Általános Mikrobiológia: Taxonómiai jellemzések

ENTEROBACTERIALES REND JELLEMZÉSE:

Fakultatív anaerob pálcikák, melyek a cukrokat az Embden-Meyerhof útvonalon bontják, majd a piruvátot
formiáttá alakítják. A legtöbbjük fermentációja laktátot, acetátot, szukcinátot, formitátot és etanolt eredményez.
Pl. Escherichia, Protens, Salmonella, Shigella

 Escherichia coli: a vastagbél flóra állandó tagja. Potenciálisan patogén szervezet, gyakran okoz
vesemedence, epevezeték, vakbél és hashártyagyulladást. Szerves anyagokban gazdag vizekben,
szennyezett talajvízben feldúsul, ezért a vizeket coli-számmal minősítik.
 Erwinia fajok: növényi patogének. Pl. a gyümölcsösöket és burgonyaföldeket károsítják
 Klebsiella pneumoniae: a béltraktus normál lakója, súlyos tüdőgyulladást, és időskorban húgyúti
fertőzést okozhat.
 Salmonella sp.: a májba jutva fertőzéseket okozhat, a szerveken megtelepedve gócokat képezhet. Pl.
tífusz. S. eneterica: nyári ételmérgezés.
 Shigella dysenteriae: a vérhas kórokozója, a központi idegrendszert károsító hatása is van.
 Yersinia pestis: rágcsálókon és háziállatokon élősködő, rendkívül invazív enterobaktérium. Ha a
nyirokcsomókba jut, elfekélyesedik, ez a bubópestis. Szeptikémia esetén cseppfertőzéses forma
alakulhat ki: tüdőpestis.

*Clostridium-fajok jellemzése (C: Clostridia, G: Clostridium)

Obligát anaerob fajok, számos patogén van közöttük. Élőhely: talaj és állatok tápcsatornája. Gázgangaréna C.
fajok:

 C. perfringens, C. novyi – invazívak, nagy mennyiségű toxint termelneka sérülés helyén a szövetek
elhalnak, ödéma és gázképződéssel kísérve általános mérgezés alakul ki.
 C. tetani: a merevgörcs okozója – ez egy nekroparazita, a szervezetet elárasztja a tetanospazim
exotoxinjával, amely az idegrendszerre hat.
 C. botulinum: a legerősebb exotoxint termeli, ez gátolja az acetilkolin felszabadulásátpetyhüdt
bénulás. Élőhely: talaj, élelmiszerekben.
 C. acetobutylicum és butyricum: iparilag fontosak.*

FIRMICUTES TÖRZS JELLEMZÉSE (FONTOSABB RENDEKKEL):

Minden G+ baktérium, kivétel: actinomyceták. C: Mollicutes: fakultatív anaerobok, nincs sejtfal, penicillin
rezisztensek, ozmotikus változásokra érzékenyek, pleomorfok. Nincs flagellum: csúszve közlekednek. O:
Mycoplasmatales: Mycoplasma-fajok – emeberi orr, garat, szájüreg és az urogenitális szervekben, a normál
flóra része.

 Mycoplasma pneumoniae: atípusos tüdőgyulladás okozója

 Ureaplasma urealyticum: urogenitális és nőgyőgyászati problémák

O: Entomoplasmatales: Spiroplasma-fajok – növényi és rovar parazták. C: Clostridia, G: Clostridium: *ld:

fent.*

C: Bacilli, O: Bacillales: G+, kemoheterotróf pálcikák+peritrich ostorok

 B. subtilis: fontos apatogén (ipar)

 B. cereus: ételmérgezés okozó
 B. antharcis: lépfene (az összes emlősre patogén)
 B. thüringiensis: molylepke toxin
 B. sphaercius: szúnyoglárvatoxin

1
 Általános Mikrobiológia: Taxonómiai jellemzések

F: Staphylococcae, G: Staphylococcus – gyakran sárga pigmentációjú, gennykeltő, a légutakban okoz

gyulladást. Súlyosabb esetben a fertőzés generalizálódhatszepszis, toxikus sokk szindrómát idézhet elő.
Nagyon ellenálló baktérium, számos exotoxint termel pl: hemolizint vagy leukocidint. Hidrolázt termelnek. A
patogén törzsek koeguláza véralvadást vált ki.

 Staphylococcus aureus

Biofilmek: a bacik nyálkaanyagából termelődnek. Lehetnek kedvezőek és kedvezőtlenek (patogének) Erősen

tapad pl.: protézishez, implantátumhoz vagy kontaklencséhez. Fokozza a patogenitást.

O: Lactobacillales: fakultatív anaerob vagy mikroaerofilek, G+, nem spórázó, nem rendelkeznek citokrómokkal.
Tejsavat fermentálnak. G: Lactobacillus: cukorbontás Embden-Meyerhof úton vagy pentóz-foszfát úton.
Élőhely: növények felszíne, élelmiszerek, sör, emberi bőr, a normál flóra része. Felhasználás: savanyúságok,
tejtermékek vagy erjesztett szeszesitalok gyártása.

 Streptococcus thermophilus+Lactobacillus bulgaricus: jogurtgyártás

 Leuconostoc mesenteroides: ételek rossz íze (szacharózdextrán)
 S. pyogenes: bőrgyulladás+toxikus sokk-szerű szindróma (’húsevő baktériumok’), skarlát, torok-,
mandula- és tüdőgyulladás – a fertőzés után reumás láz vagy glomerulonephritis alakulhat ki.

A Streptococcus-fajok a szájüreg normál flórájához tartoznak.

 S. gordonii, S. oralis, S. mitis: fogzománc

 S. mutans, S. sobrinus: fogszuvasodás (savak termelése az Actinomycessel)
 Lactococcus lacitis: sajtgyártás

2
 Általános Mikrobiológia: Taxonómiai jellemzések

VIBRIONALES REND JELLEMZÉSE:

P: Proteabacteria. Döntően vízi mikroorganizmusok, elsődleges szénforrásuk a D-glükóz.

 Vibrio cholerae: kolera kórokozója – szennyezett vízzel kerül a szervezetbe, nem

invazívfolyadékveszteség (10-15 l), kiszáradás (az Na-felvételt gátolja), a keringés egy idő után
összeomlik.
 V. fisheri: szimbionta baci

BACTERIA DOMÉN JELLEMZÉSE

A baktériumok mérete és alakja igen változatos 0,1-7 μm-es nagyságú, hosszúságuk 2.0-6.0 μm. Alak lehet:
gömb (coccus), diplococcus, staphilococcus (háromszög), streptococcus (görbült pálcika), szarcina (csomós),
tetrad (négyzet), megnyílt pálca, hajlított vessző, fonál, hifa bacillus stb.

Sejtszerkezet:

1. sejtmembrán: amfipatikus foszfolipidekből felépülő, feladat: tápanyagfelvétel, salakanyag leadása.

Fluditás meghatározója: telített vagy telitetlen zsírsavak. Részei a gázvakuólumok, amelyek üreges
fehérjestruktúrák.
2. Citoplazma mátrix, riboszóma: a sejtben zajló metabolizmusoknak ad keretet, itt lokalizálódik pl a
szénhidrát is. Riboszóma: fehérje rRns-komplex.
3. Zárványok: anyagcseretermékek felhalmozódási helye (kristályos) (kén, glikogén stb)
4. Nukleotid: örökítő anyagok tartalmaz, gyűrűs, kettős szálú DNS.
5. Plazmidok: etrakromoszomális, öneálló replikációra képes genetikai elem.
6. Sejtfal: G+ vagy G- festődésű
7. Tokanyag: védelem, tapadás biztosítása, Ag-tulajdonságúak: poliszacharid/polipeptid/lipopoliszacharid

Mozgás: flagellum (ostor): monotrich/amphtrich/lophotrich/amphilophotrich/peritrich

P: Aquficae Thermotogae: a legősibb eubaktériumok.

P: Deinococcus-Thermus: többrétegű sejtfal, G+, teikonsavtartalmuk nincs, a kiszáradással és a radioaktív

sugárzással szemben ellenállóak. Előfordulás: darálthús, széklet, levegő.

 Deinococcus radiodurans

P: Chloroflexi: zöld-nem kén baktériumok, szerves szénforrásokat metabolizálnak, aerob kemoheterotrófok.

Élőhely: neutrális vagy bázikus hőforrásokban.

 Chloroflexus aurantiacus

P: Chlorobi: zöld kénbaktériumok, elektrondonorok, a kloroszómákban fotoszintetikus pigmentek figyelhetők

meg. Néha gázvakuólumokkal mozog. Élőhely: anaerob tavak szulfidban gazdag rétegei.

 Chlorobium limicola

CYANOBACTERIA TÖRZS JELLEMZÉSE:

Kék- és kékeszöld algák, G-, a fotoszintetikus apparátus a növényekéhez hasonló. A Föld O 2 légkörét alakították
kiaerob élőlények evolúciója. N-fixálásra képesek (sziklasivatagok). Élőhelyek: állóvizek, nedves talajok,
rizsföldek. Szimbiotikus kapcsolat a zúzmokban: gyökér- és levélszüvetben (Azolla). Mozgásukat a
gázvakuólumok biztosítják. Fény nélkül a szükséges redukáló erőt a pentóz-foszfát út biztosítja. Ha kevés az N a

3
 Általános Mikrobiológia: Taxonómiai jellemzések

heterociszták N2-kötésre specializálódnak. Polifoszfát granulumok is vannak bennük. Akinéta: vastagfalú,

nyugvú sejt.

O: Choroccales: egysejtű sarjadzás vagy hasadás

 Chorococcus turgidus

O: Oscillatoriales: pl: Spirulina-fajoktrichomák (közös hüvellyel körbevett, vékony, fonálszerű sejtcsoportok),

fonalak töredezésehomogon

O: Nostocales: akinéták létrehozása (túlélést biztosító sejtek), O: Stigonematales: másodlagos trichomák

CHALMYDIAE TÖRZS JELLEMZÉSE:

Obligát, élősködők. Szénhidrátokat nem metabolizál. Van ATP/ADP transzlokázaATP készlet felvétele a
gazdasejt által. Két forma: túlélő és a sejten belül szaporodó.

 C. trachomatis: trachoma, konjuktivitisz vagy vakság, urogenitális problémák, nőknél meddőség

 C. psittaci: légzőszervi megbetgedés, madaraknál és az embereknélornitózis „papagálykór”
 C. pneumoniae: tüdőgyulladás és érelmeszesedés

ARCHEOTA DOMÉN JELLEMZÉSE:

Az ősbaktériumok régen a földi élet kizárólagos képviselői voltak, sok közöttük extremofil. Sejtfal:
pszeudomureinből épül fel (+egyéb szacharid és fehérjék). A penicillinre és a klóramfenikolra érzéketlenek.
DNS: cirkuláris, kisebb genom, mint az eubaciké.

 Methanococcus jannaschi

Transzkripciós és transzlációs folyamatok: RNS-polimeráz komplex szerkezetű, a tRNS nem formilezett

metionint szállít. Érzékeny: EF-2 diftéria toxinra.

Törzsfa: P: Crenarchaeota: termofilek, anaerobok, a kén ebben az esetben elektron-akceptor, a litotrófok

esetében elektronforrás. O: Desulfurococcales –

 Pyrodictium-fajok: geotermikus aktivitást mutató tengerfenék lakói (hipertermofilek)

O: Sulfolobales –

Sulfolobus acidocaldarius: G-, aerob, termofil, acidofil, kéntartalmú élőhelyeket kedveli

O: Thermoproteales –

 Thermoproteus tenax: obligát anaerob, termofil, organotróf, kemotróf (kén)

P: Euryarchaeota: metanogén baci, obligát, anaerob, autróf, C: Methanocatreia, O: Methanobacteriales,

Methanococcales, Methanomicrobiales, metán=H2+CO2+formiát, Methanosarciales: metanolból, metilaminból
és acetátából

 Methanosarcia mazei

Élőhely: kérődzők bendője, anaerob élőhelyek: mocsarak, biogáz üzemek

Halofil baktériumok: C: Halobacteria: aerob, kemoheterotróf, nagy sóigény, bakteriorodopszint tartalmazó

proton és klorid-pumpa, élőhely: tengeröblök tavak

4
 Általános Mikrobiológia: Taxonómiai jellemzések

C: Thermoplasmata: nincs sejtfaluk, termoacidofilek, élőhely: meddőhányók, szénbányák

 Thermoplasma-fajok

C: Thermococci: obligát, anaerob, S-redukáló

 Thermococcus-fajok

C: Arheoglobi: extrém termofil, szulfát-redukáló, élőhely: geotermikusan aktív tengerfenék

SPIROCHAETES TÖRZS JELLEMZÉSE:

 Borrelia burgdorferi: Lyme-kór – a kullancs terjeszti, lappangása kb. 30 nap, először bőrtünetek
jelentkeznek majd később szervspecifikus tüneteke (artitisz)
 Treponema palladium: szifilisz kórokozója – A fertőzés fázisai: 1. a behatolási helyen elsődlges fekély
alakul ki, majd a nyirokcsomóba vándorolva a baci elszaporodik, 2. a véráramba generalizált fertőzést
okozbőrkiütés, ellenszer: penicillin, 3. sok éves nyugalmi stádium után, harmadlagos szifiliszbőr-,
csont-, és idegszöveti károsodás – mentális leépülés, elmebaj, járászavar.

Eukarióta-spirochaeta: a csótányok bélrendszerében N-kötő Spirochaeták vannak, ezek megtapadnak a

protozoonok felszínén, előfordulnak még a tavi üledékben, vagy a szájüregben.

BACTEROIDETES TÖRZS JELLEMZÉSE:

Anaerob mozgékony vagy nem mozgó pálcikák, kemoheterotrófok, savakat fermentálnak. Élőhely: szájüreg,
vékonybél, bendő. C: Bacteriodes

 Bacteriodes rumicola: keményitő és pektin fermentálás

 B. fragilis: anaerob hashártyagyulladás
 Etnodium-fajok (gombák): növényi részek teljes lebontása a kérődzők bendőjében

A metanogén baktériumokkal szimbiózisban élnek.

C:Sphingobacteria

 Cytophaga és Sporocytophaga-fajok: fakultatív anaerobok, potens cellulózbontó enzimrendszer

 Flexibacter-fajok: hosszú, fonálszerű sejtek folyamatosan rövidülnekcoccoid forma, csúszó
mozgásúak

PROTEOBACTERIA TÖRZS JELLEMZÉSE:

C: Alphaproteobacteria – fotoorgano-heterotróf, anaerob (világosbarna) vagy kemoorgano-hetereotróf, aerob

(sötétebb), teljes sötétben színtelenek.

 Rhodospirillum rubrum: flagellum

G: Rikettsia -

 Ritekksia prowazekii: a gazdaszervezet sejteinek sitoplazmájában csomókat képeznek. Tetvek,

kullancsok, bolhák és atkák terjesztik. Elsősorban az érfalban szaporodnak, károsítják a bőr, az
idegrendszer és az izmok kis ereinek endothél sejtjeitmagas lát, kiütéses tífusz

Glutamátot és és citrát-ciklus intermediereket metabolizálnak, koenzimet és ATP-t vesznek fel. A Rikketsia

genus és a mitokondrium egy ősi endoszimbionta baktériumra vezethető vissza.

G: Caulobacter

5
 Általános Mikrobiológia: Taxonómiai jellemzések

 Caulobacter crescentus: az ostoros rajzósejtek a felületi tapadást követően elvesztik az ostort, nyelet
fejlesztenek. Élőhely: kis tápanyagtartalmú édesvizek, tenger, talaj, algákhoz vagy moszatokhoz
tapadnak.

F: Rhizobiaceae –

Agrobacerium tumerfaciens: tumorképző (Ti plazmid)növényi genom molekuláris, genetikai alakítása

 Rhibozium leguminosarum: G-, borsó fertózésegyökérgümő kifejlődése

 R. trifolii: lóhere

Nitrifikáló bacik: Nitrobacter, Nitromonas, Nitrococcus

 Nitrosomonas europaea

C: Betaproteobacteria, O: Neisseriales

 Neisseria meningitidis: járványos agyhártyagyulladás

 N. gonorrhoeae: nemi betegség, gonorrhea – erősen tapad a nyálkahártya sejtjeihez (=kankó, tripper)
Tünet: gennyes húgycsőfolyás, fájdalmas és gyakori vizelés, ha nem kezelik a belső nemi szervekre is
ráterjedhetmeddőség, méhen kívüli terhesség.

O:Burkholderiales

Bordetella pertussis: szamárköhögés, a felsőlégúti csillós epithélium sejtek pusztulnak+fokozott nyákképződés

O: Nitrosomondales, O: Hydrogenophilales

 Thiobacillus ferrooxidans

C: Gammaproteobacteria: szénhidrátok lebontása glikolízissel, pentóz-foszfát úton és Entner-Doudoroff úton.

O: Chromatiales – bíbor kénbacik: obligát anaerobok, előhely: üledékek, mocsarak szulfodban gazdag zónái

O: Titrichales: színtelen kénbaci

 Beggiatoa alba

O: Pseudomonadales: aerob, nitrát-légzésre képesek, flureszkáló pigmentek termelése, opportunista humán

patogének

 Pseudomonas putida
 P. aeruginosa: súlyos fertőzéseket okoz, cisztás fibrózisban és égési sérülteknél
 P. syringae: növényi patogénhervadás
 Azotobacter-fajok: cisztaképzők

O. Vibrionales, O: Enterobacteriales: *ld. fentebb*

O: Pasteurellales

 Pasteurella multilocida: baromfikolera

 P. haemolytica: tüdőgyulladás kérődzőkben
 Haemophilus influenzae: humán légúti megbetegedés, agyhártya-gyulladás

C: Deltaproteobacteria, O: Desulfovibrionales, Desulfobacteriales, Desulfuromonadales: szulfát-redukáló

baktériumok, élőhely: üledékek, szennyvízgyűjtők.

O: Bdellovibrionales

6
 Általános Mikrobiológia: Taxonómiai jellemzések

 Erwinia-fajok predátorai: görbült pálcikák, vastag flagellummal, G-, átfúrja a préda sejtfalát

O: Myxococcales: aerob, csúszva mozog, emésztőenzimek és antibiotikum szekretálás, mixospórák:

szárazsságtűrők, trágyából izolálhatók

 Myxococcus xanthus

C: Epsilonbacteria, O: Campylobacteriales

 Helicobacter pylori: gyomorfekély, gyomorrák kialakító – vékonybélben és gyomorban termelődik,

nagy mennyiségű ureázt termel.

ACTINOBACTERIA TÖRZS JELLEMZÉSE:

A legtöbb actinomycéta fonalakat és telepeket képez, spórái vékonyfalúak jól tűrik a kiszáradást, nem mozgó
baktériumok. A gombáknak leginkább kedvező élőhelyeken élnek és sokféle szervesanyag lebontására
képesek+kiváló szekunder metabolit termelők (antibiotikum). Lehetnek szabadon élők vagy paraziták.

O: Actinomycetales

 Actinomyces-fajok: szabályos vagy szabálytalan pálcikák, a szájüreg normál flórájához tartoznak, de

vannak közöttük patogének.
 Micrococcus lutens: sárga, aerob baci, a normál bőrflóra része

F: Corynebacteriaceae: rövid, bunkósan megvastagodott végű pálcikák,nagyfokú polimorfizmus jellemző rájuk,

nem mozgó, fakultatív anaerobok.

 Corynebacterium diphteria: torokgyík, diftéria kórokozója - a torok nyálkahártyáján szaporodik

(pszeudomembránt hoz létre)

C. xerosis és C. pseudo-diphteriticum: a normál bőrflóra tagjai

C. glutamicum: iparilag fontos (glutaminsav termelő)

F: Mycobacteriaceae: aerob, könnyen fermentálhatók, cord képzés a virulens patogén baktériumok osztódása
urán

 Mycobacterium tubercolosis: tbc – az antibiotikumra polirezisztensek, bejtnak a tüdő makrofágjaiba

(más szervekbe), az elsajtosodott gócokat a T-sejtek nem tudják elpusztítani, így ezek néhány év
nyugalmi állapot után akár reaktiválódhatnak.
 Mycobacterium leprae: lepra – a bőrsejtekben és az idegek Schwann-sejtjeiben szaporodnak—>
tuberculoid és lepromás bőrelváltozás, az ujjak és a végtagok idegkárosodás miatt spontán
amputálódhatnak

F: Nocardiaceae

 Nocardia-fajok: szénhidrogének és viaszok lebontása

 Rhodococcus-fajok: üzemanyagból kén eltávolítása
 Propiobacterium acens: izzadságszag kialakulása

O: Bifidobacteriales: az emberi tápcsatorna első kolonizlálói, obligát anaerobok, ecetsavat és tejsavat

fermentálnak, csak anyatejestáplálás esetén alakul ki

 Bifidocabterium adlescentis: számos szénforrást tud metabolizálni (pl.: növényi részek, glikoproteinek)