Diszlexiások:

 általános intelligenciahányadossal rendelkeznek – nem ritkán azon felüliek –,

 érzékszervi problémáik nincsenek,
 az iskolában mégis az elvárt szintnél gyengébben teljesítenek,
 nehezen tanulnak meg olvasni és később is problémát okoz nekik,
 helyesírási gondjaik is vannak.

A diszlexia terminológiája, a diszlexia

fogalma:
 A magyar kutatók az 1970-es évektől az angolszász nyelvterületről származó “diszlexia”
terminológust használják, felváltva a – többek között – korábban használatos “alexia”
elnevezést.
 Általánosan elfogadott definíciója: “a diszlexia valamiféle zavar, amelynek következtében a
gyermeknek nehézségei vannak az olvasás elsajátításában” (Gósy 1999: 257)
 A diszlexia olvasási nehézség (“nyomtatott szavak, mondatok sorozatainak feldolgozási
nehézsége/képtelensége”)
 Mivel az olvasás megtanulásának folyamatában más egyéb készségek is érintettek, a
diszlexiához gyakran társul beszédzavar, emlékezetgyengeség, számolási zavar (diszkalkulia)
vagy írászavar (diszgráfia). A diszlexiás gyermekek ezeken kívül rendszerint például
magatartási problémákkal, figyelemzavarral stb. is küzdenek.

Diszlexia története:
 A tömeges olvasástanítás előtt nem merült fel
 A diszlexia nagyon régóta ismert jelenség
 Az olvasási zavarokhoz kapcsolódó első beszámolók az 1800-as évek második feléből
 származnak.
 1878-ban egy német orvos, dr. Kussmaul ismertette, egy olyan férfi esetét, aki nem volt
képes megtanulni olvasni. Szerzett szóvakságnak (wordblindness) nevezte el a
rendellenességet. A látási teljesítmény alulműködéseként értelmezte, így terápiaként
szemmozgásokat javasolt.
 1887 dr. Berlin bevezette a diszlexia fogalmát.
 1890 William James mentális süketség. Mentális reprezentáció sérül, de nem afáziás.
  Hinshelwood (1895) "szóvakságnak" nevezte ezt a rendellenességet, és a bal agyi féltekében
keletkezett neurológiai elváltozásoknak tulajdonította az akkoriban megjelent, balféltekei
sérülések során olvasási készségüket vesztett betegekről szóló tanulmányokra alapozva
elméletét. Hinshelwood volt az első olyan kutató, aki a szóvakság meghatározásában már
kizárásos kritériumokat használ. Kiemeli az emlékezet súlyos zavarát és az alacsony
intelligenciát, amelyeket a diszlexia diagnózisakor ma már kizáró oknak tartunk
 1896-ban Morgan egy brit orvosi folyóiratban számolt be annak a 14 éves fiúnak az esetéről,
akinek normális intelligenciája és a normális oktatási körülmények ellenére komoly
nehézséget jelentett az olvasás. Ő a gyermekeknél veleszületett (kongenitális) szóvakságnak
nevezte a jelenséget. Ő volt az első, aki megfogalmazta az intelligencia szint és az olvasási
készség jelentős különbségét.
 Samuel Orton, 1928-1937: strephosymbolia → fejlődési alexia → dyslexia (inkább a látási
emlékezet problémája, valamint alkati rendellenességek következménye, amelyek a nyelvi
zavarokért felelősék, hátterében agyi fejl.zavar áll)
 Magyarországon Ranschburg Pál vizsgálta először az olvasási zavarokat. Pszichológiai oldalról
közelítette meg a problémát. A kísérleti pszichológia alapítója. Erősen hatott a
gyógypedagógiára és neurológiára. Az olvasási zavarokat, az írási és helyesírási zavarokat
vizsgálta. Ő a legaszténia szót használta a tünetegyüttes leírására. A gyenge olvasás és a
súlyos olvasási zavarok között tüneti különbségek oki eltérések vannak. Hinshelwoodhoz
hasonlóan a diszlexiát fejlődési problémának tartotta, de az alacsony intelligenciájúak
olvasás- és írászavarait külön kifejezéssel, a “színleges alexia” névvel illette. Az általa leírt
homogén gátlás (mely szerint a hasonló hangzású és képzésű hangok egymást egyidejűleg
„kioltják) nagy szerepet kapott a terápia és reedukáció módszertanában.
 1960-as évek: pedagógiai pszichológiai, logopédiai kutatások, az iskolai kudarcok okainak
feltárása, a tanulási zavarok kutatásának első nagy korszaka: Frostig, Ayres, Kephard, Affolter
(Piaget és Bühler pszichológiájára alapozva)
 • 1970-es évek: - Neurólógusok világszövetsége- fejlődési diszlexia ismérvei (1975) -
meghatározások sokszínűsége: a kutatáshoz viszonylag homogén csoport létrehozása igen
nehéz – mivel tanult humánképesség, változatos tüneteket mutat.

Diszlexiamodellek
 általános érési deficit: érési késés, ami a nyelvi rendszert és a verbális emlékezetet érinti
 fonológiai deficit: oka a fonológiai reprezentáció globális, nem elég jól definiált
reprezentációja
  agyi működésvariációk: dislexia hátterében az agy feldolgozó területeinek szerkezeti és
funkcionális eltérései állnak.
 kognitív rendszerek deficitje: a nyelvi, emlékezeti és figyelmi rendszerek zavarának
tulajdonítja a diszlexiát.
 nyelvi deficit: azt feltételezik, hogy az egész nyelvi feldolgozórendszerben lehetnek zavarok,
amelyek diszlexiás tünetekhez vezetnek. A nyelvi fejlődés eltérései gyakran rejtve maradnak,
ami ahhoz vezet, hogy túl későn veszik észre őket
 hibrid modellek: a legismertebb hibrid modell szerint a genikulátum laterális és mediális
területének jellegzetes nagy (magno) sejtjeit is magában foglaló feldolgozási pályák fejlődési
elmaradása áll a diszlexia hátterében. (Sperling– Lu–Manis–Seidenberg 2003) A legújabb
kutatások viszont tagadják e modell megbízhatóságát, mivel a modellt ezidáig nem sikerült
bizonyítani empirikus kutatásokkal.

A legtöbb mai kutatási adat arra utal, hogy az agy szerkezeti és működési mássága áll az
olvasási zavar hátterében

Diszlexia osztályozása:
A klasszikus neuropszchichológiai osztályozás három diszlexiatípust különböztetmeg:
 felszíni diszlexia:
az olvasás direkt módja fejletlen, a szóforma alapján nincs hozzáférés a jelentéshez, az
olvasás nem automatizálódik, tipikus olvasási hiba a ritkán látott szavak helyettesítése
szabályos, gyakran előforduló alakokkal.
 fonológiai diszlexia: a fonológiai út, azaz a dekódolás nem működik, ez az értelmetlen szavak
olvasásakor feltűnő.
 mély diszlexia: mindkét olvasási út bizonytalan, tehát a szóforma felismerése bizonytalan és
a fonológiai út nem működik.
 A gyógypedagógia, illetve pedagógia a diszlexiát az olvasási teljesítmény alapján osztályozza

Fejlődési és a szerzett diszlexia

A diszlexia két alapvető típusa a valódi vagy fejlődési (developmental dyslexia) és a szerzett (acquired
dyslexia) diszlexia.

A fejlődési diszlexia megnevezésére a Neurológusok Világszövetsége 1975-ben az alábbi

meghatározást adja: “A fejlődési diszlexia olyan zavar, amely az olvasás elsajátításának nehézségében
nyilvánul meg, annak ellenére, hogy az olvasás tanítása megfelelő, az adott nyelven szokásos és
szakmailag elfogadott módszerrel történik, a tanuló intelligenciája pedig a normál tartományba
sorolható”

A szerzett diszlexiával kapcsolatban jóval kevesebb szakirodalom, kutatási eredmény áll a

rendelkezésünkre, mint a fejlődési diszlexiával kapcsolatosan. A fejlődési diszlexiától eltérően akkor
beszélünk szerzett diszlexiáról, amikor a sérülés egy korábban már működő rendszert foszt meg egy
korábban megszerzett, feltételezhetően jól működő eszközeitől. A sérülés következtében alexia, azaz
az olvasás teljes elvesztése lép fel, és ez olyan területet érint az agyban, ami nem helyettesíthető. A
szerzett vagy másodlagos diszlexia esetén a részképességzavart a környezeti tényezők és lelki okok
okozzák. Ebben az esetben a diszlexiának biológiai oka nincs, az idegrendszerben nincs sérülés. A
diszlexia oka lehet még a vizuális kultúra túltengése és az összezavart lateralitás. A szerzett diszlexia
többek között az afázia (ami az agy meghatározott területeinek sérülése nyomán jön létre, “a beteg
képtelen gondolati kifejezésére vagy mások beszédének megértésére”, Bakos 2000: 29)
kísérőjelensége.
A diszlexia és az agy
okok:

 a planum temporalis normáltól eltérő szerveződése,

 a planum temporalis szimmetriája,

 planum temporalis fordított arányt mutató asszimetriája,

 a kérgestest hátsó területeinek fejletlensége,

 a temoro-parieto-okcipitális terület mássága,

 a kérgestest szerkezeti eltérései.

Az olvasás összetett agyi hálózatok összehangolt működésére támaszkodik (Csépe 2009: 229.)”, ezért
az olvasási nehézség oka a feldolgozó hálózatok (hibás) működésében keresendő.

Dislexia meghatározás:
 A diszlexia szakirodalmi, egységes meghatározása igen nehéz
 Az ismeretanyag felhalmozódásával egyre pontosabbá, differenciáltabbá válik
 Egyik fő törekvésük, hogy az olvasási zavar enyhébb formáitól megkülönböztessék a diszlexiát
 Többségük leíró jellegű
 Tartalmaznak kizáró kritériumokat, pl. alacsony intelligenciaszint
 TartalmaTörekszenek az okok meghatározására (más okból előálló olvasási zavarokat más
körbe utal)znak befoglaló kritériumokat

A fejlődési diszlexia
• Indokolatlannak tűnő olvasási nehézség olyan gyermekek és felnőttek esetében, akik egyébiránt
rendelkeznek a pontos és folyékony olvasáshoz szükséges intelligenciával, motivációval és
iskolázottsággal.

• A diszlexia neurobiológiai eredetű speciális tanulási zavar.

• Jellemzője a pontos és/vagy gördülékeny szófelismerés nehezítettsége és a gyenge betűzési és

dekódolási képesség.
• Ezek a problémák jellemzően a nyelvi rendszer fonológiai komponensének hiányosságaiból
származnak és szokatlan kapcsolatban állnak egyéb kognitív képességekkel, ill. az iskolai oktatás
hatékonyságával.

DSM-IV. (1995) Mentális zavarok Nemzetközi Osztályozása

az olvasási zavar akkor diagnosztizálható, ha

a.) az olvasási teljesítmény, az olvasás pontosságát vagy a megértést egyénileg standartizált

tesztekkel vizsgálva, lényegesen alul marad a személy biológiai kora, mért intelligenciája vagy
a kor szerinti képzettség alapján elvárhatónak;
b.) az előbbi zavar jelentősen kihat az iskolai teljesítményre vagy az olvasási jártasságot igénylő
mindennapi élettevékenységekre;
c.) ha érzékelési deficit van jelen, az olvasási nehézségek meghaladják az ahhoz rendszerint
társuló zavar mértékét.

(módosítás: F81.0 Olvasási zavar, F81.1 Írási kifejezés zavar – Tanulási zavar kategória)

Az F81.1 az ortográfiai zavarra vonatkozik, nem az írás alaki problémáira!

DSM-V. (2013) Mentális zavarok Nemzetközi Osztályozása

Neurodevlopmental disorders: Nyelvi zavarok (315.39, F80.9)

• Beszélt vagy írott nyelvben egyaránt, kül. nyelvi szinteken. Specifikus tanulási zavar

• Olvasászavar(dislexia) (315.00, F81.0) Pontos vagy folyamatos dekódolás zavara, gyenge

helyesírással. (5-15%) Motoros zavarok

• Fejlődési koordinációs zavar (315.4, F82) Írásmozgás koordináció zavara

Ma még nincs érvényben Mo.-on, de feltehetően egy-két éven belül az európaihoz hasonlóan ez lesz
a mérvadó!!!!

Előfordulás, gyakoriság:
 Az eltérő definíciók eltérő előfordulási gyakoriságot jelentenek.
 A legszigorúbb kritériumrendszer 3-5%-ot,
 míg a legmegengedőbb akár 10-15%-ot is mér.
 ezek középarányosát, 5-10%-ot jelez
  Peterson és Pennington (2012) 7%-ot említ, ha a vizsgálatokban az átlagtól legalább 1.5
standard deviációval gyengébb gyermekeket soroljuk ide.
 Praktikusan azt mondhatjuk, egy harminc fős osztályban átlagosan előfordulhat egy diszlexiás
gyermek
 Egy kicsi, de szignifikáns fiúdominanciát regisztrálnak általában (1.5-3.1 között)

Együtt járások: dia

A diszlexia felismerése
 általában a 2. osztály végén, illetve a 3. osztály elején válik nyilvánvalóvá.
 De a diszlexia tünetei már korábban is feltárhatók

Iskolás kor előtt

 a beszéd elsajátításakor jelentkező artikulációs problémákban,

 akkor, ha a gyerek hároméves koráig sem tanul meg beszélni,
 ha mozgása már pici korában ügyetlen.

Iskoláskor

 ha a gyerek rendesen jár iskolába, ha legalább átlagos értelmi képességű, ha kizárhatjuk az

érzelmi, pszichológiai problémákat és az érzékszervi zavarokat, ám a gyereknek mégis
nehézséget okoz az olvasás megtanulása, akkor nagy valószínűséggel diszlexia áll a háttérben.
 zavarok az egyensúly-érzékelésben, ügyetlen mozgás, távolságok felmérésének hiánya,
 térorientációs zavarok – a gyermek nem tudja követni a mozgásokat, még akkor sem, ha
bemutatják neki, s képtelen a fent-lent, jobb-bal irányok megkülönböztetésére,
 az egymásutániság felfogásának nehézsége – a gyermek csak azt képes megjegyezni, ami épp
előtte van,
 kusza rajzok, olvashatatlan írás, rossz ceruzafogás,
 nehézség a hangos olvasásban,
 a gyermek gyakran hibázik a tollbamondás során,
 beszédhang-megkülönböztetési nehézségek,
 betűk azonosításának problémája, betű- és számfelcserélés,
 sortartási zavarok – gyakran a sor végéről kezdik az írást, olvasást.
 Pszichikai problémák:

 emocionális zavarok (félelemérzés, depresszió),

 szociális zavarok (kapcsolati és interakciós zavarok, agresszivitás, passzivitás),
 tanulási és teljesítménybeli zavarok
 pszcihoszomatikus tünetek (fej- és hasfájás, alvás- és evészavar),
 hiperaktivitásra mutató tünetek (nyugtalanság, figyelemzavar) is járulnak

Dislexia vizsgálata, diagnosztikája

 A diszlexia diagnosztizálására a mai nemzetközi gyakorlatban korszerű és komplex
olvasási teszteket és állapotfelmérő eljárásokat használnak
 A diszlexia diagnosztizálása a gyógypedagógus, pedagógus, a pszichológus és a szülő
közös feladata, csak a különböző jellemzők együttes figyelembevételével állapítható meg
az olvasási zavar megléte a gyermeknél.

A diszlexiát kizáró kritériumok az alábbiak (Juhász 1999):

 Átlagövezet alatt mozgó intelligencia (IQ < 85 – MAWGYI-R)

 Művelődési esélyegyenlőtlenség, az írott kultúrához való hozzáférés akadályai
következtében mutatkozó nehézség, elmaradás.
 Pedagógiai elhanyagoltság.
 Érzékszervi fogyatékosság, mozgáskorlátozottság, autizmus spektrum zavarok.

A diagnózis felállításának alapjai a következők:

 Az olvasási képességek megismerése: izolált betűolvasás, szóolvasás (valódi és álszavak),

mondatértés, szövegértés – az osztályfoknak megfelelően.
 Bázisképességek vizsgálata: figyelem, észlelés, emlékezet, mozgáskoordináció, nyelvi
feldolgozás és produkció.
 A PQ-VQ minimum 10 pontos eltérése jelző értékű, illetve a faktorokon belüli
intelligenciastruktúra elemzése szükséges.
 A korai fejlődésben feltárható rizikótényezők figyelembevétele.
 Folyamatos megfigyelés.