1985 - Többváltozós Függvények Analízise PDF

wm-um
45,— Ft
lílBIIIIIIIZÍS lÖEEVÍNYn MAlillSI

FEKETE ZOLTÁN — ZALAY MIKLÓS
TÖBBVÁLTOZÓS FÜGGVÉNYEK ANALÍZISE

PÉLDATÁR
FEKETE ZOLTÁN—ZALAY MIKLÓS
TOBBVALTOZOS
FÜGGVÉNYEK
ANALÍZISE
PÉLDATÁR
MŰSZAKI KÖNYVKIADÓ, BUDAPEST, 1985

Lektorálta: TARTALOM
URBÁN JÁNOS
ok!, matematikus
E L Ő S Z Ó ................................................................................. 7
I. K O O R D I N Á T A -R E N D S Z E R E K ...................................... 9
n . K É T V Á L T O Z Ó S F Ü G G V É N Y E K .................................. 13
1. A kétváltozós függvények értelmezési tartománya . . 13
2. A kétváltozós függvények szemléltetése.......................... 21
3. A kétváltozós függvények határértéke, folytonossága 31
in . A K É T V Á L T O Z Ó S FÜ G G VÉN YEK D E R IV Á L Á S A 40
1. Parciális d e r i v á lt a k ...................................... ..................... 40
2. Teljes differenciál. H ibaszám ítás...................................... 55
3. A többváltozós összetett függvények deriválása . . . 74
4. Implicit függvények és deriválásuk.................................. 90
5. A kétváltozós függvények T a y lo r -s o r a ..........................105
6. A kétváltozós függvények szélsőértéke, feltételes szél
sőérték .....................................................................................112
Fekete Zoltán, Zalay Miklós, Budapest, 1985 IV . V E K T O R V Á L T O Z Ó S FÜ G G V É N YE K ÉS D E R IV Á
L Á SU K ..................................................................................... 132
1. Egyparaméteres vektor-skalár függvény. Térgörbék 132
2. Kétparaméteres vektor-skalár függvény. Felületek . . 150
3. Skalár-vektor függvények ................................................... 168
4. Vektor-vektor f ü g g v é n y e k ...............................................182
ETO: 517.2
V ..K E T T Ő S I N T E G R Á L ................................................... .... . 198
517.3
1. Kettős integrál négyszögtartomány e s e t é n ................. 198
517.55
2. Kettős integrál normáltartomány e s e t é n ..................... 213
ISBN 963 10 5692 9 3. A kettős integrál tran szform ációja.................................. 231
4. A kettős integrál a lk a lm a z á s a i.......................................247
V I. H Á R M A S I N T E G R Á L ........................................................266
1. Hármas integrál tégla-, ill. normáltartomány esetén 266
2. A hármas integrál tr a n s z fo r m á c ió ja .............................. 278
Felelős szerkesztő: Tóth Ildikó matematika—fizüca tanár 3. A hármas integrál a lk a lm a zá sa i...................................... 290
V II. V O N A L - É S F E L Ü L E T I I N T E G R Á L ..............................305 ELŐSZÓ
1. V on a lin te g rá l........................................................................ 305
2. Felületi in te g rá l....................................................................321
Vin. IN T E G R Á L T É T E L E K .............................. ................. 335
1, Gauss— O sztrog ra d szk ij-tétel.......................................... 335
2. Stok es-tétel.............................................................................345
Könyvünkkel a többváltozós függvények és a vektoranalí

zis témakörével ismerkedő Olvasók számára kívántunk segítsé
get nyújtani. Olvasóinkról feltételezzük az egyváltozós függvé
nyek analízisének és a vektoralgebrának bizonyos szintű isme
retét.
Könyvünk felépítése a Bolyai-sorozat első kiadott köny
veinek felépítését követi. A rövid elméleti bevezetők során csak
arra törekedtünk, hogy a lényegesebb fogalmakat definiáljuk, a
fontosabb tételeket (bizonyítás nélkül) kimondjuk, A feladatok
során igyekeztünk e tételek szükséges és elégséges feltételeit
megvilágítani. Sok olyan feladatot is talál Olvasónk, amelyek
a gyakorlati felhasználás lehetőségeire utalnak — a fizikai látás
mód igényével — , bár e területen sem törekedhettünk teljes
ségre.
Reméljük, hogy könyvünk elérte célját, sikerült az Olvasó
ban a témakör mélyebb megismerése utáni vágyat felébreszteni
és az alkalmazáshoz szükséges alapvető ismereteket megadni.
Végül köszönjük a lektornak rendkívül nagy segítséget je
lentő, minden résáetre kiterjedő munkáját.
A szerzők
I. KOORDINÁTA-RENDSZEREK
A feladatok megoldása során leggyakrabban a térbeli

Descartes-féle derékszögű koordináta-rendszert fogjuk alkal
mazni, amelynek egymásra merőleges tengelyei jobbrendszert
alkotnak ( 1. ábra).
Egy tetszőleges P pont helyzete egyértelműen jellemezhető

egy valós számokból álló rendezett számhármassal. Ha felvesz-
szük a tengelyek irányába mutató i, j, k egységvektorokat, ak
kor a P pont O /’-helyvektora a következőképpen írható fel:
^ P = xi+ y\ + zk .
Természetesen e koordináta-rendszer mellett a feladat jellegé
nek megfelelően más koordinátákat is alkalmazunk.
9
Bizonyos esetekben (pl. kétváltozós függvények határérté
kének meghatározásánál, síkbeli tartományok megadásánál stb.)
célszerű a sikbeU polárkoordináták alkalmazása. A sík pontjait
ekkor az origótól való távolsággal és az x tengely pozitív irá
nyával bezárt szöggel jellemezzük (2. ábra).
71 3je
Ha a qs-re a.(p£ megszorítást tesszük, akkor a
T ’ ‘ 2~
transzformáció, az origó kivételével, kölcsönösen egyértelmű.
A 2. ábráról leolvashatjuk, hogy
jc= r cos (p
y —r sin <p,
az inverz transzformáció pedig
y , ha x =>0
arctg
arctg +JT, ha x < 0

cp= A tér pontjait hengerkoordinátákkal is jellemezhetjük, és
7t
ha x = 0 és ekkor a pont helyzete a pont xy síkra való vetületének polár-
2 ’
koordinátáival és a pont xy síktól való távolságával adható meg
7t (3. ábra). A z tengely pontjaiban cp nem egyértelmű.
ha ;c= 0 és >>-=0.
Használni fogjuk a gömbi koordinátákat (térbeli polárkoor-
Az origó esetén q> nem egyértelmű. dinátákat) is :
10 11
Egy tetszőleges P pont helyzetét az ÖP vektor abszolút ér II. KÉTVÁLTOZÓS FÜGGVÉNYEK
tékével, e vektornak a z tengely pozitív irányával bezárt szögé
vel, valamint az ÖP' (ahol P ' a P pont xy síkra vett merőleges
vetülete) és az jc tengely pozitív irányával bezárt szögével jelle
mezzük (4. ábra), {(p, jelentése a földgömbön szokásos hosz-
szúsági, ill. szélességi körhöz hasonló, ha az északi sarkot te 1. A kétváltozós függvények értelmezési tartománya
kintjük a 0. szélességi körnek.)
A 4. ábráról láthatóan: A többváltozós függvények témakörében elsőként a kétvál
tozós valós függvényekkel foglalkozimk. Mint a bevezetőben is
x= rcos(p sin §, említettük, sem itt, sem más fejezetekben nem törekedhettünk
y = r sin (p sin &, az elméleti alapok részletes tárgyalására, csak a leglényegesebb
z = r cos fogalmakat emeltük ki.
(A hengerkoordinátákhoz hasonlóan a z tengely pontjaiban <p Definícióink «-változós esetre is könnyen általánosíthatók.
Elsőként R X R =R ^ részhalmazainak néhány tulajdonságát de
nem egyértelmű.)
Esetenként (pl. felületek tárgyalásánál) az előzőektől eltero finiáljuk, amelyek e fejezetben, ill. a későbbiekben szükségesek
lesznek.
koordinátákat is bevezetünk.
Egy pont r sugarú (r=>0) környezetét azok a P pon
tok alkotják, amelyekre
\ m ^ r,
tehát:
A P q pont egy D e R^ halmaz torlódási pontja, ha minden kör

nyezetében végtelen sok D-hsz tartozó pont van.
A P q pont egy DczR? halmaz határpontja, ha P^ minden
környezetében van D-hez és Rp\D-hez tartozó pont is. A határ
pontok halmaza D határát alkotja. Ha D minden határpontját
tartalmazza, zárt halmazról, ha egyet sem, nyílt halmazról be
szélünk. (Mindkét tulajdonság igen speciális; a halmazok nagy
része se nem nyílt, se nem zárt!)
A D halmaz korlátos, ha létezik az origónak olyan véges
r sugarú környezete, hogy
D (zK o^ rC :R \
A korlátos, zárt halmazt kompakt halmaznak nevezzük.)

Az / függvény kétváltozós valós függvény, ha értelmezési
tartománya a valós számsíknak, tehát ií^-nek részhalmaza, kép
12 13
halmaza pedig R :
f értelmezési tartománya tehát az xy sík részhalmaza, azaz:

/ : (x, y) (x ,;;) (x, :f) € DfCZ R\
tehát a D f halmaz minden pontjához (más szóval az e pontba
mutató helyvektorhoz) egy-egy valós számot rendelünk hozzá.
A függvény csak értelmezési tartományával együtt adha
tó meg.
Gyakorló feladatok
1, Határozza meg JR^-nek azt a legbővebb részhalmazát,

amelyen az
1 2. mely részhalmazán értelmezhető a
V x ^ -y ,
kifejezés értelmezhető!
ill. az
Mivel a tört nevezője nulla nem lehet, ezért a kifejezés nem értelmez In (x ^ -y )
hető az 1 kör pontjaiban.
A z értelmezési tartomány íg y : kifejezés?
a ) Mivel a négyzetgyök alatt csak nemnegatív szám állhat, így az

Megjegyzés: Az ezen a halmazon értelmezett
azaz
1
x^^y
x^+y'^-X
egyenlőtlenségnek kell teljesülnie.
függvény grafikonját az Az értelmezési tartomány tehát:
1 D =^{(x,yK R ^\x^^y}.
^2 - 1
Ezt a zárt, nem korlátos halmazt a 6. ábrán vonalkázással jelöltük.
függvény grafikonjának z tengely körüli forgatásával származtathatjuk (5. b) In (x^—y) esetén az értelmezési tartomány nyílt halmaz, hiszen D
ábra). határpontjai, amelyekre y~x^^ nem tartoznak e halmazba.
14 15
3. Határozza meg R^-nek azt a legbővebb részhalmazát,
amelyen az
1
D ; {(x, y )£ R ^ \ \ ^ x ^ + ^ ^ 9 , x ^ + 4}
arcsin {Íx^+y^—2)
tehát korlátos, de nem zárt halmaz.
,kifejezés értelmezhető!
4. Határozza meg ^zt a legbővebb részhalmazát,
Mivel mindig teljesül, így az értelmezési tartomány meghatáro amelyen az
zásakor két dolgot kell figyelembe vennünk: 1 1
Egyrészt a nevező nem lehet nulla, tehát
]/1 H x + 3í
azaz
Külön-külön megállapítjuk a két tag értelmezési tartományát, majd
vesszük e két halmaz közös részét.
Másrészt, mivel az arcsin függvény értelmezési tartománya a 1
o ) ------ akkor van értelmezve, ha xyÔ , Ez az első és a harmadik
[ —1 ; 1] intervallum, így fx y
síknegyedben igaz. A tengelyek pontjai természetesen nem tartoznak bele
a halmazba, hiszen azokra xy=Ú .
b ) A második tagban
amelyből
\x+y\^\
teljesülése szükséges, amely
Az értelmezési tartomány tehát egy körgyűrű, amelyből az r - 2 sugarú kör
- 1-cj:+>» és x+y^l
pontjai hiányoznak (7. ábra).
16 17
y
______ a..
X
\\
c)
együttes fennállását jelenti. Ez az

és j = - 1- a :
párhuzamos egyenesek közötti nyílt sáv.

e ) A közös megoldás a 8c ábrán látható korlátos nyílt halmaz, a két
részmegoldás közös része:
Ez csak akkor teljesül, ha
2:ix
ahol k^Z.
5, jR^ mely pontjaiban értelmezhető a
Az értelmezési tartomány tehát a 9. ábrán látható egyenessereg, amelyre
'htx
y In cos x= k y\ y9 ^ 0 k^Z.
(Az origó nem tartozik bele e tartományba!)

kifejezés?
Megjegyzés: A kifejezés értéke a tartomány minden pontjában nulla.
Mivel a négyzetgyök alatt csak nemnegatív szám állhat, így így az
2j i x ^
In cos-------^ 0, 2stx
y / c o s ------ (x ,y K D
amelyből az In függvény monotonitása miatt következik a
függvény értékkészlete egyetlen elemből áll.
h tx
c o s ------ s l
y 6. Határozza meg ií^-nek azt a legbővebb részhalmazát*
egyenlőtlenség. amelyen a
A koszinuszfüggvény értéke viszont egynél nagyobb nem lehet, tehát.
Vsin jrx sin uty
2j i x
c o s ------ = 1.
18 19
^ ///z
d
2
1 1
10. ábra
Mivel a négyzetgyök alatt negatív szám nem állhat, e

A z^x^+ y^
sin n: X sin
ésa
Vizsgáljuk meg, mikor nulla ez a kifejezés!
sin egyenlőtlenségeknek egyszerre kell teljesülniük.

Az első feltétel egy forgási paraboloid (I. a II.2. 1. feladatát!) feletti
esetén pontokra teljesül — a határoló felület pontjait is beleértve.
7tx=k7t k^Z, A második feltételnek megfelelő pontok egy fordított forgási parabo
loid alatt helyezkednek el (11. ábra).
azaz
Az értelmezési tartomány e két halmaz közös része, korlátos zárt hal
x~k. maz:
A z előjelváltási pontok tehát az egész koordinátájú helyeken v a n n a k é s y D '.{{x , y, z)^ S } I 3 p -^ y^ ^ z^ A -:i^ ~ -^ }.

esetén egyaránt. Mivel az egységnégyzetben mindkét tényező pozitív, így
az értelmezési tartomány a 10. ábrán látható sakktáblaszerű nemkorlátos
zárt halmaz: 2. A kétváltozós függvények szemléltetése
ISg sin jTx=sg sinny}. Az

f-{x \ y )^ f{x ;y )
7. Határozza meg, hogy R? mely legbővebb részhalmazán
kétváltozós függvény grafikonja a háromdimenziós térben a
értelmezhető a
P = {(x, 7, z)^R^\ z=f{pc, y), (x,y)eD ^}
Y z -x ^ -y ^ + y z + x 2 + p ^ 4 halmaz. E pontok általában (de nem minden esetben) egy felü
kifejezés! letet alkotnak.
20 21
E felületet a z —/(jc, j;), (x, ;;)€i)/egyen!ettel jellemezhetjük.
Szemléltetése történhet a felületnek a koordinátasíkokkal
párhuzamos síkokkal való metszésvonalai alapján szerkesztett
axonometrikus képpel. A másik szemléltetési mód — a térkép
készítéséhez hasonlóan — a z=állandó síkokkal történő met
szésvonalaknak (az ún. szintvonalaknak) az xy síkba történő
vetítése.
A gyakorló feladatok során mindkét ábrázolási módra mu
tatunk példát.
Háromváltozós függvények esetén a szemléltetésre csak a
szintvonalas szemléltetési mód általánosítása, a szintfelületekkel
történő szemléltetés kínálkozik. Ennek lényege: a z /íx , z ) = ál
landó egyenlettel jellemzett szintfelületeket ábrázoljuk, paramé
terként feltüntetve a függvényértéket.
Gyakorló feladatok
1. Szemléltesse az
/ : (x, y)^x^+y^ {x, y)eR^
függvényt!
a) Végezzük először a szemléltetést a koordinátasíkokkal való met*

szelek alapján!
Ha a
z = jc^+:k‘
felületet elmetsszük a zy síkkal, amelynek egyenlete x = 0, akkor a metszet

görbe a z= y^ parabola. Hasonlóan a zx síkkal való metszéskor is parabola
a metszésvonal.
Az xy síkkal párhuzamos síkkal történő metszés esetén tehát, ha
a metszésvonal egy r sugarú kör. A felület tehát a z= x^ x^ R parabola r Az a) részben láttuk, hogy az xy síkkal párhuzamos síkokkal való
tengely körüli forgatásával adódó forgási paraboloid ( 12. ábra). metszésvonalak körök. E metszésvonalakat az alapsíkra vetítve kapjuk a
b) Ugyanezt a felületet szemléltethetjük a szintvonalas ábrázolási felület szintvonalas képét (13. ábra). (A vonalakon a z paraméter, a „ma
móddal is. gasság” értékeit adja meg.)
22 23
c) Sok esetben szükséges az előző szintvonalas képről zx síkbeli, ill.
ezzel párhuzamos síkbeli metszet képét előállítani, amelyekben y a paramé
ter. E metszésvonalak pontjait megkaphatjuk, ha a szintvonalak y = c
ifi állandó) pontjait ábrázoljuk az xz síkon (14. ábra).
2. Szemléltesse a
egyenlettel jellemzett felületet!
Ha a felületet elmetsszük az a:= 0 egyenletű yz síkkal, a metszésvonal 3. Szemléltesse metszetei segítségével a

7?-=y^, azaz két egyenes: ^2= x 2+ y 2_ i (x,y)eR^\{{x,y) |x ^ + y ^ ^ l)
z= y, ill. z= ~ y. egyenlettel jellemzett felületet!
Hasonlóan az xz síkkal való metszéskor is két egyenest kapunk.
A z x y síkkal párhuzamos síkmetszet, amelyben z —r, ahol r kons:ans, A z xz síkkal (3^=0) metszve a metszésvonal az
az P-=x^^y^ kör. ;v2- z 2= l
A felület tehát egy kettőskúp (15. ábra). egyenletű hiperbola.

Hasonlóan hiperbolametszet adódik, ha a felületet az x = 0 síkkal
Megjegyzés .* E felület az metsszük el.
Az xy síkkal (z = 0 ) metszve a metszésvonal az
/ l ; (x , j ) {X , y )^ R ^
x^+y^= 1
és az
egységsugarú kör. Hasonlóan körök adódnak a z = c ( c konstans) síkokkal
/ j : (jc,y)w- - {x, yK R ^ való metszéskor is. A felület tehát egy egyköpenyü forgáshiperboloid, amely
függvények grafikonja. az x ^ -z ^ = 1 hiperbola z tengely körüli forgatásával adódik (16. ábra).
24 25
5. Szemléltesse az
M egjegyzés: A felület tartalmazza az
y = ^ \ ;z = x
és függvényt!
y = \ \ z ^ -x
egyenletrendszerű egyeneseket, amiről behelyettesítéssel könnyen meg Ha a z ^ x ^ —y'^ felületet az xz síkkal metsszük, a metszésvonal a
győződhetünk. A felület származtatható e két egyenes z tengely körüli for r=:c^ parabola. Az yz síkkal való metszéskor a z = — parabolát kapjuk.
gatásával is. Ebből könnyen belátható, hogy e felület minden pontján át A felületet úgy képzelhetjük el szemléletesen, hogy a parabolán
halad két olyan egyenes, amely illeszkedik a felületre. „végigcsúszik” a z = - parabola. így adódik a 18. ábrán látható nyereg
felület, amely az xy síkot az x = y , ill. x^^ —y egyenesekben metszi.
4. Szemléltesse metszetei segítségével a
egyenlettel jellemzett felületet!
Ha a felületet az xz síkkal (^ = 0 ) metsszük, akkor a metszésvonal a

z 2 - x 2 = l hiperbola. Az yz síkkal történő metszéskor is hiperbola adódik
metszésvonalként.
Ha a z = c egyenletű síkkal (lc l> l), metsszük el a felületet, akkor a
metszésvonal kör.
A felület tehát egy forgásfelület, amelyet a hiperbola z ten
gely körüli forgatásával származtathatunk (kétköpenyű hiperboloid) (17.
ábra).
26 27
Megjegyzés *. Ha bevezetjük az
u=x+y
es
i>=x—7
új változókat, akkor a felület egyenlete
z —uv
alakban írható.
A transzformáció lényegében az jtií sík z tengely körüli 45°-os elfor
gatását jelenti. Ugyanis a szögű elforgatáskor az új koordináták a követke
zők:
cos a.+y sin a,

y ’ = —jc sin oc+y cos a.
a = —45® esetén:
X = ix -y ).
2
Az y z síkban (ac=0) a metszésvonal a z = y egyenes.
fi Az xz síkban (:v=0) adódó metszésvonal a z = x ^ parabola.
y=-
A felületet a r=jc^ parabolának a z = y egyenesen való „csúsztatásá
val” származtathatjuk, és így parabolikus hengert kapunk (19. ábra).
A z=Mi> felület esetén az
H= «o 7. Szintfelületei segítségével szemléltesse az

és
/ : (x, y, z)^x^+y^+z^ (x, y,
(líQ, Vq állandó)
háromváltozós függvényt!
síkokkal való metszésvonalak egyenesek, így a felület minden pontján át
halad két-két, a felületre illeszkedő egyenes. (Természietesen ugyanez igaz
A szintfelület az f { x , y , z ) = c {c konstans) egyenlettel jeilem2stt felü
az eredeti nyeregfelületre is, hiszen ennek forgatásával adódott a z= u v fe
letet jelenti.
lület.)
c =/ ^=- 0 esetén a felület egyenlete
6. Szemléltesse a
z^ x^ + y { x ,y ) e .R ^
ami egy origóközéppontú r sugarú gömb egyenlete; f szintfelületei tehát
felületet! gömbök (20. ábra).
28 29
8. Szemléltesse szintfelületei segítségévei az
/: y, z)>-^x^+y'^-p;^ (x, y, z)^B?
függvényt!
3. A kétváltozós függvények határértéke, folytonossága
o ) f{.x, y, z) = 0 esetén a szintfelület egyenlete
Legyen a pont az
Ez a felület a 2. feladatban tárgyalt kettöskúp.

függvény értelmezési tartományának torlódási pontja! Az f ha
b ) f i x , y, z ) = l esetben a szintfelület
tárértéke a P q{xq, Jo) pontban A, ha minden 0-hoz tartozik
Po-nak egy olyan h sugarú környezete, hogy
amely a 3. feladatban tárgyalt egyköpenyű hiperboloid. f { x ,y ,z ) = c ^ O \f{P )-A \^s ha A^p„,s\{Po}.
esetében mindig egyköpenyű hiperboloidot kapunk.
(A határérték létezésének vizsgálatakor tehát Pq környezetének
c) f { x , y , z )= — \ esetén a szintfelület csak az értelmezési tartományba tartozó pontjait kell figyelem
be venni!)
Az eló'zó'vel egyenértékű a következő definíció: A Pq pont
amely a 4. feladatban tárgyalt kétköpenyű hiperboloid, ban csak akkor van határértéke az / függvénynek, ha tetszőle
A szintfelületeket a 21. ábrán láthatjuk. ges, Po-hoz tartozó {P„}, n^N (F„ 9^Pq) pontsorozatra, amelyre
a függvényértékek sorozata ^-hoz tart. Tehát, ha két
30 31
k ü lön böző pon tsorozaton közeledve P q-Iio z a függvényértékek hiszen
sorozata két k ü lö n b öző szám hoz tart, akkor a függvénynek b iz
. 1
tosan nincs határértéke e pontban. sm — ^1,
í A határérték létezéséhez azonban nem elegendő, hogy tet X
szőleges Po-hoz tartó egyenes mentén mindig ugyanazt a határ viszont
értéket kapjuk.
Az lim (W + !>-|)=0 = / ( 0 ; 0),
amivel megmutattuk, hogy a függvény az origóban valóban folytonos.
függvényt folytonosna k mondjuk egy Pq pontban, ha * Megjegyzés:

* Po-ban létezik /-nek határértéke (tehát P q D^-nck torlódási a) Adott e=-0 esetén az origó mely környezetében teljesül az
pontja),
If i x , e egyenlőtlenség?
* /(P o )= lim /.
Po Láttuk, hogy
E definíció alapján a II.l. 5. feladatában szereplő függvény az
értelmezési tartományának minden pontjában folytonos, mivel
értelmezési tartományának minden pontja torlódási pont, a ha Mivel
tárérték és helyettesítési érték e pontokban egyaránt nulla.
Az egyváltozós függvények körében megismert összeg-, kü \x\^Íx-^-hy\
lönbség-, szorzat-, hányadosfüggvény folytonosságára vonatko és
zó tételek a kétváltozós függvények körében is érvényesek.
Gyakorló feladatok ahol ] /x ^ + y “^ az origó és a P(x, y) pont távolsága, így az
1. Igazolja, hogy az
. 1 . 1 8
X sm ~ + y sin — , ha xy?^0 egyenlőtlenség biztosan teljesül akkor, ha a P pont az origó - sugarú kör
y X "
nyezetében van.
.0 ha x y = 0 b j A z X és y tengely más pontjaiban a függvénynek nincs határértéke,
itt ugyanis az összegnek csak egyik tagja tart nullához, a másikban a szinu
függvény folytonos az origóban!
szos tényező erősen oszcillál.
Mivel az origóban a függvényérték nulla, azt kell belátnunk, hogy a

batárérték is ennyi. A tengelyeken a függvényérték azonosan nulla, a ten
2. Van-e határértéke az origóban az
gelyeken kívül pedig: 2xy
f :( x ,y y ix ,y )e R M (^ ;0 }
. t . 1 . 1 . 1 x^+y^
jcsin— +;i'sm — sí jcsm — + sm —
y X y X függvénynek?
32 33
Közeledjünk az origóhoz az 4. Igazolja, hogy az
y=m x egyenesen! / : (?c, y )'-> 0 D f = {{x ,y )^ B }\ x y ^ Q \
Az egyenes pontjaiban a függvényérték függvény az értelmezési tartománya minden pontjában foly

tonos !
2m
A függvény az x y síknak csak azon pontjaiban értelmezett, amelyek

amely — m értékétől függően — minden egyenesen más és más, tehát/-nek ben az xy szorzat racionális szám. E pontok mindenütt sűrűn helyezkednek
az origóban nincs határértéke. el a síkon, de ugyancsak sűrűn mindenütt vannak olyan pontok is, amelyek
nem tartoznak hozzá £y-hez. Mivel minden pontja torlódási pont, a
függvényérték minden pontban nulla, így tetszőleges Pegyeseién
l i m /= 0 = /( i ') ,
i>2 p
ha. y 9^0 azaz/valóban folytonos D j minden pontjában.
(x ,y )e m {0 ;0 }
ha y = 0 és X9^0 5. Igazolja, hogy
nx . TtX
függvénynek nincs határértéke az origóban, bár tetszőleges egye lim lim sin. Iim smr—;—
2x^y
nes mentén közeledve az origóhoz mindig ugyanaz a határérték
adódik.
Vizsgáljuk előbb a bal oldalt:
a) A z y = m x meR\{0} egyenesen közeledve;

lim sm “—^ ~ = 0,
2x-\-y
nP-
f{x -m x )= = x\\ + r>?)' mivel a szinuszfüggvény argumentuma rögzített x esetén nullához tart.
Tehát
ami + «-hez tart, ha x nullához tart. {Ugyanez adódik m=Q esetén az x
lim I lim sin- = lim 0 = 0.
tengely pontjaira is, mert f { x , 0) = ^ .) 'í x + y )
Hasonlóan a job b oldal;
b) Közelítsünk az origóhoz a z y = g ö r b é n ! Ekkor
ntx n
hm sm —------- = s in — = 1,
2
,y
tehát a két oldal értéke valóban különböző.
aminullához tart, ha x nullához közeledik. Tehát/-nek valóban nincs határ

értéke az origóban annak ellenére, hogy tetszőleges egyenes mentén ugyan
azt az értéket kaptuk.
34 35
A z állítás bebizonyításához elegendő az origóbeli folytonosságot iga
zolni. Egy törtfüggvény ugyanis, amelynek számlálója és nevezője is foly
tonos, folytonos minden olyan pontban, ahol nevezője nem nulla. Határoz
(x .y )€ m í0 -.0 }
zuk meg a függvény határértékét az origóban! Gömbi koordinátákkal:
függvénynek az origóban van határértéke! xyz sin^ # cos é cos 9! sin 99
x^ +y^+z^ ^2[sin2^(cos2 93+sin2 95)+cos2#]
A bÍ2sonyításhoz polárkoordinátákra térünk át; ekkor: = r sin^ & c o s ^ cos <p sin ip,
r® cos^ 95 sin gj , . amely az origóhoz közeledve nullához tart. A függvénynek tehát van az
-=rcos'^ ?5Sin 9?.
x^+y^ (cos^ gj+sin^ 93) origóban határértéke, ez egyenlő a függvényértékkel, tehát / az origóban is
folytonos.
Ez utóbbi viszont r nullához tartása esetén nullához tart. <pértékétől függet
lenül.
Tehát 8. Értelmezze a g kétváltozós függvényt úgy, hogy az
lim / = 0 . s in :í-s in y
h a ^ c -jT ^ O
(0: 0) x -y
M egjegyzés: Hasonlóan látható be, hogy a f-ix ,y y {x ,y )e R ^
h a x - j =0
függvény folytonos legyen R^ minden pontjában!
függvénynek az origóban nincs határértéke. Ekkor ugyanis polárkoordiná
Alakítsuk át a számlálót a következőképpen;
tákra áttérve:
cos^ 93 •sin^ 9) ^ + 3^ . X - y
sm a:—sm v = 2 c o s -------- sm ---------,
2 2 '
:^ + y ^ cos'* 95-t-sin'* 9? ’
ekkor:
aminek, ha r nullához tart, nincs határértéke, hiszen 9>=0 esetén értéke
nulla, cos — -— sm —
sm X — sm y 2 2
7T , 1 lim ---------------- _ = lim ----------------------------=cosjv,
w = — eseten pedig - . (x-y)-»0 X ~y (x-y)-*0
4 2
2
mivel
7. Igazolja, hogy az s in / ^
lim ------ = 1 .
xyz 0 ^
ha x^-hy^+z^Ô
Tehát a
f ‘ ix ,y ,z y (x, y, z)eR^
.0 ha x^+y^+z^=0 g ■(;v, j')'->cos .r D ^={{x, y)íR ^ 1jc -> '= 0 }
választás m ellett/az F? minden pontjában folytonos lesz.

függvény folytonos minden pontjában!
37
36
9. Értelmezze a g kétváltozós függvényt úgy, hogy az Tehát, ha g-t a következőképpen választjuk;
cos a:—cos y 1 sinx

ha x^— y'^^0 ha. x = ± y és xyÔ
x ^ —y^ 2 X
D ^ = {(x, yK R ^ 1
1
h a .x ^ - y ^ ^ O ha x = y = 0 .
'r
függvény folytonos legyen minden pontjában! akkor / a sík minden pontjában folytonos lesz.
Az előző feladathoz hasonlóan átalakítjuk a számlálót:

. -c+J' . x - y
cos X—c o s j^ = —2 sin —— sin-------- .
Ezt alkalmazva:
. x+y . x~y
sin -------- sin --------
cos j : “ COS>’ 1 2 2
2 x+y x~y
ahonnan látszik, hogy a függvény az origóban folytonossá tehető, ha ott a
függvényértéket -nek választjuk, a többi pontban pedig
xP-—y^=^0, ami x=^yt ill. x = —y teljesülését jelenti.

Ha x = y , akkor
x+y
-= x .
~~2
másrészt
x -y
sm-
Hm - = 1.
(x-y)-*0 ^~y
2
1 sin jc
E pontokban tehát á'-t celszeru----------------nek választani.
2 X
x -y
Ha akkor s a szorzatalak másik tényezőjének a ha
tárértéke egy.
38 39
III. A KÉTVÁLTOZÓS FÜGGVÉNYEK DERIVÁLÁSA tonosságát sem feltételezi, de a folytonosság nem mindig biz
tosítja a parciális derivált létezését.
Az eddigiekből már világos, de külön is kiemeljük, hogy a
parciális deriváltak kiszámításakor az egyváltozós függvények
nél megismert differenciálási szabályokat kell alkalmazni, figye
1. Parciális deriváltak lembe véve, hogy az a változó, amely szerint nem differenciá
lunk, konstansnak tekintendő.
A parciális deriváltakat az egyváltozós függvények deri Tegyük fel, hogy az/függvénynek a >^0) pontban lé
váltját általánosítva, különbségi hányados határértékeként de tezik az X és szerinti parciális deriváltja! A P q pontoii átha
finiáljuk, s megmutatjuk, hogy geometriai jelentésük bizonyos ladó, xz síkkal párhuzamos egyenletű sík a függvény gra
esetekben érintők iránytangenseként adható meg. fikonját alkotó felületet a z = /(x ,y o ) síkgörbében metszi. Ha
Tekintsük az ennek a görbének az (xq, Jo»/(ô> Jo)) pontban van érintője, ak
kor az érintő iránytangense:
f.D f^ R D jd B ?
kétváltozós függvényt! Legyen a JPo(ô> ô) a D f torlódási

pontja! hasonlóképpen:
Ekkor, ha rögzített (állandó) y mellett létezik és véges a
/;(^ o .:> ^ o )= tg /?
f(x o + ^ x ;y o )-f(x o ,y o )
lim (22. ábra).
^x-*0 /Ix
A parciális deriváltak általában továbbra is kétváltozós
ill. rögzített X mellett létezik és véges a függvények. Amennyiben ezek is parciálisán differenciálhatók,
képezhetjük mindkét változó szerint újabb parciális deriváltjai
f ( x o ,y o + ^ y )-/ (x o ,y o ) kat. így a másodrendű parciális deriváltakat kapjuk. Ezek je
lim
Jy-*0 ^y lölése ;
határérték, akkor ezeket az / függvény Pq pontbeli parciális dif d d f_ d y _ „ d d f _ d Y _ f.r
ferenciálhányadosainak nevezzük. dx dx dx^ dy dx dydx
Jelölésük:
M - =f!,iXo,yo), ill. 1/ =fy(Xo,yo)- dx dy dxdy dy dy dy^

dx\ Po dy\ Po
fxx'^t és fyy-i tiszta, f ”y és fy^-^X. vegyes másodrendű parciális
Ha egy T e Z>ytartomány pontjaiban léteznek a parciális diffe deriváltaknak szokás nevezni. Elég általános feltételek mellett
renciálhányadosok, akkor az f ; . : T-* R függvényt, amely minden igaz, hogy ;
(;Co, :>'o)í7'-hez az/J(X(„ 3^0) értéket rendeli, az x szerinti parciális
derivált függvénynek nevezzük. f = Jyx^
f" •
Jxy
Hasonlóan értelmezhető fy is.
A feladatok során megmutatjuk, hogy a parciális derivál azaz: a vegyes másodrendű parciális deriváltak megegyeznek,
tak adott pontbeli létezése még a függvény adott pontbeli foly- a deriválás sorrendje felcserélhető. Bizonyítás nélkül közöljük
40 41
egyenlőség áll fenn, az előzőhöz hasonló feltételek teljesülése
esetén.
Az elmondottak általánosíthatók három, négy stb. változó
esetére is, minden lényeges változtatás nélkül.
Gyakorló feladatok
1. Határozza meg az
/ : (x , );) +>^3- 3xy (x, y) 6
függvény elsőrendű parciális deriváltjait!
Ha X szerint deriválunk, akkor y állandó, tehát deriváltja zérus.
; {x, j ) i-í- 3x^ - 3 y (x,y)£R^,
/ ;-.{x,y)> -> 3y^ -3x {x ,y K R \
f:(x ,y )^ x y y^R , x^R +
függvény elsőrendű parciális deriváltjait!
Az X szerinti parciális derivált kiszámításakor y állandónak tekinten

dő, tehát hatványfüggvényként kell deriválni:
fx ■(.x,y)>->-yx>'~^ (x, yK D j-.

ennek elégséges feltételét. Ha a P qÍXq, Jq) pont egy környezeté Az y szerinti parciális deriváláskor x állandó, tehát a függvényt exponen
hen fxy és léteznek és a F q pontban folytonosak, akkor; ciális függvényként kell deriválni:
fxyiXo, yo)=fyÁÔ, yo)- fy ■(.X,y)<-*x^hix (X , y )e D f.
Hasonlóan értelmezhetők a harmadrendű parciális deriváltak

amelyekre például az
f : { x , y , z ) > ^ x y ’‘ x ^ R + ,y e R + ,z ^ R +
dV dY dV
dx^dy dydx^ dxdydx függvény parciális deriváltjait!
42 43
Az előző feladathoz hasonlóan járunk el; —X —X
>*-1 g í ■i x ,y y
.3 y^ y i^ :
,2
és gy értelmezési tartománya szűkebb, mint g-é, hiszen y^=x^ feltétel

/ ; : (x, y, z)-^x^‘ (In x ) f (In j;). esetén a deriváltak nem léteznek. (E feltétel a D halmaz határpontjait je
Mindhárom parciális derivált értelmezési tartománya azonos löli.)
A továbbiakban csak akkor fogjuk feltüntetni a parciális

deriváltak értelmezési tartományát, ha ez az eredeti függvényé 7 . / : (a:,y)>-*yÎn arsh (xy) x£ R ^ ,y^ R + .
től különböző.
A következő feladatokban is az elsőrendű parciális derivál
takat kell meghatározni: Deriválás előtt alakítsuk át In ] / ^ - t !
4 .f:{x ,y ,z )> ^ (x y y = x y ^ x€J?+ , z^ R . / : {x,y)^^-y'^ In jj^^ta>-+arsh {xy).
fJ:{x,y,z)^y^2X^-K
fí 'Á x ,y )^ ^ +
2x
fy:{x,y,z)>-*x^z3^~^,
f i : (a:, y, z ) ^ i x y Y In (xy). f y X
f'v : In x + y In j + — + -
5 .f:{x ,y )^ y e ^ ;s e i í \ { 0 } , 7 € M { 0 } .
x^} \y x)
jc V
{x, y) € R^\{(x, y ) \ y ^ = " sin jc }.
—X y X ^ 1 x\ sin x+y^
f i ■{ x ,y y e^-\— — = e ^\-— »
Az —sinx feltételnek eleget tevő pontok halmazát a 23. ábrán

X látható görbék adják.
6. g : ( x , y)i-*arcsin y , 2>^= (x,y)€R ^
3xêy (sin *Arê^(cos a:)
fx'(^x,yy
1 1 1 (sin x+y^)^
Y y 2 _ y .2
a;V (sin a:+ y^) - xê^ly
fy-ix,yy
(sinx+^^)^
44 45
(Jy értelmezési tartománya azonos Dy^fdl, f^-é ennél szűkebb; nem tartal
mazza a határpontokat.)
10. Az előző fejezetben láttuk, hogy az
;v:j;
h a x '^ + y ^ ^ Q
x^+y^ ’
f:(x ,y y
0, h a x ^+>’^ = 0
függvény nem folytonos az origóban.

Igazolja, hogy e függvény parciálisán differenciálható az
9. / : (x, y ) ^ /s i n :x : sin ^y-\- sin In x In sin origóban!
Df \x^R+\{x I sin x < 0 } , j € i ? + \ { y ! sin j ^ O }.
A definíció szerint; (a:o= 0 , J o= 0).
y
3ir- 0 Jx
Ax-O
—0
(Ax)HO
2T- = lim ------------------= 0 .
0
T Hasonlóan ^ ( 0 ; 0) = 0.
IM A parciális derivált adott pontbeli létezéséhez tehát valóban nem szükséges,

hogy a függvény e pontban folytonos legyen.
ír 21 3ir
24. ábra 11. Határozza meg az előző feladat mintájára az
A feltételnek eleget tevő pontok az első síknegyedben egy sakktábla xY ha x^+y"*9^0

szerű elrendezést adnak. (A i)g-hez tartozó határpontokat vastagítással x^+y^^
jelöltük.) (24. ábra)
f:(x ,y y
0, h a x ‘*+>í'* = 0
, , cos^r y- cos In X
^ — :::3 3 SÍnV j;+----------- In sin j'. függvény tiszta másodrendű parciális deriváltjainak értékét az
2/ ssinx
i origóban!
, , ------ COSt^>’ . COSJJ Az előző fejezetben láttuk, hogy a függvény nem folytonos az origó
fy • (JC,;»)|^^V sin --------- f- sin In ;c ---- .
Sin;/ ban.
2Yy
46 47
Az origó kivételével:
2xy\x'*+y‘*)-4x^x^y^ 2 x y ^ -2 i^ ^
fl--{x,yy
{x*+yY
Az origóban a definíció alapján/^(0,0)=0.

Legyen
2 a: / - 2 ^ : ^
ha x‘^+y'^9^0
g = f í : (x ,y > (y‘+/)2
lo. ha ; c ^ + / = 0 .
Arról, hogy g sem folytonos az origóban, könnyen meggyőződhetünk, ha az

y = 2 x egyenes mentén tartunk az origóhoz.
Ekkor
128x'^-8x^ nOx'^ 120 Az értelmezési tartomány az ábrán látható nyílt halmaz (25. ábra).
lim—:------- 77—lim-
0 (x^+16;c4)2 0 289;c8 ^ 289a: ’
/•''X=
-
'
ez utóbbi viszont nem korlátos, így g valóban nem folytonos az origóban. x+ ey’
Számítsuk ki g origóbeli parciális differenciálhányadosait!
ey
^(0+Jjc,0)-^ {0, 0)
F;(0,0)=/;^(0, 0)=lim; =0 ,
0
Ax -
ix+ey^ '
mivel a számláló azonosan nulla. ey
Hasonlóan látható be, hogy */ "vx= -
{x+ey)^-
^;(o,o)=^;(o,o)=o. A vegyes parciális deriváltak tehát valóban egyenlők minden pontjában.
M egjegyzés: Tekintsük a
A számítást nem részletezve: fyxiO, 0)=0.
g : (x, >»)>-»-ln \x+ey\ (x, y)^R-\{(x, >’) |A:+e^=0}
Megjegyzés: A feladat nem tesz eleget a vegyes másodrendű parciáli
sok egyenlőségére felírt elégséges feltételnek, a vegyes parciális deriváltak függvényt! Könnyen igazolható, hogy g parciális deriváltjai formailag
mégis egyenlők az origóban. azönosak/megfelelő parciálisaival, de DfCzD^, és r a i a X t nem
A z említett feltétel tehát elégséges, de nem szükséges feltétele a vegyes teljesül, (ato, >-o)€íyesetén/;(A:o, yQ)=g^{xQ, y^).
parciális deriváltak egyenlőségének.
A következő feladatokban a vegyes parciális deriváltak egyenlőségét 13,
kell igazolni.
f:{x ,y )^ x y x^R +, y^R .
12.
/ : (;c, (x + e^ ) D f = {(^ , j;) € i (.v + e ^ )= -0 }.
48 49
f;^xy\nx 4xy'^
/> . :+Jc>' hax^+y^?iO
( x 2+ y 2y i ’
f " y = x y ~ ^ + y x y - ^ \ n X,
0, hsix^+y^ssO,
;c2 _^ 2
J'A Y"
f'-
4xy^
h hax^+)^^0
.0, ha x^+y'^—O.
1 4 ./: (x, j)'ârctg— xeR ,y^ R \ {0 }.
IfiiO, 0), ill./^ (0, 0) értékét a 10. példához hasonlóan a definíció alapján
számolhatjuk.]
1 1
/^
> Azt, hogy/,/jJ,yj| az origóban folytonos, egyszerűen igazolhatjuk po-
x^ y x^+y^"
1+ - ^ lárkoordinátákra való áttéréssel.
Ekkor ugyanis:
^ X^' y^ x^+y^’
1+
y2 a számlálóban viszont r magasabb hatványa szerepel, tehát a határérték
valóban nulla.
x'^ + y^ -y2y_ x^-y^ A definíció szerint:
Jxy- (^2+_^2)2 {xH y^ )2 ’
-{>?+y^)-i-x)2x x^-y^ Ay
f ” =-
Jyx (x2+_y2)2'
(jc2+>'2)2
Tehát a vegyes parciális deriváltak D f minden pontjában megegyeznek. +0 ~0

(A parciális deriváltak értelmezési tartománya természetesen nem lehet D^- =lim - = - 1.
0 Ay
nél bővebb halmaz. Bár látszatra csak az origóban nincsenek értelmezve^
de ahol a függvény nem értelmezett, deriváltja sem lehet.) Hasonlóképpen
/;;(o,o)=i.
A vegyes másodrendű parciálisok értékei tehát az origóban különbözőek.
x ^ -y ^
ha x^-\-y^9^0 Ennek oka az, hogy nem teljesülnek a tétel elégséges feltételei: a második
^ 2j ^ y 2 ’
{x>y)€R- parciális deriváltak nem folytonosak az origóban, ugyanis
0, ha x'^+y^=0
függvény esetében fJxy

" =
(xHy^)2 (x^+y^)^
ha Xp-+y^j:60
-1 , hax^+y^-0.
50 51
Itt is polárkoordinátákra áttérve: a számláló megjelölt tagja r* szerint, a
nevező szerint tart nullához, így f^y nem korlátos. ~~ 5
16. Igazolja, hogy az Mivel/szimmetrikus a három változójában hasonló alakú

Összegezve a tiszta másodrendű parciálisokat;
f:{x ,y )^ d ix c i% ^ ;>'€ü \{0 }
3x^ ~{x^+y^+ z2)+ 3 j 2 _ ( j ;2 + /+ 2 2 j^ 3^2- ( ; c 2 + / + z2)
függvény kielégíti az = 0.
(at2+ j;2+ z 2)2
íg y /v a lób a n kielégíti az egyenletet.

parciális differenciálegyenletet! (Síkbeli Laplace-egyenlet.)
’ E függvény elsőrendű parciális deriváltjait a 14. feladatban már meg
határoztuk. / : {x, t)y ^ A sin co (x ,tK R ^
A tiszta másodrendű parciálisok;
függvény (A, co, c állandók) eleget tesz az
2xy Ixy
(;c2+ ; '2)2 - f" = — f '
Jxx (.íJtt
T ehát/valóban kielégíti az
parciális differenciálegyenletnek (hullámegyenlet)!
/;^ + * = 0
egyenletet.

f i SSAü) COS
f:ip c ,y y z y ^ (a :,:V ,z )€ K ^ \ {0 , 0 , 0 }
függvény kielégíti az
ffi^-Aco^smco —I .
c)
parciális differenciálegyenletet (Laplace-egyenlet). M egjegyzés: Könnyen belátható, hogy bármilyen kétszer differenciál
ható /függvény, amelyre tetszőleges/(j;, t)^R^ esetén teljesül a z/(;r, t)=
x\
8 = 9 i — —j egyenlőség, eleget tesz a hullámegyenletnek.
19. Határozza meg az / ” ' függvényt, ha

- i j (;k2+; v2 + z 2)"2 4 ^ _ Í . 2 (jf2 + /+ 2 2 )
f:(x ,y ,z )^ e ^ y ^ (x ,y ,z )^ R \
52 53
Mivel a függvény is és parciális deriváltjai is folytonosak, így a deri 22. Igazolja, hogy az
válás sorrendje tetszőleges
1
/ : {x , ty
2a]fnt
= é^y^(xyz^^ z), függvény, ahol állandó, kielégíti az
f'J^=^y^xy{xyz'^-Vz')^-e^y\2xyz^ í)=e^y^{xY^'^+ ^xyz+1). « = / ;

parciális differenciálegyenletet (lineáris hővezetés egyenlete)!
M egjegyzés: Várható, hogy szimmetrikus három változójában,
hiszen/ is ilyen tulajdonságú volt.
1 -2 x \
4aSí
20, Határozza meg a laYTit
Aah
^n^rnf
1 4<j2í
4ű2í I.
derivált függvényt, ha
/ ; (x, y ) ^ ( x - a y » ( y - b y (x, y)eR^.
2a^f^t 2/
M iv e l/is és parciálisai is folytonosak, így a deriválás sorrendje tet
szőleges. 1 n -I - ^ x^
t 2g ,4ű2í
/;=
la fn t 2á^ Tzt
— = m (x -a r -V -W
dx
1
d"'f 4ű2f 1 ^
= m !(y -b r . ' AaV
dx^ 'la fn t .1 2;
^m+ny
Tehát az/függvény valóban kielégíti a lineáris hővezetés diíferenciálegyen-
d / ' d ^ ~ dxT'dy" letét.
21. Határozza meg a függvényt, ha

2. Teljes differenciái. Hibaszámítás
/ : (^> Jí'* sin y+ y^ cos x {x,y)^R?-
A parciális deriváltak a függvény megváltozását csak a fe
öV lületből az 111. :x: tengelyre merőleges síkokkal kimetszett sík
sin + 4 ! cos jf,
dy^ görbék mentén jellemezték. E speciális síkgörbék esetében az
és mivel sin y y szerinti negyedik deriváltja önmaga, egyik változó rögzített érték volt. Ahhoz, hogy a függvény meg
BH változását tetszőleges irányban vizsgálhassuk, definiálni kell a
^ -4 !( » i n ;.+ c o s A ;) . differenciálhatóság és a teljes differenciál fogalmát.
54 55
Tekintsük az/ : Df-*R D fz B ? kétváltozós függvényt!
Legyen a Po(xo,y^^Df pont a D f torlódási pontja,
P(Xo+ :jô+ ^7)€-D/egy Po'tól különböző pont, és
4 f= /(^ o + Jo+ ^ 7 )-/(^ o . 7o)
jelölje a függvény megváltozását.
Az / függvényt a pontban totálisan differenciálhatónak
nevezzük, ha léteznek olyan A 2 valós számok, amelyekre
A f-A iX ~ A ^ ^ 0,
}/ x ^ + y ^
ha a nevező nullához tart.

Tehát, ha / differenciálható a Po pontban, akkor
A f= A iA x + Á 2 á y + E {A X y A y )i{A x Y + ^ A y Y ,
ahol b{A x \Ay) nullához tart, ha. z. P ponttal P^-hoz közele

dünk ; így / a P q környezetében egy lineáris függvénnyel köze
líthető. es
A Po pontbeli totális differenciálhatóságból már követke
zik a parciális differenciálhányadosok létezése a P^-ban, és az A f= = f{P )-f{P ^ ^ fl+ & =/i(xo; yd^ x+fJ xQ \yo)Ay,
Jli=/^(xo,7o)í ÍH. ^ 2=/Í(X o,7 o) is fennáll. A parciális de
riváltak létezése a P q pontban azonban nem elégséges feltétele Természetesen a közelítés annál pontosabb, minél kisebb a PPq
a totális differenciálhatóságnak. Elégséges — de nem szüksé távolság;
ges — feltétele viszont a parciális deriváltak folytonossága az
adott pontban. P P o= ]/{Á xy+iA yy.
A Pq pontbeli differenciálhatóság egyben azt jelenti, hogy A z egyváltozós függvények differenciáljának megfelelően defi
a z = f{ x , felületnek az (xo, Jo* ^0) pontban létezik érintősíkja. niáljuk a kétváltozós függvény Po-beli teljes differenciálját.
E kérdéssel bővebben a IV.3. szakaszban foglalkozunk. Ha a
A 26, ábrán az / felülethez a P q pontban húzható érintősí
kot láthatjuk, amelyet az x=Xo, ill. y = y o síkok által a felület g :x ^ g (x ) x^R
ből kimetszett síkgörbék érintői határoznak meg. függvény differenciálható az jcq helyen >akkor differenciálja:
Mivel ezek iránytangensét a Pp-beli parciális deriváltak ad
ják, így az ábra jelölései szerint; dg=g'(xo)dx.
E fogaknat általánosítva:
H a /a P qpontban differenciálható, akkor Po-beli teljes dif
b = ^ fy iX o \ y ^ A y ferenciálja
56 57
A teljes differenciál lényeges alkalmazási területe a hiba-
számiíás:
azaz/-nek P q pontbeli érintősíkjáig való megváltozása. Minden mérés elvégzése egy névleges értéket ad (legyen ez
Tekintve, hogy az ;c), meghatározott hibakorláttal (legyen ez Ax). A mért mennyi
ség valódi értéke tehát az [ x - A x ; x + A x ] intervallumba esik.
f= x {x,y)eR ^ Elnevezések:
függvény esetén Ax abszolút hiba (korlát),
d f= d x= A x, X9^0 esetén---- relatív hiba (korlát).

így a teljes differenciál szokásos alakja: Ax
100 százalékos hiba.
Jo) dx^fyiXü, yo) dy.
H a /a T e Z)/tartomány minden pontjában differenciálható, ak j:, y mért értékeiből valamilyen / kétváltozós függvény értékét
kor r-ben differenciálhatónak nevezzük, és differenciálja a határozzuk meg. Mivel és >> nem pontos, ig y f(x ,y ) sem lesz
az. Ha / totálisan differenciálható az (x, j ) helyen, akkor ab
4 f : {X, y )^ f'^ dx+f'y dy (x, y ) ^ T szolút hibája (hibakorlátja):
függvény. 4/'= \fxix, y)Ax\ + l/;(x, y)A yl
Hasonlóan értelmezhető három-, ill. többváltozós függvé
{Megjegyzés: feltételezzük, hogy nem mind a két parciális
nyek differenciálhatósága is.
Sok esetben szükséges a következő kérdés eldöntése: Tel derivált értéke nulla. Ekkor ugyanis A f= 0 adódna, ami hiba
korlátra lehetetlen. Ezzel az esettel a IÍI.5. szakaszban foglal
jes differenciál-e a kozunk.)
Öf=p d x+ g dy Az öröklött hiba meghatározásánál gyakran használhatók
a következő szabályok:
kifejezés, ahol p és q egy T a tartományban differenciálható 1. Összeg és különbség hibája egyenlő a tagok hibájának
függvények. (A ő-val jelezzük, hogy ez nem biztos.) összegével:
Annak feltétele, hogy ö f teljes differenciál legyen, az, hogy
A {f± g )= A f+ A g .
P > < l'y
2. Szorzat és hányados relatív hibája a tényezők relatív hi
teljesüljön T minden pontjában. Ugyanis, ha teljes differenciál, báinak összegével egyenlő (ha ezek léteznek):
akkor
m )
fx = p és /;= ? , fg
így a vegyes parciális deriváltak egyenlőségéből: A
r/'
.8 .
L f g
következik. g
58 59
\f{Áx, A y ) ~ f(0 ,0 ) - / > , 0 )A x ~ fX 0 ,0 )M
3. Hatvány relatív hibája az alap relatív hibájának és a ki lim
<0, 0) y(A x)2+ (A y)2
tevőnek a szorzata;
(Ax)Ây
(a íR ). iAx)^+jAy)^
lim
(0, 0) y{Ax)^+(Ay)^
Gyakorló feladatok Szintén polárkoordinátákra áttérve, a következő határértéket kell vizsgál
nunk:
Isin (p cos^ q>\
lim =lim Isin f cos^ q>\.
x^y r3(sin2p+cos2 95)
—— r, ha.x^+y^7^0,
Ez a határérték viszont nem létezik, mivel <p értékétől nem független.
0, hax^+y^=0, Tehát a függvény nem differenciálható az origóban.
függvény folytonos az origóban, léteznek a parciális deriváltak,
de a függvény nem diflferenciálható az origóban! 2. Igazolja, hogy az
a ) A folytonosságot polárkoordináták segitségével könnyen beláthat xy, ha xy racionális

f:{x ,y )^
juk: 0, ha xy irracionális
^3 cos^ ?> sm f) függvény differenciálható az origóban!
lim -^ 5 ----- 5 = h m -------- ------------- = 0 = /( 0 ,0 ) .
(0. 0) ^^+>’ ^-0
a) A függvény folytonos az origóban, mivel
b)
A A x ,0 )-f{0 ,0 ) \fmxyU
= 0,
Ax x y határértéke viszont itt nulla.
hiszen a számláló mindkét tagja nulla. b) A parciális deriváltak értéke az origóban nulla, mivel mindkét ten
Hasonlóan gelyen azonosan nulla a függvény értéke:
/;(0, 0)= 0, /;( 0, 0)= /;(0, 0)= 0.

2xy^ c ) A differenciálhatósághoz a
ha
\^xAy\
I m i---------------------- = 0
.0, ha x^ + y'^ -0 (0 ,0 )}/(^ )2 + (J j,)2
Az a) alatti módszerrel könnyen igazolható, hogy/jJ nem folytonos az ori

egyenlőség teljesülése szükséges.
góban. Ennek teljesülése polárkoordinátákra való áttéréssel azonnal látható. Vagy
c ) Vizsgáljuk meg, hogy diíferenciálható-e az origóban!
61
60
más m ódon: A determináns értékét meghatározva:
\áxAy\ IAxAy\ A xá y
~fyi.xQ,yQy, 1);
esetünkben n(—8 ; - 6 ; í), az érintősík egyenlete tehát:
ez utóbbi viszont az origóban nullához tart. A függvény tehát valóban dif
- 8( ; c - 4 ) - 6(j|/- 3 ) + r - 25=0,
ferenciálható az origóban.
Megjegyzés: E függvény parciális deriváltjai nem folytonosak az azaz
origó környezetében (és másutt sem). 8a-+6>>~2;=15.
Legyen pl. J'o) melyre Xq és y^ racionális 0).
Ekkor
/ ( j : o + A x , y o )-/ (x Q , yp) _ yo’ ha A x racionális
Ax ^0^0 fi{x ,y )^ Y
ha Ax irracionális,
Ax
tehát e helyen az x szerinti parciális derivált nem létezik.

függvény esetén a lehetséges megváltozások pontos értékeit, ha
Az origóbeli differenciálhatósághoz tehát nem szükséges feltétel, hogy és A x = á y = l.
itt a parciális deriváltak folytonosak legyenek.
Határozza meg 4 / közelítő értékét teljes differenciállal is, majd
3. Legyen hasonlítsa össze a kapott eredményeket!
/ : (x , y ) ^ x ^ + y ^ {x , y )€ R^- a ) A lehetséges megváltozások:

Határozza meg a z = f ( x , y ) felülethez a Pq (4; 3; 25) pontban /(101;101)-/(100;100)= 1,
húzható érintősík egyenletét! /( 9 9 ; 9 9 )-/(1 0 0 ; 100)= - 1 ,
/(1 0 1 ;9 9 )-/(1 0 0 ; 100)= 3,04,
A függvény differenciálható a pontban, tehát létezik érintősík. /( 9 9 ; 101)—/(lOO; 1 0 0 )= -2 ,9 6 .
Meg kell határoznunk az érintősík norrnálvektorát. A 26. ábra sze
rinti két speciális görbe érintőinek irány vektorai; A maximális érték tehát:
Zl/=3,04f=3,
b) Differenciálással megkeresve /hibakorlátját:

2(0; i;/jí(jfo->’o))*
▼
l/;cVo> y o ) M + l/'(xo, yo)^yt =
A z érintősík normálvektora e két vektorra merőleges, tehát választható
ezek vektoriális szorzatának:
+ =3
? ^ y
i i k 3'0 4
n=yiXV2= 1 0 fl,{xQ,yQ) tehát látható, hogy a két módon számított érték igen jó közelítéssel egybe
0 1 fy{xQ,yi^ esik.
62 63
M egjegyzés: A J/érték ét műveletek Mbáira vonatkozó szabályok Határozza meg soros, ill. párhuzamos kapcsolások esetén az
alapján is meghatározhatjuk: eredő relatív hibáját!
A f 2Ax Ay
- ^ = — + - ^ = 0 ,0 3 , a) Soros kapcsolás esetén a névleges érték:
f X y
+í?2~^50 £2.
Cehát A f= f(x Q ,y ^ ■0,03=3.
Mivel összeg hibája a tagok hibáinak összegével egyenlő, így:
5. Egy anyag törésmutatóját az
^ i?3 = 1 3 n ,
sin a n\ 7t\
a relatív hiba pedig:
"=ÜM Tj
Összefüggésből számoljuk. =0 ,02,
Határozza meg n névleges értékét és hibáját, ha a mért
adatok tehát az eredő ellenállás ugyancsak 2% pontosságú.
a = -^ , , és a mérés pontossága mindkét szög esetén b ) Párhuzamos kapcsolás esetén:
0,01 (radián)!
A névleges érték:
sin 60“ 1/3

n= . -------= 1 ,2 2 4 7 5 , _R 2 ÍR i+ R 2 )-R iR 2 , R iiR i+ R 2 )-R iR 2
sin 45° --------------------- 2 ---------7*::^-----ims------ 2>
■
f2
a hibakorlát: rendezve:
An=\f:{oL,p)Aa\ + \f.{aL,Â^\ = « | jr ,+ « Í ^ S 2
cos 60“ sin 60° cos 45”

A ol-V A § --0,019,
sin 45° sin^ 45° A relatív hiba
n értékéből tehát maximálisan három tizedesjegyet érdemes figyelembe AR

'P_
= 0 ,02,
venni.
A törésmutató értéke így;
tehát az eredő ellenállás most is 2% pontosságú. Lássuk be általánosan is,
71=1,225 ±0,019.
hogy ez nem véletlenül egyezik meg az összetevők pontosságával!
Alakítsuk át a AR^-te, kapott alakot!
6. Ellenállások névleges értékei
i?i=150Ü , í?2=500 £2.
_I?2^R^ + R\AR^_ ^ ^ ^ ^
Mindkét érték 2% pontosságú, azaz
A R i= 3 a , z i /? 2 = io a
64 65
ha ebből
ÓR^ AR2
A c = - {aAa+bAb)=\,A m,
c
tehát /?! és i?2 azonos pontosságú, akkor e közös tényezőt kiemelve:
ami az előzővel megegyezik.
R^ {R2+RxY
a = a rctg - a í R + ,b e R * ,
így 0
ARp_ ARy
Ax=}«g(a, b)Aa\ + Ia^(a, b)áb\ =
Rp
Azonos pontosságú elemekből tehát soros, ül. párhuzamos kapcsolásokkal
1
=0,014,
ugyanakkora pontosságú eredőt kapunk.
7. Megmérjük egy derékszögű háromszög befogóit: Aa.

-=0,0151.
fl= 80 m,
b—60 m; Megjegyzés:
a mérés pontossága mindkét befogó esetén 1 m. Határozza meg
a
az átfogó és a háromszög egyik hegyesszögének abszolút, ilL A tg a = -
relatív hibáját! (Feltéve, hogy a derékszög pontosan 90° ) o
implicit függvény differenciálját képezve:
a^R^,bíR+, 1 . I Ma a
A ol = -f-
cosâ
A c= \cjia, b)Aa\ + l4(a, tí)Ab\ =
(A a a Ab Aa aAb'\
Q b Ja=cosâ —~+
----------------Aa+ - — ------- Ab==l,4 m, b^
\Ya^+b^
Aa a Ab
-—^
Ac
-=0,014.
Megjegyzés: Ugyanezt kapjuk, ha a Az eredmény tehát az előzővel megegyezik.
c^—cP-+b^
implicit függvény (I. III.4.) differenciálját képezzük: 8. Matematikai inga hosszát és lengésidejét méréssel álla
pítjuk meg. A mért adatokból számoljuk ki g névleges értékét
2cAc=2aAa+2bAb, és hibakorlátját!
66 67
Au
Az adatok: -----=0,09.
u
T=\ s A T =5- 10-^ s, Au
alakjából látszik, hogy x relatív hibájának csökkentésével érhető el
/=0,99 m Al =10-^ m. u
Au
Mivel lényeges csökkenése.
u
T=71 10. Téglatest éleit méréssel állapítjuk meg.

Í l- A mért értékek:
nH
g = —2 ^ % n mfs\ a = 5 0 cm ; i>=30cm ; c=40cm .
g relatív hibáját a műveletek hibáira vonatkozó összefüggések segítségével Az adatok hibakorlátai:

számítjuk ki: ű= lcm ; Z>=0,5cm; c=0,5 cm.
Határozza meg a felszín és a térfogat hibakorlátját!
g T l 0,99
ahonnan A névleges értékek:

^g= 9,77(2- 1 0 -3 )= i,9 5 •10-3<=a0,02 m/s^, A=2ab-\-2ac-h2bc—9400 cm^,
F=ű6c=60000cm ®.
tehát g értékét 2%o pontossággal tudjuk megállapítani.
A felszín abszolút hibája;
9. Határozza meg az dA dA dA
AA=^ ~ A a + -----Ab + Ac
da db de
u-
= 2{b+ c)Aa+ 2 (ű + c )A b + 2(a+ b)Ac,
AA = 3Í0 cm^,
függvény relatív hibáját, ha tehát
Az AA 310
^ = 0 .0 2 ; 0,04; = 0,03. -=0,033 = 3,2
A 9400
Melyik változó pontosabb mérése csökkentené lényegesen u re A térfogat esetében célszerűbb először a relatív hibát meghatározni:
latív hibáját? AV Aa Ab Ac
=0,049 - 4,9%
V a b c
A műveletek hibáira vonatkozó összefüggések alapján:
Innen az abszolút hiba értéke:
Au Ax l Ay í Az
-----= 3 ------ 1- — ------ h— -----, V = V- 0,049 = 2940 c m l
u X 2 y 3i z
68 69
11. Egy henger sugara és magassága : K 1
M = 2 0 cm, R = 15 cm.
ahol Ti, a belső ellenállás,
Mennyivel csökkentsük a henger sugarát, hogy a felszíne lehe
tőleg ne változzék, ha a magassága A M = l cm-rel növekszik?
dU,
A = 2R^7i+2RnM,
erősítés.
AA=A'^R, M)AR+A'j^R, M)JM=
= (,4Rjt+ 27tM)AR + 2RnAM. 13. Teljes differenciál-e az alábbi kifejezés?
A feladat feltételei miatt A A = 0 , amiből következik, hogy SIŰJ? siny

bf={2>xê ^ — x e ^ í sin j)cíx-|-
RAM
AR= — = - 0 ,3 cm. sln;^
2R +M
+ xê ^ cosyd y ^ € 2 2 \ {0 },
(A felszín aem pontosan egyezik meg az eredetivel, de változása M é s R vál
tozásánál jóval kisebb.)
A d f = P d x + Q dy (x, yêD pü^Q
12. Tekintsük a következő differenciálható függvényt: akkor és csak akkor teljes differenciál, ha
V (x,y)eB j>nD Q
Hogyan változtassuk U„ változásától függően üg értékét, hogy esetén, feltéve, hogy és léteznek.
í'a változatlan maradjon? A feladatban
sinj*
(A feladatban a trióda rácsfeszültsége, anódfeszültsége, anódárama
P=e ^ (3A;^-xsin v),
változásai közötti összefüggést keressük.)
sinjí
Q —jíê ■* cosy.
Ezt átalakítva (feltéve, hogy AU 9^0)

sillj' any sioy
P '= e (3;v^-jcsin>’) - e x c o s j = e ^ (2jC” SÍn>’) c o s j ,
AU„^ d l 8U„ X
Ik .
du„ du^' du^
Megjegyzés: Ez az ún. Barkhausen-egyenlet. A parciális deriváltak
fizikai tartalma: swy
= e ^ (2x -sin :t')cos> ',
du^ azaz az értelmezési tartomány minden pontjában Py=Q^, tehát a kifejezés
áthatás. teljes differenciál.
70 71
M egjegyzés: A z / függvény meghatározásával a VII. 1-ben foglalko g>'(y) sin y = (p(y) cos y.
zunk.
Feltételezve, hogy
14. Teljes dififerenciái-e az alábbi kifejezés: <p(y)ô,

és
ő /= (2x sin y —6x) dx+ (x^ sin 6) cfy (x,
sin^^TíO,
E feladatnál pXj')_ cosj^
p=2xsin3'—6;c, (p{y) siaj» ’

Ö = J C ^ sin y + x + 6. azaz:
2x c o s y ; Q'^=2x sin j . In l9>(>’)= ln |sinj>'|=ln c c^R ^.
Tehát
Tehát;
(p\y*^ c s ín y y^R ,
ezért nem teljes differenciál.
amelyről helyettesítéssel látható, hogy y = k n esetén is megoldása az egyen
letnek.
15. Határozza meg a
Megjegyzés: A kapott kifejezés az
cp:y^(p(y) y£R
/ = c sin^ ye^^~^ (a:, y)^R^
függvényt úgy, hogy a
függvény teljes differenciálja, ugyanis helyettesítés után
bf=<p(y) sin y e^"‘ ~ \ 2 x - 1) dx+2<p(y)e^^^’' cos y dy
d f ~ c sin^y g ^ ~ \ 2 x —\ )d x + 2 x :w iy c o s ye^^~^dy.
{x,y)^R^
teljes differenciál legyen! 16. Határozza meg a
cp:x>^q){x) x£R
P = q>iy) sin y e ^ ^ ~ \ l x - 1),
Q=l<p{y)e'^^-’^cos y,
függvényt úgy, hogy
P'y= <p'{y)é^^~\2x-1) sin j + (p{y){2x- l)e^^“ ^cos y,
Q'^=ltp{y)e^^~\lx~ 1) cos l + y e ’^^ í+ye^^
A Py=Q'^ egyenlőség mindkét oldalát osztjuk 0-val, és rendezzük a

teljes differenciál legyen!
kifejezést, így azt kapjuk, hogy
A feladatban
(p'{y) sin y { 2 x - 1) = ^{y) cos 1).
^_2xy(p(x) <p{x)
----------- ^ Q ----------
(Mivel a két oldal azonosan egyenlő, tehát nemcsak x ~ - esetén):
1+ye^ 1+ye^
72 73
Ahhoz, hogy dg teljes diflferenciál legyen, aP_^=Ö^ azonosságnak kell tel a) Adott n számú m-változós függvény, értelmezési tarto
jesülnie minden pontjában; mányaik közös részét jelölje D c R '" :
(l + 2x(p{x)
cpt'.D^R
P'^2xrpi,x)
továbbá egy
f-.D jr^R DfCzR'^
, +ye^^) - (pix)2xye^^
n-változós függvény, amelynek értelmezési tartománya minden
P(xi, , . esetén tartalmazza a 0 (93i(jP).'P2(^)> ••
A kettő egyenlőségéből: pontokat. Ekkor értelmezhető a
ÍE)'(^)tl+ = gü(x)2xye^^+ 2x(pCx)= 2x(p{,x){\ +ye^^ í g = M ( P i , . . % ) : ( ^ 1, •.
adódik, amiből
összetett függvény, amelynek értelmezési tartománya D<zR„.
Továbbá, ha a <Pi(i=l, . . . , « ) függvényék totálisan dififeren-
(p(x)
ciálhatók egy P q(xi , . . x ^ £ D pontban, akkor az előzőekben
és így értelmezett g is totálisan differenciálható a P pontban, és par
In \q){x)\=x^+lnc ciális deriváltjai:
következik. Vagyis;
_ 4 d (p i
q>: xi->~q)ix)=ce^^ x€R , dxL. p /= i Q
amelyet az eredeti feladatba helyettesítve a Megjegyzés: a mondott feltételekg differenciálhatóságának

elégséges, de nem szükséges feltételei. Nézzünk néhány speciá
2xyce^ ce
d g = ----------- d x + dy {x ,y )íR + ^ lis esetet!
l+ y e-^ l+ y e -^ b) Legyen
kifejezést kapjuk, ami a / : Df-*- R, D fd R egyváltozós,
(p:D -*R , D e. R? pedig kétváltozós függvény.
g = c \ n { \ + y ^ ') (;c,
Ekkor, ha tartalmazza a q>{x,y) pontokat minden
függvény teljes differenciálja.
{x,y)^ D esetén, és teljesülnek a differenciálhatóságra vonatko
zó a)-bán tett kikötések, akkor:
3. A többváltozós összetett függvények deriválása
d g = d { f o ( p ) = = { x ,y ) ^ { f 'o < p ) d ( p { x ,y ) ^ D .
Többváltozós függvények körében az összetett függvény c) Legyenek
előállítására többféle lehetőség nyílik. Először az általános ese
tet definiáljuk, itt vizsgáljuk a diíFerenciálhatóságot, majd kü- cpi: D-*R De. R i= 1, 2 egyváltozós,
lön-külön tárgyalunk néhány speciális esetet. f:D ^-^R D fd R^ pedig kétváltozós függvények.
74 75
ahol P{u,o)£D és Q(î(u,v);(p 2Íu,v))^Djr. (Hasonlóan írható
fel a 0 szerinti parciális derivált is.)
e) Vizsgáljuk meg c) egy speciális esetét! Legyen adott az
f.D f^ R D f^ R ^
kétváltozós függvény és egy rögzített Po(Xo, yo)€^/pont, továb

bá legyen
X : cos a t^ R ,
y U ^ y Q + tú n cí t^R,
azaz haladjunk a rögzített P q pontból egy egyenes mentén, és
vizsgáljuk / változási sebességét! (A t paraméter abszolút érté
ke a PPq távolság.) (27. ábra)
Ha létezik a
g = f o { x ,y ) :R '* R
függvény t szerinti deriváltja, akkor ezt az/függvény P q pont
beli iránymenti deriváltjának nevezzük:
Ha az űj-beli kikötések teljesülnek: df
=fx(ô^ Jo) COS a + / ; ( x o , yo) sin a.
dt Po
í v M W Á íq)
Az iránymenti derivált jelölésére a ^ , ill. ^ je lö lé s is használa
tos, amellyel azt hangsúlyozzuk, hogy a deriválást az e vektor
+/X<Pi(ô); 9^2(ô))íP2(ô) dt ío e D.
irányában végezzük. Ha / differenciálható a Pq pontban, akkor
d) Legyenek az iránymenti derivált tetszőleges « érték mellett létezik. A Pq
(Pi'.D^R D cR ^ f= I,2 pontbeli parciális deriváltak speciálisan az « = 0 , ill. irány
es
/ : Df-" R DfCzR^ kétváltozós függvények. hoz tartozó iránymenti deriváltak, ezek létezéséhez nem szüksé
Az a)-béÜ feltételek teljesülése esetén: ges az / Po-beli differenciálhatósága.
g=fo(<pi^q)2) : D-*-R kétváltozós függvény differenciálható
és;
Gyakorló feladatok
(u, v ) e D .
1. Legyen
A parciális deriváltak; / : u^-^ü u<^R^
és
1 df ^<Pz
1 2)-
Mivel 952(0 > 0 minden t esetén, é s /, <pj, ^2 értelmezési tartomá

nyaik minden pontjában diflferenclálhatók, így g is differenciálható minden
2. Legyen
t£R esetén:
/; (x, y)^R^
8'==K°i<Pp <P2)<P[+/y°{7>i, <P2)P2>
és
(p i'.t^ d c h í t£R — — 1 —
/ ' = 2xe^+ x'ê-’' -~=xe^

(p2 : t^ 5 sh í t^R; y H ) -
határozza meg a g=fo((pi, cp^ függvény deriváltját!
ÍP2)9>i'+/v°(?>1, ■ f'2 = 4í3
= (3(3 eh í)2 -6 )3 sh t+2{S s h t ) - 5 eh t=

l+ t^ ’
A g' képletébe helyettesítve kapjuk, hogy
= (27 ch^ t - 6)3 sh t + 50 sh í eh í =
= s h í{8 1 c h 2 í+ 5 0 c h í-1 8 ).
Határozzuk meg g' értékét más úton is ! A helyettesítést elvégezve:
l, (1 + /2 ) 3 j l-j-í4
^ :íH v 2 7 e h ^ /+ 2 5 s h 2 í-1 8 c h í t<^R,
eh^ ísh í+ 5 0 s h f eh í —18 sh í=
= s h í(8 1 c h 2 í+ 5 0 c h í-1 8 ), (l + í^)^
ami az előzővel megegyezik.
Megjegyzés: Ha elvégezzük a helyettesítést és a kapott függvényt köz
M egjegyzés: A kapott eredmény úgy értelmezhető, hogy vizsgáljuk vetlenül deriváljuk t szerint, természetesen ugyanezt az eredményt kapjuk.
/ változási sebességét az
4. Legyen
9 25 ha t racionális
V1—V2 • j teR ,
hiperbolán elmozdulva.. ha t irracionális
továbbá
3. Határozza meg g deriváltját, ha
2x^y^
ha x ‘* + y‘^9^0
f:(x ,y )^ x '^ ey j€2?\{0}, /: x^+y^ ’
(p, : í^^ln(l + í'‘) t^R, 1, ha
78 79
Határozza meg g'(0) értékét, ha
g=f°(<Pí,<p2)^ _ tg IP^)>USÍI1 V 2v
+
cos^ (jp-+ ip-}
<Pi és (P2 sehol sem folytonosak,/az origóban nem folytonos, így a differen
ciálhatóságra kimondott elégséges feltételek nem teljesülnek. g '(0) létezése + [ 1+ Hsin tg (k^+ v^)u cos V
egyben azt mutatja, hogy ezek a feltételek nem szükségesek.
Ha a helyettesítést elvégezzük, akkor azt kapjuk, hogy (Ugyanerre az eredményre Juthattunk volna a helyettesítés elvégzése után
kapott függvény u, ill. v szerinti deriválásával is.)
amelynek deriváltja azonosan nulla, tehát ^'(0) = 0. 6. Igazolja, hogy ha a

" : függvény differenciálható, akkor:
5. Határozza meg g parciális deriváltjait, ha
yK=xh'y,
;ihoU í=g(x-+j2) {x,y)^R^.
ahol;
/ : (x, y)^xye^+y {x, y)eR \ Az Összetett függvény differenciálási szabálya szerint:
; (m, ü)F^tg(M2+ü2),
(m, o) 1cos (M2-fo2)=0}, h '= lxg\u),
(p2 : (m, sin o (u, o)€R^-
h'y^2yg\u),
dg _ d f d<Pi ^ a / d<P2_
így a h függvény valóban eleget tesz a felírt parciális differenciálegyenlet
du dx du dy du nek.
2u Megjegyzés: A z f - . x ^ f { x ) x^íyfüggvény grafikonjának z=/(A:)-nek
- (ye^+yH + ■+
z tengely körüli forgatásakor keletkező felület a z=f{pP--\-y^) függvény gra
fikonja.
+(ê*+^(l+>>)U^,,^=Jsiní;=
_ gösin » + t g
2u 7. Igazolja, hogy ha gj és g j differenciálható egyváltozós
[1 + tg (u ^ + v ^ )]u sin V
cos^ (h^+ függvények, akkor
+ sin u(l + Msin tg (« ^ + 1;^)

ahol h = x g ^ x + y )+ y g 2{ x - y ) (x^yKR^.
Hasonlóan a v szerinti parciális derivált;
^ df d<P2_ K = S í + xg\+yg2,
dv dx dv dy dv
hL=2g\+xg'[+ygl,
hy=xg\+g2+yg^.
80 81
Ky^^xg'i+lg'^+yg'i,
d r 'd x
h l= g \ -cx g '[+ g '2 + yg l.
és hasonlóan
Behelyettesítve a parciális diflFerenciálegyenletbe:
dg dr Bg d(p
(2 ^ ;+ x g 'l+ y g l) - 7ig\+g'^+ xg'i+yg'i)+ d r ' dy
+ ixg\+yg2 + 2 g ^ = 0 , Először külön meghatározzuk az a- és 95fü g g v é n y e k 111. y szerinti parciáli

sait :
tehát A-ra valóban teljesül az egyenlet.
dr X X
dx
8. Fejezziik ki az }fx2+ y2 ^
dr y y
dy fx ^ + y ^ "
függvény parciális deriváltjait polárkoordinátákkal!
d>)€í ?2\{0;0},
, y (Látjuk, hogy az origó kizárása lényeges v olt; az tengely origótól külön

a rctg — , h a ;iír> -0
böző pontjai esetén viszont parciálisaira a fenti értékeket kapjuk. Ezt külön
nemigazoljuk.)
a r c tg — + J I, haA:-=0 Ennek alapján:
X
<P=\ jü /v = - r — cos f — sm 95,
h a JC=0 , j ’ > 0 ár r dfp
T ’
n
ha x = 0, y ^ O . / = s m 99+ - — c o s q>,
^ dr r d<p
“ T ’
(Az origó esetén 9?-t nem értelmezzük, de azt kizártuk.)

9 . ír ju k fe l a
Értelmezzük a g függvényt a következőképpen:
r re ^ í + ^ = o
gir, ( ? ) = / ( / • COS 9 ? ; / - s i n <p) r^R ^, f)€ — y ’
ekkor: síkbeli Laplace-egyenlet polárkoordinátákban kifejezett alakját!
82 83
A megoldáslioz felhasználjuk az előző feladat eredményeit. Megjegyzés: Ez az átalakítás olyan parciális diíferenciálegyenletek
A g függvényt a 9. feladatban már értelmeztük. Ezzel ; megoldásakor hasznos, amelyekben a peremfeltételek hengersziroinetriku-
sak.
9r 8 1( d f ) d ' dx dr dr 10. Me!y irányokban létezik az
1 dg 1 dg
Sin -------- —Sín
in ffil - sm w--- 2x7
r dtp d(p dr r dtp ) r ha x^+y^Ô
f -( x ,y y x^+y^’
2 , 1 ^ d^g . (x ,y ) ^ R ^
cos"^ fp^— r Sin (p cos (p------- sin r d<pdr 0,
^ . <>g . 2 ^ d^g . 2 függvény iránymenti deriváltja az origóban?

— I ^ ^ sin (p cos <p-\— sin'^ q>-\--------- =•sin-^ tp+
r \ drd<p dr
A z iránymenti derivált definíciója alapján azt kell vizsgálnunk, hogy a
^ dg
■i----- r — cos sm p milyen értékeire létezik az alábbi határérték;
r dtp
lim
fix o + 1 cos a, ^0+ ^ sin a) - / { x q , yQ)
hasonlóan
í-O
dV _ d (d g . 1 dg hol j:o= 0 , :vo= 0.
sin 93-1------^ c o s g? sin <p+
dr [ dr r dy a A
(d g . ,1
sin 9?H----- — cos (p
cos q> 2f2 cos a sin a 1 sin 2a
r dtp hm — s-------•- = lim -----------------
dtp ,-»0^^(cos2a+sin2a) t t^Q t
d^g , ^ í dg 1 d^g
—^ sm-^ m— = sin q>cos g>-{--------- - - sin !p cos j+ határérték csak akkor létezhet, ha
dr^ r^ dtp ^ r d<pdr
7t
d^g . dg . 1 d^g , sin 2a= 0, azaz, ha a = k — kÔ , ± 1 ,
sm <pcos 95+ — cos'^ 93+ - cos'^ - 2
^drdqj dr r dip^
Ez azt jelenti, hogy az iránymenti derivált csak a tengelyek irányában léte
1 dg
■sm <pcos <p\-. zik, ezek pedig a parciális deriváltak. Az iránymenti deriváltak tehát bizo
r d -^ ( x -y f ( x ,y ) e R ^
1 d^g
+ (cos^ p + sin^ (p). függvény iránymenti deriváltját a (2; 3) pontban az « = - y -
d<p^
Végeredményben tehát: irányban!

d^f d^f_d^g \ dg 1 di^g /m in d e n pontban, így a P q pontban is diíferenciálható, tehát létezik
dx^^dy^ dr^^ r d r ^ d<p^ ' az iránymenti deriváltja:
84 85
Ebből:
£ . =/j^(2; 3) cos <x+fyi2; 3) sin a,
da. Po
tg a = -
df 12
= 2 ( - l ) cos — + ( - 2 ) ( - 1) sin — =1/3 - 1 .
da. Po 3 D Szélsőérték tehát az
S'i
12. Határozza meg, mely irány esetén nulla az a=arctg ( * = I ,2 )
12
f:(x ,y )^ x ^ + y '^ -3 x y + e y { x ,y ) e R '^
irányokban lehet.
függvény iránymenti deriváltja a (2; 0) pontban! Valóban maximuma van á'-nek, ha ezen a helyen a második derivált értéke
negatív ■.k = 2 esetén
Mivel f az B?- minden pontjában differenciálható, így a Pg pontban tet g " = —12 cos a + 5 sin a,
szőleges a esetén létezik az iránymenti derivált:
-1 2 -5 -
f p - , 0 ) = {3x^-3y)\p^=U , -5 ] ' 5^ 12
g' arctg— -H-2^ = g " arctg ::0 .
.“ 12;
f ' p . ; 0) ==( 3 j2 - 3 x + enip, = - 5.
1+
12.
A z iránymenti derivált:
ÍL = 12 cos a —5 s in « = 0 , Tehát az a=arctg helyen maximum van. Ez az irány az előző fel

da.
(-á)
adatban kapott irányra merőleges. Azt, hogy ez általánosan is igaz, a gra
amiből
diens-vektor értelmezésénél mutatjuk meg. (Megjegyzés: k —l esetén ^-nek
minimuma van.)
tg a = ^ = 2 ,4 ,
a=arctg 2,A+kn, k=0, +1, . .. . 14. Határozza meg az

25x^y
13. Határozza meg, mely irány(ok) esetén maximális az
előző feladatban szereplő függvény P q pontbeli iránymenti deri
váltja! függvény iránymenti deriváltját a P q{1-, 1) pontban az x + 3 y = 5
egyenes irányvektora irányában!
Az előző feladatban láttuk, hogy az iránymenti derivált a P q pont-
bán: Az egyenes irányvektora:
í ( -3 ;l) ,
^ :a > -^ 12 cos a - 5 sin a ae[0;27r]
a V irányába mutató egységvektor:
Ennek azon értékei esetén lehet maximuma, melyekre deriváltja nullával
egyenlő: 3 1
g'ía) = - 1 2 sin a —5 cos a = 0. /l Ö /Í Ö
86 87
3 . 1 16. Határozza meg az
tehát cos « = --------- , sin a = —
/Í O / : (x, y)^x'^+y^ (x, y ) €
forgási paraboloid P q (3; 1) pontjában az iránymenti derivált
K = 25 2xy{x^+}^) - x^ylx fp ;i)= 4 , értékét a felület ponton áthaladó szintvonalának P(,-beli érin
dx ( a;2+>-3)2
tője irányában!
df
= 25 X (2 ;l)= 8 ,
dy ~ (x2+j'3)2 ’ A szintvonal az x y síkkal párhuzamos síkban fekszik, tehát érintője is
párhuzamos az xy síkkal, így az iránymenti derivált értéke nvilla lesz (1. a
tehát az iránymenti derivált értéke a pontban:
12. feladat megjegyzését!).
df 2 l/l0 Ellenőrizzük számítással!
3a A szintvonal egyenlete:
Po fiü -fÍQ
x^ + y^ = 10.
(28. ábra).
15. Határozza meg az Az OPq (3; 1), egy rá merőleges vektor a ( — 1; 3), így az egységvektor
f:{x ,y )^ x ^ e ^ {x,y)^R?- 1 3^
függvény iránymenti deriváltját a Po(2; 0) pontban, az a (3; 4) lÖ ’ l ö j ’
vektorra merőleges irányokban!
/í(3 ;l)= 6 ,
Az a-ra merőleges vektorok: b ( - 4; 3) és c (4; — 3). Egységvektoraik: /;C 3 ;i ) = 2 ,

/ 4 3\ 4 3 tehát az iránymenti derivált értéke:
% I - - ; - j , tehát cos /3= - - ; sin /S = - ,
df n 3
= t) • —
r4 _ 3 'i 4 . 3 d<x. lOJ

, tehat cos \ sin y — —j . amint azt vártuk.
5’ 5
A parciális deriváltak értéke a P q pontban:
/^ (2 ;0 )= 4 , /;= (2 ;0 )= 4 ,
df 4
dp 'Po ■5 ’
_4
ÉL
dy Po“ 5 '
ami természetesen nem véletlen, hiszen y = n + /? és cos (:r+ cos

valamint sin ( j í + /? ) = - s i n /?.
88 89
4. Implicit függvények és deriválásuk F^ létezik és nemnulla az (Xq, >ô) Pont egy környezetében,
akkor van az Xg-nak olyan Df környezete, amelyben egyetlen
Sikgörbék megadhatók az olyan
F (x ,y )= 0 x -^ f(x ) x^D f
egyenlettel is. függvény létezik, amelyre f{x,^=yQ és

Legyen például
F (x ,f(x )) = 0 minden xCÍ>/-re.
F : {x, y ) ^ y - x ^ {x, j) 6 R\
Továbbá, ha F diíFerenciálható a P q pontban, akkor y is diffe
ekkor az F(x, y ) = y —x^—0 egyenletet kielégítő (x, y) koordiná renciálható az Xo helyen és:
tájú pontok halmaza a síkon egy parabola. Ez a parabola az
Jo)
x^R
függvény grafikonjával azonos. Hasonlóan az F(x, y ,z )= 0 egyenlet bizonyos esetekben egy

Általában is érdem.es vizsgálni azt a kérdést, milyen felté z : = z(x, y) felületet definiál, amely egy háromváltozós függ
telek teljesülése esetén létezik olyan vény szintfelületének tekinthető (1. IL2.!). E kétváltozós impli
cit függvény létezésére és egyértelműségére az előbbihez hasonló
f.D f^ R D fC .R
feltételek teljesülése szükséges. A parciális deriváltak:
egyváltozós függvény, amelyre teljesül, hogy
F;(xq, y^, Zq)
F (x ,f{x ))= 0 minden esetén. y o )=
yo^ ô) ’
Szemléletesen: az F {x,y)~ Q egyenlet annak a síkgörbének az
yp^ ô)
egyenlete, amelyet a z : = F {x ,y ) egyenletű felületből a z —0 sík
f ' í x q , yo, 2o) ■
metsz ki. Természetesen megtörténhet, hogy nincs metszésvonal,
vagy több metszés vonal van. Könnyű megmutatni, hogy amennyiben az implicit módon
Például a definiált függvények léteznek, a deriváltjaikat valóban így kell
meghatározni.
z=x^+ y^+25 ( x ,y ) ^ R ^ Vizsgáljuk meg ezt az egyváltozós esetben!
felületnél nincs metszésvonal {hiszen zs25). Láttuk, hogy a Tegyük fel, hogy F-re teljesülnek az implicit függvény léte
zésének elégséges feltételei az {Xq, yo) pontban, továbbá, hogy
z = x ^ ~ v '^ (x ,y )€ R ^ / i s diíferenciálható az Xq pontban. Ekkor a közvetett függvény
differenciálási szabálya szerint:
felület esetén a metszésvonal s lz y = x , ill. y — —x egyenes. Iga
zolható, hogy ha F-re egy 6 -0 /esetén teljesülnek a kö yo)+ F;{ xq, 7 o )/'(^ o )= 0.
vetkező feltételek: ahonnan
F ( x o ,J o ) = 0 , F'ÁX(>> Jo)
f(X o ) =
F az (xq, Jo) környezetében folytonos, F^{xo, yo)
90 91
A parciális deriváltak általában ismét kétváltozós függvé 2 -In 4
nyek, így, ha az előzőekben említett feltételek teljesülnek, to y '(2 )=
vább folytathatjuk a differenciálást, meghatározhatjuk y" érté
két is.
Differenciáljuk x szerint az előbb kapott
2. Állapítsa meg, milyen feltételek mellett határoz meg az
F '^ + F y = 0 F(x,y)=x'^+y'^—r^—0 (x,y)^R^ egyenlet egy differenciálható
egyenletet! függvényt és adja meg a deriváltját!
F :,+ F ':^ y ' + ( F ':y + F ;^ y ') / + F y = 0 ,
a második derivált:
Hasonlóan számíthatók ki kétváltozós függvény esetén is

a magasabb rendű parciális deriváltak.
Gyakorló feladatok 29. ábra
1. Határozza meg értékét a Fq (2; 4) pontban, ha A feladatban egy origó középpontú r sugarú kör egyenlete szerepel.
Ha yÔ , akkor az egyenlet egyértelműen definiálja az
xy=y^.
y: x £ ( —r, r)
Legyen
F :{x ,y )> ^ x y ~ y ^ {x ,y )^ R + \ függvényt (29. ábra).
E félkör Pq(xq, >»o) pontbeli érintője merőleges az adott pontba húzott
A P q (2; 4) pont a görbe egy pontja, mivel 2'*=4^. E pontban így e
sugárra, amelynek iránytangense:
pont környezetében létezik egy olyan függvény, amelyre F{x, j')= 0 .
Deriváltja:
tga=— ,
y x y -^ ~ y ^ \ n y ^0
^ "■ x y ] \ íx -x y ^ -'^ ' így az érintő iránytangense:
Felhasználva, hogy x ^ = y ‘,
^0
yx^~^ y ^ ln y
Természetesen ugyanezt kapjuk implicit függvényként való deriválással:
92 93
3. H a tá ro zza m e g y ' értékét, ha X o = y o ^ ^ és F(Xo, Jô)=0> A z x ^ - 0 esetben: = 0 , igy =0, tehát az implicit függvény létezésére ki
ah ol F(x, y ) = x ^ - i - y ^ — 3 a x y = 0 . mondott tétel kikötései nem teljesülnek. (Speciálisan, ha o = 0 , akkor az
egyenlet az j = —jc függvényt határozza meg, amelynek origóbeli deriváltja
A feladatban nemnulla.)
3 3
F :( x ,y ) ^ x 3 + y ^ ~ 3 a x y (x, y)eR^\{(0;0)h X2 = a y i esetében
K 3 x^ -3 a y x ^ -a y es
^ '3 y ^ -3 a x y ^ -a x ' y-^âx-^ így e helyen y '= 0 .
Behelyettesítéssel ellenőrizhető, hogy a Megjegyzés: A 3. és a 4. feladatban szereplő implicite adott függvény

Mivel ATo-=Jo- í§y y '(.X Q )= -í.
képe, az ún. Descartes-féle levél. esetben I. a 30. ábrát!)
Fq pont kielégiti az egyenletet, és O9^0 esetben teljesülnek a de
riválhatóságra vonatkozó kikötések, hiszen ekkor y^—axÔ.
4. Határozza meg, mely pontokban nulla az előző fel

adatbeli
F (x,y)=x^+y'^~3axy=0
egyenlettel definiált y függvény deriváltja!
Az előző feladatból;
„2
ay —x^
y^âx.
y ^ -a x
Ha y =0, akkor ay~xP^=0, tehat — . Ezt az értékét az eredeti egyen-

a
lethe helyettesítve:
, x^
— ^ —3ax— = 0 ,
a E görbe paraméteres alakban is megadható:
vagyis 3at 3at^
x=-
1 + /3 T +?"
Amint a grafikonból látható is, igazolható, hogy az origó kivételével a

amely egyenTet gyökei: görbe minden pontjának van olyan környezete, amelyben egyetlen olyan
jíi= 0 .
=a\Í2. függvény van, amely kielégíti az egyenletet. A z origóban a koordinátaten-
94 95
gelyek érintik a görbét. Mivel a görbe szimmetrikus az 7 = ^ egyenesre, így :c^ + y '+ 2 ^ -3 2 = 0
az és
pontbeli érintője erre merőleges.
7t
5. Határozza meg y' értékét a Pq 1 , ~ pontban, ha A beveiBtőben láttuk, hogy
F{x, j ) = jc sin j —cos cos 2y = 0. Bz ^ F'^ -3je2

bx ~ > ; “ 3 z 2 - 3 ~ T ^ ’
A P q pont koordinátái kielégítik az egyenletet:
hasonlóan
F^=sin>', y^
ji ’'
( 1. —
így az egyenlet /'g környezetében egy függvényt határoz meg. Mivel F mindenütt folytonos és diffo-enciálható,
-sin jF
y =~-------- ----- :--------- . .
;c cos >-+sin ^ - 2 sm 2j
így 2x' ‘ l*' létezik a Pq pontban.
y (i)= -i-
A keresett másodrendű parciális derivált:
M egjegyzés: Ha sin^TÔ, akkor az F (jí,3^)=0 egyenlet egyértelműen
meghatároz egy xy-*x{y) függvényt, amelyre _ dzy Bz _ IzoPy^
cos3 ? - cos 2j' d xd y dz dx
I sm7=0}.
sin j
amelynek az értéke a P q pontban
Deriváltja:
ah
/ 'c o s y - c o s 2> 'y ( - sin j >+2 sin ly ) s n (cos cos 2y) cos y = 0.
d xd y Po
Sin sin^j'
Ennek értéke az y ^ -^ helyen: —1, amint az várható volt, hiszen az előző 7. Igazolja, hogy létezik olyan y : x ^ y (x ) x^DfCzR függ
vény, amely az origó környezetében egyértelmű m egoldja a
függvény inverzének deriváltját számítottuk ki, ami a most kapott érték
2ye^— x e y = 0
reciproka.
egyenletnek!
6. Határozza meg
Az cffigó koordinátái kielégítik az egyenletet;
d'^z
F :ix,y)<~^2ye'-xe^
dxdy Po
értékét, ha mindenütt folytonos és differenciálható;
96 97
F;=2^-xey A másodrendű vegyes parciálisok:
folytonos és az origóban nullától különbözik. dz -2 y 2 -x
így valóban létezik olyan y függvény, amely az origó környezetében

dx '( i + z)2'1 h T ’
egyértelmű megoldása az dz 2~x 2y
K
Fix, y ) = 0 egyenletnek. dydx dj dy (1+z)^ 1+z
valóban egyenlő.
Döriváltja;
2ye^-ey 9. Határozza meg az

y '(0 )= -.
F( x, j ,2( x ,>>))=0
egyenlettel definiált 2 függvény teljes differenciálját! (Tegyük
8. Legyen z az a típusú függvény, amely
fel, hogy F differenciálható és F^?íO.)
nek értékét minden alkalmas (x, az
»z dz ’■ F' F'
x^ -2 y^ + z^ -4 x+ 2 z~ -5 = 0 dz———d x+ — ( t y = ----- d x — ~dv,
dx dy F; F' ■
egyenlet definiálja. amit átalakítva és rendezve;
Igazolja, hogy e függvény másodrendű vegyes parciáUs de P;^dx+Fl,dy+F'^dz^Q.
riváltjai egyenlőek!
Utóbbit megkapjuk, ha az F \D p-*R háromváltozós függvény
teljes differenciálját írjuk fel. Ez indokolja a hibaszámításniá] látott alkal
Legyen mazásokat; implicit alakból is meghatározható a teljes differenciál.
F : (x ,y , z )'^ x ^ -2 y ^ + z ^ -4 x + 2 z -5 , (x ,y , z)^R^.
10. X iiibaszámításnál láttuk, hogy az adott függvéríyt imp
Ekkor a licitfüggvénynek tekintve sokszor, egyszerűbben juthatunk ered
F'^ -2JC-4 _ 2 - x
ményhez.
Lássunk erre egy feladatot!
2 x + l '~ \+ z ’ Határozzuk meg az
Z
, g -4 y _ 2y ax^+bx-\-c=Q
2z+2 1+ z egyenletből a gyökök relatív hibáját, ha
z
p>arciálisok minden olyan pontban léteznek, amelyre /lű=0,05,

h ^ -A -A b = O X
c= -5 J c = 0 ,l.
(A Zn= - 1 eset azt jelenti, hogy a feaiti egyenletet mint 2-re vonatkozó má
A megoldandó egyenlet
sodfokú egyenletet megoldva a diszkrimináns értéke nulla. így a deriváláskor
nullával kellene osztanunk.) jc ^ -4 jc -5 = 0 , ahonnan x ^ = 5 , X2 =
98 ,99
Legyen
Legyen
goxy
F{a, b, c, x(a, b, c )) =í7x^+6x+ c. F : (jc, y ) ^ — ----- (:t, /í+2.
axy
F teljes differenciálja: Ekkor
F'Âa+F'^ób+ f;A c+ f ;Âx =0. 3 görbén van,
es
A parciálisokat meghatározva, majd rendezve:
, aye^âxy—ay^^y
xÂa+ x/ib+ á c + áx{2ax+ b )= 0 ,
x ^ ó a + x A b + Ac
2ax+ b
ahonnan
2 5 -0 ,0 5 + 5 -0 ,1 + 0 ,1
Ax^ = =0,32, „ (a ^ 1 ae—a , a
1 0 -4 — ű e '- í = 0 ,
Ve - 1 , e{€ -l)) e {e -l) e
(-1 )2 .0 ,0 5 + 0 ,1 + 0 ,1
A x2~ =0,042,
-2 -4
ep-x^y^ axy^J
tehát a relatív hibák:

F'[
-^ = 0 ,0 6 4 , -^ = 0 ,0 4 2 . l e a (e-l)e^ j
= e^ -\ e -íf^ Q .
Megjegyzés: A 2 a x + 6 = 0 esetben , vagyis ekkor x^=x^. Mivel
2a
Hdcor a Ax csak a műveletek hibáira vonatkozó szabályok alapján hatá
rozható meg.
így J''(-íe) létezik és
11. Igazolja, hogy az > -W = o .
goxy A széisőérték létezésének szükséges feltétele tehát teljesiíl.

e“^=0 (fls-0 állandó) Be kell még látni, hogy
axy
A bevezetőben láttuk, hogy
egyenlettel definiált y : x ^ y { x ) függvénynek az
e—\ e K '.+ ^ :y y '+ K y '^
ya-' ■
a — e—1
Mivel a Pg pontban y '~ 0 , így csak értékét kell meghatároznunk:
pontban szélsőértéke van!
101
100
—űTê**=
(axy-1)2+1
-öV*, tehát >’"(a:o) < 0, így a függvénynek az adott pontban maximuma van.
ax^y
E megoldásból az is látszik, hogy több szélsőértékhely nem lehet,
-1 +1
ugyanis, ha ^^'==0, akkor ay— ^ - a = 0 . így
..y ^ í g j É d -0, X
•P)':íí X —-
l
tehát ;'"(-<q) < 0, így a függvénynek az adott pontban maximuma van.

amelyet behelyettesítve az
Megjegyzés: Ha az eredeti egyenletet átállítjuk, rövidebben adódik
ugyanez az eredmény; a xy—\na—\nx—\Tíy=ax
egyenletbe, átalakítások után

axy
ln (> '-l)-ln j'+ l= 0
mivel (jc, vehetjük mindkét oldal természetes alapú logaritmusát:
adódik, amiből pedig
a x y —In a —l u x —In y=a.x.
Mivel a logaritmusfüggvény szigorúan monoton, így e függvénynek ugyan-

e —i
ott van szélsöértéke, mint ahol az eredeti függvénynek.
Tehát:
12. Legyen <p:D ^R differenciálható egyváltozós függvény,
/ '; = ű ^ ^ - l n ű - l n x - l n j - ű j c (;c,^ )€ /í+ ^
továbbá
1
ay-------- a z:D,^R
X
olyan kétváltozós függvény, amelyet a

ax—
y
Z=X<f
-—a
e~\ e —\
— 0.
e —\ e —\
egyenlet definiál. (Feltesszük, hogy (x, y)£D^ esetén y - €D.)
A nevező:
A A ■-..... ^ 0n.
Igazoljuk, hogy e kétváltozós függvény megoldása az
dz , dz
A z előzőhöz hasonlóan a második derivált adott pontbeli értékének

meghatározásához csak szükséges. differenciálegyenletnek!
102 103
Igazoljuk, hogy e kétváltozós függvény megoldása az
Jelölje a z — =0 egyenlet bal oldalán álló függvényt F, vagyis
a
' : = z —;cp Dp<zR^. dx dy
differenciálegyenletnek!
Mivel
Az előző feladathoz hasonlóan legyen
dz _ Fy
- = —K- .
és
dx F' dy p>- F := < p {y—b2) - x + a 2 DpCzR^.
Z
Ekkor az igazolandó egyenlőség ( í ’^VO esetén)

az 0 feltétel teljesülése esetén az igazolásra váró egyenlőség az
o F ^ + b F y+ F '= 0 .
x F ;^ + yF ;+ zF ’=^0
F parciálisai:
egyenlettel ekvivalens..
F ; = p '( y - t z ) ; F '= -b egyváltozós függvény deriváltját.)

Helyettesítéssel:
—a+b(p'{y—bz)~b<p'iy—bz)+a=Q .
í'z'k 1 A z függvény tehát valóban megoldása a parciális difFerenciákgyenlet-

F '= l - x < p ' - U . nek, a hengerfelületek jellemző egyenleteinek.
W J'
(Mivel <p egyváltozós függvény, helyes a 95' jelölés.) Behelyettesítve:

5. A kétváltozós függvények Tayior-sora
Ismert, hogy bármely, egy P qpont környezetében « + 1-szer

hiszen ebből indultunk k i! differenciálható egyváltozós függvényt e pont környezetében
A fenti implicit függvény tehát valóban megoldása a parciális diffe elég pontosan közelíthetünk egy n-edfokú polinommal: a függ
renciálegyenletnek, amely a kúpfelületek jellemző egyenlete, vény Taylor-polinomjával. Ennek általánosításaként értelmez
zük a kétváltozós függvény Taylor-polinomját.
13. Legyen (p : D-*R difTerenciálható egyváltozós függvény, Ha az
továbbá f .D - * R D cR ^
z '.D ^ - * R D ^ ciR ^ kétváltozós függvény a PqÍXq, és a P(xq+ A x , y a + A y ) pon
olyan kétváltozós függvény, amelyet az tokban, valamint a PqP szakasz pontjaiban értelmezett, és a
pontokban a függvény (n+ l)-ed és ennél alacsonyabb rendű
x —a z = ^ —bz)
parciális deriváltjai léteznek és folytonosak, akkor itt / a /dx és
egyenlet definiál. (Feltesszük, hogy {x^y)^D^ esetén y~bz^D?) Ay n-edfokú polinomjával közelíthető.
104 105
Tekintsük ugyanis a következő egyváltozós függvényt: n+ 1
d
Ay
h : t ^ f ( x o + íAx, + tAy) í€ [0; 1], n+ll dx dy
Az /-re tett kikötések teljesülése esetén h n+ 1-szer differenciál- ahol P ,—PftF szakasz pontja.
ható, így a 0 helyhez tartozó Taylor-polinomja a maradék Ha / tetszőlegesen sokszor differenciálható a Ff, pont előb
taggal : bi környezetében, akkor /Taylőr-sora a Fg pontban:
h "{^ ) /iC")(0) f(x o + A x ;y o + ^ y )= / (x o > y o H
h: t-
1! 2! n!
d
tn-\-1 Ax- Ay f\ Po-
í€lO;l], dx dy
n+1!
ahol t.
Az összetett függvény differenciálási szabálya (1. III.3.c) miatt: Gyakorló feladatok
h ; y o ) ^ x ^ f ; { x Q ; y^ )A y ,
1, írja fel az
h "(0 ) = f" J iX o ; y o ) { A x ) H 2 f" y (x o ; y o ) A x A y +
f :{x ,y )^ Y t ^ X ^ -y \ { ( x , y K R ^ \x ^ + y ^ ^ l }
+ f;A x ,;y o )(A y r .
függvény P q(0; 0) helyhez tartozó Taylor-sorának néhány tag
(Felhasználtuk, hogy f"y{xo, yQ)=f^'^{x^, y^) a parciálisok foly ját!
tonossága miatt.)
Formálisan h" a. következőképpen írható; A feladat megoldásánál alkalmazzuk az egyváltozós függvények köré
d ből ismert binomiális sort:
/i" = Ax- f-
dx " By a (a ~ l) , « (a -l)(a -2 ) ,
(l + z ) « -l + az+ ' z H - -----::i ------- z5+.__. z6(-l;l).
Hasonlóan írható fel a h függvény n-edik deriváltja is : 2! 3!
esetünkben:.
n xi- V I -
dx dy po
|/í-;c2~:V^3=[l + ( - ^ - > - 2 ) ] 2 ,
Figyelembe véve még, hogy ;
tehát /T ay ior-sora:
K 1) ^ f(xo + A x ; y o + Ay),
h Taylor-polinomjából adódik az / kétváltozós függvény n-ed-
fokú Taylor-polinomja a maradéktaggal;
f{xQ -\ -A x\ yt^ -\ -A y)=
Z o o
1 d Mivel az értelmezési tartomány pontjaiban x ^ + y ^ s í, így a sor az egység
Ax- /lfo +
dx dy sugarú körlap határpontjai kivételével előállítja a függvényt.
106 107
2. írja fel az A függvény minden elsőrendű pardálisa az origóban nulla, hiszen
sin 0 = 0 . Mivel azonban hibakorlát nem lehet nulla, így a feladat egyen
H -xX 3-y) értékű azzal, hogy/Taylor-sorának első el nem tűnő tagját kell megkeres-
nünk^Fdhasmálva, hogy
függvény origóhoz tartózó Taylor-sorának néhány tagját!
Ismert, hogy
1 tehát:
—I + J Í + ... ha Ul-c 1 (geometriai sor),
\ -x
C O S (:t + > ' + z )= l------- r::-----H
-------r-:-------•'+----
hasonlóan: 2! 4!
\( y \ Hasonlóan:
1 1 1
3 -> ; 3 ^_y_ cos X cos
ha b l^ S . Mindkét tagból csak a legfeljebb másodfokú tagokat figyelembe véve (az

Ha az lx|< 1 és |>d< 3 feltételek teljesülése esetén képezzük a két vég- abszolút konvergencia miatt a sor átrendezhető):
leien sor Cauchy-szorzatát, amely az abszolút konvergencia miatt átrendlez-
cos (X '+ y + z )—cos X cos > cos Z—
hetö, kapjuk, hogy:
ix+y+z)'^
=1
r í -
= -{xy-{-yz->rXZ)+
\ X y xy ^ tehát J / = 0 ,0 3 .
Z) = { a:€ / í |W -:l,> 'e i{| b| ^ 3 }. 4. Határozza meg az
A sor tehát csak az |jc|'=: 1 és W 'cS feltételek teljesülése esetén állítja elő az/ cos X
f-{x.yy
függvényt. cos
függvény origóhoz tartozó Taylor-polinomjának legfeljebb má-
3. Határozzuk meg / abszolút hibáját, ha iSodfokú tagjait!
/ : (.X, y, z)-+cos (x + jj+ z )—cos x cos y cos z
cos a : és cos origóhoz tartozó Taylor-sorából egyaránt csak az első
{x, y,z)eR ?
és kél tagot vesszük figyelembe, és a nevezőt geometriai sorral közelítjük:
;Co=>»o=Zo=0, X
1— .
valamint
A x = á y = A z = 0 ,l. '- 2 ?
108
109
M egjegyzés: Természetesen ugyanezt az eredményt kapjuk, ha meg-
határozzuk az első- és másodrendű papciálisok értékét az o r i g ó n , s «eek U 4 48 •••}
segíttógével írjjidc fel a Taylor-polinomot. ^ 5_y,4
Ugyanis:
~T~ 720‘ ■■
sin X
Jx » /;(0;0)=0, Az osztást a fenti módon folytatva/Taylor-sorának negyedfokú tag
cos>
jai,;
s in jc o s jc
/;(0;0)=0, x* 5 /
/;=
24"^ 24 4
„ __cosx
■fxx~ ■ 4 ;( 0 ;0 ) = -1 , (Ha még további tagok is szükségesek, akkor cos x és cos sorának maga
COS>'
sabb rendű tagját is figyelembe kell vennünk!)
sin X sin y
/Jxy
" =- /;;<0;0)=0,
co^y 5. Igazolja, hogy ha A:=â és akkor
„ cos^ ^ + 2 sin2>'cosj' ,, a b ab b-
/j,j,=cos Af--------- — 5- ------- ^ ; /;;( 0; 0)= 1.
CO S'’ > '
Innen;
A+ a ű 'j 1
Ha további tagokat akarunk meghatározni/Taylor-sorából, akkor a deri

válás folytatása helyett egy másik módszer célravezetőbb. Mivel : 1, így az utolsó tényező:
írjuk fel cos jr és cos >>sorának néhány tagját, és végezzük el a kijelöJl
osztást a legalacsonyabb kitevőjű tagokkal kezdve!
1 b l?
(geometriai sor).
/ ^4 ^ ^4 X ^2 2 b '^
( 2 ^ 24 720
Ezt figyelembe véve kapjuk, hogy:

-íl-í+ i.
I 2 24
A+ a A a
>-2 ;^6 1+
'J + b B
2 ^ 2 '^ 2 4 ‘” 24 720'
_ £ ab b^
ôp-y^ x^y^ ~ B
(-T 48
am ivel állításunkat ig a z o ltu k .
3-2 x^y^
2 24 4 24 720 ^ 48 ‘
110 111
6. A kétváltozós függvények szélsőértéke,
feltételes szélsőérték
A P q pontot az / kétváltozós függvény lokális maximum-

( minimum-) helyének nevezzük, ha van olyan környe
zete, amelyben/(Po)-nál nagyobb (kisebb) függvényérték nincs,
A P q pont az / abszolút maximum-, ill. minimumhelye, ha
(ill./(i*o)< /(^ )) minden esetén. Ha az
/ kétváltozós függvénynek a P q{xq, pontban lokális szélső
értéke van, és e pontban a függvény differenciálható, akkor:
;ô)= 0 és /;(xo, J o )= 0.
E feltétel szükségessége azonnal látható, hiszen ha a Pq pont
lokális szélsőértékhely, akkor az
x^f{x,yQ) és y-*f(xo,y)
egyváltozós függvényeknek is lokális szélsőértékük van az Xq,

ill. j'o helyen.
A feltétel azonban nem elégséges feltétele a lokális szélső-
érték létezésének- Lehetséges ugyanis, hogy az előbb említett kvadratikus alak határozza meg. Ha ezen kvadratikus alak elő
két egyváltozós függvénynek külön-külön szélsőértéke van a P q jele állandó, azaz, ha ez (pozitív vagy negatív) definit, akkor a
pontban, de ezek különböző minőségűek. (Például a IL2.-ben P q pontban biztosan van szélsőérték.
látott nyeregfelületnek az origóban rögzített x mellett maximu Ez akkor teljesül, ha
ma, rögzített y mellett pedig minimuma van.)
Hasonlóképpen előfordulhat, hogy ezen egyváltozós függ fx x iX o iy o ) fxyixo'^ yo) - 0.
vények valamelyikének vagy mindkettőnek inflexiós pontja van
a P q pontban. Ilyen például az fx y (X o ;y o ) /;;(X o ;y o )
/ : (x, y ) ^ - x^-y^ (x, y)^B? Ha /íi(x o ; j?o) pozitív, akkor/-nek a P q pontban minimuma, ha
negatív, maximuma van. Ha a determináns értéke negatív, biz
függvény, amelynek grafikonját a 31. ábra mutatja. E függvény tosan nincs szélsőérték, ha nulla, akkor további vizsgálat dönt
nek az origóban rögzített y mellett maximuma, rögzített x mel heti el, hogy van-e szélsőérték, azonban ezzel könyvünkben nem
lett pedig inflexiós pontja van. foglalkozunk.
A szélsőérték létezésének elégséges feltétele III.5. alapján A lokáÜs szélsőértéket tehát a következő módon kereshet
adható meg. jük meg: az
Mivel a P q pontban az elsőrendű parciálisok nullák, így
i *0 kis környezetében á f előjelét az f '= o és / ;= o
y ^ ^ x Y - ^ f y y { x a , y ^ { Á y y - ^ 2 f " y { x o ,y ^ A x A y egyenletrendszerből megkapjuk a lehetséges szélsőértékhelye-
112 113
két, majd e pontokban megvizsgálva a fenti determináns elő
jelét, megállapítjuk, hogy van-e valóban szélsőérték.
Három, ill. több változó esetén hasonlóan járhatunk el.
(A változókat Xj, ^2, . . x„-nel jelölve.) A lehetséges szélső-
értékhelyeket az
/^ = 0 i = l , ...,71
egyenletrendszer megoldásai adják.

Ezekben a P pontokban megvizsgáljuk a következő soro
zat előjelét:
Ha e sorozat állandó, ill. váltakozó előjelű, akkor az adott pont

ban minimuma, ill. maximuma van a függvénynek. Az abszo
lút szélsőértékre vonatkozik a következő tétel:
Ha az f kétváltozós függvény folytonos a T a B? korlátos, Ugyanis q) minden pontjában (p{x, y )=0, tehát e pontokban
zárt tca-tományban, akkor itt f felveszi legnagyobb, ill. legkisebb
K = / ,; f ;= ,p
értékét.
Abszolút szélsőértékhely keresésekor először a tartomány Háromváltozós függvény esetén maximálisan két feltétel adhat(
belsejében, majd a tartomány határán keressük meg a szélsŐ- meg. Az eljárás az előzőhöz hasonló: Ha tehát a g háromválto
értékhelyeket, s ezen, általában véges sok függvényérték közül zós függvény szélsőértékét keressük a <pi(x,y,z)=0 éi
már kiválasztható a legkisebb, ill. legnagyobb. y , z ) —0 feltételek mellett, akkor ez a
Sok esetben szükséges az/kétváltozós függvény szélsőérté
kének meghatározása a gp(x,y)=0 feltétel mellett. Szemlélete G : (x, y, z, Á2) ^ f ( x ,y , y, z)+Z 2<P2(x, y, z),
sen : az/függvény grafikonjából a ^(jc, j>?)=0 egyenletű görbére ( x ,y ,2 X J ) f n D ^ ,n D ^ ^
állított z tengellyel párhuzamos alkotójú henger egy térbeli gör
bét metsz ki. E térgörbén keressük / maximumát, ill, minimu feltétel nélküli szélsőértékének meghatározását jelenti.
mát (32. ábra).
A feladat — a szükséges feltétel szempontjából — egyen
Gyakorló feladatok
értékű a következővel:
Keressük az 1. Keresse meg az
F : (x,y, l)-^f{x,y)-\-Xq){x,y) AeR, / ; (x ,y )^ 2 x ^ + y ^ ~ 2 x y + 4 x -2 y + 5 (x ,y )e R ^
függvény feltétel nélküli szélsőértékét. függvény lokális szélsőértékhelyeit!
114
115
/ parciális deriváltjai: Az első egyenletből x —3 vagy = 0 , ill. >>=4; hasonlóan a másodikból y = 2
vagy x = 0 , ill. x = 6 . Ennek megfelelően a lehetséges szélsőértékhelyek:
f'^ ^ A x -ly + A ,
P i(3; 2 ) ; P 2ÍO; 0 ) ; Ps(0; 4 ); P^6; 0); PjíÖ; 4).
A második deriváltak:
Szélsőérték abban a pontban lehet, amelyben mindkét parciális derivált
értéke nulla, azaz / ; ; = 2 { x 2 - 6 x), /;;= (2 x -6 )(2 j;-4 ).
4x - 2 ; í+4=0, A i 'i pontban a determináns:
2>>-2a:~ 2 = 0 .
-8 0
Az egyenletrendszer megoldása: '0,
0 -1 8
:vo=0.
tehát van szélsőérték, s mivel/^"(J“i)< 0 , így ez maximum.
a másodrendű parciális deriváltak: A többi pontban a determináns értéke negatív, így e pontokban szélső-
érték nincs.
/ ; ; ( - ! ;0 ) = 4 ; / ; ; ( - ! ;0 ) = 2 ; /;;(-l;0 )= -2 ,
a determináns tehát: M egjegyzés: Ax
/(jc,j>)=Jc(Af-6Mj~4)
^ -4 »0 .
-2 2
alakból azonnal látszik, hogy >r=0; 6, ill. >>=0; 4 esetben/-nek nem lehet
A ( - 1 ; 0) pontban van szélsőérték, és ez minimumhely, mivel itt^'^.>0. szélsőértéke, hiszen / e helyek környezetében pozitív és negatív értékeket
egyaránt felvesz.
2, Határozza meg, mely pontban van az

/ ; (jí, j ) (x2 - 6;x:)Cf2- 4y) (x, 3. Mérési eredmények kiértékelésekor gyakran találkozunk
az alábbi feladattal.
függvénynek lokális szélsőértéke! A mérés eredményeként a Pi{Xi; J j ) .. .P„(x„ ; y„) pontokat
kapjuk.
Az elsőrendű parciálisok: Határozza meg azt az y —A x + B egyenletű egyenest, amely
a legjobban közelíti az adott mérési pontokat!
A legjobb közelítés azt jelenti, hogy A, B értékét úgy kell
f;= ix ^ ~ 6 x )iZ y -4 ). meghatározni, hogy az
Szélsőérték csak azokban a pontokban lehet, amelyekre:
(2 x -6 )y (y -4 )= 0 /=i
és
x {x -6 )(2 y -4 )= 0 . függvénynek minimuma legyen.
116 117
A z elsőrendű parciálisok: A másodrendű parciális deriváltak:
n
/ÁiA, 5)= 2 2x^íAXf+B-y.},
n
f^ A ,B )= 'Z 2 iA x i+ B -y ^ )l = 2«,
dB'^
a szükséges feltételek:
— =2 2 * , - 2 » .
n n n
1. /á 2 +-S 2 2 = A determináns értéke tehát:
/=■! í-1 I=-1
n «
2. A 2 2 2 2-*^/ 2«a:
í-1 í=l í=»l =4/|2o^>0.
Jelöljük az Xj értékek számtani közepét ic-sa 2«ie 2n
így van széísőérték, és az minimum, mert az A szerinti második parciális
2j x ^; derivált is pozitív.
« /= !
Megjegyzés: Ha a mérési pontok közelítőleg az y = b e ^ egyenletű
hasonlóan;
görbére illeszkednek, ^ és & meghatározása az előző feladatra visszavezet
hető. Ugyanis;
\ny=\nb-\-Ax
(feltéve, hogy 6 > 0 , és 7^=-0), ekkor \ n y = Y és \ab = B helyettesítéssel

ekkor 2. a következőképpen írható:
Y = A x + B adódik. Hasonlóan vezethető vissza az alapfeladatra az y=bx'^
B = -A x + y . kapcsolat is.
Ezt 1.-be helyettesítve kapjuk, hogy 4. Határozza meg a
1 "
- 2 egyenletű felület része és az xy sík által határolt térrészbe
A== ” i°.i______ írMtó maximális térfogatú téglatest oldalait, ha a téglatest lap
12 jai a koordinátasíkokkal párhuzamosak!
" í-i
Az ábrából láthatóan
(A nevező az úgynevezett empirikus szórásnégyzet, amelyet a^-tei jelölnek,
VÂxyz,
118 119
Mivel egy korlátos, zárt tartományon folytonos függvény itt felveszi
legnagyobb értékét, s a tartomány h atárain /(x,y)= 0, biztos, hogy e pont
valóban maximumhely. Azt, hogy tényleg a maximális térfogatú téglatest
adatait határoztuk meg, az elégséges feltétel vizsgálatával is beláthatjuk;
V"
'xx
•4 = -1 2 | /2 < 0 ,
v"
r yy = -2 4 fÍ,
■ 4
f 2
vxy
" 1; = -8 .
A determináns
ahol, mivel a P pont a felületen van
- \ 2][2 -8
z = ^ A -x ^ - 2y^. =512^0,
-8 -2 4 | /2
Tehát a
V = 4 x y (4 -^ ^ —2y^)= I 6 x y - 4 ^ y -& x y \ tehát van szélsőérték, és az maximum, mert V^x e helyen negatív.
D y = {(x , y)eR ^ I X, x^+2y'^^4} b ) Oldjuk meg a feladatot feltételes szélsőértékfeladatként!
Keressük a
kétváltozós függvény abszolút szélsöértékét keressük. Mivel a függvény
értéke a határokon mindenütt nulla, belül pozitív, ezért a maximumhely V =4xyz z)€-R^^
csak lokális szélsőértékhely lehet.
függvény maximumát azzal a feltétellel, hogy a P (jx,y,z) pont az x^+
A z elsőrendű parciális deriváltak:
+ 2 y ‘^ + z - 4 = 0 felületen van. Keressük tehát az
\6y -í2 x ^ y -S y ^ = 4 y {,4 -3 j^ -2 y ^ ),
f ^ 4 x y 2 -U j!^ ^ 2 -^ + z -4 ') (x ,y ,
Vy= 16a: - - 24xy^= 4x{4 - x ^ ~ 6y^).
függvény maximumát.
Mivel ;c=0, ilLjiÔ esetén a térfogat nem lehet maximális, így a lehetséges A szélsőérték létezésének szükséges feltétele, hogy az összes változó
szélsőértékhelyeket az alábbi egyenletrendszer szolgáltatja: szerinti parciális derivált nulla legyen:
3x^+2y^=4, Fîx, y, z, X )= 4 y z -2 Á x = 0 ,
x ‘^ + 6 y ^ -4 ,
F 'ix ,y ,z ,X )= 4 x z -4 X y = 0 ,
amelynek megoldása (csak a pozitív értékek figyelembevételével): : t = l ;
1/2 F^{x, y, z, Z )= 4 x y -X = 0 ,
y = — ; tehát z —2 . így a téglatest oldalai: 2; )/2 ; 2.
F '(x ,y ,z ,Á )= -x H 2 y ^ + z -4 = 0 .
120 121
Az első egyenletet x-szdl, a másodikat >»-naI, a harmadikat z-vel szo a ; A 34. ábrából leolvasható, hogy V = 8xyz.
rozzuk : A téglatest csúcsa a felületen van, ezért
mivel a maximumhelyen x y z 9^0, tehát; Keressük tehát a

z=2x^=4y^.
V = x z S \ -2 x ^ -4 z \ D y= {{.x,z)^ R ^ ^ \ l-2 x^ -4 z^ ^ Q > }
Ezt az utolsó egyenletbe helyettesítve kapjuk, hogy z = 2 , tehát x —\ és függvény maximumát.
Yi A tartomány határain F(jc, z )= 0 , belsejében pedig értéke pozitív,
> > = -^ , ami megfelel előző eredményünknek.
így a keresett szélsöértékhely lokális maximumhely,
VÔ, így ugyanott van maximuma, ahol az
y2
5. Határozza meg a « = -----
64
2 x ^ + y ^ + 4 z '^ = 1
függvénynek, tehát az
egyenletű ellipszoidba írt maximális térfogatú hasáb adatait!
(A hasáb lapjai a koordinátasíkokkal párhuzamosak.) u=x^z^~2x‘*z^—4x^z^ (x, z)SZ»„
maximumát kell keresnünk,

u elsőrendű parciálisai:
= 2xz^ - Zx^z^—8xz*= 2xz\\ ~ 4 x ^ - 4z^),
« ;= 2j ^ z - 4 ^ z - 16xh'^ = 2z x \ l ~ 2x^~ Sz^)

Tudjuk, hogy x = 0 , ill. z = 0 esetén nincs maximum, így a lehetséges
maximumhelyet azj
l-4 x ^ -4 z 2 = 0 , -
1 - 2 x 2 - 82^=0
egyenletrendszer megoldása adja, amely
re /1 2 . V3
JC=- z=- Így y^-
12 ’
Az, hogy itt valóban maximumhely van, az előző feladat meggondolá

sából következik.
b) Oldjuk meg a feladatot feltételes szélsőérték feladatként! Keressük
a V-% xyz (a:,7 , z)eí?+^ függvény maximumát, azzal a feltétellel, hogy
122 123
a P{x, y, z) pont az ellipszoidon van. Keressük tehát az F'y{x, y, z, A)= A=0,
F = 8 x y z+ Á (2 x ^ + y ^ + 4 z^ ~ l) ÁeR, (x,y,z)eR "^^ 9

F ’{ x ,y ,z , A)=— 2+A=0,
függvény feltétel nélküli szélsőértékét.
/"elsőrendű parciálisai:
F^{x, y, z, X ) ^ x + y + z - 1 2 = 0
F ^ ^ S y z+ M x ,
Az első három egyenletből - -t kifejezve (mivel 2,7^0 ) :
Fy=^Sxz+X 8y,
F ^= 8xy+ ÍS z, A 4 9 ’
F ^ = 2 x H y ^ + 4 z ^ -h de mert x, y, z egyaránt pozitív,
ebből az előző feladatban látotthoz hasonló átalakításokkal y z
-Sxyz=Z4x^=Z2y^=Z8z‘^ ^0, y^ = 2x^ = 4 z' 2 3’
adódik, amit az utolsó egyenletbe behelyettesítve: Ezt a feltételbe helyettesítve: j c - 2 ; j = 4 ; z = 6 a megoldás.
7. Határozza meg a
y^- sin X sin y sin z szorzat maximumát, ha x, y, z egy három
szög szögei, azaz:
adódik, ami az előző eredménnyel megegyező.
x-\'y-\-z=7t és x,yiZ=^0.
6, Határozza meg az
a) A feltételből
] 4 9
/ : (x , jf, z ) h>-— I--H— (x ,y ,z )e R + ^
^ X y z z = n -x -y ,
függvény minimumát, ha tehát

sinz=sin Cr+>’).
x+y+z=12.
Keresnünk kell a
Meg kell keresni az
g-:(x,>')i-í-sÍnxsinj'SÍn(A:+>') Ix+yû}
1 4 9 ,
i 7 = _ + _ 4 ._ - | - A ( jc + j+ z - 12) X íR , ix ,y ,z )^ D
X y z függvény maximumát. Az értelmezési tartományt bővítettük az x = 0 , y = 0
határpontokkal. E pontokban g(x, j^)= 0 , tehát a keresett maximumhely lo
függvény feltétel nélküli szélsőértékét.
kális szélsőértékhely lesz. {g értelmezési tartományát a 35. ábra mutatja.)
A parciális deriváltak:
g elsőrendű parciálisai:
F^{x, y, z, A)= - ^ + A = 0 , ^^=cos y sin y sin (jc+>')-|-sin .ií sin;>) cos (jr+^),
124 125
tartományban kerestük g maximumát {g folytonos), s e tartomány határain
a függvényérték nulla, a belső pontokban ^'>0, így a maximumhely a tar
tomány belsejében levő egyetlen lehetséges szélsőértékhely.
b) A feladatot feltételes szélsőérték-fcladatként is megoldhatjuk:

Keressük az
F = sin jísin jsini:+>l(Jí-l-:|J+z-7z:) X^R, (:t, z)6[0; 7i\^
függvény maximumát.
A lehetséges szélsőértékhelyet szolgáltató egyenletrendszer:
f 'J^x , y, z, A )=cos jc sin 3^sin z + A= 0 ,
35, ábra F^(;c, j , z, A)=sin J cco sj's in z + A = 0 ,
F'J^x , y, z, A)=sin x sin j cos z + A = 0 ,

gy= sin X cos y sin ( 3;+ :^ ) + sin jc sin c o s ( : « + ; ')
F'fix, y, z, X ) = x + y + z - 7i = 0 .
Mivel maximumhelyet keresünk, így sin Jt:ány5«sO, a szélsőértékhely koor
dinátái tehát a következő egyenletrendszerből adódnak: Az első három egyenletből:
cos X sin (;c+>')+sin J íc o s ( a t + ^ ) = 0 , - A= cos X sin j sin z,

cos sin (jt+ j)+ sin > ' cos (x + j')= 0 . -A = s in :v c 0s:i'sin z,
—A^sin x sin cos
A z első egyenlet:
mivel a maximumhelyen sín x sin y sin 0, így ezekből átrendezéssel:
sin((;v+7 ) + ^) = 0,
azaz ctg Jf= Ctg>’,
2x+y=k7t k^Z. ill.
Ctg>’ = Ctg z,
Mivel háromszög szögeiről van szó, így csak /:= 1-nek van értelme, tehát:
2 x + y ~ 7t, és mert egy háromszög szögeiről van szó:
hasonlóan a második egyenletből: x^y^ z^ — .

x + 2y= st.
A két egyenletből: 8. Határozza meg az

71 f \ { x , y ) ^ { x ^ - 6 x ) { y ‘^ -~Ay) { x ,y ) ^ R ^
x=y = z= — ,
függvény legkisebb és legnagyobb értékét az x = 0, y —0, x -f-j= 6
azaz a szorzat szabályos háromszög esetén maximális. Mivel korlátos, zárt egyenesekkel határolt zárt tartományban!
126 127
/( i > 2 ) « -25,43,
/(P3)«í 33,08.
A függvény tehát adott tartománybeli legnagyobb értékét a tartomány
belsejében, a P (3 ; 2) pontban; legkisebb értékét a tartomány határán a
i> 2 ^ ^ (5 + /3 );~ ( 3 - | /3 )'
pontban veszi fel.
36. ábra
Korlátos, zárt tartományról van szó, ez é rt/itt biztosan felveszi leg / : (x, y) >~-y(2x-3) (x, y) €
kisebb és legnagyobb értékeit. A 2. feladatban láttuk, hogy a függvénynek
csak a P (3 ; 2) pontban van lokális maximuma. E pont a tartomány belsejé függvény legnagyobb és legkisebb értékét a 37. ábrán látható
ben van, és itt
zárt tartományon!
/( 3 ;2 ) = 3 6 .
Vizsgáljuk meg f viselkedését a tartomány határain!
Ha x = 0 , vagy y = 0 , a k k o r/= 0 .
Ha x + y = 6 , azaz J c= 6 -> ’,
akkor a függvény
j € [0 ;6 ].
Keressük ezen egyváltozós függvény szélsőértékhelyeit. ( j = 0 , ill. 6 esetén

37. ábra
a függvényérték zérus, így csak belső pontban lehet szélsőérték.) A függvény
deriváltja:
Mivel a tartomány korlátos és zárt, így/ valóban felveszi legkisebb és
y > -< -{2 y -6 )iy ^ -4 y )+ (y ^ -6 y )i2 y -4 ).
legnagyobb értékeit.
A derivált zérushelyei: /elsőrendű parciálisai:
:Vl=0; >-2=4 ( 5 + / 3 ) ; ^ 3=4

és
Mivel x = 6 —y, Így /;= 2 x -3 ,
^1 = 6; ^ 2 = ~ {3 -/3 ); így lokális szélsőértékhely csak a PCI,5; 0) pontban] lehet (e pont a tarto
mány határán van), itt pedig a függvényérték nulla.
/helyettesítési értékei e pontokban: Vizsgáljuk meg/viselkedését a tartomány határain l
/( A ) = o > Ha^-Ô, akkor /(jc ; 0)= 0.
128 129
H ax=2, akkor A l ' ,y ) = y v £ [0 ;4 ], itt 0 ^ /( 2 ; ,v)^4. A körív esetében célszerű polárkoordinátára áttérnünk; í- = 1, ezért a körív
mentén a függvény
Ha y = x ^ , akkor a függvény:
71
x ^ x ^ lx -i) ;v€[0;2]. í9i-*-cos^ 93—sLn^ 99=cos 2p gp^
Ezen egyváltozós függvény lokális szélsőértékei az .Yj = 0 és az X2 = 1 pont n

cos l(p a 0 ;- intervallumban szigorúan monoton csökkenő, így maxi-
ban lehetnek. Mivel tehát j'i = 0 és 1-
71
A függvényértékek: mumát a 95= 0 helyen, tehát aPjC l; 0) pontban, minimumát a helyen,
R P x )= 0 \ / ( / ’2 ) = - l - a -^2(0 ; 1) pontban veszi fel. Tehát/legnagyobb értéke 1, legkisebb - l e tar
(Az ;c=0, ill. a: = 2 esetet már előzőleg figyelembe vettük.) tományban.

A függvény tehát legkisebb értékét az {1; 1) pontban, legnagyobb érté
két a (2; 4) pontban veszi fel.

/ : (x, y ) e R ^
függvénynek a 38. ábrán látható zárt tartományon felvett leg

kisebb, ill. legnagyobb értékét!
38- ábra
Mivel/-nek, mint azt már láttuk, lokális szélsöértékhelye nincs, így az

abszolút szélsőértékhelyeket a tartomány határán kell keresnünk.
A tengelyeken:
0 esetén - 1 ^ /( O ; >') s 0,
j = 0 esetén Os / ( a , 0)^ 1 .
130 131
IV. VEKTORVÁLTOZÓS FÜGGVÉNYEK vény határértékét, folytonosságát külön nem definiáljuk, ezt az
ÉS DERIVÁLÁSUK Olvasó a többváltozós függvények körében megismert definí
ciók analógiájaként könnyen elvégezheti. Csak annyit jegyzünk
meg, hogy a határérték létezésének szükséges és elégséges fel
tétele a koordináták határértékének létezése az adott helyen.
1. Egyparaméteres vektor>skalár függvény. Térgörbék A
í£ D
Tekintsünk egy térben mozgó pontszerű testet! E test tar
tózkodási helyét a mozgás idó'tartama alatt minden egyes idő függvényt differenciálhatónak nevezzük a tcP helyen, ha a
pillanatban egy-egy helyvektorral adhatjuk meg, azaz minden
t (skálái) értéldiez a tér egy-egy vektorát rendeljük hozzá.
A pálya tehát az 0
határérték létezik és véges. A íq pontbeli differenciálhányados
r:í'-<-r(0 t^DczR
jelölése:
függvénnyel, egyparaméteres vektor-skalár függvénnyel jelle dr
mezhető. (Természetesen nem minden vektor-skalár függvény r ( /o ) =
dí to
tekinthető egy mozgó test pályájának.)
Ha a térben rögzítjük a koordináta-rendszert, akkor: Rögzített koordináta-rendszer esetén:
r : í'—r(í)= x(í)i+^(Oj+ Dcz R, r (í o )= i(/o )í+ j> (ío )Í + i(^ o )k -
azaz e függvény mindhárom koordinátájában í-től függő egy Ha a térgörbe pontjában létezik a deriváltvektor, és r(ío)?^0,
változós függvény. akkor r(/o) a görbe érintőjének irányvektora. Ha a görbe egy
Az pontmoz^s pályájának tekinthető, akkor a deriváltvektor a
mozgó pont pillanatnyi sebességvektora a íq helyen. (Amennyi
L = {r= r(í)lí€ i)} ben if(í^ is létezik, ennek fizikai jelentése: a pillanatnyi gyor
halmaz pontjai általában egy térgörbét alkotnak. sulás vektora a íq helyen.)
Legyen a térgörbe kezdőpontja r(a)=A , végpontja T(b)—B,
Egyszerű ívnek nevezzük az egyenes szakasz topologikus,
s írjunk e térgörbére töröttvonalat úgy, hogy csúcsai a görbén
azaz kölcsönösen egyértelmű és kölcsönösen folytonos leképe
helyezkedjenek el, kezdő-, ill. végpontja A, ill. B legyen, s a
zéssel nyert képét. A leképezést akkor nevezzük kölcsönösen
csúcsok a haladási iránynak megfelelően kövessék egymást!
folytonosnak, ha a leképezést szolgáltató függvénnyel együtt an
Ha a beírt töröttvonalak hosszából álló számhalmaznak létezik
nak inverze is folytonos. Ha véges sok egyszerű ívet úgy csatla
felső határa, ezt a görbe ívhosszának nevezzük.
koztatunk, hogy csak ezek végpontjai legyenek közös pontok,
Ha r(í) folytonos [a, fc]-ben, akkor a görbének van ívhosz-
görbét kapunk.
sza és:
Ha az
h
L = {v ^ x {t)\ t^ [a ,b ]}
Ir(OI dt.
térgörbe, és r(ű)=r(6), akkor zárt görbéről beszélünk. E függ
132 133
(Szemléletesen: pontmozgás esetén a sebesség nagyságának idő Ha"r”(ío)?^öj akkor egj'^ségvektorát főnormális egységvektomak
szerinti integrálja egyenlő a megtett úttal.) nevezik:
Ha létezik a görbének olyan paraméterezése, amelyben az (rx r)x i-
ívhossz a paraméterértékek kiűönbségével egyenlő, akkor a gör
be természetes paraméterezéséről beszélünk; K |(rx r)x r| '
s^ D cR .
Az n és t által kifeszített sík a görbe pontbeli simulósíkja.
A simulósík egy normálvektora:
A természetes paraméter szerinti deriváltak szokásos ielölé-
se: r', r". b = tX n a binormális egységvektor.
Igazolható, hogy jr'| = l. A t, n, b egységvektorok alkotta vektorhármast a térgörbe
Az r' egységvektort a továbbiakban t-vel is jelöljük. Köny- kísérő triéderének nevezzük.
nyen belátható az is, hogy
|f(/)l=l, t£D teljesülése esetén í természetes paraméter.
Jelölje Ax a térgörbe Pq, iíl. P pontjában levő érintőinek
hajlásszögét, és As a P^P ív hosszát!
Ekkor a görbe P q pontbeli görbülete;
.A a .
,
ha a határérték létezik és véges (39. ábra). (Igazolható, hogy a

görbület csak egyenes esetén egyenlő azonosan zérussal.)
Ha az
r : t ^ r (/) t^ D
Síkgörbe esetén a binormáhs egységvektor iránya állandó,
függvény a to helyen kétszer differenciálható, és f(í(,)?íO, akkor
így célszerű a görbe torzióját b változásával definiálni:
a görbület:
r*
Legyen a térgörbe ill. P pontjaiban vett simulósíkok
|rXr| hajlásszöge zl/?, a P^P ív hossza As, ekkor a görbe pontbeli
torziója (40. ábra):
lr|= lim
P-*Pa
(t pozitív, ha a jP0-beli érintővektor f(ío) irányából nézve P q-

hoz közeledő pontokban vett simulósíkok pozitív forgást vé
geznek.)
Ha r‘ (ÍQ) létezik és folytonos, r(fo) és x(ío) nem zérus,
akkor:
134 135
br' és
|íX r| r:íH *6i-!-lQ j+8k 1].
Mivel minden egyes íq időpillanatban r(ío) és v(t^ párhuzamos, így vekto-

rális szorzatuk zérus, tehát a görbület most is zérussal egyenlő.
Gyakorló feladatok
1. Adja meg az ^ (1 ; 2 ; 5)5(4; 7; 9) pontokat összekötő
egyenesszakasz vektoregyenletét! r : í»-*-cos ri-1-sin t\+ ík /€R
Az egyenes irányvektora: függvénnyel adott térgörbe illeszkedik az

x ^ + y '^ = \
v = I s = 3 i+ 5 j+ 4 k ,
így az A B szakasz egyenlete: (henger)felületre!
r = r ^ + T í= ( l + 3 /)i+ (2 + 5 í)j+ (5 + 4 f)k í€ [0 ; 1].
Ha irányvektorként egységvektort választunk, akkor természetes paramé

terezéssel is megadható a görbe.
3 5 . 4
i+ i+ -^ k .
|Tl | /^
tehát: r : e^í=
/ \
4
Í . + - . L . 1 1+ 2 + — j j+ 5 + ------ s k 5 í[0 ; 1^50].
|/50 J /5 0 V^50 J
Ez esetben:
tehát lr'| = l,
r "= 0 . így « = 0.
Megjegyzés: Természetesen más pararaéterválasztás is lehetséges. Pél

dául az
r ; í ^ ( l + 3f2)Í+(2+5í2)j+(5+4í2)k /6 [0 ; 1] Mivel
függvény szintén az AB szakasz egy lehetséges megadási módja. (Az anyagi :v(í)=cos t,
pont ekkor gyorsulva futja be az AB szakaszt.) M O=sin t,
Ekkor
r : íH^6ri+10/j+8/k í€ [0 ; 1] látható, hogy minden t esetén
136 137
x^ +y^=ccs^t+sm ^t—l, ahonnan
azaz a görbe valóban illeszkedik a hengerfelületre.

lí| = | /i
M egjegyzés: A feladatban szereplő görbe egy hengerfelületre írt így az ívhossz:
csavarvonal (41. ábra), amelynek az x y síkra eső vetülete kör; az xz síkra 2ji
való vetülete:
x= cosz, z íR ,
hiszen a P(cos íq, sín íq, íq) vetülete az xz síkra a P'{cos íq, 0, íq) pont.
Megjegyzés: A megoldásból látszik, hogy az s = íj/2 paraméteríransz-
formációval a görbe természetes paraméterezését kapjuk.
5. Igazolja, hogy a 2. feladatban szereplő csavarvonal gör
r : íê^cos íi+ e'sin /j+e'k , í^R
bülete és torziója állandó!
függvénnyel adott térgörbe illeszkedik a
Az előző feladat eredményét felhasználva:
z = ]jx ^ ^ y \ {x ,y )^ R ^ ^ -
S S S
r:ít--í-cos — i+ sin — ------ k, s^R,
kúpfelületre!
f i f i Í 2
A görbe minden pontjában ahol s a természetes paraméter.
j:(í)= e 'c o s t, s í
r' —sin— i+ c o s — j + k SÍR,
y(0=e^sin t, I/2 I |/2 ]/2
t£R.
s , . í .
Tehát núnden pontban: r' - c o s — 1- s m — j SÍR.
2 /2 fi .
x^ + y^ — + sinÔ= e^ = z^ ,
Tehát a görbület:
azaz a görbe valóban illeszkedik a felületre (kúpfeiületre csavart csavar
1
vonal). « = |r*’|=-= álIan d ó.
4. Határozza meg a 2. feladatban szereplő térgörbe ívhosz- A torzió meghatározásához szükségesek az n és b vektorok.
szát a [0; 2tt] intervallumban!
s s
co s —^ i+ sín ^ —^ j
%
Mivel r minden koordinátájában folytonosan differenciálható függ . fi ][2
vény, így r létezik és korlátos:
azaz n minden esetben párhuzamos az xy síkkal. A binormális egységvek
r s in r i+ c o s íj+ k , t^R, tor:
138 139
s s Megjegyzés: A feladat megoldásából látható, hogy a [0, /(,] intervallum
b=txn=- sin — i — cos — j + k esetén az ívhossz:
Y Í\ 2 Í2
S = }Í3 ie * ^ -l).
. -s . .
sin-----1—c o s —3 J Ha elvégezzük a
ifiV Yi i i )
így a torzió: r= ln -+ c ahol cÔ állandó

1 /3
b r "' 1
T = ------ = -= á lla n d ó . helyettesítést, akkor 5 természetes paraméter, ugyanis:
y. 2
dr
Tehát csavarvonal esetén t és k valóban állandó.
M egjegyzés: Igazolható, hogy az egyetlen olyan nem síkbeli görbe,

■^
amelynek görbülete és torziója állandó, a csavarvonal. dt
Ha a csavarvonalat az
azaz |r'l = l, így valóban természetes paraméter.
r tíi-^ jjo c o s íi+ z to s in íj+ m /k , i^R
függvény jellemzi, akkor
m r : ÍM— cos In -4 r í H— ^ sin I n j 4 - - 4 r k »

T= x= ][3 /3 /3 /3 /3
függvény esetén t természetes paraméter, és határozza meg a
így T és X értéke a csavarvonal jellemző paramétereit egyértelműen meg
görbületet a íq= 1 helyen!
határozza.
Azt kell belátnunk, hogy |rl = l minden helyen; ebből már
6. Határozza meg a 3. feladatban szereplő térgörbe ívhosz- következik, hogy t természetes paraméter;
szát a [0; 1] intervallumban! 1 t t t t '
r :tt^~ cos In------- sin In — i + sin In— -+ co s m ,— j+k
r : cos f - e ' sin cos r + e ' sin /)j+ e 'k , t^R. /3 /3 1^3
Tehát: Ebből
t t
Ií|2=r cos In— smln- + sin In------ hcos In — + 1 = 1,
|r1=e*y(cos t —sin 0 ^ + (cos / + sin f)^ + 1 = | ^ e '.
/3 f i /3
Így az ívhossz:
tehát t valóban természetes paraméter, azaz
1
r - r '.
5= J yíe^ d t = y 3 ( e - í ) .
A z adott pontbeli görbület meghatározásához r ' szükséges:
140 141
t t i t tehát
- s i n In------- cosln- i+ cos In------- sin In-
r(0)=i.
így niránya:
Tehát:
1 1 (iXj)Xi=kxi=i.
r " ( l ) = ------- i + — j .
Mivel egységvektort kaptunk, így ez egyben a főnormális egységvektor:
n = j.
így a görbület:
A görbe ÍQ=0-hoz tartozó simulósíkja az xy sik, amelynek normálvektora:
« (l) = r"(l)= b = tX n = k .
Az origóhoz tartozó kísérőtríéder egységvektorai tehát megegyeznek a ten
M egjegyzés: A térgörbe a 3. feladatban szereplő kúpfelületre írt csa gelyirányú egységvektorokkal, így a vetüietek meghatározása a koordináta
varvonal, csak más a paraméterezése. tengelyek síkjára való vetítést jelenti.
fi
r : í ^ í i + — j+ r % . t^ R
függvénnyel adott térgörbe íq= 0 pontjában a kísérő triédert!

Határozza meg e térgörbének a kísérő triéder síkjaira eső
vetületét!
Mivel
f : í— i + í j + 3 í - k ,
így
r (0 )= i= t,
hiszen
|r(0)l = l.
A fönorraális egységvektor irányát az
( r ( 0 ) x ’r (0))xr(0)
vektor adja meg.

r : íi-»-j+6/k.
142 143
Mivel a P{x, y, z) pont vetülete az x y síkra a Pf(.x, y, 0) pon t; így az az érintő irány vektora:
x y síkra eső vetületgörbe egyenlete:
v (-4 ;6 ; -3 ),
xP'
j= y , xeR . tehát az érintő egyenletrendszere:
x -6 = = -4 u ,
Hasonlóan a zx síkra eső vetület: y + l 6 = 6 u,
z= x^ , x€R , z + 2 = ~ 3 í.
Az érintő akkor merőleges a síkra, ha irányvektora párhuzamos a sík nor
és a zy síkra eső veíület:
málvektorával ; azaz, ha van olyan íq pont, amelyre
z2=8>'3, y^R-^ (42. ábra). r(/o)=An, A^MíO}.
Megjegyzés ; Igazolható, hogy ha a térgörbét előállító r függvény vala Mivel
mely pontban háromszor folytonosan differenciálható, e pontban a görbület
n {3 ;5 ;6 )
és a torzió nem zérus, akkor e pont kis környezetében a térgörbe vetületei a
és
kísérőtriéder síkjaira hasonlóak a 42. ábrán látható vetületekhez.
rííg)= 2 íqÍ + 6j+ (4íg+ 5)k,
9. Határozza meg, mely pontokban páriiiizamos, ill. me így az egyenlőség a második koordináták egyenlősége miatt csak A= 1,2 ese
rőleges a térgörbe érintője a tén teljesülhetne, ekkor azonban a
3 x+ 5 y+ 6 z= 2 0 3,6 = 2 íq,
7 ,2 -4 fo + 5.
síkkal, ha a térgörbét a következő függvény állítja e lő :
egyenleteknek kellene egyszerre teljesülniük. Ez lehetetlen, tehát nincs olyan
r : í^ (í2 + 2 )i+ (6 í-4 )i+ (2 í2 + 5 /)k , t£R. pont, amelyhez tartozó érintő a síkra merőleges lenne.
A sík normálvektora: 10. Gravitációs térben a P q{4 ; 20; 60) pontból Vq(5 ; 2 0 ; 4 0 )
n (3 ;5 ;6 ). kezdősebességgel elhajítunk egy pontszerű testet. írja fel a pá
lya egyenletét! Milyen magasra emelkedik a test; hol éri el az
A z érintő egyenese akkor párhuzamos a síkkal, ha az érintő irányvek xy síkot? (Feltételezzük, hogy a test gyorsulása —g'k.)
tora és a sík normálvektora egymásra merőleges, azaz, ha skalárszorzatuk
zérus. A test x é s y irányban egyenletesen mozog, így a pálya egyenlete:
r : í'-»-2/i+6j+(4í+5)k,
r = (4 + 5 í)i+ (2 0 + 20/)j+ 60+ 4 0 / - - k,
így a skalárszorzat:
rn = 6 í+ 3 0 + 2 4 í+ 3 0 . A test sebességét r adja:
in akkor zérus, ha t — - 2. f ;/'-< -5i+ 20j+ (40-g/)k ,
r (-2 )= 6 i-1 6 j-2 k ,
azaz a sebesség első két koordinátája állandó. A pálya tetőpontján a sebes
tehát az érintő a P { 6 , —16, - 2 ) pontban párhuzamos a síkkal. E pontban ség z irányú komponense zérus. (Itt 2(r)-nek maximuma van, tehát z(/q)= 0 .)
144 145
4 0 -^ ío = 0 , valamint
ío « 4 ,
Ia|= |rl=i?(ü2
^gy a tetőpont koordinátái; 7(24; 100; 140).
A z xy sík egyenlete x —0. Látszik továbbá, hogy
Tehát a metszéspont időpontját a
r=^-a}^r,
6 0 + 4 0 t~ ^ í^ = 0 azaz r valóban kielégíti a dlíferenciálegyenletet.
egyenlet pozitív megoldása adja. Ez íjí=í 9,29. Megjegyzés: Ha | rl= c> 0, (állandó sebességű mozgás),akkor r és
E pont koordinátái; 5(50,45; 205,8; 0). r minden időpillanatban merőlegesek egymásra. Ugyanis:
Megjegyzés: A mozgás pályája síkgörbe. Könnyen belátható ugyanis, r2=|rp=c2
hogy a pálya minden pontja a
állandó, így
A x ~ y = —^
d .. ... dc^
egyenletű síkban van. Belátható az is, hogy a pálya parabola. — r2 = 2 rr= — = 0 .
dt dt
11. igazolja, hogy az 12. Határozza meg az

r: cos R sin t^R'^
r : t>-^R cos i+ 7 ? s in J,
(2?, co állandó) függvénny el jellemzett pontmozgás (egyenletes
körmozgás) esetén állandók) függvénnyel leírt pontmozgás gyorsulását, és
(/? , co, a
Ir 1 és Ir ! bontsa fel t és n irányú összetevőkre! (Gyorsuló körmozgás.)
állandó, és teljesül az A pontmozgás sebessége:
r = — co^r *
a A
\ = i : t<->-R(cü+a{) -s in cot-l---- V- i + c o s ( 0} t + — t^
differenciálegyenlet! 2
a gyorsulás:
A periodikus mozgást végző poníczerű test sebességét minden íq idő
pillanatban ir(/o), gyorsulását r(/(,) adja. Tehát:
*•
a = r ’. t ^ —Ra sin ^üií+— i —cos í^j j —
v=f; — sin cu/i + i?o> cos cu/i,
a = r: f>->— o>^cos <wíi—iícy^sin coíj. oc
cos i+ sin m-\— f-
2 2
Látható, hogy;
r és r alakját figyelembe véve írhatjuk, hogy:
Iv|= lrl=í?cö=állandó.
és «
a = -(c ü + a í) ^ + -r.
vr=0, tehát v±r. tu+aí
146 147
F két alakját összebasonlitva látjuk, hogy r és r párhuzamos vektorok, azaz
Tudjuk, hogy vektoriális szorzatuk zérus:
f 1 r x 'r = 0 .
lr| ü(ö>+aí) ’
Határozzuk meg s deriváltját!
s mivel síkmozgásról van szó, azaz a simulósík az xy sík, így n a kör közép
ds 1 . . t
pontja felé mutat, azaz: — = -(r X r )+ -(r X r )= 0 ,
r r
hiszen az első tagban a két vektor azonos, igy ez a vektoriális szorzat defr
niciója miatt zérus, a második tagról pedig az előzőekben láttuk be ugyan
Ezt figyelembe véve a gyorsulás felbontása:
ezt. Mivel s deriváltja zérus, így s állandó. Ebből az is következik, hogy e
|vi^ mozgás síkmozgás.
a=R(ft) + a / ) ^ + a / í t = — n+«jRt,
R
M egjegyzés: A feladatban Kepler II. törvényét igazoltuk.
azaz a mozgás során az érintőirányú gyorsulás állandó, a normális irányá

ba eső gyorsulás a sebesség négyzetével arányosan változik. 14. Bontsuk fel síkmozgás esetén az r és ir' vektorokat r irá
nyú és r-re merőleges összetevőkre!
Megjegyzés: Egy tetszőleges mozgás gyorsulásvektora mindig felbont
ható t és n irányú összetevőkre, éspedig; A feladat megoldásakor célszerű síkbeli polárkoordinátákat alkal
d\v\ Ivp mazni.
a = - ~ t + — n, Ekkor
dt R
ahol R a görbe görbületi sugara. |r|=^
azaz
13. Igazolja, hogy centrális erőtérben végzett mozgás ese
tén (azaz a mozgás során az erő egy rögzített pont felé irá
nyul) az
ahol az r irányú egységvektor. Jelentsen e^, e^-re merőleges egységvek
tort, amelyet növekvő 95 irányban való 90°-os forgatással kapunk e^-ből.
s = ^ (r x í)
A l l . feladat megjegyzése szerint egységvektor derivált vektora e vektorra
Összefüggéssel definiált területi sebességvektor állandó 1 merőleges vektor, így;
Vegyük fel a koordináta-rendszer kezdőpontját az erőcentrumban!

Ekkor ahol <p——— (43. ábra).
dt
F = - Ar, állandó).
Ezt alkalmazva:
Newton II. törvénye szerint:
r= re,+ ;-é^ = re,+ rê ,
F=/7ia=/OT.
149
148
felület határát. Elemi felületeket határaik mentén összeilleszt
hetünk. Az összeillesztést úgy végezzük, hogy csak véges sok
határoló görbe mentén csatlakozzanak az elemi felületek, s a
csatlakozó görbék belső pontjai a felületnek is belső pontjai le
gyenek. Véges sok elemi felületet így összeillesztve felületet ka
punk. A felületek néhány lényeges tulajdonságát definiáljuk.
A felület zárt, ha korlátos és nincs határa. A felület össze
függő, ha bármely két felületi pont összeköthető a felületen ha
ladó görbével; egyszeresen összefüggő, ha bármely felületre il
leszkedő zárt görbe kettévágja.
Ha a felület egy rögzített P pontján áthaladó, a felületre
illeszkedő, érintővel rendelkező görbék érintői egy síkban he
lyezkednek el, akkor ezt a síkot a felület P pontbeli érintősíkjá
nak. a sík normálvekíorát a felület P pontbeli normálisának ne
vezzük.
43. ábra
amely éppen r keresett felbontása. Ezt ismét differenciálva;

t= 're^ + fé^+ e^{f(p+ rfi+ r(pé^ .
Figyelembe véve é^, alakját:
r = ( r _ r(p^)e^+ir^+ 2r(p)e^,
amely a gyorsulásvektor felbontása.
M egjegyzés: A területi sebességvektor állandóságának (13. feladat) és

r felbontásának alkalmazásával határozható meg egy centrális erőtérben 44. ábra
mozgó test pályája. (Kepler I. törvénye)
Tegyük fel, hogy a felület minden pontjában létezik az így
értelmezett normálvektor. Mozgassuk el a normálvektort a fe
2. Kétparaméteres vektor-skalár függvény. Felületek lületre illeszkedő, a felület határpontjait nem tartalmazó zárt
görbe mentén addig, míg kezdőpontja az eredeti helyzetbe ke
Felületekkel már a kétváltozós függvények szemléltetése rül ! Ha a kezdő- és végállapotban kapott vektor minden ilyen
kor is foglalkoztimk, de ott nem definiáltuk a felület fogalmát. görbe es3téa megegyezik, a felületet irányíthatónak (kétoldalú
Elemi felületnek nevezzük, a körlemez topologikus (azaz felületnek) nevezzük. A 44. ábrán látható Moebius-szalag egy
kölcsönösen egyértelmű és kölcsönösen folytonos leképezéssel oldalú felület. Hasonlóan egyoldalú, de zárt felület a Klein-féle
nyert) képét. A körlemez határpontjainak képe adja az elemi palack (45. ábra).
150 151
Ha a térben rögzítjük a koordináta-rendszert, akkor:
r : {u, x>)>-*x{u, x))= x{u , d)í+;^(m, t))j+2(w, o)k, (m, i>)6D,
azaz e függvény mindhárom koordinátája az «, változók két
változós függvénye.
Az
F ={r=r(w , ü) |(w, ü)6-D} ^
halmaz pontjai általában egy felületet alkotnak. E függvény ha
tárértékét, folytonosságát külön nem definiáljuk, ezt az Olvasó
ra bízzuk.
Ha létezik és véges a
x{ u q -\ -A u , t> o )-r (M o , « o )
líra
0 Au
határérték, akkor ezt az r függvény Pq(Mo: pontbeli u szerinti
parciális deriváltjának nevezzük:
>ô)-
Hasonlóan értelmezhető' r'(M(„ Dq) is.

(Szemléletesen: a zérustól különböző r'/wo, «o) vektor az
WK*r(íí, t>o), ( m,
Ha a felületbe írt, a felületre támaszkodó, háromszöglapok
függvénnyel definiált, a felületre illeszkedő térgörbe érintőjének
ból álló, bizonyos szögkorlátozásoknak eleget tevő poliéderek
irányvektorát adja.) Az így értelmezett parciálisok koordinátái
felszínének határértéke, finomodó poliéder sorozat esetén léte
megegyeznek a megfelelő koordináták parciálisaival.
zik, akkor a felületet mérhetőnek nevezzük, s e határérték a fe
lület felszínét adja. Ha r a D tartományban folytonosan differenciálható, azaz
II.2.-ben láttuk, hogy bizonyos felületek megadhatók két parciálisai léteznek és folytonosak, és itt
változós függvényekkel, ebben a részben kétparaméteres vek- r ;x r ;^ 0 ,
tor-skalár függvénnyel való leírásukkal foglalkozunk.
Az akkor az r függvény által adott felület minden pontjában van
érintősík, amelynek normálvektora ?íPq£D pontban:
r : (w, v), (u, o)^Z>c:
r 'm x T 'm .
függvényt, amely az (paramétersík) egy részhalmazához a
háromdimenziós tér vektorait rendeli hozzá, kétparaméteres vek- Ha a D tartomány mérhető területű és r folytonosan differen
tor-skalár függvénynek nevezzük. ciálható D-n, akkor a felület felszíne:
152 153
vény értelmezési tartományát leszűkítjük:
X r'1du do.
Í ) “ {(h, v)^R^ i H, 17^0, U+ ü S l}.
(A felszín kiszámításával a későbbiekben foglalkozunk.) M egjegyzés:

A sík esetében:
Gyakorió feladatok
1. Adja meg az A, B, C pontokat tartalmazó sík, és az r ;= iC ,

A, B, C háromszöglap vektoregyenletét, ha
tehát: r'^X rúÂBxÁ C, ami a síkra merőleges vektort ad.
^ ( 1 ;1 ;3 ) ; ;B (4;2;7) és C (5 ;4 ;9 )!
2. Adja meg az R sugarú origó középpontú gömb vektor
A sík egyenlete: egyenletét !
t~T^ + uA B +vA C , (u,v)íR ^, Az első fejezetben megismert gömbi koordinátákat alkalmazva (r =
ugyanis a sík valamennyi vektora előállítható az AB, A C vektorok lineáris = íí=állandó), a gömb egyenlete:
kombinációjaként, ha az A, B, C pontok nem esnek egy egyenesbe.
r = / i s i n M C O S j ; l + J ? s i u a s i n í ) j - l - i ? c o s « k « e [ 0 ; t i ], p6[0; 2 u ].
Esetünkben:
(A leképzés nem kölcsönösen egyértelmű, mivel u = 0 esetén v-től függetle
Á Í 0 ;1 ;4 ), nül a P(0; 0 ; R) pontot kapjuk.)
Í C { 4 ;3 ;6 ) , 3. írja fel az
tehát a sík egyenlete: {x -3 f+ z ^ ^ 4
r = (I + 3«+ 4r)i + ( l + « + 3ö)j+(3 + 4u + 6i^)k, (u, egyenletű körvonal z tengely körüli forgatásakor keletkező fe
Ha csak a háromszöglap szükséges, akkor az u, v számpárra megszorítást lület (tórusz) vektoregyenletét [
kel! tennünk.
Mivel a BC szakasz tetszőleges P pontjára: Az x z sík egy tetszőleges -P(xq, zq) pontját a z tengely körül g> szöggel
elforgatva a keletkező pont koordinátái:
AF=AB+^BC O s A s l, Xl=jroCOS (p,
és ji=XoSÍn$3,
B C = A C -A B , 2i=ô> 27t].
így A körvonal paraméteres előállítása (46. ábra);
A P = {l~ -^ )A B + U C .
a: = 3 4 - 2 c o s h,
A háromszöglap (belső- és határ-) pontjait kapjuk tehát, ha az előző függ z = 2 s in « , u€[0;27r].
154 155
46. ábra
A felületet e pontoknak z tengely körüli forgatásával kapjuk, így az

előző felhasználásával a felület egyenlete:
r = (3 + 2 cos u) cos (3 + 2 cos u) sin 93J+ 2 sin uk,
(« ; 9í)e[0; 2ji].
A keletkező felület zárt, összefüggő, de nem egyszeresen összefüggő.
ig>- a felület egyenlete;
Megjegyzés: Hasonlóan írható fel az xz síkban levő
r = ( 5 - 5 í + í x ) i + ( 4 - 4 í + /A ^ ) j+ ( 7 - 7 0 k (í. x)£R^.
z = z(í), t^DczR Hasonló módon kaphatjuk meg tetszőleges csúcspontú és vezérgörbéjű kúp-
fdület egyenletét is.
paraméteres egyenletrendszerrel adott görbe z tengely körüli forgatásakor
keletkező felület egyenlete i s :
5. írja fel annak a hengerfelületnek az egyenletét, amely
r = :í(í)cos pi+ :s(í) sin CT+ z(í)k t^D, <pí{0 -,2 n]. n ek vezérgörbéje az
x 2 - y 2^ l
4. írja fel annak a kúpfelületnek az egyenletét, amelynek
csúcsa az A (5; 4; 7) pont, vezérgörbéje pedig az
egyenletű hiperbola jc=-0 ága, alkotója pedig párhuzamos az
y=x^, xeR a (2 ;4 ; 5) vektorral!
parabola!
A hiperbola paraméteres előállítása;
Jelölje B a parabola egy tetszőleges pontját! Ekkor az AB szakaszon X = ch t,
levő P pont helyvektora (47. ábra): j;= s h í , t^R,
/e [0 ; 1],
hiszen
156 157
eh í> 0 , A feladatot a kétváltozós függvények tárgyalása során már megoldot
és tuk. Most más úton keressük a megoldást. A felület P q pontbeli normál
ch ^ /—s h ^ í= l. vektorát az
A felület tetszőleges P pontját megkaphatjuk, ha a hiperbola valamely

pontjából az a vektorral párhuzamosan haladunk. A P pont helyvektora
vektor szolgáltatja.
tehát:
Esetünkben:
tp=rQ + u íi, u^R.
r > i + 2 ;c k ,
ahol a fi a hiperbola valamely pontja. így a felület egyenlete:
r ;= i + 2>-k.
r= (ch í+ 2 « )i+ (s h /+4ií)j+5uk, {i, u)íR^. A P q pontban:
Hasonló módon adható meg tetszőleges hengerfelület egyenlete is. r ;(4 ;3 )= i+ 8 k ,
r ;(4 ;3 )= j+ 6 k .
6. Mozgassunk egy egyenest az
Tehát az érintősík normálvektora (a P q pontbeli felületi normális):
r : íi^cos rí+ sin íj+ /k, R
i j k
csavarvonalon úgy, hogy az minden pontban a csavarvonal 1 0 8 = -8 i~ 6 j+ k .
érintője irányába mutasson! 0 1 6
írja fel az így keletkező felület egyenletét!
fgy a P q pontbeli érintősík egyenlete:
A felület tetszőleges pontjába eljuthatunk, ha a csavarvonal valamely 8 (;c-4 ) + 6 ( ; : - 3 ) - ( z - 2 5 ) = 0 ,
P q pontjából a pontbeli érintő irányában mozdulunk el. (Könnyen lát ami, természetesen az előző megoldás eredményével egyező.
ható az is, hogy így csak a felület pontjait kapjuk.)
Megjegyzés: A feladatban szereplő felület az
Az érintő irányvektora a P q pontban:
/: ix ,y )íR ~
v = r (/o )= - sin í()i+cos íoJ+ k,
függvény grafikonja. Kétváltozós függvénnyel adott felület kétparaméteres
így a felület egyenlete:
vektor-skalár függvénnyel való megadása tehát történhet az x, y paraméte
s=(cosí-«siní)i+(sin/+MCosOj+(M-«)k, /€[0;2ji], u^R. rek választásával:
Igazolható, hogy az így keletkező felület — lefejthető vonalfelület — síkba r= :ci+ jj+ /(:í:,:y )k .
kiteríthető.
J) Határozza meg az
(^Határozza meg az r = 2 sin u cos t»i+ 4 sin u sin u j+ 3 cos uk,
m 6 [ 0 ;7 e], ü € [0 , 2jí ]
r = x i+ ;;j+ (x 2 + j2 )it , { x ,y ) ^ R ^
77/
felület U q = ~ \ paraméterű pontbeli érintősíkját!
felület Po(4; 3; 25) pontbeli érintősíkjának egyenletét!
158 159
Tehát
^
A felület ellipszoid, ugyanis teljesül az — I------egyenlőség,
4 16 9
n = 0 ^ = = 2 i+ 2 j+ k ,
amelyet egy ellipszoid pontjai elégítenek k i; hiszen a felület síkmetszetei
így az érintősík egyenlete:
ellipszisek. E felület P q 1 ; 2 ; pontbeli érintősíkját keressük.
2 { x - 2 ) + 2{ y - 2 ) + i z - \ ) = 0 .
A felületi normális meghatározásához szükségesek a paraméterek sze
rinti parciális deriváltak: 10. Állítsunk az előző feladatbeli érintősíkra merőleges sí
kot (ún. normálsíkot), amely a F q pontot és a z tengelyt tartal
r^=2 cos u cos d + 4 cos u sin vl—3 sin «k, mazza.
Határozza meg a metszésvonal egyenletét és P q pontbeli
r '~ —2 sin « sin d + 4 sin « cos görbületét! Hogyan változik a görbület, ha a metsző síkot az
érintősík és normálsík metszésvonala körül forgatjuk?
A P q pontban:
3 /2 A normálsík normálvektora merőleges az érintősík normálvektorára

r«(«o. % ) = i + 2 j ----- és a z tengelyre, így:
P o ) = - i + 2 j. n * = n X k = (2 i+ 2 j+ k )X k = - 2 j+ 2 i .
A P q pontbeli érintősík normál vektora: Mivel a sík tartalmazza az origót is, így egyenlete:
n = r > g , í)o)xr'(«o, j+ 4 k .
E sík a gömböt egy 3 egység sugarú körben metszi, amelynek egy le
hetséges paraméteres megadása:
így a keresett érintősík egyenlete:
3 3
s : íM— - sin íiH----- - sin í j+ 3 cos tk, í £ [0; 2 ti],
3)/2'
3 / 2 ( ; r - l ) + ^ ( > '- 2 ) + 4 = 0. f 2 fi
Mivel a metszetkor sugara 3, így görbülete a P q pontban és a metszetkor

bármely pontjában:
9. Határozza meg az origó középpontú 3 egység sugarú
gömb P(j(2; 2; 1) pontbeli érintősíkjának egyenletét! 1
3
Az érintősík egyenletét többféleképpen is megkaphatjuk. A megoldás
során felhasználhatjuk a 2. feladat megoldásakor látott gömbi koordiná Ha a metszősíkot az érintősík és a normálsík metszésvonala körül forgat
tákkal történő paraméterezést, majd az előző feladathoz hasonlóan ebből juk, akkor a metszetkor sugara csökken. (A 48. ábrán, a Pq ponton áthala
meghatározhatjuk a Pq pontbeli felületi normálist. dó, a fixen tartott egyenesre merőleges síkmetszetet ábrázoltuk.)
Célszerűbb azonban felhasználnunk a gömbnek azt a tulajdonságát, Az ábrából láthatóan:
hog>' az érintési pontba húzott sugár merőleges az érintősíkra, így az érin
/•=3cos p.
tősík normálvektora az OP q vektor lehet.
161
160
Ekkor a sík egyenletéből:
3t
Mivel z -x ^ + y ^ , így
25 2
Z — -----
16
A metszetgörbe tehát:
. 3 . 25 ,
t£R,
vagyis parabola.
^ ^0 pontbeli görbület meghatározásához szükségünk van az rí4) és

r(4) vektorokra.
így a görbület:
• . 3. 25
1 {
<P^
3 cos 
azaz:
Megjegyzés; A normálmetszet és a ferdemetszet görbülete közötti ösz- 4
szefüggés, amelyet a feladatban gömb esetén igazoltunk, általánosan is ér r (4 )= i+ -j+ l6 k ,
J
vényes (Meusnier tétele).
.. .. 50
r = r ( 4 ) = .- k .
11. Határozza meg a 7. feladatban szereplő felület eseté
ben azon P q pontbeli normálmetszet egyenletét és pontbeli A Pfj pontbeli görbület:
görbületét, amely a z tengelyt tartalmazza!
. lr(4)Xr(4)|
x{4 )= -
lr(4)|3 •
A keresett sík normálvektora merőleges az érintősík normálvektorára
és a z tengelyre, tehát a sík normálvektorának választható ezek vektoriális A számításokat elvégezve kapjuk, h ogy:
szorzata: 2
n * = n X k = 8 j—6i. lO l/lO l
így a normálsík egyenlete:
. . hogy a 8. feladatban szereplő felület
6^~8>’= 0 . érintősíkja mely pontban párhuzamos a
A metszetgörbe egyenletét keresve válasszuk x-et paraméterként: 2x+y=0
x = tl síkkal!
162
16$
A feladat megoldása során meghatároztuk a paraméterek szerinti
parciálisokat. Ezt felhasmálva, a felületi normális: A két pont tehát, ahol az érintősík párhuzamos az adott síkkal:
i j k P ,( /2 ;2 | /2 ;0 ),
n = r 'x r '— 2 cos « cos u 4 cos « sin w —3 s in «
—2 sin « sin 17 4 sin « cos ü 0 P 2Í - V 2 ; - 2 ^ 2 ; 0),
e pontok tehát az xy síkban vannak.
= 12 sitt^ tt cos vi+ 6 sin^ u sin » /+ 1 6 sin u cos wk.
Megjegyzés: Ha « = 0 , akkor r 'X r í = 0 , azaz nem határoz meg érintő
Az érintősík akkor párhuzamos a
síkot. A z M=0 paraméterű pont — ti-től függetlenül — az ^ (0 ; 0 ; 3) pont.
2 x + > '= 0 Szemléletesen látszik, hogy e pontban van érintősík, és ez a
síkkal, ha az a vektor párhuzamos az Hi(2; 1; 0) vektorral, azaz van olyan 2 = 3 sík.

AtíO, hogy
A problémát a felület paraméterezése (2. feladat megjegyzése) okozza.
n=Ati|.
Mivel Oj harmadik koordinátája zérus, így:
t = (m+ y)i+ (w—ü)j+4Mt>k, (m, i>)€
16 sin Mcos H=0.
felület origóbeli érintősíkját!
Tekintve, hogy Mi a felület és az érintősík metszésvonala ?
sin M=0
A felület nyeregfelület, ugyanis:
esetében n mindhárom koordinátája zérus, csak
x=u+v,
cos « = 0 lehetséges. y = u -v ,
Ekkor tehát:
7Z
azaz sin M =l. 2 u= x + y és 2v ^ x - y ,
így
z = 4 h í 7= (JC+ J í ) ( j c - j ) ==
n első két koordinátája e pontokban:
—12 cos V—A *2, A paraméterek szerinti parciális deriváltak:

ttj,=6sinw =A - 1.
r '= i+ i+ 4 i;k ,
E két egyenletből:
r ;= i-i+ 4 « k .
tg w = l,
azaz Az origóban uq~ Vq—0, tehát
71 S ít
t»2=—
r > ;0 )= i+ j és r '( 0 ; 0 ) = i - i .
164
165
A felületi normális tehát: Mivel
u = (i+ j)X (l-j)= -2 k ; sh (a rs h í)= í, és eh ( a r s h í ) = /l + íî
ebből következően az origóbeli érintősík az xy sík: így a pontbeli érintősíkot keressük.

r= 0 . A parciális deriváltak:
Láttuk (2.2-ben), hogy az xy sík a nyeregfel illetet két egyenesben metszi. r^=ch Mi+sh u sh vj+sh « eh vk,
Ezek:
r '= c h u eh t>j+ch« sh j;k.
x=y, ill. x = —y.
A P q pontban:
Megjegyzés: Vizsgáljuk e felület esetén az origón átmenő normálmet
szeteket! Ha a normálmetszet illeszkedik az y tengelyre (z = —j^), akkor
az origóból a görbületi középpontba mutató vektor a felületi normálissal
azonos értelmű, az x tengelyre illeszkedő normálmetszet {z= x^ ) esetén vi V o )= /2 j+ k .
szont ellentétes értelmű e két vektor. Az előbbi esetben a felületi görbe
görbületét pozitívnak, az utóbbiban negatívnak nevezzük. A felületnek azon A P q pontbeli felületi normális tehát:
pontjait, amelyekhez tartozó normálmetszetek esetén a görbület pozitív és
n = ix (/2 j+ k )= (/2 k -j).
negatív is lehet hiperbolikus pontoknak nevezzük. Hiperbolikus pontok ese
tén a pontbeli érintősík tetszőleges kis környezetében, az érintősík által Az érintősík egyenlete tehát:
meghatározott mindkét féltérben van a felületnek pontja.
A nyeregfelület minden pontja hiperbolikus pont. Ha a jP pontnak -O -l)+ V 2 (z -]/2 )= 0 ,
van olyan környezete, amelyben a felület a pontbeli érintősík által megha
azaz az érintősík párhuzamos az x tengellyel.
tározott féltérben van, a pontot elliptikus pontnak nevezzük. Ekkor a P
ponton átmenő összes normálmetszet görbülete azonos előjelű. Ha vala
mennyi P pontbeli normálmetszet görbülete nemnegatív (ill. nempozitív) 15. Igazolja, hogy az
de van olyan metszet is, amelynél a görbület zérus, a jP pont parabolikuspont^ r= cos 2«(1—0 sin w)i+(sin 2u+v sin u cos 2u)\+
-f-ocoSMk, MG[0;jt]; o £ [0 ;l]
felület esetén a P (,(1;0;0) pontban a felületi normális u=0,
r= sh HÍ-|-eh « sh oj-h eh m eh i)k. («, a = 0 és 0= 0, M= JTesetén ellentétes értelmű, azaz a felület nem
felület «o= 0, üo=3,rsh 1 paraméterű pontbeli érintősíkjának irányítható.
egyenletét!
A » —0 paramétervonal pontjai az
A felület a 2.2-ben tárgyalt kétköpenyű hiperboloid, ugyanis r koor r(«, 0 )= cos 2iá+ sin 2«j, « € [0; 7t]
dinátáira teljesül a
görbén, egy xy síkbeli egységsugarú körön helyezkednek el. Ha e körön
körbe mozgatjuk a felületi normálist, és a kezdő- és véghelyzet különböző,
egyenlőség. akkor a felület nem irányítható.
166 167
A paraméterek szerinti parciális deriváltak: r=j(i-t->’i+zk ,
r ' = { - 2 sin 2 a - í; c o s u cos 2u+ 2v sin 2 u sin « )i+ a skalár-vektor függvény egy háromváltozós függvénnyel ír
-I- (2 cos 2 u + v cos u cos 2 « —2*; sin « sin 2u)j—v sin «k, ható le :
r '= —sin « cos 2«i+ sin « cos 2«j+ co s «k,

r^ u (r)^ f(x , y, z), (x, 2)e i)/= R l
A parciálisok értéke a pontban;

(Természetesen egy skalár-vektor függvényt reprezentáló há
romváltozós függvény függ a koordináta-rendszer megválasztá
r;(0;0)=r>;0)=2j. sától, azaz más-más koordináta-rendszerben különböző függ
vénnyel adható meg.)
fí(0 ;0 )= -r > ;0 )= k , A skalár-vektor függvény adott pontbeli határértéke, foly
tonossága a többváltozós függvényekhez hasonlóan definiálha
így az n = r 'X r ' felületi vektora: tó, így azzal itt nem foglalkozunk, csak a differenciálhatóságot
vizsgáljuk részletesebben.
n (0 ;0 )= -n (7 r ;0 ),
Kz
tehát n a kezdő-, ill .véghelyzetben ellentétes értelmű, azaz a felület nem irá
u ; ri^w (r), r^ D
nyítható.
függvényt a D tartomány Tq^D torlódási pontjában differenciál
hatónak nevezzük, ha létezik olyan d vektor, amelyre:
3. Skalár-vektor függvények
lim ■i:_.
lim \û- úAt\ :0 .
Ha a háromdimenziós tér vektorainak egy D részhalmazát Jt-^Q \ár\ dr-O
leképezzük a valós számok részhalmazára, akkor skalár-vektor A d vektort a skalártér Tq helyen vett derivált- vagy gradiens-
függvényt értelmezünk: vektorának nevezzük.
u :D ^ R , DciE^. Jelölése:
u értelmezési tartománya tehát részhalmaza, értékkészletét a d = — = grad«(ro).

valós számok alkotják; dr ro
(A definíció a kétváltozós függvények differenciálhatóságának
u : r*->M(r), r£D.
megfelelője.)
(Skalár-vektor függvény helyett szokásos a skalártér elneve Ha a skalár-vektor függvény a TciD tartomány minden
zés is.) pontjában differenciálható, akkor T-n differenciálhatónak ne
Ha a térben rögzítjük az i, j, k egységvektorokat, és ezzel vezzük, és deriváltja az
együtt egy Descartes-féle koordináta-rendszert, akkor (a tér
vektorai) és (a rendezett számhármasok halmaza) között r '- > ^ = g r a d w ( r ) ,
kölcsönösen egyértelmű megfeleltetést hozunk létre. (A továb
biakban nem teszünk különbséget és között.) Ekkor, (vektor-vektor) függvény.
mivel: Igazolható, hogy rögzített koordináta-rendszer esetén az
168 169
u - .x ^ u { t ) = u { x , y , 2) r^ D A skalár-vektor függvények szemléltetése a háromváltozós
függvény deriváltja: függvények II.2-ben megismert szemléltetési módjával azonos.
Az
k, rcr. F ={rlM (r)=c, r^D}
Tehát a gradiensvektor koordinátáit a megfelelő koordináták halmaz pontjai általában felületet alkotnak. E felületekkel, a
szerinti parciális deriváltak adják. skalár-vektor függvény c£R értékhez tartozó szintfelületeivel,
A kétváltozós függvények differenciálhatóságához hason szemléltethető a függvény.
lóan grad íí(ro) létezésének szükséges feltétele u parciálisainak Ha grad«(ro) létezik és zérustól különböző, akkor az
létezése az helyen, elégséges feltétele a parciálisok folytonos ponton áthaladó szintfelületnek az I q pontban van érintősíkja,
sága To-ban. és ennek normálvektora:
III.3-hoz hasonlóan a skalár-vektor függvények esetében is n=grad u{To).
értelmezhető az iránymenti derivált fogalma.
Legyen Megjegyzés: Mivel a gradiens a skalár-vektor függvény deriváltja, így
a grad operátort a differenciálási szabályoknak megfelelően kell alkalmazni.
u : r>->-M(r), rGD
és
r :/^ r o + e í , í€ií(|e] = l), Gyakorló feladatok
ha létezik az
f= u o r í£R 1. Határozza meg az
egyváltozós függvény deriváltja a helyen, akkor ezt az u :

«-nak az Tq helyhez tartozó e irányban vett iránymenti deriváltjá függvény szintfelületeit és a gradiensfüggvényt!
nak nevezzük; jelölése:
du A c€/?+-hoz tartozó szintfelület egyenlete;
de ro r2=lrl2=c,
Ha grad w(ro) létezik, akkor: amelynek megoldásai egy origó középpontú c sugarú gömb pontjai. A szint-
fdületek tehát origó középpontú koncentrikus gömbök.
du Határozzuk meg a gradiensfüggvényt!
= e •grad M(ro).
de Mivel
(Az iránymenti derivált létezésének nem szükséges feltétele az d u = (r + Ar)^ = 2r( J r )+ (Ar)\
adott pontbeli differenciálhatóság.) tehát
Mivel
grad H=2r,
e grad w(ro)= le[ ■ Igrad M(ro)| •cos a, hiszen ekkor
ahol a az e és a grad u(Tq) vektorok szöge, így az iránymenti M «-grad«.4r| (A )2
derivált grad «(ro) irányában maximális. fim ----------------- -- um — :— =0.
Jr-^0 l^ r] A i-^ 0 \Ar\
170 171
így a szintfelületek egyenlete:
Rögzített koordináta-rendszer esetén
nr= c=nro,
azaz
ebből számolva a gradiensfügg\'ényt: n (r -r o )= 0 ,
du , du du teMt a szintfelületek az n vektorra merőleges síkok.
grad 1+ -— j + “ k=2xi+2;KH-2zk=2r,
ox ay dz Határoztuk meg a gradiensfüggvényt! Mivel
ami természetesen az előzővel megegyező. ZÍM=n(r-l-ídr)-Br=B •At,

M egjegyzés: így:
grad K==n,
a ) Minden pontban grad u(ro) párhuzamos az Ff, vektorral, így
grad H(r(,) merőleges a szintfelületre, hiszen a gömb sugara a gömbfelületet azaz a szintfelületekre merőleges vektor.
merőlegesen metszi. Természetesen rögzített koordináta-rendszer esetén ugyanez az ered
b) Könnyen látható, hogy az mény adódik.
«:rH + |rl" t^R^, n^N\{0}

függvény esetén is az előzőhöz hasonló gömbök a szintfelületek.
w :r > ^ | iX rl,
A feladat eredményét és az összetett függvény deriválási szabályát al
kalmazva határozzuk meg e függvények deriváltját: függvény szintfelületeit, és e függvény gradiensét!
n = l esetén
Mivel
grad !r|= grad / l r p = — í— 2r,
liW |iXr| = |il •|rlsin(i, r )< = lrl -sin (i, r }< ,
azaz
amely érték az r vektor i-re merőleges vetületének hossza, így minden
gradlr|=e,, r€i?MraíO, c£R'^ esetén a szintfelület egy olyan c sugarú hengerfelület, amelynek ten
gelye az X tengely, hiszen e felület minden pontja c távolságra van az x ten
ennek felhasználásával:
gelytől.
grad|r|"=íilrl" * •gradlrl=nir[ e.. A gradiens meghatározásához szükségünk van u koordinátás alakjára:
iX (jc i-t-j'j+ z k )= jk -z i,
tehát
u : ri^ n r,
(n állandó vektor) függvény szintfelületeit, és a gradiensfügg-

vényt! ebből;
grad«=
Mivel tetszőleges c í R esetén van olyan vektor, amelyre
yy^+z^
c=nrfl,
173
172
grad u tehát az x tengely pontjai kivételével minden pontban létezik, és A szintfelület a
iránya merőleges az x tengelyre, hiszen
4x'^+y'^+5z^=10
i ■grad « = 0 .
egyenletű ellipszoid.
A z adott sík akkor párhuzamos az érintősíkkal, ha normálvektora
4. Határozza meg az párhuzamos a gradHÍrp) vektorral. Ez azt jelenti, hogy van olyan A?íO
u : (x, y, z ) ( x , y, z)€ R? szám, amelyre:
grad «(ro)=An.
függvény u—4 szintfelületének
Mivel
r o = i+ Í+ k
grad « = 8Aá+2>’j + lOzk,
pontbeli érintősíkját!
így az előzőek szerint a
A szintfelület normálvektora: 8j£-q=40A,
2y o = ^ m
n=grad
10z()=50A
ha
grad u(tq)^ 0 . egyenletrendszernek kell teljesülnie.
A fenti egyenlőségekből
Mivel
a:o=5>^, J o=5A, Zo=5/L.
grad M= (Ixy^z^+ 6 xy)i+ {Ax^yh"^+ 3x^)i+ 3x
így Ezt a szintfelület egyenletébe helyettesítve:
n = 8 i+ 7 j+ 3 k ,
4(s ;L)2+(5A)2+5(5;1)2=10,
azaz a sík egyenlete:
ahonnan ^2= —- adódik.
8(Jtr-1)+ 7(>>-1)+ 3(2- 1)= 0.
Tehát két olyan pont van a színtfelületen, amelyekben az érintősík
5. Mely pontokban lesz az az adott sílckal párhuzamos. Ezek;
u : (x, y, z)^4x^+y^+ 5z\ {x, y, z)eR^ P l(l;l;l) és -1 ;-1 ).
függvény u~ 10-hez tartozó szintfelületének érintősíkja párhu Hasonlóan kereshetünk a szintfelületen olyan pontot, amelyhez tartozó
zamos a érintősík az adott síkra merőleges. Ez abban a pontban teljesül, amelyben
grad u{ íq) merőleges az n vektorra, azaz
40JC+10;^+50z=21
ngrad «(ro)=0,
síkkal?
Adjon meg egy olyan pontot a szintfelületen, amelyben az tehát:
érintősík merőleges az adott síkra! 40 •8xq+ 10 •2;'o+50 • 10zo=0.
174 175
Mivel
Rendezve:
u(r(j)=10,
igya 2z,
X— z=0.
A x l+ y l+ 5 z l= \ 0 V o
egyenlőség is teljesül. Ezen egyenletrendszer egy megoldását megkaphatjuk azaz a sík valóban áthalad az origón.
a Zo=0 választással. (Ekkor az x y síkban keressük a pontot.) z = 0 válasz M egjegyzés: A megoldásból látszik, hogy nemcsak az « = 1 szintfelü
tás esetén az egyenletrendszer egy megoldása: let érintősíkjai, hanem bármely szintfelüiet érintősíkjai az origón áthaladó
1 16 síkok. A szintfelületek kúpfelületek, amelyek csúcsa az origó.
■;o Ugyanis (1. a II.2. nyeregfelülete!), ha bevezetjük az
/2 6
M egjegyzés: Végtelen sok olyan pont van, amelyben ez utóbbi felté
fi
u=(;c4-j')
tel teljesül. Ezen pontok az ellipszoid és a
és
16;c+>’ + 2 5 z = 0
yi
sík metszésvonalának, egy ellipszisnek a pontjai, (A metszésvonal előállí v = -(x~ y)
tása történhet például az > '= í paraméterválasztással.)
új változókat, amely mint láttuk a z tengely körüli forgatással egyenértékű
6* Igazolja, hogy az transzformáció, akkor:
„2
z^- = xy = 2 {u^~tí^)
u \ {x ,y ,z y (x ,y ,z )^ R + ^
xy
adódik, amely valóban egy kúpfelület egyenlete.
függvény 1 szintfelületének érintősíkjai illeszkednek az ori
góra ! 7. Határozza meg az
Ha a yQ, Zq) pont rajta van az « = I szintfelületen, akkor u : (x, y, z )^ x ^ y + y % (x ,y, z)^R^
függvény iránymenti deriváltját az
= 1.
r o (2 ;l;3 )
A z érintősík normálisát grad «(ro) adja:
pontban, az
grad «(/’o )= — ~ i — ~ k, a (l;2 ;-2 )

^ ^0 W ô>’o
vektor irányában!
így az érintősík egyenlete;
E szakasz bevezetőjében láttuk, hogy
~ ^ { x - X f , ) - ^ ( y - y o ) + - ^ ( . z - Z Q ) ^ 0. du
V o ô>’o =grad a(ro) ■e^.
I'o
176
177
A z a irányú egységvektor: Tehát az iránymenti derivált maximuma az Fq pontban:
a 1 . 2 . 2 ,
Igrad M(ro)|= Y{2xQ)^+y^+(2zQ)^=|/f6.
3
Mivel Ez a maximális érték akkor adódik, ha a = 0 , azaz az e vektor párhuza

mos az
grad u = lx ^ y \ + {x ^ + 2yz)H y^ K
a=grad u(tq) vektorral.
így az Tg helyen: A z a vektor:
grad u( tq) = 12i+ 14j+ k. a = 2 i+ 4 j+ 6 k ,
Tehát az a irányban vett iránymenti derivált: így az iránymenti derivált az
du 38 ^ _ a _ 2 , 4 , 6
= grad «(ro) •e^=— .
ro á Y se V^56^' Í5 6
egységvektor irányában maximális.
9. Határozza meg, mely irányban maximális az
K : (x , {x ,y ,z )£ R ^
u -.{x ,y )^ x ^ + y ^ , {x ,y ) ^ R ? -
függvény irány menti deriváltjának maximumát az rQ (I;4;3)
pontban, és adja meg a maximumhoz tartozó irányt! függvény iránymenti deriváltja az
ro(l; 3)
Láttuk, hogy
pontban!
du
=grad «(ro) •e , Adjon meg egy olyan irányt, amelyre az Fqponthoz tartozó
de ro iránymenti derivált zérus!
ahonnan a skalárszorzat definíciója alapján;
Láttuk, hogy az iránymenti derivált a grad u(tq) vektor irányában
du
= Igrad «(ro)| •|el •cos a, maximális; a maximum iránya tehát:
de ro
grad ö(ro)= 2a-(,í+ ly^l= 2i+ 6j.
ahol a jelöli a grad «(rQ) és e vektorok szögét. Mivel
Ez a maximális érték:
|e|= l
Igrad =
és
Icos « l s l , A z iránymenti derivált bármely grad H(ro)-ra merőleges vektor irányában
jgy zérus. Ilyen vektor például a b( - 6; 2) vektor. Ekkor ugyanis:
du du
=grad «(rf)) -e^=0.
de ro de. J-o
178 179
A z origóbeli parciális deriváltak:
u : (x, y, z)<r*x^+y^+z^, (x, y, z)£R}
függvény ro(l; 1; Í2) pontbeli iránymenti deriváltját az mivel a számláló azonosan zérus.
Hasonlóan látható be, hogy
r : r-—2 cos^íi+2 cos t sin í]+2 sin ík, t^R
« ;( 0 ) = « '( 0 ) - 0 .
térgörbe helyhez tartozó érintövektora irányában!
így, ha a az origóban deriválható, origóbeli deriváltvektora csak a null-
vektor lehet, azaz a deriválhatósághoz a
Az
| i /( J r ) - M { 0 ) - d /l r | «(A )
r:íi-^r(/), t^R hm ---------------------------- = hm ■— ~ = 0
■ár-^0 l^ rl júr->-0 |zlr|
függvénnyel adott térgörbe rajta van az
egyenlőségnek kellene teljesülnie.
«=u(ro)
Gömbi koordinátákra áttérve:
szintfelületen. Ugyanis:
u{ár)=\Ar\ " cos # sin^ # cos q>sin 95,
x^-i-y^+z^~4 cos'* í + 4 cos^ / sin^ / + 4 sin^ í = tehát
= 4 cos^ f(cos^ í + sin^ í ) + 4 sin^ í = 4 = u(ro).
iim — -— = lim cos ^ sin^ ^ cos © sin w,
jr-*o \At\ a - o ^
Mivel a görbe illeszkedik a szintfelületre, így ennek érintővektorára a
gradH(rQ) vektor merőleges, tehát a keresett iránymenti derivált zérus. amely határérték nem létezik, így « valóban nem deriválható az origóban.
Vizsgáljuk meg, mely irányokra létezik az origóbeli iránymenti de
Könnyen látható, hogy r — és grad w(fo) létezik. rivált !
V4 J
Láttuk, hogy ennek létezése
Megjegyzés: A z « = 4 szintfelület egy két egység sugarú origó közép
pontú gömbfelület. A térgörbe e felület és az íw.M(0+e/), /£ /?
függvény / = 0 helyen való differenciálhatóságát jelenti.
x^Jr)p-—l z = 0
Legyen az e egységvektor:
egyenletű hengerfelület metszésvonala. (Ún. Viviani-görbe, 1. 65. ábra.)
e = co s (p sin î+sin <psin # j+ c o s #k.
11. Igazolja, hogy az Ekkor:
u (eí)= í cos (p sin p sin^ ■&cos

xyz
-ií(r)= x ^ + y ^ -h z ^ ’ ha r?íO azaz a
«(eO
0, ha r= 0 hna------
r-»Ö ^
függvény nem diflferenciálható az origóban!
Határozza meg, mely irányokban létezik e függvény origó- határérték bármely rögzített 95, # pár esetén, azaz bármely irány mentén
létezik, noha u nem diGFerenciálható.
beli iránymenti deriváltja!
180 181
4. Vektor-vektor függvények Speciálisan, ha minden vektor képe önmaga, egységtenzorról
beszélünk:
Ha a háromdimenziós tér vektorainak egy D részhalmazát £r=r, r€^^.
leképezzük e tér D-től nem feltétlenül különböző részhalmazá
ra, akkor vektor-vektorfüggvényt (azaz vektorteret) értelmezünk. Rögzített koordináta-rendszer esetén a deriválttenzor létezésé
nek szükséges és elégséges feltétele v koordinátáinak diflferen-
v:r-*-v(r), r^D ciálhatósága. Ekkor a deriválttenzor mátrixa:
Ilyen függvény például a IV.3-ban szereplő skalártér derivált
ja az dx dy
^^-^-gâd u(r), x^T ífv dv2 dv 2 do-
í/r dx dy Bz
függvény.
dva dv, do.
Ha térben rögzítjük az i, j, k egységvektorokat, és ezzel
együtt egy Descartes-féle koordináta-rendszert, akkor e koor .dx dy dz
dináta-rendszerben V mindhárom koordinátája egy-egy három- A vektorteret olyan görbék segítségével szemléltetjük, amelyek
változós függvénnyel j ellemezhető: nek érintője minden Tq pontban v(rQ)-lal párhuzamos, sűrűsé
gük a vektortér nagyságával arányos. (E vonalakat az Olvasó
V: y, z)i+ y, ^)j+ fizikai tanulmányaiból áramvonal, erővonal néven ismeri.)
E függvény határértéke, folytonossága az előzőekhez hasonlóan Lényeges fizikai tartalma van a deriválttenzor bizonyos in
értelmezhető, így azzal nem foglalkozunk. variánsainak.
A Legyen a
v;r'->-v(r), x^D v:rt->v(r), x^D
függvény differenciálható az Xg^D helyen. Az pontbeli deri
függvényt a D tartomány Xq^D torlódási pontjában diíferen- válttenzor sajátértékeinek összegét (mely érték a koordináta-
ciálhatónak nevezzük, ha van olyan A tenzor, amelyre: rendszer megválasztásától független) a vektortér Tq pontbeli di
vergenciájának, a deriválttenzor vektorinvariánsát a vektortér
l v ( r o + Z l r ) - v ( r o ) - .4 z I r I j/lv—A/lrj ro pontbeli rotációjának nevezzük (1. a 2. és 3. feladatot!),
lim =0.
\M is . Mr| Rögzített koordináta-rendszer esetén a divergencia:
Az A tenzort a vektortér pontbeli deriválttenzorának nevez dOf di>2 d oj
div Y,=
zük: dx^ dy^dz '
dv A definícióból következően a divergencia skalár mennyiség,
A=
dr ••o (div v(ro) a vektortér Tq pontbeli forrássűrűségére jellemző. Ha
d iv v = 0 a korlátos zárt T c.D tartomány minden pontjában,
A tenzor lineáris vektor-vektor függvény, azaz bármely a, b vek akkor a vektorteret e tartományon forrásmentesnek nevezzük.
tor és X, fi^R esetén E fogalmak fizikai tartalmát a felületi integrál, ill. Gauss-tétel
A {X a + p L h )= X {A a )+ ^ (A b y tárgyalása során világítjuk meg bővebben.)
182 183
Rögzített koordináta-rendszer esetén a rotáció: és
A v —Ar
rőt v= 1— 1+ k. miatt
bx bz\ dx dz
IJ n -A á r]
A rotáció vektormennyiség; rőt v(ro) a vektortér Tq pontbeli ör- = 0,
vénysűruségére jellemző. Ha a Ttartomány pontjaiban rőt v=0,
akkor a vektorteret r-ben örvénymentesnek nevezzük. (L. Stokes- hiszen a számláló azonosan zérus.
tétel.) Az egységtenzor mátrixa az egységmátrix, azaz;
Ha bevezetjük a nabla-operátort: n 0 O'k
dy
0 1 0 .
dr
VO 0 l'
akkor ennek felhasználásával; Megjegyzés: E vektortér divergenciája állandó
grad M=V •M(skalárral való szorzás), div v = 3,

div v= V • V (skalárszorzat), rotációja a tér minden pontjában zérus.
i j k
d d d 2. írja fel annak a T tenzornak a mátrixát, amely mindeo
rőt v= VX v= r vektorhoz aXr-et rendeli, ahol a rögzített vektor:
dx dy dz
ül T r= a x r,
Megjegyzés: Úgy kezelhető a nabla-opcrátor, mint diííerenciáloperá- Legyenek az a vektor koordinátái űj, oji ^>3- Határozzuk meg az egy
tor, így például: ségvektorok képét!
V(w •v ) = ( V m) v + « ( V v ) , 7i=aXi=Ö3j-Ö2Í*^,
J j= a x j= ű ilc -ű 3 i,
a szorzat deriválási szabályához hasonlóan.
T k = a X k = ű 2 '“ '^lÍ-
Egy tetszőleges
Gyakorló feladatok r = í á + jj+ z l í
vektor képe:
1. Határozza meg a
rr=^{TÍ)+j(7j)+^(rk),
azaz a T tenzor mátrixának oszlopvektorait az i, i, k vektorok képe adja,
függvény deriválttenzorát! írja fel e tenzor mátrixát! T tehát az alábbi mátrixszal adható m eg:
0 -« 3 9-^
A függvény deriválttenzora az egységtenzor, ugyanis;
0 •
EA t= A t, , — Ű2 Í7i 0J
184 185
Ekkor ugyanis Megjegyzés :
a ) Minden mátrix (tehát minden tenzor is) egyértelműen felbontható
Ü2 x\
egy szimmetrikus és egy antiszimmetrikus részre. Minden antíszimmetrikus
Tt= «3 0 —a. y mátrix aX alakú, azaz egyértelműen meghatároz egy a vektort. (Az egész
Ü2 CZl 0 ^2,
teret a-ra merőleges síkra képezi le.) Igazolható, hogy e vektor független
= ( „ CTjy+ Ű2 ^)j + (Ö3JC~ ajz)j + ( - Ö2^+ ÖlJ')k= a X r. a koordináta-rendszer választásától. E vektor a tenzor vektorvariánsa.
< r mátrixának és az r vektornak szorzásakor a sor-oszlop szorzást alkal b) A y vektorteret az a tengely körül [a| nagyságú szögsebességgel
maztuk.) forgó merev test sebességvektorának tekinthetjük.
M egjegyzés: E íenzor a teret az a vektorra merőleges síkra képezi le. Látjuk, hogy ez esetben a vektortér rotációja a szögsebesség irányát
Szokásos a T —aX {a kereszt) elnevezés. ,adja meg. Azaz a rotáció iránya a forgástengely irányába mutat, nagysága
.a szögsebesség nagyságával megegyező.
3. Határozza meg a
4. Határozza meg a
vir^âXr,
v:ri-â(br),
(a állandó) vektor-vektor függvény deriválttenzorát!
(a, b állandó Vektorok) deriválttenzorát!
Mivel Legyen a választott koordináta-rendszerben
a x r = - a^y)i - (ajz - a^x)\+ (öiJ' - a2x)k, a = flji-fű 2j + 03k,
így a derivál ttenzor mátrixa:
Ekkor:
dvi dvi dv(
dx dz a(br)= (Zíja:+ + * 32 X 0 li -f a{i + 03 k).
dy
0 -"3 «2 '
d\ dv2 d «2 dV2 Tehát a deriválttenzor mátrixa:
= Ű3 0
~dx~' dx dy dz
< ~a 2 0 űjfcl ŰJ&2 ÖJ&3
ÖV3 dv^ dvj
.dx d z) 02^2 ^2*3 •
dy dl
.öjöj Ö3&2 ^3^3^
A deriválttenzor tehát az előző feladatban szereplő aX tenzor.
E vektortér divergenciája — a mátrix főátlóbeli elemeinek öözege — :
E vektortér rotációja:
div v = ö i6 i-f a2^2+^3^3~
i k
A vektortér rotációja (L a 3. feladat megjegyzését!):
d
rőt v = A . = 2a.
dx dy dz rőt v = (a 362- a 2^3)i+(O ií'3- í í 3&i)j+(ű2^ i-< ii62)k,
azaz
a2Z -ü jy a^x-a^z
rotv=^bXa,
divergenciája pedig azonosan zérus. Cehát div v és rőt v is csak az a, b vektoroktól függ.
186 187
M egjegyzés: A deriváltmátrix az a és b vektorok diadikus (tenzorális> Könnyen látható az is, hogy a hengerfelületre merőleges
szorzata: aob. tor v(ro)-ra is merőleges, hiszen skalárszorzatuk zérus. Tehát e vektortér
(A z a oszlopvektort szorozzuk a b sorvektorral, sor-oszlop szorzással !> trajektóriái, erővonalai a hengerfelület palástjára illeszkedő körök. így
Könnyen látható, hogy rőt V iránya a henger tengelyével megegyező, azaz az erővonalak csavaro-
(aob)r=a(br), dási tengelyének irányába mutat.
azaz 7. Legyen
1 1
— (a o b )r = a o b . u :
dr
és
5. Határozza meg a
v=grad«.
V: (x, z )^ x ^ y i+ y h i+ z^xk, (x, y, z) € Igazolja, hogy
vektortér divergenciáját és rotációját! div v=0.
dv, dVf dva Mivel

d i v y = . - ^ + - ^ + ^ = 2x y + 2y z + 2 xz, du du , du
dx dy dz
grad M=— » + - ^ i + T ~
dx dy dz
i í k
azt kell igazolnunk, hogy
a d
___________ d_
:= ~ yH -Z ^ l-X ^ k . d'û d'û d‘û
dx dy dz d lv v -d iv (gtad „ ) = — , + ^ + ^ = 0 .
x^y y^z z^x
Azt, hogy a fenti u függvény eleget tesz e differenciálegyenletnek a kétvál
6. Határozza meg a tozós függvények tárgyalása során már igazoltuk.
Megjegyzés: Szokásos a
V: (x, y, z)>^yi~xj, (x, y, z)eR^
vektortér rotációját! Értelmezze az eredményt!
i k •operátor (Laplace-féle J) bevezetése is. Ennek felhasználásával:

i
d __
d div grad u=Au.
rőt v= = -2 k .
dx dy dz
8. Igazolja, hogy ha a
y -x 0
v=gradw,
A vektortér r-től független, hengerszimmetrikus tér. A z tengelyű, R sugarii
hengerfelület minden pontjában; vektortér folytonosan diÉFerenciálható egy korlátos zárt T tar
tományban, akkor itt v örvénymentes, azaz
rőt y=0, x£T.
188 189
Láttuk, hogy vektortér folytonosan differenciálható valamely T tartomány
3h . 3a ^ du ban, akkor e tartomány minden pontjában
v=grad « = — í + — J + — t .
dx dy dz div w=0.
tehát
i Mivel
J k
(dva , (d v , ő fA . (dv 2 áwi'l
d
rőt v =
dx dy dz
du du du így e vektortér divergenciája:
dx dy dz d^v^ d^V2 d^V'i d^v, 0 ~v^
div w™
dû dû \ dh dû f dP-u
dû dû dx dy dx dz dy dx dy dz dz dx dz dy
+k ■1
dy dz dz dy . ^dx dz dz d x , i d xd y dy dx ) A folytonos deriválhatóságból következően a másodrendű vegyes parciá
Mivel T folytonosan differenciálható, így a szereplő másodrendű parciáli lis deriváltak egyenlők, így
sok egyenlők, azaz rőt v mindhárom koordinátája zérus, amivel az állítást
d iv ro tT = 0 , f £T;
igazoltuk.
M egjegyzés: A V operátor segítségével formálisan könnyen beláthatö- azaz a rőt v vektortér T-ben forrásmentes.
a feladat állítása: Megjegyzés: A V operátor alkalmazásával most is könnyen igazol
ható az állítás;
rőt grad « = V X (Vu)= (V X V )« = 0 ,
divroí v = V - ( V x v ) = 0 ,
hiszen két azonos vektor vektoriális szorzata zérus.
mivel a vegyesszorzat zérus, ha a vektorok egysikúak.
9. Igazolja, hogy a
11. Igazolja, hogy ha a rőt v vektortér egy T tartományban
D = folytonosan differenciálható, akkor
|r|
vektortér rotációja zérus! rőt rőt v=grad div v—Ay, x^T,
A 3. szakasz 1. feladatában láttuk, hogy ahol1

Z)-V^ a Laplace-féle operátor!
grad |rj = i r?íO},
|r| A folytonos differenciálhatóságból következően a bal és jobb oldalon
tehát a vektortér egy skalár-vektor függvény gradienseként írható fel. álló függvények egyaránt léteznek T-ben, csak ezek egyenlőségét kell iga
Mivel e vektortér az értelmezési tartománya minden pontjában foly zolnunk. Dolgozzunk a V operátorral!
tonosan differenciálható, így az előző feladat szerint rotációja zérus.
rotrot v = V X (V X v ).
10. Igazolja, hogy ha a Vektorok körében ismert az ún. kifejtési tétel, mely szerint:
w =rotv, a X (b X c )= (ac)b-(ab)c.
190 191
Ezt alkalmazva: Határozza meg — amennyiben értelmezett —
V x (V x v )= V (V v )-(V V )T = V (d iv v )-V ^ T = g r a d div t - á t , grad div rőt v,
rőt rőt grad u,
amit igazolnunk kellett. div div grad u,
rőt grad div v
12. Legyenek az
értékét az ro(l; 1; 1) helyen!
u : rH>«(r),
és a a) Láttuk, hogy (I. a 10. feladatot)
v :r H ^ v (r ), r€Z»2
d iv r o tv = 0 , r€JÍ^,
függvények dififerenciálhatók egy T tartományban! így e skalártér gradiense is zérus.
Határozza meg a
A 8. feladatban igazoltuk, hogy
w : r>-M(r)v(r), t£ D i f ] D 2 rőt grad « = 0 ,
vektortér divergenciáját és rotációját! így ennek rotációja is zérus.
c ) Láttuk, hogy (1. a 7. feladatot)
Alkalmazzuk a V operátort!
div grad u = A u = skalár,
Tudjuk, hogy
skalárnak viszont nincs divergenciája, tehát a felírt kifejezés nem értel
div w =Vw, mezhető !
másrészt, mivel V differenciáloperátor, így szorzatra alkalmazva; d j Mivel div ? skalár, ennek van gradiense, és ez vektor, ennek vi
szont létezik a rotációja, így a felírt kifejezés értelmezhető.
V(m ■ v)=(V u ) ■v+ «{V v). Mivel tudjuk, hogy
Tehát; rőt grad « = 0 ,
div w = V (« •t)=v(Vm) + «(V v)= vgrad u +u div v, r^T. így
rőt grad div v= 0 , r€
u és V differenciálhatóságából következően grad « és div v létezik T-ben,
így ugyanitt div w is létezik. Hasonlóképpen határozható meg w rotációja is : 14. Határozza meg a
rőt w = V X w = V X («v) = V « X v + « (V X v ) = w : r>-»-r^r,
= (g r a d « )X v + « r o t T, t^T.
függvény divergenciáját és rotációját!
íVIivel grad u és rőt v létezik T-n, így rőt w is létezik.
Legyen
13. Legyen u: t£R\
V: ri-»-r. r£R\
u :
és Ekkor:
w — u • V.
192 193
A 12. feladat eredményét alkalmazva: div r = 3 (1. az 1. feladatot),
div w = d iv («v)=Tgrad u + « ■div v = r ■2r+r^ •3 = 5r^. a nabla operátor mechanikus alkalmazásával tehát nem érünk célt.
Induljunk el más úton!
(Láttuk ugyanis, hogy
V differenciálhatóságából következik, hogy
gradr^=2r, dv
div r = 3 .) A7 = — A r+ e{A t),
dr
Hasonlóan ahol
rőt w = rot («v)=(grad «)x v + M ro t v=2rXr+r^0=0. e (A ) ^

lim -------- = 0 .
^r-*-0 |zlr|
Természetesen w koordinátás alakjából ugyanez az eredmény adódik.
Ezt alkalmazva:
15. Legyen ^{vw)=v(r+ ^ír) •w(r+ Jr)-v(r)w(r)=
v :rH --v (r), dv dw
v(r)+ — At+ b^(At) w {r)+ — zír+fijC^r) -v(r)w(r).
w : ri->-w(r), dr
es Rendezve kapjuk, hogy:
VW.
dw dy
Határozza meg a skalártér gradiensét, feltéve, hogy v és w dif- Au—y — /l r + w — A r+ s.
dr dr
ferenciálhatóak!
Tetszőleges A tenzorra és a, b vektorokra:
Látszólag könnyen célt érhetünk a nabla operátor alkalmazásával: ű (^ b )= b (^ *a ),
V u= V (vw)= (V t)w + v(Vw)= (div v)w+ V div w. ahol A * az A tenzor adjungáltja. (Az adjungált tenzor mátrixát az eredeti
Könnyen beláthatjuk azt, hogy nem a helyes eredményt kaptuk. mátrix elemeinek a főátlóra való tükrözésével kapjuk, ez a mátrix transz-
Legyen például ponáltja.)
Ennek alkalmazásával:
v(r)=r,
w(r)=r, {(d yt Y íd v ) *
z l«= ^ r V+ yf
ekkor \ d r ) U rJ
azaz:
tehát ’ dv/' * d y\ *
grad « = v+ w.
grad H=2r. c ít}
A fenti összefüggés alkalmazásával azonban;

A 4. feladat megjegyzésében szereplő diadikus szorzat alkalmazásával:
r div r+r div r=6r, d\
hiszen =voV
dr
194 195
(Ezt az állítást az Olvasó könnyen beláthatja, ha a 4. feladatban szereplő valamint az 1. feladat szerint:
a és b vektorok helyébe a v, ili. V vektor koordinátáit helyettesíti.)
Látható az is, hogy a két tényező cseréje éppen a mátrix transzponált-
r o tr= 0 ,
ját szolgáltatja; így az előző feladat eredményeit alkalmazva:
' tív
=yov. div (vX w)= —Vrőt w+ w rőt 2ar.
dl
Hasonlóan:
Tehát végeredményben;
^ . ds dw
grad ( vw) = ( V ov) w + ( V ow ) t . r ő t v + v d i v w — wdiv t.
E feladattal arra szeretnénk felhívni az Olvasó figyelmét, hogy a V-operátor Az előzőleg említett feladatok eredménye szerint:
mechanikus, gondolkodás nélküli alkalmazása néha tévútra vezethet.
Megjegyzés: Bizonyítás nélkül közlünk néhány fontosabb deriválási -| (» X r )= a ,
formulát. Legyenek az « skalár-vektor, v, w vektor-vektor függvények dif-
ferenciálhatóak egy T tartományban. ~ r= £ .
Ekkor; dt
Ezek alkalmazásával:
— («v)==H — + vo grad «,
d t dv
rőt (¥ X w )= a X w -£ ’v+ 3 (aX r)—0=3(aX r).
div (v X w )= —V rőt w + w rőt t,
Természetesen a koordinátás alak alkalmazásával ngyanez az
dv dw
rőt (v X w )= — w ------- v+T div w —w div v. eredmény adódik.
d t dr
16. Az előző feladat megjegyzései alkalmazásával határoz

za meg az
T i-^ (a X r )X r , r^ B ?
vektortér divergendáját és rotációját! (a állandó vektor.)

Legyen
v:r>—a x r, xeR \
w : r — r.
ekkor
(a x r )x r = v x w .
A 3, feladatban láttuk, hogy
rőt (aXr)=2a,
196 197
V. KETTŐS INTEGRÁL ahol Ti, T2 mérhető tartományok, amelyeknek nincs közös bel
ső pontjuk, akkor a definícióból következően:
í T h í Ti
h í í T2' -
1. Kettős integrál négyszögtartomány esetén Ha/ folytonos a mérhető területű, korlátos, zárt T tartományon,
Legyen T a B ? korlátos, Összefüggő ponthalmaz. T-t mér- akkor J J f biztosan létezik, / folytonossága azonban nem
hetőnek nevezzük, ha a T-t tartalmazó ( r köré írt) sokszögek
területének alsó határa megegyezik a T által tartalmazott (r-be
írt) sokszögek területének felső határával. Ezt a közös határt szükséges feltétele az integrálhatóságnak. Ha/integrálható T-n,
T területének (mértékének) nevezzük, és /i(r)-vel jelöljük. é s f(x , j^)sO minden (x ; ^)€l'pontban, akkor J J /a T tarto-
A továbbiakban feltesszük, hogy T mérhető.
T felosztását adja az
mány feletti z —/(;c, >>) felülettel határolt hengerszerű térrész tér
A ={TtC :T \ r=l, ...,«}
fogatát adja (49. ábra).
halmazrendszer, ha a T, halmazok valamennyien mérhetőek,
egyesítésük T-t adja, és a halmazolőiak nincs közös
belső pontjuk.
Azt mondjuk, hogy a felosztás minden határon túl fino
modik, ha a Tj halmazok mindegyikének átmérője zérushoz tart.
Legyen az / : T ^ R kétváltozós függvény korlátos az elő
ző r tartományon, s jelölje m^{M^ f értékeinek alsó (felső) ha
tárát a T fd T halmazon!
Az/függvényt a T tartományon integrálhatónak nevezzük,
ha a
2 » .# (? ,) & a 2 M ,K r ,)
í-1 /-I
Összegek határértéke bármely minden határon túl finomodó fel
osztássorozat esetén létezik és egyenlő. E közös határértéket ne
vezzük/r-re vett kettős integráljának:
I H I f ( x , y) dx dy.
T T
Ha /integrálható T-n, és
T = T i U T 2,
198 199
E pontban csak négyszögtartományokra vizsgáljuk a ket Gyakorló feladatok
tős integrál kiszámítását.
Négyszögtartományról beszélünk, ha (^Határozza meg az
r = {{x, y) 1a ^ x ^ b , c ^ y ^ d }. / : {x, y ) ^ x ‘^ +4y, (x, y) e

Ekkor, ha / integrálható T-n és létezik az függvény integrálját a
r = {(x ,j)1 0 ^ ^ s l,0 s y ^ l>
y ^ jf(x ,y )d x , y^[c\d] egységnégyzetre!
/ folytonos R^-cn, így integrálható. Négyszögtartományról van szó,

függvény, akkor ezért az integrálás sorrendje tetszőleges. Integráljunk először x szerint!
X szerinti integrálásnál 4y állandó, a2az integrálja 4xy, íg y:
d b b a
dx.
/ / ' ■ / / / / f { x ,y )d y X-
(x^+4y) dx— + 4xy
Négyszögtartomány esetén tehát az integrálás sorrendje felcse

rélhető. (Természetesen a határokat az ;c változó helyébe helyettesítet
Speciálisan, ha tük!) Tehát:
f{x ,y )= g {x )h {y ) minden {x,y)^T-xz,

f { x , j ) dx ^ = / 3 -1-47 dy=
akkor
U ' i l l 0
b a
/ / - / g(x)í£v 1 ^ h{y)dy n 3-
Az Olvasóra bízzuk annak ellenőrzését, hogy fordított sorrend

feltéve, hogy a jobb oldal két tényezője létezik. ben végezve az integrálást ugyanez az eredmény adódik.
Kettős integrál esetén is értelmezhető az improprius integ
rál. Ennek konvergenciája az egyváltozós függvények körében
raegismertelchez hasonlóan történik. E témával általánosan nem f - (x, (x, y)e
foglalkozunk, csak néhány gyakorló feladat megoldása során
utalunk rá. függvény integrálját a
7’= {(x, >;) I 0 ^ In 2, Oá In 3}
tartományra!
200 201
Mivel a tartomány négyszögtartomány, és Az előző feladathoz hasonlóan járunk el.
Mivel
e ~ x -y = e " ^ e ~ y ,
így e rész bevezetője szerint:
és a tartomány négyszögtartomány, így
ln2 In3 f \/ -N
,
In 2 r„4>'iln3 a a a
1 dx / e -y d y = / e-^ ^ d x
Jo
r '■
0 '■
0 J J J
''0 ''0 ''0
A határok helyettesítésekor vegyük figyelembe, hogy
e3‘"^ = (e * ° V = 8 , lim (l-e -« )2 = l,

tehát:
azaz/-nek az első síknegyedre vonatkozó impropritus integrálja létezik, és
J 8 1 -1 140 értéke 1.
/ : {x, ;;)^sin (x+ j;), (x, y)^
Ugyanez az eredmény adódik akkor is, ha a kettős integrált nem bontjuk
függvény integrálját a
szét két egyszeres integrál szorzatára:
ln2 la 3 In 2 T = | (x ,r )| 0 s * s y ,
!n3
tartományra!
T 0 ^0
Integráljunk először x szerint! Mivel ekkor a y állandó, így:
In 2 n
2
sin dx— —cos ( x + j ) ^ = co$ 7 —cos

0
= c o s j+ s in jí.
Ennek felhasználásával:
/ : {x , (x ,
függvény integrálját a B
(co sy + sin j) í f y = 2-
T '= { ( jc ,;;) 1Q ^ x ^ a , O ^ y ^ a } (a = -0 ) [ H
T 0 ■
tartományra! Mi az eredmény határértéke, ha a minden hatá ( n -'t'J '
ron túl növekszik? = I sin “ I~ 0 - cos 0) = 2.
202 203
(A z integrálás során felhasználtuk, hogy - a belső függvény y szerinti deri-
X
/ •(x, y)>^xye^^+^\ (x, y) € váltja.)
függvénynek az egységnégyzetre vett integrálját!
/szorzatalakban írható fel: •arcctg X dx.
f I
tehát; Parciálisán integrálunk:
/
1 1 1 2
V ; = arcctg x
/ xe^ 'd x / ye^^ dy = 1 xe^^dx
J J J választással kapjuk, hogy
''0 '0 '-0
Ys
J J X arcctg ^ J 'Tzdx.
y -
T 1
(Természetesen más úton számolva ugyanerre az eredményre jutunk.)
A második tagot átalakítjuk:
6. Integrálja az Yí fi
2x
f:{x ,y y In (l + x2) /i
x^+y^ f ij l + x^ 2
függvényt a 1 1
A határokat behelyettesítve:
tartományra!
A T tartományban/folytonos, tehát integrálható. Mivel T-ben

// / = / 3 arcctg ]/3 -a rc ctg l + ^ ( l n 4 - l n 2 ) =
így az integrandust a következőképpen alakíthatjuk át:
1 1
2'
1+ 1+ 7. Határozza meg az
(i)
Integráljunk először y szerint! Ekkor x állandó, tehát: f- ■ ^/= I *'+>'=^0}
1
■függvény egységnégyzetre vett integrálját!
y í 1
:d x = arctg ■ = arctg — = arcctg x.
0 X / az origóban nincs értelmezve, sőt, mint azt II.3'ban láttuk, itt határ
értéke sincs.
204 205
Könnyen belátható azonban, hogy /k orlátos. A számtani és mértani M egjegyzés: Láttuk, hogy l/(x,>»)|^l az egységnégyzeten, így telje
közép közötti egyenlőtlenség alapján; sülnie kell a
x'^y^=\xyl
azaz
/ / '
\ A x ,y )\^ \. egyenlőtlenségnek.
Mivel / korlátos, és az origó kivételével minden pontban folytonos, így
integrálható. 8. Határozza meg az
1
1 1 1 D f= {{x ,y )^ R ^ \ x + y ^ ^ O }
.dy--
r 0 '-0 - ^ 0
függvénynek az egységnégyzetre vett integrálját!
1 í Az előző feladatokkal ellentétben/ nem korlátos T-n, tehát egy im-

proprius integrál értékét keli meghatároznunk./ biztosan integrálható T-n,
= J ;>ln ( l + y ^ ) d y - J 2y\ n yd y.
ha van olyan/-et majoráló függvény, amelynek T-re vett integrálja létezik.
0 0
Mivel
Mindkét tagban parciálisán integrálva ( « ' : - y ) :
1 1
1
r ^2 ix + y "^ fx
{ í + y 2)dy:^ ~ l n i í + y ^ ) V í
Jo J d y= es az
improprius integrál konvergens,

= -h i2 - f
( y ----- ^
dy==-\n 2 -
y^ 1
y --ln
■•1 1
= In 2 — .
J Vx
2 J. r í+ y V JO 2
0 így / integrálható a T tartományon.
Hasonlóan a második tag; Először X szerint integrálva:
1 1
■ = l \ Í x + y ^ ]l ^ 2 Í \ + y ^ - 2y
J 2y In y d y = [y ^ In y ] ^ - J y d y = - ^ . Yx+y
0
0 0
(jfeO miatt |j|=>').
(Ugyanis: lim In >'=0.) íg y :
0 Tehát
1
J J f = l n 2«í0,699. Í H lY l+ y ^ d y - J ly d y .
206 207
Az első tag esetén helyettesítéses integrállal jutunk eredményre. Parciálisán integrálunk:
Legyen
« ': = !, u~x
y ;= sh t. ekkor
Ekkor 1 -1 -1
t?;=arsh- V =-
/í+ ^ = c h í,
és 1+
dy yxj
— = c h t.
dt
ebből következően:
(A helyettesítéskor az integrálási határok is megváltoznak.)
1 arsh 1 atsh 1
f [/= jr a r s h ^ — +1 Í —^ ^ = a r s h l + [ / j c + l ] ‘ =
J 2YT+^dy-=J 2 c h 2 íí/f= J (eh 2 í + ! ) ( / / = JJ Y xh y jT x ^
0
arsbt
= arsh l + / 2 - l .
-s h 2 í+ í (Felhasználtuk, hogy
2
Figyelembe véve, hogy lim ;carsh—:j= 0 ,
sh (arsh 1)=1, +0 Yx
es
amit az Olvasó pl. a L’Hospital-szabály alkalmazásával igazolhat.)
sh 2 /= 2 sh í eh í = 2 sh í ] /l + sh^r, Látjuk tehát hogy e feladat esetén is teljesül az
kapjuk, hogy 1 1 1 1
JJ /= | ^ 2 + a r s h l-l. J J Rx,y)dxdy=\ / f{x,>

»)dydx
0 0
T
egyenlőség.
Vége22ük el az integrálást fordított sorrendben is!
9. Integrálja az
I
dy
arsh =arsh-
0 D f= {{x ,y K R ^ \ x + y ^ 9 ^ 0 }
’
tehát;
í 1+
f-\ függvényt az egységnégyzetre!
A függvénynek nincs határértéke az origóban, nem korlátos T-n, sőt

az
1 •arsh — áx.
I H yx x ^ f { x , 0 )= — , :tei?\{0}
208 209
és 1 1
= - — arctg —-
Yx Yx
függvények [0; 1] intervallumra vett improprius integrálja nem létezik. így
Határozzuk meg először/integrálját a
T i= {ix , y) I a ^ y ^ í} ( ö > 0 állandó)

/ / /= / — arctg — í/x
tartományra, majd vegyük ennek határértékét, ha a zérushoz tart! (/T j-e n
folytonos, így integrálható.) V J r-
I l i Parciálisán integrálva;
1
Yx
a 0 a
i 1 ekkor
= J l l n {l-i-y^) d y - J 2 ín y dy.
és
a a
1
Mindkét tagban parciálisán integrálva kapjuk, hogy: «:= a rctg -
1 Yx
J J / = [ j In (1 + y ^ ) ] y 2 J - d y - [ 2 (y In
így
1 -1
Ti a
= [jí In (1 +>>^)- 2y \ n y + 2 arctg = 1+^ 2 /^
= ln 2 + y - [ ű l n (í + a ^ ) - 2 a In ű + 2 arctg a], azt kapjuk, hogy
1
A zárójelben levő tagok határértéke zérus, ha a tart a zérushoz, így/in teg
rálható T-n, é s: I I/= a r c t g + f T dx^ = 2n + ‘ “ =-
V ^ s'
ÍJ
Jl
/= I n 2 + y .
Végezzük el az integrálást fordított sorrendben is!

f
ami az előző eredménnyel megegyező.
Felhasználtuk, hogy
1
ix ^ . 1 lim 7}fx arctg ^ - = 0 ,

\dy-~ ■arctg ■ •í'O Yx
y
0 0 1+
[y x j hiszen a szorzat egyik tényezője 0-hoz, a másik ~ -hez tart,
2 •)
210
211
b b
10, Határozza meg c értékét úgy, hogy az
J y )d x = J F"^{x , y) d x ^ [F^{x , j ) ] „ = 4 - ( * , y ) - F j i a , y).
/ : (x, y)^c(x^+3y^X (jc, y)eR^
a a
függvény egységnégyzetre vett integrálja 1 legyen! Ezt y szerint integrálva:
Integráljunk először x szerint! d
1
c J " (_x^+3y^)dx~c =c 1 + 3 /
/ [F y{b,y)-F ^ (a, y)] dy=^ [F(b, y )~ F {a ,y )]i^
= F{b, d )-F {a , d )-F {b , c)+ F {a , c).

0
Így A kettős integrál értéke tehát az F függvénynek a téglalap csúcspontjaiban
1 felvett értékeiből meghatározható. (A feladatot a Newton—Leibniz-for-
4 mula általánosításának is tekinthetjük.)
d y—c
Jo
T
Mivel az 2. Kettős integrál normáltartomány esetén
Legyenek az
g i : x>^g^{x)
egyenlőségnek teljesülnie kell, így és
8 2 '•
függvények folytonosak az [a; fc] intervallumon, és legyen min

den x^[a-,b\ esetén:
11. Legyen az / : függvény folytonos a
j) I c^y^d )
Ekkor a
tartományban. Határozza m eg/T -re vett kettős integrálját, ha
{{x, y) I x ^ b, g^{x)^y^g^{x)}
teljesül az
tartományt az x tengelyre normáltartománynak nevezzük (50. áb
y ) y ) ’ y )^ T ra), Mivelá'i és g 2 folytonos [a; b]-r\, így itt integrálható is. Eb
egyenlőség! ből következően N, mérhető:
M ivel/folytonos T-n, így integrálható is./folytonossága miatt

g'i-
f " = ^
■*jcy f yx?
"
így az integrálás sorrendje tetszőleges. Integráljunk először x szerint!
213
212
ill.
d hi{y)
y=92(x]
!
ffy
H
c
/
^ h tm f
dy.
Normáltartományok esetén tehát az intearálás sorrendje

y=gi(x) meghámozott. A sorrend feícseréíése csak akkor íehéteeges,
ha T mindkét tengelyre normáltartomái^^^ cserfi-.fikkQLXs
' a ^ tárok átofáBtásával jár'. "■
Ha T nem normáltaTtömány, akkor a tengelyekkel párhu
zamos egyenesekkel normáltartományokra bontjuk fel. f T-ie
vett integrálja e résztartományokra számított integráljainak ösz-
b X szege.
a)
Gyakorló feladatok
0, ha x + y irracionális
1
ha x + y = — 9^0 , (x ,y )€ R ^
« ’ n
0, hax+7=0
függvény integrálható az >4(0 ;0), 5 (1 ; 0), C(0; 1) csúcspontú
háromszögre I
Annak igazolásához, hogy az adott tartományon/integrálható, azt

b) kell megmutatnunk, hogy az alsó és felső közelítőösszegek határértéke
50. ábra azonos. Mivel /a l s ó korlátja zérus, így az alsó közelítő összeg is zérus. Azt
kell tehát belátnunk, hogy a felső összeg tetszőlegesen kicsiny lehet.
Hasonlóan értelmezhető az ;; tengelyre normáltartomány is : Legyen e egy egynél kisebb pozitív szám. Vizsgáljuk meg, mely pon*
tokban nagyobb a függvényérték e-nál! Ez csak olyan pontokban lehetsé
T=N y= {(x,y) I c ^ y ^ d ,h i(y )^ x ^ h 2Íy)}. ges, amelyekre:
Ha /folytonos T-n, akkor: 1
b g l(x ) x+y= — , és 0 < n -= -.
n e
dx. E pontok az
J 1^ =1 egyenessel párhuzamos egyeneseken helyezkednek ei.
214 215
Mivel láttuk, hogy
l
0<n-
e
és
1-ből következően
O ^k^n,
így csak véges sok ilyen egyenes van.
Jelöljük ezek s2ámát m-mel!
Bontsuk a T tartományt az x + y = l egyenessel párhuzamos egyenesekkel
51. ábra
e
- — szélességű sávokra. E sávok közül m-ben a függvényérték e-nál nagyobb
2m A tartomány az x és y tengelyre is normáltartománynak tekinthető.
tesz. Ezek járuléka a felső közelítő összeghez: Tehát
T ^ N ^ ^ -{{x ;y ) \O ^ x ^ í , x ^ ^ y ^ )fx }
vagy
T = N y = {{x ; y) \0 ^ y ^ l ,y ^ ^ x ^ Y y } .
(ahol /j. a sáv „hosszát” jelenti).
(Vigyázzon, a
Mivel (hiszen/(;t, j ) s l , ha (x>y)£T, és /,-= /2 ), így
T ^ = {{ x ;y )\ 0 ^ x ^ U 0 ^ y ^ \ )
5 ',^ — . tartomány az egységnégyzet!)

* lm * 2 A T=N ^ esetben először y szerint;
A többi sávban a függvényérték maximuma s-nál kisebb, így ezek járuléka; a T=Ny esetben először x szerint kell integrálnunk.
Tehát
S2-^ efi{T )= - . 1
E felbontás esetén a felső közelítő összeg: / / / = /

T 0 ^ 0 0
S = 5 j + 52-=^(1 + / 2 ) ,
amely érték tetszőlegesen kicsiny lehet. Mivel találtunk egy olyan felosz y 6 Jo
tást, amelynél S tetszőlegesen kicsinnyé tehető, és belátható, hogy ez minden
finomodó felosztássorozatra teljesül, azaz S alsó határa zérus, így megmu Természetesen a esetben is azonos eredményt kapunk.
tattuk, hogy/integrálható a T tartományon.
(3) Határozza meg az
2,5 Határozza meg az 2y
V + i ’ D f= {(x ,y )^ R ^ \ x + 1 ^ 0 }
f :( x ,y ) ^ 2 x y , {x,y)eR ^
függvény integrálját az 51, ábrán látható tartományra! függvény integrálját az 52. ábrán látható tartományra!
216 217
4. Integrálja az
D ^ {(x ,y )íR ^ x ^ + y ^ ^ O )
függvényt a
T = ^ {(x ,y )\ x H y ^ ^ l}
tartományra!
y=
Láttuk, hogy/ az origó kivételével folytonos T-n, és korlátos, így integ
1 2 rálható.
52. ábra A tartomány egy origó középpontú egységsugarú kör. M iv e l/m in d
két változójában páratlan, és T szimmetrikus mindkét tengelyre, így /-nek
A tartomány:
az adott tartománjTa vett integrálja zérus.
N^= (x,y)| l S :c ^ 2 , y=tgx
X
tehát először y szerint kell integrálnunk:
2 I
-dx.
Afjí 1 'O 1
Az integrandust résztörtek összegére kell bontanunk:
1 A B C
-= — + -^ + -
a;2(;c+ 1) X ;c + l ■
Közös nevezőre hozva kapjuk, hogy
\ = ^ {A + C )+ x {,A ^ B )^ ^ B , 53. ábra

ahonnan — az együtthatók összehasonlításával —
5, Határozza meg az
A ^ -\ , 5=1, C=1 adódik.
Tehát:
f \ { x ,y ) ^ l y {x,y)^B?-
2 függvény integrálját az 53. ábrán látható tartományra!
r \ \ 1 \ '2
1 dx - I n X------- [-ln(A:+ 1)I = Tmindkét tengelyre normáltartomány. Az integrálást mindkét módon
I f . X -1
1
1
1 3
~ —+ In 3 —2 In 2 ——hln - .
elvégezzük.
a) T = N = U j’)
7Z 1
2 2 4
218 219
Ez esetben először y szerint kell integrálnunk:
6, Integrálja az
7t
4 1 4
sin y
f:{x ,y y
J J J Jj[y^]xBx^^=Ja-tg^x)eix.
függvényt a
T 0 'tgjc
T = ^ N = {(x ,y ) 1 I, x ^ y ^ l }
Az integrandust
sin^ a: 1 —COS^ X tartományra!
l-tg 2 jc = l- = 1- -= 2 -
cos^ X COS^ JC cos^ a:
alakra hozva kapjuk, h ogy:
7£
4
T 0
bj T = N ^ = {{x ,y ) I OS>’S l , O sjíS a rctg j'}.
Most először x szerint kell integrálnunk:
t arctg y 1
J J f=J J 2ydxdy=J[2xy]l^‘"^^^'ííy=J lyarctgydy.

ly d x 54, ábra
't
T' 0
Ö ''0
''Ö ' 0 0
Az integrálási tartományt az 54. ábra mutatja./korlátos, és T-ben az
Parciálisán integrálva: u ': = 2y,
origó kivételével folytonos, így integrálható.
í?: = arctg>’, T mindkét tengelyre normáltartomány; így az integrálást kétfélekép
1 pen is elvégezhetjük.
a) T = N y = {{x ,y ) :
0
Először X szerint integrálunk:
7t
= — -b -a r c tg y ]o = -Y -l,
íí'-í h ‘ -’ - í y
dy=
aiTií az előzővel megegyező. T 0 ''0
Megjegyzés: Láttuk, hogy normáltartományok esetén az integrálás 1

sorrendjének felcserélése során a határok is megváltoznak, sőt legtöbb eset = y s in ^ ű í> '= [ —cos>’] o = l —cos lss0,454.
ben a sorrend felcserélése el sem végezhető.
220 221
b ) Fordított sorrendben végezve az integrálást először y szerint kell Először tehát x szerint kell integrálnunk:
integrálnunk. Ezt csak közelítően, sorfejtéssel végezhetjük el. 4 -y
Mivel
J COS ix - y ) d x ~ [sin {x - = sin (4 - 2y),
y
amit y szerint integrálva;
így
sin y y^ y^ 1
c o s (2 > -- 4 ) ll 1 ■
~y y '[ ~ s i n ( 2 j '- 4 ) ] dy== ------ ----------- = - (cos 2 - cos 4).
Ezt alkalmazva:
2 Jo 2
1 1 8. Integrálja az
x^\
+ d y = \ ~ ~ + -------- X -------- j------- .
h ' - j H 120J 18 600 , 18 600} f:{x ,y y
A kapott eredményt x szerint integrálva: és
g :( x ,y ) ^ 2 y , {x,y)eR ^
1
függvényeket az 55, ábrán látható tartományra!
r 0
ami az előzővel elég jó l megegyezik. (Nagyobb pontosság eléréséhez sin y

sorából több tagot kell figyelembe vennünk.)
7. Integrálja az
/ : (x, y )^ co s ( x - y ) , (x, y)eR^
függvényt az ^ (0 ; 0); 5 (1 ; 1); C (3; 1); Z>(4; 0) csúcspontú tra
pézra !
A tartományt az
:V =0;:»;=1,
ül.
y ~ x ;y = 4 -x A tartomány az y tengelyre normáltartomány:
egyenesek határolják, T = N y ^ {{ x ,y )\ lm y ^ 2 , - I n y ^ x ^ l n y } .
így
T = N y = {(x ,y ) I OS>>Sl,>'S:xá4-:^>}. a) f folytonos T~n, így integrálható.
222 223
Mivel T szimmetrikus az y tengelyre, és / jc-ben páratlan függvény. Mindkét esetben az jc := sin í helyettesítést alkalmazzuk.
ezért; Ekkor
/ / „ | /i-a ;2 = c o s t.
és
b ) g x-ben páros függvény, így r szimmetriája miatt: dx
-= co s t.
2 Íny 2 ~dt
7t
dy= 2 J 2y }n y d y . Mivel x = l esetén í = ~ , és a-—0 esetén t —0, így
T 1 ''0 1 n
2 2
Parciálisán integrálva (u ':= 2 y ):
J J g -= [2 y ^ \ n y -y ^ ]l= 8 ln 2 -3 .
,= y x^'^\—x ^ d x = J sin ^ icos^ td t= ^ J sin?'2 t d t =
9. Integrálja az s in 4 í n
cos 4 t)d / ^ - t —
f:(x ,y )^ x -+ y \ {x ,y )£ R ^ 8 4 16
0
függvényt a
Hasonlóan:
T = {ix ,y )\ x H y ^ ^ l} 5T 7t
ta r to m á n y r a !
Mivel / mindkét változójában páros függvény, és a tartomány mind

i=\J V(l-x^)^dx=^J co s^ íí/ í=^ J
két tengelyre szimmetrikus, így elengedő az integrálást a
1 + C O S 4 /'
negyedkörre elvégeznünk, hiszen l+ 2 c o s 2 f+
- i j
Í J , . . ! ! ,
T Ti 1 '3 . ^ sin 4í 12 JT
Először y szerint kell integrálnunk: —í + sin 2 í-h——
12 2 8 Jo 16’
tehát:
A két tagot külön-külön integráljuk. II" 71

4 (7 ,+ 7 2 ) = - .
224 225
M egjegyzés: Polártranszformációval a feladat megoldása jóval egy
szerűbb. Ezael a következő szakaszban foglalkozunk. Meg kell határoznunk tehát 7, területét. Mivel a kör és a parabola metszés
pontja az (1; 1) pont, így;
10. Integrálja az
1 y ~2
függvényt a
/i(Tj)=2J Yxdx+2 J f í ^ d x ^
0 1
T = {(x, y) i
X
tartományra! = 2 ■2 ^ 2 1- dx.
fi]
A második tag integrálásakor az — := s in í helyettesítést alkalmazzuk:

ii
V2 ' B E
y j-________ 2 2
ccos^
os^tdt=
tdt=JI (l + cos2/)í/<=
(
4 4
sin2í 7T 1
t+-
“ T “ 2’
Mivel
1, ha í> 0 végeredményben tehát;
0, ha /= 0
-1 , ha /< 0 , 31 1
M7-,) = - + - .
így
ha x^>-y
Mivel
ha :>p-=y
ha x^~<y. r = 7 ’iU 7 ’2,
azaz
A z } ^ = y görbe a T"tartományt két részre bontja (56. ábra). Ennek Tj részé
ben x ^ ^ y, így itt a függvényérték ( - 1 ) , Tj-ben x^-=.y, itt tehát a függvény-
érték 1. Ebből következően: ebből következően:
//
226 227
11. Határozza, meg az
=J ( 6 x - 3 x H x ^ )d x =
/: y )^ x ^ + 2 y , (x, y)^R^ 4 Jo ■4 ’
függvény integrálját az A(1; 1), 5 (0 ; 3), G(3; 0) csúcspontú há
hasonlóan T2-ie:
romszögre !
B , S- x
5 -x
(x ^ + 2y )d y d x = y * x^y+y^ i - x d x =
I I 2
1 B -x 1
dx~5.
A keresett integrál e kettő összege:
57. ábra
A tartomány (57. ábra) nem normáltartomány, de az * = 1 egyenes a

tartományt két aormáltartoraányra bontja. Ezek:
T i ^ { ( x ,y ) \ 0 ^ x m l ; 3 - 2 x ^ y ^ 3 - x } , / : (x, y )^ '^ \ y -x \ (x, y) €
T2 =
Tudjuk, hogy
tartományra!
Mivel
'r ' Ti T2
Tehát az integrálást külön-külön kell elvégeznünk a két tartományra. y y —x^, ha y ^ x ^
ÍTj esetén:
'jfx'^—y, ha y^=:x^,
1 3 -* 1
így a tartományt két részre kell bontanunk (56. ábra):
/ / ix:^+ 2y )d y d x = J [ ^ y + y ^ ] l _ 2x 3Î={(-^,:>')1 O ^ yS x^ }
3~2x T2 =^{{x,y)\ - í ^ x s í , x ^ ^ y ^ í } .
228 229
A z eredmény tehát:
y=x2
ÍT H H
Ti
f 'm
T2
- r i
3. A kettős integrál transzformációja

H
i s ^ ll II A kettős integrál transzformációja az egyváltozós függvé
-1 nyek integrálásakor megismert helyettesítéses integrálás általá
58. ábra nosítása. A változók célszerű transzformációja sok esetben meg
könnyíti az integrál elvégzését, ilL lehetővé teszi a kiszámítását
A Ti tartomány esetén így: olyan esetekben, amelyekben transzformáció nélkül a feladat
nem lenne megoldható.
3, j:2 Ha az
2'
dx-
X : (w, v)^-^x(u, o),
H. 3, io
Ti 0 ''0 (m, v) ^ T c: B ?
1 y : (m, d),
4
f függvények az u, v sík T' tartományát kölcsönösen egyértel
műen leképezik az x, y sík T tartományára, és e függvények
folytonosan differenciálhatók, akkor, h a /T -r e vonatkozó in-?
A tartomány pontjaiban x ^ ^ y , tehát ekkor; tegrálja létezik:
1 1 ' 1 ^
J J / = 2 / j Y ) ^ d y d x = 2 j d x =
J J f(x ,y) d xd y= J J f(x(u,v),y(u,o)) d(x,
d{u, v)
dudv
T2 0
ahol:
1 dx dx
x^)^dx. d{x,y} du dv
d ( u ,v ) dy dy
du do
A z jf := s in í helyettesítéssel:
JT a transzformáció determinánsa (Jacobi determináns). Speciáli
1 2 san polártranszformáció esetén (láttuk, hogy a leképezés az ori
J y ( l - x ^ d x = J cos* t d í = ^ . gó levételével kölcsönösen egyértelmű):
0 0 x = r cos
(1. a 9. feladatot!) y=rsiiiq}.
230 231
tehát: 2xy 2r^ cos (p sin (p
■=sin 2 (p.
d { x ,y ) ^ cos (p —r sin 95 x^+y^ I^(sin2 95+ cos^ 95)
= r.
d(r,<p) sin (p r cos (p Ezt figyelembe véve:
A feladatok megoldása során — a tartomány alakjától füg 7t

1 2 JT
gően — természetesen egyéb transzformációkat is alkalmazunk. cos 299 ■ 2
sin l(p d(p dr= — dr=
I
Megjegyzés: Ha T'mérhető, akkor 7"is mérhető, és: í r í ' -0 í 0 í - .0
.:v)
■du dv.
“ ■ //£ l')
Gyakorló feladatok 2. Igazolja, hogy az

1
1. Határozza meg az í ^ ha x^-\-y'^7^0 ,
f'ix ,y y l/x^+y2
.0, ha ;c2+-j,2_o.
ix ,y )^ R ^
0, ha függvény integrálható a
Sfüggvény integrálját a
T = {{x ,y )\ x H y ^ ^ \ )
y) I x ^ + y ^ ^ l , y ^ O , ,TCS0} körre, s határozza meg az integrál értékét!
negyedkörre!
A z entier-függvény definíciójából következően / korlátos T-n, hiszen
Az előzőekben láttuk, hogy / az origó kivételével folytonos, J’-n kor:- I /{x ,j')| -l.h a U ,:> .)€ r ;
latos függvény, így integrálható J’-n. Térjünk át polárkoorőinátákra! így ha/integrálható, akkor
Ekkor:
=M n
T=^r,<p) / / '
azaz a tartomány négyszögtartomány. Teteszőleges esetén / folytonos a
Elvégezve az 1 , , 1
(x ,y )
( n + 1)2
A:=r cos 9?
:>'=»■ sin 9? helyettesítést, kapjuk, hogy: tartományon, így itt integrálható is.
232 233
Ebből következően tetszőleges n^N'^ esetén létezik / azaz:
1 2n 4-1 =/4(rt+l)^4-5n(n + 1 ) + C».
T*. (.x,y)
A két oldal együtthatótit összehasonlítva;
tartományra vonatkozó integrálja is. Mivel /korlátossága miatt a A = í, B = ~ l , C = l .
T\T*= i x ,y ) Ezt felhasználva;
1
tartomány járuléka tetszőlegesen kicsinnyé tehető, így / integrálható T-n. +
Határozzuk meg az integrál értékét! {«+1)^
1 Mivel a felbontásban szereplő összeg mindkét tagja abszolút konvergens

dxdy, sor, így a sor átrendezhető, azaz:
/ T/ " = T/ / r - y
1 1
polárkoordinátákra áttérve az első tag: + 2 ,2
„ f i {n n + l ) «=•! •
„ f i « (« + !)"
A felbontásban az első tag:

rdrd<p = 2 !t.
'1 1 ] f 1 1 1 r
T ’ ■' ö 0 = lim 1 = 1.
2 • •
A második tag integrálásakor felhasználjuk, hogy n=l n + lj 2 2 3 ríj
1 1 1 a második tag:
-----esetén =n:
«+ l n r
1
1 Z-i = 2 “ - i = — -1 -
II —.. dxdy— II — rdrdq>~l 7t í r — dr=
A kapott eredmények alapján:
JJ i ^
= 2" 2 f
n-1 J =^ 2
2«+ l
Valóban teljesül tehát, hogy
n-H
J J f^íl{T)=7t.
Az integrál értékének meghatározásához a fenti összeget kell tehát ki T
számítanunk.
Megjegyzés: A feladat megoldása során felhasználtuk, hogy
Résztörtekre bontva: «tvk?'
2/1+1 A B C
r = " ' + -----r + - 2 — .
n (n + l)2 n n-f-1 («+ 1 )^ ’
234 235
Ez például a következőképpen látható b e : Parciálisán integrálva;
Tekintsük a
u ' : = 2 r,
{
ix -n )\ ha
V;=lnr.
g {x)^ gix+ 2 7 i),
függvényt!
Mivel g folytonos függvény, így Fourier-sora minden pontban elő
J J f= 2 7 í[i^ ln r ]f-2 7 i J t^ ^ d r = 2 n r ^ l n r - — =
állítja a függvényt. Tehát minden x í R esetén: T
^
= 271 | 4 1 n 2 -i^
2 ^ cos kx,
^ k<=i ^
a:= 0 esetén: 4. Határozza meg az
.2 » 4
/ : (x, y ) > -^ e -^ -^ \ (x , y ) ^ R ^
Az egyenlőséget rendezve;
6-
tartományra!
A z integrálás csak polártranszforraáció aíkalnmzásával végezhető el:

3. Integrálja az
0 Sn
/ : Ct, y ) ^ l n (x ^ + y ^ ), {x^ >')6iÍ^\{C0; 0 ) }
függvényt a J'j " /=J J dq> dr—2 n J re ^ dr=
T 0 0
T = {{x ,y -)\ l^ x ^ + y ^ ^ 4 }
5
tartományra! — 2t i
JO
Mivel T nem normáltartomány az x j síkon, térjünk át polárkoordi- Megjegyzés: Számítsuk ki a kapott eredmény határértékét, ha q min
nátákra! Ekkor: den határon túl növekszik:
T = {(r, 99) I l s r ^ 2 ,
tehát:
2 2n 2
IHJ
Tehát a z /fü g g v é n y integrálja a teljes síkra ji :
r\nr^dq>dr=27t J 2 r In rdr. txt 00 C
aO oa
T 1 Ö I
e ^^dxdy.
(Mivel az integrálandó y-től független, így a 93 szerinti integrálás 2n-vel 1 ! / /
való szorzást jelent.)
236 237
Mivel négyszögtaríományról van szó, és / szorzatalakban írható fel, így M egjegyzés: Az integrál értékét az előző feladat eredményének fel-
V .l. szerint (belátható, hogy ez az összefüggés nemcsak korlátos tartomá használásával is meghatározhatjuk a
nyok esetén érvényes);
t ; = — ^ helyettesítéssel.
2 /2
Ebből következően: / : (x , ( x , ;»;) 6
oa
függvény integrálját az 59. ábrán látható körcikkre!
/ d x = y 7t.
5. A z előző feladatban látott módszer alapján határozza

meg az
integrál értékét!
A keresett érték négyzetét határozzuk meg:
A tartomány polárkoordinátákra áttérve négyszögtaríomány:
dxdy.
- / / Mivel
Polárkoordinátákra áttérve; x^—^ = = t^ zo^ 55—í-^sin^ 93=r^cos2??,
“ 2n így / vett kettős integrálja:

n
í ^ d<pdr= f 2 jtre ^ dr= 1 4 1
0 = 2ji.
-2 n
0 0 '0
ahonnan következik, hogy A ~ '^ 2 tc.
238 239
Az integrálás transzformáció nélkül is elvégezhető, de ekkor a számítás
■sin 2t sin At'\^ 1
jóval bonyolultabb. +
A tartomány; 2 4 Jo 12
Azaz végeredményben:
_ 1 1 1
Először tehát x szerint kell integrálnunk:
/ /
n _____ ík
2 ami az előző módon kapott eredménnyel természetesen megegyező. A két
megoldást összehasonlítva látszik, hogy a polártranszformáció elvégzésével
{^ -y ^ )d x d y dy = lényegesen könnyebben jutunk eredményre.
ÍT H 0
í
y
a. 7. Határozza meg az
2
(fT Z y2)3
-H 3 dy =
Ü a.
2 2
=y ^y^dy+ J ^— ~ ] / l - y ^ d y . körre!
0 0
A z első tag:
n
2 f2
r / 2 2
ly ^ d y =
I L 6 JO “ 24'
A második tag integrálásakor célszerű az >>;=sin/ helyettesítést alkal

mazni :
I± ü
2
2 4
J — ~ Y í-y ^ d y = j J { í - 4 sm^ t) cos^ td t-
n «
4 4
1 f 2 - 2o . j ^ /* / 'l + c o s 2 í t - c o s 4 A
l (c o s ^ t-s m ^ 2 t)d í= - / I----- ^-------------- ------ \dt=
240 241
A tartomány polárkoordinátákra áttérve (60. ábra): így/integrálja:
71 Sl 1 1 2n
<P) — i O ^ r ^ l cos (p>,
(13 + 6 r cos í+ 4 r sin t+r^)rd<p dr~
az r, <psíkon tehát T normáltartomány. Először r szerint keli integrálnunk: I H Í
n n I
2 2 c o s gj 2
/ / / = J J \rdrdr~ =27t
0
(13r+r^)dr=27t
Jo
=13,5jt.
T n Ü K
9. Integrálja az
n
2
f:(x ,y )^ \ 2 x y l ( x ,y ) ^ R ^
= y * 2 cos (pd<p= 2 sín 95
2
függvényt a
——
2
-1
8. Integrálja az
ta rto m á n y ra !
/: {x, y)^ x ^ + y\ (x, y)^
A tartomány egy ellipszis, amelynek tengelyei egybeesnek a koordi
függvényt a
nátatengelyekkel. Az integrálás transzformáció nélkül is elvégezhető, de
célszerű a következő transzformáció:
körre! j:= 3í-cos (p,

y ^ 2 r sin 95.
A z integrál meghatározásához célszerű a következő transzformációt
Ekkor az integrálási tartomány négyszögtartomány:
elvégeznünk:
T={{r, 9 >) I 0 ^r^Í,0m <p^27i}.
x = 3 + í-c o s r,
y ^ 2 + rú n t. A Jacobi-determináns;
E transzformációval az integrálási tartoinány; dx dx

d(x,y) dr dtp 3 cos <p —3r sin (p
T={(r, (p) I Omr^l, 0^<pm2n}.
Mivel az állandó deriváltja zérus, így a Jacobi-determináns most is ^-rel
dy dy
a(r, 95) 2 sin 9? 2r cos (p
= 6 r.
dr d<p
egyenlő. A helyettesítést elvégezve:
Mivel a tartomány mindkét tengelyre szimmetrikus,/mindkét változójában
= ( 3 + r cos +(2+/■ sin í)^= í 3 + 6r cos í + 4r sin í + r^, páros, így elegendő az integrálást az első síknegyedre elvégezni: ;
242 243
Vezessünk be új változókat!
Legyen
2 ■3r cos (p 2r sin 12
d r=
azaz
1
1
ö ö
io x^Y uv és
-il-
y=
Ekkor a transzformáció determinánsa:

J
= 144 ^ r^dr=48.
dx dx
0
du dv
-l/-
2\ u
- l / ^V 1
10. Integrálja az d(u, V) By dy '2Í>'
h fl J jji
du dv 2 \ uv 2\
A tartomány az u, v síkon négyszögtartomány:
függvényt az
y=x, y=2x, x y = l, xy=2 (u.v)
görbék áltai határolt tartományra! így / integrálja (a determináns abszolút értékével szorzunk);
2 1 2
A tartomány (61. ábra) az x y síkon nem normáltartomány, sőt elég
nehéz is normáltartományokra darabolni. = J În2£?«í=»0,35.
r 1 JL 1
2
Mivel az integrálandó függvény T minden pontjában egységnyi, így a kettős
integrál definíciójából következően a kapott érték a tartomány területével
egyenlő.

f:{x ,y )^ x , (x,y)eR ^
2 2
T= 1x ^ O , j s O , x ^ + y ^ ^ 1 }
tartományra!
244 245
Felhasználva, hogy g”g
1
sin^ (p 2 sin^ <p ^ sin^ <p
j /= I 3r2 dr-
f H
r 0
dr--
■ h í m 105
0
4. A kettős integrál alkalmazásai
A kettős integrál geometriai és fizikai alkalmazása egyaránt

igen sokrétű. Ezen alkalmazási lehetőségek közül a legfonto
sabbakat említjük és szemléltetjük feladatokkal.
A tartomány egy negyed asztroid (62. ábra). Vezessünk be új koordi Az előző szakasz 11. feladatában már szerepelt, hogy a ket
nátákat :
tős integrál definíciójából következően;
x : —rcos^(p,
y ;=rsin® <p. 1 dx dy= ix(T).
Ekkor T négyszögtartomány;
/ /
jr Hasonlóan, V. 1-ben, a kettős integrál meghatározásánál láttuk,
T= O S r S l, hogy ha/integrálható T-n és f { x , minden (x ,y )£ T pont
ban, akkor a
A Jacobi-determináns:
Bix, y) cos^ q> —3r cos^ p sin / a. T tartomány feletti z = (x, >?)
= Zr cos^ <psin^ <p. / /
d{r, ip) sin^ g> 3r sin^ tp cos g>
Tehát / integrálja; felülettel határolt hengerszerű test térfogatát adja (49. ábra).
n IV.2. tárgyalása során láttuk, hogy ha a Z) tartomány mér
I 2 hető területű és az
r : (w, ü), (u,o)^D
jj
r 0
y* ^
0
^ ^ ^ ^
folytonosan differenciálható D~n, akkor e kétparaméteres vek-
Alakítsuk át az integrandust! tor-skalár függvénnyel jellemzett felület felszíne:
Sr^cos^ g>sin^ ^ = 3 /^ cos 9?(1—sin^ sin^ <p~ Xr'Jdudv.
I
—St^cos 9j(sin^ p - 2 sin'* j^+sin® <p).
D
246 247
A lehetséges fizikai alkalmazások közül elsőként síklemez tö A forgástest felszíne egyenlő a forgatott görbeiv hosszának
megközéppontjának meghatározását említjük. Helyezzük el a és a tömegközéppont által leírt kör kerületének szorzatával;
lemezt az x, y síkban! Legyen a lemez által lefedett tarto A forgástest térfogata egyenlő a forgatott lemez területé
mány T. Ha a lemez sűrűségét a nek és a tömegközéppont által leírt kör kerületének szorzatával.
e {x ,y )e T
függvény írja le, akkor tömegközéppontjának koordinátái: Gyakorló feladatok
xq(x , y) dx dy yq{x, y) dx dy 1. Határozza meg az

u / / y=Y x, y = 2 ]fx , x y = l, xy=2
y) dx dy y) dx dy görbék által határolt síkidom területét!
(E képletekben a számláló a síklemez y, ill. x tengelyre vett el

sőrendű, ún. statikai nyomatéka, a nevező pedig a lemez töme
ge.) Természetesen, ha a lemez homogén, azaz sűrűsége állandó,
Qaz integráljel elé kiemelhető, s így egyszerűsíthetünk vele. Ek
kor a nevező T területével egyezik meg. Az előzőekben
szereplő síklemez y, ill. .v tengelyre vett másodrendű (tehetet
lenségi) nyomatéka:
^ x= J J y) dx dy;
T
> .-íí x ‘^q{x, y) dx dy.

63. ábra
Hasonlóképpen a z tengelyre (vagy az origóra) vett másodrendű

nyomaték: A terület meghatározásához a görbék által határolt T tartományra
(63. ábra) kell integrálnunk az egységet, azaz;
0 = {x^+y^}o(x, y) dx dy= @^+ 0^.
1 d xd y= fi{T ).
/ /
Forgástest felszíne, ill. térfogata és a tömegközéppont ál
tal leírt kör kerülete közötti összefüggést adják meg Guldin Az integrálás kiszámításához célszerű a kettős integrál transzformációját
tételei: elvégeznünk.
248 249
Legyen A meghatározandó térfogat tehát
y
u := - j J il-x ^ -2 y ^ )d x d y ,
y~x
T
v :~ x y .
ahol
azaz
T ^ {ix,y)\ x'^ + 2 y^ ^ \ ).
Célszerű a kettős integrál transzformációja:
x := r c o s <p,
2I r
y : = — sin 9?.
V2
Ekkor a tartomány:
Ezen új változóiból:
r={(«,t> )| l á « S 2 , lS t ;S 2 },
T = {(r, (p): O S rá 1, Oá (p^2n}.
A transzformáció determinánsa:
A transzformáció determitiánsa (V.3. 9. feladatához hasonlóan):
2
dx dx -2 ^ 2
-----u ’ 3 „ 3 d jx ,y )^ r
d(.x,y) du öv 3 3 2 1
1
d{u, v) By dy 1 2 '3 « ’
- u ^ - «3 U 3
du dv 3 3 tehát a keresett térfogat:
tehát a keresett terület: 1 2n
2 2 2 V= I I (í-r^cos^<p-r^sin P -(p)-^d <pd r^

r Í 2 1 Í 2 1 {2 -|2 2
(A D = I I -----dvdu— I ----- du— - I n a =-ln2RsO,47.
J J 3 u J 3 u L3 Ji 3
1 1 1
2. Határozza meg a
- 2. 1 í
ö' '
z = l~ x '^ ~ 2 y \ (x ,y )^ R ^
felület zsO része és az x, y sík által határolt térrész térfogatát!
x^ + z^ = 1
A felület az xy síkot az és -
j^+2y^=^l y^ + z^ = l
egyenletű ellipszisben metszi. hengerek közös részének térfogatát!
250 251
;y
A keresett térfogat tehát:
1
\
\ Megjegyzés: Érdekességként bemutatjuk Bláthy Ottó e feladatra adott
\ megoldását. (Műszaki nagyjaink 2. kötetéből.) Legyen a henger átmérője;
i s. —
D. „H a a két hengert fekvő keresztnek képzeljük, a közös test elöl- és oldal
\ 1
1 / nézete kör, felülnézete és minden vízszintes metszete pedig a kör köré írt
\
/ négyzet. Tehát a közös test köbtartalnia úgy viszonylik a gömbéhez, mint
\ a négyzet területe a beírt köréhez, vagyis arányuk: 4 : ír. A gömb köbtar-
y
ta lm a ^ Z )^ tehát a közös testé / ) = 2 esetén; , azaz az előző
6 6 3
öredményt kapjuk.
64. ábra 4. Határozza meg az origó középpontii két egység sugarú

gömbből az
A 64. ábrán felülnézetben ábrázoltuk a két hengert, amelyeknek ten
gelye az y, ill. az jc tengely. A z ábrán szaggatott vonal jelzi a két hengerfelű- {x -\ Y + y -^ = \
let metszésvonalának képéi.
A szimmetriából következően elegendő a vonalkázott terület feletti hengerfelület által kimetszett test (Viviani-féle test) térfogatát!
rész térfogatát meghatároznunk. Ez az integrálási tartomány nyolcadtésze,
de mivel csak az x y sík feletti rész térfogatát számoljuk, így a teljes térfogat
tizenhatodrészét kapjuk meg.
A z integrálást tehát a
r = {(x ,:v ) I OS:sc^ 1,
tartományra végezzük.
Itt a határoló hengerfelület — a takarásban levő „alsó” felület:
z^ + x ^ = l.
Így:
1 X
V
16
0 0
1 A test szimmetrikus az xy síkra (65. ábra), így ele^ndő a 2 S 0 részé
=jx y r ^ d x ^ -j J (-2 x x i-x 4 d x = -^ .~

s
( 1 -.^232
o ~3*
nek térfogatát meghatároznunk. Mivel a gömb egyenlete;
x ^ + j^ + z ^ = 4 .
252 253
tehát 5. Határozza meg az
( X - 3 )2 + 2 2 = 4
y^dxdy.
egyenletű körvonal z tengely körüli forgatásakor keletkező te:
felszínét!
ahol
A keletkező felület egyenlete (a IV.2. 3. feladata):
E tartomány polárkoordinátákra áttérve (60. ábra); t{ u, p )= (3 + 2 c o s k )c o s 95 i+ ( 3 + 2 c o s «) sin 99j +

+ 2 sin K k («, p) € [0; 2tz]^.
T = (^ 9 ’) — , 0 ^ /'^ 2 COS g> A felszín kiszámításához szükséges
A transzformációt elvégezve: i'-Lxr;!

71 meghatározása.
2 2 cos^p
rdrd<p=^
f / / r' = —2sinMCOs ? 5 i-2 s in «s in 9jj+2cosHk,
— 7T 0
r ' = (3 + 2 cos « ) ( - sin 951+ cos 93]).
1
S-I 2cos<pdtp.
Ezek vektoriális szorzata:
i j k
■ / ’2 ‘■i/X’‘t = í 5 + 2cos u) ■ —2 sin H cos <p —2 sin « sin <p 2 cos «

—sin 95 cos <p 0
3 S ^ (3 + 2 cos « ) ( —2 cos u cos 9?i- 2 cos u sin <p\—1 sin wk).
Figyelembe véve, hogy ( 4 - 4 cos^ ^)2=42 i^jn^ tp\, valamint a tartomány Ennek abszolút értéke:
szimmetriáját, kapjuk, hogy:
|r^Xr^l = (3+ 2 cos m)|^4cos^ m(cos^ 9?+ sin^ 93)H-4 sin2 ü=
= 2(3+2 cos m).
V 2 f - /*
Y = - - I 4 ^ ( s in ^ ( p - l ) d ( p = Y I ( l - s i a ( p ( l ~ c o s ^ <p))d(p = Ebből következően a tórusz felszíne:
2ji 2n
16 cos^ 2 16 ' tt
■--- Q3+ COS (p------------ = ---
T = JJ {6 + 4 COS u) d^ du^
3 3 0 ^ ~2 3. T 0 0
tehát a Viviani-test térfogata: 2n
V=
= 2n J’ (6 + 4 cos «) du = 24:^2.
3 U 3j 0
254 255
Lényegesen gyorsabban jutunk eredményre a Guldin-tétel allcalmazásával. Ennek abszolút értéke:
A forgatott kör kerülete:
k —Ant. |s; x s ; í = / 2 h2 = « / 2 .
A körlemez tömegközéppontja nyilvánvalóan a kör középpontja, így a tö A felületdarab felszíne tehát;
megközéppont által a forgatáskor leírt kör kerülete; 6ji.
Guldin tétele szerint a forgástest felszíne: 1 2j i 1
A=A7i(í7i=2An'^, dtdu—
ln^ ú^2du=7i^.
0 0 0
ami természetesen az előzővel megegyező érték. Hasonlóan igen könnyen
kapjuk a tórusz térfogatát is.
A forgatott körlemez területe: Megjegyzés: IV.l. szakasz 4. feladatában láttuk, hogy a csavarvonal
ívhossza a í € [0; 2^] intervallumon l i i f l .
T=4.t:,
IV.2-ben említettük, hogy a felület úgynevezett lefejthető vonalfelület,
a térfogat tehát:
azaz síkba kiteríthető. Várható volt tehát, hogy a felületdarab felszíne ará-
F=4;r6j"i=247E^. . nyos a görbe ívhosszával.
(A és V értéke általában különböző!) Könnyen látható, hogy í € [0; /q], « £ [0; Uq] esetén a felszín.
6. Határozza meg a IV.2. szakasz 6. feladatában szereplő

7 r
csavarfelület
í6[0;2jr] és tt€[0;l]
paraméterhatárokkal határolt részének felszínét! ahol S a görbe ívhossza.
A felület:
s (í, k ) = ( c o s í - a s i n í ) i - f (sin í + a c o s í)Í + 0 + « )k -
t(x,y)= xi+yi+ xyk A={(^,y)^R^ \ x H y ^ ^ l ]
sin í - a c o s /)i+ (cos / —« sin /) j+ k,
felületfelszínét!
s ' == - sin ri+ cos íj+ k. A felület az
A felszín kiszámításához ezek vektoriális szorzatának abszolút értéke szük- f :( ,x ,y y ^ x y , (x ,y K R ^
függvény grafikonjának —■egy nyeregfelületnek — része. A felszín kiszámí

s 'x s j,= - « s ín íi+ « cos íj+ « k . tásához meg kell határoznunk a felületi normális abszolút értékét.
256 257
Mivel 8. Határozza meg az
r '^ = i+ A ,
r {x ,y )= x i+ y }+ {\ -x ^ -y ^ )-k { x ,y ) ^ R ^
rj,=j+:vk, felület x y sík feletti részéinek felszínét!
tehát
A felület az
r ^ X r ^ = -ji-x j+ k .
f:{ ,x ,y ) ^ \ ~ x '^ - y % {x ,y )íR ^
így az integrálandó függvény:
függvény grafikonja, egy forgási paraboloid. Az xy síkkal alkotott metszés
K x r ;\ = y ^ ^ ^ . vonal egyenlete:
l-x 2 -/= ;o .
Mivel az integrálási tartomány az origó középpontú egységkör, célszerű
polárkoordinátákra áttérnünk: Az előző feladat megjegyzése szerint az integrálandó:
<p) I 0^<ps2jü},
'X ■'y
A felszín tehát: Mivel az integrálási tartomány kör, így itt is célszerű polárkoordinátákra
áttérnünk: '
1 2^ 1
A- + r^ dtp d r ~ —~ J' 2r(l + r^)^ dr=

T—{(r, (p) 1 0^(pS27i}.
0 0 0
A felszín tehát:
3
=71 3 +-4r~d<p
4r~d<p d
dr—^
r = —^- j/' Sr(,í + 4r~)^ dr=
2 0 0 0Ö
M egjegyzés: E feladatban látjuk, de általánosan is könnyen igazol ír (l + 4r2)2

ható, hogy az T
f '.{ x ,y ) - * f { x ,y \ {x ,y )íT c :R ^
M egjegyzés: Mivel forgásfelületről van szó, a felszín egyszeres integ
függvénnyel jellemzett felület felszíne:
rálással is meghatározható.
Könnyen látható, hogj' a feladatban szereplő felületdarab felszíne
azonos az
a:€[0; Í]
ha ez az integrál létezik. függvény grafikonjának x tengely körüli forgatásakor keletkező felület fel
258 259
így a számláló meghatározásakor először y szerint kell integrálnunk.
színével. Ez viszont, mint azt az Olvasó az egyváltozós függvények analízisé
ből ismeri:
Jj J
r r
:J Yx^l+— ^J:}Í4x+ldx=-
1 __________ 1
ydxdy^j y d y d x = j '' ^ - d x = \ '^ .
T -r 0 ~r
0 0 Tehát a tömegközéppont y koordinátája:
111
4r
(4 ;c+ l)2
= 7t ys^
4 .i
2 M egjegyzés: y^ értékét lényegesen egyszerűbben megkaphatjuk Guldin
ami az előzővel megegyező. tételei alapján.
Mivel a félkör forgatásakor egy gömb keletkezik, így;
9. Határozza meg a
^gömb ~ ^
T = {(x ,y )\ x^+y^^r\ j^ O }
tartományt lefedő homogén síklemez tömegközéppontjának ahol 2ny^ a tömegközéppont által megtett út.
koordinátáit! Ezt rendezve:
4r
Mivel a tartomány az y tengelyre szimmetrikus, és a tömegközéppont
a szimmetriatengelyen helyezkedik el, tehát:
3?i
x ,= 0 .
Az y koordináta meghatározásakor figyelembe vesszük, hogy homogén
síklapról van szó, tehát a sűrűség állandó, így az integráljel elé kiemelhető: r= {(X , y ) I 1, yÔ }
tartományt lefedő homogén síklemez tömegközéppontjának
y d xd y
koordinátáit!
A tartomány (62. ábra) szimmetrikus az egyenesre, azaz

A tömeglíözéppont x koordinátája:
A nevező a félkörlap területe: xdxdy

/ /
KT)=]^r'^Ti.,
d xdy
az integrálási tartomány:
/ /
261
260
A számlálót már az V.3. szakasz feladatában meghatároztuk : Mivel Q szimmetrikus két változójában, s a tartomány szimmetrikus
a.xy=^x egyenesre, így
105
1 1
A nevezőt az ott látott módszerrel integráljuk az
X : = r cos^ (p,
y :=/-sin^ ^ ^s~
/ T /'
f r
x ( x + y )d x d y
II'
0
I I
0
1 1
(x ^ + x y )d x d y
J J ix+y)dxdy J J
transzformációt alkalmazva: (jc + j) dx dy
7C 0 0
I 2
J J dxdy=J" J'i3rcos^(psm
^<pd<pdr= /(K )" ,
T 0 0 _ _ 0 _ ________ _ ‘
n n
1 2 1 2
J [z^>’r
cos A(p) d<p d r= 0
Ü 0 0 0
(1 T'i
A tömegközéppont tehát az S I — ; — pontban van.
I
Ebbői következően:
256
M egjegyzés: E feladatnál is meghatározhatnánk értékét a térfogat

ismeretében: y^-bőí viszont kiszámíthatjuk a siklap forgatásával keletkező
test térfogatát;
Zn 256 16
V = u ( T ) 2 j i y = ------ 2 i t — — ■ = -------n .
" 32 3I5íi 105
11. Határozza meg annak az egységnégyzetet lefedő síkle

mez tömegközéppontjának koordinátáit, amelynek sűrűsége:
Q '-(x ,y )^ x + y (x,j;)€ [0 ; 1]2
262 263
M egjegyzés: A most megoldott feladatot úgy is felfoghatjuk, hogy a E rész bevezetője szerint;
66. ábrán látható homogén test tömegközéppontjának és koordinátáját
JJ Jj
b a
határoztuk meg. A z koordináta meghatározásához már hármas integrál
szükséges. (E test magassága a P {x, y ) pontban 0, ’~ 6 x ^ d x d y -Q x^ d xd y —-q a ^ b --m (p -,
.j, I j " J J " " 3'=” " 3
T 0 0
ahol m=abQ a lap tömege.
12. Határozza meg az R sugarú, homogén, q sűrűségű, ori A feladat megoldása egy a hosszúságú rúd, a végpontján átmenő
gó középpontú henger origóra vonatkozó tehetetlenségi nyo tengelyre vonatkozó tehetetlenségi nyomatékának is tekinthető.
matékét !
Mint e rész bevezetőjében láttuk, az origóra vonatkozó tehetetlenségi

nyomaték { q állandó, így kiemelhető):
--ÍÍ
. . . ,
T~
I (x^+y^)dxdy.
Célszerű polárkoordinátákkal dolgoznunk:
R 2ji
0=
= - -------- —tiR^ö ----- = m ----- ,

4 ^2 2
ahol jn a korong tömege.
Megjegyzés: A kapott eredmény homogén R sugarú henger tengelyére

vonatkoztatott tehetetlenségi nyomatékának is tekinthető.

{(^» I0 ^ a, 0 - ^ y ^ b }
tartományt lefedő homogén síklemez y tengelyre vett tehetet
lenségi nyomatékét!
264 265
VI. HÁRMAS INTEGRÁL Ha / integrálható V-n és
ahol és V 2 mérhető tartományok, amelyeknek nincs közös

belső pontjuk, akkor a definícióból következően:
1. Hármas integrál tégla-, ill. normáltartomány esetén
A hármas integrál definícióját a kettős integrál definíciójá

hoz hasonlóan adjuk meg.
Tekintsük a mérhető, korlátos, összefüggő tarto H a/folytonos a mérhető, korlátos, zárt V tartományon, akkor
mányt ! (F-t mérhetonek nevezzük, ha a V-he beírt poliéderek / F-re vonatkozó integrálja biztosan létezik, de / folytonossága
térfogatának felső határa és a F köré írt poliéderek térfogatá itt sem szükséges feltétele az integrálhatóságnak.
nak alsó határa megegyezik.) Téglatartományról beszélünk, ha
V térfogatát, mértékét jelölje
Tekintsük V egy felosztását! (Egy tartomány felosztását y = {{x ,y ,z ) 1 02^:);^ 02,^ 3^ 2^ 63}.
V. 1-ben definiáltuk.) Azt mondjuk, hogy a felosztás minden
Ekkor, ha /integrálható F-n és létezik a
határon túl finomodik, ha a F,- ( í = 1, halmazok mind
egyikének átmérője zérushoz tart.
J
61 bz
Legyen a . z f : V ~ ^ R háromváltozós függvény korlátos F-n,
f { x , y, dy dx, z 6 [03 ? ^3]
aiai
z ^ j z)
s jelölje az/ értékeinek alsó (felső) határát a FjCrF'hal
mazon.
Az/függvényt V-n integrálhatónak nevezzük, ha a
függvény, akkor
2 és a 2 bi hl i>3
(=■ 1 /-1
dy dx.
összegek határértéke bármely, minden határon túl finomodó
öl
felosztássorozat esetén megegyezik. E közös határértéket nevez
zük f V-re vett hármas (térfogati) integráljának. Az integrálás sorrendje téglatartomány esetén felcserélhető. Itt
Jelölése: is igaz, hogy ha / integrálható és
fix , y, z)^gi(x)g 2(y)g 3Íz) minden (x, y, z)€ V
íí V V
Sí esetén, akkor/hármas integrálja három egyszeres integrál szor
zataként számítható ki.
de szokásos az
Legyen T az xy sík norraáltartománya, legyenek továbbá a
fd V
/ i x ,y ) ^ T
jelölés is.
266 267
függvények folytonosak T-n, és teljesüljön ezekre T minden
pontjában a -+ 2 x y dy^
Jo
V 0 0 0
egyenlőtlenség!
Ekkor a
{(x, y, z) 1(j:, y ) e r , g j ( x , j)}
tartományt az xy síkra normáltartománynak nevezzük. Hason A hármas integrál kiszámítása tehát az egyik változó szerinti integrá
lóan értelmezhető xz~it, ill. yz-xe normáltartomány is. lás elvégzése után egy kettős integrál értékének meghatározásával egyen
Normáltartományok esetén az integrálás sorrendje megha értékű.
tározott. Például az előző tartomány esetén (ha/integrálható);
giix. J-) 2. Határozza meg az
áxdy. f:{x ,y ,z y ^
/ / / ^ “/ / / ix + y + z
y)
Ha V nem normáltartomány, akkor V~t normáltartományokra függvény egységkockára vonatkozó integrálját!

bontjuk, esetleg az integrál transzformációjával próbálkozunk.
(A transzformációt VI.2-ben tárgyaljuk.) / nem korlátos az egységkockán, de mivel itt
1 1
_________ ^ ___
Gyakorló feladatok /.V
es
(T) Határozza meg az
f\ {x ,y ,z )y ^ x ^ -^ ^ y z , {x ,y ,z )^ R ^
függvény egységkockára vonatkozó integrálját! Jf V

-x
Mivel V téglatartomány, ezért az integrálás sorrendje tetszőleges. létezik, így /a d ott tartományra vett integrálja is létezik. (L. az V.L szakasz
Integráljunk először z szerint: 8. feladatát!)
1 Az integrálás sorrendje tetszőleges, mivel T téglatartomány. Integrál
J (x^+4yz)dz^[;^z+2yz^]l=x^+2y. junk először z szerint!
0 1
1-.1 A i
Mivel a z szerinti integrálást már elvégeztük, így már csak a kapott függ 2{x+y+z)^ = 2(1+>’+ a:)2-2(>’+ x )2.
vény egységnégyzetre vett kettős integrálját kell meghatároznunk:
/
268 269
1
E függvény egységnégyzetre vett kettős integrálja;
1 1
= ln ( ) / x + 2 ) - J ix + l
"^ x+ y-vl.
dy=
2 ffl
b 0
= ln í Y x + 2 ) - [y- iY~x+1) In QÍ^+y+ l)]ô=
=~ l(l+J+^)^-(.v+^)^J(jí/Jí=-4 rí\{2+x)‘^^+
.xA'^)dx-
Ír 1/ \ ={|^x+ 2) In ( } G + 2) - ( ] í x + 1) In ( ] / ^ + 1 ) - 1 .
4 r ^ ^
I I Hasonlóan a második tag:
I I
0 0 1
lln (]/'x + > ')c /> '= [;'ln (/.í:+ > ')]J - ^ dy=
J J yx+y
1
3. Integrálja az y+Y x Yx
= ln f í + 1 - J d y=
y ^ -i X ^
f:{x ,y ,z y
^ x + y -V z = \ n iÍ x ^ V )-\ y -Í ~ x \ n {y + Í ~ x % =
D j= {{x,y,z)^R ^ 1xÔ, ix A -y + z ^ d }
= ( f ^ í + 1) In (}^ í+ D - In f x - 1.
függvénjft az egységkockára!
E kettő különbségét kell x szerint integrálnunk:
Az előző feladatnál látott megoldásból következik, hogy / egység 1

kockára vett integrálja létezik. Az integrálás sorrendje tetszőleges, mivel
/ = J ( ( / í + 2 ) In i^lx^-2^-li^~xA-1 )In 1 )-
téglatartományra integrálunk.
Először z szerint integrálva:

~ Y x XnY^^dx.
1
dz A három tagot külön-külön integráljuk. Az első tag integrálásakor célszerű
■= [tn ( l / . Y - f - j - r z ) ] o - l n l)-ln
/- az
u-.=Í~x+2
A kapott eredmény y szerinti integrálásakor mindkét tagban parciálisán
helyettesítés:
integrálunk. Az első tag:
J J
1 3
« 1
( /í + 2 ) l n ( | ^ + 2 ) J A := « In « 2(« —2) du.
/ 1 In(/x-[-:>’ + l ) í í y = [ v l n ( / ; t + y + l ) ] * - /— ^ ------d y ^
i J fx + y + í
270 271
Parciális integrálással; függvény első térnyolcadra vonatkozó improprius integrálja, s
határozza meg az integrál értékét!
3
j 2{u'^-2u) In u d u ^ In «-2
9 2
Határozzuk meg először /integrálját a -
2 V - { { x , y , 7 ) 1O ^ x ^ a , Om yâ, O S z^ a }
= 3 -2 „ 4 In 2 + 2 SS2,64. kockára!
A második tagnál hasonlóan járunk e l: Mivel V téglatartomány és

J (.2 + J ,2 ^ ^ 2 y.Z y2 ___^
v: = Y x + l xyze 2 = x e ye ze ^ ,
helyettesítéssel: így a hármas integrál három egyszeres integrál szorzatával egyenlő:
■ (V^
(v^ í;2\1
2t?ln v2{v—l)d v = 4 ----- --- - In D—4 --------
■ u 2j .9 4 j.
V 0 0 0
(B fi r a / r -ia'\3
= 4 (5 - 2) . „ 2- -1 + 4 --- ^ÍJ6.
/
x^ _ ílI
9' l9 1 xe ^ dx = _—e ^ q — \—e
A harmadik tagban parciálisán integrálva:
1 1
J I ^ J c l n j' y.x In x d x = ^
- 1 1 Í2
In X —-;c 2
0 9
1^2
0 9
Mivel
í
lim [ \ - e 2 = 1,
mivel
3 így az/függvény első témyolcadra vett integrálja létezik és 1.
lim x ^ ln x = 0.
0+ Megjegyzés: A feladat eredményéből következik, hogy
A részeredményeket összevonva:
1/1 = 8.
/ / /
f^ 0 ,6 6 . ///
5. Integrálja az
4. Igazolja, hogy létezik az
f : (x, y, z )^ 2 x j, {x, y, z)^ R}
f : { x ,y ,z ) ^ x y z e ^ {x ,y ,z )^ R ^
függvényt a 67. ábrán látható tartományra!
272 273
M egjegyzés: A tartomány az xz, ill. yz síkra is normáltartomány, így
megadható p i .:
V={(x,y,z) 1Osrál, 0^:í^1—z, a:}

alakban is. Ekkor először y , majd x, végül z szerint kell integrálni. Az Olvasó
gyakorlásképpen ellenőrizheti, hogy így elvégezve az integrálást, ugyanaz
az eredmény adódik.
6. Integrálja az
/ : {x, y, z)^ 2y, (x, y, z)eB?
függvényt a
V = {(x, j , z) I 0 ^ y ^ \ ^ í-x \ 0^ z s l - j c 2- j 2j
A tartományt a koordinátasikok és az x + y - r z —l sík határolja. tartományra!
A tartomány egy lehetséges megadási m ódja:
A tartomány, amely az x y síkra normáltartomány a
V = {{x ,y , z) 1O ^ x ^ l ,
z = l ~ x ? - y '^
Váz xy síkra normáltartomány. paraboloid alatti térrész első térnyolcadba eső része. Először z szerint kell
Először z szerint kellintegrálnunk: integrálnunk:
1—jt—
/0
2xy dz = [2xyz] = 2 x y - 2x^y - 2xy^.
J 2y d z = l2 y z ]l-^ ^ --^ = 2 y -2 y ^ -2 y x ^
Ennek y szerinti integrálja:

ennek y szerinti integrálja;
l~x
J i2xy-2p^y-2xy^dy=
0
x y ^ -x Y -2 x j
JO
I (2 y -2 y ^ -2 y x ‘^)dy-=
0
— ------ .
Tehát / integrálja: Tehát / integrálja:
dx^— .
60
/ / / ' - /
274 275
7. Integrálja az Tehát:
/ : (x, y, 2 ) >^xyz, (x, y, z) € S?

függvényt a
1 1 1 í 11 í
V = {(at, y^ z) I x^+y^+ 1} V Vi 0
tartományra! 8. Integrálja az
Határozza meg
/ : (x , y , z ) ^ e ^ y , D f = { ( x , y , z )^ R ^ 1 x y ^ O )
l/l
/ / / függvényt a
értékét is ! V = {( x ,y , z) I l ^ x ^ 2 , l ^ y ^ l + x ,0 ^ z ^ x y }
tartományra!
A tartomány egy origó középpontú, egységsugarú gömb. Mivel /
páratlan mindhárom változójában, V szimmetrikus a koordinátasíkokra, A tartomány az xy síkra normáltartomány, így először z szerint kell
így integrálnunk t
xy ■ _Li^^
í í h I exy
= ^xy(e~l).
/ab szolú t értékének integrálásakor elegendő az első térnyolcadra integrál - xy J

nunk. Ennek egy lehetséges megadási m ódja: tehát
jj í JÍ J
2 1+x
Mivel Fj-et az x y síkra normáltartományként adtuk meg, így először z /= (e ~ l) x y d y d x = ie ~ l) ^ ^^% x

szerint kell integrálnunk;
y 1 1 1
xyz dz—-xy(J i—x^—>^)—- x y —x^y—xy^, C 2 x ^ + x ^ )d x = ^ (e -l).

í ■ ¥ / 24
Ennek y szerinti integrálja:

9, Integrálja az
/ : (x, y, z)^ x y , (x, y, z) e
{, x y - x ^3y - x y ^3^) d
^y=^
-
Jo függvényt a
V= z) I — O ^ z ^ í —Yx^Vy^}
= -(x ~ 2 ^ -ír X ^ ).
tartományra!
276 277
A tartomány a ( z - Vp-=x?--\-y^ egyenletű körkúp első síknegyedbeli, folytonosan differenciálhatok, és/integrálható V-n, akkor:
a z —0, ill. z = l síkokkal határolt része.
Először z szerint kell integrálnunk:
/ V/ Í /' V/ J
J x y d z = [xyz] x y ^ x^+y^. d(x, y, z)
X dx dy dz,
d{u, V, w)
ahol
Ennek y szerinti integrálja;
dx ^
du dü dw
\xy~xy{pp-+y'^)'^\dy=--
d(x, y, z) dy &y dy
/ 2á d{u, t>, iv) du dv dw
dz dz dz
= ^ -xiX -x^ )-^ ~ x+ )^ x\ du do dw
tehát / integrálja:
az ún. Jacobi-determináns.
Leggyakoribb transzformáció a hengerkoordinátákra, ill.
gömbi koordinátákra való áttérés. Hengerkoordináták esetén:
x = r c o s (fy
y= rsin (p ,
z=z,
2. A hármas integrál transzformációja a Jacobi-determináns ekkor r-rel egyenlő.
Gömbi koordináta-rendszer esetén:
Az V. fejezet 3. szakaszának tárgyalása során láttuk, hogy
ügyes transzformációval egyes feladatok megoldása egyszerűb x = r sin é cos <p,
bé válik. y = r sin sin q},
Hasonló céllal tárgyaljuk a hármas integrál transzformá z = r cos
cióját is.
Ha az a Jacobi-determináns sin "ö-val egyenlő.
Az I. fejezetben láttuk, hogy a z tengely pontjainak kivé
X : ( u , ü , m’) h + x ( « , d , w ),
telével a leképezés mindkét esetben kölcsönösen egyértelmű.
y : ( u , [), w ) ^ y ( u , d, w ), (u, ü, w ) e V 'c :R ?
Igazolható, hogy akkor is helyes eredményre jutunk, ha a tar
z : (m, 0, w)^z(u, D, w), tománynak a z tengellyel van közös pontja.
függvények az «, d, tér V' tartományát kölcsönösen egyértel
műen képezik le az x, y, z tér V tartományára, e függvények
278 279
Gyakorló feladatok (z felső határát az r = 1—z egyenlőségből kaptuk.) A transzformációt elvé
gezve :
1. Integrálja az
1 2 1 -r
f : { x , y y zy / / / - / / / (r^ cos^ 93+ z^)r tíz d z ) I x 2 + j;2 ^ 1 ,0 ^ z ^ l}

tartományra!
■ i n ^(l—
r /•) cos^ 9^+^K I dq>~
A tartomány egy egységnyi magasságú körhenger, melynek tengelye a 0 0

z tengely.
2 1
Célszerű hengerkoordinátákra áttérni. Ekkor a tartomány:
F = {(r, (p, z) 1 O ^ z S l}. = J " J ^(í-^ - f'*) cos^ 9?+^ ( r - 3r^+ 3/^ - r^*)j dr dtp=
Mivel a Jacobi-determináns /--rel egyenlő, így: 0 0

n ít
1 1 2 1 1 2
2
+ cos 2ro 1 ■ 71
■----------- + — d(p =
2 60 ~48
0 0 ő 0
Megjegyzés: A feladatban látott meggondolás egyéb forgásfelületek
n kel határolt tartományok esetén is használható.
[In (1 + ^ 2)]*= ^ In 2.
3. Integrálja az
2. Integrálja az f : { x , y ,z y D ^ {ix ,y ,z )£ R ^ \ x ^ + y ^ 9 ^ 0 }
/ : (x , y, z2, {x , y, z)^ R ^ Y x^+y^
függvényt az előző szakasz 9. feladatában szereplő tartományra! függvényt a 68. ábrán látható tartományra!
A tartományt a z = 1 —x^—y^ paraboloid é s a z x y sík határolja. A pa-
A tartomány a
raboloidot az xy síkkal párhuzamos síkokkal metszve, a metszésvonalak
(z - egyenletű körkúp 1 része. A kúpfelületet az ;c;>'
körök, amelyeknek sugara
síkkal párhuzamos sík körben metszi, amelynek sugara:
r= \ z-l\ = l —z, ha O ^ z ^ l. r^ yr^ z, z G [0 ;l].
Tehát hengerkoordinátákra áttérve a tartomány: Hengerkoordinátákra áttérve a tartomány határai tehát:

V ={(r, <p, z) 1O ^ r S l, 0 ^ (p ^ 2 ^ , O á z á l - r ^ } .
V = {{r, (p,z)\Omrml,
A transzformációt elvégezve:
28Ó 281
A tartomány egy egységnyi magasságú henger, amelynek alapgörbéje
az xz síkban levő ellipszis, tengelye az y tengely. Végezzük el a következő
transzformációt:
x=2rco%<p,
z = 3 r sin q).
y=y-
A Jacobi-determináns abszolút értéke 6r, és
V={(.r, q>,y) 1O ^ r ^ l , Q ^cp^ln,
Mivel a helyettesítést elvégezve
yp- z''
így:
I 2?t l - r 2 1 2n l 2n 1
I I I 1 1 I í [ ( l - '- ¥ í /í P í /r =
V 0 0 0 0 0 0 0 0
1 2n 1
2r2+r'‘)<i/'=— . = J 2yd y J d<p ^ 6/'/''űf/-=[j'^]o[7i:]^[3e''^]Ó=6?r(e-l).
0 0
M egjegyzés: Ha a tartomány szimmetriatengelye nem a z tengely, A z integrál átalakításakor felhasználtuk, hogy az új változók bevezetésével
akkor a hengerkoordinátákat kissé módosítva alkalmazzuk, mint ezt a kö F téglatartomány lett, és az integrálandó függvény szorzatalakban ír
vetkező feladatban tesszük. ható fel.
5. Integrálja az
4. Integrálja az
X
f\ {x ,y ,z y D ,= {x,y,z)^ B ?
/: j;, 4 (x, y, z) ^
függvényt a
függvényt a
V - {x,y,, z ) I
V=í^(x,y, z) I O SX S l|
tartományra! tartományra!
282 283
A z integrálási tartományt a zy sík és az függvényt a
{x ~ lY = z ^ + ~ V = {(x ,y ,z )\ x ^ + y ^ + z ^ ^ l]
4
tartományra!
egyenletű kúpfelület határolja. E kúp csúcsa az A (1; 0; 0) pont, alapgörbéje
Hatôzza meg / abszolút értékének e tartományon vett
az yz síkban levő
integrálját is !
jp-
2^ + — = 1 ellipszis.
4 A z integrálási tartomány egy origó középpontú egységsugarú gömb.
Mivel / mindhárom változójában páratlan, és V a. koordinátasíkokra szim
Alkalmazzuk a következő transzformációt:
metrikus, így / V tartományon vett integrálja zérus.
x=x, / abszolút értékének integrálásakor elegendő az integrál értékét a tar
3' = 2rcos <p, tomány első térnyolcadba eső részére meghatároznunk.
z ~ r sin q>. Célszerű gömbi koordinátákat alkalmazni.
Mivel Ekkor:
4
így
azaz A helyettesítést elvégezve;

\ -x ^ r , ha Are[0; 1].
xyz
A tartomány határai tehát: x'^+y'^+z^
F = {(x ,/', p) I O S r S l, 0^97^2jr, O S x ^ l - r } .
tehát l/l integrálja;
A Jacobi-determináns abszolút értéke 2r, így:
71 7t
1 251 I-J - 1 2n í 2 2
/ / / 1 /1 -8 / / / r sin^ ^ cos ^ sin p cos rpr"^sin # dq> dr=

I f i j j f J J 0 0 0
V 0 0 0 0 0
n
=2tcJ
1
J J
2
(1-j
=8 P dr siti? •&cos &•d& sin (p cos (pd(p-
0
6. Integrálja az
’sin'* ff 2 ’sin^?)' 2 _ 1
( ^ ,j , z) € ü 3 \ { ( 0 ;0 ;0 ) } = V ]J
4 0 2 0 ^
284 285
7. Határozza meg az A tartomány egy origó középpontú ellipszoid, amelynek tengelyei a
koordinátatengelyekkel egyirányúak.
/ : (x, y, , (^, y, z)eR^ Célszerű kissé módosított gömbi koordinátákat (elliptikus koordiná
ták) alkalmazni:
függvény első térnyolcadra vett integrálját!
x = r sin '&cos q>,
A z előző feladathoz hasonlóan e feladatnál is dolgozhatnánk gömbi j = 2 rs in # s in <p,
koordinátákkal. Célszerűbb azonban V.3. 4. feladatának eredményét fel z —'ir cos
használni :
Mivel a Jacobi-determináns második sora kétszerese, harmadik sora há
ÍX>
romszorosa a gömbi koordináta-rendszer alkalmazásakor felírt determi
e dx=Y ^, nánsnak, így a determináns értéke 6/^ sin
/
-—OÖ
Az integrálási tartomány:
t í^={(í‘> 9, 1 0 s p ^ 2 jr , 0 ^ 5 ^ jt}.
CCr
/ integrálja tehát:
1 2a .1
/ 2
U H U sin ê'" í/95 <//•=
Ennek alkalmazásával: 0 0 0
2 ji fi
JJJ dx dy dz ^ = J 6p-e'd'"J J
0 0 0 0 0 0
Az első tényező értéke parciális integrálással;
1
e --' dx J e~^ dy I e~^ dz== e - ^ 'd x
8
Ö 0 J " 6r^/dr—\6t^/ —12r/-t-Í2e’’]l —6e~ 12.
Végeredményben a keresett integrál:
/ : (;í, j z ) ^ ey' " ' 4 ' 9

-12)2™ -2= 24ji(e-2).
függvény l í h ^ -
9. Integrálja a
-I V=
tartományra vett integrálját!
286 287
tartományra az ■
______ _ 10. Integrálja az
(x ,y ,z )^ V f\ {x ,y ,z )^ x , (x ,j,z )€ /í3
függvényt a
függvényt!
V = {( x ,y , z) 1( x - 3 ) ^ + ( y ~ 2 f + ( z - 4 y ^ l }
Az előző feladathoz hasonlóan végezzük el a következő transzformá
ciót:
gömbre!
jc=a/-sin ^ co s 95, Célszerű a koordináta-rendszer kezdőpontját a gömb középpontjába

>’= 6 r s in ^ s in 95, tolva gömbi koordinátákat bevezetni, azaz elvégezni a következő transzfor
z = c r cos ■9'. mációt :
{a, b, c^ R + )
;t= 3 + ?'sin # co s ip,
A Jacobi-determináns értéke abcr'^ sin az integrálási tartomány;
:i '= 24 - r s i n ^ s in <p,
y - = { { r , (p , ■ & )\ 0 ^ r ^ \ , Q ^ < p ^ 2ti, z = 4 + r cos &.
Ezt alkalmazva: Az integrálási tartomány ekkor:

1 2íi Ji
y={(.r, (p, &) I O S r ^ l, OmípSlTi,
Í Í H Í Í ^ - — abcr^ sin &d& d d r=
ó 0 0 0 Í VÍ H 0
Í0 0 /
Célszerű az r : —sin í helyettesitést elvégezni:
1 2n n
71 l-c o s a -d l
2 3r^sin#-t-/^cos q> d& dtp ár.
- 0/ 0/ 0/ (
4 r ^ j\ —A d r = 4 j " sin? t cos^ t dt—J " sin ^ Itd t^
Mivel
n
2 sin&d'&=2.
1 —cos 4í , 1 sin4í 12 71
------- d í = - t — 0
2 2 Jo
- / es
Tehát / integrálja az adott tartományon
— CO&2Ű 7t
-afeccT^-tel egyenlő.
4
p
288 289
tehát a ■& szerinti integrálás elvégzése után: (Ha Qa térrész töltéssűrűségét adja meg, akkor a fenti integrál
a térrészben levő töltés mennyiségét adja meg.)
1
1 2n 1
A V térrészt betöltő g sűrűségű test tömegközéppontjának
TI
6r^+— r^ cos qi d(pdr= J dr=A7t. koordinátái — a kettős integrál alkalmazásainál látottak lo
/ /0
0 0
gikus általánosításaként:
Az eredmény az integrálási tartomány térfogatának háromszorosa. xq{x, y, z) dx dy dz

M egjegyzés: Az eredményt egyszerűbben kapjuk rneg, ha felhasznál / / /
juk, hogy a gömb tömegközéppontjának x koordinátája 3, és (1. a következő
szakaszt!) z) dx dy dz
xdV y^, Zg kiszámítása hasonlóképpen történik.

/ (Természetesen, ha g állandó, akkor az integráljel elé ki
emelhető.)
dV Az előzőekben szereplő test x tengelyre vonatkozó tehe-^
/ tetlenségi nyomatéka:
ahol a nevező a gömb térfogata. 0 {y^+z^)q{x, y, z) dx dy dz.

- / / /
3. A hármas integrál alkalmazásai Az origóra vonatkozó tehetetlenségi nyomaték;
A hármas integrál definíciójából következően:
0—J j J V
{x^+y^+z^)g(x, y, z) dx dy dz.
dV = yt{y)=--a. V tartomány térfogata.

/
Gyakorló feladatok
A lehetséges fizikai alkalmazások közül csak néhányat emlí
tünk : Ha a F térrészt kitöltő test sűrűségét a 1. Határozza meg a
Q : (x, y, z ) ^ q ( x , y, z), (x, y ,z )e V V=^ {x, y ,z )
függvény írja le, akkor e test tömege:
tartomány térfogatát!
m = J QdV. A tartomány egy ellipszoid, amelynek tengelyei a koordináta-tenge

lyekkel egyirányúak.
290 291
A tartomány térfogata: A nevező a térrész térfogatával egyenlő. Ez az érték — mivel félellipszoidról
van szó — az előző feladatban számított térfogat fele,
azaz
/
2jt
2jt
Az integrál meghatározásához a VI.2. szakasz 9, feladatában látott transz d V = — abc.
formációt végezzük e l :
x ~ a r sin # cos q>, A számláló meghatározásához az előbb látott transzformációt alkalmazzuk:
;^ = 6 rsin # sin <p,
z = c r cos J 2
E transzformációval:
/ / / z dx dy dz== ab<p- / / / r cos sin ^ d é drp dr-
1 231 Jl 1 Zn
0 0 0
jd V ~ ^ c I I I sin‘&d'B'd<pdr=2abc J ' ^ ‘i f d r=
2re
V 0 0 0 0 0
= abc^ j dd —abc^— .
=47iabc I d r = ^ -a b c . 0 0 0
A tömegközéppont z koordinátája tehát:

Természetesen, ha a = b = c —RQ, 2osa. a tartomány gömb, a test térfogatára
n.
a jó l ismert abc^
T _3^
4 ji ,
rI adódik. 271 8
abc-
2. Határozza meg az előző feladatbeli ellipszoid zsO ré

szének tömegközéppontját, ha e test sűrűsége állandó! A tömegközéppont tehát az S pontban van. /?Q sugarú fél-
gömb esetén;
Mivel a z tengely a test szimmetriatengelye, így a tömegközéppont a z
tengelyen helyezkedik el, azaz
2í = -8/? cc
a z koordináta; 3. Határozza meg annak a testnek a térfogatát, amelyet az
/ / / gömbhéjból a
z^ = x^ + y^ zÔ
kúp vág k i!
292 293
Jt A térrész tehát:
A kúp tengelye a z tengely, félnyílásszöge — .
4
Elegendő a kérdéses test negyedrészének a térfogatát meghatároz V ^ l ( x ,y ,z )
nunk. Göm bi koordinátákra áttérve ez a térrész a következőképp jelle
mezhető : Integráljunk először z szerint:
7t „ J ll
F ,= (r, <p,
2 4J Í / Í T ? 1
Tehát a térfogat: dz d x d y =
71 7t
/
2 2 4 í L+Z;
l / l
j j f f j
K Fi 1 0 0 dxdy.
5.
4
(Itt r-vel jelöltük az xy sík
= ~ (2 -/2 ).
— + — ^1
4 9
4. Határozza meg az tartományát.)
A kettős integrál meghatározásához célszerű polárkoordinátás alakra
áttérni;
ellipszoid és az .x'=2rcos q>,
. y = 3r sin q>.
z^ O
4 9
Ekkor
úp közös részének térfogatát! 1 2n
Az ellipszoid egyenlete / ■ '> '= « j / ' < ! + / l —r^ —r)d(p dr—

„2 ^2
V 0 0
1
alakban is írható. = 12ti J ( r + /-(l —r^)2— dr=
A két felület a z = 1 síkon az
íí+ z !.,
4 9 = \2% ~6Jt.
ellipszisben metszi egymást. 2 3^ ' 3 Jo
294 295
M egjegyzés: A feladatot egyszerűbben is megoldhatjuk. A szóban
abcTi
forgó térrész ugyanis egy egységnyi magasságú ellipszis alapú kúpból és egy = 27zabc •^) dr=
félellipszoidból áll, tehát térfogata:
fl{V)=- ()7t=67Z.
6^* + J ami valóban az előzővel megegyező.
Meg kell határoznunk a számlálójában levő integrál értékét is ;
(A kúp alapterülete ab:i=6it.) 1 2« c ( l - f ) 1 2n
5. Határozza meg a J" zdV =ab JJ y* rzdzd<pdr——~ J" J r{\—f)^ d fd r =
0 0 0 0
y = ^ x , y , z ) 1O ^ z ^ c , ^ -1 Tiabc^
c
térrészt betöltő homogén test tömegközéppontjának koordi Végeredményben tehát a kúp tömegközéppontjának z koordinátája:
nátáit !
Ttabc^ abcTt c
A test egy ellipszis alapú kúp, amelynek tengelye az z tengely, tehát a
tömegközéppont x, ilL y koordinátája zérus. A kúp térfogatát integrálás
azaz a tömegközéppont a kúp magasságát 3 : 1 arányban bontja.
nélkül is könnyen meghatározhatjuk. Alapterülete, az ellipszis területe alm-
Megjegyzés: Ha az első feladatban szereplő ellipszoid zÔ részéből
vel, magassága c-vel egyenlő, így
és az e feladatban szereplő kúpból alkotunk egy homogén testet, az eddigi
ahcn számítások alapján ennek a tömegközéppontját is meg tudjuk határozni.
A félellipszoid térfogata — így tömege is — az e feladatbeli kúp térfogatá
nak kétszerese.
Természetesen ugyanez az eredmény adódik, ha a VI.2. szakasz 2. feladatá
A kúp
hoz hasonlóan a következő transzformációt végezzük e l :
x = arcos, (p,
j = í ) r sin 9?,
tömegközéppontjában
izéppontjá tehát egységnyi, az ellipszoid
z = z.
Ekkor az integrálási tartomány: *^2i
tömegközéppontjában két egységnyi tömeg helyezkedik el. E két pontból

93 , z) I O S r S l, 0^<p^27t, O ^ z S c ( l -r ) } .
álló pontrendszer tömegközéppontja:
Ezt alkalmazva:
0 ;0 ;-í
1 2 ji Í ( l - J - ) 1 2n o.
Ha ezt a testet âvitációs térben egy vízszintes lapra állítjuk, „keljfeljancsi-

J " dV =ab J J fd zd (p d r~ a b c J " J r{l —r)d<pdr=
ként” viselkedik. Stabil egyensúlyi helyzetben akkor van, ha az ellipszoid
helyezkedik el alul és a kúp tengelye függőlegesen áll.
296 297
6. Határozza meg az R sugarú homogén gömb középpont 7. Határozza meg az jR sugarú, M magasságú, g sűrűségű
ján átmenő tengelyre vonatkozó tehetetlenségi nyomatékát! egyenes körhenger tehetetlenségi nyomatékát a tömegközép
pontján átmenő, alaplapjával párhuzamos tengelyre!
Vegyük fel a koordináta-rendszert úgy, hogy a gömb középpontja az
origóban legyen, és a forgástengely a z tengellyel essen egybe! Helyezzük el a hengert úgy, hogy tömegközéppontja az origóba kerül
Mint a bevezetőben láttuk: jön, tengelye a z tengely legyen, s határozzuk meg az x tengelyre vonatkozó
tehetellenségi nyomatékát!
ix^+y^)Q dxdydz.
{y'^+z'^) dx dy dz.
Gömbi koordinátákra áttérve; Célszerű hengerkoordinátákat alkalmazni. Ekkor:

R 2n n M M
z)
/ / / sin^ ^cos^ (p+ P sin^ & sin^ tp)r^ sin # í/# dq> dr=
tehát
0 0 0
R 2n n
sin^ (p+ z^) </z d<p dr—

/ sin^ ■&dd.
0 0 0
A harmadik tényező: R 2n
=e P-Msiv? (p+ d<p dr—

12
J J
= I ssiin # ( l—co s^ # )í/# =
sin?& d^= sin ■&cos^ ■d’)d& =
R 2n,
0
r r i- c o s 2 (^
cos^^
-c o s # + -
0 0
R
Ezt helyettesítve: C ( , \ (R * 9 1
-g I Y^M ti+ tí— A d r= q I — M ? i+ — R^n
rS 4
Mivel a henger tömege:

Mivel a gömb tömege; Q - /f% , így m=Q7iR^M,
így
( R^ M^\
^ 5 & = m I-----H-------1 .
* V4 12}
298 299
Itt az első tag a másodikban szereplő integrál a test tömegét adja, tehát
8. Igazolja, hogy egy test tetszőleges 0 ponton átmenő ten
a második tag ms^; a harmadik tagban szereplő integrál zérus, ugyanis
gelyre vonatkozó tehetetlenségi nyomatéka:
XQdV
ahol : az előző tengellyel párhuzamos, a tömegközépponton /V

áthaladó tengelyre vett tehetetlenségi nyomaték,
Q dV
m : a test tömege, /
s : a két tengely távolsága.
hiszen a tömegközéppont az origóban van.
Ezzel beláttuk, h ogy:
A most igazolt állítás Steiner tétele.
9. Határozza meg a 7. feladatban szereplő körhenger tehe

tetlenségi nyomatékét, ha a forgástengely az alaplap egyik át
mérője !
A 7. feladatban láttuk, hogy a tömegközépponton áthaladó, az alap

lappal párhuzamos tengelyre vett tehetetlenségi nyomaték:
0
Rögzítsük a koordináta-rendszert úgy, hogy a tömegközéppont az 12
origóba kerüljön, és a forgástengely a z tengely irányába mutasson! M
A 8. feladat (Síeiner-tétel) alkalmazásával az ezzel párhuzamos, tőle
Ekkor
távolságban levő tengelyre vonatkozó tehetetlenségi nyomaték:
0 , = / {x'^+y^)qdV,
- /
0=0^+m
(t J - '” . 4 3,
Hasonlóképpen (69. ábra) adódik a 0 ponton átmenő tengelyre vonatkozó
nyomaték:
Természetesen a feladat a Steiner-tétel alkalmazása nélkül is megoldható.
©= j iix -s f+ :)^ Q d V = 10. Határozza meg az a élű, egységnyi sűrűségű kockának

V a kocka középpontján áthaladó, a kocka élével párhuzamos
tengelyre vonatkozó tehetetlenségi nyomatékát! Igazolja, hogy
= f {x^+y^Q dV +s^ í Q d V -2 s í xQdV. bármely középponton áthaladó tengely esetén ugyanekkora a
tehetetlenségi nyomaték!
V V V
300 301
Helyezzük el a kockát úgy, hogy középpontja az origóban legyen, élei
a tengelyekkel párhuzamosan helyezkedjenek el, s határozzuk meg az x
tengelyre vonatkozó tehetetlenségi nyomatéket!
A z integrálási tartomány:
2 -^ “ 2 ’ 2 -^ -2 ’ 2 -^ -2
A tartomány szimmetriája következtében elegendő az első térnyolcadra
integrálni:
a a a a a
2 2 2 2 2
{y^+ z^) dx dy dz
- /0 /0 /0 --fi 0 0
(y^ + z^ )d yd z=
(a^ « 7I (a^
= 4a — + _z2 dz=Aa ---- 1
----
I 24 2 J ,48 48, 6
Tudjuk, hogy az e irányú tengelyre vonatkozó nyomaték:
Mivel p = l , így m=cP,
tehát: ©)=J
= fidV.
m<p-
© =-
6
nyilvánvaló, hogy hiszen az integrálási tartományt a tenge P- előző alakját beírva, tagonként integrálva
lyek cseréje nem változtatja meg. Ha az origón átmenő forgástengely irá (figyelembe vesszük, hogy:
nyát az
e (e j; €2 ', ^3) egységvektor adja meg, akkor a kocka egy r helyvektorü
pontjának tengelytől való távolsága (70. ábra):
J {z^+y^)dV=@^, J zy d V = 0 ,
V V
/=|r] sin (e ,r )< , a tartoinány szimmetriája miatt);
ami egyenértékű az
/2=|rXel2
Mivel
egyenlőséggel.
Tehát
es
f = (fijZ - + (e jz - Í 3Z - e^xi^+ (e jJ - =
= e\{z^+y^) + e|(z2+ - e^y+ e\+e\—1,
—2e2e^zy~ 2eê^zx~2eê2xy. Így
302 303
0 = 0 ^ (e 2 + e ^ + e ^ )= 0 ,, vn. VONAL- ÉS FELÜLETI INTEGRÁL
amivel az állítást igazoltuk.
Megjegyzés: A feladat speciális esete egy általános tételnek: Ha a 0

átmenő minden tengelyre felmérjük az
1. Vonalintegrál
OP=-
OP A vonalintegrál fogalmát szemléletesen, egy fizikai alkal
távolságot, akkor a P pontok egy ellipszoid felületén helyezkednek el. A koc mazáson keresztül vezetjük be.
ka esetén ez gömb, mivel három egymásra merőleges tengely esetén 0 Tekintsük az
egyenlő, így minden irányban azonos. E :r.Ê (r),
elektromos teret s egy £)-ben levő térgörbét (71, ábra). Mozgas
sunk e görbe A pontjából B pontjába egy pozitív egységnyi töl
tést ! Határozzuk meg a végzett mimka értékét! Mivel a térerős
ség általában pontról pontra változik, s az elmozdulás nem fel
tétlenül egyenes mentén történik, így a munka nem számítható
az erő- és az elmozdulásvektor skalárszorzataként. Bontsuk fel
az L = A B görbét kis darabokra! (E kis ívdaraboknak csak a
végpontjaik közösek, egyesítésük a teljes ívet adja meg.)
A k-SLÓik részt a vektorral helyettesítjük, amely az ívelem
kezdőpontjából végpontjába mutat. Mivel a mozgatott töltés
Ö = l , így F = E , tehát az e részen végzett munka, közelítőleg:
A W ^ < >.E (e^ A r^
ahol Qi^jelöli valamely pontját.
Ha ezeket az elemi munkákat összegezzük, s vesszük az összeg
határértékét, midőn a felosztás minden határon túl finomodik
azaz, ha max is zérushoz tart akkor, ha az összegnek

k
van véges, a felosztástól és a reprezentáns ponttól független ha
tárértéke, akkor ezt az értéket az E vektortér L görbére vett
vonalintegráljának nevezzük. Értéke az egységnyi töltés mozga
tásakor végzett munkát adja meg.
Jelölése;
Edr.
/
304 305
L={r I r=r(íX í€[íi; ^2] ^€-0}
irányított térgörbe.
Ha r(í) létezik és folytonos a térgörbe minden pontjában,
akkor a vektortér L görbén vett vonalintegrálja létezik, és
j \(TÍt))r(í)dt.
L ti
A vonalintegrál értékét általában nem határozza meg egyértel

műen a vektortér és az integrálási út kezdő-, ill. végpontja. Az
az különböző görbéken haladva az ^4 és 5 pontok között, a vo
nalintegrál értéke általában különböző lesz. Másképp fogalmaz
va : a vonalintegrál értéke zárt görbe esetén általában zérustól
különböző.
Ha a vpnalintegrál értéke független az úttól, akkor a vek
torteret potendálosnak nevezzük. A potenciálfüggvény (egy ska-
Tár-vektor függvény) értékét a B^D pontban a következőképp
definiáljuk:
Legyen az A £D pontban u(A)=0^ és
L = AB a B-ben futó térgörbe.
Ekkor
m - f vdr.
Legyen adott egy

v :r i^ v (r ), t ^ V c:R ^
(F egyszeresen összefüggő tartomány) vektortér, és tegyük fel,

Ha L zárt görbe, akkor: C) E Jr. hogy van olyan F-ben értelmezett
A továbbiakban a vonalintegrál létezésének elégséges fel u : ri->û(r)
tételéről szólunk.
Legyen adott a függvény, amely V-hen differenciálható és tetszőleges r£ F-re:
v:ri-+y(r), r£DczR^ v(r)=grad u(r).
folytonos vektor-vektor függvény, valamint az Ekkor tetszőleges F-ben haladó differenciálható térgörbe
306 307
esetén Gyakorló feladatok
<2
0 Határozza meg a
J v{r)dr= J grad «(r(í))r(í) í?í=
V : rf-^j>>i+zj+xk,
i II
= M (r (íi))-M (r (Í2 ))- vektortérnek az A ( í ; 2; 5) és a B(4; 7; 9) pontokat összekötő
egyenesszakaszra vett vonaHntegrálját!
(Egyszeresen összefüggőnek nevezzük a V térrészt, ha minden
benne haladó zárt görbe lefedhető F-ben levő felületdarabbal. A z egyencsszakasz egyenlete (IV. 1. szakasz 1. feladat)
A tórusz például nem egyszeresen összefüggő tartomány, két
koncentrikus gömb közötti térrész viszont ilyen.) r = ( l + 3 0 i+ (2 + 5 /)Í+ (5 + 4 í)k , í6 [0 ; I].
Annak szükséges és elégséges feltételét, hogy a v vektortér
r megfelelő k o o r^ á tá it v-be helyettesítve;
potenciálos, a Stokes-tétel tárgyalásánál adjuk meg.
A vektortér valamely zárt görbére vett integrálját a vektor v (r (0 )= ( 2 + 5 í)i+ ( 5 + 4/)Í+(1 + 3/)k.
tér cirkulációjának nevezzük.
Fektessünk a tér egy rögzített P q pontjára (k^N) Fa-ra. Mivel e szakaszra
zsugorodó görbesorozattal határolt felületeket, amelyek felszí r (0 = 3 i+ 5 i+ 4 k ,
ne 4f^. ,
Ha bármely ilyen sorozat esetén létezik és mindig ugyanaz a így az integrandus v(r(0) és r(í) skalárszorzata:
lim é V c/r 3 (2 + 5 0 + 5 (5 + 40+ 4(1 + 3/).

4//C
Tehát:
határérték, akkor ezt a P q pontbeli átlagos örvénysűrűségnek
1
nevezzük. Belátható, hogy az átlagos örvénysűrűség
(47/ + 35)íí/=58,5.
nrot v(Po),
ahol n a felületsorozat normálegységvektorának határértéke. L ö
Megjegyezzük még, hogy az előzőekhez hasonlóan értelmezhe Természetesen, ha a feladatbeli egyenesszakasznak más paraméterezését
tő a vektorértékű vonalintegrál is, amelynek jelölése választjuk, az integrál értéke nem változik. Az
\Xdr. r :íH^(l + 3<2)i+(2+5í2)j+(5+4í2)k /6 [0 ; 1]

/I.
függvény szintén az AB szakasz egy lehetséges megadási módja.
(Ekkor az előző vektortér, ill. térgörbe esetén a Ekkor
lim 2v(e*)X^r^ v (r (0 )= ( 2 + 5 f ) i +(5 + 4t^)i+(1 + 3i^)k,

és
határértéket vizsgáljuk. Ha ez létezik és értéke bármely finomo r(0=6/i+ 10íj+ 8/k,
dó felosztássorozat esetén ugyanaz, akkor ezt az értéket a o vek
tortér L görbére vett vektorértékű vonalintegráljának nevezzük.) tehát:
308 309
L 0
(94;3+70í ) í/í =58,5,
1 886
ami valóban az előzővel megegyező. ami az előzőtől különböző.
2. Határozza meg a E feladat esetében tehát
T: xyî +rxk, r£
függvénynek az J " vdt9^ J "
Ly Lr
1 ,1= {r, 1r, = í i + ^ í*k, 0^ 1}.
bár az Lj és görbék kezdő- és végpontja azonos.
í>2— {>"2 1 T2= + t*k, 0 ^ 1 },
térgörbékre vett vonalintegrálját!

3. Határozza meg a
A két görbe kezdő- és végpontja azonos, hiszen
D ^ = ^ {x ^ R ^ \ y 9 ^ -2 }
r (0 )= ^ (0 ;0 ;0 ).
és
függvény
A z L, görbe esetén; L= {r i r = i+ c o s/j+ sin ík 0^ím2n;}

1 görbére vett vonalintegrálját!
v [ri(0 ]ri(í)ííí= Az L görbe az x —1 síkban fekvő egységsugarú kör, azaz zárt görbe.
Ll Ö
2jt
1
1
COS ti+ - i+ sin tk ( - s i n <j+cos ík )d t=
= j itH+tH+t%ii+2tÍ+3t^k)dt= 2 + cos t
L
0
2rt
1 2n
cos^ t
= I í— COS isin ?]£ //= ln (2 + c o s í)+ =0,
= / it*+ 2t^ +3t^ )d t= J ^2-i-cosí ) ■*0
■/ 35
Hasonlóan az görbére: Megjegyzés: Az, hogy a vonalintegrál egy zárt görbe esetén zérus,
1 nem jelenti azt, hogy a tér potenciálos, azaz minden zárt görbe esetén zérus.
Esetünkben az
J ¥ í/r= j (t'î+tH+t^k)i2Ú+3t^+4t'^k)dí=
Z-2
Z,i={ri 1ri=sin2íi-fj-t-cos rk O á r s 2 j i}
310 311
zárt görbe esetén A kör poiltjaíbaii
2ii
n
sin^ 2í cos 2 t— sin^ 2í d t= - így
2
Li 0 < r (í))= y T ^ i-íÍ,
adódik, ami zérustól különböző. és
j.
4, Határozza meg a
Tehát:
függvény dt.
M
I,= {r [ r= cos ri+sin íj+ ík L 0
A második tagot átalakítjuk:
k:
görbére vett vonalintegrálját!
f- + \
= — í------- Í \ ^ .
A térgörbe a IV. 1. szakasz 2. feladatában szereplő csavarvonal, amely Í T ^ 1/ T I 72
illeszkedik az jp'+y^— 1 felületre. A vektortér hengerszimmetrikus, trajek-
tóriái a z tengelyre, azaz a térgörbe érintőjére is merőlegesek. Ebből követ íg y :
kezően v(r(0) és 'r ( í ) vektorok skalárszorzata minden pontban zérus, így:
/
t dt 1 rr
y d t= / - =[arcsm^]r,=-:r
\ d t= 0 . J vTTTT 2
VI
/
A teljes körre való integráláskor célszerű más paraméterezéssel dolgozni:
(Az Olvasó gyakorlásképpen ellenőrizze számítással, hogy az integrandus
valóban zérus!) £ , = { r 1r = c o s íi+ sin f j+ k , 0^tS27i}.
Az előzőhöz hasonlóan:
5. Határozza meg a 2 ji
2.71
(cos^ t + sin^ i) d t=2n,
Li Ö
vektortér
ami az előző eredmény négyszerese.
Megjegyzés: A vektortér az
negyedkörre vett vonalintegrálját!
Végezze el az integrálást a teljes körre is ! H:ri->arctg — , D ^ = {xíR ^ \y9^0)
312 313
függvény gradienseként állítható elö (a zx sík pontjainak kivételével). így
bármely y > 0 féltérben levő zárt görbe esetén zérus a vonalintegrál értéke.
A feladatbeli kör átmetszi az y —0 síkot, körülveszi a r tengelyt,
amelynek pontjaiban a vektortér nincs értelmezve, így e zárt görbére nem
kell zérussal egyenlőnek lennie a vonalintegrálnak.
6. Legyen
u : T^-^x^yz^,
és
V: ^^-+gâd u.
Határozza meg a vonalintegrál értékét az A ( í ; 1; 1) és B(2; 3; 5)
pontokat összekötő tetszőleges, folytonosan differenciálható
görbére!
Mivel a
du
T (r )= g r a d « ( r ) = ~ - Az első szakaszon az x tengelyen haladunk az A pontból a ; 0 ; 0)
dt pontba.
egyenlőség a tér minden pontjában teljesül, így a tér potenciálos, s poten Ekkor
ciálfüggvénye az u skalárvektor függvény. L j= (r lr = r i, í€ [0 ;x ]}.
így:
ra
v(r(í))=0,
J rdr^J J du=u{r^}-u(r^). tehát
ví/r=0.
/
Li
Mivel az « függvény értéke az A pontban 1, a B pontban 600, így:
A második szakaszon a 0; 0) pontból a P i { x ; y ; 0) pontig me
gyünk, az y tengellyel párhuzamosan:
Tí/r=599.
/ Z ,2 = {r lr = :ti+ r í, f€tO;:v]},
^{T{t)):^xtH+xh\,
r (0 = i.
7. Határozza meg a
E szakaszra tehát
r : r > -* x }> H + (x ^ y -h z )j+ (y + z )k y
vektortér vonalintegrálját az ^ (0 ; 0; 0) és B (x ;y ; z) pontokat ^ td t=
összekötő 72. ábrán látható törött vonalra! / • * - / 2 Jo“ 2
Lt 0
314 315
Végül a pontból a B pontig a z tengellyel párhuzamosan: Mivel a vektortér az
Í 3 = { r I r= jd + > 'i+ < k , re[0; 2 ]}. ~k
u :ri- Z>„={rei?3 I r?íO}
Ekkor lr|
skalár-vektor függvény gradienseként állítható elő (IV.3. szakasz alapján),

T ( r ( / ) ) = + í)j+ (y + í)k ,
r (0 -k . és a
F = {r lr 6 i? ® \ | r | > l}
tehát:
tartomány egyszeresen összefüggő, így e tartományban haladó bármely
■ görbe esetén a vonalintegrál értéke független az úttól, azaz F-ben a vektor
(y + t)d t= y t + - tér potenciálos. Tehát:
^ Jo
0 k k 3k
Végeredményben: W-- '■J E d r= u iB )~
10‘*'4 20
r
I \ d i=
r
I vd r+
c
I vd r+
í
I v d r= ~ — hyz+ ~ . Megjegyzés: A vonalintegrál úttól való függetlenségét a következő
L Li Li Li képpen is kihasználhatjuk.
M egjegyzés: Könnyen látható, hogy a vektortér Mozgassuk először a töltést az A pontból a C (0; 4 ;0 ) pontba az
jc'^+y'^=^í6 körvonal mentén, majd C-ből vigyük £-be. Mivel a tér radiális,
x^y^ , azaz erővonalai a kört merőlegesen metszik, így az A C íven a vonalintegrál
u'.x^— ^— \-yz+— ,
értéke zérus. A CB szakaszon csak y értéke változik, így [ri = y .
skalár-vektor függvény gradienseként állítható elő. Ha tehát tudjuk, hogy 10
a vektortér valamely VczB^ tartományban potenciálos, a potenciálfügg ky - k 1I0 ^k
d y=
vényt az e feladatban látott módszerhez hasonlóan kereshetjük meg. HŐ
Természetesen az A , B pontok a V tartományban vannak, s a törött CB
vonalat is úgy kell felvennünk, hogy az végig a V térrészben haladjon.
teh á t
3fc
8. Az Edr=^
kx / 20 ’
E : ri->- /> E -{r € /i3 I r 7 íO }

|rl* arai természetesen az előzővel megegyező.
térerősségű vektortérben az ^ ( 4 ;0 ;0 ) pontból a 5 (0 ; 10; 0)
pontba mozgatunk egy pozitív egységnyi töltést az AB szakasz A vektorértékű vonalintegrál alkalmazásai közül a Biot—
mentén. Határozza meg a végzett mimka értékét! Savart-törvényt említjük.
Az L görbe mentén folyó 7 intenzitású áram által az Tq
Láttuk, hogy a pozitív egységnyi töltés mozgatásakor végzett munka: lielyvektorú pontban létrehozott mágneses térerősség:
W=
316 317
9. Határozza meg a Biot-—Savart-törvény alapján az /áram
mal átjárt R sugarú körvezető középpontjában a mágneses tér
erősség értékét!
Helyezzük el a körvezetőt az xy síkban úgy, hogy a kör középpontja

az origó legyen. (rQ=0)
Mivel az r a kört merőlegesen metszi, s a körön |r|= ií, így:
!rXí/rl = Ir| lí/rl sin90“=/?£Í/'.

Ebből következően:
Mivel
O dr~2Rn,
ahol
hiszen az integrál értéke a kör kerületével egyenlő, így R
sm a= -
/
2R
(merőleges szárú szögek), tehát
( H ( o) a körvezető síkjára merőleges.)
IR
10. Határozza meg a mágneses térerősséget az előző kör |H(ro)| L é -• a. d r - -
sin O d r.
4 tí
vezető tengelyén levő P pontban, amely a körvezető síkjától m L
távolságra van!
Az előző feladatban láttuk, hogy
Helyezzük el a körvezetőt az előző feladatban látott módon (73. ábra)..
Az elrendezés szimmetriájából következik, hogy H á z tengely pontjaiban a
( ) dr—2R7t,
tengely irányába mutat. A z tq—r vektor minden pontban merőleges a kör
érintőjére, tehát: L
l(ro-r)Xí/r| = ir(,-r] ■\dr\= '^R'^+irí^dr. így:
Mivel — mint láttuk — H a r tengely irányába mutat, így csak AH tengely-

irányú komponenseit kell összegeznünk. A z ábra alapján a AH vektor z:
(JJ2+^2)2
tengely irányú vetülete:
\AH\ sin a. iw=0 esetén az előző feladat eredményét kapjuk.
318 319
11. Határozza meg az I árammal átjárt, végtelen hosszú M egjegyzés: Az egyenes vezető által létrehozott mágneses tér erőssé
egyenes vezető által létrehozott mágneses tér nagyságát, a ve gét egyszerűbben megkaphatjuk az ún. gerjesztési törvény alkalmazásával,
hetőtől R távolságban! amely szerint a mágneses térerősség zárt görbén vett vonalintegrálja egyenlő
a zárt görbe által határolt felületen áthaladó áramok előjeles összegével.
Legyen a zárt görbe az
xP-+y^=R^
kör. Mivel a H vektortér hengerszimmetrikusan veszi körül a vezetőt, így e

kör pontjaiban H érintőiránjni, azaz
H ífr= [H lrfr.
A gerjesztési törvény szerint:
/= y H,í/r= y |H| dr^\n\ dr=\H]IRn.

^
74. ábra L L
Ebből
Helyezzük el a koordináta-rendszert úgy, hogy a vezető a z tengellyel
|H1=-
essen egybe! IR it'
Határozzuk meg az A {R ; 0 ; 0) pontban H abszolút értékét! Mivel az
.rg- r vektor az xz síkban van, íg y U a z y tengely irányába mutat (74. ábra). a mi az előzővel megegyezik.
Mivel
lro-rl = /i? 2 + z 2 2. Felületi integrál

és
A felületi integrál fogalmát is egy alkalmazásán keresztül
s in a = - mutatjuk be.
Tekintsük a
így
B :r i-,> B (r) t ^ D c iR ^
indukcióvektorral jellemzett mágneses teret és egy Z)-ben levő

- d z= irányítható, mérhető felszínű felületet (jelölje ezt F).
Határozzuk meg az e felületen áthaladó indukcióvonalak
számát, a fluxust (75. ábra)!
Mivel általában B pontról pontra változik, s a felület nem
2z ^ I _L-« sík, így a fluxus nem számolható a B és a felületre merőleges
----------d z= - - 2 { R 2 + z2) 2
4tv 0 2/Í:7I A vektor skalárszorzataként. Bontsuk fel a felületet mérhető
■ ií 3
felszínű részekre! (E részeknek csak a határvonaluk közös, egye-
0 (/?^+z2)2
320 321
határérték, akkor ezt az értéket a B vektortér F felületre vett
felületi integráljának nevezzük.
Jelölése:
BJA.
/
Zárt felület esetén a jelölés:
I \ \ \ IK A z integrál értéke tehát az F felületen áthaladó fluxust adja meg.

I \ \ \ ! /
I \ \ \ n f / y H aa
w rz B :r - B ( r ) , t£D cR ^
folytonos, és az
F = {r 1r=r(w, y), (m, ü )€r}
D-ben levő korlátos, irányítható, mérhető felszínű, folytonosan
differenciálható felület, akkor;
75. ábra
F T
sítésük az eredeti felületet adja!) A A:-adik darabon válasszunk Tekintsük az előző vektortér egy pontját, s vegyük azt
ki egy rî,reprezentáns pontot, és jelölje azt a vektort, amely körül Z>-ben haladó rp-ra zsugorodó olyan zárt felü
nek iránya a felületi normális irányával megegyező, abszolút letsorozattal, amelynek minden elemére létezik
értéke a felületdarab felszínével egyenlő, azaz: \AAk\—
(A felületdarabok irányítása a felület irányításának megfelelő.) O B dk.
E kis felületen az elemi fluxus:
A 0 ,= B {r ,)A A ,. Az F„ zárt felületre számított fluxus a felület által határolt tér
részben (legyen ez V„) levő „forrás” mennyiségére jellemző. Ha
Ha minden határon túl finomodó felosztássorozat átmérői bármely ilyen sorozat esetén létezik a felület alakjától függetle
nek maximuma is zérushoz tart) esetén létezik a felosztástól és nül mindig ugyanaz a
a reprezentánspont választásától független
1
lim OBdA
lim KVJ
k
F,
322 323
határérték, akkor ezt az pontbeli forrássürüségnek nevezzük. Határozzuk meg a paraméterek szerinti parciálisokat:
Igazolható, hogy értéke
d iv B (ro). r ' = 3 i+ j+ 4 k ,
Megjegyezzük, hogy a (skalárértékű) felületi integrálhoz hason r ;= 4 i+ 3 j+ 6 k .

lóan értelmezhető az
Az integrandus a
BXdA
w[r(«, v)], r', r ' vektorok vegyes s2or2ata; azaz
/
vektorértékű felületi integrál is.
Ekkor az előző vektortér, 111. felület esetén a =7.
lim X B ( r ;,) X ^ A ;t
határértéket vizsgáljuk. Ha ez létezik, és értéke bármely fino (Mivel a determináns első sorában összeg szerepel, így ez három determi
modó felosztássorozat esetén ugyanaz, akkor ezt az értéket a náns összegére bontható. A másodikból u-t, a harmadikból t;-t kiemelve
B vektortér F felületre vett vektorértékű felületi integráljának ezeknek két sora megegyező, tehát értékük zérus, tehát csak az összeg első
nevezzük. tagja marad meg.)
A z integrálási tartomány:
dA
/ r={(«, v) I O ^ M S l, O ^ u ^ I-h } .
a felületelemek Összegével, azaz a felület felszínével egyezik meg. Tehát:
Ha a felület irányítását megváltoztatjuk, a felületi integrál ér
téke előjelet vált. A feladatokban az irányítást úgy választottuk,
hogy az integrál értéke pozitív legyen. 7 dvdu= - .
2
F 0 0
Gyakorló feladatok
2. Határozza meg az előző feladatban szereplő vektortér
1. Határozza meg a integrálját egy origó középpontú, R sugarú gömbfelületre!
W : rej-r, r€ F?
A gömbfelület egy lehetséges megadása (1. a. IV.2, szakasz 2. felada
függvény felületi integrálját az A (1; 1; 3), B(4; 2; 7) és C (5; 4 ; 9) tát):
csúcspontú háromszögre!
F = {r I J? sin Hcos vi+ R sin u sin v i+ R cos tik, w^lO; jr], [0; 2 ti]} .
A háromszöglap egy lehetséges megadási módja (I. a IV.2. szakasz A parciális deriváltak:
1. feladatát):
F = {r 1r = { l + 3 M + 4i;)i+ (l+a+ 3 r)j+(3+4M +6!;)k , r '= / ? cos u cos d-t- jR cos « sin rj+ ( —J? sin ö)k,
r' = —1? sin Hsin dH- i? sin « cos v].
324 325
A z integrandus: 3. Határozza meg a
B :r H X r ,
w[r(«, I?)] •(r'x r') =
= P} sin^ a cos^ v+R^ sin^ u sin^ « + cos^ u sin u = R } sin «. vektortér felületi integrálját az
Tehát a vektortér gömbfelületre vett felületi integrálja; X2 + Z ^ = i
n 2w hengerfelület részére!
() w d A = JJ sin u dv du= A felület:

F 0 0 F = {r I =cos 9 ?i+ /i+ sin 9 ?k, 0 ^ ( p ^ 2 n ,0 ^ t S Í },
Jóval egyszerűbben kapjuk meg az eredményt, ha felhasználjuk, hogy a tér Tekintve, hogy
erővonalai (trajektóriái) sugárirányúak, azaz merőlegesen metszik a gömb
felületet, így lévén a felületen Iwl = R, jX r = z i - x k ,
így 0
 = —sin (p 0 cos d A = 47iR^,
0 1 0
F
így
ami az előzővel megegyező.
M egjegyzés: Jelölje V a gömbfelület által határolt térrészt, s képez B ííA = 0 .
zük a /
Megjegyzés: Mivel a felület tetszőleges P{x, y, z) pontjában a felületi
C) wí/A
R-*Q H-iy) normális irányát az t(x , 0, z) vektor adja, amely a B vektorra merőleges,
F vagyis nB =0, így nyilvánvaló, hogy teljesül a
határértéket!
Mivel B í/A = 0 egyenlőség.
An , /
(l.{V )~ R ^
az R sugarú gömb térfogata, így a fenti határérték 3-mai egyenlő. 4. Határozza meg a
Esetünkben tehát valóban teljesül a V : r ^ z y i + zx]+ z % ,
1 r vektortér felületi integrálját az
lim ------ () wífA==div wC0)=3
MK) J F= {r Ir= (e h / + 2 « ) i + ( s h í+ 4 «)j+ 5 «k , O s í s 1, 1}
F
Összefüggés. felületre!
326 327
A felület egy hiperbola alapú henger része (1. a IV. 2. szakasz 5. felada így E felületi integrálja:
tát). Elvégezve a megfelelő koordináták helyettesítését:
“ 2n
v(r(í, h )) = 5u ((sh / + 4m)í+ (eh í + 2 u )j+ 5«k),
/ / - --------d(p du = 7i 2u{u^+l) ^ du-
az integrandus pedig:
s h /-f 4m eh t-h 2u 5«
v (r'X r')=5H sh t
2
eh t
4
0
5
— ■
Tt = 2n.
Ugyanezt az eredményt kapjuk akkor is, ha a síkot

= 150«^ (eh / —sh / ) = 1 50uê~
i^={r I r=A:i+>-j+k, {;c,y)eJ?2}
Tehát a felületi integrál:
1 1 alakban adjuk meg, s a felületi integrál számításakor polárkoordinátákra
J vdA =J j ISOuê-'dudt=50{l-e-~^). térünk át.
F 0 0 6. Az elektrosztatika Gauss-tételét felhasználva határozza

5. Határozza meg a meg az origóban levő egységnyi ponttöltés terét!
E :r n ^ Az elektrosztatika Gauss-tétele:
■|rP’
függvény felületi integrálját a z = 1 síkra! C )D ífA = 2 ö í
Célszerű kihasználni a z tengelyre való forgásszimmetriát. Adjuk meg azaz a D = eE vektor zárt felületre vett integrálja egyenlő a felület által ha*
a felületet a következő m ódon : tárolt térrészben levő töltések előjeles összegével.
Mivel a kialakuló tér gömbszimmetrikus, így egy origó középpontú
F = {r I r = u c o s (pi+wsin yij+k, « ^ 0 , In]}.
Rq sugarú gömbre célszerű a felületi integrált meghatároznunk.
Ekkor az u=U q vonalak z tengely középpontú körök. Mivel a felületen E gömbfelületen, mivel D merőleges a felületre;
|rl = y 'ü 2 + l. D í/A = lD Irf^ ,
így: ebből következően

1
E(r(H, s?))=- ■(« cos (pi+ u sin k). C )D í/A = () lD]í/^ = lD| ()r f/í = iD|47EÍ?2=Q = i.
(«2+1)2 F F F
Az integrandus tehát; Az integrálás során felhasználtuk, hogy a gömbszimmetria miatt a felületen

1D[ állandó, így az integráljel elé kiemelhető.
u cos ;= - cos q> sin (p 0 = w.
1
(«2+1)2 —Hsin 93 « c c s 9? 0 |D(r)l = £|E(r)] =
328 329
azaz
Í r
E :r h ^ ~ ^ — ■
4?rer2 [rl
M egjegyzés: Ha a töltést egy a sugarú fémgömbre vittük fel, ennek
tere lr|^ű esetén kapott eredményünkkel megegyező, j r j c c esetén pedig
1E|=0.
7. Határozza meg az sugarú végtelen hosszvi vezető hen

ger által létrehozott tér erősségét, ha annak egységnyi magassá
gú részén Q töltés helyezkedik e l!
Az előző feladatban láttuk, hogy
<) D ííA = e .
F
Helyezzük el a hengert úgy, hogy tengelye a z tengely legyen, és legyen a zárt
felület egy ugyancsak z tengelyű, Rq sugarú egységnyi magasságú körhenger.
(A henger alap- és fedőkörét is figyelembe kell vennünk!)
76. ábra
A felületi integrál meghatározásához kihasználjuk, hogy a tér henger-
szimmetrikus, azaz a henger alap- és fedőkörén nem lép ki erővonal, így
írjuk fel a VII. 1.11. feladatában szereplő gerjesztési törvény általános
ezek járuléka a felületi integrálhoz zérus.
alakját í
A henger palástján D állandó, így:
ha 0 H í / r = I id A
ha R q^ R i - F
F
Tehát; (itt F a zárt L görbére fektetett felület).
ha Legyen az L görbe a vezető tengelyére merőleges síkban levő, a ten
0,
gelyre szimmetrikusan elhelyezkedő körvonal, F az erre fektetett síklap
lE(r)| = Ö
, ha (76. ábra).
2:n8\r\
Láttuk (VII. 1. szakasz 11. feladata), hogy
Ez esetben tehát a tengelytől távolodva a térerősség abszolút értéke csak
— első hatványa szerint csökken. <&Hí/r=|H|27r/',
8. Egy jR, sugarú egyenes vezetőben j áramsűrfíségű egyen ahol r a kör sugara.
áram folyik. Határozza meg a mágneses térerősség értékét a ve A felületiintegrál r ^ /í j esetén:
zetőben s azon kívül! A vezetőben j a felületre merőleges,
330 331
A z integrál értékének meghatározásához célszerű a következő transzformá
Iil= ^ = á lla n d ó , ciót elvégezni:
így ekkor; X— cos (p,

2 = / sin?).
r r 1 r it^n jr^
J
F
'"=j F
j
Ekkor
T = {{t, <p) I O S /S l , 0á?>=2rt},
A két eredmény egyenlőségéből: így
1 2ji 1
J*J xdxdy= J J {l + tcosq))td<pdt=27i J" tdt=7i.
r 0 0 0
A vezető belsejében tehát a tengelytől távolodva 1H| lineárisan növekszik,
így, mivel B X í/A iránya ( - j)-vel egyezik meg, tehát;
a vezetőn kívül, mint azt VII.1.11. feladatában láttuk, —rel arányosan
csökken.
B X ííA = —jjT,
9. Határozza meg a /
Megjegyzés: Ha a felületet határoló görbében egységnyi erősségű
vektortér vektorértékű felületi integrálját a z;c síkban fekvő áram folyik, a B indukciójú mágneses tér J B X dA forgatónyomatékot
gyakorol rá. ^
körlapra 1
B x d A értékét kell meghatároznunk.
V: xz}+yzk,
/
Mivel minden pontban B(r) i-vel párhuzamos, az F (sík) felület vektortér
pedig i-re merőleges, így:
F=
\BXdA\ = \B\dA=dA. “ •2
Ebből következően a felületi integrál abszolút értékének kiszámítása a felületre vett vektorértékű felületi integrálját!
A felület a. z = 2 síkban fekvő negyedkör, amelynek normálvektora

párhuzamos k-val, így az integrálás eredménye k-ra merőleges vektor lesz.
T
Mivel a kifejtési tétel szerint;
értékének meghatározásával egyenértékű, ahol
aX (bX c )= (ac)b - (ab)c.
332 333
tehát az integrandus: VIII. INTEGRÁLTÉTELEK
v x ( r 'X r ; ) = ( v r ; ) r ; - ( v r > ; .
Elvégezve a helyettesítést, s meghatározva a parciálisokat kapjuk, hogy
v(r(H, 9?))=u^sin (p cos g)i+2u cos ip}+2u sin pk, 1. Gauss—Osztogradszkij-tétel

r '= c o s 95Í+sin <pi,
A VII.2. szakaszban említettük a vektortér Tq pontbeli di
r ' = —H sin 9?i+H cos <pi. vergenciája és az To-t körülvevő zárt felületre vett felületi integ
rálja közötti kapcsolatot.
Ha ezeket az értékeket az integrandusba helyettesítjük — a részletszámitá* Ennek alapján várható, hogy a vektortér divergenciájának
sok mellőzésével — a következő adódik: térfogati integrálja és a vektortér felületi integrálja között vala
n milyen összefüggés áll fenn.
1 2
Ezt mondja ki a Gauss—Osztogradszkij-tétel (77, ábra).
2 1
(2h^ cos <p\-u^ cos q> sin (p\) dq>du~-\— j, Legyen F zárt, véges sok, egymáshoz élekben csatlakozó
3 8 folytonosan differenciálható felületdarabból álló felület, kifelé
F 0 0
irányított normálvektorral; az F által határolt V térrész mér
aniely vektor valóban merőleges a k vektorra. hető térfogatú, s legyen a v vektortér e térrészben és a felületen
folytonosan differenciálható, ekkor:
<) v J A = / d dii v V dV.
334 335
A tétel fizikai tartalma — elektromos térben szemléltetve — : hiszen
Legyen a vektortér e térben a térerősség vektora. div v= div rőt W = 0, r€ F.
A bal oldalon szereplő integrál az E tér fluxusát (az F felü-
íeten áthaladó erővonal számot) adja meg. (Igazolható az állítás megfordítása is, tehát v akkor és csak ak
A jobb oldal a forrássűrűség (az E tér forrásai a töltések) kor forrásmentes, ha v=rotW .)
térfogati integrálja. Nyilvánvaló, hogy ha a zárt felületen több A W vektorteret a v tér vektorpotenciáljának nevezzük.
erővonal lép ki, mint be> akkor a felület belsejében pozitív for A vektorpotenciái meghatározásának módszereivel nem foglal
rásnak kell lennie; másrészt, ha a F térrész forrásmentes, akkor kozunk.
a belépő és kilépő erővonalak száma azonos kell hogy legyen,
tehát a bal oldal zérus.
Gyakorló feladatok
Hasonló értelmezés adható áramlási terek esetén (v ekkor
az áramló közeg sebességeloszlása).
1. Szemléltesse a Gauss-tételt a következő két esetben úgy,
Speciálisan, ha a v vektortér forrásmentes egy V térrész hogy a tételben szereplő mindkét integrált meghatározza!
ben, azaz
a) V:
divv(r)=0
a V térrész az egységkocka, F a kocka felszíne.
és F, valamint az általa bezárt térrész V részhalmaza, ekkor, ha
F-re teljesülnek a tétel kikötései; b) V:r—
r,
F = {(x, y, z) I x^+y^+z^^l},
() V JA =0,
F a gömb felszíne.
tehát forrásmentes vektortér esetén a vektortér zárt felületre a) Mivela V minden pontban i-vel egyirányú, így a felületiintegrálban
vett felületi integrálja zérus. csak az i-re merőleges lapok járuléka lehet zérustól különböző. Az a:= 0 sík
Ezt a tényt másképpen is megfogalmazhatjuk: az előző tér esetén azonban v = 0 , így az erre vett felületi integrál értéke zérus; az x = 1
részben haladó sima, zárt görbére illesztett (nyílt) felületre sík esetén |f1= 1, így
vett felületi integrál értéke nem függ a felület alakjától, azaz
L görbére illeszkedő különböző, de azonos irányítású felületek
esetén azonos érték adódik.
J y d A = ] j \y\dA= J ctA = l.
Fi
Fi Fi Fi
Ha van olyan kétszer folytonosan differenciálható W vek
tortér, amelyre Tehát (J )v í/A = l.
v=rotW r6F, F .
Mivel
akkor az előző zárt F felületre:
div T= 1
es
336 337
így A z egyenlet ekkor
div v ííK = l,
gdV=0
/
V V
tehát a két oldal értéke valóban egyenlő.
alakban írható; az integrál tulajdonságait felhasználva:
b) Mivel V sugárirányú, azaz F minden pontjában merőleges a felü
letre, és a felületen li^l —1, így (divD-e)c/F=0.
/
( ) s d k ~ 0 lv[ dA = 0 dÁ = A7t.
A térfogati integrál értéke csak akkor lehet térrésztől függetlenü
F F F
zérus, ha maga az integrandus is zérus, azaz:
Másrészt:
d iv D = g .
divv = 3, r€F ,
így (o a töltéssűrűség, tehát a divergencia valóban a forrássűrüséget jelenti)
J áivYdV=J 431
3 d V = 3 ------ =4jr,
3
b) Láttuk e rész bevezetőjében, hogy a zárt felületre vett felületi integ
rál zérus voltából nem következik az, hogy az integrandus is zérus.
y V
tehát a két integrál értéke valóban egyenlő. A bal oldalt a Gauss-tétel alapján átalakítva:
2. írja fel az <) B dA = J* div

di\ B í/K =0.
F y
a) ^ D £ Í A = j QdV
Ebből már következik az, hogy az integrandus zérus, azaz:
F V
(elektrosztatika Gauss-tétele: VII.2.8.) div B = 0,
tehát a B tér forrásmentes vektortér, azaz B egy másik vektortér rotációjává

b ) (f B J A = 0 egyenlő.
(Azt, hogy B forrásmentes, úgy is mondhatjuk, hogy nincs mágnese:
(B a mágneses indukció vektora). monopólus.)
Maxwell-egyenletek dififerenciális alakját l (F a V térrészt hatá
roló zárt felület.) 3. Határozza meg a
V : r ^ x ^ y z i— x y h j R }
a j Feltéve, hogy teljesülnek a Gauss-tétel feltételei, alakítsuk át a bal
oldalt: vektortérnek az
^ D ( í A = J divV dV . F i= {t\ x ^ + y ^ + z ^ = \ 6 zÔ )
félgömb felületére vett felületi integrálját!
338 339
Zárjuk le a felületet az tehát
1 1 1 1 1
F2= { r i 16, z = 0 }
körlappal, s alkalmazzuk az igy nyert zárt felületre a Gauss-tételt (F =

dx dy dz = I 1 y^z^dydz=
= F j UÍ?2>! 0 0 0 0 0
) V í3ÍA= I diivvd V .
d
z^dz=
1
12
Mivel
divv = 0, 5. Határozza meg az
így a jobb oldalon szereplő integrál zérus, a másik oldal pedig: E :r - ~ , Z )E = {r € i? 3 | r ? íO }
() v d A = J vdA + J vdA. vektortér felületi integrálját az

F Fi Fj a) K(2;3',5) középpontú egységsugarú gömb felületére,
b ) a z origó középpontú egységsugarú gömb felületére,
A körlapon v = 0 , mivel itt z = 0 , tehát az F2 felületre vett felületi integrál
c) a
zérus, így
V = { ( x , y , z) I í^ x^ + y ^ + z^ ^ 4 ]
vdA = 0.
/
Fi
térrész határfelületére! (A felületi normálist irányítsuk a tér
részből kifelé.)
4. Határozza meg a
aj IV.4-ben láttuk, hogy a vektortér az origó kivételével forrásmentes,
azaz div E = 0 , ha r?íO.
Mivel az origó a gömbfelületen kívül helyezkedik el, így:
J
vektortérnek az egységkocka felszínére vett felületi integrálját
(kifelé irányított felületi normális mellett)!
CpEc?A= d iv E d V = 0 .
Alkalmazzuk a Gauss-tételt: Va
b) Mivel az origóban divE?íO, és itt a vektortérnek szingulariíása

( ) Vd A = J div ¥ dV. van, így ez esetben az integrál értéke zérustól különböző.
F y A felület pontjaiban E a felületre merőleges, és itt |E|—1, így
A vektortér divergenciája:
^ E dA== ^ |E| d A = j> dAÂn.
div v=4x^y^z^,
Fb Fb Fb
a Ftérrész
c ) Mivel a vektortér az origó kivételével forrásmentes, igy a V tér
részbe belépő, ill. onnan kilépő erővonalak száma azonos, így
340 341
Mivel div rőt E = 0 , így e vektortér zárt felületre vett felületi integrálja
C)EJA=0. zérus; azaz bármely, az F felület határgörbéjére illeszkedő, azonos irányí
Fc tású felület esetén, azonos érték adódik a felületi integrálra.
Legyen
M egjegyzés: Tetszőleges origót tartalmazó, mérhető V térrészt lezáró
felület esetén (ha erre teljesülnek a Gauss-tétel kikötései); f l = { r I x^ + y'^^l, 2 = 0 }.
Az előzőek szerint:
J J
<) E űíA= An.
F l Ot EdA= rotE í/A .
F Fi
6. Határozza meg az előző feladatbeli vektortér
Fi={r|r=xi+yj+k, (x,y)€[-l;1]^} az E vektortér rotációja:
i i k
felületére vett felületi integrálját!
d d d
r o tE =
A z előző feladat szerint a vektortér dx dy dz
x^yz'^ xyh^ z'^x
V = {ix , y, z) I (x, y, z ) € [ - 1;
térrésze határfelületére (F ) vonatkozó felületi integrálja: = i( - V ) - j(z^ - 2x^yz) + )í{y^z'^ - .
Mivel Fj pontjaiban 2 = 0 , így itt

rőt E = 0 ,
tehát:
A tér szimmetriájából következően a kocka lapjain az E tér felületi integ
ráljának értéke azonos, így:
1 271
J rotEű?A= J r o tE í/A = 0 .
F Fi
E r fA = --4 * = —
/
Fi 8. Igazolja, hogy ha a F térrész és az azt határoló F zárt
felület eleget tesz a Gauss-tételben említett kikötéseknek, és a
7. Határozza meg az B vektortér folytonosan differenciálható, akkor;
E ; r< ^ x ^ y zH + x y ^ z* j+ z^ x k , r o t B í / F = - ^ BXí/A!
/V F
vektortér rotációjának integrálját az
F = { r ] jc 2 + r ^ + 2 ^ = l, 2^0} Mivel a B vektortér folytonosan diíferenciálható, így tetszőleges, rög
zített a vektor esetén a
felületre I (A felületi normális a z tengely pozitív irányába mu
v=aX B
tasson.)
342 343
vektortér is folytonosan differenciálható, azaz v-re teljesül a Gauss-tétel; Az előző feladat szerint ez akkor teljesül, ha a t vektortér rotációja
egy egyszeresen összefüggő V térrészben zérus, azaz itt v örvénymentes.
(P v í/A =■JJ ddiivvd
, V.
V 1 k
Mivel d
rotT =
div (a X B )= —a rőt B, dx dy óz
— amit az Olvasó a V operátor alkalmazásával könnyen igazolhat — , xz+(Q/^+bz^ x y + f+ b x ^ y z + a x ‘^-{-by^
így
--i{z+7Jby—acz^ ^)î{acx^ ^ - x —2 b z )+ k (y + 2 b x —acy'^ *).
- / a rotB í/F = C Í) (aX B )ííA .
■/ Ha 6 = 0 , c = 2 , o = - , akkor
V F
A jobb oldalon egy vegyesszorzat áll, amelynél a vektoriális és skaláris rotf^=0 r6i^^
szorzás sorrendje felcserélhető:
s így az előző feladat szerint
á ( a X B ) í /A = á a(BXí/A).
O yxdA =0.
P F
Mivel az a vektor állandó, így az integráljel elé kiemelhető:
r o t B ú r F = a J) B X d A ; 2. Stokes-tétel
- /
V F
A vonalintegrál definiálása során utaltunk a vektortér
ez az összefüggés azonban tetszőleges a vektor esetén csak úgy teljesülhet,
pontbeli rotációjának és a vektortér rg-t körülvevő zárt görbére
ha az igazolandó állítás teljesül.
vett vonalintegráljának kapcsolatára. Ennek alapján várható,
M egjegyzés: Ha a F térrészben a B vektortér örvénymentes, akkor
hogy a rotáció felületi integrálja és (skalárértékű) vonalinteg
rálja között valamilyen összefüggés áU fenn.
B X í/A
/ Ezt mondja ki a Stokes-tétel (78. ábra).
Legyen F véges sok, egymáshoz élekben csatlakozó, foly
értéke csak a felület határvonalától és a felület irányításától függ. tonosan differenciálható felületdarabból álló irányítható felület,
L a felületet határoló, szakaszonként „sima” (folytonosan deri
9. Határozza meg az a, b, c paraméterek értékeit úgy, válható) zárt görbe, amelyet úgy irányítunk, hogy körüljárása
hogy a a felület normálisa irányából pozitív legyen. Ha a v vektortér
V ; r ^ { x z + a y ‘^ + b z '^ ) i + ( x y + a z ‘^ + b x ^ )}+ folytonosan differenciálható a felületen s annak határán, akkor:
+ { y z ^ - a x ! '+ b y ‘^)\,
vektortér vektor értékű felületi integráljának értéke tetszőleges rőt Vt/A,
zárt felület esetén zérus legyen!
344 345
Gyakorló feladatok
1. Szemléltesse a Stokes-tételt a tételben szereplő mindkét

integrál meghatározásával;
a) v :r H * k X r
a felület a z = 0 síkban fekvő, origó középpontú egységsugarú

körlap, a görbe ennek határa;
b) V : r i-o jíi+ jíj-f-z k
F és L az előző!
A tételből következik, hogy ha egy egyszeresen összefüggő F
térrészben a vektortér örvénymentes (azaz rőt \=0 V minden
a) Láttuk (IV.4. 3.), hogy
pontjában), akkor minden F-ben haladó zárt görbe esetén zérus
a vonalintegrál értéke, azaz a tér potenciálos, tehát a vonalin rőt (k X r)= 2 k ,
tegrál értéke két adott pont között független az integrálási
úttól. így a körlap pontjaiban rőt v a felületre merőleges, azaz;
olyan
Igazolható, hogy ez akkor és csakis akkor teljesül, ha van
y * r o t V í/ A = J [rőt \líJA=2 J dA^lTi,
F F
u: F
mivel a felüietelemek összege a körlap területével egyenlő. Mivel a felület
skalártér, amelyre: normális k-val egyező irányú, így az egységkört pozitív körüljárással kell
v= grad u. befutnunk.
A másik integrál tehát, mivel a k X r vektor k-ra és r-re is merőleges,
A potenciálfüggvény meghatározására a például VJI. 1.7.-ben így iránya a körvonal érintőjével azonos, így (a körvonalon 1t |= 1)
látott módszer használható.
Megemlítjük még, hogy ha a v vektortér divergenciája az. ( ) V d r = 0 |v| d r = 0 ár—In,
egyszeresen összefüggő V tartományban zérus, akkor (VIII. L
L L L
szerint):
hiszen ez az integrál a kör kerületével egyezik meg. A két integrál értéke
¥=roí w, tehát valóban egyenlő.
Megjegyzés: E vektortér esetén rőt v zérustól különböző, tehát a tér

nem potenciálos, de bármely k-ra merőleges síkban levő zárt görbe esetén
zérus a vonalintegrál értéke.
b)'E vektortér esetén

vagyis V felületi integrálja vektorpotenciáljának vonalintegrál
jával egyenlő. rőt T=0,
346 347
tehát ennek felületi integrálja is zérus. A határoló körvonal: rendezve:
r = { r 1r = c o s fi+ sin ti, í6 [0 ; 2n]},
azaz:
2?r Tetszőleges felületre integrálva, az integrál értéke csak úgy lehet zérus
sal egyenlő, ha maga az integrandus zérus, azaz
v(r(í))r(0</í=
Z, 0 r o tE = i+
dt
2jt
-j isi
(sin i + c o s í j) ( - s i n í i + c o s tj)d t=
b) A z előzőhöz hasonlóan a bal oldalt alakítjuk á t:
^ E í/ r= J rőt E d A ~ —
ŐB
dt
dA,
2.-t L P
■I COS lt d t = 0 . amely tetszőleges felület esetén csak úgy teljesülhet, ha
rot E=—
dt
.
a két integrál értéke tehát valóban egyenlő. E vektortér potenciálos, így bár
mely zárt görbe esetén a vonalintegrál értéke zérus. M egjegyzés:
a) A feladatban szereplő függvények
2. írja fel az E :( r ,í ) ^ E ( r ,/)
a) j dt
dX , jellegűek; az eddig szereplő vektor—vektor függvényeknél általánosabb
függvények.
L F
b ) A második egyenlet eredményét a következőképp értelmezhetjük;
(gerjesztési törvény általánosítása). az E vektortér akkor rotációmentes, ha nincs kölcsönhatásban egy időben
változó B térrel. Tehát annak a feltétele, hogy zárt görbe esetén a munka
b) ^ E í ? r = - í dt
dA végzés zérustól különböző legyen az, hogy közben a tér valahonnan „ener
giautánpótlást” kapjon.
L F
c ) Homogén, izotrop közegben:
(Faraday-féle indukciótörvény) Maxwell-egyenletek differenciá
D = £E .
lis alakját!
Tegyük fel továbbá, hogy j és e zérus e térrészben. Tehát
a ) Faltéve, hogy teljesülnek a Stokes-tétel feltételei, alakítsuk át a bal
m
oldalt: rőt H = e
rőt E = —[I
dt
348 349
Vegyük a második egyenlet rotációját! Megjegyzés: A gyakorlatban a potenciálfüggvény értelmezése az
Feltéve, hogy a szereplő függvények kétszer folytonosan differenciál-
E = —grad u
hatók — azaz a vegyes parciálisok egyenlők — a rotációképzés, és az idö-
szerintí deriválás sorrendje felcserélhető: összefüggés alapján történik, meghatározásához általában a „végtelen tá
voli” pontban választják zérusnak u értékét. Ennek alapján
d
rőt rőt E = — rőt H.
at 1
A bal oldalt IV.4. szerint átalakítva: AtisRq

VII.2-ben láttuk, hogy az E tér az origóban levő egységnyi ponttöltés, vagy
rőt rőt E —grad div E - zlE= - ZlE,
az Rq sugarú egységnyi töltésű fémgömb tere
hiszen VTII.1.2. szerint g = 0 esetén div E is zérus. Egységnyi töltés hatására tehát a gömb «(«(,) feszültségre töltődik, így
a gömb kapacitása:
A másik oldalon rőt H helyett e - ~ - t helyettesítve (az első egyenlet
ö
alapján) kapjuk, hogy: ^ C = — = 4716%
dÊ
tehát a sugarával egyenesen arányos.
Ez az összefüggés, a III. 1. 18*ban látott hullámegyenlet vezetett arra az 4. Potenciálos-e az

elméleti felismerésre, hogy létezniük kell elektromágneses hullámoknak.
E : r ^ (4 x ^ y + z ^ y ]+ {x * + 3 y ^ z y j+ (l-í-y ^ + 2 z x )k
Ezután igazolták kísérletileg is létezésüket, majd sor került igen sokrétű al
kalmazásukra is. vektortér? Határozza meg a potenciálfüggvényt!
3. Potenciálos-e az Az E vektortér akkor és csak akkor potenciálos, ha a tér örvénymen-

tes, azaz
^ { r í I (g:^0 állandó) r o tE = 0
vektortér ? Ha igen^ határozza meg a potenciálfüggvényt! Mivel
IV.3. tárgyalása során láttuk, hogy 1 i k

d d
r o tE =
dx dy Íz
4x^y+z'^ x^+3y^z l+ y ^ + 2 z x
tehát az E vektortér az
így a vektortér potenciálos, tehát van olyan u skalártér, amelynek gradien
seként állítható elő E.
Azaz M-ra teljesülnie kell a
skalártér gradiense, így a vektortér potenciálos, s potenciálfüggvénye(i) du
az u skalár—vektor függvény(ek). =4x^y+z'^. ( 1)
dx
350 351
du E szakaszon 2= 0 , így
(2)
dy y
du x ‘^ d t~ x ‘*y.
= y^+2zx+l (3)
dz
Í2 0
parciális differenciálegyenlet-rendszernek. A harmadik szakasz:

(l)-b ő l:
■í'3={r 1r = x i+ ;> j+ /k í€lO ;z]},
u-=x‘*y+z'^x+k(y, z), ezen
ezt (2)-be helyettesítve:

(\.+y^+2tx)dí=z-\-zy^+z^x.
u^:=x*+k'y=x^+3yh,
Li 0
ahonnan Ebből következően:
k(y, z )= z y ‘^ +k^{z). u ~ J " K d r—yx'^+z^x+zy^+z.

Ezt (3)-ba helyettesítve:
ami az előzővel megegyező.
« ' = 2zj;+ + fcj = 1-f + 2zx,
M egjegyzés: A töröttvonal kezdőpontját, s magát a töröttvonalat úgy
tehát kell megválasztani, hogy tartalmazza a függvény értelmezési tartománya.
Jtj(z) = 7 + C, Az előző feladatnál például a kezdőpont nem lehet az origó.
azaz
5. Potenciálos-e az
u=x*y+z^x-^zy^ + z ^ c .
E : r^-^-(3x^j;+2x)i+
Az Olvasó könnyen ellenőrizheti, hogy E valóban e skalártér gra
diense. vektortér? Határozza meg a potenciálfüggvényt!
A potenciálfüggvényt a VlI.I-ben látott módszerrel is meghatároz
hatjuk. Ahhoz, hogy az E tér potenciálos legyen, teljesülnie kell a
Haladjunk az origóból a 72. ábrán látható íöröttvonal mentén a rőt E = 0

y, z) pontba, s határozzuk meg a vonalintegrál értékét!
egyenlőségnek. Itt
Az első szakaszon az x tengely irányában mozgunk, azaz:
1 i k
X ,= {r | r = r i í € [ 0 ; a']}.
d d d
Mivel itt y = z = 0 , így e görbén£. vonalintegrál értéke zérus. r o tE = = 0,
dx dy dz
A második szakasz:
3x^y+2x x^+3y^ 0
Í2 = {r| r= ;íi-| -íj /€ [ 0 ; j ] } . tehát a tér potenciálos.
352 353
Az előző feladat szerint az u potenciálfüggvényre teljesülnie kell az A Stokes-tétel szerint:
u'^='ix^y+2x,
()E rőt E í/A,
« ' = a:^+ 3j 2 . i
ahol F legyen az L görbe által határok körlap. A vektortér rotációja:
u '= 0
rőt E = i + j + k .
egyenleteknek.
A z elsőből: Jelölje a a rőt E vektornak és a sík normál vektorának szögét. (A z n(0; 1; 1)
vektor irányából nézve az L görbe irányítása a Stokes-tételnek megfelelő);
u = x ^ y + x ^ + k (y , z),
amit a másodikba helyettesítve: J r o t Eűí fA

rotE J
/A = / IrotEl cosaííj4.
u '^ x H k ^ = x ^ + 3 y ^ . F F
Mivel
Mivel k nem függ z-től, hiszen a z szerinti derivált zérus, így
n •rőt E
cosa= -
k {y ,z )= y ^ + c , |nl Irot El
Y i-Y s
tehát
íg y :
u = }!?y-{-x'^+y^ + c.
j > E d r = J rotE í/A =y'27r.
Megjegyzés: E feladat megoldása egzakt dififerenciálegyenlet megoldá
sának keresésével egyenértékű. L F
Megjegyzés: Bármely y = —z síkban levő zárt görbe esetén:

E : rt->-(x+z)i+(A:+j;)]+{;;+z)k < 6 E íír = | /2 -r ,
vektortér
ahol rje lö li a görbe által határolt síkrész területét.
,= | r Ir = c o s í i + - ^ sin í j — ^ c o s / k
n n 7. Határozza meg az előző feladatbeli vektortér
görbére vett vonalintegrálját! L = { r : r=sin íi-f-cos íj+ cos ík 0 ^ í^ 2 jr}

görbére vett vonalintegrálját!
Az L zárt görbe az
y = -z Az előző feladathoz hasonlóan itt is a Stokes-tételt alkalmazzuk.
«ik és az A görbe az
y —z —O
göm b metszésvonala, egy egységsugarú kör. síkban fekvő ellipszis. E sík egy normálvektora az n(0; 1; — 1) vektor
354 355
Mivel Alkalmazzuk a Gauss-tételt az
nrotE==0, u grad V vektor-vektor függvényre!
így: <Mivel V kétszer folytoucân differenciálható, így grad v deriváltja folytonos
tehát alkalmazható a tétel.)
^ E d r = J r o tE í/A = 0 .
E vektortér divergenciája a V operátor alkalmazásával:
d iv («g ra d í;)= V (íí V íi) = V h Vü+ « V^«;=gradugradü+uJu.
M egjegyzés: Bármely y=^z síkban fekvő zárt görbe esetén zérus a
Tehát a Gauss-tétel szerint:
vonalintegrál értéke.
^ u grad V d A = J div (a grad v)dy=^ J (grad u grad v+ u A v)d V ,

A gyakorlati alkalmazások során az eddig említetteknél ál
talánosabb potenciálkeresési feladatok megoldása is szükséges. F V V
E feladatokban a potenciálfüggvény magasabb rendű derivált ami a bizonyítandó állítás. Az igazolt összefüggés a Green-tétel aszimmet
jai szerepelnek, s e függvénynek valamilyen peremfeltételeket is rikus alakja.
ki kell elégítenie. Megjegyzés .* Alkalmazzuk a Gauss-tételt a v grad u függvényre is.
Ilyen probléma adódik, lia a D vektortér potenciálos. Ek Ekkor:
kor a VIII. 1.2űj-bán látott egyenletből
( ) t) grad u d A = J (grad u grad v+vA u) dV.
div D = div grad u = úu= g,
F V
ahol q adott skalár-vektor függvény. Ezt az előzőből kivonva kapjuk a Green-tétel másik alakját:
A 0= 0 esetén adódó egyenlet a
( ) (m grad e —v grad u) d X = I (u A v—v Au)dV.
0 ún. Laplace-egyenlet; ■/
F V
Q Poisson-egyenlet.
9. Szemléltesse a Green-tétel szimmetrikus alakját úgy,
Ezek és a hasonló jellegű feladatok megoldásának segédeszkö
hogy a tételben szereplő mindkét integrált meghatározza:
zei a Green-tételkör tételei. Erre vonatkozik a következő fel
adat. « :r « -lr !
Z > „= {r € R 3 | r 7 íO },
8. Igazolja, hogy ha a F térrész és az azt határoló zárt
F felület eleget tesz a Ganss-tételben F-re és F-xt kirótt köve
r = {r l| r l^ iío }!
telményeknek, valamint a. v és u skalár-vektor függvények két
szer folytonosan differenciálhatók e térrészben és a felületen, IV.3-ban láttuk, hogy
akkor:
grad lr|=— ,
|rl
C> u grad o dA— I f(grad u grad v+uAv) dVl
F V
356 357
Ezt behelyettesítve a bal oldal: Fj-ben u/lv zérus, így integrálja is zérus. K2“ben :
<) ( k grad w—i?grad h) cíA = ^

—r
IrPj
dA. Jlr\ ■Av d V ^ 8 J A vd V = e4n ,
Vi v^
amely érték tetszőlegesen kicsivé tehető. így tehát
Felhasználva, hogy a felületi normális párhuzamos az r vektorral, és a felü
leten lr|= J?Q: u Av dV = 0,
-2 é -^ £ ÍA = -2 é —
J r2 J t
V
/
F F
(u A v—v Au) dV — —8/ÍQjr,
A másik oldal: /
ri '
Au=áiw (grad « )= d iv — r ^ r g r a d ~ + — d iv r = — , amely a másik oldallal megegyező érték.
Ur| |rl ]r| |rl
tehát Megjegyzés J u Av dV meghatározásának módszeréből látható.
vAu=- -|2-
hogy tetszőleges F-ben folytonos u skalár-vektor függvény esetében az in
tegrál értéke; ha » a feladatbeliskalártér: 4jtíí(0).
Ennek térfogati integrálja gömbi koordinátákra áttérve:
Ro 2tí JE A Green-tétel alkalmazásait nem ismertetjük, csak annyit

J ■ ^ -d V = j JJ s i n d t p dr=8RQ7t.
említünk, hogy potenciálkeresési feladatok esetén általában ü az
e feladatban szereplő függvény, u az ismeretlen potenciál, amely
V 0 0 0 bizonyos peremfeltételeket kell teljesítsen. Ha a tér szimmetria-
tulajdonságokkal rendelkezik, megfelelő transzformációval a
IV.4-ben láttuk, hogy
feladatok lényegesen leegyszerűsíthetök.
div grad — = 0 , ha r 0,
Ifi
Másrészt VIII.l.5-ben láttuk, hogy e függvény bármilyen origó közép

pontú gömbre vett integrálja 47i, tehát nem szükségszerű, hogy az.
MA vdV Ô egyenlőség teljesüljön.

/
Bontsuk V-t két részre:
F ,= {r :e s lr | ^ /? o },
F 2 = {r:0 slr| 3 se };
358 359
Kiadja a Műszaki Könyvkiadó
Felelős kiadó: Fischer Herberí igazgató
Szedte az Alföldi Nyomda

Nyomta az Alföldi Nyomda
A nyomdai rendelés törsszám a: 1380.66-12-2
Készült Debrecenben, az 1985. évben
Műszaki vezető: Kőrizs Károly

Műszaki szerkesztő; Metzker Sándor
A borítót és a kötést tervezte: Sebes János
A könyv ábráit rajzolta: Wator Béla
A könyv formátuma: Fr5
ívterjedelme: 18,25 (A5)
Ábrák száma: 78
Pcldányszám: 6350
Papír minősége: 80 g ofszet
Betűcsalád és -méret: New Times, 10/10 és 8/10
Azonossági szám: 61 218
A kézirat lezárva: 1983. szeptember
M Ü ; 3666-Í-8S87

1985 - Többváltozós Függvények Analízise PDF

Uploaded by

Document Information

Original Title

Copyright

Available Formats

Share this document

Share or Embed Document

Sharing Options

Did you find this document useful?

Is this content inappropriate?

Copyright:

Available Formats

1985 - Többváltozós Függvények Analízise PDF

Uploaded by

Copyright:

Available Formats

wm-um

lílBIIIIIIIZÍS lÖEEVÍNYn MAlillSI

TÖBBVÁLTOZÓS FÜGGVÉNYEK ANALÍZISE

MŰSZAKI KÖNYVKIADÓ, BUDAPEST, 1985

Könyvünkkel a többváltozós függvények és a vektoranalí­

A feladatok megoldása során leggyakrabban a térbeli

Egy tetszőleges P pont helyzete egyértelműen jellemezhető

arctg +JT, ha x < 0

A P q pont egy D e R^ halmaz torlódási pontja, ha minden kör­

A korlátos, zárt halmazt kompakt halmaznak nevezzük.)

f értelmezési tartománya tehát az xy sík részhalmaza, azaz:

1, Határozza meg JR^-nek azt a legbővebb részhalmazát,

a ) Mivel a négyzetgyök alatt csak nemnegatív szám állhat, így az

együttes fennállását jelenti. Ez az

párhuzamos egyenesek közötti nyílt sáv.

(Az origó nem tartozik bele e tartományba!)

Mivel a négyzetgyök alatt negatív szám nem állhat, e

sin egyenlőtlenségeknek egyszerre kell teljesülniük.

A z előjelváltási pontok tehát az egész koordinátájú helyeken v a n n a k é s y D '.{{x , y, z)^ S } I 3 p -^ y^ ^ z^ A -:i^ ~ -^ }.

ISg sin jTx=sg sinny}. Az

a) Végezzük először a szemléltetést a koordinátasíkokkal való met*

felületet elmetsszük a zy síkkal, amelynek egyenlete x = 0, akkor a metszet­

egyenlettel jellemzett felületet!

Ha a felületet elmetsszük az a:= 0 egyenletű yz síkkal, a metszésvonal 3. Szemléltesse metszetei segítségével a

az P-=x^^y^ kör. ;v2- z 2= l

A felület tehát egy kettőskúp (15. ábra). egyenletű hiperbola.

egyenlettel jellemzett felületet!

Ha a felületet az xz síkkal (^ = 0 ) metsszük, akkor a metszésvonal a

új változókat, akkor a felület egyenlete

cos a.+y sin a,

H= «o 7. Szintfelületei segítségével szemléltesse az

Ez a felület a 2. feladatban tárgyalt kettöskúp.

amivel megmutattuk, hogy a függvény az origóban valóban folytonos.

függvényt folytonosna k mondjuk egy Pq pontban, ha * Megjegyzés:

Gyakorló feladatok ahol ] /x ^ + y “^ az origó és a P(x, y) pont távolsága, így az

Mivel az origóban a függvényérték nulla, azt kell belátnunk, hogy a

Az egyenes pontjaiban a függvényérték függvény az értelmezési tartománya minden pontjában foly­

A függvény az x y síknak csak azon pontjaiban értelmezett, amelyek­

a) A z y = m x meR\{0} egyenesen közeledve;

aminullához tart, ha x nullához közeledik. Tehát/-nek valóban nincs határ­

választás m ellett/az F? minden pontjában folytonos lesz.

cos a:—cos y 1 sinx

Az előző feladathoz hasonlóan átalakítjuk a számlálót:

ahonnan látszik, hogy a függvény az origóban folytonossá tehető, ha ott a

függvényértéket -nek választjuk, a többi pontban pedig

xP-—y^=^0, ami x=^yt ill. x = —y teljesülését jelenti.

kétváltozós függvényt! Legyen a JPo(^o> ^o) a D f torlódási

M - =f!,iXo,yo), ill. 1/ =fy(Xo,yo)- dx dy dxdy dy dy dy^

Ha X szerint deriválunk, akkor y állandó, tehát deriváltja zérus.

; {x, j ) i-í- 3x^ - 3 y (x,y)£R^,

/ ;-.{x,y)> -> 3y^ -3x {x ,y K R \

függvény elsőrendű parciális deriváltjait!

Az X szerinti parciális derivált kiszámításakor y állandónak tekinten­

fx ■(.x,y)>->-yx>'~^ (x, yK D j-.

fxyiXo, yo)=fyÁ^O, yo)- fy ■(.X,y)<-*x^hix (X , y )e D f.

Hasonlóan értelmezhetők a harmadrendű parciális deriváltak

és gy értelmezési tartománya szűkebb, mint g-é, hiszen y^=x^ feltétel

A továbbiakban csak akkor fogjuk feltüntetni a parciális

4 .f:{x ,y ,z )> ^ (x y y = x y ^ x€J?+ , z^ R . / : {x,y)^^-y'^ In jj^^ta>-+arsh {xy).

Az —sinx feltételnek eleget tevő pontok halmazát a 23. ábrán

10. Az előző fejezetben láttuk, hogy az

függvény nem folytonos az origóban.

IM A parciális derivált adott pontbeli létezéséhez tehát valóban nem szükséges,

Könyvünkkel a többváltozós függvények és a vektoranalí

A P q pont egy D e R^ halmaz torlódási pontja, ha minden kör

felületet elmetsszük a zy síkkal, amelynek egyenlete x = 0, akkor a metszet

Az egyenes pontjaiban a függvényérték függvény az értelmezési tartománya minden pontjában foly

A függvény az x y síknak csak azon pontjaiban értelmezett, amelyek

aminullához tart, ha x nullához közeledik. Tehát/-nek valóban nincs határ

Az X szerinti parciális derivált kiszámításakor y állandónak tekinten

A feltételnek eleget tevő pontok az első síknegyedben egy sakktábla xY ha x^+y"*9^0

ahol b{A x \Ay) nullához tart, ha. z. P ponttal P^-hoz közele

a ) A folytonosságot polárkoordináták segitségével könnyen beláthat xy, ha xy racionális

Az a) alatti módszerrel könnyen igazolható, hogy/jJ nem folytonos az ori

kétváltozós függvény és egy rögzített Po(Xo, yo)€^/pont, továb

Mivel 952(0 > 0 minden t esetén, é s /, <pj, ^2 értelmezési tartomá

+ ixg\+yg2 + 2 g ^ = 0 , Először külön meghatározzuk az a- és 95fü g g v é n y e k 111. y szerinti parciáli

, y (Látjuk, hogy az origó kizárása lényeges v olt; az tengely origótól külön

ÍL = 12 cos a —5 s in « = 0 , Tehát az a=arctg helyen maximum van. Ez az irány az előző fel

4. Határozza meg, mely pontokban nulla az előző fel