a ketrecbe _£ ar 7 ° 2 Zart t1u wtdrténetek egy gyermekpszichidter ; Wa reseed > MIT TANULHATUNK A TRAUMAT ATELT GYEREKEKTOL A SZERETETROL és A GYOGYULASROL? Bruce D. PERRY — MAIA SZALAVITZ Park KOnyVKIADOMi torténik, ha egy kisgyereket trauma ér? Hogyan hat a bantalmazas az agyra — PS Teeb soley fergie Lat ige tates DB Cava mo CoCr La Rot Ce) yyAo CeKcre Cols Besant cca a Crs Se ert nbc emeoarl Cl een yadl coca Ce Reh T2) col Coe a) LenS ev tae otal ac) Mote ums Tce con aK Clee sc NOM nS ratte torténetei azt példazzak, hogy a trauma miként hat a gyerekek agyéra, hogyan befolyasolja személyiségiik alakulasat. Ismerteti, milyen kreativ modszerekkel Dee eRe aT coe ce CUM ne ttCe ryrensice SCI le mers eae felnéttekké valhassanak. A rendkiviili szaktudassal és empatiaval megirt, szivbe markolé kényy dramai erével figyelmeztet arra, hogy csak akkor remélhetjuk ERoceraP imc a mG ace oe RCE) as te lr eae) Nie PSS TCR tI elo rem essai SLAM Tee Core as Dr. Bruce D. Perry a ChildTrauma Academy tudomanyos f6munkatarsa. BOL a PP RCM Ter eo) oe Ro ORO aaa obese tate leat tt Osatalyanak osztdlyvezet6 foorvosaként és a houstoni Baylor Orvosi Egyetem bea OE eo eee Re eel) et eee Rc SG hte Ty PES NEU Liea osc Ee BUEN ZN ee A CUNEO R Sas aan ya cone BCL o Re Lau cay ReGen Gn cas Miért néziink erdszakos filmeket? A szer76 egyéni tapasztalatain, Miért olvasunk izgalmas, am rette- gést kelt6 konyveket? Az adrenalin- loket vagy a megkénnyebbiilés pozitiv élménye miatt? Bruce D. Perry kényve magit a rettegést 4b- razolja a bantalmazast, erészakot, elhanyagolast atélt gyerekek sorsin keresetiil, Létezik-e az ilyen tran- méabél felgyégyulis? Megtanul-e beszélni a ketrecben, kutyaként nevelt fia? FOup1 Riva neuropszicholdgus, egyetemi docens TTBS TT YOSSHDD ISIE 3500 FT WWW. PARKKIADO.HU- sikerein és kudarcain keresztiil mutatja be rendkiviil szemlélete~ sen, izgalmasan és olvasményosan, hogy csupan par perces stressz is képes egy életre megvdltoztatni az agyat. De azt is, hogy az egészséges emberi kapesolatok milyen gy6- gyit6 erdvel birnak. Fontos kényy, melynek elo! ‘at szivem szerint minden, gyerekkel foglalkoz6 szak- ember szémara kitelezdvé tenném. Gyurko Szitvia Jogeisz WWW. FACEBOOK.COM/PARKKIADONem ismerek mist, aki Bruce Perrynél okosabban, odaadébban, nemeslelkibben védelmezné a gyerekeket, Ex a kényv lepfontosabb nézeteinek gydijreménye, amelybél kideriil, milyen heroikus kiizdelmet folytat azokért a kiskortiakért, akik a vilg drnyoldaldt is megtapasctaltdk.” Dr. Jamies Garnanino a Lost Boys: Why Our Sons Tiern Violent ane! Flow We Can Save Them cient kiinyy szeradje Egy bales gyogyité tudés egyiittéreéssel és gondoskodissal megire euei ezek, melycket érdemes elolvasniuk mindazoknak, akiker érdekel, hogyan gySgyulnak be a gyerckek lelki séralései, hha cgydlealin begydgyulnak.” Dr. Lynx Pontow a The Romance of Risk cht kinyy sterzBje »Tébb mint egy évtizede csodilom és tisztclem Bruce Perryt. (Csak szuperlacivuszokban lehet ini arrdl, milyen odaaddssal igyekszik segiteni a kaotikus és bantalmazé kérnyezetben nevelkedett gyerckeken. Kényve nélkilécheretlen segitséger nytije ahhoz, hogy megérthessik, milyen kritius harisa van a7 elsb letéveknek, és megmutatja, hogyan tudunk segiteni azoknak, akiker elhanyagoltak. Foncos tanulssgokkal svolgil mindarok sedméra, akik sebezherS vagy problémds gyerekekkel foglalkoznak — a szocidlis munkdsoktdl kezdve a birdkon, a kisgyermeligondozékon és pedagépusokon kereseril epéscen a stildkig és politikusokig.” Ros Remes stinést, filmrendes’«Bruce Perry eddigi legnagyabb teljesitményét tartja keuébven az olvasd A betreche xért fii bevekinuése nyiije fajunk egyik legnagyobb rejeélyébe: abba, hogyan lesenek epyes gyerekekbél hdsdk, masokbél szociopatik. Aki szerctné megérteni a gyermekkori traumak szivitjedicd handsde, a a ketrecbe zart fiu krimiiré és mas tortenetek Bruce D. Perry—Maia Szalavitz »Satveraggat6, mégis dobbenetesen emberi kéinyv. Perry és Szalavitz Icbilincselden mutatjdk be a traumarizdle gyerckek életét, Soha jobbkor, Nem tudtam letenni.” egy gyermekpszichiater jegyzetfuzetébot Sanan Barren Harpy a Mother Neture: Maternal Instincts SS’ end How They Shape the Human Species cirwt kinyw sctatje Mit tanulhatunk a traumit dtélt gyerekektol » Bruce Perry munkdssigat évek 6ta joggal Svezi a lepmélyebb elismenés. a vesztesdgrél, a szeretetrél & a gyogyuldsrsl? Ezakényy megkoronizea eddigi munkéssdgft, egyesiil benne a tudomény ésiaz embemég.” Dr. Jorn A. Dyosxay az Amerikai Pszicholégusok Tandcsiinak tagja, az Arizonai Orvasi Egyetem oktardja az Amesikai Psricholégiai Tarsasdg jogi oserilyinak elndke Lh eae Eanes Rial 68 Vln tay a win 20100883872x Park Konyvkiad6 M2A szerzé megjegyzése A kényvben bemutatott trténctek mind igazak, de a szereplék név- telenségének biztositasa és maginéletének védelme miatt az azono- sitast lehetdvé tevé részleteket médosfroram, A gyerckek nevér minden esethen megyaltaztaccam; és a felndt- tck is dlnéven szerepelnek, ha ezt akira gyerekek anonimitasinak védelme, akir mas okok indokoleté ectték. Az dlnever csillag (*) jelzi. Exekte a valtoztatdsokra sziikség volt, az esetek alapverd részlereit azonban a Ieheté legpontosabban tértuk az olvasé elé. A besedlgeté- scket példaul tigy irtuk le, ahogy emlékeinkben nek, ahogy jegy- zetcink, magné- vagy videofelvételeink drzik dker. Aza keserti igazsdg, hogy exck a torténctek csupdn réredékei azoknak, amelyeket még elmesélhertiink volna. Az elmiile fz évben a ChildTrauma Academy (Gyermekkori Traumak Akadémiaja) kli- nikai csapata tébb mine s74z olyan gyermeket kezelt, akik szemtantii voltak anyjuk vagy apjuk meggyilkolisinak. ‘Tobb szdz olyan gye- rekkel foglalkeztunk, akiker életik elsé éveiben silyosan elhanya- goltak a neveléintézetek dolgozdi, vagy sajét sziileik, gondviseldik. Remeéljii, ¢ kényy lapjain is 4riit, milyen fantasetikus lelkierdvel rendelkeznek azok a gyerekek, akiknek a rdrténeteit elmeséljiik, és az a sok mas fiaral, aki hasonlé szenvedéseket élt at.BEVEZETES Ma mar nehéz elképzelni, de az 1980-as évek elején, amikor orvosi egyetemre jartam, a kuratdk nem sok figyelmet sventeltek annak, milyen maradandé kérokat okozhat a lelki trauma. Es még ennél is kevesebbet foglalkoztak azzal, milyen sértiléseket okozhat a trau- maa gycrekeknek. Bet a kérdést nem tckincették Kényegesnek. Ugy vélték, a gyermek természeténél fogva reziliens, azaz mindent kibir, mindig talpra esik. Kezdé gyermekpszichidterként és agykutatdként nem az volt a feltett szindékom, hogy ezt a téves elméletet megedfoljam. De aztin fatal kaandkéne azt lattam a laboratériumban, hogy a stresszes eseményck — kiléndsen az élet elején — epyérrelmiien valeozdsokat idéznek el a fiatal dllatok agydban. Szdmos dllarkisérlet bizonyitocta, hogy még a létszdlag jelentékcelen fiatalkori stressz is maradandé médosul4sokat okezhat az agy szerkezetében és kémiai folyamatai- ban, és ebbéil adédéan az dllat viselkedésében is. Felmeriile bennem akérdés, hogy ugyan miért lenne ez masképpen az embernél? Még nagyobb érdeklédéssel vizsgélram ezt a kérdést, miutin orvosként problémas pyerekekkel kezdrem foglalkozni. Hamar ki- deriilt szimomra, hogy pécienscim vilnyomé rébbségének életcben mindennapos a kdosz, az elhanyagolesig és/vagy az erdszak. Nyilvan-AKETRECHE ZART PIU valé yolt, hogy ezek a gyerekek nem riznak le mindent magukrél, kiildnben nem keriiltck volna gyetmekpstichistriai osztilyral Olyan trauma érte bket — volt, akit megerészakoltak, mas gyilkossig szem- tantija volt —, amely miatt felndttck esetén a legtébb pszichidterben felmeriilt volna a poszttraumAsstressz-zavar diagnézisa. A gyerckeket azonban tigy kezelték, mintha nem is érte volna éket trauma, mintha nraluk csak véletleniil alakultak-volna ki a gydgyseeres kezelést igénylé tiinetck, példaul a depresszié vagy a figyelemzavar. Ipaz, hogy maga a poszttraumasstressz~zavar is csak 1980-ban keriilt be a pszichidterek szétirdba. Eleinte ritka jelenségnek hit- ték, ligy vélték, csak néhdny katondt érint, akik a bevetések sorin. szenvedtek lelki traumde. Am hamarosan kideriilt, hogy a kérdéses tiinetek ~ ilyenek a traumatikus eseménnyel kapesolatos tolakeds gondolatok, a felvillané emlékek, az alvaszavas, a yaldsdgésclelés 2a- varai, a fokozott stresszreakcié, a szélsdseges szorongis — olyanoknal is jelentkeztek, akiker megerdszakoltak, akik valamilyen természcti karasztréfir éltek vil, illerve akik clerveszélyes balesctet szenvedtek vagy ilyennek voltak szemtantii. Ma tigy véljitk, hogy ez a zavar az amerikai lakossdg legalébb 7 svdzalékie érinti, és napjainkban mér sokan tisztéban vannak azzal, hogy a traumanak stilyos és hesszan tarté kévetkezményei is lehetnek. A szeptember I1-i merénylet borzalmai és a Katrina hurrikin pusctitésa utin megértettiik, hogy a karaserrdfak kitorélhetctlen nyomot hagynak elménken. Ma mar tudjuk — hiszen bizonyfrortik az én kuratasaim és megannyi kollega vizsgilatai is —, hogy a gyerckeknél sokkal stilyosabb kiverkezmé- nyekkel jar a trauma, mint a felndrreknél. Egész életemet annak szenteltem, hogy megértsem, hegyan hat a trauma a gyerckekte, & dijszerd médszereket dolgoztam ki a trau- mat dréle gyerekek mepsepitéscre. Kezeltem & tanulmanyoztam olyan gyerekeker, akik az elképzelherd legborzalmasabb eseménycket élték at — beszéltem olyanokkal, akik rilélrék a texasi davididnus szekea Bevezeres székhelyének ostromat, beszéltem elhanyagolt kelet-euré pai drvakkal, valamine népirtds tiléldivel. Birésigoknak segirettem tisetin kitni sverencsétlen siranista vidak iigyében, melyeket megkinzott, rémiilt gycrekckbél kikényszeritett vallomasok alapjin fogalmaztak meg. Minden crémmel igyekeztem segiteni olyan gyerekcknek, akilenele szeme latrira dlték meg sziileiket, és olyanoknak, akik éveken at éltek ketrecben lancra kétve vagy kamedba zArva. Noha a gyerekek tébbsége sosem fog olyan szdrnytiségeker at- élni, mint sok pdciensem, ritka az a gyermek, akit egyaltalan nem ér trauma. Az amerikai gyerekeknek visszafogott becslések szetint is koriilbeliil 40 szazaléka él ar tizennyolc éves koraig legalabb egy potencidlisan traumarizalé eseményr: ilyen Iehet a sziilé vagy testvér halila, a folyamatos bantalmazs vagy elhanyagolés, a szexudlis biin- eselekmény, a stilyos baleset, természeti kataszeréfa, csalidon beliili etdszak vagy valamilyen mds erészakes biincselekmény. Csak 2004-ben kériilbeliil harommillié feljelentés érkezett a gyer- mekyédelmi hivatalokhoz gyermekbantalmazds vagy gyermekek silyos elhanyagolisa miatt; czekbél horrévetdlegesen 872 000 esetben a fel- jelentést megalapozottnak talaledke. A bantalmazott vagy clhanyagolr gyerekek sama ennél természetesen jéval magasabb, mert a legtébb esetben nem sziiletik feljelentés, egyes esetekben pedig a vidakat nem Ichet megfeleléen alétimasztani ahhoz, hogy a hivatal intézkedni tud- jon. Egy nagy egyedszdmd vizsgilat szerint a tizenhét év alatti gyerckek kéziil minden nyolcadik nyilatkozott igy, hogy silyos bantalmazdst scenvedett el epy felndtedl a vizsgilatot megeléz6 egy év sorin. Emellect a felnéte néknek kérilbeliil 27, a férfiaknak pedig 16 szizaléka nyilar- kozott tigy, hogy gyermekkorukban szexudlisan bantalmazedk Sket. Egy 1995-ben végzect orszégos kutatdsban az anyak 6 és az apak 3 stizaléka bevallorta, hogy legalibb egyszer bintalmazta mar sajat gyermeket. Emellert az USA-ban a becslések szerint akar tlemilliéra is ve- het azoknak a gyerekekneck a szAma, akik csalédon beliili erdszakA KETRECBE ZART FID érintertjei, a tizendr év alarti amerikai gyerekeknek pedig évente 4 szdzaléka elvesziti valamelyik sziil6jét. Evente nagyjébél 800 000 gyerek tél valamennyi idét neveldsziilékndl, és tébb milliéan élnek. Ac természeti kataszcréfat vagy borzalmas kéziiti balesetet. Noha nem dllitom, hogy minden ilyen gyermcket stilyos kéroso- dis ét, a legvisszafogottabb becslésck szerint is tébb mint nyolcmillié amerikai gyermekt szenved stilyos, diagnosztizdlhaté, trauma okozta pszichidtriai problémakedl. Es tovdbbi milliék élnek egyiite kevésbé stilyos, de igen fajdalmas kéveckezményekkel. A bantalmazote gyerekek nagyjébél harmadandl egyértelmii pszichés problémak jelentkeznek a trauma kévetkeaményeként — és a kutatdsok rendre arra az eredményre jutnak, hogy olyan latszélag tisztan ,szervi" problémak, mint a szivberegség, az clhizas és a rik nagyobb valdszintiséggel alakulnak ki traumatizale gyermekkor utdn. A végkimenetel ssemponrj4bél roppant fontos, hogyan reagélnak a felndtrek a trauma alart és utin —a felndtrek reakcidja j6 és rossz iranyba egyarint befolydsolhatja az eseménycket. Sajdt kutatécsoportom és mdsok munkéssdga tévén ma mdr sok- kal jobban értjik, hogyan hat a trauma a gyerekckre, és hogyan tudunk segiteni nckik a gyégyulésban. 1996-ban megalapftortam a ChildTrauma Academy (Gyermekkori Traumsk Akadémidja) nevi intézményt, ahol tébb tudomanydg képviseldi dolgoznak elhivatot- tan azon, hogy jobba tegyék a veszélyezterett gyerekek és csaladjuk életét. Tovabbra is elvégezziik klinikai munkdnlkat, és sokat kell még tanulnunk, elsédleges célunk azonban az, hogy jelenlegi tud4sunkra 6piild terdpids médszereinker mAsokkal is megismertessitk. Az Aka- démiin képzéseket tartunk azok sz4mdra, akik gyerekekkel foglal- koenak — akdr saiil6ként, akar dgyésrként, rendérként, birdként, szocidlis munkisként, orvoskéne, szakértékéne vagy polirikusként —, hogy megértsék a trauma hatisat csokkenté és a felépiilést elésepird 12 Beveretés leghatékonyabb médszeteket. Parbeszédet folytatunk kermanyza- ti hivaralokkal és egyéb csoportokkal, hogy az érintett teriileteken. a legjobb gyakorlatokat alkalmazzdk. Kollégéimmal sokat urazunk, jarjuk a vilgot, beszélgctiink szitlékkel, orvosokkal, pedagdgusokkal, gyermekvédelmi szakemberckkel és cendérokkel, valamint magas rangti politilaasokkal, bizottsdgi tagokkal és az iigy irine elkbrtelezert vallalari vezerdkkel. A trauma hatisairél a legfontosabb leckéket a pacienseimudl ta- nultam, és ebben a kényyben az olvasé kéziiliik ismer meg n¢hdny gyereket. Az is kideriil majd, mire van seiikségitk a sziilékedl, a gond- viselékr6l, az orvosokrdl és a politikusoktél ahhoz, hogy egészséges életet alakfthassanak ki maguknak. Létni fogjuk, milyen nyomot hagy a trauma a gyerekeken, hogyan hat személyiségiikre, valamint testi és érzelmi fejlédésiikre. Megismerhetik majd elsé pdciensemet, ‘Tindt, aki megtanftorta nckem, milyen hardssal van a traumaa gyer- meki agyra. Utdna megismernck egy Sandy nevii bator kislanyr, akit hdromévesen tamivédelmi programba kellett bevonni, Téle tanultam meg, milyen fontos megengedni a gyerckeknek, hogy sajat terdpia- juk bizonyos elemeit 6k maguk alakithassdk. Bemutatok majd egy Justin nevi fantasztikus fiir, aki megmutatta nekem, hogyan tudnak talpra allni a gyerekek kimondhatatlanul borzalmas nélkiildzés ucin is, Minden gyermek, akivel egyiict dolgoztam — a davididnus gye- tekek, akik az egymas irinti gondoskodassal vigasztalédtak; Laura, aki nem néct, amig tgy nem érezte, hogy biztonsdgos, szereretteljes kémnyezetben él; Peter, az orosz arva, akinek elsés osztilytarsai lettek a terapeutdi — segitett nckem és a kollégaimnak helyére tenni a kira- k6 egy-cgy tijabb darabjét, mindannyian hozzdjérultak a traumatizale pyerekck és csaladjuk szimdra kidolgozort terdpiank fejleszeésthez. Munkénk sorin mi akker lépiink be az emberek életébe, amikor csiiggedtek, magnyosak, szomontiak, rémiiltek és sebzettek, az ictA KETRECAE ZART FIL kdaile eserek j6 része azonban sikertérténet — a remény, a tilélés, a diadal trténete. Meglep médon gyakran épp a legrosszabb embe- i tulajdonsigok dltal okozott érzelmi pusztitds kézepette tall kozunk a legnagyobb emberséggel. Axt, hogy egy gyermek hogyan éli til restileg, érzelmileg és Lel- kileg a raumt, végs6 soron az hatirozza meg, hogy mennyi sze- ret tmogarast és baroritdsr kap kérnyezetétél, kiiléndsen azoktdl a felnérektél, akik irane bizalommal kellene lennie, és akikre té- maszkodni tudna. A tiz adhat meleger, de el is emészthet, a viz olthat szomijat, de bele is leher fulladni, a szél cirégathat, de fikat is kicsavarhat. Ugyanez a helyzet az emberi kapcsolatoklal is: teremt- hetiink, de puserithatunk is, téplathatunk és megfélemlithetiink, traumatizalhatjuk és gyégyithatjuk is egymast. Ebben a kényvben fintasztikus gyerekekrdl olvashatnak majd, exck a torténetck segitenek abban, hogy jobban megeresiik az emberi kapesolatok természetés és haralmét. Bar exek a fitik és Ményok olyan sadlstséges vapaseealatokcat svereztek, amilyennel a legtébb csalid — hala az égnek — sasem fog taldlkozni, torténetiik mégis minden sviil6 seimira tanulsigos lehet, hiszen segitenck megérteni, hogyan tudjuk tamogatni gyermekeiker az életben elkeriilhetetlen stressz €s nehézségek esetén. A craumatizdle és bintalmazott gyermekekkel folytatott mun- kam soran sokszor elgondolkodtam az emberiség termésectén, az emberiség és az emberség kézdtti kiilénbségen. Nem minden ember emberséges. Az embernek meg kell tanulnia emberségessé valni. Ez. a kényv tébbek kézt ertél a folyamatrél s2dI, illetve arrél, hogyan fordul ez a folyamat olykor végectesen rossz ininyba. Az itt kézzétert tarténetek feltdrjik, milyen kériilmények saiikségesek az empatia kialakulisdhaz, és milycn kérnyezerben alakul ki nagy valészint- séggel empatia helyert kegyetlenség & kézémbisség. Kideriil ezek- Bevezetés bél az esetekbél, hogyan fejlédik a gyermeki agy, és hogyan hatnak erre a fejlédéste a gyermek kériil lé emberck. Az is vilégossd valik, mekkora katasztréfic okozhat a fejléd6 agyban és a kibontakozé seemélyiségben a tudatlansdg, a szegénység, az erdszak,a molesailds, a kaosz és az elhanyagolas. Régéta érdekel az ember egyedfejlédése, kiiléndsen az foglalkez- tat, hogyan lesz egyesekbél eredményes, feleldsségteljes és kedves felnétt, mig mdsok tigy reagdlnak a bantalmazdsra, hogy maguk még, nagyobb fajdalmakar okoznak embertirsaiknak, Munkim sorin so- kar megtudtam az erkdles fejlédésérdl, a gonosesdg erederérdl, é ma mar vildgesabban l4tom, hogyan befolydsoljak az drdkletes hajlamok és a kdmyezeti hatasok azokat a kritikus déntéscker, amelyek azein hatnak a késébbi dénrésckre, é végsé soron arra, milyen emberré vilunk, Nem hiszek abban, hogy a rossz gyermekkor felmenti azr, aki crésvakosan viselkedik, aki fajdalmat okoz masaktak, ugyanak- ker felismertem, hogy mar kora gyermekkorban elkezdddnek azok a bonyolult interakciék, amelyek befolydsoljak, hogy el tudunk-e képzelni vilasatdsi lehetéségeket, és amelyck késébb esetleg meg- akadalyozharjak, hogy a legiobb dintéseket hozzuk meg. Munkam sorin az elme ¢s az agy talilkozasinal teriiletére veréd- tem, oda, ahol azok a dintéseink szitfetnek é azok a hardsok érnek minke, amelyck meghatirozzik, hogy emberséges, igazi ember vi- lik-e majd beléliink. Az agy nem feleje abba enged bepillantdst, mi mindenttanultam munkim sorin, A kényvben szereplé gyerekek — sok mds hozzdjuk hasonlé gyerckkel egyiitt — fajdalmaik és félelmeik cllenére is nagy bators4grél és emberségrdl tettek tanubizonysigot, és czdltal reményt adtak nekem. Sokat tanulram t6liik veszteségrdl, szereretrél és gyépyulasrél epyarant. Mindannyiunk sz4mara érdekes lehet az, amit ezekcél a gyere- kek] ranultam. Mert a traumat esak akkor érthetjiak meg, ha meg-A KETRECHE ZART FIO értjiik az emlékezés természerét is. A gyégyulst csalc akkor mudjuk igarin értékelni, ha megérejiik, hogyan tanulnak meg a gyerekek szeretni, hogyan néznek szembe a kihivdsokkal, és hogyan hat rdjulc astressz, Es ha felismerjiik, hogy az erdszak és a fenyegetés mennyi- te ellcheterleniti, hogy szeretni és dolgozni tudjunk, akkor jobban megértjik majd Snmagunkar is, és talin nagyobb gondoskodassal forduilunk deriink szerepléi, kiiléndsen a gyerekek Feld. 1, fejezet Trna vILAGA Tina, els6 gyermek paciensem mindésszc hété-ves volt, amikor meg- ismertem. A Chicagéi Egyetem gyermekpszichiatriai klinikajanak virdjaban egy apré, twrékeny kisldny dicsbrgote az Edesanyjahoz és testvéreihez biijva. Nem tudta, mire szdmithat tij orvosdtél. Bevezet- tem a rendelémbe, becsukcam 22 ajtét, és nem tudtam mi melyikiink izgul jobban: a copfos, csépp afroamerikai kisliny, vagy a rakoncitlan hajkoron4s, hérihorgas fehér pasas. Tina egy percre helyet foglale a divinyon, ssemiigyre vert, terStél talpig alaposan vé- gigmeért. Majd odajétt hozzim, az dlembe maszote, és hozzim biije. Meghatédtam. Nahdt, milyen kedves kisldny! Milyen aranyos! Milyen butasdg volt izgulni! Tina ekkor fészkelédni kezdert, az agyékomhoz nytlt, és elkezdte lehtizni a sliccemet. Ekkor mér nem izgulam, Hanem elszomorodram. Elhiizeam a kislany kevét a2 igyé- komtdl, és évatosan letettem az dlembal. Aznap reggel elolvastam Tina kérlapjat, azt a néhdny sort, amely- ben a betegfelvétel sorin készitett tclefonbesz¢l getésbdl lesztirt mi- nimalis informaciét foglaltdk dssze. Tina az édesanyjaval, Sanival, és keée kisebb testvérével dle. Sara azért kereste fel a gyermekpsrichiatriai klinikat, mert Tina iskolaja pszichiatriai seakvéleményt kért a kis- lanyrél, Tina ugyanis gyakran agressziven és szeméremsértbn vigelc- mr 85/438 cyAKETRECBE ZART FI) dett: murogatta magit, verckedett, trégdr nyelvezetet hasendlr, vagy svexudlis jérékra probéle rivenni mdsokat. Az érikon nem figyelt, és nem tartotta be a szabalyokar, A kérlapon a leglényegesebb informacié az volt, hogy Tindt kér éven keresztiil, négyéves koratél hatéves koraig rendszerescn mo- lesztsltake. Az dkéveté annak a nénck a kamasz fia volt, aki Tindra vigydzorr. A fii Tindr és dccsét, Michaelt is molesztilra, amig az dket egyediil neveld édesanyjuk dolgozow. Szegénységben éltek, de mar nem szorultak segélyekre, Sara minimalbérért dolgozott egy vegyeskereskedésben, hogy el tudja tartani csalddjat. Bolesédét vagy bébiszittert nem tudott megfizctni, ezért a seomszédjara bizta a pye- tekeket. A szomszéd azonban gyakran egyediil hagyta a gyerekeker a fidval, amig elment iigyeker intézni. A fii pedig beteg volt. Megkb- tdzte, majd megerdszakolta a gyerckeket, kiilénféle targyakat dugoct a végheliikbe, és megfenyegerte Sker, hogy ha bédkinek elmondjak, mi tortént, megoli ket. Végiil anyja rajtakapra, és véget vetett a ban- talmazasnak. Sara soha tébbé nem bizta a scomszédra a gyerekeit, a baj azon- ban mar megrorténc. (A fiti ellen eljards indulr, kényszergyogyke- zelésre itéleék, nem bérténbiineerésre.) igy keriilt hozz4m a csaléd egy évvel késébb. A kislinynak stilyos problémai voltak, az anyanak nem volt pénze, én pedig az égvilégon semmit nem tudtam a ban- talmazott gyerekekrél, — Gyere, szinezaiink! — mondtam Tindnak szeliden, mikozben le- tercem az Slembdl. A kisliny zaklatormak tlint. Vajon felbosszantorr? Dahés lettem rd? Sététbama szemével fesziilten fiirkészte az arcomat, figyelte a mozdularaimat, a hangomat, hétha észrevesz valamilyen nonverbdlis utaldst, amely segit ncki megfejteni, mi roreént. A visel- kedésem ugyanis nem illett bele abba a képbe, amelyet tapasztalatai alapjan a férfiakrdl alkotore. Eddig csak bantalmazé férfiakat ismert: nem volt jelen az életében sem egy szereté édesapa, sem egy biztard 1 Tina VILAGA. nagyapa, sem egy kedves nagybécsi vagy egy védelmezé bary. Csak édesanyja gyakran nem éppen illemeudd alkalmi partnereit, valamint az Gt megerdészakolé fit ismerte. Eddigi tapaszralaraibél azt satirte le, hogy a férfiak mindig szexet akarnak — vagy tle, vagy az édes- anyjatél. Hyen értclemben logikusan feltételezte ugyanezt rélam is. Mitévé legyek? Hogyan Ichet heti egy éréban megvaltoztatni hosszti évek élményei alapjan kialakult viselkedéseket, meggyéz5- déscket? Sem addigi tapaszralarom, sem a képzésem nem késeitett fel engem erre a kislinyra. Nem érrettem &t. Vajon mindenkivel tigy viselkedett, mintha azok szexet akarndnak tle? A ndkkel & a okkal is? Vajon masképpen nem is wudott baritkezni? Vajon az iskoliban tapasztalt agressziv és impulziv viselkedése is ennck tudhaté be? Vajon most azt gondolja, hogy elutasftotam? Ha igen, akkor ez milyen hardssal lesz rd? 1987-er frtunk ekkor, A Chicagéi Egyetem Gyermek- és Ser- dilékori Pszichidtriai Klinikajan dolgozcam kuratoorvosként, az orsadg egyik legjobb orvosi egyetemén ckkor indultam neki az ucols6 két évnek, és mar t6bb mint tiz évet toltStem poszegradu- lis képaésben. Megkaptam az orvosi diplomdmat, PhD-fokozatot is szereztem, és hdrom éy orvosi és alrald4nos pszichidrriai orvosi pyakorlat volt mégéttem. Egy agykutatdé laboratériumot vezettem, ahol a stressareakcié agyi folyamatait vizsgalruk. Sokac cudtam az agysejtekrdl, az agyrendszerekrdl, azok bonyolult halézarairdl és ké- miai folyamatairél, Hosszii évek dta igyekeztem megérteni az embeti clme mikédését. Es mindezek utan egyetlen épkézlab dtletem t4- madr: letilrem Tinaval az irodamban ailé kis asztal mellé, odaadtam akislinynak egy doboz asirkrétat és egy kifestér. Tina kinyitorta és ddapozta a fiizevet. ~ Szinezhewk? — kérdezte halkan. Szemmel lithatéan nem rudta, mit kellene tennic ebben a fura helyzetben. — Persze — bélintottam.A KETRECBE ZART EIU — Kékre vagy pirosra szinezzem a ruhdjar? — kérdezte. ~ Pirosra. —Rendben. Felmutatta nckem a kiszinezett lapot — Nagyon szép — dics¢rtem meg. ‘Tina elmosolyodotr. A kévet- kezé negyven percben a féldén tilttink egymas mellett, és csendben stinezriink, kéeben dnytileunk epymds elére epy-egy zsirkrédérr, megmurartuk egymdsnak a miiviinket, és probdltuk megszokni, hogy egy idegenne! vagyunk epy szobaban. Amikor az idé letelt, visszakisériem Tindt a varéterembe, Sara legkisebb, csccsem6 gyermekét a karjaban tartotta, és kozben négy- éves aval beszélgeretr. Megkdszinee nekem a foglalkozdst, majd megbeszélriink egy idéponrot a kévetkezd hétre, Amikor elmentck, tudram, hogy beszélnem kell valamelyik mentorommal, hitha 6 segit nekem kitaldlni, mihez keadjek ezzel a kislannyal. A pszichiatriai képzésben a mentor elnevezés meglchetésen fél- revezeté. Amikor medikusként megtanultam infizidt bekatni, oj- raéleszteni vagy vért venni, akkor voltak mellettem idéscbb, tapasz~ taltabb orvosok, akik utasitortak, dorgiltak, segitcttck és tanitortak. Gyakran azonnal kézélték velem — dlaléban rosszallé — véleményii- ket. Bs bar az orvosi képzésre valéban jellemz5, hogy ,elészor néz- ziik, masodszor esindljuk, harmadsor tanitjuk”, mégiscak mindig a kézelemben volt egy tapasztaltabb orvos, ha segitségre volt sziik- sgem. A pszichidtriara mindez nem ll. Mar gyakornokként is majd- nem mindig cpyediil taldlkoztam a paciensekkel, illerve a paciensele rokonaival. Urdna ugyan megbeszélrem az esetet a mentorommal, de erre sokszor csak tébb taldlkozér kéverden keriilt sor. A képzés ideje alatt egy gyermekpszichiiternck jellemzden t6bb mentora is van a kdinikin, En dltaléban egy adott gyermck eserét tabb tapasz- taltabb kollégaval is megbeszéltem, hogy tébb véleményt is halljak, 20 TINA VILAGA és hogy — remélherdleg egymaist kiegésait6 — meghitdsaikb6l nekem is Ssszedlljon egy kép. Ez igen érdekes folyamat, vannak tagadhatat- lan elényei, Am hétrdnyai is, ahogy azt hamarosan a sajdt bérSmén_ tapasztalram. ‘Tina esetér cléadtam az els mentoromnak, a fiatal, komoly és intelligens dr, Robert Stine-nak’, aki pszichoanalitikusnak késziilt. A szakallas Stine doktor mintha mindennap pontosan ugyanazt az dltzetet viselte volna: fekete Sltdnyt, fehér inget, fekete nyakken- dét. Sokkal miiveltebbnek tint ndlam. Konnyedén dobalézott olyan pszichiacriai szakszavakkal, mint az .anyai introjekcid”, a ,cirgykap- csolat”, a ,viséondtrétel” és az ,ordlis fixdcié”. Fs amikor ilyencket mondow, én a szemébe néztem, és igyekeztem olyan képet vigni, mint aki komolyan elmélkedik, & kézben bélogatram, mincha kez- denék viligosabban létni: A, igen, hogyne. Ext megjegyzem.” De kézben csak arra tudtam gondolni, hogy vajon mi a fenéral hadoval? Rawviden, taméren felvazolram neki az esetet, el mondtam Tina tiinetcit, kértdreénetét, csalddi hatterée, az iskola panaszdr, és kirér- tem az clsé talélkozd kulcsmozzanataira is. Stine doktor jegyzerele. Majd amikor mondandém végére értem, nekem szegezte a kérdést: ~ Es mia véleménye, mi a diagndzis? Fogalmam sem volt. ~ Nem tudom biztosan — mondtam, hatha idét nyerhetek. A fia- tal orvosok a képzés alatt megtanuljak, hogyan mutatkozzanak sokkal okosabbnak, mint amilyenek valéjaban. Marpedig én cbben a helyzetben egyalcalén nem éreztem magamat okosnak. Eze Stine doktor is érzékelte, és azt javaselta, vegyiik el6 a pszichideriai zavarok DSM néven is ismert diagnosztikai kézikGnyvér. Ekkor még a DSM-IlI-at hasznaltuk. A DSM-et nagyjabél tizévente felilvizspéljak, hogy a legijabb kutatasi eredményck és * A revek bgt (*} a7 éinever jelal 24 KETRECBE ZART Fil a pstichidtriai zavarokkal kapesolatos ij meglatdsok is megjelen- jenck benne. Noha a folyamatot objektiv elvek yerérlik, nagyon érékeny tirsadalompolitikai é& egyéb nem rudomanyos tényezdkre. A homoszexualitast példdul a DSM régen pszichidtriai zavarkéne definidlta, ma pedig m4r nem. De a DSM-mel — a mai napig — az a legnagyobb gond, hogy a riinerek alapjan kategorizilja a zavarokar. Ez nagyjabél ahhoz hasonlatos, mintha olyan bizottsig irna hasend- Jati utasttdst egy sz4mitégéphes, amelynek tagjai nincsenck tisecdban azzal, rénylegesen hogyan miikédnck a szdmitdgép egyes clemei és programjai. [gy csak olyan hasendlati utasitds sviilethet, amely tigy kisérli megkeresni a szdmitégép miikideési hibdjanak okt, és igy igyckszik megjavitani a hibat, hogy arra kéri a felhasznalét, figyelje meg, milyen hangot ad ki a gép. Sajat kuratdsaim és tanulmanyaim alapjan tudtam, hogy egy ,.g¢pben” - adort esetben az emberi agyban — igen bonyolule rendszerck léreznel. Exért azvin szimomra vilagos volt, hogy ugyanazt a tiineter tSbb mas probléma is eléidézheti. A DSM azonban ezzel nem szimal. ~Tehat nem tud figyelni, magatartsi problémdja van, impulziv, engedetlen, dacos, ellenkezik, é nem jén ki a kortarsaival. Ezek megfelelnek a figyelemzavar és az opponalé viselkedészavar diag- nosztikai kritériumainak — Allapitorta meg Stine doktor. — Igen, tigy ciinik — hiimmégrtem, de nem voltam megelégedve a vélasszal. Tina valami mast, valami cébber lr 4c, mint amit ezek a diagnosztikai cimkék leirtak. Agykutatdsaimbél cudtam, hogy a fi- gydmet irdnyité és szabélyozé rendszerek kiléndsen komplexck. Azt is rudtam, hogy ezeket a rendsrereket szAmos kérnyezcti és drdkletes tényead befolyésolharja. Nem félrevezeté dacosnak nevezni Tindt, amikor ,,engedetlensége” valészintileg az anéle erdszalnale rudhatd be? is mihez kezdjiink azzal a zavarral, amely miatt Tina sedméra tcljcsen természctes a sajat, nyiltan szcxudlis visclkedése a felndctek- kel és a kortarsaival is? Mihez kezdjiink a beszédfejlédésben mutat- 22 Tina VILAGA. kozé lemarad4s4val? Es ha rényleg figyelemzavaros, alckor a terapia megvalasztdsandl vajon figyclembe kell venniink, hogy szexudlisan bantalmaztak? Am czeknek a kérdéselnek nem adtam hangot. Csak néztem Stine doktorra, és bélogattam, mintha inndm canité szavait. — Menjen, é olvasson utdna a figyelemzavar psrichofarmakolé- gidjanak. Es a jovd héten folyrathatjuk —javasolea. Csalédottan tavoztam, hiszen jottinyit sem tisztult a kép. Ilyen lenne hat a gyermekpszichidter munkdja? Engem dltaldnos (azaz fel- n6tt) pszichidternek képeztck, és ciszt4ban yolram a menrori rend seer sa diagnosatikai megkdzelités korlétaival, nem volt azonban vilagos szimomra, mennyire gyakoriak azok a problémak, amelyeket paci- enseimnél lartam. Ezek a pyerckek a tdérsadalom szélén éltek, a fej- ISdésben elmaradtak, stilyos sériiléseket seenvedtek, és azért kiildtdk Sket a mi Klinikankra, hogy mi ,javitsuk meg” azokat a dolgokat, amelyek szdimomra egyaltalin nem tdntck megjavithatéknak a ren- delkezésiinkre 4ll6 eszkézdkkel. Ugyan hogyan Ichetne havi néhany iiléssel és némi gydgyszerrel megvaltoztatni Tina arritiidjér és visel- kedését? Vajon Stine doktor komolyan hitt abban, hogy a Ritalin vagy a figyelemzavar ellen haszndlt barmely mds gyégyszer megoldja ennek a kislinynak a problémdit? Szerencsére vole egy mdsik mentorom is: egy béles és csodalatos ember, a pszichidtria géniusza, de. Jarl Dyrud. Hozz4m hasonléan 6 is Esvak-Dakotabél szirmazott, & amint megismerkedtiink, azonnal egy hullamhosszra kerilriink. Stine doktorhoz hasonlé6an Dyrud doktor is analitikusnak tanult. Mégétte azonban att allt tébb év ta- pasztalat, Dyrud doktor probalta megérteni az embereket, igyekezect segiteni nckik, és figyelt arra, hogy ne csak Freud elméletci, hanem avalés tapasztalatai is formaljak szem{életét. Figyelmesen hallgarra a beszimolémar Tina esctér6l. Amikor a vépére értem, rim mosolygort, és azt kérdezte: 3AKETRECBE ZART FU ~ Maga jél érezte magi sefnezés kbzben? Elgondolkodtam, majd igy feleltem: —Igen, jél, — Az kezdetnek nagyszerti — bélintott Dyrud doktor. — Meséljen még! Elkezdtem sorolni, milyen tiinereket észleltck Tindndl, és hogy a felnétrek mit kifogdsolrak a viselkedésében. ~ Nem, nem = szakitort félbe. — Réla meséljen nekem. Ne a tii- neteirdl., — Hogy érti czt? — Hol lokik? Milyen laleishan? Hol alsyik? Mic csindl napkseben? Réla meséljen! Bevallottam, hogy fogalmam sincs. — Probalja meg jobban megismerni dt magit, ne csak a viineteit. Erdeklédjén arrdl, hogyan él! ~javasolta. Tindval a kévetkez6 néhany iilés alact szineztiink, egyszerti jaivé- kokar jétszoreunk, és beszélgettiink arrél, mit szeret csindlni. Amikor ‘Tindhoz hasonls gyerekeket kérderck arr6l, hogyan képzelike el ma- gukar felnderként, gyakran tigy kezdik a valaszt, hogy Ha felnévak’, ment annyi halalr & erdszakot ldtnak orthon és az, uvcdkon, hogy svimukra kérdéses, megélik-e a feln6urkort. Beszélgevéseink alare ‘Tina néha azt mondta, tandr, maskor pedig, hogy inkabb fodrisz szeretne lenni, ami teljesen rendjén vald, hiscen ebben az életkorban rendkiviil gyorsan viltoznak a gyerekek vagyai, Amikor azonban ratértiink a kill6nféle célok konkrét részleteire, idabe telt, amig képes voltam segiteni neki felismemi, hogy a jovét tervezni is Iehet, a javier meg is Iehet jésolni, sét, meg is leher valtozratni, hogy a jovd nem csupiin elére nem lachaté események lncolata, amelyck epyszertien megesnek veliink. Ax édesanyjaval is beszélgettem arrdl, hogyan viselkedik Tina otthon és az iskoliban, és igyekeztem tGbber megeudni arrél, ho- 24 Tima viLAGA gyan telnek a kislany napjai. Tina rermésetesen mindennap clment az iskoldba. ‘Tanitds utin hazament az dccsével, és ilyenkor, elég- pé szerencsétlen médon, tbbnyire még drak celtek el, mire Sara elszabadult a munkahelyérél. Sara riszokeatta a gyerckeit, hogy rendszeresen jelentkezzenck telefonon, és valtak olyan szomszédok, akikhez vészhelyzet esetén fordulhattak, azt azonban az anya nem akarta kockdztatni, hogy ismét olyasvalakire bizza a gyerekcket, aki molesatilja éket. A kicsik ezért egyediil maradtak orthon, és dltal4- ban tévéztek. Sara azonban bevallorta, hogy mindazok miatt, amin. keresztiilmentek, olykor szexudlis jellegti jat¢kokat is jAtszottak, Sardnél egydltalin nem Allithat6, hogy elhanyagelta volna a gyere- keit, de minthogy harom kisgyermek eltartésdrdl kellett gondoskod- nia, gyakean érezte magét kimeriilenek, teheretlennek és esiiggedenek. Minden sziilének nchéz kiclégiteni a traumatizdlt gyerek érzelmi stiikségleteit. Ennek a esalddnak alig vole ideje epyiitt jatscani, vagy egyszerfien csak egyiitt lenni. Mint sok nehéz anyagi helyzetben dd csalédban, néluk is mindig volt valami siirgeté feladat, valamilyen pénziigyi vagy egéseségiigyi vagy érzclmi vilsdg, é ilyenkor minden energidjukat Iekétotte, hogy elkeriiljék a karaszeréfiie: a. hajlékea- lanna valast, a munkanélkiiliséger vagy a nyomaszté adéssigokat. Mig tartott a munkdém Tindval, Sarit mindig mosolyogésnak léttam. Ugyanis aban az egy éréban, amely Tina teripidjival telt, neki semmi mds dolga nem volt, mint hogy a gyerekcivel foglalkozzon, ‘Tina szaladt a rendelém felé, mikézben én bohéckodeam egy kicsit ax decsének (aki svintén jért terépidra, de més arvoshor és mas idé- pontban), és ramosolyogtam a picire. Amikor kittam, hogy a csaldd el tudja foplalni magét a varéban, Tina utén mentem, aki ekkor mér a kisszékén filve vaet rim. — Na, mit csindlunk ma? — kérdezte, mikézben végignézett a ja- tékokon és szinezokén, amelycket levett a polcokrdl, és kipakole az 25A KETRECBE Z4RT FIL asztalra. Ugy tettem, mintha endsen gondolkodnék, 6 pedig virako- én nézett rim. Eljétszottam, hogy megpillantorram egy tirsasjatékor az asztalon, és azt mondtam: — Hmmm. Mit szélndl, az Opericié térsashoz? — Jo! — nevetett Tina. O irinyitotta a jatékot. Lassan vezettem be olyan tj elképaelé- seker, hogy érdemes megillni gondolkodni, mielért dddncenénk, mi legyen a kéverkezé lépésiink. Tina idénként spontin meséle az éleéxél, aril, mit szereune vagy mit6l fél. Hyenkor kérdésekee tettem fel, hogy tisetdn lissak. Majd ‘Tina djra a jarékra terelte a szdt. Igy hétvél hétre aprinkéne megismertem Tint. Még azon az észin azonban Tina tébb egymast kiverd héren késert a tordpidrdl. Néha eldfordult, hogy az egy érabél esupin hiisz perctink maradt. Elkévettem azt a hibat, hogy megemlitettem ext Stine doktornak, amikor tdjékoztattam a fejleményckrdl. Stine dok- tor felvonta a szemildékét, és csalédottan bémult rim. — Maga szetint miért késik? —Nem tudom. Az anya elég firadimak tdinile — Valahogy érrelmeznic kell az cllenszegiilésct. —Al Frtem, Mia csudirdl beszél? Azt dllitja, hogy Tina nem akar terapidra jarni, és-valamilyen titon-médon cléri, hogy az édesanyja keésébb hozza el? — Marmint Tina vagy az anya ellenszegiiléséx? —Az anya hagyta a gyerekcket olyan helyen, ahol bénvoteék 6ket. ‘Talan nem tetszik neki, hogy maga odafigyel a gyerckére, Talén nem akarja, hogy a gyermek sebei begydgyuljanak — fejtegette Stine doktor. ~O! ~ feleliem, mert nem igazin tudtam, mit szdljek ehhez. ‘Tudtam, hogy a pszichoanalitikusok a késést gyakran ellenszegtilés- kéne, a valtozds clutasitasaként értelmezik, ex azonban szimomra 26 Tina vindca abszurdnak tint, kiléndsen ebben az esetben. Ez az elmélet ugyanis nem szimole a valéban eléforduld véletlenekkel, és olyan emberekkel szemben fogalmazott meg vadakat, mint Tina édesanyja, aki legiobb tudomasom szerint mindent megrett azért, hogy szakember kezelje a lanyat. Tudtam, hogy Sara nchezen jut ¢l a klinikéra, hiszen chez. kétszer kel} dtszillinia, és a kegyetlenii! hideg chicagdi télben a buszok gyakran késtek; riadasul néha kélcsdn kellett kérnic, hogy ki tudja fizetni a buszjegyet. Nekem inkabb tigy tint, hogy roppant nehéz helyzetben van, mégis nagyon igyekszik. Nem sokkal ezucin, ahogy egy fagyos estén hazafelé indultam, az Gpiiletbél kilépve meglittam Tinat és esalédjat a busemegalléban, Ort dlltak a sdtétben, a szillingézé hépelyheket megvildgitotta egy kézeli urcai Mimpa halvany fénye. Sara kezében tartotta a picit, Ti- na pedig a padon dit az Sccse mellert a kiileéri Mivdeest alace, A két testvér kézen fogya kalimpalt a labaval. A ldbuk nem ért lea foldre, de mozgasukat ésszchangoltak. Este haromnegyed hét volt. Es der- mesaté hideg. Még legalabb egy dra, amig hazaéenck. Megillram az autémmmal tigy, hogy ne Missanak, és figyeltern Sket. Reméltem, hogy hamar jén majd a busz. Furdale a felkiismeret amiaut, hogy én a meleg autémbél nézem ker. Arra gondoltam, haza is vihetném 6ket. De a pszichiatridn nagyon komolyan veszik a hatdrok betartasat. A paciens é az orvos koadtc elvileg athatolhatatlan filak vannak, stigoni hatdrok, amelyek vilégosan megszabjak a kapesolat mindségét azok szdmira is, akik- nek az életébél egyébként hidnyoznak az ilyen strukrarak. Ennek a seabdlynak dlralaban lattam ércelmét, 4m mint annyi mas verdpias szabdly, amely neurotikus kizéposztilybeli felndtrck kezclése soran alakult ki, eztittal ez sem eint helyénvalénak. Végre mogérkezett a buse. Megkéinnyebbiilrem. A kéverkezé héten sokdig vartam az iilés utin, mielétt kimentem volna a kocsimhoz. Prébdlram elhitetni magammal, hogy adminiszt- aAKETRECKE ZART FIL rélnom kell, valéjaban azonban nem akartam tijra laeni a fagyban varakozé csalddot. Egyfolytéban axon tértem a fejem, ugyan mi kér szdrmazna egy olyan emberséges gesztusbdl, hogy hazaviszem éket ilyen hidegben. Vajon czzel tényleg megzavarndm a terdpids folya- matot? Ezen nigédtam, de szivem szerint hazavitrem volna éket. Ugy éreztem, hogy crBscbb ter4pias hatdsa Iehet az dszinte kedvességnek, mint a terépiat oly gyakran jellemzé mesterséges, érzelmileg szabé- lyozott pézoknak. Ekkor mar tombolt a tél Chicagdban, csontig hatold hideg volt. Végiil abban dllapodtam meg magammal, hogy ha legkézelcbb is meglirom a esalédot, hazaviszem dket, fgy érezeem helyesnek. Es az egyik decemberi estén, amikor hazafelé menet elhajtottam a busz- megallé eét, ott voltak. FelajAnlottam nekik, hogy hazaviscem Sket. Sara clészér visszautasitott, azt mondta, hazafelé még a boltba is be kell mennic. Ha mar kid, legyen k6vér, gondoltam. Felajinloream, hogy clviszem a boltba is, Némi habozds utdn Sara elfogadta az ajanlatomar, és a csaléd beiilt a ‘Toyota Corollamba. A Klinikitél tébb kilomérer tivolsdgra Sara rémutatott egy ve- gyeskereskedésre, én pedig megillram. Sara kezében tartotta az alvé picit, ram nézett, nem tudea, bevigye-e magaval a boleba. — Adja csak ide, Majd én fogom addig. Megvarjuk idekint — je- lenrettem ki hatdrozottan. Sara kériilbeliil tiz percer taltétra boltban. Addig mi rédiée hall- gattuk, Tina epyiitt énekelr vele. Fin pedig fohdszkodtam, nchogy felébredjen a baba. Lassan ringattam, utanoztam Tina édesanyjénak mozdulatait. Sara két nehéz szatyorral jétt kia bolebdl. ~ Ezeket hétra rakom, de ne nyiilj semmihea! —mondea Tindnak, és.a hatsd iilésre rakea a szatyrokat. Amikor megérkeztlink a hézulchoz, elnéztem, ahogy Sara kika- szilédik az autébél, majd végigmegy a jérdin, amelyrél nem ta- karftordk el a havat, Fogta a picit, a tiskijar és az egyik szaryrot. 28 Tina viLAca ‘Tina prébalea cipelni a masik szaryrot, de az nil nchéz volt neki, és elestiszott a havon. Kinyitottam a kocsi ajtajat, kiszdlltam, és elvet- tema szatyrot Tindtél is, és Saratdl is. — Hagyja csak, megoldjuk — tiltakozott Sara. —Tudom, de ma este hadd segitsek. Sara rim nézett, nem igazan rudta, mihez kezdjen a helyzetrel. Creztem, hogy azt talélgarja, vajon tényleg kedves vagyok-e, vagy ez valami bajr jelent. Zavarban volt. En is zavarban voltam. De akkor is azt éreztem helyesnck, ha segitck neki. Felmentiink a lépcs6n a harmadik emeletre. Sara clévette a kul- esot, kinyitort hdrom zarat, mindezt tigy, hogy a pici fel sem ébrede. Milyen nehéz ennek az édesanyanak a2 élete! — gondolram. Egyeditl kell clldtnia a gyerekeit, nines pénze, munkdja is csak alkalmanként, és gyakran az is faraszx6, schol egy rokon a kézelben. Megélltam a kiiszab6n a szatyrokkal 2 kezemben, nem akartam becsértemni alakésukba. —Tegye esak-az aszealra! — mondea Sara, mikézben bementa szo- ba-konyhds lalcis szobdjtba, hogy letegye a picic a fal mellert alld matracra, Két lépéssel az asztalndl voltam, Levettem a szatyrokat, és kériilnéztem. Volt a szobdban egy divany, vele szemben egy szines tévé, valamint egy kis doh4nyzdasztal, rajta néhdny esésze és mosat- Jan tinyér. A fGedfilke mellert volt egy apré asztal hdrom kiilénbozd székkel, az asttalon pedig egy vekni szetetelt kenyér és egy iiveg mogyordvaj. Egy kétszemélyes matrac hevert a padlan, egyik végé- ben gondosan ésszehajtogatva dllrak a takarék és parndk. Ujsdgok és ruhak hevertck szanaszéjjel. Martin Luther King Jr. képe logott a falon, két oldalan podig Tina és dcese szines iskolai, illetve 6vodai fényképei. A mdasik falon pedig kissé ferdén egy kép légott Sarirdl ésa picirél, A lakasban meleg volt. Sara felegyeneseden, és zavartan {gy szdlt: — Még egyszer késznjiik a fuyart. 29A KETRECBE 2A4RT FIL Biztositottam, hogy igazin nem volt nagy veseOdség, Meglehe- tésen kinos pillanar volt. Elindultam az. ajté felé, és kézben visszascéltam: ~Taldlkozunk a jévé héten! ‘Tina integetett. Occsével éppen azt pakoltak el, amit az anyjuk visirolt. Sz6fogadébbak voltak, mint sok jéval jobb koriilmények kézott 46 gyerek; dgy vint, hogy nines is mds valasztdsuk. Harafelé Chicago legszegényebb keriiletein vezetert at az utam. Biintudar gyérért. Béinrudar, amiért nckem megadarote a szerencse, a lehetéség, az anyagi hattér és a tchetség; bdnrudar, amiért annyit panaszkodtam a sok munka miatt, vagy ¢ppen azért, mert nem kap- tam meg a vart clismerést valamiért. Emellett gy éreztem, maris sokkal tébber tudok Tindrdl, aki egészen masféle vilégban néur fel, mine én. Es hogy kell lennic valamilyen dsszefiigpésnek az élerkii- rilményei, valamint azon problémak kézdtt, amelyek miatt hozzim keriil. Nem tudtam, mi ez az dsszefiigeés, de azt cudtam, mennyire fontos az, hogyan hatort az érzelmeire, a viselkedésére, a seocidlis és alelki egéseségére a vilég, amelyben felndtr, Természetesen féltem barkinek is bevallani, hogy hazavittem az. egyile paciensemet és a csaladjat. Sét, még egy boltnal is megiilltam, majd segitertem felcipelni a lakasba, amit vasdroltak. A lelkem mélyén azonban nem érdckele a hivatalos vélemény. Tudtam, hogy helyesen eselekedtem. Az ember nem hagyhat egy fatal anyukat, két kicsi gyercket meg egy csecsemédt a hidegben fagyoskodni. Keét hétig 6rlédtem, majd amikor legkizelebb taldlkoztam Dyrud doktorral, végiil kibékcem, mi tércéne — Meglitram éket a buszmegélldban, és nagyon hideg volt. Ugy- hogy hazavittem ket — vallottam meg idegesen, és kézben ugyanagy igyckeztem Dyrud doktor are4rdl leolvasni a véleményét, mint Tina 30 Tina vinAca ax enyémrél az iilések alart. Csak nevetett, mialart téredelmesen megvallortam, milyen pontokon szegtem még meg a szabilyt. Amikor végre befejeztem a vallomast, dsszecsapta a kezét, és igy se6le: — Nagyszerti! Minden paciensnél kellene csalédlirogatést tarta- nunk. Mosolyogva hdtradéle. ~— Meséljen! Megddbbentem. Dyrud doktor mosolya és az arcdn tikrizéd6 derd azon nyomban feloldorra a kétheti gyétrddést. Megkérdezte, mit cudtam meg, mire elmondtam neki, hogy egyetlen perc abban az apré lakdsban rébbet elérulrarrdl, milyen nehézségekkel nézseembe ‘Vina és a csalddja, mint amennyit klinikai iilésekbél és interjtilbal valaha is megtudhatcam volna. Sara és csalidja még a gyermekpszichiatrian toledtt clsd évem alatt kézelebb koltaz6tt a klinikéhoz, igy mar nem kellett dtszdll- niuk, hanem egyctlen busszal, hiisz perc alart beértck. 'Tébbé nem késtek. Nem volt tébb ,cllenszegiilés”. ‘Tovabbra is hetente egyszer taldlkoztunk. Dyrud doktor balcsességér és tiemutanisét tovabbra is felszabadi- tonak éreztem. Az életemben nagy szercpet jétsz6 tbbi tanarhoz, klinikai orvoshoz és kutatéhoz hasonléan 6 is a felfedezést, a ki- vancsisdgor és a reflekedldst bétoritotta, és mindenekeldte a fennallé elképzelésck megkérdéjelezésére buzditow. Minden mentoromtdl tanultam ezt-az, és ezekkel felszerelkezve elkezdtem kidolgozni az éraelmi és viselkedési problémakat az agyi diszfunkcié tiineteiként értelmezé terapids médszert. 1987-ben a gyermekpszichidtria még nem foglalkozort az agyku- tatassal. Még odébb volt az agykurards és az agyfejldés kutatisanak fobbandssverti béviilése, mely csak az 1980-as években kezdédétt, uNAKETRECBE ZART FIU és az apy évtizedénck” nevezett 1990-es években teljesedert ki, az Uj ismeretanyag pedig egydltalan nem keriilt még be a klinikai gya- korlarha. Sét, sok pszicholégus és pszichiéter hatdrozottan ellenczte, hogy az embcri viselkedést biolégiai folyamatokként értelmezziik. Usgy vélték, a biolégiai megkiszclités gépies, é figyelmen kiviil hagyja emberi tulajdonsdgainkar, mintha a viselkedés biolégiai meghariro- zortsagdnak megértése automatikusan azt jelentené, hogy mindent 6rdkletes tenyezbknek vudndnk be, és nem hagynank ceret a sza- bad akaramnak és a kreativitésnak, mintha nem leherne figyelembe venni a kérnyczeti hatésokat, példaul a seegénységet. Az evolticiés dméleteket még ennél is rosszabbnak, elmaradott rasszista vagy s7e- xista elméleteknek tekinrették, amelyek a fennalld hatalmi rendnek scolgdltarnak jogalapot, é az emberi cselekvést az Allati dsztindk szintjére alacsonyitjak le. Mivel én csupan ekkor kezdtem gyermekpszichiétriai karriere- met, még nem biztam a sajét képességeimben, nem hittem, hogy tudok dnalléan gondolkodni, és képes vagyok pontosan feldolgozni, értelmezni, amit Mok. Hogyan is bizhartam volna a gondolaraim helyességében, amikor az clismert pszichiiterck, a sztdrok, a men- torok soha nem beszélrek ilyen témakrdl, és az orvosi képzés sordn sem meriiltek fel ezek a kérdésck? Szerencsére Dyrud doktor és tabb mas mentorom is batoritott, hogy az agykutards eredménycit is vegyem fontoldra, amikor Tindin és a tébbi paciensemen gondolkodom. Vajon mi zajlort Tina agya- ban? Mi volt mas az & agydban, mi vette 6t a korabeli lanyoknal im- pulzivabbé, figyelmetlenebbé? Mi tértént gyorsan fejlédé agydban, amikor elszenvedte az abnormélis szexudlis tapasztalatokat? Vajon befolydsolta az agy fejlédésér a suegénységbél adédé stressz? Es mi okozta lemaradasit nyelvi és beszédfejlidésében? Amikor ilyen kér- déseket fogalmaztam meg, Dyrud doktor mindig a fejére bokétr, és aze mondta: TINA VILAGA ~ A valasz valahol ite van. Mar elsééves medikus koromban kapcsolatba keriiltem az agy- kutatissal. Elsé egyetemi mentorom, dr, Seymour Levine vikighirli neuroendokrinoldgus volt, aki Gittéeé munkat végrett annak kimu- tatdstban, hogyan hat a kisgyermekkori stressz az agy fejlédésére. Az & kutatdsai alakitocak az én egész késtbbi gandolkoddsomat, €s segitettck nckcm megérteni, hogy a kisgyermekkori élmények képesek s26 szerint nyomot hagyni az. agyon, egy életre széléan. Levine tab kisérletsorozathan viesgilta, hogyan fejlédnck a par- kdinyok agyaban a stresszhez kapcsolédé fontos hormonrendserck. Kutatécsoportja bizonyitorta, hogy e rendszerek biolégidjar és mti- kédésér dramai médon befolydsolja az let korai szakasziban dtélt, rovid ideig rarté stresszhatds. A biolégia nem abbél dll, hogy a génck cljatszanak egy megmdésithatarlan kottit. Minden szervezet milkodé- se érzékenyen reagal a kémyezd vildgra — mint azt az evoliicids clmé- letek is cldre jelexték. A kisérletek egy rése¢ben a stresszes esemény epészen révid ideig.tartorr, példdul emberck fogtak keziikbe par pillanatig packinykélykoket, ami a kélyk6k szimdra Grids stresszx jelent. Am ez a nagyon révid ideig tarté stressz akckor érte az dllacot, amikor az agy fejlédésében kulcsfontossdgi: folyamatok zajloteak, evaltal olyan valtozasokat idézett dé a stresschormonrendszerben, amelyek egészen a kifejlett felndtrkorig megmaradvak. Az elsé pillanartdl keaclve tisztdban voltam tchdt azzal, milyen clementiris hatdsuk van a csecsemé- és kisgyermekkori élmények- nek, Minden késbbi clméletet ehhez az alapvetéshez mértem. A laborban gyakran gondoltam Tinara és a tobi gyerekre, akivel epytitt dolgoztam. Igyckeztem végiggondolni a kévetkezdket: Mit wudok? Milyen informdcié hiinyzik? Latok-c kapesolarot az ismert é& ae ismeretlen dolgok kézét? Valtozik-c a gyerckek élete attél, hogy hozzdm jamak? Es sorra vettem pdcienscim tinetcit is: Miért éppen cack a tiinetck jelentkeztck ennél a bizonyos gyerckndl? Hogyan 33AMETRECBE ZART FIU lehetne valtoztatni mindezen? Vajon megmagyardzhard a viselke- désiik azzal, amit mas kuratékkal egytitt a mi kutatécsoportunk is megrudott az agyi folyamatokrél? Ha példdul tanulmanyozzuk aszilé és a gyermek kézotti kapcsolar ncurobioldgisjat, akkor kény- nyebben oldhatunk meg anya és fia kézérr fenndllé problémakar? Az agymiikédés vizsgalataval megmagyardzhanunk- olyan freudi fogalmakat, mint az indulardetétel (amikor a paciens kivetiti a saii- leivel kapcsolatos érzelmeit més emberi kapcsolatokra, killéndsen a psticholéguséra)? Ugy gondoltam, hogy valamilyen kapesolatnak lennic kell, Le- het, hogy még nem irtuk le, vagy nem értettiik meg, de arrél még lennie kel] valamilyen dsszeftiggésnek az apyi folyamatok és minden emberi megayilvinulis és tinet kéedre. Elvégre az agy kéeverit min- den érzelmet, gondolatot és viselkedést. A specialis feladatot ellacd szervekkel — példdul a seivvel, a tiidével vagy a hasnyalmiriggyel — cllentétben az agy tébb ezer bonyolult méiveletet végez cl. Amikor jo dtletiink cimad, szcrelmesek leseiink, leestink a lépesén, zihal- va caplatunk felfelé a lépcsén, clolvadunk a gyermekiink mosolya ldrtén, nevetiink egy viccen, megéheziink vagy jéllakunk — akkor ereket az ménycker és az ményekre adow valaszokat mind az agyunk irdnyitja. Ebbél az kéverkezik, hogy Tina nyelvi nchézsége- iben, figyelemzavariban, impulzivitastban, valamint az egésrséges kapesolatok kialakitdsiban tapasztale probléméiban egyardnt szerepet jarszik az agy. De az agy mely része? Es ha ext kiderftem, akkor vajon haté- konyabb terdpiéet tudok nytijtani neki? Melyck azok a régik, idegsejthdlézatok és neurotransemitter-rendszerek Tina agyéban, amelyek rossaul miikédnek, fejletlenek vagy hibasan srervez5dek? Es ha eat kideritem, akkor vajon elérébb rudnék lépni Tina terd- pidjaban? Hogy ezekre a kérdésekre valaszt taldljak, abbél kellett kiindulnom, amit mdr tudtam. 34 Tina ViLAGA Av agy bamulatos képességeit szinniigy bamulatos rendszerkészleré- nek készénheti. Az agyban 100 millidrd neuron, azaz idegsejt ta- lillharé, és mindegyik idegsejtre tiz hasonléan fontos tamasztésejt, tigynevezett glia jut. A magzati kortdl egészen a fatal felndtrkorig tarté fejlédés sorin ezek a bonyolult scjtck (amelyeknek sokféle u- pusa létezik) halézatokba rendez6dnek. Ennek eredménycként szdm- tulan-sedvevényes és roppant specializale rendszer alaleul i, Ezele ax idegscjtlancolatok és -halézatok hozzak Iétre az agy valtozatos secrkezetét. A mi szempontunkbél az agyar négy nagy részre lehet osztani, erck az agytdrzs, a kéztiagy, a limbikus rendszer és az apykéreg. Az apy beliilrd! kifelé épitkezik, mintha egy hazban egyre bonyo- lultabb részeket épitenénk egy régi alapra. A két alsé és kézponti regio, az agytérzs és a kéztiagy a logegyszeréibb. Az evolticié sorin creck alakulrak ki eldszdr, és az epyedfejlédés alart is ezek fejl&dnele ki elsGként. Ahogy felfelé és kifelé haladunk, tigy lesz az agy egyre bonyolultabb, tchét a limbikus rendszer is komplexebb strukeirdja ar clsé keruinél, az agykereg pedig az agysretkezet csticsteljesitménye. A legals6bb agyi régidk szerkezere alyan primitiv allatok agyshoz hasonlit, mine a gyikok, a kézépsé régidk pedig az olyan emldsé- kchez, mint a macska és a kutya. A kiilsé teriiletckher hasonlét ax illatviligban csak mas féemlés6k, a majmok és az emberszabastiale kéétr raldlunie. Az emberi agy legkiilénlegeschb nésze a froncilis agykéreg, am még ennek szerkezete is 96 szazalékban megegyezik a csimpinzévall Az agy miikédésében a négy teriilet hicrarchiaba rendezddik: lontrdl folfelé, é bentedl kifelé. Az -agyszerkezetet igy tudjuk leg- kinnyebben elképzelni, ha magunk elé vesziink néhany bankjegyce, mondjuk été. Majd ezcket félbehajtjuk, a tenyeriinkbe tesszitk, kivréjitk zdrjuk ujjainkar, é kinydjejuk a hiivelykujjunkat, mintha stoppolnank. Most forditsuk meg a keziinket dgy, hogy a hiivelyleuj- 35