Itineraria Regis Matthiae Corvini Et Reg PDF

HORVÁTH RICHÁRD
Itineraria regis Matthiae Corvini et reginae Beatricis de Aragonia

(1458–[1476]–1490)
HISTÓRIA KÖNYVTÁR
KRONOLÓGIÁK, ADATTÁRAK 12.
Sorozatszerkesztõ
Glatz Ferenc
Készült az MTA Történettudományi Intézetében

HISTÓRIA KÖNYVTÁR
KRONOLÓGIÁK, ADATTÁRAK 12.
Subsidia ad historiam medii aevi Hungariae inquirendam 2.
HORVÁTH RICHÁRD
Itineraria regis
Matthiae Corvini et reginae
Beatricis de Aragonia
(1458–[1476]–1490)
BUDAPEST 2011
HISTÓRIA • MTA TÖRTÉNETTUDOMÁNYI INTÉZETE
A kötet megjelenését
a Nemzeti Kulturális Alap támogatta.
Lektorálta: Neumann Tibor, C. Tóth Norbert, Tringli István
© Horváth Richárd, 2011
ISBN 978 963 9627 390

ISSN 1217 310 X
A borítón: Hunyadi Mátyás címere,

a Mátyás király trónkárpitjából készített miseruha részlete (1476 elõtt)
(Magyar Nemzeti Múzeum)
Kiadja
História • MTA Történettudományi Intézete
Felelõs kiadó: Glatz Ferenc
Nyomdai elõkészítés: MTA Történettudományi Intézetének kiadványcsoportja
Vezetõ: Kovács Éva
Kiadói szerkesztõ: Kovács Éva
Tördelés, borító: Palovicsné Tihanyi Éva
Nyomdai munkák: Akaprint Nyomdaipari Kft.
Felelõs vezetõ: Freier László
TARTALOM
Elõszó . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 7
1. Elõzmények külhonban és Magyarországon . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 11

1.1. Uralkodói itineráriumok külföldön. Vázlatos áttekintés . . . . . . . . . . 11
1.2. Uralkodói és fõúri itineráriumok Magyarországon . . . . . . . . . . . . . 16
1.3. Korábbi Mátyás-itineráriumok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 19
2. Módszertan, források . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 21
2.1. Az uralkodói itinerárium mint kutatási segédlet.
Módszertani kérdések . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 21
2.1.1. A kancellária és az uralkodó . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 21
2.1.2. Megfoghatatlan utazás(ok)? Hivatalos és alkalmi útitársak 43
2.1.3. Datum et actum, pecsétek és kancelláriai jegyzetek. . . . . . . . 48
2.2. Hunyadi Mátyás itineráriumának fõbb forráscsoportjai
és felhasználhatóságuk . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 52
2.2.1. Az oklevelek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 52
2.2.2. A levelek (misszilisek) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 54
2.2.3. Városkönyvek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 55
2.2.4. Az elbeszélõ források . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 55
2.3. Közlési mód, mutató, irodalmak – kiadások . . . . . . . . . . . . . . . . . . 59
3. Hunyadi Mátyás itineráriuma 1458–1490 . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 62
4. Aragóniai Beatrix itineráriuma 1476–1490 . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 132
5. Rövidítések . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 138
6. Hónapnevek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 138
7. Levéltárak . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 139
8. Források, irodalom . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 140
9. Summary. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 167
10. Mutató . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 175
5
Sárának, Bernátnak, Gergõnek és Anikónak
* * *
„Van viasztáblád? Írjunk össze mindent, amit meg szeretnék veled nézni.
– Puteoli – kezdett jegyezni a fiú. – A kikötõ. A fõníciai kereskedõk bíborraktárai.
Misenum Lucullus villájával. Neapolis. Virgilius sírja. A Pausilypon,
a Gondûzõ villa, ahol Vedius Pollio rabszolgák húsával hizlalta halait.
Cumae a szibilla barlangjával.
– Gránátvirág, te vagy a legokosabb ember a világon! – csapta össze a kezét Tit.
– Mindent tudsz, mint egy itinerarium.”*
ELÕSZÓ
Ha jelen sorok írója – be kell vallania, tõle nem távol állóan – hatásvadász elem-
mel szeretné kezdeni alábbi munkáját, alighanem sportnyelvbõl vett kölcsön-for-
dulattal lenne érdemes ezt megtennie: „Magyarország csak egy századdal maradt
le...” Nos, a témánkhoz elsõ pillantásra csak erõltetetten kapcsolható kifejezés ide-
iktatása föltétlenül magyarázatot kíván. Mert bár igaz ugyan, hogy a magyaror-
szági középkorkutatásban egyáltalán nem ismeretlenek az itineráriumok – azaz
egy-egy személy utazásai során felkeresett földrajzi helyeknek az utókor kutatója
által összeállított adattárai1 –, továbbá sok szakmunka készítésénél érhetjük tetten
e módszer alkalmazását, ami azonban a ténylegesen napvilágot látott segédlete-
ket, kézikönyveket illeti, bizony komoly hiányokat vagyunk kénytelenek elköny-
velni. Az elõzményeket illetõen legyen elég példaként csupán arra utalni, hogy
Szilágyi Loránd 1938-ban napvilágot látott „Oklevéltan és általános történet”
címû összefoglalójában, ahol a tudományszak múltjáról és európai fejlõdésérõl,
történetkutatói felhasználhatóságáról beszél, az itinerárium szó elõ sem fordul.2
A hiányok az utóbbi évtizedekben nemhogy csökkentek, hanem létük egyre
fájóbbá vált. A 20. század második felét és a magyar medievisztika ma már nem
élõ mûvelõit tekintve egyedüliként Engel Pál vállalkozott királyitineráriumok
összeállítására. Munkásságának minket most érdeklõ részleteirõl és jelentõségérõl
a bevezetõ tanulmányban még bõven lesz szó. Engel magányos kezdeményezését
leszámítva azonban a hazai itineráriumkutatás jottányit sem haladt elõre, annak
az örvendetes ténynek az ellenére sem, hogy a politikatörténet-kutatás az utóbbi
bõ másfél-két évtizedben végre újra elfoglalni látszik helyét a középkor-történeti
vizsgálódások magyarországi hierarchiájában. S ha politikatörténetrõl, politikai
biográfiáról, esetlegesen hadtörténet-eseménytörténet kapcsolatáról beszélünk, ki
* Móra Ferenc: Aranykoporsó. Budapest, 1961.9 292.

1 E helyütt nem az ókori, középkori utazók által készített feljegyzések sorozatát, jobb szó híján
úti emlékiratát, útikalauzát kell értenünk, amely értelemben az itinerárium a fenti Móra-idé-
zetben is szerepel.
2 Szilágyi: Oklevéltan passim.
7
ITINERARIA REGUM ET REGINARIUM REGNI HUNGARIAE
kell mondanunk, hogy itineráriumok nélkül ezek aligha mûvelhetõ résztudomá-

nyok: voltaképpen az életrajzi és a politikatörténeti kutatás gerince maga az
itinerárium.
Részben ezen megfontolások nyomán fogant meg jelen sorok írójában a gon-
dolat, hogy nekiveselkedjen a feladatnak és a kutatás rendelkezésére bocsássa leg-
alább egy késõ középkori uralkodónk, Hunyadi Mátyás 1458–1490 közötti és
mintegy kiegészítõleg Aragóniai Beatrix 1476–1490 közötti tartózkodási helyeinek
gyûjteményét.3 A munka alapját jelentõ adatgyûjtés – amelynek módszereirõl, for-
rásairól az alábbiakban tájékozódhat az Olvasó – 2003-ban kezdõdött meg. Mun-
kámat 2005 szeptembere és 2008 augusztusa között a Bolyai János Kutatási Ösz-
töndíj is támogatta.4 Mindezen tények azonban eltörpülnek két további momen-
tum mellett. Egyrészt illõ és szívesen vállalt kötelességem elmondani, hogy
munkahelyeim, elõbb a Gyõri Egyházmegyei Levéltár (2005 végéig), majd az
MTA Történettudományi Intézete mindvégig támogatólag tekintettek vállalkozá-
somra, így befejezése elé akadály nem gördült. Ezen túl azonban, dacára Mályusz
Elemér azon egykori kijelentésének, hogy a középkortudomány a história kutatá-
sának különösképp individuális területe, ki kell emelnem számos kollégám, bará-
tom nevét, akik tudásukkal, tapasztalatukkal, sokszor pedig konkrét adatokkal
önzetlenül járultak hozzá munkám mielõbbi befejezéséhez és teljesebbé tételéhez.
Ha érdemleges újdonságot jelentenek bárki számára az itt leírtak, tekintsék ezt az
õ érdemeiknek is, míg a kötet hiányosságai kizárólag e sorok lejegyzõjének mun-
káját minõsítik.
Mindenekelõtt a kéziratot alaposan áttekintõ és kritikai megjegyzéseivel segí-
tõ Neumann Tibornak, C. Tóth Norbertnek és Tringli Istvánnak köszönöm meg
munkájukat. Antonín Kalous (Palacky Egyetem, Olmütz) saját gyûjtésébõl száznál
is több, hazánkban elérhetetlen morvaországi Mátyás kori oklevél regesztáját
küldte el önzetlenül számomra, és segítségemre volt a cseh névanyag pontosításá-
ban is. Az eredeti iratok vagy az azokról készült magas minõségû digitális fény-
képek megtekintésének lehetõségéért Karlinszky Balázsnak (Veszprémi Érseki és
Fõkáptalani Levéltár), Rácz Györgynek (Magyar Országos Levéltár), Nemes Gá-
bornak, Vajk Ádámnak (Gyõri Egyházmegyei Levéltár) tartozom hálával.5 Utóbbi
3 Elõzõ felesége, Podjebrád (Kunigunda) Katalin (†1464) itineráriuma összeállíthatatlan, mivel

az alig tizenhat esztendõsen meghalt királyné nevében kiadott oklevelet nem ismerünk, utazá-
sairól elbeszélõ források nem szólnak.
4 BO/00076/05. sz. – A Klebelsberg Kutatói Ösztöndíj keretében 2001-ben folytatott bécsi kutatá-
saim során nyújtott segítségéért Fazekas István levéltári delegátusnak, valamint az Erdõdy csa-
lád levéltárában való kutatás engedélyezéséért néhai gr. Erdõdy Imrének tartozom köszönettel.
5 Itt kell elmondani, hogy a kutatás során felbecsülhetetlen segítséget jelentett a Magyar Orszá-
gos Levéltár honlapján (http://mol.arcanum.hu/) található DL-DF adatbázis, amelyen a DL
1–108 000 közötti és a DF 200 000–292 000 közötti okleveleinek fényképe tanulmányozható pe-
csétfotókkal együtt, valamint a nemzetközi összefogásban készülõ, úgynevezett Monasterium
program adatbázisa
(http://www.monasterium.net/), ahol közel 190 000 középkori irat képe érhetõ el folyamato-
san bõvítve többek közt Ausztria, Csehország levéltáraiból. – A fent említett személyeket kü-
lön köszönet illeti azért is, mert elõbbi adatbázis nyilvánossá tétele elõtt biztosították számom-
ra a fényképekhez való hozzáférést.
8
ELÕSZÓ
két személynek külön köszönöm, hogy az ausztriai hungaricakutatásaik során ké-

szített több száz oklevélfényképet is rendelkezésemre bocsátották, melyek segítsé-
gével a budapesti DL-DF gyûjteményben nem szereplõ városok (például Retz,
Linz, Bruck an der Leitha) Mátyás-kori iratanyagát is áttekinthettem. E. Kovács
Péter (Római Magyar Akadémia) egészen friss itáliai forráskiadványra, Péterfi
Bence (ELTE) fontos ausztriai szórványközlésekre és interneten elérhetõ firenzei
dokumentumokra hívta fel a figyelmemet, míg Peter Víteknek (Štátny archív v
Bytøi Poboøka Liptovský Mikuláš) köszönhetem, hogy megküldte egy, a DF gyûj-
temény sajnos rossz minõségû fényképe alapján nem tanulmányozható királyi ok-
levél és pecsét digitális képét.
Budapest, 2010. Szent Bertalan napján

A szerzõ
9
1. ELÕZMÉNYEK KÜLHONBAN
ÉS MAGYARORSZÁGON
1.1. Uralkodói itineráriumok külföldön. Vázlatos áttekintés

Itineráriumokat a nyugat-európai történetírás a kezdetektõl, pontosabban az in-
tézményesült történettudomány kezdeteitõl fogva használ. E történettudományi
fogalom és kutatási módszer lényege abban áll, hogy egy-egy személy hivatali,
avagy magánélete során felkeresett földrajzi helyek lehetõ legteljesebb adattárát
hozzuk létre.6 Ezáltal páratlan politikatörténeti, igazgatási vagy életrajz-készítõi
segédeszközre tehetünk szert. Arra a kérdésre, hogy a módszer alkalmazását
tekintve a képzeletbeli ranglistán kit illet az elsõség, zavarbaejtõen nehéz meg-
nyugtató választ adni. Kétségtelen tény: útleírások ismertetése vagy legalább
följegyzése régi idõkre nyúlik vissza, azonban tudományos céllal csak a 19. szá-
zadban tûnnek fel és alighanem Anglia az origó. Feltétlenül a legkorábbiak közé
tartozik Thomas Hardynak (1804–1878), egykori angol királyi levéltárosnak, az
akkor még a londoni Towerben õrzött számos királyi irat- és kötetsorozat egyik
elsõ feldolgozójának mûve (Földnélküli) János (1199–1216) itineráriumáról
1835-bõl.7 Kezdeményezésének magja a késõbbiek során remek talajba hullott,
mivel néhány évtizeden belül – voltaképpen az egész európai történetíráson úrrá
lett adatgyûjtõ és -közlõ lázzal egy idõben – kiváló folytatója akadt, nevezetesen
II. Edvárd (1307–1327) itineráriumának kiadója személyében. A kicsiny, magánki-
adásként napvilágot látott kötetecske harminckét oldalon, napi bontásban közli az
uralkodó tartózkodási helyeinek listáját, ám a kései utókor kutatójának legna-
gyobb bánatára elõdjéhez hasonlatosan csupán nehezen követhetõ, általános for-
ráshivatkozásokkal dolgozik.8 Kicsiny idõ múltán már megjelenik az itineráriu-
mokat nem csupán önmagukért és mások használatára közrebocsátó, hanem azt a
királyi udvartartással egyetemben vizsgáló módszertani irányzat is. Az „izolált”
angliai historiográfiában alighanem mintaadó munkaként említhetjük II. Henrik
(1154–1189) itineráriumát Robert W. Eyton tollából. Mintaszerûségrõl amiatt is be-
szélhetünk esetében, mert – legalábbis jelen sorok írójának tudomása szerint –
munkája elsõ az angol nyelvû uralkodói itineráriumok sorában, ahol bõséges for-
rásidézetekkel, valamint érdemi kritikai megjegyzésekkel is találkozhatunk.9
Ugyancsak ki kell emelni Eyton abbéli újítását is, hogy a király hollétének megha-
tározására sok esetben neje vagy fia, esetleg egyes kiemelkedõ tisztségviselõje is-
mert tartózkodási helyeinek adattárát alkalmazta, és persze mellékesen közölte is,
ezzel mintegy megvetve a modern kori itineráriumkészítés oly divatosan
multidiszciplinárisnak mondott alapjait.10 Nem lehet a véletlen mûve, hogy dol-
6 Az itinerárium rövid és frappáns meghatározását lásd: A. Heit: Itinerar. In: LeMA V. 773–
774.
7 Hardy: Itinerary King John.
8 Heartshorne: Edward.
9 Eyton: King Henry II.
10 Például 1172. október–novemberében a királyné és fia elhagyta Henrik udvarát, hogy
Normandiába látogassanak. Eyton egyfelõl itteni útjuk adatait is közli, másfelõl arról is tu-
11
gozata két esztendeje ismét napvilágot látott, ami több mint százesztendõs és álta-
lában modernizálásra szoruló kézikönyveknél meglehetõsen ritka jelenség.
Ritka, de nem rendkívüli. Az angol hagyománytisztelet eredményeként
ugyancsak reprintben hagyta el a sajtót nemrégiben Henry Gough I. Edvárd
angol király (1272–1307) itineráriumát tartalmazó munkája. Gough mûve
Eytonénál lényegesen késõbb, tehát akár annak ismeretében látott napvilágot, for-
ráskezelése és hivatkozási rendszere, meglepõ módon, elõdjénél mégis lényegesen
nehézkesebb, hiányosabb.11 Elõnye ugyanakkor, hogy a felölelt idõszak minden
egyes naptári napja külön adatsort kapott, így a király tartózkodása nem tól–ig
módon, hanem a szó legszorosabb értelmében, napról napra követhetõ.
E néhány soros áttekintés vélhetõleg kellõen illusztrálta a tudományág fejlõ-
dését a 20. század elejéig bezárólag. A folytatás részben ismert, részben pedig az
angolszász középkorkutatás máig meghatározó pozitivista és biográfia-központú
hagyományait ismerve könnyen elképzelhetõ. Természetes módon Wales és Skó-
cia területén is megindultak az angliaihoz hasonlatos adatgyûjtések,12 illetõleg
szinte minden jelentõsebb uralkodói életrajz tartalmazott kisebb vagy nagyobb
mértékben itineráriumokat.13 A századfordulótól az itinerárium a történetírás po-
litikatörténeti és biográfiai irányzatának elválaszthatatlan és mellõzhetetlen se-
gédeszközévé vált.14
Magyar olvasó számára furcsa lehet, hogy a módszertani-nemzetközi kitekin-
tést angolszász példák nyitják és nem a német nyelvterület szerzõi. Az esetleges
kétkedõket azonban két szempontból is megnyugtathatjuk. Egyrészrõl ténylege-
sen a szigetországban „ütötte föl fejét” elsõk között az itineráriumkészítési láz.
Persze, mondhatjuk mi Magyarországról, könnyû nekik. Rendelkezésükre áll az
angol királyi levéltár több fontos, kötetekbe rendezett iratsorozata, például a ma
már nem létezõ középkori magyar királyi könyvekhez hasonlatos, a londoni
Towerben õrzött, s az 1202-es (más irodalmi adatok szerint 1216-os) évvel induló,
úgynevezett Patent Rolls (Calendarium Rotulorum Patentium).15 Ráadásul egy köz-
ponti levéltárból történõ itinerárium készítése egészen más metódust kíván, mint
az erõsen szórt hazai anyagban való búvárlás. Másfelõl nem mehetünk el szó nél-
kül a mellett a párhuzamosság mellett sem, ami a késõ középkori angol és vele
kortárs magyar államot korlátok között, de mégis egyaránt jellemezte. Ez pedig
dósít, hogykét hónap múltán mikor csatlakoztak ismét a királyi udvarhoz. Eyton: King Hen-
ry II. 169–170.
11 Gough: Edward the First.
12 Vö. Itinerary Robert the Bruce. Itt az Eytonéhoz hasonló apparátus jobbára még hiányzik.
13 Mabel: Henry VI., itinerárium: 375–389. – Temperley: Henry VII., itinerárium: 411–419. Ter-
mészetesen mindkettõ esetében inkább csak vázlatos itineráriumról, mint kritikai adatközlés-
rõl beszélhetünk.
14 Csupán érdekességképpen jegyzendõ meg, hogy Földnélküli János itineráriumának ma már
digitális térképeket használó, kutatási-közlési verziója is létezik, amely bárki számára korlá-
tozás nélkül hozzáférhetõ. Vö.
http://home.myuw.net/jjcrump/Timelines/itinerary/JohnItinerary.html (letöltés: 2009. au-
gusztus 12.).
15 Digitális, keresõprogrammal ellátott kiadását lásd:
http://sdrc.lib.uiowa.edu/patentrolls/search.html (letöltés: 2009. szeptember 3.).
12
1. ELÕZMÉNYEK KÜLHONBAN ÉS MAGYARORSZÁGON
nem más, mint a viszonylag erõs királyi hatalom. Német és francia területeken er-
rõl csak korlátozottan beszélhetünk, s ez mintegy módszertani leágazás gyanánt
figyelembe vehetõ és veendõ az uralkodói itineráriumok és azok párhuzamainak
vizsgálatakor.
Az elmondottak dacára nem maradhat látókörünkön kívül a Német-római Bi-
rodalom uralkodói itineráriumainak kutatása és ennek metodikai hozadéka sem.
Annak bõvebb ismertetése vélhetõleg fölösleges, hogy a 19. század második har-
madától a német történetírás is megkezdte a császári itineráriumok sorozatos köz-
lését.16 Azt viszont nem hallgathatjuk el, hogy e korai, tagadhatatlanul egynémely
angol kortársánál alaposabban kidolgozott adattáraik meglepõ módon alkalmaz-
kodtak az egykor létezett birodalom területi széttagoltságához. Annak lehetünk
ugyanis olykor tanúi, hogy egy-egy uralkodó itineráriumának ismertetésekor bi-
zony az Alpok komoly választóvonalat jelent: rendre az attól északra vagy délre
tett utazásokat ismertetik a kutatók.17 Azon aztán már csodálkoznunk sem sza-
bad, hogy az egyes fejedelemségek és hercegségek élén álló személyek itinerá-
riumai természetesen önállóan láttak napvilágot.18 Ugyancsak ez az idõszak hozta
magával az egyes részkérdések, olykor csak esztendõkre vonatkozó, a hazai iro-
dalomban „kalászatok” néven ismert adatsorokhoz hasonlítható közlését.19
A 20. század közepe mindkét nagy nyelvterületen komoly újítást és egyben
fellendülést hozott. Példaként említhetjük a Monumenta Germaniae Historica
sorozat megújhodását, alsorozatainak tetten érhetõ bõvülését. E helyütt nem le-
het feladat a szerteágazó kutatás minden egyes vonulatának részletekbe menõ
bemutatása, de azt ki kell emelnünk, hogy megjelentek azok a monográfiák,
amelyek egy-egy uralkodó kormányzati megoldásait vizsgálták. Ezekhez pedig a
meglehetõsen pontos és tudományos apparátussal ellátott itineráriumok elen-
gedhetetlenül fontosak lettek.20 Az 1960-as évektõl a kutatókat már nemcsak az
16 Példa legkorábbiakra Böhmer: Regesta I., Böhmer: Regesta II., Gévay: Itinerar Ferdinand’s I.
Böhmer kötetei annak ellenére, hogy impozáns mennyiségû oklevelet tartalmaznak, inkább te-
kinthetõk oklevélkatasztereknek, mint klasszikus itineráriumoknak. Utóbbi feltételnek úgy fe-
lelnek meg, hogy idõrendben (keltezési helyekkel persze) közlik az iratok sorát, s ez biztosít
valamiféle itineráriumvázat. Ezzel szemben Gévay munkája már „vegytiszta” itinerárium. –
Az egyik legfõbb német nyelvû kézikönyv nyomán is Johann F. Böhmert tekinthetjük a legko-
rább itineráriumközlõk egyikének. Vö. A. Heit: Itinerar. In: LeMA V. 774–775.
17 Egyik legutóbbi, a szakirodalomban sokszor idézett példa, IV. Károly uralkodásán bemutat-
va, az 1342–1346 közötti, illetõleg 1369 utáni részek kihagyásával: Itinerar und politik
388–472., bõséges kritikai jegyzetapparátussal.
18 Csupán illusztráció gyanánt: V. Lajos brandenburgi herceg (1347–1361) 1908-ban megjelent
itineráriuma a korban már szokatlanul jegyzetek és forráshivatkozás nélkül hagyta el a
nyomdát. A közreadó csupán néhány soros bevezetõjében utal a használt levéltárakra, de
még a szûkebb családi, intézményi gyûjteményeket sem nevezi meg. Haug: Ludwig V. 133.
19 Például Sommerfeldt: Ludwig IV.
20 Rövid, de alapos áttekintést ad errõl a kérdéskörrõl a IV. Károly német-római császár utazó
kormányzatát feldolgozó monográfia bevezetõ fejezete: Itinerar und Politik 11–16., illetõleg a
császár korábbi itinerárium-kiadásait és azok módszertani-tudományos hozadékát is számba
veszi: 16–24. Jól példázza a föntebb elmondottakat, hogy IV. Károly itineráriumának 1993 elõtt
nem volt monografikus kiadása, annak kisebb-nagyobb részleteit eleddig minimálisan hat köz-
leményben dolgozták fel és közölték 1895–1979 között. Uo. 17., különösen 19–21. jegyzetek.
13
érdekelte, hogy éppen hol tartózkodik az uralkodó, hanem az is: miként mûkö-
dött a sokat utazó királyok állama: szerte Európában ismertté vált a
Königsumritt, az utazó kormányzat fogalma.21 Az itinerárium célból eszközzé
vált: a középkori állam szervezetének feltárásához szolgált kiegészítõ adalékok-
kal. Ám nem csupán eszköz lett, hanem módszertani újdonságként szélesebb
körben kezdet „hódítani”. Így jutott el többek közt Csehországba is, ahol a nyu-
gatiakhoz képest nagyságrendekkel kisebb forrásbázison folytak a vizsgálatok,
ámde nem eredmény nélkül.22
Az elmúlt két-három évtized végezetül – elsõsorban persze Európa középsõ
régiójára figyelve – meghozta az itineráriumok számára a végsõ és talán meg is
érdemelt megbecsülést. Elnyerték helyüket a fontos történeti segédletek sorában,
s olyan kutatási irányzatok számára biztosítanak ma is elengedhetetlen alapot,
mint például a Németországban messze a legmagasabb szinten mûvelt reziden-
ciakutatás23 vagy a nemesi társadalom és a várak, esetleg további tartózkodási he-
lyek kapcsolatának egyre sokszínûbb vizsgálata.24 Utóbbira meglehetõsen friss és
közeli példánk is van. A svájci–osztrák–német határvidéken birtokos Kyburg és
Habsburg családok 13. századi oklevelezését, valamint ezzel párhuzamosan kelte-
zési helyeiket vizsgálták osztrák szakemberek a várak szemszögébõl. E munka
magyar nézõpontból legfõbb eredményének azt tekinthetjük, hogy minél „hivata-
libb” (értsd ezalatt a Habsburgok politikai elõretörését a század második felében
Rudolf vezetésével) egy-egy család vagy személy társadalmi-politikai státusa, ma-
gánváraihoz való viszonya, azokban való tartózkodása egyre inkább esetlegessé,
az utókor kutatója számára nehezebben követhetõvé válik. Az idézett esetben a
Kyburgoknál az oklevelek 36, míg a Habsburgoknál mindössze 8%-a kelt várak-
21 Az egyik legfõbb munka e kérdésben Gerhard Baakené és Roderich Schmidté, akik elõször
egy többször is napvilágot látott nagyobb tanulmányban (1961, 1981), majd monográfiában
mutatták be a német utazó kormányzat mûködését. Baaken–Schmidt: Königsumritt. – A
módszer továbbélésére: Hillen: Herrschaftspraxis, ahol nyolc kiváló térkép illusztrálja a csá-
szár uralkodásának és politikai céljainak idõszakos változását az itinerárium tükrében, illetõ-
leg számos – forrásokkal bõségesen ellátott – százalékos táblázat mutatja az uralkodása során
fölkeresett fõbb településeknek a birodalmi igazgatás szervezetében betöltött helyét.
22 Hlavaøek: Die Itinerare, különösen 117–119., táblázatokkal, melyek szépen illusztrálják a csekély
és a nyugatinál lényegesen szórtabb forrásanyagon végezhetõ, ennélfogva esetlegesen a majda-
ni magyarországi vizsgálatokra is igaz korlátok meglétét. További, az 1950-es, 1970-es években
napvilágot látott fontos (például Jagelló I. Ulászló 1386–1444 közötti, Anton Gasiorowski által
közreadott) itineráriumokra: Engel: Hunyadi itinerárium 976., különösen a 3. jegyzet.
23 Szigorúan szubjektív kiragadott példa gyanánt, noha a szakirodalom vázlatszerû áttekintését
is nyújtja az alábbi tanulmány, amely az 1994 óta Kielben folyó, végcélját tekintve az
1200–1600 közötti birodalmi rezidenciák kézikönyvét létrehozni kívánó bizottság eredményei-
rõl és terveirõl is tájékoztat. A dolgozat az interneten keresztül is elérhetõ, magam is ezt
használtam. Jan Hirschbiegel: Fürstliche Höfe und Residenzen im spätmittelalterlichen Reich.
Ein Projekt der Residenzen-Kommission der Akademie der Wissenschaften zu Göttingen.
(http://www.ahf-muenchen.de/Forschungsberichte/ – A tanulmány a Jahrbuch 2001 cím
alatt érhetõ el. – Letöltés: 2009. augusztus 13.).
24 Például Németországban: Ewert: Itinerar und Herrschaft 93–94., ahol az utazó- és rezidencia-
kormányzat fogalmának kettõsségét, illetõleg egyeztethetõségének lehetõségét vizsgálja. –
Lengyelországban: Kajzer: Die Burgen 112–113.
14
ban, természetesen hozzátéve: évtizedes bontásban és bizonyos évkörökben az

arányok nem ennyire eltérõek.25
Ugyanekkor nem csupán használhatóságuk köre bõvült jelentõsen, hanem
legalább ennyire fontossá vált jó néhány módszertani elemük, olykor egyenesen
korlátaik, összeállítási nehézségeik elõadása.26 Efféle dolgozatok a legutóbbi idõk-
ben is napvilágot látnak.27 Napjainkban pedig részben újólagos kiadásban, rész-
ben új eredményként jelennek meg „klasszikus” uralkodói itineráriumok is, ame-
lyek már a modern történetkutatás minden elvárásának megfelelnek: pazar for-
rás- és irodalomjegyzékekkel, remekbe szabott térképekkel. Sõt megjelent a
császári itineráriumok egységes adatsorait egy-egy földrajzi helyre „bontó”, az
egyes uralkodói paloták (úgynevezett pfalzok) topografikus, kataszterjellegû fel-
dolgozása is. Ezekben mai tartományok szerinti bontásban minden egyes pfalz
történeti és régészeti-mûvészettörténeti összefoglalóját megtalálhatjuk. Ezt egészí-
ti ki az egyes székhelyekrõl ismert uralkodói keltezések adattára, értelemszerûen
az okleveles források és az elbeszélõ mûvek adatainak egybekapcsolásával, hoz-
závetõlegesen a 13. század közepéig.28 Némi csalódással vegyes irigységgel vehet-
jük ugyanakkor tudomásul – tehetjük hozzá egy késõ középkori uralkodó
itineráriumát közreadó munka bevezetõjében –, hogy a figyelem elsõdlegesen a
korai, 14. századi és az elõtti uralkodókra összpontosul, nem függetlenül persze a
német történelem sajátosságaitól.29
25 Werner: Kyburg und Habsburg 211–212.

26 Például Itinerar und Politik 11–24., Löwener: Itinerarforschung. Nála az itineráriumok, az
egyes oklevelek keltezési idejének meghatározásában és/vagy ellenõrzésében játszhatnak
szerepet, ekként tehát az itineráriumkutatás mint diplomatikai segédanyag tûnik föl. Érde-
kesség, hogy 1999-ben, amikor a datálatlan oklevelek keltezésérõl nemzetközi konferenciát
rendeztek Magyarországon, az áttekintõ elõadásokban és az ezeket közreadó kötetben az
itinerárium mint efféle segédeszköz nem merült föl. Vö. Dating Undated Charters passim.
27 Opll: Herrschaft und Präsenz, igaz, ez a dolgozat is – hasonlatosan más módszertani írások-
hoz – elsõsorban 11–12. századi adatokkal dolgozik.
28 E sorok írója a ma már tizennegyedik köteténél járó sorozat türingiai részével találkozott, ám
az egyes kötetek szerkezete egyezõ. Vö.: Die Deutschen Königspfalzen II/1.
29 Opll: Friedrich I., Gasiorowski: Kazimierza, Hermann: Lothar III. 99–170. Utóbbi módszerei-
hez: 99–101. A szerzõ – lévén még német területen is korainak számító uralkodó (1133–1137)
utazásait vizsgálja – érdekes metódust alkalmazott. A húsvét–pünkösd–karácsony ünneppon-
tokra keresett meglehetõsen biztos tartózkodási adatokat, s ezek segítségével próbálta a sok-
szor többhetes hiátusokat (természetesen logikai úton) kitölteni. Egészen különleges módon
még a települések közti kilométeradatok és a legvalószínûbb útvonalon vezetve a feltételez-
hetõen érintett helységek nevei is szerepelnek a munkában. Ugyancsak olvashatunk a napi
útátlagokról. – A teljesség megkívánja, hogy szóljunk a Mátyás-kortárs III. Frigyes bõ évtize-
de megjelent itineráriumáról, amely azonban a német kutatások alapossága mellett meglehe-
tõsen szerényen adatolt. Különösképpen annak tûnik, ha összevetjük a közlõ, háromkötetes
monográfia alaposságával. Számos esetben csak a korábbi feldolgozások és forrásközlések
adatait közli újra (például Priebatsch: Die Reise Friedrichs címû közleményében ismertetette-
ket). Lényegében Chmel III. Frigyes regesztakiadásán alapszik, s még az azonos napon, de el-
térõ helyen kelt oklevelek szétválogatását sem tekintette feladatának. Leginkább
itineráriumvázlatnak tekinthetõ. Heinig: Friedrich III. II. kötet: 818–844., III. kötet 1347–1389.
15
1.2. Uralkodói és fõúri itineráriumok Magyarországon

A fentiek áttekintése után a magyar itineráriumkutatásra kíváncsi érdeklõdõ
egyik szeme bátran nevethet, míg a másik bizony sírni kénytelen. Miért? Mert bár
e dolgozat bevezetõ soraiban egyes olvasók szerint talán gúnnyal áthatva azon
véleményemnek adtam hangot, hogy ma a magyar itineráriumkutatás az európai
mögött kullog, ám ez nem volt mindig így. Õszintén – joggal, büszkén – el kell
mondanunk, hogy elsõ itineráriumközléseink hozzávetõlegesen a meghatározó
korabeli angol vagy német dolgozatokkal egy idõben kerültek ki a sajtó alól, ezért
feltétlenül indokolt egyik szemünk öröme. Egyidejûségrõl azért beszélhetünk,
mert az elsõ, Ráth Károly munkáját dicsérõ komoly hazai munka 1861-ben jelent
meg Gyõrött.30 Kora forrásföltártsági szintjéhez képest meglepõen sok, mintegy
7500–8000 adat alapján ismertette 850 esztendõ uralkodóinak mozgását, noha hi-
vatkozásainak tekintélyes része már a saját korában is szinte elérhetetlen külhoni
vagy már akkor évszázados összefoglalókból származott. Mûve nyolc évvel ké-
sõbb második és javított kiadásban megjelent változatát évtizedekig alapmunka-
ként használta a hazai kutatótársadalom, annak ellenére, hogy elõször 1873-ban
közleményként, majd két évre rá önálló kötetben Miletz János, igaz a fõvárostól
távol, Temesváron kiadta hasonló témájú, noha csak Temesvárra összpontosító
mûvét.31 S ha már vidéken dolgozó kutatókról emlékezünk meg, illendõ említést
tenni Baranyay József komáromi könyvtáros, újságíró és lelkes lokálpatrióta nevé-
rõl, aki a magyar uralkodók Komárom megyei tartózkodásait gyûjtötte kötetbe a
kezdetektõl egészen a 19. századig bezárólag.32
A folytatásra sem kellett sokáig várni. A 19–20. század fordulója forrásföltá-
rási lázban égõ, a pozitivizmus máig és még sokáig maradandó eredményeit pro-
dukáló korszak volt. Nem lehet meglepõ tehát, ha az itineráriumok közlése terén
is találkozunk máig használható és használandó közleményekkel. A korszak
egyik legtöbbet publikáló szerzõje, Wertner Mór több részletben, igaz, hazai kuta-
tó elõtt meglehetõsen rejtett helyen, ám Ráthnál lényegesen informatívabb formá-
ban adta közre V. István, IV. (Kun) László és az Anjou királyok itineráriumait.33
Vele egy idõben és periodikában az utolsó horvát, majd 1102-tõl kezdõdõen IV.
Béláig bezárólag az Árpád-házi magyar királyok tartózkodási helyeit gyûjtötte
össze, s forráshelyekkel „felszerelve” jelentette meg Ferdo Šišiå, amelyet I. Károly
itineráriumának közreadása követett.34 Utóbbi dolgozatai még Wertnerénél is is-
meretlenebbek maradtak a magyar kutatás elõtt. Alig évtized múltán azután is-
mét Wertner adta közre elsõként a 15. századi királyi hadjáratok adattárát, majd
pár évvel késõbb Nagy Lajos háborúinak szentelt egy dolgozatot.35 Ám nem csu-
pán uralkodói itineráriumok készültérõl számolhatok be: Pór Antal tollából ren-
delkezésünkre áll az elsõ nádori (Oppelni Lászlóé, 1367–1372) tartózkodási helye-
30 Ráth: Itinerárium.
31 Miletz: Chronologiai adatok.
32 Baranyay: Fejedelemjárás.
33 Wertner: Itinerar I., II., III., IV. és V.
34 Šišiå: Itinerari, Šišiå: Itinerarij Karla I.
35 Wertner: Magyar hadjáratok, Wertner: Nagy Lajos.
16
ket tartalmazó adattár, amit aztán nyolc évtizeddel késõbb Stanisîaw Sroka bõví-
tett tovább a nádorról írott monográfiája mellékleteként.36 A korszak lezárásaképp
az sem hallgatható el, hogy az itineráriumok – mint a politikatörténet és a biográ-
fia „gerincei” – a magyar történetírásban is teret nyertek. Több, itineráriumada-
tokkal operáló munkát áll módunkban megnevezni, tehát az eljárás polgárjogot
nyert, s eredményekkel is kecsegtetett.37
A sok részleges publikáció azonban nem látszott egységes folyammá össze-
állni. Dacára a dualizmus idején kiadott, föntebb említett, kisebb-nagyobb közle-
mények által igen szép számú, noha különféle helyeken elérhetõ adatoknak, a ha-
zai uralkodói itineráriumok máig legfontosabb kézikönyve ezeket meglepõ mó-
don nagyobbrészt figyelmen kívül hagyta. Az is igaz, hogy a szerzõ-szerkesztõ
nem érte meg mûve megjelenését. E vélhetõleg be nem fejezett munka – Sebes-
tyén Béláéról van szó – halála (1930) után özvegye szerkesztésében látott csak
napvilágot 1938-ban, és voltaképpen Ráth Károly gyûjtésének bõvített kiadását je-
lenti.38 Sebestyén oly esetekben ugyanis, amikor újabb, pontosabb információval
nem rendelkezett, mechanikusan elõdje adatait vette át, amely sajátos újraközlést
maga is bevallottan célnak tekintett.39 Méghozzá rendkívül nagy számban és for-
ráshely megjelölése nélkül. Ennélfogva tehát lett légyen szó esetében a máig talán
legpontosabb itineráriumkiadásról, a „Sebestyén” forgatásakor ajánlatos egyidejû-
leg Ráth munkájának használata is, hogy az egyes tartózkodási helyeket igazoló
forráshelyek minél szélesebb köre elérhetõ legyen. Sebestyén kézikönyvének for-
dulatos története ezzel azonban még nem ért véget.
Nem tudhatta ugyanis, hogy ez a nehezen hozzáférhetõ kötet lesz közel fél
évszázadra a magyar itineráriumkutatás utolsó érdemleges alkotása. 1945 után
ugyanis nagyot változott a világ Közép-Európában, így a történettudományban is.
A középkor és azon belül a politikatörténet vizsgálata háttérbe szorult, s akadtak
idõszakok, amikor más korszakkal foglalkozó oktató tanította egyes egyetemeken,
persze kényszerûségbõl a magyar történelem elsõ öt évszázadának eseményeit.
Mályusz Elemér Zsigmondkori Oklevéltárának elsõ köteteit, s néhány elszigetelt –
zömmel egyéni kapcsolatokon vagy ambíción múló – kiadványt nem tekintve a
forráskiadás is leállt az 1526 elõtti korszakot illetõen.
A javulás elsõ jelei az 1970-es évek második felében Fügedi Erik, Engel Pál,
Kubinyi András, Kristó Gyula „helyzetbe kerültével” jelentkeztek. Az elsõ itine-
rárium megjelenésére azonban még így is sokat kellett várni. Bátran kimondható,
hogy 1990 elõtt ezzel a módszerrel kizárólag Engel Pál foglalkozott hazánkban, de
36 Pór: Opuli László, Sroka: Ksi¢ªè Wîadisîaw 87–91.

37 Csupán az illuszráció és a jelen kiadvány témája okán citálható ide Fraknói Vilmos Mátyás
király-életrajza, ahol számtalan, itineráriumadatoktól hemzsegõ lábjegyzetet olvashatunk.
Fraknói: Hunyadi Mátyás 124., 178., ill. passim.
38 Sebestyén: Itinerárium.
39 Sebestyén: Itinerárium 3. Célja az volt, hogy Ráth mûvét erõsen figyelembe véve, adatait azonban
átvizsgálva, összehasonlítva és a kritika nagyítója alá vonva az új és hatalmas adattömegbõl egy meg-
közelítõ pontosságú Itinerariumot építsek fel, hogy ezzel segítségére siessek a történetbúvároknak épp-
úgy, mint a hadtörténelemmel vagy oklevéltannal foglalkozó társaimnak.
17
a szélesebb szakmai közönség eleinte még errõl sem nagyon tudott.40 Nyomtatás-
ban megjelent elsõ idevágó mûve a Hunyadi János kormányzói tartózkodási he-
lyeirõl készült adattár, amelyben rendkívül rövid – ám magyar nyelven elõször
hozzáférhetõ – áttekintést is adott az európai és a magyar itineráriumkutatás
helyzetérõl.41 Három évvel késõbb már Luxemburgi Zsigmond császár és király
vázlatos itineráriumát adta közre az akkor megrendezett kiállítás katalógusában.42
Engel ezekben az években szisztematikusan gyûjtötte az 1301–1457 közötti ma-
gyar uralkodók utazásaira vonatkozó adatokat. Tette ezt egyfelõl saját munkájá-
nak megkönnyítésére, illetõleg azért, hogy adatgyûjtései, miután kellõ információ-
mennyiséget értek el, pálya- és munkatársainak is segítségére lehessenek. A meg-
felelõen elõkészített részleteket, amint tehette, publikálta is (például I. Károlyét,
ami a korábbi, azaz Ráth, Šišiø és Sebestyén-féle Károly-itineráriumoknál lényege-
sen pontosabb),43 míg fennmaradt kéziratait – a tõle közismert nagyvonalúsággal
– a szélesebb érdeklõdõi kör rendelkezésére bocsátotta.44
Az „Engel-vírus” a rendszerváltozás után láthatólag terjedni kezdett. Örven-
detes módon kezdtek megjelenni újabb és újabb itineráriumokat közlõ vagy a ku-
tatásba immár ezeket is bevonó dolgozatok, ami persze együtt járt a politikatörté-
net írásának korábbinál jobb megbecsültségével is. Külön megemlítendõ, hogy
már nemcsak Engel közvetlen munkatársi körében, hanem minden nagyobb egye-
temi-kutatói központban, de még külföldön is szakítottak hosszabb-rövidebb idõt
e mûfaj magyar vonatkozású kérdéseire.45 Sõt a helyzet olyannyira javulásnak in-
dult, hogy a 2000 utáni években akár a magyar itineráriumközlések reneszánszá-
ról is beszélhetünk tartalmi és módszertani téren egyaránt. Meglepõ módon azon-
ban ekkor kevésbé az uralkodók (noha ilyen is van, s ezek sorából messze kiemel-
kedik a legfrissebb Luxemburgi Zsigmond-itinerárium),46 mint inkább a
fõméltóságok tartózkodási helye felé fordult a figyelem, köszönhetõen több élet-
rajz, valamint politika- és társadalomtörténeti részfeldolgozás megszületésének.47
Külön örömmel említhetnénk néhány határon túl összeállított itineráriumot is, ha
40 Meglepõ azonban, hogy 1985-ben a História hasábjain – igaz, visszhangtalanul – esett már
szó az itineráriumok fontosságáról: Tóth: Tartózkodási helyek.
41 Engel: Hunyadi itinerárium, különösen: 974–980. – Hunyadi János „nem kormányzói”
esztendeinek itineráriumát C. Tóth Norbert (1445–1446), s fõképp Adrian A. Rusu (1441–1446.,
1453–1456) adta közre. C. Tóth: Bátoriak 279–280., valamint Rusu: Iancu de Hunedoara 180–185.
42 Engel: Zsigmond itinerárium.
43 Engel: I. Károly itinerárium 136–139.
44 Engel: Királyitineráriumok.
45 E. Kovács: Középkori utazás passim, különösen 104–109., Zsótér: IV. László itinerárium,
Süttõ: Datum et actum, Sroka: I. Ulászló itinerárium, Hoensch: Zsigmond itinerárium, Sebõk:
I. Károly itinerárium (angolul is: Sebõk: Itinerary of Charles I.)
46 Sebõk: I. Károly itinerárium, Engel–C. Tóth: Itineraria.
47 A megjelenés idõrendjében: Stibor I. 485–494. (szlovákul), Stibor II. 485–494. (magyarul),
Kubinyi: 1464-es reform 53–58., C. Tóth: Méltóságviselõk I., Neumann: Verbõci 304., Horváth:
Szapolyai itinerárium, Neumann: Korlátköviek 192–200., C. Tóth: Méltóságviselõk II., C. Tóth:
Bátori család 32–42., Horváth: Bátori István 79–81., Neumann: Bátori István 122–127., C. Tóth:
Lackfi nádorsága 88–96., a 86. oldalon ugyancsak megtalálható a fõúri itineráriumok legfris-
sebb áttekintése. – Ugyancsak idekívánkozik egy módszertani és forráskritikai szempontból is
újszerû itineráriumvizsgálat, a történetíró Eberhard Windeckéé. Skorka: Windecke itinerárium.
18
a gyakorlat nem bizonyítaná, hogy szerkesztõjük bizony alig jutott túl a

Ráth–Sebestyén-féle munkákon. Az egy- vagy közeli idejû, ám nagy távolságú
keltezések érdemi, magyarázattal ellátott különválasztása, a pecsétek mozgásának
vizsgálata nem történt meg, ekként használatuk csak további tévedésekkel terheli
a szakirodalmat.48 Természetesen akad pozitív, alaposságában és rendszerében
követésre méltó példánk is.49
Zárásképpen tehát elmondható, hogy a magyar uralkodói itineráriumok föl-
tárása és közreadása – noha kétségtelenül léteznek a teljes középkort lefedõ ko-
rábbi munkák – messze elmarad a nyugat-európai, de még némely régiós ország-
beli (vö. a lengyel kutatással) állapottól. Mielõtt azonban elõdeinket végképp
megbélyegeznénk e segédlettípus elhanyagolásával, két fontos szempontot feltét-
lenül figyelembe kell vennünk. A magyarnál szerencsésebb sorsú országok zömé-
ben (gondolok itt elsõdlegesen Angliára és a Német-római Birodalomra) valamifé-
le központi, állami, királyi levéltár a középkorból is fönnmaradt. Ezek, pontosab-
ban a bennük õrzött regiszter- és másolati kötetek sokszor hiánytalan sorozata
hallatlan mértékben megkönnyíti az itineráriumok összeállítását. Ilyesfajta levéltá-
ri hagyaték híján a magyar kutató csak a számba vehetõ okleveles anyag (szeren-
csére ma már nem is annyira) fáradságos összegyûjtésével és a királyi oklevelek-
nek ezekbõl való kigyûjtésével próbálkozhatott a megelõzõ másfél évszázadban.
Ezt a munkát napjainkra hallatlanul megkönnyíti a Magyar Országos Levéltár
Középkori Gyûjteményeihez Borsa Iván által megálmodott és létrehozott, újabban
pedig Rácz György által gondozott és már digitális fényképekkel bõvített kitûnõ
számítógépes adatbázisrendszer. A korábbi mûveket érdemben meghaladó
itineráriumok készítésére csak ez utóbbi megléte, azaz mintegy másfél évtizede
van lehetõsége a magyar kutatásnak. Ennek elõtte többnyire csak töredékek, vagy
ahogyan a Hunyadi itinerárium esetében láttuk, néhány esztendõnyi idõ-interval-
lum áttekintése volt érdemben kivitelezhetõ.
1.3. Korábbi Mátyás-itineráriumok

Az elõzõ fejezetben még általánosságban elmondottak nagyobbrészt szûkebb té-
mánkra, Hunyadi Mátyás uralkodói itineráriumára is igazak. Mind Ráth Károly,
mind Sebestyén Béla közölte e királyunk tartózkodási helyeinek listáját is. Igaz to-
vábbá, hogy a többi 15. századi uralkodónkhoz hasonlatosan Mátyás itineráriuma
is a kevésbé kidolgozottak közé tartozik, hiszen a korszakra – Teleki József monu-
mentális mûvét leszámítva – máig nem létezik átfogó korszakos forráskiadvány.
Ennélfogva elõdeink zömében csupán a magyarországi és külföldi folyóiratokban,
családi és politikai oklevélközlésekben szórtan megjelent adatok összegyûjtésére
gondolhattak. Említettem: Fraknói Vilmos Mátyás-életrajzában, amikor csak tehet-
te, alkalmazott itineráriumgyûjtésen alapuló adatsorokat. Forrásai legjavát az épp
ekkortájt megszületõ Diplomatikai Levéltár vonatkozó oklevelei jelentették.50 E
biográfia megjelenésének évében – a király halálának 400. évfordulóján – jelent
48 Andea: Itinerariile, Andea: Voievozii.

49 Kalous: Filipec itinerárium.
50 Vö: Fraknói: Hunyadi Mátyás passim.
19
meg Rónai Horváth Jenõ összefoglalása Mátyás fõbb katonai akcióiról, ám

klasszikus itineráriumközléssel õ sem szolgált, Ráth közléseihez nem tett hozzá
friss adatokat.51
Ezután hosszú ûr következett. Az elsõ világháború után a pozitivista-adat-
gyûjtõ szemléletnek lassan leáldozott, s az ekkortájt divatossá váló szellem-, majd
népiségtörténet és ezek különféle hajtásai, illetõleg az ezeket váltó marxista tudo-
mányszemlélet nem kedvezett sem az adatok feltárásának, sem a szélesebb érte-
lemben vett politikatörténeti kutatásoknak. Így nem lehet meglepõ, hogy ami az
utóbbi évtizedekig a Mátyás-itinerárium, de egyáltalában utazásai, hadjáratai és
külpolitikája terén napvilágot látott, az jobbára külföldi szerzõ kutatásainak ered-
ménye. Karl Nehring megkerülhetetlen forrásközlésein és írásain52 kívül az utóbbi
évekbõl Jörg Hoensch Mátyás-életrajzát emelhetjük ki.53 Hoensch munkájának
legfõbb vezérfonala a király itineráriuma volt. Erre fûzte föl a legfontosabb külpo-
litikai és katonai eseményeket. Csak sajnálhatjuk, hogy hasonló szerkezetû Zsig-
mond-életrajzának analógiájára e kötetében nem közölt itineráriumtáblákat.
Méltánytalan lennék, ha nem szólnék Kubinyi Andrásról. Személye szinte
egymagában „intézményesítette” a teljes magyar késõközépkor-kutatást (így Má-
tyás-korát is) az 1970–1980-as években. Tucatnyi kisebb-nagyobb dolgozata jelent
meg Mátyás politikájáról, államáról, hadjáratairól,54 ám azt is meg kell jegyez-
nünk, hogy sem itineráriummal, sem pedig archontológiával (noha mindkét kuta-
tástechnikai eljárást saját gyûjtései alapján bõségesen alkalmazta) nem ajándékoz-
ta meg kortársait és az utókort. Amint arról korábban esett szó, részben ennek
okán fogant meg jelen sorok írójában a gondolat, hogy megkísérelje a kutatás ren-
delkezésére bocsátani Mátyás király tartózkodási helyeinek adattárát. E munkála-
tok kezdeti, nagyobb szakaszának lezárása után jelent meg az elsõ, immár az
itinerárium-adattár meghatározó részének ismeretében készült közlemény.55
51 Rónai Horváth: Hadjáratok.

52 Aussenpolitik, Nehring: Matthias Corvinus.
53 Hoensch: Matthias Corvinus.
54 Ebbéli munkásságának egyik legfontosabb összegzése: Kubinyi: Államszervezet.
55 Horváth: Mátyás itinerárium, illetve ugyanennek népszerûsítõ változata: Horváth: Hol a király?
20
2. MÓDSZERTAN, FORRÁSOK
2.1. Az uralkodói itinerárium mint kutatási segédlet.

Módszertani kérdések
A hazai középkorkutatás számos adósságainak egyike a módszertani kérdések

gyakori megkerülésébõl ered. A távolságtartás persze nem elõzmények, hagyo-
mányok nélküli: efféle eszmefuttatások „mázsaszám” való közzététele hiábavaló
fáradságnak látszik a valós kutatási eredmények publikálása helyett, miközben a
magyar történetkutatás kézikönyvek terén való hiányosságai napnál is világosab-
bak. Ezzel összefüggésben persze látnunk kell azt is, hogy az utóbbi évtizedekben
oly népszerûségre és figyelemre szert tett, zömükben módszertani irányultságú,
magukat sokszor „posztmodernnek” kikiáltó munkák lassan-lassan a források le-
hetõ legteljesebb megkerülésével próbálnak a történeti múltról vagy annak vizs-
gálati lehetõségeirõl állításokat megfogalmazni. Nos, e két véglet képzeletbeli
Szküllája és Kharübdisze közt vergõdve fontos leszögeznünk – mégiscsak egy ké-
zikönyv bevezetõ sorairól lévén szó –, hogy a módszertan megválasztása nagyban
befolyásolja a várható végeredményt. Végtére is egy itinerárium egyetlen és meg-
kerülhetetlen feladata, hogy az érdeklõdõk, kutatók számára világosan, ellenõrizhe-
tõen adja meg, mikor hol tartózkodott a király vagy más „célszemély”, különösen pedig bi-
zonytalan, többes keltezések esetében határozza meg e személy hollétét a szóba jöhetõ tele-
pülések sorában rendet vágva!
Egy efféle munkának, legalábbis a középkor idõhatárai között, legfõbb forrás-
bázisa az illetõ személy nevében (ám nem feltétlenül jelenlétében) kibocsátott okle-
velek sorozata. Minthogy azonban régtõl fogva szinte közhelyszámba megy az a
körülmény, hogy egy-egy Mohács elõtt élt magyar uralkodó nevében alkalmasint
két-három helyen is kelhetett ugyanazon a napon oklevél, így a puszta okleveles
helymeghatározás kevés. A kötet használója számára ugyanis az is fontos informá-
cióval szolgálhat, hogy ilyesféle, többszörös keltezések esetében mi okból és milyen
megfontolások alapján döntöttem egy település mellett, ahová a királyt aktuálisan
„helyeztem”. Ezért az alábbiakban megkerülhetetlen néhány metodikai kérdés ala-
posabb áttekintése s itineráriumkészítési szempontrendszerem ismertetése.
2.1.1. A kancellária és az uralkodó

Mátyás 1458-as trónraléptekor a magyar királyi kancellária szerkezetét illetõen
stabil állapotban volt, egyes részei (egyesek szerint „osztályai”) ekkortájt már rég-
tõl fogva, alkalmasint évszázados múltra visszatekintve mûködtek. Ha vázlatos
szervezeti képet szeretnénk adni korszakunk udvari írásbeliségérõl, akkor négy
pecsétet és a mögöttük álló kisebb-nagyobb apparátust kell figyelembe vennünk.
Ezek az alábbiak: 1. a nagy-felségi-kettõs pecsét; 2. a titkos- vagy kisebb pecsét; 3.
a bírói pecsét; 4. a gyûrûspecsét.56 Minthogy V. László, majd Mátyás – tudomá-
56 Mátyás pecsétjeinek – az 1930-as években ismert – elõfordulási és használati idejét táblázatos

formában, összefoglalóan lásd: Kumorovitz: Mátyás pecsétjei 13. 1982-ben ezt a táblázatot
módosítás nélkül közölte újra: Schallaburg ’82. 216.
21
sunk szerint – alig-alig alkalmazta a fémpecséteket (ti. aranybulla), ezek jelentõsé-

ge témánk szempontjából elenyészõ.
A pecsétek jelentõsége abban áll, hogy általuk – noha mind a király neve
alatt kiadott okleveleken függött vagy azokra nyomták õket – eltérõ idõben és he-
lyen, eltérõ ügyeket intéztek. Alapvetésként szokás megkülönböztetni középkori
uralkodóink esetében a kegynyilvánító (de gratia) és igazságszolgáltatási (de iusti-
tia) döntéseket. Míg elõbbiek a Mátyás korban (ahogyan korábban is folyamato-
san) lényegesen jobban kapcsolódtak a király személyéhez, addig utóbbiak eseté-
ben az Anjou-kortól fogva folyamatos „leválást” figyelhetünk meg. Itinerárium-
készítési szempontból ez a jelenség nem problémamentes, ezért érdemes az
elõzményeket dióhéjban áttekinteni.
A magyar király személyes bírói jogát az évszázadok alatt egyre inkább he-
lyetteseire, segítõire hárította. A királyság korai évszázadaiban az uralkodó bírói
helyettese a nádor volt, akinek hivatala azonban hamar különvált az udvartól és
önálló nádori bírósággá nõtte ki magát. Ekkortól, ami a 12. századot jelenti, ka-
pott nagyobb figyelmet az országbíró, aki a 13. század közepére teljesen átvette a
királyi bíráskodás gyakorlati lebonyolítását (presentia regia). Ezután a királyok
tényleges személyes bíráskodása egyre ritkult, és amikor erre sor került, a bírói
oklevelek rendre jelezték is azt. E gyakorlat eredményeképpen megjelent a külö-
nös személyes jelenlét bírósága, csakhogy az Anjou-kor végére, a 14. század utol-
só évtizedeire ez is önállósodott a fõkancellár vezetésével (specialis presentia regia).
Luxemburgi Zsigmond továbbra is ragaszkodott némely esetekben a személyes
döntéshozatalhoz, amely fórum a királyi jelenlét analógiájára uralkodása végére
újabb bíróságot, a személyes jelenlétet (personalis presentia regia) teremtette meg,
így ennek élén késõbb az intézmény nevébõl fakadóan a személynök állt. Ekként
a 15. század közepére, V. László uralkodásának idejére már három királyi bíróság
mûködött hosszabb-rövidebb ideig, de sokszor párhuzamosan.57 Ám lett légyen
szó bármilyen bonyolultságú hivatali vagy legalábbis annak tetszõ rendszerrõl
(mert bizony bonyolult), s tartozzék ehhez bármilyen gazdag szakirodalom (mert
bizony tartozik), egy számunkra lényegbevágó kérdésrõl gyakorlatilag hallgatnak
eleink: nem ismerjük e kancelláriai rendszer, az ott használt pecsétek, illetõleg a
király személyének mindennapi kapcsolatát. Azaz ki kell mondanunk: arról, hogy
egyes királyi oklevelek létrejöttének hátterében mennyire volt meghatározó a ki-
rály döntése, netalán személyes jelenléte, fogalmunk sincs, ahogyan arról sem tudunk
sokat, hogy kik és milyen felhatalmazással adhattak ki, pecsételhettek meg királyi okleve-
let az uralkodó bizonyítható távollétében. Kérdéses, hogyan „váltak el” az ügyek és persze
a pecsétek a király személyétõl. Végezetül arról sem tudunk sokat, hogy utazások alkalmá-
val kik kísérték a királyt a kancelláriából, s kik és milyen feladatokkal, no meg jogkörökkel
maradtak például Budán. Legalább ennyire érdekes, hogy egyes ügytípusoknál ki-
adott okleveleknél a rájuk függesztett vagy nyomott királyi pecsétek közt volt-e
valamiféle hierarchikus „erõsorrend”. Megerõsítõ vagy úgynevezett kontrapecsé-
57 A királyi bíróságok alakulásának rendkívül gazdag irodalmából például Hajnik: Bírósági

szervezet 31–45., Kumorovitz: Audientia, praesentia 706–711., Szentpétery: Oklevéltan...
passim. – Egyébiránt a pecsétek és a király külön mozgásának idehaza is van fontos szakiro-
dalmi elõzménye: Kumorovitz: 1375. 924–927.
22
tek kaptak-e valamilyen szerepet?58 Mindezen kérdések feltétele korántsem indo-

kolatlan, hiszen a magyarnál lényegesen jobb forrásadottságú, ennélfogva jobban
ismert királyi udvarokban a királyi „intézménybõl” fakadó ügykör-megosztások
jól ismertek. Angliában a kései középkorban már világosan megfogható például
az egyes pecsétek „hivatali” jellege, azaz bizonyos pecsétekkel nagyjából-egészé-
ben meghatározott ügyeket intéztek, persze általában és nem kizárólagosan a kö-
zépkori „ügymenet” sajátosságaiból fakadóan.59
Az elsõ pillanatra egészen szövevényesnek látszó kancelláriai szervezet által
okozott sokkot tovább növeli Mátyás királyunk meglehetõsen sajátságos pecsét-
használati gyakorlata. Abban még semmi rendkívülit nem találunk, ha egy kö-
zépkori uralkodó valamely pecsétje (ezek általában a felségi, a titkos- vagy a kö-
zéppecsétek) helyett technikai,60 avagy politikai-hatalomgyakorlási61 okokból idõ-
legesen vagy végleg új pecsétet vezet be, de itt nem pusztán errõl van szó. A jobb
megértéshez tehát elengedhetetlen, hogy a királyi kancellária Mátyás-kori állapo-
táról szó essék. Az elõzõekben vázolt, hármas tagolódású királyi bírósági szerve-
zet ugyanis nem állt fenn sokáig. 1464-ig ugyan külön mûködött a specialis és a
personalis presentia – értelemszerûen külön pecséteket: titkost és bíróit használva –,
de ekkor Mátyás a kettõt egyesítette két fõ- és titkos kancellár vezetése alatt, így
tehát a kis (titkos) kancellária az 1464-es összevonást követõen megszûnt létezni.
Szerepét az egyesített fõ- és titkos kancellária vette át, bírósága pedig a személyes
jelenlét nevet vitte tovább.62 Az új, egységesnek látszó, de valójában két „osz-
tállyal” dolgozó szervezet élén, a két fõ- és titkos kancellár állt, ám a személyes
58 Utóbbi kérdéskörre akadnak, még ha kisszámú példáink is korszakunkból. A törvények,

nemzetközi szerzõdések megerõsítésekor általános gyakorlatnak mondható, a királyi mellett
fõúri pecséteket is tartalmazó oklevelek felsorolásától e helyütt érdemes eltekinteni. Ám
1458-ból ismerünk egy adománylevelet, amely Vetési Albert veszprémi püspök, akkor épp
alkancellár részére szól. Erre, a nagyobb biztonság kedvéért, azaz hogy késõbb ne merülhes-
sen föl annak lehetõsége, hogy az alkancellár a király tudta nélkül „saját szakállára” adott ki
oklevelet, Pálóci László országbíró pecsétjét is rátették. DL 107667. ...propter maiorem rei ipsius
fortitudinem penes ipsum sigillum nostrum regale eciam sigillum fidelis nostri magnifici comitis
Ladislai de Palocz iudicis curie nostre presentibus litteris iussimus apponendi. – Hasonló eljárás ta-
núi lehetünk 1466-ban, amikor Várdai István kalocsai érsek és egyben fõkancellár kérésére ki-
adott oklevélre a királyi titkospecsét mellé Ország Mihály nádor pecsétjét tették egy záradék
kíséretében. Zichy X. 383–386. (eredeti: DL 81612.) Et quia prefatus dominus Stephanus
archiepiscopus ad presens cancellariatus nostri officio fungi dinoscitur, ideo nos ad tollendam omnem
suspicionis materiam, que circa pretactas litteras in successa temporum quoquomodo oriri posset,
penes sigillum nostrum pretactum eciam sigillum fidelis nostri magnifici Michaelis Orzag de Guth
regni nostri Hungarie palatini pro maiori certitudine appendi fecimus. Datum, ut supra.
59 A témáról összefoglalóan lásd Brown: Governance of England 46–52.
60 Pontosan ezt tette Mátyás, amikor 1478 telén magyar fél részére kiadott oklevélre a magyar
titkospecsét távolléte miatt a cseh titkospecsétet függesztették, majd a kedvezményezett kéré-
sére 1480-ban a megfelelõre cserélték kancelláriai megjegyzés kíséretében. Kumorovitz: Má-
tyás pecsétjei 10.
61 Ennek már Zsigmond alatt is tanúi lehetünk. Az uralkodó olykor évekig volt távol a nagyobb
kancelláriától, ezért indult meg a királyi titkospecsét jelentõségének fokozatos növekedése.
Kumorovitz: Egyszerû és titkos 98–99.
62 Szilágyi: Kancellária 75.
23
jelenlét bíróságának élére valóságosan helytartó (locumtenens), frappánsabb nevén

a személynök került két, az egykor volt kettõsséget (specialis és personalis presentia)
tükrözõ protonotáriussal kiegészülve. Személye számunkra azért kiemelt fontos-
ságú, mert az õ kezelésében volt (folyamatosan) a király bírói pecsétje!63 Termé-
szetesen a nagy (vagy kettõs) pecsét és a titkospecsét – elvileg – a fõ- és titkos
kancellárok felügyelete alatt maradt.
Ezek után már csak a gyûrûspecsétrõl kell érdemlegeset mondani. Elõre ér-
demes bocsátani, hogy az az elgondolás, amely szerint a gyûrûspecsét a 15. szá-
zad közepét-második felét megelõzõen voltaképpen egybeforrt az uralkodó sze-
mélyével, egészen pontosan: a kezén viselte, csak részben tartható. Már
Kumorovitz rámutatott arra, hogy Nagy Lajos királyunknak is két gyûrûspecsét-
je volt: egyiket valóban viselte, míg a másikat conservator sigilli annularis domini
regis õrizte és persze kezelte.64 Minden rendelkezésre álló információ azt tá-
masztja alá, hogy Mátyás idején sem volt a dolog másképp, tehát a király nem
hordta mindennapos jelleggel ujján a hitelesítõ gyûrûjét. Van ugyan afféle ada-
tunk, amely megengedné annak feltételezését, hogy a gyûrûspecsétet a király
idõrõl idõre, de ujján viselte.65 A gyakorlat viszont mást mutat: eleinte a gyûrûs-
pecsét világosan a távol lévõ titkospecsét helyett lép elõ, majd az 1470-es évek
második felétõl mind gyakrabban önálló szerepet játszik és már nem helyettesí-
tõ jellegû.66 Kezelõje ekkortól bizonyosan a királyi titkár, nevezetesen Váradi Pé-
ter, majd Bakócz Tamás lehetett, bár a titkári feladatot ellátó személyek száma
felõl sincsenek megnyugtató kutatási eredményeink. Szilágyi Loránd véleménye
szerint „Mátyás idejében rendesen csak egy titkár mûködött a kancelláriában”.67
Ugyanakkor ugyanezen mûvére való hivatkozással, hét esztendõvel késõbb már
két titkárról tesz említést Mátyás korából, ami talán egy késõbbi adat visszavetí-
tésébõl eredhet.68 Véleménye szerint a titkárok terjesztették a király elé – fõleg
az 1470-es évektõl – az írásbeli supplicatiókat, és õk közvetíthették a kancellária
felé a király motu proprio utasításait, amit azután az oklevelekben a commissio
propria domini regis jegyzet jelölt.69
Most érkeztünk el a Mátyás kori királyi pecséthasználat talán legproblemati-
kusabb eleméhez: a fentieken túl elõforduló, többnyire helyettesítõ céllal használt
további pecsétek kérdéséhez. Kisebb titkospecsét(ek) és gyûrûs titkospecsétek is
elõfordulnak ugyanis a mátyási gyakorlatban. Azt leszögezhetjük, hogy többsé-
gük a király utazásai során tûnik föl az okleveleken, így szerepük tényleg a he-
lyettesítés lehetett. Ám ez csak elsõsorban, de nem kizárólagosan igaz, amire több
63 Hajnik: Bírósági szervezet 40–41., Szilágyi: Kancellária 76., Bónis: Jogtudó értelmiség 250.
64 Kumorovitz: Egyszerû és titkos 85.
65 Mátyás gyûrûspecsétje 168.
66 Kubinyi: Államszervezet 90.
67 Szilágyi: Kancellária 47–48.
68 Szilágyi: A királyi secretariusok 549. Kubinyi András két titkár létét igazolta. Kubinyi: Auszt-
ria 115.
69 Szilágyi: Kancellária 53. Szilágyi egy másik írásában hasonlóképpen vélekedik, noha érvelése
csupán a Jagelló-korra vonatkozó (1503. évi) adatra épül. Ír ugyan az írásbeli kérvények Má-
tyás-kori jelentõségének növekedésérõl, de a titkár vagy titkárok ebben játszott szerepérõl
nem. Szilágyi: Supplicatio 170–171.
24
jelünk is van. Régtõl fogva közismert tény ugyanis, hogy a rendek mindig is ódz-
kodtak a királyok efféle „rendszeridegen” pecséthasználati szokásától, s még az is
megesett, hogy idõrõl idõre a perekben ezeket az iratokat nem fogadták el teljes
érvényûnek.70 Talán emiatt is gondolhatjuk, hogy használatukat nem csupán kor-
mányzattechnikai ok: a király sok utazása indokolta (amiben nem kételkedhe-
tünk), hanem az „ellenõrzött” kancelláriai folyamatokat megkerülni kívánó akarat
is. Ennélfogva az sem zárható ki, amit már Kubinyi András is feltételezett, hogy
Mátyás a kisebb pecséteket a korábbi titkospecsét „megkerülésére” használta. Rá-
adásul az itinerárium adatai is ezt támasztják alá.71 A szokásosnál talán kissé
könnyedebb fogalmazással azt mondhatnánk, hogy Hunyadi Mátyás „sportot
ûzött” a pecsétek szaporításából, aminek csúcskorszaka 1469–1472 között volt.
Egynémely esztendõben akár öt-hat pecsét alatt is kelhettek oklevelek a király ne-
vében!72 Értelemszerûen ez a reménytelenül nagy szám már az államügyek meg-
felelõ mûködését is veszélyeztette, s épp ezért került sor az 1471/8. törvénycikk
megszerkesztésére, amely a király számára csupán öt pecsét (arany-, kettõs-, tit-
kos-, bírói és gyûrûs-) alkalmazását engedélyezte.73
Amint arról szó volt, a kancellária szerkezetérõl és gyakorlatáról szóló sza-
kasz zárásaképp egy kiemelten fontos és az eddigi irodalomban érdemtelenül
mellõzött kérdést kell érintenünk: a pecsétek és a király személyének kapcsolatát.
Mert legyen bármennyire is igaz az a megállapítás, hogy a királyi oklevelek átte-
kintésével elsõsorban a pecsétek hollétének sorozatát és nem a király
itineráriumát kapjuk meg (néha még azt sem, mivel az oklevél keltezési helye al-
kalmasint eltérhet attól a valós helytõl, ahol állítása szerint megírták és megpecsé-
telték), a helyzet mégsem egészen reménytelen.74 A korábbi irodalmak nyomán és
a jelen Mátyás-itinerárium készítése során gyûjtött tapasztalat birtokában bátran
kimondhatónak látszik, hogy a 15. századi okleveles anyag és persze számos to-
vábbi kiegészítõ forrás felhasználásával meglehetõsen biztos királyi tartózkodá-
sihely-lista állítható össze. Ha pedig oklevelekrõl van szó, a pecsétek megkerülhe-
tetlenek. Illendõ tehát arról nyilatkozni, hogy a Mátyás által használt pecsétek kö-
zül melyik mennyire kapcsolható személyéhez, utazásai és e pecsétek mozgása
miképpen viszonyulnak egymáshoz. Most tehát az egyes pecsétek ismételt átte-
kintése következik, az elõzõektõl merõben eltérõ szempontok: a királyitinerárium
készítéséhez létrehozott oklevél-adattár eredményei alapján.
Kezdésképpen az 1464-tõl kimutatható felségi pecsétrõl és aranypecsétrõl kell
szót ejteni, igaz csak röviden. Mivel aranypecsétes (bulla) oklevelet lényegében
alig ismerünk Mátyástól, ekként az itinerárium szempontjából nincs sok dolgunk
70 Kumorovitz: Pecséthasználat 78–79.

71 Az úgynevezett kisebb pecsétek teljességre törekvõ áttekintését lásd késõbb.
72 Kumorovitz: Mátyás pecsétjei 9–10.
73 Kumorovitz: Mátyás pecsétjei 10., DRH 1458–1490. 195. Ráadásul az idõpont igencsak beszé-
des: az úgynevezett Vitéz-féle lázadás okán összehívott országgyûlésen nyilvánították ki ki-
rály iránti hûségüket a rendek, ám láthatólag megtalálták annak módját is, hogy ennek
„árát” megkérjék. Az idézett törvénycikk ebbe a sorba illeszkedik, annak dacára, hogy a kor-
látozás maradéktalanul soha nem ment át tökéletesen a gyakorlatba, javarészt épp a kisebb
pecsétek miatt. Vö. a késõbb olvasható pecséttani táblázattal.
74 Erre legutóbb: Süttõ: Anjou I. 207–218.
25
vele.75 Ehhez csak részben hasonló a felségi pecsét (sigillum dupplex) kérdése. Mert
bár az ezzel megerõsített okiratok száma messze meghaladja a fémpecsétesekét,
összességében még így is kisszámú oklevélrõl van szó. Ráadásul ezzel a pecséttel
a fõ- és titkos kancellár jobbára a privilégiumokat és a nemzetközi jelentõségû
szerzõdéseket látta el a szokásos datum per manus formulával, zömében méltóság-
sorral. Ezen okleveleink szinte mindegyike római naptár szerint kelt, így kelethe-
lyet nem tartalmaz, ennélfogva legföljebb annyi kiegészítõ információt hordozhat-
nak, amennyit kancelláriai jegyzetük megenged: következtethetünk a király és a
felségi pecsét közti közvetlen avagy közvetett, de jobbára eseti jellegû kapcsolatra.
Efféle gondolatok juthatnak eszünkbe akkor is, amikor a bírói pecsétrõl
(sigillum iudiciale) ejtünk szót. Korszakunkra már ez a pecsét is gyakorta elválik a
királytól. A szakirodalom korábban is feltételezte, hogy a király távolléte idején
adhattak ki rendszeresen oklevelet a nevében, de ennél tovább nem jutott.76 Nos, a
rendelkezésünkre álló, Mátyás király nevében kiadott oklevelekl adatbázisa alap-
ján minden különösebb kockázat nélkül kimondható, hogy a bírói pecsét alatt kelt
oklevelek döntõ többsége Mátyás távollétében, s ugyanilyen bizonyosan a király
tudta nélkül kelt. Kicsit késõbb látni fogjuk, ez nem kicsiny hányadát teszi ki az
uralkodói okleveleknek. Állításunk elsõ felét maga az itinerárium, míg második
felét az a tény igazolja, hogy ezen oklevelek zöme különféle hiteleshelyekhez
vagy megyékhez szóló mandátum. Azaz a személynök vezetésével mûködõ kan-
celláriai „iroda” automatikusan fogadta a panaszokat és megkereséseket, s az
ezek kivizsgálását elrendelõ parancsokat hivatalból adhatta ki Mátyás nevében.77
Tehette mindezt abból a ténybõl eredõen, hogy a király bírói pecsétjét a személy-
nök kezelte és ebbéli jogát 1486-ban törvénnyel is megerõsítették.78 Érdemes a
75 Kumorovitz: Mátyás pecsétjei 13., illetõleg Kubinyi: Államszervezet 87., Szilágyi elgondolásá-
nak kritikájával épp az aranypecsétes oklevelek kapcsán.
76 „A kancellária tehát nagymértékben elõtérbe jutott (ti. az 1470-es évektõl – H. R.), s a
belkormányzat bürokratikus jellege a XVI. század elsõ negyedére nálunk is kifejlõdött. Igen
valószínû, hogy a kancellária az általa intézett ügyek egy részében nem is fordult a királyhoz
vagy a tanácshoz, hanem bizonyos, általánosságban megadott elvek szerint – önállóan járt el.
S így a titkárok relatiójára kelt oklevelek egy részét is ilyeneknek tekinthetjük. Természetesen
ezen ’önállóan’ intézett ügyek is a pecsételést ellenõrzõ fõkancellár, illetve kancellár felügye-
lete alatt állottak.” Szilágyi: Kancellária 64. – „Az majdnem biztos, hogy rutinügyekben adha-
tott a király nevében oklevél-kiállítási parancsot.” Kubinyi: Államszervezet 84.
77 „Végül – õk (ti. a személynökök – H. R.) állottak élén a kancellária directe bíráskodási célokra
berendezett osztályának, mely – míg a nagy kancellária egyes tagjai követték az uralkodót
hadjárataiban, utazásaiban (pl. Mátyás elsõ éveiben) – állandóan Budán maradt s bizonyos
ügyeket az uralkodó távollétében is intézett.” Szilágyi: Kancellária 77., 66. j. Ugyanakkor furcsa
mód a Szilágyi által e helyütt hivatkozott három oklevélbõl csupán egy támasztja alá állítását.
1.: DL 15699. Mátyás 1462 februárjában bizonyosan járt Esztergomban. 2.: DL 28058. Ez valójá-
ban 1338-ban kelt nádori kiadvány. 3.: DL 18714. 1482 októberében Budán kelt és bírói pecséttel
ellátott oklevél, miközben Mátyás Hainburgban–Pozsonyban tartózkodott ezekben a napokban.
Az oklevél kancelláriai jegyzete különösen érdekes, hiszen valójában ez az oklevél sem utal a
kancellária „hivatalból” való önálló mûködésére, mert az oklevelet Pozsonyból érkezett írásbeli
parancsra állították ki: ad relacionem magistri Thome prepositi Tituliensis de Posonio litteratorie factam.
78 Hajnik: Személyes jelenlét 18–21., valamint: DRH 1458–1490. 303. (1486/LXVIII. tc.) ...quod
iudices ordinarii sunt: imprimis palatinus, deinde iudex curie et postmodum secretarius cancellarius, si
presens fuerit, sin autem locum tenens, hoc est, qui sigillum iudiciale regie maiestatis pro tempore tenet.
26
gyakorlatra egy érdekes példát megnézni, amely a középkori pecséthasználat és

pecsét-„mozgások” területén számos kérdést vet fel.
Mátyás 1471 tavaszán, valamikor április elsõ napjaiban elhagyta az országot,
s Znojmón át Morvaországba utazott, egészen Iglauig. Útját titkospecsétes és
úgynevezett kisebb titkospecsétes oklevelekkel, királyi misszilisekkel és elbeszélõ
forrással egyaránt módunkban van datálni és igazolni, azaz a király országtól
való távolléte július elejéig – amikor a kitört lázadásról értesülvén hazafelé vette
az irányt – nem lehet kétséges.79 Azonban épp ezekben a hetekben meglepõ pe-
csétfeltûnésekre bukkanhatunk, amit az 1. táblázat szemléletesen foglal össze.
1. táblázat
Ún. 2. kisebb Gyûrûs-
Dátum Titkospecsét Bírói pecsét Jelzet
pecsét pecsét
DL 81717, DF
1471. I. 9. Buda
203794.
1471. I. 25. Diósgyõr DF 251394.
1471. I. 27. Diósgyõr DF 269284.
1471. I. 28. Diósgyõr DL 45451.
1471. II. 17. Buda DL 105506.
1471. II. 18. Buda DL 16503.
1471. II. 19. Buda DL 105013.
1471. II. 22. Buda DL 17167.
1471. III. 2. Buda DL 90146.
1471. III. 4. Buda DL 45455.
1471. III. 6. Buda DL 17174.
1471. III. 11. Buda DL 17180.
1471. III. 20. Buda DL 17194.
1471. III. 23. Esztergom DL 61057.
1471. III. 29. Buda DL 28998.
1471. IV. 2. Pozsony DL 17202.
1471. IV. 3. Pozsony DL 100809.
1471. IV. 4. Pozsony DL 17203.
1471. IV. 9. Znojmo DL 17205.
1471. IV. 9. Brno80 ØG-L, Praha 368.
1471. IV. 10. Brno DL 30891.81
1471. IV. 17. Brno DL 27339.
1471. IV. 17. Brno DF 238410.82
1471. V. 1. Várad DL 17212.
Székely oklt.
1471. V. 5. Torda
(Barabás) 124–126.
79 Vö. az itinerárium vonatkozó részével.

80 Igaz, ez nem a magyar, hanem a cseh királyi titkospecsét.
81 A pecsétlenyomat rendkívül töredékes.
82 Pecsételési záradék alapján.
27
Ún. 2. kisebb Gyûrûs-

Dátum Titkospecsét Bírói pecsét Jelzet
pecsét pecsét
DL 61054., DF
1471. V. 10. Torda
257709.
1471. V. 12. Kolozsvár DF 247338.
1471. V. 13. Kolozsvár DF 212821.
1471. V. 15. Jihlava DL 88523.
1471. V. 27. Buda DL 100814.
1471. VI. 2. Jihlava83 DL 17224.
1471. VI. 2. Buda DF 223405.
1471. VI. 5. Jihlava DF 227688.
1471. VI. 7. Kolozsvár DL 28415., DL 61055.
1471. VI. 8. Buda DL 17226.
1471. VI. 17. Buda DL 38948.
1471. VI. 20. Jihlava DL 37148.
1471. VI. 23. Jihlava DL 102587.
1471. VII. 13. Pozsony DL 17232.
1471. VII. 15. Pozsony DL 37421.
1471. VII. 16. Pozsony DF 240568.
1471. VII. 19. Pozsony DL 61056.
1471. VII. 23. Esztergom DL 61057.
1471. VII. 28. Buda DL 17236.
1471. VIII. 1. Buda DL 93444.
Az elsõ pillantásra kissé bonyolult helyzet egy kivétellel viszonylag könnyen

magyarázható. A magyar (és a cseh) titkospecsét morvaországi utazása, majd az
elõbbi június közepi sietõs hazatérte aligha független a kitört lázadás hírétõl. Iz-
galmasabb megfigyelni a minket leginkább érdeklõ bírói pecsét útját, amely a ko-
rábban mondottak fényében a személynök (legvégsõ esetben egyik ítélõmestere)
mozgását jelzi. Minthogy 1471-bõl ismert a személynök: Matucsinai Gábor,84 így
majdnem biztosak lehetünk abban, hogy õt keressük az erdélyi „túra” hátterében.
Mindebben meg is nyugodhatnánk, ha az újabb kutatások eredményeképpen
Matucsinaival kapcsolatban új eredmények nem láttak volna napvilágot.
Matucsinai Gábor ugyanis Várdai István halálát követõen – bizonyosan 1471. ja-
nuár 19-ét megelõzõen85 – kalocsai-bácsi érsek lett, egyben pedig maga is fõ- és
titkoskancellárrá léphetett elõ Vitéz János társaként. Az alkancellárságot ezután
néhány hónapig Bátori Miklós szerémi püspök töltötte be.86 Noha pontosan ek-
kortól itineráriuma összeállíthatatlan, nem zárható ki, hogy a bírói pecsét erdélyi
megjelenése mögött akár Bátorit gyanítsuk. S hogy melyik a kivételes eset? A
83 Cseh titkospecsét.
84 Bónis: Jogtudó értelmiség VI. tábla.
85 Ekkor egy méltóságsorban electus archiepiscopusként szerepel. DF 252613.
86 C. Tóth: Bátori család 21.
28
gyûrûspecsété. Eddigi irodalmi és forráskutatási tapasztalatok azt mondatják,

hogy a gyûrûspecsétrõl nehezen tételezhetõ fel, hogy hosszabb idõre és ilyen
nagy távolságra elváljon a királytól. Minthogy az 1471-es évbõl ennek lehetünk
tanúi, a jelenség magyarázata feltétlenül további kutatásokat igényel, alighanem
nem függetlenül a nevezetes lázadás eseménytörténetének modern feldolgozásá-
tól, mindez azonban a jövõ számos feladatának egyike.
A bírói pecsét önálló tevékenységét áll módunkban megfigyelni például
1479-ben is, amikor július 14–17-e között Ulászló cseh és Mátyás magyar király
Olmützben tartottak találkozót, majd 21-én ratifikálták a két hatalom közti béke-
szerzõdést.87 E napokban pillanatnyi tudomásunk szerint Olmützben volt a ma-
gyar titkospecsét és bizonyosan a királyi gyûrûspecsét is.88 Ugyanezekben a na-
pokban pedig számtalan budai keltezésû mandátumot ismerünk, amelyek mind-
egyike a bírói pecsét alatt kelt.89 Ennélfogva a személynöki „iroda” folyamatos
mûködése nem lehet kérdéses. S miután ilyesféle példáink sorát bõven lehetne
folytatni (például 1481 januárjából; 1482 õszérõl; 1485 nyaráról; 1486 júliusából
stb.), bátran kimondható, hogy a bírói pecsétet kezelõ kancelláriai „iroda” egyfaj-
ta állandó panaszfelvevõ helyként funkcionálhatott, illetõleg a hozzá érkezett ki-
rályi meghagyások (zömmel kisebb jelentõségû adományok, parancslevelek) ki-
adásáért volt felelõs.90 Feladata lehetett még természetesen a peres eljárásokban
közbensõ halasztások, perbe hívások kiadása is. Az elmondottak fényében tehát
itineráriumkészítõi nézõpontból megállapítható, hogy a bírói pecsét Mátyás uta-
zásai alkalmával pecsétei közül a legritkább esetben mutatható ki közelében.91
Noha e bíróság hiteleshelyi-jellegû oklevelei minden esetben az uralkodó nevében
kelnek, „szövegük szerint mindig coram nobis vagy coram nostra personali presentia
jelennek meg a felek, mégis e megjelölések alatt legtöbbször csak a kancellária
egyik prothonotariusát kell értenünk”. Ezt onnan is tudhatjuk, mert az irat jobb
oldalára rendszerint odatette az illetõ tisztségviselõ a nevét: coram magistro X. Y.,
fõleg az 1460-as évek közepétõl.92 Kivételt képeznek természetesen azok az idõ-
szakok, amikor a király Budán tartózkodott.
Ellentmondásoktól a titkospecsét (sigillum secretum) története sem mentes.
Egészen pontosan fogalmazva: a titkospecsétek történetérõl kell szót ejteni, mivel
Mátyás e pecséttípusból egy idõben többet is használt. 1458–1464 között bizonyo-
san csak egy titkospecsét létezett, s a koronázás után is ugyanez volt a gyakorlat
egészen 1468/69-ig. Igaz ugyan, hogy a koronázást követõen a titkospecsétet újra-
vésték, ami ekkortól a felségi pecsét elõlapjának egyszerûsített változatát hordoz-
87 Teleki: Hunyadiak V. 99–101.

88 Titkosp.: DL 18248., DF 287612. Gyûrûsp.: Sopron I/5. 384–385., DL 45795.
89 Például DL 18258-59., DL 103838., DF 234529., DF 278595.
90 Például DL 18714. Az 1482 októberében Hainburg alatt táborozó Mátyás meghagyásából
Bakócz Tamás titkár írásbeli megkeresésére adták ki Budán, bírói pecsét alatt a Sopron me-
gyei Vének birtokról szóló adománylevelet néhai Véneki Porkoláb István özvegyének és leá-
nyának.
91 Jagelló-kori részletkutatások ezzel azonos eredményt hoztak. Neumann: Verbõci passim, il-
letve: C. Tóth: 1501. évi tolnai ogy. 1472–1473.
29
ta, ám ez csupán technikai kérdés.93 Sokkal fontosabb az a tény, hogy az 1460-as

évek végétõl, jobbára, noha nem kizárólagosan, a királyi utazások és hadjáratok
alkalmával egy-egy úgynevezett kisebb pecsét is megjelenik a királyi okleveleken.
Annak magyarázatát, hogy Mátyásnak miért volt szüksége ezekre, jó eséllyel az
épp ekkor kezdõdõ cseh hadjáratokban és a gyakori utazásokban kereshetjük.94
1464 elõtt ugyanis a titkospecsét volt a király „saját” pecsétje. Utazásai, hadjáratai
alkalmával mindig ez kísérte.95 Ha Mátyás nem volt Budán, a legritkább esetben
mutatható ki, hogy a titkospecsét ne lett volna a környezetében. Ilyen ritka pilla-
nat 1463 nyara, amikor a királyi had a futaki táborban már javában a Jajca elleni
hadjáratra készült, ám a király nevében a Szent Korona visszaszerzéséért indított
követség tagjai (Szapolyai Imre, Pálóci László, Vitéz János és Várdai István) a
titkospecséttel bocsátottak ki okleveleket.96 A jelenségnek az a tény kölcsönöz kü-
lönös bájt, hogy sem Várdai, sem pedig Vitéz nem viselt még ekkor semmiféle
kancelláriai tisztséget, így elvileg õk nem adathatták ki a nevezett okleveleket.
Minthogy titkospecsétes iratokról van szó,97 fontos lenne tudnunk, hogy Bodó
Miklós fehérvári prépost Sopronban volt-e (ami jelenleg bizonyíthatatlan), mert
akkor a helyzet lényegesen könnyebben lenne magyarázható, de ezt források hiá-
nyában nem tudjuk megtenni.98
A koronázás után azonban változásnak lehetünk tanúi. Amint arról volt szó:
a titkospecsét küllemre is megváltozott, de nem ez volt a lényeg.99 Sõt. Az új pe-
csétkép az utókor kutatója számára a cseh királyi titkospecsét feltûnéséig megle-
hetõsen könnyûvé teszi a magyar titkos- és bírói pecsétek megkülönböztetését.
Lényegesebb annak megállapítása, hogy 1469 januárjáig, amikor is az úgynevezett
elsõ kisebb királyi pecsét pillanatnyilag elsõnek tekinthetõ, ám talán kissé korább-
ról is kimutatható nyomára akadhatunk, történetesen egy Nagyszombatban kelte-
zett oklevélen,100 a titkospecsét Mátyást miden egyes utazásán követi, amely gya-
korlat alól szinte alig ismerünk kivételt.101 A fenti dátumtól, azaz 1469-tõl viszont
93 Kubinyi: Államszervezet 86., Kumorovitz: Mátyás pecsétjei 9.

94 Erre már Kumorovitz is utalt. Vö. Kumorovitz: Mátyás pecsétjei 17., különösen 61. jegyzet.
95 Például az 1460/61-es husziták elleni hadjáratok idején. Mindezt korábban is tudta az iroda-
lom: Bónis: Jogtudó értelmiség 253.
96 Vö. az itinerárium adataival.
97 Például DL 100709.
98 A bécsújhelyi szerzõdés kiadója és legfõbb monográfusa, Karl Nehring nem tesz említést
Bodó esetleges közremûködésérõl. Vö. Nehring: Matthias Corvinus 13–22.
99 Az elsõ pecsétváltozatot az irodalom alapján 1464. márc. 2-ig mutathatjuk ki. Bándi: Pecsét-
katalógus 67.
100 DL 16786.
101 Ami kivételünk akad, az sem kormányzati-kancelláriai, hanem keltezési (úgynevezett datum
et actum) problémára vezethetõ vissza. Például 1466. július 29-én kelt egy királyi oklevél Bu-
dán, amin minden kétséget kizáróan a magyar királyi titkospecsét függ, s ezt tudtunkra adja
a pecsételési záradék is (DL 16390.). Mindezzel csupán az a baj, hogy a titkospecsét júl.
19-én az épp Körös, majd Zágráb felé tartó király mellett Fehérváron tûnik föl. (Kolozsvár
216. Az oklevél eredetijét megtekinteni nem állott módomban, úgyhogy csak a forráskiad-
vány apparátusára támaszkodhattam: „A város levéltárában levõ eredetibõl, mely papirosra
van irva s közbül a király középsõ pecsétével megerõsítve; a pecsét veres viasz, papírral ta-
karva. [Fasc. F. N-ro 2.]” Hasonlóan záradékból már júl. 15-rõl igazolhatjuk a titkospecsét fe-
30
megint más lett a gyakorlat. A korábban oly erõsen a király személyéhez kapcso-
lódó titkospecsét egyre gyakrabban válik el Mátyástól, különösen annak ekkortól
fogva sokasodó gyakori hadjáratai idejére, így eleinte az úgynevezett kisebb kirá-
lyi pecsétek, mintegy annak helyettesítõi kezdték pótolni a titkospecsétet. Ebbõl
fakadóan a tapasztalat azt mutatja, az elsõ (majd az ezt követõ kettõ) úgynevezett
kisebb pecsét – lett légyen akármilyen kevés számú oklevélen is – meglehetõsen
pontosan követi, mutatja a király mozgását. Emiatt, no meg a szakirodalomban
velük kapcsolatos bizonytalanságok és információhiány okán is érdemes e három
pecséttel összefüggésben néhány alapvetõ információt rögzíteni.102
Az elsõ, egy 1468. március 26-i kissé bizonytalan lenyomatot követõen,103
1469. január 8-tól 1471. február 6-ig követhetõ jelen ismereteink alapján.104 Tizen-
egy (vagy tizenkettõ)105 példányából egy sem szerepel Budán kelt oklevélen, azaz
a helyettesítõ szerep ennél a pecsétnél még meglehetõsen egyértelmû. Talán mon-
dani sem kell, ez a pecsét mindig a királlyal együtt mozgott. A második 1471. feb-
ruár 6-án tûnik föl, ám létét csak július végéig, 28-ig igazolhatjuk.106 Kilenc példá-
hérvári jelenlétét (DL 16378., vö. továbbá: DL 33419.). Ezután csak átírt és bírói pecsétes ok-
levelünk maradt (DF 275728., DF 210601.), illetõleg egy 28-i prodavizi keltezés, amelyiken a
titkospecsét található (DL 93360.), majd következik a fönti budai datálás. A késõbbiekben
pedig aug. 5-én Körösön mutatható ki a titkospecsét. Összegzésül tehát: a Fehérvár–
Buda–Körös néhány napos inga-túra elképzelhetetlen, ennélfogva, logikai úton, a budai kel-
tezés a legkevésbé elképzelhetõ. Ennek kiiktatásával a pecsét (és az ekkor ténylegesen is
vele utazó király) itineráriuma értelmezhetõvé válik, s fel kell tennünk, hogy a király kör-
nyezetében kiadott oklevelet általunk nem ismert okból nem a valós tartózkodási hely sze-
rinti, hanem budai keltezéssel láttak el. Az sem elképzelhetetlen, hogy egyszerûen írnoki
vagy formulárium-másolói hibával van dolgunk.
102 Jellemzõ, hogy Mátyás pecsétjeinek 1990/91-es kiállítása idején is a kisebb pecsétekrõl alig
olvashatunk valamit, s azok is mind Kumorovitz közleményére mennek vissza. Bándi: Pe-
csétkatalógus 73.
103 DF 240533. propter absenciam sigilli nostri secreti alio minori sigillo nostro fecimus consignari, ám
a fénykép alapján a pecsétlenyomat még hozzávetõlegesen sem azonosítható, így a kisebb
pecsétre csak a záradékból gyanakodhatunk.
104 1469. jan. 8. (DL 16786.), 1469. máj. 13. (Tâeboñ 2858.), 1469. júl. 29. (DL 88479.), 1470. ápr.
12. (DF 226143., DF 268936.), 1470. ápr. 13. (DL 16994.), 1470. ápr. 25. (DF 273321.), 1470. jún.
4. (DL 72914.), 1470. jún. 14. (DL 17014.), 1470. júl. 25. (DL 61053.), 1470. szept. 3. (DL 17063.).
105 Kumorovitz: Mátyás pecsétjei 18. oldalának 78. jegyzetében szerepel egy 1470. okt. 30-i pél-
dánya, azonban e napról nem ismerünk királyi oklevelet, így léte csupán feltételesen fogad-
ható el.
106 1471. febr. 6. (DL 17155.), 1471. ápr. 17. (DL 27339.), 1471. jún. 5. (DF 227688.), 1471. jún. 20.
(DL 37148.), 1471. jún. 23. (DL 102587.), 1471. júl. 13. (DL 17232.), 1471. júl. 15. (DL 37421.),
1471. júl. 16. (DF 240568.), 1471. júl. 28. (DL 17236.), 1473. szept. 15. (DF 203812.). A budai kel-
tezések kurziválva. – Megjegyzendõ, hogy Kumorovitz: Mátyás pecsétjei 18. oldalának 79.
jegyzetében szerepel e lenyomatnak egy 1472. okt. 27-i példánya is. Az oklevél eredetijének
(DL 45515.) megtekintése után azonban csak az állapítható meg, hogy kisebb pecsétrõl van
szó. Ám hogy a második vagy a harmadik, az a lenyomat szinte teljes megsemmisülése mi-
att ma már eldönthetetlen. Az elkövetkezõkben szereplõ adatok alapján inkább harmadik-
nak gyaníthatjuk. – Ezeken kívül ismerünk még egy 18. századi másolatban ránk maradt ok-
levelet, melyet záradéka szerint ezzel a pecséttel láttak el (sigillo secreto suo minori
consignatas), ám épp másolat volta lehetetlenné teszi a pecsét vizsgálatát, ezért csak feltétele-
sen sorolható e csoporthoz. DL 107588.
31
nyából kettõ kelt Budán, de itt is minden esetben Mátyás jelenlétérõl van szó.
Legfurcsábban a harmadik kisebb pecsét „viselkedik”. 1472. június 4-tõl egészen
1473. október 11-ig ismerjük példányait.107 Negyvenöt lenyomatából viszont már
huszonhárom Budáról való, amely tény alapján Kubinyi András korábbi feltétele-
zését, miszerint a budai keltezések annak köszönhetõek, „hogy a hivatalos kancel-
láriával valamilyen módon konkuráló iroda (vagy irodák) mûködtek”, ma már bi-
zonyosságra cserélhetjük.108 Minekutána e harmadik pecsétet az utazásokon kívül
Mátyás huzamosabb budai tartózkodása idején is használták, ráadásul egyszerre
a „rendes” magyar királyi titkospecséttel (ami igaz még a Kumorovitz által sor-
számozott másodikra is),109 s azonos fajsúlyú ügyekben,110 másra nem gondolha-
tunk, csak Kubinyi felvetésére. Voltak, lehettek tehát olyan ügyek, amelyek lebo-
nyolításában a szokásos ügymeneten túl a király akaratának, netalán személyes fi-
gyelmének több szerep jutott, s ezt fejezte ki az eltérõ pecsét használata. Arról,
hogy ez mennyiben jelentett konkurálást, legföljebb csak találgathatunk. Idevágó
kancelláriai-történeti és aligha megspórolható politikatörténeti részkutatások hiá-
nyában nehéz indokot találnunk ezen pecsétek alkalmazására, majd rövid idõ
utáni elhagyásukra. Most csak egyetlen, a késõbbi kutatások során még feltétlenül
ellenõrzendõ felvetéssel szolgálhatunk a harmadik pecsét „leváltását” illetõen.
Emlékezzünk: e harmadikként számon tartott királyi pecsét 1473 októbere tá-
ján tûnik el az oklevelekrõl. Az idõpont érdekes megfigyelésre ad alkalmat. Ép-
pen ezen esztendõ õszén – éppenséggel októberben111 – tûnik föl, ekkortól egyre
gyakrabban és egyre huzamosabb idõszakra a gyûrûspecsét Mátyás utazásai al-
kalmával. Történik mindez annak ellenére, hogy a magyar királyi titkospecsétet is
107 1472. jún. 4. (DL 17314.), 1472. jún. 9. (DF 268257.), 1472. jún. 25. (DL 17337., DL 45494.), 1472.
jún. 26. (DL 83799.), 1472. jún. 28. (DL 45496.), 1472. júl. 3. (DL 17338.), 1472. júl. 29. (DL
17349.), 1472. aug. 4. (DL 17355.), 1472. aug. 25. (DL 17361.), 1472. aug. 26. (DL 94254.), 1472.
szept. 7. (DL 17367.), 1472. nov. 30. (DL 17395.), 1472. dec. 7. (DL 88535.), 1472. dec. 22. (DL
27345.), 1472. dec. 23. (DL 37427.), 1472. dec. 28. (DL 17408.), 1473. jan. 22. (DL 17415-416.),
1473. febr. 3. (DL 17420.), 1473. febr. 9. (DL 31944-45.), 1473. febr. 12. (DL 31946.), 1473. febr. 26.
(DL 81747.), 1473. márc. 25. (DL 17441., DL 45522.), 1473. ápr. 2. (DL 17444.), 1473. ápr. 3. (DL
90771.), 1473. ápr. 9. (DL 26007.), 1473. máj. 12. (DL 81749.), 1473. máj. 27. (DL 103235.), 1473.
jún. 4. (AMO 284.), 1473. jún. 14. (DL 45532.), 1473. jún. 17. (DL 45533.), 1473. júl. 14. (DL
17469.), 1473. aug. 4. (DL 69498.), 1473. aug. 25. (DL 17481.), 1473. aug. 31. (DL 17484.), 1473.
szept. 7. (DL 17488.), 1473. szept. 15. (DF 203812.), 1473. szept. 25. (DL 61059.), 1473. szept. 29.
(DL 34510., DL 39403.), 1473. okt. 6. (DL 45540.), 1473. okt. 11. (DF 203815.). A budai keltezések
kurziválva. (Bizonytalanul, eredeti hiányában csak fényképrõl kutathatóan ide sorolható a DL
105015. jelzetû, 1473. márc. 4-én Budán kelt oklevél is.)
109 Például 1471. ápr. 17.: magyar titkospecséttel DF 238410., második kisebb pecséttel DL 27339.
110 Például 1473. jan. 18. titkospecséttel. Tartalma szerint Mátyás az óbudai apácák helyi népeit
mentesíti a koronavám alól. DL 17412. – 1473. jan. 22. kisebb pecséttel. Tartalma szerint Má-
tyás az Erdõhegyiektõl elkobzott bizonyos Zaránd megyei birtokokat Bátori István országbí-
rónak és testvéreinek, Andrásnak és Lászlónak adományozza. DL 17415. – 1471. jún. 20-án
kisebb pecséttel. Levél a pápához. DL 37148.
111 Amikor október elején Mátyás elhagyta Budát és Visegrád, majd Vác érintésével a Felvidék-
re utazott, úgynevezett elsõ gyûrûspecsétje alatt kelt a legtöbb oklevele, s ugyanezt figyel-
hetjük meg az onnan történt 1474-es hazautazása során is. Vö. az itinerárium vonatkozó
adataival.
32
ki tudjuk mutatni ugyanezen utazás során.112 Érdekes megfigyelni a két pecsét

mozgását: amíg a gyûrûspecsét (az általunk elérhetõ legnagyobb hihetõség fokán)
minden esetben a királlyal mozog, addig bizony a titkospecsét le-lemarad tõle,
esetlegesen más úton halad, s szó sincs arról (amint azt a legújabb kutatások a II.
Ulászló pecséthasználatánál kimutatták), hogy a titkospecsét még akkor is a ki-
rály valós tartózkodási helyét adja meg dátumsorában, ha netalán annak távollé-
tében adták is ki.113 Mivel abban meglehetõsen biztosak lehetünk, hogy a gyûrûs-
pecsét mögött a király titkárát lássuk, így a pecséttípus elõtérbe kerülése automa-
tikusan a titkár(ok) fontosságára utalhat.114 Ha pedig utánanézünk annak, hogy ki
volt ekkor Mátyás titkára, új hipotézissel állhatunk elõ. A szakirodalmi adatok
alapján a titkári tisztségben Váradi Péter, az ismert humanista, egyben kalo-
csai-bácsi érsek fordul elõ 1474-tõl, míg elõdjérõl, Karai Lászlóról csak 1471-ig
vannak nem is egészen biztos adataink. Azaz éppenséggel az 1472-es és 1473-as
esztendõkben – az úgynevezett harmadik kisebb pecsét használata idején hiány-
zik a titkár.115 Talán nem túl nagy merészség feltételezni, a titkár azért nem szere-
pel ezekben az esztendõkben, mert ekkor a gyûrûspecsét helyett a kisebb tit-
kospecsétet „mûködtette”.116 Ám még ennél is tovább mehetünk, noha legfeljebb
a feltételezések adta keskeny ösvényen. A kisebb pecsét és a gyûrûspecsét között
láthatóan 1473 õszén kitapintható csere hátterében esetleg Váradi Péternek az ed-
diginél valamivel korábbi hivatalba lépését is sejthetjük. Ha ehhez még azt is hoz-
závesszük, hogy a gyûrûspecsét elõléptetésével háttérbe szorított titkospecsétet
ezekben az esztendõkben az a Beckensloer János kezelte, aki majd 1476-ban vég-
leg szakít Mátyással, a kép egyértelmûbbé válik. Eszerint Beckensloer, aki legké-
sõbb 1474-tõl117 már esztergomi érsek volt, lassan-lassan kezdett távolodni a ki-
rálytól. Csábító lenne a lehetõség, hogy azt állítsuk: már 1473 második felében tet-
ten érhetjük a két fél közt késõbb kitapintható ellentétet, ám ez oktalan túlzás
lenne. A megoldást inkább Beckensloer közismert érsekségkezdési dátumának
módosítása jelentheti. 1473. december 10-én egy királyi oklevél méltóságsorában
112 Például DL 17099. (1473. dec. 29.), DF 264088. (1473. dec. 29.).
113 Remek példája ennek 1474. január 24-e. E napon két királyi oklevél is kelt. Az egyik Bártfán
gyûrûspecséttel (DL 17534.), a másik Lõcsén titkospecséttel (DF 256179-180.). Az aligha hihetõ,
hogy ugyanaznap a király mindkét városban megfordult volna, ekként magam úgy vélem,
hogy a király és szûkebb kísérete Bártfán, míg a titkospecsétes „iroda” képviselõi Lõcsén tar-
tózkodtak ezekben a napokban. Ezt a döntést a pecsétek ismeretén túl persze az eseménytör-
ténet is támogatja. Jan. 27-én hitelesítette ugyanis Bártfán Mátyás a Kázmér lengyel királlyal
kötött, úgynevezett ófalui béke egyik példányát. Dogiel I. 71–73. Ráadásul a gyûrûspecsét ez-
után is Bártfán, míg a titkospecsét Lõcsén adatolható. Lásd: itinerárium. – A Jagelló-kori
titkospecsét itineráriumkészítésben (is) játszott fontosságára lásd: Neumann: Királyi aláírás
23–24.
114 Kubinyi: Államszervezet 90. – Kumorovitz: Mátyás pecsétjei 13. még azt állította, hogy a
gyûrûspecsétet maga a király viselte. Ez azonban az eddig és eztán elõadottak alapján a to-
vábbiakban nem tartható.
115 Bónis: Jogtudó értelmiség V. tábla, valamint legújabban Véber: Váradi Péter 25–27.
116 Ugyanerre utalt már Kubinyi András is. Kubinyi: Államszervezet 90. Elõzményül érdemes
megemlíteni, hogy Kumorovitz: Mátyás pecsétjei 13. oldalon említést tett arról, hogy a cseh
és osztrák, valamint kisebb királyi pecséteket a titkárok kezelték.
117 Pápai megerõsítésére 1474. márc. 15-én került sor. Eubel II. 242.
33
János egri püspöksége mellett postulatus archiepiscopus Strigoniensisként fordul

elõ.118 Ebbõl – annak egyidejû figyelembevétel, hogy az érsekség még a következõ
esztendõ májusának közepén is üresedésben lévõként tûnik föl119 – arra gondol-
hatunk, hogy Mátyás az eddig ismertnél korábban helyezte az esztergomi székbe
kedvelt hívét. Mindez nem is lenne elõzmény nélküli, hiszen Vitéz János 1472-es
tavaszi lefogását követõen Beckensloer felügyelte a becses foglyot és a fõegyház-
megye kormányzatát is.120 Ha ez a feltételezés megállja a helyét, a bennünket ér-
deklõ kancelláriai váltás is ésszerû magyarázatot kap. A titkospecsét kezelésére az
új esztergomi fõpásztornak bizonyára kevesebb ideje maradt, no meg Mátyás sem
igen kedvelte, ha magas rangú alattvalói valamiféleképpen megkísérlik hatalmá-
nak korlátozását vagy akár csak ellenõrzését. Így válhatott kézenfekvõvé az ötlet,
hogy az egyre elfoglaltabbá váló és kiemelkedõ hatalomra szert tevõ érsek kancel-
láriai tevékenységét a titkárral pótolja. Talán ennek lehet jele elõször a kisebb ki-
rályi pecsét alkalmazása, majd eztán a gyûrûspecsét egyre nagyobb arányú meg-
jelenése a mindennapi, ám az uralkodó közvetlen befolyását megkívánó
oklevél-kiadási gyakorlatban.
A feltételezések világából ismét a biztosabb ismeretek talajára lépve a
titkospecsét kérdéskörének befejezéséül rögzíteni kell a kisebb pecsétek mellett
mûködõ külföldi uralkodói címekbõl fakadó hitelesítõ eszközök létét. Ezek nem
mások, mint a cseh királyi és az osztrák hercegi pecsétek. Itineráriumunk szem-
pontjából az elsõ a fontosabb. Minthogy Mátyás 1469 májusa óta cseh király is
volt, a következõ esztendõtõl fogva a magyar királyi titkospecsét lenyomatához
meglehetõsen hasonló cseh titkospecsétet is használatba vett.121 A magyar közép-
kori forrásanyag sajátos kutatási lehetõségeinél (ti. a fényképrõl történõ használat)
fogva a két pecsét minden kétséget kizáró elkülönítése nem minden esetben volt
lehetséges.122 Ebbõl eredõen az itinerárium jegyzeteiben számtalanszor csupán azt
olvashatja az érdeklõdõ, hogy az oklevélen titkospecsét volt, de annak cseh vagy
magyar voltára nincs utalás. Ez nem is minden esetben indokolt. Kumorovitz Ber-
nát kutatásaiból közismert, hogy Mátyás habozás nélkül alkalmazta magyar
ügyekben cseh titkospecsétjét s viszont, de ismerünk arra is példát, hogy csak ide-
iglenesen láttak el egy oklevelet cseh pecséttel, a magyar távolléte miatt.123 Sze-
rencsénkre ugyanakkor az is igaz, nem nagyon akad olyan eset, amikor kizárólag
e két pecsét mozgása képezi a király holléte vizsgálatának forrásbázisát.
Mátyás osztrák hercegi pecsétjérõl és a mögötte álló kancelláriai részlegrõl
Kubinyi András idevágó kutatásai alapján meglehetõsen sokat tudunk. Ismert,
hogy a király csak 1487 tavaszán, tehát majdnem két évvel Bécs meghódítását kö-
118 DL 107712. – A következõ esztendõ ápr. 16-án is szerepel egy méltóságsorban Esztergom ér-
sekeként. DL 103752.
119 DF 266099. Történik mindez a márciusból ismert, föntebb említett pápai jóváhagyás után.
120 Katona VIII/XV. 555. (1472. ápr. 1.)
121 Kumorovitz: Mátyás pecsétjei 13., a pecsét képét lásd uo. 11.
122 Különösképp igaz ez a nem Magyarországon õrzött oklevelekre, amelyek eredetijének meg-
tekintése a szerzõ számára kivitelezhetetlen volt.
123 Kumorovitz: Mátyás pecsétjei 17., különösen a 63. jegyzet. Az általa idézett DL 18107-es okle-
vélen kívül ugyanez olvasható a szintén Diósgyõrben kelt DL 103010-es jelzetû oklevélen is.
34
vetõen vette fel az ausztriai hercegi címet.124 A város eleste óta voltaképpen folya-
matosan mûködtette osztrák kancelláriáját is, csakhogy saját pecsét nélkül, ezért
az úgynevezett osztrák ügyekben kiadott okleveleken is a magyar vagy a cseh pe-
csét szerepelhet. 1487 szeptemberében azonban – vélhetõleg nem egészen függet-
lenül Bécsújhely augusztusi elfoglalásától – megjelenik az osztrák hercegi pecsét
is, s ettõl kezdve egészen 1489-es Bécsbõl való elutazásáig gyakran feltûnik zöm-
mel osztrák, de szép számban magyar ügyben is.125 Az itinerárium összefüggésé-
ben két megjegyeznivalónk van e pecséttel kapcsolatban. 1. Nincs tudomásunk
arról, hogy a király távolléte alatt alkalmazták volna, tehát annak utazásai (fõ-
képp az 1487-es hadmozdulatok) során vele volt. 2. Szerepe nem kizárólagos.
1487–1488-ban a gyûrûspecsétet éppúgy használta Mátyás szinte bármely ügyben,
mint az osztrákot.126 Mivel azonban használata néhány esztendõre, s az 1487-es
esztendõt leszámítva voltaképpen Bécsre korlátozódott, a királyi tartózkodások
meghatározásakor kiemelt jelentõséget nem kell tulajdonítanunk neki.
Kancelláriai vonatkozású módszertani szakaszunk zárásaképpen a gyûrûspe-
csétekrõl (sigillum anulare) kell érdemlegeset mondani. A elõbb látott, s a
titkospecsét szerepváltozásától nem független jelentõségnövekedés voltaképpen a
gyûrûspecsét érdemleges szerepének nyitánya csupán. Mert bár a titkospecsét ez-
tán is fel-feltûnik hosszabb vagy rövidebb idõre a király környezetében, különö-
sen pedig tartósabb budai jelenlétekor, ám a továbbiakban nagyobb utazásai és
hadjáratai alkalmával a gyûrûspecsét meghatározó volta nem kétséges. Ezt a pe-
csétet tudjuk kimutatni Mátyás 1474. és 1475. évi hadjárataiban, az 1477-es
korneuburgi eskütétel elõtti és utáni hetekben, de az 1478–1479-es esztendõk fel-
vidéki utazásaira is magával vitte az uralkodó, igaz, ez esetben a titkospecséttel
együtt. Értelemszerûen megjelenik az Ulászló cseh és Mátyás magyar király közti,
1479 nyarán zajlott olmützi béketárgyalásokon vagy például az oly híres 1481-es
zágrábi királyi tanácsi ülésen, s mindkét alkalommal a titkospecséttel párhuzamo-
san.127 Amikor Mátyás Zágrábból visszatért Budára, rövid ideig nem leljük nyo-
mát, hogy aztán az 1482. évi Hainburg elleni hadmozdulatok során kerüljön ismét
látóterünkbe. Ettõl fogva egészen a király haláláig több-kevesebb rendszeresség-
gel adatolható a gyûrûspecsét léte: a példákat hosszasan lehetne sorolni, de a ki-
alakuló képen mit sem változtatnának. Az adatok tanúsága szerint az 1470-es
évek közepétõl a gyûrûspecsét zömmel, de nem kizárólagosan utazások során ke-
rült az oklevelekre. Ezen utazások (elsõrendûen persze hadjáratok) mindegyike
viszont a király személyes vezetésével bonyolódott, azt tehát elmondhatjuk, hogy
a gyûrûspecsét mozgása itineráriumkészítési szempontból figyelemre méltó: nagy
124 Kubinyi: Ausztria 113.

125 Az elmondottakra: Kubinyi: Ausztria 114–116. – Apró kiegészítésül szolgálhat, hogy az oszt-
rák pecsét 115. oldalon idézett 1487. szept. 6-i feltûnését egy meglehetõsen töredékes, de en-
nek ellenére egyértelmûen azonosítható lenyomat alapján szept. 5-re módosíthatjuk. DL
24856.
126 Példaként idézhetõ 1488. nov. 30-a és dec. 1-je, amikor Bécsbõl az osztrák pecsét alatt és ki-
rályi aláírással kelt oklevél, míg másnap ugyanonnan a gyûrûspecséttel. DF 283743., DL
46100.
127 A vonatkozó adatok az itinerárium megfelelõ helyén visszakereshetõek.
35
biztonsággal utal a király helyváltoztatásaira. Kivétel persze akad: emlékezzünk

csak az 1471-es esztendõ pecsétmozgásait összesítõ táblázatunkra. Akkor Mátyás
morvaországi távolléte alatt észlelhettünk kissé nehezen magyarázható budai
gyûrûspecsétes keltezéseket. Ennek, mint ahogy azon év további anomáliáinak is
oka bizonnyal a rendkívüli közállapotokban keresendõ, de a biztos magyarázat
érdekében még tovább érdemes kutakodni. Végezetül hangsúlyozni kell azt is,
hogy a gyûrûspecsét a korábban ismertnél többször azonosítható a király budai
tartózkodásai alatt, oly alkalmakkor is, amikor a titkospecsét rendelkezésre állt.128
Ennélfogva Kubinyi óvatos megállapítását: „A hetvenes évek gyûrûspecsétje tehát
már nem annyira helyettesítõ jellegû megerõsítõ eszköz”,129 napjainkban meglehe-
tõs határozottsággal erõsíthetjük meg.
Afelõl tehát nyugodtak lehetünk, hogy a gyûrûspecsét valóban a király sze-
mélyéhez legszorosabban kapcsolható pecsétünk. Ám hogy az uralkodó ténylege-
sen az ujján hordta volna, nos, ez a megoldási módozat aligha hihetõ. Emlékez-
zünk, annak ellenére, hogy 1475-bõl – igaz, kora újkori átiratos szövegbõl, de –
értesülésünk van arról, hogy Mátyás a kezén hordott olyasféle pecsétgyûrût, ami
akár alkalmas lehetett oklevelek hitelesítésére, ennek rendszeres viseletét kizár-
hatjuk.130 Gyanúnkat részben a dolog „életszerûsége” (van olyan hadjárat, ahon-
nan napjában több gyûrûspecsétes oklevelet is ismerünk), részben pedig a titká-
rok személyének fontossága teszi megalapozottá. Utóbbiak feladatai közt az egyik
legfõbb ugyanis épp a „speciális” mátyási pecsétek, nevezetesen a gyûrûs-, a cseh
titkos-, majd az osztrák kezelése lehetett.131
Ha a király a kezén nem is hordta, de a gyûrûspecsét mégis szinte mindig a
közelében fogható meg, akkor már csak egyetlen, s témánk szempontjából kardi-
nális jelentõségû kérdést kell megválaszolnunk. Vajon egyszerre csak egy gyûrûs-
pecsétet használt Mátyás? Ha a rendelkezésünkre álló irodalmat áttekintjük,
eleinte biztosak lehetünk a dolgunkban. A máig alapvetõnek tekinthetõ Kumoro-
vitz-dolgozat, illetõleg annak utolsó oldalai egyikén található pecsétösszesítõ táb-
lázat nyomán jó okkal tételezünk föl a király harminchárom évnyi uralkodása
alatt összesen öt különbözõ, de egy idõben sohasem alkalmazott gyûrûpecsétet.132
Eredményei alapján hasonló véleményen van Kubinyi András is.133 Arról azonban
nem olvashatunk sehol, hogy ezek a pecsétek mikor és miként váltották egymást,
noha a logika és az ismert tény, hogy a gyûrûspecsétet a mindenkori királyi titkár
kezelte, afelé terelik figyelmünket, hogy egyszerre csak egy ilyen pecsét használa-
tát tételezzük fel.
128 A számos példa közül egy 1483-as: ápr. 24. (titkospecséttel): DF 262000. – ápr. 25. (gyûrûs-
pecséttel): DF 270576. Természetesen mindkét oklevél Budán kelt, s Mátyás is itt volt ekkor.
130 Mátyás gyûrûspecsétje 168. 1568-as nádori helytartói iratban tartalmi összefoglaló: ...in
simplici papyro patenter confectam ac manus suae propriae subscriptione et annularis secreti sigilli
sui, quod in minori digito gestabat, impressione roboratam in oppido Tolnensi feria secunda proxima
ante festum Omnium Sanctorum anno Domini millesimo quadringentesimo septuagesimo quinto ...
in modum mandati ... emanata...
132 Kumorovitz: Mátyás pecsétjei 13.
36
A kép viszont nem ilyen egyértelmû. A kezdetek teljesen világosak. Mátyás

Magyarországra érkeztekor, február 12-én Semptén tartózkodván értesítette Sop-
ron városát szabadulásáról. Ezt a levelét – királyi pecsét még nem lévén – gyûrûs-
pecséttel látta el, amit a szöveg is tudtunkra ad.134 Igaz, ez a pecsét még aligha le-
hetett a késõbb ismert királyi gyûrûspecsét (az oklevél kiadója gemmapecsétre
utal),135 mert az lényegesen késõbb bukkan föl. Kumorovitz szerint 1471-tõl azo-
nosítható, ám ma már 1467. január 1-jén kiadott oklevélrõl is ismerjük.136 Ezt az
úgynevezett elsõ magyar királyi gyûrûspecsétjét egész uralkodása folyamán hasz-
nálta. E kijelentés súlyát tovább növeli, hogy 1480-tól kisebb megszakításokkal,
különösen 1484–1486-ban föltûnik az eddigi irodalmi adatok alapján két külön
pecsétnek tekinthetõ, ám e sorok írójának véleménye szerint alighanem egy és
ugyanazon pecsétnek tartandó, úgynevezett négyelt címeres harmadik gyûrûspe-
csét.137 Kancelláriai-politikai szerepének tisztázása nem lehet e munka feladata,
csupán azt a tényt kell rögzíteni, hogy a gyûrûspecséttel kiadott oklevelek min-
den esetben Mátyás utazásai során, illetõleg amikor Budán keltek, akkor ottani
tartózkodásai idején tûnnek elõ. Ebbõl fakadóan a király által saját kezûleg aláírt
okleveleken kívül e gyûrûspecsétes oklevelek jelentik az itinerárium egyik legbiz-
tosabbnak tûnõ forrásbázisát, alkalmasint ellenõrzõ anyagát. Azonban, hogy erre
használhassuk, feltétlenül szükséges néhány – némelykor talán magától értetõdõ-
nek tûnõ, ám igencsak fontos – tétel kimondása.
Elõször. Jelen ismereteink szerint két esetet kivéve nincs további tudomásunk
arról, hogy a király által használt és fentebb ismertetett kisebb pecsétekhez hason-
latosan, a gyûrûspecsétekkel párhuzamos pecsételést alkalmaztak volna az okle-
veleken 1458–1490 között.138 Mondhatjuk mindezt annak ellenére, hogy újabb
gyûrûspecsét feltûnését követõen (például 1480-ban)139 korábbról meglévõ gyû-
rûspecsétje is elõfordul oklevélen (például 1483-ban vagy 1484-ben).140 Mindennek
persze kevésbé az itinerárium összeállítása, mint inkább kormányzattörténeti, po-
litikatörténeti szemszögbõl van jelentõsége (miért is volt szükség egy idõben több
134 HO IV. 388–389. ...presentes propter absenciam sigilli nostri maioris secreto fecimus consignari...
135 Az eredeti oklevélen (DF 203249.) nehezen kivehetõ, papírfelzetes gyûrûspecsét lenyomata
látszik, amely azonban a késõbb használatos királyi gyûrûspecsétektõl merõben eltér.
136 Kumorovitz: Mátyás pecsétjei 17., különösen 56. jegyzet. – 1467. I. 1-rõl: DF 240522.
137 Kumorovitz: Mátyás pecsétjei passim, illetve a pecsétek összesítõ táblázata a 13. oldalon. –
Az újabb adatok szerint tehát a Kumorovitz-féle 12. és 13. sorban közölt pecsétek azonosnak
tekintendõk.
138 Vö. az elõzõ jegyzettel és az 1. táblázattal.
139 E helyütt kell a szerzõnek kételyeit elõadni. Az 1480-ban – Kumorovitz: Mátyás pecsétjei 19.,
különösen 83. jegyzet alapján csupán egyetlen napon (!) igazolható – feltûnõ, s elvileg né-
gyelt pajzsos gyûrûspecsétjének léte ugyanis erõsen megkérdõjelezhetõ. Minthogy a két le-
nyomat közül csupán az egyik vizsgálható viszonylag jó állapotban (DL 18413.), így vagy
arról lehet szó, hogy a késõbb megjelent, s valóban négyelt pajzsú gyûrûspecsét korábbra
datálandó, ami igen valószínû (különösen az 1484. évben feltûnõ gyûrûspecsét azonosítását
is figyelembe véve: DL 45984., DL 88697.) vagy a téves azonosítás lehetõsége sem zárható ki.
140 DL 18749., DL 18780., DL 18911. – E jelenségre egyébiránt már Kumorovitz: Mátyás pecsétjei
13. oldalon lévõ táblázatában is utalt. Vö. továbbá Balogh: Mátyás és a mûvészet I. 306.
37
gyûrûspecsétre?),141 mert azt igazolni tudjuk, hogy egy napon két külön gyûrûs-
pecsét alatt nem kelt oklevél Mátyás nevében. Ezeken túl még egy fontos kiegé-
szítést kell tennünk. Az irodalomban olvasható öt királyi gyûrûspecsét számát a
rendelkezésünkre álló adatok alapján négyre kell csökkentenünk. Egyfelõl ugyan-
is a föntebb már említett s 1467 elejétõl meglévõ gyûrûspecsét 1484 elején még
használatban lehetett.142 Ebbõl pedig az következik, hogy a korábban, bátran
mondhatjuk: zavarosan tárgyalt két magyar királyi gyûrûspecsét valójában egy és
ugyanaz.143 Ennélfogva az 1484 eleje és 1486 kora õszi szünetet követõen feltûnõ,
négyelt pajzsos, úgynevezett magyar–cseh (osztrák) gyûrûspecsétek egyszerûen
csak kiegészíthették az évtizedekig használatban lévõ elõzõt.
Másodszor. Az oklevelek pecsételési záradékában nagyjában-egészében 1473
õszétõl 1475 nyaráig szinte kizárólagosan csak egyszerû gyûrûspecsétnek (sigillum
annulare), majd eztán az 1480-as évek közepéig jobbára titkos gyûrûspecsétnek
(sigillum secretum annulare) nevezett pecsétek képe és e névalakok közt nem tu-
dunk következetességet kimutatni.144 Az elsõ (most az uralkodása elején használt
gemmapecsétet nem számítva), hétszer vágott pajzsos címerképpel rendelkezõ
gyûrûspecsét éppúgy szerepel titkos jelzõvel, mint a késõbbiek.145 Jelen sorok író-
jának meglátása szerint az elnevezésben beállott változás mögött nem pecsétcse-
rét, hanem a pecsét jelentõségének változását kell keresnünk. Az idõpont, amikor
az eladdig egyszerû gyûrûspecsétnek nevezett hitelesítõ eszköz a titkos jelzõt is
megkapta, aligha lehet véletlenül az 1470-es évek közepe.146 Korábban, a kisebb
titkospecsétek és velük kapcsolatosan a titkárok szerepének tárgyalásakor már
szó esett arról, hogy nem vethetõ el annak lehetõsége, miszerint a kisebb királyi
pecsétek funkcióját vette át a gyûrûspecsét. A „titkos gyûrûspecsét” név talán en-
nek lehet egy hangsúlyosabb kifejezõdése.
Harmadszor. A kisebb királyi pecsét funkciójának átvétele, annak három pél-
dánya közt megragadható fokozatos „fejlõdés” átvételét is jelenthette. Emlékez-
zünk: a harmadik kisebb királyi pecsétrõl már nagy biztonsággal el lehetett mon-
dani, hogy nem csupán a királyi utazások alkalmával használt, úgynevezett he-
lyettesítõpecsét. Számos alkalommal pecsételtek vele Budán, amikor az „eredeti”
magyar vagy akár még a cseh királyi titkospecsét is kéznél lett volna. A gyûrûs-
pecsétek esetében ez még karakteresebben jelentkezik. Eleinte, pontosan 1474-ben
és 1475-ben, valóban inkább a királyi utazások alkalmával tûnik elénk, de 1481-tõl
meglepõen nagy számban találkozunk vele budai kiadású diplomákon is, amikor
141 Példaként idézhetõ az 1487. ápr. 17-én a Bécsújhely alatti ostromtáborban feltûnõ negyedik,
majd a máj. 2-án ugyanonnan kimutatható harmadik gyûrûspecsét esete. Az adatokat lásd
az itinerárium megfelelõ helyein.
142 DL 18911. (jan. 3.), DF 240668. (márc. 24.).
143 Bándi: Pecsétkatalógus 73–74. oldalain (részben Kumorovitz nyomán) külön pecsét gyanánt
tárgyalt DL 18001-es és DL 18749-es oklevelek pecsétképei egyformák.
144 A gyûrûspecsét meglehetõsen gyorsan, 1484 második felében tûnik el, s egészen az 1487-es
bécsújhelyi ostromig meglehetõsen ritkán találunk ezzel ellátott oklevelet.
145 Elsõ gyûrûspecsét: DL 18780. (1483) – második gyûrûspecsét: DL 19187. (1486). Mindkét
esetre a példák hosszasan sorolhatóak.
146 Jelen sorok írójának ismeretei szerint az elsõ sigillo nostro secreto anulari megjelölés alatt kelt
oklevél dátuma: 1475. aug. 1. Bruck 094.
38
természetesen Mátyás maga is a városban volt. Ekkortól fogva helyettesítõ sze-

reprõl aligha beszélhetünk: a gyûrûspecsét a titkospecsét mellett Mátyás másik
pecsétjévé válik az osztrák hercegi pecsét 1485. évi feltûnéséig. Emlékezzünk:
nem lehet kérdéses, hogy ezekben az esztendõkben a gyûrûspecsétet, majd az
osztrák hercegit is a titkár kezelte, így e személy és a két pecsét összekapcsolásá-
hoz túlzott merészségre nincs szükség. Közismert tény, hogy 1480-tól Bakócz Ta-
más volt a király titkára,147 tehát Mátyás uralma utolsó évtizedének e két megha-
tározó pecsétjének gyakori szereplése hû tükre a fiatal Bakócz politikai befolyásá-
nak. Számunkra ugyanakkor, különösen is az 1480-as években, a gyûrûspecsét
viszonylag állandó királyhoz kapcsolódása fontos, s még tárgyalandó itinerárium-
készítési szempontból értékes módszertani hozadékkal jár.
A pecsétekkel kapcsolatos legfontosabb tudnivalókat a 2. táblázat igyekszik
vázlatosan bemutatni. Összeállításához az itinerárium adatgyûjtésekor tett pecsétta-
ni megfigyelések jelentették az alapot. Jelen sorok írója számára is világos, hogy
nem pótolhat egy szisztematikus és (az irodalmakat és a képközléseket illetõen is)
teljességre törekvõ Mátyás-pecsétkatalógust, ám annak elkészültéig a legfrissebb
eredményeket mintegy elõzetesen mutatja be. Közlését a fentebb elmondottak
összefoglalási igényén túl az is indokolja, hogy Kumorovitz L. Bernát 1932-es dol-
2. táblázat
Használati/
kimutathatósági
Sor- Latin (cseh)
Név idõ (Csak az Fontosabb irodalom, képközlés
szám név
elsõ és utolsó
ismert adattal)
1464. ápr. 12.
Kumorovitz: Mátyás pecsétjei
auree bulle (Sopron I/5.
8.; Megpecsételt történelem 60.;
1. aranypecsét nostre (Sopron 111.)
Sigilla regum 72–73.; Mátyás
I/5. 111.) 1465. febr. 16. katalógus (Spekner Enikõ) 241.
(DF 285450.)
pendentis et 1464. márc. 31.
autentici (DL 59506.)
Kumorovitz: Mátyás pecsétjei 8.;
2. kettõspecsét dupplicis Megpecsételt történelem 61.;
1489. szept. 1.
sigilli nostri Sigilla regum 74–75.
(DF 259326.)
(DL 15673.)
1459. márc.
sigillum nos- második fele148 Kumorovitz: Mátyás pecsétjei
trum, quo in
3. bírói pecsét (DL 28266.) 16., 30. jegyzet; Mátyás
iudiciis utimur
1490. ápr. 1. (DF katalógus (Rácz György) 245.
(DL 4428.)
206085.)
147 Bónis: Jogtudó értelmiség V. tábla.

148 Az oklevél datálását a benne olvasható dátumforma nehezíti meg: Datum Bude, quadragesimo
quarto die termini prenotati. Az ezt megelõzõ, megadott dátum pedig a király budai visszaté-
résének tizenötödik napja. Minthogy azonban e napot egészen pontosan nem áll módunk-
ban meghatározni (csupán azt tudjuk, hogy jan. 22-e utáni idõszakról lehet szó), így az okle-
vél keltének meghatározása csupán ilyen bizonytalanul lehetséges, ám még így is a
Kumorovitz által ismertetettnél (Kumorovitz: Mátyás pecsétjei 16., 30. jegyzet) közel egy hó-
nappal korábbról mutathatjuk ki a bírói pecsét megjelenését.
39
Használati/
kimutathatósági
Sor- Latin (cseh)
szám név
elsõ és utolsó
ismert adattal)
secretum
sigillum nos- 1458. márc. 4.
15., 24. jegyzet.; Megpecsételt
elsõ trum, quo ut (DL 15218.)
4. történelem 62.; Mátyás
titkospecsét rex Hungarie 1464. márc. 2. katalógus (Rácz György) 243.;
utimur (DL (DL 45079.) Bándi: Pecsétkatalógus 67.
34028.)
secretum 1464. ápr. 5. (DL Kumorovitz: Mátyás pecsétjei
második sigillum nos- 72002.) 17., 52. jegyzet149; Megpecsételt
5.
titkospecsét trum (DL 1489. dec. 17. történelem 63.: Mátyás
36001.) (DL 19608.) katalógus (Rácz György) 243.
1468. márc. 26.
minori sigillo
elsõ kisebb (DF 240533.) Kumorovitz: Mátyás pecsétjei
6. nostro (DL
pecsét 1470. szept. 3. 18., 78. jegyzet.
16994.)
(DL 17063.)150
1471. febr. 6.
második minori sigillo
(DL 17155.) Kumorovitz: Mátyás pecsétjei
7. kisebb nostro secreto
1471. júl. 28. 18., 80. jegyzet.
pecsét (DL 37421.)
(DL 17236.)151
1472. jún. 4. (DL
harmadik minori sigillo 17314.) Kumorovitz: Mátyás pecsétjei
8. kisebb nostro (DF
1473. okt. 11. 19., 82. jegyzet.
pecsét 268257.)
(DF 203815.)152
1469. júl. 17.
secretum (Mátyás
sigillum, quo katalógus Kumorovitz: Mátyás pecsétjei
elsõ cseh ut rex [Antonín 18., 73. jegyzet; Mátyás
9.
titkospecsét Bohemie Kalous] 244.) katalógus (Antonín Kalous)
utimur (DF 244.
1484. dec. 18.
218999.)
(DL 19012.)153
149 Az e helyütt megadott DL 15855. jelzetû irat nem a második titkospecsét elsõ elõfordulása,
hanem egy 1463. júl. 19-én kelt kettõspecséttel megerõsített királyi oklevél. A téves jelzet
alighanem nyomdahiba eredménye, így a második titkospecsét ápr. 3-i feltûnése jelenleg
még nem igazolható.
150 Az összes jelenleg ismert elõfordulási adatot lásd a 104. jegyzetben.
151 Az összes jelenleg ismert elõfordulási adatot lásd a 106. jegyzetben. – Ugyancsak itt kell el-
mondani, hogy a DF 212586. jelzetû, s 1472. jan. 1-jén kelt oklevélen látható pecsét is a kiseb-
bek sorába tartozik. Sajnos azonban sérültsége és a fénykép minõsége miatt nem határozha-
tó meg pontosan, hogy melyik. Esetleges késõbbi pontos meghatározásakor ha másodiknak
bizonyul, akkor annak használati idejét késõbbre, míg harmadik volta esetén pedig annak
használati idejét korábbra tolja ki.
152 Az összes jelenleg ismert elõfordulási adatot lásd a 107. jegyzetben.
153 Erre az oklevélre hivatkozik Kumorovitz: Mátyás pecsétjei 18., 73. jegyzetében is, de téves
(DL 19102. számú) jelzettel és ugyancsak téves dec. 19-i dátummal. – Ugyanitt hivatkozás
nélkül utal arra, hogy a pecsét még 1485-ben is használatban lehetett.
40
Használati/
kimutathatósági
Sor- Latin (cseh)
szám név
elsõ és utolsó
ismert adattal)
második petzet nassi
1486. jan. 23. 18., 74. jegyzet; Mátyás
10. cseh kralowsku (DL
(DL 19109.) katalógus (Rácz György)
titkospecsét 19109.)
244–245.
1487. szept. 5. Kumorovitz: Mátyás pecsétjei
osztrák sigillum nos-
(DL 24856.)155 18., 75–75. jegyzet; Mátyás
11. hercegi trum (DL
154 1490. ápr. 4. (DL katalógus (Fazekas
pecsét 19537.)
32957.) István–Spekner Enikõ) 245.
1458. febr. 28.
nostro
elsõ gyûrûs- (DL 15215.) Kumorovitz: Mátyás pecsétjei
12. annulari sigillo
pecsét 1461. júl. 13. 17., 41. jegyzet.
(DL 15215.)
(DL 44985.)
nostro
annulari sigillo 1468. okt. 18.
második (DL 26413.), (DL 26413.) Kumorovitz: Mátyás pecsétjei
13. gyûrûs- annulari
1490. jan. 7. (DL 17., 56. jegyzet.
pecsét secreto sigillo
26045.)156
nostro (DL
17528.)
1480. szept. 3.
annulari
harmadik (DL 30222.)
secreto sigillo Kumorovitz: Mátyás pecsétjei
14. gyûrûs- 1489. máj. 17.
nostro (DL 19., 83–86. jegyzet.
pecsét (WStLA-HAUrk
88697.)
5313.)
1487. ápr. 17.
(WStLA-HAUrk
negyedik
5194.)157 Kumorovitz: Mátyás pecsétjei
15. gyûrûs- –
1489. aug. 7. 19., 85. jegyzet.
pecsét
(WStLA-HAUrk
5329.)
154 Kumorovitz: Mátyás pecsétjei 18., 76. jegyzetében ugyanezen jelzet alatt a pecsételési zára-
dék az alábbi módon szerepel: sigillum nostrum authenticum. Az eredetiben az authenticum
jelzõ hiányzik.
155 Kumorovitz: Mátyás pecsétjei 18., 75. jegyzetében szerepel egy 1486. aug. 24-i oklevél is ez-
zel a pecséttel, ám az eredeti megtekintése után világos, hogy a nevezett jelzet alatt magyar
titkospecséttel kiadott oklevél található, melynek dátuma 1486. máj. 20. (kelt Visegrádon, ki-
rályi aláírással) – E téves datálásra korábban már Kubinyi András is felfigyelt, aki Mátyás
ausztriai kormányzatáról írott dolgozatának német nyelvû változatában egy jegyzet erejéig
ki is tért e kérdésre (Kubinyi: Der Wiener Regierung 314., 38. jegyzet). Ugyanezen dolgozat
magyar kiadásából (Kubinyi: Ausztria) ez a jegyzet még hiányzik.
156 Igaz, azonosíthatatlan, de egyértelmûen gyûrûspecsétként meghatározható nyomról van
adatunk még jan. 26-ról is. Zichy XI. 523–524.
157 Elsõ feltûnése valóban 1487. ápr. 17-rõl való, de csak egyedi megjelenésként. WStLA-HAUrk
5194. Ezt követõen is csak alkalmi elõfordulásával számolhatunk: 1488. dec. 1. (DL 46100.),
41
gozata óta a témában érdemi elõrelépés nem történt. Az 1982-ben Schallaburgban

megrendezett nagyszabású Mátyás-kiállítás katalógusa is csupán a Kumorovitz-féle
táblázat utánközlését tartalmazza, holott – amint az alábbiakban látható – ma már
több pecsét esetében nálánál lényegesen pontosabb információkkal rendelkezünk.
A kancelláriai fejezet zárásaképpen a hitelesítési megoldások itineráriumok
szempontjából legfontosabb elemére, a király által személyesen aláírt
(úgynevezett manu propria) oklevelekre is figyelmet kell fordítanunk. A magyar
történelem folyamán Hunyadi Mátyás az elsõ uralkodó, akitõl már értékelhetõ
számú saját kézjegyével ellátott oklevél maradt az utókorra. S bár ez a mennyiség
rendkívül kicsi (86 db, azaz a Mátyás-oklevelek 0,5%-a),158 idõbeli szórtságuk
mégis lehetõséget ad kiemelt jelentõséggel bíró felhasználásukra, mert Mátyás
esetében nincsen egyetlen olyan információnk sem, amelyik azt a feltételezést tá-
mogatná, hogy valamely manu propria oklevelet a király távollétében láttak el az
utókor számára aláírásának tetszõ kézjeggyel. Ebbõl fakadóan akad a közel har-
minchárom esztendõt felölelõ itineráriumban nyolcvanhat olyan pont, amikor
többé-kevésbé biztosak lehetünk Mátyás jelenlétében. Ezek a pontok jelentik a ki-
rályi itinerárium gerincét, s ugyancsak késõbb tárgyalandó módszertani-közlési
megoldáshoz nyújtanak segítõ kezet.
Ám mégsem teljesen problémamentes ez a forráscsoport sem. Abban ugyan
valóban nincs okunk kételkedni, hogy Hunyadi Mátyás helyett más látta volna el
kézjegyével ezeket az okleveleket, de idõrendi kételyek azért felmerülhetnek. A
nyolcvannál valamivel több tételbõl álló csoport ugyanis nem homogén. Hatvannyolc
közülük csupán a királyi aláírást tartalmazza, s további kiegészítõ kancelláriai fel-
jegyzést nem. Ezekre az alább elõadandók nem vonatkoznak, s esetükben tényleg
nincs okunk kételkedni abban, hogy elkészültük után hamarosan Mátyás alá is írta
õket, mégpedig azon a településen, melynek nevét a dátumsorba jegyezték le.
Akad viszont tizennyolc olyan aláírt oklevelünk, melyek közül ötön relációs,
míg tizenhárom oklevélen commissiós kancelláriai jegyzetet találhatunk. Óhatat-
lanul is felmerül a kérdés: miért volt ezekre szükség? Jelen sorok írójának vélemé-
nye szerint létük azzal magyarázható, hogy az oklevelek kiállításakor még nem
számoltak azzal, hogy az uralkodó valamilyen okból, például egy parancs nyo-
matékosabbá tétele miatt vagy a nagyobb hitelesség végett alá fogja azokat írni.
Önmagában ebben persze sok rendkívülit nem kell találnunk. Ám
itineráriumkészítõi szemmel mégsem lehetünk egészen nyugodtak. Felmerül
ugyanis annak lehetõsége, hogy egynémely iratot ezek közül Mátyás a kiállítást
követõen akár napokkal késõbb írt alá (ennél nagyobb idõtáv aligha képzelhetõ el
például egy városnak hadi ügyekben vagy vár átadása miatti parancslevél eseté-
ben). Fõképp pedig más helyen, mint ahogyan az az oklevélben szerepel. Lássunk
egy „gyanús esetet”.
1489. aug. 7. (WStLA-HAUrk 5329.). – Mellette azonban a harmadik gyûrûspecsét folyama-

tosan és nagy számban, míg a második alkalmanként (1490. jan. 7.: DL 26045.) igazolható.
158 Kubinyi: Államszervezet 92. ezt az arányt még 1%-ra becsülte. – Másolatok, átiratok, kiadá-
sok alapján e mennyiség néhány darabbal alighanem gyarapítható, ám érdemi átalakulást
jelentõ számváltozásra aligha kell ezután számítanunk. – 14 db aláírt oklevelet és adataikat
ismerteti Balogh: Mátyás és a mûvészet I. 649., egyik dátuma tévesen megadva (1458. szept.
18-a helyett okt. 18.).
42
1464 nyarán Mátyás és serege az ország déli határaihoz indult, hogy a Jajca
eleste miatt felbõszült szultáni hadakat elijessze a további támadástól. Augusztus
folyamán a Duna mellett haladt a királyi had dél felé. Augusztus 11-én még Mohá-
cson pihent a király,159 majd 14-én a folyó túloldaláról, Szondról ismerünk egy
parancslevelet commissiós jegyzettel és királyi aláírással. Ebben felszólította Szobi
Péter besztercei királyi várnagyot, hogy a várat az õ akaratából adja át Beszterce
városának, akiknek gondjaira és fenntartására bízta. A következõ biztos keltezés
augusztus 24-rõl származik jóval délebbrõl, Szatáról, s ismét a folyó jobb partjá-
ról. Felmerül a kérdés: miért kelt át néhány napra a király a Dunán, hogy utána
ismét visszatérjen és a Duna jobb partján haladjon tovább? Anélkül persze, hogy
kizárnánk annak lehetõségét, hogy elõttünk ismeretlen hadi vagy politikai indok
késztette a kitérõre, egy másik megoldást sem szabad elvetnünk. Ez pedig nem
más, mint hogy az oklevelet eredetileg nem a király jelenlétében vagy táborában
szerkesztették meg. Elképzelhetõ, hogy az oklevelet eredetileg mihamarabb szán-
dékoztak eljuttatni a beszterceiekhez, így „szokványos” és gyors kancelláriai meg-
oldást választottak. Persze a parancs Mátyástól érkezhetett, erre utal a commissio
propria domini regis jegyzet. Azután ismeretlen okból, talán azért, mert idõközben
megérkezett a levél Szatára vagy a király Száva melletti haditáborába, vagy azért,
hogy a királyi vár sorsát meghatározó levélkének nagyobb nyomatékot adjanak,
azt maga Mátyás is aláírta. Más eljárás nehezen képzelhetõ el, hiszen mi értelme
volt a kancelláriai jegyzetnek, ha elõre számoltak a király kézjegyével? Összegzé-
sül tehát elmondható, hogy egynémely esetekben a manu propriák körül is elõlép-
hetnek nehézségek, s a kancellária, a pecsétek és a király személyének esetenkénti
különválásának lehetnek tanúbizonyságai. Minthogy azonban a többi efféle eset
huzamosabb budai vagy pozsonyi tartózkodások alkalmával adatolható, az
itineráriumra érdemi befolyást nem jelentenek, továbbra is az uralkodói tartózko-
dási helyek legbiztosabb elemeinek tekinthetõk, amit a korai Jagelló-kor hasonló
eseteinek vizsgálata is igazol.160 Ez azonban már a következõ metodikai kérdés-
körhöz vezet bennünket.
2.1.2. Megfoghatatlan utazás(ok)? Hivatalos és alkalmi útitársak

A pecséttani ismertetést követõen aligha szükséges hosszabban magyarázni azt a
nyilvánvaló tényt, hogy az itinerárium készítése folyamán, noha erre törekszünk
minden esetben, sokszor nem a király tényleges mozgását, csak a nevében kelt
okleveleken látható pecsétek helyváltoztatását dokumentálhatjuk. A nemzetközi
irodalomban régebben, idehaza néha még napjainkban is fel-felbukkan ebbõl kifo-
lyólag az a vélemény, hogy az uralkodói itinerárium éppen emiatt voltaképpen
összeállíthatatlan, helyette valamiféle sajátságos pecsétkatalógus-sorozatot kellene
szerkesztenünk.161 Nos e sorok írójának véleménye és tapasztalata szerint ez utóbbi
159 Az alább elõadottakat érintõ adatokat lásd az itinerárium megfelelõ helyein.

160 Neumann: Királyi aláírás 23.
161 A hazai itineráriumok készítésének kérdésénél nem kerülhetõ meg a Zsigmond-itinerárium
kiadása körül kialakult vita, amely során Süttõ Szilárd több helyütt nyíltan vagy burkoltan
is utal fentebbi állításomban megfogalmazott módszerre. Süttõ: Itinerárium vita I. és II., C.
Tóth: Itinerárium vita passim.
43
megoldás több kérdést vet föl, mint amennyit megold, ráadásul az itineráriumok
legfontosabb célját, a politikatörténeti kutatások elõremozdítását nem éri el. Helyet-
te talán túlzott mértékben elõretol sokadrangú segédtudományi problémákat. Mert
hát mi más értelme lenne a pecséthasználat vizsgálatának, mint az igazgatás és a
kormányzás módozatainak feltárása, és ebben az itinerárium kitüntetett szerepet
játszik. Következésképpen érdemes erre a bizonyos képzeletbeli lóra fordítva felül-
ni: elismerve az itineráriumkészítés mindenkor szükségszerû és bizonyítható
korlátait, a fentiekhez hasonlóan azt érdemes vizsgálnunk, hogy az ismert királyi
pecsétek közül mikor és melyik mozgott legtöbbet vagy legszorosabban a királlyal,
akár persze idõben cserélõdve is. Mert azt a mátyási közel harminchárom esztendõ
forrásanyagából a királyi oklevelek zömének áttekintése után jelen sorok írója le-
szögezendõnek tartja, hogy itineráriumot készíteni oklevelek felhasználásával és
ezen oklevelek pecsétjeinek vizsgálatával korántsem reménytelen vállalkozás.162
Persze nem magában állóan, hanem minden más létezõ forrásanyag kritikus bevo-
násával.
Természetesen egy efféle bevezetõben el kell mondanunk, hogy vannak/le-
hetnek olyan királyi utazások, amelyek rögzítése az utókor számára már-már le-
hetetlen. Azokra érdemes elsõsorban gondolni, amelyek huzamosabb egy helyben
való tartózkodás ideje alatt zajlottak (ha zajlottak), s közeli célpontokat érintet-
tek/érinthettek, illetõleg néhány napig tartottak/tarthattak. Gondoljuk csak meg:
Budáról Visegrád, Nyék vagy éppen Esztergom csupán fél-, egynapi járásra fek-
szik, így egy-három napos rövid utazást úgy is lebonyolíthatott ide a király, hogy
annak semmiféle írott nyoma sem maradt. Hogy effélékre egyáltalában gyana-
kodhatunk, arra részben külföldi analógiák, részben csekély számú itthoni forrás
jogosít fel bennünket. Sõt a téma egyik legutóbbi módszertani áttekintésében ép-
pen a Buda–Visegrád közti, a szokásosnál nehezebben adatolható utazások for-
dultak elõ példa gyanánt. Tovább gerjeszti idevágó gyanakvásunkat a régész és
mûvészettörténész kollégák által napvilágra hozott nyéki királyi villaegyütes da-
tálása. Eszerint – noha a komplexum teljes kiépítésére kétségtelenül II. Ulászló
idején kerülhetett sor – már Mátyás idejében is számolnunk kell egy Budához kö-
zeli, fontos és reprezentatív királyi vadászó-nyaraló hely létével vagy legalább
építésének megkezdésével.163 Itthonról, 1460 februárjából ismerünk egy
Bátmonostori Töttös Lászlóhoz íródott, a Bodrog megyei Küllyõdön/Keleden kelt
levelet, amelyben Geszti László és Mihály arról ír, hogy abban az esetben, ha a ki-
rály nem lenne Budán, mihamarabb vissza fog térni, ami közvetetten, de igazol-
hatja, hogy ilyesféle kisebb távollétek bármikor elõfordulhattak.164 Az ügy érde-
162 Éppen ezért nem tudok egyetérteni Süttõ Szilárd e kérdésben megfogalmazott álláspontjá-
val, ott megfogalmazott, jobbára megfontolandó módszertani kétségei ellenére. Vö. Süttõ:
Itinerárium vita 83.
163 Opll: Herrschaft und Präsenz 14–15. – Nyék datálására legfrissebben: Buzás: Nyék 214.
164 Zichy X. 104. Notificamus vobis tenore presencium, quatenus archiepiscopus Colocensis familiarem
suum Iohannem Poch erga regiam maiestatem misit, et idem Iohannes usque tercium diem transibit.
Et post ipsum familiarem eciam dominus archiepiscopus iturus in Buda erit erga regiam maiestatem,
quia clare sit Vestre Magnificencie, quomodo si nunc serenissimus rex Bude non existit, eciam hiis
diebus illac constituetur procul dubio.
44
kessége abban rejlik, hogy tudomásunk (értsd az itinerárium) szerint a király egé-
szen áprilisig folyamatosan Budán volt ebben az esztendõben.
Épp emiatt volt szükséges több kiegészítõ, egyfajta „biztonsági elem” beeme-
lése az itineráriumba. Vegyük elõször a hosszabb tartózkodások kérdését, különös
tekintettel Budára. Az itinerárium felületes áttekintése után is látszik, hogy Má-
tyás királyunk uralkodása nagyobb részét töltötte Budától távol. Számszerûsítve
ez körülbelül 1000 hetet jelent a király mintegy 1470 hetes uralkodásából, ami
hozzávetõlegesen 70–72%-nak felel meg. Eszerint királysága kétharmadát székvá-
rosától távol töltötte. Ám még így is marad elegendõ budai idõszak. Az imént
mondottak alapján ezek a hetek, hónapok a leginkább „esélyesek” arra, hogy ne-
hezen igazolható királyi utazások bonyolódjanak alattuk. Ezért beszédesebbnek
látszott a hosszabb egy helyen való tartózkodások esetében a szélsõ dátumokon
túli közbensõ adatok közlése is. Így tehát az érdeklõdõ ezekbõl az idõszakokból
megtalálhatja a két határ-idõpont közötti szakaszban kelt manu propria és gyûrûs-
pecsétes oklevelek felsorolását is az apparátusban. E közlés célja az volt, hogy a
király feltételezhetõ és persze soha nem bizonyítható kisebb utazásait a lehetõ
legkevesebb ismeretlen, mondhatnók forrástalan napra szûkítse le. Természetesen
a közölt források sok esetben e feladatuknak csak részlegesen tudtak megfelelni:
így is elõfordulnak akár hétnyi idõszakok is, amikor források teljes hiányában
vagy legföljebb csekély információs hozadékot jelentõ bírói (és/vagy titkos-) pe-
csétekkel jelzett „szüneteket” találhatunk az adattárban.
A korábbi hazai, de jó néhány külföldi munka áttekintése után egy másik
megoldási mód is szóba jöhetne. Ennek lényege abban rejlik, hogy az oklevelek-
kel vagy más forrással nem igazolt kisebb-nagyobb szüneteket szándékos kiha-
gyással jelzi a kiadó. Azaz olyan esetekben például, amikor a király budai tartóz-
kodása alkalmával hat-nyolc napig nincs egyetlen forrásunk sem (annak ellenére,
hogy elõtte és utána is Budán mutatható ki), ezt az itineráriumban jelezzük. Két-
ségtelen tény: ha az itineráriumot az alapját képezõ adatbázisban összegereblyé-
zett okleveles anyag hû tükreként tekintjük, ez utóbbi mindenképpen indokolt el-
járás. Mindazonáltal jelen sorok lejegyzõje tudatosan más megoldást választott,
úgymond az „életszerûség” jegyében. A föntebbi eljárás ugyanis óhatatlanul is azt
sugallhatja a használónak, hogy a megszakítások mögött távollétet tételezzen föl.
Ez viszont – Mátyás esetében és a budai tartózkodások alkalmával – félrevezetõ
lehet. Azt ugyanis látnunk kell, hogy a rendelkezésünkre álló oklevelek elsöprõ
többségén a bírói és a titkospecsétet, tehát a király mozgásaihoz legkevésbé kap-
csolható megerõsítõ eszközt találhatjuk. Hozzájuk képest a biztosabb aláírások és
a gyûrûspecsétek száma lényegesen kisebb. Nos, tudván tudva, hogy „azt, hogy a
történész mit és hogyan kutasson, végeredményben a rendelkezésére álló forrás-
anyag szabja meg,”165 az imént vázolt eljárás rákfenéje abban rejlik, hogy sokszor
már a bizonytalan pecsétek meglétekor is hajlamos királyi jelenlétet igazoltnak
vélni, így e pecsétfajtákra olyan képzeletbeli terhet ró, amit azok aligha képesek
biztosan megtartani. A jelen itineráriumban azonban – nem tagadva a történészi
spekuláció és a feltételezés meglétét, s vállalva az ezzel járó tévedés kockázatát –
165 Engel: Ung megye 9.
45
ezzel szemben kevesebb „itinerárium-töréssel” találkozhat az érdeklõdõ.

Tekintve, hogy a tartósabb budai királyi tartózkodások köre jól meghatározható-
nak tûnt, zavaró, néha pedig politikatörténeti kutatások alapján egészen fölösle-
ges megszakítások közbeiktatása elhagyhatónak látszott. Természetesen, amint ar-
ról szó esett már, a budai jelenlétek alatt kisebb utazások és vadászatok bármikor
elképzelhetõek, azonban ezek dokumentálása és teljes körû föltárása mesze túlter-
jed a források által biztosított lehetõségek határán.
Hasonló indokok szólnak amellett is, hogy Mátyás mozgásainak adattárát a
nem királyi itineráriumokkal is összevessük. Ezek sorában a legfontosabbak egyi-
ke a mindenkori feleségeké, igaz, hazánkban e téren eleddig szerény eredmények
születtek.166 Pedig aligha kell magyarázni, hogy Beatrix királyné itineráriuma mi-
lyen fontos kiegészítésekkel szolgálhat Mátyáséhoz, s viszont. Kiváló példája en-
nek az 1490-es esztendõ. Tudvalevõleg a királyi pár januárban hagyta el Budát,
minden bizonnyal hajón utazva haladtak Bécs felé. Elsõ pihenõjüket a visegrádi
palotában ejtették meg. Ha kizárólag a királyi itinerárium adatait vennénk figye-
lembe e tartózkodás meghatározásához, csupán január 14-ét tudnánk igazolni leg-
korábbi dátum gyanánt.167 Beatrix királyné nevében azonban már január 12-én is
kelt oklevél Visegrádon, ami világos bizonyítéka – a január 8-i budai indulás is-
meretében egyébként is felettébb logikus – korábbi ittlétüknek.168 Értelemszerûen
a metódus fordítottan is alkalmazható. Példaként citálhatjuk ide a királyné egyik
1483 áprilisában kelt – formuláskönyvbõl ismert – oklevelét, amelynek keltezési
helyét a fennmaradási forma sajátosságaiból eredõen, nem ismerjük.169 Ha azon-
ban a dátumsorban olvasható szövegtöredéket (Datum in castro nostro [...]), illetõ-
leg a vonatkozó idõszak királyi itineráriumát összevetjük, könnyedén megállapít-
ható, hogy a kelet helye Budán kívül aligha lehet más település.
Hunyadi Mátyás és második felesége itineráriumának együttes figyelembevé-
tele az idézett nyereségeken túlmenõen is tartogat meglepetéseket. A magyar
szakirodalom Beatrix királyné politikai szerepét – a király halálát megelõzõ és
követõ hetek, hónapok kivételével – voltaképpen alig vizsgálta, vagy ami még
rosszabb, negligálta. Sohasem került sor annak áttekintésére, mikor és melyik po-
litikai aktusnál, döntésnél lehetett jelen. Ebbõl fakadóan, annak ellenére, hogy
majd évszázaddal ezelõtt Berzeviczy Albert, Beatrix életrajzírója már rámutatott
arra, hogy meglehetõsen sokat tartózkodott egymás társaságában a királyi pár,170
ennek kimondásától mindig is vonakodott a kutatás.171 Alighanem a kérdéskör to-
vábbi vizsgálata még számos újdonsággal szolgálhat a két fél életrajzát és a késõ
középkori magyar politikatörténetet illetõen.
Ám nem csupán a királyné itineráriumát érdemes figyelembe venni Mátyás
utazásainak összesítésekor. Legalább ilyen haszonnal kecsegtet, ha a fontosabb mél-
166 Legfrissebben Zsigmond király és Mária királynõ itineráriumának összevetésére került sor
politikatörténeti vizsgálatok segítségeképpen. C. Tóth: Lengyel betörés 451–456.
167 QGW II/3. 5338.
168 DL 19619.
169 DF 283678/389–390.
170 Berzeviczy: Mathias und Beatrix 208–209.
171 Legújabban a két személy gyakori közös tartózkodásáról: Horváth: Mátyás itinerárium 58–60.
46
tóságviselõ bárók holléte felõli tudásunkat is felhasználjuk az adattár készítésekor.

Már ha léteznek ilyenek. Aligha hathat újdonságként a megállapítás, hogy a késõ
középkori Magyarország kutatása még messze van attól, hogy fõúri itinerá-
riumokkal kellõen ellátottnak mondhassuk. Szigorúan Mátyás király uralkodásának
korszakát tekintetbe véve az alábbi személyek itineráriumával számolhatunk:
Bátori I. András,172 Bátori II. István (1470–1479 közötti évekbõl),173 Bátori I. Miklós
püspök,174 Szapolyai Imre és István,175 Várdai István.176 Meglehetõsen rövid lista.
Ám már ez a kevés adattár is érdemi támogatást jelent a királyi itinerárium számá-
ra. Példának okáért idézhetjük az 1463-as esztendõ májusának elejét. Királyi oklevél
és kiegészítõ forrás híján csupán annyit mondhatnánk, hogy Mátyás ezekben a na-
pokban hagyta el Budát, s indult meg a jajcai hadjáratra. Szerencsénkre azonban
tudjuk, hogy a felvidéki husziták elleni harcot irányító Szapolyai István, aki csak
viszonylag rövid idõre érkezett a városba, május elsején még Budán, majd két hét-
tel késõbb már akkori székhelyén, Késmárkon tartózkodott.177 Nos lehet, hogy me-
résznek tûnik a kapcsolat feltételezése, de nehéz attól a gondolattól szabadulni,
hogy Szapolyai épp azért idõzött átmenetileg Budán, hogy Mátyással még annak
elutazása elõtt személyesen tárgyalhasson. Még az sem elképzelhetetlen, hogy ezt
maga a király kezdeményezte, így akarva új parancsokkal ellátni a déli hadjárat
idejére „hátországát” biztosítani hivatott Szapolyait. Természetesen biztos tudásunk
nincs az események menete felõl, de kettejük személyes találkozója mégis magas
„hihetõségi” rátával bír, bizonyítékul szolgálva az elõzõekben mondottakhoz. Rá-
adásul az arisztokrata itineráriumok áttekintésével még mindig nem merítettük ki a
királyi itineráriumok összeállításában segítséget nyújtó forráscsoportok tárházát.
Épp Hunyadi Mátyás uralkodása az a korszak, amelybõl meglehetõsen nagy-
számú külhoni követjelentés maradt korunkra. E dokumentumok kétszeresen is al-
kalmasak itineráriumok készítéséhez. Kiemelkedõ értékkel bírnak ugyanis szá-
munkra azok, amelyekben írójuk maga számol be a királlyal való személyes talál-
kozásáról, esetlegesen annak elutaztáról, avagy épp érkeztérõl valamely
településre. Értelemszerûen itt fontos és meglehetõsen pontos itineráriumelemekkel
dolgozhatunk. 1465-ben például a Száván túlra induló királyi csapatok gyülekezõ-
helye Pécs volt, amirõl az itinerárium tanúságán kívül megerõsítést kaphatunk a
milánói követ november elsejei jelentésébõl.178 Persze a követjelentések zöme nem
tartalmaz efféle konkrét értesülést. Felhasználhatóságukról ugyanakkor mégsem
kell lemondanunk: nemegyszer olvashatunk ezekben arról, hogy a király bizonyos
városokban megfordult vagy onnan épp távozott. Önmagukban persze e sokszor
dátum megjelölése nélküli adatok keveset érnek, de elkészült itinerárium adatsorai-
hoz társítva mellõzhetetlen kiegészítéseket jelenthetnek, ha másban nem, legalább
az útvonal meghatározásában. Végezetül pedig arról sem feledkezhetünk meg,
172 C. Tóth: Bátori család 34–35.

173 Horváth: Bátori István 79–81.
174 C. Tóth: Bátori család 35–36.
175 Horváth: Szapolyai itinerárium.
176 Kubinyi: 1464-es reform 53–58.
177 Bártfa 1462, 1467-69.
178 Dipl Eml. I. 364.
47
hogy több követ – különösen az osztrák háborúk idején – maga is elkísérte Má-
tyást, s az itineráriumoktól elsõ látásra egészen távoli témákat érintõ leveleik kelet-
helye is páratlan adalék lehet.179
Zárásképpen érdemes megállapítani, hogy voltaképpen minden olyan társa-
dalmi csoport itineráriuma, levelezése, hivatalos kiadványa számításba vehetõ és
veendõ uralkodói itinerárium készítésekor, akikrõl tudjuk vagy feltételezzük,
hogy hosszabb-rövidebb ideig a vizsgált személy közvetlen környezetében tartóz-
kodhattak.
2.1.3. Datum et actum, pecsétek és kancelláriai jegyzetek

Ha kezünkbe veszünk bármiféle diplomatikai, avagy alaposabb politikatörténeti,
netán itineráriumokkal foglalkozó kézikönyvet, óhatatlanul is találkozunk a feje-
zet címét adó jelenséggel. Minekutána a datum et actum lényegre törõ leírását
(„Annak ugyanis, hogy az oklevél kelteként megadott idõpont az oklevél kiadása
[Beurkundung, conscriptio] vagy pedig az oklevél tartalmát képezõ cselekmény
[Handlung, actio] idejére vonatkozik, óriási köztörténeti jelentõsége lehet, nem-
csak az oklevél hitelességének megállapítása, hanem a datáláson alapuló politika-,
birtoklás-, kancelláriatörténeti stb. vizsgálatokat illetõen is.”), illetõleg vázlatos
nemzetközi irodalmi összefoglalását Süttõ Szilárd a magyar olvasók számára is
elvégezte, ezen ismeretek meddõ ismétlésétõl érdemes eltekinteni.180 Sokkal fonto-
sabb annak tárgyalása, hogy az alapvetõen – és ehhez a nemzetközi, de a hazai
kutatások alapján sem férhet kétség – a középkor korai századaiban rendre fel-
bukkanó, a modern kori kutatót néha bizony megtréfáló megoldás korszakunk-
ban kimutatható-e. Mert azt látnunk kell, hogy a 11–12. századi oklevelezési gya-
korlathoz képest a 15. század már a „hivatali irattermelés” elsõ fénykora, ami az
oklevél-kiadási gyakorlaton is megmutatkozik. A korábbiaknál – arányaiban – ke-
vesebb a kegynyilvánító irat, s sokszorosára növekszik (legalábbis a hazai forrá-
sok esetében) a bírósági, birtokjogi iratok mennyisége. Ebbõl, valamint a datum et
actum metódus hazai okleveleken való bizonyítási lehetõségeinek korlátaiból faka-
dóan181 elsõ lelkesedéssel akár azt is mondhatnánk, hogy a 15. századi királyi ok-
levelek esetében efféle „kettõs” datálási problémával nem nagyon kell számol-
nunk.182
A gyakorlat viszont ennek cáfolatául szolgál. Meg kell vallani, 1460. novem-
ber 7-rõl például akad nehezen értelmezhetõ oklevelünk. E napon kelt ugyanis
egy titkospecsétes királyi oklevél, melynek keltezési helye a Serke alatti haditá-
bor.183 A gondot az okozza, hogy a titkospecsét e napokban folyamatosan Eperje-
179 1464. szept. 24-én például a velencei követ ex felicibus regiis castris apud Maroth keltezett.
Mon. Slav. Merid. XXII. 312. E keltezés jelentõségét az adja, hogy más forrásunk a maróti
(Valkó megye) királyi tartózkodásról nem tudósít.
180 Süttõ: Datum et actum 74.
181 Utóbbira: C. Tóth: Itinerárium vita 75–78.
182 Természetesen a korabeli írnokok, késõbbi másolók és jelen kötet szerzõjének akaratlan té-
vesztéseit most nem érdemes hosszasan tárgyalni. Szemléletes példa újabban: Süttõ: Quarto
vagy quinto?
183 DL 86527. (titkospecséttel) relacio Iohannes Pongracz magistri dapiferorum regalium.
48
sen volt, s ekkoriban még csak egy királyi titkospecsét létezett.184 Mindezen ada-
tok alapján legvalószínûbben azt mondhatjuk, hogy az oklevelet Eperjesen pecsé-
telték meg, s alighanem Serke alatt íródhatott. Tehát vagy arról van szó (lévén
egy hétköznapi, megyének szóló mandátum), hogy még az ostrom alatt készült
fogalmazványt öntöttek ekkor végsõ formába, de az abban eredetileg szereplõ ke-
lethelyet nem javították, vagy pedig azzal a jelenséggel, hogy az oklevelek megfo-
galmazása, tisztázatának elkészítése, a kancelláriai jegyzet felvezetése, illetõleg a
záró aktus: a pecsételés idõben elvált egymástól. Utóbbi jelenség esetében a pecsé-
tek és a keltezési helyek „elválásáról” tanúskodna, ami itineráriumkészítõi szem-
pontból különösképp óvatosságra int.
1466-ból hasonló esetrõl tudunk. Július elején Mátyás elhagyta Budát, és Fe-
hérváron, Segesden át Szlavóniába utazott. Számos ép és szép lenyomattal igazol-
hatjuk, hogy erre az útra a titkospecsét (ekkor még mindig csak egy volt) is elkí-
sérte.185 E pecsét jelenléte a király közelében július–augusztus fordulóján tehát
aligha lehet kétséges. Mégis, július 29-rõl ismerünk egy ezzel a pecséttel megerõ-
sített, de szövege szerint Budán kiadott oklevelet.186 Azt talán magyarázni sem
kell, hogy két-három nap alatt a Körös–Buda–Prodavíz útvonal megtehetetlen, rá-
adásul oktalan képzelgés lenne azt hinni, hogy csupán azért loholtak volna kan-
celláriai megbízottak Budára július legvégén, hogy az óbudai apácák egyik birto-
kán korábban szombaton tartott, de most hétfõre helyezett vásárt érintõ oklevelet
feltétlenül a székvárosban láthassák el a királyi pecséttel. A megoldást tehát más-
hol kell keresnünk, s erre két út kínálkozik. Vagy egy körösi, esetleg prodavízi
oklevél kiállításakor írták bele tévedésbõl(?), megszokásból(?), netalán egy
formulárium mechanikus másolásából(?) eredõen a budai keltezést, vagy pedig a
Budán elkészített oklevelet csak a pecsét visszaérkezését követõen „zártak le”,
azaz láttak el hitelesítõ pecséttel.
Témánknál maradva iskolapélda lehet a király 1482. évi tavaszi utazásainak
idõrendi problematikája. Amit biztosan tudhatunk, hogy Mátyás az esztendõ ele-
jétõl fogva egészen április 11-ig vagy legkésõbb 12-ig Budán volt.187 Ezután a kö-
vetkezõ nap, amikorról királyi oklevelet ismerünk: április 14-e, amellyel több ne-
hézségünk is akad. A legfontosabb az, hogy ugyanezen a napon egy budai és egy
(székes)fehérvári keltezésünk is akad. Elõbbi nem más oklevél, mint amiben a ki-
rály Siklós várát és uradalmát Corvin Jánosnak adományozza, ezzel nyitva meg a
hatalmas Corvin-donációk sorát.188 Utóbbi sem kevésbé jelentõs: ebben
Brankovics Vuk szerb despota nyer adományul több kastélyt és birtokot.189 Mind-
két oklevél eredeti formájában maradt korunkra, tehát a másolati, átírási tévesztés
lehetõségét kizárhatjuk. Most már csak azt kellene eldöntenünk, hogy e két forrá-
184 Nov. 5.: DL 31746., nov. 9.: DF 272334. Azt is el kell mondanunk, hogy e napokból a bírói
pecsét holléte felõl semmit sem tudunk.
185 Például DF 270395., DL 33419., DL 16395.
186 DL 16390. (titkospecséttel) commissio propria domini regis.
187 11-re: DF 273996. (titkospecséttel) ad relacionem Thome de Erdewd prepositi Tituliensis; 12-re:
Sopron I/6. 2–3. Problémát itt az jelent, hogy az utóbbi oklevél csupán a csornai konvent át-
iratából ismert mandátum, ekként a király hollétét illetõen csekély információértékkel bír.
188 DL 67567. (kiadása: Teleki: Hunyadiak XII. 217–218.) commissio propria domini regis.
189 DL 33491. (kiadása: Szerbia 273.) ad relacionem Thome de Erdwd prepositi Tituliensis.
49
sunk közül melyik keletkezett Mátyás tartózkodási helyén (mert afelõl kétségünk
sem lehet, hogy mindkét adomány tudtával és akaratából jött létre), s melyik
nem. Sajnos a kérdés egyértelmûen nem dönthetõ el. Azt sem tudjuk, hogy a
megelõzõ napon a király elindult-e Fehérvárra vagy Budán volt még.190 A követ-
kezõ királyi keltezés 17-rõl való cseh titkospecséttel ellátva, s ez fehérvári, ami
nem feltétlen bizonyítéka annak, hogy a király már 14-én is ott volt!191 Sajnos a
pecsétek sem segítenek a kérdésben, mivel a 14-i fehérvári keltezésû oklevél dacá-
ra DL jelzetének ma Horvátországban található fényképén csupán a pecsét kis ré-
sze látszik, ez alapján némi bátorsággal titkospecsétként azonosíthatjuk. Csak-
hogy ekkor Mátyásnak már két, pecsétképében igencsak hasonló titkospecsétje
volt: a magyar és a cseh. Utóbbit április 17-hez hasonlóan 23-án is Fehérváron
mutathatjuk ki.192 A kancelláriai jegyzetek pedig azt adják tudtunkra, hogy a fe-
hérvári oklevél kiállítását Bakócz Tamás királyi titkár elõterjesztésére hajtották
végre. Végtére tehát kimondhatónak látszik, hogy akármelyik adománylevél kelt
is Mátyás jelenlétében, a másik esetében fel kell tételeznünk, hogy megszerkeszté-
se és megpecsételése Mátyás távollétében történt, noha annak tudtával, sõt vélhe-
tõleg parancsával. Jelen sorok írója – a tévedés jogát vindikálva a maga számára –
úgy vélelmezi, hogy a király április 14-ig Budán maradt, s „felügyelte” a fia szá-
mára kibocsátott siklósi adománylevél ügyét, míg bizalmasa, Bakócz titkár már az
uralkodója számára is elkövetkezõ állomáson, Fehérváron intézkedett a szerb des-
pota birtokai ügyében a cseh titkospecsét felhasználásával, amit közismerten gya-
korta alkalmaztak magyar ügyekben kelt okleveleken is, és aminek kezelése
amúgy is az õ feladata lehetett.
A helyzet aligha szorul magyarázatra. Az 1458–1490 közötti idõszakból is
igazolható tehát oklevélkeltezés, ami az ismert itineráriumadatok sorában „rend-
szeridegen”. Nem megfeledkezve a sohasem bizonyítható tévesztések lehetõségé-
rõl, el kell fogadnunk, hogy hitelt érdemlõen viszonylag kis számban, legfeljebb
tucatnyi alkalommal fordulhatott elõ olyan eset, amikor az általunk megismerhe-
tõ oklevélen nem a kiállítás valós idõpontja és/vagy helyszíne szerepel, legalábbis
mostani ismereteink alapján. Ám mindezek elszigetelt, s a legkevésbé sem töme-
ges jelenségek, hiszen a fentebb számos adattal igazolt, egyre erõsödõ hivatalsze-
rûség ezeknek a keltezéseknek határozottan gátat szabott. Gondoljuk csak meg:
mandátumok, jelentések, misszilisek, mind-mind olyasféle irattípusok, ahol a dá-
tum tudatos (de akár tudattalan) megváltoztatása aligha jelent bármiféle elõnyt,
sõt. Ezen irattípusoknál a datum et actum elõfordulásait, mármint szándékos elõ-
fordulásait, alighanem kizárhatjuk. Marad mindez a kegynyilvánító, jogbiztosító
iratok sajátosságainak egyike, hiszen egy fontos tényt nem veszíthetünk szem
elõl: Mátyás királyunk korából már nem egy-két napi-heti oklevélátlaggal számol-
hatunk, hanem olykor fél- vagy tucatnyi kiadvánnyal is. Így tehát az egy napon
kelt oklevelek sora, illetõleg a több, egymás után kiadott iratok egybevágó adatai,
190 Közvetett indok lehet Mátyás budai jelenlétére, hogy 13-án Bátori Miklós váci püspök is a
városban volt. C. Tóth: Bátori család 35.
191 DL 102220. (cseh titkospecséttel) commissio prorpia domini regis.
192 DL 100970. (cseh titkospecséttel) commissio propria domini regis.
50
kiegészítõ forrásokkal „szûrve” igencsak nagy valószínûséggel mutatják meg az

uralkodó mozgási irányát.
Ám teljesen nyugodtak azért mégsem lehetünk. A kétkedés magvát hinthet-
ték el a figyelmes olvasóban a néhány sorral fentebb, a pecsétek utólagos oklevél-
re kerültérõl írott sorok. Nos, ebben a kérdésben meglehetõsen tanácstalanok va-
gyunk. Az eddigi eredmények szerint csak az oklevelek tartalmának, a pecsétek-
nek és a kancelláriai jegyzeteknek együttes vizsgálatával van esélyünk arra, hogy
ezt a bizonytalansági tényezõt a lehetõ legkisebbre szorítsuk. Ha ugyanis egy
esetben az általunk biztosnak vélt pecsét–királyi személy párosítás elve megbi-
csaklik, nem marad további biztosítéka annak, hogy másutt – kontrollforrások hi-
ányában nem feltárhatóan – ne történhetne ugyanígy. Ráadásul a kancelláriai
jegyzetek kaotikusnak látszó „rendszerében” sem látunk tisztán. Azt az eddigi
kutatás már bizonyította, hogy a jegyzetek mögött álló kancelláriai szervezet,
netalán a királyi tanács részleges összetételének vizsgálata-rekonstrukciója csak
korlátozottan, illetõleg egyáltalán nem lehetséges.193 Ugyanakkor azt a ren-
delkezésünre álló több ezer kancelláriai jegyzet alapján teljes bizonyossággal
elmondhatjuk, hogy használatuk nem magában álló, egyfajta magyarországi jelen-
ség. Például Mátyás diplomáciai iratain és levelein szinte kizárólag az ad
mandatum domini regis jegyzet olvasható, míg ezt a megoldást a hazai okleveleken
hiába keressük. A jelenség minden kétséget kizáróan külhoni (nem kis mértékben
német-római császári) hatásra gyökeresedett meg a hazai kancelláriai gyakorlat-
ban, Buda e téren idomult a nemzetközi éritkezésben megszokott „hivatali” meg-
oldásokhoz, ám azon kicsit alakított is. Konkrétan az ad mandatum domini
imperatoris/regis jegyzet eseténél maradva, amíg azt III. Frigyes vagy I. Miksa csá-
szárok kizárólag birodalmi ügyekben használták, addig ez nálunk a diplomáciai
levelezésben kapott szerepet.194
A császári kancelláriában tetten érhetõ további finom megosztás, példának
okáért az örökös tartományok és a birodalom ügyeinek a kancelláriai jegyzetek-
ben megragadható elkülönülése, a Magyar Királyságban – legalábbis Mátyás ural-
kodását tekintve – nem látszik. Az 1498. évi (legalábbis kiadója és ez alapján a ké-
sõbbi irodalom által erre az esztendõre datált), némileg töredékesen korunkra ma-
radt birodalmi kancelláriai utasítástervezetrõl (Reichskanzleiordnung, Instruktion für
die Hofkanzlei) nem is beszélve.195 Ebben többek közt meghatározzák az írnokok
jogkörét, a conservatorok feladatait, s ami nekünk a legérdekesebb: az egyes kan-
celláriai jegyzetek közti jogi-ügykörbeli eltéréseknek is szentelnek egy rövid sza-
kaszt, melyben szó esik arról, milyen jegyzetet kell a tanács által jóváhagyott, s
mondjuk milyet a pusztán királyi akaratból kelt oklevelekre rávezetni. Mindezt
elsõsorban az irat megfelelõ pecsételése céljából.196 Effélékrõl magyar kutató még
álmodni sem mer, s alighanem ehhez hasonló forrás Budán a 15. század folyamán
nem is keletkezett, ami azért a honi kancellária rendszeres és tagolt voltát nem
minõsíti, hisz az kifogástalanul mûködött 1526-ig. A hazai okleveles gyakorlatban
193 L. Szilágyi Loránd és Kubinyi András fentebb idézett mûveit.

194 Tennant: Habsburg Chancery 106–107.
195 Tennant: Habsburg Chancery 103–105.
196 Kiadása: Fellner: Zentralverwaltung II. 50–54., a kancelláriai jegyzetekre: 50.
51
már azzal is nagy eredményt tudnánk elérni, ha minden kétséget kizáróan igazol-
ni lehetne, hogy rendszerszerû különbség van, mondjuk a de commissione domini
regis és a commissio propria domini regis jegyzetekek közt, s persze ezt az eltérést
meg is határozhatnánk. A kérdés elsõsorban kancelláriatörténeti, de az
itinerárium szempontjából sem érdektelen. Pillanatnyilag csak az látszik biztos-
nak, hogy ügykörbéli eltérés az efféle jegyzetekkel ellátott oklevelek közt aligha
látszik. Sokkal elképzelhetõbb, hogy kancelláriai ügyviteli megoldást kell a háttér-
ben keresnünk, azonban ennek feltárása Mátyás korára vonatkozóan a jövõ fel-
adatainak egyike lehet, mivel még az egyes pecsétekhez való kötésük sem kivite-
lezhetõ. Az utókor sokszor kényszeresen „rendszert keresõ” kutatójának sajnála-
tára a jegyzetek és a pecsétek szinte bármilyen kombinációjára találhatunk
példákat Mátyás uralkodásának idõszakából.
Ám ha végiggondoljuk a fentebb bizonyított tényt, miszerint példának okáért
a bírói pecsét és a király fizikai jelenléte, netalán csak akarata közt már alig-alig
találunk kapcsolatot, akkor az efféle kancelláriaijegyzet-problémák is könnyebben
megoldhatókká válhatnak. Ha nem a pecsétek, hanem a pecsételés felõl közelítjük
meg. Minekutána a bíró pecsétes kancelláriai egység, élén a személynökkel leg-
többször (bár korántsem kizárólagosan) a de commissione domini regis jegyzetet
használta, nehéz másra gondolnunk, mint hogy ez a kifejezés azt volt hivatva iga-
zolni, hogy az oklevél kiállítója a király rá „deputált” (ez esetben bírói) hatalmá-
nál fogva jár el és ad ki iratot Mátyás nevében. Azaz a bírói pecsétet különösebb
aggodalom nélkül rá lehet függeszteni, további utasítás, ellenjegyzés, reláció már
nem lehetett szükséges. Ha ezt elfogadjuk, akkor viszont hasonlóképpen kell érté-
kelni azt a több tucat titkospecsétes197 oklevelünket is, amelyeken ez a jegyzet ol-
vasható: esetükben sokszor kizárható a király személyes jelenléte. Különösképpen
érdekesek azok az esetek, amikor efféle jegyzettel ellátott oklevélen gyûrûspecsé-
tet találunk.198 Ilyenkor arról lehetett szó, hogy bár eredetileg nem számoltak az
oklevél kiadásánál a király vagy a közelében szinte mindig kimutatható gyûrûs-
pecsét jelenlétével, utólag ez mégis bekövetkezett, s így ez került hitelesítésként
az iratra, tehát az alapvetõ megállapítás, hogy az efféle jegyzetû oklevelek kevés-
sé alkalmazhatók itineráriumok összeálításához, ezeknél a megoldásoknál sem
szenved csorbát.
2.2. Hunyadi Mátyás itineráriumának

fõbb forráscsoportjai és felhasználhatóságuk
2.2.1. Az oklevelek
Mátyás uralkodói itineráriumának – ahogyan persze minden más királynak is –
legnagyobb és legfontosabb elemét a nevében kibocsátott oklevelek keltezési he-
lyeinek összegyûjtésébõl kialakuló adattár alkotja. Az eleddig tárgyalt módszerta-
ni megjegyzések alapján mindenki elõtt világos lehet, hogy ezen okleveleknek
197 Például DL 18039. (1478. márc. 27. Buda) Magyar titkospecséttel. A király ekkor nem volt a
városban. – DF 203851. (1476. nov. 9.) Cseh titkospecséttel. A király a városban tartózkodott.
198 Például DL 45795. (1479. aug. 25., Brünn) Mátyás ekkor jelen volt.
52
csak egy része kelt/kelhetett azon a településen, ahol épp tartózkodott a király.
Ráadásul a kései korok kíváncsi kutatójának kezét képzeletbeli gúzsba kötik a for-
rásanyag fennmaradási formái is. Azt ugyanis, hogy 1458 januárja és 1490 áprilisa
között pontosan hány darab, a király nevében kiadott oklevél született, alighanem
sohasem fogjuk pontosan megtudni. Szerencsés módon azonban a modern techni-
ka közbejöttével azt viszont tudhatjuk, hogy ebbõl a nem ismert mennyiségbõl
mára mennyi maradt. Ha a középkori magyar forrásanyag digitális adatbázisát
hívjuk segítségül,199 villámgyorsan kideríthetjük, hogy Hunyadi Mátyás neve alatt
pillanatnyilag200 14 756 darab oklevelet ismerhetünk. Elsõ pillantásra a szám meg-
lehetõsnek nagynak tûnik. Ráadásul ha e számadatok alapján eljátszanánk azzal a
kissé talán helytelen gondolattal, hogy a 33 uralkodói év = körülbelül 12 000 nap,
akkor átlagosan egy és egynegyed királyi oklevél létét tételezhetnénk föl a király
uralkodása minden egyes napjáról. Voltaképpen tehát élete, pontosabban: „hiva-
talos” élete minden napjának mozgását módunkban állhat(na) nyomon követni.
A helyzet persze korántsem ilyen egyszerû, az elõbbiek csalfa szellemi játék-
nak minõsíthetõek. Pusztán a korunkra maradt oklevelek száma semmi érdemle-
geset nem mond a forrásanyag itineráriumkészítõi szempontból való fölhasznál-
hatóságáról. Azon a magától értetõdõ tényen túl, hogy az oklevelek nem minden
napról, hanem teljesen esetlegesen maradtak ránk, formátumuk sem egységes.
Ahhoz pedig, hogy értékükrõl érdemlegeset mondhassunk, fontos kitérni arra,
hogy ebbõl a közel tizenötezres számból mennyi az eredeti, az átirat és mennyi
példának okáért a tartalmi említés. A fennmaradási formák különbözõsége
ugyanis felhasználhatóságuk mértékét is meghatározza. Legfontosabbak az erede-
tiek, ezekbõl közel 7900-at ismerünk. Fontosságukat az adja, hogy csupán ezeken
lehet vizsgálni a pecséteket (ha egyáltalán megmaradtak), illetõleg a kancelláriai
jegyzeteket (ha volt rajtuk egyáltalán). Az átiratok és másolatok együttes száma
meghaladja a 6900-at, ami lényegesen csekélyebb kutatási mozgásteret biztosít,
legalábbis az itineráriumok készítõinek. Különösen is igaz ez az átiratokra, me-
lyeknek döntõ többsége panasztétel okán kibocsátott mandátum, amit az általuk
elrendelt vizsgálatról kiállított jelentések foglaltak szövegükbe. Ennélfogva ezek
azok az oklevelek, amelyek elsöprõ többségükben budai keltezésûek, s egykoron
vélhetõleg a bírói pecséttel ellátott mandátumok, így szempontunkból majdhogy-
nem használhatatlanok. Számukban, formulavilágukban, megerõsítési megoldása-
ikban semmiféle különbséget nem láthatunk a király jelen-, avagy távollétekor.
Hivatali, már-már aktajellegüknél fogva ez persze érthetõ is, ám így az
itinerárium forrásbázisa jelentõsen csökken. Teljességre törekvõ gyûjtésükre nem
is került sor: hiteleshelyek vagy megyék kiadványaiban, átiratban fennmaradt ki-
rályi oklevelek (különösen, ha egy napon több is kelt) nem képezik a mostani
itinerárium forrásbázisát. Végezetül el kell mondani, hogy számolhatunk néhány
száz tartalmi átirattal és formuláriumokban fennmaradt, legtöbbször keltezés
és/vagy dátum nélkül szereplõ oklevélszöveggel is. Értelemszerûen ezek infor-
mációs értéke sokszor egyenlõ a nullával, legalábbis a király hollétét illetõen.
199 Értsd: DL-DF adatbázis.

200 Az utolsó listázást 2010. június 27-én végeztem el.
53
Egyéb forrás híján, szükségszerûségbõl került csak be a gyûjtésbe olyan tartalmi

átirat, ami a pontos napi dátumot és az említett irat keltezését is megadja.
Ezek után világossá kell tenni e kötet használója számára azt a már sejthetõ
tényt, hogy az itt közölt itinerárium nem tartalmazza a Mátyás király nevében
kibocsátott összes oklevelet. Még csak a megszerkesztéséhez elengedhetetlen, úgy-
nevezett elõzetes adattárba sem került be mindegyik királyi oklevél. Az átiratok,
többes példányok, mandátumok sajátosságai, kiadások és további sokszorozó és
értékcsökkentõ szempontok figyelembevételével elmondható, hogy az alábbi
Mátyás-itineráriumhoz összeállítója hozzávetõlegesen kilencezer oklevél keltezési
adatát használta fel, amihez mintegy háromezer kancelláriai jegyzet és közel
ugyanennyi pecsételési feljegyzés csatlakozik. Ez az információbázis képezi tehát
az alább leírtak bizonyítási alapját.
2.2.2. A levelek (misszilisek)

A középkori magyar okleveles anyag sajátságos, még ha nem is túl nagyszámú
csoportját alkotják a levelek.201 Diplomáciai levelezést mindegyik királyunk foly-
tatott, ám ugyancsak Mátyás az a személy, akitõl effélék jelentõs számban, ráadá-
sul zömük régóta kiadott formában korunkra maradt. A mátyási levelek tárgyalá-
sánál nagyjából azokat mondhatjuk el, amelyeket a követjelentéseknél már ismer-
tettünk. Tehát részben maguk is tartalmaznak utalásokat megtett utazásokra,
néha pedig tervezett utakra, ám legfõbb elemeik a keltezési helyek nyújtotta meg-
lehetõsen biztos adatok. 1465 márciusának végén Mátyás például Besztercebányá-
ról arról írt római követeinek, hogy utazásának célja a terület megvédése és nem
mellékesen hadak toborzása volt.202 Az ilyetén híradásoknak különös fontosságot
kölcsönöz szempontunkból az a tény, hogy Mátyásról tudjuk: levelei megírásakor
az esetek legnagyobb százalékában maga is jelen volt, sokat közülük személyesen
diktált.203 Utóbbit Galeotto is megörökítette.204 Ugyanakkor a teljesség azt is meg-
kívánja, hogy elmondjuk: személyes és sokszor kizárólagos felügyelete a külpoli-
tikai levelezés felett teljessé csak az 1471-es lázadás után vált. Uralkodása elsõ
esztendeiben még elõ-elõfordul, hogy a misszilisek megszerkesztésében az alkan-
cellár – persze a király bizalmasa – is részt vett.205 Mindezekbõl eredõen levelei az
201 A hazai – valljuk meg, kissé pongyola – tudományos nyelvhasználat általában az 1526 elõtt
kelt írott hagyatékot nevezi „okleveles anyagnak”, dacára annak, hogy az ’oklevél’ definíció-
jának ezek közül számosan (például a levelek, urbáriumok stb.) nem felelnek meg. Mint-
hogy magam is követem ezt az általánosító nyelvhasználatot, e helyütt látszott ésszerûnek
tisztázni a középkorkutatásban kevésbé járatos magyar és fõleg a külföldi érdeklõdõ számá-
ra e terminológiai sajátosságot. Vö. Szentpétery: Oklevéltan 3–4.
202 Fraknói: Mátyás levelei I. 83. Causa etiam egressus nostri de Buda et adventus ad has partes huc
tendit, ut confinia regni nostri ab insultibus latronum de Bohemia et Polonia, quantum brevitas
temporis patietur, tuta relinquamus, et ut congregemus gentes armatas equitum et peditum...
203 Fraknói: Mátyás levelei II. LX., ill. passim.
204 Galeotto XXVIII. Mily csodálatos figyelemmel törõdik Mátyás király minden nagyobb vagy kisebb
fontosságú dolgával, leginkább az bizonyítja, hogy minden levelet, amelyet különfelé küld, vagy maga
mond tollba, vagy pedig, ha más írja, maga is átolvassa, továbbá a neki szóló leveleket, bárhonnét ér-
keztek, azonnal átfutja szemeivel. – Vö. továbbá: Szilágyi: Kancellária 72.
54
itinerárium számára a manu propria oklevelek és a gyûrûspecsétes iratok mellett a

legfontosabb, és a tapasztalat azt mutatja, hogy legmegbízhatóbb források.
2.2.3. Városkönyvek
Ha a levelezésrõl önállóan ejtettünk szót, akkor ezt különösen is meg kell ten-
nünk a városkönyvekkel, speciális városi forrásokkal, számadásokkal. A külföldi
szakmunkák ismeretében a többes szám indokolt lenne, mert az uralkodói
itineráriumok összeállítói kiemelt jelentõséggel kezelik e speciális, és ami a leg-
fontosabb, kiváltképp megbízható kútfõket.206 Sajnos azonban lehetõségeink több
mint korlátozottak. Mert bár igaz, hogy királyi szabad városaink levéltárai jobbá-
ra átvészelték a történelem viharait, korszakunkra vonatkozóan idevágó forrással
mégis csak Pozsony rendelkezik vagy legalábbis jelenleg e városból van tudomá-
sunk ilyenrõl. Ez pedig a város számadáskönyve.
A pozsonyi számadáskönyvek régtõl fogva ismertek a kutatás elõtt. Gazda-
ságtörténeti jelentõségükön túl a politika-, a társadalom- és a hadtörténet mûvelé-
séhez is pótolhatatlan alapot jelentenek. A város máig legfontosabb historikusa,
Ortvay Tivadar pedig mélyrehatóan aknázta ki e forráscsoport nyújtotta lehetõsé-
geket. Magyarul és németül is megjelent várostörténeti monográfiasorozatában
külön fejezetet szentelt királyaink és királynéink itteni tartózkodásának, amelyben
természetesen Mátyás és Beatrix is szerepel.207 Meglepõ módon azonban ebben az
összefoglalásban, annak ellenére, hogy a számadáskönyvek nagyobb részében
önálló fejezet alá gyûjtötték egykoron a király és kísérete pozsonyi tartózkodásai-
nak költségeit, nem szerepel az összes megismerhetõ adat, jóllehet az itinerárium
szemszögébõl e kötetek a legpontosabbak és a felettébb megbízhatóak közé soro-
landók.
***
Manu propria oklevelek, gyûrûspecsétes kiadványok, követjelentések keltezési
adatai, misszilisek és a pozsonyi városkönyv az a halmaz, amely Hunyadi Mátyás
itineráriumának hármas tagolódású adattárából a legbiztosabbnak tekinthetõ.
Megbízhatóságukat tekintve õket követik legnagyobb számú forrásaink, az egyéb
megerõsítéssel rendelkezõ oklevelek. Végezetül e tekintélyes méretû kéziratos, le-
véltári halmazt szerencsés módon egészíthetjük ki, avagy szembesíthetjük az elbe-
szélõ forrásokkal.
2.2.4. Az elbeszélõ források

Sokadszorra találkozhatna e helyütt is e kötet olvasója azzal a mondatkezdéssel,
hogy „Hunyadi Mátyás a korszakban az elsõ, aki...”. Az elbeszélõ források sorá-
ban Mátyás nem lehetett az elsõ, hiszen Küküllei János Nagy Lajosról vagy
Eberhart Windecke Zsigmond királyról írott életrajzi-kortörténeti írásai mindenki
elõtt ismeretesek. Mátyás „elsõsége”, jelentõsége másban rejlik, ám ez rajta kívül
álló okokból fakad. Életideje szerencsés módon az európai humanista nemzeti jel-
206 Legutóbb magyar és nemzetközi vonatkozásban egyaránt újdonságként: E. Kovács: Lucca,

különösen 355–356., valamint E. Kovács: Gubbio 56–58., E. Kovács: Zsigmond Rómában
1325–1326., E. Kovács: Mit evett Zsigmond? passim.
207 Pozsony város tört. 3–80., ebbõl Mátyás: 62–72.
55
legû történetírás megerõsödésének és kirajzásának idõszakára esik. Uralkodása ide-

jén Magyarországon négy krónikaszerkesztmény készült (Drági Világkrónika, Bu-
dai Krónika, Dubnici Krónika és a Thuróczy Krónika), illetõleg két humanista törté-
netíró alkotott: Petrus Ransanus és a legfontosabb, Antonio Bonfini.208 Elõbbiek
itineráriumadatai lényegében elhanyagolhatóak (ráadásul a Budai és Dubnici Kró-
nika az 1470-es évek elsõ felében, illetõleg végén meg is szakad), azonban Bonfini
munkája (A magyar történelem tizedei címmel) kimagasló jelentõségû. Nem csu-
pán egyedülálló megformálása és terjedelme, hanem „jólértesültsége” okán is. S e
helyütt érkezünk el Bonfini megbízhatóságának megkerülhetetlen kérdéséhez.
Közismert tény, hogy a neves humanista csak uralkodása utolsó esztendei-
ben, egészen pontosan 1486 októberében, a retzi haditáborban találkozott elõször
Mátyással, errõl maga is megemlékezik.209 Munkáját a következõ esztendõ elejé-
tõl, azaz 1487-tõl kezdhette meg. Éppen emiatt szükséges kiemelten kezelnünk
azt a tényt, hogy a lebilincselõ szöveghelyek alapján „szemtanúi” pontosságú le-
írásai többségében szereplõ eseményekben személyesen bizonyosan nem vett
részt. Különösen a hadi történésekrõl szóló beszámolója még az 1480-as évek má-
sodik felébõl is jobbára sokadlagos hírforrásokon, némelykor híreszteléseken ala-
pul.210 Mindezt tetézi egy szakmai körökben jól ismert, de talán kellõ figyelemre
még nem méltatott kronológiai zavar is, ami majdnem a teljes mûvön végighalad.
Az 1466-os év eseményeinek ismertetésétõl fogva a Mester nagyjából esztendõnyi
csúszásban van, ami folyamatosan kimutatható az egész szövegben. Tapasztala-
tunk azt mondatja, hogy a relatív kronológiában, azaz az események egymásutá-
niságában sokszor (de, amint látni fogjuk, nem mindig) megbízhatóak értesülései,
míg azok napi dátumhoz kötése olykor bizony problematikus. Meglepõ módon –
annak ellenére, hogy szerzõnk kronológiai pongyolaságait régtõl fogva ismerte a
kutatás211 – errõl szinte alig olvashatunk a vonatkozó forrástani és történeti iroda-
lomban. Beatrix életrajzíróját, Berzeviczy Albertet éppúgy lenyûgözte és félreve-
zette a humanista szövegfolyam, mint késõbbi monográfusát.212 Annak okát tehát,
hogy mire vezethetõ vissza ez a jelenség, egyelõre nem tudjuk, csupán létét doku-
mentálhatjuk, illetõleg vehetjük figyelembe az itinerárium összeállítása során.
Említettem, az események relatív menetének ismeretéhez fontos adalékokkal
szolgál Bonfini, akárcsak egyes részkérdések tisztázásában. Ugyanakkor ahány –
külsõ forrással is igazolható – helyesbítést köszönhetünk neki, legalább annyi té-
ves adatot, dátumot „hintett” szét az utókor számára. Legszebb példája ennek
Mátyás koronázásának idõpontja. Közismert, s számos egymástól független kút-
fõnk igazolja, hogy arra 1464. március 29-én került sor a fehérvári bazilikában.213
Az eseményrõl értelemszerûen Bonfini is megemlékezett, ám egy nappal késõbbi
208 Tringli: Történetírás 503.

209 Bonfini IV-VII-175–180.
210 Kulcsár: Bonfini 184–185.
211 Thallóczy: Boszniai hadjáratok 372. ...humanistánk nevezetes a chronologia iránt viseltetett ellen-
szenvérõl...
212 Bonfini idõzavarának áldozata Beatrix 216–218., ahonnan átveszi Kulcsár: Bonfini 130. is. –
Körülbelül esztendõnyi csúszását megemlíti: Mátyás katalógus (Tringli István) 511.
213 Fraknói: Hunyadi Mátyás 136.
56
dátummal, amit aztán egészen a 20. századig viszontláthatunk némely szakmun-

kákban.214 Ezzel szemben a király 1466. júliusi fehérvári tartózkodásának pontos
idõtartamáról – ami oklevelekkel épp csak megfogható – s az ott folyt lovagi játé-
kokról csupán tõle tudhatunk.215
Ha mûvének egyes kisebb fejezeteit vesszük górcsõ alá, ugyancsak hiteles és
bizonytalan adatok keveredésének lehetünk tanúi. Példaként érdemes idézni az
1467. évi moldvai eseményekrõl szóló sorait. A szakirodalom és a honi történet-
kutatás e részeit a hitelesebb elemek közé szokta volt sorolni.216 Mátyás moldvai
bevonulását Katalin-nap tájára helyezte (nov. 25.), amely közeli a király bizonyít-
hatóan hiteles nov. 22-i tatrosi (Trotuñ, Románia) keltezéséhez.217 Utóbbi tény fi-
gyelembevételével tehát a Bonfini-féle történetet alighanem hitelesnek tekinthet-
jük, ám a részletek idõrendi meghatározásában aligha lehet csupán a Tizedekre
hagyatkoznunk. Ám mindezen figyelemre intõ megjegyzések mellett is kiemelen-
dõ, hogy a Mátyás-itinerárium elbeszélõ forrásainak talán legfontosabbika, éppen
a király teljes uralkodását átfogó jellege miatt, Bonfini mûve.
Hasonló terjedelemben nincs mód elemezni Bonfini kortársának, a lengyel
Jan Dîugoss 1480-ig terjedõ ugyancsak impozáns mûvét. Már csak azért sem, mert
a magyar történetírás e munkának megdöbbentõen kevés figyelmet szentelt. A 15.
századról szóló részeiben bizony sokszor a magyar szempontokkal ellentétes vé-
leményt megformáló, utolsó három könyvében aktuálpolitizálástól sem mentes
mûrõl magyar nyelvû érdemi összefoglaló – igaz, a Zsigmond korra összpontosít-
va – közel nyolc évtizede látott napvilágot, azóta tulajdonképpen a kutatás egy
helyben topog.218 Noha egészen pontos, napi dátumokat is köszönhetünk neki,219
talán még ennél is fontosabbak azok az értesülései, melyek kiegészítik az okleve-
lek vagy egy másik elbeszélõ hírforrásunk adatait. E tekintetben a boroszlói jegy-
zõ és talán legfontosabb morvaországi itineráriumforrásunk: Peter Eschenloer
munkájával való összevethetõség a legjelentõsebb. Nem zárhatjuk ki persze annak
lehetõségét, hogy a két szerzõ akár épp egymástól merítette tudását – amint ezt
néhol gyanítani lehet –, de adataik egymással való egybevetése hozhat új eredmé-
nyeket. Ráadásul Eschenloer két változatban és két nyelven (latinul és németül) is
elkészítette mûvét, elõbbit 1471-ig bezárólag.220 E két verzió, Dîugoss Historiája és
az oklevelek együttesen más esztendõkhöz képest a morvaországi Mátyás-utazá-
sok rekonstruálását szokatlanul „könnyûvé” teszik.
Az imént említett Eschenloer hátrahagyott írásának jelentõségét nem lehet
eléggé túlbecsülni. Azon kevés kortárs szerzõink közé tartozik ugyanis, aki a va-
lós idejû szemtanú hitelességével (a középkori leírások megszokott pontosságá-
hoz mérten) számol be Mátyás boroszlói és más morvaországi tetteirõl. Keltezé-
sei, útleírásai a külsõ forrásokkal való egybevetést követõen meglepõen pontos-
214 Bonfini IV-I-2. Vö.: Bartoniek: Királykoronázások 41.

215 Bonfini IV-I-49.
216 Kulcsár: Bonfini 119.
217 Urk. Sieb. VI. 312.
218 Bottló: Dlugosz.
219 Például 1469-ben Mátyás Olmützbe való érkeztének napját tõle tudhatjuk. Dîugoss 440.
220 Eschenloer (latin) és Eschenloer (német).
57
nak bizonyultak. Szerencsénkre nem csupán a szemének hitt, hanem további

források után is kutakodott. Városa levéltárából tucatnyi diplomáciai, katonai le-
velet illesztett szövegébe, sokszor teljes terjedelemben, ami kézirata értékét az
utókor számára különösképp emeli. E levelek jó része ráadásul ma is megtalálha-
tó Boroszló levéltárában, illetõleg 19. századi forráskiadványokban a kutatás szá-
mára is elérhetõ, így a szövegegyezések könnyen ellenõrizhetõek, amit Eschenloer
kritikai kiadója meg is tett.221 Alapos munkája olyannyira meghatározta Mátyás
morvaországi tevékenységének kutatását, hogy – némileg Bonfini magyarországi
hatásával párhuzamba állíthatóan – annak talán legfõbb alapforrásává lett.
Kisebb korszakokra, netán egyes hadjáratokra azonban akadnak további, ér-
telemszerûen külhoni források is. Legyen elég csupán Johann Tichtel bécsi orvos
naplójára utalnunk, amely a Bécs körüli osztrák–magyar harcok, illetõleg a bécsi
ostromzár, majd Mátyás bevonulásának páratlanul gazdag, kortárs és helyben,
szemtanúként született leírása.222 A hadi események egyes mozzanatait éppúgy
megörökítette, mint a bécsiek erõfeszítéseit városuk védelmében (vagy épp annak
ellenében...), de a tudomására jutott, távolabbi vidékekrõl érkezett katonai, politi-
kai információkat is feljegyezte. Mûve az 1480-as évek közepi itinerárium egyik
legfontosabb és legbiztosabb alapja. Pontosságáról csak annyit, hogy a további el-
beszélõ és fõleg okleveles adatokkal szembesítve, a jelek szerint pontatlan dátu-
mokkal nem nagyon találkozhatunk nála.
Némileg más a helyzet Jakob Unrest úgynevezett Osztrák Krónikájával.
Unrest 1466–1500 között a karintiai Techelsberg település plébánosa volt (ma:
Techelsberg am Wörther See), s ittléte alatt szerkesztette meg krónikáját.223 Érte-
süléseit nagy vonalakban két csoportra bonthatjuk. Egyfelõl a regionális, legfõ-
képp karintiai eredetû információkra, amelyek meglehetõsen pontosak. Ezek mel-
lett azonban jelentõs terjedelemben foglalkozik az Alsó- és Felsõ-Ausztriában tör-
téntekkel, ismerteti III. Frigyes császár (1440–1493) politikai pályafutásának fõbb
állomásait, s legfontosabbként: ismerteti Mátyás és Frigyes háborúját. Tudása
azonban sokszor nem kortárs értesüléseken, hanem más mûvekbõl való átvételen
alapszik. Így ma már tudjuk, hogy bizonyosan forgatta Thuróczy János Krónikáját
vagy a Cillei Krónikát, s több kortárs osztrák–német mûvet.224 A kritikai kiadás
bevezetõjében ugyanakkor arra is felhívják a figyelmet, hogy számos – épp az
osztrák–magyar háborúskodással kapcsolatba hozható – értesülése korabeli röp-
lapokon, pamfleteken (úgynevezett Zeitungokon, egyfajta elõ-újságokon) alap-
szik.225 Ebbõl fakadóan, és ez most már az elkészült itinerárium tapasztala alapján
állítható, Bonfinihez hasonlatosan inkább a relatív kronológia terén jeleskedik írá-
sa, mintsem a pontos napi dátumok tömeges közlésében. Legtöbbször megelég-
szik azzal, hogy a magyar hadak által megszállt fõbb települések nevét felsorolja,
s dátumot nem csatol hozzájuk.226
221 Eschenloer (német) passim.

222 Tichtel. Magyar történeti és fõleg itineráriumkészítõi szempontból legteljesebb feldolgozása:
Perger: Wien 1485–1490.
223 Unrest VIII.
224 Unrest XVII–XX.
225 Például Unrest XXII–XXIII.
226 Például az elsõ jelentõsebb magyar támadás alkalmával 1477-bõl. Unrest 82.
58
Utoljára kell szólnunk a 15. század osztrák–magyar vonatkozásában kiemel-

kedõ szerzõjérõl, Thomas Ebendorferrõl és munkásságáról. Páratlan forrásérték-
kel bíró Chronica regum Romanorum címet viselõ kézirata jelen kötet számára azon-
ban nem szolgált érdemi segítségül, mivel szerzõje 1464 januárjában meghalt.227
2.3. Közlési mód, mutató, irodalmak – kiadások

Az utolsó szakaszban néhány technikai tudnivalóval szeretném segíteni e kézi-
könyv használóit. Elsõként az itinerárium adatainak közlési módszerérõl kell szót
ejteni. Ebben – hasonlatosan megannyi külföldi és magyar itineráriumhoz – sem-
mi meglepõt nem fog találni az érdeklõdõ: az egyes tartózkodási helyekrõl ismert
információkból legtöbbször csupán a legkorábbi és a legkésõbbi adatokat közlöm,
ráadásul a két adathoz kapcsolódó forráshelyek és szükséges kommentárok kü-
lön-külön jegyzetben kaptak helyet. Ez az eljárás, habár duplázza a jegyzetek szá-
mát, elsõsorban az áttekinthetõséget szolgálja. Noha a bevezetõ tanulmányban,
valamint az itinerárium jegyzeteiben is találkozhat sok esetben bizonytalan vagy
közvetett forrás alapján meghatározott dátummal, ezek nem „keverednek” egyen-
rangúként a biztosabb adatokkal. Ha a fõszövegben szerepelnek, akkor minden-
kor szögletes zárójel utal megbízhatóságuk erõsen korlátozott voltára, ha pedig
még ennyire sem lehetünk biztosak a király holléte vagy indulásának/érkezésé-
nek ideje felõl, akkor csak a jegyzetek szövegében, mintegy kiegészítésként talál-
hat az olvasó további információkat. Jelen dolgozat során korábban elõadottak
alapján közbülsõ adatok közlésére csak indokolt esetben kerítettem sort, az
amúgy is terjengõs lábjegyzetek méretének csökkentése miatt.
Hasonló eljárást követtem Beatrix királyné itineráriumának összeállításakor
is. A másod- vagy harmadlagos forrásokból gyanítható adatokat legtöbbször neg-
ligáltam és csak a biztosabbnak tekinthetõeket közlöm. Hasonlóképpen kerültem
a király itineráriumának túlzott átemelését, jóllehet a közöltnél vélhetõen több al-
kalommal is együtt utaztak, még ha azt ma még nem is áll módunkban hitelt ér-
demlõen bizonyítani.
Ugyancsak a lábjegyzetekben kaptak helyet további kiegészítõ információk.
Olyan esetben például, amikor tudomásunk van az itineráriumban közöltektõl
merõben eltérõ keltezési helyrõl, jelen sorok írója igyekezett minden esetben ma-
gyarázatot adni vagy legalább keresni arra, miért is maradhattak/kellett kimarad-
niuk a közölt adatsorból. Ez alól a módszer alól csupán egyetlen, általános kivé-
telt engedélyeztem: a király számos utazása alatt folyamatosan meglévõ budai
keltezésû oklevelek sorát. Emlékezzünk: a fentiekben szó esett arról, hogy a bírói
pecsét alatt a személynök gyakorlatilag folyamatosan bocsátott ki okleveleket,
akár a király huzamosabb távolléte idején is. Mátyás gyakori utazásaira tekintet-
tel, ezek tételes vagy akár csak tömbösített közlése is sokszorosára növelte volna
az adattárat, de ami még ennél is fontosabb: értelmetlenül. Ezen okleveleinknek
ugyanis vajmi kevés köze van a király valós hollétéhez.
227 Bradács: Matthias 42–43.
59
A királyi tartózkodások elsõ és utolsó napját rögzítõ forráshelyeknél, oly ese-

tekben, amikor okleveles adat fordul elõ, a levéltári jelzeten túl megtalálhatóak az
ismert (a feltárhatóság és az azonosítás technikai keretek adta határain belül) kan-
celláriai jegyzetek és pecsételési információk.228 Ahogyan az egyes tartózkodások-
ra vonatkozóan igaz volt, úgy igaz itt is: nem az összes felhasznált oklevél adatá-
val találkozhat az érdeklõdõ, hanem csak az idézettekével. Fontos tisztázni: az
alábbi munka célja a király hollétének meghatározása és nem egyfajta Mátyás-ok-
levél- és/vagy pecsétkataszter létrehozatala volt, netalán egy majdani Mátyás-
oklevéltár alapvetõ vázaként. Amint errõl föntebb ugyancsak esett szó, a szerzõ
rendelkezésére az itt közölteknél lényegesen több oklevél kancelláriai jegyzete és
megpecsételési adata áll. Ezek hasznosítása azonban egy kancelláriai vagy kor-
mányzattörténeti összefoglaló keretei közé kívánkoznak és nem egy itinerárium
jegyzetapparátusába.
Ugyancsak világossá kell tenni még egy fontos apróságot. A kutatás során
egyaránt használtam kiadott és kéziratos levéltári forrásokat. Utóbbiakat a gyûjtés
metódusa és a cél okán lényegesen nagyobb arányban és legfõképpen amiatt,
mert a Mátyás-kor okleveles anyagának publikáltsági aránya meglehetõsen ala-
csony. Értelemszerûen, amikor pecsételési, esetleg kancelláriai feljegyzésbeli ada-
tokra volt szükség, az eredeti oklevelek megtekintése élvezett elsõbbséget. Ebbõl
fakadóan nem tekinthettem és nem is tekintettem feladatomnak, hogy az általam
hivatkozott oklevelek létezõ összes kiadásait szisztematikusan felkutassam, hisz
az imént mondottak alapján a cél nem egy mátyási iratkataszter vagy egy majda-
ni okmánykiadás alapjainak megalkotása volt. Természetesen ahol a kiadások
adatai rendelkezésemre álltak, mindenütt megtalálhatja azokat a felhasználó, de
régi salabakterek meddõ, és a máig meglévõ, átnézett eredeti oklevél információs
értékénél többet nem ígérõ, átlapozásától eltekintettem. Ám, ha olyan kiadás léte
jutott tudomásomra, amely mára már elpusztult vagy lappangó iratok szövegét
tartotta fönn, az rögvest az adattár része lett.229
A mutatóról. Itinerárium-mutatót készíteni monotonitása ellenére elsõ pillan-
tásra könnyûnek tûnik, de a használói szempontok esetünkben egészen speciáli-
sak. Lehetne puszta oldalszámra történõ hivatkozással is dolgozni, hiszen a láb-
jegyzetek sokasága miatt nem sok településnév került az itinerárium adatsorából
egy-egy oldalra. Azonban a formai-szerkezeti mintának tekintett Zsigmond-féle
228 Amint arról esett már szó, a fényképrõl történõ kutatás – különösen a DF gyûjteményben ta-
lálható okleveleknél – korlátozza a pecsétek azonosíthatóságát. Olykor maguk a pecsétek is
hiányoznak a képrõl, ám gyakrabban meg kellett például elégednem azzal, hogy a
titkospecsét létét adom meg. Pontosításra (értsd: magyar, cseh különválasztására) ezek a ké-
pek sokszor alkalmatlanok. Ugyancsak feltüntettem, ha egy pecsétrõl csak az oklevél pecsé-
telési záradékából lehet tudomásunk, például átiratok vagy újkori másolatok esetében.
229 Itt kell megemlíteni, hogy a magyarországi teljes szövegû és regeszta formájú oklevélközlé-
sek átfogó bibliográfia-sorozata a 2004. évig bezárólag rendelkezésünkre áll: Bartoniek: For-
ráskiadványok, Draskóczy–Soós: Bibliográfia, Horváth: Bibliográfia. Ezeken túlmenõen pil-
lanatnyilag a romániai magyar vonatkozású oklevélközlések alapos áttekintése készült el:
W. Kovács: Bibliográfia. A többi, egykoron a Magyar Királyság részét képezõ ország (Auszt-
ria, Horvátország, Szerbia, Szlovákia, Szlovénia, Ukrajna) magyar érintettségû középkori
forrásközléseirõl hasonló összefoglalónk nincsen.
60
itinerárium230 mutatója e téren jobb megoldást kínál. Az egyes településeknél ol-

dalszámok helyett évek és hónapok találhatóak aszerint, hogy mikor tartózkodott
ott az uralkodó. Ezzel azt a további eredményt is elérhetjük, hogy minden telepü-
lésnél kialakul egy „miniadattár” a királyi látogatásokról, amely lehetõség vég-
képp meggyõzte e sorok íróját arról, hogy a Mátyás-itinerárium esetében is ezt a
metódust válassza. A települések neve után tehát a király ottani idõzésének éve
és hónapja következik, amit (ha volt) Beatrix ugyanonnan való keltezéseinek ada-
tai követnek, amelyeket az évszám elõtt egy B betû jelöl. Ezen túl kiegészítésre
csupán egy ok miatt volt szükség. Minthogy az alábbi kötetben a zsigmondi adat-
tárnál lényegesen nagyobb terjedelmû jegyzetekrõl van szó, az ezekben szereplõ
(nemegyszer a fõszövegben elõ sem forduló) településnevek mutatózása a jegy-
zetszám megadásával történt meg.
Végezetül a településnevek írásmódjáról. Ennek meghatározásakor az alapelv
roppant egyszerû volt. A középkori Magyar Királyságról lévén szó, az annak te-
rületére esõ helységek magyar, míg az azon kívül esõk eredeti, mai nevükön sze-
repelnek, kivéve a hagyományosan „magyar” névvel rendelkezõ közismert hat
várost, lévén e munka elsõsorban a magyar történelem iránt érdeklõdõk, azt kuta-
tók számára készült. Ezek az alábbiak: Bécs, Bécsújhely, Boroszló, Brünn, Olmütz,
Prága). Így lett tehát Pozsonyból minden esetben Pozsony, ám Radkersburg már
nem alig ismert magyar nevén (Regede), hanem ma is ismert formájában szerepel.
Természetesen a többnyelvû azonosíthatóságot a szövegben megtalálható névala-
kok – és ahol indokolt volt – magyar, cseh és német (itt-ott lengyel) nyelvû válto-
zataik könnyítik meg az idegen ajkú kutatók részére.
230 Engel–C. Tóth: Itinerárium.
61
3. HUNYADI MÁTYÁS ITINERÁRIUMA

1458–1490
1458
jan 24.231 Prága
febr. 9.232 Stráãnice
[febr. 10–11.233 Szakolca, Nagyszombat]
febr. 12.234 Sempte
febr. 15. körül235 Esztergom
febr. 16236–máj. 14.237 Buda
[máj. 19.238 Veszprém]
231 Január 24-én a Podjebrád György prágai õrizetében lévõ Hunyadi Mátyást az országgyûlés
Budán királlyá választotta. Teleki: Hunyadiak III. 33–36., Teleki: Hunyadiak X. 570–571.
(eredetije: DF 270347.), Kaprinai: Mátyás II. 129–130. (eredetije: DF 213688.), Fraknói: Király-
választás 152–153.
232 Február 5-re érkezett a magyar követség Mátyás elé a morva–magyar határon fekvõ
Stráãnice városába, ahová a választott király cseh kísérõivel legkésõbb 9-én érhetett. Teleki:
Hunyadiak X. 573–575., Teleki: Hunyadiak III. 44–45., valamint: Wertner: Magyar hadjáratok
71., különösen 4. jegyzet.
233 E két városban való megfordulását csupán logikai alapon fogadhatjuk el, hiszen mindkettõ
a Buda felé vezetõ úton érinthetõ. Kaprinai István mûvében utal mindkettõre, ám hivatko-
zást nem közöl, s ilyen munkája megjelenése óta sem került elõ. Prima Mathiam excepit
Scakolcza, urbs Hungariae libera ac regia, Moravis finitima, de qua plura alibi sum locuturus. Dein
venerata est Tirnavia, post Strigonium. Kaprinai: Mátyás II. 16. – Megerõsítésül szolgálhat az
útvonal meghatározásában egy Bécsben fennmaradt 15. századi lista a Budától Prágáig ve-
zetõ út fõbb állomásairól, melyek a fentiekkel egyeznek. Krejcsi: Buda–prágai országút 176.,
illetõleg részben ennek nyomán a stráãnicei szerzõdés körülményeirõl legfrissebben író
Antonín Kalous is ezt az útvonalat adta meg dolgozatában. Kalous: Stráãnice 41.
234 HO IV. 388–389. (gyûrûspecséttel, presentes propter absenciam sigilli nostri maioris secreto
fecimus consignari), Fraknói: Hunyadi Mátyás 80–81., hasonmással. Regesztája: Sopron I/4.
259. Továbbá: Wertner: Magyar hadjáratok 71., de hivatkozás nélkül.
235 Noha Bonfini megjegyzi, hogy Esztergomot csak március elsõ napja elõtt kevéssel érte el a
királyi kíséret, ugyanakkor arra is vannak bizonyítékaink, hogy a Duna jegének olvadásától
tartva sietõs menetben haladtak Buda felé. Bonfini III-IX-150-151. ...cum Strigonium paulo ante
Kalendas Marcii (a kiadásban: Maias) circiter sarcophaga festa pervenisset,... Postquam in sequenti
die Bude appropriquarunt,... (a hónapnévjavításhoz vö. Kulcsár: Bonfini 109.) Az alább idézett
gyûrûspecsét-adat viszont arra utalhat, hogy Mátyás, dacára Bonfini elõadásának, márc. 1-je
elõtt Budára érhetett.
236 Kaprinai: Mátyás I. 492. Presentes autem propter absenciam maioris sigilli nostri, secreto sigillo
nostro fecimus consignari. Febr. 28-ról hasonlóképpen: Propter absenciam sigilli nostri maioris
nostro annulari sigillo consignari fecimus. Relacio Michaelis Orsag magistri curie regie maiestatis. A
szöveg alatt gyûrûspecsét nyomával. DL 15215. – Itt kell megjegyezni, hogy Fraknói: Hu-
nyadi Mátyás 77. utalást tesz arra, hogy a király már febr. 14-én Budára ért volna, ám ebbéli
megállapítását nem igazolja semmi. Eredete alighanem Kaprinai: Mátyás I. 493-ra megy
vissza, de hivatkozással ott sem találkozhatunk.
237 DF 222717. – Közbeesõleg gyûrûspecsétes oklevelet márc. 1-jérõl (DL 103647.) és 3-ról (DL
15217.) ismerünk.
238 A király nevében május 19-én Veszprémbõl kelt oklevél értelmezése elsõ pillantásra nem
egyértelmû. Noha közismert tény, hogy Vetési Albert az új király híveként már 1458 tava-
62
3. HUNYADI MÁTYÁS ITINERÁRIUMA 1458–1490
máj. 21239–23.240 Fehérvár

máj. 26241–aug. 25.242 Buda
[Közben: aug 8.243 Tétény]
aug. 30244–szept. 10.245 Szeged
szától alkancellárként és veszprémi püspökként mûködött, azaz akár keltezhetett Veszprém-

bõl is (DL 44867., titkospecséttel a záradék alapján, commissio propria domini regis), de veszp-
rémi püspökségének és kancelláriai mûködésének kezdetei nem ismertek pontosan. Annyi
biztos csupán, hogy március 27-én még választott nyitrai püspök, míg pápai iktatásának
bullája jún. 16-án kelt. (Vö.: Fraknói: Vetési 391–392., Fraknói: Mátyás levelei I. 1–4., Bónis:
Jogtudó értelmiség 222., Eubel II. 266.) Ad absurdum az is elképzelhetõ, hogy Mátyás épp
ezen útja alkalmával határozott Vetési veszprémi püspöki és akár alkancellári kinevezésérõl,
netalán magán a püspöki beiktatáson vehetett részt. Utóbbi elképzelést tovább erõsítheti
még egy oklevél. Máj. 26-án kelt ugyanis Mátyás azon adománylevele, melyben a nyitrai
püspökség kegyúri jogát Gúti Ország Mihály udvarmesterre ruházta át, ennélfogva a Vetési
veszprémi áthelyezésérõl szóló döntés ekkorra bizonyosan megszülethetett. Fraknói: Kegy-
úri oklevéltár 41–42. További nyomatékot ad az oklevélnek az a két momentum, hogy abban
többek közt Unyomi Miklós sümegi várnagy és késõbbi megyei alispán, azaz Vetési familiá-
risa kapott szabadispánságot (Unyomihoz: Horváth: Veszprém 253–254.). 1458. jún. 2-ról ko-
runkra maradt Mátyásnak egy, a veszprémi káptalannak adott hadiadó-mentességet biztosí-
tó oklevele is, amelyben arról ír, hogy: ...quod nos ad humilem et devotam supplicacionem fidelis
nostri reverendi patris, domini Alberti de Wethes electi ecclesie Wesprimiensis, vicecancellarii nostri
per eum pro parte honorabilium dominorum de capitulo eiusdem ecclesie sue nostre propterea
porrecte maiestati, tum autem considerata paupertate et inopia dicte ecclesie Wesprimiensis, de
quibus maiestati nostre eciam propria nostra visione et experiencia palam constitit,... Eszerint a ki-
rály maga láthatta Veszprém helyzetét, tehát ottléte nem zárható ki. DF 201354. Utóbbi okle-
vél ismeretét és szövegét Solymosi Lászlónak köszönhetem.
239 DF 277002. – Május 17-rõl ismerjük Tomasi Péter velencei követ jelentését, melyben arról ír,
hogy a király hirtelen utazott el Budáról, de távozásának okát kevesen ismerik. Dipl. Eml. I.
30. Ittlétét ugyanakkor nem tervezhette hosszúra, esetleg egy I. Ulászlóéhoz hasonlatos „ide-
iglenes” koronázás miatt ment a városba, mivel 28-ra hirdette meg Pestre az országgyûlést.
Kaprinai II. 168. – A titkospecsét jelenlétét 22-rõl feltételezhetjük. DF 233197. commissio
propria domini regis.
240 DF 258184. (titkospecséttel).
241 Fraknói: Kegyúri oklevéltár 41–42. (titkospecséttel), DL 68650. (másolat), DL 86389. (leko-
pott, azonosíthatatlan rányomott pecséttel) relacio Iohannis de Labathlan comitis Siculorum.
242 DF 279660. commissio propria domini regis – Fraknói: Hunyadi Mátyás 94-bõl tudjuk, hogy
Tomasi velencei követ jelentése alapján ismert: Mátyás elõzõ éjszaka szerzett tudomást
Galambóc elestérõl, s ezért indult másnap Nándorfehérvár felé. – Közben országgyûlés.
Végzeményei jún. 8-i pesti keltezéssel (ami korántsem jelenti a király személyes jelenlétét):
DRH 1458–1490. 88–106.
243 Tomasi velencei követ aug. 13-i jelentésére Fraknói: Mátyás király 94. hivatkozik, azonban
ez a jelentés sem a Dipl. Eml. sorozat köteteiben, sem pedig a Budapesten elérhetõ velencei
és milánói levéltárakból származó másolatok (MTAKK) közt nem található, így ellenõrzésé-
re nem volt mód.
244 Zichy X. 39–40. commissio propria domini regis.
245 Urk. Sieb. VI. 28–29. commissio propria domini regis – Fraknói: Hunyadi Mátyás 95. azt állítja,
hogy a király 9-én hagyta el a várost, s ebbéli állításának van is alapja Tomasi velencei követ
aug. 13-i jelentésében. Dipl. Eml. I. 36. Ugyanakkor az elébb idézett oklevél tükrében a 10-i
indulás tûnik valószínûbbnek, így talán a követ jelentésében tévedett egy napot, mivel azt
az események után bõ egy hónappal vetette papírra.
63
szept. 11246–21.247 Zenta

szept. 22248–27.249 Futak
okt. 1250–2.251 Pétervárad
okt. 3.252 Karom
okt. 8253–nov. 1.254 Nándorfehérvár
nov. 11255–nov. 30.256 Temesvár
dec. 2.257 Zákánymonostor
dec. 10.258 Csanád
dec. 15259–dec. 31.260 Szeged
1459
jan. 1261–20.262 Szeged
246 DL 15283. (átirat), Zichy X. 152., Urk. Sieb. VI. 29. commissio propria domini regis.
247 Székely Oklt. III. 70. commissio propria domini regis.
248 Zichy X. 6.
249 DL 29509. (pecsétkép azonosíthatatlan, azonban a mandátum a személyes jelenlét elé rendel-
te a jelentés beküldését, így feltételezhetõen titkospecséttel látták el).
250 DL 15099. (titkospecséttel) commissio propria domini regis Iohanne de Labathlan comite Siculorum
referente, Bártfa 1034., Urk. Sieb. 30–31. commissio propria domini regis.
251 DF 285270. commissio propria domini regis.
252 DF 212058. – Az okt. 8-ig hátralévõ napokból értesülésünk van arról, hogy a királyi had
megállt Szávaszentdemeternél is. Fraknói: Hunyadi Mátyás 95.
253 DF 240422., Urk. Sieb. VI. 31. commissio propria domini regis. E napon fogatta el Mátyás Szi-
lágyi Mihályt.
254 DF 231415. commissio propria domini regis. – A nov. 2-ra keltezhetõ DL 15290-es jelzetû királyi
oklevél kelethelye sajnos kiszakadt, így itineráriumadatot nem tartalmaz.
255 Héderváry I. 290. commissio propria domini regis Simone Czwdar magistro curie referente.
256 Urk. Sieb. VI. 36. relacio domini Michaelis Orsag regni Hungarie palatini. – Tudomásunk van
ugyanakkor további, dec. 2-i és 6-i temesvári keltezésekrõl is. 2-a: DL 31700., DF 222743., DF
287757. commissio propria domini regis domino Michaele Orsag palatino referente. 6-a: Urk. Sieb.
VI. 37. commissio propria domini regis, Kolozsvár 197. commissio propria domini regis. Ezek
azonban hihetõleg csupán a kancelláriának a király távollétében kiadott termékei, amire az
Ország Mihály általi relációs jegyzet léte látszik, ha haloványan is, de utalni. A király alig-
hanem a zákánymonostori keltezéssel jelzett úton Csanádnak és Szegednek vette az irányt,
hogy mihamarabb az országgyûlés helyszínére érkezzen. Vö. a következõ jegyzetekkel.
257 DF 213742. commissio propria domini regis, királyi parancs Bártfa városához, hogy a Mik-
lós-napi országgyûlésen jelenjenek meg (regesztája: Bártfa 1044.).
258 DL 74663. (átirat).
259 DF 201353. (titkospecséttel) commissio propria domini regis domino Michaele Orsag palatino
referente.
261 Teleki: Hunyadiak X. 606–607. commissio propria domini regis. Közben országgyûlés is. DRH
1458–1490. 107–118.
262 Szeged 56–57. (titkospecséttel) commissio propria domini regis Osvaldo de Rozgon referente. – A
Zichy X. 49. oldalon szereplõ jan. 29-i dátum nyomdahiba eredménye, helyesen 19-én kelt
az oklevél. Alighanem erre megy vissza az ugyancsak 29-i dátumot megadó Wertner: Ma-
gyar hadjáratok 74. is.
64
jan. 22.263 Kecskemét

jan. [24264]–dec. 31.265 Buda
1460
jan. 1266–ápr. vége.267 Buda
máj. 9268–17.269 Várkony
263 DL 81324. (lekopott, azonosíthatatlan pecséttel) commissio propria domini regis. Mandátum
Szabolcs megyéhez. ...noveritis, quod cum nos peractis conclusionibus statum et commodum regni
nostri concernentibus de novissima convencione Zegediensi accepto itinere versus Budam
proficiscentes ad hoc opidum [ti. Kecskeméthez. H. R.]. Dei auxiliante feliciter pervenissemus. – A
dátumsorba utólag beírva: Datum in dicta Kechemeth.
264 DF 222761. Egyszerû mandátum a leleszi konventhez, így korántsem biztos, hogy a király
Budára érkeztének bizonyítékát láthatjuk benne. Két nappal késõbbról való a következõ ki-
rályi oklevelünk, ám ez is egy mandátum (jan. 26.: csornai konventhez, DL 68559., töredé-
kes, de titkospecsétként azonosítható pecséttel), így csak azt állíthatjuk biztosan, hogy Má-
tyás jan. utolsó napjaiban érkezett vissza a városba.
265 Zichy X. 102–103. commissio propria domini regis. A király huzamos budai tartózkodását több
tucat titkospecsétes oklevél igazolja (1464 elõtti szerepérõl vö. a bevezetõ tanulmányban írot-
takkal), nagy számuk azonban kizárja, hogy itt szerepelhessenek. Közbeesõleg manu propria
oklevelek ápr. 30-ról (DL 15356., erõsen kopott, de viszonylag jól azonosíthatóan
titkospecséttel), szept. 18-ról (DL 15399.), okt. 18-ról (DL 15409., titkospecséttel) és dec. 8-ról
(DL 15421., titkospecséttel) maradtak fönn. – Itt kell kitérni az idõszak egyetlen nem budai ki-
adású királyi oklevelére. Okt. 22-én Nándorfehérváron (Nandoralba) kelt egy donáció, amiben
Gúti Ország Mihály nyerte adományul a Pest megyei Torbágy birtokot. DL 15411.
(titkospecséttel – regesztája: Szerbia 247.). Ám az imént láttuk, hogy 18-án a király bizonyosan
Budán volt, így e 22-i oklevelet más adta ki. Nehézségünk csupán annyi, hogy a tartalom (ti.
adomány) erõsen az uralkodó személye felé mutatna. Ugyanakkor az sem vethetõ el, hogy
Szécsi Dénes fõkancellárt gyaníthatjuk a háttérben, aki biztosan tagja volt a Szilágyi Mihállyal
folytatott tárgyalás küldöttségének (vö. DL 88341., DL 103927., Kubinyi: Szécsi Dénes
100–101.) júliusban. Nem kizárható, hogy a nyári megegyezést követõen az érsek nem tért
vissza azonnal Budára, s itteni tartózkodása eredménye a nevezett oklevél, noha a vonatkozó
irodalom szerint a két fõpap szept. elején Szilágyival együtt Budára ment (Fraknói: Szilágyi
Mihály 99–101.), ahonnan aztán Szilágyi Visegrádra távozott (Dipl. Eml. I. 65.). Ezekbõl a hó-
napokból források hiánya miatt Szécsi érsek itineráriuma sajnos összeállíthatatlan.
266 DF 225544.
267 Ápr. 24-e és máj. 9-e között nem kelt egyetlen királyi oklevél sem a DL-DF adatbázis szerint,
így az indulás pontosabb meghatározására nem volt mód. – Közben febr. 6-ról egy levélbõl van
tudomásunk arról, hogy ...et post ipsum familiarem eciam dominus archiepiscopus iturus in Buda erit
erga regiam maiestatem, quia clare sit vestre magnificencie, quomodo si nunc serenissimus rex Bude non
existit, eciam hiis diebus illac constituetur, procul dubio. Alighanem kisebb királyi pihenõrõl, vadá-
szatról lehet szó ilyen feltételezett távollétek esetén a Pilisben vagy Visegrádon. Zichy X. 104. –
Közbeesõleg manu propria oklevelet ismerünk jan. 13-ról. DL 102143. (titkospecséttel).
268 DF 222837. – Várkonyban békült ki Mátyás Szilágyi Mihállyal, aki aztán az egri országgyû-
lésre is elkísérte. Bonfini III-X-196-202. – Érdekesség, hogy Bártfai Balázs Pestrõl keltezett,
Bártfának címzett, ápr. 22-i levelében még úgy tudta, hogy a király Csanádon találkozik
Szilágyival: Noveritis, quod fama, que viget apud nos, est ita, ut serenissimus rex Matthias die
crastino decendere vult usque Chanadinum, nec non spectabilis vir Michael Szilagyi ibidem cum
eodem rege facie ad faciem comparebunt, pacemque et concordiam plenariam constituere non
postponent. Wagner: Dipl. Sarosiensis 120–121. (regesztája szövegközléssel: Bártfa 1191.).
269 DF 213891. commissio propria domini regis. (regesztája: Bártfa 1193.).
65
máj. 19270–20.271 Szolnok

máj. [25.] 28272–jún. 8.273 Eger
jún. 10.274 Kompolt
jún. 11275–12.276 Gyöngyös
jún. [15.] 17277–júl. 8.278 Pata alatti haditábor
júl. 15279–19.280 Eger
júl. 25281–aug. 23.282 Diósgyõr
aug. 26.283 Velezd
aug. 27.284 Putnok
aug. 28.285 Sajónémeti alatti haditábor
270 Debrecen 154. tévesen máj. 2-i keltezés alatt, azonban a regesztában közölt latin dátum alap-
ján (feria secunda ante Ascensionis Domini) a minden tekintetben logikus és elfogadható 19-i
dátum adódik.
271 DF 213893. (pecsételés nyoma nélküli oklevél) ...sicuti eciam superioribus litteris nostris vobis
scripsimus, ecce ituri sumus in civitatem Agriensem, ut ibidem de ipsorum prelatorum et baronum
ac vestro et aliorum fidelium nostrorum consilio de statu earundem parcium dirigendo tractemus, et
que fuerint opportuna, disponamus... (regesztája: Bártfa 1195.).
272 Mátyástól csak máj. 28-ról ismerjük az elsõ egri keltezést (DF 222827.). Minekutána máj.
25-tõl Szilágyi Mihály már kimutatható a városban (Szerbia 247.), s korábban idézett forrás
nyomán (vö. a 268. jegyzettel) tudjuk, hogy a volt kormányzó a királyt kísérve ment Egerbe,
Mátyás egri tartózkodását alighanem már 25-tõl elfogadhatjuk. – Jún. 3-ról igazolható
Rozgonyi János erdélyi vajda egri jelenléte is. DL 15452.
273 DL 66956. (átirat).
274 DF 270354. relacio Benedicti de Turocz, DF 270357. relacio Benedicti de Turocz.
275 DL 15455. (halvány lenyomata miatt azonosíthatatlan pecsétképpel) commissio propria domini
regis.
276 DL 94489. commissio propria domini regis Iohanne de Rozgon vayvoda Transilvanensi referente. –
Az oklevél regesztakiadásában jún. 11-i dátum szerepel. Pongrácz lt. 519.
277 Hasonló a helyzet a 272. jegyzetben írottakhoz. Mátyástól csak 17.-rõl ismerünk Pata alatti
keltezést (HO IV. 397–398. commissio propria domini regis), de a vele együtt mozgó Pálóci
László országbíró már 15-én innen keltezett (DL 15460.), ezért tehetjük fel, hogy a király is
itt volt már ekkor.
278 Bánffy II. 22–24., DL 15472. (titkospecséttel) commissio propria domini regis.
279 DL 33989. (titkospecséttel) commissio propria domini regis, DL 34028. (titkospecséttel, pecséte-
lési záradék alapján) commissio propria domini regis. – Júl. 8-a és 15-e között nem maradt fenn
királyi oklevél.
280 DL 15478. (átiratos formában).
281 DF 222834. – A királyt a bárók közül láthatólag többen is elkísérték. 26-ról ismert Pálóci
László országbíró „in Gywr” kiadott oklevele. DF 265398. – Wertner: Magyar hadjáratok 77.
júl. 15-i diósgyõri keltezése alighanem nyomdahiba eredménye, mert Wertner saját adatso-
rából is „kilóg”.
282 DL 36511. (átiratos formában). – Mátyás szinte összes diósgyõri tartózkodását vázlatosan át-
tekinti: Szendrei: Diósgyõr 28–33., Balogh: Mátyás és a mûvészet I. 154. – A király diósgyõri
tartózkodása alatt a titkospecsét jelenléte folyamatos. Vö.: DL 15481., DL 15485.
283 DL 15491. (átirat).
284 DL 70031. (átirat).
285 DL 81396. (titkospecséttel) commissio propria domini regis. – Sajónémeti elestének idejével kap-
csolatban e királyi keltezésnél többre támaszkodhatunk, ám e forrásunk éppen nem megõsíti,
hanem összekuszálja ismereteinket. 1460. aug. 30-án Cudar Simon ajtónállómester így írt Kas-
sáról Bártfa városához: ...sciatis ipsum protunc novi esse necessarium cras erint octo dies, quod
66
szept. 1286–szept. 28.287 Serke alatti haditábor

okt. 5.288 Putnok
okt. 6289–7.290 Szikszó
okt 11.291 Szina
okt. 14292–21.293 Kassa
okt. 23294–nov. 11.295 Eperjes
nov. 15296–28.297 Kassa
dec. 9. [vagy a hónap elsõ fele]298 Buda
fortalicium Schawyonemethy ad manus domini nostri est presentatum ... speramus, ut ista septimana
faciat cum ipsis bonum finem et interim dominus noster rex, donec finem fecerit, huic non est
agressuris... DF 213923. (regesztája részleges szövegközléssel: Bártfa 1226.). Meg kell jegyezni,
hogy a DL 81396. jelzetû oklevél kelethelyében csak az szerepel, hogy Mátyás a sajónémeti
erõsség alatti haditáborban állomásozik (in descensu nostro exercituali sub fortalicio Sayonempthy),
azaz ostromról szó sem esik, így a váracska eleste történhetett akár napokkal korábban is.
287 DF 222843. – Serke ostroma alatt a titkospecsét jelenléte folyamatos. Vö.: DL 15500., DL
15505., DL 15506.
288 DL 38362. (átirat).
290 DL 15508. (titkospecséttel) commissio propria domini regis, Balassa 349.
291 Erdõdy 628. commissio propria domini regis.
292 Zichy X. 120–122. commissio propria domini regis, DF 211021. – Szept. 1-jén még egy héten belül
Kassára várták a király. Cudar Simon ajtónállómester levele Bártfának Kassáról: ...quod ipsa
regia serenitas divine maiestatis auxilio sibi assistente ipsum castellum Serke, quod hactenus sub certis
diebus obsessum et vallatum habebat, vosne ad sua beneplacita reoptinuit, cuius eciam serenitatem
brevibus admodum diebus, infra videlicet spacium unius septimane in hanc civitatem Cassoviensem
ingressurum sine dubio expectamus diligenter... DF 213926. (regesztája: Bártfa 1228.).
293 DL 88357. (titkospecséttel) commissio propria domini regis. – A titkospecsét folyamatosan ki-
mutatható: DL 15510., DL 15512.
294 DF 222855. (fénykép alapján azonosíthatatlan pecséttel).
295 Zichy X. 127–128. relacio Michaelis Orzag palatini, Máramaros 433. commissio propria domini
regis Laurencio literato referente, Bártfa 1235. – Be kell vallani, nov. 7-rõl nehezen értelmezhetõ
oklevelünk is fönnmaradt. E napon kelt ugyanis egy titkospecsétes királyi oklevél, melynek
keltezési helye a Serke alatti haditábor. Nehézséget jelent ugyanakkor, hogy a titkospecsét e
napokban folyamatosan Eperjesen mutatható ki (vö. nov. 5.: DL 31746., nov. 9.: DF 272334.).
Mindezen adatok alapján legvalószínûbben azt mondhatjuk, hogy az oklevelet Eperjesen pe-
csételték meg, s talán ott is írták, hiszen az irat egységes írásképû. Talán arról lehet szó (lé-
vén egy egyszerû megyének szóló mandátum), hogy még az ostrom alatt készült fogalmaz-
ványt öntöttek ekkor végsõ formába, de az abban szereplõ kelethelyet már nem aktualizál-
ták. DL 86527. (titkospecséttel) relacio Iohannes Pongracz magistri dapiferorum regalium.
296 DL 15516. (átirat), DF 262982. (titkospecséttel).
297 DF 270356. commissio propria domini regis. – A titkospecsét kassai jelenlétét igazolja: DL
15524.
298 DL 15526. (titkospecséttel). – Nov. 30–dec. 9. között nincs királyi oklevél, csupán két kapasz-
kodónk akad a király budai érkeztének hozzávetõleges meghatározásához. 1. Nov. 30-án
már kelt királyi perhalasztás propter repencium recessum nostrum versus Trinchinium, azaz a
trencséni utazás már küszöbön állhatott. DL 31733. 2. A találkozó idejérõl Mátyás dec. 11-i
Pozsony városához írott levelébõl tájékozódhatunk: ...in festo Beati Thome apostoli proxime
venturo pro tractatibus cum serenissimo domino rege Bohemie faciendis prelatis et baronibus nostris
personaliter in Trinchinio constituemur... DF 240455.
67
dec. 21. körül–dec. 31.299 Trencsén
1461
jan. 1300–febr. 6.301 Trencsén
febr. 16302–júl. 2.303 Buda
júl. 4.304 Hatvan
júl. 9.305 Eger
júl. 13306–20.307 Szikszó
júl. 23308–szept. 1.309 Diósgyõr
szept. 5310–14.311 Eger
299 Vö. az elõzõ jegyzetben írottakkal. Konkrét adatot a korábbi gyûjtések: Ráth: Itinerárium és
Sebestyén: Itinerárium sem ismertek.
300 Bártfa 1302. – Mátyás mindaddig Trencsénben tartózkodott, amíg a Podjebrád György és a
magyar követek közt Podjebrád Kunigunda/Katalin Magyarországra érkezésével kapcsola-
tos kérdések felõl meg nem állapodtak. Vö. Teleki: Hunyadiak III. 223–224.
301 DF 223208. (valószínûleg bírói pecséttel). – Kunigunda/Katalin jan. 25-én érkezett meg. Te-
leki: Hunyadiak XI. 4. A Trencsénben megjelent, királyt kísérõ számos elõkelõ névsorát lásd:
uo. 7. – Bodó Miklós fehérvári prépost és titkos kancellár folyamatosan az uralkodó mellett
volt. Vö.: DL 44963.
303 Zichy X. 164–166., DL 70511. (titkospecséttel) relacio Emerici de Zapolya thesaurarii, DF 270367.
(újkori másolat). – Ápr. 30-ról manu propria oklevelünk is akad. DL 44977. (titkospecséttel,
másolata: DL 24835.) commissio propria domini regis.
304 DF 214060. (titkospecséttel) commissio propria domini regis (regesztája: Bártfa 1358.) E levelé-
ben a király értesíti Bártfát, hogy tekintettel a Felsõ Részeken kialakult helyzetre: ... nos
eciam cum gentibus nostris propria nostra in persona exercitualiter in campum exivimus...
305 MOL A 57. (Kir. Kv.) 10. kötet 1011–1012.
306 DL 15478. (titkospecséttel). – A király nevében júl. 8-án Pécsen kiadott, a szekszárdi konvent-
hez címzett mandátum aligha köthetõ Mátyás személyéhez. Zichy X. 167–168. Mivel láttuk,
13-án a titkospecsét Szikszón volt, ennélfogva ezen csupán átírásból ismert oklevelünk egyko-
ri eredetijén csak a bírói pecsét lehetett, amit az is igazol, hogy a konventnek a specialis
presentiához kellett jelentését elküldenie. Következésképpen kiállítása mögött Mátyás helyett
Sári Pétert, a királyi jelenlét bíróságának vezetõjét vagy – Kubinyi András feltételezése nyo-
mán – a hivatali címmel nem rendelkezõ, de kancelláriai dokumentumokban elõtûnõ Janus
Pannoniust sejthetjük. Bónis: Jogtudó értelmiség II. tábla., Kubinyi: Vitéz és Janus. 11–12. –
Wertner: Magyar hadjáratok 79. tévesen királyi tartózkodásként vette föl adattárába.
307 Kaprinai: Mátyás II. 500–501. (bírói pecséttel, DL 15622.) commissio propria domini regis, Urk.
Sieb. VI. 105. – Wertner: Magyar hadjáratok 79. oldalán szerepel egy júl. 27-i, hivatkozás
nélküli szikszói keltezés, ez azonban az ott elõsorolt, illetõleg a föntebb látható adatok fé-
nyében vélhetõleg nyomdahiba eredménye lehet (s elképzelhetõ, hogy Fraknói: Hunyadi
Mátyás 115. is tõle vette át a júl. 27-i szikszói keltezést ugyancsak jegyzet nélkül), akárcsak
az ugyanott olvasható szept. 1-jén Szikszón kiadott királyi oklevél.
308 Héderváry I. 295–296. commissio propria domini regis Bartholomeo literato referente.
309 DL 90036. (átiratban). – Igazolható Pálóci László országbíró jelenléte is, aki 16-án innen kel-
tezett: Zichy X. 175.
311 DL 15637. (másolat), DL 70261. (titkospecséttel), DL 71993. (titkospecséttel) commissio propria
domini regis, DF 212443.
68
szept 14.312 Gyöngyös

szept. 22.313 Pásztó
szept. 27314–30.315 Szécsény
okt. 6316–nov. 6.317 Litva alatti haditábor
nov. közepe318–dec. 31.319 Buda
1462
jan. 1320–febr. 9.321 Buda
312 Teleki: Hunyadiak XI. 20–21., Fraknói: Mátyás levelei I. 15–17. ad mandatum domini regis
Nicolaus Bodo prepositus Albensis cancellarius. – Tûnjön bármennyire is furcsának, az azonos
napon történt kettõs keltezést (értsd: Eger és Gyöngyös) egyfelõl a földrajzi közelség, másfe-
lõl a rendelkezésünkre álló források sem zárják ki. Arra, hogy a király ténylegesen elhagyta
Egert, az utalhat, hogy a Gyöngyösön kelt királyi levél az Egerben megkapott pápai misszilisre
készült válaszul! ... cum pridem Agrie receptis litteris serenitatis vestre respondere pararemus...
313 DL 15642. (átiratos formában). – Szept. 14-e és 22-e között csupán budai keltezésû mandátu-
mokat ismerünk. Vö.: DL 102149. (töredékessége miatt azonosíthatatlan pecséttel), DF
222919., DF 220326.
314 DL 15644. (titkospecséttel) relacio Iohannes Pongracz dapiferorum regalium magistri, Zichy X.
176–177. commissio propria domini regis.
315 DF 222865. (titkospecséttel) – A jelek szerint Szécsénybõl a király egyenesen Budának szán-
dékozott menni vagy legalábbis Litva elfoglalását rövidebb idõre tervezhette, mivel szept.
27-én Szécsényben kelt s Bátmonostori Töttös Lászlónak címzett levelében nov. 5-re, Budára
meghirdetett tárgyalásra hívta, ahol maga is személyesen szándékozhatott megjelenni:
...omnes et singulos prelatos et barones nostros ad festum Beati Emerici ducis proxime venturum in
civitatem nostram Budensem decrevimus esse vocandos et vocavimus... Zichy X. 178. –
Közbeesõleg manu propria oklevelet ismerünk szept. 29-rõl. DL 93313.
316 DF 211421. (átirat).
317 DL 15650. (másolat) commissio propria domini regis, DL 37028. (titkospecséttel) commissio
propria domini regis. – Wertner: Magyar hadjáratok 79. oldalán található kissé ellentmondáso-
san közölt („Nov. 1. Kézsmárk. 1461. napi keltezés nélkül”) keltezés csupán a fantázia vagy
a nyomda ördögének szülötte. A Wertner által hivatkozott munkában (Lelesz 621–622.) nem
szerepel sem dátum, sem Késmárk. Ugyancsak e munka 80. oldalán találkozhatunk nov.
1-jén brassói keltezéssel, természetesen hivatkozás nélkül. Ennek a teljesen téves adatnak az
eredete talán az 1462-es év lehet, ám ott sem egészen pontos a november eleji elhelyezés.
318 A király visszatérésének dátuma nem határozható meg pontosan. Nov. 6-ról ismerünk
ugyan budai keltezést, de ez a királyi bíróság formális kiadványa, a király biztosan nem volt
jelen kibocsátásakor (Zichy X. 192.) Nov. 10-rõl és 12-rõl vannak a további adataink, de ezek
is egyszerû mandátumok, melyeket Mátyás távollétében is könnyedén kiadhatott a kancellá-
ria. (DL 15676. [bírói pecséttel], DL 102150. [átirat].) Hivatkozásul csupán azt a gyönge érvet
hozhatjuk föl, hogy láthatólag nov. közepétõl kezdenek sokasodni a Budáról kiadott királyi
oklevelek, ami talán az uralkodó és a nagybírák megérkezésének az udvari „hivatalokra”
gyakorolt közvetett hatásának lehet a jele.
319 Urk. Sieb. VI. 112. commissio propria domini regis.
320 DL 70262. (titkospecséttel). Gaspar Bodo de Gywrgy agazonum regalium magistri.
321 Ahogyan a következõ jegyzetbõl kitûnik, Mátyás legkésõbb febr. 10-re Esztergomba érke-
zett. Budai indulásáról azonban biztosat nem mondhatunk, hiszen febr. 2-a után nem isme-
rünk királyi oklevelet egészen 9-ig. Ráadásul mindkét dátum alatt kelt oklevelek
itinerárium-szempontból kevéssé használhatóak, Budán keltezettek. Febr. 2.: DL 63962.
69
febr. 10.322 Esztergom

febr. 14323–ápr. eleje.324 Buda
ápr. 6325–máj. 14.326 Vác
máj. 24327–júl. vége328 Buda
aug. 3329–13.330 Szeged
(titkospecséttel) relacio Emerici de Zapolya thesaurarii, febr. 9.: DL 38339. (átirat), Bártfai Szabó:
Pest megye 228. (titkospecséttel, DL 45000.) relacio Iohannis Pongracz de Dengeleg waywode
Transsilvani et comitis Siculorum. Ugyanakkor tekintetbe véve azt, hogy a 9-én még Budán re-
lációs jegyzetben szereplõ erdélyi vajda másnap Esztergomban tûnik fel (ehhez lásd a követ-
kezõ jegyzetet is), elfogadhatónak látszik a vele együtt tartózkodó király 9-i budai jelenléte.
322 DL 15698-699. (elõbbi titkos-, utóbbi kettõspecséttel) commissio propria domini regis, Mathyas
rex propria manu etc., DL 24767. (királyi pecsét hiányzik) commissio propria domini regis,
Mathyas rex propria manu., Erdõdy 10120. Mátyás itt egyezett ki Ellerbach Bertolddal és a
Szentgyörgyiekkel. Vö.: Kubinyi: Bárók 197. Jelen voltak: Szécsi Dénes esztergomi érsek, Vi-
téz János váradi püspök, Gúti Ország Mihály nádor, Rozgonyi János tárnokmester,
Dengelegi Pongrác János erdélyi vajda és székely ispán, Szapolyai Imre királyi kincstartó.
323 Zichy X. 207–208. commissio propria domini regis, DL 90039. (titkospecséttel) relacio Johannis
Pongracz de Dengeleg wayuode Transsilvanie et comitis Siculorum.
324 Mátyás nevében ápr. 2-án Budáról még titkospecsétes oklevél kel. DL 15714. commissio
propria domini regis. A legközelebbi királyi oklevél kelte 6-i, de az már váci. Lásd a követke-
zõ jegyzetet.
325 DL 16145. (titkospecséttel) commissio propria domini regis – 7-rõl pedig: in descensu nostro prope
Waciam. Eperjes 185–186. commissio propria domini regis.
326 Mátyás ekkor egyezett ki Jiskrával, aki ezután szolgálatába állt. Tóth-Szabó: Cseh-huszita
436–437., Dipl. Eml. I. 140–143., DRH 1458–1490. 122/6. jegyzet, DF 214109. commissio propria
domini regis. – A Pongrácz lt. 519–520. oldalán található máj. 21-i, váci keltezésû oklevél he-
lyes dátuma máj. 14. Vö.: DRH 1458–1490. 122/6. jegyzet. – Közben országgyûlés Budán.
DRH 1498–1490. 123–127. – Ápr. 20-i dátummal fennmaradt egy fehérvári keltezésû királyi
oklevél is, amely a pannonhalmi konventhez szóló mandátum. Dreska: Pannonhalma III.
109–110. (átirat). Minthogy eszerint a konventi jelentést a király specialis presentiájának kellett
küldeni, nagy biztonsággal tételezhetjük föl, hogy az oklevelet Sári Péter fehérvári õrkano-
nok (1455–1484), a királyi jelenlét bíróságának tényleges vezetõje (1459–1464 között)
adta/adatta ki. Köblös: Egyházi középréteg 363.
327 DL 97894. (átirat).
328 Mátyás indulása csak bizonytalanul határozható meg, mert júl. 25-rõl és aug. 3-ról is csak bí-
rói pecsétes oklevelek maradtak budai keltezéssel (DL 74567., DL 31792.), s e két dátum kö-
zött nincs egyetlen további királyi oklevelünk sem. Mindezt tetézi, hogy a júl. 14–25-e közöt-
ti napokból az utolsó biztosan titkospecséttel megerõsített oklevelünket 15-rõl mutathatjuk
ki. DF 240472. (kiadása: Teleki: Hunyadiak XI. 33–34., regesztája: Inventár 3427.) commissio
propria domini regis. A 20-án kelt, DF 231459-es jelzetû oklevél pecsétje a fénykép alapján
nem azonosítható, eredetijét pedig (minthogy az ma Horvátországban található) nem volt
módomban megtekinteni. – A jelek szerint a király eredetileg márc. 14-re tervezte, hogy Sze-
gedre vonul hadjáratát indítandó. Vö. Zichy X. 208. ...igitur Deo volente iam expeditis illis
negociis nostris et regni nostri, que pro maiori impedimento nobis habebamur, personaliter cum
gentibus nostris in civitatem nostram Zegediensem ad dominicam Reminiscere nunc venturam sine
omni dubio descendere ac rebus nostris Deo commendatis, vestro et aliorum fratrum vestrorum
auxilio tirranidi dictorum hostium obviare constituimus.
329 DL 33810. (átirat). – Ugyanerrõl a napról maradt egy budai keltezésû oklevél is, de ez a bí-
rói pecsét alatt kelt. DL 31792. commissio propria domini regis.
330 DF 250855. (átirat). – Aug. 5-rõl ismerünk egy Kolozsváron kelt királyi oklevelet, egy kamara-
haszna alóli felmentésrõl szóló mandátumot, így tartalmánál fogva aligha kapcsolható a ki-
70
aug. 17.331 Csanád

aug. 27332–szept. 1.333 Várad
szept. 11334–14.335 Kolozsvár
szept. 16336–17.337 Torda
szept. 23338–30.339 Nagyszeben
okt. 6.340 Kõhalom
okt. 14341–19.342 Szentgyörgy
[okt második fele343 Havasalföld határa menti hadmozdulatok]
rályhoz. Sokkal inkább a kincstartó tevékenységének eredménye. DL 94212. (titkospecséttel,

záradék alapján, de pecsételés nyoma nélkül) relacio Pauli de Kallo. Nehézséget elsõ pillantásra
„csupán” az jelent értelmezésében, hogy a megerõsítési záradékában olvasható titkospecsét
ekkor folyamatosan Szegeden mutatható ki (például aug. 5.: DL 15759., aug. 9.: DL 15760.,
aug. 10.: DF 214127., aug. 11.: DF 270372., aug. 12.: DL 15762.). Ha azonban az oklevelet ala-
posan megnézzük, észrevehetõ, hogy pecsételésnek rajta semmi nyomát sem láthatjuk: nincs
lenyomat, nincs pecsét zsinórjának szolgáló bevágás stb. Ebbõl eredõen arra gyanakodhatunk,
hogy a Kolozsvárt kiállított oklevelet, melynek záradékába a titkospecsét került a megerõsítés
eszközeként, csak késõbb tervezték hitelesíttetni, amire azonban a jelek szerint nem került sor.
Ennélfogva „rendszeridegensége” értelmezhetõvé válik.
331 Szeged 57–58. (titkospecséttel, DF 210919.)
332 DF 270321. (titkospecséttel) commissio propria domini regis.
334 Zichy X. 234–236. commissio propria domini regis.
338 Kolozsvár 208–209. commissio propria domini regis Benedicto de Thurotz magistro nostro referente.
339 DL 15772. (titkospecséttel) relacio Emerici de Zapolya sumpmi thesaurarii regii, DF 273224., Urk.
Sieb. VI. 124. commissio propria domini regis Benedicto de Thurocz ianitorum regalium referente.
340 Máramaros 445–448. ...noveritis, quod feria tercia proxima post festum beati Francisci confessoris
proxime preteritum una cum nonnullis prelatis baronibus et regni nostri nobilibus in oppido nostro
Keuhalom parcium nostrarum Transsilvanarum constitutis et existentibus causasque regnicolarum
nostrorum iusto iuris ordine discutientibus..., DF 201381. (titkospecséttel) commissio propria
domini regis.
341 DL 29515. (nehezen azonosítható pecsétlenyomat, vélhetõleg titkospecséttel).
343 A királyi itineráriumban okt. 19-tõl egészen november elsõ napjaiig lehet e hadmozdulatnak
– amelyek egészen pontos kiterjedését valójában nem ismerjük – megfelelõ háromhetes
„ûrt” találni. Nov. 4-ig még csak relációs oklevelekkel találkozhatunk (igaz, ezek közt van
titkospecsétes is, például DL 88381. relacio Emerici de Zapolya thesaurarii regii, Urk. Sieb. VI.
126–127.), míg 5-tõl már commissiós jegyzettel ellátott forrásaink is vannak. Vö. a következõ
jegyzettel! – A felvonulás és II. Vlad elfogatásának részleteirõl a vonatkozó szakirodalom
sem tud túl sokat (például Stoide: Vlad Òepeñ 33–35.). Az eddigi legalaposabb életrajz
(Dracula 104–107.) is csupán annyit árul el, hogy valamikor nov. 3-a táján a vajda találkoz-
hatott a magyar királlyal. Elfogásának körülményeire és annak pontos datálására mindössze
jóval késõbbi följegyzések és helyi legendák utalnak. Vö. továbbá: Bleyer: Beheim 555–557.
71
nov. 2344–dec. 3.345 Brassó

dec. 8.346 Segesvár
dec. 9347–dec. 12.348 Medgyes
dec. 13.349 Szászcsanád
dec. 13350–14.351 Szászsebes
dec. 18.352 Körösbánya
[dec. 26.353 úton Buda felé, ismeretlen helyen]
1463354
jan. 3355– márc. 10. körül356 Buda
344 DL 27049. (titkospecséttel). – 5-re: Urk. Sieb. VI. 127–129. commissio propria domini regis. – Tudo-
másunk szerint itt került sor II. Vlad elfogására. Fraknói: Hunyadi Mátyás 124. A pontos dá-
tummal azonban adósak maradunk. Igaz ugyan, hogy 1462. nov. 7-rõl ismert Vladnak a Brassó-
tól nem is oly távoli (Szász)Rudályon (Scriptum in Rhotel...) keltezett, a török császárhoz küldött
levele, amiben szolgálatait ajánlja föl, ám ezt az irodalom hagyományosan hamisítványnak te-
kinti. Vö.: Pii: Commentarii 533. (a szöveg kiadása), Gündisch: Vlad Òepeñ 990., Dracula 108.
345 Urk. Sieb. VI. 135–136. commissio propria domini regis.
346 DF 257647. (másolat). – A dec. 4–7. közötti idõszakból akad ugyan királyi oklevél, de mind-
egyik budai keltezésû kancelláriai tömegtermék, így érdemleges itineráriumadatot nem
nyújtanak. Vö.: DL 64393-394., DF 222942.
347 Székely Oklt. I. 194–195.
348 Balassa 358., DL 30205. (titkospecséttel). relacio Emerici de Zapolya sumpmi thesaurarii, Urk.
Sieb. VI. 136.
350 Urk. Sieb. VI. 137–138. relacio Benedicti de Thwrocz ianitorum magistri, DF 257876.
(titkospecséttel) relacio Emerici de Zapolya sumpmi thesaurarii regii, DF 244859. relacio Benedicti
de Thurocz ianitorum regalium magistri. – Távolsága Szászcsanádtól alig harminc kilométer,
így akár egy napon belül is odaérhetett a király, ámde tekintettel arra, hogy mindegyik e na-
pon kelt oklevelünk relációs jelzetû, az sem zárható ki, hogy a Mátyást megelõzve ideért
kancellária kiadványaival van dolgunk.
351 DF 222959., DF 255166. (titkospecséttel) relacio Emerici de Zapolya summi thesaurarii regie maiestatis.
352 DL 29516. (titkospecséttel), DL 45106. (átirat) – Lévén a város (opidum) a világosvári urada-
lom része, ekként pedig Szilágyi Mihály, majd annak özvegye kezével 1464 elejétõl adomá-
nyul a Bátoriak jószága volt, így a király rokoni birtokon szállt meg. Vö. DL 71998., DL
72004., Horváth: Bátori várak 311–312. – A király 1462. évi erdélyi–havasalföldi hadjáratá-
nak vázlatos itineráriumát és térképét közli: Fügedi: Uram, királyom 84–85.
353 A rendelkezésünkre álló adatok alapján eldönthetetlen, hogy Mátyás mikor hagyta el
Körösbányát s indult Buda felé. Annyi azonban biztos, hogy dec. 26-án a titkospecsét (ami a
királyt Erdélyben is „kísérte”) még nem volt Budán, így vélhetõleg maga Mátyás sem érke-
zett meg. DF 238492. (bírói pecséttel Budán kiadott oklevél hivatkozik a titkospecsét távollé-
tére) commissio propria domini regis – sigillum nostrum, quo ut rex Hungarie in iudicatu utimur,
propter absenciam secreti sigilli nostri est appensum.
354 Ez év királyi itineráriumához vö. Mátyás király tartózkodási helyei 1463-ban. In: Jajca
CCCXXXIV–CCCXXXV. Az ebben közölt itinerárium jobbára Ráth Károly közlésén alapszik,
csekély kiegészítéssel.
355 Zichy X. 253–260., uo. XI. 38–41. relacio Iohannis de Labathlan (regesztája: Bereg megye 211.).
356 A pontos indulás napja meghatározhatatlan. Márc. 7–11. között nincsen oklevelünk, s elbe-
szélõ forrás sem tudósít e napokról. 11-rõl és 12-rõl budai keltezésû, bírói pecsétes okleve-
72
márc. 15357–ápr. 2.358 Tolnavár

ápr. 14. elõtt359 Fehérvár
ápr. 14360–máj. elsõ napjai361 Buda
máj. 12.362 Báta
máj. 16363–18.364 Bátmonostor
máj. 20.365 Báta
máj. 30.366 Bács
jún. 5367–júl. 28.368 Futak
lünk maradt csupán, ami a király hollétének meghatározásához csekély mértékben használ-
ható. DL 15819. és DL 15821.
357 DL 25777. (másolat), DF 260083. (átirat).
358 DF 211253. (átirat). – Az országgyûlés végzéseinek oklevele márc. 29-én kelt. DRH 1458–1490.
134–139. Ezek sorában a X. törvénycikk elrendeli, hogy a meghirdetett török elleni hadjárat
résztvevõi máj. 29-re (illetõleg egy részük az ezt követõ tizenöt napon belül) Péterváradra
(Kyspeterwaradya) érkezzenek meg, ami talán utalhat a király akkorra tervezett érkezésére is.
Uo. 134–135. – Történetesen e napról, azaz márc. 29-rõl ismerünk egy királyi levelet is, ám ez
budai keltezésû, így alighanem a kancellária termékének tekinthetõ. Epistolae I. 120–121., hoz-
zátéve, hogy e forráskiadvány megbízhatósága a dátumok terén igen gyenge.
359 Ápr. 2–14. között nem akad egyetlen királyi oklevél sem. 14-én, egy Pozsony városához in-
tézett levelében utal arra a király, hogy ...post tractatus et conclusiones, quas nuper habuimus
cum prelatis, baronibus et pocioribus nobilibus regni nostri Hungarie in opido Tolnawar de
apparatibus contra insultus Turcorum ducendis postquam venimus in civitatem nostram Albensem
vera et infallibilia nova ad nos pervenerunt... Teleki: Hunyadiak XI. 59–60. – Kiadásból isme-
rünk egy ápr. 7-i, Esztergomban kelt iratot (Teleki: Hunyadiak XI. 57–59., hozza Ráth:
Itinerárium 216., és az õ nyomán Jajca CCCXXXV.) is, ám ez eredetileg dátum nélküli, s csak
a kiadó Teleki József sorolta az 1463. esztendõhöz. Az oklevél szövegében ugyanakkor
egyetlen biztos fogódzónk sincs, ami ezt minden kétség nélkül alátámasztaná, noha a király
esztergomi rövid tartózkodását sem zárhatjuk ki teljes bizonyossággal, mivel az a fehérvá-
ri–budai keltezések közötti közel kéthetes „szünetben” elhelyezhetõ lenne. Külön nehezíti a
megoldást, hogy az ápr. 2–14. közötti napokból királyi oklevelünk nem maradt.
360 Teleki: Hunyadiak XI. 59–60. commissio propria domini regis (regesztája: Inventár 3435.).
361 A fönnmaradt okleveles anyag alapján pontos nap nem határozható meg a király indulásá-
ra. A máj. 1–11. közötti királyi oklevelek, bár akad köztük kancelláriai jegyzettel ellátott,
titkospecsétes is, nem adnak támpontot Mátyás indulását illetõen. DF 214164. commissio
propria domini regis (regesztája: Bártfa 1461.), DF 270378. commissio propria domini regis, DF
270378. commissio propria domini regis (kiadva: TT 1902. 292.), DL 15842. (azonosíthatatlan pe-
csétlenyomattal). – Azt csak sejthetjük, hogy máj. 1-jén a király a városban lehetett, mert a
felvidéki husziták elleni harcot irányító Szapolyai István ekkor itt tartózkodott. Bártfa 1462.
362 DF 240480. commissio propria domini regis (regesztája: Inventár 3438.). – Ugyanezen a napon
Szabadkán is kelt egy királyi oklevél, mivel azonban protestatoria levél és bírói pecséttel lát-
ták el, aligha hihetõ, hogy Mátyás e napon a városon átutazott volna. DL 55753.
363 DF 256100. (másolat) commissio propria domini regis.
364 DL 45046. (titkospecséttel) commissio propria domini regis, Erdõdy 656.
365 Teleki: Hunyadiak XI. 61–62. commissio propria domini regis (regesztája: Inventár 3439.).
366 Zichy X. 277. commissio propria domini regis (a kiadásban tévesen máj. 26-i dátummal szerepel).
367 DL 59498. (másolat) commissio propria domini regis.
368 DL 32724. (másolat), DL 71803. (azonosíthatatlan, lepergett pecséttel) commissio propria domini
regis Petro Zokol comite Themesiensi referente. – Az ezen intervallumon belül jún. 21-én
(Héderváry II. 372., DF 226550.) és júl. 7-én (DL 86394.) Sopronban kelt oklevelek nem Mátyás
jelenlétében készültek. Ezeket a Szent Korona visszaszerzése ügyében tárgyaló delegáció tag-
73
aug. 29369–szept. 8.370 Nándorfehérvár

szept. 9371–13.372 Pétervárad
szept. 16.373 Újlak
szept. 24.374 Monoszló
szept. 25.375 Sopje
szept. 27376–29.377 Verõce
okt. 2.378 Grubosinc
okt. 6.379 Zdenc
jaihoz, Vitéz Jánoshoz vagy Várdai Istvánhoz köthetjük inkább, dacára annak, hogy egyikük
sem viselt még ekkor kancelláriai tisztséget. – Jún. 23-ról több manu propria oklevél is fönnma-
radt: Teleki: Hunyadiak XI. 62–63. (eredetije: DF 270379. relacio Laurencii litterati vicethesaurarii),
DF 214160. – Itt kell elmondani, hogy a DF 210786. jelzetû, elvileg ugyancsak királyi aláírást
tartalmazó oklevél, amely a Heves Megyei Levéltárban található Aszalay-Fáy család gyûjte-
ményébe tartozik, tévedésbõl került a középkori oklevelek közé. Ez az „oklevél” nem más,
mint a Teleki: Hunyadiak XI. 62–63. oldalai közt található (valójában Kassán õrzött eredetirõl
készült) hasonmás kötetbõl kiszakított, majd fényképezett példánya.
369 MOL A 57. (Kir. Kv.) 4. kötet 35–39. – Júl. 28–aug. 29-e között nincs királyi oklevél. Egyetlen
kivétel akad 10-rõl, de ez budai keltezésû (DF 222989.). A hosszú kimaradás egyértelmûen
hadi eseményekre, gyakori mozgásra utalhat, továbbá a király 1464. jan. 27-i oklevelébõl tu-
domásunk van szerbiai betörésérõl, amit alighanem ezekre a napokra helyezhetünk.
Fraknói: Mátyás levelei I. 45–50. (magyarul: Vitéz János 286–294.). Vö. továbbá: Fraknói: Hu-
nyadi Mátyás 128., de az utóbbi helyen említett aug. 1-jei nándorfehérvári keltezésû oklevél-
nek nem sikerült nyomára bukkani. – A hadjárat eseményeire és kronológiai nehézségeihez
vö. továbbá: Jajca LXLII–LXLIII. A királyi hadak mozgásának vázlatos térképi ábrázolása:
Thallóczy: Boszniai hadjáratok 376.
370 DL 66598. (titkospecséttel) relacio Benedicti de Thurocz ianitorum regalium magistri (kiadva:
Blagay 365–366., Teleki: Hunyadiak XI. 75–78.). – Minden jel szerint a kancellária udvart kí-
sérõ tagjainak legalább egy része ismét külön utazott a királytól. Szept. 4-rõl
Szalánkeménbõl (DF 270381. – titkospecséttel – relacio Emerici de Zopolya thesaurarii), 5-rõl pe-
dig Péterváradról (DL 75450., igaz, ez csak átiratban maradt ránk) van királyi kiadvány. Míg
azonban az elõbbi perhalasztás, utóbbi pedig mandátum a szepesi káptalanhoz, joggal mel-
lõzhetõek a király tartózkodási helyeinek vizsgálatakor. Ugyancsak ebbéli sejtésünket erõsít-
heti egy további oklevél szept. 8-i dátummal ismét Péterváradról, ami megint csak mandá-
tum. DF 211684.
371 DL 15871. (átirat), DF 256619. (átirat).
372 Erdélyi kpt. jkv. 74., Teleki (gyömrõi) 140–141. commissio propria domini regis Laurencio literato
vicethesaurario referente.
373 DL 98315. (titkospecséttel) relacio Andree Pangracz.
374 DL 31811. (töredékes lenyomat, azonosíthatatlan pecsét) commissio propria domini regis.
375 DF 222974. (in Zopya, átirat).
376 DL 15882. (átirat).
377 DL 32776. (átirat). – Szept. 28-ról fönnmaradt egy péterváradi keltezésû királyi levél II. Pius
pápához. Elsõ látásra nehéz az itineráriumba való illesztése, így megint csak kancelláriai
„külön útra” vagy egyszerû dátumtévesztésre gondolhatunk. Fraknói: Mátyás levelei 42.,
Mon. Vat. VI. 25.
378 DL 15884. (pecsétkép azonosíthatatlan) commissio propria domini regis.
379 DF 230065. (töredékessége miatt pontosabban nem azonosítható titkospecséttel) commissio
74
okt. 9380–19.381 Pekrec

okt. vége–nov. eleje382–dec. 31.383 Jajce
1464384
jan. 3.385 Jajce
jan. 16386–17.387 Csázma
jan. 23388–28.389 Dombró
febr. eleje [12]390–márc. 24.391 Buda
márc. 29392–ápr. 8.393 Fehérvár
380 DL 70033. (titkospecséttel) commissio propria domini regis. – Fraknói: Hunyadi Mátyás 130. hi-
vatkozás nélkül feltételezi, hogy e napon a király in oppido Gabysincz adott ki oklevelet,
azonban ez tévesztés vagy nyomdahiba eredménye lehet. E napról csupán egyetlen okleve-
let ismerünk, s az Pekrecen kelt.
381 DF 210251. (átirat).
382 A napi dátummal adósak maradunk. Jajca CXLVII/1. jegyzete okt. 30-ra teszi az ostrom
kezdetét, ami teljesen hihetõ. Ugyanakkor a királyi jelenlét oklevéllel csak nov. 4-tõl igazol-
ható. DF 211746.
383 DF 285908. (titkospecséttel) commissio propria domini regis. – Közbeesõleg manu propria okle-
vél dec. 24-rõl maradt ránk. DL 29518. – A hadjárathoz: Thallóczy: Boszniai hadjáratok
369–387., Jajca LXLIII–CV.
384 Ez év júl.-dec. közötti királyi itineráriumához vö. Mátyás király tartózkodási helyei
1464-ben. In: Jajca CCCXXXVI–CCCXXXVII. A közölt itinerárium jobbára Ráth Károly közlé-
sén alapszik, némi kiegészítéssel.
385 DF 214209. (titkospecséttel) commissio propria domini regis (regesztája: Bártfa 1508.).
386 DF 233309. (titkospecséttel) commissio propria domini regis. – Jan. 3–16-a között nincs egyetlen
királyi oklevél sem.
387 DF 231482. (fénykép alapján nem azonosítható pecsét) commissio propria domini regis.
388 DL 101814. (átirat).
389 HO IV. 411. (pecsétje lepergett, DF 203552.) commissio propria domini regis, Teleki: Hunyadiak
XI. 81–82., tévesen jan. 27-i dátummal, commissio propria domini regis, Bártfa 1515.
390 Dombró után ez a király elsõ budai feltûnése, noha korántsem jelzi biztosan az uralkodó
személyes jelenlétét, ám jó okkal tehetõ föl, hogy ekkortájt ért haza. Budai biztos létére egy
febr. 14-i manu propria oklevél utal egyértelmûen. DF 285909. (másolatos). Febr. 24-én is ar-
ról tett említést a király, hogy 15-én már Budán bíráskodott. DL 15917. – Fraknói: Hunyadi
Mátyás 135. febr. 13-ra teszi a király ünnepélyes bevonulását. – 14-én már Szapolyai Imre is
kimutatható Budán, ráadásul épp erre az idõre tehetjük – a szakirodalom korábbi vélemé-
nyével szemben – dalmát–horvát–szlavón báni és boszniai kormányzói kinevezését, ami
ugyancsak megerõsítheti Mátyás febr. eleji budai érkeztét. Vö. Horváth: Szapolyai
itinerárium, 1464., valamint Horváth: Szatmár és a Szapolyaiak 4.
391 Bártfa 1527. – Ezután egészen márc. 29-ig nincsen királyi oklevél. – Wertner: Magyar hadjá-
ratok 89. oldalon márc. 3-i, hivatkozás nélküli fehérvári keltezést hoz, ami vélhetõleg tévesz-
tés vagy nyomdahiba eredménye. – Közbeesõleg másolatban fönnmaradt manu propria okle-
velet ismerünk febr. 14-rõl. DF 285909.
392 Balassa 363. (másolat). – A koronázásra Nagycsütörtökön, 29-én került sor (Fraknói: Hunya-
di Mátyás 136.), noha ezt Bonfini egy nappal késõbbre helyezte (IV-I-2.).
393 DF 233117. (titkospecséttel). – Közben országgyûlés: DRH 1458–1490. 142–150. – Teleki: Hu-
nyadiak XI. 94–96. oldalakon 1464. okt. 18-i, Fehérváron kiadott oklevél helyes kelte ápr. 5.,
ennélfogva a fehérvári keltezés nem rendkívüli (további kiadása: Blagay 366–368. de
commissione domini regis).
75
ápr. 10394–júl. 30.395 Buda

aug. 4.396 Paks
aug. 11.397 Mohács
aug. 14.398 Szond
aug. 24.399 Szata mellett haditáborban
aug. 28.400 Eszék
szept. 2.401 Gara
[szept. 7.402 Szata]
szept. 8.403 Gara közelében haditáborban
szept. 13404–14.405 Újlak
szept. 22.406 Száva mellett
szept 23.407 a Száva racsai gázlójánál haditáborban
[szept. 24.408 Marót mellett haditáborban]
394 Zichy X. 294–295. (lepergett, azonosíthatatlan pecsétlenyomattal, DL 81554.) commissio

propria domini regis – ex deliberacione baronum, Székely Oklt. (Barabás) 104–105. de commissione
domini regis, DF 280951. commissio propria domini regis.
395 DL 16040. (titkospecséttel) commissio propria domini regis, DF 277151. commissio propria domini
regis, Erdõdy 664. Mathias rex propria manu (kiadása: Horváth: Gyügye 299–301.).
396 DF 288015. (átirat).
397 DF 269280. (felségi pecséttel) commissio propria domini regis, DF 269395. (fényképrõl pontosan
nem azonosítható titkospecséttel) commissio propria domini regis, DF 281751. commissio propria
domini regis, DF 281755. (titkospecséttel, záradék alapján) commissio propria domini regis. – Ve-
lencei követjelentés e napon már úgy tudta, hogy a király hadai átkeltek a Száván. Ez persze
téves információ, legföljebb elõhadakról lehetett szó. Mon. Slav. Merid. XXIII. 259.
398 Urk. Sieb. VI. 196. Mathyas rex propria manu, commissio propria domini regis (további kiadása:
Teleki: Hunyadiak XI. 91–92., hasonmással).
399 Aussenpolitik 6. (DF 293301., másolatos, in progresso nostro exercituali in oppido Zatha). – Aug.
17-rõl maradt ugyan több királyi oklevél, azonban ezek mindegyike keltezési hely nélküli
privilégium. Vö. DL 15412., DL 15420., DL 15443., Zichy X. 320–326. Egy további aug. 19-i
oklevél pedig a király távollétében Diósgyõrben kelt. Minthogy csak átiratban maradt ko-
runkra, s csupán az egri káptalannak szóló formális mandátumról van szó, pecsétje, kancel-
láriai jegyzete nem vizsgálható. Abaffy 30.
400 DL 16053., DF 254771., DF 266118. Sajnos mindhárom oklevél mandátum (Bodrog megyé-
hez, illetõleg a bácsi káptalanhoz), s csak átiratban maradtak korunkra, így pecsétjük nem
vizsgálható.
401 Jajca 25–26. commissio propria domini regis (további teljes szövegû kiadása: Bártfa 1542., DF
214243.).
402 DF 223022. (átiratban). – A megelõzõ és a következõ garai keltezések ismeretében igencsak
bizonytalannak kell értékelnünk e szatai adatunkat.
403 DF 237546. commissio propria domini regis (in progressu exercitus nostri circa opidum Gara).
404 DL 16061. (átirat).
405 Teleki: Hunyadiak XI. 92–94. commissio propria domini regis.
406 Mon. Slav. Merid. XXII. 312. commissio propria domini regis (circa vadum Zaloc).
407 Mon. Slav. Merid. XXII. 312. commissio propria domini regis.
408 Nem királyi keltezés, de megbízhatónak tûnik, mivel Aimo János velencei követ levelét ex
felicibus regiis castris apud Maroth keltezte. Mon. Slav. Merid. XXII. 312. – A racsai Száva-gáz-
ló és Marót távolsága alig több tíz kilométernél, így még az is elképzelhetõ, hogy a korábbi
racsai keltezések valójában Marótot (vagy környékét) takarják, mivel a tábor hosszan, akár
több települést is érintve helyezkedhetett el.
76
okt. 1409–8.410 a Száva racsai gázlójánál haditáborban

okt. 14.411 Zvornik vár közelében haditáborban
okt. 16.412a Száva racsai gázlójánál
okt. 19413–nov. 12.414 Zvornik alatt haditáborban
nov. 22.415 Újlak
nov. 25416–27.417 Bács
dec. 20418–26.419 Szeged
1465
jan. 1420–5.421 Szeged
jan. 12422–31.423 Buda
febr. 2424–6.425 Esztergom
409 Sopron 1/5. 141. (azonosíthatatlan pecsétlenyomattal, DF 203601.) commissio propria domini
regis.
410 Urk. Sieb. VI. 200. (regeszta, eredetije: DL 62881., másolat).
411 Bártfa 1553.
412 DF 223065. (másolat).
413 DL 16073. commissio propria domini regis.
414 Pongrácz lt. 520. – A királyi hadjárathoz, valamint az ostromhoz: Jajca CIX–CXIX.,
Thallóczy: Boszniai hadjáratok 387–396., E. Kovács: Jajca 414–416.
416 DL 102158. (átirat)., DF 288017. commissio propria domini regis.
417 DL 30860. (titkospecséttel) commissio propria domini regis, DL 30861. (átiratban), DL 105006.
418 DF 218893. (titkospecséttel). – Mátyás királyi tanácsülést hívott össze Szegedre. Vö. Bonfini
IV-I-37. Postquam falso rumore ac metu se correptum intellexit, rex haudquaquam obsidionem illam
repetendam esse censuit, sed frequentissimum Segedini conventum indixit, ubi de commodo reipublice
et suscipiendo rite bello multorum sententias audire voluit. Segedinum igitur castra movit,...
420 DF 290161. (másolat).
421 Zichy X. 331–332. (titkospecséttel, DL 81574.) commissio propria domini regis, DF 266501.
(átirat).
422 DF 255168. (titkospecséttel) commissio domini regis. – Jan. 10-rõl akad ugyan kiadásból ismert
királyi misszilis (Epistolae II. 93–94.), ám ennek helyes kelte 1466. A levélben a király arra
kéri a pápát, hogy a pécsváradi apátságot, illetve annak bevételeit csatolja a zágrábi püspöki
javadalmakhoz. Ez a legfõbb támaszunk a datáláshoz, hiszen Mátyás 1465 májusában értesí-
tette a pápát Túz Osvát zágrábi püspöki kinevezésérõl (Fraknói: Mátyás levelei I. 93–95.),
ennélfogva a pécsváradi javadalom csatolása csak eztán lehetett idõszerû. Mindezt alátá-
masztja, hogy 1465 tavasza elõtt a püspökség sorsa hányatott volt, betöltõjének személye
idõrõl idõre változott (vö.: Pálosfalvi: Vitovec 462–465.). Ráadásul a levél két további kiadá-
sa 1466-hoz sorolta a dokumentumot. Vö. az 1466-os esztendõ januárjánál írottakkal.
423 DF 263666. (lepergett, nem azonosítható pecséttel).
424 DL 60802. (titkospecséttel), egyszerû ügyvédvalló levél, de a titkospecsét ittléte beszédes jel.
Mátyás a febr. 1-jén meghalt Szécsi Dénes esztergomi érsek javait indult lefoglalni.
425 DF 206653. (lepergett, nem azonosítható pecséttel).
77
febr. 11426–febr. második fele427 Buda

febr. 26. táján428 Komárom
márc. 26429–27.430 Zólyom
márc. 29.431 Besztercebánya
márc. 30432–ápr. 1.433 Zólyom
ápr. 2.434 Besztercebánya
ápr. 5435–16.436 Zólyom
426 DL 94221. (titkospecséttel) commissio propria domini regis, lecta, fiat relacio, valamint: dominus
rex comisit ore suo, pecsét alatt: Io. – E helyütt a király személyes megbízására utaló jegyzet
megerõsítheti abbéli föltételezésünket, hogy Esztergomból nem azonnal vonult Mátyás Ko-
máromba (lásd a következõ jegyzetet), hanem elõtte rövid idõre visszatért Budára. –
Közbeesõleg febr. 16-ról manu propria oklevelet is ismerünk Budáról. DF 285450.
427 Pontos napi dátum meghatározhatatlan. A febr. 16-i, elõzõ jegyzetben is említett manu
propria oklevelet követõen vagy azonosíthatatlan, lekopott pecsétû oklevelet ismerünk (febr.
20.: DL 29521.), vagy pedig szokványos mandátumot (febr. 20.: DF 223088.), amelyek a pon-
tos itineráriumhoz csekély adalékot jelentenek. Ezeken kívül csak privilegiális oklevelek ma-
radtak korunkra (febr. 23.: DL 15299., DL 15744.), amik legfeljebb csak közvetett bizonyíté-
kát jelenthetik Mátyás budai jelenlétének.
428 DL 16186. (nádori oklevélbeli említés) ...nuper circa Carnisprivium proxime preteritum, dum
serenissimus princeps dominus noster Mathias rex ad optinendum castrum suum Komaron vocatum
cum suis gentibus iter suum direxisset... Komárom eredetileg királyi vár volt, Szécsi érsek csak
zálog gyanánt bírta. A királyi foglalás pontos dátuma nem ismert, csak a fenti, hozzávetõle-
ges értesülésünk maradt az eseményrõl, jóllehet 26-ról még akad budai keltezésû királyi
misszilis is. Epistolae II. 12–14., igaz, itt a dátumok sokszor pontatlanok. A továbbiakban
annyi biztos, hogy ápr. 13-án már a vár királyi várnagyait említik. DL 16186., DL 107577.
429 Pásztói ap. tört. I. 361–365. (titkospecséttel), DF 280685. (titkospecséttel) commissio propria
domini regis, DF 208574.
430 DF 209861. (átirat).
432 DF 276200. (másolat, a záradék szerint titkospecséttel, DF 280687. (titkospecséttel) commissio
propria domini regis. – Elvileg ugyanerrõl a napról akad besztercebányai (in Novozolio) kelte-
zés is, ami csak kiadásból ismert, noha a két település közti kis távolság (bõ tíz kilométerrõl
van szó csupán) nem zárja ki, hogy akár egyetlen napon mindkettõt érinthesse a király: Ka-
tona VIII/XV 47–49., Epistolae II. 1–5., Fraknói: Mátyás levelei I. 83. Ebben utazása céljáról
is beszél a király: Causa etiam egressus nostri de Buda et adventus ad has partes huc tendit, ut
confinia regni nostri ab insultibus latronum de Bohemia et Polonia, quantum brevitas temporis
patietur, tuta relinquamus, et ut congregemus gentes armatas equitum et peditum.
433 DL 2221. (átiratban, záradéka szerint titkospecséttel – regesztája: Zólyom v. lt. 13. sz.). – E
napon Pozsonyban is úgy tudták, hogy a király Zólyomban van. Sopron I/6. 175.
434 DL 68654. (titkospecséttel) commissio propria domini regis, királyi könyvbéli regisztráció nyo-
mával, DF 262946., DF 285239. (átiratban, regesztája: Bilkei: Mátyás oklevelek 6.), valamint:
Pálóczi 660.
435 DL 84720. (átirat).
436 DF 234693. (titkospecséttel) commissio propria domini regis. – Tudható, hogy a titkospecsét a
királlyal volt. Teleki: Hunyadiak XI. 118.
78
ápr. 25437–szept. 9.438 Buda

szept. 10.439 Tétény
szept. 18.440 Szekszárd mellett haditáborban
szept. 29441–okt. 3.442 Pécs
okt. 5443–6.444 Siklós
nov. 2.445 a Száva gázlójánál haditáborban
nov. 3446–7.447 Mazlyncz falu közelében haditáborban
nov. 10.448 Gradiskánál a Száva gázlójánál haditáborban
437 Sopron I/5. 179. (titkospecséttel) commissio propria domini regis. – Fennmaradt ugyan 18-ról
is egy budai keltezésû királyi oklevél, ám ez másolat lévén csupán egyetlen számunkra
használható információval rendelkezik: pecsételési záradéka szerint eredetijén bírói pecsét
volt. (DL 37090.) Ennélfogva az itinerárium szempontjából kevéssé használható, meg hát
vajmi csekély a hihetõsége, hogy Zólyomból 16-ról a király lóhalálában sietett volna 18-ra,
Budára.
438 Bártfai Szabó: Pest megye 913. – Közbeesõleg manu propria oklevelet ismerünk ápr. 30-ról
(DL 15963.) commissio propria domini regis (újkori másolatos formában) és máj. 1-jérõl (DL
15963.) commissio propria domini regis (újkori másolatos formában).
439 Teleki: Hunyadiak XI. 143–144. commissio propria domini regis, Urk. Sieb. VI. 224–225. ad
relacionem Iohannes Thuz ianitorum regalium referente.
440 Mon. Vat. VI. 57–59. (további kiadása: Epistolae II. 54–58.)
441 DL 16272. (titkospecséttel) commissio propria domini regis, Zichy X. 348–349. (titkospecséttel, DL
81591.) ad relacionem Benedicti de Thurocz ianitorum regalium magistri etc. – Dipl. Eml. I. 364.
442 DF 218900. (titkospecséttel). – A milánói követ nov. 1-jén kelt jelentése nyomán a török ellen
indított hadjárat gyülekezõhelye volt a város. Vö.: Dipl. Eml. I. 364. – Okt. 2-i kelettel ko-
runkra maradt egy királyi levél is, azonban ismert ennek egy további, másolatos példánya
dec. 5-i dátummal. Emiatt, illetõleg tekintettel arra, hogy az ismert itinerárium-adatsorba
csak nehezen illeszthetõ, nem zárható ki, hogy hibás datálással van dolgunk. Mon. Vat. VI.
61. (további kiadások: Fraknói: Mátyás levelei I. 112–115., Katona VIII/XV. 35–40.).
445 Epistolae II. 61–68., DL 16275. (titkospecséttel) commissio propria domini regis, ugyanerre a
helyre utalhat más névvel a király egy további keltezése (Na Brodu Savskom), ami jól azono-
síthatónak látszik a Száva menti Slavonski Brod településsel a mai horvát–bosnyák határon.
Mon. Serb. 494. – Jajca CXXX. szerint: „Gradiskába megy, s november 2-án ott üti fel a fõha-
diszállását, Rozgonyi és Thuz János zagorjei ispánt, kincstartóját...elõre küldte.” Sajnos azon-
ban a nevezett dátumnál és helynél hivatkozást nem találhatunk, s okleveles adat sem erõsí-
ti meg ezt, így jelenleg a király nov. 2-i gradiskai tartózkodása nem fogadható el, különösen
az alább következõ keltezési helyek ismeretében.
446 DL 105007. (titkospecséttel) commissio propria domini regis. – Nehezen lokalizálható település,
feltételesen az Ó- és Újgradiska közt fekvõ mai Massich/Mašiå faluval azonosítható.
447 DF 258253. (titkospecséttel) commissio propria domini regis. – Közbevetõleg, november 5-én
egy királyi oklevél in castris exercitus nostri in vado Zawi kelt, melybõl tudhatjuk, hogy a ki-
rály nem kelt át a Száván, csak csapatait küldte tovább. Az oklevél ugyanis Mátyás levele
Raguza városához, amiben arról ír: ...remisimus itaque eum (ti. követét) ad vos cum fidelibus
nostris magnificis Iohanne de Rozgon magistro thavarnicorum ex altero Iohanne comite Zagorie ac
regnorum nostrorum Sclavonie et Croacie predicti capitaneo generali, quos gentibus nostris pro
utilitate ilius terre deputavimus... DF 290253.
448 Eperjes 189–190. commissio propria domini regis, DF 255774. (titkospecséttel).
79
nov. 11.449 a Száva gázlójánál haditáborban

nov. 23.450 Csázma
nov. 27.451 Prodavíz
dec. 4.452 Körös
dec. 8453–17.454 Prodavíz
1466
jan. 8455–10.456 Tolnavár
jan. 13457–25.458 Buda
febr. 2459–10.460 Diósgyõr
febr. 21461–júl. 8.462 Buda
449 DL 35998. (titkospecséttel) commissio propria domini regis. – Könnyen lehet, hogy az elõzõvel
azonos helyet jelöl, ám a településnév hiányozván, a két keltezési hely különbontása indo-
koltnak látszott.
450 Schallaburg ’82. 222. E katalógustétel szerint eredetije a bolognai levéltárban található.
(Lettere al Comune, b, 2.) (regesztája: Balogh: Mátyás és a mûvészet I. 495.).
451 DL 34880. (titkospecséttel) commissio propria domini regis. – Alighanem az ekkor eltelt bõ két
hétre tehetjük Mátyás Szentgyörgyvár elleni támadását is, melynek tudomásunk szerint
egyetlen említése maradt: Károlyi II. 371–372. A hadjárat és az ostrom körülményeihez lásd:
Pálosfalvi: Vitovec 466–467.
452 DL 16284. Crisio (titkospecséttel), commissio propria domini regis, királyi könyvbéli regisztráció
nyomával (regesztája: Bándi: Pecsétkatalógus 70/7. sz.).
453 Károlyi II. 371–372. (titkospecséttel, DL 99699.) commissio propria domini regis.
455 DL 61031. (titkospecséttel) commissio propria domini regis. – Jan. 2-ról ránk maradt egy kalo-
csai keltezésû királyi oklevél (DL 16294., átirat), ámbátor e helyütt nem Mátyást, hanem
Várdai Istvánt, az egyik fõ- és titkos kancellárt, kalocsai érseket kell hátterében látnunk, aki
ekkortájt épp egyházmegyéjében tartózkodott. Jan. 10-én Hontokáról (ma: Kalocsától
délkeletre, Miske területén) keltezett. Kubinyi: 1464-es reform 56. – Jan. 2–9. között csak egy
királyi oklevél ismert, de ez privilegiális, így keltezési helyet nem tartalmaz. DL 68121.
456 Fraknói: Mátyás levelei I. 136. (további kiadása: Mon. Vat. VI. 74., tévesen 1465-ös dátum-
mal: Epistolae II. 93–94.)
457 DRH 1458–1490. 158. commissio propria domini regis. – Ugyanebben az oklevélben találhatunk
utalást a nemrég véget ért tolnavári tanácskozásra is: ...in hys diebus cum certis prelatis et
baronibus nostris in opido Tolnavar, ut tractaremus de rebus regni nostri...
458 DF 268931. (titkospecséttel, záradék alapján) commissio propria domini regis.
460 Hanvay 223. (magyar titkospecséttel, DL 56991.) commissio propria domini regis.
461 Podmaniczky I. 54–55. commissio propria domini regis, DF 276743. commissio propria domini
regis. – Febr. 11–20-a közötti napokból nincsen oklevelünk a királytól.
462 DF 226027. – Közbeesõleg ápr. 23-án a pécsi püspökség birtokában lévõ Püspökszékelyen
(ma Nagyszékely, Tolna m.) is kel egy bírói pecséttel ellátott királyi oklevél (DL 106593.,
regesztája: Érszegi: Fejér megye 236/239. sz.), illetõleg jún. 11-én Péterváradon (DL 93359.,
átirat, mandátum a fehérvári káptalanhoz hétköznapi panasztétel miatt), azonban az uralko-
dó ittlétét bizonyosan elvethetjük, s inkább valamely kancelláriai vezetõ, alkalmasint a sze-
mélynök útját láthatjuk mögöttük. A bírói pecsét júl. 27-én már ismét Budán volt. DF
210061. – Áprilisban még úgy tervezte a király, hogy máj. 3-án indul a török ellen, de ez lát-
hatólag késõbbre tolódott. Vö. DRH 1458–1490. 161.
80
júl. 14463–19. [21.]464 Fehérvár

júl. 23.465 Segesd
júl. 28466–aug. 1.467 Prodavíz
aug. 5468–10.469 Körös
aug. 16470–27.471 Zágráb
szept. 12472–okt. 24.473 Buda
okt. 27474–28.475 Esztergom
nov. 4476–6.477 Komárom
nov. 9478–10.479 Somorja
nov. 13480–27.481 Pozsony
463 DF 270395. (titkospecséttel) ad relacionem domini Osvaldi episcopi ecclesie Zagrabiensis. – Jász
oklevelek 613.
464 Kolozsvár 216. commissio propria domini regis. – Bonfini azt írja, hogy: Rex igitur Albam primo
venit, octo dies egit, quibus equestres ludos semper exhibuit,... (Bonfini IV-I-49.), így júl. 14-i érke-
zéssel számolva, ha elfogadjuk Bonfini értesülését, feltételesen júl. 21-ig tolhatjuk ki a király
fehérvári tartózkodását, dacára annak, hogy ottléte csak 19-ig igazolható oklevéllel. –
Közbeesõleg manu propria oklevelet ismerünk júl. 15-rõl. DL 16378. (másolat) és DL 105436.
(titkospecséttel, záradék alapján).
465 DF 275728. (átirat).
469 Frangepán II. 98–99. (magyar titkospecséttel, DL 16395.).
470 Zichy X. 393–394. (átirat, regesztája: Frangepán II. 100.).
471 DL 16400. (titkospecséttel) Mathyas rex propria manu.
472 Héderváry I. 316–317. commissio propria domini regis, Urk. Sieb. VI. 257. commissio domini
regis.
473 Krassó 417–419. (titkospecséttel) commissio propria domini regis. – Maradt okt. 27-rõl is királyi
keltezés (DL 16428. titkospecséttel, relacio domini Rinoldi). – Idekívánkozik egy további meg-
jegyzés is. Beke: Erdélyi kápt. 724. sz. alatt kiadott regesztájának dátuma 1466. szept. 2., s
Komáromban kelt. Azonban a regesztában és az eredetiben (DF 277563.) is olvasható in
Emerici ducis helyes feloldása: nov. 5., ami az itineráriumba jól illeszkedik.
474 Teleki: Hunyadiak XI. 178–181.
475 Szent-Ivány 122. commissio propria domini regis, Io. Q., lecta cum tenore, Zichy X. 409–410.
commissio domini regis, DF 255543.
478 Teleki: Hunyadiak XI. 183–186. ad mandatum domini regis (további kiadása: Fraknói: Mátyás
levelei I. 146–149.).
479 Iter Romanum 33. Mathias Hungarie rex confirmat Georgii Bohemie supra numeratas literas dato
Samaria 10 Nov 1466. Vö.: Ráth: Itinerárium 221. – Az Iter Romanum által említett oklevél
vélhetõleg az alábbival azonos (melynek dátuma valóban nov. 10-i): Theiner II. 406. ad
mandatum domini regis.
481 Sopron I/5. 253–254. (titkospecséttel, DF 203752.) commissio propria domini regis. – A pozso-
nyi városi számadáskönyv lényegében ugyenebbõl az intervallumból, pontosan a nov.
15–26. közötti napokból tartalmaz bejegyzéseket a király jelenlétébõl eredõ kiadásokról. DF
277090/275.
81
nov. 30482–dec. 27.483 Nagyszombat
1467
jan. 2484–febr. 10.485 Nagyszombat
közben: jan. 1.486 Kosztolány erõsség alatt haditáborban
jan. 10.487 Kosztolány erõsség alatt haditáborban
jan. 18488–19.489 Kosztolány erõsség alatt haditáborban
jan. 20.490 Kosztolány erõsség alatt haditáborban
jan. 22.491 Kosztolány erõsség alatti haditáborban
jan. 27.492 Kosztolány erõsség alatti haditáborban
febr. közepe táján493– aug. 3.494 Buda
aug. 9495–10.496 Eger
482 DL 94394. (azonosíthatatlan pecsétlenyomat) commissio domini regis.

483 Raguza 627. commissio propria domini regis.
484 DF 279677. commissio propria domini regis. – A király a Kosztolány (a település Nagyszombat-
tól körülbelül tíz kilométerre fekszik) elleni hadmûveleteket jobbára nagyszombati fõhadi-
szállásáról irányította, okleveleinek legnagyobb része innen kelt, zömük titkospecséttel.
Azonban idõrõl idõre személyesen is megjelent az ostromtáborban. Tudomásunk szerint a
titkospecsét febr. 3-ig biztosan Nagyszombatban lehetett. Vö. DL 16469., DL 16471., DL
16478. 11-én azonban már Budán volt. DL 16483.
485 Teleki: Hunyadiak XI. 242–244., DF 273477., DF 273481. (átiratban).
486 Teleki: Hunyadiak XI. 226. commissio propria domini regis (gyûrûspecséttel, DF 240522.).
487 Teleki: Hunyadiak XI. 233–234. (levél Viktorin cseh hercegnek, további kiadása: Fraknói Má-
tyás levelei I. 180–181.).
488 Fraknói: Mátyás levelei I. 182–184.
490 Urk. Sieb. VI. 272. (titkospecséttel) commissio propria domini regis.
491 Teleki: Hunyadiak XI. 233–234. ad mandatum domini regis Georgius etc. vicecancellarius.
492 MOL A 57. (Kir. Kv.) 9. kötet 26–27.
493 11-én: DL 16483. (titkospecséttel) relacio domini Iohannis Pangracz etc., DL 31315.
(titkospecséttel), ám a fenti, 10-i nagyszombati keltezésû levél fényében aligha lehetnek a ki-
rály budai tartózkodásának bizonyítékai, amit tartalmuk is alátámaszt. Az elsõ például bír-
ságrész-elengedõ levél. – Közbeesõleg ápr. elején (egy idõben a következõ jegyzetben emlí-
tendõ közgyûléssel) országgyûlés. Vö. DRH 1458–1490. 162–168.
494 Sprawozdanie 127/53–54. – Közbeesõleg ápr. 4–7-e között ismerünk Esztergomból keltezett ki-
rályi okleveleket is (DL 75653., DF 227518., titkospecséttel, DF 273577., DF 273582. commissio
propria domini regis), ám ezeknek, illetõleg a király személyének összekapcsolása meglehetõsen
bizonytalan, mivel csak titkospecsétes kiadványt ismerünk közülük. – Ugyancsak idetartozik,
hogy márc. 8. és ápr. 23. között Pest mellett Pilis és Pest megyék számára királyi parancsból el-
rendelt bírói közgyûlés is zajlott (részben egyszerre az elõzõ jegyzetben említett országgyûlés-
sel). Megemlítése csupán azért fontos, mert néhány itt kelt oklevél – annak dacára, hogy Mátyás
aligha vezényelte személyesen a bíráskodást – a király személyes szerepére utal. Például ...in
presenti congregacione generali universitati nobilium Pesthiensi et Pilisiensi comitatuum feria quinta
proxima ante dominicam Letare prope civitatem Pestiensem per maiestatem nostram celebrata...
Héderváry I. 324., DL 16513. A közgyûlés hátteréhez és szerepéhez: Tringli: Pest 177–178.
495 DF 209935-936. (titkospecséttel) commissio propria domini regis, Bártfa 1697., DF 269436.
commissio propria domini regis.
496 DL 45267. (azonosíthatatlan pecsétlenyomattal), DF 263101.
82
aug. 13497–19. [20.]498 Buda

aug. 23499–26.500 Kecskemét
aug. 31501–szept. 5.502 Debrecen
szept. 6.503 Hencida
szept. 10.504 Várad
szept. 16.505 Zilah
szept. 22506–30.507 Kolozsvár
okt. 1508–4.509 Torda
okt. 5.510 Enyed
okt. 7511–8.512 Gyulafehérvár
okt. 15513–29.514 Nagyszeben
okt. 30.515 Medgyes
nov. 2516–3.517 Segesvár
nov. 4.518 Szászkézd
nov. 6519–7.520 Barót
497 DL 88450. (titkospecséttel). – A jelek szerint tehát a király Egerbõl elõbb Budára indult, s on-
nan ment Kecskemétnek, amit a titkospecsét 15-i újabb említése tovább erõsít. DL 14393.
498 DL 16574. (azonosíthatatlan pecsétlenyomattal), DL 84722. (titkospecséttel) commissio domini
regis. – Van 20-ról is királyi oklevelünk, azonban ez átirat, így felhasználhatósága csak korlá-
tozott. Vö.: DF 208995., DF 236327., DF 236971. – Fraknói: Hunyadi Mátyás 169. is a 19-ét je-
löli meg az indulás napjául.
499 Urk. Sieb. VI. 295–296.
500 DF 268085. (titkospecséttel) commissio domini regis, DF 268077. (titkospecséttel) commissio
domini regis, addita diccio impedire in cancellaria per vicecancellarium manu propria.
501 DL 46110. (átirat), DF 252613.
502 DL 16578. (titkospecsét) commissio domini regis, DF 254725. commissio domini regis.
503 Eperjes 192–193. commissio propria domini regis.
504 DF 278518. commissio domini regis.
505 DL 16580. (átirat) in opido Zyla – DL 27045. (titkospecséttel) – Wertner: Magyar hadjáratok
205. oldala alapján ismerhetnénk egy szept. 14-i zilahi keltezést is, ám tudomásunk szerint e
napról nincs királyi oklevelünk, ennélfogva megint csak a Wertnernél oly gyakori nyomda-
hibára gondolhatunk az igazolt 16-a helyett.
506 Urk. Sieb. VI. 296–297.
507 DL 37586. (másolat), DF 231548. commissio propria domini regis.
508 Kolozsmonostor 1764.
509 DL 27328. (azonosíthatatlan pecsétlenyomattal). – Rex, cum Ioanni iudicibusque, ut diximus,
ignovisset, primo Colosvarum venit, deinde Thordam, ibi novitatis gratia conventum provincialibus
indixit, quo ad prestitutum universi diem convenere. Bonfini IV-I-191.
510 DL 27329. (titkospecséttel).
511 DF 261194. (titkospecséttel) commissio domini regis.
512 Bánffy II. 93–94., DL 29296. (titkospecséttel).
513 DF 225768. (magyar titkospecséttel).
514 Kolozsmonostor 1763.
516 Teleki: Hunyadiak XI. 286–287. commissio domini regis, Teleki (gyömrõi) 144.
517 Urk. Sieb. VI. 305.
518 Teleki: Hunyadiak XI. 287–288. commissio domini regis.
519 DL 16594. (átirat).
520 DL 28410. (titkospecséttel), DL 88454. (átirat).
83
nov. 9.521 Földvár

nov. 11522–12.523 Brassó
nov. 19524–nov. 22.525 Trotuñ
nov. vége–dec. közepéig526 Bacëu, Roman, Neamò
dec. 14–15. éjszakája527 Baia
dec. 25.528 Székelyszentmiklós
dec. 25-e után529–31.530 Brassó
1468
jan. 1531–4.532 Brassó
jan. 9.533 Mezõszakál
521 Urk. Sieb. VI. 306., DL 67837. commissio domini regis.

522 Urk. Sieb. VI. 307–308. commissio domini regis.
523 Urk. Sieb. VI. 310. commissio domini regis.
524 A moldvai krónikák alapján e napra teszi a város elestét Elekes: Nagy István és Mátyás 27.
Mindez azonban részben ellentétes Bonfini alább idézendõ értesülésével, jóllehet akár a
moldvai, akár a magyar történetírók bizony könnyen tévedhettek néhány napot, annak elle-
nére, hogy a neves humanista moldvai hadjáratról szóló elbeszélése az eddigi kutatások fé-
nyében kiemelkedõen hitelesnek tekinthetõ. (Kulcsár: Bonfini 119.) Mátyás tatrosi keltezése
22-rõl azonban már biztos, ami Bonfini kronológiai adatait teszi kétségesebbé.
525 Urk. Sieb. VI. 312. – Nov. 12–22. között nincs egyetlen királyi oklevél sem. Csupán közvetett
forrásból sejtjük, hogy a királyi had Katalin-nap táján indult Moldva irányába. Bonfini
IV-I-198. Rex pacata provincia, dum dive Catherine sollemnia celebrantur, Transylvania egressus in
eam Valachie partem castra movet, quam Moldaviam nunc dicunt.
526 Mivel ezekbõl a napokból királyi oklevelünk nem maradt, az uralkodó és hadai mozgásáról
csak közvetett, elbeszélõ forrásokon alapuló értesüléseink vannak. Bonfini IV-I-198–227.,
Elekes: Nagy István és Mátyás 27., illetõleg kevésbé ismert, de rendkívül fontos részleteket
tartalmaz Nagy István moldvai fejedelem 1468. jan. 1-jén Kázmér lengyel királyhoz írott le-
vele. Panaitescu: Ñtefan cel Mare 63–65. (További kiadása: Papacoastea: Polono-hongroise
974–976.) – Ugyanezt a településnévsort adja meg kissé torzítva Dîugoss 417. is.
527 Moldvabányai csata: Bonfini IV-I-205–210., vö. Panaitescu: Ñtefan cel Mare 64., valamint
Dîugoss 418.
528 DL 102994. (lepergett, nem azonosítható pecséttel) propria commissio domini regis, DF 225785.
– A király pontos érkeztének ideje nem meghatározható. Egy lengyel jelentés alapján annyit
sejthetünk, hogy Mátyás a moldvabányai vereséget követõen még három-négy napig tartóz-
kodhatott Moldva területén. Papacostea: Polono-hongroise 977.
529 Bonfini IV-I-227. Rex vulnere gravatus ceso ad internecionem hoste pedem in Transylvaniam deinde
in Ungariam referre statuit servatorisque natalibus Braxoviam rediit,...
530 Bánffy II. 95–96., Máramaros 481. commissio domini regis.
531 Bánffy II. 97–98., Urk. Sieb. VI. 315. (titkospecséttel) propria commissio domini regis.
532 Urk. Sieb. VI. 318. propria commissio domini regis (további kiadása: Teleki: Hunyadiak XI.
302–313., titkospecséttel). – Közvetett adat alapján ugyan, de jó eséllyel feltehetjük, hogy a ki-
rály jan. 5-én Medgyesen volt. Szeben város képviselõje ide indult õt felkeresni. DF 244913.
533 DL 55857., DL 88457., Zichy X. 439–441. (DL 81653.) Az oklevelekben olvasható in Zakol név-
alak meglehetõsen bizonytalan azonosítást enged meg, azonban a Brassó–Kolozsvár útvona-
lon e település található a szóba jöhetõ Szakáll/Szakoly nevûek közül, így feltételezhetõen
itt szállt meg egy éjszakára a királyi kíséret. – Itt kell megjegyezni, hogy jan. 8-ról ismert
ugyan egy kolozsvári keltezés is (DL 27332.), ám ez csak átirat. Tekintetbe véve az
84
jan. 12534–19.535 Kolozsvár

jan. 24536–30.537 Várad
febr. 3.538 Nádudvar
febr. 4539–6.540 Debrecen
febr. 9541–10.542 Nádudvar
febr. 14543–márc. 5.544 Buda
márc. 7545–11.546 Eger
márc. 14547–21/22.548 Buda
márc. 23549–24.550 Esztergom
itinerárium logikai szerkezetét, vagy dátumtévesztésrõl (például sexta post octavas

Epiphaniarum helyett lehet szó, vagy az olykor igazolható, királytól külön utazó (s ez esetben
õt megelõzõ) kancellária – esetünkben leginkább a személynök – mûködésének hétköznapi
termékével (ti. mandátum a kolozsmonostori konventhez) van dolgunk.
534 Urk. Sieb. VI. 320–321., DF 281114. propria commissio domini regis.
535 Bánffy II. 98–100., Urk. Sieb. VI. 322–323. propria commissio domini regis, Teleki: Hunyadiak
XI. 304–305. propria commssio domini regis.
536 Eperjes 194., Mérey 139.
537 Kolozsvár 228–229., Urk. Sieb. VI. 327.
538 DF 270410. (titkospecséttel) propria commissio domini regis – Mátyás király Kassa városához.
Mivel maga, prelátusai és bárói cum fideli nostro spectabili et magnifico Emerico comite perpetuo
Scepusiensi disposicionem fecimus, disposuimusque cum eodem, ut deinceps vobiscum bonam pacem
colat. Mindezért meghagyja a városnak, hogy Imrével és embereivel cum bona pace maneatis
et amicabiliter fruamini. Mátyás tehát az 1467. évi lázadást követõen itt kötött békét Szapolyai
Imrével. A helyszín kiválasztásában közrejátszhatott, hogy Nádudvarnál volt a Hortobágy
vidékén elterülõ mocsarak egyik legfontosabb átkelõhelye. Vö. 1487-bõl: ...in vado stagni
Horthobagh appellati...in territorio possessionis Nadwdwar... DF 223800.
539 Zichy X. 442–443. propria commissio domini regis (regesztája: Somogy megyei lt. 101., további
kiadása: Veress: Akták és levelek 2.), DF 211299.
540 Raguza 628. commissio domini regis., Szent Adalbert 142–143.
541 Pécsvárad 777. (in profesto Scolastice) tévesen febr. 19-i dátummal.
542 DL 73132. (titkospecséttel) commissio domini regis.
543 Héderváry I. 332.
544 Bártfa 1724. commissio propria domini regis. (DF 214425.)
545 Urk. Sieb. VI. 329. commissio domini regis (további kiadása: Teleki: Hunyadiak XI. 314–315.).
546 DL 45286. (titkospecséttel) commissio domini regis. – Az egri úthoz vö. Bonfini IV-I-235-240.
547 DL 45289. (titkospecséttel) commissio domini regis.
548 Márc 23-án a király feltehetõen már Esztergomban volt (vö. a következõ jegyzetben hivatko-
zottakkal). Ugyanakkor e napon Budán is keltek oklevelek, ám ezek zöme bírói ügy volt, te-
hát a király távollétében könnyedén kiadhatták õket. DL 16633. (bírói pecséttel), DL 88458.
(bírói pecséttel). – A budai távozás idõpontjának meghatározásához fölhasználható még
Bonfini azon megjegyzése, hogy a király Egerbõl való visszatérését követõen nyolc napig
idõzött Budán, s azután nyugatnak indult. Bonfini IV-II-69. Ha legkésõbb 14-én Budán volt,
akkor Bonfini nyomán indulása 21-re helyezhetõ.
549 Teleki II. 92., DF 268090. (titkospecséttel) commissio propria domini regis, DF 260100.
(titkospecséttel) propria commissio domini regis.
550 Mátyás márc. 25–30-a közötti okleveleinek egy része továbbra is Esztergomban kelt (DF
263544. [titkospecséttel], Héderváry I. 340–341., DF 208729. commissio propria domini regis, DF
212523., DF 273787.), azonban a király tudomásunk szerint 26-án már Nagyszombatban volt.
Teleki: Hunyadiak XI. 319–320. (eredetije: DF 240533., elsõ kisebb pecséttel) commissio propria
domini regis, propter absenciam sigilli nostri secreti alio minori sigillo nostro fecimus consignari. –
85
márc. 26551–ápr. 1.552 Nagyszombat

ápr. 2553–13.554 Pozsony
ápr. 24555–máj. 5.556 Laa an der Thaya
máj. 10557–12.558 Znojmo
máj. 15559–jún. 20.560 Tâebíø
jún. 21561–jún. 28.562 Brünn
júl. 4563–11.564 Olmütz
júl. 16565–25.566 Klasterní Hradisko
A titkospecsét azonban Esztergomban maradt Vitéz János kancellár õrizetében, aki csak ké-
sõbb, április közepén utazott Mátyás után Pozsonyba, hogy onnan legkésõbb máj. 1-jére is-
mét Esztergomba térjen vissza (DF 234695.). Az érsek ápr. 21-i pozsonyi keltezése (gyûrûs-
pecséttel): DF 240535. (regesztája: Inventár 3556.).
551 DF 240533. (elsõ kisebb pecséttel) commissio propria domini regis, propter absenciam sigilli nostri
secreti alio minori sigillo nostro fecimus consignari.
552 DF 225624. (magyar titkospecséttel).
553 DL 30210. (töredékes, nem azonosítható pecséttel). – A titkospecsét 11-én biztosan itt volt. Vö.
Gyõr megye 72., újkori átiratban, másolási hiba következtében tévesen 1469-es dátum alatt.
554 DL 26794. (magyar titkospecséttel) commissio propria domini regis.
555 Urk. Sieb. VI. 334., Kolozsvár 229. commissio propria domini regis.
556 Podjebrád 528., Eschenloer (német) 719–720., Chlumecky: Die Regesten 34/186. sz.
557 DL 16664. (magyar titkospecséttel) de commissione domini regis – Epistolae III. 44–45.
558 AMZ 127. (magyar titkospecséttel) ad propriam commissionem domini regis, Io. e. Q.
559 Fraknói: Mátyás levelei I. 221. – Közbevetõleg 13-án Pozsonyból ismert egy királyi keltezés,
titkospecséttel, ám nehezen hihetõ, hogy ez egyben a király pozsonyi jelenlétére is bizonyíték
lenne, mivel egyszerû pénzügyi nyugtalevélrõl van szó. DF 270409. (fénykép alapján azonosít-
hatatlan pecsét csekély töredékei alatt: Iohannis Ernst, commissio propria domini regis, kiadása:
Teleki: Hunyadiak XI. 347–348.). – Kicsivel késõbb Mátyás maga írta azt egy, a cseh katolikus
rendekhez címzett levelében, hogy ...dux Victorinus cum meliori potencia mansit in civitate
Trebiciensi descensurus pro facultate sua castra nos, presertim Marchionatum Moravie, quo percepto
nos cum exercitu nostro ex Znoyma statim contra eum festinavimus... Epistolae III. 27.
560 Noha okleveles adattal csak 19-ig igazolhatjuk a király itteni jelenlétét (DF 209348. commissio
propria domini regis), más helyrõl információnk van arról, hogy ezt legalább egy nappal kibõ-
víthetjük. Vö. Palacký: Gesch. v. Böhmen 540.
561 DF 273215.
562 Katona VIII/XV. 340. – Mátyás ekkor kezdi meg a város fölött álló erõsség,
Spielberg/Špilberk körülzárását és ostromát. Bonfini szerint 23-án (IV-II-118.), Eschenloer
szerint 28-a táján. Eschenloer (latin) 185. Item feria tercia post octavas Corporis Christi rex
Hungarie obtinuit castrum Trebicz evasis quibusdam cum Victorino, et ante Spilberg se dedit
castrum ipsum ad expugnandum.
563 Fraknói: Hunyadi Mátyás 184., sajnos forráshivatkozás nélküli közlése szerint e napon vo-
nult be a király ünnepélyes keretek között a városba. Ugyanerre a helyre hivatkozik Sebes-
tyén: Itineárium 88. is.
564 SRS IX. 286., Katona VIII/XV. 342., Epistolae III. 47–49.
565 DL 27499. (lepergett, nem azonosítható pecséttel) Radisthye.
566 DL 69035-036. (magyar titkospecséttel) commissio domini regis. – Az ostromra utal Bonfini is:
Arx tantum extra urbem erat munitissima hereticorum presidio obfirmata. Citra moram hanc obsidet
ac paucis post diebus vi expugnata potitur. Bonfini IV-II.141–142. – Wertner: Magyar hadjáratok
208. oldalon olvasható egy júl. 25-i tâebíøi keltezés is, azonban az e napon kelt két királyi ok-
levél ezt nem igazolja, s további közvetett adat sem utal ennek hihetõségére, így megint
86
júl. 31.567 Uherský Brod

aug. 2.568 Olmütz
aug. 7.569 Uherský Brod
aug. 8570–szept. 3.571 Olmütz
szept. 12572– okt. 18.573 Pozsony
[okt. 19.574 Esztergom]
nov. eleje575–dec. 29.576 Buda
dec. 30.577 Esztergom
1469
jan. 3578–8.579 Nagyszombat
csak tévesztésre gyanakodhatunk, amit ugyanott, a 206. oldalon Wertner által is idézett Tele
Jakab által Bártfának írott levél is alátámaszt.
567 Urk. Sieb. VI. 346–347. de commissione domini regis.
568 Fraknói: Mátyás levelei I. 233–234. (további kiadása: SRS IX. 289.).
569 DF 268088. (magyar titkospecséttel) de commissione domini regis – Ugyanebben az oklevélben
szó esik arról is, hogy tervek szerint a király ad diem festi Beate Marie virginis gloriose proxime
futuri [szept. 8. – H. R.] in civitate nostra Histropolitana alio nomine Posoniensi personaliter
constituti lesz jelen.
570 Podjebrád 558.
571 Eschenloer (német) 735. Konig Mathias czog aws Olomuncz am sonnobend noch Egidi in
Hungernn, DL 16702. (titkospecséttel).
572 DF 225630., DF 255799. – Wertner: Magyar hadjáratok 208-nál szereplõ szept. 2-i pozsonyi
keltezés alighanem helyesen 12-e.
573 DL 26413. (gyûrûspecséttel, presentes autem absente secreto sigillo nostro annulari sigillo
consignatas), Gyulafehérvári reg. 13/22. sz. A titkospecsétrõl is tudjuk, hogy hol volt, hiszen
másnap, okt. 19-én Esztergomban tûnt föl. DF 269444., DF 269457-458. (mindkettõ magyar
titkospecséttel) commissio propria domini regis. – Közben országgyûlés. DRH 1458–1490.
174–178.
574 DF 269444. (titkospecséttel) commissio propria domini regis – Mivelhogy a király elõzõ napon
még Pozsonyból keltezett, ráadásul gyûrûspecséttel, így másnapi esztergomi jelenléte (noha
nem kizárható) csak feltételesen fogadható el. Ráadásul itt csak a titkospecsétet mutathatjuk
ki, ami az uralkodótól ekkoriban már nem egyszer elkülönülve „mozgott”.
575 Teleki: Hunyadiak XI. 355–357. ad relacionem Ambrosii Török provisoris curie castri Budensis, DF
263102. (nov. 5.). – Sajnos az oklevelek hiánya pontos meghatározást nem tesz lehetõvé. Van
ugyan nov. 3-ról egy Várdai fõkancellár kezébõl kelt privilegiálisunk, amin egykor a felségi
pecsét függhetett (a pecsételési záradék szerint: dupplici sigilli nostri), de ez önmagában még
gyenge bizonyíték a király érkeztére.
576 Szörényi bánság 81–82. commissio propria domini regis (további kiadása: Teleki: Hunyadiak XI.
359.). – Wertner: Magyar hadjáratok 208.: Mátyás nov. 3-án nem volt Pozsonyban, ekkor
már Budára érkezett. – Közbeesõleg gyûrûspecsétes oklevelet ismerünk nov. 11-rõl. DL
88470. ad relacionem Gasparis Ramacha.
577 DL 16745. (magyar titkospecséttel) commissio propria domini regis (említi: SO II. 439.).
578 Teleki: Hunyadiak XI. 365. commissio propria domini regis (DF 240546.).
579 SO II. 454. commissio propria domini regis (további kiadása: Teleki: Hunyadiak XI. 365–366.).
Eredetije: DL 16786. (elsõ kisebb pecséttel).
87
febr. 3580–13.581 Brünn

febr. 19.582 Chrudim
febr. 27.583 Anhrow
febr. 27584–márc. 24.585 Brünn
ápr. 4586–máj. 17.587 Olmütz
máj. 21588–22.589 Nysa
máj. 25590–26.591 Groblice
máj. 26592–júl. 5.593 Boroszló
júl. 17.594 Brünn
580 Kolozsvár 232–233. Mathias rex propria manu etc. (további kiadása: Teleki: Hunyadiak XI.
367–369.).
581 Teleki: Hunyadiak XI. 371–372. (eredeti: DF 214466.). További kiadása, de téves dátumolva-
saton alapulva, ezért márc. 20-i dátummal: Wagner: Dipl. Sarosiensis 125. – Mátyás e napon
indult északnyugat felé: Rex Hungarie ...exivit Brünnam XIIIa Februarii cum potenti exercitu in
Bohemiam, prope Mawt et Crudin castra statuens. Eschenloer (latin) 197., Eschenloer (német)
744.
582 Fraknói: Hunyadi Mátyás 186., Eschenloer (német) 744.
583 Fraknói: Hunyadi Mátyás 188.
584 DL 24745. (regesztája: Wenzel: Diósgyõr 60/131. sz.).
585 DL 45342. (lekopott, azonosíthatatlan pecséttel) commissio propria domini regis.
586 A pontos dátumot csak Dîugoss 440. adja meg. További forrásunk csak hozzávetõleges tám-
pontot jelent. Vö. Eschenloer (német) 745–746. Az elsõ biztos okleveles adat 9-rõl származik:
DL 102173. (titkospecséttel) commissio domini regis, DL 103710. (titkospecséttel) commissio
587 DL 16853-854. (elõbbi pontosan nem azonosítható titkospecséttel, utóbbi átiratban) elõbbinél:
commissio propria domini regis. – Közben: ápr. 7-én Olmütz mellett találkozó Podjebrád
Györggyel (Eschenloer (német) 745–746.), máj. 3-án pedig Mátyás cseh királlyá választása.
Dîugoss 441.
588 Eschenloer (német) 761.
589 Uo. 761.
590 Uo. 761.
591 Uo. 761., valamint SRS XII. 6.
592 Podjebrád 589. ...in adventu domini Mathiae regis Ungariae, electi in regem Bohemiae, in
Wratislaviam fer. VI. ante festum Trinitatis, cum 2000 equitum et sexagenis curruum, sequentia
cum tractata... – Eschenloer (német) 766., valamint Dîugoss 442. és SRS XII. 109. – Groblice és
Boroszló távolsága alig több mint tíz kilométer.
593 Eschenloer (német) 777., Dîugoss 442. Itt ugyan az szerepel, hogy Mátyás Brünn (Brunnam)
felé vette az irányt, de ez mai ismereteink szerint inkább irány- és nem célmegjelölés lehe-
tett, jóllehet a júl. 21. elõtti napokba akár egy itteni rövid pihenõ is „belefér”. – Johnsdorf júl.
3-át adja meg a távozás napjaként. SRS XII. 109. – Közbeesõleg (sajnos pontosabb dátum
meghatározhatatlan) a király rövid idõre elutazott többek közt Legnica és ¿widnica városok-
ba, hogy ...homagium ab illis et ceteris Slesie et Lusatie civitatibus accepit,... Dîugoss 442. –
Wertner: Magyar hadjáratok 214. oldalon szereplõ jún. 11-i bécsi keltezés ismét a nyomda
ördögének játéka Bács (Bachie) helyett. Zichy XI. 35–37. Utóbbi keltezés egyébiránt Várdai
István fõkancellár tevékenységéhez köthetõ. Vö. Kubinyi: 1464-es reform 57., noha ez az
adat az ott közölt itineráriumból épp hiányzik.
594 DL 16879. (magyar titkospecséttel) Mathyas rex propria manu etc., Chlumecky: Die Regesten
35/192. sz., Sopron I/5. 287. commissio domini regis.
88
júl. 21.595 Vyškov

júl. 28.596 Veselí nad Moravou
aug. 4597–8.598 Kromëâíã
aug. 25599–szept. 6.600 Pozsony
szept. 12601–szept. vége602 Buda
szept. 30.603 Esztergom
okt. 6.604 Megyer
okt. 7.605 Somorja
okt. 10606–22.607 Pozsony
okt. 23–26. közötti napok608 Nagyszombat
okt. 27609–nov. 2.610 Uherský Brod
[nov. 9611–dec. eleje612 Buda]
595 Podjebrád 599–600. commissio propria domini regis (további kiadása: Fraknói: Mátyás levelei I.
240–241.).
596 HO IV. 426. commissio domini regis: királyi levél Hommonnai Simonhoz, melyben szerepel,
hogy e napon fogták el a király csapatai Viktorint, Podjebrád György cseh király fiát. Vö. to-
vábbá Bonfini IV-II-161–162., Dîugoss 447. – Urk. Sieb. VI. 413. commissio domini regis, Teleki:
Hunyadiak XI. 388. commissio domini regis.
597 Podjebrád 601.
598 DF 218934. (gyûrûspecséttel) commissio propria domini regis. – Itt kell elmondani, hogy aug.
7-rõl ismert egy bizonytalan pecsételésû, kancelláriai jegyzet nélküli, ám Brünnben kelt okle-
vél is, amely a pozsonyi káptalanhoz szóló mandátum, így alighanem kancelláriai rutinügy-
ként a király távollétében kelt. DF 226003.
599 DF 212672. (átirat).
600 DL 16902. (magyar titkospecséttel) commissio propria domini regis. – A Morvaországból
visszatérõ magyar királyi titkospecsét kimutatható a városban. Például szept. 1-jén. DF
203784.
601 DL 16906. (magyar titkospecséttel), DF 223303. (erõsen sérült pecséttel, vélhetõleg magyar
titkospecsét volt).
602 Mivel szept. 30-án a király már Esztergomban volt, s e napról még vannak budai keltezések
is, föltehetõ, hogy indulására néhány nappal korábban került sor. Vö. 28-a: Urk. Sieb. VI.
419. commissio propria domini regis, 29-e: DL 16909. (magyar titkospecséttel) commissio propria
domini regis.
603 Teleki: Hunyadiak XI. 398. (eredeti: DF 270420.) commissio propria domini regis.
604 DL 25363. (titkospecséttel).
605 DF 225675-676. (mindkettõ lepergett, fénykép alapján nem azonosítható pecséttel).
606 ZO II. 591–592. commissio domini regis.
607 Urk. Sieb. VI. 423.
608 Sajnos a pontos dátumot illetõen forrásunk cserbenhagy bennünket. Csupán azt vehetjük
biztosnak, hogy Mátyás Pozsonyból Nagyszombaton át utazott Uherský Brodba. Vö.
Dîugoss 449.
609 Urk. Sieb. VI. 424. de commissione domini regis.
610 Eschenloer (német) 790–792. Vesztes csata a város mellett.
611 DL 28533. (magyar titkospecséttel) commissio propria domini regis, Kolozsvár 234., Socolan:
Baia Mare 102–103. (magyar titkospecséttel) commissio domini regis. – Sebestyén: Itinerárium
89. oldalán idézett nov. 7-i budai keltezés téves dátumfeloldáson alapszik. A Kolozsvár 234.
oldalon található oklevél helyes kelte: nov. 9.
612 Dec. 4-rõl még van budai keltezésû királyi oklevél, azonban ez a bírói pecséttel kelt „rutin-
ügy” (HO II. 353–354., Sebestyén: Itinerárium 89. tévesen gyõri keltezéssel hozza), ezért fel-
89
dec. 6613–15.614 Gyõr
1470
jan. 1615–febr. 4.616 Buda
febr. 8617–9.618 Bruck an der Leitha
febr. 11619–márc. [7.] 11.620 Bécs
márc. 15621–19.622 Pozsony
[márc. 23623–ápr. eleje624 Buda]
ápr. 12.625 Körmöcbánya, Privigye
használhatósága erõsen korlátozott. Ennélfogva csak azt állíthatjuk, hogy Mátyás legvalószí-
nûbben a dec. 1–4. közötti idõszakban hagyhatta el Budát.
613 DL 16887. (másolat), DL 74708. (lekopott, azonosíthatatlan pecséttel), DF 263224.
614 SO II. 434. Csak hivatkozás. Eredetije: DL 45380. (magyar titkospecséttel) comissio propria
domini regis.
615 DL 45385. (pecsét lepergett) coram Thorda.
616 DF 231571., DF 259307. (átirat). – Bonfinitõl annyit tudunk még, ami voltaképpen logikus,
hogy a királyi kíséret Gyõrön át vonult Bécs felé. Bonfini IV-II-178.
617 Urk. Sieb. VI. 443. commissio domini regis (további kiadása: Teleki: Hunyadiak XI. 408–409.)
618 DF 287255-256. (pecsétjeik a fényképen nem látszanak, regesztája: Aussenpolitik 20.,
Schallaburg ’82. 249–250.), DF 226163. (átirat).
619 Külföldi reg. 421., dátum nélküli jelentés nyomán. Oklevéllel febr. 12-tõl lehet igazolni Má-
tyás bécsi jelenlétét. Gyõr megye 74–75.
620 Fraknói: Hunyadi Mátyás 204. márc. 11-ét említi a távozás napjául (Dipl. Eml. I. 75.), míg
okleveles adattal ez márc. 7-ig igazolható. DF 275108. (titkospecséttel) commissio propria
domini regis. Mátyás Bécsbõl való távozását 11-re helyezi saját forrásai alapján az osztrák ku-
tatás is. Perger: Matthias und Wien 243., Perger: Wien 1485–1490. 59–60., Schallaburg ’82.
250. – A titkospecsét vélhetõleg a tárgyalás egész ideje alatt Bécsben volt. Vö.: DF 261010.,
DF 269138.
621 DF 281271. ad relacionem Iohannis Ernsth. Van ugyan márc. 11-ét megelõzõ napokból is (pon-
tosan 9-rõl) királyi oklevél, több is, de Mátyás ekkori pozsonyi jelenléte még kizárható.
622 AMO 279. (cseh titkospecséttel).
623 DL 29833. (magyar titkospecséttel) commissio propria domini regis. – Van ugyan 22-rõl is kirá-
lyi oklevél Budáról, ez azonban a leleszi konventhez szóló mandátum, ami korántsem iga-
zolja a király itteni jelenlétét. DF 223355.
624 Minthogy a hónap elsõ tíz napjáról számos magyar titkospecsétes oklevelet ismerünk, gya-
nítható lenne a király ittléte. Ugyanakkor a következõ jegyzetekben idézett adatok bizonyít-
ják, hogy Mátyás útjára az úgynevezett kisebb pecsétjét is elvitte, s a „régi” titkospecsét Bu-
dán maradt, épp ezért a királyi kíséret pontos budai indulásának napja nem határozható
meg. Ha volt egyáltalán itteni tartózkodás. – Bizonytalansági tényezõt jelent ugyanis a pe-
csétek elõzõekben elõadott helyzetén kívül a ferrarai püspök egy 1471. jún. 3-án kelt és a pá-
pához küldött levele, melyben arról is írt, hogy ...Postquam dominus rex ex Wienne infectis
rebus malorum hominum opera in Ungariam discessit, et ad opidum Trinchinium, unde dominus
Nicolaus eius orator ad Vestram Sanctitatem transmissus fuit, rex ipse devenissent... Theiner II.
422. Noha természetszerû, hogy a követnek nem kell a király útjának minden állomását
megemlítenie, de az idézett forráshely óvatosságra adhat okot a budai tartózkodást illetõen.
625 DF 226143., DF 268936. mindkét oklevélen sajátságos, kisméretû pecsét látható, ami legin-
kább a király úgynevezett elsõ kisebb pecsétje lehet. Azonosítását a következõ napi keltezés
teszi lehetõvé, amikor is ez a pecsét Trencsénben tûnik föl. Vö. Kumorovitz: Mátyás pecsét-
jei 12., a pecsét képével. – A két város közti körülbelül húsz kilométeres távolság a dombor-
90
ápr. 13626–25.627 Trencsén

máj. 2.628 Uherský Brod
máj. 12.629 Kromëâíã
máj. 17630–jún. 3.631 Brünn
jún. 4.632 Kromëâíã
jún. 14.633 Vágújhely
jún. 19.634 Kromëâíã
jún. 28635–júl. 2.636 Hodonín mellett haditáborban
júl. 12/13.637 Tovaøov, gyõztes csata
júl. 23638–25.639 Brünn mellett haditáborban
zat és az útviszonyok dacára egy nap alatt megtehetõ. – E napon a titkospecsét még Budán
volt. DF 278820. commissio domini regis, ám május közepére a jelek szerint csatlakozott a kirá-
lyi kísérethez. Vö. DL 17002. (magyar titkospecséttel) ad litteratorium mandatum domini regis.
626 DL 16994. (elsõ kisebb pecséttel: harum nostrarum minori sigillo nostro consignatarum, a pecsét
ezen oklevélrõl származó képét lásd Kumorovitz: Mátyás pecsétjei 12.) ad relacionem Stephani
de Bathor magistri camere regie.
627 DF 212459. (átirat), DF 273321. (elsõ kisebb pecséttel).
628 Teleki: Hunyadiak XI. 414–416. (hasonmással, gyûrûspecséttel, DF 270431.) Mathyas rex etc.
propria manu.
629 DL 17002. (magyar titkospecséttel) ad litteratorium mandatum domini regis. – Máj. 3-ról ismere-
tes egy znojmói keltezésû oklevél, ám a rendkívüli földrajzi távolság okán (Kromëâíã és
Znojmo közötti távolság száz kilométernél is több) a király itteni jelenléte kizárható. Ráadá-
sul az oklevél pecsétje hiányzik. AMZ 132. ad mandatum domini regis.
630 Mátyás cseh okl. 47. commissio domini regis.
631 DF 290810. (cseh titkospecséttel) ad relacionem generosi domini Zdenko de Sternberg capitanei. –
Itt kell megjegyezni, hogy máj. 27–28-ról ismerünk két Esztergomban kelt királyi oklevelet
is, amelyek Mátyás távollétében keltek. Justh 253., DF 238132. lecta.
632 DL 72914. (elsõ kisebb pecséttel, nunc propter absenciam maioris secreti sigilli nostri minori
secreto sigillo nostro inpendenti consignari fecimus) commissio propria domini regis.
633 Podmaniczky I. 90–91. (eredetije: DL 17014. commissio propria domini regis – propter absenciam
maioris secreti sigilli nostri minori secreto sigillo nostro consignari fecimus.). A pecsétkép értel-
mezhetetlen, töredékes, csak annyi vélelmezhetõ, hogy ismét az úgynevezett elsõ kisebb ki-
rályi pecséttel van dolgunk. Azonosításához vö. Kumorovitz: Mátyás pecsétjei 18/78. jegy-
zet, épp erre az oklevélre történõ hivatkozással. – Mivel nem ismerjük e napokból a király,
illetve serege egészen pontos mozgását, azt a lehetõséget sem zárhatjuk ki, hogy oklevelünk
nem Vágújhelyen, hanem a tõle északabbra fekvõ Kiszucaújhelyen kelt, de ez csupán logikai
lehetõség, korántsem bizonyosság. – A kelethelyet Vágújhelyként azonosítja továbbá:
Kalous: Matyáš Korvín 155., különösen a 174. jegyzet.
634 Eschenloer (német) 805. A király ezen a napon hagyta el a várost.
635 DL 105189. (másolat), DF 206523. (gyûrûspecséttel).
636 CDS XII. 7–8. de commissione propria domini regis. Ittlétét említi: Eschenloer (német) 805.
637 A források két eltérõ dátumot adnak meg: 12-re: SRS XIII. 22., míg 13-ra: Külföldi reg. 422. –
Említi továbbá: Eschenloer (német) 805–806., valamint SRS nyomán Tóth: Fekete sereg 141.
638 Mátyás cseh okl. 48. ad mandatum domini regis.
639 DL 61053. (elsõ kisebb pecséttel) commissio propria domini regis – propter absenciam maioris
secreti sigilli nostri minori secreto sigillo consignari fecimus. – Itt kell fölhívni a figyelmet arra,
hogy Sebestyén: Itinerárium 89. oldalán található júl. 24-i magyarbródi (Uherský Brod) kel-
tezés téves szövegkiadáson alapszik. Fraknói: Mátyás levelei I. 246–249. oldalakon kiadott
levél keltezése németül: Geben in dem Lager bei Proda, in vigilia Sancti Jacobi, anno 1470., ami
91
aug. 18.640 Olmütz

aug. 28641–29.642 Telø mellett haditáborban
szept. 1643–okt. 2.644 Znojmo
közben: szept. 14.645 Louka, Znojmo elõterében
okt. 13646–14.647 Pozsony
nov. 21650–dec. 30.651 Buda
1471
jan. 2652–14.653 Buda
ellentmond az okleveles adatoknak, s talán másolási hibából eredhet. A kulcsot az ugyanott

található cseh nyelvû szövegvariáns adja a kezünkbe (uo. 249–253.), melynek dátumsora –
helyesen – az alábbi: Datum na poli v Brna, tercia III. in vigilia Sancti Jacobi apostoli, anno
Domini etc. LXX” (további kiadása: Palacký: Matiás w Moraw 487–489., ad mandatum domini
regis).
640 MCO A-IV-c5. (cseh titkospecséttel) ex commissione propria serenissimi domini nostri regis.
641 DL 33044. (átirat). – Az elõzõ közel egy hónap pontos mozgásai felõl meglehetõsen bizony-
talan értesüléseink maradtak. Eschenloer (német) 805–815. nyomán az eseményeket a legjob-
ban adja elõ: Teleki: Hunyadiak IV. 178–200., királyi okleveleink zöme Budán, illetõleg egyi-
kük Kalocsán kelt. Ez utóbbi (DL 88509., átiratban) Várdai István fõkancellárhoz köthetõ je-
len ismereteink szerint.
642 CDS XII. 41. ad relationem generosi domini Zdenconis de Stemberge.
644 Mátyás cseh okl. 48. commissio propria domini regis.
645 AMZ 133. (cseh titkospecséttel) ad mandatum domini regis per dominum Zdenkonis.
646 DL 67563. (magyar titkospecséttel) commissio domini regis.
647 DL 17074. (magyar titkospecséttel) ad mandatum domini regis, DF 206521., DF 240561.
(titkospecséttel) (regesztája: Inventár 3608.).
648 DF 242842. (csonka és vízfoltos, kisméretû, azonosíthatatlan pecséttel). – Az elõzõ pozsonyi
keltezéstõl való különválasztást az indokolta, hogy a közbeesõ idõszakról nincs biztos infor-
mációnk. A jún. 14-i oklevél pecsételésénél elmondottak nyomán, logikai úton az sem zárha-
tó ki, hogy itt is a kisebb királyi pecsét jelenlétét tételezzük fel. Mindez azért is valószínû,
mert a magyar titkospecsét okt. 14-i pozsonyi feltûnését követõen 18-án már Budán mutat-
ható ki. DL 30215. commissio propria domini regis. Mindez ad absurdum egy rövid budai tartóz-
kodást is elképzelhetõvé tehet.
649 CDS XII. 12–13.
650 DL 68124. (kopott, azonosíthatatlan pecséttel) commissio propria domini regis. – Komoly ne-
hézséget jelent a budai érkezés meghatározása, mivel okt. 24. és nov. 6. között nincs egyet-
len oklevelünk sem, majd pedig a fönti két pozsonyi keltezést követõen 21-ig csupán bírósá-
gi és kancelláriai mandátumok sora áll rendelkezésünkre. DL 17113., DL 85039., DL 94248.,
DF 273206.
651 Urk. Sieb. VI. 476–477. ad relacionem Iohannes Ernsth thesaurarii. – Közben országgyûlés. DRH
1458–1490. 184–189.
652 DF 256115. (másolat).
653 Debrecen 180., DF 211726. (magyar titkospecséttel). – A magyar titkospecsét budai jelenéte
igazolható. DF 203794.
92
jan. 25654–28.655 Diósgyõr

febr. 5656–márc. 20.657 Buda
[márc. 23.658 Esztergom]
márc. 25.659 Tata
márc. 29.660 Gyõr
[ápr. 8663–9.664] Znojmo
ápr. 10665–24.666 Brünn
654 DF 251394. (gyûrûspecséttel). – Sebestyén: Itinerárium 89. oldalon olvasható febr. 12-i diós-
gyõri keltezés Zichy XI. 79–80. oldalán kiadott, dátum és keltezési hely nélküli oklevélen
alapszik, amelynek szövege nem utal arra, hogy Diósgyõrben kelt volna, csupán
fejregesztája, ám hivatkozás, magyarázat nélkül.
655 Tóth P.: Miskolc 101–103., DL 45451. (gyûrûspecséttel) commissio propria domini regis. –
Közbeesõleg jan. 27-rõl is ismerünk gyûrûspecsétes oklevelet. DF 269284. commissio propria
domini regis.
656 DL 17154. (bírói pecséttel) ad relacionem Stephani prepositi de Glagoncza. – Jan. 28. és febr. 5.
között nincs királyi oklevél.
658 DL 61057. (bírói pecséttel) de commissione domini regis magistro Stephano referente. – A bírói
pecsét gyanúra adhat okot a tekintetben, hogy ne feltétlenül a királyt lássuk ezen oklevél
keltezési helyén.
659 DL 17196. (másolat).
660 Aussenpolitik 27. commissio domini regis. – Ide kapcsolható Bonfini említése, hogy Mátyás
Gyõrött értesült Podjebrád György cseh király halálhírérõl, aki márc. 21-én halt meg.
Bonfini IV-II-178.
661 DL 17202. (titkospecséttel) commissio domini regis, DF 236896. commissio domini regis. – Sebes-
tyén: Itinerárium 89. oldalán olvasható ápr. 4-i znojmói keltezés, amely Ráth közlésén alap-
szik, téves olvasatból fakad. A Ráth: Itinerárium 229. oldalán, a 7. jegyzetben hivatkozott
mû (Langenn: Herzog Albrecht) 74. oldalának 1. jegyzetében Znojmónál vélhetõen nyomda-
technikai hibából egy sajátságos dátum: 1/8. szerepel, ami esetleg a helyes 8-i dátumot ta-
karhatja.
662 DL 17203. (magyar titkospecséttel).
663 DL 17205. (bírói pecséttel) de commissione domini regis, Fraknói: Mátyás levelei I. 256–257.
664 Fraknói: Mátyás levelei I. 257–258., AN ØG-L, Praha 368. (cseh titkospecséttel). – Ugyanerrõl
a napról ismerünk egy znojmói keltezést is (DL 17205), de ezen a bírói pecsét található. Eb-
bõl, valamint abból a ténybõl, hogy egy másnapi, ápr. 10-i oklevélen feltételezhetõen az
úgynevezett harmadik kisebb pecsét lenyomata látható, Mátyás brünni jelenléte valószí-
nûbb, mint a znojmói tartózkodás. A két város közötti több mint ötven kilométeres távolság
is ezt a megfontolást látszik alátámasztani.
665 DL 30891. (vélhetõleg az úgynevezett második kisebb pecséttel) ad commissionem propriam
domini regis. – Ápr. 8-ról és 9-rõl ismerünk két királyi levelet (Fraknói: Mátyás levelei I.
256–258.), egy cseh titkospecsétes (AN ØG-L, Praha 368.), valamint egy bírói pecsétes okle-
velet. (DL 17205. de commissione domini regis.)
666 AMB 591. (cseh titkospecséttel) ad relacionem reverendissimi domini Prothasii episcopi
Olomucensis etc.
93
máj. 15667–jún. 27.668 Jihlava

júl. 6669–19.670 Pozsony
júl. 23.671 Esztergom
júl. 28672–nov. 26.673 Buda
dec. 16.674 Kürt falu mellett haditáborban
dec. 19675–26.676 Esztergom
dec. 31.677 Nyitra mellett haditáborban
1472
jan. 1678–8.679 Nyitra alatt ostromtáborban
jan. 12.680 Nyitra közelében haditáborban
667 DL 88523. (magyar titkospecséttel) commissio propria domini regis. – Közbeesõleg máj. 1–jún.
7. között Váradon, Tordán, majd hosszabb ideig Kolozsváron tûnik föl a bírói pecsét (a DL
okleveleknél fényképek alapján egyértelmû, a külföldön õrzöttekrõl pedig a kiadásban –
Urk. Sieb. vonatkozó kötetében – közölt méretadatok [5,5 és 5,7 cm, amelyek egybevágnak
az ismert méretekkel, vö. Kumorovitz: Mátyás pecsétjei 7.] segítenek az azonosításban). A
teljesség igénye nélkül, a szélsõ dátumokra is: DL 17212., DF 257709., DF 277573., DL 28415.,
Gyulafehérvári reg. 13/23–26. sz.
668 A király ezen a napon hagyta el a várost Znojmo irányába: Mathias czog aws der Yglow am
donirstag vor Petri vnd Pauli vff Znaym in Hungernn. Eschenloer (német) 834., de az biztos,
hogy itteni tartózkodása idején az úgynevezett kisebb pecsét jelen volt. Vö. DF 227688. – A
cseh titkospecsét magyar ügyben: DL 17224. – Közbeesõleg a gyûrûspecsétet máj. 27-én (DL
100814.), jún. 2-án (DF 223405.) és jún. 17-én (DL 38948.) Budáról tudjuk kimutatni.
669 Aussenpolitik 33.
671 DL 61057. (bírói pecséttel) de commissione domini regis magistro Stephano referente.
672 DL 17236. (második kisebb titkos pecséttel) de commissione domini regis referente Stephano de
Bator. – Sebestyén: Itinerárium 89. oldalán olvasható júl. 25-i dátum téves feloldáson alap-
szik, a helyes idõpont: 1471. jún. 26. Vö.: Teleki: Hunyadiak XI. 445–446., Urk. Sieb. VI.
504–505.
673 Eperjes 202–204., Bártfa 1830.
674 DF 270444. (második kisebb pecséttel) de commissione domini regis.
675 Ezen a napon kelt a Mátyás és Vitéz János esztergomi érsek közötti békemegállapodás. Ka-
tona VIII/XV. 511–517.
676 DF 278975. (átirat) Mathias rex manu propria. – Dîugoss elõadása nyomán tudható, hogy a
trónkövetelõ Kázmér dec. 26-án menekült el az ekkor már ostromzár alatt álló Nyitra várá-
ból, ám arról nem tudunk, hogy Mátyás ekkorra odaért volna. Ráadásul ezt a fenti oklevél is
kizárni látszik. Dîugoss 473.
677 DL 71753. (másolat), DF 262723. – Sebestyén: Itinerárium 89. oldalon található dec. 24-i Nyitra
melletti keltezések (Fraknói: Mátyás levelei I. 262–266.) a fenti, 26-i manu propria oklevél fényé-
ben vagy visszadátumozottak (ami ugyan elképzelhetõ, csakhogy kevéssé logikus), vagy pe-
dig ismét a királytól külön mozgó kancelláriai tevékenység egy példájára bukkantunk.
678 DF 212586. (vélhetõleg bírói pecséttel).
679 DF 275454. (átirat).
680 DL 102590. (magyar titkospecséttel) propria commissio domini regis. – in descensu nostro
exercituali prope Nittriam.
94
jan. 12681–13.682 Üzbég falu mellett haditáborban

jan. 15683–28.684 Radosna falu mellett haditáborban
jan. 30685–febr. 3.686 Trencsén
febr. 7.687 Gyõr
febr. 27688–29.689 Pozsony
[márc. 16690–18.691 Esztergom]
681 DF 268092. (feltehetõen bírói pecséttel, a lenyomat alapján) de commissione domini regis. – Az
elõzõ és a jelen keltezés egy napon való említése teljesen elfogadhatónak látszik, mivel Üz-
bég Nyitrától nem egész nyolc kilométerre található, ami egy napon belül könnyedén meg-
tehetõ távolság. Sõt az elõzõ keltezésben olvasható prope akár a város közelében fekvõ kis
falucskában történt keltezést is takarhatja, csupán az írnok nem írta be a nevet.
682 DL 95387. (pecsét töredékessége miatt nem azonosítható) ad relacionem Francz camerarii, DF
265872. ad relacionem Iohannes Parvi.
683 DL 103227. (lepergett, azonosíthatatlan pecsét) commissio propria domini regis.
684 DF 225550. (fénykép alapján nem azonosítható pecséttel). – Sebestyén: Itinerárium 89. olda-
lán olvasható, ám Ráth: Itinerárium 230-on alapuló jan. 18-i, Hubin (Hubafalva) település
melletti keltezés forrásának visszakeresése nem volt elvégezhetõ, noha a radosnai
(Radošina) tartózkodás ezt elképzelhetõvé teszi, mivel Hubafalva alig tizenöt kilométerre
vekszik Radosnától észak-északnyugatra a Vág közelében. Idetartozik továbbá az is, hogy
Fessler: Gesch. v. Ungarn III. 96. oldalán olvasható egy Mátyás által Zdenek Sternbergnek
írott jan. 18-án Lubina nevû településen kiadott levelének részlete. Nos, jó eséllyel feltételez-
hetõ, hogy e forrás jelenti Ráth és Sebestyén adatának alapját. – Wertner: Magyar hadjáratok
217–219. ezen általa is idézett levél kapcsán nem tesz említést Hubináról, azt Lubinaként
azonosítja, holott elõbbit Mátyás egyik Kinizsi Pálnak szóló adománylevele alapján is egyér-
telmûen azonosíthatjuk. Zichy XI. 122–124.
685 DF 206485. (lepergett, fényképrõl nem azonosítható pecséttel).
686 DL 17287. (úgynevezett kisebb pecséttel, de nem dönthetõ el, hogy harmadik vagy még a
második) de commissione propria domini regis. – propter absenciam sigilli maioris sigillo nostro
minori consignari fecimus. – A király ezen levelébõl azt is megtudhatjuk, hogy Trencsénbõl
Gyõr felé menet Nagyszombatban kívánt megszállni. Az oklevél ugyanis utóbbi hatóságá-
hoz szól, s ebben olvasható: Intelleximus domum condam Andree Modrer alias inhabitatoris
prefate civitatis nostre Tirnaviensis ad presens legittimo inhabitatore carere, propter quod nollemus,
ut ipsa domus, quam nos pro hospicio nobis eligimus.
687 Külföldi reg. 423.
688 DL 105014. (átirat).
689 DF 286071. (bírói pecséttel) commissio propria domini regis.
690 DF 209089. (bírói pecséttel) de commissione propria domini regis. – Wertner: Magyar hadjáratok
219. oldalon szereplõ márc. 15-i királyi keltezés téves. Vélhetõleg Janus Pannonius kiadvá-
nyáról lehet szó. Vö. DL 45486.
691 DF 263413. (átirat). – Az esztergomi tartózkodás, annak ellenére, hogy a király
itineráriumában elhelyezhetõ lenne, mégsem egészen bizonyos. Ennek oka, hogy az Eszter-
gomból ismert eredeti oklevelünkön bírói pecsét található, ami elképzelhetõvé teszi, hogy az
ekkor személynök Karai Lászlót vagy feltételesen a titkos kancellári tisztséget betöltõ
Beckensloer Jánost lássuk kiadása mögött. – Ráadásul Mátyás márc. eleji hollétét illetõen is
csekély adatokra támaszkodhatunk. Márc. 1-jérõl átiratos (DL 27341.), 2-ról másolatos
(Aussenpolitik 29–30.), míg 8-ról ismét átiratos (DL 33358.) formában ránk maradt oklevele-
ket tudunk felmutatni. Ezt követõen már a hónap közepi, idézett esztergomi keltezések,
majd a 23-i (ugyancsak bírói pecséttel feltûnõ) budai datálás marad. Március hónapból több
királyi oklevél nem maradt az utókorra.
95
márc. 23692–jún. 9.693 Buda

jún. 13.694 Eger
jún. [21]695–26.696 Diósgyõr
jún. 27697–28.698 Mezõkövesd
júl. 2699–aug. 12.700 Buda
aug. 16701–22.702 Esztergom
aug. 24.703 Tata
aug. 25.704 Szentmárton
aug. 26.705 Gyõr
aug. 29706–szept. 12.707 Pozsony
692 DF 244382. (bírói pecséttel) de commissione propria domini regis.

693 Somogy megyei lt. 111. de commissione domini regis. – propter absenciam sigilli nostri maioris
minori sigillo nostro consignari fecimus (DF 268257., harmadik kisebb pecséttel, Somogy CD),
DF 275423. (lepergett, azonosíthatatlan pecséttel) – Közben országgyûlés. DRH 1458–1490.
205–209. – Kiadásból ismert egy 1473. ápr. 5-re datált (feria II. post Iudica) és Esztergomból
keltezett oklevél. Stâedovëké listy 124–125. (az oklevél eredetije a kiadás szerint Brnóban
van, megtekintésére nem volt mód). Ugyanakkor az uralkodó 1473. év itineráriumába sem-
miképp sem illeszkedik.
694 DF 250949 (lepergett pecséttel), DF 262728. (átirat).
695 21-én ugyan nem Mátyás keltezett innen, hanem Bátori István országbíró (Horváth: Bátori
István 80.), azonban két nappal késõbbrõl már van királyi keltezésünk is (Bártfa 1886., DF
211825., DF 223436.), így jó eséllyel tehetõ fel, hogy Bátori Mátyással együtt érkezett Diós-
gyõrbe, s 21-i keltezése utalhat a király jelenlétére.
696 DL 83799. (harmadik kisebb pecséttel) de commissione propria domini regis, DL 90150. (magyar
titkospecséttel) de commissione propria domini regis, DF 278822. (pecsételés nyoma nélkül). –
Tudható továbbá, hogy az úgynevezett harmadik királyi kisebb pecsét is Diósgyõrött volt.
Vö. Bándi: Pecsétkatalógus 73/11. sz., DL 17337. de commissione propria domini regis, DL
45494. de commissione domini regis.
697 DL 16032. (másolat), DL 24340. (másolat), DF 210133. (átirat).
698 DL 45496. (harmadik kisebb pecséttel) propter absenciam sigilli nostri maioris minori sigillo
nostro consignari fecimus.
699 Bártfa 1888. – Júl. 3-ról a harmadik kisebb pecsét budai jelenléte is igazolható, ami a király
személyes jelenlétének erõsítéséül szolgálhat. DL 17338. de commissione propria domini regis –
propter absenciam sigilli nostri maioris minori sigillo nostro consignatarum.
700 Teleki: Hunyadiak XI. 483–484. de commissione domini regis Nicolao Banfy comite Posoniensi
referente.
701 DF 236465. (bírói pecséttel) commissione domini regis domino Iohanne episcopo Agriensi referente.
702 DL 88531. (magyar titkospecséttel) commissio propria domini regis, Zichy XI. 122–124.
703 Bártfa 1897.
704 DL 17361. (harmadik kisebb pecséttel) de commissione propria domini regis.
705 DL 94254. (harmadik kisebb pecséttel) de commissione propria domini regis – propter absenciam
sigilli nostri maioris minori sigillo nostro consignatarum.
706 AMB 600. ad relacionem domini Alberti Kostka de Postupicz (vö. Kalous: Matyáš Korvín 202.,
különösen a 143. jegyzet) – Wertner: Magyar hadjáratok 219. oldalon található aug. 29-i esz-
tergomi keltezés téves dátumfeloldáson alapszik (tipikus ante/post keveredés). A helyes dá-
tum: aug. 22. Zichy XI. 122–124.
707 DF 226020. (bizonytalanul azonosítható, vélhetõleg harmadik kisebb pecséttel). – Itt kell fel-
hívni a figyelmet, hogy aug. 30-a és okt. 26-a között igazolhatóan a királyi bíróság Visegrádról
keltezve, bírói pecséttel ellátott oklevelek sorát adta ki Mátyás nevében. Teleki: Hunyadiak XI.
484–485., Eperjes 208–209. (Csak az elsõ és utolsó általam ismert oklevelet idézem.) Ugyanak-
96
szept. 22708–30.709 Esztergom

[okt. 1710–26.711 Visegrád]
[okt. 14.712 Szentendre]
okt. 28.713 Esztergom
nov. 4.714 Gyõr
nov. 9715–dec. 28.716 Sopron
1473
jan. 6717–13.718 Tata
jan. 18719–márc. 16.720 Buda
márc. 20.721 Esztergom
kor a rendelkezésre álló adatok azt sem zárják ki, hogy október elejétõl maga Mátyás is Viseg-
rádon tartózkodott. Vö. a késõbb errõl írottakkal. – Szept. 7-rõl igazolható a harmadik kisebb
pecsét pozsonyi jelenléte is. DL 17367. de commissione domini regis Iohanne comite de Bozyn
referente – propter absenciam maioris sigilli nostri minori sigillo nostro consignatarum.
708 MOL A 57. (Kir. Kv.) 27. kötet 191–192.
709 DL 17395. (harmadik kisebb pecséttel) de commissione propria domini regis – propter absenciam
maioris sigilli nostri minori sigillo nostro consignatarum, DF 253908. de commissione domini regis.
710 Justh 272.
711 Eperjes 208–209. (bírói pecséttel, DF 228875.). – Az egész visegrádi tartózkodás ideje körül
egy problémánk akadhat. A közel hónapnyi idõszakból a biztosan ismert pecsétlenyomatok
sorában csak a bíróit lehet minden kétséget kizáróan kimutatni (például DF 200528, ép füg-
gõpecsétként; DL 63251.). A titkospecsét hiánya tehát gyanúra adhatna okot, amit tovább
erõsíthet, hogy átiratból ugyan, de ismerünk egy okt. 14-i, Szentendrén kelt királyi mandá-
tumot is. DL 84532., lásd a következõ jegyzetet.
712 DL 84532. (átirat) Datum in Zenthendred.
713 DF 269001. (bírói pecséttel) commissio domini regis.
714 Fraknói: Mátyás levelei I 283–284. ad mandatum domini regis, Urk Sieb. VI. 534–535. commissio
propria domini regis, Perényi 553. (bírói pecséttel, DL 70966.) de commissione domini regis, DF
227250.
715 DF 223453. (pecsételés nyoma nélkül).
716 DL 17408. (harmadik kisebb pecséttel) de commissione propria domini regis, e kisebb pecsétet
nov. 30-án is itt találjuk: DL 17395-96. de commissione propria domini regis – propter absenciam
maioris sigilli nostri minori sigillo nostro consignari fecimus. – Közbeesõleg dec. 4-rõl manu
propria oklevelet ismerünk: DF 258256. – A király jelenlétével egy idõben a bírói pecsét is
Sopronban volt. Például nov. 20-án (DL 107938.), nov. 29-én (DL 17394.). – Az eközben nov.
19–20-án Kalocsán kelt és a magyar titkospecséttel megerõsített mandátumokat (Zichy XI.
119–120., DL 81744-45.) Matucsinai Gábor kalocsai-bácsi érsekhez, fõ- és titkos kancellárhoz
köthetjük.
717 DF 240581. de commissione propria domini regis (regesztája: Inventár 3652.).
718 DL 27050. (bírói pecséttel).
720 DF 250575. (fényképrõl nem azonosítható pecséttel). – Jan. 22-én, majd febr. 3-án az
úgynevezett harmadik kisebb pecsét budai jelenléte igazolható. DL 17415. de commissione
domini regis Nicolao Banffy de Lyndwa referente, DL 17416. de commissione domini regis, DL
17420. de commissione propria domini regis.
721 DF 236018. (fénykép alapján azonosíthatatlan pecséttel) Mathias rex manu propria. – Két nap-
pal késõbbrõl már ismert egy átiratos pozsonyi keltezés, ez azonban „rutin-mandátum” lé-
97
márc. 23.722 Tata

márc. 25.723 Gyõr
márc. 29724–ápr. 11.725 Pozsony
máj. 2726–12.727 Brünn
máj. 27728–28.729 Vyškov
jún. 4730–29.731 Brünn
júl. 5732–14.733 Pozsony
júl. 29734–okt. 7.735 Buda
vén alighanem a királyt megelõzõ kancellária terméke vagy (még elképzelhetõbb megoldás
gyanánt) a dátumsorba került az átírás során tévesen post helyett ante, ami az elfogadható
márc. 29-i pozsonyi létet utalja vissza 22-re. DL 17438. (átiratban).
722 Mátyás cseh okl. 51–52. de commissione domini regis.
723 DL 17441. (úgynevezett harmadik kisebb pecséttel) de commissione propria domini regis.
724 DF 225884. (lepergett, azonosíthatatlan pecséttel), DF 225641. (fénykép alapján azonosítha-
tatlan pecséttel).
725 DF 240583. de commissione propria domini regis (regesztája: Inventár 3657.). – Ápr. 2-ról és
3-ról az úgynevezett harmadik kisebb pecsét pozsonyi jelenléte is igazolható. DL 17444. de
commissione domini regis, DL 90771. de commissione propria domini regis – propter absenciam
maioris sigilli nostri minori sigillo nostro consignatarum.
726 Zichy XI. 131–132. de commissione propria domini regis. – Wertner: Magyar hadjáratok 220. ol-
dalán szereplõ ápr. 21-i pozsonyi keltezés ellenõrizhetetlen, mert ápr. 11–29. között nincs ki-
rályi oklevelünk.
727 Zichy XI. 132–133. commissio domini regis. – Közbeesõleg manu propria oklevelet ismerünk
máj. 7-rõl. Reg. Lichten. 284/419.
728 DL 103235. de commissione propria domini regis (in oppido Wyskow Marchionatus nostri Moravie.)
– Fontos kiegészítõ információ, hogy a máj. 13–26. közötti idõszakból nem maradt királyi
oklevelünk.
729 AMB 603. de commissione propria domini regis.
730 AMO 284. (vélhetõleg úgynevezett harmadik kisebb pecséttel) ad mandatum domini regis. – Jún.
9-rõl fönnmaradt egy átiratos mandátum, amelynek a kelethelye Fehérvár (Albaregali),
azonban ezt is kancelláriai terméknek, s nem királyi tartózkodásnak kell értékelnünk. DL 106625.
731 Fraknói: Mátyás levelei I. 290–291. de commissione propria domini regis. – Közbevetõleg jún.
16-ról ismerünk egy Bartfelt kelt levelet is Mátyástól (Fraknói: Mátyás levelei I. 287–288.,
Wertner: Magyar hadjáratok 220.), amit a kutatás eleddig Bártfaként azonosított (vö. Sebes-
tyén: Itinerárium 90.), ám a föntebbi adatok fényében inkább névalak-elírással érdemes szá-
molnunk ebben az esetben. Fraknói közlése szerint eredetije Drezdában található, így az ol-
vasat ellenõrzése nem volt megoldható.
732 DL 37424. (magyar titkospecséttel) commissio propria domini regis – DF 277094/193.
733 SO II. 483–484. (harmadik kisebb pecséttel, DL 17469.) de commissione propria domini regis.
734 DF 269464. de commissione domini regis. – Sebestyén: Itinerárium 90. oldalán olvasható júl. 28-i
dátum, ami Ráth: Itinerárium 231. oldalának 9. jegyzetén alapszik, nagy valószínûséggel ha-
mis oklevélen nyugszik. A Ráth Károly által, az Eszterházy család (mára sajnos elpusztult,
utolsó szövegtanúként vö. Reizner: Pápai lt.) pápai levéltárából e napra hivatkozott királyi
adománylevél teljes mértékben légbõl kapott információkat hordoz, tehát hamisítvány lehet,
ráadásul a Ráth által idézett Teleki: Hunyadiak XI. kötete helyett a nevezett oklevélre a IV.
kötetben történik utalás. Az oklevél formai-tartalmi kritkájára: Horváth: Veszprémi várak 58.
735 Károlyi II. 433–434. (harmadik kisebb pecséttel, DL 99064.) ad relacionem domini thesaurarii. –
Aug. 25-rõl vélhetõleg az úgynevezett harmadik kisebb pecsét töredékei ismertek. DL 17481.
[de commissione] propria domini regis, 31-rõl már biztos lenyomatunk van ettõl a tipáriumtól.
DL 17484. commissio propria domini regis.
98
okt. 9736–23.737 Visegrád

okt. 24738–26.739 Vác
nov. 4.740 Besztercebánya
nov. 5.741 Zólyom
nov. 9742–21.743 Diósgyõr
nov. 26744–30.745 Sárospatak
dec. [6.] 9746–10.747 Modra erõsség alatti ostromtáborból
dec. 21.748 Bukóc erõsség alatti ostromtáborból
dec. 23749–31.750 Kassa
1474
jan. 2751–9.752 Kassa
jan. 11753–12.754 Eperjes
736 DF 200532. (bírói pecséttel) minori sigillo nostro (in urbe nostra Wyssegrad).
737 DF 240589. (gyûrûspecséttel) Plinittenburg. – Okt. 11-rõl még akad a harmadik kisebb pecsét-
tel megerõsített uralkodói oklevél, jelenleg ezt ismerjük utolsóként: DL 203815.
738 DF 254196. (átirat).
739 DL 17503. (gyûrûspecséttel, absente sigillo nostro maiori sigillum nostrum anulare est appressum)
de commissione propria domini regis.
740 DL 17505. (gyûrûspecséttel, absente sigillo nostro maiori sigillum nostrum anulare est appressum)
de commissione propria domini regis. – A Sebestyén: Itinerárium 90. oldalán olvasható októberi,
közelebbi dátum nélküli, Klasterní Hradisko-i (hradistyei) keltezés bizonyosan hibás datálás
eredménye. Az itteni hadakozás téves datálására már a Sebestyén által hivatkozott mûben is
(Teleki: Hunyadiak IV. 336.) olvashatunk utalást.
741 DF 268934. de commissione propria domini regis.
742 DL 90568. (másolat).
743 Wenzel: Diósgyõr 64/146. sz. (eredetije nem ismert).
744 Csáky I. 438–440.
745 DF 273738. (töredékes lenyomata alapján vélhetõleg titkospecséttel).
746 Dîugoss, némi bizonytalansággal ugyan, de az oklevelekbõl ismert dec. 9-i dátumnál némi-
leg korábbi idõpontot határoz meg, a dec. 6-a körüli napokat, amibe persze 9-e még épp be-
lefér. ...primum ad montem, qui Modra appellatur, circa festum Sancti Nicolai hibernale tempus ni-
hili pendens, venit,... Dîugoss 503. – 9-hez: Székely oklt. I. 220–221. (átirat).
747 Erd. Múz. Okl. 119/371. sz. (átirat, DF 252618.). – Az itt zajlott eseményekhez: Dîugoss
503–504., valamint Bonfini IV-III-261–275, ám õ csak Nagymihály és Homonna erõsségeinek
elfoglalásáról beszél.
748 DL 45549. (magyar titkospecséttel) commissio propria domini regis, DF 211648. (magyar
titkospecséttel) commissio propria domini regis.
750 Tóth P.: Miskolc 106., Wenzel: Diósgyõr 64/247. sz. – Wertner: Magyar hadjáratok 220. olda-
lon szereplõ dec. 31-i soproni keltezés valószínûleg elírás, nyomdahiba eredménye lehet. A
király ekkor biztosan Kassán volt, míg elõzõ év decemberében járt Sopronban.
751 DF 285917. (lepergett, azonosíthatatlan pecséttel) commissio propria domini regis.
752 DL 17528. (gyûrûspecséttel) de commissione domini regis.
753 DL 45556. (átirat), DL 58164. (átirat).
754 Eperjes 211–212. commissio propria domini regis, Aussenpolitik 38. ad mandatum domini regis in
consilio – tévesen jan. 10-i dátummal (IV. int. oct. Epiph.).
99
jan. 18755–24.756 Bártfa

jan. 29757–febr. 6.758 Lõcse
[febr. közepe táján759 Lubló]
febr. 25760–márc. 4.761 Bártfa
márc. 9762–21.763 Lõcse
márc. 22.764 Szepesszombat
márc. 29765–31.766 Rózsahegy
ápr. 4.767 Korpona
755 DL 57768. (gyûrûspecséttel) de commissione domini regis.

756 Sprawozdanie 133/57., DL 17534. (gyûrûspecséttel) de commissione propria domini regis. – A
gyûrûspecsét 21-én még biztosan Bártfán volt. DL 84536. ad relacionem Stephani Zbwgyay
capitanei castri Dywsgewr.
757 DL 74517. (átiratban, pecsét, jegyzet nélkül). – Fontos annak rögzítése, hogy ismerünk két
további lõcsei keltezésû oklevelet jan. 24-i dátummal is. Ezek azonban a fentiek értelmében
„fedésben” lennének az utolsó bártfai keltezésekkel, ami aligha lehetséges, mármint
itineráriumkészítõi szempontból. Azonban tartalmi és formai okok alapján nagy valószínû-
séggel kimondható, hogy mindkettõ pusztán kancelláriai rutintermék (mandátum a
pozsegai és a csázmai káptalanokhoz a zágrábi káptalan panasza nyomán, ráadásul mind-
kettõn a titkospecsét található), s a király távollétében adták ki õket. DF 256179-180. Ezzel
szemben a föntebbi, 24-i bártfai oklevélen gyûrûspecsét található, s Bátori István országbíró-
nak szóló adományt tartalmaz, így e megfontolások összessége sokkal jobban köti Mátyás
személyéhez ezt, mint a megelõzõ két mandátumot.
758 DL 17543. (titkospecséttel, záradék alapján) commissio propria domini regis.
759 A király itteni jelenlétét csupán Dîugoss 507. õrizte meg, de dátumot nem adott, ekként az
ismert adatok közötti „beszédes szünetbe” helyezhetjük azt. ...sed dum Pannonici oratores in
Lubocza, ubi et Matthias Hungarie rex erat, et Polonici in Sandecz stando,...
760 Urk. Sieb. VII. 5. – Mátyás febr. 27-én itt szentesítette az Ófaluban, 21-én megszületett len-
gyel–magyar békeszerzõdést. Vö. Dogiel I. 69–73., valamint Dîugoss 507.
761 DF 214649/1. (titkospecséttel) commissio propria domini regis, DF 214649/2. (gyûrûspecséttel)
de commissione domini regis (láthatólag e napon mindkét pecsét a városban lehetett), DF
258945., DF 262799. (fénykép alapján azonosíthatatlan pecséttel). – Közbeesõleg a gyûrûspe-
csét jelenléte is igazolható febr. 27-rõl (DF 244991.) és márc. 3-ról. (DF 279701.)
762 DF 228882. (gyûrûspecséttel) de commissione propria domini regis.
763 DF 282584. (csonka oklevél, pecsétje nem azonosítható). – Közben 16-ról manu propria okle-
vél is ismert: DL 88553. (igaz, csak újkori másolat). – Márc. 12-rõl kiadásból ismert egy
Trencsénben kelt királyi levél a ferrarai érsekhez. (Dipl. Eml. IV. 304–305.) Minthogy a ki-
adás tanúsága szerint erõsen sérült, vízfoltos iratról van szó, nehéz szabadulni attól a gon-
dolattól, hogy a másoló ’Levchovie/Levchevie’ helyett írta tévesen a kiadásban szereplõ (rá-
adásul hibás) ’Trenchenie’ alakot, azaz levelünk keltezési helye valójában Lõcse lehet.
764 DL 32389. (erõsen sérült példány, pecsételése nem azonosítható, de abból a ténybõl, hogy a
pecsét látható lenyomatrésze nem kisméretû megerõsítõ eszközre utal: vélhetõleg
titkospecséttel) in monte Sancti Georgii.
765 DF 212106. (gyûrûspecséttel).
766 DF 248836. (átirat)., DF 254438. (titkospecséttel) commissio propria domini regis, Végh: Buda
város 339. – Márc. 23-ról maradt egy Kassán kelt királyi oklevél is (DF 251472.), azonban ab-
ból a megfontolásból, miszerint a fenti útvonalba és azok igazolt dátumainak sorába ez ne-
hezen illeszthetõ, illetõleg tekintetbe véve azt, hogy egyszerû, a jászói konventnek írott
mandátumról van szó, Mátyás ide történt egynapos „kiruccanását” alighanem elvethetjük.
767 Teleki: Hunyadiak XI. 505–507. (gyûrûspecséttel, DF 274512.) de commissione propria domini
regis – sigillo nostro anulari.
100
ápr. 10768–júl. eleje769 Buda

júl. 7770–12.771 Tata
[júl. 22.772 Nyitra]
júl. 24773–29.774 Trencsén
aug. 4775–17.776 Olmütz
aug. 23777–24.778 Opava
[aug. 25. táján779 Debitsch és Olbrachtowice]
aug. 31780–szept. 8.781 Nysa
768 DL 33420. (magyar titkospecséttel, záradék alapján) Mathias rex propria manu. – Noha már
5-rõl is van Budán kiadott oklevelünk (DL 83803.), annak a királyhoz való kapcsolása elkép-
zelhetetlen az elõzõ napi korponai tartózkodás okán. Manu propria volta miatt e 10-i oklevél
tûnt jó határpontnak Mátyás elsõ biztos budai létének igazolásához. Mivel ebben az eszten-
dõben ápr. 10-e Húsvét vasárnapja volt, így joggal tehetõ fel, hogy a király igyekezhetett az
ünnepre Budára érni, ennélfogva ápr. 8–9-i érkezés is elképzelhetõ, bár nem igazolható.
769 Július elejérõl több, de a királyhoz nehezen köthetõ oklevelünk is maradt (például 2-ról: DF
2727460/II. bírói pecséttel, de commissione domini regis). Ezek sorából az utolsók 6-án keltek.
Eperjes 213., DL 45569. (bírói pecséttel). – Közbeesõleg manu propria oklevelet máj. 29-rõl
(DL 33423.), míg gyûrûspecsétest ápr. 23-ról (DL 94511.), ápr. 25-rõl (DF 223483.), máj. 30-ról
(DF 265935.), jún. 15-rõl (DF 209369.) és jún. 21-e táján (DF 265303.) ismerünk.
770 DF 261023. (gyûrûspecséttel) de commissione domini regis.
771 Héderváry II. 375–376. (gyûrûspecséttel) de comissione propria domini regis – sigillo nostro
anulari.
772 DF 273469. (gyûrûspecséttel) de commissione propria domini regis. – Fraknói: Mátyás levelei I.
303. oldalán a király egyik levele ugyanezen a napon már Trencsénbõl kelt (Geben zcu
Trinsin, den XXII. tag dess monden july, anno etc. lxxiiii.), így a kérdésben, hogy a király 22-én,
avagy 24-én érkezett Trencsénbe, akad némi bizonytalanság.
773 DL 72916. (magyar titkospecséttel) ad relacionem Iohannes prepositi Strigoniensis, DF 285918.
(gyûrûspecséttel) de commissione propria domini regis.
774 DF 274719. (gyûrûspecséttel) de commissione propria domini regis. – Közbeesõleg gyûrûspecsé-
tes oklevelet júl. 25-rõl is (DF 285918.) ismerünk.
775 Eschenloer (német) 943. E napon érkezhetett a király a városba: Vnd am donirstag vor Sand
sixt tage quome er ken Olomuncz mit grossir czirheit vnd mit eyne grossen starcken heere vnd lag
do nicht lang.
776 Chlumecky: Die Regesten 35/197. sz. – Sebestyén: Itinerárium 90. oldalon olvasható, s Ráth:
Itinerárium 233-ra visszanyúló aug. 22-i olmützi keltezés bizonytalan azonosításon alapszik.
A forrást kiadó munkában ugyanis a Mária-ünnepet meghatározó kiegészítõ név nem szere-
pel, ezt alighanem Ráth Károly maga választotta meg (esetünkben Nagyboldogasszony nap-
ját), s tõle Sebestyén vette át. Vö. Régi magyar nyelvemlékek II. 2. – Közbeesõleg aug. 10-rõl
(DL 17595.) gyûrûspecsétes oklevelet ismerünk.
777 Teleki: Hunyadiak XI. 511. (bírói pecséttel, DF 240593.) commissio propria domini regis.
778 DL 88562. (lepergett, azonosíthatatlan pecséttel) commissio propria domini regis.
780 E napon érkezik a király a városba. Eschenloer (német) 943.
781 DL 17603. (magyar titkospecséttel) commissio propria domini regis. – Itt kell megemlékezni
Ortvay Tivadar nyomán egy szept. 8-án, Pozsonyban kelt királyi oklevélrõl (Pozsony város
tört. 68.). Minthogy azonban a DL-DF adatbázis, illetõleg a pozsonyi városi okleveles anya-
got feltáró kiadvány (Inventár 502. o.) alapján sem tudunk ilyenrõl, alighanem az Ortvay ál-
tal hivatkozott, kéziratos pozsonyi városi oklevéltárban lévõ dátum-másolási hibára gyana-
kodhatunk.
101
szept. 13782–dec. 29.783 Boroszló

közben: nov. 15–16.784 Muchobór Wielki (ma Boroszló elõvárosa)
1475
jan. 5785–13.786 Boroszló
jan. 13787–febr. [2.]788 ¿widnica
febr. 2789–márc. 3.790 Boroszló
márc 12. elõtt791 Trzebnica, Ole¡nica Maîa, Namysîów, Opole
márc. 12.792 Racibórz
márc. 21793–ápr. [14.]794 Brünn
782 Eschenloer (német) 942–944., SRS XII. 112.

783 DF 287607. (cseh titkospecséttel).
784 Eschenloer (német) 959., SRS XII. 113. prope Mochbar. Itt folytak a tárgyalások a magyar, a
lengyel és a cseh király közt. – Az azonosításhoz további irodalommal és forrásokkal:
Baczkowski: Walka Jagiellonów 118., különösen a 68. jegyzet, ámbár hozzá kell tenni, hogy
már Fraknói: Hunyadi Mátyás 231. is „nagy-mochberni” dombokról írt.
785 Urk. Sieb. VII. 30.–31., DF 287683.
786 A király ezen a napon hagyta el a várost és indult el ¿widnica felé, ahová még aznap meg-
érkezett. Eschenloer (német) 979., DL 17644. (azonosíthatatlan pecsétlenyomattal), Végh:
Buda város 342.
787 SRS XII. 114. ...octava Epiphanie Domini anno, scilicet LXXVto dominus Mathias rex ivit in
Sweidnicz.
788 SRS XII. 114. Deinde ipso die Purificacionis Beate Virginis dominus rex regressus est de Sweidnicz in
Wratislaviam. Tudomásunk szerint a király nem tartózkodott folyamatosan a városban, a kör-
nyéken személyesen vezényelt hadmozdulatokat. Vö. Eschenloer (német) 979–980. Jan. 31-én
azonban igazolhatóan itt volt. Deutsche Gedichte 124–125. A febr. 2-i zárónap csak feltételes,
mert Boroszlóig közel ötven kilométeres utat kellett megtennie, ami ugyan egy napon belül
elképzelhetõ, de éppígy nem zárhatjuk ki az egy nappal korábbi indulás lehetõségét sem.
790 Eschenloer (német) 983. A szöveg szerint Mátyás Magyarországnak vette az irányt. – Febr.
közepén Velencében még úgy tudták, hogy a király hosszabb ideig Sziléziában marad,
mivel a város követét Budáról is oda rendelte. MTAKK MS 4978. fol. 147., 153.
791 SRS XII. 115. Super quo dominus rex feria quarta ante dominicam Letare inde recedens ivit in
Trebnicz ac deinde in Olsnam, ubi recepit homagia a vasallis et communitatibus civitatum omnium
districtuum dicti domini ducis. De hinc transivit in Nampslaviam, consequenter in Oppol et
Ratibor... – A településnevek azonosításakor az SRS XII. kötetének névmutatója volt irány-
adó számomra.
792 DL 94516. (titkospecséttel, fénykép alapján a pecsét pontosabban nem meghatározható, ere-
detije a lappangó Pongrácz cs. bashalmi levéltárában) de commissione domini regis,
Chlumecky: Die Regesten 35/198. sz. – Említi: Ratibori krónika 843. „1475-ben közvetlenül
azután, hogy a királyok eltávoztak jött a magyar király Ratiborba, hol néhány napig a vár-
ban maradván, a gleiwitzi herceget fogságba ejtette, a lobensteini várban õriztette és késõbb
Gleiwitztõl meg is fosztotta.”
793 Urk. Sieb. VII. 35–36. commissio propria domini regis.
794 MCO A-IV-c11. (cseh titkospecséttel) ad relacionem domini Iohannis prepositi Strigoniensis,
MZA Brno, Olomouc 1475. IV. 14. (e helyütt a napi dátum egyben jelzetfunkciót is ellát). –
Bátori országbíró épp ápr. 14-tõl mutatható ki Pozsonyban, ahová Budáról érkezett, ekként
nehéz szabadulni a (nem bizonyítható) gyanútól, hogy épp királya elé sietett. Horváth:
102

máj. 7797–aug. 27.798 Buda
aug. 31799–szept. 7.800 Diósgyõr
szept. 10801–okt. 21.802 Buda
okt. 25803–26.804 Szeged
okt. 28805–30.806 Tolna
nov. 5.807 Mohács
nov. 11.808 Bács
nov. 23.809 Futak
Bátori István 80. – Wertner: Magyar hadjáratok 229. ugyancsak hozza a 14-i keltezést, de hi-
vatkozás nélkül.
795 DL 17671. (átirat), Oberlausizischer Urkunden 125.
796 Teleki: Hunyadiak XI. 532–533. (eredeti: DF 240605.) commissio propria domini regis
(regesztája: Inventár 3700.). – Mátyás eredetileg ápr. 24-re hirdette meg Budára az ország-
gyûlést. DRH 1458–1490. 220.
797 DF 211462. (titkospecséttel). – A Sebestyén: Itinerárium 90. oldalon található, s Ráth:
Itinerárium 234-en alapuló máj. 2-i dátum ellenõrzése nem volt megoldható (Tarnóczy cs.
laszkári lt. ma nem elérhetõ).
798 DF 223492. – Közben manu propria oklevelek jún. 1-jén (Urk. Sieb. VII. 42.), jún. 9-én (DF
240607., fénykép alapján azonosíthatatlan pecséttel, regesztája: Inventár 3703.), míg gyûrûs-
pecsétesek júl. 22-én (Sopron I/5. 337.), aug. 1-jén (Bruck 094.), aug. 11-én (DL 72027., de
commissione domini regis) keltek Budáról. – Idõközben országgyûlés. DRH 1458–1490.
223–226. – Az idõközben aug. 11-én Brnóban kelt oklevél a király távollétében keletkezett.
AMZ 139. ad relacionem reverendissimi patris et domini domini Gabrielis episcopi Albensis etc.
799 Wenzel: Diósgyõr 65/148. sz. (másolatban).
800 DL 17720. (gyûrûspecséttel) absente maiori annulari sigillo nostro consignatas. – A gyûrûspecsét
diósgyõri léte a teljes tartózkodás alatt kimutatható. Vö. DL 75923., DF 270467., DF 223899. –
Wertner: Magyar hadjáratok 229. oldalon szereplõ szept. 8-i diósgyõri keltezés pillanatnyi-
lag igazolhatatlan. A DL, DF adatbázis alapján akad ugyan e napról egy királyi oklevél, ám
ennek helyes kelte valójában szept. 7. (DL 17720., in profesto Nativitatis Marie).
801 Eperjes 217. (bírói pecséttel, DF 228900.)
802 DL 66309. (átirat). – Közben manu propria oklevelek szept. 16-án (Urk. Sieb VII. 59., DF
245001., fénykép alapján azonosíthatatlan pecséttel), szept. 21-én (Urk. Sieb. VII. 60., DF
245002., fénykép alapján azonosíthatatlan pecséttel), míg gyûrûspecsétes okt. 12-én (DF
242891., regesztája: Inventár 3710.) kelt Budáról.
803 Urk. Sieb. VII. 61–62. (gyûrûspecséttel, DF 245003.) Mathias rex manu propria (további kiadá-
sa: Teleki: Hunyadiak XI. 545., hasonmással, anulari secreto nostro).
804 Urk. Sieb. VII. 63. de commissione propria domini regis.
805 Eperjes 218–219. commissio propria domini regis, Sopron I/5. 341., Bártfa 1980., Teleki: Hunya-
diak XI. 546–547.
806 Mátyás gyûrûspecsétje 168. 1568-as nádori helytartói iratban tartalmi összefoglaló.
807 SO II. 498–500. (átirat). – Nov. 3-ról van egy péterváradi kiadású királyi levelünk Mon. Vat.
VI. 102. ad mandatum domini regis (további kiadásai: Veress: Akták és levelek 16–17., Fraknói:
Mátyás levelei I. 317–318., Dipl. Eml. IV. 310–311.). Ez a keltezés jól láthatóan nem illik bele
a király itineráriumába, így dacára egymással összhangban lévõ kiadásaira, alighanem téves
datálásúnak vagy hibás másolásúnak érdemes gondolnunk, esetleg a királytól külön utazó
kancelláriai személyt kell hátterében látnunk.
808 Pécsvárad 804. (átirat).
809 DF 276827. (átirat).
103
nov. 28810–30.811 Pétervárad

dec. 21812–30.813 Nándorfehérvár
1476
jan. 16814–febr. 16.815 Szabács alatt ostromtáborban
febr. 22.816 Szalánkemén
febr. 23.817 Nándorfehérvár
febr. 25.818 Szalánkemén
febr. 28.819 Bács
márc. 10820–okt. elejéig821 Buda
[okt. 14–15.822 Pécs]
810 Urk. Sieb. VI. 68–69. (titkospecséttel) relacio M.

811 Dipl. Eml. II. 282–283.
812 AMB 627. de commissione propria domini regis.
813 Fraknói: Mátyás levelei I. 319., 322–324. ad mandatum domini regis.
814 Mon. Vat. VI. 107. (gyûrûspecséttel, sub sigillo meo anulari, további kiadása: Fraknói: Mátyás
levelei I. 329–330., Dipl. Eml. IV. 323.). – Majdnem bizonyosan nyomdahiba
eredményeképen ismerünk egy 1476. jan. 2-án, Boroszlóban kelt királyi oklevelet.
(Oberlausizischer Urkunden 126–127.) A helyes év 1475 lehet.
815 Mon. Vat. VI. 110. ad mandatum domini regis (további kiadása: Fraknói: Mátyás levelei I.
334–335., Dipl. Eml. IV. 317.) A vár febr. 15-én kapitulált. A hadjárat és az ostrom részletei-
re, benne itineráriumadatokkal: Csánki: Szabács 367–387., valamint legfrissebben:
Veszprémy: Szabács 36–61.
816 Teleki: Hunyadiak XI. 550. (gyûrûspecséttel, DF 240615., regesztája: Inventár 3717.) de
commissione propria domini regis.
818 DF 234495. (titkospecséttel) de commissione domini regis (de Zalank).
819 Urk. Sieb. VII. 82–83. commissio propria domini regis, DF 270473. (fénykép alapján pontosab-
ban nem meghatározható titkospecséttel) commissio propria domini regis.
820 Minekutána már febr. 29-rõl (DL 17773.) és márc. 1-jérõl is (DL 17772.) vannak bírói pecsétes
budai keltezéseink, a föntebbi bácsi datálás figyelembevételével ezek aligha történhettek a
király jelenléte idején. Ennélfogva Mátyás budai megérkeztének pontos napja bizonytalan.
Márc. 15-én a magyar titkospecséttel már biztosan kelt a neve alatt oklevél. DL 17775. –
Márc. 10-rõl az országgyûlés elõkészületeirõl szóló oklevelek mentek a megyékhez. DRH
1458–1490. 229–230. commissio propria domini regis.
821 Noha még okt. 13-án is titkospecsétes oklevél kelt Budán, aligha hihetõ, hogy mindez már a
király ottléte alatt esett meg, hisz akkor annak már Pécs felé kellett utaznia. Balassa 417. (le-
pergett, nem azonosítható pecséttel, DL 65956.), DF 200544. (titkospecséttel) commissio
propria domini regis. – Közbeesõleg gyûrûspecsétes oklevelet júl. 21-rõl (Bruck 099.) ismerünk. – A
tartózkodás hosszúsága miatt (mert más érv nem létezik), leginkább erre az idõszakra he-
lyezhetjük a király egyik speciális budai keltezését: Datum Bude, in pallatio cuiusdam Alberti
Samboky. Kovachich: Formulae 161.
822 DL 45690. (átirat)., Teleki: Hunyadiak XI. 571–573. (tévesen okt. 16-i dátummal, pontosabban
nem azonosítható titkospecséttel, DF 270479.) commissio propria domini regis, DL 17873. (le-
pergett, nem azonosítható pecséttel) commissio propria domini regis, DL 17874. (bizonytalanul
azonosítható titkospecséttel) relacio Petri prepositi Albensis, DL 45666. (cseh titkospecséttel)
relacio Baltasaris cubicularii regii. – A városban e napokban országgyûlést tartottak az ország-
nagyok jelentõs részének jelenlétében, ahol rövid idõre a király is megjelenhetett, noha a zá-
104
okt. 20. körül823–24.824 Buda

nov. 11827–dec. 8.828 Buda
dec. 9829–13.830 Fehérvár
dec. 14.831 Buda és Fehérvár közt ismeretlen településen
dec. 15832–29.833 Buda
1477
jan. 1834–ápr. 22.835 Buda
rójeles közlést az indokolja, hogy ittlétét igazolni látszó oklevelek formálisak, s pecsétjük
sem vizsgálható. Vö. DRH 1458–1490. 231–234. – Wertner: Magyar hadjáratok 421. is átvette
a Telekinél szereplõ téves 16-i dátumot.
823 A pontos idõpont meghatározhatatlan, mivel a rendelkezésre álló oklevelek (például 16-ról:
DF 207926. és 18-ról: DF 223538.) szokványos mandátumok vagy átiratosak, s természetesen
Budán keltek.
824 Fraknói: Mátyás levelei I. 351. de commissione propria domini regis.
825 DF 266127. relacio Stephani prepositi Demesiensis secretarii regie maiestatis. – A Sebestyén:
Itinerárium 90. oldalán található, és Ráth: Itinerárium 235-re visszanyúló okt. 28-i tolnai kel-
tezés téves évbesorolás eredménye. Az oklevél helyesen 1475-ben kelt. Vö. Teleki: Hunyadi-
ak XI. 546.
826 Aussenpolitik 47., Sopron I/5. 351–352. (cseh titkospecséttel, DF 203851.) de commissione
827 Urk. Sieb. VII. 119., DL 27704., DL 27703 (azonosíthatatlan pecsétlenyomattal). Noha meg
kell jegyezni, hogy a Pozsony–Buda távolság megtétele királyi kísérettel két nap alatt kicsit
gyors, bár korántsem kivitelezhetetlen.
828 Fraknói: Mátyás levelei I. 358–360. ad mandatum domini regis (további kiadása: Dipl. Eml. IV.
325., Mon. Vat. VI. 124.). – A király és kísérete e napon hagyta el Budát. Eschenloer (német)
991., magyarul: Régi utazások 100–101.
829 Érkezés a városba. Eschenloer (német) 991., magyarul: Régi utazások 101., valamint: Borsa:
Ismeretlen leírás 22. – Beatrix koronázására 12-én került sor. Uo. – A pfalzi választófejedel-
mi követek elõadása alapján Beatrix fogadásának napját 10-re tehetjük (noha maguk tévesen
12-ét írtak). Vö. Kazinczy: Mátyás király 117., a datálás pontosításához: 120.
830 Beatrix és Mátyás ekkor indultak vissza Budára. Eschenloer (német) 992–993., magyarul:
Régi utazások 105., Borsa: Ismeretlen leírás 24.
831 Sajnos a település nevét forrásunk nem adja meg. Kazinczy: Mátyás király 124.
832 A királyi pár ünnepélyes bevonulása a városba. Eschenloer (német) 992–993., magyarul:
Régi utazások 105., valamint Bonfini IV-IV-60. ...transacta coronatione Budam idibus Decembris
anno salutis septuagesimo sexto supra millesimum et quadringentesimum a rege dicitur, qui virginis
pulchritudine ac ingenii dexteritate usque adeo cepit,... – Mátyás és Beatrix esküvõjére dec. 22-én
került sor. Borsa: Ismeretlen leírás 24.
834 HO III. 433. (pontosan nem azonosítható titkospecséttel, DL 45674.), Raguza 634–635. (ma-
gyar titkospecséttel, DF 290264.) commissio propria domini regis.
835 DL 90168. (nem azonosítható pecsétlenyomattal) de commissione domini regis. – Közbeesõleg
jan. 17-rõl gyûrûspecsétes oklevelet is ismerünk DF 268937. – Sebestyén: Itinerárium 90. ol-
dalon olvasható febr. 13-i esztergomi keltezés többszörös hibás adatátvétel eredménye. A
Sebestyén által hivatkozott mûben (Szilágyi IV. 287., 4. jegyzetben) ugyanis csak az szerepel,
hogy a nevezett oklevél Esztergomban kelt, ám hogy az királyi lenne, arról nincs szó. Ez
105
ápr. 29836–máj. 3.837 Esztergom

máj. 7.838 Tata
máj. 14839–júl. 15.840 Buda
júl. 15-e után841 Gyõr
júl. 28842–aug. 10.843 Pozsony
aug. 11844–12.845 Trautmannsdorf an der Leithánál haditáborban
csak puszta következtetés lehetett a vonatkozó részt író Fraknói Vilmostól, mivel a Német
Lovagrend és Magyarország közti szerzõdésrõl van szó. Az azóta kritikai kiadásban is nap-
világot látott oklevélrõl viszont ma már tudható, hogy az Rangoni Gábor egri püspök
(1475–1486) neve alatt kelt, igaz, ténylegesen Esztergomban (Die Staatsverträge III. 67–71.).
A király megjelenésérõl nincs tudomásunk, így jelenlétét pillanatnyilag el kell vetnünk, még
ha nem is véglegesen. – Hasonló a helyzet a Sebestyén: Itinerárium 90. oldalon található, de
Ráth: Itinerárium 236-on alapuló, márc. 12-i esztergomi keltezéssel is. Míg Ráth egy korai
Poroszország-történet egyik jegyzetére alapozta állítását, addig a dokumentum kiadása (Die
Staatsverträge III. 72–79.), noha dátuma helyes, bizonyítja, hogy az Mátyás nevében kelt, de
datum per manus formulával, ennélfogva keltezési helyet nem tartalmaz, így a király márciu-
si esztergomi jelenlétét ezzel sem igazolhatjuk.
836 DF 240626. commissio propria domini regis, (regesztája: Inventár 3742.).
838 Urk. Sieb. VII. 138., Kolozsvár 254–255. commissio propria domini regis. (eredetije: DF 281117.)
839 Urk. Sieb. VII. 138–139. (titkospecséttel) relacio Gabrielis prepositi Quinqueecclesiensis
thesaurarii. – Van ugyan máj. 13-i budai keltezésû oklevelünk is, ám ezen bírói pecsét van,
így a fentinél lényegesen kevésbé megbízható forrásunk a király tartózkodását illetõen. DL
93510. – 16-án Bátori István országbíró is itt volt, Budáról keltezett levelét ismerjük. Hor-
váth: Bátori István 81.
840 DL 59634. (bírói pecséttel), Sopron I/5. 354. (gyûrûspecséttel, DF 203855) de commissione
841 Bonfini IV-V-16. Bonfini csak azt említi, hogy a király erre vonult, dátumot nem ad meg. A
pontosítás elvégzésében a király egy júl. 15-én, még Budán, s ami ennél is fontosabb: gyû-
rûspecséttel ellátott levele nyújt segítséget. Ebben meghagyja Sopron városának, hogy Kini-
zsi Pált és hadait a városba engedjék be. Eszerint tehát Kinizsi vezetésével a sereg (legalább
egy része) a királyt megelõzve indult el. Sopron I/5. 354. Ugyancsak ez a seregtest vehette
be júl. 17-ig bezárólag Trautmannsdorf an der Leitha és Perchtoldsdorf várait (Bonfini
IV-V-17.), illetve ezek lehettek azok is, amelyeket Johann Tichtel naplójában júl. 7-én már
említ egy hozzá fordult, Ebersdorfnál megsérült személy kapcsán. Tichtel 3.
842 DF 265152. (átirat).
843 DF 225777. (fénykép alapján nem azonosítható pecséttel). – A király e napon hagyta el a vá-
rost, mert estére már Trautmannsdorf an der Leitha alá ért. Vö. a következõ jegyzetben írot-
takkal.
844 Sopron I/5. 355. (gyûrûspecséttel, DF 203856.) de commissione propria domini regis. – Az oklevél
keltezése szerint Szent Lõrinc-nap estéjén (an Sand Laurentzen abend) kelt, ami azt jelentheti,
hogy a reggel Pozsonyból indult király estére tábort vert az erõsség alatt. – Mátyás 1477–1487
közötti Bécs körüli harcainak áttekintõ térképét lásd: Wolf: Die Doppelregierung 48.
845 ZO II. 610–611. (titkospecséttel, DL 45693.) commissio propria domini regis, Sopron I/5.
355–356. (gyûrûspecséttel, DF 203857.) de commissione propria domini regis. – Ugyanerrõl a
napról ismeretes egy Bruck an der Leitha melleti keltezés is (Rezek: Rosenberg 212., v
Rakúsích u Pruku), ám a rendkívüli földrajzi közelség miatt (a két település alig hat-hét ki-
lométerre fekszik egymástól) a két megnevezés alighanem ugyanazt a területet takarhatja.
106
aug. 15.846 Ebergassing

aug. második fele847 Bécs elõterében
aug. 28848–szept. 8.849 Perchtoldsdorf
szept. 17.850 Klosterneuburg alatt
szept. 21851–dec. 31.852 Korneuburg
1478
jan. 5853–16.854 Korneuburg
jan. 29855–febr. 28.856 Pozsony
[márc. 5.857 Moson mellett, táborban]
márc. 6.858 Pozsony
846 DL 17979. (gyûrûspecséttel) de commissione propria domini regis (kiadása: Teleki: Hunyadiak
XII. 29–30.)
847 Mivel az itteni hadmozdulatok pontos kronológiai menetérõl nincsenek érdemi információ-
ink, lényegében a Bonfini, Tichtel és Unrest által megadott adatokra támaszkodhatunk. Ezek
összefoglalását lásd: Teleki: Hunyadiak V. 26–29. – Az biztosan tudható, hogy aug. 21-én el-
esett Klosterneuburg is. Vö. több megszállt település nevével egyetemben SRS XIII. 225–226.
– Jakob Unrest ugyancsak számos települést felsorol, melyeket a királyi had megszállt, ám
idõpontot nem említ. Unrest 82. – E napok eseményeihez: Tóth: Fekete sereg 214–216.
848 DL 17981. (cseh titkospecséttel) Mathias rex manu propria.
849 Sopron I/5. 356–357. (gyûrûspecséttel, DF 203858.) de commissione propria domini regis.
850 AMJ 198. commissio propria domini regis. – Wertner: Magyar hadjáratok 422–423. oldalon ol-
vasható szept. 11-i trautmannsdorfi keltezés nyomdahiba eredménye lehet a helyes aug.
11-e helyett.
851 A várost ezen a napon foglalta el Mátyás. Tichtel 25–26. Que quidem civitas Neuburga forensis,
anno Domini 1477, in die Mathei, sese regi Ungarie, eandem obsidenti, dederat.
852 DL 18003. (gyûrûspecséttel). – Dec. 1-jén született meg Mátyás és III. Frigyes között a
békemegállapodás (úgynevezett korneuburgi–gmundeni béke), melyet Mátyás itt szentesí-
tett, majd dec. 13-án tette le a cseh királyi hûbéresküt III. Frigyes elõtt ugyancsak
Korneuburgban. Mon. Habs. II. 119–122. (magyarul: Magyar békeszerzõdések 206–215.),
Unrest 83. – Közbeesõleg ismerünk manu propria oklevelet okt. 1-jérõl (DF 231676.) és dec.
27-rõl. DL 18001. (regesztája: Bándi: Pecsétkatalógus 73/12. sz.).
853 Beatrix oktl. 37–38. manu propria. Igaz, csak királynéi keltezés, de a király is jelen volt.
854 DL 29840. relacio Stephani prepositi Demesiensis.
855 DF 288223. (másolat).
856 DF 287275. (magyar titkospecséttel, záradék alapján) commissio propria domini regis (kiadása:
Teleki: Hunyadiak XII. 57–58.).
857 DL 18136. (másolat) ex castris nostris ad oppidum Mosson. – Az oklevél szövegében szokatlan
formulák is olvashatóak, amelyek az irat esetleges koholtságára utalhatnának, ráadásul a ki-
rály Pozsonyból való távozásával nem esik pontosan egybe, ami a fönti gyanút csak tovább
erõsítheti. Vö. a következõ jegyzettel is. – Továbbá az sem elvethetõ lehetõség, hogy az egy-
kori eredetiben szereplõ Poson/Posoniensi alak romlott a másolás során.
858 Sopron I/5. 369–371. (gyûrûspecséttel, DF 203873.) de commissione propria domini regis. – Az
oklevél pecsételési záradéka ugyan gyûrûspecsétet említ, de annak valós nyoma az irat DF
képén nem látszik.
107
márc. eleje859–nov. 9.860 Buda

nov. 12.861 Tata
[nov. 20862–22.863 Visegrád]
nov. 26.864 Vác
nov. 29.865 Gyöngyös
nov. 30.866 Eger
dec. 2867–12.868 Diósgyõr
dec. 13.869 Szikszó
859 Sajnos az elsõ Budán kelt oklevelek bírói pecsétes kancelláriai „tömegtermékek”, ennélfogva a
király biztos érkeztének napja ezek alapján nem adható meg. Vö. 7-rõl: DF 210056. (bírói pe-
cséttel), 9-rõl: Zichy XI 210–211. de commissione domini regis. Márc. 25-rõl viszont már gyûrûs-
pecsét alatt kelt oklevelünk is van. DL 18038. ad relacionem domini Georgii prepositi
Quinqueeclesiensis. Ráadásul ismert, hogy 29-én keltek az ez évi országgyûlés végzeményei,
ami legalább egy-másfél hetes megelõzõ tárgyalássorozatot feltételez, amely ugyan önmagá-
ban csekély bizonyíték a király budai jelenlétére, de figyelmen kívül mégsem hagyható szem-
pont. DRH 1458–1490. 235–243., Kubinyi: Országgyûlés 7–8. – Fontos ugyanakkor, hogy szept.
17-rõl ismerünk egy Klosterneuburgban kelt királyi kiadványt is (Chlumecky: Die Regesten
36/202. sz.), amely azonban ebben az évben értelmezhetetlen. Alighanem arról lehet szó,
hogy a kiadványban nyomdahibából 1477 helyett 1478 került a regeszta elejére. E feltételezés
alapját az adhatja, hogy az 1477-es itineráriumba tökéletesen illeszkedne ez utóbbi évbeli kel-
tezés. – Igaz ugyan, hogy márc. 7-rõl számolnunk kell egy budai kiadású manu propria okle-
véllel is, de az jelenleg csak kiadásból ismert (Csánki: Mátyás – Buda 408–410.), így ellenõrzése
nem volt megoldható. Hitelessége esetén az elõzõ napi pozsonyi keltezés végleg elvetendõ.
860 Urk. Sieb. VII. 199–200. (további kiadása: Teleki: Hunyadiak XII. 76–78.). – Közbeesõleg máj.
22-rõl (DL 18053., cseh titkospecséttel), jún. 7-rõl (DL 18064., cseh titkospecséttel), jún. 17-rõl
(Urk Sieb. VII. 181.) és okt. 28-ról (Mon. Vat. VI. 128.) ismerünk manu propria okleveleket.
Gyûrûspecséttel márc. 25-rõl (DL 18038., ad relacionem domini Georgii prepositi
Quinqueeclesiensis), máj. 5-én (DF 231637.), jún. 24-én (DF 270493.), szept. 8-án (Aussenpolitik
64.), okt. 24-én (DF 274580.) és nov. 1-jén (Urk. Sieb. VII. 198–199.) kelnek iratok. – Szeptem-
ber 30-án a cseh királyi titkospecsét is Budán volt: AØK 1759. – Nagy valószínûséggel
nyomdahibából eredõen ismerhetünk márc. 25-rõl egy Brünnben (Geben zu Brun) kelt királyi
oklevelet ebbõl az esztendõbõl. Oberlausizischer Urkunden 134.
861 DL 32852. (gyûrûspecséttel) rex Mathias manu propria.
862 Urk. Sieb. VII. 200–201. commissio propria domini regis (további kiadása: Teleki: Hunyadiak
XII. 79–80.).
863 DF 287277. (felségi pecséttel, követutasítás). – Mátyás ezen visegrádi jelenléte körül akadnak
nehézségek. Az idézett oklevelek – különösen a nagypecsétes 22-i – arra látszanak utalni, hogy
nélküle zajlottak ezek az aktusok. További kételyt támaszthat annak ismerete, hogy nov. 21-én
Visegrádon született meg a Dîugosz János krakkói kanonok és történetíró, valamint Brzeszei
Marszalkowicz Szaniszló vezette lengyel küldöttséggel az a békemegállapodás, amely szerint
a felek az 1474-es lengyel–magyar fegyverszünetet 1479 kora tavaszáig meghosszabbították. E
dokumentumban sem szerepel, hogy a király jelen lett vona a békekötésnél. Lewicki: Codex
epistolaris III. 296–297. – Ugyanakkor a föntebbi, nov. 12-i tatai jelenlét mégis ad lehetõséget,
hogy feltételezzük, a király e városon keresztül Visegrádra utazhatott e néhány nap erejéig.
864 Mátyás cseh okl. 60–61. commissio propria domini regis.
867 DL 59653. (cseh titkospecséttel) relacio Ladislai de Kanissa.
868 DF 230011. (átirat).
869 DL 18155. (átirat).
108
dec. 18870–31.871 Kassa
1479
jan. 3872–16.873 Kassa
jan 25.874 Zólyom
jan. 28.875 Besztercebánya
febr. 2876–3.877 Körmöcbánya
febr. 9.878 Esztergom
febr. 14879–jún. 21.880 Buda
jún. 23.881 Esztergom
jún. 25.882 Tata
jún. 26883–30.884 Pozsony
júl. 2885–aug. [15.]886 Olmütz
870 Fraknói: Mátyás levelei I. 416–417. commissio propria domini regis.

871 DF 270877. (titkospecséttel) commissio domini regis. – 1478/79 fordulójának királyi
(Beatrixszal közös) utazásairól Bonfini ennyit jegyzett le: ...Cassoviam, Cremniciam,
Novosolium et montana ambo loca revisunt, auri argentique fodine spectantur... Bonfini
IV-V-161–163. – Közbeesõleg a gyûrûspecsét jelenléte is igazolható dec. 29-rõl. DF 250877.
872 DL 60843. (gyûrûspecséttel).
873 Bártfa 2072. (cseh titkospecséttel) commissio propria domini regis, Eperjes 230–231. (fényképen
csak függõpecsét zsinórja látható, DF 228934.) commissio propria domini regis, DL 75929. (bírói
pecséttel). – Közbeesõleg az elõzõ esztendõ dec. 24-én még Budán kimutatható bírói pecsét
jan. 15-re vélhetõleg Kassára érkezett. Vö.: DL 61821., DL 18156.
874 Külföldi reg. 435., DF 270497. (fénykép alapján nem azonosítható pecséttel) commissio propria
domini regis.
875 DL 88619. (másolat).
876 Fraknói: Mátyás levelei I. 434–435. (további kiadása: Teleki: Hunyadiak XII. 85–86.),
Aussenpolitik 77. commissio propria domini regis, DF 234699. (fényképén a függõpecsétnek
csak zsinórja látszik) commissio propria domini regis.
877 DF 258537. (gyûrûspecséttel) anulari secreto nostro, DF 287279. (gyûrûspecséttel) commissio
propria domini regis – annulari secreto nostro regio.
879 Fraknói: Mátyás levelei I. 436. ad mandatum domini regis (vö. Aussenpolitik 78.), DL 72037.
(átirat), DF 250743.
880 Aussenpolitik 85–86. (vö. DL 24582. [másolat], DL 38866. [másolat]) – Közbeesõleg manu
propria oklevelet ismerünk jún. 11-rõl. DL 18224. (magyar titkospecséttel).
882 DF 255489. (titkospecséttel) commissio propria domini regis. – Wertner: Magyar hadjáratok 425.
oldalon olvasható jún. 24-i pozsonyi keltezés nyomdahiba, tévesztés eredménye lehet, mivel
az ott közölt itinerárium-adatokkal is ellentmondásban van.
883 Fraknói: Mátyás levelei I. 443–444. – Sebestyén: Itinerárium 91. oldalon olvasható jún. 24-i
dátum téves feloldáson alapszik, amit Fraknóitól vett át. A keltezés (am Sontag nach Sand
Johans Tag) helyesen jún. 26., mivel Szent Iván-nap után ekkor volt legközelebb szombat.
884 Sopron I/5. 384–385. (gyûrûspecséttel, DF 203890.) de comissione propria domini regis.
885 A király e napon érkezett a városba. Külföldi reg. 438.
886 A Ráth: Itinerárium 238. oldalon idézett munkában (Dok. Breslau III/2. 290–291.) valóban
aug. 15-i dátum szerepel, jóllehet csupán annyi utalással, hogy az ezt bizonyító okirat Bo-
roszló város levéltárában van. Dacára annak, hogy Mátyás itteni tartózkodása oklevéllel csak
109
aug. 18.887 Vyškov

aug. 23888– szept 8.889 Brünn
szept. 19890–okt. 8.891 Pozsony
okt. 14892–dec. 28.893 Buda
1480
jan. 7894–jan. közepe895 Buda
[jan. 25.896 Lövöld]
aug. 13-ig igazolható (Diplomatáâ Pernšteina 511.), a 15-i dátum is elfogadhatónak, az

itineráriumba illeszthetõnek tûnik. – Közben júl. 14–17. között Mátyás a város elõterében ta-
lálkozott Ulászló cseh királlyal, ezután együtt tértek vissza Olmützbe, majd 21-én ratifikál-
ták a kölcsönös békeszerzõdést. Vö. AKØ 226–228., Teleki: Hunyadiak V. 99–101., DF
287612. (magyar titkospecséttel), Oberlausizischer Urkunden 137. – A júl. 2. és aug. 15. kö-
zötti tartózkodást hozza Ráth: Aragóniai János 333. is, jóllehet hivatkozás nélkül.
887 DL 30221. (azonosíthatatlan pecsétlenyomattal).
888 Die Beziehungen der Schweitzer 81. ad mandatum domini regis – an Montag Sand Bartholomeus
Abend (további kiadása: Fraknói: Mátyás levelei I. 444–445.)
889 AMB 665. (cseh titkospecséttel) ad mandatum domini regis in consilio. – Közbeesõleg aug.
25-én a gyûrûspecsét ittléte is igazolható. DL 45795. de commissione domini regis. – A korábbi
irodalomban (Ráth: Itinerárium 238., Sebestyén: Itinerárium 91.) a brünni és a pozsonyi tar-
tózkodás között egy budai jelenlét is szerepel. Tekintettel azonban arra, hogy ezekbõl a na-
pokból zömmel „tucatügyekben” kelt okleveleket ismerünk, ráadásul bírói pecséttel
(például DF 223621., DF 281044.), illetõleg az elkövetkezõ pozsonyi tartózkodás alatt a
titkospecsét dominál, alighanem ezt a közbevetõleges, alig kéthetes budai utat nem létezõ-
nek tekinthetjük.
891 Fraknói: Mátyás levelei I. 446–448. (további kiadása: Mon. Habs. III. 244–246.), DF 286371.
(másolat).
892 DF 237736. (átiratban). – Az ezt megelõzõ egy hétbõl nem maradt egyetlen királyi okleve-
lünk sem, így a pozsonyi indulás pontosabban nem határozható meg. Az azonban biztos,
hogy Mátyással együtt a titkospecsét is visszatért Pozsonyból. Vö. DL 18287., DF 270496.
893 DL 18298. (titkospecséttel, de annak töredékessége miatt pontosabban nem meghatározható)
commissio propria domini regis, DL 74623. (bírói pecséttel).
894 DL 18311. (lepergett, nem azonosítható pecséttel) de commissione domini regis.
895 Mátyás Budáról való indulásának – aminek célja talán egy kisebb bakonyi vadászat lehetett
– pontos meghatározása szinte lehetetlen. Ennek kettõs oka van. Egyfelõl, amint a következõ
jegyzetben írottakból kitûnik, lövöldi utazásáról alig maradt érdemleges forrás, másfelõl
mind a titkos, mind pedig a bíró pecsét e napokban Budán maradt (vö. jan. 23.: DF 210180.,
jan. 25.: DF 250688.), ami a király mozgásának akár csak részleges-feltételezett követését
gyakorlatilag megoldhatatlanná teszi. Jan. 13-án alighanem még Budán tartózkodott. AMJ
209. commissio propria domini regis.
896 Mátyás és Beatrix lövöldi tartózkodásáról az esztergomi Fõszékesegyházi Könyvtár egyik
kódexének – Knauz Nándor meghatározása szerint kortárs – bejegyzése tudósít. Iste liber est
domus vallis Sancti Michaelis archangeli in Leveld ordinis Cartusiensis, emptus eidem domui per
inclitum regem Mathiam anno Domini 1480., quo anno cum domina regina Beatrice, contorali sua
visitavit et pernoctavit in predicto claustro in festo Conversionis Sancti Pauli... Knauz: Corvin-codexek
19–20. (s az õ nyomán Balogh: Mátyás és a mûvészet I. 273. is). A szöveg folytatásából az is
kiderül, hogy a király Lövöldrõl való elindultát követõen, harmadnapra súlyosan megbetege-
dett, így az sem elvethetõ lehetõség, hogy 27-én (esetleg csak 28-án) már Budán volt.
110
jan. vége897–máj. elsõ fele898 Buda

máj. 16899–17.900 Tata
máj. 19901–júl. 30.902 Buda
[aug. 3.903 in secessu nostro silvestri iuxta fontem Hydeghchorgo]
aug. 6904–22.905 Esztergom
897 Sajnos kiegészítõ információk híján közelebbi dátumot nem lehet adni. Annyit biztosan tu-
dunk, hogy a bírói és a titkospecsét is Budán volt jan.–febr. fordulóján is. Vö. jan. 31.: DL
65429. (titkospecséttel) commissio propria domini regis, febr. 1.: DL 45814. (bírói pecséttel)
relacio domini Urbani prepositi et thesaurarii. – Beatrix budai jelenlétét legkorábban febr. 10-én
bizonyíthatjuk. Dipl. Eml. II. 417–418.
898 Pontos adataink itt sincsenek. Az utolsó biztos titkospecsétes budai keltezés máj. 1-jérõl (!)
való: DF 269140. de commissione domini regis. A 16-i tatai datálást megelõzõen pedig az utol-
só, biztosan azonosítható pecséttel (történetesen a bíróival) ellátott oklevél máj. 8-án íródott
dátumsora szerint. DL 18347. lecta per magistrum Ladislaum prothonotarium. Máj. 8–14-e között
nincs királyi oklevelünk. – Máj. 14-én Esztergomban is adtak ki oklevelet Mátyás nevében,
bírói pecséttel: DF 270505. commissio propria domini regis. Kiadása mögött a frissen kineve-
zett Aragóniai János esztergomi érsek épp e napokra tehetõ városbeli bevonulása és az ér-
sekség átvétele körüli ünnepeken jelen lévõ Karai László személynök és egyben budai pré-
post ittlétét gyaníthatjuk. A datáláshoz: Bonfini IV-VI-112. Eodem anno Ioannes cardinalis
Aragonius, qui cum summa pontificis potestate paulo ante venerat in Ungariam, Strigonium quinto
idus Maias (máj. 11. – H. R.) intravit et archiepiscopatum accepit a Mathia datum. Vö. továbbá
Ráth: Aragóniai János 334. – Végezetül az elõbb elmondottakat figyelembe véve az sem el-
képzelhetetlen, hogy máj. 11-e táján maga Mátyás is Esztergomban idõzött (elkísérve az új
érseket), s csak aztán ment tovább Tata felé, noha mindezt bizonyítani nem lehet.
900 Fraknói: Mátyás levelei II. 22–24. commissio propria domini regis.
901 DF 273179. (lepergett, azonosíthatatlan pecséttel). – Fontos kiemelni, hogy a Sebestyén:
Itinerárium 91. oldalon olvasható, Ráth: Itinerárium 239-en alapuló, nyári siklósi királyi kel-
tezés téves datálás eredménye. A hivatkozott forrás szerint (Bonfini IV-VI-19.) ugyanis a ki-
rály Zágrábból visszatértében érintette a települést, azaz 1481-ben és nem egy évvel koráb-
ban. A körülbelül egyesztendõs idõrendi csúszás általános jelenség Bonfini szinte egész mû-
vében. Vö. a bevezetõ tanulmányban írottakkal.
902 Fraknói: Mátyás levelei II. 35. ad mandatum domini regis, DF 234530. – Ismerünk jún. 14-i da-
tálással Zágrábban kelt királyi oklevelet is, ám e helyütt nagy valószínûséggel a kiadásban
történt dátum-elírás. Mivel az Aragóniai Jánosnak címzett levélben a Száván való átkelés és
a boszniai elõrenyomulás részletei is szerepelnek, kizárhatjuk az 1480. évi keltezést. Tartal-
ma szerint majdnem biztosan 1481-re datálhatjuk, amikor is a június hónapot Budán töltötte
a király. Epistolae III. 84–88., akitõl átvette Katona IX/XVI. 282–285., ahonnan pedig tovább
került az alábbi mûvekbe: Mon. Slav. Merid. XXIII. 292., valamint: Wertner: Magyar hadjá-
ratok 425., 430.
903 DL 26642. (magyar titkospecséttel) commissio propria domini regis, DL 10008. (másolat). – Jajca
139. szerint a király és kísérete a dühöngõ pestis elõl húzódott az erdõkbe, s ott vadászattal
töltötte az idõt, noha erre utaló forrást nem idéz. Igaz, az ezt követõ esztergomi keltezések
alapján az állítás valószínûnek látszik.
905 AMB 672. commissio propria domini regis. – Az elõzõ napon a király arról írt, hogy épp indul-
ni készül a török ellen, amit az elkövetkezõ ismert keltezési helyek alátámasztanak. Ugyan-
csak az Esztergomból való indulást említi egy 1481. márc. 10-i levelében. Epistolae IV. 275.
(igaz, itt 1480-as dátummal kiadva). Károlyi: Adalék 242–243.
111
aug. 25.906 Söröl [Söjtör]

aug. 28.907 Alsólendva
szept. 1908–3.909 Perlak közelében a Dráva gázlójánál
szept. 4.910 Ludbreg
szept. 13911–18.912 in Folth
szept. 19913–okt. 12.914 Zágráb
okt. 14915–17.916 Csázma
okt. 18.917 Thopplicza
okt. 24918–29.919 Béla
906 Aussenpolitik 110. Sajnos az oklevél teljes szövegû kiadása (Károlyi: Adalék 243–245.) sem
ad kapaszkodót a keltezési hely pontosabb azonosításában. Minthogy azonban az Eszter-
gom és Lendva közötti legfõbb útvonalak egyike épp a Zala megyei Söjtör mellett halad el,
így ez az azonosítás, feltételesen ugyan, de elfogadhatónak látszik.
907 Teleki: Hunyadiak XII. 127–129. (lepergett, nem azonosítható pecséttel, DF 240645.)
commissio propria domini regis, DL 25325. és DL 36483. (mindkettõ másolatban fennmaradt
szövegük alapján: gyûrûspecséttel), DF 240646. (titkospecséttel, de felzete miatt pontosabban
nem azonosítható) commissio propria domini regis. – Ezekben a napokban (pontosan aug.
6–szept. 14. között) számos oklevelünk kel Esztergomból, többségük a titkospecsét alatt. En-
nek ellenére tudható, hogy Mátyás Zágrábon át Boszniába indult hadakozni, ennélfogva
ezen okleveleinket a király tartózkodási helyét illetõen mellõznünk érdemes.
908 Somogyi kastélyok 22. (gyûrûspecséttel) commissio propria domini regis.
909 Teleki: Hunyadiak XII. 130–133. (gyûrûspecséttel, záradék alapján) Mathias rex manu propria,
DL 30222. (gyûrûspecséttel).
910 Sopron I/5. 398. (gyûrûspecséttel, záradék alapján) relacio Iareslai cancellarii Bohemie. –
Ugyanezen a napon kelt egy másik királyi oklevél is Körmenden, ám ennek pecsétje fény-
kép alapján nem azonosítható, így azt sem tudjuk megmondani, hogy ki bocsáthatta ki a ki-
rály nevében. DF 270508. A két település közti mintegy hetven kilométeres távolság nagy
valószínûséggel kizárja, hogy mindkét helyen ott lett volna Mátyás egy napon belül.
911 DF 251304. (fénykép alapján nehezen azonosíthatóan bírói pecséttel).
912 DL 45847. (átirat).
913 Fraknói: Mátyás levelei II. 53–54. ad mandatum domini regis, DF 250475. (gyûrûspecséttel).
914 DF 256105. (pontosabban nem azonosítható titkospecséttel) commissio propria domini regis, Te-
leki: Hunyadiak XII. 137–140. (titkospecséttel) ad relacionemThome prepositi Tituliensis. – A
gyûrûspecsét tudomásunk szerint folyamatosan a király környezetében, Zágrábban volt. Vö.
szept. 29-én: DL 18413. relacio Petri Gereb de Vingard consobrii regii, DL 32927. commissio
915 DF 275072. (erõsen töredékes, nem azonosítható pecséttel).
916 DF 279709. (gyûrûspecséttel) commissio propria domini regis. – Igaz, hogy csak átiratból, ám
épp 15-rõl ismert egy zágrábi keltezés is (DF 231636.), ami nem zárja ki, hogy a király
és/vagy kísérete oda-vissza megtette a Zágráb–Csázma útvonalat.
917 DF 280051. (magyar titkospecséttel) commissio propria domini regis.
918 DL 88647. (magyar titkospecséttel) commissio propria domini regis. – Sebestyén: Itinerárium 91.
oldalán olvasható, ám Ráth: Itinerárium 239-rõl automatikusan átvett okt. 23-i zágrábi kelte-
zés téves datálás vagy nyomdahiba eredménye. A Ráth Károly által hivatkozott oklevél he-
lyes kelte: szept. 23., Zágráb. Vö. Kovachich: Formulae 418–419.
919 DL 18423. (magyar titkospecséttel) commissio propria domini regis, DF 268101. (titkospecséttel)
commissio propria domini regis. – Október hónapban a bírói pecsét elhagyta Budát, s Kassán
tûnt föl 1-jén (DL 60856.) és 28-án (DF 250807.).
112
nov. 6920–7.921 a Száva gázlójánál haditáborban

nov. 16.922 Greben vár mellett haditáborban Boszniában
nov. 18.923 bosnyák hegyek közt Zvecaj mellett táborban
nov. 26.924 Greben vár mellett haditáborban Boszniában
dec. 3.925 Lesnek/Lewach
dec. 12926–30.927 Zágráb
1481
jan. 10928–márc. 13.929 Zágráb
márc. 17.930 Körös
márc. 28931–máj. 21.932 Radkersburg
920 Fraknói: Mátyás levelei II. 65–69. commissio propria domini regis (további kiadása: Mon. Vat.
VI. 151.). – Nov. 4-i kelettel tudomásunk van egy Bécsbõl(!) keltezett királyi levélrõl. Mint-
hogy azonban csupán 18. századi másolatos, miscellanea jellegû kéziratból ismert, nagy való-
színûséggel feltehetõ, hogy a rossz datálás (avagy a rontott keltezési hely) másoláskor kelet-
kezett. V. Kovács: Egri töredék 116.
921 Fraknói: Mátyás levelei II. 70–72. commissio propria domini regis (további kiadása: Mon. Vat.
VI. 153.).
922 DF 265619. (gyûrûspecséttel) commissio propria domini regis. – A területet, igaz bizonytalanul,
Rónai Horváth Jenõ a ma is Bosznia-Hercegovinában található Øemernica Planinával azono-
sítja Banja Luka és Jajce között. Rónai Horváth: Hadjáratok 190.
923 DF 262476. (gyûrûspecséttel) commissio propria domini regis.
924 Teleki: Hunyadiak XII. 141–142. (titkospecséttel, DF 240650., regesztája: Inventár 3785.)
925 DL 18433. in opido Lesnek (magyar titkospecséttel) commissio propria domini regis, DL 93541.
(átirat) in oppido nostro Lewach. – A király boszniai hadjáratához vö. Jajca 139–140.
926 Kovachich: Formulae 299.
927 Zichy XI. 281–282. commissio propria domini regis. – A király zágrábi tartózkodásához vö.
Tringli: Közgyûlés 291–319., itineráriumához különösen 291–293. – Közbeesõleg manu
propria oklevelet dec. 17-rõl. (DF 209391.), míg gyûrûspecsétest dec. 22-rõl (DF 255515.) is-
merünk. – Az ezenközben nov. 28-a és dec. 30-a között kiadott, egri keltezésû királyi okleve-
lek mindegyike az ott tartózkodó bírói pecsét alatt kelt. DF 210548., DF 250870., DF 250955.,
DF 250953., DF 278317.
929 Fraknói: Mátyás levelei II. 118–119. commissio propria domini regis, P(etrus) secret(arius) (továb-
bi kiadása: Mon. Vat. VI. 169., Dipl. Eml. IV. 351.). – Márc. 11-én már arról írt Mátyás IV.
Sixtus pápának, hogy ...hii proximis diebus Rakospurgam advenerunt... Fraknói: Mátyás levelei
II. 115.
931 DF 250187. (másolat).
932 Aussenpolitik 122., DL 88654. (magyar titkospecséttel) de commissione domini regis. –
Közbeesõleg máj. 7-rõl manu propria oklevelet is ismerünk. Mon. Vat. VI. 174. – A király ha-
zafelé tartó útjáról kevés és ellentmondásos adatunk vannak. Teleki: Hunyadiak V. 186. sze-
rint (egy keltezetlen levélre hivatkozva) Fehérvár érintésével érkezett Budára, míg Bonfini
(IV-VI. 19–21.) értesülése szerint az épp ekkoriban meghalt Garai Jób birtokait, különöskép-
pen Siklóst megszállandó, a Dunántúl déli területein át haladt Buda felé. Vö. a következõ
jegyzetben írottakkal is, amelyek Bonfini leírását kérdõjelezik meg.
113
[máj. vége–jún. eleje933 Veszprém, Csesznek]

jún. elsõ fele934–aug. 29.935 Buda
szept. 2936–9.937 Visegrád
szept. 14938–dec. 22.939 Buda
1482
jan. 3940–ápr. 14.941 Buda
ápr. [14.] 17942–23.943 Fehérvár
933 Korunkra maradt, igaz 18. századi kiadásból két datálatlan királyi levél, melyek keltezési
helye Veszprém, illetõleg Csesznek. Tartalmukat tekintve az elsõ Aragóniai Jánoshoz, míg
utóbbi a pápához szól, s ebben Mátyás beszámol a lezajlott török elleni hadjáratról. Ennél-
fogva csakis az 1480-as boszniai hadjárat utánra tehetjük megírásukat. Minthogy az ebbõl
való visszatérés pontos kronológiájában és útvonalának ismeretében komoly hiányaink van-
nak, így feltételezetten bár, de erre az idõszakra tehetõ e két levél. Epistolae IV. 65–78.
934 Forrásaink itt cserbenhagynak minket. Igaz ugyan, hogy máj. 23-tól folyamatosak a királyi
oklevelek, ám ezek csupán bírói pecsétes kiadványok (például DF 225902., DL 45887.). Az
elsõ magyar titkospecsétes, azaz a király megérkezését valamivel biztosabban, de korántsem két-
ségtelen hitellel igazoló oklevél jún. 8-ról ismert: DL 30475. de commissione domini regis.
935 Urk. Sieb. VII. 290. commissio propria domini regis, DF 228947. (titkospecséttel) ad relacionem
Thome de Erdewd prepositi Tituliensis. – Közbeesõleg jún. 21-rõl (DL 33433., titkospecséttel,
regesztája: Schallaburg ’82. 429–430.), júl. 14-rõl (DL 24850., magyar titkospecséttel), aug.
6-ról (DL 18533., magyar titkospecséttel), aug. 20-rõl (DL 18541., magyar titkospecséttel)
manu propria okleveleket, míg gyûrûspecsétest júl. 2-ról (DF 260385.) és aug. 3-ról (DF
280704.) ismerünk.
936 Urk. Sieb. VII. 291. commissio propria domini regis. – Közben országgyûlés. DRH 1458–1490.
246–251.
937 DF 236897. (titkospecséttel) ad relacionem Thome de Erdewd prepositi Tituliensis.
938 Aussenpolitik 128.
939 DF 211767. (bírói pecséttel). – Közbeesõleg manu propria oklevelet ismerünk, szept. 22-rõl
(Memorabilia 22.) és dec. 9-rõl (DF 276747.). – Okt. 28-án Beatrix királyné Esztergomból kel-
tezett (DF 270532.), így fölmerül a lehetõsége annak, hogy e napokban Mátyás is ott volt. Az
sem zárható ki, hogy a királyné egyedül utazott, így e lehetõség tovább növeli a budai tar-
tózkodások ideje alatt föltételezhetõ kisebb utazások képzeletbeli listáját.
940 Bánffy II. 226–228., DF 223711. (bírói pecséttel).
941 DL 67567. (azonosíthatatlan pecsétlenyomattal, kiadása: Teleki: Hunyadiak XII. 217–218.)
commissio propria domini regis. – Az ugyanezen napról ismert, de már fehérvári keltezésû okle-
vél alighanem a király tudtával, de jelenléte nélkül készült. Szerbia 273. ad relacionem Thome de
Erdwd prepositi Tituliensis (DL 33491., az oklevél eredetije nem vizsgálható, DL jelzete dacára
ma Horvátországban található). Hangsúlyozni kell azonban, hogy itt nagy a bizonytalanság:
akár a fordított, fehérvári jelenlét sem zárható ki. – Közbeesõleg márc. 17-rõl manu propria (DL
18617., magyar titkospecséttel) oklevél is ismert. – Közben országgyûlés. DRH 1458–1490.
255–257. – Az elõzõ év végi, illetve ezen esztendõ eleji budai tartózkodás idejére legalább egy
környékbeli vadászatot feltételeznünk kell. Ennek létére utal ugyanis a király egy 1482 máju-
sában (pontosabb dátum nélküli) IV. Sixtus pápához írott levele, ahol többek közt azt olvas-
hatjuk, hogy cum itaque his diebus Buda solatii et venationis causa exivissem, atque ad visitandam
habitaciones nostras in propinquo ambularem,... Fraknói: Mátyás levelei II. 228.
942 DL 102220. (cseh titkospecséttel) commissio propria domini regis, valamint vö. az elõzõ jegyzet-
ben írottakkal.
114
[ápr. 22–23. Táján944 Tata]

ápr. 24945–máj. 1.946 Gyõr
máj. 7947–aug. 5.948 Pozsony
aug. 9949–11.950 Hainburg alatt ostromtáborban
aug. 19951 Pozsony
aug. 20952–okt. 4.953 Hainburg alatt ostromtáborban
944 A megadott idõpont csupán logikai úton jött létre és bizonytalanság terheli. Mátyás csak ta-
tai tartózkodásáról és vadászatról ír (meg arról, hogy oda Fehérvárról érkezett), azonban an-
nak idõpontja nem ismert. Fraknói: Mátyás levelei II. 231–232. Azt tudhatjuk továbbá, hogy
22-én Beatrix Tatáról keltezett. Külföldi reg. 447. Problémánk ugyanakkor az – legalábbis az
okleveles anyag tükrében –, hogy a fehérvári és a gyõri tartózkodás között elvileg nem he-
lyezhetõ el a király tatai mégoly rövid „megállója” sem, hacsak nem tételezzük föl, hogy ez
esetben a király szûk kísérete és a kancelláriai alkalmazottakat is felölelõ bõvebb kíséret bi-
zonyos ideig külön mozgott.
945 Külföldi reg. 447. Itt kell megemlíteni, hogy ez csupán egy követjelentés, miszerint Mátyás
és kísérete ápr. 22-én érkezett a városba, s ápr. 24-re már Pozsonyba ért volna, ám ez a fenti,
23-i fehérvári oklevél ismeretében nehezen képzelhetõ el. Részleges hihetõségét, már ami a
király sietõs Gyõrbe távoztát illeti, növeli Mátyás némileg késõbb Rómába küldött levele.
Ebben arról írt, hogy Budáról Fehérvárra, onnan pedig Tatára sietett (ahová épp Fehérvárról
érkezett), s ott érte a III. Frigyes hadainak támadásáról hírt hozó követ. Fraknói: Mátyás le-
velei II. 231–232. A György-napi pozsonyi érkezést azonban legföljebb tervnek minõsíthet-
jük. A király ápr. végéig Gyõrött maradt. – Ápr. 24-i gyõri keltezés: Szerbia 274–275.
(titkospecséttel) ad relationem Thome de Erdewd prepositi Tituliensis.
946 Károlyi II. 503. (gyûrûspecséttel, DL 99119.). – Közbeesõleg ápr. 25-rõl (DL 83888.) és ápr.
29-rõl is (DL 59683., DF 278004.) ismerünk gyûrûspecsétes okleveleket.
948 DF 270550. (gyûrûspecséttel) commissio propria domini regis. – Sebestyén: Itinerárium 92. olda-
la értelmében jún. 19-e és jún. 26-a között a király elvileg visszatért Budára. Nos, a rendelke-
zésünkre álló adatok szerint ezt kizárhatjuk. Egyfelõl ezt a budai utat Ráth: Itinerárium sem
ismerte, másrészt épp a budai tartózkodás másnapjáról, 20-ról is ismerünk pozsonyi kelte-
zést. DL 59688. (titkospecséttel). – Közbeesõleg manu propria oklevelet máj. 15-rõl (DL
100972., cseh titkospecséttel), míg gyûrûspecsétest máj. 28-ról (DF 270548.) ismerünk.
949 DF 219000., DF 255583. (titkospecséttel).
950 DL 102622. (titkospecséttel, de pontosabban nem azonosíthatóan) ad relacionem magnifici
domini Stephani comitis Scepusiensis
951 Urk. Sieb. VII. 322–323. commissio propria domini regis (további kiadása: Teleki: Hunyadiak
XII. 224–225.)
952 Teleki: Hunyadiak XII. 226. (magyar titkospecséttel, DL 18699.) commissio propria domini
regis, DL 18700. (magyar titkospecséttel) ad relacionem Thome de Erdewd prepositi Tituliensis,
DL 107334. (magyar titkospecséttel) ad relacionem Aladary.
953 DL 100982. (titkospecséttel, de pontosabban nem azonosíthatóan) ad relacionem Thome de
Erdewd prepositi Tituliensis. – A pecsétkép lenyomata elég bizonytalan, ez alapján
titkospecsétnek tûnik, míg a bírói pecsét alighanem ekkor Pozsonyban volt (igaz, az ugyan-
ekkor Pozsonyban kelt, s DF 231744. jelzetû oklevél pecsétje sem azonosítható egyértelmûen
fénykép alapján). Vö. a következõ jegyzetben írottakkal, valamint: DF 255553.
(titkospecséttel). – Idetartozik továbbá annak rögzítése is, hogy a pozsonyi városi számadás-
könyv az aug. 18-a és szept. 7-e közötti idõszakból hat alkalommal tudósít arról, hogy a ki-
rály konyhájára különféle kiadásokat eszközöltek. (18-án, 23-án, 28-án, 30-án, 6-án és 7-én:
DF 277100/fol. 60r.) Mindez arra utalhat, hogy Mátyás e napokat folyamatosan vagy majd-
nem folyamatosan a Hainburgtól alig öt-hat kilométerre lévõ városban töltötte, esetleg az
115
[okt. 10.954 Pozsony]

okt. 20.955 Enzersdorf
okt. 24956–26.957 Hainburg
[okt. 27958 Korneuburg]
nov. 1959–dec. 4.960 Hainburg
dec. 4.961 Perchtoldsdorf
dec. 11.962 Hainburg
dec. 14.963 Baden bei Wien
dec. 26964–28.965 Sopron
ostromtábor és Pozsony közt akár naponta megfordulhatott, hiszen a városi küldemények

mehettek akár közvetlenül Hainburg alá. Ezt a gyanút erõsítheti az ugyanezen napokban a
hainburgi ostromtáborban kelt oklevelek sora is: 2-án, 22-én és 30-án (DL 18699-700., DF
270552., DF 240659, mindegyik titkospecséttel, elõbbi kettõ bizonyosan a magyarral).
954 DL 18714. Ez ugyan királyi oklevél, de budai keltezésû és bírói pecséttel lett megerõsítve.
Kancelláriai jegyzete ugyanakkor mégis segítségünkre lehet Mátyás hollétének meghatározá-
sában: ad relacionem magistri Thome prepositi Tituliensis de Posonio litteratorie factam. A jelek
szerint Bakócz Tamás királyi titkárként rendszerint a király közvetlen közelében tartózko-
dott, így a fentiek alapján feltételezhetõ, noha kétséget kizáróan nem bizonyítható, hogy
Hainburg kapitulációja után Mátyás néhány napra visszatért Pozsonyba.
955 Sopron I/6. 12–13. (titkospecséttel, de hiányos volta miatt nem pontosíthatóan) commissio
956 DL 26435. (magyar titkospecséttel) ad relacionem Thome de Erdewd prepositi Tituliensis, DF
270553-554. comissio propria domini regis.
957 Diplomatáâ Pernšteina 514. ad mandatum domini regis.
958 Aussenpolitik 165. – Bizonytalan keltezési adat. Egyrészt a regesztakiadás szövegében is re-
konstruált 1481-es évszám olvasható, másrészt a korneuburgi kitérõ – noha nem nagy távol-
ságról van szó – nehezen illeszthetõ a király itineráriumába.
959 DF 214993. (gyûrûspecséttel) commissio propria domini regis.
960 DL 18730. Átiratban ránk maradt oklevél, így jegyzetei és pecsétje nem vizsgálható, jóllehet
a kis távolság miatt mindkét dec. 4-i keltezés elfogadhatónak tûnik. – Nagy valószínûséggel
erre az idõszakra helyezhetjük Mátyás néhány napos Baden bei Wien-i pihenõjét is, amirõl
Galeotto Marzio emlékezik meg. Galeotto 39–40. – Közbeesõleg manu propria oklevelet nov.
2-ról (Teleki: Hunyadiak XII. 230–232., hasonmással, eredeti: DF 240663., titkospecséttel,
regesztája: Inventár 3812.) ismerünk.
961 Urk. Sieb. VII. 333. (gyûrûspecséttel) Mathias rex (további kiadása: Teleki: Hunyadiak XII.
232–233.)
962 DL 18732. (másolat).
963 DL 100986. (gyûrûspecséttel) commissio propria domini regis. – A királyi csapatok környékbeli
mozgásáról Jakob Unrest is megemlékezett. Unrest 133. ...Inn solicher zeyt gewann der kunig
inn Osterreich Petersdorff, Paden, Sannd Pölten, darnach in kurtz alles das in Osterreich lag,
ausgenumen Wyenn, Newnstat, Laxenwurg und Medling. Der kunig lab selbs eyn zeyt zw Paden,
darnach besetz der kunig alles das, das er gewunen het, und zoch gen Ofen....
964 DF 275405. (fénykép alapján nem azonosítható pecséttel).
965 Teleki: Hunyadiak 234–235. (gyûrûspecséttel: annulari secreto sigillo) commissio propria domini
regis.
116
1483
jan. 4966–12.967 Sopron
jan. 20968–25.969 Kõszeg
febr. 1970–21.971 Sopron
febr. 27.972 Tata
márc. közepe973–jún. 27.974 Buda
júl. 6975–11.976 Zsámbék

967 Sopron I/6. 15. (magyar titkospecséttel, DF 203923.) ad relacionem reverendi domini Urbani
episcopi Iauriensis thesaurarii, DL 45937. (magyar titkospecséttel) commissio propria domini regis.
968 SO II. 545–546. (magyar titkospecséttel, DL 45937.), DL 18749. (gyûrûspecséttel, sigillum
anulare secretum nostrum apensum est) commissio propria domini regis.
969 HO I. 371–372. (cseh titkospecséttel, DF 262232.) commissio propria domini regis, HO II.
362–365. (cseh titkospecséttel, DF 262231.) commissio propria domini regis, DF 262230. (cseh
titkospecséttel) commissio propria domini regis Iarozlaus de Bozkovicz cancellarius, DF 262233.
(cseh titkospecséttel) commissio propria domini regis.
970 DF 226134. (gyûrûspecséttel), DF 254598. (gyûrûspecséttel) commissio propria domini regis.
971 DF 270570. (gyûrûspecséttel) commissio domini regis. – Közbeesõleg manu propria okleveleket
febr. 5-rõl (Sopron I/6. 17., gyûrûspecséttel megerõsítve: DF 203924.) és 13-ról (DF 231748.)
és 14-rõl (DF 203926.), míg gyûrûspecséteseket febr. 3-ról (DF 225469.) és 13-ról (Sopron I/6.
18–19., DF 231748.) ismerünk.
972 Krassó 458–460. (titkospecséttel) ad relacionem Thome de Erdewd propsiti Tituliensis. – Bonfini
értesülése szerint a király az egész böjtött itt töltötte, ám ez nem igazolható. Bonfini
IV-VI-192.
973 Mátyás visszatértének pontos napja nem határozható meg. Igaz ugyan, hogy már febr.
28-tól ismertek budai keltezések (Szenyéri uradalom 246.), ám ez még bizonyosan nem a ki-
rály jelenlétében keletkezett. Bonfini említést tesz arról, hogy Mátyás márc. 18-án ért volna
vissza a városba (Bonfini IV-VI-192.), ám 16-ról a királyi gyûrûspecséttel is kelt oklevél (DL
18780.), ennélfogva érkezését legvalószínûbben a márc. 15-e körüli napokra helyezhetjük.
További budai gyûrûspecsétes keltezés: ápr. 25. (DF 270576.).
974 DL 18829. (magyar titkospecséttel) ad relacionem Blaskonis Raskay, DF 206626. Mandátum a
garamszentbenedeki konventhez. Pecsétje a fénykép alapján nem azonosítható, csak feltéte-
lezhetõ a bírói pecséttel történt megerõsítés. – Meg kell ugyanakkor jegyezni, hogy júl. 5-rõl
is imerünk budai keltezést, azonban ennek a király személyéhez való kötése alig oldható
meg, kancellári „tucattermékrõl” lévén szó. DL 18837. (lepergett, azonosíthatatlan pecséttel).
– Ugyancsak itt kell elmondani, hogy e június végi budai tartózkodás sem problémamentes.
Mivel jún. 26-án Beatrix Esztergomból keltezett (DF 276233.), így az a lehetõség sem vethetõ
el, hogy a királyi pár elõbb Esztergomba ment, majd onnan Zsámbékon át tértek vissza Bu-
dára. Ráadásul Zsámbék 1482 óta Corvin-birtok volt. Koppány: Kastélyok 247–248. –
Közbeesõleg manu propriat máj. 8-ról (DF 249490.), míg gyûrûspecsétes oklevelet ápr. 25-rõl
(DF 270576.) ismerünk.
975 DL 74626. (cseh titkospecséttel) de commissione domini regis per reverendissimum dominum
Urbanum electum et confirmatum Iauriensis.
976 DF 215027. (gyûrûspecséttel) commissio propria domini regis, DF 270579. (gyûrûspecséttel)
commissio propria domini regis. – Sebestyén: Itinerárium 92. oldalán olvasható júl. 21-e nyom-
dahiba eredménye lehet, mert a helyes dátum júl. 11-e.
117
júl. 21977–dec. 28.978 Buda
1484
jan. 2979–8.980 Buda
jan. 10.981 Zsámbék
jan. közepe után982–máj. 28.983 Buda
[máj. 22.984 Tata]
977 Teleki: Hunyadiak XII. 249–250. (titkospecséttel, DF 270573.) commissio propria domini regis. –
Igaz, hogy júl. 12-én már van budai keltezés, ám ez csak átiratban maradt korunkra, ekként
fölhasználhatósága az itinerárium során erõsen korlátozott. DL 94558.
978 DL 18908. (bírói pecséttel) de commissione domini regis. – Közbeesõleg nov. 28-ról gyûrûspe-
csétes (DL 94559.), míg dec. 24-rõl (DL 45974.) manu propria és gyûrûspecsétes oklevelet is-
merünk. – Sebestyén: Itinerárium 92. oldalán 1483 nov. 10-nél pozsonyi keltezés szerepel,
ám ez nyomdahiba eredménye, mivel a nevezett forrás Sebestyén Béla által is használt
regesztakiadásában (Külföldi reg. 451.) a helyes 1484-es év alatt szerepel. – Ugyancsak Se-
bestyénnél olvasható egy okt. 25-i visegrádi keltezés, melynek eredete Ráth: Itinerárium 242.
Az itt hivatkozott oldalakon (Katona IX/XVI. 517.) ugyan Mátyás egyik levele szerepel a pá-
pához, ám ez 1483. okt. 24-én kelt Budán. Ezt ugyan követi Katonánál egy okt. 25-én Viseg-
rádon (in paradiso terrestri jelzõvel) kelt levél, ez azonban nem királyi irat, hanem csak követ
általi. Mindezek összegzéseképp Mátyás 1483. évi visegrádi látogatását erõs kritikával lehet
csak elfogadnunk. – Cseh titkospecsét magyar ügyben Budáról, okt. 6-i dátummal: DF
203930. (kiadása: Sopron I/6. 23.) commissio propria domini regis.
979 DL 70374. (lepergett, nem azonosítható pecséttel) de commissione domini regis.
980 DL 18914. (lepergett, nem azonosítható pecséttel) commissio propria domini regis. –
Közbeesõleg jan. 3-ról manu propria, gyûrûspecsétes oklevelet is ismerünk. DL 18911.
981 DL 88697. (gyûrûspecséttel, sub anulari secreto sigillo nostro) ad relacionem magnifici domini
Nicolai Banffy comitis Posoniensis (kiadása: Merényi: Buda 378., regesztája: Végh: Buda város
380.).
982 Jóllehet már jan. 13-tól ismert budai keltezés, de ezen a bírói pecsét található (DL 18917, de
commissione domini regis). Sajnos a Zsámbékon feltûnt gyûrûspecsét ezekbõl a napokból hi-
ányzik, csupán annyi kapaszkodónk van, hogy január 17-én a titkospecséttel keltez (Sopron
I/6. 25., relacio reverendissimi domini episcopi Iauriensis thesaurarii regii), illetõleg 22-én manu
propria bocsát ki egy oklevelet a király. Vö. a következõ jegyzettel.
983 DF 245881. (fénykép alapján nem azonosítható pecséttel) commissio propria domini regis. –
Közbeesõleg manu propria oklevelet jan. 22-rõl (Urk. Sieb. VII. 352.), márc. 19-rõl (269285.,
titkospecséttel), ápr. 9-rõl (DL 103026., titkospecséttel), illetõleg gyûrûspecsétest márc. 17-rõl
(DL 88700., secreto anulari sigillo), márc. 24-rõl (DF 240668. commissio propria domini regis),
ápr. 4-rõl (DL 45984. sigillo nostro anulari secreto), ápr. 24-rõl (DL 107478. sigillo nostro anulari
secreto, ad relacionem magistri Petri Gereb de Wyngarth). – A Sebestyén: Itinerárium 92. oldalon
található márc. 11-i Bruck an der Leitha-i, valamint ápr. 15-i kahlenbergi királyi keltezések
alighanem szövegfélreértésen alapulnak. A hivatkozott mûben ugyanis (Fraknói: Hunyadi
Mátyás 283–284.) csupán arról van szó, hogy a király hadai e településeket is érintették, de
arról nem, hogy maga Mátyás is ott járt volna. Azonfelül mindezt az elõzõ és a jelen jegy-
zetben idézett számos oklevél meglehetõs biztonsággal cáfolja.
984 DF 219009. (átirat). A király tatai utazásának ez az egyetlen ismert adata, ráadásul csupán
másolatos fomában ismert a szöveg. Elõtte huzamosabb budai, míg utána egy rövid visegrá-
di és ismét hosszab budai tartózkodás következett, így az igazolhatóan rövid kitérõ léte és
oka feltétlenül további kutatásokat érdemelne.
118
máj. 30.985 Visegrád

jún. 4986–okt. 10.987 Buda
okt. 21.988 Gyõr
okt. 27989–nov. 17.990 Pozsony
nov. 25.991 Enzersdorf, majd Korneuburg
nov. 26992–dec. 7.993 Klosterneuburg
dec. 27994–29.995 Enzersdorf
1485
jan. 6996–22.997 Klosterneuburg
jan. 25998–febr. 12.999 Bécs alatt ostromtáborban
közben: jan. 29.1000 Währing faluban, Bécs elõterében haditáborban
közben: jan. 31.1001 Währing faluban, Bécs elõterében haditáborban
febr. 16.1002 Korneuburg
985 DL 62356. (titkospecséttel) ad relacionem Thome de Erdewd prepositi Tituliensis.

986 DF 278830. (titkospecséttel) ad relacionem Thome de Erdewd prepositi Tituliensis, DF 278831.
(titkospecséttel) commissio propria domini regis.
987 DL 101007. (magyar titkospecséttel, záradék alapján) commissio propria domini regis, DL
105052. (átirat), DL 106905. (átirat).
988 DF 281415./126r. (formuláriumbeli bejegyzés).
989 Mátyás cseh okl. 65. commissio propria domini regis, DF 277101/51. Mátyás és Beatrix e na-
pon érkeznek a városba.
990 Mátyás cseh okl. 65–66. commissio propria domini regis. – Közbeesõleg manu propria okleve-
lünk is akad okt. 31-rõl (DF 258166.), nov. 5-rõl (DF 270599.) és nov. 11-rõl (DL 19003., ma-
gyar titkospecséttel, Teleki: Hunyadiak XII. 270–271., Somogy megyei lt. 139.).
991 Katona IX/XVI. 564–565., SRS XIV. 81. – Korneuburghoz lásd a következõ jegyzetet.
992 Tichtel 27. Item die Katherine venit rex Ungarie in propria persona ad exercitum ante Neuburgam
forensem, et sexta feria, que fuit dies immediate sequens diem Katherine, ipse per Danubium
congelatum ivit ad Neuburgam claustralem. Tichtel nyomán: Opll–Perger: Wien 179.
993 SRS XIV. 81–82. Mathias rex manu propria.
995 DL 50312. (magyar titkospecséttel), DF 258167. (titkospecséttel) commissio propria domini regis.
996 Urk. Sieb. VII. 380. (titkospecséttel) commissio propria domini regis, Mátyás cseh okl. 66. –
Bonfini szerint az ezt megelõzõ idõszakot Pozsonyban töltötte, s jan. 18-án indult vissza
Korneuburg alá. Bonfini IV-VI. 245.
997 DL 19020. (magyar titkospecséttel) commissio propria domini regis, Teleki: Hunyadiak XII.
277–279.
998 Bonfini IV-VI-252.
999 SRS XIV. 84.
1000 Teleki: Hunyadiak XII. 279–280. commissio propria domini regis.
1001 DF 228109. (átirat). Beatrix királynéval közös keltezés.
1002 Tichtel 29. Die cinerum Mathias rex Ungarie cum octingentis equitibus ivit de exercitu ’zwering’
ad Nevburgam forensem, ubi expectatus fuit a legacione imperatoris Turcorum..., Perger: Wien
1485–1490. 67., ugyancsak Tichtel nyomán.
119
febr. 181003–márc. 16.1004 Bécs alatt ostromtáborban

közben: febr. 18.1005 Währing faluban, Bécs elõterében haditáborban
márc. 1.1006 Währing faluban, Bécs elõterében haditáborban
márc. 3.1007 Währing faluban, Bécs elõterében haditáborban
márc. 171008–18.1009 Ebersdorf
márc. [22.] 241010–27.1011 Hainburg
márc. 311012–máj. 11.1013 Bécs alatt ostromtáborban
máj. 151014–25.1015 Bécs külvárosában
jún. 11016–aug. 24.1017 Bécs
1003 DF 277597. (titkospecséttel) ad relacionem Petri Tharnok etc.

1004 Tichtel 30. Ez ugyan nem keltezés, de a király személyes jelenlétérõl forrásunk megemléke-
zik: Eo die maxima machinarum vi rex Vngarie demolitus est fortalicium aput lupum prope medium
pontem,...
1005 DL 19024. (átirat).
1006 DF 270625. (fénykép alapján csupán annyi bizonyos, hogy titkospecséttel) commissio propria
domini regis.
1007 DL 50316. (titkospecséttel, de sérültsége miatt pontosabban nem azonosítható) commissio
1008 Tichtel 31.
1009 Tichtel 31. A város elesik. Vö. továbbá Tichtel nyomán: Opll–Perger: Wien 209.
1010 Noha Mátyás itteni jelenlétérõl csak 24-tõl vannak biztos adataink (DL 19031., magyar
titkospecséttel, ad relacionem reverendissimi domini Urbani electi et confirmati Iauriensis
thesaurarii regie maiestatis), mégis gyanakodhatunk korábbi megérkeztére. E gyanú alapját
Kanizsai Miklós 22-i hainburgi jelenléte adja, aki vélhetõleg a király közvetlen kísérõinek
egyike volt. DL 93568. – Wertner: Magyar hadjáratok 602. oldalán olvasható „Szent Zsig-
mond” keltezési hely jelen sorok írója számára pillanatnyilag értelmezhetetlen.
1011 DL 95417. (másolat), DL 103027. (magyar titkospecséttel, záradék alapján) commissio propria
domini regis.
1013 DL 37151. (magyar titkospecséttel) commissio propria domini regis. – Közbeesõleg ápr. 3-án: –
in castris exercitus nostri penes Viennam in villa Varing (DL 46009., magyar titkospecséttel,
commissio propria domini regis).
1014 Szenyéri uradalom 258. commissio propria domini regis – in suburbio civitatis Viennensis.
1015 DL 107601. (magyar titkospecséttel) commissio propria domini regis. – Közbeesõleg máj. 23-i
kelettel ismerjük a Mátyás által „Bécs külvárosában, a Szt. Miklós zárdában, Pünkösd hét-
fõjén” megerõsített átadási szerzõdést, ami tehát egészen pontos tartózkodási helyre utal.
Bécs megadása 480., Tichtel 34., Opll–Perger: Wien 237. A Szent Miklós ciszterci monostort
az irodalom a középkori Bécs keleti, délkeleti oldalára (a Stubentor elõterébe), a mai
Salmgasse-Rasumofskygasse tájára lokalizálja. Opll–Perger: Wien 116.
1016 Tichtel 34. A király csapatai élén ezen a napon vonult be a városba. Perger: Wien
1485–1490. 69., Opll–Perger: Wien 240. – Mátyás bécsi tartózkodásait – saját megjegyzése
szerint – fõleg a bécsi városi oklevelekre és Tichtel naplójára alapozva vázlatosan áttekinti
Perger: Wien 1485–1490. 72.
1017 Urk. Sieb. VII. 396., DF 278672. commissio propria domini regis. – Közbeesõleg manu propria
okleveleket jún. 17-rõl (DF 240672.) és júl. 13-ról (Szenyéri uradalom 260.) ismerünk. –
Ugyancsak itt kell megemlíteni, hogy Tichtel szerint júl. 27-én Mátyás csapataival bevette
Tulln an der Donaut is, ám a király esetleges személyes jelenlétérõl adataink nincsenek.
Tichtel 35.
120
szept. 21018–8.1019 Neunkirchen

szept. 111020–dec. 10.1021 Bécs
dec. 13.1022 Bruck an der Leitha
dec. 20.1023 Tata
dec. 24.1024 Buda
1486
jan. 11025–máj. 5.1026 Buda
máj. 171027–21.1028 Visegrád
máj. 241029–jún. 22.1030 Buda
1018 Mátyás cseh okl 67. w Nowých Kostelech, comissio propria domini regis. – Az azonosításhoz
Wehrbauten I. 179.
1019 DF 249357. (átirat).
1020 DF 258177. (azonosíthatatlan pecséttel, sub maiori secreto sigillo nostro).
1021 Mátyás ezen a napon hagyta el a várost. Tichtel 37. Quo die sepelitur Yereslaus de Xernaho,
sabatho post concepcionis decollatus, ea hora, quo rex Mathias exivit civitatem Ungariam versus,...
– Itt kell megjegyezni, hogy az Aussenpolitik 175. számú regesztájánál olvasható dec. 15-i
bécsi keltezés téves dátumfeloldás eredménye. Az oklevél keltezése nem Luca napja, ha-
nem Lukács evangélista ünnepe (an Donrstag nach Sand Lucas Tag), így helyes kelte okt.
20-a, ami az ismert bécsi tartózkodásba tökéletesen illik. OÖLA Stahremberg 1927. (ma-
gyar titkospecséttel) commissio propria domini regis. – Közbeesõleg manu propria oklevelet
nov. 6-ról ismerünk. Klosterneuburg, 1485. XI. 6. (magyar titkospecséttel).
1022 DF 258172. (fénykép alapján azonosíthatatlan pecséttel) ad mandatum proprium domini regis,
SRS XIV. 92.
1023 DL 19196. (titkospecséttel, bizonytalanul azonosíthatóan a magyarral) commissio propria
domini regis.
1024 Mátyás és Beatrix e napon érkeznek a városba. Bonfini IV-VI-275–276.
1025 Bonfini IV-VII-6.
1026 DL 19141. (magyar titkospecséttel) Mathyas rex manu propria. – Sajnálatosan eztán, egészen
a máj. 17-i visegrádi keltezésekig bezárólag csupán két, átiratban ránk maradt 10-i és 11-i
oklevelünk maradt, budai keltezéssel. (DF 272117., DL 36487.) Átiratos formájuk, ráadásul
utóbbi mandátum volta aligha teszi õket alkalmassá a király „követésére”. Csupán az lát-
szik biztosnak, hogy a fenti, máj. 5-i oklevélen is kimutatható magyar titkospecsét Visegrá-
don is fel fog tûnni. Vö. a következõ jegyzet adataival. – Közbeesõleg manu propria okleve-
let márc. 12-rõl (Szeged 86–87., titkospecséttel), ápr. 1-jérõl (Beatrix oklt. 84–86.) és máj.
5-rõl (DL 19141., magyar titkospecséttel) ismerünk. – Közben országgyûlés (az úgynevezett
Decretum Maius megalkotása) DRH 1458–1490. 265–321.
1027 DL 16266. (magyar titkospecséttel), Urk. Sieb. VII. 422–424. commissio propria domini regis. –
Ugyanerrõl a napról ismerünk budai keltezésû oklevelet is, ám ennek kancelláriai jegyzete
a király távollétének feltételezését engedi meg. QGW II/3. 5109. (WStLA-HAUrk 5109.
titkospecséttel, de papírfelzete miatt nem dönthetõ el, hogy magyar-e vagy cseh) ad
relacionem reverendissimi domini Urbani episcopi Iauriensis et thesaurarii.
1028 DF 279722. (titkospecséttel) commissio propria domini regis. – Közbeesõleg máj. 20-ról manu
propria oklevelet ismerünk: DL 19146. (magyar titkospecséttel) commissio propria domini regis.
1029 DF 273250. (titkospecséttel). – Idetartozik, hogy máj. 24-rõl a Bodrog megyei
Hajszentlõrincen kelt királyi oklevelünk maradt bírói pecséttel ellátva, ami valószínûsíti a
kancellária egyik képviselõjének utazását DL 19150.
1030 DL 64784. (átirat), DF 210624. (fénykép alapján nem azonosítható pecséttel) lecta per
Thomam Dragy. – Wertner: Magyar hadjáratok 605. oldalon szereplõ jún. 9-i gyõri és jún.
121
jún. 241031–júl. 10.1032 Gyõr

júl. 191033–28.1034 Pozsony
júl. 291035 Bécs
aug. 11036–[4.]1037 Pozsony
aug. 81038–10.1039 Stomfa
aug. 141040–16 vagy 17.1041 Zistersdorf
aug. 18.1042 Mistelbach
14-i pozsonyi keltezések alighanem tévesztés, nyomdahiba eredményei. E napokon nem

keltezett egyik városban sem Mátyás. – Közbeesõleg gyûrûspecsétet ismerünk jún. 27-rõl.
QGW II/3. 5116. – WStLA-HAUrk 5116.
1031 Teleki: Hunyadiak XII. 312–313. (átirat) ...quod cum nos in itinere Wienensi ecclesiam Sancti
Iohannis Baptiste Iaurini fundatam pro pene et culpe absolucionis gracia in die Nativitatis eiusdem
Sancti ex devocione visitassemus.
1032 Teleki: Hunyadiak XII. 308–310., tévesen jún. 9-i datálással (gyûrûspecséttel, propter
absenciam maioris secreti sigilli nostri annulari secreto sigillo nostro inpendenti communiri fecimus.
Az eredetin pecsét nem maradt korunkra, csak a selyemzsinór. Vö. DF 278005.) – Itt kell el-
mondani, hogy a két fenti idõpont közötti huzamosabb gyõri tartózkodás meghatározása
nem problémamentes. A két idézett dátum közötti napokból ugyanis gyõri keltezést nem is-
merünk, csak budaiakat. Ezek azonban egytõl egyig a bírói pecséttel keltek (például jún. 29.
DL 24985., júl. 3. DL 81950., júl. 7. DF 270629.), s némelyik még utal is közülük a titkospecsét
távollétére. Például júl. 2.: DL 24985. per absenciam secreti sigilli nostri sigillo nostro, quo in
iudiciis utimur in pendenti communiri fecimus. – Mindezek megerõsíthetnek bennünket Mátyás
gyõri idõzésének elfogadásában, ám kétségtelen hitelûvé nem teszik.
1033 Teleki: Hunyadiak XII. 310–311. (tévesen jún. 14-i dátummal, gyûrûspecséttel, DF 240678.)
ad relacionem reverendissimi patris, domini Urbani episcopi Iauriensis etc. thesaurarii – júl. 10–19.
között nincs királyi oklevelünk.
1034 QGW II/3. 5120. (gyûrûspecséttel, WStLA-HAUrk 5120.) commissio propria domini regis,
QGW II/3. 5121. (gyûrûspecséttel, WStLA-HAUrk 5121.) commissio domini regis ad
relacionem domini thesaurarii.
1035 Szerbia 278–279. (pecsét fénykép alapján nem azonosítható, eredetije külföldön van, DL
33628.) commissio propria domini regis.
1036 Mátyás cseh okl. 70.
1037 Ez utóbbi ugyan nem királyi keltezés, ám Valentini Cézár ferrarai követ e levelében (ami
természetesen Pozsonyban kelt) írta meg a városba érkeztét, s a királyi pár általi fogadását,
tehát Mátyás és Beatrix 4-én még bizonyosan itt voltak. Sõt ittlétüket egészen 7-ig feltehet-
jük. Dipl. Eml. III. 144–151.
1038 QGW II/3. 5124. (gyûrûspecséttel, WStLA-HAUrk 5124.) commissio propria domini regis.
1039 Dipl. Eml. III. 165. Ugyancsak követjelentés, de említi a király jelenlétét.
1040 DL 19171. (másolat).
1041 Mátyás és Ulászló cseh király találkozójáról Valentini Cézár Eleonóra ferrarai hercegnõnek
szóló levele tudósít. Minthogy e levél kelethelye maga Zistersdorf, feltehetõ, hogy keltének
napján (esetleg elõzõ nap) zajlott le a találkozó. Dipl. Eml. III. 170–177. – Beatrix 367. olda-
lán e települést Berzeviczy Albert a Retztõl déli irányban körülbelül hét-nyolc kilométerre
fekvõ Zellerndorffal azonosítja, azonban a föntebbi földrajzi adatok ismeretében (dacára
annak, hogy Berzeviczy is „geografiai következtetések”-re hivatkozik), illetõleg a mégoly
torzított névalak (Cistertolph) figyelembevételével ezt módosítanunk érdemes. Ráadásul a
helyes névalakot már maga Bonfini is megadta (IV-VIII-140., Sistesthorphum), s ennek kap-
csán a magyar fordításban már helyesen Zistersdorf szerepel. Bonfini (magyarul) 873.
1042 Mátyás cseh okl. 62–63., DF 231780. (bírói pecséttel) ad relacionem domini Urbani Iauriensis
thesaurarii.
122
aug. 20.1043 Staatz mellett haditáborban

aug. 20-a utáni néhány nap1044 Laa an der Thaya alatt haditáborban
aug. 251045–26.1046 Znojmo
aug. 301047–szept. 14.1048 Jihlava
szept. 17.1049 Znojmo
szept. 201050–29.1051 Laa an der Thaya alatt ostromtáborban
szept. 30.1052 Laa an der Thaya
1043 DL 93574. in castris nostris iuxta oppidum Sthacz (magyar titkospecséttel) commissio propria
domini regis.
1044 Bonfini IV-VII-141–146. Motis hinc castris Lavam recta concessit...Dum urbs inclementer
utrinque quatitur, dimisso exercitu ad dietam (ut aiunt) in Moraviam contendit, quam ad Iglaviam
ex composito cum Wladislao Bohemie rege prestituerat.
1045 QGW II/3. 5128. (titkospecséttel, papírfelzete miatt nem azonosítható) commissio propria
domini regis.
1046 DL 46049. (magyar titkospecséttel) commissio propria domini regis, QGW II/3. 5129.
(titkospecséttel, WStLA-HAUrk 5129., de a pecsét mára lepergett, így nem pontosítható)
1047 SRS XIV. 104–107.
1048 DF 255592. (titkospecséttel) commissio propria domini regis, Oberlausizischer Urkunden 156.
– Itt zajlott a Mátyás és Ulászló cseh király közötti, Miksa elleni szövetséget létrehozó tár-
gyalás. Részleteire Fraknói: Mátyás törekvései... 34–38., Balogh: Mátyás és a mûvészet I.
687.
1049 Listináâ Pernšteina 298–299. Iohannes episcopus Waradiensis cancellarius, QGW II/3. 5135.
(WStLA-HAUrk 5135., pontosan nem azonosítható titkospecséttel) Mathias rex manu
propria. – Ugyanerrõl a napról maradt ránk egy Jihlavában kelt, s egy budai ház adomá-
nyozását érintõ, záradéka szerint a magyar titkospecséttel ellátott oklevél is. HO I.
373–375. commissio propria domini regis. Ugyanakkor a znojmói oklevélen található királyi
kézjegy kizárja Mátyás itteni jelenlétét, ennélfogva Jihlavából a fenti, szept. 14-i irat látszik
igazolni az utolsó biztosabbnak tekinthetõ királyi tartózkodást. Ráadásul tekintetbe kell
vennünk a két város közti közel száz kilométeres távolságot is.
1050 DF 262036. (átirat).
1051 Teleki: Hunyadiak XII. 329-331. (gyûrûspecséttel, DL 19187.) Mathias rex manu propria,
Pécsvárad 832. (gyûrûspecséttel). – A város ezen a napon kapitulált. Perger: Wien
1485–1490. 70. – Szept. 27-rõl ránk maradt znojmói keltezéssel is egy oklevél, ám nagyobb
a valószínûsége annak, hogy Mátyás mindeközben a Znojmótól alig huszonöt kilométerre
fekvõ Laa alatt táborozhatott. Persze a távolság csekély volta miatt az sem zárható ki, hogy
az ostrom napjai alatt idõlegesen visszatért Znojmóba. MZA Brno, Louka, 1486. szept. 27.
(e helyütt a dátum egyben jelzetfunkcióval is bír; cseh titkospecséttel) Datum per manus
reverendi in Christo patris, domini Iohannis episcopi ecclesie Waradiensis ac regnorum nostrorum
Hungarie et Bohemie predictorum secretarii cancellari fidelis nostri sincere dilecti in civitate nostra
Znoymensi marchionatus nostri Moravie... Kancelláriai jegyzete: Ad mandatum domini regis
proprium Iohanne episcopo ecclesie Waradiensis etc. cancellario referente.
123
okt. 41053–[11.] 12.1054 Retz

okt. 161055–18.1056 Znojmo
okt. 19.1057 Eggenburg alatt ostromtáborban
okt. 201058–28.1059 Retz
okt. 30.1060 Eggenburg alatt ostromtáborban
nov. 31061–4.1062 Retz
nov. 71063–nov. 21.1064 Eggenburg alatt ostromtáborban
1053 Zichy XI. 442–443. (gyûrûspecséttel, DL 81954.) commissio propria domini regis, Teleki: Hu-
nyadiak XII. 331–332. (pecsételés fényképen látható nyoma nélkül, DF 240681.) commissio
propria domini regis. – Ráth: Itinerárium 246. nyomán Sebestyén: Itinerárium 93. oldalán azt
találhatjuk, hogy Mátyás okt. 11-ig ostromolta Retz városát. Noha a rendelkezésünkre álló,
e napokból igencsak hiányos források ugyan elképzelhetõvé teszik ezt a datálást, ám a
Ráth Károly által hivatkozott munka Magyarországon elérhetetlennek bizonyult (Lucas
Wadding: Annales Minorum seu trium ordinum a S. Francisco institutorum Regestum
pontificium Vol. 1–16.), így a hivatkozás ellenõrzésének elmaradása miatt hitele nem te-
kinthetõ kétségbevonhatatlannak.
1054 Okt. 11–17-e között nincsen királyi oklevelünk. A város 12-én esett el. Perger: Wien
1485–1490. 70., Retz 37. 10-én Retzbõl igazolható a király jelenléte. MZA Brno, Znojmo 12.
1055 Teleki: Hunyadiak XII. 332–333. commissio propria domini regis. Mivel korabeli másolatról,
esetleg fogalmazványról van szó (eredetije pecsét nélküli, s két nyelven: latinul és németül
is fönnmaradt. DF 240682.), így ha még kelethelye elfogadható is, dátuma felõl nem lehe-
tünk maradéktalanul nyugodtak. Noha az okt. 16-i znojmói tartózkodás a többi
itineráriumadatnak nem mond ellent, az osztrák területeken folyt harcok alatt fölösleges
kitérõnek tûnik az északi morva részeken való rövid idõzés. Magyarázatot azonban talál-
hatunk rá. Vö. a következõ jegyzettel.
1056 Valentini Cézár ferrarai követ említést tesz Retz elestérõl, illetõleg arról, hogy Mátyás és
Beatrix Znojmóban találkoztak, így az utazás, amely szerint a király rövid idõre elhagyta a
haditábort, könnyen értelmezhetõvé válik. Ráadásul a követjelentés is épp Znojmóban kelt.
Dipl. Eml. III. 192–193.
1057 Urk. Sieb. VII. 459. (gyûrûspecséttel) commissio propria domini regis (további kiadása: Teleki:
Hunyadiak XII. 335–336.)
1058 Teleki (gyömrõi) 186.
1060 Mon. Vat. VI. 234. (további kiadásai: Fraknói: Mátyás levelei II. 310–312., Dipl. Eml. IV.
368–379.) ad mandatum domini regis.
1061 AMZ 149. Mathias rex manu propria.
1062 DF 287784. (fénykép alapján azonosíthatatlan pecséttel) ad mandatum domini regis proprium
et Iohannes episcopus ecclesie Waradiensis etc. cancellarius.
1063 Mon. Vat. VI. 234. (további kiadásai: Fraknói: Mátyás levelei II. 310–312., Dipl. Eml. IV.
368–379.) ad mandatum domini regis.
1064 DL 19206. (gyûrûspecséttel) commissio propria domini regis, DL 105616. (bírói pecséttel)
coram magistro Iohanne de Thwrocz, Teleki: Hunyadiak XII. 345. (gyûrûspecséttel, DF
240686.) commissio propria domini regis (regesztája: Inventár 3851.). – Közbeesõleg gyûrûspe-
csétes okleveleket nov. 9-rõl (DF 240683.), nov. 11-rõl (QGW II/3. 5151., WStLA-HAUrk
5151.), 12-rõl (QGW II/3. 5152., WStLA-HAUrk 5152.), 19-rõl (QGW II/3. 5153.,
WStLA-HAUrk 5153.) és 20-ról (QGW II/3. 5154., WStLA-HAUrk 5154.) ismerünk.
124
nov. 221065–dec. 12.1066 Eggenburg

dec. 14/15.1067 Klosterneuburg
dec. 201068–29.1069 Bécs
1487
jan. 11070–22.1071 Bécs
jan. 251072–febr. 17.1073 Lichtenwörth
márc. 21074–3.1075 Ebenfurt
márc. 41076–máj. 2.1077 Bécsújhely alatt haditáborban
1065 A város elestérõl Valentini Cézár ferrarai követ emlékezik meg. Dipl. Eml. III. 214–219.,
igaz, a kiadás tévesen Hainburgént azonosította Hengburchot, ami mögött értelemszerûen
Eggenburgot kell látnunk.
1066 Mátyás cseh okl. 71. commissio propria domini regis. – Közbeesõleg a gyûrûspecsét jelenléte
kimutatható nov. 27-én (DL 27726.), nov. 29-én (DF 252089., DF 268110.) és nov. 30-án
(Retz XLIV–XLV.).
1067 Bonfini IV-VII-175. Deinde duorum dierum itinere traiecto Danubio Claustruburgum perventum,
in edibus ad basilicam divi Leopoldi rex cum Beatrice pernoctavit. Bonfini IV-VII-175.
1068 Mátyás és Beatrix e napon vonulnak be a városba. Bonfini IV-VII-177. ...itaque cum regina
singulari pompa XIII. Kalendas Ianuarias Viennam investus...
1070 DL 67570. (titkospecséttel, záradék szerint, pontosabban nem határozható meg) ad
relacionem reverendissimi domini Thome electi Iauriensis secretarii.
1071 DL 67857. (másolat), DL 72232. (másolat). – Közbeesõleg manu propria levelet ismerünk jan.
13-ról. Dipl. Eml. III. 249–250. (a királlyal együtt keltezett Corvin János is).
1072 DL 81965. (gyûrûspecséttel), DF 212652. (gyûrûspecséttel, sub anulari secreto sigillo nostro) in
castro nostro Lyekthenwerd. – Mivel ugyanerrõl a napról, azaz 25-rõl ismerünk sub obsidione
Nove Civitatis gyûrûspecsét alatt kelt oklevelet is (DL 46057.), fel kell tételeznünk, hogy a
bécsújhelyi ostromtábor és a lichtenwörti keltezés voltaképpen egyazon területet takarja,
hisz utóbbi alig három kilométerre található az ostromlott várostól. Alighanem a bécsújhe-
lyi ostromtábor egyik „fõhadiszállása” lehetett Lichtenwörth falu, ahol ráadásul júl. 10-ig
maga Beatrix is jelen volt. Dipl. Eml. III. 317. – Hasonló a helyzet Mátyás febr. 2-i keltezé-
sével is. Dipl. Eml. III. 253–254.
1073 QGW II/3. 5177. (gyûrûspecséttel, WStLA-HAUrk 5177.) commissio propria domini regis. –
Febr. 2-ról ugyan ettõl eltérõ keltezés maradt ránk (in castris sub obsidione Nove Civitatis,
Fraknói: Mátyás levelei II. 313.), így a helyzet hasonlatos az elõzõ jegyzetben vázoltakhoz.
– Közbeesõleg gyûrûspecsétes oklevelet jan. 26-ról (Sopron I/6. 46.), febr. 4-rõl (QGW II/3.
5168., WStLA-HAUrk 5168.), febr. 7-rõl (QGW II/3. 5170., WStLA-HAUrk 5170.), febr.
8-ról (QGW II/3. 5171., WStLA-HAUrk 5171.) és febr. 9-rõl (DL 19233., QGW II/3.
5172-73., WStLA-HAUrk 5172-73.) ismerünk.
1075 DL 46060. (gyûrûspecséttel) commissio propria domini regis. – Az ezt megelõzõ majdnem egy
hónapból csupán Budán kiadott bírói pecsétes okleveleink maradtak. Például febr. 12.: DL
59746. (sigillum authenticum), márc. 1.: DF 277603. commissio propria domini regis.
1076 DF 256801. (fénykép alapján azonosíthatatlan pecséttel) commissio propria domini regis.
1077 DF 249947. (gyûrûspecséttel, sub anulari sigillo secreto nostro). – Ezekben a napokban Má-
tyás a bécsújhelyi haditáborban osztrák tartománygyûlést is tartott. Vö. Kubinyi: Ausztria
113. – Közbeesõleg gyûrûspecsétes oklevelet márc. 16-ról (QGW II/3. 5181.,
WStLA-HAUrk 5181.), márc. 18-ról (DL 19245., DF 225999.), márc. 30-ról (QGW II/3.
125
máj. 71078–jún. 8.1079 Sopron

jún. 101080–11.1081 Bécsújhely mellett haditáborban
jún. 13.1082 Sopron
jún. 151083–júl. 6.1084 Bécsújhely mellett haditáborban
júl. 8.1085 Katzelsdorf mellett haditáborban
júl. 9.1086 Bécsújhely mellett haditáborban
júl. 12.1087 Schottwien
5185-86., WStLA-HAUrk5185-86.), márc. 31-rõl (DF 242960.), ápr. 3-ról (QGW II/3. 5187.,
WStLA-HAUrk 5187.), ápr. 4-rõl (DF 282994.), ápr. 5-rõl (QGW II/3. 5189., WStLA-HAUrk
5189.), ápr. 6-ról (QGW II/3. 5190., WStLA-HAUrk 5190.), 7-rõl (DL 50318., DF 245365.),
8-ról (QGW II/3. 5191., WStLA-HAUrk 5191.), ápr. 24-rõl (DF 273207.), ápr. 17-rõl (QGW
II/3. 5194., WStLA-HAUrk 5194.), ápr. 20-ról (QGW II/3. 5195., WStLA-HAUrk 5195.), ápr.
24-rõl (DF 273218.), ápr. 27-rõl (DF 276774.), máj. 2-ról (DF 249947., QGW II/3. 5198.,
WStLA-HAUrk 5198.) ismerünk.
1078 DL 19264. (gyûrûspecséttel) commissio propria domini regis.
1079 DF 226000. (gyûrûspecséttel, sub anulari secreto sigillo nostro). – Közbeesõleg gyûrûspecsétes
oklevelet máj. 8-ról (Jajca 63–64., DF 270 639.), máj. 10-rõl (DL 58184., QGW II/3. 5200.,
WStLA-HAUrk 5200.), máj. 13-ról (DL 19136.), máj. 17-rõl (Aussenpolitik 189., DF 215308.),
máj. 23-ról (QGW II/3. 5203., WStLA-HAUrk 5203.), máj. 30-ról (QGW II/3. 5206-08.,
WStLA-HAUrk 5206-08.), jún. 1-jérõl (DL 59753.), jún. 2-ról (QGW II/3. 5209.,
WStLA-HAUrk 5209.) ismerünk.
1082 DL 19277. (gyûrûspecséttel, sub anulari secreto sigillo nostro) ad relacionem Ladislai Folthy
cubicularii regie maiestatis etc.
1083 DL 16833. (átirat), DL 18860. (magyar titkospecséttel) commissio propria domini regis, DL
19208. (magyar titkospecséttel) commissio propria domini regis.
1084 Mátyás cseh okl. 72. commissio propria domini regis, DF 287297. commissio propria domini
regis. – Miután Bécsújhely parancsnoka aug. 13-ra megígérte a város átadását, Mátyás Stá-
jerország határterületeinek hódoltatására indult, s onnan csak aug. 13-a elõtt néhány nap-
pal korábban tért vissza. Vö. Bonfini IV-VIII-55–60., valamint a következõ jegyzetekkel. –
Közbeesõleg jún. 21-rõl (DF 203948.), 24-rõl (QGW II/3. 5214., WStLA-HAUrk 5214.),
25-rõl (QGW II/3. 5215., WStLA-HAUrk 5215.), 26-ról (QGW II/3. 5216-17.,
WStLA-HAUrk 5216-17.), 28-ról (DF 267942.) és 29-rõl (DF 212566., DF 227614.) ismerünk
gyûrûspecsétes okleveleket. Továbbá tanúi lehetünk annak, hogy jún. 17–21-e között az
eladdig Sopronban kimutatható magyar titkospecsét elhagyja a várost és Bécsújhely alatt
tûnik fel. Vö. DL 19208., DL 19169. Ezután viszont csak a gyûrûspecséttel és az osztrák pe-
cséttel találkozhatunk a király mellett. Vö. az elkövetkezõ keltezésekkel.
1085 Mátyás cseh okl. 72. commissio propria domini regis. – Vö. Wehrbauten I. 113–115.
1086 Dipl. Eml. III. 302–303. (gyûrûspecséttel, sub anulari secreto sigillo.) – A milánói hercegnek
szóló levelében írja a király, hogy Lõrinc-napkor (aug. 10-én) lesz birtokában megegyezés
szerint a vár és a város, illetõleg most indul a császár további tartományainak hódítására.
1087 Mátyás e napon foglalta el a várost. Tichtel 41. In profesto Margarethe Schadwien vi a rege
capitur... – Ugyancsak az egy nap alatti bevételt említi Bonfini is: IV-VIII-86. – Itt kell meg-
jegyezni, hogy Tichtel naplója kiadásában a marginális jegyzetben az idézett dátumhely
alighanem nyomdahiba okán júl. 18-ként szerepel. Innen a legtöbb késõbbi szakmunka is
átvette a téves dátumot. Például Perger: Wien 1485–1490. 70. – Wertner: Magyar hadjára-
tok 607. oldalon található júl. 10-i lichtenwörthi keltezése nem igazolható. Az egyetlen is-
mert e napon kelt királyi oklevél budai keltezésû. DL 102644. (átirat).
126
júl. 231088–29.1089 Mürzzuschlag

aug. 11090–8.1091 Schottwien
aug. 131092–16.1093 Bécsújhely mellett haditáborban
aug. 171094–okt. 18.1095 Bécsújhely
okt. 231096–nov. 25.1097 Bécs
nov. 281098–dec. 23.1099 Sankt Pölten

1089 Fraknói: Mátyás levelei II. 318–320. commissio propria domini regis. – Közbeesõleg gyûrûspe-
csétes oklevelet aug. 27-rõl (QGW II/3. 5225., WStLA-HAUrk 5225.) ismerünk.
Közbeesõleg gyûrûspecsétes oklevelet aug. 1-jérõl (DL 19303.) és 6-ról (DRH 1458–1490.
323–324.) ismerünk.
1092 Bonfini IV-VIII-78. Cum accipiende urbis dies instaret, decedentibus alemanis ad prestitutum diem
hec regi deditur,... Ám ekkor csak Beatrix vonult be a városba, a király csak harmadnapra
(tertio die expectata) vonult be, tehát aug. 15-én. Ugyanerre az eseményre: Tichtel 41. Item
sexta feria post Assumpcionis Marie (aug. 17.) rex Ungarie Mathias in manus suas vi, fame
accepit novam civitatem.
1093 Ugyancsak az elõzõ jegyzetben írottakat erõsíti meg, hogy e napon még vor der Newnstat
keltezte egyik levelét a király. Fraknói: Mátyás levelei II. 321–323. commissio propria domini
regis.
1094 Vö. az elõzõ két jegyzetben írottakkal. Wiener Neustadt ostromához továbbá: Unrest
164–168.
1095 Karácsonyi: Lónyayak 110–111. commissio propria domini regis (másolata: DL 107946.,
regesztája: Memorabilia 24.). – Itt kell megjegyezni, hogy a Sebestyén: Itinerárium 93. olda-
lán olvasható, de Ráth: Itinerárium 248. oldalán alapuló szept. 4-i bécsi keltezést a rendel-
kezésünkre álló adatok alapján tévesnek kell értékelnünk, hisz ekkor a király minden két-
séget kizáróan Bécsújhelyen volt, s épp szept. 4-én kelt a város kiváltságait megerõsítõ ok-
levele. Vö. DL 24855. (másolat) és DF 286449. (szintén kései másolatban). Ugyancsak isme-
rünk okt. 13-ról egy bécsi keltezést, ám ez is csupán egy Jihlavának szóló formális mandá-
tum. AMJ 228. commissio propria domini regis. – Közbeesõleg gyûrûspecsétes oklevelet szept.
10-rõl (DL 50317.), 25-rõl (QGW II/3. 5232., WStLA-HAUrk 5232.), 30-ról (QGW II/3.
5233., WStLA-HAUrk 5233.) és okt. 12-rõl (QGW II/3. 5235., WStLA-HAUrk 5235.)
ismerünk.
1096 DL 103935. (osztrák hercegi pecséttel) commissio propria domini regis, Mátyás cseh okl.
75–76. commissio propria domini regis.
1097 DL 69868. (osztrák hercegi pecséttel) ad relacionem magnifici comitis Stephani de Bathor iudicis
curie regie maiestatis et wayvode Transilvani etc. – Közbeesõleg gyûrûspecsétes oklevelet nov.
5-rõl (QGW II/3. 5236., WStLA-HAUrk 5236.), 6-ról (DF 279731., QGW II/3. 5237.,
WStLA-HAUrk 5237.), 21-rõl (QGW II/3. 5240., WStLA-HAUrk 5240.) ismerünk.
1098 Fraknói: Mátyás levelei II. 332–333. commissio propria domini regis. – Wertner: Magyar had-
járatok 607. oldalán olvasható nov. 27-i bécsi keltezés okleveles adattal nem igazolható, e
napról nem ismerünk királyi oklevelet, s Wertner sem hivatkozik ilyenre.
1099 HO II. 368–369. (osztrák hercegi pecséttel, DL 46074.) commissio propria domini regis. – Itt
kell megjegyezni, hogy e tartózkodás alatt, noha pontosan nem ismert nap(ok)on a Sankt
Pöltentõl nyugatra, mintegy hat-nyolc kilométerre fekvõ Markersdorf an der Pielachban ta-
lálkozott a III. Frigyes nevében eljáró Albrecht szász herceggel, akivel dec. 16-án kötött
fegyverszüneti megállapodást. Vö. Fraknói: Mátyás törekvései... 24–26., illetve újabban:
Wolf: Die Doppelregierung 175–177. Errõl Albrecht így írt: ...cum nos, qui pacem et bonum
commune semper amamus, tanquam capitaneus supremus dicte Cesaree Maiestatis et totius Sacri
127
dec. 251100–29.1101 Bécs
1488
jan. 71102–okt. 3.1103 Bécs
[okt. 6.1104 Bécsújhely]
okt. 61105–dec. 31.1106 Bécs
Romani Imperii in causa differenciarum inter ipsam Cesaream Maiestatem ab una, et serenissimum
principem dominum Mathiam Hungarie, Bohemie etc. regem ab alia partibus exortarum, pro
utriusque maiestatis commodo, tranquilitate et utilitate cum eodem serenissimo domino rege his
diebus in villa Markersdorf convenissemus,... Teleki: Hunyadiak XII. 372. – Közbeesõleg manu
propria oklevelet dec. 16-ról (Wolf: Die Doppelregierung 175., a 232. jegyzetben utalva a
Drezdában õrzött eredeti példányra. Kiadása: Langenn: Herzog Albrecht 542–543.), míg
gyûrûspecsétest dec. 21-rõl (QGW II/3. 5248., WStLA-HAUrk 5248.) ismerünk.
1100 Aussenpolitik 194. commissio propria domini regis Iohannes episcopus ecclesie Waradiensis.
1101 DF 206073. (lepergett, azonosíthatatlan pecséttel) lecta per Thomam Dragy.
1102 DF 246507. (fénykép alapján azonosíthatatlan pecséttel) commissio propria domini regis.
1103 Teleki: Hunyadiak XII. 416–417. commissio propria domini regis. – Közbeesõleg manu propria
oklevelet febr. 13-ról (Dipl. Eml. III. 381.), márc. 10-rõl (DL 33446. magyar titkospecséttel,
záradék alapján), márc. 28-ról (DF 245103., commissio propria domini regis), míg gyûrûspe-
csétest ápr. 30-ról (Kolozsvár 279. commissio propria domini regis), szept. 8-ról (DF 273221.)
és szept. 22-rõl (DF 287302. ad mandatum proprium domini regis) ismerünk. – Ápr. 3-án Beat-
rix királyné Eleonóra ferrarai hercegnõhöz írott levelében utal Mátyás egy tervezett csehor-
szági utazására, ami a jelek szerint nem valósult meg. Dipl. Eml. III. 392–393.
1104 Aussenpolitik 201. Sajnos a Karl Nehring által hivatkozott, 1834-ben Lübenben (ma: Lubin,
Lengyelország) megjelent mû Magyarországon nem érhetõ el, így a regeszta esetleges té-
ves évének – nevezetesen, hogy az október 6-i bécsújhelyi datálás az 1487-es évben éppen
megfelelõ lenne, míg az 1488-as évbõl „kilóg” – ellenõrzése nem kivitelezhetõ. – Ugyan-
csak itt kell elmondani, hogy SRS XIV. 173–174. oldalakon is található egy okt. 6-i királyi
oklevél, ám bécsi keltezéssel. Itt azonban a kiadás hibás dátumot adott meg, mert a helyes
(am Montag nach S. Francissentag) okt. 9-e, azaz a fenti keltezésnek cáfolatául nem szolgál-
hat. Ellenben SRS XIV. 175. oldalán szereplõ okt. 7-i dátummal kiadott oklevél helyes kelte
(erigtag nach Francisci) valóban 6-a, ami a bécsújhelyi keltezés létét megkérdõjelezheti. Vö.
továbbá a következõ jegyzettel.
1105 DF 270652. (osztrák hercegi pecséttel, kiadása okt. 10-i dátummal: TT 1902. 373.) ad
relacionem reverendi domini Urbani episcopi ecclesie Agriensis, thesaurarii regie maiestatis etc.
1106 DL 29544. (sérült, azonosíthatatlan pecsétlenyomattal). – Közbeesõleg manu propria okle-
velet nov. 30-ról (DF 283743.), míg gyûrûspecsétest nov. 11-rõl (DF 215434.), dec. 1-rõl
(DL 46100. commissio propria domini regis) és 11-rõl (QGW II/3. 5291., WStLA-HAUrk
5291.) ismerünk. – A Sebestyén: Itinerárium 93. oldalon olvasható dec. 20–31. közötti bu-
dai tartózkodást kizártnak tekinthetjük. Ezt egyfelõl a rendelkezésünkre álló bécsi kelte-
zések, illetõleg a következõ év tavaszán épp Bécsbõl Budára történt utazás ténye teszi le-
hetõvé. – Ugyancsak itt kell megjegyezni, hogy szept. 23-án Beatrix királyné a Bécshez
közeli Baden bei Wienben lévõ gyógyfürdõbõl keltezte egyik levelét, ami feltételezhetõvé
teszi, hogy esetlegesen Mátyás is vele tartott, lévén ekkor már súlyosan köszvényes.
Dipl. Eml. III. 431.
128
1489
jan. 161107–márc. 12.1108 Bécs
márc. 181109–20.1110 Pozsony
márc. 31.1111 Komárom
ápr. eleje1112–aug. 26.1113 Buda
1107 DL 59767. (titkospecséttel) de commissione domini regis, Frangepán II. 187. – A jan. 16-át
megelõzõ napokból ismert, pontos dátummal rendelkezõ királyi oklevelek mindegyike bu-
dai keltezésû: DL 19462. (bírói pecséttel), DL 107082. (átirat).
1108 DF 287313. (fényképén a függõpecsét nem látszik) ad mandatum proprium domini regis. –
Jan. 20–21-rõl ismerünk két Vyškovban kelt királyi oklevelet, amelyek értelmezése megle-
hetõsen nehéz. Mivel eddigi tudomásunk szerint Mátyás ekkortájt bizonyosan nem járt
Morvaországban, jó eséllyel valamely általa meghatalmazott követ tevékenységét kell a
háttérben gyanítanunk. CDS VI. 128–130. – Közbeesõleg gyûrûspecsétes oklevelet febr.
9-rõl (DF 226001.) és 10-rõl (QGW II/3. 5297., WStLA-HAUrk 5297.) ismerünk. – Febr.
20-án a pecsételési záradék az alábbi: ...propter absenciam sigilli nostri, quo in iudiciis utimur,
sigillo fidelis nostri egregii Thome de Drag dicte personalis presencie nostre locumtenentis fecimus
communiri... DL 19489-90.
1110 DL 29545. (gyûrûspecséttel).
1111 DF 274811. (titkospecséttel) ad relacionem magistri Francisci prepositi ecclesie Budensis, DL
82045. (másolat). – Közel fél esztendõvel késõbbi követjelentésbõl az is tudható, hogy Má-
tyás az utat elõrehaladott köszvénye miatt hajóval tette meg Budáig. Dipl. Eml. IV. 394. –
Ugyancsak erre utalhat Bonfini alábbi megjegyzése is: Paulo ante rex valetudinarius Viennam
Budam profluente amne descendit,... Bonfini IV-VIII-173.
1112 A fennmaradt okleveles források alapján egyértelmûen nem határozható meg a pontos bu-
dai érkezés ideje. Az április elején kelt – rendkívül csekély számú – oklevelek nem nyújta-
nak segítõ kezet, pusztán arra építhetünk, hogy ápr. 12-én Beatrix már Budán volt, s így a
király ottlétét is elfogadhatjuk. DL 15478. – Ebben az esztendõben Húsvét vasárnapja ápr.
19-re esett, így valószínûnek látszik, hogy az ünnepet (esetleg az egész nagyhetet) már a
városban töltötték.
1113 DL 19568. (osztrák hercegi pecséttel) commissio propria domini regis. – Közbeesõleg manu
propria oklevelet máj. 15-rõl (DF 266064. relacio Thome episcopi Iauriensis etc.), míg gyûrûspe-
csétest aug. 7-rõl (QGW II/3. 5329., WStLA-HAUrk 5329.) ismerünk. – Aug. 6-án a velen-
cei követ arról írt, hogy De novis autem Hungarie scribit nobis antedictus orator noster, quod ille
serenissimus rex se se accingebat iturus Viennam, ut sit ad illum conventum statutum cum
serenissimo romanorum rege, qui discessurus erat Buda in fine mensis Julii, ut reperiatur in
Vienne in proximo die Assumpcionis Beatissime Viriginis et statuerat ire cum curribus sive
vehiculis, eo quod valitudinarius est,... Dipl. Eml. IV. 72–73., illetõleg e témában: DL 19549. A
tervezett találkozóról értesült természetesen Velence is (sõt követet kívánt oda küldeni).
Vö. uo. 78–80. Aug. 27-én még csak a Miksa és Mátyás közti, Linzbe tervezett találkozóról
írt III. Frigyes, amirõl tudható, hogy eredeti dátuma szept. 8-a volt. Károlyi: Adalék 266.,
Fraknói: Hunyadi Mátyás 378. Végezetül a találkozóra Mátyás Filipec János váradi püspö-
köt küldte novemberben. Egyes adatok szerint 1490. évi bécsi utazását is e találkozó lebo-
nyolítása végett kezdte meg. Vö. Kalous: Filipec itinerárium 31., Fraknói: Mátyás törekvé-
sei... 52–54. – Közben országgyûlés. DRH 1458–1490. 327–328. – Wertner: Magyar hadjára-
tok 608. oldalon szereplõ bécsi keltezés bizonyosan téves. – Közbeesõleg manu propria okle-
velet máj. 15-rõl (DF 266064. relacio Thome episcopi Iauriensis) és júl. 24-rõl (DL 18485. fény-
képe közölve: Kubinyi: Államszervezet 81.) ismerünk.
129
[aug.-szept. fordulója–szept. 3.1114 Fehérvár]

szept. 181115–dec. 31.1116 Buda
1490
jan. 11117–8.1118 Buda
jan. 121119–18.1120 Visegrád
jan. 18.1121 Esztergom
jan. 261122–27.1123 Komárom
1114 Pontos információink nincsenek, de azt tudjuk, hogy a király betegségének idõleges eny-
hültével legalább Fehérvárig utazott Beatrixszal együtt. Errõl a kíséretükben jelen lévõ Es-
tei Hippolit esztergomi érsek szept. 3-án, Fehérváron kelt levelébõl értesülünk, ahol el-
mondja továbbá, hogy a királyi pár több helyet is fel kíván keresni (visitando multi soi loci
cum piacere). Dipl. Eml. IV. 82. (vö. továbbá uo. 406.) Hozzá kell tennünk azonban, hogy
ezen utazás hosszáról és az érintett településekrõl nincs további információnk.
1115 Fraknói: Mátyás levelei II. 358–359. commissio propria domini regis T(homas) secretarius. Nem
zárható ki, hogy a király ennél valamivel elõbb Budára érkezett, ám ezt a megelõzõ, bírói
pecsétes kancelláriai kiadványok sorozatával megragadni nem lehetséges.
1116 DF 211141. – Wertner: Magyar hadjáratok 608. oldalon olvasható okt. 11-i prágai keltezés
légbõl kapott, hivatkozás nélküli bejegyzés.
1117 Teleki: Hunyadiak XII. 480. (fénykép alapján feltehetõen osztrák hercegi pecséttel, DF
245115.) commissio propria domini regis.
1118 E napon indul Mátyás és Beatrix Bécs felé. Dipl. Eml. IV. 127. – Közbeesõleg manu propria
oklevelet jan. 7-rõl (DL 19612., DL 26045. gyûrûspecséttel) ismerünk.
1119 Noha Mátyás visegrádi tartózkodásáról csupán jan. 14-i oklevél tudósít (lásd a következõ
jegyzetben), ám abból a ténybõl, hogy a vele együtt utazó Beatrix királyné jan. 12-e és 18-a
között keltez innen, nagy biztonsággal tételezhetjük fel a király jelenlétét is. Vö. DL 19619.
(kiadása: Wenzel: Diósgyõr 68–69/158. sz.), Beatrix oklt. 145–146. Ugyanezt tette Sebes-
tyén: Itinerárium 93. is. – Wertner: Magyar hadjáratok 611. oldalon szereplõ jan. 10-i viseg-
rádi keltezést, noha e napon kelt királyi oklevél, valamint hivatkozás hiányában nem ellen-
õrizhetõ, de teljességgel kizárnunk mégsem lehet.
1120 Kolozsvár 290. (regesztája: Balogh: Mátyás és a mûvészet I. 500–501.), SRS XIV. 200.
commissio propria domini regis. – Közbeesõleg gyûrûspecsétes oklevelet jan. 14-rõl (QGW
II/3. 5338., WStLA-HAUrk 5338.) ismerünk.
1121 Az elõzõ jegyzetben írottak alapján biztosnak látszik, hogy 18-án indulhatott a királyi pár
Visegrádról, ám Caspar Weinacher Georg von Steinhez írott levelének keltezésébõl arra
gyanakodhatunk, hogy még ezen a napon sietõsen az érseki székvárosba érhettek: Hewte
ist der kunig von der Plintenpurg bergezogen, Ich bevilch mich ew. gn. Datum eilnd zu Gran am
montag nach Antonii anno etc. LXXXX. SRS XIV. 201. – Beltramo Costabili jan. 14-i esztergo-
mi jelentése a király érkeztérõl alighanem dátumfeloldási, avagy másolási hibával terhelt.
14-én még aligha lehettek a városban a föntebbi adatok ismeretében. Az esztergomi tartóz-
kodással kapcsolatban még fontos rögzíteni, hogy Estei Hippolit maga írta, miszerint a ki-
rályi pár három napot töltött palotájában. Dipl. Eml. IV. 133.
1122 Zichy XI. 523–524. (gyûrûspecséttel, propter absenciam maioris sigilli nostri annulari secreto
sigillo nostro consignari fecimus).
1123 Komárom 98–99. (gyûrûspecséttel, propter absenciam maioris sigilli nostri annulari secreto
sigillo nostro consignari fecimus) – Sebestyén: Itinerárium 93. Fraknói: Hunyadi Mátyás 387.
nyomán feltételezi, hogy a királyi pár útja közben érintette volna Tatát is. Tudomásunk
szerint az utat hajóval tették meg – ennek további közvetett bizonyítéka lehet, hogy halála
után holttestét a királyi díszhajón hozták vissza az országba, s mi másért állt volna Bécs-
130
febr. 6.1124 Pozsony

febr. 141125–ápr. 6.1126 Bécs
ben e hajó, ha nem azért, mert azzal érkezett oda a király –, s Fraknói Vilmos csupán az
1490. júl. 31-i farkashidai egyezményre utal, mindezt légbõl kapott információnak tekint-
hetjük. Sokkal valószínûbb, hogy Komárom után Mátyás Pozsony érintésével érkezett
Bécsbe. A farkashidai egyezményben szerepelnek ugyan Pozsony, Komárom és Tata várai,
ám a szöveg nem utal arra, hogy Mátyás utolsó utazása alkalmával érintette volna Tatát.
Preterea conclusum est, quod castra Posoniense et Komaron cum honore comitatus, nec non Thatha
simul cum cunctis eorundem pertinenciis ... apud manus eiusdem domini ducis (ti. Corvin Jáno-
sén – H. R.), pro quadraginta milibus auris Hungaricalibus titulo pignoris remaneant,
inscriptaque et obligata atque impignorata vigore presentis disposicionis et articulorum sint et
habeantur... Jajca 73.
1124 SRS XIV. 203. Praun Márton levele Georg von Steinhez: Hac hora regia maiestas ex Posonio
sese contulit versus Wiennam; ego, quam celerius potero, me absolvi disponam. Természetesen a
pozsonyi tartózkodást vélhetõleg hosszabbnak tekinthetjük, csupán igazolni nem áll mó-
dunkban.
1125 DL 88744. (osztrák pecséttel) ad relacionem magistri Francisci prepositi ecclesie Budensis etc.
1126 Noha a királyt 6-án érte a halál, utolsó ismert oklevelei arról a napról származnak, amelyi-
ken még eszméleténél volt, virágvasárnapról (ápr. 4.). DL 32957. (osztrák pecséttel) ad
relacionem magistri Francisci prepositi ecclesie Budensis etc., DL 32998. (átirat), DL 36026. (át-
irat), DF 276797. (átirat).
131
4. ARAGÓNIAI BEATRIX ITINERÁRIUMA

1476–1490
1476
dec. 101127–13.1128 Fehérvár
dec. 14.1129 Buda és Fehérvár közt ismeretlen településen
dec. 151130–29.1131 Buda
1477
jan. 8.1132 Buda
júl. közepe1133 Mátyással együtt táborba száll
szept.–dec.1134 Korneuburg
1478
jan. 5.1135 Korneuburg
febr. 141136 Pozsony
szept. 25.1137 Buda
1479
júl.–aug.1138 Olmütz
1127 A pfalzi választófejedelmi követek elõadása alapján az érkezés és fogadás napját dec. 10-re
tehetjük (noha maguk tévesen 12-ét írtak). Vö. Kazinczy: Mátyás király 117., a datálás pon-
tosításához: Uo. 120.
1128 Beatrix és Mátyás ekkor indultak vissza Budára. Eschenloer (német) 992–993., magyarul:
Régi utazások 105., Borsa: Ismeretlen leírás 24. – A királyné koronázására 12-én került sor.
1129 Sajnos a település nevét forrásunk nem adja meg. Kazinczy: Mátyás király 124.
1130 A királyi pár ünnepélyes bevonulása a városba. Eschenloer (német) 992–993., magyarul:
Régi utazások 105., valamint Bonfini IV-IV-60. ...transacta coronatione Budam idibus Decembris
anno salutis septuagesimo sexto supra millesimum et quadringentesimum a rege dicitur, qui
virginis pulchritudine ac ingenii dexteritate usque adeo cepit,... – Mátyás és Beatrix esküvõjére
dec. 22-én került sor. Borsa: Ismeretlen leírás 24.
1132 Dipl. Eml. II. 366–367., hasonmása: Beatrix 348–349. (további kiadása: Guerra: Il carteggio 26–27.)
1133 Vö. a király itineráriumának vonatkozó fejezetével. Beatrix Mátyással való közös táborozásá-
hoz: Bonfini IV-V-3. A továbbiakban alighanem folyamatosan a király körül tartózkodhatott,
jóllehet ezt megerõsítõ hiteles bizonyítékunk nincsen. Vö. továbbá: Beatrix oklt. 35–36., téves
dátumokkal.
1134 Jelen lehetett a Mátyás és III. Frigyes közötti békemegállapodás (úgynevezett
korneuburgi–gmundeni béke) szentesítésénél, majd dec. 13-án férje cseh királyi hûbéreskü-
jénél III. Frigyes elõtt.
1135 Beatrix oklt. 37–38. manu propria.
1136 Firenze nr. 77.
1137 DF 258158.
1138 Ha folyamatosan férje mellett volt, júl. 2. és aug. 15. közé tehetjük itteni tartózkodását. Azt
is tudjuk, hogy kora õsszel a király Kassa felé küldte haza. Bonfini IV-V-269.
132
4. ARAGÓNIAI BEATRIX ITINERÁRIUMA, 1476–1490
[szept. második fele1139 Kassa]
1480
febr. 10.1140 Buda
júl. 9.1141 Buda
aug. 15.1142 Esztergom
szept. 11.1143 Esztergom
okt. 9.1144 Kassa
1481
febr. 21.1145 Buda
okt. 28.1146 Esztergom
nov. 19.1147 Buda
1482
jan. 12.1148 Buda
márc. 30.1149 Buda
ápr. 3.1150 Buda
ápr. 10.1151 Buda
ápr. 22.1152 Tata
ápr. 30.1153 Gyõr
máj. 311154–okt. 23.1155 Pozsony
1139 Vö. az elõzõ jegyzetben írottakkal.

1140 Dipl. Eml. II. 417–418. (további kiadása: Guerra: Il carteggio 27.).
1141 Dipl. Eml. II. 436–440. (további kiadása: Guerra: Il carteggio 28–30.).
1142 Dipl. Eml. II. 440. (további kiadása: Guerra: Il carteggio 30–31.) – Mátyással közös tartózko-
dásról lehet szó, mivel a király aug. 21-én innen indult a boszniai hadjáratba.
1143 Beatrix oklt. 44.
1144 DF 214888.
1145 Ráczkevei oklt. 49–50. manu propria – in castro nostro Budensi.
1146 DF 270532.
1147 Beatrix oklt. 47–48.
1148 DF 268858.
1149 Beatrix oklt. 48–49. (további kiadása: Guerra: Il carteggio 31–32.).
1150 Beatrix oklt. 49–50. manu propria – in castro nostro Budensi.
1151 Beatrix oklt. 50–51., Külföldi reg. 447.
1152 Külföldi reg. 447.
1153 Dipl. Eml. III. 10–12.
1154 Dipl. Eml. III. 13–14. (további kiadása: Guerra: Il carteggio 36–37.)
133
1483
ápr. 16.1157 Buda
ápr. 25.1158 Buda
jún. 26.1159 Esztergom
aug. 13.1160 Buda
1484
jan. 31.1161 Buda
jún. 26.1162 Buda
aug. 8.1163 Buda
szept. 18.1164 Buda
okt. 211165–dec. 13.1166 Pozsony
1485
jan. 31.1167 Währing faluban, Bécs elõterében haditáborban
ápr. 111170–jún. 3.1171 Pozsony
jún. 51172–júl. 24.1173 Bécs

1157 DL 100989. manu propria.
1158 DF 283678/389–390. A keltezés sajnos töredékes: Datum in castro nostro [...], ám nagy való-
színûséggel, illetõleg a királyi itineráriummal összevetésben Budán kelt az oklevél.
1159 DF 276233.
1162 Guerra: Il carteggio 44–45.
1163 Beatrix oklt. 66–69.
1164 DL 17457.
1165 DF 277101/51. Mátyás és Beatrix e napon érkeztek a városba.
1166 A jelek szerint Beatrix ekkor még a városban volt, s ellenkezõ forrás hiányában feltételez-
hetõ, hogy egész õsszel folyamatosan ott tartózkodott. DF 277101/51.
1167 DF 228109. Mátyással közös keltezés.
1168 DL 19029.
1169 DF 277101/52.
1170 Kubinyi: Bárók 198/26. sz. – Eredetije nem ismert, csak újkori másolatból, aminek fényké-
pét Péterfi Bencének köszönöm.
1171 Jó eséllyel feltételezhetõ, hogy Beatrix az esztendõ teljes elsõ felét a városban töltötte. Tá-
vozásához lásd a következõ jegyzetben hivatkozottakat.
1172 Tichtel 34., Perger: Wien 1485–1490. 69., Opll–Perger: Wien 241. – Maga Beatrix jún. 6-ról
írja, hogy fogadták a város hódolatát. Dipl. Eml. III. 44–45. (továbbá: Guerra: Il carteggio 45.).
1173 DL 71005., DL 71006. (regesztáik: Perényi 607., 608.) Itt kell megjegyezni, hogy a jelek sze-
rint Beatrix csak a királlyal együtt, decemberben hagyta el a várost, még ha ezt okleveles
adattal nem is áll módunkban bizonyítani.
134
1486
jan. 251174–máj. 7.1175 Buda
aug. 31176–okt. 8.1177 Pozsony
okt. 18.1178 Znojmo
okt. 211179–nov. 6.1180 Retz
nov. 81181–nov. 23.1182 Retz mellett haditáborban, majd ismét a városban
dec. 14/15.1183 Klosterneuburg
dec. 201184–29.1185 Bécs
1487
jan. 41186–febr. 9.1187 Bécs
márc. 21188–5.1189 Ebenfurt
márc. 211190–23.1191 Lichtenwörth
ápr. 171192–22.1193 Ebenfurt
ápr. 251194–júl. 21.1195 Lichtenwörth
1174 Beatrix oklt. 79–80., DF 234705. manu propria, DF 286238.
1175 Dipl. Eml. III. 98–99.
1176 Dipl. Eml. III. 152–154.
1177 Beatrix oklt. 101–102. manu propria – tudjuk, hogy Beatrix itt várta be Znojmo és
Eggenburg elestét, s ezek után csatlakozott Mátyáshoz. Bonfini IV-VII-150–170. Vö. QGW
II/3. 5131., 5134., utóbbi manu propria.
1178 Valentini Cézár ferrarai követ említést tesz Retz elestérõl, illetõleg arról, hogy Mátyás és
Beatrix Znojmóban találkoztak. Dipl. Eml. III. 192–193.
1179 DF 276236., DF 286238., DF 289148. manu propria.
1180 Dipl. Eml. III. 208–210. (további kiadása: Guerra: Il carteggio 92–93.).
1182 Igaz, hogy ez utóbbi nem a királyné keltezése, ám Valentini Cézár ferrarai követ minden
jel szerint folyamatosan mellette tartózkodott. Vö.: Dipl. Eml. III. 213–219.
1183 Bonfini IV-VII-175. Deinde duorum dierum itinere traiecto Danubio Claustruburgum perventum,
in edibus ad basilicam divi Leopoldi rex cum Beatrice pernoctavit. Bonfini IV-VII-175. Mivel a ki-
rályi pár ettõl kezdve az esztendõ végéig együtt tartózkodott, Beatrix itineráriuma Mátyá-
séval azonos.
1184 Mátyás és Beatrix e napon vonulnak be a városba. Bonfini IV-VII-177. ...itaque cum regina
singulari pompa XIII. Kalendas Ianuarias Viennam investus...
1185 DF 285608. (titkospecséttel) commissio propria domini regis. Királyi keltezés, de az elõzõ adat
alapján nagy biztonsággal tehetõ fel, hogy a királyi pár együtt tartózkodott.
1186 Dipl. Eml. III. 233–235. (további kiadása: Guerra: Il carteggio 95.).
1187 Dipl. Eml. III. 265–266. (további kiadása: Guerra: Il carteggio 107–108.).
1188 Dipl. Eml. III. 266–268. (további kiadása: Guerra: Il carteggio 108-109., tévesen bécsi kiadási
hellyel a fejregesztában).
1189 Dipl. eml. III. 268–269.
1190 QGW II/3. 5182. in castro Lintheberg.
1191 QGW II/3. 5184. in castro Lintheberg.
1192 Dipl. Eml. III. 290–291. (további kiadása: Guerra: Il carteggio114–115.).
1194 Dipl. Eml. III. 289–290.
1195 QGW II/3. 5222. – Itt kell megjegyezni, hogy ápr. 25–máj. 27. között elõfordul in castro
Cicteberg keltezési hellyel is királynéi oklevél, illetõleg júl. 10-rõl in arce Eicteberg keltezett
135
szept. 41196–7.1197 Bécsújhely

õsz folyamán1198 Bécs
nov. 26–27.1199 Bécs
1488
jan. 201200–aug. 20.1201 Bécs
szept. 23.1202 Baden bei Wien fürdõkben
1489
jan. 171203–márc. 10.1204 Bécs
ápr. 121205–dec. 28.1206 Buda
14901207
jan. 8.1208 Buda
jan. 121209–18.1210 Visegrád
Beatrix (Dipl. Eml. III 289–292., 317.). Ugyanakkor a Lichtenwörthtel való azonosításukat
megengedi két tény. Egyfelõl a környéken másik, számba jöhetõ közelségben fekvõ vár
nincsen, valamint az utóbbi, júl. 10-i Eicteberg keltezésen kívül ismerünk ugyanerrõl a nap-
ról egy másik, Lichtebergben kelt Beatrix-levelet is. Dipl. Eml. III. 318–319. Vö. továbbá
Littemberg alakban is. MTAKK MS 4996. Esztergom 2. fol. 51. – Wertner: Magyar hadjárat-
ok 607. oldalon szerepel egy máj. 17-i bécsi keltezés, aminek igazolhatósága erõsen kétsé-
ges, mert csak Wertnertõl ismerjük további hivatkozás nélkül.
1198 Mátyás Beatrixot, annak kiújuló betegsége miatt Bécsbe küldte vissza. Bonfini IV-VIII-118.
...regina e celi iniquirate gravi febre correpta Viennam rediit...
1201 Beatrix oklt. 121-122. manu propria.
1202 Dipl. Eml. III. 431. (további kiadása: Guerra: Il carteggio 157–158.). Ettõl fogva az esztendõ
végéig nincs további keltezésünk, ám jól tudjuk, hogy a királyi pár az év végéig Bécsben
maradt.
1203 DL 71013. (regesztája: Perényi 616).
1204 Dipl. Eml. IV. 18–21. (további kiadása: Guerra: Il carteggio 160–161.). – Közbeesõleg márc.
1-jérõl ismerünk egy Tatán (in arce Thathe) kelt oklevelet. DF 245113. Nos, e helyütt vagy a
tatai, vagy az utolsó, márc. 10-i bécsi irat hibás datálásával kell szembenéznünk, minekutá-
na semminémû forrásunk nem utal arra, hogy Beatrix márc. elején néhány napra elhagyta
volna Bécset Magyarország irányába.
1205 DL 15478.
1206 Dipl. Eml. IV. 118–119.
1207 Mivel a teljes Buda–Bécs utat a királyi pár közösen tette meg, Beatrix itineráriuma megfe-
leltethetõ Mátyásénak.
1208 Beatrix oklt. 144–146. ...quid aliud ad Vestram Maiestatem scribamus non habemus, nisi quod
hodie a Buda recedentes Viennam properamus... Beatrix levele Miksa római királyhoz.
1209 DL 19619. (kiadása: Wenzel: Diósgyõr 68–69/158. sz.).
1210 DF 286257.
136
jan. 181211 Esztergom

jan. 261212–27.1213 Komárom
febr. 141215–ápr. 6.1216 Bécs
1211 Az elõzõ jegyzetben írottak alapján biztosnak látszik, hogy 18-án indulhatott a királyi pár
Visegrádról, ám Caspar Weinacher Georg von Steinhez írott levelének keltezésébõl arra
gyanakodhatunk, hogy még ezen a napon sietõsen az érseki székvárosba érhettek: Hewte
ist der kunig von der Plintenpurg bergezogen, Ich bevilch mich ew. gn. Datum eilnd zu Gran am
montag nach Antonii anno etc. LXXXX. SRS XIV. 201.
1212 Zichy XI. 523–524. (propter absenciam maioris sigilli nostri annulari secreto sigillo nostro
consignari fecimus). Királyi keltezés.
1213 Komárom 98–99. (propter absenciam maioris sigilli nostri annulari secreto sigillo nostro
consignari fecimus). Királyi keltezés.
1214 SRS XIV. 203. Királyi keltezés.
1215 DL 88744. Királyi keltezés.
1216 Mátyás halálának napja. Beatrix jelen volt.
137
5. RÖVIDÍTÉSEK
A Aetas (1985–)
AØ Archiv Øeský (1840–)
cs. család
HK Hadtörténelmi Közlemények (1888–)
JSz Jogtörténeti Szemle (1986–)
LK Levéltári Közlemények (1923–)
lt. levéltár, levéltára
m. megye
MiÖG Mitteilungen des Instituts für Österreichische Geschichtsforschung (1880–)
MKSz Magyar Könyvszemle (1876–)
RRH Revue Roumanie d’Historie (1962–)
T Turul (1883–)
TSz Történelmi Szemle (1957–)
TT Történelmi Tár (1878–1911., 1899-tõl „Új folyam” néven újraszámozott
kötetekkel)
Sz Századok (1867–)
sz. szám, sorszám
SzszbSz Szabolcs-szatmár-beregi Szemle (1956–)
Vjestnik Vjestnik Kr. Hrvatsko–Slavonsko–Dalmatinskog Zemaljskog Arkiva (1899–
1920)
WG Wiener Geschichtsblätter (1946–)
[] Kikövetkeztetett vagy bizonytalan dátum, keltezési hely
6. HÓNAPNEVEK
jan. január – Januar – Leden

febr. február – Februar – Únor
márc. március – März – Bâezen
ápr. április – April – Duben
máj. május – Mai – Kvëten
jún. június – Juni – Øerven
júl. július – Juli – Øervenec
aug. augusztus – August – Srpen
szept. szeptember – September – Záâi
okt. október – Oktober – Âíjen
nov. november – November – Listopad
dec. december – Dezember – Prosinec
138
7. LEVÉLTÁRAK
1217
7. LEVÉLTÁRAK
AØK Národní Archiv, Praha. Archiv Øeské Koruny, Listiny.

AMB Archiv mësta Brna. Sbírka listin. (A. Kalous)
AMJ Státní okresní archiv v Jihlavë. Archiv mësta Jihlavy,
Listiny. (A. Kalous)
AMO Státní okresní archiv v Olomouci. Archiv mësta Olomouce,
Sbírka listin. (A. Kalous)
AMZ Státní okresní archiv ve Znojmë. Archiv mësta Znojma,
Listiny. (A. Kalous)
AUR Österreichisches Staatsarchiv, Wien. Haus-, Hof- und
Staatsarchiv. Allgemeine Urkundenreihe.
Bruck Stadtarchiv der Gemeinde Bruck an der Leitha. Urkun-
denreihe.
AN ØG-L, Praha Národní Archiv, Praha. Øeské gubernium, guberniální
listiny.
Erdõdy Österreichisches Staatsarchiv, Wien. Haus-, Hof- und
Staatsarchiv. Familienarchiv Erdõdy, Urkundenreihe.
Firenze Archivio di Stato di Firenze. Archivio Mediceo avanti il
Principato. Filza 45.
DF, DL Magyar Országos Levéltár, Budapest. Diplomatikai
Fényképgyûjtemény, Diplomatikai Levéltár.
Klosterneuburg Klosterneuburg, Stiftsarchiv. St. Dorothea, Augustiner –
Chorherren (1259–1778). Az oklevelek dátuma egyben
azonosítóként is funkcionál.
MCO Zemský archiv v Opavë. Poboøka Olomouc. Metropo-
litní kapitula Olomouc. (A. Kalous)
MOL A 57. (Kir. Kv.) Magyar Országos Levéltár, Budapest. Magyar Kamara
Levéltára, Királyi Könyvek.
MTAKK MS 4978. Magyar Tudományos Akadémia Kézirattára, Budapest.
Velencei másolatok, 3. doboz. A Deliberazione Secrete
Mátyás kori magyar vonatkozású iratai.
MTAKK MS 4996. Magyar Tudományos Akadémia Kézirattára, Budapest.
Modenai másolatok, Estei Hipolit esztergomi számadás-
könyvei 1–11. füzet.
MZA Brno, Louka Moravský zemský archiv v Brnë. Premonstráti Louka.
MZA Brno, Olomouc Moravský zemský archiv v Brnë. Kartuziani Olomouc.
MZA Brno, Znojmo Moravský zemský archiv v Brnë. Klarisky ve Znojmë.
OÖLA Stahremberg Oberösterreichischen Landesarchiv, Linz. Herrschafts-
archiv Eferding-Starhemberg, Urkundensammlung.
Tâeboñ Státní oblastní archív Tâeboñ. Listiny.
WStLA-HAUrk Wiener Stadt- und Landesarchiv. Hauptarchiv, Urkunden.
1217 Azon levéltári fondoknál, amelyekbõl származó oklevelek regesztáit Antonín Kalous jóvol-
tából kaptam meg, az õ nevét is feltüntettem.
139
8. FORRÁSOK, IRODALOM
Abaffy Az Abaffy család levéltára 1247–1515. A Dancs

család levéltára 1233–1525. A Hanvay család le-
véltára 1216–1525. Ila Bálint kézirata alapján saj-
tó alá rendezte: Borsa Iván. Budapest, 1993.
AKØ Archiv Koruny Øeské 6. Katalog listin z let
1438–1526. (Inventaâe a katalogy 3.) Sepsal
Antonín Haas. Praha, 1958.
Andea: Itinerariile Susana Andea: Itinerariile Regilor în
Transilvania Voivevodalâ ñi în Comitatele
Vestice ñi Nordice. In: Transilvania (Sec.
XIII–XVII) Studii istorice. Coord.: Susana
Andea. Cluj-Napoca, 2005. 1–66.
Andea: Voievozii Susana Andea: Voievozii Transilvaniei ñi
Itinerariile lor (Sec. XIII–1437) In: Transilvania
(Sec. XIII–XVII) Studii istorice. Coord.: Susana
Andea. Cluj-Napoca, 2005. 67–124.
Aussenpolitik Karl Nehring: Quellen zur ungarischen Aus-
senpolitik in der zweiten Hälfte des XV. Jahr-
hunderts. Budapest, 1976. (Folyóiratban: LK 47.
(1976) 89–120., 247–267.)
Baaken–Schmidt: Königsumritt Gerhard Baaken, Roderich Schmidt: Königtum,
Burgen und Königsfreie. Königsumritt und
Huldigung in ottonisch-salischer Zeit. (Vorträ-
ge und Forschungen. Hrsg. vom Konstanzer
Arbeitskreis für Mittelalterliche Geschichte.
Band 6.) Konstanz, 1961.
Baczkowski: Walka Jagiellonów Krzysztof Baczkowski: Walka Jagiellonów z
Maciejem Korwinem o Koronè Czesk¢ w
Latach 1471–1479. Krakow, 1980.
Balassa A Balassa család levéltára 1193–1526. Fekete
Nagy Antal kézirata alapján sajtó alá rendezte
és szerk.: Borsa Iván. Budapest, 1990.
Balogh: Mátyás és a mûvészet I. Balogh Jolán: A mûvészet Mátyás király korá-
ban I. kötet. Adattár. Budapest, 1966.
Bándi: Pecsétkatalógus Bándi Zsuzsanna: A Magyar Országos Levéltár
Mátyás-kori pecsétkiállításának katalógusa.
(1990. április 6–október 6.) LK 62. (1991) 57–149.
Bánffy II. Oklevéltár a Tomaj nemzetségbeli losonci
Bánffy család történetéhez. Szerkesztette és az
I. és II. kötethez mutatót készített Iványi Béla.
Második kötet, 1458–1526. Budapest, 1928.
Baranyay: Fejedelemjárás Baranyay József: Fejedelemjárás Komárom vár-
megyében. Komárom, 1912. [Reprint: Baranyay
140
József: Nagyobb munkái. (Csallóközi kiskönyv-

tár.) Sajtó alá rendezte és Szerk.: Koncsol Lász-
ló. Pozsony, 2002. 233–362.]
Bartoniek: Forráskiadványok Bartoniek Emma: Magyar történeti forráskiad-
ványok. Budapest, 1929. [Reprint: A magyar
történettudomány kézikönyve. Szerk.: Gazda
István. Bp., 1987. 27–230.]
Bartoniek: Királykoronázások Bartoniek Emma: A magyar királykoronázások
története. Budapest, 1939. [Reprint: Budapest,
1987.]
Bártfa Bártfa szabad királyi város levéltára 1319–1526.
I. kötet (1319-tõl 1501-ig). Összeállította: Iványi
Béla. Budapest, 1910.
Bártfai Szabó: Pest megye Bártfai Szabó László: Pest megye történetének
okleveles emlékei 1002–1599-ig. Függelékül az
inárchi Farkas, az irsai Irsay, valamint a szilasi
és pilisi Szilassy családok története. Budapest,
1938.
Beatrix Berzeviczy Albert: Beatrix királyné (1457– 1508).
Történelmi élet- és korrajz. (Magyar Történeti
Életrajzok XXIV. évfolyam) Budapest, 1908.
Beatrix oklt. Aragoniai Beatrix, magyar királyné életére vo-
natkozó okiratok. A Magyar Tudományos
Akadémia Történelmi Bizottságának megbízá-
sából Gerevich Tibor és Jakubovich Emil köz-
remûködésével közli Berzeviczy Albert.
(Monumenta Hungariae Historica. Diplomataria.
Vol. XXXIX.) Budapest, 1914.
Bécs megadása Bécs megadási föltételei, a városnak Mátyás ki-
rály által 1485. június 1-én történt elfoglalása
alkalmával. Szerzõ, közreadó neve nélkül. HK
1. (1888) 475–480.
Beke: Erdélyi kápt. Az erdélyi káptalan levéltára Gyulafehérvártt.
(A Gyulafehérvártt maradt iratok) Második
közlemény. TT 15. (1892) 635–650.
Berzeviczy: Mathias und Beatrix Berzeviczy Albert: König Mathias Corvinus
und Königin Beatrix in Wien und Österreich.
Ungarische Jahrbücher 12. (1932) 205–214.
Bilkei: Mátyás oklevelek Bilkei Irén: Mátyás király oklevelei a Zala Me-
gyei Levéltárban. In: Zalai történeti tanulmá-
nyok 2009. (Zalai Gyûjtemény 67.) Szerk.:
Paksy Zoltán. Zalaegerszeg, 2009. 55–67.
Blagay A Blagay-család oklevéltára. Bevezetõ tanúl-
mánnyal a család történetéhez. Szerkesztették:
Thallóczy Lajos és Barabás Samu. (Codex
diplomaticus comitum de Blagay. Monumenta
141
Hungariae Historica. Diplomataria. Vol.

XXVIII.) Budapest, 1897.
Bleyer: Beheim Bleyer Jakab: Beheim Mihály élete és mûvei a
magyar történelem szempontjából (VI. közle-
mény). Sz 36. (1902) 528–564.
Bonfini Antonius de Bonfinis: Rerum Ungaricarum
decades. Tom. IV. pars I. (Bibliotheca Scrip-
torum Medii Recentisque Aevorum. Saeculum
XV.) Ediderunt: Iosephus Fógel, Béla Iványi,
Ladislaus Juhász. Budapest, 1941.
Bonfini (magyar) Antonio Bonfini: A magyar történelem tizedei.
Fordította: Kulcsár Péter. Budapest, 1995.
Bónis: Jogtudó értelmiség Bónis György: A jogtudó értelmiség a Mohács
elõtti Magyarországon. Budapest, 1971.
Bóttló: Dlugosz Bottló Béla: Dlugosz János Historia Polonicaja
mint magyar történeti forrás. (1385–1418.) Bu-
dapest, 1932.
Borsa: Imeretlen leírás Borsa Béla: Ismeretlen, egykorú német leírás
Mátyás és Beatrix házasságáról. (A Német Inté-
zet Értekezései 19.) Pécs, 1940.
Böhmer: Regesta I. Johann Friedrich Böhmer: Regesta chronolo-
gico-diplomatica regum atque imperatorum
Romanum inde a Conrado I. usque ad Hen-
ricum VII. Die Urkunden der Römische Könige
und Kaiser Conrad I. bis Heinrich VII. 911–1313.
Frankfurt am Main, 1831.
Böhmer: Regesta II. Johann Friedrich Böhmer: Regesta chronologico-
diplomatica Karolorum. Die Urkunden sämmt-
licher karolinger in kurzen Auszügen. Frankfurt
am Main, 1833.
Bradács: Matthias Gábor Bradács: Durchlewchtig und Gross-
mächtig König Matthias von Ungarn – Matthias
Corvinus in der österreischischen Geschicht-
sschreibung des späten 15. Jahrhunderts. In:
Matthias and his legacy. Cultural and Political
Encounters between East and West. (Speculum
historiae Debreceniense 1.) Eds.: Attila Bárány,
Attila Györkös. Debrecen, 2009. 41–54.
Brown: Governance of England Alfred L. Brown: The Governance the Late
Medieval England 1272–1461. (The Governance
of England 3.) Stanford, 1989.
Buzás: Nyék Buzás Gergely: A nyéki királyi villa. In: Rene-
szánsz látványtár. Virtuális utazás a múltba.
Szerk.: Buzás Gergely, Orosz Krisztina, Vásá-
ros Zsolt. Budapest, 2009. 213–220.
142
CDS VI. Urkunden vorzüglich zur Geschichte Ober-

schlesiens nach einem Copialbuch Herzog
Johanns von Oppeln und Ratibor in Auszügen
mitgetheilt und Namens des Vereins für
Geschichte und Alterthum Schlesiens. (Codex
Diplomaticus Silesiae VI.) Hrsg. von Wilhelm
Attenbach, Colmar Grünhagen. Breslau, 1865.
CDS XII. Münzgeschichte im Mittelalter. Theil I. Urkun-
deubuch und Münztafeln. Namens des Vereins
für Geschichte und Alterthum Schlesiens.
(Codex Diplomaticus Silesiae XII.) Hrsg. von
Ferdinand Friedensburg. Breslau, 1887.
Chlumecky: Die Regesten Die Regesten oder die chronologischen Ver-
zeichnisse der Urkunden in der Archiven zu
Iglau, Trebitsch, Triesch, Gross-Bitesch, Gross-
Meseritsch und Pirnitz, sammt der noch unge-
druckten Briefen Kaiser Ferdinand des Zwei-
ten, Albrechts v. Waldstein und Romboalds
Grafen Collalto. Hrsg. von Peter Ritter v. Chlu-
mecky. Brünn, 1856.
Csáky Oklevéltár a gróf Csáky család történetéhez.
Öszeállította: Bártfai Szabó László. I. kötet 1–2.
rész. Budapest, 1919.
Csánki: Szabács Csánki Dezsõ: Szabács megvétele. HK 1. (1888)
367–387.
Csánki: Mátyás – Buda Csánki Dezsõ: Mátyás király mint városépítõ.
Második és befejezõ közlemény. Sz (38) 395–412.
Dating Undated Charters Dating Undated Medieval Charters. Ed.: Michael
Gervers. Boydell Press-Woodbrige, 2000.
Debrecen Debrecen szab. kir. város levéltára diploma-
gyûjteményének regestái. Összeállította:
Herpay Gábor. Debrecen, 1916.
Deutsche Gedichte Caspar Gottlieb Lindner: Deutsche Gedichte.
Breslau und Leipzig, 1743.
Die Beziehungen der Schweitzer Anton Philipp von Segesser: Die Beziehungen
der Schweitzer zu Mathias Corvinus, König
von Ungarn in den Jahren 1476–1490. Lucern,
1860.
Die Deutschen Königspfalzen II/1. Die Deutschen Königspfalzen. Repertorium der
Pfalzen, Königshofe und übrigen Aufenthalts-
orte der Könige im deutschen Reichs des Mit-
telalters. Band 2. Thüringen. Erste Lieferung
(Allstedt–Erfurt). Hrsg. vom Thomas Zotz. Be-
arbeitet von Michael Gockel. Göttingen, 1984.
Dipl. Eml. Magyar diplomacziai emlékek Mátyás király
korából I–IV. Szerkesztették: Nagy Iván és
143
Nyáry Albert. (Monumenta Hungariae Historica.

Acta extera.) Budapest, 1875–1878.
Diplomatáâ Pernšteina Frantisek Palacký: Diplomatáâ Pana Wiléma z
Pernšteina. AØ 6. (1872) 459–547.
DL-DF adatbázis Collectio Diplomatica Hungarica. A Magyar
Országos Levéltárban 1874–2008 között készült
levéltári segédletek és oklevelek elektronikus
feldolgozása (DL-DF 4.3.) Szerk.: Rácz György.
Budapest, 2008. (DVD-ROM) – Internetes vál-
tozata: A középkori Magyarország Levéltári
forrásainak adatbázisa (DL–DF 5.1.) Szerk.:
Rácz György elérhetõ:
http://mol.arcanum.hu/dldf_full/opt/a10032
1.htm?v=pdf&a=start (2010. aug. 27.)
Dîugoss Ioannis Dîugossi seu Longini canonici
quondam Cracoviensis: Historiae Polonicae
liber XIII et ultimus. In manuscriptis codicibus
tantum non omnibus desideratus, nunc tan-
dem in lucem publicam productus ex
bibliotheca Henrici L. B. Huyssen Russorum
caesari a consiliis intimis. Lipsiae, 1712.
Dogiel I. Mathias Dogiel: Codex Diplomaticus Regni
Polonie. Tomus I. Vilnae, 1758.
Dok. Breslau III/2. Samuel Benjamin Klose: Von Breslau Doku-
mentirte Geschichte und Beschreibung. In Brie-
fen. Dritter Band. Zweiter Theil. Breslau, 1783.
Dracula Radu Florescu, Raymond T. McNally: Dracula.
A Biography of Vlad the Impaler 1431–1476.
London, 1974.
Draskóczy–Soós: Bibliográfia Draskóczy István–Soós István: Középkori
oklevélpublikációk Magyarországon 1945–1990
között. LK 62. (1991) 9–55.
Dreska: Pannonhalma III. Dreska Gábor: A pannonhalmi konvent
hiteleshelyi mûködésének oklevéltára III.
(1439–1499) (A Gyõri Egyházmegyei Levéltár
Kiadványai. Források, feldolgozások 10.) Gyõr,
2009.
DRH 1458–1490 Decreta Regni Hungarie 1458–1490. Franciscus
Döry collectionem manuscriptam additamentis
auxerunt, commentariis notisque illustraverunt
Georgius Bónis, Geisa Érszegi, Susanna Teke.
(Publicationes Archivi Nationalis Hungarici II.
Fontes 19.) Budapest, 1989.
Elekes: Nagy István és Mátyás Elekes Lajos: Nagy István moldvai vajda politi-
kája és Mátyás király. Budapest, 1937.
144
Engel: Hunyadi itinerárium Engel Pál: Hunyadi János kormányzói

itineráriuma (1446–1452) Sz 118. (1984) 974–997.
Engel: Zsigmond itinerárium Engel Pál: Az utazó király: Zsigmond
itineráriuma. In: Mûvészet Zsigmond király
korában 1387–1437. I. Tanulmányok. Szerk.:
Beke László, Marosi Ernõ, Wehli Tünde. Buda-
pest, 1987. 70–92.
Engel: Ung megye Engel Pál: A nemesi társadalom a középkori
Ung megyében. (Társadalom- és mûvelõdéstör-
téneti tanulmányok 25). Budapest, 1998.
Engel: I. Károly itinerárium Engel Pál: Az ország újraegyesítése. I. Károly
küzdelmei az oligarchák ellen (1310–1323) Sz
122. (1988) 89–147. Másodközlése: Uõ: Honor,
vár, ispánság. Válogatott tanulmányok. Szerk.:
Csukovits Enikõ. (Millenniumi magyar történe-
lem) Budapest, 2003. 320–408.
Engel: Királyitineráriumok Engel Pál: Királyitineráriumok. [Kézirat] Buda-
pest, 1995.
Engel–C. Tóth: Itineraria †Engel Pál, C. Tóth Norbert: Itineraria regum
et reginarum (1382–1438). (Subsidia ad
historiam medii aevi Hungariae inquirendam
1.) Budapest, 2005.
Eperjes Eperjes szabad királyi város levéltára
(Archivum liberae regiaeque civitatis Eperjes)
1245–1526. Írta és összeállította: Iványi Béla.
Szeged, 1931.
Epistolae Emericus Kelcz: Epistolae Matthiae Corvini
regis Hungariae ad pontifices, imperatores, re-
ges, principes aliosque viros illustres datae
I–IV. Cassoviae, 1744.
Erd. Múz. Okl. Szabó Károly: Az Erdélyi Múzeum eredeti ok-
leveleinek kivonatai (1232–1540). Harmadik
közlemény. TT 13. (1890) 102–129.
Erdélyi kpt. jkv. Az erdélyi káptalan jegyzõkönyvei 1222–1599.
Mutatókkal és jegyzetekkel regesztákban köz-
zéteszi Bogdándi Zsolt, Gálfi Emõke. (Erdélyi
történelmi adatok VIII. 1.) Kolozsvár, 2006.
Érszegi: Fejér megye Érszegi Géza: Fejér megyére vonatkozó okleve-
lek a székesfehérvári keresztes konvent magán
levéltárában, 1193–1542. In: Fejér Megyei Tör-
téneti Évkönyv 5. Szerk.: Farkas Gábor. Székes-
fehérvár, 1971. 177–262.
Eschenloer (latin) Historia Wratislaviensis et que post mortem
regis Ladislai sub electo Georgio Podiebrat
Bohemorum rege illi acciderant prospera et
adversa von mag. Peter Eschenloer. (Scriptores
145
Rerum Silesiacarum, 7. Band) Hrsg. von

Hermann Markgraf. Breslau, 1872.
Eschenloer (német) Peter Eschenloer: Geschichte der Stadt Breslau.
Teilband II. Hrsg. und eingeleitet von Gunhild
Roth. Münster, New York, München, Berlin,
2003.
Eubel II. Hierarchia catholica medii aevi sive
summorum pontificum S. R. E. cardinalium,
ecclesiarum antistitum series. Tom. II. Ab anno
1431 usque ad annum 1503 perducta. E
documentis tabularii praesertim Vaticani
collecta, digesta, edita per Conrardum Eubel.
Monasterii, MDCCCCXIV.
Ewert: Itinerar und Herrschaft Christian Ewert: Itinerar und Herrschaft im
Spätmittelalter: Ein wirtschaftstheoretischer
Ansatz und empirische Ergebnisse für die
burgundischen Herzöge im 15. Jahrhundert
(1419–1477) In: Historical Social Research 21.
(1996/4) 89–114.
Eyton: King Henry II. Robert William Eyton: Court, household and
itinerary of King Henry II. Instancing Also the
Chief Agents and Adversaries of the King in
His Goverment, Diplomacy and Strategy. Lon-
don, 1878. [Reprint: London, 2007.]
Fellner: Zentralverwaltung II. Thomas Fellner: Die österreichische Zentralver-
waltung. I. Abteilung: Von Maximilian I. bis
zur Vereinigung der österreichischen und böh-
mischen Hofkanzlei (1749). 2. Band: Aktenstü-
cke 1491–1681. Wien, 1907.
Fessler: Gesch. v. Ungarn III. Ignaz Aurelius Fessler: Geschichte von Ungarn.
Dritter Band. Die zeit der Könige von Matthias
I. bis Maximilian 1457–1576. Leipzig, 1874.
Fraknói: Hunyadi Mátyás Fraknói Vilmos: Hunyadi Mátyás király 1440–
1490. (Magyar Történelmi Életrajzok) Budapest,
1890.
Fraknói: Királyválasztás Fraknói Vilmos: Mátyás királlyá választása.
HK 3. (1890) 139–158.
Fraknói: Mátyás levelei Mátyás király levelei I–II. A M. T. Akadémia
megbízásából közzéteszi Fraknói Vilmos. Buda-
pest, 1893–1895. (Reprint: Mátyás király levelei
1458–1490. A 2008-as kiadást sajtó alá rendezte
és az Utószót írta Mayer Gyula. Budapest, 2008.
Nyomtatott és DVD kiadás egyben.)
Fraknói: Vetési Fraknói Vilmos: Vetési Albert. Sz 32. (1898)
385–404.
146
Fraknói: Kegyúri oklevéltár Fraknói Vilmos: Oklevéltár a magyar királyi

kegyuri jog történetéhez. Budapest, 1899.
Fraknói: Szilágyi Mihály Fraknói Vilmos: Szilágyi Mihály Mátyás király
nagybátyja. Budapest, 1913.
Fraknói: Mátyás törekvései... Fraknói Vilmos: Mátyás törekvései a császári
trónra. (Értekezések a történeti tudományok
körébõl XXIII/9. füzet) Budapest, 1914.
Frangepán A Frangepán család oklevéltára I–II. (Codex
diplomaticus comitum de Frangepanibus.) Ki-
adják Thallóczy Lajos és Barabás Samu.
(Monumenta Hungariae Historica. Diplomata-
ria. Vol. XXXV., XXXVIII.) Budapest, 1910–1913.
Fügedi: Uram, királyom Fügedi Erik: Uram, királyom... A XV. századi
Magyarország hatalmasai. Budapest, 1974.
Galeotto Galeotto Marzio könyve Mátyás király találó,
bölcs és tréfás mondásairól és cselekedeteirõl.
Fordította, bevezetéssel és jegyzetekkel ellátta
Császár Mihály. (Magyar Könyvtár) Budapest,
é. n. [1901]
Gasiorowski: Kazimierza Anton Gasiorowski: Itinerarium Kazimierza
Wielkiego: materialy 1333–1370. Pozna¤, 1998.
Gévay: Itinerar Ferdinand’s I. Anton von Gévay: Itinerar Kaiser Ferdinand’s
1521–1564. Wien, 1843.
Gough: Edward the First Henry Gough: Itinerary of King Edward the
First: throughout his reign, A. D. 1272–1307.
Vol. I–II. London, 1900. [Reprint: London, 2007.]
Guerra: Il carteggio Enrica Guerra: Il carteggio tra Beatrice
D’Aragonia e gli Estensi. (Aree Scientificio
11/533.) Roma, 2010.
Gündisch: Vlad Òepeñ Gustav Gündisch: Vlad Òepeñ und die sächsi-
schen Selbstverwaltungsgebiete Siebenbürgens.
RRH 8. (1969) 981–992.
Gyõr megye Horváth Richárd: Gyõr megye hatóságának ok-
levelei (1328–1525) (A Gyõri Egyházmegyei Le-
véltár Kiadványai. Források, feldolgozások 1.)
Gyõr, 2005.
Gyulafehérvári reg. Bernárd Rita: A Gyulafehérvári Érseki Levéltár
és az Erdélyi Katolikus Státus Levéltára II. Re-
pertórium. (A középkori oklevelek regesztái:
9–18.) Gyulafehérvár–Budapest, 2006.
Hainburg ostroma Öthalmi Ungnárd Béla: Hainburg ostroma. A
Ludovika Akadémia Közlönye 28. (1901.)
1034–1062.
Hajnik: Személyes jelenlét Hajnik Imre: A királyi bíróság személyes jelen-
léte és ennek helytartója a vegyesházakbeli ki-
147
rályok korában. (Értekezések a történeti tudo-

mányok körébõl XV/4. füzet) Budapest, 1892.
Hajnik: Bírósági szervezet Hajnik Imre: A magyar bírósági szervezet és
perjog az Árpád- és a vegyesházi királyok
alatt. Budapest, 1899.
Hanvay Az Abaffy család levéltára 1247–1515. A Dancs
család levéltára 1233–1525. A Hanvay család
levéltára 1216–1525. Ila Bálint kézirata alapján
sajtó alá rendezte: Borsa Iván. Budapest, 1993.
Hardy: Itinerary King John Thomas Duffus Hardy: A description of the
patent rolls in the Tower of London: to which
is added an itinerary of King John, with
prefactory observations. London, 1835.
Haug: Ludwig V. Flamin Heinrich Haug: Beiträge zum Itinerar
Ludwig V. des Brandenburgers. Forschungen
und Mitteilungen zur Geschichte Tirols und
Voralbergs V. Hrsg. von M. Mayr. Innsbruck,
1908. 133–144.
Heartshorne: Edward Charles Henry Heartshorne: Itinerary of King
Edward the Second. [H. n.], 1861.
Héderváry A Héderváry-család oklevéltára I–II. Közlik:
Radvánszky Béla, Závodszky Levente. Buda-
pest, 1909–1922.
Heinig: Friedrich III. Paul-Joachim Heinig: Kaiser Friedrich III.
(1440–1493). Hof, Regierung und Politik. I–III.
(Forschungen zur Kaiser- und Papstgeschichte
des Mittelalters. Beihefte zu J. F. Böhmer,
Regesta Imperii 17.) Köln–Weimar–Wien, 1997.
Hermann: Lothar III. Oliver Hermann: Lothar III. und sein Wir-
kungsbereich. Räumliche Bezüge königlichen
Handelns im hochmittelalterlichen Reich
(1125–1137). (Europa in der Geschichte. Band
5) Bochum, 2000.
Hlavaøek: Die Itinerare Ivan Hlavaøek: Die Itinerare der bömischen
Herrscher bis zum Jahre 1253 aus Verwal-
tungsgeschichtlicher Sicht. In: Folia Diplomati-
ca I. (Opera Universitatis Purkynianae Brunen-
sis. Facultas Philosophica 158.) Curavit: Sáša
Duškova. Brno, 1971. 113–127.
HO Hazai Okmánytár I–VIII. Kiadják: Nagy Imre,
Páur Iván, Ráth Károly, Ipolyi Arnold, Véghely
Dezsõ. Gyõr–Budapest, 1865–1891.
Hoensch: Zsigmond itinerárium Itinerar König und Kaiser Sigismunds von Lu-
xemburg 1368–1437. Unter Mitarbeit von
Thomas Kees, Ulrich Niess und Petra Roscheck
eingeleitet und Hrsg. von Jörg K. Hoensch.
148
(Studien zu den Luxemburgern und ihrer Zeit.

Band 6) Fahlbisch Verlag, Warendorf, 1995.
Hoensch: Matthias Corvinus Jörg K. Hoensch: Matthias Corvinus. Diplomat,
Feldherr und Mäzen. Graz–Wien–Köln, 1998.
Horváth: Veszprém Horváth Richárd: Veszprém megye tisztségvi-
selõi a késõközépkorban (1458–1526). Fons 7.
(2000) 249–266.
Horváth: Veszprémi várak Horváth Richárd: Várak és politika a középkori
Veszprém megyében. PhD-disszertáció. [Kéz-
irat] Debrecen, 2002.
Horváth: Bátori várak Horváth Richárd: Az ecsedi Bátoriak várbirto-
kai a kései középkorban. SzszbSz 41. (2006)
305–326.
Horváth: Szapolyai itinerárium Horváth Richárd: Szapolyai Imre és István
itineráriuma. [Kézirat] Budapest, 2006.
Horváth: Bibliográfia Horváth Richárd: Középkori oklevelek publi-
kálása 1991–2004 között. (Szövegközlések és
regeszták) LK 78. (2007/2) 3–34.
Horváth: Gyügye Horváth Richárd: Ismeretlen források Gyügye
község és Bálványos vár középkori történeté-
hez. SzszbSz 42. (2007) 295–303.
Horváth: Mátyás itinerárium Horváth Richárd: A hadakozó király: Hunyadi
Mátyás itineráriuma. In: Hunyadi Mátyás, a ki-
rály. Hagyomány és megújulás a királyi udvar-
ban 1458–1490. Kiállítási katalógus. Szerk.:
Farbaky Péter, Spekner Enikõ, Szende Katalin,
Végh András. Budapest, 2008. 51–63.
Horváth: Hol a király? Horváth Richárd: Hol tartózkodik a király?
Hunyadi Mátyás itineráriuma. História 30.
(2008/10) 31–34.
Horváth: Bátori István Horváth Richárd: Életrajzi szilánkok ecsedi
Bátori István pályafutásáról (1458–1479).
SzszbSz 44. (2009) 48–82.
Horváth: Szatmár és a Szapolyaiak Horváth Richárd: Szatmár és a Szapolyaiak.
[Kézirat] Budapest, 2010. Megjelenés alatt.
Inventár Archív Mesta Bratislavy. Inventár stredovekých
listín, listov a iných príbuzných písomností.
Vypracovali: D. Lehotská, D. Handzová, V. Hor-
váth, Z. Hrabuššay, N. Merglová. Praha, 1956.
Iter Romanum Iter Romanum im Auftrage des Hohen Maehri-
schen Landesausschusses in den Jahren 1852
und 1853. Unternommen und Veröffentlich
von B. Dudík. Wien, 1855.
Itinerar und Politik Ellen Widder: Itinerar und Politik. Studien zur
Reiseherrschaft Karls IV. südlich der Alpen.
149
(Beihefte zu J. F. Böhmer, Regesta Imperii 10.)

Köln–Weimar–Wien, 1993.
Itinerary Robert the Bruce Itinerary of King Robert the Bruce. In: The
Scottish or Northern Notes and Queries 14.
(1899/July) 1–28.
Jajca Jajcza (bánság, vár és város) története
1450–1527. Írta: Thallóczy Lajos. Az oklevél-
tárat szerk.: Horváth Sándor. (Codex diploma-
ticus partium regno Hungariae adnexarum.
Magyarország melléktartományainak oklevél-
tára. Negyedik kötet. Monumenta Hungariae
Historica. Diplomataria. Vol. XL.) Budapest,
1915.
Jász oklevelek Tóth Péter: Kiadatlan oklevelek a Jászság közép-
kori történetéhez. In: Memoria rerum. Tanulmá-
nyok Bán Péter tiszteletére. Szerk.: Oborni Teréz,
Á. Varga László. Eger, 2008. 601–625.
Justh A Justh család levéltára 1274–1525. Közzéteszi:
Borsa Iván. (A Magyar Országos Levéltár kiad-
ványai II. Forráskiadványok 20.) Budapest, 1991.
Kajzer: Die Burgen Leszek Kajzer: Die Burgen als Bestandteil der
gesellschaftlichen Landschaft im mittelalterli-
chen Polen. In: Quaestiones medii aevi novae.
Vol. 4. (1999) Peace and war. Editor in chief:
Faîkowski, Wojciech. Warszawa, 1999. 107–132.
Kalous: Filipec itinerárium Antonín Kalous: Itineráâ Jana Filipce (1431–
1509). In: Acta Universitatis Palackianae Olo-
mucensis. Facultas Philosophica. Historica 34.
(2008) Sborník Prací Historických XXII. Olo-
mouc, 2008. 17–44.
Kalous: Stráãnice Antonín Kalous: Stráãnice 1458: øesko-uherská
jednání. In: Okolo Stráãnice. Sborník
mëstského muzea ve Stráãnici 2009. Red.: Ivo
Vratislavský. Stráãnice, 2009. 35–46.
Kalous: Matyáš Korvín Matyáš Korvin (1443–1490). Uherský a ceský
kral. Ceske Budejovice, 2009.
Kaprinai: Mátyás I–II. Stephanus Kaprinai: Hungaria diplomatica
temporibus Mathiae de Hunyad regis Hunga-
riae I–II. Vindobonae, 1767–1771.
Karácsonyi: Lónyayak Az elsõ Lónyayak. Családtörténeti tanulmány.
Írta és oklevéltárral felszerelte Karácsonyi Já-
nos. Nagyvárad, 1904.
Károlyi A nagykárolyi gróf Károlyi család oklevéltára
I–V. Sajtó alá rendezte: Géresi Kálmán. Buda-
pest, 1882–1897.
150
Károlyi: Adalék Károlyi Árpád: Adalék Frigyes császár és Má-

tyás király viszályai történetéhez (Második, be-
fejezõ közlemény) TT 15. (1892) 226–266.
Katona VIII/XV. Historia critica regum Hungariae stirpis mixtae.
Ex fide domesticorum et exterorum scriptorum
concinnata a Stephano Katona. Tomulus VIII.,
ordine XV. Ab anno Christi MCCCCLXV ad
annum usque MCCCCLXXV. Colotzae, 1792.
Katona IX/XVI. Historia critica regum Hungariae stirpis mixtae.
Ex fide domesticorum et exterorum scriptorum
concinnata a Stephano Katona. Tomulus IX.,
ordine XVI. Ab anno Christi MCCCCLXXVI ad
annum usque MCCCCXC. Budae, 1793.
Kazinczy: Mátyás király Martius Galeot könyve Mátyás király jeles,
bölcs és elmés mondásai és tetteirõl. Hozzá
járúl Carbo párbeszéde Mátyás dicsõ tetteirõl, s
egykoru emlékirat a király mennyegzõjérõl.
Közli: Kazinczy Gábor. Pest, 1863.
Knauz: Corvin-codexek Knauz Nándor: Az esztergomi Corvin-co-
dexek. Budapest, 1880.
Kolozsmonostor A kolozsmonostori konvent jegyzõkönyvei
(1289–1556) I–II. Kivonatokban közzéteszi és a
bevezetõ tanulmányt írta Jakó Zsigmond. (A
Magyar Országos Levéltár Kiadványai II. For-
ráskiadványok 17.) Budapest, 1990.
Kolozsvár Oklevéltár Kolozsvár története elsõ kötetéhez I.
Összegyûjtötte és szerkesztette Jakab Elek.
Buda, 1870.
Komárom Komáromvármegye levéltárának középkori ok-
levelei. Kiadja: Alapi Gyula. Komárom, 1917.
Koppány: Kastélyok Koppány Tibor: A középkori Magyarország
kastélyai. (Mûvészettörténeti füzetek 26.) Bu-
dapest, 1999.
Kovachich: Formulae Formulae sollenses styli in cancellaria, curiaque
regum foris minoribus ac locis credibilibus
authenticisque Regni Hungariae olim usitati,
quas in subsidium diplomaticae ac veteris
iurisprudentiae Hungaricae potissimum
practicae ante-Verbõtzianae e coaevis codicibus
manuscriptis collectas edidit Martinus Georgius
Kovachich. Pesthini, 1799.
E. Kovács: Középkori utazás E. Kovács Péter: Egy középkori utazás emlékei.
Estei Hippolit utolsó utazása Magyarországon.
TSz 32. (1990) 101–127.
E. Kovács: Mo. és Nápoly E. Kovács Péter: Magyarország és Nápoly poli-
tikai kapcsolatai a Mátyás-korban. In: Tanul-
151
mányok Szakály Ferenc emlékére. Szerk.: Fo-

dor Pál, Pálffy Géza, Tóth István György. Bu-
dapest, 2002. 229–248.
E. Kovács: Jajca E. Kovács Péter: Jajca 1464. évi ostroma. In: Az
értelem bátorsága. Tanulmányok Perjés Géza
emlékére. Szerk.: Hausner Gábor. Budapest,
2005. 403–418.
E. Kovács: Lucca E. Kovács Péter: „A Szent Koronára! Ez ked-
vemre telik.” Zsigmond császár Luccában. Sz
141. (2007) 353–364.
E. Kovács: Gubbio E. Kovács Péter: Zsigmond császár Gubbióban.
A 23. (2008/1.) 56–63.
E. Kovács: Zsigmond Rómában E. Kovács Péter: Zsigmond császár megkoroná-
zása Rómában. Sz 143. (2009) 1323–1382.
E. Kovács: Mit evett Zsigmond? E. Kovács Péter: Mit evett Zsigmond 1414. jú-
nius 27-én? [Kézirat] Róma–Budapest, 2010.
Köblös: Egyházi középréteg Az egyházi középréteg Mátyás és a Jagellók
korában. (Társadalom- és mûvelõdéstörténeti
tanulmányok 12.) Budapest, 1994.
Krassó Krassó vármegye története III. Oklevéltár. Írta:
Pesty Frigyes. Budapest, 1882.
Krejcsi: Buda–prágai országút Krejcsi Ferenc: A Buda–prágai országút a XV.
században. TT 17. (1894) 176.
Kubinyi: Bárók Kubinyi András: Bárók a királyi tanácsban Má-
tyás és II. Ulászló idején. Sz 122. (1988) 147–215.
Kubinyi: Államszervezet Kubinyi András: A Mátyás-kori államszerve-
zet. In: Hunyadi Mátyás. Emlékkönyv Mátyás
király halálának 500. évfordulójára. Szerk.:
Rázsó Gyula, V. Molnár László. Budapest,
1990. 53–145.
Kubinyi: Ausztria Kubinyi András: Mátyás király ausztriai kor-
mányzata. LK 63. (1992) 111–121.
Kubinyi: Der wiener Regierung András Kubinyi: Der wiener Regierung des
Königs Matthias Corvinus. In: András Kubinyi:
König und Volk im spätmittelalterlichen
Ungarn. Städteentwicklung, Alltagsleben und
Regierung im mittelalterlichen Königreich
Ungarn. Herne, 1998. 308–322.
Kubinyi: Vitéz és Janus Kubinyi András: Vitéz János és Janus Pannoni-
us politikája Mátyás uralkodása idején. In: Hu-
manista mûveltség Pannóniában. Szerk.: Bar-
tók István, Jankovits László, Kecskeméti Gá-
bor. Pécs, 2000. 7–26.
Kubinyi: Szécsi Dénes Kubinyi András: Szécsi Dénes esztergomi ér-
sek – különös tekintettel Mátyás-kori politikai
szerepére. In: „Lux Pannoniae.” Esztergom az
152
ezeréves kulturális metropolis konferencia.

2000. június 15–16–17. Esztergom, 2001. 97–107.
Kubinyi: 1464-es reform Kubinyi András: Adatok a Mátyás-kori király
kancellária és az 1464. évi kancelláriai reform
történetéhez. In: Publicationes Universitatis
Miskolcinensis. Sectio Philosophica. Tomus IX.
– Fasciculus 1. Fõszerk.: Lendvai Ferenc. Mis-
kolc, 2004. 25–58.
Kubinyi: Országgyûlés Kubinyi András: A magyar országgyûlések tár-
gyalási rendje 1445–1526. JSz 21. (2006/2.) 3–11.
Kulcsár: Bonfini Kulcsár Péter: Bonfini Magyar Történetének
forrásai és keletkezése. (Humanizmus és refor-
máció 1.) Budapest, 1973.
Kumorovitz: Mátyás pecsétjei Kumorovitz L. Bernát Lajos: Mátyás király pe-
csétjei. T 46. (1932) 5–19.
Kumorovitz: Egyszerû és titkos... Kumorovitz L. Bernát: A magyar királyi egysze-
rû- és titkospecsét használatának alakulása a
középkorban. A gróf Klebelsberg Kunó Magyar
Történetkutató Intézet évkönyve VII. Szerk.:
Miskolczy Gyula. Budapest, 1937. 69–112.
Kumorovitz: Audientia, praesentia Kumorovitz L. Bernát: Audientia, praesentia.
In: Notter Antal emlékkönyv. Dolgozatok az
egyházi jogból és a vele kapcsolatos jogterüle-
tekrõl. Szerk.: Angyal Pál, Baranyay Jusztin,
Móra Mihály. Budapest, 1941. 684–711.
Kumorovitz: 1375 Kumorovitz L. Bernát: I. Lajos királyunk 1375.
évi havasalföldi hadjárata (és „török”) háború-
ja. Sz 114. (1983) 919–982.
Kumorovitz: Pecséthasználat Kumorovitz L. Bernát: A magyar pecséthaszná-
lat története a középkorban. Budapest, 1944.
[Reprint: Uo., 1993.]
Külföldi reg. Marczali Henrik: Regesták a külföldi levéltá-
rakból. TT 1. (1878) 417–498.
Langenn: Herzog Albrecht Friedrich Albert von Langenn: Herzog Alb-
recht der Beherzte. Stammvater des
königlichen Hauses. Leipzig, 1838.
LeMA V. Lexikon des Mittelalters. 5. Band. Stuttgart, 1991.
Lelesz A leleszi bizottság jelentése. Sz 5. (1871) 592–
623.
Lewicki: Codex epistolaris III. Codex epistolaris saeculi decimi quinti. Tomus
III. Collectus opera Anatolii Lewicki. Krakowie,
1894.
Listináâ Pernšteina František Dvorský: Listináâ pana vilema z
Pernšteina. AØ 16. (1897) 182–383.
Löwener: Itinerarforschung Marc Löwener: Itinerarforschung als Hilfsmittel
zur chronologischen Einordnung des Quellen-
153
materials – dargestellt am Beispiel der Herr-

schaftsgründung des Deutschen Ordens in
Preußen. In: Fremdheit und Reisen im Mittelal-
ter. Hrsg.: Irene Erfen, Karl-Heinz Spieß. Stutt-
gart. 1997. 165–176.
Mabel: Henry VI. Mabel E. Christine: Henry VI. (Kings and
Queens of England) Boston, New York, 1922.
Magyar békeszerzõdések Köblös József, Süttõ Szilárd, Szende Katalin:
Magyar békeszerzõdések 1000–1526. Pápa, 2000.
Máramaros Máramarosi diplomák a XVI. és XV. századból.
Kiadja: Mihályi János. (Máramaros vármegye
története I.) Máramaros-Sziget, 1900.
Mátyás cseh okl. Frantisek Palacký: Psaní Uherskéhó Krále
Matiaše Korvina w létech 1469 de 1487 de Øech
øeským jazykem wydaná. AØ 6. (1872) 45–77.
Mátyás gyûrûspecsétje Hatos Gusztáv: Mátyás király gyûrû-pecsétje.
Sz 10. (1876) 167–169.
Mátyás katalógus Hunyadi Mátyás, a király. Hagyomány és
megújulás a királyi udvarban 1458–1490. Kiállí-
tási katalógus. Szerk.: Farbaky Péter, Spekner
Enikõ, Szende Katalin, Végh András. Buda-
pest, 2008. (Zárójelben az egyes katalógustéte-
lek készítõjének nevével.)
Megpecsételt történelem Megpecsételt történelem. Középkori pecsétek
Esztergomból. Szerk.: Hegedûs András. Eszter-
gom, 2000.
Memorabilia Iványi Béla: A körmendi levéltár memorabiliái
– Acta Memorabilia in tabulario gentis
principum de Batthyány reperibilia. (Körmendi
Füzetek 2.) Körmend, 1942.
Mérey Borsa Iván: A Mérey család levéltára
1265–1526. (Forrásközlés) III. rész. In: Somogy
Megye Múltjából. Levéltári Évkönyv 25. (1994)
Szerk.: Szili Ferenc. Kaposvár, 1994. 23–49.
Merényi: Buda Merényi Lajos: Adalékok Buda helyrajzához.
TT 17. (1894) 377–378.
Miletz: Chronologiai adatok Miletz János: Chronológiai adatok a magyar ki-
rályok tartozkodásáról Temesvárott. In: Törté-
nelmi és Régészeti Értesitõ 1. Temesvár, 1875.
171–184.
Mon. Habs. II. Joseph Chmel: Actenstücke und Briefe
Geschichte des Hauses Habsburg im Zeitalter
Maximilian’s I. Zweiter Band. (Monumenta
Habsburgica. Erste Abtheilung: das Zeitalter
Maximilian’s I.) Wien, 1855.
154
Mon. Habsb. III. Joseph Chmel: Actenstücke und Briefe Ge-

schichte des Hauses Habsburg im Zeitalter von
1473 bis 1576. (Monumenta Habsburgica. Erste
Abtheilung: das Zeitalter Maximilian’s I. Drit-
ter Band.) Wien, 1858.
Mon. Serb. Monumenta Serbica Spectantia Historiam Ser-
biae, Bosnae, Ragusii. Edidit Franz Miklosich.
Viennae, 1858.
Mon. Slav. Merid. XXII. Monumenta Spectantia Historiam Slavorum
Meridionalium. Volumen vigesimum secun-
dum. Listine o odnošajih izmedju juãnoga sla-
venstva i mletaøke republike. Skupio i uredio
Sime Ljubiø. Knjiga X. Od godine 1453 do 1469.
Zagrabiae, 1891.
Mon. Slav. Merid. XXIII. Monumenta Spectantia Historiam Slavorum
Meridionalium. Volumen vigesimum tertium.
Acta Bosnae potissimum ecclesiastica cum
insertis editorum documentorum regestis ab
anno 925 usque ad annum 1752. Collegit et
digessit P. Eusebius Fermendãin. Zagrabiae,
1892.
Mon. Vat. VI. Fraknói Vilmos: Mathiae Corvini Hungarie
regis epistolae ad Romanos Pontifices datae et
ab eis acceptae. (Mátyás király levelezése a ró-
mai pápákkal, 1458–1490.) Bp., 1891.
(Monumenta Vaticana Hungariae. Magyaror-
szági Vatikáni Okirattár VI.) [Reprint: Bp.,
2000.]
Nehring: Matthias Corvinus Karl Nehring: Matthias Corvinus, Kaiser Fried-
rich III. und das Reich. Zum hunyadisch–habs-
burgischen Gegensatz im Donauraum. Mün-
chen, 1989.
Neumann: Verbõci Neumann Tibor: Verbõci István 1520. évi uta-
zásai Szatmár megyében. (A somlyói Bátoriak
és a Móroc-örökség) SzszbSz 41. (2006)
290–304.
Neumann: Korlátköviek Neumann Tibor: A Korlátköviek. Egy elõkelõ
család története és politikai szereplése a 15–16.
században. (A Gyõri Egyházmegyei Levéltár
Kiadványai. Források, feldolgozások 5.) Gyõr,
2007.
Neumann: Bátori István Neumann Tibor: Bátori István politikai szerepe
II. Ulászló uralkodása alatt (1490–1493).
SzszbSz 44. (2009) 83–127.
Neumann: Királyi aláírás Neumann Tibor: Királyi aláírás és pecséthasz-
nálat a Jagelló-kor elején. T 83. (2010) 33–53.
155
Oberlausizischer Urkunden Verzeichniss oberlausizischer urkunden. Fünf-

tes bis achtes Heft vom Jahre 1419 bis 1490.
Görliz, 1805.
Opll: Friedrich I. Ferdinand Opll: Das Itinerar Kaiser Friedrich
Barbarossas (1152–1190). (Forschungen zu Kai-
ser- und Papstgeschichte des Mittelalters. Band
1.) Wien–Köln–Graz, 1978.
Opll–Perger: Wien Ferdinand Opll, Richard Perger: Kaiser Fried-
rich III. und die Wiener 1483–1485. Briefe und
Ereignisse während der Belagerung wiens
durch König Matthias Corvinus von Ungarn.
(Forschungen und Beiträge zur wiener Stadtge-
schichte 24.) Wien, 1993.
Opll: Herrschaft und Präsenz Ferdinand Opll: Herrschaft und Präsenz. Ge-
danken und Bemerkungen zur Itinerarfor-
schung. MiÖG 117. (2009) 12–22.
Palacký: Gesch. v. Böhmen Franz Palacký: Geschichte von Böhmen IV/2.
Prag, 1860.
Pálóczi A pálóczi bizottság jelentése. Sz 5. (1871) 657–
667.
Palacký: Matiás w Morawé Franti¡ek Palacký: Kralowé Giâj a Matiá¡ w
Morawé. AØ 3. (1844) 485–492.
Pálosfalvi: Vitovec Pálosfalvi Tamás: Vitovec János. Egy
zsoldoskarrier a 15. századi Magyarországon.
Sz 135. (2001) 429–472.
Panaitescu: Ñtefan cel Mare Petru P. Panaitescu: Contribuòi la Istoria Lui
Ñtefan cel Mare. In: Academia Romana
Memoriile Secòiunii Istorice. Seria III, Tomul
XV. Bucureñti, 1934. 61–80.
Papacostea: Polono-Hongroise Ñerban Papacoastea: Un épisode de la rivalité
Polono-Hongroise au XVe siécle: la campagne
de Matthias Corvin en Moldavie (1467), à la
lumiére d’une source inédite. RRH 8. (1969)
967–980.
Pásztói ap. tört. I. Békefi Remig: A pásztói apátság oklevéltára
1342–1812. (A zirczi, pilisi és szentgotthárdi
cziszterczi apátságok történetének III. kötete)
Budapest, 1902.
Pécsvárad A pécsváradi konvent hiteleshelyi oklevéltára
1254–1526. Szerkesztette és a bevezetõ tanul-
mányt írta Kõfalvi Tamás. Szeged, 2006.
Perényi A Perényi család levéltára. Közzéteszi: Tringli
István. (A Magyar Országos Levéltár Kiadvá-
nyai II. Forráskiadványok 44.) Budapest, 2008.
Perger: Matthias und Wien Richard Perger: Matthias Corvinus und Wien.
In: Matthias Corvinus und die Renaissance in
156
Ungarn 1458–1541. Schallaburg ’82. [Ausstel-

lung, Niederösterreichisches Landesmuseum,
Wien] 8. Mai – 1. Nov. 1982. (Katalog des Nie-
derösterreichischen Landesmuseums. Neue
Folge 118.) Hrsg. von Gottfried Stangler, Mo-
ritz Csáky, Richard Perger, Andrea Jünger.
Wien, 1982. 241–249.
Perger: Wien 1485–1490 Richard Perger: Die ungarische Herrschaft
über Wien 1485–1490 und ihre Vorgeschichte.
WG 45. (1990) 53–87.
Pii: Commentarii Pii Secundi Pontificis Maximi: Commentarii.
Textum recensuerunt atque explicationibus, ap-
paratu critico indiceque nominum ornaverunt
Ibolya Bellus et Iván Boronkai. Budapest, 1993.
Podjebrád Urkundliche Beiträge zur Geschichte Böhmens
und seiner Nachbarländer im Zeitalter Georg’s
von Podiebrad (1450–1471). Gesammelt und
Hrsg. von Franz Palacky. (Fontes Rerum Aus-
triacarum. Zweite Abteilung. Diplomata et acta
XX.) Wien, 1860.
Podmaniczky A podmanini Podmaniczky-család oklevéltára
I–V. Közzétette, családtörténeti bevezetéssel és
jegyzetekkel ellátta Lukinich Imre. Budapest,
1937–1943. (Lukinich Imre: A podmanini és
aszódi báró Podmaniczky család története
IV–V., VII–IX.)
Pongrácz lt. Karácsonyi János: Oklevélkivonatok a
szentmiklósi és óvári gróf Pongrácz család le-
véltárából. TT 19. (1896) 505–528.; 20. (1897)
513–528., 680–708.; 21. (1898) 134–150.
Pozsony város tört. Theodor Ortvay: Geschichte der Stadt
Pressburg. Deutsche Ausgabe. Dritter Band.
(Beilagen zur Geschichte in Pressburgs in der
Zeit 1300–1526.) Pressburg, 1894.
Pór: Opuli László Pór Antal: Opuli László herceg nádorispáni és
ezt megelõzõ tartózkodási helyei. TT 11. (1910)
111–121.
Priebatsch: Die Reise Friedrichs Felix Priebatsch: Die Reise Friedrichs III. ins
Reich 1485 und die wahl Maximilians. MiÖG
19. (1898) 302–326.
QGW II/3. Quellen zur Geschichte der Stadt Wien. II. Ab-
theilung. Regesten aus dem Archive der Stadt
Wien. III. Band. Verzeichnis der Originalur-
kunden des städtischen Archives 1458–1493.
Bearbeitet von Karl Uhlirz. Wien, 1904.
157
Ráczkevei oklt. Magdics István: Diplomatarium Ráczkeviense

– Ráczkevei okmánytár. Székesfehérvár, 1888.
Raguza Raguza és Magyarország összeköttetéseinek
oklevéltára. (Diplomatarium relationum reipub-
licae Ragusanae cum regno Hungariae.) Össze-
állította: Gelcich József. Bevezetéssel és jegyze-
tekkel ellátta Thallóczy Lajos. Budapest, 1887.
Ráth: Aragóniai János Ráth György: Aragóniai János. Sz 24. (1890)
328–336., 415–424.
Ráth: Itineráium Ráth Károly: A magyar királyok és erdélyi feje-
delmek hadjáratai, utazási és tartózkodási he-
lyei. Gyõr, 1861. [Második, javított kiadása:
Uo., 1866.]
Ratibori krónika Wertner Mór: A ratibori krónika magyar vo-
natkozású adatai. Sz 35. (1901) 841–844.
Reg. Lichten. Metodëj Zemek, Adolf Turek: Regesta Listin z
Lichtenstejniského Archivu ve Vaduzu z let
1173–1526. In: Sborník Archivních Prací 33.
(1983) 149–296., 483–527.
Régi magyar nyelvemlékek II. Régi magyar nyelvemlékek. Kiadta a’ Magyar
Tudós társaság Döbrentei Gábor, mint szerkesz-
tõ felügyelése alatt. Másod kötet. Buda, 1840.
Régi utazások Régi utazások Magyarországon és a Balkán-fél-
szigeten 1054–1717. Összegyûjtötte és jegyze-
tekkel kísérte Szamota István. (Olcsó Könyvtár)
Budapest, 1891.
Reizner: Pápai lt. Reizner János: A gróf Eszterházy család pápai
levéltára. TT 16. (1893) 601–616.
Retz Retzer Heimatbuch von Rudolf Resch. I. Band:
Von der Urzeit bis zum ausklingenden
Mittelalter (1526). Retz, 1936.
Rezek: Rosenberg Antonín Rezek: Dopisy Rodù Hradeckého a
Rosenberského 1475–1478. AØ 9. (1889) 121–240.
Rónai Horváth: Hadjáratok Rónai Horváth Jenõ: Mátyás király hadjáratai.
HK 3. (1890) 159–198.
Rusu: Iancu de Hunedoara Adrian Andrei Rusu: Întregiri ñi interpretëri
privitoare la itinerariile lui Iancu de
Hunedoara. In: Anuarul Institului de Istorie
„A. D. Xenopol.” 27. (1990) Iañi, 1990. 171–185.
Schallaburg ’82. Matthias Corvinus und die Renaissance in Un-
garn 1458–1541. Schallaburg ’82. [Ausstellung,
Niederösterreichisches Landesmuseum, Wien.]
8. Mai – 1. Nov. 1982. (Katalog des Niederöster-
reichischen Landesmuseums. Neue Folge 118.)
Hrsg. von Gottfried Stangler, Moritz Csáky, Ri-
chard Perger, Andrea Jünger. Wien, 1982.
158
Sebestyén: Itinerárium A magyar királyok tartózkodási helyei. Össze-

állította: Sebestyén Béla, sajtó alá rendezte Se-
bestyén Erzsébet. Budapest, é. n. [1938.]
Sebõk: I. Károly itinerárium Sebõk Ferenc: I. Károly király tartózkodási he-
lyei 1341-ben. In: Acta Universitatis Szegedien-
sis. Acta Historica. Tomus CXIX. Szerk.: Makk
Ferenc, Weisz Boglárka. Szeged, 2004. 57–63.
Sebõk: Itinerary of Charles I. Ferenc Sebõk: The Itinerary of King Charles I.
In: 1341., In: Chronica. Vol. 3. Ed: Zsolt Hunya-
di. Szeged, 2003. 58–64.
Sigilla regum Sigilla regum – reges sigilorum. Királyportrék
a Magyar Országos Levéltár pecsétgyûjtemé-
nyébõl. Szerk.: Érszegi Géza. Budapest, 2001.
Šišiå: Itinerarij Karla I. Ferdo Šišiå: Itinerarij Karla I. (1301–1342)
Vjestnik 4. (1902) 131–143.
Šišiå: Itinerari Ferdo Šišiå: Itinerari vladaoca hrvatskih i
ugarsko-hrvatskih od najstarijih vremena do
Bele IV. Vjestnik 5. (1903) 42–53.
Skorka: Windecke itinerárium Skorka Renáta: Eberhard Windecke itineráriu-
ma. Világtörténet. Új folyam, 2009/tavasz–nyár.
34–50.
SO Sopron vármegye története. Oklevéltár I–II.
Szerk.: Nagy Imre. Sopron, 1889–1891.
Socolan: Baia Mare Aurel Socolan: Un document inedit despre
orañul Baia Mare. In: Marmaòia 2. (1971).
Muzeul Judeòean Maramureñ. Baia Mare, 1971.
100–105.
Sommerfeldt: Ludwig IV. Gustav Sommerfeldt: Zur Itinerar Ludwig IV.
des Bayern 1311. MiÖG 27. (1906) 318–325.
Somogy CD A Somogy Megyei Levéltár középkori okleve-
lei 1232–1519. Szerk.: Bõsze Sándor. Kaposvár,
2004. CD-ROM.
Somogy megyei lt. Borsa Iván: A Somogy Megyei Levéltár Moh-
ács elõtti oklevelei. In: Somogy Megye Múltjá-
ból. Levéltári Évkönyv 14. (1983) Szerk.: Ka-
nyar József. Kaposvár, 1983. 3–88.
Somogyi kastélyok Horváth Richárd: Középkori kastélyépítési en-
gedélyek Somogy megyébõl. Castrum. A
Castrum Bene Egyesület hírlevele 1. szám
(2005/1) Szerk.: Feld István, Szatlóczky Gábor,
Domokos György. Budapest, 2005. 13–22.
Sopron Házi Jenõ: Sopron szabad királyi város történe-
te. Oklevéltár I. rész 1–6. kötetek. Oklevelek,
levelek és iratok 1162-tõl 1531-ig. Sopron,
1921–1929.
159
Sprawozdanie Sprawozdanie z Poszukiva¤ na Wègrzech

dokonanych z ramienia akademii umiejètno¡ci.
Przez Wîadysîawa Barana, Jana D¢browskiego,
Jana Îosia Pta¡nika, Stan. Zachorowskiego.
Krakow, 1919.
Sroka: I. Ulászló itinerárium Stanisîaw A. Sroka: I. Ulászló itineráriuma
(1440–1444) In: Történeti tanulmányok 4. (Acta
Universitatis Debreceniensis. Series historica.)
Szerk.: Takács Péter. Debrecen, 1995. 21–47.
Sroka: Ksi¢ªè Wîadisîaw Stanisîaw A. Sroka: Ksi¢ªè Wîadisîaw Opolczyk
na Wègrzech: studium z dziejów stosunków
polsko-wègierskich w XIV wiek. Kraków, 1996.
SRS IX. Politische Correspondenz Breslaus 1463–1469.
Hrsg. von Hermann Markgraf (Scriptores
Rerum Silesiacarum IX.) Breslau, 1874.
SRS XII. Geschichtschreiber Schlesiens des XV. Jahrhun-
derts. Hrsg. von Franz Wachter. (Scriptores Re-
rum Silesiacarum XII.) Breslau, 1883.
SRS XIII. Politische Correspondenz Breslaus 1469–1479.
Hrsg. von Berthold Kronthal, Heinrich Wendt.
(Scriptores Rerum Silesiacarum XIII.) Breslau,
1893.
SRS XIV. Politische Correspondenz Breslaus 1479–1490.
Hrsg. von Berthold Kronthal, Heinrich Wendt.
(Scriptores Rerum Silesiacarum XIV.) Breslau,
1894.
Die Staatsverträge III. Die Staatsverträge des Deutschen Ordens in
Preußen im 15. Jahrhundert. Dritter Band
(1467–1497). Hrsg. im Auftrage der Historischen
Kommissione für ost- und westpreußische Lan-
desforschung von Erich Weise. Marburg, 1966.
Stibor I. Daniela Dvoâáková: Rytier a jeho kráæ. Stibor zo
Stiboríc a Ãigmund Luxemburský. Budmerice,
2003.
Stibor II. Daniela Dvoâáková: A lovag és királya.
Stiborici Stibor és Luxemburgi Zsigmond. Ké-
pek és történetek egy középkori magyar nemes
életébõl. Pozsony, 2009.
Stoide: Vlad Òepeñ Constantin A. Stoide: Luptele Lui Vlad Òepeñ
cu Turcii (1461–1462). In: Anuarul Istitutului
de Istorie ñi Archeologie „A. D. Xenopol.” 15.
Iañi, 1978. 15–38.
Stâedovëké listy Stâedovëké listy ze Slovenska. Sbírka listù a
listin, psaných jázikem národním. Vydal
Václav Chaloupecký. Bratislava–Praha, 1937.
160
Süttõ: Datum et actum Süttõ Szilárd: Datum et actum késõ Anjou-kori

uralkodói okleveleinkben. In: Történelmi tanul-
mányok (Studia Miskolcinensia 3.) Szerk.: [tit-
kár] Fazekas Csaba. Miskolc, 1999. 74–82.
Süttõ: Anjou I. Süttõ Szilárd: Anjou-Magyarország alkonya.
Magyarország politikai története Nagy Lajostól
Zsigmondig az 1384–1387. évi belviszályok ok-
mánytárával. I. Szeged, 2003.
Süttõ: Quarto vagy quinto? Süttõ Szilárd: Quarto vagy quinto? (Adalék a
középkori írástudók olvasni tudásához). In:
Publicationes Universitatis Miskolcinensis.
Sectio Philosophica. Tomus IX. – Fasciculus 4.
(Tanulmányok Kulcsár Péter 70. születésnapjá-
ra.) Fõszerk.: Lendvai Ferenc. Miskolc, 2004.
181–186.
Süttõ: Itinerárium vita I. Süttõ Szilárd: Uralkodói itineráriumok
1382–87-bõl: szakmai és etikai problémák C.
Tóth Norbert itinerárium-készítésében. Gesta.
Miskolci történész folyóirat 6. (2006/2) 56–73.
Süttõ: Itinerárium vita II. Süttõ Szilárd: C. Tóth Norbert „Gondolataira”.
Gesta. Miskolci történész folyóirat 6. (2006/2)
81–83.
Szeged Reizner János: Szeged története IV. (Oklevéltár,
név- és tárgymutató). Szeged, 1900.
Szeged reg. Érszegi Géza: Adatok Szeged középkori törté-
netéhez. In: Tanulmányok Csongrád Megye
Múltjából 6. (1982) 13–51.
Székely Oklt. I. Székely oklevéltár I. (1211–1519.) Szerk.: Szabó
Károly. Kolozsvár, 1872.
Székely Oklt. III. Székely Oklevéltár III. (1270–1571.) Szerk.: Sza-
bó Károly. Kolozsvár, 1890.
Székely Oklt. (Barabás) Székely oklevéltár 1219–1776. (Magyar Törté-
nelmi Tár XXVIII. Harmadik sorozat, III. kö-
tet). Szerk.: Barabás Samu. Budapest, 1934.
Szendrei: Diósgyõr Szendrei János: A diósgyõri vár története. Bu-
dapest, 1927. [Reprint: Miskolc, 2001.]
Szent Adalbert Vladimír Rábik: Középkori oklevelek a Nagy-
szombati Szent Adalbert Egyesület Levéltárá-
ban. (Capitulum VII.) Szeged, 2010.
Szentpétery: Oklevéltan Szentpétery Imre: Magyar oklevéltan. (A ma-
gyar történettudomány kézikönyve II. 3.) Bu-
dapest, 1930. [Reprint: Budapest, 1995.]
Szenyéri uradalom Borsa Iván: A szenyéri uradalom Mohács elõtti
oklevelei. (Második, befejezõ közlemény). In:
Somogy Megye Múltjából. Levéltári Évkönyv
161
10. (1979) Szerk.: Kanyar József. Kaposvár, 1979.

59–149.
Szerbia A Magyarország és Szerbia közti összekötteté-
sek oklevéltára 1198–1526. Szerk.: Thallóczy
Lajos és Áldássy Antal. (Magyarország mellék-
tartományainak oklevéltára. Második kötet.
Monumenta Hungariae Historica. Diplomata-
ria XXXIII.) Budapest, 1907.
Szilágyi IV. A magyar nemzet története IV. Szerk.: Szilágyi
Sándor. Fraknói Vilmos: A Hunyadiak és a Ja-
gellók-kora (1440–1526). Budapest, 1896.
Szilágyi: Kancellária Szilágyi Loránd: A magyar királyi kancellária
szerepe az államkormányzatban 1458–1526. T
44. (1930) 45–83.
Szilágyi: Supplicatio Szilágyi Loránd: Írásbeli supplicatiók a közép-
kori magyar administratióban. LK 10. (1932)
157–176.
Szilágyi: A királyi secretariusok Szilágyi Loránd: A királyi secretariusok intéz-
ménye és az újkori magyar állam. In: Emlék-
könyv Domanovszky Sándor születése hatva-
nadik fordulójának ünnepére. 1937. május 27.
Budapest, 1937. 547–561.
Szilágyi: Oklevéltan Szilágyi Loránd: Oklevéltan és általános törté-
net. In: Emlékkönyv Szentpétery Imre születé-
se hatvanadik évfordulójának ünnepére. Írták
tanítványai. Budapest, 1938. 454–474.
Szörényi bánság A szörényi bánság és Szörény vármegye tör-
ténete III. kötet. Írta Pesty Frigyes. Budapest, 1878.
Teleki II. A Római Szent Birodalmi gróf széki Teleki csa-
lád oklevéltára. A család áldozatával a
Maros-Vásárhelyi levéltárból kiadja a Magyar
Történelmi Társulat. Második kötet 1438–1526.
Szerkesztette Barabás Samu. Budapest, 1895.
Teleki (gyömrõi) Iványi Béla: A római szent birodalmi széki gróf
Teleki család gyömrõi levéltára. Szeged, 1937.
Teleki: Hunyadiak Teleki József: A Hunyadiak kora Magyarorszá-
gon I–XII. Pest, 1852–1857.
Temperley: Henry VII. Gladys Temperley: Henry VII. (Kings and
Queens of England). Boston, New York, 1914.
Tennant: Habsburg Chancery Elaine C. Tennant: The Habsburg Chancery
Language in Perspective. (Univerity of
California Publications Modern Philology. Vol.
114.) Berkeley, Los Angeles, London, 1986.
Thallóczy: Boszniai hadjáratok Thallóczy Lajos: Mátyás király elsõ két török
hadjárata (1463–1464). HK 16. (1915) 362–396.
162
Theiner II. Vetera monumenta historica Hungariam

sacram illustrantia maximam partem nondum
edita ex tabulariis Vaticanis deprompta,
collecta ac serie chronologica disposita ab
Augustino Theiner II. Romae, 1860.
Tichtel Johannes Tichtel’s Tagebuch (1477–1495). In:
Fontes Rerum Austriacarum. Erste Abtheilung.
Scriptores, 1. Band. Hrsg.: Theodor G. von
Karajan. Wien, 1855. 1–65. [Reprint: Graz, 1969.]
Tóth: Tartózkodási helyek Tóth Gábor: A király tartózkodási helyei. His-
tória 8. (1985/2.) 32–33.
C. Tóth: Méltóságviselõk I. C. Tóth Norbert: Zsigmond király tisztségvise-
lõinek itineráriuma I. Sz 138. (2004) 465–494.
C. Tóth: Bátoriak C. Tóth Norbert: A Bátori család ecsedi ága az
1440-es években. SzszbSz 41. (2006) 266–289.
C. Tóth: Itinerárium vita C. Tóth Norbert: Néhány gondolat Süttõ Szi-
lárd „Recenziójáról”. Gesta. Miskolci történész
folyóirat 6. (2006/2) 74–80.
C. Tóth: Méltóságviselõk II. C. Tóth Norbert: Zsigmond király világi nagybí-
ráinak, azaz a nádoroknak és országbíráknak,
valamint azok ítélõmestereinek tartózkodási he-
lyei. [Kézirat] Budapest, 2007.
C. Tóth: Lengyel betörés C. Tóth Norbert: Az 1395. évi lengyel betörés.
A lengyel–magyar kapcsolatok egy epizódja.
In: Honoris causa. Tanulmányok Engel Pál
tiszteletére. (Társadalom- és mûvelõdéstörténe-
ti tanulmányok 40. – Analecta Mediaevalia III.)
Szerk.: Neumann Tibor, Rácz György. Buda-
pest, 2009. 447–486.
C. Tóth: Bátori család C. Tóth Norbert: Ki kicsoda az ecsedi Bátori
családban. A Bátori család ecsedi ágának tag-
jai, 1377–1541. SzszbSz 44. (2009) 5–47.
C. Tóth: Lackfi nádorsága C. Tóth Norbert: A nádori hivatal mûködése
Lackfi István tisztségviselése alatt. (1387–1392)
In: Acta Universitatis Szegediensis. Acta
Historica. Tomus CXXX. Szerk.: Makk Ferenc,
Piti Ferenc. Szeged, 2009. 85–104.
C. Tóth: 1501. évi tolnai ogy. C. Tóth Norbert: Az 1501. évi tolnai ország-
gyûlés. Adatok a királyi adminisztráció mûkö-
déséhez. Sz 143. (2009) 1455–1481.
Tóth P.: Miskolc A Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltár
Miskolcon õrzött középkori oklevelei. Közread-
ja: Tóth Péter. (Borsod-Abaúj-Zemplén megyei
levéltári füzetek 28.) Miskolc, 1990.
Tóth: Fekete sereg Tóth Zoltán: Mátyás király idegen zsoldossere-
ge. (A fekete sereg). Budapest, 1925.
163
Tóth-Szabó: Cseh–huszita Tóth-Szabó Pál: A cseh–huszita mozgalmak és

uralom története Magyarországon. Budapest,
1917.
Tringli: Közgyûlés Tringli István: Az 1481. évi szlavóniai közgyû-
lés. In: Tanulmányok Borsa Iván tiszteletére.
Szerk.: Csukovits Enikõ. Budapest, 1998. 291–
319.
Tringli: Pest Tringli István: Pest megye a késõ középkorban.
In: Pest megye monográfiája I. kötet, második
rész. A honfoglalástól 1686-ig. Torma István
közremûködésével szerkesztette Zsoldos Atti-
la. Budapest, 2001. 75–194.
Tringli: Történetírás Tringli István: A magyar történetírás átalakulá-
sa Hunyadi Mátyás korában. In: Hunyadi Má-
tyás, a király. Hagyomány és megújulás a kirá-
lyi udvarban 1458–1490. Kiállítási katalógus.
Szerk.: Farbaky Péter, Spekner Enikõ, Szende
Katalin, Végh András. Budapest, 2008. 503–506.
TT 1902. Csánki Dezsõ: Oklevelek a Hunyadiak korából
(Kassa város levéltára). Elsõ közlemény. TT 25.
(1902) 276–302.
Urk. Sieb. Urkundenbuch zur Geschichte der Deutschen in
Siebenbürgen. VI. (1458–1473), VII. (1474–1486).
Begründet von Franz Zimmermann. Hrsg. Gu-
stav Gündisch, Herta Gündisch, Gernot Nuss-
bächer, Konrad G. Gündisch. Bukarest, 1981–
1991.
Unrest Jakob Unrest: Österreichische Chronik. Hrsg.
von Karl Grossmann. (Monumenta Germaniae
Historica. Scriptores Rerum Germanicarum.
Nova Series. Tom. XI.) Weimar, 1957.
V. Kovács: Egri töredék V. Kovács Sándor: Mátyás király levelesköny-
vének egri töredéke. (Adatok Váradi Péter kan-
celláriai éveihez) MKSz 90. (1974) 115–118.
Véber: Váradi Péter Véber János: Két korszak határán, Váradi Péter
pályaképe és írói életmûve. Doktori (Ph. D.) ér-
tekezés. [Kézirat] Budapest, 2009.
Végh: Buda város Végh András: Buda város középkori helyrajza
II. (Monumenta Historica Budapestinensia XVI.)
Budapest, 2008.
Veress: Akták és levelek Veress Endre: Akták és levelek Erdély- és Ma-
gyarország Moldovával és Havasalföldével való
viszonyához I. (1468–1540) Budapest, 1914.
Veszprémy: Szabács Veszprémy László: Szabács ostroma (1475–
1476). HK 122. (2009) 36–61.
164
Vitéz János Vitéz János levelei és politikai beszédei. Válo-

gatta és a bevezetõ tanulmányt írta Boronkai
Iván. Fordította: Bellus Ibolya és Boronkai Iván
(Magyar Ritkaságok). Budapest, 1987.
W. Kovács: Bibliográfia W. Kovács András: Magyar vonatkozású okle-
vélközlések Romániában (Erdélyi tudományos
füzetek 261.) Kolozsvár, 2009.
Wagner: Dipl. Sarosiensis Diplomatarium comitatus Sarosiensis, quod ex
tabulariis et codicibus manuscriptis eruit
Carolus Wagner. Posonii-Cassoviae, 1780.
Wenzel: Diósgyõr Wenzel Gusztáv: Diósgyõr egykori történelmi
jelentõsége. (Értekezések a történeti tudomá-
nyok körébõl II/7. füzet.) Pest, 1872.
Wehrbauten I. Karin und Thomas Kühtreiber, Christian
Mochty, Maximilian Weltin: Wehrbauten und
Adelsitze Niederösterreichs. (Sonderreihe des
„Studien und Forschungen aus dem Nieder-
österreichischen Institut für Landeskunde”.
Band 1.) St. Pölten, 1998.
Werner: Kyburg und Habsburg Werner Wild: „scriptor comitis”®Burg®Bau-
tätigkeit? – Arbeitshypothesen anhand einiger
Beispiele („et alii quamplures”) aus der deut-
schen Schweiz. In: Castrum Bene 8 (Burg und
Funktion). Hrsg.: Martin Krenn, Alexandra
Krenn-Leeb. Wien, 2006. 209–227.
Wertner Itinerar I. Moriz Wertner: Itinerar der Könige Stefan V.,
Ladislaus IV. und ihrer Würdenträger. Vjestnik
4. (1902) 211–233.
Wertner Itinerar II. Moriz Wertner: Ergänzungen zum Itinerar
König Karl’s I. Vjestnik 4. (1902) 270–271.
Wertner: Itinerar III. Moriz Wertner: Itinerar des Königs Ludwig I.
Vjestnik 5. (1903) 115–150.
Wertner: Itinerar IV. Moriz Wertner: Ergänzungen zum Itinerar des
Königs Ludwig I. Vjestnik 7. (1905) 70–72.
Wertner: Itinerar V. Moriz Wertner: Neuere Nachträge zum Itine-
rar der Könige Karl I. und Ludwig I. Vjestnik
9. (1907) 108–113.
Wertner: Magyar hadjáratok Wertner Mór: Magyar hadjáratok a XV. század
második felében. HK 13. (1912) 54–92., 201–
237., 416–445., 601–621.
Wertner: Nagy Lajos Wertner Mór: Nagy Lajos király hadjáratai
(1342–1382). HK 19. (1918) 59–97, 202–271.
Wolf: Die Doppelregierung Susanne Wolf: Dei Doppelregierung Kaiser
Friedrichs III. und König Maximilians (1486–
1493). (Beihefte zu J. F. Böhmer, Regesta Impe-
rii 25.) Köln, Weimar, Wien, 2005.
165
Zichy A zichi és vasonkeoi gróf Zichy család idõsb

ágának okmánytára I–XII. Szerk.: Nagy Iván,
Nagy Imre, Véghely Dezsõ, Kammerer Ernõ,
Lukcsics Pál. Pest, Budapest, 1871–1931.
ZO Zala vármegye története. Oklevéltár I–II.
Szerk.: Nagy Imre, Véghely Dezsõ, Nagy Gyu-
la. Budapest, 1886–1890.
Zólyom v. lt. Föglein Antal: Zólyom város XIII–XVI. század-
beli okiratai. LK 3. (1925) 235–242.
Zsótér: IV. László itinerárium Zsótér Rózsa: Megjegyzések IV. László király
itineráriumához. In: Acta Universitatis
Szegediensis. Acta historica XLII. (191) 37–41.
166
9. SUMMARY
9. SUMMARY
The present volume contains the itineraries of Mátyás Hunyadi, king of Hungary
(1458–1490) and of his second wife, Beatrice of Aragon (Mathias’ consort:
1476–1490). Since no sources report on the movements of Kunigunda (Podiebrad),
first wife of Matthias (†1464), her itinerary can of course not be prepared.
The making of itineraries has a long tradition in Hungary but only partial
results. The first itineraries appeared in the 1860s, parallel to similar works
published in England and Germany. Yet the process was interrupted in the 1930s
and 1940s, and failed to be reassumed until as late as the 1990s. New momentum
sprang from two different sources: on the one hand, from the political changes
and their consequences upon the scientific life of the country, and, on the other
hand, from the excellent research conditions offered by the digital database of the
surviving sources of the medieval Kingdom of Hungary (1000 – 1526), which had
recently been completed. This database facilitates both thematic and chronological
research in the different types of sources. And, from the beginning of 2010, a fair
amount of the charters can also be inspected on the internet.
No itinerary covering the reign of Mátyás Hunyadi has so far been published
with the aim of serving as an auxiliary tool for the study of political history. Of
course, Mátyás did figure in the royal itineraries which appeared from the 1860s
on, but these remained very far from being complete. Besides the fact that the
long reign of the king occupies an outstanding place in the history of late
medieval Hungary, his itinerary can be regarded as of prime importance, and not
only for the Hungarian public, from another aspect as well. Mátyás was the last
king to travel a lot, especially in comparison with some of his contemporaries and
with his successor. One of the foundations of his rule was precisely his strong
and uncompromising personality, which prompted him to conduct almost all
military and diplomatic activity in person. From this point of view, his itinerary
indeed reflects important events of political history. Yet knowledge of his
whereabouts whenever he was not on campaign or other journey is equally
important. One of the chief aspects of his visible rule was the strong and
sometimes exclusive concentration of power in the king’s person. This may seem
surprising in the second half of the 15th century, when the modern, bureaucratic
states were being established in Europe. Whereas the personal presence of the
king retained its importance even in these states, in Hungary it assumed
additional weight in consequence of the way Matthias perceived and exercised
his power. Practically all important diplomatic, military and economic decisions
were taken in the presence and with the participation of the ruler. Consequently,
his itinerary is one of the clues to the knowledge of the wider political and social
patterns of the period.
The summary of a handbook cannot aim at presenting in detail all the
methods of research of which the present volume is the result. Yet, in order to
enhance the usability of the book for foreign readers who are not familiar with
the source material and the structures of the chancellery and the administration
of the medieval Hungarian Kingdom, at least a brief outline is justified.
167
The most important problem concerns the sources upon which the book is
based. As regards the history of medieval Hungary, charters constitute the prime
material at the historian’s disposal. It should be emphasised, however, that in
Hungarian historiography the term charter/Urkunde (Hung. oklevél) is used
somewhat more comprehensively than in England or Germany. With some
exaggeration it is reasonable to say that practically all written sources from the
period before 1526 are called charters. The basic exceptions to the rule are books
and codices as well as letters.
In terms of numbers, more than 300 000 “charters” have come down to us
from the five and a half centuries preceding 1526. This represents basically the
whole written legacy of the medieval Kingdom of Hungary, which had covered
the entire Carpathian basin. Roughly a quarter of them, some 85 000 charters
were issued in the course of Matthias’ reign from 1458 to 1490. Some 15 000
among them are of crucial importance to us; those which were issued in the
king’s name. They constitute the basis of the itinerary. Of course, the sheer
quantity of the sources tell us nothing about their quality or their usability from
the point of view of making itineraries. Not only is the chronological distribution
of the charters fairly random, but their form of survival is far from uniform. It is
consequently important to know how many among them have come down to us
as originals, transcriptions or in the form of brief references in the text of other
charters, for the usability of the individual charters depends heavily upon the
form of their survival. By far the most important are the originals, whose number
can be put to almost 7900. Their importance lies in the fact that seals (in case they
still exist) and chancellery notes (if there were any) can only be examined upon
the originals. The number of transcriptions and copies exceeds 6900, but they
offer considerably less chance for the historian who prepares an itinerary. This is
especially true in the case of transcriptions, most of which are writs of inquisition
issued upon complaint. These are mostly contained by the charters which
reported upon the results of the inquisition thereafter. Consequently, these
charters are almost useless, for they contain no individual mark which could be
used for identification. In terms of their number, the formulas used or the forms
of corroboration no difference can be observed between the periods of royal
presence and absence. In view of their quasi official nature this is quite natural,
yet this fact significantly reduces the number of sources available for the making
of an itinerary. Nor were they gathered with the aim of attaining completeness;
the royal writs which are preserved in transcriptions by charters emanating from
the places of authentication (loca credibilia) or the counties (comitatus) were left out
of the source material used for the preparation of the present volume. Finally, we
have some hundred partial transcriptions and whole texts preserved by different
formularies, in most cases lacking any indication of place and date of issue; their
value as a source of information, at least from the point of view of a royal
itinerary, is almost null.
Foreigners may be surprised by what has been said so far. The nature of the
sources available in Hungary is indeed profoundly different from what the
historian can work with in countries such as, for instance, England, France and
Germany. The main difference is that the role of narrative sources, so dominant
168
9. SUMMARY
in the West, continues to remain rather insignificant in Hungarian historiography

even with regard to the late medieval period of king Matthias. This is especially
true in the case of itineraries. Even the most important narrative sources (the
well-known works of Antonio Bonfini, Petrus Ransanus or Galeotto Marzio) offer
very little help for the historian who prepares the itinerary of Matthias. The
situation improves considerably whenever the king crosses the Hungarian border,
especially if he does so westwards, to countries boasting a more varied source
material. Fortunately, Matthias spent quite a lot of time in Moravia and Austria,
and local narrative sources spread much more light upon his travels and
campaigns there than do the Hungarian charters. Indeed, it can safely be stated
that the foreign journeys of Matthias can be documented with more detail and
upon the basis of more varied sources than his stays in Hungary. Finally, it is to
be added that town registers and chronicles, which have survived in enormous
numbers in the West, are also rather sporadic in the medieval Kingdom of Hun-
gary. Recently, work upon the itinerary of Sigismund of Luxemburg, Roman
emperor and king of Hungary (1387–1437), has revealed the importance of those
urban sources which are preserved in the rich archives of Italian towns. Such
sources are as yet unexplored for the period of Matthis, although the situation
may hopefully change.
Our survey of the sources should be closed by some remarks upon the royal
letters (missiles). Rulers in 15th-century Europe pursued an intensive diplomatic
correspondence with each other. The court of Matthias was no exception to the
rule, and, moreover, most of these letters are available in modern editions. Their
number, however, is insignificant in comparison with that of charters;
nevertheless, since they were normally drafted with the knowledge or upon the
intent of the king, they constitute a very important source of information despite
their small number.
* * *
Our next task is to examine the sources with a view to their usability for the
purpose of making an itinerary. It has long been known for the experts of
European diplomatics that the preparation of itineraries is hindered by a number
of special difficulties. Which exactly are these? The most important among them
is the fact that several charters could be issued in the name of the same ruler on
the same day but at various localities. Needless to say, it is unconceivable that the
ruler could have covered distances of several hundreds of kilometres in one day.
Consequently, in order to prepare a relatively reliable basis for the itinerary, it is
necessary to establish a kind of “hierarchy” within our charter material. The
prime element of this process is the examination of the seals, for practically the
only aim of an itinerary is to determine in a controllable way the place where the king
really stayed, which involves, in the case of multiple and contradictory datings, reflection
upon, and decision between, the localities which come into consideration.
The personal jurisdiction of the king of Hungary had gradually devolved
upon his auxiliaries in the course of the medieval centuries. In the earliest period
the judicial deputy of the king was the palatine (palatinus), who, however, soon
169
separated himself from the court and his judicial authority developed into an
independent judicial forum. From the 12th century the role of the judge royal
(iudex curiae regiae) increased, and by the middle of the 13th century he had
entirely assumed the judicial functions involved in the personal jurisdiction of the
king (presentia regia). Thereafter, the personal judicial activity of the ruler
decreased constantly, and, in case it did operate in practice, the charters
expressely referred to this fact. This process ended by the emergence of yet
another tribunal, the the so-called special presence of the king (specialis presentia
regia). Yet by the end of the Angevin period (late 14th century) this judicial forum
had also become independent from the king’s person, and thereafter functioned
under the direction of the arch-chancellor (supremus cancellarius). Since Sigismund
of Luxemburg maintained his right to judge in person at least occasionally, by the
end of his reign a new judicial forum had emerged, on the model of the ancient
royal presence, called personal royal presence (personalis presentia regia). This
tribunal was later headed by the so-called “személynök” (personalis), whose name
derived from that of the institution itself. Thus, in the time of king Ladislas V
([1445] 1452–1457) three royal tribunals were active, sometimes simultaneously. It
was basically this judicial system that the young Matthias inherited at the time of
his accession in 1458. In the course of his reign, and especially after his coronation
in 1464, Matthias effected some minor changes, but these bear no importance
from the present point of view. What does matter, however, is that among all the
kings of Hungary it was Matthias who used the greatest number of seals: exactly
fifteen during the thirty three years of his reign. Moreover, sometimes he used
four or five simultaneously (they are listed in the table below), a fact which
presents serious difficulties in the preparation of an itinerary.
Number Name Latin (Czech) name Period of use

12 April 1464
1. golden seal auree bulle nostre
16 February 1465
pendentis et autentici dupplicis 31 March 1464
2. double seal
sigilli nostri 1 September 1489
Second half of
sigillum nostrum, quo in March 1459
3. judicial seal
iudiciis utimur
1 April 1490
secretum sigillum nostrum, quo 4 March 1458
4. first secret seal
ut rex Hungarie utimur 2 March 1464
7 April 1464
5. second secret seal secretum sigillum nostrum
17 December 1489
26 March 1468
6. first smaller seal minori sigillo nostro
3 September 1470
6 February 1471
7. second smaller seal minori sigillo nostro secreto
28 July 1471
4 June 1472
8. third smaller seal minori sigillo nostro
11 October 1473
170
9. SUMMARY
Number Name Latin (Czech) name Period of use

first Bohemian secretum sigillum, quo ut rex 17 July 1469
9.
secret seal Bohemie utimur 18 December 1484
second Bohemian
10. petzet nassi kralowsku 23 January 1486
secret seal
5 September 1487
11. Austrian ducal seal sigillum nostrum
4 April 1490
28 February 1458
12. first annular seal nostro annulari sigillo
13 July 1461
nostro annulari sigillo, 18 October 1468
13. second annular seal
annulari secreto sigillo nostro 7 January 1490
3 September 1480
14. third annular seal annulari secreto sigillo nostro
17 May 1489
17 April 1487
15. fourth annular seal –
7 August 1489
In view of this situation it is absolutely indispensable to examine not only the

use of seals but also the relationship between the king and his various seals. The
following remarks are therefore intended to orientate the reader with regard to the
“effectiveness” with which the individual seals indicate the presence of the ruler.
1. The thousands of charters issued under the king’s so-called judicial seal
are practically of no utility from the point of view of royal itinerary. Very limited
use can be made of them at times when the exact day of the king’s arrival to
Buda, where this seal was preserved, cannot be established. For, as research has
shown, the number of charters issued always increased significantly after the
king and his entourage had arrived to the capital. Consequently, the sensible
increase in charter production after a longer period of stagnation can be regarded
as an indirect proof of the ruler’s arrival to Buda. Yet by far the most important
result of the research carried out in connection with the royal itinerary is the
conclusion that the chancellery department led by the personalis, which issued
charters under the judicial seal, functioned independently of the ruler’s personal
supervision and free of his intervention. It can thus safely be stated that the
overwhelming majority of the charters under the judicial seal was issued in the
king’s absence and certainly without his knowledge.
2. The secret seal. Or, more exactly, secret seals, for from the time of his
election as king of Bohemia in 1469, several of them were in use. After 1464 they
show a marked tendency for independence, but apparently without any
observable spacial and temporal system. In certain years the relationship between
the king and the Hungarian secret seal can be said to be fairly close, whereas in
others this is not the case. Of course, the reasons of this oscillation are justifiably
supposed to be looked for in the underlying political and governmental
transformations, yet a detailed examination of these periods will only be made
possible by the present itinerary of king Matthias.
171
What has been said so far has serious consequences for the database of the
itinerary, however. If the major part of the charters issued under the judicial and
secret seals fail the test of critical examination, almost fourteen thousand charters
would be lost for the itinerary. Thus, the number of undubious points of
reference is dramatically reduced.
3. The appearance of the so-called smaller or auxiliary seals is of crucial
importance. They are especially relevant in the period between 1468 and 1473, for
the circumstances and time of their emergence reflect in each case the king’s
personal will, and accordingly accompany him for all of his journeys. And, when
Matthias stays at Buda, they stay with him as well. Yet, whatever their
importance, they only concern a mere six years within the long reign of the king.
4. It is in this respect that the annular seals, of which there were four, but are
found on only some hundred charters, are of crucial importance. Their
appearance, apart from some years in the 1470s and the last decade of the reign,
is rather sporadic. Indeed, in the 1480s two annual seals were used apparently
simultaneously, which again involves an element of risk with regard to the
itinerary. Luckily for the historian, the hierarchical relationship between the two
seals can be determined relatively easily. Whereas one of them has survived on
only a few charters, the other can be inspected on dozens of well identifiable
imprints.
5. Beyond any doubt, the most solid elements of the itinerary are the charters
which bear the king’s manu propria. Although their number is less than a
hundred, their temporal distribution over a long time span makes them suitable
to serve as a sort of spinal column for the itinerary. For the time being, no doubt
can be cast on them, for all signs seem to attest that they were indeed subscribed
by Matthias himself. The only question that can be raised in this respect is
whether it was done at the time and place indicated in the dating of the charter.
So much about the relationship between the seals and the person of the king.
What has become evident is that the sequence of localities arranged in
chronological order according to the dating of the charters will not, in itself,
faithfully reflect the spacial movement of the ruler.
This brief summary should be concluded by reference to two further
methodological considerations. One of them concerns the so-called datum et actum
problem. The expression will certainly be familiar to anyone who reads
handbooks of diplomatics or political history, or expert literature on the making
of itineraries, in any language. This phenomenon, which has been known and
described since the middle of the 19th century, hides another pitfall for the
makers of itineraries. The basic problem is whether the dating of the charter
corresponds to the time when the charter itself was drafted or to the time when
the act which constitutes the subject matter of the charter really happened. It goes
without saying that the two were not necessarily identical, and this can again be a
source of error.
The phenomenon can be documented from the reign of Matthias as well,
although in only a handful of cases from 1460, 1466 and 1482. Yet all of these
differ from the “classical” form of datum et actum in at least one crucial aspect. By
the second half of the 15th century the production of charters had assumed a
172
9. SUMMARY
rather “bureaucratic” character, one result of which was that the practice of pre-
or post-dating charters had become utterly rare. At least, both experience and
common sense point in this direction. Simple errors and forgeries do turn up
sometimes, but their proportion with regard to the overall number of extant
charters is insignificant. Thus, whereas the phenomenon of datum et actum can
indeed be observed among 15th-century Hungarian royal charters, in terms of
proportion and influence it can safely be left out of consideration.
The other methodological consideration regards the possibilities of enlarging
the database of the itinerary. For, despite the fact that we do dispose of thousands
of charters and some Hungarian and more numerous Czech, Moravian and
Austrian narrative sources, the itinerary of Matthias is bound to remain
incomplete. In this case the historian’s attention necessarily turns towards those
persons who are reasonably supposed to have accompanied the ruler for his
numerous journeys.
The most important person in this respect is of course his wife, Beatrice of
Aragon, royal consort from the end of 1476. Fortunately, the royal couple
travelled together a lot (Beatrice stayed with her husband even during the longer
sieges), and so her itinerary really offers considerable help. Since, moreover, she
did not use several seals simultaneously, no multiple datings occur in her
charters, and their use is consequently fairly straightforward. Especially in case of
the king’s Austrian wars in the 1480s there are weeks during which the king’s
itinerary would be full of blank spaces if that of the queen did not come to our
help.
Almost equally important are the itineraries of those aristocrats who shared
with the king the government of the kingdom. For those, however, who are
unfamiliar with the details of historical research in Hungary, it should be known
that the study of aristocratic itineraries, which only started recently, has even less
results than that of royal ones. The complete or partial itinerary of some of the
chief officeholders of the kingdom during the reign of Matthias (István Bátori,
Imre Szapolyai, László Pálóci) has already been made, others are being prepared
currently. Since they participated in several important military and political
actions, in case they can be shown to have travelled with the king, the datings of
their letters and charters offer indispensable help in the reconstruction of the
king’s movements.
* * *
After the methodology of research, some remarks about the form in which the
itinerary is presented. The very nature of an itinerary does not offer to the
historian the choice between several forms of presentation, of course. The
movements of Matthias are ordered year by year, and in chronological order
within each year. For each sojourn, only the first and last dates are listed,
accompanied by the notes with the relevant sources. The critical remarks upon
the usability of the charters have also been relegated to the notes, together with
the justifications in case I opted for a date which is different from the one to be
found in previous itineraries or in the basic historical literature.
173
On the spelling of place names. All localities which are situated on the
territory of the medieval Kingdom of Hungary are given in their Hungarian
name. Those, on the other hand, which lay outside the kingdom, are to be found
in their current German, Polish or Czech form. There are only six exceptions to
this rule. In the case of those cities, which have a traditional Hungarian name, or
usually are referred to by their German name in Hungarian historiography, these
versions have been adopted. Thus, the reader will find Bécs instead of Wien,
Bécsújhely instead of Wiener Neustadt, Boroszló instead of Wroclaw, Brünn
instead of Brno, Prága instead of Praha, and Olmütz instead of Olomouc.
Needless to say, all place names mentioned in the text and the notes can be found
in the index, together with their current official name.
In the index the place names are accompanied by the year and month of
royal presence there. Thus a sort of additional database is formed: those
interested can easily calculate both the number of occasions the king and his
entourage, or his army, visited a given locality and the overall time they spent
there.
Translated by Tamás Pálosfalvi
174
10. MUTATÓ
10. MUTATÓ
Alsólendva (Zala m., ma: Szlovénia, Lendava) 1480. VIII.

Anhrow (Morvaország) 1469. II.
Bacëu (Moldva, ma: Románia) 1467. XI–XII.
Bács (Bács m., ma: Szerbia, Baø) 1463. V.; 1464. XI.; 1475. XI.; 1476. II.; 593.
Baden bei Wien (Alsó-Ausztria) 1482. XII.; B1488. IX.; 960.; 1106.
Baia (Moldva, ma: Románia, közismert magyar nevén: Moldvabánya) 1467. XII.
Barót (Háromszék m., ma: Románia, Baraolt) 1467. XI.
Bártfa (Sáros m., ma: Szlovákia, Bardejov) 1474. I–III.; 731.
Báta (Tolna m.) 1463. V.
Bátmonostor (Bodrog m.) 1463. V.
Bécs (Ausztria, Wien) 1470. II–III.; 1477. VIII.; 1485. I–XII.; 1486. VII.; 1486. XII.;
1487. I.; 1487. X–XII.; 1488. I–XII.; 1489. I–III.; 1490. II–IV.; Bécs B1487 õsze;
B1485. VI–VII.; B1486. XII.; B1487. I–II.; XI.; B1488. II–VIII.; B1489. I–III.;
B1490. II–IV.; 593.; 920.; 1095.; 1098.
Bécsújhely (Wiener Neustadt, Alsó-Ausztria) 1487. III–X.; 1488. X.; B1487. IX.
Béla (Körös m., ma: Horvátország, Bela) 1480. X.
Besztercebánya (Zólyom m., ma: Szlovákia, Banská Bystrica) 1465. III–IV.; 1473.
XI.; 1479. I.; 432.
Boroszló (Szilézia, ma: Lengyelország, Wrocîaw) 1469. V–VII.; 1474. IX–XII.; 1475.
I–III.; 814.
Brassó (Brassó m., ma: Románia, Brañov) 1462. XI–XII.; 1467. XI.; 1467. XII.; 1468.
I.; 317.
Bruck an der Leitha (Alsó-Ausztria) 1470. II.; 1485. XII.; 845.; 983.
Brünn (Brno, Morvaország, ma: Csehország) 1468. VI.; 1469. II–III.; VII.; 1470.
V–VII.; 1471. IV.; 1473. V.; VI.; 1475. III–IV.; 1479. VIII–IX.; 860.
Buda (Pilis m.) 1458. II–VIII.; 1459. I–XII.; 1460. I–IV.; 1460. XII.; 1461. II–VII.; 1461.
XI–XII.; 1462. I–I.VII.; 1463. I–V.; 1464. II–VII.; 1465. I–II.; 1465. IV–IX.; 1466.
I–VII.; 1466. IX–X.; 1467. II–VIII.; 1468. II–III.; 1468. XI–XII.; 1469. IX.; XI–XII.;
1470. I–IV.; 1470. XI–XII.; 1471. I.; 1471. VII–XI.; 1472. III–VIII.; 1473. I–III.;
1473. VII–X.; 1474. IV–VII.; 1475. V–VIII.; 1475. IX–X.; 1476. III–XII.; 1477.
I–VII.; 1478. III–XI.; 1479. II–VI.; 1479. X–XII.; 1480. I–VII.; 1481. VI–XII.; 1482.
I–IV.; 1483. III–XII.; 1484. I–X.; 1485. XII.; 1486. I–VI.; 1489. IV–XII.; 1490. I.;
B1482. I–IV.; B1476. XII.; B1477. I.; B1478. IX.; B1480. II.; VII.; B1481. II.; B1481.
XI.; B1483. IV.; VIII.; B1484. I.; VI.; VIII–IX.; B1486. I–V.; B1489. IV–XII.; B1490.
I.; 889.; 1032.; 1106.
Bukóc (Abaúj m., ma: Szlovákia, Bukovec) 1473. XII.
Chrudim (Morvaország) 1469. II.
Csanád (Csanád m. ma: részben Magyarország, Magyarcsanád; részben Románia,
Cenad) 1458. XII.; 1462. VIII.; 268.
Csázma (Körös m., ma: Horvátország, Øazma) 1464. I.; 1465. XI.; 1480. X.
Csesznek (Veszprém m.) 1481. V–VI.
Debitsch (Morvaország) 1474. VIII.
Debrecen (Bihar m.) 1467. VIII.; 1468. II.
175
Diósgyõr (Borsod m.) 1460. VII–VIII.; 1461. VII–IX.; 1466. II.; 1471. I–III.; 1472. VI.;
1473. XI.; 1475. VIII–IX.; 1478. XII.; 399.; 654.; 800.
Dombró (Körös m., ma: Horvátország, Dubrava) 1464. I.
Ebenfurt (Alsó-Ausztria) 1487. III.; B1487. III–IV.
Ebergassing (Alsó-Ausztria) 1477. VIII.
Ebersdorf (Alsó-Ausztria) 1485. III.
Eger (Heves m.) 1460. V–VII.; 1461. VII.; IX.; 1467. VIII.; 1468. III.; 1472. VI.;
1478. XI.
Eggenburg (Alsó-Ausztria) 1486. X–XII.
Enzersdorf (Alsó-Ausztria, Groß-Enzersdorf) 1482. X.; 1484. XI–XII.
Enyed (Nagyenyed, Fehér m., ma: Románia, Aiud) 1467. X.
Eperjes (Sáros m., ma: Szlovákia, Prešov) 1460. X–XI.; 1474. I.
Eszék (Valkó m., ma: Horvátország, Osijek) 1464. VIII.
Esztergom (Esztergom m.) 1458. II.; 1462. II.; 1465. II.; 1466. X.; 1468. III.; X.; XII.;
1469. IX.; 1471. III.; VII.; XII.; 1472. III.; VIII–X.; 1473. III.; 1477. IV–V.; 1479. II.;
1480. VIII.; 1490. I.; B1480. VIII–IX.; B1481. X.; B1483. VI.; B1490. I.; 550.; 573.;
631.; 706.; 835.; 898.; 907.; 939.; 974.
Fehérvár (Székesfehérvár, Fejér m.) 1458. V.; 1463. IV.; 1464. III–IV.; 1466. VII.;
1476. XII.; 1482. IV.; 1489. VIII–IX.; B1476. XII.; 326.; 941.
Folth 1480 IX.
Földvár (Barcaföldvár, Brassóvidék, ma: Románia, Feldioara) 1467. XI.
Futak (Bács m., ma: Szerbia, Futog) 1458. IX.; 1463. VI–VII.; 1475. XI.
Gara (Valkó m., ma: Horvátország, Gorjani) 1464. IX.
Gradiska (Pozsega m., ma: Horvátország, Stara Gradiška) 1465. XI.
Groblice (Grebelwitz, Szilézia, ma: Lengyelország) 1469. V.
Greben (Gereben, Jajcai bánság, ma: Bosznia-Hercegovina) 1480. XI.
Grubosinc (Valkó m., ma: elpusztult település Horvátországban) 1463. X.
Gyöngyös (Heves m.) 1460. VI.; 1461. IX.; 1478. XI.
Gyõr (Gyõr m.) 1469. XII.; 1471. III.; 1472. II.; 1472. VIII.; XI.; 1473. III.; 1477. VII.;
1482. IV–V.; 1484. X.; 1486. VI–VII.; B1482. IV.
Gyulafehérvár (Fehér m., ma: Románia, Alba Iulia) 1467. X.
Hainburg (Alsó-Ausztria) 1482. VIII–XII.; 1485. III.; 1065.
Hajszentlõrinc (Bodrog m., ma: Szerbia, elpusztult település Bezdan területén)
1029.
Hatvan (Heves m.) 1461. VII.
Havasalföld (Òara Româneascë, Muntenia, ma: Románia) 1462. X.
Hencida (Bihar m.) 1467. IX.
Hodonín (Morvaország) 1470. VI–VII.
Homonna (Zemplén m., ma: Szlovákia, Humenné) 747.
Hubafalva (Nyitra m., ma: Szlovákia, Hubina) 684.
Hydeghchorgo 1480. VIII.
Ismeretlen település 1462. XII.; 1476. XII.; B1476. XII.; B1477. VII.
Jajce (Jajcai bánság, Bosznia-Hercegovina) 1463. X–XII.; 1464. I.
Jihlava (Iglau, Morvaország) 1471. V–VI.; 1486. VIII–IX.; 1049.
Kahlenberg (Alsó-Ausztria, ma Bécs része) 983.
Kalocsa (Fejér m.) 455.; 641.; 716.
176
10. MUTATÓ
Karom (Szerém m., ma: Szerbia: Sremski Karlovci) 1458. X.

Kassa (Abaúj m., ma: Szlovákia, Košice) 1460. X–XI.; 1473. XII.; 1474. I.; 1478. XII. ;
1479. I.; B1479. IX.; B1480. X.; 766.
Katzelsdorf (Alsó-Ausztia) 1487. VII.
Kecskemét (Pest m.) 1459. I.; 1467. VIII.
Késmárk (Szepes m., ma: Szlovákia, Keãmarok) 317.
Kiszucaújhely (Trencsén m., ma: Szlovákia, Kysucké Nové Mesto) 633.
Klasterní Hradisko (Morvaország, Olmütz/Olomouc része) 1468. VII.; 740.
Klosterneuburg (Alsó-Ausztria) 1477. IX.; 1484 XI–XII.; 1485. I.; 1486. XII.; B1486.
XII.
Kolozsvár (Kolozs m., ma: Románia, Cluj Napoca) 1462. IX.; 1467. IX.; 1468. I.;
330.; 667.
Komárom (Komárom m., ma: Szlovákia, Komárno) 1465. II.; 1466. XI.; 1489. III.;
1490. I.; B1490. I.; 473.
Kompolt (Heves m.) 1460. VI.
Korneuburg (Alsó-Ausztria) 1477. IX–XII.; 1478. I.; 1482. X.; 1484. X.; 1485. II.;
B1477. IX–XII.; B1478. I.
Korpona (Hont m., ma: Szlovákia, Krupina) 1474. IV.
Kosztolány (Pozsony m., ma: Szlovákia, Veæké Kostoæan) 1467. I.
Kõhalom (Kõhalom szék, ma: Románia, Rupea) 1462. X.
Körmend (Vas m.) 910.
Körmöcbánya (Bars m., ma: Szlovákia, Kremnica) 1470. IV.; 1479. II.
Körös (Körös m., ma: Horvátország, Kriãevci) 1465. XII.; 1466. VIII.; 1481. III.
Körösbánya (Zaránd m., ma: Románia, Baia de Criñ) 1462. XII.
Kõszeg (Vas m.) 1483. I.
Kromëâíã (Morvaország) 1469. VIII.; 1470. V–VI.
Kürt (Esztergom m.) 1471. XII.
Laa an der Thaya (Alsó-Ausztria) 1468. IV–V.; 1486. VIII–IX.
Lesnek 1480. XII.
Lewach 1480. XII.
Lichtenwörth (Alsó-Ausztria) 1487. I–II.; B1487. III–VII.
Litva (Borsod m.) 1461. X–XI.
Louka (Morvaország) 1470. IX.
Lõcse (Szepes m., ma: Szlovákia, Levoøa) 1474. I–III.; 757.
Lövöld (Városlõd, Veszprém m.) 1480. I.
Lubló (Szepes m., ma: Szlovákia, Stará Æubovña) 1474. II.
Ludbreg (Körös m., ma: Horvátország, Ludbreg) 1480. IX.
Markersdorf an der Pielach (Alsó-Ausztria) 1099.
Marót (Valkó m., ma: Szerbia, Moroviå) 1464. IX.
Mazlyncz 1465. XI.
Medgyes (Medgyes szék, ma: Románia, Mediañ) 1462. XII.; 1467. X.; 532.
Megyer (Nagymegyer, Komárom m., ma: Szlovákia, Veæký Meder) 1469. X.
Mezõkövesd (Borsod m.) 1472. VI.
Mezõszakál (Torda m., ma: Románia, Bërboñi) 1468. I.
Mistelbach (Alsó-Ausztria) 1486. VIII.
Modra (Zemplén m., ma: Szlovákia, Modra nad Cirochou) 1473. XII.
177
Mohács (Baranya m.) 1464. VIII.; 1475. XI.

Monoszló (Körös m., ma: Horvátország, Moslavina) 1463. IX.
Moson (Moson m.) 1478. III.
Muchobór Wielki (Szilézia, Wrocæav elõvárosa, ma: Lengyelország,) 1474. XI.
Mürzzuschlag (Stájerország) 1487. VII.
Nádudvar (Bihar m.) 1468. II.
Nagymihály (Zemplén m., ma: Szlovákia, Michalovce) 747.
Nagyszeben (Szeben szék, ma: Románia, Sibiu) 1462. IX.; 1467. X.
Nagyszombat (Pozsony m., ma: Szlovákia, Trnava) 1458. II.; 1466. XI–XII.; 1467.
I–II.; 1468. III–IV.; 1469. I.; 1469. X.; 686.
Namysîów (Namslau, Szilézia, ma: Lengyelország) 1475. III.
Nándorfehérvár (Nándorfehérvári bánság, ma: Szerbia, Belgrad) 1458. X–XI.;
1463. VIII–IX.; 1475. XII.; 1476. II.; 265.
Neamò (Piatra Neamò, Moldva, ma: Románia) 1467. XI–XII.
Neunkirchen (Alsó-Ausztria) 1485. IX.
Nyitra (Nyitra m., ma: Szlovákia, Nitra) 1471. XII.; 1472. I.; 1474. VII.; 676.; 677.
Nysa (Neisse, Szilézia, ma: Lengyelország) 1469. V.; 1474. VIII–IX.
Olbrachtowice (Albrechtsdorf, Szilézia, ma: Lengyelország) 1474. VIII.
Ole¡nica Maîa (Klein Öls, Szilézia, ma: Lengyelország) 1475. III.
Olmütz (Olomouc, Morvaország) 1468. VII–IX.; 1469. IV–V.; 1470. VIII.; 1474.
VIII.; 1479. VII–VIII.; B1479. VII–VIII.
Opava (Morvaország) 1474. VIII.
Opole (Oppeln, Szilézia, ma: Lengyelország) 1475. III.
Paks (Tolna m.) 1464. VIII.
Pásztó (Nógrád m.) 1461. IX.
Pata (Gyöngyöspata, Heves m.) 1460. VI–VII.
Pécs (Baranya m.) 1465. IX–X.; 1476. X.
Pekrec (Körös m., ma: Horvátország, Pakrac) 1463. X.
Perchtoldsdorf (Alsó-Ausztria) 1477. VIII–IX.; 1482. XII.
Perlak (Zala m., ma: Horvátország, Perlog) 1480. IX.
Pétervárad (Szerém m., ma: Szerbia, Petrovaradin) 1458. X.; 1463. IX.; 1475. XI.;
370.; 462., 807.
Pozsony (Pozsony m., ma: Szlovákia, Bratislava) 1466. XI.; 1468. IV.; 1468. IX–X.;
1469. VIII–X.; 1470. III.; 1470. X–XI.; 1471. IV.; 1471. VII.; 1472. II.; 1472.
VIII–IX.; 1473. III–IV.; 1473. VII.; 1475. IV.; 1476. XI.; 1477. VII–VIII.; 1478.
I–III.; 1479. VI.; IX–X.; 1482. V–X.; 1484. X–XI.; 1486. VII–VIII.; 1489. III.; 1490.
II.; B1478. II.; B1482. V–X.; B1483. II.; B1484. X–XII.; B1485. III–VI.; B1486.
VIII–X.; B1490. II.; 559.; 621.; 721.; 781.; 882.; 945.; 978.; 1030.
Prága (Praha, Csehország) 1458. I.
Privigye (Nyitra m., ma: Szlovákia, Prievidza) 1470. IV.
Prodavíz (Körös m., ma: Horvátország, Virje) 1465. XI–XII.; 1466. VII–VIII.
Putnok (Gömör m.) 1460. VIII.; X.
Püspökszékely (Nagyszékely, Tolna m.) 462.
Racibórz (Ratibor, Szilézia, ma: Lengyelország) 1475. III.
Racsa (Valkó m., ma: Szerbia, Sremska Raøa) 1464. X.
Radkersburg (Stájerország) 1481. III–V.
178
10. MUTATÓ
Radosna (Nyitra m., ma: Szlovákia, Radošina) 1472. I.

Retz (Alsó-Ausztria) 1486. X–XI.; B1486. X–XI.
Roman (Moldva, ma: Románia) 1467. XI–XII.
Rózsahegy (Liptó m., ma: Szlovákia, Ruãomberok) 1474. III.
Sajónémeti (Borsod m.) 1460. VIII.
Sankt Pölten (Alsó-Ausztria) 1487. XI–XII.
Sárospatak (Zemplén m.) 1473. XI.
Schottwien (Alsó-Ausztria) 1487. VII–VIII.
Segesd (Somogy m.) 1466. VII.
Segesvár (Medgyes szék, ma: Románia, Sighiñoara) 1462. XII.; 1467. XI.
Sempte (Nyitra m., ma: Szlovákia, Šintava) 1458. II.
Serke (Gömör m., ma: Szlovákia, Širkovce) 1460. IX.
Siklós (Baranya m.) 1465. X.; 901.
Slavonski Brod (Bród, ma: Horvátország) 445.
Somorja (Pozsony m., ma: Szlovákia, Šamorín) 1466. XI.; 1469. X.
Sopje (Verõce m., ma: Horvátország, Sopje) 1463. IX.
Sopron (Sopron m.) 1472. XI–XII.; 1482. XII.; 1483. I–II.; 1487. V–VI.; 368.; 750.
Söjtör (Zala m.) 1480. VIII.
Špilberk (Brno/Brünn várhegyének elnevezése, Morvaország, ma: Csehország)
562.
Staatz (Alsó-Ausztria) 1486. VIII.
Stomfa (Pozsony m., ma: Szlovákia, Stupava) 1486. VIII.
Stráãnice (Morvaország) 1458. II.
¿widnica (Szilézia, ma: Lengyelország) 1475. I–II.
Szabács (Macsói bánság, ma: Szerbia, Šabac) 1476. I–II.
Szakolca (Nyitra m., ma: Szlovákia, Skalica) 1458. II.
Szalánkemén (Szerém m., ma: Szerbia, Stari Slankamen) 1476. II.; 370.
Szászcsanád (Fehér m., ma: Románia, Cenade) 1462. XII.
Szászkézd (Segesvár szék, ma: Románia, Saschiz) 1467. XI.
Szászsebes (Szászsebes szék, ma: Románia, Sebeñ) 1462. XII.
Szata (Valkó m., ma: Szerbia, Sotín) 1464. VIII–IX.
Száva folyó mellett 1464. IX–X.; 1465. XI.; 1480. XI.; 447.
Szávaszentdemeter (Szerém m., ma: Szerbia, Srijemska Mitrovica) 252.
Szécsény (Nógrád m.) 1461. IX.
Szeged (Csongrád m.) 1458 VIII–IX.; 1458. XII–1459. I.; 1462. VIII.; 1464. XII–1465.
I.; 1475. X.
Székelyszentmiklós (Udvarhely szék, ma: Románia, Nicoleni) 1467. XII.
Szekszárd (Tolna m.) 1465. IX.
Szent Miklós-zárda (Bécs/Wien külterülete) 1015.
Szent Zsigmond 1010.
Szentendre (Pilis m.) 1472. X.
Szentgyörgy (Sepsiszentgyörgy, Sepsi szék, ma: Románia, Sfântu Gheorghe)
1462. X.
Szentgyörgyvár (Körös m., ma: Horvátország, Œurœevac) 451.
Szentmárton (Pannonhalma, Gyõr m.) 1472. VIII.
Szepesszombat (Szepes m., ma: Szlovákia, Spišská Sobota) 1474. III.
179
Szikszó (Abaúj m.) 1460. X.; 1461. VII.; 1478. XII.; 307.
Szina (Abaújszina, Abaúj m., ma: Szlovákia, Seña) 1460. X.
Szolnok (Külsõ-Szolnok m.) 1460. V.
Szond (Bács m., ma: Szerbia, Sonta) 1464. VIII.
Tata (Komárom m.) 1471. III.; 1472. VIII.; 1473. I.; 1473. III.; 1474. VII.; 1477. V.;
1478. XI.; 1479. VI. 25.; 1480. V.; 1482. IV.; 1483. II.; 1484. V.; 1485. XII.; B1482.
IV.; 1123.; 1204.
Telø (Morvaország) 1470. VIII.
Temesvár (Temes m., ma: Románia, Timiñoara) 1458 XI.
Tétény (Pest m., ma Budapest része) 1458. VIII.; 1465. IX.
Thopplicza 1480. X.
Tolna/Tolnavár (Tolna m.) 1463. III–IV.; 1466. I.; 1475. X.
Torda (Torda m., ma: Románia, Turda) 1462. IX.; 1467. X.; 667.
Tovaøov (Morvaország) 1470. VII.
Trautmannsdorf an der Leitha (Alsó-Ausztria) 1477. VIII.; 850.
Tâebíø (Morvaország) 1468. V–VI.
Trencsén (Trencsén m., ma: Szlovákia, Trenøín) 1460. XII–1461. II.; 1470. IV.; 1472.
I–II.; 763.
Trotuñ (Moldva, ma: Románia) 1467. XI.
Trzebnica (Trebnitz, Szilézia, ma: Lengyelország) 1475. III.
Tulln an der Donau (Alsó-Ausztria) 1017.
Uherský Brod (régi magyar nevén: Magyarbród, Morvaország, ma: Csehország)
1468. VII–VIII.; 1469. X–XI.; 1470. V.; 639.
Újlak (Valkó m., ma: Horvátország, Ilok) 1463. IX.; 1464. IX.; 1464. XI.
Üzbég (Nyitra m., ma: Szlovákia, Zbehy) 1472. I.
Vác (Nógrád m.) 1462. IV–V.; 1473. X.; 1478. XI.
Vágújhely (Nyitra m., ma: Szlovákia, Nové Mesto nad Váhom) 1470. VI.
Várad (Nagyvárad, Bihar m., ma: Románia, Oradea) 1462. VIII–IX.; 1467. IX.;
1468. I.; 667.
Várkony (Külsõ-Szolnok m.) 1460. V.
Velezd (Borsod m.) 1460. VIII.
Verõce (Verõce m., ma: Horvátország, Virovitica) 1463. IX.
Veselí nad Moravou (Morvaország) 1469. VII.
Veszprém (Veszprém m.) 1458. V.; 1481. V–VI.
Visegrád (Pilis m.) 1472. X.; 1473. X.; 1478. XI.; 1481. IX.; 1484. V.; 1486. V.; 1490.
I.; B1490. I.; 707.
Vyškov (Morvaország) 1108.; 1469. VII.; 1473. V.; 1479. VIII.
Währing (Wien/Bécs 18. kerülete, Ausztria) 1485. I–III.; B1485. I.
Zágráb (Zágráb m., ma: Horvátország, Zagreb) 1466. VIII.; 1480. IX–X.; 1480. XII.;
1481. I–III.; 902.; 916.; 918.
Zákánymonostor (Arad m, ma: Románia, Mënëñtur) 1458. XII.
Zdenc (Körös m., ma: Horvátország, Zdenci) 1463. X.
Zellerndorf (Alsó-Ausztria) 1041.
Zenta (Csongrád m., ma: Szerbia, Senta) 1458. IX.
Zilah (Szilágy m., ma: Románia, Zalëu) 1467. IX.; 505.
Zistersdorf (Alsó-Ausztria) 1486. VIII.
180
10. MUTATÓ
Znojmo (Morvaország) 1468. V.; 1470. IX–X.; 1471. IV.; ; 1486. VIII–X.; B1486. X.;
628.; 661.; 664.; 1051.
Zólyom (Zólyom m., ma: Szlovákia, Zvolen) 1465. III–IV.; 1473. XI.; 1479. I.
Zvecaj 1480. XI.
Zvornik (Bosznia-Hercegovina) 1464. X–XI.
Zsámbék (Pilis m.) 1483. VII.; 1484. I.
181

Itineraria Regis Matthiae Corvini Et Reg PDF

Uploaded by

Document Information

Original Title

Copyright

Available Formats

Share this document

Share or Embed Document

Sharing Options

Did you find this document useful?

Is this content inappropriate?

Copyright:

Available Formats

Itineraria Regis Matthiae Corvini Et Reg PDF

Uploaded by

Copyright:

Available Formats

HORVÁTH RICHÁRD

Itineraria regis Matthiae Corvini et reginae Beatricis de Aragonia

Készült az MTA Történettudományi Intézetében

Lektorálta: Neumann Tibor, C. Tóth Norbert, Tringli István

© Horváth Richárd, 2011

ISBN 978 963 9627 390

A borítón: Hunyadi Mátyás címere,

1. Elõzmények külhonban és Magyarországon . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 11

3. Hunyadi Mátyás itineráriuma 1458–1490 . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 62

4. Aragóniai Beatrix itineráriuma 1476–1490 . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 132

8. Források, irodalom . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 140

10. Mutató . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 175

* Móra Ferenc: Aranykoporsó. Budapest, 1961.9 292.

kell mondanunk, hogy itineráriumok nélkül ezek aligha mûvelhetõ résztudomá-

3 Elõzõ felesége, Podjebrád (Kunigunda) Katalin (†1464) itineráriuma összeállíthatatlan, mivel

két személynek külön köszönöm, hogy az ausztriai hungaricakutatásaik során ké-

Budapest, 2010. Szent Bertalan napján

1.1. Uralkodói itineráriumok külföldön. Vázlatos áttekintés

ban, természetesen hozzátéve: évtizedes bontásban és bizonyos évkörökben az

25 Werner: Kyburg und Habsburg 211–212.

1.2. Uralkodói és fõúri itineráriumok Magyarországon

36 Pór: Opuli László, Sroka: Ksi¢ªè Wîadisîaw 87–91.

a gyakorlat nem bizonyítaná, hogy szerkesztõjük bizony alig jutott túl a

1.3. Korábbi Mátyás-itineráriumok

48 Andea: Itinerariile, Andea: Voievozii.

meg Rónai Horváth Jenõ összefoglalása Mátyás fõbb katonai akcióiról, ám

51 Rónai Horváth: Hadjáratok.

2.1. Az uralkodói itinerárium mint kutatási segédlet.

A hazai középkorkutatás számos adósságainak egyike a módszertani kérdések

2.1.1. A kancellária és az uralkodó

56 Mátyás pecsétjeinek – az 1930-as években ismert – elõfordulási és használati idejét táblázatos

sunk szerint – alig-alig alkalmazta a fémpecséteket (ti. aranybulla), ezek jelentõsé-

57 A királyi bíróságok alakulásának rendkívül gazdag irodalmából például Hajnik: Bírósági

tek kaptak-e valamilyen szerepet?58 Mindezen kérdések feltétele korántsem indo-

58 Utóbbi kérdéskörre akadnak, még ha kisszámú példáink is korszakunkból. A törvények,

jelenlét bíróságának élére valóságosan helytartó (locumtenens), frappánsabb nevén

70 Kumorovitz: Pecséthasználat 78–79.

gyakorlatra egy érdekes példát megnézni, amely a középkori pecséthasználat és

79 Vö. az itinerárium vonatkozó részével.

Ún. 2. kisebb Gyûrûs-

Az elsõ pillantásra kissé bonyolult helyzet egy kivétellel viszonylag könnyen

gyûrûspecsété. Eddigi irodalmi és forráskutatási tapasztalatok azt mondatják,

87 Teleki: Hunyadiak V. 99–101.

ta, ám ez csupán technikai kérdés.93 Sokkal fontosabb az a tény, hogy az 1460-as

93 Kubinyi: Államszervezet 86., Kumorovitz: Mátyás pecsétjei 9.

ki tudjuk mutatni ugyanezen utazás során.112 Érdekes megfigyelni a két pecsét

János egri püspöksége mellett postulatus archiepiscopus Strigoniensisként fordul

124 Kubinyi: Ausztria 113.

biztonsággal utal a király helyváltoztatásaira. Kivétel persze akad: emlékezzünk

A kép viszont nem ilyen egyértelmû. A kezdetek teljesen világosak. Mátyás

természetesen Mátyás maga is a városban volt. Ekkortól fogva helyettesítõ sze-

147 Bónis: Jogtudó értelmiség V. tábla.

gozata óta a témában érdemi elõrelépés nem történt. Az 1982-ben Schallaburgban

1489. aug. 7. (WStLA-HAUrk 5329.). – Mellette azonban a harmadik gyûrûspecsét folyama-

2.1.2. Megfoghatatlan utazás(ok)? Hivatalos és alkalmi útitársak

159 Az alább elõadottakat érintõ adatokat lásd az itinerárium megfelelõ helyein.

165 Engel: Ung megye 9.

ezzel szemben kevesebb „itinerárium-töréssel” találkozhat az érdeklõdõ.

tóságviselõ bárók holléte felõli tudásunkat is felhasználjuk az adattár készítésekor.

172 C. Tóth: Bátori család 34–35.

2.1.3. Datum et actum, pecsétek és kancelláriai jegyzetek

kiegészítõ forrásokkal „szûrve” igencsak nagy valószínûséggel mutatják meg az

193 L. Szilágyi Loránd és Kubinyi András fentebb idézett mûveit.