Professional Documents
Culture Documents
Tara Sivec - 1. Csábítások És Csemegék PDF
Tara Sivec - 1. Csábítások És Csemegék PDF
Csábítások
és csemegék
Első kiadás
1
Írta: Tara Sivec
ISSN 2064—7174
ISBN 978 963 399 051 3
2
Madelynnek és Drew—nak.
3
1.
Egy Arby’s szendvics valakinek?
CLAIRE
4
— Mi a fene baja van itt mindenkinek? Ez NEM normális!
Na, attól a perctől kezdve lett az a jelszavam, hogy: Soha nem
akarok gyereket.
5
sült húshoz válik hasonlatossá, amit egyetlen férfi sem akar majd
szemügyre venni, a dugásról már nem is beszélve. Ennyi.
6
Gondolom, azt mondani, hogy gyűlölöm a gyerekeket, egy kicsit
erős, figyelembe véve, hogy most már én is anya vagyok, igaz? Mondjuk
a saját gyerekemet nem is utálom. Csak más emberek maszatos képű,
taknyos orrú, ragacsos kezű, üvöltő, fingó, szaró, soha nem alvó,
nyávogó, veszekedő, síró kis emberkéit viselem nehezen. Bármikor
jobban örülök egy macskának, mint egy gyereknek. Teljes nyugalommal
felnyithatod a macskakaját, ledobhatod a földre egy vödör víz mellé,
elmehetsz egy hétre szabadságra, és hazajöhetsz úgy, hogy egy olyan
állat fogad, aki annyira el van merülve a saját segge nyalogatásában,
hogy fel sem tűnt neki, hogy nem voltál otthon egész idő alatt. Na, ezt
egy gyerekkel nem lehet megcsinálni. Vagyis hát, gondolom, meg
lehetne, de biztos vagyok benne, hogy a legtöbb ember erősen ráncolná a
homlokát, ha ezt megtudná. Mellesleg, ha a gyerekem ki tudta volna
nyalni a saját seggét, hát kurva sok pénzt megspóroltam volna a
pelenkán, az tuti.
7
szeretni. Nem minden újszülött aranyos, bármennyire próbálnak is a
fiatal szülők meggyőzni téged az ellenkezőjéről. Ez csak egy újabb
hazugság, amit ezek a féleszűek el akarnak hitetni veled. Egyes kisbabák
olyanok, amikor megszületnek, mint az öregemberek: az arcuk gyűrött, a
bőrük foltos és kopaszodnak.
9
morfiuminfúziót kapnék, és egyhavi adag Vicodinnal1 küldenének haza.
Mielőtt azonban túlságosan belelovallnám magam a törvényes
kábítószerek háborítatlan fogyasztásába, amibe nem zavar bele egy
újszülött fülrepesztő sírása, talán jobb lenne, ha visszaugranék az időben
ahhoz az estéhez, ami ezt a bajt hozta a fejemre. Mondjuk, az aznapi
horoszkópomnak figyelmeztetnie kellett volna az eljövendő
eseményekre: Egy csomó nagyszerű számítógépes kütyüt és ékszert szerzel a
szomszédaidtól, akik történetesen meg fognak halni, mihelyt belépsz a házukba,
lévén lelövöd őket, és mindenüket elszeded.
11
2.
A sörpongtól teherbe eshetsz
CLAIRE
Úgy néztem rá oldalról, mintha két feje lett volna, vagy a kezével
éppen egy punciba nyúlt volna. Miért csak most tudom meg, hogy a
legjobb barátnőmnek volt egy leszbikus korszaka is? Mostantól kezdve
mindig, amikor ránézek, ezt fogom látni, hogy éppen egy punciban
motoszkál. A kis kéz, ami úgy néz ki, mint egy punci, fel— alá üldöz
engem a házban, és alvás közben engem les. A puncikéz figyel téged.
Liz a vállam fölött átnézve közel hajolt hozzám, és így szólt.
— Minket bámul két célszemély, tőled hat óra irányban.
13
nyugodtan értelmezhetjük úgy, hogy a pia ingyen van — feleltem neki, a
szeme elé tartva a saját piros műanyag poharamat emlékeztetőként.
— Jaj, fogd már be! Tisztára elrontod a hangulatot. Ha most egy
bárban lennénk, tutira meghívnának minket egy italra.
— Meg ha nagykorúak lennénk.
— Ne akadj fenn minden apróságon! — mondta fintorogva, majd
legyintett azzal a bizonyos puncis kezével.
Megigazította a haját, és annyira lehúzta elöl a pólóját, hogy a
dekoltázsával bármelyik fickót megvakíthatott volna.
— Liz, ha tüsszentesz, rögtön kibuggyannak a melleid. Rakd el
őket, mielőtt valakinek kiszúrod a szemét!
— Idejönnek! — visította, és félrelökte a kezemet, ami próbálta
feljebb húzni a pólót, hogy eltakarjam az ikreket.
— Jézusom, talán jelzőfényt bocsátanak ki a cicijeid? — suttogtam
magamban, és hitetlenkedve ráztam a fejem, látva, milyen hatalma van a
melleinek. — Olyanok, mint a Bounty törlőkendő. A gyorsabb
farokfelszedő4 — motyogtam, amikor végre megfordultam, hogy
megnézzem, ki közeledik.
Kívülálló számára tuti úgy nézhettem ki, mint Elmer Fudd, amikor
meglátta Tapsi Hapsit női ruhába bújva, és a szemei kiugrottak a fejéből,
a szíve pedig kitüremkedett az ingén. Ha a zene nem lett volna olyan
hangos, még azt is hallani lehetett volna, ahogy azt üvöltöm:
ARRROOOOOGA!
— Jó estét a hölgyeknek!
15
A nevetés azonnal abbamaradt, és ők zavartan néztek mögém.
Azonnal hátrafordultam én is, és szájtátva néztem a fiúra. Csak ekkor
vettem észre, hogy a kezem még mindig a mellkasán nyugszik. Éreztem
a teste melegét a vékony pólón keresztül.
— Te most a Heathersből idéztél? Az a kedvenc filmem!
A fiú lenézett rám, és elmosolyodott. Átható kék szemének pillantása
szinte lyukat égetett belém.
— Nagyon tetszett Winona Ryder még a bolti lopásos ügye előtt —
mondta vállat vonva, kezét továbbra is a felkaromon tartva.
— Nem is Heathernek hívnak — hallottam egy nyávogó hangot
mögülem.
— Nahát, Winona Ryder! — nyugtáztam egy bólintással.
Jézusom, esélyem sem volt. Ilyen közel egy ennyire dögös pasihoz:
az agyam szivaccsá változott. Csak arra vágytam, hogy beszéljen, hogy
mondjon még valamit. A hangjától azonnal le akartam venni a
nadrágomat.
— Tetszenek az ilyen nem hétköznapi, okos, sötét hajú csajok —
mondta mosolyogva.
— Miért nevezett Heathernek, amikor tudja, hogy Nikinek hívnak?
— nyivákolt újra valaki a hátam mögött.
Én egy nem hétköznapi, okos és sötéthajú csaj vagyok. Engem, engem,
engem válassz! Ki a franc teszi tönkre a nyávogásával ezt a tökéletes pillanatot?
Szétvágom a ribancot!
— Hé, hellóóóó!
Álmaim férfija levette rólam a tekintetét, és a vállam fölött így szólt:
— Niki, a hangodtól vérzik a fülem, és idő előtt kijózanodom.
Hallottam, ahogy a lány puffogva elviharzott. Legalábbis azt
hiszem, ezt csinálta. Még mindig a fiút bámultam, és azon tűnődtem,
hogy mi lehet a legkorábbi időpont, amikor beráncigálhatom egy üres
hálószobába. Visszanézett rám, és az egyik kezét levéve a karomról,
kisimította a frufrumat a szememből. A művelet egyszerűsége és az a
könnyedség, amivel ezt végrehajtotta, olyan érzéssel töltött el, mintha
már ezerszer csinálta volna. Titokban széles vigyort akartam
megereszteni Liz felé, és feltartott hüvelykujjal jelezni, hogy mi a helyzet,
de ő éppen buzgón beszélt a Hú barátjához néhány lépésnyire tőlünk.
16
— Kérsz egy másik sört? Vagy akarsz sörpongot játszani, vagy
ilyesmi?
Be akarok nyúlni a nadrágomba, kihúzni a szüzességemet,
becsomagolni és átkötni egy masnival. Vagy belerakni ajándéktasakba,
és átnyújtani neki, mint egy ajándékot, egy szép kísérőkártyával, amin az
áll: Köszönöm, hogy az vagy, aki vagy! Kérlek, fogadd el ezt a kis
szüzességet hálám jeléül!
— Persze — feleltem vállat vonva, megjátszva a hűvösen
tartózkodót.
Abból nem lehet baj, ha az ember kicsit megjátssza az elérhetetlent.
Nem szabad túl lelkesnek látszódni.
CLAIRE
17
ingyenes méh nyakrák szűrést tart a buli végén a leszbikusok által is
elismert kezével.
19
Kapatosságunk ellenére nagyon élveztem a csókjait. Most, hogy
meztelenek voltunk és ágyban feküdtünk, már nem csókolt annyira
mohón. Kifejezetten lágyak és édesek lettek a csókjai, amitől aléltan
sóhajtottam a szájába. Felemelte az egyik lábamat, és a csípője köré
kulcsolta. Megéreztem a pénisze hegyét közvetlenül a nyílásomnál.
Ó, a francba, itt vagyunk. Most tényleg megtörténik. De miért beszélek
magamban, amikor a nyelvem valaki más szájában van, aki épp arra készül, hogy
belém nyomja a cerkáját?
Jaj, istenem...
Habár részeg voltam, mint a disznó, arra emlékszem, mi történt
ezután. Két másodperccel később már bennem volt, én pedig búcsút
inthettem a szüzességemnek. Azt akartam, hogy örökké tartson.
Csillagokat láttam, háromszor is elmentem akkor éjjel, és az volt életem
legszebb élménye.
Na, persze. Most viccelsz? Veszítetted el mostanában a
szüzességedet? Kibaszottul fáj, és az egész olyan kínos és mocskos.
Bárki, aki azt mondja, hogy amit átélt, az akár csak távolról is
emlékeztetett az orgazmusra, az egy hazug szarzsák. Csillagokat
egyedül amiatt láttam, mert összeszorítottam a szemhéjamat, aztán
csukva is tartottam a szememet, és csak arra vártam, hogy vége legyen.
De hadd legyek őszinte, én pontosan ilyennek is képzeltem a dolgot.
Az nem a srác hibája volt, hogy nem tudtam mivel büszkélkedni. Ő
olyan édes és gyengéd volt, amennyire csak lehetett, tekintetbe véve az
alkohol mennyiséget, amit elfogyasztottunk akkor éjjel. Mindketten
korongrészegek voltunk, és egy olyan fiú vette el a szüzességemet,
akinek a nevét sem tudtam, csak mert nem akartam, hogy bármi
elterelhesse a figyelmemet a tanulmányaimról, így nem volt időm tartós
kapcsolatra. Mivel a szüzességem már nem volt többé útban, minden
figyelmemet a tanulásnak és a karrieremnek szentelhettem, és Liz végre
nem kezelt minden egyes bulit úgy, mintha húspiacra mennénk. Minden
tökéletesen a terveim szerint alakult. Legalábbis addig, amíg a
menzeszem el nem kezdett késni, és arra nem lettem figyelmes, hogy
degeszek egy vekni kenyeret és hét sajt rudat egy ültő helyemben a
konyhaasztalnál, miközben a naptárt nézem, és azt kívánom, bárcsak
20
jobban figyeltem volna a matekra óvodában, mert az hétszentség, hogy
valamit nagyon elszámoltam.
21
3.
Látta Ön ezt a spermadonort?
CLAIRE
22
hogy elköltözött, felhívott, és elmondta, hogy az Oprah—showban látta,
hogy mint anya és lánya, csinálnunk kellene valami olyasmit, ami
megváltoztatja az életünket, és szoros köteléket alakít ki közöttünk.
Javasolta, hogy csináltassunk ugyanolyan tetoválást. Emlékeztettem rá,
hogy még csak tizenkét éves vagyok, és hogy ez számomra törvénytelen.
Éppen elég életvezetési tanácsadó könyvet kaptam tőle az évek alatt
ahhoz, hogy akár saját könyvesboltot is nyithattam volna, és a
Facebook—oldalán túlságosan sok képen jelölt meg azzal az aláírással,
hogy Én és a legjobb barátnőm!
Amikor kiderült, hogy terhes vagyok, nem arról álmodtam, hogy afféle
független „nem fogom borotválni a lábamat a férfiak kedvéért” típusú
női egyenjogúsági harcos legyek, aki büszke arra, hogy minden feladatát
ellátja egyedül, mindenféle külső segítség nélkül. Nem vagyok én mártír!
27
Úgyhogy számításaim szerint az egyetlen alkalom után, hogy szexeltem,
tizenhárom hetes terhes lehettem.
28
Ha rosszul írod be George Morgan nevét a Google—ba, akkor nem
azt dobja ki, hogy „Nem szeretne inkább George Morganre keresni?”
hanem azt, hogy „Menekülj, amíg nem késő!”
Amikor a félév véget ért, egyéves halasztási kérvényt nyújtottam be,
hogy tartsák fenn az ösztöndíjamat. Egy évig marad aktív az ösztöndíj,
azután újra kell jelentkeznem. Nem állt szándékomban olyan sokáig
távol maradni a tanulástól, ugyanakkor arra sem számítottam, hogy egy
kisbaba fenekestül felforgatja az életemet. Akarom mondani, éveken át
tartó örömben lesz részem.
A következő hat és fél hónapban annyit dolgoztam, amennyit a
növekvő hasam és az elefántlábam csak bírt, hogy minél több pénzt
tudjak félretenni, mire megszületik a fiam. Sajnos egy olyan kisvárosban,
mint Butler, nincs túl sok jól fizető munkahely, amiből választani lehet,
hacsak persze nem akar az ember sztriptíztáncosnő lenni a város
egyetlen sztriptíz bárjában, az Ezüstrúdban. Amikor hét hónapos terhes
voltam, megkörnyékezett a bár tulaja az élelmiszer boltban. A
gabonapelyhes sor kellős közepén elmondta, hogy rengeteg támogatója
van a klubnak, akik úgy vélik, hogy egy várandós nő teste gyönyörű. Ha
nem lettek volna gyerekek a közelben, elküldtem volna a francba. Ugyan
már! Kit akarok átverni? Ha maga Jézus Krisztus állt volna mellettem,
akkor is elmondtam volna ennek a fickónak, hogy ha még egyszer a
közelembe jön, letépem a tökét, és a szájába tömöm, azzal fojtom meg.
Na, persze, Jézus Krisztustól azért elnézést kértem volna, mielőtt fizetek,
és távozom a boltból.
Természetesen a butleri iskola szülői munkaközösségének elnöke is
pont ott állt a hatéves gyerekével, és minden szót hallott. Hát, azt
hiszem, nem kell lélegzetvisszafojtva várni a meghívását, igaz? A fenébe!
Most miből fogok élni?
Miután a terhessztriptíz—karrierem véget ért, még mielőtt
elkezdődött volna, a közmondásos farkamat a lábam közé húzva,
szemlesütve kéredzkedtem vissza régi munkahelyemre, a Fosters Bar
and Grillbe pincérnősködni. Szerencsére a Fosters fenntartotta a
helyemet azóta, hogy a középiskolában ott dolgoztam, és nagyon
boldogok voltak, hogy segíthettek nekem, különös tekintettel a
körülményeimre.
29
Amikor kisvárosi emberek rólad veled beszélgetnek, akkor azokat a
szavakat suttogva ejtik ki, amikről úgy gondolják, hogy megbánthatnak
másokat, akik véletlenül fültanúi a beszélgetéseteknek. Véleményem
szerint olyan szavakat kellene suttogni, hogy bassza meg; anális szex; vagy
hallottad, hogy Billy Chuckot rajtakapták bokáig tolt gatyával a Piggly Wiggly
mellett a kutyájával, Buffyval? Az olyan szavak suttogása, mint körülmény,
valahogy nem tűnt indokoltnak. Emiatt én véletlenszerűen suttogtam
mindenféle szavakat, csak hogy összezavarjam őket.
— Mrs. Foster, a mosdóban kifogyott a WC—papír.
— Mr. Foster, ma szeretnék korábban végezni, hogy elmehessek
orvoshoz.
Mindennap beszéltem Lizzel, miután hazaköltöztem. Ő tovább
folytatta a kutatást az eltűnt spermadonor után, amikor ráért. Az ő
családja is butleri volt, így olyan gyakran látogatott meg, amilyen
gyakran csak tudott, de a terhességem vége felé egyszerűen nem volt
ideje, hogy túl sűrűn megtegye a három és fél órás autóutat. A tanárai
meggyőzték, hogy duplázza meg az óraszámát, így egy évvel korábban
teheti le a vizsgáit kiskereskedelemből, vállalkozás szakiránnyal, olyan
főtárgyakkal, mint marketing és könyvelés. Tudtam, hogy nappali
tagozatos diákként, részmunkaidős gyakornokként (egy otthonról
dolgozó tanácsadó cégnél) és a virágba szökött kapcsolatával Jimmel,
már így is nagyon sok dolga volt. Nem irigyeltem tőle a sikereit és a
boldogságát. Elég felnőtt voltam ahhoz, hogy beismerjem, éppen csak
egy kicsit féltékeny voltam. Liz és én mindig is beszéltünk arról, hogy
valami üzleti vállalkozásba kellene fognunk együtt, és hogy majd
egymás melletti épületeket bérelünk ki közös ajtóval, és hogy egy tágas
lakásban fogunk élni a bolt feletti emeleten, ahol király bulikat tartunk
majd hétvégénként. Arról is álmodtunk, hogy hozzámegyünk az N’Sync
egy—egy tagjához, és hogy poligámiában élünk az új együttesünkkel,
amit N’Love—nak fognak hívni.
Az utóbbiban még mindig reménykedem, hogy összejön.
Amikor az üzletről beszélgettünk, Liznek sosem volt fontos, hogy
milyen tevékenységbe fogunk, neki csak az volt a lényeg, hogy ő legyen
a tulaj és a főnök. Én viszont, amióta az eszemet tudom, egy sütis és
cukorkás boltot szerettem volna nyitni.
30
Ameddig csak vissza tudok emlékezni, mindig is a konyhában
sündörögtem, és állandóan csokival öntöttem le valamit, vagy sütit
sütöttem. Apám folyton azzal viccelt, hogy nem tudnék titokban mögé
settenkedni, mert egy mérföldről megérzi a csoki illatot. Szinte biztos,
hogy már akkor beleitta magát a sejtjeimbe az illat.
Nagyon boldog voltam, hogy a legjobb barátom álma valóra válik,
és próbáltam nem túl sokat merengeni azon, hogy az én álmaimnak a
lángját viszont takarékra kellett állítani, isten tudja, meddig.
Amikor hazaköltöztem, hiányzott, hogy nem láttam mindennap
Lizt, és szomorú voltam, hogy a jövőmet parkoló pályára kellett állítani,
de semmi nem tett be annyira, mint a vajúdás a huszonegyedik
születésnapomon. Míg minden barátom azzal ünnepelte a
huszonegyedik születésnapját, hogy a létező összes alkoholtartalmú italt
végigkóstolta egy nyilvános WC padlóján ülve, miközben a
hangszórókból dübörgő dalt énekelte, hogy aztán hazafelé az
anyósülésen ülve, az ablakon kihajolva azt üvöltse, hogy BEBASZTAM,
KÖCSÖGÖK!, addig én egy kórházban senyvedtem, és próbáltam nem
képen törölni minden egyes nővért, aki azt magyarázta, hogy még túl
korán van az érzéstelenítéshez.
Akkor és ott eldöntöttem, hogy egy nap szülésznő leszek. És ott
állok majd minden egyes vajúdó nő mellett, és amikor a nővér vagy az
orvos vagy a francba is, a nő férje olyan ostobaságot mond, hogy „Csak
lélegezz nagyokat, és elmúlik a fájdalom”, akkor kiszorítom az életet is a
szaporítószerveikből, amíg magzatpozícióba görnyedve, az anyjuk után
sírva el nem kezdenek könyörögni, és akkor majd azt mondom nekik:
„Csak lélegezz nagyokat, és elmúlik a fájdalom, seggfej!” És bárkinek
letörlöm a bíró uras ítélkező arckifejezést az ábrázatáról, aki csúnyán néz
a kismamára, mert (miután kivágtak belőle egy három kiló hatvan dekás,
véres, mocskos, üvöltő emberi csomagot) arra kéri az apját, hogy adja
oda neki az üveg vodkát a táskájából, lévén a morfium és a vodka
káprázatos módja annak, hogy megünnepeljük az új ivadék
megszületését.
Ezzel, azt hiszem, el is mondtam minden lényegeset magamról.
31
A következő négy évet azzal töltöttem, hogy a belemet is
kidolgoztam, hogy elég pénzt tegyek félre a jövőbeli vállalkozásomhoz,
miközben neveltem a fiamat, és próbáltam nem eladni őt a cigányoknak,
nap mint nap.
32
összehozzon egy komoly üzleti tervet. Néhány hónapja elárulta, hogy
végre rájött, mit akar eladni, de addig nem akar róla beszélni, amíg nem
biztos benne, hogy működni fog a dolog. Az ominózus
telefonbeszélgetés után Lizből csak egy elsuhanó árnyat láttam, ahogy
egyik megbeszélésről a másikra rohant, folyamatosan a telefonon lógott,
ingatlanosokkal és bankokkal tárgyalt, oda—vissza rohangált az ügyvédi
irodába, hogy papírokat írjon alá, és naponta ment az önkormányzathoz,
hogy minden hivatalos papírt kitöltsön és elintézzen. Egy csajos estén,
miután a kelleténél öttel több száraz martinit ittam, kelletlenül
beleegyeztem, hogy részidős tanács—adóként besegítek neki. Úgy
emlékszem, a következőket mondtam neki „Szeretlek, Liz! És szeretem a
vodkát. Megölellek és megszorongatlak, és ezentúl Lidkának hívlak.” Liz
ezt igennek vette, de a munkáról egyelőre csak annyit mondott, hogy
eladásról lesz szó, és imádni fogom. Csaposként úgy gondoltam
magamról, hogy nagyon jó leszek az eladásban.
— Micsoda? A feleséged elhagyott egy másik nőért, akivel egy
könyvklubba jár? Tessék, próbáld ki ezt az üveg Patront!
—Jaj, ne! A legjobb barátod szomszédjának a volt feleségének a
kutyáját elütötte egy autó? Tessék, a jó öreg Johnnie Walker majd segít!
Liz még a leghétköznapibb dolgoknak is igyekezett nagy feneket
keríteni, és nem árult el semmit, mert meg akart lepni azzal
kapcsolatban, hogy mit kell majd eladnom. És mivel azon az estén részeg
voltam, rábólintottam az ajánlatára. Abba is beleegyeztem volna, ha
otthoni beöntéshez való készletet kellett volna eladnom, ezt ő is tudta.
Majdnem minden este, miután Gavin lefeküdt aludni, néhány órát a
bárban dolgoztam, és kerestem egy kis extrát azzal is, hogy parti
kellékeket, cukros és sütis tálcákat állítottam össze, de egy kis pluszpénz
mindig jól jött, így részemről rendben volt a dolog, csak a közös munka
Lizzel ne menjen a Gavinnel töltött idő rovására.
Ma este volt az „eligazítás”, hogy úgy mondjam. Úgy volt, hogy
elmegyek Lizzel az egyik találkozójára, hogy egy kis ízelítőt kapjak a
vállalkozás természetéből. Jim vigyázott Gavinre. Felajánlottam, hogy
elviszem Gavint hozzájuk, amikor felveszem Lizt.
33
A kocsibejárón vártak ránk, amikor behajtottam. Liz egy akkora
bőröndöt húzott maga után, amekkorát még soha nem láttam, de
félretolta Jim kezét, amikor az megpróbált segíteni neki berakni a
csomagot az autóm csomagtartójába. Hatalmas intő jelként kellett volna
értékelnem Jim mindentudó vigyorgását, amikor elváltunk. Nekem
legyen mondva, nem járok el túl sokat otthonról. Azt gondoltam, hogy
gyertyákat, Tupperware edényeket vagy kozmetikai cikkeket fogunk
eladni, csupa olyasmit, amit Liz szeret. Lehetett volna több eszem, vagy
jobban kellett volna figyelnem a „Hálószobai örömök” feliratra, amit
elegáns rózsaszín betűkkel véstek a bőrönd oldalára.
34
4.
Szex és csokoládé
CARTER
35
Drew—val óvodás korunk óta legjobb barátok vagyunk, mégis a
mai napig totál el tud képeszteni. Az a tény, hogy ő a legjobb barátom, és
amikor baj van, mindig számíthatok rá, segített elfelejteni a másik tényt,
hogy többnyire undorító hímringyó módjára viselkedik.
Drew magához intette a csapost, és rendelt két pohár tequilát. Ha
így haladunk tovább, hordágyon fognak hazavinni. A létfontosságú
szerveim már kezdtek leállni a rengeteg szesz miatt, ami vér helyett
keresztülfolyt rajtuk, és szinte teljesen biztos voltam benne, hogy egy kis
manó az agyamban az „Ice, Ice, Baby” szavakat suttogta és a látásommal
szórakozott.
Drew—val mindketten ugyanabban az autógyárban dolgoztunk, és
nemrég helyeztek át bennünket a toledói üzemből egy másikba, amely
csak pár órányi autóútra volt, Butlerben. Toledóban közösen béreltünk
lakást, de miután két évig hallgattam, ahogy végigkeféli a
telefonkönyvet, az Arany Oldalakat és nyolc kerületet tíz mérföldes
körzetben, úgy döntöttem, hogy az új helyen szükségem van saját
élettérre. A vidéki stílusú házban, amit kibéreltem, még mindig volt
egytonnányi csomagom, ami csak arra várt, hogy kipakoljam, és már
kezdtem bánni, hogy engedtem Drew rábeszélésének, miszerint fojtsam
inkább italba a bánatom. Túlságosan is jól ismert, és tudta, hogy ha
otthon maradtam volna, akkor sem pakolásztam volna. Ott ülnék
egyedül, kezemben az exem képével, és azon tűnődnék, hogy mi a
fenéért vesztegettem el rá annyi évet az életemből.
A csapos kitöltötte az italokat, hagyta, hogy kifolyjanak a pohárból.
Drew felkapta mindkettőt, az egyiket odanyújtotta nekem, a másikat
pedig magasra tartotta. Elvettem az italt, és kelletlenül utánoztam a
mozdulatot, miközben erősen koncentráltam, hogy egyenesen tartsam a
kezem, mert a helyiség megindult velem.
Drew szabad kezével a könyökömhöz kapott, visszarángatott a
székre, és közben az ital egy része a kezembe folyt. Hoppá, ezek szerint
én csúsztam félre, nem a kocsma.
— Mielőtt pofára esel, te gyökér, szeretnék tósztot mondani a legjobb
barátomra, Carterre. Kívánom, hogy ne essen még egyszer áldozatául
egy ilyen hűtlen, pénzleső szajhának!
36
Ledöntöttük az italokat, és a pultra csaptuk a poharakat.
— Kösz, hogy nem kúrtad meg, haver! — motyogtam, próbálva
érthető szavakat formázni a számmal.
— Hé, öreg, először is, sosem dugnék meg olyan lányt, aki téged
csak egy kicsit is érdekel, főleg ha együtt jársz vele már nagyon régóta.
Másodszor pedig, sosem engednék egy ilyen romlott ribanc
csábításának. Nem tennék ilyet a farkammal, ő sem tett nekem semmi
rosszat, és nem érdemli meg, hogy ilyesféle nők vaginájával büntessem.
Elment a lány, és még csak a nevét sem tudom. Hát mekkora tahó vagyok
én! Mondjuk, ő sem nagyon akarta tudni az enyémet, úgyhogy gondolom, ezzel
37
kvittek vagyunk. Bár ahhoz képest, hogy milyen részeg voltam múlt éjjel,
minden pillanatra emlékszem. Lehunytam a szemem, és felidéztem magamban,
hogy milyen jól nézett ki a feneke a farmerben, meg a bőre illatát, a nevetését, és
hogy milyen érzés volt hozzásimulni a testéhez, amit mintha pont az én
testemhez méreteztek volna. Átkutattam minden emlékemet, de valami oknál
fogva az arcát nem bírtam felidézni, bármennyire próbáltam. Isten verje meg!
Hogy fogom megtalálni, ha nem emlékszem az arcára és nem tudom a nevét? Én
vagyok a seggfejek királya. Tudom, hogy gyönyörű volt, még ha nem is
emlékszem minden részletre vele kapcsolatban. A bőre puha volt, a haja, mint a
selyem, és az ajkaitól úgy nyöszörögtem, mint egy lány. De ami a legjobb,
megnevettetett. Nem sok lány nevettet meg, sosem értik a vicceimet, vagy
túlságosan karót nyeltek ahhoz, hogy megértsék a humoromat. De ő értette.
Múlt éjjel nem voltam a legjobb formámban. Remélhetőleg nem áztam el
annyira, hogy ne bírtam volna felállítani és úgy is maradni. A francba! Ma
reggel elrohant, amilyen gyorsan csak tudott, mert biztos olyan béna voltam
tegnap. Sosem volt még egyéjszakás kalandom. Nem is tudom, hogy ilyenkor mi
a helyes eljárás. Vajon helytelen lenne, ha megpróbálnám felkutatni! Még ha
nem is akar tőlem semmit ezután, legalább bocsánatot kellene kérnem tőle,
amiért olyan istenverte béna voltam múlt éjjel.
És az igazság az, hogy szerettem volna újra látni őt. Tudni akartam, hogy
tényleg valódi, vagy csak képzeltem azt a tökéletességet, ami ő volt. Megfogtam a
párnát, és az arcomhoz nyomtam, mélyen belélegeztem a csokoládé illatát, és
elmosolyodtam. Lehet, hogy nem emlékszem mindenre, de az illatára nagyon is.
Olyan volt, mint a forró csoki egy hideg téli napon, mint a sülő csokis süti illata
egy esős délután...
Jaj, istenem, úgy beszélek, mint egy csaj. Jót tenne, ha belenéznék valami
sportműsorba, és belekeverednék egy jó kis kocsmai bunyóba, de azonnal.
A fürdőszobából jövő vécélehúzás hangjára azonnal felültem az ágyban.
Szent isten! Ez ő!
Lekaptam a lábamat az ágyról, és elkezdtem kikászálódni a takaróból,
amikor az ajtó kinyílt.
—Azt a kurva, haver, soha ne aludj fürdőkádban! Azt a szart csak a
madarak bírják. Kibaszottul fáj a seggem — panaszkodott Drew, miközben
odacsoszogott az ágyhoz, majd megfordult, és lezuhant az ágy végébe. Néhányat
rugózott, aztán megállapodva feküdt tovább. A karját szeme elé tartva
felmordult.
38
— Mi a faszért kell ilyen hamar reggelnek lennie? — nyöszörögte.
Csalódottan felsóhajtottam, magamon tartva a takarót. Lehajoltam, és
felkaptam a földről a farmerem, ami összegyűrve hevert a padlón az
alsónadrágommal együtt, ami még mindig benne volt.
— Soha többé nem iszom — mondta Drew.
— Múlt héten is ezt mondtad — emlékeztettem, miközben az ágyra dobtam
a takarót, hogy fel tudjak öltözni.
Mi. A. Lófasz!
—Jaj, ne, bassza meg! A rohadt kurva életbe! Ez nem lehet igaz!
— Mi a nyávogás oka, Nancy? — kérdezte Drew, és elvette a karját a szeme
elöl.
— Vérzik a pöcsöm, Drew! VÉRZIK A PÖCSÖM!
Úgy sikoltoztam, mint egy lány. Én tudtam, most már ő is tudta, és
hamarosan az egész ház tudni fogja. De vérzik a farkam!
— Hallod, amit mondok, kurvára vérzik a kibaszott pöcsöm. Bassza meg!
Ennek sosem szabadna véreznie! Soha!
Azt hittem, szívinfarktust kapok. Alig kaptam levegőt. Nem sok mindent
tudtam a szexről, de azt igen, hogy mi az első szabály, ha az embernek töke van.
Első szabály: a farkadnak sosem szabad véreznie. Második szabály: nincs
második szabály. KURVÁRA SOHA NEM SZABAD VÉREZNIE!
Egy dilinyóssal feküdtem volna le, aki úgy döntött, hogy álmomban
kifaragja a pöcsömet, mint egy töklámpást? Vagy fogak voltak a vaginájában?
Apám mindig azt mondta, amikor tizenéves voltam, hogy maradjak távol a
puncitól, mert harap. Azt hittem, csak viccel. Jaj, istenem, oda sem bírok nézni.
Mi van, ha hiányzik belőle egy darab?
— Nyugi! Mérjük fel a helyzetet! — mondta Drew, keresztbevetve a lábait
és összefűzve a karját a térdén. — Tapasztaltad—e a következő tünetek
valamelyikét? Ismeretlen eredetű váladékozás, vizeletürítéskor fellépő égő érzés,
alhasi fájdalom, fájdalom a herezacskóban, fájdalom szex közben, láz, fejfájás, égő
torok, súlyvesztés, krónikus hasmenés, éjszakai izzadás?
Úgy beszélt, mintha egy kibaszott szifiliszreklámot olvasott volna fel.
— Pfuj, haver, nem! Simán csak véres a farkam — válaszoltam idegesen a
problémás részre mutatva, de odanézni már nem mertem.
39
— Nekem úgy tűnik, rendben van — mondta vállat vonva, majd felállt. —
Valószínűleg csak egy szűz csajt sikerült felcsípned.
Én csak ültem ott tátott szájjal a véres nem clamidiafertőzött farkammal,
ami libegett a reggeli szélben.
Szűz volt? Ez nem lehet igaz.
Lehajtottam a fejem, és alaposan szemügyre vettem a dolgot. Rendben,
szóval, mégsem volt véres mészárlás, ahogy eredetileg gondoltam. A farkam nem
lett a texasi láncfűrészes gyilkos martaléka. Csak néhány rózsaszín csíkos folt
volt rajta. Viszont húztam óvszert, ez tuti. Akkor hogy a fenében történhetett
ilyen? Középiskolában vízzel tölti meg az ember, és még akkor sem reped szét, ha
szöges ágyra dobjuk. Egyszer kellene egyben maradnia, és erre szarik bele. Mi
volt ez, óvszerlázadás?
De ami még fontosabb! Szent isten! Miért hagyta, hogy elvegyem a
szüzességét? Mi a bánatért adott nekem egy ilyen értékes dolgot, amikor teljesen
ki voltam ütve, és egy kicsit sem tudtam élvezetessé tenni számára a dolgot.
Mekkora égés ez már? Valószínűleg örökre elvettem a kedvét a szextől. Most
biztos azt gondolja, hogy: komolyan, erre vártam idáig? Vicc az egész.
— Meg kell tudnom, ki volt ez a lány, és bocsánatot kell kérnem —
motyogtam magamban, ahogy felálltam, és felhúztam az alsógatyámat meg a
farmeremet.
— Tyű, haver, még a nevét sem kérdezted meg? Ez igen, te tényleg jó nagy
fasz vagy! — kommentálta Drew nevetve a történteket.
Odasétált a szobaajtóhoz, és kinyitotta.
Belebújtam a pólómba, és utánamentem, miközben egy lábon ugrálva
próbáltam felvenni a cipőt.
— Kösz, Drew, a szavaidtól most már sokkal jobban érzem magam. De
tényleg. Nincs még egy ilyen barát — mondtam gunyorosan, ahogy navigáltunk
kifelé az ájultan fekvő részegekkel teli házból.
— Hé, nem az én hibám, hogy megdugtad és dobtad a csajt, tesó —jelentette
ki, épp átlépve egy meztelen csajon, aki csak sombrerót viselt.
— Én nem dugtam meg és dobtam senkit. Ha nem vetted volna észre,
egyedül ébredtem ma reggel.
— Véres répával — tette hozzá, ahogy ment lefelé a lépcsőn.
— Egy kibaszott véres répával! — ismételtem morogva. — A francba, meg
kell találnom ezt a lányt. Szerinted rossz ötlet megkérni apádat, hogy vesse be a
magándetektíves kapcsolatait?
40
Drew apja néhány évvel ezelőtt nyitotta meg a saját magánnyomozói
irodáját, amikor úgy döntött, hogy az ő sűrű munkarendjével nem egyeztethető
össze az, hogy még a rendőrség szabályzatát is kövesse.
—Azt akarod tudni, hogy erkölcsileg rossz—e, vagy hogy szerintem
rossz—e? Mert ez két teljesen különböző dolog, barátom! — válaszolta,
miközben átvágtunk az úton, és beszálltunk az autójába, ami az út szélén
parkolt.
Bárcsak Drew hasonlított volna valamennyire az apjára...
— Muszáj megtalálnom öt, Drew — mondtam neki, ahogy beindította az
autót.
— Oké, akkor megtaláljuk, én kis liliomtipróm.
CLAIRE
41
— Kérlek, Claire, add körbe! — kérte Liz kedvesen, miközben a
táskájában egy újabb gumibot után kutatott.
Kedvetlenül a legközelebbi segg részeg nő felé nyújtottam a
műpéniszt, hogy vegye át, de őt túlságosan lefoglalta a panaszkodás a
férje fokhagymaízű spermájáról.
Kérlek, istenem, ne hagyd, hogy szemtől szembe találkozzak ezzel a
férfival! Könyörgöm neked! Ha ránézek a csomagjára, azonnal
hagymagerezdeket látok kihullani a farkából.
— Hé, Lara — kiáltottam fel, próbálva magamra vonni a figyelmét,
hogy végre elvegye a kezemből a műbránert.
— Claire, kérlek, használd a „Hálószobai örömök” bulineveit! —
emlékeztetett Liz olyan émelyítően kedveskedő hangon, amitől majdnem
bevéreztek a füleim.
Fogcsikorgatva képzeltem el, ahogy hátrahajlítom a fejem fölött a
kezem, és a műanyag hímtagot a homlokához vágom, ami maradandó
pénisznyomot hagy az arca közepén, hogy az emberek ujjal
mutogassanak rá és röhögjenek rajta. Nahát, az egy anyajegy? Nem, az
egy faszjegy.
— Bocsáss meg, Lucskos Lara — mondtam gondosan artikulálva és
udvariasan, és közben igyekeztem nem telehányni a számat.
De most tényleg, feltétlenül szükség volt rá, hogy ilyen ostoba
beceneveket találjon ki mindenki magának? Liznek ez volt az első dolga,
amikor ideértünk. Megkérte a jelenlévőket, hogy találjanak ki egy szexi
becenevet maguknak a keresztnevük első betűjét felhasználva, és aztán
egész este csak ezen a néven szólíthattuk egymást.
Lucskos Lara, Játékos Jenny, Romlott Rachel, Töcskölős Tasha...
Ki találta ki ezt a marhaságot? Ja, igen, Liz, az egykori legjobb
barátom. Az a nő, aki úgy döntött, hogy szexuális segédeszköz—boltot
nyit, anélkül, hogy beavatott volna. Így aljas módon rávett, hogy
dolgozzak neki.
Hagynia kellett volna, hogy én találjak ki neveket. Tőgyarcú Tasha,
Járvány Jenny és Löttyedt Lara. Ezektől legalább nem akartam ceruzát
szúrni a szemembe.
42
Liz lassan berekesztette a bulit, én pedig közben azt képzeltem,
hogy valami mással foglalkozom, bármivel, csak ne ezzel. Például brazil
gyantázást csináltatok, a tengerészgyalogosok kínvallatásnak vetnek alá,
vagy közelről lelövöm a nagylábujjamat egy bandába való beavatási
szertartás részeként. Bármelyiket szívesebben csináltam volna ennél.
Vadidegenekkel síkosításról, bimbószorítókról és gésagolyókról
beszélgetni! Agyrém.
Tüntetőleg nem szóltam Lizhez az úton, mialatt egy óra múlva a
bárba autóztunk. Lehetőséget kaptam, hogy beugorjak valaki helyett ma
este, és ezt nem hagyhattam ki, Liz pedig úgy volt vele, hogy
elszórakoztat, amíg nem a vendégekkel foglalkozom. Ki kellett volna
nyitnom az autó ajtaját, és kilökni őt a mozgó kocsiból azért, amit ma
este művelt velem, de nem akartam más autójában kárt okozni azzal,
hogy keresztülhajtanak rajta.
— Egyszer muszáj lesz beszélned velem, Claire! Ne legyél már ilyen
farok! — méltatlankodott Liz.
— Ha már a farkaknál tartunk, ezt komolyan gondoltad, Liz? Bulikat
akarsz tartani, hogy szexi játékszereket adj el? Mégis, amióta barátok
vagyunk, mikor érezted azt, hogy én VALAHA is abból akarnék élni,
hogy zsebpuncikat árulok? Meg aztán, mi az, hogy zsebpunci? Miféle
pasinak van olyasmire szüksége, amit zsebpuncinak hívnak? A férfiak
szerinted annyira szélnek akarják ereszteni a magjukat, hogy képesek
akár egy művaginát maguknál hordani, amit bármelyik pillanatban
előránthatnak?
Liz csak forgatta a szemét, én pedig ellenálltam a késztetésnek, és
nem fordultam felé, hogy a vaginájába üssek.
Punciütés: amikor egy sima paskolásnál több kell.
— Claire, ne hisztizz már! Nem kívánom tőled, hogy életed végéig a
játékszereim eladásából élj, csak amíg fel nem tudok venni néhány
tanácsadót. Gondold végig, ez hatalmas lehetőség mindkettőnk számára.
Szerinted mi volt az egyetlen dolog, ami hiányzott a ma esti buliból? —
kérdezte felém fordulva az ülésben, miközben én rákanyarodtam a bár
felé vezető lehajtóra.
— Méltóság — feleltem faarccal.
43
— Nagyon vicces vagy. Nos, szerintem inkább a nyalánkságok,
Claire. Volt ott többtálnyi chips és sütemény, és annyi szesz, amennyiben
egy lovat is meg lehetett volna fojtani. Ezek pénzes nők, Liz, és a
pénzükön nem szégyellnek zsebpuncit venni a férjüknek, akivel már
nem akarnak lefeküdni. Meg csiklóizgató eszközöket a „barátnőjüknek”,
akiről tudják, hogy a férjük nem képes kielégíteni őket. Ugyan, mi
passzol jobban a szexhez, mint a csokoládé?
Szex és csokoládé. Az én csokoládém. Az én csokival bevont isteni
finomságaim, amikből nem tudtam annyit eladni, amennyit szerettem
volna, mert egyedülálló anyaként egy bárban dolgozva nem sok ideje
marad arra az embernek, hogy saját magát reklámozza. Azok az
emberek, akik körülvettek, inkább foglalkoztak azzal, hogy ki fizeti a
következő kört, mint azzal, hogy milyen desszert legyen a következő
bulijukon.
— Egy olyan épületet béreltem ki, amit két önálló helyiségre lehet
osztani. Az egyikben van konyha — folytatta Liz egy igazán nagy
konyha, ahol kedvedre varázsolhatsz, és amikor a nők időpontot
foglalnak nálam a bulikra, ugyanakkor megrendelhetik nálad a sütit is a
partikra.
Levettem a szememet az útról, elég hosszú időre ahhoz, hogy Liz—
re fordítsam a tekintetemet, azt várva, hogy csúfondáros mosoly terül
szét az arcán, és benyögi: csak vicceltem, de nem lenne nagyszerű?
Amikor semmi ilyesmi nem történt, csak ült ott, mereven engem nézve
és a válaszra várva, pislantottam, és a könnyeim majdnem kicsordultak.
Nem is voltam tudatában, hogy mindjárt elsírom magam.
— Te meg miről beszélsz? — kérdeztem remegő hangon a sötét
autóban.
— Na jó, csináltam valamit. Valamit, amitől biztosan felmegy majd
benned a pumpa, mert azt fogod hinni, hogy alamizsnának szánom vagy
sajnálatból teszem. Valójában azonban csak megadtam a kezdő lökést. A
többi rajtad áll — magyarázta Liz. — Mindenütt kerestem a megfelelő
üzlethelyiséget a boltom számára, és minden, amit találtam, vagy túl
nagy volt, vagy túl kicsi, ráadásul eszméletlen árakon kínálták őket.
Aztán pár hete felhívott az ingatlanügynököm, és mondta, hogy az
Andrea Péksége, ami a Fő utcán van, pénzhez jutott, és el akarják adni a
44
boltot, amilyen gyorsan csak lehet, mert nyugdíjba mennének és
leköltöznének Floridába. Ez olyan volt, mint valami jel, Claire. Az ár is
korrekt volt, a bolt fekvése is tökéletes, és pont olyan az egész, amiről
mindig is álmodtunk, kivéve azt, hogy osztozunk Justin Timberlake
kukiján. Egy gipszkarton fallal elválasztva elfér a két kapcsolódó
vállalkozás: az én játékszereim és a te sütijeid.
Az ajkamba haraptam, hogy ne törjön ki belőlem a sírás. Sosem
sírok.
47
5.
Snickers—ujjak és karok és fogak
CARTER
L
ASSÍTVA JÁTSZÓDOTT LE MINDEN. Legalábbis én úgy
éreztem, hogy lassítva játszódik le. Valószínűleg azért, mert az
aznap este elfogyasztott alkoholmennyiség felemésztette a fél
agyamat, és olyan volt, mintha a Mátrixban lennék.
Vajon ha hátradőlök a bárszéken, én is meg tudom csinálni azt a
vagány mozdulatsort, ami a filmben volt, és el tudok hajolni a golyók
elől, félig a levegőben lógva? Kell egy dögös fekete bőrdzseki is, és a
hajamat hátra kéne zselézni. Vajon drótokat használtak, vagy az a Keanu
gyerek tényleg ennyire hajlékony? Tuti, hogy nyomja azt a szaros jógát.
Olyan fajtának néz ki, aki képes a lefele néző kutyapózt kitartani.
Hehehe, lefelé néző kutya, hát ez nagyon vicces. Nekem is kéne egy kutya.
Várjunk csak, mit is csináltam? Ja, igen. A csapos felém fordult, és
rám meredt, mielőtt egy alapos (nem részeg) pillantást vethettem volna
rá, aztán a tálcányi feles pohár kiesett a kezéből. Mind összetörtek a
földön, mielőtt reagálhattam volna. Az üvegcserepek hangja egy
pillanatra elnyomta a háttérzenét és a hangos beszéd zaját.
Fel kellett volna ugranom, és átvetve magam a pulton akcióba
lendülni, hogy segítsek neki. Mert tudod, most már úgy kifejlődtek a
reflexeim, mint a macskának — ha feltételezzük, hogy a macska megitta
a súlya háromszorosát tequilában, mert épp most jött rá, hogy a
barátnője, akivel két éve együtt voltak, nem akar gyereket, és úgy
döntött, hogy a punciját fél Toledó virsli melegítőjének fogja használni.
Kéne egy—két macska, azok nagyon kevés gondozást igényelnek.
48
Talán még arra is meg tudnám tanítani, hogy hugyozzon a vécébe,
mint Malőr a Vejedre ütök című filmben. Válhat egy fickóból is őrült
macskanő? Hirtelen elképzeltem magamat öregemberként, ahogy
csoszogok a járdán, macskaszőrrel borítva, és nyávogok mindenkire, aki
elmegy mellettem.
Ha jobban meggondolom, nem akarok macskákat. Nem lenne
szabad gondolkodnom, amikor iszok.
A csapos lebukott a pult mögé, én meg egy percre hagytam a
hugyozó macskákat, hogy felállhassak és előredőlhessek, anélkül, hogy
kiesne alólam a bárszék, hogy megnézzem, nem kell—e segíteni neki.
És a „segítség” alatt azt értem, hogy megnézni, nem dől—e belőle a
vér. Aztán visszaültem volna, mielőtt az egész kocsma elindul balra, én
pedig idiótát csinálok magamból. A jó szándékom elillant, mielőtt bármit
is tettem volna, amikor egy hosszú szőke hajú aprócska valaki, aki
furcsán ismerősnek tűnt, bement a pult mögé, egyenesen arra a helyre,
ahová én is be akartam nézni, és a földre pillantott.
— Jézusom, drágám! Hát te meg...
Nem tudta befejezni, mert hirtelen egy kéz ragadta meg az alkarját a
pult mögül, és rántotta le durván a földre. A szőke lány halk sikkantással
eltűnt, én pedig megráztam a fejem a gondolatra, hogy miért
viselkednek ilyen furcsán a nők, és miért ekkora kurvák.
Baszd meg, Tasha, és hasszák meg a macskák, akik nem hugyoznak a
vécébe, és baszd meg te is, Keanu Reeves, és bassza mega kutyád is.
Drew visszaült mellém, és felkiáltott:
— Hé, csapos!
A szőke hajú lány egyszer csak kidugta a fejét a pult mögül, és
széles mosollyal az arcán egyenesen engem bámult.
— Kaphatunk két tequilát? — kérdezte Drew.
A nő nem nézett felé, kizárólag rám meredt, még csak nem is
pislogott, mintha valami kibaszott farkasszemnéző bajnokságon lettünk
volna.
Majd én megmutatom neki. Én vagyok a farkasszemet nézés kibaszott
királya.
Drew előrehajolt, és csettintett néhányszor a nő arca előtt.
49
— Helllóóóó?
A francba! Pislantottam.
De a nő nem mozdult egy pillanatra sem a pult mögött, ahol térdelt,
és csak a kis feje kandikált ki mögüle. Mi az édesanyja picsája van ezzel a
csajjal? Kezdett kiborítani.
— Ööö, kérhetek tequilát? — kérdeztem, minden szót úgy
artikulálva, ahogy csak a részeg szám engedte. Így hát valójában az
hallatszott, hogy: — Téphetek shakirát?
Hatalmas, eszelős mosoly terült szét az arcán, és gyorsan felpattant.
— Szóval, mit hozhatok? — kérdezte tőlem élénken a pultra
könyökölve és előredőlve.
Drew és én lassan összenéztünk, majd megvontuk a vállunkat.
Aztán én újra a lányra néztem, és fél szemmel láttam, hogy Drew
sebesen tömködi be az ingét a farmerébe.
— T—e—q—u—i—l—á—t — mondtam nagyon lassan, és azon
tűnődtem, hogy vajon ez a csapos nem részegebb—e még nálam is.
A szája, ha ez egyáltalán lehetséges, még szélesebb mosolyra
húzódott.
— Szóval, whiskyt! Máris hozom!
Azzal sarkon fordult, de azon nyomban meg is botlott, gondolom, a
másik csapos lányban, aki még mindig a törött üvegeket szedegette
össze a földről.
A szöszi még időben megtámaszkodott, mielőtt a földre zuhant
volna, majd kiszökött belőle egy sóhaj, és lenyúlt, hogy felhúzza a másik
lányt. Némi káromkodás, hangos suttogás és huzavona után végül
durván talpra állította őt. Hosszú hullámos barna haja függönyként
lógva takarta el az arcát, ahogy ott állt, lehajtott fejjel. Folytatták a heves
kézmozdulatokkal kísért sugdolózást, majd megfordultak és
elviharzottak, egymás karjába ütögetve menet közben. A szemeim
azonnal a barna lány falatnyi fekete shortba bújtatott seggére tévedtek.
— Utálom, hogy elmész, de imádom nézni, ahogy távozol —
mondtam felhorkanva.
Drew a karomba bokszolt, és én kedvetlenül, de elfordítottam a
tekintetemet a lány fantasztikus fenekéről és hosszú lábairól, mielőtt
csorogni kezdett volna a nyálam.
50
— Szóval, sikerült összejönni a pincérnővel? — kérdeztem Drew—t,
miközben vártuk, hogy a csapos kihozza az italunkat, bármi legyen is az.
— Nem, csak megdugtam a vécében. Olyan íze volt, mint a szárított
marhahúsnak és a Captain Morgan whiskynek. Különös, ugyanakkor
furcsán kielégítő volt. De amikor elélvezett, elhányta magát. Gondjai
vannak annak a csajnak.
— Hogy a picsába nem száradt még le a tököd? — kérdeztem
undorodva.
— Ne gyűlölj csak azért, mert te a kanócodat ugyanabba a redvás
viaszba mártogattad két évig. Szeretek új dolgokat kipróbálni, ízelítőt
kapni a felhozatalból. Plusz van egy Quickie Mart pontgyűjtő kártyám is.
Ha veszek még egy doboz óvszert, félliteres Pepsit kapok ajándékba.
51
otthon üljön és nézze a Beachest7, és bánkódjon az elveszített puncikája
miatt.
— Fogd be, gyökér! — morogtam, és megragadtam az egyik italt,
amit a szőke csaj töltött ki.
Hátrafordult, és odaszólt a másik lánynak.
— Vonszold ide az édes kis segged, és igyál ezekkel az elragadó
úriemberekkel!
— Dolgozom, Liz, nem ihatok — felelte ő fogcsikorgatva.
Felkaptam a fülemet a hangjára, mint a kutya, amikor azt a szót
hallja, hogy „süti”. Már félig felemeltem a poharat, de megmerevedtem,
amikor közelebb lépett, és kirázta a haját a szeméből.
Szent isten, milyen gyönyörű volt!
És nem azért, mert sokat ittam. Biztos vagyok benne, hogy ha józan
lettem volna, akkor is tetszett volna a lány. Hosszú, hullámos barna haja
volt, sima bőre, és neki voltak a leggyönyörűbb barna szemei, amit
valaha láttam.
— Oh! Fogd már be! Te is tudod, hogy Fosteréket nem érdekli, ha
iszol munka közben. Olyan vagy nekik, mint a lányuk, aki sosem lehetett
nekik.
Azok a szemek. Volt bennük valami, amitől egyszerűen nem bírtam
másra nézni.
— Liz, Fosteréknek van lányuk.
— Patty softballt játszik, és száztíz kilóval nyom fekve. Valószínűleg
nagyobb farka van, mint ennek a srácnak — mondta hüvelykujjával
Drew—ra mutatva.
— Hééé! — szólalt meg Drew védekezően.
Nem bírtam abbahagyni a lány bámulását, azt akartam, hogy
nézzen rám. Miért nem néz rám? A barátnőjének be sem állt a szája, ő
pedig nem volt hajlandó rám nézni.
— Bocs, nagyfiú, biztosan csodaszép farkad van!
— Nos, köszi! Mit szólnál ahhoz, ha te és én...
— Be se fejezd! — vágott közbe a lány a szemét forgatva és a fejét
rázva. — Alig húsz perce láttalak belopódzni a női vécébe, hogy
56
6.
Jó nagy virslim van!
CLAIRE
57
— Igen, anyu csúnya szót mondott. Néha az anyukák csúnya
szavakat mondanak. De neked soha nem szabad utánoznod,
megértetted?
A fiam elkezdett fel—le ugrálni a gyomromon, mintha egy idétlen
pattogó labdán lovagolt volna.
— Gavin, kérlek! Anyu nem érzi jól magát — panaszkodtam.
Gavin abbahagyta az ugrálást, és előrehajolt, aztán rám feküdt, arcát
az arcomra szorítva.
— Akarod, hogy megverjem a barátaidat, anyu? — suttogta sokat
sejtetően.
Levettem a kezem a fejemről, és kinyitottam a szemem, hogy
ránézzek.
— Te meg miről beszélsz, Gav?
Gavin felemelte, és a mellemre fektette a kezét, az állát meg rajta
nyugtatta.
— A barátaidról. Azokról, akik miatt beteg vagy — felelte olyan
hangon, amiből sütött, hogy „Mit nem értesz ezen?!”
Átöleltem a kis testét, és a szemébe nézve megráztam a fejemet.
— Nem tudom, miről beszélsz, kishaver.
Gavin kimerülten felsóhajtott. Szegény gyerek. Megverte az isten az
ostoba anyjával.
— Papa azt mondja, hogy a barátaid, Johnny, Jack és Jose miatt vagy
beteg. A barátok nem csinálnak ilyesmit egymással, anyu. Ha Luke miatt
lennék beteg, én biztos tökön rúgnám!
— Gavin! Nem szabad ilyet mondani! — szidtam meg.
— Na, jó — felelte puffogva. — Akkor megcsiklandoznám a golyóit.
Jézus Krisztus a palacsintában! Jó oka van annak, hogy az állatok egy része
megeszi az utódait.
— Csak ne beszélj tökökről, rendben? — sóhajtottam az oldalamra
fordulva, amitől Gavin kacagva lecsúszott rólam az ágyra.
— Luke, a legjobb barátom szokott beszélni a golyóiról. Egyszer
megmutatta a virslijét is. A lányoknak is van virslijük? Papa elvitt
reggelizni, és ettem három szirupos palacsintát meg kolbászt, és papa
megengedte, hogy igyak Dr. Pepperst is a vacsorához múlt éjjel. Én
szóltam, hogy nekem nem szabad üdcsit inni a vacsorához, de erre azt
58
mondta, hogy ne áruljam el neked. Én meg mondtam, hogy oké, de már
elfelejtettem. Mehetünk a parkba?
Állítsd le! Istenem, kérlek, állítsd le!
— NA, HOGY ÉRZED MAGAD, CLAIRE? — üvöltött apám
torkaszakadtából a szobám ajtófélfájának dőlve, egy pohár kávéval a
kezében.
Résnyire nyitottam az egyik szememet, és kikukucskáltam rajta.
Próbáltam morcos arckifejezést ölteni, de az arcom túlságosan fájt hozzá.
— Nagyon vicces vagy! Ne akard, hogy odamenjek, és bemossak
egyet! Na majd, ha már nem lesz hányingerem. És újra hajlanak a lábaim
— motyogtam, miközben Gavin ficánkolva és rúgkapálva átmászott
rajtam, és lekászálódott az ágyról.
Átszaladt a szobán apámhoz, és a lábának vetette magát, belefejelve
apám legnemesebb szervébe.
— A picsába! Gavin, legyél egy kicsit óvatosabb! — sziszegte apám,
ahogy felvette Gavint.
— Papa! Mehetünk a picsaparkba?
Apám soha nem nevetett az ilyen hülyeségeken. Vagyis, dolgokon.
Nem tudom, hogy tudta mindig megőrizni a komolyságát. Nekem nehéz
volt nem nevetnem, hacsak nem nyilvánosan csinált ilyen hü... dolgokat
Gavin, mert olyankor szörnyen zavarba jöttem.
— Gavin, emlékszel, hogy tegnap este a felnőtt szavakról
beszélgettünk? Na hát, a picsa is ilyen felnőtt szó. Neked nem szabad
ilyet mondani — közölte apám ellentmondást nem tűrően, Gavin
szemébe nézve.
— Mondhatom aztat, ha már nagyfiú leszek?
— Igen, mondhatod AZT, ha már nagyfiú leszel — felelte apám.
Úgy tűnt, Gavint kielégíti a válasz, és meg is feledkezett a
picsaparkról. Apám lerakta, ő meg kiszaladt az ajtón, át a nappalin, be a
szobájába.
— Kösz, hogy vigyáztál rá tegnap, miután Liz hazament Jimhez —
mondtam, feltolva magamat az ágyban, és nekitámaszkodva az
ágytámlának.
— Nincs mit.
59
Állt csendesen az ajtóban, és engem figyelt, miközben a forró kávét
kortyolgatta. Tudta, hogy gáz van. Szerettem időnként meginni egy italt,
de így betintázni, ahogy tegnap este, különösen munka közben... ez csak
azt jelenthette, hogy valami rossz történt. Hála istennek, Liz velem
maradt egész este a pult mögött, és gondoskodott róla, hogy ne ejtsek el
több poharat és ne hányjak senki ölébe.
Még nem tudtam, hogy dolgozzam fel azt, ami előző este történt.
Pontosabban, aki tegnap este történt. Amint megláttam az arcát, tudtam,
hogy ő az. A szemei halálbiztosan elárulták. Eltekintve attól a ténytől,
hogy valaha ezekről a kék szemekről álmodtam, és emlékeznék az
arcára, bármennyi idő telne is el, az elmúlt négy évben mindennap bele
kellett néznem ezekbe a szemekbe.
A francba!
Tuti biztos, hogy a ma reggeli erotikus álmomban is ő szerepelt.
Dupla franc!
A hangja ugyanúgy halálbiztosan elárulta őt. A mély, reszelős
hangja, amin öt éve abban a sötét hálószobában azt suttogta, hogy
„Jézusom, te kibaszott gyönyörű vagy!”, állandóan a fejemben zakatolt.
Miután elejtettem a poharakkal teli tálcát, és lehuppantam a pult mögé,
teljes pánikban a pult másik vége felé pillantgattam, ahol Liz ült. Ő
habozás nélkül átjött az én felemre, hogy megnézze, mi a baj. Zaklatott
szavaim (JAJ, ISTENEM! JAJ, ISTENEM! JAJ, ISTENEM! Ő AZ! SZENT
SZAR, LIZ, Ő AZ! ÉS ITT VAN, ÉS MEGLÁTOTT! ÉS JAJ, ISTENEM,
EZT NEM TUDOM VÉGIGCSINÁLNI!) hatására akcióba lendült, és
kidugta a fejét a pult mögül, hogy megnézze magának a srácot. Néhány
másodperc múlva mellém térdelt a rejtekhelyemre, és visongva és
tapsikolva erősítette meg, hogy tényleg ő az.
Apám az ajtóban állt, és lábával a padlón kopogott, arra várva, hogy
előálljak a farbával. Időre volt szükségem, hogy kitaláljam, mit tegyek,
de apám elől soha nem rejtegettem semmit. Hatalmas drámai sóhajjal
kiböktem:
— Tegnap este ott volt a kocsmában.
Apa kérdőn meredt rám néhány másodpercig, mire leesett neki,
amit mondtam. A szemei kikerekedtek, és tátva maradt a szája. Pontosan
tudta, kiről beszélek. Alig néhány férfi fordult meg az életemben, és
60
mindketten tudtuk, hogy a nevükön említeném őket, ha róluk beszélnék.
És az egyetlen személy, akit az elmúlt néhány évben csak harmadik
személyben emlegettünk, az...
Kurva élet! Még mindig nem tudom az istenverte kibaszott nevét!
— Ez alkalommal megtudtad, hogy hívják? — kérdezte ironikus
hangsúllyal apám, gyakorlatilag olvasva a gondolataimban.
Megráztam a fejem, és a tenyerembe ejtettem.
Apám felsóhajtott, és így szólt:
Nos, ha újra betéved a bárba, és szeretnéd, hogy megöljem, csak
szólj! El tudom intézni, hogy balesetnek tűnjön.
Ha George Morgan ellensége vagy, és nem látod őt, késő. Már meg
is ölt, csak te még nem jöttél rá.
CLAIRE
61
átgondolni. Mennyi bérletet kell fizetnem Liznek? Mi lesz Gavin és az én
egészségbiztosításommal? Liz és én mindenben partnerek leszünk, vagy
két külön vállalkozást vezetünk, és csak az üzlethelyiségen osztozunk?
Túlélhet a barátságunk egy ilyen dolgot? Vajon Gavinnek fel kell adnia a
főiskoláról szőtt álmait meg a további életét, és férfiprostituáltként kell
megkeresnie a betevőt, csak mert én minden fillérünket egy csőd szélén
álló üzletbe öltem? A picsába, pánikrohamot kapok ettől az egésztől!
— Wiz nénihez megyünk? — kérdezte Gavin a hátsó ülésről, az
elsuhanó autókat és házakat nézve az ablakon át.
Ránéztem a visszapillantó tükörből, és emlékeztettem magam, hogy
bármit teszek is, azt érte teszem. Gavin csak a legjobbat érdemli, és én
elhatároztam, hogy azt meg is fogom adni neki.
— Nem, kishaver, nem hozzá megyünk, de találkozunk vele —
feleltem, amikor néhány perccel később beálltam az épület elé.
Egy percig csak ültem az autóban, és az üzletünket néztem. Pont a
sarkon állt, az ablakai elfoglalták a bolt teljes elülső részét, és a sarkon túl
ugyanez folytatódott a másik oldalon is. Tökéletes sarki üzlet volt, ahol
mindkettőnknek lehetett saját kirakata. Az Andrea Pékségét nemrégiben
festették újra ragyogó fehérre, és vadiúj virágládákat is szereltek az
ablakok alá, melyekből csak úgy ömlöttek a gerberák, minden
elképzelhető színben. Gyönyörű volt az egész.
A mi épületünk, a mi kirakatunk. Jézusom, már most úgy
gondoltam rá, mintha az enyém lenne, és még be sem léptem a boltba.
Liz zseniális gonosztevő!
Csak emlegetni kellett a nőstényördögöt, és már meg is jelent az
ajtóban, csípőjével tartva, hogy be ne csukódjon.
— Csukd be a szádat, és vonszold be végre a segged! — kiabált oda
nekem, majd megfordult, és visszament a boltba.
Gavin kikapcsolta a biztonsági övét, és megpróbálta kinyitni a hátsó
ajtót, de a gyerekzár megakadályozta.
— Gyerünk, anyu — nógatott —, Wiz néni azt mondta, hogy
vonszoljuk be a seggünket!
— Gavin, vigyázz a szádra! — mondtam neki, a szememet forgatva,
amiért már megint nem figyelt rám. Kiszálltam az autóból, és
körbementem, hogy kinyissam az ajtaját. Megfogtam a kis kezét, és
62
segítettem neki kiugorni az autóból.
— Légy jó kisfiú, megértetted? — kérdeztem, ahogy felléptünk a
járdára. — Ne rohangálj, ne kiabálj, ne fogj meg semmit, és ne mondj
csúnya szavakat, különben mész haza aludni!
— Az alvás bekaphatja.
Nem adom el a cigányoknak. Nem adom el a cigányoknak.
Megszólalt egy csengő az ajtó felett, ahogy beléptem. Gavin kitépte
a kezét a kezemből, Lizhez rohant, és a karjaiba vetette magát.
Ó, hát itt az én jóképű lovagom! — csicseregte Liz, ahogy felkapta,
és a levegőben körbeforgatta Gavint. — Mi a helyzet, kisember? —
kérdezte tőle, és leültette a fiamat a pultra maga mellé.
Anyu nem érzi jól magát, és nekem jó nagy a virslim! — újságolta
Gavin.
Lizből kitört a nevetés.
— Gavin, kérlek, elég volt a virslidből! — szóltam rá.
— De anyu, nézd! — folytatta, és mintha mi sem történt volna,
kezdte kigombolni a farmerét. — A virslim nagyon nagy, és most is kiáll,
és olyan fura érzésem van benne.
— Na, jó... — mondtam, és gyorsan odasiettem, hogy közbelépjek,
mielőtt előkapja. — Nem kell mindenkinek látnia. Emlékszel, mit
mondtam neked tegnap este?
Gavin jó fiú módjára bólintott. Levettem a pultról, és a kirakathoz
küldtem azzal a felkiáltással, hogy számolja meg a bolt előtt elhaladó
autókat. Amikor a kezét és az arcát az ablaküvegnek nyomta, Lizhez
fordultam, aki kezét a szájára tapasztva némán nevetett.
— Ez egyáltalán nem vicces! — pisszentettem le hangosan suttogva.
— Mi a picsáért nem mondta senki, hogy a négyéveseknek is lehet
merevedése? Én nem vagyok felkészülve arra, hogy megbirkózzak az
ilyen szarságokkal, Liz.
Liz kitörölte a könnyeket a szeméből, és bocsánatkérően nézett rám.
— Ne haragudj, Claire, de most komolyan! Ez tényleg nagyon vicces.
Sajnálom, de nem tudok semmit a négyéves kisfiúkról. Mégis, mikor a
fenébe történt ez először?
— EGY! — kiáltotta Gavin az ablakból, ahogy elment egy autó.
63
— Egyik este, miután megfürdött. A törülközőjén feküdt a padlón, és
odaadtam neki egy könyvet olvasni, amíg leszaladtam a földszintre,
hogy kiszedjem a pizsamáját a szárítóból — fogtam hozzá a történtek
felidézéséhez.
— KETTŐ! — kiáltott fel újra Gavin.
— Mikor visszaértem, ő már a hátán feküdt, és az az izé úgy
meredezett a levegőbe, mint valami villámhárító. Szörnyű volt. Gavin
egyre csak ütögette a kis kukiját, és azt mondta, hogy olyan fura érzése
van benne. Jézusom, abbahagynád végre a nevetést?
— HÁJOM!
— Ne haragudj! Ne haragudj! — szabadkozott Liz, levegő után
kapkodva.
— És az összes könyv közül egyedül a Barney—t 10 olvashatta,
amikor ez történt. A fiamnak feláll a farka a kibaszott Barney—tól! —
szűrtem a fogaim között a szavakat, és gyorsan meg is fordultam, hogy
meggyőződjek róla, Gavin nem hallott meg.
Liz ekkor már hisztérikusan nevetett. A szája csukva volt, és a vállai
rázkódtak. Minden alkalommal, amikor próbált lélegezni és közben nem
nevetni, felhorkantott, aztán meg fulladozni kezdett.
— Nem kérdezted erről az apádat? — kérdezte a kuncogások és
köhögések között.
A szememet forgattam, mielőtt válaszoltam volna, mert
visszagondoltam arra a beszélgetésre, amit egyik reggel apámmal
lefolytattam.
— Tudod, hogy milyen. Amint kiejtettem a számon a pénisz szót,
sarkon fordult, és kisétált a szobából azzal, hogy hívjam fel anyát. Neki
pedig pont annyi hasznát vettem, mint neked most. Amikor
megkérdeztem, hogy ez normális—e, ő azzal válaszolt, hogy „vajon
körbe—körbe úszik—e az egylábú kacsa?” Le is tettem a telefont, amikor
tíz percig csak levegő után kapkodva nevetett, miután elmeséltem neki a
barney—s incidenst.
65
közszeméremsértésért. Legalább a tinta hadd száradjon meg a tulajdoni
lapon — mondta Liz, azzal megragadta a kezemet. — Most azonnal
hagyd abba az aggódást emiatt! Élvezd, hogy az álmaid valóra válnak! A
kék szeműid miatt majd később parázunk.
CLAIRE
Még mindig a történtek hatása alatt voltam, amikor két órával később
hazafelé vezettem Gavinnel. Gavin azonnal elaludt, mihelyst
elindítottam az autót, úgyhogy semmiféle értelmetlen szövegelés nem
jött virslikről meg golyókról, ami megzavarhatott volna a
gondolataimban. A bolt konyhája sokkal szebb volt, mint amire
emlékeztem azokból az évekből, amikor gyakran megálltam ott egy
kávéra és muffinra, és tele volt olyan eszközökkel, amikről eddig csak
álmodni mertem, hogy egyszer talán majd használhatok hasonlókat. Az
pedig, hogy birtokoljam őket, soha fel sem merült bennem. Volt ott egy
kétajtós, polcos, ipari fagyasztószekrény, hozzá tartozó háromajtós
hűtővel, egy nagyteljesítményű, hatlapos elektromos főzőlap, két
Cyclone márkájú légkeveréses sütő, egy tároló szekrény, amiben tizenhat
tálca csokoládé tudott egyszerre hűlni, egy hűthető fiókos szekrény,
közvetlenül az elülső pult alatt, és két ezüstkanna csokoládé, karamell
vagy bármi olvasztásához, amire csak szükségem lehet. A helyiség
közepén egy 120—szor 180—as sziget állt, a tetején hűvös
márványpulttal, ami süti készítéshez pont tökéletes. A kezdetektől
fogva, hogy az Andrea Pékségét támogattam, mindig is imádtam az
üzlet nyitott elrendezését. Szerettem, hogy fizetés közben a pultnál állva
be lehetett látni a konyhába, és nézni, ahogy valaki éppen süteményt
vagy tortát készített.
Ez egyszerűen túl sok volt nekem, és ezt Liznek is megmondtam,
ahogy körbejártam a konyhán, végigsimítva minden berendezést.
Próbálta beadni, hogy az előző tulajdonosok nemrégiben újítottak
66
fel mindent, de én tudtam, hogy hazudik. Jártam ott nem sokkal ezelőtt,
és beszéltem a vezetővel. Biztosan tudom, hogy nem újítottak fel semmit.
Ráadásul Liz soha nem tudott a szemembe nézni, amikor hazudott, és
olyankor kétszer annyit káromkodott.
— Liz, ez túl sok! Nem engedhetem, hogy ezt tedd!
— Ó, a picsába, Claire! Az egész kibaszott szart a kurva bolttal
együtt adták, és az előző kibaszott tulajdonosok csak meg akartak
szabadulni mindentől a picsába!
A kurva hazug embert hamarabb utolérik, mint a kibaszott sánta kutyát.
A bolt Liz felőli oldala hasonlóan szép volt, kivéve, hogy ott nem
volt földöntúli szépségű konyha, mint az én részemen. Megmutatta,
hová szeretné felhúzatni a két boltrészt elválasztó falat, ami nem ért
volna el egészen a bolt elejéig. Liz helyet akart hagyni az ablak előtt,
hogy a vásárlók kedvük szerint járkálhassanak a két üzlet között. Ez
elegendő intimitást biztosítana az én vevőimnek, ha nem szívesen
nézegetnének műfütyiket, fehér neműket és síkosítókat Liz oldalán.
Lizben felmerült, hogy vághatnánk egy ajtót hátulra is, a konyha mögé,
hogy könnyen tudjunk közlekedni egymás boltja között, anélkül, hogy a
bolt fő részébe át kellene menni. Mindkét üzlethelyiség elülső részében
volt egy pult, ahová majd a kassza kerül, meg Liz oldalán vitrinek voltak
még szétszórva, amikbe ki tudja majd állítani az eladásra kínált áruit. Az
én elülső részem egye—lőre üresen állt, így oda később valószínűleg
beállíthatnék egy—két asztalt, ahová leülhetnének páran. Rájöttem, hogy
Liz még jóval azelőtt, hogy engem beavatott volna, változtatásokat
végzett a helyen. Biztos volt abban, hogy nem fogom visszautasítani az
ajánlatát, ha látom, milyen sokat dolgozott rajta. Míg az én részem
tejesen nyitott volt, így a bolt elejéből is be lehetett látni a teljes konyhát,
addig Liz üzletében közvetlenül az elülső pult mögött fal húzódott,
hiszen az üzlete teljes hátsó része raktár volt. Liz mindenre gondolt.
Elképesztett, mennyi mindent sikerült elvégeznie ilyen rövid idő alatt.
Amíg Gavin szabadon randalírozott, mi leültünk a padlóra, és
körbevettük magunkat mindenféle papírokkal. Térdig értek a működési
és kereskedelmi engedélyek, üzleti tervek, biztosítási kötvények és száz
másik nyomtatvány, amiktől csak úgy zsongott a fejem. Ez az álom olyan
közeli volt, hogy meg tudtam érinteni, és máris tövig rágtam a
67
körmömet azon aggódva, hogy nem fogom tudni fenntartani a boltot.
Persze vállalhattam volna még több műszakot a Fostersben, hogy
félretegyek még egy kis pénzt. Meg szerezhettem volna azzal is lóvét, ha
végigszenvedek még egy csomó Liz—féle szexuális játékszeres bulit. Ám
ezek sem lettek volna elegek ahhoz, hogy kifizessem a bérleti díjat, azt
pedig visszautasítottam, hogy Liz még több pénzt fektessen az én
üzletembe helyettem. Liz felhívta apámat, mielőtt tiltakozhattam volna,
ő pedig eljött a boltba, hogy körülnézzen.
— Szóval, mit gondolsz? — kérdeztem, amikor kinyitotta a
villanyóraszekrényt, és belenézett.
— A hálózat rendben van. A konyha és a riasztórendszer külön
körön van — felelte.
— Nem így értettem.
Azt akartam, hogy józanítson ki, hiszen ő a józan eszéről volt híres.
Mondja meg, hogy elment az eszem, amiért eszembe jut ilyesmibe
belefogni, nevezzen seggfejnek, amiért nem látok a szememtől.
Apám becsukta a villanyóraszekrényt, megfordult, és tekintetét a
mennyezetre emelte.
— Emlékszel, hogy minden hónapban fizettem a kollégiumi kosztot
és kvártélyt? — kérdezte, ahogy végigmérte az összes világítótestet. —
Na, az elmúlt öt évben megtakarítási számlára tettem be ezt az összeget,
arra az esetre, ha egy nap szükséged lenne rá. A kamatokkal mostanra
kicsivel több, mint ötvenezer dollár van a számlán.
A szám tátva maradt erre a hírre, Liz pedig — aki a közelben állt, és
még csak nem is próbált úgy tenni, mint aki nem hallgatózik —
hangosan visítozni kezdett, de olyan hangosan, mintha át akarná törni a
hanghatárt. Föl—le ugrált és az apámat ölelgette, míg én csak álltam ott,
és próbáltam felfogni, amit az imént hallottam.
Mr. Morgan, ha nem a legjobb barátnőm apja lenne, tutibiztos, hogy
azonnal megdugnám a lábát! — mondta neki Liz izgatottan.
— Van egy... az én... a kutyám az állatorvosnál van — dadogta apám
kínjában, és elhúzódott Liztől, majd lassan kioldalgott a boltból.
— Apádnak nincs is kutyája — állapította meg Liz, ahogy az ajtó
feletti csengő megszólalt apa távozásakor.
— Nincs bizony. A lábát célzó fenyegetésedtől begolyózott.
68
Liznek még egy órájába telt meggyőznie, hogy nem önző dolog
elfogadnom a pénzt, amit apám ajánlott. Ezt a pénzt nekem szánta, hogy
rendelkezzek vele belátásom szerint, szóval, miért ne használhatnám
arra, hogy beindítsam azt a vállalkozást, amiről mindig is álmodtam?
Most, hogy a pénz miatt egyelőre nem kellett aggódni, Liz megkért,
hogy készítsek össze egytálcányi sütit, amit elviszünk egy bulira. Jenny,
Liz unokatestvérének egyik barátnője tartotta a bulit, aki számítógépes
grafikus volt. Megígérte Liznek, hogy segít neki katalógusokat
összeállítani, és megszerkeszti a szórólapokat, meg ilyesmik. Liz
tudatosította benne, hogy én szervezem a buliját, és jelezte, hogy nekem
is jól jönne, ha segítene összehozni valami jó kis reklámot az üzletemnek.
A lány megígérte, hogy segít mindkettőnknek, ha kap ingyen
termékmintákat. Felőlem vehet mintát a puncimból is, ha ezt összehozza
nekem.
Úgy volt, hogy a buli után elmegyek Lizékhez vacsorára, és némi
borozgatás mellett beszélgetünk még az üzleteinkről, és keresünk nekik
nevet.
A mi üzleteink. Újra és újra elismételtem magamban ezeket a
szavakat, ahogy hazafelé hajtottam a boltból. Próbáltam szokni a
gondolatot. Olyan gyorsan történt minden. Alig két napja még puszta
vágyálom volt a saját üzlet gondolata, és úgy tűnt, hogy csak valamikor
hosszú évek múlva válhat talán valóra.
Beálltam a házunk elé, és csendben kikapcsoltam Gavin biztonsági
övét, aki időközben elaludt, hogy bevihessem a házba, és lefektethessem.
Ahogy kiemeltem a kisfiamat a gyerekülésből, és a fejét a vállamra
fektettem, a nyakam köré fonta a karját, és megölelt.
— Kígyós pillecukojjal kell lenyíjnod a füvet — motyogta álmosan.
— Elcsúsztam egy pennyn.
Halkan kuncogtam az álmában beszélő fiamat hallgatva, miközben
bementem a házba és lefektettem az ágyába.
Nem tudom, vajon ő beszél—e álmában?
Liz hatékonyan elterelte a gondolataimat Gavin apjáról egész
délelőttre, de most, hogy egyedül voltam a gondolataimmal, belém
hasított a srác újbóli felbukkanása, és már csak erre tudtam gondolni.
Valahogy úgy képzeltem, hogy csak átutazóban járt itt, és hogy sohasem
69
fogom újra látni vagy hallani felőle. A történelem, úgy tűnik, ismételte
önmagát. Első találkozásunkkor túl részeg volt ahhoz, hogy most
emlékezzen rám, tegnap este fogalma sem volt róla, hogy ki vagyok.
Nem akartam beismerni, de egy kicsit fájt, hogy semmi nyomot nem
hagytam a lelkében majdnem öt évvel ezelőtt, miközben én minden
napomat úgy éltem, hogy valaki állandóan rá emlékeztetett.
70
7.
Szájat kinyitni, vodkát lenyelni
CARTER
71
Így nézett ki a lány a tegnapi bárból. Ugyanolyan szeme és hangja volt,
mint az ÉN nőmnek. Mi a fene folyik itt?
72
mostani darabon az állt: „Kakiltam ma”.
— Helló, gyere csak be, Drew — motyogtam magamban, miután
becsaptam az ajtót, és követtem a nappaliba. — Teljesen tönkrevágtad a
jó kis álmomat. Legalábbis azt hiszem, jó álom volt, de neked
köszönhetően már nem emlékszem rá.
— A dögös pultos csajról álmodtál, akiről le sem bírtad venni a
szemed, és akiről úgy áradoztál tegnap este? — kérdezte nevetve.
— Nagyon vicces vagy — feleltem fapofával, az ajtófélfának dőlve, a
kezeimet összefűzve a mellkasomon.
— Hát, ha csak viccelnék, haver! A szőke hajú barátnője
megkérdezte, hogy te jöttél—e a kisbusszal a bárba, miután a szádhoz
emelted a sörödet, amit aztán az ingedre öntöttél a szád helyett, pedig
mit mondjak, eléggé tárva—nyitva volt, úgy bámultad a pultos lány
seggét.
Azt a, tényleg nem voltam csúcsformában tegnap este.
— Talán jobb lenne, ha elmennék, és bocsánatot kérnék...
A francba, most mellényúltam.
— Egy újabb lánytól, akinek nem tudtad meg a nevét — fejezte be
Drew a mondatot. — De most legalább tudjuk, hol dolgozik.
Kibaszott kupleráj ez a ház — mondta, miközben arrébb lökött a
lábával néhány dobozt, hogy utat vágjon magának a heverőhöz.
— Csak azért jöttél, hogy sértegess, vagy van valami oka is a korai
látogatásodnak?
— Korai? Fél egy van, ember! Egykor eligazításunk lesz — mondta,
és arrébb lökött egy doboz könyvet, majd lehuppant a heverőre.
— A PICSÁBA! Te most szívatsz engem? — kérdeztem dühösen, és
berohantam a konyhába, beleütközve néhány dobozba útközben.
Tény és való, a mikrosütő órája tizenkettő harmincnégyet mutatott.
Kurva életbe! Nem kéne elkésnünk az új üzemünkben az eligazításról!
Az orromhoz húztam a rajtam lévő pólót, megszagoltam, és
elfintorodtam. Olyan szagom volt, mint egy szeszfőzdének.
A fürdőszobába rohantam, és végrehajtottam az emberi történelem
leggyorsabb zuhanyzását, majd magamra hajítottam egy tiszta, hosszú
ujjú pólót és farmert. Drew minden sebességkorlátozást megszegett, de
sikeresen beértünk a Butler Autógyárba öt perccel egy óra előtt.
73
Az üzem termelési részlege vasárnaponként zárva volt, így csak a
mi kis — más üzemekből áthelyezett — csoportunk volt ott aznap.
Körülbelül húszunkat helyezték át szerte az Egyesült Államokból más
gyárakból, és mind holnap állunk munkába. Minden üzem alapvetően
ugyanúgy működött, így nem kellett újratanulni a munkafolyamatokat,
vagy ilyesmi. Ki kellett tölteni a nyomtatványainkat a személyzeti
osztályon, megnéztünk pár videót a cég hátteréről és történelméről, meg
arról, hogyan ne zaklassuk szexuálisan a munkatársainkat. Ez utóbbi
mindig is a kedvencünk volt. Ugyanazt a videót mutogatták már
harminc éve, amit még a hetvenes években rögzítettek, valami
pornózenével a háttérben. Zárjanak be egy csapat nagyhangú melóst egy
szobába, tegyenek be egy videót, amin egy trapézgatyás, szíven szúrós
galléros ingű fickó a titkárnője seggére teszi a kezét, és már kész is a
teljes és totális anarchia, hölgyeim és uraim.
A dolgozói bejáraton léptünk be az üzembe, és egyből a bejárat
mellett nyíló konferenciaterembe mentünk. Drew és én aláírtuk az ajtón
függő jelenléti ívet, és leültünk az egyik asztalhoz a terem hátsó felében.
Körülnéztünk, hogy ismerünk—e valakit azok közül, akik szintén
velünk kezdenek.
— Szóval, mit gondolsz, miféle seggfej lesz a főnökünk? — kérdezte
Drew halkan.
A Drew másik oldalán ülő srác előrehajolt, és megszólalt, mielőtt
válaszolhattam volna.
— Valójában egész rendes fickó. Már vagy húsz éve van itt, és amíg
el nem baszol valamit, addig hagyja, hogy tedd a dolgod. Jim Gilmore
vagyok — mutatkozott be a fickó a kezét nyújtva.
Drew is bemutatott neki bennünket.
— Szevasz, én Drew Parritt vagyok, ő pedig itt Carter Ellis. — Kezet
ráztunk, miközben Drew folytatta. — Na és te mióta dolgozol itt?
— Csak néhány hónapja. A menyasszonyommal most költöztünk ide
Toledóból — mondta.
— Komolyan? Mi is onnan költöztünk ide. A toledói üzemben
dolgoztunk, és ide helyeztek át — magyaráztam.
Jim felnevetett.
— Milyen kicsi a világ! A menyasszonyom Butlerből származik, és
74
még az egyetem alatt ismerkedtünk meg. Mindketten az Ohiói
Egyetemre jártunk. Ő vissza akart költözni ide a diploma megszerzése
után, úgyhogy itt vagyunk.
75
túl magát az öt évvel ezelőtti egyéjszakás kalandján egy csajjal, akinek
olyan illata volt, mint a csoki golyónak.
Jim ezt hallva kiköpte a víz egy részét, a többit pedig fulladozva
próbálta lenyelni. Drew—nak kellett hátba veregetnie. Miután
rendbejött, furcsa szemeket meresztgetett rám.
Mi a francért méregetnek így engem mostanában az emberek?
Tegnap este is a bárban, meg most is. Valami gond van az emberekkel
ebben a városban.
Ekkor belépett az egyik munkavezető, és betolta a szexuális
zaklatásról szóló felvételt a videóba. Mindenki tapsolni és éljenezni
kezdett, amint megszólalt a zene.
— Miért nem jöttök át hozzánk ma este vacsorára meg néhány italra?
— kérdezte Jim a hangoskodó dolgozók zaját túlkiabálva, ahogy
visszafordult a terem eleje felé. — Legalább a menyasszonyom el tudja
dönteni, hogy méltók vagytok—e a barátnőihez — folytatta csibészes
mosollyal az arcán.
CLAIRE
76
Elborul az agyam, ha valaki még egy kibaszott kérdést tesz fel,
amire nem tudok válaszolni. Ezt csinálta mindenki az elmúlt fél órában.
A PICSÁBA! Vegyen végre mindenki valamit, és duguljanak el!
77
konyhába, és körbefont a karjaival.
Egy dolgot nagyon gyorsan megtanulnak rólam az emberek: ne
hatolj be a személyes terembe, különben nyakon váglak.
Álltam ott mereven, mint egy hulla, lógó karokkal. Nem értem az
ilyen ölelkezősöket. Tényleg nem. Egy kedves, visszafogott hátlapogatás
is tökéletesen megtette volna.
— Veszek neked egy Nyúl Úrfit! — határozta el magát Jenny.
— Hűha, nem kell, de tényleg! — utasítottam vissza az ajánlatát, és
kibontakoztam az öleléséből.
Az az izé teljesen megrémisztett. Négysebességes, és körbeforognak
a fülei és a szemei. Szerintem, már ahhoz önkormányzati engedély
kellene, hogy egyáltalán be lehessen kapcsolni egy ilyen cuccot.
Néhány perc hízelgés után Jenny visszaráncigált a nappaliba, és
miután bejelentette, hogy vesz nekem egy Nyúl Úrfit, az egész szoba
egyetértő örömujjongásban tört ki. Legnagyobb megrökönyödésemre
hirtelen mind arról beszéltek, hogy mit vesznek nekem. Amikor már ott
tartottak, hogy szerveznek nekem egy vibrátorszüzesség—elvesztési
partit, megálljt kellett parancsolnom az eseményeknek. A „pénisz alakú
jégkocka” és a „pénisz formájú tésztasaláta” szavak hallatán pokoli
fejfájásom támadt. Innentől bármelyik pillanatban megtörténhetett, hogy
kézen fogva körbeállnak, és kórusban énekelni kezdenek a vaginámhoz
— az én szegény, szeretet nélkül felnőtt vaginámhoz, amely sohasem
ismerhette meg egy műfütyi rezgő érintését. Sajnálom, drága vaginám,
bizonyára jobban gondodat kellett volna viselnem!
A buli végére kétszer annyi eszközt adtam el, mint általában, mert
mindenki kettőt vett mindenből, egyet magának meg egyet nekem. Ha a
puncim nem lett volna pamut és farmer mögé rejtve, tutira felháborodott
volna a sok szánakozó pillantástól. Esküszöm, hogy amikor leadták a
megrendelésüket, mindannyian lenéztek a lábam közé. Most már tudom,
milyen érzés lehet a nagymellű nőknek, amikor egy pasi nem néz a
szemükbe.
Amikor az utolsó csaj is megölelt, és elbúcsúzott tőlem és Jenny—
től, mindketten lerogytunk a kanapéra a nappaliban.
— Kösz, hogy megszervezted a ma esti partit, Claire — mondta
78
mosolyogva Jenny. — És külön köszönöm azt a tálca csodálatos
süteményt. Neked tényleg isteni tehetséged van ehhez. A karamellel
megszórt, csokiba mártott perecektől majdnem orgazmusom volt. És ez
nagy dolog, főleg, ha azt vesszük, hogy egész este fibrillátorok vettek
körül.
A szemeim kipattantak Jenny szavai hallatán, és felemeltem a
fejemet a kanapé háttámlájáról, amin addig pihentettem. Jennyre
meredtem, aki szórakozottan nézegette manikűrözött körmeit. Kedves
lány volt, és nagyon jól kijöttünk, de néhány dolog nem hagyott
nyugodni, ami kibukott a száján akkor este.
— Izé, Jenny, nem defibrillátort akartál mondani?
Hogy miért használta egyáltalán ezt a szót a szexuális
segédeszközök bemutató estjével kapcsolatban, képtelen voltam felfogni.
Hacsak nem feltételezte, hogy van olyan trükk a tarsolyomban, amitől
megállhat valaki szíve. Bár ha jobban belegondolok, majdnem
szívinfarktust kaptam, amikor megláttam, hogy mekkora a Hatalmas
Behemót. Mégis, pontosan hová kellene dugni azt az izét egy nőnek? Az
átkozott Hoover—gátba, tömítésként?
— Miért, mit mondtam? Vibrátort akartam mondani. Jaj, istenem, de
fura vagyok!
Megráztam a fejem, és felkeltem a kanapéról, hogy elrakjam a
holmikat a bőröndbe, amit Liz adott nekik. Amilyen szerencsém van,
tarthattam az összes cuccot a saját házamban. Ha bármi történne velem,
és a rendőrök vagy valamelyik másik hatóság kitalálja, hogy átkutatják a
házat, még a síron túl is porig fognak alázni, ha megtalálják ezt a
bőröndöt.
Jézus isten, mi lesz, ha apám találja meg ezeket? Azt fogja hinni,
hogy egy beteg állat vagyok! Ugyan miféle nőnek van szüksége egy
bőröndnyi, méghozzá pontosan harminchét vibrátorra és tizenkilenc
tégely síkosítóra? A picsába, jobb lenne ezeket a cuccokat Liz házában
tárolni. Még nem beszéltem apámnak Liz üzleti vállalkozásáról. Egy
lányt sem szabadna arra kényszeríteni, hogy műpéniszekről
kezdeményezzen beszélgetést az apjával. Ez egyszerűen nagyon sok
szempontból helytelen. Rájöhetne ő is magától, ahogy a többiek, amikor
majd először lép be a boltba.
79
— Szóval, amint küldesz nekem képeket arról, hogy miket szeretnél
a szórólapokon látni, azonnal dolgozni kezdek rajtuk. Csinálok egyet
neked, egyet Liznek, és egy olyat, amin mindkettőtök boltja rajta lesz.
Ugye, azt mondtad, hogy ma este találkoztok, és kitaláljátok a bolt
nevét? — kérdezte Jenny.
— Igen, megyek Jimékhez ma este — magyaráztam, miközben
becipzáraztam a bőröndöt. — Tényleg, neked nincs kedved eljönni?
Segíthetnél az agyalásban.
— Hát, nem is tudom. Nem szeretnék a terhetekre lenni.
Kihúztam a műanyag fogót a bőrönd tetejéből, és Jennyre
pillantottam.
— Egyáltalán nem leszel terhünkre. Lizt ismered, tudod, hogy
mindig annyit főz, hogy egy hadseregnek is elég lenne. De tényleg,
biztos nem bánná ő sem.
— Hát, ha szerinted nem gond, akkor szívesen beugrok. Tényleg ki
kellene már mozdulnom, és lazítani egy kicsit. Talán Liz segítene találni
egy egyedülálló pasit is. Már annyira kétségbe vagyok esve, hogy
beérném egy ronda munkanélküli fickóval is, csak legyen tiszta és ápolt,
és tudja rendesen használni a nyelvét.
Üres tekintettel meredtem rá, és azt kívántam, bárcsak
kitörölhetném a teljes utolsó mondatot az emlékezetemből.
— Befejezem itt a takarítást, aztán talán egy orgazmust is beszorítok
az időmbe. Ott találkozunk.
Ekkor már valóban úgy éreztem, hogy szétdurran az agyam.
— Bocs, Jenny, de tényleg azt mondtad, hogy beszorítasz egy
orgazmust az idődbe?
Kérlek, istenem, add, hogy rosszul halljam, amit mondott.
— Még szép! Végül is, valahogy csak meg kell győződnöm arról,
hogy amit vettem, jól működik, nem igaz? Ha nem megyek el tőle elég
gyorsan, visszakérem a pénzem. Tartom magam a két és fél perces
szabályomhoz.
Ó, Jézusom! Kérlek, ne engedd, hogy visszaadjon egy használt
vibrátort, ami még ragad a puncija nedveitől! Mégis, mi a szart kezdjek
vele utána? Vegyek vegyvédelmi ruhát, hogy megfelelően fertőtlenítsek
egy használt vibrátort? Erről nem volt szó az új alkalmazottaknak szóló
80
kezdőcsomagban!
— Na jó, rendben, akkor találkozunk Lizéknél — feleltem, majd
kirohantam a házból, olyan gyorsan húzva a kerekes bőröndöt, ahogy
csak az imbolygó kerekei bírták.
CLAIRE
81
akiről pedig megesküdtünk, hogy soha többé nem beszélünk.
Elmondtam nekik, hogy épp csak kettőt tolt, miután belém hatolt, aztán
az apja ránk nyitott — folytattam, majd elkezdtem kihátrálni az
előtérből. — Kezded érteni, mi? Látom az arcodon, hogy felfogtad végre,
milyen szörnyű volt ez az este.
— Egy szót se...
— Honnan a fenéből gondoltad, hogy én jó leszek ebben? —
kérdeztem, és beléptem a nappaliba, majd megálltam. — Az est végére
minden nő szomorú pillantásokat vetett a vaginámra. Komplexusa lesz a
vaginámnak, Liz! Már így is elítél, amiért mindig csak kézzel elégítem ki.
Nem számítva azt az egy alkalmat, amikor első évben totál berúgtunk a
vizsgaidőszak után, és a lábadat keféltem megtettem hozzá dohogva,
amikor Jim odajött hozzám egy üveg Grape Three Olive vodkával a
kezében.
Jimre pillantottam, majd újra Lizre.
— Mi a fenéért bámultok így rám? — kérdeztem Lizt.
A szája nyitva volt, és a vállam fölött mögém pillantgatott.
Ó, a picsába!
Jimre néztem, aki biztatóan rám mosolygott, és átnyújtotta az üveg
vodkát.
Ó, a büdös picsába!
— Van valaki a hátam mögött, igaz? — suttogtam.
Liz némán bólintott. Nagyot nyeltem, és vakon oldalra nyúltam,
hogy kivegyem az üveget Jim kezéből. Ő addigra letekerte a kupakot,
így a számhoz emeltem az üveget, és nagyot húztam belőle. A szemeim
könnybe lábadtak, ahogy a torkomat égető alkohol lecsúszott a
nyelőcsövemen, és megmelegítette a gyomromat. Lassan a zene irányába
fordultam, és felkészültem, hogy belehaljak a szégyenbe. Amikor teljesen
körbefordultam, az üveg vodka kiesett a kezemből. Hála istennek,
Jimnek jók a reflexei. A keze azonnal kivágódott, és elkapta az üveget,
mielőtt összetörhetett volna a padlón.
— Na, ki kér egy újabb italt? — kérdezte mögöttem Liz vidáman.
82
8.
Megőrülök a csokigolyóért!11
CARTER
CARTER
91
Minden motorikus funkcióm leállt. Valaki ellenőrizze, hogy elélveztem—e.
— Te jó isten, bepisilek a gyönyörűségtől! — suttogta Drew.
— Mi a fenéért bámultok így rám? — kérdezte a lány idegesen, Liz—
re és Jimre pillantgatva.
Aztán valamit suttogott, mire Liz bólintott, és felénk nézett. A
sebességből ítélve, ahogy a keze kinyúlt, megragadta a vodkás üveget és
meghúzta, úgy éreztem, nem állok messze az igazságtól, amikor azt
feltételezem, hogy akkor jött rá, hogy mások is vannak a szobában, és
hallják, amiket az önkielégítésről blablabla, leszbizésről blab labla
mondott. A lány lassan felénk fordult, és a pillantása azonnal rám
szegeződött. Úgy éreztem magam, mint akit fejbe vertek, és némán
néztem, ahogy a vodkás üveg kicsúszik a kezéből. Jim higgadtan
kinyújtotta a kezét, és elkapta az üveget, mielőtt az földet ért volna,
miközben én csak ültem ott, és néztem a leggyönyörűbb nőt, akit valaha
láttam.
Na, jó, tudom, hogy láttam őt múlt éjjel, de részeg voltam, és a részeg
szem dögösebbnek látja a dolgokat, mint amilyenek azok valójában. Az
arcára nem emlékeztem olyan kristálytisztán, mint ahogy hittem.
Szerencsére pont olyan gyönyörű volt, mint emlékeztem. És most
nagyon szörnyen éreztem magam, amiért ő annyira ledöbbent azok
miatt, amiket Liz szemére hányt, mert azt hitte, hogy senki más nincs
jelen.
— Na, ki kér egy újabb italt? — kérdezte Liz vidáman, és megkerülte
a barna hajú szépséget.
Drew és én némán felemeltük a sörünket, mutatván Liznek, hogy
nekünk már van mit inni. Liz karon fogta szegény lányt, és bevonszolta a
nappaliba. Néztem, ahogy a szájához emelte a vodkásüveget, és menet
közben újra nagyot húzott belőle. Liz kivette a kezéből az üveget, és
lecsapta a dohányzóasztalra.
— Carter, ő itt Claire, Claire, ő pedig Carter — mutatott be
bennünket egymásnak Liz, valami oknál fogva különösen erősen
hangsúlyozva a neveinket.
Egy kicsit aggódtam Liz életéért. Attól féltem, hogy Claire esetleg
kikaparja a szemét.
92
— Tegnap este már találkoztunk futólag — mondtam mosolyogva,
próbálva magamra terelni a figyelmet, és ezáltal megmenteni Lizt a
maradandó sérülésektől.
Claire hisztérikusan felnevetett.
Liz leült a kanapéra, maga mellé húzva Claire—t.
— Nos, van még néhány percünk, amíg a vacsora elkészül. Jim
szerint épp most költöztetek ide Toledóból. Igaz, fiúk? — kérdezte Liz,
ahogy Jim elment előttük, hogy helyet foglaljon Claire másik oldalán.
Bólintottam.
— Igen, most helyeztek át bennünket a toledói autógyárból.
Újra Claire—re vetettem a pillantásomat. Idegesen járt fel—le a
térde. Liz odanyúlt, és rátette a kezét, hogy leállítsa.
— Na és, Claire, mióta dolgozol csaposként? — kérdeztem.
Mindent tudni akartam róla, és nem akarok hazudni, majd’
meghaltam, hogy újra halljam a hangját, és még többet tudjak meg a
vaginájáról, és hogy milyen gyakran keveredett leszbikus helyzetekbe a
barátnőivel. A francba, csak nehogy most álljon fel a farkam!
— Majdnem öt éve — felelte, miközben újabb kínos nevetés tört elő
belőle, és Jim odanyúlt, hogy megütögesse a hátát néhányszor.
Vajon mennyi vodkát sikerült benyakalnia abból az üvegből?
— Liz, én már nem bírom tovább! — vágott közbe Drew.
— Kibaszott ismerős vagy nekem valahonnan!
Claire talpra ugrott, térdével belerúgva a dohányzóasztalba, és
felrúgva a két sörösüveget. Szerencsére azok már kiürültek.
— Mintha lejárt volna a sütő órája. Liz, te nem hallod? — kérdezte.
Liz lazán megrázta a fejét, és így szólt:
— Nem. Biztos, hogy nem hallottam a sütő óráját — felelte
mosolyogva.
Néztem, ahogy Claire hátat fordít nekünk, és Lizre néz.
— Biztos, hogy lejárt az óra, csak te nem hallottad, mert nem
figyeltél. Meg kell néznünk a vacsorát. Az óra miatt. Mert lejárt.
— Hé, Liz! — szólalt meg Drew. — Szerintem Claire azt próbálja
elmondani, hogy lejárt a sütő órája! — nevetett Drew a saját viccén, mire
odanyúltam, és a karjába ütöttem.
93
Egyszerűen lenyűgöző volt, ahogy Claire rémülete zavarodottsággá,
majd idegességgé változott. Olyan volt, mint egy lerobbant, de gyönyörű
mozdony, és én nem bírtam róla levenni a szemem.
Liz felsóhajtott, és végül felállt, Drew—ra és rám mosolyogva
kimentette magát, és kiment Claire—rel a konyhába.
Drew hozzám hajolt, és a fülembe súgta:
— Láttad, hogy nézett rám Liz? Tuti, hogy megfektettem.
94
9.
Claire nunija öl
CLAIRE
98
Jim képébe vágtam egy edényfogó kesztyűt, és ekkor a sütő órája is
valóban lejárt, és csipogni kezdett, meg a csengő is megszólalt.
— Ez biztosan Jenny lesz — mondta Liz, ahogy kinyitotta a sütőt, és
kivette a tepsi lasagnét.
Én jó barátnő vagyok, és bennem volt annyi előrelátás, hogy egy
SMS—t küldjek neki azzal az üzenettel, hogy Jenny is csatlakozik
hozzánk vacsorára.
— Tökéletes időzítés. Most mindannyian leülünk, és
megvacsorázunk, Jenny pedig szokásához híven egy csomó baromságot
mond majd, mire mindenki szépen megfeledkezik a micsodádról. Ezzel
nyersz egy kis időt, és kitalálhatod, hogyan mondod el Carternek, hogy
milyen jól úsznak az ebihalai.
CLAIRE
99
A beszélgetés zaja kizökkentett a gondolataimból.
— Szóval, a belső sávban voltam, amikor egy idióta elém vágott. A
fékbe kellett taposnom, hogy ne rohanjak bele a médiumba.14
Mindenki abbahagyta, amit csinált, és várták, hogy Jenny kijavítsa a
hibáját. Hacsak nem tényleg úgy gondolta, hogy majdnem nekiment
valakinek, aki beszélni tud a holtakkal.
— Ööö, Jenny, a mediánra gondoltál, ugye? — kérdezte Jim, amikor
már kínosan hosszúra nyúlt a csend az asztalnál.
A lány kezében megtorpant a villa félúton a szájához, és furcsán
nézett Jimre.
— Azt a betonizét az autópálya közepén nem médiumnak hívják?
Carter köhögésnek álcázta a nevetését, és láttam, hogy Drew oldalba
vágja.
— Semmi gond, Jenny! Úgy nevezed, ahogy akarod — felelte Drew,
biztatólag megpaskolva Jenny kezét.
— Jaj, Claire! El is felejtettem mondani, hogy az áru, amit ma vettem,
csodásan működik!
Jobb lett volna, ha akkor éppen nem iszom. Amint Jenny kiejtette az
előbbi szavakat, ijedten mély lélegzetet vettem, és a víz rossz csőbe folyt
le. Egyből elkezdtem köhögni, prüszkölni, és csorgott a könny az
arcomon. Liz lerakta a villáját, és a hátamat ütögette.
— Mit vettél? — kérdezte Drew, szósszal és tésztával teli szájjal,
ügyet sem vetve arra, hogy az asztal túlsó végén én éppen haldokoltam.
Carter legalább aggódó tekintetet vetett rám, és félig felemelkedett a
székből, amiből azt éreztem, hogy ugrásra készen várta, szükségem
van—e valamire. Irtó izgató volt az aggódása.
Hé, Carter, az izgató dolgokról jut eszembe, hogy a felizgult hústűd jól
elszórakozott a petesejtjeimmel.
— A legjobb vibrátort, amit valaha próbáltam! — válaszolt Jenny
büszkén Drew kérdésére.
Most Drew kezdett fulladozni. A lasagne egy része kirepült a száján,
ahogy a mellét verte, Carter pedig oldalra nyúlva a hátát csapkodta.
— Nem, nem hiszem, hogy egyből azzal kellene kezdenie, egy életre
elrettenne ezektől a játékszerektől. Fokozatosan kell hozzászoktatnia
magát. Vett neked valaki Lövedéket? — kérdezte Liz könnyedén, felém
pillantva. — A Lövedék a legjobb elsőre. Kicsi, nem csap nagy zajt, és
bivalyerős — magyarázta Liz. — Harminc másodperc alatt elmész,
maximum.
Ezek az emberek most tényleg arról beszélnek vacsora közben,
hogyan juttassam el magam az orgazmusig? Mintha csak arról
dumcsiznának, hogyan kell összeszerelni egy könyvespolcot! Helyezd az
A jelű tárgyat a vaginádba, és fordítsd el! Mi a lófasz történik itt?
— Sajnálom! — szabadkoztam Carternek. — A vaginám általában
nem szokott téma lenni a vacsoraasztalnál.
CLAIRE
106
SÍKOSÍTÓK És SAJTOS RUDAK
PÉNISZGYŰRŰK ÉS PRALINÉK
Egész idő alatt csak ültem ott a kanapén, és úgy tettem, mintha
figyelnék, de nem bírtam mást csinálni, mint Cartert bámulni. Amikor
elmosolyodott, mindig úgy éreztem magam, mintha gyomorszájon
vágtak volna, ami egyszerűen ostobaság volt. Egy egyéjszakás kaland
volt csupán.
Egy egyéjszakás kaland, akivel olyan jól éreztem magam, hogy
nekiadtam a legnagyobb ajándékot, amit csak egy lány adhat egy fiúnak,
és az a kis idő, amit együtt töltöttünk, elég volt ahhoz, hogy
feledhetetlenül belém vésse, milyen hasonlóak vagyunk is mi ketten.
Ahhoz is elég volt az együtt töltött idő, hogy maradandót alkossunk,
valakit, akit egyes—egyedül kellett szeretnem, táplálnom és ápolnom, és
aki reményeim szerint egy jól nevelt gyermekre hasonlít, és nem kell
majd évekig pszichiáterhez járnia a szülői képességeim miatt.
Csakhogy sem a hasonlóságunknak, sem a ténynek, hogy mennyire
vonzódtam hozzá, nem volt jelentősége a mai estével kapcsolatban.
Amint elárulom neki, hogy apa lett, és van egy négy és fél éves fia,
tutira meg fog gyűlölni. Nekem legalább volt kilenc hónapom, hogy
hozzászokjak a gondolathoz. Ugyan melyik egyedülálló, gyönyörű,
huszonéves férfi akarná a gyereknevelés hatalmas felelősségének a
rabigájába hajtani a fejét élete hátralévő részére?
Kirohan a világból, mihelyst elmondom neki. Sikoltozva fog
menekülni, mint azok a rajzfilmfigurák, amik átszáguldanak az ajtón, és
nem marad utánuk más, csak egy hatalmas lyuk a testük körvonalával.
Erre még nekem is fel kellett készülnöm. És szó sincs arról, hogy bármit
is a szemére vethetnék. Ez egy teljességgel eszement helyzet, amit senki
épeszű ember nem hinne el. Gavin és én jól megvoltunk nélküle eddig is.
Nem hiányozhat nekünk ezután sem olyasmi, ami sohasem volt a miénk.
Ha úgy dönt, hogy többé nem szól hozzánk, hát legyen.
De akkor miért szomorít el ez a gondolat?
Az órámra pillantottam, és rádöbbentem, hogy már majdnem tíz
óra. Haza kellett mennem, és felmenteni apámat a gyerekvigyázási
kötelezettsége alól.
107
— Hát te meg hova mész? Még tíz óra sincs — kérdezte Drew,
amikor felkeltem a kanapéról, és az előszobába mentem, hogy felvegyem
a kabátomat.
— Bocsi, haza kell mennem a gyer... elindítani a mosást — feleltem
botladozó nyelvvel.
A francba, majdnem azt mondtam, hogy gyerek. Mekkora nyúl
vagyok! Csak simán ki kellett volna bökni, és már túl is lennék rajta. Liz
összerezzent, amikor majdnem elszóltam magam, Jim pedig köhintett.
— Holnap felhívlak, és megbeszélünk még néhány dolgot— köszönt
el Liz, felvonva a szemöldökét.
Tudom, hogy az ő olvasatában a „megbeszélünk még néhány
dolgot” azt jelentette, hogy a szart is kiveri belőlem, amiért nem
mondtam semmit Carternek ma este.
Remek. Már alig várom.
Búcsút intettem mindenkinek, és gyorsan elindultam kifelé a
házból. Épp fölvettem a kabátomat, amikor Carter kifordult a nappali
sarkán, és sietve utolért.
— Kikísérlek az autódhoz — mondta, és mosolyogva kinyitotta
előttem a bejárati ajtót.
Úgy álltam ott, mint egy idióta, és csak bámultam rá. El kéne mondanom
neki. Itt és most, amíg egyedül vagyunk. Hé, nem emlékszel rám? Én vagyok az
a lány, akinek elvetted a szüzességét öt éve, és képzeld csak, fiú lett!
Nem bírtam megtenni. Elfordítottam a tekintetemet, és kiléptem az
ajtón, lesiettem a lépcsőn, annyira leszakadva Cartertől, amennyire csak
tudtam. Nem azt mondta Liz, hogy Carter említette Jimnek az ő
„rejtélyes csaját”, aki csokoládéillatot árasztott? Nem akartam, hogy
összeálljon benne a kép. Még nem. Több időre volt szükségem. Ki kellett
még találnom, hogy mit mondjak neki, és rá kellett jönnöm, miféle
ember. Akar—e egyáltalán gyereket? Hosszú távon tervezi—e, hogy a
városban marad, vagy már készül is a következő áthelyezésére? Talán
már van hat másik gyereke szerte a világban, akiket nem támogat. Jaj,
istenem, mi van, ha úgy dönt, hogy Gavin apja akar lenni, és mellettünk
marad? Akkor nem történik ugyanez minden törvénytelen gyerekével,
és nem ő lesz a gyámja hirtelen mindnek, és nem egy, hanem egyből hét
gyerekünk lesz? És mindannyian gyűlölni fognak minket, mert soha nem
108
gondoskodtunk róluk, Gavin pedig az utcán fog élni, crackért fog
lopni—csalni, mert egy Zacsisajt nevű hajléktalan azt mondta neki, hogy
a crack egészséges.
Több időre volt szükségem. Ki kellett agyalnom egy olyan tervet,
amiben Gavinnek nem eshet bántódása. És le is kellett nyugodnom. Nem
arról volt szó, hogy Carter esedezett volna a figyelmemért, vagy hogy
újra látni akart volna. Simán csak kedves volt, és kikísért az autóhoz.
Ennyi az egész.
Carter szorosan a nyomomban jött, és megállt az autóm
csomagtartójánál, miközben én kinyitottam az elülső ajtót, és ránéztem.
— Szeretnélek újra látni, Claire — mondta lágyan.
— Ó, hogy kúrnál meg lágyan egy láncfűrésszel — motyogtam,
ahogy ott álltam a nyitott ajtóban.
A szája tátva maradt, és egy pillanatra mintha felismerés suhant
volna át az arcán.
A francba, a Heathersből idéztem. Fel sem fogtam, mit mondok. A
nem teljesen idióta részem azt akarta, hogy Carter emlékezzen rám, hogy
essen már le nála a húsz fillér, és jöjjön végre rá, hogy én vagyok az a
lány a főiskolai buliról. Jézusom, gyakorlatilag eljátszottuk az egész
filmet sörpongozás közben. Egymásnak idézgettünk a filmből, míg már
fájt az oldalunk a nevetéstől. De a némasága azt bizonyította, hogy
bármilyen emléke volt is rólam, az még mindig hét lakat alá volt zárva
elméje mélyén.
— Hívj fel! Liznek megvan a számom — nyögtem ki, mielőtt
meggondolhattam volna magam.
Nagy nehezen beültem az autóba, beindítottam a motort, és gyorsan
kihajtottam a bejáróról, a visszapillantó tükörből Cartert figyelve, aki
még mindig ugyanott állt, és egyre kisebb és kisebb lett, ahogy
távolodtam.
109
10.
Csábítások és csemegék…
és nemi kavarodás
CARTER
110
történet végére ért, már csak azért akartam megtalálni, hogy egy jót
röhöghessek rajta. Micsoda balfácán próbál lefeküdni egy nővel a
kanapén abban a házban, ahol az apja is él, aki kényekedve szerint jön—
megy? Szép húzás, haver! Innentől nem voltam többé féltékeny a fickóra.
Mostantól csak azon voltam, hogy megmutassam, hogy viselkedik egy
igazi férfi. Megmagyarázhatatlan vágyat éreztem arra, hogy mindent
megmutassak Claire—nek, ami kimaradt az életéből.
Na persze, mert én vagyok a szex koronázatlan királya. Meglett nők sírnak
a cerkám után az utcán.
Az indulatok kicsit elharapództak, amikor a srácok egyre többet
ittak, a nők pedig neveket kerestek Liz és Claire üzletéhez. Nem tudom,
miért szavazták le a „Nyalóka és Nyalakodást”. Szerintem zseniális név.
Az jutott róla eszembe, hogy egy nyalókát nyalok, aztán a nedves
édességgel finoman végigsimítom Claire lábai közét, majd a nyelvemmel
követem a nyalóka útját.
Eszembe jutott, amikor egyszer még felsős koromban, általános
iskolában, egy félig elnyammogott nyalókát raktam az öltözőszekrényem
tetejére, ami beleesett az egyik fiókba. Három zokni, egy ceruza és egy G.
I. Joe figura ragadt össze, amikor egy hónappal később rátaláltam.
Talán mégsem jó ötlet ilyesmit egy puncihoz tenni, különösen nem a
Claire—éhez. Claire punciját soha semmi bántódás nem érheti.
Valószínűleg csak beképzeltem a dolgot, de esküszöm, hogy
mindig, amikor ránéztem, ő éppen akkor fordította el a tekintetét.
Megmosolyogtam magam, amiért azt mertem hinni, talán ő is éppen
engem nézett. Tudtam, hogy Drew—nak igaza van. Abba kellett végre
hagynom az ábrándozást egy olyan nőről, akit valószínűleg soha többé
nem látok. Öt éve történt, az isten szerelmére! Úgy viselkedtem, mint
egy kislány, szalmaszálként kapaszkodtam abba a kevés dologba, amit
tudtam róla. Mostanra már lehet, hogy úgy néz ki, mint Lajhár a
Kincsvadászokból 18, és olyan szaga van, mint Drew izzadt golyóinak.
Próbáltam elfeledkezni róla, ezért kezdtem Tashá— val járni néhány
hónappal az után a bizonyos buli után. Majdnem öt év elteltével azonban
ugyanúgy róla fantáziálok. Valakiről, akit soha nem látok már viszont.
CARTER
113
nagyon is megfelel neki. Idejét sem tudom, mióta éreztem ezt, de most
őszintén vártam, hogy mehessek végre dolgozni, mert tudtam, hogy
akkor végre újra hallhatom Claire hangját. Drew, aki a futószalag
túloldalán dolgozott, szemben velem, hihetetlenül nagy örömét lelte
abban, ahogy elrohantam az üzem egy csendes sarkába telefonálni. Első
alkalommal, amikor megkérdezte, hová megyek, és én nem válaszoltam,
követett, és azt ordibálta, hogy a szüleimét hívom, hogy elújságoljam
nekik, végre mindenkinek bejelentettem, hogy homokos vagyok. Egy jól
irányzott ütés a tökére aztán megfékezte abbéli vágyát, hogy ezt még
egyszer megismételje. Az emberek viszont azóta is hátba veregetnek, és
gratulálnak a dologhoz.
Minden éjjel tizenöt percig beszélgettünk Claire—rel a semmiről és
mindenről egyszerre. Elmeséltem neki, milyen volt felnőni két idősebb
fiútestvérrel, akik meggyőztek arról, hogy a mumus létezik, és
felhívattak engem a barátaikkal, akik azt állították, hogy ők a Télapó, és
nem kapok több játékot ajándékba, ha nem takarítom ki a szobájukat,
miközben az alsónadrágjukat viselem a fejemen.
Claire beszélt a szülei válásáról, és hogy miért döntött amellett,
hogy az apjával fog élni, akitől már előre féltem, pedig még nem is
találkoztam vele. A fickó elment egy szülinapi bulira az előző hétvégén,
és amikor megpróbált szétválasztani két verekedőt, valaki odaszólt neki,
hogy „Ugyan, mit akarsz tenni, nagyapó?”, mire Claire apja egy
jobbegyenessel kiütötte az illetőt, és hozzátette: „EZT, seggfej.” Claire
próbált meggyőzni, hogy az apja olyan, mint egy hatalmas játék mackó,
de ahonnan én jövök, az ember nem fél találkozni egy játék mackóval
este egy sötét sikátorban, attól tartva, hogy az megskalpolja, és a nevét az
ember seggére tetoválja.
Sajnálatos módon beszéltem neki Tasháról is, és arról, miért
szakítottunk. Még azzal kapcsolatban is kiöntöttem neki a szívemet,
hogy nem is tudom, szerettem—e őt valaha, és hogy csak elvertem vele
az időt, amíg az igazira vártam. Az egyéjszakás főiskolai kalandomról
(akit Drew megemlített akkor este, vacsora közben) viszont nem
beszéltem neki, és szerencsére ő sem kérdezett róla. Tasháról nem esett
nehezemre beszélni Claire—rel, de az nem tűnt helyesnek, hogy arról a
nőről meséljek neki, akiről öt éven keresztül álmodoztam. Claire édes
114
volt, és okos és vicces, és nem akartam beszennyezni a kapcsolatunkat
holmi ostoba álommal. Minél többet beszélgettem vele, és minél jobban
megismertem őt, annál világosabbá vált számomra, hogy ő az a nő, akire
vártam. Úgy éreztem, hogy az időnk nagy részében inkább rólam
beszéltünk, mint róla, de amikor ezt szóvá tettem neki, ő csak nevetett,
mondván, nincs mit mesélnie magáról, mert az ő élete elég unalmas.
Ezzel együtt minden egyes telefonhívással hallottam valami újat róla, és
készen álltam arra, hogy tartson bármeddig, meg fogok tudni róla
mindent, amit csak lehet.
Tizenöt nap (hangos gépek zajától védett sarkokban) bujkálás után,
amikor hallgathattam Claire lágy, búgó hangját, ahogy a takaró alatt
összegömbölyödve velem beszélt, végre újra láthattam őt. Kaptam egy
szombati szabadnapot, és szíves örömest töltöttem azzal, hogy
megnézzem Claire és Liz boltját (na, jó, Claire seggét). Claire múlt héten
küldött néhány képet a helyről a telefonomra, és abból úgy tűnt, szépen
előrehaladtak. A valóságban az sem érdekelt volna, ha egy
szeméttelepen kell találkoznom Claire—rel. Csak lehessek a közelében,
más nem kellett a boldogsághoz.
Szombaton reggel tízkor beálltam a bolt elé. Egy percig csak ültem
az autóban, ujjaimmal a kormányt markolászva. Max. három órát
alhattam előző éjjel. Álmatlanul forgolódtam, és azon járt az eszem, hogy
újra láthatom Claire—t, és karnyújtásnyi távolságra leszek tőle. Nem
akarok hazudni, az idézete, amit szórakozottan elejtett telefonbeszélgetés
közben a múlt éjjel, jócskán hozzájárult az álmatlan éjszakámhoz. Már
másodjára használta a jelenlétemben ezt a kifejezést, amitől
(bármennyire próbáltam is elhessegetni magamtól) újra felmerült
bennem a lány idegesítő gondolata. Rengetegen látták annak idején a
Heatherst, és lehet mondani, hogy az „Ó, hogy kúrnál meg lágyan egy
láncfűrésszel!” kifejezés mára átvette a „Szent szar!” helyét.
Aha, na persze.
Az, ahogy ő használta ezt az idézetet, talán a legnagyobb véletlen
egybeesés az emberiség történelmében, de az is lehet, hogy most
szálltam fel a dilivonatra, és robogok egyenest Kakukkfalvára. Elővettem
a mobilomat a pohártartóból, és megnéztem rajta az időt.
Elmosolyodtam Claire fényképén, amit háttérképként használtam. Drew
115
sokáig szívatott ezzel, amikor meglátta, de nem érdekelt. Titokban
megkértem Lizt, hogy küldjön nekem egy képet Claire—ről, és ő
boldogan tett eleget a kérésemnek. Egy fekete—fehér, közeli fotót
küldött, amin Claire felszabadultan nevetett valamin, egyik kezét az
arcához emelve, és az ujjait oly módon széttárva, hogy látszott a
gyönyörű mosolya, a szemében csillogó vidámság és a kis gödröcskék az
arcán. Káprázatos volt a képen, és csak remélni tudtam, hogy egy nap
nekem is sikerül ilyen mosolyt varázsolnom az arcára, és jelen is lehetek,
hogy a saját szememmel lássam azt.
Claire arcát nézve kitörlődött az összes fejemben kavargó kérdés és
összevisszaság. Csak rá akartam összpontosítani, nem holmi múltbéli
kísértetekre. Leállítottam a motort, és kiszálltam az autóból, alaposan
szemügyre véve az épületet, ami előtt leparkoltam. Teljesen lenyűgözött.
Nagyobb volt, mint amire számítottam, és fantasztikusan festett kívülről.
Láttam Lizt a kirakaton keresztül. Bizonyára a saját részén
tevékenykedett, úgyhogy megkerültem az autómat, és felléptem a
járdára. Elindultam a bejárati ajtó felé, de azonnal meg is kellett állnom,
mert egy kisfiú rohant el előttem, keze—lába csak úgy repdesett
futtában.
— Gavin, azonnal gyere vissza!
Ösztönösen a kisfiú után nyúltam, és elkaptam a pólója hátulját,
megállítva a rohanásban. Egy ötvenes fickó kocogott oda, ahol álltam.
— Jó napot, köszönöm, hogy megállította! — mondta, szigorú
pillantást vetve a fiúra, amitől biztos sírva fakadtam volna, ha én lettem
volna a kissrác helyében.
Elengedtem a ruháját, megbizonyosodva arról, hogy a kis
szökevény már nem mehet sehová, most, hogy elkapták.
— Gavin, hányszor mondtam, hogy nem léphetsz le csak úgy,
amikor kiszállsz az autóból? Meg kell fognod a kezemet!
A kölyök megrántotta a vállát.
— Nemtom. Csak húztam a csíkot a jégkrémes boltba, mielőtt
minden szarrá olvad.
A szám elé kaptam a kezemet, hogy elrejtsem a nevetésemet. Ennek
a kölyöknek aztán volt vér a pucájában! Szegény fickó csak forgatta a
szemeit, és felsóhajtott.
116
— Ha nem akarja elveszíteni a józan eszét, ne csináljon gyereket! —
szólt oda nekem a pasi, mielőtt kézen fogta a kisfiút, és elsétált.
— Kösz a jó tanácsot! — kiáltottam utána, ahogy beléptek a
szomszédos jégkrémes boltba.
Liz ekkor vette észre a kirakaton keresztül, hogy a bolt előtt állok,
kinyitotta az ajtót, és betessékelt.
— Jó reggelt! — köszöntött széles mosollyal.
Amerre csak néztem, mindenütt melltartók, alsóneműk és
mindenféle csipkés—fodros ruhadarabok lógtak a fogasokon és hevertek
kiterítve az asztalokon. Szinte éreztem, ahogy a farkam összezsugorodik,
és visszahúzódik a testembe. Szívesen veszek le ilyen holmit egy nő
testéről, de egy üzlet közepén állni, ami tele van zsúfolva ilyesmivel, azt
hiszem, ez túlságosan is közel vitt a saját feminin énemhez.
Jézus ereje, hát AZ meg mi a franc?!
— Az egy golyós szájpecek, Carter. Ezt akkor vehetem úgy, hogy
nem érdekel a kötözős szex? — kérdezte Liz halálos komolysággal,
amikor rájött, mit nézek.
— Hát, én... ööö...
Nem lett itt hirtelen nagyon meleg?
— Kötözted meg valaha a partneredet? Használtál már ostort?
Kísérleteztél anális szexszel? Domináns vagy inkább alávetett szerepet
vállalsz? Mikor voltál utoljára nemi beteg—gondozóban?
— Micsoda? Én csak...
— Hány szexuális partnered volt az elmúlt öt évben? Elítéltek valaha
szexuális jellegű bűncselekmények elkövetéséért ember, állat vagy
növény ellen?
— ELIZABETH!
Ó, hála istennek! Soha nem örültem még ennyire, hogy hallom Claire
hangját!
— Rajtad tartom a szemem! — suttogta Liz, miközben végigmért, és
két ujjával a két szemére, majd az enyémre mutatott.
— Megértettem — hebegtem, ahogy elmentem mellette, hátra a pult
mögé az ajtónyílásig, ahol Claire állt, csípőre tett kézzel.
Mivel el volt foglalva azzal, hogy dühös pillantásokat vessen Liz—
re a vállam fölött, így lehetőségem nyílt rajta legeltetni a szemem, a
117
lebukás veszélye nélkül. Hihetetlen, hogy megszépült, még ahhoz képest
is, amilyen utoljára volt. Talán azért láttam így, mert mostanra már
sokkal jobban ismertem őt, mint korábban. Kócos lófarokba volt fogva a
haja, amiből rakoncátlan hajtincsek hullottak alá, az arcát keretezve. Az
arcán volt egy kevéske liszt, esetleg porcukor, amit azonnal le akartam
nyalni. A farkam már a gondolattól megkeményedett, hogy megízlelem
a bőrét.
— Veled majd később számolok, Liz! — fenyegetőzött Claire.
118
és az már közel áll a boldogsághoz.” Az ajtón lógó sárga és barna színű
táblára az volt írva, hogy „A kiegyensúlyozott diéta azt jelenti, hogy
mindkét kezedben tartasz egy sütit.” A meleg, élettel teli légkör mellett
már maga az illat is jókedvre derítette az embert. Most az egyszer a
csokoládé illata sem zavart. Talán, mert Claire ott állt mellettem, és csak
arra bírtam gondolni, hogy őt ízlelhessem meg az emlékeim helyett,
amiket ez az illat általában felkavart. Egy lépést tettem felé, és biztató
jelnek vettem, hogy nem húzódott el.
— A Csábítások és Csemegék nagyszerű név. Sokkal helyénvalóbb,
mint a „Szopások és Száraz Sütik”.
Claire idegesen felnevetett, de továbbra sem távolodott el tőlem.
Ilyen közelről észrevettem, hogy a szeme nem egyöntetű barna, hanem
aranyszínű pettyek díszítették, mintha valaki egy marék csillámport
szórt volna beléjük.
— Csodásan néz ki a boltod — mondtam neki, és még egyet léptem
feléje, mert olyan közel akartam húzódni hozzá, amennyire csak lehetett.
A karomat leengedve szabad kezemmel megfogtam a másik kezét,
és egymásba fonódtak az ujjaink. Claire nyelt egyet, és idegesen
megnyalta a száját, de nem mozdult.
— Köszönöm — dadogta, miközben szemei a számra szegeződtek.
A francba! Azt akarja, hogy megcsókoljam? Most megtegyem, vagy sem!
Csak hajoljak oda, és nyomjam a számat az ajkaihoz! Miért érzem úgy magam,
mint egy tapasztalatlan tizenkét éves! És miért teszem fel magamnak vég nélkül
ezeket az idegesítő kérdéseket!
119
Egyelőre lefékeztem a számat, és nem közelítettem jobban az övéhez.
Magamon éreztem a leheletét, és el kellett számolnom tízig, hogy
lecsillapodjak, és ne nyomjam az ajtónak, és ne vessem magam a lábai
közé.
— Csokiillatot érzek — suttogtam, el—elhúzva számat az övé fölött.
A maradék önuralmam is elszállt most, hogy ilyen közel voltam
hozzá. Két hétig csak hallani a hangját, felért a világ legkínzóbb
előjátékával. Megcsókoltam a szája sarkát, az arcát és a füle alatt is,
mélyen magamba szívva bőre illatát. Az összes vér a fejembe tolult, és a
karjaim még szorosabban simultak vékony derekára.
Várjunk csak, hát ez meg mi a franc?
Éreztem, ahogy a mellemnek szorított mellkasában dobog a szíve,
de nem ettől kezdett el hirtelen forogni velem a hely.
Ez nem lehet valóság. Mi a fenéért játszik velem a tudatalattim
éppen most? Megcsókoltam a füle alatti pontot újra, csak hogy biztos
legyek benne, nem ment el az eszem. Ereztem, hogy Claire remegni
kezdett a karomban. Még egyszer mélyet szippantottam a bőre illatából,
beledörgölve orromat a puha hajába a nyaka oldalán.
Jézus Krisztus, nekem tényleg végem van. Hogyan lehetséges az,
hogy ilyen illata van? Csak álltam ott, és szívtam magamba az illatát. Öt
éve keresem ezt az illatot, és most itt tartom a karjaimban a gazdáját. És
mindjárt olyan leszek, mint egy romlott, perverz állat, mert megőrjít a
dolog. Tudnom kell, hogy mi ez az illat. Muszáj, hogy valami testápoló
vagy ilyesmi legyen, és a sors különös, kegyetlen fintora által Claire
ugyanazt a terméket használja, mint az a lány öt éve. Ha ezt a rejtélyt
megoldom, egyszer és mindenkorra megszabadulhatok ettől az
elmebajtól.
— Szerintem csak az én illatomat érzed. Mindig csokiillatom van —
suttogta, végigsimítva a karomon és a vállamon, majd kezei felkúsztak
egész a nyakamra, és finoman beletúrtak a hajamba a tarkómon.
Volt valami a mozdulatban, ahogy az ujjai végigsimítottak a
fejemen, ami olyan ismerősnek érződött, hogy most rajtam volt a sor,
hogy kirázzon a hideg. Te most a Heathersből idéztél? Az a kedvenc
filmem!
120
Tetszenek az ilyen nem hétköznapi, okos, sötét hajú csajok.
Egy pillanatra elfelejtettem lélegezni, ahogy az emlékképek darabkái
próbáltak előtörni a múltból. Olyan jó volt őt a karomban tartani, mintha
oda teremtették volna, vagy mintha már öleltem volna őt korábban...
Ne, ne legyél hülye! Claire édes és gyönyörű és nagyon kedves lány. Ne
keverd össze egy emlékkel, különösen ne most!
Ó, hogy kúrnál meg lágyan egy láncfűrésszel!
Kérdezd meg, mi a kedvenc filmem!
A múlt, a jelen és a hülye álmaim egymással kergetőzve küzdöttek
az agyamban az első helyért. Hirtelen bevillant, ahogy őrá zuhanok,
miközben valami fura ágyon fekszik. A teste puha volt, ahol csak kellett,
a bőre sima, és nem tudtam betelni az érintésével. Csodás hangokat adott
ki, miközben a füle alatt nyalogattam a nyakán a bőrt. Emlékszem, hogy
beléhatoltam, és lehunytam a szemem, mert olyan izgató volt, és olyan
szűk, és nem akartam, hogy vége legyen, mielőtt egyáltalán elkezdődik.
Emlékszem, ahogy lassan mozogtam benne, ki és be, és reménykedtem,
hogy ő is élvezi, mert én már örökké csak vele akartam ezt csinálni.
Emlékszem, hogy másnap reggel felébredtem, beszívtam a jellegzetes
csokoládéillatát, ami még mindig áradt a párnából és az ágyneműből, és
imádkoztam, hogy sikerüljön megtudnom, ki is volt ő valójában.
Elhúzódtam Claire—től, hogy szemügyre vehessem az arcát.
Mélyen a szemébe néztem, azt kívánva, hogy térjen vissza minden egyes
emlékem, hogy ne legyek már ennyire összezavarodva. Az ujjait
továbbra is a tarkómon tartva a hajammal játszadozott, amitől egyszerre
minden kitisztult.
— Mi a kedvenc filmed? — kérdeztem suttogva.
Visszatartott lélegzettel vártam a választ. Néztem, ahogy az
arckifejezése nyugodtról zavarttá, majd idegessé vált. Miért lett ideges?
Csak egy egyszerű kérdést tettem föl. Hacsak...
Ide—oda pillantgatva nézett rám, és könnybe lábadt a szeme. És
ahogy így megláttam a szemeit, melyek fényesek és üvegesek lettek,
újabb emlék szakadt föl bennem, és elakadt a lélegzetem. Kristálytisztán
láttam magam előtt, ahogy rajta fekszem, felhúzom a lábát és a csípőmre
fektetem, miközben a szemébe nézek. Újra felrémlett bennem, ahogy
beléhatolok, és erőt véve magamon abbahagyom, amikor látom, hogy
121
könnybe lábad a szeme.
Emlékszem, hogy hallottam, ahogy felsóhajt, mintha fájna neki a
dolog, és rá is kérdeztem, hogy jól van—e. Ő nem felelt, csak nézett rám
azokkal a gyönyörű, tiszta, barna szemeivel, aztán magához húzott, és
megcsókolt. Claire arca, Claire szeme, Claire teste...
— A Heathers — suttogta.
Gondolataim visszaröppentek a jelenbe az elsuttogott beismerése
hangjára. Nem bírtam mást tenni, mint hitetlenkedve bámultam rá. Az
érzésre, ahogy a karomban tartom őt, a leheletére az arcomon, a
nevetésére, és ahogy mindig elpirult, amikor elszégyellte magát: végre
mindenre emlékeztem. Ahogy jelentőségteljesen összeérintettük a
vállunkat sörpongozás közben, az ajkára, amikor először
megcsókoltam... ő volt az. Claire volt az.
— A kedvenc filmem a Heathers — ismételte, mert azt hitte, hogy
rossz a hallásom, pedig csak megnémultam a döbbenettől.
Úgy nézett rám, mint aki azt akarja, hogy emlékezzek végre.
Remélte, hogy végre leesik, miért viselkedtek olyan furán Lizzel, amikor
találkoztak velem. Hogy miért volt olyan ideges a jelenlétemben akkor
este, amikor felbukkantunk Jimék házában, és miért kerülte mindenáron
a pillantásomat. Hogy miért nézett olyan döbbenten mindenki, mintha
szellemet láttak volna, amikor Drew azt a szűz lánnyal kapcsolatos
megjegyzést tette. Hogy miért húzódozott attól, hogy túl sok részletet
osszon meg velem saját magáról az elmúlt hetekben a beszélgetéseink
során — hiszen már mindent tudtam róla. Már mindent megosztott
velem akkor éjjel sok—sok évvel ezelőtt.
— Te vagy az — suttogtam, kezembe fogva az arcát. — Szent isten!
Claire halkan felnevetett, lehunyta a szemét, és a homlokát az
államnak döntötte.
— Hála istennek! — mondta magában, de elég hangosan ahhoz,
hogy én is halljam.
Az álla alá nyúltam, és felemeltem a fejét, hogy a szemébe
nézhessek.
— Miért nem árultál el semmit? Egy oltári nagy seggfejnek
gondoltál, igaz? — kérdeztem, mire Claire pajkosan rám mosolygott.
122
— Először igen. Liz szét is akarta rúgni a seggedet.
— Szerintem még mindig szét akarja — mondtam faarccal.
Claire elmosolyodott, amitől egészen elgyengültek a térdeim.
— De most őszintén, nem tudtam, mit gondoljak, amikor újra
láttalak, és te nem mondtál semmit. Azt hittem, te is csak egy tipikus
seggfej vagy, akinek számtalan egyéjszakás kalandja volt a főiskolán. De
miután Jim elmesélte, hogy miket mondtál neki, Liz nagyon gyorsan
rájött, hogy nyilván csak túl részeg voltál ahhoz, hogy mindenre
emlékezz, ami akkor éjjel történt köztünk. Én viszont még mindig azzal
magyarázom magamnak a történteket, hogy egyszerűen nem hagytam
benned különösebb nyomot.
Claire nevetett a saját szavain, de láttam rajta, hogy ő maga sem
hiszi el ezt a verziót.
— Ezzel igazán nem kéne viccelned! Van fogalmad róla, mióta
kereslek? Hogy mekkora seggfejnek hisz Drew, mert máig azt a
testápolót kerestem, ami csokoládéillatot áraszt, de semmi még csak a
közelébe sem ért annak az illatnak, amire emlékeztem veled
kapcsolatban? Már kezdtem azt hinni, hogy csak álmodtalak.
Újra magamhoz húztam a testét, és a homlokához hajtottam a
homlokomat, félve attól, hogy ha elengedem, megint eltűnik. Hogyan
lehetséges ez? Drew soha nem fogja elhinni. A picsát, hisz én is alig
hiszem el! Most, hogy Claire ilyen közel volt hozzám, és éreztem a bőre
illatát, anélkül, hogy különösebben szaglásznom kellett volna, olyan
öröm töltött el, hogy elmosolyodtam.
— Vagy nem ittál akkor este annyit, mint én, vagy csak átkozottul jó
a memóriád. Hogy a fenébe ismertél fel te engem? — kérdeztem.
Claire már éppen szólásra nyitotta volna a száját, amikor a bolt ajtaja
kivágódott, és Claire kibontakozott az ölelésemből. Mindketten azonnal
az ajtó felé fordultunk. A nagyszájú kisfiú rohant be az ajtón, és én
felnevettem, gondolván, hogy a kölyök megint megszökött az apjától.
— Anyu! Szejeztem jégkjémet! — kiabálta, és felénk rohant.
Csak álltam ott tátott szájjal, ahogy Claire lehajolt, és elkapta a
kisfiút, aki a karjába vetette magát. Claire mindent elsöprő pánikkal az
arcán nézett fel rám.
123
Szent isten! Van egy fia! Öt éve keresem őt, erre kiderül, hogy
időközben gyereke született. Ezt jól megszívtad, pöcsfej!
— Drágám, ezt a kölyköt csak egy lépés választja el attól, hogy egy
olyan gyerekpórázt kapjon, amit itt lehet kapni a boltban. Vagy egy
sokkolós nyakörvet. Nem tudom, vajon kell hozzá hamis engedély, hogy
szerezzen az ember egy sokkolót?
Belépett az apa, akit korábban láttam, és én próbáltam nem
becsinálni, ahogy odajött Claire—hez, aki még mindig a földön guggolt
és a kisfiút ölelte, és kicsit úgy nézett ki, mint aki mindjárt hányni fog.
Claire az öregemberekre bukik. Ez a fickó már kábé az ötvenet
tapossa. Claire helyében én is hánynék. Ez azért elég undorító. És ő
megérintette azokat a ráncos, öreg golyókat. Amikor elélvez, tuti, hogy
füst pöfög ki az idősödő cerkáján. A fickó végül rám nézett, és tetőtől
talpig alaposan végigmért.
— Te meg ki vagy? — kérdezte, a jelek szerint megfeledkezve a pár
perccel ezelőtti találkozásunkról az Alzheimer—kórja miatt.
— Öregek a golyóid — morogtam dühösen.
— George! Tudtam én, hogy a te autódat láttam beállni a parkolóba
az imént! — kiáltott fel Liz, ahogy átsétált az ő részéből egyenesen
Claire—hez, és felsegítette a padlóról.
A fickó tarkójára meredtem, amikor Liz odalépett hozzá, és ő Liz—
hez fordult, hogy megölelje. A haja is ritkul, az isten szerelmére! Vajon
van még egyáltalán szőr a zacskóján? Bele akarok csapni a kopasz öreg
zacskójába!
Claire idegesen pillantgatott hol az öreg Mikulásra, hol rám. Nem
tudom, mit szólna a fickó ahhoz, hogy Claire—nek és nekem már volt
közünk egymáshoz, és hogy majdnem egymásnak estünk, mielőtt
belépett, és megzavart bennünket.
— Lefeküdtem a feleségével — jelentettem ki, és a karjaimat
összefonva a mellemen, szúrós szemmel méregettem az öreget.
Mindhárom felnőtt egyforma bamba tekintettel meredt rám.
— Az anyukámmal aludtál? Neked is olvasott esti mesét? A papa
szerint szokott horkolni.
George egy lépést tett felém, mire nagyot nyeltem. Akármilyen
vének voltak is a golyói, biztos szét tudná rúgni a seggem. Vagy
124
megölne, és balesetnek tüntetné fel.
— Apa — szólt rá Claire figyelmeztetőleg.
Apa? Ó, a picsába! Hát, én tényleg orbitális seggfej vagyok!
Tourette—szindrómám lehet, azért mondok ennyi hülyeséget. Claire
egyszer sem említette a nevét a telefonban, amikor róla beszélt. Ő volt az
a férfi, aki valakit szájba vert, amiért az nagyapónak nevezte. És én épp
most mondtam neki, hogy öregek a golyói. Itt a helyszínen ki fog nyírni.
— A francba! Nem feküdtem le a feleségével. Óriási félreértés
történt.
A férfi megtorpant, nem közeledett tovább felém. Ha lett volna egy
csöppnyi eszem, befogtam volna a számat. Sajnos azonban nyilván be
voltam rúgva, amikor az észt osztogatták.
— Összekevertem a dolgokat. Azt akartam mondani, hogy a
lányával feküdtem le.
Hallottam, ahogy Liz felmordul, és láttam, hogy Claire—nek tátva
marad a szája.
— De nem úgy volt, ahogy gondolja! — tettem hozzá gyorsan. —
Mert mindketten nagyon, de nagyon részegek voltunk, és azt sem
tudtam, hogy ki ő, egészen néhány perccel ez előttig.
Ó, te jó isten, állj már le! ÁLLJ LE!
A férfi felvonta az egyik szemöldökét, és esküszöm, hallottam, hogy
az ujjait ropogtatja.
— A lányának csokoládéillata van, és nem szeretném, ha elfenekelne!
— folytattam szinte sírva.
— Jézus Mária... — morogta George a fejét rázva.
— Én se szeretném, ha elfenekelnének. Hogyhogy nekem nincs szőr
a zacsimon? Anyu, ugye, nem fogod elfenekelni őt?
— Igen, anyu, mondd meg! Elfenekeled Cartert, amiért rossz kisfiú
volt? — kérdezte Liz, kitűnően utánozva Marilyn Monroe—t.
A teljes erővel zúgó szarzivatarban nem volt még alkalmam
alaposan szemügyre venni a kisfiút, akit Claire tartott a karjában.
Egészen néhány másodperccel ez előttig háttal volt nekem, és akkor sem
néztem meg igazán, amikor elkaptam az utcán, hogy ne szökjön el.
Claire—nek át kellett vennie őt a másik karjába, hogy Lizt oldalba
verhesse. A kisfiú most egyenesen rám nézett. Nagyon jóképű kis kölyök
125
volt, ami nem is volt meglepő, tekintve, hogy az anyjára hasonlított. De
volt benne valami...
Oldalra biccentettem a fejem, mire ő is azt tette. Észrevettem, hogy
mindenki elhallgatott, de én nem bírtam levenni a kisfiúról a szemem. A
perifériám kezdett elsötétülni, és úgy éreztem, mindjárt elájulok. A
szemei olyanok voltak, mint az enyémek. A szemei kurvára olyanok
voltak, mint az enyémek! Próbáltam utánaszámolni a dolgoknak, de
amilyen iszonyatos káosz volt az agyamban, azt sem tudtam, hogy a
krumpli után milyen szám következik!
Mi a lófasz történik itt? Ez nem lehet igaz! A spermáim elárultak
engem. Hirtelen láttam magam előtt a hímivarsejtjeimet, ahogy nagyban
úsznak előre, és megszólalnak Bruce Willis hangján, mint a Nicsak, ki
beszél!—ben. „Gyerünk, szedjétek össze magatokat! Ez a kis majom még
nem is vette észre, hogy kiszöktünk az óvszerből! Hippijájé, rohadék!”
A Bruce Willis—hímivarsejtem kőkeményen nyomja, és azt hiszi,
hogy ő John McClane a Drágán add az életedből. Ez az egyetlen
magyarázat erre az iszonyatra.
— Te ki vagy? — kérdeztem a kissrácot, akinek olyan volt a szeme,
mint az enyém, amikor végre újra meg bírtam szólalni.
— Én Gavin Morgan vagyok. És te ki a fene vagy?
126
11.
Kellemes rezgések
CLAIRE
Ó , A PICSÁBA!
Apám meg fogja ölni Cartert, mielőtt elmondhatnám neki, hogy
apa lett, habár azt hiszem, az a hajó már elment. Mostanra vagy
elborult az elméje szegénynek, vagy sokkhatás alá került. Vagy csak én
hagytam teljesen figyelmen kívül, hogy szeret szőrös golyókról és
elfenekelésről kiabálni.
Tényleg, Gavin is állandóan a golyójáról beszél. Talán örökölte...
— Ki vagy te? — suttogta Carter Gavinre meredve, mintha csak a pí
négyzetgyökét akarta volna fejben kiszámolni.
— Én Gavin Morgan vagyok. És te ki a fene vagy?
— GAVIN! — rivalltunk rá mindannyian egyszerre, Cartert kivéve.
Ő még mindig úgy festett, mint aki mindjárt elhányja magát.
A francba, annyira nem így képzeltem az egészet. Miután olyan
sokat beszélgettünk, és sikerült megismerni Cartert, tudtam, hogy
nemsokára tisztáznom kell a helyzetet. És azt terveztem, hogy ma
mondom el neki, fokozatosan avatva be a részletekbe.
Miután leterítettem annyi szesszel, amivel egy lovat is meg lehetne
fojtani.
— Ő anyu egyik barátja, kincsem — magyaráztam Gavinnek.
A „barát” pillanatnyilag jobbnak tűnt, mint az „apa, akiről nem is
tudtad, hogy létezik” vagy „a fickó, aki felcsinálta anyut”. Várhatok az
igazsággal tizenegynéhány éves koráig, amikor már nem ijesztem meg őt
annyira ezzel a hírrel.
127
Gavin kezdett unatkozni az izgalom teljes hiánya miatt, mivel
mindenki csak állt, és várta, hogy Carter agya felrobbanjon. Gavin
egyébként is nagyjából annyi ideig tudott egy dologra figyelni, mint egy
bekokainozott, figyelemzavaros kétéves. Elkezdett ficánkolni a
karomban, így hát leraktam a földre. Lélegzet—visszafojtva figyeltem,
ahogy odament Carterhez, és megállt előtte, csípőre tett kézzel.
— Te anyu barátja vagy? — kérdezte.
Carter csak bólintott némán, tátott szájjal, és egy szót sem bírt
kinyögni. Biztos vagyok benne, hogy ha Gavin azt kérdezte volna tőle,
hogy szeret—e homopornót nézni, miközben kiscicákat festeget, akkor is
ugyanúgy bólintott volna.
Mielőtt bárki közbeléphetett volna, Gavin hátrahajlította az egyik
dühös kis öklét, és behúzott egyet Carter férfiasságának. Carer azonnal
összegörnyedt, az ágyékára szorította a kezeit, és levegő után kapkodott.
— Jaj, istenem, Gavin! — kiáltottam rá, és odarohantam hozzá.
Lehajoltam elé, és magam felé fordítottam, miközben apám és Liz úgy
röhögtek mögöttem, mint a hiénák.
— Mi a fene ütött beléd? Nem szabad bántani senkit! SOHA!
Míg Carter lélegezni próbált, apámnak sikerült annyi időre
abbahagynia a nevetést, hogy elnézést kérjen.
— Ne haragudj, Claire, ez valószínűleg az én hibám. Megengedtem
Gavinnek tegnap este, hogy megnézze velem a Harcosok klubját.
Claire teljes megszégyenülése vagyok.
— A barátaid miatt betegedtél meg a múltkor. És most azt mondtad,
hogy ő a barátod — magyarázta Gavin, mintha ez lenne a világ
legegyértelműbb dolga.
Apám ezt hallván csak még hangosabban nevetett.
— Ezzel nem segítesz, apa — sziszegtem rá összeszorított fogakkal.
— Ne betegítsd meg az anyukámat, te macskajancsi! — kiabált Gavin
Carterre, két kis ujjával először a saját szemére, majd egyenesen Carterre
mutatva, pont úgy, ahogy Liz csinálta korábban.
— Jézus ereje — nyögött fel Carter. — Most tényleg megfenyegetett
ez a kisfiú?
— Jézus ereje! — ismételte utána Gavin.
128
Liz odaosont, és felkarolta Gavint.
— Na jó, kis ember, mit szólnál ahhoz, ha te, a papa és én elmennénk
egyet sétálni, és beszélgetnénk a felnőtt szavakról? — kérdezte tőle,
miközben odasétált apámhoz, és belékarolt.
Felálltam a földről, és hálás pillantást vetettem Lizre, aki rám
mosolygott, és kituszkolta apámat az ajtón, miközben Gavin megállás
nélkül beszélt valamiről, amit a Spongya Bobban látott.
Amikor Carter és én végre kettesben maradtunk, félve
rápillantottam. Nem tűnt dühösnek. Szomorúnak sem. Egyszerűen úgy
nézett ki, mint akinek lövése sincs, hol van, és milyen nap van. Csak
álltunk ott némán és néztük egymást percekig, míg a csend terhessé nem
vált számomra.
— Mondanál végre valamit? — kérleltem.
Alig néhány perccel ezelőtt még üdvözült boldogságot éreztem,
hogy Carter végre rájött, ki vagyok. Magához ölelt, és meg akart
csókolni. Most viszont minden tönkrement, és ez az én hibám volt, mert
nem avattam be őt korábban.
Carter megrázta a fejét, mintha el akarná hessegetni a zavaró
gondolatokat.
— Az egy gyerek volt — állapította meg. — Én nem szeretem a
gyerekeket.
A nyelvembe haraptam. A jelek szerint még mindig sokkos
állapotban volt, így aztán nem is haragudhattam rá, amiért képes volt
ilyesmit kimondani. A pokolba is, hiszen én magam sem szeretem a
gyerekeket, pedig együtt élek eggyel. Szeretem a saját gyerekemet, de ez
nem jelenti azt, hogy a nap huszonnégy órájában imádom.
— Használtam óvszert. Tudom, hogy használtam óvszert — mondta
ijedt arccal, gyanúsítgató éllel a hangjában.
Na, jó, ennyit a nyelvharapdálásról. A gyönyör, amit korábban a
teste közelsége és a nyakamat érintő ajkai miatt éreztem, hirtelen
kirepült az ablakon.
— Na, ne mondd! Erre így emlékszel? Csak mert húsz perccel
ezelőtt halvány fingod sem volt még arról sem, hogy én ki vagyok. De
egyébként igazad van, tényleg használtál óvszert. Három lökéssel azután
vetted fel, hogy elvetted a szüzességemet. De valamit hadd tegyek
129
világossá számodra, Einstein: az óvszer nem ad százszázalékos
védelmet, különösen, ha nem megfelelően használják — dühöngtem.
— Én öklendezem, ha valaki hány a közelemben. És azt sem tudom,
hogyan kell pelenkát cserélni — mondta páni félelemmel az arcán.
— Carter, Gavin négyéves. Nem használ már pelenkát. És ő nem
Linda Blair az Ördögűzőből. Nem járkál fel—alá, és nem hány sugárban
egész nap — torkoltam le, a szememet forgatva.
— Fáj a farkam. Innom kell egyet — hebegte, majd megfordult, és
kisétált az ajtón.
CLAIRE
Mire Liz és az apám visszatért a boltba Gavinnel, már nem voltam olyan
hangulatban, hogy beszéljek velük. Beraktam Gavint a kocsiba, és
egyetlen szó nélkül elhajtottam haza. Biztosan úgy viselkedtem, mint
egy nagy gyerek, de nem érdekelt. Dühös voltam rájuk, amiért olyan jót
mulattak ezen az egészen, dühös voltam magamra, amiért nem
beszéltem Carterrel rögtön az első találkozásunkkor, és dühös voltam,
amiért mindez feldühített.
Kit érdekel, hogy beijedt, és valószínűleg soha többé nem szól
hozzám? Végül is nem arról volt szó, hogy bármi is hiányzott volna az
életünkből Carter nélkül. Gavinnek halvány sejtelme sem volt arról,
Carter kicsoda. Hogy hiányozhatna valami, ami sosem volt a tiéd?
De Carter az enyém volt. Szó szerint. És hiába voltam csúnyán
berúgva annak idején, nagyon jól tudom, mi maradt ki az életemből
nélküle. Az elmúlt két hétben megnyílt nekem, és egy csomó dolgot
tudtam már róla. Tudtam, hogy szereti a családját, és mindennél jobban
szeretne saját családot egy nap. Tudtam róla, hogy keményen dolgozik,
és bármit megtenne a szeretteiért. Egy pillanatra jó volt őt magam
mellett tudni. Egy szobában lenni vele, látni, ahogy mosolyog, hallani a
nevetését, érezni a karjait magam körül és tudni, hogy nem vagyok
130
egyedül ebben az őrült szülős cuccban.
A francba! Minden olyan jól indult, de elszúrtam. Azt akartam, hogy
Carter része legyen az életemnek, és Gavin életének is. Azt akartam,
hogy Gavin ismerje meg az apját, és hogy Carter tudja meg, milyen
vagány kis fickót segített a világra. Több időt akartam vele tölteni, és azt
akartam, hogy ismerjen meg. Nem csak azt az oldalamat, amit a
telefonon keresztül mutattam neki, amikor féltem, hogy elszólom
magamat Gavinnel kapcsolatban, vagy a csoki illatú álomképet, amit
annyi évig dédelgetett magában, hanem a valódi énemet. Azt az embert,
aki félretette a saját álmait, hogy felnevelhesse az ő fiát, és bármikor
megtenné újra, ha cserébe megint ott lenne neki Gavin. Azt a messze
nem tökéletes, bolond énemet, aki összevissza kombinál, és kiborul a
leghétköznapibb dolgokon is, és bármit megtenne, ha visszamehetne
addig az öt évvel ezelőtti reggelig, és ott maradhatna annak a fiúnak a
karjába bújva, akinek édes fahéjillata volt, és a csókjai a pokol tüzénél is
forróbbak voltak.
A nap hátralévő részét azzal töltöttem, hogy pincétől a padlásig
kitakarítottam a házat. Ez biztos jele volt annak, hogy mennyire zaklatott
voltam, mert utálok takarítani.
Négykézláb mászkálva húzgáltam ki a sok szart a kanapé alól.
Találtam egy kekszes zacskót, egy nyalókanyelet és egy itatópoharat,
amiben még volt valami darabos is. Valószínűleg tej lehetett egykor.
Jézusom, de hiszen Gavin már több mint egy éve nem iszik
itatópohárból!
— Anyu, bulit fogsz tartani?
— Nem, nem fogunk bulit tartani. Miért kérdezed? — tettem fel neki
a kérdést, miközben kihalásztam a kanapé alól két egycentest, egy
ötcentest és négy üres gumicukros csomagolópapírt.
— Mert takarítasz. Csak akkor takarítasz, ha vendégek jönnek —
felelte Gavin, mire kibújtam a kanapé alól, és a felhúzott sarkamra ültem.
— Nem csak olyankor takarítok, ha vendégek jönnek — vitatkoztam.
— De igen.
— De nem.
— De igen!
— Nem ám, á—á!
131
— De igen!
Aaaaarrrrgghh! Egy négyévessel vitatkozom!
— Gavin, elég legyen! — kiáltottam rá. — Menj, és takarítsd ki a
szobádat!
— A büdös francba — morogta Gavin.
— Mit mondtál? — kérdeztem vissza keményen.
— Szeretlek, anyu! — mondta széles mosollyal az arcán, majd átölelt,
és megszorított.
Az isten verje meg! Ennek mindig bedőlök.
Liz háromszor is hívott aznap, apám is egyszer, de nem vettem föl a
telefont. Liz hangüzenetein nem lepődtem meg.
— Ne legyél már ilyen farok! Hívj vissza!
— Kihúztad már a karót a seggedből?
— Ó, IGEN! Keményebben, Jim! Ó, igen, ez az!
Az a ribanc valahogy véletlenül felhívott, miközben Jimmel kefélt.
Apám hangüzenete egyértelműen arról árulkodott, mennyire
aggódik értem.
— Nem hagytam nálad a múlt héten a budweiseres baseballsapimat?
Ahogy telt—múlt a nap, elkezdtem sajnálni Cartert. De most
tényleg, derült égből villámcsapásként érte őt az egész. Az egyik percben
odahajolt hozzám, hogy megcsókoljon, a következő pillanatban pedig
rájött, hogy egy négyéves gyerek apja.
Te jó isten, majdnem megcsókolt!
A kezem megállt a levegőben, ahogy vacsora után a mosogatógépbe
pakoltam a tányérokat, és elmerengve felidéztem, hogy mi is történt
kettőnk közt, mielőtt minden elszaródott. Inkább azon kellett volna
gondolkoznom, hogy mit fogok mondani Carternek, amikor újra
beszélünk, de ahhoz a ma reggeli emlékek még túl elevenen éltek az
emlékezetemben, és túl régóta nem engedtem férfit ilyen közel
magamhoz. A testem éhezett a figyelemre és a törődésre, és még én sem
tagadhattam, hogy mélyen legbelül mindig is arról álmodtam, hogy újra
együtt leszek Carterrel. De ez alkalommal teljesen józanul, hogy minden
egyes részletre emlékezzek. Szégyelltem bevallani, hogy mindig ő volt a
szexuális fantáziáim első számú tárgya, azzal a megszorítással, hogy
ezeknek a fantázialgatásoknak semmi köze nem volt a valósághoz, mert
132
az első találkozásunkkal kapcsolatban nem sok emléket tudtam volna
használni maszturbációs célokra, ha nem számolom a csókjainkat, és
hogy milyen istenien nézett ki. Most már viszont valós tapasztalatokból
meríthettem. Az ajkai lágyan és melegen csókolták a nyakam érzékeny
bőrét. Ereztem, hogy a nyelve hegye kicsusszan a szájából, és megízlel,
és azt akartam, hogy ne hagyja abba. Ahogy megéreztem a leheletét az
arcomon, hevesebben vert a szívem, és a lábam közét elöntötte a
forróság. Amikor erős kezeivel és az izmos karjával átölelt és magához
húzott, éreztem a teste minden porcikáját, és azt is, hogy mennyire
kívánt. Az elmúlt évek alatt voltam randizni pár alkalommal, de sosem
jutottunk túl a csókolózáson azokkal a férfiakkal. Messze nem éreztem
egyikőjük mellett sem azt, amit Carter váltott ki belőlem. Nem vágytam
testileg egyikre sem. Sosem álmodoztam arról, milyen lenne az ajkukat
és a nyelvüket érezni, ahogy végigszántanak a meztelen testem minden
porcikáján. Vajon milyen lenne Carterrel az alkohol mámorát teljesen
nélkülözve? Vajon úgy nem sietné el a dolgot? És a kezei erővel és
követelőzően markolásznák a testem, vagy finoman és gyengéden
bánnának velem? Egy új SMS érkezése miatt a telefonom hangosan
csipogott, amitől azonnal felébredtem a fantáziálásból, és majdnem
elejtettem a tányért, amit a kezemben tartottam.
Belöktem a mosogatógépbe, és becsuktam az ajtaját, majd
odamentem az asztalhoz, és felkaptam a telefonomat.
133
saját szobámba. Miután felkaptam egy alvós trikót és megmostam a
fogamat, bebújtam az ágyba, és a plafont bámultam. Carterre gondoltam.
És a kezeire.
És az ujjaira.
És az ajkaira.
A picsába!
Nem arra kéne inkább gondolnom, hogy fogok megbirkózni ezzel
az egész helyzettel?! Az egyéjszakás kalandom felbukkan majd’ öt év
elteltével, olyan istenien néz ki, mint még soha, és olyan érzéseket vált ki
belőlem, amiket nem lenne szabad éreznem. Terveket kellene
kovácsolnom. Át kellene mennem hozzá, és bocsánatot kérni azért,
ahogyan ezt a hírt tálaltuk, mert így olyan volt, mintha bombát dobtunk
volna rá. Nekem volt kilenc hónapom, hogy felkészüljek Gavin
érkezésére. Ő nem kapott időt, és nem volt mellette senki, akiben bízott,
vagy akit igazán jól ismert, aki segített volna neki észhez térni egy ilyen
sokkból.
A szívem azzal fenyegetett, hogy elolvad, ahogy az agyam gyorsan
új fokozatba kapcsolt, és eszembe jutott, hogy milyen volt az arca,
amikor végre felismert. Tényleg engem keresett egész idő alatt? Annyira
lehetetlennek és valóságtól elrugaszkodottnak tűnt. De Jézusom, az a
tekintet, amikor rájött, hogy én vagyok az... az már majdnem túl sok volt.
Olyan volt, mint egy haldoklóé, aki hirtelen haladékot kapott az élettől.
Az arca felderült, és a mosolyától megremegett a térdem.
Nem. Amit ereztél, az a nyelve volt, meg a csípődet birizgáló merevedése.
Ó, istenem, de jó illata volt! Még mindig ugyanaz a fahéj— és
fiúillat. Bár mostanra ez már Férfiillat lett, nem igaz? És te jó ég, micsoda
férfié! Egymáshoz dörzsöltem a combjaimat, mert elöntött az az ismerős
bizsergés a lábaim között. A fenébe, ha így haladok, soha nem fogok
elaludni, vagy bármiféle fontos döntést hozni. Úgy éreztem magam,
mint egy fedetlen elektromos vezeték, ami mindjárt lángba borul.
Végighúztam ujjamat az alsó ajkamon, ahogy felidéztem magamban a
szája érintését, amint finoman oda—vissza simogatta az ajkaimat. Te jó
ég! Annyira akartam akkor, hogy megcsókoljon. Nyelvemmel akartam
érezni a nyelvét, tudni akartam, hogy még mindig olyan íze van—e a
csókjának, mint sok évvel ezelőtt. Feldúlt ez az egész, és most már fel is
134
izgultam. Tudtam, hogy tennem kell valamit ez ellen, különben képtelen
leszek elaludni. Carterre gondolva akartam gondoskodni magamról,
amíg az emléke frissen él bennem, de hirtelen a gondolat, hogy saját
kezemmel enyhítsem a vágyamat, nem hangzott különösebben
izgalmasnak. Azt akartam, hogy az ő keze érintsen, és az ő ujjai
simogassák a testem, és juttassanak a csúcsra. Az én kezem most már
nem lett volna ehhez elég. Kedvetlenül a falnak támasztott fekete
bőröndre néztem, és dühös pillantást vetettem rá.
— Az isten verjen meg, Liz! — morogtam magamban, ahogy
mérgesen lekaptam magamról a takarót, és nagy duzzogva odasiettem a
bőröndhöz.
Elhúztam a zipzárt, benyúltam a táskába, és megmarkoltam az
egyik gyári csomagolású átlátszó műanyag zacskóba zárt tárgyat,
amiben egy olyan cucc volt, ami most kellett nekem. Amint a kezembe
fogtam, egy pillanatra megálltam, és körülnéztem a szobában, hogy
biztos legyek abban, hogy senki nem lát. Tudod, mintha hirtelen tíz
emberrel laktam volna együtt, akik a szobában állva engem néztek,
anélkül, hogy ezt eddig észrevettem volna. Dühösen puffogva
visszamásztam az ágyba, és nekidőltem az ágytámlának. Felnőtt,
független, huszonnégy éves nő vagyok! Mi a fenéért voltam annyira
kiakadva azon, hogy esetleg én is használhatok vibrátort? A
huszonegyedik században élünk, az isten szerelmére! Valószínűleg már
a nagymamámnak is volt ilyenje.
Öööaaaagghh blupp, sikerült egy kis anyagot a számba öklendeznem.
Megjegyzés saját magamnak: önkielégítést végző nagymamákra gondolni, nem,
ismétlem, NEM elfogadható fantáziálási alapanyag maszturbáláshoz.
Elhatározva, hogy végigcsinálom ezt a dolgot, mielőtt újabb
gusztustalan gondolatom támad a rokonaimról, akik esetleg
rendelkeztek ilyen elemes szeretővel. Feltéptem a műanyag zacskót a
fogammal, és az ölembe öntöttem a tartalmát. Kezembe vettem az ovális,
kék, műanyag távirányítót, és hagytam, hogy a távirányítóhoz
csatlakozó, körülbelül harminc centis zsinór kitekeredjen, mígnem egy
kis ezüsthenger himbálódzott a zsinór végén a szemem előtt, mint egy
óramutató, előre—hátra lengve.
Egyre jobban felizgulsz. Elkezdek visszafelé számolni, és mire az egyhez
135
érek, te kielégült nőként ébredsz.
A szememet forgatva lejjebb csúsztam az ágyban, vízszintes
helyzetbe. Leraktam a távirányítót a csípőm mellé, és szemügyre vettem
a gyönyör eme kis ezüst mogyoróját. Egy pillanatra elfogott a pánik,
mert eszembe jutott, hogy nem tudom, én most akkor hiszek—e a
szellemekben, vagy sem, és ha igen, akkor ők figyelnek—e engem? Vajon
Mr. Phillips, az a ronda öregember, aki kiskoromban a szembe
szomszédunk volt, és tizenkét éves koromban szívinfarktusban meghalt,
ott áll—e a sarokban, várva, hogy megkettyintsem magam? És Rebecca
dédnagymamám? Ő is itt áll, készen arra, hogy kiabálva rendre
utasítson, hogy megyek a büntibe, ha nem bírom türtőztetni magam?
Az isten verje meg!
— Nagyon remélem, hogy érdemes ennyit tépelődni miattad,
barátocskám — fenyegettem meg az elemes játékszert.
Megráztam a fejemet a hülyeségem miatt, amiért hangosan beszélek
egy vibrátorral. Lehunytam a szemem, és bekapcsoltam azt az átkozott
kütyüt a szabad kezemmel, amely azóta a távirányítón pihent, hogy
elborult az agyam.
Hát, kicsi volt a játékszer, de volt ereje rendesen. Zizegve életre kelt
a kezemben, és ha addig nem voltak szellemek a szobámban, akkor a
vibrátor berregő hangja biztosan felkeltette a nyavalyásokat a
hamvaikból, és egyenesen a hang forrásához vezette őket, hadd tudják
meg, mi ez a ricsaj.
Gyorsan beugrottam a takaró alá, magammal rántva a lövedéket, és
szorosan a gyomromhoz szorítottam, hogy elnyomjam a hangját.
Kicsi korodban, ha félsz a mumustól, csak bebújsz a takaró alá, és
akkor a mumus nem vesz észre, és nem fogja meg a lábadat, miközben
alszol. És ez tényleg így van. Gondoltam, ugyanez a szabály vonatkozik
arra is, ha szellemek néznek, miközben maszturbálsz. Ami a takaró alatt
van, az igazából nem is történik meg. Láthatatlan vagyok, varázstakaró
van fölöttem, ami eltünteti a puncimat.
Furcsa módon nagyon jólesett a rezgés a gyomromnak. Olyan volt,
mint egy masszázs, nyugalommal töltött el. A nyugalom jó. Szükségem
volt a nyugalomra. Mély levegőt vettem, kényelmesen belesüppedtem a
matracba, majd újra becsuktam a szemem, és felidéztem magamban a
136
Carterrel kapcsolatos reggeli emlékeimet, a szemeit, a száját, a nedves,
meleg nyelvét, amellyel végigszántott a melleim között.
Na, jó, ez utóbbi nem történt meg. De most éppen magamhoz
nyúlva fantáziáltam, és az elképzelt Carterem, ha akarom, akár meg is
nyalogathat. És én akartam. Azt akartam, hogy nyalogassa és szívogassa
a nyakamat. Azt akartam, hogy nyalogassa és szívogassa a
mellbimbóimat, azt akartam, hogy nyalogassa le magát a gyomromig, és
temesse a száját a lábaim közé. A lövedékkel a kezemben követtem azt
az utat, amit Carter szája tett meg a képzeletemben, mígnem az apró,
rezgő cső közvetlenül az alsóneműmnél rezgett.
Hűha, hát ez tényleg jó!
Egy kicsit erősebben nyomtam magamhoz a lövedéket, és a csípőm
önkéntelenül előremozdult, ahogy a gyönyör apró tűszúrások
formájában belém hasított.
— Jézus isten... — búgtam, majd hozzátettem még néhány
összefüggéstelen szót a döbbenettől és az áhítattól.
A csípőm a vibrátorral együtt ringott, és én halkan nyüszítve
felnyögtem az élvezettől, olyan jólesett. Őrült jó volt. Maximum egy
percig húzom ezzel a dologgal. A bugyimon át éreztem, hogy
benedvesedem, és lüktet a puncim. Hirtelen mindennél jobban vágytam
arra, hogy a hűvös, sima fémeszköz a puszta bőrömet érintse.
Gyorsabban, mint ahogy valaha, arrébb húztam a lövedéket a
gyomromra, majd benyúltam vele az alsóneműmbe, és bedugtam oda,
ahová tartozik. Amint a rezgések és a sima fém közvetlen kapcsolatba
kerültek a lábam közötti puszta bőrrel, hangos nyögés hagyta el a
számat, a fejem hátrabicsaklott, és lehunytam a szememet. Ezzel a lábam
között rezgő játékszerrel még arra sem volt szükség, hogy Carterről
képzelődjek, de azért én mégis úgy csináltam. Elképzeltem, ahogy belém
nyomja a sima ujjait, ajkaival a szájába húzza a mellbimbómat, és a
hüvelykujjával körkörös mozdulatokat tesz a lövedék által éppen
kezelésbe vett nagyon érzékeny terület körül. Szinte már túl sok volt az
egész, és halkan felsikoltottam, íjként megfeszítve a hátamat, ahogy az
orgazmus első hulláma végigdübörgött a testemen, miközben
magamhoz dörzsöltem a lövedéket.
137
— Ahh, szent isten! — nyögtem, ahogy a gyönyör egymást követő
hullámai elértek, amitől még a lábujjaim is begörbültek.
Megkönnyebbülten lihegtem, és lassan minden erőm elhagyott, de
én továbbra is a nedves részemet simogattam a műszeremmel, ami
azonban gyorsan túlérzékennyé vált a ritmusával szemben. Mielőtt meg
tudtam volna fogalmazni egy értelmes gondolatot, újabb orgazmus áradt
szét a testemben és bénította meg minden mozdulatomat. Ez valamivel
kevésbé volt intenzív, mint az előző. A szám nyitva volt, de hang nem
jött ki a torkomon, ahogy a lélegzetemet visszafojtva elöntötte a
megkönnyebbülés a testemet. Néhány perc elteltével az agyam újra
működni kezdett. Kiráncigáltam a lövedéket az alsóneműmből, mielőtt
olyanná változok, mint az a fura alak.
Az én furcsa szenvedélyem 19 című sorozatban, aki bezárkózott a
szobájába, és nem csinált mást, csak önkielégített és a Food Networköt
nézte egész nap. Gyorsan kikapcsoltam a vibrátort. A zizegés hirtelen
megszűnésével a szoba kísértetiesen csendessé vált.
Úgy feküdtem az ágyban, mint egy csiga, és néhány percig arra is
képtelen voltam, hogy felemeljem bármelyik végtagomat, a szemhéjam
pedig ólomnehézzé válva csukódott le. Amikor végül újra használni
bírtam a karomat, anélkül, hogy felültem volna az ágyban, az
éjjeliszekrényhez nyúltam, felvettem a telefonomat, és bepötyögtem egy
SMS—t.
CARTER
20 Utalás az Alice in Chains nevű rock zenekarra (a nevük körübelül annyit tesz, mint
Alice leláncolva) és a Brady Bunch című sorozatra, ami egy amerikai családsorozat
volt a hetvenes évekből.
21 Menstruációs panaszok elleni gyógyszer.
139
golyómmal, azon a főiskolai bulin.” Szerencsére beszéltem Jimmel és
Lizzel, mivel te nem voltál képes felvenni a telefont.
— Most mi a francot csináljak? — kérdeztem Drew—t, kérdőn
emelve rá a tekintetemet.
— Először is menj, és beszélj vele! Tudj meg mindent! Vágom, hogy
le vagy döbbenve, de azzal, hogy itt ülsz egész nap és ujjazod magad,
nem oldasz meg semmit. Gyerünk, haver, menj, és beszélj vele! Annyi
éven át kerested, és most itt van, itt a szemed előtt. Oké, van egy kis
csomagja, na de kinek nincs?
— Egy kis csomag? Drew, van egy fia! Az azért több egy kis
csomagnál! — vitatkoztam felháborodva.
— Állj fel, és nézz a tükörbe végre, apuci! Ő a te fiad is! És te az
elmúlt néhány évet azzal töltötted, hogy megpróbáltad kiverni ezt a
lányt a fejedből, egy olyan csajjal, akit alig bírtál elviselni. Oké, nemcsak
egy aprócska csomagot találtál, ez poggyász, táska, bőrönd, kézitáska,
hátizsák és még egy Clinique sminktáska is.
Kérdő pillantást vetettem rá.
— Most mi van? Szeretem, ha hidratált a bőröm. Az egészséges bőr
az egészséges élet jele. Egy sminktáskában hordom a bőrradírjaimat, a
mélytisztítókat és a hidratáló testápolókat.
Drew felállt, és felém fordult.
— Ahogy a nagyszerű Maury Povich22 mondaná: TE vagy az apa.
Megköszöntem neki a sört, és hogy próbált a lelkemre hatni. Aztán
elment, mert randija volt Jennyvel. Nem lepett meg a dolog, tekintve,
hogy már akkor majdnem rámászott, amikor először találkoztak azon a
vacsorán. Drew azt mondta, hogy azóta sülve—főve együtt voltak. Az
emberek randiznak, egymásba szeretnek, élik az életüket, én meg csak
ülök itt, mint egy rakás szerencsétlenség, seggembe dugott fejjel, és
bírósági ügyekre guglizok rá az óvszergyártók ellen, mert rájöttem, hogy
NEM BÍROK MEGBIRKÓZNI AZ IGAZSÁGGAL!
Meg bírok én ezzel birkózni? Tényleg lehetek én valakinek az apja?
Azt hiszem, ezt csak egy módon tudom kideríteni.
CLAIRE
A
KÖVETKEZŐ HÉT NAGYON GYORSAN TELT — olyankor,
amikor nem gondoltam Carterre. Csak hát gyakorlatilag
minden nap minden percében ő járt a fejemben.
Jó, igen, lehet, hogy mégsem suhant el olyan gyorsan ez a hét, mint
amilyen kurva lassan telt, olyan lassan, hogy legszívesebben egy rozsdás
villát szúrtam volna a szemembe. Beszélni akartam vele, tudni, hogy
van, de minden alkalommal, amikor felvettem a telefont, hogy felhívjam,
azonnal le is raktam. Bármennyire ocsmány körülmények között tudta is
meg, hogy apa lett, most már tudta. Ha még többet akart volna tudni,
vagy ha kérdése lett volna, vagy bármi aggasztotta volna, vagy csak le
akarta volna harapni a fejemet. .. hát, most már nála volt a labda. Tudta,
hol dolgozom, és tudta, hogy talál meg, ha beszélni akar velem. Lehet,
hogy nagyon makacs voltam, de hát, istenem, mégiscsak nő vagyok, és
jogomban áll toporzékolni és elvárni, hogy ő jöjjön utánam, nem pedig
fordítva.
Két bulit is rendeztem Liznek a héten, és három megrendelést
kaptam az ott megismert nőktől, úgyhogy ilyen szempontból
reménytelinek ígérkezett a jövő. A Liz—féle buliktól eltekintve is elég
sok dolgom volt napközben. Sütögettem, és igyekeztem mindent
elrendezni a boltban a nyitáshoz, esténként pedig továbbra is a bárban
dolgoztam, és próbáltam nem az ajtót lesni minden alkalommal, amikor
valaki belépett, remélve, hogy Carter lesz az.
Csütörtökre Liz varázskészletéből minden egyes árut kipróbáltam,
és úgy döntöttem, hogy pokolba a férfiakkal. Hozzámegyek Nyúl
141
Úrfihoz. Megszökünk együtt, és boldogan hozzuk létre egyik Nyúl Úrfi
almot a másik után. Viszont jobb lesz, hogy ha az a kis játékszer karokat
és lábakat is növeszt magának, mert néhány évi házasság után Nyúl Úrfi
mellett nem leszek képes többé járni. Nyúl Úrfinak kell majd elvinnie
engem a Gyönyörök Városába.
Az egész csütörtököt az üzletben töltöttem, fehér csokiba mártott
burgonyachipset készítettem, és snickerses meglepetés sütiket arra a
bulira, amit szombat este rendeztem. Ez lesz az utolsó buli, amit tartok,
mert jövő héten megnyílik a boltunk. Most, hogy tudtam, mire fel volt ez
a nagy felhajtás a kis játékszerek körül, kicsit szomorú voltam, hogy
többé már nem lesznek ilyen bulik. Mondjuk Liz nekem adta a bőröndöt
a huncut kis eszközökkel.
Aláírattam vele egy nyilatkozatot, amiben kötelezte magát arra,
hogy Claire Donna Morgan halála vagy bármilyen vészhelyzet esetén
eltávolítja a bőröndöt a lakásomul szolgáló ingatlanból az említett
vészhelyzet, illetve a halálom beálltától számított tizenöt percen belül. Jó,
ha van az embernek egy ilyen terve a biztonság kedvéért. Isten ments,
hogy apád vagy nagymamád érjen oda a helyszínre először, és találja
meg a motyódat. Ilyesmit nem engedhet meg magának az ember. Jó ötlet
kitöröltetni az internetes böngészési előzményeket is. Jobb, ha nem
engedjük, hogy bárki azon morfondírozhasson, vajon miért gugliztál rá a
„teknősnek orgazmusa van” szavakra, vagy hogy miért követtél nyomon
egy árverést az eBayen, amiben egy pöcsös jézusos gyertyát kínáltak
eladásra.
Legyetek velem megbocsátóak! Néhány pohár bor után a Google az
ellenségemmé válik.
Hasonló szerződés kötelezett engem is arra, hogy hasonló esetben
haladéktalanul menjek Liz és Jim házába, és töröljem ki a teljes internetes
böngészési előzményt a számítógépükről tizenöt percen belül, és dobjak
ki minden egyes pornófilmet az éjjeliszekrényükről, az ágyuk alól, a
ruhásszekrényük felső polcáról, töröljek mindent, ami a DVD—
felvevőjükön van, dobjak ki mindent, ami a garázsban balról a harmadik
dobozban van, meg a konyhaszekrényben a vágódeszkák mellett.
Nem viccelek, Liz egy egész listát írt.
142
Ahogy belemártottam a burgonyachipset a nagy ezüsttálnyi
olvasztott fehér csokoládéba, kinéztem az üzlet elejébe, és
elmosolyodtam. Gavin a hasán feküdt az ablak előtt, és egy képet
színezett éppen. Amikor nem sokkal ezelőtt kimentem hozzá, hogy
megnézzem, eltakarta a képet, és mondta, hogy még nem szabad
megnéznem. Feltartottam a chipset, hagytam, hadd csöpögjön le a
felesleges csoki róla, aztán leraktam egy zsírpapírra magam mellé,
amikor hallottam, hogy a Liz és az én boltomat összekötő ajtó kinyílik.
— Azonnal visszafordulhatsz, és mehetsz is vissza a helyedre!
Utoljára mondom, nem fogom elmesélni, hogy az egytől a „Szent
isten!”— ig terjedő skálán milyen hatalmas orgazmusom volt múlt éjjel a
lepkés vibrátorral.
— Hát, ez szomorú, de akkor legalább nézhetem legközelebb?
Azonnal a hang irányába kaptam a fejem, és tátva maradt a szám
Carter mély baritonja hallatán.
Mi a picsáért beszélek mindig baromságokat, amikor Carter a közelemben
van? És ő meg mi az ördögért áll ott annyira istenverte dögösen, hogy azonnal
rá akarok mászni?
— Ööö, csöpögsz — mondta.
— Tudom — motyogtam az ajkait bámulva.
Carter felnevetett, és némi pislogás után visszatértem a valóságba,
követve az ujját, ami az ezüsttálra mutatott.
— Úgy értem, a tál megdőlt, és csöpög belőle a csoki.
Odanéztem, és elhagyta néhány káromkodás a számat, amikor
vízszintesbe állítottam a tálat, és az ujjaimmal letöröltem a kicsorgó
csokit a tál széléről és a pultról.
Carter elém lépett, és ahogy az az utolsó pár találkozásunkkor
történt, a közelségétől a szívem turbó fokozatba kapcsolt.
— Sajnálom, hogy csak így besurrantam. Liz elkapott, amikor
kiszálltam az autómból, és berángatott a boltjába, hogy jól kiosszon —
mondta Carter, miközben én arra figyeltem, hogy sikerüljön feltörölnöm
a kifolyt csokoládét, és próbáltam tudomást sem venni a testéből áradó
hőről. — Remélem, nem bánod, hogy csak úgy beugrottam. Olyan
ostobának érzem magam, amiért ilyen sokáig tartott rávenni magam,
hogy beszéljünk.
143
Úgy álltam ott, mint egy idióta. Próbáltam nem hozzáérni semmihez,
mert könyékig csokis voltam. Oldalra fordítottam a fejemet, és ekkor már
csak centikre volt az arca az enyémtől. Láttam a szemében, hogy
őszintén beszél, és tudtam, hogy sosem lennék dühös rá a történtek
miatt.
— Megértem, hidd el! Nekem rengeteg időm volt felkészülni a
dologra. Sajnálom, hogy derült égből villámcsapásként zúdítottunk rád
mindent. Esküszöm, el akartam mondani! Nem szeretném, hogy azt
hidd, szándékosan titkoltam Gavint. Azóta el akartam mondani
mindent, hogy újra találkoztunk. Csak próbáltam rájönni, hogy mi lenne
ennek a legjobb módja. Aztán hirtelen bombaként robbant az egész,
mielőtt bármit tehettem volna — magyaráztam.
Nem akartam, hogy haragudjon rám. Mindennél jobban vágytam rá,
hogy megbirkózzon a helyzettel, és maradjon mellettem. Nagyon
szomorú és lehangoló volt úgy feküdni le végig a múlt héten, hogy nem
hallottam a hangját. Most, hogy itt volt, rádöbbentem, hogy mennyire
hiányzott.
— Hát, azt hiszem, hogy elég sok mindenről kellene beszélnünk.
Fogalmad sincs, mennyi kérdés zakatol a fejemben — folytatta.
Bólintottam, de mielőtt felelhettem volna, témát váltott.
— Csakhogy most itt vagyok a konyhában egy gyönyörű nővel,
akinek csupa olvadt csoki minden ujja — mondta, és elmosolyodott.
Mielőtt megfoghattam volna egy konyharuhát, a kezem után nyúlt,
elkapta a csuklómat, és magához húzta a kezemet. Visszafojtott
lélegzettel néztem. Kinyitotta a száját, és bekapta a csokival borított
mutatóujjamat. Az ujjbegyem végigsiklott a nyelve érdes felszínén,
ahogy leszopogatta róla a csokoládét, miközben lassan kihúzta az
ujjamat a meleg, nedves ajkai közül.
A számlát kérem!
— Anya, kiszíneztem a képet! — rontott be Gavin a konyhába.
Izgatott kiabálása és dübörgő léptei úgy hatottak rám, mintha egy
vödör hideg vizet öntöttek volna a vaginámra. Most az egyszer örültem,
hogy volt egy beépített farokgátlóm egy négyéves kisfiú formájában. Ha
még egy ujjamat lenyalta volna Carter, akkor tuti a földre döntöm, és
megmutatom neki, hogy milyen hajlékony is vagyok.
144
Gyorsan megtöröltem a kezem a kötényemben, elfordultam Cartertől, és
lehajoltam a fiamhoz.
— Most már megmutatod a képet?
Gavin továbbra is szorosan magához ölelte, és tagadólag megrázta a
fejét.
— Ne haragudj, anyu, a kis törpének rajzoltam a képet — mondta
nagy komolyan.
Hallottam, ahogy Carter felnevet mögöttem.
— Várj csak, azt mondtad, hogy „kis törpe”? — kérdeztem.
— Igen — felelte szépen artikulálva a szót.
— Nem biztos, hogy tudni akarom, kiről beszélsz — feleltem.
Gavin erre a mögöttem álló Carterre mutatott.
— Őrá. Papa nevezte úgy, amikor először találkoztunk vele.
Szégyenkezve felmordultam. Apámnak rég rá kellett volna jönnie,
hogy Gavin egy papagáj.
— Nagyon furcsa a neved, nem tetszik. És nem is tűnsz olyan
kicsinek — mondta Gavin Carternek. — De attól még rajzoltam neked
egy képet.
Gavin átnyúlt mellettem, és Carter kezébe nyomta a papírlapot.
Gyorsan rápillantottam, és rájöttem, hogy a képen egy nagyobb
pálcikaalakot egy kisebb pálcikaalak vág éppen tökön.
— Hát, legalább van egy fényképem, ami emlékeztet az első
találkozásunkra — köszönte meg Carter fapofával a képet.
— Gavin, mi lenne, hogy ha mostantól inkább Carternek hívnád őt?
— kérdeztem, miközben felvont szemöldökkel Carterre néztem, némán
tudakolva, hogy ez számára is elfogadható—e így.
Carter mosolyogva bólintott, majd leguggolt, hogy mindannyian
Gavin szemmagasságában legyünk.
— Köszönöm szépen a képet! — mondta mosolyogva.
Gavin nem volt túl barátságos az idegenekkel, leginkább azért, mert
elültettem benne a félelmet, amikor először beszélgettünk arról, hogy
milyen veszélyesek lehetnek azok, akiket nem ismerünk. Így
visszatekintve lehet, hogy nem volt jó ötlet azt mondani neki, hogy
minden idegen meg akarja őt enni. Az sem volt leányálom, amikor egy
nagy csomó kölyök előtt kellett magyarázkodnom, hogy miért üvölti azt
145
a gyerekem az egyikük bátyjára, hogy „NE MENJETEK A KÖZELÉBE,
MERT LEHARAPJA AZ UJJATOKAT!” Liz beszélt le arról, hogy
elvigyem Gavint az állatorvoshoz, és GPS nyomkövető chipet tetessek a
nyakába. Ugyanakkor valami azt súgta, hogy akárki rabolná is el a
gyerekemet, egy óra múlva úgyis visszahozná. Tutira nem bírnák a
tökön rúgásokat és a folyamatos káromkodást.
Gavin tehát általában nem beszélt idegenekkel, hacsak én nem
kértem rá. Így aztán nagyon meglepett, hogy milyen könnyen megnyílt
Carter előtt.
— Nagyon szívesen, Carter. Nemsokára értem jön a papa, hogy
anyu tudjon sört adni az embereknek. Papa engedi, hogy olyan filmeket
nézzek, amit anyu nem enged, és kapok tőle üdítőt. És akarok egy
kutyát. A barátomnak, Luke—nak van egy dzsipje, amivel az udvarban
mászkál, és egyszer beütöttem a térdemet, és meg is vágtam, és mami
rakott rá ragtapaszt, és mondta, hogy katonadolog, és ne sírjak, és te
láttad már a vámpíros filmet?
— Gavin! — ripakodott rá apám, mielőtt én megszólalhattam volna.
Gavin szómenése közben lépett be az öregem a boltba, és már
majdnem a konyhába ért, amikor meghallottam a hangját. Gyorsan
felálltam, és csípőre tett kézzel feléje fordultam.
— Apa, mondtam már, hogy Gavin nem nézheti meg azt a filmet!
— Hé, Carter, én Jacob csapatában vagyok, te köcsög! — kiabált
Gavin.
— Gavin Allen! Szappant tömök a szádba! — szóltam rá szigorúan.
Gavin megvonta a vállát.
— A szappannak olyan íze van, mint a gyümölcsös
gabonapehelynek.
Apám megkerülte a pultot, és felvette Gavint, mielőtt belerúghattam
volna, mint egy focilabdába.
— Ne haragudj, Claire, de a vámpíros film volt a tévében valamelyik
nap, és semmi más. De annak biztosan örülni fogsz, hogy az s—z—e—x
jelenetek alatt eltakarta a szemét — magyarázkodott apám.
— Nagyszerű — feleltem morogva.
— Láttam ciciket! — kiáltott vidáman Gavin.
— Na, jó, lehet, hogy néhányszor kukucskált — ismerte be apám
146
Gavin bejelentése után.
Gavinnek annyi alkalma lett volna így viselkedni, mint... hát, ahogy
szokott, de persze olyankor veszi elő a legrosszabbik énjét, amikor Carter
felbukkan. Nem csoda, hogy egy mukkot sem szólt az elmúlt néhány
percben. Valószínűleg teljesen megkukult.
A hátam mögé pillantva láttam, hogy Carter teljesen lemerevedve
áll, és a vállam fölött apámat figyeli. Megfordultam, és még éppen
elkaptam, amikor apám ugyanazt a kétujjas szemtől szemig mutogatást
művelte, amit Gavin és Liz valamelyik nap.
Ó, az isten áldja meg, mintha hirtelen lenne egy családi köszöntésünk.
— Apa, hagyd abba! Carter, ti hivatalosan még nem ismeritek
egymást. Ő az apám, George.
Carter kinyújtotta a kezét apám felé.
— Nagyon örülök, hogy...
— Nem kell az l—ó—sz—a—r! — vágott közbe apám.
Apám káromkodásai valahogy nem tűntek olyan fenyegetőnek,
hogy mindent betűzött. És így még akár féken is tarthatom, amíg Gavin
itt van villámhárítóként.
— Rajtad tartom a szemem. Vietnámban is voltam, és még mindig
őrzöm a b—o—m—b—a—szilánkokat a bőröm alatt. Szereted a reggeli
napalm szagát, fiam?
— APA! Elég legyen végre! — rivalltam rá.
Lehajoltam Gavinhez, és adtam neki egy puszit.
— Később találkozunk, kincsem. Legyél jó kisfiú, és fogadj szót
papának! Rendben?
Gavin hamiskás mosollyal felém nyúlt, és a pólómat húzogatta.
— Mutasd meg a cicidet!
Megragadtam a kezét, mielőtt mindenkinek peepshow—t rendezne
az anyja főszereplésével, és dühös pillantást vetettem apámra, aki csak
állt hahotázva.
— Ne nézz így rám! Én aztán nem tanítottam neki ilyet. Biztosan a
cicik a gyengéi.
Carter felnevetett, de mihelyst apám ránézett, azonnal abbahagyta.
— Te szereted a ciciket, Carter? — kérdezte fenyegetően.
— Hát... én nem is... tudom.
147
Lesújtóan a szememet forgatva apámra néztem, és megmentettem
tőle Cartert.
— Köszönj el szépen Cartertől! — mondtam Gavinnek.
— Szia, Carter! — integetett Gavin mosolyogva, miközben apám
megfordult, és kivonult a konyhából.
Nagyot sóhajtva Carterre néztem.
— Ne haragudj! — mondtam szégyenkezve. — Tökéletesen
megértem, ha most sarkon fordulsz, és elszaladsz jó messze. Tényleg,
nem fogom felhozni ellened.
— Claire?
Abbahagytam a kötényemmel vacakolást, és lassan felnéztem rá.
— Fogd be a szád! — mondta elmosolyodva.
CLAIRE
148
könnyedén elcsevegtünk öt évvel ezelőtt, és hogy mennyire megértett
engem és a fura humoromat, ami senki másnak nem ment át. Nagyon jól
éreztem magam mellette, és megnevettetett. Ugyanez történt és ugyanezt
éreztem akkor is, amikor telefonon beszéltünk. Ám élőben sokszor
nehezebb, mert olyankor megduplázódik az az élmény, amit a telefonos
beszélgetés ad. Nekem viszont könnyebb volt vele így, hogy le tudtam
mérni az arcán a reakciókat mindenre, amit mondtam, és láttam, hogyan
változik az arckifejezése, amikor Gavinről beszéltem. Azt kívántam,
bárcsak másként csináltam volna egy csomó dolgot. Elszomorított, hogy
Carter kimaradt Gavin életének első éveiből. Most már úgy látja őt, mint
egy sétáló, beszélő, nagyszájú kisfiút, de nem volt alkalma átélni a
legjobb részt, azt az időszakot, amiért érdemes volt végigszenvedni
Gavin rosszalkodását, hangulatváltozásait, hisztijét és rossz szokásait: az
első mosolyát, az első szavait, első lépéseit, az első ölelését és az első
„szeretlek”—et.
Ezek a dolgok tartottak vissza nap mint nap attól, hogy eladjam a
gyereket a kert végében, ám Carter életéből ez mind kimaradt.
Aggodalommal töltött el, hogy talán túl nagyok az elvárásai Carternek.
Mi van, ha nem alakul ki megfelelő kapcsolata Gavinnel? Az én
viszonyom olyan volt Carterhez, amit még senki mással nem éreztem.
Olyasmiket éreztem iránta, amikről korábban csak álmodtam. De már
másra is gondolnom kellett. Itt volt a fiam, és szem előtt kellett tartanom,
hogy milyen hatással lesz rá az, ami kettőnk között zajlott Carterrel.
Egyelőre úgy gondoltam, hogy csak hagynom kell, hadd legyen
Carter szépen lassan része az életünknek, aztán majd meglátjuk, hogy
alakul az életünk a továbbiakban.
Amikor elértünk a bárba, gyorsan átöltöztem, és felvettem a fekete
rövidnadrágomat meg a „Fosters Bar and Grill” feliratú pólómat.
Amikor kiléptem a mosdóból, meglepve láttam, hogy Carter
kényelmesen elhelyezkedett a pultnál. Bementem a pult mögé,
odaléptem hozzá, és megálltam vele szemben.
— Azt hittem, hazamész — mondtam a pultra könyökölve.
Carter megvonta a vállát, és elmosolyodott.
— Hát, gondoltam, minek menjek haza egy üres házba, amikor itt is
ülhetek, és bámulhatok egy kurva jó csajt egész este.
149
Éreztem, hogy elvörösödöm, és próbáltam elnyomni az idétlen
vigyort, ami majdnem szétterült az arcomon.
— Hát, nincs szerencséd, mert ma este, csak én vagyok itt.
Ó nem, egyáltalán nem akarok bókokat kipréselni belőle.
—Akkor jó nagy mákom van, mert te vagy a legistenibb, legszexibb
nő, akit valaha láttam.
Tessék, már dolgozik is a prés.
Kicsit áthajoltam a pulton, hogy közelebb kerüljek hozzá. Carter
ugyanezt tette. Nem érdekelt, hogy mindenki megláthat. Meg akartam
csókolni. Különben is, alig voltak a kocsmában. Még mindig elég korán
volt.
Megnyaltam a számat, és az ő száját néztem. Hallottam, ahogy búgó
hangon halkan felmordul. Még pár centi, és a nyelvemmel megérinthetem a
felső ajkát.
— Auu! — kiáltottam fel, és elhúzódtam Cartertől, mert valami a
tarkómnak csapódott.
A fájdalmas pontot dörzsölgetve megfordultam, és láttam, ahogy T.
J. két kezét a levegőbe tartva örömtáncot jár.
— Telitalálat, Morgan! Újabb pont nekem! — kiáltotta, majd
odarohant a fekete palatáblához a pult túlsó végébe, és egy vonással
jelezte a pontot a saját neve mellett.
— Nyavalyás gazember — szűrtem a fogaim között, ahogy
visszafordultam Carter felé.
— Hát ez meg mi a fene volt? — kérdezte nevetve.
Mielőtt annyit mondhattam volna, hogy „Á, csak T. J. idétlenkedik,
mint egy fasz”, a kérdéses úriember beszaladt a pult mögé, és odaállt
mellém. Lecsapta a pingponglabdát a pultra, éppen Carter elé.
— Ez, kérlek szépen, csak egy kis apróság, amit mi úgy hívunk: P. O.
R. N. Ó.
— Ó, tényleg? Akkor ti egy kissé másképp értelmezitek a pornó
fogalmát, mint én! — felelte Carter, és kezébe véve a pingponglabdát,
forgatni kezdte az ujjai között.
— Nem, nem, nem. Nem pornó. P. O. R. N. Ó. — betűzte T. J.
Carter teljesen elvesztette a fonalat.
150
— Csak egy játék. Olyankor játszuk, amikor gyenge a forgalom —
feleltem.
T. J. egyik kezével a pultra támaszkodott, a másikat pedig csípőre
tette.
— Claire, ne becsüld alá a P. O. R. N. Ó. nagyszerűségét! Lehúzod
az egyetlen dolgot, ami visszatart attól, hogy megöljem magam minden
egyes alkalommal, amikor munkába kell jönnöm. Kicsit több tiszteletet a
P. O. R. N. Ó. iránt, kérlek!
T. J. Carter felé fordulva folytatta.
— Claire alakította ki a szabályokat! — mondta izgatottan, majd
kihúzott egy darab papírt a pult alól.
— Szabályokat? — kérdezte Carter meghökkenve. — Hát nem lehet
csak úgy simán megdobni valakit egy pingponglabdával?
T. J. Carter elé tolta a papírt, aki a kezébe vette, és átfutotta.
— Éppen ellenkezőleg, barátom. Nagyon is kellenek szabályok a P.
O. R. N. Ó.—ba, különben ez is dob egy labdát, az is dob egy labdát,
végül már mindenki labdákkal fog dobálózni, és kész a teljes káosz.
— Na, jól van, Nulladik óra23, le lehet lépni, mielőtt megszegem a
háromméteres szabályt, és jól szájba nem váglak egy golyóval —
mondtam neki.
T. J. elsomfordált, Carter pedig nevetve olvasta fel a szabályokat.
— Egyes számú szabály: a P. O. R. N. Ó. sokkal élvezetesebb
barátokkal, úgyhogy hívd meg őket is, hogy játszanak, különben elég
szánalmasan fogsz kinézni, ahogy egyedül merülsz el a P. O. R. N. Ó.
élvezetében. Kettes számú szabály: hegyes tárgyakat soha nem szabad a
P. O. R. N. Ó. során használni. Elrontja a hangulatot, ha kiszúrjuk
valakinek a szemét. Hármas számú szabály: váratlanul vagy hátba
támadás esetén időben figyelmeztetni kell az ellenfelet, vagy a
beleegyezését kell kérni. Négyes számú szabály: csak két labdával
szabad egyszerre játszani, elkerülendő a labdák összekeveredését,
kivéve, ha erre a bírók engedélyt nem adnak. Ötös számú szabály: a játék
addig tart, amíg valamelyik játékos azt nem mondja, hogy vége.
Különben valaki ott marad haszontalan golyókkal a kezében.
152
13.
Remegő ágyékok
CARTER
A
KÖVETKEZŐ NÉHÁNY ÓRÁBAN CLAIRE SEGGET
BÁMULTAM, akarom mondani figyeltem, ahogy dolgozott,
illetve csevegtünk, amikor volt rá néhány másodperce.
Elismert tagja lettem a P. O. R. N. Ó.—csapatnak is, amikor úgy
sikerült eldobnom a pingponglabdát, hogy az lepattant T. J. fejéről és
Claire cicijei közé ugrott. Még az is felmerült, hogy engem tesznek meg
csapatkapitánynak ez után a mesés dobás után. Claire beismerte, hogy
tényleg jól bánok a golyóimmal, és én kezdtem azon tűnődni, hogy nem
válok—e a mostaninál is nyálcsorgatóbb disznóá amiatt, hogy
akárhányszor csak Claire kimondta, hogy „golyók”, mindig felizgultam.
Vajon hogy érhetném el, hogy kimondja azt aszót, hogy „farok”?
T. J. épp akkor járt arra, levette a kötényét, és berakta a pult alatti
polcra. Valószínűleg kicsit féltékenynek kellett volna lennem rá, amiért
jóképű volt, és a munkája miatt állandóan Claire közelében mászkált, de
elnéztem őket együtt, és csak jó kedvem lett tőlük.
Olyanok voltak, mint a testvérek, ahogy oldalba lökdösték egymást,
ahogy odamondogattak egymásnak, és ahogy fecsegtek bárkivel, aki
hajlandó volt meghallgatni őket. Ennek eredményeképp úgy döntöttem,
hogy kedvelni fogom T. J.—t, és hogy nem kell megölnöm.
— Hé, T. J., tegyél meg nekem valamit! Vedd rá Claire—t, hogy
mondja ki azt, hogy farok, és adok neked egy húszast.
— Megegyeztünk — vágta rá automatikusan, majd elfordult.
Minden törzsvendég hazament. Claire éppen kirakta a „Zárva”
táblát az ajtóra, és visszafelé tartott a pult felé a bejárati ajtótól.
153
— Figyelj csak, Claire, emlékszel még arra a fickóra, aki néhány
hónapja bejött, a seggedre vágott és cuki Claire—nek hívott? Minek is
nevezted őt?
— Faroknyelőnek — válaszolta szórakozottan Claire, ahogy
visszament a pult mögé, és elkezdte a sörösüvegeket pakolni.
Áhítatos mosollyal az arcomon egy húszdollárost csúsztattam a
pulton T. J. felé, ő pedig elvonult. Azt hiszem, ez egy gyönyörű barátság
kezdete volt. Gondoltam, ha arra is ráveszi Claire—t, hogy azt mondja,
„kúrj meg keményen, Carter”, talán még egy pónit is veszek neki.
T. J. elköszönt, és kisétált az ajtón, miközben Claire záráshoz
készülődött. Néhány perccel később a pultot megkerülve odajött
hozzám, és leült mellém egy bárszékre.
— Kimerültnek tűnsz — mondtam neki, látva, hogy a tenyerébe
süllyeszti az állát, és nagyot sóhajt.
— Így adod finoman a tudtomra, hogy szarul nézek ki? — kérdezte
tréfásan.
— Természetesen nem. Ha szarul néznél ki, azt mondtam volna.
Ahogy azt is elmondanám, ha a farmerben, amit viselsz, túl nagynak
tűnne a feneked, vagy ha a főztödnek olyan íze lenne, mintha a
cipőtalpamat nyalogatnám, vagy ha egyáltalán nem lehetne nevetni a
viccen, amit mesélsz.
— Nahát, ez igazán kedves tőled! — mondta nevetve.
— Én már csak ilyen vagyok.
Néhány percig csak ültünk ott egymást nézve. Még mindig olyan
valószerűtlennek tűnt az egész. Még mindig alig akartam elhinni, hogy
itt ül Claire velem szemben. És még mindig ilyen lenyűgöző és vicces és
gyönyörű. Azt pedig végképp nem tudtam elhinni, hogy gyereke van,
aki ráadásul az enyém is.
— Hihetetlen nő vagy, tudsz róla? — törtem meg a csendet.
Láttam, ahogy a pír felkúszik az arcára. Elfordította a tekintetét, és a
kezében lévő szalvétára nézve elkezdte azt gyűrögetni.
— Nem vagyok én olyan nagyszerű, hidd el nekem!
Hitetlenkedve megráztam a fejemet, látva, mennyire rosszul látja
saját magát.
154
— Te most viccelsz velem? Összejöttél egy irdatlan vesztessel
egyszer egy főiskolai bulin, teherbe estél, fel kellett adnod az álmaidat, és
ott kellett hagynod a sulit, a beledet is kidolgoztad, és felneveltél egy
fantasztikus kis kölyköt, most pedig nemsokára megnyitod a saját
üzletedet. Ha ez nem hihetetlen, akkor nem tudom, mi az.
Miközben folytattam, Claire egyre gyorsabban tépkedte a kezében
tartott szalvétát.
— Erős vagy, és magabiztos és gyönyörű, és a te szádból hallva
minden olyan egyszerűnek tűnik. Iszonyú hálás vagyok a sorsnak,
amiért újra találkoztunk. Örökké az adósod leszek, mert gondoskodtál
a... a fiunkról. Csodálatosan neveled, és annyira önzetlen vagy, hogy én
teljesen le vagyok nyűgözve.
Huhh, végre kimondtam! A fiam. Gavin az én fiam. Furcsa módon
mégsem akartam egy rozsdás kardba dőlni, miután kimondtam.
Claire azonban továbbra sem nézett rám, amitől kezdtem ideges
lenni. És nagyon sajnáltam szerencsétlen szalvétát, ami mostanra egy kis
kupac hónak látszott leginkább. A kezéhez nyúltam, és megfogtam, hogy
megállítsam az ujjai ideges ficánkolását, és hogy ne babráljon tovább a
rongyossá tépett papírszalvétával.
— Mi a baj? — kérdeztem.
Claire végre felém fordult, és nem fogok hazudni, teljesen
kiborultam, mert könnyeket láttam a szemében. Én igazán nem akartam
őt megríkatni, de tényleg. Ha most azt kérné, hogy gyújtsam fel magam,
biz’ isten megtenném, csak ne lássam őt sírni.
— Gavin csodálatos. Nagyon okos. Tökéletes. Vicces, és a legjobb
gyerek a világon. Nem mindig könnyű vele, de nagyon jól viselkedik, és
egyszerűen tökéletes. Mindenki, aki csak meglátja őt, azonnal imádja, és
én az anyaság minden percét szeretem... — mondta, majd elhallgatott.
Tudtam, hogy szépíti a dolgokat. Ha még egyszer kimondta volna
azt, hogy tökéletes, tutira sírva fakadok. Nem ezt a Csipkerózsika
változatot akartam hallani róla. Minden részletre kíváncsi voltam,
mindenre, ami kimaradt az életemből. A jóra, a rosszra és a csúfra is. A
térde idegesen járt fel—alá, ahogy a bárszéken ült, és úgy tűnt, mindjárt
felrobban. Tudtam, mennyi dolga van mostanában, biztos rengeteg
stressz érte. Egyedülálló anya volt, ezernyi tennivalóval, és saját
155
tapasztalatból tudtam, hogy Gavin nem egy ma született bárány. Na de
melyik gyerek az? Claire mégis ezt akarta velem elhitetni. Tényleg attól
félt, hogy meggondolom magam, ha megtudom, milyen szörnyű tud
lenni a szülői lét? Mindig is akartam egy nap gyerekeket, ez volt az egyik
legnagyobb konfliktusforrás Tasha és köztem. Tudtam nagyon jól, hogy
szülőnek lenni nem fenékig tejfel. Tudom, hogy az életet is ki tudja
szívni a gyerek az emberből, és hogy könnyű eljutni arra a pontra, hogy
az ember már kezdi azt hinni, hogy elment a józan esze.
— Teljesen normális, ha elmondod, ami bánt. Csak elképzelni
tudom, hogy milyen kemény lehet ez most neked.
— Szeretem Gavint — ismételte mély meggyőződéssel.
Aprót kuncogtam, látva a riadalmat a szemében.
— Efelől semmi kétségem, de nem kell úgy tenned, mintha mindent
az ellenőrzésed alatt tartanál, a nap huszonnégy órájában. Nem foglak
lenézni sem téged, sem Gavint, ha úgy érzed, hogy néha egy kicsit
eleged van, hidd el! Mindent tudni akarok. Nem hazudtam, amikor ezt
mondtam az előbb.
Claire erre kezdett kicsit felengedni. A szalvéta megszabadult
erőszakos ujjaitól, és már a lába sem járt úgy fel—alá, mint egy
eszelősnek. A szemei azonban még mindig nagyon zaklatottak voltak,
Egyetlen módot tudtam, hogyan lehet őt lenyugtatni, és elérni, hogy
megnyíljon. Felálltam, amennyire csak tudtam, áthajoltam a pulton,
kinyújtottam a kezem, és megmarkoltam azt, amire szükségem volt.
Visszaültem, magam elé vettem egy üres feles poharat, ami fejjel
lefelé állt a bárpulton, és megtöltöttem Three Olive Grape vodkával,
amiről már tudtam, hogy az a kedvence. Visszaraktam az üveget a
pultra, és eltoltam az útból.
— Légy őszinte! — mondtam neki, és elébe toltam a feles poharat.
Claire az ajkába harapott, a pohárra pillantott, aztán rám. Olyan volt,
mint egy nyitott könyv, és éreztem a szívében kavargó és egymással
küzdő indulatokat, amik mind az arcára voltak írva, míg végül kiadta
magából, ami a szívét nyomta.
— SzeretemGavintamígcsakélekdeafalramászoktőle! — hadarta a
szavakat, amilyen gyorsan csak tudta, és utána azonnal be is csukta a
száját.
156
— Igyál egyet! — mondtam neki, bátorítóan biccentve a pohár felé.
Claire gondolkodás nélkül felkapta a poharat, lehajtotta a tartalmát,
és lecsapta a pultra, amikor kiitta.
— Folytasd! — biztattam, azzal közelebb hajoltam hozzá, és újra
teletöltöttem vodkával a poharát.
— Amikor először mondta, hogy „anya”, azt hittem, elolvadok. De
soha nem fogja be a száját! Egyetlen percre sem. Még álmában is beszél!
Egyszer, amikor együtt mentünk valahova kocsival, egyre csak mondta
és mondta, birkákról beszélt és sült krumpliról és a kis nudlijáról, meg a
fűnyíróról, és akkor megállítottam az út közepén az autót, és kiszálltam.
Tettem egy kört az autó körül, majd újra beültem, de még mindig
beszélt, meg azt kérdezgette, hogy van—e a fűnyírónak is nudlija. Soha
nem fogja be a száját!
— Igyál még egyet! — mondtam neki bátorítóan mosolyogva.
Claire ezt is lehajtotta, és ezúttal elém csapta le a poharat, hogy újra
tudjam tölteni. Úgy is tettem, és elébe toltam a felest.
— Huszonöt kilót híztam a terhességem alatt. Van fogalmad róla,
milyen érzés az, hogy lenézel, és nem látod a saját puncidat?
— Hát, ööö, nincs — hebegtem.
— A seggemnek saját irányítószáma volt.
— Hát, ha ez megnyugtat, fantasztikus segged van — mondtam neki
őszintén.
— Kösz!
Töltöttem neki még egy italt, és már nógatnom sem kellett, hogy
igya meg.
— Az ölelése, mintha varázsszer lenne minden bajomra, de el tudod
képzelni, hogy milyen sokat szarik, öklendezik és sír egy kisbaba?
Sugárirányban hányt ki mindent, amit csak megivott. Ivás, büfi, hányás.
Szappanozás, öblítés, ismétlés.
Már el is tűnt a következő feles.
— Három és fél éves koráig nem aludt végig egyetlen éjszakát sem.
Annyira elegem volt ebből, hogy elhitettem vele, hogy a mumus az ágya
alatt lakik, és leharapja a lábát, ha kimászik az ágyból az éjszaka
közepén, akármi legyen is az oka, kivéve, ha ég a ház.
157
Hátrahajtotta a fejét, és eltüntetett egy újabb pohár italt.
— Nem hiszem el, hogy most nem gyűlölsz.
— Ugyan, miért gyűlölnélek?
— Mert gyakorlatilag csak szexre használtalak, és utána soha többé
nem beszéltünk — magyarázta Claire.
— Ugyan, drágám, ahonnan én származom, ez olyan a fickóknak,
mintha korábban érkezett volna a karácsony! — feleltem nevetve,
próbálva kicsit felderíteni őt. — Nekem kéne bocsánatot kérnem tőled.
Az arcához nyúltam, és felém fordítottam. Istenem, milyen
gyönyörű volt, én meg egy hatalmas pöcs, mert ki akartam használni,
hogy egy kicsit becsípett. De a francba is, muszáj volt megcsókolnom! Öt
éve vártam, hogy újra megízlelhessem őt. A tenyerembe hajtotta a fejét,
hogy meg tudjam simogatni az arcát, és majdnem elfelejtettem, hogy mit
is akartam mondani neki.
— Tény és való, mindketten eléggé kikészültünk akkor este. De ha a
leghalványabb sejtésem lett volna, hogy te még soha... hogy neked...
hogy én voltam az első, kurvára másképp csináltam volna mindent —
ismertem el.
Például végignézném a meztelen testedet, és minden négyzetcentiméterét az
agyamba vésném. Körbenyalogatnám és a számba venném a mellbimbóidat, és
addig szopogatnám őket, míg kéjesen a nevemet nem kezded búgni. Megízlelném
a bőrödet, és a lábaid közé temetném az arcomat, és addig nyalnálak, míg úgy
elélvezel, hogy a nevedet is elfelejted.
— Szent isten! — suttogta Claire döbbenten.
Az istenit, tényleg kimondtam mindent hangosan?
Claire csak ült ott, és tátott szájjal bámult rám, én pedig kétségbe
estem, hogy most rettenetesen elkúrtam. Túl korai volt még a puncijáról
beszélnem, meg arról, hogy mennyire szeretnék közeli ismeretséget
kötni vele.
Tény, hogy az elmúlt öt évet azzal töltöttem, hogy piedesztálra
emelve imádtam minden apró részletet, amire emlékeztem vele
kapcsolatban, és egy kicsit aggódtam is az elmúlt héten, hogy az
emlékeim talán szebbek, mint a valóság, de ez ostobaságnak bizonyult.
Pont olyan elképesztően gyönyörű volt, ahogy itt ült előttem, mint
amilyen az álmaimban, és én azt akartam, hogy ezt tudja. Kinyitottam a
158
számat, de mielőtt egy szó is elhagyhatta volna, Claire leugrott a székről,
és arról motyogott valamit, hogy tele kell pakolnia a sörhűtőt hátul.
Finoman súrolva az oldalamat, elrohant mellettem, és otthagyott a
bárszéken ülve egy üveg vodkával a kezemben és a levegőben lengedező
csoki illattal.
CLAIRE
159
— Mármint azon kívül, hogy elhomályosította a józan
ítélőképességemet, aminek köszönhetően elvesztettem a szüzességemet
egy szuperdögös sráccal, akit egy főiskolai bulin szedtem össze, és aki
felcsinált, és sosem tudtam meg a nevét, mert teljesen és reménytelenül
ribanc voltam, és most, hogy itt van, lövésem sincs, hogy mihez kezdjek
magammal, mert semmi gyakorlatom nincs az ilyesmiben? —
dühöngtem.
Carter megállt közvetlenül előttem, és elvigyorodott.
— Szóval, szerinted dögös vagyok?
A szememet forgattam, mert rájöttem, hogy csak a hangulatot akarja
oldani, és az én ideges beismerő vallomásom egyik fülén be, a másikon
pedig kiment.
— Tudod, tökéletesen igazad van. Az a tequila tényleg egy mocsok
seggfej. Gyerünk, rúgd ki belőle a szart is, és ha már nekiduráltad
magad, kivégezhetnéd a sört is! Elég furcsa szemeket meresztget rád.
Nevethetnékem támadt ettől az idétlen beszélgetéstől. Nem voltam
részeg, de kellemesen becsiccsentettem még az előző igazmondós
játékunk óta ahhoz, hogy lássam a helyzet humoros oldalát. Amikor
abbahagytam a nevetést, az arcomhoz nyúlt, és kifésült belőle egy
hajtincset, ami kiszabadult a lófarokba kötött hajamból. A mozdulatról
azonnal felidéződött bennem az az este, amikor találkoztunk, és halkan
felsóhajtottam.
— Valamit tisztázzunk! Nem vagy ribanc. Nem hibáztatlak
semmiért, amit tettél. Nem akarok hazudni, és azt mondani, hogy nem
volt totál szívás másnap arra ébredni, hogy nem vagy velem, és a
következő öt évet azon tűnődve tölteni, hogy vajon csak álmodtalak—e.
De sosem gondoltam, hogy ribanc lennél azért, amit tettél — mondta
Carter, és egyre közelebb nyomult hozzám. — Akkor sem hazudtam,
amikor azt mondtam, hogy egészen másképp tettem volna bizonyos
dolgokat veled akkor éjjel — mondta lágyan, és olyan közel húzódott,
hogy összeért a mellkasunk és a combunk.
Nagyot nyeltem, amikor a kezét felemelte, és a csípőmre helyezte.
— Többször csókoltalak volna meg — mondta, majd hozzám hajolt,
és lágyan megcsókolta a szám sarkát.
160
— Tovább szorítottam volna a tested az enyémhez, hogy minden
egyes porcikádat érezzem — suttogta a fülembe, miközben a másik
karjával is átölelte a csípőmet, és szorosabban magához húzott.
Egyik kezével végigsimított az oldalamon. Végigjártatta ujjait a
bordáimon, végigsiklott a mellem oldalán, aztán a tenyerét a szívem fölé
szorította.
— Mindenütt megérintettelek volna, és hagytam volna, hogy a
tenyeremen át sokáig érezzem a szívverésedet.
Megnyaltam az ajkaimat, és próbáltam normális ritmusban lélegezni.
Ó, istenem, úgy imádtam az illatát, meg azt, ahogy beszélt és hozzám
ért! Hogy élhettem olyan sokáig ezek nélkül?
— De ami a legfontosabb, egy korty alkoholt sem ittam volna akkor
éjjel, és így minden egyes veled töltött pillanat belevésődhetett volna az
agyamba, és a bőröd érintése a tenyeremen örökké bizsergő emléket
hagyott volna.
Biztos voltam benne, hogy az egész raktárban lehetett hallani, ahogy
ver a szívem. Tudtam, hogy érzi, hogyan gyorsul a szívverésem minden
kimondott szavára.
— A picsába, Claire — búgta —, már attól megőrülök, ha a
közeledben lehetek!
Enyhén behajlította a térdeit, és nekem nyomta a testét, és én
tökéletesen értettem, hogy miről beszél. Karjaimmal átöleltem a vállát,
hogy belekapaszkodjak, és magamhoz húzzam. Egyik lábam szinte
magától felemelkedve a csípője köré fonódott. A nyakamat csókolta, és
biztos vagyok benne, hogy én közben kéjesen morogtam. Amikor a
fülemhez ért, belesúgta:
— Ha ez neked túl sok, vagy túl gyors, csak szólj, hogy álljak le, és
abbahagyom.
Túl korai lenne? Vagy úgy viselkedek, mint egy mocskos ribanc, amikor így
rávetem magam Anya volnék, az isten szerelmére.
Egy anya, akit soha nem keféltek meg rendesen, és most olyan
kívánós lett, mint egy szuka.
— Ha abbahagyod, biztos, hogy itt helyben agyoncsaplak —
suttogtam, ahogy az ajkai utat találtak a számhoz, és végül összeforrtak.
161
Amint összeért a szánk, a nyelve finoman behatolt az ajkaim közé. A
nyelvünk egymáson siklott, és Carter kéjesen morgott a számba, egyre
erősebben nyomva a csípőjét hozzám. Bizsergett az egész testem, mint
valami szirupos lányregényben. Ziháltam, és az ágyékom remegett.
REMEG AZ ÁGYÉKOM!
Úgy éreztem felrobbanok, ha nem nyúl hozzám. Annyira akartam,
hogy hozzám nyúljon, hogy szinte fájt. Nem vagyok valami jó a mocskos
beszédben, már a gondolatra, hogy azt mondjam, „Érintsd meg a kurva
puncimat!”, összerándult a gyomrom. Talán megpróbálhatnám azt, hogy
„Engedd szabadjára az ujjacskáidat!”, vagy hogy „Dugd a virslidet a
kiflimbe!”
Figyelj oda, Claire!
Jaj, istenem, varázserejű nyelve van. Hol a fenében tanult meg így
csókolni? Biztos az apja tanította meg.
Na, várjunk csak, ez így elég undorítóan hangzik.
Jézusom, mindjárt elolvadok, és nem marad más belőlem, mint egy
pocsolya, amivé az alsóneműm is válik éppen.
ÉRINTSD MEG A PUNCIMAT!
Ha hangosan sikoltok magamban, akkor talán megérti. Nyelvével a
nyelvem körül körözött, és a keze lesiklott a fenekemre, hogy fel és
ledörzsölje a testem kemény férfiasságán.
TEDD A KEZEDET A PUNCIMRA!
A lábam lassan lecsúszott a csípőjéről, és kéjesen felnyögtem, ahogy
a durva farmervászon a sima combomhoz ért. Betolt a raktárhelyiségbe,
nekinyomott a falnak, és egyre forróbban, ugyanakkor egyre lassabb
ritmusban csókolt. Ujjaimmal a haját markoltam, olyan erővel, hogy
szerintem ki is téptem valamennyit gyökerestül.
A fenekemet markolászó keze lassan elhúzódott, és én majdnem
felkiáltottam elkeseredésemben, mígnem éreztem, hogy combom elülső
felére csúszik a keze, és lassan a sortom szára felé vándorol.
Ó, TE JÓ ISTEN! HOZZÁ FOG NYÚLNIA PUNCIMHOZ!
Reméltem, hogy szexi bugyit vettem fel, nem nagyi bugyit, amit akkor
hordok, amikor megjön. Tudjátok, miről beszélek. Azokról a rettenet
nagy bugyikról, amiket csak olyankor hordasz, amikor dől belőled a
162
vörös áradat. Azokról, amiket egyetlen férfinak, de még egy
szörnyetegnek sem mutatnál meg soha.
Elhúzta a száját a számtól, és az ujjait bebújtatta a nadrágom szára
alá. Ó, köszönöm, drága kis jézus és az összes bölcsek! Most jutott
eszembe, hogy Victora’s Secret tangát vettem fel, amikor felölöztem.
— Tudom, hogy ezzel nem hozhatom helyre mindazt a szart, amit
akkor éjjel okoztam, de szeretném, ha jól éreznéd magad. Claire, hozzád
nyúlhatok? — kérdezte a számba suttogva a szavakat, miközben végig a
szemembe nézett.
Hát nem érzi, hogy remeg az ágyékom, és nem hallja, ahogy némán
sikoltozom?
Érezni akarom magamban az ujjaidat!
Igen, kitaláltátok.
— A picsába! Ez volt a legszexibb dolog, amit valaha hallottam!
Nem volt időm elszörnyülködni azon, hogy már megint hangosan
kimondtam, amit gondoltam, mert azt csinálta, amit kértem tőle, a keze
becsúszott egészen a rövidnadrágom alá, és az ujjai megálltak a bugyim
peremén.
— Ó, te jó isten! — sóhajtottam, és addig izegtem—mozogtam, míg a
tenyerébe nem illesztettem magamat.
Soha senki nem nyúlt még így hozzám. Azt hittem, minden érintés
ugyanolyan, és ugyanazt az érzést váltja ki belőlem, származzon az egy
fickótól vagy tőlem, ahogy odalent szöszmötölök magamon.
Ennél nagyobbat nem is tévedhettem volna.
Carter ujjai csigalassúsággal mozogtak le és fel a vékony szatén
anyagon, amitől olyan gyönyörűség járta át a testem, hogy
legszívesebben torkom szakadtából sikítoztam volna.
— Milyen nedves vagy — suttogta, és az ujjai oldalra siklottak, és az
alsóneműm szélével kezdtek játszani.
Mindig elvörösödtem, amikor mások illetlenül beszéltek intim
helyzetben, és zavarba jöttem a sok idétlenségtől, ami ilyenkor kijött a
szájukon. De most tényleg, ezek nem hallják magukat? Tiszta giccs az
egész. Olyanokat mondanak, hogy „Kúrj meg keményebben, nagyfiú!”
vagy „Ó, bébi, olyan szűk a puncid!” Ki mond ilyen faszságokat? Ebből
is látszik, hogy nem hallottam még Cartert mocskosul beszélni. Nagyon
163
izgató volt, és nem akartam, hogy abbahagyja. Felőlem akár egész éjjel
beszélhet arról, hogy milyen szoros, nedves és kibebaszott jó csaj
vagyok. Sok apró kis csókkal borította az ajkaimat, miközben ráérősen
mozgatta ujjait a vékony anyag alatt, és a gyógyító kezeit használva
szélesebbre tárta a rövidnadrágom szárát, hogy jobban hozzám férjen.
Lélegzet—visszafojtva vártam, mi történik, és próbáltam nem arra
gondolni, hogy soha nem érintett még így egyetlen srác sem. Ez igazából
elég szomorú volt. De ami még lehangolóbb volt, hogy magamat
sajnáltam, amikor az ujjai éppen arra készültek, hogy fejest ugorjanak az
én kis medencémbe.
Hagytam is a fenébe az önsajnálatot, amikor megéreztem, hogy a két
ujja közvetlen kapcsolatba került a puszta nedves bőrömmel.
— Istenem... — nyögtem.
A fejem hátrahanyatlott, koppanva dőlt a falnak. Tény és való, az ő
ujjai sokkal jobbak voltak, mint az enyémek. A saját ujjaim ezután úgy
fogják érezni magukat, mint ahogy a Véndögség című filmben érezhettek
Sinbad kezei, amikor novokainosak lettek, és döglött halként lebegtek
szerteszét, leverve minden szart az asztalról. Az ujjai simák és puhák
voltak, és ó, szent ég, engem érintettek. Rádöbbentem, hogy milyen
nagyon vágytam már erre, és az is eszembe jutott, ahogy Liz nemrég
elrángatott gyantázásra.
Megjegyzés saját magamnak: bocsánatot kérni Liztől, amiért
szadista, vaginanáci ribancnak hívtam őt minden alkalommal, amikor
időpontot foglalt nekem brazil gyantázásra. Most, köszönhetően Liz
sunám iránt mutatott elkötelezettségének, nem tettem ki Cartert annak
az élménynek, hogy egy vadállatot találjon a nadrágomban, és abba
kelljen hagynia, amit csinált, hogy elmenjen sövénynyíróért.
Carter hozzám simult, nyitott szájjal megcsókolta a nyakamat, és
lassan belém nyomta az ujját, hüvelykujját pedig a csiklómon tartotta.
Várta, hogy a testem megszokja, amit az ujjai műveltek velem.
Teljesen mozdulatlanul tartotta bennem az ujját, én pedig
szorosabban szorítottam magamhoz a fejét, és a csípőmet előretoltam,
amitől az ujja mélyebben belém csúszott, a hüvelykujja pedig
nekidörzsölődött az altestemnek.
164
Amit éreztem, az egyszerre volt túl sok és túl kevés, és úgy éreztem,
hogy jóval hamarabb végem lesz, mint ahogy szeretném, mert
egyszerűen hibátlanul használta az ujjait. Egyik kellemes sokkhatás ért a
másik után. Amikor egyedül csináltam, olyankor mindig végig kellett
pörgetni egy teljes tekercsnyi pornójelenetet a fejemben ahhoz, hogy
elmenjek. Most azonban nem bírtam másra gondolni, csak rá. Pajkos
szomszédok, Dögös anyukák — ezekre most semmi szükség nem volt.
Elkezdte ki—be tologatni lassan az ujját a puncimban, és valami
fenomenális manővert hajtott végre, amikor behajlította az ujját, mielőtt
kihúzta volna belőlem, amitől legszívesebben úgy lihegtem volna, mint
egy kutya, még az arcát is megnyaltam volna. Az ajka és a nyelve a
nyakam minden négyzetcentiméterét bebarangolta, a hüvelykujja pedig
egyre gyorsabban körözött a csiklóm körül, mígnem szinte erőszakosan
járt fel—alá a csípőm a kezében.
Nyögtem és morogtam, de nem volt időm szégyellni magamat,
amiért olyan hangokat adok ki, mint egy mocskos ribanc, vagy amiért
egy valódi hús—vér fickó simogatta a puncimat, mert tényleg
másodpercekre voltam attól, hogy felrobbanjak.
Tényleg.
Kihúzta belőlem az ujját, és két ujjbegyével a csiklóm körül körözött,
míg teljesen szét nem estem az érintésétől.
— Ó, te jó isten! A picsába, Carter!
Az ujjai nem álltak meg, és lecsókolta a könnyeimet, én pedig
továbbra is a csípőmet ringatva dolgoztam a keze ellenében, mert azt
akartam, hogy soha ne legyen vége ennek az érzésnek. Mindenféle
hangot adtam ki magamból, miközben ő egyre csak csókolt, és az
orgazmusom minden cseppjét kiélveztette velem, egészen addig, amíg
már a lábaim remegtek és alig bírtam megállni rajtuk. Amikor
abbahagytam a csípőm ringatását, és a maradék feszültségem is elszállt,
kihúzta a kezét a nadrágomból, és átölelt, majd megcsókolt, a nyelve
lustán körözött az enyém körül. Nem tudom, mennyi ideig
csókolózhattunk ott a raktárban, egymás karjába burkolózva. Órákat
tudtam volna őt csókolni, anélkül, hogy feljöttem volna levegőt venni.
Végül az ajkaink elváltak egymástól, és csak álltunk ott egymást
nézve.
165
— Ez volt a legszexibb dolog, amit valaha láttam. Öt évvel ezelőtt is
ezt kellett volna tennem — mondta Carter elmosolyodva.
— Szívem, ha öt évvel ezelőtt ezt tetted volna, odabilincseltem volna
a kezed a vaginámhoz, és arra kényszerítettelek volna, hogy mindennap
ezt tedd velem.
Carter felnevetett, aztán az arca hirtelen elkomolyodott.
— Claire, kérdeznem kell valamit. Valami nagyon fontosat.
Ó, te jó isten! Bele akar rángatni egy édes hármasba, vagy bejelenti, hogy
valójában Kanadából származik, zöldkártyára van szüksége, és egyedül ezért van
most itt. Picsába! Mi van, ha nem is tetszett neki a puncim? Furcsának
érezte? Kicsit több időt kellett volna foglalkoznom azzal a résszel ott alul.
A nőgyógyászom sosem mondott semmit. Sőt, valójában azt mondta,
hogy nagyon szép méhem van. De akkor mi a fenéért nem tetszett
Carternek a puncim? Mi van, ha dendrofil, és fákkal akar szexelni?
— Szeretnék több időt tölteni Gavinnel.
Tudtam, hogy ezt fogja kérdezni.
— Megértem, ha kényelmetlennek érzed, hogy máris egyedül hagyj
a fiaddal, hiszen még alig ismer. De szeretnék elmenni hozzátok, és
meglátogatni őt.
Nem tudtam levakarni a képemről a vigyorgást a szavai hallatán.
Nem csak, hogy az ujjai érdemelnek rangos kitüntetést — például egy
női lábat formázó állólámpát, vagy egy nemzeti műemléket, amit az ő
tiszteletére állítottak föl (hehehe, állítottak!) —, kezébe vette az
irányítást, és megkérdezte, hogyan tölthetne egy kis időt Gavinnel,
mindazok ellenére, hogy tökön verték és megfenyegették a kétujjas
szemtől szemig mutogatós jellel.
Gavinnel végre más férfi is foglalkozik majd, nem csak apám és Jim.
Én pedig hamarosan újra élvezhetem, ahogy Carter végigtipeg a
kertecskémen.
166
14.
Narkolepszia Kapitány
CARTER
167
— Miért aggódtál miattam?
— Jaj, ugyan már, tesó! Csak egy lépés választott el attól, hogy
csokoládéfondüvel díszítsd fel a farkad, és megpróbáld leszopni magad
— mondta.
— Te tényleg azt a szót használtad, hogy „fondü”?
Drew megvonta a vállát.
— Hát, igen. Jennyvel muszáj állandóan a Food Networköt nézni
mostanában. Azóta, hogy ő tervezi a szórólapokat Claire—nek, a fejébe
vette, hogy megtanul főzni. Egyik nap húsz percig bóklászott az
interneten, hogy találjon valami borcukros receptet, ami alapján
cukormázat tud készíteni.
Drew szavai hallatán kitört belőlem a nevetés, és visszatértem a
munkámhoz.
— Mondtad neki, hogy megkereshetné azt a cukrot lenn délen is? És
felhívhatnád a figyelmét a cukorsüvegre is! — mondtam nevetve.
— Jaj, maradj már, ne legyél farok! Nem volt szívem elmondani
neki, hogy azt igazából porcukornak hívják.
Nem. Magas labda, de nem csapom le.
— Szóval, eljöttök Jennyvel ma este Claire—hez? — kérdeztem
másra terelve a szót.
Claire határozottan támogatta, hogy találkozgassak Gavinnel. Úgy
gondolta, az lesz a legjobb, ha valamilyen csoportos esemény keretében
látunk hozzá a dologhoz, így hát meghívott mindenkit magához ma
estére vacsorára.
— A világért sem hagynám ki. Még egy új pólót is vettem, külön erre
az alkalomra! — felelte Drew mosolyogva.
CARTER
168
ott állt előttem, nagy szemekkel bámulva rám, és önkéntelenül is
elmosolyodtam.
Jézusom, tisztára olyan volt, mint Claire. De azok a szemek... nahát,
a szemei meg az enyémek.
— Szia, Gavin — köszöntem neki, miközben előhúztam a
becsomagolt ajándékot a hátam mögül, és átnyújtottam neki. — Ezt
neked hoztam.
Gavin kikapta az ajándékot a kezemből, majd megfordult, és
elrohant Claire után kiabálva.
— Aaanyuuuuu! Hozott nekem valamit az a fickó!
Nevetve beléptem a házba, és becsuktam magam mögött az ajtót.
Claire egy kicsi, de takaros, kétszintes házban élt, és az első dolog,
amire figyelmes lettem a nappaliban, hogy milyen otthonos a lakása.
Gyertyák égtek a dohányzóasztalon és a kandalló párkányán, és a
vacsora ínycsiklandó illata áradt a konyhából. Körbejártam a szobában,
végignéztem a képeket, amik gyakorlatilag minden szabad helyet
elfoglaltak. Voltak képek Claire—ről, amikor még kislány volt, Claire—
ről, amint az apjával volt, képek a barátairól, és persze Gavinről.
Összeszorult a szívem, amikor megláttam az egyik képen Claire—t
terhesen, nagy kerek hassal, amiben a fiunk növekedett. Olyan fiatalnak
tűnt még. Felemeltem a képet a kandallópárkányról, hogy jobban
megnézhessem. Ilyen volt Claire, amikor először találkoztunk,
leszámítva a nagy pocakot. Szomorúsággal és dühvel töltött el a
látványa, de nem rá haragudtam, soha nem tudnék haragudni rá
semmiért. Mindketten fiatalok és ostobák voltunk, és akkor este
elveszítettük azt a kevés józan eszünket is. Egyszerűen csak feldühített,
hogy ez mind kimaradt az életemből. Nem láthattam, ahogy növekszik a
hasa, nem tehettem a kezem a pocakjára, és nem érezhettem, ahogy
Gavin rugdos.
— Aúú! — kiáltottam fel, mert valaki a sípcsontomba rúgott.
Lenéztem, és láttam, hogy Gavin engem figyel. Ennyit arról, hogy
kimaradt az életemből Gavin rugdosása. Szerintem a sípcsontom örökké
emlékezni fog erre a rúgásra.
— Hé, elfelejtettem a neved! Nem baj, ha mostantól kutyaguminak
hívlak?
169
Mielőtt bármiféle választ megfogalmazhattam a kérdésére,
meghallottam Claire hangját magam mögül.
— Gavin!
— Nem én voltam! — esküdözött riadt tekintettel az arcán.
— Na, persze — felelte komoran Claire. — Ezt a kedves bácsit úgy
hívják, hogy Carter. Emlékszel? Légy szíves, próbálj meg ne
kutyaguminak hívni mindent és mindenkit.
Megfordultam, és láttam, hogy Claire összevont szemöldökkel néz
Gavinre a konyhaajtó keretének dőlve.
— Ne vedd magadra! — mondta Claire felém fordítva a tekintetét. —
A múlt héten bármit kérdeztem tőle, azt válaszolta, hogy „azok a hülye
kövér tehenek olyan hülyék”, függetlenül attól, hogy mi volt a kérdés.
Megkönnyebbülve felnevettem, mert megörültem, hogy nem azért
találta ki a kutyagumi elnevezést, mert máris gyűlölt. Claire átvágott a
szobán, odajött hozzám, és a még mindig a kezemben tartott képre
pillantott.
—Jaj, istenem, kérlek, tedd le azt a képet! Olyan vagyok rajta,
mintha egy hatalmas daganat nőne ki belőlem. Egy daganat, ami majd
szétszakította a puncimat, és amitől bepisiltem, amikor tüsszentettem —
morgott Claire, visszaemlékezve azokra az időkre. — Azt már mondtam
ugye, hogy bepisiltem? — kérdezte.
— Igen, de semmi gond, csak négy embernek küldök róla SMS—t,
nem pedig a telefonomban lévő összes címre.
Ekkor rádöbbentem, hogy olyan közel vagyunk egymáshoz, hogy
szinte összeér a lábujjunk. Olyan közel, hogy akár meg is csókolhatnám
Claire—t. Hozzá hajoltam, hogy megtegyem, teljesen megfeledkezve
arról, hogy nem voltunk egyedül a helyiségben.
— Anyuuu, kinyithatom végre az ajcsimat?
Centikre egymás szájától megtorpantunk, és lenéztünk magunk
mellé. Claire felsóhajtott, és hátrahajolt.
— Igen, most már kinyithatod az ajándékodat — felelte.
Gavin azon nyomban lehuppant a padlóra, és elkezdte letépni az
ajándék csomagolását, olyan hévvel, hogy mindenfelé papírdarabkák
repkedtek.
— Nem kellett volna hoznod semmit — mondta lágyan Claire.
170
Megvontam a vállam.
— Nem nagy dolog, igazán csak egy kis apróság.
— Nézd, anyu, kaptam zsírkrétát meg filctollat, és festéket, és azta,
de jó, kiszínezhetek bármit és rajzolhatok képeket! — kiáltott fel
izgatottan Gavin, Claire elé tartva mindent a kezében.
— Ez szuper, kincsem! Beraknád mindet az ágyamra? Majd játszunk
velük később, jó?
— De én most akarok festeni! — akadékoskodott Gavin, és ledobta a
doboz zsírkrétát a lábára. — A francba!
— Gavin Allen! — kiáltott rá Claire dühösen.
Tudtam, hogy most nem szabad nevetnem, így hát elfordultam, és
halott kiskutyákra gondoltam, és arra a jelenetre a Baseball álmok című
filmből, amikor Kevin Costner fogócskázik az apjával. Az az átkozott
jelenet minden alkalommal meghatott.
— Ha még egy csúnya szót kiejtesz a szádon, elfenekellek,
megértetted? Köszönd meg szépen Carternek az ajándékot, és vacsoráig
menj vissza a szobádba!
— Köszönöm, Carter — morogta Gavin, és duzzogva kivonult a
nappaliból.
Amikor már hallótávolságon kívül volt, kitört belőlem a nevetés,
mire Claire a karomra ütött.
— Ne haragudj, de pokolian vicces ez a kis fickó!
Claire erre csak a szemét forgatta, majd visszament a konyhába, én
pedig követtem.
— Hát igen, olyan, mint egy tornádó. De majd akkor beszéljünk, ha
voltál vele nyilvános helyen. Mondjuk egy templomban. És a mise
elérkezik a legcsendesebb részéhez, és nem hallasz mást, csak a víz
csobogását a templom végében lévő falikútból. NA és akkor Gavin
nagyon hangosan elkiáltja magát, hogy „anyu, hallom, ahogy Jézus
pisil!” Szerintem akkor már nem lesz őszinte a mosolyod.
Claire mögött a konyhapultra pillantottam, és tátva maradt a szám.
Az összes létező felületet csokoládé, sütemények és cukorkák borították,
minden elképzelhető színben és formában.
— Willy Wonka műhelyében lennék?
171
Claire felnevetett. Felemelte a tűzhelyen rotyogó hatalmas edény
fedelét, és megkeverte annak tartalmát.
— Nos, úgy döntöttem, hogy ma este ti lesztek a kísérleti nyulaim,
Jenny pedig készít néhány fényképet egyik—másik sütiről a reklámhoz,
amin dolgozik, mert nekem nincs egyebem, mint a mobilom kamerája.
Ámultan néztem a csodát. Elképzelhető, hogy egy kicsit édesszájú
vagyok, és elgyengültem a látványra.
— Szentséges pokol, hát ezek meg micsodák? — kérdeztem egy sor
öklömnyi fehér csokis gombócra mutatva, melyeknek karamell díszítette
a tetejét.
— Ó, ez csak amolyan próbálkozás, még kísérleti fázisban van.
Felolvasztottam egy tál fehér csokit, összetört ropi darabkákat és
burgonyachipset adtam hozzá, és amikor a gombócok megszilárdultak,
karamellt szórtam a tetejükre. Persze lehet, hogy egy kicsit túlzásba
vittem a méretüket. Egyelőre úgy hívom őket, hogy Gömböcök.
Jézus, Mária és az összes szentek! Gyereket akarok ettől a nőtől.
Várjunk csak...
Arra lettem figyelmes, hogy valaki kopogtatott a bejárati ajtón, és
Claire megkért, hogy nyissam ki az ajtót, amíg ő megterít, és befejezi a
konyhai előkészületeket.
Jenny és Drew érkezett menetrend szerint. Kinyitottam nekik az
ajtót, ők pedig beléptek. Jenny egyenesen a konyha felé vette az irányt,
hogy beszéljen Claire—rel. Eközben én Drew—ra nézve rosszallóan
csóváltam a fejem.
— Ezt most komoly, Drew? — kérdeztem a pólójára nézve.
A kép egy kisgyereket ábrázol, aki a feje fölé tartott fegyverét süti el.
Alatta pedig a következő felirat volt: „Nem szabad verni a gyerekeket,
de tényleg. Már fegyverük is van.”
— Most mi van? A mai gyerekek olyanok, mint az ördög. Vedd úgy
ezt az üzenetet, mint egy rögtönzött szülői értekezletet, haver. Szóval,
hol van a kiskölyök? Nem kell pelenkát cserélni rajta, vagy ilyesmi?
Vagy megmutathatnám neki az autómat, esetleg adhatnék neki cukorkát
— mondta, miközben körülnézett a tenyerét dörzsölte.
— Gavin négyéves, Drew, már nem hord pelenkát. És jó lenne, ha
visszavennél ebből a dumából, mert olyan vagy, mint egy gyerekrabló,
172
és ez így elég ijesztő.
— Ahogy akarod. Vezess hát a démoni sarjadhoz — felelte Drew.
El is indultunk. Ahogy a konyhához értünk, bedugtam a fejemet az
ajtón, és megkérdeztem Cliare—t, hogy nem gond—e, ha bemegyünk
Gavin szobájába.
Elmondta, hol találjuk a szobát. Az iránymutatását követve át—
mentünk a nappalin, és meg is találtuk Gavint, aki a szobája közepén ült
a földön, és éppen egy tubus fogkrémet nyomott ki a szőnyegre.
— Ácsi, nagyfiú, te meg mit csinálsz? — kérdeztem, és gyorsan
odaugrottam hozzá, de már csak a kiürült fogkrémes tubust tudtam
kivenni a kezéből.
Gavin csak megvonta a vállát, és ennyit mondott:
— Nem tudom.
A francba, most mit csináljak? Szóljak Claire—nek? Nem akarom,
hogy azt higgye a fiú, hogy elárultam. Dühös lenne, amiért szóltam az
anyjának. Na de várjunk csak, én vagyok itt a felnőtt. Nem hagyhatom,
hogy máris a fejemre nőjön, tudnia kell, hogy ki a főnök. És én most nem
Tony Danza24 voltam.
— Szerintem nem lenne szabad fogkrémet kenni a szőnyegre. Te mit
gondolsz? — kérdeztem Gavint.
— Ez elég hülye kérdés, Carter. Naná, hogy nem szabad fogkrémet
kenni a szőnyegre — szólalt meg Drew halál komolyan.
Dühösen hátrapillantottam a vállam fölött Drew—ra.
— Kösz, Drew! Szerinted, én nem tudom? Csak próbálom elérni,
hogy ismerje be, hogy butaságot csinált — sziszegtem összeszorított
fogakkal.
—Jól van, na, dr. Phil! Tudom, hogy tudja, hogy rosszat csinált,
különben nem tette volna. A kölykök baromi hülyék. Állandóan
olyasmiket csinálnak, amiket nem lenne szabad, csak azért, mert
megtehetik. Felnőttnek lenni szívás. Én sosem úsznám meg, ha
fogkrémet nyomnék ki a szőnyegre.
Úgy éreztem magam, mintha hirtelen két gyerekkel kellett volna
174
Gavin odahajolt a füléhez, és belesuttogott, de olyan hangosan, hogy
én is hallottam.
— Olyan a szagod, mint a sajtos marhasültnek.
Gavin elhajolt Drew fülétől, aki szemeit forgatva így szólt.
— Haver, ez elég béna titok.
— Te vagy a béna! — rivallt rá Gavin.
— Fiúk, a vacsora kész, úgyhogy...
Claire—nek elakadt a szava, amikor a nappali sarkán befordulva
meglátott bennünket. Hirtelen megtorpant, így Jenny, aki közvetlenül
mögötte jött, nekirohant a hátának. Claire kezét a szája elé téve próbálta
elrejteni a nevetését. Jenny viszont egyáltalán nem zavartatta magát, elég
lelkesen fejezte ki, mennyire tetszik neki a mi kis életképünk. Hétrét
görnyedve hahotázott, a térdét csapkodta, és közben ránk mutatott.
— Jaj, istenem, kérlek, mondjátok, hogy van valakinél
fényképezőgép! — mondta a nevetéstől elfúló hangon.
— Azt akarod, hogy elhányjam magam? Mert nem félek megtenni!
— fenyegetőzött Drew.
Mindketten lekaptuk magunkról a babaruhát, a lányok pedig csak
nevettek és pacsit adtak Gavinnek. Drew és én felálltunk. Jenny a
karjaiba vette Gavint, és megdicsérte, hogy milyen ügyes volt,
összevissza ajnározta a kisfiút. Gavin szivacsként szívta magába Jenny
minden szavát, és esküszöm, gúnyosan mosolygott ránk, amikor
lehajtotta a fejét Jenny melleire, melyek teljesen kirakatba voltak téve a
mély kivágású pólónak és a push—up melltartónak köszönhetően.
— Úristen, de irigylem most azt a kölyköt! Bárcsak engem ölelne így
a cicijéhez! Úgy, mint egy kisbabát — suttogta Drew.
— Te hallod, mit beszélsz? — kérdeztem tőle, ahogy kimentünk
Gavin szobájából, be a nappaliba, ahol Liz és Jim üdvözölt bennünket,
akik már az asztalnál ültek.
175
CARTER
176
Hirtelen már nem is tűnt olyan kellemetlennek, hogy Gavin itt van
velem a fürdőszobában, miközben én a dolgomat végzem. Bárcsak
nyolcadikos koromban is ott lett volna velem, és megosztotta volna ezt a
kis információt Penny Franklesszel, akkor talán nem kellett volna
egyedül mennem a ballagás utáni bankettre. Befejeztem a vizelést,
felhúztam a nadrágomat és leöblítettem a vécét, miközben próbáltam
nem vállon veregetni magam. Igen. Hatalmas virslim van. Abban biztos
lehetsz, hogy orbitális nagy virslim van. Majdhogynem talicska kell
hozzá, hogy elbírjam. És mivel egy ovis mondta, tutira így is van.
Visszaültünk az asztalhoz, és én le sem bírtam vakarni az idióta
vigyort az arcomról.
— Hát te meg mit vigyorogsz? Fingottál? — viccelt Drew.
— Anyu, Carternek eeekkora virslije van! — mondta Gavin keksszel
teli szájjal, magasba tartva a kezét, körülbelül egy méterre egymástól,
mint a dicsekvő horgászok, amikor azt magyarázzák, hogy mekkora
halat fogtak.
Claire gyorsan odanyúlt, és lehajtotta Gavin kezét, de mindenki más
csak nevetett az asztalnál. Én mosolyogva visszaültem, és próbáltam a
félszemű anakondámat betűrni az asztal alá, hogy ne ijesszek meg vele
senkit.
— Hé, Drew bácsi, akarsz hallani egy mocskos viccet? — kérdezte
izgatottan Gavin.
— Nem is tudom. Nem fogsz kikapni érte? — kérdezett vissza Drew
aggódva.
Majdnem megható volt, hogy mennyire törődött Drew azzal, hogy
ne kerüljön miatta Gavin bajba.
— A disznó beleesett a sárba, aztán átment a mocskos utcán, aztán
felmászott a tetőre! — mesélte a viccet Gavin kiabálva, de alig bírta
végigmondani, máris kacagásban tört ki a saját „mocskos” vicce hallatán.
Mindenki hangosan nevetett Gavin humoros próbálkozásán —
Drew—t kivéve.
— Haver, ez egyáltalán nem is volt vicces — mondta Drew megnyúlt
arccal.
— Bemossak neked egyet? — kiabálta Gavin, a kis öklét rázva a
levegőben.
177
— Na, jó, ennyi elég volt! Gavin, menj a szobádba, és vedd fel a
pizsamádat, mindjárt én is ott leszek, és mesélek neked — utasította
Claire Gavint.
Gavin lekászálódott a székről, majd még egy utolsó fenyegető
pillantást vetett Drew—ra, és a szobájába szaladt. Erre öt szempár
fordult azonnal Drew felé.
— Mi az? — kérdezte. — Tényleg nem volt vicces, és semmi értelme
sem volt annak, amit mondott.
— Na, jól van, Claire — szólalt meg Liz, elfordulva Drew—tól,
valószínűleg azért, hogy meg ne fojtsa a fickót. — Itt az ideje, hogy előállj
a kincseiddel! Mutasd, miket alkottál! — kérte az asztalon díszelgő
tálcákra mutatva.
Claire körbejárta az asztalt, és közben bemutatta a sütiket. Voltak ott
Snickersszel töltött sütik, házi készítésű „teknőcök”, csokis perecek,
fehér csokis gesztenyék, fehér és tejcsokiba mártott burgonyachipsek,
perecek, kesudiók, mogyorók, mazsola, puffasztott rizs, szalonna, és egy
epres omlós süti, amit Drew következetesen epres romlott nuninak
nevezett.
Fenségesek voltak. Mindegyiket végigkóstoltuk, majdnem kómába
estünk a végén a sok cukortól. Jenny körbejárta az asztalt, és mielőtt
bepusziltuk a sütiket, elkattintott néhány képet a készülő reklámokhoz.
Claire arca élénkvörös színben tündökölt, úgy elpirult a sok dicsérettől,
amivel elhalmoztuk.
— Csináltam néhány tök jó képet, Claire. Szerintem a katalógus
címoldalára mindenfélepéken a csokimázas sütikből kellene
választanunk — magyarázta Jenny.
— Úgy érted, mindenféleképpen? — kérdezett vissza Jim.
— Én is azt mondtam — felelte Jenny. — Mindenfélepéken.
— Mondd csak, Claire, segíthetek lefektetni Gavint? — kérdeztem,
remélve, hogy elterelhetem a figyelmet Jenny fura szóhasználatáról.
Claire arca azonnal felderült a kérdésem hallatán, én pedig
megörültem, hogy voltam annyira előrelátó, és feltettem a kérdést.
Az asztal letakarítását a többiekre hagytuk, és visszamentünk Gavin
szobájához. Amikor beléptünk, Gavin már az egyik játékokkal teli doboz
tetején aludt. Amint megláttam, felnevettem.
178
— Ne nevess! — suttogta Claire mosolyogva. — Nem ez a
legviccesebb hely, ahol valaha elaludt. Egy egész fényképalbumot
szenteltem az alvási szokásai dokumentálására. Aludt már a kanapé
háttámláján, mint egy macska, az ebédlőasztalnál ülve, arccal az
asztalon, a karácsonyfa alatt egy nagy halom játék közepén, a
szekrényében, a vécén... nem tudsz olyan helyet mondani, ahol ne aludt
volna. Olyan, mint egy ló. Gyakorlatilag állva is képes aludni. Jim a
„Bárhol Elalvó Nagyfőnök” indiánnevet adta neki, amit Liz
Narkolepszia Kapitánnyá változtatott.
Claire csendesen belépett Gavin szobájába, könnyedén felkapta az
apró testét, és csókot nyomott a fejére, ahogy az ágyhoz sétált vele. Az
ajtófélfának dőlve néztem őket, és próbáltam nem elérzékenyülni, mint
egy lány, a látványtól, hogy milyen édesen gondoskodik Claire Gavinről.
Claire óvatosan betakarta Gavint, hátrasimította a haját és újra
megpuszilta, mielőtt megfordult, és kisétált a szobából hozzám.
— Nos, Mr. Ellis, mennyire esett kétségbe ettől a sok szülősditől meg
otthonosditól? — kérdezte Claire.
A szája mosolyra húzódott, de láttam rajta, hogy ez csak a látszat.
Valójában az idegességét leplezte amiatt, hogy vajon hányadán is állok
én most az ő kis családjával. A válla fölött átpillantva az ágyában mélyen
alvó kisfiúra néztem, és a szívem azonnal gyorsabban dobogott.
Leküzdhetetlen vágy ébredt bennem, hogy magamhoz öleljem, és soha
ne engedjem el, megvédjem minden rossztól, ami az útjába kerül, és
megóvjam az olyan ijesztő teremtményektől, mint a mumusok meg a
bohócok.
Csend legyen! A bohócok tényleg kibaszott ijesztőek!
Aztán lepillantottam erre a hihetetlen nőre, aki itt állt velem
szemben, és ugyanazt éreztem vele kapcsolatban is.
— Nem akarom, hogy elkapjon a mumus, és utálom a bohócokat —
böktem ki végül.
Claire felnevetett, és kedvesen megpaskolta az arcomat. Nagyon
béna vagyok az ilyesmiben. Rosszul viselem az éles helyzeteket. Igenis,
gondoskodni akarok Claire—ről és Gavinről, és azt akarom, hogy tudja:
eszem ágában sincs magukra hagyni őket. De mi a picsáért ilyen nehéz
ezt kimondani?
179
— Nem ezt akartam mondani. Vagyis de, utálom a bohócokat. Olyan
ostobák és ijesztőek, és felnőtt férfiaknak eleve nem lenne szabad pöttyös
ruhákat meg óriási cipőket viselni.
Az isten verje meg! Álljak már le a szófosással!
Mielőtt újra kinyitottam volna a számat és tovább folytattam volna a
bohóccipős agymenést, Claire a számra tapasztotta a kezét.
— Teljesen normális, ha megijedtél. Nem hibáztatlak érte, hidd el!
Tudom, hogy sok ezt így egyszerre megemészteni — mondta halkan. —
Egyik nap még egyedülálló, facér fickó vagy, másnap meg már a
nyakadon egy egész család.
Mély levegőt vettem, és újra nekifutottam. A számhoz nyúltam,
lehúztam a kezét, és a mellemre fektettem.
— Hadd kezdjem azzal, hogy tényleg, de tényleg nagyon rosszul
megy nekem ez a nyálas, „beszéljünk az érzéseimről” dolog. Habár, ha
Drewt kérdeznéd, biztos ellenkezne, mert öt évet töltött a nyávogásomat
hallgatva, hogy mennyire meg akarlak találni. Miután rengeteg időm
ment el, és sok embert kergettem az őrületbe azzal, hogy újra érezni
akartam az illatodat, nem szeretném most elkúrni, és elmenekülni a sötét
éjszakába.
Claire a hüvelykujjával a mellkasomat simogatta, és a másik kezét is
a mellemre helyezte, majd hozzám dőlt, és lágyan megcsókolt. Amikor
újra kiegyenesedett, átkaroltam a vékony derekát, és homlokomat a
homlokának döntöttem.
— Tudom, miután rájöttem, hogy apa vagyok, úgy elrohantam a
helyszínről, mint egy cserbenhagyó gázoló, de ígérem neked, Claire,
többé nem fogok így kiborulni.
Claire hátrébb húzódott, a szemembe nézett, és a szája sarka
mosolyra kunkorodott.
— Te most tényleg a Koktélból idéztél nekem?
— Igen, igen, pontosan. Ha azt akarod, hogy átmenjek Tom
Cruiseba, és fel—alá ugráljak a kanapén, a kedvedért megteszem.
— TE MOST SZÓRAKOZOL VELEM? INKÁBB SEGGBE! — dörgött
Drew hangja a nappaliból, és ez elvonta egymástól a figyelmünket.
Még vetettünk egy utolsó pillantást Gavinre, majd becsuktuk a
szobája ajtaját és kéz a kézben a nappaliba mentünk, ahol már mindenki
180
szerteszét ücsörgött, és a „Mit tennél inkább” játék egy elborult verzióját
játszották.
Claire és én leültünk egymás mellé a kanapéra. Átkaroltam a vállát,
ő pedig hozzám bújt. Hosszú idő óta nem éltem át ilyen tökéletes
pillanatot.
— Na, jó, én jövök — mondta Drew. — Jim, ha pornóznál, melyik
művésznevet vennéd fel? Horgos Hugh vagy Menetrekész Mike?
181
15.
Egy mocskos ribanc vagyok!
CLAIRE
182
néhányszor csak azért is hívott, hogy Gavinnel cseverésszen, amitől
teljesen elolvadtam.
A Liz által rám kiszabott házi feladat után szorgalmi feladatokat is
csináltam, mert másodjára is végigmentem a „minek ide férfi”
termékcsomagon, felidézve gondolatban a raktárban töltött perceket
Carterrel. Liz majd’ megfulladt a telefonban, amikor elmeséltem neki.
Csodálatos pillanat volt mindkettőnk számára.
Ma este a bárban dolgoztam. Ügy volt, hogy Carter eljön értem, és ő
visz munkába. Felhívtam Lizt, mondtam neki, hogy jöjjenek el ők is
Jimmel, hogy Carter ne unatkozzon.
— Lehet, hogy elbújok a kanapé mögé, és előugrok, amikor ideér.
Csak hogy beléültessem a George—félelmet — mondta apám, viccesen
biccentve.
— Hát ez elég gyenge poén. És nem istenfélelmet akartál mondani?
Apám megvonta a vállát.
— Az egy és ugyanaz.
És mondá az úr „Legyen világosság”, és George Morgan felkapcsolta
a villanyt.
Ez volt a legtöbb, amit apám Carterről mondott, azóta, hogy
találkoztak. Való igaz, nem volt túl hízelgő a részéről, de mégis csak
fejlődés. Legalább tudomásul vette, hogy Carter létezik, és nem újabb és
újabb módszereken törte a fejét, hogyan tehetné el láb alól. Már egy hete
haladt végig az ABC—n, de most végre megállt az S—nél.
Serpenyővel történő tarkón ütés okozta halál. Ha esetleg kételyeitek
lennének.
A csengő megszólalt, és én sietve mentem ajtót nyitni. Megtöröltem a
kezemet a nadrágom elejébe, hátrasimítottam a hajamat, és előrehajolva
benyúltam a pólómba, és feljebb pakoltam az ikreket, hogy a legjobb
formájukat mutatva tegyem őket közszemlére. Egy lépést hátráltam,
mély levegőt vettem, és kinyitottam az ajtót. A szívem kihagyott egy
ütést, amikor megláttam Cartert az ajtóban.
— Ugye, tudod, hogy a lakásod ajtajának mindkét oldalán van
ablak? És hogy a függönyök áttetszőek? — kérdezte Carter pajkos
mosollyal.
Miérti?Az isten szerelmére, MIÉRT?
183
— Megkapod a jövő havi teljes fizetésemet, ha bedőlsz előttem, és
még egyszer felpolcolod a cicijeidet — mondta, miközben belépett az
ajtón, én pedig becsuktam mögötte.
Lehunytam a szememet, készen arra, hogy szégyenkezve kerüljem a
tekintetét, de még arra sem volt időm, hogy azt kívánjam, nyíljon meg
alattam a föld, Carter ajkai máris az enyémre tapadtak. Karját a derekam
köré fűzte, és magához húzott. A tenyerébe fogta az arcomat, nyelvét az
ajkaim közé dugta, és lassan benyomta a számba. Napokig tudnék
csókolózni ezzel a pasival anélkül, hogy megunnám. Ajkai együtt
mozogtak az én ajkaimmal, lágyan, érzékien, míg a keze lesiklott az
arcomról a nyakamra, és megállt a szívem fölötti fedetlen bőrfelületen.
Fel akartam nyúlni, és be akartam dugni a kezét a melltartómba, de a
kezem gyáván ökölbe szorult, és a pólójába kapaszkodott a mellén.
Halkan felnyögtem, ahogy a keze alig érzékelhetően lejjebb csúszott. Ha
most nem olvadt volna össze a szám az övével, hangosan kimondtam
volna, mit szeretnék. De talán amúgy is olvasott a gondolataimban.
Fogd meg a mellemet! Tedd meg! Engedelmeskedj az akaratomnak!
A kezei megtorpantak, és nem mozogtak tovább lefelé, én pedig
sikítani bírtam volna ettől. A nyelve lassan siklott az enyémen, és azt
kívántam, bárcsak lenne egy olyan zöld zászlóm, amit a NASCAR
versenyeken használnak, mert most összevissza lebegtettem volna. Úgy
lobogtattam volna a szélben, mint akit semmi nem érdekel.
Carter, indítsd a motort! Zöld zászlót kaptál, minden rendszer menetkész.
Lépj a gázra, és hagyd, hogy a kezed megmarkolja a cicit!
— Ha hozzáérsz a lányom melléhez, miközben én itt állok
mellettetek, töltött cukorkával tömöm tele a torkodat, és végignézem,
ahogy megfulladsz.
Carter és én olyan gyorsan rebbentünk szét, mintha tizenévesek
lettünk volna, akiket rajtakaptak szex közben, nem pedig felnőttek,
akiknek ráadásul már közös gyerekük is van.
— Tényleg azt mondta apád, hogy töltött cukorkával akar
megfojtani? — kérdezte suttogva Carter.
— Igen. A T betűnél jár. Viselkedj, vagy nemsokára egy esernyőt dug
az Uránuszodba — suttogtam vissza.
Apám hozzánk lépett, és végigmérte Cartert.
184
— Van tetoválásod, fiam?
Carter segélykérően nézett rám, én pedig tanácstalanul vontam meg
a vállam. Sosem lehetett tudni, milyen szavak hagyják el apám száját.
— Hát, ööö... nem, nincs uram. Nincs tetoválásom — felelte Carter.
— Na, és van kétkerekűd?
— Hát, van egy nagyon szép mountain bike—om, ami még mindig a
raktárban porosodik, mert nem volt időm elővenni, és elvinni egy...
— Motorod, Cathy — vágott közbe az apám, idegesen sóhajtva. —
Van motorod?
Carter megrázta a fejét.
— Nem, és a nevem Cart...
— Letartóztattak valaha, vagy belekeveredtél kocsmai verekedésbe?
— vágott közbe újra apám.
— Nem. Soha nem tartóztattak le, és nem kerültem semmilyen
verekedésbe, Mr. Morgan — felelte Carter magabiztos mosollyal.
Apám odahajolt hozzám.
— Claire, biztos vagy benne, hogy ez a fickó nem homokos? —
kérdezte suttogva.
— Jézusom, apa, hát persze hogy nem homokos! — feleltem
kiabálva.
— Hé! — szólalt meg Carter, megsértődve apám kérdésén.
Apám Carterhez fordult, és felsóhajtott.
— Rendben. Találkozhatsz a lányommal, és megismerheted a fiadat.
De ha újra felcsinálod...
—APA!
Apám rám nézett, ahogy ott álltam csípőre tett kézzel, és
gyakorlatilag dőlt a füst a fülemből, majd úgy folytatta a
figyelmeztetését, mintha ott sem lettem volna.
— ...akkor átfésülöm az egész világot, levadászlak, mint egy kutyát,
és otthagyom ezt a félbolond tyúkot a küszöbödön. Még egyszer nem
fogok végigcsinálni kilenc hónapot Hugyosgatyás Kisasszonnyal.
Ó, az isten szerelmére!
Hol az egyikre, hol a másikra néztem, miközben végigmérték
egymást. Carter bólintott, és a kezét nyújtotta apámnak.
— Megegyeztünk! — mondta Carter, és kezet ráztak.
185
Csodálatos! Mint egy nagy, boldog és totál hibbant család!
Ekkor Gavin rohant be a nappaliból, valamit a feje fölött lóbázva.
— Carter! Nézd, milyen új kardom van!
Jézus a kereszten!
A fiam Nyúl Úrfit tartotta a feje fölött, mintha egy csatába rohanó
gladiátor lett volna. Gladiátor, egy ötsebességes, lila „karddal”.
— Nahát, ez a gomb mire jó? — kérdezte Gavin, majd megállt, és
benyomta a gombot, mire a Nyúl Úrfi fején lévő bütykök forogni
kezdtek.
Odaugrottam hozzá, és próbáltam kicsavarni a kezéből a vibrátort,
de sehogy sem eresztette el. Teljes pánikban nyomkodtam az összes
létező gombot, hogy megállítsam a forgást, miközben kötélhúzást
játszottam Gavinnel, aztán hirtelen eltaláltam egy gombot, amitől a
vibrátor maximális sebességre kapcsolt, és a teljes felső rész forogni és
rezegni kezdett, olyan erővel, hogy Gavin karja is beleremegett.
— Aaannnyyyuuu, eeezzz csiiikkkiiisss.
A büdös picsába, mikor erősödött így meg ez a gyerek?
— Gavin, hagyd abba, ez nem játék! — szűrtem a szavakat a fogaim
között.
Kötélhúzást játszottam egy műbránerrel és a fiammal. Ez így nincs
rendben, emberek!
— De igenis játék! Miért csak neked lehetnek ilyen jó játékaid? —
durcáskodott Gavin, és teljes erővel nekifeszült, hogy kitépje a vibrátort
a kezemből, mire majdnem előreestem.
— Ó ne, srácok, ne segítsetek, elintézem! — mondtam gúnyosan
apámra és Carterre nézve.
Ott álltak pár lépésnyire, és csak bámulták az előadást. Egymásra
néztek, és kitört belőlük a nevetés. Hát persze, MOST hirtelen egy húron
pendültek. Most, amikor ki akarom csavarni a vibrátoúromat a fiam
kezéből.
— Gavin, engedd el, de AZONNAL! — kiáltottam.
—Jobb, ha azt csinálod, amit anyád mond, Gavin, elég morcos lesz,
hogyha nem játszhat a játékával — nevetett apám.
186
Carter vele együtt nevetett, mire olyan pillantást vetettem rá, amiben
az volt, hogy „ha nem fogod be a pofád, és nem segítesz, többé nem
engedlek be a bugyimba”.
Carter azonnal befogta a száját, és nagy nehezen akcióba lendült.
— Hé, Gavin, hoztam neked valamit! Kint hagytam a verandán, és az
sokkal jobb játék, mint az anyukádé. Menj ki, és hozd be! — javasolta
Carter.
Gavin lazított a halálos szorításán a vibrátoron, és szó nélkül
kirohant a bejárati ajtón.
— Szerencséd, hogy segítettél, máskülönben nagyon kellemetlen
következményei lettek volna az ügynek rád nézve! — dorgáltam meg
dühösen Cartert.
Ő persze nyilvánvalóan nem értette meg a helyzet komolyságát,
mert most is csak kuncogott, apám meg a könnyeket törölgette ki a
szeméből. A kezemre néztem, és rájöttem, hogy a vibrátort Carter orra
előtt lóbálva adtam nyomatékot a szavaimnak.
Gyorsan leengedtem hát a kezemet, kihúztam az egyik fiókot az
asztal végén, és bevágtam azt az átkozott kütyüt a fiókba, épp akkor,
amikor berontott a házba Gavin egy játék pisztollyal, cowboykalapban és
serifjelvénnyel a pólóján.
— Rossz fiúk, rossz fiúk, mihez kezdetek, mihez kezdetek, ha
levágják a virsliteket — énekelte Gavin, véletlenszerűen célozgatva
mindenfélére a lakásban.
— Nahát. Elég kemények lettek a zsaruk mostanában — mondta
halkan Carter.
CLAIRE
187
Hét óra körül elkezdtek beszállingózni a bárba a munkából hazafelé
jövet betérő vendégek, lassan beindult a forgalom. Liz és Jim Carterrel
vacsorázott az egyik bokszban, aztán, amikor befejezték, mindhárman a
pulthoz ültek. Jó néhányszor elmentem mellettük. Egyik alkalommal
Carter kinyúlt, és megragadta a karomat. Oldalra fordult a székében, és
behúzott a lábai közé. Leraktam az üres tálcát a pult tetejére, a csípőmre
tette a kezét.
— Emlékszel, amikor azt mondtam, hogy mindig meg fogom
mondani, ha nagynak találom a seggedet? — kérdezte.
Ó, a fenébe, tudtam, hogy nem kellett volna tisztára nyalni azt a
tejcsokis tálat tegnap este, miután végeztem a teknősökkel. Érzem, ahogy
vastagszik a combom már attól is, hogy itt állok. Vajon súrolták is
egymást a combjaim járás közben? Tuti, hogy azon aggódott Carter,
hogy a nagy súrlódástól szikrát vetnek a combjaim.
Csak te tudod megakadályozni, hogy lángra kapjon a combom25. Az
a béna Smokey medve csak az erdővel foglalkozott. Le van szarva az
erdő! A puncim kigyulladhat, mert Carter úgy érzi, kövér vagyok.
— Légy szíves, most ne agyalj egy percig! Nem arra céloztam, hogy
kövér vagy — rótt meg.
Tudtam!
— Csak azt akartam mondani, hogy a múltkor elfelejtettem
hozzátenni, hogy azt is mindig szóvá teszem, ha a feneked olyan
kibaszott lenyűgöző, hogy minden alkalommal a kezembe akarom fogni,
amikor elmész mellettem.
Az alsóajkamba haraptam, és elmosolyodtam.
— Még valami?
Igen, megint bókokat akartam kipréselni belőle. Az előbb égtem
szénné egy pokoli combtűzben. Megérdemeltem.
— Igen — folytatta Carter, miután lágyan megcsókolt. — Azt is
mindig el fogom mondani, amikor a lábaid olyan hosszúak és szexik,
hogy csak arra tudok gondolni, hogy a derekam köré fűzzem őket. —
Újra megcsókolta az ajkaimat. — És nem hagyom megjegyzés nélkül, ha
189
Erre, mielőtt bármit is szólhattam volna, Donna Pina máris az
arcomba mászott.
— Na, idefigyelj, te lotyó! Csak azért, mert te vagy Carter aktuális kis
kedvence, még nem lettél különleges!
Ekkor elszabadult a pokol. Carter Tashával kezdett ordibálni, Tasha
mindenkivel, Liz próbálta távol tartani tőlem Tashát, míg én csak álltam
ott a felfordulás közepén döbbenten.
— Elég legyen, Tasha! — kiáltott rá Carter dühösen. — Mondd meg,
mit akarsz, vagy tűnj el! Nem bukkanhatsz fel csak úgy a semmiből, és
zaklathatod Claire—t büntetlenül.
Tasha újabb lesújtó pillantást vetett rám, majd Carter felé fordult.
— Nahát. Nem tartott sokáig, hogy találj egy kis kurvát, akit
kúrogathatsz, mi? — kérdezte Tasha gúnyosan Cartert.
Na, álljon mega menet! Engem nem lehet csak úgy lekurvázni!
Egy lépést tettem feléje, és dühösen ráztam az öklömet az arcába,
mert forrt bennem a vágy, hogy letöröljem azt az öntelt vigyort a
képéről.
— Ez azért merész. Még te beszélsz?! Ha jól hallottam, végig kúrtad
magad a telefonkönyvön, amikor még Carterrel voltál! A vaginád egy
akkora tátongó lyuk, mint amit a jéghegy ütött a Titanicon! Egy bűnügyi
helyszín van a bugyidban, ahol több száz ember sikoltozik
kétségbeesetten, és félelmükben levetik magukat a mélybe!
Ekkor már azt sem tudtam mit beszélek. Dühömben összehordtam
mindenféle sületlenséget. Ám úgy tűnik fején találtam a szöget — vagy a
punciját. Tasha elszabadult bikaként rontott nekem, mire mindenki egy
emberként mozdult meg. Én elléptem az útjából, Carter, Liz és Jim pedig
elém kerültek, és megragadták Tashát, aki csak azt üvöltözte, hogy meg
fog ölni. Úgy látszik, az ilyen pornósztár—ribanc—exbarátnők máris
nem olyan cukik, amikor paprikavörösre válik az arcuk, fröcsög a nyál a
szájukból és jár a kezük—lábuk mindenfelé.
Carter végül sikeresen megragadta Tasha könyökét, és elkezdte
kifelé vonszolni a bár kijárata felé, miközben a ribanc folyamatosan
engem sértegetett és halálos fenyegetésekkel bombázott. Carter a
szemembe nézett, és némán azt tátogta „sajnálom”, majd eltűnt az ajtó
mögött a féleszű nővel.
190
Nem akarok kertelni, kicsit megijedtem. Úgy éreztem, hogy a bárban
mindenki engem néz. Olyan hangzavar volt a kocsmában, hogy senkinek
nem lehetett fogalma arról, hogy minek is voltak szemtanúi, de attól még
idegesített a helyzet. Mindig is utáltam a figyelem középpontjában lenni.
És azt is utáltam, hogy bizonytalanság fogott el, most, hogy Carter
odakint volt egyedül a volt barátnőjével. Tény és való, a nő elméje
annyira megbomlott, hogy épp csak a kakiját nem hajigálta, de ettől még
nem éreztem jobban magam.
Szóltam az egyik arra járó pincérnőnek, hogy pár perc szünetet
tartok. Liz leültetett az egyik bárszékre, Jim mögém állt, és a vállamat
masszírozta, hogy oldja a feszültségem. Alig szóltak valamit. Szerintem
arra vártak, hogy mindjárt összeomlok, összekuporodom
embriópozícióba és a hüvelykujjamat kezdem szopni.
Még sohasem keveredtem verekedésbe. Mindig is nagy volt a szám,
de mihelyst valaki ellenem fordult, azonnal elrohantam. Még
középiskolában történt, hogy egyszer Lizzel sétáltunk a plázában, és egy
féleszű emós csaj elment mellettünk, és meglökött a vállával.
Gondolkodás nélkül megfordultam, és utána kiáltottam, hogy „Nem
verseket kéne írogatni és bőgni, hanem inkább a lábad elé kéne nézni!”
A csaj erre megfordult a többi búskomor, túl sok feketével kikent
szemű barátnőjével egyetemben, én meg gyorsan bedugtam a
cseresznyés nyalókámat a számba, és a hüvelykujjammal Lizre
mutattam.
— Mit hagytunk ki, gyerekek? — kérdezte Drew, amint néhány
perccel később Jennyt átkarolva odajöttek hozzánk, miközben mi többiek
csak álltunk ott az ajtót bámulva, amin Carter eltűnt.
Drew felé fordultam, és a pólójára néztem, amin az állt: „Hát ezért
borotváltam le a golyóimat?”
— Valaki épp most próbált megölni — mondtam neki halálra vált
hangon.
— Micsoda? Ki volt az? — kérdezte Drew.
— Tasha — felelte Liz undorodva.
Jenny arcára azonnal kiült a bűntudat.
— Ó, a francba, ilyen hamar? Claire, annyira sajnálom. Az egész az
én hibám.
191
— Te meg mi a fenéről beszélsz? Ismered ezt az őrült tyúkot? —
kérdezte Liz.
— Egy főiskolára jártunk, és néhány hete felhívott, mondta, hogy itt
lesz a városban, és szeretne találkozni velem. Azért jött el a játékszeres
buliba is. Úgy volt, hogy csak arra a hétvégére marad, de aztán úgy
döntött, hogy eltölt itt még egy kis időt. Fogalmam sem volt róla, hogy
ismerte Cartert, ezt csak nemrég tudtam meg. Tőlem kérdezte, hogy
ismerem—e őt. Mondta, hogy régi barátok, és szeretné üdvözölni. Csak
azután jutott eszembe, hogy ő régebben randizott egy Carter nevű
fickóval, miután elmondtam neki, hogy hol lesztek ma este. Ezért is
jöttünk el. Nagyon bíztam abban, hogy még előtte ideérünk, hogy
rendbe hozhassam a dolgot.
Drew elvette a karját Jenny derekáról, megfordult, szembenézett
velem, és azonnal akcióba is lendült.
— Jól van, Claire, megmondom, mit kell tenned. Tudod, hogy kell
ököllel ütni? — kérdezte Drew a karomat markolva, miközben komolyan
nézett a szemembe.
— Micsoda? Dehogy! Miről beszélsz? Csak nem fogok vele
verekedni?! — mondtam a szememet forgatva.
— Te ezt nem érted. Én hosszú évek óta ismerem ezt a nyomingert.
Megfenyegetett? — kérdezte Drew.
— Igen, az a spermanyelő azzal fenyegetőzött, hogy szétrúgja Claire
seggét — felelte Liz Drew—nak.
— Ó, akkor elkezdődött, megy, mint a Frogger! — kiabálta Drew
izgatottan.
— Nem a Donkey Kongra gondoltál? — kérdezte Jim, miközben Liz
mögé állt, és karját a dereka köré fonta.
— Hát, sosem komáltam a Donkey Kongot, nem jött be nálam. A
Frogger26 jobban fekszik nekem.
— Drew, semmi sem kezdődött el! Még soha életemben nem
verekedtem, és nem most fogom elkezdeni. Carter kivitte a csajt, és
remélhetőleg elküldi a francba. Ezzel meg is van oldva a probléma —
feleltem.
194
— Megijesztettelek, mi? Ez volt a bosszúm dühös ökle, RIBANC! —
kiabáltam.
Drew csípőre tette a kezét, és rám nézett.
— Olyan erővel ütsz, mint egy részeg kisbaba. Remélem, hogy a
puncid erősebben dolgozik, különben csak sajnálni tudom Carter farkát.
— Miért sajnálod te az én farkamat?
Carter megjelent mögöttem, mielőtt válaszolhattam volna Drew—
nak, hogy az én puncimhoz és Carter farkához neki semmi köze.
— Na, mi a helyzet, haver? Mit akart Miss Ribanc McKúr? —
kérdezte Drew.
Carter felsóhajtott.
— Ó, csak elmondta, milyen nagy hibát követett el, hogy a punciját
egy éjjel—nappali önkiszolgálóvá alakította, és hogy „nem tudod, mid
van, amíg el nem veszíted”.
— Nahát, egy Hamupipőke—dalt idézett. Nem fél bevetni a
nehézfegyverzetet, igaz? — kérdezte Liz.
Mindenki nevetett és jót poénkodott a dolgon, pedig nem volt vicces,
egyáltalán nem volt vicces. Az a ribanc meg akar ölni, de legalábbis
képen vágni. Erről már megfeledkeztek? Az a nő meg akart ütni. Az
arcomon. Az ÖKLÉVEL!
— Én nem akarom elrontani senkinek a kedvét, de ez az eszelős tyúk
szét akarja verni a képemet.
Liz biztatóan nézett rám.
— Nyugodj meg, Long Duk Dong27! Lehet, hogy úgy ütsz, mint egy
nagymami, miután megivott egy liter malátasört, de ne feledd, azt már
tudod, hogyan kell állni az ütést, és itt és most ez a legfontosabb —
biztatott Liz, megveregetve a hátamat.
Értetlenül néztem rá pár másodpercig, aztán beugrott, hogy mire
utalt. A részeg Fight Club esténkre még tavalyról.
— Bocsánat, de miért is tudja Claire, hogyan kell állni az ütést? Nem
biztos, hogy tetszik nekem ez az egész — jegyezte meg Carter idegesen.
— Nos, Jim tavaly megnézette velünk a Harcosok klubját kábé
tízezredjére. Én imádom a félmeztelen Brad Pittet akciózni látni, és
CLAIRE
196
képébe nevetett, és megkérte, hogy vonszolja vissza a redvás vagináját
Toledóba. Azt is közölte vele, hogy mindig is engem akart, még akkor is,
amikor vele volt, és most, hogy megtalált, nem áll szándékában valaha is
elengedni engem.
Na, most lehet tapsolni!
Egy idő után már nem bírtam követni, hogy hány italt ittam akkor
este. Amikor leraktam az üres poharamat, az varázslatos módon mindig
telitöltődött. Szerintem Carter tudta, hogy nagyon kiborított ez a
Tasha—ügy, és azt akarta, hogy nyugodjak meg, és legyen egy kellemes
estém.
Vagy csak le akart itatni, hogy visszaélhessen a helyzettel.
A gondolatra minden nemi szervem ugrándozni és tapsikolni
kezdett, és izgatottan sikoltozták: „igen, igen!”
Folyton az ajtó felé pillantgattam, azt várva, hogy mikor ront be újra
Tasha. Egy idő múlva már nem tudtam megállapítani, hogy vajon
melyik ajtón is jönne be, mert legalább harmincat láttam abban az
irányban. Lenéztem a poharamra, és próbáltam megszámolni, hány
jégkocka van benne, de egy után elvesztettem a fonalat.
Hűha, mit raktak ebbe a vodkába?
Carter mosolyogva újra és újra rám pillantott, és minden erőmre
szükségem volt, hogy ne vessem az ölébe magam. Tényleg szerettem
volna valahogy jelezni a szándékaimat, de szart sem tudtam arról, hogy
is kellene ehhez hozzákezdeni. A kezem a combján pihent, és lassan
elindult felfelé. Megálltam pár centire a csomagjától, amiről alig bírtam
levenni a szememet. Neki akarom dörzsölni a puncimat a farkának.
Igen, tisztában voltam vele, hogy egy asztalnál ülök, amit
körbevesznek a barátaim, én meg úgy bámulom Carter ölét, mintha az
egy sivatagi oázis lenne, és én hónapok óta nem ittam volna egy korty
vizet sem.
Próbáltam kitalálni, hogy mit suttogjak a fülébe, amitől beindul.
— Szexelnünk kéne!
Carter felnevetett, és megpuszilt.
— Ezt most mondtam, vagy csak gondoltam?
— Határozottan állíthatom, hogy ki is mondtad, igen — felelte
mosolyogva.
197
Elfordultam tőle, megragadtam Liz karját, és elráncigáltam az
asztaltól.
— Mindjárt visszajövünk — buggyantak ki belőlem a szavak, úgy
általában mindenkihez.
A pulthoz húztam Lizt, körülbelül háromméternyire az asztaltól.
— Nem tudom, hogyan kell szexelni — panaszkodtam.
— Hogy micsoda? — kérdezett vissza Liz.
— Úgy értem szexi. Nem tudom, hogyan kell szexizni.
Liz felnevetett.
— Ügy érted, nem tudod, hogyan legyél szexi?
Bólintottam. Liz mindig megértett. A legjobb barátom volt a legjobb
barátom. Olyan csinos és kedves és csinos volt.
— Ugyan, drágám, nagyon jól csinálod! Ha nem vetted volna észre,
Carter le sem tudja venni rólad a kezét egész este. És te ugyan nem látod,
de amikor a lábára teszed a kezed, ő nagyokat nyel, és csak néz bele a
világba, mint aki próbál nem beleélvezni a nadrágjába.
Kezdtem pánikba esni. Valószínűleg azért, mert az ital beszélt
belőlem, de hát kit érdekel. Még annyit sem tudtam, hogyan csábítsam el
Cartert. Teljesen hülyét csinálok magamból.
— Te tényleg nagyon be vagy tojva ettől az egésztől, igaz? —
kérdezte Liz, és a hangjából elszállt minden viccelődő él, amikor látta,
hogy mennyire aggaszt a dolog.
— Olyan ideges vagyok, hogy mindjárt hányok.
Liz felsóhajtott.
— Claire, egy dögös ribanc vagy. Ha csak ott állnál, és nem csinálnál
semmit, ő még akkor is rád akarná vetni magát. Bízz egy kicsit jobban
magadban! Mondd utánam: „Egy mocskos, mocskos ribanc vagyok.”
Liz csípőre tett kézzel állt, és várta, hogy engedelmeskedjek.
Idegesen Carterre tekintgettem, de éppen nagyban beszélgetett Drew—
val.
— Ez nevetséges — ellenkeztem.
— Az a nevetséges, hogy azt hiszed, nem lehetsz eléggé ribancos.
Gondolod, hogy a barátnőd lennék, ha egy szemernyi kétségem is lenne
afelől, hogy egy mocskos kurva bujkál benned valahol? Ennél egy kicsit
jobban ismerhetnél már. Te kifogástalan hölgy vagy társaságban, és egy
198
állat az ágyban.
—Jó lenne, ha abbahagynád ezt az idétlen szleng dumát —
mondtam neki.
Carter bizonyára rengeteg nővel volt már. Olyan nőkkel, akik egy
locsolócsőből is ki tudnák szívni a golflabdát, és tudnak rúdon táncolni.
Liz jót akart, de ettől még nem voltam benne biztos, hogy ez nekem is
sikerülhet.
— Kezdesz feldühíteni! Mondd már ki végre! Én egy mocskos,
mocskos ribanc vagyok.
A szemeimet forgattam. Jobb lesz, ha teszem, amit mond, különben
sosem hagyja abba.
— Egy mocskos, mocskos ribanc vagyok — motyogtam halkan.
Nos, ami azt illeti, egy kicsit tényleg jó érzés volt hangosan
kimondani. Lehet, hogy Liz tényleg tud valamit.
— Gyerünk, te romlott nőszemély, megy ez jobban is! Mondd ki újra,
de ezúttal érezzem, hogy a puncidból jön! — biztatott Liz.
Nagy levegőt vettem, és egy kicsit hangosabban újra kimondtam.
Hála istennek, szólt a zene, és az emberek beszélgettek.
— Na! Látod? — szólalt meg Liz. — Carter varázspálcája most
elszáradt és meghalt. Szívás, ahogy csinálod, és nem jó értelemben. Újra!
A karom lelógott, a kezemet ökölbe szorítottam, és a lélegzetem
felgyorsult. Igenis tudok mocskos ringyó lenni. Mocskosabb tudnék
lenni, mint egy kurva egy tömegszexpartin.
Na, jó, annyira talán nem mocskos.
Nagy levegőt vettem, és kiadtam magamból minden idegességemet,
minden feszültséget és minden irracionális félelmemet egyetlen
mondattal:
— ÉN EGY MOCSKOS, MOCSKOS RIBANC VAGYOK!
Sajnos a zenegép éppen akkor döntött úgy, hogy új számot játszik,
így a háttérzaj pár másodpercre szinte teljesen megszűnt. Engem persze
túlságosan lekötött a bennem élő ribanc mozgósítása ahhoz, hogy ezt
észrevegyem. Szerencsétlenségemre, senki nem volt elég elfoglalt ahhoz,
hogy ne hallották volna meg a világgá kürtölt vallomásomat.
A hallótávolságon belül lévők mindannyian azonnal éljenezni és
tapsolni kezdtek. Néhányan füttyögtek és farkasüvöltést hallattak, az
199
egyik elragadtatott hím pedig bekiabálta, hogy „Dönts meg egy mocskos
ribancot, és ments meg egy hordót!”
Drew kapott is a karjába egyet Jennytől ezért az utóbbiért.
Mindenki annyira megsajnált, hogy egy órán át folyamatosan
küldték nekem az italokat, és nem sérthettem meg őket. Muszáj volt
meginnom mindet, ezért aztán Carternek kellett besegítenie a házamba,
mert a lábaim nem akartak együttműködni és...
— Odass’, egy pizza!
Botladozva kiszabadultam Carter kezei közül, felnyitottam a
papírdobozt, amit apám hagyott a konyhapulton, és betoltam egy egész
szelet pizzát a számba.
— Mmmm, úúú, de kibaszott jó! — mondtam teli szájjal.
Carter mögöttem állt, és a csípőmet fogta, hogy ne dőljek el,
miközben én lenyeltem még két szeletet és lehajtottam két nagy pohár
vizet.
— Ó, a picsába, ez a pizza de kurva jó — mondtam neki, beletörölve
az olajos kezemet a doboz mellett talált konyharuhába.
Na, jó, elég volt az előjátékból, itt az ideje munkához látni!
Carter felé fordultam a karjai között, és a legcsábítóbb pillantásomat
vetettem rá, amit csak tudtam, miközben újra és újra mormoltam
magamban a mantrát:
Egy mocskos ribanc vagyok, egy mocskos ribanc vagyok.
—Jól vagy, Claire, valami belement a szemedbe?
Carter a kezébe fogta az arcomat, és hátrahajtotta a fejemet, hogy
belenézhessen a szemembe, amiben NEM volt semmi, csak szexuális
vonzerő.
Egy részeg, mocskos ribanc vagyok. Egy részeg, mocskos ribanc vagyok.
Kihúztam az arcomat a kezéből, és úgy elöntöttem, hogy maradok a
mosolynál, az biztonágosabb.
Meg tudom csinálni. Annyira meg tudom csinálni!
Felhúztam a pólómat a hasamról, majd a melltartómról, és végül át a
fejemen.
Kivéve, hogy a póló beleakadta a hajcsatba a fejemen. Ott álltam
Carter előtt pólóval az arcom és az állam körül, a karom pedig bénán
lógott előre.
200
Én vagyok a nagy Fartúrió, klotyópapír kell a kakilókámnak28.
Szuszogni kezdtem. Carter beroggyantotta a térdét, hogy belessen a
pólóm nyílásába.
— Bébi, mégis, mit csinálsz? — kérdezte nevetve.
— Lehet, hogy kéne egy kis segítség a levetkőzéshez — mondtam a
nevetéstől elfúló hangon.
— Hogy mihez? A levegőzéshez?
Carter kérdésétől csak még jobban nevettem, majd természetes
folyományaképpen bőgni kezdtem. Mélyről feltörő sírással nagy
krokodilkönnyeket ejtettem, miközben folyt a takony az orromból.
Tisztelt hölgyeim és uraim! Elérkeztünk az este részegen sírós
szakaszához. Kérjük, helyezzék üléseiket felső állásba, és igyekezzenek
ne az önöktől balra látható vonatszerencsétlenségre figyelni!
Carter segített visszavenni a pólómat, majd újra a kezébe fogta az
arcomat, és letörölte a könnyeimet a hüvelykujjával.
— Hé, most miért sírsz? Mi a baj'? — kérdezte lágyan.
Ettől persze csak még jobban zokogtam. Olyan kedves volt és csinos
és... kedves. Hangosan szipogtam.
— Én csak egy ribanc akartam lenni, hogy tetsszek neked, mert nem
akarom, hogy csalódjon bennem a farkad... és a tőgyarcú meg fog verni,
amiért személyszállító vonatnak neveztem a punciját.
Carter felnevetett a kirohanásomat hallva, majd lehajolt, és a
karjába vett, mint ahogy a menyasszonyt szokás. Átment a nappalin, és
bevitt a szobámba, aztán lefektetett, és én a mellére hajtottam a fejemet.
— Először is, soha nem engedném, hogy Tasha megverjen, úgyhogy
erre ne vesztegess többé egyetlen gondolatot se! — nyugtatott meg,
ahogy lágyan az ágyamba fektetett.
Kivett néhány papír zsebkendőt az éjjeliszekrényen lévő dobozból,
és ideadta őket, ő pedig letérdelt az ágyam mellé.
— Amúgy meg — folytatta halkan, ahogy kifújtam az orromat,
miközben ő felemelte a takarót, hogy alá tudjak bújni — semmit sem kell
tenned ahhoz, hogy mocskos vagy szexi legyél. Már így is az vagy, sőt,
sokkal több, csupán azáltal, hogy lélegzel. Folyamatosan kanos vagyok a
202
16.
Ezeket úgy hívják, hogy ,,mellbimbók”
CARTER
203
— MI történt? — kérdezte a legrosszabbtól tartva, miután berohant
és letérdelt Gavin mellé.
Ne gondolj Claire—re, ahogy előtted térdel! Ne gondolj Claire—re, ahogy
előtted térdel! Gondolj inkább az öreg nénire a Titanicból, meztelenül!
Gavin rám mutatott.
— Carternek nagy virslije van, anyu, de valami baja van. Olyan
hangokat adott ki, amiket én szoktam, amikor fáj a hasam.
Claire elnyomott egy nevetést, és végre rám nézett.
— Hát, gondolom ezek után felesleges megkérdeznem, hogy jól
aludtál—e — jegyezte meg kedvesen csipkelődve.
Hitetlenkedve ráztam meg a fejem, elképesztő, milyen üde volt a
tegnapi éjszaka után ilyen korán reggel.
— Hogy bírod egyáltalán nyitva tartani a szemedet? — kérdeztem
tőle, végignézve rajta.
Eltekintve attól, hogy egy kicsit álmosnak tűnt, lenyűgözően szép
volt. A haja bozontos volt, és egy kis smink elkenődött az egyik szeme
alatt. Egy régi trikót viselt, és rövidnadrágot, ami szintén látott már jobb
napokat, ezzel együtt mégis ő volt a leggyönyörűbb nő, akit valaha
láttam.
Claire felnevetett, és Gavinre mutatott.
— Szülőként gyorsan megtanulod, hogy nincs idő másnaposkodni.
Az extraerős, gyors enyhülést hozó Tylenol és én nagyon közel
kerültünk egymáshoz az elmúlt évek alatt.
Megszólalt a telefon, és Claire kisietett a nappaliból, hogy felvegye.
Gavin viszont ott maradt, és engem bámult.
— Na, és milyen volt a nagypapánál aludni múlt éjjel? — kérdeztem,
és lekaptam magamról a takarót, mivel a reggeli ragyogásom
alábbhagyott.
Gavin megvonta a vállát.
— Nekem van vaginám?
Üres tekintettel meredtem rá, mert nem voltam benne biztos, hogy
jól hallottam, amit kérdezett.
— Hogy micsodád? — kérdeztem, és átlendítettem a lábamat a
kanapén, és leraktam a földre.
204
Gavin idegesen felsóhajtott.
— Azt kérdeztem, van—e vaginám?
A konyha felé fordultam, és láttam, hogy Claire még mindig
telefonál. Ütemesen járkált fel—alá. A francba, ezzel most magamra
maradtam. Honnan a picsából ismeri egyáltalán azt a szót, hogy vagina?
Várjunk csak, lehet, hogy nem is ismeri a jelentését! Még csak négyéves,
a rohadt életbe! Biztos azt hiszi, hogy a vagina ugyanaz, mint Cleveland.
— Nos, Gavin... tudod, mit jelent ez a szó?
Kérlek, mondd azt, hogy Cleveland! Kérlek, mondd azt, hogy
Cleveland!
— A papa nézett tegnap este egy filmet, és abban az egyik fickó azt
mondta, hogy úgy érezte magát, mintha egy vaginában közlekedett
volna. Vezethetek én is egy vaginát? Van a vaginán ablak és duda?
Ó, te szent szar!
— A picsába! A kurva életbe! — káromkodott Claire, ahogy
visszajött a nappaliba.
Gavin szólásra nyitotta a száját, de Claire gyorsan a szavába vágott.
— Eszedbe se jusson elismételni, amit mondtam! Menj a szobádba,
keress valami ruhát, és öltözz fel! Anyuval jössz ma dolgozni.
Gavin feltápászkodott. A vaginás kérdéseit el is felejtettem egy
pillanatra, ahogy láttam Claire aggódó arckifejezését.
— Mi a baj? Mi történt?
Lehuppant mellém a kanapéra, hátrahajtotta a fejét, és lehunyta a
szemét.
— Úgy volt, hogy apa vigyáz ma Gavinre, mert néhány dolgot még
be kell fejeznem a boltban, de behívták dolgozni — sóhajtotta Calire.
Hirtelen világosság gyúlt az agyamban.
— Én vigyázhatok rá, ha akarod! — vágtam rá azonnal.
Claire felemelte a fejét, és tátott szájjal bámult rám.
— Komolyan mondom, Claire, hadd vigyázzak Gavinre! Nagyon
örülnék, ha velem lenne ma, és végre eltölthetnék vele egy kis időt.
Miután Claire negyven percen keresztül sorolta az összes apró
tárgyat, ami befér Gavin szájába, és nyolcadjára is elismételtette velem a
toxikológiai osztály telefonszámát, majd egy papír törlőkendőre rajzolt
egy ábrát pálcikafigurákkal arról, hogyan kell újraélesztést csinálni,
205
Gavin és én egy—egy nagy csókkal elbúcsúztunk tőle, beszálltunk az
autómba, és elindultunk a könyvtárba mesét olvasni.
Ez nyilvános hely volt, tele kölykökkel és szülőkkel, akik nyilván
tudták, hogyan kell ellátni a gyerekeket, ha bármi kérdésem vagy
gondom lett volna. Ugyan, mi baj történhetne velünk?
CARTER
206
valami jót is, nehogy rémálmaim legyenek az éjjel, odarohant hozzá a
lánya, Finley, egy könyvet tartva a kezében.
— Apa, elolvasod nekem ezt a lovas könyvet? — kérdezte édesen, és
felmászott apja ölébe.
— Hát persze, aranyom — felelte a férfi, és kivette a könyvet a
kislány kezéből.
Na, tessék! Milyen édesek is tudnak lenni a gyerekek. Lehet, hogy
néha kis ördögfiókák, de nekik aztán tényleg aranyból van a szívük. És
nincs is annál szebb, mint egy apa a kislányával.
— Jézus, Mária, Szent József! Hol találtad ezt a könyvet? — kérdezte
a férfi, miközben néhány szülő elmarasztaló pillantásokat vetett rá.
Én is odanéztem, hogy lássam, mi a gond, és azonnal észrevettem a
címet: Leszbikus lovas történetek nagy könyve. A szám tátva maradt az
ijedtségtől, és körbepillantottam, hogy vajon más is észrevette—e, hogy
pornókönyvek kerültek a könyvtár gyerekrészlegébe.
— Szívem, menj, és válassz egy másik könyvet! — mondta a férfi, és
a háta mögé dugta a könyvet.
— De én ezt akarom, mert ebben lovak vannak! — vitatkozott a
kislány.
— Hát, ezt sajnos nem olvashatod el, mert felnőtteknek való, nem
gyerekeknek.
Finley dühösen puffogva és a szemét forgatva egy másik könyvet
nyújtott át a férfinak, aminek az volt a címe: Kakifalók.
Ezúttal az apán volt a sor, hogy forgassa a szemeit.
— Kakifalók? Most tényleg? Komolyan mondom, Finley, találj
magadnak valami más szórakozást! Valamiért nagyon rá van kattanva a
kakira — magyarázta nekem, miközben elvette a lányától a könyvet. —
Amikor kicsi volt, az ujját használva ecsetként, a pelenkában talált
kakival festegette a szobáját.
Kuncogva emlékezett vissza a történtekre a férfi, én pedig
eltakartam a számat a kezemmel, hogy bent tartsam a hányást. A kislány
kezére néztem, azt várva, hogy könyékig szaros lesz.
—Néhányszor, amikor a parkban voltunk, odaszaladt hozzám,
mondván, hogy van egy ajándéka számomra. Ilyenkor kinyújtotta a
kezét, ami tele volt a homokozóban talált macskaszarral. Ó, azok a régi
207
szép idők! — mondta nagyokat bólogatva.
Néhányszor? Ez egynél többször is megtörtént? Kakival fest, és
kézzel? Kakiajándék? A gyerekek nem eleve úgy születnek, hogy tudják,
a kakihoz nem szabad hozzányúlni? Gavin vajon tudja, hogy ez egy
olyan szabály, amit senkinek sem szabad megszegnie?
Végignéztem Gavinen, ahogy könyékig turkált egy doboz
könyvben, amit valaki a felolvasókor mellé tett, és már elképzeltem,
hogy mi lesz, ha talál a dobozban egy kis kakit, és idehozza nekem. Mi
van, ha ő is be akar festeni az ujjával engem? Biztos, hogy kiabálnék,
márpedig a könyvtárban nem szabad kiabálni. Mit tegyek? MIT
TEGYEK???
— Hát akkor, sok szerencsét az apasághoz, haver! — szólt oda a férfi,
majd az induláshoz készülődve felállt.
Én ülve maradtam a kanapén, próbáltam megállítani a
pánikrohamot, ami úgy éreztem, mindjárt rám tör. Kell egy papírzacskó,
hogy abba lélegezhessek. Mi a francért nem hoztam magammal
papírzacskót? Ó, Jézusom! Kakis kezek. KAKIS KEZEK!
— Hé, Carter! — kiabált Gavin, és rohanva elindult felém, mire
néhány felnőtt csendre intette.
Meredten néztem a kezeit, és rimánkodtam istenhez, hogy ne
legyenek szarosak. Hogy magyarázom meg Claire—nek, hogy
gyaloglásra kényszerítettem a fiunkat a könyvtárból egészen hazáig,
mert nem akartam, hogy a szaros kezével összefogdossa az autóm
belsejét.
Összeszorítottam a szememet, ahogy Gavin felém rohant, és magam
elé kaptam a karomat, hogy megvédjem az arcomat a tehénlepényektől
vagy a szargalacsinoktól. Olyan gyorsan futott, hogy nem bírt lefékezni
időben, és beleütközött a lábamba.
—Aúú — kiáltott fel.
Ó, istenem, kérlek, csak ne legyen szaros a lábam!
Amint nekirohant a lábamnak, felkapaszkodott az ölembe, vigyázva
arra, hogy ne ejtse ki a kezéből, amit benne szorongatott. Úgy látszik, az
ember nem lehet eléggé óvatos, ha tele van a keze szarral.
Feltérdelt a combomra, és éreztem, ahogy az ölembe mászik. Olyan
szorosra csuktam a szemem, hogy kezdett belefájdulni a fejem.
208
Ó, édes Jézusom! Már jön is. Egy szaros szendvics. Majd azt akarja,
hogy úgy tegyek, mintha megenném, ahogy a kisgyerekek szokták,
amikor homokból csinálnak sütit. Végre saját tapasztalatból fogom tudni,
mit jelent a „szarrágó vigyor” kifejezés.
— Hoztam neked valamit, Carter. Na, melyik kezemben van? —
kérdezte izgatottan.
Istenem, kérlek, ne kelljen választanom! Azt választom, amiben nincs szar.
Gavin gyorsan türelmetlenné vált, amikor nem válaszoltam.
— Na, gyerünk má’, Carter! Nyisd ki a szemed! Ne legyél nyuszi!
Idegesen nyeltem egyet, és próbáltam felidézni magamban az összes
módját annak, hogyan lehet a kakától fertőtleníteni a kezemet. Vajon a
hipó lemarja a bőrömet? Miután a felső réteget ledörzsölöm smirglivel,
biztosan marni fog. Lassan kinyitottam a szememet, egyiket a másik
után, és megláttam Gavint, ahogy a háta mögé tette a két kezét.
— Na, gyerünk, válaszd ki valamelyik kezemet, és meglátod, mi van
benne! — sürgetett izgatottan.
— Hűha! Ezt a kezedet választom — mondtam minden lelkesedés
nélkül, és megérintettem a jobb karját.
Viszlát, szarmentes bőr! Emléked örökké szívemben él.
Gavin fel—le ugrálva a combomon, maga elé lendítette a jobb karját.
— A jobb kezemet választottad! Tessék! — kiáltotta lelkesen.
Idegesen lepillantottam, de rögtön utána megkönnyebbülten
felsóhajtottam, amint megláttam, hogy mi van a kezében.
Egy könyv. Egy gyönyörű, ropogós, vadonatúj könyvtári könyv.
Nem egy könyv, ami csupa szar, vagy egy könyv, ami szarból van. Nem.
Csak egy könyv, melynek az volt a címe, hogy Gyerünk, légy boldog!
Kivettem a könyvet Gavin kicsi kezéből, és a levegőbe tartottam,
hogy megnézhessem a címoldali fényképet, melyen kiskutyák
játszadoztak a mezőn.
— Ez egy nagyon jó kis könyv! Miért pont ezt választottad? —
kérdeztem Gavint, ő pedig a vállamra tette a most már üres jobb kezét,
belenézett a szemembe, és így felelt:
— Azért, mert bírlak, és anyu azt mondja, hogy szép dolog
olyasmiket tenni, amivel boldoggá tesszük az embereket. És én azt
akarom, hogy boldog légy.
209
A szavai hallatán csak ültem, és néztem őt. Most már értem.
Megértettem, miért nem hadakozott a tény ellen Claire, amikor rájött,
hogy terhes, miért maradt ki az iskolából és adott fel mindent ezért a
kissrácért. Hirtelen rájöttem, hogy a szívem ül velem szemben az
ölemben, és hiába maradtam ki életének első négy évéből, feltétel nélkül
szerettem őt egyszerűen azért, mert az én fiam. A részem. Minden
kétséget kizáróan tudtam, hogy az életem árán is megvédeném őt.
Átöleltem a kis testét, remélve, hogy nem néz már rám úgy, mint egy
idegenre, és engedi, hogy magamhoz öleljem.
Gavin habozás nélkül hozzám bújt, és én a homlokához döntöttem a
homlokomat.
— Én már így is a legboldogabb fickó vagyok a földön, kishaver —
mondtam neki halkan.
Gavin egy ideig csak nézett engem, majd előhúzta a bal karját is a
háta mögül, és így szólt:
— Akkor jó. Akkor miután azt elolvastad, elolvashatod ezt is.
Elhúzódtam tőle, és a kezében tartott könyvre pillantottam, melynek
címoldalán az állt: A vagina monológok.
CARTER
Minden a legnagyobb rendben! Gavin épp most lett túl élete első sztriptízén.
Be van állva a Red Bulitól és a cracktől, és rájöttem, hogy nem szereti a
whiskyt.
— Carter —
Remélem, legalább jó csajt fogtál ki neki, nem egy tésztaképű, nemi beteg
tyúkot. És a fiad a vodkát szereti, ahogy az anyja.
— Claire —
213
— Hát ezt tényleg nem kellett volna. Szent isten! Claire ki fog nyírni
— mondtam neki.
Az órámra pillantottam, és rádöbbentem, hogy elég régen nem
hallottam Gavin hangját.
— Figyelj csak, szerinted meddig alszik egy gyerek?
—Tőlem kérded? Honnan a picsából tudjam? Mikor néztél rá
utoljára?
Értetlenül meredtem rá. Ó, a francba! Rá kellett volna néznem? De
hát aludt! Ugyan, mi a fene történhetne vele, amíg alszik?
Megfordultam, és végigszaladtam a nappalin, be Gavin szobájába,
Drew— val a sarkamban.
— A francba! A picsába!
Gavin ágya üres volt, a takarója hátradobva, nyilván felébredt, és
lehajította magáról. Berontottam a szobába, benéztem az ajtó mögé, az
ágy alá, még a szekrénybe is.
— Jézusom! Máris elveszítettem őt, a picsába! — kiabáltam teljesen
kétségbe esve, miközben áttúrtam a szekrényt Gavin után kutatva, és
kihúztam egy plüssbohócot a kupac aljáról.
Nem az volt a Poltergeistban is, hogy a gyereket egy gonosz bohóc
vonzotta be magához a szekrénybe? Te jó isten!
— Nem veszítetted el. Nem mehetett nagyon messzire. Csak egy út
vezet ki a házból, úgyhogy el kellett volna mennie melletted ahhoz, hogy
kijusson.
Drew kiment Gavin szobájából, én pedig csak álltam ott, és
próbáltam nem elsírni magam, miközben az utolsó szuszt is
kiszorítottam abból az idióta bohócból, amelyik elragadta a gyerekemet.
Claire meg fog gyűlölni. A fiunkat elragadták, és a pokol
legmélyebb bugyrába vetették, amíg én a General Hospitalt néztem. Ó,
hogy az isten verjen meg benneteket Brenda és Sonny, amiért eltereltétek
a figyelmemet!
Mi van, ha bemászott a szellőzőbe, és valahol elájult a falban? Ó,
istenem, az is lehet, hogy bejutott a hűtőbe, és ott megfulladt. Nem azt
szokták mondani, hogy kötelet kell kötni a hűtő köré? Vagy az csak
olyankor érvényes, ha kirakjuk a járda szélére lomtalanításkor, ugye?
214
A picsába, nem tudok semmit!
— Carter! Megtaláltam! — kiáltott Drew a nappali felől.
Kisprinteltem Gavin szobájából, át a nappalin. Drew—t a
fürdőszoba ajtajában találtam, teli szájjal nevetett.
— Te meg mi a fenét röhögsz? — kérdeztem dühösen, majd
félretoltam, és beléptem.
Aztán megláttam.
Gavin a mosdókagyló szélén ült, és az arcát valami fehér szar
borította.
— Gavin, mivel kented be az arcodat? Anya sminkjével?
Gavin megrázta a fejét.
— Nem. Ez volt az — mondta, és átnyújtotta az üres tégelyt.
Elvettem a dobozt a kezéből, és belenéztem. Popsi kenőcs volt.
A fiam popsi kenőcsöt kent az egész arcára. És az egész arcát szó
szerint értem. Gyakorlatilag az arca teljes felületét bekente, a száját is
beleértve. Drew mögém lépett, és átnézett a vállam fölött.
— Haver, a kölyök seggkrémmel kente be az arcát! Azt ugye, tudod,
hogy mostantól kezdve seggarcnak kell neveznem a fiadat? — kérdezte
Drew nevetve.
— Fogd be, majom! — kiáltott rá Gavin.
— Te fogd be! Kettőnk közül te vagy a seggarc — torkolta le Drew.
Kivettem egy kis törülközőt a beépített szekrényből, és
végigtöröltem vele a mosdókagyló alját.
— Mind a ketten fogjátok be a szátokat, és azonnal hagyjátok abba a
veszekedést! — mondtam nekik, és elkezdtem ledörzsölni a fehér
mocskot Gavin arcáról.
Mégis, mi a francból csinálják ezt a szart? Betonból? Olyan, mintha
gipsz lenne benne. És miért van ennek a törülközőnek mentaillata?
A fehér trutyi elkezdett lejönni Gavin arcáról, de a helyét valami kék
szutyok vette át. Mi a...?
Felemeltem a törülközőt, és észrevettem, hogy tele van ezzel a kék
anyaggal. Az orromhoz emeltem, és beleszagoltam.
— Fogkrém — motyogtam.
Drew benyúlt a szekrénybe, és kivett egy másik törülközőt.
— Fúj, mi a franc ez? — kérdezte, és ledobta a törülközőt a földre.
215
A kezére pillantottam, ami tiszta fogkrém volt. Visszamentem a
szekrényhez, és kivettem még néhány törülközőt. Mindegyik ragadt a
fogkrémtől, és a szekrény egyik polcán mélyen a belső sarokba
begyömöszölve meg is találtam az üres fogkrémes tubust.
Gavin felé fordultam.
— Miért kentél mindenre fogkrémet?
A kisfiú megvonta a vállát, és csak annyit mondott:
— Nem tudom.
Végül találtam egy tiszta törülközőt az egyik polcon a kupac alján,
és letakarítottam vele Gavint. Aztán Drew elment a fiammal a szobájába
játszani kicsit, én pedig feltakarítottam a fogkrémet meg a popsi kenőcs
okozta kupit, és az összes friss mentaillatú törülközőt a mosógépbe
raktam. Beindítottam a gépet, és épp a bejárati ajtó előtt haladtam el,
amikor belépett Claire.
— Ó, drágám, hazajöttél? — köszöntöttem mosolyogva.
Claire elnevette magát, odajött hozzám, és a derekam köré fűzte a
karjait.
— Nagyon csajosan hangzana, ha azt mondanám, milyen király úgy
hazajönni, hogy itt talállak? — kérdezte.
Megcsókoltam az orra hegyét, és így feleltem.
— Igen. Teljesen olyan lennél, mint egy kiéhezett nőstény, ha
ilyeneket mondanál. Csak ne tapadj rám nagyon, mert az már elég kínos.
Finoman megpaskolta az arcom, és a szemét forgatta.
— Az, ahogy én tapadnék rád, biztosan tetszene neked! — mondta
sokat sejtető mosollyal, és hozzám szorította a csípőjét.
A derekára tettem a kezem, és a testét a hímtagomhoz dörzsöltem,
mely azóta merev volt, amióta belépett az ajtón.
— Azt hiszem, igaza van, Miss Morgan — feleltem, és odahajoltam,
hogy megcsókoljam.
— Vedd le a kezedet a csajomról!
Elhúzódtam az ajkammal Claire szájától, és mindketten
felnevettünk Gavin dühkitörése hallatán.
— Gavin, rajtad meg mi van? — kérdezte Claire kibontakozva az
ölelésemből, ahogy odalépett a fiához.
Drew mosolyogva megjelent mögöttem.
216
— Szevasz, te dögös nőstény! Tetszik a póló, amit a fiadnak vettem?
Gavin büszkén feszített az új pólójában, jól lehúzva az alját, hogy
Claire el tudja olvasni.
— Lóg, mint egy ötéves? — kérdezte dühösen Claire, Drew—ra
nézve.
— Vehettem volna olyat is, amilyen az enyém, volt az ő méretében
is — mentegetőzött Drew.
Azt hiszem, nyugodtan kijelenthetjük, hogy a Gavin pólója még
mindig sokkal jobb volt, mint Drew—é, amin az állt: „Nézz rám
undorodva, ha le akarsz szopni.”
Claire kidobta Drew—t, miután megköszönte neki, hogy elhozta a
dolgait Jenny—től, és úgy döntött, hogy nem veteti le Gavinnel a pólóját,
mert valljuk be, azért elég vicces volt. Még messze nem gondoltam arra,
hogy magára hagyjam Claire—t és Gavint mára, de muszáj volt
lezuhanyoznom, és tiszta ruhát húznom. Mivel Claire egész nap
dolgozott, meghívtam őt és Gavint az én házamba vacsorára. Mondtam,
hogy úgy csomagoljanak, hogy nálam alszanak.
CLAIRE
217
lenni, egy vad, szexi csaj, aki kurvás, vörös alsóneműt hord. De azért
nem túl kurvásat.
A mobilom megszólalt, és a törülközővel szerencsétlenkedve, mi—
közben a fiókban kotorásztam, a telefonom után nyúltam. Felvettem a
telefont, és a vállammal a fülemhez szorítottam.
— Azt a vörös, csipke, fiús fazonú alsót vedd fel a hozzá való
push— up melltartóval.
—Liz, mi a franc ez? Te meg honnan... Én nem is... — dadogtam a
telefonban.
Liz drámai hangon felsóhajtott.
— Nos, szagos sunájúkám, mivel te nem mondtad, hogy ma este
felülsz a Carter—expresszre, máshonnan kellett megtudnom.
— Liz, én is csak fél órája tudtam meg. Hívni akartalak, esküszöm!
De amúgy, honnan a francból tudtad meg?
— Ó, hát Jim belefutott Carterbe, aki épp óvszert vásárolt a sarki
boltban. Szuper kicsiket. Nem is tudtam, hogy gyerekméretben is
kapható gumi.
— Haha, nagyon vicces vagy, Villámpunci — feleltem gúnyosan. —
Az óriás vaginákról jut eszembe, mostanában nem hívtál fel szex közben.
Netán Jim barlangászati szünetet tart, és mostanában nem barangol a
feneketlen puncidban?
Gavin ekkor belépett a szobámba a Toy Story—s hátizsákjával a
hátán. Teljesen felvillanyozódott attól, hogy Carternél fogunk aludni.
Erősködött, hogy majd ő bepakol a saját táskájába. Persze, amikor el lesz
foglalva valami mással, bele kell kukkantanom a zsákjába, mert a
múltkor, amikor apámnál aludt, úgy jártunk, hogy egy piszkos zoknit,
nyolc plüssállatot és egy műanyag villát sikerült bepakolnia.
— Liz, mennem kell, a keresztfiad épp most lépett be, és még el kell
készülnöm — magyaráztam, miközben Gavin felmászott az ágyra, és
elkezdett fel—le ugrálni rajta.
Csettintettem az ujjammal, és az ágyra mutattam. Gavin azonnal
előrerúgott a lábával, és a fenekére zuhant.
— Mindenképp pakolj allergia elleni gyerekgyógyszert és
szigetelőszalagot! Semmi szükség arra, hogy valaki az anyukája után
kiabáljon, amikor egy pénisz lesz benned. Tudod, bármilyen
218
meggyőzően állítja Carter az ellenkezőjét, az nem igazán izgató, ha ezt
hallja. Soha! Oké? Hidd el, ha én mondom!
Most arra tényleg nem volt szükségem, hogy elképzeljem, amint Jim
azt kiabálja „anyu”, miközben Lizt pumpálja. Gyorsan leraktam a
telefont, és előszedtem a vörös fehérneműszettet a második fiókból. Liz
vette két éve egy vak randi előtt, amit ő szervezett nekem. A fickó egy
órával korábban jött el, és azt kérdezte, kezdhetnénk— e hamarabb, mert
neki mennie kell. Az anyja nyilván vissza akarta kapni az autót időben,
és a fiúcskának még ki is kellett takarítania a szobáját, mielőtt az asszony
hazaért. Mondanom sem kell, azóta sem sikerült felavatnom a vörös
csipke alsóneműmet.
Belebújtam a melltartóba, miközben Gavin csak ült, és engem nézett
a tükörből. Hamar megtanultam, hogy lehetetlen bármit is egyedül
csinálnod, amikor egy kiskölyök totyog állandóan körülötted. Eltakarni
magamat, és rohanvást az ajtó mögé bújni, amikor rám nyit öltözködés
közben, szintén nem volt jó ötlet, mert az csak még kíváncsibbá tette, és
még kérlelhetetlenebbé. Kérlelhetetlen alatt azt értem, hogy idegesítő. A
legjobb megoldás ilyenkor az, hogy csak teszem a dolgomat, és ha
kérdései támadnak, akkor érett és profi módon reagálok rájuk. Elvileg.
— Felveszed a cicijeidet, anyu? — kérdezte Gavin.
Felnevettem, és megráztam a fejemet válaszképpen.
— Hát, ez a melltartó csupa szivacs, szóval, mondhatjuk úgy is,
hogy igen, felveszem a melleimet.
Felé fordultam, miközben a helyére illesztettem a melltartó pántjait,
és a farmer után nyúltam, amit az ágy végében kiterítve hagytam.
— Figyelj csak, anyu, mik azok a piros pöttyök? — kérdezte.
— Milyen piros pöttyök? — kérdeztem vissza, de a figyelmemet az
kötötte le, hogy felhúztam a farmeremet és a négy különböző felső
között válogattam, amelyek szintén ki voltak terítve az ágyra.
— Azok a vörös izék a ciciden.
Becsuktam a szemem, és lehajtottam a fejemet.
Na, jó, itt az alkalom, hogy felnőttként viselkedjek. A fiam feltett egy
értelmes kérdést, és nekem hasonlóan értelmesen illik válaszolnom, nem
igaz? Na de még csak négyéves! Mikor van itt az ideje annak, hogy
megtanulja azt a szót, hogy „mellbimbó”? Legyek vele őszinte, vagy
219
találjak ki valamit? Néhány hónap múlva iskolai előkészítőbe fog járni.
Mi lesz, ha majd a cumisüvegről beszélnek? Vagy ha meglát egy kiscicát,
aki éppen szopizik az anyukájából? Ha most kitalálok valamit, a
gyerekem majd azzal jön, hogy „Nem ám, tanító néni, anyukám azt
mondta, hogy azok a boci bigyók, és csak dísznek vannak!”
A fiam egy életre megijedne a mellbimbóktól, amikor a többiek
kicsúfolnák, amiért boci bigyónak nevezi a cumisüvegen a cumit. Szinte
hallottam magamban Robert De Niro hangját: „Nincsenek boci bigyóim,
Greg, meg tudnál fejni?”
— Ezeket úgy hívják, hogy mellbimbók.
Az őszinteség a legjobb módszer. Próbáljuk meg!
Gavin csak ült ott néhány percig szótlanul. Gondolatban vállon
veregettem magam, amiért ilyen jó szülő voltam, és ilyen őszintén
beszéltem a fiammal.
— Mellbimbó — mondta halkan.
Bólintottam, és büszke voltam rá, amiért ilyen ügyesen használja ezt
a felnőtt szót, és nem farag belőle valami butaságot. Még mindig
rémálmaim voltak amiatt, hogy apám a vaginát subidubinuninak
nevezte, amikor még kicsi voltam.
— Mellbimbó, mellbimbó, mellbimbó! Hát ezt nagyon vicces
kimondani!
A francba, lehet, hogy túl korán örültem.
Gavin leugrott az ágyról, és kirohant a szobámból, miközben a Hull
a pelyhes fehér hót énekelte, de a szöveg egyes szavait kicserélte a
„mellbimbóra”.
220
17.
A szigetelőszalag a nyerő
CARTER
29Robin Leach: a Lifestyles os the rich and famous (A gazdagok és híresek életstílusa)
című amerikai műsor házigazdája, ismert riporter a nyolcvanas évekből.
221
hogy látod az óriási dákómat, te senkiházi?”
Claire valószínűleg nem szívesen engedne magához azután, hogy
senkiházinak nevezem, pont mielőtt lefeküdnék vele.
A Contempo épp olyan unalmasnak hangzott, mint a kortárs zene,
mondjuk John Tesh30, vagy valami ilyesmi. Abból ott alvós buli lenne.
Ha a csaj elalszik, miközben szexelni próbálsz vele, az elég erős jelzés.
A Kemény Motoros már kifogyott, úgyhogy maradtam a Vivid—
nél. A Vivid Video egy pornófilmgyártó cég neve, és amiket Claire— rel
szerettem volna csinálni, azoknak határozottan pornófilmben volt a
helyük. Bár az, hogy fedexes kézbesítőnek öltözve szállítom ki a
hatalmas csomagom a kanos háziasszonynak, miközben ő a konyhai
mosogató fölé hajol, még váratott magára pár hetet, azt hiszem.
Megragadtam hát a negyvennyolc darabos kartont, amihez járt egy
üveg KY izommelegítő folyadék és egy rezgő péniszgyűrű ajándékba, és
bedobtam őket a bevásárlókocsiba. A péniszgyűrű kicsit megijesztett.
Már a gondolattól ideges lettem, hogy valami rezegtesse a
golyóimat. Mi van, ha zárlatos lesz? Nem kéne a hálószobában
prezentálni a Nagy tűzgömbök31 című számot, a zacskómról leégő szőr
szaga ugyanis tutira elrontaná a hangulatot.
— Ne aggódj, Claire biztosan nem fogja észrevenni, hogy milyen kis
farkincád van.
Megfordultam. Jim állt velem szemben a polcok között, vigyorogva,
egy doboz tamponnal a kezében.
— Nagyon vicces vagy. Á, látom, a héten Vér néni lesz a
vendégetek. Ne felejts el Midolt venni magadnak, és szerezd be a Becéző
szavakat is DVD—n, hogy végre rendesen kisírhasd magad! — vágtam
vissza.
— Hé, a Becéző szavak igenis nagyon megható, gyönyörű történet
arról, hogyan változik egy anyának és a lányának a kapcsolata. Jobb
lenne, ha tiszteletet mutatnál Shirley MacLaine és Debra Winger iránt, az
isten áldjon meg. Az a film öt Oscar—díjat nyert a legjobb...
CARTER
224
Remélem, az óvszervásárlásról nem fogja azt gondolni, hogy túlságosan
nyomulós vagyok. Ha ő semmit nem akar csinálni, akkor nincs az az
isten, hogy én bármit is ráerőltessek. De ha azt akarja, hogy engedjük ki
a szerelem lüktető pitonját a nadrágomból, hadd játsszon vele, én nem
fogok ellenkezni.
Éppen beleöntöttem egy edény lobogó forró vízbe egy doboz
tésztát, amikor megszólalt a csengő. Beállítottam a gáztűzhely időzítőjét,
és a nappalin átvágva gyorsan az ajtóhoz siettem. Amint kinyílt az ajtó,
Gavin rohant be rajta, egyenesen a nappaliba.
— Szia, Carter! Anyának van mellbimbója! Neked van mellbimbód?
— kérdezte, és már dobta is le a hátizsákját, a tartalmát pedig kiürítette a
padlóra.
— Istenem, Gavin, tegyél már lakatot a szádra! — rótta meg Claire,
ahogy belépett az ajtón, a szemét forgatva.
Nevetve csuktam be mögötte az ajtót, és próbáltam nem
megmarkolni a fenekét és beleszagolni a hajába.
Jézusom, tényleg fantasztikusan jó segge van.
— Hogy került elő ez a mellbimbótéma? — kérdeztem Claire—től,
ahogy megálltunk a nappaliban, és Gavint néztük, aki áttúrta a magával
hozott holmikat.
— A szobámban volt, amikor öltözködtem, és megkérdezte, hogy
mik azok. Gondoltam, jobb, ha őszinte leszek vele, de már rájöttem,
mekkorát tévedtem. Egész úton idefelé azt énekelte, hogy „Nem akarok
karácsonyra mást, csak két mellbimbót a mellemre.” Már azon voltam,
hogy kinyitom az ajtót, és belököm a szembejövő autók alá! — mondta
Claire nevetve.
— Anyu megállította az autót, kinyitotta az ajtót, és mondta, hogy
szálljak ki, és menjek tovább gyalog — tudatta velem Gavin.
— Na, jó, ez így nem teljesen igaz — mondta Claire váll rándítva. —
Azt tényleg mondtam neki, hogy ha még egyszer kimondja a
„mellbimbót”, megállok az autóval, ő pedig mehet gyalog. És a
gyerekorvos szerint nagyon fontos, hogy következetesek legyünk, ha
fenyegetőzünk.
Lesegítettem Claire—ről a kabátját, és felvettem a Gavinét, amit
ledobott a padlóra. Mindkettőt beakasztottam a beépített szekrénybe.
225
— Akkor lehet, hogy nem a legjobb időpontot választom arra, hogy
elmondjam, ma megkérdezte tőlem, hogy van—e vaginája, aztán pedig
megkért a könyvtárban, hogy olvassam el neki A vagina monológokat.
Claire morogva megrázta a fejét.
— Mihez kezdek, ha néhány hónap múlva elkezdi az iskolai
előkészítőt? Olyan lesz, mint az a gyerek az Ovi zsaruban, kivéve, hogy ő
azt fogja hajtogatni, hogy „A fiúknak kukijuk van, a lányoknak nunijuk,
anyukámnak meg mellbimbói!”
A dereka köré fontam a karomat, és az oldalamhoz húztam. Megint
elméláztam rajta, hogy milyen jól passzol a teste az enyémhez.
— Úgy érted, mi a fenét fogunk csinálni? — javítottam ki.
Biztos akartam lenni benne, hogy megérti, nem gondoltam meg
magam velünk kapcsolatban.
— Ne felejtsd el, hogy azt is el fogja mondani mindenkinek, hogy
milyen hatalmas virslim van. Vagy legalábbis, remélem, hogy elmondja.
Lehet, hogy emlékeztetnem is kéne rá, hogy micsoda fantasztikus dolog
az én virslim.
Claire felvonta a szemöldökét, és ekkor leesett, hogy elég rosszul jött
ki, amit mondtam.
— Azt hiszem, ez betegebben hangzott, mint szerettem volna.
Claire hozzám simulva elém fordult, így egymással szemben
álltunk, én Gavinnek háttal. Claire a vállamon pihentette a karját, és
ujjaival a hajamat birizgálta a tarkómon. Libabőrös lett a karom attól,
amit csinált, sőt, Vidám Úrfa is felébredt a délutáni szunyókálásból, és
elkezdett mocorogni.
— Nem tehetnénk tiltólistára a „virsli” szót, kérlek? — kérdezte
nevetve.
A vállam fölött hátrapillantottam Gavinre. Nekünk hátat fordítva
nagyon elfoglalt volt, éppen a játék Batmanjét faggatta arról, hogy neki
vannak—e mellbimbói.
Visszafordultam Claire felé. Végigsimítottam az oldalán, a kezem
továbbsiklott a csípőjét érintve egész a fenekéig, amit megmarkoltam, és
magamhoz húztam őt.
— Csak ha mostantól a „farok” szót használjuk helyette — feleltem
huncut mosollyal.
226
Nekem nyomta a csípőjét, és felnyögtem az élvezettől, amikor
hozzáért a dagadó vitorlámhoz.
— T. J. elárulta, hogy húsz dollárt fizettél neki a múltkor, hogy ezt
kimondassa velem.
A francba! Amikor legközelebb P. O. R. N. Ó.—t játszunk, T. J.
megkapja a magáét. Kap egy golyót egyenesen a torkába. Megcsókoltam
Claire szája sarkát, majd végig az arcát, és eljutottam a füle mögötti
finom bőrhöz. Amikor odaértem, a nyelvemmel újra megízleltem őt.
Halkan felsóhajtott, és csípőjével szorosan hozzám simult. Arcát
elfordítva a fülemhez hajolt, az ajkaival szinte érintve azt.
— Farok, farok, f—a—r—o—k — suttogta, az utolsó szót betűnként
ejtve ki.
— Ó, te atyaúristen... — mormogtam, Claire dereka köré fűzve a
kezemet, és olyan szorosan magamhoz ölelve, hogy a csípőjét már ne
tudja nekem dörzsölni.
A konyhai óra lejárt, és a csengő megszólalt, én pedig parkoló
pályára tettem az összes gondolatom Claire ajkairól és a „farokról”.
Kibontakoztam az öleléséből, és bementünk a konyhába, hogy
befejezhessem a spagettit.
A vacsora nagyon jól telt, habár Claire—nek tíz másodpercenként
rá kellett szólnia Gavinre, hogy ne beszéljen, hanem egyen. Soha
életemben nem láttam még olyan gyereket, aki ennyit beszélt volna
akármiről és mindenről, és én minden pillanatát élveztem. Amikor
megvacsoráztunk, mondtam Gavinnek és Claire—nek, hogy menjenek a
vendégszobába, amíg elmosogatok.
Néhány másodperccel később hallottam, ahogy Gavin felkiált.
227
CLAIRE
228
Beleszerettem ebbe a nyavalyásba. Vett a fiamnak... a fiunknak egy
kibaszott játékboltot. Nem tette volna, ha nem lennének komolyak a
szándékai. Persze, többször is mondta már, hogy komolyan gondolja, és
én el is akartam hinni ezt neki, de mégsem sikerült teljesen. Addig nem
tudtam igazán elfogadni és elhinni, hogy mostantól ez így lesz, amíg
nem voltam benne száz százalékig biztos, hogy soha nem fogja elhagyni
Gavint. Engem elhagyhat, kettőnkkel kapcsolatban meggondolhatja
magát, tudom, hogy túlélném. De azt soha, de soha nem engedném,
hogy a fiunkkal ezt tegye. Viszont most, hogy körülnéztem a szobában,
és belegondoltam, milyen magától értődően hagyta, hogy eluralkodjunk
az életén és megváltoztassuk a terveit, bármik voltak is azok, kétségem
sem maradt afelől, hogy őt akarom Gavin apjának. Többé már nem csak
egy spermadonor volt. Apa lett, és tudtam, hogy átkozottul jó apja lesz
Gavinnek.
Hagytam, hogy kicsorduljanak a könnyeim, és végigfolyjanak az
arcomon, ahogy a fiamat néztem, aki boldogan vette birtokba az összes
új játékát. Hallottam, hogy Carter a torkát köszörüli mögöttem.
Megfordultam, és láttam, hogy zsebre dugott kézzel, szégyenlősen
áll az ajtóban.
— Szóval, nagyon nagy bajban vagyok? Nem akartam ilyen sok
mindent venni, de amikor a boltban voltam, nem tudtam fékezni
magam. Képzeld, Claire, gyártanak olyan Hot Wheelst, amelyik a vízben
megváltoztatja a színét, és van egy Büdöske nevű szemetes autó, ami
magától mozog, és összeszedi a játékokat, aztán amikor végzett, büfög.
És tudtad, hogy van valami holdhomoknak nevezett dolog? Ja igen, és
van vízi homok is, ami furcsa mód olyan, mint a malter, amikor a vízbe
rakod, de amikor kihúzod...
A karjai közé vetettem magam, és az ajkaimmal beléfojtottam a szót.
Láthatóan meglepte a dolog, de könnyedén elkapott, és viszonozta a
csókomat. Minden érzésemet beleadtam abba a csókba, minden
boldogságomat, minden hitemet és szerelmemet. Az ajkaimmal
közöltem vele, hogy mennyire hálás vagyok, amiért abban az áldásban
lehet részem, hogy egy ilyen férfi az életem része. Napokig tudtam volna
csókolni anélkül, hogy levegőt vennék. Egyedül azért hagytam abba,
mert egyszer csak tökéletes csend lett körülöttünk a szobában.
229
Elhúzódtam a szájától, mire Carter panaszosan nyöszörögni kezdett,
amitől az altestem bizseregni kezdett, hiszen ez azt jelentette, hogy
Carter nagyon nem akarta abbahagyni a csókolózást. Továbbra is őt
ölelve körbenéztem a szobában.
— Hol van Gavin?
— Ó, ez finom meleg, és csiklandozza a kezemet — hallottuk Gavin
hangját egy másik szobából.
Felsóhajtottam.
— A fenébe, már megint mibe keveredett?! — morogtam, majd
vonakodva, de kibontakoztam Carter karjaiból.
230
Carter csak még jobban nevetett, a végén már levegő után kapkodott.
Zavartan néztem rá, mire felemelte a karját, és átnyújtotta nekem a...
Melegítő folyadék?
Ó, te szent isten! Síkosító? Gavin síkosítót rakott a kezére. Néhány
másodperc alatt azt is észrevettem, hogy Gavin körül szerteszét óvszeres
dobozok hevertek, néhányat közülük már ki is bontott, és kiszedte a
gumikat a csomagolásból.
— Nagyon béna lufijaid vannak, Carter — panaszkodott Gavin.
Lerogytam az ágyra Carter mellé, és én is nevetésben törtem ki.
CLAIRE
Amikor már húsz perce néztük a Toy Story 2—t, Gavin álomba zuhant, a
fejét Carter ölébe hajtva.
Felkeltem, kimentem a fürdőszobába, és közben a konyhaasztalról
magamhoz vettem a mobilomat, hogy lopva lefotózhassam őket.
Iszonyúan cukik voltak. Meg kellett örökítenem. Amikor elraktam a
telefonomat, megérintettem Carter vállát, és Gavinre mutatva jeleztem,
hogy le kellene őt fektetni a szobájában. Először ügyetlen mozdulatokkal
próbálta felkarolni Gavint, láttam rajta, hogy nagyon fél attól, hogy
felébreszti a kisfiút.
— Ne aggódj! — suttogtam neki. — Nem fog felébredni.
Carter tagadólag megrázta a fejét, és valami olyasmit motyogott,
hogy „na persze, aztán egyszer csak eltűnik, és rájössz, hogy megette egy
bohóc”.
Viszont most határozott mozdulatokkal vette a karjába Gavint, mint
aki már ezerszer csinálta ezt. Gavinnek a szeme sem rebbent, hogy
megzavarták az álmát. Cartert követve végigmentem a nappalin, és
elmosolyodtam, ahogy láttam Gavint, aki a fejét Carter nyakába dugta,
miközben karjai ernyedten lógtak. Bementünk Gavin szobájába,
átlépkedtünk a játékokon, hogy ne bukjunk fel. Én hátrébb léptem, és
néztem, ahogy Carter óvatosan lefekteti Gavint az alsó ágyra, és
231
betakarja. Alig bírtam visszafojtani a könnyeimet, amikor megláttam,
hogy ugyanazzal a mozdulattal simítja ki Gavin haját a homlokából,
ahogy én is szoktam esténként lefekvéskor.
— Az uzsis dobozomnak olyan mellbimbói vannak, mint a bociknak
— motyogta Gavin álmában, majd a fal felé fordult.
Carter visszanézett rám.
— Hát ez meg mi a fene volt? — kérdezte halkan nevetve.
Megkerültem őt, és lehajoltam, megcsókoltam Gavin homlokát.
— A fiad beszél álmában — közöltem Carterrel, majd megfogtam a
kezét, és elhúztam az ágytól. — Azt reméltem, hogy tőled örökölte. Én
nem beszélek álmomban, de ha te sem, akkor talán ahhoz van köze, hogy
mit eszik lefekvés előtt.
Egymás kezét fogva elindultunk az ajtó felé.
— Hát, sajnálom, de azt kell, mondjam, hogy én sem beszélek
álmomban. Mit szokott enni Gavin lefekvés előtt?
— LSD—t, varázsgombát, a szokásos gyerekkajákat.
Mielőtt az ajtóhoz értünk volna, Carter elengedte a kezemet, a
falhoz ment, és bekapcsolt egy versenyautó alakú éjjeli lámpát. Visszajött
az ajtóhoz, és megint megfogta a kezemet.
— Látod, ez a baj a mai fiatalokkal. Túl sok csokis sütit esznek, és túl
kevés LSD—t.
Álltam, és őt néztem. A szoba tele játékokkal, és még éjjeli lámpa is van? Ez
a férfi mindenre gondolt.
— Mi az? — kérdezte, amikor látta, hogy nem mozdulok.
— Egyszerűen lenyűgöző vagy, ez minden — mondtam neki
elmosolyodva, majd magammal húztam a nappaliba, miután becsuktuk
Gavin szobájának az ajtaját.
Csendesen átmentünk a nappalin Carter szobájába, mert a napnál is
világosabb volt számunkra, hogy most ez következik. Azóta le akarok
feküdni vele (megint), amióta újra megláttam a bárban. Azt hiszem,
mindketten régóta vágytunk erre, és irt és most végre helyesnek is tűnt a
dolog.
Carter becsukta a szobája ajtaját. Én őt átkarolva a kulcsot is
ráfordítottam, a biztonság kedvéért. Gavin úgy alszik, mint a bunda, de
most új helyen van, és nem tudom, hogy reagál rá. Lehet, hogy ez önző
232
dolog volt tőlem, de öt hosszú évig semmi magánéletem nem volt, úgy
éreztem, hogy ennyit megérdemlek. Arról nem is beszélve, hogy sokkal
inkább szerettem volna, ha a kopogásából tudom meg, hogy ébren van,
mintsem abból, hogy ránk ront, és megkérdezi, miért birkózunk
meztelenül.
Az egyetlen fényforrás egy kis éjjeli lámpa volt, mely az ágy melletti
asztalkán állt, és lágy fénnyel ragyogta be a szobát. Álltunk az ajtóban, és
néztük egymást. Fura módon egyáltalán nem éreztem kínosnak a
pillanatot. Mindent magamba szívtam, ennek a percnek minden
pillanatára emlékezni akartam. Semmiképp nem szerettem volna, hogy
csak egy átmulatott éjszaka részeg emlékképei keringjenek majd a
fejemben. Emlékezni akartam minden érintésre, minden pillantásra és
minden érzésre. Soha nem fogom megbánni, hogy szeretkeztünk aznap
éjjel, mert annak az éjszakának az ajándéka Gavin. De ez a mostani
alkalom többet jelentett, mert már tiszta szívből szerettem ezt a férfit.
Néhány perc múlva teljesen meztelen leszek előtte.
Te jó isten, néhány perc múlva teljesen meztelen leszek! Carter előtt!
A francba, terhességi csíkok vannak a seggemen! Na, jó, akkor csak el kell
terelni a figyelmét a meztelen fenekemről.
Carter lenyúlt, megfogta a kezemet, és a mellkasához húzott.
Ujjainkat összekulcsolva a karjainkat a hátam mögé hajtotta. A másik
kezét az arcomra fektette, miközben mélyen a szemembe nézett.
— Mielőtt megtennénk, valamit el kell mondanom — suttogta.
Most be fogja vallani, hogy meleg.
— Százszázalékosan, teljes szívemből szeretlek téged és Gavint.
Az ajkam remegett és a szívem összeszorult. Lehunytam a
szememet, és próbáltam visszafojtani a könnyeket, ahogy egymáshoz
hajtottuk a homlokunkat. Amikor újra uralkodni tudtam magamon,
hátrahajtottam a fejem, hogy láthassam az arcát.
— Én is szeretlek téged, Carter! — feleltem suttogva.
Felderült az arca, és elmosolyodott. Felemeltem a kezemet, és
ujjaimmal az ajkát cirógattam. Megcsókolta az ujjam hegyét, és
elindultunk együtt az ágy felé. Imádtam, ahogy rám nézett, mintha én
lennék számára az egész világ. Nem hiszem, hogy az első együttlétünk
alkalmával egyáltalán egymás szemébe néztünk volna.
233
Amikor a térdhajlatom elérte az ágy szélét, Carter szorosan fogva lassan
hátradöntött. Éreztem az ágy puhaságát a hátamon és a Carterből áradó
kemény hőt. Szorosan átölelte a derekamat, és megemelt, épp csak
annyira, hogy mindkettőnket kicsit feljebb húzzon az ágyra. Felemeltem
a lábamat, és átkulcsoltam vele Carter csípőjét. Arcát a két kezem közé
fogtam, és felemeltem a fejemet, hogy megcsókolhassam. A csókunk
lágyan és finoman indult, de gyorsan megváltozott. Éreztem a combom
hajlatában a merevedését. Hirtelen hőhullám öntötte el a testem és
nedvesítette meg az alsóneműmet. Carter kicsit elmozdította a csípőjét,
és én kéjesen a szájába nyögtem. A hangot bizonyára az „egész rendszer
menetkész” jelének vélhette, mert nyelvét mélyen a számba nyomta, és a
farmerében ágaskodó férfiasságát nekem feszítette. Lenyúltam a pólója
aljára, és alácsúsztattam a kezemet. Sima bőrének forróságától azonnal
felmelegedtek hűvös kezeim, ahogy végigsimítottam a hasán és a
mellkasán. Felemeltem a kezem, hogy feljebb húzzam a pólóját.
Elhajolt tőlem, hátranyúlt, és megragadta a pólóját, majd áthúzta a
fején, és félredobta.
Egyik kezére támaszkodva megismételte azt a mozdulatsort, amit az
előbb én. Sima tenyerét a hasam aljára helyezte, és ujjai becsúsztak a
felsőm alá. Nézte, ahogy a keze lassan felcsúszik a hasamon a melleim
közé. Megragadtam a felsőm alját, és felhúztam, behajlítva a hátamat,
hogy könnyebben le tudjam vetni, és eldobhassam ugyanabba az
irányba, ahová az ő pólója is repült. Sima tenyere, mely a mellkasomon
nyugodott, oldalra siklott, végigfutott a mellemen, mely kidomborodott
a vörös csipkés push—up melltartóm felső részén. Felsóhajtottam,
lehunytam a szemem, hátrahajtottam a fejem, és csak élveztem, ahogy a
kezei magukba fogadják a melleimnek a melltartó által szabadon hagyott
részét.
— Te annyira gyönyörű vagy! — suttogta, ahogy finoman
markolászta a lágy halmokat, halk nyöszörgésre késztetve ezzel.
Mielőtt bármi értelmes gondolat eszembe juthatott volna, ujjai
kiszabadították a melleimet a melltartó fogságából, és a feje alábukott,
hogy meleg, nedves ajkaival foglyul ejtse és a szájába húzza a
mellbimbóimat.
Ekkor már teljesen kész voltam. Kezemmel a vállára csaptam, és a
234
körmeimet a bőrébe mélyesztettem, ahogy körbe—körbe nyalogatta az
érzékeny területet. Nem is tudtam, hogy a mellbimbóm összeköttetésben
van a vaginámmal! Ó, te jó isten! Minden egyes szívásnál bizsergést
éreztem odalent, és ettől teljesen megőrültem.
— Túl sok ruha van rajtad — búgtam a fülébe, és lenyúltam kettőnk
közé, hogy kigomboljam és kicipzárazzam a farmerét.
Elhúzódott tőlem, és megállt az ágy mellett, hogy levegye a farmerét
és az alsónadrágját, amíg én is kigomboltam a saját farmeremet.
Atya úr isteni Ott van a farka, a felséges pénisze, amely most már
bármelyik pillanatban bennem lehet! Ilyen nagy, vagy csak a fények miatt van?
Remélem, hogy a fények nem olyanok, mint a próbafülkében, és nem látszik
nagyobbnak tőlük a seggem.
— Hízik a májam a büszkeségtől, ha ilyen meredten nézed a
farkamat. Viszont remélem, hogy nem mutatványra vársz, mert nem fog
bűvészkedni, vagy ilyesmi, nem tud semmilyen trükköt — mondta
Carter mosolyogva, majd lehajolt, beakasztotta az ujját a farmerem
övébe, és elkezdte lassan lehúzni a lábamról, az alsóneműmmel együtt.
Ne gondolj arra, hogy látszik a császármetszés helye, és hogy
megereszkedett a bőröd körülötte! Ha nem gondolsz rájuk, akkor nem is léteznek.
A francba, meztelenül fog látni. Talán ha elfordítja a fejét, vagy
becsukja a szemét, akkor jobban nézek ki. Lehet, hogy olyan lenne, mint
abban az Old Spice—reklámban.
Nézz le, és most nézz újra rám! Egy Maxim—modell vagyok.
— Csak azon tűnődöm, hogy van—e engedélyed arra az izére, és
hogy belém fog—e férni — vicceltem szégyenlősen a kis háromszög
fazonra nyírt fanszőrpamacs fölé helyezve a kezemet, hogy eltakarjam a
sebhelyet. Na, jó, igazából nem vicceltem. Hogy a francba fért belém a
micsodája legutóbb? És hogy bírtam egyáltalán lábra állni másnap
reggel?
Carter átlátott a machinációmon. Azonnal félrehúzta a kezeimet, és
lefogva tartotta őket az ágyon.
Ha még jobban behúzom a hasamat, meghúzódik valamelyik izmom.
— Kérlek, ne takard el magad! Minden porcikádat szeretem —
mondta őszintén, majd egyik lábával feltérdelt az ágyra a combom mellé,
és lágyan megcsókolta a császármetszés sebhelyét.
235
Na, persze, a testem minden porcikáját szerette, mielőtt Gavin úgy
kinyújtotta, mint egy csúzli gumiját. Azt aláírom, hogy az együtt töltött
éjszakáról nem rendelkezett túl sok pontos emlékkel, de abban biztos
vagyok, hogy arra emlékszik, hogy a seggem nem volt úgy
megereszkedve, hogy térképet rajzoltak rá a ráncok, és simán
taníthattam volna földrajzot vele, ha a diákok előtti meztelenkedést nem
nézték volna rossz szemmel.
Elengedte az egyik kezemet, a karjára támaszkodva fölém hajolt, és
végignézett a testemen. Ujjhegyével végigsimított a sebemen oda—
vissza, többször is. Egy pillanatra szomorúság tükröződött a szemében,
de nem engedhettem, hogy ilyesmi elrontsa a hangulatot, amikor
másodpercekre voltunk a szexeléstől. Megfogtam az ujjait, és feljebb
húztam őket, a melleimre.
Jól van, egyre jobban csináltam. Tényleg nem volt kínos. Azt
akartam, hogy a melleimre tegye a kezeit, így hát a melleimre raktam a
kezeit. Ennyi.
Rám nézett, és elmosolyodott, majd letérdelt a padlóra az ágy mellé.
Kérdőn néztem rá, ahogy végigsimított a csípőmön. A keze továbbsiklott
a combjaim közé, és becsúszott a térdeim mögé. Már szólni akartam
neki, hogy jöjjön vissza mellém, amikor hirtelen maga felé húzott, hogy a
térdeim elérték az ágy szélét, a lábaim pedig lelógtak mellette. Mielőtt
ellenkezhettem volna, lehajolt, és megcsókolta a combom belső oldalát.
Jézus isten! Te szent szar! A szájával ér hozzám odalent!
A nyelve hegye végigkúszott a combom belsején, végig a
csípőcsontomig, ahol finoman rám tapadt a szájával, és enyhén
beszippantott. Behunytam a szemem, és a lepedőt markolásztam, ahogy
csókolgatva haladt a csípőmtől a szeméremdombomig.
Ó, a francba, pont ott tartott. Iszonyatosan benedvesedtem, biztosan
érzi is az illatomat. Földiepret kellett volna ennem, vagy dinnyét, vagy
egy tucat rózsát, vagy mentát gyökerestől. Vajon ez a nőknél is
működik? Egyszer olvastam, hogy a férfiaknál beválik. A spermájuk íze
attól függően változik, hogy mit esznek. Vajon most a puncimnak olyan
íze van, mint a spagettinek? Az isten verje meg! Jobb lett volna, ha nem
is vacsorázom.
236
Kezével végigsimított a lábamon, egészen a combom tövéig, majd a
hüvelykujjai becsúsztak a nagyajkaim közé. Egy időre abbahagyta a
göndör háromszögem csókolgatását, hátrahajtotta a fejét, és azt nézte,
hogy mit csinál az ujjaival. Kinyitottam az egyik szememet, hogy lássam,
ezután mit fog tenni. Habár teljesen megrémültem a gondolattól, hogy a
vaginámnak olyan íze lesz, mint a leves konzervnek, azért nagyon izgató
volt Cartert figyelni, ahogy kezét a combomon nyugtatva engem figyelt,
miközben a hüvelykujjaival fel—le simogatta a nedves szemérmemet.
Aztán a hüvelykujjai még egy utolsó alkalommal felsiklottak,
szétnyitva az ajkaimat a mozdulattal. Carter kéjesen felsóhajtott, és
mielőtt bocsánatot kérhettem volna, amiért odalent nem öblögettem
szájvízzel, a combjaim közé temette a fejét, és falni kezdte a szájával és a
nyelvével a puncimat.
Kiszakadt belőlem egy nyögés, ahogy íjként megfeszült háttal,
kinyújtott karral az ágyra csaptam.
Minden szégyenérzetem elszállt, amikor a szája hozzám ért. Minden
gondolat elhagyta az agyamat, és csak arra koncentráltam, amit velem
csinált. Nyalt és beszippantott a szájába, ajkával és nyelvével siklott
végig a nyílásomon fel és le. Ellapított nyelvével járt újra és újra fel—alá
a csiklómon. A nedves bőrömhöz érő érdes nyelvétől és forró leheletétől
felsóhajtottam, és a csípőmet a nyelve ritmusára kezdtem mozgatni.
Ajkait elhúzva, csak nyelve kemény hegyét használva fel—alá
csapkodott észvesztő sebességgel a legérzékenyebb ponton.
Már éreztem ezt a fajta bizsergést, amiből tudtam, hogy az orgazmus
karnyújtásnyi távolságra lopakodik tőlem. Észleltem a hangot, amit a
szája és a nyelve keltett a vaginámon, de most egyáltalán nem érdekelt,
hogy mennyire visszhangzik ez a csendes szobában. Orgazmusom lesz
Cartertől, amiatt, amit a szájával csinál velem. Már erre a gondolatra
felforrt a vérem, és egyre gyorsabban nyomtam a szájának a csípőmet. A
nyelve végigsiklott a csiklómon, és belém csusszant. A lábaim
megkönnyebbülésre vágyva remegtek, hallottam magamat, ahogy
zihálok a vágytól. Lassan ki—be tologatta a nyelvét a hüvelyembe, újra
és újra, majd megint elindult felfelé, útjában végigszívogatva mindent.
Úgy csókolta meg a csiklómat, ahogy a számat már annyiszor puha
ajkaival, körbe—körbeforgó nyelvével szívogatva az érzékeny testrészt.
237
Az egyik kezét elhúzta a combomtól, és éreztem, ahogy az ujja hegyével
körözve a nyílásommal játszik. Az ujja körbe és körbe járva ingerelt, míg
a szájával egyre csak kényeztetett.
238
Gyorsan kinyújtotta a karját, és az ágy végében tapogatózva vakon
kereste az óvszert. Amikor végül megtalálta, feltérdelt a lábaim között.
Figyeltem, ahogy kicsomagolja az óvszert, ráteszi a farka hegyére, és
letekeri. Soha nem gondoltam volna, hogy ez a tevékenység is izgató
lehet, de a mindenit, eszméletlen dögös volt, ahogy magához nyúlt, még
ha csak azért is, hogy felhúzza az óvszert. Amint felszerelkezett,
lenyúltam kettőnk között, és megragadtam a hosszú hímtagját, mert
muszáj volt hozzáérnem. Carter fölém hajolt, átölelte a derekamat, és
magához húzott, majd az ágy közepére tett bennünket. Szabad
karommal átöleltem a vállát, és közelebb húztam magamhoz, hogy a
nyílásomhoz illeszthessem a farkát. Behajlítottam a térdemet, így a testét
átölelhettem a lábaimmal. Carter előrenyomta a csípőjét, és a duzzadt
makkja belém csusszant.
Teljesen más volt, mint az első alkalom, mégis ugyanolyan. A teste
még mindig olyan volt, mintha nekem teremtették volna. Ahogy a bőre a
bőrömhöz ért, az egész testemet átjárta a bizsergető vágyakozás. A
karomat levettem a válláról, és átöleltem a hátát, szorosan magamhoz
húzva őt. Carter a szemembe nézett, és kibökte:
— Szeretlek.
Remegve felsóhajtott, majd suttogva így folytatta:
— Nagyon szeretlek. Soha, de soha nem fogom megbánni, hogy
akkor együtt voltunk, de bármit megadnék, ha legalább egy kicsit
olyanná tehetném, mint amilyen ez a mostani alkalom.
Még szorosabban magamhoz húztam. Behajlította a könyökét, és
alkarja a fejem mellé került. A csuklóját behajlítva kisimította a hajamat a
homlokomból.
— Nekem most csak az számít, hogy itt vagyok veled — feleltem
halkan.
Carter a szemembe nézett, lágyan megcsókolta az ajkamat, és lassan
belém tolta a hímtagját.
Jééézusom!
Az összes levegő kiszökött a tüdőmből, és én hálát adtam a nedves
vaginák összes istenének, hogy elég nedves voltam odalent, és Carternek
nem kellett erőltetnie semmit. Nem mozdult, éreztem, hogy visszatartja a
lélegzetét. A fenébe is, inkább nekem kellene most visszatartanom a
239
lélegzetemet. Végül is éppen most tolt bele egy hatalmas baseballütőt
egy szalmaszálba. Ügy éreztem, tele vagyok, és teljességgel elképedtem
azon, hogy voltam képes annyira kitágulni, hogy befogadjam. Az pedig
még jobban megdöbbentett, hogy milyen jó érzés volt őt magamban
érezni. Kifújta a levegőt, és újra lélegezett, ahogy lassan kihúzta és
megint belém nyomta a péniszét.
— Ó, a francba, nagyon finom vagy — morogta kéjesen a fülembe,
miközben ráérősen ki—be csúszkált bennem.
Biztosra vettem, hogy visszafogja magát, mert attól tart, hogy
fájdalmat okoz. Tudom, hogy rosszulesett neki, hogy annak idején,
amikor először voltunk együtt, az nekem mennyire fájt. De hát akkor
még szűz voltam, és olyankor elkerülhetetlenül fáj az együttlét. Nem
akartam, hogy visszatartsa magát. Most nem. Erezni akartam a
szenvedélyét és az irántam érzett vágya erejét. Bátran végigsiklott a
kezem a hátán, megmarkoltam a fenekét, és mélyebben magamba
toltam.
— Még — búgtam az ajkaiba.
Carter azonnal majdnem teljesen kihúzta magát belőlem, majd
keményen újra belém hatolt, nekem csapva a medencéjét. Tökéletesen
mozdulatlanná dermedve, remegve felsóhajtott, és homlokát a
homlokomhoz hajtotta.
— Ó, a picsába! Ne haragudj, nem akarok fájdalmat okozni, de
annyira kívánlak! — suttogta.
— Nem fogok szétszakadni, Carter. Ne fogd vissza magad!
Szükségem van rád.
Hátrahajtotta a fejét, hogy a szemembe nézhessen, én pedig
amennyire csak tudtam, igyekeztem azt sugározni felé, hogy jól vagyok.
Látnia kellett, hogy mi a helyzet. Felemelte a karját a fejem mellől, és a
kezét végighúzta az oldalamon. Átfogta a lábamat, és felemelte, így a
térdemet az oldalának szorítottam. Újabb édes csókot nyomott a számra,
hátrahúzta a csípőjét, és kihúzta magát belőlem. Vágyakozóan az
oldalához szorítottam a térdemet, mire újra belém hatolt, ezúttal az
egész farkát belém nyomva egy gyors mozdulattal.
Most sokkal mélyebbre hatolt, és én előretoltam a csípőmet, hogy
felvegyem a ritmust. Az élvezettől nagyot sóhajtott. Magamba
240
szippantottam a hangját, és megcsókoltam, beleadva mindent, amit csak
éreztem iránta. A kezeim még mindig a fenekét szorították, és egyre
erősebben toltam magamat, hogy érezze: szeretném, ha folytatná. Carter
nem tétovázott, ritmusosan elkezdett ki—be mozogni bennem. Az
ütemet fenntartva mindig olyan mélyen hatolt belém, ahogy csak tudott,
míg mindkettőnket vékony izzadságréteg borított, és lihegve, nyögve
csókoltuk egymást.
— Úh, édesem, ha így folytatom, nem sokáig bírom — nyögte,
miközben próbálta lelassítani a mozdulatait.
— Ne hagyd abba! Érezni akarlak — suttogtam a szájába.
Magam sem hittem el, hogy ezek a szavak az én számat hagyták el,
pedig így volt. Azt akartam érezni, hogy elfeledkezik mindenről, és
örömet tudok szerezni neki a testemmel. Tudnom kellett, hogy képes
vagyok erre.
Carter egy mély, észbontó csókkal morogva, nyögve a számra
tapadt, miközben az ágyéka egyre gyorsabb ütemben csapódott hozzám.
Az ágy nyikorgott minden egyes lökésre. A hátába mélyesztettem a
körmeimet, és mindkét lábammal átöleltem a derekát, hogy
belekapaszkodjak, amíg tart a vágtánk. A nyelve úgy hatolt a számba,
mint a kemény férfiassága a hüvelyembe, és olyan izgató volt, hogy
újabb orgazmusom lett volna, ha nem kap el az az érzés, hogy halk
kopogást hallok az ajtón.
Carter már minden gátlása alól felszabadult, így én is becsuktam a
szemem, és csak remélni mertem, hogy nem hallgatózik a fiunk az ajtó
előtt, hogy egy életre traumatizáljuk őt a hangokkal.
Carter elvette a száját a számtól, és erősebb ütemre kapcsolt.
Tudtam, hogy már közel jár. Nagyon szerettem volna, ha nem kell
abbahagynia, de most már biztos voltam benne, hogy nem csak
képzeltem a kopogást.
A francba! A francba! A francba! Az isten szerelmére, Gavin, kérlek, ne
szólalj meg! Azt akarom, hogy ez most nagyon jó legyen Carter— nek. Azt
akarom, hogy ne rontsa el egy cérnavékony hang, azon keseregve, hogy pisilnie
kell.
Szörnyű anya vagyok.
241
— Ó, a picsába, Claire, a picsába! — nyögte Carter.
Istenem, hallgattassam el? Tegyem finoman a kezemet a szájára?
Még egy utolsót lökött rajtam, aztán éreztem, hogy
megkönnyebbülten belém robban. Hála a jó istennek, úgy értem, a fene
egye meg, máris vége?!
— Anyu, szomjas vagyok.
Carter az orgazmusa közben félúton felnevetett, és még néhányszor
ki—be csúszott bennem, mielőtt fáradtan rám rogyott. Pár másodpercig
még feküdtünk, levegő után kapkodva.
Soha többé nem akar szexelni velem. Nem a gyerekünk lesz
traumatizálva, hanem a pénisze. Ez volt életem legjobb szexuális
élménye, és soha többé nem kapok repetát, mert Carter pénisze elhunyt.
Nyugodj békében, barátom! Nyugodj békében! Itt fekszik Carter pénisze.
Szeretett tag, kemény munkás, és minden tekintetben rendes srác.
— Anyu! — kiabált Gavin a nappaliból.
— Máris megyek! — kiáltottam neki Carter füle mellett.
Carter eltolta magát tőlem, és mosolyogva rám nézett. Na, tessék,
máris kezdődik a búcsú a péniszektől.
— Kérlek, adj fél órát, és máris folytathatjuk! De legközelebb az
ágyához szigetelőszalagozzuk.
242
18.
Apababa
CARTER
243
be magam, és elmondom neki, hogy olyan a puncija, mint a meleg almás
pite abban a bizonyos filmben. De nem ám akármilyen almás pite,
hanem a mcdonald’sos fajta. Az, amelyik olyan meleg és finom, hogy
bele kellett tenniük az akciós menübe, hogy bírjál belőle venni vagy
tizenegyet. Claire almás pite puncijából megennék akár
tizenegymilliárdot is! A finom kis nyögések, amiket hallatott, amikor
beléhatoltam, engem is az orgazmus felé űztek, sokkal gyorsabban, mint
ahogy szerettem volna. És mikor azt mondta, hogy nem akarja, hogy
leálljak, és hogy érezni akarja a testem, majdnem felrobbant a fejem...
mind a kettő.
Megcsókoltam Claire—t, próbáltam késleltetni az alakulóban lévő
orgazmusomat, de ettől csak rosszabb lett. A szája volt a legfinomabb
dolog, amit valaha kóstoltam, és a nyelvemen csúszkáló nyelvétől a
farkam lüktetni kezdett a puncijában. Tövig nyomtam hát a hímtagomat
a teste körülölelő melegébe, és szökőkútként tört ki belőlem az áradat.
Egy pillanatra el is fogott a félelem, hogy olyan erősen élvezek el, hogy
szétszakad az óvszer.
Mindketten tudtuk, hogy nagyon erős spermáim vannak.
Megtörténhet a dolog újra. A kis nyavalyások a fejüket verik az óvszer
hegyébe, és felháborodva lázadoznak, hogy „Ez a fickó vissza akar fogni
minket! Az isten verje meg ezt a fickót!”
Kirobbanó orgazmusom első kitörése után vékonyka hang
hallatszott a bezárt ajtón túlról. „Anyu, szomjas vagyok.”
Nevetésben törtem ki, miközben ezernyi dühös, öklét rázó ondósejtet
lövelltem az óvszerbe. Claire szorosan átölelt a karjaival és a lábaival, és
én erőmet vesztve rárogytam, persze vigyázva, hogy ne nehezedjek rá a
teljes súlyommal. Nem akartam, hogy ilyen hamar meghaljon, mert
szeretettem volna ezt még újra és újra végigcsinálni vele. És nem vonz
különösképpen a nekrofília.
Néhány percig csak ziháltunk, aztán újra előtört belőlem a nevetés.
Hogyan felejthettem el, hogy egy gyerek van a házban? Tényleg arra
gondoltam, hogy egy baltás gyilkos tört be a házba, és udvariasan kopog
az ajtón, mielőtt ránk törné? Valamiért ez ésszerűbbnek tűnt, mint az,
hogy van egy gyerekem, aki történetesen itt is van a házban.
— Anyu!
244
— Máris megyek! — kiáltotta Claire a fülem mellett.
Feltámaszkodtam a kezemre, hogy Claire szemébe nézhessek, és
megkérdeztem, hogy legközelebb, amikor ezt csináljuk, nem
ragaszthatnánk—e Gavint szigetelőszalaggal az ágyához. Nem
gondoltam, hogy így felderül majd az arca, de tény, hogy ez történt,
pedig én csak viccnek szántam a szigetelőszalagos megjegyzést.
Nagyjából.
— Ki kell találnunk valamit, hogy megmagyarázzuk neki, mit
csináltunk — szólalt meg Claire.
— És te... ó, azt a mindenit! Jaj, nekem! — törtek fel belőlem a
szavak, miközben áhítatosan csücsörítettem a számat.
Már megint itt van az a bizonyos punciszorítás. Mi a fene ez?
— Na, jó. Mi a francot csináltál a punciddal? Szerintem, megint
elélveztem.
Claire felnevetett, és egy határozott mozdulattal kitolta magából az
ernyedt péniszemet. Már éppen méltatlankodni kezdtem volna a
veszteség miatt, amikor eszembe jutott, hogy Gavin még mindig az ajtó
előtt áll.
A francba, ezt megszívtuk. Remélem, nem vérzik a feje, vagy
ilyesmi.
Ne haragudj, kisfiam, anya és apa nem értek rá, mert azt játszották, hogy
eldugják a virslit. Hogy van a fejsérülésed?
Lefordultam Claire—ről, és elővettem egy pár zsebkendőt az
éjjeliszekrényen lévő dobozból, hogy kidobjam az óvszert.
Legszívesebben a spermákra vigyorogtam volna, és beintettem volna
nekik. Hehe, kis gecik, ez most nem jött be!
— Kegel—gyakorlatok — mondta Claire, ahogy gyorsan magára
kapta a felsőjét, majd belecsusszant a szoknyájába.
Nem kerülte el a figyelmemet, hogy az alsóneműjét nem vette fel.
— Várj csak, mit mondtál? Kegel? Hogy jön most ide a
gabonapehely?
Ekkor Gavin már olyan hangosan rázta a kilincset, hogy nem
csodálkoztam volna, ha a kezében marad. Leugrottam az ágyról,
felkaptam én is a bokszeralsómat, és odamentem az ajtóhoz Claire—rel.
245
— Nem Kellogs, Jenny, Kegel! — nevetett Claire. — Ez a
magyarázat a fantasztikus puncimra.
Szerettem volna a feszes kis fenekére csapni a jennys megjegyzésért,
de erre most nem volt idő. Gyorsan kinyitotta az ajtót, ahol ott állt Gavin,
homlokával az ajtófélfának támaszkodva unatkozott. Claire letérdelt, és
a karjaiba vette a kisfiút.
— Mi baj, kincsem? Jól vagy? Megijedtél, vagy mi történt? —
kérdeztem összeborzolva a haját a feje tetején.
— Mit csináltatok?
Ez igen! Így kell egyenesen a lényegre térni. Claire elhúzódott a kisfiútól, és
felnézett rám.
— Hát... ööö... — hebegett Claire.
—Játszottatok valamit? — kérdezte Gavin.
Erre a kérdésre mosolyra húzódott a szám, és megfordult bennem,
vajon Claire gyomorszájon vágna—e, ha elmondanám neki a virsli
rejtegetés szabályait. A virsli rejtegetés első szabálya, hogy játék közben soha
nem kopogtathatsz zárt ajtón, hacsak nem vérzik a szemed, vagy valami lángra
nem kapott, például a hajad. Minden más várhat, amíg a játék véget nem ér.
— Nos, hát, el kellett intéznünk egy telefont. Egy nagyon fontos
telefont — magyarázta Claire.
Gavin úgy nézett rá, mint aki egy szavát sem hiszi.
— Távolsági hívás volt — folytattam. — Nagyon hosszú és nagyon
fontos hívás. Egy percet sem várhattunk vele, és amikor már
telefonáltunk, akkor nem hagyhattuk abba, különben nagyon... fájdalmas
lett volna. Ezért nem nyitottunk ajtót, amikor kopogtál. Igen. Nagyon
hosszú hívás volt. A mamád fel is sikoltott, amikor látta, milyen hosszú.
Claire a combomhoz nyúlt, és belecsípett az utolsó megjegyzésem
hallatán, de nem bírtam kihagyni.
— Apád eltúlozza, hogy milyen hosszú is volt az a telefonhívás —
mondta szárazon.
Tátva maradt a szám, és Gavin is furcsán nézett rám. Claire
továbbra is csak ott térdelt és nézett rám kissé idegesen és zavartan, fel
sem fogva, hogy mi csusszant ki a száján.
Szavai hallatán mintha pillangók keltek volna szárnyra a
gyomromban, és olyan öröm töltött el, hogy le akartam hajolni,
246
felkarolni mindkettőjüket, és körbeugrálni velük a szobát. Még nem
beszéltünk arról Claire—rel, hogy mondjuk el Gavinnek, hogy ki vagyok
én. Mindennél jobban akartam, hogy apának szólítson, de nem szerettem
volna semmit erőltetni Claire—rel. Olyan régóta nevelte egyedül Gavint,
és én semmiképpen nem akartam beleütni az orromat a dolgába, vagy
siettetni őt. Vártam, hogy önállóan hozza meg ezt a döntést, tudván,
hogy rám bízhatja Gavint.
Láttam a pillanatot, amikor rádöbbent, hogy mit mondott. Az arca
holtsápadtra vált, egy kicsit meg is ijedtem, hogy le fogja hányni a
meztelen lábamat. A pillantását hol Gavinre, hol rám vetette, mígnem a
szemembe nézve felpattant.
— Jaj, istenem, ne haragudj, nem is tudom, hogy miért szóltam el
magam! — suttogta Gavinre pillantgatva, hogy vajon hallja—e, amit ő
most mond.
Gavin azonban csak állt ott, és úgy nézett ránk, mint két idiótára.
— A francba, ne haragudj, megmondom neki, hogy csak vicceltem.
Megmondom neki, hogy még mindig a telefonbeszélgetésről beszélek,
vagy ilyesmi. Jaj, istenem, mekkora egy seggfej vagyok — motyogta.
A karját simogatva próbáltam megnyugtatni.
— Figyelj! Semmi gond, sőt, valójában örülök neki. Már akartam
beszélni veled, hogy mikor mondjuk el neki, de attól tartottam, hogy azt
mondod, még túl korai.
Claire megkönnyebbülten felsóhajtott.
— Tényleg? Nem akarom, hogy olyasmibe ugorj bele, amire még
nem állsz készen.
— Drágám, azóta készen állok rá, hogy anno az első héten
összeszedtem magam, és eljöttem beszélni veled.
Claire erre hozzám hajolt, gyors csókot lehelt a számra, majd
Gavin—hez fordult, és a karjába vette.
— Szóval, Gavin, tudod, mit jelent az, hogy apuka? — kérdezte.
Gavin Claire—t nézte, és elgondolkodva hallgatott pár percig.
Kezdtem aggódni. Mi van, ha nem akarja elfogadni, hogy én vagyok
az apja? Mi van, ha úgy érzi, hogy túl szigorú vagyok, vagy túl hülye? A
francba! Nem kellett volna feltakaríttatnom vele a fogkrémet a padlóról.
A jó fej apukák nem csináltatnak ilyesmit a gyerekükkel. A vagány
247
apukák sztriptíz bárba viszik a gyerekeiket, és hagyják, hogy nagy
bulikat rendezzenek a házukban, és füvet szívnak velük vasárnap
délutánonként, miközben összeállítják a kedvenc képzeletbeli
futballcsapataikat.
— Papa a te apukád? — kérdezte Gavin Claire—t.
Claire bólintott.
— Nagyon okos fiú vagy, kisember. Igen, papa, az én apukám,
Carter pedig a te apukád.
Csendben álltunk és vártunk, miközben Gavin hol Claire—re, hol
rám pillantgatott. Most aztán tényleg tetőtől talpig végigmér.
— Elviszlek egy sztriptíz bárba, és szívok veled füvet, és majd
együtt fantáziálgatunk — buggyant ki belőlem.
Claire úgy nézett rám, mintha teljesen elment volna az eszem.
— Hívhatlak punkapunak? — kérdezte Gavin közömbös hangon,
teljesen figyelmen kívül hagyva kitörésemet.
És apát kért Gavin, és látá, hogy az jó.
Igen, a Bibliát idéztem, és istenhez hasonlítottam a fiamat. Elég
legyen!
Claire felnevetett Gavin kérését hallva.
— Mi lenne, ha csak simán apának szólítanád?
— És mi lenne, ha apafejnek hívnám? — replikázott Gavin.
Ez a kölyök azon alkudozott, hogy melyik elnevezést használhatja
rám. Zseniális gyerek! És én még aggódtam, minden ok nélkül. Kivettem
Gavint Claire karjából.
— Mi lenne, ha hagynánk, hogy anya lefeküdjön, én pedig
lefektetlek téged, és közben kitaláljuk az új nevemet, jó? — kérdeztem.
Claire pipiskedve adott egy puszit Gavinnek, majd hozzám hajolt,
és velem is ezt csinálta. Gavin a vállamra hajtotta a fejét, és átkarolta a
nyakamat.
— Rendben, apababa.
Claire és én nevetésben törtünk ki ezt hallva. Ahogy beléptünk a
nappaliba, visszafordítottam a fejem Claire felé, és némán azt suttogtam
neki „köszönöm”, mielőtt bevittem volna Gavint a szobájába.
248
CLAIRE
Tényleg nem tudom, miért aggódtam azon annyira, hogy Carter ki fog
borulni, amikor Gavin előtt véletlenül az apjának neveztem őt. Ez is csak
azt bizonyítja számomra, milyen csodálatos férfi.
Míg Carter újra lefektette Gavint, kivettem a táskámból a trikót és a
férfialsót, amit pizsama gyanánt magammal hoztam. Megmostam a
fogamat, majd visszabújtam az ágyba, és betakarózva vártam, hogy
Carter visszajöjjön. Kezdtem elszenderedni, amikor éreztem, hogy
megsüllyed a matrac, és a karja a derekam köré simul. Elmosolyodtam,
és a meleg testéhez bújtam.
— Minden rendben ment? — motyogtam álmosan.
— Igen. Kitalálta, hogy mégsem szomjas, de egy mesét azért még
elolvastatott velem, és megállapodtunk abban is, hogy egyelőre apucinak
fog hívni — mondta kuncogva.
— Gyorsan túl lesz azon is. Engem két hete még öreg hölgynek
nevezett.
Némán feküdtem Carter karjában, és úgy éreztem, ez a
legkényelmesebb testhelyzet, amiben valaha voltam. Körülbelül öt
percig.
Ebből is csak az következik, hogy minden, amit a filmekben látunk,
hazugság. A karja a nyakam alatt volt, amitől a fejem kényelmetlen
pózba merevedett. Éreztem, hogy ha így marad, meg fog fájdulni a
nyakam.
Kezdtem úgy izzadni, mint egy kurva a templomban a másik
karjától, ami a derekamra nehezedett, és a lábai miatt, amelyek az
enyéimbe gabalyodtak. Az izzadt seggem és a szőrős lába miatt úgy
éreztem, mintha száz szúnyog csipkedte volna a lábamat.
Elég rosszul venné ki magát, ha most lerúgnám őt magamról, igaz?
Alig észrevehetően arrébb húzódtam. Nem akartam, hogy azt
gondolja, nem jó hozzábújni, de úgy éreztem, ha továbbra is
mozdulatlanul fekszem, tutira megbolondulok. Talán ha elég sokáig
várok, elalszik, és kibújhatok alóla. Cunninghamék csinálták jól a Happy
249
Days című sorozatban, amikor elejétől fogva külön ágyban aludtak.
Azért néztek ki azok az emberek olyan kipihentnek és jól fésültnek.
Marionnak nem kellett állandóan Howard szőrős lábát éreznie magán.
— Ki vele, Claire! — mormogta Carter a fülembe.
A fene egye meg! Kezdett kínossá válni a szitu. Az előbb szexeltünk
évek óta először, én meg arra készülök, hogy megkérem, húzódjon
arrébb, mert így nem tudok aludni. Én vagyok a legnagyobb
romantikagyilkos a világon.
— Mivel? — kérdeztem vissza.
— Tíz perce csak mocorogsz és sóhajtozol — felelte.
Tourette—szindrómám van, nyugtalanláb—szindrómám van, és egy
pávián szívét ültették belém, amitől remegek és sóhajtozom mindig, amikor üt
egyet az a szőrös kis csomag a mellemben.
A francba, de hát nem az őszinteségről papolok mindig Gavin—
nek? És tessék, itt vagyok, és azon agyalok, hogy azt kéne mondanom
Carternek, hogy egy majom szívét ültették belém ahelyett, hogy
elmondanám neki az igazat.
— Hát, az a helyzet... hogy még sohasem aludtam senki mással.
Kivéve Lizt, de olyankor mindig részegek voltunk.
Carter fulladozni és köhögni kezdett.
— Elismételnéd ezt, kérlek? Lassabban, és ne hagyj ki egyetlen
részletet sem! — mondta halkan.
Felnevettem, és a csípőmet ölelő karjába ütöttem.
— Komolyan beszélek.
— Én is. Szóval, mindketten meztelenek voltatok, amikor ezt
történt? Mondd, hogy meztelenek voltatok! — felelte.
Majomszív vagy az igazság? Majomszív vagy az igazság...
— Nagyon fáj a nyakam, és olyan melegem van, hogy mindjárt
kigyullad rajtam a paplan! — hadartam el a gondjaimat.
Carter csendben feküdt. Túlságosan is csendben.
Az isten verje meg, most tutira megbántottam.
— Hála a jó istennek — felelte, azzal kihúzta a kezét a nyakam alól,
és a másikat is elvette a csípőmről. — Már teljesen elzsibbadt a karom, és
a lábam is elgémberedett.
250
CLAIRE
251
A mindenit, igazi ribancnak éreztem magam. Nyalókázni akartam a
nyulacskájával.
Hehe, ez szójátéknak is elment.
Koncentrálj, Claire!
Közelebb húzódtam Carterhez, majd lejjebb ereszkedtem, így az
arcom egy magasságba került a derekával. A könyököm egy kicsit
megcsúszott a lepedőn, amiért aztán az ujjaim kiugrottak az
alsónadrágjából, hogy meg tudjanak támasztani, és ne zuhanjak rá az
alvó Carterre. Az elasztikus gumiszalag halk csattanással újra a bőrére
tapadt, én pedig mozdulatlanná dermedve és lélegzetemet visszafojtva
figyeltem Cartert, nem ébred—e fel.
— Muffinok a pincében — motyogta Carter álmában.
Lepillantottam a lábai közé, és láttam, hogy Sir Bővenlő ébredezik.
Nahát, ki gondolta volna? Muffinokról álmodik, és közben beindul.
Lehet, hogy muffint kéne sütnöm reggelire. Vajon Carter szereti az
áfonyát? A friss áfonyás muffint nem sok minden űbereli, de talán ha...
34 Jenna Jameson ismert egykori pornó színésznő, Tita Ortiz pedig a volt férje.
253
Zöld lóherék, sárga patkók és rózsaszín péniszek36
Magamban kuncogtam, amikor ez eszembe jutott. Carter farkával a
számban röhögök. Hála istennek, még mindig alszik. Nem hiszem, hogy
bármelyik férfi örülne, ha egy nő a farkával a szájában röhög.
Erősebben szívtam a hímtagját, és olyan mélyen vettem be a számba,
amennyire öklendezés nélkül bírtam. Ha lehánynám a farkát, az biztosan
nem lenne jó belépő a pippantások világába.
A pénisze nagy volt, teli lett vele a szám, és én alig akartam elhinni,
hogy ez tényleg megtörténik, és nincs itt senki, aki láthatná. Én, Claire
Morgan, egy péniszt tartok a számban. Az embereknek tapsolniuk kéne
és vállon veregetniük. Lehet, hogy várnom kellett volna, amíg Carter
felébred. Lefogadom, hogy kapnék tőle egy diszkrét tapsot, mint a
filmekben, vagy legalább annyit mondana, hogy „ez igen!”
Nedves ajkaimmal lassan fel—le mozogtam a pénisze sima bőrén.
Carter egy kicsit előrébb lökte a csípőjét, és újra felnyögött, amitől
feltámadt bennem a hatalomvágy. Ami azon nyomban el is párolgott,
amikor még egy fel—le menetet megtettem a Hoover37 Számmal (igen, a
számat egy porszívó után neveztem el, ne ítélkezzetek felettem), de
feltekintve láttam, hogy Carter szemei kipattantak, és a teste teljesen
lemerevedett.
Ajkaim a hímvesszeje makkjára zárultak, amikor felkiáltott:
— SEMMI BAJA A VIRSLIMNEK, EZ MINDENKIVEL
MEGTÖRTÉNIK!
Kikapta alólam a lábait, és a mozdulattal egyúttal hátrarúgott az ágy
végébe, aztán eliszkolt, az ágytámlához húzódott, mindkét kezével
hímvesszőjének azon részét takargatva, ami kilógott az alsónadrágjából.
— Hol van Gavin? — kérdezte, riadtan tekingetve körbe a szobában.
— Neki nincs puncija.
Hanyatt az ágy végében fekve feltámaszkodtam a könyökömre, és
azon tűnődtem, mi a franc történhetett.
— Nos, szerintem, még alszik, és azt hiszem, még te is alszol.
— Hol van a gazda a muffinokkal?
38 Amerikai édességmárka.
255
Az arcához nyúltam, és megpaskoltam.
— Sajnálom, drágám, de ami azt illeti, az ajkaim összevissza
nyalták—falták a vesszőcskédet, amíg te aludtál — suttogtam.
Carter felnyögött.
— Azonban el kell mondanom, kicsit meglepődtem, mert nem
tudtam, hogy szopás közben az ember jókora rúgást is kaphat a
szegycsontjába.
Carter újra felnyögött, de ezúttal zavarában.
— Ó, a picsába! Nem az én hibám. Amikor a közelemben vagy, még
ha nem tudok is róla, mindig merevedésem támad, és erotikus álmokat
látok a te főszerepléseddel. Azt hittem, a múltkori reggeli jelenet
ismétlődik meg, és totál kiborultam.
Rám nézett, és legörbítette a szája sarkát.
— Kérlek szépen, csináld újra! — könyörgött.
Önkéntelenül is felnevettem, mert annyira hasonlított most egy
kisgyerekre.
A szobánk ajtaja hirtelen kivágódott, és Gavin rohant be és mászott
fel az ágyunkra, kettőnk közé.
—Jó reggelt, mami — szólalt meg, és már fúrta is a fejét az
oldalamba.
Carter felsóhajtott, tudomásul véve, hogy innentől hiába könyörög.
Ám a szája mosolyra húzódott, látva, hogyan ölelem Gavint a karomba,
és csúszok le az ágytámláról vissza az ágyba, hogy betakarózzak vele.
Amikor elhelyezkedtünk, Gavin a válla fölött Carterre nézett.
— Jó reggelt, morcipapi — mondta, majd visszafordult, és a
hajammal kezdett játszani.
Felnevettem a néven. Carter tényleg morcosnak tűnt egy kicsit. Ő
csak ingatta a fejét, de aztán ő is felnevetett.
Gavin két kezébe fogta az arcomat, és nagy komolyan a szemembe
nézett.
— Ide figyelj, anyu — mondta Megszorongattam a kis testét, és
rámosolyogtam.
— Tessék, kincsem!
— Mutasd meg a cicidet! — mondta.
256
19.
Ennek a betegnek
azonnali beöntésre van szüksége!
CARTER
261
— A mindenit, rajtad nincs bugyi! — nyögtem meglepetten,
miközben ő keresztültolta a kezem a lágy, göndör szőrén, és az ujjaim
könnyedén siklottak végig a nedves nagyajkain.
Nem is bírt mást tenni, mint halkan nyögdécselni, amikor
benedvesítettem az ujjamat a punciján. Claire keze továbbra is az
enyémen maradva megmutatta, mikor nyomjam erősebben, és mikor
lassítsak le. Ez volt a legizgatóbb dolog, amit el tudtam képzelni az
ujjaim számára: végigsiklani a forró altestén, miközben kicsi, puha
kezével mutatja az utat ujjaimnak.
A másik karjával szorosan átölelve a nyakamat hátracsapta a fejét, és
feltárta előttem a nyakát. Könnyedén becsúsztattam két ujjamat a
puncijába, és végigcsókoltam a nyakát, miközben a hüvelykujjam
gyorsan körözött a teste legérzékenyebb pontja körül. Csípőjét
keményen nekifeszítette a kezemnek, én pedig elkezdtem gyors
egymásutánban benyomni és kihúzni a két ujjamat. A hüvelykujjamat
mozdulatlanul tartottam, így Claire a csípője mozgatásával előre—hátra
csúszkált az ujjbegyemen, és kedve szerint diktálhatta a ritmust.
Megragadtam a tarkóját, és magamhoz húztam, hogy forrón
megcsókoljam. Amint az ajkunk és a nyelvünk összeért, Claire mintha
felrobbant volna. A nyögdécselésének és duruzsolásának a hangját
tompította a szám, ami nagyon hasznosnak bizonyult, mert az volt az
érzésem, ha nem lennénk így összeforrva, hangosan kiáltozna. Egészen
addig az ujjaimon lovagolt — miközben én forró és szűk altestében
tartottam azokat —, amíg az orgazmusa utolsó hullámai is
elcsendesedtek. Elhúzódott a számtól, és a mellkasomra rogyott, arcával
a nyakamba bújva. Ujjaim mélyen a hüvelyében maradtak, amíg ő
levegő után kapkodott. Ereztem a teste minden lüktetését. Claire
felemelte a fejét, és ábrándos tekintettel az arcán így szólt:
— Csak két másodpercet kérek, és úgy leszoplak, hogy...
— Ga ga ah—ah—ahhhh, rama llama llama, want your bad
bromance.
Ahogy meghallottuk Gavint énekelni a nappali túlsó végén,
mindketten lemerevedtünk. Gavin felénk tartott, és mi kővé váltunk.
Claire nagy szemeket meresztve nézett rám, én pedig meg sem bírtam
mozdítani az ujjamat.
262
Mi a picsáért nem bírom kihúzni az ujjamat a puncijából?!
Más körülmények között a nap huszonnégy óráján keresztül
tároltam volna ott az ujjamat, de láttam, hogy azért ez nem mindig
kivitelezhető. Vannak helyzetek, amikor nehezen indokolható, hogy
miért van az ujjad egy punciban. Például amikor az ember olajat cserél
az autójában, fogat mos, vagy amikor a négyéves fia belép a szobába.
— Micsináltok?
Egyedüli reményünk a lebukás elkerülésére abban nyugodott, hogy
a kanapé a folyosónak háttal állt. Gavin most csak a tarkómat és Claire
döbbent arcát látta.
— Hát ööö... apukád szerette volna, ha megölelem — felelte Claire.
—Jaj de jó, én is meg akarom ölelni apát!
— NE! — kiáltottunk rá egyszerre.
Claire az ölébe pillantott, majd rettegéssel a szemében újra rám
nézett. Vállat vontam. Most már nem is akartam kihúzni az ujjaimat. Mi
van, ha Gavin kezet akar fogni velem? Tudom, hogy ez nem jellemző a
négyévesekre, de az isten szerelmére, évekig pszichológushoz kellene
járnia egy ilyen eset után!
Amennyire csak tudtam, hátrahajtottam a fejemet, így láttam, ahogy
a fejjel lefelé álló Gavin unatkozva rugdossa a cipője hegyével a szőnyeg
szélét.
— Hé, kishaver, megtennél nekem valamit? A szobámban a
ruhásszekrényen van egy csomó pénz. Megtennéd, hogy átviszed a
szobádba, és belerakod az új malacperselyedbe? — kértem.
Gavin szemei kikerekedtek, és fel—alá kezdett ugrálni.
— Igen! IMÁDOM a pénzt! — kiáltott fel ujjongva, azzal
megfordult, és kirohant a nappaliból.
Hallottuk az aprópénz csörgését, ahogy felszedegette mindet a
ruhásszekrényről, és átvitte a szobájába. Amikor rájöttünk, hogy elég
sokáig le fogja kötni a számolgatás ahhoz, hogy összeszedjük magunkat,
vagy legalábbis hogy kihúzzam az ujjaimat Claire puncijából, végre
megnyugodtunk. Claire kicsusszant az ölemből, és a kanapéra zuhant
mellém. Közben hallottuk, ahogy Gavin a malacperselyébe dobálja az
aprókat és a Bad Bromance újabb versszakát énekli.
263
— Tényleg ideje lesz mutatni neki néhány rendes zenét, például a
Led Zeppelint, vagy egy kis Beatlest — mondtam, miközben
megigazítottam a problémás testrészemet az alsónadrágomban.
—Ami azt illeti, én arra gondoltam, hogy felvehetnénk a saját Kidz
Bop albumunkat. Viszont mi Kidz Bop 39 — Tiltott Dalok néven
forgalmaznánk — mondta Claire mosolyogva.
— Ragyogó ötlet! Úgyis olyan régóta lóg a nyakadon ez a kölyök,
ideje lenne munkát keresnie.
Claire komoly arccal bólintott.
— Való igaz. Már kívülről fújja az S&M 40—et, de talán
bedobhatnánk egy kis Golddiggert Kanyétől.
— Szerintem jobban fogyna az album, ha rappelne is kicsit —
feleltem. — Például előadhatná a Bitches Ain't Shit vagy a Ninety—nine
Problems című számokat. 41 Csak meg kell tanítanunk viselkedni.
Miközben ezen nevettünk, Gavin berohant a szobába.
— Tizenhuszonhét cented van, apuci. Menj, és vegyél nekem marhát
meg pulykát ebédre, pöcsös!
Azt hiszem, nem lesz szükség az illemtanórára.
CLAIRE
Vagyis majdnem minden este. Egy estére kimenőt kapott, mert Liz
elvitte Gavint hozzájuk éjszakára, hogy végre kettesben lehessünk, és ne
kelljen azon aggódni, hogy Carter megint lerúg magáról. Megeskettem
264
Lizt, hogy az említett esetet senkinek nem árulja el, de biztos vagyok
benne, hogy Carter azonnal rájött, mi az ábra, amikor Liz olyan ártatlan
kérdéseket tett fel neki, mint „Láttad már a Tarkóncsapás42 című filmet?”
vagy „Claire—rel azon gondolkoztunk, hogy kick—box leckéket
veszünk, mi a véleményed erről, Carter?”
Nagy örömmel vettem tudomásul, hogy ugyanolyan jó volt vele a
szex most, hogy egyedül voltunk, és nem kellett félnünk attól, hogy
bármelyik pillanatban ránk ronthat egy gyerek, mint korábban. Aznap
este olyan teljesítményt nyújtottam, hogy még az „Orális szex 101”
tanárai is öt csillaggal díjaztak volna. És nem rúgtak sem arcon, sem ki az
iskolából.
Jóval kevesebbet dolgoztam már a bárban, így több időm maradt
arra, hogy a nyitásig mindent elrendezzek a boltban. Ez gyakorlatilag azt
jelentette, hogy állandóan ott voltam. Amikor volt néhány óra
szabadidőm, felhívtam a bárt, hogy szükségük van—e rám. Habár nem
volt egy álommunka, és nem terveztem, hogy onnan megyek nyugdíjba,
mégis némi keserűséggel vettem tudomásul, hogy nem töltök ott minden
estét. Fosterék nagyon jók voltak hozzám, munkát adtak, és nem
kérdeztek semmit, amikor öt évvel ezelőtt megjelentem náluk terhesen,
miután kimaradtam az iskolából.
Amikor múlt éjjel felhívtam őket, és T. J. azt mondta, hogy már nincs
szükségük rám, úgy bőgtem, mint egy kisbaba. Az a bár volt a második
otthonom, és rengeteg emlékem kötődött hozzá. Ott fojt el a
magzatvizem a raktárban, kezemben egy vodkás üveggel. Gavin ott tette
meg az első lépéseit az ajtóban, amikor apám behozta őt ebédre az egyik
délután. De ami a legfontosabb, ott találtam rá újra Carterre.
A bár ugyanabban az utcában volt, mint a bolt, és tudtam, hogy
ezután is sok időt fogok ott tölteni, de akkor is furcsa volt, hogy nem
leszek ott mindennap. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy a
szomorúságom egyik oka nem az volt, hogy ezentúl kimarad az
életemből a P. O. R. N. Ó. Mindenesetre T. J. tegnap este nagyot alakított,
amikor éppen a boltomban lévő elülső hűtőt pakoltam tele csokoládéval.
Hallottam, ahogy megszólal a bejárat feletti csengő. Azt gondoltam,
267
— Na, jól van, redvás ribancok, itt az ideje egy kis Igaz vagy
merésznek! — mondta akadozó nyelvvel. — Jenny, milyen becenevet
adtál a puncidnak?
Jenny elpirult, az ajkába harapott és az ölére szegezte a pillantását.
Miután hosszú percekig biztattuk, végül valami olyasmit nyögött ki, ami
úgy hangzott, hogy „water”.
— Ismételd el, kérlek, nem vagyok én kutya, hogy mindent halljak
— mondtam neki.
— De a sunádnak mégis olyan a szaga, mint egy kutyának! —
nevetett Liz.
— Baszd meg, anális kanális!
— Úgy nevezem a puncimat, hogy „Waterford” — felelte Jenny,
megszakítva a szócsatát Liz és köztem.
Egyformán értetlen ábrázattal Jenny felé fordultunk.
— Ezt magyarázd el! — kérte Liz, és belekortyolt a poharába.
Jenny megvonta a vállát.
— Hát, tudod, a Waterford az csupa ilyen szép edényt, meg
ilyeneket árul. Én meg csak a legjobbaknak engedem, hogy az én
Waterfordomról egyen.
Liz felröhögött.
— Akkor miért nem nevezed inkább kínai porcelánnak?
Jenny egy pillanatra elgondolkozott a dolgon.
— De hát én még soha nem voltam Kínában! — felelte Jenny
tanácstalanul.
— Rendben. Kérjük a következőt! — jelentettem be. — Liz! Ugyanaz
a kérdés. Nevezd meg a muffodat!
Miért forog velem a szoba?
Liz újra nagyot kortyolt a poharából.
— Madárka — mondta. — Mint a „lehet, hogy a madárka nyelte el a
szerszámodat” kifejezésben — folytatta ausztrál akcentussal.
A konyhai rádió végre abbahagyta a reklámokat, és újra zenét
játszott.
— Ó! Imádom ezt a dalt. Ez mindig megérint — mondta Jenny
ábrándos hangon.
— Na és, hol érint meg? — kérdezte Liz röhögve.
268
— Biztosan a Waterfordján! — kiabáltam.
De miért kiabálok?
— Nincs is rajtam márkajelzés! — vitatkozott Jenny.
— Most Claire jön, és én azt választom, hogy legyen merész! —
jelentette ki Liz.
— Ide figyelj, én választok, nem te! — próbáltam érvelni.
— Fogd be a szád, ribanc! Fogadjunk, hogy nem mersz elküldeni
Carternek egy képet a cicijeidről!
— Várj csak, mit mondtál? — kérdezte Jenny. — Nem hallok
rendesen, ha nincs rajtam a szemüvegem — motyogta, miközben újra
teletöltötte a poharát.
Liz figyelmen kívül hagyva Jennyt, négykézlábra ereszkedett, és
átkúszott a szobán, mintha a harcmezőn lenne. Megragadta a
telefonomat, ami ott feküdt közöttünk, és átnyújtotta nekem. Pillanatnyi
habozás után kikaptam a kezéből, bekapcsoltam rajta a kamerát, és
lenyeltem a maradék bort a poharamból némi folyékony bátorítás
gyanánt.
Felemeltem a pólómat és a melltartómat a nyakamig, amennyire
csak tudtam, kinyújtottam magam elé a karomat, és gyorsan csináltam
egy képet. A pólóm és a melltartóm azonnal vissza is került a helyére, és
én már a névjegyzéket böngésztem a telefonomban, mielőtt bárki
szólhatott volna bármit.
— Azt a kurva, csajszi! Én csak a dekoltázsodra gondoltam, nem
akartam, hogy előkapd itt nekünk a csöcseidet. Ugyanakkor meg kell
hogy mondjam, nagyon büszke vagyok rád! — mondta Liz ámulva.
— Claire—nek nagyon szép cickói vannak — dünnyögte Jenny, és
lenézett a saját felsőjére.
Csatoltam a cicifotót egy üres üzenetbe, mellé írtam, hogy
„Hiányzol nekünk”, és megnyomtam a Küldés gombot. Felemelő érzés
volt! Olyan erősnek éreztem magam, mint Szent Johanna, az orléans—i
szűz. De én inkább az a fajta mártír lennék, mint a Billie Jean legendája
című filmben a csaj, mert máglyán elégni nem tűnik túl nagy bulinak.
Ezzel együtt azt viszont nagyon bírnám, ha rövid hajam lenne, és az
emberek azt kántálnák, hogy „ami jár, az jár”, miközben engem és a
törvényen kívüli barátaimat követnek keresztül az államhatárokon.
269
Liz felé fordítottam a telefonomat, és megmutattam neki az üzenetemet.
— Ó, te kis tücsök. Látom, jó tanítvány vagy — szólt Liz, és kitörölt
egy nem létező könnycseppet a szeme sarkából.
— Nem érzem magam valami gébernek — mondta Jenny akadozó
nyelvvel, és ahogy ezt kimondta, hanyatt is dőlt, és a mennyezetet
kezdte bámulni.
— Éber! Az helyesen éber, Jenny. A kurva életbe! Valaki adjon már
ennek a lotyónak egy Encyclopaedia Britannicát! — kiáltott Liz a padlón
ülve.
— Ami jár, az jár! — kiabáltam az öklömet rázva.
Megint hozzáláttam pár szórólap összehajtogatásához, Liz pedig
odamászott Jennyhez, és arról győzködte, hogy iratkozzon be egy
nyelvtanos kiképzőtáborba. Miközben Liz fekvőtámaszokat csináltatott
és szavakat ismételtetett Jennyvel, én felkeltem, kimentem a konyhába,
hogy felszeleteljek egy kis sajtot, és behozzak egy tányér kekszet.
Így utólag visszagondolva kezembe fogni egy sajtreszelőt, amikor a
vércsoportom éppen Merlot pozitív volt, hát, nem volt valami nagy ötlet.
CARTER
— Rúgd tökön!
Magamban dühöngve a szememet forgattam, és leültem a kanapéra
a tévé elé, mert egy bokszmeccset néztünk, és éppen kezdődött a
következő menet.
— Hé, elég legyen most már a tökön rúgásból! — szólaltam meg
szigorúan.
Drew rám nézett, és duzzogva így szólt.
— Jaj, ugyan már, nincs is ébren a gyereked.
Magam mögé nézve láttam, hogy Gavin tényleg elaludt a kanapén.
Kicsi testével a kanapé karfájára borulva feküdt, a feje és a karja
ernyedten lógott lefelé, a térdét pedig a párnába nyomta. Hogy a fenébe
270
képes ilyen testhelyzetben elaludni?
— Én csak igyekezlek megmenteni téged Claire haragjától. A saját
biztonságod érdekében mondom. De tényleg! — próbáltam hatni
Drew—ra, ahogy a pólójára néztem, ami egy a tengerparton sétáló párt
ábrázolt, alatta az alábbi szöveggel: „Kedvelem a hosszú tengerparti
sétákat... anális szex után”
— Mindenkire rárakom a golyómat — hallottuk Gavin fojtott
hangját, ahogy ott lógott a kanapé végében.
Jelentőségteljesen Drew—ra néztem.
— Figyelj csak, Carter — kezdte Jim, miután visszatért a konyhából.
— Miért küldözget nekem Claire képet a dudájáról azzal a szöveggel,
hogy „hibádzol velünk”?
— Micsoda? — kérdeztük egyszerre Drew—val.
Jim odatartotta nekem a telefonját, én pedig előredőltem, hogy
megnézzem a képet.
— Ez komoly? Claire cickói vannak a telefonodon? — kérdezte
Drew, azzal felugrott a kanapéról, és próbálta kikapni a telefont a
kezéből, mielőtt odaérhettem volna.
Pánikba estem attól, hogy meglátja, így felpattantam a fotelből, és
Drew hátára ugrottam, kezemet fojtó fogással szorosan a nyaka köré
fűzve.
— Mi a faszt csinálsz? Szállj le rólam, seggfej! — üvöltött Drew,
miközben forgolódva és kapálózva próbált ledobni magáról.
— Eszedbe se jussom, hogy a képre nézel, faszszopó! —
fenyegetőztem, miközben egyik kezemmel a nyakába kapaszkodtam, a
másikkal pedig Jim telefonja után nyúltam.
A telefon ekkor hirtelen csippant egyet. Jim maga elé vette, és a
szemeit forgatva elolvasta az üzenetet.
Drew abbahagyta a kapálózást, és csak álltunk mindketten. Vagyis
jobban mondva Drew állt, és én pedig még mindig úgy csüngtem a
hátán, mint egy darab főtt tészta.
— Na, jó. Most meg Jenny kérdezi, hogy akarok—e enni kínai
porcelánból ma este. Mi a fene ütött a nőitekbe?
Leugrottam Drew hátáról, és Jim átnyújtotta a telefonját. Claire
üzenetéhez görgettem, és leesett az állam. Te atyaúristen! Igen, ezek
271
minden kétséget kizáróan az ő mellei! Átküldtem az üzenetet a saját
telefonomra, tudjátok, hogy ezt később megbeszéljem vele... meg
ilyenek.
Megszólalt a telefon a kezemben, a kijelzőn láttam, hogy Liz az.
— Nyugodtan vedd föl, és akkor már meg is kérdezheted tőle, hogy
miért küldözget nekem Claire meztelen képeket! — mondta Jim nevetve.
Felvettem a telefont, és a fülemre raktam, de gyorsan arrébb is
húztam, amikor elfojtott sikoltozást hallottam a vonal túlsó végéről.
— Jézus, Mária! Ki sikoltozik? — kérdezte Drew a fogát csikorgatva.
Megráztam a fejem, megvontam a vállam, és visszatettem a telefont
a fülemhez.
— Esküszöm a kurva istenre, ha behánysz a taxiba, nyakon csaplak! Ne
legyél már ekkora balfasz!
— Hé! — kiáltottam bele a telefonba, hátha meghallják a nagy
kiabálásban. — HELLÓ!
A sikoltozás egyre csak folytatódott, mire mindhárman átmentünk
a konyhába, hogy ne ébresszük fel Gavint.
— Anya vagy, a kurva életbe. Ez csak egy kis vér! Abbahagynád végre a
nyafogást?!
— LIZ! HALLÓ! — kiabáltam újra, amikor már a konyhában
voltunk.
Drew nevetett, de én ismertem ezeket a sikolyokat, és amikor Liz
kimondta azt a szót, hogy „vér”, azonnal kivert a hideg veríték. Claire
vérzett?
— Drew, azonnal hívd Jennyt! — mondtam gyorsan.
Néhány másodperccel később hallottam a telefonban, hogy csörög
valakinek a mobilja, aztán beleszólt Jenny, miközben Claire sikoltozott,
Liz pedig kiabált. Én le is raktam, mert nem tudtam kihúzni belőlük
semmit, és Drew—hoz fordultam.
— Jaj, hát én is szeretlek, te dorombolós kiscica!
Vállon vertem Drew—t, és a középső ujjam feltartásával jeleztem,
hogy ideje lenne a tárgyra térnie.
— Hé, bébi, mi a helyzet, miért sikoltozik Claire? — kérdezte Drew,
majd visszahúzta magához a telefont, és kihangosította.
272
A kiabálás és veszekedés hangja hirtelen betöltötte a szobát, és mi
mindhárman összerezzentünk.
— Claire—nek nagyon szép cicijei vannak — felelte Jenny, mire
tehetetlen dühömben a szememet forgattam.
— Drágám, kérlek, összpontosíts! Mi történik ott? Hol vagytok? —
kérdezte Drew.
— Meg fogok halni, ó, istenem! El fogok vérezni egy húgy— és
curryszagú taxiban.
Mi a faszért vérzik Claire egy taxiban?
— Claire—rel baletes történt. Baselet. Bibis lett a kezén — mondta
akadozó nyelvvel Jenny.
— Rendben, hölgyeim, megérkeztünk a Butler General Kórházhoz. Nem,
nem kell fizetniük, csak tűnjenek el végre a taximból!
CARTER
273
Bocsánatkérően néztem a srácra, majd újra Claire—re összpontosítottam.
— Drágám, minden rendben lesz. Csak egy kicsit megvágtad az
ujjadat. Két öltés még nem a világ! — vigasztaltam, miközben a
karjaimban tartva a hátát simogattam.
Az ujjaimmal csettintgetve próbáltam Jennyt és Lizt rendre
utasítani, akik a szoba sarkában állva gumikesztyűt próbáltak a kezükre
húzni. A kísérletemre olyan arcot vágtak, mint a ma született bárány,
majd csépelni kezdték egymást, és röhögtek tovább.
— Még hogy nem a világ? Mi az, hogy nem a világ! — kiabálta
Claire. — Megkérdezték, van—e végrendeletem! Majdnem
MEGHALTAM ma este!
Kuncogni kezdtem, de Claire dühös arckifejezése láttán lehervadt
arcomról a mosoly.
— Claire. Ez teljesen normális. Mindenkitől ezt kérdezik —
biztosítottam.
— Ezt én is megerősítem. Te is megerősíted? — kérdezte Liz.
— Ezzel nem segítesz — mordultam Lizre.
— Nem nagyon érdekel — válaszolta, és visszafordult a védő
felszereléses szekrényhez.
— Mi van, ha meghalok? Egyedül marad a gyermekem — szipogott
Claire.
— Hahó, van egy apja, itt áll előtted — emlékeztettem.
— Na, jó, de mi van, ha történik valami mindkettőnkkel? El fogják
küldeni Gertie nagynénémhez, aki a függönyeivel beszélget és szappant
eszik — folytatta Claire a nyávogást.
A kezeim közé vettem az arcát, letöröltem a könnyeit, és lágyan
megcsókoltam az ajkát.
— Figyelj! Ha holnap becsap egy természeti katasztrófa, és egyikünk
sem éli túl, biztos vagyok benne, hogy apád szívesen beugrik helyettünk.
Miért aggódsz most ennyire emiatt?
— Megkérdezték, hogy végszükség esetén van—e valaki, aki feladja
nekem az utolsó kenetet. Azt hitték, hogy meg fogok halni, Carter! Ez
halálosan komoly! — kiabált Claire. — Mi van, ha apám holnap
szívrohamot kap, vagy fejére esik egy meteor, amikor munka után éppen
az autójához igyekszik?
274
Azt hiszem, jobb, ha Claire nem nézi többé a sci—fi csatornát lefekvés előtt.
— Esküszöm, mindenkit megkérdeznek az utolsó kenetről, Claire.
Jobban éreznéd magad, ha csinálnánk erről valami írást, hogy ne aggódj
végre? Írunk egy tízoldalas listát az értesítendő személyekről, ha attól
jobban érzed magad. Rendben?
Claire boldogan bólintott, és a nyakamba ugrott.
— Köszönöm szépen, drágám! Jobban szeretlek, mint a kurvák az
ingyenes AIDS—tesztet! — felelte részegen duruzsolva.
Megsimogattam a hátát, és elmarasztaló pillantásokat vetettem
Lizre és Jennyre, amikor láttam, hogy megvariálták az üzenő táblát,
amely a falon lógott, és fontos kórházi telefonszámok voltak ráírva.
„Ételrendelés” helyett most „Lotyórendelés” állt rajta, és a „Ha meg
szeretné látogatni a kápolnát, kérem, hívja a nővért” helyett az, hogy
„Ha szeretné, hogy kellemesen érjen véget az estéje, kérem, hívjon egy
nővért”.
Az orvos belépett a szobába Claire zárójelentésével és egy recepttel,
amire antibiotikumokat írt fel neki. Mindent elmagyarázott nekünk,
majd megfordult, és elindult kifelé a szobából.
— Doktor úr, várjon! Ennek a betegnek azonnali beöntésre van
szüksége! — kiáltotta utána Liz, Jenny pedig mindeközben egy
gumicsövet lóbált a feje fölött lasszóként.
Azt hiszem, nyugodtan kijelenthetjük, hogy lesznek páran, akiket
máris lehúzhatunk arról a bizonyos tízoldalas listáról.
275
20.
Látta valaki Pun Csillát?
CLAIRE
276
morogtam.
Éreztem, hogy az ágy megsüllyed mögöttem, és néhány pillanattal
később Carter karja lendült fölém, és egy papírszalvétát tartott az orrom
elé.
— Sajnálom, drágám! Az az igazság, hogy tegnap elájultál, nekem
mégis van bizonyítékom arra, hogy milyen idióta voltál — felelte
nevetve Carter.
Kikaptam a szalvétát a kezéből, és a zavaros írásra hunyorítottam,
amivel teli volt a szalvéta, Carter pedig visszabújt a takaró alá, és mögém
kucorodott.
Nem akarok kihalni. Behalni. Meghalni. Ez a Burger Twtin szalvéta lesz
most nekem az én végakaratom, KURVÁÁÁÁK! Ja, és egyébként szar a sült
krumplitok. Ha meghalok, nehogy ezzel a szar sült krumplival tömjétek a fiamat!
Ne adjátok oda a fiamat annak a rémes, gyerekmolesztáló királynak se, akivel tele
vannak a reklámjaitok! És különben is, mi a franc baja van annak a fickónak?
Rendes teste van műanyag arccal, ami mindig mosolyog.
Ez nincs rendjén, ember. Ez így egyszerűen nem okés. Valami baj van a
fülemmel.
Az jutott eszembe, hogy vajon nem adott—e valaki drogot, amitől
így kikészültem tegnap este. Ez volt az egyetlen alkalom az életemben,
mikor őszintén reméltem, hogy ez történt, mert így legalább másra
foghattam volna a rosszullétemet, nem arra, hogy milyen eszméletlen
részeg voltam.
— Nahát, viszont az igaz, hogy egy ideje tényleg meg akarom veled
beszélni, hogy menjünk el egy ügyvédhez végrendeletet íratni, és új
születési anyakönyvi kivonatot csináltatni Gavinnek, amin rajta van a te
neved is. Persze, lehet, hogy okosabb lett volna azelőtt felhozni a témát,
mielőtt megittam a saját súlyomnak megfelelő alkoholmennyiséget —
magyaráztam.
— Nos, szerencsédre folyékonyan beszélem a Claire—féle részeg
hőbörgést, és habár te magad alig fogtad fel tegnap este, hogy miket
beszélsz, én megértettem, hogy ez nagyon fontos neked. És nekem is,
hidd el! Isten ments, hogy bármi is történjen velünk, de ha mégis, akkor
én is jobban érezném magam, ha tudnám, hogy Gavin sorsa jó kezekben
lesz. Tudom, hogy apádra számíthatnánk, és habár még nem találkoztál
277
a szüleimmel, biztos vagyok benne, hogy ők is bármikor vállalnák, hogy
vigyáznak rá, de egyetértek veled, hogy jó lenne valaki fiatalabb is,
szükség esetére, csak a biztonság kedvéért. Tisztában vagyok vele, hogy
eszméletlenül sok dolgod lesz az elkövetkező egy hónapban, most, hogy
holnap nyit a bolt, és nem lesz időd arra, hogy leüljünk és megbeszéljük
ezt a dolgot, így aztán azt gondoltam, hogy beugorhatnánk a
barátainkhoz a következő néhány napban, megnézni, hogyan
viselkednek, ha ott van körülöttük Gavin. Érted, afféle titkos felvételi
beszélgetésként.
Most már nagyon kellett volna hánynom, de visszanyeltem, mert
Carter osztatlan, rókamentes figyelmet érdemelt.
— El sem hiszem, hogy egy szót is komolyan vettél abból, amit
tegnap este összehordtam.
Carter átcsúszott az ágyban az én felemre, hozzám simult, és
átkarolta a derekamat.
— Mindent komolyan veszek, amit mondasz. Még akkor is, amikor
szexi üzeneteket küldesz a barátainknak, és bekiabálsz a gyorsétterem
autós részlegének ablakán, hogy „Akárki csinálja is a hamburgeremet,
jobban teszi, ha nem köp bele!” — felelte Carter, és egy csókot nyomott a
halántékomra.
Az arcom elé emeltem a kezemet, és most vettem észre az ujjamon
lévő kötést.
— Azt hiszem, nem túlzok, ha azt mondom, hogy majdnem
levágtam a középső ujjamat. Vicces lett volna így beinteni mindenkinek,
amikor megkérdezik, hogy mi történt — mondtam nagyot sóhajtva. —
Tudod, mi jutott eszembe? Liz és Jim ma este Jim kis unokahúgára
vigyáz néhány óra hosszát. Úgyis azt terveztem, hogy átmegyek
hozzájuk. Gavin játszhatna a kislánnyal, mialatt Liz meg én megcsináljuk
a maradék papírmunkát. Te is velünk jöhetnél, és le is bonyolíthatnánk
az első szupertitkos kéminterjúnkat.
Carter felkönyökölt, és lepillantott rám.
— Viselhetek titkos kódfejtő gyűrűt és használhatok álnevet a
kémkedéshez? Lehetnék például Ichybon Snagglewhip vagy Bonanza
Challywag?
278
Felé fordultam, és felnéztem rá.
— Ki kell mondanom valaha is ezeket a neveket hangosan olyan
emberek előtt, akiket ismerünk? — kérdeztem.
— Csak akkor, ha lelepleződünk — felelte Carter, azzal visszafeküdt
a párnára, és másodperceken belül éreztem a fenekemnek feszülő
kemény férfiasságát.
— Ez most komoly? A Bonanza Challywag név így felizgat? —
kérdeztem nevetve, és közben próbáltam nem fintorogni, amikor a
jókedvemet hirtelen elrontotta a felkavarodó gyomrom.
A keze, mely eddig a hasamon pihent, a trikóm alá bújt, és
fölkúszott a testemen, egészen a meztelen mellemig.
— Minden, amit veled kapcsolatban mondok vagy csinálok, felizgat,
de még az is, ha csak rád gondolok — felelte halkan, és ujjaival, mint egy
tollpihével alig érintve bőrömet, végigsimított a mellemen.
Hátratoltam a csípőmet, és nekinyomtam a fenekemet hosszú
szerszámának, miközben ő a melleimet markolászta és a nyakamat
csókolgatta.
Ekkor azonban hirtelen elkapta a fejét, és a keze is abbahagyta
testem feltérképezését.
— Mindjárt elhányod magad, igaz? — kérdezte, én pedig a
szememet összeszorítva a szivárványra és kiscicákra és minden egyébre
gondoltam, amitől azt reméltem, hogy elmúlik a hányingerem, de nem
jött be. A szivárványról az jutott eszembe, hogy „Kóstolj bele a
szivárványba!”, amiről meg a Skittles cukorka képe és az a hatalmas
csomag, amit megettem belőle tegnap este lefekvés előtt. A kiscicák a
bolhákra és a macskaalomra emlékeztettek, az utóbbiban kis kakákkal,
melyek úgy néztek ki, mint az aprócukorka—darabkákkal meghintett
tejkaramella és...
Kiugrottam az ágyból, és a fürdőszobába rohantam. Éppen
odaértem, mielőtt a gyomrom tartalma (ami történetesen egy kicsit a
szivárvány színeire emlékeztetett) kibukott volna belőlem.
— Semmi gond, a farkamnak meg se kottyan, hogy elhánytad
magad tőle! — kiabált Carter az ágyból.
279
CLAIRE
280
— Juj, azt mondtad, picsa! — árulkodott, de arra azért odafigyelt,
hogy a csúnya szót csak suttogva ejtse ki a száján.
— Te is kimondtad! — vitatkozott Carter. — Ne mondd el
anyádnak!
— Mit ne mondjon el? — kérdeztem mosolyogva, ahogy beléptem
az ajtón.
Carter felsóhajtott.
— Hallottál mindent, igaz?
Odaléptem Gavinhez, felnyaláboltam és a karjaimba vettem, hogy
megölelhessem.
— Fogalmam sincs, miről beszélsz — feleltem, és megpusziltam
Gavin mindkét orcáját. — Hogy aludtál, kis ember?
Gavin teljes erejéből magához szorított, végül le kellett feszegetnem
a karjait a nyakamról, hogy ne fulladjak meg.
— Jól aludtam, de te bemásztál hozzám az ágyba tegnap, és azt
mondtad, hogy soha ne álljak szóba a vigyorgó királyokkal — mesélte.
Carter elnevette magát, én pedig felnyögtem.
Még egyszer megszorítottam és szorosan magamhoz öleltem
Gavint, aztán leraktam a földre.
— Szaladj a szobába, és keresd meg a cipődet, jó? Mindjárt indulunk
Liz nénihez és Jim bácsihoz!
Gavin örömteli csatakiáltást hallatva elfutott a szobája felé.
Carterhez sétáltam, és hozzáhajoltam. A konyhapultnak dőlve állt.
— Nagyon jól áll neked az ingem — mondta, és átölelt.
Állon csókoltam, és fölnéztem rá.
— Még jobban áll a szűk kis alsónacid—mondtam nevetve, majd
hátranyúltam, és felemeltem az ingje sarkát, hogy láthassa, mi van alatta.
Carter megcsóválta a fejét, és felsóhajtott:
— Nem hiszem el, hogy megtaláltad. A bokszergatyáim már
kidörzsölték a bőrömet a munkaruhám alatt, szóval, gondoltam, ki—
próbálom. ..
— Ne aggódj — szakítottam félbe —, gondoskodom róla, hogy
mindenki megtudja, hogy most már nagyfiúknak való alsót hordasz! —
feleltem nevetve, és átkaroltam a nyakát.
281
Carter lehajolt, édesen megcsókolt, és közben beszívta a felső ajkamat a
szájába, amitől még a lábujjaim is begörbültek.
— Hol vannak a ruháim? — kérdeztem csókolózás közben.
— A felsőd a szemétben. Te dobtad ki tegnap este, amikor
hazaértünk, és megláttad, hogy tiszta vér. Azt mondtad, hogy soha többé
nem tudnál olyan ruhát felvenni, ami örökké arra a szörnyű balesetre
emlékeztetne, amiben majdnem meghaltál. A farmeredet viszont
elvettem, mielőtt azzal is ugyanezt tehetted volna. Éppen a szárítóban
van.
A fejemet csóválva felsóhajtottam, Carter pedig szorosabban
magához ölelt, és újra megcsókolt.
— Költözz ide hozzám! — bukott ki belőle hirtelen. Az ajkai
továbbra is a számhoz tapadtak, én pedig kinyitottam a szememet, hogy
láthassam őt. Carter olyan élénk tekintettel nézett rám, hogy kétségem
sem lehetett afelől, hogy jól hallottam, amit mondott.
— Szeretlek — hadarta tovább —, és szeretem Gavint is. Imádok
úgy felébredni, hogy itt vagytok velem ebben a házban. Nem akarok
többé egyetlen alkalmat sem kihagyni, hogy láthassam, ahogy megköti a
cipőjét, vagy ahogy először leírja a nevét. Nem akarok úgy felébredni
még egyszer, hogy nem fekszel mellettem, a nyáladat csorgatva a
párnára.
Felnevettem, és a karjába bokszoltam, amitől ez a túlságosan
komollyá vált beszélgetés egyből felszabadultabbá vált.
— Mindamellett kéne nekem ide egy nő, aki meztelenül és terhesen
csinálja nekem a konyhában minden este a sütiket — folytatta
mosolyogva.
— Hát, akkor biztos nem ismersz még, ha ilyen szerepet szánsz
nekem!
Álltunk a konyhában egymást átölelve, és miközben Carter szexi
gatyácskája felkúszott a fenekembe, rájöttem, hogy soha életemben nem
voltam ilyen boldog.
— Igen! — feleltem.
Carter szemöldöke erre egyből felszaladt, az arca felderült, és széles
mosoly terült szét rajta.
282
— Igen? Tényleg? — kérdezte. — Pedig biztos voltam benne, hogy
zsaroláshoz vagy megvesztegetéshez kell folyamodnom.
Bólintottam, és felnevettem.
— Igen! Ideköltözöm hozzád, hogy ellenőrizhessem azt a sok
baromságot, amit összehordasz, és leverhessem a vesédet, ha még
egyszer azt javaslod, hogy mezítláb és terhesen szaladgáljak a
konyhában.
CLAIRE
283
— Melissa! Fejezd be! — kiáltott rá határozottan.
A rémálom egyből abba is maradt. Két kerek másodpercre, aztán
újra rohangálni kezdett, és úgy futott ki a szobából, üvöltve, mintha
lángra kapott volna a popója. Mondjuk, tutira ki is fog gyulladni, ha nem
hagyja abba hamarosan az üvöltözést.
— Ez minden, amit tenni szándékozol? — kérdeztem.
— Nem — felelte Liz, fölnézve a papírból, amit éppen aláírt. — Ha
legközelebb erre rohan, bele is rúgok egyet.
Nem ez a megszokott módszer semmiféle szempontból, de nekem
semmi kifogásom nem volt ellene. Én magam is arról ábrándoztam, hogy
egy római gyertyát dugok a nadrágjába, és leöntöm valami gyúlékony
folyadékkal.
— Melissa úgy tűnik, egy kicsit... fel van spannolva — szólt oda
Carter Jimnek, aki beleegyezően bólintott.
— Aranyos gyerek, de csak kis adagokban tudom elviselni. Egyszer
elvittük vacsorázni, olyan volt, mint egy rémálomban. Liz kiküldte, hogy
üljön be az autóba, amíg mi kifizetjük a számlát. Félúton voltunk
hazafelé, amikor észrevettük, hogy nincs az autóban — nevetett Jim. —
Emlékszel, Liz? Hihetetlen volt, nem?
Carter elborzadva fordította felém a tekintetét, és én próbáltam nem
a szemébe nézni. Egész úton idefelé azt ecseteltem, hogy Liz és Jim
ösztönösen jó szülők lennének, és hogy mindig jól vigyáztak Gavinre.
Hoppá! Erről a történetről megfeledkeztem. Az ő javukra szóljon, hogy
Melissa maga volt a sátán. Én is elhajtottam volna simán nélküle.
Melissa újabb kört tett a konyhában, és Liz, korábbi ígéretéhez
híven, ki is rakta elé a lábát. Az idegesítő kis harmadikos elterült a
padlón, mint egy béka.
— Meg ne lássam még egyszer, hogy drótból készült akasztó van
nálad! — kiabált rá Liz.
— Te gyogyós vagy! — jelentette ki Melissa, azzal felállt, és
visszarohant a szobába.
— Szép munka, kedves édesanyám! — mondtam neki.
— Na és, Liz, amikor majd nektek is lesz gyereketek, hogy akarod
fegyelmezni őket? — kérdezte Carter.
284
Rosszalló pillantást vetettem rá. Úgy volt, hogy nem hívjuk fel magunkra
a figyelmet. Ha ilyen kihívó kérdéseket teszünk fel, akkor tutira
gyanakodni kezdenek. Liz megvonta a vállát.
— Áh, én nem vagyok valami jó a fegyelmezésben. Amíg a gyerek
nevet, és nem vérzik semmije, addig minden rendben. Ez az én
hitvallásom.
Gavin ekkor belépett, és fejét a karomra hajtotta.
— Melissa azt mondta, hogy senki nem mehet az ő tiltott zónájának
még a közelébe sem. Ez mit jelent? Nem szeretem ezt a lányt. Mondtam
neki, hogy anyukám nem fél megütni egy gyereket — mondta nagyot
sóhajtva.
Hallottuk, ahogy Melissa a másik szobában ordibál, és valamit
nagyon csapkod.
— Mi a fenét csinál Melissa? — kérdezte Liz.
— Csúnyán viselkedett a macska — felelte Gavin.
Liz és Jim macskájáról közismert volt, hogy egy kis ideg betyár, aki
pusztító viharként szokott lecsapni a gyanútlan áldozatokra, a
legváratlanabb pillanatokban. Egyszer, amikor a földön fekve Gavint
csiklandoztam, a macska, ki tudja honnan, rám vetette magát, és a
hátamra érkezve öt centi mélyen belém eresztette a karmát és a fogait.
Gyűlöltem azt a macskát, de Melissát még jobban. Reméltem, hogy a
macska végre helyre teszi a kislányt.
— Megkarmolt benneteket a macska? — kérdeztem Gavint, és
megvizsgáltam a karját, karmolásnyomok után kutatva.
— Nem, de nem akart bent maradni a bőröndben — magyarázta
Gavin.
Az asztal körül ülő összes felnőtt némán egymásra nézett. A
nappaliból beszűrődő újabb dulakodásszerű zajra mindannyian
felugrottunk, és kirohantunk a konyhából.
285
CLAIRE
286
CARTER
Miután Gavin aludt egyet, Claire apja ugrott be hozzánk, hogy elvigye
Gavint, mert úgy volt, hogy nála alszik a fiunk. Kopogás nélkül csörtetett
be a házba, és a legnagyobb nyugalommal nézett be az összes szobába.
Amikor mindent látott, amire kíváncsi volt, kijelentette, hogy „elég jó” a
ház. Érdekes módon ez volt a legkedvesebb dolog, amit valaha mondott
nekem, és úgy éreztem, hogy most végre egymásra találtunk. Már
odahajoltam volna hozzá, hogy megöleljem, de a homlokomra tette a
kezét, és megállított.
— Ne tedd ezt, fiam!
Hátrébb léptem hát, és együtt érzően a szemébe néztem.
— Vietnam miatt, igaz? Még mindig nehezen teremt kapcsolatot az
emberekkel.
— Nem. Egyszerűen csak máig nem tudtam eldönteni, hogy nem
vagy—e homokos. Márpedig, ha megmarkolod a seggem, az elég kínos
lesz, mert ketté kell törnöm az ujjad.
Egyszer még lecsapom ezt a fickót, csak figyeljetek!
Elbúcsúztunk Gavintől, Claire pedig nem sokkal később elindult a
boltba, hogy a másnapi megnyitó előtt elintézzen még néhány dolgot.
Abban maradtunk, hogy ott találkozzunk, miután lezuhanyoztam, és
elintéztem pár dolgot.
Claire adott kulcsot a bolthoz. Két órával később kinyitottam a
főbejáratot, és beléptem. Odakint már sötét volt, de nem kapcsoltam fel a
bolthoz vezető lámpát, hanem némán beosontam az üzlet végébe, a
konyhába.
Hallottam a konyhából kiszűrődő zenét, és a pult sarkán befordulva
megláttam Claire—t, amint éppen olvadt csokit nyalogatott le a középső
ujjáról. A farkam azonnal életre kelt, ahogy elnéztem, hogyan
játszadozik az ujjával a szájában, és hogyan ringatja erotikusan a testét a
zene ritmusára.
Megkerültem a pultot, ahol dolgozott, megálltam mögötte, és a két
karom közé fogtam, tenyeremet a pultra helyezve. Közel hajoltam hozzá,
287
egymáshoz simultunk. A kezemet fölemelve kisimítottam a haját a
nyakából, és a válla mögé rendeztem a tincseket. Claire folytatta a
munkát. Csokoládéhalmokat forgatott a kezében, és a kész édességeket
papírtörülközőkre rakta sorba, hogy egyik se törjön össze. Teste a zene
ütemére ringott és időről időre hozzám simult. Amikor megcsókoltam a
nyaka oldalát, a mozdulatai hirtelen darabosakká váltak.
— Azok ott csokiból formázott fütykösök és cicik? — kérdeztem.
— Igen — búgta Claire, miközben a nyelvem hegyével megízleltem
a bőrét. — Egy bulira készítem őket... Ó, ez az...!
Elmosolyodtam, ahogy Claire kéjesen sóhajtozott, és újabb csókot
nyomtam a nyakára, ezúttal a fogaimmal finoman karcolva a bőrét.
Láttam, ahogy libabőrős lesz, és hallottam, hogy remegve felsóhajt.
Egyre csak csipkedtem a számmal és finoman szívogattam a nyakát, míg
végül elege lett abból, hogy a csoki golyókra koncentráljon. A pultra
csapta a kezét, a heves mozdulattal felborított egy tál olvasztott
csokoládét is. Összefröcskölte a kezét a meleg folyadékkal, ami lefolyt a
pultról, és tócsába gyűlt a padlón.
— A picsába! — nevetett Claire.
Fölemelte a kezét a pultról, és próbálta lerázni róla a csokoládét.
Lehajtotta a fejét, hogy megnézze a csokoládétócsát a padlón, én pedig a
haját összefogva egyik tincsét a másik fölé rendeztem, hogy feltáruljon
előttem a tarkója és a nyaka hátsó része. Végighúztam az ujjam a csokis
pulton, és a tarkóját kezdtem cirógatni, maszatos csokoládényomot
hagyva a bőrén.
— Összecsokiztam a hajam? — kérdezte szórakozottan.
A kezem a dereka köré fonódott, és besurrant a pólója széle alá.
Ereztem a hasa meleg bőrét a kezem alatt. A szám elindult a nyaka hátsó
része felé, a kezem pedig lefelé csúszott a nadrágjába. Az ujjaim egyből
az alsóneműjébe bújtak, miután keresztülvágtak a buja, göndör fürtök
háromszögén. Ajkaim a csokoládéval borított bőrére tapadtak, és
finoman szívogatták, miközben a két ujjam egyre lejjebb csúszott, és
végigsiklott Claire punciján.
— Te jó isten! — nyögte halkan, ahogy ki—be húzogattam az
ujjamat a testéből, bevonva azt a teste nedvével. — Felejtsd el!
Összecsokizhatsz bárhol, ahol csak akarsz!
288
Nagyon jó érzés volt hozzáérni, jobb, mint bármi a világon. Itt
tudnék állni egész éjjel és csak csókolnám őt anélkül, hogy megunnám
vagy belefáradnék.
Finoman harapdáltam és szívogattam a nyakát hátul, közben
gondosan eltávolítva minden csokoládét, amit én kentem oda. Örömmel
konstatáltam, hogy a hajkoronája alatti bőrfelület a nyakán milyen
eszméletlenül érzékeny. Mindig, amikor ezt a területet harapdáltam,
élvezettel sóhajtozott és a csípőjét mozgatta a kezemben. Felemeltem a
szabad kezemet a pultról, és a pólója, majd a melltartója alá nyúltam, a
mellét kezdtem simogatni. Megmarkoltam telt kebleit, majd két
ujjammal a mellbimbója körül köröztem. A másik kezemet is ugyanígy
mozgattam, ujjaimmal körözve a forróságban a lábai között.
A ritmusos zene és Claire kéjes nyögdécselése betöltötte a teret. Már
én is csak két másodpercre voltam attól, hogy eldurranjak, és
beleélvezzek a nadrágomba, csak amiatt, hogy őt hallgattam, és éreztem,
ahogy darabokra hullik a kezeim között. Ütemesen ringó csípőm a
fenekéhez feszült, amitől én is nyögdécselni kezdtem. Kemény farkam
nekifeszült a puha fenekének, puncija nedvesen ölelte körbe forró
ujjaimat, és a nyaka egyszerre volt sós és édes, mint az általa készített
csokis perecek. Valami igazi ostobaságot szerettem volna mondani, mint
például, hogy ő a jin, én meg a jang, de őszintén szólva, ez így is volt.
Mindennél jobban akartam, hogy enyém legyen örökre. Ettől a
gondolattól meg kellett volna rémüljek, és bármelyik másik nőről lett
volna szó, valószínűleg meg is ijedtem volna. De Claire—rel másképp
volt. Vele kapcsolatban semmi nem ijesztett meg, azt a gondolatot
kivéve, hogy esetleg elveszíthetem őt. Claire egyre ütemesebben
mozgatta a csípőjét, és én végigcsókoltam a nyakát, egészen a füléig.
— Annyira szeretlek! — suttogtam, miközben lejjebb csúsztattam a
kezemet, és mélyebbre nyomtam a két ujjamat teste szűk forróságába.
Claire hangosan felnyögött, ahogy ki—be húzogattam az ujjaimat,
míg a másik kezemmel egyre csak a mellbimbóját cirógattam.
Aztán a kezeim hirtelen a levegőt markolták, mert kicsusszantak
belőle, amikor Claire váratlanul felém fordult. Egyszerre néztünk le a
ruhája elülső részére, ami merő csokoládé volt a kezünktől, meg attól,
hogy beledőlt a pulton kifolyt csokiba. Jót nevettem egészen addig, amíg
289
mindkét kezét az arcomhoz nem emelte, és összekente csokival.
— Jobban szeretlek, mint a csokit — mondta mosolyogva.
Kezei végigsiklottak az ingem elején, csokoládényomot hagyva
maguk után, és a nadrágomon kezdtek matatni. Mielőtt bármit
szólhattam volna, Claire a combomig lehúzta a gatyámat. A csípője után
nyúltam, de félrelökte a kezemet.
— Nem, nem, nem! Most én játszom veled! — mondta hamiskásan
mosolyogva.
A farkam olyan erővel csapódott a hasamnak, mintha táncra akart
volna perdülni. Amikor Claire megnyalta a száját, és lepillantott a merev
szerszámomra, beleremegett a lábam. Egy pillanatra a háta mögé nyúlt,
és valamivel szöszmötölt. Mielőtt mondhattam volna, hogy nem most
van itt az ideje a nagytakarításnak, megcsókolta a számat és éreztem,
hogy valami meleg és nedves folyik végig a makkomon. Claire
hátrahúzta a bőrt, hozzám simult, térdre ereszkedett, és a szám tátva
maradt. Ó, te jó isten! Csak nem... most be fogja...
Marokra fogta a farkam tövét, az ajkaival pedig körbezárta a
makkomat, és magába szippantott. Fogalmam sincs, miféle csúnya
szavak hagyták el a számat. Feltételezem, hogy a „basszamegjajnekem”
és az „ójehhezaz” közte volt. Claire fölé dőltem, és a pultra csaptam,
szerteszét fröccsentve a csokoládét az ingemre, amikor Claire elkezdett
vadul nyalogatni, gondosan letakarítva minden csepp olvadt csokoládét,
amit odakent az ujjaival, miközben megcsókolt. Csokoládét nyalt a
pöcsömről! Úgy éreztem, mintha egy pornófilmben lettem volna, egy
nagyon, nagyon jó pornófilmben, király zenével és egy atomjó sztorival.
Nem azzal a tényleg hajmeresztő fajtával, amiben egy fickó
mogyorókrémet kent a cerkájára, és a kutyájával...
Claire ajkai fel és le jártak a szerszámomon, és olyan mélyen vett be
a szájába, amennyire csak tudott, mire egyből megfeledkeztem a
faroknyaló kutyáról. Hála istennek! Claire lassú ritmusra váltott, fel és le
mozgatta a fejét, és egyre erősebben szívott, ahogy a makkomhoz ért,
majd újra elindult a farkam töve felé. Úgy éreztem magam, mint egy
bokszoló a győztes meccs után, és kedvem lett volna ökleimet a levegőbe
emelni, vagy megtapsolni Claire—t, de tudtam, hogy ettől egyből
olyanná válna a jelenet, mint egy rossz pornófilmben.
290
Éreztem, ahogy a zacskóm megfeszül, és a karjára kulcsolva a kezemet,
felhúztam őt magamhoz. Bármennyire jó érzés volt is a szájában lenni,
muszáj volt azonnal beléhatolnom. Becsúsztattam a kezemet a
nadrágjába a bugyija gumis dereka alá, és letoltam mindkettőt annyira,
hogy ki tudja húzni az egyik lábát.
Felemeltem Claire—t, és felültettem a pult szélére. Kicsit arrébb
toltam, hogy ne a csokitócsában üljön. Szétnyitottam a térdeit, hogy
közéjük kerülhessek. Claire kezei a csípője mellett két oldalt terjengő
csoki foltokba csapódtak. Megfogtam a derekánál, ahogy elkezdett
tovacsúszni a csokis masszában. Rácsapta ragacsos kezét a vállamra,
csokis kézlenyomatot hagyva maga után, mire mindketten felnevettünk.
Felemelte csupa csoki másik kezét, a szájába vette az egyik ujját, és
szétkente az édes nedves anyagot az alsó ajkán.
Te atyaúristen! Pornózene szól a háttérben? A Farkak és a csoki gyárban
játszom főszerepet éppen? Vagy A csoki csak a puncidban olvad, nem a kezedben
című filmben?
Azonnal nekiestem, és csókolni kezdtem, a számba szippantva az
ajkait, mohón lenyalva róla a csokit. Amikor végeztem, benyomta a
nyelvét a számba, és a nyelveink vadul kergetőzni kezdtek egymással.
Claire— és csokoládé íze volt Claire—nek, és volt egy pillanat, amikor
örömömben sírni lett volna kedvem, mint egy kisbabának, mert mindaz,
amiről az elmúlt öt évben álmodtam, itt volt előttem. Megragadtam a
térdhajlatát, és felhúztam a lábait a derekam köré. A kezem
végigcsúszott a combjain, és megmarkoltam a fenekét. A számba
szippantottam a nyelvét, és közelebb húztam őt a pult széléhez, kemény
farkamat nedves és forró punciján nyugtatva.
A karjával átölelte a vállamat, és én előretoltam a csípőmet, lassan
belémártottam magam, az ölem Claire öléhez simult. Ajkaink úgy
tapadtak egymásra, mintha soha nem akarnának elválni, és én mélyen
benne maradtam, miközben a csípőmet ringattam előre—hátra, Claire
testének dörzsölve az enyémet. Claire kéjesen nyögdécselt a számban, és
egyre keményebben tolta nekem magát, úgy dörzsölőzött hozzám,
ahogy az a legjobban esett neki.
291
A lábai egyre szorosabban ölelték a csípőmet, a kezeimmel
megmarkoltam a fenekét és egyre gyorsabban és keményebben
rángattam a testét a farkamon. Elég kimerítő volt nem mozdulni és nem
ki és be csúszkálni a forró testéből, ami olyan szorosan körülölelt, de
tudtam, hogy élvezi, amit csinálok, és csak ez számított.
A csókunk egyre mélyült, ahogy éreztem az erősödő szorítását
körülöttem. A csípője mind gyorsabban mozgott, és a körmeit a
vállamba mélyesztette, miközben én a csípőmet forgattam, és ki—be
mozogva a megsemmisülés felé löktem őt.
Nyelvemet mélyen a szájába nyomva a sikoltozását magamba
fojtottam, amikor elélvezett. A keze a hajamba kapaszkodott, de akkor a
legkevésbé sem érdekelt, hogy este majd ki kell belőle mosni a csokit.
Egyik kezemet levettem a fenekéről, a pultra támaszkodtam, majd szinte
teljesen kicsusszantam belőle, aztán újra nekiestem, miközben
csillagokat láttam a becsukott szemhéjam mögött, olyan eget rengető jó
volt, amit éreztem.
Claire nyögdécseléseitől és halk káromkodásától is egyre gyorsabbak
és keményebbek lettek a mozdulataim. Hála istennek, mert biztos, hogy
már nem tudtam volna finom lenni. Muszáj volt megkúrnom őt ott, a
konyhapulton. Ez ilyen egyszerű. Szabad kezemet az egyik térde alá
csúsztattam, míg a lába a könyökhajlatomba nem került. Magasabbra
emeltem a lábát, és mélyebben beléhatoltam, amíg mindketten sóhajtozni
nem kezdtünk a gyönyörtől.
Keményen és gyorsan döfködtem Claire—t, a csípőm
fénysebességgel mozgott. A csoki illat betöltötte a levegőt, a puncijából
áradó nedvesség hártyaként vonta be a farkamat, ahogy pumpáltam őt,
és az egymáshoz csapódó testünk ritmusától az orgazmus úgy dübörgött
át rajtam, mint egy tehervonat. Csak pár másodpercig bírtam, és Claire
nevét kiáltottam, miközben beléje lövelltem, de mindeközben egy
pillanatra sem lankadt a lendületem. Keresztülhasított rajtam az
orgazmus, és esküszöm, ez volt a legjobb, amit valaha átéltem.
Még egy utolsót löktem rajta, majd Claire testében megpihenve a
feszültség utolsó morzsái is eltűntek a testemből. Homlokomat a
homlokára ejtettem, és csak álltunk és ültünk, úgy, ahogy voltunk,
próbálva levegőhöz jutni. A karomat kihúztam a lába alól, mely
292
ernyedten zuhant alá. Még éreztem, ahogy benne lüktetek, miközben
átöleltem és magamhoz húztam.
Miután néhány percig így álltunk, végre visszanyertem a
beszédképességem.
— Nagyon fogom szeretni ezt a te csoki boltodat, ha így tölthetjük az
estéinket.
Claire felnevetett, majd körülnézve így szólt:
— Olyan, mintha csoki bomba robbant volna itt.
Csoki volt mindkettőnk hajában, és éreztem, hogy az arcomra és a
karomra is rászáradt. A ruháink is tiszta csokisak voltak. Lenéztem
Claire ölébe. Csokoládés kéznyomok borították a combját és a csípőjét, a
nadrágja lelógó szára pedig elázott a csokitól, ami a pult széléről folyt rá.
Annyira elmerültünk a szex utáni tündöklésben, és olyan jót
nevetgéltünk azon, mekkora koszt csináltunk, hogy nem is hallottuk,
amikor a Liz boltjára nyíló ajtó kitárult.
— MEGLEPETÉS! — kiáltott be néhány hang, mire rémülten a hang
irányába fordultunk.
— Ó, a kurva életbe! Ti most szívattok? — kiabált Liz, és próbálta
nem elejteni a tortát, amit tartott.
— Jézusom, a szemeim, A SZEMEIM! — kiabált Jim, majd mindkét
kezével eltakarta az arcát, és elfordult.
— Azok ott csoki cicik? — kérdezte Drew felénk lépve, majd fel is
vett egy sütit a pultról, és bedobta a szájába.
A farkam teljesen ernyedt állapotban még mindig Claire—ben
pihent. Mintha az a nap ismétlődött volna meg, amikor az ujjam Claire
puncijába ragadt. Mi a lófasz baja van az én életemnek?
— Bocs, hogy elkéstem! Claire, meglepődtél? — kérdezte Jenny,
miközben ő is betolakodott a boltba.
Keresztülvágott Lizen és Jimen, majd hirtelen megállt, amikor
meglátta, hogy milyen helyzetben vagyunk a pulton. Meztelen seggel,
talpig csokiban.
— Hehe, Claire—nek cicik és pöcsök ragadtak a seggéhez! —
nevetett Drew.
Ez megmagyarázza a furcsa dudorokat, amiket a fenekén éreztem.
Egy kicsit már aggódtam, hogy kelései vannak, vagy valami gázos
293
bőrbetegség, amiről nem is tudtam.
— Az istenre kérlek, fertőtlenítsd ezt a pultot! — rivallt rám Liz.
— És a szemeimet! — morogta Jim még mindig háttal nekünk.
Claire meg sem mozdult és egy szót sem szólt. Már majdnem az orra
alá dugtam az ujjamat, hogy lássam, lélegzik—e még.
— Meg akartunk lepni egy kis „sok szerencsét a boltnyitáshoz”
tortával, de úgy látszik, ti nélkülünk kezdtetek ünnepelni! — nevetett
Jenny. — Drew, mi miért nem játszottunk még csokiban? Ezt a hibát fejre
kell hoznunk.
— Helyre, kiscicám. Helyre — javította ki Drew, és közben elvett
egy újabb csokicickót néhány centire Claire fenekétől, és bekapta azt.
Mi a faszért van még mindig mindenki itt a konyhában?
— Hoztam neked egy kis mintát az új ehető testápolómból.
Tölcséres süti ízű. Gondoltam, te és a Carter fiú feldobhatjátok egy kicsit
a szexuális életeteket. Eljátszhatnátok, hogy Carter romlott mutatványos,
te pedig ártatlanul mulatsz a vásárban — mondta Liz, és lerakta a
testápolós flakont a pultra. — Úgy látszik, jobb lett volna, ha inkább
viaszos vásznat hozok.
— Gondolom, te és Jim már kipróbáltátok ezt a tölcséres süti ízű
testápolót, igaz? Na és, te mit játszottál? Te voltál a bohóc kurvás
kiadásban, akinek a sunájából milliónyi kis törpe rebben szét? —
kérdezte Claire gúnyosan.
— Ez itt a Butleri Városi Televízió, mely élőben jelentkezik a
Csábítások és Csemegék nevű ikerbolt csemegés felének konyhájából. A
két új üzlet holnap nyílik Butler városának a szívében.
Egy kosztümös nő lépett be minden figyelmeztetés nélkül az ajtón,
mikrofonnal a kezében és egy operatőrrel a nyomában. A kamera tetején
lévő hatalmas fényforrás mindannyiunkat elvakított. Mindenki kiabálni
kezdett, de annyit még sikerült elmondani a nőnek, mielőtt kiabálni
kezdtünk, hogy „élőben jelentkezünk...
Ezt csak álmodom. Ez az egész csak egy kibaszott álom.
A tökéletes megjelenésű, kontyot viselő nő megtorpant, amikor
meglátta az összecsokizott seggemet. A „Te szent szar!” felkiáltását
sikeresen közvetítették néhány ezer butleri nappaliba.
294
Szerencsére az operatőr a bolt előtti részt rögzítette éppen, és
gyorsabban reagált, mint a nő. Azonnal elfordította a kamerát,
nekicsapva azt Jim fejének, majd a mozdulattól hátrahőkölve
megcsúszott a kiömlött olvadt csokin, és hanyatt a padlóra zuhant.
CARTER
295
mögötte pedig Liz és Jenny integetett eszeveszetten a kamerába. Jim a
kép szélén a fejét dörzsölte, és azt mondta: „a picsába, ez nagyon fáj!”
— É—é—é—és most vissza a stúdióba, tied a szó, Sam — dadogta a
riporternő pislogás nélkül, elkerekedett szemekkel bámulva a kamerába.
A kép visszatért a stúdióba, ahol azonnal az időjárásról beszéltek.
— Nos, a jó hír az, hogy az operatőr sikeresen megakadályozta, hogy
egész Butler lássa, ahogy ti a pöcsötökkel és a puncitokkal kóstolgatjátok
a csokit — mondta Liz a földön ülve.
— Ha ez a jó hír, akkor mégis, mi a franc lehet a rossz hír? —
kérdezte Claire.
— Hát az, hogy mostanról Drew a Csábítások és Csemegék arca! —
nevetett Liz.
Mindannyian Drew—ra pillantottunk, aki szöszöket szedegetett le a
pólójáról, mely az előbb látott élő adás központi témájává vált.
Azt hiszem, nem a Látta valaki Pun Csillát? feliratú póló a legrosszabb
dolog, amiről a Csábítások és Csemegék híres lehet.
296
21.
Viszkető láb és hervadt mosoly
CLAIRE
É
rdekes módon a szennyesünk kiteregetése, jobban mondva a
közszemlére tett szennyes konyhánk és mocskos szánk senkit sem
riasztott el attól, hogy ma beugorjon, és részt vegyen a Csábítások és
Csemegék megnyitóján. Viszont ha még egyszer valaki megkérdezi,
hogy Pun Csilla bejött—e dolgozni, annak biztos leverem a veséjét!
Carter, Gavin, Liz, Jim és én néhány órával a nyitás előtt itt voltunk,
hogy elvégezzük az utolsó simításokat és mindent előkészítsünk. Hála
istennek, a mai megnyitóhoz nem kellettek a csokicicik és fütykösök.
Drew mindet megette, ami tegnap este nem ragadt hozzá a seggemhez.
Bár ha jobban belegondolok, szerintem azokat is megette. Úgy rémlik,
hogy mondott valamit az „öt másodperces seggszabályról”, hogy nem
szabad összekeverni az „öt másodperces szabállyal”, ami arra az esetre
vonatkozik, amikor leejtünk egy ételt a földre. Amikor odaszólt
Carternek, hogy „Nagyon ajánlom, hogy olyan tiszta legyen a segge,
hogy lássam benne az arcomat!”, akkor elővettem a szelektív hallásomat,
és onnantól kezdve nem figyeltem rá.
Legnagyobb megdöbbenésünkre hosszú sor kígyózott már a járdán,
rengetegen várták, hogy kinyissunk és bejuthassanak.
297
mindennap azt teszem, amit imádok, és megtaláltam életem szerelmét,
aki az elképzelhető legjobb apja lett a fiunknak.
Ja, és a puncim rendesen igénybe van véve, majdnem naponta jár
edzésre. Nem feledkezhetek meg erről az apróságról, mert alighanem ez
most a legfontosabb. Korábban úgy éreztem, ha a puncimnak tovább kell
várnia arra, hogy történjen végre vele valami, akkor egy nap fölkel, és
kisétál a bugyimból, hogy keressen magának másik pár lábat, amik
között ellehet. És műnővé váltam volna. Ha szétnyitottam volna a
lábamat, úgy néztem volna ki, mint Barbie a műanyag nunájával, amin
nincs lyuk. Mondjuk, Ken biztos nem panaszkodott, hogy nem dughatja
be neki. Szegény fickón csak egy aprócska fecske feszült, amiben se
pénisz, se heregolyók nem rejtőztek. Biztosan ezért játszottam velük
papás—mamást kiskoromban. Szerencsétlenek, mást nem nagyon tudtak
csinálni.
A bolt két órája nyílt meg, és még nem ürült ki. Liz és én nyitva
tartottuk az üzleteinket összekötő ajtót, hogy az emberek akadálytalanul
járkálhassanak a két helyiség között. Egy kicsit tartottam attól, hogy a
sok jóravaló butleri polgár hogyan fogadja majd azt, hogy szexbolt nyílt
a város központjában, de kellemes meglepetésemre kiderült, hogy sok
mocskos ember él itt. Liz feltámasztja a város minden lakójának a
haldokló szexuális életét, egyik műbránerrel a másik után.
Liz a boltja kirakatába a lehető legkevesebb árut rakta ki, többnyire
csak fehérneműket, síkosítókat, masszázsolajokat, gyertyákat és
egyebeket, csupa olyan holmit, amit a tizennégy éven aluliak is
megnézhetnek, és nem botránkoztat meg senkit, aki elmegy előtte az
utcán. Az összes többi termékéről, amit a bolt hátuljában lévő raktárában
tárolt, képes katalógusokat tartott a pulton. Az ember egyszerűen csak
rábökött arra a termékre, ami megtetszett neki, Liz pedig bement a
raktárba, kikereste a vevőnek, és becsomagolta egy diszkrét fekete
tasakba, hogy senki ne tudja, mit vásárolt.
Apám olyan lelkesen szemlélte Liz boltját, ahogy arra számítottam.
Belépett Liz boltjába a közös ajtón át, és azonnal kővé dermedt az
állványon sorakozó harisnyakötők és fűzők láttán. Körülnézett, majd
nagy vidáman fújtatott egyet a szájával, hogy prrrhhhhh aztán sarkon
fordult, és visszajött az én részemre.
298
Természetesen Gavin volt a bolt szíve—lelke. Kóstolásra szolgáló
falatkákkal szaladgált körbe—körbe, és kínálgatta a vendégeket azzal a
felkiáltással, hogy „Egy a tiéd, öt az enyém!” Mire dél lett, annyira
betépett a sok cukortól, hogy a nap végén úgy kellett lekaparni a
plafonról.
A pult mögött álltam, és éppen az egyik vevő által vásárolt sütiket
ütöttem be a kasszába, amikor észrevettem, hogy Carter egy fickóval
beszélget a bejáratnál. A férfi egy kisfiút tartott a karjában, Carter pedig
hangosan nevetett azon, amit a férfi mondott. A fickó háttal állt nekem,
így fogalmam sem volt arról, hogy ki lehet, de volt benne valami
ismerős. Megköszöntem a vendégnek a vásárlást, adtam neki egy
szórólapot, és elindultam Carter felé. Carter észrevette, hogy feléje
közeledek, és rám mosolygott.
— Itt van az én kis drágám! — mondta, és felemelte a karját, hogy
hozzábújhassak.
A fickó megfordult Carter szavaira, és amikor egymás szemébe
néztünk, hát nem tudnám megmondani, ki volt jobban megdöbbenve.
— Te jó isten! Te vagy az, Max?
— Nahát! Claire! — felelte hasonlóképpen meglepve.
Carter hol az egyikünkre, hol a másikunkra nézett, és láthatóan nem
tudott mit kezdeni a helyzettel.
— Várjunk csak, ti ismeritek egymást? — kérdezte Carter.
— Hát, ööö... igen. De ami érdekesebb, te honnan ismered Maxet? —
kérdeztem Cartert.
Annyira kínos volt a helyzet, hogy azt kívántam, bárcsak meteor
csapódna az utca közepébe. Csak a teljes káosz lett volna képes elterelni
az emberek figyelmét erről az eszelős helyzetről.
— A könyvtárban találkoztam Maxszel, amikor egyszer elvittem
Gavint, mert neked dolgoznod kellett, emlékszel? Elmondta, milyen
örömökkel jár az apaság — nevetett Carter.
Max egész idő alatt le sem vette rólam a szemét, én pedig idegesen
nevetgéltem. Tudtam, hogy ennek nem lehet jó vége. Egy kicsit sem.
— Na és, ti hogy ismerkedtetek meg? — kérdezte újra Carter.
Ránéztem, és próbáltam a pillantásommal jelezni, hogy pillanatokon
belül nagy baj lesz, ha így folytatja. Carter nem fogta az adást, csak
299
nézett rám várakozóan.
— Halló! Torony hívja Claire—t! — folytatta Carter nevetve. — Mi
baja az arcodnak?
Felsóhajtottam, belátva, hogy talán jobb is, ha túl leszünk az
egészen, és kiböktem.
— Carter, ő itt Max — mondtam a szemöldökömet rángatva,
remélve, hogy ebből érteni fog.
Carter csak nevetett, és a fejét rázta.
— Igen, ennyit már sikerült megállapítanunk! De te jól vagy? —
kérdezte felém hajolva.
— Carter. Ő. Itt. MAX! — mondtam újra, nagy, széles, kényszeredett
mosollyal hangsúlyozva Max nevét.
Carter további teljes három egész két tized másodpercig úgy nézett
rám, mintha elment volna az eszem, amikor végre világosság gyúlt a
fejében. De most tényleg, hány kibaszott Maxet ismerhetett? Messze nem
Johnnak vagy Mike—nak hívták, hogy joggal feltételezhette volna, hogy
ez a Max nem az a Max. A srácot Maxnek hívták, az isten szerelmére!
Nem kellett volna azonnal gyanakodnia, amint megismerkedtek?
Most már mindenesetre leesett neki a húsz fillér. Carter oda vissza
kapkodta a fejét, hol rám nézett, hol Maxre, amitől majdnem úgy festett,
mintha tagadólag csóválta volna a fejét. Talán azt is csinálta. Talán
túlterhelődött az agya, és rettegve azt kiabálta: „Neeee!” Mindegy! Nem
bírtam rájönni!
— Te vagy Max? — kérdezte.
Max csak bólintott, és nagy nehezen levéve rólam a szemét, a fiára
pillantott.
— Te vagy Max! — jelentette ki.
Kínosan felnevettem.
— Szerintem ezen már túl vagyunk, édes — szűrtem a szavakat a
fogaim között, az arcomra erőltetett mosollyal.
Szabaduljon hát el az őrület. Carter elkezdett vihogni.
Lehunytam a szememet, mert nem akartam tanúja lenni annak,
amiről biztosan tudtam, hogy most bekövetkezik. Miért kellett nekem
egyáltalán megosztani Carterrel minden részletét ennek a történetnek?
Miért?
300
—A kétlöketű! — kiáltott fel Carter izgatottan, egyre csak nevetve.
Max csak állt ott olyan arccal, mint aki nem érti az egészet.
Ekkor Carter felemelte a karját, és Maxre mutatott, jelzem, még
mindig röhögve.
— Te vagy az a balfasz!
— Ó, Jézusom... — motyogtam.
— Hogy micsoda? — kérdezte Max.
— Semmi — mondtam Maxnek. — Ne is törődj vele!
— Hol van Claire bugyija? — kérdezte Carter hirtelen
elkomolyodva.
Max fia elkezdett rúgkapálni az apja karjában, próbálta elérni, hogy
Max lerakja a földre. Az apja azonban, továbbra is a karjában tartva,
kicsit feljebb emelte a kisfiút, és rám mosolygott.
— Nos, azt hiszem, jobb, ha megyek. Örülök, hogy újra láttalak,
Claire! Sok sikert a bolthoz! — mondta búcsúzóul, majd elindult az ajtó
felé, és a hátával megnyomva kinyitotta azt.
— Elmondanád ezt még KÉTSZER? — nevetett Carter.
A pasim karjába ütöttem, Max pedig felemelte a kezét, és búcsút
intett.
Carter visszaintegetett neki olyan idióta módon rázva a kezét,
mintha egy kisgyerek lenne, aki a felvonulást nézi éppen.
— Várunk vissza! — kiáltotta Max után, aki kilépett az ajtón, és már
a járdán járt. — Claire szereti, ha az emberek KÉT másodpercnél tovább
maradnak!
Max végre eltűnt a szemünk elől, Carter pedig felém fordult, arcán
továbbra is ott ragyogott az idétlen vigyora.
— Mi az? — kérdezte, amikor meglátta, milyen arcot vágok.
— Majd szólj, ha felnőtt módjára tudsz viselkedni! — morgolódtam.
— A felnőttek azok a kicsik, igaz? — kiáltott utánam, mert közben
otthagytam.
Megráztam a fejem, és mentem tovább a pult felé. Ekkor apám lépett
be a Liz boltjával közös ajtón, egy fekete szatyrot szorongatva a kezében.
Édes Jézusom! Az agyam ma nem képes több őrültséget feldolgozni!
301
Megálltunk egymással szemben, miközben ő próbálta a táskát a háta
mögé rejteni.
— Apa, te tényleg vettél valamit Liz boltjában? — kérdeztem
elképedve.
Mi a patás ördög vérvörös seggére lehet szüksége apámnak Liz
boltjából? MIRE? Ó, istenem, hol van Jim? Szükségem van a
szemfertőtlenítőjére!
— Nos, randim van ma este — jelentette ki apám tényszerűen.
— Akkor vigyél valami finom csokit! Vagy egy doboz sütit! Abban
teljesen biztos vagyok, hogy ami a szomszéd boltban van, az nem első
randira való! — mondtam kétségbeesve.
Lehet, hogy ízesített síkosító van abban a zacskóban. Vagy
péniszgyűrű. Vagy felcsatolható műbráner. Ó, a betyár kurva életbe! Mi
van, ha apám olyan régóta nem volt nővel, hogy már a másik csapatban
játszik? Semmi bajom a melegekkel. Imádom a melegeket. Volt egy
meleg barátom főiskolás koromban, akivel azt kívánom, bárcsak máig
tartottam volna a kapcsolatot. Szerette villogtatni a kitűnő
homárradarját, kiszúrt minden homoszexuális férfit két mérföldes
körzetben. Vajon mit mondana most, ha itt lenne? „Ó, Claire, ez a férfi
melegebb, mint Richard Simmons 43, amikor az öregek előtt izzad egy
szivárványon!”
Múlt héten elvittem Gavint a könyvtárba, és volt ott egy könyv a
gyerekrészlegen, azzal a címmel, hogy Apu szobatársa. Most akkor
menjek vissza, és vegyem meg azt a könyvet? Lehet, hogy jól jönne az
elkövetkezőkben.
Volt egy olyan is, hogy Bárcsak ne inna annyit apu, meg egy másik, Fáj,
amikor kakálok címmel.
Az én gyerekkoromban messze nem ilyenek voltak a
gyerekkönyvek. Mi a lófasz történt azóta?
Tudtam, hogy történjék bármi, mindig szeretni fogom apámat. Ezen
nem változtat semmi. Hogy a kedvenc filmemet idézzem: „Szeretem a
halott, meleg fiamat!”
Nos, én is szeretem a halott, meleg apámat. Vagyis, akarom
46 Amerikai vígjátéksorozat.
305
vevőnek. Közben mi a lányokkal a bolt hátuljába húzódtunk, és őket
figyeltük.
— Én olyan szerelmes vagyok Drew—ba! — mondta Jenny nagyot
sóhajtva. — Nem bírok úgy ránézni, hogy ne látnám magam előtt, ahogy
elélvez.
—Jézusom, Jenny! Kicsit túl sok az információ! — háborgott Liz.
— Szóval, akkor ez tényleg komoly köztetek? — kérdeztem Jennyt,
és próbáltam nem levegő után kapkodni a „Drew” és az „elélvezés”
szavak egy mondatban elhangzása után.
Jenny bólintott, és elmosolyodott.
— Igen, az! Jövő héten bemutat a szüleinek. Már alig várom! Soha
nem voltam még a Zselés Városban47! — mondta vidáman Jenny.
Liz már szólásra nyitotta a száját, de én időben befogtam a
kezemmel.
— Ne! Kérlek, ne! — mondtam neki.
Drew ekkor felbukkant Jenny háta mögött, átkarolta a derekát,
odahajolt hozzá, és arcon csókolta.
— Elnézést, nem tudna egy helyet ajánlani, ahová eldughatnám a
merevedésemet? — kérdezte Drew, mire Jenny kuncogni kezdett, Liz
pedig felhördült.
— Na és, Liz, te és Jim kitűztétek már az esküvő időpontját? —
kérdezte Drew, továbbra is szorosan átölelve Jennyt.
— Ami azt illeti, igen, úgyhogy jobb, ha nem nagyon kötitek le
magatokat a következő néhány hónapban, mert sokat fogunk találkozni,
rengeteg a megbeszélnivalónk, ruhát kell próbálni, meg midenféle
találkozókra kell majd mennünk — sorolta Liz, az ujjain számolgatva a
teendőket. — Ja, és Claire, szeretnénk, ha Gavin lenne a mi kis
gyűrűhordozónk.
A kérdés hallatán olyan pillantással néztem Lizre, amiről lerítt, hogy
nem tartom épeszűnek.
— Ismered te a fiamat? — kérdeztem tőle, mire Liz felnevetett.
Szegény, oktondi kis Liz! Gyorsan rá fog jönni, hogy mi a helyzet,
amikor élete legfontosabb napján ott áll majd az oltár előtt, a fiam pedig
308
Tartalom
1. • Egy Arby’s szendvics valakinek? 4
4. • Szex és csokoládé 35
8. • Megőrülök a csokigolyóért! 83
9. • Claire nunija öl 95
12. • P. O. R. N. Ó. 141
309