A kábítószerfogyasztás Kontinuum modellje

A Kontinuum, pszichonalitikus modell, mely segítségével megkülönböztethetjük a kábítószerhasználat

különböző formáit egy képzeletbeli vonal mentén. (Wurmser)
A kontinium két szélső pólusán elhelyezkedő csoportok a próbálkozók és a kényszeres droghasználók.

A próbálkozók, vagy alkalmi használók alkotják a droggal visszaélők nagy többségét kb. 90%-át.
A kíváncsiságon túl, azért veszik be a drogot, hogy elkerüljék a kínos élményt, amit a kotráscsoport
megszegése adna. Inkább egy beavatási ceremónia részesei akarnak lenni, mintsem a kábulatot keresik.
A próbálkozóknak csak nagyon kis százaléka lesz drogvisszaélő.

A kontinuum másik végén a kényszeres droghasználók helyezkednek el. Jellemző rájuk az a megállapítás,
hogy a szerhasználat csupán a mélyebben húzódó problémák tünete. A Droghasználó azt érzi, a drog által
keltett állapot megszabadítja attól ami gyötri, és azt nyújtja számára, ami hiányzik az életéből.

A két szélsőséges pólus között helyezkednek el, akik a drogot kikapcsolódásképpen ( rekreációs), illetve
alkalmi jelleggel használják. Alkalmi droghasználatot, helyzetszituatív droghasználatnak is nevezzük. A
droghasználat gyakran egy-egy konkrét eseményhez, helyzethez kötődik (pl: hétvégi buli, vizsga előtt-után,
stb.). Ezeknél a droghasználatoknál elsődlegesen a cél a relaxáció, stresszoldás, és nem az intoxikáció.
Véleményük szerint a kontroll feladásában nincs semmiféle kényszeres jelleg, teljesen szabadon döntenek,
hogy használják-e a szert vagy sem.

A két szélsőséges pólus között helyezkednek el még, a rendszeres drogfogyasztók.

Ők a szert rendszeresen használják, hasonlóan a kényszeres droghasználókhoz, de a „kontrol” jelen van az
életükben. Társas kapcsolataikat működtetik, munkahelyi, iskolai kötelezettségeiknek eleget tesznek. E
fajta droghasználatot, egy nagyon vékony határ választja el a kényszeres szerhasználattól.

Wurmsner klinikai tapasztalataira alapozva a rekreációs droghasználókat két csoportra osztja. Egyik
csoport a relaxációt keresők, akiket a kipróbálókhoz , azokat, akik „feldobottak”, „belőttek” szeretnének lenni
a drogtól a kényszeres droghasználók csoportjához sorolja.

Szociális Munkás Képzés / Szociális munka szenvedélybetegekkel szeminárium

Absztinencia Kipróbáló Rekreáció, ill. helyzetszituatív Rendszeres
Kényszeres
Droghasználó droghasználó
droghasználó

Kontinuum Modell

„Úgy gondolom, hogy minden kényszeres droghasználat egy öngyógyító kísérlet.” (Wurmser 1989)

A Droghatás egy mesterséges, vagy helyettesítő elhárítás, a túláradó affektusokkal szemben. Ezen felül
létezik specifikum az ilyen céllal használt szer megválasztásában. Minden Droghasználó azokat a drogokat
részesíti előnyben, amelyek speciálisan segítenek neki „elrendezni” az őt leginkább zavaró hatásokat.

 A narkotikumok és a barbiturátok hatásosan lecsendesítik, a düh, szégyen és a magányosság

érzését.
 A hallucinogének az ürességérzés, a közöny a jelentéktelenség érzése ellen hatnak.
 Az amphetamin és a kokain csökkentik a közöny érzését.
 A stimulánsok az agresszív uralkodás, kontroll, legyőzhetetlenség, nagyszerűség érését adják.

Mindezeken túl az amphetaminhatás a depresszió, értéktelenség és gyengeség általános érzetének a

elhárítását is szolgálja. Az amhetamin-abuzus egy része úgy fogható fel, mint mesterséges normalizációs
kísérlet, vagy éppen a depresszív affektusok mániás jellegű elhárítása.

Visszatérve a kontinuum modellre az emberek, hosszú időt tölthetnek el egy- egy ponton, illetve a
legtöbben nem is lépnek tovább, megmaradnak a kipróbálás, vagy a rekreáció szintjén, vagy absztinensek
lesznek..

Szociális Munkás Képzés / Szociális munka szenvedélybetegekkel szeminárium

Szociális Munkás Képzés / Szociális munka szenvedélybetegekkel szeminárium