglalás kóYctkeí'téhen. de mindenesetre
a ~l- 10. sz;ízacl forclul (~j a körül a kalandozó hac\j;'iratok tekinte téhen J(·nyeges vfütozá-
sok tÜrltolltt'k. Egyl'cl<íl <l 9. század YégC.:·t küvet<íen is megíigye lh etCí a r~j ecl elems(·g
bizonyos v .erepc· a katonai akciókban. Konsu111 lin 9.10 l<iján a m agyarok nyolc Liir1.s(·-
r<'íl szól\'a cl mrnH\ja, hogy bár nem hunyászkodnak meg a magu k fejedelmei előtt, „dc
111t·gegyezf·si"1k \'an arra n fa\'t:, hogy a fo lyóknál, bimnely részen üt k.i a lüború, te\jes
ocbacl;íssal t-s lmzgalmnmal egyii11 harco lnak"Y l 'graucsak bizonyos fejeclelemségi
C'gyt'tént'·s1T kiivetkcztel ün k abból, hogy a l lenrik n é met királlyal ~J'.! 4-be n ki le n e hre
kiitiitt bc'·két a ma g~« 1rok lw 1anou<'1k, egé•szen 9 ~rn-ig elkerülit'·k Sz;íszorsz;ígot, s ez icl6
;tla11 a Német Kidlysúgot is csak egyt' Llen alkalommal , 926-ban húhorgau<ik.
G4 '.\. A HOi'\FOCLALAS ÉS A KALo\NDOZÁSOK

Másfelől a honfoglalást követ6en sok olyan jel Yan, amely arra utal: a kalandozó
hacljáratok megteryezésében, lebonyolításában a fejedelmi jelleg, azaz az egy köz-
pontból történő irányítás háttérbe szorult, s a portyázó hacljáratoknak legalábbis egy
tekintélyes része valószínlíleg törzsi keretekben, illetve néhány törzs alkalmi szövetsé-
geként valósult meg. M{lr említettük, hogy a 899- 900. évi itáliai kalandozáson sem a
teljes magyar katonaság vett részt, hanem csak egy kisebb létszámú egység, valószínlí-
leg az iclegen etnikumokból szervezett, katonai segédnépi funkciót betöl té5 el6vécL A
906. évi események során arról olvashatunk egy megbízható kútfüben (Widukinclnú1) ,
hogy a clalamancok állal a szászok ellen felbérelt magyar sereg meg is jelent Szászor-
sógban, pusztított és zsákmányolL, m;~j d visszatért Dalamanciába. Itt azonban szem -
betalálkozott egy másik magyar sereggel. Ennek tagjai azzal fenyegetőztek, hogy a
szövetséges dalamancok ellen háború t indítanak, mivel azok az 6 segítségüket nem
vették igénybe, míg mús magyar sereget nagy zsákmányhoz juttattak. A később érke-
zett magyar hadtest szintén végigpusztította Szászországot, az els6 sereg pedig
Dalamanciában bevárta ennek a másodiknak a visszatértét. IIa a történetnek több-
féle értelmezése is lehet, annyi valószíníínek látszik, hogy a clalamancok csupán egy
magyar csoporttal szöve tkeztek, míg a másik a zsákmányszerzés vágyától h<0 tva, mint-
egy hfratlanul avatkozott be az eseményekbe. Eszerint tehát 90()-ban létezett olyan ,
a fejeclelernségi keretnél kisebb, katonai feladat megoldására vállalkozó egység
Magyarorszúgo1~ - nyilván a törzs-, amellyel mint önúlló egységgel a clalamancok
szerződhettek. Ama másodikként Szászországot feld úl ó egység (egy músik magyar
törzs katonasága) szintén a dalamancok szövetségesének állította magát, nyilván a
ri)rzsi csoportok közti összetartozás révén. A kötelékek együvé tartozásának, egy-
azon politikai egységbe, fejedelemségbe foglalásának bizonyítéka lehet, hogy az egyik
sereg bevárta a másikat.
A kalandozó hacljáratok kereteinek meghatározásában nagy jelentóségük van az
egy éven belül kúlönböz6 irányba vezetett portyáknak. Konkrét ismereteink alapján
hat ilyen évr61 tudunk: 917-ben Franciaország és Bizánc, 919-ben talún egyidejfüeg
Szászország, Franciaország és Itália, 924-ben Dél-Franciaország és Szászország, 93:~­
b an Itália és Szászország, 934-ben Lotaringia és Bizánc, 943-ban pedig Bajorország és
Bizánc ellen támadlak a magyarok. Valószínlinek taqjuk, hogy lényegesen t.öbb olyan
év lehetett, amikor többfelé júrtak, m ivel egy sor balkáni vagy itúliai ka landozó akciót
megfelel6 információk hiányában nem tudunk évhez kötni. De ez az ismert hat esel
is arra enged kiívetkeztetni, hogy az egy éven belül különböz6 irányba vezetett por-
tyázások nem szolgáltatnak e hacljáratok egy központból való irányításúnak bizonysá-
gával. Ezek az esetek azt tanúsí~ák, hogy a 10. században a magyar kalandozásokban
megerősödtek a törzsi, és visszaszorultak a fejedelemségi keretek. Megszokott gyakor-
latt:1 \'áltak különböző törzsek (vagy törzsek köziitti alkalmi csoportosulások) eltérc'í
irányú kalandozásai. A déli akciókban tehát alapvet6en más törzsek voltak érdekelve,
mint a nyugatiakban. Ezt a megállapítást meger6síti az is, hogy a magyar kalandozá-
sok n yugaton, illetve délen eltéró idópontokban értek véget. A nyugati irán yú portyá-
zások 955. évi lezárulása után a déli akciók még másfél évtizedig folytatódtak, annak
jeléül, hogy a 955. évi augsburgi veszteség nem zavarta meg azokat a törzseket, ame-
lyek már évtizedek óta nem nyugat felé, hanem délre jártak hadakozni.
A kalandozáso k kereteire vonatkozólag egye lőre még nem szolgál vitathatatlanul
egyértelmlí tanús:1ggal <t közelmúltban ismertté vált és a magyarok 942. évi spanyolor-
súgi portyázásáról beszámoló arab kútfö (Ibn Ilajján). Ez a tudósítús m egemlíti, hogy
a magyarok hét fiínök (a mú) alá tartoztak, s fel is sorolja e hét vezér nevét. Amen nyi-
 .\ KAI.-\:--IDOi'.AsoK (j;,

bcn a nellci'.en értdmezhet6 arab í r~ts vit~ts ol\'asatai egyáltalún lehet 6n-; tesznek ilyen
megállapítást, yalúszínű, hogy itt a magyarok hét vezér{·nek ( tör zsfé~jének), nem pt>-
dig a 942. <-vi bacij<trat h{>t, Spanyolországban járt parancsnohínak a ne\'e 6rz6clött
meg; te hát ennek az akciónak ft'.jedelemségi keretben történ6 lebonyolítására Ibn
ILD_j;ín kré>11ikája nem szolgáltat közvetlen bizonyítékot.

A kalandozások résztvevői
A kalanclozú hac\jtirat ri"·szlw\'éíit illetéíen k(·L n(·zet áll eg:1Jn{1ssal szemben. A7. egyik
szerint a µortyáz;ísok a tennelésb6l kiszorult szabad p;ísztornk hacijáratai Yoltak, akik
ilyen módon kt>resték a kivezet{) utat a v:üságbajnlott p:tsztortársadalorn hói. A músik
vékmé·nr sznint az a harcos középréteg ad ta a kalandozások embe-ranyagát, amely-
nek tagjai clegend6 lóval, fegy\'errel és szolgákkal rendelkeztek, s akik - akúr magya-
rok, ak;ír idegen n (·pelenwk voltak - a [()em berek kísére tét alkottúk, \'{·gstí fokon
hi\'aLúsos harcosok \'oltak. Az el6bhi elmélet a szeg<'.·nyst•g, az utóbbi pedig a g;mlag-
ság hac\jfü·;nainak tekinti a portyúzásokat. Az. írott kútfökb61 a kalandozú mag7'1rokrúl
- az unos-unLalan ismé telgetett pusztítús, dúlás, rablás, zsákmányol:is melleLL - ;umyi
r;~jzolóclik ki, hogy lornkkal (nem is egy, ha1wm több lú\'al), m eg!Clc l6 fegyverzettel
(karddal, dc (úleg nyíllal) kellett rendelkezniük, s a gazdagon ékesített előkel6k mel-
lett a sereg tagjai is hordtak ruháikon és fegyvercikcn nt>mesfém díszítést.
S;~jnos, a r(~g(:szcti , pontosabban a numizmatikai források sem adnak k{>rclésiin kre
egyfrtt'lmlí feleletet. A nyugati és a hizföici pénzek a kalandozó hac\járatok, az arab
dirhemek a t<in>ls;'igi keresked6k ré\'én juLottak a K{irpút-nwdencéhe. A 108 korabeli
érmés sír kiizül · l~-bcn rq,')'\'eres férfi nyugodott, legfe!jebh 13-han frgywrtekn . Ez
aLít(unasí'.tha~ja azr a ldtétclez<'.:st, hogyr a kalancloó.sokban egy kal011áskodó réteg, a
!óemberek kíséretét alkotó középréteg ,·ett részt. De ebbó1 a megfigycli·shéíl tiibb ok
miau scm szabad a kala11cloúsok r észt.Ycv6ire a bizonyosság igényh·el fellép6 követ-
keztet{>st k vom1i. Egyrészt azért nem, mert a pénzek nem csupán rablús ú~;íu, ha-
nem a béke megy;íltásút szolgúló „;~jfo1dékképpen" is a magyarokhoz juthattak, múr-
pedig a se1·ehl\'ezfrnekjullatott <0ándékot nem egy<'n16 arányban osztották el a r{>si'l-
veY<'ik kiiziitt , s rné·g az sem biztos, hogyr az osztozásra kúlorszúgban került sor. Eszerint
logikus, hogy a politikailag befo ly;ísosabb személy nah')'Obb mennyiségíí pénzhczjus-
scm, de ehb6 1 nem kiiwtkezik az, hogy a meg<~júnclé~ kozott külföldi katonai akcióban
részt \'ett \'olna. (Ennek igazolására elég Kézai Simo n múr idézett állítús:ira hivatkoz-
ni, anwlr szerint a J 0. szándban l\fagyarorsógon a húz kiirül szolg{tlatra hdögott
fogoly szolg;ík is részesedtek a zsákm:ínyból.) i\'[;í.srészl a n~'ltgati t-s a bizúnci p (·nzck
11e-111csak lt--~~'Yen·s frriiak (a kalandozó hacUáratok vélhet6 r(~sztw\'éíi) sí1jaiban lmk-
kautak fcl, hanem asszonyok fa eltér{) \'agyoni he lp.etlí csal;íclokba tartozó h')'Crmt'-
kck sü:jaihan is, akik bizonrosan nem kalandoztak. Kiü'. jezetlen szegényes, ún. kiiz1H:-
pi kiirnyezctben is találllatúk frmék, ami arra utal, hogy a pénzek nem maradtak meg
elsú' tul;~jdonosaik n á l , hanem músod- vagy sokadik kézbe is. kerüllwt tek. Ez a tény
nwgcréísíti Kézai irnén Li tudósítását a zsákmány szóród;í.sCtról. Igv l 0. s;r;ízadi p{>n7.lelc-
tck'nem a ka landozú hac\járatok résztn~vőiréíÍ \'allanak, ha11e;1~ egy temetkezési szo-
k;ís (a halottal Yaló péozad;ís) eltc1jedtség{·L tükriizik.
A blandozások r<·szlYevc"íi szemponü;íbúl sem mell&kes annak yizsg;ílara, hogy oly
;"tth;\ghatat lanok-e nür a 10., séí1 a 9. szúzadhan a túrsaclalmi kül<inhségek, ami nl ezt
elsósorban a magyar rég(~sze!ludomány hangsúlyozta. Egy cherjeclt n{>i'.et szerint „a
\·agyoni rétcg-t.c'ícl{·s a IX. súzadi magyarsúgnál már határozott formúbanjel enik meg .
(j(j :1 . . \ HONFO(;LAL!-\S f:s r\ Ki\L\NllOí'~.\SOK

..-\ t~Lrsada lom a lapjúhan véw h árom rétegre osztható fel: a gazctag \'CZcL(fréLegre, a
középr(·tt•gre és a kiiznépre. "iO A kérdés megíté lése szempon~jábó l igen fontos I. Ist-
v;ín 1iirv(:11yci11ek tanúbizonysága: a 11. század cl c.:jé n jog-i szempontból a z e mber ek
asze rin t oszlottak kt:t nagy csoportra, hogy szabadok voltak-e vagy szolgák. A sza badok
köre a királytól a szabad közrencliíig rnind cnkiL magába foglalt, é rth e t ő h át, ha a
szabadok kiizöttjekn téís vagyoni és t;:\rsadalmi különbségek álltak fe nn. A st"..abad ok
hol két, hol h árom vagyoni kategória szerintjelcnnck meg a tön ·{·n yben. A kétpólusú
t;írsadalo m alko tóe lemei t egyik o ldalon a tehetős és a gazdag (11aM1s, divPs), a másik
o ldalon a szegén y és a népb61 való (pauper rt tenuis, "(IUfgari.s) alko tja. A.mi ko r hármas
ré1cg1.<íd (·slí tár sadalom fordul e]() az l st\'án-tö rvén yekben, m{~g akkor is lényegéb en
kfa nam· cso portra gondo lhatunk. A törYé n y a fr leséggyilko s ispánra (romes) 50, a
Yi t{·zre (l//,iÚ'.1) 10, a népbúl valóra vagy kiizrendfüt> (11u~11,aris) 5 tinó büntet{·st ír e16.
\'ag~'<>ll ilag teh át az i sp~m é lesen el\'álik a músik kft csopontól, a m elyn ek alkotóel e-
mei, a Yit{·z Í's a kiízrendfí, még igen köze l áll hattak egpn áshoz, amit a h aso nl ó m f>r-
tékii liü11tct{·s is igazol.
f\!(>g inkúhh közel állhatott egymáshoz a ~l- 10. században a \itfa t"·s a közrendíí.
Llgy<ulCsak az Ist\·án-tiirYényekb61 adódó megállapít;ís, hogy a szabadok és a szolgák
kiíziitt sem volt éles és ;í.thághat.atlan határYonal. Még keYésbé le h e tett szabad és sza-
b ad kfoiill. E nagyfokú társachlmi r u galmasság i-s m obilitás tükrözéícl ik a r égészeti
anyaghau is, amikor ;v ún. kiizre n dúek sorában fegyverrel és lóval, dc mégis szerény
anyagi es:tkiíziikkel eltemetett szabadok i·ppen úgy lelwttek, m int m e ll{·klete k nt-lklil,
zsugo rítva e h e me tett szolg;ík. Fontos küYetkez tetéseket tesz le hetéív(· a 1iem tch et6s
szabadok soi-súnak yizsgúlata a 11 . század folyamún. A korsnk számos f'orrúsa megem-
lékezik az al;ÍW'tés e lúl az orszúg p eremterületei felé men ekü lő vagy az országban
kúhorlú, _jog-ilag még szabad állású emberekréíl. Ezek nomád állallartók leheuek , hi-
szen az q„>vik, 1. Lászlú királynak tuJajdonított tiirvén ycikk szerint kó b or á llatokat,
köztük lova ka t fogtak iíssze, ame lyeket eredeti n1l<~jclonosuk pén zért \isszavúlthatott.
Ezek a kóborló e le m ek clön tó"en magyarok \'ollak, hiszen aligha valúszín lí, hogy a l 0.
szá1.acli f"ogoly szolg{1k az icló"k folyamán szabadságot nye rtek voina. Ezek szerint a
kc'ihorlúk e léíclei a 10. században is szabadok voltak. A 11. századi források alapján
számuk igen jelenté>s lehetett. Ez feljogosít annak feltételezésére, hogy 10. századi
c l6d eik is sokan lehettek. A 11. századi kútíéíkbc'íl te h át Cf...'Y o lyan szabad jogállású
1[1rsaclalmi rt"-teg kör\'(malai bontakoznak ki, ame ly tekincélyes nagyságr e ndet képvi-
st'lt. A 1 1. századi forrásanyagból k.itlíuik, h ogy a szabadok kevésbé tehetős részén ek,
a közszabacloknak a 11. századhm1 is kötelezettségük volt a h adakozás. Még inkább így
lche1et1 ez a 10. százaclhan . N em véletlen, h ogy a szegé ny szabadok tolv<~j- és \'án d or-
rnozga lm~mak a csúcspo n ~ja az 1060-1070-es évekre esik. Ekkor ra záru ltak le a belső
frgvvcres h arcok, amelyek frgyverforw1tási alkalm at, a katonai akciók r évén megélh e-
tési lclw16s(·get biztosítottak a szegén y szabad számára. Bizonyosra \'ehet<í, hogy a
mag~·ar kalanclozásokban a társadalo m nagyszámú szabad elem ei vettek részt. A 110-
múd társadalmakban (a.milyennek a 10. század ban a magyar is tekin th ető) a \'ezeréí
túrzs(t-k), emikum (ok) tagjai teljes egészükben szab adok yoJtak, és mind e u felnőtt
ferl i - mint a társad alom szabad tagja - eg)'szersm ind fegyverforga tónak is számított.
Nem a kíséret élte tte teh át a kalandozásokat, h ane m a kala ndozó karonai akciók te-
re m tették m eg a katonai kísére te t, ille tve annak azon formáját, amely alkalmassá te l-
te az icl6vel küls() és belséí, eró'szak.ot megtestesítő funkciói ellá tására.
 .\ K.\Lc\:-\llO Z.\SO K <i'i

A kalandozások megítélése
. \ gy(·r m agpr nmatkozúsú fo rrásauyag, az eu r ó pai t<í.rsadaJrnakban megiigyell1 ct6
Liirn~nys1erlíségek indoko~ják, hogy a magyar kalandozások értékelés(·hcz európai
.m alógi <i kat h ívjunk segítségül. A Tacitus-kori (tchút a Kr. u. l. századbc-li ) gcr m;ínok,
. !/ .í - 7. sz;\zadi szl;ívok és a 8- 11. sz(izadi \'ikingek (norm annok) t<í.rsadalm ának fej-
lemégi s1.intje uhry·an n em fe lel m eg teljesen egym ásnak, d e rendszeres ka to n ai akció-
ik meg<H\ják az összevetés leh etőségé t. Megfigyellwt6, h ogy ezekn(·I a népeknél az
,ílb rn ki a la ku l ~i s:ít nwge l őz(í idcíszakban szembcötléí a t;írsadalom „m ilitarizál6dása ",
.1 kawnaijell eg m cgerc'ísöclése. Ezt m uta~ja a kato nai akriúk, a kifrjac1 1en rablújell e-
~tí húhorú k m egso kasodása. Ennek külsíí és helsci oka van . A külső o k: idegen t:írsa-
dalmakhan töhble u er m t-k, felesleg alakul t ki, ami von7.o tta, cs<'ihította az ezt ka w nai
ú ron , erlíszakosan els<!játító, közeli Yagy távoli swm sz{·dok fü tal YeZCLt'tt katonai akci-
ú kat. A he ls6 ok: differenciálódott a tá rsad alo m, anwly a portyázó ser egt'ket ú ~j ;ira
bocsátotta .
.·\jogi egység hurkában gazcfas<igi, m ajcl ham arosan t{trsadalmi-politikai egycn16t-
lenség keletkezett. Lassan kürYon alazóclo u a társadalom \'t'Ze t ő r{·tege az egyik olda-
lon . elc'írt>h alac:ü a szabadok elszegényedése a m;'1sik oldalon. A társadalmi r étegzéídés
teremte! te nwg a két pólu s közé éke l ődéí , az alsó bb réteg bííl ver bu\'á lódó, de a fe l-
, i°JlJb r(·tcg t'-rclekeit Yéclí) cso port, a katonai kísére t kialaku lásának lch etíís<.'·. gét. Ez a
fo ly.unat azonban csak elkezdéíclö tt akkor, amikor a kato nai j elleg egyre fontosabb
lt>,7 a 1úrsaclalrnakhan , dc kor:in tscm h aladt nag;ym értt":kb cn ellíre, (·s m ég kevt'·sb(·
kjelÍ)diitt be. Ekkor még nem j ött lé tre a t:írsada lo m tól kü lünvált kiizh atalo m . A
k.í~ércthez b{irnwlyik szabad ember önként csat lakozhatoll, ha w>lt e rre a m bíci í~ ja,
Ji i,1P n rt>1Hlelkezetl feg~'\' errel. A szabad okat ugyan is megilkt tc a fcgyYen ·iselés j oga.
E11t>I mag·yar:izh ató, hogy miud a germánokn ál, mind a szlávo knál, m ind a vikingek-
!lél a zsúkmányszcr zó" ha<ijáratokban a kísérel rn elktLaz a u ól mt>g nem vai:.,ry csak alig-
a lig e lv<ilú l"egyveres szabadok is részt Yettek.
Európ ai analúgiák ar ra utalnak, h ogy ezekn ek a hac~j ára tok n ak a túrsadalm i fe::jlíí-
d t· ~é re gyakorolt hatása e rőse n elle ntmo ndásos volt. A katonai akciók egyfel61 hozzá-
j:irnl tak a t;írsadalo m to\'áhbi differenciálódásához. Ennek szám os form;,i ja volt. A
; ~:íkmún y a jogi egye11lús{·g cllenfre sem azo n os m értékben ill ete tt m eg min den ha r-
CO'il. Sz<imos p élda ruu ta~ ja a fi·ankoktól a kazárokig, ho?,"y a féin ök kap ta a legszebbe t,
.1 legén{·kesehhet, míg a hacijárathoz csak al kalmilag csatla kozók els6sorban a szabad
r.1b];í'i le he túség·é t nyerti-k cl. A foglyo kból isjobb:'i ra a gazdagok, a be folyásosak h ú z-
tak ha'izno t, mivel ők r en de lkeztek azzal az anyagi bázissal, hogy icl61egesen vagy vt'>g-
le~esen maguknál tartsák őket, azaz 6k adh atták a foglyo kat rabszolga-kereskec:l(ík
ke1.áe, s ugyancsak íík foglalkoztath atták foglyaikat hárnk körül. A ka tonai akci úk
la~ ított:ík a t;írsadalom d inam ikus f~jléídését , a túrsadalom további ré tegződésén ek
ü temét. A szegt'·nyed6 szabadok számára m ásfrl{íl biztosíto tL<ík, h ogy teljes elszegé-
nyedésük {·s j ogi fr\elemben ve tt alávetésük későb b következzék csak be. A szabadok
.tl ~úbb rétege te hút egy icléíre ko nze rválhatta társadalmi h elyze tét.
.--\ euró pai analógiák segítségével m egál l apí th a~juk , hogy a társadalom m elyik sza-
kasd1ba11 _jelentkezik és vúlik m eghatározóvá az e rlís katonaijelleg. A 19. századi etno-
lúgiai klll atá o k alapján még úgy tlínt, h ogy az állam a nem zetségi szt>rveze t rontjaiu
jiiu létre, s ennélfogva a katona i j elleget is a n em zetségi túrsadalmakhoz kapcsolták .
. \ késéíhbi tört(~ncti és etnológiai kutatások azon ban ké tségtelenné te tték, h ogy c-z a
kawnaije lleg (az ú n . katonai „demokrác ia") n em a n em zetségi, h an em a tö r zsi ala-
pon fel(> püh társadalom ter m éke, am ikor már gyakoriak a törzsek szöve tségei. Az
 eurúpai iü"pek tiiné11eLPnck tanúsága szerint a kalandozú hacij{\ratok mindenü tt na-
gyon sokat jelentettek az állam ismérveinek megteremtésében. \ 'églegessé tct t{·k a
r{·g·i, y{•rs{:gi-ue mzets{·gi öss1.etartozús és együttlakás rendszerének felbomlását, meg-
tcremtelté·k a lchet<'íséget arra, hogy a kísfre t a lakosság fiil (~ cmdkcdéí, altúl fi'tgge t-
k11 köz1Ja1alommá v;íJjon , Yt•gül pedig - ha ellentmondúsosmi is - hozz~júrultak a
t;írsadalorn b{·ké·t \'eszélyeztetéí ellenté·teinek nit'gterem tés{·h ez.
A mag,·ar kalandozások- miközben lényegileg, általánosságban és elYiekhen roko-
níthatúk a germ;í11 , a szlá'' és a viking portyázúsokkal - a külsc>ségeket , a formát illctc'í-
('Jl sokkal i11k;\lih a nomád népek katon ai akc iúival állíthatók púrhnzamha amelyek

kiizt. a ~)-10. sz;ízaclba11 a magyarság is l~mozott. E népeknek a sora a kimmerekkcl (·s

a s1kí1;'1kkal kl•zd6diitl, a hunokkal, az aYarokkal, a kazárokkal, a bcseny6kkel l"olyta tú-
clott , m;üd a kllnokka l és a mongolokkal ért véget. Ezeknek a nomád n épeknek a
pony;"iz;ís;li pontosan hf'leillenck az ülta l<i.nos európai sémába, cle néhány ponton szí-
nezik annak képét. KiYétel nélkül loYas nornúclokr(il \'an sz(i, aki kn(·I még sokkal i11-
bhb i·1·y("11yes a „minden fedi eg-yszersmind katona is" tc.'·tt>l, vagyis a társadalom eYi-
dcllS katonai jclk gc sokkal ke\'i'sh{· korhoz, t<"i rsadalmi fejlettsé·ghez kötött. l\li\'el a ló
h~·ors hclyv;íltoztat;íst tett lelH·téí,·é·, a nomád portyázások sokkal nagyobh távols;ígokat
úlehek ld, wkkal y;\ratlan abhak YO ltak, ezfrL sokkal nagyobb pusztít;"1sokkal jártak,
min t a gyalogosan vagy a tengerréíl dereglyt'•ken le bonyolított katonai akciók.
1\ liként kl·szíthe~jük el a m agyar kalandozások mérlegét? A magyar t;"irsaclalom e rtís
katonai jellege a rneg-rn eg{~juló kalandozó hac\júra tokban nyert kif~jezés t. Ezek a por-
ty;í.zások rablú hac\j;í.ratoknak, zsákm;í ny- és fogolyszerzc> akcióknak min6síthetéík,
bennük t>gy cliffcrenri;ílúdú társadalom problematik~ja tükröződik. A magyar ka lan-
dozó lia<\j;íratok- az ilycnjellegíí katona i akciók öntÖr\'é nye szerint - egyszerre szol-
g-;ílt;ík a t;írsaclalmi y;ílság kirohba11ási.lnak id6leges eloclázás;Íl és a yagyoni-túrsaclalmi
küli"mhsi>gek todhbi mélvúff·sét. A társadalom válsága \'C:gstí fokon a társadalom di('..
rercnciúlc\d;'1s;íra, \'agyon i küliin bsc.'·gc k 1m·gnii\'e ke;lé·sér~ Yezethctéí \'issza. A válsúg
m111utatúi11 ak sor;íb~l;l megemlíthetéí a kat~mai kísére t kialak11lása és meger6sódts~,
az C'lszcgényedc'í szabadok niegoldatlan probl{·m;~ja , a szolgai Jügg6 viszony mcgjele-
11l"se. l\Iinclchb<'íl a1. kö\'etkezik, hogy a magy<u- kalancloz;ísok esetében nem egy meg-
hat;í rozotl termelési <Íg, nem egy foglalkozási kör, a pásztorok, vagy am in t mondani
szokuík: a p<"1sztortúrsaclalom Yálságáról van szó. Ez a válsúg nincs szoros függésbc 11 a
letelepedés miatt megfogyatkozo tt l<.>gdc>területtel sem. hiSZl'll múr évtized<>kkcl a
honfogfal ;íst meg-eléízéíen kalandozta k, amikor még kite1:jerlt szállásterü lette l, t<Ígas
kgdúkke l rendel keztek a magyarok. Ugyanakkor a magyar ponráz;"1sok 11 cm tekull-
liet c"ík egyeternlege<;en egy központbc'> I - a íi.:jede lmi uch·arb<'>l - ir:inyított akcióknak,
;11nelyck11ek a ft:jeclelmi hatalmat biztosítc'i funkciúj11k vo lt , todbbá nem minéísítlw-
t6k az eurúpai ertí,·iszonyok {·s a cliplomúcia minden rezdúlést'·re éberen ligycléí,júl
szlT\'e:rdt ka1on:ü d llalkoz:1soknak sem. \'égséí fokon a kalanclozúsok kor(mak leg-
li'íhh társaclalom lc:jl6d{·si mozzanatai -ak<ír a társadalom ellentéteinek é l eződése, abr
a katouai kísér t't mt-gerc>siiclése - a sziJ;.1rcl, tartós állam kialakulús;í.nak irányúba ha-
toltak.
 4. A BELSŐ VISZONYOK
A 10. SZÁZADBAN

A'Z ÉLETMÓD ÉS A GA'ZDASÁG

A nomadizmus
A ló h;.1to11 le bonyolíto tt kalandozások amellett tesznek tanúbizonyságot. hogy a 10.
sÓ 7.ad c lsCi lt-léne k m agya1jai lo\"as nomúdok \"oltak . .Minda7.ok a tmlósít ísok, ;um···
lyek a l 0. szúzad els6 frl éh{í] a z írott forrásokban íc11nmaradtak, egyértdm(íen ta nú-
síWtk e zt. A lioufogfabssa l korr<irs nyugaH:.nrúpai krú n ikás (Rcgino) szc:ri11t a m;1gya-
rok „d6n·11yornul ó \'agy \'Ísszafordu ló Jm ·aikon h a rcolnak .. . Minden idt:jükct lovai-
ko n tiilt ik; azokon szoktak u t<\zni, tartózkodni, gondolkodni t-s bcsz{·lgctni. "11 Biilcs
Leó cs<Íszár is jellemz6nek tartotta, hogy lovaikon ülve harcolnak, é s a ,,lú ról le nem
szállnak; t,'yalogosa n ugyanis nem képesek lwlytálln i, minthogy ló h ;'iton ntítt t>k fel ". 1 ~
Számos olyan kútfií van a honfoglalás tó l a 10. sz{1zad közepéig eltt>lt é\•tizcdt'k r61 ,
amcl~·t· k szcrzúi eg ymástól tán>] élte k, és e gyrnásról függetlenül írtak a magyarok no-
mád (·letm(><U•írúl. 13öks Leó szerin t a szkíta népe k, köztük a bolgárok és türkökuek
1H·wzcl! rn;1gyarok „á lt;1Líh;u1 nomád {•lele t é lnek". Ugyancsak a hizáuci cs~1sz;ír je-
gvezte le a1.t , h og ~' a türkök ( magyarok) j e llemztí \'onásai „csup;ín ann yiban különböz-
n e k a holg úro k(·tú l, hogy amikor <:>zek fa bolgárok) magukt'\"<Í. tévt'n a ker<:>szll-nyek
h it(·t , a r(m1ai [hizú n ci] erkiiksök h a tása alatt kissé megY<illozLak, akko r hiteLkns{·-
g ükke l l'gy ütt vad s;'1g ukal {·s 110111úd voltukat is levctkéízték". 1:1 Hölcs Le<·> ez utóbbi
rneg jegyzési·ben hallgató la go san az is benne van , hogy a pogánynak meg marad t ma-
gyarok nü-.g n<:>rn szahaduhak nwg vadsáhruktól é s n omád é le tmócijuk tól. llm I l <~jj ú n
hispániai a rab tö n i·1wtírú a 9-±2. é\'i spanyolorsZ<Ígi kalandozáso k magya r ré szn·e \'()i-
t61 kapot t információ k ala pján azt írta a magyarokrúl, h ogy „sz;í ll;íshelyeik a Duna
folyú nwnti·n vannak, tík mag u k pedig nom~\dok , mint a bedu inok. \';írosaik nincse-
nek, sem h ;ízaik, hane m n e rn<:>zsátrakban lakn ak, szé tszórt táborhelyeke n. " 11 Ez azfr t
fon to s h fradás, m e rt Ibn 1h~ jj ;ín nt'm eh'J'Szerlíen nom:uln a k. n e\'eztc a rnat,')'<u-o ka t,
h ane m köriil is írta, ltogy mit Lt'kint a nomádság ismérveinek. A mag}'arok. s:irrai1·ól a7.
arab [ )7 <;;~jlt :íni , Biilcs Leó és az orosz éiskrónika is hagyotL ránk tudúsíLúsL. A s;ítrak
m ozgó (·k tmúdra u Laluak. l\ l{·g kt'. l olyan forrásunk \'an (Ko n stan t in csász;'ll" l'·s a7
ar ab ~lasi' údi mííw ) , amelyek tudósításai szintén a m agyarok. nomadizmusá ra Yt> ihe L-
nek fh1 y1, d e ezek {·nel rn t'zése nem problémam entes.
A no111adizmus lényege a z, h ogy a z ~llatten y(·szt és radi k;ílisa11_lü1Lé rbe szoríto lla a
fiildnrlívdt;sl. A nom :í<I ;í]latt1r1ás (a magyarok e se tl-ben nagyúl l attartá.~) alapve L6 nmn-
bÍ<Íz isa az ;ílbrok legelííhiiz < ·s Yízhez juuatása. Enne k énlcki·hen a n om;'1dok ;ílla11-
dóa11 11 ~ozg ;ís ba11 vo ltak. Ez nem nélkülözte a re1Hlszt·rességet, a ciklikussúgot, hiszen
1~on a z állatot dús !üvú legeltíkrt', télen pedig itatási lt>het6s{~gct biztosító vize k
mellé ke llelt h:~jtaniuk. Jól tükriizi ezt Ihn Rusztának Dzs;üh;\i1i SZÖ\"egére Yisszame-
116, a 880 kiirüli é ve kre vona tkozó leírása. Esze rin t a magyaroknak „s~ít raik vannak, és
e gyütt rnnnlna k a sa1:jadó llívt'I és a ziilcl vegetációva l. .. Amikor e \jiinnck a téli napok,
70 4. ,\ BEL'>Ö \ 'ISZONYOK.\ 10. Sí'~'\zi\Dl\AN

mindegyikük a hhoz a fo lyóh oz húzódik, amelyikhez {·ppen közelebb van. Itt marad
ti~lire {·s halászik . A té li tartózkodás ott alkalmasabb szúmukra."n Bölcs Leó a 10. sz;í.-
zad el<:ji·n azt írta a magyarokról, hogy „nemzetségek. és törzs<•k szerint szétszélt•dve
legelte tik lm·aikat folyYást, télen-nyáron", illetve hogy a m agyarokat súlyosan {~rinti a
J<'ge16 hiánya, tekin t\'e a magukkal vitt lovak sokaságút". 11' Amikor pedig Ih11 fl;ilián
azt jegyt?.te lel , ho~'} a mag·yarok szétszórt t:.í.borhelyeken laknak, sátrakban élnek,
n{·lkülözik a há:takat magnkba foglaló tt>lepülésformákat (falvakat, városokat) . annak
adta tanúbizonyságát, h ogy a magyarok nagyállauanó nomacliznmsa még 950 táján is
zarnnalanul Yirúgzoll. Ezekb{íl h íradásokból az is kiolvasható, hogy a magyarok még a
10. sZ<Í.zad <·ls() frli-lwn sem rendelkeztek á llandó téli szállással (olyan megszilárdult
ielcplwllyel , ahovú immár t1llandó jelleggel h azajártak), áz ilyeneke n nagyon is m ár
~1ltU1dú Jakóa.lkalmatosságok (házak) jelentek volna meg a vándorló életmódra valló
sútrak lielvett.
.-\ mag~;arok a zöld füvet ((•s az üatúhclyet) keresve \'áltoztauák szfülásaikat kisebb
körzetben, a törzs szálbsterületén belül. IIosszabb nomadizáláshoz a Kfü'"})át-m eden-
ce nem tudott zm·artalan lehet6séget hiztosítani. EteJközhöz képest a k<í.rpát-meden-
cei legclúterület hallat lan m értékben összezsugorodott. Nem kedveztek a nomád ál-
lattartásnak a nagy kiterjedést"í árterek, a mocsarak, Yalamint a magasabb dombok és
hegyek :;em. Az is ko1fatozta a nomadizálást, hogy a Kárpát-medencében a m agyarok
letelcpi'ilt: fü ldmlivcs, faluközöss(•gekbt>n él6 nl-pekkel tahí.lkoztak. Még mindig ke-
vés kora .-\rpád-kori települést ismerünk (kismére tű , félig vagy teljesen földbe vájt
veremhC1zakkal),, bizonytahrn a daühlsuk és_ az is, hogy milyen etnikum lakhatta . A
honl'oglal;ís korára Yezetik Yissza a dobozi Arpád-kori település korai r étegét, de a
magyars;í.got i·rint6 kúYt>lkeztctések er ejét leron~ja az a körülmény, hogy az ott talált
kést> avar kori l<·letck szerint a tel epülés a honfoglalást közvetlenül m egeló'z(í i<l6ben
is lé tezett. Egyes 1elepf'elt(irások (így a csongrúcl-felgy6 i Yagy a basllahni) tanú sága
szerint nifü· a 10. sózad közcµén magyarok egy r észe helyhez kötött életmódot foly-
tatott, ;íllanclú lakúlw llyel rendelkezett. Ugyanakkor a népesség nagyobbik része
könnyen mozdítható 3átrakban Uurtákban) élt. A tefepüléstörténeti mozzanatok
arra utaluak, h ogy a 10. szúzad második fclét61 kezdve felgyorsult az éle tfonnaYúltás
(amit a 11. szúzad elejétól az á llam és a keresztény <'gyh;:\z is megkövetelt}. Ez azt
jelentette, hogy a fö ldm\ívelés terel nyert, bár a i1omád életmód agúni~ja még év-
szúzadoki g eltartott

A földművelés és az állattartás
A honfóglalú m agyarok röldművelésér61 gyakorlatilag nincs adatunk. Dzsajháni 880
körü l at.t írja a magyarokról, h ogy „sok szántóföldjük van '', de nyitva hag)ja azt a
k{·.rdést, hogy a szúntóföklet kik mi:ívelték. Mivel a 11omf1d nép eknél aföldm(ívesmunkát
diint6en idegen ek (l'oglyok, szolgúk) végezték, erre gondolhatunk a magyarok eseté-
ben is. 'em \'éle tlen, h ogy- mint Dzsajháni hírül aclja - a magyarok „súlyos éleJmi-
szer-adúkat vetnek ki" a szlávokra.17 Eszerint élelmiszer-szükségletük egy részét ide-
gen 11 l·1wk1ííl szerezték he. Ugyanez a gyakorlat folytatódott a honfoglalást követ<Sen ,
am ikor nyugat-<'Urópai portyáik során rablással biztosították élelmüket. A nomádok is
folytathatt~1k valamifflc egys7.eriíbb földmfü•elésl, analógiák alapján felrehető, hogy
legin kúhh a gyors érésidejlí_kúlest termeszthették. Aföldmíívelés esetlegességére utal,
hogy alig van magleletünk a honfoglalás korából. Egyedül a Zemplt-nben eltemetett
cléíkel6 sírj;í.ból maradtak r<ínk e lszenesedett kölesszemek. Ez a lele t n em sok tűm-
 71

pon to l 11)'Í~j t a foldm líwlés m egismeréséhez, mert egy nem zetségffí bizonyosan nem
foglalkozott kölesternwsztéssel. A tiibhi mag-lele tünk honfog-laJ;ís korához (séít, a 10.
század els<í fe l<'"hez) kö tése nem t ekinthető igazoltnak. A honfoglalás kori és a !Hi0-
970-es h ekig te t:jed lí időbc>l származó sírokból nagy·ou ke\'és m ez6gazclas;ígi munka
\'égzéshe szolgáló eszkiiz (sar ló, kasza, kapa, fen6k<'í, n ád\'ágó stb. ) kerülL felszínre.
Ismerünk olyan \'astárgyakat (csoroszlyát és ekepapucso kat), amelyeket uéli ;ínyan a
bonfogfalás kor ára, illetve a l 0. századra \'eze tnek Yissza, és ebből az e kés fölclm ú\·el{·s
~smert' tére kö wtkeztt't twk, de ott is keltezési gondok n ehezíúk a biztos ;ífüisfogfal úst.
lroll forrús támoga~ja azt a fdtételezést, hogy a kezdeti idtíszakhan nem vas-, hanem
fae kh használtak. A 11. százacli telephelyekt:n és síroklxm frunm ararlt me1.6gazdas<Í-
gi munkaeszkiiziik és éírléíkövek a te1jeclúlwn len) földművelést bizonyíiják. Ezek Hl.
sz<í.zadi elc>zm ényei ma nH-;g i1t·rn ismcretest>k. A honfoglalók fejlett foldrnlíwli>st'tlt' k
igawlásaké n t gyakran id(·zik a tá rgykiirrcl kapcsolatos holgár-törö k és szl<í.vj i>Ycvé ny-
szavakat , de ÚlYét t:lúk ideje bizonytalan , s így közvetlen h asznosításuk a ho nfogfal ;ist
köwt6 évtize dekre néz\·e akadályokba ütközik. Egy-egy szó ismert' te különben sem
jele nti a foglalkozás g~·akorlás;it. ....
A no múc:lo k klasszikus állata ajnh és a lóxolt. Forr<lsado ttságait 1kjt>lleg('b ől kii\'c t-
kei<icn sokkal több informúciónk van a lóról , mint a juhról. A k<'1rpát-mt'denct>i 10.
századi r{·gészeti leleteink közül ismcrünkjuhnyírú ollút és lóvakarút. A rideg :ilbttar-
tás dom inanci<'tjára a n ornadizmus a bizonyíték, de írott for rásm1k is \'an erre. A na-
gyobbik Gcllfr t-lege11da a 11. század elejének \'iszonyairól szólva emlí tést tt'tt :\j tony
mt·gszámlál11at atfan mennyiségíí ridegen tartott lováról. Nincsenek adataink arrúl,
hogy az istállózó állattartás m ár ekkor megjelent volna. A kardoskút-hatablaki úsatá-
sok úl (va!-.'Y istállú ) fon kcié~ját betöltő t'pítm ényt tártak fel, de a ke ltezés bizonytalan.
Annak a forráshelynek az énelmezése, amely szerint J\jtony istálló kban (in domilno)
pásztornk álta l gondozott lovakkal rl"'ndelkezne, tévesn e k bizonyult. Az eltet:jedt lú-
lart ;íst (ill et\·t' a temetkezési hagyományo kban a ló kitünte tett szer ep{'!) tám aszUa
alá, h ogy· a 10. ~zúza clh ó l súrmazú síro k állatcsontanyaga döntéít·n ló . Az a lgyc>i hon-
foglal ús kori (va l <~jáhan 10. századi) lemet6btíl lé>-, hmjú-,juh-, kecske-, to\'ábbá tyúk-
és lú dcsonto kat ism erünk, de a lC"'lelepccle ttségct lt'ginkáhh bizonyító sertéscson to k
hi;í.nyoznak. Az S-\·égű h~~ jkariká k Lársasúgában cl őke tii.lt serléscsontoka t tartalmazó
sírok datálása múig nincs megnyu g ta tóan megoldva. Tiszanúnán viszon t olya n kiir-
nyezethen ke rültek e léi m alacrsontok, ah onnan t;u-solylem ez, w re tes ló ·:t.erszám t-s
nyereg m aradványai is származnak, vag)'iS valúszínfüt>g 10. századiak a lt>letek. A
c~ong~ád-frli-,')'éíi á~atások- amelyek egy '12. századig lé te;.{) Arp ;í.d-kori falut túrtak rei,
tehá t csont.an yaguk nem kizárólag a 10. századra vonatkozlatható - ló-, szarvasmarha-,
_juh-, kecske-, sertés-, kutya-, m acska-, t}'Ítk- {'.S libacsontoka t hoztak felszínre. :\ te-
nyésztel t ;lllatok m;í.r lt'tt'le ped e tt éle tmódra ut alnak. Ez m egkiiwtelte az <Íllatok té li
takannányozús;írúl való goncloskodás1. Miközben nyáron a sarjadó fü ;íltal megs:ta-
bott ut at j á rt;\ k, lélrc mind gy·akrabban állanctú szállásh e lrre lé r tc k vissza. Ezeken az
(idúlegesen ) úllandú sz;\IJ:ísokon szaporodni kezelte k a nem ridegen tar tott úllatok
(szan asm:irha, scrt{·s), teret 11 \'('rt a földmlíve lés. A 10. század ut{mi le llíhelvekrúl
b úza , rozs, ;írpa, köles, kender, Íen termesztése ,!JHllatha tó ki. A foldmíín·l{·s nag)'o bb
rn t- r víí e lle1:jt>d{·s{-vcl csak.a 10. S7.cí.zad \'égé t61, azaz a n o m ád életmód felacl;í.sától &s a
le tekpedetl (:l<•tmúd tfrnyerésétlíl kezelve ~ámolhatunk.
,_
~9
4 .. \ m:u.;ú \'TSZONYOK.\ 10. Si'_.\'l_\ DR\:'-1

A kézművesség és a kereskedelem
A llon foglalú m agyarok gazdas<íga önefü1Ló (naturális) gazclúlkocLíson a lapult. l Ias/'.-
n~ílati t<Í rgyai k nagy részfa maguk l<észítették el, a j u na horítás;i t szolgáló nem ezt is
iiíaguk ;í.llították elú juhgy~1pjúhól. Bizonyos „spec:ializálód;ís" a foglalkozások terén
a?.onban már talán a l 0. század i (féíleg a 10. százact \'égi) m agyars;ígtól sem tagadható
m eg. A Kárpát-meclencélw n talált n épek is hathattak a magyarságra. A 9. századi kár-
p ;ít-mcdcncei fraukokn;íl megfoyé) szolg«í.lónépi rendszer tulaj d onképpen az önellátú
gazdaság és :i. „rnegn·ndel6" (az ú r) igénye it kielégít{), felesleget termel{) gazdaság
kompro misszuma voll. A nomacliznms uralma, a társadal mi \'iszonyok a 10. század
n agy n'sn'lw n nelwze n engedik m eg magyar szolgáltatónépcss{>g relté•telezését. Mint
a 1Hm1údoknúl Eurázsia-szerte, a magyaroknál is a k(·z111líves tcvt~kcnység jelenttís r{·-
szft iclcg-e n ek (fog lyok, alávetett ősl akosok) végeztek. Ez egyénelmikn kinmta tható
az cil\·ösük esett'·be n , akik a mohamecLín, illet\'e a bizánci m íívés?.et stíluajegyeit kiiz\'e-
títt•t té·k. r-.fas esetekben az idege nek me lle tt m agyar kézrnííYesekkel is számolhatunk.
A magyaro k ren clkívii l .nagy vasigé·nyét ('.W ezer !1arcos {·s !ovai k felfegyverz{•se 20
1011na vasat köwtelt) a vaskoh;íszathoz és a kovácsnwsterség~iez i:rtéí m agyarok és
szl;ívok elégíLett{·k ki. A \·askohúszok a N~·ugat-Dun:mtúl on <-s Eszak-Magyarországo11
gye p\'a!>hól o lvasztot tak vasa t, a ko\';ksok ped ig a lc'>szerszámokhoz, a fegyverekhez és
a n r ílcsúcsokhoz sziiks{·ges vasat dolgozták fel. Sokan foglalkoztak fazekassággal, béír-
és cso11 1mlíwsséggel. A 10. szánd végér61 kezelve a lassan függésbe kerül{) szabadok,
mikiizben mag u k számúra úgyszóh-;ín minden t s;~ j<'ll maguk te rme ltek meg, egy adott
területe n k üliinl eges szolg-által;Í.sra vol tak kii~~lezve (pl. hal:1szan-a, ácsmu ukára stb. ) .
Ez természetescn nem jelentett Yalódi társadalmi nnmkam egosztást, h iszen az alapYe-
tc'í gazclúlkocl:lsi n•nd a na turális gazdálkodásra épült, a kikényszerített riibhlettenné-
ket és 1iihbletmunk:1t ped ig ellen érték nélkü l szolgáltatták. ?\1égis ez m<Ír magáb;u1
h orclmta a f'oglalkozúsok szerinti szakosodás le hct6ségé t. E7.ek a kézmííwsck (ffSleg a
kis lér.~z;írnú mestPremherc k, pl. az Üt\'úsök) valúsún üleg- nem elszórtan, h anem egyes
fejedelmi &s túrzsffíi (n emze tségíííi) kiizpo.n tokban élhettek és d o lgoz hauak.
A természeti g·azdálkoclás domin a nc i ;'~a ellen ére sem \'Olt idegen jelen ség a m agya-
rok kiin~bcn a kereskedelem. Dzs;~jhfülitúl tncijuk, hogy az_ftelközbeu él{) m agyarok
Kercsbt·n (Yags Karkiu:tban) a biz;ínciakkal v;'1sárr tartottak, s rabszolg;1.kén brok;hot,
gyapjúsztínye:iekct és más bizánci árukat v:1sároltak. A W . sz"?\Zac1 eislí évtizecl<'iben
nyugatra t'S délre (d é lkele tre ) j ártak rabolni a magyarok, szükségkteik egy részé·t
(élelem , n emesfl- m ) rabl:íssal elégítették ki. Olykor a poriyázó h ac~járatok kereskedé-
si a lkalmat isjckntellek. A 9;14-cs hizún ci kalan dozás során n6i {· · hrye rmek fog lyaikat
s?.ówt-, hrnk<ít- t-s selyemru hákén adták el. 9;~7-ben a i\Ionte Cassinó-i ap útság ma-
g-ya r fogság-ha cst' tt johb:ígyai t arany- és ezüsttúrgyakfrt , valamint textíliúkC·rt vúltolt a
ki. A Kárp<ít-rn eclen n;he n ielhukka n ú arab ezüstpén zek (a dirliemek) a Számánida
Emirátnssal a 10 . s7.úzac1 d s{) frlé:b e11 folyta loll kereskedelmi kapcsolatok emlé kei. A
magyarok azo11ha11 nem pénzké nt, hanem á tlyukasztoll formába n díszként haszn;íl-
t;Ík a dirlwmckct , am e lyekért valószínííleg a n yugatró l és Bióncból behurcolt rah-
szol g;íka t adták el. A keleti kereskedelmi kapcsolatok a Hl. s?.:ízad 1mísod ik fd c'-ben is
folytatódtak. Az orosz 6skró nika DG9. é\'i adata szerin t az Al-Duna menti Pen:jaszlavechc,
Sz,:jatoszJay k~jevi nagyfejcclelem szé·kh e lyérc a magyarok ezüstii t (·s lovakat vittek,
minden bizonnya l a kereskedelm i kapcsolatok eredm t·nyeképpen. Ez az adat uagy-
mértékt'.í magyar ló tart:1sra mai, amclybéíl mC·g exportra is foto tta, az ezüst pedig els<>-
sorban i'itvóstúrg}·akra \'on atkoztatható. Számos kerámiaü~jta, í1,•y p l. a sóshany:mi korsú,
úgyszint(·n kt'leli keresked elmi összekö ttetés r éYén keriilt a Kárp<ít-meclencébe. Bár
 :\ T,Í.RS_\[).\.L:\U 1::s .\Z l ' R.\L\fl \'TSZON\'OK
~„

'·'
számos t<'trgvról leletr{íl d erült ki azok morva, észak-európai <:>redete, a régészeti acta-
tokhú l köw·tkeztetve a legjekn t<3sehb kert>skec\ekm Biz<ínc és a Halk~m felé idnrult,
és onnan is érkezett a legtöbb áru. nyugati kalanclozáwk lezárulta utím hamarosan
a nyHgati kercskt•delem be is bekapcsoTc'>c1tak a Inagyarok. 965-9GG-ban r-.ragyarorsz;íg-
rúrmagyar, zsidó és rn ollameclán kereskedők jelentek meg a prágai \•ásáron, s itt, ;11
cmúpai rabszolga-kereskedelem közpon~jáhan bizánci aranyértrahszolgákat, ú11t és
pr{·mekct vúsároltak. Feltchet6, hogy a rabszolg'"wúsárlás a 955-t61 kezdw' nyugat ícl(íJ
elap adt rabszolga-behozatal pótl:1sár a volt hivato tt.

A TÁRSADALMI ÉS AZ URALMI VISZONYOK

A Kárpát-medence lélekszáma
Annak meg~í lbpít;ís;ílioz, hogy a líonfoglaló magyarok mennyien voltak, egyetlen adat
n~'Í~jt sq~í tséget. Dzsajhúni a 880 körüli é\'ekre vonatkozóan azt írja, hogy a magyarok
f611t>kt• 20 ezer lo\'assal \'Onul ki. ' incs olyan szempont, ami megkénlc~jclczné Pnnek
a forr~íslwlynek a hite lességét, telüt a '.ZO e:-zres sereglétszám szilúrcl kiindulópontnak
tekintlwtú. Ilogy ~O ezer loyast nwkkora né-pes~úllítoll ki, az a lakoss:1g életmúcU<í-
túl függ-. Af. egyik n{·zet szcriu t a honfoglaló magyarok m;\r nagy tiihbségükben íöldct
míín·ltek, letelepedett élt"tmúdol folytattak, a köznép tiíl c lküléinü ll hi\'atúsos katona-
ság (k íséret) J{•tezc:tt. Ebben az esetlwn a lakosságjúval magasabb lélekszárrníra leh et-
ne köYetkcztetni. Ugy szá nlÍ~j:ík, h ogy a t;írsaclalom minden 25_ t a~ja tekinthct(í csak
harcosnak, \'agyis a h onfogfalás e16tti énize<lhen a magyarság l{·tszáma SOO ezer lcí
vol t Tekintette l arra, hogy a h onfoglalús körüli harcok tekintélyes Yesztest>ggel j;ír-
tak, e f'e lfogás Yégül is a magyarság te!jes ll't<;z;ímát 400 t'zer f6 ht'._n ~1 1lapítotLa meg.
r-.fo-cl ha!-,ryom únyosan egy-egy család létszámát S ffiben szokük meg határozn i, ezért a
honfogl;1 l:ís el6tti harrnk idej{·n l 00 ezer mah'!'ar család lett volna. Ez a íelfog-.ís axÍÓ··
m<'111ak tekintette, llogy a magvarok legal;lhb k{•tszer annyian voltak, mint az in "16
6slakosok, akiknek létszáma így mintegy 200 ezer f6re rúghatott. .-\. K:irp<Ít-medence
110n l"oglalús kori népe ssc'.~gc eszerint (j()() ezer f6t teu Yolna ki.
A 1mísik 11 (-zct ahh úl indult ki, hogy'á!i'Ör~-laló 1na1.warok nagyúllatt.artú 11 o m á-
dok Yoltak, Yag·yis a 20 l'Zres lt~ t sz~ímhúl másféle köYetkeztett"·sre le hetjntni . A lovas
uom:ídoknál minden légyverképes (m;'1r ne m gyermek és még nem túlságosan idc'ís)
!frfi kato11:111ak számítoll , vagyis minden családhú l átl agosan egy férfi t katonának
kell tekinteni. LOO ezer család t"Setén teh;í.t 100 ezer katonának ke llett nJlna lennie
(de csak '.W ezer volt). l\fö·el a nomád n épek esetében az összn{·pcsségnek lt'gfeijebh
egyharmada {·s legalább egyh atoda katona, így a magyarok '.ZO ezres st>reglélszá1n <íbúl
minimálisan()() ezer, maximálisan l'.20 ezres összlt"·tszám következik. Ila a (els() hat:ír-
ral, azaz 120 eZ('r ffín·l számolunk, és 20 ezerre becsüljük a honfoglalás kúrüli harcok-
ban e lh unytak szúrn á!, a teijes honfoglaló népesség (magyarok és csatlakozott né pele-
m c~) iisszlétsz<íma 100 ezer lo.
:\ kfrclés ekliintéseht>z t>mhenani, régészet i és írott forr;ísanyag szin tén segítséget
m·í~jthat. ,\z anrropolúgus - ~orlátozoll m ennyiség-fí csontanyag \'Ízsgálat<Íhúl kiinclu-
lú - 1m·g:1llapít;ísa szeri nt az Arpád-kori 11{-pességnck csak kisebb hányadút te tt.ék ki a
honfog-Jalú magyarok k sz;\rmazottai, nah')'Ohb rész(~t az itl talúlt népesség utódai al-
koll<ík. Ez azt jelenti, hogy a honfogfalúk elcw· számottev6en kist>bh létszúmmal jöt-
tek a JZ<írp<"it-meclend-l>C , mint amilyen l(~ t sz;ímban az 6slakúk (meg a fogolyk{·nt ide
behurcoltak) itt {·Jte k_Sernrniff•le támpont sincs arra, hogy a ho11J'oglaláskor iu tal:ílt
74 4 .. \ BEL<;Ö \'IS/.0~'\UKA 10. S7ÁZADBAN

n6pessi·g húnyszurosan múlt.a ft·lül létszámban a honfoglalókat. Az 6slakosok l!íü-

250 ezres lé·lekszárna becsült adat. Ez azt.jelente né, hogy a Kárpát-mede11rc ússzlét-
száma ~JOO t<~j;'u1 250-'.)50 ezer kiizöt.t. mozoghatott. Ugyan csak kisebb lt">tszám ot tük-
riii'. a hon f"og lalús u táni n~gésze t i emlékanyag. A jelcn leg ism ert kb. 2() ezer sír (ami
legalúbh hat-h i· t em beriilt6 anyagát fogja át) nem tfü nasz~ja a.l ú az egynemzccléknyi
()()() ezres léleksómot. \'é·gezNÜI a 10. század m ásodik (eléh61 ismeri o lyan adat, amely
szerint a nt·pt>sség nagyobb részét a behurcolt foglyok tették ki. H a teh út a 250-'.~50
ezres üsszlt~tsz.;ím m al sz{unolun k a honfoglalás ídt:_jén , ez km 2-enkén! á tlagosan l ,5 ffís
ni·psíírííségnek felel meg, vag}'iS a térség sok ri·szén még az 1 fö/km~-t sen1 t-rh ette el.

A törzsek
A honfogfalú mag;·arok....,;í..llamfuHn~ua" a törzsszövetségn él magasabb sziutú be re n-
(Tezkcclt-s, a fcj cdel t'm Ség volt. A tiirzsszövetség csak lazán ffízte össze az egyes túrzse-
ket (ez az tll"alrni rendszer a 9. században Levecli yezetésével létezet t a rnai-,ryarokrníl,
(·s ennek Ilétmagvar 1wv{·t 6rizte meg An onymus gestija). A Íl~jeclelems{·g szintén
tön:sekbéíl állt, dc a tiirzsek önállós~tga kisebb, eg}'iivé tart ozásának kútelt'kei eréíseb-
bek vo ltak. A I létm agyar név sze r kezete, egy számnév és egy n épn év összet{·tele
(hr't+map;wn), arra enged kiivetkcztetni, h ogy mind a törzsszöve tség, mind el nevez(·se
ste ppei törúk kiirnyczetbcn alakult ki. A név arra utal, hogy a magyar törzsszöwtsi-g
h t>t tiirzset fog-lait mag<íba , t-s '.:.n et[ törzse (etnikuma) _a magyar (HH'l-,')'er) volt. Bi-
zonnyal a ht·t tiirzsh61 <'tiló törzsszövetség kikristályosod ása utfü1 köve tkezett be az
i">sszc!"oglalóan kav;m1ak (kaharnak) mondott népesség csatlakozása, mÍ\'el éSk a 9.
század músoclik felében és a 10. sz<izaclban is a I Iétmagyar keretein kívül szerepeltek.
Konstantin cs;\sz<ir a 10. század közepén a h ét magyar törzstöl elkülönítve említi a
kaYarok - kazúroktól elszakadt - törzsé t.
A h{·t magyar törzs rn·v(·t egyedül a bizánci császár mun k{tja hagyományoz ta r;ínk:
i'\yék, ~kgycr, JZürtg~·annat, Tarján,J enéí, Kér, Keszi. Ezek u tóbb a kárpát-medence i
hel~·né·van yaghan minregy goo helynév form áj<lban, szeszi>lycs területi m egoszlásban
maradtak ránk. A konstantini listán szcrepléS nevekté51 csupán annyiban mutatnak
c ltért.'·st, h ogy e-~ryetle n Kürtgyarm at. h elyn év sem maradt fr nn, viszont külön Kürt és
k iiliin C:yannat helyi w vek szép számmal találhatók. A hét (illetve a Kürtöt t~s a Cyar-
matot kü J<inv;ílasztYa nyolc) magyar törzsn év erede te múig sem ti sz t~1zódotl megnyug-
tató rnúdon . Sokáig ál talános vo lt az a Yéle mény, hogy finnugor e rt>cletre llH:'t,'J' \'issza
a Nyi· k és a l\ tegye r, m íg a többiek tiiriik ercdetíiek. Késól)b felmerült, h oi-,')' az u tti bbi-
ak egy ri·sze (Kürt , C~yarmat, Kfr) nem tiirök, hanem finnug-or vagy ismere tlen szár-
maz;ísú. Leg1tjahhan ismét az az álhíspont nyert m egfogalmazást, hogy a törzsneve k
szinte te!jes egC:·szükhen tiirök erecletüek. Bárm iként á lijon is a helyze t, abban egyet-
fr tcuek a kutatók, h O!-,'T a tör zsnevek eredete alapj án nem állapítható m eg: a törzsbe
fogla lt rn.'·pek m ilyen n yelven beszi>ltek. Az ese-tlcg török nevű törzsekben sem kell
p nszt;in ('Zen ok miatt törö~ ajkú népesst-get látnun k. Megoszlanak a vélemén yek
arrúl, hogy me lyik törzs vo ltA.rpádé. Megoldhat.atl an problé ma, hogy a Hl. századból
ismert tö rzsi \'ezct6k melvik tiirzs i>lén álltak. e..:. S.it Se vc: )
A magyarokhoz csatlaÍwz.ott. kavarok_ eredetileg a kazárok politikai íennhatúsúga
;@J Si'.akadtak ki. Biztos, hogy Ete lközben már együu é ltek magyarokkal, d c nem ol-
vadtak: Üt· <t TJt-tmagpir keretei közi:, viswnt a Magyar F{~edelemség ~Jt nép-
e lerni-t alkott ák. Ei-,')'Üttélésük olyan szoros \'Olt, hO).,')' a kavarok hatására a magyarok
egy része (bizonyára az elit) meg ta nulta a török n ye lve t, a ka\'arok viszorn a magyar
 A TÁRSAll..\L\!I f:s ,\Z U{.·\LMI \'ISZONYOK

nyeJy els<~j<'llítás;h·al kétnyehifré v(ihak, ami a n yelwcsztést közYe tl enül m t>gelözíS álla-
pot. A ka\'arok ert>dend öen három törzsból álltak, dc utóbb a Magyar Fcjedelemst:·g
yezct6i cgy<>tl e n törzzsé..e~~í.tették, és kalonai segédné ].k,ént az t~l t>-, illetve az u1ú-
véd sz.crcpél töltötték be. Am ennyiben ez Y<tlólnrn így Yolt, a kavar n épess{·gnek tuh~j­
doníth a tó a Kí.rp<ít-nwdence ( ;aram- Duna-Yon altó l kele tre es6 rész(>nek magyar frnn-
hatl>súg alá \'On<Ísa 892-bcn, és a kavarok vállalkozhattak a 899- 900. éYi itáliai kalan-
dozásra is. A „ka\'ar" e lne\'czés gyíij t6fogalorn, a mestt'r ségese n lé tre h ozott kavar eg·y-
ség kül önböző etn ikumokat egyesíte tt, így pl. a tórök nychi í bolgárokat (köztük a
sz.ékelyeket), a kazúroka1, az iráni nyclvíí kálizokat, az alá nokat (varsányo ka t) .~tb .
R égóta próbá!j<ík rneghat<írozni a három kavar tiirzs neYét, felmerült a B erény, Ors,
\'ars:my, O szfftr, Lad ány, T árkán y, Ság megneyezés is.
A kteleped (·s, a Kárpát-m ede n ce hirtokba\'étc>le a 10. sz;ízad folyam<"m törzsenki·n t
történt. Amennyiben a h onfoglalú magyarok nomúdok vol tak, akkor a n o m ád élet-
mód szcmpontiáhúl elséSrcndííen h asznosítható, tehát síkvidéki terü leteket foglalt<ik
e l elé>ször, l-s a fü lclm(ível(·sre való <ittéréskor szállták meg a Kárpá t-medence domb- {•s
hegyvidé ki területeit (pl. a Dunántúl n yugati és déli részét, valamint az Erdélyi-me-
d end·t) . Sajn os, n e m vezettek egyértclmíí eredmé nyre a törzsek szfülásh elyének m eg-
<illapít<Ís<Í ra irúnyuló p róbálkozások. f\1i.n den megállapítás csak feltételes, és lcgi t-1-
j ebb a 10. súzad második fe lére vagy vég~re valószínűsílht~téS. Nomád analógiák alap-
ján az valúszín\í, h ogy a f'e jedelmi Lörzs, Arp:td törzse kö~pon li h c lye Lfoglalt el. (Ez a
10. század els<S felében a Dn11~1-Tisza közt'tjelentheUC,a 10. súzad m ásodik felében
keriilhetet l ;ít a sz á ll~tsterület }:szakkelet-Dunán tú lra.) Ercl{•l)Te (méghozzá az erede ti
é rtelemben vett Erdélyre ) , tehát a Szamos lélsú és kiid·ps<í foly;'tsviclékfre hc lyezh ct6
a gyula törzse. l\1ivel Bulcsú Nyugat- és Dél-Európába is \ 'ezetell hada t, törzs{·nek szá l-
l~1stcrii l Ne a D rá\'a és a Dmm összefolyás{mak kiimyékén le h e tett. Késó1Jbi esem é-
n yekb6 1YisszaköYctkezlel\'e úgy gondolják, hog-y egy-egy törzs szállta meg a T isza és az
eredeti értelem lw n Yett Erdély kiizti területet, illeLYe a 1\farostól az !J-Dunáig húzódó
Yicléket (\'a ta, Yalamin t Ajtony törzsén ek késéíbbi szállásterülete). l ijahb egy-egy tiirzs
h elyezh ctií <,l talán a Nyugat-Dunántúlon , illetve a Vág fo lyó vidékén. Ez ntó hbi kt'· t
törzs száfütMerúk te a késéíbbi cseh-morva, illetve osztrák területek ke leti felére is ki-
te 1jedt. A kavarok mint határvécl6 katonai segédn ~p kör ala kban fogtá k közre a ma-
g:·a r szállústerülete1. A k;war fejedelem közpon~ja Eszak-Magyarországra tehetéí, aho l
utóbb a palócok bukkannak frl.
A szakirnclalom feh·e tct te annak a lehe t6ségét is, hogy a megte lepedés nem zets{·- r
genkc'·n t tiiné111. t'\incs okunk kétségbe Yonni azt, hogy a törzsün belül 1wmzets('.g<-'k ~
lé teztek, bár íro tt forrúsok - Biilcs Leó egyetlen adatá t lészámítva - nem maradtak ·
fenn ró luk. Bizonyosra \'ehe t6, hogy \'frségi kötelékek tarto tták össze a 1wrnzctsége-
ket , ;nndyckjelcn téís társadalmi feszültségeket hordoztak. Külön ösen nagy a nemzet-
ség szerepe a u orn;í.cl n épekn él, ugyanis az állattartás kollektív mun kút, nagyfokú szer-
vezettséget igényelt. llgp makkor a nemzeL~égek léte únmagában n em val ószínüsíti,
hogy a n wgs:táll;'is alapegységei a n emzetségek lettek Yolna. A n e m ze Lség és a nagycsa-
l<id eg·yüu lakott és egy ütt legeltetett, dc a legellíterületct törzsenként különítették cl.
Szinté-na törzs volt az a nagyobb szeneze li egység, amely védelmet hiz tosítoll a ki-
sebb közössi·gek szám ár<L
 í{i ·LA REI.S() \1SZOJ\iYOKA 10. SZÁZADBA~

A fejedelemség vezetői
A Magyar Fejedelemség élén a H};_~zázadban a !lahryf~j~~lel:;:n á llt. Ennek a tisztség-
n ek azE!i'ízmi:nye ;~ künclének O{'.:\'t."~~ szakrúlis f<je<~elmi mél~ósúg)wil t. A honl'ogla-
l;í.s idúszakí.ban e>zt a címet minden bizonnyal Arpác~1os Yise lte. 8qs. {·,•i
erdí·lyi 111egi'>lést' r itu;ílis gyilkosság volt, ami a n épére baljós esemt'.nyt ~zahadí t.ú ( r<Í-
acbsnl m egóregedet t) szakr<ilis l't:jedelem megbüntetésének sz:1mított. Almost Arp;í.d
köYette, aki m;Í.r _apja éle té ben szerepet kapott a törzsszöve tség irányít;í.sában. 8\)!)-ben
Kns:illal együtt,~! túrgyalt a bizúnc i kúvettd, aki a magyaroka t a b~ilgúrok ellen
akarta félbérelrn. Almos hal{1b után a Kárp ~1t-med~nce birtokhavétele Arp;ícl n agy!(·-
jcdckn1si·gc alatt m Pnt \'égbe. Anonymus szerint 1\rpácl 907-ben halt meg, cle hal<íla
\100 _körül is clké-pzcllwtií. l Ttócla tal.ful fia, Levente (Anonymus szerint fia, Zolta) \'olt.
t\l, "\ ljl<Ídok a 10. sózarl els6 J.d f l2.en las~;ulJe~_i.J,;._y_ra~ak~;íli s j.!,llegét.
(J47-lwli T;iksony It_;íl i;í.ban kalandozott. AzArp~1d {·s a 950 körüli nar,>J1'tydt~ICTn, Falicsi
(Fali ) - m(1s o l\'asat szerint Felicsi (Feli ) - közötti le l éyszázadhan azonban egyetlen
Arp úd-li;í.zi nagyf<:jedelmet sem tudunk a bizonyosság igém·ével megne\'ezni. Azzal
y;m e1. iisszdüggéshen , hogy a honfoglalúst köwtlSen fokozatosan hanyatlott a f~jedc ­
lerns{·g közpo11ti hatalma. Falicsi new is véletlenszerüen maradt frn n , Konstantin
1mmbj{1ha11 fordul elií m in t a biónci csúsórral konúrs ma!-,")'<ll' 11ai,1·fr:jecldem. Falicsi
ffínükségi·nek a magyar hagyornúnyban semmi nyoma sem maradt. Konstantin !J50
l<\jún anúl írt, liog~· a magyarok „nyolc törzse llern h unyászkodik meg a maga fc;jedel-
mei eliítt ", 18 akikrn a fe jedelemség \'C7.et6i {·rtendiík. Néhány e\'\'el késúbb a gú1úg
csús1.<Ír ludósílúsa szeri nt a bizánci uralkodók Kazúria kagái~j:1hoz, a magyarok t:·s a
lwscnyúk arkh!n~jaihoz (türzsfiíi h cz) címezt{~k leveleiket. Tehát Bizú nc sóm{1ra a
mag·yarokn;í. l ug~·anúgy csak a ~iirzsfök (és ~em a J~edeler 1sfgi vez~k) vol tak a h a-
!__a lorn tC·n yleg·es b irtokosai, mint. a besenyiíknél. Ezzel szemb en a kaz{1roknál a hierar-
c hia é-k n egYszemi·lyi YC:'ZPtÚ, a kagán :1llL. Az alig SO év alatt h eki'JVetkezett vfütw.<Ís
fúl eg akkor szem heütlú, ha tu dju k, hogv Bölcs l.eú biúnci császár a m agy arokat a 10.
sóz;1d e lej\·11 rni·g az egy fö uraima ala~L álló népek közé sorolta. Arp:1d ;1t;Ín a ma).,")'a r
1

hagyo1 n;'111yhan nyomo t hagy és biztosan a rnélt ús;ígot lwtiJlt6 nagyfe jedelem a 900
ut;ín hatalomra _jutr'> Taksony vo lt.
A. Magya r Fej edelemség· r angban 1~>~lil_s, tiszt\·is~l 6jc - fa egyben saj;ít törzsfa1ck
feje - a gvnla \'o lt. A gnda méltúsúg e red et ileg ahban a for mában, amelyet a hazánk„
túl á tvett kNtős fr:jcclelemség test<'SÍtett meg, rangra a lll<Ísoclik, cle a tényleges hata-
12.!]1 te kintctC:·hen az clslí tisztségnek szám ított. Míg a szakrális h:jcclelcm elérh etetlen
m a gass<'1gha11 szinte b;í.bként trúnolt népei felelt , addig „azt az embert, aki kirúlyként
u r;;Jkodik fe lettü k, gyulának hí\ják. Mind en magyar a g-yula nevlí fún(ikük para;icsait
kiJveti a háború do lgúbau, a védelemben és mús ú i..,•vekben." 1' 1 Ez a h.elvzet egészen a
hon fog lalús lll;Íni é~ekig fennúllott. A magyar tört61;elcm utolsó , uralkodói {~s legfcl-
súhh had úri ümkcic'i t ténylegesen gyako rló _h')'lil{tja Kus:tl iehet.ett. Mint lzatonai veze-
tií, 6 ir;'myította a csatlakowtt segédnépeket. Ezzel magya rázha1ú, h ogv miért Kus;"dt
J?ltjuk a li;infogbl:1s 111<\n újrai11d~1ló kalandozások leg n)'ligatibb szárn)·~ n. Kusúl hal;'1-
Júya] a rt>gi típusú gyula mi:ltósúg alaposa n átalakul ~. A méltóság u gyan m egmaradt, ;1
Szamos frlsú (·s kiízi·psií folyásv id(·kt'.l megsóllú 1iirts ve1etéíi viselt{-k <irökletesen (akik-
1wk t(·11>kges 11e\ú_jobbára nem ismerjük, s akiket mfl tóságnevük alapj;í.n nnezünk
( :yuláuak), de imm<Ír bírtii tisztség-ként.
J\J11irkarnél1<-~súg a ·tl:jedelernség lfa rm adik legfontosab b tisztsége \'olt. A honfog-
lalást megelr'í;:úen nincsenek rá adataink. Ez a rnt'·ltóság is anilak a törzsn ek a vczetúi
kiiziitt üriikl6döt t, am e lynek élén Kál, majd a 10. sZ<Ízad közepe tájún Kíl fia, Bulcsú
 :\ T.\ RS.\D.\LMI b AZ L IV\L:\fl \'ISZ0:--1\0K
0

í7

;'tilt. A ft:jt>dclemségi kt'rct ck lazulására [·s a törzsek kiizöui ítj frt('krencl kialakulás<íra
engt·cl kiin·t kezte tn i az~; körülmény, hogy 9!>0 t;'!j~m Bulcsú 1:1tszik a l q.~aktí\'ablmak a
magyar tiirzsfök közül. ()az az egyetlen kalauclozó vezér, akinek d é li és n yugati irá n yú
pony;ízásairúl eg~·a rúut biztos ismerett'ink vannak. Egy kései forrásunk (Aventinus
mun k;'!ia) szeri n t Bulr~ú a q !í!). évi h a<ljára t föwzére le tt Yolna, s a tiibbi scregwzér
(Lé l, Súr t;s tal:U1 Taksony) n eki rnll a hli·t'n<lelw . A 10. század e lc:ji helyzeth ez ké p est
tehút a 10. szá zad közep fre visszaesett a fojecle le m"ség közpon ti irán ·ító ~pe , és
m egt•rtísodiiu a törzsi s7.eparat izrm1s .- - - -

A nemzetségfők és az előkelők
A f't:jedc kmség \TZet<íinek a ne\·ét a 10. sózaclba n igen hiányosan isme1~júk , régt·-
sze t i nyomaikról pt:dig még e nnyit sem tud un k. Sem az éí h ahryatt~kuk ra (akik egy-
q~·y 1iir7.s €-lén is ;íll tak), sem m;'ts lÖrLsfcík sí1ja ira n em akadtak rá a régészek. A
t{it:gyi hagyaték szempon0áhúl túrsadalorn íe lsií körcihéíl a 1iem7ctst'·gf6k hagyta k
nyomot a z u túkorra. Ke\'és n e rnzetséi..,•f6 sír:ja marad t frnn , ki\'étcl nt• lkü l mindegy ik
a F<' lsc'í-Tisza \'idt'·kfr[í] szá r mazik. Zempl{• n , Rakamaz, Cesz ter{·ct, esetleg Tarcal
gazdag sírldetei sorolh atók ide. Ezek a sírok olykor a temc tkez[·s magúnyos j ellcgé·
vt'l, d c so kkal inlöhb kicmclkc dé>en gazdag m e llé kletanyagukkal , rang jelz{) t{irgya-
ikka l mutatba~<Ík - a h agyományos ért e lmezt·s szerim - a sírban cl te mete tt e gyé n
m agas tá rsadalm i <íllils;it. Pl. a g eszter(·di sír me llé klete - l"gyehck mellett - gazda-
gon cl íszíte t1 szabl~·a , p a lmcl!adíszcs tarsolylemez, ezü st Ö\'\'ert'tek, ezüst és hro11:1
lúszcrsz ámvcrc tck l's ru h adíszek , tegez, nyíksúcs, ke n gyt> l, zab la, ,·a lamin t ri>szle-
ges lorns temetkez(·src ut a l(> lúcson to k \'o ltak. A már korábban is ismen le lett:"k
mc ll eu az elmúlt t'\'eklwn kerültek felszín re a gazd ag karosi lelt'í h e ly temetéíi , ame-
lyek szintC:~n a Fcls6-Tisza-vidéken, kiizelebbré5l a Bodrogkiizbe n ta l<'d hatók. Karos
II. 1c· 11wt(~jé· rn·k 5~ . sü:já ban o lyan személ y íekiidt, aki t vasszably;'ival , t'ZÜst tarsolylt>-
nw1.1.cl, aranyozotl e züstveretes iivvel [·s lószerszámma l, arany h<!jkarikáYal , aranyo-
zou t'7.Üst rozettákkal, üvcgbt.>tét es aran ygyűrfívP I, készenlé ti ij tartó tegezzel, nyil-
tartc'i tegezzel, arab i·s n yu ga ti p é n zekkel, lócson1okkal stb. temt>1lck d. Az á satú a
sírok ha lo1 1a it a ft:jcclclmi kíséret tagjai közt.' sorolt;1, „veze tőik pedig a z ;'1n egysége t
a lkot ó vezt'·ri sírokba n nyugodt a k ". Vélem é n ye szerint „o tt kell ke resni a lO. századi
ft:jl'de lmi központo t is, aho l a kíséret cmlék,•i fel buklannak " .~0 Egy efféle fdt eYés
clfogacl;ísa azonban súlyo s neb (·zs(·ge kbe ütkiizik. Ebben a pillanatba n n em tudjuk
m egmondani , hogy a g·azd ag r[·gészeti leletek mennyire tükrözi k az eYil:1gi gazdag-
súg"<>t (Yagy m e nn yire más t(' nyezúk, pl. temetkezési szokások, vúratlan kincshez ju-
tás stb. függ\'t'.n ye ) . azaz n em ismc1jük az t a sif'ré t, a melynek sq~ ítsé· gh·e ] :1 rl-gészeti
.ie le nségekc t túrsadalrni Lanuls;'ig okk;í alakí thaqu k át , sőt végs<í soron a z t sem , h ogy
ilye- n , egyst·g esen ha szn~tl h a t ú rejtje l lét ezik-e . J.<:nné lfogva amikor régésze- ti
l clc tt'g"~iitteseket említünk, szerfelett ÓYatosan kell elj:1rni a r;'1rsad almi hesorot'ist
(és az etnikai m in<ísít(·st ) illct6en.
A1ta l;í 11os (<le n em ki\'l'tt"l né lkü li ) tapasz talat, h ogy rnü1t-J telt e tt'ísehb és maga-
sabb rnngú a csaLíd , an1ü l kise bb közössúglwn lt>m e tkezc tt (i>s é lt ). Közwtlenül a
h o n Coglalús e liítt i id6 h ú l m egbízh a tó arab tudósítás maradt ránk a magyarok h ázas-
s;ígi szok;'1sairó l. Eszcri111 a lú1asságokat a \'agyon alapj á n kötött(•k: az c l6 ke léí fé rfi
vagyonos családból sz;1 rrnaz<i asszonytY:1súrolt m agának, Leh et őssége arúny:1ban aká r
ti'>bhet is. (Felrehe tú', hogy a h o nfoglaló magyarokn á l léte7e tt a töhh rn:jlíség, d e
csak a t;'1rsadal o m felső köreire lehete t Ljellemzéí.) Szép szám ma l ism e rünk fe hehe-
 7X 4 . ;\ BE!.')Ö VISZONYOK A 10. SÚZADI3A,'\J

16e n rnag;\nyos n6i sírokat. A balotaszáll;ísi sírban palmeltamintás, <u-anyozou ezüst-

béil készül! vcre Let, bronzcsalot, kengye lt és lócsontokat találtak. A gazdagság ún-
rnagúban neh ezen lehet a társadalmi helyzet fokmér6je, mert gazd ag ni)i sírok sok-
kal na!--,')'Ohh szúmban maradtak rán k (azaz nyilván sokkal tübbvolt bel6lük), min i a
gazdag f{·rfisírok. Pedig a Hl. században nem számolhatunk n6uralommal. P L ro-
zell<Ís l(>szersz;'\ lnok (I«m>s ki vétel{·vel) csak n{íi sírokból kerültek elé>, ugyancsak
n in csenek díszt•s ruh ázatú fc'.·rfisí rok (a zcm plénit lcszúmitva). A gazdagság fogalma
is úrnyaltan fr1c11d 6, hiszen pl. a rozettás lúszerszámos (tehát gazdag) néíi sírokban
alig található ékszer, ezzel szemben a m;ísf<~ ta n(íi sírokban sok az ékszer, a csüng6s
n •rel.
Jól elküliiuíllw1 6k a külún iem ctkcző, 5-10 sírt m agu k után hagyó te het6s kiscsal:'1-
clok. flye n Lt>niet6L tártak fel a ll)'ug-;u-m agJ·arországi Szakonyban . Ilyen lehetett a
1iszan{mai csa l ~ld is: a C"e lt.ún néhány sír t>gyikéhen díszítetlen tarsolylemez, a másik-
b;111 karperec, wrctes lószcrszúm és lúcsontok \'Oltak. Közelükbe n (l>s mt>g sok m ás,
gazdag leletanvagol hútrah agyó sírok m ellett) egyszertí sírok bukkantak el6, anwlyek
a gazdag kiscsal;\dol kiszolgáló közö ·ség temetkezési h elyéül szolgúl lak. 1la lehetnek
is fenntar1ások a rn·m1.e1si~g'f<íket és elc)kelűke t s<=:jtetií sírok h alottainak társadalmi
helyzt:1é·t illt·t6e11, a1.t alig ha lehel elvitatni, 11ogy yalamilyeu szempontból kiernelke-
cló szen it~lyck voltak. Minden j el arra uta l, hogy kienwlkedú pozíc i(~juk n em jogi,
ha11t>m gazdasági-politikai téren fr\'t> nycsiilt. Szabads~íguk sem min·! sem Yolt 1öhb,
mint a 1iibhi szabad{-, viszont külö nhöz(í okok foly t;ín (személyes kYali tások, családi
iiriiksi·g, sikeres portyák stb.) gazctasúgi énele mhen és a társadalomban elfoglalt he-
lyük alap_j{tn - a jogilag velük awnos h e lyzetben le\'6 - társaik fülé nőttek .

A társadalom többi eleme a régészeti leletek tükrében

1\ nernzetségfök és az el6kt>l6k (a tehc túse k) ellenpontjfll a szolgák alko tt{lk. A
zsugorított temetkezések - a jelenleg érvt·nycs rég(·szeti felfogás szerint - szolga
úllapotú emberekkel hozhatók kapcsolatba. Pl. a Szt>ged-Júnosszálláson feltárt ~Hl
sír kiizü l 11 mcfü•kle t ni·Jkiili \'OIL, 4 sírban pectig zsugorított váz feküdt. Arra azon-
b an aligha gond olhatu nk, hogy minden szo lgát zsugorítva temette k cl. A zsugorí-
tou vázak szánüból a szolg;ík számára nem szabad köw~tkezcetést>ket levonni. A szol-
g~ik túln yomó többsége idegen volt. Az évszázadokkal kés{íhhi Kézai Simon közel
júrhato tt az igazsúghoz, amikor arrúl ír t, hogy a magyarok a foglyokat különbözú
módon alkalmazzák: egyeseket magukkal v:i uek külországi háborúikba, másokat sát-
r aik kö rül fogtak szolgálatra. A pogány szolgae lemek részint a honfoglaló magya-
Jokkal ~~Yiitt ér kezú, 6ket már 895 előtt is szolg:tlú n épcsopor tc?kb~l , r észin t a l~{~r­
[><Í t-rnedence le igázott őslakosságából , a f ereszteny fug~r<f{(fé'd(('rfírs!f.:é'á'/P~~))/,;,5
déli kalandozó h ac ~járato k során behurcolt emberanyagból kerülh ettek ki. Arra a
kérdésre , hogy ezek valamennyien szolgává váltak-e, illt>tve szolgaságuk milye njt:l-
lcglí rn lt , a régészeti források nem adnak feleletet, az íro tt források pedig a 10.
sz~1zadba11 h a llga ttak errfü. A zsug«)rÍlott tcmetkez{;sek \'Íszonylag ki számából arra
le het kóvc tkeztctni , hogy a közvetle nül uraik szolgálatában állóknakjutotL osztály-
részül ez a t<·m e tkezési mó d.
J\ legsúlyosabb gundot annak a - roppant széles - tiu-saclalmi körnek a meg-íti·lése
jelenti , amely egyfelé)] a n emzeLségf6k és az e l6kel6k, rnásfel{í) a szolgák kö:úi tl he-
lyezkedett el. Nem csupán a túrsadahn i ho\'atartozás, hanem az etnikai besorolás is
kérdéses. Amíg Ug]'<mis kevés ké tség lehel a tekintetben, hogy a nernzetség-fök és a
 A T r\RSADAL;\11 l;:s AZ l ' R.\LMJ VISZ( l'.\'YOK 7!l

tehet6s személyek magyarok, a szolgák idegenek Yoltak, addig a közüuük húzódó

s;íxhan addig mind magyarokkal, mind idegenekkel számolni kell. Az1 a frlfog;'tst,
;mwly a 20. sz{1zad t> l ~ j é n a lovas temt>tkezéses, gazdag mell<·klctíí, összesst-gi:hen
szonban kis létszámot kitcv(í sírokat a m agyarok, a kev(·s m c ll(·kletíí Yagy m cll(·klct
nélküli, sorba rcnclezéídéí, nagy népességre utaló sírokat az idegenek (szlávok) hagya-
t(·hmak minc'ísítettc, re 11dkívül sok bírálat t'·rte az elmúlt éYtizcclckhcn. Ennek az el-
méletnek az ellenhatásaként született rnt>g az a nézet, amely a te!jcs kárpát-medencei
régés:tetÍ leletanyagot lllah')'<lrllak lekintetle, és nyiJvánYa]Ó eltéréseit nem etnikai,
hanem t;í.rsadalmi különbségekkel magyarázta. Félnom{td \'al-,')' m{u- csakiH'lll le tele-
pült, szi lárd fa]yakban él(í, földet rn(ível(í, társadalmi é rte le mbe n ahíwtell magyar
tömegeket té teleztek Cel. Rár e kércks körül jelenleg is súlyo~ \·iták dúlnak, annyi
bizon yos: amennyiben a magyarság nem teUesen légü1·es térbe t-rkezell, !61eg pedig
ha a kárpát-medencei éíslakosok létsámba11 felülmúlták a h onfoglalú magyarokat,
<~kkor ebben a „kiiztes" régészeti t•mlékanyagban nai:,ry he lyet ke ll biztosítani nekik.
Eppen e bizonytalans;í.gok miau te!jesen hiteles társad ;:llomkép feh·úzolús~1ra nincs
lelwtúség, csak a külóuböz6 n:~gészet i leletegyültesek bemutat{tsa kísérellwt6 meg.
A bizon nyal egyazon jogi katcgóriúha szabadok széles táborába tartozó u {•rwssé-
get r{·gészeti adataink - a mc ll€'. kle tek, a \'agyonosság szcmpontjúhúl - nem azo nos
t<Í.rsada lmi csoport tagjak{·ut tüntetik frl, d ejelent6s küliinbség sem 1étde1.lwtú ki
kózii ll iik. Ismerúnk eg)'etlen sorból álló vagy több sorba rendcz6d6, k gfcljebh ~ !)-
50 sírt magukba foglalú te metőket, ahol a sor közepére a kis kóziissc'.-g kgtekint(· lyc-
st>hh ffrf~ja került, míg két oldalrúl elkúliinílYP uéík és férfiak vagy pedig házastár-
sak \'et1ék kúrül a sí1jút. /\ hagyományos fe lfogás yfrs{·gi kútcl{·kkel eg)'befogott,
ap<~jogú nagycsa];'tdot lá101t bennük (a vfrségi kötelék tén ylq~es meglt·téht·n <Dab-
ban - úgy tíínik, m egaJapozatlanul - kételkednek) , s társadalmi értelemben a kii-
Zt'fffétegh t·z soroU<'1k ú'kc t. E „nagycsaládi " lemetól.:.ht> n - legismer tebb képviseléíi e
típusnak a szi11t(·11 frls6-T isza-vidé ki tiszahezctédi , a tiszaeszlá r-bash almi l. sz;ímú és
a kent·zl(íi temet!í - rendszeresen tal[thmk szablyát. Fe ltételezés szerint itt a szegt'.·-
nyebb („kiiznépi") szabadok tömegéb{)] kiemelkcdéí, t(ílük elküléiniiléi, a kialakuló
\'agy már éppen kialaku lt katonai kíséret tagjai kereshet6k ezekben a tcnwtéíkbcn.
l\lozgékony é letmódo t lölytathauak, bizonyára rendszeresen _j;írrak kalaudozú h acl-
júrntokba, de nem lchettt>k a portyázások kizárólagos részt\T\'<íi, mert viszonylag kis
szúmban isme1j i"t k sírleleteiket, teh át eleve ne m számolh atunkje len téís tönwgeik-
kel. Ez összecseng azzal, hogy a kalanclozúsok fontos szerepet jútszottak an nak a
közhatalomnak (katonai kísér e tnek) a m egteremtésében , amely már nem esell egybe
az önmagát fegyveres hatalomkén t megszervezéí népességgel. Ez a csoport bizouy;í-
ra magyarokból állt.

Etnikai problémák
Régészeti érte le mben nem minéísítlwtó' szolg;u-endlínck (tehát n em zsugorítva lett
eltem etYe) az a népesség-, amely feltűnően sok sírt magába foglaló, szt>génye~ mellék-
leteket t;u-talm azó vagy mellékletekkel egyáltalán nem rendelkez6 teme16kben uyug-
szik. Fontos ismt>rtet<-~jel ennél a csoportnál, hogy benne igen ritka a loms-lószerszá-
m os tem e tkezés, a fegyver is - egy-egy íjász(e!szerelést leszámítva - hiányLik a lelet-
anyagból. A típus ismertebb temetéíi közül a majsi több mim ezer, a halimbai 900-at
meghaladó, a fiad-kfrpusztai közel 400 sín tartalmaz. l\légis legismertebb é-s lq~tüb­
het idézett tenH·t<!j ük a Duna- Dráva összefolyásához közel es!í Rij elo Brdo sírmez<Ue
80 4. A BF.T .<;Ö \'ISí'.O;..JYOK A 10. szAzADR\N

lett. Az 18%- 1897-cs éYekhe11 egy nagyobb kiterjcdéslí temctéí 20 l sírY1t tárták ft>I, és
a B\jclo Brdó-i kul túra m egnevezéssel jcliilték a Kárpát-medcncc h asonló jellegíí sír~
mezc'íit is. Sokáig szl:mrnk vélték ezt a népessége t. Bizonyos, hogy magyarok is voltak
kiizöttúk, m ert a kultúra kezdetci n em vt>zethetéík vissza a m ag:·ar h on foglalást mq~­
t>l67éí id{íh e. 1\z a felfogás, amely ennek ellenhatásaként e kultúra nf·pességét kizáró-
lagusan vagy túlsúlyban m agyarnak tekintette, „köznépi" temctc'íkn ek minc'ísítette eze-
ket. De ez a nbet sem :1qja m eg a h e lyét, u gyanis ebben az esetben alig marad anyag
a JZ:irpfü-m cdence {íslakosságának hagyat(·kából. 1\:L is kérdéses, hogy m incUárt a h o n-
foglal;ís ur~í11 indult-t> ez a - B~jelo Bn ló-inak Yagy „köznépinek" mondott - régi:szeti
míín:ltst-g, vagy ped ig csak a 10. század közepe után. A Bijelo Br dó-i kultúra a Kárpát-
m ede nce bonyolult 10- 11. századi etnikai viszonyait tükrözi, amelyben t-ppen úgy
megtahí.lhatéik a kor m agyar népesség(í, életmódo t váltéi , le teleped{í {·s lesüllyed() sza-
ba~ja i , mint a helyben 1alálL - jobbára szláv - éíslakosság és a nyugatról behurcolt
foglyok csoportjai. Az e régésze ti kultúrához sorolható népesség - szt,mben a bizto-
san magyar el6 keléík, tehet6sek (:s az ú n. középrf· tegheliek m ozgató é letmódra valló
lel eteiw l - j o bhára hclylwz kötiitt éle tmódot folytatott , vagyis els6sorhan fü klm (Í\'e]()
lelwtett.
A ke\'t-s sírt mag:1ha foglaló és gazdag mellé kl etíí „nagycsaládi ", illerw' a sok sírt
rejt6 {>s mellékletet nem va6'1' alig tartalmazó „köwépi " temetéík küziitL számos á tme-
net tapasztalható. ~1inde1,wkeliítt ism erünk olyan „köznépi" tem etiíket, amelycklwn
frgyvcrest>k nyugszanak. Igy pl. a Szoh-\endelinen feltán 142 sír mind sírszfon(1val,
mi nd nw ll t-kle tanyagával (egyszeríí S-végíí b ~jkarikák, gyíírűk, karperecek stb.) „kiiz-
ni"pi " temet(fre utal. De bizonyos sírokból kétéh'í kard, csont markolatborítású szab-
lya, ~jcsont, nyík súcso k, fo kos és lándzsa ke rült e lé>. Székesfehén•;í r-Rádiót t>lept>n ()8
sírbó l 40-b t.> n senmüféle mdlékle t nem m it - nrítitott, zsu goríto tt tcmetkezt-s is akadt
- , ~5 -hcn a „kiiznépi" temet6re jellemzéí anyag bukkan t eló', míg?> sínolt csak m ellék-
letekben gazdagabb. Az egyikhól lókoponya és lábcsontok, kété líí kard, za bla, fokos,
egy másikból pedig keufaön k(•té l ű kard, tegezvasalás, nyílcsúcsok szárm aztak. A ft.·h'Y-
vcres f(·rfiakhoz tartozó n6k Yisele te sem a purii.;'m „közn é pi" jell eget mu ta~ja: ko-
ro11g:jaika1 t>züstlemezekb()l préselték. TO\·áhb színezi a képet, hoh')' tucatnál is több
magányos sírt isme rünk egyszerlí („közné pi" temetkez{,sr e vall ó) m ellékletekkel.
l lgyanakkor t>lvé tve lócsontokat, Ü!).,')'\'erekel (kardot, nyila t, ;-ablát) tartalm <~zta k ezek
a sírok. Lehetet len meghúzni a szigorú társad alm i hat;'.ir vonalat, m ert pl. Artánclon
tipikus „körn{·pi " környt>zctbe n kél gazdag, roze ttás lószerszúmos sír kt>rü lt t>l(í. Bi-
zonyos t<'trgyak és t-kszt'rek (Jntjkarikák, egyes kar per ectípusok) m ind az ún. közép-
n'· teg, mind a „köznt-p" sí1:jaihan előfordulnak , az e lól)biek eseté hen eziistb61 vagy
aranybó l, az utóhhiakn úl ú1o,ryszólvún kizárólag bronzból. A „kóznépi" temet6kbcn
e l(ffon lul ú fég~-v t•res sírok talún arra utalnak, h o14y a kalandozó h ac~j<írntokban nem
csup<Ín a ki alakuló katonai kíséret tagjai, hanem a társadalom sz{·les ré tegt>ih61 is
sokan \·ehe ttek r (szl.
_:._\_ 10. sz;íz;ttl kózepének magyar társadalma - amelyet a f'orrásadot L~ágok fol yt:U1
szin te kiz<í~·ú tag a régésze:> ti adatok alapján ismerhe tünk meg - mincljogi, mincl vagyo-
ui..sze.mµo;Jtbé> I rétegzett tfü-sadalorn \'Olt. A kétféle tagozócl~1s azonban nem felelt
meg t'l-,')'tnÚsnak. \ 'agyoni küliinhs{·gek tt>n' n a társadalrnat mély elle nté tek osztották
meg. ,\ n agy m·Jllt'sft',rn- és áll atvagyún nal ren dt> lkezéí, Sí'.á mos fü ggéí he lyzeth<'
ké nys;-crítt> tt szem ély álta l kiszolgált törzsi r<íniikök és e léíkeliík még csupfü1 korl úto-
w tt létszú mú szolgaréteg t-s a szabad o k kisebb r észe frleu tudták énú1yesítcni f'cn n-
hatús:ígukat. Lassan úllan dó j elleggel nckik szolg<'iló katonai kíst:rt'l, frg)'\'eres cso-
 ,\ TÁRS,\DALM! ÉS AZ l 'R.\L\II \'ISZONYOK 81

port alaknJL ki körülöttük. A kalandozások i<lc3szakában frdek16désük középpon~já­

han a külországi katonai akciók ~ílltak. Ez egyeléírc biztosítolla a társadalom zöm é t
alkotó szabadoknak, hogy jogi függetlenségüket fenntartsák, miközben er6teljes ' 'a-
gyoni r t'-tegzéíd és me nt végbe körükben. A portyázások lezárult{1val azonban a f6nö-
köknek és az t>léíke l<íknek rangjuk fenn t.artásához, vagyonuk m egc3rzéséh ez és növe-
l{·sfl1 ez csa k be lséí eszközük álltak rendelkezésükre. Termt-szctes úmak muta tkozott a
mindinkáhb el szegi'nyedő, Yagyonilag ön állóságát veszt<) szabadok t{:nyleges (jog ál-
tal is szen tesÍle u ) függésbe vonása. A sok bizonytalanság ellen ére annyi megkockáz-
tathatónak tűnik, hogy a 10. századi magy~u;:_tár.s.ac:h~~m ~!l.!n ég szabadokból
<illt, az idegenek (az 6slakos:~gly('51{) kül önbözó' csopor~jai l azáoT>'"V~~zr~rosahh
Függésbe kerültek a rnagyaroktener6'sebb rétegétől:-" -
- -
 5. A MAGYAR ÁLLAM
KIAIAKULÁSA

A SZENT ISTVÁN-I ÁLLAM ELŐZMÉNYEI

A magyar noxru.i.dállam
A hagyom<ínyos felfogás Szent István királyt tekinti a magyar állam megalapítétiának,
legfeljebb Géza nagyft:jedelem korát hajlandó még a magyar állam (el()) történetének
iclé>szak;íba Yonni. Ez kétségtelenül jogos álláspou t, ha államnak csak egyféle beren-
clezkt.>clést, a Szf'n t Istv:m ne-véhez kapcsolható formát miné:ísítjük. Amennyiben azon-
ban az <ilbm fogalmát szélesebb értelem ben h asználjuk, akkor a magyarság eseti:·ben
már jóval Szent István elé:ítt s7.ámolhatunk az állammal. Az e lső magyar állam a nomád
viszon yoknak megfelelé:íenjött létre. A felülrétegzett társadalom mint a nomádállam
lélti·tek a 8!í0-es években, a kavarok csatlakozásával és a magyar törzsszövetség fenn-
hatóság{mak a keleti szlávokra tö~tén6 kiter:jesztéséveljött létre. Maga az állam a Ma-
gyar Fejedelemség form{~ában Arpád (vami inkább Almos) kazár mintára történt>
í~ jeckkmrné tételével szü le tett ii1eg."" -
A magyar nomádállarn - hasonlóan a steppe más hasonló képz6dményeihez (a
Türk és a Kazár Birodalomhoz, törók szóval Plhe7.) - a következc) ismérvekkel jelle-
mezhet6. Valós vagy koholt ~sf.gi elven, rokonsági alapon frlépülé:í nomád törzsek
. ~zták l< ; tre (a magyarok esetéb en a vérszerzéfr!éssel megpecsfaelt Ilé tmagyar tör z.~­
sz(wetsh~). A hatalo m továbböriikítése a clinaszlikus vérségi elv [·s az alkalmassági elv
kompro;nis~zuma révé11 tö rtfo r. A nornftdállam a legkülö~hözé:íhh _:Í épelemeket fog-
lalta magában, anélkül, hogy a népi, területi, foglalkozási keretei t meghon tolla volna
(\'agyis nem vége-ztc el a birodalom egJ1ieműsít ését etnikai-társadalmi vonatkozás-
ban). Nem hozott létre és ne:>m 1e1jesztett ki a birodalom egészére annak egységét
en'isíteni hivatott eszrnerendszen , ideológiát (azaz n em történt meg a birodalom
homogenizáciétia az uralmat törvi.'>nyesítéS tudananalom tekintetében sem). A biro-
dalmat yezet<í tiirzsek népessége vamioni és politikai frtelemben tagolt volt , de a n em-
zetségi hurok, a vérs<:'.·gi alapegység elfed te ezeket a különbségeke t. Az igazi társadal-
mi hat.írok nem a nomádok törzseinek tagjai között, hanem a szabadok és az aláve-
tett, szolgaként kezel t népelemek között húzódtak. Adókat és járarlékokat kizárólag
idege ntől h<~jtottak be, a törzsek tagjaitól csak katon áskorlást vártak e l. Ez összefügg
azzal, h oi.,•-y a n omád társadalom magvát alko tó férfi népesség gyakorlatilag azonos a
nomád h adsereggel. A nomád birodalomnak természetes életeleme volt a háború,
azaz a h atalom fegyveres eró'vel való állandó biztosítása és kite1jesztése. Ggyaiiakkor a
nwghódítottakat is hadakozásra kényszerítették, m éghozzá a legveszélyesebbnek szú-
m ító ~6- és n~<}_vt-cli feladatok ellátására. A nomád biroclalomban megleh e t6sen szlík
körre ter:jeclt ki a mag<íntul ~j don (legfeljebb olykor az állatállományt foglalta magá-
ba, de a lege16terüle tet és a vízleléíhelyeket nem). A nomáclállam felépítésé-ben a
terü leti szempontok, a szilárd határok nem játszottak szerepet. l\finclezek eredmé-
 A 57..Ei"\T I&"T\',\N-r .UJ..AM ELŐZ1'1ÉX\EI

nyeképpen a no m ~í.cl biroctalmak. r()\1d éle tííek \'Oltak, gyorsan létrc.;jöttek, és hason ló
gyorsasúggal m eg is sz1.fotek.
A magyar nomádállam - a szakrá lis kettős uralmi rendszert.kazár min tára megva-
lósító t\lagyar Fejedelemség - a f10nfogla lás körüli évtizedekben élte fénykorát,
amikor nagy terült'teket tartott uralma alatt, és tóbb száz km-n)1 rávörsagra is érvé-
nyesíteni tudta hcfolrásáL A hanyatlás elsc> j elei a 910-cs évek vége felé kezeltek
je le nt kerni , amikor megkC'zrlóCTi:eK"az egy éven belül ~ét irányfia veze tett kalanrlo-
zások, amelye k a ft>jedelemség központi irányító szerep ének lazulására, a különféle
ilir·zsi cso portok e ltér6 irányú tájé kozóchísára cngeclnc:>k köYetkeztelni. l\1egszapo-
rodtak a ~~1.i \'eresi'gek. A 10. század köze pfre a magyar nomádállarn - százéves
frnnáfü1.sa ut án - a szétesés küszöbére került, a törzsek már n e m en gerlelmesked-
tek a ft:jed t>lemség vezet6inek, de közös veszély esetén még h~j landók voltak együt-
tes hadakozásra. /y em·st'g('s és erős magyar nomádállam a 10. század közepén Jl ()-
núcl Liirzsi ;1.JJamokra huilöi:tszét.

A törzsi államok
A tiirzsek mint törzsi á llamok azon a fejlettségi szinten kezdték meg önálló élecüket,
amilyenrt> a magyar n omádállam részeiként a 10. század közepére e!jutotcak. Ez a
Kárp;'1.1-nw rlence különböző törzsein(·l -a geopolitikai helyze t, a hclst5 (etnikai, társa-
d almi stb.) Yiszonyok e l lt~résc kc>Yetkeztéhen - nem azonos szintet jelentett. Bür a
külónbs{•gek nem klwttekjt'lentéktele nek, általánosságban elmondható, hogy ben-
nük a 10. század kiizep ére előrehaladt a társadalom tagozódása, a tón_<;f() és a ke\'és
s7ámú tii n.~i e l(íkel6 (nemzet égfök és tehetősek) kiirül a katonai kísére t kórmnalai
r<~zolúrltak ki. A s1.abaclok Yagyoni cliffere nciálóciása ekfrevetíte lte a társadalom to-
vábbi rét egződésé t. A klilországokból be hozott rabszo lgák, valamint a lesüllyesztett
éíslakosok {·s a szabad magyarok a törzsf{ít és szfík környeze tét szolgálták ki. A Lársadal-
·rni frszültségát>L és a formálódó erőszakszervezetet egyeliíre mt>g patrüu-ch ális \'ÍSzo-
nyok frd tt'k el. l\oh a a törzs már politikailag szervezett egység volt, a törzset alkotó
nemzetségek és kiúlt nagycsaládok Yérségi szúlakkal egybefűzött közösségek voltak.
A LÖrzs mint politikai keret sokat megőrizheletl a régebbi idők „demokrntizmusáhól ";
az ügyekbe való hdeszól:'1.st, a fegy\'erviselésL és további jogok élvezetét biztosította
szabad tagjai sz<imára .
•-\ 10. század közepén kialakuló törzsi államok közül a legtöhh - h<í.r önm agálxm
szert·ny - ismert'lünk Cyula erd é l}1 államáról van. Tudjuk, hogy~ Lftján Gyula, aki
korábban l<í.macl;'1sokat intézett Bizánc ellen , Ko nstantinápolyban járt, magas hizá nci
mt°'ltóságot nyert t>l, ott a keresztény hiu-e tért, a kereszlSéghen ''al ószínűleg az István
nC'vet kapta. Szállásterületére hozta Hierotheoszt, akit a kon ta.nt.in ápolyi pátriárka
Turkia ( 1ai.,')rt.rország) püspökévé szentelt. Gyula megmaraclt ítj hi tében, n em tört
lw tühht- bizánci területre. Ez azt j elenti, hogy a Gyula szállásterületér{)J kiinduló
pony;'1zások 950 u tán véget én ek, a törzsi társad alom válságára belsc3 m egoldásokat
keresett. llierothcosz sikereket ért el Gyula törzsi á llamában a kereszt.é>n ység te1jt.:sz-
Lfsi·lwu, bár Gyula hamarosan h ekö\'e tkez<i halála lelassította a hittérítés ütemét. lgy
a kereszt{·ny hit, mt'·ghozzá a bizán ci rítnsú keresz té nység els<ísorban Gyula udvará-
n ak eltíkel6i közi>tt te rjedhetett el. Gyu la abban is keresz t é nykén t j ~u-t el , hogy a ko-
r;í.bbi portyázásai sonín ejtett bizánci foglyokat, akik keresztények voltak, szabaddá
tette. Ez a rra utal, hogy Cyula állama tám aszkodott a kalandozások kapcsán szerzetl
rabszo lgákra. A törzsi államok közül a legrészletesebb információ a 11. század els{)
8·1 !'í. A \ 'IA(;YAR ALL\.M KTAIAKUIÁSA

t~,·tizedeilwn é l() Ajtony- kés<íbh részletesen megtárgyalandó - politikai képz6dmé-

nyfról marad t ránk. Szem hcn Gyuhí.val, ....~ton y cs~k ff~l (·vszázacldal kés6bb, az .lQ 10-
LQ.gO kúzi'itti idúben jutolt e l a \li.z.iiuci kereszténységlw z, s akkor sem térít{} püspük-
ség, hanem 111011u;;wr alapításáig. Ez a konkrét példa alátámasztja azt a feltéte lezést,
hogy a Ká rpát::.r neclenre tö rzsi_államai n~111 voltak azonos fejlettségi szinte n.
A türzsi :1llamok~ö ~o litika i irányvonalat követl ek. ,Gyula e1-,ryertelmííen Bi-
?á11c felé orie11t<ilódott, s hasonló mondható el késó1)b Ajtonyró l is. Ezzel szemben
m ind füíf csú törzse, mind:lejedelmi (az Árpád-házi csaf~dtagok vezette ) törz~ !l}'U-
,gaL l:s Ml rt>lt; is érclekl{)dést mutatott. Bulcsúról tucijuk, hogy 945-946-ban Arpád
déclunokúj<'mak, Termarsunak a társaságában Konstantinápolyban járt, megknesz-
tclkcdett, magas bizánci méltóságot nyert c l, s nagy pénzen Hizán c békét vásárolt
t6le. P,nlcsú azonban nem pártfogol ra szállásterületén a keresztény vallást. Ebbé)] olyan
frlté te le:t.ésre jlllhatun k, h ogy a törzsi államában ural kodó be lső viszonyok, a kialaku-
lóban le\'<) társadalmi e llentétek m ég nem ig{·nyt> lték a keresztény egyh áz hatékony
küzn ·mükfülés{·t. P,uksú a Bizúnccal kötéitt bé két sem lartolta tiszteletben , hanem
megkeresztelkedését kúvettíen hamarosan \'ÍSszatért korábbi politik<'tjához, s ítjra re nd-
szeresen támadásokat ind ított Bizán c ellen. Amint a ~)54. és 955. é'"i kalandozó hac~já­
raLOk mutatják, Bulcsú nyugatra is vezetett katonai akciókat.
A fejed elmi tiirzs bizánci érdekl{íclésére csak Term ;~rsu 946 körüli konstantinápo-
lyi ú~ja az egyetlen biztos adat. Ugyanakkor 1~1ksony, Arp;'1d unok~~ja, 947-ben kíJiá-
ban kalanclozoll, s ha lehet h inn i Aventinusnak, részese volt a magyarok 055. évi
augslm rgi wres{·gének. A magyar szállásterület központi részét elfog!~!(> Arpádok kül-
poli tik:íj;íban te hát m;ír a 10. század közepén is j elen volt a nyugati {·s a déli (délkele-
ti) inín}Íl t<~j{·kozéid{1s. /\.z au~bu rg i csatavesztés a nyu gat-magyarországi törzsek je-
len t6s cmhen·esnt>ségé1, a mi maga után YonLa a dunántúli é~ a llµ!ff<H-feh'idék.i tö r-
zsek megg}~l:n~iJ éséL Ekr{ítlen ed ésü ket használhalt<ik ki ;iz Arpilil_ok arra, hogy 955
u tin fokozatosan nyugat felé te~j <é'szkedve ti<tjút törzsük fonnhatóságát ter:jesszék ki a
11yuga1-magyarország,i terül ~~·~re . A ft;_jedelmi törzs (és a csak n évlégt>s tisztséget je-
le 11 t<í 11agyl't:j<'<le lmi poszt) élére 950 után Taksony került.

Taksony fejedelemsége
Biwnytalan , hogy a fl:jedelmi tiirzs H}'Ugati irányú t~jékozó clása m ár Takson y alatt
megkezd<ídött-e. Ebb61a szempontból semmit nemjelen t, h ogy Taksony m ég Falicsi
ft-:jecklcms{·ge iclt>jén, 947-ben Itáliában kalandozott, hiszen m ost a kapcsolatok bé-
kés fúrmáj;ít kellett (vo lna) kialakítani. Nyugat felé fordíthatta a fejedelmi ~éirzs \'eze-
t6it az is, hogy Bizúncban, ille tve a biúnci kereszténység elnyt>rés,éhen az Arpádokat
megelúzte (;yula törzse. A keleti császárs;\.g én ékrencije szerint az Arpádok Bizáncban
csakis a második he lyre szorulhattak Yolna. Mindamellett a Taksony korabeli nyugat
frlé nyitás cgyC'tlen nyoma az lehet, hogy a római p ápa 963-ban a frissen püspökké
s1.c11telt Zar h eusl a magyarokhoz küldte ige hirdetésre. Zacheus 9G4~·ben a ró mai zsi-
naton m in t a pogányok püspöke vett részt (bár van olyan nézet, h ogy ez már a n agyfe-
j edelmi sz{·kbe került Géza ich:jére t"sik). Nincs adat arra, hogy Zacheus \'alóhan elju-
1011 i\'lagyarországTa, sem pedig arra, hogy e mögött a kezdeményezés mögött Tak-
:-;ony ;\lh volna. Taksony korában a nyugati országok fe lé inkább az e l z~irkózás érvé-
nyesült . A kortárs Liudprand szerin t a magyarok az Augsburgnál győztes I. Ouó király
llatalm:ítúl nwgrémül\'e mukkanni sem m ernek.
A magyaroknak ezekben az években gyugati Lámadástó l kellelt tarlaniuk. A 960-as
"""-= - .
 A SZE>.TT TST\'AN-T.Á.LLA~f EI.ÖZ~u:::\'\EI

éw·k Yégén II. (Civakodó) Ile nrik b;~jor lwrceg__a magyar szállásokkal t>rintkez(í terü -
leteken megszervez te az O sztrák és a Ka rantán Orgróf.~ágol. Nem Vt"letlen te b út, hogy
T11ksony alatt_fszre\'ehet6en nwgeréísödt!:k a ft:jedelmi tör zs 1s-Je ti kapcsolatai. Tak-
son y fdeségt• „kun" (minden bizonnyal-kazúr)~ volt. Az {) idején számos \'Olgai
holg~ir e lokéi<ijefe n t6s mohamed;,í n (izmaelita) népességgel együtt MagyarországTa
települt. Taksony szívesen fogadta {)kct, adományokatjuttatott n ekik, egyelwk k özött
ígv került az Anc;n ymusnál ~eg6rzött hagyom~erint Pest vára az iz1~Íaelilúk kez{·-
n:. Ugyan csak Taksony alalljötL~1agya rországra - nyilván sok más társával egyetem-
ben - Tanuzoba bcsenyéí Yczér. Osszecseng Taksony kele ti kapcsolataival, hogy 9GS-
ben - egyebek k özóll - magyarországi mohaf12~0k vettek r~·szt,.:,Lp rá gai \'ásác:on,
ille tve hogy 969-ben mai.frm«>rszági kereskedé>k szállítottak árut Perejaszlaveche. \'aló-
színlíleg Takson y ke le ti orientáci~ját muta~ja az a lépése is, hogy (ia, (;qa s?ám;ira a
leghatalmasabb ke le ti magyar törzsf()~Gyula }<:>ányán a k'J.Sarollnak a kezét nyerte el.
Taksony intézked ései természetesen csak az Arpáclok törzsi államában , illetYe a ft:je-
dc lmi törzs fennhatósága al ~í kerülő nyugat-magyarországi területeken érezteLték ha-
tásukat. A magyar szúllásterül e t más részei egészen eltér{í képet mma ttak. Tncqnk,
hogy Cyula türzsi·nck terül e tén bizán ci befolyás énén yesült, egy m:1sik törzs pedig
egészen 970-ig, az arkadiupo liszi vereségig rendszeresen portyázó h ac!járatokat indí-
tott Biz;ínc ell~n. A geopolitikai helyze t, \'alamint a_C~yul fak törzséi1ek e r 6s köt6d i·sc
J3iónd10z az Arpádok o rientációs irúnyát egyre inkább n yugat ft-lé_ji•léilte k i. Erre a
nyit;ísra azonban Taksony még nem tudott Yállalkozni, az {~j irán yvon al ki al~ítása
Géza n e véhez iúz<ldik.

Géza nagyfejedelem első évei

_Géza_Q_ag-yfrjedelem a 970-es éYc k elejt~ n (más nézet szerint a 9GO-as évek e lséJ f'eli·-
ben) \'Úl to tta fe l a l\1agyar Fejedele mség névlegessé y~l)t risztfbe11..]}tkso11yt. l\fúr 972-
bcn nwginclu ltak az els6 nyugati kísérletek a magyarok megtérítésé re. Kiizvetlen adat
ezl n<:> rn bizonyí~a,-dc ettel1~i0,1iögfii.em ném et kezdeményezésre törté nt , han<'m
Gézátó l származott az elhatárnzús. Géza gyors lépését két dolog motivúlhatta. l•:hi:·-
részt az, hogy az augsburgi verest'>gkor 6 még gyermek volt, akit nem érin tel t a 950.
évi katonai kataszt rófa sokkoló hatása, és személyes megaláztatás né lkü l fordu lhatott
a még mindig éléí (°>s a Német Birod a lmat 962 óta császár ki·nt irányító au gsburgi gy<í-
z<íhiiz, 1. Ottóhoz. Másrészt az, hogy a Ném e t és aj3i.z.{1uci B)_!:<~lal5rnLközöLL II. Ottó
t<irscs:1sór, valamint Theoph;m u giirög h crcegn ó 972-hen létesíte tt frihrye révé n szü-
w·tség rn ll kibon takozúhan. Géza szám úra lé tkérdés volt, hogy ne vá!jék a szövetseghe
tömörül<í h a talmak min deg·yikének e llenségévé, h an em legalább az egyikkel r<:>ndez-
Y' kapcso latait. Sok választása nem volt, személyes fele léísség n em remelte a SOk évti-
zed e e lle n séges magyar-német viszony kialakulásában, továbbá az e rdélyi Gpdák bi-
zánci kapcso latai egyértelmíívé tetté k a nyugat felé nyitást. Valószínlíleg Géza kezclt'-
ményezésére a mainzi érsek a mag)'arok püspókévé szentelte fel Bruno S<mkt Gallen-i
szerzetest, akit e szayak kíséreté ben maga I. Ottó császár aj ánlott Piligrim passaui
püspiikuek: „Bruno püspököt kül<ijük hozzá tok, és .. . <tj{mljuk azzal, h ogy a leg-
messze~~bmenó'en segítsétek, és vezessétek ... a magyarok végeire, amilyen közel csak
lehet. O t azért delegáljuk oda, hogy királyuka t m inél e16bb összeköttetésbe hozza
ha talmunkkal. "~ ' Ezt a kapcsolatfelvételt a cs;i~zár a keleti területek szemponú< íból
ítélte kiváltképpen fontosnak. Bruno e~julott :'.\fagyarországra, sikerese11 \'t'gezte <!Jt'.·-
..!.i!f.st, magát ~ézát is mt'gkeresztelre, ~ki a keresztsé"g~en az Istv~n nevet kapta. Ugyan-
 5. A MAC:YARÁLIAM KIAIAKUI..ASA

ekkor lett kereszténnyé (~éza öccse, Mih ály is. A térítés sikerét jclzi, hogy Bruno és a
passaui püspökségb{)] érkezetLpapok még további 5 ezer magyart Léríteuek KiiszLus
ltitére, a kalandozó hacljáratok eredményeképpen Magyarorszúgra kerül t foglyok pe-
dig tömegesen vitték gyermekeiket kereszLvíz alá. Ugyancsak 972-ben téríteni indult
l\fagyarnrszágra Wolfgang einsiedeJnj szerzetes, de nem jutott e l ide. A nyugatra nyi-
tás látvál iyosjele volt, hogy 21.1 márciusában 12 magyar főemb er - minden valószín(í-
ség szerint Géza fe lhatalmazásából érkezett ~övetség-jele~t meg Quedlinburgbai1 1.
a
Ottó császár e lc'ít t. A magyarországi ~érítés sikereiverpárhuzantt)San m.eginéhílt harc
a Magyarország (valójában csak az Arpáctok uralta . Iyugat-Magyarország) feletti egy-
házi hegemóniáért. Frigyes salzburgi érsek és Piligrim passaui püspök iratok ham isí-
tásától sem riadt vissza annak érdekében , hogy egyházmegyéjükjog<lt „bizonyítsák" a
pannoniai területre.
(;éza megkeresztelkedése ellenére sem vált a keresztény hit meggyőz()déses kóve-
t(ii~Nyugati forrás (Thiet.mar) szerint elég gazdagnak tartotta r~~gát ahhoz, hogy
t.§1.)Q..isle.u.L.is szqlgálhasson: a pogány isteneket és a keresztények Mirnlenhatóját. Emiatt
püspöke megintette. :Ebbé)! arra kell gondolnunk, hogy a 9n utáni években is műkö­
döu püspök Magyarországon. Géza hitb eli ingadozása azt. mutatja, hogy taktikai lé-
pésh61 Yettc fel a keresztséget, .!_l em állt mögötte szilárd meggyéSz6dés. A magyar ha-
gyományban megőrziitt LetteihéSI - amdy nagyomány hangoztatja érdemeit a kert~SZ­
tény hit. megg-yök.ereztetésébe n - arra kell gondolnunk: Géza lassan felismerte, hogy
az egyh úz társ lehet hatalma rnegeréísítésében. Ist\'fm király nagyobbik legend[~a sze-
rint (~éza „hatalmaskod\'a bánt az övéivel, de irgalmasan s bó'kezlíen az idegenekkel,
kiv<.iltképpcn a keresztényekkel, ámbár belesüppedt a pogány é letmódba".~ 2 A ma-
gyar krón ika arról ír, hogy Géza isteni jóslattól intve a keresztény hitre kezdte téríteni
a mahryarokat, „és midtín intelm ekkel nem tudta megtéríteni őket, mert buzgón hó-
doltak a pogány szertartúsoknak, kénytelen volt n émelyeket fegyverrel elnyomni ... ,
mivel tübben voltak a hit e ll enzői., mint köveL6i ". ~ 3
, ( :ézának a keresztény hitel erőszakosan ter:jeszt6 politikája összekapcsolórlott az
Arpádok törzse további térnyerésével. Amikor a magyar források arról írnak, hogy
Céza kezét emhenér szennyezte be, nyilván helháborúira, államszervező harcaira
utalnak. S<~nos Géza _egyetlen belséí ellenfelét sem Lucljuk megnevezni. Legkésó'bb
c:éza idéíszakában a7 Arpádok fennh aLósága kiterjedt a nyugati Fekidékre, a Vág és a
( :;u-~un folyók vid ékére . A hagyomány szerint Géza fia, majdani örököse, István Eszter-
gomban, a (~aram torkolatával szemközti várban született, amin t a lengyelek tudni
vélték, 975-ben.

Géza külpolitikája ,
(:éza tei:jesztette ki az Arpádok hatalmát a magyar szállásterület legnyugatibb h atárá-
ig, amely a mai Ausztria, ille tve a cseh-morva terület keleti részéig elnyúlt. Ezeknrk az
akcióknak külpoli tikai vonatkozásai voltak. Ami Mor \'aországot illeti, arról lbráhim
ibn.Jakub zsidó utazó ~lfö-re vonatkozó leírásából szerezhetünk tudomást: eszerint II.
Boleslav cseh fejedele1:_n országa Prágától Krakkóig a magyarok tartományaival volt
szomszédos, vagyis ha Eszak-Morvaországot el foglalták is a cseh ek, Dél-Mor vaország
továbbra is magyar uralom alatt volt. A mai osztrák terüle ten el6renyomulóban volt a
~1éme t-k~jor állam, s ennek megfelel ően a magyarok folyamatosan tért vesztettek.
Passzivitásukra utal, hogy nem avatkoztak be aszállásterületük közvetlen szomszéd sá-
gában feltíngolt 1_:i.{~met belháborúkba. I. Otró császár 973. éYi halála után Civakodó
 A SZENT ISTV~\N-1 ÁLlA M ELöz:vrf:N'rEI 87

Henrik h;~jor hl'rceg fellúzactt az ítj császúr, II. Ottó ellen, el6bb 974-;.~en, majd 976-
ban és 977-ben. A 976. é\i lúzadással függ össze, hogy az Osztrák Orgrófaág élére
Schweinfi.irti Lipót, a Babenbergek 6se került, és ebben az évben hozta lé tre II. Ottó
a magyar területtel h atáros vidékeken a Karantán Hercegséget. A n émetek keleti eléí-
retörésé tjelzi, hogy II. Ottó 979. évi okleYele szerint a regensburgi püspók engedélyt
kapott arra: bajorors7ági telepesei Yédelmére Melkt61 nyugatra a Dunába ömlő Erlauí
folyó mellett a magyarok zaklatásaiYal szemben várat építhessen.
§~ külpolitik~üára a béke biztosí lása a jell!'.mzlí. Egy kétes hitelű forrás ( Ortilo de
Lilil'nfeld) szerint Géza szelídebb Yolt, mint barbár e l6dei. Isteni tanácsra határozta
el Pannoni<~jának állammá a lakítását és gazdagítását, de már nem jogtalan zsákrná-
nyokkal, hanem jogosjöveclelrnekkel. Géza tudatáhan volt fölc:lje terméken ységének,
rábeszflte hát n épt'-t, hogy a fq„ryverekeL tegye le, és inkább áruit terjessze szét a szom-
szédok küzö t L, amelyeket béíwn terem t.artományuk. En a Luctósítást erősíti meg a
nagyobbik IstY<Ín-legenda azzal, hogy Géza „figye lmesen kezde tt tárgyalni a körös-
körül fekv6 valamennyi szomszédos tartománnyal a békéről, melyet korélhban soha-
4
sem kedvelt".~ Külországi lühorúra legalább negyedszázados r~j<:'delernsége alatt alig-
alig kerü lL sor. Amikor 983-ban meghalt II. Ottó császár, és Civakodó Ilenrik (.tj ra
párrot ütü tt az 1tj német uralkodó, III. Ottó ellen, Géza elfoglalta a Duna m ernén
fekvő Mclk várát, s pusztított a vidéken. 1lamarosan azonban Babenberg Lipút Yissza-
föglalta Melket. 991-ben ~ :ivakodó Ilenrik kezdetI, h;íbgrjü Géza ell<:'n, amely b~jor
győzelemmel végzc>clött, és a magyarok a Bécsi-erdőig, de lehet, hogy egészen a Laj ta
folyúig terjedlí területet elvesztették.
Géza bi"kepolitikáj[tt hizonyí~ja az az átgondolt, tudatos szövetségkeresés, mely gyer-
mekei húzasságkötéséhen is megmutatkozott. KözkeleuI (bár forrásokkal nem igazol-
ható) feltevés az, hogy az 6 - valószínűleg legidősebb - leánya lett Vitéz Boies1:aw
lent,')'el fejecklem felesége, házasságukból szüleLett Bezprim (magyarosan Veszprém)
herceg. Bol<:'slaw azonban 989-ben ellaszította magától feleségét és csccsemlí korú
gyerniek{·t, akik :\1agyarors:i:ágon Géza u<l\'arában találtak m enedéket. A m agyar-len-
gyel szövcrség felbomlásának val ószínű oka az volt, hogy a békét kedvel{) Géza nem
támogatta Bolestaw csehek elleni harcát, a csehek 985 táján elfoglalták a fehér hor\'á-
tok által lakott és a Kárpátoktól északra es6 területet. Délen és d élkeleten Géza a
göriigök e llen élethalálharcot '_'Ívó bolgárokkal rokonszenvezett, bár háborí~jukba te-
v{)Jegesen nem avatkozott be. Allásfoglalását onnan sejtheüük, hogy bizonytalan idő­
ben (a 980-as évek \'égén vagy esetleg csak 995 táján) egy másik leá.111~.ít Ganil Radomir
bolg<ír trónörökös wtte nlíül. Ez a házasság sem bizonyult hosszú éleuínek. Radomir
eltaszította a nejét, aki éppen ekkor volt várandós gyermekükkel, Peter DeUannal.
Géza szúmára azonban a legföbb kérdés a b<tjor-német kapcsolat volt. A kapcsolaL
rendezésével mindaddig várni ke llett, amíg Ci\'akodó Henrik élt. Amikor a b;tjor h er-
ceg 995-hen meghalt, semmi nem állt Löhbé a magyar-bajor \'ÍSzony normalizálásá-
nak ú~jába. Ekkor a magyar történelem szempon0ából sorsdönt6 eseményre került
sor. Val ószínűl eg ~96-ban Géza fejedelem fia, Yajk (akit már korábban István n éYre
kereszteltek) frlcségül vette C:ivako<ló 1lenrik leányát, Gizellát, s ezáltal sógora lett az
új bajor hercegnek, Gizella tes tvéré nek, IV. Henriknek. A francia Aden'@_DJS_
Cabannensis ~~iósítása ~lapján feltehet6', hogy a frigy pl. Ouú német-római császár
egyem·r&s-ével is találkozott, aki valószínűleg ~ez alkalomhól dísze.s lándzsát küldött
Istvánnak <~jánclékba. Az előkelő, császári trónra került bajor hercegi család a keleti
határaik m entén kiformálódó új államok közül legelőször a magyarokkal létesítctc
rokoni kapcsolatot. Ennek felbecsülhetetlen érték.fi politikai tartalma volt, elsősor-
 88 5. A l\1ACYARÁLLAi\f KIAlAKUl.1'..SA

ban a magyarok szám~ira. Igaz, a házasság révén a b~jorok a Duna mindkét paqján
_j elenréís kcle-li terü letekhez jutottak, s így a magyar-német hat.ár évszázadokig a Mor-
va-L~jta folyúk von al;'m állapodott meg. Ennél sokkal fontosabb azonban az az új
hclfLCl, ;.unely Magyarországon e lőáll t, s amelynek gyümölcseit trónra lépte után Ist-
Yáll ízlelte meg. ()ézának még~ további leán)J:,ryennekéről rendelkezünk biztos in-
form;í.ciókkal. Az o hazasságkötésük viszonylagosan kései'időpon~áhúl - az egyik 1009-
ben Orseolo Ottó1:_ak, a velencei cloge fiának, a másik pedig 1005- 1010 L(~án ~ha
S;írnúelnek, a kavar tiirzs vezer~jének lett a felesége - egyes ku tatók arra követ keztel-
tek, lw1,•-y Cík m;ü· Gézának nem (a f~·(·s szerint eltaszítotl) Sarolttal kötött házassá-
gából születtek volna, hanem a lengyel A<lelhai.ddall~.t~ítelt (tii.,ry.ébó1. Forráskritikai
,;zsgúlúdások alapján azt kell v~~6b~1e~ tartanunk, hogy ezen „kései ·~ enne-
1ek anxja is - így G~za egyetlen felesége - Sarolt vol.t.-

Géza utolsó évei

l'vfotatnak n yo mok arra, hogy Géza uto lsó éveire fe lesége, Saro lt befolyása
m <.:tQ_:i in·kedctl. Sarolt Gézá\'al kötött házasságába magával hozhattaai.t a keleti rílll-
sú kereszténp;égt>t, amit Erdélyben IIierotheosz te1::jesztett. A 11. század els() évtize-
dében Magyarországon megfordult , tehát az eseményekkel lényegében kortársnak te-
ki11t11et6 Querfüni Bruno egyenesen arról ír, hogy Magyarországon Sarolt „Yczetése
alatt kezd6dött meg a kereszténység, de pogánysággal vegyült a megfert6zött Yallás, s
ez a bágyadt és zavaros kereszténység rosszabb kezdett lenni a barbárságuál ". Querfurti
Bruno tudósítása tehát egyaránt u tal arra a veszél)'Te, amit a latin típusú keresztény-
ség-re a pogúnyság, valamin t a Sarolt képviselte keresztényYallás, vagyis a keleti rítusú
kt>i·eszténység jelen tetl. Feltételezhet6, hogy már Géza Veszprém drában jelölte ki
frles(·gt» a fejedelemasszony udYaráL. Vannak érvek arra, hogy az egész középkori
magyar okkveles gyakorlat egyetlen görög nyelv(í diplomáját, a veszprémvölgyi mo-
n ostor alapító oklevelét az okleYélben magát Sztéfanosznak neyező Géza állította ki
részben f elt'ségc, részben pedig a GmTil Radomir által el taszított leánya számára. (Más
Yélemény az oklevt>lct Im re h erceg, István fia bizánci házasságá\'al kapcsolta össze, és
az 10 10-es évek végéréíl eredeztette.) Sarolt dinamikus alakjáról egy másik kortárs
llY1 tgati szerz6 (Thietmar) érdekes rnozaikot 6rzött meg. Eszerint szerfelett ivott, ki-
Y<.ílóan loYagolt, egy embert pedig dühében megölt. Ebbe az irányba mutat Querfurti
Bnmo ama közlése, hogy Sarolt '!az egész országot kezében tartotta, férjét és ami a
ri·1:jéé rnlt, maga konn(myozta ".~; Ilyen helyzet csak~l,._élete a1konyá!1 áll hatott elé>.
~1i ndcnesetre Géza é lete végére a Kárp át-medence eg~sz ny_ug<~ti felére kiti;rjedt az
A.1]~~l~k nagyra néíu törzsi állama, l'iíSZe1laBalatontóT délre esú Yi<lék is - az Arpádok
csafa(Uába t;,inozú Koppány birtoklúsából ~Ö\'etkez6en -, legalábbis a 990-es években
(de valúszín füeg márjúval korábban), az Arpádok fennhatósága alá tartozort.
Géza életének utolsó évei jelentős fordulaLOt hoztak az egyh ázpol.itikában . .22.§.J/t-
.H_1!..M.ag..pi;or..sd"tgw1 idéízhetett .A dalher_t J?.!igai püspök, aki a csehországi f6hatalom-
ra tör{) Pfemyslek egyetkn komoly ellenlábasának S7ámító Slavníkok csalácljáhól sz~ir­
mazo u . Enhet6, ha C~éza fr:jede lem nem a Premysl családbeli II. Boleslawal épített ki
jú viszonyt, aki ~;ivakodó Henrikkel szövetkezett, é:s északon a magyar szállásterület
szomsz~ct~ág;'1ban h ódított, hanem a riYális cseh családból származó Vojtechhel (ke-
resztény ne\'én Adalberttel) . MagyarországÍte\'ékenysége vitatott. Querfurli Bnmo
szerin t Adalbcr[arniigyarok „té\'elvgésein alig tudva Yúltoztatni, a keresz tét1"séguek
csak árnyékát ll)'Omta ~{~uk".~6 Ugy~~akkora 1;agyobbik István-legenda- néh~ny évti-
 SZL'\/T rsn·.\~ í-:sAI .LA:\1A 8!)

zeclclel az események m án - már arról ír, hOf.'Y Adalbert, „a szent püspök szüntelenül
tanít, tfríti és kereszteli az ország fia.it,_sok heis:t'n egyháZakat alapít".~ 7 S6t a forrás
nwg: Isffi'm megkeresztelését is Adalbt>rtnek tul~jdoníto,lta. Mindenesetre tény, hogy
a legelSő mag-yar tiinéneti niűvck egyike , a Pozsonyi Evkönyv elséí része a magyar
türténelem r61 szóló ad atok sorát éppen Adalbert 997. évi mártíromságával kezdte.
Utolsó éveiben kezdhetett hozzá Géza a Pannonia fele tt.i hegyen, a mai Pam10n.!_1al-
m~~T T1ences monostor alapltás.lhoz. Már Géza életében m cgkezdéíd<Ttt Adalbert
tafs:ünak és ta1iítványaiiiaT( 1\ilagyarországn telepedése. 996-ban a cseh Ré~la került
ide, az els6 pannonhalmi apát. Istv{m és Gizella házassága újabb liikést adott a latin
r ítusú kereszténység mcgertísöclésé nek. (;izellával bajor (r egensbmgi) papok jöttek.
Lehet, hogy a v~rém i püspökség létesítése ~a ~tolsó ~veire (9%-997-re) tehe-
~111 forrásu n k (IT:l2: évi oklevél), amelyik Gizella arapit.ásának momlja, s íg{kap-
csolatba hozható a nyugatról btjiiu papok magyarországi szerepével. István felesc'.·ge
rhén er6teljese11 kapcsolódott a b<tjor-német ku ltúrkörhöz és a lariu rímsú l:'gyház-
hoz. A papokon kívül !)<tjor lovagok is jiittek Gizellával. I larnarosan igen nagy szüksé-
ge lett r:ij'OX1stvfü.2!_rnk, hiszen amikor 997-ben Géza megh alt:..Koppány f~llázadL Géza
Mntésullen,
------
amel)' szerint a naov:tei"edelmi
~J .
posztol fiára, ...Istvánra k.ívá111a ruházni.

SZENTISTVÁN ÉS ÁLLAMA

Koppány felkelése . .
A 997-bcn felkelt Koppúny az Arpádok csalúdjúból származott, de Arpádnak Konstan-
tin cs;'iszúrtol ismert iit tmobja (Ten·li, Ezdeg, Falicsi, Tuksony és Tasi) egyikéhez
sem tm~jnk megbízható módon kapcso ln i. Apja Tar Szeréncl volt. Nevénl'k Tnr 'ko-
pasz' jelzéüe pog<lnys<ig<ira u tal. Koppányról l'eltételezhet6, hüg)' megkeresztelkedett,
de tettei pog<"my frze lmú e l őkel(íre engednek küvetkeztetni. Géza halúlakor..somogyi
wzér Yolt . Nem kizárt, hogy ehhez a területhez a Cézával történ ő osztozás révh1 ju-
tötr,s így forrásokkal bizonyíthatóan ez lenne az e lstí „ország"-megoszcás, jóllehet
Céza és Kopp;iny csak a törzsük fennhatósága a lá tartozó terüle ten oszroZlak. Míg
tehát Géza (és István) uralmi körzete~!.! esztergom i születésébéSl és a ft::jeclclem-
asszony veszprémi udYarhelyéb(SI következően az Eszak-Dunántúlra te1:jedt ki (s bi-
zonnyal széles s;í.vban átnyúlt a Duna bal partjára), addig ~oppányé a Dél-punántúl
somogyi része lett, a Balatonról délre eső Yidék (amelyet nem a Dráva határolt, ha-
nem - legalábbis elvileg- a Súváig elhúzódott). Koppány 997-hen, Ct-za halálak_or
„vfrlen6ző" h{1zasst1gra kíván t lépni Istv{m anyjával, Sarolual. Koppfoy mint az Ar-
p;íd-ház legidtísebh életben lev() férfi tagja a ~\irátus (sógorházasság) ősi szokása
a lapján igú1yt cartoll a megözvegyült fejedelemasszonf kezére s ennek révé11 a féíha-
talomra. Koppány tehát nem volt h~jlancló tudom[1sul venni, h ogy Géza - nyilván a
keresztény elsé.íszülöttségi jog e lvét követve - fiá t kívánta utódaként a hatalom birto-
kosává ten ni.
Az összecsapás elkerülhetetlenné vált. A jelen formájában kétes h itelű 1002. évi
pannonhalmi alapítólevél egyenesen arról szól, hogy Somogy „m egye" akarta ki(ízn i
IstYánt atyai székéb (SI, s a kitört háború a néme tek és a magyarok között folyt. Tühb
forrásu n k tanúsí~ja, hog)' Istvánjelentéis német segítséget é lvezett. Név szetint ismer-
jük Ist,•(m előke le> némel tamogatóit. Közülük Vecefín- (Ven cellin) a b<~jornrszági, Tnn
fo lyó melletti Wasscrhurgból szánuazott. 1Iont és Paznan Svábfölrlr(íl érkezhetett még
\)() 5. ,\ l\fACYAR , \r.IAM KIALAKUL.\.SA

GC:·:r,a fr:jectckm ala tt. Orriról nevén kívül egyebet nem tudunk. István Esztergomból
indult el a cs;n;íba, aho l a Karoling, kortól szokásos eljárással ünnepé lyesen kard<lal
Ö\•ezté·k, vagyis kinyilvánították, hogy mint a fejedelmi család fiatal tagja érett a fegy-
\'erfoq~atásra é s az ön á lló poli tikai pálya megkezdésére. Koppány bizonnya l
Somog~"·~irról , a Balacont megkerülve vonult fel lsLv~mnal szemben. Seregében d s<í-
sor ban olyan magyarok le hettek, akik félteuék Istvántól szabadságukat, féltékenye k
voltak a Magyarországra jött németek h atalmára, továb!1á pogány é rzületük is szem-
befordította <SkPt Istvánnal. Koppány felkelése tehát az Arpád-törzsön belüli harcnak
tckinthe ttí, amelyn ek azt kellett eldöntenie, hogy milyen irányba halac~jon tovább a
Kárpát-medence np1gati fele. István az \~j típusú államiságot, a keresztén ysége t, Kop-
pány a törzsi szabadságot és a pop;ányságot képviselte.Jstyá.n ..seregéL Vecelin vezette, a
kíséret, vagyis a nai:,ryf~j edelem személyes őrizeté t biztosító testőrség parancsnokai
J Io nt és Paznan voltak. A clönt6 ütközet et Sarolt és Gizella vára, ~pXt"\-J·H- köze l éhen
' 'Ívták meg. István és az 6L támogató németek (valamint magyarok) f,')'éSze lmével vt'g-
z<Sdött.
A büntetés f>s a jmalmazás a csata tétjével volt arányban. A csatában elesett - állító-
lag Vccelin állal m egölt - Koppány testé t István n égyf<:_lé vágatta, s a fennhatósága
aJ!1 t ti terület négy pon~ján kit(ízeue. Az első h árom rész Eszak-Dunán túl három jekn-
tús várának, Esztergomnak, Veszprémnek és Gy6rnek a kapltjára került. A negyedik
részt Erdélybe juttatta, ahol nagybát)ja, Sarolt testvfre, Gyu la lényegében a n a1-,iyft:_je-
dele mttíl teUcsen függe tle n hatalmat gyakorolt. A csonkok szétküldésével István meg
akarta nyugta uü alatt\·alóit, hogy ura a helyLe tnek, s keményen leszámol az e llene
Jéllf p6kkel. Eszteq.;om, Veszprém {>s Gy6 r vidéke már Gfaa alatt is szilárd bázisa voll
az :\rpádoknak, n em így azonban Erdély. Ereit-ly u rát, Gyulát István arról kívánta biz-
tosítani, hoi.,ry megvédi Sarolt érdekeit Koppánnyal szei11ben, de tagadha tatlan , h ogy
ezzd a Jt péséYPI - ;unellyel Erdélyt saját hirtokközpontjaihoz hasonló m ódon kezelte
- a fiata l nagyfc:jeclelem azt a szándék<Ü is kinyilvánította, hogy a magyar törzseket
egyesíteni szándékozik, s n_.'.:lgyfejedelemkén..!:_ igényt tart az Erdély fe letti fühatalomra.
Megbüntellc - a magyar krónika szerint - azokat a magyar el6kelőke t , akik „Koppány
\'ezh híwi n iltak, {·s megvete tték a keresztst>get meg a hitct",28 <Sket szolgaságba
Laszítotla . Eze n azt kell értenünk, hogy el6j ogaikat n em m e nekíthe tték á t Istvá n
formálódó ;íllamáha, s így kiestek a társadalom vezet6 köreib6l Koppány támogatú-
sáén egész Somog;' népe is lakolt. A terüJetel n em az akkor már m eglév{) veszprémi
püspökségn ek vetette alá, h anem a pannonhalmi apátságnak. A n épet e lóob az egy-
=
ház szolgfüvá telte, _késéíhb azo nb;.~ „nehogy szorongattatásukban szétszór öclja-
·nak a föklr{íl" 2(1 - arra kötele:r,te 6ket, h ogy gyerrnekeikb6J, termésükb61, b armaik-
ból P..annonhalrmí.nak fizessenek !izede t. A veszprémi püspök Som ogyban Konó ud-
varházat és tartozékait nyerte el a tizedfrt cseréb en.
István f~jedelmicn megajfü1dékozLa az őt támogató néme teket. A krónika szerint
yece lin t „ki te1:jed t földbirtokokkal jutalmazta meg".' 0 Bizonyosra vehet6, hogy Vecelin
d s6sorhan Koppány m almi területén , Somogyban jutott !lagy birtokokhoz. Kés6bb
egy tekintélyes középkori úri n em ze tségsai:jadt ki Vecelin családjából, amely n évadó-
j ának Vecelin fiát, RádOL tekintette. Olyan n evezetes 11. századi személyisége k sz;ír-
rnaz tak Vecelint6l, mint Bátor Opos, a Salamon és a hercegek közli harcok legendás
a laiya, \'agy Koppány püspök, aki l 099-ben Kálmán király oroszországi h acljáratában
Yesztelle élet{•[. A Veceli.n-leszármazottak és Pannonhalma szívélyes kapcsolatai a 12.
században kimutathatók. A somogyi Rád faluból mind András veszprémi prépost, mind
Színes asswny (Dávid pmmonhalmi apát gyermektelen sógorn6je), aki az ország eltí-
 SZE!'\T TSlYA . ÉS ALLAMA 91

kel6it barátainak és rokonainak mondotta, embereket és földrészeket adományozott

Pannonh almának. Ugyancsak a krónikáhól tudjuk, hogy H ontot és Pazna.11L nür Céza,
illeLve István is „nagy és gazdag örökbirtokokkal jutalmazta meg".:11 Leszúnmizonaik,
a későbbi Hontpaznan úri nemzetség tagjai az ország leggazdagabb cl6kcl6i közé
tartoztak. A Koppány elleni győzelem ítjabb haszonélvezQje a Somogyban nagy hata-
lomra szert teYő pannonhalmi cgyh úz lett. A legnagyobb sikert mégis IslYán moncl-
hatta magáénak: bizonyította, hogy övé a főhatalom a ~!J>jt-m~e_ IJyugati {dé-
ben , elszántan készü16clött arra, hogy ura lmát az egész Kárpát-medencében érvénye-
sítse. Ehhez nemzetközi elismerésre volt szüksége. ·apirendre kerüll a nagyfejede-
lem királlyá koronázása.

Akorona és a lándzsa
István me-gkor01üzása és koronája körül a mai napig nem jutottak n yugvópontra a
Yiták. Magáról a koronázás tényéről egyetlen közel egykorú tudósítás maradt r;ink,
Thieunar me!~b~irgi püspöktől. Eszerint a „CJiáSZiÍS kegyéből és biztatásúra IIenrik-
~jorok hercegFnek a sógora, V;~jk, miután országában püspöki székesegylüza-
kat állított fel, k_s>ron~tt és áldást kapott". ~~ Ebből derül ki, hogy Ist\'Ún rnegkorowb í-
sát Ill. Ottó császár támogatta, s hogy a korona elnyerése összefüggött a magyarorsz;í.-
gi ei-,')'házi szervezet kiépílésével, a püspökségek felállításával. Nyitva hagxja azon han
azt a kérdést, hogy kitől kapta István a koronát. Némileg egyértelrnúbh a nagyobbik
Ist\·áp-legenda, amdy a korona származási helyér(íl ugyan n em szólt, de ls tYáÚ-hatal-
mának legitimitását „az apostoli áldás levelénck"33 említéséYel ha1Igatólagosm1 Rómá-
ból eredeztette, s ezen a ponton - a koronúval Cg)Ütt az áldás (bmedirlio) e lnyerésének
hangoztatásával - fe1Lfü16en egyezik Thietmar ~dQ.s.ításával. A számbajölwtö' adomá-
nyozók - a pápa és a császár - egyaránt felbukkannak a l 00-150 éwel késéíbhi forrá-
sokb<m. A 11-12. század fordulóján a már szentté avatott ~ól szóló leg_t•ncláhan
.I Iartvik E_ÜS~ kerek történetet ad el{) Istvún koronája elnyerésh{íl. Elrnonclja, hogy
(;éza halála után a 4. évben Ist:Yán A<;rik-Anasztáz püspököt e lküklte a pápához, hogy
az áldását aclja a magyarországi zsenge kereszténységre, szentesÍL<;e a megalapított
püspökségeket, az esztergomi egyházat [{)egyházzá (érsekségg-é) szemeije, és Istvánt
királyi koronával ékesítse. Hasonló szándékkal érkezett Rómába Mieszko lengyel feje-
delem követsége, kérésükre a pápa igent mo~dott, s6t már egy ,Jéles mívíí koron<Í.t;, is
csináltato tt a lengyel uralkodó számára. Az Ur azonban választot~ját, István t kívánta
koronával kitüntetni, ezért ~ijel látomás form[tjában a pápa tudomására hozta: „Tudd
meg, hogy a holnapi napon, a nap els6 órájában hozzúd ismeretlen ne mzet követe i
jönnek, akik t6led fejedelmüknek az apostoli áldás ajándékával egyetemben királyi
koronát köYetelnek. A koronát h át, melye t csináltattál, fejedelmüknek, miként kérik,
eljuttatni ne h abozzál." A pápa az Úr parancsa szerint j árt el, a másnap eléje járuló
Asriknak valamennyi kíván_ságát teijesítette, sőt még kereszte t is küldetett Istvánnak
ezen szavak kíséretében: „En apostoli vagyok, 6 viszont méltán Krisztus apostola, ha
Krisztus annyi n épet térített meg általa. "34
Sajnos azok a szövegek, amelyek nag}jából az 1070-es évek után, vag-yis a pápa és a
császár közti ún. inveszlitúraharc kitörését köve tően szólnak erró1 a kérclésrö'l, eleve
torzítással gyanúsíthatók. Az a kérdés ugyanis, hogy a magyar uralkodó a pápától vagy
a császártól kapta-e a koronát, azaz melyik hatalomtól nyerte uralma legitimitását,
nemzetközi elismerését, s ami ezzel Cg}'etjelentett: a befogadást a keresztény európai
népek közösségébe, csak a 11. század utolsó évtizedei óta vált fontos politikai kérdés-
92 5. A J\.IA< ;v..\R Au .-\M KIAI.'\KUL \sA

sé. Ennek tudatában kell frtékelni Hartvik tudósítás:"ít. Amikor J Iartvik egyik for r;ísá-
ban , ;1 nagyobbik Jsl\·án-){"gcndában arrúl olvasott, hogy a korona az uralkodói hata-
lom _ji'le (imjJt'rialis r'xcdlentie regnum), az itt el6forduló impnialis szót a regalü 'királyi'
szóraja\itona, nehogy b;'1rki is az irnperiumrnal, azaz a Német-római ( ;sászársággal hozza
kapcso latba, s arra gondo!jon, hogy a magyar korona a császárról származnék. l lartvik
ilir:t?.nete tehftt a pápai koronaküldés bizonyítására utó lagosan kitalált tiirténet. Erre
utal a csodás elem, továhbú néhány tárgyi téved~s. Mieszko lengyefr~del1~m 9~J2 úta
nem (·lt, és Asrik 1001-ben - a koronaküldés id<Spon~jában - még a lengyelországi
{„szkla\'aniai ") Mescritz apá~ja (ha tényleg eh'Yazon személyni1 van szó).
To\';íhh bonyolítja a koronaküldés megítélését a kortárs .Ademarus Cah;umensis
tudósít;'isa (amel)ilek szövegét sokáig 12. századi eredettínek véltek, s így az érdemi
tárITT'aláshúl kirekes?:tett;k, de újabban bizonyítottá vált, hogy egykorúság;íh oz n e:>m
ff·rhet kétst'·g) . Ebht>I arról értesülünk, h ogy Géza királ}'L III. O tló császár maga ke-
15~sztelte az Js1ván n.é\Te, neki ad.~:~!:n~~yozta Szent Mórjc lánclzs<lját, s ezzel együtt azt
:)jqgot.„_bog}:_orságút szabadon bírhassa. Egyszersmind a cs;íszár (;('za fümak (azaz
Istvánnak) fe leséget adott (tudniillik Gizellát). A francia krónikás híradásál sc>m sza-
bad minden e l enu~ben teljesen megbízhatónak tekinteni, h iszen nehezen hihc1éS (b:u·
éppe n nem kiárt ), hogy Géza f~jedel met csak a 980-ban születt>ll III. Ottó kereszte l-
te meg. A lándzsaadományozást 1tjabban úgy értelmezik, hogy az \'alús té ny, s ~t~án L'_S
(;ize lla lüzass;íga kapcsán k~ild hetett III. <2!.!ú.•J;sászúr - ereklyéket tartalmazó és a
birodalmi lándzsához hasonlatos - lándzsát Gézán ak (valé~ában inkább Istvánnak).
Ezzel a német uralkodó kift:jezésre j uttatta, hogy védelme alú helyezte fstvám, ami
trúnutúdLísa elismerését is jelentette. Hitelesíti ezt az értelmezést, hogy 1000-ben egy
másik, megbízható híradás részeké·n t szintén szerepel a Szent Móric-lándzsa, ame ly-
nek rn ásút ekkor Ill. ( )llú császár Vitéz Boles+aw lengyel r~jedelenmek adta lrlíhfrcsi
kiit<:>kzcttsi·ggel. 1 Jgyaucsak Ademarus közlését támasz~a al<l, hogy Jstvún nralkodtii
.ielvényci kúzü l a korona mellett, azzal egycnértékúen a lándzsa szerepel bizonyos
ford.sokhan. lstYfü1 elstí (a nag;.·harsányi éremleletből származó) érmén L.\NCEA
REC JS 'a ki rály lúnclzs~ja' körirat van, az éremkt'•pen felbukkan a szárnyas lándzsa:!-
koronúzúpalás!on u gyan ílyen 1ípusú .lándzsa ábrázolása látható István ~zében , de iu
zászlú nélkül. Erclekes ugyanakkor, hogy más források hallgatnak a lándzs;Íról. Külö-
nösen feltúnó" ez az Intelmek esetéhen , amely csakis a koronát e mlegeti.
Az István-kori j eh·é nyek - a korona és a l{mdzsa - kés6hbi sorsáról VII. Gergel)'
1074:·. október 28-i, Salamon magyar királyh oz intézel! levele szolgál felvilágosítással:
„Orszúgod \·éneit61 tudhamád, h ogy Magyarország, mt>lyet h;~dan Istvún király m in-
den joggal és hatalommal Szent Péternek <tjánlou fel és adoll át, a római szentegyhá-
z{-. A megboldogul t [III.] I knrik csúszár pedig, mikor az orsúgot Szent Péter tiszte-
letére meghódoltatta [ 1°'11-ben ], és a királyt [Aba Sámuelt] legyőzte, a lándzsát {·s
koron<Ít elkü ldte Szent Péter sírjához, gytlzedclmének dicsőségére oda irányoz,•án az
orszúgjelYényeil, ahonnan méltósága erecl."35 Nem vitás, VII. Gergely sziivegét is út-
szöYi a kezd6d6 un·esztitúra harc pápapárti ideológi;."~a , és kénlés, mennyiben te kin L-
het6 ez a tudúsít;:\s m egbízhatúnak. A hír ugyan azt sugallja, ho1w ha még III. 1kurik
is Rúmába küldte a magyar kir(1l}~ jelvényeket, akkor azok bizonyára a pápától szár-
maztak, de ennek megítéléséhez néhány körülményt figyelembe kell Yenni. Részint
azt, hogy éppen a német uralkodó 1044-i ha<ljárata cléítt fordult. azzal a kéréssel a
pápához, hogy az - mint a 11 . század második fel ében é lt Bonizo püspök írta - „Szen t
Péter részéről z~íszló t [zászlós lándzsát?] kül~jön n eki, amely ;íha l meger6sítve a :\1a-
gyar Királyságot uralma alá vethesse",:ih vagyis 1044:-ben egy pápútól származó lándzsa
 SZE'.\!T JSTVAN ÉS A.UAMA

<:>szköziil szolgált a német királp1ak a magyar függetlens{·g felszámol úsúra. Rt'>szint

pedig azt, hogy a III. Henrik által Rómába küldött magyar kirúlyi jelvények tén yleg
Istvún éi Yollak-e, yagy pedig Aba Sámueléi, aki 1041-ben újjelvényeket volt kénytelen
csin~dtatni. l lgvanakkor az is kiolvasható VII. Gergely szövegébe)], hogv István a J:m-
clzsa és a korc~{1a e lnyerésekor, mintegy azok fejében, Mag}~rországo\' felajánlotta a
pápának, illetve a római anyaszentegyháznak.

A koronázás
A korona és a lándzsa kettéísségt'.nek n:jtélyét úgy oldha0uk meg, ha elfogadjuk, hogy
a híndzsát III. Ottó adta Gézának (illetve IstYáimak) István házasságkötése alkalmá-
hól, valószínlíleg ~l~l6-ba n. Egy ideig tehát ez szerepelhetett hatalmi jdvénykénl. Meg-
er6síti ezt III. Ottú császár valamivel késó'hbi lándzsaaclománya a lengyel Bolcsbw
számúra, aki koron át - szint{·n - n em kapot.t a német uralkodútól. A l ándzs<~utl.atás­
hoz, kgalúbhis n ém el részrúl, hfíbérúri igényekjúrulhattak. l\1h·e) másjelbó'l kön·t-
kez<'ien is István kínosan Ü!-,ryclt szuwrenitása hangoztal;ísára, azt köveL<Sen, hogy a
nagyft:jedelmi trónra lépett, és legy<'ízte Koppányt, 998-999-ben korona <:>]nyerését
kezdeményezte a p;'tpai mlvarnúl és l7.által a befogadást az európai keresztény közös-
ségbe. l\'yilv;í n többszöri követjárás ut;ín Asrik az 1000. esztend6 vége felé hozta ma-
gá\'al a Szilveszter p<ípa <Íldását tartalmazó levele t (amelyre még a nagyobb Istvún-
legencla ír;ísakor, a 1J. század vt>ge felé is emlékeztek c~s ulaltak) és a koronát (amely
a koronázási pal<'iston lúthatú ábrázolás szerin t ékkövekkel és három l iliommal díszí-
tett abron cskorona \'olt).
Tc•!jescn a laptalannak azonban m égsem monclhaljuk Thietmar idézett közl{·sét,
hogy lstv;'u1 a cs;ísz~tr (azaz III. Ottó) kegyébó1 és biztatására kapott koronát {·s áldás!.
99~>-ben ugyanis a fiatal császár nevelé~jéL, a francia Aurillaci Gerhertet, azaz II. Szil-
wszte rt tel te p<i.p;i.vá, benne remélte azt a szöveL~égest, aki segítségére lesz a csúsZ<iri
hatalo m n övelt'>sélwn. Ottó elképzelésében a „Római Birodalom " ura a csásór, a p<í-
pát csak egyh<izi téren ille ti meg ' 'ezet6 szerep. Ráadásul tuc\juk, hogy III. Ottú a
magyar korona küld{· se szempontjábúl dön tó' id6szakot, az 1OOO. év m úsoclik felét és
az 1001. <~v e lt:jét Rómában, II. Szilveszter mellett töltöue. Feltehet{), hogv a p<Ípa
Ouú biztatás<'t ra küldött uralkodói jelvé nyeket a magyar nagyf~jcdelemnek. A német
ural kocló uagv nwgn yugvússal vehette tudomásul, hogy nagya1üa hajdan i félelmetes
e llenfelei behocsállatásra Yárnak a keresztények közösségébe. A III. Ottó és II. Szil-
veszter közti felhútlen viszony miatt alig ha volt fontos számukra az, hogy ki te1jesíli a
magyarok kérését. Együtt cselekedtek, egészen pontosan talán úgy, ahogy Thietmar
se;jtetni engeclte: a qász;ír ~cyéb.űLés biztatásúra ugyan, de végül is_a_p~a !iildtc a
koron út t'·s az úldást.
A k_oronaké:rés lstv{m sámára Cl,')' t!j legitimációt j ele nte tt. A magyar n agyfejedel-
mek i.\rpúcltúl Gézúig azon pogány míto,sz alapján tekinthették 1nagukat a hatalom
gyakorl:L~<Íra kiv{ilaszt.oltnak, hogy 6sük, Almos születését és lesz;ínnazottai elhivatott-
ságát úlom jelezle eléfre. Ennek ideológiai tartalma a totcmisztikus felíogús miatt mt'·ly-
ségcseu ellentt-tcs volt a keresztény elvekkel. István a koronakérés rév{·n ezzel a p o-
g;íny legitimációval kív~mt szakítani, és hatahmít az Isten kcgyelméhéíl uralkodó király
ken·s7.tény cszm~jére akarta visszavezetni. Bár ezt a lt>gitim ációt a császúrtúl is meg-
kaph atta volna (996-ban a lándzsa elnyerésével meg is kapta), de köve rc>it azért küld-
tt> Rómába, mert uem akart a Ném<'t-római Császárság hűbérese lenni. Eddigi cgy-
h;ízszervez6i t<'v~kenységét és a kereszténnyé "áló l\1agyarország (Yalqjúban p<'rszc
94 5. A 2\L<\GYAR ÁLLA\f KIAI AKULÁSA

csak J\'yugat-l\1agyarország) feletti föha talmát Szent Péter utódával kfránta eli smer-
tetni. JTogy lst\'án reálpolitiku.sk{~nr \'ette számba a lehet6ségeke L, azt mutatja, hogy
az 1000. év elt:jt-n III. Ottó és Vitéz Boles1aw kapcsolata a német uralkodó által adott
bndzsa ré\"(·11 egyértelmííen alá-fölérendeltségi viszonnyá alakult. (Valószím1leg a
német- magyar kapcsolatokb<m 996- 1OOO kö zött fennálló h ason ló helyze tb61 akart
lst\"án szabadulni. A II. Szi1Yesztertó1 elnyerendéí koronához ugyanis az ezredforduló
idt:jén m{·g semmiféle pápai hííbérúrijogigények nem kapcsolódtak.) A magyar ko-
rnnakü ld{·snél - miYel István nagyfttiede lem kérése egyértelmííen a páp:mak szólt - a
cs:1sz{1r nem kívánta köz\'etlenül fennhatóságát érvényesíteni, az ügyet a pápára bízta,
így hozhatta<:'! az 1OOO. éY \'égén :V1ai-,1)'étrországra Asrik kö\'et „az apostoli áldás leve-
lét", Yalamint a koronát. A felkenésrc és a koronázásra az új (-vezred els6 napján
( 1OOO. decern her 2!'í-é·n vat,•y 1001. _január l:ién) került sor. Csak néhány évtizeddel
késéíbb, a p:tpa {•s a csúszár viszonyának elhidegülése kor, majd nyílt szembenállása-
kor vált mindkét fél számára fontoss<í, hoi:,ry rne lyik6jüktől származik lstv~m hata l-
ma. Az ezredford ulún nem így vetiíclött fel a kérdés. A koronakülcléssel sem a csá-
szári , sem a pápai fé nnhatóság nem járt együtt, u gyanakkor a korona e lnyerése
n agyban h ozz:~j<írnll l stv~m teki11Lélyé11ek növeléséh ez, nemzetközi elismertetésé-
ht:>z. Ila a nagyfejedelem 99G. é\'i b;tjor házasságával meg is te tte Magyarország a
clúm6 lt'.·pt'•st a l!)'J.tg<l.li érték~nclek befogadása felé, ennek szimbolikus és tényleges
elismt>rése a }:ornn;iz{1ssal történt meg.

A pénzverés
István az új évezrecl els6 éveiben , a - befelé és kifelé j elképesen nag-y jelent6ségíí -
korona birtokában, úllamiságának számos bizonyságát szolgáltatta. Ennek egyik fon-
tos ism frve a pt'· nz\'crés. A magyar pénzverés kezdetei körül n af_,')' a bizonytalanság,
Istvii.nnak mindössze két veretét ismerjük. i\.z egyik, az obulus (vagy féldenár) igen
régúta isnwrt, típusa ci:,rységcs, dc rendki\'ltl-s-ok változatban készült. A változacok
awn ba11 csak formai jegyekre (bettifon nákra) szorítkoznak. r\z obulus eléílapján a
STEPII.-\ 1\'US REX ' lstY:U1 király', hátlapján pedig a REGIA CIVlTAS (szó szerin ti
f'onlír<í~lian: 'királyi \'<Íros') felirat o lrns ható. Ez utóbbin Esztergomot érthették. Bi-
:ronyns, hogy a feliratok m egválasztásában István nJ.:i_ga!i (ném et) min tát kö\'etect.
Apósa, CiYakodó Ileurik regensburgi ver et(í cibulu sának hátoldalán R.ECal\'.-\
CI\'lTAS ' Regensburg' fe li rat van. Civakodó H enrik pénzére, emlékezte t az, h ogy
Isrvfü1 olmlusún is négy háromszög szolgál díszít<> e lemként. Ugyszinté n Civakodó
llenrik pt•nzére \'ezt:>t hető vissza István obulusának mind ezüstíinomsága (István
obulusa lényegében szín ezüst veretnek tekinthető) , mind súlya (István átlagban 0,8
gramm súlyú fé ldenúrja éppen fele Civakodó H enrik 1,6 gramm súlyú regenshurgi
d en:üjának).
l\liYe l ( :i\·ako cló Jlen rik regen sburgi obulusai a 985-995 közti éYtizedben hagyták
cl a \'erdét, log-ikusnak lútSzott arra go ndolni , hogy Istv:U1 király cím e, azaz koron{~ja
e lnyer(·se titán közvetlenül vt>re tni kezdte apósa pénzét utánzó obulusait. Sőt o lyan
n;.le-mé-ny is elhangzott, hogy a magyar pénzwrés kezdetei n em lst\•ánhoz, h an em
apjához, c;éza-Istvánhoz kapcsolha tók. Géza tehát mint Ci\'akoctó H enrik kortársa
vette vo lna út az t"·léí regcnsburgi mintát. Ez utóbbi véle m énnye l szemben két meg-
lcmtolt1sl szegezett szembe a kutatás. Egyrészt alig ha valószíni"í, hogy a nyugat felé
nyitú Cé-za pén:r.é-n megkockáztatta volna a rex 'király' cím h asználatát, amikor tud-
nia kellett, lHJf,')' ehhez a pápa yagy a császár engedélyére, illetve hozzájárulására
 sz1.-: 'T 1s1Y.\.'\ f:s ALL\,\IA !I!>

Yolt szükség, amit 6 nC:·lkülözött. Músrészt elhangzott, hog)' a STEPIIAN l lS REX

feli rato t vis<:>Iéí o bulusok hi.únyoznak a 10. század vég{~vel lc•d1rnló érem ki11csc.'klx>I ,
holott am enn yiben CX·za ve re tt'i knnt'~n ek, azokban szerepeln iük ke lle 11 e. Ezek nek
az obulusok.nak a magyar „köznépi " temet6kbt>n való el őford uE1s i helyéb<ll ( tudniil-
lik 1-enclszerese n a:t lstv;í.11-utódok pénzeiwl elE1tott sírok közelében feksze11ek , vagy
éppen séggel az lstvún-utóclok pénzeiwl keverednek) az a következtetés adódott,
h ogy IstYán obulusait csak uralkocl:ísa m áso~ik feléb e n (101 5 után) verethf'tte, s
uralkodása vége felé knülheuek a sírokba. Igy viszont az a furcsa h elyzet á ll C'l6,
hogy Ist\'án é\·tizedt'kkel korábbi mintút, apósa 10. század \'t·gi veretét tekintc·t te
küH·teucléínek egy o lya n idc>szakban, amikor émetországban már újabb \"Crctck
kt~szültek. A nyilvü1waló e llentmondús részleg<>s feloldásakc'.·n t felmerült, h ogy Ist-
ván obulusúnak súlya sógora, l lenrik 1000-10 14 között kC:·szült, átlagban l ,!"54 gramm
súlyú Yereteihez igazodott.
István ohnhl!>ai belső igények kielégítésére szolgáltak, ami arra enged kÖ\'t'tke7tet-
n i, hogy a magyar l<Írsadalom e ljutoll arra a szintre, hogy en·cleti fm1kci<-~ja szerint
tudta haszn;'ll ni a pénzt. l\Iig a 10. szá1.adi külföldi Q_énzek úúúrtan , övre, lúszt>rszám-
ra varrva \'erdeket hdyetlt'Sítéí, pé1wj<'lk get nem hordozó funkci<'>ban m;u·adtak r;ink,
addig az ~C: l e obulus oi:.,~zág/izerLe elter:j.eQ r ':olt, és ert'cleti rendeltetésének meg-
feld<'íen pé.u.4!i,{•1].! h!)~ áltúk. Ilyen pc?n z foroghatott a szerény m éretében létcz6 lst-
váu -kori he ls<í ~ereskede l e mben , tovúb bá ilyen pén zt szedcthcte}t be lst\'Ün a tahín a
nevt:hez ffízéídc) denár_!!ilil"„Yagy füstpénz kivetése alkalmából. llgyszin1é 11 pémlwn
kellett fizetnie a keresked6nek a vámilletéket is. A „közn épi" tcmct6kben a7 obulust
a:t (;')hall sz<'.'yüregéhcn vagy annak környékén találjuk, annak jele kém, hogy hitük
szerint a halounak il ren méidon biztosított;ík a túl\'ilági útr<l\'alóc. Miw·l azonban lst-
\'<Ín féldená1jai kivúlú czústfin omságb;m kész91L<"k, hamarosan bekerültek az <'urúpai
kereskedelmi rorgalo m ha. Az lst\'án-pénzek Eszak-Európa számos ,·i dl-k<~n (Szúsz- (·s
Lengyelo rszágban , a Baltikumban és Skandiná\'iában) e lt erjedtek, séít arra is frdc-
m esnek bizonyultak, hogy hamisítsák 6ket.
István m ásik (az id6rcnd szempontj:íbúl azonban kor:í.hhi ) \'tTeti'·t telje-; bizonyo-'>-
s;'iggal csak 1968 Úla ismerjük, t>zt mcgeltízé>en mindössze 2 pé·lclányrúl \'Olt tudormí.-
sun k, ezeket nem kötötte a ku tatás J\ lagyarnrszághoz és Tst\'Únh oz. Az 19!)8-han
Na1-,ryharsányhan ta lált {·remlelet mint{'gy 70 darabja közü l •10 darab olyan czü st-
pé·nz, denúr került e16, anll'lye t a kutatús magyar országinak határozoll meg, és lst-
' '<hmal hozott kap csolatba. (Ez a 40-es sz;í.m az elmúlt két é·vtin•cl alau 4()..ra n6tt,
n t~ h ány pé ldány eredete ismere tlen vagy bi zc~nytalan , fcllmkkant l - l daral~ja a
r;ícalmúsi és a lébé·nyi „kiizn épi " te m e t<íb<: n is. Enlekes, hogy a 4fi kárp <Ít-medentTi
pt•lclán y mindegyik.e a l>uufünúlrúl való. Ujabhan a külorsz~1gi d éfforduláso k sz<Íllla
is gyarapodott. ) A clt-n:ír c l<ílapja a LAl CL\ REGIS '11 kit.AIJ' 1án clzs<.~ja' kúriratot
tartalmazza, közepén sz;írnr..is lándzs;h tarté> kéz látszik. A hútJapon a RECIA C:I\TI/\ S
' ki1·ályi város' fr li rat, templomábrúzohís, valamint bizonytalan o lvasatú négylwtlís
szÜ\'eg talá lható. Az éremle let további p(·nzei és ékszerei alapjún a kincs dn:jt{•se
100() után (az 1010-cs éve kbe n ) LÖrLé·n lie tett, a pén zt teh <it ezt mege léíz() icl6lw11
verh ették. Külfö ldi minta né lkül kés:t.i"tlt, csak súlya köthe tte a n i· rn el pé nzvcrc."·slwz.
A maITT'ar de11árok l , ~ (i gramnws átlagsúlya megfelel I\'. Ilen rik h<:jor herceg, Ist-
vfü1 sógora 995-1002 közt \'t'rt cl en ;'n~jai l , ~5 gram mos átlag-sú lyának. Esetlt'g-es to-
vúhhi p;írlmzamként relwt6dik, hogy ni'•met pi·nzeken fellelhetéí a templom- (k;\-
polna-) ;íhrázoltís modellje·. l\fi\·el en·ket a clcnárnkat csak kis pc'.·lclányszúmban \'er-
heul-k, a gazclasúg pé11zigé11yeit ez a \'erc•t n<•m elégíthette ki. \'itat ható az a nwgál-
 !i. A J\fACYAR ALLAM KIAl AKllL \S.\

lapítás, hogy eleve nem forgalmi pénznek készültek, azaz ne m a p énzforgalom igé-
nyeit akart;ík kiel(-güeni velük, hanem ~!_tkpér;zr:~:k tckinthctlSk. Kibocsátását a
kirúl)'i koronázás idéípontjához leh et kötni, de az már kt>tséges, hogy kifejezetten
Istdn ~názásúnak tiszteletére bocsá10 1ták volna ki.

A törvényhozás
A szuverén uralkodó toYábbi ismf>rve a tiirvényalkot<ís. A késóobi kódexekben ránk
m aradt sziiveghagyomány szer int (amelyek közü l a 12. századi Admonri kódex a leg-
n'.·gihh) Istvánnak két törvénykönyve készült. Mivel Kálmán király törvényének egyik
cikkdre a vásári árusokra kivetett vámróf szólva Istvánnak olyan tön·ényére hivatko-
zik. anwly nem szerepel a ránk maradt két törvénykönyv egyi kében sem, bizonyosra
vehet6, hogy az István-túrvények eredetileg szélesebb kört fogtak át, teljesebbek vol-
tak, mint az a ma isnwrt szövegekh(íl tükrözéídik. A:z Ist·ván-törvények a 1_:ié~net hatás
félrcismerlwtetlen nyomai t h ordozzák magukon. Az I. törvénykönyv 1-5. cikkelye szó
szerint megegyezik a 9. századi frank zsinati határozatok és tön-énygyújtemény szöve-
g(•vel. ToYábhi cikkelyek a b;~jorjog (l,ex Baiuvmiorurn), illetve egyéb nyugati törvé-
nyek ~s zsinati határozatok ismeretében fogalmazódtak. Féíleg az I. törvénykiiny\' fra-
zcológi<\ja emlékeztet a korabeli nyugati okle\'elek fordulataira . Az I. tórvénykönyv-
hiiz Írott' előszóba n István maga hivatkozik arra, hogy „régi és íü császárok péld{~át
követve"::; végzi törvényalkotó tevékenységét. A problem atika azonban, amelyet az
Im,án-tiirvények tü kröznek, s<~játosan magyar. Ez biztosítja az idegen (német) mitu:tk
követése ellenére is az István-törvények önállóságát.
Az 1. tiirvénykönyvbeYÍ, amely ?.5-eikk-e-!yttarta.lmaz, nag}jábúl nyomon kö\•ethető a
szerkezetet meghatározó rendszer. Az 1- 5. cikkely egyházi Üg)•eket tárg)•al , intézkedik
az egyházi javak védelméró1, szól a püspök szerc:-péröl, a papok áldozatos munkájáról,
és Yéclelme t biztosít az egyházi személyeknek a világiak és nem keresztények tanúbi-
zonys~íga ellen. A G-7. cikkely a magántulajdon fe leui szabad rendelkezést, a királyi
jaYak vt'-de lmét ü:ja eléí. A következéí (8- 1'.3„ 19.) cikkelyek a keresztény Yallás és c léí-
ínísaiuak (a vasárnap, a béijt, a g}'Ónás) megtartásáról, a templomi. istentiszte let alatti
;íhí1a1e>s Yist>lkedf>sró1 rende lkeznc>k. Elítélik az eréíszakos cselekedeteke t: a gyi lkossá-
got (beleértYe a feleséggyilkosságot), a kard kiránt.ását bántalmazás céljából, a szún-
clékos tíízokozást, a h;ízak m egtám adás{tt ( 14- Hl„ ?.2„ :15.) : Külön cikkely ( 17.) ír e l()
büntetést a hitszegú'kkel szemben . A tiirvénykön yv ré:;zletesen felsoro\ja a földesúri
jogokat: biztosí~ja a szolga ura általi felszabadítását, de til ~ja m~ts szolgújának a klsza-
hadítús<ít; n em teszi lehetővé a szolg{1k vádaskodús;'tt Yagy tanúskodását uraikkal szem-
ben, Yalamin t szabad ember szolgaságba h~jtását ( 18., 20- 22.). Rendelkezik a vi t(·ze k
és vendégek (hospesek) befogadásáról, és nem engedi, h ogy a szökött szolga vagy vitéz
kercsí~j(·t dolgáb;m akadályozzák (2?>-25.). Külön egységet képeznek a családi éleuel
kapcsolatos intézkedések: az özyegyek és ánák Yédelme, a szabadok és szolgák közti
húzassúgkötés szabályozása, a csal;ídi élemek a ffaj külföldre távoztával történé> meg-
szakaclúsa, a fé1jes asszonyok tolv~jlása (26-g 1.) . Bünt('ti a boszorkányokat és a varázs-
lókat (:U-:H.) .
A )~l cikkelyt tartalmazó II. törvénykönyY a minden ~íz falura rótt templomépítés
kimondásával kezdődik (1.), majd ismét biztosítja mindenki szahad rendelkezését
~·agyon a felett (2.) . Már a 2. cikkely szól a király halúlára vagy az öfszág átadására széítt
éisszt'esküy(fr{)I, a 17. cikkely Ug}'aJ1csak a király és az ország elleni összeeskÜYŐ Úg)'('-
hen intt>zkedik. Felmerült, h og}' ezek a cikkelyek Vazul akci(~jának törvénybeli tükrii-
 SZENT IS1VÁN f:S ÁLLAl\IA 97

z{)d{>si·1jekrnhe1ik. Nevezetes cikkely ( 18.) ír:ja el(í a tizedfizetési kötelezettséget. A

U. törvt-J1ykönw többi cikkelye szúmos ponton (a gyilkosság, az idegen rabszolgák
felszahadítúsa, a tolvaj lás, a kardrántás, az ispán és a vitéz viszonya sth. do lgában)
kiegt>szí rik és r{·szlt>tc?.ik az I. törvénykönyvben foglaltakat, míg más cikke lyek a tiir-
vé11\' el<íui rendr<íl, toYábh;í a cselszövések ellen intézkednek.
Alta láhan l't>ltételezik, hogy az L törvénykönyv mincljárt a koronáást követííen el-
készült. f\lás vélekedés szerint eirnek awrvél1ykönyvnek a szerzője azonos lenne a
németorsz~uri „. 1Iildesheimb61 ,,. 102'.)-ban Magr\'arorszáo-ra
1~ } \ b
kerulL- Th ~nk.marral, aki Isi-
\'<Ílmak fi{1lioz, Imréhez szól(\) In telmeit is írta, s így az elséí magyarlön·en);Jzün}'\' csak
1024- 1025-ben készült volna e l. A II. törvénykönyve r általában Ist\·án utolsó éveire
keltezik, dc Y<m, aki ezt kései id6pontnak tekin ti. A legfrissebb és m érvadóna k Le ki111-
h e t6 \'élcmé·n y szerim kizán dolog, hogy csak kétszer ült volna össze törvé n yhozásra a
királyi t;uiác; Islván király 38 éves országlása alatt. Legalább annyi ilyen alkalom lehe-
te tt, a hányszor a, törvényszövegekben utalás történik a törvényhozó testüle tre vagy a
királyi akaratra. Igya jele n formájában ismert két tön·é nykönywcl kapcsolatban nem
is kt>le tkezési, hanf'm iisszeszerkesztési idéír6l beszélhetünk. A szövegek ugvanis szá-
mos alkalommal hol István S7.uvcrén akaraLára, hol pedig a törvény~lkot;\sban részt
, ·ey{í Jii1-;}Jyi_lanácsra (s1'1wius), királyi gyű lésre, kiizös gylílésre, illet\'<' az eléíkeléik gyfí-
lést'·re utalnak. Ezek a tiirYényhclyek azt bizonyi0ák, hogy a Lörvényhozás az ura lkod é>
és a kir;í.ly 1a1ücsacló rcstiilet{•t alkotó sz\ík kör együttes munk{tja volt. A különhiiz6
alkalmakkor hozott tliJ'\'t>nycikke ke t eltéré> idííbeii: az t nekrl'tum anyag;ít m ég ls1-
"''m korában, a Il. tiin'<"nykiinyvét I. András icle::jén sze1-keszthették egybe. Ez a redak-
riús tevékenység hiztosítolla az J. d e krétumnak. a hüntetíí töry(>nykönyv, a 11.-nak pe-
dig a kiegészít6jelleget.

Az oklevéladás
A talán Céza-lslvánnak rnh~jdoníth aLÓ \·eszprénwölgyi oklevelet nem számítva István
n eve alat!:.2 oklevél maradt r<ink. Ezek nagyobbik r észe nyilvárn·aló an 1:1-1 7. század i
hamisítvány (ilyen a7, 1006. évi nyitrai, az 1015. évi pécs,·áradi, az 1019. és 1024. éYi
"zabv;'iri , az 10:17. éYi bakonybéli, valamint a keltezetlen ravennai oklevél). Egyik-má-
sik éíriz ugyan 1 1. sz:tzadi (István kor~ira visszavezethető ) elemeket, cle szövegeik tú 1-
n yomú liibhsi·ge késííbhi korok b(·lyegé t Yiseli magán. Mindössze három oklevél ma-
( \ rad 1 r:rn k lsn·án koriibíi 1, nagyjúból a:t. eredeti istv[mi oklevelek szán clékál tii krözve,
h;'1r ezek sem Istv:m, kori fonn<\jukhan. Ezek az oklevele k német batúst tükrüme k. A
magyarnrszági latin nyclvíí oklevéladás megindulása szoros kapcsolatban y;:m az 100'.!-
('S nl-rn e t t1-úm·á1t:1ssal. ITI . Orrú h alála után lsL\'án sógora, IV. Ilenr ik b ;.~jor h erceg
lett II . I Iern.:_ik néven az uralkodó, aki ~evál tolla az országlásával egyet nem értő 1leribe n
..kancell;,ír (l.ölni érseke~.iL ami ezzel cgyüujárt: szélnek eresztelle l~gtöbb írnokát.
Már régóta ismeretes, hogy az ~002-benké szült p ;,u monhalmi okle,·él]Ieribert egyik
írn o kának a~ Loföhól származik, akinek nem ismei:jük a nevét, éSi1i'CgkülönbözH·tés-
ké ur kapta a IIeriben C mcgjclült>st. Ileriben C 1002 közepe t~ján éTkezh etett f\1a-
gyarországra. X ma lnrtolümkban levő pannonhalmi oklevél sem az ered eri p{·ldáJJ )',
viszont amikor hamisítottá k (a 12. \'agy a 13. században ), az eredet i okleve le i - fnísát
szolgaian utáncm·a - lern<'1sol!:1k, m ikiizben szö\'egét ill-ott m egváltozrarrák. l ~jahh
kutar;ísok mula ttak rá arra, h ogy}sn•ái1 1009. é\'.i P,~csi é~ vt;szpré mi o kk\'elét is a
nt>nwt ~sászári kancellária írnoka írta. A pécsi oklevelet a IIerihert ut{111 kö\'elkezíí
kanct'för, Eg ill>t'rt egyik írnoka készíte tte, míg a veszprémi oklevél olasz írqja korúh-
 5. A MAC\'.\RÁUA:'-l KIAIAKULÁS.\

ban tal~m III . Ottó k;mcellári~~ában dolgozhatott. Sem a pécsi, sem a veszprémi okle-
vél n em eredeti fonn~\jában, hanem későbbi ( 1~1 5. századi) átiratokban maradt r:mk.
N"em leh et tehát elvitami, h ogy István pénzverése, törvényh oz(1sa, oklevéladása in-
tenzív német hatásra, német segítséggel történt. Szükségszerű, hogy a koronázással a
keresztény európai uralkodók sorába lépe> Isrxán bizonyságát adja uralma sZl1vereni-
tásúnak, ugyanakkor ezekkel a lép ésekkel az állam további kiépítése és cr6sítése irá-
nyába hasson , bels(í szükségleteket elégítsen ki. Az is belátható, hogy ezeknek a köYe-
tclményeknek István a maga erejébó1, külső t<"unasz nélkül ne m - legalábbis nem a
latin rítusú keresztény uralkodótól elvár t módon - tudott volna eleget ten n i. A pénz-
\'e réshez gyakorlott szakem berek, a tön•ényh ozáshoz és az oklevéladáshoz pedig lati-
n ul tuclú, j ogi ismeretekkel rendelkezc> p apo k kellettek. Németország lényegében a
mintában adott segítséget, ami magától értetődött, hiszen a magyar király felesége a
Magyarorszúggal szomszédos német hercegség (fütjorország) urának, 1002-t{)] kezdve
pedig az egész birod alom fe jének a testvére volt. De csak minüt ado tt, a tartalom
S<~játosan magy;u- maradt. IstTán obulusai belső szüksf>glctbó1 keltek életre, törvényei
rn agyarorsz;ígi problematik<'tl tü krözte k, oklevelei mam~u· ügyekben biztosítottak jo-
gokat. István szuverenitása, függe tlensége a Német Birodalom tó i úgy is kifejezést nyert,
hoi.,'}' Tsmín oklevelei - bár a császári kancellária írnokai írták- nem tartalmazták sem
a cs<ísór, sem a p;,ípa uralkodási éYét, ami pedig a hlíbéri függésbe n lev6 országok
okleveles gyakorlatában lwvett szokás volt. István érdeme, hogy a néme t segítség ig&ny-
bevétele, a német minta e llenére is biztosítani tud ta Magyarország függetlenségét
erö"s nyu g·ati szomszéc!jával szem ben.

Gyula törzsi területének elfoglalása

A 11. század legelején IstváI1 hatalma l\Iagyarország nyugati felére tei::jeclt ki. István
királyként az egész J<firpát-meclen ce feletti hatalomra igényt tarto tt, de az elvi jog-
ig<:'.· ny nem púrnsull tényleges birtoklással. Az orszúg keleti fele ne m enp;ede lrneske-
dett Istvánnak. A Szamos felső és középs6 folyásvidékén a Gyula-törzs s<tját, Bizánc-
cal kapcsolato t tarló államát építelle ki. Az ország peremter ü letein a kavarok éltek,
és teljesítettek határvédelmi szolgálatot, ft:jedelmük közpo ntja a Mátra vidékén rnlt .
Dél-Erdélyt ta lCu1 m &g mindig olyan - bolgfü· eredetíí - külön haralom korm án~·oz­
ta, a m<' h· a területet egyre inkább a magyar törzsi államok kép ére fo rmálta. A Kürö-
siik t<\j;tn Va ta törzse a pogányságnak hódolt. Végül a Marostól délre a szintén bi-
zánci orient;'1ci<~jú Ajton y )'.,ryakorolt hatalmat. Istvánnak le kelleu szám olnia az iisszes
törzsi állam m al.
A sort az e~l~lyi Cyula elleni háború nyitotta meg.JOO?>-ban. Kérdés, hogy ernwk a
katonai akciónak milyen n emzetközi összefüggései voltak. Egy feltevés szerint 100'.!-
hen István kirá ly és II. Baszileiosz bizánci császár szövetségre lépett egymással. Ennek
keretébe n a bizánci uralkodú Sámuel bolgár cár ellen támadt, István pedig a bolgár
cár szöwtségesei, Gyula és Keán ellen vonult. A magyar kirá)y Gyula ellen vezett'Ct
hacUáratúról egyetlt'11 kort.úrs német híradás (a IIildesh eirn i Evkiinyv) szól. Eszerint
.,István magyar király hadsereggel von u lt anyai nagybát)ja, Gyula király ellen, akit
{(-leségéwl és két fiával együtt elfogott, ország~n er6szakkal a kereszténységre térítet-
te".''·s Gyula erős hatalommal kellett hogy rende lkezzék, h iszen a nyugati kútf<í t'ppen
úgy kir;í lynak címezi , mint TSl\·ánt, az uraJma alatti területe t pedig országnak (rrgmmz,
Sí'c'> szerin t 'ki rályság') ti tuláUa. Abban nem szabad kételkednünk, hogy Gyula országa
az ezredforduló táj{m lényegében pogány volt. A Hierotheosz közYetíteue keleti ke-
 SZENT IST\'AN ES ÁLLA:VIA 99

resztén~·ség· bizmlll)'al csak Gyu la udvarában és az elűkel6k között te rjedt el, a nép
rnegkeresi'.telctlen maradt. Az összecsapásban Ist-vfu1 volt a kezdem ényez{) fél. A Gyu-
la területén utóbb kialakult Doboka yármegye alapján következtethetünk arra, hogy
a c;yula elleni kirúlyi had vezet~je Csanád apj a, Doboka volt, aki rokonságban áll t
lsty;'m nal.
A magyar kró_nibs ha~.\J'Omány a Gyula elle1_ü akció puszta tényét ném e t forr~_ól
(a lI ildesheimi Evkiinyne \·isszamenéí Altaichi Evkönyvból.) vclte át. Ehhez fűzött meg-
jegyzösei d ltozó é néklíek. A krónika őrizte m eg - helyesen - azt, hogy Gyula az er-
dún túli terület (Erdély) ura vol t. Ilasonlóan a dolog lén yegére tapint az a megjegyzé-
se, amely szerin t lst\·;"m kj rály Gyula „nagyon nagy <-s gazctag o rszágát (regnum) egészé-
ben ,\fagvarország királyságához csatolta ",'1~ vagyis István katonai akciójának az volt a
célja, hogy a Cyula-!ek államalakulat ön áUóságát felszámolja. T éved a forrás, amikor
a hú ború indítékú\ Gyula pogányságában hí~ja. Megbízható és légbúl kapott állítások
keverednek AnonymusnáL Szerinte is pogány vol t Gyula és családja, viszont feljegyez-
te a nt'.·nwt k útféíben emlí tett két fiú neYé t: Bolya és Bonyha. Anonymus szintén han-
goztatta, bog:· Ist\'{\11 alávetette Erdt'lyt, viszont tévesen úgy tucha, h ogy a rnt>gkéitözw
fagyarországra szállított C~yulát Ist.ván élete végéig fogságban tartotta, h o lott mt>gbíz- ·
h atc'i n~·ngati forás (Tbietmar) szerint Gyula - Prokl~j néven - (nyil\'án fogságából
szabadulva) a len gyel Vitéz 13okst awfioz m enekült, fe leségét Ist,•án n agvlelklíen
0

ut;"u1aküldte . G yula legy<Szésé\'d István m egverette a lábát a JLlrpút-meck~~e keleti

felében.

Háború Keán és a fekete magyarok ellen

A maf,>yar kró nika a Gyula elleni h áború leírása után emlékezik meg a Keánnal, a
riol_g!!_rok ~s a szlávok _fejedelmével vívott har cról, aki term észettéíl mege1:-6sftett he-
lyen lakó népek fele tt uralkodo tt:. :tg"}jk n ézet szerint l_Zeán Sámuel b~lgár cárral azo-
nosíth ató, akivel nüs forrás tanúsága szerm t István valóban haélaKuw tt. A másik né-
ze t Kefüit a Káq )át-medcncén belül keresi, henne láija annak a dé l-t>rd élyí terü letne'k
~zetj~jt'.t, amely a J2cmfoglaláskor bolgár fennh~tóság alatt állt, de akkor a magyarok
n em semmisíteu{·k m eg. Idéfrel ennek a területne k a vezet6i alkalmazkodtak a m a-
gyar kórnyezethez, úgy kezd tek viselkedni, m int a magyar törzsi államok vezet6i.
Keánról rncijuk, hogy m{u· a 10. száz.ad m ásodik feléb en , Géza n agyfejedelem id~jé­
ben bekapcsolódott a h atalmi ri\·aliz<ilásba. _Kcán tehát - polgár származ.{L~a ellen ére
is - !.,!.l agyarorszáp;i t>l6 kel6nek számított. Magyarok,o olgárok és szlárnk felett gyako-
rolt hatalmat. A s;dúvo k íít \'ajdának, a bo lgárok pedig kagánnak (in nen ered a Keán
n t'\') n evezhették. Nem tu c\juk adatokkal alátámasztani, csak gyaní~juk, hogy Keán a
bolgár állammal úll t szüvetségben. Legyőzése kevéssel a Gyula ellen vezetett hacijárat
u tfüira te h ető, a k(:t katonai akció talán egyazon hadjárat r észe lehetett.
Nagyon kt>veset tudunk Istvánnak a ~e magyarok elleni fegyveres fell ée éséről.
Egyedii l a fran cia Aclemarns Cabannensis hagyott ránk erről rö\id tudósítI1st:. Esze-
rint „~1 . Magyarorsfag KiraTya"1f;íborúvaJ támadva Fekett' Magyaror szágra, m ind
e rőszakkal , mind fé lelemmel és szere tettel m éltó volt azt az egész földet az igaz hitre
téríte ni". "' Szerencsért' Querfurti Bn mo két munk~ja és egy magyar kútfö segít t<~jé­
kozóclni a fekete magyarokkal kapcsola tos kérdésekben . Bruna szövege m egbízható
for rás, hiszt'n a szerz{í tfrítés céijából a feke te m agyarok közcittjárt, éveke t töltött
közóttük, d e lényeg(:ben semmi eredményt nem ért el. Regenshurg hól a Dunán ju-
ro tt el hozz~juk. Ademarus Magyarország egyik tartom án yaként írja le Fekete l\fagyar-
 100 5. A MAGYAR AU .A„\ f KIAIAKUL.\SA

országol, a nagyohhik Ist\'án-leg«·ncla pedig, amely megemlé kezctt a Bonifác szerzete-

si ne,:<:'l viseldBruno térírésér61 , annak szlnhelvét
„ Ma~·arországr
t/
1,
alsó részeire lwlvezi.
<. /

l\1indezekből , valamint a pécsi pü spökség alapításának körülményeiból arra lehet kö-

ve tke~e1:ü. hogy azok a fekete magyarok, akikkel Ist-ván fegyveresen h;írLlilL, a Duna
l'iaranyai-boclrogi sza~asz~m, illetTe a Szerémségben ~tek. lst\·án fegyveres alZciój<'1-
11áfKiiSzön!JntS! hogy az 1008-ban meg p ogány Fek.ele t-.fagyarország 1009-re keresz-
tény hitre tért. Igy ez a kat<mai akció 1008- 1009-re keltezhet6. A fekete magyarok,
akiket Aclcmarus ~~ötét börszínűeknek mondott, vollaképpen a keleti (káliz, vars~uiy
stb.) erecletíí ~a\'arok egy rsoporü<íval azon osak, akik a déli határszakaszt véclté·k.
A kavarok másik, az északi határt 6rző tömbjé t István nem fegyveres erőve l
kényszerítene a kereszlénység felvételére. Több más példán megfigyelhet6, hogy az
ország kt>leti felének tényleges birtokbavétele érdekéhen a király a ht'tborún kívül mús
eszközöket is igénybe vett. Az északi (Mátra-vidéki ) }~v~~at azzal a friggyel kapcsol-
ta mag;\l1oz IstYán, amelyeLhúga kötötL 1005- 1010 között_Aba Sfu:nuel!el, a kavarok
r~jedel méve l. Ez egyértelmúeii. politikai célzatú házasság \'O lt, ennek révén sikerült
István nak keresztény hitre té ríterÍi e Aba Sámuelt, aki kés6bb ~·arának ispánj~1 lett, a
1, k§·sc'íbbi l_ládorispáni mél tósá~ vagyis a kavar fejedelmet részeltt>tte az orszúgos hata-
lomból. lgy Ist,·án lf>nnhatósága kiterjedt az északon katonai szolg<\lalot te!jesít6 ka-
varok sz;íll;'tsaira. A kereszténység Le1jesztésével az uralkodó igyekezeu behatolni a
Kórösiik viclékfre, Vata törzsének területére. l\-Iúr az 1020-as éveke{)] kezdYt> folyt a
térítés ezen a terü le ten. A térít6k a szomszédos szolnoki területr61, majd az 1030-ban
létesült csanádi püspökség fel61 érkeztek, Gellért püspök is részt vetl a m isszió m1m-
k{tban. \'ata
„
a keresztény hitre tért, István megvethette lúbút a Kiirösök vid t:kt'·n.
l - -

Ajtony leverése
Az 1020-as hek végére már csak Aj rony törzsi állama állt Istvánnal szemben. Ajlony-
ról és a 10-11. sZ<lzacli magyar törzsi á1lámról forrásaink - a nagyobbik Gellért-legen-
da és Anonymus - viszonylag sok ismereLanyagot (íriztek meg. Ajtony székh elye a
J\Iaros menti t-.1arosvárotl (a késcThbi Csanúdon) volL. A Köriisléíl kelel felé Erdé lyig,
dé l fell- a Szörén ységig és Vidin vúráig, nyuga tra pedig a Tiszflig neki szolgált minden-
ki ..'\jlony a la~ajól mimázza a 11. században tovább éltí 10. századi törzsi \'ezeté> figu-
1«\jút. 1.1a1a1mának rorrás•\ els6sorban áJtayrno.m ánya volt. T{·mérdt>k rid egen tartou
lm·at birtokolt. Juh- és kecskeny{tjait pásztorai legeltették. Rétegzett társadalom élén
:í.llc. H at.alma az {)t szolgáló ,·itézek és n emesek sokaságún - nyilván a népesség nam·
rc'.-szét magába foglaló szabad elemeken - nyugodott, akik fegyveresen álltak J\jtony
rendelkezésére. Birtokai és udvarházai voltak. A Maros folvón egészen a T isz<'iig vámo-
sokat <'1llítoll, akik megYán10lták IstY{m királynak a J\tarc;son leúsztatott sé~j;';t. Nagy
hatalma elbizakoclottáTeue, nem"tllliélte és semmibe Yette lsLYán királyt, minde nben
az uralkodó ellen lázad t. „H atalmát a görögöktől vette",'11 politikai számításból 1002 -
Vidin giirüg kézre kerülése - u tán a keleti rítusú keresztény hitre tért, és M<u-os\'árott
Kereszte l{) SzemJúnos tiszteletére mönostort építe tt, apátot helyezett oda görög szer-
zetesekkel. P itbeli meggytíz{ídés ne m halott.a át, mi\'e l a keresztség fc lvételéL köYetú-
e n is hét feleséget tarto tt. Ilatalrn:m1jellemz6, hogy a (~ellért-l egencl a ,>\jtonyt fejede-
lenme'f:Tfirinr1j1.1) n evezte, Anonymus pedig Aj tony koholl c'ísének, (~!adnak a herceg
(rlux) címet adta. A legenda i\jtony területét az ország (rep,num) néwcl illette.
1\jtony le\·erC:·sének js-léípontja máig .:_itatott kérdése történctírásunknak. Ilelyezték

-
100?1-1004-re, 1008-ra„ 101 ~1 01 5-re, de a legvalószínlíbbnek az 1028 körüli dátum
 SZE~T I~'T\'.~N f:s i-Í.LU\t-.l'\ 101

látszik, els<ísorhan azért, m ert pontosan ismerjük azJ~j tony területén szervezett cs;mácli
S::.°222<í?m eg}'.e elstS f6papja, ~! ért püspökké szentelésé11e'K evet, ami azonos a csamícli
püspö kség alapít.ús~mak es7.tend~í&wl; el. pe<lig az l.Qfill. év. Feltehet{), hogy Ajtony
leverése csak néhány éwel előzte meg a csaiüdi püspökség létesít.ést'~t. i\jtony leveré-
sér 6! a nai-,l)'<>hhik Gellén-legen da rés7.letes tudósítást hagyományozott r ánk, d e e b-
ben sok a mesés, mondai elem (így pl. J\jtony elle n felvonultat egy Gyulát, aki azzal
kérkedik, hogy 6 ölte meg .'\jtonyt, d e Do boka fia, Cs<m ~1d, az iga7.i gyéíztes, Ajtony
kiv;ígott nyelvével bizonyí~a a maga igazát stb.). A csata lefolyúsát nag7júból n yomon
kiivcthc rjük. Az el ső ütköze t Marosvár közelében Ajtony gyfüelmével végzéídótt, Csa-
nád visszavonult egészen a Tiszáig. A következő napon azonban Nagy6s7.I1él Csanád
dfu.1 tő gy{íze lme t aratoll f~jtouy f~ktt..~tc)l1y is éleLér vesztette a csatában. /\z 1020-as
éw·k végére tehát Ist\'(m lcgyózte az molsó kárpát-meden cei, \'ele sze mb e helyezkedő
törzsi államot is, s ezzel \.fagyarország (az egész Kárpát-medeoce) tén}.'k..!{.t:S uralk°'Ló-
jává Yált.

Vármegye és várispánság
A magy arorszúg-i V<Írmegyék eredete az idéík homályába vész. Sokáig bizon yosnak lát-
szott, hogy a Y<Írmegyeszervezt~s els6, írott forrásban fellelhetéí nyoma a 15. század
vi·gí Petrus R;m sanustól származik, aki azl írja, hogy Géza nagyf<:>jeclelem „az ússze-
gyi\jLött seregeket. .. szétosztotta, és Pan nonia-s7.erte alkalmas vidékeken helyezte el ". 1 ~
Am ióta kiderüil, hogy Ransanus kedvelt fordu latáról YaJ1 szó, a forr~1shely elvesz tette
bi;-.onyító ere;jét. f\ [a már senki n em kételkedik abban, hogy a~ánnegye eredete n e m
Céza naRrfrjeclelem iclejfre (még kevésbé korábbi korszakra) m egy vissza, hanem
l.stván-kor i frj le mény. Megoszlik a szakemberek véleménye a Hl<\f..,')'arországi várme-
p;ff-R emlez tetésclwk kérdésében. Vannak, akik a vármegyéket a frank romitatu.sból
(a német C~aubó l), a szláv zsu páh ó! vezetik le, mások pedig a 10. századi n em ze tségi
szálláster ületekb{)l származtatják. Ujabban felmerült, h ogy a magyar vármegye bizo-
n yos m értékig haso11 lít a lornbard-olasz rornitatush o7.. l\.Iivel a vármegyeszervezet köz-
igazgatási fun kciót hordozott, ami a törzsi államokban (és a nomádállam i<lőszaká­
l>a11 ) nem lé tezett, ,·alószíníí, hogy kialakulásában a ;!ém et hatás számot tevő. A Gizel-
J;íval éfkezéí n é me tek bírhatták rá Istvánt arra, h ogy s~akítson a _yérségi társa<lalom-
szervezií elvvel, és a m egnagyobbodott terüle tíí o rszág kormányzását terúl eti alapok-
ra helyezze. Közvetlen német példa másol<\sáról azonban n em lehet szo, mivel néme t
területeken már mús társadalm i és igazgatási viszonyo k uralkodt ak ( e r6te!jesen rneg-
rn'ítt az igazgatás mag;ínjellege), ame lyek magyarországi adaptációra - az itteni álla-
potok kúkmbözősi-ge , kezdetlegessége m iatt - nem nyi~jto ttak lehetó'séget. A n émet
J2!ll•Ís ink;íb b ~sak az e lv m egvalósításában (a közigazgatás mint szükséglet meg terem-
tésé ben ) jelentkezhetett, a _konkrét form;ík a, saj átos magyarországi k örül~ényekbcíl
n6 tte k ki.Jól mu la~a ezt, h ogy lé nyegében egy id<íben (alig néhány évtizedes eltérés-
seT) Kiizép-Európa három országában, Magyar-, Cseh- és Lengyelországban egyarám
megfigyelhet6 a területi szcrvezcLkénL funkcionúló r encls7;er kiépülése, amelyek n em
egym<'is berendezkedésén ek m ásolása révén alakultak ki. Igyjoggal felteheL6: Közé p-
Eurúpúh;m, a magyarok11ál is, öntörvénylíen haladt előre az igazgatási egységek, ke-
rü lC'tek létesítése, és a h asonló viszonyok miau jött létre rokonságot m u tató kúzigaz-
gat<ísi struktúra.
Magyarországon t~ re ndszer központi e lem_~~~·Htt. A v;írak.- nagyon
kevés kiYételt6 l eltekin tve - föl dvárak voJtak, am e lyek vagy ősko ri várak átalakfoísával
 102 5. A f\ lAGYAR, \LL\!\1 KI,\I..M<l ' L\SA

vagy t~jak építése révén álltak rendelkezésre. Korábbi vé leményekkel ellelllétben he-
hizonyosoclotl, hogy a m agyarok a 10. század ban a Kárpút-medenrében n em épílet-
tek v{1rakat. ( :sak a 11. század elejétó'l kezdve fóly~ ilyeii]fJítkezések, amelyek nem
\'álaszl ható k' daz istváni pol itikáLól. Ez a magyarázata annak, hogy a folclvárak nagy
r észe szertt' a Kárpát-medencében awnos m ódon épült. Már lwlykiválasztásu k is
hason ló eh•t>ket köYeteu: a térszínből néhány (vagy néhány 10) m-rel kiemelked6
magaslatra, folyc'ik mellé, utak találkozásához épúltt>k. Fatörzsek a lkották a \'<Írak
kazett{ts szerkezetét, a kazettákat földdel tö ltötték ki. A várnak alkalmasnak kellett
lennie arra, hogy veszély esetén a környék népességé t magába fogacija. A várak el-
he lyezkedésében nem iigyelhet6 meg rendszer, az adottságok, a szükségletek szah-
Lák meg, hogy melyik régi (át.alakított) yagy új (e célra épített) Yár lett a területi
igazgatási egység székhelye. A vár, illetve a vár 1nell éke wLL azJ.sp_ún szt'~elye, s
innen indult el a plébániahúlózat kialakulása is, amely a főesperesi szer\'ezet alapve-
tését j e lentetle.
A 11. sózad el~j é n kialakuló :.:_árszenezet kett{)s funkciót hordozott. Egyfelől - s a
Yársze-rvezctnek ez a formája váll késóbb általánossá - a ,-árakhoz tartozó terület ön-
mag;'1ba visszatér() vonal últal h atáro lt, összefügg6 tömböt alkotott , ah ol a várkerület-
n ek értelemszeníen határa volt. Ezt n evezték mai-,')·arul '',ármcgy~wk . Kálmfo1 király
L törvénykön)''ébcn vegyes latin- m agyar (szláv) nyelven m in t rivilatis mega, azaz a dr
nwgy<:ie (határa) fordul elő. Bár a megye (mega) szavunk szláv eredctíí, de a szláyban
ennek csak 'hatfir' j elentése ismert, összefüggő igazgatási területet kjfejez{) énelmc
kizárólag a magyar nyeh·ben , a -uármrf!,ye összetételben alaku lt ki, m<üd az összetétel
utótagja iinállóan is hordozta ezt a jelentést. (Ez cáfolja azt a nézetet, hogy a magyar
megyerendszer szl;ív eredt>tíí lenne.) A vármegyék létére az el ső adat IstY{m uralkoclf1-
sa eic:::jérlíl való. A veszprémi püspökség 1009. évi oklevelében arról olvasunk, h ogy
István király „lelkünk üdvéén négy várat, név szerint Veszprémet, ahol a püspökség-
székhelye v;m, Fehér várat, Ko lon és Visegrád ' ·árait minden egyházukkal, kápolná-
jukkal és oltáraikkal, nemkülönhen összes határaikkal és területükkel Szent Mihály
\'eszpr€·mi egyhúzának rendeijük alá"_ 4a A vár határai a v~u· megyéjét, azaz adott eset-
ben Veszprém, F~jér, Kolon (utóbb Zala) és Visegrád (késú1Jb Pilis) megyétjelentet-
t{·k, amelyek az egész középkoron át a veszprémi püspök alá tartoztak az egyházi köz-
igazgatás tekintetében. Másfeló11l!.zony~ várakhoz nem összefüggő terület tartowtt,
l_1an em sz ór,t <~<'lye_zkeclö birtokok képezték a várkerületet. Ennek a szervezetnek
a mag·ya r nevét - ha egyáltalán v()lt külörrmagyar neve - n em isme1jük, m odern
megn ewzéssel várisnánságE_ak nevezhetjük. Erre a típusra szintén az 1009. éviyeszp-
rémi okleYél sz<Ílgúlt a~ja a legkc) rábbi példát, itt ugyanis a Fejér megyében fekv6 Urhida
vár szerwzetét (ronjJGgPS rivitatis) említik.
A két szervezet közötti különbségek felismerését az gátolta , hogy a latin termino-
lógiában mindké t típusú szervezetet (tehát a vármegyét és a várispánságot is) a leg-
gyakrabban rornitatus 'ispán ság' néven, vagyis azonos elnevezéssel illették. A várme-
gyét azonban - n em túl gyakran - másként is hívták (pl. parochia, provinci,a stb.). Az
Arp<icl-kor korai szakaszában a várm egye mögött m indig megtaláljuk a várispánság"<>t,
d e a várispánság mögött nincs minden esetben vármegye. A kétféle várszervezet nem
rsupán abban különbözött egym ástól, hogy összefüggő.I!;lgy szórt területtel r~lelke-
7.fü} rármegyr rtriiJerébe a vár hatarain be~ü_l (.azaz a ván~eo/:~:n) fekv6 ,~)~.sze_s
])inak h ... 1... ~-,-ímítoll tehát mao-ába fo<T!alta a kiraly1 rendelkezesu birtoK.okon Ktvul az
- J,,I~ ' b b (· 1
egyházi t>s rnagfoföldesúri földeket is. A :·~mc~e, ispá~~ja a: ~és; \:án.ne~ e ett
közi.g.az~ratá~U2gkörreJ rendelkezett. lstvan L torvenykon)Venek 8. es 9. cikkelye a
 SZl•Xr IS1Y.\N í-:s AU ..'\'.\1A 10:1

pap (pffsbile1; sarmlo.1) és az ispán (m"u'~) kötelességévé tette a Yasárnapi munkaYégzés

megg;ítolúsát és a templomba_F1rás szorgalmazását. Ugyancsak már az új évezred e ls{)
éwi téíl dokurnemálliatéi, h ogy az ispán bírói hatáskört gyakorolt megyéjében. ,l\z Ist-
\'án-törYények L 8. cikkelye szerint attól, aki a \'asárnapi munkaszünetet nem tartotta
be, az ispán clvelte ükrét, és a várnépeknek adta e ledelül. Ez a megjegyzés szintén
arr<l \'i l ~1gít rá, hogy a várm t>g)'e ispánja az egész vármegye területére kirerjedéí hatás-
ki'irrel látta el közigazgatási é·s bírói fe ladatait. Az ispán egyszersmind a vár ispá1tja is
\'Olt, tehát annak a h irtokszervezetnek a f<:je , amelyet a vármegyeszervezéskor közvet-
lenül a várhoz kapcsoltak. l\1"1s szavakkal: az ispán n em csupán közigazgatási (állami)
funkciókat látott el az egész megyére ki te1jed6en, h anem a királytól nyert felhatalma-
zás ala1~F1n az igazgatása alatt álló várh oz rendelt birtokok és n épek (vag)'ÍS a várispán-
súg") Yonatkozúsáb;m földesúri jogokat is gyakorolt. E szervezet elemeként említi múr
István L törvénykö11y\'e a \'Úrnépet (civis), amelynek feladata a katonáskodús, békés
id6ben a termelfünunka ~e volt.
- A Yárn;t:gye iSj!<íííjfoak <~zonossága a vúrispánnal szintén arra u tal, hogy a vánne-
gye és a v;írispáns;íg azonos t<3réíl fakadt. A vármegyének évszázadokon keresztül n em
is alakult ki s;tját tisztikara, a \'Cirmegyei feladatoka t is a várispánság ti sz rség"'ise l ői (a
hadügyekért fclel<ís hadnagy, a várat felügyel() várnagy és a várszervezeten belül az
igazságszolg:dtatást végz6 udvarísp;ín ), valamint a várnép felt> LL álló tisztt'k (vá~job­
bág)'ok, a y;irnépek tizedei és sz<'1zadai élén úlló tizedesek és századosok) Yégezték el.
Ezt az le ltt' l ehetc'ín~ . hogy a korai idősza kban vármegye nem létezh etett várispúnsúg
nélkül. Ezek a funkciók mcgyoltak azokb;m a \'árispúnságokban is, amelrekliez v<'ll'-
megye nem túrsult ( re hút az lJ rhida típusú várispánságokhan). A királyi hadszervezet
szintén a várispáns;í.gokra (és nem a vármegyékre) épült. A két szervezeB't (a ivím1e-
g_)'f t é~ a várispáuságot) két dologJ~ta össze. Eg}Tészt az, hOg}' mindkettő a királ)i
birtokokon nyugodott (a várispánsághoz csak királyi Yárhirtokok tartoztak, a várme-
gyében pedig a kir;ílyi tul ~jdonú ingatlanok többségl?en - Szent Istv<Í.n idején pedig
nyomasztó túlsúlyban -voltak). 1! Y~mnegyét ezért az Arpád-kor nag)' részében királji
vármegTeként min6~tjük , h iszen benne a királyi fe nnhatóság mind szemé l ~i, mind
tárgyi (birtokokat érimő) yonatkozásban eréíteljesen érvényesiüt. Másrészt a két szer-
vezetet az kapcsolta össze, hogy az ispán szem élyében közös vezeté~je volt. A várispún-
ság tisztség\'isel!íinek hata lma elvileg cs<iK a várhoz rendelt szervezet're te1~jedt ki , a
lesüllyesztett és a \'ártól függ!ív~ tett várnépek felett gyakoroltak fennhatóságot, de a
vá.rispá11 é·s a megyésispán azonossága fol ytán megyei feladatoka t is elláttak.

Az első vármegyék
A forrásokbúl ismen elséí vármegyék a Dun ántúlon alakultak_ki. Ez azzal kapcsolatos,
hogy a 10- 1 1. század fordulóján erre a területre terjedt ki az Arpáclok tén yleges fenn-
hatós<iga, ill etve h ogy 99() - Istvún és Gizell a házassága - után a német hatás itt érvé-
nyesült. Az 1002. hi pannonhalmi oklevél már a 997. évi Koppány-féle fe lkelés kap-
csán említést tesz Somogy „megyéről " (comitalw.), ami ha 997-re még nem is, de 1002-
re már hiteles híracl;'1s le h et. Vagyis Koppány leverése utá11 István megszervezte So-
mogy megyét, élt'.·n· ispánt ültetett, aki Koppány somog)l\'<'1ri hatalmi közpongából
irányította a szerve;-.6munkút. Már mint körülírt határokkal rendelkező megyét vetet-
te alá Istvún SomugyOL és népét a pannonhalmi apátságnak. l 009-ben bizrosan léte-
zett Veszprém, Fcji·r, Kolon és Visegrád megye. Nyugat-Magyarország más tfuain ugycm-
csak kiépü lt a vármegJ·ei szervezet. /\Z esztergomi érsekség terüle tén fekv!í Nyitra
 Az első vármegyék

Jelmagyarázat
Egyházmegyék 1038-ban
LJ Gyepü

1. Esztergomi
D Dukátus

"'o ~ Országhatár
II.
Ill.
IV.
Győri

Veszprémi
Pécsi
Egyházmegye határ
v. Váci
Kkalyi udvarhely VI. Egri
,,. " VII. Kalocsa-Bácsi
,,. ~ Vár
VIII. Csanádi
~
„ Mezőváros IX. Bihari
\'
' „. Település x. Erdélyi
 )()(i :í. A /11A(:YARALLAM K!Al .AKl1L<\S,\

uwgyéréíl szin tl-n már Istv<ín korából van adatunk. H ont vármegye István-koris<ígát
ne,•ejelzi: a megye névacl<'~ja és elsó' ispánja István egyik néme t származású előkck~t>,
a Koppán y elleni harcban István t segí tő IIon t \'Olt. Nincs tudomásunk arról, hogy a
kelet-magyarorsz<igi törzsi ál lamok kisebb közigazgatási egységekre tagozód tak-e, de
ezt egyc'.·hkénL is Yalúszínlítle nnek kell min6sítcnünk. Viszont igazolh at<'>, hogy az e
területen rrwgje len6 \'<Írrnegycszervezet szoros kapcsolatban állt IstYán államszervez6
( éppt'n e törzsi álla mok veze tc'íi (•llen vívott) harcaival. Bizonyosra vehet6, hogy a
1~1ag;·arországi v:irmegyék nem h e lyi e16zmények alapjá n fonnálúdtak ki, h anem az
:\rp;ídok dun ántú li megyéi szolgáltak mintául.
(~yula 100'.l. (·,·i leverését követhette az észak-erdélyi Doboka megye kialaku l;'1sa.
E.ls6 isp ú1~ja bi:ronnyal az a Doboka rnlt, a király rokona, akit Anonymus Csanád apja-
kérn említe tt. Doboka megye legkorábbi terüle tnagyságára vet het f~nyt az, hogy még
jú,·al kt•sú1lb is. amikor m ár Szolnok és Kolozs megyt'kke l osztozott Eszak-Erclt~ly terü-
letén, hosszúsága m~jdncm 200 km-re rúgou, s a Meszesi-hágótól a Kárpátok gt· r~11cé­
ig húzódott. A.z északi kavar szállásterületen - talán több nH:' g)'é\•el együtt - Uj\';Ír
megyf' lé t\sú lt. Erede ti kite1jedésére u tal, hogy a 13. szúzacl fo ly;unán ehbü"J a h ~*lan
egységes l ~jvúr mq„ryéh61 szakadt ki Aha~j , Heves és Súros megye. Kcán clél-erd{~lyi
tt•rüktt'>n eg)'<'llt>n úri;'1si megye alakult, Fehér megye. Ennek ispánját n eyezhették
szlá\' nyel\'lí alattval ó i Yajdána k, innen eredhet a késóbh egész Erdélyt átfogó vajdai
méltúsúg. A nagyobbik Ge llé n-legenda beszámol egy Ist\'án-kori vármegye, Csanád
a lapításúrú l. Amikor Csan~1d vezér jelen tette Aj tony legyfüését Istvánnak, a kirúly el-
rendelte. h ogy Ajton y székhelyét a továbbiakban ne l\faros\'árnak, han em Cs;mádnak
nen_·zz(·k, s hálúhól Csan ád vezért en nek a m e1-.,'}·C·nek (/Jro11inria) i spá t~jává (comt'l) tet-
te. Csan;íd rnq„rye a le\'en Ajton y territfaium:m aJakult ki, am ely a Köri"is-Yicléktc'Sl az
Al-Dunáig húzódo tt, ezért n em alaptalan feltételezés az, hogy t'Z a:t. egész terület,
\'agyis a csanádi püspökség egésze a világi igazgatás szcmpon ~jából eredetileg Csa-
11(1d megyé_hez tartozo tt, és a kés6bb felt(inó mintegy féltucatn yi nwgye Csanádból
hasadt ki. l 'g)· tlinik tehát, hogy az István-kori megyék n agy terül etűe k \'oltak. Figye-
lembe vén' azt, b üh')' a magyarországi várispánságok (és nem Y<\rmegyék) sz;ím <ít a
12. szúzad közepén 70 kö rü lire, a 11. század 70-es éveiben 45-re teszik íorr{1saink, a:r.
ht\'{111-kori "árispánságok (és ebbcll következtetve a Yánnegyék) száma ~0-n;'tl több
aligha lehetet t.
lstdn t>s 11. szúzacli utódai korá ban egy sajátos várm egye-. ille tve \'árispán ságtípus
kerül e l6 a kútf6khen: a hat<Írvármegye (vagy hacirvárispánság: marthia). Ennek elséí-
rcnd(í feladata a h al:írvéd e le m vo lt, lehátjobb;'1ra katonai szer epkört töltött be . A
hat;írdrmegyék Yárnépeit funkcic'~juk alapján liiv{) és 6r n évvel illették. Ist\'án Yárme-
gyéin ek tóbbsége ha1árvármegye \'Olt. Ez azzal függ össze , hogy az István -kori megyék
az ország középsú területér()J legyezú alakh<.m „kinyílya" foglalták m agu kba a periféri-
ákat. ~em csupán a K;írp<Ítokig h úzódó Doboka és Ujv;'u·, az Al-Dunáig e lén) Csan ád
n>l t ha tárvármcgye, han e m il yen \'Olt pl. a ch mán túliak küzül Somogy és Kolon (anw-
lyek átn yúltak a Drá\'án és a Murán), a fe lvidékiek közül pedig pl. Nyitra (amely ké-
s6bb is az ország hatá rfolyójáig, a Morváig ért) , illetYe Bars és H ont (amelyek a l J.
században a Kárpátokig ter:jedhe llek) . A h a tárvárm eg)'e latin neve, a Marchia meg-
maradt c1-.,'}· szer émségi ffíesperesség ne\'eként, amely eredetileg talán egy mei-.,T\'e m eg-
neYezés{·ül is szolgúlt.
l\finclenesrtr e István a királyi birtokon felépül() vánnegyesze r vezel l t°'trehozús~1val
m egteremtelle a közigazgatást, az állam egész orszúgot átfogó helyi-területi intézmény-
rendszt•rét, o lyan apparátust b ozotc létre, amely cgyelé>rc szi n te szét\'<Ílaszthatallanul
 SZEX I' IS1Y.Í.:'\ l:.s ..Í.LL:\~ I A IOí

mag;'1han egvesílelle a megye terül<.' Lén a királp1ak m im politikai veze tőn ek f>s m in t
az orsóg leg hatalm asabb földesurának a kép\'Ísel etét. az ispán szem élyében. · em vé-
le llen, hogy IstY{m a Yezet6 LiszL~égeket szívesen bízta rokona ira. Sógorúhúl, Aba Sá-
mut>lh{íl kirá lyi palotaispán le tt, egyik rokona Do boka, a m ásik Csanád, egy h armadik
pedig (Zoltfo1) a1. t"rclé lyi Fe hér llll'g)'e élére került. A szem élyi függ6ség biztosította
~tz ist\';Íni elkép7.elésck m egvaló sul{1sú t a vármegyeszenezésbcn.

Püspökségek létesítése
A maITT·arországi lati n r ítusú egyház meghonosí tására irányuló e l ső lépések ugyan Géza
nag-yft:jedelem ne\'éh ez fűz<ídnek , dt• a mu n ka oroszlánrésze lsL-ván ra maradt István
108:)-ban hekii\'elkezett szen tté avatás{iban mincle n ekeléítt an nak a tevék en ységn e k
az elismerése tü krüzéídöu, amelyet lstv[m e téren végzett. A késéíhbi h agyorrníny 10 (a
még k t'·s6bhi 12) püspökség alapítás[1t kötü tle István llt'véhcz, feltehet6en annak a
Pseudo-lsiclorns-fé le káu ongyqjternényn ek a hatására, amely önállú jmmináa (egyház-
tartom ány) megteremtéséh ez egy érsek és 10-1 2 püspiik meglé tét írta elú. Valós7.Íníi,
h ogy m<~g ht\'án ura]kocl~1 án ak \'ége felé sem volt Ma1-,ryarorszúgo11 10 pü spiikség,
va~ry i s a királr a lehetéíségckh ez és nem a kúnongyíij ternén y posztulútumaihoz m érte
cgyhúzszc-rn·z6 tevékenységét. Az István által létrehozott p üspökségek közül mind-
össze kettíSn ek ismerjük a pontos alapítási évét; a pécsi egyh ázmegye m egszervezési--
re 1009-hen, a csanáclifra l 0:10-han keni! t sor. Ez arra utal, hogy megle he t<ísen el-
ny-í~jrott fo lyamat lt-hetett a p üspökségi szervezet kiépítése . Veszprémnek feltehetéíen
( ;éza n agrit:jedelem uto lsó éveire, az Ist-ván- Gizella-házasság kor ára \'isszavezethe tií
p ü spökst'·ge volt, ám ls[\'<Ín mégse m ezt I C'tte m eg érsekséggé. Veszprém elsúségére
u tal , ho ITT' míg a veszprém i p üspökség €-szakkelet-dé ln )u g ati irúnyban áúogta az egész
D un;í.m úl t, s a Drúv<í.11 tú lra is :1tnyú lt, addig a szinté n du nántúli Esztergom egyhüzrne-
gyéje teljes egészében (m agát Esztergomm leszám ít\'a) a Fe hidék U}ugati r észére ter-
j edt ki. Enhető, ha István nem a királyn é székvárosában , hanem a s;:~ját u ralmi köz-
p onqában (egyszersm ind szüléShelyén ), Esztergomban lé tesí tett é rsekséget. E nnek
clánuna k g nagyoh b valószín fiség szeri nt 1001 -re tehető, te h<.h közvetle nül a koroná-
zás u tán i icl6re. A nagyobbik István-legenda szer int Esztergomo t „a rúmai Apostoli
Szék helybenhagy;í.sával és egyetértésével a rö bbiek ft;jévé és fe lügye l t'~jévé tetl e". 1; Ez
n agy ho rcler~jú lép{·s volt, hiszen ezzel szakadt ki Magyarország a német (m ainzi)
egyh úzszerveze t laza fe n n hatósága aló l, vagyis az ö n álló egyháztartom ány függe tlen-
séget- illet\'C csak Ró m átó l való függés t - biztosíto tt a maITT·ar egyháznak. II. Szil vesz-
tern ek az ö nálló magyar egyh áztartomán y lé tesítésér e vonatkozó szándékát, Eszter-
gom érsekst'·ggé e me lését - a német főpapok kal ellentétben - m ind III. Ottó császár,
m i ncl lsrván sógora, IV. I knrik bajor h er ceg tám ogaua. Az esztergomi székesegyh ázat
Szeu t Adalbert tiszteletére szentelték. Ennek az lehe t az oka, hogy a m agyarországi
c~ffh ázszervezésbe n, löleg annak első szakaszában, nagy részt vállaltak Adalbert nrnn-
ka tár~ai és tan Ít\'<Ínyai. A hagyományhan m egőrzöt t els6 esztergomi frseke k - Dom o-
kos, Sebestyé n (aki talún Racllával azonos) és Asrik (ker esztény n evén Anasztáz) -
közül az u tó bbi kettő Ad albert szíike bb kö rnyezetéhez tartozott.
l\1inclen jel ar ra mu tat, hog)' a p üspökségek szer vezése legko rábban az o rsz;.í.g nyu-
gati fe li· b e11 (~rt vég-el. Veszpr ém és Eszter gom u tán Győr következhete u ; a pécsi p ü s-
pökség 1009. éYi alapíLólt>ve le Gyö'rö tt kelt. Bizon yára n em véletlen , hogy István Kop-
pány testt'·1 iek négy része közül h árm at é ppen ezekbe a \'ár akba (Esztergomba, Veszp-
rémbe és (;y<írbe) kü ldiitr, az uralma alatú terület közpo nti helyeire; ezek n é h úny éY
 10~ :J. A i\L\C ;Y,\R „\r .LAM KI:\LAKULASA

múlt;ín püspöksé:gi székhelyekkénL tűnnek fel. A püspökségek a lapítását részben

m egel6zte, részben küYetle a pogány magyarok megkeresztelése. Bizonyos;m tucijuk,
hogy az Adalbert köréhez tanozó Querfurti Bruno a 11. század ds{} éYtizedében ké l
alkalommal is megfordult Magyarországon térítés céljából. Mlíködési területe a na-
gyobbik lsL\'<Ín-legencla szerint l\fagyarország alsó részein volL. Mivel Bnmo a Dunán
h<~józot t l e l\'lagyarországra, na!-,')' valószínlíség szerint a Duna mentén térített, a ké-
súNJi fejlemhlyekb{í) köYetkezően a Du na baranyai, valkói és szerémségi szakasZ<in.
l lgyancsak ezekben az éYekhen következett be a fekete m agyarok megtérÍlése. Ei'.
n em (.2_ucrfüni Bnmo munk[úának volt az eredménye, hanem más téríté:íkt\ akik az
eréís7.aktól sem riadtak vissza, és a térítés során egyeseket meg>·akítottak. Mivel Brnno
tud a f'ckete magyarokhoz 1009 táján eljutott p ápai lcgációról , s mivel éppen 1009-
ben Azo p;'ipai lq.{:Hu s Pécsett püspökséget szemelt fd, kézenfekvő, h Of,')' mind a feke-
te mag)':1rok lakhl' lyét, mind a 11. század első é\'lizedéhől r ánk maradt, a térítf>ssel
kapcsolatos aclatok;n a pécsi püspökség terül e tére lokalizáljuk. Veszprém, Esztergom
{·s Cytír utún tehát 1009-re felállt a pécsi püspökség is, s ezzel Nyugat-Magyarország
elnyerte közel egy éYsZ<izadig változatlan egyházmegyei szervezetét.
Kelet-1\bgyarország püspökségei az államszenezé:í harcok sikereinek ercdm{·nye-
képpen létesültek. Az ercl{·Jyi egyházmegye kialakulása annyiban volt sajátos, hogy
ezen a területe n múr a 9!í0-es évek óta létezett egy görög rítusú térít{) püspöks{·g.
Amikor Ist\'án 1003-han legyfüte Gyulát, törzsi államának területén latin rítusú püs-
piiks{·get szervezett. A görög térít{} püspökn ek nyil\'án távoznia kellett Erdélyből, dc a
hiánci források még közel két {>\•századig megemlékeztek Turkia mctropolitáiról ,
akik a'lonban ekkor múr csupún ajogigénytjelentő címet \'Íse lték, semmim ténylege-
sen kormányozt<ík \'O]na egyházmegy~jüket. Az Erdélyben Istv<ín által szer vezett latin
rítusú püspökség annyiban elő<U ére utal, h ogy egyedül ezt az egyházmegyét ne m a
sz(·khclyéről , hanem a terül etéről nevezték el. Az erdélyi p ü spö kség egészen a Fe ls6-
Tisóig nyú lt, magúba foglalta a Szamos Le~jes fo lyásvidé kéL Gyula száll~isterül etének
megielel6e11 ez khetett az egyházmegye ősi ma~·a, csak kés6bb lett püspöki központ
a Maros mcn1 i (;ynlafehérvárból. Az egri p üspökség alapítása nem korábbi, mint Aba
Sfünuehiek {·s l st\'~m király h úgának házassága, ami ]()05-1010 ké>rüli idéírc teheté>. Az
északi kl\'arok sZ<iJiústerüle tén Eger székhellyel megszervezett püspökség eredetileg
egészen a Ké>rös-vidékig, Yai.,•yis Ajtony m(·g önálló territóriurnáig húzódo tt. Nyitott
kérd t~s a ka locsai püspökség vagy érsekség kialakulása. A Duna- Tisza közének d é li
részére és a Szerémség kel et i felére kite1.:jedő kaJocsai egyházmegye létesítése össze-
függf-.she n lelwt a Duna jobb parij:111 él ő feke te magyarok megtérítésével, s ezek sze-
rint Ka locsa alapít{isa is a 11. század elsé:í évtized ének végére tehetéí. A pécsi püspi>k-
ség lOO!l-ben megrajzolt keleti határai sejtetni engedik a kalocsai egyhúzmeg)'e létét,
cl<:> kérdéses, amennyiben eleve érsekségként létesült. mi indoko \ja Magyarországon
két érseks{·g alapítúsá t, illetve püspökségi alapítás esetén mikor és miértjutotLérseki
jogli ar!Jságl1oz.
Leg kés6hb 1010-re tehát hé l egyházm egye, a veszprémi, az esztergomi, a gyfüi, a
pécsi, az erdélyi, az egri és a kalocsai már biztosan létezetL Az IstYán-korra visszayezetett
további három püspökség közül bizonyo sat csak a csanádi ró] mondhatunk. F.z Ajtony
sdllásterü letén , 10'.m-ban alaku lt. El ső püspöke a ve lencei származású Gellén le tl. A
nagyohhik Ge llf>rt-lt>gendajórnl tából újabb részle lek válnak ism ertté a püspökség ala-
pítús<Ít követó' térítőmunkáról. Eszeriilt nemesek és nem telenek, gazdagok és szegé-
n ye k üzönlöttek (;ellénh ez, kérvén megkeresztelésüket Másokat az ispánok vezettek
l\faros\·árra. Szakadatlan ul fo lyt a keresztelés abban a monostorban, amelyet Keresz-
 SZEYf T~T\',\N F.S .\LI..A'.\L.\ 1 0~)

td<'í Szent Jfü10s Liszteletérc még A;j tony építlclett a görög barátoknak, akiket azo n-
ban Csan:"id áthelyezett az Oroszlámoson <"pült l'tj ko lostorba. A keresztelésre várako-
zók a templomkert kapujában áll tak, élelmet is hoztak magukkal, mert sokat kellett
Yárniuk,jóllehet a papok állandóan dolgoztak, a püspök pedig a frissen megkeresz-
telte knek szüntelenül p rédikált. 'em tudjuk meghatározni a váci és a bihari egyház-
megye ki;1lakításának id6pon\ját. A váci Szűz Mária-egyházat már a középkori h agyo-
múny is (~éza és László hercegek nevével kötötte össze. A váci püspökség els6 említése
1075-béíl való, az els6 bihar.i püspököt pedig I. András korából isme1:jük. Ila nem
zárliatú is ki lsn·án-kori eredetük, de mindenképpen az István uralkodásának vége
f't>I{· alapítoll púspiikségck közé tartoztak, tehát a csanádival lehettek egykorúak. El-
képzelhetéí azonban, rmeg a b ihari esetéhen, hogy késó1Jbi alapításról van szó.

Plébániák, monostorok
l\ livel Ist\'<Ín I. törvénykönyve együ1 t említi az ispánna l a p apot, feltehetéí, hogy az elséí
pléh<'m iák az isp;ín i székh elyeken létesültek. Egy évszázad alatt, nagxjáhól Ei'tlmán
korára alakult ki az isp<'mi székhely plébánosából a ffíesperes, és l éu·~jött a vármegyei
szervezettel kapcsolatban álló [{)esperesi szervezet, amely a vilúgi egyhiizigazgalás kú-
zépsziutíí szerve \'O lt. Elúrehaladhatott István korúban az alsó szintt:t j elentéí pl{>]>á-
niahálózat kiépítése is. Már az I. törvénykönyv tanúsí~ja templomok lérezi>sét, amelye-
ke t az otthon tiizet 6rzö'k ki,·ételével mindenkinek látoga01ia kellett. A TI. tÖr\'ény-
kiin)'\'hen írta eléí l stván: minden tíz falu építsen egy templomot, amelyet megfelelő
anyagi _j;wakkal (házzal, rabszo.lgával, lóval, tehénnel) kelle tt ellátni, ruh<ikról és ol-
túrtabrúkról a király, papról és könyvekről a püspök gondoskodo tt.
r\ piispökség'l()] a falusi pléhániákig minden szinten érz<Sdött a király tevékeny sze-
re pe, gondoskodása a magyar egyházszervezet kiépítésében. Ist\'án a magyar q~yház­
szervt'zetet s<~jútos „magáneg·yháznak" tekintet te, s ne m Yéletlen, hogy egy évszázad-
da l késéíbh l Ianvik püspök, István egyik l ege n d{~{mak ír~ja a királyt egyenesen apos-
tolnak rninéísítc tte. Ila ma m ég vita folyik is arró l, hogy a püspöki székhelyeken ké-
séíbb felbukkan ó sú·keskáptalanok visszavezethe tó'k.-e István kor;í.ra (í~j abban 11 . só.-
za<l eleji 6siikt't dórnkolostornak nevezik), az biztos, hogy a legkorábbi társaskáptal<m,
a sz{·kesfrhérvári pn~post'>ág alapít<isa lstv{m ne\'éhez füzéídik. Székesft>hér\'ár a ma-
gyar úllam törtt'-netében csak István uralkodúsának másod ik felében j u tott nah')'ohh
j ekntéíségre. Esztergom mel lett a második székváros volt, a szakrális székhely (korn-
n;ízó- és te11 1t·tkezó'lwly) funkc.:ié~já t ve tte fel késó"bb. Frank mintára István a fehérvári
egyhúzat s<~j<'1t ká poln<ijává tette, s kivette a püspöki fennhatóság alúl. Ugyan csak a
„mag;ínegyház":ielleg érz6dik lsrván monostoralapítúsain . 1'\'e\'éhez ffíz6clik a pan-
nonhalmi ap<'1tság Géza alatt kezdó"dött építésének befejezése {·s 1002. é\•i fe lszen te-
l ése, Yalamint t'!i bencés mon ostorok alapÍLása; a Bakony renge tegében, Béle n Gi-
ze lla kir~llyné rokona , Günther, rn;~jcl a velencei Gellért is remetéskedett (az alapí-
tás idc: j<:' ismeretlen, a monostor hamis kiválLsúgle\'ele 1037-es kel tezésíí). l019-ben
Zalavúro ujiitt létre apátság, 1038-ban a pécsváradi ap<ítságot szentel ték fel. Le het,
hoi-,ry István ne,•éhez fíízéídik a zobori apátsúg, ille tve a somlóvásárhelyi apácarno-
nostor lé tesítése is.
Ist\'<ln egyh;ízszervezéí tevékenysége termész.etesen csak az alapok lerakását jelen-
tette . Utúdai a latt 1\jabb püspökségek szenezó'dtek (Zágráb, Nyit ra), kit'·pü lt a
székeskáptalanok rendszere, további királyi ;~lapítású túrsaskúptalanok jöttek lé1re
(rnincljárt Péter kir;í ly alatt Bud.-U1, a késó1Jhi Ohu<lún), f6esperesi h:ílózat fogta át az
1 J() 5. A 1\1.\(;YAR ALI A\1 KIAIAKUL\SA

ors:r~igot , n ön·keclert a kolostorok, µl éhániák szám a. ~ [i ndez a késtíbbiekben területi-

leg is ará nyosal>h<í \':11t . l st\'<Ín korában é rth et6 módon elstísorba11 az o rszág n yu gati
felének egyházi szerveze te épült ki és erősö dött m eg. Az István alapítolta be n cés
monostornk pl. k ivé te l nélkül a n yugati ország-részben he lyezk edtek el. Egyházszer ve-
zete n em egyetl en orszúgtúl vagy egye tl en irányzattól vette a mintát. A m agyarországi
egyhúzszen·ez{·se11 t"<!jla h agyta lenyomat.át mindhárom nagy szerzetesi r eformmoz-
galo m: a burgundiai clunyi, a lotaringiai gor zei, valamint az itáliai irányzat. A magyar-
orsz;ígi egyh ázi szer vezet „magánegyh úz"je ll egű kié pülése a kortárs n émet (Il . Ilen-
r ik rsászúr ;"tl tal kép\'iselt) modellel mutat rokonságot. VégezetüJ a megh a tározó latin
rítusú t"gylüzi inti:zméll yek mellett a göriig egyház mon ostorai szintén jekn vollak. az
István-kori ~ l agyarország"<)ll , s6t számu k István utódai alatt növek edett is.

A Szent István-i állam jellege

l stYán alatt i'.~j államiság alar~jai jötte k létre Magyarországon. Az (~j állam gyúker esen
kül önbözött mind a nomáclállamtúl, m ind a tör zsi áfüm1októl. (Ebben az értelem ben
az Arpúdok Céza nagyft:_jede km által megtestesített törzsi állama sem igazán eléízm{·-
U}'C Istváu új ;'1 Jlam;'mak.) KiYál tképpen élesen t(ínne k cléí a különbségek., ha a fen teb-
b i - a n o mád;íllamra megállapíto tt - ismén·eknek. az új államisághan való j elen tkczé-
s6 t, illet\•e é ppen azok hiá n yát Yizsgáijuk. i\ z (~j típusú államba n a vérségi elvn e k már
nem volt meghat;írozó szerepe. Bár a 11. <;zázadi törvénycikkek közül szám os még a
v{·r.st"·g·i alapon fel épüléí n e mzetségek lé tér{íl és b izonyosj ogosítván yairól vall (i·agyis a
kir;ílyoknak figyelembe kell ett ' 'enniük a realitásokat, hogy tudnii llik. a nem ze tsége~
n c>m egyik pillanatról a másikra veszte tté k el létalapjukat, de a közigazgatús megte-·
rerntést' és területi alapra helyezfse, a törzsi államok felszámolása, a törzsi-nernzetsé-
g·i berendezked és emlékein<>k ti'ízzel-vassal irtása együttesen p. vérségi tiu·saclalomszer-
vezó' elv lassú mcgsztínésének irányába h atott. Az ítj állam m egbonto tta a különféle
n épelemek <> tn ikai , terült>ti és foglalkozási kereteit. A törzsi államokkal együtt m eg-
szi'ínl a n om(1cl h at.úrvé rl{) szer vezet alapját jelcnléí kaYar politikai képz6clrné ny (a
törzsi államhoz h asonló kava r törzsszövetség), hurkúh ó i azok a népek j öttek. elő, mne-
lyek a lkoll<'1k (blizok, bolgárok, széke lyek stb.). A keresztény hit felvéte le és t> r<:ísza-
kos te1:jesztést" az eszmerendszer terüle tén végbem e nt egyneműsítés tjel<>ntettc. Azok-
ró l a n agy honlert:jt'í tá rsadalnú Yáltozásokról, a melyek az ~j állam m egszi.ile tését kí-
sérték, a lúbb lesz szó.
A Szent Ist\'<'111-i állam vetett ki első ízbe n ad ót magyar alattvalóira, Yagyis többé - a
túrsaclalmi helyzet változásán ak, egy küliin katonai kíséret létrejöttének függvé n yé-
ben - nem <> ls6sorban katon ai szolgálatot köve telt t6lük, h an em pénzbeli adót. Egy
ideig m (·g nem nélkülözhették a királyok a lesüllyed6 szabad ok fegyn~res részvétel é t a
véd elmi harcokban. k kgen te1iiletek ellen pedig a 11. században alig-alig vezettek az
uralkodók hadat (\'agyis a háborúna k az a szerepe, amely a 10. század j elent6s részé-
ben a társa dal mi kt fo rma szerepét töl tötte be, megszlín t). Az (~j állam meger6söclésé-
h ez békét és n e m harrnkat igén yelt. Meg h a tározóvú vált a korábban alig-alig ismert
m ag:1ntul~jdon . Ennek legfontosabb eleme már a fold egyéni birtoklása volt. A ma-
gyar ;'i llam ugyanis azt a mo d ell t ké p\'i.selte, amely Nyugat-Európában fölctn1űves n é-
pekre te1jedt ki. Ez kapcsolatban van azzal, h ogy a földmlívelés egyéni munkán ala-
pul, sokkal individu;ílisabb foglalkozásnak számít, m in t a nomád áll attartás. lstY~UJ
tiirvt'•nyei a rn ag<'m tu l;tjclon \'édelmé t szolgálták. Ez az e- lv mikre>- és m akrom éretekhen
fr lért ék elte a szibrd h a tá rokat, am it a terüle ti közigazgatásra való áttérés ugyancsak
 SZENT ISTVAN ÉS AI.IA'.\·fA 111

megkü\'etelt. Lassan megsz-Lintek a nom:íd hirodalmakrajellemzéS, nagy kitcrjedéslí,

térel\'<Ílasztú közkém , gyepükfau szolgá16 \'idékek (a senki fok !je i), az országhatáro k
összártek. Szigorúan terükti e lvt'n mííködött az cgyházigazgatás. lTgyancsak állandó
és v~1l tozatlan h atárokat köYctelt meg a földma~cÍIHul~jdon 1-endszere, ígyjüttek létre
a ponLosan rögzített vonalakkal körülhatárolt birtoktestek. A Yánncgye is területi in-
tézm(·ny \'Olt , <k a hozzá szorosan kapcsolódó \'árispánsúg keresztezte ezt az eh·ct, ez
afféle féllerületi szen·ezetn ek tekinthetéS. /'\z í!i magyar á llam mindezen tényez6k
hatás;íra már nem hordozta a nomád~11l amok instabilit:1súnakjellem z6 \'onásait, ha-
nem a szihírcl létezés alapjait vetette meg . Az 1tj magyar úllam iságot - b~tr sok kü lsc.'í
veszély fe nyege tte, de - nem ítél te halálra a nomád birodalrnakrajelle mz<3 ingatag-
ság. Az l'.Í magy<tr állam egyszerre illeszkedett n yugat-európai modellhez (bár annak
utolérésére nem \'elit esélye), és hiztosíLolta a m agyars:íg fennmaradúsát, hogy a Kár-
pát-mn lenrére kiterjed{}, nagy terü le1et magába foglaló állam a magyar e tnikum Ye-
ze tésé\'el mint l\ lagyar Királyság ke~jen é letre.

A külpolitika
lstYán a roppant méretű hels6 szervez6munkához szükséges békét a nyugati ni·met
szomszéddal kialakult jó viszonnyal biztosította uralkodása elséS (·vtizeclei ben. lstvún
fiainak is német uralkodú k nevét adta. Ottó fia még- III. O ttó császár életében, Yag\'is
100~ el6tt született. Ki s<>bbik iia, az 1007-ben szül~tett Imre neve eredetileg Ile1~rik
\'O lt , vagyis lst\'<Ín súgorúnak, H enrik német királynak a nevét viselte, s a IIeinricus,
ill etve J lcinrich alakból csak késéíbh alaku lt ki a latin Emericus, illetve a m agyar Imre
névalak. l\1in-J Yi téz Hokstaw a 11. század els6 évtizedeiben (1003- 1018 között) szi n-
te folyL<mosan had ban áll t Ném e to rszággal, a n émet-magyar harátsúg szükségszer(í-
en kiélezte a magyar- lengyel viszo nyt. Ohü volt a tűzre, hogy ism eretl en id óp onthan
Istvún fogs:íglmn tartott nagybátrja, Gyula-Prokl~j a len gyel fejedelemhez szökött, aki
egy, a küzös határon fekv6 v:1rat a m enekült.re bízott. /\7. 10 18 e ló'tti é\•ekben \'it{>z
Boles+aw a Morva fo lyó vülgyé be n fekv{) er 6sségek ellen támadt, s úgy tlínik, sikerült
hchalOlnia a Kárpátok hegykoszon.\ján be lüli terüle tre {talán Trencsén vidékére ). A
magyar úllam sérelmére elkiivetett h ódításai azonban nem bizonyultak maradandó
ér vény(íekn ek, István rövid esen visszafoglalta azokat Bolcs.fawtól.
Az 10 l 8-ban a néme tek és a lengyelek között m egköt ött bautzeni bi·ke rend ezte a
len gye:-l- m agyar \'iszonyt. Ennek jele, h ogy m ár 1018-ban 500 magyar lovas kísérte az
orosz belvisz;ílyokba lw;watkozó és Kijev ellen rnnuló lengyel uralkodót. Magyaror-
szág és a k\jevi Oroszország kapcsolata lst,·áu egész hosszú uralkodása alatt lényegé-
ben ki egyensúlyozol! volt. Az orosz 6skrónika 998-hoz telte azt az információt, hogy a
k\jeYi ornsz ;l\bm eg-yik jelent6s ural kod í~ja, 1\'agy Vlagyimir „békélwn és szeretetbt·n
(·lt a S7.omszédos tanományokkal és királyokkal", egyebek között a magyar Ist\'ánn al. i:;
Ugyanilt 1000-re keltezett hírben arról o h·asunk, hogy a magyar kirá ly köve teket kúl-
dütt Kijevbe. :\ \'lagyimir halála (1015) u tán támadt orosz belső ellentétekkel magya-
rázható, hogy Vlaf,'}'imir ef.,'}'ik fia l\fagyarorszúgon p r óbúlt menedékre leln i. Ebbe az
eseménysorba illik a le ngyel Bol eslaw-bea\'atkozása az orosz viszál)'okba. Amint rüvi-
d t>st>n Biilcs J aroszlá\' foglalta e l a k\jevi trúm (immár huzamos icl tíre 1019-ben), Í'.jra
békt·ssé Y:ilt !\'[agyar- és Oroszország kapcso lata. Meghatározhatatlan icl6p ontban ko-
moly hcscnyíí t<Ílnadús é rte Mag~'arorsz~1g keleti részét. elsúsorban az erdélyi Fehér-
4
Yár ,·iclékét. A bese nyéík „g-yújtogatással és fosztogatással mindent elpusztítottak", " de
a várakba llH' nekült népességet alig sí~jtotta a \'áratlan bescny6 becsapás.
112 :"i. A i\t\( ;\í\R ÁLL \ M K1\l.AKUL \S1\

Nincsenek pontos informáciúink Magyarország balkáni kapcsolatainak alakul;ísá1

illetóen. Az, hogy Géza egyik !eányát a bolgár Gavril Rad omirh oz ad ta férjhez, arra
enged következtetni, hogy az Arpádok m ég a 10. sázad legvégén is 11o lgárbar;ít poli-
tibt folyt.a llak. Lazított. ezen a kapcsolaton az, hogy a bolgár trónörökös 997-998
túj;ín eltaszította magyar hitvesét. Istdn le he tséges ellenfelei közül Keán b izonyára
bolgár szön·tsé·gesn ek számított, de n em dönthetéi cl, hogy Gyu la feladta-e kor{tbbi
bizánci oricntácié~ját, és szintén bolgár kapcsolatot épített-e ki (amint egy feltevés
véli). Kérdéses, hogy mikor ra teh et<í IstYán és II. Baszileiosz bizánci császár szövt>tsé-
gé> n ek m<>gkötése. Az egyik nézet szerint erre 1002-ben került sor, s István már a bi-
zánci uralkodó cgy<>tértésével győzte le Gyu lát és Keánt. Felvetheté>, hogy Gyu la leve-
résén·l a magyar-bizánci ellen tél alapja megszíín t. Velenct'i források h agyományoz.-
rák r:\nk alt a hírt, hoi-,>y lstv:\n húgút 1009-lwn ve tte feleségül Orst'olo O ttó \'elencei
doge. E z a h;'tzassúg n t'm m arad t hatástalan a magyar- bizánci Yiszonyra sem . Mivel
\'t'lence - legalábbis jog szerim - Bizánc h ííbéresének számítolt, a magyar- ,·e lencei
szÖvt'tség toYúhhi j avulást eredm én yezhetett a magyar-bizánci kapcsolatokban. En-
nek jele, hogy l 0 15-b<>n Ist\'án st>rege részt vett II. Baszileiosz kato n ai akcié~jában ,
amely a bofg;ir állam m egsemmisítését wmta maga u tán. Ez időben Bizúnc egy m úsik
magyarországi hatalmassággal, Aj tonnyal is szövetségesi viszonyban állt. IstYán uralko-
clása nl<isodik felében megnyitotta a Magyarországon á tvezető szárazföldi zarGíndok-
u taL. Egy kort ~í.rs francia szerzetes azt jegyezte fel a magyar királyról, h ogy „mindenki
sz{tm ára igen biztos utat hozott létre" a j eruzsálemi zarándoklathoz, a Szentföldre
tanú szerzeteseket megajándékozta. 4; Az 1020- 1030-as (~vekbéíl maradtak r únk ada-
tok a Magyarországon á t Yivéí zarándoklatokról.
Istvá n sógora, II. H enrik császár 1024-beu meghalt, vele magva szakadt a szász di-
naszt.iúnak. Az í~j német uralkod ó a száli frank II . Konr~td lett, aki a "t\'émetorsúggal
szomszédos országok felé erőte lj esen agressZÍ\' politikúba kezd e tt. Ennek egyik cls{)
jele, hogy 102fi-han \'t'le ncében letaszította tisztségéréíl Orseolo Ottó clogét, valamint
tt'St\'érét, a gTadúi (\'eknrei) pátriárkát. Ouó Bizá ncba menekült, s felt e lw tő, hogy
fia, Péter már t>k.kor !\!agyarországon talúl t menedékre. II. Konrád fiát, Ilcnrikct - a
késéíbhi III. Ilenrik csúszúrt - ülLelle a bajor h ercegi székbe, így a korábban szívélyes
<:s baráti magyar-nénwt ( lx~jor) viszon y m egromlo tt. A néme t nagyh atalmi politika
kö\'e tkezményt', hogy l 030-ban Magyarországot német támadás érte. A:L országba be-
hatoló n émt' t s<>reg e lól ;1 m agvarok e l\'itték, elpusztították az élelmet. Az éhség gvö-
tiirtt' német sereg 1\eh eze n \'<:'~·g<iclc->lt át. a nyugati határt hiztosító gyeplíkön és n\c~/sa­
rakon . A fe lperzselt fold taktik~j á L alkalmazó magyarok sámítása beYálL. A n émet
sereg \'issza\'onult. l\'yomukban a magy<m>kkal, akik egészen Bécsig hatoltak e léírc, a
te lepúl{·st e lfogfaltúk, a n ém et sereget felmorzsolták. A békél 1031-ben kötö u ék m eg.
Ennek énehn{'ben lstYún némi területi gyarapod áshoz j u tott a Ltjta és a Mona fo-
lyók \'Íclékéu. Ennél azon ban sokkal fontosabb vo lt , hogy a fiatal magyar állam mcg-
v{:cllt' l'úggetleuségét. lst\';Ín gútat szabott annak, hogy II. Konr;íd (°>rvényesíthesse igé-
n yét l\1agyarország felett.

A trónutódlás
A német<>k lel<>tti győze lem örómét azonban hamar beárnyéko lta egyfontos esem ény.
10?.l -ht•n \'adkanvaclászaton életét veszte ttt' Ist\'án Iia, Imre herceg, akit a király u tú-
dának és örökösének tekintet t. Imre gon dos, mélyen \'allásos szellcmíí nevelésben
részesült apja uch·ar:"iban. lsn·án a Ve le n céből Magyarországra érkezett Gellértre, a
 SZE'.':T IST\':\S r::s ALI~.\MA 11 '.l

későbbi csanádi püspökre bízta fia nevelését. István akaratából egy kiinyvecskét (az
ún. Intelmeket) állították iissze Imre számára, anwly a legfontosabb ural kodói ta1ü-
csokat igyekezett írásban riigzíteni. A tanácsok között szerepelt a keresztén y hit meg-
(frzése, az egyházi rend becsben tartása, tisztelet.adás a főpapoknak, ff>embereknek,
vitézeknek, általában véve a királyi tanácsnak, hogy a befogadott jövevények h asrnot
h<ütanak, hogy gyakorolni kell a kereszt(:nyi tul~jdonságokat (a türelmet, a kegyessé-
get, az irgalmasságot). Imre felesége- a legnagyobb valószímiség szerint bizánci her-
cegnéí lehetett. Házassága azonban gyermektelen maradt, s talá n ez tette lehetővé,
hü1-,')' 50 éwel késól)b, amikor az egyházban központi kérdéssé vált a papi néítlenség,
Imrét megtegyék a cüli bátus példaképévé. I lalálakor a dvx Ruizomrn címet viselte. A
cím értelm ezés("re számos elmélet látott napvilágot. Az egyik - leginkább elterjech -
nézet szerint n a királyi sereg, a testfüség \'eze t~jt·L jelentette. Más elképzelések sze-
r int Imre a Nvugat-:\lfagvarországon letelepített oroszok Yezére, \'agy az 1030. {•,1 h á-
ború kapcs;í.t; l\fagyan;~szághoz' került, Lajta és Mona folyók vid~kén fekve> terüle t
kormányzi"~a lett Yolna.
Imre halálát követően Istvánnak sürg6sen ttj trónörökös után kellett n éznie. Uno-
kaöccsét, Orseolo Pétert választotta, fehehetéíen azén„ m ert-mint a magyar krónika
írja - „rokonai kiizül egyetlenef.,ryet sem talált aJkalmasnak arra, hogy az 6 halála után
az orszúgot Krisztus hitében megtartsa"."18 István fiági rokonai kiizé mindenekeléítt
aP.ja testvérének, Mihálynak a fiai, Vazul és Szár László számítottak, akik a királynak
e ls{) fokú unokatestvérei Yoltak. László Szár 'kopasz' jelz(-ije pogány voltára utal. Vazul
- pusztán neYéhól kóvetkeztetve, amely a görög Baszileiosz vfütozata - keresztény le-
h etett ugyan, talán görög rítusú keresztény, de István nem ítélheue hitbeli meggyőzú­
dését oly szilárdnak, hogy rábízza az országot. Abból, h ogy István Pétt'rt Yálasztotta,
világosan kitetszik, hogy számára mindennél fontosabb volt a Magyarországon meg-
gyökereztetett keresztény hit védelme. Még azt is vállalta, hogy köze>li fiági rokonsága
- a pogány felfogús értelmében mindenképpen a trónra egyetlen esélyesként számba
j ö l wtő Mihály-fiak, kiváltképpen az el s~)szülöLt Vazul - mclló'zésével Pétertjelülje utó-
dául. A közt"! egykorú n ém et Altaichi Evkönyv szerin t Istvá.n Pétert fi ává fogadta, és a
királyság örököséYé tette, „a királyságra méltóbb" rokonát, vag)ÍS Vazult, „mivel az
nem értett egyet ezzel", 1'1 megYak..íttatta, k..iSf.,')'ermekeit (Andrást, Bél;í.Lés LeYentét)
pedig szúmlízetésbe küldte.
A magym· történeti hagyomány nem fedi fel ilyen világosan a történ teket, nÜYe>l az
uralkodásra alkalmatlanná tett Vazul - mint a késéíbbi események muta~ják - a ma-
gyar királyok ósapjáYá vált. Az események reális megítélését leh etetlenné tette kt't,
egynüssal ússze n em egyeztethetú szempont egybedolgozása: tisztára mosni a szentté
avatott IstYánt a kezélwz tapadó \'értúl, illetve e lvitatni Vazultól a trón nwgszerz{~sére
igénybe vett nemtelen lépést, az Istv:m elleni lázadást. Ezért van az, hogy a magyar
krónika ma oh-ashatc> szövege szerint István királlyá akarta tenni Vazult, s intézkedett,
hogy szabadítsák ki a H)'.iu·ai börtönb61, ahová „ifjúi könnyelműsége és mq~gondolat­
lansága miatt " záratta el, „hogy megjarnljon"_;,u De Gizella kirúlyn(· ármánykodása
következtében megel6zték IstYán Nyiu·ára tartó követét; VarnlL m egvakították és fülé-
be ólmot i)nt<ittek. Erről értesülve a király tehetetlenül sírt, s csak annyit tudott tenni,
hog)' unokaöccse, Szár László fiait, And rást, Bélát és Le\'entél szi)késrc buzdította. A
magyar krónika tehát Gizellán ak tul<tjdonította István tettét, a késc'>bbi királyokat pe-
dig u em Vazultól, hanem Vazul öccsét.ól, Szár Lászlótól származtaLta.
Bizonyosra \'ehető, hogy István döntését, \'agyi s Péter utódkfa~ t való jelölését hama-
rosan, talán már 1032-ben köYetre Vazul fellépése IstY<Ín ellen. Al talában ehhez szok-
114 5. A l\L<\GYAR ALLAM KJALA.KULASA

t;ík kapcso lni azt a jelenetet, a.melyet a kisebbik István-legenda őrzött meg. Eszer int
lst\·án é lete vég"<~ felé „udvarának n égy IcgJGbb n emese ... , mert szívük mélyén még
mindig hi tetlenségben tévelyegtek, csalárd tervet kovácsoltak"::' 1 Egyikük kar ddal akarL
végezni a beteg uralkodóval, de a penge idő elé>tt a földre hu llt, s a zaj felébresztette
a szendc>rgéí Istvánt, aki a merényl<ínek megkegyelmezett, de három társát megvakít-
tatta, kezüket levágatta. Amennyiben ez a tör ténet nem lenne összekapcsolható Vazul
fellépésével, úgy ez a tény még inkább aláhúzná azt, hogy IstYán uralkodásának utolsó
éveiben - összefüggésben a trónutódlás körül tám adt b_~myodalommal - kiélezúdtek
az uch·ar ellentétei, válságos helyzet kezdett kialakulni. O nmagában Vazul fellépt'.Se is
erre utal, hiszen kép telen volt elfogadni a keresztény uralkodó döntését, s a pogány
öriikiisödési gyakorlat alapján István elleni fe llépésével próbálta a hatalmat biztosíta-
ni a m aga számára. U)..,ryancsak az udvaron belüli ellentétekre enged követke7:tetni az
a két hírad~1s, amely Péter utódlásával kapcsolatban maradt ránk. AzAltaichi Evkönyv
elmonclja, hogy a jelölés után Péter esküt tett arra: en gedelmeskedik Istvánnak, tisz-
teletben ta1·~ja a kir;ilynét,javaiban nem károsí0a, s minden kivel szemben megvédi.
Erre az orsz;íg eléikelói is esküt tettek. Vagyis István attól tartott, hogy Péter már trón-
örökósként függetleníti magát téíle, ezen kívül biztosítani akarta a tiszteletet és a bán-
1atlans;ígot fe lesége szám ára. A nagyobbik István-legenda arról tudósít, h ogy amikor
m;ír ki>zel érezte magához a halált I stván, „el őszólította a püspökeiket és palot<ijának
Krisztus nevét clicsúítö nagxjait; először megtárgyalta velü k, hogy h elyette a Velencé-
ben született Pétert, néivérének fiát válasz0ák királynak, akit már korábban magához
hívatott, és sereg·ének vezérévé nevezett ki; m<tjd atyailag intette éiket, hogy éírizzék
meg az igaz hitet".:;2
Istv;ín utolsó üzenete lehetett ez: v(,deni és ápolni kell Magyarországon a keresz-
ténység zsenge palánt;\ját. Nem ok nélkül tette ezt a király: nyilván tudta, hogy udva-
r;íban szép számmal varrnak olyan féíembcrek, akik nem igaz hívei a kereszténység-
nek, s sz:imot vetett azzal, hogy néh ányan az e16kelúk közüJ nem tudnak vagy nem
akarnak vele haladni a magyar állam és egyház rnegeréísítésének útján. Am ikor 10:18.
augusztus lfí-én lehunyta szem ét a király, az egyik lcgjelent<ísebb mat,ryar államférfi
távozott az élók sorából. Székesfehérvárott temették el. lstYárl elévülhetetlen érdeme
az l"~j típusú magyar állam kárpát-medencei méretekben történő kiépítése . Ezzel a
tettéYel biztosította a magyarság politikai egységét, a korszení európai modellhez iga-
z.ította az ország str uktúr<-'tját. A kereszténység felvételével a keresztény népek közös-
ségébe vezette be a magyarságot. A:L ált<1la emelt épület azonban még nem válhatott
igazán stabillá. István halálával olyan icléíszak köszöntött az országra, amelyben az ural-
kodása uto lsó {·veiben érezh etéí válságjelenségek felerfüöcltek, m i több, veszélybe so-
dorták legíéíbb alko tásait: a keresztény vallást és az ~j állam ot Magyarországon.
 6. AZ ÁLLAM VÁLSÁGA
ÉS A VÁLSÁG MEGOLDÁSA

A MÉLY KRÍZIS IDŐSZAKA

Péter első uralma
Péter kül-és be lpolitik{tj{1ban ern'aránt tevékeny uralkodónak m u tatkozo tt. Ami a kül-
ü gyeke t ille ti, e ls<>sorhan németellen es akciói érdemelnek em lítést. H ároméves or-
száglása alatt e ló1)b a Magyarországgal h atáros n ém et te rüle tre (a m ai Ausztriába)
vezete tt hadat, ahonnan foglyokkal cfrt haza, késó'hb pedig III. Henrik ellen segítette
Bfrtislav cseh h er ceget. Csehországgal kötött sziivetségt' azonban nem terjedt odúig,
hogy szabad mozgásában korlátozta volna a Magyarországra menekül t lengyel herce-
get, Ráz.mén. A Magyarországon j árt Monte Cassinó-i baútokat meg~jándékozta. Tá-
mogatta rokonának, a bolgár apától származó Peter Delj annak Magyarországról kiin-
dult mozgalmát Bulg{u-ia fe lszabadításáért Bizánccal szemben. Tudunk arró l, hogy
adúkat vetett ki, türvényt alkotott, oklevele t adott ki , pénzt vere tett, takari>kosan, kö-
rülte kin t6e11 gazdálkodott. J elen t6sek az ern•ház gyarapításár a tett lépései: lé treh ozta
a budai (óbudai) társaskúpt.alant, n evéhez ffíztídik a pfcsi székescrnrház alapítása, il-
le"·e építése. Ezek a Péter irán t. elfogulatlan forrásokban ránk mar adt arlatok arra
utalnak, hogy István utóda mindenben az istY{mi politika kö\'etkezc les fo lytat(~á na k
bizo117·ult.
Vannak azonban olyan adatok is, amelyek arra engednek következte tni: túlságosan
is gyorsan , türelme tlen ül, kompromisszumok n élkül kívánt eló'resi<:>tni az István által
megjelölt úton. Külö nösen veszélyes volt ez o lran királyi udvarral a háta mögöu, amely
egyaránt magába foglalta az ítj hit és állam feltétlen híveit és azokat, akik a régi id6-
ket, a pog:íny kort váio·ták vissza. Pé ter szerkezeti változásokat h ajtott végre az Ist,•án-
tól örökölt uch·m·ban. Nem vol t alaptalan Im•án aggodalm a felesége m agy«u·or szági
jóví~éL illet6en . Pé ter 1038 után ellenségesen hánt Gizellával. Szabad m ozgásában
korlátozta, az egyik városban - talán Veszprémben - elszigete lten ke lle tt Gizellának
é lnie, az ítj király el\'ette pénzét és javai CITT' részét. Mind ern'h ázi, mind világi e l6 kel6-
ket e lmozdított udvarából. Két püspököt le tt le tisztéb ől , akik késé>bh sem kapták
vissza méltóságukat. Már nem tar tozhat.Lak Péter környezetébe azok a főemberek,
a.kik Aba Sámuel kés6bhi királyságának élharcosai voltak: Viske, Toyzlau és Pezli. Nem
kizárt, hoh'Y Aba Sámuel is h á ttérbe szorult P éter alalt. A kés(fübi fejlem én yek ismere-
tében annyi Yalószíminek látszik, h OITT' Péter igyekeze tt a pogán)' érzclmlí elfíkcl6ktúl
m egszabadulni. Könn yen leh e t, hogy a politik{tjával felté tlenül egye tértő idegen eket,
n éme teke t és olaszokat tett a helyükre.
Talán éppen ez utóbbi ténnyel magyarázható, hogy a magyar krónika torzítolL ké-
pet festett Pé tcrr61. Kül- és belpolitikai cselekedeteit elh allgaua, azt eme lte ki - egy-
bemosva az első és a második országlásáról alko tott benyomásokat-, hogy Péter „n é-
met düJw el kegyetlenkcdve fittye t hányt Magyarország nemeseire, a föld java.it a Yad-
állat mócijára üvöltő németekkel m eg a csacsogó fecskék mócljá ra fecseg6 la tinokkal
1 J( j (i.• \Z .\J..L \!ll \'.i.l.s..\c :A 1::s A \'..\I.s.\c ~IECOLO.\S.\

együtt diilyr<>s szemmel s telhetetlen szívvel zab;füa föl, az er6sségeket, 6rhelyt>ket

nwg v;írakat a 11i'met<:>k és latinok őrizetére hízta".=>:i A krónika szerint az lelt vol na
Pt' tl'r szándl-ka, hogy az orsz;'tg teljességgel a n ém etek hatalmába kerüUön, s népesst'>-
gl' nyrnnorog:jon. :\magyar t\rsaclalom vezetéí kiireibúl kikerültek nem voltak kí•pe-
sek <'l\'isdni mdlóztetésüket, s iisszeesküvt-st szőttek Péter ellen. Maguk közül \.•;llasz-
tollak kir;í.lyt, Aha Súmuelt, a korábbi ispánt, aki István királynak sógora volt. Pé ter-
1wk menekülnie kellett. Sok választása nem volt. Leugyel- és Oroszországban a Vazu l-
ii.ak ~s kíséretük {·lt, a baráti Csehország éppen 104l ffszén hódolt me~ III. IIenrik-
n ek. lgy hát súgora, Bahcnbt-rg Aclalben osztrák ííq~rófterületén keresztül l\'fmctor-
szágha ment, és 1lt'nrik király '·édehne alá helyezte magát. A magyarországi állam- és
egylüzszt>n-ez(·s terén sokat ten ni akaró Pi·tcr szükségszerííenjutott el korábbi ellc11-
fdfl1ez; ui,ryan is ismé telt trónra kerülfs(· hcz, magyarországi ter vei megvalósítás;'1hoz
re;ílisan csak német földrCíl re mélh eLe tt segítséget.

Aba Sámuel
Aha S;ímuel 1041-hen lt-pett trónra. Uralma bosszúval kezdődött : Péter t;ímogatóit
p;ír thívei mq~últék. /v. új kirfüy megsemm isítet te Pé ter törvényét és adókivct(:s{:t.
i\ha S;ímuel tudta: orsz<ígl;'1sajúri·szt III. Ilemik szándékaitól függ. S mintán a német
kinílytúl nem kapott határozott ,·álaszt arra a kérdésre, vajon le h et-e tartós b(:ke köz-
t ük , az azonban kiderült, hogy Henrik vissza kívánja he~'t'zni Péter~. Magyarország
t rúnjúra, nem habozott a csekkvéssel..lQ.12 elt: jén...h.t.!.Qrt az OszJ r<!kJ.).r:griüsúgba, és
nag·y pusztít;íst vill véghez. A német visszacsapús az év őszén küvetkezelt be: Ilen rik
~crcgei a (~aram folyóig nyomultak be az országba. 1043-ban Aba Sámuel rnár min-
de1üro11 hé két kíY;Ü1l, hogy uralmát meghosszabhíthassa. Féke az 1043 6sz(·11 ismét
behatoló IIenrik akciójútól, kmondou az 10:~0. évi magyar-német háború kapcsún
e lfoglalt területekr61a Lajta és a Morva f"o lrók környékén , sfü még pénzt sem sajnált
a békt"·ért. A m agYar krónika szerin t ami kor Aba biztonságban érezte m agát a nénw-
l<'któl , fell"edte igazi a.rcát.
>:yíltan a Szent lstYán-i alapok lerombolásúnak a szándéka h úzódott meg Aha visel-
kedése, értékítéletei m iigöu. Aba szerint „az uraknak minden közös a szolgákkal, s az.
esküszcgt"·st is semmibe vette. Megvetette ugy<mis az ország nemeseit, és mindig a
p;1rasztokkal meg n emtclen ckkcl tartott." Az elííkelííket sértette, hogy a király „nem··
td e 11 parasztokkal lakomázik, lc>Yagol és folyton velük társalog".:•4 Noha az l~jabb szak-
irodalom ban fe lmerült e magatartás magyarázataké nt, hogy Sámuel- püspükci tan<Í-
cs(1rn - iískt·resztén y elve ket kívúnt érv(·nyesíteni, m égis inkább arrn gonrlo lhat1111k:
szahad teret biztosított a pogúnysághcw. h úzó erííknek. Teret n ye rhetett Aba környe-
zetében a Balkúnníl sZ<i.rmazc'i bogum il eretnekség is. Gellért püspüknt'k ekkor író-
dott, röYiden Deliberatio ... ('Elmélkedés') cím(í teológiai munkája f6leg az Aha kora-
lwli \·iszo nyohól fest érzékletes kt-pet. Kiderül, hogy Aba alat!J~éJ.:12.e- sz.ru:ítottúk a
kcn..:sz1{·11y egyh;'1zat, a púspi)köke t_m e llc'íz1ék„ a papokat nem tmgedték szólni. Aba
S;ímuel a püspökök megadóztatását tervezte, s \isszaköYetelte az egylüzn ak tett fe l-
;.~jún lúsokat. Gellén <'h'J'enesen annak kimoncl<i~áig jutott el, hoh'Y egyeseknek „az a
szándékuk, miszeri nt. .. az egyház ert:je és tekintélye minálunk az eretn e kek kénye-
ke clw· szerin t végül teljesen meggyengüljön ". Nem hagyott kétséget Gellért aziránt,
hogy a „gúgüsök hatalma" és az „eretn ekség" a „legdrágább köntösök alatt talál egy-
másra":' · vagyis az eretnekség a maga egyház-és államellenes tan aival betagozódott az
Aba-kori r\>gi \'ágású urak és Aba S<\mucl pogány gondolatvilágába. Bár \ 'atl o lyan
 :'1. l\Ü:LY KRÍZIS JD(ÍSZAKA 117

forrásunk, amelyik l 044-nél a magyarok pápai kikiizi>sítésér61 szúl, .m ivel kir:1lyukat

(Pt>tert?) meggyalázták, de az t>rtelmt>zi>si probli·mák miau n Aba Sámuelre és híw-
ire aligha vonatkoztatható.
Aba S;'unuel bázisa fokozatosan szúkült. Akik Péterrel szemben támogatt.ák, mert
beime"lfüták az idege-r1e1Z elt<:rra-1m:rgyarországi el6kel6k ér<lekeine k Yédelmez(~jét ,
aki maga is egy magyarországi nomád uralmi képz6dm ény (a kavar törzsszövetség)
vezc té~je volt., jobbára csalódtak. Aba Sámuel kétségtelenül háttérbe szorította a Péter
alatt er6teijesen frvényesü 16 német és olasz befolyást, <le nem tartotta feladat{mak az
állam f>s az egyház- István élete legf6bh mlívei - megvédését, elknkez6leg, olyanokat
aktiviz:1lt orsúgl:1sa, akik ezeknek az intézményeknek az eltörli·s{·n· törekedtek. I\'e-
rnesi összeesküvés készült Aha ellen, mire 1044 t.auisz.fu1 a kir;llv Csan;ídon 50 elúkelút
megöletett. Ezzel betelt a pohár. Az Alüval elégedetlenek a i{i'.met uralkOdohoz lor-
dultak, kérték, hogy ne tííije tovább Aba magyarorszúgi rémtetteit. l\1ivel Aba nem
t<·~ jcsítette a németekkel kiitiitt b éke bizonyos ponyait, ez szintén a magyar kir;'1h·
ellen i fellépésre késztette Henriket. A betörő német sereget magyarok vezették ;ít a
nyugati hat;írvt""delmi akad(tlvokon. Az ü tközetet 1044. július S-én vívták meg J\.frnlú-
nél (< ~yőrhöz közel), ahol az Aba seregében felwrnulú, de Péter iránt hli r.lli].gy.arok
kiYáLísa ~1iatt a német uralk9dó gyűzelnwt aratott.._l:sákmárwul esett Aba aranyozott
lánclzs<íja is. Ezt és a magyar kirúly koronúját Henrik hamarosan Rómába küldte. Aba
elmenekül! a csatatérról, de elfogtúk, a németek és Péter magya1:jai közös ítélete alap-
jún k~'.J,ték. Tetemi·t néhány esztendő múlva exhnmúlták, „szemfodckt és ruhflil
- leg aLíbbis így tudta az Aba em lékét kegyelettel 6rzú népi cmlt»kezet - s(·rtetlenúl
találták, sehhelyt'i begyógyultak",:;'; s ekkor temették el Yéglegesen az általa alapított
abasúri inonostorba.

Péter második uralma

A m én ['( íj csata megnyitotta az utat_I>éter vis~~éréséhez. Péter másodszori magyar-
orsúgi uralmút ~mmár egyértelmííen a n émet támogat;ís tartolla fenn. I\'émet for-
rás (az Ahaichi !<\·könyv) beszélte el, h<ig y e csata-tttf.:m-a-magyarok tömegesen hó-
doltak III. Iknrik el6n, majd na,>.,")' kísérettel Székesfehér\'árra mentek, aho l a né-
met uralkodó személyesen ültette Pétert királyi trónusára, s megkísé>relte kibékíte-
n i egymással Pétert és a magyarokat. Henrik \'égül engedélyezte a k(Tclmezéíknek a
német jog· használati t. I Iogy Péter már 1044-ben tényl~e~cn IIenrik húl~:se lett,
aligha kfaséges. A formális'aktusra sem kellett sokúig vúrni. A ilenH:•t uralkodó a
következ6 ( l 045.) t'.\' pünkósdjét szintén Magyarországon töltötte. Ekkor nagysZ<i-
rnú magyar és né:m e tjelenl é1ébe11 egy aranyozo11 l;índ7~;wal szirnbolizúlva Pfter (uad-
ta Magyan>rszúgot urának, Ilenrikn6lc Péter német segítséggel szerezte vissza ki-
dlys<ig:1t , de német hlíhéresként is els6 uralkodásának programj<í t kívánta megYalú-
sít.ani: er<Ssíteni az úllamot. A Magyarországon bevezetetr b~jor törvény hatékonyab-
ban védte az uralkodó elit vagyonát és hatalmát, mint István törYényei. Rövid ideig
tartó második orszúglásáról keveset tudunk. Bizonyosra velwtú, hogy az Aba ;íltal
eltörólt adókat ismé t kivetette. -
· P<"te r Uf<.lhb ura1mávat szemben elégedetlenség támadt a t{1rsadalom külön bözú
vezet6 küreiben. Az egyik összeesküvés Viske, Bolya {;s Bonyha nev{:hez ffíz6dik. Viske
Aba S:mmel egvik föembere \'Olt, ebb61 kiivetkezúen pogány érzelrnü lehetett. Bolya
és Bonyha az 100:1-ban legyúúitt erdPlyi Gyula fiai voltak. Anonymus - k<~;[m t sem
hitelt frdeml{í módon - mind Gyulát, mind fiait pogányoknak minc'ísíti. Ok l'i·ter
 l IH !i .. \Z .\:r.IAM vA1A<;AGA F.s A \ 'ÁLSÁG '.\IE<.:or.nAs.\

alatt I stván király idejét siratták vissza, aki „szerette és felmagasztalta őket".~ 7 Nyilván a
(~yula-Jiak is - 1ahí11 a pogánysághoz llúzú érzelme~k miatt- kikerültek Péter udvará-
húl, és ez á11ította őket élesen szembe Pfaerrel. Osszeesküvésük kitudéidou , Péter
kegyetlenül leszámolt mind a \'ezetőkke l , mind a résztvevőkkel. A másik ösyees~üv(·s
Csanádról indult ki , bizonyára Ce l~ pü_s pgk á llt az összeesküvó"k élén. Ot Pélerrel
i.:~alácljuk velencei e llentétei á1fuották szembe, társait- mint a magyar krónika írja -
„11l-pük romhísa ".-.~ ~otivá!ta a Péter-ellenes összeesküvésre . .J}l>veteket menesztettek
Vazul szúmíízölt fia i hoz,..!~ndráshoz és Leventéhez Oroszorszúgba, s nekik <~jánlották
fel J\1ag.-aror:-;zúg trónját. Ebbe a 16papi-főnemesi összeesküvésbe torkollott a Va~
wzeue tdkel(·s.

A Vata-felkelés
\'ata Békés Yúrúnak ura volt, Yalúszínííleg a Körösök Yidékén megszállt eg·yik magyar
törzs n'zeü~je. J\fúr korábban folyhatott ill térítt"·s a kereszténrséget befogadó szom-
5zéclos \'idékek.r61, \ 'a ta is k!-resztény hitre tért. Az í~j vallús felvétele· azonban bizonnyal
poli.Likai számításból történ t, ez lehetett a feltétele annak, hogy \'ata megmaradhas-
, S<lll a törzsi terület élt-11. Helyzete tehát Aba s:1mu e léhez has;>;llíthatott ,' aki szintén
frdekh(íl \'állalta a kereszténységet, ennek fe;jében megt<u-thatta törzsiségben gyöke-
rezú hatalmát , s amikor lehet6sége \'Olt, le\'Nelle álarcát. Vata számára ez az alkalom
1°'16-ban érkezel! d. Péter erú"szakos akciúi válthatták ki Vata felkelését. Elképzelhe-
tcí, hogy Péte r kísfrlctet tehetett Békés \'árának elfoglalására, Vata elmozdítására és
s<üát ispártjának odaültetésére. A kereszténység zászl~ját magasra emeltí, né metekre
(·s olaszok ra épí16 Pl:terrel szemben Vata a szabad magyarok tömegeire támaszkod ol! ,
mozgalma ideolúgi<"ü ~rnl a pogányság kínálkozott. A magyar krónika leírása szerint
l O·Hl-ban a frissen keresztény hitre tértek közül Vata „volt az első, aki a démonoknak
s7entelte m agát, lehorotváltaua a fej ét, és pogány szokás szerint csak három varkocsot
hagyot t meg",""' majd felb1!_jLúsára az egf>sz nép a pogány isteneknek szentelte magát,
t>s !(>húst t>!tek. \'a1a felkelése Békésb61 indult ki, h amarosan azonban Kelct-Magyar-
<p:S4ág nagy n~szére át terjedt a mozgalom. Eretnekek is csatlakoztak hoúa~ akiknek
;'tlJam- és egvhúzellenessége e"gyb'e"t'a-g-ort a rc.>Ikel(ík hason ló köve teléseivel.
Ami kor a (~ellé n w•zette össszeesküv6k hívására Oroszországból visszaérkezett And-
rás és LeYente , a Vata-felke lés résztvev6i Abaújvárott eléjük járulva azt kérték a po-
gúny h;~jlarnú \'azul fiairól, hogy engedjék meg: „az egész n ép pogány vallás szerint
(•!jen, rn egiill1esse a püspököket meg a klerikusokat, leromholhassa a templomokat,
e lvctliesse a keresztény hitet és bálván yokat tisztelhessen. »1>o A hercegek neh fa válasz-
tús e lé kerü ltek: maguk sem ítélhettek egységesen.fi..ndrás már Oroszországban ke-
res7.t(·ny hitre tért, J..ereute \'ÍSZOlll megmaradt pogányna~. Püspökük hívták tíket h aza,
akik a távoli Sz(·kesfehérvárott tartózkodtak, (ík viszont Ujvárou hatalmas pogfoiy tö-
m<·ggel talá lt;\k szembe n magukat. Ráadásul tudták, a hatalom birtoklásáért meg kell
m érk(ízniük Péterrel, n em kéizömbös tehát tömegbázisuk. F~~ltf};. a..kö.Ye_t_el~snek:
jóv:1hagYták...'.1....J?2!5Úny felkel6k programját. Azok nem késlekedtek. „Megölték a kato-
lik~1s ii'ilelorn'í kI;.:rf_§Kat és ~-íl~~ía ·at, mef1erür_@'1o+cik1sten so~ris. A7.-
u tán Péter királfClTen frllázadrn mincten n c°:' nH"tet és latint, akik J\fagyarország-szerte
külö nT(>JetiSztségeket Yiseltek, csúf halállal ö ltek meg. ""1 Akcic~jukról és tettcikröl kó-
\'etek ú~jún LájékoZLattúk Pétert.
A nyugati Felvidéken tartózkodó Péter sietve átkelt a Dunán, és Székcsfehénárra
indult. A kapukat bez[trták eWue, a király kh'iil maradt a városon. Ugyanekkor a püs-
 A MÜ .Y KRÍZIS mc)s/_•\KA 11 !)

piikök és vih1giak Sn~kesfcht-rvárró l a ht·rcegek köszöntésére indultak, s megt'>rke:ttek

a pesti révhez, ahovú k<izhcn elfrtek \'at{1ék, és ahm·f1k<izelt>deu András és L<:'\'ente is.
A rév budai olclatín a felkc líík a püspökökre rontottak, cle kivúJtképpen (!sillb:t. volt
Lá111:!_dás1i.k célpontja. Kün·kkel dobálták meg, majd kocsis tul a m('Jyhc Laszított:1k a
Keleu-lwgyről (amely késü"bb kapta a (;ellén-hegy n evet), a félholt püspükiil lú11d:ts;í-
val ledöfték. Péter király mellett Gellért számított \'atáék egyik f6 ellenfelének. i\líg
vele körülményesen végezte-k, kél másik püspöknek sikerült egérutat nyerve- átkelnie
a Du11;ín. (;elléntel szemben Yalúszínlíleg szc-rnélyes bosszú ffüötte \Tatát, hiszen csanádi
püspökk(·nt a vele közwtlenül szomszédos terüle t felett h')'akorolt egyházi fen n ható-
ságor, s té rít() kísfrletek is els6sorban Ge llért részéról és a csanádi cgyházmegyi·bííl
érhett[· k \'ata területét. A pesti r{·vné l tm•ábhi püspökök szcnvecltek vértanúságot , így
a lhmán át me1wkül6 kt'-t püspök egyike. A másikEiP.!!J20t az idííküzhen odaért Arnl-
rás herceg mentette ki a:t eretnek.eUs:zébiil. A Dunán való átkcll-sk.or \'eSZletLe ~letC:-t
a
Szolnok isp;ín, alzihen Tisza-vidékr61 a Keleti-Kárpátokig elny{1Jó Szolnok megye
első, névaclú ispánj:ít lát haijuk. Míg Gt'llért clélkeletr6l, clélr{íl, addig Szolnok észak-
nyugatrúl és északrúl jelenthetett fenyegetést Vatáék számúra, haláluk tehát szerve-
sen összefügg a ldkcléík t>redeti célkitíízéshcl, az állami hatalom és az egyház meg-
gyengítéséwl, eltürlést'>vel. „Oly sok pap és világi szenvedett vértanúságot ama napon
Kriszms hitéért - í1:ja a magyar krónika -, hogy számukat csak Isten és az angyalok
tu~ják. ""!
Péter közben a kapuit bezárt Fehérvúr alól Moson felé menekült, hogy osztrúk
földrt> szö~jün. A 111agyarok azo nban mfü· lezárták az ország kijáratait, ami lelwtetlen-
llt~ rette Péter számára a kijut:ísl. llm•anakkor .-\ndrás is visszahíYta a békesség csahírd
ígéretével. ~szafordull, ám ;uuikor a Fehérvárhoz közeli Zámoly faluban Aml-
rás kÖ\'t'te el akarta fogni, t>gy ucl\'arházba szorulm három n apon át ,·édekeLett, cll'
emberei elfog)'\~án me llőle, í~gságba esett. ~1eg\'akítollák. Az esemt>nyekhez korban
közeli J\Jtaichi Evkóny" szerint a pogányok fosztották meg s:teme vil;"1gától. Eszerint
Andrást és Leventét egészen Fehérvárig kísérte Vata népe, s Ccllén és Szolnok mel-
lett harmadik ffí ellenségükkel is sikerült ' 'égezniük. Az egyik h íradás szerint Péter
rövidesen mt·ghalt, az últala a lapított pécsi egyházban temetrék e l. (Mi\.~ forrásadat
szerint azon han l 059-ig é lt.) A pogány Levente is, ezckhcn a napokban hunyt el, rúla
azt jegyezte meg a magyar króÍÍika: „ha 1ovftbh élt volna, és elnyeri az orsúg feleui
hatalmat, kt·tségkhiil rnegrontol ta volna egész Magyarországot a pogány búlvány<mís-
sal. "''1 Levent{·t pogúny módra tenl<'tt{~k el dédapja, Taksony nagyft:jeclele m mell(-.
Ft>ll ehe tő, hogy \'azul h ;'1rom fia közül Lt>ve n te volt a legidíísebh , így a korona éít
illette volna. Ez a ti-ny ráYilcígit annak a kockázatára, hogy Gt>llért é · társai a \'azul-
fiakat hívták be Péter ellcrn"ben. Aligha lehettek egészen bizonyosak ahban , hogy
Levente és Andrús h;tj landók Jeszn<:>k kün:· tni az István király által kijelölt rnualat an-
nak Péter alatti túlzásai n élkül , azaz hogy olyan uralkodó lép majd Péter helyére, aki
képes lesz rátalálni az állam vúlsúgáhól kivezető úrra.

1. András
Lt•vente hal;\lával egyfrtd1m1,•é vált a trón sorsa. lfr±0 <>szén I. András került t-.Iagyar-
.or.sz;'1g élére. Arnikm- Székesfehén-árott királlyá koronázták, csak a Var.a-felkelést túl-
élíí h ;í.rom piispiik állt mellette. Bizon talan, hogy a 19. század második felében a
Nyitraivún kún cléíkerült koronát Y<tjon IX. Konstantin ..biz.án.ci..c.sászár küldte-e Aml-
rásnak (s a koronázást esetleg ezzel h<~jtol ták vt'>gre) ,~y p<>dig.l<a!Q!_1ai zsákm:íny
120 6. ,\Z AU.AM VALS.\GA ÉS A VÁLSÁG MEGOLDÁSA

fonn{~júbanjutott-e cl t\1agyarországra. (Mindenesetre András alatt a magyarok har-

coltak a Bizánci Riro<lalom területén, egészen Szófiáig nyomultak, amint erről írott
forrús szól.) ~ iatalorn binokába11 Andrásnak múr nem volL szüksége a pogány és
eretnek ti>rnegek támogatására, ezén a felkelést leverte, vezet<íiket kivégeztette. s~~ját
meggyéízi'ídésénck 1negfelelé5en, Yalamim az ország egyházi és yilági eléíke16inek óha-
jára „ff.íbe1tjárú bún tetés terhe alatt egész népének elren<lelte, hogy a korábban enge-
délycze t t pogfü1y vallással fölhagyván Krisztus igaz hitére té1::jenek vissza, és minden-
ben ama törvé'.11y szerint éljenek, ame lyre Szent István király tanította őket". 1 • 1 Az új
magyar uralkodc'> tudatosan István királv örökösén ek tekilltette m agát, utasítást adott
eléí~lj<' királyi_jelvényeinek összegy(~jtés~re. András a közben császá~rá koronázott.!!l-
1Ienrik támogatásút élvező Péter ellenében került a magvar u·ónra, számítania kellett
a rra, bogy e1i-ni1>-móbh n{·met ellenakcióra kerül sor. A'vata-ré1e re1 kc1{~s iclé.ípon~iá­
han, 104G éísz<'.·11 Ilenrik éppen Itáliába indult, ahonnan csak 1047 Lavaszán tért vissza
.:\émetországba, amikor már befejezett ténnyé vált Péter trónfosztása és An<lrás ki-
rá lysága. Az í~j tnag')'ar uralkoclú rövidesen követséget menesztett IIenrikbez, magya-
r<izni prúhált,1 vétlenségét Péter sorsának afakulásában, s a német császárjóindulat:1t
kívún ta biztosítani uralmához, akár úlclozatok árán is. Arra _azonban, hogy birodalmi
_hííhén válla.ljon , miként Pl·Ler teue , t}gp_YOlt h ajlandó. Igy a katonai „megoldás"
ten't:t'eriíít elé>, IIenrik már 1047 nyarán háborúskodni kívánt Magyarországgal, hogy
bosszút úlljon Péterért, illetve hogy elfogla!ja Magy;u-országot. A ném et beh·iszonyok
azon han cgycléín• megakadúl yoz~<ík a gyors cselekvésben. Anonymus is tanúbizonysá-
gát szolg;"iltall.a mlli:.-lk: András királ y „attól félt, hogy a német csúszúr Péter kir;íly
Yérének megbosszulására Magyarországrajön". 1•:;
Ezt a cs~1szúrtú l „~j<índékha" kapotL néhány évet használta fel Andrús arra, hogy
f'elk{·szú\jiin a kikerú lh etetllnnek látszó német támadás elhúrítására. A kirá!y fclesé-
~<\11as1üzia k.edYéért , aki\BiilcsJaroszláv kijevi naITTfrjeclelcm leánya ~olt, no meg a
né metektéífV";1ló fé·lelmébt•n a zem pléni Yár ' 'iclékén egy helyeL szerzetL, közel Atiasz-
tázia sziilúfölcijdwz. Ugyancsak felesége hatásának tuh~jcloní Lható, hogy Visegrádon
keleti rítusú monostort alapított. A német t<'nnadás elleni védelem célzatával l 049-
hen a magyar- cseh határon frlépíttette Magyarhrod várát. Szintén összefiigg a ni·me-
tek elleni eló'k.észületekkel, hogy Levente halála ut~m J:azahívta Lengy<::lországból
i'>ccsét, Bélút, trúnürököséYi- tette, és 1048 táján merrosztozott Yele az országon. And-
7áSJTiag{miik tartotta meg az orszúg kctharmacl ri'sz€t (a SaTaiüüil.:"R<Jrtm.lm szerint ez
~O d.risp;íns;ígot jelentt:ll) , ~élá~;ik pedig egyharmad részt engedett át (vagyis 15
\';írispánsúgot ). Felmerült olvan nézet is, hogy ezzel a megosztással <'~' régi iméz-
, -
mény, a t ii~k rninLúra a Ln.'.mŐrök.öst megilletŐ,.etnik;ú bázis~t ,·csztell t~~ulet~ szerve-
'
zet ke lt volna életre, de mcgalaQQ_Zollahbnak tíínik arra gondolni, hogy oly;m OS7.to-
z;ísról \'all szó, amilyen rendre megtalálható a kűfa középkori népek történelmében
a f'cuch'1l is álla m kialakulásút köYet6 i dőszakba n. Kfag·a a 1iiagyar krónika is az Ancl-
rús é.·s Béla kiizö tti osztozást tt>kinti Magyarország első felosztásán ak királyai és lwr-
cegei között. Az így létnjöll hercegség (clukátl.JJi) intézménye egyfefOI a szettagolé>-
das korai, m(·g a királyi biriok túlsúlyának id6szakában felbukkanó form(~ja volt,
amelynek l<'.·tn:jöttéht-n nagy részt Yállalt a rivális herceg mögé felsorakozó ariszwk.-
r<ícia. Másfelé.íl azúltal, hogy az ország még elmaradottnak tekintett peremterüle tei n
(Nyitra és Bihar tágahb környékén ) jöll létre, az állami és egyházi szervezet tod.hhi
ki{·pítést- és megerúsítése irányába hatott. A király és a herceg viszonyában egye16:.:_~
az egyiittmúkii<l~s és a kölcsönös megértés dominált. Ennek ~sze re~'<>ft a
Magyarorszúg elleni né met Lámaclások visszaverésében.
 :\ illf:LYKR.ÍZIS IDÖS7--\KA 121

1050-ben n(·nwt kezdemén yezésre hat;írvi llongások törtek ki a magyar-német h a-

táröií,S"í~jra felépült a Magyarorsz.íg ell t'ni német támadások szempon ~jából fontos
Duna nwmi c-r6sség, Hainburg Y:ira. Ez az eseménysor a köYetkez<S évben nyíltan
kirohhanó n é me t-mah')'ar háború köz\'etlen előjátéka volL 1051-ben III. II ~i k csá-
szár vezetésével nagy német sereg indult f\1agyarország ellen. A Dunán élelemmel
rakott h <~jó h ad haladt kelet felé, a császár azonban váratlan húzással - megkerülve a
Duna és mellékfolyói, valamint a Fertő és a Ilanság nehezen járható mocsarait és
hatánéclclmi en)clí tményeit- mélyen ~ről, a Zala folyó forr<lsvidéke feló1 támadt az
országra. A.ndr.ís és fü·la a felperzselt röld taktik~ját alkalmazták. Engedték bCT1atoln i
az orságÍJa az t>lleméget: dc útjukból minrkn élelmet elpusztítollak, a n émet h <~jú­
hadat pedig-, amely a németek utánpútlásút volt hivatva biztosítani, csellel visszafordu-
lásra t-s tárnzásra bírták. Feheheté>en Fehérvár közelébe jutott a császári sereg anél-
kül, hogy harcba bocsátkozn i akaró magyar hadertí\'el találkozott volna. l!gyanakk.or
<:jsza5á1~kt'-nt a magyarok - és Yelük együtl a besen yé>k - 7.aklatták, azaz nyilakkal tá-
madták, váratlillt n.~jtaü t ése kkel nyugtalanítouák a gyötr6 éhség miatt amúgy is kime-
rüló1wn le\'6 német sereget. Eredmény nt-lkül kellett hát Ilenri knek visszaY<mulnia.
Ekkor érte a n émclt'ket a Vértes-erd6nél a magyarok nyílt t{unadása:-Akörhez:'irt
németek véqjeik elrlol >~1lásávarK<mnyítetteKre'rlmken;-S'próháh::ík megme11teni 1mszta
élctük<:t. Ila n em kevés {1ldozat árán is, de sikerü1t a császári seregnek kivergé>dnie
Magy<m>1·sz;ígról.
A né m et- magyar összecsapás után András továbbra is h~jlo tl a békére, amelynek
érd<:>kt'-ben kiYáltképpen IX. Leó pápa füradozott sokat. A fegyvernyugyás kcdv(•frt
még arra is rún:tte Andrást, hogy mntatkozzék hajlandónak adófizetésre a császár
S7.ámára. Ile nri kct azon ban még ez sem elégítette ki. A magyar krónika szerint „meg
akarta torolni a Péter e llen elkijYetcttjogtalanságot, és uralrna a lá akarta hajlani l\l;~­
gyaro rszágot".hh !O!í2-ben a Dunán vonult ld az ország ellen, s Pozsony várának vívásá-
hoz kezdett. NyolTfi'hiCiSGlm iSCTnT>izonyult elégs(·gesnek Pozsony megtörl·sér-c (·s az
út megnyitás;\ra Magyarország helsc:je fe lé. Ráadásul a m agyar sereg eg-yik YÍléze,
Zotmund ( Búv;~r Kund) megfúrta a császár hajóit. .1\7. ~jabh német hacijáraL ~~ rt:d­
ménytelenüi vtg7.<'fC'to~IZlsehl) összecsapások még- éveken át\·oltak a ném et- magyar
ha 1;lröíl,(le a császá1i sereg már nem zúdult többé Magyarországra András ala11. III.
Ilenriknek bels() neht-zségei támadtak. A megkezdett béket:1rgyalások elhúzódtak, s
közben ~ban meghalt a császár. Utóda kisgyermek.korú (ia, IV. H enrik lett. Aml-
rás szerette voli'ia a megkötend<S bé ké·t házassággal megerősíteni, ezén_feln~erül t I\'.
II!:'nrik n éívfrének•.J:uditnak, valami111 f\nclrás fiának, Salamonnak a házassága.
· Ezzel a terwel is összefügghetett, egyúttal öccsének, Béla hercegnek a trónra kt>rü-
Jt-s(·t is meg akarta akadályozni András aaal, hogy) 057-bei:i _királly;í koronáztatta el-
~-~I~zúl~t. az akkor ötéves ~ont. A hercegi méltóságot birtokló Béb~ aki J~
rás halála eset(·n az egész országra igényt tartott, háborgott András döntése miatt.
Béla bát}ja korábbi Yiselkedése alapján arra számítÖtt, hogy 6 öro ílr 1mfJcL-a koronát.
Arnikor 105.'>-l)('n András megalapította a tihanyi bencés ap<1tságot, az alapítólev(·l-
.$:'n - arliely':-1 magyar nyelvi szórványok tniatt is llCYezetes - mintegy társuralk~úja­
ként szercpe ltt'ttc Bél<'il. A magyar- német békét 1058-han a Morvarríez6n kiitiinék
iíi~1j egyezte egym~i'st a 11 éYcsJudit és a hatéves Salamo n . A né m et-magyar ellen-
tét teh;tt t'lsimult, viszont kiélez6dött András és Béla viszonya. A kir:1lyvilágosan látta,
hogy Béla ellenében fia n!:'m léphet a trónra, így hát d öntésre akarta vinni a clolg-01
BéláYal. Talán ~U-ben a Tisza-pan i Várkonyban találkozott a kirúly és a h erceg. l t t -
a hagyomány szerint - András az orszagot koriina, a hercegst-get pedig kard form:~já-
 6 . .\Z .\l.L·\~I \',\_u ;,\c;;\ ÉS A vA.u;Ac ~ff.CO U1ASA

han <uá11lotta frl Bélának, hogy a ketttí közül válasszon. \'alc'~jában csak a karctor vo lt
szaba d vúlasztania - ezt is tette -, hiszen ha a koroná{:n ny~jtolla volna a kezét, A n d-
r{1s e mberei lekaszaboltúk volna.
Bt>la a \'árkonyijclcuet ut.<in csal<ícijával és legközvetlenebb híveivel Lengyelország-
ba ment, hogy serC'get gyí~jtsön András ellen. András is háborúra készúl6döll: család-
.i<í t a ki11cst{1rral és a koroná\'al együtt Ausztriáha küldte, m~jd amikor Béla lengyel
seregekkel tört Magyarországra,~Ancirás német segítséget kapott. J obGara németek
aTIZ<>tt~1k A.ndr~1s haden:jé t, hiszen híveine k java része Salamonnal qzyütt Ausztriáh<m
\'olt, a magyarok többsége ''Íszont Béla mellé á ll t a testvérharcban. Az összecsapásra a
Tiszától keletre került sor, Béla bihari h ercegségében vagy annak közelében, ah o l
Béla gy6zelmct aratott. A legy6zölt és nyugat fel{· menekül{) sereget végigüldözte az
országon. A lezárt mosoni kapunál fogták el a magyarok a német sereg vezéreit, s
ekkorjutoll kezükre And~s király is, aki fogolyként rövidesen nwghalt a zirci udvar-
a
házban. Andr;íst az ~1Íta a lapított úhanyi monostorban temefilK'~I

l. Béla
B<·l;í1 1()()0. december (}-;ín ~mázt <"1k királl yá. Az új uralkodó hatalmának legitimá-
l<Ís<Í.t úgy is biztosítani kíYánta, hogy mindt·n faluból két-két Yént h írntt Székesfehér-
v:1rra. A rt'>gi id6k népgyúlését támas:.-.toua fe l ezzel az intfakedéssel. Bé la valószinú-
l q~ ez t az alkalmat kív{mta felhasználni arra, h O!-,')' 1p~ghallga:;sa a nt' p panaszait, s
keclvéhenjá1jo11az6t ümogató tiimegnek. Afrhérv<í ~i_g)~~e els<ísorban a D unán-
1ú lrú l a szolg<ík, ki\Henclúek és e lszeg{•nyeclet t parasztok sereglettek iissze. Nagy sú-
nrnk m egrémítette a királyt, valamim az egyházi és világi el6kel6ke1, akik a városba
húzócltak \'issza. Ilát m ég mekkora r iadalmat keltettek az összegyííltek ki>vetelés<'i,
amelyeket elúlj;írúik hoztak a kir;ily és a főemberek tudomására: „Engeclcl meg ne-
künk. hogy atyúink szokása szerint j)Ogány módra éljünk, hogy m eg'fóvezzük a püspö-
küke t, kihelezziik a papokat, leölclössii.k a klerikusokat, fd akassznk a dfasmaszecl<í-
ket, leromboljuk a templomokat, összetüxjük a harangokat. ""7 A király háromnapi
gondolkodási idút kért. N em azért, mintha gondolkodnia kellell volna, hiszen len-
gyelországi m egkeresztelke d ése óta mcggy6z6déses keresztény volt, hanem azért,
hogy ez icl{í a latt megtegye a szükséges intc'·zkedéseket. S valóhan három nap eltcl-
ti•\'C' I a - v:1laszt Y:."irú - tömegre fegyveres katonák rontoltak, szétverték az eg)'he-
gylílteket, sokakat m egültek, másokat m egkorlúcsoltak, az elöljárókat fogságba ve-
IC't té'k, így csil lapít\'Úll k- a pogányjclkg\í lázadást.<3-?(,..1 ~k
E lter:jl·dt nézet, hogy ennek a 1112.zgalciilln""á"ln 1 ve3etűje az 104G. évi felkelés {·l{·n
<í líú ;._'.a1;Ín!}k a lia,Jínos volt.JánosrCil annyi t tuclunk, ho!-,ry apja pog«Íll}' szerLar túsát
kiiwt te. rnrázslt> ki1l,jósn6ket és táltosokat , tehát a r(:gi világ „papjaiL" gyííjti>I te maga
kiiri-. l\far nem apja v~lr:1ban , Békésben é lt, hiszen a magyar krónika azt írja: „ezek
varázsigéi nagyon kedvessé teuék 6t az urak szemé ben."';~ Vagyis a pogány ha!-,')'Olllá-
nyok (írz6it tömörítette maga köré, s ezekke l a regösökkel, mulattatókkal látogalla
sorra a még pogány érzelrmI urakat. Gellért püspök mlíve, a Deliberatio az 1040-es
t>vekben valóban említést tett azokról a „rossz keresztényekró1", akik mindennap a
bohócok ostobaságaival töltötték idt;jüket.6q Bé la keményen fe llépett az ilyen jele11s{·-
g·ek ellen. A király fogatta e l Vata fia.János egyik „papnőjét", Rasdit, s o ly sokáig tartot-
t.a börtünhen, hogy ott Yeszett el. Valószínííleg Béla volt az, aki m egtiltotta a keresztt--
nyeknc k, hogy fe leséget vegyenek Vata és J án os nemzetségéb61. Az 1061. eleji fd1ér-
\'{1ri t<inwgnwgwozdul;is nem ig€>nyelt wzct<ít. A mozgalom jelszavainak frltúntí egy-
 J\ :vrf:LYKRÍZIS IDÚS7AK\ 123

hecsengése Vata másl'él évtizerlde l korábbi felkelésének progT;unponüaival n em jt•-

len ti a ké· t akciú rokonít hatóság(1t. l l gyan mindké t m ozgalom a pogány ideoló gia tala-
ján áll t, de eltérő volt tartalma és tö m egbázisa. Míg 1046-ban Vata ö nös céljai érdeké-
ben p<>g<ínyjelszm·akkal a szahadok széles tömegeit tudta feJyonullatni, addig LOfü-
ben elséísorhan az aláve tettek éltek azzal a lehct<>séggel, hogy egy kcvt>ssé átgon dolt
királyi intézkedés átsegítette 6 ket a középkori népi mozgalmak legnagyobb akadá-
lván : az e lszigett•ltsé:gen .
. Béla alig háromé,:es uralkodása alau ( 1060-106~) tanúbizonyságát adta uralkodúi
ké pességeinek. Nem forralt hosszút azok családt agjai ellen, akik Salamont követw·
elh agyták az országot, h anem vigyázott rájuk C-s jaYaik i·pségére . Fon tosak gazdasági
intézked ései. Azok a korábbi vélekedések, h ogy Béla már her cegként jó minéíséglí,
ért(:kúlló pénzt \•eretett, és ezt a gyakorlatot folytatta királykén t is, az í~jahb kutatások
tükrében nem igazolódtak. Királyként 1. András clen;'iraihoz képest lényegesen ki-
sebb á tlagsúlyú pénzt veretetr. A krór~ ika d icséretére legfe ljebb utóda, Salamo n fr-
méivel valú össze\'etésbcu szolgált rá. Armaximúlás.l Yalósilott meg, a magyar krónika
szarni szerint „n<'m engedte 11gyanis;l10gy a keresked tík és pénzYáltúk utálatos és
tt"lh ete tlen kapzsiságukban túl nagy hasznot zsebeljen ek be az egyszertí emberekt 61
i-s a parasztoktúl". 7° Feljegyez ték róla, hogy enyhített a terheken: bizonyos ad c'i ka t
és a régi ta no zásc~k;}; t elengedte. /\2 addig Yasárn ap tartott Yásárokat a szom hali
- napra helyez te át, ezzel m egszüntette a vasárnapi istentiszteleCTegnagyoh1J ko11k11-
m1ci ~já t. (Ezek közül néhány intézkedését újabb feltevés I. Cézáh oz kapcsoUa.)
Béla Szekszárdon alapílotl monostort. A h itélet ler:jedésének nyilYánvalú bizonyí ti•-
ka, hcígy 1061-ben immár világi előkelő, Ottó somogyi ispfo1 lé tesített henct-s apát-
ságot Zselicszentjakabo n. Béla királyságának hei a latt, noha m aga tö bb m int egy
évúzeclen át a hercegség ura volt, nem támasztotta fel a clukátus incézményé t, azaz
n em osztozott sen k ivel sem a hatalmon. Béla helpoli tik<'ijában a válság sikeres .leküz-
désének j elei mutatkoztak.
Salamo n némewrszági tanózkod:tsa, egyáltalán Magy;u-ország újabb e llen téte a Né-
met Riroclalommal rányomta bélregé t Béla rövid országlására. A német király udvar<'i-
ha11 múr 1061 elején birodalmi tanácskoz:1s túrgya volt, hogy mikl·nt szerezhetn ék
meg Magyarország-ot Salamon számára. Béla hiúba hocs:1totta szabadon a fogs:1gba
ese tt IH~me t e lóla·léíkel, hi<'i ba meneszte tt követséget 1063 nyarán né met földre, h ogy
megmagyarázza szem élyes ártatlanságát Salamon távozásában , hiába ígl'·rte mt>g a lwr-
ceg-st~g f~jébcn a kir~t!yság visszaadását Salamonnak, a birodalom eltökélte a harco t
Maf,ryarországgal, s IOG3 szeptemberében r~,g!nc!.!!Jt a_n émet támadás. Küzben~lút
.blllese t érte, clömösiRüriájában__az összeomló trón sú lyosan m egsebesítette. Fflholtan
Yitték a b e tür6 n émetek elé, majd a német sikerek hallati1ra meghalt. Az általa alapí-
tott szekszárdi monostorban temetti': k el._Fiai, (;éza, László "eSL';i;1pert látták, hogy
nem tudnak e redményes elle n állást tanúsítani a n ém c r segítséggel Yisszatfréí Sala-
m onnal szemben, így ki tén ek eléíle, s Len~D·elországha távoztak. Salamon a németek-
kel t'h')'Ütt akadfüy ta lanul jutott el Szf~ke-;,lehér~·áríg, a11o(!.lliIB éíszén l\faf,')'a:rorsz:'ig
.]5.ir<íl ·fo~ koronázták.

Salamon
~ahb magyar királyi ültetett ce hát n ém e t uralkodó a trónra, hiszen Salamon feht>rv;'1-
ri koronázásán IV. llenrik szem élyesen j elen volt. Esküve l erősített e meg a b &kt•t a
m agyarok, illet\'e l'tj királyuk között .. Salamon ekkor nem vfülalt ném e t hűbér t, dc
 124 li. AZ 1\IJ..\M \ '..\LS..i..CA f:s A \ '.ÁL'>ÁC: l\!ECOI.DÁSA

nem maradt húlátlan TV. 1 Ienrikn ek a segítségért: a császár - írja a m agyar krónika -
azt köwtt>en ti•rt haza, hogy „Salamon klfaly b6kezffen megajándékozta Magyaror-
szúg gazdag kin cseivel ".71 A Henrikkel eg1'Ütt MaITT'arországra jötl más ném et eliíke-
l<ík i~ ua~'!.'.Jlllal~kat kaptak. Salamon ~;ónra se'iítését hc'inorálta a király an~ja an-
nak a szahlyán ak az e l ~jánclékoz<í sával Nordhcimi Ottú b ~jor h erceg számára, am c ly-
réíl késiihb a né met h aITT'Otnány azt tartotta, hogy egyenesen Attila hun király karclja.
Salamon uralkodása alat t a magyarországi be lpolitikai életben nagy szerep h ez jutot-
tak a Géza nagyft;jede lem, illetve Péter király korában b ejött né met családok leszár-
mazottai. Salamon legf6bb tanácsad q ja Vid volt , aki abból a családbó l származol!,
amely SvúbfúldréSl, StaufvárabOrali~(két évtú .c·c1del korábban , Pé ter u ralkoclúsa alatt
jiit t 1\1agyarorszagra. E1.t a n emzetséget késóob a 11-1 2. század fordul (~ján élc) testYér-
pár, (;ut és Keled n yomán Gutkt>led nemzetségnek nevezték. Salamon seregeinek
élén Bútor Opos áll t, 6t meg a maITT·ar krónika minösíte lle Vecelin nemzetségi·b{íl
valcínak, \'agyis annak a - Koppány ellen gy6ztes - hadvezérnek a leszármazot volt, ua
aki G(•za nagyl'<:>jeclt>lern alatt B~jorországból került l\lagyarorsz;ígra. Az H)()g után
mc:geró"södő m agyarországi némt't hefoly[lS j ele, hogy Salamon clenátjainak é rnwkt'·-
pt>i 11 nt'· mct h at.<Ís mutath a tó ki. A rendszertelen litem íí pénzítjít.ást talán Salamon
kirá ly wzctte hc, de ink~tbh cseh , mint n éme t min t.át kö\'etctt.
l\Iiu tán IV. Ilenrik elhagyta az országot, lengyel csapatok támogatásával megjelent
§za. Salamon e rre a nyu gati hal<Írszélre, oson várába húzódott vissza-:-:i \ fegyve res
harcot a püspökök békeköz\'etítése hárította el, ffíleg Dezs(í püspök fáradozott sokat
azon, hogy (;éza a hercegség üjében e ngedje ;ít hékéYel az o rszágo t Salamo nnak. A
kiiz\'ctít(·s eredm énnyel ján, Salamon és (;éza l 064 januárj föan Gy<írött kibékült egy-
m :íssal , m ;~jcl a Pécsett köz()sci1 e ltó1tótt hús\:t'~ ti ünnepek alatt maga Gez;Í fielyezte
Salamon f~jére a koronát, 6 pedig h1egelégedett az ~)rszág harmadát kitevéí hcrceg-
S(;ggel. Ez t köw' t(íen hosszú éYekig éke fu)uolt a király és a herceg között~F:ITT1üttes
fellépésük szám os eredménnyelj árt. ~ban a karantánokk.al csatázó ZY<mimir h or-
dt orsz;ígi bán rn egsegítt°'sére szálltak.!._gyiittesen hadba. Zvonimir Géza sógora Yolt. A
ha<ijúra tbúl Yisszatértükben r észt \'ettek a szintén n émet származású somogyi ispá n ,
<>ttó kc; résfre a zs elirszen~jakabi ben cés m on ostor felszentelésén.) Ofi7-be n cseh se-
reg tiirt be az országba, és Trenrsénig hatolva sok zsákmányt szedett. Visszacsapás-
TI·n t a kir<íly és a herceg cseh területet pusztított..l.Q§8-l~n besen y6k és ú zok zúdul-
tak l\ Iagvaro rs1.úg-ra, a keleti orszá gTész t vt>gig·prédállÚ k egészen lfüi:ar vá rúig és a t\ vír-
ségig. r\..magvar.sereg,..:' lalamon, (;éza és I~á~zf ó vezetésé~·el vonu lt had ha ~lle nük ; az
C::·s1.ak-erd{·lyi Ke rlésnél„ legyőz ték a b etolakodókat. Ezek a kel e ti nom ád be türések,
amelyek a kés<ihhi é\'tizeclekben m ég többször rnegismétltídtek, súlyos Yeszélyt j elen-
tet te k az országra. J ele n téSségükben felértek azzal a fen yegete lL5éggel, am elyet az ugyan-
csak rendszeres nyugati (n t> me t) b etörések testesítettek meg.
A kir;íly i·s a herceg szakítúshoz veze tő meghasonlása l 071-ben vette kezdetét. Ez
évben ismét h escnyó'k. törtek b e magyar területre, de ekkor n e m kelet, h anem cl(·]
J(->161. A király (·s a herceg azt gyanította, h ogy a beseny6 támadásban része m it a
n ;índorfe hérY<Íri (hclgTádi) giirög katonaságnak is, ezért harcot kezdtek a Duna-
Száva torkolatá nál li:·kvéí ertíssi·g ellen. Hosszú, mintegy három hó n api ostrom után
kei-ül t kezükre a vúro. . A visóly ezt köYet<íe n támadt a király és a h er ceg között. Géza
h erceg nyíltan a királyi koronára tört , és a kirúly rn<lta nélkül t<írgyal(tsokat kez<lett a
görögökkel, m;üd k g)"'erszünetet is kötö tt velük. A nánclo rlehén«íri vá r vécl<íi szabad
elvonul;ís fr'.jt'ben adtá k m eg magukat, a vázolt ok m ia tt sokkal tühh giiriigjött (~éz:'1-
h oz. min t Salamonhoz.. Az e ljárás jogosan váltotta ki Salamon nemtetszését. Mintún
 A /\IÖ ,YKRÍZIS JDÓSZAKA 125
~1~„ .fv;·
(;{>za semmiL nem adott a zs~tkmányából Salamonnak, a király válaszul a r\ándor-
l~hérvárntt megszerzett Len'Wi1:l:e k- zsákrn ányt (nemesfémet, drágakövet, gyöngyöt)
hÍ\'t:'Í - kó;-:u:i.k \ 'ic ( l ;S ::: urnak egyik roko11.-i , lli.-i - l>i7.tatús:írn nem ;1 szokúsos Ji:írwn
részre osztotta, ahol egyharmadnak Gézá t kt> lktt volna illetnie, hanem né•gy rés;-:re;
Géúnak UITT'anúgy egyn egyed részt ten·ezell adni , mi.nL \'idnek és Ifüinak. OJ~j volL a
Líízre, hogy a bizán ci császár - az e lfüetes táq„ryalásnak megfeleléíen - csak Gézához
küldütt követeket. hogy békét kössenek, Salamonhoz n C'm . Vid ispán szüntelenül Sa-
lamon fülébe duruzsolta, hogy fossza meg Gézát a hercegségttíl. lTITT·ancsak 1071-hen
fogfalt~ik el a magy<uuk a görögöktúl a Száv;'mál l"ek\'lí Szerém v[1rál.
A. követkC'ZÍÍ évben, 107~-hen a bizánciak visszafoglalták a magyaroktól ándorfe-
héHúrL. Salamon hadba készüléídütt, s hívta c;ézát és Utszlót is, a krímika szeri!ll azt
reméln:, bogy eg:rszerre Yégezh el minclkett(~ükkcl. A hacij~1rat eredményLhozol!: nem
csup;ín Nándorfehénártjuttaua ismét és m ost már tarL6san magyar kézre, hanem a
magyar sereg m élyen behawlt a Biz;ínci Birodalom ba, egészen Nisig. A katonai akci-
óban Salamon me llen csak Géza vett részt. A király t'·s a hercegek között m egromlott
"iszon y miatt László nem kell hadra, hanem a bihari cluk<ítushan marad t a hercegi
sereg feléve l, hogy hosszút állhasson, h a Gézúval bármi Liin énnék. e m is esett bán-
tódása (;éz~mak. De mindkét oldalon tudták: a tesLvérháború kikerülhetetlen. László
Oroszországból, m ;ijd - miután üres kézzel tért haza - Csehországh'.>l, Lampert Len-
!..,')'elorságból kfa-t fegyveres segítséget, Salamon pedig Néme tországbúl kapoll támo-
gatást. A király és a herceg között megkötött fegyverszü.net 1073-han voltaképpen
csak az üsszecsapúsra való alaposabb felkészülést szolgálta. Marchrat, a Sahunon m eg-
segítésére küldött német sereg parancsnoka, valamint Vid már a frgyvernyugv;'ts idt:je
alatt Géza meg1ámad(1sára ösztéiuöztc Salamont. Vid ekkor azzal a kéréssel állt eló",
hogy 6 kapja meg a hercegséget. :l'\oha a fegyverszüneL a megállapodás szerint 1074.
április 2·1-ig tarto tt volna, Salamon már 1074 fehruá1jában támadúst in tézett (.~éza
ellen. Géza sietve Csehország felé indult a bihari dukátusból. A Tisza bal par~ján,
Kemejnél (Szolnoktúl északkeletre) találkozou a k{·t sereg. Salamonnak ~() csapata
volt (ez re lelhe t m eg a Salamont uraló 30 várispánság katonaságának), míg Céza_júYal
kise bb h aderííYel rende lkezett, ráad ásul nélkü löznie kellett öccseit, Lászlút és
LamperteL. Géza ffíemberei a csata során három csapat várjohbágITT'al útpúrtoltak Sa-
lamonhoz. Az 1071. febru:ff 26-án m eg·vívo lt ütközet Salamon ITT'6zelmét hozta. (;fza
n yugat felé nmult, ahonnan a cseh segítséget remélte, s V~il tahllkozott a visszat{·-
n3 Lászlóval fs súgorukkal, Ottó morva h erceggel, akik er6s cseh segédcsapatokkal
é rkeztek. Vid a h ercegekkel való teijes leszámolásra bizLatta a királyt. Salamon is át-
kelt hát a Tiszán , s rnárcius 14-én Pest környékén, Mogyoródnál í~jabh csat;ít vívLak,
amely a cseh túmogatást {·Jvezó" Sjé~t és László gy6zelmével ért véget. Salamon magya-
rokból és n émetekbó1 állú serege j órc'-szt elpusztu t. _ arc rat fogságba esett, Sala-
mon pedig a hatalom visszaszerzésének rernényéL elvesztve fuLot t a n yuga ti harárszél-
re, Moson ha. l 1 esztendős uralm a a mogyoródi vereséggel ért véget.

I. Géza
A mogyoródi csata ut{m Géza és László a Dtmántúl nagy r észét uralmuk alá vonták.
Nyu gaL-Magym·országon Kapm·ár és Bahút is fem1hatóságuk a lá tanozo tt, csak egy
keskeny sávon, Moson és Pozsony környékén érvényesült Salamon hatalm a. Géza csakis
mint Yálasztott király tekin rhette magát az ország uralkodójának, hiszen legitimációs
gondo kkal küzdött, törvényes királynak Salamon számíloll. Géza szempon~j ából so-
12<i e;, ,\Z ALI .J\,\I vAr.'l.\GA F:s A \'ÁI~5Ac; 1\IEGOLDASA

kat nyomott a latban IV. I lcnrik német kirúly, illct\'e a pápa állásfoglalása. IV. I Ienriké
egy p ercig sem lehetett k(·t.s(~ges. Géza a néme t támogatást élvező Salamont győzte le,
a német uralkodc'l to\'ábbra is Salamon oldalán állt, azaz Gézával szemben . Ez mutat-
kozott meg akkor, amikor a mogyoródi vereség után, 1074 m~~j usáhan Salamon fegy-
Yeres St>gí tséget kért IV. J le 1~któl , aki - noha sz~unos bels ő és külsií gond gyötörte -
mégis h;~jlancló \'Olt Salamon érdekében h adat indítani Magyarország ellen.J 071_jú-
liusáhan Salamon a tá mogat.ás f'e:jébe n n éme t hiíbért vfdlalt. Géza megpróbálkozott
azzal, hogy a nyugati határszélre telepített hesenyó'kkel veresse vissza Salamon táma-
dásair, dc ,·úrakozásáhan csalódnia ke llett, mivel a besenyGk már az e lső összecsap ás-
ban eHütottak Salamon serege clcíl A n émet császár !074 nyár ut(~ján tört be fvfagyar-
orszúgra , a Duna északi par qán nyomult el6re, s egészen az ország közepéig, Vácig
jutotr„Géza sikerfe l a lkalmazta a_~!P_e_:1~5ell fold ~ktih~ját, to\'ábbá megvesztege tte a
n (·nwt uralkodó t'gy~k veze t ő tanácsad c~ját, az aquileiai pátriárkát, Yalamim több m ás
né met wzért, akik ennek hatására a Yisszavonulást szorgalmazták. Erre intette H enri-
ket serege nü,·ekv(í é>hsi'ge is. A német t.<"1madás rehát nem érte el cé!ját, Salamon
\'ÍSs7.ahelye7.t'·sét a kir<i.lyságba, de t.artósít0tta Salamon helyzeté t Pozsony és Moson
kéirnyt'·kt~n , ahol mag< í.t királynak tart\'a - d c a közkele tlí vélekedéssel e llenté tben ott
p(·nzt nem \'en·e - é\'eken át, egészen 1081-ig élt. A német támadás visszaverése után
~a lwrce~~~l-ászlómtlz adta.
~lég Salam on o rszáglása idején, 1073 6sz(·n Gi-za felvette a kapcsolatot a közé pkor
eg:·ik lc:>gn agyohh hatású , az cgyhúz érdt>keit a legkóvetkezetescbben képvisel(} pápá-
val, \'II. C~t>rgellyel. Ezzel az le hetett a cé!ja, hogy - a pápával élesen szemben állú IV.
I knrik által támogatott - Salamon ellen ébe n támogatást, koronát és királyi elisme-
rést nyerj e n Rómától. A pápa l 074. m árcius 17-én kelt levelében azt írta Géza h erceg-
n ek, hogy „a mi szeretetünkról légy meggyőz(ídve . Minden kétséget kizáró módon, a
leglwnsúhh atyai jóindulat~al biztosítunk afel6l , h ogy mindazt, amit javad és állásod
igényel, t6lü11k el11yt>1T<l. " Am a pápa mt~g ezé\• október 28-i, Sal<un onhoz írt levelé-
ht•n is út tekinteuc a „magya rok királyának'', annak elle n ére, h ogy szemére vetette:
n émethar<íts;íg-.1 miatt „a mi jóakaratunk.ra nem számíthatsz", s figyelmeztette Sala-
mont: „csak úgy uralkodh atsz, h a jóvá teszed hibádat, s elismered, hoi,iy az országjoga-
r<Í I az apostoli s nem a [n émet] királyi felség jóvoltáb ól nyerted e l. " Gergely pápa
1075. múrciusi és áprilisi, Géúhoz intézett levelei még mindig ,,l'vlagyarország herce-
gének" és nem királyának íródtak, n oh a itt a római főp ap m ár arról szólt, hogy Sala-
mon u ralkodását, aki az orsz~tgot a német kirúlytól és n em t6le vette á t, isteni ítéle t
akasztotta meg, s ugyan csak Isten ,,neked adta át a h a ta lmat az o rszágban ". VII. Ger-
gely n em h agyott kétséget abban a tekinte tben , hogy Magyarország „más országok
királyán ak n em le he t aláve tve, hanem csak a római egyetemes an yaszentegyh áznak".n
Ez aztjele11tetw, hogy VII. Gergely- bizonyára már a tárgyalások kezdete óta - ahhoz
kötötte Géza támogatását, hogy az i sme~je el országa felett a pápai fennhatóságot. A
p ápa t'S a német uralkodó között a püspöki invesztitúra (beiktatás) ügyében, valójá-
ban pedig a keresztény világ feletti lelki és valóságos fennhatóság gyakorlásának kér-
d{·i;éht:> n kirobbanó e llentét idején mi n d a n ém et király, mind a római pápa sajál
föség(·nek elismcrés<·t várta és kíván ta m eg Magyarországtól.
Qfl:-L~n:1 IV. l-lt:'nril;nek nem akart meghódolni, _sem VII. ~gelyt n em ismerte el
hübérurána~, így szükségszerűen fordult figyelme a l,;,_armadík eu rc>pái hatalmasság,
Bizán c i~ . VII. Dukasz Mikháél (Mihály) konstantinápol}'l császár szám~em volt
Ísmeretlen Géza, hiszen 1071-hen , a nándorfehérvári fegyve rszünet idején már fe l-
ve tték egymással a kapcsolatot. A bizánci uralkodó nem kötötte nyílt alávetésh ez Géza
 A MI::r.v KIÚZIS rn()SZAKA l '.!7

elism er·ését, ismeretlen icl6pontb;m (a legnagyo bb valószínűség szerint L075-ben ) ko-

ron;ít küldüu neki. E korona, mint a ~Koron a alsó r észe (az t'.m . o-örüg koroi1a,
rmvríllGrrm·á), mai napig m eg-rnn. A koronán a császár t:~s a társcsászú~ ki!pe méíl'e1t
fennmaradt C:éza ;ílm1zolása, s<Ít a „Gf-za, Turkia [ :\1agyarorszá~?;] hívó' ( hű) királya"
fdirat is. Nem csak a szö\•eg nevezie Gézát királyna k, hane m a kép is ;umak ábrázolta.
Mivel a görög fo l iratb~m o lvash ató f1isztmz szónak ef,ryarán l rnn 'Jní' {~s ' hív6' jelent{·sc,
leh ehe tl:í, hogy itt n em ( ;éza keresztényi (hív{í) voltára akartak u taln i, hanem Bizán c-
hoz való viszonyát (h(íségét) kívánt;ík a jclz{frel ifü"tni. Bizúu c ezzel a koronával jelez-
he tte azt is: C:éza és országa a keleti birodalom híveként további támo gatásra is szá-
míthat. Ez a szövetségkötés lez~irta az 1070--es évek e ls6 felént"k mag"}'ar- bizánci ellen-
té teit, a császárság visszakapta Nándorfehérvárt és Szerém\'árt. Ezzel <"g}' idlíht>n Géza
.feks.~giil v~tt~ ~iüna..dén é bizánci h erceg;nlít, ami politikai indíttatúsú volt , a szöwt-
sh{ zúlog;'ml szolgúlt. C~ézá t a VII. Mikhúél császártól kapott koronával koronázük -
n~lh et lícn 1075-ben - királly.í. Mindenesetre 1075-ben, amikor Géza megalapította a
garamszen thencdeki lw n cés apáL5ágot, ~m n ak alapítólevelében a Géza név m ellett h asz-
nálta a - tabn a korona elnyerése utfü1 felve tt- Magnus keresztényi n evet (anw lynek
C).,')' alakváltoza ta pénzein szintén szerepel) , s bátran minősítette magút, aki korábban a
mat,')'arok hercege n>IL, „hten kegyelmébéíl királlyá szenteltetett" uralkoctónak. 71
Erdc kesen _jelenik nwg Géza és László, valamint Salamon viszonya 1075- 1077 kü-
zött a magyar krcínik:iba11. EgrfeiéiJ tucijuk, hogy ekkor László J10sszasa11 ostromolta
Pozsonyt, bár eredmén ytelenül, B)~ lván azzal a céllal, hogy kiűzze Salamont az o rszág-
bó l. Ugyanakkor 1076 karácsony;'m Géza az ország- m papjai el6tt k!jelenlette, hogy
hajlandó visszaadni az ország kétharmadál Salamonnak, maga pedig rnegelégs1:ik a
cluká tnsi egyharmaddal. 1la ez valóban íi-,ry történ t, aligh a tuc\juk ennek m ás magyará-
za tát adni, mint azt, h ogy ( ;éza eleget kívánt tenni annak a pápai óh~jnak, amely \'IL
Gergely hozzá írt 1075. ápri lis 14-i le\'elében így nye rt megfogalmazás t: „gondunk van
arra, {·s sZÍ\'Ün kiin fekszik az a kem·es igyekezet, h<>g)' közötted és rokon od , Salamon
király k üzött b{·ké t szerezzünk, ha tudunk, úgy, hogy m indkét fél a maga jogait meg-
{frizze, és elége<ijé k m eg a magá{~val, n e léP..ie át az igazságosság határai t, ne h ágjon k.i
ajó szokás korl áta iból, s így békessége legye n a nemes Magyarországnak."74 ( ;{·za tisz-
tában volt azzal, hogy a tórYényescn m egkoronázo tt király országát foglalta el, s így 6
aligha tekintbctc'í királynak, amit viszont érdekes módon a g<munszentben ecleki ala-
pítóleYél fogalrnazásakor nem vett tekintetbe. Mindenesetre a magyar krónika elmond-
ja, hogy (;éza ezen java slata ügyében köve ~~trás kezdődött Salamon és Géza között,
de Géz~ínak 1077. április 25-én közbejött h alála lezfü·ta az amúgy is sok neh ézsé-gge l
j áró tárm·alásokaL
Az lstYái1 haláJátúl Géza h aláláig eltelt csaknem 40 esztendő alatt Magyarország
nagy er(ífeszítéseket tett annak a Yálságnak a leküzdésére, amelyn e k el ső j elei már
István utolsó éveiben muta tkoztak, de igazán csak halála után er ó"södtck fel. Sikerült
elhárítani a törzsi szeparatizrn._u shoz és a lesüllyesztell elem ek m ozgalmáh oz tapadú
pogány r estauráció veszélyfa. Ujabh várm eg)'ék j öttek létre, tovább épü lt a m agyaror-
szági eg-yh;ízi szervezet. Kiáll ta az í~j típusú liatal áll am azokat a m egpróbálta tásoka t,
am elyeket részin t külső, részint belsú' tényezők idéztek el6. /\:/„ ország n em vált a kelet
felé te~jcszkedn i a karó J:\é met Birodalom hűbéres tartományává, a kirá ly sem - VII.
Gergely szavával flve - a né met királyn ak aláve tett „királyocskává". 7~· Nem le tt úrrá az
országon a korai középkor viszonyaiban mélyen gyó ken:zó' és a lassan meger<>söd{í
arisztokrácia á ltal tudatosan élesztett belső széttagolódás, anarchia sem. A fiatal állam
életképesn ek bizonyult, s ennek er6sítésél szolgál Lák a korsza k törvényei.
l'.!8 <l. AZ Au ..AM vAr.sAcA f:s A VÁLS/...(; l\1ECOLDÁSA

Salamon és/ vagy 1. Géza törvényei

A 15- 1G. szúzacli íráshagyom ány ~lár9m tör vénykönyvet kapcsolt László nevéhez, az T. ,
II. és III . sz;ímmal .1el~>li el<et. Az bizonyos, hoi,r:~etkezési sorrenc\jük éppen fordí-
tottja a szám sorrend szcrintú1ek, vagyis a III. tÖrYény a legrégebbi t-s az l. a legfiata-
labb. Csak ez utóbbit tucljuk pontosan keltezni: 1092-ben keletkezett. A dekrétumok
sorszáma az összeszerkcsztés sorren~jt~l tükrözi, vag}ÍS legkorábban az L törvénykönyv-
ben foglalt egyh:í.zi tartalmú rendelkezéseket kodifikál t.ák. Nagy a bizonytalanság a
tekimethen, hogy a JII . és a II. törvén y egységes-<', avagy kü lönbözéS id6pontokban
keletkezert cikkelyeket foglalnak magukba. Valószíníi, h ogy többszöri (legalább két-
szeri ) tiirvénvkez{•si alkalom termt'-kei, azaz eltér{) icWben hozott tön·énvekb(íl lcttl·k
em·bcoh·aszt~·a. Sz;°"unos kutatónál Ill<lr kor:tbhan felvetéS<lúLL, ítjahhan pédig mege réS-
södiitt az a gyanú, hog}' ~zló III. tön:_én)'.!zö11)'\'e m {~g László uralkochísa előtt i§ala-
mon i·s/\'ab'J' Géza ~~ll) }sészü lt. 1\'agxjúbóÍ bizonyosra \'ehet(), h ogy nem egyazon
iff6lwií k·~letfi·zetl.1 teljes szöveg, hane m kétszeri törvénykezés emléke. A 29 cikkely-
hc'íl á llú ún. László-fde III. törvény egyik részét vélhet6en az 1- 15„ a m ásikat. a 16-29.
s7.ámmal jelöltek alkotják. A pontos keltezésre nincs lehet6si"g. Mindkét dekrétum
középp011 q;íban .a tol\'~tjlás (1„ 4-12„ 17-19.) és a \'ándo!mozg;!lo m (népességmoz-
gás) ellenU ü.z_ilelem ál)t (2„ 13- 14„ 20- 21., 29.) , s ennek i·rdeké ben számos cikkely
imi·fk~ dett ~dor és {()!cg !l~ki.@!yl~rák (billogosok) J1íráskodásáról (3„ 16., 22-
27.) . A téir\'énykönyYek megalkotásának elvi alapvetése az L ciffilybe n ol\'asható:
„egész Magyarorsóg f6cmbe re i megesküdtek, hor.,>y a to l\'ajt nem kímélik, sem cl nem
rL; jtik. "7' ' Szt>lés küríí nyomozás indu lt a tolvajok felkutatásúra: a király minden egyes
\'<Írba követet küldött, s a vára k el6kel6 jobbágyainak, századosainak, tizedescinck
kiitclességévé rerte, hogy alárendelqeik, az éírökn ek mon clott várnépek közül vallja-
nak rá azokrn, akiket lopásban vé tkesnek tudnak. Szerte az országban n yom oztak lo-
p;'i.sról hírh edt falvak u tán . A lopús gyauítjáha fogottaknak isten ítélettel (tüzesvas- vagy
for rÓ\'Íz-próbával) kellcu igazolniuk ártatlanságukat. A törvény szigor ára utal, h a sza-
bad ember tíz clenárnak megfelel6 ért.éket lo pott, minden \'agyonával együtt veszett,
ha kevesebbet, akkor egyik szemét v~jták ki. A hat <lénárnak megfrleléí értl-ket eltulaj-
don ító szolga mindkét szemével, az ennél kevesebbe t lopó pedig fél szemé,·e] húnhú-
düt t vétstgi·C:·rt. A toh·ajokat elrejtők nyelvük megváhásáért tíz pénzt voltak kötelesek
fizetn i. A .lopáson ért h<.tjadon JeányL örökös szolgaságra ítélte a törYén y. IlarUúrat
idt:jén az értékt61 függetlenül h alál ván a toh«tjra. Szabályozta a törvény a tolvaj bíín-
h6dését abban az esetben, h a templomba m enekült, amely a középko ri felfogás sze-
rint menrclékhelynek számított. Ha to h><~j szabad futott az ei:o·h ázha, akkor az egy h(tz
szo lg;~ a le tt, ha pedig szolga, akkor ura visszaválthatta őt az egyháztól. Ez a törvény
egy másik cikkelyben nem méltányolta a te mplom meneclékhel)jellegét, ha az oda
rnenckü l6 tolv~j szabadot yagy szolgát istenítt'.-let által bűnösnek találták. A lopott áru-
Yal kercsked6ke t és a kereskedésnek min dazon tanúit, akik tudtak a dologról, tolvaj-
ki·nt kelle tt elítélni.
Fontos feladata volt a királynak, hogy gátat szal~jon a tömeges méret\ívé rluzzad t
n épességmozgásnak, ;unikor már lesüllyesztett szolgaelemek, ille L\-e közvetlenül alá-
w·ti·s elútt álló szegény szabadok ragadtak vándo rbotot, s igyekeztek elszökn i kö tött-
s{·geik t>l<"íl, els6sorban olyan területekre , ah o l egyel6re m i·g nem {·pült ki teljesen az
;illami appar;i.tus, vagyis az orszúg pe remvid ékeire. A korszak ok](·,•eleiben gyakran
ta lá lkozunk ezzel a jelenséggel. A százdi apátság 1067 körüli oklevelé ben az ala pító
Pé ter isp;'m úgy rende lkezett, h ogy az egyháznak adott Ceda nev(í faluból „e n aptó l
távozzanak az egyh ázi famílián kívül mindazo k, aki k a szabadság nevére áhítoznak".'7
 A VÁLSÁG MEGOLDÁSA: SZENT LÁSZLÓ ÉS KÁLMÁN KORA 12!}

A László III. törvénykönyvével lényegében egykorú, 107!í. évi garamszentbencdeki

oklevélben Géza király uralkodói határozattal rendelte e l, hogy „m inden kóbo rló és
menekül{), akár ember, akár igásmarha, akár bármilyen ~\ll at legyen, ha a monosLO rba
vagy a família közé vagy [Garam] Szentbenedek állatai közé menne, azokon ne hí r:jo n
hatalommal sem a király, sem a herceg, sem bármilyen ispán vagy a ffíemberek köve-
te, hanem Szernbenedcknek és apá~jának hatalmába kerü\jenek".iRA kóborlók k~r­
dése nagy visszhangot váltott ki László Ill. törvénykön)'\'éhen. Királyi követ gondosko-
dott arról, h ogy azok, ;~kik mások embereit maguknál fogva tartották, szolgáltassák
éSket vissza a kir~1l)11ak. lJj tisztség keletkezett: a iocrrdetlz, vag)iS a jók (ajavak) sze dője.
Ennek feladata volt az ispáni várba összegyqj teni a szökött embereket és állatokat
(juhokat, ökrüket, lovakat). A ki nem váltottjaYak kétharmad része a királyt, eg)1har-
macla az ispánt illette, a püspiik pedig tizede t kapo tt be]{flük. A kiváltásért pénzt kel-
lett fizetni a rul<~jdonosnak, s az így befolyt pénzt is a fen ti arányban osztotta meg
e}.,")'111<ts között a kidlv, az ispán és a püspök.
Nagy gondot fordítoll Líszlú III. tön•énykün}"'C a bíráskocl{1s kérd{·st'uJek rendezt'.-
sére. A nádor ítélkezését korlátozta, hisze n a királ)1 udvaron kívül csak az udvarnokok
és az önként hozz;\ fordu lók felett ismerte eljoghatóságát..A királvbírák (billogosok)
vonatkozúsáhan területi elvet érvényesített: rnJ.ricit:ITT1k bí n} csak s~ját kerületében
:1
ít{·Jkezhetett, bíraSkoclasi illetékességük alól kivette azonban p apokat egyh ázi sze-
mélyeket cs az is1)ánokat. Fellépett a tÖrYénykünyv a hamis és a pert halogató bírúk
elle n. A türvénykün~" további cikkelyei közül a 28 . a futárokról rendelkezett, a 15.
pedig - amelyik a m. törvénykön)Yet alkotó két törvénykezési dokumentum ei,ryikéL
lezárú cikke ly \'01t - arról i ntézke<lett, hogy a király és a föemberek hat ;irozatai t súlyos
büntet{·sek kilátásba ht>lyezése m e lle tt kellett megtartaniuk és megtartauliuk az ural-
kodú elit tagjainak és a birtokosoknak (pü spököknek, ispánoknak, századosoknak,
\'itézeknek) . Amennyiben t'7. a tórvénykönyv valóban László trónra lépése eléiu, Sala-
mon és/ Yagy I. Géza alatt keletkeze tt, azt mutatja, hogy a mély krízis negye<lszúzados
idé>szaka (1038- l063) utfo megkezcllídöu a válságból vcló~lkec\l-s._bz alélt ál-
lam kezde tt er<'ít gyl'~j teni a hhoz, h ogy ~zigon"1 tiirvényckkel léBjen fel az üt felh<;m:
GSztani, szétzil<ílni igyek\'éí személyek és irányzatok ellen . l\1ég markánsabban karolta
k i ezt a törekv{·st Líszló kir;íly.

A VÁLSÁG MEGOLDÁSA: SZENT LÁSZLÓ

ÉS KÁLMÁN KORA

László korának törvényei

U1szlú trónra lép1e 1077 tavaszún ~e-sett az egész Eun">pajöy{Uét befolyásolc"> ,ill'..!!1-
zetközi es~1~nyekkel. A pápa és a német király közöli é rle lúdú ellentétek 107()-han
ri)fo szakí1;"1s1 lTeclményenek. 1077 januárjáhan került sor l\'. IIenrik ne,·czctcs ~
nossa:i<ir ás;ira, amikor engedm kényszerült a főpapok kine\•ezésének kérdi-st>hen, s
fi'ia'i'fITísl)Jll - m l-g itáliai tartózkodása idt"'.jén - ország;"mak fc'.jedelnwi e llenkirálly;"1
választott<ík Rudolf sváb herceget. A magyar krónika szerint Lászlót „a magyaro k -
akarata ellenfrt' ugyan - királlyá választották ... , sohasem tette fejére a koronút, mert
inkább a m e nnyei koronát választotta, mint a földi , é lé) kirúlyt megillet<> koronát". 7' 1
László - éppen ÚITT'. mint bátyja, I. Géza - Salamonnal szemben illegitun ( törv{:nytc-
len) királynak szfünított., Nem tudjuk, hogy vé~i.i l is I ,ászlót ~nikor koronázták meg, és
1'.lO 6. AZ ALLA.M v Ál..SAGA f:s A vArs\G l\ 1EGOLDÁSA

~17.L sem, h ogy r@~1 koronával. Megkoronázására onnan követke7.tethetünk, hogy

viaszpecsé~e és pénzei koronás uralkodót ábrázolnak. László - I. Cézához h ason lóan
- legi timációs gondokkal küzdött. IV. H enrikkel László ~JJenséges viszonyban volt
S11l~m miatt, onnan uralma elismerés['.( nem várhatta. A pápa ek:Kor már - szem-
ben az 1OOO ki"lrüli helyzettel - hűbéri fenn h atósága elismeréséhez kötötte a korona-
küldést. Ezl igyekezett érvénycsí Leni I. Gézával szemben is, ille tve ezt az elvet vitte
sikerre Zvonimir horvát kir~1ly esetében, aki 1075-ben a pápának tett hűhéreskü fejé-
ben nyert koronát VII. GergelyLó1. Magyarországtól is egyértt>l mű elkötelezeuséget
ván a pápa személyével és irányvonalával kapcsolatban. Néh á n y h éttel László megvá-
lasztása után \'1I. Gergely arra szólítotla fel Neh érniás esztergomi érseket, hogy „hc-
széij a núlatok választott királlyal [Lászlóval] s az ország főpapjai\'al és előke lőivel ,
mcgmonch·a t~s tanácsol\'a nekik, hogy akaraLUkat és az Apostoli Szék tisztességének
k~járó alúzatukat alkalmas követek által nyíltabban jelen tsék ki". 80 A legn a~,!22..való-
szím1ségc annak a feltevésnek \'a.Jl - bár adat ezt n em erfüíti meg-, hogy Lászlót 1077
iiiaS'öclik felélwn ugyanau.al a görög koronáYal koronázták meg, ameJlye l 1. Gézát is.
Am ennyiben a Lászlú n evéhez kapcsolt III. törvénykönywt korábbra h e lyezzük,
akkor L;íszló korának ctekrelális emlékeit k(:t 1örvényk.Q.oyvb e foglalva hagyományoz-
tá k r~mk a l!í-t6. sózacli kódexek. A II. törvénykönw László vi lági jelleg-íí törvénvei„
n e k gví~jteménye, a~_!:..pedig- az utof"6két cikkely kivételével - ~ii"iati l;at.:írozatokat
tartalmaz. A 18 cikkelyt magába foglaló II. tö1·vényköny\' nem egyaiöil'idé>ben kelet-
kezett, hanem feltehe t6en két részbó1 állították. óssze. A dekrétum els6 rfazét, az els()
1íz fc:jezetrc kiterjed() határozatokat Pannonhalmán hozták „Mat,ryarorsúg összes el6-
kelűi", \'alós7.Ínúleg a király távollétében, azzal a bevallott céllal: „m iképpen akadá-
lyozhatnánk meg a gonosz emberek üzelmeit, és miképpen hozhau1ánk rendbe gen.sünk
[ n(:p únk ] ügyei t ".KI A második rész keletkezésér()l még e1rnyit sem tudunk. A rr._tör-
Véll}'Wl1)'\' kiizpon ti kérdése továbbra is a ,tolvajlás visszaszorítása volt, a cikkelyek fele,
9 kif't:jezetten a lopással foglaJkozott (1~1. , 9- 16:-;-12-1"4~'. Senunivel sem lettek eny-
hébbek a IJI. 1örv{·nykönyvhöz képest a tolvajokkal szembeni szankciók. Az egyik cik-
kely szerin i a tolvaj szolga - hacsak nem m e n e kül menedékhelyre: egyházha, a kir<íly
ndvar{tba \'agy a püspök lábához - orr{mak levágásával búnh6<ljék, a visszaesó' búnöst
pedig akasszák fel. Egy másik cikkely úgy intézkede tt - s ez is a 11. számmal jelölt
töry(·n ykünyv két részbó'l való összeilleszté. é t bizonyí0a -, hogy a lopáson kapott szol-
g;ít ak asszúk fel, ha a templomba me n ekül, vakítsák meg-. A tolvaj szabadot a törvény-
könyv mindk('t részében felakasztússal büntette a ti°lrvény. A drákói szigort az indokol-
halla, hogy a tolv~jl:íshan az elszeg{•nyedett, kiizvetlenül a lesüllyedés el6tt álló szaba-
dok járh attak az élen. Egy tyúk értékénél nagyobb (avagy tíz denár értékú) tolvaj lást a
szabadok esetében már lJa]ál~l sújtottak. Más ci kkely liba vai:,ry tyúk jogtalan eltul<tj-
don ításút a tolv(.\j fé l szemének elvesztésével büntette. A toh'<tj sz3tbadnak 10 éYnél
idú"sebh gyermekeit szolgaságra ítélte a törvény apjuk bűne miau . Erdekes, hogy egy-
házi rendíí személy is vetemedhetett tyúk, gyümölcs \'agy más dolog ellopására. A
törvény szerint tcm"ibbra is alkalmazták az istenítélete t mindazokkal szembe n , akik
lo1ús gyani\j<íha keYcredtek.
A II. 1i)n·l>11ykönyv többi 9 cikkelye széles körbéí1 merített, de még itt is számos
csetheu a wlv;~jlás a motiváló tényez(). Visszh angot kapott a kóhorlús, amennyiben az
egyik cikkely biztosította a lopott jószág (állat) utáni nyomoást (5 .). Eszerint az
~illat tolv<~jok is gyarapították a meneküló'k számát. A lo h·(.\j iránt elnéz<í bíróval szem-
ben igen szigorúan lépett fel a törvé ny: minden j avát elvesztette, 6t pedig szolgaságba
taszították. A b írónak érdemesebb ,·olt az ártatlant fe lakasztatnia, mintsem a bűnöst
 A \'..\I.sAc MEGOLDÁSA: SZENT u\szr.ó f:s K.c\LtvlÁN KORA J:ll

futni hagynia, miYel ha ártatlant akasztott fel, akkor csak pénzbüntetéssel sí~j tolták
(6.). A lopott javak forgalomba hozatalának m egakadályozását célozta az a r ende lke-
zés, hogy csak vásáron lehetett kereskedni, s az ügyletről szerz6dést kellett készíteni
(7.). /\7. emht'rölésr ól szól\'a az egyik cikke ly úgy intézkedett, hogy amennyiben e hűn
elkóveté~je meghatározott összegn (•l (110 pénznél ) kisebb értéklí vagyonnal rendel-
kezik, veszí t~e el szabad ságát (8.) . Nem másról van it t szó, mint a jogi h elyzet h ozzá-
igazításáról a tén yleges vagyoni h elyzeth ez, vagyis a vétkes szeg~nynek a szolgák kö-
zött \'an a helye. H asonló a törekvés a rnás házát megtámadó n emes \'agy vi lé7. hün t<'-
tése esetén is. Ha elegend<> vagyona van , vagyon án ak kétharmad része bánja a blin-
tettet, „ha pedig nincs elegendő vagyona, fejének megnyírása után megkötözve és
megostorozva vezessék a piacon körben , és így adják el " 8~ szolgának ( 11.). Végezetü l
több cikkely korlátozta a lovak és ökrök kiviteléL külországokba . Mindt>hhez a király
engedélye \'Olt szükséges, s akik királyi enged é ly nélkül engedtek lo\'akat é-s ükrökt" L
külföldre vi nni, ha ispánok, ti sztségüktől meg kellett fosztani 6kt>t, ha pedig {frök és
szegén yek, szabad ságukat veszílellék e l ( 15-18.).
Líszló l. törvénvkö n vve az 1092-hen Szabolcs várában tartott zsinat hatúrozataü
ta1'.l;t1n:{a-;t~;,-a;:;ely~,á.szló elnökletével, a püspökök, apát0k, eléíkel6kjelcnlétébcn,
az egész papság és a n ép t<múskodása m e llett születtek. Nem alaptalan a gyan ú, hogy
rnl(~jában ezek is több zsinat an yagát fogták össze, s ezek egyike lehetett a szabolcsi,
amelyhez kt~séi1)h, a szerkesztés során kapcsoltak valamennyi egy házi tárgyú rendelke-
z(·st. A szabolcsi zsinat összehívása azzal az 1091. évi politikai irányváltással kapcsola-
tos, amelynek során László elfordult II. Orbán pápátúl, és a n émet uralkodó által
elism ert ellenpápa támogatóinak sor áb a lépett. Az. alkalonmak m egfeleléít>n vallási,
egyházi tá rgyú cikkelyeket foglalt magába a törvénykönyv, szám szerint 4~-l (ezek kü-
ziil az utolséi két cikkt>ly ered e tileg máshonnan került ide) .._b papi néít le~ég kérdésé-
ben türelmes állásponrra helyezked e tt László, s ezzel nem VII. (;t>rgely szigorú reu-
clelkezése mögé sorakozott fel, hanem a ravennai ellenpápa, III. Kelemen szell t>mé-
hen foglalt állást. Eszerin t az els() házasságban éléí p apok szám ára ideiglenes enge-
cl(:lyt adoll a házass{1g fe nn lartá ·ára, csak a másodszor néísült ál dozó-- és szerpapokal
ítélte az életközösség felbontására ( 1., 3.) . Számos cikkely }~~dte az t>gyházak vagxomít
(!>-G., 23- 24.), s~lyozta a tizedfi zetés kütelezettségét a szabadokra n é1.ve és últalá-
ba n Yé\T ('.!.7., 30., ~~3., 40. ). A megkeresztelked e tt izmaelitákat (moh.ameclánokat)
óvta a régi vallásukhoz való visszatéréstől, irányukban tehát az asszimihíció érvénye-
sült, míg a zsidók esetéhen é p pen. az elkülöni~l~s:~ z~idókipk m eg ke lleu válniuk
kert>sztény frles[:gü kt61 vagy szolgájuktó l (9-10.) . Több cikkely foglalkozott az apátok
és szerzctt>se k helyze téve l: az apátot egyértelműen2;.Pjij,e.§kjoghatósága alá rendelte
(21., '.Ví-36., 39.) . - ......._
Még László nak is nat,ry gondot kelle tt fordítania a hitélet erősítésére. Igaz, már
csak egy cikkely szól azokról, „akik pogány szokás szerint kutak m ellett áldoznak, ' 'agy
fák hoz, forrásokhoz és kövekhez aj ándéko t visznek",s3 s ezeknek egy ökörrel kellett
bűnüket_j<ivátenniük (22.) , ann ál tiihb E!:<~éma lehete tt viszont a te mplombaj;'i.rás-
} al. A templom túl tá\·ol e-scí falvak népéh6l csak egy-egy embert kötelezett az istenúsz-
telett>n való rész\'ételre. Aki viszont min tegy „igazolatlanul" n emjelent meg a temp-
lom ban , azt Yerésekkel kísérelték meg johh belátásra bírni (1 1.) . Gyakori leh etell
egyh:izi ünnepekkor a Yadászat, a vásározás; akik a templom he lyetl ezeket választot-
ták, azokat lovuk elvesztésére ítélték ( 12., 15-1 6.). A falusiaknak elúína a törvény, ha
temp lomukat elhagyva m ásh ovú v;'mdoroltak, „püspöki joggal és ki rályi paranccsal
kl-n yszerítsék őket oda visszatérni, ahonnan elmentck"8 1 (19.). Intézkedett László a
 G. AZ Áf.T~'\M VÁLSÁC ;A ÉS A VÁL'>ÁC: l\U:c;OLDÁSA

rt'giség és lúzachís miatt elpusztult vagy felégetett templomok újjá{·pítéséról, s István

törvé nyével összhangban a kir;ilynak kelyh eket és ruhákat, a püspöknek könyveket
kelku ad nia (7-H.).

László egyházpolitikája
László nagymértékben foglalkozott az egyház ÜITT'eivcl, te ttei az eg)'ház er6sítését, to-
vábbi kiépítését szolgúltúk. László .alapította a záru.:ftbi_püspökségct ( l 09 1 t~j<'m), hogy
a \'idC:· k b;llv;'m yimádásnak hódoló n ép ét a kereszténység útjára vezesse. Mh•el ezen a
területen sz.l<"tv nyelvíí népesség élt, Zágráb el ső püspökéül a cseh (teh át szláv nyelvel
ismeréí) Duchot állította, a zágrábi egyház szolgálónépeit pedig a Száváig elnyúló So-
mogy és Zala mq„rvékb61 biztosította. Bizonyos, hogv László nevéhez ffízéídik a bihari
Qiispü!ség küzp;>~1tjának a közeli (Nagy)J§Iadra' történéí áthelyezése, s ugyai1csak
'LíSZl.é> kor{1hoz kapcsolható a j<alocsai érsekség központjának a jóval délebb~sra
vitt'ie. Az c llíbbi esetben közlekedt-si szempont szólhatott az áthelyezés melle tt, az
uté>bbi székhelyd.ltást a déli irányú térítéítevékcuységfokozódásával (í~jabhan a ke leti
angolokn ak a térsl>gben való megjelenésével) hozták kapcsolatba. Az első hácsi (bács-
kalocsai ) t~rsek F'<ihián lcll, aki a zágrábi püspökség alapításakor már biztosan h i\'atal-
ban volt. l\linclkét he lyen szenez()dött székeskáptalan.
A püspöki székhelyeken a püspököke t segítő székeskáptalanok éíse, a dóm kolostor
kialakulása Szen t IstYán kirúly alatt vette kezdeté t. Ez az intézmén y olyan kiizösséget
jek11tctt, amelyben világi papok, azaz kanonokok és bencés szerzetesek szerzetesihez
hasonló közös éle t<.'! é ltek a püspökkel együtt. A tényleges székesk~tptalan azáltal szü-
letett meg, hogy a hencé'sek a 11. század köze pé től kiszorultak onnan. A n em püspüki
székhe lyckt>n létrt;,jött káptal<mokat túrsaskáptalannak nevezzük. A káptalani szerve-
ze t szélesebb kör(í e ltei:jesztéséhen Lászlónak nagy é rdemei voltak. A káptal a1~>
llifpost (fm'fJositus) ~til t, tagjai a kanonokok, föhb tisztségviseléíi pedig a káptalani isko-
lát Yezetc'í oh·asúkanonok (lrrtor), a liturgiát irányító (·nek16kanonok (mntor) , a kincs-
t;í.rat és a i<:TC:·ltárat. felü!-,ryelő c'írkailono k (custos), valamint a gondnoki és ~z..e"-o·czeti
ü_gyeket intézú dC:·kánka11o nok (demnw.) rnllak. A káptalan Lagjai a 11 - 12. században
együ u , közös bálórennekben~k, a káptalani teremben naponként össz~jöttek,
T<ÖzőS'en \'ége zték az e!-,ryházi szolg<í.latot, é tkezésük is közösen zajlott le, n aponta csak
eg~· ffíétkezés volt, az ebi-d. Az ilyen papi testület természetesen nem tette lehetővé· a
há7asságkiitC:·st. A magyar katoliku s egyház élt>tének elsú évtizedeiben , <unikor a püs-
piikük a benc(·s szerzetesek közül kerültek ki, a püspök munkatá rsai szigorú fegyelem
alatt t"ltek. llamarosan ugyan ,;lági papok váltouák fel a szerzeteseket a püspök kör-
n yezeti·hen, de toYáhbra is, egészen a 12. század végéig, szerény, igénytelen éle tvitt•lt
folytattak a kanonokok. A káptalani h<.ilózat ki épülésének nag)' szerepe volt a magyar-
orszúgi iskolázásban. Az István korától kezdve múkiidő bencés iskolák mellé felsora-
korn1k a kialakuló káptalani iskol{1k. Már l 079-ben találkozunk egy kanonokkal, aki
az akkm· magas tudományos minősít(> snek s~ám ító ma[!;ister 'mester' címet viselte.
Társask<í.ptala nokat a 11. században csak az Arpád-ház tagjai alapított.ak. Az elséí a
székesJ"t>hfrv;'u·i pré postsúg volt. László király és a duk~tlus ura, Lampen h erceg n cv(·-
hez fűzéíclik a titeli társaskáptalan alapíúisa. KiterebélyesecleLl László alatt a kc'iz~p­
szint íí eg;foízi igazgatási szeryezet, arnt•lynek e lséí formáját IstYán korába n az ispán
mellett szerepló pap (fmsbiler) j elentette. László korában felbukkant az arthipreslri.tn;
m;~jd Kúlmún kodban az ardádiaconus név, s már kialakult formájában áll el őttün k a
ffíes1,i~é.zlu.é.ov.
-~ ~' A f6esneresek az a lsó1)a1
..L~ • t lsá1r elö liárí>i voltak. Lúszló törvén)•ei
„ __....,__. .,;.;..:J - - - - - . . . , ,
 A YAI~'ii\c: l\fF.c;ot.ll.\Si\: SZE:NT LASZI.Ó f~'i K.\.1.:-.t.\N KORA 1:1:1

bizonyí~ják, hogy a kirá ly nagy gondol fordítou a templomok fe!.(Yl!.ására, illelve Jli..
pléb;í.niák alapítás7i'f;l.
.Jt'lenlos tánH>gatást nyertek Uu;zló korában a királyi apát<;ágok. A 11. század végén
legti'i bh monoswnmk élwzte László bcikez(í adom~myait. Birtokokat, javadalmakat
kapott pl. Pannonhalma, Bakonybél és Pécsvárad. László készítcllc e l 108()..ban a
bakonybc'"li, l 093-han pedig a pannonhalmi apátság ingatlanait ésjavait összeírc'> okle-
vele ket. , \ korabeli magyar bene<.~s szellemiségre vet fényt, h ogy a 11. zázad v{·g(>n a
pannonhalmi egyháznak 80 kötetnyi könyvtára vo lL, ahol a túlsúlyban leni li turgikus
könyvek mellett a klasszikus auktorokal Cicero, Calü, Lucanus, a középkori szerzciket
p edig SeYillai Izidor ké p\'iseltc . László nevéhez füzé>clik lOYl-ben a somOg)'Yári bencés
apátság alapítása. A monostort Szent Egyed tisztelelére em elték, a tilulus bizonysága
annak a kapcsola tnak, amely László és a franciaor zági Saint Gilles- (Szem Egyed-)
apálság közölt létesült. Somogy\'ár lé nyegében Sain t Gilles lulajclonába ken-ilt, mivel
Saint c;iJles a pá pác'." rnlt, Somog)·ván szoros kapcsok fűzték Franciaországhoz (ap<ÍUai
éYszázadokon kereszlül franciúk voha k) és a púpához. Az 1091. é\'i alapításon, vala-
mi nt a meg-elfüts túrgyalú!>on részt velt Teuzo pápai legátus, valamim Odilo, Sainl
Gilles ap~t~ja. László király 1091-ben Oderisius Monte Cassinú-i apát hoz in tézel! leve-
lében besómolt a Saiut (;illcsjavára te ujótéteményéró1 , s kapcsolarot kh·úm kiépíte-
ni magá,•al f\1onte Cassinúrnl is. Octerisiustúl - \'allásos buzgalma j eléül - Szcn t Be n e-
dek ereklyéibéíl kért egy részecskéi. Bihar m eg)·ében, ahol a szentté a\'atott ls tv~1n
kiníly ellopott jobb kezéL fellelték, László fából monostort építtete tt, s a szt>n ~jobhi
ap{1tsúgot aclomúnyokkal hítta el. A k{•s()bbi hagyomány Lászlóhoz kapcsolta az e:>rdé-
lyi. Kolozsmonostor és a dunúntúli füha monostorának alapítását.
Szer\'esen illeszkedtek László egyházpolitikájába az 1083. {·,i szenué avatfü;ok. A
stabilizáció útjára lépeu Magyarország hozzákezdett, hÜ:cyországos ku ltuszt ten·ml-
sen mindazoknak, akiknek lénykc·dése végső soron megalapozta J.ászló sikereit A
kezdeményezés Utszlótól indull ki. A pápa, VII. Gergely erre apostoli levélben int(·z-
keclett, hogy „mindazoknak lesté t fele me!jé k, kik Pann01úába11 a keresnény hil mag-
vait igehirclelésükkd \'agy intézkedésükkel hintve azl Istenhez lfrített ék". ~:; Legel6hh
a Csanádon eltemetet~ll ért holttestét exhumálták 1083 júliusában, majd 10 8~~ au-
gusztusára Székesfehérvárra László országos zsinatot híwll ÖSSI'<;_ IstYá!1 testének fel-
emelésére. f. sírra lwlyezett hatalmas kő azonban csak .azt követéíen mozdull el -
leg:tlábbis így örökítell e r<ink a hagyomán y-, amiko r László il1lézkecleu, hog): Sa la-
mont bocs;)ssák szabadon IOgságá béil. Nem volt inunár akadálya a holltesl fel emclésé-
~ - Mivel a sírnál az iJYenkor elengw!hetetlenül szükséges „csocl;ik" is m egtörténtek
(bénák kezdtek el ítjrajárni), a 45 évvel korábban elhalt uralkodú szentsége bizonyí-
tást nyert, így István a szen tek sorába em e lkedett. November folyamán fi a, l m re szent-
t{~ avatására került sor, s kön nyen khet, hogy szintén 1083-ra bciyczhet6 a nyugati
Fe lvidéken tisztelt zobori szerzelesek, A.ndrás-Zoera.rd és Beneclek k:monizülása, akik-
n ek legend;"tja m ár Salamon király korában elkészült Magyarországnak te h<il sajál
szentjei lettek, a mag)·arnrszági állam és egyház m egteremtelte a maga 6s- és h őskul­
tuszát. Az 1092. évi szabolcsi zsinal egyik cikkelye a Magyarországon megült egyházi
ünnepek között már k lt ünteue IslYán , {mre és Gellért ünnepél is. A szenué avatások-
hoz kapcsolódóan készültek el további m agyarországi legendák, így Ch')' feltélelezelt
é>s GeJlé rt-legenda, valamint István nagyobbik legenrlftja (arne lyr61 azonban fellehe-
tő, tiOm· csak a szenué m·atás után készült).
1'."4 6 . •\Z AI.LAM VÁLSÁ(:A f:s A VÁl~'iÁ<; ~lEGOLDASA

László pápapárti külpolitikája

László uralkodásának n agyobb részére a. p áp apárti poJ}~fa, a német uralkodóval való
szem be nállás a jcliemz6. Ezt örökölte László · elődj é to , . Gézától, s erre kényszerült
m ag-a is h asonló okból: a trónról le taszított Salamon IV. Hen rik támogatását é lvezte .
f:nb et6, ha L:1szló IV. Henrik n ém et ellen l<ihasáva.I, Rudolf ellenkirfillyal kö tött szö-
vetséget, sút 1079-ben feleségül ve tte ~udol f l eányát,~Adelhaidot. H ázasságukból fi ú-
gyc:.r~1em született. Mindenese tre László követei Ri.ido lf goslari udva rában !Tl78
pünkösc\jéiliDSs uralkodók követeinek társaságában IV. H enrik elleni katonai akciók
ússzeh an g«>lásáról tanácskoztak. 1079 elej én László h acljáratol vezetett az ország n yu-
gati peremére, ahol Salamon tén yleges h atalmat gyakorolt, és sikerült :Moson várát
vi ssz~ú"ógl alnia Salamontól. László hadjáratá t Magyarországon úgy tekinte tték, mint a
n é1nt·te k e lleni katonai vállalkozást. Salamon hatalma Pozsony várára és környékére
swrult Yissza. Megtorlásként I\'. H enrik .l,Pl.9 tavaszán Magyarországra tört, ~m
j ud ta ~~aállítani Salamon el\'e~át. Ama n éme t belviszály során , amely a7
l 070-es é\'eK végén IV. 1le nrik és a b~jorországi e lóK.el6k között támad t, n éhány b ajor
gróf l\lagyarországon keresett mened éket. VII. Gergely pápa 1079. március 21-én le-
\'e let intf~zett Lászlóhoz, akit „a magyarok királyán ak" címzett, teh át elismert Magyar-
ország türvényes uralkod ój ának. Ebben a leYélben László pártfogásába <!jáu lotta a
Német Királyságb ól számkivetésbe fízöttgr ófokat. ~ Iagy megn yugvására szolgálhatott
a n ehéz he lyzetben lev6 pápának, h ogy a magyar királyt a maga táborában tudha tta.
Nem véle tle nül in dította levelét e szavakkal: „Miként híveid gyakori üzene te ib{)] tu d-
j uk, és a mieink állításaiból is ér tesültünk, felséged teljes szeretettel és szíve szerint
kész Sz('nt Pi'ternek szolgálni és nekünk en ged elmeskedni, ah ogyan azt az egyh~tz.i
hatalom m egkövete li, és ahogyan az a szere tű fiúhoz illik," s n yilván ezért bizrosí totta
a p:lpa Lászlót arról, h ogy „téged méltán ke ll más királyoknál jobban , különlegeseb-
ben szere tnün k". 8b
Salamon 1081-ben meghó dolni kényszerült László el őtt, ugyanis Luitpold (Li-
pót) osztrák őrgróf ism ét szembefordu lt IV. Hen rikkel, s ez azt j elentette, h ogy S:i-
lamon p ozsonyi „királyságát" n yugatról is, ke l etről is elle nséges e r6k fogták közre.
!.ágló és Salamon m eg!:ti:kitisén e lsősorban püspökök fáradoztak, hasonlóképpen,
mint pár évvel korábban Géza és Salam on ellenté tének elsimításán . Salamon el-
hagyta Pozsonyt , László e l egend őjavadalmat biztosított n eki ahhoz, h ogy u ralkodói
ff nyfízés közep e tte éljen. MiYel ekkor Salam on lemondott királyi tisz téről , László
e ttől kezch·e számíto tt legitim uralkodón ak. Az ország f6emberei n em engedték,
h ogy László Salamonnal osztozzék az országon. J ,ampei:t ugyanis ~~n...ben együtt
,t udo u rnfíködni Lá szlóval, a yezetése alatt álló hercegség teh á t szinte ne m is j elen-
Lc lle az ország cr6in ek m egosztását. J oggal félte k azonban az el 6ke lők attól, h a Sa-
lamon ti~nyleges h atalomhoz j u t az országban , a stabilizáció útját járó királyi ha ta-
lom e ll enpon ~j ává válik. Várakozásaikban csak ott tévedtek, h ogy Salamonnak nem
volt szüksége terü leti kü lön kormányzatra ahhoz, h ogy fellépj en Lászlóval szemben .
.!Jlli2:.l.?Ql_ Sa!filn,QU ~~<,;..készü l t ! -ászló ~ll~n . „H áborgó lé lekkel dúlva-fúlva
azon mesterked ett - írja Salamonró l a magyar krónika - , h ogy az ártatlan László
\'érét klo n tsa. De maga esett a verembe, amelye t ásott. .. _há~zló király p edig, miu tán
rajtakap ta Salamont a gazságcm, elfogta őt és Visegrá?o~J:>~r~ön2;e ve::,.tte ." A ~a­
gvar krónika u gyan úgy folytatja a történ e tet, hogy La.szlo val?-g busla~o,dott ~ ~)()r­
cÖn ben sínylőd6 Salamon mian, s imádkozott, h ogy Salarr,10n }obb J;>el~tasra te~J~n ,
s h a ez beköYetkeze tt voln a, „valóban visszaadta volna neki teljes egeszeb en a kiraly-
sáaot m aaán
t') ' n
ak csak a h ercecrséget
n „
tartotta voln a m eg",87 ez azonban aligha fedte a
 A YALsAc; M.E(:OLDÁ'iA: SZE~T 1.Aszr.() ÉS KAL\1.ÁN KORA

valóságot. László soha n em gondolt komolyan arra, h ogy Salam on j a\"ára lemond-
jon a trón ról. H a ezt té nyleg meg akar ta volna tenni, 1081. évi kib(·külésükkor meg-
te h ette vo ln a. Sala mon 1083 augusztusában, lst\•án király S!.en tté avatása kapcsán
szabad ult ki börtön éből , né h~ny n apot tül töitc sak László mellett, nyugtalan vére
'kiűzte az országból, eléíbb Regeusburgban járt, bizonyára támogatást akart szerezni
ügy(· hez, 1m~jcl ennek h íján rövidesen a besen ycíkn.tl,h_ötütt ki.
A heseny6 vezérnek, aki_t a magyar kronika „kun "-nak monrl, és Kutesk n éven sze-
repeltet, Salamon azt az <tjánlatot tette, hogy n eki adja Erdélyt, és fe leségül veszi a
k ányát (jóllehet hitvese ,Judit, I\'. I Ien rik leánytestvére még élt), amennyiben a hese-
ny6k megsegítik íJt László ellen ében . 1085-bcn be is törtek a besenyők Magyarország-
ra, Ung és Borscn'a m egyékigjutoU.akcl, amikor László e llenµr{ fordult, sJ~.iverte <íket
az Clrszágból. 108G-ban a besenyők a bizánciak e llen csatáztak a Balkán-fé lszigeten ,
ébÍ)e a harcba av~Hkozott be 1087-hen a besenvők oldalán Salamon is, aki a bizánciak
karcija által halt meg. Felesége, J udit már a .következő évben ~j házasságot kötött
Wtadishw Ilerman lengyel ft::jedelemmel, ami csalhatatlan jele ann ak, hogy Sala-
mon valóban megh alt 1087-ben. Későbbi hagyomány legendafüzért költött Salamon
alakja kö ré; eszerin t több alkalomma l lá tták rövid időre Magyarországon fe lbukkan-
ni, még Kálmán király korában is. •:vz. Isztriai-félszigeten lev<S Polában pedig, ah ol hamvai
nyu godtak, jóval később sze ntként tisztelték.„Salamon halálával megszűn t a kgf6hh
ok, ami U iszlót szembeállította a n én~et uralkodórnl. Egye l őre azonban Lászlú még a
p<í pai iránymnalhoz tartozó nak te ki n tette magát, VII. Gergely halála u tán az ítj pápa
irán i is hfíségesnek m u tatkozott. KöYetei 1087 augusztusában me,~:jelemek a speyeri
birodalmi gyiflésen, al10l tfünogatásu król biztosították III. Viktor pápát az e llenpáp;í.-
val és IV. H enrikkel szem ben. 1090-ben megh_alt Adelhaid, László fe lesége, vagyis
t~jahh területen cl!ili>dou_el a kötelék, ~nely Lászlót_~ n.fu!!et császár elle1úeleihez
k.~._P-rr~ ol ta. Ezek a körü lmén yek előrevetítették azt a politikai irányváltást, a melyre az
109 -es évek legelején sor is kerü lt.
J.Q.B3-h an a bizán ci császár az 1 1-Duna vidé kén, a haj dani Moesia provincia terü le-
tén telepít~~ azoka t az angolokat, akik Ilódító Vilmos elől menekülve hajón
érkczt;k Konstantinápolyba. Miután elfog lalták a földet a besenyőktm, Magyaror-
szágtó l kértek papokat, nem akarván a gürögö k hitét köveuü. László telj esíte u e
kérésüket. Amikor pedigjnálló püspöksége.Lakana~ele.!.Lango l ok, felszente lé-
sében a té rségh ez legközelebb esc> magyarországi érsekség,~ kalo!:_Sai jutott szercp-
_!Jez. ~:gy felte\'és szerin t a keleti an golok fd e u i latin hegem ónia érvényesítésével
(tehát egy lati nizációs p rogrammal) kapcsolatos a kalocsai érse kség kózpon~jának a
keleti angolokh oz közelebb fekvő Bácsra h elyezése. Ez legkés6bb 1090-re meg ti>r-
tén t. László azon ban n em csupán egyházi téren , h anem a világi hatalom szlerájá-
ban is igényt formált a keleti angolok terüle tfrc. Erre u ta l, h ogy l 091. évi oklevelé-
ben „a magyarok és Moesia (1Wessia) kirá lyának"88 nevezte magát. Mivel László ezzel
elvileg b izánci terület urává nyilvánította magát, ráadásu l a ke le ti angolokat a görög
egyház fennhatósága a lól akar t.a ki\'on ni,,elrom lo_!;t a Bizán ccal fen n tartott szívélye s
~1)'.

László utolsó évei, külpolitikai irányváltása

Mind a Bizán ci Birodalommal, mind a pápasággal fen nálló kapcsolatokban új min6-
ségeL eredményezett László 1091. é'i._borvátországi katonai.!''lkcic'~a. 1lorvá torszúgban
1087-ben megh alt az a Zvonimir király, aki még 1075-ben VII. Gergelytéíl kapta koro-
 138 (). :\Z ALL\M vALSAc:\ ts A vAr.sAG MEC;oLnAsA

Az új uralkodó, Kíhnán első külpolitikai vonatkozású próbatétele a k_~es ha-

dak magyarországi átvonulása volt. II. Orbán pápa 1095 novemberéneK\·égén hir-
(J~s(íszel1rTíáőillYit a mohamedánok által elfoglalt bibliai helyek vissza-
szerzésére. 1rn16 folya m án a keresztes hadak több hullámban érkeztek Magyaror-
szág hatúraira. Volt olyan egyst"~g, Nincstelen Valter francia lovag serege, amelyik
csak kisebb bonyodalmat okozva vonult ~ll az országon. Amiens-i Péter francia- n{:-
met hada az ország· déli vidékén Zimony várát elfoglalta, s onnan ki-kitörve dúlta a
környéket, hogy é lelemhez jusson. Kálmán a Temes vidéké n gyqjtött hadat ellenük,
cle összeütközésre n em került sor, a sereg Kálmán ajándékaival és élelemm<.>l e llátva
távozott az országból. A határ menti magyar és bizánci tisztségviselé5k együttmúköd-
tck a keresztesek ellen. A német Gottschalk papnak a mosoni kapunál belépő, a
nyugati határszélen rabló és fosztogató katonáit Pannonhalma közelében Kálmán
lq,ry<Szte, és kiúzte az országból. Komoly fenyegetést jelentett Vilmos és Emich ugyan-
csak francia- néme t serege. Mivel Kálmán nem akarta őket - az el őző tapasztalaton
okulva - országába beengedni, er6szakkal rontottak be, ostrom alá vették Moson
várát, s csak nagy nehézségek árán sikerült kiverni 6ket a királyságból. A Bouillon
(~ottfried lotaringiai herceg vezette had 1096 iíszén incidens nélkül haladt át az
országon. Kúlmán király átvonulásuk előtt Sopronban megbeszélést tartott a h er-
ceggel, s v§.,_zjg kí sé rel~ bizto_?í!c_o tt a seregnek.
Kálmán aktív politikát folytatott a szomszédos országok irányában. l.Q.22,;ben
Sz,:jato polk kij evi nagy.f~jedelem kérésér e hadat vezete tt Oroszországba, hogy segít-
s{~get ny1~jtson a kijevi kormányzattól függetlenedni akaró percmisli és tycrebovli
feje delmek ellen. Peremisl (Przemysl) vára alatt azonban Kúlr~1án súlyos x,.e reséget
sze1weclett a kun t<'irnogatást élvez{) or~?SZ sercgtó'l. A Pozsonyi Evkönyv szerint Kop-
pány púspókö t (a K~p[:)úny somogyi vezéí- ellen gyó'ztes Vecelin dédunok<iját) a ku-
nok ölték meg a hadjára t során. A magyar krónika szerint oly nagy fiaskó fate Orosz-
országban a m agyaro kat, hogy „ritkán szenvedtek ekkora vereséget a magyarok".91 A
sikertelen kiizbeaYatkozás ho zz{~j ár ult a szé ttagolódás oroszországi híveinek térnye-
réséhez. Ugyancsak 1099-ben Ká lmán be akart ava tkozni a cseh belviszályokba, se-
regév<.>I felvon ul t az OISavához, a cseh- m ag yar határfolyóhoz, de harc helyett szii-
.~~!_:~gre lépett Brelislav ~11. f.ej~lemmel. ---

Kálmán adriai hódításai

/1. ho~v;\tországi magyar_~ralom .~~ása után megrendült. A Knin székhellyel
uralkodó Péter király, helyi horvát család sarja;vetté'af:~1lmat a szárazföldi Hor-
vátország felett.
Legkésö"bb 1097 elejére Kálmán leverte Péter uralmát, s a magyar király kijutott az
Adriai-tengerhez. 1097 tavaszán Kálmán király Tengerfehérvárott várta az Itáliából ér-
kező Roger ~3iciliai-i;10rm_an11 gr:ófle~1yát, Felí,ciát, akit feleségül vett. Mivel Roger a
pápa Jeghüségesebb szövetségesei közé számíioft, ezzel a házassággal még szorosabbá
vált Magyarország és a pápaság kapcsolata. 1096--1097-ben Kálmán támadó szándékú
fellépése az Adria térségében Bizánc védekezőreflexét váltotta ki, a gazdag dalmát váro-
sokat félte tte a magyar hódítástól. Amikor egy nyugati forrás (Raimundus de Agiles)
arról ír, hogy a bizánci uralkodó a németek, magyarok és kunok támadásaitól való félel-
mében n em csatlakozott a Szentföld felszabadításáért induló sereghez, talán a magya-
rok esetében éppen Dalmáciára gondolt II. Alexiosz (Elek) császár. Mindenesetre 1097-
ben a dalmát városok és szigetek védelmét a Bizánccal formálisan hűbéresi viszonyban
 .\ Vlú ~<;.•\(; :\1F.(;OLD..i..<;A; SZENT L.\SZLÓ ÉS KALMÁN KORA 13Y

álló és bizánci méltóságot viselő velencei dogéra bízta. Az Adria térségében Kálmán
egyelőre felhagyott a to\'ábbi hódít.ússal, és 1097-ben (vagy esetleg 1098-h;m) leveleiben
barátságáról biztosította a velencei clogét, a szövetség és ajó viszony megszilúrdítására
vonatkozó ajánlatot. tett, de óvta éSt a Dalmácia és 1lorvátország hercege cím viselésétől,
ami egyenértéklí \'Olt a magyar jogigény bejekntésf'vel ezekre a teriiletekre.
A 12. század elt".jt'·n· Kúlrnán külpolitikailag megle~et6sen elszigetelc)dött. Dalm á-
cia kérdésében szemben állt vele Bizánc és Velence ..l\lmossal támadt ellentéle miatt
IV. Henrik, s a német uralkodú mögé sorakozott fel az 1tj cseh fejedelem, Bonvoj.
Mivel Almos 11 O+ben nőül vette Sz,jatopolk kijevi nagyfejedelem Predszláva n evű
le~1yát , így az orosz uralkodó és rokona, a lengyel fejedelem, fII. (Ferdesz~jú) Bolesfaw
is Almos oldalára került. Kálmán 1102-ben Tengerfehérvárott hon"át királlyá koro-
n áztaua magát. Ezzel magyar-horvát perszonálunió létesült. 11 O~-ban a dalmát terü-
letek Velence felügyelctt' alól ~jra visszakerültek Bizán c közve tkn uralma alá. Bizánc
azonban 1104 vége Cita s7.orongatott helyzetben Yolt, Antiochia ft;jedelme n em csu-
pán kelet feléíl , hane m - Nyugat-Európában szervezve keresztes ha~járatot a keleti
császárság ellen - immár nyugati irányból is fenyege tte Bizánco t. Ebben a helyzetben
adriai katonai akcióra szánta rá magát Kálmán.
1105-hen elfoglalta a tengermelléki Dalmáciát, a városokat (Zára, Trau, Sebenico,
Spalato) és a szigeteket. Hódításai eredményeképpen ez évben ]jy,ette a Ilorvátor-
szág és ~nácia királya címet. A meghódíto tt terület élére Kálmán királyi tisztsf>gvi-
selőt állítottkorrn~myzók(~n t, aki a horvát államon belüli avar különkormányzat veze-
tQjének nevét (h<'m ) kapta. Kálmán a pápával úgy ismertette el tengermefü"ki ural-
mát, hogy - a7. eg)ik forrásértelmezés szerint - ,,!)96 októberében a guastallai.zsina-
ton l e~no1 Hlott aJ[Spa1).Uk.kiuevcz ési jogáról, vagyis egyházpoliúkai téren nagy enged-
·m~rJ_yt tett a pá pának. A n ormannoka ll;,u fenyegetett Bizánc kén ytele n w)lt tuclomá-
Sü! venni a magyar h ódítúst, sc>t - hogy megakadályozzon egy végzetes magyar-nm·-
mann összefogást - a bizánci császár házassági kapcsolatot kezdeményezett a két di-
nasztia között. Ennek kapcsán Ioannész (János) társcsászár feleségül vette László
magyar király leányát, Piroskát, aki Eiréné (Irén) n éven késól)b császárn t' lett. Ezzel a
friggyel Magyarország feladta az 1097-ben Kálmán h ázassága ré\'én létesített normann
szövetséget, de ez amúgy is inkább csak elméletben létezett. A d alm át városok kedvc-
z(íbb helyzetbe kerültek a magyar uralommal, mintha Velence h')rakorolt volna felet-
tük fennhatóságo t, m ivel Velence kereskedelmi ellenlábasa volt ezeknek a városok-
nak, a Magyar Királyság pedig nem. Kálmán kedvezményekkel igyekeze tt megnyerni
a dalmát városokat. 1108-ban Trau polgárai számára biztosította az adómentesség·et,
valamin t korábbi jogaikat a püspök és a világi elö~járó (comf's) választására, és engedé-
lyezte, hogy régi tön·ényeik szerint éijenek. Hasonló jogokat n yert Spalato és Zára is.
Amikor 111 1-be n Zái-ába bevonult, esküvel fogadta, hogy _!1.1lm_<i.ci.a ősi k.iv.áltságail
megtartja. Kálmái1_há1Jm1 é~lte rends~eresen megje~új_.uralmi területén .
- Alfiiosliátalomátvételi kísérllli, ille tve enne· "kudarca után 1108-ban Kálmán fegy-
veresen is segítette Bizánc h arcát Dél-Itáliában a normannokkal szemben . Velence
nem tudott belenyu godni abba, hogy a dalmát városok és szigetek elvesztek számára.
Már 1112-ben kezd eményezte a doge a bizánci császái·nál, hogy indítson háborút a
magyarok ellen, de Bizán cot ekkor más ügyek foglalkoztatták. Ugy;mcsak 1112-be n a
megözvegyült Kálmán feleségül vette Vlagyimir Monomah perejaszlavli és szuzdali
l{:jedelem leá.t1yát, EuférniáL A frigy nem bizonyult tartósnak, mi\'eJ Kálmán rövide-
sen házasság~é.~er Kapta feleségét,. akit hazaküldött Oroszországba, aho l időköz­
b en ,111 3-ban Vlagyimir a kUevi nagyfejedelmi trónra emelkedett. Kije\'ben szülte
140 (i. AZ ALI.A:.! vAr.<;Ac;A f:s /\ VÁ1.5AG '.\1EGOLDASA

megJ:'..l~ia gyermekét, Boris~l, ~kiállítólag Kálmán lia \'olt. Kálmánnak élete ut~>l­
só egy-kt-L é\'t·beu (~jrn Dalmáciára ke llett figyelmél fordítania: 11 15-ben a cloge DaJ-
mácia i>gy részét \'isszaroglalta a magyaroktól, s a kö\'etkez6 é\'ben mmd V. II"t:nrik
íiéÍliet, mind Alexiosz bizánci császár támogatit5át éfrez\'e készülódütt Dalmácia még
magyar kézen le\'Ú rt·szeinek megkaparintására.

Kálmán és Álmos harca

Kálmán és Alm<_>s, \'alamint párthíveik ellentéte végighúzódott Ká lmán uralkod:is;í-
nak idéiszakán. Almos 1096-ban nyerted a herccgs(·get, ké t é\' múka már nyílt ellen-
ségeskedés türt ki kiizüttük. Az eseményekb{)l világosan láL5zik, hogy az cl6kel6k egyik
1·észe szívesen \'~·t t e volna, ha a király és a herceg ellentéte fegyveres belháhorúba
torkollik. Ezek Almost azzal ingere lték, hogy a király az eJfogatásán m<>sterkedik, Kil-
mánt pedig azzal , hogy a herceg a_király életére tör. Mindketten sereget gyíijtöttek, és
l Qilli:-h;in !:_gy1uás e llen vonul lak. Almos a bihari dukátusbó l, K{ihm.í n p edig a nyugati
országrészh(í] indulhatott, mivel a Tiszánál, Várkony közelében találkoztak, csak a
folyú választotta el őket egymástól. Al. .,eló'kel ők másik csopor~jfmak ~hangja e réísö-
dütt frl, azoké, akik .beleuntak a szakacfatlan l;>e!s~lykodásba. lgy vélekedtek:
„Nemrég ap<i.ink és test\'éreink harcoltak az 6 apáikkal és testvéreikkel, és meghaltak.
Nem l<i.tunk okot a harcra. De ha nekik tetszik a harc, harcoljanak meg ó"k ketten, és
aki fölülkereked ik és életben marad, azt fogacljuk el urunknak.'"'3
Kílm;ín azzal t"gyide:jlíleg, hogy 1105-ben felvette a I Iorvátország és Dalmácia kirá-
lya cínwt,~:J. koronázS!.,tta normann feleségétől született 1;ép;yéves fiát, Istvánt,
azfrl, hoh'Y fia sz;ím á ra biztosítsa a trónt halála után. Ez a lép és ·.\!mos e llenkezését
v;'tltotta ki, s lelteheté5en 1105-1106 fordulója ~ján IV. I Ienrik császár segítségét kér-
te. Az icWpontot rosszul választott.a meg, a n émet uralkodót lekötötte fiának, Henrik-
nek a lázadása, amely végül is trónfosztásáho?- és V. Henrik trónra lépéséhez yezetetl.
l''.hbcn a helyze tben a németek nem tudtak Afmosnak támogatást nyújtani. Almost a
kudarc n<>m törte le, ugyancsak 1106-ban sógora, a lengyel Bolesl<iw segíLseget igye-
kezett elnyerni. N<>m is csalatkcfrmtszámírásában, Boles l-aw heti.irt az országba, és
e liogfalta (~jvárt. Kúlmán_azonhan úg} hárította el az észak feí6ffenyeget6 Ycszél)'t,
hogy l?ékét kötötC sfü szövetségesi viszonyra lépett a lengyel fejedel<>mmt"l, s 1107-
hen már Kálm~m küld ütt magyar segédcsapatoka t Bolestaw számára fé ltestvi>re,
Zbignicw l ázadás~mak megfékezésére. K{tlmán és Bo leslaw barátságának_az adott tar-
tús alapot, hogy mindketten ellentétben álltak a Német Birodalommal. Almos (~jahb
kísérlete is kudarcot vallott, kénytelen volt meghódolni Kálmánnak, sfü - a mam•ar
krónika szerin t - m t'g blinösnek is vallotta magát b:í.t)ja el őtt. Látszólagos megtfaésé-
llt'~jele, hogy 1107-henjeruzsálemi zarándokútra vállalkozolt.
Almos távollétét használta fel Kálmán arra, h ogy öccsét megfossza a dukátustó L
Ebben Bolesbw péld{tját követhette, aki éppen a magyar kirá.ly támogatását é lvezw
i•rt el sikereket Zhign iew ellen , és vette el tartományát. A hercegség 1107. évi felszá-
mo l ás~n·al nwgsz(ín t az országmegosztás. Fe lszámolása ugyan a legszorosabb kapcso-
latban volt KÁJm;í.n és Almos' hat~lmi versengésével, de ;ddigra ~ár a dukátus telje-
sítelle egyik ft>ladatát, nagy előrehaladás történ t az áll ami és egyházi vi~zonyok ki-
é pítése terén Bihar és Nyi tra tágabb körzetében. Ke le t-Magyarországon Almos m eg-
alapította a meszesi apátságot, s László király megbízásából {) viselte gondját a
sz<>n~jobbi egyháznak, a faépület helyett kőből építtete tt monostort, s ott helyezte
el István kir:t ly jobl~ját. 1111-ben bukkant fel az ok.leveles anyagban az elsó" erdélyi
 .\ \'.c\L<;.<\(; }.!EGOLJ)ASA: SZENT lÁSZLÚ ts KÁLl\ir\~ KORA 141

' '<üda (ekkor még a latin j1rinceps néven) Merkur személyében. Kálmán nevé hn
füz6dik a nyirrai püspöks(~~ítása. Noha a nyitrai egyházmeiwének már László
kirú ly tett acfomanyt, r~~a iz alapítás Kálmánra mararlt. (Nyitrán ugyan már a 9.
százarl vége felé léteze tt püspökség, ez azonban n em élte túl Morávia elpusztításút,
így Kálmún ténylegesen 4i püspökséget hozott létre Nyitrán.) Mivel az ds6 nyitrai
püspök, Gyárfás n eve 1111-ben és 1113-ban szerepló' személlyel együtt ford ult el6,
az alapítás lezárulta is ezekre az évekre tehet6. Mivel a dukátus intézményes keretet
adott a szé1tagolóctás híveinek, Kálmán tudatosan szün tette meg az ország területi
in tegritását fr.'nyegetií intézményt. A dukátus felsz{1111olásával elw~ztelte Alt~os a her-
cegség területén t.alúlható királyi birtokok fe!t;!;_li fennhatós~r,crc:a-zok az mgatla-
nai megmaradtak,_ainelyekkerii'i.ii1t á királyL~alád t.agja_r,snde!Ke'Zett.
AJeruzsálemhiíl hazatér6 Almos nem fogadta belátással hatalma nagyfokú korláto-
zását. A dörniisi pri·posts<"1g korábbi alapítása Uellegét tekintve teUesen azonos vol t a
királyi alapítású túrsaskáptalanokkal) kihívásnak számított, hiszen a ,mindenkori ki-
rúly dömösi kúriája mellett feküdt. Nos, 1107-1108 forclulé~ja qján Almos a cliimösi
egyház I~lszen telését szemelte ki arra, hogy merényletet kísérc ij ~n m~· a kidly e llen.
Terve ~lZ<mban lelepl ezőclött.J<ál111á11 meg~~átotl öccsének, de Ó\'atos mit, figyel-
tellt'. Almos azonban hamarosan újra a ném<:>t udvarba fotolt , és V. 1Icnúkt61 kért
segít<;r.g;:-t 1108 húsvérján. Még ez év s;;epten"iherében Útr;bocsátotta hadait a német
uralkodú l\Iagyarorsz;,í.g ellen részint Almos panaszai túl megindulva, rt'.SZint pedig -
mint egy kortt'trs n émet krónikás (Ekkehardus Uraugiensis) írja - „azért, mert IZ.íl·-
m;i.n országunk hat;írait, tudniillik a tengerparti helyeken, elfoglalta". Ez 11yíll utalás
Kümán 1105. évi dalmáciai hórlítására, amely a terület északi s:\\:jában német birodal-
mi érdeket sérte tt. Ilacljárata azonban nem járt eredménnyel, az idézett német forr[ts
szavai szerint „miu t;Í n az ellenség - különösen a folyók gátja és mi nd e nfelől leYŐ gáz-
lók réYi'>n - sokoldalúan felkésziilt, Pozsony várának n ehézkes és hiálxwaJó ostroma
ut;ín [\'. Henrik] m;,~jdncm dg lgavégezetlenül t~rt vissza".% Ilenrik cseh szöyetst-ge-
sc, Szr:ü'l;p1i'ik "fejedelem a ""Vág-völgyet dúlta. Min:•n<álm án lengye l sziivetségese,
Boks bw betört Csehországba, Szvatopluk sem ért el számottevő sikereket i\lagyaror-
szágon. Az év vi'ge fe lé magyar sereg hatolt Morvaországba, m<~d ennek megb~>sszu­
lásúra 1109 el<:jt-n cseh csapatok egészen Nyitráig dúlták a nyugati Felvidéket. Almos
tervei ezúttal s t•111 vúltak valóra.
Almos t\jabh kudarca következtében sem állt e l azonban attól a makacs szfü1déká-
túl, hogy ~zerezze a ffíhatalmat. Követkcz(í szervezkedt'.·sérc l J 15 qj;ín került sor.
Az összerskü\'!:·,;; IG1lmún tudomására j uthatott, s a kirúly~kegyetlen bosszút állt a láza-
clókon. Almost és
~---- _ klsgvermek
,_; fiát, Bélát meovakíttatta,
---~ a · s ll!.!.Varwz a sors 1·uwu osztálv-
..-i ,,, • 1

részül az Almost támog7\U)"'f()em berek közül U rosna!Z, V;winak és Pálnak. Az{) bún te-·
tésük igazoija, hogy Kálmán ellen összeesküvés készül6rlöu. A büntetésre ismét Le n-
gyclorszúg szolgáltatott pt' ldát: 111:3-ban Bolestaw len gyel fr:jeclelem államcsíny elő­
k(·szítésével gyanúsítolla meg féltestvérl'L, Zbign iewet, s megvakíttatta, m;~jd \'ezeklés
ci·ij;íból Magyarországra, Szent István fehérvári sírjáhozji>tt, s felkereste a somoITT"·úri
ap;ttságot is. Bizonyára ez alkalommal találkozott Kálmánn'._11, s t<'~~koztatta a magyar
kir<íl~'t a lengyelországi ft;j leményekrm. A megYakítás után Almost dömösi ehrylüz<íha
viut'.·k. fu\lmán a bels6 ellenzékkel történt radiká lis leszúmolús utún megtc;rern telle
fia számára a zavartalan hatalomútYétel lehe t6ségét.
1-12 fi . .-\Z .UL·\M VÁLS.\GA ÉS A \ 'r\LSAG ~lliGOLDÁS1\

Kálmán világi jellegű törvényei

Kúlmfo király nralkodásfoak '..?O éves id6szakából három kodifikált türvénykezési em-
1{-k maradt ránk: két dekrétum és az I„ esztergo mi zsinat határozatai. A II. törvény-
könyv három kül önböző alkalom jogalkotásának darabj ait éírzi, egy rövid zsidótör-
vé·nyt, egy 7.sinati töredéket és a II. zsinat cikkelyeit. Vagyis Kálmán korából összesen
öt ti>rv{>nykezési emléket ismerünk, ami élénk jogalkotó tevékenységre utal. Kúlmán
l. és 1·észben II. törvénykönyve világi jelle~, míg a többiek egyházi vonatkozásúak.
\'alanwnnvi kelt ezetlen.
Kú lmá1Í 1„ 84 fejeze théíl álló ü~.r'.'.§!1}'.k.öll}'\'e - amint ezt m egfogalmzójától,
:\lherirwaóT tucljuk - a Zemplén megyei Tarcalon tartott gylíJés döntéseit tartalmaz-
za. Albe ricus SztTafin esztergomi érsekhez címzett ~jánlása megaqja a dekrétum hoz-
záw téíleges keltét. J\livel Szerafin 1104-ig volt érsek, Kúlmán u ralkodása elsé5 felében
keletkezett, felté telezés szt.> rint min~járt az elej én. A zsinaton egyh ázi (:s világi eléíke-
léík vettek részt A tÖr\'énykönyv alkotását azok a változások indoko lták, amelyek a
.Szent Ist,·án korától e lte lt 100 esztendő alatt végbementek. Mivel István alatt az egész
<ffs7.rtg a „bar bár m (íveletlen ségn ek h ódolt, és a tudatlan és kényszerbó1 le tt keresz-
té·ny a szent hit ligyelnwztc t6 ösztökéje ellen rugódozot t, séít a fenyít<'.> Yessz{) büntető
ütései ellen még \ÍsszaYicsorítou: nagyon is szükséges \'olt, h ogy a szent fegyele mnek
a ké·u ys7ere a híY!íket a hitrt.> térítse„ . De a legkeresztén:~bb királyunk, Kálmán, aki a
galarn h szelídsé>gi·nek kei-,ryess{:gével és minden erény jelességével van felruházYa, mi-
ut;í n látta, hog,- a felserdült hit elérte a tökéletes vallásosság er t;jét, bölcsen úgy gon-
dolt a, hogy a törYény bilincsének a szorítását meg lehe t lazítani. " !17 Ez a törvényköny\'
az állami t'.·s az egyházi élet széles körét szabályozta, vagyis a legkülönböz{)bb vét<>égek
e llen irt el6 hüntetésekt'L Az István- és kiYáltképpen a László- (yagy a Lá<;zló ne\'éh('Z
kapcsolt) törvényekhez képest e n}'.!:iéhh büntetések iisszhangban vannak a tiirYény-
köny·< hevezeté~jével. - -
J ó l m egmmatkozik ez minc\járt a tolvajlással kap cso la tban, amely Lúszló III. és II.
tiirvt'11ykiinyy{•1iek központi problém~ja volt. Kálmán I. törvénykiinyvt-ben is számos
cikke l\· foglalkozott valamilyen módon a tolv;,tjlással (50-56 „ 62- 1)'.'.., 84.) , d e sokkal
kncsd)bet, ami azt jelzi, hogy a lo pás m 7i?i;íe n volt~ t íGadalom alapve tő kel'néSe.
T;í.rsadalmi magyarázata van annak, hogy míg László törvényei tolY<~j szabadok·és szol-
gák eseté hen kiiliin büntetést írtak eléí, adclig Kálmfomál a,J?üntetésck egységesek~ az
.rls:tcgényecletL.szaba<lok lényegébe~ár_!_e~üllyedtek. A toh·;.úokra kiró tt bünteteSék
is en\'hültek. '.\1íg Lászlónál egy tyúk, illetve az á rának megfelelő érLék, valamint tíz
den:{r frtéklí h c;lmi eltul ~jd~nít ;\sa halálbüntelést rnn t 1~aga után. Kúlmánnál azt
kellt' t 1 1olvajk{·n t elítélni, aki négylábú barmot, egy barom árát kitevő frtékct, vala-
mint 20 clenárt éréí ruh<'tt lopott. László a tetten ért tolv~jnak már tíz éven felüli gyer-
m ekt·it szolgaságba taszította, Kúlm;ín csak a 15 éven felülieket. Kálmán úgy inti-zke-
cleu, hog:· a templomba nwnekü16 t nem ke llc tllnincUárt vétkes to lv;ünak min6síteni,
s ha magút vétkesnek tartotta, nem kellett meg"·akítani vagy megcsonkítani. Ezek a
bünt etések csak akko r voltak kiszabharók, ha a blínös vétkét let.agaclta, s bCme rá bizo-
nyosodo tl. Ká lmán I. 1Ür\'énykönyvében a t o lv;.~j lássa l csaknem Cf,')'e nl{) súlyú az, ami-
kor ártatlanokat illetn ek a tolvajlús váqjával. Az igaztalanul várlaskodókra viszon ylag
súlyos bün tetések vártak.
Még mindig_j~J,tnt{ís súll :aLlz_t:[$_U~a k_éil~.orl{tS,JlX~ndormozgalom (19., 39„ 4 1-
44.) Kálmán I. tön·énykön)'\'föen . A kóborlás ké tféle minőségben jelem meg. A dekré-
tum szólt azokról a foldjcikréil eltízött lakosokról, akiknek ha másutt nem volt földjük,
vissza ke ll ell térniük, cl~ ha közben folcljeik a monostorok, egyházak kezére kerültek, és
 6k másutt fúld<lel rendelkeztek, eredeti lülc!jük a megadományozottaknál maradt. Iu
tehát azokró l ese-tt szci, ak ik - min t q:,ry n élüny évtizeddel korább i. okle,·fd igazo!ja - „a
szabadság nevére ábítoztak",' 18 s ezért az egyházi tu lajdonba került fölclró1, ha nem akar-
tak szolgaságba kerülni, el kellett menniük. A kóborlás másik, tipikusabb esete az, mni-
kor - összhangban Salamon és/ vagy !. ( ~éza tiirvényének szándékával - a kúborlót ur:í.-
nak ke llett kiv;'1ltania, királyi engedély n élkül senki sem tarthatta magán;'il, s nt'rn lehe-
tell sem eladni, sem el~júnd{·kozni. A László III. törvénykiin)Yébcn szerepi() javak sze-
dé~jfw'I Kálrnfü1 e dPkrétumúban iuru.widmius alakban találkozunk.
Számos cikkely foglalkozott a királyi hatalom erúsítésével és a kirúlyi nl'>pekkcl ( 15-
17„ '.!0-21.. '.Eí- %„ :~8-40„ 45„ 78-8 1.). Kálmán I. törvénykönyvének tencknci{!ja e
vonatkoósban k!:'tt6s. Egyrészt a királyi birtok meg<írzésére, a kir<ilyi vagyon vf-dehrn.'·-
re tóre ke-dt>ll. A kir<ilvi szúndék elvi indoklását az a cikkclv tartalmazta, amely szt>rint
„annál kcy[·sht'.· látszik er6snek a [királvi] ud\·ar, minél kevfsbé <111nak rendelkezésre a
szükséges <lolg-ok"71 En nek érdekébe{1 a Szent István ál~;ínclf>kozou birtokra sz{·-
lt>s_köríí öri'>klést írt el6, xiszont az ut<J.!:~}LiiJ..~<~... adott ingWam>K korlátozott körre
~t.tijed<í iiri>kósöc!és u tán a királyra szá!lqik. lntc'.·zkedett az egyházi' kezen lt>vő feles-
leges, \·alamint a vi lúgi tul~jdonba került, nem IstYán király által adomúnyozo tt
halászóhelyek visszavétt>lér{íl. Kúlmán tehát hozzán}~l t2z egyhúzi vagyonhoz, jóllt>-
het a lig néhány évvel kor:tbhan a szabolcsi zsinaton Lászlú kirúly oryan liatározatol
hozo u , lwgy az egyháznak aclomfü1yozott birtokok nem vonhatók vissza. Kálmán e
tiinénycikkelye átment a valús<igba: oklcvelPs adatunk van arra, hogy Kálmán és (ia,
II. Istv<h1 e lveue a pannonhalmi apátságtól a gy{)ri vizahalászat h armadát. Egyc'.·bk(·nt
a pápapárti Kálmán más módo n is HH'gsértetl<' az egyh<'izak hinokait: a ~c1Ufilbbi
-~gyh_:íza.L,Illeg:sz.ÜlJJ_ell e, Líszlc'i privilégiumát a tlízbe vettette, és a monostor birtokait
,.;iJJtgi~el<Sk\!1 6k, n~ídora fiai kezére adia. A ki6 lyi vagyont Kúlm:Urnak vfrlenie kellett a
mcgyésisp<innal mint k irál ~'Í tisztsé10·isel6vel szemben. A meh'J'ékhen össi'.egy1íl6 adó
kfaharmada a kir;ílyt, egyharmada az ispánt illetlt', \iszolll a denáradót Esztt>rgo rnha
kellett vinni , s olt elcfüb a király, majd az isp<in vet te ki he l{)le a részéL.
Eredménytelen kísérletet tell Kílmán a tör\'énykönyv kiadásfü megel<Sz<íen arra,
h ogy minden egyes szabadtól hcsze~je a nyolcdenáros adút, Yagyis hob'J. ilr módon a
királyi ad ózást a nem királyi birtokok népeire kite1jessze. Az I. tiin-énykünyv szerint
jobbára csak a kirfüyi b irtokok n~pei - várnépc>k, a várnép fölcijfre te lepül{) hrn/J1'.1P k,
a királyi hliwk(;'kszanacij~ií,' a v{Ü·beJiek (f'astr llani), valamint a szabad hos/H'sek -\'oltak
denáracló fizetésére kiite lez\'e a királvnak, Yagyis azok, akik fölött az uralkodónem
~~orh<~ kir~ílykf-nt , hanem maQán.b irt ok'óskén Lgy,.ilkc>rolL(eJ.l,J.l..h~ ~ot."f\ tühbi
szal>adtól korábban beszedett acló Clinar:a'dásáért úgy kárpótolta magát a kir;ílf, I)ogy
a megha tároi'O t t_júYede lem me1 rendelkez{í ~i no kosokat kat o naállításra kü te lezte. m {·g-
hozzú a nagyohbjö\'eclelmúeket púncMos ;,iléz ki;íllírásá ra.
Kílm:ín I. tön·énykiinyvéhtíl a bírósági szervezet egés7. panoním <~ja kitetszik (2„ !í-
1-1 „ 22- 24„ 2G-g2„ '.17„ 50„ 58- 61., 64„ 83.). Különböz{) ügyekben_!Jírúsági fórum-
. ként szerepcl(a király, illetve a királ}'Í ud\'ar, a n:ídorispán, a püspök, a püspöki zsinat
(az illetékes ispánok rész\'é tel[·vel), a m egyésispán , a me!-,>;'ei bíró, a főesperes f-s a
köziinséges (alúbl>Yalú) bíró (iudrx in/rrio1:l)Végezetiil a Jegalsú Júrnm az egyházi ké-
zen leY6 is1cnítélet ( tüze~vas- és forróvíz-próba) \'Olt. Kúlrnán biztosíwua az egyht11.
~:últságo l!_lwlyzetét, hiszen vilúgi bíró nem idbhetett meg egyh~1zi személyt;..,6- kc:-
resl<:edelern lej16désér{í] a törvt:' n könt:· számos cikkelye tanúskodik (3:.l- '.H„ 44„ 76-
77~). A dekrétuá1 a keres ·cclés búrom r~jt~ját kül Üí1böztette meg: a termelő S<~át
tcnnékt·t ville piacra, a helyi kt'reskcd<í t>hh61 tartotta l'e nn mag<it, a t~n·olsági kere~-
kedéí számára pedig e foglalatosság volt a m eggazdagodás for rása. A kereske<lele m
támogatását jelezte, ho~ff a keresked6k szabadon vásárolhattak kepét (takarmányt), s
büntették azokat, akik a szabott ártól eltértek. Kálmán szigorúan megtiltotta a magyar
vagy Magyarországon született szolgák, továbbá bármiféle éléí állat külföldre vitel~r (a
bika kivételével). Ez további szigorítást j elentell László törvényéb e7. képest, s a ma-
gyar mezéígazdaság, illetve haditechnika megn úvckerlett munkaer6- (e mber-, illetve
á llat-) szü kségletfre utalt.

Kálmán korának egyházi jellegű törvényei

( ~azclag Ká lm:ín I. törvénykön}_'.''e az egyházat érint6 cikkelyekben ( 1., '.»--4„ 18„ 25„
!í7„ 65--7!í.) . A.z .....
.1().....49„ egyházakr11'li:keI1Ctt-mar'5dr1iUK!nindazoknak
......... ... _ . . _ _
a birtokoknak,
'w-
ame lyekct Sz<;:nt Is~·:í.11 acl(m1ányozott. Nem en gedte Kílm:í.n elvenni az egyházaknak
adott erdóket. A válnok és az adók tizedét a püspöknek rendelte. Az egyházat Yéclte a
\ihígiaktúl az a cikkely, amely el őí rta, h ogy az egyh ázban az ispánok és a vitézek közül
se nki ne me-részeljen magának hatalmat szerezni, csak a püspök. A másod szor n éísült
papokat, illetve azokat az egyháziakat, akik úzvegyeket vagy t" lt.aszíwtt asszonyokat
vetlek e l, házassá~1k felbontására szólította frl. Elförta, hogy egyh;izi re ndhez tartozó
személy ne öltozz'on \1 agi r uhákba. László után Kálmán is szorgalm azta azt, hogy az
e lh altakat a templomok körüli temetéíkhen h elyezzék ö rök n yu galomra. Szándékuk -
ha nem is azonnal -- megvalósult: a 12. század e lt;jé t küvetűen mcgsz(ín tek a „közn~­
pi " tenwt(ík, s elterjt>clt, rn~jd ;í.ltalánossá vált a templomkertbt>, a cin terembe való
temetkezés. Sokat iclézert cikkelye Kálm<Ín I. törvénykönyyének az, amelyik kimond-
ta: „A boszorkán yokró l pedig, mivel ilyenek nin cse-n ek, semmiféle \'izsgálatot ne ta rt-
san ak. "100 Ebből nem kell Kúlmán felvilágosult szemléle tére következtetni (a korabeli
eg~·h ;íz sem tartotta létez6kn ck a boszorkányokat), hiszen pl. a \·arázslók megbüntet(·-
sér6l ugyanez a tiirvén y intézkedett. Az izmaeliták és a zsidúk vonatkozásúban Kál-
mún azt az irányvonalat követte, amelye t m <Ír L<iszló L törvén ykönyve kUelö lt. Esze-
r iu Laz izmaelit:ík esetében a beolvadást kel lett e lérni. Erre u talnak azok a c'ikkelvck,
amelyek'S'Z'erint a mohameclá;ok c;;k k~resztényekhez adhattúk feleségül lcányt{kat,
clisznúhúst voltak kötelesek enni, valamint templomot kellett é píteniük. A_~dókkal
sz~n to\'ábbra is az. e.lk:lliű.@!~.E~ili!!!</tja érYényesült. Zsidó e mbe r csak püspöki
székht'lyen lakhato t t, fölcij(·t kizárólag pogán y szolgá\'al műveltethette.
Kálmán II. törn~u)±öny·d~ne k n yitó r észe, a 7 szakasz,!261 á lló zsic!_ótön~ny Úg\'-
szint(·n Yallási kérdésként kezelte a zsidó k ügyé't. A külö n törvén yi szabá lyozást az is
indo ko lta, hogy a kiiz{·pkorijogfrlfogás szerint a zsidók a király alá tartozta k (mint-
egy 1ulajclonát k{·pczték) . Zsiclótörvényéhen Kálmán m egtiltotta a keresztén y szol-
g:í k ad<isv(·telét és Lar túsf1t ( 1. ), részletesen szab:ílyozta a ke reszté nyek és a zsidó k
ki'izii1ti kiilcsö.11ügyle tek lehon yolítúsát (2--3.), végül pedig elrendelte az ad:Ís\·(·te-
lek ír:1sha foglalását (4-7.). Kálm:m rendelkezése ~ttment a gyakorlatba, ezt tan úsít-
ja e-gy 1~.századi o klevélben ránk maradt megpecsételt adásvételi sz<.> rz(íd(·s (rartu/a
sigi llala).
Kúlm;ín kor<Íhan fon tos feladat volt a pap i fegyel<:>m eúísúése. az egyház m egtisztí-
tása mindazoktól az elemektó1, akik szeplú't <::j te llek a testület hírnevén. llyen jelleg-lí
kúr<lösckbcn fogfaltak :illást a Kálmún-kori zsinatok. A L(írinc érsek idt:jén Eszter-
gomban tartott L zsinaton 12-cikkGl.yb~l.álló halÚ.f.,9~!.hoztak. Mivel L6rinc Szerafint
vá ltotta fe l az érseki székben (1105-ben ), e törvl~nykezési emlék Kálmán uralkodús(t-
nak második feléb{íl való . A cikkelyek között szerepel, hogy h a a pü:>pök házas volt,
 .\ \'Al$ÁG MF.GOI.DASA: SZENT u\SZLÓ f:s KÁLMAN KORI\

csak felesége hozz{~árulásával foglalhatla el székét (11.). Kívánatosnak tartotta a zsi-

nat, hogy a püspök fiai helyett az egyházat gazdagítsa (12-13.). A püspök felesége
püspöki birtokon n <>m lakhatott (33.) . Az apátokat a püspökök fennhatósága alá rcn-
delre, s az apát ft>ladatá\'á tette a kolostor \'agyonának gondozását, gyakori jelenlétét a
kolostorban (3G-39.) . ;ib:ázas áldozópapok megtarth~~eleségüke t,„<le a_n6tlc11
sz<>~a ok ~áldgzúpapok ~~1 \'e):iéttek(~rnk (31-32.). Lett>t-
ték azt az egyházi szem élyt, aki másodszor n 6sült, avagy özvegyet, illet\'e eltaszított
asszonyt \ '<'ll fel<>ségül (56.). A m ásodszor n6sült papok fe leségük beleegyezése es<:-
tén visszafogadh atók voltak az egyh ázi rendbe (57.). Fellépett a zsinat a részegeske-
d6, ágyast tartó, tolY~j papok ellen (48-50., 58., 60.). Kimondta, hogy egyházi sze-
mélyt kre az egyházi törvénye!' énényese k ( 1.), tehát egyh ázi személyek világi bíró-
h oz nem fordulhattak (25.). Altalában megtiltoua az egyházi személyek tan úskorl<í.-
sál (62.). Elítélte a templom ok vásárlását vagy elad ását, az ünnep ek :irusítását, a
kereszte lés és temetés pénzért történ{) ch•égzését, azt, h ogy egyh ázi személy kocs-
máros vagy pénzkölcsönzéí legyen (43-45., 6 1.). Kimon dta, hogy szolga csak abban
az esetben leh et pap, ha ekibb ura fe lszabadítja (30.) Fellépett a zsinat a pogány
szokások 6rzéíi, az egyh ázi ünnepek megYe t6i ellen, s a kiközösített61 megvonta az
egyházi temetést (7-9 .) .
~ Kálm~ri II. zsin- t cikkel ből álló határozatai - egyebek között - elúírták,
hogy az egyh ázakban naponta imádkozzana rályén és az országért ( l.), s ~özö-
.ci,!.éssel sújtotta azokat, akik a _k ir_á}y személye vagy_n1él tó.~ága.~~ssz ee~id tek (?-
3.). A továbbiakban a ~zasság felbol'!thatatlanságát szögezte le, mivel „amit az Ur
összekötött, azt ember el nem választh atja", 101 s rendelkezett a házasságkiités mócljá-
ról (4., 16.) . A másodszor nősü lt papokat, az özvegy és eltaszított asszonyok fé1jét
egyh ázi tisztüktó1 megfosztotta (8.). Azt a tem plomm al rcn delkezéí falut, amely eltú-
vozott templomától, visszatérésre kényszerítette (13.) . Végezetül egy további Kálrn:m-
kori zsinati h atározatból csak két cikkelyt tartalmazó tÖr<:"dék maradt ránk.

Kálmán, a „Könyves''
A krón ika Kálmánról szólva azt írta, hogy „a magyarok Könyves (CunuPs) Kálmánnak
neYezik 6t, mert \'Oltak könyvei, amelyekbéíl mint püspök a zsolozsmát olvasta". 10~J5ál­
IJJ..<fil. !!P~h;s:l tsége - amelyhez hasonkn·al középkori királyaink közül senki sem rendel-
kezett - ismert volt a kortársak eléítt. II. Orbán pápa 1096 júliusában Kálmánnak
küldött levelében így adta ennek tanújelét: „elmondotta nekünk tisztelend6 fiunk,
Odilo , Szent Egyed [Saint Gilles] apátja, hogy\'ilágiaknál szokatlanjánassággal tíínsz
ki az egyházi írások tudományában, és ami még inkább illik a bírói hatalo mhoz, a
szen t kúnonok ismeretében. "103 Egy kortárn lengyel történetíró (A.nonymus Gallus)
azt írta Kálmánról: „korának minden ural kod{~ját felülmúlta tudomány;í.val. " 101 Az I.
esztergomi zsinat határozataiból ki tlínik: Kálmán er6feszítéseket tett, hogy emelje az
eh'}'háziak nníve lLségét. Az egyik cikke ly azt írta dc'>, hogy „a kanonokok a k~m oni
szabályza tot tu~júk és értsék". Intézked elt arról, hogy a főesperesekn ek legyen meg
az egyházi törvé-nyek rövid gyűjteménye. Kimonrlta a zsinat, hogy „tu dat lan papokat
ne szenteljenek fel, akik pedig [már] fel vann ak szcnteh'e, tanuljanak vagy tegyék le
6ket". Köve telménnyé tették, hogy „a km1onokok a kolostorban és a káplánok az ud-
varban [latin] iroclalmi nyelven társalogjanak". to:.
Kálmán az els6 királym1k, akinek uch·arában irodalmi élet alakult ki. Nem tekintve
az okleveleket, irodalmi a lkotások már Kálmán uralkodása el6tt is születtek Magyarnr-
 146 ő. rtZ iLLAM VÁLSÁGA ÉS A VÁLSÁG MEGOLlJ..lSA

szúgon.~z Imre herceg szám ára készült Intelmek kele tkezési idej e az 1020-as é\'ekre
tehetéí. 'Gellért püspök 1044-ben írta.Deliberatio címlí munkáját. Zoerard-András és
Benedek legcnd~ja Mór pécsi püspök tollából Salamon király korából való. László
uralko d ~1sa alatt készüll lstv<ín király nagyobbik legendája, valamint egy fellételezett
éís-Gellért-legenda. Az első évkönyv, illetve krónika jellegű alkotások lé trejöttének dá-
tuma vitás. Egy évkönyyszerű feljegyzés (talán pannonhalmi bencések tollából) 1060
t<iján már készen állhatott. A legkorábbi magyarors:z;ági krónikás al kotás keletkezf:;i
ideje András, Salamon és László király korára tehet~ _9e szólnak érve k amellet~
hogy, ennek az ím„J5.sg:estának ( t>skrónikán ak) a szövege ,!{álmán korában ú:ódott, s
ah hoz a pezsgő szell em i (irodálffii) éle thez kapcsol'Ocfott, amely udvarára jellemző
\'Olt. I b nvik püspök - a sorrendben h armadik István-legenda szerzője - mellőzte az
István szentté avatásakor esett csodák garmadájának leírását, s azon „számtalan bölcs-
re" hagyta ezt, „kit Magyarország mele nget és felkarol".mi E bölcsek küzé t.artozotl
L6rinc esztergomi érsek, akinek filozófiai művel tsége ismert.
AJ~l~!:ori udvar fontos \!_odalmi termékei_azj_stván-legendák. A m ég László
korában készült n agyobbik István -legenda Istvánról vérte en :Kep el rajzolt. István itt
alázatos, irgalmas és szelíd ember, aki annak örült, ha éjszakáit virrasztással tölthcLtc,
ha a keresztények lábát moshatta, h a a koldusok a szakállát rángatták. Erre válaszul
íródott .Kálmán korában a kisebbik..ls.t.Y.~enda, amely azzal h hja fel magára a
figyelme t, hogy H oratius- és Persius-idézetek találhatók benne. De kittínik azzal is,
h ogy ) stvánról reális, életteli, vérbő emberi Ké.pet_feste_tt,_n em titkolva azt, hogy a
szent királ)'.,.erőske~fí„110lkodó xolt. Aggódva bocsátotta közre szer z6je e kisebbik Ist-
Yán-legendát, „kivállképpen fé l - szólt magáról az író - az irigyked 6k mardosásaitól,
akik a magukét h anyagul ra~ják össze, a mások írásait viszont ízekre szedik". Kiváló
bizonyítéka ez a Kálmán-kori, egymással polemizáló alkotásokal létrehozó irodalmi
é letnek. A szer z6 retorikai műveltségfnek jele, hogy men teget6zött - valójában ne m
jogosan, hanem csak a kötelez6 szerényked ési for mula a lapj án - „kevésbé ékes el6-
adása", nyelvének „paraszL~ága" mia u. 107
Ilartvik__pji.sp.ök egyenesen kirá lyi parancsnak en gedelmesked ett, am ikor a két
István-legend a egybeoh·asztásáhól és új motÍ\'llmok (pl. az István-féle koronakérés
epizódja) leírásával _eJJ.::.~ effe a harm~~lstván-legend<it.,,.s..azt „urán ak, K~mán­
~k, a kimagasló királynak" ajánlou a. IIartv1[ sem Iu~kodott a szerénykedési fo r-
mulákka l: amikor megkapta~rancso t királyától a legenda elkészítésére, „sokáig
szen ved tem hitványka e lm ém e ll e nszegül ő tudatlansága miatt, kiváltképpen azért,
mert Priscianus, a grammatikai művészet tanítój a, akit egykor agyve lőm be véstem ,
m essze távozott, mintha köd burkolná arc:ít most, hogy m egvénültem, teijesen el-
homályosodott", de végül is „az engedelmesség . .. legyőzi az aggódó szív kétségeit",
s elkészül t a mű . A kritiká tól való félelem, ami a Kálmán-kori irodalmi éle t j ele, itt is
felbukkan: ha a király szeme „netán egy méltatlan b ökkenéíre rábukkanna, égesse
meg akkor inkább a kóclexel a tűz lángja, mielőtt egy harmadiknak irigy szeme elé
jutna ". 108
Ugyanezek a gondolatok ol\'ashatók Kálmán 1. tör vénykönyve összeál lítójának,
Albericusnak a d ekré tum elé írott ajánlásában: miközben magasztalta ura, Szerafin
érsek „m ennyei b ölcsességét", akinek palotája fényes termeit „igen sok ékesszólású és
nagy lanultság·ú férfiú min t megannyi drágakő" ékesítette, m aga n em kis mérté kben
aggodalmaskodott, hogy képes lesz-e eleget tenni föpapja p aran csának (a dekrétu-
mot írásba foglalni) „csekély tehe tségével'', akin ek nyelve „csaknem minden csiszolt-
ságot" nélkülöz. Mégis - írja Albericu s - , „bár jára tlanságom a fogalmazásban nem
 7. A GAZDASÁG ÉS A TÁRSADALO M
A 11 . SZÁZADBAN

A FÖ LDMAGÁNTULAJDON KIAI.AKULÁSA

Feudális birtok vagy uradalom?

Az 1000 t~já n felülr61n émet mintára lé treh ozott és a következő évtizedekben ugyan-
csak felülr()J fr:jlesztett í~j típusú állam - sok egyéb , fe n tebb m ár részletesen áttekin-
tett eleme melle tt - talán abban külön bözött leginkább a no rnádállam tól, hogy m eg-
teremtette a föld magántulaj d o nát, s ezzel az ítj gazdasági-p olitikai ber e ndezked és
legszilárdabb fundam entw11át alko tta m eg. Ezt a ber endezke dést a leggyakrab ban
feu dalizmusn ak szokás nevezni, s ebb61 következéíen ann ak legtöbb r észelem e (a gaz-
clasúg, a társadalom, a birtok, az állam, a széttago lódás stb.) megkap ta a „feu dális"
j ddít. El kell ismern i, a feu dalizmus n em a legszer en csésebb megn evezése az ítj rend-
szernek. Maga a pheudum középlatin szó, am ely els6sorhan Nyugat-Emópában volt
cli\'atos (l\fagyarországon alig-alig h asználták, és akko r is m ás értelemben ). A gondo t
az o kozza, hogy a jJhmulurnszó Nyugat-Európ ában 'hűbérbir tokot' (teh át meghatáro-
zo tt szolgálatok ft;jében kezdetb en m egh atározo tt id6re ado tt ingatlant) j e len te tt. Ez
az t a téves képze tet kelt he ti, m intha a fe udalizmus és a hlíbériség azon os ér telm lí
fogalm ak len nének. A Yalóságban a hííbériség szííkebb fogalom a feudalizmusn ál:
o lyan szem élyi függ6séget j elent, amely az uralkodó elit és a földesúri r éteg külön bö-
z6 tagjainak, csopor tjainak egymáshoz való viszonyára jellemz6. Ennélfogva a hííbér-
birtok kil't:jezés csak a fökl tuh~jdo noso k vonatkozásában használh a tó abban az ese t-
lw n, amiko r egy bir tokos (vazallus, hííhéres) megh atározo tt feltételek között, kezde t-
ben korl átozott id6tartamra földhöz jutott egy m ásik birto kos (szenior, hííbérúr) ado-
mán yából. Ezzel szemb en a feudalizmu st an nak az egész berendezkedésnek a j e lö lé-
sére szokták használni, amely az ipari társadalom , a kapitalizmus m egjelen éséig meg-
h atározó rnlt, s amelyb en a társadalom polarizálódásán ak végséí o ka és egyben a hata-
lom gyako rlás~mak dö ntő m ozzanata a föld magán tulajdona (ille tve a közös tulaj don-
ban lev<í fold hián ya) .
Törtélllek kísérÍetek - ép pen a pheurlum és a fe udalizmus eltérő jelentéséből adó-
dó félreértések kiküszöbölése é rdekében - a termino lógiai pontatlan ság megszünte-
tésére, a feudalizmus fogalmának mellőzésére. Az új európai mode llt uradalmi rend-
szerként próbál ták értelm ezni. Eszerint „az uradalom n agy kiterj edéslí, bár ne m felté t-
lenül egybefügg{:) föld terü letet j elentell, am ely falvak tucatjait ölelte fel a hozz~j uk
tar tozó fö ldekkel, erctúkkel és legeléíkkel együtt. Mindezek az urad almak tartozilwil
kép ezték, lakosságuk a föld birtokosán ak, a.fölllesúrnahvol 1alávetve, s e nnek j eleként
kü lön bózéí adó kkal és szolgáltatásokkal tartozott neki ... A középkor i uradalom els6-
sorhan hatalmi szervezet volt, és politikai és társadalmi jelentősége messze túlnéítt
gazd asúgi lehet(íségein ."110 Mivel ez a felfogás is d öntő m ozzanatnak tekin ri az új r end-
szerj e llem zé-sekor az egyén i tulajdon ba került földterü letet, azaz a föld magántulaj-
don{1t, inkább csak terminológiai kérdésn e k - semmjnt koncepcionális eltérésn ek -
 A FÖLOMACr\."ITUI A )DON KL'\IAKULIÍ.SA 14!J

kell tekinteni azt, hogy milyen megnevezéssel illetjük az új rendszert. Ame nnyiben a
feudali zmuson olyan , a föld magántul<tjdonán alapuló berendezkedést, uralm i rt>n-
del é nünk, am it az uradalmi rendszer is kifejez, a feudalizm us (illetve a különbiiző
fúnevek e lé telt ,,feudális"jel7.ők) használata nem kifogásolható.
A közös fiild hiányát két szempont miatt is fontos hangoztatni. Egyrészt l\fagyaror-
szágon a nomádállam időszakában a magánmhtjdon nagyon korlátozo tt körre te1jedt
ki, a földre nem. Ott kollektív tulajdon érvényesült, a n emzetség, illetve végs6 fokon
a törzs tartotta birtokában a Iegel6- és itatóhelyeket, az m~i s kérdés, hogy haszn ~il atuk­
ról az el6keló'k határoztak. A 11. századi források a mellett szólnak, h ogy a legfonto-
sabb változásnak valóban a m agántulajdon megszilárdulását, illetve a föld magán tuh~j­
don m egjelenést'! tekintették. A 11. századi tönények (fől eg a század m ásodik fe lé-
ben) leggyahabb:m a tolvajlás és a kóbo rlás kérdéseivel foglalkoztak. A to ]v;.tjlás egy-
értelműt>n j elzi, milyen zavar támadt a társadalomban az „enyém ", a „tied" és a „mi-
enk" fogalmai körül. Ez ingóságokat érintett. A kóborlást előidéző legfontosabb moz-
za nat viszont a föld m agántulajdona volt, amely nem tíírte el a szabad, függellen, alá
nem vett>tt e mbert. Másrészt fo ntos hangoztatni, h ogy a ré~ ko llektív tulajdon a:t. új
típusú állam m egszületése után már nem érvényesült. Bár az új rendszerben gyakori,
hogy az emb erek m in t a közösség (faluközösség) tagjai j ogokat élveztek fö ldek hirtok-
lására, de ez n em a r égi rend maradványa, hanem diszkonlinuus azzal, akkor jele n ik
meg-, amikor már kialakult az állandó letelepedés, a szilárd határú falvak lakó i falukö-
züsségeket alkottak, és m egszilárdult a j obbágytelek rendsze re. Ez a folclköziisség nem
termelési rendszer (mint a kollektív munkaszervezetet igényi{) nomád állattartás ide-
jén volt), hanem a földmagántulajdon rendszerébe illesztett tu l~~jc.lo nl ás i form a.

A királyi birtok
Miként a feudali zmu s termino lógiával kapcsolatban ké telyek fogalmazódtak meg, úgy
a feudalizm us fogalm~m ak területi ér vényességét ill etően is számos n ézet ismert. 1a-
gyarországon az a m odell érvényesült, amelyik a frankoknál alakul t ki, m ajd a Frank
Birodalom utódállamaiban létezett. A Magyarországot 996 óta érő erőteljes frank-
b<.~jor hatás ezt a modellt h onosította meg. Ez azonban n em j elenti azt, hogy a ma-
gyarors:t.ági rendszer teijes egészében megfelelt a fran knak. !\far csak azért sem go n-
dolhatunk erre, mert a Ném et Birodalom (vagy akár a Francia Királyság) be lső viszo-
n yai a 11. század elején nem a korai (Meroving-kori) frank viszonyokat tükrözték,
haucrn az !í-6. század Óla végbement ft:jlődés eredményeiL Ezzel szemben a n ernrt'·g
még n omád \'iszonyok között elő magyarok képtelenek voltak a 1 l. század elt:ii né-
rnet-lx~jor ft:jle uségi szin t átvételére. A magyar he lyzet teh át - amely a 10. század végc'.·-
ig más irúnyt testesített meg - a n émet-bajor ft;jléídési szint alacsonp1bb fokát repro-
dukálta, ráadásul elc'.íé leté ből adódóan idegen elemekkel tarkította azt. A feudaliz-
mus önmagúban megkérd t'~jel eze nd ő egyetemessége m ég régiónként és országon-
ként is rengeteg eltérést, különbséget takar t. Külön kérdés, hogy szabad-e egyáltalán
no m ád ku ltúrkörb en feudalizmusr ól beszélni. Ennek a típusnak (amelyet számosan -
vitatható módon - ázsiai típu sú vagy nomád feudalizmusnak n eveznek) legfontosabb
specifikuma abban ragadható meg, hogy az állam terület egésze felett az uralkodó
nem csupán közjogi, h anem magánjogi fennhatóságot is gyakorol t, vagyis mimegy
szem élyes tul<~douában tartotta az országot, s ebb61 részel telte az elé:íkeltíket. Ez ered-
ményezte ennek a r endszernek despotikus, paran csuralmi j ellegét. Ezzel szemben
Európában a keresztény király kezdette>) fogva nem saját tulajdonaként rendelkezett
150 7. A GAZDASAG ÉS A TÁRSADALOM A 11. SZAZADBAN

az ország területével, hanem más birtokosokkal kellett osztoznia azon. l\.z európai
modellnek megfelel6en Magyarországon az új típusú állam területén három birtok-
formát találunk: a királyi, az egyházi és a világi magánbirtokot.
A királyi birtok eredetileg az Arpádok törzsi birtokából fejlődött ki, amely már a 10.
század közepét61, az augsburgi vereségtől kezdve fokozatosan kiterjedt korábban más
törzsek által megszállva tartott,(nyugat-felvidéki és nyugat-dunántúli) területekre. An-
nak a folyamauiak, ~mely az Arpádok irányította törzs (illetve nemzetség) kollektív
folrltul~jdonából az Arpád-uralkodók (a dinasztia) magán tulajdonához elvezetett, az
állomásai ismere tlenek. Val ószínű, hogy a váltás nem korábbi a 10. század végénél,
amikor német hat<'.;sra a tórzs előkelői' - az Árpádok és a törzs más nemzetségeinek
vezetői, akikkel az Arpádok kiegyeztek- a földeket „privatizálták", kisajátították, vagy-
is magántulajdonukba vették. Ez halálos t6rdöfés volt a nomádállami modellre, amely-
ben nem képzelhetö el a vezető törzs (nemzetség) tagjainak alávetése, márpedig a
foldmagántul;tjdon hatalmi szóval történő „kikiáltása" ennek bekövetkeztét vetítette
elóre. A 10. század végétó1 kezdve az uralkodó (a nagyfejedelem, majd a király) bir-
tokállagát növelték a vezetésével, illetve hadvezérei vezetésével levert törzsf6k téres
ingatla;rni. Így vált királyi birtokká a Koppányt uraló Somogy, a Gyulák f:szak-Erdélye,
a kavarok több tömbben szétszórt szállásterülete, Ajtony és Vata ingatlana. Ugyancsak
a királyi vagyont gyarapította az államhatalom kiterjesztése az ország perem területei-
re. A h<~jdani lakatlan „senki földje", a nagy kiterjedésű gyepűn túli (gyepűe lvi) terü-
letek jobbára a király birtokába jutottak. Ez azt eredményezte, hogy a 11. században
az ország földterületének dön tó' többsége a király kezében összpontosult. A király az
ország közigazgatásának (a Yármegyéknek) a megszervezését együtt végezhette el vár-
hoz kapcsolt birtokai igazgatásának (a várispánsági szervezetnek) a kialakításával. A
királyi birtokok kétféle formában tűntek fel a forrásokban. Egyik részük várbirtok-
ként funkcionált. l\'z itt élő népesség feladata a vár kett6s ki.szolgálata volt: részben
katonáskodott, részben pedig termelőmunkát végzett. A királyi b irtokok m~1sik része
alkotta az udvari szervezetet. Királyi udvarok, udvarházak szerte az országban voltak,
latinul cu·riának nevezték őket. Ezeken döntően agrártermelést folytatott az udvari
szervezet népe.

Az egyházi birtok
Az egyházi birtok Magyarországon nem régebbi az egyházszervezet kiépülésénél, alap-
vetését tehát István királ711ak köszönhette. A veszprémi püspökség hét falut nyert el
Istvántól nagy terüle ti szórtság~an: hármat Fejér, egyet-egyet pedig Veszprém, Kolon
és Visegrád megyében, illetve Urhida várispánságban. Késóbbi adat alapján kikövet-
keztethető, hogy az egri püspökség tíz falu b~rtokába jutott az alapító István király
adományából: többségük a nagy kiterjedésű Ujvár megyében feküdt, de birtokolt a
püspökség Zemplén és Zaránd megyében is. Hasonlóan bé:íkezű volt István a monos-
torokkal is. Pannonhalmának a somogyi donáción kívül tíz falut adományozott.
Pécsvárad az apát5ági központ környékén nagy összefüggő birtoktesthez jutott, szórt
birtokaival együtt közel 40 falut köszönhetett István adományának. Zalavár úz falut
kapott. A székesfehérvári prépostság 27 falut nyert Istvántól. 11. századi királyaink
mindegyike tovább gazdagította az egyházi birtokokat, részint új monostorokat,
társaskáptalanokat alapítottak, részint a már meglevőket látták el ítjabb javadalmak-
kal. László pl. Pannonhalmának nyolc birtokot adott, közte azt a nagy zselici erdősé­
get, amelyben tíz falu alakult ki, Pécsváradnak pedig négyet.
 A FÖLDMAGANTUI .f\JDON KIALAKUIÁSA 151

Az egyházi birtok utóbb n em csupán a király, hanem a magánosok adományaiból is

gazclagodQtt. Megjelente k az e lső magánalapítású monostorok. Az 1060-as években a
német származású Ottó somogyi ispán Zselicszentjakabon , az Aha Sámuellel egyazon
nemzetségb61 származó Péter ispán a Borsod megyei Százdon létesíte tt apátságot.
1079 táján Gurlen birtokát, szolgáit és ingóságait a veszprémi egyh áz kanon okjainak
adta. 1092-hen a szabolcsi zsinaton Lászlónak már arról kellett intézkednie, hogy „ha
valaki az Istennek egyh ázat épített, és az adományt megnevezte, a megígért adományt
azonban nem adta meg-, ennek m egszerzésére ... a püspöki törvényszék legyen illeté-
kes".1 11 Mivel az egyházi birtok eredetét tekintve - királytól vagy magánbirtokosrúl
származó - adománybirtok, ritka kivételektó1 eltekintve területileg erősen szórt az
egyh ázak birtokállaga. J ól mutatja ezt az a birtokhelyzet, amely a Tisza Cson grád mt'-
gyei szakaszának északi részén a 11. században alakult ki. Itt kiváló halászóhelyek sora-
koztak, amelyek a század folyamfü1 egym ástól távoli egyházak tul<:1:jdonába kerültek
királyi adománykén l. Istv án király Mártélyt a zalavári apátságnak, Nándor halastavat a
bakonybéli apátságnak adta. L Géza adományozta Csanyt és Alpár egy részét a
garamszenthenedcki apátságnak. Alpár határában 1075-ben már birtokos volt a váci
székesegyház. Alpár egy további része ismeretlen időbe n (1075- 1193 között) a
szávaszentdeme teri görög m onosror tulajdonába került, késó!Jb a titeli társaskáptalan
lett in birtokos. Lás~ló király Halászt az egri püspökségnek, Anyást a tihan yi apátság-
nak adományozta. Almos h erceg bó'kezűsége folytán a Tisza ezen szakaszának több
pon ~ján rendelkezett in gatlanokkal a dömösi prépostság.

A világiak birtokai
A világi m agánbirtok eredete a m agyarországi családok esetében - a királyi birtokhoz
h ason lóan - az új típusú állam kialakulását megelé>ző időre ment vissza, azokra a
törzsfői, nemzetségfői birtokokra, am e lyek a törzs, n em zetség közös birtokából mind-
inkább a fó'n ök és a társadalom fölé növő vezetú'k magántuhtjdonává váltak. Ezek a
földterületek egy tömbben feküdtek. Ugyanakkor az új típusú állam kialaku lásá_uak
időszakától kezdve a királyi adomány is belépett a világi magán birtokot gyarapító té-
nyezé:ík sorába, s ezek a donációk a világi magánbirtoknak szórt jelleget kölcsönöztek.
A külföldró1 érkezettek kizárólag királyi adománybirtokkal rendelkeztek a l] . század-
ban. István II. tör vénykönyve elkülönítette egymástól a saját (örökl ött) vagyont, vala-
min t a királytól n yert adom{myokat, n_oha mindkettő számára biztosítolla a szabad
rendelkezést. Mivel a 11. százarlban az Arpádok a trónviszályok folytán a kívánatosnál
n agyobb ütemben juttattak magánkézre királyi birtokokat (ezek egyelc3re szóbeli el-
adományozások rnltak, írásba még n em foglalrák a donációt), Kálmán korában már
szabályozni kellett az adornánybirtokra vonatkozó szabad rendelkezést. A királyi bir-
tok gyarap ítás{mak szándékától vezettetve intézkedett úgy Kálmán - érinte tlenül hagyva
az ún. <ísi szállásbirtok feletti korlátlan rendelkezési jogot - , h ogy az adománybirto-
kok közül csak Szent Ist·ván ad ományai essenek az ó'si szállásbirtokkal azonos megíté-
lés alá, míg az utódai által juttatolt birtokok egyenes ági örükös híján szálijan ak vissza
a királyra.
A l 1. század folyamán fokozatosan kiépült a feud ális birtokszervezet Magyarorszá-
gon. Egyri>szt úgy, hogy az ország belsejében m ég megle\•(S „szabad" (vagyis földesúr-
hoz nem tartozó) földtu lajdon a közszabadok lesüllyesztése, elíízése köve tkeztében
icléílegesen gaz<látlanná vált, és ezek a területek feudális birtok.szervezetbe olvadLak.
Yfásrészt úgy, hogy az ország peremvidékei (mindenekeléítr a folyóvölgyek, kés6bb a
l:J2 7. A (;AZDASr\(; ks A TÁRSADALOM A 11. SÚ\ZADBAN

folyókat övezú domb-, illeLve hegyvidékek) lassan benépesültek az ország belsejéb<íI

érke7.Ú menekülúkkel, kóborlókkal, valamint idegen jövevényekkel. Az. államhatalom
azonban nyomon követte úket, s ezekre szintén kiterjedt a feudális birtokszervezet
( elséísorhan a királyi birtok) fennhatúsága. Nagyjából az Istvántól Kálmánig eltelt száz
{·v alatL Magyarországon a feudális birtokviszonyok (az uradalmi viszonyok) m eghat~t­
rozó szerephez jutottak. Szabad föld ugyan még b6ven akadt, alkalmasint az ország
belsejében is, de - a Kárpát-medence sajátos földrajzi viszonyaiból adódóan - főleg a
peremvidékeken , ahol a hegyvidékek sem a nomadizmusnak, sem az (tjonnan terjed()
foldmíívelésnek nem kedveztek, mégis a lakott Lérségekben már a 12. század e!t:jén
alig volt ingatlan földesúr nélkül. A tétel fordítva is igaz: előkelú sem lehetett többé
senki (jelent6s) földbirtok nélkül. A..z uralkodó elit ugyanis szintén történeti termék.

A TÁRSADALOM

Az egyházi és a világi elit

Az uralkodó elit a feudalizmusban az egyházi és a világi előkelőkb61 állt. Az egyházi
társadalom a kiizépkor évszázadai alatt természetesen rengeteg változáson ment ke-
resztül, rn{·gis szenezeti egysége, bizonyos fokú különállása már István korában kiala-
kult. Nem véletlen, hogy amikor az Intelmekben István király Imre herceg számúra tíz
pontban foglaltatta össze az uralkodó „tízparancsolatát'', a keresztény hit meg6rzése
után min<~árt a második helyen az „egyházi rend (status) becsben tartását" említette,
a harmadik pontban pedig azt kötötte fia lelkére: ,/'\.királyi trón ékessége a főpapok­
nak r endje .(orda), ezért a királyi méltóságban ők kerülnek a harmadik helyre, kedves
fiam, 6k legyen ek fó'embereid, úgy vigyázz a főpapokra, mint a szemed világára„ .
Ni:lkülük királyok nem is állíttatnak, nem is országolnak." ~ A magyar feudalizmu s
11

elsú évszázacbnak tiirvényhoz1sa m egkülönböztetett figyelme t fordított az egyház

ügyeire, úvta és biztosította a~ egyháziak el{~ogait a birtokbírás, az igazságszolgáltatás
stb. terfn.
Az elséí magyarországi mpapok külföldiek voltak. A magyar egyházszervezés kezcle-
t<'.·11 a cseh Adalbert munkatársai és tanítványai játszottak nagy szer epet. Bonipert
pécsi püspök származására talán az adhat támpontot, hogy Priseianus grammatiká-
j{tl (am elyre legend~j~tban mint hajdan tanult anyagra H artvik püspök is utalt) a
Párizs környéki Chartres püspökét{)! kérte . A:.1, I. András korából ismert Leodvin
bihari püspöknek a ma Belgiumban található Namurral fennálló kapcsolatairól tu-
dunk. Gellért Velencéből jött Magyarországra. A 11. század közepére azonban már
püspökségigjutolt az a nemzedék, amely iskoláit elsúként Magyarországon végezte.
l'v1ór, aki 1036-ban lett pécsi püspök, korább<m a pannonhalmi ben césekn él tanult.
Ett61 kezelve mind gyakrabban kerültek e l6 kel6 magyar családok sarjai magas egy-
házi m éltóságokba.
Az uralkodú elit vihígi része elvben szintén ké,t komponensből tev<'ídött össze, a
magyar, _illetve a7. idegen eredetű urakból. Már az Arpád-kor utolsó évszázadában töb-
ben is (A.kos mester, Kézai Simon) készítettek olyan genealógiai természetű fe~jegyzé­
seket , amelyek m egprúbálták eldönteni egy-egy, korukban nevezetes család magyar
vagy idegen ered e tének kérdését. Több évszázad távolából ez azonban nem bizonyult
könnyü feladatnak. Mindenesetre István I. törvén ykönyvének tanúsága szerint m ég
nem kifejezetten etnikai alapon 2soportosították a világi el<Skeló'ket. A törvényekben
 A TÁRSADALO!Vf Li3

születésre és m éltóságra nézve nagyobbakról (maiores natu et dignitate) olvashatunk. Az

elnevezések alapján arra kell gunclolni, hogy a születésre nézve nagyobbak közé az
ún. születési arisztokrácia tagjai, tehát a magyar eredetű és h atalmukat tekintve még
a törzsisi-gben gyökerezú urak számíthatéJk, míg a méltóságra nézve nagyobbak tábo-
rá t István tisztségviselői (udvarispá1~ja, megyésispár~jai stb.) alkották. A törvény termi-
nológi;\jából az következik, hog)' a születési arisztokrácia nem volt teUesen azonos a
hivatali arisztokráciával, hiszen akkor e két kategória feltüntetése frtelmetlcn le tt
volna. De a konkrét tények ismeretéb en arró l sem lehetett szó, hogy a két cso port
mereven elkülönült volna, vagyis hog)' István alatt a születési arisztokrácia tagjai nem
juthattak hivatalhoz. Ennek ellentmond Aba Sámuel udvarispánsága, Csanád megyés-
ispánsága. Mégis nagy val ószínűség szerint arra kell gondolnunk, hogy István korá-
ban a h ivatali arisztokrácia elsúsorban idegen eredetlí elúke lőkbó1. verbuválódott.
Tllfljuk, hogy a Céza nagyfejedele m alatt Magyarországra érkez{í IIont nagy kiter:je-
désíí m egye i spár~ja lett. A kés{)hbie k során is rf'n<lre találkozun k idegenb6ljött tiszt-
ségvisel{íkkel. A német származású Ottó ispán , aki a zselicszen~jakabi apát5ágot alapí-
totta, az 1060-as években somogyi ispán volt. A szintén német származású Vid bácsi
ispán Salamon idlíszakában egyen esen a hercegség megszer zésér61 szlítt álmokat.
A világi elit a 11 . század e l ső felé ben még bizonyosan magába foglalt keresztény és
pogány, a feudalizmus ügyét eléísegíteni akaró és azzal szembehelyezkedéí urakat. And-
r ás és Béla királyok bátyja, Levente, 1046 r-:~ján még pogányként h alt meg. Gellért
püspök f)f{ibt'rati~j ában kifakadt azon magyar urak ellen, akik mindennap a lantosok,
síposok elóadásait hallgatták, éjszakákon át terített asztal mellett ültek, és a lovak
vizele tén kívül semmihez nem értettek. A Vata fia Ján os által közvetített pogány esz-
mevilág m ég az 1050-·es években is élt és hatott az urak között. Az ttj típusú magyar
állam feladata volt, hogy megtiszrít5a a társadalmat azoktól az el6kelőktó1, akiknek
hatalma pusztán születési el(ijogaiko n alapult, a törzsi-n em ze tségi viszonyokban gyö-
kerezett, s n e m voltak hajlandó k az ítj rendet elfogadni. Ezt a célt szolgálta végs6
soron a törzsi flínökök (1"\jtony, Vata) leverése. Ennek érdekében hozott László II.
törvfa1ykönyvc súlyos lrüntetéseket a tolv~jlást elköve tú, a tolvaj utáni nyo mozást aka-
clályozó, valamint az új rendet, az államot képvisel{) bíró ellen igaztalanul gáncsosko-
dó urak ell en (s ítélte őket bö rtönre, pénzbírságra, részleges vagyonelkobzásra, tisz-
tükbéíl való leváltásra és szolgaságra vetésre) . Ugyanen célozták László és Kálmán
korán ak azon tÖr\'énykezési emlékei, amelyek a szolgává tételt az elkövetó" alacsony
vag)'oni helF etévcl hozták közvetle n kapcsolatba, azt az elvet énényesítve itt, hog)'
akinek nincs e légséges vagyona, azt a n incstelenek közé kell sorozni. A j ogi helyzetet
igazították a tényleges vagyoni h elp.eth ez.
i\z immár minden ízében a fe uclalizmushoz kötúd61~j arisztokrácia egyfelúl tehát a
Magyarorsúgra kerültjövevényekb6l alakult ki, akik néhány n emzedék alatt magyar-
rá váltak, másídúl viszont belekerültek ebbe az uralkodó elitbe a születés ellijogún
haLalommal rendelkezéí, „6si magyar" urak is, akik a m erú1)en m egváltozott viszonyok
e llen ére át tudták m en teni vagyonukat és befolyásukat. Nagr.jából László és Kúlm án
kor;íra tchc tó' a feudális uralkodó elit (a kés6bbi birtokosok felső rétege) kialakulása,
amelye t a kés6hbiek során hosszú ideig nem a származás különbözéísége bon tott egy-
mástól eltérú érdeklí csoportokra, hanem az, h ogy a fcl-feléledú trónharcokban nw-
lvik
.. oldalon foofaltak
r, helyet.
,
 7. A c;AZDASÁG f:SA TÁRSADALOM /1.11 . SZÁZADBAN

A vitéz
Viszonylag kevés ismeretünk van a világiak azon csoportjáról, amely az uralkodó e lit
alatt helyezke<l('LL el a 11. században. Ennek alapvetően az az oka, hogy az egész szá-
zad folyamán els6sorban „lefelé'', a közs;-.ahadok tömegei irányában bizonytalan a vá-
lasztóvonal. István I. törvénykönyvében szemmel láthatóan a m agánfamiliárisi viszony,
a hlíhéri láncolat m agya.rorszá(?'i kiépítésére töreke<le tt: akaratát nyilvánította hogy
'--'.i l1 .; ' D
„mindegyik úrnak legyen meg a maga vitéze'', és a vitézt senki ne csábítsa el urától.
Tlasm1M szánd<':kot mdenge(C(l István a külországból MagyarurszágTajött, dc n ern
igazán teh etó's (vagyis e l őkel ővé nem váló) idegenek irányában: ,Jla valaki jóakarat-
tal vendéget (hospes) fogad he, és ennek eltartásáról tisztességesen gondoskodik, a
vendég, ameddig· a m egegyezésn ek m egfeleléí eltartáshan részesül, ne hagyja el eltar-
tóját, és lH' vigye más valakihez az 6 szolgálatát. "11 :1 István szándékának m egvalósu lásá-
rn, vagyis a magáiúamília kiépülésére Ma~rországon még ké t évszázadot kellett Yár-
ni. ,!\z lstYán-törvényekbó1 kir~jzol ódó kép szerint a \itéznek (miÚ!s) kúri~ja, udvarhá-
za , ebbéíl kö,'etkez6en valamelyes birtoka lehetett, viszont a d ekrétum tiltotta a vitéz
számára, hogy szabad embert szolgaságra vessen.
István I. törvénykönyve perdöntő bizonyságot szolgáltat arra, hogy a vitéz (akit a
dekrétum egy lwlyü ll ugyan tehetéís embernek nevez) társadalmi állására n ézve még
igen közi.'! á llhatott a közrendű szabadhoz. Amikor a feleség-gyilkos büntetéséró1 in-
Lézkedetl, az ispánra 50 tinó, a vitézre 10, a közrendűre (vu{f{aris) pedig 5 tinó átadá-
sát írta el<'í a feleség- rokonai számára. Ugyanezek a büntetések bukkantak e lé> a leány-
rablás esetében: a vitéznek 10, a közrendű és szegé ny embernek (vulgaris aul paujm)
!i tinó kúrtérítést kelle tt fizetni e. l la ispán követett el emberei révén h áz elleni táma-
c1:1st, 100 tinó volt a büntetése, ha vitéz, 10 tinó, h a viszont közrendü, akkor 5. A
b.ü ntetések mértékéből teljesen egyértelmű, hogy a vitéz István korában társadalmi
állását, vag)'oni helyzeté t tekin tve sokkal közelebb állott a közrendühöz, mint az ural-
kodó e litbe tartozó ispánhoz. Ez arra utal , hogy a viléz (könnylí fegyverzetű szabad)
lassan ki e rn e lk('dett a közre nd(í szabadok tömegéb()I, amely folyamat ugyan már a
kal ~mclozáso k koráh<m , a féínökök körül csoportosuló kíséret kialakulásával kezdeté t
ve tte, de még h osszú idé>n keresztül nem zárult le. Ennek bizon yságáu l szolgál az,
hogy az uralkodó elitjelölésére a László n evéhez kapcsolt törvényekben (már a kózü-
Jük legkorábbi III. törvé nykönyvben is) szerepel a nemes (nobilis) terminus, akik közé
a dekrétum a püspé>köke't, apátokat és az ispánokat sorolta, s szembeállította őket a
nem nemesekkel (igno{nlis), akiket kisebbeknek (minor) neveze tt, s u tóbbiak közé tar-
tozott a vitéz és a kóz rendű szabad. A vitéz végleges kiválása a közrend(í szabadok
egyTe fogyatkozó tábo1·ából és nyílt, egyértclm(í felemelkedése a birtokosok közé, il-
le tve a hatalmat gyakorlók alsó peremére csak a 13. századi tá rsadalmi átalakulások
eredményeképpen következett be.

A szabadok és a szolgák Szent István idején

István korában a társadalmi tagozódás alapvető kategóriája a szabadság és a szolgaság
volt, ennc> k megfele16en oszlott a népesség szabadokra (Liber) és szolgákra (servus). Az
lstván-ti'>rvényekben mindenki szabadnak min6sült, aki nem szolga volt. A szabado k
táborába tartozott tehát a királytól kezdve a tehetősebb vitézen át a teijesen elszegé-
nyedeu, ck szabadságát m ég (írz(} nomádig mindenki. Az I. törvénykönyv ezt úgy
juttatta kift:jezésre, hogy núg ha szolga szolgát ölt, a gyilkos szolgát ke llett a m egölt
szolga h elye tt adni vagy urának megváltani, addig a szabad sérelmére szándékos gyil-
 A TÁRSA.DALO:\f 155

kosságot elkövető egységesen 110 aranypénz fizetésére volt kötelezve. Tehá t min den
szabad ember vérdíja társadalmi, vagyoni állásától függe tlenül 110 aranypénz volt.
Még egyénelmííbben fejezle ki ezt lsLYá11 II. lÖrvénykönyvének egyik cikkelye. Esze-
rint „az olyan rabszolgát, aki szabad embert öl meg, ura, ha úgy tetszik, 110 tinóval
\•áltsa meg, vagy adja át". 114 Ugyanakkor már a 11. század első évtizedeiben a szabadok
jogi egysége miigölt nagyon lényeges, a társadalmi helyzet és a vagyoni állapot szerin-
ti különbségek hú7.ódtak meg. Az István-törvények a szabadok hol két, hol három
kategóri{~át különböztették meg. A szabadok két csopor tját hol a hatalmas (valens),
illetve közre ndű (vulgaris), hol pedig a gazdag (dives), illetve szegény és alacsony ren-
clli (paupr~r et tenuis) kifejezéssel illették. Három kategória alkalmazása esetén a dekré-
tumok az isp{m (comes), a vitéz (miles), valamint a közrendú (vulgaris) megjelölést hasz-
nálták. Más szavakkal , István korában a szabad fogalma alá tartozott a palotaispántóJ
(sőt, a királytól) és a megyésispántól kezdve a fegyveres kíséret hh·atásos katon~án át
a szegény közrendűig mindenki, aki nem volt szolga. István I. törvénykéin}"'ének egy
további cikkelye a szolgákkal az „ország népét" (geris ... monarchie) álli tolta szembe .11 :;
A:z. István-kori szabadság gyökere a megelőző időszak (a 10. század) közszabadságában
rejlett, amikor a magyarok szinle teljes egészükben szabadok voltak. A köz-vagy arany-
szabadság (aurea. liúerlas) magába foglalta a közügyekben való részvételt, a hadakozás
jogát és kö telezefüégét, valamin t a személyes szabadság-jogokat (nem korlátozott moz-
gás, s~ját e lh atározásból való családalapítás és végrendelkezés). Ez a közszabadság
biztosította a szabad állapotú ember teljesértékúségét a társadalomban. A:z. ítj állami-
ságra várt az a feladat, hogy saját etnikuma túlnyomó részét szolgaságba süllyessze.
A 11. század elején a szolga (servus) élt'sen elvált a szabadtól. A szolgákra más tör-
vény vonatkozott, István II. lÖrvénykönyvének egyik cikkelye kifejezetten említette a
„szolgák törvényét". A törvény egy másik szakasza ezzel ellentétben a „szabadok 1örvé-
nyéről" szólt. 111; Ist\'án korában a szabad és a szolga kü l önbözősége a tfu-sadalmi szem-
benálláson kívül emikai eltérést is takart. A szabad szinte kizfü·ólag magyar etnikumú
volt (vagyis a korábbi h ét törzsbó1 álló magyar nomádállam népessége) , a szolga pe-
dig idegen. István korában a szolgák táborát elsőso rban a magyarok által már a hon-
foglaláskor szolgaként behurcoltak, a kalandozások során fogolykén t ide kerültek és
az itt talált c>slakcík leszármazottai alkották. Ha igaz a fehére/ezé.\ Jwgr az utóbbiak
többen vollak, mim a m agyarok, ez azt is jelenti, hogy a szolgák szúrna felülmúlta a
szabadokét. A szolgát alig vették emberszámba, részben vagyontárgykén t kezelték,
ugyanakkor mégsem leh etett egyszeri:í vagyontárgy, hiszen gyilkosának ugyanúgy ve-
zekelnie kellett, mintha szabad ember szabadot ölt volna meg. Minden merev válasz-
tóvonal ellenére szabad ember is házasságra lépett szolgával, ebben az esetben vi-
szont az I. tönénykönyv a szabad személy örökös szolgaságTa ve tését írta elő azzal az
indoklással, „hogy a szabadok mocsoktalanul megéfrizzék szabadságukat". 117 Ez a dek-
rétum azt is kimondta, h ogy a háromszor tolvajlást elköwtő asszonyt szolgának kellett
eladni. A szabad tehát meghatározott esetekben szolgává váll. Ezzel kezdetét vette az
új államiságnak az a ténykedése, hogy saját etnikuma tagjait szolgává tegye. Forclílott
irányú folyam atra is volt p é lda: a szolga felszabadítás útján szabaddá válhatott, azaz a
szabado t megille t{) teljes körú szabadság, a közszabadság birtokába juthatott. Ez azt
jelenli, h ogy az lstván-törvénykönyveknek a szabadok és szolgák közé éles határvona-
lat húzó törekvései ellen ére sem volt merev és áthághatatlan szakadék a két meghatú-
rozó kategória közöt.r.
15() 7. A CAZDASAC J'.~s A 1:<\RSADALOM A 11. Sü\ZADBAN

A szabadok lesüllyesztése Szent László alatt

Lí.szlónak saj~ttos helyzetben kellett továbbvinnie az lst-ván által megin<líto tt folyama-
tokat. Péter, a Vazul-fiak (András és Béla), továbbá Salamon és Géza intézkedései (új
adú kivetése, lst\·án tön·ényeinek megerős ítése, a szabadságra igényt tartó szabadok
folcljükr61 való kilízése) veszélyhelyzetbe sodorták a szegény szabadoka t. Lezárultak
az államszervez6 harcok, elbukta k a régi rend visszaállításánakje lszavával megindí-
totl lázadásaik, frgyvcres szolgálatukra immár senki nem tartott igén yt. A földmlíve-
lés tnjedésével a legel6k területe egyre csökkent. A tolvajlás és kóborlás nyilván szeré-
nyebb méretekben már évtizedek óta folyt, d e a társadalom központi problémájává
csak az 1OG0-1070-es években vált. Az elszegényedett szabadokra nehezedő nyomás,
tm·;ibbá a hagyományos foglalkozási ág, a nomád gazdálkodás (pásztor kodás, fegyver-
forgatás) h áuf>rbe szorulása a közrendlí szabadot a magántul<tjdon renclje elleni tá-
mad;isra (tol\';tjlás), illetve a feudalizmu s szorításából való menekülésre (kóborlás)
késztette . ~em v{·letlen , hogy László III. és II. törvénykönyve drákói szigorral lé·pett
("el e blínök elkövetöi ellen. E két dekrétumban a szabadok - nyilYán els6sorban a
szegé·ny, a kür.rendíí szabadok - mint to lv~jok és mint kóborlókjelentek meg, és gyak-
ran büntették 6ket szolgaságra vetéssel. László korára megbomlott a szabadok egysé-
ge, az elé5keléik i'.ü neveken (nobiles, optimates) szerepeltek. A librr fogalom tehát a 11.
súzad utolsó évtize:>de ire összeszlíkült: a valamelyes vagyonnal rendelkezéi, illetve az
elszegényedé) rngy már kifejezetten szegény szabadot jelü lte.
Az l O!l2. évi szabolcsi zsin a t határozatai közül két cikkely is n yíl tan tanúskodott a
szabad süllyedésérúl. Az egyik azt rendelte el, hogy „az apátok szabacijaik után adja-
nak tizedel a püspöknek"; eszerint bizonyos szabadok ekkor már az apát szolgálatá-
ban álltak. Még Yilágosabhan szólt erró1 egy másik cikkely: „a szabadok, bármely püs-
pi)khöz \'agy ispánhoz szegödtek, ahogy ezeknek te tszik, úgy bái~j;mak velük, m égis
szabadsú1--,ruk épsl"·gben tar tásával. "118 Kétségte len tehát, hogy a szegény, vagyontalan
szabadnak az a függe tlensége, amellyel még István korában rendelkezett, s amely a
közszabadság birtoklását biztosította szám ára, László idejére megszűnt. A kirá lynak
érde ke volt szabadságuknak (vagy legalábbis szabadságuk látszatán ak) a védelme, hi-
szen mint szabadok adóztak neki. A földesúri függésbe kerülés azonban alaposan
m egnyirhálh atta valódi szabadságukat, s h a egyelőre szabadságuk még kiterjedt az úr
szabad megv;llasztásának leh e iúségére, függő viszonyuk a szolgák felé közelíte tte ó1zet.
A szabadok szolgáYá sü llyesztése csak kisebb m értékben történhetett a jog eszközeivel,
bümetésck r(~yé n. Sokkal általánosabb lehetett a gazdasági indítékból bekövetkezett
aláve tés. A földesúr ugyanis intézkedhetett - és intézkedett is - a tulajdonába került
földdel együtt az azon él(í népró1. Dönthetett úgy, hogy csak azok maradhamak fölcijén ,
akik vállalják az alúvetést. A többiek vagy önként tárnztak, vagy ellízh eu e filet.
A szolgák h elyzete Lúszló alatt némileg közelebb került a szabadokéh oz, legalábbis
csökkent az a mély szakadék, amely az István-lörvények szerint tátongott közöttük.
A szaboksi zsinati határozatok ugyanazon cikke lye, amely földesúri függésbe szegcí-
döu szahaclokról szólt, a szolgafelszabadítás egy sajátos form{tjáról is tájékoztatott.
Eszerint bizon yos szolgákat immár nem telj es szabadsággal szabad ítottak fel, h a-
nem csak korlátozo tt mértékben, méghozzá úgy, „hogy az egyháznak szolgá!janak ". 11 ''
Ezek az em berek kiemelkedtek ugyan a szolgák közül , de n em n yerték e l a7 úr
szabad m egválasztásának jogát, hiszen „órökre " az egyház szolgálatában kellett ma-
radniuk. A szolga László korában veszíte tt abból a vagyontárgxjellegéböl, amely az
1stYÚ!l-törvényckben jobbára megszabta helyzetét. László 1. törvénykönyvében fel-
tlín t a h ázzal rcncklkezö szolga.
 A GAZDASAG 157

A szabadok csoportjai a Kálmán-kori törvényekben

Tovább difft>re>nciálódott a szahads;'tg fogalma, illetve a szabadok köre Kálmán korá-
nak törvé nyei alapján. A törvényben a libf>r hármas értelemben szerepe lt: jelentette
egyrészt a s;tját vagyon nal rendelkez6 szabadot, akinek nem kellett adót fizetnie. t\1in-
den bizonnyal ez az a kategória, amelynek sikerült mentességet elérnie a királyi adó
alól, amelyet korábban minden egyes szabadtól beszedtek. Vagyona mentette meg ezt
a csoportot attól, hogy földesúri függésbe kerü~jön. A ig_ század ele.jén királyi
szerviensként (sen1inzs regis) felbukkanó társadalmi réteg el őfutárait látha~j uk ezek-
ben a független, vag-yon os küzszabadokban, akikhez a 1L századi törvényekben sze-
rep16 vitéz (miles) is tartozott A szabadok másik csoportja nem s~tját földjéu élt, ha-
n em másokén. Kálmán L törvénykönyve úgy rendelkezett, hogy a kir~tlynak szolgála-
tokat te lj esítő szabadokkal együtt lakó szabadok adózzanak, vagy pedig „me 1~j enek ki
onnan ". 120 A szabadok cl6ző kategóriájával szemben ez a cs5>port már adózott, viszont
még rende lkezett az úr szabad me~·álasztásánakjogával. Altalánosságban úgy intéz-
kedett róluk Kálmán törvéuye, hogy „az összes szabadok és Yendégek, mint [amilye-
nek] a szl<"1vok vagy más külföldiek, akik mások földjén do lgoznak, csupán szabadsá-
gukért fizessenek clen árokat". 12 1
A szabadok harmadik csopor~jút azok képezték, akiknek adózniuk is kelletL, de már
ekeszcették an a lehetéSségüket, hogy urukat szabadon választhassák meg. Ide tartoztak
a király, az q..,ryh<"1z és a magánbinokos (az ispán) szabadjai. Az 1., esztergomi zsinati
határozatok eg)'Ík cikkelye azt írta e léS, hogy ha „valamely egyházi személy [korábban]
az egyház szolg~ja volt, ennek fiai ne térjenek vissza a régi szolgaságba, hanem az egy-
ház szahacUai közé számíttassanak". 1 ~~ Kálmán 1. törvénykönyve az ispánok katonafülítá-
si kötelezettsége kapcsán tett említést az ispán s<~ját falvaiban é lő olyan szahacl emberek-
r61, akiktc>I az ispánok lovakat kaptak, és meghatározott pénzt tudtak összegyfíjteni. A
frudális hirtoktípus valamel;1kébe került (akár a király, akár az egyház, akár a '1Iági
magánbirtokos szolgálatába kényszerült) szabadok még élveztek ugyan valami La szemé-
lres szabadságjogokbúl, de már nem közszabadok voltak, hanem kötött (viszonylagos
szabadsággal rendelkezö') libeiek. Ténylegesen a felemelkedő szolgákhoz ke1iiltek kö-
zel. Az esztergomi zsinati határozatok egyik cikkelye szerint ugyanis az egyház szolgái
rendelkezhettek ókórreL Ilázuk mellett a szolgáknak immár saját term előeszközük is
lehetett, ami további bizonyíték vagyontárgyjellegük megszűnésére, s társadalmi emel-
kedésük, gazdasági gyarapodásuk mutaté~a. A 12. század e ltjérc tehát alaposan átala-
kult az István-kori társadalom sok vonatkozásban archaikusan egyszeríí k{~pc , de a folya-
matok koráu tsern zárultak le. A 12. századra Yárt, hoi..,ry stabilizálja a társaclalomi{:jlődés­
ben a 1 L században elért eredm ényeket, s kialakítsa az egyes birtoktípusok sajátos ter-
minológi{tjú és jogi helyzetlí aláYete lt népességéL

A GAZDASÁG

A foglalkozási ágak, az életmód

Forrásaink ellentmondó képet hagyományoztak ránk a 11. századi magyarság élet-
módjáról. A Kálmán-kori törvények több cikkelye egyért elműen tanúskodik a föld-
míívelés, a sz61őku l túra kárpát-medencei jelenlétéről. Az I. törvénykönyv tizedfizetési
kötelezettséget írt elé> azon egyház j avára, amelynek terüle tén a papok, apátok és
bármely méltóságot visel ő S7.emélyek „földmlívelést űznek vagy szüretelnek". 12:1 Egy
1[>8 7. A (;AZDASAC ÉS A TARSADALO;\.I A 11. SL'ÁZADBAt\

m ásik cikkely a zsidó szánLóföldjér<Sl tett említést, amelye t csak pogány szolga művel­
h etett meg . A tihanyi apáLSág 1055. évi alapítólevele 20 ekéh ez 60 szolgacsaládot szá-
mított, toYábbá a széíléík műveléséhez 20 szőlőst (vinitor). Ekéket és széílőke t. említett
az l 093. évi pannonhalmi összeírás is. A régészeti kutatások eredményeképpen isme-
rün k korai idéík.béíl származó \'as ekepapucsokat. A Duna-Tisza köze déli részéről szár-
mazó cservenkai lele t 5 ekevasat tartalmaz, ezek a 11-12. századból valók. H asználtak
azonban faekét is. Bere bírónak a h amis (de kül önbciző korból hiteles részeket tartal-
mazó) 1086. éYi bakonyb éli oklevélben említett ekéje, amelyet egy bizonyos Márton
el(·getett, [áhúl készü lh etett. Amikor Guibertus ap át a 11. század végén az 1. keresztes
had vitézeivel egyült átvonult Magyarországon, megemlítette, hogy az ország élelmi-
szerekben gazdag, és szólL az osztagokban álló gabonatermésről. Ehhez hasonló ada-
tok igazoijúk azt, h ogy a 11. században j elentékenyen előretört Magyarországon a
földmlívelés. Míg a l 0. században ezt a foglalkozási ágat e lsősorban idegen ek (szolgák
és foglyok) \ízh ették, a 11. században mind nagyobb számban magyarok is bekapcso-
lódni kényszerültek- a feudális birtokúpusok kiterjedése és ezzel kapcsolatosan saját
aláverésük függvényében - az agrártevékenységbe. A földművelés és a sz6lőkultúra
ugyanis nem a lesüllyect6 szabadok (a nomádok) kezdeményezésére terjedt, hanem
kényszer(íségb61 verl gyöker e t a feudális birtokúpusokon. Korai törvényeinkb61 egy-
értclm ü en kiderül, hogy megalkotóik e lőnyben részesítették a föl dműves-tevékenysé­
get. A szabolcsi zsinaton m ég a templomtól távol került közösség képviseléíjétó1 is
megköve te lté-k, h ogy tegyen ken yereke t az oltárra, vagyis bizonyítsa földműves-tevé­
ke nységét. Kálmán király úgy rendelkezett, hogy a bíróság előtt csak annak a tanúság-
tétele fogadható el, aki meggyónt (tehát hi thű keresztény), i:s akinek szántóföldje
van. Mivel az oklevelek a 11. században kizárólag a feudális birtoktípusok valamelyiké-
réíl (dön t() többségükben az egyh ázi tulajdonú ingatlanokról) szólnak, amikor már
szó sem lehet nomadizmusról, h anem földművel és folyt, ez azt az - összességében
téves, csak egyes kisebb térségekre ér vényes - benyomást erősítheti, h ogy a földrnűve-
1€-s már egészen u ralkodó foglalkozási ággá vált.
Ezzel szemben a sokkal szélesebb társadalmi valóságra kitekintő törvények a no-
mád é l c tm úd j el entős tartaléka iról szólnak. László I. törvénykönyvében arról olvasha-
tunk, h oh'Y „azok a püspökök, akik a más püspökség területén [világrajött] állatok
után kapnak tizedet, [a tized] negyedrészét engedjék át a saját maguk püspökségé-
hen lakó papokn ak". n 4 E törvénycikk a legelővál tó-vándorló életm ód bizonysága, ami
még a 11. sz;\zad végén is olyan jelentős le hetett, hogy egy ezzel kapcsolatos sajátos
esetr6 1 (kit illetett a tized, <unennyiben a terelt állat egy m ásik püspökség területére
ment át) törvényt kellett alkotni. A lege lővál tásról még két további cikkely szól 1.
László I. törvénykönyvében és egy további cikkely a Kálmán-kori zsinati határozati
töredékben. Mindhárom törvényszakaszban arr ól olvasunk, hogy a falvak, illetve a
falusiak eltávolodtak templomuktól, illelve e lhagyták azt. Fó1eg a Kálmán-kori tör-
\'énykezési em lék fogalmazott világosan: ,,A falu , amelyben templom van, a templom-
tól távolal?bra n e menjen; h a mégis e ltávozna onnan, 10 pénzt fizessen és térjen
vissza. " 1 ~) Ujabban olyan értékelés alakult ki e törvénycikkekró1, mintha a faluköltözé-
seket eredendően a talaj kimerülése idézte volna elö", s az elköltözéssel ~j földet fog-
hattak mezőgazdasági műve lés alá. E magyarázat szerint e cikkelyek teh át a földműve­
lés bizonyságai lennének. Nem szabad azonban figyelmen kívül h agyni a véleményal-
kotásban, hogy a törvényt alkotó állami, illetve egyházi testületek éppen az eredeti
helyre való visszakölLözést szorgalm azták. Ha az elköltözés tényleg a földműve lés tér-
hódítását eredményezte volna, aligha tiltották volna ezt a mozgást, sőt e lősegítették
 A GAZDASÁG

volna a falue lvándorlásokat, a faluosztódásokat. De mert nagy valószírniség szerint

n omád állattartást űző falvak mozogtak, amelyek éppen mozgásukkal fenyegették a
tágabb körzeLükben kialakuló földm(íves-kultúrát, a törvényalkotás a falumozgások
m egtiltásával az éle tmód\'á.I1ást igyekezett elősegíteni. A falvak m ozgását a 11- 12. szá-
zadban a régészeti kutatások alátámasz~ják, am ennyiben a települések egy részét la-
kó ik csak rövid ideig (két-három nemzedék ideje alatt) használták.
Az életmód vonatkozásában ér tékes híradást hagyományozott ránk a naf.,')'Obbik
Gellért-legenda, amely pontosan leírta, hogy a püspöknek milyen ajándékokat \'ittek
a hívők. A Ielt{1r a 1 L század első fele n ép ességének vagyontárgyaira vonatkozik. A
férfiak lovakat, ö kröke t, juh okat és szó'nyegeket, az asszonyok aranygy1írűke t és nyak-
láncokat vittek Gellértn ek. E lista - talán az ökröt leszámítva - tipikusan nomád va-
gyontárgyakat tartalmaz, amelyeket régészeti l e l etekből vagy leírásokbó l ismerünk. A
ló - a nomád gazdaságn ak a juh mellett a legfontosabb állata - a 11. században is
gyakran szerepel a forrásanyagban. A lesüllyesztés el61 men ekül() szegény szabad lo-
\ •át1 és juhá.11 kívül m ás vagyontárggyal már alig ha rendelkezett. Guibertus ap;il a 11.
század végén arró l írt, hogy Magyarország bcívelkedett húsfClékben, ami j e len té>s
állattartásra uta l. A 11. századi Magyarországon még r ideg állattartás volt, ami no-
m ád gyakorl a tnak fele lt meg. Az istállózó állattenyésztés csak később nyert teret.
Lovakkal kapcsolatos istálló a forrásanyagban legkor ábban a László-féle III. törvény-
könyvben fordul elé>, ám ezt az istállót még hivatalos személyek (a király lovásza és a
vár ispánja) a vár külső részében készítették az összefogott kóbor lovak szám ára. Az
okleveles anyagban az e lső lóistálló 1113-ban szerepel. A 11. században tehát még
_jelen volt a Kárp~ll-medence sí kvidéki területein a n omadizmus, de a feu dális bir-
tok.formák rohamos te1je dése eg}Te inkább háttérbe szorította (féíleg a 12. század
elejére, Kálmán korára) a l ege lőváltó-nag}'állattartó gazdaságot, s a földmíívelés j e-
lenttísége minc~j o bban m egnőtt.

A falu, a prédium
A magyaroknál a 10. század második feléb en kezdett elterjedni az állan dó téli súllás
r endszer e, ami azt jelentette, hogy bár továbbra is kihaj tották tavasszal (igaz, et:,')Te
rövidebb sugarú körben ) az állatokat a legelőre , a nyári szállás helye állandóan válto-
zott, de 6sz végén m indig ugyanarra a terüle tre tértek vissza. Ez lehetéSséget n yújtott
arra, hogy a té li szállás m ár faluként funkcionáljon. Az asszon yok, az iiregek és a
gyerekek otthon maradhatt.ak, ahová h azavárha u.ák a férfiakat, az ál latállom ány gon-
dozóit. A h elyhez kötött téli szálláson állandóbb jell egű épüle tek készü lhettek, e rész-
leges megtelepedés serkentó1eg h athatott a földművelés elfogad ásá ra is. Terjedt a
földbe mélyíLett ház, amely azonban kis m éretével (10 m 2 körüli alapterületével),
ablaktalanságával, fü stelvezető nyílás hiján füstösségével csak a té li időszakban szul-
gáll kén yszerű tartózkodási helyként az átlagosan ö ttagú család számára, míg a kora
tavasztól késő ős zig terjed ő időt a szabadban , ille tve sátorban töltötték. A fölclm\íve lés
el()retörése, a feudális birtoktípusok terjedése egyre kevésbé tette leh e tővé, hogy az
~11lat okaL messzire haj tsák, a nyári szállás lassan a falu h atárába szorult vissza, a kétféle
szállás gyakorla tilag összeért. A házak falvakká renclezé>dtek. A falvakat körülh atárol-
ták, a régészek ár kok nyom aira bukkantak a faluásatások so rán. A faluelnevezések
immár ritkán változtak, ami állandóságra utal, még ha kisebb körze Lbe n vándorolt is a
falu. Már a 11. századtó l kezelve tért h ódított a kétosztatú háztípus. A földbe ásott ház
!GO 7. A GAZD.'\SAC ~:SA TÁRSAD.\I.O:\'I A 11. SZÁ.7.o\DBAN

(putri) mt'lleu terjedt a Yen és döngöll anyagú, fe l menő falú ház, illet\•e a fa-, Yala-
min t hegyvidéken esetleg már ekkor a kőház.
Mindenesetre a 11. században az állam eníszakosan avatkozott bo az életmódba: a
feudális binoktípusok létrejötte, a nagyszámú közszabad fokozatos függésbe kénysze-
rii lése, illetve kényszerítése hosszahh táwm radikális átalakít<\st eredményezett a ma-
gyarság életmóc\jáhan, s egy egészen ttj gazdasági szerkezet kialakításá\'al járt együtt
Már a 11. században cléfrehaladL olyan gazdasági munkaszervezet kiépülése mind a
királyi, mind a világi magán-, illetve némi késés el az egyh ázi birtokon, amelyetjobbá-
ra szolgaele mek robo~jajellcmzctt. A földesúri tulajdonban levő birtokot a minden-
fajta szolgálatra kötelezhető népek mtívellék meg, akik h áz és föld nélküli, h ázasság-
kötésbó1 kizárt, a vagyontárg;:je llegct m ég erősen őrző servusok voltak. Ugyanakkor
múr oly<m szolgani-pesség is élt itt, ame ly h{\Zzal és a földesúr által neki adott földdel
rendelkezett, s tcrménY,járadékot fize tett. Munkaeszközeiket is uruktó l kapták. Az
1075. évi garamszentbenedeki okle\'él szólt arról, hogy az apát ekékkel felszerelt e m-
bereket helyezeu az apátság hosszú, széles és nagy fölcljeire.
E primiú\' allódium, földesúri mezőgazdasági „üzem" neve a kor forrásaiban prediurn
\'O lt, a birtokközpontra pedig a cu:ria, curtis (magyarul udvar, lak) e lnevezést használ-
t{tk. C:urtist már az l 002. évi pannonhalmi oklevél említett, am.it a monostor István
király aclomúnyából nyert el. Számos curtisszal rende lkezeu az 1060-as években Ottó
ispún. A terminológia átalakulásából jól nyomon köve thető az egyh áz szervezőmun­
kitja a prM iumo k létesítésében. A pannonhalmi apátság 1002-ben általában falvakat
(villa) kapott adományba, a prédiumszervezet a 11. század folyamán a falvakra tele-
püh·ejiitt létre. A pannonhalmi egyh áY birtokainak 1093. évi összeírásiihan az 1002-
hen entlített fakak egy része prédiumként fordult eléí, sőt az l 093. évi okl evél két
esetbc!l aztjeg;•ezte meg, hog;r a prédiwnokat falunak mondják. Az 1055. évi tihanyi
oklevélben csak falu és hely (locus) ternúno lógiával találkozunk, viszont a tihanyi egy-
h<iz j ;wainak 1211. évi összeírása már rendre a pr édium megnevezést h asznál ta.

A kézműves-szolgáltatások, a kereskedelem
A minde1úajta munkára kötelezhető szolgák mellett a 11. századi társadalom s:.tjátos
színfol0átjelentették azok a népelemek (főleg az egyházi birtokokon), amelyek csak
m eghatározott szolgálatok e lvégzésével voltak terhelve. Rendszerint ezek egyazon fa-
luban éltek, s o lykor a szolgálatuk a falu elnevezésében is kifejeződött. Bár a kutatók
küzül számosan a szolgálónépi rendszert, illet.Ye a szolgáló népi falvakat m ár a 10.
század cls6 felében , illetve a h onfoglalás korában l étezőnek tekintik (ami azonb~m
n eht>zen egyeztethctéí össze az állandó téli szállások, azaz a falvak imént ismertetett
kialakulási folyamatával) , létük a talún Géza nagyfejedelem uralkodásának m ásodik
felére keltezhet6 veszprémv<ilgyi oklevét alapján a IO. század végétöl bizonyitható. !Lt
Gerencsfr 'fazekas' és Szfü1tó n e\'\Í falvakkal találkozunk. Az 1055. évi tihanyi oklevél-
be n Födémes ' méhes, kaptáros', Péter ispán 1067 körüli százdi oklevelében.Timfü·, az
100~. évi pannonhalmi összeírásban Fonód ' fonó' (a mai Fonyúcl), míg az 1113. évi
zobori oklevélbe n Gerencsér, Csatár 'p<tjzskészítő, fegyvergyártó' és Tárnok 'árukezc-
lö ' nevű és je len tésű falvak szerepeltek. A települések lakói azonban még nem kéz-
művesek (iparosok) voltak, tevékenységük nem szakadt e l a mezőgazdaságtól. A 11 .
századra jell emző természeti gazdálkodás viszonyai közep e tte az ilyen sajátos szolgál-
tatásra kényszerített szolgaelemek egy bizonyos területen kétségtelenül ipari speciali-
záltságot szereztek (a kovácsok a kovács-, az ácsok az ácsmesterségben stb.). Tőlük
 i\ ( :. \ZD. \S.\(: ( (j l

fülclcs uruk a ,,foglalkoz;'1s11ki1ak" mq~f(: lel<l kt'.·zm íív<:>s-szolg;'tltatáso kon kfrü l á ltal(1ba11
nníst m· m is kii\'etclt, viszont s; ~ját t-s csalúc\juk f't> nntart;ísá t a te rm(·szc ti ganl<í l koclú~
vis:10n yai kii1epe1te kellet t biz tosítaniu k, \'agyis ü n c llá t;"1sra kellett ht>renclc7.keclniük.
1<:g"I' s1e m é lybe 11 \'oltak teh <tt fölclm(ín•sek, i"llla t1 a rtúk és kfamifrest>k.
A 11. <;1;1/acl folyam á11 - t'l,')'t>li'írt> szt>rt'>n y 111t'.>rt>tekht>11 - mt>gü1d11lha101t, ill Pt\'t'
1m·úhh1"e jl6cllw1ctt a hclsc> kereskedele m . \'i lágosan mut.a~j ák ezt a László- és Ká lm á n-
kori 1 ö rn~11yt'k m ;ír id ézett rendt'lkezései a kereskeclc'ík kü lönböztí csop o r!jairól. Az I.
keresztt·s hac\járat idejt-11 l\fagyarorszúgo n :í1v o1111ló kcresztesekn<.>k a magyarok sok
minclcnt <i rultak . .-\ term t-kek csert'.je \'ás:írokon , piacokon z~jlou. Ká lmán I. türvi'· ny-
ktH1)Y<' hivatkozoll Ist\'án egyik elveszett tü r vé·nycikkC:"re, anwly szerint m á r a z elsí)
k.ir;.í ly nímlizcté·st írt clú, ha valaki s<~jfü vag-y házi lag term e lt dolgaibó l valamit claclot t
a v;ísúron. A \'<Írnszcdt'.·s az izmaeliták kez(·lwn volt. K.álmún 1111. (-v-i zobori o kl cn·le
cmlítc•uc „a kir<i lyi kin cst<ir ke zel őit, akikt.>t m agyaru l k;íl izn ak hín 1ak ". 1 ~1o A káliz ir<i11i
nyc h'lí n{·p clm·\-czése \'olt, az <isszcfogla lti n{·wn i7.m aeliták nak neYezeu mohamcd <í-
n ok egy r{·szft jclentctcc . A hdsi'í kereskedelem termfszctcs központja a te mplomok
kö rnyc'·kc rnlt ( n agyobb kiirzetek á m cseréje a kir:ílyi szé kh e lye n , püsp ö kségi és i~­
p;'11 1s;'1g i ki">:t pon tokban honyolóclot t le) , s c rcclctilq~ vasá rnap tartou;ík a Y<Í.sárt. Ez t
az <i llap oto t rögzítette a heti ünnepnapnak a m agyarban m cggyökncsecktt va~:"ir­
n a p (ercclct ikg vásárn ap) e lnevez{·~<:'. \'an ada tunk a rra , h ogT m;í1· Istvún kor;íhan
re n dez tek s:tornha t i napokon is vúsárnkat. A m agyar króni ka Béla kir:íly ll<'\'t•lwz
ríí1.te azt az in tézkt>d ést, hogy „az üsszes v:ísároka t :.zomha ti nap ra tette, hogy akkor
ac\janak e l {·s \'t'l,~ 't'llek ". 1 '.!• A ke reskeclíík túlkap;ísaitó l Bc'· la azzal Yéclte a vás:írlúka t,
h og~· ri>gzí tell árakat \'t'Ze teu be. (A1. í~jabb kutat ús ezeket az intézkedéseket nem
Bé·b, hant•m L C(·za kiníly n e \·élwz kapcso ~ja.) C gyanrsak az á nnaxirn;í l:"ts h oz n yú lt
K;\l m:ín a takar m;íny árának rügzítést:.\'el. A L1. századi kinílyok (ill etve h e rcegek)
últa l \'e n ·tett pt·n zek forog tak a bt'lséí keresked e lem ben is, és több tffalko<lú é lt a
pt•nzro11 tás eszkéizéw l. A m ég a lkalmi _j c lleglí pé n zí~jí tús t Salamon kirúly \'t'Zc t h e l te·
hc, 1. Lús:tlú p e dig a rendszeres (ese!leg kétéwnké n ti ) p i>nkibocsá ti"lst, illet ve a kt'.·ny-
szerl>evú ltúsl a lkalmazh a tta.
l\.ülorsz;\gokhan 1wi:.,•y kereskL n yilvúnnl t nwg a magyarorszúgi szolga t-s ;illat ( kiYá lt
a le>) ir;Í11 l. A magyar u ralkod ók korlútoztúk, illet\·e tiltották ezek ki\'itelét. :\ külke-
1 t:Skt'delem kir;'tlyi <:> llenc'írés n wllet t bo11yolóclot1 le. ~! ár László szah ~1 l yozt a, hogy a
hilf<ilcli kt-rcskecl«ínck a kir~1lyhoz (Esztergomba) kcllc ll n1t•1111ic, aki eng t>clé lyt adott
a1. ad<Í~\·(· t e l he/.. Az útkényszer n yilván fr lknclílt'llt' az esztergom i v;'1s<írt, aho l a kgna-
gyohh vús;í rlú a kirá lyi t-s hseki u rlvar le hetetl. Ká lmá11 \'iszont a i\lagyarors1;"1grúl
t<Í\'OZni sz;inclc"·kozúk sz:ímára e léSírta, h ogy a h a1úrisp ;í11 YÚm osainak pecs(·~j<' mdl c't l
a kir;í ly pecsf~jét is meg kelleu sze rt'zniiik. A kc·1Tskt:delem azo nban a l l. sz;'1zadi
~1ag~·aror11ágon m t'.·g kis körre korhítozód ú H·vc" ke n ysé·g vo ll.
 8. TRÓNHARCOK ÉS PÁRTKÜZDELMEK /

A 12. SZAZADBAN

A KÁLMÁN- ÉS AZ ÁLMOS-PÁRT HARCA

II. István külpolit.ikai elszigetelődése

K:íllll;Ín 111() rt•bru;í1:j;'mak eli::j{·n m eghalt , s néh:íny nap múl\'a ki'l\'t'lle a tr<Í llOll a
li:1, IL Is1v;'1n. J) almúc ia rnlt az els{) külpolitikai nehézs{·g, anwllyd szembe kellett
ni·nlie. \ 'elcnc(' m;ír 11l!J-ben Yisszafoglalta a magyar kl"·zc n lc\'Ú :\driai-te11gci-part
egy rl>szc.'-t, !-. 1116-l>an \'. J Ie nrik n ém<.>t, \'abmin LAlexiosz Kornn{•11os7 h iz;'rnci c·s;'ts;t;Ír
t<im ogatús;'l\·al, illel\·c· jó\'<Íhagyásáva l ítjalib, a Yisszafoglal;íst t<'ljcss{· le\•{í hacqáratra
kt·szül t. A két cs;ísz;\r, \'<tiamint \ 't •lence alkalmi politikai q~yezsége ;íltal hekeritc·tt
lst,·;'u1 Csehorsl'.:Íg relé kísérelt rneg nyitást; enn ek fclti·tde az \'Olt , hogy rcndez<ídj<'.·k
a k<"·t szorn szt~ dos ;íllam \•iszonya, ame ly a n yugati Felvidék 1108- 1 1ml. t"·vi cseh dúlása i
óta f"eszült \'oh. lstv:Íll k irúly és Vlad islav cse h rejedelem tárr.,>:•alús cé Uúból ll6'!'<111 l"el\'0-
lllllt a két orsz:'tg llat;ír:ira, de vc.'·gü l is az cltl>r<í énlekt>k és a szc mé- lves intrik<'1k h t·kc
lwlyetl h:ího rút c1Tdmt'·nyeztek .'A kirobbant fegyn· res ö sszecsapást;an 11 lG m;'ti11s;Í-
nak kiizepén a \for\"áha [cilyú O!Sava pa tak mcnt{·n a cseh e k gyéízelmet arattak a
johh;íra könnríilo\'a!-i sz{·kcly {·s bese-n y6 ekmekh61 állú magyar h ;1ckr6 fele tt. i\ffg
ugyan ebben a h ó na pban a \'clcncci cloge megfntarnítot ta az Adriai-tt>ngt>r 11wllc1 t
lstY;Ín d alm úciai c'·s hon·útországi kormányzé~j<'mak, Klcdin búnnak a seregt-l, t'·s sorra
yclc1H·c· ke;t(·rej utott a k a d ah n;ít v;írosok fs a szige tek. István riividcscn kísi~rletel telt
a \'Clcun·ick kiszo1ít(1s:ír;(DalmáciúhM, az 1118. évi z:írai o stromban maga a dogP is
clcst·tt , de a 1nah'!'ar ki rály h arcai végiil rwm j ;írtak siker re l. Az 11 l!l-he n öt éwe mc.:·g-
ki">tiit t lé~·n·rs1.Ü1H' t \ 'elencének hagyta 11wg Közép-Dalmácifu i·s a szigeteket. Ugyan-
csak l l l 8-ha11 magya rok tiirtek he Aus7triúha, m~jct válaszu l az osztrúk órg-rúf {•s a
cselt ft:jedelem pusztí to tt ák a magyar hatúrvidéket.
Szi 111c'· n 11 IX-ha n az orosz belviszályo k kövctkezté-lwn l\1ah'J'arors7.ágra menekült
K;í lmá n egykori szi">\'et st~gesének , Sz\:jat o polk n ak a lia , Jaroszl;ív, aki \ 'lagyimir
l\1onoma h kijevi nagyl"t:j edelem cllenít>le rnlt. Ez ft·lkeltcttc 11. IstY<Íll érdeklóclt'·st'·t az
oro sz ügyek ir:ín t. Ezt az érdekJú d t•st az is niiwltc, hogy Kilmún 10~J9 . <'.·vi sú lyos
-peremisli kmlardtt ncm tudta (tjabb akció\'al fdcd tct n i, s a ,·crcs{·g(·n a h osszú t fiúra
h agyta i">riikül.Jarosz);íy 1 1~'.~-ban ismét kísfrlt>tcl tctt clwsztell frjed t>l e m st·gc, a l\1a-
gyarorszúghoz kiize li, rnlhíniai Vlagyimir (Locloméria) Yisszafog lalásúra . A lt>ngyelek
t:irsas;'1g;íhan Jl. l stYfü1 is frl\'onult a z o ldal;ín , miw l azonhan.Ja roszlÚ\'Clt m {·g a hadi
cselekmények m cgkcnlése e lőtt nwgiiltc'· k, a magyarok m q.~tagadták az engt>delnws-
St~gc1 ura l kodc'~j 11 k uak . A hitdessi-g kérc lt~sé ben sok Yit;ít ki\'últott magyar króuikaszii-
,·cg szerint a Sl'ent lm·á n-kori IJont isp:ín túl sZ<Ínnazú (llon tpaznan n emb e li ) Km-
ma , al' e llcnszcgiil6k csoporü;ínak hangadój a állítólag így fenyege tt e m eg a k irályt:
„!\'fi , h<irók, tH"lll fogj uk o strom olni a v:lrat.. 1 l a meg akarod ostromolni, h arcolj csak
magad . m i ,-i~szatt'ri"111 k \fagyarorsúg-ra, c's Yálasztnnk mag unknak kirúlyt. " 1 ~8 .Jól nrn-
taUa e7 a j elenet lsl\·;ín b<lzis<inak sz(íkülést'•t, az uralkodó e li t egy rc'·tegi>nek oppozíci-
 ,\ KAl..\ l \N- í-:s AZ .\l.~ lOS-P.:\RT H.\R( ~ \

<-~jút. :\ kir;ílmak nem \'olt mit te n n ie, ered111C:·ny nC:·lkül kellett \'isszatfrnic Oroszor-
szágb ó l, engecln· nai-,'}'hangú eWki:l<íi "kiive tell'sének. Miután k:j<"irt a \'clt·nc(·n·I kii-
tiin iit(·,•es frgyn-rsziinc t, l l24-hen lst,·{u1 nwg·túmadta Dalm{Kiút , s Z;íra ki\úcl{·vt'I
vi~.wafüglalta a korúbhau magy<ir kt·zen volt dalmáciai v;írosokat és szigt'teke t. l\1 iwl a
\'t"'lenc('i llotta c:r {·ylwn keleten haclako zotl, az uralkodó viszonylag könnyen fr l cl
sikert a:r Adri;í11 . 1124 n yar<i.n szcmélycse11jelent meg Dalmúciáhan, s nwge-rlisíte tl e
Trau C:·s Sp alato K;íh n;ín kir;í lytúl kapott kiv;füságai t. A kt>kt r61 , ·isszat(·réí ve le ncei
h ;~ júhacl a:ronhan 11 2.) -hcn {~jra mindi:nt kiragadott a mai-,'}'lll' kiráJy kezébtíl.
A:r 1120-as t~vck kiizcµ{·n szinte te!jesst> ,·áll Istvá n kü lpoli ti kai c>l szi gete l (ícl ~si:. II.
Ist vo'u l a1~ ja p;ípap;írti irányvonal{1t kiiv<:>tte, e z j rn oll kift:jezésrc h{1za ·s{1gáhall is. An-
n a k a Rúhert capuai 11or mann herceg nt·k a kán ~·ú t n>llc frles{·gü l, aki a p úpai h ata-
lom híí sz<">n· tst~gest>, <'n gcde lmes va:ta llu sa volt a cs~íszúrral ,1,·o tt harcban. A liig~·
azonba n ne m ti'>ltiittc be szlTe p<;t, erede ncl<íen \ 't•leu ce e lle n irúnyuló <~ k nem s<·gi-
tt'llv lstv;ínt adriai kiizdc hneihen. Ráadúsul l 122-hen a wonnsi konkorclútlllnmal lt'-
z;ír ult a p~1pa l>s a csús:r,;ír küzti invesztitúraharc e lsúfel\'<mása, ami tompította a szem-
lwn <i ll ú frkk cllcutC·tcit. lstT<Ín az l l 20-as é\•ek e ls6 fclébell \ 'ladi slav cseh hncC'g
c ltíl 11H·nekültí cseh or szági e 16kel6ket fog adot t be orsz{1gáha, tovúhh rontva ezzt·I ;1
kt-· t orsz;ig visz<~vút. l l ~(i l<~j;ín (kltt' \'l'S szerint 11 27-h c n ) a lengyel h atúr\ ,id(·kt•t
(Júlt a, ami ; 1 .m ag)'a r- lc 11gy d kapcso latok: ll hidcgítettt· c l. Kije\' 1ró11j;í11 \'lagyi111ir
l\ l onom ah (i;1, l\[szt\'Ís:tlúv ü lt, aki Kálmún clíizütt frleségi-nck test\·én', s K;ílm ún ;íllí-
tc'>l;1go s liúnak, Borisznak nagyh;ít):ja volt. Bor isz i::reklwn az {•\·ekht·n hizo ny;ira K\jcv-
h e n tart<.>7kodott. \ 'l'lcncC·,·e l Dalmácü birt oklúsa úllíwtta sze mbe !\lagTarorsZ<igot. :\
súh·m kii lstí gon dok, \·ala111i11 t ;11. oros1.o rsz;igi hacUárat kapcsán tükrfrd ícl6_heb1'í f'C'-
sz iilt~égek b;'11orítollák f'c l l 1~5 t;ij;í n a diimiisi egyh:1z ban tartózkod ó vak A.Jmost {·s
p<inliívyi t, hogy ~no:rgol úd;í!>ha kez<~j enek II. Ist\'<Íll e llen. A király a zmi h a n lecsapott
r;~j u k. Allllos h ívei\·e l együ tt l}}.0ncha me1wkúl L, fia. Réla azonban rn;: m j utott e l a
kele ti C'S?iSZ;i rs;íg ha, <ít t>wkt•n <Íl 1n'uta tt;ik"'?p t-csv<ir acllii1onosLorhan . /\]mos hiz;ín ci
<'1n igr;ihisa f(·szültté tettt a 11Thg:·a r- hiz;i11ci viszonyt annak ellenére, hogy Bizán c 1rú1~ jün
loan11t>sz. KomnÍ'nosz császár m dlctl császárnt> kénL magya r származású fe lesé ge iill,
Piroska-Irén , Szent László kiníly lcún ya.
11. lstY;Ínnak IC:·tC:-rdckc \'Oli , hogy kiti'u:ji'>n a kii.lpolitikai elszige tdt~éghtíl , s úr rá
k g:·en a helsú nehi·zség i:ken. •\ ! l_YÍ t;ís t l!jra - m in ~ csaknem q „')' (•\'l izcclde 1 kor;íhha11
- C:st'lwrszúg fell· terwz te , aho l 112 5 tavasza ó ta Almos leány;ínak fé 1jc, Sobl-sl;w ü lt
a trú11on. C:selwrsz;íg bd- {·s kii lpolitikai Yiszonyai Soht>slavot is sziivc tsé·gcs kcrcs(·sé'··
re sarkall(;'1k. A kl't ~1ralkodó 1 l 2(i ()szé n szen;{·Jws talfükozój<'m sziive~st'.· gt·t kiitiitt.
( lgvan csak !J.!.ill_lúlt _) l ~ (i- 11 ~7 t ;'~fm lstv;ín a l\foi,~·arországgai n~·ug:ül~t>J s;,mnsz{·dos
t t·rúlet , az 5)sztrúk O rgrókíg vezc t6 e gyh;ízi m{· Itós;'igával, a salzburg i t.'l'St' kkcl. Be 1-
pol i t ikai 1;ímav.a nÜvt'lt:se Í'rckkC·lwn befog adta Magyarorsz;ígra azt a sereget, amely
1 122-lwn megsemmisít ti vereségt·t szenvcclt'll J3izánctó l, s amelyn ek magYát bt·senytik
a lko lléik. A jii\'e1·t>11yehe t;'1maszkodás az ország irán)'Ílásáhan - amin1 ezt P t•tt>r ~s
Salamon ki rályok ese te sz.ín té n mmat la - a lw lséí, mai-,'}'a r bázis gycngesC:·génck jele
\'Olt. :'\Ji\'t'l lst\·;í11 bázass;\gílfil:erm t:kte le n maradt, a trónutódlás kc'·rcl(·sC:· t ú gy 1·<' tHlcz-
te, hogy u t;ína n6Yfré n ek, Zsófüí 11a k a fia, ~t~ lkocW• k. Ezzel a jcliilésst'I kizúna a
trónutú dhísból Almost és annak füi t, Bé lát , vahunin l Boriszt.
 l<i4 X.. , RÓ:\ ! !A RCOK f:s l'.~ RTK('zm:LM J<JC\ 12. sz.\zADB. \~

II. István bizánci háborúi

István tartott Almostól t~s híYe it61: 1125_ után figyelme egyn, inbbh lijzúnc fe l(- fo r-
dult. l oan n(·s~;ír szín :'sen fogadta Almost, aki egy makedóniai várost kapott L6le
megw epcd ~sre , amely a mai · · af,rpr emigrúrió közponija lelt. A császár foglal-
kozni kezdett lstYi111 h(íbéri h ócloltat~ts~mak gondolatúval. A magyar- bizánci ken·ske-
cle lmi e llent étek kié leziíclését jc lzi, ho~'T a magyar határhoz közel, a bizúnr i terü leten
fe k\'6 Baran csban magyar kercskcdó'kct b;ínt almazta~. A lüború kirobban;ís;ínak küz-
wtlen oka az volt, hogy lst\'án a hiz;ínri uralkodótó l Almos kiad:tsál kön,telte, _!!~t az
~1.agadott. Ezfrt 11'.!7 nyar<in ~~ átke lt~1 Duná n . sorra ell~·l:rtta az ú~jába esú
\'Úrnsokat, Bt·lg ráclol, Barancso t (a m ai BranieeYót), l\'isl, Szardikt.'·. t (Szófiát) , s egt--
szc·n Philippupoliszig (Pl ow\i\'ig) hatol ~ el6re. A had i t'st'méll)Tkt' l az St'lll ;í.llította
meg, hogy kö7hen J 127-hen m eghall Almos. A kö\'e l kező ('vben loan11 (·sz lcnclült
1;írnac!:ísha: a Duna bal pariján legyé>zte a m agya1· serege t, eléíkeléí foglyokat t:itetl, s a
Jhm:1 m e11t(•n ;Ít m enetileg· elfog lalta Ilar«un C-s Zi1i.1nnvv:1rakat, m<~jcl a Szerém ségben
nagy zs:íkm ;ínyt <:jtw túvozot l l\Iagyarországról.
A h iónci sikerek tovúbh bomlasztot ták II. Istvá n m ár amúgy is szétes61.wn leYÚ
t:ihorút. Az egykor mf>g K{ilm ún m ögöu felsorakozó urak egy része, ki{1brándulva ;1
hcseny6kre L:írnaszkodó, külpo li tikai ku<iarrnkat egymásra halmozó Istvánból, Bors
ispá nt {·s lvátH v:ilasztot ta kir:.'1lly<í.. Kezükre j:í.tszot La király betcgst.'.·ge, amelv annyira
~ úl yo s lehetett, hogy az 1128. {·,·i magyar- hiónci harco kat nem llldta személyesen
Yt'1.etni. '.\Ieglch et, hogy Bors ispánba n Boriszt kell látnunk, aki orosz segítsf>ggel (erre
utalha t az ld n né\') jótt l\ lagyarorsz;í.gra, s párt híveket szt·rzc ll a h:~j dani Ká lm<in-p<Í.rL
IL Isn·:'umal el(·gecktlen déikeléíib61. A be12gségéb61 felépült király k súmolt az elle-
}~dúkkal: ldnL leli.jt'ztette, Bo rs íSpa nt peclig~izfü 1c'Tia számíízellt'. Tl ogy mcg-
re nclúlt li:ital11 ITTtlamclycst t>réíSc~(·k, m ég szorosabbra ffíztt· har<ítság-:'u a hcse11yéík-
ke l, TaLír 11 ('\'ÍÍ \'e ze 1 é~ú k (1Jlanclóan lstvá1~ mt> llctr volt. A n o m(1cl életet d éí lwsn1yéík
~ok k~írt Lettek a m agyarok tennése ilyen. Almos h ahíla ut:ín az u ral kodó nyi tni k(·ny-
szcrült ;11ac\clig-1-i,·;ílis politikai er 6, Almos pártja ir:ín\'ába. Istv;í.n ud\'ar;íban is lehet-
tek hívei crnwk a csoponosuLísnak, akik tudomásá ra hozták, hog·y a h alo ttnak hiu
íl(·Ja (igaz, vakon ) él. A kirúly magához emelte szeren csétlen sorsú uuo ka1est\'ért·t,
"ioÍt;;ín' hcl y<'Ztt' e l, (·s {{:JTi·a(lékol biztosíloll szúmúra.
A né·mil <.>g m egerúsödöu II. Jstván 112~- ben újra Bizá nc e lle n L<Ímadl. Cseh szii-
w tsc;gesC:·t61 tiunog-atva e lfog·Jalta Barancsol. Ugvane kkor a Raska-viclé:ki szerbek is
k lkeitck bizánci {1raik t' lie;i. A közös érclek, ,; hi zán cral való szembenállás hozta
J(·tn _· a mahrya r-szerh szt>vetst'·get, s en n ek köszi>nhcté>e n Istvá n \ 'ak Béb sz<Ím;í.ra
megnyerte a szerb nagyzsup:ín, I. Uros leány:"it. A hiánci cs:í.sór e lúhh a szerh lúza-
cL'tst n·1w le, m ;~jcl a magyaro k ellen fordu lt, aki k kiiiríte u é· k Ba rancsol. ll. lstdn
11 ~~), ·{>gén rnt: g lett egy kísérle te t a Bizánci Birodalomba való betörésre, d e a har-
madik (·,·e tarló húhorúskoclást h am arosan békekötés zúrta k , ame ly az ellen. f>ges-
kedt'·s kirnhhan;ísa clóüi helyzetet rügzíte ue. A hett'geskec\{í k.ir;íly ut o lsó néhúny
<~ ,·(·lw11 isml>t a 1n)n u1<ídlás kérdése került e liítérbe. Borisz (még li a esetleg nem
tekin 1jük is 6 1 azonosnak a Magyarorszúgon h atalom <Íl\'é tPli megkísé-relt Bor. is-
pánn:d } az 1120-as éYek végl-n Bizáncba men t. Ioannész csú~úr szívese n fogadta;
Borisz t•h1yt'1W felt'ségii l a bizánci uralkodó egyik tmokates tvérét, s frl wtte a görö-
gös Kalarnan osz 1wvet, amellyel azt kíYántajelezni, hogy K:ílmán kir<ily fla. Tt>n yle-
ges segítséget azonban magya rországi teneihcz Biz;ínctól nem kapoll. Ezért 11 '.H
t~j;ín Le ng~·e lországha nie nt, ahol még- mindig lII. (Fe rdcsz:~jú) Ho l esla~\' t tralko-
d o ll , K<ilmán egykori sziivets(·gt'se. Itt nagyobb okkal re mé lt túrnogatást. Almos fia ,
 A rz..\u.1.\N-1::s AZ .\DJOS-1'.\RT fi.ARC:.\ Ili~>

Béla herceg Magyarországon é lt, Ilonával kötöll házasságából sorra szülcuck a fiú-
gyermekek: l l :W-lrn11 (;e;">za , m;~jd gyors egymásut;ínba11 László {·s István. A. kir;íly
11 :1 1 elt:jc~ll újra nwg be tegcdetl, s amikor fül(· be jutott, hogy a magyarok iildösik a
bescny<lket, mi-g hahilos ágyán is kift:jezésre juttatta barftts;\gát az <ít kürülwv<í be-
senyúk iráut , és ígv Yigasztaha 6ket: „Ila \tjra egészséges leszek, minde n eh'Tes em-
berl'rl, aki l nwgi~llek 'kiizületel, tízet fogok m~gölct1; i. " 1 ~'1 De IstYán nem 'éiJü lt fel
többé: t1:_llúlos betegen - :111ítc'ilag - lemonctott a kirúlys;ígról, és szerzetesi ruh<'1t
öltiit t. ~ 1. rnúrcius 1jén h a lt meg, \'áradon László király mellé vagy tal;ín az últala
alapí to tl v:1raddéíhegyi pre~ lrei prépostsftgban temettt"·k el. László sí1jánál a ké-
sííbhi n (· phit szerin t n1<Ír II. IstYán korában csoda esett meg.

II. Béla
II. BéláLllJJ. . ;ípril is 28-án koronázták királlyá. A II. Istv:m halála óta eltelt csaknem
két litH1ap ana utal, hogy nem akactúlytalarrnljutott el Bt•la a trónhoz.~h:.á1J_l,U.eg
~elle tt k~'tzde nje !1..kij_eliilu.u.ó~tl (·s tábora e llen:11lásával. Saul halál:'1t cgyéhki-nt
egy kései tö riik forrás (Tarih-i llngürüsz) kiiz~i1e1l'iílll. Istv:U1 halála nt:m említi,
teh(1t aki"1r 11 31-ben is hekön~ tkezh et<:>tt. A trónra lépéssel azonban II. íl{•Ja még nem
gvifrte le al'. ellene szi»vetkeztí cr6k.e t. Az 1131 fol yamán m egtartott aradi o rszúg«>s
~i'ilésen Ilona kirúlyné kczrlcmc>nyezésére~w:ímolta k <~lskal , akik1wk rl>sziik mit a
kidly llH'gvakításúban. E:t. a gylílés Bé la ellenzéke ( els6sorban a Kfündn-p<írt i urak)
fizikaúm·gscmmisítést"·nek hatékony fórumúvú vúlt: 68 \'ilági eltíkeltít iiltek meg, csa-
bctjukat listúha foglalták, birtokukat elkobozták. Ezckhéíl ajavakhúl alapította az ural-
kodú az aradi t;írsaskúptalant.
Az elknzé-k egy mi"1sik csoporqa, amely Boriszha lw lyczte reményét, kiivetckc Lm e-
ncsl'telt Lengyelorságha, és I~1 :íllít .,.lagos fi;it m egh ívta a magyar 1ró11ra. Boris:t
lengyel segítséggel, III. Bolcslaw személyes támoga1ás:1t is é lvezve, valamint orosz csa-
patoktól kísérYe hatol t be az orszúgha. Béla oszt61k segítséget kapott, ugranis n úvér<'
III. Lipót osztr:ík {frgTóf fiúnak volt a felesége. Az összecsapást m cgeltízúen Bda ta-
núcsha híYatta az c l6keléíket. Ilívei egyértclmfíen bizonygatt<ík, hof.,'} ' Borisz fatt yú , e:'·s
ru(·ltatlan a királyi koronára, Borisznak azonban még a kir;ílyi ta11úcsban is jele n le\'c'í
t;írnogatói - min la magyar krónika í~ja - „bizonytalankodva sug-clolóztak, és tétov<ízá-
sukhan ké t p<'1rtra oszolva rosszban sántikúltak"Y~' Béla bh•<'Í erre nvílt Yérengzéslw
kezdtek a kid ly iránt hlítlenek ellen. Itt ölte meg saját éclestest\'ére a:;t a Ilo n q;aznan
nembeli Lampert ispúnt, aki ken-.ssel kcmíbban a !Iont megyei Bozókou bencés apát-
súgot lé tesített. fiút, Miklóst pedig leftjezték. A vérengzést túléléí hfülenek ft:je, Si-
mácl ll<'mbeli Sámson egyenesen a h atalom útadúsára szólítolla fr l Bé lút: „l\fo rnlí-
\'elsz <lL. országgal, te hitv;íny eb? l Iasznosabb rnlna ~l te uralmaclnál, ha gori sz<~ lenne
az orsl'.<Íg, és te monostorodban é lnél, ahogy ap;íd [Almos] is élt. "1:<1 Béla fó"emhcrt'i el
akaiük fogui az <.irulót, de az elmenekült, s p<íncélosau a S<~jó folyóba fúlt. Ezt követíí-
en a király hívei azzal próbálkoztak, hogy Borisztól eltántoríL~ák a lengyel és orosz
ser<'gvezéreket. Ila az oroszok m eg is inogtak, a lengyelek kitartottak Borisz m ell ett.
A dii1116 ütk<->zetet a S;~jó m ellett 1132. július 22-én vívt;ík, amely ~éla és osztrák szö-
Yetsl>gcsei <rvőzC'lmévcl végzéíclütt. Borisz magyar hívei Béla kezfre jutottak, Boksb w
lengyel !"ej~l~Teii1 is csak ügi.,ryel-b<újal m enekült meg a csatából. Borisz a csata m ún
I .engyelo rs:t.;ígba tért vissza. 1 1g4-ben magyar kiivecek keresték fel a Holesb wval szem-
ben <"illó ITI. Lothar n émet-római rsászúrt, s szöve tségre lépte k vele. 1 L35-ben a
mersehurgi német hiroclalmi gyűl ésen Bolestaw meghódolt a császárnak, s kiitelezte
lli!i X. TR()):I !ARC :e >K f:s l'AirrK('ZDEI,J\IEK .\ l'.!. SZ..Í.Z..\DJ3:\N

111ag{1 t, hogy eLíll iléla-cllenes akci ói tó l. Ez aztjelentetlc, hogy Borisz iigyi•t a kngwl
11ralkodú k(·nnden \'Olt elejlt'ni.
... k;·cmika nem h;1llgatla c l._..........-.
A mal!var ;.
Bél<író l, hoQY „mi11tán az orszú!.!'
·~ . .
,. nH·g·<'n-ísiidiitta
kt'1:éhcn, h~sra adta magát. llcl\'ari emlwrci hozzásí'.oktak ahhoz, hog;· b;ínnit klT
b::nek is a kirúh·tól rc:szt'[!Ji~.gi:bcn, megbpj;'1k; és részegségt· clmúlL5sal a kir;ílr 1:ien1
·\'011haüa \'Íssza'." 1 :1 ~ A.~ak, , \imos7illltrfohtestét egy t~v~ize~lckl halála ut;í 11 , J 1~7„ben
hazahozatta Biz;ínchúl, és Sz(:kesfeht'-rv:1rott temettette cl , ahol eddig csak k~t ma-
gyar kir<'1ly, Sí'l'llt István \•s K:ümán , \'alamint Szt·nt Imre herceg nyugodott. Almos
diimiisi adom<'my;ít aZLal tette Lelje ssé Bda, hogy 1 1'.~H-ha11 iisszeíratta a préposts<'1g
jaY<1Í l, azokat is, anwlyt·ket \í t;s Ilona kir;ílynt> aclom:ínyoz tak Dii mösnck.
II. lkb kii lpolit i k~ja csak malnünak nwgszil:irclnlúsa 11t;í n, J. l;~-tól kczclúcli'íen
v;ílt aktíw;í. l l'.Hi-l>a11 \'isszafogla lt a \ 'elenc(·t\í1 Spala tót {•s kiirny(·k(·t. Irn wn i11d11lt ki
az a katonai akc ió. amd~· Ráma ( Bosrnia egy rt-sze ) meghúclít<'1sá1, illetw Bosí'nia
i>nkéntes rneghóclol{1sút eredményezte. Yaléiszínúlcg már Bé la frl\'e tte uralkodói cí-
mei kiizt; a Rúrna királya titulust, a h úni korm;ínyzat alatl állú Boswiút pedig az 11 :~7.
\·vi e. z tergomi g\i'íl\·se11 mint hercegséget másocls7.ülött fö.ra , Lászlc'ira bízta. II. lk·la
clalrn;íciai és boszniai sikereihez n agyban hozz;'~j;írult a kedvezéí n e m zc tküzi h t> lyzet,
mindcnekcl<ítt az, hogy az 11'.IO-han lém:ji'>tt di·l-itáliai Nonnann Kir;ílrság húclítc'i,
agn·sszí" politik;~ja le ki)tiittc az Adriai-tenger kt•le ti part\'icléke hinoklásúhan c''J'de-
kelt ha talmak (\'denc<', Riz;ínc) lig:·elmt'.•t, a p;'1pa hcleegyezésf>t pedig azzal biz tosí-
totta Jkla, hog\' nem a normannok últal támogato tt páp:ít, h anem TL Ind·t ismerte cl
egvh<'1í'IÚ11t'k . .-\ p<ípa még azt is elnézte - pedig t•z sfrtellt' jogait -, hogy a f'rissn1
ma~>:·ar uralom alá ke1i'ilt Spalato é-rsek{·y{• l l'.16-ban az esztergumi érsek szen te lte fr l
(;;m diust. Szo ros, clina,1,z1ik11s kapc~olat ;í.ltal is rncge r6~ített SZÖ\'e ts(~g flízte üss1.e ezc·k-
hen a1. (•\•ekben ~lag:·arországot és Csehországot. Soh~sl av cseh Jt:jedekm gyakran
t11eghítrn.!·ana I\1aLT\"<1T'<>rszfüt<>11 \'ak sc'worát. Ja\'lllt az ország, valamin1 a !'\(·111t·t-rú111ai
l ' J ~ ,, \ ' \) ~ l

( :s;ísz;\rs;íg kapcsolata. :\1. elsú I Iohcmtaul'uralkodó, Ill. Konrúcl fo1, I k nrik sí';Ím;íra
1 1:m-lwu e!jegye 1.ték II. Béla l<'á nyút, Zsúli;it. E1: a1.Zal a köYet kczmé11 nyel jún, hogy a
p<'1pa (·s a császúr közül Bt·la i11k~1bb az u1 úbbi kié t;W·kozóclott. 11 ;rn,1Ja11 a m agyar
kirúly 1 Ialics oldahín lw:l\«1tkozott az oroszorsz;ígi hel\'iszúlyokba, az t a .Ja ropol k kije\'i
11agy!'cjed elr11eL t:unogaua a csnnyigovi f't:jcclc· le111mel 1>zemben, aki Káln1á11 t>ltaszí-
tott f(·les(•gt>1H'k testvi-n', Borisznak pt>dig nagyl>(ll~ja \'olt. .'!.LQtla 11 41. l'ébru;ir 1:~„
án ~t·14ha lt. Székesf'ehfrYárott tem e tték e l apja, Almos mell{· -

AZ EURÓPAI POLITIKA FŐ SODRÁBAN

II. Géza e]ső évei

Jlárom nappal utóbb, 1141. február 16-án a gyerm ek IJ. 5;07;:.<Ít Bé la els6szülött fiút
koron:ízt;ík k irállyú. F ziíta'ii h amarnsan Magyarországrajött BelQ& aki II. Uro~zerh)
11agyzs11p:111 {>s Ilona, a mcgiizvcg)iilt magyar kirú !\'l1(~ tes tvére \ •o lt. I h·rceg·i, n á<lori és
b:~1i méltús:íghan a?. ifjú l~ralko~ló g_!.~!fl~aként sokáig nagy szerepel_j;'tt.sz;>tl az ország
kormáurz;ís;iban ; 11 44-ben yczetésével indult m agyar sereg Oroszor szágba\ '1ag-}~mirko
halicsi f't:jecldem megse!-,rílésére Kijev e llen. Az 1140-es é ve k első telében meg:rorn lot t
a magyar-n émet, illen·c a magyar-cseh viszon y. K{·met fö ldön enyhült az u r almon
lev6 I lohenstaufok, valam im a p{1papáni irányvonalat képvisel6 Welfek ellentéte; el-
rnaradt I Icnrik {•s a mag)'ar királyleán y, Zsfrfia esküv6je. A m ell6ziitt Zsófia a z évtized
 .\ í'. L•:l 'RÚP.\I POLTTIK\ FO SODR1\B.\N ((ií

kö7cpi·n az admo111 i ap <Ícakolostorha vonu lt , s onnan küldüzge lelt levekkel an::i<'1-

hoz, I1011;'d10z (·' s ll'st\'('réhcz, Géza királyl10z. Cseho rszágban a II. Bé l<"1val szoros kap-
csola tot tanú Sobt"·slav halá la ut<'m a 'énwt Birodalom hol kútiídi> é:-. Soheslan·a l riYa··
lizálii diuaszt ikus {1g ké1wisek~jt', II.\ 'ladislav került hatalomra. Ehbe11 a l\fagyarnrsóg
sz<'1111<'1ra kcdw16tlenné \'<Íló n e mze tközi h el)"lcthen l!jra h a llalOtt ma g«írú l Borisz, aki
1 14:) -lwn \ 1ac!islavt<'>l ki·rt túmogatúst magyarországii'CTveih ez. A cseh k;je< rc_'.lern E.e >11-
rádlioz irúnYÍLolla a 1rónkiivetel61. l\1inc! a n é met kir;íly, mind Rahenlwrg (Jasomirgotl)
Hc1ll'ik h<~jor lien-t·g C'S osztrák fügTM engedélyezte , ho1','Y lforisz tcrülctiikiin zsoldo-
sokat wbo rozzon magának. l 14() úp rilisáha11 Borisz katon;íi \>;Írat la nu l elfoglalt úk
Pozsonyt, de ( ; t~ l<Ín;ik pi·nz l't:ji"·hen riividcsen siker,illt v1~s!aszercz.nie az t:riísségcl.
Ci·za YÍSZOtll ;Íi1Z·;\w1 kir;'lly t-s az o s1.trúk {írgrúf ellcnklt-vel: VI. \\..,.él riw rceggc l épí-
tclt k i kaprsolatol, s pénnel se g ítelle 6L némewrsz;íg i tervei (füüorország megszerzt~­
sc) t'lfr(·st-hcn . 114!) szcptember(·lwn nyílt harcra is sor ke rült Ile nrik, Yalamint a
magyar eriík kiiv°íli7l 1.;:jta fol yónál. Az e]i)y(·det alkot ti, könnyíi fq:,')'\'<'rzt'líí lwse n yú k
(·s sd' kel yek 11wg li.t1amod1ak ugyan a páncélos néme tek d c)I, de ;~éza és Belos n ·1.et-
lt' seregek n'· gi"tl is lcgy(í1ték l knrikt·t, s csapatát eg{•szen a Fi se ha folyóig ül d özt(·k.
Borisz súmít <isa 1dü1, hog~· néniet seg ítsé ggel h atoljon a 7 orsi'<"1g ha, nem d h ht>.
Az l 1-1-7 tavas7<Ín m egindult II. keresztes hadj(1rat azonban újabb lehetiíséget hiztosí-
loll a prc'ihúlkoz;'tsra. i\fagyar orszúgi hívei is cs<ihílott<ík crre.Jtv risz e lólih Konr;id \'t'-
delmr alatt akan a z o rszá g haj iinni, dc Yégül is \'II. Lajos francia kir;lly keresztese ivcl
cg-vÜLt i-rkezelt llH'!! titokban l\fagyarcirszág-ra."l\fíg~ Konrácl'1ITda111at·fü:\""omtlása a fr-
,,..~" • ' ~ . '' l

szül t m;1gyar- 1H··11wt \'isi'.ony kü\'e tkeztt'·lwn szinte ellenséges haderc'í mmg;ís<itjt•le11-
ll'tlt', add ig SZÍ\'élyes \'Íszony alaku lt ki vn. L~jos {·s rr. C:i-za kiizött ; a francia királ\'
ken·sz ta1~ja lett a n1agya r kirúl\' {·ppcn akkor születeu fiának, lst\';Ínnak. (;(·za kért <·
ugyan Lajostúl Borisz kiad;ís(1t, dc az d zúrkt>zotl ett{íl, \'iszont Borisznak is b tn ia ke l-
le tL, hogy h ;~jdani t<íbora iis~zczsug oroclotL r\em nilt h;"n értelm~ l\ fag)~ 1rorsz:ígo11
maradnia, L~jo ssal együtt h agyta el az orsz<igol , (·s Bizúncba ment. l '. jahh p r óhúl k o:r;'1-
sa is kudarcot \'a llott, nem sikerült tchút - kom o ly bü7.is hí.ján - c redm{·n yescn fellé p-
nie rr. ( ;(·za e llen .

II. Géza orosz és bizánci háborúi

Mao)·anirszág·
.~- \::) ....~- ...- "-
mcg·nö\'ekcdet t e rei(·n·, a Géza möo·ötl
:t.:',___ ~· ::J n
felsorakozott eliíke ltík e<!\'St'•ré-
,....,, tl
re nem r supún Boiisz kísérlete inek meg hiús uhísa utal , hanem az is, h ogy l l 48-tú l
kezelve csakn em egy {•vti7.cden út szinte en~ j é t fr lülm ú lú kii lpolitibra \'ál lalkozo tt. A
12. sz;ízad közepi m agyar külpo litika egyik sz;íla II. Géza ll4G. f \'i h ;ízass<ígával kap-
csolatos: az c~rn~i'. .EtJ.ltQ.liZÍllát,.\~t:_l,tJ.:.!lÚ.Üt aki nek test\'ére, I;;jaszlá\' (Vlagyimir l\101101nal 1
1111ok~ja) i·pfwn ekkor foglalta c l a kijevi nagylejedelrni trónt. E zzt>l a h ;í zass<'1ggal
C:é:ra bekerült az orosz ft:jedelmekct megosztó e llenségeskedésbe, a hol az C:'gyik tá-
b ort .Jur\j Dol goruk~j szuzdali és \'lagyimirko halicsi fc;:jcdelem. a rn;í.sik t;íbort p e dig
fzjas7bv vezette, harcuk t i·~je p e dig a kijevi [()hatalom vo lt. A ki·t orosz h a talmi cso-
port megoszlou a Bi i'ú11d10z va ló viszony ké rdésében is, az c l{)hhi csopo rtosu];ís Bi-
Z:mccal .sziivetkezeu, míg I~jasz hív szemben áll t Bizán ccal. A magyar külpolit ika másik
szúla a hh oz az enrúpai szövetségi rendszerhez kapcso lódott, amely a z 11 40-es é\'e k-
ben formálódott ki , s alapjában véve Bizúnc é s a - Bizáncot Cenyegetií - dél-itáliai
Normann Királyság e llentfaére ment vissza.
Bizán c meg n yert e magának eló1)h Velencét (l l 4 7-lwn ), majd 11 48-han a N c'-Jnet-
római Császúrs<ígot, s kialakult a „k{·t csúsz~tr szöve tsége" n{:ven isme rt koal íc iú . A:z
Jfü) 8. TRÓN IJ..\RCOK ~:s rARTKÜZDELMEKA 12. sz1i..ZAD BAN

ellentábor é lén II. Roger normann király állt, 6 VI. Welflwrceget, VII. Ltjos franc ia
királyt i·s a p(tpát sorakoztatta fel a mag«t oldalán. A kt'. t oroszországi csoportosulás is
betagozóclotl. cbhc a sziiveL~{,gi rendszerbe, s nem maradtak ki m :1s kele t-közép-euró-
pai tényt·zú'k sem. Szerbia, amely bizánci uralom alatt állt, a n ormannok oldalán ke-
reste a maga ht'lyét. Ugyancsak a normannok vezette koalícióban kellett kikötnie
1Vlagyarorsz:1g nak. Ezt rt'.szin t m egszabta szövetségi rendszere (hogy tudniillik VII. L<üos,
h:jaszlá\' és II. Uros egyaránt a Bizánccal szemben álló tömbben volt) , részin t p edig
az, hogy ellenldei rendre az ellentáborban foglaltak helyet (így a Nhnet Birodalom ,
ame ll~·el az l 140-es évek közepe óta feszült volt ,·iszonya; Velence, amellyel Dalmácia
<Íllította szembe; \'égiil pedig Bizánc, amely meneckket adott a magyar trónra vftgyó
Borisznak). Az 11 48- U.52 közötti években gyors egymásut.<ínban ~oroszországi
l~!.!j~rot vezettek a mat,>yarok (valamennyit Géza király sógora, IL:jaszláY támogatá-
s:íra), {•s 11 ·19- 1155 ki'izött csaknem ugyanennvi alkalommal csa.p.ta-k--ö~ Bizánccal.
R;íadásul ncm lehetetlen , hogy az 1 l!íO-es evekelSő felében még Velencével is meg-
mérkúztek Dalmúcia birtokl:isáért.
Az els6 orosz hacijáratot 1148 tavaszán indították a magyarok lljaszláv megsegí tésé-
re Csernyigov ellen. 1149 nyarán azonban .Jurü Dolgoruk~j kerekedett felül, kiíízte
K\jevbéíl Iz:jaszlávo l, aki ismét segítséget kért Gézától. Ugyanekko r a szerbek fellázacl-
tak a n o rmannokra t~unadcí Bizánc elle n, ezért a szerbeket a magyarok fegyveresen
támog-;1 t t;í.k, csak az én·égén tmlotL a magyar király tekintélyes sereget külden i l":jaszl<'tv
1úmoga 1áS:1r<1, amikor a tél véget ve tett a háborúnak. l\fagyarorsZ<Íg és I Ialics immúr
ellenségesen ;í.ll t egym<'issal szemben, s ezzel véget ért a két hatalom negyedszúzados
szÚ\'etségc. A rn;'isodik orosz hadjárat 1149- 1150 fordulóján eredménytelenül végz6-
diitt, a magyarok harc nélkül tértek vissza, cle m {tr 1150 kora őszén - ekkor II. G éza
s1.em élyes vezetésével - 1\jabb, sorrendben a harmadik orosz hadjárat indult el a K~je­
\ 'Cl idúkiizlwn újra dveszteLL Izjaszláv megsegítésfre. A mai:..,>yar kir{ily Vlagyimirko
perernisli birtokait pusztítoua, m;tjd a halicsi fejedelem m q„1-vcsztegetett töbh magyar
frípapot t;s fúembert, akik a kir:t!yt hazatérésr e bírták, anélkül , hogy Izjaszláv h elyze-
tén sz<í.motteY6eu segíteni tudtak volna.
Ugyancsak 1150 nyárut(~j<'m Mánua Komnénosz bizánci cs<·L,zúr a szerbek ellen
rnnult, hogy l<ízadásukat elfojtsa. A magyarok ismét csapatokat küldtek a szerbek meg-
scgít {·~{·n-. A 'fara patak mell ett niegvíYolt ütközet bizánci gyiízelemmel Yégzfülótt
ugyan, dc nehezen született; meg maga a bizánci uralkodó p<'irviadalt \'Ívott a m agyar
sereg egyik vezct{~j{·\'C· I , Bágyon ispánnal. A \'Creséget követ6en TI. Uros meghúdolt
iVlánuél11<1k, aki 1150 \'ég{·n , 115 1 e lején, amikor II. Géza útban volt haza ornszorsz;í.gi
hacl járat<írcíl, közvetlenül Mai:..,>yarország ellen fordult , hogy m egbosszulja a magyarok
ellensi~ ges f't.· ll t'· péseit. Elfoglalta és feldú lta a szerémségi Zimouyt, míg a biónci had-
er6 egyik részt'~nek parancsnokaként Borisz a Temes-vidéket pusztította. (~éza üldözni
kezdte a trú nküve tel6t, de annak sikerül t YÍsszamenekülnie a bizánci táborba. Borisz
harnaros;m meghal t; két évtizeden át meg-megújuló kísérletei a magyar trón elfogfa-
Lísára v{·gül is n em j;írtak sikerrel.
i\1t-g tartott a bizúnciak magyarországi hüntet{.í hadjúrata, amikor Izjaszláv újra se-
gitségt>t kért <~~z;'it<il. Nékmy év a latt n egyedszer indultak 1151 e lején magyar sere-
ge k Oroszorsz;'.tgha. Akci{~juk ezúttal sikerrel járt, vjssza~ítették Géz<~ sógorát a k\je-
vi trónra. I:tjaszl<ív túrsasúg·úban mag·varok is Levonultak Kijevbe, ahol lovas versenyc-
illii{tütt.atissal és ugratlssal) ~un~l;ltba ejtették a kijeviekeL De lí'.jaszláv nem ére~te
magáL biztonságban a trónon , alighogy a magyarok eltávoztak Oroszországl1ól, 1151
t<tvasz;Íu m:U· újból segítségüket kéne. A Kijev felé tartó magyarokat Vlagyün irko halicsi
 .\Z El 'RÖl'.\I PO I.ITIK\ FO SODR:\RA:--l 1<i!l

ft;jedelem meglepte, a lt>rt·szq.\-cdett magyarok n agy részt~ ! leö ldiiste. l l fí'.!.-bcn kez-
cl6d öt1 - Ül év a lat t - im 1mír a hato d ik orosz hac~j <í.rat , ezt C:t-za szt>m l-lyesen \'('Zetle . .'\
73 magyar csapat a ha1-,'}0lllányos t'rtelme:d·~ sz<:> rin 1 a 7'.!. várisp[mság katon as;igát t'.s a
kir<ílyi <l<u1d ;ír1 roglalta magába. Peremisl közel(·ben a Szan folyó me llett a m ag-)'ar-
ornsz seregek lcgyó"zték \ 'lagyimirkc'it , hosszút álltak el űz(í évi \'éren gzéséért, de mert
\'lagyimirko 1\jra megvesztegette a mam·ar em•házi és világi e ltíke l6kct, Gt'·za ezért a
katonai gyú"zc lmet nem tudta igazún politikai sikerrt' \'áltoztatni I?:jaszláv érdckt-bc n ,
~güLeg-y=ége l. kötiill \1al-,1-yimirkóval. II. Géza tühhé, noha az orosz hclvi~zúlyok
kínáltak vo ln a erre alkalm a t, 1~l:!Úés e ngedet t hadat Oroszországba. ~1agyar­
orsz;íg sz:11n<'1ra kedvezc'>tlen Yaltcmís következett be a l\'érnct Birodalomban, szám íta-
ni kellett - bt"·ke ki°>tés rngy feg)'\'erszünet híj:m - tüabb összecsapásokra Bizánccal.
Konrúdo t a 'énH' t Birodalom é lé n l l52-bc n I. (Barbarossa ) Frigyes v;ílwua fel ,
ak i azonnal húdítú elképzelésein e k adoll h angol. Má r a,_ l l!í2. júniusi regenshurg i
birodalmi gyúlésc n tern't tet:jesztclt eló" l\1agyarország megtámadására és ltííhfri al;í-
ve tésé re . .-\ megélénkült diplom áciai é le tre jellemz6, hogy II. Géza talán 11 5:~-han
köwtct küldött 11. Rogcr szicíliai kir;í lvhoz. Az orsdig dt-Ii fro nUán l 15 1-l 15:l ki">ziitt
számotte\'6 katona i esemi~ny nem fi)rt[·n t, 1153-han c;t-za felvon ult scregeiv<'l a Dun;í-
h oz, az iisszecsapús a zonban elmaradL. Bizánc C éza szempon ijáhú l sérelmes b éké t
ki>ti>tr f\ la)...'")«lrorszúggal: a magya1· kir;ílyn ak vál ts;í.gd~jat ke lle tt fi ze tnie a ké t éwcl
kor;íhbi hión ci betöri-s alkalm ával elhurcolt magyar foglyokén, r<i.adúsu l rneg kellett
ígérnie, hogy Bi;ránc bará~ja t'>s s7.iivet.ségese lesz. Géza eléged e tlen volt az - 115 l. évi
h;íhon'11 lezúró- ht~kéve l , s tá mogatta a hiz:mci kornna e ln yerésér e vágyó Andronikoszt,
l\1ánu[·I cs;íszár unokaöccst'' t, aki ígfretet tett, hOg-)' a ma1-,'")1ar segítsfg fejében Gl-za
kezére jútsSJ.a lklg r;íd , Barancs és :-\is y;írosokat. l\'oha Andronikosz terv<:> n em sikc-
rii lt, de II. Géza l l !í..J. \'t"gt~ n bizán ci terükte k e llen m egi ndított h ac\j< í rata a 111ag~·a r
se reg gy6zel111i'·t h ozta. Ki"lvetséget m e nesztett (;éza az l\j n ormanu kir:llyhoz, l. \'il-
111oshoz, de ez a szövetség ezúttal sem segített az orszúg sokasodó gon<!jainak <>llürít :."í -
sáhan. l l :")!í tavasz;ín :\1:í.1mél nagy sereggel akart hosszút á ll ni ~1agy<u-o rsz:1gon az
eló'zú é\'i h adi akciúén , de a szakadatlan h a rcoktól kime1iilt Géza békl- t kért. A m eg-
kiitött h t•ke egyik ü"l sómára sem hozott l<'rületi nyereséget.

II. Géza utolsó évei

Az 11 !íO-es (•yek közept''n a sornzatos háborúktól amúm 1 is elcsigázott Magyarországot
toY<íhhi külpolitikai ke:t:dcményez[·sek h oztúk nehb h e lrLc tbe. l 15G-han :.1:urnél ki.>-
ziis hi;rúnci- nl-met t~ímachí.s megind ít;ís:lt inclítYái1yozta Barharossa Frigyesnt'· l f\!agy ar-
orsóg e llen, de ez a ten· n em tal:ílkozott a nt"·met C;~úszúr q„'")'etértl'Sé\·el. A német
uralkodú 1 1 5<~han hercegi ran g ra emelte az Osztrúk O rgróíságot, ennek a lt' pésé1lt'k
nyíltan 111agyarelle11es é le is vo lt . A pápasággal szintén megrom lo tt a z o rszág viszonya.
Dalmácia kércl{'S<; hen IV. Aclor:j;'111 p;í.pa Velence melle tt ~l ll t Magyarorsúg e ll eni·hen,
s a ve lencei hefolyúst eriísí1e11cl6, 1154-hcn é r seki rangra -vagyis a magyar kl-zen lcn'í
spalatói frscks(·ggel azo nos szintrt> - emelte a Ve le nce által birtokolt Zár;í t, s az t~j
frseksi·get 11!>.í-hen a gradói (velencei ) p <ítriárka alú helyezte. A szakadatlan harcok,
a külpo litikai nehézségek aláásták az ország teljesítúképességét, frlszí n re hozták a
bels6 elle nté teket. Az az em'ség, amely B orisszal szemben az 11 40-cs éYek második
felében o ly n yil\'á n\'alóan megmuta tkozott, egy évtizeddel azt követ6en felbomlott,
l'ra kciókjöttek IC·tre.
A II. eézúval t±gcde tlen_~r~k filre a király fi a talabb~. ~ herceg _fil\.
 1/0 H. T Rc'l:\/H.-\RCOK 1::s p,\RTK( 1ZDEI.'.\IEK ,\ 12. sz.\Z.\ llB.\?\

Szcm(·l~·t·:-, StTdem is n·ze tbelle: .f.!l"·za m;í.r l 152 óta mintegy~lt-. uralkodókl"·nt maga
lllt'll ~ n·11c· ~gy<' rt_!1 ek liát, lst\'{)11 1, s nem vo ll k<; tséges, hogy ~u.e...fu:ökösl;-
1wk ~
,\ 1. u~ Q.. .
ralkodó iiccs<'i , László (·s IstY<Í..!J, hercegi dl;í.t;Í.sl kar>tak ugyan, dc küliinúllú
l,

lwrc('g;l'·gct, tcrüleLi hatalmat nem. Ist\«Í.11 herceg, a király öccs<' l Vifi--11 57 fo rclu ló-
j;ín a liat:tlom megragadás;íra lÜrt, t-s (~<j a I!2!:fil.'Yilkol;ísác.a.sz01.t-1nY<'t. f\faga múgütt
tudhana a hcfoh·;'1sos Belost. Az uralkodó lecsapott az összeesküv(íkrc, Istvánt sómlíz-
J._(·k, m;~jd hal;ill;úntetésL róttak ki r:í., Belos is elt(int a magyar kid lyi ucfrarb<'J.1stdn
l l!í7 \-{·g(·1~ múr Bmbarossa Frigyesnél \'Olt, t6le a kan segíts(•get kapni magyaro rsúgi
tnvcil1t•1„ Eppcn cblwn az id6ben azonban -- p árhuzamosan a némct--hizánci \'iszom·
mcgrornl;í.sáYal -- j aYult l\.lagyaror!>zág és a birodalom kapcsolata. (;~za dfogadta
Frigyl's clúntéSb ír;'1skodását a magyar trón birtoklása clolgában, mikiizhcn tn<'gígé1·-
tc , hog~· seg«~cl csapatokkal t<Ímoga~a a császán itáliai hacq;írat;'1 ha n . .\ z 1 158. janu;í-
ri rcg·t·nsburgi birodalmi 1-,ryi'í lést'n Frigyes elhalasztotta a dönt(·st a magy;1r trónhe-
tö lt (·s ügyélw11, ami cgyetjcleu tetl lsL,·án kérésén ek l'lu tasí túsával. TstY<Ín ]c,·011ta a
szüksc'.·ges kii\'etkeztett"·sl, elha)..,')'ta Frigyes mh•ar;í.t, s ítj lámogatú után nt-zt'tt. Ezt a
Frigyessel rivali záló bizánci cs~1szúrba11 , l\Iún ué lben találta 111eg, aki SZÍ\"t• l ye~en ro-
gaclta, {·s unobhúg:'tl, l\1áriát adta hozzá frles{·gül. Cl'za h<·,·;.'i ltoua ígfrct(·t , 1158
kora <'ísl'én mintegy rt-lezer 1'6nyi, izmaelirákból ;í.llú egysi·g támogatta Frigyes t a
!\fi l<'uH) körül i harcokban, amelyek a pápa és a cs ~1szár köi'.Ött kiújult kúzdc•lmek
n··~z{• t k{·pczték .
. \lll ikor l l!íD 1'ís1.é11 megh alt a cs~1szárral szemben állú l\ '. Admján pú] >a, s a bíboro-
~ok ;1/ Cí politikai ir;ínyvonalá t folytató Ill. Sándort ültett(·k Szl'nt Pl"·t<T széki-be, Fri-
g\'l':-. l'llt'npáp;ít választatolt I\'. \'iktor személyébl' n. A1 l l (j(). fe bruá ri paviai zsinaton,
;dmi <;(·za kii\•t•tt>i is rl' szt vettek, Frigyes hfrt'i megcr6sítetti·k JV. \'iktort, ~ letett{·k
S;índort. Ez a mag·~·ar kirú lv sztí.rn;íra \'il<ígoss;í telte, ho gy Frigyes, illetve I\'. \'iktor
rniigiitt csak a Ni·nH'l Birodalom hfi \'azall usainak st.lík csoportja ;íllt , Yisz011 t III. S;í.11-
dor 1;'u11ogat;ís:1ra :-.zde~ európai egyst-gfrout a lakult ki , a111elyhe11 a ckl-it;í.Jiai Nor-
mann l\.ir;ílys;ig, \ 'elcn cc , Bi:r;Ínc {·ppen Ú!-,'}' helye t foglalt , mint Anglia és Fr:111cia01·-
:-.z<ig. (;{·;.;1 elszakadt Frigyes táhor<í tú l. Géza m;ír l lflO hús\'é\j<ín kitér6 v;ílaszt adott
I\'. \'iktor kövcti·nek. A ma1-,rvar politikai vált;'1s icWszak;í.ban, 11 ()() \'égén l st\';Í.11 IH'l'Ceg
ism(• t rn egprólnílkowtt Frigyes 1{1111ogatásának elnyerésé\'<'I, dc sikertelen ül. Kényte-
len \'<l lt \'Ísszatfr11 i ,Pjzán~ba, ahová róviclesen k(i\'clle Géza id6sehbik öccse, L íszló
}wrccg is. László azon h an nem fogadta el l\fánné l császár ;~jánl alát, n em vál;;;;.toLL
mag;ín ak !'eleséget a hi:r.<lnci ura lkodú csalúdjáhól.
:\ poli1ikai irányválti~ . amely a csúszúr táhorábúl a pápa oldalúra Ülte az országot,
11()1 -1><'11 Y<ílt her<:jezcit téunyi·. VII. Lajos francia királyh oz írt levelében C éi'.a szilúrd
dtiikfl ts{·ggcl kiizii lle: noha „a némete k császúra. „ s;~{11 pápál vúlaszlott magú11ak„ ..
(·11 pt'clig Istent {•s 11cm embereket félvén , min l a kato likus h it vallúja, Sfü1do rt e rc'ísí-
tt> t tem meg és fogadtam e l. .. , és ettöl n em is vagyok h<tjlan ctó e lt{·rni ... Bizonyosság-
gal ígérem azt is a Li tesr\'éri szerct e tcteknek, ho1-,ry· ha a mondou csúszúr nektt'k \'agy
orsógotoknak \'alami gonoszságot akarna cs<:>kkeclni, <;n azo n nal p usztítani kezdem
t>1«'ís kézzel az 6 országút. Ugyanezt t6Jetek is mint j<> baráuól biw dalo m mal remi·-
k m. "J.•:i A p;í.pap;írti magyar ;í.lláspo nt fr lü lkerekt>désében n agy szerepe volt Lukács
eszLl'rgo1111 ersekiwk, aki kczclcuól fogva III. Sándor oldalán áll t. Az t:tj lu·lyzcl kün·t-
kezm énycként II. ( ;éza a púpasággal l 161-hen megkiitütl egyezményben az inveszti-
túra alapve t6 kérd{·sé-ben rnagáév;í tette a pápai álláspon tol (vagyis ~ ondolt a püs-
pökük púpai!_!1gedély nélkl~li !et(·tcl<'.·ró'J és áthe lyezésérlíl ), de kihasznál\~l ~t prqJ.l·s~íg
,,:ib<'tgos lie lyzetl-t, számos kfrd{·shen l)"íZ[()sította lwleszúlúsát orsz;'1ga egyházi dolgai-
 Xl. E{ ' R<'>P.\T l'OUT!K.\ Fc·i SOD R.\BA7\ l íl

h a (az {'rseki palásto t a m ar.,i:·ar kir;ífy adhatja át, lov;íhh:1 a magyarországi egyház csak
a kir;íl ~·o11 kcrt'Si'lÜI fordulha t a p;Íp;íf10z) .
•\ cs:'iszár {·<;a pápa közti irán y\•;ílr;ís mellett ertíte\jesen lúgfalkoztatták Gézát é lete
Yég{·n a clalnüciai é-s a hi l'<Í.nc i ü gyt>k. Az . \driai-tcngTr p a r~já n a Velen ce uralmával
elc"gedet len záraiak 11 !í ~)-bcn l\lagyaror~z:tg k1111 h a tós;í.ga al;'t lwl~·ezti"k magukat, de
a ve lenceiek llo tL{~j a rn{·g e z évben visszat{·rítt't tt' Zúr;it \ 't>lence híís{·gl'rc. Biúnccal ,
aho l immár k{·t testvi-rt· tartózkodott, C<"za l Ui l-be n \~jabh iit é\Tc megho~szahbí t o t­
ta a hé·k(·t. Ilogy 1m·;lhbi hcls<'i visúlyo k11 ak ck:ji·t vegye , kisebbik .!lünat,-E.tiínak
kirá lyi h ercq_\'ségké·n t Da lmáciát i:.s ] lon~;'~rszágo t adta, ily módon remélte a B{·la
mtigcitt f"ebo rakozn! t ;i6kel6k m o h ús;ig<ina k, h atalom i·h s0gc:nek kielégít{·sé t. Ami-
kor pedig 11 fi'.!. m;ijus '. ll -í-11 ( ;éza meg h a lt, a trún t eredeti szúnd éka szerint <:> ls6szii-
lött Jia. !Il~in foglaltad, akine k k 1r;~{g~~-~~H1ban egvclc'irc csak_h a1].).i;.Lt:S..itl6ta r-
ta mra korl;itozúdott. fi. C:éza halálának híre mozg;í~ba hoz ta a Biz;'m chan a lka lomra
várú {·s magya ro rsz;igi ffihatalomra vágyó hercegek(·!, illet\'e híYeikt't.

II. László és IV. István

Biz<'m c, a n wlr l lli l -hc11 sikerrel f'tjc:1.tc b e ti>hh i"ves ke le ti h adako1.;is;ít, l H>~-hc11 al-
ka lm a~ n ak hí11 a a Jl . Ci?.a hal;íl;íval t>lííáll t h el y1.c tet arra, h ogy a magyar trón köw•tellí-
ket ldh aS?11;'1lva h tíbfri fúgg~she \'01~ja Magyarorsz;ígo1, és nwgkapari 111hassa t'" n t'·kcs
déli te rüle tei t. Niké· tasz Khoniati·sz hi7;ínci tiirt(·netírú n yílt an 11wg írta ls1d11rúl: a
m agyarokon „ugyan éí lcig ura lkodn i, cle r;~j ta meg a rúmaiak [hizán c iakj cs;í.s1;íra k s1.
az úr". 1 :i Kti,·etek frke1.tek Biz;incbc'>l az orszúgha, akik (;éza úrcse, fst ,·;'u1 1ninra kerü .
f{·sfr{ii liih'lallak t ;'trgyal á~okat, s :\ffumt'•I csá~ór is eli n dult seregével l\1agyarorsz;ig
f'c:l t;. :\ t;írgya b ~ok ;wmlian nem vezettek c1TclnH;11yre. fstv:m lwrccg1 w k 11cm ,·olt
szúrnot te\'Ó b;ízisa ai'. o rsz;ígba11 , így a magyar e llíkeltík e f/;irkóztak a biónci politi ká-
tó l függc'í 1stv;'m t'ifogactísátúl. J\lúnu(•J Szú!iából tov;í.hhrnn ult a m agvar ltatúr ft- li-,
egy katona i l').,'}'SPget pedig q~yc11esen l\1agyarorsz;ígra kü ldút t. A l>iónc iak magyar
u rakat n·sz tcget tek m eg, ffit-lát ígért ek István el f'ogac!;ísa ít:ji'.lwn, de m é·g Í).,'}' sem
mdt.áksz;'m cl(·kukat keresztülvinni. A hiz;'m ci támactístól 1;1r1 ú mai-,ryar ok azonhan kt'·n y--
tcle n ck Yoltak kompromisszu mot kfüni a kele ti cs;ísz<irs;iggal: l stY;Í nt lll-,')"111 1w111. clc a
Rizúnch oz kevé sb é köt6d{í L ászló t elfogadtúk nralkocl(~juknak.
Lnk;ícs é·rsek e lle11kezésc m ia tt i\fikú kalocsai érsek koron<Ízta királlyá l 1G2 .jú.l ius
kiizepén Líszlú t. C:ba fia, III. Istvfü1 IZapnvárn;il csatát k én yszerült vívni a w k szem-
bcfordulúkk.al, majd Ausztriába láYozott, de onnan rü\•idcse n vi ssza t (~ rt , t-s Pozsony
vúrába11 húz ta mq~ magát. A pápai irá nyvon a lat széls()sé ges radikalizmussal ké·pvisd fí
Luk<lcs frsek k.iküzösílc tte az egyh ázbó l II . Lászlót, aki bcbürtön özte a ffípa pot. III.
Sándor pápa kiizbclépé·s{•re kiengedte u gyan , d e Lukács továbbra sem tartotta legúlis-
nak U1sz ló uralnüt, ezért í~jra fogságb a vete ttt'. László f"e ll'tjította az o rszág terülc1 t>-
n ek egyharma d á ra kite1jecltí királyi h ercegség intézm én yél , amelyet Kálmá n m á r tiibh
mint fé l hsz;ízaddal e ze l6tt felszámo lt. /\. clu kátns ur;ívú tcstvfaét , lstvá111 n yi h·;í níto t-
ta, s éít tt' ki nte llt> hivatalos tr<mutócl;m ak is. Alig fél{'.\'('S orsz;ígl;1s után, J l ()g_jannár
kiizep(·n Líszlót 111c gm(~rgt>z t ék t'S meghalt.
II. Lászlót iic:cse, l\'. István követte a trónon , noh a iinmagát - nem isnwrve cl UI.
Istvá n kir;'tlys<ígát - e gyetlen ránk m aradt okleveléb en JII. Istvánnak n evezte. l l G'. \.
januáJ' \'t~g{· n éít is Mikó kalocsai érse k koronázta meg, mivel Lukács István t se m volt
h ~ jl and c'J királly<í a\·atni. Istv;'m t n em szer e tték Magyarországon , mozgalom indult az
o rsz;tg han letaszít;1sára. Szúk kiiríí támogatói cls{)so rhan a d é·Ji országré-sz püspökei {'.s
 _,,
,_ ~. TRÖNI 11\R( :OK i::s rARTKi IZDELMEK A 1:!. SZ.0..\DBAN
'
megyt'sisp{uijai kü7ül kC:'r últek ki, to\'áhbá í~jra mq~jelcnt ?\!agyarországon Bc>los, aki
szerb 11agy1.su púni mc.'"ltós<igát hagyta olt. Az e llC:'IH.' tárnadtrnozg'Olód;ís elf<~jtús;íra IY.
Ist\'án Biz.ínc segítsi"g{·t ki"rtc, dc amikor a ta\'asz folyamán a bizánci sereg Magyarnr-
sZ<ÍgTa von ult, Ist\·;'111 úgy í1élte meg, hogy sike1iilt megegyezni<' a mai--,ryarokkal, s t>Ú Tl
a hiz;ínci sereg segítsi"gét n em vette igi"nybe. A biz;ínci baci h azatért, Istv;ín ellen
pedig újabb lúzadús tört ki.
l\ '. lstv;ín politikáját a Biz<'mc. irán ti Ie ltétlen l11Iségvez{·1-elte. Nyugaton már konw-
lyau tartottak auúl, hOi--,'")' a magyarorsúgi egyház görög hat<'tsra elszakad Rómától.
István pénz\'<'rt: sc is bizánci mintát követelt. A magyar pé·nzYcrés hagyorn;ínyainak
nwgldel6 ezüstpé nzek mellett hiz<inci hatásra réz- és aranypénzeket is készíttetett.
Barbarossa Frigyes cs;íszár aggódva figyelte a magyarországi ffjlem{•nyeke t, frdekeit
séTlcl l t', hogy kell'ti h atárai m entén Bizánc teret nyert, (-s lényeg(•bcn hííbéreséYé
tette i\lagyarországot, ezt'>rt 11 () ~) m~jusúban magyarorszúgi ha<ijárat ter\'ét fontolga t-
ta. A ll)'llg<lliak aggodalma MagyarorsZ<Íg sorsa miatt nem vo lt tc!jcscn alaptalan. l\'.
Ist,·;ín minden kapcsolatot megszakítoll a római pápasággal: nem fogadott pápai le-
gátusokat, nem engedte a hazai egyházi vezetéík re llC:'hbez(·sé't Rómáh oz.
A Pozso nyba szorult Ill. IstY:m közben minde nt mcgtt>tt annak érdekéhen, hog;•-
m egfélt>lú t·n>t gyf\jtw - a siker reményében szállhasson szemhC:' nag·yb<it):j<'tval. Bizto-
sítoua mag<it Barbarossa Frigyes e llenében, ami azért \'C>lt fontos, ne hogy a német
cs;íszár r;tjta hosszu\ja meg ar.ja, II. Géza e lpártolását. Osztr;ík terlileten zsoldosokat
fogadott, akik ki>?.ú l számosan Magyarországon maradtak, és itt leltek ítj hazára. Mf'g-
nyene a nyugati orie111;íc i ~j ú magyar urak támogatását, köztük o lyan cl6kel<lét, mint
amilyen [frder Yolt, a l ?.. század végén nagy hatalomra szen tett K.6szegi család 6se,
aki \ \'oll'er testYéré·vel együtt II. Géza alatt vándoro lt be Magyarorszúgra, s 116~-l l G3
kö1iil 1II. Ist,·án n údora volt. I stv~m miigött áll t a nyugat-magyarországi várak ka toua-
sága. :\soproni drka1on<ík már az l Hi~. c'vi kapuv<'u-i csatában túrnogatták, mos1 pe-
dig a pozsonyi várnépek álltak mellette. III. Ist\'án erlís t~ímasszal a háta mögött táma-
dást indított nagyhútyja e llen. A Székesfrhérv;ír közelében 1163. június 19-(·n lll C:'i--,1\'Í-
\'Oll csat;íban a bizánci seregeket n€-lkülöz{) IV. István vereséget szenvedett, s nnoka-
éiccsc kezért>jutott. Lukács érsek azon ban kieszközölte III. IstY<Ínnúl: bocsássa szaba-
don aZí'al a fe.ltétclk l, hogy töhbé ne jöjjiin az orszúgba. l\'. István alig iit húnapos
orsZ<lgl;isa w"get ért, III. István ismét elfoglal hatta a királyi trónt, uralma azonban mt~g
l<Ívolrúl sem szilárdul t meg.

III. István bizánci háborúi

J\'. IstYún hizúnci te1iiletre mene kült, és - hiz:mci hfíbén fogadva - azonnal M<inu(·l
scgí1ség(•t kC:·1w visszahelyezési"h cz. A császár sereget indított i\iagyarországra, és Szú-
fi<íból maga is l\1agyarorszúg felé indult. Nishen tal<ilták meg út III. Istvún követei, cle
a L<"1rgya l~tsok nem el{·gítctték ki, így továbbvonult észak felé , és Belgrádba érkezett.
I ti azonban már rn:•m erőltette to\·ább IV. IstYán ügyét, nyi lván l<itta annak reménytt'-
len Yoltút, hanem ügyes húzással III. István öccse, Bé la herceg számára fehtjánlolla
lcúnya, l\1ária kezh Bélá\'al együtt Dalmáci;ít és Ilordtországot is kérte, azt a terüle-
tet, anw l~'et 1lG 1 ú1a a herceg kormányzott. Ezt'·n CSC:'rébe lemondott IV. [s(\'án üg')'t'-
nck támogatáS:m)l. A megegyezt-st a csász:tr t>s a magyar király is elfogadta, dc hosszabb
távon egyikükt>l sem elégítette ki. fü:la tehát 11()3 végé n Konstantinápolyba került , a
keleti kereszténys~g \'ált í~j vallásáYá, felvette az Alexiosz ne\'Ct, Mária jegyese lelt, s
 17:~

l\LunH'.- lt !>l rl1'.1zpot1~1z 111éltús:'1got kapott , amely a b izán ci hicrnrch i:'1lian a cs;ísz<Í r ut (m
kÖYt>tkez6 tisz t volt.
Az l l fö. t'\'i magyar-hi7.<Ínci mcg<íllapodás riiYici élett'ínek bizonyult. Már l Hi·l ele-
jén Ampocl hán nagy sen 'ggel hada t vezetett Dalm áciába, hog~· megakad<'1lyona a
terület hiz;ínci kézre kerülését. Ezzel a katonai akciú,·al függü11 iissze, hogy Z;íra leráz-
ta magáró l a wlcncei uralmat, s l\ lagyarorszúg·hoz csatlakozott. A clog e sikertele n ü l
próbálkozott a '"írosyisszafoglalásával. l\'. István nem telt karról, hogy \'isszasze rene
a rnagyar koronát. l Jjból Barharossa Fri).,')'eS t<ímoga t{1s;'1t kérte, akihez ugy<mc kko r
111 ég kt·t m ásik kiiwtség-_jöt t i\fai-,')"<lrországró l, az egyiket Ill. Istv<Ín küldte, a m ásika1
magyar viLígi e l<íkcl6k. l ; tc'ibbiak Frigye sn e k ~j;ínl otL<ik rei az orszúgot. Frigyes 1 ]().J
m<'1rrius<ihan Parm;íhan (~jhó l t>l~jtette IV. István ügyé t, aki meg int Biúnc \'t·d c'iszúr-
n ya i alúl ind íto tt támadást J\1agyarorsz;íg ellen. ~ lánu(·I ígfrt• tt' e lleni-re h ad ha vonult
- mag;Íl mcggo11dola1lan katon ai akciói\·a] 1whéL help:ethe hozó - púnfogol~ja mt'g-
segí1ési-rc. A csás:r;írral cgyiittjiitL Bi·la. l\1á nuél Kúr(íl, a Duna mt>ll tíl levi·llwn kf>rtc
III. I st\"á111ól Bi·la atyai iiriiksi-gét, vagyis a cla lmút t-s a h o rvá1 területek átad:.ís;í t. III.
Istvún azonban éppen e zt nem akarta, mivel er6s haclt•1úYel renddke:;rett, támogatta
<'>LII. V ladislav CS{' h k ir;í lv (akihez din am ikus kapcsolat is ffíztt· ) ,.Jarosz];'í.y h ali cs i r(~j c­
delem (akin ek a le;ínva jcg)'CSt' nilt ), valamint az osztrák t•r<ík, akik fc l\'011ultak a:r.
orsz;ígba lwnyomu ló i\[únul'l e llc n. A cs;'1sz;ír B:1cs \'idékc'> ig hatolt t•lúre, a giiriig l'Íl\ls
szerint él<í 11é p t'sség minclcnüll sÚ\'t'St'll fogadta . Ennek ellcnfrc l\lag)'<lrországo11
J\f;í1111€-l nem vállalko:rotl csatái-a a kfo.ben szin tén ideérkezett lll. JSL\"<Ín h ade n:j<-wl.
II. Vlad is brnt kfrtc fe l h ékebír (mak. A cseh küzwtítésse l lé tn:jiiu megeh'!'t'l'és szerint
III. Istvá n km o n dotl L>alnüciáró l, IlorvútorsZÚf:{ról, s<'í t mt•g a Szc rt>mségn'íl is, ,·i-
szcin l l\l ú11u(·l 111eger <Jsítette korábbi ígére t(·t, lm).,')' nem t;ímoga\ja tiibbi· I\'. lst\';Ín l.
.\ trón kú\'ctcl<í azonban még a megegyezés ul<Ín l\'lánué l tanácsa e llenére is nwg)'<lr
tt•rúle1c11 maradt. Katonai sikerekre vágyott , dc III. Istvún serege majdn em t>lfog ta
egy csata sorún a Szer(·mségben.
III. Istv;·111 az 11 (icl. éYi mcgállapocl;íst nem te kin telte mag;íra n t'·zn· kötclezún(' k.
11 íi!í tavasl';Ín a Sz<·rt'·mst·g nagyobbi k rf>szt'·t vissza\'ette, s Zimony elfo glal~1s<i ra 1<·t1
kísérletet. E1fr1 .\l;ínut'·l is eláll t a szerz<ídb; betartásától, s elbatúro1.ta , hogy lllegkí-
s(·rli :\.fagyarors:r;íg trúnjára_j u ttami I\'. fstd nt. Közben azonba11 lll. Ist\'Úll me.!.,'\'t'SZtl·-
getetl 11éh;Í 11 \' 111ag>·art a7. ostromlott Zimo11yban ta1·tózkodó IV. ístv;ín h ín·i közül, ~
<·gyikük ;í prilis kiizcpt·n megmérgezte a trc'inkiivetel<ít. Zimon y <.'lese tt, a Szen"m st>g
(~j ra magyar u r;tlo111 ;tlá került. J\H11rni·I csakjúnius végén indult t'l Szúliáhc'il, tiihl>szii-
ri eredmé n ytelen kísi-rlet u tín sikcriilt visszafogla lni a í',i111011 yt. :\bizánci fogs;ígha
eset t megyésis p;ínok (> letét cs;tk az ostromnúl _je len lév6 Rt· la kiizheuj~ir;Ísa nH'lltellt'
1J1('g . l lgyanekkor Bizánc ve lencei s(·gí1séggel elfog lalt-a Da lu1úci;ít és Boszni;ít, Z:íra
pedig (~jra \ 'ele n ce ural ma ab keri'tl l. TII. l st\'án békét kfr1, (·s ígi·n·tt'l lett, hog\· a
S/'t>1únséget és Da lm áciá t átacija Hizáncnak. 11 66-ban l\l<"umé l uralkodúijelz!íi köt.iitt
sze repc-ltettc az l!ngrilwsz 'magyar', tm•;'ibb;í a dalni;íciai , boszniai és hor vútorszúgi
jt>lzókt' t is. En1wk t>lle n i·rc azonban Mám1(· ]11ak nem siknült <'redeti tlT\'t't m cgval ú-
sítan ia, vagyis h ííb é ri lúggt'.·sbe vonnia Magyarországot. Ill. l stvú n nagy crúk 111ozgúsí-
tús;'1val, ügyes dip lom;'iciai mau6n·rekkel t'.·s ert>clm é-n yes kü lpoli tik;íyaJ e lh<irí totta a
J\lagyarorsz<'tg swvercnitúsa e ll en indítol"t bizánci támadásokat. Az orság eg-yes ki-
se bb - bár nagy fontosságú és !t-jlett - területei id{í)egest'n u gyan bizúnci m a lo m alú
jutottak, de 11 füí-lwn maga l\fanuél jött rá arra, hogy képtelen l\lagyarorsóg al;í\·eté-
sfre. 11. Líszló és l\'. István után Bé lút múr n e m léptette l't-1 trúnk{>vett·l<íki· nL \fagyar-
orszúgon (s6t 1165-1)('11 6t és J\l ;ír i;í.t a bizánci lrÓ11 óriiküseinek n~i !Y;ínítona ) , l ig~d-
17-1 X. TROt\H .\RC:OK f:s P:\RTK(1ZDEUlfEK .\ I'.!. SZ.Í./_\llll.\'.':

1nét l\ Ltgyarorsz;íg lwlye11 lt[il iára f'ordíLoua. A köw1 kez(í években ugyan m (·g gyors
('gym;ís111<ínban 1i'i bb magyar- Jiiz;í_n ci háborút \'ÍYlak, de e;-ck már n em éri11te11(·k
f\1ag·yarorsz;íg fü ggetlt' tb(·gt·t.
11(i(i la\'asón III. Istv<Í n serege Zimon\' kiYt'teléwl a z egész Szerémség(' t ,-isszaf'og-
lalta . .\ l;í ma~ I llt'lll ke lt s;-c nit~ l yesen h adra, vis?.o lll három seregei indí!olt útnak a
magyar f(ig lal;ís megho ssn1bsára . . \ z e ls6t Bt:·Ia \'c:wtte, e z a Dunához vo nult frl. A
m~íso dik, a nwlylwu \fach (rom ;í11 ) népe lem vol! , a Fekete-tenger virlé kéréíl kiindulva
Enlt:·lyt pusz1í1011a, a harmadik pedig 1 lalics irányáhtil a Kárpátokon á t zúdult az or-
szúg- (·~zakkckti r(·sz(·rc. A íegvn·r~z únt'lt' tjaso m irg< Hl l ft>nrik osztrák Jwrct'g küz re-
mííki">clt~s(·wl kútii tt(·k m eg-, akinek le;ínyát ivpen t·kkort;ij1 wtte 116ül III. Is!,·;ín. A
rn q~;íllapod:Í!-> a S;-t-r(•ms(•g-et t~jra Bizáncnak ju1tatta. 11(j() \'t'g(·11 Ampocl bán vezet(·-
s(·y(') magyar sereg t;í rnaclt D a Jrn;'1ci;'1ra, elfogt[1k a larto m<iny hizá11c i h e lyta rt(~j;í1 , s
11 (· h á 11 ~- clalmút y;Í rost (minden bizon11yal Tengerfehérv;ír melkll Schenirút) Yiss/a--
fogla l1aJ.... l I <> 7 ta\·asz;'111 P low livlian t;írgya lwk III. István küvetei Mánu(·llal, dc t> red-
llH-·ny n (• lkú l. Kii;- lwn a 111ag-yarok i·~jra a Szerérns(·g elfog lal;is;íha kezdtek. 1\ cs:1<;1.;Ír
e zútta l sem s:1cm (·lyt'scn \'Olll il t h adba , han e m eg-yik rokon;it küldte oda erc'ís sen"g-
gt· l. J\ magyar ka1onas<'1g o1 :17-e11 vezett é k é s l fí ezer fCíbú l ~tilt , n·gr e sen ne hblovasok-
húl, q:isrn klH'il (•s ki'>1myííg~·a l ogs<ighú l. Ebb()J arra leh et ki'n·e tke z1e111i , hogy a
Szcrt'·111se:'·gh· a z 0 1v<'1gos h a clcrú l'cle, '.16 \';Írispúnság kawnaság-a é s a kir:ílyi d a n cl;ír
,·on nll, ~ a teljes mag ~·ar haderú lt'·tsz;\ma :-10 ezer fú lehe te lL Az ö ssze csap;'L<; 11()7.
július ~-;Ín a S7;ÍY;Íhoz kiizcl - Zimony vidékó1 - rnlt, s a bizánciak gyfüeh n (·vel végz<>-
d iill. ( )t isp;í11 , HOO magyar katona j utoll bizún ci fogsúgha. tii hl ~ ezren dt>slek. Biz;ínc
azonban nem aknázta ki a gy<lzelcm kírnílta lcllt't éíség-e kel. lljahb magyar- hiz;ínci
h;íhorúra kiilel m;'l';f'i" I évtizedig nem került sor. s még IIL l s1v:í11 ellenzéke is haszta-
lan kü ld iit1 kiivc1ekct Konstantin;í polyha '.vfánu(·lhoz, hogy B(·![1t h el yezze l\1agyaror-
!'>Z[1g t rúnj;íra, a cs;ís;-;'1r 1wm mozdult több{· magyar i'1gye khen.

Ili. István utolsó évei

III. Ist\·;ín l\tagyarors;-;ígát az Cw· k ú ta tart é>há borúk alapos<Ul kimcríce ttt:k. Ez rnag-ya-
r;l/.:ta ~l/ l , hog~· 1 1li'i u t;Ín viss1.a fogo ll kiilpolitibt fol ytatoll. A p o tenciá lis \'esz(lyt
1m·;'1 hhra is Biz;ín c, ill t'l\'t' az oll él<i Bélajelentc lte. Bt'·la h e lyzete azon b an fo kmalor
san lllt'hT\'<íltozoti Kons tantin :11iolyha11. !\1ánuélnak l Hi!J-ben Jiúgyermekc születctr,
aki1 Bt:Ja melléízés{·vel Ll 71-bcn birodalma ürüküsévé tett meg. Fclbo nlo ll:i Béla és
l\1ári<ijcg-yesst'g(· t, s B(·lához séigorn<íjét, az a n tiochiai származ;ísú C h;itillon .\g nest (a
h ;izass;ígkütl>s utún i nevén Am ü t) adt a [(:1,·ségiil. Elwtte Bl>la d1' 1zj111té:,z cínH;I, s a
szer{·nychh lmi.1zn1 m\'ltúsággal ruh;ízta fe l. Mindezek a körülmé n ye k Béla i igyehn C:·t
új1·a :\lagyarnrsZ<ig-ra ir;ínyítolt;í k . Egy I 170. évi,J eruzsálcmhe n kelt lat in nyefv~í okle-
\'t;lhc n :\1<t!--,')';11·ors/;Íg , l>;ihnácia C·s 1Ior vátorsú g hcrregt' llt'k CÍllH'Zlt' magát. r:ppen
e1.frt UI. lsn ·:11 1 ki,«ílt képpt' ll Ú\'atos \'Olt bi„.únci ügye kbe n. Tübhi· n e lll tett kísérle1e 1
J)ahrníc i:1 \'agy a Szerl'm s<'.·g- Yiss7.a foglal;ísára, s n em n yújtott segí 1 s (~g-et a S7.erbekn ek
~t·m Biz<'111c e llen i mozgalnmk hoz. \ u gati szo mszéd aihoz, 11. \'lad isJay cseh k ir<ily-
hoz, ill e1 \·e.Jasomiq.~ott H enrik osztr~1k h erceg-hez csal;ídi küteli~k fi."íz te. l 1G7-ben di-
naszt iku s kapcsolat ll·Lcsí tésc iclé-zt<' elc'í Magyarország ~s \'t'len ce m eghi:kél(·st~ t is,
amelynt•k Bi1;inc <'llcn irányul<'> é lc mit. A wlt>nc<>i-bizánci dlens(·gesked (·st hasrn;íl-
la fd Z;í1·a a r ra, h og-y - rüYid iclfüe ( 11 71- 11 72) isrn é t - l er~ízza a ve lencei uralmat.
III. ls!\'<Íll a latt lazult a 11. Gba utolsó egy-ké t év~ben szor o ssú és bar ;ítiYá Yált ma-
g-ya r- -p;ípai Yiszon y. i\1agyarorsz;íg {·s a p:1pas;íg a biónci h úhorúk hei a latt ( l J<i'.Z-
 111. l'.~'.L\ KO>:SZOJ.ll)_\cr(~J~
___ 17:;

11 Ci7) cltfr!i cudip:1i szövct ~{·gi n·11ds!'t:n ·khe1. tartml ak. l\fagyarnrszág Barlmrossa
Frign's, illet\'(' fúk g h ú bércsei t ;'1111oga 1 ;í~ál {·lvezte, m íg III. S;iudor ]Úpa {·lesen sze m-
lw11 ;'dit Frig·yesscl , s :\lám1t"·llal rnl t egy t;íl mrban. 11ü2- l 1()~) közüli a magyar kirúlyi
udvarban 11l'lll _j;'trt púpai legátus, ,·iszolll élénk n>ll a legútusok tevéke11ysl~gc Dal111;'1-
ci;iban. Hl. S;i11dor kifog-.isolla, hogy a mai.,'!·ar kir;íly im·csztitúrajogot gyakorolt , egy-
li;izija\'akal rog lalt le, s ll P lll l'),1'foi1.i c-(·lokra fi.Jrdí totta azokat. 1167 w;Ín Hl. S:ínclor-
na k {·s III. h t\':Ín nak is érd ek e vo lt a kapcsolat _javít;ísa. Nah'!' sze repe volt ebben L u-
kács érseknek, a ki a \'IL (~e rgt'lyrc \'isszamc116 (gregori;i11us) eszm{>k hajlíth atat lan
é·s tó lzú kt:pviseli"üe volt. Az 11 ()~) !Jen l\fagyarorszúgra t·~ rkt>Zl' tt l\Ianfr{·d p{tpai ll'g<h us
itteni mlíki)dé-shwk l'reclm{>nycképpcn nyolc {·vvd II. (;{·za (·s a pápas;\.g egyezmh1ye
ut ;ín 1'.i llH'gl·gyeú<; sziilctctl , amelyet utú lag a pápai udvarhm fog-Jallak ír;í.sha. El'
hi7.011yos pont oko11 (így az im·es71i1 íir;!jog gyakorlús;'m ak kfrdl-sé-hen ) meg-n{í~Ítl'l I\'
az 1 1()1. {>,·i mcg;í lla pod;'ist (de a 11._( ~(·za által t> lé rt eng-edm{·m·ektT n em tén ki ), m ;'1s
(:'Sl'teklw11 1)('clig túlnwnt a70ko11. Igy pl. nr. Ist\'{U1 lernoncloll a királyi pr(·posto k i·s
a p;ítok ki1H'\'l' t.t· ~{· rlíl ,_; 1111ch· III. S;ínclornak a kir:í.lyi rn;1g;ín eg-yli úzak ellen irúnyul ú
Ii:llépés(·t kt·p,·isc lte. Igt'.·retet teli a magyar kir;üy a 11wgürcscclc11 püspiiks{·gi jm·;1k
egYh:ízi kc'·zcll liagy;ís;íra, arra, hogy se m vil;ígiakra n e m hín.a a1obt , sem m ag;11H'Ill
fogja igt' llYl>t' \"Clllli (még ellcnst·ges L<Ímad;ís cset{·n i<; csak a piispök<°">k lwlccgyt·1(-sé--
\"cl) . Ili. S;índo r p;íp;ínak kii liin le\'é·l he11 ke llet t intt•zkecln it• arrúl, hogy [\ lagyarori.á-
gon a rt-Jslipaps;íg kéiré-bell yaJúsu!jon meg a cölibá tus (a p api n<'ítknség)' (l/'.(\/. hog~·
húns f-Prli csak akkor li"·ph<:>ss<:>ll Sl'erl'etlw , h a fell'sége is ezt telte, Yagy h ogy h ;'tzas
pap csak ahh;111 a1. esetben khesse11 piispük, h a fel esége megtanúztat;ís1 fogado tt,
majd q„•yhúl'i iilliizH:ct \Tit mag-úra.
Ill. Ist\":Ín a lig tiz{>\'es u ralkoc bsa alatt nem csupún a l\l agyarnrsúg iin;íll!is;íg;ít
kiizvctlc11 ii! r(•11ycgctú !Jiz;íJJci \"t'Sz(· Jyt h<ÍrÍlolta el, halll'lll - fúJeg 1167 11t;Ín - sokat
tett az oiv;íg ko11szo licl;íl;ísa t'·rdekc.'•l)('n.1\li·nékktcs, iisszeütközésekct ker iil<i poli-
tik;"~jajaYított az or sz;íg 1u·mzl·t küt.i hcl~·1.elé n . Belpolitik;'~jáhan o lyan kiµrcib;í lt Yi l;í-
gi l'li t ;i llt m clll'lt<', a 111cly 1162-tl"íl ke7rln· az ig:wi11 Yi S7on tagsúgos t;Yckhe11 is kilar-
toll oldal;ín . •\prúhb n t'-1.<:>tclt fr(·sckt éil elLekintYt' {·lv<:>7 te 1.uk:ícs frsek {>s a mag·yar-
orsúgi frlsti kll'rus t;'nnogat;ís;ít is . .-\ fiatal uralkodó ( 11 72-ht- n al ig 2:-í i·,·e!'. Yn lt)
,-t_'.·gig 111aga ml' lk tl tudta a korm ;'myzá ban nagy tapasztalattal rendclkcz<Í, haszno-;
ta11;ícsoka1 adó an):j:n, Eufroszi11út. lsl\·:u1 117'.!. rrnírcins 4-t'll v;í1·;nla11 11 I 111eghalt,
gyerme ke t 11cm hagyo tt h(itra. Osztr;ík f~: lc ség{·tó'J 11 ()7-lwn született Béla n n-t'i fia
kicsiny kor<iban clhablozoll. 1 172-h en Ag-nes í~jra gycrnwkct v;Írl. III. l std.11 111c·1-
sz üliit1 gyer m ekfr(í\ mit se m rudrn1k, dc a t rú n ii rö klésko r m t'·g nem isjiilwt e tt s1.ú-
ha. A kt'· t ll'lit't s(·ges jelölt IstYán kc'· t iiccse , a Bizún c b a n (· 16 lkla és a l\lagyarorsl.<Í-
gon ta rt c'izkoclú (;éza Yolt.

III. BÉLA KONSZOLIDÁCIÓJA

Első éveinek külpolitikája

( ;(·za féll é p t•s(>rú l a korona e lnyc1úe ércl e ké bcn ll ill('S i11 rorm úciún k, \i Sl'.011 l Bt-la
hí\'ei f..'! 'orsan cseleked tek. Köwtcket küldtek l\tírn1{>lhoz, aki ekkor Szúli;iban t:u·tóz-
kodott , hogy adja frr neki k Bé lát.:\ hizú11ci uralkodó n a k bpúra _jött a magyarok ;!j<Í11-
la 1a, kclh·fre \'alú \"o lt, h a Béla iil a. magyar trónra. Bé·l;í1 múris magyar kir;'dyn a k 1cki11-
te t tt', röi..\Yt'Sl esküt vett tc'íle, hog)· mindenbe n a bizúnciak frclekei szeri n t c-se kkszik
 m<~jcl, s kleségéwl együ u l\lagyarországra küld te. A 11<1)..,')'0bb nyomar{·k ked v{·{·n bi-
zánci hacl is kÜH'tte Bébí.t; l\1únu{·l nem s<~j nálta a pénzt a megws7.tegethctí> magyar
uraklól. .-\ IJI. Istd111 1:'1mogató magyar világi t>léíkel<ík nagyobbik része Bt-l;\ho:r csal-
l:tkozott (pl. Ampod n;idori {·s báni méltósúgot tiiltött be Bela uralkorlús:ínak cls6
i"veilH·11 , vagvis ;'uüriikítell e a mcgel(íz(í király alatt viselt m é lté>s;ígait). l T!-,')'a nakkor
l iírinc, aki csaknem egy évtizeden Úl III. Istvún uclvarispánja volt, nem Iklúhoz, ha-
nem ( ;ez;ihoz állt. B{·b , hogy megnye1je magyaro rszági uralmúhoz a pápas:íg t;imoga-
l<Ís;ít, a Barbarossa Frigyes (!Ital támogatott ellenpápa helyett III. S;í.ndorhoz fordult, s
i·sküwl e1·íísí1ettc meg a p:ípa t's a ma!-.,')'ar ur;ilkodó 1169. t:·vi konkordátum:ít. l\Ieg-
könnyíteltt· Ill. S;'u1dor és Béla küzt'lcclését, hop;y az európai szüwtségi rendszerben --
Frig~·cs it:iliai po li tik~ja miatt -a p{1pa és a bizánci cs;'1szár (aki Bé la legkíhb kü lorsz;ígi
t:ímasónak s-ámított) azonos túhorha tartoztak. L11k;'1cs érsek azonban, Sándor p a-
rancsa e llent-re, S7.imúni~íra hivatkozva megtagad ta Béla koron:1zásút. Va l {~jáhan Béb
giiriig kapcsolatai j:ítszották a diint6 szerepet, vagyis Lukács tartott a keleti rítus ma-
gyarországi térnycrí-shíil.
Bdát p:ipai fdhata lrnazás alapján Íh'J' lüt a kalocsai t'-rsek koronázta királly:í, rnég-
hozz:í ti'>bb mint tíz hónappal III. lst\'án hal;ilát kövct6en, 11 7'.~.ja nu<Ír U-án. r\ csak-
nem egy {·\'11yire n~·\ilt in terregnum immagáha11 sc:j tc:>lle, hogy nem minden bclséí
akad:tly 11{·lkül juthatott III. B{·la a rííhatalomhoz, s az igazi nchézs{·get ne m is Lnkícs
,·onakocl<'ísa jclen thettc. Bé la koron;íz:ísa ut:lll oklevelet adott ki, arnelybcu h iztosítol-
ta az esztc·rgomi érsek királykoro11;Íz<Ísijog[11; ez hl·küló" lépt!S volt az esztergomi érsek
irúnyáh;1. Az igazi veszélyt min den bizonnyal ntl:~jdo11 i'>ccsének, Ct'.-7.füiak a mozgoll>-
cl:ísajclt>n tette, de c·1-rí)l forr;í.saink sem mi konkrétumot n em éíriztek meg . Béla le le p-
lezte at dlcnc ir;inyult összeesküvést, Géót börtönbe z;ína. A fogoh'n ak azonban
11 í ·I 1;'~j;í11 sikc1i"ilt m egsziiknic, s híveivel, köztük L6rinccel, Ausztriába IlH'llt>kúlt,
alwl. J a~om i rgotl Tlt'mik herceg szívélyesen fogadta. Béla ezért l.17!>-lwn t-s l l 7G-han
A11~:r. tri;"1ra túmadt. ( ~{·za abban a re ménvben , hogy II. Solwslav cseh hdceg sq,\"Ílsfgé-
,.cl t•lju t 111ajcl Barbaross;íhoz, akinek ümogar;isa rc.'·v(·n kídnta megsze rezni l\l ag~·ar­
or~z:'tg kornn<~ját , Tlcnrik os1.1r·úk h erceg halála lll< in 11 77-ben a cseh uralkodóhoz
111t·11t , dt· Sobesla\· k.iaclta Gézát b;ít}'.j;ínak. Bé·la ekkor (;ézát és an:j ukat, Eufros7in;ít.
aki r{•s;Tse lehetett az iisszeesküvé·snek, behörtön iizte. \'ata ispúnt pedig, aki (;{-z;íhm.
liú:rhatott , megvakítoua. Céza félre;íllít;ís;'1val, a lázacl;is lecsillapít<is:íval Béla nwgszi-
brclítot la uralnüt, közel kC:· t évtizeden <lt, egés1.cn halálúig nem kell ett tr ónja elleni
t;írnad;íst<ÍI tartania .
.\liwl orsZ<igl;ísa elstí t'\·eit helyzete rnegeréísí tésfre fordította, 1 180-ig Jt-nyeg{·lwn
;1zt a visszafogo tt. mfrséklctcs kü lpolitibt folytatta, amely m<'ir Ill. IstYán konszolid;í-
ciúra ir;ínyulú tiirekv{·scit isjellemeztt• 11fi7- ll 7'2 kii7iitt. III. Béla továhbra is a p:ípa
o lclal;"u1 ;íllt a 11é11wt cs{1szár e llen \'Ívott harcában. Céz<Íuak Frigyes húhéreseire t;í-
maszkoclc"i i°>sszeeski'Lvt'·sc mt>gerc>sítclle a mah')'ar király helyét a púpa t:ímogatúinak
o ldal;í11. 1 l 71i-han a pá pai leg;í111s Gy6riiu tfü·gyalt a Német Birodalom egyhúzi Yiszo-
nyaiYal kapcsolatos üg~·et. A magyar kir;íly PS a magyarorszái,ri egyház ké1wisel6i n;szt
\"C'ttek 1177 augusztus;íban a velencei békekötésen , amely ]pzfrrta a p:ípa ~s a cs;ísz:ír
ki'>1.t i 1·~jahh ellens~gesk.eckst, s amelyben Frigyes IIl . S:índor püpa el ismcn~st•re k.ény-
~zcri"tlt. Fg{•szen \l:'urnl-1 halúlúig, 11 80 szeptemberéig szíYélyes t'S har;íti vol t l\ lagyar-
o rsz<Íg (·~ Bi:ránc kapcsolata. 117<>-ha n a biz:ínci uralkodó kl•résérc magyar seg(~d csa­
patok veue k rés11 a keleti császárságnak a kis-ázsiai szelclzsuk-türökökkel \'Ívott harc;1-
han ..\í' 11711-han :'11iiriokephalonnál lcz;~jlott csatában a bizú11ciak súlyos ven·st"~get
szenvedt ek az ikoniurni szultíntó l, II. Kilidzs Arszlán tói.
 m. BÉLA KONSZOLmAc1(~[A 177

Az aktív külpolitika időszaka

Mivel nag;jából az 1170-es évek végére Béla megszilárdította hatalmát az orsZ<i.gban, s
ezzel egy icléíhen ( 1180 szeptemberébe n ) elhunyt Mánuél, aki bizonyos magyar terü-
leteket m int<.."g}' músfél évtized óta elfoglalva tartott, egy csapásra aktíwá vált a magyar
kúlpolilika, és korábbi irányvonalában változások következtek be. Mánuél halálúval
érvényéc \'esZLette az az eskü, amelyet Bé la még 1172-ben a bizánci uralkodón ak tetr.
Ráadásul az er6skezlí és évtizede ke n át nagyra tör6 ter veke t szövögetéí császár halálá-
val kritikus korszak köszöntött Bizáncra, amely m ég a birodalom fennmaradásút is
kétségessé tette. Béla el őször a bizánci fennhatóság alatt úlló magyar területekt'L vette
vissza: 1180 végén vagy 11 8 1 elején Dalmáciác, és talún m ár ekkor a Szerémséget is.
Dalmácia élére bánnak is n evezett kormányzókat állított. Közülük Kalán pécsi püs-
pók 1193-ban még a herceg címet is viselte. A magyar uralom közép-dalmáciai vissza-
állítását használta fel Zára arra, hogy újból elszakadjon Velcn cétéíl, és Magyarország-
hoz csallakozzon. Amikor 1182-ben an ti ochiai Mária, Mánué l özyegye, a gyermek II.
Alexiosz császár any:ja kérte Béla beavatkozását a bizán ci helviszályokba, a magyar
király Barancs és Be lg-rád várakat elfoglalta. A bizánci uralom ellen felkel6 szerbekkel
sziiYt>tsé·ghen 11 8~-ban Nisig és Szófiáig hatol t el6re, s ha 11 8'1-ben fel ke ll ett is adnia
ezeket a területeket, 1185-ben íüra eddig a területig ért e l a magyar h ó d ítás. A 11or-
man nok is komolym1 fenyege tték a kele ti császárság·ot. Az Angdoszok clinasz ti;'~ából
trónra kerü l ő új császár, II. Iszaakiosz (Izsák) a norman nokat visszaszorította, a m a-
gyarokkal pedig 1185-ben megegyezett. A bizánci uralkodó fe leséglil vette IIL Réla
leányát, Margitot, aki hozományul kapta a magyarok ál tal frissen elfoglalt észak-balká-
ni terüle teket. H amarosan a bolgárok is felkeltek Bizánc elle n . A m eggyengült keleti
császárság erótlen rnlt ahhoz, hogy megakadályozza Szerbia és Bulgária függetle ne-
désé t, amelyek több mint m ásfél évszázados bizánci uralom után juto tt ak ismét ünál-
lós~tghoz.
Nagyjából e_zekkel az esem ényekkel egy id6ben (1184 t~ján) m eghalt Béla felesé-
ge, Chátillon Ai:,r nes, aki a magyar király ).,ryermekeinek - köztük két fiúnak., I mrének
és Andrásnak- az an}ja volt. A megözvegyült Béla eléísziir bizánci h(lZassági:a gonctolr,
m<ud ter\'c nH•ghiúsu lásával 1186-han VII. Lajos francia király leányát, ( :apet l\1argitot
vette néíiil. Ez a frigy politikai cé-lzatú volt, hiszen a francia szövetséget biztosította
Bélának. Barbarossa Frigyes hátában. A magyar-német viszony ugyan a_z 1 180-as évek
elején n émileg javul t, dinasz tikus kap csolatot is te rveztek az Arp údok és a
Hohenstaufok között (Imre e ljegyezte Frigyes leán yát), de a menyasszony 1184. évi
bahila megakadályozta a családi kapcsolat kiépülését, és megállította a magyar- né-
me t közeledést. Az. 1187. évi magyar- stájer ellentétben Frigyes a d ön t6híró szerepé-
ben lépett fel. Cgyancsak 1187-hcn Velence megkísérelte Zára visszafogl a l ás~u, de ez
nem járt eredménnyel, 11 88-ban MagyarorsZ<lg és Velence kétéves kg)Yersziinetct
kötöu. Bé la beavatkozou az orosz beh·iszályokha is. 1ivel a fejedelemségét elvesztetc
\'lagyimir halicsi uralkodó Béla segítségét kéne, a magyar király 1188-han bevonult
H alicsba, de nem v1agyimirt ül tette vissza a trónra, hanem saját fiát, Andrást tette
meg fe jcdcknuwk, \ ,1 agyimirt ped ig visszavitte Mag)rarországi:a, s fogságba vetelte. A
halicsiak n ehe;,-,en túrté k a magyarok garázdálkodásait, Arn lrás súlyos adóit. Vlagyimir
1 18~) tavaszún megszökött rabságából, majd a lengyel Kázmér támogatás~tval rövide-
sen kiűzte IIa licsból Andri<;t.
A nernzeLközi politikában ~jabb mozgást eredményezett, hog)· 1187-bcn a Szent-
földet moh;unedán támadás érte, s J eruzsálem is Szalaclin egyiptomi szultán kezére
kerülL 11 89-ben elindult a III. keresztes hadjárat. A keresztesek többsége tengeri utat
 178 8. TRÓNl-L\RCOK f:s PÁRTKÜZDELMEK A 12. S7~.\ZADB.'\N

,·:itasztott, dt· Barbarossa Frigyes Magyarországo n át Yonult. ~jabb családi összekötte-

tés ter\'é t do lg ozták ki, ám Frigyes császár fia, Frigyes SYáb herceg hamarosan beké)vet-
kezett halála miatt ez a h ázasság sem jött lé tre. A császár közbenjárására Béla kien-
gedte a börtónbéíl - im már több mint egy éYrizede fogya tan ott - öccsét, Gézát, aki a
n émet csász<ir ú tiát bizwsító magyar csapatta l elhagyta hazáját, többé nem tért vissza.
( ;éirög földön n6sül't meg, ott születtek gyer mekei, ott lelt otthonra; Bizáncban. a
loanni'sz nevet vette fe l. Béla lépett fel közvetítőként a két császár, Frigyes és Iszaakiosz
ellentétében , amelyet a Szentföldre vonuló n émet keresztesek és a bizán ci lakosok
közöl ti mindenn apos összecsapások idéztek eI<í. A magyar uralkodónak nagy szert'"pe
Yo lt a két csász;ír között 1190 februárjában létrejött adrianupo liszi béke megköt{~sé­
be1i. Ez elhárította Bi zánc feje fölül a közvetl e n veszélyt, a keresztesek p edig a Bosz-
poruszon át folytathatták útjukat a Szentfö ld felé_ 119 1 6szén Béla és Iszaakiosz a
Szerémségben tartott találkozójukon a balkáni helyzete t tekin tették át.
A Balkán-fflsziget bonyolu lt Yiszonyai közepette, ahol a szerbek és a b olgárok -
o lykor egymással szövetkezve - Bizánccal h arcoltak, és Bizánc ellenében terjeszked-
tek, III. Bé la hódítóként lépett fel a déli területek felé. Az 1 190-ben lejárt m agyar-
w·lencei fq.„ryve rszlinetel m eghosszabbították, így Bé la az Adria fel{)! biztosította ma-
g<'tt. l 192- 1 19'.1 forclu l <'~ ján Szerbia rov;ísára foglalt el terii le teket, amelyeket u gyanak-
kor lszaakiosz is magáénak tekintett. A magyar Yeszély köYctkeztéhen ki alakult biz:U1-
ci- szerb összefogás hatására Bélának fel kellett adnia hó dításait, kül önben is az ú j
ve lencei doge - a fr!-,')"'erszüne t m egsértésével - tám adúsl indíto tt az Adrián Magyar-
orsz;íg ellen Zára visszal"oglalásának szánd ékával. Csak n éhán y szigetet sikerült vissza-
n·nn ie, Zára magyar uralom alatt maradt. Mivel Iszaakiosz 1194-ben vereséget szem·e-
clcu a holgúroktól, apósúhoz, Bélához fordult segítségért. A m agyar király meg is ígér-
te a támogatást, d e a közbejött esemén yek (mi ndenekel őtt a bizá_nci császár 1 195. évi
huk;í.sa) megakadályozták az t~jabb katonai akciót a Balkánon. Ele te utolsó éveiben
Béla (i1 1álló keresztes had indítását tervezte, de szánclék;ít nem tudta megvalósítan i,
ez k isebbik fiára, Andrásra várt.
III. Béla kü l poli tik;~ jáhan 1180-at követ6en az expanzív vonások vol tak a megha tá-
rozók. Elht eredményei ut,ry<m n em számottev6ek, foglalásai sem bizonyul Lak tartós-
nak . .Jele nttís{·gü k abban van , hogy a késéíhbi magyar kir ályok számára kijelölték a
külpolitika ir<°inp it. B<·la rnlL az elsé5 magyar uralkodó, aki meg akarta hódítani H alicsot,
s ugyancsak alatta kezclé5dtek a balkáni országok függésbe kén yszerítésére irányuló
ha(\j;íracok. Eközben Béla helyreállította az ország területi integ ritását. A bizán ci, né-
m et, francia és talán az aragóniai uralkodóházakkal kiépített vagy csak tervezett csalá-
di kapcsolatok Magyarország nem zetközi súlyának növekedését bizonyították.

Az egyházpolitika _
III. Béla h ódító kül polilik~jához b elpolitikája biztosította a fede zetet. Occsével, Géz;í.-
val, \'alamim a Géza mögótt felsorako7.Ó összeesküv6kke l való leszámolása stabilitást
biztosított uralmá nak. An)ja iránti szerete te sem gátolLa m eg abban, hogy a Géza
mellé ;illó Eufroszi n át, aki Ill. István alatt n em csekély szerepetjátszott a7. ország kor-
mánp.;\s;iban, félrcállítsa. A kem én y kéz politik :~át érvén yesítette a hatalma ellen
bármi lyen íor máhan fellép6 egyháziakkal szemh en annak ellenére, hogy III. Sándor
pápána k tett eski\jéhen 1172-ben lemondott az inYesztitúrajog gyakorlásáról. Kevés-
sel 1179 e 16 tt András kalocsai érseket megfosztotta egyházi méltóságától és föpapi
jövedelmétc>l. l\Z ér sek legfeljebb szóban sérth ette m eg a királyt, aki ezt személye és
 lII . BÜA KONSZOLIDACIÜJA 17!1

tisztsége e lleni tfonactásnak min6sítette. III. Sán dor pápa személyesen avatkozott be
az ügybe, s arra szólított.a fel a kalocsai f6papo t, hogy elégtételt adjon. Mivel Lukács
t>Sztcrgom i érsek régóta ellentétben állt a kalocsai f53'pa ppal, ezért a kirá ly és Andnis
'~szálya egymáshoz közelíte tte Bélát és Lukácsot. Elete utolsó éveiben, 1180 ~ján,
Lukács ítjra politikai szereph ez jutott Magyarországon. Béla később megbékélh t> tc'tt
Amlréíssal, hiszen az 1180-as években továbbra is kalocsai érsekkén t s:c:erepelt a királyi
oklevelekben.
Béla szilárdan maga mögött tudhatta - a Lukáccsal és Andrással támadt viszályok
ellenére is - a magyarországi klérust. Igaz, a király ruindent m egtett a magyarországi
egyházak gyarapítása érdekében. Elséísorban ciszterci monostorok lé tesít{-sé\'el kap-
csolódott egybe a n eve: Egres, Zirc, Pilisszentkereszt, Szentgotthárd és Pásztó kolosto-
rát egyaránt Béla alapította, s közvetlenül Franciaországból hívott szerzetesekkel né-
pesítette be. 1183-ban a rnagycu-országi ciszterci monostoroknak mindazokat a kivált-
ságokat biztosította, am elye kkel a franciaországfak re ndelkeztek. Nem volt szííkmar-
kú az egyh<ízakkal szemben. Adományoka t kapott a nyi trai egyház, a p;mnonhalmi
apátság, a templomos Joyagren d, a feh érvári keresztesek, oklevélbe foglalta az aradi
prépostság, a cégényi monostor, a fehénári keresztesek birtokait. 1193 után görög
nyel\'ÍÍ okJe,dben Szá\'aszentdemetert a j eruzsálemi Szent Theoclosziosz lavrának ado-
mányozta. Béla gyarapította a magyaro rszági püspökségi szervezetet. Kieszkiizöltt',
hogy a hoszniai p üspökség, amely eddig a bizánci császárnak engeclelmeskccl<l
Raguzához tartozott, ezentúl a magyar fe nnha tóság alatt álló Spalato érseksége ah't
kerüUö11 . A magyarországi egyh áz szemben állt a görög rímsú kereszténységgel. Nem
sikerül t Béhí.nak Esztergomban megh onosítania a keleti egyházhoz tartozó Rilai Szent
Iván bolgár remeteszen t kultuszát. Jób esztergomi érsek- szám os levélben - magáva l
Iszaakiosz bizán ci császárral folytatott dogmatikai \1tát, éllnely élesen mmatott rá a
latin és a görög rítusú kereszténység közötti elle nté tekre. III. Bé la a\'atl.att..a szentté l.
László kir<í.lyt 119'.2-ben. Ehhez megnyerte a pápa en gedélyét (a várad i szentté avatá-
so n a péípa megbízá.sábú l C e rg€ l)' b íboro s vett részt), s n em hián yoztak a
kanonizáció h oz szükséges csodák sem . III. Béla történelmi el6zm é nyét az egyház ügyé-
ért fegyvert forgató királyban, Szen t Lászlóban vélte felfedezni.

A jöve delmek
III. Béla áll;imának gazdasági helyzetére az ajöved elem-összeírás vet fényt, amely csak
15- 16. századi m ásolatban maradt fenn. A mai napig nem dől t el egyértelmlícn a vita
a hitelesség kérdésében. A kézirat őrz ési helyéből (Párizs) arra szoktak következtetni,
hogy 1185 tájCm JIJ . Béla francia házasságával összefüggésben készült, amikor a Capet-
ház t~ j ék ozódn i kívánt a magyar uralkodó anyagi viszonyairól. Tekinte uel arra, hogy
a j öveclelentjcgyzékben szerepel a Szlavónia hercege cím, amellyel csak az 1193-1196
köziitti icWhen találkozunk, leginkább ezekre az évekre t ehető az ii.sszeírás keltezést>.
Mivel a kirúly jöveclehnein kívül az egyházak jövedelmeit is tartalmazza, nem kizárt,
hogy a pápa táj ékoztat.úsára szolgált, s talán kapcsolatba hozható azzal a házassági
tervvel, amelyet- alkalmasint pápai közvetítéssel - Magyarország és Aragónia köziitt
széíttek, s amely Imre aragóniai házasságával meg is valósult. Mindenesetre elgondol-
kocltató, h ogy a királyi jövedelmek értéke maga~an , az érsekségek és püspökségek
bevételei pedig alacsonyan voltak meghatározva. Eppen ezért ajövedelemjegyzékbéíl
nem elsc3sorban a márkában megadott összegeket tekinthetjük megbízhatóaknak, ha-
nem inkább csak azt, hogy mibtíl állt a magyar király bevétele a 12. század végén.
 rno 8. TRÓ:-.IHARCOK f:S PARTKÜZDEL\1EK A 12. S7.A7.ADBA '

IIL Béla (·vi pén ~j iivedelmei hét télelből tevődtek össze: a pénzváltásból (ez az összes
pénzbevétel %%-át tette ki), a sóból ( 10%), a vámokból, a révekből , a vásárokból -
amclyek m iu cl a királyéi vol tak - (18%), az erdélyi idegen hospesektéíl (9%), a 72 ispfüi
jövedelméne k a királyL megille tő kétharmad ából ( 15%), Szlavó nia h ercegéttíl (6%),
végü l pedig az ispún ok ajánd ékából (6%). „Ezek m ellett nagy arlomán yL Isapnak m ind
a királyné, mind a királyfiak is ezüstben, selyemkelmében és lovakban. Es mind ezek
melleu a fölcl népe teijeseu ellá~a éle lemmel a királ)'t. "l.i:i Ajövedelemforrá ·ok vonat-
kozásában sajútos kettc>sséget mutatott az összeírás. A bevélele kjele n tős része termé-
szetben (élelem, nemesfém stb.) folyt be. Ezek o lyan terül etekről , o lyan szolgálóné-
pek.161 származtak, amelyek, illetve akik a kir ály földesúr i hatalma alatt á ll tak. E:1.1 a
jövedelem forrást doman iálisjövedelemnek n evezzük, m ivel a király földesúri magán-
gazdasúgából eredt, s azon a címen illette meg az u ralkodót, hogy 6 a föld tulajdono-
·a, ura (dominus). Ez a bevételi forma még a természeti gazdálkodásra utal. A beYéte-
lek mt1sik - meglepően nagy - része pénz vagy \'eretlen ezüst formájában juto1 t el a
királyhoz. Ezek nem mint fö ldesurat, hanem mint az orsz<íg uralkodóját (rPx) illették
meg, ezért regálcjö\'edelemnek hh:juk. III. Béla felfigyelt a 12. S7,ázacl spontán gazcla-
st1gfejléíciési inínyúra, amely a természeti gazdálkodás még szin te töre tlen uralnl<ltól
az árn- és pém.gazclálkodás érzékelhető növekerlésc fe lé mutatotl, s a kirá lyi jöverlel-
me!' sorttban így kapo t L helyet a pén zváltás, a ker esked elem .
l Uahh Yizsgálatok 2'.~ tonna színezüstben állapították meg III. B('la éves, nevesíthet<l
h eYétel(·t. Ez te l.enwscn felülmú lta min d az angol (9 tonna), mind a francia kinüy ( 17
tonna) hasonlú korból zármazó j övedelmeit. A nyugat-európai uralkodók bevé telei
egészen nú~ tételekbéíl te\'éídtek össze (pl. Yárosok tól, zsiclóktól, fűhtíbéri jogból , ille-
tékekból, bí rsúgokból, ;íl Lalános adókból). f\:1. alapYető különbség a n yugat-európai és
a magyar nralkodójöveclel meiben abból adódik, h ogy az el<3bbi részeltette alat1:\'alóit
a bevé tel ekből , illet\'<:' tudomásul vette beYételeiket, rle megadóztatta azokat, Ill. Béla
;~zonb;m szin te minckn jövedelmet magfolak tarto tt fenn. T. Ilenrik angol és II. Fülöp
Agost francia kid ly jö\'edelmei valóban csak az uralkodói jöwdelmeket és nem az
országét tükrözik, III. Béla bevételei pedig egy egész - ásvánrkiucsekben gazdag -
országjö\'ecldmL'l. J\fíg Angliában és Franciaországban az uralkodó és az alam':llók
jövedelme összeadódott, addig l\lagyarországon az ország minden jfü·edelme (az i~­
pán i harmad és az egyházi tized ki\'éLelével) a királyt illette. A Ul . Béla-kori jü\'ede-
lem-összeírás sokkal archaikusabb állapotokat tükröz, mint a nyugat-eu rópai összeírá-
sok. III. Béla te hát szem élyét tekin tve gazdagabb vo lt az angol vagy a francia kirúlynál,
viszo n t országa mind a jöved elm eket, min d a fejlettségi szinte t teki m ve szegényebb,
elmarad o ttab b vo lt akár Angliánál, akár Franciaországnál.

~ társadalompolitika, a trónutódlás
Eszre,·ehet6en lecsökkt'ntek III. Béla domaniális (s;tjút föl<lbirtokaiból származó) b e-
vételei a binokadományozások köYetkeztében . NeYéhez fűzé)dött az cls6 egész Yárme-
gye, az Adriai-tenger mellé ki Modrus eladományozása. Modrus ugyan nem a Szent
I stY~m-i m odell S7.eri11t megszervezett comitalus volt, hanem in kább szlúv nemzetségi
szern'7et, úgynevezett zsupánság, de földj ének idegen kézre adásáva l a király clvesz-
tellejöYedelmét, a megyeterület kirúlyi tulajdonú fölcijci a megadományozott kei"ére
jutoua.k, a királyi igazgatás megszfínt. A donáció feltételhez köt<>tt volt: Rertala11 i ·-
pánnak, az í'.i moclrusi tulajdonosnak az ország határain belül 10, azon kívül pedig 4
páncélost kellett a király számára adnia. '.\1odrus megyével együtt Bertalan igazság-
~~~~~~~~~~~~~~~
HL B~:I.\ KO:'\SZOl.ID:\CI~fA !Sl

szolgáltatúsi kivúltságot is kapott: a modrusi emberek Bertalan bírósága alá Glrtoztak,

bár a király biztosította az ítélkezés jog-át saját tisztYise16je, a bán részére is abban az
esetben, ha az éppen azon a te1ii lt>ten tartózkod ott. Bé la király só- és vúmjöveclclnw-
ket szintén elidegenített. l\Iincfrzek mellet l gondot fordított a királyi hinokszerYPZel-
re. l] 8fi-ban ~yugat-Magyarországon a királyi udYari szerw·zet rendezésébe fogoll,
mivel csökkent a közvetlenül termel6munkát végdS udvarnokok, s növekedett a ki-
váltságokra szert telt szabad udvarnokok száma. Falvanként foglaltatta listába a sn-
bacl udYarnok családokat. /\z arra érdemes várelemc-ket felemelte. Várszolgákat \"ár:.
jobbágyokká tett, s ha lehet hinni egy kivonatosan r:mk maradt clipl om[~ának, Ill.
Béla az els6 magyar malkodó, aki egyvárjobbágyot-oroszországi hadi érdemeiért- a
királyi SZ<'n-icnsek közé t>melt.
Az. ország stabilitását szolgálta a trónu tódlás kérdésének rendezése is. Ill. Béla már
1182-ben királlyá koronáztatta elsőszülött fiát, Imrét, de ekkor még területi hatalmat
nem adott neki , csak 1194-1196 között találjuk a Tengermellék élé n hercegi címmel.
Kózve tle11 előclje a h e rcegi címet egyetlen alkalommal (119~-ban ) viselő Kalán püs-
pök, Dal m~Kia és Horvátország konnánrlé~ja volt. Imre tengermelléki hercegsége a
királyi családon belüli h atalom.megosztást, az ország szét.tagolódását testesítette m eg.
A dinasztikus különko rrnányzat felbukkanása a magyarországi arisztokrácia er~jének
megnövekedésére utal. A nagyurak erőgyíijtéséhez nagyban hozd~árultak azok anyu-
galmas évtizedek, amelyeket Béla tereimett meg az országban . llalála eléítt Béb egy-
értelmlíe n iutézkedell az ország sorsáról. A királyságot Imrére h agyta , Andrásnak \'Ú-
rakat, birtokokat és sok pi-nzt adott, valamint keresr.tes hac~járat in dítására kötelezte,
de területi hatalmat nem kapott. Ezzel is a királyi hatalom egységét, er~jét kívún ta
óvni az uralkodó. Ez a ren delkezése félreérthett> tlenü1 muta9a, hogy az ország 1194.
éYi megosztása köz1e és Imre között nem e l sősorban az (5 kezdeményezéséb6I, hanem
az arisztokrácia kényszerítő hatására történt. A meger6södött nagybirtokosok késéíhb
ügyesen kihasználták Imre és András ellentété t. III. Béla közel negyedszázados ural-
ma egysze rre j elen telte az orsúg stabilizálását, illetve az arisztokrácia meger6södését.
Mive 1 az arisztokrácia - Géza összeesküvésétéíl és az 1194. évi ország-megosztás túl el te-
kintve - nem lépett fe l er6szakosan a királlyal szemben , ezért úgy tlínik, mintha Bélá-
nak _t.artósan sikerült volna úrrá lennie a trón harcokban kifejeződ6 anarchikus_jelen-
ségeke11. Val{~jában azonban a III. Béla utáni évtizedek társaclalomfej l ődésének és
politikai mozgásainak a lapjai, illetve irányai már Béla alatt.jele n voltak, csak még nt'm
Yállak meghatározókká.

A kancellária és a kultúra
III. Bé la belpolitik{tjának szerves részét alkotta a királyi kan cellária kialakítása. F.z azt
jelentette, hűl-,'} szétválasztotta a királyi kápo lnáL és az írószervet, s ezzel niiveltt> a
királyi kancellá1ia, yagyis az írószen• közvetlen függését a mindenkori uralkodótól.
Amíg ugyanis a kápolnaispán irányította a királyi írószervet, az er6s egyházi befolyás
alatt <lllt, mivel a kápolnaispán az esztergomi érsek bizalmi embere voll. Béla uralko-
dásán ak els6 4-5 évéb6I, amikor Lukács érst'kkel feszült volt a viszony, mindössze két
királyi okleYél szövege maradl fenn , s nyilván aligha készült jóval több ennél. Ez az
elkntét kihatott a királyi kápolnára, s Bélának nem voltak csak t6Ie függő, oklevél-
adc'lshoz énc'í p apjai . A kirá lyi kancellária hosszabb fejl6dési folyamat eredményekép-
pen az l 180-as é\'ckben jött létre. Miután Lukács 1181-ben meghalt, Miklós lett a7. (~j
t'SZtergomi f6pap, aki II . Géza alatt kápolnaispán volt. Vaska jegyz{) helyére pedig a
18~ 8. TR(>NHJ\R( :OK ÉS PARTKÜZDELMEK A 12. SZÁZADBAN

talún Franciaorszúgfam tanult Kalán lépett, aki 1181-1183 közütt következe tesen
kancellárnak ne\'cztc magát. Kalán táwiztával egy rövid idéfre m egtorpant a frjl6-
d és, clc a tvliklós u tán következ<S J ób érsek alatt a fran cia iskolázottságú Ador:ján,
m ajcl az 11 90-es é\'ek e k~j én Katapán diadalra ville a kan celláriai reform o t. Kiala-
kult fonn[tjába n a kancellár (ranrrllariw) veze tte a kancelláriát, aki az oklevelek
pecsételését végezte. A jegy.dí (nolarius) fogalmazta az iratokat, az írnok (srriplo1)
pedig a tisztázatot készítette c l.
ITJ. P,{·la már 1181-ben az alábbi go ndolattal indokolta az előtte tárgyalt magfo1jogi
ügyletek írásba foglalásának szükségességét: „Mivel az emberi természet fogyatékos-
sága kiin•tkeztében az id<Sk m úlásával az elmúlt dolgok emlékezetébe könnyen belo-
pódzik a feledés, ezért méltó írással Yédelm ezni és meger6síteni azt, amiben a jo?;i
személyek szerz{frlést kö tiittek, azért, hogy ez az írás ereje és alkalmas férfiak L~múság­
tétele réYé n sértetlenül és háborítatlan ul megmara(\jon." 136 Béla nagy gondol fo rdí-
tott a szellemi mlívclt~égre. Uralkodása alatt j elent ős mére tekel öltött a magyar iijak
franciaországi iskolázása. Korábban, az 115Q-es években Lukács, a kés6bbi érsek ta-
nult Párizsban , Ill. Béla korából Aclo1ján, Mihály, J akab és Betlehem párizsi iskolázá-
súról maradtak r~mk adatok. A király igényelte, hogy jól kép7.ell klerikusok álljanak
melleue. Admján és.Jakab kan celhíriai szolgálat ULán püsp ökké lép ett elő. Elvint, aki
szi n tén püspöki sz(·khe emelkedett, szemé lyesen Béla küldte Párizsba, h ogy magas
szintíí zenei isrnere tekre tegyen szert. Franciaországb an (Párizsbim vagy O rléans-ban)
tanu lt B{·la kirúly egyik kancelláriai alkalmazottja, jegyzőj e, akinek magister címét is-
me1:jiik, nevé t ne-m (ezfrt hívjuk Anonym usnak, azaz Névtelennek) . A magyar hon-
foglalás regényes gesti:ját 6 készítelte el. Külföldi iskolázott~ágra utalt a magúltr 'mes-
ter' cím használata. ID. esztergomi káptalanban 118g-ban már három rnagisler volt.
Miklús kler ikus 119:1-1 196 kózött az an gliai Oxfordban folytato tt tanulmányokat az
angol kirúlyi udvar anyagi támogatásával.
A magyaro1-sz;ígi iskolahálózat középszintű képzettsége t aclou; ilyen iskolákat aje-
lentúse hb kápta lanok és monostorok tartottak fenn . A 12. század els<S felébe)! egy
magyarországi káp talani iskoláskönyv is ránk maradt. El őrevitte az oktatás ügyét a Ill.
lareráni zsinat 1179. évi ren delkezése, amely minden székesegyházat körelezetLegy
ta nÍl<ÍSl végz6 ma,~islrral kalm azúsára és javadalmazására. A kolosLOri írómfíh elyek leg-
kiemdked6bh alkot{1sa a 12. században a Pray kódex volt, amely a legkorábbi össze-
füg-g6 magyar nych·emléket, a H alotti Beszéd és Könyörgés szövegét tartalmazza, s
ehhen marad t rán k egy korai drámai emlékünk, egy húsvéti jáLék szövege is. Az az
adat, amely szerint a bakonybéli bencés monostornak 86 könyve volt, talán a 12. szá-
zadra vagy a !'.'>. század közepére vonatkoztath ató. A bencések n yomába lóp<S pre-
montrei t•s ciszterci ko lostorok alapításának feltétele volt, hogy meghatározott számú
(<'1 ll ahiha n egy tucat ) kiinywel rendelkezzenek. A kolostori és káptalani írómííhelyek
a sz;ízacl fo l~·amán okleveleket is kiállítottak. Elein te királyi pecséttel erősítették meg
6ket, m;tjd III. Béla korában már maguk hitelesített.é k okleveleiket. Ezzel kialakult a
h iteles lw lyek (káp talanok és kolosto ri konven tek) oklevéladó gyakorlata . .Béla ural-
kodús;h1ak uto lsó m {1sf{~ I t'.·,·rizedéb{,í] a veszprém i és a feh érvári káp talan, illetve a
pan 11 011 halmi konve nt oklevele i maradtak ránk, de olyan h iteles helyi kiadványok,
amelyek iutituifttitffíhan az egyházi intézmény n eve szerepel, csak 1210 óta ismerete-
sek. Ugyancsak III. Béla alau indult el a föpapok (Miklós érsek, Ka lán püspök) és
világi előke kík (Domokos bán) oklevéladása.
A l ~ . szúzadban a j ogi írásbeliség közp on~ja a királyi udvar volt, eló1Jb a kir~1lyi
k<ípo lna, mc~jd Ill. Béla alatt a kance llária. A mennyiségi f~j l6dést doku m en tú~ja, h ogy
 TI l. Bf:T A KOKSZOLIDÁCIÓJA

II. Géza és III. István ural kodásának mintegy 30 éve alatt nag;jáhól ugyanannyi kir;'tl~i
okleve let adtak ki, m im a Szent Istvántól II. Gézáig eltelt 140 esztenclú folyamán . III.
Béla korában állandósult a királyi oklevél szerkezete; a korszak okleveleiben szembc·-
sziik6 a francia hat;'1s. A királyi udvarral, illetve a kápolnával álltak kapcsolatban a 12.
század kró nikásai, akik a 11. században elkezdett latin nyehii történeti alkotást foly-
tat Lák saYtt koruk ese m(~nyeinek lejegyzésével. Feltételezések szerint legtöbb 12. szá-
zadi királyunk idején (11. István, II. Géza, s<St talán III. István alatt is) készült krónika,
éppeu ezért félt(intí, hogy a művel 6dést szívüh'}·ének tekintő, kancelláriát tcremt6 III.
Bélának nem akadt történcríré~ja.
Szórv;\nyos aclatok a lovagi kultúra magyarországi térnyeréséró1 tanúskodnak. A
12. század második felében készült Magyarországon vagy magyarországi szerzlí tollá-
bó l egy latin nyeh{i Trója-történet. An onymusról tucUuk, h ogy ö is készíteu egy össze-
állitásLa Trója-mondából. III. Béla korában juthatott el Magyarorsz:ígra a Nagy Sán-
dor-regé ny bizánci \'á ltozata, amelyről már ekkor magyar fordítás készülhetett. A 12.
század ismertette meg Magyarországgal a Roland-m ondát is. A 13. század elejével be-
zárúlag a magyarországi személynevek között a Trója-história szercpWi közül Achilles,
llelt'na, Paris, liector, a Nagy Sándor-mondából Sándor (Alexander), Fülöp, míg a
Roland-mondából O livér és Rolan d nevével találkozunk.
A magyarországi anyagi kultúrában a 11. század \'égén észak-iláliai hatásra jelent
meg a rornanika. Ett61 kezdve egy évszázadon át az építészetben ez a stílus volt a
megfouározó: ezjellemezte a 12. században a második pécsi székeseITT·ház, a második
pannonhalmi apátsági templom építkezését, illetve az els6 esztergomi székesegyház
á tépítését. Ugyancsa k ezek a stílusjegyek mutatkoztak a nernze LSégi monostortcmplo-
mokon (pl. Vésztő, Boldva, Pusztaszer ). 1190 tájfü1 stílusv;iltás következett az eszler-
gomi é pítkezéseken és épületdíszítéseken: a fr;mcia területekró1 érkező m esterek meg-
h onosították a gótikát. Noha féíleg a III. Béla-kori ötvösművészeten er6s nyomot hagytak
a bizánci minták, Bé la élete ulolsó éveiben a magyarországi építészetre a gótika gya-
korolt nagy h atást. Esztergum mellett a Béla által alapított ciszterci monostorokra
jell emző e lsősorban a gót stílus, de az egész országra mégis elscisorban az esztergomi
mühe ly sugározta ki a gót stílust.
 9. A GAZDASÁG, A TELEPÜLÉS
ÉS A TÁRSADALOM A 12. SZÁZADBAN

A GAZDASÁG ÉS A TELEPÜLÉS

Az életmód és a foglalkozási ágak

A m agyarok 12. századi élermódjának legtöbber vitarott híradását az a Freisingi Ottó
püspök hagyta ránk, aki a II. keresztes hadjárat során szem élyesen m egfordul r Magyar-
orsz<igon. Ezt írta: „Mivel a falvakban és h elységekben igen silány, azaz csak nádból,
ri tkán füból és még ritkúbban k6b61 való lakásaik vannak, azért az egész nyári és 6szi
idú alatt sátrakban laknak." 1:H Az. adat teljes egyértehmiséggel nem énelmezhet6. A
sátrak a házak udvarfü1 állha u.ak, de le h ettek a településeken kívül, a m ez6kön is. Az
e lóbhi esetben a melegebb hónapokban a már falvakban álló szíík veremlakásaikból
költözte k volna <Ít a kellenwsehb, szell6sebb sátrakba, az utóbbi értelmezés ese tén
pedig - s Id ris7.i tu<lósítúsa alapján ez látszik valószínlíbbnek - a téli és tavaszi tartóz-
ko dúsi h elyek m{~g mindig csak téli szállások, a nyári szállást a mozgó életmódra utaló
sútrakjelcn terH'.' k. Kfa d olgo t azon ])an bizonyossá tesz Ottó közlése: egyrészt azt, hogy
már nem a sátor volt a magyarok egyetlen lakhelye (amit egyébkénL r f>g{•szeti adatok
is igazolnak) , m <Ísrészt pedig azt, hogy még megYC>l tak sárraik, vagyis n em volt túlságo-
san rá\'o li az az id6, amikor fő tartózkodási h elyük a sátor volt. Ila a nomád életm ód a
maga le~jességéh en m ár nem lé tezett is, de m aradván yai még élh euek a 12. század
kiizepén is. Erre ural klriszi arab földrajzi író 12. század közepére vonatkozó közlése,
ame ly illusztráció Freisingi Ottó általános érvényíi m egfigyeléséh ez. Eszerint a
szerém ségi Nagyolaszi „n agy és szép mezei város ... Sok gazdagság, ke llemes dolog és
hőség találha tó be nne, lakóira azonban leginkább a nomád é le tmócl jellemző. " 1 :t~ A
nomadirnrns háttérbe szoru lását a föl clművel és elterjedése idézte elő . A fö l dművelés
t:·s állattenyésztés együttes j elen létére utalt a bizánci KonszLaminosz Man asszész meg-
állapítása 1173-ba n: „övé dús gyümölcse a szán tón ak és a termőföl dnek, övé a ménest
és guly:ít tápláló mezőnek. Földj e, melyen juhok legelnek, füves és kellem etes, a rét
és n ádas legelí~je kövér és dús."1:; 9
A fölclrn í:íve lés e lte1jedtségét a 12. századi oklevelek lépten-nyomon b izon yí~ják.
Noha kil ~jei'. e tl e ll szá n tóvetőn ek (amtm) n evezett szolgálón épességgel csak viszony-
lag r itkán találkozunk, cle a kenyéradCtsra kötelezett szolgan ép ek, a búzaliszttel adó-
zók, a ke11 yé1·süt6k, a molnárok és malmok gyakori említése aztjelzi: nem csupán a
kissz<ímú arator míívelt földet (a szolgálónépi rendszerben d öntően efféle robotot
te!jesíreu), hanem a természe ti gazdálkodás viszonyai közepette a legkül önfélébb
n épelemek végeztek agrártevékenységet a maguk szükségletére és uruk ellátására.
A földmííw·lés re1:jedésér jelzi az, hogy a 12. században saját lovaikkal szolgáló nép-
elemek, akik a 11. szúzacl m ásodik felében kóborlásra kényszerüléí nomádok lesz[tr-
m ;izotrai \'o ltak,jobbúrn fökl mííves szolgálamkkal tartoztak urukn ak (kaszáltak, ara t-
tak), azaz áLtértck a földművelésre. lv . 1138. évi dömösi oklevélben a méh ész- és
kanász-pásztorokat a ken yer e t adó n épesség közé so rolták, vagyis a pásztorkodás
 A GAZDASÁGÉ.S A TELEPÜ U::s

melle tt földet mlível tek, és terményeikb61 eleget tudtak tenni kenyéradási kötele-
zettségüknek. A földműYel és legfontosabb munkaeszköze az eke és az ökör volt.
l\1livel egy eke von ta túsához rendszeresen 8 ökröt szfonítottak, és széltében ismert{:k
a csoroszlyál, ezért e>zek az adaLOk kötött talaj, füves terület, legeléí fe ltc)résére, in-
tenzív talajmegmunkálásra utalnak. A 2 ökörre l húzott eke bizonyára könnyű eke
(faeke) volt. A fö klm(ívelés tehát mind több területet hódíto tt el az állatten yt'>sztés-
t61, ugyan akkor an nyiban függött től e, hogy az uralkodó műve lési rendszer a vad
lal<0váltás \'olt. Ez aztj ekntette, hogy a megtrágyázot t földet fogt:tk be szán tónak, s
ezt kimerülésig használták, majd minden rend nélkül újabb trágyázou területet vet-
tek mfü·elés alá, m iközben a kimerül t földet új ra a gyep verte fe l. A földmíÍYelés
meghatárnzó ágazatának a gabonatermesztés számított, de terjedt a sz6lőmíívelés
is. A sz616b61 bort készítettek, ami a fert<ÍZŐ kutak és vizek miatt rendszeresen fo-
gyasztott i1al volt a középkorban.
A7. agr ár tev{~ke n ységbe n a 12. század a kiegyenlÍLődés százada. J e l en tőségben a
fi>klmlíYelés az állattenyésztés mellé került. A 12. súzadi bizánci forrúsok- a fölcl-
r;tjzi közelség m iatt - a Szerérnségről 6riztek meg becses tudósításokat. Ioan nész
Kinnamosz a magyarok „saját nevelés(í" lovait említe tte. I dősebb kortársa, Mikh aél
(Mih ály) pátriárka arról ín: „Iladd vesszen a Szerémség, Paionia [Pannónia] legkö-
vérebb fö ldje, a lónt>\•eléí, a folyók ön tözte." Nikétasz Khon iatész szerint a Szerémség
„a hunok [magyarok] földjének legtermékenyebb része, m ely lón evclö' síkságokb
lapul ". 1 '° Ezek az adaLok azt bizon yí0ák, h ogy a sík vidékeken még a 12. század
közepén is nagy szárnb<.m tartottak lovakat. Nem véletlen, hogy Idriszi éppen egy
szerémségi sík vicl{·ki várns, I\'agyolaszi kapcsán szólt a magyarok nomád éleunócijá-
ról (a mi azonban m<'i r nem tiszta nomád, han em félig le te lepült é letmód lehetett).
Forrúsadatok h~ján nem m inden síksági területrúl Lucijuk ezt b izonyítani, de pl. a II.
keresztes hacijárat során a Dunántúlon átvonult O<lo de Deogilónak is feltlínt a
legeWk sokaság-.1: „Ez a föld - írja - annyira dús takarrnányb<m , hogy, mint mond-
1 1
ják, ill voltak Julius Caesar I egelői. " ~ A.z állattartáson belül háuérbe szorult a no-
múdjell egű r idegtartás, és el6retört az istállózó áll attenyésztés. Igaz, gyakran szere-
peltek az oklevelekben szelídítetlen lovak, feltűnfíen magas egyes birtokokon a ju-
hok szám a, ezek a tények ridegtartásra u talnak, de ugyanakkor megszaporodtak az
istállókra, hod;í.lyo kra, aklokra hivatkozó adato k, s csak elvétve le hetett kifejezetten
állattartó préclim not 1alálni; a prédiumok többségében a fö lclnnívelés e lérte vagy
túlszárnyalta az állatten yésztés j e l entőségé l. A 12. századi végrendeletek re ndszere-
sen ki tértek az állatállomúnyra, ami jelzi ennek fontosságát. Az álla Lállomány össze-
tételére részin t oklcYeks adatok, részint állatcsontleleLek utalnak.
Az l 067-12!)0 kúr.ötti idéíre vonatkozóan 118 prédiumra kit e1jedő vizsgálat szerint
3:1 prédimnon lege>ltek nyáj ak (\'iszont G3 prédiwn on említettek ekét, ekefogaLot vagy
szántó szolgákat), de mindössze 4 prédium volt kifejezelten állauartó gazdasúgnak
m in6síth et6. A prédiumokon 6n - jobbára szelídítetlen - lovat, 560 ökröt, 50 tehe-
net, 1220 disznót, 5605 juhot és 100 marhát lehetett a közel 200 év alatt találni . Az
ökrök magas száma a földmlívelés térh ódításával kapcsolatos, \'Íszo1;t a juhok és a
lovak nagy mennyis(:ge még a ri degtartás er{)s p ozícióira utal. A kora Arpád-kori lel6-
helyeken a cson tan yagban a szarvasmarha részesedése közel 32%-os, a lóé 20,5%-os, a
juhé és kecskéé 14,5%-os, a sertésé ped\g csaknem 17%-os. Szerény mér tékben ugyan,
de a tyúk csomleletei is minden kora Arpád-kori lel6helyen megtalálhatók, gyakran
akadtak a régészek ku tya-, elvétve macskacsontokra. Az ország egyes \'iclékein az átlag-
tól jelent6sen e ltérő értékek figyelhetők meg. A lelc>helyek tóbbségén a megte>lepe-
 IH(i 9. A (:,\ZDAS..\<:, .\ n:r.EPÜÜ:S f:s A 1~.\RSADALOl\f A 12. SZÁZADBAN

dett életmódot feltt':telez() szar\'asrnarh a és ser tés csomaránya az összes cson tállomá-
~1yon b~ lül abszolút többséget, 51-58%-ot rett ki. A nomád é leunód jellegzetes állata-
mak, a JUhnak (kecskének) és a lónak az aránya csak 30-3!"í % körül mozog·, de pl. a
tiszántúli Kardoskúton a kétféle életmódra utaló állatcson tok ar;\nya 46:43,%.

A kézműves szolgáltatások, a kereskedelem

A 12. században tovább folytatódott a kézműves szolgáltatásra körelezeu népelemek
kíemelkec!Pse a szolgák té>megébó1. Kiváltságuk annyitjelentett, hoITT' n e m voltak uruk
által bármiféle szolgálatra kényszerithet6k , h anem Joglalkozásuknak" megfelelő kéz-
tnlIYes szolgálatot te!jesítettek. Csa ládjukat ellátták, éppen ezért még nem tekinthe-
tó1.:. az agráne,·ékenységt61 e lszakadt iparosoknak. Mint szolgálónépek uruk igén yeit
elégítették ki, pl. a clümösi egyh áz esztergályosai két fal uban éltek, évenként két alka-
lommal 500-500 tálat adtak a prépostnak. Margit asszony 4 sz6nycgszÖ\'ŐL adományo-
zott a csatári monostornak. A földesurak kézműves szolgáikat gyakran egyazon tele-
pülésre összpontosították, amely o lykor neYében is uralL erre. A dömösi egyház
sósz<illítl>i a Maros merni S<~t i (kés6bb S<~jtény) faluban laktak, amely névben a só régi
magyar sajt neve {írződött meg. A Zala megyei Csal.áron, amelyet fegy\'erkészítö szol-
gálónépeir6 1 n eve7.tt•k el, a n évadó csat{rrok m(íhelyét a régészeti kutat.ás feltárt.a.
1192-bcn oklevél em lítette a bácsi vár halászainak földjét, amely n éhány évtized m úl-
t;ín Hal<\szi elnevezéssel bukkan t fel. Néh ány foglalkozás és meghatározott szolg;íló-
népek esetében azonban már a 12. században feltételezhető, hogy végbement a kéz-
múipari és az agrártevékt"nység szétválása, vagyis ezek a szolgálónépek kizárólag ipari
tevékenységgel foglalkoztak. Elsé:ísorban a királyi udvar számára dolgozó iparosok,
mindenekeliítt az ÖtYösök lehettek ilyenek. Ill. Béla Esztergomban királyi ötvösm ű­
helyt alapított az ndYar szükségleteinek ellátására.
A társad almi mtmk;unegosztás el6rehaJadására utal a kü l- és belkereskedelem frj-
l<ídése, szerepe. A leYantei kereskedelmi ú t (amelynek egyik végpon~a a Földközi-
tcnger keleti partvidé ke volt) egyik ága Magyarországon h aladt át. Tudelai Benjámin
zsidú utazó az 1 IGO-as években Kon stantinápolyban mag·yar kereskedé>kkel találko-
zotl. A bizánci császárvárosból északra veze t6 út f6bb állomásain, Plovclivban és
Barancshan a magyar kereske<léíknek telephelyeik voltak. A hdkereske<lelemrt>J a 12.
század közepén Mag-yarorsúgról író arab utazók tájékoztaU1ak. Idriszi szerint B:tcs
v:1rosáha11 sok a gabona, min<lig alacsonyak az árak. Abu Hamidnak az áll atok és állati
eredetű termékek (pl. a méz) ked\'ez6 ára tűnt fel. A dömösi prépost helembai halá-
szainak azt írta e l6, hogy a köteles m ennyiséget kedvez6tlen fogás esetén is be kelle tt
szolgáltatniuk, vagyis a halat - az egyház sz{m1ára oly fontos böjti eledelt - piacról
ke lle tt pótolniuk. A clömüsi egyház szolgái ÚITT' tettek eleget sóbeaclási kötelezettsé-
güknek, hogy ahol nem folyt sótermelés, otl kereskedelmi forgalomból szerezték be a
sór. A sókereskeclelm et már ekkor részint az egyház tartotta kezében.
Az igazgatási központok (ispáni, püspöki székhelyek) mellettjó fölclr~jzi fekvésü
helyeken is voltak vásárok. Arad megyében már 1138-ban említették Szombatvásárút,
amely nyih·án szombati napon tartott piacairól kapta nevét. Baranyában 11 77-bcn
Szerdahely bukkant fel. A száza<l fol yamán megszűnt a király - Freisingi Ottó által
még rn egcsocl;fü - kizárólagos tulajdona a vámok és a vásárok fele tt. Megjelentek a
magánbir tokosok kezén l evő vásárok (pl. Bácsban Mihályvásárhcly, Bo<lrogban
Csemény\'ásár). II. ( ;éza király 11 48-ban a Buda melleui Gézavására vfonját a budai
eITT'háznak adományozta. A kereskedelmi LeYékenységet akadályozta a 12. szúzadi
 A GAZDAS.\C ÉS A TELEPÜÜ:S 187

magyar pénzek értéktelensége. A királyok rendszeresen rontották a p énz értékét, bár

numizmatikai-r(:~észeti adatokkal nem lehet igazolni az évenkénti pénzkibocsútás gya-
korlatát. ( ( ;sak az uralkodó nevével jelzert Yerete ket figyelembe véve Kálmán 20 é-ves
országlása alatt 8, II. IstYán 15 és II. Béla 10 éYe alatt mind össze 4-4 ve re tte l, azaz
kibocsátással számolhatunk.) A 12. századi külföldi le letekbe n magyar pénzekkel n em
találkozunk, s6t II. Gézátó.I kezdve a vere tlen ezüst vált igazi énékpénzzé, s mcgkez-
clődöt l a külföldi pénzek fizetési eszközként való felhasználása a magyar belkereske-
delemben.

A szórt birtokrendszer, a prédium, a falu

A 11. században kialakult birtokszervezet a 12. században megszilárdu lt. Becsült adat
szerint a 12. század végén a világiak az ország területének 15, az egyháziak 10%-át
tartották a kezükben, a többi szinte kizárólag a királyé volt. A b irtoklás Ít"udál isjelk-
gét nem von ta kétségbe a közös falusi földtulajdon (a földközösség) , amely kis terii-
letre tei:jecl t ki. A királyi birtokadományozások következtében a bi rtokszervezet szón-
tá vált. A 12. század ~O-as éveiben alapított aradi prépostság birtokai ugyan zömmel a
székhely, Arad környékén, Arad, Temes, Zaránd és Bih ar mei.,'Yékben feküdt<-'k, de
birtokol t az egyház Erdélyben és a Dun ántúlon is. A pannonhalmi apáts~tg 12?.8 ki>rü-
li összeírásában a monostor 91 b irtoka 10 megyében széttagoltan feküd t. A szórt bir-
tokszervezet szabta meg egy-egy falu határának \'agy egy egészen kis terüle tn ek a ké-
pét is. A dömösi prépostságnak 1138-ban 5 halastava \'Olt, d e 3-ban csak mint részbir-
tokos szert"pelt itL hol egyházi, hol világi birtokossal kelle tt osztoznia a tu lajdortjog-
b <uL Az aradi egyh (tz Sáros fah~j;\ban a prépostság 5 szolgacsaládjának a földje közös
volt a faluheliekkel, és még hih ari várelem ek is éltek ott.
A szórt birtokrendszer a magyarázata annak, hogy a 12. században eltcrjed6 és
uralkodt)\'ú váló prédiumos gazclfükoclás (vagyis a robotoltató földesúri m ez6gazdasá-
gi „üzem") viszonylag kis egységekből á llt. Egy-egy prédiumra általában 3 szolgacsaJád
jutott. A prédiumon egymás m ellett élt a ház és föld nélküli, házasságkötésh61 kizárt
szolga, aki helyzeté t tekintve igen közel állL az an tik rabszolgáh oz, s aki mindenféle
feladat ellátására, els6sorban munkajárad ékra (robotra) volt kötelezve, valamint a
házzal és földdel rendelkcz6 szolga, aki ugyan ura földjét használta, de már e lsősor­
b<m s~ját tennésével, \'agyis terrnékjáradékkal adózott. A prédium azonban nem egy-
szerűen tenne l ő-„üzem ", gazdasági munkaszervezet, h an em egyre inkább telepü lés
is. Amin t a pd :diumon megjelentek a h ázas-földes szolgúk, amint felépültek az udvar-
h áz (curiavagy curti.1) körül a háza k, a prédium faluvá kezd e tt yálni .
A 12. században (és még hosszú évszázadokon át) Magyarország alapvető települési
egysége a falu volt. A faluhálózat az ország belső területein sűrűbbé váll, a peremvidé-
keken (a magas h egyek övezte folyóvölgyekben, domboldalakon) pedig kezde tt elter-
jedni. A 12. század folyam án a településhálózat szinte az egész Kárpát-medencét á t-
(ogta már, mindössze n éhán y olyan régió volt, amely még betelepítökre vúrt (északon
Arva, északkeleten Márarn;,u-os, keleten a Barcasúg stb.) . A régészeti ásatások megálla-
pítása szerin t a 12- 13. században egy átlagos falu nép essége 20-40 háznépet, családot
(mam1:0) foglalt magába, ami - átlagban 5 fős családnagysággal számolya- 100- 200 fös
n épességnek felelt meg. Az írott források tanúsága alapján a háztartások falvankénti
átlaga a 11. századi 3fJ-ról 21-re esett vissza. Ez a 11. században 180, a 12. században
105 ffís fal ulél.<;zámo tjelentett. A háztartások (családok) számának falvankénti csök-
kenése azzal függött össze, hogy a nagy határral rendelkező falvak id6vel felbomlot-
188 9. ,\ G.\ZD.\SAG. A TEU::PÜLÉS ÉS A TARSADALO!vl :\ 12. SZÁZADB.\N

tak, né r t siírfíhbé vált a faluhálózat. A tiszántúli Hortobágy prédiumon a 1 L század

m;"tsodik felében 170 család , azaz 850 fő élt, vagyis a kor viszon yai szerint óriástelepü-
lés m it, de fdbornlásával számos kisebb falu alakult ki.
A falvakat a 12. században kiirülhatárolták, árkokkal kerítették. A falvak nagy terü-
leten feküdtek, ahol ezt a terepadottságok lehe16vé tették. H osszúságuk 150-600,
szélessí·gük 60-400 m között ingadozott. A falvak küls6 képe rendezetlen volt: a há-
zak ötlc:'tszeríí elhelyezésben, o lykor nagy távolságra (esetenként 100 m-re) álltak egy-
nüstúl. A házak közötti tágas tereket gazdasági épületek (istállók) tóltötték ki (nyári,
éíszi hónapokbm1 a sátrat is itt állítouák fel). Még az Alföldön is ismerünk azonban
szorosan egymás mellé épített házakból álló falu t. A falvaknak csak egy kis r észében
t'nwlkeclett templom. Ott a templomkertbe (cinterembe) temetkeztek, templom hí-
ján a falu tcm etíije a település közvetlen közelében terült cl. A mai napig nincs meg-
nyugtató magyar~zat arra, hogy a régészeti ásatások és terepb~járások miért tudtak
lényegesen tühb Arpád-kori falut kimutatni, mint ahányról <}Z írott forrásoklnm emlí-
tés maradt. Mindenesetre a régészet azzal számol, hogy az Arpád-korban, föleg a vé-
gén a falrnk már igen sűrűn, 1,5-3 km-es távolságban feküdtek egymástól.

Az idegen etnikumok, a városok

Az új falvak li:;trehozásában a be l ső migráció (elvándorlás), valamint az idegen etni-
kumok l\ Iagyarországra kerülése egyarfü1t szerepet játszott. A honfoglalástól kezelve
sz<'unos idegen népelem élt a Kárpát-medence területén: szlávok, bolgár-törökök ( 0110-
i.,rurok), avarok, összefoglalóan kavarnak monrlott különféle török (volgai bolgár, sz(·-
kely) és ir;tni nyelvű (káliz) népek, a kalandozáso k korában fogolykén t behurcolt
német, o lasz, francia, g-örög <~jkú népesség. A 11. századhan nyugatról németek, vallo-
nok, o laszok, csehek, ke letr61 besenyéík, úzok (torkok) jöttek. H orvátország, Dalmá-
cia ös Bosznia megh úclításával tovább n6tt az idegen eulikumok száma: h orvátok,
dalmátok, bosnyákok, szerbek kerültek magyar uralom alá. A 12. száz..<d lcgjelentéS-
sebb magyarországi uépmozgása a vallonok, o laszok, ílamandok és n émetek beván-
dorlása mit, akik a súlyosbodó nyugat-európai terhek el6 1 menekültek a kedvezlSbb
\'iszonyokat kínáló Magyarországra. A latin nyelvet beszélő (olasz és vallon) népek-
me-k bevánclorlása az egész 12. század folyamán tartott. Egyik települési központjuk a
Szerérnség volt, ahol fölrlrajzí névanyag, Nagyolaszi (Franca villa), Fruska nora (ere-
deti jelentése 'Olaszi-hegy') őriZle meg_emléküket. A hagyom{my szerintNam•olaszihan
m ilánói menekültek telepedtek m eg. Eszakon a Szepességbe vallonok kerü ltek, amint
ezt Szepesolaszi német neve (Wallenctorf) mut.:'ltja. A germán ~jkú népelemek (né-
metek, vagyis szászok és sv;ibok, továbbá flan ~lriai fbmanrlok) II. Géza kor ában Er-
dély díJi részén, Szd w n környékén, továbbá Eszak-Erdélyben Beszterce és Radna vi-
dékén, valamint Ahaítj megyében és talán a Szepességben leltek ()(thonra. Többsé-
gük paraszti vagy kézműves-fogl alkozást űzött, fe ltehetíí, hogy a radna i ezüstbányát
németek művelték. agy szerepe vol t a nyugatról érkezett eu1ikumokn ak (elsősor­
ban a vallonoknak) a magyarországi városiasodásban.
A 12. századi magyar városok még nem voltak igazi városok, vagyis jobbára nem
kézrnfivcsek és kereskecléík lakták. Abu Hamid szerint Magyarországnak a 12. század
közepén 78 városa volt, mindegyik rendelkezett erődítménnyel, körzettel (kerüle t-
tel ) , falvakkal. Az arab utazó bizonyosan az igazgatási központokat, els6sorban a váris-
pánsági székhelyeket tekintette városnak. A 12. században m ég valóban csak ezek
mutattak Yárosias jegyeket. Itt é lt olyan, igazgatással foglalkozó népesség, amelyet el
 A GAZDASAG lS A T ELEPÜ Ü :s 189

kellett l:un i é le lmiszerrel és kézműipari terméke kkel, ne m véletlen, hogyvásárokaL is

tartottak itt. Ictriszi rendre e székhelyek (B;tcs, Sopron, Csongrád) vásárait emelte ki.
A .12. századi m agyarországi vár.osfejléídés élén a királyi székvárosok, Esztergom és
Székesfehérvár. álltak. EszLergomban országos méretű árucsere alakulL ki, ráa<lásul a
külföldi kereskedéíkre megáfü~pítoLL út.kényszer miatt a n em ze tközi kereskedelem köz-
pontja lett l\1agyarorsz:1gon. A.rumegállítójoggal rendelkezett. A 12. században csak
itt vertek pénzt, valamint pénzváltó is működött a városban. Eszlergomban kereske-
delemmel foglalkozó vallonok telepedtek meg.
SzékesfehérYár fon Los u tak csomópontjában feküdt. A legrégibb magyar Yárosi ki-
váltságol a fehérvári jog Lestesítette m eg. Erede tileg a fehérvári la tinok n yerték el ezL,
eg)' fr ltt•\•és szerint ralán III. Istvántól. Kiváltságuk 4 területre te1:jedt ki: szabadon
választhatt<'ik bír<u ukal c'.·s 12 esküdtjüket, bír<'tjuk minden ügyben illetékes vo lt, más
vendégek szabadon telcpedheLtek közéjük, Yégül pedig - ez utal a Yallonok kere::;ke-
cl6 fogla lkozására - men resül tek a vámfizetés alól az országon belül és az országhat:.'t-
roknál. Fehérvár péld(tja azért is tanulságos, mert vúrosi fejló'dése a várfalakon kívül,
a vár alján indult el, tehát térben elkülönít'>'e a várban székel{) igazga_tási közp onttól.
A 12. század végén Esztergom és SzékesfehérYár m ellé felzárkózott Ohuda is, amely
sem várispán sági vagy püspökségi központ n em voll, számottevő latin-vallon külváros-
sal sem rendelkezett, viszon t fon Los szárazföldi és vízi utak metszéspon~j áhan feküdt,
felemelkedése te hát kereskede lmi szempontoknak \'Olt köszönhe t6.

rvfagyarországlélekszárna
A 12. század végi ~fagyarország n épességszámának m egbízható meghatározás;1ra nincs
lch e t6ség. Már korábban szó volt róla, hogy a honfog laló magyarok létszám ára \'Onat-
kozó becslések is milyen szélt-s határok között, 100 ezert6l 400 ezer f6ig m ozogtak.
Pedig ennek megállapításához Legalább annyi_támpon t rende lkezésre állt, hogy a
mag)·arok ffínöke 20 ezer lovassal vonul t ki. Az Arpád-kor kés6bbi id őszakaszára még
ilyen , összefoglaló jelleglí adat sincs, ami hallatlan mértékben megneh ezíli az állás-
foglalásl. Nem kis m értékben befolyásolja az eredményt az, hogy a honfoglalás kori
népességszámot a legalsó \'agy a legmagasabb é rtékhatáron állapította-e meg a kuta-
tó. Törté ntek kísérletek a III. Bé la-kori jövedelem-összeírás d emográfiai szempontú
hasznosüására is, de t>nnek eredménye szerfelett problematikus. Bár sok bizony1aJan-
S<í.gi Lén yezöl hordoznak, mégis inkább azok az okleveles adatok haszn álhatók fe l a
népességszám rekonstruálásához, amelyek egy-egy prédium h ázu ép számát ar!ják m eg.
A préclium hozzávet6leges terüleLének (kizárólag becsléssel Lörtén6) m egállapítása
ut.<í.11 mód nyílik a préclium n é psűrííségének a m eghatározására. Most mfo- „csak" azt
kell e ldüntcni , hogy az így nyert érték egy becsült országos n é psfüüségi ~ttlagtól mer-
refelé és milyen mértékben tér e l. Mivel a műYel et több pon~jfo1jut n agy szerephez a
becslés, a \'égeredrnény is rneglehetösen hipotetikus érvén yü lehet. Az l 138-122g
köziitti idól1e n 10 prédium (illetve lerület) n éps1In'.íségi értékének két szélsc> hat{tra
IG,!), illetve 3,5 f6/ km 2 . Ennek átlagával, azaz 8-10 fö/ km2-rel számoh·a s ezt az ország
220 ezer km~-nyi lakott terüle tére vetítve Magyarország népességek.ént a 12. sz;ízad
végén 1,8-2,2 (azaz kereke n 2) millió f(j adódoll. Az u tolsó idéíkig ez számÍLOll ált:ilá-
nosan elfogaclotl frté knek.
l<:rnwk a szúmíLási módozatnak azonban a fem t>mlíte tteken rúl is több bizonyta-
lansági téuyez(~j e ' 'an. A vizsgálatba bevont ad a tok a fejlődésben élen járó egyházi
birtokokról, illet"\'t' a szintén j ó l szervezett világi magánbirtokokrúl származnak. Eze-
1!)() !l. 1\ ( :AZ[)i\S,\.( ;, A TELEPÜ LÍ<:S l;:s A TÁRSADAI .OM A l 2. sz..\z.WBAN
ken nagyfokú né'. pesség koncentráció figyelhet<> meg, mive l a prédiumhan tesLel
ö ltú gazdasági rt>nd különhiiz6 jogállású és eredetű embereket telepített egyazon
prédiumra. Tm~'.ibbi torzító tényez6, hogy a vizsgála tba bevont prédiumok túln yo-
mú rt'>sze foldmifres és/ Yagy kézműves szolgáltatásra kötelezett „üzem ".A 10 prédium
~iizéitt egyetlen állattenyészt6 prédiurn szerepel, e n n ek népsűriisége 3,5 fó'/km 2 .
lljahb hiba fo rrása, hogy a dönt6en dunántúli adatokat n e m lehet országos átlag-
nak m egtenni. Egy, hitelre számottar tó vizsgálatnak a dunántúli föl dműves-kézmű­
''es prédiumok melle tt a Duna vonalától keletre elterülő vidékek, a kis magángazda-
ságok pri·diumai, továbbá a prédimnok me llett n agy számban lé tező - és kevésbé
koncentrált n(:pess(:get magukba foglaló - falvak adatait (vagy ilyen e k hiján a r~~uk
vonatkozó becslt>seket) is figyelembe kell vennie. Nyilváiwalú, hogy az országos n {:p-
síírűségi átlagnak m eg kell haladnia az állauen yésztő prédiumra adódott 3,5 fő/
km~-t , de messze t>lmaracthatott egy 8-10 f6/ km 2-es átlagtól. T öbb más Lényezőre
(át lagos Calunagyúg, n épességnövekedési ráta, betelepülések stb.) tek.intettel egy
t\jabb vizsgálat és becslt'>s credrnényekén l I 200 táján 5 f6/ km 2-es népsűriíst>gi átlag
lát sz ik a legelfogaclhatóhbnak. Eszerin t Magyarország 220 ezer krn 2-en élő népessé-
ge 1,1 mi ll ió f6t tehetett ki. Ez azt jelenti, h ogy a honfoglalás óta eltelt 300 év alatt
_a kárpát-medencei lakosságszám megháromszorozódott , ille tve megn égyszereződött.
Ehhez az ért ékhez a zaklatottabb 10. és 1 L század ULán a sokkal békésebb periódust
j e lcntc'i 12. század viszon yai is nagyban hozájárultak.

A TÁRSADALOM

Az alávetettek általános jellemzői

Amíg a 11. szúzadban a mam·ar társadalom alapve tő választóvonala a szabact és a szo l-
ga köziitt h úzódol(, addig a l 2. századb<m a vagyoni viszonyok és enn ek kapcsán a
társadaJm i termelésben e lfoglalt helyzet vált a legfontosabb rendezőekYé. Elvétve még
a I 2. században is akadt példa a szabad és a szolga közötti ha tár áthágh ata tlanságú-
nak hi rdetésére. A-1. 1138. éYi dömösi oklevél szerint esküt te ttek arra, hogy a „pré-
postok kiizü l •gy se merészeUen valakit a szolgák közül a szabadok sorába vagy a
szabadok küzül a szolgák csopor tjába áttenni". 142 Ezzel szemben a 12. századi adatok
rn eggy6z6en bizonyítják, hogy a szabad és a szolga közti határvonalat nem tekintet-
ték áthághatatlannak. Gyakran olvash atunk szo lgafelszabadításokról, amelyeknek
e redménye képp en a szolgából leggyakrabban kötött szabad lett, vagyis szolgaijog-
álJapotának meg tartásával korlátozott szabadságban részesülL, de arra is akadt pél-
da, h ogy a szabadsággal megadományozott kikerült a szolgai jogállapotból, és a köz-
szabadság birtokába jutott.
A 12. századi a lávetett népesség igen bonyo lu lt struktúrát alkot. Gazdasági vonat-
kozásba n kt~l nagy csoportja kül öníthető e l: a telj esen nin cstelen , valamint a cse-
ké ly „vagyonnal" (házzal, fö lddel - az úr fölc~jéve l - vagy mindkettővel) rende lkezéS
népelem. A vagyontalanok ház körüli szolgála tot teljesíte tte k, a földesúr prédiumán
robotoltak, általában mindenfé le szolgálatra köt el ezh e tők voltak. A h ázzal és föld-
del renclelkezéík száma fokozatosan nőtt, ők termékjáradékkal, vagyis fölcljü k ter-
m ékfeleslegével (saját munkaeszköz esetén 50%-kal, az úr m unkaeszköze esetén
67%-kaJ) adóztak uruknak. J ogi szempontból még tarkább volt a kép. A teljes jog-
fosztottság és a teljes szabad ság között számos átmeneti állapot m egtalálható. A leg-
 A TARSAD/\LOM 19 1

rosszabb helyzetben a beszél{) szerszámnak tekintett, az önál ló családalap ítás khe-

tc'íség{·béíl is ki 7.<Í rl szo lgák voltak, míg a legjobb h e lyzetben a teljes szab adságo t (•lw-
z<í ho.1pt•sek vagy a szúzad Yége !'elé fe ltűn6 johhágyok. A szabadok túborán belül a
legn épesebb csoportot a kötötl szabadok alkották, akik u cm re ndelkeztek u gyan
maradéktalanu l a közszabadság vala.me nn yi ismérvével, de a szolgákhoz képest ki-
cmelkccl{í jogállásuk voll.
Az alávete tt népesség megoszlására j ó sralisztika i összcgzc."·sek á llna k rendelkezé-
sünkre az 1OG?- 1250 közti idóöől. Ez ala u a csakn em két évszázad alan 118
p récliumo n ( íölcksúri rohotoltató „üzemben") 1286 olyan szemé ly szerepelt a for-
dsokban, akike t az alávetettek közé lehetett sorolni. Ebből a n épesség mintegy 45%-a
egyén e hmíen zolga (srrv w , andlla slb.) néven szerepelt, további J 8%-a a szolgai
állapotból éppen ki lép<>, felszaba<lítou, de a szolgai á llapoLLól messze nem juto ll
népesség<'t foglalt magába (libertus, liberlinus), vagyis a p rédium szolgáltatónépessé-
gé n ek csaknem kéth;u·mada szolga vagy szolgai á!Japothoz közeli embervolt. To\'áb-
h i '.lli%-ró l, akiket a házn ép (mansio, mansus) megje löléssel vagy „foglalkozásu kra",
szolgá latukra u taló e lne\'ezéssel (udYarnok, szántó) illettek, Sí'.intén feltehet<>, hogy
l {~nycgé ben szolgai sLá tusúnak min6síth ctc>k. A p rédiumokon tehát minden 10 em-
lwr kiiziil ~)szol ga vagy szolga állapo tú volt, s a n épess t~gn e k csak tizedét teuék ki a
kúLí'6 khen jobbágynak, lóval swlgálónak nevezett , személyükbe n szabad (lihn) ele-
m ek. J\ILís k(' pet muta tott a falvakban (villa) é l{) né pesség társadalmi összetétele. A
jc lz<'ll id()ha túrok kiiziltt 106 faluban 2447 lakos szerepc:-ILa forrásokb an. Ezeknek
mindiissze 9 %-a SP1<111s és 13%-a librrtinus, ugya nakkor a vitat hatatlanu l szabad ele-
mek Uo hb;igyok {·s ló\'al szolgálók) arúnya meghaladta a 25%-ot. (A prédium <.":s a
fitlu 1ársacla lmi óssszetételén ek eltérő volta megerősíti azt a-fe m ehb a demo!-,>Táfiai
hclrzc· t Y;í.zolásán;íl érintell - felfogást, hogy nem szabad a prédium népességét or-
szágos etalomi:t tenni.)

A birtoktípusonként eltérő alávetett népelemek

Az e!-,')'es hinoktípusokon megjel enő n épelemek termi nológi;ija azt tükrözte, hog)' a
12. században nem lé tezik egységes alávetell n épesség. A világi magfö1birtoko11 az
ah\wtett népelcmeketjogállásuk szerin t nevnték el. Ezért a leggyakrabban a srn111s,
librrtúms 6s libPr e lnevezésekkel találkozunk. A prédium termelése a szolgák mun ka-
crejfre épült, cle a Lermelés mértéke a birtoknagyságtól függött. A nagybirtok n em
kizárólag szolgúkra alapozta a prédium mtívelését, míg a kis vagyonnal rende lkez{í
urak húzi gazdas;'igát dönt6en 6k művel!ék. A l J. században a s1>rvwokaL magyarul
ín ekn ek híná k (e szó az íru~~ szóban maradL fenn), 1m~jd a szláv eredetű szolga n éwel
kezdték j elölni ó"ket, amely már 1177-ben clc>forclulLsulga formában. A libertiniis szin-
té n szolgajogállfü;ú népelem volt, viszonl a munkaj árad ék me llett, mivel önálló gaz-
da ága, h:tza, á llatállománya volt, term é~áradékkal és lovas-foga1os szolgálattal is
adózolt. A librrtin11s magyar neve a nyelvünkből kikopott uhug, 1theg (kiejtn~ ühegy)
volt. A világi birtok csekély számú libaje nem vetL részt a prérlium művelésében,
tc:-rmékjúraclékot fi zetelt, valamint kézműves-, ka tonai, birtok.igazgató szolgálattal
tartozo tt ur:Uiak.
Az egyh;\zi birtok al áYe tel~ei t legtöbbször n e m jogállás. hm1em szolgálat szerint
nevezték meg. Az egyházi birtokon lényegében ismeretlen volt a teljes szabadság (az
egyh ázi földesúr szabarljai legfeljebb kötö u szabadsággal rendelkezó" elemek lcl~c~- ,~
tck), \'iszon1 a jogfosztottság m értéke sem érte el a világi servusét. Az egyházi al~vt'tet- "~!)'.
•.; \
{ > T' .-·:
-: !.'J. : • •• ,,
1. •'
„ „ ... . v.
\
192 ~).A (;,o\ZDASÁC, A TEI.EPü r.f:s i::s A TÁRSA.DAi.OM A 12. S7„\ZADBAN

1ek legfelslíhh ré tegét a minister; liber; iobagio n evet viselő kö tött szabado k képezték.
Terrn élsj;íraclékkal adóztak, de o lyko r még kisebb munk<tjáradék is ter helte őke t. Köz-
bü ls(í h elyell állrak az ipari szolgáltatásokra kötelezettek, akiknek az egyh áz ,,foglalko-
zásuknak" m egfrle l(í szolgáltatást írt ellí. A:L. egyh úzi birtokon a legrosszabb h elyzet-
lwn a szántók c~s a szől ősök voltak, pl. a 12. szúzad közepi bakonybé li összeírás szerint
a m onos1or aralor és vinitor n ép essége csak egymás között házasod hatott. A leg"több
robotta l éík tartoztak, dc önálló gazdasággal is rendelkeztek. A7. egyházi birtokon fr l-
fellmkkanó servus a világi bir tok l·iberlinus kategóri~tján ak felelt meg. Legkorábban a
legin kább szórtn ak számító egyházi birto k tért át a munkajárad ékról a termékjára-
d ékra (ami hallatlanul megnövelte a fuvarozási terh eke t), továbbá a précliurngazdaság
fe1adásfrval az alávetett népek önálló kisgazdaságain folytaLOtt term e lésre.
A ké tfö le kirfüyi birtok szervezete n él(í alávetettek he lyzete e ltért egymástól. Az
udvar i szer veze tben a meghatározó elem a szolga jogállású udvarnok volt. A 12. szá-
zadban a magrar kirá lyok u dvarnokokat és udvarno kfök leket adom án yoztak el. Az
mharnokok \'iszont görcsösen rdgaszkodtak a királyi birtokszer vezethez, m ivel o tt több
lehe tlíségük volt az emelkedésre, mint az egyházi és a világi magánbirtokon. Mivel a
12. század ,·égén a kívánatosn ál már több udvarnok bitorolta a szabadságot, ezérL III.
Bi·la 'yugat-Magy<u-országon h ozzákezdelt a szabad udvarnokok lctjstromozásához.
Sokka 1óvatosabban bántak a magyar uralkod ók, m ár ami az eladom ányozást illette, a
királyi Yárbirtokkal és ann ak népeivel. Enn ek oka abban rejlett, hogy a várszervezet
elslísorban katonai feladatokat látott el. Számos, várnép hez tartozó alávetet111ek (akik
latinul rivis, riviüs, majd caslrensis néven szerepeltek az oklevelekben ) III. István király
kötött vagy te\jes szabadságot ado m ányozo tt. Egy Far kas n evlí embert a várn épi köte-
lékhlíl kivéve o lyan kiváltsággal ruházott fel, h ogy szabadon és bizto nságbm1 ott szol-
gálhat<llt, ahol csak akan, slít m ég némi ingatlannal is megadom ányozta . Ez utóbb i
példa szintén arra h í,ja fel a figyelmet, hogy bár a 12. századra már kialakult a vagyon i
szempon tok alapj<ín körvonalazódó alávete tt réteg, de áth ágh atatlan határok nem
voltak az egyes túrsada lrni csop ortok között.
I [ason lóan össze lett képet rnutat{>tt a kétféle királyi birtokúpuson éllí alávetett né-
pesség ( uclrnrnokok és várnépek) e löljáróinak helyzete és sorsa. Az. u dvarnok-comese k
és ud\'arn ok-l'l'ntu.riúk, valami nt a vá1:johbágyok kö tiill liberek voltak, \'agyis nem ren-
de lkezte k a közszabaclsággal, viszont a királyi bir tokszerveze then betöltö tt szerepük
kiemelte tík.et a többi kötött Liber közül, ráadásul a vá1jobbágyok gazdaságilag kevésbé
függtek a királ)i birtoktól. A:;, udvarnokok elöljárói azonban a magánkézre került
ud varnokok sorsában osztoztak, a királyok őket is e laclon~ányoz ták , s a korábbi kivált-
ságos helyzetük e llen ére az aláve tettek közé olvad tak. Altalában más sorsuk mit a
v<"ujohbágyokn ak. Felscí r étegük a szen t királyra (Istvánra) vezette vissza kiváltságát,
míg a vá rnépi állapotból vá1jobbággyá vállak mint kiemelt (exemptus) várjobbágyok
fordultak eléí. A vái:jobbágyokat kiYáltságuk eredete, régis('.ge ugyan két csoportra osz-
to lla, de a m ajdani köznemességhe való betagozódás szempon~jábú l mégsem ennek
vol t megh atározó szerepe , han em annak, hogy sikerült-e földe t kihasítaniuk a várbir-
tokból, kie mclésükkel együtt kap tak-e föl d tu l<~j d o n t az uralkodótól. Akik S<~át földdel
ren d elkeztek, azok a földesurak közé emelkedte k annak e llen ére, hogy eredetileg
kötött libt>rek Yoltak.
 A TARSADAI.O~I 19'.l

A közszabadok
A valóságos közszabadokról a 12. században csak meglehetéísen gyér ismereteink van-
nak. McgkLi l éinhéizte~ük tó'lük a kötött libr1ekct (az egyház, a király szahacijait, a ,·ár-
jobhágyokat sth.), akik n em tartoztak köz~jük. A kötött librrek az uraikhoz ftíz6d6
szálakat nem vághauák el, szabadságuk az adott bir to ktipuson belül ér\'énycsült, ott
jelen tetl rango t. A közszabadsúg legfontosabb mutat<~ja az aranyszabadság (plr1w Yaff)'
aurm libf"rlas) birtoklása Yolt, ami a személyes szabadságot jelentette. A valósúg«>S köz-
szaha<lokra nem te1jerlt ki a földesúr hatalm a, azaz ha gazdasági kényszerb6 1 egy-egy
úrh oz be;'ill rak is, szabadon eltúvozhattak. Ki'> nnycn megesett, hogy másnak a birto-
kán rosszabb anyagi helyzetbe kerültek, m int a kötött libt>rek, de jogállásuk - szem{·-
lyes szabadságuk m iatt - m égis alapvetéíen különbözött azokétól. A honfoglaló ma-
gyarok t<'1rsadalma m{·g úgyszólv{m kizárólag szabadokból áll t. Az azóta eltelt évszá-
zadok alatt a szahadokjelen téís r észe \'agy elveszítette szabadságát, yagy - miYel elsze-
gényecleu , szabad jogi hely7.e te dacára - gazdaságilag !'üggé> viszonyba került a feudá-
lis birtoklípns valame lyik é t ől.
i\1fü:; a helyzet a ml<~jdonna l rendelkező közszahadokkal. Bizonyos csop orúaik éY-
súzaclokon át <Srizték g-azclasági önállóságukat és szahadsá!-,rt1kat. Ezek e lséísorhan ha-
dakozók vollak, vag;' személyesen, vagy képviseleti j e llei:mcl (többük közü l egynek)
kellett h a dba von ulniuk. Azt a kön n yűlovas hacli tradíc.ióL folytathatták, am ely ellSde-
iket a l 0. századtól (illetve még korábbi időtól) kezdve jellemezte. Ezek a közszaha-
clok a kirúly scrcgfhen és nem a várispánsági kontingenssel vonultak hadba . A fclsza-
badít <Í.sok jelentéís részén é l csak kötött Liber lell a szolgából, és ez birtoka<lománnyal
nem j árt együtt. A szolgafrlszahaclítás egy músik, ritkább válfajának eredmén yekép-
pe n szintén el lehetettj ntni a vagyonnal bíró közszabad pozíciójába, amint ezt 1162-
bcn a várnépi állapo tból kiemelt (·s birtokkal m egadományozott Farkas pé ld~ja mu-
ta~ja. Közszahacls:igot e redményez() frlszabadí lást azonban csak az uralkodó végezhe-
tett. Ajöy{) ú~játjelezte II. Géza egyik felszabadÍLása. A király az t"gyh áznak szolgáló
(;abot mentesítette az egyh;izi fennhatóság alól, tovúbhá - szabadságot és 5 ckea[jnyi
földet adva neki - a kirá lyi lüzba helyezte. Gab fia Botus III. Istvánna k értékes szolgá-
lato kat tett., ezért az uralkodó 6t teljesen szabad embern ek minéísíte tte, a királyi h áz-
ban Yaló örökös szolgálatra érdem esítette, s megenísítelle 5 ekényi fök!je birtokában.
Botus a királyi szerviens korai képYi s elé~j cké nt áll el6 ttü11 k, aki t ekkor még nem ne-
\'t'ztek így, de te Uesen azokat az ismérveket hordozta, mint a l ~. század ele::_ji királyi
57.en·iens: jogállása közszabad volt, ingatlannal rendelkezett, és a kirúlyi lüzhan (ud-
varban ) szolgúlhatot t, a királlyal vonulhatott hadba . Az ezen utat jfo·ó közszahadok a
ig. századra mind gaz<lasági, mind jogi értelemben felemelkedtek, lesüllyedésük min-
den veszélye e.lhárult.

A egyházi társadalom
A 12. század elejére a vihigi papsúg szer vezete nag)jából kialakult. Az egyh;\zi hiera r-
chiában az els() helyen az érsekek, a p üspökök és a prépostok álltak. Kfo.ülük a legis-
m ertebb Lukács érsek, aki közel n egyedszázadig (1158-118 1 közört) ;'d it az esztergo-
m i í-rsekség t•lén. Mi\'el testvére, Apa bodrogi ispán , m;.~j d bán is volt, és II. (;(·za kir;ily
ta11 <'1csának tagja, Lukács érsek már azt a típusú féíurat testesítette m eg, aki elé:íkelií
hazai család sa1jakénl jutott a magyarországi folséí klérusba. A vezető egyháziak, illet-
ve egyh:ízuk jéivec\clmei a birtokokból, amelyekkel a 12. századi uralkodó k is g;·akran
1!14 (!. 1\ ( ;AZll/\SAc_;, i\ TELEPC1 u ::s ~:s A TARSAOAl.0!\1 A l'.2. szAZADBAN

rnq~aclornányozták lSkel, valamin t a tizeclhéíl ll'véíd tek ússze. A préposlok a 12. század
elséí !dében mt'· g a püspökök (ér sekek ) alávetctUei vol tak, csak a század második fek·-
b en kezd tek függetlenedni t6lük. A székesfrh t>rvári t:'trsaskáptalan prépostja III. S;íu-
dor pápa alatt kiizsetlenül púpai frnnhatósúg ah\ került, a szebeni p répost.ság pedig a
terület ileg illetékes e rd é l~·i püsp ökség helyett eg-yenesen az eszterg-c>mi érsekségh ez
tartozol t. A küvetkezéí Jépcséífokot az egyházi hierarchiában a f{)csperesek jelentet-
ték. A l l - l2. század fordulój:u-a az egés7. o rszágban kialakult az esper esi szervezer; az
t>spcn, sség nam:jáhól a vánnem·ével azonos nagyságú területet fogott át. Affíesperesek
a 12. század folyam;\11 még nem voltak tagjai a káptalmmak, hai1em vidéki széklw-
lyükön é ltek. Az egyházi túrsadalom eddig túrm«1lt w•zet6i körében nehezen nyen
teret a gn·gorianizmus, kiváltképpen a n6tlenség. Ill . Sánctor pápúnak az esztergomi
és a kalocsai érsekhez intéze tt levele azt tükrözi, hogy a cölibátus m ég a 12. szúzad
m:ísodik ldéhcn is csak kfr<ínalom volt a fe ls6 klfr us körében . Ezt túmasz0a alú, hogy
1151 körül egy püspök fiáYal, 118 l-ben egy pn'.·pust n~jévd - ez az adat a j1ré-J1osl szó
lelwts(~ges töhb j<'len tése miatt bizonytala n -, s6t még 1214-hen is egy ffícsperes fiával
tahílkozunk a forrúsokban.
A Yi b gi paps;íg közbiils6 ré tegét a kanonokok, a káptalano k tagjai alkották. A 11.
szúzad i hagyomúnyok sze rint szerzetesi é lctrn ó clot folytattak, egy ü t t l-tkeztt'k, közös
h á l<'>termekhcn aludt ak. 11 !>6-ban l\fartirius esztergo m i t>rsek 70 falu dézsm[~jának
átenged {·sével en yhít<' ti egyhúza kanono~jainak h elyzeté n , h o gy azok a napi egysze-
r i {·tkc:zés, ú ehécl nwll t>tt vacsorához is jussanak. Az alsópapsúgot, illetve a magyar-
országi pl{·húniai h;."tlúzatot a magánehryház intézm ényén ek ki é pülése j ellem ezte. A
fo lcl<·súr, vagyis a magánegyház ura kénye-kedve szerint bánhato 1t papj;'tval, hánni-
kor e l bocsáthatta, s anyagilag is ki voll szolg:11tat\'a urának. Az úr ncmritk~m a szol-
g[!ját taníttatta ki C·s tet te egyh;."1za papjá\'á. A magyarországi t>gyhúzi társadalom m~tsik
r{'szét, a SZt'rzctcspapságot tömörít6 monostori szc n ·ezetben is meg«:'r6sücliitt a
rnag;ínegyh;'1z. :\ l 2. századi mag:íu al apftású be n cés monosto rok mint csal[tdi (ún.
nem7etségi) mo n ostorok mííködtek. Az At\'llSZ nemze tség almádi monostorút 1 l 2 1-
ben , az :\bák szt:plaki monosto rát 114'.1-ban szentelt{•k fel. Bozókon a Ilo n tpaznan ,
Csat úron a Cutkcled, a \ 'értesben tal;."1lható Szentkercszten a Csák n e mzetség a lapí-
tott m o n ostort.
J\ l '.2. sz<izadban Í!j szerzetesrendek jelentek meg l\fagJ'arországon. A ciszterci rend
a bend·s rend reformúgakém kelt é letre, nagy' szerepet j á tszoll.ak a ciszterciek. (a
„szü rke bar:Uok ") a 111czéígazclas<'1gi kul túra terjesztésében. Kolostoraik nagy r<·sze ki-
rályi alapítású, 11g)«m is rencljük n em t űrte a k('gyurak beleszólását. Elséí magyarorsz;í-
gi mo11oston1kat l 1-12-lwn II. Géza király lfaesftette a Tolna megyei Cik;ídoron (a mai
B<ítaszéken ) . A premon tre iek (a ,,(ch t'.r barútok") rem\jc kcYésb{· fordult e l a vilúgtól,
mint a cis7tt>rcie kt', tagjai bekapcso lódtak a papi teencléí~ ellátásába. A.L. c ls6 premom-
rei prl> posts~tgot II. lstYCltl alapította Váraclelúhcgyen. l Iamarosan azonban az i\j szer-
zetesre n ckk terü le tén is m egjelentek a magánegyházak. A 12. század músodik felé-
lwn a l\ fi skolc m·mzeL~ég taKjai a nyugat-mam·arországi Kedh elyen (Borsmonosto-
rnn ) ciszterci, a Kiik{·nyesrad nótok a Nógrád megyei (;ará bon premontrei monnston
hm·1ak 1{·1 re. A magánbirtokosok jóval több premontrei, m in r r isztt>rci rnonoston ala-
pítottak. A lm'a~rendc>k közül a joh annita (keresztes vam' ispotúlyos) lovagn:·n d II.
c;t-za alatt honosodott meg t\ lagyarországon, nevezetes rendházai Budán és Székesfe-
h(·n·áro tt voltak. A templom osok Sí'. Ínt{'n II. Ct>za alatt telep edtek meg l\fagJ'arorszú-
gon , elsú rcndh;ízuk Csurgón \'Olt, b irtokaik ziime a Drávától d é lre foküdl. A heteg-
;ípol;íssal foglalkozú S1.e111 L;íí'.:ír-rend kcirháza 1200 r:\ jfo már <'tilt Esztergomban. II.
 A T.c\RS.\I>ALO:\I 1!)5

( ;(·za 1150 kürül ünállú m agyarnrszúgi ispot:ilyos kanonokrendt't alapíto tt, a stefaniták
rencij{· t. KiizponUuk az Esz1ergom-Szentkirúl}·o11 le\'6, Szelll Istv[m kir~tly tisztelett'>re
szentt·ll ko lostor \'olt.

A világi elit
A \'ilági t•lit erej(·t d sCísorhan a k irályi hatalomhoz fűz6d6 viszon ya 'il ágítha~a meg.
Ez m egkhet<'ísen ellen tmonclásos kt·p e t mmal. Frcisingi Ouó a 12. század közq)t'll
azt .iegyezte rei, hogy az alatt-valúk „mindny~jan úgy e ngedelmeskednek a f'tjede lem-
nek, hogy - úgyszó h•<ín - n e m csak n yílt ellentmondúsokkal fölizgatni, hanem még
titkolt suuogással st'·rteni is híí11nek tartanák". 1'n Ebben a sommás ítéled w n benne
\'an a l'\yugat-Európ:íhól érk<.·zctt, a mérsékelt királ)i hatalo mlH>L szokott ember cso-
dálkoósa a magyar királyxiszo nylag nagy tekin té lyén. A 12. szúzadi m agyar a·riszto k-
rúcia nt'lllCSak elle n király f'c Jléptet(·s(>veJ fenyege tfüi'>ll l 12g-ban , hanem néh;\ny t'\'-
\'e) kés6hh Y<ilasztou is ellenkir;Uyokat, m~j d az 11 GO-as évekbe n a Bizáncból t:'unoga-
tot t trónkiin·tel6kn e k szint é n n>ltak p;'i nhíveik a m agyaro rszúgi nagyu rak között..-\
század folyam{m a7 e l6kel6k több alkalommal megpróh :ílkozta k a kir[tlyi hat a lom
m q.\"oS7.t<1sával, a kirúlvi h e rcegs(·g fcl túmasztás;'wal vagy új förmáj<'rnak kia la kítúsával,
de ~gye l{íre n e m 11ag;• sikerrei. ' '' · .
A m fü· Szent Ist\·án é>ta létez<í, laza iisszett>telíí tam1csad ó szen·, a k ir:tlyi lan :'tcs 1'.!.
századi mííkiid ésért'íl mind Freisingi Ottó, mirnl a m agvar krónika fa tékes adatokat
jq„'}"J:t'll íd. A német püspiik szerint a magyarok a tanácskozásban a görúgök bökses··
ségét k iivt' t tt·k, ugyanis semmiféle fontos d o logba n em kezdtek gyakor i és h osszas
tan{tcskoz.í.s n é lkül. „Királyu k udvarában összc:jönnek - írta-, amikor is az cl<íkelóh-
bek kiizül ném e lyek széket Yisznek magukkal, és országuk úllapo ta fö lült tá rgyalni ,
tan:í cskozn i el n em nrn lasz~j á k. A téli hid<'g a latt ezt a saját h<01 {~kaikban cselekszik. " 111
A m agyar krónika szerint ami kor l l:l'.!-ben Bo risz Lengyelorszúgbó l l\fagyarorsz;ígra
túrt, a ,JCít'm bereket a ki r;\llyal való tanácsk ozásra h ívták". 1 r;
A l '.! . S7.<Ízacl i nagybirtokosok közül az 1 I '.l'.!. éú kir:1lyi t:mácson élett'·t veszt(í L:unperl
isp~111 l;ítszik a leg1chc1Císe hhnek. A Szent IstY<Ín-kori Ilonttól sz<Ínnazú Lampert11ck
mintegy;\() birtoka ,·olt. A IIo nt m egyei Bozókon monosLort alapított a bencés szerze-
tesek szúm;íra. A I '.!. század f'olyamún nem volt r itka t•set, amikor a kúzó s c'íst<íl szán na-
zó e l6kt'l<ík (a magukat 11e1metségh e soroló urak ) m ég közösen birtokolták. fólc\jei-
ket, cle 1n:ír szép sz:ímmal került sor a családi (n emzd ségi) birtokok rnegosztúsára
(archaikus ki1t:jezés szerint o.1zlúzyra), az <;'gy€·11i hinokhís hi 7.tosít;isára is. Ez az fri11-
tetL csa l;'tdok szétkiiltözési·vel jún együtt. Igy osztozott meg 11~ 1 ellitt az a lmád i mo-
nostor alapítását elhatározú B~1ncl két fia, Atyusz és \fiske csal<ídi h in okukon. r\.mikor
:t\Iiske iia, István 1 Hi4-ben v&grendelkezctl, kiilú11hségeket telt az atyai i»rökséghlíl (f'X
/)(llrimonio) szárm azó, \'alamin t a szolgúlalla l (j>er :it>rvitimn) szerzett jaYai kiiziit l. A vi lá-
gfak sz;írrnírajutta tott kir úlyi h irtokadom ún yok egészen az 1 1GO-as hekig a szóbelis(·I.\"
szi11~j é11 maradt.;1k. 116'.!-ben kelt az elslí, \ilág·i személy királyi megaj[mdé· kozásúrúl
szóló és ránk m;1radt okleYél.
A 12. sZ<i:t.adi uralkockik birtokokat adom únyoztak a magyar <·redetlí vagy már 11em-
zed{·kek óta l\Iag~·arországo11 {>k) u raknak {·ppen Úh')', mi n t azokn ak, akik hí,·úsukra é~
mcgsegítt'·slikr<> jiittck az orszúgh a. Il. (;éza alau kerültek :\1agvarország-ra a K6szegiek
6sel, 1it>ckr f>s \ \'o lfrr, akik Va~ (·s ]\:[o son megyélwn kaptak Í1.1gatlano.ka1. l 1 gyan~·sa k
II. ( ;éza hí\'[ts;íra t-rkeztek Cottfried és Albrecht n (·nw t lo\'agok, a ki k Sopron és Vas
m q„7ébe11 iit liinokot, \'a lamint egy kirúlyi erd<'ít kaptak a kirúlytúl. IIl. btv;ín
1% !l. .\ C:AZll.\S.Í.G, A TEJ .EPfrr.f:s i::s A T ..\R.5ADAI.CHI A 12. SZ,.\L\DBA)I

Türingi;íhúl hozta lw a Buzád nem 6séL, llahótol, aki saját katonaságá\'aJ \'erte le a I\'.
l st,·án érdekéhen fell épő családok (köztük a Csákok) lázadását. A külföldr61 érkezett
lovagoknak nagy szerepük \'OIL ~ ft;jleLL nyugati h arcmodor és páncélos hadviselés
magyarormígi e lte1jesztésében. Erthetéí, h a a királyok nagy l?irtokokkal rnhúztúk fel
úket, s Lúg terel engedtek nekik a magyar politikai é letben. Igy pl. Ilt'.-der II1 . Istvún
ala~.t a nádorságig vitte.
Osszefoglalúan megállapítható, hogy a 12. század gazdasági és társadalmi viszo npi
a 11. században megkezdett úton fr:j tc3dtek tovább. A 12. századra még ugyanaz a
korai, archaikus su-uktúra a jell em ző, amelynek alapvetése a 11. században történt,
viszont a l 1. században a gazdaság és a társadalom szféráiban végbement változások a
12. szúzacl folyamán kiteljesed tek, stabilizálódtak. A 12. századi gazdasági és tár sadal-
mi struktúra múr túUutotL legfontosabb kör\'onaJai kialakulásának sok vajúdással járó
id{ís:.-ak;ín , \'ÍSzont m (·g csak csíra formában mutatta azokat a jeleket, amelyek a követ-
kezi) sZ<Ízadban megbontották ezt az archaikus modellt.
 10. A KIRÁLYI HATALOM KEZDŐDŐ
VISSZASZORULÁSA

AZ ARCHAIKUS STRUKTÚRA FELBOMLÁSA

Imre első évei

Amikor III. P,é la 1196. április 23-án meghall, idé>sebh fia, Imre követte a tr<mo n. Imre
m~u- 11 96-ban (vagy esetleg korábban) fel eségül vette II. Alfonz arag<m kirfrly leányát,
Konstanciút. A fri?;yet még III. Béla életében pápai közvetítéssel kezdték eléíkészítcni.
Konst~m ci úval aragonok is jöttek Magyarországra, így a királyn é egyik udvarh öli..,'Ye és
testvére, Simon , aki a Nagymartoni család mc:-galapít{~a le tt. A íiatalabhik fiú, András,
hamar e ltékozolt a az apja által reá hagyott pén zt, s hogy t~jabb jövedelemre tegyen
szer t, nyíltan Imre ellen fordulL, az orszfrg nwgosztására, s;.~já t területi hatalma kiesz-
közlésére téirt. 1197-ben a szlavóniai Macki nál András gyé>zelmet aratott Imre feleli, a
király 1197-1 198 fordu l {~án egykori lwrcegségél, I Iorvátország·ot t~s Dalmáciát átad-
ta öccsé1wk. A frissc:-n trúnra lépe tt pápa, III. Ince, aki VII. Gergelyhez h asonlóan a
pápa világuralmi törekvéseinek következetes képYisel6je voil, már 1 198 januárjában
fogadalma teljesítésére intette András h erceget. A keresztes had indítását várta t<ík, s
he lytele nítette, hogy a kereszt ellenségei h elyett tuh:0 don bát}ja e llen harcolt. András
az Adria \'icléké n önállú uralkodónak tekintette magát, pénzt \'ereletl, egyházi ügyek-
h e-11 in tézkedert, Rosznia és Hulm (Ilercegovi.na) ellen 11 98 t<l\"asz;ín sikeres kawnai
akciót veze tett.
A herct>g 1-öviclesen , L198 \'égén , 1199 e lej én iisszeesküvést széSu Imre tr(n~jfü1 ak
m egka parintásá ra. F6 támogatói Boleszló vúci, Elvin váradi és.János veszp rémi p üspü-
kök \'Oltak. Imrének tudomására jutott a szervezkedés: 11 99. múrcius 10-én Vúcou
személyesen gyfüé>clött meg errm. A kincstár kinyitásút megtagadó dci ffSpapoL Imre
katoná i er6sz.akkal eltá"olílották a templomból, így a váci kincstfü·bau a király h ozzá-
jutott az összeeskiinlk leveleihez. Kiderü lt, h ogy m(·g Imre nádora ü; András pártján
állt. Nem marad t el a ké t testYér fegy\'eres összecsapása. l I 9~) közcp(·n a Somogy me-
gye i Rúdnál vívott ütközetben Im re győzelme t aratott, András roko nához, VI. Lipút
osztrúk hercegh ez menekült. Imre sikerében nagy szerepet játszott az, hogy mind
Spalato, András hercegi székv:1rosa, mind pedig a zágrábi püspökség híí m aradt hoz-
zá. A p:tpa követe teremlt'tl békét a viszálykodó testvérek között. Imrének elégté telt
ke llett adnia a \'áci püspök számára, akin ek tizedeit közben lefoglalta. András \'issza-
nyen e ten germelléki hercegségét. A megegyezés pontjai közé bekerült a szentfölcli
hacUárat inclítúsának a kiitelezettsége is.

Imre külpolitikája
Irme és András a B . század el ső ké t évében (1201- 1202-ben ), amikor béke honolt
közöttük, a Szen tfüldn(·l közelebbi hadi elfoglaltságot kerestek maguknak, n oha 1200-
han m á r min dketten frlveuék a keresztet, s intézked tek arról, hogy távollé tükben
198 10. . \ Km...\I ;\1 HATALOM KEZDÖDÖ VlSS?J\SZORl·r.\SA

L ipót h<'rceg visc \je gondját az országnak, s hogy egyikük szen tf<ildi halála cserén
másikuk{· legyen l\1agyarors;1,;í.g koromija. lnuT 1201-b en beavatkozott a szerb belvi-
szályokba, ah o l Nemanja k{·t fia , a RaskáL bi rtokló lstvfm, valamint a ten germell t'·ki
Duklj:than orsz:'t gló \'ukau harcolL egymással. Im re\ uk;mt támogatta, a nagy;:supfo1i
m{·ltós;ígha últt>tte, rn;~jd konm;tt kért pártfogol\ja sz;írnára a pápától. Imre tehát nyíl-
tan Szerbia függéfr(· tételén• tÖn'ked et t. Ezt jelezte az is, hogy 1202-ben uralkodó i
titulusai sor;íha felve tte a szerb királyi címet.
I mre halkú11 i terjeszkedését eUísegítette a bog umi l eretneksí!g elte1jedése. A fru-
d;íl is társadalmi rend161 elforduló, az egyh~tz hierarchi~júval szemben úJló bogumili?Jnus
közpou\ja 1200 t;iján Bosznia volt, ah ol az orsz;í.g f't;jedelme, Kulin b;'m is a bogumil
Yall;ísnak húcloll. Széles körben teret n yen ez az eretnekség a szerbek, bolgárok és a
d almát városok lakói kiir(>lwn is. III. lnce pápa m:ír 1200 {)szén intette Imre kir;ílyL,
hog~· mind Boszniában, mind Magyarországon lé1~jt'n fel a bogumilok elle n. Imre
p;ípai frl hatalrnazás alapj;in j árt el Kulinnal szt>mben, aki t megrótl, 10\'ább<i az eret-
n ekek föle \jfréíl Yaló kiíízésére és javaik elvételfae kötelezett. Form(tlisan sikerült ugyan
I 20~-ben a bog11111ilok t'lölj;íróil eltántorítania a szakadársúgtól, de Kulin hamarosan
bekéiYetkezt·tt hal;íla után is gyakorta ütii lle fd frjéL Boszniában bogum il eremekst'g.
Ellenté te tá madt ezekben az években ~fagprországnak Bulgáriával is. Kalc~j;ín hol-
g;ír ura lkodó ki t<'i:jesztette országa fennhat.ósúgáL a Morava-vülgy északi részére, amelyre
- Barancs és :\'is Yidékére - III. Bl~ la egykori Coglalása okán Imre szintén ig{·nyt tar-
tott. l 202-lwn lm re fegyverhez n yú lt, és a l\forava nwntén hacijáraLoLvezetett Bulgáriá-
ba. Kaloj:í.11 poli tikai m egfontobsoktúl \'<'Zet telve, hogy tu d niillik ily m ódon is kift:jez-
ze függetlenségét Rizfü1ctó l, a római egyház felé t~jékozódot.t, s követeket küldött a
púpához. Imre szabad ÚL\'onulást hizLosítou :\![agyarországon a <lckgációnak, terve az
leh e t.el!, hogy Bulgária ne közwtlenül, h anem magyar kÖ7.\'Clítéssel építsen ki kap-
cso latot a púp;ÍYal. Erre uta l az is, amikor Ill. Ince púpa Leó bíborost küldt e lt'gúms-
kénL Bulg;íriába, Imre a pápai megbízollal a magyar- bolgár hatúrnfü , az Al-Duna m ent i
Ke\'{·nél elfog ta, s csak késtíbh hocsáwua szabadon. Te ttét azzaJ indokolta a pápához
Íro ll levelében, hogy Kaloján jogszerűen egyetlen !ölelnek sem ura, így egyebek kii-
ziill f\!agyaro rsóghoz tartozó föld eket is elfoglalva tartou , s énhe tctlt·nnek ítélte a
m agyar kir:'d y, hogy az{) Lan úcsa nl-lkül, a vitás ügyek re ndezése eléít t Kal c~jánt a púpa
kiníllyá aka1ja koron;Í7.ni. Imre tehút páp<ú segítséget várt ahhoz, hogy a Morava-vülgr
északi r{·szc t"\jra m agyar uralom alá kerüijön , de a pápának fontosabb volt Bulgária
eltún torít<Ísa Bizán nú l. Leú 1204 éísz{·n királl y{t avatta Kalojánt. Ez Imre bulgári ai
tervt'inek kudarc:it jelen telit'.
A IV. keresztes h ac~jára t végül is 1202-ben elindult, de m agyarok n élkül. Ajobb;\ra
franciákból ;íllú sereget Velence szúJlította, dc a keresztesek n em tudtak fizetni. Velen ce
clfr te, h ogy iegy'\'ereiket a magyar uralom alatti Zára e llen fordítsák. 1202 6szén e lesen
Zára. A keresztesek néhány hón ap múltán elhagyták a várost, fon Velence szin te porig
lerombo lta. Hiába szorgalmazla a mai:,')·arok páqján álló pápa, hogy a keresztesek elég-
té-telt ac\janak, a had immár továbbh;tjózott kelet fel é. 1204-hen e lfogla lták Konstanti-
n:ípolyt, s megalapították Bizánc ro1~jain a Latin ( :Sás7.ársúgot. A pápa és a császár (~jabb
ellentHt'·J)('n a maf-,ryar király III. Ince o ldalán foglalt h elyet. A púpa kezdeményezésére
l 20~ban s('rcget küldött német terü.Jcu·e , hogy l. Pi'e mysl O takarral szövetségben meg-
segíts{·k a pápap<'irti IV. O ttó ellen királyt Fülöp német uralkodó ellenében. Imre 1204-
hen frgyveresen n yítj to tt támogatást üt.akarnak Fülöppel szemben. A pápa kedvében
kívántj;1rni a magyar király akkor is, am ikor 1204-ben azt kezdeményezte, hO?;)' a Ma-
gyarorsz;ígon található sok görög rítusú m onostor egy püspökségben egyesülj i)n, s köz-
 ,\Z AR<TL \IKl"S STRl'Kr ( ·R,\ FELB0:\11 ÁS:\ 1!19

vetlenül a p;1pa gyakon>!jo n fennhatós;'1got fele ttük, vagy pedig a monosto rok élére
latin ap;hok és prépostok kerülje1w k, aki k \'égreh<~t;mák a görög t>gyházak meg-reli>r-
málás;it. Imre terve ugyan nem valósult meg, de lényegében a 13. század e l t:j i·tűl kezch·e
a görög egyh ázak roh amosan visszaszorultak Magyarorszt1gon. Miközben Imre p:ípa-
páni politikát folyta tott, addig Anrlnís 1200 kürüli „meráni" ház~L<>sága rt'\'t'll az Imrl-vel
ellentétes t'urópai koalícióhoz csatlakozou . And rás IV. Berthold isztriai és k.r<~na i 6 r-
gróf' ( to\'áh bi címe szerin t Dalmác ia és I Iorv;1tország hercege) leányát, Gertr údot \'ette
nc'.íü l (I\1erfü1iá11ak te11ge11mrti lt>kvése miatt neveztC.:·k Benh okl 6rgrófsúgút), BertJ1old
pedig a nc'.-rn et király, Fülúp o ldalán áll t.

Imre utolsó évei. ID. László

Im re és András ellen tt'>tei, amelyeket elsősorban belső problémák, a hatalom kc'rdései
m o livúltak, 11 éh;í11y é:i szünet u tán kiújultak. Imre 1203-ban \'arasd közelében fog-
ságba t:jtett<.> öccsét. E\'Lizedekkel kés6hbi dalmát forrás (Spalatói Tamás) szeri n t a
ki r;í ly fegyvertelenül átment András táborába, s ott elfogta, m iközben azt mondta:
„J\ fos t látn i fogom, ki mer kezet em e lni a királyi iYadék \'ért' re. " 11" A Í<'g)'\'eres iissze-
csapás teh út elhárul t. Imre And rást fogo lykt•nt Esztergomba vitte, ( ~e rt r ú dot pedig
hazakü ldte. Néllüny hónap e lte ltével azon ban And rús, hívei segíLc;égéYel, kiszabadult
biirtön é b6 1. Erre Imre pápai h ozz~júrulássaJ 1204 augu sztusában kir;í.llyú koronáztat-
ta alig h ár mn éves fiát, Lászlút, hogy ezzel is kinyilvúnítsa: a trónt fiára és ne m öccst'rc
kídnja h agyni. A halúl közeledtét érezve Imre úgy rendelkezett, hogy Lá zló \'egye át
a királyi hatalm a t; a gyer mek védelmét, valam int az orság gon~ját kormányzúként
(!!,11bernator) And rásra bízta . A magyar krón ibs h agyom ány szeri nt Imre 1204. n oYem -
ber 30-án h alt meg, az egri székesegyh ázban tem ették el.
Alig hu nyta le szemét Imre, András m áris \~ SszahíYta n~jét, a körülötte kialakult
párt ak tivizálódott, kózel érezve az országos föh atalom m egszerzésén ek le hetéíségét.
Inre pápa a g)'t'rmek László mellett állt. Andrást arra intette, hogy állja Lászlónak tel t
ht'íségesküj ét, s ne engeclje n bizonyos emberek gon osz biztatásainak. Magyarors1.ág
népéhez, az egyháziakhoz és világiakhoz intézett levelében a p ápa a király iránti hlí-
ség m egéSrzésérc szólított fel, s m egtilto tta, hogy László e llen fellépjen ek. And rásn ak
sikerült m egkaparintan ia a pilisi m on osto rban 6rzött nagy m ennyiségfí pénzt, am ely
Im re rendelkezése folytán Lászlót illette meg, s a páp;'mak kelle ll figyelmeztetn ie
Andrást a pénzről való lem ondásra. A sú lyos he lyzetből Konstan cia úgy vélte m egta-
lúlni a k iveze t{) u tat, hogy fi á\'al, a koroná\'al, az Imre-párt híYeivel együ tt elhagyta az
országot, s VI. Lipót osztrák herceghez ment. Andrásnak, bár megkísérelte, n em sike-
rült a m enekültík ú~ját e.lzárnia a h atáron , így azok eljuto ttak Ausztriába. A.ndr:1s m:1r
éppen osztrák háborúra készülődöu, amikor 1205. m ájus elején meghalt László ki-
rály. Ilo lttestét hazaszállították, Székesfehérvárott temették el. H azakerült a koron a
is, így II. Andrást 1205. m:~us 29-én - mivel az esztergom i érseki szék betültetlen vo lt
- J án os kalocs:li é rsek Magyaror·sz<"ig király<\vá koron ázta.

II. András halicsi háborúi

IL And rás uralkodásán ak első másfél évtizedé t át- meg á tsz6tték a IIalics meghód ítá-
sára indított katonai akciók. A király már csak azért is érdekl6dést tan úsított az orosz
fejed elem ség ir.ínt, m ivel 1188-11 89-ben maga állt llalics élén. Ráadásnl a halicsi
bclviszályokban szerepl6 egyik csopo rtosu lás r en dszeresen igényhe kívánt venni m a-
200 10. A KlR..\L\1 HATALOM KEZDÖDÖ VISS7~\SZORUL.\Si\

gyar segí L<;{•ge t. 1205 nyarán a lenhryelekkel vívo tt csatában elesett a llalicso t ( Galíci-
át) és Vlam·imirt (Loclomériát) egy kézben egyesítő Rom an , aki két kicsiny cyermeket
har.,r;·ott hátra, DanyiJó t és Vaszilkót. I Ialálhírére poliúkai ellenfelei, Rurik Rosztyiszkh'ics
h; a csernyigo\'i Olgovicsok szöve tkeztek 1Ialics e llen, hozz<\juk csatlakozott a krakkói
Leszek is. II. András még 1205 nyarának végén m egjelent Ilalicsban, a n ádor vezeté-
s{•,·cl katonas<i.got hagyott ou, m~j<l visszatért Magy.:1.ro rszágra. A király h amarosan -
vélt hlíbt·rúri knnhatós~tga kifejezéséül - fel\'ette a Galícia és Locloméria királya cí-
met uralkodói titulusai közé. Rurik első támadását a H alicsot véd{) magyarok 1205
őszén még visszaver1ék, d e a második tán/adás, amelye t annak az Igornak a fiai vezet-
tek, akinek polcwec (ktm ) ha~járatát az Enek Igar hadáról cí mű költői alkotás énekelte
meg, l201i clt;jén m egdöntötte a kisgyermekek uralmát. Dan yilo a magyari királri
ud\'arba került. A m agyarok elhagyLák Ilalicsot, II. András és Leszek megegyezett
Roman fiainak támogatásában. 1207-ben felvonultak U~,')'an a magyar-lengyel csapa-
tok, de az összecsapás elmaradt, mivel az egyik. Igor-fiú, Vologyimer mind Andrást,
mind Leszeket m eg-vesztegette.
H amarosan azonban ell entét tám adt a ké t Igor-fiú között. Roman 1208-b<Ul m a-
gyar segítséggel legycízte testvérét, Vologyim ert, de IIalicsban lázadás tört ki ellene,
m ás fr:jedelmi nem zetségek is beavatkoztak a halicsi Lrónviszályokba. A magyar király
1210-ben Korl<Í.l fia Ben edek erdélyi v~jd át útnak indíto tta az orosz fejedelemsé>ghe.
A v;~jd a Roman f(:jede lmet fogolykén t Magyarországra küld te, s maga kezdett el
Halicsban uralkodni. liatalmaskoclásai, erkölcstelenségei azonban a halicsiak e llen-
szc11vé1 vál toll ~tk ki , végül is a fogságból megmenekült R01mmnak és testvérének,
Vologyimernek sikerült 1211-ben kilízniük I falicsból Ben edeket. Mikor az Igor-fiak
fegyveresen akartak leszámolni az ellen séges halicsi b<~járokkal , azok egy része Aml-
rás királyhoz me nekült, s a magyar uralkodónál tartózkodó Danyilót hívták meg 1 Ialics
trúnjára. 1211 szepte mberében a rüdor vezetésével (tjahh h adat külclótt And r~1s
IIalicsba, ehhez a krakkói Leszek is csatlakozo tt. A hac\járat eredményeképpen sike-
1-ült az orosz 11.:jedelemség élére visszaültetni Danyilót. A tízéves gyermek helye tt azon-
h<m energ ikus an,rja \'Ítte az üt,')'eket, akit a h alicsiak távozásra késztettek. Ez í0ahb
bca\'atkozásí alkalom \'olt András számára, s 1211- 1212 telén az uralkodó személyes
veze tésé\·el ism ét magyar sereg nmull IJalicsba. Danyilo m1)ját ugyan Yisszahívták, de
1212-ben fi;h·al együtt el ke lle tt hagpüa H alicsot. E16ször Ma~n-arországra, majd Krak-
kóba m en ekültek. 12 13 szeptemberében ítjabb orosz hadjáratra inclultAndrás király,
de váratlan esemény (("elesége meggyilkolása) visszafordulásra ké nyszerítette a ma-
gyar h a1:\rYidékről. A ko rábban Magyarországon fogva tarto tt, de most And rás ki-
rúllyal együtt IJalics ellen felvonuló hangad ó bc~ján, Vlar.,ryiszlávot azonban a m agyar
uralkodó továbbküldte a sereggel. Az akció eredményeképpen a magyar király ellen-
feléhéíl szövetségesévé lett Vlagyiszláv ült a halicsi trónra. V!agyiszláv Ilalicsban m a-
gyar érdekeket képviselt. 12 14-ben Leszek vonult fel ellene, Danyiló\'al és Vaszilkúval
az oldalán . Ugyanis a krakkói frjedelem szintén szemet vetett llalicsra. Bár Leszek
gy6zclmet aratott, 1lalics vúrát n em tudta bevenni.
A kiéleződöu magyar- len!-,ryel ellen tétet 1214 6szén András és Leszek szepességi
ta lá lkozója simítolla c l. Fel osztották a halicsi területe t, vagyis lemo ndtak a
Roman o\'icsok t<Ílnogatúsáról. Elhatározták, hogy András másodszülött fia, a hatéYes
Kálmún feleségül veszi Leszek három Pves leányát, Salo m eát, s Ilalics u-ór~ja Kálmáné
IC'sz. Talán m ég l 214-ben m agyar-lengyel sereg elfoglalta 1 Ialicsot, Vlag-yiszlávot meg-
fosztották hatalmfüól, a n évleges hatalom a gyermek Káhnán kezébe került, aki mel-
lett egy ismeretle n személy, az orosz forrásban Kopasznak mond o tt Benedek gyako-
 AZ ARCHAIKUS STRl'KTÜRA FELBOMu\SA '.!01

rolta a Lényleges uralmat. Mive l azonb;rn Leszek a volhíniai Vlagyimirt Danyilónak (·s
Vaszilkón ak aclla, s ezzel rivális hatalmi kiizpontot hozott létre Kálmán e llen ében ,
András 12 l !í-121G fordu l ~ja táján a Lcszeknek átengedett halicsi ter ületeket
(Percrnislt) \'Ísszafoglalta, s így 1216 eh~én Kálmán (illetve apja) az egész I Ialicsi Fe::je-
ddemséget kezében tartotta. Ezeket az esem ényeket megcl őzó'en, már 12 14-hcn a
magyar király en gedé lyt kért III. Ince púpától Kálmán halicsi királlyá koronáz:lsára. A
hozz~járul<ís eln yerését követ6c>n , valószínűl eg 1215 au gusztusában koronáért folya-
m od cm. A koronázás 1216 elején lehetett, és ezzel deklarálták a Ilalics feletti magyar
frdekelts(·get. Kálmá n eréíszakos<m látott hozzá a római egyh ázzal történ éí unió elú-
készítésébez, az ortodox papokat kiűzte a templomokból, és h e lyükbe latin rítusú
egyh áziakat h ozott.
Kálm trn halicsi uralma azonba n réivid életün ek bizonyult. Msztyiszláv Udal ~j
no\'gorodi fl"..jedclem leányát Danyilóhoz adta feleségül, így érde kellté d it a halicsi
ügye kben. l~ 19 elej én - jele!llús halicsi támogatást élvezve - Msztyiszl~t\' elfoglalta
I Ialicsot, kiüzte Kálmúnt és Benedeket. Ez ttjra egy táborba hozta a magyar királyt és
a krakkói f(:jedehrn•t, akik 1219 késő őszén együttes hadjáratot indítouak. l\1szt:yiszláv
megfutamodott, Danyilo Ilalicsban m egadta magát. K~tlm~m megint elfoglalhalta a
halicsi trúnt. Ekkor még rövidebb ideig maradt H alics birtokában. l\Isztyiszláv kísérle-
te, hogy kilízze IIalicsból Kálmánt, 1220-1 22 1 telén még ne m ján sike rrel, de rövide-
sen polovec segítséget szerezve 1221 augusztusában Halicsot bevette, Kálrnúnt és
Salomdt fogságba vetette, a magyar uralmat biztosító Füle bánt pedig legy6ztc. A
békében TI. Andrús lemondott Kálmán h alicsi királysúgáról. IJalics ugyan elveszett
Kálmán számúra, dc a királyi címet élete végéig viselte. Ká lmán és hívei politikai egyez-
ség e redmén yeképpe n szabadultak halicsi fogságukból: enn ek nem csu pán a kir<lly-
ságról való lem o ndás volt a feltétele, hanem Mszt:yiszláv leányát eljegyezték Andrús
király h armaclszülöLt foí.Yal, Andrással. Ez a késóbbiekben is biztosí totta a halirsi be-
avatkozás le he t6ségél. II. András másfé l éYlizedes h alicsi katona.i akciói tehá t sem mi-
féle er edményt nem hoztak. K.álm <"m visszatért Magyarországra, I falics pedig tartósan
Msztyiszlá" kezére került.

II. András nyugati és balkáni politikája

And rás felesége , Genrúd, a Ném et Birodalomból származo tt, ennek ellenére a ma-
gyar k.irfüy kevés érclekléíclést tanúsított a n yugati országok iránt. Leginkább felesége
csalác\jának ügyei foglalkoztatták. Elér te, h ogy Gertrúd legfiatalabb öccsét, Benholdot
kalocsai érsekké válasszák, s a pápa megerősítse 1207-hen. Rövidde l késcfüb dalmát-
liorvát bánná, m~jcl e rdélyi v~jdává emelte magas egyházi m éltóságot \iseló' sógorát.
1208-ban Gertrúd kél másik testvére, Eckbert bambergi püspök és 1Ienrik isztiiai gróf
is MagyarországTajöu , m ivel azzal gyanúsították éíket, hogy r (•szük volt Fülöp némc>t
király meggyilkolásában. Az új néme t uralkodó, IV. Ottó b irodalm i átkot mo ndott ki
r{~juk. A merániak pánállás~mak megfelelően II. András is IV. Ottó ellenfelei közé
számított, 1213-ban sereget küldött a császfü·ral harcoló n ém et e llenkirály, II. Frigyes,
valamint I. Premysl Otakar m egsegítésér e .Jó kapcsolat volt közte és rokona, VI. Lipót
osztrák h erceg k<izött egészen annak 1230-ban bekövetkezett h<tláláig. 1211-ben be-
h ívta a Szentföklr61 a német lovagrende t, és a még szinte teljesen lakathm Barcasúg-
ban telepített le. A lo\'ag-ok feladata volt, hogy védelmezzék az o rszágot a pogány
kunok ellen, s ter.iesszék körükben a ke resztén ységet.
Sokkal nagyobb figyelmet fordított András a Magyarországtól délre esc> terü letek,
202
- - -- - 1o. A KIR..\L\T HATALOi\1 KEZD()nc» VISSZASZORU LÁSA
mindeaekc16tt a Balkán viszonyaira. Itt a legjelentősebb változás a Bizán ci Birodalom
bukása {•s a Latin C:sásí'.Úrság 1204. évi megalah 1lása volt. Biz(mc összeom lúsával a
t~Tst~gbe11 megnövekedett Velence befolyása. Z;íra, amelyet lakó_i már 1203 tavaszán
Yisszafogla ltak a keresztesektéíl , 1205-ben Velence h (íségére tért. Eppen Velence befó-
lyás;'u1ak d lc11súl roz~tsá ra e r6sítelle nicg II. András uralkodása t'lséí {:veiben a dalmát
\';Írosok ki\'[1ltságait: 1205-hen Nona, 1207-ben Spabto jogait biztosította. Ugyan csak
l '.:W7-ben hocs;itotl ki privilégiumo t a spalatói érsekség szám;íra. Ebben m eger6sítette
a spala túi érsekség le nnhatóságát a boszniai püspö kség frku . Els6sorlxm az egyházak
felaclat;ív<i tette a boszniai eretnekség le törését, bát)jától, lm rété>l e ltérőe n állami esz-
közökkd nem ;l\·atkozott be Bosznia ügyeibe.
:\ l '. \. sz;Ír.acl elsc'í {·,·eiben Bulg:1ria került n eh éz helyzetbe. Al. en ergikus Kalc~ján
ut úcla, Bori] alatt meg torpant a hódító bolgár külpolilika, sőt a bolgár állam d efenzí-
y;íba szor ult. IIenrik latin császár a bolgárokon 1208-ban aratott gy6zelem után hoz-
zákC'zdett a bolgár rerü letek elfogla lásához, amiben Szerbia is részt kívánt venni. Bori!
bel ső h e lyzetét ell t'nzék fellt;pése tt'llc n eh ézzé. Boril II. András segítségét ké rte, aki
12 10-ben sósz, rom ún , székely C.:s besenyú csapatokat küldött a túrnogatás;mt. Ez a
sereg \'iclin \'ÚrC1t _juttatta ismét Bori! birtokába. Ez az adat is mutatja, a Balkánról
<'gyre északabbra nyomu ló románok mezjelentek Magyarorszúg te rüle t[·n (t-r re az
cls6 oklevelt>s adat az 1205-1209 közt i id6ből sz;trmazik), s a m agyar király szolgálatá-
ban katonai szerepkört Y<Íllaltak. A l :i. század folyamún fokozatosan újabb és újabb
rorn;ín - els6sorban kisúllattartó, transzhumáló pásztorkodúst folytató (télen a sík
vid{·kcken, n yáron a havasokban legclte16) - n t~pesst'.g kelt át a Kárpátokon , és tele-
pedett meg elúszór Fogaras, I Iútszeg környékt·n, tehát a dél-erdélyi terüle teken, m~jd
Erei{· ly tszakihb Yidt' kein is. Andrá és Boril szövetségét az az eijegyzés pecsételte m eg,
ame lr Anclrús e ls{)szü lütt tia, Béla és Roril leánya ki)zö tt lé tesült . E7.zcl függhe t össze,
hogy ;1í', 12 10-es évek második frléhen ma~>yar u ralom alá került Belgrád és Baran cs
viclé-ke. Bori! ld11yáról l()\';íbbi adataink nincsenek.
A halk;'111i politikúhoz kapcsolódott An drás m;ísodik házassága. Az 121?.-ban m eg-
gyilko lt Cenrúd u tán í!i m:jét, J olantút Konstantinúpolyból hozt.a.Jolanta szüle i elő­
ke l ő csal;íclo k sarjai \'o llak. Apja a francia Capt> t-rsalád ból származó Courrenay Péter,
aurja p edig az a íla11clriai.Jolá11 voll, akinek testvér e Henrik latin császárként ural ko-
dott. Am ikor Henrik l 21G-ban meghalt, kétjelölt kínálkozott utódául: Courtenay Péter,
valamint II. András. A magyar kir:iiy a konstantinápolyi trón elnyerésér e is gondolva
dön tött az V. ~e resztes h acijárat megindítása mel le tt, s eredetileg szárazföldi úton
kí\'ánt e!jutni Azsi;iha. Amiko r azonlxm III. Ilo norius pápa apósát, Pétert koro názta
császárrá 1217 tavaszán, András a tengeri út mellett h atározott. Krónikus pénzh iá ny-
ban szenvedett, kölcsönöket \'olt kénytelen felvenni, a velencei h ajók bérleti clOát
Zára á tengcdéséwl egyenlíte tte ki. A h acljáratban VI. Lipót osztrák h erceg, valamin t
n éhán y német egyh;izi és Yilúgi e l6ke lő is vett részt.
A keresztes hacijárat te ijcsen eredm é nyte lenül végződött. Néhányszor h<ülandó k
rnltak (lettek volna) a keresztesek h adba bocsátkozni a mo h am edánokkal, de h o l
nem találkoztak az ellenféllel, hol sikertelenül ostromol rák a várakat. II. András ha-
m arosan k lham·ott a h adi cselekményekben való részvé tellel. Utazásokat cell a Közcl-
Ke leten, ereklyéket vásárolt, s mivel pénzét f elél te, magyarországi javadalmakal (vú-
mo t, s<'~jüve delnw ke t) adományozott az őt szívélyesen fogadó johanuitáknak. Kelle-
metle n helyzetbe került An dr ás a Nikaiai Császárságban. Itt élt III. Béla testvéröccsé-
nek, Céza-Jo;mnésrnak a fia, Géza-Alexiosz, aki a visszaútjában arra vetőd () királyi
rokonúra keményen rátámadt. H azafelé tartva számos ö lletszerű dinasztikus kapcso-
 AZ ,\ RCHA!Kl'S STR L1KT LJI(;\ FELBOMI.Á.SA

latot lhesítell And r;'ts. Kis-Ázsiában az örm é ny király leányáYal harmadszülö tt fiát,
Au dr.is1jegyeztelle el. Eí' a jegyesség azonban h;un;u-osan folbomlo lt, miYe l poli1ikai
érdekbtíl 1221 tújfo1 And rásnak 1sztriszláv Udalc~j no\'gorocli f-s halicsi fejedelem le-
<Ín)':tt ke llet l eljegycznie. l lgyancsak a kis-;tzsiai Nikaiai Császárs:tghan (amely a bizán-
ci güriig h agyo m ányok folytatója \'Olt) T heodorosz Laszkarisz csásár leányá1, l\1áriál
kapta uwg d s6szülö tt fia, B<.'.· lajegyeséül, s l\[ári;tt mag:l\'al h ozta Mag-yarorsZ<lgra. F.hb(íl
a j cgyességb61 késéíbb h ;'1zasság letL Végü l Bulgáriában az icléíközh cn Borilt fé lre;"tllító
n rn lkodón ak, IL Aszen Iv<irm ak ígérte oda legid6sehh leányát, a 1!) év körüli M;íri;Ü.
II. András l 20!'>--- 1222 kö;i;ötti kül politik{~ja egyr észt hód ító, m ásrC:·szl ü tletszer(í, ka-
landor je ll q~il külpolitika Yolt. Ftíleg a h alicsi hábo rúk szinte kizáró lag a h aqjára1ok-
ba11 rf-szt \TY{), a liszavir<\g-é letli héidításokból közvetkniil ha_sznot h úzó el6kel6k ér-
dekeit szolg~tlt ák, akik j elentó's jutalmakat kaptak a kirúlyté>L Igya külpo litikai akciók
kiizw·tw h ozz~járn ltak a kirá lyi h atal o m visszaszorul;1sához, ugyanakkor esetenként
e h <:>rclLék a figyelm et a bdsó' bajokr ól, am elyek ne m kím(·lték András uralkodásának
clséS m{1sfrl (·v1ized ét. A haclj;íratok p énzügyi fedezeté·h ez a ren dszeressé váló rendkí-
vüli adók is h ozz~já rulta k .

Az új bere ndezkedés
II. Anclrús uralkodásának szinte 37. Aranybu lláig tartó szakaszát l!Í hirtokpoli tika jt·ll c-
mez te . An dní.s t'Zl egy I 2 1í . évi oklevelében (~j ber endezked ésnek (vagy (~j in tézkcd <.'. ._
sekn c k; nm1r• in.1/iluliones) n eve1:te, s elvi indoklását 1208-ban így fogalmazta meg: „a
kirá lyi felség btíkezlíség<~l semmi sem szorítja h atúrnk közé, és az uralkod ó szánüra az
ado mányozás lc!rjobb m(~néke a mértéktelenség. " 1•17 Ennek a politikának a lényegére
a király egyik J ~ l 7. (•\i diplom;'~ja világosan rámutatou : „bizonyos főembere in k tan:í.-
cs;u-;1 m egv:íltoztatván föld ünk [országunk] á llapo tát, amelyet a régiek érintetlenü l
meghagytak, a várakat, a \'ánnegyéket, a földeket és az egész h6vel k edő Magyarország
töhl>ijéi\'ed elrrn:it iirükiilhet6 ör ökbinokként háróinknak és vité1:einknck szétosztot-
tuk. " 11~ II. And rús mclatos megfon to lásból tért át az 1\j birtokpolilik:1ra: úgy ítélte meg
- téYcse11 -, hogy lemond h at a clom aniális, vagyis a királyt birtokai alapj ún megill etc'í
j éivedelm ekr61 , s elégséges anyagi bázist teremt szám ára a királyi jogon szede tt (regá-
le) jö,·edelm ck rendszeréne k kiépítése. Ennek m egfelelően II. Anclr:1s tühb (elséísc)l"-
h an a Dráván túlo n fe kvő) vármegyét, valamin t hatalm as mennyiségil királyi birtokol
(elsé>sorban várföldeke1) aclo m ányozolt el. l\1íg azon ban a 12. század Yégéig sokkal
szer ényebb kere tek közö tt folyó királyi birtokaclományozásokat kiet,'}'enlíte tle a ma-
gya r állam területi gyarapod;ísa (ugyanis a gyeplíehi területek á ltaJ;í.han a királyi hir-
tokállo má11)'l gyarapították), aclclig a 13. század ek:jén oly m értékben fe lgyorsult a
kir:tlyi ingatlanok elidegen ítése, h ogy ezt az uralkod ó m ásu tt fekv6 földek.kel sem
tu dta - és nyilván nem is akarta - p ótolni. Bekövetkezett a királyi b irtokok rohamos
csökken ése.
A mértékte le n birto kadományozás azzal a kö\'etkezm énnyel is j árt, h ogy a királyi
kin cstárat gazd agító, term észe tben ' 'agy pén7.hen beszedett királyi adók - min t a
csiibörad ó, a sertéstizcd , a szabadok d en át:jai vagy füs tpén z, valamint a nehezékadó
Yagy fJondu~ - a fiildck ~j tulajdonosait ille tték meg, m ivel a hinokadományozással a
leg tö bbszö r együ tt ján a királyt ill e t ő adók odaaj ándékozása is. A kiní.lynak tehát íü
j övedelem forrásra \'Olt szüksége. Ezt a szerepet volt hivaL\'a betölteni a rendkívül i ad ó
(mUnla vagy rxactio), amely elséS ízben 1217-hen fordnll el6 l\fabryarországo n , és pénz-
ben szedték be. Szintén 12 17-hen bu kkant fel eltíször a külkereskedelem h en szereplő
 20.J. Hl..\ K!R.<\1.\1 HATALOM KEZDÖDÖ \'ISSZASZORlJI„\SA

áruk frtékének nyo\cvanadrészére kiterjed() és ugyancsak pénzben b ehajtott határ-

Yám, a nyolcvanad. A gyorsan csökkenő királyi bevételeket \'Olt hivatYa pútolni a pénz-
verés jog;íból sz;ínnazó jöw~delem növelése. A király éven te t"!-,'}'szeri vagy többszöri
pénzhcváltúst írt elé>, de szándéka nem valósult meg, mivel értéktelen pénzt V<.'re tett,
s az értékes pénzeknek értf>k.telenr e való átYáltása nem h atott ösztönzőleg a pénzbe-
váltási kedvre. Talán már uralkodása elscí id<Jszakában vetett ki András olyan aclú t
(késúl)h ez kamara hasrna néven szerepelt), amely a pbn:váltúsi jövedelmet kíd.11t:1
pótolni, országlása végé11 pedig már megadóztatta azokat, akik vonakodtak a ki bocsú-
toll pénzt elfogadni.
A pénzgazdaság e lc>retöréséYel vo lt kapcsolatos a tárnok.mesteri poszt kialakul:lsa:
t;írnokmest erre 1 l '.214-tól kezdve találkozunk a forrásokban. Korábban az udnu-ispá11,
rn~jd a kamarások mestere (magister cubicul.ariorurn) által irányított gazclaság"i ügyek
intbés<" volt a feladata. 1216-1222 között Ampod fia Dénes töltötte be ezt a tisztsl~­
get , nevéhez ffíződött a pémjövedelmekre alapozott királyi gazdaságpoli tika kimun-
kálása. Alatta vfü rendszeressé a királyi jövedelmek bérbeadása. A pénzüg)igazgatás-
han is meghonosodott a bérleti rendszer. Megszlín t a királyi pénz egy közpon tban,
Esztergomban tönénó' \'t>rése, pénzYeré> kamarák jöttek létre. 1218-ban a pesti bci-
sziirmények (izmaeliták) k<unarahérló'kén t szerepeltek. 1221-ben már a csanád i egy-
húzmegyc te1iiletén is vertek pénze. A sókamara megszervezése és bédwaclúsa komo-
lya n sértett<" a sókereskede le mben kivál tságokkal renclelkezé> egyházakat. A királyi
\«Ímok szint(·n hérléík kezén voltak. A bérló'k évi egy összegben fizették a bfrleti cl~jat,
érdekük volt a minél nagyobb jövedelem előteremtése, mert így haszonra teltek szert,
és az u ralkodó számára is biztosítani LUdták az eló're kia lkudott iisszeget. Az e ladomá-
nyozott királyi birtokok he~vébe Jépő regálejórerleJmek azo11bw 11em póro/tá.k a kr~
es<í domaniális bevételeket. A 13. század elt:ji Magyarországon a pénzviszonyok nem
vo ltak o lyan ft:jlc ttek, hogy kizárólag a pénzgazdálkodásra lehetett volna he lyezni a
királyi hatalom gazdasági alapját.
Az az intézkedéssorozat, amely II. András belpolitikájának elsö' m ásfél évtizedét
;.))~<'!J,/ ??!J!)?J!t?!B!l{lt(~'.i7d?2d?![, tf?~(fZé'({(/{((dítft{ (if.~sZ~t11e11Ó~~~r:1K'.tuí·aírn~ a
lebonl<Ís;h jelentet!e. Ez a régi rendszer azon az eh'en épült fel, hogy a k1raly az orszag
túlnyomó ·r{,szének birtokosa is, enn élfogva kÖ7jogi és rn_agár~ogi elemek egy<~r~n~
érYénvc:sültek az országlásban. A legjobb példa erre a vannegye, amelyet a krraly1
di-isp~m s;ígok (tehát a király birtokai) kormányzására hivatott tisztsf>)0'Ísel6k igazgat-
tak. Túlság«>san szíik vol t az a kör, amely leheté>séget kapott arra, hogy a hatalom!>•:
kerülhessen. Szemmel látható volt II. András igyekezete arra, hogy uralma gazctasag1
alapjait az 6t kirúlyként megillető bevételekre he lyezze: tO\"áhb~1 h?!9~ „~~gáh?z eme~­
je", nagy birtokokkal lássa el azokat az ellíkelők:_t, akiket _edch~ onas1 tavolsagok va-
lasztottak e l té>le. l\1a sem ismerjük azokat a végso mozgatorugokat, amelyek II. And-
rást e gvökeres fordulatra bírták. Nem tudjuk, hogy a mintát honnan vette ehhez a
lépésso;·ozathoz. Az azonban tény, hogyjelentékenyen k~zelít<;tte volna t.~agyar?r_-szá­
got ahhoz a nyugat-európai modellhez, amelytől az orszag az allam kormanyzan ene-
Íemben vett mozdulatlanság miattjelenté5s távolságra kerü lt. A m agy;m>rsz:'tf];i gazda-
súgi viszonyok azonban még nem \'ollak elég?é fejlettek a régi_;~rruktúrával g~ökere­
sen szakító é-s az fülarn rnííkódésél döntö'en ÍU alapokra helyezo berendezkedesre .
204 10. A KIH.AL\1 TIATAI.< >M KEZDÖDŐ VISSZASZORlJI ÁSA

árnk értékt>nek nyolcvanadrészére kite1:jeclő és ugyancsak pénzben behajtott hat.úr-

a nyokvanad. A gyorsan csökken{) királyi bevétele kel vol l hivatva pótolni a p{•nz-
\ 'Úlll ,
wrés jogú bú! súnnazó jövedelem növelése. A király l-ventt? egyszeri vagy többszöri
pt·11zbeYáltást írt el6, de szándéka nem valósult m eg, miYel értéktelen p{·nzt veretett,
s az érti·kes pénzeknek értéktelenre való átváltása nem h atolt ösztónz61eg a pénzhe-
váltási kedw<'. Talán múr uralkod~tsa els6 időszakában vetett ki András olyan adút
(kés6hh ez kamara haszna néven szerepelt), amely a pénzváltási jövectelmet. kívánta
póto lni, orszúglása végt-n pedig már megadóztatta azokat, akik vonakoctt:ak a kibocs;í-
toll pfri.zt dfo~aclni.
A pénzgazdaság elfüetörésével volt kapcso latos a tárnoknwsteri poszt kialakulása:
tárnokmesteiTel l '.l l •1-től kezdve találkozunk a forrásokban. Korábban az udva1ispún,
m'-!jd a kamarások mestere (magister rubiculariorum) által irányított gazdasági ügyek
intézése volLa feladata. 1216-1222 között Ampocl lia Dénes töltötte be ezt a lisztsé-
get, 1wvéhcz fűződötL a pénzjövedelmekre alapozott királyi gazdaságpolitika kimun-
kálása. Alaua vált rendszeressé a kirúlyi jöwclelmek bérbeadása. A pénZÜf,')>igazgatás-
ban is meghonosodott a bérleti rendszer. Megszíínt a királyi pénz egy központban,
Esztergomban történ<> verése, pénzver6 kamarák j öttek létre. 1218-ban a pesti hó-
szürmények (izmaeli ták) kamarabérlőként szerepeltek. 1221-ben már a csanádi cgy-
húzmcgye terüle té n is vertek pénzt. A sókam ara megszervezése és bérbeadása ko mo-
lyan sfrtetlt' a sókercskcclelemben kiváltságokkal rendelkez{) egyh ázakat. A királyi
v;ímok szintén hérllík kezén rnltak. A bérl6k évi egy összegben fizetLék a bérleti dijat,
érdekük volt a minél nagyobb jövedelem eléSteremtése, mert így haszonra te ttek szert,
{·s az 11ralkodú szám;íra is biztosítani tudták az előre kialkudott összeget. Az elaclom<"1-
nyozo tt kinílyi birtokok h e lyébe lépó' regále j övedelmek azonban nem pótolták a ki-
es{) clomaniális bevételeket. A 13. század e lt;ji Magyarországon a pénzviszonyok nem
voltak olyan ft:jlettek, hogy kizárólag a pénzgazdálkodásra leh etett volna helyezni a
királyi hatalom gazrlasúgi alapját.
Az az in tézkedéssorozat, amely II. András belpoli tikájának első másfél évtizedét
útfogta, vi Latha ta tlan ul egy archaiku s, még Szcnl István ra visszamen6 struktúr~mak a
!ebem tás<ítjelenlcttc. Ez a régi ren dszer azon az elven fpült fel, hogy a király az o rszág
túlnyomó részének birtokosa is, ennélfogva kfojogi és magártjogi elemek egyaránt
érvényesültek az országlásba n. A legjobb példa erre a vármegye, amelyet a kirá lyi
v<írispánságok (tehát a király bir tokai) kor mányzására hivatott tisztségviseló'k igazgat-
tak. Túlságosan szfik volt az a kör, amely leh etéíséget kapott arra, hogy a hatalomba
kerülhessen. Szem mel látható volt II . András igyekezete arra, hogy uralma gazdasági
alapjait az 6 1királyki· nt megill ető bevételekre he lyezze, továbbá hogy „magáh oz emel-
j e '', nagy birtokokkal lássa el azoka t az elólzel őket, akiket eddig óriási távolságok vá-
lasztoLtak el t6le. l\la sem ismer:jük azokat a végső mozgatórugókat, amelyek II. Ancl-
rúst e gyükeres fordulatra bírták. Nem tuc\juk, hogy a mintát honn an vette ehhez a
lépfssorozathoz. Az azonban tény, hogy jelentékenyen közelített.e volna Magyarorszá-
got ahhoz a nyugat-e1ffópai modellhez, amelytől az ország az államkormányzati érte-
lemben vett m ozdulatlanság m iatt je le ntős távolságra került. A magyarországi gazda-
súgi viszonyok azonb;m még nem voltak eléggé fejlettek a régi struktúrával gyökere-
sen szakító és az állam mííködését döntően új alapokra helyez{) berendezkedésre.
 AZ ARCHAIKUS ~'TRCKTÚRA FELBOMLÁSA 205

Belső feszültségek
Az íú berendezkedés mellett növelte a feszültségeket, hogy sokban kedYezett felesége
német rokonainak András. Maga a király panaszolta el 1214-ben a pápának, hogy
miw· l (~ertrú cl ö ccsét, Bertholdot „forrón szerette és mások fölé emelte, ezzel csak-
nem az egész ország kül önböző rangú embereinek a gyűlöletét magára vont.a". 14' 1 Gert-
rúd másik tcstYérének, Eckbert püspöknek a szepességi Poprád vidékén hatalmas bi1·-
t.okadomány1 telt, ame ly hamarosan a szintén meráni Adolf prépost és nőtes tvére
kezére.j utott. András a nagy földterü lettel együn a szabacl d enárokat és a királyi jog«>-
kat is eladományozta. Egy nyugati kútf6 (Ann ales l\farhacenses) szerint Gertrúd „a
bárhonnan jöYő németek iránt bőkezű és szívélyes volt". 1:.o A Gertrúd bátorítására,
András egycténéséYel a meráni-németek - a rómaiak császárának alauvalói - által
e lkövetett túlkap<isok h~mgot kaptak a kortárs Anonymus honfogla lásrúl szóló regé-
nyes gcs0j<h1ak lapjain: „mosl is a rómaiak legelik le Magyarországjavait.""''
Az idegenek ir;'uiti elégedetle nség 121 3-han összeesküvéshe torkollou, amelynek
vezet6i Gertrúd udvarának kor<íbban magas nmgú tisz1 séhrviseléíi, Pé ter ispán és Bánk
nádor (t'l6hh és uróbh bán) vo ltak. A monda h amarosan azzal magvarázta Bfü1k fell é-
pését Gt'rtrúd ellen, hogy családi sére lem is motiválta , mivel fel~;égét (;ertrúd t'rő­
szakk<tl játékszerül ad ta öccsének. A mer{:nylet kifejeze tten Gertrúd ellen irányul t,
ehhez igyekeztek megnyerni J ános volt kalocsai, most esztergomi érsek tá mogatását.
A f6pap azonban úllítólag kit érő választ adott, kettéís értelm(í levelet küldött az össze-
esküvúkhöz: „A ki r<ílynőt nwgölni ne m kell félnetek jó lesz és ha mindenki helcegyc-
7ik én magam n em ellenze m. "' :;~ Ez a szö,·cg a központozástó l függően frtelmezhet6
abr hozz<\júrulásnak, ak<ír ellenzésn ek. 1213. szeptember 28-á n, amikor Andnis tn<ir
úton volt I fali cs fel(>, a pilisi erdők szomszédságában nagyobb túrsasággal icléíz6 kir<ily-
néra rontol l Pé·ter, valamint B;ínk v~j c, Simoh, s mezei sátrában karddal meggyi lko l-
ták. Számos német is életét vesztette ott, de a királyn é öccsének, lkrtholdnak, vala-
mint \'l. Li pót osztrák hercegnek sikeriilt megincnekülniük. Az országh atár vicléké-
r61 visszaforduló Anclrás tétova bosszút áll t a merényl6kön. Pi·tert ugyan karóba hú-
za tta, birtokait elkobozta, de K.acsics nembeli Simon - az összeesküvt-s tov:íbbi vezet6-
je - csak késc'íhh bt'inhú'clött, B:í.nk pedig csupán a ná<lorságot vesztette el , de a királyi
udvarhúl nem k<'riilt ki; I3fü1k vejének sem lett bántódása. Ez a király pozícióinak
f.,')'engeségére ut~tl t.
Az arisztokr<ícia egyes csoportjai II. András uralkodásának elséí felé ben meg-meg-
íúulú kísérleteket tettek a király uralmának megdöntésére, ille tw a királ yi halalom
megosztúsára. 1~10-ben néh ány m aITT·ar főember András ellent!ben III. Béla kir;"ily
öccsének, a (;örögországba szakadt Gézának a fiaihoz akart követséget kü ldeni, hogy
c>ket ültesse a rnagpr trúnra. A khwteket azonban Spalatóban elfogták, a megtalált
levelek leleplezték iisszeesküvésüket. Rö,idesen , 1214-ben András legidőse bb fi{n, az
akkor nyolcéves Bt' lát léptették fel apja ellenében. Azt kérte And rás a páp<í.tó l, hogy
„mindazon összeeskilvííket és híítlenségen mesterkedőkct, akik az ország megosztása
érdekéhen fiun kat [Bé lát] életünkben és akaratunk ellenére királlyá tenni és m egko-
1
ronárni akarják, akúr egyháziak, akár világiak, kiközösítéssel sújt.sa". ''~ András valószí-
nűleg csak úgy tudta leszt'relni a mozgalmat, hogy Bélát 1214-ben királlyá koronáztat-
ta, cle terül eti hatalommal ni ég nem ruházta fe l. Minclenese Lrc a hatalomra vágyú
e16kelőknck annyit sikt'rült elérniük, h ogy immár két fejedelmi központ kózótt vá-
laszth attak. nagyobb birtok, m agasabb tisztség reményében az egyik kirúlytól átrne-
he1tek a m;isik táborába.
1~1 7-re, amikor Audrús szentföldi ha<~járatára készüléíclöt t, az új berendezkedés
20Ci 10. A KTR..\L'\1 JL\TAT.0;\1 KEZDÖDÖ VlSSZ.'\SZORl '1 . \S.\

politik<"~j;'1rúl egyl-rtelmtíen kiderült, hogvnem Yáltotta be az ura lkodó n'tnényeit. A

kir;íly számolt azzal, hogy „az orszúg javaiban törtém általános osztozkociás a régi
rendre" térhet vissza, i :.~ vagyis a pénzgazdálkodás megvalúsítaui szándékozott egyed-
lffalmútúl vissza kell térn ie egy vegyes, de a domaniúlis jöwdelmeknek nagy szerc-
p<'t juttató gazdas;ígra. Az \ü hirtokpolicika 1217. t'>vi m egtorpanása mindenesetre
az e bere:>ncl<:'zkedést dlenzéík nagy sikerét j elentette. Tetézte sikerüket az, hogy II.
Andr;ís szt•nclúldi t;ívolléte idt;jére az orsz[1g kormányzúsút ennek a poli tikának az
cllenf<.'l(·n>,J<ínos esztergomi érsek re volt kénytelen bízni. Akik meggazclagocl;1suk
forr;ís;ínak l<'kintetL{·k az í~j berendezkedést, szembefordultakj<í.nossal, vagyonútúl
és ji'>vC'del111eit {íl megfosztották, fogságba vctetti~k . majd kilíz t{·k az érseket az or-
~z;lghl> l. A kir;ily táYolléte alatt t\lagyarország siralmas állapotba került. Anclrás kcn-
d(ízetlen úszinteség-g-el írta m eg a pápának: a Szentföklrííl Ya ló visszaérkezése mán
„nem l\1agyarnrsz;'1g«>t, hanem egy elgy<itiin, feldúlt és min clen kincstári jiin~cl e h né­
h61 kifosztott [orsógotl ral;llluuk, úg)', hogy sem adússágunkat, :unelyhe zaránclok-
latnn k kevert lwnniill ket, m egfizetni , sem országunkat cl6hbi állapotába Yisszaállí-
taui még tizenöt e sztendíí alatt sem rucijuk". n ;

AZ 1222. ÉVI ARANYBULLA

Az Aranybulla kibocsátását megelőző évek

Egyclúre Arnlr;ís nem folytatha1 ta az í~j hcrendczkecl{·s polit ik;~~ít. 1218- 1219-ben csak
kist•bb mért{·kben adományozott el birtokokat, {·s ezek kiYétel n é lkül egyh áziakjavára
szóltak. Elsíísorban Júnos érsek, illet\'e a sok kán szenvedett esztergomi kanonokok
kaptak ingatlanokat. l lgyancsak az egyh;íziaknak - köztük.János érseknek - volt elsú-
sorban ÍTde ki'1k, hogy gútat \'esse nek a királyi hatalmat h'J'engít{í mértéktelen birtok-
adom;í.nyoz;í~oknak. Refolyásuk eríísiicléséwl magyarázható, hogy l'.?20-han \'<1).,')' ke-
Yésscl ezt 111cgel6zéíc11 megkezclíídiiu az elidegenített udvarnokföld ck visszan' tt>le.
Kiiwt ke76 l{·pt'>sk{·11t a király 1221-lwn elrencleltc, hogy „a \'árak fö lcljeit, búrki foglal-
ta i~ d azokat c r<ísLakosan , a váraknak \'issza kell adni". rn. Az ud\'arnokföldek Yissza\'é-
tdt' elcn' kisC'hh sikerrel kecsegtetell, mivel ezeket m;ír sok-sok évtized ú ta adomá-
nyozták az ura lkodók. Sokkal 11agyobh jelen t6ségú rnll a v:irbirtokok r estaurúciúj:í-
nak 111eghirdt'ti·se. mi\'el ilyen ingatlanok elidegenítést' csak két-három é\'tizede fol~t
11agyohh le11c!Cilc.>t1el.
11. Andrús azonban nem kívúnta üszime meggyíízíídésb61 a Yárhirtokok Yisszav{·te-
lh. \'alúdi sz:'\11ckbr riikrüzi, hogy 1220-tól kezd\'e (~jabb intenzív birtokadomúnyo·
7.:ísha kezdcu. R;iad;ísul az eréíszakos:111 elfog lalt Y<í.rfölclck visszavétele \'Ontatoll~Ul,
lényegében ert>drni·nyleknül folyt. A király ispánokat cleleg;'dt az egyes megyékbe,
akik ki\' i zsg~í.lt;'tk a v{1rdemek panaszait. Elséísorban a \'úradi Reges trurnban mar adtak
r:í.nk adatok. A rcgestrum az 1208- 12'.\5 közii tti iclííbííl g89, V;'traclon t;írgyalt jogest'l
riivicl leír;ísá! tartalmazta. A kiküldött bírúk diintései n yomán e l6írt istt•nítéktck
( lüzesvas-príibúk) rendre a y;írclernek vereség(~\'e l \'égzíícltek. A meghirdetett birtok-
visszavétel nem eredrnényezte idegen kezekre jutott v:írfölckk \'isszakcrülését a ,·ár
Yagy a várelemck kezc.'.-re.
A mag~«lr belpoli tikai flet í:jahb mozgús<ítjelcnLClle, hogy Bt>la 1220-ban terüle ti
!Jatalornhozjn1ott, t'l nyerte a Drá\'ától d élre húzódó (clalrn;ü-hor\':u-szlav(m) h erceg-
s{·gct. Ekkort:!jl alakult ki a7 „eg{·sz SzlaYúnia" tenuinus, amely a varascli-veríícei Dr:\-
 207

\'a-szakasztól egészen az A<lriáig h úzódó hatalmas terüktet kezelte jelölni. Béla ily
m ódon n agy kiter:jedés1í országrt:~sz uráYá .lett. Ilogy Bélúnak <initlló te rületi hatalo m-
hoz _juttatása n em egyezett András király szúrnléká\'al, ille tYe hogy Béla érdek~hcu
bel ső mozgalom bon takozot t ki az országban, azt III. Ilonorius púµa 1222.június 22-i, a
m ah')'arországi frsekekhez és püspökökhöz intézett leveit' tanúsíija. Eszerint II. AJHl-
rás kegyes apakt'.·n t go11doskodot1 cls<íszülü tt fi a elc"írehaladásáról, és óvakoc!va az or-
sz:\g v:'1lsúgátúl, nyugalmat kíván t len' mle11i, ez{·rt Bél<Íl királly<í koronáztatta. Dc az
C'l\'etemültek (/1n1w1:1i), a kik a viszály fo\•ényeit keresték, és rosszat akartak tenni, ki-
eszelték, h ogy nem II. And rúsnak, hanem fiínak tartoznak cnged " lmess{•ggel , így
goncloskocltak a Yisz;ílyrú l. Pedig nem az volt Anclr:'lS szándéka, hoh'Y még t'·. lt'tébe11
más ura lkoc\jék az o rszágba n, h ;uwm hogy 6 korm;ínyozza azt. Kfrte a p<"1pa a círn zP t-
teket, hogy akik ilye n lázadásokat szítottak, azokat egyh~1zi frn yítékkel kénys7eritsék
jobb bt>lát;ísra. Andrús és Ré la viszályá t jelzi, hogy Béla az id6közhe11 feleségül \"t't l
Laszkarisz M:Ufat 1222-ht'I\ apja buzdít<ísára és - mint mai..,1·arorszúgi püspiikók a p<Í-
pának írták - „ni-mely gonoszok rosszindulatú sugalmaz;ísára e lbocsátotta az egl-sz
ország hotrány;íra t'.·s a keresztény vallás gyalázatára". m

A bárók
A TII . B{·la hal;íla óta eltt>lt negy<'dszázad legfontosabb társad almi d ltozásai a Yilúgi
nagybirtokosság nagyrn érYtÍ térnyerésével függtek össze. 1\ z t>l6zmények a l 2. század-
ra nyúltak \'iss7a, dt• a folyamat a 1~- század e ls6 két éYtizedí·hcn rohba11ússzerííe11
felgyo rsult. Szoros kapcsolatban <"illt ez a föld ért~ké nek rn egnövckt>dt•sé·wl , Yalamint
II . Andrús új liirtnkpolilik4jával. A !'ölel aláltal Yált ki\·últképpe11 becsessé, h OK'' cl!cr-
jedl a foldmlívt>l(·s, megnövekedett a löki hozama. Az ország belst'.jt•l>Cn a szabad
fö ldek, a percm1erii le1ekt>t1 a lakatlan gycpíiclvék megfogyatkozása 11üwltt· a fölcli·li-
séget , amelyet II. And rúsn ak a kirfüyi birtokokat k{·L kézz<'I s;-úrú poli1ikai gyakorlata -
a kor;íhbi uralkod úi hatalom e fo ntos gazdasúgi alapjáYa l pazarlú múdon hám·a -
elégítt>t t ki . A föld énéknóvekeclését mutatta a birtokok adás\'élelének, c:scr~ji·nek
megszaporodása, az o kl eveles gyakorlat felleuclülésc, s ezzt>I összefüggésben a birtok-
aclorn únyozás ír;ísbeli rögzítése a korábbi szóbeli elidegenítés h elyett. A kialakult hi-
teles h elyek oklcYé laclása el sősorban a tu l~jdor~jogban bdllott d ltoz;ísobt riigátct-
Le. To\'áhh folytatc>clott a nagybirtokoknak már a 12. szúzadhan megligyelhet6 mcg-
oszt;ísa.
A l '.l. s7.<Ízacl elej{·n a Yilági cl it 1tj né\·en, h;írókt·n t (baro) jelent meg. I losszú ideig
folyt a Yi ta arrú l, hogy az a gyakorlat, miszerin t a földbirtokosok nemzetségi kiitelékhc
tanozúsukal - töhllllyire a dt' gr' nfrf' '1wmzetségh61 \'aló' kifc:jez(·ssel - rcltü n tet t(·k,
mi kortól szám íthatú. Az egyik felfogás úgy ,·flte, mi\'el e ls6 m egbízha tó okl('Yeliin k,
a melyben n emzl·L~i·gn t-v ekiforclult, 1208-hól \'aló, továhb;í ll!-.,'J'ancsak magyarors;-;ígi
11 emzctség11é\'i cl6forclnl;ísok o lvashatók An onymus gesti0áhan , ez a jelen ség a 1'.l.
sz;íza<l elejl·11 1tinak sZ<inút. Az elméle t azt a m agyarázato t kapta, h ogy a legtiihh 1'.~.
század clt:ji nagybirtokos család birtokbídsút n em igazolta oklevél (ugyanis a n ;g i
családok 6sei m ég s1.úl>eli arlom ányozás útj:'111 jutottak fölc!jcikhcz), tehát a l '.~. század
e k:jé n a ne mzetségekbe tiimiirülés, a nagy n e\'lí, hirtokszerz{) 6st61Yal6 szúrmaztal<ÍS
birtokaik legalitását szolgúha, \'agyis ez esetben a m últ, a ?""égisi·g- Y<Ílt bin okbírásu k
jogoss;'1g;í nak igazolújá\~:i. Tcrmés:tetescn a ] '.t szúzad elöt 1 is számon tartott;ík úsci kt•t
a nagyúri csal;íc!o k, de birtokpolitikai aktualiL<Í.st t'Z csak 1200 ut~m kapott. A nagy
hinokadom:'111yoz;ísok korszakúha n a IH'lll7t'lS(·g név bizonyság volt a kir;íly sz;ímúra,
208 10. A KIRÁL\1 HATALOM KEZDÖDÖ \'ISS7..AS/.ORLJLÁSA
--------
hogy Yiselííi jclentéis történeti múlttal rendelkeztek, s érdemesek továbbra is - esetleg
éppen a I\fagyaro~szágon gyökértelen merániak e ll e nében - az ura lkodó
binobdományaira.Ujabhan más magyarázat is napvilágot 1~1to tr, amelyik ezeket a
1wmzetst:geket azzal az átalakulással kapcsolta össze, amely a l 0. században \'irágzú,
dc a l l . században is l étező 6si nemzetségfonna boml<ísát kísérte. Ennek eredménye-
képpen az egész társadalmat útfogó, vérségi alapú nemzetség átalakult, rn egsz1int, s
helyette a 13. S7.;Ízadban háromtípusú nemzets&g szüle teU: az úri vagy nemesi, a vár-
jobbágy- és az aláYetett nemzetség. Az cisi n emzetségből legkorábban az e16k.elcik vúl-
tak ki, létrehozták a sokkal szűk ebb könI, de szintén vérségi jellegíí nem zetségüket. A
nagyúri n emzetsi·g·ek kialakulásának kezdete tehát a l'.:?. századra tehető, amint erre a
magyar krónika t:·s az 1183. é\'i oklevél adatai is utaln ak.
A iwmzetségek m cgne\'ezésében nem figyelhetéí meg rendszer. Kétségtele n , hogy
gyakran a Szem István-kori binokszerzéí cisvált. a nemzetség névadójává, így pl. IIontrúl
és testYérér()), Parnanról a Hontpaznan, Csanádról pedig a Csanád nemze tség kapta
nevét. A Vecclintlíl származó nemze tség Vecelin fiától , a 11. század els6 évtizedeiben
élt R:ídról nevezte el mag:~t. Ugyancsak Szent István kortársa le hetett az a Csák, akj a
Csák nem né,·acl<úa volt. Erclekes, h ogy a Péter király a latt Magyarországra érkczetl
Cutkeledek nem a Salamon korálxm nagy szerepet játszó Vidró1, hanem a Kálm;\11-
kori (~ut és Keled ispánokról n e\'ezték el magukat. Az Atyusz n emzetség attól az
Atyusztúl sz[u-iuaztatta magát, aki 1121-ben megalapította az almádi monostort. A
késúbb Szentemágocsnak nevezett n emzetséget Anonymus még Kölcsén ek n eYezte,
alkalmasint a l~. század közepi Kölcse ispán után. A Kéíszegiek és a Iléderváriak csa-
ládja Héder nembelinek hívta magát, az elnevezés arra a Ilédcrre utalt, aki - Wolfer
ne\'lí testvé rével együtt - II. Géza a latt érkeze tt Magyarországra. J\ Bárkalán nem egyik
névadC:úa (Búnk bán is ebbe a nemzetségbe tartozoll) a 12. század végi Kalún pfrsi
püspökben keresendéí. Egyetlen olyan nemzetséget sem ismerünk, amelyik névadó
6se Szent Ist\'<Í.n e l6tt éln·olna. Ez csakis azzal magyarázható, hogy az úri n emzetségek
a nagy tekinté lyli, hirtokszerz(j eléídöt tették meg kultuszuk t;íri-,'Yává. Vagyis az úri
m·mzetségek felbukkanása és a rendszer elter:jedése nem független a birtokjog igazo-
l<ísúnak szúnclékfüúl. A nemzets(~ge t a közös 6st{)J való leszármazás tudata kap cso lta
össze- és az a tény, hogy közös helyre (az ún. nemzetségi monostorba) temetkeztek. A
n:nclszer ert>Yt muta~ja, hogy azoknak a külf'ö ldról jött szemdyeknek a leszúrmazot-
tai is nem zetségeket alkottak, akiknek az e lődei az éísi magyar nemzetségeknek nem
rnltak tagjai. Az úri nemzetségek megjelenése érdekes kettc'isséget eredményezett a
t<írsaclalom Jelséí köreiben. A 12-13. szf1zad folyamán a birtok.felosztások következté-
ben el<'írehaladt a kiscsaláclok kialakulása és kiválása a nagycsaládi kötelékból. A kis-
csaLídok q . ,')' nagy közösség, a nemzetség kötelékébe integrálódtak. A gazdálkocl<ís
egysége a kiscsalácl volt, a nemze tségre ajogbiztosítás, valamint a kultikus hagyomá-
nyok ápolása maradt.
AJ.1\j berendczkeclés politikftjúnak és a világi. nagybirtokosság, a bárók e léfrctór<·sé-
nck krónikúsa volt Anonymus a 13. század elején. Igaz, Anonymus a magyar honfogla-
lás regényes történetét ina meg, rövid utalás form~jáhan Szent Istvánig vitte csak az
esem{·nyeket, de olyan kulcsregényt készített, amelyben korának problémái tükréi-
7.6dtek. A legnagyobb \'alószínűség szerint a gesta 12 LO kötiil íródott, amikor a mcrá-
niak, azaz „a rómaiak legelik le Magyarországja\':tit".ns Teljesen í~jszerü Anonymus-
nál a \'ilágias han g·vétel. A tárgyalást ott zárta le, ahol a keresztény Magyarország tiirti·-
netc li>nyr-gében clkezd6dött, vagyis Szent István királlyal. CéUa a pogány kor meg-
örökítése \'Oll. Amikor a régmúlt számos nagy én ékíi emlékezetfoszlányát megörökí-
 AZ 1222. tVI ARANYBl'LIA 209

tette, határowtt s7ándék vezette tollát Bizonyítmi akarta, hogy a s~ját korában él6
csal<ídok 6sei vériik ontás;"1yal szereztek maguknak földet. S hogy ezt megtehessék,
e-llenségre \'olt szükségük. lgy keltek életre a gesta lapjain, jobbára helyn evek ből, a
honfoglaló magyarok soha nem léteze tt ellenfelei. A régmúlt és a saját kora közötti
szálakat Anonymus r;tjzolta meg. A nemzetségeket honfoglaló magyar és kun vezérek-
t(í! ered eztelte (így a Csák, a KalCm, a Kölcse, a Szemere, a Maglód és a Baracska
nemet). Ki">lcse és Szemere, a róluk nevezett nemek névadói egy nemzedékkel voltak
idősebbek Ano11yrnusnC1l, Kalán pedig egykorú lehetett a névtelen j egyz6vel. Anony-
mus tudatosan telt olyan megjegyzést, hogy pl. a honfoglaló vezérek egy Ohat n e\'Ü
kun kaLOrnínak a Tisza mentén (ahol még ma is megvan az Ohat név) Arpád yezér
kegyébéíl nagy földet szereztek, amely<;t leszármazouai egészen mostanúig, vai.,ryis a
gesta írásáig birtokoltak. A honfog_laló Arpád vezér megformálásában Anonymus sz~1-
mára II. András szolgált mintául: Arpád éppen úgy nagy adományokat te tt, ör ókíte-tt
cl tisztségeket, helységeket, birtokokat, sőt még vármegyé t is, mint II. András. Anony-
nms - franciaországi hatásra és a merániakkal szembeni ellens{~ges érzúletei követ-
keztében - els6ként hasznúlta a magyar n emzet frvns llunwirie) fogalm<lt, amely a
Magyar Kirúlys<Í.g terüktt-11 él6 összes népet magába foglalta.

A királyi szerviensek és a várjobbágyok

A 13. sz~1zad elsc'í nq.,11edében alakult ki a kés6hbi évtizedekb61 j ól ismert királyi
szeniensek rétege. Ennek a társadalmi csoportnak <l tagjai eredendően vagyonos köz-
szabadok voltak, mivel azonlxm a közszabadok vagyonnal nem rendelkezéivagyvagyo-
n;"tt veszt6 rétege lesüllyed t az alávetett osztályha, a liber terminus m ár nem min6sítet-
te egyértelmlíen a közszahadok tehe tősebb rétegét. A királyi szerviensek távoli éisei a
Szent István korában vitéz (miles) néwel illetett elemek voltak, közvetlen e léíclei pedig
azok a szabadok, akik a királyi házban (udvarban) teljesítettek szolgálatot, s foldva-
gyonual rendelkeztek. A III. István-kori (~ab fia Botus után ilyen lehetetl az a Zerzowoy
pozsonyi v<'1rjobbágy, akit Imre király 1197-ben hüségéért azzal a szabadsággal ruhá-
zott frl, hogy az ispánok nem ítélhettek felette, s mind 6, mind utódai a királ yi udvar-
ban örökös szabadságot nyertek. 1212-ben II. Andás a szabad hmpe.1származású, d e
II. C:éza alatt \'á1jobbággyá min6sített Alykon fiát, István klerikust visszaállította ko-
rábbi szabadságába, és királyi házába fogadta.
A li/wrfogalonwáltozúsa következtébe-n szükség volt a közszahadok tehet6s rétegé-
nek megnevezésére, a kirCuyi szerviens (serviens rrgis) terminus csak igen nehezen
alakult ki. Ne m sze-repeh a Vár adi Regestrumban sem, ahol a szerviensnek gondolha-
tó elemek szabad ember (liba homo), te!jesen szabad (omnino liber) vagy kato11{1skodó
férfi (vir mililaris) n é\'ell fordultak c16. Korábbi, már a 12. század végére visszavezet{}
nyomokat nem számítva hiteles és teljes terjedelmében ismert. okleYélben els<S Ít.ben
1217-ben bukkant Cel a királyi szerviens elnevezés. II. András király hűsége jutalmáu l
Oroszt kivette a zala i vár szent király jobbágyainak sorából, s megengedte, hogy test-
véreiv~l és prédiumaikkal örökös aranyszabads~1gban éljenek a király szen-i ensei kü-
zótt. Arpúd veú ·r t.fasas~g;íban lakmároztak Anonymus gest~~ában is a szerviensek
Attila király városában (Obudán) .J ellemz6 Anonynms helyzetmegítélésére, hogy míg
a vezérnek és a nemeseknek aranyed(~ nyben, addig a szenienseknek és a parasztok-
nak ezüstedényben hordatta fel az ételt-italt. Vagyis a névtelen jeg-yz6 közelebb ítélte
a szervie-nseket. a parasztokhoz (rustici) , semminL a nemeseknek (n ohile.1) neYeze tt vilá-
gi előkel6khóz. Ebben túlságosan nagyot nem tévec!et L
'.!10 10 . .\ KIR. \L\1 1 l.\I:\LO,\l KEZDÖI>C°) \'fSSZASZORl ' l.Í.S,\

:\ kir<ílyi s1.tT\·ic11s - mint a .1rrniem rtgis 'a király szolgált~ja' elrn·\Tzt'S is jelezte -
közn'tk11úl a királynak tartozott szolg-."tlaual. Ez a szolgálat az egykori köz.szabad álla-
pot m;11-;1cl\';í11yakt.'·1n katonai jelleglí \'olt; a király {·s nem a nH·gy<~sispán vezf'tése alatt
Yonult h<lclba. l lgyancsak metW'SÜlt a m egyésispfo ít{•lkez(·sc alól, csak királyi {úru-
mok jogliatús;íga al<í tartozott. Birtoka rnq„T\'t·dte attól, hogy lt'süllyecijcn, és az aláve-
ft't t né pesség sz;\m;ít g:·arapíL~a, de a birtokosok csoportjának alsú peremén helyezk<'-
clett el. A1. igazi \'eszt>cldmet a bi1rúkjclentették számukra. Szívcst>bben tartoztak ugyan-
is a szer\'icrnwk kiizvct lenúl a táYol levéí, {·pp en ezért csak laza knn hatóságot {·rvényc-
sítéí k ir[d ~· ab, mintsem a kiiz cliikbe11 élií h[u-úk al<'t. A szervienseknek teh;ít fontos
(-r<lekük \'O lt, hogy a királyi h atalom rovás;íra 11e erc'íséicijék meg a nagybirtokosság,
mert eL C:TzC:·kenye1l frinteue n>lna ó'ket is. Azt kíYánták teh;ít, hogy t'>r:jt'n \'éget az 1·ti
lwrenclczkcdt'·s politi k:~ a.
1Iaso11lú frdck sarkallta a Yá1:johb[1gyokat, akik ercclendtíen kötött li/m1·k n>ltak.
Elc'íkeWhh csoporUuk, amely Szent Istvánra \'ezette \'issza sz.abacls;ígát, m ár önálló fo lcl-
t11túc1011 nal rc11dclkezett, amt'lyet a vár fökljébó1 hasított ki. Rirtokbírásuk biztosítot -
ta liel ~·ük('t a binokosok csopor~jának kg-;1lsú .~·ész.én. A várnt'>ph61 kiemelt (f'xmnjJl11.1)
\'<Írjobbágyok sorsa e,gyelfüe bizonytalan Yolt. Orökül t liikijeik, szemben a szcn t kir;íly
_jobb;íg~·aiva l , nem voltak, a vúr általuk használt l'ölc\jc pedig kicsiny volt, s mÍ'.g nem
tnclt;ík 111i11clenki szám;íra nyil\'{uwalóan elismertetni, hogy az az övék. A vfü:jobb;így-
s:íg e ki't csopor0át egyarán t kellcmetle-nül é-rintettt· a várbirtokok tömeges eladom :í-
11~·oósa, 1ner1 ez veszi·lycztellt: f'c lcmelked(·sükct. Rendszeresen tiltakoz tak - cls6sor-
ban pnes Ít ton - a v:1dlilclek eliclegenítt'>se:- ellen, de kísérleteik <íltalában nem vezet-
tek e reclm{·nyre. Akciúik, mozgalmaik gyakran a szolgajogállapotú ,·árnt>pek támoga-
t ;ís:1t is (>ln·zt<'·k, akik<·t a v;írhirtokok eladmná1wozása a kor;íbhi hcly1.etük11{·l ]{·m·e-
grsc11 kedn·z(ítkuehh magá11folclesúri függésht; taszitott. · ·

Az Aranybulla kibocsátása
,\ II I. Ikl:l habl:1túl az 12'.ZO-as (\'l~ k eh'.ji·ig eltelt negyedszázad alatt mind a tfasacla-
10 111q„r;.·cs kiireihen , e lséísorban a birtokosoknál, mind a politikai életben súmos v;'tl-
Loós téin{·nt, komoly fészü ltségek keletkeztek. A II. András últal he,·ezetett ítj birtok-
politika nwgosztotta a magyar társadaJmat. A mértéktelen adományozúsok elleuzc'íi
sz;ímos módszerrel próbálkoztak: Béla f'ell{·ptetésével, királlyá koronázt.atúsával, m ajd
területi hata.lom hozjnttatás;í,·al kísérlett>ztek, kieszkéizöltt'k az udvarnok-, m ;ud a vár-
földe k Yisszm·étel{·nek eli11c:lítás;'1t, fon az uralkodút nem tudták rábírni arra, h<>f,')'
pnlitik;~j;ít teljesen k lac\ja. Eppen ezért l'.Z22 elc:jén ÍU módszerhez folyamodtak: pa-
lotaforradalom, azaz udvari puccs eredményeként kiszorították a hatalomból II . And-
rás régi híveit, az Ctj bcrenclezkcdés politik<~júnak támogatóit és haszonélvezéíit, s ma-
g ukhoz ragadt ák a kormán)"Ú t. Ezek elsősorb;m a hajdan Imre király körül csoporto-
suló, de IL Andr:1s a latt a hatalomból kiszoruló és a mértéktelen birtokadományozá-
sokból nem részesült \'ilági e16kel6k voltak, akik maguk mögött tudhatták a tömegek,
a királvi s1.erviensek, a vát:jobl>ágyok és a várnépek támogatását Ezek a bárók eszkö-
zölték ki Il. A11dr:'1stól 1222 t>ls6 hónaEjaiban az Aranyh ulhit.
Az. Aranybulla a l :'i. súzad e ls6 é\•tizedeinek magyar Yiszonyaihól nőtt ki, a benne
foglalt intt'"zkt>di·sck nem hozhatók közvetlen kapcsolatba l'e ltételczett aragóniai,je-
ruzs;ílemi vagy angol mintákkal. U,bryanakkor az Aranybulla beleillik ahha a nagy eu-
rúpai törv{·nyho7.úsi hullfonba, amely az 121 5. évi lateráni zsinallal indult el, s amely-
nek sor;\n az egyes orszúgok h elyi, világijogút római-kánoni tf'rminológi.ával írták k.
 '..!11

En1wk bi;-onyítékút az. \ranyhull a egyik ('.i l .) cikkelyi·11ek 1ncgfogal111az:ísa szolg:íJtat-

ja. Amikor az ;\ranybul la a/' orsúg piispi»kei ,johh;ígyai é s 1wmesei sz;í m<ira „össze sst··-
giikbc n <··s egyen k{·11 t ,. (11 llÍ"l'n:1i 1•1 .l ingu fi) hi;-.tosíto t ta az elkn áll<ísi jogot, i:;•i o lyan jogi
forrnul;i1 has;11:ílt, a mely a rúmai jogha11 j:írtas egyh:í.Y;jogászo k kedYt'lt kifc:jez{·se rnlt
a l '.t s;-ánd ehtí ídc~ lw11.
Az .\1-.mybnlla he\'l'7e ti·se s1.eri11t a7 ország m·m eseinek és másoknak Szent l st\'án
kir:íly cíltal rencklt szahaclságút „sok rni11de11 lw1111wgrüYiclítl'tCék". Ennek a1. rn lt a1.
oka, hogy a kirúlyok olykor h aragj u kban bosszút ;í.lltak, illet\'t' rosszi ndu la tú vagy s;~j<'11
ha!vnnkat h~~jhá~;-c) emberek t;mácsúra hallgattak. l\1in·I ;v Aranybullúhan a nenws
( n11bi li 1) IlH'gjc•li">ll>s a vil:í.g i elitet jt>lülte, múr a bevezet{) :-.orok tanúhirnnysttg;í1 srnl-
g;.1llau;ík annak, hogy a kii lün hüzú 1wnw~i frdckcsoportok küz«»11i elle1H{·tek kiélC'zc'i-
clése vezt·tct t t•I a1. Aranybu lla kicszküzl{·sé he1.. !\'yih·:111 az a csoport tan ot ta fontosnak
kiaclat;Í<;;Í t, :un el~ 11ek szabacls;íga csökk<'nt, \'ag-yis amelyik kiszorult a hatalom gyakm'·
l<ís;íhúl arnkkal 11zcmhe11, akik kor:íhhan a kir<ilv kÜZ\'t'tlen környezetét alkották, s
tan ;írsaikkal ro ssz irúnyha H'Zt'U{·k az uralkodót , ;nikiizlw11111a~n1k. meg<,..,•·azcla~tocl!ak.
~ '- I ' 1 ~ ~

Ana is utal l a s:1.ii\·eg a bc,·ezctcibcn , hogy a kid ly, \'a lam i11 t a lt:íufrhe szorítot 1 cl()kc-
lúk küzü tt „emiatt már gyakran ll<'lll cscki'ly rnlL az elkeseredés". Kén;sl.'iknck kíYán t
minclenhcn eleget tenni Anclr;ís akkor, amikor cikk<'lyek<'t alkotott „orszúgunk mq~­
javítása" é-rcleké lH'n.

Az előkeló'k az Aranybullában
,\ z el ú kt'lc'ík kiiwtcl{·s<'i rendre orvosl<íst nyertek az A ranyhullúhan. Anclr;í.s meg ígfr-
te, h ogy egt'SZ \';Í.rmegyéket ( m{•g pon tosa bban: a v;ínnqn-<' kirfüyi kben levlí tc\jcs
h irtobllag:it) \'agy h:írmil(~ l<' mc:Itóságot ö rö k tu l<~jclonul nem acl01nányo1 ( 16.), ugyan-
akkor a ht>csiiletes szolg:ílanal szerzett hinoktúl senki se m Coszlhatú meg ( 17.). A
u{·gyjohh;ígyon - a \'il úgi elit tagjai {>rtendl>k ill ajohb<Íi-.,'Y s1.ó11 - , Yagyis a n:ídoron, a
b ;ínon , a kir :ílyi és kir<'tlym:•i uclvarisp;ínon kívül senki 11e Yiselhcssen ké·1 ml-lt ósúg«>I
('.10.). Elsúsorhan a „merún i" kor zak keserlí tapasztala tai miau kerülhett e k az Aran~·­
hull;íha a nagT hatalmú idegenek elleni cikkelyek. Az ei-.ryik e lciírta, hogy ha az orsz;íg-
ha ,·e1Hk~gc•k (1111.1/H'.1ek, aza;t. idegt•1wk) jönn ek, az ország tanúcsa (Yagyis a királyi ta-
n :ícs) ni·Ikül m é 1tús;ígokra nt> e m eij(>k c'íkt>l ( 11.). Egy m;ísik cikkt>ly nwgt iltolla, hog>·
ors;-;ígo11 kíú'tli S7.c-m{>lwk11ck h irtokoka l adományozzanak, s ha már meg türtént \'Ol-
na, ;v orsz:íg lakúi c-zeket az ingatlanokat Yisszavúlrhassák (26.) . II. András kodhhi
ga1.clas<Í!-,1JOlitik<\jával s1.emhen nyílt clkn;íllást feje ze tt ki az a til tás, hogy katn<ll'aispú-
nok, pc'• nz,·cr{ík, só- és \';Ím tisztek ne leg·y en ck izmaelit;í.k {-s zsidók, h anem az ors;t.<Íg
iwnwst•i ('.!4.) . l\lús vonatkozúsban is nyomot hagyott az Aranyhull;\t kieszközltík cJ(·-
g·edc tlcnsége a kir;í ly nwgelc'ízií gazdasági intb.kcdéseivel szemben. Elc'íína ;w. egyik
cikkely, hogy az \~j p<'.· nz egy {·,·ig lc-gren forgalomban, s a clenárok mintíst>ghe n {·1:jt·k
e l Ill . Bi· la p{·nz{·1H·k értékt·t ('.!'.\.).Egy músik passzus csupán Sz:úacson , Szegt'dcn i·s
a Vt'g<'kcn cngecl(>lyez te a sú tartását, viszont tilalmazta a z ország közepén (25.). ( ;on -
closkodott a1. Arnnyhulla a királyt uralkodói jogon tn<'g-illetö ad{~(),·c clt'lmekrc'>I. A
n yesthé>rachíról - amelyet elsc"ísorban , bár nem kizárólagosa n a Dráv;íntúlon szedt ek
- úgy intl"·zkcclell, hogy az l a Kálm;ín királyt{>) származó szokás szerint ke ll fize tn i
(27.). Sokkal j e len ttíschb Yolt annak kimondása , hogy „a z isp ánok csak az isp:ínsá-
gukjogciii t>ket megillet6 részt éln'7.zék, a királ)'i illet6 többijövcdelme l, tudniillik a
csöbüraclút, a vámo t, a z ökröke t és a \'ár jövedchnének ké tharmad á t a kirúly kapj a
m eg" (29.).
 10. ,\ KIR:\L\1 R\TALOM KEZDC)DÖ VISSZASZORlJLÁSA

Fellépett az Aranybulla a hat.almaskoclás, az önkényeskedés ellen is. Al. egyik cik-

kely a megözvegvült asszonyok hozományát védte (12 .). Eg-y másik a királyi ud vart
kéivetú leghat.almasabb elúkel6k, a jobbágyok számára írta elú, hogy „a szegényeket
meg 1w nyornoríL~ák és ki n e fosszák" (13.). Ha egy ispán nem viselkedett tisztessége-
sen , vagy v;'.írnépeit tönkretette, az eltuh~jdonítottjavakat visszavették tőle, és tisztsé-
gét{íl megfosztott{1k ( 11.) . Több pontban foglalkozott az Aranybulla az igazságszolg<íl-
tat<ÍS kérdésével. El6ína, hogy minden évben augusztus 20-án a király- akad ályoztatá-
sa esetén a 1üdor - Székesfehérvárott hallgassa m eg a peres ügyeke t (1.) . Ez a nádor
országos hír:1skudásban játszott szerepének megnövekedését.j elente tte. Ezt er6sítette
meg egy másik cikkely, amely szerint „a nádor országunk valamennyi embere felett
külünbségtétt>l nélkül" ítélkezhetett, a nemesek frj- ésjószágvesztési ügyeiben azonban
a király tudt.a nélkül ítdetet nem hozhatott (8.) ..A.z udvarispán a kir<'ilyi udvarban min-
denki frlctt hír(1skodhatott, a királyi udvarban megkezdett perben bárhol mondhatott
ítt' ktct, dc mag{mbirtokán tartózkoc!Ya n em kezdeményezhetett bírósági eljárást (V.) .
r\ rn egwi udvarisp<ín ok illetékességét csak váruk népei felett ismerte el, m íg a tolv;tjok
(•s az Úlon<íllók feletti ítélkezést - az illetékes ispán színe el<Stt - a királybírákra bízta
(.5.) . .-\ népítéletnek oly módon kívánta elc;jét ven ni, h ogy megtiltotta: az eddigi szokás-
túl eltér6en a nép n e nevezhessen meg tolv;tjokat (6.). Alt.alában az igazságszolgáltatás
ér vé nyesült'~sé n e k biztosíLékául szo lg~tll az a rendelkezés, hogy „ha valakit bírói eljár ás
sorfo1 elít{·ltek, akkor 6t senki a hatalmasok kiizül meg ne védhesse" (28.).

A királyi szerviensek az Aranybullában

Az Aranybulla 31 cikkelyébéí1 11 foglalkozott valamilyen módon a kfrályi szerviensekkel.
Ez ii11m;1gúba11 arra utal, hogy az Imre-párti el6kel6k palo taforradalma m iigött állú
tömegbázist a szt>niensek szolgáltatták. Leszámítva egy nehezen énelmezhet6 cik-
kelyt, ~unely a szerviensek birtokai után fizetend{í tizedriíl szólt (21.), a többi 10 kivált-
ságokat biztosított a szervienseknek. Ezek köziitt akadtak kisebb horclerejű, alkalmi-
nak 1:nszó in tézkedések is. A szerviensek elnyerték a székesfehérvári Szent István-napi
tiin·t'·nynapon való részvétel lehet<'>ségét ( 1.) . András utódai ne\·ében is bizwsította
számukra azt, h ogy q„')'-eh'Y hatalmas ú r kedvéért nem fogják el 6ket, és nem okozzák
romlásukat, csak akkor, ha cl6zúleg tönényes bírói eljárás során el lettek .í télve (2 .) .
Elti ltotta a királyi népelem eke t - lm·ászokat, pecér eke t és so lymárokat - , hogy a
szen-icnsek falvaiban megszál!janak ( 15.). In tézkedett arról, hogy a király disznóit ne
legeltessék a szerviensek erdeiben \'agy m ez6in akaratuk n élkül (22.) . Biztosította a
sze1Tiensek sz;í.rnára, hogy birtokaik elvesztése n élkül p<írtolhassauak át a királytó l a
fi;'1hoz, viszont az egyik király által p erbe fogott szervienst a per lezárta el6tt a m;ísik
király ne roga c~ja be (18.).
A szervienseket érint6 cikkelyek közül iit olyan kiv:1lt<>ágokat biztosított nekik, a tnt>-
lp:·k késc'íhb a sarkalatos nerrwsi jogok közt• sámítottak, s ezzel magyarázható, hogy a
kutatók közül néh:m~·an az Aranybullában valarnifcle nemesi alkotmányt láttak. Ilyenr6l
természetesen a kéiznem esség kialakulása el6tti idób en nem lt>het szú, viszont tagad-
hatatla n, hogy ezek.a jogok a szerviensek révén váltak a köznemesség évszázadokon
át I'élt\'e őrzött ki,·;íltságaivá. Az egyik cikkely mentt>sítette a szerviensek birtokait a
királyi adók, a szabadok d ená1:jai fizetése, \'alamint a beszállásolás (házaikban és falva-
ikban törlt'llt hívatlan megszállás) alól (3.) . Eléíírta, hogy a fiú utód nélkül elhal t
szerviens hinoka negyedrészét leán ya örökö~je , a többiról szabad akarata szer int ren-
delkezzék. Végrendelet hiányában birtokait rokonai örökölték, s azok csak akkor száll-
~~~~~~~~~~~~~~~~
AZ 1222. ~:Vl AR.ANYBlTLIA

tak a királyra, ha egyáltalán nem yo( t roko nsága (4.). Fontos jogot kaptak a szerviensek,
amikor mentesültek a rnegyésisp ánok joghatósága alól, csu pán pénz- és tizedügyeiket
utalták a rnegyésispánok illetékességi kü réhe (fí .). A király ország-011 kíYü li h ac.ij<'tratú-
ba csak az uralkodó költségén tartoztak vele m enni, kivéve azokat, a kik „lll<='!-,ryével
vagy a mi pénzünkkel r t'ndelkeznek", azaz akik Yalamilyen módon köz\'etlenül iüg-g-
re k a királytúl. Ila viszont idegen tfünadás érné az országot, akkor minde n szer\'iensnek
hadra kell kelnie (7.) . Arról is intézkedell az.Aranybulla, hogy a hacljáratban elhunyt
szer\'iens fiát a király tetszése szerint.jutalmazza m eg ( 10.) . Röviden foglalkozott az
Aran ybulla a várj ohbágyokkal és a különböző nemzetiségfí vendégekkel. Mindkét ré-
teget megeréísítette a Szent István tó l származó, ille tve a kezdett.ól fogva nekik adou
szabadság birtokában (19.).

Az egyház és az Aranybulla
Viszon ylag kevés cikkely szólt az Aranybullában az egyházról. Biztosította az egyhá;1,
számára az acl!nnentességet (3.) . Ugyanakkor két ponton az egyházra néz\'e st'relrnes
intéz kedéseket hozott. Az C!-,iyik azt mondta ki, hogy „a tizedet ne váltsák m eg ezüst-
ben , h anem - ahogy a föld termi - borban és gabonában fizessék ki, és ha a p üspi>kiik
elleneznék ezt , akkor nem fog juk púrtolni tíket" (20.) . Joggal szúmított a kir<lJy a
püspiikiik tiltakoz~1sára , hi szen az ~j bere ndezkedés időszakában az C)..,'yház is igyeke-
ze tl pénzben (ezüstben) hozz;'.tjutni a koráhb;m termé nyben szed ett, éppen ezért csak
ne hézkesen, fáradságos száll ít~tsok er edmé nyeképpen befolyójöYedelmeihez. Ugyan-
csak sértette az egyh~1zat a sótárolással kapcsolatos cikkely. A kiváltságos egyházak már
énizedek ó ta rendelkeztek a sókereskedelem , Ya]mniu t a sótárolás és -ért(~kesít(' s s;1.a-
baclságá\'al. A rendelkezés, hogy sót csak a Bihar megyei Szalacson, tcwábbá Szegeden
és a végeken tároUanak, a király érdekeit helyezte előtérbe az egyh :vakkal szemben.
Szalacson és Szegeden ugyanis régi királyi sóraktár létezett, az eléíbb i az t~szak-t>rdélyi,
az utóbbi pedig a elél-erdélyi sóbfmyák tennéséL táro lta. A só raktározásának enge-
d{·lyezi·se a határ menti területeken szintén a király javát szolgálta, u gyanis ez a ren-
d e lkezés a király érdekeltségé be tartozó külkereskedelem igényeit (a súexpor!ot) kí-
vfüua kielégíteni. Ez a törvénycikk arra veze!hetéí vissza, hogy az Aranybull;ít ki kény-
szerítc'í réteg határozottan szemben állt András í~j gazclaságpolitik~jáYal. A tized p énz-
ben szcdé!ie kapcmlatbau volt az új berenclezkedéssel, a só p edig rendszeres adom(i-
nyozás tárhry;"it képezte több uralkodó kezében az egyház számára, ráacbsul a sútisztek
izmaelita és zsidó bé rléík voltak. Az Aranybulla ntolscí cikke lye (?i 1.) egy szúk kör szá-
1míra, a püspökök, valamint a világi elite t alkotójohb;ígyok és nemesek számára bizto-
sított.a azt a jogot, hogy am ennyiben II. András vagy utúda i e rendelkezéssel szeruhe-
hclyezkednek,joguk legyen ellenállni és e llentmondani a m indenkori uralkoclúmtk,
anélkül, h ogy ezzel hütlens(:gct követnének e l. Az Aranybullát kicsikan·>lmrc-púrt i,
András király alatt mell6zött e16k.el{)k számítoctak arra, hogy az uralkodó számos pon-
ton e lté r m ajd az Aran ybullában fogla lt rendelkezésekt{íl, s biztosíta ni kívánták ma-
guknak az ún. e llen ál lási jogot a törvényszegő királlyal szemben.
Kevéssel az Aranybnl la hét példán yban történt kiadása után Yáltozás kö\'etkezet t he
a királ)~ udvar összetétC"léhen . András m enesztette hivatalu kból az Aranybu llát kiesz-
kiizléí Imr e-párti el6keléíket, s azt a körtjuu.aua ítjra hatalomhoz, amelynek tagjait
1222 elején az Imre-pártiak palotafo rradalo m ú~:m tá\'olították el a király közvetlen
környezeté ból Feltehetően ekkor kelt Andrásnak egy 1222. évi kiválts;'ig-levele a ma-
gyarországi egyházak számára. Az AranybnllávaJ egybehangzóan rn e n tesítette 6ket a
'.!14 10. A KlR.\L\1 ll.\"C\l.Oi-1 KEZJ>ÖD() \1SSZ,\SZORl ' 1. \S.\

királyi aclú k fi.1.elt~sc alúl, biztosította az egyházi bíróságok kiz:írúlago s ill t>li'kességét
egyh:í.1.i i'lgy('kl><'ll az egyházi rend 1agjai sZ<lm:íra. Nt>lll t'nged(· lvczte szolga állapo1ú-
ak fc ln '.· telt•t az c·gyhá.1.i re ndbe. V{·gezt·t iil e ltiltotta a kl eriku sokat a hasznot h ;~j1ú
illctt~ktclen csekkcck tck gyakorlásátúl. Az Aran ybull a kiad;ísa utún A.nclr~ts folytatta ;1
\':írbirtokok cl;1domúnyozásának g)•akorlatúl. Nem n'tetl g:1tat a kir:íly a tisztsc'·gc'k
halmoz;í~únak sem. l '..?22 y{·gc fele'· - {· ppen az Arauyhulláhan biztosított dkn;il hísi
jogg-;11 <"h'l' -- az Imre-párt i elúkclc'ík !'el léptek a k irály e llen, a királyi szcrvienst>khól (·s
az e lúlzt>lc"íhh ,·;írdcmekbúl so kakat maguk mögött tudhauak.
III. Tlonorius p;ípa 1222. december 15-i 1-eYel{·b(íl tuc\j uk: „l\fagyarorszúgon Í!jon-
nan elhat;írnz túk , hogy az c gl-sz nt>p egy (·,·ben khs;rer iisszc~ jiijjön, amikor Krisnns-
han ke dn·s fiu n k, l\fagya rorsóg felsl-gcs kir<'1lya szc111(·l)'<'Sc11 tartozikjclcn l«nni , <"s
az ilye n roppa 11 t sokas ~ígú 1iinwg, a1. {·ss;rc rtí mérsl-klett'l ft· lrel t'\'t:', e kirúlytúl s ÍI lyos {>s
igazsúglalan dolgokat szokol t kiiwtelni, azt tu dniillik, hogy az orsz;'1 g m :ígn ásai <;s
nt·mt·sr-i. ;1kik.ct a túlkapúsokba n bíinüsüknek találnak, méltósúguktó l {•s t i sz t ~h~·ükttíl
megfosztva foesse ne k ki az országhtJ I, l:sjarnikat oss:túk ki a nép kiiziitt. " 1"0 .\ púpa a.1.l
tanúcso lta, hog:· a tümeg marac\jon meg az igazs:í.g határain belül , sem mit ne tegyen
a kir<"tly. a korona (·s a ff}emlwrck SZt'mélye (·sja,·ai ellen . .\ h atalom ban ,·aJú r(·szcse-
d(·sfrt folyú füúri csoporth arrnbt haszn;í.lt;ík fel a királyi birtokok eladományoz;í.sa
ellen kúi'Cl(í s.1.crviensek és ,·úr:jobhúgyok, illctw \'Úrnl-pek arra, hogy köYetcléseiktit•k
ism (·t h angot a<\janak . II. Andrús kom promisszumra k(·nyszerú l!: á tcsoportosította a
f'unkciókat híYei közii tt, s az Imre-púrti clc"íkel<"ík közü l is hernn t egyet az 1\j ös~zc t c'· t e lú
ko r m;ínyba. l '..?22 mán lemondott egész Yármegyl"·k l'ladományozásáról, s b izonyos
m<"rsl-klet eL ta núsítot t a v:í.rfoklek. ;íltalában a kir;í.lyi ingatlan ok e li d egenítés{·licn is .
. \z 1222. c;vi . \ranybu lla, valamint az ai'.l mcgd6zú, illctYc kii\'e-tú, úri no port harcok-
kal cg~·ht·f(i11 tidot1 tiinwgmozgalmak tt'lüt értek el hizonym sikt'rekel a kinílyi hata-
lom ha11, ·atlá~:ína k nwgállí tásában.

KÍSÉRLETEK A KIRÁLYI HATALOM HANYATLÁSÁNAK

MEGÁLLÍTÁSÁRA
Az Andreanum és a német lovagrend
Az egyh.ízi nyomásra l 221-be n kiadott királyi rendelet az er6szakosan e lfüg la lt v<idöl-
dek ,·isszavt' wll-réíl n em \'alúsult meg . Az Aranyhull a kiad;ís;ít kii\'et6 évek nem ked-
\'c z tck l'1111ek a politik;in ak. H a mt' rsc; keltcbh üt e m ben is, mint 1222 eJ(ítt, fo lytat<'>d-
Lak Andds e lid<'geníté·sci: l 2 2'.\- l 22Eí-ben v:írfolclek<:L, kirá lyi e rdúúrök l"ülcUt; l, v;ír-
nép-mr111.1ilÍkat jrn taloll idegen k{·zre . A lezjelen túsebh adomány a dél-ercl t·!~· i 11{· 111 c 1
/l()sj1r.wk szám :íra s;r.úló 1224. l-\'i kiválts;\gle\'{·l, az And rcan um volt , amely sz{·lcs körlí
jogokkal ruhú1ta k l t;s birtokokkal is ellátta a sászokat. :\ ko r:1bhan nagy terüktcn
szl-t ~zórtan (·Ili nbnct (szász) te lepeseket, akik küliinbiiz6 ispfü1ok fénn h a tú s:íga alatt
iilhak, m ost t'f-.':'S(·gcsen a Slt'hen i isp c'u 1 hatalma a lá helye z te, azé-rt, h o),'Y „az üsszes
n(·p Sz;í ~zv:í rm. t ó l kezelve l'gésze n Barót ig„. e gy u é·p Iem·en , f>s egy hírt> últal ítéltes-
s(•k ".1"1 A tcrti lct t>lhagyúsára kótekzte II. András mjuclazokat a n épelerneket, akik
rnn akc>dt ak a szd >cn i ispú11 jog h atós{1gát e lfogadn i_ !gy jutottak el 1224-e t kö\'ett)e n
Enl{·Jy cl(·lkclet i cs1:icskl·lw, a I l áromszéki··medencéhc azok a székelyek (könny\ilovas,
hat;ÍrYl-dc'í, szab:1d jog;íllúsú n t'.-p), akik az Anclreamun kibocsútásának idt'.jén nH~g a
kiirülhatúro lt S1;íszfoldön , Selws, K{·z.cl t-s Orbú viclékt;n éltt>k. Egykori szászfolcli lak-
 l~SJ;:R!.ETEK .\ KIR.\L\11 L\T\l.0:'11 H.\'.\'Y.\TLÍ.S.\:\.\K :\IEC:..\.LI.ÍT.\S.\R.\ '.! 1:1

helyükre utalt k(·súhh relt(ín<í sepsi (an/ sebesi), kl·zdi és orhai székely eln<'n•zt'·sü k,
mik{·nt az lld\'a rhel y t:\j;'111 (a 'agy-Kü küllíí forrá~\'idékén ) megtdt'piil(í te k gd i sz{·-
kelyek 1wve is ,·isszant alt h :~jdan i sz:'ill;'t sterú let úkre, a Bihar mq„'}'<'i Tdcgdrc. A s7é ke-
lye k fokoz atu ~ kelt> tn„11yo mulás:íval a 1:1. S7<Ízad elsó' f'e lébt>n benépesült a Kúrpátuk ig
tt'r:jed1'í enlélyi terület kele ti s;"l\; a.
A Barcas<'tgot 12 11 <'> ta kez{·hen tartó n émet lovag rend megkezdte az t'Xpanziút a
K:írp;'1toko11 túli terü let, Ilavasclw \'agy I Ia\'asalfúkl (trrm 'fran.1ri/j;i111i) ir:íny<iha. 1222-
bcn a 10\·agokn ak adta II. ,\nclrás a l\.;írpáto ktú l az Al-Dunáig te1:jccl6 terük te t, s 121 1-
1222 küzótt _jelen t(ís adÚí'<Ísi és igazságszol gú l ta t á~i ki\·áltságokkal ruh<'izla r,·I aí' egy-
h:ízi Lestü lelt'L. 1222-t köv1·téfrn a p úpa rnindink<il)h (inállúan , a magya1· kir:ílyt<'>l lüg-
gTtlcnül intézk<'dctt a lovagrt>nd ügyeiben. 122'.3-hau a rt>1Hkt kiwue a magyarorsZ<igi
egyházi szcrYezet kn n hatcisága alúl, {·s közn·tlenúl Rór~1ához kapcsolta. 122·1-hen pedig
a katolikus egyh<íz li-:je m:ir a lovagok birtokai t is a magá{·nak tekintt'lle. A re nd hal-
latla111tl mcgnöwkedt'tt kiv;ílts;ígai, tt>rú leti külön<'ill<ísa i\1agyarnrs1.:íg m:1s d!sze it<íl
azzal a Yeszi'l lyel k n yegt• tc•t t, hog)' a hirtobhan le\'<.) földek elszakadnak az országtó l.
s m egcsorhul aí' orsí'ág tcriilt>ti int egrit:ísa. Ezé·rt , m iut:ín Anclr<ÍS nem tudott szút
(Tten i a foyagokkal , f'egyvcdwz nyúlt , s l 22!í els<í húnapjaiban kilíztc a kereszteseket
a Barcas;íghól és Kunorsóghól. Eu<íl kt'zcln· egy to\'Lizedt'n át hiztatt;ík a púp:ik (III.
l lo11o ri11s és IX. ( ~ergely) Andr:Í'it a re?nd ,·issnfo?;ad<isára, de mindhiúha .. \ t\fahi:·a-
rország hú l cltávo lítoll lovagn ·11d utóbb lengyel területeken , a Baltikumban \'Ctetl<"
m eg a l;íh;ít , s ott ün:'Uló ;·111amot alapított.

II. András és Béla viszálya

Az Aranrlmlla ki ad;ís<Í t köwtíí években f<-szii ltté YiÍlt Andr;ís {·s Ré la yjo;zo11ra. Ennek
kiizYel le;\ oka a7 Yolt , hogy I Ionoriu s pápa parancsának t'ngedYe Béla 122:1-han vissza-
vette m: jí-t , Laszkarisz t\fari:it. B{·la 122'.\ Yége fel é <1pja h:.ll'agja e léil ;\nsztriúha ment.
T:írnzcísa lehet<íséget biztosíto tt az An drás poli tik<'li<íval szenÜ?Cll :íll<'> t'léíkt'l <íknek,
hogY [k· l:ího z csatlakmzanak, aki kiirül t\jra párt szerv<'z6clött. Igy pl. Buzád. II. And-
r:ís pozso nyi isp:lllja (egyi'.-bké·nt a III. lSf\'éÍll alatt behívott llt'llH' t Sí'.:'irrnaz:ísú 1Iahót
k súrmazot tja) , isp;íns<ig:í t odahagyva csatlakozott Bél:ihoz, és kiivette a herceg('! Aus7t-
r i:íba. Ill. l lonorius pápa és \1. Lipót osztrtik herceg kúzremlíkiiclé-;éwl h1~kdte t 6
akciók í'<~ jluttak k . :\ púp;ínak az esztergomi érst'khez írou le\'ele vihígosan kil(;jtctte:
ha Aucl rús t:s IV·la királyok kiizútt vetélkedés fol yik, és n énwlyek visz:ílyokat szítanak
kiizöttii k, enne k rhén t' l\'{'sz az ország hé k(je, és ez súlyos veszi·lyek forrása lehel.
Vagyis Laszkarisz l\[círia e ltaszít<isa, m :~jd visszafogadása csak ürügy volt arra, hogy a
k{·t kü lünbiizéí ha talmi csoportosulás ;ílt al szított két kir:tly, Andr ás és Ré>la Sí'em lwfor-
duljo11 q~ymá ssa l.
Andr;ís 1224-bcn viss7afog·adta az o rszágba Bé·l;ít. aki újra clnwrtc a szl:n-<m h er-
cegséget. A Tengcrmell é·ke1~ akkor frud:iÚs helhúhorú díi lt. A R~·ihiri"k (a Snhiéo k,
m:üd a Zrínyit·k c'ísei) :dta l túmoga tott Béb lewrlc Domald id ege11ekh{)l ;illú h aclsc-
regé-t, amt' llyel a Brihirit'k birtokait pusnítolla. Domakl t>gyé bkén t az 121 Ü-<'S éw·k-
hen Andr;ís í~j hcrt>ndczkt>dt'·5é11ek egyik haszon élwztíje vo lt. Ez a katonai siker m eg-
crúsítette Béla hdyz"té· t hercegsé·gében , aho l \'alós;ígos kirá lyi uclYar alakult ki kö rü-
lii t te a spa latúi {•rst>kkcl, a püspükúkkd, a b:lnnal {·s az isp:i no kkal. A lia bcl"oly:ís:ü·a
rt·lt(·ken y Anclnis 122G-han Bélát Erclély hercegéYé tette m eg, a bol a már ké·t {•yszáza-
<i<i létez<'í v<~jdai küliinkonnán yzat mag:itól kínálta a ht>rcegi hatalom ll~tesít{·sé t. A
Drá\'átúl az .\clri úig 11p.1ló Szla\'ún ia élére 1\ ndrás kiizé·ps<í fiM, az orosz hódítús em lt--
'.!lli 10.. \ KIR. \J .\1 H. \l~-\LOM KEzn()n() \ 'lSSZASZORl lJ. \s.\

keként szinlén királyi címet visel{) Kálmánt állította mint hercegel. András arra sú-
mítotl, hogy Kálm :í1~ engedelmes eszköz lesz kezében Béhíval sz~mhen , s a Bé la által
az uralkoclú t>llt>n forclíwu szlaYón elóK.elcTh.eL megnyeri apja ügyé nek. Számításáhm1
azon han csalúdotl: Kálmfü1 a követ kez6 másfél fatize<lben rendre Béhü1oz és nem
And r;ishoz igazítolla poliLik;"tjáL, ráadásul az Erdélyben gyökértelennek hitt Béla köré
hamarosan udvar PS pán szervezőclütt. Béla erdélyi udvarának több tagja már Szlavó-
niában is szolgálta a h erceget, vagyis sokan követték az elűkelóK. közül Bélút a Te11ger-
mellékr6l Erdi:lybe.

~éla herceg birtokvisszavételei

Eppen a német lovagrend kiűzése miatl a magyar uralkodóra neh eztcl6 IIL I Io norius
pápa \'etette fr l túra a hinokvisszaYéte lek ügyét. l\'em yéJetlen, hogy elsó', ilren jellegiI
levelei 1225 11yarfü1 íródtak Bélához és a ka locsai eg-yháztartomány püspökeihez. Béla
eg:·e11e en háLOríLú ·t és csaknem felhatalmazásL kapoll a pápútól, hogy országn:s7é-
lwn (ekkor még Szlan'miában) kezc\je meg az e la<lományozoll birtokok visszaYételét.
A kalocsai i"rscket i·s az ep;yházmegye püspökeit arra utasítoua a pápa, hogy Andrást a
javak \'Ísszavéte lérc sarkaliják. UI. I lonorius egyebek közéi u <'Zt írta: „Mivel mCu· régeb-
ben megtud tuk, hogy Krisztusban igen kedves fiunk, J\1agyarországjeles királp- or-
szága kúrára és a kiníly tisztsége ell enére - bizonyos eliclegení Léseket h~jtott végTe, m i
atyai érzületh61ei'cn segíteni óh <~j tYái1, ugyanahhoz a királyhoz iratot intéztünk, h ogy
az C'mlítelt e lidegen ítéseket - az eskü elle nére, ha ilyet te tt arra, hogy nem \'Ol~ja
vissza azokat - igyekezz(> k visszavonni, mert köteles és koronázásakor esküvel is fo-
gaclta országa jogait és koronaja tisztességét sértetlenül meg6rizni, bizonyára nem
volt mcgc ngc'de u , lu: az il ye n e liclcgenítések vissza nem vonási1ra esküt tetL, s ezért
azt egyáltalim n e m kell megtartani. " 1h 2 Egyc16re azon han Mai.,')'arnrszág e téren nem
mOi'clult . Ugyancsak a német loYagrend ügye miau tűzte napirendre a pápa a zsidók
és a pogúnyok (i1.maeliták) magya.rorsúgi helrzcté t. Rosszallását fejezte ki llonorius
am ian, hogy l\fagyarországon a szaracénok (izmaelitúk) he lp.ete j obb, min t a ke-
resztények{>. A pápai akció n em m it alap nélküli, hiszen az Aranybulla ti h ú rendel-
kezései el le nére tod.bhra is nagy szerepük rnlt a zsidóknak i·s az izmae l it~1knak II.
András gazdaságpolitik:ijában mim bérl6knek, s közülük sokan utal találtak a ma-
gyarorsz:ígi fe l sőbb körökbe.
Béla h erceg 1228-han kezdte cl a birtokvisszavételekel. Az id<ípont megválasztás:í-
han sz:ímos körülmény szerepet j átszott. Mindenekelött az volt a meghatározó szem-
pont, hogy 1222-l köve t ően is folyt - ha mérsékle tesebben is - a királyi ingatl;mok
e ladományoúsa. Ráadásu l 1227-ben a n ádori méltóságba az az Ampod fia Dénes ke-
rü lt, aki 121G-tól kezelve hosszú f\'eken áL tárnokmester volt, s akinek a neve íe mjelez-
le els<ísorban az ~j berendezkedéssel összeforrott gazdasági intézkedéseket (az át té-
rési kísfrletel a pénzgazdúlkodásra, valamint a továbbra is m(íköd6 bérleti rendszert) .
Ikla 1228-rn megeriísöcléilt Erdélyben, hívein kívü l élvezte a pápa Lámogatásál is, aki
neheztelt Andrúsra a zsidók és az izmaeliták támogatása miall. 1228-han András - az
ertívisrnnyok ismeretében - nem lehelte meg, hogy nyíltan fe llépjen a birtokvisszaYételi
politika ellen. Taktikusan úgy te tt, mintha ő áll na ennek a politikának az é lére, cle
valój;\ban ou igyekezett gátolni, ahol (~ppen módja vol t erre.
Béla herceg binokvisszaYétele a ,,felesleges és haszontalan örökaclományok" 1" 1 res-
taur:í.cié~ára irfü1yult, vagyis az Imre és II. András állal eladományozou vá.rféildek elvé-
telére LÖrekedeu. Béla herceg bevallottan annak az á llapournk a helyreá.llítá.sán fara-
 Kis1::ru .ET EK ,\ KIR.\Ln HXf.\l.0:'>-1 HA>.'YATI A SÁNAK MECÁLLÍT:\s.\R:\ ~17

dozott, amel ~· m. Béla ko rában uralkodott, '"1m·is a III. Béla-kor i helyzete l tartotta
kí\'{111a tosnak, azt az idúszakot, amikor még nem indu ltak m eg a királ )~ h atalrnat alá-
ásó, rendszeres birtokt'lidcgenüések. A her ceg csak a világiak kezén lt>Yéí öriikadomú-
nyoklioz nyú ll, az egyházi tulajdonba került ingatlanokat nem Yon ta be a restauráciú-
ha. Ellenkt>z6lcg: gyakran hangozlatta, hogy az egyházaknak te tt adom ányokat nem
\'isszaven ni, hanem megúrizni tiire kszik. Széles körben érinte tte viszont binokrestau-
ráciúja az örök.arlom ányokat nyert \'Ílágiakat. Hozzányúlt Béla herc~g II. András leg-
hííségcsebb el6kelcíinek, po li tik<~ja haszon é1Ycz6inek földjeih ez is. Igy pl. Cs;í.k nem-
beli 1\'f ikl ús ispá ntól, l grin esztergom i érsek közeli rokon ától, aki korszakunkban az
egyik leggazdagabb elúkel() \'Olt, 16 ingatlant vett Yissza, és 11 -et h agyott meg kezén. A
birtokresurn r«ícic'>s politika els6 sikereinek hatására Arn pocl fia Dénes n ádor megbu-
ko tt, s t>zzcl t0Yúbhja\1.1ltak e politi ka következetes megva!Cisításán ak esélyei.
Nem \'életlen, hogy 12:10-ban maga II. András nyilatkozol t így egy oklevelében:
miY<:>l héíkezlísége és m értéktelen adományai kiiYetkeztfbcn a Yármegyékjogai jórészt
el<:>n yészte k, ezén héik sebb tan ;"iccsal é lYe a kor:1hhi :t!Japoto k visszaállítására téireke-
dett, megbízta Béla kir;í.lyt, hogy az összes haszon talan és felesleges üriikadományt
felhatalm azúsáhúl \'egye \'issza, e vonatkozásban teUes hatalmat a<h·a n eki. Ez azon-
ban színlt' lés \'olt; And r(1s nem tekin tette magára nézve kö telezőn ek a h irtokrestaur;í-
ciót, e ll e n kezől eg·, ha nfüni m érséklette l is, d e folytatta a királyi birtokok és Yúrfölclek
elado m ányozását. Béla azonb;.m egyel6re o rszágos m{•n•t(í b i rtokYi ssza\'t.~ te li politikát
folytatott, nem kevés e redmé1myel. 123 1-ben már az elért sikerek al a1~án írhalla:
„adassék dics6ség az egekben Istenn ek, és b éke a földön a jóakaratú embereknek,
mert felvir radt a magyarok megváltásának, a királ)i méltóság visszaállításának, a koro-
n a szabadsága helyreállításának a napja." 1 ';~

A visszavétel politikájának kudarca

A királyon kh·ül Béla herceg polilikájá\'al jelen tCís t<Írsadalm i csoportok is eléged et-
lenek \'O ll ak: a sfrelmi politikát fo lytató el őke l 6k sokallták, a \'árelemek pedig ke,·e-
sellL{·k ;1 birtoko k Yisszavételé t, az elú"bbiek radikálisnak, az utóbbiak mi'r ·ékeltnek
min6síte u{·k Béla akcic~á l. A llo n tpaznan nembeli Szentgyörgyiek, akik az íú be-
ren dez kedés ta lán legnagyobb nyertesei voltak, már az el\'étel {·\'c:hcn, 1231-hen
Yisszakapták II. An d r ástó l a Béla által e lvett ja\'aik:u. llgyan akko r a várelemek, ffíleg
a v;\1jobbágyo k minden a lkalma t m egr agadtak, h ogy a birtokvissza\'éte le k sor<"m
tmálló tul ;~j donú földh iizjussa11ak, s így biztosítsák b ekerülésü ke t a fö ldbirtokosok
kö ze·. Bé·la azon ban elhatárolta rnagát a \'á1jobhágyok bármifé le (ak;í.r a vúr, akár
saj;\t maguk számára tö n énó") hirtokszerz6 kísérletét61, s ezzel voltaképpen hirtok-
rt'staurúriós politik<"úának társadalmi bázisát szűkítette le. Béla ugyan is nem merte
vállaln i azt , h ogy a \'átjohbágyokkal együtt a várné pek (~s egyéb aláYetett népelemek
m ozgalma bon takozzék ki. ·
l ~ '.H -ben min dazok, akikel s{Ttcll Béla birtokvisszavételi poli tik{ua, felsorakoztak
II. And rá!> mögöt L J e len téís változások történ tek a királyi urlvarban. Visszatének And-
rús régi, kiprú búlt híve i, a 11údori m éltóságot t~j ra Am pod fia Dénes fogfalta el. Rög-
\'est m egkel'.clú cliitt a Béla :11ta l el\'ctt örökadom ányok \'i ssz<~u ll.a tása a m eg-károsított
el6 keléík kt>zére. A Ilo n tpaznan nembeli Szen tgyörgyiek után 1232-ben Csák nembel i
l\fiklós isp<in is ,·isszakapta e lkobzott ingatlanait. Ebben a helyzetben Bélának nem
m it mó<lja polilik;'~j án ak a fo lytatására. A hir to krestauráciú ügye, am ely a királyi gaz-
daság clom aniál isj öveclelmeinek llÖ\•e lését célozta, 123 1-ben m t>gbukot t. A helpoliti-
 !CL\ KIR.\L\1 11.\1:\T.O:'ll KEZIHlllÚ \ 'ISS/. \SZORt ' !.\S.\

b.b a u lwkiiYt>t kt'lt't t íüa hh fo rd u la t maga után Yonta a m agyarországi klé r us a k tivit;í-
s:ü 1a k n i">n·k<'d (·s(·t. A ffíp a p ok IX. (~{'l'g l'ly p áp át kérté·k , hogy gyak oro!jo11 n yonüst
;11. orsz(1gra, aho l „h a az .\posto li S:t.í·k onosl:íst n em nyí!it, úgyszi>l\';·lll e l\'ész a hit ,
1 ncg~c m rni ~Cil az <'g:·h :íz szah ad s;íga, é·s nem kis m értékben csiikkt•n a kir:ílyi tt'k in-
téh'". SiTcl n H'7lt' a1. eg~foí1, hog~· tú ls;ígo san n ag:· .tvla gyarorszúgo 11 a s:taraci·n ok {•s
1.~ id úk hatal ma, akik clnyomj:ík a k<·n ·s71ényekel, h ogy a \'ilúgiak az egyh ú1.aka t {· ~
eg:foí.zi s:r<·1111~ lyeke 1 is adó1.1atják, ,·il:ígi h irú ~'lék.e e lé idézik ííkt·t, hogy „a hirtokob1
i·s a ji"iwclt>h11 t"kc• t, ;un l'lycke1 a királyok aclom :í.nyábíil m:ír h osszú idtí úta bc"k{·sc·11
i>inok.oltak, az c·gvh;izaktiil igazs:ígta lanttl d \'cszik, és a mi'rh e lt'l len a d o rn;íu yoz;ísok
n;vé·n, a m t'lyckct hi7< m ~·os tH'llll'Sl'kllek a kir;ílv t\jr a eszkiizült, súlyo san m eg \'a n nak
terh e ln"'. 11 " : \ p ;ipa h at:íro1.ou fc llé·p (·st ktTt :\mlr:í.stúl a kih :íg:íso k \'Ísszaszorít :ís;í-
han, Rúhcrt csztergumi t'·r~t> k e l pedig felhatalmazta az egyh ázi fe n yíté k és a \'i lág-i cn·í
ig(·nyht>,·(·tc·lt"rc a'l cgvh áz e llen mc•s1crked6kkd sze mht>n .

Az AranybuUa 1231. évi megúj ítása

Ehhl' n a p olitikai Jw l ~·1ct h c11 í~jít o ll ;ík llll'g l '.!:H-lw n a kilen c t'\Yt' I ko r:íhh an kiado tt,
d t· ;1 \'alc'is;igb a11 I H' lll (·ryt·n ~·esül <'i Ara nylm llút. Jogt-n'íscn 1wm lw lyeztt>k ha t;°dyon
ki,·ül , a:r q~~foi.'.1:\1 st·rt ú p on~ja i tc h út - l q.~a lú h b i s e lvlwn - {'r \'Í' 11yhe11 vo lta k. A '. \:í
ci kke lybl">l ú llú nH·gt'~ j iL;Ís s1.á m os pont o n v;íltoüstj e le ntl' lt, vo ll akt·ppe n e ze k az d t(·-
rt.'·sc k in d okoll;ík mag;ít a mcgí! jít:ht i:-.„:\ 1. 1222 . t-vi .-\ rauyl>u lla '. \! c ikkcly{>h tíl 12
cgy:illa lúu n e m kt'rú lt <Ít a1 12:\ J. é\·i m ege r6sít ~she , az ;itvell c ikke lyek közül is tühh
mcg\·;il torntl ta rt a lommal . Zt'repelt , míg tc·kinti"lye s számú l!Í cikkelyt ikta ttak 12'.\ 1-
hcn a7 . \ ranyllll lla vi"in·g{·ht• .
.\ v:íltoúsuk c.bt'í~orhan az egvh :íz l:1dd.cit swlg-álták.. Elmarad t;tk a1 1222. t·vi :\ranr-
h 11ll;í11 ak az eg·y h :í.11 a 11l-zn• si·1'.e hnes po n \ja i, m'in t a tized p t-nzlwn való szedt.'·st"fü:k
1ila lma ( Ill. I lonori us p ;í pa m ;ír közn· llcnii 1az Aranybu lla kihocs:it i~át követiic:n , L22'.\
han a ti1.ccl p é-111beli fl :1.e 1(·sére szc'>líto tta ft>I az o rszág n é pé t), rngy a1111ak mcgti lt;isa.
hogy :11 ors:r:íg l>l' l ~cjé-l >C'n sú 1 tartsa n ak, h anC'm csak Szalacson, Szeged en t.'·s a \'t'gc-
kc11. S'l;Írnoo.; ki\"áhsúgot biztosított a7 12:\ l. éYi megí~jit;Ís az t:gyhúz sámúrn: fa Imi
mc111 t·süh e k a 11H·gy(•si'ip:in itc'.·Ikc1.(·~ c· a lú l ( 1~.), népei pedig a Y:írm un kút ó l, illc t\'t• a
kir:íJ~-i épületckhen t'·s 1111ihelyeklw n való mnnk:i.tól (~8. ). :\ n:íclor á lt.a lún os bírfo,ko-
cl;hi jogkiir{·húl kivette az eg:·h :ízi szcrn t·lyeket és kl eriku sokat, va b m in t a h ;izassúgi.
h itht:r- (·s m~is cgyh ;í'.li ügye ke l, a nw lyc k egyházi b ír:1skoclús a lú tartoztak ( 17.) . Egy
cikkely szerilll „m iv<' I az o rs'.lághan soka n szem ·cclnek sfrclnw l a lwmis poroszlúk mia tt ,
t•1.ck idi·?.t·sei vagy trn 1úhizo 11ys;'1gai n e lcg:-:c nck l-n·c'.· nyesck, csak a rn egyéspi'1sp ö k
vagY k;ip tabn La n ú h izo nys:íga úh a l", 11''' viszo11 t k isebb Ühryekhe n a szom széd os km1\'t' ll-
1c k vagy ko lostoro k ta núbi1.on yságú t foga<\j<ík c l ( ~1.) . Ez mc:g11<n ·e h e ai'. egyhúzsn·re-
p t:t ajogé· le 1hc:11. a m :í.1 évt i1.ed ek i>1a lé 1e:r<i h iteles lw lyek fo n tos S7.creph ezjtttott ak
a7 igazs;ígs1olg:í lt a1 :í.-.ha11, illc t\·e a jog i ír:í.sbelis{·g fejlesztésd>c11. Nem \'t' ll t' ;ít ;w 1y:; 1.
{-vi rn cg1\jí1;'1s az q~yhú zi t'·s \·ihígi clt.'íkcli"ík t'llen áll:isi j og:ít, viszont - ez er6s egyhúzi
t"rdt" kd t-;t'·grc utal - en n ek h clyc~lw az t>sztergomi érsek ;\Ita l a lka hm1zh até> kiköziisi-
ti·st úllíto1 ta a nwg li jí t ~í„han fo~lalt szaba d s;ígot m eg sértii kir;íl~·okkal szemlw n.
l'\ cm Y:il lo1011 a királyi s:re:>rYie11sc•k l 1cl ~·1.t>t t' és jogállása 1~22--1 1 i'1z k t'.·1 1est. :\.tníg az 011-
ha 11 1Y2~-be n a Yi l:ígi e lcíkcléík Imre-p{1rt i csoporü:í\'a l s7i"in·Lsi·glw n é rték cl ki vúl t ~;í­
gaik ír;ísheli rüg; ítt'-~t'l , addig 1~:\J -ben az egyházi h a ta lmasok o ldal;ín sorakoztak fel.
Erthetii e:r. his1c·11 a hiirúk. ,·ollak azok. akik nem a szer viensi s:rahacls:í.zjogok nwgc>r-
7<°•sén Eíraclonak, hanem arra törekccltck, h ogy a sznvie n ~t·ket mag:ínfamili:írisaikk;í
 Kis1:.1u .r.H :K A l'IR.\t.\111.\T.\LO:\l IL\:\Y.\'n . \s.\N.\ K :\!E(;,\I,LÍ'l.\S.i.R.\ '.?lf)

tt.-'g'y{·k, saj[ll szolgálatukba ;íllíts;ík. l'.2'.H-rc kl>om loll az az alkalm i sziiwts{·g, atncl\' a
szer\'icn s<'ket {·s a v[1rckm<'kt't 1222 t<\jfo1 egv t;Uio rba gyl'íjtiitle. ;:.\.y;írj1.1hb<ig)'ok l 2'.\ 1-
beu s;ri11t{·11 eln yern'.·k a szent kir;íly ;ílLal biztosított szabad ságot (27.), de ·~ v;in1{·1w-
ket im m ;ír nem y{·dtc cikkely a7 isp;ínok hatalmaskod<is<Íval s1cmhe11. ,\/' 12'. \ 1. t"vi
megí~jít;i~bt> I últalúhan lti[111yo1.1ak a h;1talmaskochísok elleni tiir·,·{·n}TikkPk. Ennek az
a mag-yarfr1.ata, hogy az a ti)nwg mo1.galom, aml'1~1wk erecl111{·nyck{·ppe11 ezek a passzu-
sok l>ckerillte k az 1222. {·vi Aranyb111lába, l ~'.11 -rc krsendesedctt, t•ppen a s1er\'ie11st'k
és bizonyos m{·nl"·kig a Y<'11:johh;íg-yság- leválaszt<'1s;'1,·al. \1:U·_!] incs szó arn'il, h og~· ajoh-
lügyok (a lcg hat alrnasahh cl6k<:l<ík) a szeg{·n yeke1 n_e nyon~j;ík el. vagy hogy a;r új e""
jó m i11 <'ís<"gíí pé' n7. egy h·ig n1 arac\jon llasznáLa tbatL Ezeknek a jobbágyoknak az t- rcle -
kc it szolgúlta annak a cikkel)'ll('k az clhagy<ísa is, amely tii tolla az országos tis;rts{•gek
h almozás;ít.
Az 12:11. {·vi rnq~í!jít ;'1 s a kir;ílyi hatalom tov;ihbi visszaszorntís;'1rú l talllískoclo1 t,je -
lezvéll azt. hog}' az egyh :í1. 1222 u t;íni polilih!ja leg-tiihhsziir ütkúzii tt a kini ly c;rdeke-
iYel. Tiihh ponton _rné>closult az 1222. évi, idege nekkel kapc:.olatos SZÖ\'eg ..\z idege-
nek kezl"·n le\'<'í birtokok \'isszadltúsa m ellet t tÖrYé nyesformának n1in6siilt a1 is, hog)'
„egyszerííen \'iss1.a kell ve1111i azokat" (:12.), vag~· is cllcnszolg <íltat;ís 11t·l kül e l lehetett
kobozn i idegen Lul:tjclonosaiktó l a riil clekeL Míg 1222-lwn az eh'ilcléí ho1/!1'\ Tll t'. ltús;íg-
ha e n1el{'..<;{· nck a kir;ílyi Lan;ícs ltozz;'~úrulúsa vo lt a fCltt-te k, most a/' lctl, hogy ma-
gyarorsz;igi lakoso knak kelleLt lc:n niük. Ezek az orszúg ha_jiivú nenws vc1Hk'g('k „viszik
ki az orsz;íg g;vdags;íg<'1t" ( 2:~ . ) . Elfr te az egyház annak bccikkelye1.é~ét, hogy arnen11yi-
be11 a n;iclor „ross1.11l int{·zn t- a kirúly és az o rszág ügyeit", a király alattvalúi nak kérésé-
re k vúl t ha1_ja (:\.) . I-í.i111onclat1<ík a királlyal, hom· semmiffle adót, IH· h :~jt;íst \'agy kama-
ra hasrncít nem fog illetc'"ktden iil szedni (G. ) . A J- irály kiilfüldi ha<ljárat;íhan rnló rt·sz-
\'i'le lre kütc lcztc az isp:'mokon kívü l (akik az 1222. t-,·i .-\ranybulláha11 is kt•n ys7erÍt\'e
Yo ltak erre) a zsoldoso kat, \'átjohh;íhrvokat, \'alamiut azokat, akiknek a kir:í h· nagvobh
birtokokat adorn:ín yozott (l!í. ) . Es;.(:ri11t teh:1t az egyh:'1z arra kídnta sm rfta ni \ rn!-
r;íst, hog)' katonai szolg;'i latot küvetelje11 azoktúl, akik 11 ag~· aclom:myokat 11yer1 ek t<'ík .
.-\.7 Aranyh11lla 12:>l. évi ni cgí!jításút kön~téíen azo nban semmit sem dltm.oll a ht'l~7.<'t
:\lag:·arors:;r;ígo11 .. \z izmacli 1;'1k IO\';ihbra is a pl-n z\'eréí kamara i's más közhivatalok
é]{·11 ;íll tak. ,\ z i1.111aeli t;ík j ohl> he lp .ete miau folytatúclo u a kcreszt(·nyek ;ítté-r{•se a
szaran~"nok hiti·re .. \ z i:;rmacliták és a királyi tanácsosok lel h1~tására birtokokat ,_jiin·
cle lmeket ,.<·ttck el az egyh:'1zaktól. Ezt látva Ró bert esztergom i érst'k 12 :~2. re hruá r 29-
tól kcz<léíd 6 l'n q~t·sz Magrnrországot intenliktum alú vetette (vag\is íellüggcsztctw a1
('gyházi sze 111 ségck kiszolg;í.J;ís<'1t, lwzáralta a templomokat.), a kirúly tanácsosait pedig
kikiú;ó sítctt l' az egyh úzl>úl. Küztük volt Arnpod fia D{·nes náclor, aki sz;ímo s egyh <'1zi
szcmt'·lyt lús1.1011 m egjavaitúl, {·s okozott nt'kik jogt alan. ;ígot, ,·abmin t Sámud eg~·ko­
ri kam ar;.úsp;i1i. Allclrás ki'>zbe1~júrá.~<Íra az érsek augusztus 20-ig fdfügesztel te az egy-
házi rc11yí1é·ket, m ;~jcl ug:·ancsak a kirúly :-ikciójára a pápajúliushan utasítou a az érs<:>-
ket az intcrcliktmn Yissnn>rnísára, s a magyarorszúgi he lyzet kivizsg;'llásúra Pecorari
.Jabh praenc~te i püspi>k szemi•l yében legátust kiilclütt az országba.

A beregi egyezmény és a zalai szerviensek ítéletlevele

Jakab 1~:t? v{·gén érkezett :\lagyarorságTa, ck Andr ús király kerülte a ve l{· va lú ta bl-
koz:í.sl. Alapos oka vo lt 1·1Te az uralkodónak, hisze n azon túl, h ol-.,')' l{·p{·st·ket tett ;1z
<:>szteq~omi frsckkel r;ím adt feszü hség felolclúsára, ko rúbhi poli tik<'iján semmiht· n sem
vúltoztato11. A kir;ílyi pt-nzümigazgatús élén tm·úhbra is hc"rl(ík álltak, s a súkc-rt·skecldem
220 10. A KIRALYI H ATALOM KEZDÖD Ö VISSZAS7.0RUL:\SA

szintén a 7Siclók és az izmaeliták kezén \'Olt. Így h á tJ akab a magyar király megbízotla-
i\'al kezdetl táq.„ryalúsoka t, s m ivel ezek igen elhúzódtak, m ás ügyekben is intézke<l<:>lt.
Legfón tosabb li' pése az í~jra megnéísödütt boszniai erem e kség leti'ir(~sére irányult; a
kereszt(•ny hit terjesztését domonkos szerzetesekre bízta. A túrgyalások ideje alatt k(·-
szítette el a lXÍpai legámsjegyzé~c a beregi egyezmény néven ismert egyházi diktátmn
szöwg(· t, amelyet a halicsi h actjárntra induló Andrásnak az orszúg határ vidékén,
Ber egben ny~jtotta k ;ít, hogy h ag)jajúvá, és tegyen meg mindent m ei.,rvalósulásáért.
.Jelkrnz(), h ogy a szöveget nem is II. András, hanem IX. Gergely uralkodási évei sze-
rint kelt ezték. Andrús kénytelen YOlt esküvel fogadni a m egállapodás betartását.
A beregi t'g)'ezm ény h árom tárgykö rben kívánta orvosolni a m agyar egyházat én
sérelmckt-t: az igazságszolgáltatás és adózás, a zsidók és izm aeliták, valamint a só kér-
déséhcu. Az egy ház illetékess(>get kapoll a hit bérrel és a házassággal kapcsolatos ügyek-
ben (7.), s úgyszintén az egyházi hírúság elé tartoztak az egyh ázi személyek, kivéve a
birtokperek esetét. András azzal riogatta az egyháziakat és f<>leg a legátust, hogy ha az
egyház birtokügye iben m egsziínne a király ille téke'isi-ge, „ez az egyházakra nézye igen
k;üus és Ycszélyes lenne, mive l ezáltal az egy ház jogaiból sok t>lvt'szn e" (8.) .11>7 Biztosí-
totta a magyar uralkodó az eg)rliázi szemt-lyek te!jes adómentességét (9. ) . András si-
kere \"Olt, h ogy a legátus által Magyarországra kivetendi) aclóról nem döntöttek, ha-
ne m a p;ípa t.anác:sútól tették azt függél\'é (10.) . Sokkal keYesebbet tuclott And rás elér-
ni a zsid úk {•s az izmaelitúk kérdésében . Vállalnia ke llett, h<>g)' n em úllít zsidókat és
szaracén okat a pé nzn~rés, a só- és acltiiigyek vagy más közhivatalok é lére, s így nem
lesz múcij nk azoknak a keresztén yek elnyomására ( 1.) . J ellel kellett őket megkülün-
biiztetni a keresztényckt{)I (2.). Zsidók és szaracénok n em vásárolhattak vagy tarthat-
tak kereszti·ny szolgákat (3.) . András ígéretet tett a m egállapodfü;ban foglaltak éYen-
kén ti ellen6rzésfre ( 4.). Szigorú intfakecléseket hoztak a keresztények, illetve a szara-
cénok és zsidúk együttlakásának meggátlására (!l.) .
:\beregi egyezmény legfontosabb és legaktuálisabb feladata a sókereskedelem ren-
dezése m it. A súke rt>skedelem hosszú évtizedek ó ta az egyház egyik !() j övedelmi l"m'-
r;ísa volt, de II. Anclr:ts ~j gazclaságpo lilik~ja, a bevezetett és a zsidókra, valamin t az
izmaelitákra alapozott bérleti rendszer megfosztotta az egyházat a sú értékesítf·sé h61
származó lwvétel től. A beregi m egállapodás visszaállította az egyház h <~ dani szercp(·t
a sc'ikereskedelemhen. Eszerint a sór az egyházak vúsárolták meg a sóbányákban , még-
hozzá illend(í (és n em drága) ?nm. A búnyától az egyház székhelyéig az egyház lll'[Wi
ruvarozták a sót, s ott éfrizték. Evcnte két alkalommal a náluk tárolt sót ,.{·telre l'el<~ján­
louák a sútiszteknck, akik jó pénzben (friesachi denárban) vagy ezü stben voh ak küt<'-
lesek fizet ni. Anwnnyiben a sótisztek nem vásárolták volna meg a sót, akkor azt az
egyh <ízak a s;~j á t hasznukra fordíthat Lák, illetve eladhatták. A beregi egyezmény szöve-
ge nwgh atározta a sóért fizetett összeget, s azt, hogy a név szerint fe lsorolt 29 egyh áz
mennyi sót t;mson vissza saját használatára. A.z egyház kapta meg a külkereskedelem-
be kerü l{í só h at~tr ment i területekre tórténő szúllításának ki,,d.ltságát. Végezetül pe-
dig az eg-yh:1zakat ill e tő sújövedelmek pótlására el(íírt.ák, hogy az egym ást követ() öt
éYht>n összesC'n 10 ezer márkút kiiteles fizetni a király az egyházakn ak kárpót lúsul
( ().). András l 2~'.1. augusztus 20-án , Béla h erceg ké t nappal késcThb kötelezte magát a
nwgállapocl;\sok betartásúra. Béla m egerősítcí oklevelé t n em ka ncc lhu:ja, hanem a
p;'1pai követ írnoka készítette. Kálmán herceg és a vilúgi elcí ke lcík kés{föb fögacltúk cl
magukra nézve kötel ezőne k a beregi egyezményt.
11 . András 12:13 szeptemberében J akab pápai követh ez írott le\'elé be n egészen sz(+
s6st~ges m ódon ,·élt-kedetr a római egyház felségjogairól: Szem Ist,'án a római púpácól
 KÍs1::RLETEK A KIRA.LYI IL.\TAL()l\1 IIA„NYATI ...Á..SA 'AK ~1El~1-\LLÍ'L~S:\.R.A 221

kapta korou{~j{\t, s ugyancsak a pápa tekintélyével osztotta fel országát püspúkségekre .

Amikor azonban Bereg szellemében kellett volna cselekednie, sem pénze nem volt
hozzá, sem elszán;í.s nem hevítette. Mivel Andr<Í.S elmulasztotta az egyh{\znakjáró kár-
Lérít(·s megfizetését, a p{qxti követ Lávozúsa ( 12?i4) utún j{m os boszniai püspök ú jra
interdiktum alá vetet.Le az országot. Időközben Boszniúban megint fellángolt az eret-
nekség, ami megnehezítette a Domonkos-rendi szerzetesként püspökké lett Júnos
dolgát. IX. Ccrgely is beavatkozott a viszúlyba, s engedélyezte, hogy a kártérítést A.ml·-
rás <>t év helyett tíz év alatt fizesse meg.
S m íg a magyarországi „nagypolitika" szintjén ezek az események z;rjlottak, adclig
12?i2-ben cg)' s;\játos irat született: a Zalán innen és túl lakó összes királyi szerviensek
oklevelet adtak ki. Királyi felhatalmazás alapján nyerték cl IIH't,'Yé:jük területén a bí-
ráskodási jogot, s 1232-ben Bertalan veszprémi püspök kereste náluk a maga igazát az ,
C1',')·háza muraközi foldjPt eréíszakosan elfoglaló Atyusz b:Umal szemben. Az íü bírói
förum annak beismerése volt, hogy ~ királyi igazságszolgáltatás nem tudta hatéko-
nyan , ·éden i a szcrviensek érdekeit. Igya szerviensek, akik 1222-ben az Imre-párti
el6kel6kkel, majd 12'.1 l-hen a fclséí klérussal kiitiit tek al kalmi szövetséget, hamarosan
eUutottak az iináiló fellépésig, amely szükségszerúen az igazságszolg:1ltatásban j elent-
kez<:>tt, ott, ahol nemjelenlell h:urányL gazdasági bázisuk gyengesége, ahol számar{\-
nyuk súlyt biztosított fe llépésüknek, s ah ol é!Yeztt-k a kir{tly támogatását. A zalai
szcrvicnsck 1232. (·vi íti·letlevele az első dokumentuma annak, hogy a birtokcl adom{1-
nyoások folytán meggyengült, h alódó királyi vár megye helyén olyan í~j igazgatási
forma születik, amelyben a királyi szerviensekr e (a későbbi köznemességre) jelent6s
szerep vár. Ez \'olt az e l ső lépés a nemesi megye kialakulása felé.

II. András nyugati és halicsi politikája

Az 1 222- 1 2;~5 közötti évek külpolitikájára nag)jából a II. An drás uralkodásának elsú
felében kialakított irányvon al továbbfolytatása aje llernző. A mat,ryar külpolitika for-
málásába beka1xsoló<lott Béla herceg is. Változatlanul kevés érdekllíclt'.St tanúsított
András a nyugati országok iránt. A m agyar- osztr ák kapcso latokban VL Lipút L 2'.~0.
évi hal<íla hozott változást. Az új herceg, Lipót fi.a, Babenberg (Harcias) Frigyes
alatt m{u- 1230-han m eg kezdődtek a magyar terület elleni osztr;í.k katonai akciók.
Válaszu l Uéla 1231-hen becsapott Ausztriába. 1233-ban magyar csapatok pusztítot-
tak St;"rjerorsZ<í.gban. 12:\g \'t'.ge felé András és Béla t').;)'Üttesen t{unaclt Ausztriára, de
a szernben álló felek n em vívtak naITT'Ohb csatát. 1235 n yarán Fri).;)'es tört be Nyugat-·
MagyarországTa, ám a magyarok egészen Bécsig szorították vissza az osztrák herce-
get , aki p én zen vett békét.
A magyar kü lpolitika előterében továbbra is a halicsi hódító tervek fültak_ Miután
Halicsban meggyengült Msztyiszláv Udal<~j ft:jedelem pozíci{~ja, ug)«m is a fú támaszát
j clen llí kunok (polovecek) 1223-ban a !{alka folyó mellett \'ereségct szenvedtek a mon-
goloktól, 1224-1 225-ben P eremislt átadta Andrásnak, II. An d r ás hannadszülii tt fiá-
nak. A h atalommegosztást használták fel a halicsiak arra, hogy viszályt szítsanak
Msztyiszláv {·s András között: Ilalicsban Í!jraéledt a magyarbarát párt. András h erceg
egész IIalics megszerzéséhez apja segítc;égét kérte. II. András serege - amelyhez Le-
szek krakkói !{:jeclelem csapatai is csatlakoztak - 1227 elején indult e l, és kezdetben
sorra foglalta el a l Ialicsi Fejedelem ség várait, de el6renyomulását Iv!sztyiszláv megál-
lította, akit lhnyilo és Vaszilko is támogatott. Ennek ell enére a magyarbaráLhalicsi
bc~árok (élükiin Szugyiszlávval) elérték, hogy MszLyiszláv lemondott a trónról, és
 10 . . \ KIRJÍ. l.\l l J.\"l: \L0~1 Kl·:i'.DÚD() \1SSi'..\SZORl '!.Í..S:\

I lalicso t k<í11yajl·g~·e s(·1wk, A.1tdrús h erceg11ek e11gedte át. András közel három é\'C L
tiilti'>tl I Ialics trú1~já11 . Ez icl6 alau Leszek és i\1sztyiszláv is meghalt, így rn;'1r csak Aml-
r:is (·s l >a nyilo riYaliZ<ilt a Ilalics fe letti ura lomért. A lengyel segítsége t t'.· lvez{) Danyilo
l ~:m tm'<1s;r;í11 t<Ílnadúst in téze l! Anclrús u ralma elle n , és sikerült IIalics v:írút elfogfa l-
nia. ,\n dr;ís hern:g rogsúgba t'Sdl u10·an, de Danyilo - eml(•kt'Z\'C II. Arnlrás ir:i11ta
1:'1pl:'d1 li:~jdani szert'Let(·re, meg· fflt is a mah')'ar k irálytú l - rögvest szabadon bocs:'1tot-
ta Andr:ís hcrn·get, aki i\1agyarorsz~1gra hal'.atfrvc azonnal hali csi h acijárat S7.en·pzé-
s(·lw lúgott. Apja parancs:ira Béla herceg vállalkowtt az i'.üahb ha licsi akcióra, de az
1 ~'.\O 11var;"°u1 !t-bo11\'0lítot t liac\júrat a magyarok nag\' \TszH·s(·g(•n·lj{trl, Da nyilo h alicsi
ura lm;it nem voh k<'·p<"s meg re ndíteni.
EgY {·\' múh·a , 1 ~:11 m ;ísoclik f"dt.'·hen t'!iabb sereg indul t orosz lú lclre, ebben II.
..\ndrá~, vala mi nt ki·t fia , g {·la {'s :\nclr:ts is részt vettek. Sorra foglalt~tk el a n yugat··
oro~zorsz;ígi vá rakat, köztük 1 lalicso t. An drás h e rceg,·isszake rült IIalics {•!é r<:>. Ekkor-
ra tehetc'í a mag~·ar kir ·ül~·li (·1-. a csernyigoYi ?-.fihály kiizti kapcsolat kiépí t~sc. l ~'.U-ban
Da11yilo megkísérelte, hogy ki\'(·sse l'c-:jedelmi székéb61 A.nclr{1st, ak it f\ [agyarországrúl
érknctt seg(·dhacl t;ímogatott Tüi:je ne mbe li Dénes ,·ezet{·s{!wl. Akkm Danyilo m {·g
ne m j:írt c r-eclm(·nnyel. d e Kö1e11 ktu~jainak támogat.ís;íval végül sike rült k gyfüni e a
magyarokat. Il. 1\ndr;is is ((>glalkozott azzal a gond olattal, hogy szemé lyesen megy
J lalicsh;1; cli11cl11 lt, :ím a ugu sztns kiizep(·n a beregi ercl6hen u toll>rte Pecorari .Jakah
püpai leg:itus ki">w le , s így a h alicsi hac\júrata el m arad t. Tová bb rom lott András he ly-
l'ete I Talicshan. A fejedc!cmsfg t•gész területe fe lett m <Ír Dan)i lo gyakoro lt fenn h ató-
ságot, cs;1k llalics \'Úr:dlan tanotlak mt.'· g ki a magya rok. Küszübiin úllt a vúr heYé tele,
amikor 1~'.í4 ek~j(·n Anclnis megh alt. IIalics megnyitotta kap u it Danyilo clúu, aki :11-
wttc az llralmal. Ezzt>I a magyar- li alicsi h<'1borúskodások csaknem ('(·! évszúzaclos, III.
Ikb 1188. é' i halicsi heaYatkm.ásával kczd 6cló korszaka lezár nlr. Küzel !)() éven ;'11
törekedtek a magyar ki rfüyo k és h eH"egek I falics elf'ogbl:1s<.i ra, al:íveJésé rt>, e;r ;m m-
ha11 - q~ész<:>n ri),·id iclúszakoktó l eltekin tve - n em sikerü lt. 1 2'.1-~ u l:Ín m egszlint a
h údítú j elkgíí magyar politika 1Ialics irányában.

II. András és Béla herceg déli és keleti irányú érdeklődése

:\ clé·li ir;ú1~·ú m agyar é· rcle kléídés fe lé ledése Béla Erdélybe kerü lésével függ össze.
Nagyj;íbúl a~ 1220-as f>wk második felé·ben kerül t f\1ag-)'arországtól laza függésbe az
A l-D1111a bal partján, a Ilavasalfo ld n yugati részén eJterül6 Szörény. Ekkor m árjo h-
hára rom;'mok la k ták ezL a vidéket, ah o l hamarosan kia lakul t a szö rényi bá11súg,
ame ly lk la crdt·lyi orsz;igrl-szé lwz kapcso lódott. Az cls6 szörényi búnn al l 2'.1:1-han
talú lkozun k Béla udvarának tag:jakb1t. Bfla kísé rletet telt arra is, hogy holg;'1r terü-
leten, az Al-D una jobb paqj:ín befolyúsh oz jusso n . 1228-ban ereclm61ytclcnül ost-
romo lta \ 'idin Y<Ír<.it. \'últoás köve tkeze tt be a boszn iai egyházi fe1rnha tús:1gha11 IL
Anclr;is uralkodása során. llralkoclása els6 ké t évtizedébe n a boszn iai piispöks&g a
sp a latói érsekség a lá tartozo tt, 122!) t;'ü~m az ura lkodó Bosz n i<'1t, O zodt (•s Sút,
Yagyis a SzáYútúl clflre Szerbiáig hú zúdó te rületet Ugrin kalocsai é rsekn ek adom<'t-
nyo zta. l'ecorarijakah rmíki">désé nek erechn(·nyeképpen dom onkos misszió tnjesz-
tette a kt' rt>sz tény hitet Boszniában A boszniai eretn ekség ki su gár zása e lfrte Kál-
11ü11 hen-egség(·t, Szlayú niút is, ezért 1 2~4-b c n IX. Gergely p:1pa leveleibe n K:1l-
m<Ínl az eretnekst-g kiirtására bnzdíLOua .
Komoly prnhl(· m útjele1HeLt <:> k f\lagyarorsz<ig számára a kele ti h a tárai menté n (·k)
kunok. A kun ok meg térítésében m:ír a német lovagrend én el e re dmé n yeket. l\'yo-
 KÍ.'il:.Rl.l·.TEKA Kllt\Ln ( f.\T.\l.O'.\t IL\:'\\:\TI.\~.\N.\K ~ ll·: c:,\1.LiT.\S.\R.\

rn;íha az í~jonnan l(·trcjött koldnlú rt'nclek, cls<ísorban a domonkosok l(·ptek. A

Domonkos-rend alapítt~ja , a spauyoI Domingo (Szent Domonkos) {·ppcn a kunok
tl-rü(· st~n· akart \';ill alkozni; re nd t:in;;ít, f\Iagyarorsz:í.gi Pált azzal a nw g bízatússal
küldte a magyarorszúgi re11dt;1rtomány mcgszer\'czésé rt'. hogy kczclcm{·nyenc a do-
n wnkosok kun lllissziúját. Az C'lstí domonkosok 1221 - 122:'> kiizöll érkeztek a kunok
kii!.é , dc tfrít{·si kísfrlt'teik Jl<'llljártak t'rt'dmé1111yd. :\1á:-,odik útjuk so r:ín 111 ;"1r né-
hány domo11kos11ak sikerült t'ljutnia a kunok Dn yept'r m e nti száll:ísaira , s m egkezcl-
t(·k a7 igd1irdet(·s1. A kunok 122:1-ban a K.alka folyón:íl \'t'reségct szcnwcltck a mon--
go loktúl ( ta 1;"1roktúl) , t>gyn· n yugatabbra szorultak, mind kéizele hh a Kdt>ti-Kárpá-
tokho1.. A domonkos missziók l'c:lkelteuék az Enh"·]y t'• lért' került {·s a kunokkal kéiz-
\'et lt'11ül s7omszC·clos tartorn:ín yt igazgatc"> Bt•la figyt:lm{•t. 1227-hcn a púpai klliatal-
rnaz;íssal cl_j;'tró Rúhen esz tergomi érsek Réla támogat:ís:h·al nagy eredményeket tTt
cl a kunok meg té rítésében: Borc és l\fe mhrok kun yezfrek k l\'ctték népeikkel q~yüt t
a keresztséget.
A d é l-mond\'ai l\Iilkú székhellyl'l lé tn:jüu a kun püspöksi·g, clsc"í !()papja T lwodorik,
:1 Domonkos-rend magyarorsz:ígi tartományfúniike lett Az í~j piisp ökség-c·t - amel y
Kunország-on kí,·iil a Kárpút-mcdcnce délkeleti csücskébcn i'ekvú' harcasúgi Brassút is
mag:íha l'oglalta - a p<ípa hamarosan ki\'ette az esztergomi t•rse k fr11nhatós:1ga alúl, és
köz\'etlcnül a Sr.cntszékt61 tette Cúgg(ív{·, azonban mat.')'arországi leg-útus, at_esztergo-
mi érsek n·· ,·én ir:í11yította. A ,;1;q_~i iga zgat:ís szempo111jiíhúl l\lagvarorsz:íg mav,-:í(· 11ak
tekintet le Kunorsz;ígot, legalúhbis m\n~k nyugati s:í,:j;"ll'. Borc ku;l,\'eér 1'.Í:IO-h:\11 rész t
\'c l t lkla h nrcg halicsi hacUárat:íhan. Az q~yház megkezdte a tized szedés{•t
Kunorsz:ígban , Bé·la ped ig adót n-tctt ki a kunokra. A kn11 püspökség lé tesíti·se (·s a
j :íraclékszt>dés 11(·pm ozgás1 indított c l Kele t--l\1ah"-arorsz:ígon. A ku nok i·s a küzéit tük
é lt> rom;Í11ok m t'fü· magyarok t~s n(·1m·tek tt'lepültt'k a K:"irpát-mede11céhtíl fi. 1olch·;íha
(·s J Jayas:tl ff>ldrc. A k1111 té1ítéssel lehet kaprsolatos, hogy az 1220- 12:10--as é·,·ck f'onh1-
lój:ín rt'Higye lt a magyars:íg arra a ,·a laho l é lú másik magyarsúgra, ame lynek lt-tC~t lcg-
lé\jchh csak i·ndmt'·t Yesz te t t e ml ékképek őrizhett ék. l ~rn'.1 táj án vállalkozott az e lsú
domonkos miss7iú a kele ti magyarok meg keresésére. lfarom {·\'ig kutattak si kcrtt>lt·-
nül ut;'ínuk, f's az útra kelt ni·gy barál egy iké n ek, Ottónak si került csak a nyomukra
bukkannia. l lthaig aát:ísa 11yom:í11 indult el 1235-lwn Í!jabh n(·gy har;ít, kiiztiikjulianus,
m egtalál;ísukra. Kísc"·n·tc t Béla herceg adott mdlc":jük, kültségeiket is 6 léd ezte, júllc-
het még e li11dul:"1su kkor élt II. András.
A GO. {·n· kiirül j:író uralkodót é lete uto lsó éveiben sóm os csap:ís sí~jtot ta. ;\J)((r:ís
foín kí,ii l 12:1:1-bau elveszítette m:"1sodik f'e leségét, .Jolantát is. A húzasságukból szüle-
tett le;íny, szinti·n .Jola nta, 1 2'.~5- bcn T. (Hódító) .Jakab aragúniai kir;í ly fr lcst'·gt' let t.
Andr:'1s kir;í ly 1'..?:H-bcn harmadszor is frigyre lépett, egy itáliai 6rgró rlcány;ít, Beatrixot
vette el. A r:ínk m a radt házassági szcrz<ídés szerin t a Magyarorsz<ig királynéit megi lle-
t6_jövedelmekcn (·s jogokon kÍ\ii l nag)' összegíí pénzt ha~.,')'Oll rá. A fiatal kll'st'·g ttT-
hes m it- :íllítólag azonban nem a királytól, hat1t'm attú l az Am p od lia Dénestlíl, aki a
kirúly legodaadóbb híYeinek egyike volt -, amikor l ~'.~5. szeptember '.! 1-c"·n Andr;'is
meghalt. i\7. egresi ciszterci monostorba, második felesége,Jolanta m ellé temet_Lt'·k el.
Harmadik 11 (:je, Beatrix Németország ban szü lte meg fiút, lstYátlt, aki az u1olsó Arp<'td-
húzi király, III. András apja le tt. A7. ehírvult mag)•ar trón t II. i\nclrús elsc'íszü lütt fia,
Béla herceg Coglalca el.
22-! 10. A Kll~\L\1 HATALOM KEZDÖDŐ \'!SSZASZORLIL\SA

IV. Béla első évei

IV. Bélát 12?>5. október 14-én koronázták királlyá. Az ünnepélyes aktuson ott volt
Danyilo halicsi fejedelem is, aki a király lm·át \'ezette. Ez szimbolikusan Danyilo lüggú"
helyzetére u tal, amit az magyaráz, hogy épp en akkor kérte az 4i magyar király segítsé-
gét hútkn halicsi a lattvalóival szemben . Bélát azonban egyelőre a t1els6 rendteremt.i-s
feladatai kiitötLék le. IIozzálá totL, hogy leszámoUon apja hh·eivel. Allítólag összeeskü-
Yt~s nyomára bukkan t, az cl6kelők mind II. r\ndrás, m ind Béla mell<izéséYel mag-uk
küzütt akanák felosztan i az országot. Miután tervük kudarcot vallot t, Bahcnberg Fri-
h')'esn é l t'rcleklúdtek, hogy miként tuclnúk a koronát II. Frigyes császúrnak fel;tjánlan i.
Ez a szúnclt~k csak növe lte Béla haragját: Ampod fia Di·nest megvakíttatta, Kán nem-
beli c;yul;'tt, aki évtizedeken át II. András h(í embere volt, börtönbe ,·etette, ahon n an
többé n em is szabaduJt. András több híve e lmenekült Béla bosszúja eléíl. A h títJen ség-
gel és az ország j;wainak eltékozlásával vád olt ff)e mherek birtokait Béla elkobozta. A
királyi hata lom nö\'el i·sének célzatával meg tiltotta, hogy bárki - a királyi hercegek,
frsekek ~s püspökök ki vételével - az uralkodó jelen lélében le merjen ülni, s hogy
i11tézkedésl>nek nagyobb nyomatékot adjon, az e l6kel6k tanácsbeli székeit t(ízbe vet-
tette. t:gyanezt a célt szolgálta az írásbeli kén·ényezés (petíciózás) beyezetése. Míg
korábban a nemesek szem(:lyesen Yitték ügyü.ket a király elé, most írott kén-é nyt kel-
lett beadniuk, s csak a fo ntosabb ügyek jutottak el az uralkc; clóhoz. A kérvényekkel az
alorszúghírói fórum foglalkozott, am ely állandó jell eggel ( )budán székelt. (Kés6bb -
a 13. sz<izad utolsó harmadában - az alországbíró az ún. királyi j ele nlét bírós(tgának
vezetóje lett.) Béla kirúly udvarának gerincét azok alkották, akik az elrnú lL években
már bizonyították htíségüket ir{mta.
Ezzel a kip róbált tisztikarral vágott neki ítjra Béla az 1231-ben kényszerüen abba-
hagyott birtok.restaurációs politikának. Továbbra is a III. Béla-kori h elyzet visszaállí-
l <Í.sa rn lt a király célja. V{iltozott viszont az a kór, amelyre a visszavi>tel kiterjedt. Míg
1228-12'.) 1 között csak a felesleges és haszontahm örökadomán yok képezték a hir-
tokrestaur<ició tárgyát, addig most az örökadomán yok rnelle tt a szervien sek, a vár-
n épek, a királyi udvarnokok és egyéb, más jogállású személyek ingatlanair, valzimin t
az egyh ázak fölcljei t is bevonták a ,·isszavételbe. Ez utóbbi természetesen a magyar-
országi egy1i ~·1zak és IX. Gerge ly pápa er<ís ellenkezését váltotta ki. A birtokok \'issza-
Yétcl(:t fú ldhí rúk intézték, világi birtok esetén a területileg illetékes megyt':sispfü1 ,
cgyh;í.zi ingatlan ügyé ben pedig a megyéspüspök vezette a vizsgálatot. A földbírák a
várelemekrc és más királyi népekre támaszkodtak, aki kn ek létérd ekük volt a h~~jd a­
n i kiní.lyi hi rtokok visszmí.llí tása. Most sokkal kevésbt> támogatták a visszaYételt a köz-
ben ün;í ll ú földre szert tett várjobb;í.gyok. Még kevésbé é lvezte Béla azoknak az egy-
l1úz i és \'il;í.gi földbirtokosoknak a t{11nogatását, akiket megkárosított, é rzékenyen
hin telt a hinokrestaudció. A visszavételek sikerét biztosította, hogy Bé la csak na-
g-yon visszafogottan adományozott ítj b irtokokat, illetve erősí tett meg régi adomá-
nyokat. 12:18-han megtorpant a birtokvisszavételi polilika lendülete. Elkezd te Bc'.· la
,·issz~~j uttatn i az egyh;oí.zaktó l elveu ingatlanokat. A sikereken (a \"árak földállagának
nÖvt'ked és(·n ) túl Bélának tekintettel kellett lennie a politikai hangulatra is, ezért
1239-bt'll fe lhagyott a birtokvisszavételi politikával. A nemesek egyre gyakrabban
emlegc1t(·k ug:•anis, hogy míg m ás királyok a hadból megtértekn ek vagy a fogságba
esettek csalác!Lagjain ak ingatlanokaL „adományoztak örök birto kl ásra, ez [Béla] p<'.'-
dig nemcsak nem adott nekik semmit , hanem a m ár odaadom ;ínyozo tt hinokokat is
visszavette a s;~ját jogküréhe és tuhtjdonába". 1h8
A birtok.restauráció lezárulása után kezdett hozzú Bé la a Yárelemek és az uclvarno-
 KÍSL~RL ETEK A KI RALYI HATALOM HANYATI.•\SÁ1'iAK l\IJ.::GÁLLÍTASARA 225

kok helyzeléuek rendezés~hez. Fő célkitűzése a kötelezettségek tisztázása, a szolgálta-

tások meg;íllapítása volt. Ugy ítélte meg, hogy az udvarnokok közül sokan jogtalanul
jutottak szabadsághoz, ezért-miként III. Béla tette - elrendelte a szabad udvarnokok
lajstromba foglal;\sát. IV. Béla m indezzel végső fokon a királyi gazdaság helyreállítá-
sán fáradozott, amely az uralkodó domaniális jövedelmeit alkotta. Az országjelent6s
területeire Le1jedtek ki a 12. században megszervezett királyi erdöispánságok (volta-
~éppen a kir;í.ly magángazdaságai): pl. Zólyom, illetve annak részei: Liptó, Turóc és
Ar va, tov;íbbá Pilis, Bakony, Bereg, Sáros stb. Kísérletet tett az uralkodó arra, hogy
mérsékelt szfünú ~j birtokadományait ne jULalomként, hanem katonáskodási kötele-
zettséggel a(\ja.

A keleti magyarok, a tatár veszély

1235-hen a keleti magJ'arok felkeresésére útnak indull négy domonkos barát közüJ
egyedül.Julianus én célba, sikerült a Volga vidékén megtalálnia a rnagyar nép keleten
maradt roko nai t, akikkel magJ·ar nyelven meg tudta mag-át értemi. Julianus volt az
els6 magyar, aki megbízható híreket hozott a Kelet-Európát fenyeget6 tatárokról. A
keleti magyarok ugyan is el6bb legy6zték a tatárokat, majd szövetségre léptek velük, és
egJ'Üttesen pusztították a szomszédos tartományokat. A tatárok magyarul is beszé](í
köve tC:·től értesült.Julianus arról, hogy a tatárok nyugati hadjáratra, Ném etország elle-
ni háborúra készü lnek. Az 12?.G utolsó napjaiban hazatér{) .Ju lianus mind a magyar
királyt, nüncl a római pápát tájékoztatta útjáról. Amíg.Julianus Rómában időzött, Ma-
gyarországról t~jabh négy Domonkos-rendi szerzetes indult útnak 1237 cls6 hónapja-
ib<m a keleti rnagJ'arok országába, Nagy Magyarországba (1V1agn(J, llung(J,ria, amelynek
jelentése: 'régi vagy ösi Magyarország') . Közben 1236 tavaszún elkezdődütt Batu kán
- a Mongol Birodalom al apít~ja, Dzsingisz kán unokaja - veze tésével az a nagyszabású
európai hódító hadjárat, amelyró1 .Julianus már keleten énesülL :\.négy barát eredeti
szándékát, a keleti 1n<lg)'arok megtérítését megakadályozta a t.atár támadás, amely az
addig szövetséges Volga-vidéki magyarokat sem kímélte. A Rómából visszatfr6Julianus
három túrsával keletre indult, de Szuzdalnál tovább nem jutottak. Batu kánnak a ma-
gyar királyhoz intézett, ám a szuzdaJi l'e-jeclelem kezébe került leveléból m egtudhatták,
hogy Magyarország is szerepelt a tatárok hódító terYeiben, s Batu a magyar királr ön-
kéntes behóclolását Yárta. A domonkosok sietve visszafordultak, s hírét hozták a v{1rha tó
inváziúnak.
IV. Béla azonban egyeléfre n em vett tudomást a Magyarország határai fel é közeled é5
veszedelemr61. A pápa és a császfü·vis7.ályúba ugyan kőzve tlenül nem kapcsolódott be,
cle szúban CL Frigyes cs:1Szúr oldalán kötelezte el magát, s IX. Cergelyhez írt Levelében
(l\·a intette a pápát, hoi-,ry a fejedelmek világi h atalmába és jogaiba avatkozzék. Béla
azért is támogatL<1 Frigyest, mert őszintén ellentétben állL Babenberg Frigyes osztr;\k
herceggel, aki nem éppen harútságos érzülettel viseltetett Magyarország iránl. Az 12~7-
1 2~~8. én·kben megélénkült Magyarország érdeklődése a Balkán ü gyei iránt. Kúhn án
herceg 12:17-ben hacijáratot vezetett az eretnekséggel átitatott Boszn iába. Boszniát is
és a szomszédos Jlulmot (H ercegovinát) is elfoglalta, de Ninoslav l't;jcdelem színleg a
katolikus h itre Lért, így az eretne kek e lleni harc az ~j boszniai püspökre, a Domonkos-
rendi Pósára m aradt. Béla kész lelt volna Bulgária ellen vonuln i, ha a pápától meg-
kap ta volna a legátusi felhatalmazást, ami világi ügyekben szabad kezet biztosított
volna sómúra. Végül is ennek hiján a tervezett bulgáriai katonai akció elmaradt. A
magy;u· ki1·ály n em yezetett hóciító hadjáratot Oroszországba sem, b{u- az egymással
 10. A KrR...\.L\l H.\T.\LO'\'I KF.Zilc°ÍI>cJ \ISSZASZORL'L·\.'i,\

\'etélked() orosz fejede lmek gyakran megfordultak Béla udvarában, hogy meueclékct
vagy támaszt l e~jenck u~tla.
Közben mind több jel utalt a tatár hadak közeledésére. A ta~1rokkal szemben csa-
t;i.t vesztett Ki)ten kun f~je <lel em 1239-ben bebocsátást kért Magyarországra, s annak
fejében, ha Béla meg-6rizné népe szabadságát, a katolikus \'allás felvételét és a magyar
királlyal \'aló együttműk ödést ígérte. A kunokban fegyveresei gyarapoclás~tt, hels6 bá-
zisának kiszélesítését látta az uralkodó, így örömmel telt eleget Köten kérésének, s
1239 őszén maga is az ország keleti határára rnem, megkereszteltette és na!-.,')' pomp;í-
val befogadta a kunokat. A nomád kunok bebocsátása azonban kiélezte az ellentéte-
ket a kir<lly {·s az elú'kel{)k között. A kunok tcmérclt"k állatukkal nagy kárt tettek a
vetésekben, sz616khen, szabados viselkedésük orszúgszerte nwgbotránkozást kelt ett.
Ezért az el<íkeléíkkel tartott taniicskozás után Béla elhmározt.a: széttelepíti a kunokat
az orszúghan, hogy kis egységekben ne okozhassanak károkat. A biirók azzal václolt;ík
a kiriilyt, hogy kedvez a kunoknak. A király elnyomiisukra, megszégycnit{·sükre és
tarnícsuk nélkül hívta be a nomádokat-vélték a h{u·ók. 1240. december 6-án a tatárok
elfoglaltúk K\jevet, s néh<"my héttel később arról érkeztek hírek, hogy „a tatúrok l\'fa-
gyarországnak Oroszországgal határos vidékeit elpusztították".
Amikor a legnagyobb szükség lett volna az erők összefogására, „Magyarország a
kirúly iránt ily rosszindulallal viseltetett", írta Rogerius, a tatárj<íriisról emlékiratot
készít6 szcrzéí. 11"' Az el őkelők egy része egyszerfíen nem hitte el a tatárok közeledésé-
r61 szóló híreket, m esének nun6síte tték azokat. Mások egyházi fondorlatnak tekintet-
u:-k, hogy az egyházfők a ve zélyre való hivatkozással távol maradhassanak a római
zsi nattól. Ismét m:1sok arra gyanakodtak: a kunok azén jöttek Ma1-,ryarnrszágra, hogy
kikfmlelve az illeni viszonr okat, az ország ellen támac\janak. Béla csak I~jev ekstének
a h írt:· re kezdett eréíclítési mw1 kúlatokba a keleti végeke n. Szernt'.lyesen in tézkedetl az
utak e-lzár<.lsiirúl, fatorlaszok épiLéséről. Hadkészültséget rendelt el a nemesek, a kirú-
lyi szerviense k, a várjobbágyok és a várnépek számára. A magyar sereg azonban kevés-
nt>k bizonyult a tatár betörés megakadályoz[tsfü"a.
 11. A TATÁRJÁRÁS ÉS KÖVETKEZMÉNYEI:
KIRÁLYI REFORMOK, NAGYBIRTOKOS!
ELŐRETÖRÉS

A TATÁRJÁRÁS
VereckétőJ Muhiig
Ax Orosz kapu (a Vereckei-hágó) védelm ére küldött Tomaj n em beli Dénes nfalor
l Y4- I. március 12-én csatába bocsátkozott a U\lárokkal, de vereséget szenvedett, és
csak nem i>sszes etnht'rét eh'eszte lle. Megnyíl t az ÚL a tau'ir hadak e l<itl a Kárp át-me-
clcncc helst:jé·lw. IY. Bé-Ja 1241 . már cius 15-én értesüleaz Orosz kapu nál történt vere-
ségrlíl, azon nal Pestre sietett, ahol a magyar hadak gyiilekezól1elye ,·olt. l\1íg Béla a
St'I"l'gekeL és a Babenberg Frigyes osztrák hercegtől kért segiL<;ég megérkezését \"<lrL.1.,
acldig a talá r eléffírsök - a k.irályhoz igyehő Dénes nádor nyom ában - m úr m árcius 15-
é·n félnapijúrúföldrc á ll tak Pesttúl . Március 17-l:n elfoglalták és kiraboll;ík V;"1cot, m;tjcl
ugyanezen a napon szinte teljesen megsemmisítették L\rrin kalocsai érsek seregét.
Csekély kísfretével megjelent a m agyarok pesti táborában Frigyes osztrúk herceg, aki
harcba ke7.clett a Pest kiirül ponyúzó tatárokkal. A gyors ta tár sikerek azt az alaptalan
gyan út táp lúll;"1k. hogy a kuno k ös zejátszanak a ta tárokkal, ak.ikr61azt h itték: s7.intén
kunok. Béla n em tudta m egvéde ni Kö tent és kíséretét, az e llenük fordult magyar és
német tönwg (Pest ekkor n émetek lakta te:-lepiilés volt) megölte 6ket. A kunokka l
szem be11 amúgy is ellenséges érzü letíí orsz{1glakók j elnek tekinte tték Köten ék meg-
gyilkolúsát, pogro mo t kezdtek a ku11 ok ellen, mire a kun ok kivál tak a m ;_igyar katonai
táhorhó l, d t'·! fc:lé vonu lva dúlták, pusztítoU<í.k t\1agyarország fölcijét. Utközhen két
magyar sereggel is megütköztek, ezeket legyGzték, és a Szerémségen út kivonultak az
orsz;í.gból. r\ kun okkal egy időben F1igyes h erceg is elh ai.n·ca a pesti rúbort. \'i lúgossá
\'ál l : Bé·lúnak ii tH'rején· tám aszkodva kell m egvívnia a ra túrokkal.
Lassan kele t felé indult a m agyar sereg, amelyhez azonban m ég n em ért cl rnJa-
mcn11yi kato11ai er6. Közben a tatárok Vác után egy másik püspöki székh elye t, Egert is
e lroglalt<ík (·s feldú lták. A tatár pony:tzók engedték a magyarokat keletre, búr aggód-
va iih")'t>hék, llogy a m agyar had erőscbb- l<:>galábbis Sibán , az el(ffSrs parancsn oka úgy
ít(• lte meg - az iiú"kénél. A három szúmyhól á lló tal<Ír hadseregnek csak a Batu ve7et-
te r6 ert:ie Utrtózkodott i\fagyarorszúg-on (ajohhs7.árny Lcngyelorszúgban , a balszárny
peciig l\loldváhan rnlt), vagyis a 150 ezer féíre tehet<i taUír hadból legfeljebb ()0 ezer
batol t be e!-{yelc>re a Kárp<'1 t-m C'de11cébe. Kérd<~s, Sibfü1jól mt'.-rte-e fel az eréhi.szonyo-
kat, h iszen ke\'(·ssé hihe t<i, h ogy az a Magyarország, amely a 12. sz::ízad közepén még
legfeljebb c~ak :IO ezer fegyveres kiú llításúra volt képes, egy évszázad alatt megduplúz-
ta Yol11a haclere:j{·t.
228 l l. A TATARJARÁS ÉS KÜ\'ETKEZ.\.1É:\T\'EI: IUR.-Í.LYI RFFOR.\fOK ..

A muhi csata
A tatár elősereg a S;~jó mögt~ húzódott vissza, a magyar had p edig a S;~ó jobb par~ját
foglalta el. Szerencsétlen volt a magyar tábor elhelyezkedése: a magyarok sík terepen
voltak, a tatárok pedig kisebb magaslalról szemmel tarthatták é.íket. Ráadásul nagyon
szorosan tömörült a szekerek által közrefogott magyar tábor, a sátrak kötelei lehetet-
lenné tették a belső közlekedést. A magyarok készülődését megszemlélő Batu helye-
sen Yette észre: ellenfeleinek rossz a harci pozíciója, „ny{tj m ódj ára "alamiféle szíík
akolba vannak be rekesztve". 1711 A Sajóig akadálytalan ul nyomultak előre , ;uni meg-
szüntette a magyamk veszélyérze té t, elbizakodottá tette őkel. Sokan egyen esen a ki-
rály vereségé t óh~~jtonák, azt remélve, hogy ezu tán nagyobb becsületük lesz e l őtLe.
1241. ;íprilis 10-ról 11-re virradó ~jszaka Sibán e l őőrse megkezdte az átkelést a fo-
lyó j obb partjára, d c Kálmán szla\'Ón herceg és Ugrin kalocsai érsek megakadályozta
partraszállásuka t. \fiu tá.n a magyarok nagy része ezzel megnyermek vélte az ütköze-
tet, és éjszakai nyugovóra tért, a LaLár fősereg két oldalról megkezdte a S;tjó nyugati
par~jának elözönlését. A tatárokkal szemben derekasan harcoló szlavón h erceg, a ka-
locsai érsek és a templomos lovagok nem tudták megakadályozni az átkelést. A kora
reggeli órákra Batu és Szübeett;j gyűrűje bezárul t a magyarok körül, s a tatárok e l-
kezctték a magyar tábor nyilazását. Igazi csatáról szó sem lehetett, a szekérvárba úrt,
szabad mozgási lehet6ségiiktől megfosztott magyarok ellenállásra nem, legfeljebb
menekülésre gondolhattak, de csak egymás eltiprása árán verg6cthcuek ki a táborból,
ahol viszont nyilakkal, kopjákkal, kardokk<fl vártak rájuk a tatárok. Béla királyt sike-
rült kimenekíteni a gyíírűbííl. Az uralkodó Eszak-Magvarországon át Pozsonvba ment.
Déli i;ányba tört ki ~l sebesült Kálmán herceg, aki P~;ten át a ~omogyi Scge~dre érke-
zett. Eletét veszte tte viszont Mátyás esztergomi , Ugrin kalocsai érsek, a gy6ri püspök,
Tom<~j nembeli Dén es nádor, az országbírú, továbbá számos más egyházi és világi eléí-
kelíí. A Sajó-wrkolat vidékén , Muhi település környékén a tatárok borzalmas vérfür-
dőt rendeztek.
A Szem István-i magyar állam 250 éves fennállása során legsúlyosabb vereségét szen-
vedte el Muhin ál, kén ytelen \'Olt eltlírni, hogy az ellen ség-es hade r ő az orsz~1g csak-
n em egész területét birtokába vegye. A katonai vereség okai a h adveze tési, stratégi ai
hibák és mulasztások m elle tt politikai és társadalmi jellegűek volLak. A tatár tfünadás
olyan iclöpontban érte az országot, amikor a királyi várispánsági szen·ezet m ár fel-
bomlóban volt, viszont a kialakulóban lev{í magánhadseregek m ég n em voltak kelló"-
en erősek. Az az elle n té t, am ely a királyi birtokok visszavételét szorgalmazó Béla, illet-
\'e a kir:1Iyi birtokok m ind nagyo bb részét megszerezni akaró urak között feszü lt, ab-
han csapúclott le 124 1-be u, h ogy számos el6kelú egyenesen az uralkodó vereségét
óh;~jtolta. A muhi kudarcban te hát Magyarország politikai és társadalmi válsághely;.e-
Le is tükrözó"dötl.

A tatár előrenyomulás és kivonulás

Muhi 11t:U1 megnyílt az út Pest felé , amit háromnapi ostrom (n yílú por) ut~m elfoglal-
tak. A tatár fősereg tehát április közep én - alig egy hónappal a K.árp[tt-medenci·he
történt behatolás után - már a Duna vonalánál álll. Béla közbe11 Pozsonyból Frigyes
osztrák herceg h í\•ására Ilainburgba me nt, de Frigyes, kihasználva Béla szorult hely-
zetét, megzsarolta. Az 1235-ös békéért fizetett pénz ft:jében elvelle a magy<u· kidly
értékeit, és ráadásul még h árom nyugat-magyarországi várm egyére is rátette a kezét.
Béla innen Segesdet ejtette útba, majd feleségé\'el és súlyosan sebesült öccsével LO-
 TATÁRJÁRÁS
(1241-1 242)

0 Sikertelen ostrom

,,, ~ Tatár fősereg

<? ·-- ~ Tatár a lvezérek
~

c:P e/· ~ IV. Béla menekülése

 11. A ·1:\TÁ~J.i.RAs ,::s KÖVF.TK.I·:nn::NYEI: KIR.V.ll REFOR!\10K.„

váhbi ndult Zúg-rábha. Kálmán hamarosan belehalt sérü lt'sci be. Ki'>zhen a tatúr sereg
bal- és johhsórnya is behatolt l\fagyarországrn. A balszárny Káclán vezetésén·! l 2,11.
március ~ l-én kezdett h ozzá Erdély e lfoglalúsáhuz. l\1eghódíto1t{1k Radnát, Beszter-
cét, Kol ozsY~trl, \'áradot. A dt>li szárny músik ága a Barcasághan legytízte Púsa erdélyi
"'!jda seregét, megvívta Kükúll<lvúrt, (~yulafehénfo·t, Szclwm és Csanádot. A Csarnícl-
nál egyesült hacleré5 megtörte a meger<lsíteu Pereg - a mai lfasza per - e llen;ílh\sút,
aho\'Ú 70 l~1lu népessége gyűl t egybe, m<!id elesett Egres monostora is a Maros men-
tén. A tat.ár jobbszárny a lengyel- és monaországi portyázások után Kelet-Auszuiára
t~unaclt. Frigyes herceg és szövetségesei azonban kiszorították <lket. Frigyes magyaror-
szági katonai akcióba kezd e tt, seregei egészen (~yőrig hatoltak, végül Gy6rt is eU'o glal-
t~1k. A magyarok ven<'.·k ki a nyugati végekről az osztrákokat. Míg Frigyes a Duuajohh
par8út dúlta, a Duna bal partjún megjelent a tatár sereg északi szárnya. A Feh-idéken
sz<Ímos vár (Trencsén, Nyitra, Pozsony, Turóc, Konürom, Fülek és Abm":j\·ár) nelll
jutott a talárok kezére.
Béla király Zúgrábból kétségbeesett er6fcszÍléseket tett, hogy az eurúpai hatalma-
kat a \'égvcszélyhe jutoll l\fagyarország megsegítésére bí~ja. Len~leL és köYetet küldött
IX. C~erge ly pápához. Ugyancsak levéllel kereste fel IX. L~jos francia királyt. Vi·gs6
elkcsen·cléséhen l\fagyarországot hlíhérként ~jánl otta fel II. F1igyes csász<ir nak, ha
seg"Ílséget kap t<ík. Frigyes fiát, Konrúd német kir<"llyt úgy akarta érdekeltté tenni a
segítségnyújtásban , hogy a l\émetország megroha11{1sára rnnatkozó tatár terveket Lu-
domásúra h oz La. Európa azonban nem mozdult. IX. L~jos csak ;"1ltalánosságokat vála-
szolt..-\ p;"1pa és a császár az egpnás elleni küzdelemmel volt eli"ogfal\'a. fX. Gergely
nem a tat;\rok, hanem a Frigyes elleni keresztes had megindÍlúsút íontolgatta, s nyíl-
tan megvallotta: segítségadásra csak a Frigyessel vívott harcok elcsiLnlása 1tt(m gondol-
hat. A csúszár Bélút vádolLa a tatárok sikerei miatt. Német földön megkezd<ídéitt a
keresztes had szenezése, Konrád is felvelte a keresztet, dc amikor lánúk, hogy a taLÚ-
rok meg;'ill tak a Dunúnál, Magyarország megsegítésének ügye lekerült a napirenclréíl.
Közben a tatárok az e lfoglalLországrészekben berendezkedtek. A fa.Jvak élére eléil-
járóik keriiltek, akik beh<tjtotLák az adókat és ÍLélkeztek. A lábon álló gabonáL betaka-
rították. 1ivel egyel6re csak a Dunántúl, valamint a Drávától a Le ngerig húzódó Szla-
v(mia n e mjutoll tatár kézre, joggal írhatta a délné me t Niederaltaichban vezetell éY-
köny\', h O)..,')' Magyarországot 1241-ben a tatárok g5() évi fennállás 11Lán megsemm isí-
tették. Béla is tisztában vo.lt azzal: csak idő kérdése, hogy a tatárok álke!jenek a Du-
n án, és az ország többi részét is elfoglalj ák. 1242. j anuár 19-én a szlaYón iai Csázm{tról
írott levelében arra kérte a pápát (valójában ekkor és m ég másfél évig a pápai trón
b etölte tlen \'olt), hogy „en gedje szívéig hatoln i a bilincsbe vertek sóh<tjait, a gyászoló
özvegyek, árvák és kisdedek zokogúsát, és hogy a :Magyarországon í~jonnan beplánt<'tlt
egyház ir(mti buzg-óság nyom orultu l tövestül ki ne gyomlúltassék, mi nél gyorsabb;rn
küldjön Magyarországra olyan harcosokat, akik tudják, aka1ják és ki>pesek veliin kés -
Istennek hála - m{·g szép számmal lev6 mieinkkel együtt Istenért magukat falként
odavetni, f(iképpen azfrL, hogy a Duna folyót át ne léphessék". 171
Nag)jából a levél kelLezésének id{)pontjában, 1242 januúrjúnak közepén kelhettek
ÚL a tatárok a befagyott Dunán. Pestról kiindulva e l<föb a túlparú BucláL égellék fel,
m;~jd EszLcrgorn vúrosáL fóglalták cl, d e a magaslaton épü lt esztergomi vúrat a
Nagymartoni család bú! való Simon vezelle számszer~jászok sikerrel \·édték meg. Szé-
kesf'chérvúrnak csak a külvárosait dúlták fel, maga a város nem ju tolt a kezükre, m iw l
a hinelen jött olvadás n em tette leh et6vé a mocsaraktól körülvett Fehérvár megköze-
lítését. A pannonhalmi apát vezetésével szintén eredménnyel állta a tat<Ír ostromot a
 .\ REFOR.\ fOK 1:xnz1mEI

megn6sített ap;ítság-. ~füu:u 1 a tat<'1rok ;ítkeltek a Dun án , megkísé relték, hogy elfog-
j:tk B(' la kirúlvt. Kúcláu ered t az uralkodó u yomáha, aki Csázmáról e16hb Spabtóha
húzódott vissza, m;~jd Trauba ment. K.'i<ián egészen Trauig követte a királ)'t, Béla és
rsabc\ja múr ;u-ra k(·szúlt , bog-y a 11yílt tengeren keressene k menedéket, de Yégúl is a
tatárok nem kcult ck T rau ostrom ához. Váratlanul , de tervszerlíen (·s i'>sszch angoltan
kinrnultak Í\ f_agyarorszúgh<'>l. A_gyors táYozás oka nemcsak ahhan keresencl6, hog·y 1'.?4 1
vég·é:11 BelsCí-Azsiában m eghalt Ogiidej 11agvká11 , s a magvarorsz{tgi hachtkat vezető Dzsin-
gi~.- unok;ík i-rdekeltck Y~ltak a ~róm~tódÜsh<Ul, mivel ;. köYetk~zö' nagykán t csak évek-
kel kt·slíbh, l '.?46-b;U1 v<'tlaszto tták meg. \ 'alószínlí, hogy saj;í.tos hadviselésük szerint júr-
tak el, ,·ag\is a meghódításra kiszemeli országot nem minc~jfü-t az els6 támadás soón
f(>glalL;í.k cl. .\z elsíí rámad;íssal f<:'lderíLették a terepet, megfélemlítették a népessi>geL, s
egy rnúsodik katonai akcic'> eredrn i·uyeképpcn kebelezték be a már rn egli>rt, megal<í.zott
orsúgot. Ez a nüsodik Latúr rúmacEs ugyan nem következett be, de érthet{), ha I\'. Béla
urnlkocbs;'inak tov.í.bhi {-\•tizt"deire rányom ta bflyegéL egy ú jabb talár tfünadástúl rnlú
felelem, ilktn: a ha ti'kony frlki'sziil(·s a Latfaok elleni ,·édckczésre.

A REFORMOK ÉVTIZEDEI

IV. Béla reformjainak szükségessége

,"\z, hoh')' J\'. B{·!a ucm tudta megvédeni az orszúgoL, koráhbi politik~ja ldülvizsg[tla-
tára késztcuc az 11ralkocllÍ L. Mindezr abban a légkörben kellett elYégeznie, amikor
i wm tudhat ta, nwl~·i k pillanatban zúdulnak i.'\jra tatár hadak Magyarorsz~1gra. ,óv. l 240-
cs é\"t„kben tübbsziir is olyan hírek ker ingLek, amelyek t'.jabh talúr fen yegetettségre
1tlaltak. i\1i11 dj;ír t a r;u;u'Ok kivonulásának éY(~ben, arn ikor 1242-ben Batu sereg{· lt"-
h')'Ú1.re csernyigm·i ~fi h[tly kije\1 n at,')ft:jedelem fiú nak, Rosztyiszláv11ak a haclút, aki I\'.
Bél:í hoz m e11ekiilt azzal a hírrel, hogy a tatárok h áborúra készülúdnek. Rosnyiszlá\'
Magyarors1;;ígo11 maradt, feleségül Yelte az uralkodó Anna leány~tt, és fo ntos szerepet
jútszott a kii\'el kez6 két évtized magyar tö rténetében. I\'. Ince pápa elrendelte Ben.hold
aquileiai p<tt 1ürb ( Cenrúcl öccse, tehát IV. Béla n agyb~ll)'.j a) számára a keresztes h acl
meghir<k:tését, de a túmadás elmaradt. 1245-ben a kijeYi metropolit:Uól érkezett az a
hír, hogy a tatárok Európa ellen készül nek. 1247-ben is mét hírcjúrta a küszöhö n ;llló
tatár inYúzió11ak, ;í.1n ezúttal is Y:tklánnfü·ól \'Olt szó. Err()] Béla király 1\'. In ce páp;Ü10z
i1Ht-zett ol:levelében 124 7- 1248-ban ekkén t szólt: „min t azt több szaYahihetcí bizony-
s{tgból tuc~juk, la tatúrokl szilárdan elhatúrozták, hogy rövidesen egé·sz Enrúpa ellen
ti)111é·11 tekn hadat indítanak." 172 Kúzvetle11ül a tatárjárás utfo i években !wermekei
ház;1ss;íg«ít is a ta l;írokkal szeni lwni védelem ügyének re ndelt e al<'t. Mivel l 24 1-be11 a
kereszt(·11y hatalmak egyike (a púpa, a császúr, a fran cia kir<üy) sem segített, Annáu
kívül egy 111:\sik lcúny:u szi li tt-11 orosz h erc eghez, a hann adi kat le ngy<.:1 herceghez adta
11 6ül, hogy - min t a páp:U1ak írta - „tl>lük s más keleti harátainktól megtud hassuk a
t a l ~í ro k go ndosan titkolt ter veit". A tará1:j<'trás t.udatosíto tra Bélában i\lagYarorszúg· föld-
r;~jzi fekvésé t. Cgyanehben a levéllw 11 f(;jtctte ki a magyar kir;íly azt a gondolatot,
hogy' Európa üdYe frdekéhe n erúsítette m eg a Du n át várakkal, „mert ez az ellen;ífüts
\'izc; iu sz;'tll t szcmht.:: Heraclins Koszroesszel a Római Birodalom véd elm ében , iu áll-
tunk mi is, húr f(>lkészük tk:11ül és súlyos csa1üs u1;í.n, tíz hón apon át eUenc a tatárok-
nak, pedig msz;"lg1mk akkor m ég úgyszólY<Ín teljességgel ,·;írak és véd{)k h0án szlíköl-
kiidöt t". A király szerint i\lag-yaro rszág stratt'·p;iai Sl.crepére utal az, h ogy Totyla (talán
 11. .\ T:\T. \~ftV{.c\S l::s KÖ\.'ETKEZl\Ü:N\1':1: KIR.Í.LY! REFORl\IOK ...

Aui la) „kc h·1r6l nyug<lt leigázásúraj6ve kezcleu<íl fo!-,'Ya l\1agy;mirsz;íg közept~ b e h e-
lyezte széklwlyét; a csásúrok viszo nt, akik n yu gatról harcoltak kekt aláve tésér e, leg-
gyakrabban orsúg unk hat;írai k özött gyíijtö ttek sereget ".
124 1- 1242-hc n e lsúwrban katonai kudarc érte Magyarországot, kiderül! , hogy az
ország hadert:je ktptele n érde mi ,. {~delme t n yí'.jtani lakosai sám;íra. Ezért a h adásza-
ti re formokat a ta táij <inískor beköYetkeze tt látványos és gyors katonai kudarc önm a-
gában indoko lta. llgyanakkor Béla tisztákm volt azzal, h ogy a y;'t!toztatások nem nw-
rü lheuw k ki csak a hadYiselés m egrefornülúsában , hane m ehhez te lj esen 1\j társacla-
lompoli ti kára van szükség. A fiaskó t nem kis mértékben a kir:1lytól elforcl<1ló , s<'íl kik-
jeze ue11 Yesztére szám ító er 6 k rovására le het írni, akiket Béb tatá1járús cl6tti politiká-
ja szernlieállíto tt vele . Most aligha lehetett fontosabb feladata, mint 6ket megn yern i,
h ívei kilzé \'isszacs<'t hítani. BHa emberi uagyságát mu1.a~ j a, hogy mindezek véghez\'i-
telé h ez l24 1 elfít.ti pol itik~j át m eg kellett tagadnia, és egy, azzal e lle n té tes p olitikai
kurzust megvalósíta nia. i\1aga az uralko dó nevezte azt a politikát, ameln' L J 242 n t(rn
fol)-'la toll , az orsz<"1g rn egt'~jítfüinak (rt.'11.ovati.o rt~!!;ni).

Az újjáépítés
A magyar tiirténeti köztudat]\!. Bé lá t második honalapítónak tekinti. Ez a véle kc d t~s
azon a f"e ltcvéscn alapult, hogy a catfujúrás elképeszilí méret(í puszrításokat o kozott.
A kir;íly is :íl ta l<inns p usz tításról (.~numdis rlP.itructio), illcrl'e e lnéptelenedett o rsz;í.gTúl
(reg1111m rlepojmlatum) h eszélt. A m ár idézett 1247-1248. é\·i l e:>ve lé h en is a<'.t írta: „Ma-
gyarorsz<Ígot a tat;írok pestise uagyobb részébe n pusztas<Íggá változtatta. ,. Egy fdtcv t'S
szerin l az orsz;íg e mbervesztesége !10%-osra tehető, vagyis az a nézet, amel y ~ milliúra
lwcsült c l\JagF~rország léllá1jár<'~s eléítti népességét., 1242-hen már csak 1 ;nill ió féíw l
sz;ímolL. J\ 1incle n jel ar ra nm tat azonban , hog~· Bélfü1ak a d öbb e n etes élmény ha túsa
a latt nH·g-for mál1 Yélf'mé nye, az ezen alapuló sz<ímít;ísok túlzók. Sokkal kiizelebh <i ll-
ha t a \'alósághoz a7. <t n ézt> t, amely szerint a m>.pesst"·g 13 %-a t>sctl úlclozatul a ratárclú-
l;ísnak. Ez is-att ó l függiíen , hogy mekko ra né pességszúmot tételezünk. fr l a ta1á~júr(1s
cl6 u - ki:t vagy több sz<'1zezret jele n te tt, s az sem kétséges, h ogy egyes területeken
(ffílcg :1 ki sebb \'édet L~égct _jelen te> és a tatárok által hosszasabban rnegsúll t allúkli
térségekben ) t '.Zl jóval meghaladhatta a n épességC'sökke n{:s anínya. Fal\'ak sokasága
tlínt cl a fúld szín értíl, érzéken y Yeszteség érte a Sí'.<Ín ré>füldi kultúrút és az :íllatállo-
m á n yt. Bt-l:u 1wrn l>é n ít hatta meg az újabb tatár táma d~1stó l val ó fé le lem , hanem nagy
elszán tsúgga l kellett h ozz:ílá mia a tal.á.rdúlás ·o kozta sebek begyógyít;ísáh oz. K ÖZ\'e l le-
nü l a tat.írok kivonulásút követ<Sen intézkedett arról, h ogy Geregye nembeli Púl fog-
j on hozzá a Duná tól keletre cső, leg többet szen vedett o rszágrész helyreállításáh oz:
széímolja ft> I a dögkcse lyíík m ócijára lakmá rozó úto11füló ka1., rablókat, gondo sko<~jon a
széLli.ttolL n épesség iisszcgyqjtésé rííl, n yissa meg a komo ly b evéte li lo rrást jele nt6 t'r-
d t·lyi sób:\nyá bt. Nem\sak a z o rszág kele ti, ha n em n yugari részén is súlyos gondokat
okozot t a m eg-1-c11dült közbiztonsúg. Rabló lov;1gokjelentek meg, akik m indazt elvit-
tl-k, ami a raLárd ú l(1s u tán még megm arad !. Ilyen rabl ó kén t \'isclkedetl II. Frigyes
o sztr:1k herceg is, aki a 1, ország n yu gati sá,ját s~já t ította ki magának, de mfg 1242-he n
kiszorították o nnan I\'. Béla hlí bárói.
Az ú jjúépítt-s részét képezte az országos tele pítési program kidolgozása és Yéghezvi-
tcl c . A 1~. sz<Ízadh oz kt:p est azonban gyö keresen m egvúltozott a b ctelepill<Sk össze l é-
te le. Akkor els6sor b;rn távoli o rszágokbúl, Flandriából, a ~j na-Yidé kriíl , a 11é11wt te-
rületekr<íl, l t:íliábó l jüu e k hos/H'sek , m ost. az idegen h ev;'mdorlók zöme a környez<')
 A REFORMOK l~\'TTZF.DET 23J

orsz{1g-c>khól érkezetL Közülük a legnagyobb sz;m1ot (néhány tízezer főt vagy abr
százezer ftít is) azok a kunok Le llék ki, akik 1241-ben elt:1voZLak az országból. Visszaté-
résük l 2·.J.5- l 24Ci-ra tehetú. Anornadizálásl bizonyos mértékig biztosító Alföldön nyer-
tek elhelyezést, ahol az átlagosnál jóval n agyobb mhvlí tatár pusztíLás lelwtúséget
adolt arra, hOl..,')' Hag-y üres tl;rségeke t szálljanak meg. A kunokkal együtLj öttek a kato-
nai segéd né püknek tckirn liettí, iráni nyelvű j ászok, d e t6lük függe tlen , nem nagy
létszámú jász csoportok ér kezc'.:sével is számolh atunk. Szl{l\·ok és németek is települ-
tek l\fagyaro rszágra. A ta tárjárás u tán ve tt nagyobb lendületet a román u éywsség lw-
kóltözése a Kárpát-meden ce déli, délkeleti határaira, létszámuk a 14. század e ls<S é\'li-
zedeire érh e tte el a 40 ezer f6 L Az ítj elemek megjelen ésének hatása én/Sdö tt a tele-
pülésstruktúra fejlúdésén is. A tatá1járás utáni országos telepítési program mindezek
ellenére elséísorban be lső núgrációtjelentett. IV. Béla királyi birtokokon szabad tele-
pes fa l\'akat hozott lé tre. Az e falrnkban éló hospnek már többnyire nem idegen ek, a
!w.1fu'.'J elnevezt'.·s nem etnikai, hauem társadalmi j elentéslí Yolt, a szabadságfok akkor
elérhet<S maxinnunára utalL. Látványos e~edménye kel érl el Béla a korá bban gyén :n
lakou kiní lyi ercl6isp;í.ns:1gok területén. Uj megyék alapjait vetette meg (Zólyom, s:1-
ros, Bereg, Ugocsa). Az erclö'ispúnsúgok északi és északkele Li sá\:jában 1242- 1270 kö-
zótt 18 város jölt létre. A te lepítés korábban elvileg királyi jog volt , most viszon l {!jabb
és újabb települések létrcboz{1sára és kiváltságolására ösztönözte IV. Béla az egyházi
és Yilági nagybirtokosokat. A magfü1birlokokon is szabad telepes falvak j <inek létre.

A hadügyi reform
A hadügyi reform alapja lehetett volna a birtokadományok hűbéri es színezetíí felté-
telh ez ki)t(·se, amely közvetlenül a tatárj árás uLfü1je leuL meg Béla politik{uában. Még
Trauhan wnéizkodotLa király, amikor 1242 márciusában olyan !elté tellel eró'sítette
meg a Frangepánok ö'sei szfümíra birtokaikat, hogy a Tengermelléken a királyt két
gályával és hfo·om pánct'. los fegyveressel kötelesek szolgálni. Ezl az alapel\'eL azonban
n em sike tiilt következetesen véghezvinnie. lVfinclen bizonnyal azért, m ert a megaclo-
mányozonak ellen kezését ,-:utotta (volna) ki, és szembeállítoua (volna) őket a királlyal.
Ezt ped ig I\'. Béla - a Laláijárás elö'tti meghason lásra em lékezw - min denképpen el
akar ta kerüln i. Amil azonban ne m sikerúlL a maga és a világi elit vonatkozás;iban
elé rnie, azL támogatta a n agybirtokosok, illetve a kis- és középbirtokosok kapcsolat:1-
han, vagyis azt a folyamatol, hogy a kirúlyi szerviensb61 mag;inszerviens, és e min<Ssé-
gében a nagybirtokos magúnhaclseregé nek h arcosa Jegyen. Amikor Bé la 1262-ben
m eger6sítette az esztergomi érsekség kiváltságai t, elvi igénnyel mondta ki: „O rsá-
gunk nemesei alávet hetik magukat szolgálau·a, egyéb h adakozó n em esek móc!jára. "li:l
Ezzel a rnag;'m família, illet:Ye a magánhadsereg törvényességét biztosította, hiszen ezek
a n em esek elöntő mértékben éppen a király fennhatósága alól kerültek a nagybirto k
\'éclelme alá. IV. Béla tehát, levonva a tatárjfo·ás katonai kudarcából adódó köYetkezte-
tésekec, támogatta a magánh adst•regek lé trejöttét, meger6sítését, és kényszen'.íséghó1
u gyan , d e r(::;zhen r{tjuk. a.l apo7.La az ország haderejét.
Ug-yanakkor a kir{dy több eszküzl igén ybe ve tt, h ogy s<~jáL maga is tekinté lyes h ad-
eró fele lt rende lkezzék_ Elsé5 h elyen a kunok emlitencl6k. A kun ok visszacsábításán ak
dömö'en hadászati okai voltak. A királynak éget6en szüksége volt egy, csak től e függú,
igaz, korszerlítlen, könnyűl ovas, de nagy létszámú hacl erö're. A.z sem kül önösebben
zavart.a, h ogy a kunok m ég pogányok voltak. 1247-'1248-ban nyíltan rneg is ína ezt a
pápának: „Befogadtuk a kunokat is országunkba, és s~jn os most pogányokkal véd el-
 A REFORMOK Í<YrIZEDET

mezte~júk orsz:ígunkat, pogányokkal tipona~uk le az egyház e llenségei t. " A kun Lá-

rnogatást olFurnyira fontos nak tartotta Béla, hogy cbéíszülö tL fütL, I LvánL a kun f'eje-
clekm - talán Szajfü1 - leúnyá\·al, Erzsébettel jegyeztette cl. 1247-beu Béla megállapo-
dúst között a jollannita lovagrenclclel. Az ispotályosok egyebek rne llell eln yenék a
Szórt'll\'St'get, valami 11 t az 0 1ton túl fekvő Kunországot, ahol ekkor m:ír rornún ken b.-
sége k léteztek. Béla k itétele az volt, hogyv:H"akat. kötelesek építeni, gondoskoclniuk
kell a terület \'t'delmfr<íl, és rájuk \'<Írt (\'olna) ezeknek a vidékeknek a betelepítése.
Ez a t.at[1r támad[1s szempon~jáhúl igen kritikus terület volt, aminek - az 1~47-1~48.
t'vi, µápához külclötL levél tanúsága szerint - a m agyar uralkodó tudatában volt: az
ispot:tlyosokal „el is llt'lyeztük a legYeszélyesebh területeken: túl a Dunán a kunok és
a bolgáro k ha1:írá11 , nwn orszúgunk megtámadtatásakor erre is kapu nyílt a tatárok
serege súm:.íra". Ajohmmit<ík azonnal „feg}'Vert fogtak a pogányok (·s er e tn e kek el-
len , orsz:íg1111k és a keresztény hit Yédclmére". A szépen indult akció azonban nem
Y<Íltoua be a hozz;í flízöll rem ényeket, a johanniták elhanyagolták köte lezettségeik
teljesítését, és I\'. Bé la 1260 cl6u felbon totta a velük kötöll szcrz6dést.
.További lépések is ilízéíclnck a hadÜg)~ refor m terén a magyar király neYéhez. Ö
szinti-11 lé trehozta a s:~j<h famíliitjút, ehhcn küliinbözéí túrsadalrni ;111;1sú t'mberek h adi
szolgúlataira szárnítoll, akik korszerű fegyverzettel rendelkez(í, páncélos feg)'"\·en·s-
k(·n t szolg;íll;1k 11eki. B<'tr ebben az id(íben még keveset tudunk a kidlr i uch-ar (au la)
haclakozóiról, mindenesetre 1259-t61 kezdve már találkozu11k udvari il)akkal, akik a
királyi família {·lnwz6nyí·t alkottúk. Amit nem sikerülL megvalósítania a: n agybirtoko-
sok nmatkozúsában, azt eredményesen olcloua meg a városok esett'>ben. M:'.ir 1242-hen
a Z;'1gráb-\'ára~j;111 élií, de mosL a Gréc-hegyre költöztetell lakosságnak azt ina el<í,
hogy \ \) p·;mc é\\ >st ~\\\\ \sana\;. kl s-1funára.1'esue l '2 44. h'i renl\e\\;.e·1.~ 5 :>1.eri.m. \ ~) , i'.71 i.\r~\fa
1248-ban 12 páncélos hadba állításáL rótta ki. Ezt az elvet az erdőispúnsági (északi)
zónában is én·én\'esíteue. J 24~-ban a szepesi lándzsás nemesst'>g (a várjobbúgysúghoz
ln<;onlú társadahÍli csoport) terheit úgy szabályozta í~jra, hO!..,'}' 1;c
szem(.lyenkdnt ~nint
könnyíílm·asok Yrnmljanak hadba, hanem minden n égy család szereljen fel és küld-
jön a kir:ílyi seregbe egy páncélost A szepesi lándzsások mentesültek a szepesi isp:ín
_jogha tósága a lól. 1255-lwn ugyanezt Turócra is kiterjesztette, az ott él6jobbái-,')'fiúk
hat cs:lláciját terl1elte Cg)' pái1colos kiál lításának a kötelezellsége. Rövidesen ez az elv
megjelent Liptóban is. A kirá l)'Í hade r6 markáns részét azonban a tatárj úrús után is
azok a kirúlyi szeniensck alkották (szabad kis- és középbinokosok), ak ik még meg
tud t:'1k lírizni a királytól való közvetlen függésüket, és n e m kerültek be egy n agybirto-
kos magánfamífo\júba. IV. Béla uralkoclásfoak vége fel{: mind gyakrabban már ne-
mesnek nevezik éíket a Corrások. Ila a nagybirtokosokat nem tudta is a kiníly hader6
ki:'11lítúsára bírni a maga számúra, a társadalom alacsonyabb rétegeiben (vfojoh bágy i,
szerviemi, lw.1jN'SI körben) az 1250-es évek végéig élt a feltételes, méghozzá páncélos
felszerelést'>hez kötött binokaclomúnyozás gyakorlata. Ezzel annak érclekt-ben , hogy
sajfa rend elkezéshe álló feg)'"\'eresekhezjusson, hííbéries elvet kív~ml m egvalósít<mi,
de uralkod:ísa molsó évtizedében felhagyott ezzel. A formálódó nemesség nem áll t
o lyan anyagi szimen, hogy lehetó'st'~ge lett volna páncélosként csarlakozni a kirúl~· mind-
inkább húdítújelleg(í húborúihoz.
 ,\ REFOR:\IOK fXI'IZEDEJ

A várépítések
A haclúszati rerorm s;tjátos vetületét a y;í.répítések j elentik. Az idejétmúl t, korszerút-
le n foldv;Í.rak (a Szent lstYán-kori \'fu-ispánsúgok közpon~jai) k<ínyavárké nt omlottak
össze a 1at;Ír támadáskor, az országban tal álható jó nfl1;iny kéS\'éÍ.r (Esztergom, Pan-
nonhalma, L&ka stb.) e redm ényesen tudo tt védekezn i, nem ke rült tat;ír kt'7.r'<.' . Ad\'a
rnh ti." hát a kir:d )' szú mára a feladat: jó min éíségú, tényleges védelm et ll)'ttjtó kúvára-
kat kdl épíLLetnie. Tradicion álisan is a kid .lyé \'olt a várépítés joga (illet\'t' egysn'r-
smind köte lezettsége). Az 1~20-as évekig \.1agyarországon csak a király ern e füetell
Yárat, m;~jd az Aranybullát köve tc'íen b ekapcsolódtak ebbe a m agánoso k is, de - leg-
alábbis kezdetb en - ehhez királyi engedélyt kellett kérniük. 1241-c t m egcllS:.díen nelll
sok kó'Y<Í.r épült. A t~u;írjár:ls pillanatában bizonyíth a tóan legfeljebb 10 kéívár állhatoll
az országban.
A Gllá~járás után m{:g egy ideig a ki rályj~írt elúljó pt:ld{1\'al, sok v{1rat rnag«l emelte-
tett (illeL\'<' r{~gi , Yárispúnság-i Yárat átépítte tc ll), d e hamarosan i·á k.ellettjii1111ie, hogy
a vúrépít{·s terhét - ami sokszoros~m meghaladta egy pfü1célos kiállításának. külL<;égC:· L
- meg kell os7.tania a túrsadalornmal. Erre awnhan sem a Yár:jobhágyok, sem a királyi
szenie nsek, sem a városok nem voltak alkalmasak. Nem mutatott <:'lénk érdekléSdést a
várépít{·s iráni az egyh~1zi elit sem , így a ki rú!y egyetl en partnere - m;~d a késtíbhiek-
hen 6 t e Léren fehilnrúló riYálisa - a világi nagybirtok lett. IV. Bé la ura lkodásának vége
ldi- rnitHlin káhh az <:> ltík.eló'k n1ntek ki várépítési kedvükkcl. Féíleg IV. Béla uralkodása
uto lsó évtizedében ép ült a nagybirtokosok. j óvoltából sok k6vár. 1270 körül az 1tj típu-
sú \·árak szúrna elérte vagy m eghaladta a 100-at. H a éppen 100-han á llapí~juk meg az
1270 körüli v;í.rak számát, akkor a tul~jclonlás arfmya szerint ?i7 rnlt a királyé-, ()'.~ a
nagyhirtokosoké . Ez azon ban nincs egyenes ;u-ányban a politikai hatalommal, vagyis
nem jel en Lelle azt, hogy a hatalom nagyobbik r észe múr 1270 tújún kikerült a kir:tly
kezéhól , l:s clii11tőe 11 a vúrakka1 rendelkez{)yilági elit kezéhe került volna.
A y;í.rra l renclelkezéí nagybirtokosok egy része ekkor még a király fetrhl en h íYének
számított. A várak viszonylag csekély számából adódóan é ppen csak eJ kezd őclött az a
folyam at, amely egyre több vár eg;1re keYese bb nagyúr kezében törtf>néí összponLOsít{1-
sához vezetett. IV. Bé·hl haláláig egy-egy család (vagy n e mzetség) kezében legfeljebb
h;'1rom, esetleg Ht'.b':' v:'1r volt, de a birtokosok többsége egy-két vfü-ral rcnclelke7.<:>tl.
1~1g-;1clh atatl an , hogy a vfalelrni célzattal indult várépítések már Béla országlúsa idején
eltértek eredeti céljuktó l. A ' 'árak egyre kevésbé stratégiai fon tosságú h elyeken épül-
tek, s egyre kevt-sbé vál lalhatták az t a feladatol, hogy ves7.ély eseté n nagyobb tömegú
né pességet fogacijanak be. A vár egyre inkább az u radalmi központ szerepét töltötte
he. ki.emelkede tt a \";u-tir hatalma ala tt álló falvak közül , amelyek mint a \'ár CH"tozékai
elláu.;'1k a várat. Az e rt>sség presztízsran gra e melkedett, szimbolizálta urának ert:ji·1,
belyet ado tt az igazgmási centrumnak. A.jo bbára n agybirtokosok által folytato tt vá r-
építések csi llapodni nem akaró láza n éhány évtized alatt átr;tjzolta Magyarország
poli likai térképét. A v;í. r isp~m sági várak tó! független , í~j típu sú várak rcnds7.erének
ki épülése gyökeres átalakulústje lentett a h atárvédclemben. 1241-bell a nyugati ha-
túron áll ó íiilclvárak (a h~jdan i határispánsági közpo ntok) m ég a király kezében
volLak, 30 évvel később egy-egy határszakasz védelmét már egy-egy nagybirtokos csa-
lád vagy nem7.etség (a 1 Iécler nembeli K6szegiek, a I Ia hótok) birtokában l evő várak
ffll t;ík el.
Fontos szcrepe tjáL~zottak Ré la elképzelésé:ben a meger6sített v{m)sok. Amikor 1242
végé n rnei-,"'e te tte a Gréc-hegyen az új Zágráb alapjaiL, te lepesek eg;'begyíijtését szor-
galmazta, hogy az ors7.úgnak ez a része a ha tár nyugalma érd ekében megerősítve le-
 11. A TATARJARÁs f:s KÖVETKEZ~H~NYEI: KfRA.LYI REFOR\"!OK . ..

gycn. 1'.!..J7-hen egy ratár túmadás hírére indult el a hudai ' 'ár építése, amelynek során
pesti polg[u-o k telepedtek meg a budai V~rbegyen. (Ezt követőe n ez a települ{:s visel-
te a Buda ne\'Ct, m íg a korábbi Budát az Obuda n év illette meg.) A Vá rhegyen ugyan
\'<Ír épült, de valójúban új típusú településforma született meg, az er6dítelt település,
a Yáraii hdy, ahol maga a város lett a vár. 1249-ben a tatárok visszatértéL61 Yaló féklem
mia tt a király Esztergom vúros népét a v{u-ba telepítette, s a vár falain b elül részt bizto-
símll a polgárságrnlk. Ugyancsak ekkort<ijt in tézkeclett a székesfehérYári polgároknak
a várban való elhelyezéséről.

~ birtokpolitikai reform
l~ jragonclol ;í.st igényelt a tatárjárás el6tti birtokvissz;wételi polit ika, amely e lidegení-
tette Bélától az egyháziakat és kü lönösen a világi el őkeléíkeL Egyelőre szakított ezzel a
g1·akorlattal, és nagy lendülettel maga is birtokok aclományozásáha kezdett. 1244-ben
a hmvú torsúgi Cetina megye <jsszes földjét a spalatói érseknek, 1251-ben a szinlén
hon·áwrszági Bribi r megyét a Subiéoknak adta. 1261-ben a felvidéki Sempte, l 263-
han p edig a nyugat-magyarországi Locsmánd comilatust idegenítette e l. Ebbe a sor-
ba illik ajohan ni túknak 1247-ben tett jelcn t6s adom{U1ya. IV. 13éla szúrnos esetben a
birtokadorn ányozást katonai feltételhez, meghatározott számú katona kiállításához
kötö ltt'.
:viiközhen politikai megfontolásokból birtokactomfü1yaival az előkeló"k étvágyát igye-
kezett kielégíteni, h ozzálátott a jogtalanul elfoglalt vár földek visszafoglalásához, és
élete végéig nem mondott le a b irtok.restaurációs politikáról. 1248-ban Szlavóni~tban
kt>zcl6dtek el a birtokvisszavételek. A Drávától a tengerig húzódó területen 1242-1 246
közöu Tfo:je nemheli Dénes hercegi. rangban látta el a báni teen dőket; Cf,')'etlen adat
szerint 1246-ban a nemrég k.ir:illyá koronázott István herceg, Béla király el s őszülött
fia is vise lte a szlaYóu h ercegi titulust. Később Gutke led nembeli IstYán bánként, m<~jcl
szintén hercegi rangot nyen·e kormányozta Szlavl>niát. 1248-ban Béla kir;íly lstY<Ín
bánnak és a zúgrábi püspöknek parancsba adca a zagm:jei vúrjogtalanul elfoglalt fö lcl-
jein ek visszavételét. A Szepességben 1249-ben vizsgáltatta felül a király a folclek tuh0-
donosi Yiszonyait. A kezdetben csak egyes országrészekre kiterjed<) birtohisszm·étdi
po.litika 1254-re vált országos méretűvé.
l 254 őszé n Béla Vácott h<írom megye (Nógrád , 1 Iont és Gömör) területén fekn'S{·s
gazdátlanná \'áll birtokok ügyében gylílést (kongregációt) tartotl, s ott - m in l k ésőbb
kel t okle\'cle megállapítotla - ezzel a programmal lépell fel: „a tatár pusztítás után
országnn k fClclúlt állapotát meg akartuk j aYÍtani, és mindenkinek a magáét (suu.m
ruiqw~ \'isszaacl ni , és a tatárok szörnyíi öldöklése miatt örökös né lkül maradt, elfoglalt
birtokokat a jo!-,rrendnek megfelel ően \'issza akartuk szerezni. " 17 1 Nagr.jából a \'áci gyü-
léssel "'í-.'T id6ben bízta meg Rátót nembe li Lo ránd nádon a tatárj[trás ótajogtalarml
elfogla lt v;í rföld ek, az asztalnokmestert pedig a hasonlóan illetéktelen kezekbe jutott
uclvarnokföldek visszavételével. A királyi megbízottak me llett a megyei birwkosok is
szereph ez jutottak az eljárás során. I u már nemcsak a királyi b irtokok visszavételér61
\'Olt szó, h~mem a pontosan szabúlyozott tulajdonviszonyok megállapíl;isáról is. Jól
muta~ja ezt IV. Béla egyik 1256. évi oklevele , amelyben úgy fogalmazta meg a birtok-
rendezés céUút, hogy a hívei szfünára tett adományokat ó"rizze meg a kirúly, azokar
Yiszont , amelye ke t vakmer(Scn elfoglaltak, jogos h elyze tébe ~dlítsa vissza. A rendezés
alapelvévé a tatáijfü-ásig elért eredmények (és már nem a III. Béla-kori állapotok)
váll ak, te hát csak a tatárjárás után j ogtalanul elfoglalt földekre te~jedt ki a rendezés.
 A REFOR.\fOK É\'TTZEDEI ~37

Birtokrenclezésréíl azén lehet beszélni, mert a birtokvisszavétel összekapcsolóclotL a

nemesi birtokok ponlos kCirülhatárolásáYal, a várjobbágyok fö kljének a várnép fökijé-
tmvaló elkúliin Ílésével. Ez a birtokresLaurációs poli tika 1258-ig tar tolt.

Az államháztartási reform
A l '.~ . század közepére te !jesen egyértelművé vált, hogy Bélának az a terve, miszerint
vissza kell Lérni a III. Béla-kori állapoLOkhoz, vagyis a domaniáJ is jövedelmek rendsze-
réhez, nem járható Úl. Béla maga jött rá erre, és feladta korábbi e lképzel éseit. ll tat
engedeu a regále jövedelm eknek,, de jól vette észre, hogy teljes egészében nem lehet
arra épíLeni az ország bevé Leleit. Eppen ezért államháztanási reformja egyarúnL szá-
m olt regák jogon (királyként) szedeu és domaniális jellegíí (föklesurat megillet{))
jöved e lm ekkel. A domaniúiis bevéleleket els6sorban az északi, északkeleti erclőispá n­
sági régió szolg;íltatta. Ila kisebb mértékben is, cle az ország bels6 vidékein szintén
voltak - részint erd6ispánsági alapra épü.16 - udvari gazdaságok (Segesd, Pilis, Bakony
stb.). Ugyancsak domaniáli s j e llegűjövede l meket szolgálLattak a még m egmaradt vár-
és uclvarnok.fölclek, amelyek szúrna a birtokrendezések révén növe keclt'LL.
1-\x értéktelen pénzek hosszas magyarországi korszakát I\'. Béla azzal zárta le, hogy
jó rn in6sé·gi'í pénzt veretett. Ennek következtében kiszorultak a magyarországi piacról
mind a friesachi denárok ( l 244 után már nem szerepelnek), m ind a veretlen ezüst. A
pénzverés ugyan továbbra is kamarabérlet keretében fo lyt (1250 tiuún egy Bécshéíl
hevánclorolt zsidó, 1Ienel bérelte), d e az ellené:írzés az esztergomi érseket illette meg.
Az orsz;íg különböz6 pontjain (Budán, a Szerémséghen) új abb pénzwrő kamarák
létesültek. Az éYenkénti pénzbe,~:iltás rendszere azonban sértetlen ül megmaradt. Egyet-
len terüle te vo lt az országnak, ahol a reform o lyan messzire jutott, hogy megszíínt a
kényszerbe,·últás. Ez Szlavónia vo lt, ahol Gu tkeled nembeli Istv:m szlavón bán 1255-
túl az t~jonnan létesített pakraci (utóbb zág:r~1bi) kamar<'tban a friesach i clenfü·okkal
azonos súlyú álla n dó pénz! veretett, s az így elm aradt kamara haszna helyelt ház tartá-
sonként iize tencl{) egyenes adót (roller:ta) ve tett ki. A pénzügyi viszonyok normalizálá-
sa serkentó'leg hatott a kereskedelemre. A vámok rendezésére az 1250-es években
került sor. l\1 i ncl az út-, m in cl a vásárvámok esetében a mennyiségi szempontok helyé-
be miné>ségiek kerültek, m eghonosodott az értékvámolás. A vámfizetést az áru érté-
kétc)i tetLék függ6\'é, az értékesebb árukra értékükn ek meg-felelö"en magasabb vámot
ve te tLek ki. IV. Béla nem törekede tt a bevételek mindenáron való növe lésére, a társa-
dalmi szempontoknak renclelle alá a gazclaságiakat. A fontosabb városok orszúgos, a
kisebb jelentéíségiíek regionális (egy vagy néhány megyér e kite1jed6) vámmentessé-
ge! (•l\'cztek. A teUes körfí várospri\'ilégium magába foglalta a szabad vásár fogalmút,
azaz azt a jogot, hogy a vásárjöveclelmek a várost illették. A király énékvámokhoz
els6sorhan a küU'ö ldiektől jmott. Lát"ványos a domaniális jövedelmek átv~t!tása regále
jiiveclelmckre a bányászat terén , amely a királyi magángazdaság kereteiből kiszakach·a
városi v:1J lalkoz;..\ssá \'áll. Bár a bán ya rul;0donjoga a királyt illette, d e az érc a vállalko-
zóé lett, aki búnyabért (urlmm) fizetell a kincstárnak. Rendkívüli adókat (mlln'lt11 n.:actio)
IV. Béla is vetett ki, dc valóban csak rendkívüli esetekben (pl. a királyi család valame-
lyik tagjának h<'tzassága esetén). Ezt <.Y-1. ad ófajtát a királyi szervienseknek, azaz a neme-
seknek is fiz em iük kellett
 11. :\ T,\TARJAR.\s ÉS KÖ\'ETKEZMÍ~NYEI: KJR.\1.YI REFORMOK.„

IV. Béla és István ellentéte

Konwly bdsú feszültségek keletkeztek IV. Béla és els<iszülöu. fia, Ist\'án közö tt, mi-
helyt Istd.i1 elh·te 18. életévét. l 257-ben az uralkodó fiát Erdt'.\y i·lére úllítolt.,'1 herceg-
kt·nt, majd a st;\jcr hercegi m éltóság rövid viselése után 1260-tól egészen J 270-ig (~jra
Erdélvt korm:myozta Istvún. Szhwóniát IV. Béla kisebbik fia, Béla l 2GO-tól l 2fül-ben
hekö,··ctkezett h;llúláig igazgatta hercegi címmel: 6 ebben a tisztségében apja politikai
vona lvezetésének következetes híve és támasza vol t, míg az uralkodónak Istvúnnal
támadt nézetelt(·rései szinte mindennaposak voltak. Noha az ellentét a relszínen a
király és a lia összeférhetetlenségében jelentkezett, vak~jában szembenállásukban a
hatalomból ri'.szcscdni akaró urak púrtokra szakadisa, az eltér{) nagyúri érdekek nyílt
ütkiizésejútszott meghatúrozó szerepet. Nem szilárd kiirvonalakkal q:„')'mástól clkül<i-
nülc'í t;'1bornk úlltak szemben, hanem a pillanatnyi hdyzetuek p1egfelcl6en kialakulL
i-s szernf>lyi összetételükben igen gyorsan változó csoportok. Altal<ínossá v~iltak a ki-
r:tlytól Yalt> el- és \'isszap:írtoÚsok'. Ístváu l 2G4. éYi szúmadása szerint a herceg a he-
folyt adúhó l, sú- és ezüs~jöveclelrneib61 nagy tételeket fordí tott ingatag b;"irói megnye-
r{·s{·re, I\'. B{·la f'c'ícmlwn-inck útcs:'thítására.
J3{·la t:s lstvún frgweres összecsapását cgyelüre még megállapocl<"lsokkal el lehe tel t
halasztani. Elúször Pozsonyban léptek megegyezésre. Az ország n yugati fele Bél;'1é
m;1raclt, a kcleti országrész Istváné lett. István felvette a Mal-,'}'arország i~jabb kirúlya
( i1111ior rr'X Jlu11gari.!') címet. Ró\'iddel kés6bb, 1262. december 5-én a H eves megyei
Poroszlón t"~jították meg az egyezséget. István ígéretet tett arra, J10l-,'J' megelégs7.ik a
pozson yi alkuhan elnyert birtokokkal és jövedelmekkel, nem tiir sem apja koron~j:1-
ra, sem testvére, Béla szlavón hercegségére, svisszaac\j<J a kirúly báróitól és szerviense it61
el\'ett javakat. Kúlcsiiuúseu elhatároztúk, hogy egymás h íveit nem csúbí~ják maguk-
hoz, {-s nem fogacU;"1k be ó'ket. 1263. m~jus ~kín a Nógrúd rnehryei szakáli monostornfü
újabb pontokkal t'gészílették ki egyezségüket. Ebben István er6\eljes fellépt~st sÜr?;e-
telt az t•gyik kirúlytól a másikhoz menekülú bűnösökkel szemben, s megígfrte, hogy
az apjához csatlakozókat nem üldözi, ellenük vagy birtokaik ellen hadat nem indít, s
kif<~jezte rem é ny{·t, hogy Béla is h ason lóan jár el István híveivel.
A megegyez(:sek azonban csak id6legesen voltak képesek elhúrítani a fegyveres
iisszecsap;íst. lst\'<Ín ország-részében te!jesen szuverén uralkodóként vise lkedett: pénzt
\'eretett, udvar alakult ki kiirüliitte, n:ldort tartott, önálló külpolitikát folytato tt. Els6-
sorhan az elúkel6k ösztönözték a két uralkodót az összecsapásra, akik a harcbúl is
hasznot akartak húzni. Istv:m herceg egy oklevele nyíltan bevallotta: egyik régi híve
sarkallta az apja elleni húborúra. A fegyveres összecsapást 1264-b<:>n Béla hívei roh-
ban tották ki: a kir:1lyi sereg Erdélyre rontott, D évánál azonban a herceg h ada aratott
gyúzelmcl, amelyet ( ;s;ík n e mbeli Pé te r vezetett. Az északon támadó királyi seregrész
Patak e lfoglal<ísakor fogságba ejtette István feleségét, Kun Erzs('. bc tct, valamint gye r-
mekeiket. Egészen a Kárpátokig elúrenyornultak, s elf'og laltúk Be regben Baranka YÚ-
rút. Bl'la sikereinek hatúsára István hívei kiizül sokan füpártoltak a királyhoz. Enm'.k
az lett a kúwtkezménye, hOi-,'Y István szinte teljes országrésze Béla uralma alá került, s
a h erceg \'isszaszorult a barcasági Feketehalom vúrába. Ide azonban egy híve fclmcn-
tCí sereget hozott, a vár véd6ine k sikerült kitörniük az osUUill[.,')'Úrfíb61. Ennek a siker-
n ek a ki'ivetkezményeként az t"~jra gyarapodó hercegi sereg egészen a Dunáig szorí to t-
ta \'issza Béla fegyvereseit. A döntéí ütközetet 12G5 márciusának elején a Pest megyei
Isaszegnél Istvún nverte meg, a királyi sereg vezére, K.6szegi I Ienrik k é t fiúval együtt
fogs<ígba esett. A csatát kövct6en az érsekek közreműkö désével h el)Teállt a béke a kir;í-
lyi apa é-s fia között, Bl~la elismerte lstv~mjogú t az ország keleti feléhez, a foglyok mind-
 .\REFORMOK Í~\'TT7.EDEr

két oldalon ,·isszanyerték szabadsáhrukat. A fegy\'eres csatározást a Nyulak szigetén (a

mai r-.1aq~i tszigete11) l 2füi márci w;úl >an kö tött m q~<.'h'J'CZés zúrta le, am e lyjo bbá ra a r{·gi
szerzfícl(·sC'k pontjait ism ételte: külcsiin iisen ígéretet tettek, hogy egym<'ls híveit n em
J'cigaclj;ík hc, és adókkal, nl<i.s kivetésekkel nem terhe lik ó1zet. K<'itelezték magukat eg·y-
m;ís.iogainak tiszteletben tan :.ísúra s a jogtalanul elYettjaYak Yi sszaad ás~íra.

Az 1267. évi dekrétum

A bds6 nyugalmát Yisszanyen országban 1267 augusztusában Esztergomban Béla ki-
ní.ly, \'alamint az erdélyi és a szlan'm her ceg cléjámltak „Magyarország összes n e m e-
sei. akiket kir<'llyi szervienseknck mondanak", l7'i hogy tartsák meg őket a Szent JstYán
kir;ílytól nyert szabadságnkbml. ~live l az uralkodó és fiai a bárókkal tartott tanácsko-
zás eredményeképpen kéréseiket_jogosnak talá lták, 10 cikkelrh61 álló törYt'>np ad tak
! i. A dekrétum els<ísorban a nemes megjelölést kapo tt szerviensek pa n aszait kíYánta
orvosolni , nem egy helyen a kor<ihbi szabadságokat í~jítva m eg. A 10 cikk.elyb61 hé·t
kapcso latban áll az 1222. éYi AranybulláYal (czfrt nem indokolat lan e de:-krétumo t
min teg-y a harmad ik Aranybullának nevezni, bár n em függtek r:tjta ar:in ypecst~tt>k),
minclüsszc h:írom a te ijesen új (a 2., az 5. és a 10. szakasz) . Feltíínó, hogy a cikkelyek
azoka t a s{~ rdrneket teszik szóvú, amelyeket a nemesek a tat:írjárás utim szenvedtek c l.
Ezek a felszúlaml;ísok voltaképpen IV. Béla tatár:járás utáni refonnpolitik :~jál támad-
ták: a telepítéseket, a v;írosfrjlesztést, a bi r tokpolitikai , \'alamint a kancellúriai refor-
rn ot. A kir<"tl yi szerYien sekb61 köznem ességgt'. váló t:1rsaclalmi csoport s~tjút chart;\jút
hm.La létre 12()7-ben, ami nagy nyomatékkal hívja fel a figyelmet arra, hog)' a neme-
sek meglep6en határozo tt (ko rai rendi jellegű ismérYeket mutató) ön tudattal rcn-
clelkcztck, mi\'el képesek voltak felismerni együvé tartozásuk mellett sért'lmeik küziis
jellegé·t, illerve azt, hogy ezek orvoslása csak együttes Jellf>p éssel lehetst"-ges.
A:L l 21i7. évi dekrétum rendelkezései mög~ oda kell képzelni (mert a \'alós;'1gban is
ot t :íll l) a l"orclíto tl, dlenti·tes he lyzetet.Ila a7l olvassuk a clekrérumban, h ogy a neme-
sek nt>pei m ent esül tek az adók és a megszállás alól (1.), ennek becikkelyezését az
indokolta, hogy a kirfrly é\'tizedek ó ta külön féle adókat ,·etett ki a ki r;í.lyi szerYiensekre.
Ilyen módon kell a tö bbi cikke lyt is i-rte hnezni. A d ekrétum m egtiltotta az u ra lkoclú-
nak, hogy nemeseket bírói ítéle t n élkül elfogjo n , Yal-,')'j avaikat megkárosítsa (:\.). Biz-
tosí tott.a - engedély elnyerése után- a nemesek szabad pártYáltoztat:.ísát a király, illet-
ve íiai ki">zöll (:1.) . In tézkede tt az e lfogla lt n emesi földek visszaadásáról (Eí. ). Az örü-
kiis nélkü l elhalt neme:-sek birtÓkaihoz {:s javaihoz csak az uralkodó, valamint a bárók
rendelkezése utá n lehe tett nyúlui (ü.). A nemesek külföldi hacljáratba n em kénysze-
ríthet6k. csak ha önként akartak h adha vonulni , avagy fize tségért tették ezt (7.). A
ha<\j<írat során elhum·t nem esek birtokait nem engedte a király kczi·re háramo l.ni,
hanem azt írta d 6, hogy öröklött birtokaik rokonság-uknak maracljanak, a vúsárolt és
szerze LL ingatlano k pedig azé legyen ek, aki nek az elhalt életében adományom i akar-
La (~.).A kancell;íriai r eform ban testet öltö tt nemesi sérelme t cir\·osolt a L Ürv(~ ny,
am ikor kim ond ta: „a nemesek ügyeiL kérvények nélkül kell elintézni " ( l()_). Szt>lt a
clek.Iúum a y;ír- és ndYarnokföklek \'Ísszaad;ísáról (2.), rendelkezell az augusztus ~0-i
sékes[ehér\'ári tön·én:11apok megtart;ís:'1ról (8.), zárórészében pedig felhatalmazta
a:1. t>sztergomi érseket arra, hogy a nemesi szahaclsúgot megszegéí uralkodót ebl)foízi
t<·nyítékkel s\tjthassa.
 240 l l. A D\TARJÁR\S ts KÖ\'ETKEZMf:l\l:'EI: KIRALY! REFORMOK . ..
A nemesi megye ke zdetei
A zala i szer\'it'nsek l 2?i2. é\'i ítéle Uevele óta országosan el őrehaladt a lassan kialakuló
nem esség öntudatra ébredése, iden titásának kiformálódása. 1248 tf~j<ín Győr és Ko-
múrnm megyében magukat egy társadalmi csoport tagjaiként, a nemesek társasága-
ként (rollPf!:Í-um nolrili1.1m) n evezték meg a nemesek. Az, h ogy a több gyökérb<il összete-
v6d6 köznemesség politikai cr6t jelent, és mint il yen a királyi hatalom szfonára íc l-
haszn:ílható, <:'lfüzör István ifjabb király számára vált nyilván\'alóvá. 12G2 végén lstv:'u1
ö t m egye nemesei és másjogálhísú emberei részvételével gyülést tartott, amelyen or-
,5z/J,~().'i )JonJcn:F í kénlésben kérrék ki a nemesek vélem é1~vét. Ez az első eset, hogy az
egyh úzi és vil;igi elite n kívül az uralkodó más társadalmi csoportot is megkérdeze tt.
Ez Lekinthetéí a nemesség el ső közj ogi e lismerésének. Ezek az összejövete lek segíte t-
tek tuclatosÍl<mi a nemesség együYé tartozását, és felvértezték azzal az öntudattal, amely
az 12G7. évi dekrétum hói kivilágli k. Ennek egyik cikkelye azt írta el{), hogy a fehé-rvári
tiinénynapon, azaz augusztus 20-án „m inden megyéből két vagy három n emes" köte-
les megjelenni. Eze.k a nemesek megyéjük nemesi közönségét képvise lték. A nemes-
s{·g o rsz<'1gos elismerésénél tehát megjelent a képviselet (represrmtalio) elve. Az 1267.
é\'i clck.i·l"·tt1mha11 fogfalta.k végrehajtása kapcsán a nemesi megye ala kt1lásának kétség-
bevonliatatLm bizonyítékára bukkam.mk.
.Az 12()7. t~v i törvény intézkedett a nemesek - alsóbb renrllí népelemek által elíog-
bl t-fök!jeinck visszaadásáról, aminek intézésére két b;iró kapottfelhatalm azf1st, olya-
n ok, akikben az uralkod ócsalád és a n emesek egyaránt megbíztak. A vizsgálatok 1268-
hau indultak m eg a Dunán tú lon (Zala, Somogy és Veszprég1 megyében). Valamelyik
b;í.rú dniiklete alatt n emesi tagok alkották a bizottság«>L Ok a m egyei nemesség vá-
lasztoll e mberei voltak, akiket a kiráJy „kiküldött" (val ~j úban meger6síteu) . Amikor
tchút l 2G8-ban Somogy megyében az ispán és a nemesi képviselők együttesen bírás-
kodtak nemesi birtok Üf.,ryében, akkor valójában az ispán és a nemesi megye Lisztikara
lépett mííkiidésbe. 12G8-ba11 Zala megyében m ég tisztább formában mu tatkozoll meg
a 11ernesi m egye jelenlé te. Itt királyi u tasításból a zalai ispán - az 1267. évi dekréwm-
ban eléiírt birtokren clezésr61 függetlenül - már kife,jezeLten a n égy szolgabír óval és
még m<ís nemesekkel et,')'Ült tartott ítél6sí'.éket két nemes perében. Az err{)I az ügyrm
készúl Lirat tekinthet{} a nemesi megye últa l kiadott legels6 írásos dokumentumnak.
A nemesi megye a Dunántúl bizonyos megyéiben azáltal szü letett meg, hogy a me-
gyésisp;ín és a szolgahírúk ítélkezése (akik ezen jogukat külön-külön már hosszabb
i dő úta gyakornlták) egybekapcsolódou, amelyet a királyi hatalom elismert. Ebben a
kapcso latban a nemesi érdekeket hordozó ítéletek fogan atosítását a megyésispán biz-
tosította. A n emesi m egyéhez a társad almi fed ezetet a h atalom n élküli nemesség, a
végre h;:jtó er6t pedig (amely jobbára a Y:1rjobbágyi rétegb{)I került ki) a társadalmi
fedezet n élküli mcgyésispán szolgáltatta. A. n emesi megyében a képvi elet ekét a megy<'
ncmest~i közli 1 válasz toll (esetleg a király által kinevezett) szolgabírók jelt>ntették. A
nemesi megye te hát egyCeléH a birtokos nemesség önkormányzati szervezete volt (anw-
lyet a szolgabír<'1k, ille tve a minden n emes számúra nyitott megyegyíílések jelentet-
tek), rniísf"el<íl azonban továbbra is szín tere maradt a királyi hatalom gyakorlásának
(ame nnyiben a megyésispánt továbbra is a király :11lította a megye élére). A királyi
v:írbirtokc1k elaclom<'m yozásáYal lé talapját vesztette és rnegszünt a v~trispánság a maga
s~~játos - a kir;ílyi \'Úrmegyé\'el azon os - tisz.tikarával együtt. A legröbb királyi várme!-,')'t'
tt>rüleli módosulás n élkül - be ls(í sr ruktúd~j~mak megváltozásával -változott át neme-
si rneg~·évé, a kései alapítású megyék pedig már eleve ilyen szerkezettel és rendelte-
 A REFORMOK t'.VTIZEDEI 241

Léssel szülcltek meg. A n emesi megye az 1260-as é\'ek végére az ország egyes részein
(ffíleg a Dun{mlúlon) él6 valósággá \"ált, de országos elterjedésére még hosszú évtize-
de kel kellett várni.

Harc a Babenberg-örökségért
A I\'. Béla-kori kü lpolitikáról, illetve annak kalonai vonatkozásairól alkolott ítéletnek
is felfogható a magya r krónika rövid jellemzése a királyról: „Békcszeretlí e-mher volt,
had\'iseléslwn és ütküzetekben a legkevésbé sem volL szerencsés. "17" 1242-b en vissza-
veue Ké:íszeget és Sopront, valamint a három nyugat-magyarországi megyét Bahenbcrg
Frigyestéíl, de 1243-ban e-Jveszreue Zárát, s 1244-ben a Velencével kötött szerz6cléshen
hiv~1,talosan is lemonctou a tengerparti városról. Min tegy J 5 éven át, 1246-1261 közölt
az osztrák ügyek foglalkoztallák. Frigyes hercegnek a magyarokkal fennálló évtizedes
cllen té· te l 24G-ban az osztrák- magyar határvidéken fegyve res üsszecsapúshoz veze-
tett. A csata osztr;'ik gyéízelenm1CI végződött, bár I\T. Béla élvezte a vissz;úogadott ku-
nok, vahuuint a tatúrok dúl 1242 végén Magyarországra menekült és a kirúly vcjévé
lelt Rosztyiszlúv orosz herceg támogatását. Az ütközetben Frigyes herceg életét vesz-
tette, s vele fiágo n kihalt az Ausztriát uraló Babenbergck cli nasz ti~tja. Kezdetét ' 'ette a
hosszas küzdelem a Babenberg-örökségén , Ausztriáért t>s Stájerorszúgért.
1246-ban a Bahenberg-családbúl két nő voll életben: Margit, Frigyes m)Yére, vala-
mint Gertrúd , az elhunyt ht>rceg unokahúga. Margit II. Frigyes császár fiának hahí.lá-
val megözYegyült, C er1rúd pedig a cseh király, l. Ven cel fiának volt a felesége. A né-
met gyakorlat szerint a megüresedett hercegségek a császúrt illették volna, de ez nem
tetszett a császárral szemben álló IV. l nce pápának. A pápa először t~un ogatta IV. Bé la
tervét Ausztria e lfoglalúsúra, később pedig J Iermann német gróf mellé állt, aki a meg-
özvegyült Gert r úd kezével együtt a .Babenberg-hagyatékot is elnyene. Magyarorszúg
csak 1250-1 wn - a tatúr veszélyréíl szóló hírek elapadása u tán - kapcsolódott be a
hercegségek birtokáért folyó harcokba, amikor a nyugat-magyarországi terüle tekre
beti'>ró" osztr:'1k t'.·s st{tjcr urak pusztít;í.s;'mak megbosszulására IV. Béla hadal ,·ezetell
Ausz1riáha, és a h ercegség kele ti részét feldúlta. 1250-bcn meghalt mind II . Frigyes
cs~iszúr, mind Ilermann gróf. A hercegségek élt>re 125 1-lwn Vencel m;ísik fia, Pfemysl
Otakar került, aki a küvctkezéí évben feleségül vette Babeohcrg Margitot. C~ertrúd
híYús:íra IV. Béla 1252 nyarán betört Ausztriába, Bécs környékét pusztította, Béla kun-
jai pedig Morvaországban dúltak. Dinasztikus és szi)vetségi politiká,•al is nyomatékot
adott Béla a Ném et Birodalom keleti hercegs("geiért folyó h arcnak, ( ~ertrúdot szövt't-
ségese, Danyilo halicsi h:jedelem fiával házasította össze. A Stajerországban foglaló
Otakar ellen 12S3 nyarán Béla király és István herceg hadat vezette~ Monaorsúg-
ha, O lmütz v<í.r<Ü ostromolták, orosz és lengyel szövetségeseik pedig Eszak-Morvaor-
szúgot p uszrították. IV. lnce pápa nyomatékosan követelte a mag7·ar kir;Uytó l és
Otakar rnon·a őrgróftó l (aki még ez évben, apja halálát kiive t6en II. Otakarkénl a
cseh l rónra e melkedert) , hogy b éké t kössenek. A b(~ke l 2S4 tavaszán Pozsonyban
jött lé tre . Eszerint megosztoztak a Babenberg-ürökségen, Ausztria, ,·al~unin t St:~jer­
országn ak a Semmering-hágótól észak.re\ fekvő része II. Otakar(~, lkl-St;ijerorszúg
IV. Bé lúé lett. A magyar király Gu tkeled nembeli Istv<Ín szlaYÓn bánt ne\'ezte ki St~t­
jerország kapitányáYá.
1258 ek~jén azonban a sl~jerek felkeltek. a magyar uralom ellen, a kapitán ynak
mene külnie kellett St~jcrországból. Az év n yarán Béla kirá ly és István herceg hacljára-
l a eredménye ki"nt a Semmeringt61 délre <'SŰ sl~jer terüle ten helyreúllt a magyar ura-
 l I. A 'li\T;V~JARÁS ÉS KÜVr:TKEZMÉN\EI: KlRÁI.\'I REFORMOK. ..

lom. Az uralkodó nagyobbik fiát, a frissen Erdély hercegévé lett Istvánt St.ftjerország
herceg{·vé~ JH'\'<'Zle ki. A herceg Peuauban rendezte be udvarát. IstY{m 1259-hc n !Oleg
kuuokból álló sereggel Kari n tiát pu sztította. Az. év vége felé azonban a st{tjerek ttjból
felke ltek a magyar uralom ellen. Akciójukat Otakm· is támogatta, aki egé~z Stájeror-
sz;ígra vágyott. :\ st{tjerek Pettaura és környékére szorították vissza a magyar fenn h a-
tóságot, s a cseh kir[1lynak hódoltak. A cseh és a magyar serege k közéitt a Babenberg-
tartom;ínyok sorsáról 1260. j úlius 12-én Morvamez611, Króissenhrunn-nál döntöttek.
Noha a magyar sereget halicsi orosz, valamint krakkúi és m azóviai len gyel szövetsége-
sek is tfü110gauák, az ütközer Ocakar gyfüelmével végződött. A cseh n ehézlovasság a
folyóba szorította a Mor\"án átkelt, jobbára könnyűlovas kunokból álló magyar sere-
get. A béké t 12() l m árciusában Bécsben kötötték m eg: IV. Béla lemo ndott SL<~jeror­
szág-ról, így István is - m ár l 2GO-ban - sLájer hercegi címét61 m egv<ilva visszakapta
Erdély korm <Ínyzúsát. IV. Béla kisebbik fia, Béla h erceg feleségül vette a cseh király
egyik rokon <Ít, s m ég ugyan csak 12Gl-ben Otakar h úzasságra lé pett IV. Béla unok;\j:1-
val, Kunig undárnl. Ezzel iü"h;íny {·vre helyreállt a békesség Magyar- és Cseh ország
küziitt. A Bahenl lt'rg-örökségérl l'o lyó h arc e szakasza Csehország gyó"zelm ével frt vé-
ger, O takar Kfo.l·p-Európa legen'ísebh uralkodója lett.

A keleti és a déli irányú külpolitika

:\ tat;í1~j<ínís el(íui t"~vtizedek lwz viszonyítva sokkal kisebb figyelmet szentel t IV. Bé la
az orosz ügyeknek. 1242 végén m enekült Magyarországra a tatárok e16 l Rosztyiszláv,
csernyigovi l\1ih;íly k~jevi nagyf~jede lem fi a, aki a király veje lelt. 1243-ban Rosztyiszláv
magyar segíts(•ggel kísérletet tett a halicsi Pe rcmisl vár elfoglalására, am i sike rrel
j árt, de Danyilo lmlicsi fejedele mmel szemben nem tud ta megtartan i, így visszatfat
l\lag-yarorsz;ignt. 1245-hen Rosztyiszláv m ég egyszer próbálkozo tt l Ialics m egszerzé-
sével, de .Jaros 1awnúl a Szan folyó mellett ver eséget szenved ett Danyilótól. Min~!
Danyilo hata lma m egszilárdul t Ilalicsban , s Rosztyiszlá\' is feladta visszatér ésének
tenh, I \'. l.V·la Dan yilót elismerte B alics ft:j edelmének, és 1246 szeptembert"·ben
Zólyomban széin ·tst'-gre lépett vele . Ezt a szövetséget dinasztikus kapcsolat is meg-
er<ísítc tt c: a magyar király leú nyút , Konstanciát Danyilo egyik fia Yc tte !'el eségül. Ez
a szÖ\'etség bi:t.tosítani kíYán ta az orsz;íg kele ti hatúrail a ta tárok ellen , és annak
beismerését jelen tette, hogy a magyar uralkodó nem képes egyazon idó"ponthan
sikerrel harcolni nyu gaton és keleten is.
i\Iagy<m>rszág déli irányú érdc k16dése összefüggött azzal, h ogy IV. BélaRosztyiszlávol
1254-ben a SzáYától délre fehő Macsó élére állíto tta. Rosztyiszláv innen kiindulva
még ugya1w bhen az évben elfoglalta Boszniát. 1255-ben pedig Bulgária északnyugati
részére ter:jcsztette ki fennhatóságáL Ez a magyarázata ann ak, hogy IV. Béla királyi
cím ei ki)zött cuúl kezd ve fel-felbukkant a Bulgária királya titulus, ame ly m:tj<l V. Ist-
\'<Íll alatt ;íllancl t"isult. 1257-hen a bolgár belviszályokba beavatkozva eg{:szcn a bo lgár
fövárosig, Tirnovóig hatolt el6re Rosztyiszláv, s felvelte a bolgár cár cím e t, amely n em
j elen tette azt, hogy Bulgária nagyobb rés?.él birtokolta. l 259-hen Magyarországi-ó l
katon ai segítst>get kapoll a ~ulgária felett valóságosan uralkodó Konstantin cár ellen ,
s ennek crcdm~·nyeképpen Eszaknyugat-Bulgáriát sikerült m egtartania. Miut:m a Szö-
ré nységet, amely közve tlenül határos m it BulgáriáYal, az l 2!")0-cs évek végé n e lhagy-
t;ík ajohanuit;ík, l2ő0-ban a bolgárok betör tek a szörényi területre.
12() l-ben, abban az évben, amikor a nikaiai császúr m egdöntötte a Latin Csúszársá-
got, elfoglalta Ko nstan tináp olyt, s visszaállította a Bizán ci Biro dalmat, IV. Béla és lst-
 A REFOR.'\!OK ÉVTIZEDEI

ván herceg kózösen vezetell hadal Bulgáriába, s Vidin mellett gylizelmel arattak a
bolgárok ellen. l\1<Dd István továbbment kele t felé, Í!jabh győztes csatát mondh a tott
magáépak. 12<i2-ben meghalt Rosztyiszláv, Boszniában és Mac-sóban két fia, Mihál)' és
Béla, Eszaknyugat-B11lgáriában peclig az orosz származású Szven tszl ~\\' Jakab lé pett
örüké be. 1 2G'.~ban magyar sereg indul tj akah mcgsegítPsére, s ennek során a Balká11-
félsziget déli részén a bizánci császár ha<lát is legyőzte, aki Konstantin cár SZÖ\'ttsfge-
se volt. J akab azonban kihasználta IV. Bfla és István belháhoríüát, 1264-ben korábbi
t>Jlenfele iw•l, a b o lgár cárral és a bizán ci császárral szöYetkezYc a Szörénységet dúlta.
Az 1266 ravaszán m egkútiitt Nyu lak szigeti megállapodás u tán Ist\'án h erceg .Jakab
akciójának m egbosszulúsára hadat vezete tt B ulg úriáha, Vidin és Plen·n elfoglalúsa
mán egészen Tirn<wóig nyomult el őre, m irt> J akab meghódolt István eléíu. I 268-ban a
maITT·arok I. Uros szt>rb király ellen hadakonak, aki I\lacsót pusztítolla. A szerbeket
legy6zték, Urost elfogtúk. A magyar-sze rb megegyezés din aszt ikus aktu ssal zárul t: lfros
fia, Dragutin e h·ette !eleségül István herceg eg)·ik Je{myát.
A naITT' horderej\í magyar- 11á p ol)ii SZÖ\'etség 1269-hen jött lélrc. I. Károly, aki IX.
I .;tjos franc-ia k.irály öccse, eredetileg Artjou és Provence grófja n>lr, pápai tá mogatással
szerezte rn cg 1268-ban a tén yleges hatalmat D él-Itália felett a J Iohenstanf cs{1szári di-
n asztia egy tagjútól. K<'irnly a Fö ldközi-tenger kC'le ti mectenci'. jében ('gyed uralomra tiin,
így ff) elle nft>le a n emrégiben h elyreáll t Bizán ci Birodalom le tt. \ípolyi részról indult ki
az a kezd emén yezés, h ogy a Bizúnc frlé u grúdeszkául szolgáló Magyarorsággal politi-
kai sziivetség alakuljon ki. Mivel IV. Bé la 1267-ben elutasította A1~j ou Károly közekcl{·-
sét, továbbú mert é lete \'ége felé fiával, IstYánnal szemben 1mok{tjának fl-rje, h;~j dani
riv~'tlisa, Prernysl Otakar !e lé 1{tjfkozóclott, a kínálkozó nápol)~ kapcsolat (s a nápolvi
Ar~jo uk mögött ;'1llú pápai támasz) kiváltképpen István érdekeit szolg álta. 1269 szepll'm-
lwr~hen p;ípai jóváhagy:1ssal lé trejöu Károly nápolyi király és lsLYfü1 m agyarorszüg-i if~
j abb kir úly egyezsége: ke ttéís húzassági köcelé k létesítését hat:u-ozták el. l. Küroly lia,
Kíroly feleségül \'ette István le;ínyát, Mári~tt, míg István fia, Lászlú herceg Károly leányá-
n ak, lzabe ll únak a kezét nyerte el. A házasságokat 1270-ben megkötötték.
A súlvosan beteg IV. Béla l 270 kora tavaszán len"lben f'ordult 11 . Otakar cseh kirúly-
hoz, h<>!-,')' h alá la u tá n feleségé t, Máriá t, leány;'it (vagyis Otakar a n yósá t), An nát „és
mindazon búró in kat, kik h líségben állhata tosan megm a radtak, h a hozó tok folyam od-
nán ak, atya ilag ö le !jétek magatokhoz, tan áccsal és segítséggel gondo\jatok re{~ju k al-
kalmas id 6ben ". 177 IV. Béla j oggal fé lt a ttól, hogy család tagjaira, valamint az 6t L<Ímo-
garó bárókra k sítjt m :tjcl a bosszúálló István ke7.e. Alig pár h ónappal kedves fiának ,
Bé lá n ak a halála ut{m, 1270. május 3-án m egh al t IV. Béla király, és mi'g ez (·vben
köve u e like t l\lária. J\li ndhármukal az eszter gomi fere nces tem p lom ban temették el.

v. István
N{>h{my n appal B t-la h alála ULán fia, V. István foglalta e l a királyi trónt. Közvet le n ü l
Béla halál út t-s a koro1üzás1 köve tőe n magyarországi előkelők ki scbbf;~jta z;u-úndokla-
ta indult II. Otakar hoz. A sort Ann a hercegn ő n yitotta me~, Roszt~·i szhh· özvegre, aki
fiát, Béla macsói h erceget hílta Yolna szívesen az ország élén István helyett. Nem alap-
talan n i félt tehát Istv:U1 baraRjátó l. An n a kirá lyi k incseket is vilt magúval C seh ország--
ha, köztük két aranykoronát, királ)~jogarakat, egy gyöngyökkel é kesí te tt aranyedén yt
t>s ékszereket, amelyeke t M agyarország királya i a legrégibb id<lk téíl kezd ve íSriztek. IV.
fü·l a leg-h líségese bb bárói szintén Csehországban talúltak menedé ket, íg)' pl. 1Ii·der
 244 11. ,\ T\TAI~f,Í..RAs f:s KÖVF.TiiliZMÉNYEI: Kllt.\L\1 REFORMOK...

nembeli K<iszegi IIenrik va~ff több Geregye nembeli báró. A cseh királynak adták á t
nyugat-magyarnrs7.ági (Zala, Vas, Sopron megyei) váraikat.
\ '. István ds() dolga volt, hogy apja hfreit elmozdítsa tisztségükb6l, és saját embereit
ültesse a vez(•tő méltósúgokba. Szakítoll apjának az 1267. évi dekrétum szelleméb<:>n
C'rőte~jt>se11 1wmesi érdekeket érvényesít{) po l itik~ával , és csak a vfüja\'ak visszaszerzé-
sér<' összpontosított. Emögött a gyengüléí királyi hatalom erősítésének szándéka hú-
zódott meg. A CSt'hek elleni h;íborúra készülve v. István 1270 nrarán Krakkóban szö-
\'eL~égre lépe ll sógorúval, V. Bo lestaw fejedelemm el. Októberben a magyar és a cseh
király Pozsony me lletti személyes találkozóján két évre szólú fegJ'verszii netet kötöttek.
A megeg}'PZést azonban egyik fél sem vette komolyan. A magyar seregek már decem-
berben támadták St~'.jerországot és Ausztriát, mire Otakar 1271 áprilisában megindí-
totta katonai akcióját Mag-yarorsúg e llen. A nyugati Felvidékj~lemős részét elfoglal-
ta, egészen a Garam fo lyóig hatol t elfüe. A Duna jobb par~ján Ovár és Moson került a
cseh haderő kezére. A Rábca-Rába közén sikerült csak Ist...-ánnak megállítania Otakar
csapat{1t, s ez fordulatot idézett elő a háború m enetében. A magyarok kilízték a cselw -
kct az ország terlileténíl, m ég Ausztria és f\1orvaország területén is üldözték é5ket. A
hadi cselekmények lezárásaképpen 1271. július 2-án Pozsonyban megkö tötték a bé-
két. Ebben a IV. Bé la-kori status quo fennlartását határozták d: Otakar sem jutott
terül eti t•liínyhöz, a hozzá menekült magyar bárók nyugati határszéli v[1rait sem tart-
hatta meg, de Istxánnak is le ke llett mondania mindenjogigényéréSI St [~erországgal
szemben. Eltekinte tt a magyar király az Otakarhoz keriilt magyar királyi kincsek vissza-
jut tatásáró l. A bt"kemegúllapodás egyik pontja meg tiltotta Otakarnak, hogy t<ímogas-
sa azokat a mah')"arországi bárókat, köztük a KéSszegieket, akik V. István eléíl Csehor-
szúgba mt·1wkü ltek. Röviddel a béke megkötése után V. Istvún hívei elíoglalt<ik Kó'sze-
gi IIe nrik Vas megyei vúrai_l.
V. Istv;'u~ alatt késziilt el A.kos mester 15-rónik<:ija. A szerzéí - akit minden valúszínúség
szerint az Akos nemzetségbc31 származó Akos mesterrel tarthamnk azonosnak- egyházi
pályát futott be, életének kúlünhözé> szakaszaiban pesti plébános, S7:,ékesfe hérvári éírka-
nonok, budai pré post, királyi káplán és királynéi k~mcellár volt. A.kos mester ll t>m a
magyar türténelem 12. szúzacl m{tsodik felében (az Almos-ági történetírással) megsza-
kadt krúnikás fonalának fol ytatására vállalkozott, hanem Ai1on)mus nyomdokán h a-
ladt tovább. Az á ltala ín részek e lséísorhan a rége!)bi korokra vonatkoztak, ~lZ egyes úri
nemzetst"·gek régiségénck igazolására szolgáltak. Akos mesternél már nem Arpácl vezér
kegyf·béíl jutottak birtokhoz a ho~1fogl aló h6sök, hanem „tt'tszésük szerin t szereztek
maguknak szálláshelyet". 1í 8 Nfüa, Arpúd is csak azén elséíként érkezett a honfoglalók
élén a I\.;\rpút-medend:be, mertArpfa<l nemzetségének volt tiszte a hadba indulók eléílt
(·s a \isszavonn lók után járni. Ezzel A.kos mester Arpádot és n emz;ctségét a csatlakozott
népek rangj:1ra süllyesztette le. Felháboro9ásának adott hangol A.kos m est<_;r, amikor a
hét honfoglaló ve7.fr között nem talál ta Akos, Bor és Aba nemze t5t'.gé t. Akos a s;~át
nem:r.t>tsfge volt, a Bor nembcíl szárma?-ott Bánk bfü1, míg az A.búk Sámuel személyében
királyt adtak az országnak. Ug)'ancsakAkos mester állította össze a külriiklró1 Magyaror-
szágTa érkezett és n agy hatalomra szert tett n emzetségek rövid történetét. Minde7Zel
tanúbizonyságút adta, hogy a lassan t.artományurakká növő bárók t örténetíré~ának te-
kint lwt6, aki a \'ilági eléíkeléík messzi múltba nyúló történeti tudatfmak (legtöbhször
hamis tudat<Ínak) abkításúban, a királl}'al szembeni ernancip<kié~ának tfaténcti igazo-
lás<.t ban az ideológia sí~j:m a tartományúri hatalmat készítette elé).
Am ikor 1272 nyarán V. IstYán a Tengermellék.re, Anjou Károly szicíliai király megl:t-
togatás<ira indult fia, a gyermek László és bárói társaság<iban, egyik vezető tisztséhT\·iseléí-
 A REFORMOK ÉVTIZF.m:I 24'1

je, G utkeled nembeli.Joachim szlavón bán Lászlótelfogt.a, és a Drávához közeli Kapronca

\'árában {frizteltc. László herceg főúri összeesküvés eszköze lett, fel akarták használni
arra, hog}' a királytól bizo n~'OS engedményeket csikarjanak ki. V. Istvánt, aki t>gyehek
küzütL ahhau is eltért ar.ja és nagyapj a polilikájától, hogy nem osztolla frl a hercegek
között az országot, hanem egymaga uralkodott, nem tudták kompromisszumra kény-
szeríteni. A lúzadúkat m egfosztott.a tisztségüktó1, s személ)~ változások történtek _a kirá-
1~1 uch·arban. Az uralkodó megostromolta Kaproncát, de n em tudta bevenni. U~járól
visszafordul t, és a Csepel-szigeten 1272. augusztus 6-án meghalt. A domonkosok Nyulak
szige ti apácakolostorának templomában testvére, Mar git m ellé tt>mették e l. J oachim
bán és társai Szt'>kesfehérvárra vitték Lászlót, aki elfoglalta a magyar királ)1 trónt.
 12. A GAZDASÁG ÉS A TÁRSADALOM
A 13. SZÁZADBAN

A GAZDASÁG
A földművelés és az állattenyésztés
A 1g. sz<'lzaclhan a földmíívelés fontosságban,jelentéSségben túln{)u az á llattart:lson .
.t\fq~niin"ke dett a szántóföld értéke a legelőkkel, berkekkel szemben . A mindin-
kább te rjecl{) fölchnlíYelés igen becsesnek tekin tette a trágyázott földet. 1228. évi
adatok szerint a trágyás földn ek (terrajimata) és a míívelt föld n ek (rulta lrrrm) eg-y-
aránt telek (teluk) volt a neve, vagyis a földmíívelés egyre inkább a legeltetl:'tt állatok
rráh'Y~0~í.val frijavítotl földön folyt. A trá~wázott föld szem beállítása a füves földdel
(lr'ITa mmjJestris) arra utal, hogy a század folyamán az ország bizonyos részein és
h irtoktípusain ;Ílláté'k a vad talajváltó rendszerr61 a szabályozott talajYáltó rend-
szerre. Ez a szisztt>ma is egy-egy földdarab kimerülése után új, addig mezőgazdasági
míín:lés a lá nem fogott terület megmunkálását követelte meg, amelyet elé5bb álla-
tokkal (esetleg még szil;~jcm tartott állatokkal) trágyáztattak meg-. Már n em használ-
túk ki végletesen a talaj tennó'képességét, hanem a mífrel(:si idö' lerövidítésével (há-
rom-Öl év) láttak hozzá újabb terület feltöréséhez. Végül elfogyott a még rnezógaz-
dasági rníívelés alá nem vont föld, vissza kelle tt térniük az egyszer már h asznosított
területh ez, amely ugyan közben füvessé vált, d e termé5képességét nem vesztette el.
Mindenesetre a :;zabályozotl talajváltó renrlszer ciklusainak rövidülése, egyszer már
művdt terület 1~jrn és 10ra eke alá fogása megnyitotta a nyomásos gazdálkodásra
való áttérés lche-tlíségí-t, ami azt jelentette: évente mindig ugyanazon a területen ,
Yéglegesen földműve lés alá vont - időnként azonban tudatosan pihentetett - táblá-
kon folyt a műv e l és .
A földművel és terüle tileg is egyre kiterjedtebb lett. Napirendre került az orsúg
belsejében lev!í ercléSk irtúsa és a terület művelés alá vonása. /\7.. 1220-as években kezel-
ték el irtani a clunámúli Zselicség erdőrengetegét. Nagy szerepet vállaltak az erd6ir-
tásban az alúvetett népelemek, a kedvezményeket élvező hospesek, valamint a sííríí
erdíík.t61övezett vidékeken létesült ciszterci apátságok (Pilisszentkereszt, Pásztó, Szem-
gotthárd stb.). A cisztercieket rencljük írott törvényei késztették a földművelés (és
állattenyésztés) folytatására. Ugyancsak terjedt a földművelés a Kárpát-medence pe-
remterüle te in. Itt szántóterületet jobbára csak a korábbi gyepűterület erdé5inek kiir-
tása után lehetett nyerni. Egy 1271. évi oklevél szerint Bereg és Ugocsa h ajdan a szent
királyok Yadászterülete volt. A 13. századi fakak már dönt6en földműveléssel foglal-
koztak. A folyóvölgyekben Zólyom (illetve az egész északi erdőispá nsági régió) felé a
vándorló telepesek a földműves kultúrát is magukkal vitték.
A foldműn:Iés legfontosabb munkaeszközei az eke és az ökör voltak. Az eke (főleg
a vaseke) értékes tárgy volt, több család társult egy ekéhez, vagyis a szán tás közös
rnííveletnek számított. A közös szántást (communis aratura) a 13. században a nyclvünk-
b61 azó ta kiveszel t rmő (eneu) szóvaljelölték. A század fol yam án megsokasodtak az aszim-
 A GAZDAS:Í.(; 247

metrikus ekékre, illetve csoroszlyákra utaló adatok. /\:z. erdélyi Szeben környékén 12·11-
ben clnjteu lele tegyüttesb61 származó csoroszlya bizonyítja az ország peremterüle-
tén való használatát. !\:z 'eke' jelentésú aratrum szót mind gyakrabban használt{tk te-
rületi egyst-g frtdmi"ben, az egy eke által frlszántható területet - 120 kis h oldat, azaz
65 kataszt rális holdat-jelölve vele. i\7. alávetett n épesség kenyéradási kötelezettsége
j elzi, hogy a gabonatermelés általánosan elterjedt. Megtéveszt(), hogy a tihanyi apát-
ság 1211. évi összeír;isáhan szerepllí 590 háznép (inansin) közül csak '.'>8-at neveze-tt a
forás földmlívesnek (awicola., a.rator; cultor), és hogy a pannonhalmi egyház javainak
Albeus által közvetlenül a tatár:iárás el6tt készített összeírásában az apátság 2700 mansir!ja
közül csup{m 79 volt szántóvet6 (aratm]. A természeti gazdálkodás m ég mindig u ral-
kodó viszonyai közepette a 13. század folyamán ne m következett be számou evó' szako-
sodás az agrártevékenységbe11. Föklmííveléssel szinte minden népelem foglalkozott,
így Tihany alávetet~ei közül a marlosi udvarnokok és a torlók éppen úgy, m int Pan-
nonhalma szolgáltatónépei közül a himódi lovas jobbágyok, a véneki halászok vagy a
zselici kémászok.
Megn6tt a vízimalmok száma, kezdtek feltlínni a kallómalmok is. Tovább terjedt a
nagy szakértelmet igényl6 szóló'-, gyümölcs- és kertkultúra. Az Esztergumhoz közeli
Ilelcmba-szigeten végze tt r égészeti ásatások valószínlísítették annak a (jóllehet h a-
mis) II. András-ko ri oklevélnek a tudósítását, amely szerint Róbert esztergomi t-rsck-
uek h;íza és gyümölcsöse volt ott. Rogerius írta le, hogy a tatárdúlást követó' nagy
éhségben a falusiak a kertjeikben visszamaradt p óréhagymát, valamint YÖrös- és fok-
hagymát fogyasztották. A tiirténeti növénytan a mag- és növényleletek elemzése réYén
az Arp ád-kor kései szakaszára bizonyította az alma, cseresznye, m eggy, dió, m ogyoró,
6szibarack, borsó, bab, lencse, h ajdina és görögdinnye termesztését.
Ha csökkent is az állattartás szerep e a földművelés hez képest, tov~tbbra isjelent6s
maradt. i \z alávetett n épelemek egyre inkább s<~át állatállománnyal rende lkeztek. Az
istállózó állattenyésztés eló'retórése mellett még mindig számolni kell nem lehecsü-
lendó' mértéklí rid egtartással, föleg lovak és juhok esetében. A források vadon tarto l L
lovakról szóltak. A korszak néhány világi eló'kekijének kezén nagy l étszámújuhny[~jak
halmozódtak fel. A kisállat.tartásra elsó'sorban a szolgáltatási kö telezettségek (lúd, tyú k
földesúrnak való juttatása) alapján következtethetünk. Országszerte elte1::jeclt a m é-
hészet. Erre utaltak a Födémes 'méhes, kaptáros', valamin t Márcadó 'méh sörr el adó-
zó' n evú és j elentésü falvak. A zselici kanászokat a pannonhalmi apát 123?i-ban méh-
tized fizetésére kötelezte, az egyik kanászok lakta településnek éppen Márcadó vo lt a
neve. Nem vesztett korábbi jelentőségébéíl a halászat és a vadászat.

A jobbágytelek
Az egyik legfontosabb 13. századi gazdasági változás az, hogy végbement a prédiumra
épülő gazdasági munkaszervezet felbomlása, s ezzel párhuzamosan önálló parasztgaz-
daságok alakultak ki. A folyamat előzményeit a 12. században szerepelt házas-földes
szolgák gazdaságai jelentették. A prédium, a földesúri robotoltató allódium visszaszo-
rult a földesúri udvarhely közvetlen környékére, imtjd - a prédiumos gazdálkodás
teljes felbomlásával - a prédium eredeti értelmét vesztve a 'puszta' jelentést vette fel,
jelezve azt a pusztásodás n éven ismert folyamatot, amely Magyarországon föleg a
14-15. században vezetett el tömegesen a lakott telepek elnéptelenedéséig. A prédium
térvesztésével létrejéitt önálló paraszti gazdaságok - jobbára a 13. század cls6 felében
- még nem jobbágytelkek, hiszen az alávetett népek „s<.tját" fölc~je a földesúr tulajdo-
 248 12. A c:..\ZDASÁC f~'l A T ÁRSADALOM A 13. SZÁ7ADBAN

11ába11 rnh, a földesúr korlátlan hatalommal rendelkezett fölötte, a földet és a r<~jt a

él ő népességet tetszése szerint adományozhatta. Ennélfogva a „saját" föld rt>ndszeré-
ben m{·g nem figye lhe tő meg a jobbágytelek.re annyira j elle mző falubeli bels<>ségek
és határbeli tanozék<úk kett6sségc.
Már a 1:-~.század el ~jét61 kezdve vannak adatok ajobbágytelek kialakul{lsáról, els6-
sorb<m az o rszág nyugati részén. 1214-ben már szerepelt 14 cztriahely (lom ruriarum),
am elye t- mint az oklevél írta - lerhnunak neveztek. Mivel az adat mosoni vonatkozá-
sú, tehát az ország nyHgati szegélyéró1 való, s mivel a ú•rhnu a német Le/zen szóval
azonos, itt n éme ijogú telepítés eredményeképpen létesített lakóhely jobhágytelkei-
ról volt szó. l 24g. évi adat szerinL az ország északkeleti részén Jev6 jászói prépost
hosj;esei minden egész rwia u tán meghatározon föklbért tartoztak fizetni. Amilyen
mfr tékben halv{myodott a prédiumos gazdaság visszaszorulásával a ruriának a föld es-
úri birtokközpontra vona tkozó jelentése, úgy nyert terel a curia, ille tve a cwiahely
fogalma jobbágyte lek frtelemben. L245-ben a nyugat-magyarországi Locsrnáncl falu-
ban gyürn ölcsö~t és sz:."m túfú ldet magába foglaló mansu.11. em lített egy oklevelünk. l t t a
nzan~1~.mak nem 'csaJ;1cl, háznép ' jel~ntésével van dolgunk, hanem ~;intén jobbágyte-
lek' értelmű. Múr a B. század els6 felében (1227-ben) felbukkant a telek fogalmának
kés6hb á ltalánosan használt latin mehrfelelője , a sessio is. A i g. század második feléttíl
a jobb;1gy1clek egyre álta lánosabb lett, amely felett a földesúrn ak már csak eszm ei
tul<~jclona volt, re ndes körülmények közö tt a paraszto t nem fosz thatta meg telké t61.
Id6vel a telek a j obbágy családjában örökölhet6vé Yál l, s lassan ki alakult a kés6hhiek-
hen jól ismert kctt6s szerkeze te: a faluban leYŐ b elsőség és a határb;m t.alúlható tarto-
zékok. 1 27'.~-ban egy üres várföld 32 telekre (rnansus) volt e legend6, s minden egyes
telekhez 20 hold szántófölc\ tartozott.

Az árutermelés és a pénzviszonyok
A prédium a tenrn:·szeli gazdúlkodáson , a nagyszfunú szolganépessége n és azok mun-
k;tjá.radéhm alapulL Bomlása a természeti gazdáJkodás rendjén r;ímaclt hasadékokról
tanúskodott, még ha a natu rúlis gazd asági rend csak lassan szorult is hátté rbe. A
prédium képtel en volt m eg(tju lni, ezt j elzi azoknak a kézművestermékekkel adózók-
nak a sorsa, aki k a feudális bi.rtokszerYeze t bármelyik típusában éltek. A 12. század-
ban ez a népesség bizonyos kiváltságot élvezett, mert nem voltak uruk által minden-
f<~ta munka elvégzésére kényszeríthet6k. A 13. század els6 é\'tize<leibe11 fe1emelkcdt>-
sük folyamata megtört . Mivel a prédium szük körre, a földesúri udvarház körzetére
szor ult vissza , a k éz mŰ,'e s-szo lgáltatáso kra köte lezettek a földesúr saját kezelésében
lev<'í m (íhclyei be n , a prédium közp on ~jába n dolgoztak. A prédiumos gazdálkod ás vál-
ságát a földesúr hirtokonként eltérő módon kívánta megold ani. Az egyh ázi bir tokon
mind több o lyan terhet raktak rájuk, ami n em függött össze kézműves-nnmk;'~ukkal ,
sőt kifejezetten akadályozta azt: gyakori fuvarozásra kényszerültek, önálló gazdasá-
gu klxm megtermelt terményeikb6ljáradé kot fize ttek. A király a várszervezet b irtoka-
inak eladományozásával ~ryakran juttatott idegen kézre várföldön élő kézműveseke t.
Sorsuk alakulása nem biztosította, h ogy az agr~U"Levékenységt61 mindinkább m egsza-
baduh·a iparije llegü munka végzésére szakosodjanak. A föld esúri prédiumokrúl n em
veze tett út a szabad i parűzésh ez, a mezőgazdaság és a kézműipar szétvúlása nem a
précliumokon következett be. A tatá1:járás után sűnm leh e t olvasni az okleve les anyag-
ban a k{·zművcs-Lelepülések elnépteJen edésér6l. Ezt csak kisebb részben okozhatta a
tat~ml úlás, n agyobbrészt a robotterhek n övekedése, az agrfu::jellegű szolgáltatások el6-
 249

nyomulása bírta rá a kézműveseket arra, hogy a prédiurnot elhagyva ott telepedjenek

meg, aho 1 le b et6sÍ"g \'Oi L ipari jel !egű tevékenységük folytatására.
A 13. századkm a külkereskedelmi árucserében jelentős változás nem türtt".-nt, de a
bels<) kereskedelem erőteijesen kiszélesedetl. Ennek oka az árutermelés kiteij<:>seclé--
séhen, a felesleg képz6désében ragadható meg, amit a társadalmi munkamegosztús
(az agrár- és ipari jellegíí t<:>vékcnység kezdődő szétválása) telt lehetővé. Mind ITT'ak-
rabban tartottak V<Í.sárt magánföklesúri birtokon, és ezeken a szabad vásárokon (jor11111
libt'rurn) a király nem s7.edett vásárvámoL. A vámok egy része ugyanis királyi adomány
folytán magánosok kezére kerü lt, a kereskedelemben érdekeltek vámmentességet
eszküzültt' k ki az nn.t lkodótól. A vámmentesség adományozása is a mindennapos kir~t­
lyi juttatások közé tartozo tt. A vásárokon els6sorban agrártermékek (gabona, vala-
min( állatok: disznók, lovak, j uhok) cseréltek gazdát. füte1jedt belső kereskedelem
fólyt a borral, a hallal és a sóval. Adásvétel tárgya volt még a 13. században is a szolga
(servus és libPrtinus), \'alarnint mind sűrűbben a föld, a birtok. Féíleg a század második
felében megjelentek a7. utakon a „hivatásos" kereskedők mellett az árm ermel<í pa-
rasztok.
A pénzviszonyok előretöréséről , a természeti gazdálkodás és az árutermelésen a la-
puló pénzgazdáJkod;'is egymás mellett élésér61 a 13. században igen sok adat Yallotl. A
pénzgazdálkodás terjed ése hozta divatba a földek elzálogosítását (pénz fejében biw-
nyos időre a kölcsünadó birtokhoz jutott, s pénze kamataként élvezte a záloghinok
termését), a pénzviszonyok fej lé><lése Lelle lch el6vé n em azonos értéki'i birtokok gya-
kori rser~jét, az érték.különbözet pénzben türtén<:í kiegyenlítését. A század második
felében töhbféle termé~j áradékot hajtottak be pénzben (ez volt az adóformúk át\'úl-
tozása, romrnulati<!ja). A szúzad végéről olyan érdekes adatok maradtak ránk, mim
hogy egy \'<Í.r és tartozékainak egyik fele pénzért, valamint katonai páncélén cserélt
gazdát, vagy hogy egy földrész ára pénz, továbbá két jó ló és ké t pár öllözet \"Olt.
Gyakori eset, hogy pb1ztartozást természetben (földdel) egyenlítetlek ki. A pémsi-
szonyok e l őretörése megkövetelte a 12. sz~tzad második felében divatba jött vere tlen
ezüst (ezüsrrúd), valamint a friesachi denárok kiszorítását a be!kereskeclelembéil.
Ugyancsak nem voltak alkalmasak a megélénkülö forgalom kielégítésére a 13. súzacl
els<'.í évtizede iben Magyarországon vert silány értékű pénzek. IV. Béla és utódai (fól eg
III. András) alattjobb, értékesehh, kevesebb értékingadozást mutat0, ezüstpénzek<:>!
vertek és hoztak forgalomba, mint a megelfüé) másfél század során. Ok sem t.udták-
és nem is ak;u·ták - kiküszöbölni az évi pénzí~jítás rendszerét, ami V. István és f\'.
Lászlé> korában n~zetett el a pénz tetemes énékcsökkcnéséhez. Egyedül a Szlavóniá-
ban 1255-lwn rnegi.ndu lt báni pénzverést követö új adózás szfünolt.a fel ebhen az or-
szágTészben a pénz kényszerbevá!Lásának rendszerét. 1\em véletlen, hogy a szlm·ón
báni denárok szolgáltak mintául Károly Róbert számára 1323-ban, amikor jó min6sé-
gíí pénz verését határozta el.

A városok típusai
Az árutermelés és a pén zviszonyok fejlődése eredményezte a 13. században a valódi
városo k megjelenést!l. Míg a 12. században e lsősorban az igazgatási központokat
lehetett városszen'.í képzcí dményeknek minősíteni (amelyek azonban külsc> rncgje-
lenésükh en is inkább keleties bazárvárosokra emlékeztettek), addig a 13. század
folyamán megjelentek Magyarországon az igazi városok, amelyek nem (vagy n em
elsősor ban ) közigazgatási központok voltak, hanem a társadalmi munkamegoszt<ís
250 12. A CAZOASÁC É-'> A T'..\RSADALOM A 13. SZÁZADBAN

köve tkeztéh t>n kialakult funkcióik alapján tekinthetó'k városoknak. Számos igazga-
tási központ, els6sorban várispánsági székhely pusztult cl és hanyatlott le a talárdú-
J;\s követ kezi ében (Borsod , Csongrád , Szabolcs stb.). Még abban az esetben is, ami-
kor a h;~jclan i ispúnsági központ valódi városként tudta folytatni életét, <q~ondosabb
vizsgúlat kiderítette, hogy a folytonosság csak a település nevében, dc n em a funk-
cióban mutatkozott meg, s térben is elkülönült az új városi központ az ispáni szt>k-
helytc'íl. Pt>lda erre Sopron, aho l az ispán szállása a vár északi kap~ja m e lle tt volt, a
\';Íros gazdasúgi központja vi szont a vár déli részén alaku lt ki.
Sajátos helyt>t foglaltak el a te le pülések között azok, ahol egyházi igazgatási köz-
pont mlíköd öll, vagy amelyek egyházi fennhatóság alá kerültek. A 12. századi ma-
i:.,ryar városok élmezéínyéhe tartozó Esztergomban megen)södött az egyházi befolyás.
1239-ben IV. Béla király az esztergom i Várhegy tövében érseki város alapításához
járult h ozzá, amelyet vásártartási joggal r uházott fel. A királyi udvarnok.ok városré-
sze fokozatosan az esztergomi káptalan kezébe csúszott át, népei az egyház alattYa-
lúi le ttek. Az esztergomi városfejló'dés élén a királyi város, a latinok te lepülése (vicus
J,atinorun:) állt, amely a növekvéí egyházi túlsúllyal (érsekkel és káptal<mnal ) szem-
ben meh"'é dte kiváltságait. Te lepülésük központjában a Szent Miklós-templom állt;
az esztergomi latinok foglalkozására utal az eln evezés, hiszen Szent Miklós a keres-
kerl6k vécléísz<:> ntje \'Olt. A templom előtti tér szolgált a piac (forurn) he lyéü l, a terel
kereskccléílúzak övezték. Várad város- ahol önálló városi jogokkal rende lkezéí, Olaszi
nevet visel() latin település szintén volt - káptalan i tu lajdont képez{) földön _jött
létre. Mint ro ntos kereskedelmi utak csomópontjában fekvéí település gazdaságilag
jelenr6s YOlt (els6sorban kereskedéíi révén), viszont polgárainak jogi helyzete az
egyházi [(ildcsúrral való harc kim e netelétől függött. 1271-ben Győr városi kivált-
ságlevelet kapott, a helység egy része ezután is a káptalan joghatósága a latt rna-
radl, ~ch ;í t lakosaira az elnyert önkormány~at nem vonatkozott. Hamar vége sza-
kadt Obuda városiasodásának. Imre király Obuda te rüle tét adójával, vámjával és a
lakosok fele t ti bíráskodás jogáva l együtt az óbu~lai pré postságnak adom ányozta,
;unit 1212-hen II. András szintén megerősített. Ohuda lakói tehát egyházi földes-
úrijogh a lóság alá kerültek, ami n e m kedvezett a további városi fej l6désnek, nem
von zotta a kereskecléí- és kézműves elemeket.
A székesfehérvári városi fejléídés már a 12. században a ,·árfalakon kívül, a vártól
északra fekvő ún. Budai külvárosból (civitas exlerior) indult el, ahol a latino k (vallo-
nok) megtelepedtek. IV. Béla király 1237-ben kiváltságlevele t adott a feh érYári polgá-
roknak (tives), amelyben összes szabadságukban meg<:>rősítette éíket. A 13. századi ada-
tok bizonyíto tták, hogy a fehérvári polgárok m indazokat a kiváltságokat é lvezték,
;m1elyekkel lalán III. István ruházta fel őket. Eszerint vámmen tességet nyertek az egész
országban és az országkapuknál, a közéjük települ<> hosjJl'sek is megkap ták kiváltsá-
gaikat, szabadon választhatták bírf~ukat és 12 esküdtjüket, végül pedig a bíró minden
ügyben illetékes volt. Eszerint az eredetileg a fehérvári latinoknak b iztosított sz.abad-
ságok szélesebb körre terjedtek ki, s a megnö\'ekedett polgárságn ak a veze tő rétegét,
patriciátusát alkották. a latinok. A 13. századi városprivilégiumok közül egy-egy szabad-
ság biztosításánál gyakran hivatkoztak a kibocsátó királyok a feh ér vári p olgárok pél-
dájára (ad inslar riviurn 11lbensium), így az 1238. évi nagyszombali, az 1248 . évi n yitrai,
az 1271. évi gy6ri és szatmári, végül pedig az 1277. évi soproni kiváltságlevél szÖ\'egé-
ben. Sokban t\j helyzet állt elő a tatárjárást követéíen, amikor IV. Béla 1249-b en a
várfalakon belülre (a belvárosba) te lepítette a fehér vári polgárokat, akik u gyan itt is
 A CAZD.\.S..\c; 251

m egtartották önkormányzatukat s~j<ít ügyeikbe n, d e az ítj h elyen az egyház e l6jogai

érvénvesü lt.ek.
A i'3. század folyamán új Yár osokjöttek lé tre. Így pl. Pest., amelyet még a szúzad
elején is izm aeliták laktak, akik kereskedelemmel foglalkoztak, és kamarabérl6k
voltak. A kedved) röldn'.jzi fekvés, a Dunún át.vezető rév közelsége következtében
forgalmas, Lítogatott vására alakult ki. ·agy lökést adott a városiasodásnak az, h ogy
néme tek kólLCiztek Pestre 1218-1225 között. 'l\'ern er bécsi patrícim telepíte tte ó'ket
Ausztriából. A németek bekapcsolódtak a távolsági kereskede lembe, fémfe ldolgozó
ipart honosítouak meg (h arangokat öntöttek), szc'íl őte lepítéshe fogtak a budai ol-
dalon. Rogerius ugyan Pestet nagy és igen gazdag n émet falunak (villa) nevezte, d e
lakóit. polgároknak (burgms<'s) min6sítette. Pest. még a tatárjárás előtt - feltehe t6en
1231-be n - elnyerte a fe hérv;íri p(~l gárok kiváltságát. Ez a szabadság kit.erjedt. a pesti
vár (a római er6d) köze-léb<Sl az Ujbécs nevű Yárosrészbe szorult izmaelitákra is. A
pesti hospesek kiváltságlevelét IV. Béla 1244-ben meg1~jította.Amikor 1247-ben 1tjabb
tatár támadás híre érkezett Magyarországra, a hudai Várhegyen megkezdó'<lött a y;'ir
(új vúros) építése, a pes~i polgárok át.telepedtek oda. Az így létesült Buda Pest 1244.
évi ki\"áltságait. élYczte. Uj város agyszombat, amely ne-Yéb ől következ6en piachely
Yol t, aho l az 1220-as években n é met kereskecWk leltek o~thonra. Az egyik legkoráb-
bi városprivil i>giumot ragyszombat nyerte el 1238-ban. l ij városnak tekinthető Kas-
sa , amely a tat:u:járás clót.t nem volt jelentős hel y, viszont az l 2'.10-1249 kiizÖLI -
biztosan a ta tár pusztítás után - ott. meg:jelen6 lwspPsek (magyarok vah'Y n é metek)
tervszerííen alapítottak vúrost. Sze-ged en a tatárjárás után fe lbukk<!nó hosjJ<'sek min-
den valószíu t'íség szerint m agyarok voltak. Szeged az 1242-1247 kt>ZLi éve-kben Szé-
kesfehérvár és Buda kiv;'1ltságait nyerte e l. Németek alapíLOtták Besztercebúnyát,
amely 1255-ben nyen kiváltságlevelet.

A városi kiváltságok
A városok kivált~ágai a fio5pe.1jogban gyökereztek. A telepesek - foglalkozásukt.ól füg-
getlenül - megkapták azt ajogot, illetve elismertették a magyar uralkodókkal azt a
régen é lvezett joguk~l, hogy saját bíráik ítélkezh ettek felettük, és más népeket ma-
gukba olvaszthattak. Igy nyertek a „pataki" (valójában bodrogolaszi) hosfJrsek 1~01-
ben, az erdé lyi Krakkó, Igen és Romosz lwsp<'sei pedig 1206-han kiváltságlevelet. A
hosfi<'!(Jog és a városi kiválL~ág azonban már viszonylag korán ké tfelé vált; a drosi igaz-
ságszolgáltatás szabadsága te ljesebb volL annál, mint amit. a hosjJP~jog biztosított. A
városi bíró minden városi ügyben illetékes volt, a hospesek bír~ja p edig csupán kisebb
jel e nt.őség(í ügyekben ítélkezett., a városok a királyhoz, a lwspf'sek pedig csak a király
megbízot~jához va~ry saját fölclesurukhoz fellebbezhet.tek. A hospe~og, d e még a városi
kiváltság biztosítása sem jelenteue önmagában a városi fej lődt'>s m egindulását, illetve
a városiasodás elórehalaclásál.
A 13. századi városi kiváltságok á ltalában három területre kiterje d ő (gazd asági,
bíráskodási és egyházi ) szabadságokat tartalmaztak. A gazdasági kiváltságok élesen
vil ágítottak rá arra, hogy 13. századi városainkban mindenekelőtt kereskedők éltek.
rvfinde1} kiváltságlevél biztosított valamilyen, kereskede lem mel kapcsolatos szabad-
ságot. Ugyszólván valamennyi város rendelkeze tt hetivásárra!. Az országos vásár in-
tézménye, amely a század második felében Fehérvárott és Budán (a magyar város-
frjléídés élenjáró ké t településén) alakult ki, már azt fejezte ki, hogy a kereskede-
lem irányítása a király kezéb61 a városokéba m ent. át. Aje lent.ős városok fontos utak
 12. A ( ;AZDAsAc; f:s A TARSADAI.OM ,\ 13. SZ..Í.ZA.Di3AN

m entén, hat;ín-idékckhez kc)zel, eltérő tájegységek taWkozási po11gai11ál alakulLak

ki: n e m n!JetJen, h ogy Sopron , Pozsony, Kassa zárkóztak fel Fehénár és Buda mögé.
A 13. század második felében menlesültek a városok a földbér (trrragium) alól, föl-
desúri haszon\'t~Lele khez jutott.ak, lassan maguk gyakorollak földesúri j ogokat Lerü-
letükcin. Dönt{) szempont volt , hogy a városok fele lt megszűnt a megyésispiinok
joghatósága. A király alá tartozó városok élvezték azt az el6nyt, hogy a király ne m
min t f'iildesúr, hanem min t az ország uralko dója kezelte 6ket, szemben pl. az egyhá-
zi földesuraság alá kcriilt vagy oct maradt rárosokka l. A 13. századi magyarorsz.íg i
városprivilégiumokhól hiányzott annak hangoztatása, h ogy a várostól meghatáru-
1.oll távols;íghan (egy mérföld nyire) tilos az iparűzés. A városi kiváltságok más
ósszefi:iggésben sem szól tak iparosokról. Ez arra enged következte tni, hogy a l '.1.
században a városokban szélesebb iparosréteg a ligha élt. Ami a bíráskodási kivált-
s;ígokat illette, a városok két a lapvetéS kiváltsága, a bíróválasztás és a bíráskodási
joghatóság az 1230. éYi szatmárnémeti k i vá ltságl evé lt ől kezdve minden privilégi-
mnban megtalál h ató volt. Az egyházi szabadság e lséísorban a szabad p lébános-
választás jogát jele n tette.
A tatárjárás elé>tti magyar királyi politika a városok irányában ellentmondásos volt.
Egyfelól az uralkodók ad ományaikkal veszélyezte tték vagy megakasztották a megin-
dult várusfejl6clési folyamaLOkat, másfelől viszont éppen ezekben az évtizedekben vett
n agyobb lendületet a v<í.rosi kiváltságlevelek kibocsátása. (Míg a 12. századból legfel-
jebb<'!-,')' kiváltság származik, Fehérváré, ad dig a 13. században már 27 városprivilégi-
urnol ismerünk.) A tatárjárást követően TV. Béla politikai szöveLségest látott a városok-
ban, ennek megfelel6en széles körben adomán yozot t (hosprseknek vagy polgároknak)
kiv:1Its:1gokat. H ogy a Kárpát-medence mily távol fekvő településeijutouak városprivi-
légiu mhoz, aztjól tükrözik az alábbi adatok: 1242-ben a gréc-hegyi (zágrábi), 1243-
ban a zólyo mi, 1244-ban a körmendi és a korponai, 1247-bcn a beregszászi lwsprsek,
1248-ban a nyitrai polgárok nyertek királyi adomány folytán városi kiváltságot. A szá-
~ad vége felé azonban számos körülmény megakasztJ1atta a vá rosias irányú fejltíd ést.
Igy p l. 'yitrát 1288-ban TV. László a püspöknek adta, ami n em tette lehetővé a toYábbi
e lőreh aladást a vúrosiasodás ú ~án. A század vége felé a mindjobban e l őretörő világi
e lőke lé>k. nagy eré:ífeszítéseket tettek, h ogy a hatáskörzetükben levő városokat maguk
alá gvfüjék. A dalmút városok az 1280-1290-es években sokat szem ·ecltek a Teng-er-
melÍáen kialakuló tartományu raság vezetői, a Subiéok er6szakossága miatt. A vá~adi
vásárheh«~t IV. László korában Borsa n embeli Ro land elpusztítolla. A politikai ~mar­
cbia id6~zak<íban, a tartom;ínyú ri berendezkedés uralmán ak éYlizede iben a Yárosfej-
J<idés korábbi évtizedekben elér t e redményei veszélybe kerültek.

A TÁRSADALOM

A szolgák _ , _ _ __
A tatátjárásig terjed() időszakban az alávetett n e pesseg m eg szamos ~ont~>11 .- e lso-
sorban a jogi helyzet sokszínűsége, a különb_öző birtoktípus?kon sz_:)lg_'.'1 ltatasa1, meg-
neYezései vonatkozásában - a 12. századi viszonyokra e mlekezteto kepet mu tatott.
Ugyan akko r már a 13. század elsíí évtizedei~en lényege~ változás?~ k~rvonal_a~_ra)­
zolócltak ki. A legfontosabb az volt, h ogy bizonyos foku gazdasag1 k1egye1_1htodes
következett b e a; aláve tetl n épesség egyes csoportjai között. A.7. a ten denoa, hogy
 .\ T..\RSADAI.OM

n6tt a házzal és földdel r enclelkez6k sz;íma, a ratárjárás el6tti négy évtizedben lel-
cr6südött. Ez az LjelcntetLc, h ogy visszaszorult, d e nem ti'ínt el a vagyonLaJan szolg{1k
tábora. i\Tt-g a 1~. század első évtizedeiben is viszonylag gyakran lehe te tt olvasn i az
oklevelekben egyedülálló, családj kötelékben nem élé) szo lgákról. Ezeknek nemhogy
fölr\jük, de mi·g húzuk sem volt. Albeus l 240 körüli összeírása valódi szolgáknak
(11ni .wrvi) nevezte 6ket, akike t még mindig \'agyontárgyként kezeltek, adtak-vettek.
l\frgn<lt t az a láYetettek körén belül a valamelyes „vag}onnal " (h ázzal és földdel)
n.' ndclkezéík száma. ( ~azctasági helyzetük alapján olyan küliinbségek a lakni tak ki,
amelyeket a jogi terminusok is tükröztek. A valódi szolgákhoz a legköze lebb azok a
szolganépek ;ílltak, melyeket h~1znép (mansio, mansus) szerint tartottak nyi lván . ,\
ház, ame lyben laktak, nem volt s<tját tuhtjdonuk, családi kötelékeiket a földesúr
bármikor szétszakíthaua a családtag e ladományozásával. A földet, az ekét, az á llatot
csak használatra kapták, dc- nem birtokolták.
:\Iark.ínsahban külünült el a szolgák említett két csopor~jától a libnlinus (korúbhan
fi bntusnak nevezett) réteg, am ely els6sorhan a világi magán birtokon fordult elc>. · oha
a libr•r 'szabad' szóbó l alakult megnevezésük s a magyar nye lv is a szabados szóval ille tte
i>kt>t,jogállásukat teki11 t\'e szolgák \'Oltak; bizonyos mérv(í szabadsúguk szolga állapo-
tukon belül értend iS. Eladhatták, eladományozhatták éíket, dc bizonyos jogokkal mégis
rendelkt~ztek.. Családi kiitelékeiket uruk nem bo nthatta m eg. Bizonyos ingó (·s ingat-
lanjm·aik voltak: h iízuk nür az övék vo lt, vagy id őve l azz:í lett, hasonlóképpen szoro-
sabbá Yúlt kapcsolatuk a földdel, amely egyre inkább a S<~j<ítjuknak szúmítoll. Elis-
merték jogukat az önmcgváltásra, vagyis hogy a szolga állapotból a teljes szabadság-
ra jussanak nag·y iisszegíí p é nz lefizetése árán. A fi bPrtinusn ak már s<ü<.lt gazdasága
rn lL: fizet te a szabadok dená1::jai (olykor a l i bt?rtinus deniijai) nevel \'ise16 adót, vala-
mint a tizedet.
A fibnti111/.\okho z hason ló, de mégis kü lönálló társadalmi ré teget a lko ttak a
konclicionáriusok (crmdírionra-ii) . Nevük arra utalt, hogy az ebbe a csoportba Larloz<i
aláveteuek mudiriót nyer~~k, azaz bizonyos jogállapotol és szolgáltatásaik riigzítés[· t
hiztosítottúk magc1knak. Oketmár nem adták el, mint a li bertinusokat, cladom;\nyozá-
suk is leggyakrabban foldjükkel együtt történt, ami azt.jelzi, hogy folcljeik s;tját föld-
nek számítottak. A kondicionáriusok jobbára a királ)1 és az egyházi birtokon éltek
nagy tömegben. 1 ,é tszúmuk biztosította azt az er6t, amelyre támaszkodva felli·pte k
terheik növekedése e llen. Az ún. pannonhalmi per, amely az apútság ni~pei kondíci!i-
jának j avításáért, ki'itelezettségeik csökkentéséért folvt, l 22G- l 240 között z<tjloll le.
Ei-,1]' 1233. évi oklevél, amelyet a perben eg-yezségeL megteremteni h ivatotl v{dasztott
bírák adtak ki, nyíltan felreclte: „q„,ryeneclenked{~s , viszfü.ykoclás vagy perlekedés t:'1-
maclt"1i'1 a pannonhalmi egyház ni·pei és jobbágyai, valamim az apát kiizütt. Mivel
bizonyos pannonhalmi népekc-t az 1233. évi megeg-yezés nem elégített ki , a kirá1)1
udvarisp;m 12:14:-ben az elégedetleneket börtönbüntetésre ítélte, mások fejét pedig-
a szolgaságjekként - félig leborolváltatta. A pert végül I\'. Béla király zúrta le a talár-
j<lcis eWest~jén.

A szabadok és a szabad költözés

A szabadok t<íhorún belül is kimutathatók n>ltak a gazctas.ígi e ltérések a l~ . század
els(í évtizedeiben. A liberek természetesen önálló gazdasággal rendelkeztek. Egyes cso-
porqaik gazdasági értelemben azonban már nem minősültek függetlennek, mint pl.
azok a kö;t.szabaclok, akik II. András 1211. évi oklevele szerint libnki·ntjöuek a topuszkói
2.5·1- 12. A ( ;AZDASAC f:.s A TARSAD ALOM A 13. SZÁZADBAN

egyh{lz földjére. Máso k közszabadságuk mellett gazdasági önállóságukat is meg tud-

L~lk 6rizni, foldingatla1~juk révén bekerültek a földesurak közé. A 13. század els6 har-
madában nagy számban z~tjlottak ún. státusperek, amelyek a közszab adság birtoklása
körül forogtak, gazdasági önállóságukat elvesz tő emberek makacsul védték jogi sza-
bacls<'igukat, {•s azt hangoztatták, hogy teljesen szabadok (omnino liber). A közszabad-
ság i)mnagában nem jogosított az alávetett sors clkcrü]ésérc. A 13. század közepén
ehh ez elsúsor bau saját tul~jdonú földingatlan kelle tt. Igy érthetú, hogy a vá1jobbá-
gyo k, akik jogi helyze tük szerint kötötL lib1rrek voltak, azaz nem élvezték a közszabad-
ságo t, ingat lan uk rén:-n fel tudtak emelkedni a birtokosok közé, míg az önálló in -
gatlannal nem re n del kező, más fö kijére kényszerülő közszahadok betagozódtak az
alávetctwk rétegébe. Ez utóbh i folyamat a 13. század közepér e jórészt lezárult.
A szolga {11lapotú elemek a 13. század első évtizedeiben gyakran megszöktek azért,
hoh'Y jobb kör ülmények közé kerüljenek. Ezzel szemben a szabadok ( liberek) már
ekkor érYényesítették szabad költözési jogukat, így a topuszkói egyház földj ére tele-
pült. kiizszabadok oklevélben kapták meg azt a jogot, hogy m int lilwrek el távozhatnak
onnan. Ekkor alakult ki az a gyakorlat, hogy a költözéí liberingóságait m agával vihette,
de h <iz<Ít - nyilván faházat - a birtokon kellett hagynia. 1238-ban tlínt fel elséíkén t az
a formu la, amely azt fejezte ki: az elköltöző csak akkor távozhat szabado n , ha sem az
urával, sem a faluközösséggel szemben nem volt tartozása. A k(iltözés fontos feltéte le,
az illeték. vagvis a földbér (terragivm) - a fold használatának d~ja -, 1254-t{íl kezch'e
szerepelt az oklevelekben.
A talárjúr~is e16ui i'vtizeclekben tehát az alávetett népesség gazdasági helyzelé-
hen bizonyos egységesülés kezd<:ídött: megnó'tt a házzal, földdel, önálló gazdasúggal
rt>nde lkez{ík sóma. Ugyanakkor a j ogi h elyze t továbbra is szin te á ttekinth etetlenül
honyolnlt volt, az alúvetett népesség 1240 t[:j[m még igen tárni áll t a jogi eg ységt61.
Ennek megteremtésében dön t6 lökést jelentett a tatá1:járás, amely felg yorsított már
k or~1hba n is m egfigye lh e tő fej l ődési tendenciákat. A legfontosabb a paraszti nnm-
kaer() értékének m egnöveked{~se volt. Szerte az országban munkaeróhiány lé pett
!Cl. Núvelte ezt, hogy a tatárj<írás utún nagy lendületet ve tt az ország perenwicléke i-
uek, h egyvid i'ki terüle teinek tényleges birtokbavételt> és rnfívelt'.s a l ~1 fogása . Igen
sok földesúri robotoltató „üzem ", préclium a tatái:járást köve tóen már nem támadt
fe l tiibbé, é letben marad t népessége elszéledt. A szökés - a 1g, század ele jén meg-
kezclóclött mozg úsuak rn egfeleléíen - a k irályi (vár-) és egyházi birtokokró l a m agán-
folclesnrak egyre növekvő számú és kiterjedésű ingatlanai felé irányul t.

A hospes- és a jobbágyszabadság
O rszúgosjellegíí vándormozgalo m alakult ki az 1240-es évektúl kezdve, am i az 1260-as
i·vek után i\ j lendü lete! kapoll. A IV. Béla és István h e rceg közöl!i ellen téte>k további
fö l cl ek~·t jullattak magánosok kezére, akik kedvezmények árán is fogad ták a menekü-
l!íket. Igv p l. 1 26~-han Istv;'m crdt'.lyi herct>g engedélyez te Csák nembeli Máté ispfü1-
nak, hogy a Kolozs m egyei Bonchida birtokára telepedni akarók ezt szabadon m egtc-
lwsst'·k, h<'1r01n h ig ne terhelje éíket földbér, biztosította számukra a szabad elkölt(i-
zést és a _j;waikkal \'aló szabad rendelkezést, s elrendelte inti~zkedésének kihirdetésé t
a Yásárokon. Az alávete tt n épesség nagy tömegein ek célja a j obbágyparaszti szabads<'1g
felséífoká t jelentéí hos/Jesszabadság elérése volt, amely magába Joglalta a szabad ki)ltii-
z{~s (mint a h;tjclani közszabadság egyik e lem e) jogát. Ezt - jólleh et egyeléíre kevesen
- különbiizú módokon érték el: részint szolgáló n t'.· pek egy-egy csopor~ja vándorlás,
 A TÁRSADALOM

szökés során hospesek közé vegyülL, részinL pedig hosjJf'sek telepedtek közéjük. Az alá-
vete tt népelemek közül sokan eredeti lakóhelyükön emelkedtek ki szolgai állapotnk-
hól, ezt a folyamatot lázong:\saik kísérték.
A l '.\. század utolsó évtizedeiben a v;~hozások eredményeképpen alaposan á trende-
z(ídö tt az alávctcLt népesség-. A 13. század \·égére megfogyatkoztak, m~jd a 14. század
els6 felében te\jesen el tCímek mind a va lódi szolgák, mind a libr:rtinusok, rohamosan
cs(ikke11L a rorulirionrtriusok sz:Una is, fölcUeikr61 elszöktek, illetve hel)iikön m arac!Ya
kezdték jobbágynak tekülleni őket. A magyarországi paraszti népesség zömét a l'.1.
szúzad utolsú h armadában m;ír ajohbágyok teuék ki. A j obhágyszabadsúg a század
q:~t>sz folyamán különbözött a hospe.sszabadságtúl, kevt"sebbet ért annál, fó1t'g azi-rt,
nwn nem volt ír;ísban pontosan rögzítve - szem ben a ho.1pe.ri kiváltságokkal - , s így
nagymértékben a fiildesúr és szabacijai erőviszonyától függött. A jobbágyi szahads;ígot
ugyanis a lihr1; a szabad em her testesítette m eg, aki múr a tatfüjúrás eltilt rendelkezel L
a szabad kiiltüzt-s jogával. A betelepítésre Yáró földün megjelent ni-pelem - úgyszó l-
\'án függetlenül attúl, hogy ezt megcl6z6en milyen jog-állapotú réteghez tartozott -
jobbágynak m in élsüll. A korábban másjelentéslíjobbágy szayunk Yiharos gyorsasúg-
gal Ler:jeclr el a s1.abaclon költöztí paraszti népesség jelölésére. Ez a jobhúgyfogalom
olyan füldesúri alattYalót jelen telt, aki bizonyos jogok birtokában rnlt (mindenek-
előtt rerulellwzr>tt a szahad költ<izésjogával, telkét örökül hagyhatta, renclelkezett ingó-
s;ígai klett sth. ), ngy·anakkor meghatározott kötelezelL~égeknck kellett elt'gt't tennie.
Ezek a kütelezeuségek azonban immár nem személyé t, hanem az általa mlívelt - t-s
t>gyre inbhb birtokolt- tdket terhelték. Így azután; telken élő parasztnak isjohbágy
ktt a ne\'e.
A 1:t sz;ízad rolyam~m mt'g nem fedte pontosan cgymúsl a hospes- és ajohhúgysza-
bads;íg, az el6bbi (amely az elérend6 mintát szolgáltatta) csak egy szíík paraszti elit-
n ek j ntott osztályrészül, viszont a legszélesebb paraszti tömegeket megille tte már a
/io.1/Jr.sszahadsághoz egyre közele bb ke1-ü16johbágyszahadság. A magyarjogalkotás egyik
keltezetlen , III. András korából \'agy a 14. súzad elejéró1 származó em léke törvénybe
iktatta, hogy „egy n emes bármely parasztja vagy jobbágya, ha aka1ja, engedély hirto-
kúban és szokásos foldbére kilizetése ut;í11, ura birtokáról más nemes birtokára vagy
máshoYá, ahová neki tetszik, olt-tartózkodás végett minden j avaiYal szabadon átköl-
tözhet". rso A magyar társada.lomf~j16dés nagy pozitívuma volt, hogy a korábbi, jogi
értelemben cr<'íscn tago lLagrúrnépességjogi egységesülése azon az úton indult e l és
haladt el6re, hogy az a 14. században az elérhet() szabadság maximur11ához közeli
szín ten , a !tosj)('~jng szin ~jt'·n köwtkezzék be.

A köznemesség kialakulása
A 1:L századi társadalomf{;jl6dC:-s egyik legnagyobb horden~jú kö\'etkezménye a köz-
1wmt'sség kialakulása voll. A köznemesség (vagy országos nemesség, latinul 11ohiü·.1
n•g11i) létnjöue több csatorn(m keresztül v<tlúsult meg. A fonmílódó küznemessc.'•g
legizmosabb ágát a királyi szen1ensek képezték. II. Andrús kirá ly 1217-ben egy zalai
\·:Ujohbúgyot k.ir:tl~·i szt'n·icnssé tett, ennek utódait IV. Béla viszem t m(tr igazi és erede-
1i nemC'seknek (vrri 1•t primi nobiles) nevezte. A királyi szcr\'iensek a közszahadok töme-
gébe>! kit'me lkcd<í \'agyonos elemek voltak. Egykori lib1n-voltukra a 1 g_ szúzadi okleve-
lek és iratok változatos terminológi<Íval utallak (így pl. libn r·t serviens regis 'szabad l'S
kir:tlyi szerviens', libt'r t•l 110/Jili.1 'szabad és nemes' Vaf,'Y liba nobilis regni 'országos sza-
bad n emes') . A kir<'tlyi szerviensek az 1222 . éYi Aranybulláhm1, 1m~jd annak 12'.~ 1. évi
 12. A CAZllA..'iAG ÉS ATÁRSADAl.Ol\l A I:t SZAZ.-\DBAN

m egt~jít<ísúban már biztosíLoLLák maguknak azokat a jogokat, amelyek utóbb a királyi

szcrYiensekrt is tömörítő köznemesség legfontosabb ism érvei lettek: a nemesek felett
a király vagy a nádor ítélkezhetett, közvetlenül a kir{1ly kérésére szálltak h ad ba, adó-
mentesség-el éh'eztek, szabadon végrendelkezhettek.
A szen·iens últalábar1 két úton juthatott el a nemes (riobilis)jogáll ásba. Részint spon-
tán módon, azaz úgy, hogy külön királyi közbeavatkozás nélkül megkap1·a mintegy a
t;írsadalomtól a nemes minősítést. Ez leg hamarabb termfazetesen a királyi szcnfru sek
tehetős, az előkeló'khöz legközelebb álló képviseléíínek sikerült. 1221 -bcn II. András
király még Ják nembeli szervicnsekr{íl (servienlPs dP generP Gaim) szóll, míg 12 éYvel
ki·s()bb már Jik.i nemesekről (nobiles de Jaku) lehetett olvasni egy ok.levélben. A kü-
J önl~lt' 1ermi11usok esetén azonban tekintettel ke ll lennünk a különfé le írószervek
eltl'r(í szú használatúra ís. A kevésbé teheLős szen·iensek a nemesi cím elérésére irá-
nyuló é>h<ünkal úgyjuuatták kifejezésre, hogy - az 1210-cs évckt{íl kezd<ícW"en - ne-
mes szt:n ·iensekn e k (nobilt>s .wrviP11tes) kezdték nevezni magukat. A nemes és a
szerviens lassan egymással egyenértékíí fogalommá vált. Erre mut.atoll, hogy egy
I25í. évi oklevélben a „vagy" kötó'szóval összekötve szerepelt a két terminus (nobiles
s(·u SP"rriif>lllt's) . Ezt a fejlődi-sl tetézte be az 1267. évi dekrétum, amely fogaJmi síkon
is azonosítolla az országos nemest a királyi szerYienssel ( nobilrs rrgni Unwuie universi,
qui servien/Ps rrgalrs dir:untm; vagyis: Magyarország összes nemesei, aki ke t királyi
szerYie11sc•knc k mondanak).
A köi'.1tt•11wssi·get. alkotú m~1s elemek (vá1jobbágyok, különféle királyi népek, pl.
<'íriik) (tltahíh;tn királyi beavatkozással, nemesítéssel jutoltak a köznemesség sorába.
:\z elsó' n emesítés az 1220-as évekblíl ismert; IV. Béla, V. Isrv{m és kiváltképpen IV.
László kor;íhól maradt ránk sok nemesítő oklevél. Az uralkodó 1275-ben pl. fehérYflri
yáJjohlúgyokat emelt a kinüyi szerviensek közé (in l"Ptmn rt numerum s1>rvienli111n
nostrorum rrgaliurn), uizyanebben az évben zalai 6rökel helyezett á L a nemes kirúlyi
sze1Tieusek t<íhorába. A \'<Íl:jobbágyok is azzal fcjezLék ki igényüket a nemesi cím el-
érésére, hogy a „nemes" jelz6t (nobiles iobagioncs castri) kezdték el ha!izn;íJni. Ilyen
adatok az 1250-es évektől kezd6<lően maradtak ránk. A vá1:joblxigyok sz<lmára a 1'1.
szúzacl miísoc!ik fe lében zárulLle az országos nemességbe yezetú út. Ugyancsak a ne-
mességre emelést szorgalmazták a helyi kiváltsággal rendelkező királyi n épelemek, a
szepesi tízlándzsások, a turóci és liptói jobbágyfiúk, akik a király szolgálatában kato-
náskodtak. Arra is volt példa, amikor a úrjobhág)" külön nemesítés nélkül, mintegy
l<:>nnészetes úton j ut.olt el a nemességbe.
A tiihb ághlil kialakuléi kiizn<:>messég <:>ggyé forrúsa természetszerűen nt'm követ-
kei'.IH:'t(~tt lw rn~ hflny riivicl l-vtized alatt. Az országos nemesség mellett lt·tczett korlá-
tolt szahads:1ggal renclelkezc3, meghat<írozou szolgálattal terhelt nemesség is. Ezekel
lwlyi (partiku lúris) \·agy konclicionális nemeseknek hí\juk. Ide tartoztak az egyházi
birtokon feltt'.ín6 harcosjobb;ígyok, akik hadakozásuk fejében kaptak t'h')'házi földes-
uraktól birtokot (prédiumot), s innen ered prédialista elnevezésük. Ilyent>k voltak a
peremterületeken él6 királyi népelemek, a szepesi tízlándzsások, a turóci és liptói
johbár.,')'Íiúk. Ill. Andr:ís király 1293-ban a szepesi vár illetékessége alól kivett földet
11em csnpún a szepesi jobbágy!iúk szabadsága szerint adományozta el, hanem azon
jogon és szabads:1ggal, amellyel az ország n emesei (nobiles regni) földeket birtokolnak.
I Iclyi - és nem országos -jelleglí volt a hercegi tartom{myokban él{) JH:'mese k nemes-
sPge. Az erdt•lyi nemesek adól fize uek, a vajdának szállásadással tartoztak, a szlaw"miai
1H:mcst'k J>l'díg nycstb6rrel adóztak. Számos példa akadt arra, hogy a helyi nemesek
orszúgos nemesség e lnyerésére törekedtek. Igy pl. 1272-ben az esztergomi egyhúz
 A T.\RS.\DAI.0:\1 '.!.:i7

b arcolú nemeseit és koncli cionáriusait \ '. IstY<Ín az érsekség szolgálaL<ira kiitelczte,

\'agyis elzúrta e ltíliik az országos nenH:'sséglw vezet() uLat. A ké tfflc (országos és helyi)
nemess(·g közti külö nbség nagy része csak a 14. száza<lhan tíínt el.
Több l :i. századi királyunk polit ikai támaszt látott a kialakuló közn cmességben.
J\em esi érdekeket is szolg;í.lt IV. Bél<ínak a tatár:júrás mán végreh~jtott hirtokrestaurá-
ciója, i llet\•e birtokrenclezése. Kirúlyi parancsra a fo lclhírák re ndszeresen dkülúnítet-
ték a várnépek és a yfü:jobbágyok fölc\jeit, s e-zzcl lehet6vé tették, hogy az iinálló ingat-
lannal rendelkez(í váijobhügyok a nemesek kiizé t'me-lkedhessenek. llgym1akkor a
nemesi birtokokat is körülhatárolták, „ne hot,')' a föld nemeseit - mondt a egy oklt'Vt~ l -
a továbbiakban , a várfúlcl számbavételekor, Yádha és pe-rlw v01~j:1k". is 1 IV. P,(·lúhOi'
hasonlóan III . Anctrás is tá111ogat1a a mt'gyei nem esség h elyi szervezkedését, s hatús-
kürét hd\·íteni igyekezet!. Az a III. Andr.ís-kori törvénycikk, amely kimondta, hoi-,•y a
rn egyésispán „ne m c r(~szeij<• n ítéletet hozni Yagy bíráskodni a négy Yálasztotl nemes
[a szolgabír:1k] nél kü l ",rn~ a nemesi m egye törvényesítését szolgúlta.

A magánfamília létrejötte
A kialaku ló k<iznemesség tagjai a 1~. század fo.lyamún harco t fol ytattak királyhoz
ffízéícl6 közvetlen kapcsolataik m egőrzéséért, illetve azért, hogy elkerúlj{:k a nag}'
hatalmú elííkel(íktc:íl valú magá1~jogi függést. Magyarországon ez a magái~jogi füg-
gési rendszer - a mag<ínfamília intézmt'nye - \'Íszonylag késcin , a 13. század közepe
után alakult ki. Ezzel lé n yegében a hííhéri kötcU:kjiitt lé tre, amely azonban kor á nt-
sem volt o lyan szorító, teijes és merev, mi nt Nyugat-Euró pában, s jogilag ke-v(·shé
szabályozták. A nagybirtokosok a 13. század eleje óta töreke<ltek a túrsaclalom szegí·-
nychh, csak a királytól függ() elemeinek magúnjogi függésb e kén ysze rítéshe {·s a
királyhoz ffíz6d6 közYc tlen kap csolataik felszámol;ísára. Tagadha tatlan, h ogy szú-
m os kúzne m esi vagy ahhoz köze li jogúllapotú szem ély, iJle tve család önkén t ve te tt e
al<í mag«í l a nagy h atalmú úrn ak, s \'állalt különff~ l e szerepe l rnagúnfamíli~júban.
Nagyon gya kori t'Sel \'Olt az, ami kor az előke ltí erőszakka l igyckczeu magánfamíli:í-
ját gyarapítani . Számos 13. század végi, 14. század eleji kong reg;íciós ,·égzfa, ti>r-
vényszii\'eg· {•s eg)·éb áll;ísfoglalás biztosította a nemeseknek az t a jogfü, hof,'V saját
aka;·atukl;ól arn;ak szolg:t1h~1ssanak, akinek akarnak, s tii tolla a n ag)ri'1\·i hatal1~asko­
clást, e r6szakoskod:1st.
A l ?.. szúzaclhól familiárisi szerzíídésL alig-alig ismerü nk. 1~83-han egy szlavón iai
nemze tség tagjai szlíkös anyagi helyzetük miatt öriikletesen .elfogad ták vfalelmezénü-
kúl a Sdl\'a-Yidék nagy hatalmú urát, Babonié Racloslavot. Orökölt birtokaik q..,'Y ré·-
szét átadtúk neki. ezzel szemben hlíhérnruk (a szenior) Yédelmet ígl>rt nekik, s bizto-
sítot ta 6 ket nerncss(·gük szabaclsúgán ak oltalmazásáról. Az e rfüzakkal létesített sok-
sok farnili;1ris viszony fr lté tcleiról nem készülLek írásos rn egúllapod üso k. Az okkve-
lekh()I kitíín6en a rnagán foldcsúr fam íli[üúba került hlíbéres hirtokigazgatú, hinok-
kezelc'í feladatokat te-ljesítelt (i lyen esetekben ~[ficialis n év illette meg), e llátta ura
k("púsele tét min cl közJogi , mi nd m agánjogi természctíí ügyeiben, legin kább azonban
ka ton;ískodott. A nagyúri magánhadseregek, am elyek a tatúrjúrást kü\'cl6 évtized ek-
hen alakultak ki, rn indenekeWtt a familiárisok ka1onai szolgálatán alapultak.
A kiiznemesség kia lakulúsúYal, illet'\'t> megn eye-zésével (nobilis) párhuzamosan egy
m ásik terminológiai \'áltozás is végbem ent a magya r társadalomban. A leghatalm a-
sabb Yihígi e-ló'kl'l<'ík, akiket a l 3. százacl elsú évtizecl('iben m ég kizárc'ilagosan illeLCLL
meg a nobilis megjelölés, fokozatosan - az 1230-as évcktc'íl kezelve m ind últal<ínosah-
 I '.!.A c;.\ZD.\S.\C 1-: s :\ TÁRSADAL0'.\1 .\ 1:t Sí'~\z.um.\N

han - nyertek h;'u·ú (lmro) megnen'.zést. IV. László király egyik I 27G. {'.vi ok]e\'t'lében
m:lr külóu hiiz6 t;'irsaclalmi kategóriakf>nt szerepelt eg-ymús nwll t' ll a „báró " és a „ne-
mes" tnrnim1s. l\'em csup;í.n aztjelezte ez, hogy a sz;ízad második fe lében a vil:1gi
birtokosok j eli°>ll>s{·re elfogadottá \'Últak az (~j elne\'ezések, hanem azt is, hogy tény-
legesen két csoport (a 1mtjclani rendi társadalom k_é t alkotóeleme) jiitt lé~t rc. A bá-
rúi r{·teg \'oh a zártabb, icleológusa is e16bh akadt Akos mester személyé ben. A szá-
mos komponensbtíl iisszeöt\•özéicléi kiiznemesség is elfüehaladt végséí kialakulása felé,
icleológu s:íra sem kl:'ikll sok;íig y;írn i. Kézai Simon rC::·,·én IV. L:1szló korában már
ö n;í.lló arc{·llí, mind(•n társadalmi rétegtéíl küliinbiizéi programot \'allú ideológia fo-
gahna'lúclot t meg a köznemesség számára.

Az egyházi társadalom
A l '.1. sz:ízadi m agyarországi egyh{1zi társadalomban szú mos \'fütozús kö\'e tkezett be.
Tm«í.hh épült a \'il:í.gi t>gyház szervezete. Ahhoz ugyan ncm j árnlt hozzú L~ Ll-ben III.
l ncc p;í.pa, hogy Erd {·lybcn (~j püspökség létesü \jön Szeben S7ékhc llyd , <le 1229-hen
IX. (~ergc ly pápa cngedi'lyezte a szerémi püspökség fe hí.llíl.ás:ít , amclp 1ek székJ1dye
eléíhb a Dn na menti K() (Búnmonostora) , rnajcl a Száva nwlletti Sze rérn letl. l ljahb
l<'íespcressEgckjiittek li"tre a magyarországi települ{·shálózatha bevont peremterüle-
teken. A f6espert•sek a 1'.\. szúzad elt;jén elhagyt:ík székhelyüke t, s lwkiiltiiztek a püs-
péiki sz~ lmí.rosba , igv a SZ<~kesbp talanok tagjaivá \'állak. Ugyanekkor viszont a k;1pta-
lanokhan rncgs7.lint a kanonokok közös élete, ajiivedclmekel megosztották egymás
kiizöt t. A szú1.ad fo lyam;í. n a k;í.ptalan tagjai nagyobh rEszesed{·st \'Í\'tak ki maguknak a
t izcdhéil a'l abc'ipaps<Íg nmí.sára. A 1'.l. súzaclban tt'.· nykgcsen a kanonokok \'Úlasztot-
t:'1k a püspökiit, s;~j ú t Yagyonnal rende lkeztek, önálló jogi szem{•lynek minéísültek,
mindez 11i"iveltc a k<íptalanok tekintélyét az egyházi társadalomban.
J\ l(·g .i<·h-11 téisl'hh Y:lltozúsok jt>llemezték a s:terzetességt:'t. A 1~~. században má r Yi-
szonylag kevi·s bencés monostort alapítottak r-.Iagyarorszúgon. Küziiliik a legismer-
1chh a .Pk 1H·11il>cliek J'1kon alapított apátsága, anw lpwk 1emploma az q,')1k Icgki-
cmelkedúl>h alko t;"1s:i a l:J. századi magyarországi épít<)m (Í\·{·szet1wk. A kl'sei romanika
jt>hn.·é hen fog<mt, csak keYC::•shé frvényesült a gótika . Ajúki míílw ly hatása cöhh kisebb
{·pí tkczésen (·sz le Illető. A (;y{ír n embeliek - 1208 t;iján m;í.r ;í.llt - léb ényi bencés mo-
nostora szintl>n a k(:se i romanika építészetén ek becses magyarorszúgi emléke . A sz;'1-
zad folyanün mind az u ralkodók, m ind a világi e16ke16 k inkább ciszterci, illetve pre-
íllOlltrei 1110110.swm/.:.:11 alapfwa:ik. A. mag:ína.mk intmzfr részrétele ún. nemzelSé[l,i
rnonosroraik l l> rre h oz;·i~;í.ban , továbbá szerepük azo k frnntartásábanjól mutatta a rna-
g:liwgyház int(·zmC::· nrt>nek érvényesülését Magyarországon. Imre kirúly az erdélyi
Kercc11 , TJ. Andnís a sz.lavúniai Topuszkún, l\'. Bt:la a Duna nwnti Pt·terváradon cisz-
terci ap;'its;'1got. ugyancsak IV. Béla a felvidéki Turúcon prernontrei prépostságot ho-
zott létre. Egyar;í.nt premontrei pr{:postságot alapítottak az 1\jnárdliak a Pilis m egyei
ZsámhC::·kon, a I Ion tpa1.nan nembeliek az Esztergom meh'!'ei Ik·nyeo és a l Iont me-
gyei Ságon , a Tü1:je nembeliek pedig a Zala m egyei Tfüjé-!1. A zsárnb~ki premontrei,
valamint a r.atát:júrús eléitt épült Borsod megyei béll1árom kúti ciszterci apátsági tem p-
lomon immár hatúrozo ttan a korai gótika jegyei frdezhe té>k fd .
A 13. század e lséi két é\'tizedében alapított kolduló rendek küzül a domonkosok
1221-hcn, a feren cesek 1229-hen j elentek meg r-.Iagyarországon. A korábbi szerze tes-
ren<lek tagjai heZ<í.rkúztak kolostoraikba, ke\•eset töréídtek a napi aktuális kérdések-
ke l, a lig frintkezte k a né ppel, ezért az erelnekekkel szembeni fe llépésük e leve ku-
 .\ 'L\RS.\ll.\LO\l

darna Yoll í1élw . .\ kolduló rendi sí'er1etest>k szegénységet fogaclt::i.k, a nép közé
11w1llt>k, munká\'al és koldul;'issal tanották fenn magukat. Felkarolták a tudományo-
kat. A kt>rt>szté n y hit ;íll hatatos tt>1jes1.1!ii \'Oltak. l'ralkodóink közül ki\';íltképpen I \'.
Béla \'iseltetell nagy lmzgalommal a ko lcluló ren d ek, el6bh a domonkosok, majcl a
fere n cesek ir;'u n. A:;. 12fi0-es éYek els6 feli·ben elkészül t az l'~jonnan létesítettBudún a
Szent M iklc'>s ti sl'.tekt{·n· szente.lt domonkos ren dház, és ugyancsak e t{~t a ~yu lak
szigeti (margit-sl'.igcti) apácák Sztíz l\I{u'ia-kolostora. I\'. Bt~lát és több csaláclt.agjút az
esztergomi ferencesek templomában temették e l. KlizYe tlenül a t atái:j;ír~ts e l6t.t ( 1 2~8-
han ) jelent meg rú\'id id{fre l\fagyarorsógon a kar t h auzi re nd (a bencések e lhagyot t
Fejér megyei ercsi monostorában ) . Több {-\·tizedes szünet u tán 12!>9-ben s1.epess{·g i
kolostoruk megalapí!ás;íval \ 'l'llt' knclt·t{·t· 1.\jahb magyarorszúgi m_~·ghonosodúsuk . :\
1'.\. szúzad l'o lyamún m ind a Mecse kben, mind a Pilis hegységben (l lrögiin és Szc111ke-
rcszte n ) renwtt;k {·lt ek. Bel{í] ü k s/'en·ezíícliitl k{·só'bb a pálos rend. A J;;\-14. század
ronlult~ja l< \j;'lll épü lt k J gótikus stílusban anyako lostoruk, a !Suclai-hegysi·ghen le\'{Í
Szent L<'í r inc-koloslor. A l '.t sz:ízacl folyamá n visszaszorult :\la!-,ryarországon a görög
rítmú bazili1a szenetesst~g. 1221-hen III. Hon orius p~tpa kift'.jezetten c>lfüna, hogy
\'isegrúdon a gii rö g baní1ok Iwlyéhc latin rítusú szerzeteseket helyezzen ek.
A magyarorszúgi egyházi társaclalomrúl f{) \'On alaibau hiteles, u g·yanakkor lesl'~j tú
képet r<~jzolt az l 27D. {·,1 b u dai zsinat. llatározatai m egtilt.ottúk a íúpapoknak a vihígi
!'ényüzést, a fclcicom;ízott, gazdagon díszített ruhák \'iseli·sét. Eltiltotta a zsinat apa-
pokat. a kocsmatartástól, a \'ereked{-st{í], rabl<ístó l, gyt:~jtogatástó l, a ke reskedelem t61,
a h ablos íti-let kimonc bs;ítúl {·s ,·{:greh<ü tás;ítól, a kardviselést{)(, h elye ttes alkalmazú-
sútú l, 116\'cl \'al<'> együttlakústól. Megszigorították a zsinaton a szerzetesek életrenc\jét:
elí>írt:ík, h ogy szerényen iiltiizzenek, emforma rnhút. \'ise!jeuek, ne hag)j:ik el kolos-
lon1ka t, ne íiz;1euck \'i b gi passziókat (\'acl;íszatot, rnadar:'tszatot) , \'iszont gon closan el
k<· llc rt látniuk s1.erzetesi kötelezettségeiket (h<~jt, ima stb.). A kor<í hhiakhoz képest
11<ítl a szellemi igényesség. l\1íg a p lt-hánosoktól csak annyit kü\·etelt meg a budai
;1sinat, hogy legalúhh ('gy liturgikus kézikönyvük legyen, addig a f{)es peresekt61 múr
e l\'<Írta, hogy jártasak lt'gye n ek a káJ1o njogh an és a h ét szabad m űvészetben (srptn11
a r f1•s liberalt'.1), ahová alsóbb szinten (a llivium, a „h úrmas út" kere tében) a g rammati-
ka, a retorika és a logika, fr ls{)bb szinten (a quadrivium, a „négyes út" keretében ) az
ari tmet ika (szúmtan), az aszLronómia ( csillagúszat), a geonwtria (mfrtan ) és a muzika
(zene) tart ozou. A hazai isko lázás é lmez6n yét a 13. században is az alacsonyabb kép-
zettséget biztosító kápt.alani és kolostori isko lák alkot t.;'ik. Egyel6re még kiYételszám ha
ment az l 27(i-han vand ;."11 pusztítás ~í l clozatáu l esett veszprémi káptalani iskola, amely
11yikí11 mag asabb képzettséget ad ott, h iszen itt már jogoL is tanítottak.

Az egyház a magyar társadalomban

A l g_ sz;ízad e ls{) hét évtized é ben a magyarországi egyház st-re lm e i elle n ére is nÖYe l-
te h a talm;'it, hefo ly:is;í.t, egyre ran gosabb helyet \'Ívott ki magá nak a társadalo mban.
II. And rás 1222. évi pri\'ilégiuma egye temlegesen meger6síteue az egyh ázak kiv;íl t-
súgait, s szinte rendi jogokar biztosított a felsú klérus sLám :u·a. Ezen az alapon a
Icger6sebb egyházi hatalmasságok (minclenekel6tt az eszt('rgom i érsekség, a püs-
pökségt'k kiizül pedig kiváltképpen a zágrábi) e lindullak a kir:t!yi hatalomtól való
függe tl e n ecl{·s, az önúlló tartom ányi fejllídés ú ~ján . Bened e k érsek pan aszára IV.
Bé la m úr 125G-ban megerúsí tt'tte az esz tergomi egyház bíráskodúsi, aclózúsi ki\':íl1-
súgait, az ezüst- {·s aranybányúszath ól származó kir;'tlyijüv('(lclmck tizedét, részese-
 2!i0 I'.!...\ ( ;,\ZDAS;\<: ~:.s.\ TÁRS.\DALOi\1 A l :l. S'l-.\z.\DB.\~

d{·st a kamara hasznában (lurrum ca11u>re), a pénzverés felügyeletével kapcsolatos

jogait, s tiltott minden kit attól , hogy az egyházat ezen jogokban és szabadságokban
h~thorgassa.
1Iatúrozottan jelzi az esztergomi egyh áz 1.artomán yuraság kiépítésére idnyuló tö-
rekvéseit IV. Bé la 1262. évi kiYáltságlevele. Ebben az esztergomi egyház nt'.·pei ,
kondicionárinsai és n emesei mentessfget kaptak a kirá lyi udvar bírája, az orszúg ná-
dora, a megyésisp:Uiok és más bírák ítélete alól, s ügyüket IV. Béla az esztergomi érsek
s<úút bírái: az egyhúz nádora, ud\".lrhín~ja t-s ispáttja elé utalta. Az érsekség adómen-
tessége t élvezett. Lc-:het6séget kapott arra, hogy az ország nemesei birtokaikat az ér-
seksé!,>Te hai,"·hass<ik, s hogy magukat az érsekség szolgálatára alávethess{·k. 1270-bcn
\ '. Ist;·án kir;\Íy Esztergom 'megy~L az érseknek é~ az ér~ekségnek adomán yozta, s eu61
kezdve Esztergom t>rsekei az Esztergom megye örökös ispárúa címet használtúk. Ugyan-
csak\'. lsl\'<Ín 1272-beu e lismerte, hogy az egyh áznak saját nádora van, aki az egyház
iisszes ncniese relett ítélkezhet, s felakasztathatja az érseki 1.anomúnyban e lfogott tol-
y;~jokat és ú tonállókat. Az esztergomi érsek azzal a kivál tsággal is rendelkezett, hogv
egyes emlwrekjog;'illását megváltoztathassa. Bizonyos szempontból szúkségszer(ínek
mondható, hogy a 1g. szúzad közepén szervezettsége, ft:jlettsége folytán a világi nagy-
hirtokossúg e l6ttjáró egyházi nagybirtok, s annak is politikai vezettí szerepet betült.6
rt'prezentélnsa, az esztergomi érsekség tett eléíször kísérletet Magyarorságon tarto-
m ;ínyúri hatalom kiépítésére . A 13. század utolsó harmadának-negyedének társadal-
mi fa politikai fejleményei azonban végül is azt eredményezték, hogy az egyházi nagy-
birtok ilyeu irányú kísérlete nem vezetell eredményre, a vi lági nagybirtok néhány
htized a latt az egyházi nagybirtok fölé m) ll, s a t.artományuraságot a \'ilági e16kd6k
valósított:ík nwg Ma~·arországon.

A mííveltségi viszonyok
A szellemi igényesség nö\·ekeclésére mutatott, lWITT' a 13. szúzadhan a kúptalan ok-
han küllúlcli iskolákat végz6 klerikusok (magistn"t'k \'agy rerto1uk) részesültek kápol-
n~javarlalmakban. S<~játsúgos módon azonban nem az \'o lt a dolgok rencUe , hogy a
külföld ö n tanult pap hazatén•e ,1jutott álláshoz" a káptalanban, hanem éppen el-
lcnkez61cg: a káptalanok ösztönözték a kanonokokat arra, hoITT' magasabb képzel t-
s{·get szerezzenek, s ehhez anyagi fedezetül szolgált a k<íptalani stallum, valamint a
ti zed. P<'trizs m ellett és - fől eg a 13 . százarl második felében - h e lyet! Bolognába
j;írtak a kanonokok tanulni. Ilárom év (1265, 1268 és 1269) ismert adatai alapján
mcg;'tllapítha tó, hogy 33 magyarorszúgi cliúk tanu lt ekkor Bolognában - a p<ípai
e h·úr<'1sok szellemében - jogot. 1260 után é\tizedt>ken át megfigyelhet6, hogy a kir<í-
lyi udvarban jogtudó klerikusok m\íködtek, akik az általuk fogalmazott oklevelek-
ben és tiin éneti alkotásokban bizonyságát adták a római {·s az <'ITT'házi (kánon-)
jogban vall> jártasságuknak.
Igen egyenetle n \'Olt az frseke-k és püspökök m(íveltségi szin~je. III. l nce púpa pl.
J<"mos kalocsai (m<~jd esztergomi ) {·rseket és Kalán p écsi püspököt tanult, tudomá-
nyokban j<írtas embereknek min<ísíteltc. Ezzel szemben Gertrúd öccse, Berthold ér-
sek ké pzetlen volt a kánortjoghan és a szentbeszédek tartásában. Több főpap tudat-
lansága, hárclolatlansága szem e t szúrt kortársainak. Záh n embeliJóh pécsi püspükót
az a vád terhelte, hogy a temeti)ben orgiákat rendezett, paráználkodott, gyí~jtogatotr ,
embert ölt. Csak a legkiv<'ilóhb egyháziak folytattak irodalmi munkásságo t. Bernát
spala túi érsek, Imre kir<ily neve l t~e a 13. század el~jén eretnekek elleni ósszeállí<ást és
 A T..i.Rs \D.\l.0:'1! ~lil

szent besz(clgyíjj temb1yl készített. l\faf.,ryarországi (vagy t-.fagyar) Pál, az itteni domon-
kos rendtartomány els6 főnöke gyúntat;\si kézikönyvet írt. A történeúrók kiizül
Rogerius váradi, Tamás spalatói f6esperes, Akos mester prépost és királynéi kance llár,
Kézai Simon pedig uch·ari pap Yolt. A Siralomén ek a tatárdúlta 1\Iagyarorszúgról
(Planctus de.<,lrurtionis Rep,ni Jhmgmie per Tartaros) címlí vers szerzője ismeretlen. Kiiz-
vetlcnül az 1241-1242. évi tatárjárús után keletkezett, s egyike a m agyarországi latin
nyelvl'í költészet legszebb_ darabjainak. 1288 körül Lodomér esztergomi frsek m egbí-
zásából egy eszterg-omi Agosto n-rcncli szerzetes írta meg Szent István király verses
his tóri~ját. Legendák is íródtak a l ~ - században. Az évszázad e lséS éveiben kél változat-
ban készü lt el az 1192-ben szentté avatott László Jegencl~ja. 1271 körüli id{)b(íl való az
első, még latin nyel vű Mm·git-legencla, amely IV. Béla leányának, az 1270-hen a clo-
rnonkosok Nyulak szigeti apácakolostorfrban elhunyt Margi tnak az életszentségét volt
hivat\'a hizonyít~mi. l\1argit szen tté a\'atása ügyében 1276-ban pápai m egbízottak ta-
núvallomásokat \'ettek fe l Magyarországon, ezek jegyz()könyve hiányosan maradt r:U1k.
Marg it kanonizációjára azonban nem keriill sor, csak 1943-ban a\'atták szentté. II.
,\ndds leányát, a Türingiába férjhez ment Erzsébetet 12'.\5-bcn kanonizált.a IX. (~er­
gely púpa.
A l '.1. század folyamán tömeges méretekel öltött az oklevéladás. Ezt a királyi oklt've-
lek szfon á11ak alakulása is j e lzi. Míg III. Béla uralkodásának 24 t'\'e ala tt 50 királyi
okle\'él szön:.ge Yagy említése maradl ránk, add ig II. András 30 éve alatt mintegy gso,
IV. Bfla '.Eí he alatt megközelítően 1150, IV. László 18 éve alatt pedig kerekítve 1:~50
királyi oklevt'·lr()J van tudomásunk. ~agyban ho~z~ij;\rult az okJe,·elezés féllendü l{•sé-
hez a hitt> les lielyc·k számá11ak megnövekedése. Uj oklevélaclókjelentek meg (egyházi
{•s világi hatóságok, nemesi megye, városok stb.). Rohamosan ft:il<>düu a levelezés, a
levelek sz;\ma ugr:1sszer (íe11 rnegnéítt. Az alkan cellári tiszt meghonosít:"1s:ira az e lstí
kísérkt Róbert (kés6bh \'eszprémi püspök) ne\'éhez és az 1209. évh ez füz6clik, de
csak II. András ntolsó éveiben nyert polgú1jogot, amikor llgrin kalocsai érsek volt a
kancellúr, s magas egyh<izi m éltósága nem tette l e hetővé, hogy maga yezesse a kancel-
lária munkf0;\L To\'ábbi \'álLozás, hogy a kidl}~ kancelláriáball 12G7 t~j;ín t~j tisz tsi·g
jelellf meg, a tit kosjegy1.ííé (nolariw sPrretariw), aki a királyi pecsétgyifrlit kezelte. Ezt
a funkciót a ki.rúlyi kápolna ispánja (rom.r's caf>Fllf) tölLötte be.
A míívcltség még szinte töretlenül az egyház kezében voll a l'.~. században, a ku ltú-
ra vilúgiasoclásút a lovagi míível tség elemei, anyanych'i'ívé válását pedig - egyeló re
csekély szúmhan - a laLinból készített fordítások jelezték. A 1?i . században tet:jedt d
l\fagyarorszúgon a lovagi fegyverzet és harcmodor, lovagi tornákat rendeztek. A frrrarai
trubadúr-légkúrhen fel11ó tt Beatrix, II. Amlrás király harmadik felesége IZúl111ún he r-
ceg m:jét, Salomeát j;\tékokra és udvar i látványosságokra hívla Esztergomba, am in
lorngi torn át kell ért<.>nünk. A lovagi kultúrának kevés irodalmi emlé ke maradt a 1:~.
századból. Imre kir;\ly aragón feleségével a kor két neves trubadúrja - Pcire Vida! és
Caucdm Faidil - ján és icléízött Magyarországon. A lovagi költ{~szetel Magyarorszá-
gon a szóbeli epikus költészet pótolta, ezek hagyományozásában az én ekmonclóknak
(joknlútoroknak, regósi)knek ,.af.,')' igrireknek) lehetett szerepük. AL. esetleg már III.
Béla kor;\ban magvarra fordított Nagy Sándor-regényen kívül bizonyára a 1;1. sózacl
els6 é\'tizedeih()J származik a latin nyehi í Trója-regény fordítása. A magyarból fon lí-
tott cl{·lszl:\\' Trója-regény azonban tükrözi, hogy a magyar fordítást klasszikus mtíve lt-
ség-Lí, külföldi iskolázotts:tgga1 rendelkező személy (talán éppen a gestaíró Anony-
mus) készítette. nizonyos vonatkozásban a lovaf.,ri irodalom l'unkci~ját töltötte be Anony-
rnus mun k;'~ja (a pogány magyarok gest.;~ja) , egy - a feltételezés szerint ugyancsak a
 1'.! .• \ CAZDAS..\c: ~~<; .\ T.\RS.\D.\LO.\I .\ 13. S'l).'l.ADI~.\:'\:

l '. \. sózad e lt:jl"·n kt>szü lL - tönénet i alkotús (a keresztén y magyarok gest<\ja), va lami n t
a ki·t \'áltozathan r;ínk rnaraclt László -lege n da, amelv a „lm·ag kinlly" had i frdcm ei t is
ecsetelte. Az a11yauydn'ísé).{ í dslwli tfrhóclítására számos (isszc('ügg·{) nyc lvcmkkün k
a hiwnyít(·k. A 1.Ialotti Iksz(·d (·s Künyiirg(·s eredeti szövege a 12. század utolsú 11cgye-
d(·h<íl Yalú , lt-1111maradt m áso lati p {·lclúny{u 1195 t{tjáról a Pray kódex 6 r iztc nwg. :\.
Ki>nigshcrgi Törcd t·k és Szalagjai 1wYt>t \'Ísel() nyelvemlé kii n k <:>gy, a 12- 1'.3. sz;ízad
fordn l<~j ;ín kcktkczt' ll ,·crs töredék<·it h agyom~myozt,< rfü1k, de csak l '.~f)() körüli m ú-
solatból ismert. "l 'gyan rsak v~·rsszövcg et tartalmaz - m éghozzá m élyen emberi m on-
danirnlót kift:i<'Ztl lírút - az Omagyar Mfü·ia-Siralom, amclpwk k:jq~yz(·sc (<;S tal;í11 a
\'crs kdetke1.{·~e is) a l :1. század kiizt>pt• t{!iún tör ténhetett. Szövege nem maradt r:'u1k,
dc az cgyi~ latin nwlYfí Marg it-legT1Hla említi , hoh'Y a kirúlyleúnpiak magyarul ol\'as-
t<ík l"t:'I a1. l '. jsziivctst"·g pass iótönl"·1H·1l"· t (az.az J ézus szc:>nvedc'.·seit), ami arr a uta l: a 1:1.
század músoclik [(: l(·h c 11 e~'t:'S bihliart-sz.e kr61 magyar fo rdítás készü lt.
 13. AZ UTOLSÓ ÁRPÁDOKKORA.
A TARTOMÁNYÚRI HATALOM
KIALAKULÁSA

AZ UTOLSÓ ÁRPÁDOK
A kiskorú IV. László a főúri pártok kezében
R<iúckk· I \'. l sLYán l 272. auguszlus G-i halálúl köveléSen az esztergomi érsek az elhunyl
uralkodú 10 éYes fi:ít, Lászlót koronázta Magyarország királyává. IV. Líszló l8 eszle11-
d611 át tartó országlása korábban nem tapaszlalt frjlcmC:·nyeket hozott: meghatáro-
zúkkú Yúhak az anarchikus Yiszonyok, rohamosan h áttérbe szorul! a kir:ilyi hatalom,
egyre nagyobb szerephez jutottak a Yilági 1"16kel6k. A belháborúk megsokasocl;ísa n em
magyarázható azzal, hogy a kirúly kiskorúkfa1t lépe tt a trónra, és csak 1277-ben vette
~lt ténylegesen az orsóg- irányítását an}jától, mert az anarchikus állapotokban 1277-ct
ki">vet()en sem köwtkezetl lw változás. Mai-,ryarorszúg bel-és külpo litik~jában a meg-
er6södiit t bárók akarata érvényesült. V. István halálát kövctéSen visszatértek Csehor-
s7.ágh<'>I <V. 1270-be n elmenekült magyar e l6kel6k, kiiztük Iléder nembeli Kííszcgi
1It>nrik. IV. László uralkodúsának els6 éveiben a belYiszonyokal két nagyúri csoporto-
sul<\s ellentéte szabta m eg. AJ. egyik csoport élén K6szL"gi J Ienrik és ( ;utkclecl ne mbeli
Joachim, a rn;'isik{•n a Csák nemzetség tagjai (Péter {·s Mát{-) áll tak.
Az új \'Íszonyokatjelzi, hogy Ktsszegi Ilenrik 1272 éíszén a Nyulak szigcti-n meggyil-
kolta a királyi vérh61 szúrm azó Ré la macsói és boszniai herceget, aki IV. Réla unok:tja
(Anna hcrregn6 {·s Rosztyiszláv herceg fia) volt. A herceg halálával megürült déli
tartományokat az d<íkelők egynl<Ís közötr osztották fel. Ilen rik kapta m eg az ozorai (·s
a sói bánscíg-ot. Az anyakirályn é púr0a is puccsra határozta el magát. A megürül t esz-
tl'rgomi i> rseki székbe Erzsé bet anyakirályné keg-yencét, Kán nembeli Miklós erdélyi
prépostot ü ltette, aki azonban legitimáció hijún csak rö\•id ideig tölthette be ezt az
egyházi m éltós<1got. Politikai bizonytalansúgra utal az, hogy alig három hónap után
már m ással töltiitt{·k he a legffíhb tiszL5égcket , és a következ6kben is meglehet6sen
gyorsa n változot t a korm~111 y összetétele. IIogy miként zajlottak le a hatalom lt>gfels6
kike iben a szemé lyi változások. arra a kiskorú király egyik 127'.1. évi oklevele Yilágít r<Í.
Esznint amikor tró nra került, a Csák család vetélytársai (természetesen az eseménye-
ket a Cs:dwk szempontjcíhúl 1:1ttatú el(íadús szerint) hazug meséket költöttek ( :sák
1wmheli Pétt>r (Mú té testvfre, a kf>s{íbbi, ugyancsak Máté nevet viscl(í tartományúr
ap ja) e llen. Eh·aku lL5úgc1kkal és gylíJölköclésükkel a király lelki·t elfordították tííle, s
ez azt ercdménycztc, hogy P éter elveszte tte V István alall élvezett asztalnokmesteri
tisztét, és t>Zzel kiszorul! lV. László uctvarúbúl. Amikor azonban - szól az okln·(·I - a
király kikerü l! a ffí11rak kczébó1 , t"'.ura mérlegelte Péter szolgálatait, és ,·isszahívta íít
kegyére. Ez a forr;ís - (·s még sok más h asonló tartalmú oklevél - világuss:1 teszi: a
[.,'}'~;·mt>k kir:1lyt teljesen az elfíkd c)k tartották kezükben, és viszálykoclús1;k pillanatnyi
:íllásától Cüggíícn dc'ílt el, ki min6sült hütlennek és ki hlínek. Nyilván az éppen hatal-
mon lev6k számítottak hííségesnek, azok p edig, akik kikerültek a hatalo m búl, a kirúly
rosszakarúinak, azaz híirleneknek min6sültek.
 '.!G·l _ _1::. AZ l 'TOLSÚ .\RP.\llOK KORA .\ TARTOMANYl'RI f-l\I:\LOM K.IALtV\UL\SA_ _ _

A magyar-cst>h dle n tétek rö\'iddel az l 2n \'égi frg)'Yerszünetet kö\'eLéSen kiújul-

tak. ( :<>úk l\fát é \'C7etéséwl 1273 t>lejé11 magJ'arok törtt'k h<:' O takar déli tartományai-
ba, St;~jcrorsz;'1gha és Karintiába, egy ~ásik sereg pedig Ausztriába é-s l\fonaor zágba.
A ' 'iss:i:acsapás nem ,·;íratoll mag;íra. Apri lishm1 osztrák és mor\'a sereg hatolt ht' az
ors;.-.úgba a Tyitra-(~yc'ír-Ba kony-Körrnend-Zágráh vonalig. A magyaroknak rüvide-
sen sikerül! c;y(írt \'isszafoglalniuk, de a nyár folyamán mC:·g nagrohb méreteket ö ltöt-
1ek az <:'llensfgeskedések. A kiítjult háborúban elc'íbb a magyarok ének el siken, majd
(_)takar lendül t támadásba, és a Vágig terjec\6 \'idéket dúlta, a Duna jobb partján -
Ck:m és C~y6rt e lfoglalva - Pannonhalmáig nyomult előre. A cseh katonai sikerek
hat<Ís<írn a magyar királyi ucl\'arban 1\jahb változás történt, Csák l\1úté kiszorull az ud-
\'arbó l, a hatalom 1273 második f't-léhen a Kőszegi-Gntkeled-csopon kezébe került, a
Cs;íkok í~jra kegyws:i:tc·ttek lettek. II. ~)takar húdíuísai nak nagJ' részé t, o lyan fontos
h;u;'1n;írakat, rninr Pozsony, Sopron, Ovár és 1'.fo ·011 , egészen 1277-ig meg1artotta.

A belháborúk állandósulása
A húbo rú idéíszak:í.ban és aLt kó\·e tőe n sem szünetelte k a hf' lviszál)'ok. 127:~-b;m a
kun ok ['d);ízad tak a király e llen, I\'. I i tszlónak íegyn·rrel kelleLL levernie c3kct. 127,1
júniusában K<íszegi IIenrik és Gutkeled Joachim elfogták az uralkodót, \'alam in t Er-
zsélwt a11 ya kirúlptt' t, m~jd amikor a ri\'ális bárói csoponosuhís í(:je, Csúk Péter kisza-
badí1otta <íket a fogsúghól, Lciszló ÜrC"sé t, Andr;ís herceget fogták c l. Szeptember \'(·-
gé n a k{·t l(Júri túbor a Fejér megyei Fö\'cnyn él (Túr melleit) frgy\'erescn üsszecsa-
pot t. tv iitkiizel a Csák Pé ter ,·ezette tábor gyÖ7.elmével én vt-gi:'I, K6s:i:egi l knrik -
akit k<'.·~<lhh Nagy f Jenrikké nt emlcgeuek - életét n ·sztette a csatában. A hatalom a
Cs;'1k-p;ír1 k<'l'i-bc került. En nek kiiszii nhe tő, hogy a kidly a K<íszegiek nyugat-magyar-
országi \-;Írai ellen ninull, de nem tudta beYenni azokat. A két pún rivalizálása rá-
nyomlét b{·lycgét Magrarország úllásfi>glalúsára abban a közclelembcn, amely a N{•met
Biroclalmn birtoklúsúért robbant ki. 1 27'.~-ban a német f(:jccle h1H'k ll(' lll a f<'.· le lnwtes
hatalommal renclt>lkez6 II. Otakan vúlaszto tták királyukká, hanem a sokkal gycngl-hh-
nck sz;ímító ITabshnrg Rudolfot. \'ár hatú volt az összeütköz{•s Rudolf és Otakar ké>-
ziit t. f\'fin·l ezekben az é\'ekben igen sűr(ín cserél<ídött a kinílyi udvar össze tétek,
gyakran módosult Magyarorsó.g áll úspon tia a 1 Iabsburg-, illetve Pfemysl-szö\'etsé·g- kér-
d ésC::· ben. / v. éppen haml111on levő Csákok, akik következetesen cselwllencs poli tikút
li>lytauak, nagJ' sz<:'repe t j ;ítszouak abban, hogy 1274 Yégén László Rudolffal kötött
szi"iwtségcl.. \.mi nt 1275 tavasz<ln visszakerültek a ha1alomba a K6szegi- Gutkcled-púrl
tagiai, egy Rudol k llen e magJ·ar-cseh Cg)'ÜUműköcl{·s körYonalai n~j zolódtak ki. E:i:-
ú ua l T\'. László II. Otakarral lépe u s:i:övetségre. 1275 n yarán a hat.alomból kiszoritotl
b ;írúi csoponosul ás támadást kísérelt meg a kir<'tly ellen , de akci é~juk nt'm -vezetett
t'J"t'< lm é11)Tt'.
127.i ,·égfn íuahh gyiikeres fordula t következet! ht-, a konn ;'m}'kt>rékhez a Cs<1kok
;ílltak. Tt'ijes diad alu kat polgárháború kirobbantása kö,·eu e, anwly több hónapon á t
tartott. Emwk során Zalaszegnél a H enrik-fiak, illetYe a kirúly (·s Cs;'1k Pé ter snegc
közöu ütközetre knüll sor. Csák Péter 127G ta\'asz;í.n f't-l<lúlta \'eszprém v;írosát, amely-
nek püspiik<:>, N · ter, K6s7.egi !\'agy I knrik fia, az ellt>1Hábor tagja vo lt. .Ekkcff pus:i:tult
el a veszprémi k;íp1a lani iskola. A Csákok 1276 júniusában kegyvesztcuek kuek, a
hata lom szinte cön·ényszenicn a Kciszegi-Gmkrkd-párt kezébe került, dt> Csúk '.\1á té
benn maradt a kormányban . A.z (tj összetételű tisztikar hat;.\sára I\'. László az l 27Cl-
ban Ruclo lr {~s Otakar közö tt ki tiin h úbo rúhan Rudo lfot támogatta. A hábor(1 Rmlolr
 .\Z l'TO!.SÖ ..\RPADOK

sikerfa hozta. ()takarnak le kellett m ondania a kezélwn tartoll osztr;ík és st<'tjcr tano-
mányohúl, m;üd 1277-hen visszaadta I\'. Líszló nak a határ m en ti területeket. 1277
e lej én az er délyi szászok a f,')'Ulafrhér\"ári székesegyh ázat égették fr l. A.z ország m:'tsik
rt-szl>n , a Dráva- Sz:'tYa közé n p ecl iga n émet segítséget élvező Babo niéok és a Kúszegi-
ek vív1ak m agánh :'t horút. A K6szegieknc>k segít5égc t viv6 Gutkeled Joachim az óss7.c-
csap:ísha11 életét veszte1tc.

A rákosi gyűlés és a stabilizáció kísérlete

1277 tavaszán IV. Lás7lú - elén·t> a tiirYényes kort, jóllehet m ég csak 15 éves ,·o lt --
Úl\'ette az <)l"szág korm:mrás:t1. Ehhez a legitimációt és egyszersmind a n yomaté kot a
m:'tjns végé n Rúkoson lcz~jlott ;'t ltahínos gylílés (orsággyíílés) ad ta, ahol a (()papok, a
b;U-ók, a mef.,•}'ékhéíl érkezeu n emesek és a kunok vettek részt. A túrgyalások közép-
pon0áhan az elharap ózott hata lmaskochísok, pusztítások, d ú lások álllak. Arrúl hoztak
hat.<irm.atot, hogy sem a királyi, sem az egyházi, sem a u cnH:·si birtokokat st•nki n e
rner:jt> ajöv6 1wn elragadni, s erre a jelenle\'6k esküt tettek. Kikiizósítették a h{·kehon-
tókat, a király pedig h ad felkelés hirdetésére vállalt kötelezettséget a meg-egJ·ezés rneg-
sért6i e llen. A rákosi összejövetel résztYev<Si felléptek a Rudolf' né me t királlyal kötéit t
s1:Ö\'Ct.ség meg-tar tása mellett. A gyfüés kezdcményezúi a fels6 kléru snak azok a tagjai
voltak, akik h:tjdan Bolognában j ogot tanultak, hosszabb id6 ó ta szolgúl 1.úk különhö-
z6 tisztsl·gekhen (kance lhirként, alkancellárként, kápolnaispán ként) a dinasztia tag-
jait. A kirá ly e híí klerikusai most kétségbeesve látták, hogy a nagyúri pártharcok az
orszúgot alapjaih<m fe nyegetik, a kiri1lyi hatalmat aláássák, és az egyhúzatis m egfoszt-
j~tk kod.hbi he foly:'isátó l. Bologn:'tban ism erték meg a ren di állammodell képvise le ti
t'lvi·t (ny1rese11lotio), s rnticijnk volt azt m egtapasztalni a szomszédos Ac1uileia-friauli Pat-
riarclü1ushan, ahol az egyh á7ft.:jeclelern a rendi gyííléssel Cg-)-iitt korm[myzo u. A frlsc'í
klérusnak ez a csopor0a (\·;\]amint a k.irúllyal egyeléfre együtt haladni tudó sztík bárúi
kör) a ti">meger<ít a nemesség-hen, illet\'e a király katonai 1.á.masz<l1 képező kunokban
Yélte rncgt.<dúlni. A koraéretl (európai összehasonlításban is meglehet6sen korún je-
lentkez6) rendi gondolato k (és a móg-ötte meghúzódó konstrukció) azt a reményt t.<íp-
lált.ák, hogy Lászlúnak t's híveinek sikerül úrra lenniük a mindinkúhb e lharapozó anar-
chikus \'Íszonyokon. Ennek az le tt volna az [ira, hogy a magyar társadalom vczetéi körei
- egJ·h ázi kezdeményezésre - oszw zz;mak a királlydl a hatalomban .
1277-lwn a Dr<Í\'Úll túli ter ületek mellett az ország északi (szepességi) és tiszántúli
részc·ii1 is belháborúk, púrtútések támadtak. Ezeket azonban a király- els6 ízhen trónra
li·pl·se ó ta - a b;írók sq„rítségéve l leverte . .Joachim h alálával az udvarban m egn6tl a
Csákok befoly;ísa . Ennek köszönh etó', hogy IV. László újra hadat inclíwtt a nyugat-
magyarországi Klíszegit•k ellen. A katonai akciót m egbékélés zárta a király (~s a Kószt···
gick küzütl, dc ez nem bizonyu lt tartósnak. Mindenesetre a királynak sikerül t a Kií-
szegiekrúl levúlasztan ia régi szövetségesüket, a Gutkeledckc t. 1278 tavaszán Kéíszegi
Iván Vdencébc'íl hfrta be András h ercege t (a későb bi III. Andrást), tró n kcivete ló'kém
lé ptette fel Lás1.lóval szembe n , cle csak a Zala megyei Kehidáig tudtak el6reh aladni .
·agyjá bú l ezz<'l egy idó"ben a szlaYón iai Dubicán - a Gutkele d ek rovására - békl· t
kóti>n egymással a Baho11iéok {:s a K6szegiek csalácUa. Ez az cls6 politikai te rmésze-
tlí m egállapocl;ís két, tartományurasúgra töró' b<irói csalúcl közöt t. A kl:Jzvetítíí szer<'-
pet I. Anjou Károly m egbízottai \'állalták. Ez a sze rződé s m egronLO tta a K6szegie k és
a Gutkeledek ,·iszonyát. A király ezt kihasználva kibékül t a Gutkeledek veze t6 tagjai-
'.!<ifi 1'.\.. \/. L'TOLS(> ,\RP,Í.I>OK KOR\. . \ TARTOMA:-.1\'ÚRJ HATALOl\l K.IAI AKlJI),S.\

val , ak ik 1278-han a C:súkokkal osztoztak a hata lomban, ami n ek n y í lt~lll Kúszq~ i ­

ellenes (· le voll.
Rudolf" {·s Otakar ell<'H tt' t{•llt'n IV. Utszló egyre határozottabban Ruclolr mellett
foglalt ;í.lLí.sl. 1277 ll)'ar;íu rncgí~jították szövetségüket, m~j d novem heri Lalál koz(~juk­
kor megcr6sítellék t?.t. i\ Rudolf" (•s Otakar kúzött 1278-b;m is m{·t kitiirt háború ban a
magyarok Rudolrot túmogall úk. A néme t király - mint Kézai Simon írta - úg-)' várt
Livlú „megfrkezt'St're és a segíL<>égére, mint az Istenér e". 18 ., A magyar részvétel eh-
lwn a harcban l\'lagprország aktiYitására és meg11övekedett e n :jfre u tal. Az l 278.
auguszt us 2(}-;ín a morvam ezei Dürnkrutnál me~ívutt ctönt6 csatában Rudo lrsikert"-t
_jobh;íra a magyar h ad e ri"í biztosította. Ot.akar e lese u. A Babenbcrg-örüks(·g(·n hosszú
énizedeken át f"o lyú harcok végül is a I lahsburgok sikerét h oztúk. I\'. László 1278-ban
C:s;'1k l\ btét kir;ílyi jogkörrel küldte el a m egyékbe, hogy a tol v;.~jokal, útonállókat fr-
kczze meg, illet\'e ho~ry a 1wmesck, vá~johbágyok, várak, egyházak, uch·arnokok és
m á~ emberek elfoglalt birtokait jogos lulajdonosaiknak acija \.i ssza. A níkosi l--,')rlílés
ut;íni ll:jlernt·nvck azt tükriizték, hogy a király eredményese n tiirckedctt a politikai
stabili zációra. Az an ;m·hikus viszon yok, a föúri eröszakoskodások (hata lmaskod ások)
komoly k<írokat okoztak az egyháznak. Nem alaptala n arra gonclolni, hogy ezt a fo lya-
ma tot - akarat lanul , sc'ít az akció mógött meghúzódó szándékok cllenfre is - kúlsú
lwaYatkoz<Ís akasz1011a meg, lle\TZetescn az, hogy III. Miklós p;'tpa Fúlüp fr r mói püs-
pi"ik szcm {·)y(·lwn leg;\t ust kü ldii tt Ivlagyarországn, aki 1279 elt:jt-11 érkezell meg. Kii:r-
vetítés{·1wk hatúsúra Lúszló visszarogadta kegyeibe a IIe nrik-iiakat, ezut<Ín a kiivet
e lég-gc.'· mcggo11dolatlanul és nagy er(),·el a kun ok h elyze tének rt'nclezésébe fogott .

Akunkérdés
. \.kunok m ind katonai, mind politikai értelemben a kir;íly túrnasza i vollak, részt vet-
tek a rúkosi gy(ílt>se n i's a dürnkruti csatáb;m , tehát a király stabilizációs pol itikája
fontos eleme in t>k számít.ouak. 1klr/.etük mcgYáltozlatása a kon szoliclációt Yeszélyez-
lette. ,\ lwaYat koz;ísra a pápai legátusnak az adott alapot, hogy a kunok pogányok
vo ltak. l\Iin t a púpa kiivet.{•nek - aki nem mérte fel pontosan az ingatag m agyarorsz<igi
politikai h elr1.ete1, és nem figyelt k i az egyensúly törékenységére - elemi érdeke volt,
hog·y cll-1:je a kunok megkcrcszt elkcd ésc~ i, s e nnek érdekébe n er ó"szakhoz folyamo-
dott: túszokat szed ete tt a kunok közül. Fülöp nem érzékelte, hogy a kereszté nn yé
váló kunok ktclcp edésükkel és lesüllyed ésükkel elveszne k a kirúly szfünúra. A kiivct
l ~79 . júni us 2:l-;ín a kunkérdt'·s r cndcésc érdekében írúsba fog lalt cikkelye ke t te r-
jesztett a k irály, valamin t a püspökök és a búrók elé (ezt nevezi a töi-t(·netkutat:ís - e
reltn't'S i"'rtelmi"'hcn (t°'Vt'St'Jl - az I. kun tö r vényn ek) . Ezt a dokumentumot tárgyalta
meg az 1~7~J júliusában ül ésez{) té t(·nyi gyíílés, amelye n a [()papokon és a búr ókon
kívü l a ncnH'sek {·s a kunok képvisel6 i is részt vette k. A h atúrozatokat augusztus 10-én
o kln(· lben adt;'tk ki (ko rúb ban ezt min úsítették a II. kunti>rvé nyn ek, ami e:ren értel-
mez(·s szcrin t a7 egyetlen kun törvénynek tekinthetú).
A p;í pai lt•gátmjaYasla tai c.:ls6sorhan a bomló kunok últal a m agyarok (fől eg e16ke-
l<'ík és egyházak) sáclmfre elkiivete tt erőszakosságo k meggátlását c(~ l oz t.ák. Kil;'uásba
h e lyezte az Ciss7es, még meg n em keresztelt kun m egkeresztelked ését. ( 1.) , a kunok
ál landó megtelepítését (2.), a kunok er6szakosságtól és gyil kosságtól való Lartózkod;í-
sát c:q, to\"fübá a kunok által elfoglalt egyházi és vi lági birtokok Yisszaaclását (!J.).
E1éíi r;í11yoz1a, hogy I\'. László az ezekel be n em tartó kunok e llen álta lános hactfelke-
lést hirdet. A tényl q~e s (k.oráb hi neve szerint II.) kunt örvén y nem egy cikkelye é rte-
 ..\Z l TOL'><°> ARl'.-\L>OK l!li7

lemszerlíen m egismételte a leg<Ílusi elútc1jesztésbe11 rogl all akat. Új szabályozáskc~ n t

rendelkezett a knnok vC:·gleges lctckpcdi·si h elyén ek m egállapításárúl a Duna t;s a
Tisza ,-agy a Körö~ fo lyó nw lle ll , a l\laros-Körös köz(:n , ille t\'e a Temes- :\Iaros kiiz(·n
és azo11 fo lyók környékén. 1-:zen a tc:-n-ileten a kun oknak adta a szolgálémi-pck l-s üri>-
kös n é lkül meghalt nemesek lúkUeit (5.), továbbá a nemeseknek (·s a \'Úl:jobb;ígyok-
nak a lat;írjárás úta üresen ;í.Jló birtokait (G.). A kun urak {·s nemesek 111egkapt;'tk az
ország nenH'seit megilleti> szabadságot, így mentesítést nyertek a súll úsad:'1s alól ( 1:~.) ,
és személyükbe n hadba rnm1lúsra kötelezte 6ket a király (8.). It1r Fülöp t>redt>ti kiiw·-
telései hez képest az elfogadott törvények n f-milcg e nyh é-bhck rnltak, de még így is -
a m aguk szempo nti1hól jogosan - kiv<Íltotlúk a kunok felzúclul;.ísát. Az anyai ágon kun
szárrnazású ki r<Ílyt ket tíís te her n yomta: egyTészt hatékony segédkezet ke llett \'Olna
n y'l~j ta ni a a kunok megkeresz teléséhez i·s aláw téséhez, másrészt ezzel elYesztelte Yol-
na politikai {·s katonai sz.t>Y<:>tségeseit. A kun törYény ké ts(·gtelenül biztosított szahad-
s~1gokaL a kunokn ak, de ennek súlvos ára volt, frl kellett adni korábbi élc tfonrn~jukal.
A kunkércl(·s rendezésének kísérlet e n t~m l 279 szeptember(·hen Füliip zsinatot tar-
tott Bucl;í11. ah ol egyh;ízi kt-rdésekkel fogfalkozotL. Intézkedtek a zsinati határozatok
az Ph'Jfoízi szern{•Jyek. é!etll1Ó(ij;íha11 , erkölcsében JwkÖYetkez('ll torwlúso k e llen, Yala-
rnint a támadásoknak ki tett egyházi vagyon Yt•clelmér{}). E16írták, hogy az egyházaktúl
dn·u hinokobt riivid határidéSn belül vissza kell szolgáltatni. A kuntürYényt nem
lt>ijesítéi, a zsinat összehíds;\t akarlúlyozú, fesleu életet é l() I\'. László ellen Füliip szi-
gorú Jdl&pésLhat;í.rw:oll el: kiközösíte lle az egyházból, az o r zúgor peclig ill(e rcliktum
alá \'PtP lte. Az uralkodú csak színleg fogadta el a yfaJakat, valójában d lencsap<Ísra
ki· szült ked velt kunjai kör(:he n. 127~)- 1280 forclul é~ján elfogaua a p~t pai kiiYe le t, {•s a
kun ok kezére adta. Ez olyan meggondola tlan lé pt-s rnlt, ame l~· nem csupán a7 ep;yh;'1-
ziakat, hanem a bárúk nagy ré:-szét is szemht>forclítotla az uralkoclóYaL .-\z ingatag ha-
talm i egyensúly teh:ít felbornlt. Válasw l a hárók- tal:tn Csák Máté n:ídor kezdemé-
nyezési-re - a kirúlyt t:jtellf'k Cogs<ígba. Hamarosan azonban mind a leg;ítus, mind az
uralkodó kiszahadult. s a király ismételt en ígért•te t tett a ku ntiirYény v(>gre h<~jlás;í ra.
A po z ícié~j:1ban 11(·mileg m cgeréisödöu kir;Íl)' füalakíto tta kormány~tt , menesztett e Csák
l\f:'ui'·t, s Aba n em beli Finta lctL a n ádor. A törvényYégre h ;~j tásátú l tart ú kunok l280
éiszfn e lbagvták a;-, országol, s a király Ilavasalfölclre vezete tt hadai ''isszahoz;isu k ér-
dekében. Nd1á11y hémapnyi csendesebb id6szak ut.<"111 128 1 n yarún minap kineveze tt
- de ri'>videsen le is \'áltott- nádora, Finta ellen ke llt>tt a királp1ak hadat wze tnie. Az
í~j n úclor K6szegi Iván lt'tt, akit hamarosan n ag-y riválisa, Csák Máté v:1ltott fe l. Közben
l 28 l-hen ;1 pápai kö,·et elhagyta Magyarországot. 1282-ben a királyba n csalúdott ku-
nok hozz;íkezcltek a Tisza , a 1\Iaros é>s a.Körösök Yidékének pusztításához. Az uraik.o-
d ú a f'osztogatú kun ok ellen von ult , s 1282 6szén a Tisza- 1\ faros szögében a llócl-tú
m elle ll lever te az O lclamir \'eZt>lle lúzaclókat, és seregük egy ri·szét kifízte az orsz<íg-
húl. Akik - írta K<:'.•zai Simon - ,,Yisszamaradtak, a király parancsai elóü úgy rn eglt u-
ny;íszkodtak, h ogy szíYük l'é lelmében alig m ertek a király szem[~he n ézn i ". 1 ~ 1 :\ kuu-
kfrclé>s megoldódott, aminek úra a stabi lizációs kísérlet kudarca rnlt.

IV. László utolsó évei

l 28~- ~?8!í kiizött készítette el krúnik<ijár IV. László hlíségcs ud,·ari par~ja , Kézai Si-
mon. 0 dolgozta ki a hun t-s a magyar nép azo nossúg;í.n ak- egyébként téYes - ti·te lt>t.
Attila és a hun nép törté netét a m agyar ti)rténelern szerves részév[· tette. l\'. László
idealizált ahtl~;ít , történeti eléíkép é l Attilában, az Isten ostora szerep<~! a keresztény
268 ]'.\.A'/, l lTOUiÖ :\RPÁnm:. KORA A TARTOM.\NYúRr HATALO'.\l KlAI.·\TWL,Í.S.·\

nh>t'kkt"l szemben e\jáLszó hun fejedelemben láua . To\'áhb folytatta a magyar króni-
ka es<'ménytörténett-t, megörökítt>tle a morva mezei, illetve a Ilód-tavi csatát Kézai
ert>s énlckléídésLtanúsított a társadalmi kérdések irán t 'yugat-európai tanulmúnyai
idi::jt·n a legmodernebb eszmékkel ismerkedett meg. Krónikájáb;m clslísorban a köz-
nemesség é rdekeit képviselte, Lörténeti síkon ii.,ryekezett igazolni a király és a közne-
messég SZ<-l\'c>tségél, LÚg«1hb értelemben a báróellc>ncs egységfrontot. Az ero•séges - a
b~1rókat és a köwt>mcseket {1tfogó - nemesség fikcióját hangoztatta, amivel a világi
cl(íkelük (a b;í.rók) érdekeit sértette. A közhatalmat is a nemesek közössége (communitas
110/Jilimn) képfre formálta. Korúhan egyedülálló módon foglalkozott történeti műve
függe lék t>ben az aláv~Leltek eredetével, szám os ponton éles szt'mre valló t(lrsadalm i
e lemzést ad koráról. Igy pl. a vá1:jobbágyokról aztjegyezte fel, hogy „szegény nemesek
(nobill's) ", i x; akik a királytól a ,·ár ingatlauaiból kaptak földet. Kézai krónik{tjában m eg-
y;11tozoll a magyar nemzet Anonymusnál ol\'asható értelmezb;e. l\lár n em a Magyar
Kir:1lys:1g Yalam<"1111yi lakosát, hanem csak a magyar származású (magyar nyel\'et be-
sz(·I{)) népess(·get frtNLe r;tjta. Vagyis az államnemz<"ti koncepciút nyel\'nemze ti fel-
fog;ís v;íltolta (i:I.
Az 1280-as ~wk közl'pén ek és végének magyar viszonyai nagyon távol vo ltak attól
az iclealiz;ílt kl>pLől , amelyet Kézai Simon felvázolt 1284 elején IV. László sikertelenül
ostromolta a Kó'szegiek Vas megyei Borostyánk<l-Yúrát. 1285 elej én tatár t:Unadás érte
lVbgyarorsz;íg keleti felét. Már a kort{1rsak gyanított{ik, hogy a tatárokat a király hí\'la
be. Az lehetett a terve, hogy velük e llensúlyozza a b;irók erőfCilényét. Ezt nem lehet
bizonyítani , de kétségtelen, hogy rö\'id magyarországi pusztítás lilán n<"m valarnc1rnyi
tat;\r \'otmlt ki az or/;zúgból. Az itt maradt tatúrok és kunok - a nyögérek (a kun . zú
fegyveres kísérell~1gotjelent) - a késéíbbiekben a király fegyveres erejének részét ké-
pnLék. Lodomér esztergomi é rsek 1288-ban t>gyenesen ilyen mondatot adott[\'. Liszlú
sz~~jába: „/\:/. esi'.tergomi érsekt61 és az a l ~~ja rendelt püspököktől e lkezdvl-11 ezt az cgi'·sz
L~jzatot [a klérust] tatár kardokkal fogom kiirtani, mind eg[·szen Rómáig." 1H" Ugya1 1-
csak Lodomfrtúl Lucijuk. hoi,•y I\'. László nyíl tan hirclelle magáról: „a tatárokkal üssze-
s;:úwtkezt'lt, és maga is o lpin lett, mint a tat:U-." Anjou feleségét, Izabellát, akit Magya-
rországon Eu.séhemek ll t'\'t't.tek, többször is c!Laszította m agától, 1286-han fögs;ígba
\'elette, kun :1gyasokk.al élt együtt 1287-hen Lodomér kiközösítette Lás7.lót az egyház-
ból. 'yil\'ún ennek hatására 1288-han elfogadta az érsek feltfaeleit , s ígeretet telt,
hogy nem sziivetkezik a tatárokkal, e lveLi a pogány szokásokat, országos tisztségeket
csak keresztényekre bíz, az egyházak kiváltságait és szabadságait hclyreállí~ja, feles<"-
gét ,·isszawsz.i, és királynéi jogait biztosí0a. Lodomfr így feloldozta a kiközösítés alól.
László azonban nem gondolta komolyan eskiije megtartásút, sorra megszegte ígérete-
it. Az uralkodúnál kiizber1:J:tró érseki megbízottaknak, követeknek László így szokott
fel e lni: .A magam számára ... én Yagyok a törvény, és hogy valami félt' papok tön-ényei
korl;íto7J.anak, el nem lííröm ", vagy: „Nem uratok [az érsek] dolga, hogy nekem tfü"-
y{·nyt szal~jon , l1ancm hogy kövesse azt a tör vényt, amelyet én hoztam. " Lodoml>r
keresztes hac~júrat meg hirdetését kérte a pápától a király ellen.
A1. l '.?80-as én·k második klf>ben a felbomlás úllapotúbajutott az ország. l28!>-ben
a SzqH·ssi'·gben tört ki lázadás a király ellen, le\'crésében a nyögérekjátszottak szere-
pet. 1288-hau a Szepességhen a bárók ismételten fogságba \"etették L~íszlót 128G-ban
megint a K6'st.egiek ellen vezetett a király hadal >J'yugat-Magyarországra, de a kiivet-
kez6 év tavast.ún \'ereséget szenvedett a Zsi tYfü1ál. A Kőszegiek egyre határozottabban
ki.nyilv<'mítouúk te!jes d iggetlenségü ket a magyar uralkodr>tól. L285-ben Kó'szegi Iván
szövetségre lépett 1 Iabsburg Albert osztr;í.k és st~ticr herceggel. 1289-ben viszont múr
 AZ l 'TOL'i( J ÁRPÁDOK 2W

több ízben is fegynTesen mérte össze ert:jét Albert és a K6szegi család. A h ;1rcuk
eredményeki·ppen Albert több tucat \ 'ár birtok:1bajutott a Nyugat-Dmüntúlon. ( )ssze-
csapásukban hlítlen alattvalóival szemben Líszló Albertnek „szurkolt", sikerei látt;ín
nem lépett fel ellene az ország integritásának védelmében. Hiába tartott gyííléseket a
főpapok, bárók és nemesek r észvételével (így pl. 1286-ban Rákoson, 1289-ben a Fe:jér
megyei Fiivenynél) , s hasztalanul tett küliintele ígi'reteket a helyzet javítására , sem
ereje, sem e lszán.-1sa n em volt ezek megvalósítására. 128~)-ben ké t nádor túnt fel l\Ja-
gyarországon (egyik a Dunátfü nyugatra, másik a Dunától keletre es6 orszúgrészben
mííkódött) az úllami élet bomlásának csalhatatlan jeleként.
1290-hen Lászlú a nemrég még mohamedán Mizsét nevezte ki nádorrá. 1290 ele-
jén trónköveteléíki'nt r:iivid id6re ismét mezjelent Magyarorsúigon András herceg (a
kés6bbi III. A.n drás). l jabb l:izadások törtek ki ebben az évben a kir<'ily ellen: az o r-
szág északkeleti ré'szt-n a Baksa nembeliek, valamint Aba nemlwli Amadi- szemheCor-
d nltak IV. Líszlúval. Baksa György 1285-hen az aba{~ji Rcg(·rnél mé·g sikerrel h arcolt a
tatárok ellen, Aba Amadé pedig nem sokkal korábban nyerte el az uralkodútól egi'sz
Ung megy(·t. László szok;'1sa szerint 1290 kora tavaszán is kedvelt kw~jaihoz indult, ám
júlins 10-(·n a Bihar megyei Körösszeg váránál a kunok m egölték. Az eseményeket
nem tll(~juk m egrnagyar{v:ui. Felmerült, hogy a meré nyletben részt YeU a körösszegi
\'ár ura, Borsa nembeli Kopasz, akinek családtagjai 1287 ta\'asún a Zsitva folyó nál
vívot t csatában IV. Lászlú ellen harcoltak. Nem lehet tehát kizárni (de igazolni sem ),
hogy politikai gyilkosság történt, azaz hogy a királyt báró ellenfelei ölték meg. A gyC'r-
mektelenül elhalálozott Lászlót a kun szállásterületek szomszéd ság~lban, Csanádon
temették el.

III. András 1290. évi dekrétuma

II. András állítólagos unok;\ját, András herceget 1290. július 23-án koronúzta Lodom&r
érsek Magyarország királyá\'á. Röviddel késéibb az aragóniai királyhoz intézett levelé-
ben III. András elrnondta: az egész ország „a mi kegyünkt61 reméli, hogy Magyaror-
szágon , amelyet régóta pusztít a viszály és a borzalmas széthúzás, a mi trónra lépésünk
és megkoronáztatásunk békére és megegyezésre fog bírni rnindt>nkit, félre téw~ az
állat i ellenségeskedést, megszüntetve a széthúzást t'.s az indu latokat, megadva min-
denkine k, ahO).,')' illik, a szahadságot". 187 Pedig Andrásnak már tró1~ja biztosít(tsa sem
W>lt minden prohlénütól men tes. Még 1290. 11y:1rutún I Iabsburg Rudolf német kidly
Magyarorszúgot mint ur(tt vesztett birodalmi hűb ért fiának, Albert osztrák és s ! ;~er
hercegnek adományozta azon a jogcímen, hogy IV. Béla kiizel !)0 éwel korábban,
124 1-ben hajlandó lett volna h(íbérként átadni Magyarországot II. Frigyes csásó r uak,
ha a Német Birodalomtól segítséget kapott volna. A lla!)shurgok jogigénye ellen lé-
pett fel IV. Miklós p;ípa, aki szintén tagadta III. András Arpád-házi származását, s így
jogellenesnek teki11 tette magyarországi országlását, de úgy ítélte meg: az ország az
Apostoli Székre lüramlot t. 1290 éSszén Lengye!országból egy i~jú jótt Magyarország ra,
aki Arnlr;ís hercegnek, IV. László király 1278-ban e lhalt iiccsén ek mondtamagút. Baksa
György lizte vissza Lengyelországba a rl'.jtélyes kilétíí trémköve teló't. 1291-ben lép t~·k
csatasorba a nápolyi At~jouk, akik úgy ítdtt'.k meg: IV. Lászlúval fiágon kihalt az Ar-
pád-ház, s a magyar trún László kirúly néSvérére, Mária kirúlynfra, ille tve II. Ká roly
núpol yi királytól született gyermekére, Martell Károlyra szállt.
András koronázását köYetfíen a f6papok, bárók és nemesek számára tart.ott ó budai
gyúlésen ~5 cikkelyh61 áll ó dekrétumot adott ki, amely koronázási hitlevélnek:m in6-
'.!70 1:\. AZ t TOL'iÚ .·Í.Rl'..\LlOK KORA „ \ 'C~RTOMAN\'l'Rl H AT \1.0i\'f KL\LAKl lLÍ.SA

siilt. f\lt'gkoron ;ízása ft:jé-ben hiztosílotla a 11enwsi s;raha clságjogok LisztdeLhen tartá-
sú!. f\frnte<;Íletl<.: a nemeseket (•s!! birtokkal renclelkező, lel1át a n enwst'kkel .azonos
<" lhír:ílús ahí t•s6 (nemesnek tekintett) erd~lyi szászokat mi11clenfék a d ó és heszálláso-
hís al<'i l ( 1 1.), s szab;\lyozta h adköte le7<'ltségüket oly módon, hogy \'éd elmi hál>orú
cseti·n , illet\'C ha „az orsz:1gnak val;unely része vagy tarto múnya a király vagy az orszúg
irúnti e11geddmcsséghéíl vagy íügg(·sh{)] magát kivonná, vagy Yalamdy módon elsza-
kadni akarna ", iss a kirúlpiak segíteni ranoznak, d e kl"dországi hacijáratra csak p i·nz
f'l:jében tartoztak Jllt' lllli (10.) . Biztosította az örökös 11 i~ lkül elhalt n e mesek és szászok
szabad re ndelkezési jogát, s megtiltotta, hogy a birtokokat lefoglaij:.'ik a kincstár részé-
t'<' ('.26.). III. András megnch·C'lte a nemesség szerepét az ország ÍÍ)..,')'einek intc'.-zés(·lwn .
.-\z (-,·en kl~ lll tartanclú o rsz<'1ggyíílésen a n emesek is nwgkapták azt a _jogot, hogy az
orsz<'1g· állapotán'i l t:írgyaljanak, t-s megYizsgá~ják a báró k tetteit (25.): A \'ezctií tiszt-
ségYiscli'íket (a n;ídort, a tárnokmestert sth.) „országunk nemeseinek tanúcs:tból" nevezi
m:~jcl ki n i.) . Ugyancsak az egyh ;íziakból és nem ese kből alakuló í~j összetételű tanács
k sz hivatrn arra, hog\ ' frvényhen hagyja IV. L\szló jogos admnányait, jogtalan ado-
111:ím ·a i1 pedig viss:tan-gye (7- 8.) ~ J(unogaua a király a formálódó nenwsi m egyét, t's
b6\'Ítl'lli igyekezett hatáskörét. E l<Sírta, hogy a meg·y(·sispán a nél-.'Y v<'tlasztotl nemes,
vaf._ryis ;1 szolgabír;ík nflkii l ne ít&ijen Uí.) . A núdon vidéki igazsúg. zolgáltató ú~j{m a
n(·gy kikúldi'>tt hírú t'·s a llH'gyésispán kísé1:jc ( l ·1. ) , s az t~j pt-nz forgalom ha hozat alút
ugyancsak „minden rnt·gyt'· búl négy becsületes emberre" és a megy<;sisµ:ínra bízta
( l ~.). Szúrnos cikkl·lv szólt a h atalmaskodás, er6szakoskod(1s, ö nkt-nyc:skedés l'llen ,
t•zek jó része szi11tén .~1 ne11wsség- ~rcle keit Yédtc (20„ 27-2~l.) . .
:\d·r1 , hogy a kir<'1ly rnag;i mögött tudhassa az egyház támogatásfü, több pontban
hiwisította az cgyh;íz rt'.gi kiválts<'1g:.1it. ,t>,.z egyh úzak n é~pei vámmen tességct ( 18 .) , az
t'g~· li ázak \'ilúgi iig-yci ben a király kizárólagos joghatósúg-.ít í•lvezték ( l !í .), tovúbhú a
megy(·sisp:Uwk vagy alisp;\i10k e l(· csak a bptalanok vagy ko nventek tanúhizonysúgá-
\'al lehct<'~I l>úrkit mc·gidé-zni (5.). Szahúlyozta a tiirvi"u y a termék- és bortized szeclé-
sl'·1 (~ 1.) . l gi·retet 1e1l a király az egyházi jogok megéírzésére, az clfogla ltjavak \'Íssza(ll-
lítús;'1ra ( 1.). ;\kgti lt otta orsz<í.gos méltós;'1gok, isp;'m ságo k és v;'1rak e laclomán\'oz;ís;\t
iclt·gc· nek , p ogányok (·s nem n emesek sórrníra, „akik orsz;'igunkhan sokszor okoztak
;ínalmakat" (:\.).A d{·kr(·tum számos cikkelye a királyi hatalom erősítését szolgálta.
i\leg1iltolla a m egyék örú kadománykénl liirtén(í e liclegt'nítc:':st-t (2.) . Fellépett a rné l-
tús;ígok:ll \ise16 b;í rúk Yisszaélésci ellen ( ·l.) . Bárói érdekeket sértell az a cikkely, mncly
:11: újonnan t>tnelt tor n yok vagy ,·árak lerombo lásáró l ( 1~J.) és valamen n yi jogtalanul
e lfog lalt birtok visszaad:\-;;íról in tézked ett (20.). A törvény tiibh cikkely{~hcn is hangot
kap o rt az ell enkezés a familiaritással, a hlíbfri viszony terjed ésf-vel szemben (4 .. Hl.),
mert az a bárók Lov<\hbi meger6séidését j elentette a király S7.ÖveL~égeseinek tckiu tell
m·nH·sek ro\'ására.

A rendi kormányzás kísérlete és az anarchia

m. An dnís l 2~JO . éYi törvén yei tehát sok mindent kilátásba helyeztek annak mcgvaló-
sÍt<ÍS;'1(-rt. ;un i Kézai Simon krónik~jáb~111 még csak u tíip iakén t szerepelt, azaz a h:íróe !-
lenes egysi·gf'ron t megtere rntését'.·rt. Ugy tűnik, azt a nyi l\'ánvaló d ltozást, a m ely!\'.
Lászlú h abl;\,·a l t's III. András tró nra kerülésével m egmuta lkozol! , a {(')papok testesí-
tet ték meg· PS biztosították. Az egyházzal szembe11 álló IV. László h alála u tán e ls<Ssor-
han a7 egyh:1zi e lit wrakozoll fe l a nehéz h e lyzetben levíí Ill . A n drás mögö tt. Ugyan -
akkor az 1290. évi tiin:é·nyben említet t, az „ország által kikü ldött tanácsosok" révén az
 AZ UTOL5Ó ..\RP.\DOK 271

egyház részt kért és a 1wmesc knek részt juuatolt a hatalomból és a korm~ínyzáshúl.

E~,')'ik pillanatról a músikra egy rendi típusú kormúny..-:ati mo<lell megvalúsí1{1sa kt'rúlt
napirendre Magyarorszúgon, amelyet a féípapok bizonyára az észak-itáliai Friaulban
f(:kv<í Aquikiai Pa1riarchátushól kiilcsúnöztek. ;\III. András-kori magyar rendi gyúlés
(ország1-,i:·líks) , Yalamint a \'álasztoll tan;ícsosi intf-zmény legköze lebbi példái is
Friaulba11 találhatók meg, olt, ahol Közé-p-Euró pában legkoráhhanjöll l{·trc rl'ndi-
képvisel<.'li államszcrke1.et. Icleolúgiai alapot a királ)i ucl\'adnm te\·ékenykedcíjogtmló
(római i·s cgyházjogban _j;"trtas) klerikusok kü lországi (bolognai) 1anulmányai sorái1
ck~j<ítí1 011 ismeretanyag szolgáltatott. (Felmerült, hom· a III. Arn\r;ís-ko ri o rsz<ig1-,r;ií-
lésekre spanyol - leó11i- aragóniai - példúk hatottak.)
A rendi kísérlel persze csak szúk kürre korlútozóclott; a kir:ilyt, a kirá lyi udvart és a
sztík tanúcsadó körtjárw át a rendi eszme. A tényleges hatalom hiá11Fol t az 1290. (•yi
ti"irv{·nyck meg\'alúsításához. III. András pl. kényrele11 \'olt I\'. Lászlú foszl'S adomú-
11y;ít nwger6síteni Aba A.macit• számára, köztük l ' ng meio·ét is. /\7. oklewlckben meg-
sokasodtak az utahi.sok az utakon fe11yeget6 \'eszélyekre, a békétlen icl(í gonoszs;"igai-
ra. Minde nnaposak Yo!Lak a nagy anyagi brokat okozó dúl;ísok t's pusztít;ísok. Súlyos-
bította az orsZ<Íg amúgy is nch{·z helyzetét néh;íny külpoli tikai bonyodalom. l\liu t;'u1
IIahsburg Albert nem voll h~üla ndó visszaadni a nyugat-magyarorszúgi V<írakat, Ill.
Anclr;ís 1291-bcn fegyverhez nyúlt. 1\kciúj;í.t siker koron<ízta, cg{:szcn Bt·csig hatolt,
m;~jd Bi•cs alatt gyfüelmct arato tt Alben lelett. A hainl>urgi békében Albertnek sike-
rült elfrnie, hogy csak néhfü1y magyarorszúgi \'<Írat kelljen Yisszaadnia, a többit le
kellet t rom hol ni. Ez az egyezm(·ny h útrányns volLa K<'íszegiekre nl-zw, his1en jobh:íra
az éS ,·;'1raik_ju101tak volna a megse mmisít{"s sorsára. KiYfütak III. Ancln\s híwinek l<Ího-
rából , és a n<'tpolyi A.1~jouk pái· ~j{tra álltak, akik akkorr!t már mq.;nycn{·k Üg)'ükrwk a
nagy hatalmú tengerm ellé ki és szlavóniai urakat (a Subifo kal, a Baboniéokat {-s ;i
Fran~ep;ínokat) is. Akti\'i1álúdtak a n;Ípolyi A1~jouk, h<íbo rúra buzclítoltak 111. Andní.s
ellen, t'•s Martell IZ:troly elismerésére szólítottak fel.
l '.!~l2- 1 6l az t'vsúzad y{·géig szinte nem volt olyan esztend6, amikor komo ly l"eg}'\'C-
res lázac\;ís ne tört \"olna ki az ország \'alarne ly po11~j:111 András ellen. A sori az Anjouk-
hm. út állú K6szcgiek kezelték, akik nápolyi pártfogúik fdlií\'~tsára robbantottak ki bel-
háborút a 1ün·l-nyes uralkodú e llen. Elfóglalták Pm.'iony várát, de Cs;ík :\tit{· (az egy-
két évti'lcdcld korúbban országos szerephez jutott ( :súk Peter fia és ( :s:ík ~l;ítt' unoka-
úccse) Yisszavettc t6lük. A viszálykochísok során a király néh:my húnapra a K6szcgiek
fogs:ig:'tba t'St'tl. l '.!9'.)-ban a l>{·kl-tlen Szlavúnia hcrcegekén la Dunától az Adri;íig hú-
zódó hatalmas terület kormányzását András an)jára, Morosi ni Tomasinúra bízta. Ez-
zel {~ra sor került a din asztikus országmegosztásra. 1294-beu a tiszán túli Borsák lázad-
tak lel, f"6 er6ss(~giike t, a Bihar megyei Ador:jfüit a királ)'i sereg ostromolta. l\l izse Yolt
nádor p<í rtütés(·nek Iecsillapításában Tomasina szer ze tt érdemeket, amikor a bara-
n yai Szekcs<Í várat vette vissza tőle. 1295-hen a Bahoniéok felkelésén ugyancsak
Tom asina wzctl-sl'vel mdtak urrá lenni, aki a szávántúli Orbászkó" \'árukat m egvív;t1 ta.
1296-ban a KGszegiek lázadását verte le az uralkodó KéSszeg Yár füiak dföglahí.sával.
Ebbe n a katonai ~lkcióhan minapi ellenfele, Habsburg Albert 1:1mo~atásút élvezte,
akinek a leányát, Agncsl 1297-hen feleségii l vette. ( 1298-ban viszont magyar katonai
nú ve ll rés'll Albert oldal;ín Nassaui Adolf német kirúly ellen a fütjna melletti gúllhcimi
csatúban.) J 2!J7-hcn az adclig kir<ilyhíí Csák Mát{! fordu lt szembe az uralkodóval. 12!)8-
han múr kift:jeze tten Csák Máté számított András f6 dlcnségének, hiszen a kirúly
csupa olyan magyarorsógi eltíkelílvel kötött szÖYetségeL, akik l\1úté visszm;zorítúsáhan
\'oltak érdekeltek. A magyar téirténckrnben első ízben J[·pell a ki rály alatwalúi\'al köl-
~72 !'.~. AZ l TOT .<;Ú ARPÁDOK KORA A T ART()l\.fi\l\'Yl:Rl HATALOM lUAI.'\Kl ' 1ÁSA

csiinüs szerz6désrc. Ez évben ítira két nádora vol t az országnak (Dunún i11 n eni és
D un;ín rúli).
Komoly n •szteség vo lt Andrásnak Lo do mér eszter gomi érsek halála , kiváltképpen
azért , mert az utódául megválasztott Bicskei (;ergely nyíltan az Anjouk páqján áll t. A
magyarorszúgi korai rendiség azonban nem semmisült m eg Lodomér ha lálát kiivct6-
e11 . 1~~lli-bó l rn;u-ad tak r{mk e rról bizonyítéko k.J úliusban fogadták a m agyar nemes-
ség soraiba l\1orosini Al.bertinót, III. András nagybátyját. Az oklevéladúk sorában -
püspéikiik t'.·s b<'irók mellell - a magyar, székely, szász és kun nemesek egyeteme
(univrrsitas nobilimn) szt>repc lL. O lyan jogot gyakorolt a n em esek egyeteme, ami ko-
r;'th ba n ki rál}'Í felség jog volt. Az o klcvél szerin t AJ bertino a nemességn ek a7.l a kivúltsá-
gút n yerte el, „amelyet Magyarország minden bárója és nemese régt61 fol{V·a é lvezn i
szokou ". 18 ' 1 Ez annak az elvnek a kimondását j elen telte, amely utópikus formábau
rn;ír Kézai Simon krúnik~jában felmerült: a bárók és nem esek azonos kiváltsága é~s
joga, vagyis a nemesi egyen l őség eszm~je nyert itt megfogalmazást.

Az 1298. évi dekrétum

A rt>ndiség toYáhbi bizonyítékát szolgáltatták a Pesten tartott orszúggylílé:s végzései,
;u11elyekc1 a· féípap ok, a nemesek, a száswk é~s a kunok Ill. Andrfls táYollét.ébeu, né-
mely b~írúk kizárásával hoztak. A 43 cikkcl)"hől álló törvé1_ty egyik passzusa a rendi-
képYiseleti jellegetjuttalta kifejezésre, amikor a már 1290-bcn is em lítetl (!_j éisszetéte-
lü tanácsról akként rendelkezeLt, hogy a király három h ónaponként váltakoZ\'a két-
két püspököt és nemest tartson maga me llett, s a nemesek az ország minden n em ese
képé be n állj anak az uralkodó o ldalán (2'.).) . Ugyancsak a rendi jelleg nyilvánul t m eg
abban, hogy az országgyű lés - mint az ország egyeteme - dekrétumot alkotott, s ez a
király és az e l ókeJők uLólagos megerősítésével vált törvénnyé.
Az l '.?~l8 . évi clckrétnm -az úllami életnek csak igen szlík terüle tén és korlútozottan
jel e ntkező re ndi ihle tés ellenére is - híí képet r<~jzo lt a helviszonyokról. Mindján a
bcw zetés elismerte, hogy az 1290. évi törvény r endt'lkezései nem Yalósullak meg „rossz-
indulatú és szcnYed{·lyt61 elvakult emberek g0110szsága ", valamiUL „a ki rály úr lanyha-
sága" következtében, ú gyhogy „Magyarország minclen részében ingadozni kezdett, és
a h;írúk és m ás h atalmasok eré>szakosságából er ed() külön höz{) és igen sok pusztítások
folyt{m annyira m egsemmisül, hogy az egyh ázak és nemesek és más országlakók is
dolgaikban t-s Yagyonukban csaknem te Ues kifosztásig jutottak". 1'10 Mindjá rt az 1. cik-
kely azt irányozta e l6, hogy a kiníl)1 nemze tségb{)] származó An drási úgy kell tiszte lni ,
min l az orsz;\g túnényes urát. Intézkede tt a j ogtalan u l elfogla lt királyi és királyn{·i
]lirtokok visszavételéní l (2.) . A téir\'ény egyik f() célkitfüése a kir<Íl)1 hatalom er 6sít{:se
rnlt. T ö rvén yesítette, hogy a király belföldi láz<.1cl ús esetén külfó lcli segítséget Yeh<.>s-
sen igénybe (G.), s belséí forrásból is e r6síteni kívánta a király seregét (22. ) .
A dekrétu m n agy gun<lot fordított a nemesek és az egyh ázak helyzetéf<'. In tézke-
dett megcsorbíto ttjogaik visszaállítás{1rúl (3.). A n em esek és az egyházak n(·peit men-
tesíte tte minde nféle adó és beszállúso lás aló l (30-3 1. , ·!~.) . T ámogatta a nemesi me-
gye alakulását. Elfüna, h ogy a hatalm askodások kinyornozásút a király embere, yaJa-
minL minden megyéh{í] Ht~gy nemes végezze a bptalanok tanúb iw nysúga m ellett
(l:\.). T i.ikrii:t.te a törvén r a n em esek magánfamíliába kt>riilésé1: lehetííségként mc-
i:ülL k l , hogy a n égy n em es „kedvezés vagy fe lelem miatt", Yagy azén , nw n pénzt
kapo tt , vonakodna ilyen meg bí7.ásn ak eleget tenni, illetve hamis <u1 jelentene (14. ) .
Elrt>ndehe, hogy a „n emesek szolgálhassanak, akiknek akarnak, önkéntes akaratuk-
 A TARTO:-.L.\:'\'YURASÁG Lf.Tlli;JÓTTE 27~

ból ", cl!; rnegl_il Lo t ta, hQgy a h atalmaso k a nemeseket e rőszakkal vagy haLalommal kény-
szc ríc~ék szolg~1l aLUkra (33.). Biztosíto tta az ~ház számára, hogy „mind fejébe n , mind
tagjaiban örvendezhessen szab ad ságainak" (26.) . A törvén ycikkek j elent6s része az
em'h ázakat frL sérelmek t'lle n em e lt szót: a hatalm askod ások, a dúlások, a jog talan
fog·lalások, az ille tékte le n aclókivetést'k t-s az e r6szakos m egszállások e llen ( 4-rn., 15-
19.) . A királyt is kö telezte mindazon javak visszaad ására, ame lyek az egyházak vagy
nemt'sek tu lajdo nát képezték (20.). Megtiltotta, hogy az elhalt püspökjavail akár a
-király, akár m ás szem ély elfoglalhassa (27.). Az egyik cikkely eléíírta a király számára:
h a az or szág bárm ely részét bárki a megelőz{) királyok közül elidegenítt'tte vo lna,
András tartozzék azt a királyi joghoz visszaszerezni, hogy 1agyarország mint bizon yos
jogi egység (quasi quoddam ius totum) örvendezhessen részei sértetlenségén ek (2 1.) .
Ez u tóbbi m egjegyzésben a re ndi terminoló gia j elent m eg.
Az 1298. évi ti)rvé ny a bárók ellen irányult Ujonnan és a király enged élye n élkül
épülL váraik és crőd í tményeik lerombolásáról intézkedett, „am elyekbéíl károkat okoz-
tak vagy a j üv6 bcn okozni m erés7.elnének" ( 10.) . Meg_Liltotta a tisztségek h almozását:
egy embe r csak egy o rszágo s m é ltóságo t tü lthe te tt be (36.). Számos esetben kegyes
ó h;~ j ve7.ette a törvényalkotók to llút. Ilyennek kell min ősíteni azt a cikkelyt, h ogy min-
d en hatalmaskodásfrl húrom hónapon belül elégté telt kell adni, és az elvett javakat
vissza kell j nttatn i ( 11 .) . Az is ide soro lható, hogy az elégté-te l elmulasztása következti-.-
b en a hatalmasko<ló t ki kell közösíteni, és összes birtokának a királyi kin cstárra kell
szállni (12.), Yagy az, amely el6írta: ,,A bárók és más h atalmaskod ók a p usztításoktól
és fosz togatáso k tó l teljességgel tartózkodjan ak, és . .. fordu ija nak a király úr kegyelmé-
hez, bocsán atot kér vén vétkeikért" ( 4.) . Az 1298. évi tönén yci kkek leg töhhje papíron
m arad L A nagy hatalmú bárók n em törték magukat a király kegyeiért. 1299-bcn a
lázadó Csák Máté ellen ke lle tt a királynak h ad at küldenie. A Rákosr a 1299-ben ö ssze-
hívott országos gylílésen Bicskei Gergely választo tt esztergom i érsek nem j elent m eg,
s6t a K6szegi ek \'éd 6szárnya alá h úzódó Gergely Veszprémbe püsp öki zsiuarot hirdetett
ugyaner re az id6re. A főpapok a pápánál tiltakoztak az é rsek békebontó magatartása
miatt. Megélénkúlt a nápolyi Anjouk diplomáciai tevéken ysége III. András ellen. 1100
'}Ugusztusáhan Martell Káro ly (ia, a 12 éves Károly Róbert - a tengcnn clléki mak: az
Su hiéok, a Frangepánok, valamint a Baboniéok tám ogatásával- partra száll t Spalatúban.
1 ~00 ko ra c>szén még egyszer sikerült III. An drásnak maga m e llé állítania a legha tal-
m asabb magyar or zági eléíkel6ket, d e ez nem változtatott a he lyzeten. A lassan kiala-
kul t magyarországi tartorn ányu raság szükségszerű en került szembe a királyi h atalom-
mal.

A TARTOMÁNYURASÁG LÉTREJÖTTE

A feltételek
A központi hatalommal sze m ben szep aratista tenden ciákat h o rdozó tartom ;'m yok a
1:1. század utolsó éYeiben születtek m eg, s röYid, ké t-h árom évtizedes fenná llás utá n a
J4. század tízes-húszas éveiben szííntek m eg. Ezeke t az évti zed eke t tekin ~j ük a tarto-
m á nyúri h atalom kor ának. A ta rtományúri hatalom kialalml úsában közr t;jcítszú oko k
azonban már évtized ekkel kor úhban , a 12-l?i . század forc!ul(~jától kezdye folyamato-
san jele ntkeztek. A legfontosabb okok egyike a m agyarországi hi rtokviszonyokban be-
következell arán yeltoló dás. Egészen UI. Bé la u ralkodásáig az o rszág terüle tének túl-
274 13. AZ Lr rou;ó ,\RPÁOOK KORA. A TARTOM..\N\ÚRT HATALOM KIAIAKULÁSA

nyo mó része valamilye n módon a király birtokának súmíLoLL. Óvatos becslés szerint a
12. sz[izacl végén a királyi földtul<tjdon az ország területének mintegy h áronmegyedé-
re terjedt ki . F61eg II. András adományozott el tömegesen királyi birtokokat (e lsősor­
ban vfo·földeket), aki egy időben politikájának központi kérdését lá tta a mértéktelen
adom~myozásokban (s ezzel összefüggésben a királ)i birtokon alapuló gazdaság he-
lyett a királyi jogon élvezett jövedelmek - a regále-politika - rendszerének meghono-
sításában).
Nemritkán egész \'<Ínnegyék elidegenítésére is sor került. Az ilyen adomán y n em
csupán a mem·e királyi tulajdonú földjeinek eladományozását jelentette, hanem a
nwgyésispánokat megillető kiváltságok és jogok elidegenítését is (a királyi adók be-
h<tjtásának, a bíráskodásn ak a jogát). A 13. század folyamán visszaszorult tehát a kirá-
lyi binok, s nagymértékben megnőtt az egyházi és főleg a világi birtokosok kezén le,·ő
földek aránya. A vi lági előkelők nagy ütem(í \'árépítésbe fogtak. Kezükre játszott a
jobbágyparasnok szabad költözési jogának kivh~.isát eredményező országos méretű
Yándormozgalom, aminek ré\'én munkaerőt tudtak biztosítani kiterjedt birtokaikra.
Cgyanakkor a földbinokosok mind több, korábban királyi felségjogot követeltek ma-
gi.1knak birtokaikon, ahol már nem csupán földesúrként, hanem a király hclrett is
frlléptek. Ezt a tiirckv{:süke t megerősíte tte az is, hogy a leghata lmasahbak rendszere-
sen kaptak a kirá lytól tartományok vagy megyék igazgatL\sára szóló megbízást, v~jcla i,
báni, ispúni kinevezést. A király nevében és felhatalmazásából ''aló ténykedésük azon-
ban egyre ke\'ésb(~ a király érdekeit szolgálta, hanem s<~ját hatalmuk n övelését. Külö-
nösen akkor dh Yeszélyessé az uralkodó számára egy-egy arisztokrata, amikor magán-
birtokainak t<>rüle1<· és kö7Jogi szereplésének színtere egybeesett
Fontos szerepetjáls:wtt a tartományúri hatalom megteremtés<'.·be11 a magánfarnília
kialakulása . .A.7. arisztokrácia gazdasági és politikai hatalmának növeke<lésével párhu-
zamos;m a kisebb nemességnek egyre csekélyebb esélye mit arra, hogy megc>rizze
közvetlen - és laza - rüggését a távoli királytól. Egyre gyakrabban kellett YállaJnia a
tényleges függést a közelében levéí nagybinokostól, aki min<lenekel6tt katonai, továb-
bá birtokigazg::uó, \'alamint a h(íhérúr képviseletével összefügg() tt'endc3k e llátásával
bízta meg-. Magyarorszúgon - Francia- vagy Németorsúghoz képest évszá.7.ados késés-
sel - csak a 13. század küzepétcíl kezch·e te1jedt el a magánfamília intézménye, amely
Yégereclménybcn a Lartományur.iság társadalmi bázisát teremtette meg, és koráhhan
elkép zclhctctkn nagyságú magánhadsereget biztosított a nag\úr szcí.m ára.
Az els{í niaro·m·ors~?tgi kísérl;.t, amely a ki~ályi hatalomtól függellen tartományuraság
1

kiépítésére irányult , az esztergomi é rsekséghez kapcsolódott. Ez azonban torzóban

maradt vúlJalkozúsnak bizonyult, mivel a világi nagybirtok a l !~.század utolsó évtizedei·
hen - m:indenekel{)u katonai szempontból -fölébe n6Ltaz cgyhúzi nagybirtoknak. Nem
kis mértékben éppen a gátlástalanul, erkölcsi konu-oll nélkül \'égreh~jtott törvénytelen-
ségek segíteuék hozzá ehhez a \~lági elc>kelőket I\Iin<lennaposak \'Oltak a magánfamí-
lia katonáskodó elemei által Yégrehajtott hatalmaskodások, er6szakos birtokfoglalások,
a neni<.·sek magúnfamíliába való kényszerítése. Az ellenszegülcí kisebb birtokost ncnuit-
kán fog~~ágba veteu(·k, esetenként megúlték, a jogtalanul szer1.ett ingathmokról fiktíY
okmányokat állítottak ki. Kagy lendüle tet adott a Lartom{myúri rendszer létr<:jóttén ek a
királyi hatalom fokozatos - a század második f~Jében időszakonként viharos gyorsaság-
gal Yégbemcnt - hanyatlása. A politikai hatLtlom csúcsait tartósan, o lykor több nemze-
déken át birtokló nagyúri csalá<l tagjai befolyásuk alau tartottak uralkodókat, s az ural-
kodó akár hcl-, akúr külpolitikai vonalvezetésében meghatározott bárói iriu1yvo11al ér-
vényesült. ~1íg a magyarorsúgi egyh áz viszonylag későn kczclell gondot fordítani fegy-
 L E r N ~·
r·- "-i, f ' ' '·-._.- -
„
·, - ,.... „.y„ e; ~.
5 ... ,_.:/' 'O~~„.\
A b n "'
0 0ll!"'li~
!fzcpes..lr
Kessa- O)lozgOI\)
VTX1312

o város
.:; város vúrnil
801.GÁR élRODALOM 1319 X csala h elyszíne
 A T.<\RTOMÁNYURASAG Lt'.TRFJÜTIE 276

veres ereje, az egyház szolgálatában álló és fegyverforgatásra alkalm azható préctiális

nemesség kialakítására, addig a 13. század m ásodik felében a magyarországi világi óri-
ásbirtok kialakulásával szorosan együtt h aladt katonai potenciáljának meg teremtése.

Az eredmény
Még a 1:1. század közepén is csak halván yan körnmalazóclott, hogy melyik nagyúri
család lesz képes a következc> évtizedekben tartományuraságot ki építeni. A tartomány-
úrrá vál;\s a B. század utolsó évlizecleiben az egyes nagyúri családok egym ás elleni
harca (a szim e sziint>t nélkül folyó belháborúk) és a m indenkori királyi h atalomhoz
való viszonya (a királyi birtokok és tisztségek huzamos birtoklása) eredm ényeképpen
d{ílt e l. En11t'k a korszaknak a tartományurait a h asonlóan függe tlen r észállam kiépí-
tésére vágyú m ús nagybi rto kosoktól lén yegében egyetlen szempont a lapján különít-
hetjük el, mert h iszen a részállam megterem tésér e irfmyulú törekvésekb e>! követke-
ze tt, hogyyalamennyien tekintélyes földbirtokkal rendelkeztek, s részállamuk építge-
tése sor án valami lyen módon összeütközésbe keriiltek a királyi h atalommal. A döntú
mozzanat a familiaritás kérdése. Tartományúrnak csak az a n agybirtokos tekinthet{},
aki ki terjedt m agánfanúlián ak az ura, ő azon ban egyetlen más famíliá nak sem tagja.
M;ís szavakkal: kö2:jogi értelemben ugyan a király a l attvalé~a (még ha ezt igen gyakran
kétségbe vonta is), de magánjogilag egyetlen m ás föúrhoz sem kötótték az alár en delt-
ség szúlai. Ilyen értelem ben a 13-14. század fordulóján 11 o ligarchát tekinthetünk
tanomá11vú rnak.
A küzé.pkori Magyarország északnyugati részén , a Dunától északra Csák n embeli
l\fáté, az _ország északkeleti részén Aba nembeli Amadé, nagyjából Borsod megye tt'-
rületén Akos n e mbeli István , hozzávetőlegesen Zemplén m egyében Peten ye fia Pl·-
ter, a Dun{mtúl jó részén és a Dráva-Száva köze n yu gati felén a llécler nem beli Kc>sze-
gi család e~'}1n ást vúltó több generációja, a Tiszán túl északi és közt>ps{í részén Borsa
Kopasz, Erdélyh e n Kán László, a Bánát d éli felén Csanád n embe li Vej teh i Teodor,
míg az Adr iai-tenger északi partvidékén és szige tein a Frangepán csa lád, a Szávától
délre ~ahonié István , a dalmát tengerparton, H orvárország és Bosznia j ele n tűs részén
p edig Subié Pál tekinthető t.artományúrnak. Amikor III. And rás kir~ l y 1301. janu;'tr
14-én elh unyt, s ve le fiágon kihal t a főhatal mat 895 ó ta kézb en ta rtó Arpád-dinasztia,
az o rszág a széthull;ls szélén állt. A köYetkezéS évtizedek ft:j l ődési irányait - egész Ma-
gyarország ji>Yéüét - azok a harcok voltak hivat.\·a eldönteni, amelyeket ennek a 11
tartomúnyúrna k {•s Károly Róbertnek kellett m~jd m egvívnia.
 JEGYZETEK

1
II KÍF. 124-125.
2
HK.ÍF. :n
:• HKÍF. 358.
4
H KÍF. 152-153.
r, e. 1. 395- 396.
" H KÍF. 251 .
7
H KÍF. !iG.
8
Hií.ÍF. 23G.
" HKÍF. 130.
w Sz<lkc Béla: A honfoglaló é.\ lwm A.rf1á.d-kori m.agyarságrégészeti em.likri. Régészeti t;m u lmányok.
1. Bp. 1962. 11.
11
HKIF. 198- 199.
12
H KÍF. 107.
" H KÍF. 104. , 107.
14
lIKÍF. 65.
15
H KÍF. 33.
w H KÍF. 106-107.
17
H KÍF. 3~l.
18
H KÍF. 130.
19
HKÍF. 32- 33.
" R"'v"'sz László: A harosi honfoglaúís kori trm.<'lők. Rfgészeti adatok a Felső-Tisza-vidék X. ~záz.adi
0

/örtén<'télu>z. Miskolc 1996. 204.

21
Gyiirffy Gyiirgy: István királv és m.íive. Bp. 1977. 68., 70.
'."l i\LI. 24. -
2·1 KK. 5.3-54.

• Au . 24.
2

:; e. m . 22!!7.
2
2
" G. lll. 22!!7.
21
Au. 2!>.
"' KK. 58.
2') ÁLL 18.

w KK.8 1.
31
KK. 57.
:<2 SzlM. 22 .
:~<ÁLL 27.
34
Á LI. 59., 60.
~· AAL. 88.
··· e. I. 421.
37 ÁT. !í.
278 JEGYlETEK

.t, G. I. 141.
'"'KK. 81.
4
"G. L 16.
" SRH. II. 490.
42
Petrus Ransan11s: A magyarok Lörténeth1 fh rövid foglalata. Közreadja Blawvich László-Sz.
Galántai Erzsfl>ct. Bibliothcca histo1ica. Bp. 1985. 114.
0
Gutheil Jenő: Az Arj1ád-hori ~'PJzprém. Ves1prém 1977. 46.
4' ALI. 26.

•; tjodinka Antal: .1z orosz rohÖnJveh ma[!;:yar vonatlwzásai. Bp. 1916. 5'.1.
4
" ALI. 30.
' e. m. 2064.
4
4
' KK. 92.
4
" G. 1. 93.
5<J KK. 92.
.,, ÁLL 21.
2
•• ÁLL 33.
1
:. KK. 94.
.,, KK. 101- 102.
:i> Szemt'lvények Ct'llért Dcliheratil~áh<'>l. Ford. Karácsonyi Bé la-Szegfű László. Világosság 17
(1976) 2. s1.úm, 98.; Szegfű László: Gdl~rt . m arosi püspök. l 'o. 95.
''' KK. l 03.
'•7 KK. 107.
·~• KK. 108.
'" KK. 108.
O() KK 108.

1
" KK. 109.
1
" KK. 112.
'" KK. 113.
"' KK. 113.
WHKÍF. 301.
„. KK. 115-11 6.
1> KK. 125 .
7

••• KK. 109.

i.i Gt'T'ardi ,\loresen<U.' affdeliae seu Csanadiensis episcopi Deliberalio svpra hymnvm lrivm pr.1erorvm.
Ed. Gabriel Silagi. C:orpvs Christianor vm . Contin uatio mediaeualis. XLIX. Tvrnholti 1978.
85.
;o KK. 123.
7
' KK. 127-128.
7i AAL. 87-90.
71
· SzIM. 49.
74
ÁAL. 89-90.
;:.; 1\AL.. 90.
7
" ÁT. 18.
77 DHA„ I. 184.

ill SzI M. 49-50.

7!.1 KK. 165-166.
~ ÁAL. 9 1.
SI ÁT.25.
,.., ÁT.
27.
:<:< ÁT.
32.
S4 ÁT.31.
:v ÁLL 49-50.
 ""' ÁAL. !12.
"' KK. 167.
8~ DHA. 1. 272., AAL. 93.

"' ..\AL. 94.

,„ KK. 179.
11
' KK. 190.
•r! AAL. 9-1 ., 9!i.
•ne. Ill. 227 1.
11
' KK. 182 .
.,„ KK. 18 1.
•M· G. 1. 872 .
.„ ÁT. 37.
' IR DHA. 1. 184.
.„ A:r. 40.
11 1
• AT. 4<i.
IOI Z. 207.
"'! KK. 190., SRI 1. 1. 432.
IOI Á>\.L. 94.
1
™e. 1. 4UO.
w. ÁT. !i7., :í l .
'"• ÁLi. !i2.
"" Au . IG- 17.
lllS ALJ. :\.J.
"" ÁT. 3<.i-38.
1111
~:ng"Cl P.-U: Brillerzl>edis J.<.:urópába, a kruirlrhlól l +10-ig. l n: M ag)'amk Európában. 1. Bp. 1990. 65.
:u AT. 29.
11 ~ ÁLi. 56- 57.
J!j AT. 10.
114
ÁT. H .
1
"' ÁT.!1., '/„ 147.
""ÁT. 15., 17.
111
AT. 11.
11 ~ AT. 33.

ll'I ÁT. 3'.}.

1211 AT. 44 .

·~ 1 AT. 49.
'~ ÁT. 53.
l!!l ÁT. 47.
1
~· ÁT. 33.
m Z. 208.
121' DHA. 1. 383.

n 1 KK. 123.
'"' KK. 19·1.
12!1 KK. H>7.
1,.. KK. 20 1.

.,. KK. 20 1-202.

l :r.! KK. 204.
1 3~ ÁJ\L. J 02-103.

t:H ÁMTBF. 275.

w. Ill. Béla 82.
1
"'' IJl. Béla 106.
 .fEGVZETEK

17
" SzIM. 70.
1
'" ElttT I s 11~'u1: Magyar01szág Idris"z Jöúlrajzi mi'iuébm ( 1 J54). Acta Cnive rsitalis Szegedic n sis <le
Attilajózsernominatac. Acta Historirn 82 (1985) !19.
i :N •.\JviTBF. ] 58.
1
'" .Á... MTBF. 214., 155., 268.
Ml (; . IlJ . l 7 19- J 72().
1 1
• ~ S1.:üwggyíijt. 192.
1 1
•· SzIM . 70.
111
Sz1r..1. 70.
11
" KK. 201.
H•· Joanlll'J G1'orgirn Sdiwa11dlru'n1s: Srri/;tores rennn J/vngaiicarvm vrlPTeJ, acgmvini. III. Vindobon ac
1718. riml.
117
Kri 1. j1;. I. 75.
1
''" MES. 1. 2 Hi-2 17.
• 1•1 T h . I. 2.

'" e. r. I 52.
1

1 1
'· HKÍF. 292.
i:.~ e. 1. :11 .
1 1
': Th. !. 2.
1'· 1 Kri1. j1;. 1. 105.

·„
10 AAL~ l :n.

"' Karánonyijános-Borovszky Samu: Az idűmulbe Jznlel/ váradi tüzovaspróba-lajstrom. Bp. 1903.

1

27:-1.
'" Th . 1. 42.
1
" HKÍF. 292.
"" Az 1222. {·1i Aranybullát lásd Érszegi Gfza: Az Arnnyúu.lla. Bp. 1990. 26-35., ilkt1•c ÁT. 59-64.
I W Th. I. '.lG.

ll d us. l. 34.
11
'~ Th. 1. GO.
1 1
" Hazai okmánytár. _YL Bp. 1876. 24.
1
"' \\'enzel G uszt;'tv: .1.rpádhori új ohinány•tár. XI. Bp. 1873. 236.

"" Th. f. 94.

"" Az J 23 J. évi megerfüí tést láscl ÁT. 65-71.
1
"' AT. 75. '
"'' TE. 115.
"" TE. 120.
r ;u TE. l 75.
171
ÁAl .. 152.
17
~ Az ún . tat;í.rleve lcl lásd ÁAL. 156-159.
1
" MES. 1. 474.
174
MES. f. 42'.l .
' J\7. 1267. évi dekrétumot lásd AT. 77-79.
17

'' "KK. 224.

177
ÁA L. IG8.
17
" KK. 51.
1 1
" Szöveggyújt. 279.
"" Marczali 1 Ienri k: /l ma1.r;ar lört.énet kútfűinek kézihönyve. Bp. 1902. 196-J 97.
1

1
" T. Smiéiklas: ( .'odex dif1lomrttiru.s regni Croatiae, Dalmatia.e Pi Slavoniae. V. Zagrabiae 1907. 109-
ll O.
'~ÁT. !HJ.
IKI MKL l !í5.
1 4
" MKI. Ei7.
 JE<;YlETEK 28 1

'"" ,\ 1Kl. 163., SlU l. 1. 193.

1
s" A Loclomér-kvclc t lásd iv\.L. 200-210.
'"' ÁAL. 2 1G.
1
"' Az 1290. évi dekr{·nuno t lúsd kr. 89-96.
im US. l. 192-193.
"' AJ. 1298. évi dck.r(·tumol l{lSCi k r. 96-105.; S. L. End licher: Rerurn 1Jungariran1m. monu.m.enta
1

/lrpculirmrt. Sangalli 1849. 630- 639.

 /

AJEGYZETEKBEN HASZNALT
RÖVIDÍTÉSEK FELOLDÁSA

ÁAL. Arj1ád-kori és Anjou-kori kvefRh. Xl- XIV. század . .Saj tó alá rend. Makkai Ü1Szló-Mezey Lász-
ló. NC"mzcri könyvtár. Lcvelestár. Bp. 1960.
~LI. .-ÍrfJád-lw_ri le[~f'ndák és Intrlmek. Vál., be\·., jegyz., sz_öveggond. f:rszegi G{·za. Bp. 1983.
AMTBF. Az Arpá.d-lwri magyar liirlhu'l bizánci .forrásai. Osszegyűjt., ford ., hcv., jegyz. Moravcsik
. Grula. Bp. 1984.
:\T Arpádlwri lart1ények. Ford. Szilágyi Loránd. Egyetemi jegyzet. Bp. l!J62.
DHA: Dif1lomata Ilun!((LTiaf' antiquissima. Aa"Rdunt epistol.ae et w:fa ad historirtm J lungariae fH'Tlinentia
1. 1000- 11 31. Edcndo operi praefuit Georgius Györffy. BudapC"stini 19!)2.
<;. Calawgus.fontium hiitoriar Jlungarirae. 1-Ill. Collegit, re\'Ocavit e tc. Franciscus Albinus Com-
bos. Budapestini 1937-1!)38.
IJJ. Bé la ill. /Jéla nnlélU'Zele. Vál., ford., bev„jcgyz. Kristó Gyula-Makk Ferenc, képanyagot vál.
l\_farosi F.rnli. Bibliothcca histotica. Magyar H elikon 1981.
HKlF. A honfoKla/d..; lwránah írna forrásai. Szerk. Kris1Í> Gyula, közremíík. Olajos Teréz- 11. Tóth
Imre- Zimon}i Istní.11. SzC"gcdi középkortörténeti könyvtár. 7. Szeged 1995.
KK. Kt;/Jl'I Kr_únika. Ford. Bellus l bolya,jegyz. K.i;stó Gyula. Pro memoria. Bp. 1986.
Kri l. jt„ Az A1J1ád-háú királyok okleveleimk flrililmi }<'f!Jzélw. Szerk. Szcn tp(·tery Imre-Borsa Iván .
Bp. 192'.)-1987.
MES. Alnnummla l'cdesiae Strigonü•1uü. 1- III . Ordine chron. disposuit, disscrtalionibus et no tis
illustraüt Fcrdinandus Knanz-Ludovicus Crcscens Dedek. SLrigonii 1874-1924.
MKI. A magyar közé/1kor ir(l(ialma. Vál., szöveggond., jegyz. V. Kovács Sándor. Magyar remek-
írók. Bp. 1984.
SRH. Scrij1lum, rt'Tllm Hungaricarum lemj1ore durum regumque !Jlir/Jis Arpadianae gestarum. I- II.
Edcndo operi praefuit Emericus Szentpétery. BudapesLini 1937-1 ~38.
Szl M. SU'rtt lsl11ánltíl Mohácsig. Források a közé pkori Magyarországról. Osszeáll. Blazovich Lász-
ló-Kristó c.;yula-Makk Ferenc. Szegedi középkortörténeti könyvtár. 6. Szeged 1994.
.Szöveggyüjt. Sziiueggyűjlemény Magyarország töi·ténelének tanulmányozásához. l. 1000- 1526. Szerk.
Lederer Emma. Bp. 1964.
TE. A tatárjárás nnlélwufe. Szerk. Katona Tamás, bev. Györffy Gyöqw. Bibliotheca historica.
Magyar Helikon 1981.
Th. \~tera montt'17U'nla histori.ca Hungariam sarram illustranfia... ab Attgustino Thein"' I-II. Romac
1859-1860.
US. Urlmndenlrn.ch zur (°rl'!Jchichle der Deutscm'Tt in Siebenúürgen. 1- VI. Hermannstadt- Köln-Wien-
Buka rC'Sl 1892- 198 1.
Z. Závodszky Levente: A Szent István, Szent László és Kálmán korabeli liiroény14• és zsinati hat<irozatnk
farrá!>ai. (Függelék: A c<irvé nyek szövege). Bp. 1904.
 BIBLIOGRÁFIA

a) Források
Szentpétery, Emericus (szerk.): Scriptores rerum H ungaricarum lempore du cum regumquP stirpis
Arpadianae gestarum. 1-11. Bmlapestini 1937-1938.
Gombos, Albinus Franciscus: Cataf,ogus fontium historiat' Hungaricae. 1- /Il. Budapestin i 1937-
1938.
Juhász, Ladislaus: P. magister qvondam Bele regis llrmgariae notarivs Gesta lfvngarorvm. Bibliothera
.w riptornm medii mmlisque aevorum. Szegedini 1932.
Si!agi, Gabriel-\'eszprérny, László: Die „Gesta Hu.ngarorum" drs anonymen Nolars. D ú' iifteste
Dantellungderunga;rischen Geschichte. Un garns Gesrhich tssrhreibe r. 4. Sigma1;ngen l 991.
Moravcsik Gyula: Az Arpád-kori magyar történet bizánci forrásai. Bp. 1984.
H o dinka Antal: A.z orosz l'ilf>Ön_~1wk magyar vonatkozásai. Bp. H.>16.
Fon t Márta: Alagyarok a KijroiEvkönyvben. Szegedi középkortiirtén e ti könyvtár. 11. Szeged 1996.
Ko hn Sámuel: H éber hútforrásoh és adatok Mag)'arország történetéhez. Bp. 1881.
Bolsakov, 0. G.-Mongajt, A. L.: Abu-liámid al-Garnáti utazása Kell'I- és Közfp-Hurópában. Bp.
1985.
Elter István: Magyarország Idrisi föl d rajzi művében (1154). Acta Uuiversitatis Szegediensis de-
Attil a J ózsef n om inatae. A cta Jlistorica 82 (1985) 53-62.
Fejér, Georgius: c:odex dij1lomatims H ungariae ecclRsiastirns ac civilis. !- Xl. Budae 1829-1 844.
Wenzel Gusztáv: Arj1ádlwri új ohmánytár; !-XII. Pcst-Bp. 1860-1873.
H azai okmánytár. !- VIII. Győr-Bp . 1865-189 1.
Szen tpétery Imre-Borsa Iván: Az Árj1ád-ház.i királyok okleveleinek kritihai jegyzéke. I-11. Bp. 1923-
1987.
Györffy, Geor gius (szerk.) : Diplomata Hungariae antiquissima. /. Budapcstini 1992.
Urkuntienbuch zur C.eschichte der Deutschen in Siebenbürgen. !-VI. H ermannstadt-Köln-Wicn- Bu-
karest 1892-1981.
Kostren éic, Marko-SmiCiklas, T.: Codex di/;lomaticus regni Croatiae, D almaliae ac Slavoniae. 1-
")(l,'J/. Zagrabiae 1904-1981.
Documente privind istoria R ominiei. Docu:menta R.omaniae historica. Veacul XN. C. Transilvania. I-
Xll. Bucuresti 1953-1985.
Wagner, Hans-Lindeck-Pozza, lr1!1-traut: Urkundenbuch des Burgenlandes und der angrenumtien
Gebiele dL'T Komitale Wieselburg, Odenburg und Eisenburg. I- fü Graz-Köln- Wien 1955-1985.
Ma rsina, Richard: Codex dipúmzaticus el ejJistolatis Slovaciae.1-11. Bratislavae 1970-1987.
Závodszky Levente : A Szent István, Szent László és Kálmán korabeli törvényeh és zsinati határozatok
, forrásai (Függelék: A törvények szövege). Bp. 1904.
Erszegi Géza: Az Aranybulla (A hétszázötvenedik évfordulóján). Fejér m egyei törcéneti évkönyv. 6.
Székesfehérvár 1972. 5-22.
~zilágyi Loránd (ford .): Árpádkori törvények. Egye temijegyze t. Bp. 1962.
Erszegi Géza : Az Aranybulla. Bp. 1990.
 EIBL!Ot:RAFTA

Silagi, Cabrie 1: G!'rardi Moresena(' aecrú,si(JR sro C~anwliensis ej1üwj1i Deliberatio wj1ra hymnvm 11ánn
jJVeronnn. Corpvs Christianonm. Conlinuatio mediacualis. XLIX. Tvrnholl i 1978.
Dan kú, Iosc.>ph11s: i í:tus hymnarium etclesiastirurn fhmgariae. Bp. 189~ .
Bell k<'i Loránd: .-l.z Arpát.l-lwr maf!:jar rt_1'ehrr.1: ~ziivegem/Pllri. Bp. 1980.
Mika Sfoclor: ;Haf!J'ltr tiirlfnelmi olvasókönyv. !. Bp. 1905.
Epe1:jessy K;;ílmán-Juh[tsz Lá.dó: Szemr,lvényeh a ma1:,.ryar tiirtt:nelem latin nyelvű kútfriibó7. Bp. 19'.~:'í.
J.eclcrer Emma (szerk.): Sziiveggyűjteinény Magymországtörtf11elh1ek tanulmányozásához. l. Bp. 1% -l.
Rolla Ilona- Rottkr Ferenc: Szl'mr,lvények az 1526 előtti magyar liirténel"mforrásaiból. J- 11. Egyete-
mi j egyzel. Bp. 1974-.
Blazo\'ich L;i~zló-Kris tó Gyula- Makk Ferenc: Sz.ml Istvántól Moluir.si!(. Források a középkori ,\./t1
gyarország1ól. Szegedi középkonörth1eti könyvtár. 6. Szeged 1994.
Paule r Gyula-Szil<igyi Sándm (sze1·k.): A magyar honfogl.aúis kúfjlíi. Bp. J \JOO.
Cyórffy Cy<">rgy (sze rk. ): .1 maf!:jarok l'Wdeíníl PS a ho1!foglaláJníl. Kortársak f~ krónikások híradtísai.
N(·nizcti könyvt;Ír. Tiirl(·nelem. Bp. 198().'.'
Krislli Cvula (szer k.): :1 honfoglalá.s lwnina/droll Jorrává. Szegcdi közt"pkonörténeti köny\'tár. 7.
Szeged 10\J.5.
Király Lászl<i (szerk.) : lslTlán királJ ernlékeu'Ú'. Bibliotheca historica. Bp. 1987.:1
Katona T:un<í.s (sz(•rk. ): ! .ászló ldrá(T t'mf.ékn1'Ü'. Bibliotheca historica. Bp. 1977.
I<.rist<'> Cyula-Makk Ferenc- Marosi Ern<i: Ill. Béla eml.élwuit'. Bihliotheca hiswrica. Bp. 1981.
Kato na Tamús (szerk. ): A tatárjá.rtí.s emlékezete. Bibliotheca historica. Bp. l 98 1.
Kristó C ~vul a (szerk.): KunL1iJzlúnnlékez.l'ie. Szege-di közi·pkortörtfa1cli könyvtár. !l. Szeged 1994.
~·- Kov:tcs Súncior (sze 1·~-): A. ma!D:ar llözéj1/wr irodalma. Magyar remekírúk. Bp. l ~)84.
Erszcgi Céza (szerk.): Ar/Jád-lwri legmdák fs Intelmek. Bp. Hl83.
Cyód'f)' C:yiirgy (szerk.) : .Julianus barát és Naf;lwlet Jelfi'drzés1>. Magyar ritkaságok. Bp. 1986.
Bellus Ibolya (ford. ): K17m Kró~iilw. Pro m emoria. Bp. 1986.
t\lakkai Líszl<'i-Mezey László: A.rpád-kori 1;s A.njou-lw'ri l.evel.ek. Xl-Xl\'. század. Nemzf:'ti köny\'tÚr.
Lcvelestár. Bp. J!lGO.
Kristú Gyula (szerk.): Közéj1/wri históriák okl"1.ie&kben. Szegedi kiizépkonönéneli könyvtár. 1.
Szeged 1!HJ2.

b) Összefoglaló munkák .
Szilág)i Sándor (szerk.) : A magyarnemzet történele. I-II. Bp. 1895-1896. (Az Arp<Íd-kor. Marczali
Henrik munk{~a.)
Pauler Gyula: .4 ma,11Jar nnnzet története az Árpád.házi hirá(yok alaU. 1- 11. Bp. 1899.2
Acsúcly lgmkz: rl mar,'j'ar lrirodalom történeti' a kúifo7i ala/Jján. 1. Bp. 1903.
Schest)'én Gyula: Az. Ar/H.idoh története. Bp. 1905.2
Erd(·lyi Lászlú: iirjHitUwr. A magyar áll.am, társadalom, művel&léJ l.egri~~ibb lörüinele. Bp. 1922.
Hóman Bálint-Szekflí Gyula: Magyar tiirténet. I. Bp. Hl35. 2 (A kötet Hómau Bálint munk.:'\ja.)
Hóman, Bfönt: G1>1rhid1/e des w1garisches Millelalters. l. Berlin 1940.
Elekes L<\j<>S-LC:'dcrcr Emma-Székely Gyórgy: Magyarország törlfnele. J. Az. óS/unlól 1526-ig. Bp.
1961. (i\ 10. szüzad Sz<'.·kely György, a 11-13. század Lederer Emma munHtja.)
l\1o]nár Erik-Pamlényi Ervin-Székely György (szerk.): A1aKJarország története. l. Bp. 1971.:• (Az
Arpúrl-kor Szé kPly Gyiirgy mun k:tja. )
Sz(·ke ly Gyiirgy (ffíszc1·k.): 1'\1'Iaf!Jarország történeu'. l~'lőzminyPk és magyar történet 1242-ig. 1-Il. Szerk.
Bartha Antal. Bp. 198 11. (A honfoglalástól 1242-ig terj edő rész Györffy György és Kristó
Gyu la munkája.)
K1isló Gyula: Maf!:J'ttronzág tiirlérute 895- 1301. Egyetemi jegyzet. Bp. 1984.
Engel Pál: IkillRszlwdé~~ Eurójxíba, a k!'Zdeteklo7. 1440-ig. Magyarok 1'-ur6pában. l. Bp. 1990.
Szíícsjcnc'í: Az. utolsó Ar/Nidok. História könyvtár. Monográfiák. 1. Bp. 1993.
Kristú Cyula: A &irpát-medence és a magyarság rfgmúltja ( J 301-ig). Szegedi közép kortörténeti
ki>nyvcúr. '.{. Szeged 1903.
Kristó, Gyula: Die Ar/1atlmdynastie. Die Gesrhidiil' Ungcirns von 895 bis 1301. Bp. 1903.
 BIBLTOGRÁFIA 285

e) Monográfiák, tanulmányok (szerzői ábé cé szerint)

J~csá cly lgmic: ,{ magyar jobbrírzyság tiirtnzete. Magyar közgazclas~ígi kön~'· Lár. 3. Bp. l!lOG.
Agosto u h t\·~í11 : A1uhi n ala, 124 1. Bp. 1991.
Bakay K orn (·I: A magyar állmnalaj1ílás. Magyar história. Bp. 1978.
Balassa h -.in: :lz eke és a .mintás története Magyaronzágon. Bp. 1973.
Rá lint Gsa11ád : A magyarság ris az ún . Bjew Brdó-i lm.ltúra. Cumania . JV. A.rchacologia. Kecskcm(·t
1976. '.?25-2!í4.
Búrc:zi (;(·za: A tihanyi a/Hilsdg alaj1ítólrode min t nyl'lvi emlék. Nyclvészcli tarnilmá n yok. 1. Bp.
195 1.
Ba rtha A.u tal : A JX-X. ~záuuli 71Ul?J'flr társadalom. Bp. l 9G8.
Bartha An tal: A magyar honalafJílrís. Bp. 198 7.
Bar tha J\11tal-C:zc-gli-d y Károly-Róna-T as And rás (szerk.) : Magyar ő~liirténl'li lanulmtin:yok. 11p.
1977.
lku k() Lorfod (f()sLerk.) : A ma?J'ar nyelv /Örléneli-1.'limolágiai mítám. 1-lll. Szerk. Kiss Lúos-
Ku b inyi Lászlú- l'app László. Bp. 1967-1976.
lkrkoviLs llo n a (szerk.): Magyar kódexek Ilp . 19füí.
Bc n i·nyi Iv:m : Az onzrítJbíníi i11tb.mé11y liirtént'le a Xli'. században. Bp. 197().
Ik rti-nyi Ivfü1 : Kii nw?J·ardmprla11. Go ndo la t zseb könyvek. Bp. 1983.
Ik rti-nyi b·á n: rl magyar Szen t Krrrona. Bp . Hl96.
Boba Imre: i\101rí11ia liirl<;nrte új rnl'..~'ifrZv;ít1í1ban. MET El'\1-künyvck. 1 1. Bp. 1996.
Bogyay Ta m:1s: Ste/1lwm11 rex. Rp. 1988.
Bo lla Ilona, G .: Az Aran ybulla-kori túrsadalmi m ozgalmak a V;irad i Rl·gestnm1 m cgyil<ígí1;is;í-
ban. A.nnaÜ'J ( '11iwnita'ii~ Scintliarum Buda/1ellinmsi~ de Roüuulo 1'."öt11ö.1no~nina/at'. S1'rli;1 l fotorim J
(1957) 84-JO'.!.
Bolla Il o n a : A jobbágy tc-lek kialaku lásának ké·rck séh et.. A.11 nales l 'nivr'rsilali.1 S( ienliw 11111
fü1d11/!l' l/Í IU!ll\l\ de Holrmrlo l•.'iilvös 1wminalae. St'clio lfistorim 3 (1 961) 97-1 rn.
Bo lla Ilo na : A jogil111J 1:11,y1égesj11bbágy0Jztá(r kialalml<iJa Afa{.,_ryarországon. f:neked•sek a tiirté·fü·ti
tmlo m á nvok ~öri·b(il. l~j sorozal. 100. Bp. 1983.
Bú n a Istv;'u 1: Az A.rjJárlol: /wmi várairól. 1 l-12. .1zrizadi ispáni várak é~ ltalrirvárak. l>c brccen l !l!l5.
lkmis Gyiirgv: !Jü/éris~~é1 muli i·~~a J1iizé/1kori magj·arjotJban. Ko l ozs\~ir (·. n. j l 947. j
IVm is C yéirgy: Kiiz1y1koriJog1ml. elmwi. R ó m ai j o g, káno njog, szoká~jog. Bp. 1972.
Bó n is c:yéirgy: l kcret<1lis in td lccto ( UI. H o uo rius a koronaja\'ak eliclege n íthete tk 11s<:gfr1'íl).
'J''ijr/éw4mi Szemle J6 ( 197 4) 24-3 1.
Bo rosy A1J<lrús: Az Arpitcl-ko ri királyi \':Írm egye felbomlá.~a és h adako7.Í> né·peinek sorsa. fiad-
törté11t'lmi Kiiz/1w1;11yd.- :IO ( 1!)8;';) 527-552.
Borrny ,\11drás: J\ kcr<"SL lcs h úborúk és Magya.rorsz~ig . l1adtörlh11'lmi Kiizli•mény14> 109 ( l 996) l.
sú m , :1-41.; '.?. szám, 11-52.
Boi:us j(>:tS<"f (szt·rk.): Al11gwtruni.ág hadtörténete. 1. A lun~/uglalástól a ld<xy<z.1~1ig. Bp. 1984. (Az
Arpád-ko r Bo rosy A1Hlri~ m im k<~a.)
Biikü n ~·i , Sindor: 1 fü[ory of /)onu'slic ,'vfa mm11ls in Cenlral and Easlem J•,'11roj1e. Bp. 1974 .
Brachfe ld F. Ol i\·i-r: :1r/1ád-luizi.folánla, Aragónia /;irá(ynéja. Szeged 1993.
Ca\'e, Carlo di : l .'a.rri1111 rlegli ungheresi inEurojm e la w nq1túla delta fmtria. Fonti e lettemtnm crilica.
Testi , stucli. strnmenti. 10. Spoleto 1995.
C:zegl(·dy Károly: Ma?J'ltr őstiirll7leti tanulmányok. Buclap esl Ori cn tal Rcp1i n ts. Series A 2. Bp .
1985.
C:sán ki l k zstí (szerk.): A.l'jHÜl é!J az Ár/1ádol1. Hp. Hl07.
Csapodi Csaba: Az A.nrmymm-ki-rrü's tiirlénel<'. (~yorsu lú id <'í. Bp. 1978.
Csapodi Csaba-T ó th András- Vérte sy Miklós: 1Haf0>1LT liönyvtártöril;nf'l. Bp. 1987.
<:sizm aclia Au dor- Ko\'Úcs Ká lmán - Asztalos Lászlú: 1"1agy11r állam- és_jogliirtniet. Bp. 198 1. ~
Csúka j. L<uos: A latin. uyl'hn.1 Wrténl'li irodalom kialalmlá.1a. Magraronzágon a XJ-XJ\~ .1zázad/Jan.
l rod alom tön (·neti kö n)'\'tiu-. 20. Bp. l 9G7.
Csorba Csaba: rl latrí:rjrírás. H ad tiiné ndem fiacaloknak. Bp. 199 1.
286 BIBLIOGRÁFIA

Csüre Pál: A magynrmlőgazdállwdás tiirténete. Bp. 1980.

I)c(•r J útsl'f: :\ magyar törzssziiuetség éJ fmlrimoniális ldrák)'Ság kiilpolilihája. Kaposvár 1928.
lkfr .Jéizsef: Pogány magymág- lwreszlény magyarság. Bp. 1938.
lkfr .J ú.i:scf: A mngyar l:irály.1ríg m1galalmlása. J\ Magyar Tiirténettudományi Intézet évkönyve.
Ilp. 194'.2 . 1-90.
Deér, .Joscph: Die heilige lú one Ungarm. v\'ien 1966.
lk rcsényi Dezs(): Románlwri építéJzel Magyaromágon. Bp. 1972.
Dienes lst\·án: .4. honfoglaló magyaroh. Hereditas. Bp. 1972.
Do lm·,-, ( :~awl ar-:J uhás1: Péter-:\1ijatev, Pe tar: Tamtlmán.wk a bolf{ár-magyar kafJCsolalok körébo"'l.
Bp. l !l8 l.
Doma110\'szky Sándor: Khai Simon 11w.1ter króniluí,_ja. Forrástamilmány. Bp. 1906.
Domanovszky S;índor: A harminradr1ám !'Tedele. Enckezésck a történe ci tudományok köréből.
!!4. 4. Bp. l 9 1<i.
Do manovszky Sán dor: Gazdmág1is társadalom a közi11lurrban. Tanulmányok. Szerk. Glatz Ferenc .
T iirt(•1H•tírúk tára. Bp. l !J79.
Domanm·s1ky S<ínclor (szerk.): M agyar művelődéstörténet. Bp. é. n. [1940.]
DiJmiitiir Tekla: A. 1111tfJ>:ar ·111;/1 hfrdelmivilága. Bp. 198 1.
I>iimmert h lkzs6: Az--1.rpádol: nyomában. utazások a múltban és a jelenben. Bp. 1980. 2
Dümnwrth lk.r.só": A titohzalo~jelbeszéd. A ma{f'jar szent /áráZvok nernzels~i?''· U tazások a múltba n és
ajdenben . Bp. 1989.
Eckhart F('JTn c: :\ kirri~ri arl1ízás liirthil'le Magyctrországon 1J23-ig. Arad 1908.
Eckh a rt, Fram: f)ú, glrwbwiirdigm Or/e Ungarn~ im M ittelaltrr. Milleilungen de.1 Jnslituts .fiir
ö1frnn1 lmdu· (;csdiirhtsfor~d1ung. Erganzungsban d 9 ( 19 15) .
t::ckhart Feren c: ,\1agyar allwtmány- és joglörténel. Bp. l 946.
Eget<> f\frli11da: Kiiz(·pkod szől\ímű,·el(·sün k kérdi·séhez. Ethnogra/1hia 91 ( 1980) 53- 78.
Elekc~ L~jos: A kiiz1;/1lwri magyar állam története rnegalafiításától mohácsi buJuj,ráig. Bp. Hl64.
En tz Cé7a: A l!J'itl11/Ph1n1ári. szé/:est>[!J•ltáz. Bp. 1958.
Entz (;é·1a: A. grítika 11cűvé.1ule. Bp. 19n.
Erd(;lyi lslYÚn: A_mag:i•11r ho11Joglaláii és t'lőzmén)'ei. Bp . 1986.
0

Enl<;h·i L;l\J:léi: Arp ádk<iri t(Lrsada.lom tiirtt:n e tünk legkritikusabb kérd ései. Történeti Szemi.e 3
( l\1 14) !i 17- !i<ll.; 4 (1915) 32-!íO., 202- 226., 334-352., 481-514.; 5 ( 1916) 39-G3.
E1<l(·lyi l ,<Í~1 lú-Sörös Pongdc (szerk. ): A pannonhalmi Sz.nil-Bmedell-rend tö1·1énete. l- Xll/B. Bp.
1902-l \Jl G.
l;:nlu jhelyi i\tenyhi·rt: .'\ kö1jegyzőség és hite!Rs hPlyek története Magyaromágon. Bp. 1889.
Fasoli, (;ina: f-1' inmr.lione ungare in Eurof1a nel secolo X. Fire nze 1945. ,
Feh ~ r c;(;za-Ery Kinga-Kralo\'ánszky Al:m: A Közé/1-Duna-medena' magyar lwnfogl,alá:.- és kora A r-
j1úd-kori .1írú·let1-i. J,eü·tlwlasz.t1'r. Szerk. Sz6k_e Béla. Régészeti tanulmá n yok. lI. Bp. 1962.
Fc:jfrpataky Lászlú: .{ ldrá~yi kanczellária az Arj1ádok korában. Bp. 1885.
Fodor Ist\·:ín : lí•ri,r/w lti1fi útján.. . A magytr 11111 &története és a ho11foglalti5. Magyar história. Bp.
l\l75.
Fodor lstv;í11 : A magymJtig sziiú,tése. Magyarország krónikája. 1. Bp . 1992.
Font Márta: Szc1npontok III. Bc:·la halicsi hadjáratának kronológi{~ához. Atla Uni<1ersitati~
Sugcrlil'll1is de A/lila József nominalcw. A.cta Historica 84 ( 1987) 45-50.
Font Márta: ,\Jagyaronzrig kelRli f1olitikája a 12- 13. században. Baranya 1990. 2. szám , 21-34.
Font :vtána, F.: 11. :h ulrris oroJz. polilikája és hadjáratai. Századok 115 (1991) 107- 144.
Font l\lún a: ~í!J' ,;/t Kiinyves Kálmán. Bp. 1993.
Fors ter Gyula (szerk. ): ill. Béla magyar kiráZ\>emlikn„t'le. Bp. 1900.
Frak1H íi \'ilmos: Magyarormíg egyházi és f1olitikai összekölletés1i a római Szentszékkel. 1. Bp. l 901.
Fúgecli Erik: l 'ár f.1_tánadalmn a 13- 14. századi Magyarországon. Ertckezések a tiirténc ti tudom<Í-
nyok kiki·biíl. l ~j sorozat. 82. Bp. 1977.
Fiigedi Erik: Kolduló barátok, polglÍrok, nf'mesek. Tanulmányok a m agyar középkorról. Bp. 198 1.
 BIBLIOC:RAFJA 2~7

.Fúg('di Erik: hpánok, bárók, hiskirá(yrih. A közc>J;fwri rnagyar ari.1zlokrácia(ijlőd1'll'. Nem;.-N {·s cm lé--
keze t. Bp. 198li.
Fügedi Erik: A lúiz111lwri M agyarország türténeli demogr~/iáju. A Központi Sta tisztikai ll ivatal N{·-
pessri'gtudornányi Kutató Inté ze tének tö rtén eti demográfia i füzete i. 10. Bp. 1992. 7- GO.
Fúgedi Erik (szerk.): M1I11etőrl1'.vtijr/1;nl'Li tanulmán)'Oh a magyar hözé/1/wrról. Bp. 1986.
Gaál Lászli'i: ,-\. mag:,·ar állallntJél zlév múltja. Bp. 1966.
Gedai Istvfü1: A mag:,·arpénzveré~ kezcll'le. Bp. 1986. .
Gerevich László (szerk. ) : BudajJeSl törté11ele az őskortól az Arpád-lwrv~e;éig. ln: Budapest lörlélull'. 1.
Bp . 1975. ~
Cere\'irh Tibor: Mag:,·arm:1zág románkori nnlilwi. ílp. 19'.18.
Cerics j ú'!Sc f: Adakkok a Kézai-krónika problémái nak m egoldásához. A.n11aÚ'1 l'11irirr.1itali'
Scimtiarum Budtifmlin.e11.1is dl' lwlando Hül111)l 1iominalae. Sl'Clio Hisloric_a J (1957) HlG-1 :14.
Ccrirs Józser: Ll'r;lwrábbi g~sfa-lzrrlwlziéseink kelt-lkezhrmdjéuek f1roblhnái. Ertckezések a tün{·net i
111dományok kör(·b61. l '. j sorozat. 2 2. Bp. 1961.
(~crics J fascf: A krn-a i rrndi~éK l~uró/Jában és iWagyarormígon. Bp. 1987.
C erics J ózsef': l•:gyluíz, állam és i(01Ulollwdá.1 Mrtgyaronzrígmt a középkorban. METEM-könyV(:k. 9 .
Bp. 1995.
C latz Fe rrn c-Kardos j ózsef (szerk.): Sunt Js/11á11 és kora. Bp. 1988.
Gomhos F. Alhin: Tiirténetiin k t> l ső mízadaibó l. Századok 4!l ( 1911 ) 507-512„ 5G9-:í8!í.
Giicke 1 ü~m . H ansgerd: 1Jilfivüllwr und Grmzwiirlttrr im millelalterlichen Ungm n. ln: Qnt'llrn und
Siudien z1ir Geschichte dt's iistlit'hrn Huroj1a. \'. \".'icsba d cn 1 97~ .
C ra nasztó i <~yiirgy : A kiiz1j1/wri mag:,,ar város. Magyar história. Bp. 1~)80 .
Cyóni J\1á ty;"is: A nwp,yar nyelv i(Ürög.fefjt'g)'Úfl'S szónirín)'i'mlcikei. Bp. 1943.
Cyürft)· Cyiirgy: 'fonulmtinyuk a rrtll[O'ar állam m 'detciriíl. /\ l\iag)•ar Ní·prajzi Társaság ktinyvtúra.
Bp. 19!í!l.
( ~yiirll~· György: Az ArJ1úd-lwri Magyaro1-:,zág /ijrtinl'li JMdmjza. 1- 111. llp. 1963-1987.
Cyörff)' Cyö rgy: ,iJag:,-aronzár; népl'sl(~t· a h01ijoglalástól a :\Ji '. lZfÍzad /;ijuj1iig. ln : .\1agyomlll„<Íg
törli;nl'li dcrnográ/i~ija. Szed;,. Kcwacsirs J úzscf'. Bp. 1964. 45-G'.l.
Cyörf~· Gyiirgy: 1\:i. Arp;id-ko1i szolg;i.Jón{·pek kfrdri's~hez. Tiirth1dmi Szemle 15 (l 972) 2<il -320.
Györffy Cyiirgy: íslván király él· m1í°vl'. Bp . 1977.
Cyiirff)' Cyii1·g')': ,\ „lovagszen l" 11rnlkod;ísa. Tij;ténelmi SZi'mll''20 ( l!l77) 533-564.
( :yiir! ly C ytirgy: Nt;ppé válás Európában (·s az Eszaki Kúrpátokban. Km"lrin 26 ( 1982) 296-;~02.
Cyiir!Ty C yiirgy A.nonymw. Rtjlé~v avagy lörléneli forrá.1?\'álogatott ta nulm án yok. Hnm{·s1 kii11y-
vc k. Bp. l !)88.
Cyiirffy C yiirgy: A. rnagymág lu'IRIÍ l'lnnl'i. Bp. 1990.
( ;yi)rff}' Gyiirgy: Krrinilaíink ,;s a mapyar 1ístürlénl'l. Régi kérd1~1fk - új válaszok. Bp. 1993.
l l<\jdú P.- Krist<'i Gv.- Róna: fas A.: Bt'VezeléJ a magyar (ístörlénel lmtatálanal: furráwiba. 1/ 1- 1\ '.
Eg)'Clt'mi j('gyze l. Bp. 1976-1982.
Tl ~j n al , l.: f ,'rmágnmwn.I de l'écril11n' aux imiv1'1Jités 1!1édit7.,alel. Bp. 1959."
H <~j 11i k I mre: A 11wg:,·ar birrí;rígi lzervezl'I 1;s f1erjog az ArfJ<id- ~l Vl'ff>l'sluizi ki~á(vok alall. Bp. 18!>9.
lfr rkena~ t Cus1.l<Ív: Fejedel;ni (lárúlyi) .1zolgriüíw11Pk a horni .1.rf1ád-lwrban . Ertekc7<'.-~rk a tö rt(·ncti
Ludom;'U1yok köri·btíl. Uj sorozat. S:l. Bp. 1970.
lfr cke n <L~ t Cttsztú\·-N<)\'áki Cyula-\'astagh Cföor-Zolt.ay Endre : A. magyarországi raslwluhwl
liirtéuele a korai kl)zé/1/;orban. Hp. l 968.
H ermann Egye d: rl lwtolik10 t'&_')'ház /ijr/h11'ie Mag:,•aronzágon. Mün ch en 1973.
Ho ffmann , T. : \ or-und Fh ihgeschichll' dn ungmischm Lmulurirtuha{I. Agrániint~ u c ti Szemle l 0
(1%8) . Suppk m c n turn .
H ó man Há lin t: A. magyar városok az Árj1ádok korában. Bp. 1908.
H úmm1 Búlint: i\iag:,•arpérnlörthiet 1000- 112'5. Hp. J!l lfi.
Húma n füUi nt : A 1nai11·amk lu11~(oglalrím cis l'llw~w'zkedése. ln : A magyarnyPltJtudmnány luizi/1iinyrw. 1.
7. Bp. 1923.
 BIBUOGRAHA

H óman füíl i11 1: A Su11l l .rüzló-h01i Ge~la l!ngaroro.m és XII- Xlll. századi le~zármazói. Forrástan u l-
mány. Bp. 1925.
Hó man Bál int: Suni lstvrín. Bp. 1938.
Húman fü{lin t: Jvlagyar kiizé/1hnr: Bp. l 938.
Hoppá! Mih ály: ,~ámrinok (Lelkek ésjelkéj1ek). Bp. 1991.
HorYáth J ános: Ar/1ád-lwri lritinnyclvú: irodalrnimk stílw/1roúlhnrii. Bp. 1954.
HorYá!h .Já n os:,\ hun-történ e t C:·s szerzője. hnrlaú1mliirléneli Közlemények 67 (19G3) 446--476.
H o rYfühJá nos: P. mester és mlíve. frolililomtiirthzeli Közlemények 70 (1966) l-!í3„ 2G l-282.
H o rváth J;li 10s-Székely György (szerk. ): Közé/1hori kiitfűink /oililms kérdésl'i. Mcmoria saeculornm
Hun gari at-. l. Rp. 1974.
Httsár, L. : ,\-tünzlwtalog Ungarn von 1000 /Jis lwull'. Bp. 1979.
J akc'i Zsig mond: /Jiltar me!!Jt' a tiiriik pwztítris elült. Tclepüll·s- és n (~pi ségtiinéu c ti frtekezésc k. !í .
Bp. J940.
J akú Z~igmond: Írás, köny11, frlelmis<~i.;. Tanulmányok Er~é~l' történdmilu'Z. Bukarest 1976.
.Jánosi Mon ika: 'J'iirvc;nyallwtás il la!!Jaror~zágon a lwrai A.rfHid-lwrbrm. Szegedi középkort iirténcti
kiinyYt<ir. \l. Szeged Hl96 .
.Jászay f\lagda: l'úrjrnzamok és keresztn.űdésel~. A nw1,r.,•ar- olwz kafH'solatok liirlé11etr'l1cll. Bp. 1982.
J ón ás Jlona, Sz.: Ar/Hid-luizi Szent l frzséúel. Ektck és ko rc:k. Bp. 1986.
Karácsonyi J ános: Az Amn:-ylrulla helelkc'Zóe és első sorsa. Ertekl:'zések a tö rténelmi tu dományok
küré·h<II. XVIll. 7. Bp. 1899.
Karácso11yi .J;"u1os: A. magyarnemzelségd> a XJ\'. száza;[ köu·péig. 1- 111/ l. Bp. ]\)00-1901.
Karácsrn 1yi J á nos: Szml 1'i'mWt. rnuljének tiirténele Magyarormígon 1711-ig. 1- 11. ~.P· 1!!22- 1D24.
Kiss, At ti la: Studim zur .1.rchiiologie der Ungam im 10. und 11 . .fahrhurulert. Osterrcichisclw
Akadc mÍ (' dn Wissenschafte n . Philosophisrh-historischc Kl asse. Den ksch riftcn. 180. Wicn
l 98!í.
Kiss E175fl)ct, S.:,\ királyi generális kongregáció kialakulásán ak tü n én et(·hc1.. Acta l 'nit•mila/i.:,
Sugedi<•mil dr' A llilajtíZlff uominatae. Arla 11islorira 39 ( 1971 ) .
Kiss L tjos: Fij!flmjzi nroek l'l'imológiai mítcim. I- II. Bp. 1988:'
l\.laniczay Tibor (szerk. ): A magyar irodalom lÖrlhil'le l 600-ig A magyar irodalom rürt(,1wtc. l.
Bp. l %4.
Kniezsa lsrdn : A. magyar rt)'ei11 JZláTJ jöwvényszavai. 1-11. Bp. 1974.~
Koszta l.{1s1 lú: A közé pkori magyar egyházra vonatkozú történeti kutadsok az elmúlt (·vti7C'-
dekl>cn (1948-1988). Ael(l\ 1993. l. szám, 64-lO:i.
Koszta L;.'°L5zló: Piisf1iihi m;ldtely /s városfejlifdf.1 (l't;r::. hözj1n11li funlcriói és vonzá1/<iirute a 14. Jzúzad
köuj1éíg). ln: Kelet és N_1·11gal kiizöll. Szerk. Koszta László . Sll'ged 1995. 233-271.
Koszto luyi k, Z . .J.: Fiw Hú'lwnlh Crntury flunwi.rirm Kin,i,r:, : Tlwir Poliáes and Their RPü1tiom with
R onu'. East E11rnpea11 t\1onographs. LXXJX. New York 198 1.
Kosztol n yik, Z ..J.: From Colomrm lhe Leanlt'd 111Bt;la111(J09'í- I196). Hungarian Domestic Pol ici<'s
:m d Thci r lmpact u pon Forcign Affairs. East Europcan Monographs. CCXX. New 'thrk
1987.
Kosztol11yik, Z. J.: H ungary in Lili' Thirlwnth Cmtury. East European Mo nogr aphs. CDXX.XlX.
New York 1!!%.
Kov:ics Encln: : MafO'a7'-oeh liirlhtelmi kaj1tJOlatok. Bp. 1952.
Kov:ics Endn·: 1.rnfO·eleh és magyarok a törtéur/;>m .1odráúan. Bp. J973.
Kc"":ics ~: nch-(: (szerk.): A1agyar-oroJz törthu:lmi kajm;olaloh. Bp. 1956.
Kovács I::va: .'11/Jtid-lwri iil11iiH~f;. Bp. J 974.
Kovács EYa-l.ovag Zsnzsa: A magyar kor01uízrí..1i jelvények. Bp. l !J80.
Kovács, L{iszlt>: M ünzen aw· der ungarischen L andnahmezeit. Ardiiiotogisrlu' Unlnmdm11g dt'r
mabi1d1r11, ~yzanlinisrhrn, wesll"lirüjJiiisclm1 und römisclum M ünzm aus dem Karpatmúerhm dr'~
!O. .fahrlt1111d{-rl1. Fm~lt-s Ar ch aeologici Hungariae. Bp. 1989.
Km·ács Lú~; l ú: A kora Arpárl-kori pénzt'!jításról. Századok 130 (1996) 823-.%7.
Ko\·ács Lúsz lc'> (szerk.): 1 lo11foglaú~ 1;s r~r;(~1zl'l. A honfoglalásról .l{Jk szrnmud. I. Bp. 1994.
KoYács László- \'cszpr(·m y l.á~zló (szerk.): A honfoglalwlwr íroll fonti:.ai. A. honfoglalti.mí/ mk .\Zt' m -
mel. II. Bp . 19%. ,
Kovacsirs J ózsef (sze rk. ) : A lwnfoglal<i-1 él az rhjHid-lwr néjJess(w. A:z. l\l95. fchruúr l!i-á n Buda-
pestr11 megn·ndez('tl . épesedéstün é n c ti Konferencia clőad~LS<ti. Magyarország 1iirténe1i
dcmog ráfüija. 1. Bp. 1995.
Köpeczi Bé la (fösz(•rk.) : NrdéZv riivid története. Szerk. Ba n a Gábo r. Bp . 1989.
Kristó ( ~yula: A XJ. miwdi llercegvjr lt)rlénele Ala[!J•arországon. Bp. Hl74.
Kristú G~'ttl a: Az Aran_1·&ulúíli éwzázarla. 1'1 agyar h istória. Bp. 1976.
K1·istú Gyula: A /t'udális .1z1;1lagolódás Magyanrrszágon. Bp. 1979.
Kristú Gyula: Levedi tiirzs.1z1foct.s~r/Lríl Szent h tván áUamáig. ElYck és u tak. Bp. 1980.
Kristó c;yub: Tmzufmán_1·ok az .1rj1ád-lwrról. Nemzet {~s ('llllékczct. Bp. 1983.
Kristó Cyul;1: Források k1itikiya és kritikus források az 1(J.HJ-es éYck magvar liirtén<.>t(·re rnnat-
kozóan. Ma,t.;)w:J~ünyri_1zmtle 100 ( J!l84) 159-175., 28!'1 -298.
Kristó Gyu la: Az Arj1ád-lwr luihorúi. Bp. 1986. Benne: Ko\'ács Lás.dó : \'ist<kt, !"egyyerck. 2 lli-
281.
Kristú c:r ula: A rir{n111'[!J'ék kialnlmlriln ,Uagyarorsuigon. Nemze t és em lékezet. Bp. 1988.
Kristó G)'ltla: Az,-\ rjiríd-luiz tündöklése 1'.1 hanJallá~a. .Magyarorsz;íg k r ó n i k;~ja. ?.. Bp. 1!>\l2.
Kri ~tó Gyula : A. IÜrlé11eli irnda/orn A1agyaror.1zágon n kl'Zlielt'klt'íl 124 1-ig. Irodalom tö rténet i fiizc-
tek . 13!>. Bp. 1994.
Kristcí Gyula : A ma{!;)·artillam meg~züll'lése. Szegedi középkortür t,; ncti kön yvtár. 8. Szeged 1995.
Krist<'> Gyu la: Alap,yar lwn(oglaúis - hm~(ogf.aló m.agytrok. Bp. 199li.
Kristó C yula: H o1!fiJglal.ás és ltinad~ilom. T ;trsadalom- és múvel<l<léstörtén eti mn11lm;ínyok . 1G.
Bp. 199<i.
Kristó Cyula: .1 széfll'lw../, emlf'tfrifl. Szegedi középkonön(·n c ti könyvtfü« 10. Szeged 1996.
Kristú Gyula: A m11gyarrwmuL megszüfl'lé.w Szq~e<l i közt'pkortiirt(•nt' lÍ k0n y\'t<-ti-. 12. Szq~cd l 9~l7.
Krístú c:yula (sn-rk.): Suged ttlrté11ele. 1. A k.17.deMuiíl 1686-ig. Szeged 1 98~ .
Kristó G)·11la (szerk.): Az tillmnalajJíló. Bp. 1988.
Kristó C:yul a (fííszcr k.) : Korai m0;gyar liirlénl'li lexikon. Szerk. Engel Púl- 1\takk Ferenc. Bp. 19~)4 .
Kristó C:yula-i\fakk Fere n c: Az Ait1lúl-l~áz uraUwrlúi. J. P. C. kiiny\'ck. Bp. 1990.
Krisró C yula- i\1akk Fere11c (szerk. ) : Arjlád Plőll c;l után. Tanulm án yok a magyarság C:·s hazaja
korai tiirté n etérú1. Szeged-könyvek. 2. Szeged 1996.
Kr istó Gyula- Makk Fcre n c·-Szcgfű László: Ad a tok „ko ra i" hcly11ev<.>i11k isrnt·re t(·hcz. 1-11. Arta
Universilalis Szt'{!/llit•nsis de :W ila józs1j"nomina/ae. At'la. l listorim 44 (1 973) , 48 ( 1~)74 ).
Kuhin)i András: A b udai n~me t patrici~ttu s társadalmi lH'lrLe te család i összckött('téseinek tii k-
ré~hc n a XIII. század túl a XV. század m ásodik feléig. f ,f'!iéltári Küzlt'mények 42 (1 9 71) 203-264.
Kubin yi, A nd1·ás: Dic An(iingr Ofni.r. Oslmrof;astudim tlt's I.andes llessm. I. ( :iesse ncr
Abha11cll u11ge11 zu r Agrar- 11nd Wirtschaf tsforschung d<.>s c 11ropfüsche11 O stc11s. CiO. c; icssen
1972.
Kubinyi A11clrás: Királyi kan c<.>ll ária és udvari kápolna Mag)'arországon a XH. sz<'v ad kiize pt:n.
J-l7Jt;flriri Közle1111~11.yel1 46 ( 1975) 59-1 2 1.
Kumuro\•irz. L. Bernát: A kieszi konw·m oklc\·éladó mű ködl·s('. 'fin ul 42 ( 1928) l-'.l8.
Kum orovitL L. Bern;'í t: A rna[!J'nr jJet"lt'lhmználat liirlénell' a hözéf1korhrt11. 111: A júszávári /nn11 l'm/n'i
kanmwlirmd i;i!rlii!lúi Sunt Norberl girnruizíumánal! 194 "3-44. évküny1w, 28 1 -'.~()4 .
Kum oro\'i lz L. Be rnát: A kü:.-c.'.-pkori m agyar magánj ogi íri5be"liség e"lsú" korszaka. Suíwdok 9(i
(1963) 1-3 1.
Kurcz Agu es: Lovagi lwftúra Magyaronzrigon ri l 3- J.1. században. Bp. 1988.
L adányi Erz.sébct: Liber a villa, civi tas, n ppid um. 'f'iirléru,lrni Szemle 23 ( 1980) 450- 477.
László Gyula: A !to11foglalú ?Tlll{!J'ar m]1 iilt,Le. !\" épköuyYl<Í.r. 4. Bp. 1944.
Lászlti Gyula: ~ „hetl(í; honfoglalás". Gyorsuló i dő. Bp. 1978.
László Crula: •1f'/1tid ntJH'. Bp. 1988.
L;íszl(> Cy11la: O;ei11/irú1. Tanul m án yok. Bp. 1990.
290 BTBLiüGRAFrJ\

LaszlovszkvJ úzsef: Angol-magyar kapcsolatok a 12. szcízad m ásodik klébc-n . Századok 128 (1994)
~23-:!53.
Ledc•n · r Emma: A legrégibb magyar iparososz tály kialakuli5a. Századok fil-62 (1927-1928)
4~12-528 . , 633-G,Ei.
Lederer Emma: A.Ji,udalizmu.s kialakuúisa Magyarországon. Bp. 1959;
Ligeti Ltjos: A magyar r1_1"elv török lmfH"SOlatai a honfoglalás előll és az il.rpád-lwrban. Bp. 1986.
Lovag Zsuzsa: A kiizéjilmri bmnzművess~i.; emlékei JVfagyaronzágon. Bp. 1979.
Lovag Zsuzsa (szerk.) : ln~ignia rer;1zi /lungaria.l'. 1. Studicn zur Mach tsymbolik dcs rnittclaltc rli-
chc 11 Ungarn. Bp. 1983.
Liittich, Rudolf: [ 'ngarnz.iige inEuroj)(I, im 10. jahrhurulnL Historische Studien. 84. Berlin 1910.
Magya1· K;"tlmán (szerk.) : Szm/ /,rüzlá ,:~Somogyvár. KapclS\·:u- 1992.
i\fajor_Jc-116: A magvar városok és városhálózat kialakulás:mak kezdetei. '.frltjJüléstudorruiriyi Köz-
lm1ényeh lK (l 9G!i) ·18-90.
t\lakk Ferenc III. Béla {·s Bizánc. Századok 1 !() (1982) 33-G l.
Makk FPrt'llC: Ma,1..,ry!ronzrig a 12. században. Magvar história . Bp. 1986.
Makk, Fe re n c: The Ar/J1úi1" and tlw Comnrni. Bp. 198!).
Makk Ferenc: A királyság elsű százada. Mag}'arország krónikája. 2. Bp. 1992.
l\"lakk Fe renc: Megjegyzések a Szen t László korabeli magyar- bizánci kapcsolatok törté11ct{·-
l1ez. A.cta l !niiwnitali.1 Sztgl'ilit'1lsÜ de AUila .József norninatae. Atla 1listorica 96 ( 1992) l 3-2:l .
Makk Ferenc: Kiilfiildi forní.~ok és a korai m ag}'ar történele m (X-Xll. század) . rlcta Universitalis
SzegNliemis de Allila.fázsef nominalw'. Arta l!ütorim 102 (1 ()95) 25-40.
Ma kk Ferenc: Mag_)·ar külpolililw (896-1196). Szegedi kiizépkonürti•neti kiinyvtár. 2. Szeged G.2
Makk Fere nc (sl.t'rk.) : Fejezetek a ri'geb/1i magyar iörténelnnbó1. I- II. Egyetemi j egyzet. Bp. 1981-
1 ~)8.) .
i\:lakkai Líszl<'>: A milkríi (kun) jJüsjJöloég és ru;jm:. Dcbrecc11 193G.
\1akka.i L{1szló - Múcs\' András (szerk.): Erdé~y ltirténete. /. A kezdetektől 1606-ig. Bp.1986.
Maksai Ferenc: A la!z.éplwri Szatmár megye. Település- és n é piségtörtén eti é rtckez(:sck. 4 . Bp.
1940.
i\Llksay .Ferenc: ,e\. kiizéjJlan-i magyar.falu telej;ülórendje. Bp. 1971.
M(tlvusz ElernC:·r: 'fo.nk me[!J't' láalakulása. Bp. 1922.
Mályusz Elern{-r: A karizmatikus királyság. Társadalomtudomány 14 ( 1934) 153-178.
Múlynsz Ekm{·r: A magyar köznemesség kialakulása. Századok 76 (1942) 272-305 ., 407-434.
M<'tlrnsz Flcm(·r: A Tluirúcz_)'-lmínika é~ forrásai. T11dománytiirténeti tanulmányok. 5. Bp. 1967.
Mályusz Elemér: 1~:ifi·luizi ttirsarlalom a hö~é/Jlwri Magyamrsztigon. Bp. J971 . ,
Málvnsz Elem(·r: Az V islván-kori J;l'Sia. Hrtekezések a történeli tudományok ködből. Uj sorozat. 58.
Bp. 1971.
M;íJynsz Elem ér: Kinílyi kancellária és krónikaírás a köz{·pkori Magyarországon. lrodalmnliirlé-
neti.fiizetck. 79. Bp. 1973.
l\falyusz, El emi:r:.Johan111's de Thurorz, Chronical!ungarorum. fl. Commcntarii. l. Ab in itiis nsqrn:
ad a n num 1301. Adiuva11 tc jnlio Kristó. Bibliotheca scdptornm m edii recentisque aevo1·um.
Scries nova. \'Ill. Bp. 1988.
i\;[arczali Henrik: Világtörténelem - magyar tiirll;ru,lnn. Szerk. Gunst Péter. Tiirténetírí>k tára. Bp.
1982.
Marosi Ern<'í: Magyarországi míívészet a 12-13. században. Historiográfi ai vázlat és kutatási
hclvzctktp. Törih1.elmi su~mlR 2'.1 ( 1980) 124-149.
1'.farosi Ern<í: KéjJ é1 hasonmás. J\llüvészet és valú.1ág a 14-15. századi Magyarországon . Míívészettör-
té11e1i fiizeit>k. 23. Bp. 1995.
Matolcsi .J únos: A.llatiartús f!seink korában. Bp. 1982.
Melich János: il. honfi1glaláskori A1agyarország. A Magyar Nyelvtudományi Társaság kézikönyve.
I. <i. Bp. 1925-1929.
l\frstcrh;ízv Károly: .Vemutségi .1zervl'ZPt 1;5 az osztri~~'viszonyoh kialahulri.m a hon.fog/tiló ma.~yanrignál.
Bp. 1980.
 Brnl JOGRJÍ.FTA

Mesterházy Károly: A magyar honfoglalás r{·gt- zetl-iiek ötw11 {·,·c. Sz.ázat/11!1 l '27 (1993) 270-~~ 10.
M<'.·száros Istyát1: Az illwlaügy tiirtlnele Ma~arum.ógon 996- 1777 köz.öli. Bp. 1981.
Mezey László: J)erik1ríK é1 /~111 (11a. Irodalmi műrwl/5~!.,riink alapvelé~éneh 11dzlala. Bp. J 979.
Mezey Lászlú (szerk.): A.1/ilda /mlriae. Ti:mul111án.vok Sunt Ldlzlú lllrthietéft1'Z. Hungaria sac:ra. 1.
Bp. 1980.
Mez() Andrús: A lem/1lomdm a maf!J'flT ftelys~~n1eldJ<'11 ( 11- 15. ~záuul). t-.1ETEt\1-kö11yYck. 15. Bp.
IUDfi.
J\loln;'"u- Erik: :1 ma?Jar td11tulalmn Lörténele az. ii_illartúl az Árj1ádlwrig. Bp. 1949.~
Mohiár Erik: A 111ag1·ar tánrulflwm története az Arpádliortúl Alohánifi. Bp. 1949.
l\tolnúrjózscf: A kir<i.lyi 1m~gye katonai szen·ezere a Lat;hjárás kor[tba11 . Jiadtiiithielmi l\.özl1'1111;-
111·ddi ( 1959) '2. szám, '222- 252.
M01:~\\'cs ik Cnila: III. fü·la {·s a bizánc i b irodalom Manue l halála ut<Íll . Szríwdoh G7 ( Hl'.13)
pútfiÚl'( !; 18-528.
.\1onwcsik C ynla: Bizá11 ('(;~ a mtlf!J'arsríg. Bp. ]\)53. ,
N{·mcth Gyula: A h1111f11glaló magyarság kiala/mlá~a. Közzéteszi Bl'rta Arpúcl. Bp. 1991.~
l'ach Zsigin<md J>:íl: „.4 harmi11cmfoá111 eredett•." Bp. 1990.
Pais Dczs(i: A n1•1zfJrélnviilf!J·i afHicdk görög oklevele mint nyl'foi emlék. J\ l\lagyar Kyelvcudom:·u1 yi
T;írsasúg kiach-.í.11yai. 50. Bp. 1939.
Púlócti Horvfüh Andrús: B1•;1•11yo71, kunok, jálzolt. l krcditas. Bp. 1!)89.
Pau linyi Oszkár: r\ sún·gále kialakulása Magy.:irorszúgon. Suiz.1ulok 57-58. (192~~ 1 92!) 6'.!7-ii47.
Paulinyi O szkár: .·l T1állallwz.ti1 kezdeti f<jTmái a fnulalizmuslwri nnnt'lhl'búnyá.izalbmt. Ertekezl'·sck
a tiirrh1eli wdo111<Íi1yok kiirébéíl. ~j sorozat. 40. Bp. Hl66.
Paulin)i O szkCtr: Ncmesfém tnmclésünk és országos gazdaságunk ál1alCu10s a lakulása a bonta-
km·<'> í·s a kifrjku feudaliz mus ko rszakában (1000-1526). Gazdag föld - szegí·ny <ffsz:íg.
Száz.adni: 106 ( 1972) 561-602.
Pest~· F1·igyt's: A. magyarnr.iuígi "lltirüpáuságoh törté11t•le hiilönö.im a Xlll. .izázadlxm. Bp. 188'.!.
Plcickll J\mhrus: A mag)'ar \'Űros törréne l els(í f~jczc te. Száz(l(lnk 68 ( l!l'.l4) 1-44., 1!í8-200.,
276<H3.
Püspöki Nagy Pl-ter: Piamk é.1 vri1rírok la'Zdt•Ll'i Magyarursuígon 1000-1301. J.•4z Á1/Hítl-lwri vá1ri1-
lartús froll nnléla•i 1;f az.ok k1iti/11ija az állarn..1z.ervezót{íl tJ. laiá1járrí..1ig. BratislaYa H>8\l.
Radocsay Dl'· ncs: Falla!p1'11 a liiizéjilwri J\1agyarm"!iuígo11. Bp. 1977.
Rajeczky Benjami11 (s1.l' rk.): il!JaK)'amr.1zág zenPliirténl'lt!. 1. Kü;-.épkor. .Bp. 1988.
Rá kos István: l\'. B{-Ia birtokn·sLaurációs polil i kf~ja. Arla U11ivrr..1itatis Su'!(erlie111i1 d1• i\.llila.Júwj
11omi11alat'. ;{e/a 1fötmica47 ( 1974).
Rokay Péter: Salmrum 1;.i Pú/a. IÍ'1ll4wt.ht!k, monográfiák. 23. Üj\'idü 1990.
Rú n a-Tas . \ndrás: A ma!!J·arság horai történeú• (Ta m1lmá11yoh). l\lagyar (is1iirréne li könyvt~i1·. 9.
S1.C'gcd 1995.
Rc'ma-Tas András: A lw1~(oglalú m.agyarnép. Bt'l.ll'U'IÓ tl l<orai rnagyLr tiirté111•/,,m ü111m•tébe. Bp. lU\Hi.
Sebt·styén Gyula: Ki volt Anonym10 ? 1- 11. Bp. 1898.
Senga Toru: l\'. Bfla külpolirikája és JV. lnce pápához intézel! „talár-kve le''. Századok 121
(1987) 584-filO.
Senga Toni: Béla kir:uyli bo lg<ír, halicsi és oszrritk hacljárataihoz. Századok 12'.? ( 1988) 36--!íO.
St>rédi jusztin ián (szt>rk.): /:'111/élddht)'I' Szent htvtin kirri~1· haúílának kiú'1tc.suiuulik ro.foulul6já11. 1-111 .
Bp. 1938.
Solymosi Lis1lfr Ajobh;ígykö1Lözésrci1 szóló hat{mizat hC'lyc a kö ltözés g)>akorlaL:íban . •1grárliii~
thuli Sz.n nle 14 (1972) J-37.
Solymosi l.ászlú (szerk.): i\fogylrország Lörléneli Jiro11ol1~r;iája. /. ,.\ lu'1.tlt'it'l1tti7 1526-ig. Bp. 198 1.
Swl'(' lley,.J. R.: Magyarország- (•s a keresztes hat\járatok a 12-1 3. sz:ízadbau. Suízwlok 118 ( 1984)
114-1 24.
Szabó Ist\"Án: A prédi11m. Vizsgálódások a korai magy-ar gazdas;íg- {·s l ~í rsadalomtön(•nclcm
körében. /\grárliirténl'li Sz.emil'5 (1963) 1-49., 301-337.
Szabú lst\'Ún: .1 höz.éplan·i »Wf!J'arfalu. Bp. 1969.
 mnuocRi\FJA

Szahú lstrán: A.falm1'11 d~ur kialalm láJa Magyaror.1zágon (X-X \ : ~zázad). Bp. Hl7l .~
Szabú K;íroly: Kmi Lászhí 1272-1290. Magyar történe ti é letntjzok. Bp. J886.
S1.:egfú L<iszlú: Ere tn ekst·g i-s tirannizmus. l rodalomtörth1eti Kiiz!.n1zényl'k 72 (1968) 50 1- !í lG.
Szegfií l.úszlú : 1. f ,1i1zl<í awkja a közé/1/wri.forrásollúan. A juh{L~Z Gyula Tanárképző F6iskola T11-
dományos K_~izlc mén ye i . Szeged 1978. 37- 46.
Szcgfii Líszlfr Oú .\zdlrmi iiriikS(ffiink. 1. (Gcmdowtok az ősi magyarhitviúígrúl.) Belvc clerc kiskö11yvtár.
J 0. S?c·gcd 1996.
Szi·kcly ( :yörgv: Törzsek alkonya - né pek születése (Közi•p- (:s Kele t-Európa a magyar h onfog-
lalás után) . Századok 110 ( 1976) 415-432.
Székely György: Kornnakiil<lésck és kirá lykrl'álások a 10-11. századi Európában. Százrulok 118
( l \JIH) 905-949.
Sékel)· Cyiirgy (sJ.:Crk.): fa zmetörthzl'li tanulmányok a magyar közé/Jkorról. Memoria sacculorum
Hungariac. 4. Bp. 1984. .
S1.:eklü Cyula: Snvimsek <;1 fámiliarisok Ertckezése k a történeti tudományok körébéíl. XXlll. 3.
Bp. l !l l2.
Szekfű C yula: .4 maK;·ar dllam é!Rtrnjza. Bp. 1917.
Szc11clrcy lstv:m (szerk.): Debm~'n 1örtén1'le 1691-ig. J)ebmnt tijrlénelt' öt höielbm. 1. Debrece n
1984.
Sze111pétcr}' Im re: ,\ 1ap,_)'ar oldevéltan. A m agyar történettudomány kézikö n yve 11. 3. Bp. 191'>0.
Szilágyi l .1mí11cl: Az Anonymus-kérdés re vízi c'~a. Századok 71 (1937) 1- 54„ 136-202.
Szilágyi Lorúncl: A ma)..,')<tr királyi tanács első súzada. I.roéltári Kihlemén_r1'k 18-19 (H)40-l941 )
157-lfül.
Szőke Béla: A honfoglaló 1~1 a kora Árf1ád-kori ma1,.rrarságr(r;ésuti mift:liei. Régészc·ti la.n ulnünyok. l.
Bp. 1!Hi2.
S:1íícs.Jc11ó": Megoszto tt parasztság- cgységesülc) jobbiigyság. A paraszti társadalom <ltalak11!:tsa
a 1:;. sz;izadba11. Századok l l!í ( 198 1) :1-65„ 2G'.i- '.319.
Szíícs .Jenc'i: \ azlal H111tijm három tiirléneli n'.!.fiújáról. Gyorsuló id<J. Bp. 1983.
SzíícsJcntí: .\'mm'/ é1· liirléne!.nn. T ársadalomtudományi könyvtfü·. Bp. 1984.~
S1íícs Jen c>: Az J267. hli dekrétum 1;s hálll'rt'.· SznnfJontok a közneml'H~f; láalalrnlásálwz. l\l;ilyus/.
Ekmfr emlékkönyv. Szerk. H. Balázs Eva-Füged i Erik- Maksay Feren c. Bp. Hl84. '.\4 1-
3!M.
Szíícs.Jcníí: A irwgym w:mzeti tudat láalalwlása. Kit tanulrruíny a llérdiís dőtiirlhutébcíl. Sze1·k. Zimon~;
[ Sl\·~m. Magyar c)stiiri("neti kön)Ytár. 3. Sz~gcd 1992.
Tag:111 yi l\.;íro ly: Fekkt Erdflyi UlS7lónak „Arpúdko1·i társadalomtörténe tünk legkritikusabb
kl-r<ll-sein"'. Türlé11eti Szern.li' 5 ( 1916) 296- 320„ 409-448., 543-608.
Tagányi l\.;íroly: .4. (öldközö.1·s(!.f törihiete Magyarormígon. Bp. é_._ tL í 1950.] Molnár Erik dőszavá­
val.
Takács Imre (szerk. ) : ,'Hon) ~ac1'r 996 -1996. Pannonhalma ! OOO éve. !- Ill. P<mnon halma 1996.
"T~trnai Andor: "'-\ 111aK)·a r 11yelvel írni keulik. " hodalmi gonrloUwdás a középkori 1\ lag\'(lTOT.\zágon. Bp.
1!184.
Teke Zsuzsa: 1'elm cei-magyar k17·e.1knlelmi hafirsoúlloh a Xlll- .\T ~zázrulbau. f.:rtekc.lések a töné.·-
1it•li tudományok kiiréhííl. lj sorozat. 86. Bp. l!l79.
Thoroczk<1Y C:ábor: Az Anonvmus-kfrclés k11tatf1s1örté neti áuekintése ( HJ77- 19!l3) . Fon.i (For-
1·;ísku tat:is {·s '}'<irtt'.-11e ti ScgMtudományok) l ( l 994) 93-149„ 2 ( 1995) 117-1 72.
Túth ?.frlin da: A.rfHid-kori (al(l'Slt;)Zf'L Míívfszettörténeti füze tek. 9. Bp. 1974.
1 ú th Sándor Lás; ](>: Megjegylt-sl'k a honfoglalás szakaszaihoz. Suizadok 130 ( 19!)6) 877-!)06.
T {)kei Fcn:n c (s1cTk.): Xornád társadalmak és államalalmlatnk (Tanulm ányok) . Kfüiisi Csoma kis-
könynfö-. 18. Bp. 1983.
\'áoy Pé ter: A kirá lvi st?niensek és a patrimo niális királyság. Századok ü l-62 ( 1927-1928) 243-
2!)0„ 35 1- 4:1 4.
\'áC?y Péter: (;yula él Ajlon)'. ln: bnú'llkönyv SunLfiélrry Imre szül.Ptée hatvanadik évjordu.lójának
iim1e/1hl'. Bp . 1!)38. 475-50G.
\ 'ác7}' Pt·le r: . \ \'azul-h:tg}orn;ín y k ó7é·pkori k ú 1fői nkbe n . f „t'!1rltári Közlemé11_)'e/; 18-19 (1940-
J!)41 ) '.~0 4-:l:~ 8 .
Váczy Pi·1cr: ,\konti magyar 1iirtén c t né!Ún)' kérd(~S e. Századai; !l'l. ( 1%8) '2G5- '.'45.
\ 'úr/.y Pé ter: . 1 ma!!J·ar liirlhu4nn korai ~zázadaiból. H istória kö n y\'t;'°u·. l\1onogr;ifi ;ík. :í. Bp . Hl\l I.
\ ';\jay Slabolrs: (;éw 1Ulf.f','/ej('(/el~·m fl 1~1 aládja. ln : Székt'1fPlténJ1ir ér.m .áz.rulai. l . S1e 1k. Kra lov:111slk)'
.\ hí11 . Székcsli:•hl-rv;ír 1967. ()~ 100 .
\ ';\jay. S1abol o d e : J>n Ei11lrill des urtg<lriKhen StiimmeúundeJ i11 die n 110/1iiüd1e G1·l rhid 11t· (862
9>1). Studia l I1111garir a. Schriften dcs U n garisrh e n ln stitu ts l\iünch e n . 4 . Main z Hlti8.
\ '(·kom · G;í.bor: J)á/wl:, 16mnial:, románok. Ké rdője l. Bp. 1989 .
\ 'c sLpr i·m y László: A n o n p nus gcstáján a k 11é h;'u1y h a dtö rténeti m n;Ukt11ása . l ladtörtéiu4mi Kii:-
le111é11w·I: 1OG (19!l~ ) 2. s.d m, 3- El.
\'cszpn··;ny l .<íszl<> (m·rk.): Jlonfogla /ÍJ 1i11,inh. Bp. 19!JG.
\\'n11l'l C u sz1;"1v: 1'111gyaror~uíg bányá:,z<llánah /: r·itil:ai liirténel1'. Bp. 1880.
\\'('tlll'l C:uszt;ív: ,_\1atzyttro1:,ztig mnőgazdalágánah törléiu'lt'. Bp. 1887.
\\'c ru1er f\J úr: .-\::hJHídol: rwltítli történeti'. Türt(·11eLi, n{·p- és földrajLi könyvtá r. LI. Nagy-Bccskn ek
189'.!.
\\'crttw r Mcff: /\ '. !>él.a ldrá~)' ttlrténele okirati lníl}óh 11JOmtin. Te m esvár 1893.
Zolnay Lászlú: Isid n ifja b b ki t~ílrszámadás.'1 l 2ti4-blíl . Buda/ml Rigisigei '21 ( l % 4) 79-J 14.
Zo l n a~· Lászlú: \ íuláiw lofl a n'.t.,ri ,\la!-._11·arország11n. Bp. 197 1.
Zom bori Is1v;"u1 (s1crk.) : Ala!!J•aronzág és a Szn1f1zék lwfmolalánah JO()() h 1e. Bp. 1996.
Zsoldos Attila :Jobb;ígyok a királyi várszc rvczctlie n. Történelmi SzemÚ' :~ 4 ( 1\)92) 1- 15.
7.~o l dos :\u ila: Jo bagio castri posscssio n e m habcns (A várjobbágyi jo~áll ás an yagi h áueré nck
kl·nl(>se i) . Sztizatlolr 128 (1 994) 254-271.
Zs o ldos ,\tti la: 'f{· té 11yt1"íl a H ód-tó ig. Törthu4mi Szrmle 39 ( 1997) 69- 98. t\ s1crzíi szín ·ssl'gi·hú1
ké·zira tb a11 oh·asta m.
 AZ ÁRPÁD-KOR KUTATÁSTÖRTÉNETE

,\z Arpád-ko r (895-1301) a magyar Lörtént'lt-m legrégebben és legjobban kntatoll korszaka. A

megkill<-lll bfntetell és kitiin t et <~ figyC'lcm több körülm énnyel kapcsolatos. l\.'lindenC'kd<'í tt ;v.-
zal a lwly1:c1i előn n yel , hogy az Arpád-korra vunatkozú legkor:1bbi, bizonyos értelemben tudo-
mánros é rt<'.· k(ínek 11('\'l'Zhet(Í Összefoglalások má.r a 18. században elké51:Ültek. 1\mi kor msg-
határozó szere phez jutoll a 1ö n éneti fo!yamaLok ~1brá1.ol:L5ában a 1wmze1i szempo n t, az Ar-
pád-kor szintén el<'inyt élwzen (lévén az ún . „nemzeti " d~rnszti a id őszaka). f\Ii\•t'l p<'ciig k g-
tiihh in tézm é·nyüuk, egé·s1: berendezkedésünk eredete az Arp ád-korra \'("tethr rtí ,1ss1,a, a kez-
d l' t('k(' t meg illető kíváncsis;ig, fe lfokozo tt én'lt'klíídés ugyancsak kedvezett t' korszak kutatásá-
nak. Min de hhez forráskritikai szempo1llok is járultak. Miké nt a n émet tört i·m' tírás kri tikai
fegyvere a középkori 11<'.· met tön é·n ekmmel foglalko:tú kútfök kiadásában é·s viz.sgálüdiis<ihan
(·lest·cle!l, úgy a nt'.·met ('ml őkön nevelked('tt magyar fo rráskutatók szám ~ ra az Arp{tcl-kor írú-
sos emli·kci tiiltöuck be haso nló szerepet. Ezzel magyarázható, hogy az Arpád-kor kutatúsa-
ffíkg a kezckti s:takaszha11 - sok vonatkozúsban (-,•tized ekkel c16tte j;'trt más kor.szakokt'.·nak.
Miközben szúm os más tö rténelmi pe riódus érde mi, tudomfü1yos igén yű vizsgálclla m ég el
S<'lll kezd íídüu (illet\·c at.011 a p o ncon volt, hogy bc·~erüljön a történ észek látószögébe), ' 'aro·
<'"pp('ll kezek-ti. botladoz<Í lépéseit te lte meg, az ,\.rpád-kor kutatása m <i1· mind a források
lc ltár;\sa, mind az idéíszak frldo lgozúsa \'Oll atkoz<isába n j ekut6s e redm t'-n~·e ket m o n clha tort
magáén ak. Tm':.í.bbi lcndüktc t ad o tt a Yizsgálód:ísoknak az a könihn(·n v is, hogy «gv ~o r,
las~:u1 kialakuló törtt~ne ti jellegíí (de erede;1citie11 a történekm mel ken~~bé ös.sz~fim<';d<):m
fonn:Hó dú) tudom_án yág (m im pl. a n'·!{{·sze l, a míivészett<irtén el, a tö rté ne ti n évtan stb. )
SLi 11 t{· n j órt'.·.szt az Arpád-korr tekin 1t·tcc d s<irrndíi gyakorló te repi·n ck. Enn{·lfogva a 111clo -
l}l<inyok cgymásrautaltságfmak sziiks(·gességé t b izonyító incerdis7ciplin;:ri1:'1s kgko r{1hha11 a1.
Arpcíd-kor kut atásában nye rt terel. Bár az e lmúlt fél {·,·század alatt az Arpád-korra irfü1)'ul(i
vi:1.sg;ilád;ísok nagyon sok m natkozásban eil'esztették korábbi, s-Lin le nem hil'atalosnn kano-
nizúlt szerc:pükc:l a magyar történelem korszakai közöu (a politikai ihletés1í .~óndt~kok:zt
tekin tve pe di g- kifejeze tten h áttérbe szorultak a:t lúabb korok mügü tt), az induJ;i.skor sz<"r-
Zt>lt l·s_sokái)!; mew'írzü u t'l<inye mára sem m ent teijese n veszt'lHiéíbe-.
Az Arp<icl-kor - forrásai fchártság-J.Ltekintve - eg)'ike a leg inkább ism ert korS1.akok11ak, vagv
talán a Iegjohba11 dokumc:11t<ilt törré ndmi időszak. Ugyanakkor a való ban impontí.16 ku racá;i
~re~lm ények még p1arkánsahba11 húzzák alá a fr lldhctr'i és n em is jele n téktelen hiányokat,
IC'he r fo ltokat. r\z Aq úd-kor mt'gisme-r<;sében legkorábban az elb<>széléí fo1T:1Sokju touak nain·
sz<:n·p h cz. A korszak ké t n agyo n fontos forrása a 18. század közepé n vált isnwrll~·:
Bíborhru1szfüc1c 11 KonstruHin munk<!ja - A birodalom hornuiu)uÜCfról - (mneh- u~<lll clsiisor-
ban tistön é 1wti vonatkozású, dc az Arpád-ko r els<í évtized eit is é·iinti) 1740. <it;~: Anonymus
ffi(;g n ai.,'}'<>hb hat;'L~t kivált<'> gest<~ja - A rna,eyarot. törlénete- ped ig 1746 óta áll a magyar t<'irtfoN-
írás rcndt'lkcz(·sfrc. A 1nagyar f'orráskri lika gyakorlútcrcpéül is clséísorhan An on~·;n us m1111 k:i-
ja :m~lgál t, ame ly szerúTI~nek 1~év1el~11s<:·ge, a mii keltezc tlcnsége miau amúgy ·is clc\'c ndg-
neskt·nt Yonzona a kma tokac. !'\cm velctlen, hogy ma már szinte kisebb köny'l'tára t tö lt meg az
An onym usszal foglalkozó szakirodalom . Küzd h ason ló érdckkid(·st \'ál tott ki a közép kori m a-
 /\7. 1\RrÁD-KOR KllT.-\ TÁSTÖRTtNETE

gyar tiiní·1w1írás reprezentatív alkotásának számító Képes Krónika (illet\'e a Képes Krónikác is
magába fiiglalú 14. sz;izadi krónikakompozíció), \'almnint <V. ahba foglalt, de rejtetten clhelye-
zcu bct(·tek (eg~·ebck mellett pl. az íísgesta vagy íískrón ika, illetve Kéz.;ú Simon kn"mik:~a)
vizsgúla ta. A s70rosa11 \ 'Cll 1iirténeti jclkglí alk<mísok mellett figyelem iráJJyult más elhesz(:léí
(pl. hagiografikns) forrásokra is. A szövegkiad;ís teré n - a véletlen játéka folytfai - az 1937-
l~l '.18. {'v ho1ta mindmfü g a legfon tosabb eredményeket. Ez években lá tott napvilágot
S/.<'lllpÍ'tery Imre szt' rkcsztés{'bcn a korai magyar tiirténdem latill ny<._:lvíí forrásainak kétköte-
tes llagy gyí!jtemi·nye, ame ly kritikai kiadásb;m bocsátolla kiiz1·e az Aqxicl-kor kgtübb hazai
ke!C'1k<'7<;síí kútftíYt (olyan fonws forrásokat, mint a 14. sz;V.adi krónikakompozíció, az ez<'k-
kel t1ss1efúggíí, ún. kisebb krónikák, Kézai Simon krónikája, Anonymus gesú~a, a magyarnr-
sz;'"1gi kg<'ndaanyag, Rog-erius emlékirnta stb.). A szt>vegek közzé téte lN>en mindenekel<"íll
Do111a11m·s/.ky Sánd or, to\'áhlü Jakuhcl\'ich. F.mil, Barconiek Emma, l\ladzsar Imre és Jnhiisz
Li!>1.lú s1.e1-/.ett eli·viillwtetlen frdemeke t. A.z Anonymus sziivege iránti mcgkü lönbiiztetelt é r-
ckkli"ídt's abban is megmu tatkozott, hogv - miközben a Szentpt•tery-féle gyqjteményhcn he-
lyei f'oglall sziivcgck kgtiibl~C:·nek ma is ez az egyet.len mfrvacló kiadása, addig - Anonymus
gcsqj;ít l (}'.l7-ct nem sokkal megeléízíírn (19:\2-bcn) ugyancsak kritikai appar;ttussal már Ju-
hás:i: Lís!.11> kiadta (Anon)'mus-s1.ós1.cdettel, a mindmáig egyetlen pnl>likálr Arpád-kori írúi
s7Ú t;írral egyi.111 ) . illetve 1991-hen bilingvis (lati11 és ni·mct) szöveggel szintt'n kritikai editio
kere1{·ben Gabriel Silagi és \'es1pn'" my Lászlú kiizrebocsátolta. A magyarorsZ<igi latin n yclvtí
dbc-$1.fl(í kútfííkkel kapcsolatos forráskri tikai irodalom igen kitcijcdt. /\.7 Al10n}1TI11s-kutatást
(amelynek élrnna.l<'1ban Szil;i.g)'i Loránd, H on·:nh János, Váczy Péter, Cyörff)' György, Benkíí
Lor:'t11cl 11<'\'<' nnlíthctíí ds<1sorban) az elmúlt száz (·vala11 tiibbcn is (Sebestyén Gyula, Csapodi
C:saba, Thorou.kay G~1bor) összefoglalták. A krún ibirodalon1 kutatásúban Ct"íleg Domanovszky
Sfodor, Hc'>111a11 Bálinr , Horv:nh.János, Mályusz Elemfr, C1«"">rfl)- György, Csókaj. Lajos, Ccrirs
Jíi1.sef l-s Kristó C:yula s1.<·r1.t'll frclcmeke t. S;tjátos forráskritikai jellcgíi alkotás a 14. s:z.ázacli
krúnikakompozíriút is mag;íba íoglalú 15. sd1Zadi T lrnrúczy-krónika szövcgcihe1. a Mályusz
Ekmér ;íllal, Kristú Gyula közrcmfíködésével készített, részletes magyarázatokat tartalmaz(>
larin nyclvíí kötc~. l 'g·y;mcsak 19'.17- 1938-ban jl'knt meg három kiitetbcn Gombos F. Albin
n11111k;~ak{·nt ;u .-\.rpád-kori magyar türténelemrC' \'onatkozó külföldi -döntík n latiu nyeh·íí -
forr;íss1.ti\'t·gck ko111pe11di1111~jcllcgtí (nem k~itikai s1.iivcget közlő) gyt'ijte1m"nyc. A két \•.lllal-
ko1.f1s (S1.t'tllpt·teryé és Combost:) cg)'Ütt az Arpfül-kori magya1· ti>nénckm clbcsz{-ltí fonásai-
nak nagy r<-szét, b:u· t;°t\'olról se m teljes korpuszát ta rtal mazza. Ez (Tthct<) is, h iszen a
kimaraclo1tak rnd_lcu az azóta eltelt GO év alatt számos í~ j forr:1s Yált isnH,rtt<~, amelyek számba
vccnd(í kútlúi az Aqi;íd-kori magyar tii1·ténclc1rnll'k; ezeknek a 10-1~. szúndot étint<í daral~ja­
irt11_(11<'mrsak a larin, hanem m<Ís nye lvlíckr61 is) legfrissebben !\lakk Ferenc adott áttekintést.
,V. Arp:íd-kori magyar történckm többnyelvíí kútf<°í<lnyagábúl a görög nychiíeket min taszeríí,
bil ingvis (göriig és m•~ro·ar 11)'l'lvlí) kiadásban telte kiizzé l\loravcsik Cyula posztmm1~-z ford„v-
kiaclvá nya. A.z prosz EvkiinyYek magyar \'onatkoásait óorosz és magyar szövegben Hodinka
:\.utal , a Kijevi Evkönyv magrar é rckkii adatait ugyancsak kétnydvíí kiadásban Font Márta pnb-
Jikfüta. Elsd>rt kiizkml' nyck magyar fordításban t<'üékoztat.ást adnak a korai m ag)'a1· történe-
lem egyik-másik arab nyclvíí elbesz~l tí (ú tleíró) kútrt~ji·nil.
,\ z Arp(id-kori oklevelek sáma hccsl(·sck szerin1 mintegy 10 ezerre rúg. Ki?..in."ilago~ tül>hs<-·
\.>/1k latin nych·íí, q?,yctlcn i;iirög nyclvlí okJe,,éJ maradt rá nk. Közzétételi~~ a 18: S?,áz•:dtita
tart dl' m(·v minc!io· nem tt•kinthetlí befejezellnck. Mai napig sem kerülheto meg 1'l''.Jer l,yorgy
hat;;lmas tt~:jedcln~í, 44 kö1c~ct kitev6 okmánytára~ 19. század -~lstí f~léb61, ;:u_ncly_btíl _kiizd 20
ranahmr1 nagyobb s7ámban ;-\rpád-kori iratokat. Sajnos, a legtobbszor l 8. szwad1 masol~~ok­
rúl k(·~zült s;i~,·euekct tartalmazó kiadás használalát ez a körülmény nagyon megnehez1t1. J\
19. sáiacl 111;°1smlik felében kiít'.jezettcn az 1\rp~1d-korra vonatkozó, Fejér_ni·I_hiá~1_r:ó okle\·el~s
;mya~ publik{tl:tsára vállal km.o tt Wenzel Guszcáv, aki 12 kötethe1~ tet~e koz,zc ~·iutes~ eredmc-
ny<'ÍI. Ugyancsak több kötete tanalm<IZ egés/.l~bcn \'<1$,)' t·gyes rcsze1bc1: Arpad-kon ok!e;~k­
ket a El. sz;.izad u tolsú é\'ti1edeibc n megjelent nyolckotctcs fi azaz ohm(~nylamak., ~ 1_9. szazac~
rn:1soclik fdét61 a 20. század rl<'.jéig tartó négy-öt évtizedre esik a csalad1, cgyha1.1 es megye i
 AZ ARPÁD-KOR KUTATÁSTÜRÜ:NETE 2U7

(ok) levélt;írak publiblásúnak lenykora, arnel}'e~ rengeteg i\j anyagot h oztak telslÍnre. 192'.~­
tól j t'lc ntck meg Szenlp{· tery hnn• tollából az Aqúd-házi királyi oklevelek regcsztái (a m {·g
n e m közöltekn<'k pedig a szövegei) kri tikai jegyzetek kís~retében. A hosszabb idtire félbema-
radt nHm k:tt Borsa !dn fo lytatta és ff-jez le be 1987-ben. Osszcsen 4410 oklevt~I ki\'Onatát vag~·
szi)wgét ~trtalmazza e· nU!alkozás. Utólag khet csak ig-.1zá11 s ~jnálni, hog;.· - túll-rt ékelve_ a
ki1·;'tlyi (;s nem királyi okkvdck közli különbségeket - a munkál at nem C'lev<' \:al;uncnnyi A1 -
pá d-kori oklevl-lrc le1 jedt ki. Ez azzal a sajnál atos eredménnyel .Ftrt, h ogy az A.rpád-kori ún.
m ag;in- (vagyis ne m királyi) okkvelck százai még mind a mai napig kiiziiletlenek. A hazai
nagyszabású oklevélkiadói vállalkozások l<."gfrissebb l<." nnékét a legkorábbi (J 001 é·s 11 3 1 kiiz-
ti) magyarországi vonatkozású - királyi és nem királyi - okleve lek igényes (bár nem tt·ijes
anyagra kite1jeclí>) p11blik;ílása jelenti, amelyet Györffy G~·örgy veze tésével munkakiizüss(·g
kt· szíteu cl.
18!)2-t(íl kezdve láttak n a pvilágot olyan okmánytárak, amelyek az ;1kkori l\fag;.·arország nc-m
magYar 11yelvtí n épeinek múltjára vonatkozó okleveles anyagok iisszcgyíjjtésére és könététe.ll--
re vúllalkoztak. Mi\'('] a trian on i békckiités után <." terül<." tek idegen országokhoz kerültek, a
mcgind11lt vállalkmások immár mint a szomszédos országokban folyó okkvél-p ublikáciúk foh·-
tatúchak, n emritkán azzal a nyílcan hirdetett céllal , hogy s<tját „o rszáguk" ti>rt(·nct i m últját
r<0mlj:'tk m eg. Az el ső e sorban az erdélyi szászok okrnfmrtára vol!, m ajd C"ZI ki>veue H or vfüor-
5Óg, Dalm;ícia, Szl;tv<íuia nagy 9klevélkorpusza (ezeknek els6, Arpád-ko 1i kötetei még Tria-
non dúttiek, d e - h;'ir m:tr nem Arpád-kori anyaggal - ma is fo lytató dnak) . A második vil:tghá-
borút követíien indult az cr51l·lyi román , a burgenlandi osztr~tk és legfrissebben a szlod.k ok-
m;í nvtúr (ez utcíhbi m(·g- az t-\rpád-kori anyag közzétételé nél tart). Tárgyilagosan meg kell áll;i-
píta1; i, h ogy az elmúlt i·vti/.ed ekbcn - a~ c;klevélkiadás magyarországi ~;élyponrja icl<}szakáhan
- ~o kkal tiihb adathoz leh e tett j u uii az Arpád-kori (é-s azon túli ) anyagbúl a szomszédos orszá-
ookba11 folvíi o klev{·l-publikációk révén mint a gyéren csiirg·edez(í h azai IC'nn(·kckbül L'gy;u1-
~sak n agy l;iányosságok vannak az Arpád-kor tö;-yén ykez{:stemli-kein ek megjdentctés{·b~·n. ,\
11 . sz<'i:t,;tdi dekrct~ilis emlékeket ml'.·g a 20. század elején Zárndszky Le\'ente kritikai kia.dúi;b;u1
kii7.read ta, az 1222. {·d Aranybullá t Erszegi Géza jelentette m eg h asonlóan k1itika i appar:tt11s-
sal, de nagyon fo11 1os 1Ür \'ények m ég ma is csak 19. század eleji kiad\';Ínyokból lanu lmúnyoLha-
tók. Nagy sLiikség lrnnt> ;v .Arpád-kori törvénykezési e mlékanyag o lran szintíi kiadására, am i-
lyen (·ppcn a magyarorsági dckrelális emlékek vonatkozásában az 130 1 tn:m i csaknem két
é,-sÚYad rnnatkozúsál>an ( 1490-ig) 1mír rendd kezé·simkre áll.
,\mi az cgy(·b, a lenti kategóriá kba be n em sorolha tó írott emlékeket ille ti, íu (de m(·g
todbb 1ökdc tesíthcttí) kiadá5a van Ga}xiel Silag i júvoltáhól Gellén püspök nagy filozófiai-
tPológiai míívének, a D1•libl'Taliónak. r\z Arpád-korra irányadó lúmnuszo_kat Dankíi .J<'n:sef szúz-
(·ves kiadás;tli<il t anulmán yozha~uk. Nincsen ek korpuszba foglal\'a az Arp;íd-kor latin nyeh·íl
wrscs alkorásai. Ben k<> Lo ránd munk;ua !"redmény<." kt·ppc n \~sz o nt modern kiadásban, gaz-
dag fe ldolgozás keret&ben olvashatjuk az Arpúd-kor csekély számú, üsszeffiggcí szöveget tartal-
maz<·i, ma!-,')'<tr nyelvü cmli·kc it. Nem kevés olyan forr;ískiadvány készült az elmúlt l:·vtizeclek-
be11, amely ritkftbban a források nyelvén, a leggyakrabban magyar fordításban igyekezett kt'-
pet 11yí0tani a korszak egl'.•széréíl vagy egy részéról sokféle forrástípus anyagán ak <."gybrf~ig l al á­
sával. Olyan s/.Övcggyí(j teményck, am elyek en)sen \·álogatotl szövege k révén az egész Arpácl-
kort, mi ttihb, az egész magyar középkort igyekeztek b cmulallli, különbiizíí m in őségb en nem-
ritkán ki·s1.ültck (Mika Sándor, Epc 1:jessy Kálmán- juhász László, Lederer Emma, Bolla ll o na-
Ro ttle r Ferenc, Blazovich l .ászlú-Kristó Gyula- Makk Ferenc gondozásúban ), d<." sd·pen sorjáz-
nak az q„ry-egv fontosa bb történelmi esem ény vagy egy-egyjele ntéísebb uralkodó kútfcli1 bcm u-
tat c"i v~íllal kozások is. A hrn1foglah\sról és a kalandozásokról elóub kétn ycl\'Ű kiadásban Pauler
C y111a-Szil<"tgyi Súnclor, rttúhb Györffy Gyiirgy, majd Kristó Gyula szerkesztésé•bcn Jáccak 11a 1l\·i-
lágo t kci tl'tek. Fords\•.11ogatás foglalkozott Szen t István (Gyiirfly György szerkesztésében ), Szcn L
László (Gyiirl1)' György), Ill. Bl·la (Kristó Cyula-l\fakk Fen.'n c), a tatárjárás (Katona Tan}:ts) és
I\'. L:1szlú (Krisró Gyula) korával. Ki.iliin kötet adott válogatást m agyar fordításban az Arp;id-
kol"i (m eg <lL Anjou-kmi) levelek ről . A történ észn ek term észetesen az íro tt forr:1sokon kívi"il
298 .\Z ÁRPÁD-KOR KUTATÁSTÖRTf:NETE

q~}"l"h más típusú kútfi'íkre (régészeti anyagra, művészet ti>rténeti e m lékekn: stb.) is figyelnie
kell , en•knek fo rr•isviszonya.iról a megfelt:l ű szakstúdi11mok, illetve szakbibliográfiák t~jéko1.­
tamak. Minden hiányosság ellenére is az Arpárl-kor forrása inak feltártsága nem mu tat kedvc-
z6tlen kt:pct.
1\z .i\.rp;íd-korra vo 1~atkozó ~zakirodalom meglcpőeu gazdag. 1\:i. elmúlt száz év alall jó n{•há-
uya11 vállalkoztak az Arp[1d-kor tiirténetl'nek összelOg'laló igén yíí fddolgozására. Az alapmíí
Paul er Gyulán ak a 19. század végén közzétett háromkötetes munkája , amdybéíl két kötet a
11-1 :1. századot, egy kiite t pedig (csekél)' őstörténeti bevezet<> 11tán) a 10. sz{1zador tárgya\ja.
l'a11ler m1íveinek (föleg persze a J 1- 13. századot tárgyaló köteteknek) máig tartó megbízhat(>-
s;íga {·s id6tállósága több körülmény szerencsés egybekapcsoLísán alapszik. Mindencke l<)tl
Pauler ,·itathatatlan személyes kvalitásain, n agy olvasott:ságán, tO\".Í.bbá azon a műf<~on , ame-
l)'et v{tlasztott. A német történetírásban akkor di\•atos, aprólékosan ré szletező , szign rúan krn-
nologikusan haladó, a tiirténC'tCt az ural kodók köré szövöJahrúüclwr 1Íl'J deut.1dwn Rei('hes-i r(uiy-
zat a polit ikatörténetet (azon be lül is elsősorban az esemÍ'ny- és llC'm az inté:i:ménytiinénC'tCt)
állítou.a központba. llyen szempon tból Pauler mííve szerencsés idó'ben keletkezett, mi v~I m;ír
hasznosíthatra a kor<"thbi é,·tizedekben n agy lendületet vett okle,·élkiadások, lO\",í bbá az Arpád-
kona vonatkozó, diint6en kiill'öldi clbesz(-16 fon-ások tanúság-ait. Mivel Pauler igen fegyelme-
zetlen , j<'> kritikai é rd·kkcl , nagyfokú mérték tartással és ff.ilcg n agy anyagismerettel von ta le
kiivetkeztetéseit (;tlapve túen ez utóbbiban rejlik a szcrzú sokat emlege tett „pozit ivizmusa" {·s
nem cls6sorban a szó filozófiai értelmében, bfu· kétségtelen, hgy Pauler ismerte az Augustc
C:mnt<' n evhcl jclleme:i:hc tó' pozi ti,·ista f11ozófiai i1·ányzatol), a Paule r után isme rttc'.· d.J t kú tfü-
adatok 11em robban tották szél az általa rekonstruált esl·m{·nvm cnetct, h~u1 em a leO'töbh pon-
ton elmtlyítve {·s kiegés7.Íl\'C' azt, lényegében igazoltúk. Ezé,rt vm1 az, hogy Paule~ művének
esemi'nytiirténcti meghaladása kevés kutatónak sikerült száz év alatl, az is in kább csak egy-<'gy
részlctc·t illetúen. Ugyanakkor Pauler sokkal kevesebb ligyclmC'l szen te lt a tör ténelem m ás
aspektusai (pl. g;11.claság, kultúra) vizsg;\Jatának. Nag}' hatásárajellemzö, hogy szin te cl halYá-
n yítolta a m(iveivcl ('gv id6he11 l\'larczali Ht>nrik tolláhc'>l a tí1.köretes (ún. millenáris) történet-
ben mqzjekm iiss7cg"/.ést, am<'ly kt·ts<"gtde11ül Pa11l('r(·nfl szétfolyóbb, kevi·sbé feszes, nem
annyira adatgazdag, <le mindenképpen sike1-esnck nc\'czhetö m11n k.-:i.
Miközben l'aulcr (·s Marczali 11t(m többen is (pl. Sebestvfo Gyula, Erdflvi L.iszló iináWi
kötc Llwn, Acüdy lgn(tc öss1,efoglalú m agyar tü rtén ete n'.·st.C,k{·nt) .túrgyal t<ík ;z Arpád-kort , a
köve tkC'zc'í nagrs1ahású szintb.is a ffoman Bálin t-Szt'kfű Cyula n evével ~émjelzett Ala!,."Var törlé-
net l., ll óman ;íltal írt, teljes egészében a magyar c>störténctnek és az Arpúcl-kornak szen!C'll
kötele. A f'or rásbüzis Pauler korához képese alig-alig 11<'íu, ''iszont gyökeresen megválto1ott a
történetszemlélet. Errlíl a szerzőp áros el<>szava t<~ékozta t. J\z escménymenct domi nanci..-~ja
lüttt'-rbt· szorult, mint tík írt(1k: „a történ t'tírónak ma a régi anyag egy ri:sz{~ t . a m ai felfogás
szerint már lényegtelen adatokat el kell hagynia. " Ennek h elyér<' benyomultak a gazdasági,
társadalmi, művcJ {ícl{·si, iroda.Imi fejlődés folyamatai, amelyeket nem egymástól elszakítva tfü·-
gyaltak, hanem -\'allott;ik - „a mai történcúr <Ís a szó igazi értelmében \·ett míivelíidésti>rténe-
1( ma szellemtönénctinek is n evezett m c'idszcr <"lőnyei'r kihasználva, a nemze ti történetet nem
osztj<t ily mcz<)kre, nem állít korlátokat az eg)'es részlctfrjl6dési fo lyamatok közé, h ;mcrn az
<'gész réirténetct mint egyetlen szerves folymatatot fogja fel". Nyíltan hirdcllék, hogy az embe-
ri törté·nekm ha tóc·níi tÍ'nyczűinek sorában „a lelkiek azok, melyek p1;mér voltukban minden
egyebet ir(myítan ak, mindennek megarlják a mé rtékét. 1\7. emberi történet nem egyéb, min t
<~z em lwri lflek ti>rtc'·nete, így tanítja ezL a mode rn türtt'ncttudomány." Ennek mcgfrlclíícn a;
Arpúd-kori magyar tiirtt'-nelemben nagy sze rephez jutottak a m agyar lélek id<ítlC'n megnyilv~t­
nulása.i, kiemelt helyet kaplak a magyar nemzeti szempontok, í~ h angsúlyok alakultak ki a
korszak egészén belül. A Pauler és Marczali által kép\~S<"l t irányvonaltól való tudatos elhatáro-
lúdás - forr<i.skritikai megindoklússal - a szerziik. el{íszavában is h angot kapo tt. Hómanék ezt
írták: ,;\honfoglalás egyik legfontosabb kútföjét, Anonymus mÍÍ\'t:L nyelvtudományi eredmÍ'-
nyek alapján ma a tiibbi hazai krónikáv~ <'gyiirt sokkal inkább hitelesnek tudjuk, m int az
el<ldök, s ezek alapján a hon foglalás és az Arpádko1· történetét is másképen l;i.!juk, más fonná-
 AZ Á RPAD-KOR Kl'TATÁSTÓRTf:'.'IF.TE 299

han kell előadnu n k." Ebben benne \'an a magyar lelkiséget nem tükröz<), dc Paukrné l t-s
Ma1nalinál ffíszerephezjutó külföldi (idegen) forrúsok tM való clhatárnlcídás prog-ramja is. A
míí \'állalta azt, hogy „a művelt ol\'asókiizönség szélesl'bb r{·tegdnck érdekl6dés(·t i-s igényeil''
elé·gíti ki, s ennek érclck(:hen tartózkodott felfogása, szempon tjai, té ll)'hcli állításai „rt"·szktes
~s szaks7eríí megokolásátcíl, a folyékony olvasúst gátlú h5'sszadalmas kritikai jegyzc tckt61".':'
I_gy, 111 ikiizlwn l'at tler 111 Cívc a szakem b('rek kürfhc-11 vfür az .-\.rpá<l-kor „bibfü\já\"d ", addi~ H óm;m
Arpád-kuri kötete a míivdt magyar nagyközönség kör{·ben Í'rr cl osztatlan n{·ps1.erfüéget, és
g1·akorol a mai napig rartóanjelc ntiis hatúst a közgondolkod;'isra. Bár a kiivetkezí.í tiirténelmi
korszakban (a marxista törtém' t.szemlékr uralma idején) kígyéit-b(·kát kiúltottak a 1-Jóman-
Szekfí'í-lek mun kára, éppen e támadások elleni-he n kell hapgsúlyozni, hogy - minden hib;~ja
és egyoldalúsága cllen{·re is - ez az összefoglalás (és annak Arpád-kori kö te te) cgyál tal ~tn nem
mit rudomá.11ytalan alkotás, s6t éppen h ogy m agas szinten és ol\'asmányosan fogalmazt~l meg
egy ideológia tiirténeti pos;;tulátumait. H úman mondand<~ja magvút - nern csupán az Arpúd-
kor, hanem <tz cg{·sz középkor vonatkozásában - n émet nyehT11 is közreadta.
Alig tíz é\Yel a Hóman-Szekfü-féle míí mfrvaclémak tekintett második kiadása (Hl35) után
Í!i történ etszeml élet kopogtatott Magy<trországon, amely n(·hány éven belül - hegemón S7<'-
repre tiir\'<' - úgyszólván kiswrított minden más n:JeményL a mag·yar történe tfrlfog;"tshúl. Et. a
tört énel mi matc1ialista (más n éven marxi~ta) \~lágnézet vol t. Sajátságos, hogy maga az dmé·let
a tiin{:nettttdomúny területén éppen egy Arpád-kori kütetld , Mo ln;'ir Erik t<irsadalomtiirtC:· nc-
ti művével kiiszüntött be. Az új felfogás támadásainak közvC'tlen eéltábl;ija H óman-Sz(•kffí szin-
tézise volt, ami {·rth etéí is, hiszen kon cepcionálisan diam('lf<Í!is ellen tb \'Úh5ztotca el attú l. AJ.
ítj szem lélrt maga sem törekedett különösebben arra, hogy í!i adatokat hozzon felszínre, in-
kább - mint akkoriban m ond t<ík - a feje tct(júkön álló tények talpukra állítiisát tíiztc ki c(:\j ;i-
ttl, vagyis azt igyekeztek kép\'is('Jc)i minde11áron iga7olni, hogy a téirténrlmet nem szdkmi,
lelki, hanem kizárólag anyagi tényezők ininyítják. E felfogiisb;m a történelem mem·ti-lJl'll a
h~j tó eréí sze rep(•t az oszülyellcn tétck, ilJe tvc az osztályharc töltötték he, s ez a tiirténetíni~ -
mikiizheu ohjektil'itás<i.1 hangsúlrozta - az alávete tt, tiirti•nel emformálú t<imegck c'-rdek{·ben
r •írtosnak \'allotta magút. Mivel nem adatokból {·pítene fi: l a tiirrén nszemkkll't, hanem egy
ek\'e adott felfogást frvé nyesítell a 1ö rtb1dernre , mivel mag«Íl a h istóriút a cifcil hatatlan ul
igaznak hitt elméletben eleve meghatározott sémák, képletek, fogahmtk (pl. termcltieréík, ter-
nw!{'si viszonyok) konkreti zá!i~aként , igazolfü;aként kezelte, így e tön{·1wtíráshan a h istc'l~ ia
tényleges sokszín ííst·gc eltűnt, kon struált j e llege mcghat<'.irozÓ\".Í '"dit, <t tiirti·11elem (íi.,>y az Ar-
p á<l-kor tör tén ete is) a m arxi tételek igaút bizonyító p élclatárr(i \'áltozott. Ennek a szcmklC't-
nek ajcgyé j:>ell készült cl az egyetemi tan kö11yvkfot ismertté \'ált közé:pkortön i· net i iisszegd·s,
amelynek Arpád-kori fejeicteit Led ere r Emma írta, valamint az a középkori á llamt iirt i-ncti
(\",u<°üában azonban szélesebb kereteket tárgyaló) szin tézis, amely Elekes L<!jos nevéhez ffízö-
dik. A marxista történe tszemlélet - politikai viszonyok által is en'ísített - fénypontját al l 9!í0-cs
i-vckbcn (bizonyos értelem ben még az 1960-as években ) éh e. Ekkor - jóllehe t id{ílcges - hat<Í-
sa aléil szám os nag:· formátumú, az akko ri idők terminusa sze1int „polgfai "-n ak mondott tud<Ís
éppen úgy nem tudta kivonni magát, mint a pályi"yukon ak.k.01· in dulók legtöbbje. Az 1970-cs
{·vekbe11 azonban múr egyre inkább cnge-dett szorításából a hegemón szerepre min d jobban
csak szavakban igényt tartó felfogás. A marxista elv a tönénettudomúnrhan ki\'áltképpen sok
kftrt okozon azza l, h ogy- a párt oss ág~lilak megfeldtíen - az íü- és ffil eg a legújabb ko rt támo-
gatta és favorizálta tekintflyhcl és anyagi eszközt>ivel. A középkorkutatás! legfrijebb megulrt
kategóriaki- nt fogadta el, bizonyos, főleg a középkor kutatásához m'.'lküliizhecetlcn ágazati (~s
segédtttc!mányokat pedig kifejeze tten tiltott (ilyen volt pl. az t>g)'háztürti·net, a gen ealógia) .
Sok tekintetbe n ánncnetinek miniisí thető korszak te rméke a map;yar történele m íüabb (ki-
indulópontját tekin t\'e marxista ihle t ésű) úzköte tes \'állalkozásának sok t;vt>n <Ít késziilt 1. köte-
te ( l D84), amely az Árpád-kort illetően csonka, ugyanis - az 6stürtén cl mellett - a honfoglal{is-
t<íl csak az 1242-ig terjedő i dőszakot fog ta át (Györ ffy György és Kristó Grula munkája), míg a

•:•H timan Bálint-StC'kfü Gyula: Ma{i)'ar tiirtmet. U Bp. 1935. 9- 11.

?.00 AZ ÁRPÁD-KOR KUTATÁSTÜRTf:NETE

II. köt c l, am t'l}' 1242-tlíl 1526-ig halad t ,·olna az esem én yek el m_on dásáhan , elkészült ugyan , de
szem lélt" ti és szakmai okokból nem volt megjelcnte lhNíí. iv. Arpád-k or na pvilágot láto n :;50
(·,·ének az említett két szerzi} ál tal el\'égzt·tt fe ldolgozása nem épült ~1e rvesc n cgvm ;'tsrn, sör
k gtü bbs/Ür (koncepcion<ilis, forráskez<- lési, ilt-ott szcm l(·k ti elté rések miall ) kifr:jezc u cn el-
lt·11tt' t('S m egkiizel ít(·scket rartalrn az. Ere den d6en a tízkütncs Maf.,r_yarország története II. kü t(' tc
sz;irnára írc>d ott Szfícs J en lí szin tézise az 1242-1301 közti időszakró l , am elye t a szer:c<J halfüa
u t;-in En gd Pál ren~k ze ll s;tjtó alá és adott ki, így - bár ez nem a sorozat tagjaki-nt j ek n l 1m:g.
dc végt{·re is - az Arpúd-kor fd dolgoz;."t~a e yáJ lalkozásban m égis teljesn c-k tC'kinthe ti'í. Az . \ r-
pád-kori tissteliigfa l;."tsok kgfrissehb frje zete, hogy Kristó Gyula 19 84-r ől kezd <Jdtíc11 tiihh \-;íl-
tnza t b~m {·s a m agyaron kívül néme t nyelven is közi-eadott szin té?.ist. .
Az :\qx"id-korról jó u éh ány alapve tlí kézikön yv áll ren clelkez{·siinkr-e. Az Arpácl-kor id 6 rcnd-
jfre, c-se mt•nyei nek kronológiai elhelyezésére fo n tos az a rész, amely a Mogyarország iör11•111'/i
l:ronológirija l. kütct{·bcn tal;ílhacó. Nélk ülözh etetl<'n ck ann ak a nagyszabású, tiibb (·vtizcdc
folyó történeti ffildntjzi v:1!lalkozásna k az e<lclig m egjelent kiite tci, a1m· lyc t Gyö r ffy Cyiirgy
ne\·e fé mjelez, {·s amely az Arp;id-km-i m<'gyé·k ábécéj(·ben h aladva, sok n eves ku tató ált al gyíij-
tiitt ha talm as fo rrásan yagot felvonultatva ad ké pe t !1em csu páu az idó'sn1k tclep ülést>.i r61 , ha-
nem azok gazclas;igáról, egyh ázi viszonyairól is. A7. Ar pád-h{tz tazjain ak csahídi iisszeköue1 {·sc-
ir<íl m;iig Wertner i\ft'i r Hl. század végi mo nográ!]ája táj <'.•kozta t a lcgkinwrít<íb b múdon, bár
adatai sok csctbc11 h elyesbítésre szoruln <tk. A 28 A.1-p;td-házi uralkodó (!í nagy!ejedclcm l;S 2:1
ki ráh·) é k tr;tjú t Kristó c;yula és !\fa kk Feren c d olgozta fd, s ugyan(ík kés1íteCtt; k d t<ihl<izatba
l~>gl a h·a, az a rg mnen túc iút me ll őzve a m a lcgte!jese]Jb (·s legpon tosabb lcszárm azúsi táblát
Ar p:id u tó dairúl. A magy<u· nemzetségek (köztük az Arpád-kori magyar arisztokrácia) csahícli
és hi rt o h iszonyairúl Kanicsonyi jános háromkötetes n agy, a 19- 20. század fo rdulóján ~{·sz ült
mon ogr;lli;'.üa nytüt m(·g ma is alapjaiban megbízh ató t.'.0(•koztatást. S~j n á l a tos , h ogy az 1-\ rpüd-
kori tisztség\isclé:ík listái (az a rchonto lógiai táblák) mode rn fel dolgozásban ne m állna_k ren-
d elkezésünkre . A leg tiih h, itt említett ké rdi·sre bizonros rnt-lységig kitfr, és a teljes Aq>:tcl-
korra ; o n atkoz<Í ism er etek gazdag t{u-h:izát n yí~j lja a K orai magyar lörléneli Ü'xilwn.
Al Arp<'1d-korra \«matko7.ó ágazati_ tu dománr ok lcgtöbbjfre n {·zve öss:cefoglaló igén yfí szak-
mun ka úll rc·n ddkezési'111kre. Bár az Arp:td-kor gazdaságtörté ne té n)l rm"g n t•m készült m on og·-
ráfüt, cl(' pl. m cz(ígazdasúgún! I Wen zel (;usztáv és H 0Uina11 11 Tam :lS, e rd6gazd álkodásárúl
Csiirc J';il , széi l őm íiveléséréSl Egctií Mel inda, á llatt.art[tsárúl Gaál Uiszlíi, .\1atoksy Fmos {·s
Biik<inyi Sándor, a vad<íszatr{>I Zoln ay László adott áttekiu tt'.·st. A kézmlíipar te1·üle té n kivált-
kt'·ppen az Öt\·üsst;g (l\.m·ács Eva) , a bronzmíívesség (Lovag Zsuzsa), a bánrúszat (Wenzel C nsz-
l <Í\·) , a koh<íszat (lkrken asl Gusztáv- m-.iki Gyula-Vastagh Gábor-Zoltay Elem ér ), a faz.ckas-
s;íg (Taldrs Miklós) tckin thetií alaposan fe ld olgozottn ak, de érdemi crcdmb1yek szüle u e k a
textilm(íw ssi·g (Endrei Walter ) te r(~ n is. A 11yersanyag-Jeld olgoz<is techn ikai <'·. s társada.l rni vo-
11atkozi"1s;'1t illet<'kn úuön3jelentó'ség(í Paulin )~ Oszkár m un kásság<;. A k gyvcrtö rté ne tbcn Kovárs
László mun kái érdemelnek említést. Számos dolgozat t:irgya az Arp ád-ko ri kt?reskedekm (ígv
pl. Ple idell .\m hrus, Parh Zsigmond Pál stb.), de mon ográfia err61 a kércU·skörnJI sem sziile-
tc Cl. A p{·nztörtén eti kutatások eredményeit elsfüo ~·ba n H óman Báli nt, H uszfu- L tjos, Geclai
István és Kov<Ícs Lászlú 1111mk;'ii rcprcze 11Lálj úk. Az Arpád-kori (fökg a korai Arpácl-kori) m a-
gya rság t-k tm<"HUa kemén y vit;ík tárgya. Az ide von atkozó , so kfelé ágazó p roblem atiká t lökusz-
ha g:i•tijtcí írások kü7ül \ 'áczy Péter, Györffy György és Kristó Cyula mlívei eml í t hetők . A7. agrár-
tiirt{·net társada lmi té nyczííit elslísorban Szabó lsl\-.in vilsgálta szám os könyvében és tam tlm á-
n yában. A fö ldközösség alap\'C'tése Tagányi Károlyn ak kösziinhc t<'.í. Ajobbám·telek kialakulásá-
nak kérd{·skti rét Bo lla llon a d olgozta fe l. A kézmíívesek társad almi helyzetére ma is jól hasz-
núlb atí1 Led erer Emm ának a leg„égibb magyar ip arososzuíly kialakulásáról szú lú dolg01at'1 .
Több írás is foglalkozott a magyarországi szolgá.lóni·pckkcl (Hecken ast O us:ctáv, Gyö r!1)' Gyiirgy).
El éggé ellt>n t<-tcs né7.etck találhatók a S7.akirodalomban a honfoglaló (·s a korai Arpúd-kori
m agyar (ilk tve kárpát-medencei) n épesség léle kszám át il1etlícn . Eze kről összefog!alú jt'lleg-
gel ad kC:·pct az 199!í-bcn ren dezett n épességtö rténeti konferencia anyaga. A késő Arp ád-kori
n épess(·gszúm becslésébe n mái- kevésbé m arkánsak a k utatók véleméuykülö nbségei. Am i az
 AZ ÁRPAD-KOR KUTATASTÖRTÉNETE

ként, Kristó GYula pnlig nrc a korszakra összpontosít\'a adott képet. Az Árpúd-kor hadtörtt;-
11elrnét érintik Veszprémy Lászlú írásai. Az intézméJJytörténet tárgykörében a királyi tanácsról
Szil:1gyi Loránd, a központi igazgatásrúl V:1ezy Péter, a úrmegyt'rtíl Kristó Gyula, az orszúgbí-
r<> i in tt'·zménynil Benényi lvá11, a kir;'tlyi kancelláriáról Fej(-rpataky László, K11binyi Andr(1s (·s
mások (-rtckeztek.
Az Arp:id-kor több mini 400 {\·{·1H:k <'gyes politikai eseményeir()J készült szakmunkák átte-
kintÍ>se meghaladja ennek a bibliográfiának a t~rjcdelmi kereteit, hiszen valamen nyi tC'rÜle t
közül talán erről ki·szült a legtöbb tanulm(my. Eppen ezért e helyütt csak nfl1úny, kiváltkép-
prn fontosnak ítt~ lt - és leh e t<'.íség szerint friss - munkára térhetek ki. A honfoglalás (ille tve a
110nfoglal~~kor) korábbi szakirodalm ából Németh Gyula és Fodor Jstván kö nyvei , valamint a
Szeged i Oscörté n c ti l\lunkaközösség ö tkö te tes jegyzetsorozata enwlhetők ki. Az l 996.
milleccntenfü·is t ' \ ' számos ÍU mun kával gazdagította a honfoglalásra vonatkoLÓ SLakirotlalmal.
Ebhtíl kit>m den d í)k A lto11foglalá.11·ól soll szemml'l sorozat kötetei, \'alaminr Ös7.efoglaló jellege és
m onogralikns igénye mia tt Róna: f as And rás és Kristó Gyula munkája. Egy s~j átosm1 értclmc-
7ett honfoglalásna k (;v. ún . "kc11c'ís honíogla.lásnak") több kötetet szemelt László Gyula. A
kalandozásoknak a m agyar sze rzőkön (\'ajay Szabolcson, Györf/)' Györgyón és Kristú Gy11lá11)
kívül többen is mon ogrúföt szenteltek (Rudolf Lüttich , Gina Fasoli, Carlo di Cavc). A magyar
állam e1·ede téréíl, illetve az államalapítfisrúl -<'gymfL~ tól élesen ellérő felfogás alapján -Györffy
Cyörgy i·s Kristú (;yula n yih":m ítolt vélem ényt. Szent Istvánról a legtöbb ism eretet a h alála
kilcncszf1Zadik t'\'forclul(~ján ( 1938) tiszte letére kiadott emlékkönyvb<íl, valamin t Györffy György
lstvún-monográfüWiból leh et szerezni, de fontos m{~g Bogyay Tamás I s tván-éle tr.~jza. A 11. sú-
zad közé~psc'í harmadáró l ( ;crics József (és vele vitázva Kristó Gyula, Péter és Aba Sámuel korá-
ról), Szegtú I.ás1lc'i (a kor C<'l lfrt püspi)kkel kapcsolatos probl{:máiról), Kristó Gyula (a po-
giin y t:i~.acLisok korárc'il és a l l . sl'.ázadi herccgsl-grííl) , valaniint Makk Fere n c (összefoglalóan a
kirúlysúg els(í sz:tzadúrúl) énekezclt. Szent Lúszlórúl Mezey László szerkesztett tanulmánykö-
tetet, Cyiirfh' György írt összefoglaló tanulnünyt, forrásokban feltűn6 al a~j{1t Sz egfű Lúszló
r~j zo lta meg. Kúlmforol .Font Márta tett közzé könyvet. A 12. század összefoglaló történetét
l\lakk Ferenc készíre u r cl , Uf. Béláról - kivált bizánci kapcsolatairól - Moravcsik Gyula mellcu
szinrén l\lakk Fcn·nc tanulm{uip olvasható. A 12-1 3., illetve a 13. század egész(~t t'.uahban
Kristú <;yula teki ntette út. Az Aranybulláról máig ér vényesek Karácsonri János 1899-ben tc>ll
<~szre\·érelei .. \ szánd c>gyes királyairól csak 19. századi monográfiák ;ülnak rendelkezésün kre>
(!\'. B(·Jún')I Wertn er l\1ún\ IV. Líszlú rúl Szabó Károlyé) . A 13. század vége politikai tö rtén eté t
a kir;ílyi udvar, a7 alakulú rC'ndist;g vonatkozásában Ge1ics József, a pe1iffriák, a canomúny-
urak (·s a l{·tnjii\·(í 1;u-tomúnyok szempon \já~ú l Kristú Gyula tekintette át.
L"gy;mcsak a lehetC'tlenséggel határos az A.rpád-kor művelődési viszon yairól szúló kitc1:jcdt
irodalmat rö\·iden úuekintcni. E helyütt is erősen válogatva né hány fontos, jobbára frissebb
szakmunka mege ml ítésér e van csu pán módom. A korszak legteljesebb á ttekintésé-t a
Domanovszky S;í.ndor szcrkcszréséhC'n megjelent Magynr műveló'déslörlénel kötetei nyújiják. /u
íísi hirdckmvilág tov;í.hhélését tárgyalta munkáiban Dienes lstvún , Di\mi>tör Tekla, H oppá!
l\1ihúly, Szeglú Lás7.ló. Egy o lyanfajta mon ográfia, amely a kereszténység felvételén ek és elter-
jedésének a !nagyarság miudennapi életé-re gyakorolt komplex hatását bemutatná, m<'.·g várat
mag(tra. A1. Arp:1d-kor i.~k ol ázás:u1 ak, mlívelt~égének alapvető kérdésC' it érintik Mezey László,
l\1(·sz:1rns lstún (·s Tarnai Andor kiinyvei. A külországi tanulmányokra fontos ak H ajn al István
munkái. A kiinyvkultúra tanulmányozására olyan alapvető múvek állnak rendelkezésr e, mint
az i)sszelog·Ja.ló j ellegíí Magyar liönyvtártiirténet, a p annonhalmi bencés rcndtörténetek könyv-
J.:.ultúr;ít i·s a wrijJLorium eml,ékcit bemuta tó fejezetei, a különböző kodikológiai jellegű kiad-
ványok c'>s t;mulm:myok. Az Arpád-kori okkvdez{·sre máig nélkülözhetetlen Sz<'ntpétery Im re
oklc\·(·ltani üsszegzé-sC', \'alamint Kumorovitz L. Bernát ín'isa a magyar „m,agánjogi" írásbeliség
dső korszakáról. A hiteles helyek átfogó történetét feldolgozó munkák (Erdl!jhclyi Menyh ért,
Eckhart Ferenc) mell el! az elmúlt évtize dekben örvendetesen megszaporod tak az egyes káp-
talanokra é s konventekre \'Ollatkozó feldolgozások. A k~)rszak cím c rcirlíl Bcn én yi Iván ,
pecsé t ci ről Kumorovi11: L. Bernát kt·szítcll áttekintést. Az Arpád-kor jogi viszonyairól részint
 AZ ARPAD-KOR Kl'TATÁSTÜRÚ:NETE .~03

az öss1.efoglaló ig[•1111ycl készült jogtö rtén<:'li munk;í.kbl>l, kiváltk(~ ppt'n pedig Bónis Gyiirgy
künyvc\blíl, valamint Ge1ics .József írásaihl>l lehe t t<Uékozódni. A lovagi kultúra k(nll>s<:'i ni l
Kurcz Agm·s írt kii 11 ~'\'l' t. A komi magyar 1iirth1ctírással kapcsolatos legfontosabb szakirocla-
lomrúl fe nte bb, a for rások ism e rtetése kapcs<'m már szlilt;un. Az oklevelek nmralii.íiban tah\lha-
tci elbeszé li) részekkd i\.fál~'l lSZ Elem ér, majd nyomában Kr istú Cyula roglal kozort. 1\J Arpúd-
kmi irodalomn)l máig a kgte!jcscbb képet a magyar irodalomtlirténet [·vtizeclekkcl ezelt'ítti
iisszcfoglahba nyíú~ja. Az iisszefügg6 magyar szöveget őrz{) nyelvem lf kek rr 1 01wg ráli[~ját Bcn kcí
Lmáncl k{·szí tette l'l , a szórványemll-kck némelyikér(íl küliin (·rtekez(·sck k&szültek (Pais lk-
zsö~ Bárczi Géza). Szakfrt{ík külö n kötetben dolgozták fcl {·s te tték közzé a küzi·pkori, benne
az Arpád-kori 1:1<1f,'}'<ll" zen e tö rtén etet. Az új m agyar m űv{·st ellön{· n cti ~zi!Hh.is megjelent kii-
Lfte f ppe n az Arp;"tcl-kor végét<i1 indul, dc ez nem jelenti azt, mintha az Aqi[td-kori mlívészct
bem1tlatása nélkiilöm[· ak\r az iisszefoglalú á ttekintéseket, akár az alapos részkttanu lrnányo-
kat. E tt'tTn (;ercvich Tibor, Dercsényi De7-5c3, Radocsay D énes, En tt Géza, Marosi Ern6, T<i_ih
l\lclincl;t m1mkássúga érdemel elsilsorha n említést. lsmétdcen hangsú lyoz:tndú, hogy az Ar-
p ád-kor anyagi kullúrája nmatkoz[L5ában a szorosan vett míívés1.eLtÖn{·ncti, mííemlékvédd-
mct érint<> reltár:1sok mellcu nagy fonto sságúak, gazdag· anvagot szolg:1l tatnak a régészeti iisa-
1ások, t·1.ek á ttckint é·st' azonban nem id e, hanem régC:•szc ti szakbibliográfiára tartozó felada t.
 Álmos
magyar fejede!em 895 e.
' 819 k., t895

~
magyar (nagy-)fejedelem 895 u.
·845-55 k., t900 k. v. azt követöen

Liüntika =? Tarkatzus Jelekh Jutotzas Zaltas

? magyar (nagy-) ? magyar (nagy-) ?magyar (nagy-) ? magyar (nagy-) ?
fejedelem fejedelem fejede:em fejedelem 1

Teveli
?
~ ~~ Taksony
magyar (nagy-) ? magyar (nagy-) magyar (nagy-)
fejede!em 950 k. fejedelem fejedelem
955 k.-970-es évek vége
·905 k.

Tar Szerénd Géza M:hály

magyar (nagy-)fejede!em
970-es évek eleje-997, •945 k„ t997
oo Sarolt, az erdélyi Gyula leánya, t 1008 k.?
1
l___,
Koppány ~-L_
ea_·n_Y_ ___.I ~j_ _L_e_á_ny_~ l 1. (Szt.) István 1 Leány Leány Vazul ~Szár László
t997 00(987-88) 00(995 k.) magyar (nagy-) 00(1009) 00(1005--10 k.) oc orosz hercegnő
Vitéz Boles!aw Gavril Radom:r fejede!em 997-1000/1 Orseo!o Ottó Aba Sámuel (?Premlsziáva)
lengyel rejede!em bolgár trónörökös magyar király 1000/1-1038 velencei doge magyar király
992-1025 ~

~ter D~ [
• 967-75 k„ t 1038. aug. 15.
oo (996/7 k.) Gizella,
II. Henrik baJor herJeg leány~, t i 060 k.

1
Ottó [ [ Szt. Imre [ --F-r-ow~
ila-~ Péter
1041-44

ismeretlen fiúk folytatása

J_ 8onuzlo
a követkeő
lengyel fejedelem bolgár cár ·1002 e. ' 1007 v. 1000 ooAdalbert magyar király oldalon
1031-32 1040-41 t 1031. szept. 2. osztrák őrgróf 1038-41, 1044-46
·999 k., t 1032 •995 u.,t1041 ·1010 k., t 1046 v. 1059 k.
oo 1. lsmereUen; 2. Schweinfurti Judit
bajor he rcegnő
 Vazul
"'Tátony nb.
leány
1
Levenle !.András l.Bé!a
• 1010-15 közötl magyar király 1046--00 magyar király 1060-63
t 1046f7 ' 1015 k„ t 1060 vége '1015-20 között, t 1063. szept. 11 .
oo (1038) Anasztázia, oo Richeza (Adelhaid),
Bölcs Jaroszláv kijevi nagyfejedelem leánya II. Mieszko lengyel fejedelem lánya

Adelhaid Salamon Dávid !.Géza Eufémia leány

'1040 k. magyar király •1053 u. magyar király magyar király ' 1050 k. t 1095. jún. 18. t11 11 . ápr. 2. t1091 U„ oo Hont·
t1 062.jan.27. 1063-74 t1091 u. 1074-77, '1 040 k. 1077- 95 t1095 k. oo 1. (1062) Ulrik oo (1066 k.) Ottó ""Zvonimlr paznan nb.
oo (1057 k.) Vratis!av ' 1053, t1087 t1077. ápr. 25. '1040k. karantán főúr olomouci horvál király Lampert ispán
cseh herceg, oo(1063) Judit, "' 1. Loozl Zsófia t 1095.júl. 29. 2. (1070) Magnus (morva) hereg 1075-89 t 1132
király 1061-92 Ill. Henrik hercegnő oo 1. ismeretlen szász herceg 1061-87
német-római 2. (1074/5) Synadéné 2. (1078) Adelhaid, 1071-1106
császár leánya bizánci hercegnő Sváb Rudolf német
ellenkirály leánya, t1090
1
1. -től: 1. ·től: 1.-tól: 2.-tól:
Kálmán 11 Álmos 11 leány 11 Piroska 1
magyar király 1095-1116 ""Jaroszláv '1080-as évek
' 1070 k„ t1116. febr. 3. orosz (volhln!ai) t1134. aug. 13.
oo 1. (1097 tavasza) Roger herceg oo loannész
szicfliai normann gróf leánya Komnénosz
2. (1112) Eufemla, Vlagyimir Monomah bizánci császár
kijevi nagyfejedelem leánya 1118-43

1.-161: 1.-töl: 1 .-től: 2.-tól (?):

Zsófia 11. István 1 l~_L_á_sz_ló_~I ~I_ Bo
_ _r_l
sz_~I folytatás
a következő
magyar király ' 1101, t1112 ' 1114 k. oldalon
1116-31 t1153-54 k.
' 1101 , t1131. márc.1. „
(1141-43k.)
"' Róbert capuai Anna Dukaina bizánci hercegnő
normann herceg leánya
?
Saul Konstantinosz Sztephanosz
Kalaman osz
 Álmos
horvát király
1091- 96
·1 07ok., t 1127.szept. 1.
oo (11 04) Predszláva, Szvjatopolk
ki;evi nagyfejede!em leánya

1
Adelhaid 1 11.Béla 1 Hedvig
·1105-107 k. magyar király oo Babenberg Adalbert
t1140. szept. 15. 1131--41 oszlrák föar
oo (1123 k.) 1. Sobeslav · 11os-101c t1138
cseh herceg t1141. febr. 13.
1125-40 „ (1128/9) Ilona,
1. Uros szerb na yzsupán leánya

II. Géza Gertrúd (Erzsébet)

magyar király magyar király magyar király "'Ill. Mieszko
1141--62 1162--63 1163 lengyel (krakkói) fej edelem
·1130 ·1131 '1133 k. 1173- 77,
t1 162.máj. 31. t 1163.jan.14. t1 165. ápr. 11. 1199-1202
oo (11 46) Eufroszina, oo Mári a
1. Msztyiszláv kijevi bizánci hercegnő
nagyfejedelem leánya
t1193 k.

Ill. István Ill. Béla Géza Árpád Ilona Mária

magyar király '1150-es évek ti 189 u. oo (1164) Szvatopluk, t i 199. dec. 25. oo (1167 dec.)
11 62-72 t121 0 e. oo (1157 u.) II. Vladislav oo (1174) V. Lipót Nlccolo,
· 1147 nyara „ bizánci hercegnő Fridrich cseh herceg cseh király fia osztrák herceg II. Michiele Vitale
t1172. márc. 4. 1172-73, 1178--89 t1169 u. 1177- 94 velencel doge fia
oo (Jasomirgott) Henrik
osztrák herceg leánya
t11 83 k.

1
Béla folytatása Alexiosz fiú
a követ kező
t 11 67 oldalon
 Ill. Béla
magyar király 11 72- 96
'1148, t1196. ápr. 23.
"' 1. (1 170) Chati!lon Anna (Ágnes),
Konstancia antiochiai fejedelemnő leánya, t1i84. k.
2. {1 186) Capet Margit,
VI 1. Lajos francia király leánya, t11 97 szept.
1.-tól:

Imre Margit (Mária) II. András Salamon István Konstancia leány

magyar király ·1115, t 1229 u.
1196-1204 "' 1. (11 85 vége)
'1174, t1204. nov. 30. II. lszaaklosz Angelosz
(X) (11 96)
bizánci császár
Konstancia, II. Alfonz 1185-95, 1203--04
aragón király leánya 2. {1204) Montferrati Bonifác
ti 222. jún. 23. őrgróf, thesszalonikéi
király 1204-07
3. (1210 k.) Saint
Omer-1 Miklós lovag
t1212 u.
magyar király 1205-35 t1240. dec. 6.
·1 177 k „ t1235. szept. 21. "' (1i98) 1. Premysl Otakar
"' 1. (1200 k.) Gertrúd, cseh király 11 98-1230
IV. Berthold Isztriai és
krajnai órgróf, merániai
herceg leánya, t 1213. szept 28.
2. (1215) Jolanta,
Pierre Courtenay
konstantinápolyi lat.
császár leánya, t 1233
3. (1235) Este Beatrix,
Itáliai órgróf leánya, t i 245

1.-lől: 1 .-től: 1.-tól: 1.-lól: 2.-tól: 3.-tól:

Mária IV. Béla !(Szt.) Erzsébeti Kálmán András Jolanla j István
magyar király '1 203--04 ' 1207, t 1231. nov.19. halicsi király '1210 I<., t1 234 ·1219 k. "1236, t l 272
1204--05 t1237-38 oo (1221) IV. Lajos 1214- 19, 1219- 21 00 (1226/27) t1 251. okt. 9. oo 1. Erzsébet
·1 200 k. "' (12211) II. Aszen Iván türingiai ' 1208, t1241.jún. k. Mária (Ilona). co (1235) 1. Jakab 2. Morosini Tomasina
t 1205 máj. 7. bolgár cár tartománygróf "'(1214) Sa!omea, Msztyiszláv aragón király t 1300 u.
1218-41 1217-27 Leszek krakkói novgorodi 1213-76
fejedelem leánya fejede'.em leánya
t1267 1.-lól: 2.-lól:
István Ill. András j
folytatása
magyar király 1290-1301
a következő ' 12657, t 1301. jan. 14.
oldaon oo 1. Fennena,
Z lemornysl kujávial
fejedelem leánya, t1 295
2. (1297) Ágnes,
Habsburg Albert osztrák
herceg leánya. ti 364. ápr. 23.

1
1.-töl:
Erzsébet
'1 292 k„ t 1338. máj. 5.
 IV. Béla
magyar király
1235-70
·1206 második fele t 1270. máj. 3.
oo (1220) Mária,
Theodorosz Laszkarisz nikaiai
császár leánya, t1270

Kunigunda (Kinga) Katalin (Szt.) Mrgit Béla

•1224 ·1225 k. ·1226 k. t1242 e. t1271. okt. 24. 00 (1251 k.) t1 298. márc. 6. magyar király •1242 ' 1243 k.
t1292. júl. 24. t1242 e. t1270 u. 00 (1245 k.) Lev hallcsl 00 (1256) 1270-72 t 1270. jan. 18. t1 269
oo (1239) V. Boles!aw oo (1243)Rosztyiszláv Henrik bajor herceg fejedelem Bolestaw kaliszi · 1239 "' (1264)
krakkói fejedelem csernyigovi fejedelem 1255-90 1270-1 301 {lengyel) t1272. aug. 6. Kunigunda
1243-79 1242 k„ bolgár fejedelem oo [1240-es évek] brandenburgi
cár 1257-62 t 1279 Erzsébet, Szejhán hercegnö
kun fejede em leánya t 1288 u.

Mihály Kunigunda Ottó Katalin Anna (Ágnes) IV. László András

t1272 nov. t1285. szept. 9. magyar király '1256 k. '1257 k. ? oo Szventszláv '1260 k. ·1 260 k. magyar király '1268
közepe 00 1. (1261) 1305-07 t 1314 u. t1323. márc. 28. Jakab bolgár t 1323 u. t1281 1272-90 t 1278
II. Pfemysl '1261. febr. 11. oo Dragutin István oo (1270) cár 1262 u. oo (1285 u.) "'(1272) ·12~.2
Olakar cseh t1312. szept. 9. szerb király II. Károly Závis cseh II. Andronikosz t 1290. JUI. 10.
király 1253-78 oo Habsburg 1276-82 nápolyi király főúr, t 1290 bizánci császár oo (1270) Izabella
2. ( 1279-80) Katalin, t1318 1289-1309 1282-1328 (Erzsébet),
Závis cseh főúr 1. Károly nápolyi
t1290 király leánya
t1304 k.

1
1.·től:
II. Vencel Anjouk
cseh király 1283-1305
'1271, t1305. jún. 21.
oo 1. (1287) Habsburg Jutta, t1297. jún. 18.
2. (1303) Erzsébet, t1335. okt. 18.

1 .-től:

l111. Vencel (László) J

magyar ki rály 1301-05

cseh és lengyel király 1305-06
•1289 okt. 6„ t1306 aug. 4. A családfa Kristó Gyula és Makk Ferenc m u nkaja
oo (1305) Viola, t1317.szept. 21.
 IDŐRENDI TÁBLÁZAT

89!í (t'setl q~ 896-rn ámyúlóan ) A honfogla lás <'lslí S7.akasza.

899-900 Itáliai kal:u 1d cmís.
899. S/l'(>l. 24 . A hrl'lll:Ú C!>ata.
900 ,\ honloglaJ(tS 1mísodik szakasza.
90 1 ~·! agyar támaclá~ Karintia ellen.
902 ,\ ~lorm Fc:jedl'lt·msi"g megdö ntése.
903 Magpr-hajor h;íhorú a Fischa mellett.
904 Kmál ml'ggyilkolása.
904-905 Itáliai portya.
906 S?,;ísmrs1ági haclj;írat.
907 .\J·p <ícl namfc:jeclekm h alála (bizonyta lan ada t).
júl. +-G.. \ po1sonyi csata.
908 S7iL~1orság {·s Türing ia dúlása.
909 Sváhföldi katonai akc ió.
9 10 (;y(il:C'lem a svábok és a frankok e llen .
911 J\~ t'ls(), R;Jin:ín 1úli kalandozás.
912 lfac\j(1ra t Fran kf'iilclre t--s Tiiringiába.
91:1 Bmg 1111diai hac\júrat, \'en·s{·g az 11111 melle tt.
915 Portya a d á n ha1 (1rig.
917 H a(\ján1 t El:1;ís1ha {•s Lotarin giába; m agyar részv{·td a balká ni harrnkh<Ul.
919 KaJa 1 ulo1;i~ S:t<íszországha és Lotaringiába.
919-920 T:í1nad<ís Itá lia C"llen.
920-!12 J ll arij;írat francia területek clkn .
92 1-922 1':liin·m·om ulá~ Apuliáig.
924 Porry:\ l t;íli;'1ha, Calli;iba és Szászországba.
92(i .\ Sankt Calkn-i táborozás, a magyarok eli·iik az Allanti-<ireá11 t.
927 Kal.111clozús h ~tli;íba11 .
!!:13 ltúliai (·s s1.0Í.\t.01 s1.;ígi hadjárat. Márc. 15. A riadei \'('res(·g.
9'.~4 El!íretön:i. Franciaországig, iller.·e Ko nstantinápolyig.
9~5 Po rtp B111w111di< íha, Aquirániába ~s Itáliába.
937 ,\ m agy:\l'ok kiju 111ak az A tla nri-óceánig, Itáliát dúlják.
~1:{8 Az 1110b<'> ~ászo rszági hadjárat.
940 Itáliai ka1onai akció.
94~ El6rC'll)'<>llrnhís az lbfriai-fflszigetig.
9•1'.l Bió n r t'lk11i portya, betörési kísérl e t B;~ o rorsúgh a.
945-\).!(j 13uksú (·s Tcrmacsu megkc rcsztelk<'dt·sc Kon stanti 11<íp0Irlm1i.
~M7 E_l!írcliirC:·s Apuliáig.
948 L~ j abb hc1iirC:·si kísfrlt•I B;~ orországba.
~)4\l-950 ~ l aj..')'af-b<!io r csatáro1ások.
310

!)50 Az. cls{i tárnadús mag1·ar szál lústc rüJcL ellen.

%0 körül Falicsi (Fal i) a nag}ft: jed<.'lcm.
C:yula m egkeresztelkedik Ko11s1aminápo lyhan , t-s Lérít{í püspi>kiit hoz.
950 után Taksony ll<tg)fc:jedele ms(•gc .
95 1 Porrya Aq uitániúba.
\):,4 l'ranriaországi k.a\ando1ás.
9!>Ti. aug . 10. \ 'erest>g a Lerh-me:dín .
!l!í9 Elú'rctü rés Kon stanlinúpolyig.
!)(il Th1·ákia i portya.
%'.)A pápa püspi>kc>t küld a magyarokho/.
% 7-968 Balkáni katonai akciók.
970 Az arkadiupolisú ven·ség.
970-es én·k ekjt'-997 Cha nagyfej cdC'lem.
972 Az d sii n yu gati kísérle tek a magyarok mcgtfritt>sére.
9 7~. márc. Qucdlinburgi köw0ánís.
mt~ Géza dfogfaija Melkct.
!!91 Civakod ú H en rik háborúja <X:J:a ell e n.
rn>5 kiirül Adalbert l\'lagyarorszá!{Oll .
9!Hi \ 'ajk-lst\·án (·s Gizella hátassága.
!l9G körül A pannonhalmi hen á·s monostor alapi Lása.
!)!l6-!l9 7 A veszpn'·m i püspöks(·g frl állítása.
997-!0J8 l. (Sze111 ) István.
!!97 Koppá ny fclkcl(·se. '
1000- 100 l fo rdulója István ki rállyú korcm{ttása.
1001 /\J. i?sztergomi frsekség k iállítása.
1002 A pannonha lmi apátság felszentelése.
1OO;J At erdélyi G)'ula és Kcán legyiízése.
1005-1010 küzöu tV.. eg1i püspökség alapítása.
1008- 100\J H á ború Fekete Magyarország ellen.
l 009 A pfrsi püspökség alap íc::ísa. J\ veszprémi püspökség arlomán yl<:>velc vánnC'gyéke Lés vár-
ispáns.ígot emlí1.
l 015 lsL\'án II. Baszileivsz bi1án ci császár oldalán harcol.
10 18 Jstd n 500 lovassal tám oga~ja Boles 1-aw len gyel fej edelme t.
10 19 A Lala\'áli apát5ág alapíLása.
1028 kö1·ül :\jtonr lt'\'eré-s<-.
1O'.HJ N(·mc t t{m1acl;í.s l\ lagyarorszúg ellen.
:\ csanúdi pü sp ü k.~(·g fc l áJlíL<L~a.
10'.H Imre halála.
1032 \'azul l ~v.acl ása l s Lv~111 ellen.
1038 A pi·cs,·áracli a p<í.tsúg !'c•lszentdése.
I0 '.~8- 1 041 Pé ter e lsii uralkod{tSa.
l(HJ-1044 Aba Sfünuel.
J044 tava.~za . \ csanádi vérengzés.
júl. :i . ,\ ménföi csata.
1044-104G Pher második uralkod<í.sa.
104!í p ünkösdje l\1agyarnrszág n é m et hííbfres.
J046 \'ata ff'lkel{·se.
104<i- l OGO 1. :-\11 cl r;L~.
1048 kiin'tl . \ hercegsi·g lé tesítése.
1051 - JO!í~ 111. H e nrik császár támadásai Magyarország cll<"n.
l 05 1 A \•értesi csata.
J 052 Pozsony ostroma.
 mc)RI-:N DI TÁBLÁZAT

105!> A 1ihanyi a p<itság megalapítása.

1O!i7 Salamon mcgkornnáz;ísa.
1058 A morvamczd béke.
10!>9 A vár konyi találkozó.
1()(j() Andds (·~ Ck•la testvérh áboríüa.
JOG0- 1OG3 l. Béla.
106 1 ,'\ székcsfeh(•rníri ciimegmegmozdulás.
A zselicszen \jakabi monosto r alapítása.
IOG3-1074 Salamo11.
1O<i4. jan . c y<>1i <'ITT'<'ZSég.
1OGü Zvon imir horvátországi bán megsegítése.
1067 Ha túr mrnli üss1.ecsapások a cschákl'l.
1067 kiii·iil ,\ sz;hdi ap <ítság alapítása.
10()8 A kerl(·si csata.
J07 l l'\ánrloríchfrvár (·s Sw1·émvár díoglalása.
1072 Hábon'1Bii'ánc elle1L
J074. febr. 26. A kt'1nt:ji csata.
márc. J4. A mogyoródi csata.
1074-1077 1. Cba.
1074 fV. I knrik cs;íszúr V<í.cig hatol b<' az országba.
1075 (;éza Biz<Í.urhúl koronát kap.
A garamszc1Jtbc1w<ll'ki apátság alapítása.
1077-109!> l. (Szen t) L;íszlú.
1079 H acW'trat Salamon ellen , IV. Henrik Magyarországra tör.
Afa,t,ri:.11'1' címet viseli) ka11onok d cífordul ása.
108 1 Salamon meghódol László d c3lt.
1082 Sala m o n frll(·p Lás-dú ellen , vis('g-rácli fogsága.
1083 l stv:.ín , Imre, Cclli·n szenué m·,ttúsa.
108!í Bescnyíí betörés Ma~«trországra.
109 1 László h o rvfuorsági hadjára ta, kun he tiirés Magyarorsz;:igra.
A somog1·vári a pátság alapítása.
1091 kiirül A zágrábi püspökség felállítása.
1092 ;\ snholcsi zsinat.
<>ros101·súgi h ac\j;irat .
109'.1 (\'agy 1094) H adjfü-at a lengyel fE>jedekm megsegítésére.
]()9!>-1 J1 6 Kfüm ún.
109() Az L keresztes hadjára t seregei átvonulnak Magyaro rs7ágon.
1097 Kálmún v i ss~a;í llirj a a magyar nralmat Horvátország fele tt.
l098 Kálmán {·s Almos egymás ellen vonul.
I OD!l Perc misli vcrcs(·g.
1102 Pcrszon áluniú Magyarország C:·s Horvá to rszág közölt.
l JO!i Dahmícia E>lfogla lása.
110_6 Kálmán a g11astallai zsinaton le mo nd a föpapok kinevezési j o gár ól.
Almos lengyel sc-gítségcc hoz Kálmán ellen.
1107 Kálmá~1 megszünteti a hercegst'.·gct.
1107- 11 08 .\Jmos me n'.·nyle tte n'C Kálmá n ellen.
/ l08 K.-ilmán BiZ<Ín cot segíti a normanno kkal szem ben.
V. ll en r ik c;imacl;ísa Magyarország e lle n .
1108-1109 Magyar-csC'h összecsapások.
1111 Az elscí ercl(•lyi v;~jcla felbukkanása.
1J11 körül A nyi trai püsp(>kség alapítása.
111 5 A velencei doge visszafoglalja Da lrrnk ia egy részét.
 TDÖRENDI T :IBIÁZAT

1 1J :> körül Álmos összeesküvése Ká lm án ellen.

ll Hi-11 3 1 II. István.
J 1 1G i\J. olSavai csata.
Dalm ácia \'<.'lt'ncc kezér<' j ut.
J 118 Zára ostroma.
11 23 Sik<.'rtele n fdvonulás Oros:;:oi-szágba.
1124-112!"> l)alm ácia nagy részének visszaszerz{·se, m ajd cJyesztése.
112:-i kiiri'1l Almos és hívei megmozdulása.
ll2G Magyar-cst'h szö\·ets\'.·g.
J 127-112<.l Magyar-bizán ci háború k.
1128 kfü·ül Bors és k,ín királlyá válasz L{L~a.
113 1-J 141 !L Bé la. .
l 131 A \'(~ rt's a radi o rsúgos gyíílés.
113 2. j ú l. 22. A S;tjó menri csata .
l 1é~4 111. Loth<u- néme t-római császár és II. Béla szövetsége.
l l 3G Dalm;icia m q~szerzésc, Ráma m eghódítása.
11 :18 11. Béla beavatkozik az oros1. hdviszál}1okba.
A d ö m ösi p r\'.·postság javain ak összeírása .
l l 4 1-l lli2 JI. Ci·t:a.
1 142 ,\z clsú ciszt('rci monostor, a cikádori alapítása.
1J 44 II. (;éza Vlagyimirko halicsi f~je clel nw r támogatja.
1146 Bo 1i s1. elfoglalja Pozson yt.
Magyar- osztdk háború a I .ajtán ál.
11 47 A II . kn-esJ:tcs hacljárat seregei átvonul nak Mag)'arországo n.
1 J 48-11 52 Hat h acljúra1 Oroszországba.
11 ·19- l l!íS l\ lagyar-hizán ci hfüorúk.
l l !íO A Tara m c 1Hi csata.
11 :>O küri'il A m agyarországi ispotályosok, a stc fan itá k k:monokr r ndjén ek alapítása.
1J5G-l 157 ls1v:m he rceg kísérle te a h atalom m egragadására.
J 158 II. Céza segíti Barb~u-ossa Frigyrs császárc l táliáhan.
lstv:ín h erceg Biz~m cba e migrál.
1 160- 1 ](\ 1 II . C éza a császár pártj:'.in'il a pápa t;."tborába ;Íll át.
l l(il L íszlcí he rc('g Bizát1 cban .
I.l. Gi·La q,")T/St·gr a pápasággal.
O ti'· ''<'S bc'.·kc Bizún cc-.11.
1162-1 172 Ill. ] S L\~Í.ll .
1 1G2 Az dscí vil;"1gi st.em flr mcgadományozás{u-ól szóló királyi o klevél.
1 I<i2- l Hi:l 11. Lás7ló <.'lle n király.
1162 A kap 11v{1ri csa1a.
11G3 ]\'. l s t\~Í. n cllrnki1-álv.
jún. 1!l. A szi·kcsft>h é n -;í.ri csata.
Béla herce g Konstantiná polyban .
l 1(i4 Am pod b;'111 hacijárata Da lmáciúba.
1 1li4- l l !i7 l\1ah'!';lr- bizá11ci h áborúk.
11()7. júl. 8. A szávai (zim o n yi) csala.
1169 MegegyC'7.Í'S M.ag)'arorsz<ig és a pá paság közi'itt.
J 172- 1196 III. Bfla.
1 172 Hl. Bfla ill. S{m dor p;í.pához íord ul, fa e sküt tesz neki.
11 7!í- 1 l 7 <i Ill. Bé la harca i Ausztria e llen.
117() l\'lagyar seg{•d csapa tok segítik Mút111é l csász:irt a szc ldzsnk-törükiik ellen .
118 0- 1J 8 1 II I. Béla viss1::m:·szi Biz;í.naó l az fü rala c lloglalva tarto tr m agyarorsz~ig i területeket.
 IDÖRENDI TiIBlÁZAT

1181 lll. Bl>la állást foglal az el őtte tárgyalt magánjogi ügyletek írásba foglalásának szükséges-
ségfr ül.
1182 lm n: megko ron ázá5a.
1182-1185 Három hacljára t Bizán c ellen .
1183 Ciszterci mon ostorok kiváltságolá5a.
1188-11 8\l A.11drás h erceg H alics ft;jc cte lme.
1189 A IIL ke resztes hadjára l során Barbarossa Frig}'cs serege Magyarországon át vonul.
1HIO111. Bfla közve tÍI a 11{·111<:-t-róm ai és a bi:tánci császár között.
1191 l ll. Bfla és II. Iszoakiosz bizánci császár sze ré m ségi talá lkozója .
l HJ2 1. László király szrntté avatása.
1192-11 9'.l fll. Bt·la Szerbia rovására hódít a Balkán on .
l l 9:'>.:.l l 9(i Ill. Béla jövedelem-összeírása.
1194 111. B€·la és Im re megosztozik az országon.
1195 kör liJ i\ Pray-k1)clex (benn e a H a lo tti Beszéd és Kö nyörgés).
1196- 1204 Im re .
1197 A madd csata.
1197-1 198 Im re és Andnís megosztozik az országon.
11.98- 1199 András összeesküvése Im re e llen .
1199 A r;ícli csata.
1201 Im re beavatkozik a sze-rb be lviszálvokba.
1202 Imre fc llé p t"·se a boszni ai bogumiÍo k e llen.
Bulgár iai hadjár..tl.
A IV. keresztes h ad seregei elfog lalj:1k Zárá t.
1203 Imr(' foglyu l ejti Andrást.
1203-1204 Im re- a némel u ral kodó d k n lép fel, a cseh O takart tiun ogatja.
1204-1205 lIJ. Líszlú.
1205-12?>5 II. An drás.
1205 II. An drás katonaságot hagy H al icsban.
1207 Mcgvesz1egetés rn ia ll eredmén yrclcn h alicsi h adjárat.
12 10 Magps föc m berek akciója Géza fia inak Magyarországra h ívása és trónra ültetése
ér<lck<;ben.
II . An drás csapatokat küld a bolgár Bori! tám ogatására.
12 10 kür ül An onym us grstája.
12 10-1211 Korlát fia Ben('dek \"<tjda halirsi uralma.
12 1l A n é me t lovagrc•nd behívása Ma1warországra.
12 11 - 121 2 An drás kl-t ha licsi katonai akciój a.
12 13 11. Andnís Otakarr támoga tja a néme t nralkodóval szemben.
Gertrúd m eggyilkolása.
A.z r lkczd<;>lt halicsi h adjárn1ot Vlagyiszláv tej ezi be.
12 1-1 Béla királly;i koronázása.
ll . András {·s l.cszrk krakküi f<;jed t'le m sze-p ességi találkoz(~ a.
A rárnokm cstcri tiszt frlbu k kan ;""L~a.
12 14- 12 1\} Kálm án h e rceg H ali cs ('.lé n.
12 l 6 Kálmá nt H ali cs királyává koron ázz.;1k.
1217 A rendkívüli adó és a ll)'Oicvan ad elsíi el(iford ulása.
A királyi sze rvirns kifejezé·s m egjelenése.
12 17-1218 11 . An drás szrntfüldi katonai akc i <~ja (az V. ke resltes h a~j árat).
1219- 122 1 K'll mán t\jra Ii<iJics élén.
1220 11. Amlr:ís {·s Bé· la m egosztozik az o rszágon.
Az elidegenített u dvarnokfö ldrk visszavételén ek kezde te.
1221 11. Andnís elrendeli a várföldek visszavéte lét.
A clom <>nkosok mcgjdt'nése Magyar o rszágon .
'.11 4 rDŐRENDI TÁBI.\ZAT

1222 d ső h lmar~ai A7. Aranybulla kibocsátása.

ll. Andr:ís ki\'áltS<igk\•cle ;:v. egyházak számára.
11. A.ndnís a D fl i-Kárpátok <:s az Al-Duna közt i területet a n é m et lovagrendnek ac\ja.
122:)- L224 11. Andr;'is és g(:!a viszálya.
1224 J\z Anclrcanum.
1225 11. 1\11dr;is ki íizi az ors1ágból a ném c1 lovagrendet.
lll . Ho n orins rxípa a bircok\'isszavétekkl't swrgalmazza.
1226 Bfla Erd!'.·lv, Kál1mín Szlavónia élén.
1227 A kunok egyes c:.oportjai betelepülnek az országba, !'.·s kereszt<:ny hitre 1érnek.
1227- l 2:m András lwrceg H a lics é lén.
1228 Vidin ostroma.
J 228- 123 1 fü; la herceg hirrokvisszavé:telei.
1228- 1240 :\ pannonhalmi per.
1229 ,\ szerémi püspökség a lapítása.
Az els<'í ferences kolosto r alapítása Magp1rnrszágon .
1230 l lalirsi hacljár:u.
1230-123 1 Magyar-osztrák ÖSSLecsap ások.
123 1 Az Aranybulla m egl0ítása.
123 1- J 2:H András hcrreg lúra Halics é lén.
1232 Ré>bert esztergomi érsek interdiktum alá veti Magyarnrszágm.
A Zalán inne n C:·s 1úl lakó kir<"1lyi szen<i<·nsck ítéktlC'velc.
1232 ktirül Az els{) domonkos mi sszió a keleti mag)"J.rok mcgkeresésl-rl'.
1 232- 1 2'.~4 Pccorari J akab pápai lcg{ttu s Magyarországon.
1233 11. András halicsi haclj~tra tra indu l
aug. 20. 11. A.11dr;ís e lfogaclja a beregi t•gyc1.mén yt.
Ma!{yar támadás St{ú<·rország és Ausztr ia l' llc n .
1234Jakah boszniai püsp ök intcrdikLUm alú \'Cti Magyarnrszágo1.
1235 Mag)'ar-oszcrák húború.
Julianus {·s társai a keleti magyarok felld{·sfre ind ulnak.
Ert:st"•hN SZl' rlll<' avatása.
1235-1270 IV. Bé la.
1235- 1239 Szfles köni hirtokvisszayételek.
1237 Üjabh kci\·etség iudul a ke leti magya1·okhoz.
Káhnfü1 haqjárata Bos.m iába.
IV. Bé· la megenisíci a sz{·kesfehérvfü·i latinok kiváhságai l.
l 2'.~8 A karlh auziak m qtjdcnc'.·sc Magyarországon.
J 239 Kii tc11 kun f~ j{'dc l c m n épével Magyarországra te lep ül.
124 1- 12'12 A tatá1jár.í.~.
1241. mi1rr. A knnok ki\'onulnak Magyarországr ól.
ápr. 11. A muhi csa1a.
1242 IV. fü· la l l. Frig)'C's osztrák hc rccgl<il visszaveszi az el foglalt nyugat-magyarországi
leri'ill'IC' kcl.
Siralom énck a tatárdltlta Magyarországról.
l 243 Rosz1yiszláv e lfoglaija P eremisl várá t.
1243- 1244 !\'. Béla t>lwSLti Zárát, és szerződésben is lc-rnoncl r óla.
Rogerius Siralmas éneke.
1245 A Sz:m fo lyó m<'nli (jarosl-awi) r.5ata.
1245-1 246 A kunok vissza 1 én~se MagyarorsLágra.
124G Magyar-osztník lü ho rú, a Babcnlwrg-örökségért {(>lyú harc kc•z<lrt<'.
Mag)"<ll'- ll<llicsi szÖYets(·g.
1247 IV. B(·la t-s ajohan niták szerzcidése a cléli határszakasz Yéd ehnén)I.
Mc gkl·tdődik a pesti polgárok áuelcpi'ilt:·se a budai \ 'úrhegyre.
 IDŐRENDI T.Á.Br.Azxr 3 15

1248 fü rtokvisszavétckk Szlavóniáb an .

124!) IV. Béla az esJ.:tergomi és a székesfe h é r vári polgárokat a várba telepíti .
1250 IV. Bé la feldú!ja Kele t-Ausztriát.
125 1 IV. Béla kivá ltságle\'ele a magyarországi zsidók súm<"m1.
1252 Magya r he tiirés Ausztriába és Morvaországba.
J 253 Mo r va h acljárat.
1254 A pozsonyi béke.
A v<í.ci kongr egáció.
Rosztyiszláv Macsó t-lén .
1254-1255 Rosztriszláv boszniai és b ulgáriai h ódít{Lsai.
1255 Szlavón báni d enárok verése.
1257 István herceg Erdély élén.
RosZl)'Íszláv bolgár cár.
1258 Suye r hadjárat, István Stájerország hercege.
1259 István h erceg kar intiai hadjára ta.
1259-1 260 '.\1agyar-bolgár összecsapások.
1260.júl. 12. A kroissen brunni csata.
István Erdt-Iy, Béla he r ceg Szlavónia élén .
12G l. m {u-c. A b écsi bi'ke.
Bu lgária i hac\j{trat.
l 2G2 A pozsonyi , majd a poroszló i egyezség, lstváu ifjabb királysága.
IV. Béla kiv:tlts:tgleve le az eszter gorni érsek szám {tra.
Jstv{m gyííksc öt m egye szám ára.
1 26~ :\. snká li egyezség.
Magyar ka to nai sike r a bizánci császár ellen .
1264-1 2G5 IV. Bé la i-s István belháborítja.
1265. m árc. Az isaszegi csata.
126G. rná.rc. A Nyula k szigeti megegyezés.
lstvií n hac~j árarn. Bulgáriába.
1267. aug. Ki rályi dckréwm kiadása.
1267 körül A ti tkos jegyzői tiszt megjelenése.
1268 Binokvizsgálatok a D unántúlon.
A nemesi megye tiszrikarán ak m űködése.
A magyarok gyiizelme 1. l ros elle n.
1269. szep t. Magyar-náp o lyi szövetség.
1270- 1272 \'. István .
Ákos m ester kn'inikája.
1271 Magyar-csl;'h háború, a pozsonyi béke.
1271 körül Latin nyPlvfl Margit-legenda.
1272 László h erceg be börtönzése.
1272- 1290 IV. László.
1272 ősze K6szegi Henrik meggyi lkoUa Bé la macsl> i és boszn iai herceg·e t.
1273 tliagy;u--cseh h áborí1.
A kun ok lázadása a királv ellen.
1274 IV. László és Erzsébet' a nyakirályn é, majd An d rás h e rceg fogsága.
J\ fiJve nyi csata.
IV. László SZÖ\'etsége H absburg Rudolffal.
1275 MagyM- cseh közeledés.
A za laszegi ü tköze t.
1276 Veszprém fel dúlása.
!\'. László H absburg Rudolfot Lám oga0a.
1277. rn :íj. . \ rákosi országos gyíílés, IV. I..á.~z/6 átYeszi az ország irá.r1rí t.ását aurjátöJ.
:11 () IDŐREND! TAílLAL\T

I\'. László JevC'ri az dkne irányuló láJadásokat.

lV. Lást:ló C:·s Ha bsburg Rudolf szüvet.ségc.
1278 András herceg behozatala I\'. L:tszlú e llc11.
A Baboni(ok C:·s a K<iszegiek magánhábori\ját lezárú béke.
aug-. 26. A dürnkruti csata.
1279-1281 Fülöp pá pai legátus Magyarors:tágon .
127!>. júl. ,\ t{·Lé nyi gyííl<'.·s.
;\\lg. lO. A kun t6ní:ny.
sze pt. A budai z~inat.
J\'. Lá..;;zlú kiközösít{·sl', az o rság interdiktum a lá vctt'St>.
1279- 1280 Fülö p lcg;itus és IV. László fogsága.
1280 A kunok sikertelen kísérlete az orst:ág elh agrá.~ára .
128 1 Királyi hac~jára l Finta n ádor l'llcn.
1282 <'íszc A H ód-tavi csata.
1282-1285 Ki-zai Simon krónikaja.
1285 Tatár támad ás Magprország ellen .
128() A r;íkosi gvl'.ílés.
1287 A Zsit\'a 1'n'<·nt i csata.
Lodo mér frsl"k kikÖLi>síti Lls-t:lót.
1288 l\'. Lásll<i fogs;íga , majd kibé kül{:sc Lodo m é r é rsekkel.
1288 kiirül S1.ent Istd.11 király Ycrses hist óri ~ua.
128!! 1 labshurg- Albert «s a K6szcgit'k hábor(ii .
A foyeu ~i gyíílés.
KC:· L11;\dor Magyarországon .
1290 Anclr:i.s he rceg trúnküvetelilként Magyarorsúgon.
1290- 130 1 Ill . András .
l 2!>0 t'v . ó h11dai roiílt~s dekrétuma.
12!1 I Magpr-<>szm i.k h áború, a h;tinbu rgi béke.
1292 A Kéiszegick cll<>gfa ~j;ik Pmsonyt.
Ill. Andr;is fogsi1ga.
1293 Tomasina an p kir:ílr né SzJa,·ó 11ia élén .
l 294 A Bors:1k és Mi .lS~' pártütésc .
1295 A Babo nifo k f'clkcli·sc.
12uc; .\ K<>szcgic k lázacl;'i.sa.
1297 Csák Mát{· 11 l. András ellC"n forrl11l.
1298 .-\. gC>llheimi rsata .
A pe~ti o rs1ággyííli·!. clckri· nuna.
Ill. Andr:is St:Ü\'Ctségc maro·arországi d<3'ke lőkkc l.
Két 1üdor l\lagyarors,digon .
12D9 A rákosi g\'íílé·s.
lll. András h~rra Csák Mátéval.
1'.\00. aug. Károly Rúhen partra száll Dalmáciában ._
1301. jan. 14. UI. Anclnís haláhiYal fi <Í!!;on kihal az Arp;íd-há7.
 Osiris Kiadó, Budapest
Fcklős kiadó Cyurgyák j ános
Olvasószerkeswi Hon•:nh Em őke
Szöveggondozó Léprsfalvi Zoltán
~lűs.taki szerkesztő Szigligeli l\'lária
A táblaborítón a m ag)'ar korona részlete lá that(>
A térképeket Marton J en<) készítene
A szedés és a tördrl(·s az Osiris Kft. munk{0a
Tördrl ő Székffy Ta más
Nyomta és kötölle Kaloprint Nyomcla, Kalocsa
Felelős vczetci Illés János igazgató

ISBN 963 379 442 0

ISSN 1218-9855
 MAGYARORSZÁG VÁRMEGYÉI
A XIII. SZÁZADBAN

D kiváJtságolt területek

v vár
0 r é n y
~

"'"')' \ ®

0
város

város várral
~ ,-. . 1",•
"

"',,,,,. ., ' Nonn\!-~<::":

l 0
-s>
8 -e;-.,. b
0 város érsekséggel
"'? ,,;'0:.:..
:\ \ ~...

<!> Jadra-,
' '
"*"' ,.. ,,. •
v vár érsekséggel
"„ (Zára),} "
--- -
-. .--
1;,.
\
~
" . . Tengerfehervár
. _':\
„''
,
\.\ (Belgn\d)
®Tenen
(Knin)
ő érsekség
. .„ ~.:.. ·. e ,~
,:;

~
6 püspökség
'( S ·
"'~"' '1

A. t.
I~ifi". Tra!l-
J

{'
~-
.P_; •!.Spalato s ~ (
{

1 R 0 0 'Á L 0 M\ 0 egyéb település

(
„ ' .„ J L G A R ~