Professional Documents
Culture Documents
Doyle Brunson - Super System 2. A Póker Bibliája
Doyle Brunson - Super System 2. A Póker Bibliája
BRUNSON
SUPER SYSTEM 2
"A PÓKER BIBLIÁJA”
Közreműködők:
CARDOZA SOROZAT
Fordította:
Szerkesztő:
Korrektor:
Tunyódi Ildikó
Tördelte:
Darabont Gergő
Nyomdai munkálatok:
ISBN 978-963-9885-07-3
A MAGYAR KIADÁSRÓL
írta: Brenyó József
Nem tudtunk konzekvensek lenni, a szokásjogot vettük alapul, vagyis azt, hogy
ha egy kifejezés meghonosodott a mindennapi nyelvhasználatban, akkor az
maradjon is meg. Nem kívánjuk ráerőltetni senkire „kitalációinkat". Reméljük,
hogy sikerült ésszerű egyensúlyt találnunk. Bízunk benne, hogy több
magyar kiadást is megér ez a mű, ezért a kritikára (főleg, ha építő
jellegű) nyitottak vagyunk. Kérjük, ha van egy kis idejük, osszák meg velünk
véleményüket a kiadó címére, ill. az info@iatkiado.hu e-mail címre küldött
levélben.
Brenyó József
TARTALOMJEGYZÉK
ELŐSZÓ
ELŐSZÓ
1. BEVEZETŐ
2. AZ ÉN TÖRTÉNETEM
4. ONLINE PÓKER
7. LIMIT HOLD'EM
Vakok és alaptétek
A FLOP
Trükkös játék
Drill flopolása
Flösshúzók flopolása
Sorhúzók flopolása
JÁTÉK A TÖRNÖN
Mikor emeljünk?
Mikor dobjunk?
Agresszió a törnön
Félblöffölés a törnön
A RIVER
Megadás
Dobás
Licitálás értékért
Blöffölés
KISLÉTSZÁMÚ JÁTÉK
Alacsony párok
Segédek
Vakvédelem
PÁRBAJ
Licitálás
Jó indulólapok
Vakunk védelme
Összefoglalás
JÁTÉK A FLOPON
Kéz-specifikus útmutató
Késleltetés
Összefoglalás
JÁTÉK A TÖRNÖN
JÁTÉK A RIVEREN
Összefoglalás
BÓNUSZ TÉMÁK
Kislétszámú játék
ÖSSZEFOGLALÁS
BEVEZETÉS
Hézag nélküliek
Egy-hézagosak
Két-hézagosak és dupla-hézagosak
Kezek nyolcassal
Ászok
Három egyszínű lap két bébivel Három lapból álló sor kilences magassal
Negyedelve
Blokkolók
1. Tuti lapok
2. Blöffölés
3. Indulólapok
4. Húzólapok
5. Ingadozások
6. Kiskapus kezek
7. Előrevetített esélyek
HALADÓ STRATÉGIÁK
A legjobb indulólapok
Pozíció
Blöffölés
Előrevetített esélyek
Játék ászokkal
Játék húzólappal
Játék a törnön
Játék a riveren
VÉGSŐ MEGJEGYZÉSEK
Kislétszámú játék
Licitálás
Indulólapok
Játék a riveren
Hogyan ködösítsünk?
Kész kezek
Egylapos cserék
Kétlapos cserék
Háromlapos cserék
BEFEJEZŐ GONDOLATOK
AZ ELSŐ NAP
Korai szakasz
A MÁSODIK NAP
A HARMADIK NAP
A DÖNTŐ ASZTAL
SZABADKÁRTYA
Alapozzunk
Agresszió
Kis érintőlapok
Dupla hasas-pasas
Blöffök
Blöff megadása
Emlékezet
Ellenfeleink besorolása
Bátorság
Izmozás
Nyereségért licitálás
A játék fellazítása
Alkalmazkodjunk sebességünkkel!
A-K
Q-Q
Alacsony érintőlapok
Gyenge flop
Közepes flop
Jó flop
KISLÉTSZÁMÚ JÁTÉK
BIZTOSÍTÁS
15. SZÓTÁR
ELŐSZÓ
írta: Avery Cardoza
Avery Cardoza
kiadó
JOHNNY CHAN
Johnny Channel először 25 éve találkoztam, amikor kezdő játékos volt. Láttam
őt, amint lépésről lépésre a világ legjobb játékosainak egyikévé vált. Johnnyt
pókerkörökben „Orient Express"-ként ismerik agresszív stílusa miatt.
ELŐSZÓ
írta: Johnny Chan
Néhányan azt mondják, hogy én vagyok az egyetlen olyan játékos a világon, aki
formális képzés nélkül hódította meg a pókervilágot. Büszke vagyok erre az
eredményre, de ha újra kellene kezdenem, akkor megkönnyíteném magamnak. A
nehéz tanulás helyett, amikor is pókertőkémet kockáztatva végig kellett járnom a
szamárlétrát, és azokba a nagy falakba ütöttem a fejem, inkább azzal kezdeném,
hogy elolvasom ezt a könyvet. Mikor kapunk máskor lehetőséget arra, hogy a
világ legfélelmetesebb pókerjátékosától tanuljunk évről évre: magától Doyle
Brunsontól?
Önök szerencsések, hogy nem úgy kell megtanulniuk a pókert, ahogy nekem
kellett. Önöknek nem kell kiverekedniük maguknak a nyereséget. Ha a
következő években az itt leírtakhoz tartják magukat, akkor partik millióit
játsszák majd le és dollárok millióit nyerik. Remélem, hogy helyesen fognak
játszani és jókor teszik fel pénzüket, hacsak nem éppen velem ülnek egy
asztalnál, amikor is jobban szeretném, ha nagyon bután játszanának és minden
pénzüket felém szórnák.
Doyle kész arra, hogy félrevonja Önöket és elárulja a póker legfontosabb titkait,
amelyek valóban nyereséget hoznak. Ha az Önök helyében lennék, nagyon
odafigyelnék. Valamelyik nap arról a hatalmas tortáról gondolkodtam, amely
azokból a dollármilliárdokból áll, amelyek idén fognak gazdát cserélni. Nos, már
el is kezdték szeletelni.
I.
BEVEZETŐ
írta: Doyle Brunson
Egyikünk sem számított arra, hogy ennyire lelkesedünk majd a feladatért. Azt
hiszem, az eredeti változat írása közben mindahányan egy kicsit mániákussá
váltunk. Egyszer régen még nem hivatalos versenyt is rendeztünk arról, hogy ki
tudja a legtöbb információval segíteni az embereket annak érdekében, hogy
minél jobban tudjanak pókerezni. És mindnyájan megfogadtuk, hogy soha
nem adjuk ki azokat az alapvető titkokat, amelyek hozzásegítettek bennünket
pókertőkénk hizlalásához, mégis végül azon kaptuk magunkat, hogy mindent
kiadtunk, aminek a megtanulásáért évekig koptattuk nadrágunkat a
pókerasztalok körül.
Azok a titkok...
2.
AZ ÉN TÖRTÉNETEM
írta: Doyle Brunson
1978 ELŐTT
Senki élő emberfiának nem volt annál keményebb élete, mint nekem, az első
Super/System kiadása előtt. A halál torkában álltam. Közelebb nem is állhattam
volna a végső pofonhoz.
Házasságom elején annyira le voltam égve, hogy buszjegyre sem telt Las
Vegastól Fort Worth-i otthonomig. Olyan is előfordult, hogy egy tízcentest sem
tudtam összekaparni arra, hogy felhívjam a feleségemet, hogy küldjön pénzt
buszjegyre.
Az a megfoghatatlan valami
Amikor kicsi voltam, öten laktunk otthon: apa, anya, a nővérem, Lavada, a
bátyám, Lloyd és jómagam. Sűrűn voltunk, de nem bántuk. Sok melegség és
szeretet vett bennünket körül.
Anyám vallásos, istenfélő asszony volt, aki mindent megtett, hogy erkölcsi
értékítéletre neveljen bennünket. Azt hiszem, egy jó adag maradt is bennem
ebből. Mindig azt mondta, minden emberben találunk jót, ha nagyon akarunk.
Mindig próbáltam erre gondolni és eszerint cselekedni, pedig néha nagyon nehéz
volt emberszámba venni azokat a kellemetlen alakokat, akikkel összehozott a
sors.
Iskolaévek
Iskolába Longworthben jártam, ahol egy teremben több évfolyamot is
összekevertek. Emlékszem, hogy csak hárman voltunk harmadik osztályosok,
két fiú és egy lány. Az biztos, hogy sok egyéni figyelmet kaptunk.
Szárnyalás
Első pókerjátékom
Profivá válás
Hírnevünk megszerzése
Ahogy hírnevünk egyre jobban terjedt, mind több és több magánklubba és otthon
rendezett játékra kaptunk meghívást. Ezeket a játékokat legtöbbször gazdag
olajvállalkozók vagy marhatenyésztők rendezték, akik sóvárogtak a hozzánk
hasonló fiatal profik után. Ezeken a játékokon biztonságosabb volt játszani, mint
hátsó szobákban, ahol az ember minden egyes nagy nyeremény átvételekor
óriási kockázatot vállalt. Engem is többször kiraboltak, és mondhatom, nem túl
kellemes élmény egy fegyver csövével farkasszemet nézni.
Sailorral és Síimmel vagy hat évig lógtunk együtt, és néhány egészen klassz
élményben is volt részünk. Olyan is előfordult, hogy magunk alatt voltunk, de
legtöbbször sikerült jól érezni magunkat. Partnerségünk végül első nagy Las
Vegas-i utunk után bomlott fel. Összes pókertőkénket elveszítettük, ami már
közel hatszámjegyű volt, és higgyék el nekem, három vesztes
szerencsejátékosnál nincs nehezebben elviselhető dolog. Azután mindőnk ment a
maga útján, de máig közeli barátok maradtunk.
Reggel fél hétkor vittek a műtőbe. Amikor felébredtem a kórteremben, sötét volt.
Noha elég fáradt és álmos voltam, azt meg tudtam állapítani, hogy a dolgok nem
állnak a legfényesebben. Nem csak a fejem és a hátam volt bekötözve, az egész
mellkasom gézbe volt bugyolálva és teljes felületén le volt ragasztva.
Emlékszem, arra gondoltam: „Doyle, itt valami nagyon nincs rendben".
Louise ott ült az ágyam mellett és azt mondta, minden rendben lesz, de tudtam,
hogy valamit titkol előlem. Nagy fájdalmaim voltak, és a gyógyszerek,
amelyekkel folyamatosan elláttak, meglehetősen kábán tartottak a következő
néhány nap alatt.
Jöttek elköszönni
Bekövetkezett a lehetetlen
Magasabb erő
Szeretem a megmérettetéseket
Annál azért persze többről van szó, mint a játék szeretetéről. Természetemnél
fogva szeretem a megmérettetéseket. Ha bárhol verseny van - akármilyen, még
ha üveggolyókra kell is lövöldözni - én mindig részt akarok venni. Még ha aktív
résztvevőként nem is tudok elindulni, mint pókerben és golfban - és így
magamra fogadni -, akkor is fogadnom kell vagy az egyik, vagy a másik
fél oldalán, legyen az focimeccs, tombolasorsolás vagy bármi.
A versenyszellem az egyik magyarázat arra, hogy miért érzem úgy, hogy sikeres
vagyok a pókerben. Nagyon keményen kell játszani ahhoz, hogy valaki biztos
nyerő legyen a pókerben, és én ezt ösztönösen csinálom. Atlétaként rettentő
szenvedélyes versenyző voltam a középiskolában és az egyetemen. Ez a
versenyszellem velem maradt. Biztos vagyok benne, hogy sok köze van a
pókerasztalnál elért sikereimhez is. Mindig is éreztem azt a felemelő érzést, ami
akkor kerít hatalmába, amikor a legjobbat hozod ki magadból és nagyon magas
szinten űzöd a szerencsejátékot. Nincs ehhez fogható érzés.
Az élet állandóan változik, soha nem állandó. Tényleg nem számíthatunk arra,
hogy valami változatlan marad. 1977 végén az utolsó simításokat végeztem az
eredeti Super/System-en, aminek a kiadása bizonyos értelemben örökre
megváltoztatta számomra a pókert, és erre nem számítottam.
Előretörés
Nagy pénz
Kétes hírnév
Rengeteg pénzt kerestem golffal, részben azért, mert arról voltam híres, hogy
mindenben benne voltam. Ahhoz, hogy az ember ellenfelekre találjon, saját
magának is benne kell lenni a buliban. A puszta mentális erőt, a versenyzői
képességeimet, valamint istenadta atletikus adottságaimat használtam fel arra,
hogy győztesként kerüljek ki. Voltak millió dolláros napok.
Akkoriban azok közül, akikkel golfban fogadtunk, nem mindenki tartozott a „jó
hírű" szerencsejátékosok közé. Vegyük például Jimmy Chagrát, az elítélt
drogkereskedőt, akikről később kiderült, hogy az Egyesült Államok egyik
legnagyobb térítője volt. Kolumbiából érkezett hajónyi mennyiségekkel
foglalkozott. Nos, az volt Chagra „sikeres" oldala. A kevésbé sikeres oldalának
hihetetlenül túlértékelt golfjátéka számított. Annyira rosszul ítélte meg saját
képességeit, hogy százezer dolláros Nassau fogadásokat követelt (amely során az
első kilenc lyukra, a második kilenc lyukra és a teljes mérkőzésre is fogadnak a
játékosok) úgy, hogy a tét automatikusan duplázódik, ha valaki két lyukkal
lemarad.
Senki más nem engedhette meg magának, hogy ilyen nagy összegben játsszon,
úgyhogy elhatároztam, vállalom a kihívást, és befizettem a legendás nashvilli
pókerjátékost, Puggy Pearsont és Indianapolisból Jerry Irwine-t is, akik
mindketten Jack versenyének résztvevői voltak. Nos, Puggy-nak nem volt túl jó
híre, mivel olyan előnyöket is kihasznált, amelyek, hogy is mondjam csak, a golf
szabályszerűségének szürke területeit súrolták Az első két szakaszon
mindhárman megvertük Chagrát, aztán a harmadikon elkezdődtek az
automatikus duplázások.
Következő lyuk. Puggy és én két ütésből a lyuk körüli zöld részen vagyunk,
miközben Chagra egy homokcsapdában találja magát. Puggy labdája előtt van
egy jelentéktelen kiszáradt fűcsomó, a zöld út egy kis foltja, de ez semmiképpen
sem akadályozhatja meg a labda begurításában. Valami oknál fogva azonban -
míg élek, nem fogok rájönni, hogy miért - Puggy néhány centire elmozdította a
labdáját attól a folttól, amiből semmiféle előnye nem származott. Lehet, hogy
ilyen volt Puggy természete.
Ha jól számolom, Puggy úgy 2 millió dollártól fosztott meg aznap, de lehet,
hogy többtől, amit soha nem engedek neki elfelejteni. Míg én le tudtam győzni
Chagrát ezután az eset után, Puggy sohasem kapott még egy esélyt. Örökre
kitiltottuk a csoportunkból.
Legszomorúbb órám
Az élet sokszor olyan, mint a póker. Éppen amikor a dolgok olyan jól mennek,
hogy úgy érezzük, minden kasszát bezsebelhetünk, tönkreteszik egy nagyon erős
lapunkat, és elkezdődik egy szédítő zuhanás a mélybe. Akkor is ez történt,
amikor Doyla 18 éves korában meghalt.
Essex, Anglia
Visszagondolva
Azok az események, amelyekre a leginkább emlékszem, hangfoszlányokként
köszönnek vissza a fejemben. Időnként nem tudom felidézni a részleteket vagy
az eseményeket addig, amíg be nem ugrik a memóriámban az egyik nagy
jelentőségű pillanat, és az utána visz tovább a következő emlékig és az azután
következőig.
Itt van például a World Poker Tour (WPT), az a hihetetlenül sikeres televízió
sorozat, amely semmi máshoz nem foghatóan segítette elő játékunk
népszerűsítését a póker történetében. Amikor Lyle Berman, a WPT alapítója
felajánlotta a tulajdonrész vásárlásának lehetőségét, annyira meg voltam ijedve
sikertelen befektetéseimtől, hogy visszautasítottam.
Az élet különös. Itt vagyok én, egész életemben olyan bizonytalan befetetésekbe
kaptam bele, amelyeknek semmi közük nem volt a pókerhez. Sok közülük már
az elején balsorsra volt ítélve, és itt a nagy lehetőség, mögötte a megfelelő
emberekkel, a helyes perspektívával, a megfelelő időben, a tökéletes játékban -
az én játékomban -, és visszautasítom. Hát igen, az élet különös, ugyanígy a
döntések, amelyeket az életben hozunk. Soha nem tudhatjuk, mint hoz a
következő üzlet. Néha az ember olyan lapokkal játszik, amelyekkel nem kellene.
Néha meg bedobja a lapjait, amit később megbán, amikor megjelenik a számára
tökéletes flop.
Nehéz volt így tenni, mert én voltam a verseny történetének örökös nyertese, és
tudtam, hogy a mind jobban növekvő versenyekkel és magasabb pénzdíjakkal
más játékosok megelőznek, amíg én a babérjaimon üldögélek. De a mai napig is
első helyen állok Johnny Channal és Phil Hellmuth-szal abban a
tekintetben, hogy ki nyerte a legtöbb, első helyért járó karkötőt (azóta
Phil Hellmuth megelőzte két vetélytársát - a ford.)
Valóban a biztonsági cég válaszolt a riasztásra. Téves riasztás esetén egy jelszót
kellett nekik bemondani, amiből tudták, hogy minden rendben van. Louise vette
fel a telefont, és volt akkora lélekjelenléte, hogy rossz jelszót adott, ugyanúgy,
ahogy én előtte rossz kódot írtam be. De ahelyett hogy rájött volna, hogy valami
szörnyen nem stimmel Brunsonék háza táján, a nő a vonal másik végén
figyelmeztette a feleségemet, hogy rossz jelszót adott meg.
„Ne ölje meg, öljön meg engem!" - szólt az én drága Louise-om hangja. Amikor
a férfi ellépett tőlem, beugrott a fegyver és én közém.
Az emlékek évek óta olyan elevenen élnek bennem, mintha ma történtek volna.
Ezért aztán az egész csapatot találkozóra hívtam. Hihetetlen, de kettő kivételével
még mindenki él, mind a huszonöten. Elhiszik, hogy huszonketten eljöttek a
házamba több mint ötven évvel az Egyetemek és Főiskolák Kosárlabda
Szervezetének bajnoki évadja után? A bajnokságon olyan nagy iskolák indultak,
mint az Arizona, az Arizona State, a New Mexico, a Texas Tech és az El Paso-i
Texas Egyetem. A mi Hardin-Simmons csapatunk volt az egyike annak a
tizenhat elit csapatnak, amelyek akkoriban az országos egyetemi sport egyesület
kosárlabda versenyein indultak.
A földön eltöltött éveim egy hosszú utazás részét képezik. Az út folyamán volt
részem szivettépő fájdalomban, és a békét is megtaláltam. Szenvedtem, de végül
győztem. Most pedig, a hetedik x után elmélkedem. Ez az egyik dolog azok
közül, amit manapság csinálok. Elmélkedem. És pókerezek.
Ma már nem játszom sok Nevadán kívüli versenyen, de mivel a WPT (World
Poker Tour) olyan népszerűvé vált, hirtelen megnövekedett az érdeklődés a
póker iránt. Gyakran hívnak, hogy vegyek részt tévéműsorokban, a főbb
lapoknak adott interjúim mindennapossá váltak, és az életemről szóló mozifilm
forgatókönyve is elkészült.
Az élet olyan gyorsan telik. A fiam, Todd, és a lányaim, Pam és Cheryl még csak
most voltak gyerekek. Ma pedig már mind felnőtt emberek. Én meg
végignézhettem, amint Todd az egyetem félbeszakítása után apja nyomdokaiba
lépett a póker arénájában. Hihetetlen módon lenyűgözött, amióta első versenyei
egyikét megnyerte a Bicycle Clubban. Sok világklasszis játékos mondta, hogy
Todd napjaink egyik legjobb fiatal játékosa. Azért ne higgyenek el csak úgy
mindent, amit mondok. Lehet, hogy elfogult vagyok. Todd letette a névjegyét a
póker világában, és ezért került bele ebbe a könyvbe.
Mint talán tudják, felnőtt életem nagy részében túlsúlyos voltam. Az emberek
állandóan figyelmeztettek azokra az egészségügyi problémákra, amelyek a
súlyfölösleggel együtt járhatnak. De mindez nem nagyon érintett meg, mivel
gyorsan mozogtam, jó eredménnyel golfoztam és fizikailag aktív maradtam.
Két különböző orvos is azt mondta, hogy a testem ebben a rossz bánásmódban
120 évre van beprogramozva. Egyik azt mondta 130, a másik azt, hogy 110. Hát
én megfeleztem ezt 120-nál.
Aztán úgy döntöttem, hogy sokkal több pókerjátszmát tervezek, ezért testsúlyom
csökkentése érdekében elvégeztettem egy gyomorkissebítő műtétet. A műtét hat
hónappal ezelőtt volt, és ma már sokkal egészségesebbnek érzem magam.
Ami pedig a jelent illeti, boldogan nézek a következő ötven év elébe. És ugyan
lehet, hogy ez a becslés nem éppen realista és nem egészen így fog történni, attól
még az életben és a pókerben is az a legfontosabb, hogy meg kell próbálni. Az
biztos, hogy én meg fogom próbálni.
3
A LIMIT NÉLKÜLI TEXAS HOLD’EM TÖRTÉNETE
Crandell Addington
Az 1960-as évek végén Crandellel és vagy egy féltucat nagy tétben játszó texasi
játékossal vezettük be Nevadában a limit nélküli Texas hold'em játékot. Aztán
később, 1985-ben Benny Binion kérésére Crandellel és Jack Sfraus-szal
egyhónapos körútra mentünk Nagy-Britanniába, hogy megtanítsuk a
játékosoknak, hogyan kell a játékot játszani.
Ezek az emberek - és mások, köztük az a hét texasi, aki végül elhozta a limit
nélküli Texas hold'emet Nevadába -, városról városra utaztak Texasban valamint
messze délen, és pókereztek. Úgy ismerték őket, mint országjáró játékosokat,
akik Kansas City alacsony cserélős pókerre és Texas hold'emre
specializálódtak. Utóbbi új játék volt, amely a legjobb lehetőséget kínálta
összetett stratégiák kidolgozására és azok taktikai megvalósítására.
Körülbelül ezzel egyidőben Tom Moore, Slim Lambert és Red Berry Texas
szívében asztali játékokat kínáló hétvégi kaszinót működtetett. Ők, vagyis
„Bexar Megye Szerencsejáték Főnökei" a San Antonio által teljesen közrefogott
Castle Hills városban működtették a kaszinójukat. A West Avenue-n lévő
kaszinó egyik hátsó épületében pedig egy másik illegális tevékenységet
folytattak: nagytétes pókerjátékokat a hét hat napján - öt napon át limit nélkülit,
egy nap pedig fix limiteset.
Bár, ahhoz képest, hogy milyen könnyű volt nyerni ebben a játékban, néha a
halak ették meg a pelikánokat. Egyik éjjel a West Avenue-n tanúja voltam az
egyik legnagyobb dobásnak, és a három legerősebb kéznek, ami csak létezik a
Texas hold'emben. A hal egy San Antoniói vállalkozó volt, aki rendszeresen
játszott, és a két pelikán szerencséjére - egyikük a dallasi Gilbert Hess, aki
később feleségül vette Felton McCorkindale özvegyét, másikuk Doyle
Brunson volt - a hétnek éppen azon az éjszakáján történt, amikor a fix limit játék
volt soron. Máskülönben a pelikánok zsetonok helyett csak azok helyét tudták
volna összekaparni.
A tét mai mérce szerint elég alacsony, 80/160 dollár volt, de akkoriban ez
magasnak számított. A flop előtt is voltak emelések, majd a flop A-4-2 lett.
Emelések és visszaemelések következtek a maximális összegig, amelyet
mindhárom játékos tartott. Ezen a ponton Doyle-nak három ásza volt, Gilbert
Hessnek három kettese, a halnál pedig három négyes volt.
Ezek után, négy évvel később, Tom hívott, hogy vegyek részt a renói Holiday
Hotel felvásárlásában, és az asztalánál elért sikereimnek köszönhetően el is
tudtam fogadni az ajánlatát. 1967-ben Nevadába költöztem vele és a családjával.
Sajnos a szerencsejáték-engedély miatt egy kis bajba kerültünk, úgyhogy a
Holiday Hotel sosem hozott hasznot, legalábbis nekem nem.
A renói Holiday Hotel engedélye Tom mellett eredetileg John Monfrey és Austin
Hemphill kezében volt, aki később Red McCombs-szal a Minnesota Viking
tulajdonosával és a San Antonio Spurs és a Denver Nuggets volt tulajdonosával
állt össze.
De szálloda ide vagy oda, eleget pókereztem, ami teljesen lefoglalt. Úgy
döntöttem, nem telepszem le egyetlen kaszinóban, hanem inkább tovább
utazgattam az Egyesült Államokban és Mexikóban, hogy nagytétes játékot
játszhassak. Amit viszont nem tudtam - és persze senki más sem tudhatott -,
hogy Texas hold'emünk bevezetése odáig fejlődik, hogy örökre megváltoztatja a
póker világát.
Abban az időben Nevadában csupán egyetlen legális pókerterem volt, a Golden
Nuggetban, és Billy Boyd, az ötlapos stud mestere működtette. Az egy valódi,
amolyan „fűrészporos" hely volt, pirosfoltos tapétával a falakon, a padlót pedig
olajos fűrészpor borította. Nevadai és kaliforniai játékosok jártak oda ötlapos
studot, razzt és California alacsony cserélős pókert játszani. Mindez
megváltozott, amikor Felton McCorkindale vezetésével egy csapat texasi,
köztük Doyle Brunson, Bryan „Sailor" Roberts, Johnny Moss, Amarillo Slim,
Jack Strauss és jómagam bevezettük Nevadában a nagytétes, limit nélküli Texas
hold'emet.
Az alabamai Joe Rubino, aki egyébként jó Kansas City lowball játékos volt
(viszont annál rosszabb volt Texas hold'emben) odáig merészkedett, hogy
kifogásolta, hogy Johnny vitte a kasszát. Rubino azt állította, hogy mivel Riddle
kettes párjával még az asztalon lévő lapokat sem tudta megverni, ezért
visszaveheti az utolsó megadáskor berakott pénzét. Johnnynak egy
másodpercébe sem telt kifejteni, hogy a Texas hold'emben sokszor az asztalon
lévő lapok a lehető legjobbak, és Rubino megjegyzése azt mutatja, mennyire
nem ért a játékhoz. Meg még egypár dolgot mondott neki azzal kapcsolatban,
hogy törődjön a maga dolgával olyankor, amikor a kasszához semmi köze nincs.
Amikor a 60-as évek végén és a 70-es évek elején a játék Las Vegasban is
kezdett elterjedni, a nagytétes, limit nélküli Texas hold'em játékok játszásához
tízezer és százezer dolláros beülőre volt szükség (ami ma úgy hatvanezer és
hatszázezer dollárnak felel meg).
Moore, aki maga is jó póker játékos volt, tudta, hogy a bukmékerek lehetnek a
„The Second Annual Gaming Fraternity Convention" vesztesei. Ez volt a
legeslegelső nagyszabású pókerverseny, amelyen vagy húsz-harminc
pókerjátékos, bukméker és utazó játékos vett részt, köztük jómagam, Johnny
Moss, Doyle Brunson, James „Longgoodie" Roy, Aubrey Day, Benny Binion,
Amarillo Slim, Puggy Pearson, Jimmy Casella, Minnesota Fats, Bill Boyd,
Jack Strauss, Felton „Corky" McCorkindale, George Barnes, „Sailor" Roberts,
Johnny Joseph és a színész Woody Harrelson hírhedt apja, Charles, aki most
éppen életfogytiglani börtönbüntetését tölti John H. Wood, San Antonio-i
kerületi bíró meggyilkolásáért.
Az egy hétig tartó eseményen Texas hold'em, Kansas City alacsony cserélős,
razz, stud és ásztól-ötösig alacsony, cserélős volt terítéken. Valamennyi játék
készpénzes Volt, ami azt jelenti, hogy a játékosok vásárolhattak még zsetont, ha
mindet elvesztették. Ebből pedig az következik, hogy a győztesnek nem a
legszerencsésebb, hanem a legjobb játékosnak kellett lennie.
Nem egészen harminc perc múlva következett egy parti Rex és Bobby Baldwin
pókervilágbajnok között, amelyben nem történt semmi a flop előtt. Baldwin
1978-ban engem is legyőzött a címért folytatott versenyben, és most a Bellagio
elnöke és a Mirage alapok vezérigazgatója. A flop K-J-2 lett, mind különböző
színű. Bobby passzolt elölről, és mögötte Rex is. A törn lap hatos volt, és
mindkét játékos ismét passzolt. Következett a river, négyes, amellyel nem
lehetett senkinek flösse. Bobby passzolt, Rex nyitott 1500 dollárral, majd Bobby
emelt 30 ezret.
Rex méregette, méregette, hogy mitévő legyen az előtte lévő 60 ezer dollárral,
látszott rajta, hogy a bedobást fontolgatja, hogy legalább a pénz felét
megtarthassa. Végül láthatóan rettegve, kelletlenül tartotta a tétet.
Bobby győzedelmesen 3-5-öt mutatott, és ezzel nála volt a tuti lap. A soránál
nem létezett erősebb lapkombináció. És mit gondolnak, mit fordított fel Rex a
rejtett lapok közül? Mivel Rex lépett később és 30 ezer dollárnyi zseton volt
előtte, soha nem hinnék el, hogy ugyanúgy 3-5-öt mutatott, mint Bobby,
pedig úgy volt. Úgyhogy Rex csak tartotta a tétet és nem emelt a verhetetlen
lapokkal.
A World Series népszerűsége nem csökkent Sid Wyman alatt sem, aki egy
kedélyes ember volt, mellesleg a Dunes és az Aladdin PR igazgatója. Wyman
1973-ban bevezette a limit nélküli Texas hold'emet a Las Vegas Boulevard-on át
az Aladdinba, amelyet Sam Diamond működtetett. Johnny Moss volt a
házigazda, és a nagytétes limit nélküli Texas hold'em játék nem csak a texasi és a
nevadai szerencsejátékosokat vonzotta, hanem egyre több, éppen csak arra járó
játékost is. Olyan nagy volt az érdeklődés, hogy a játékok sokszor napokig
is elhúzódtak, és vagyonok cseréltek gazdát. Riddle ezredes gyakori játékos volt
az Aladdin asztalánál, és gyenge játéka eredményeképpen elvesztette a Dunes-
ben meglévő többségi tulajdonát, amelyet egy Sid Wyman által képviselt fél
vásárolt meg.
Ma, az a limit nélküli Texas hold'em, amit annyi évvel ezelőtt bevezettünk
Nevadában, a televíziós közönség számára fontos szórakoztató értéke miatt már
teljesen átalakult. A főbb kieséses versenyeken való mind nagyobb részvétel (a
WSOP 2004-es versenyén 2500 játékos vett részt) arra kényszerítette a
versenyek házigazdáit, hogy gyorsan emelkedő vak- és alaptét struktúrát
alkalmazzanak azért, hogy a verseny ideje kézbentartható maradjon. Mindez,
pedig a játék tiszta formájának elfajulásához vezetett. Bizonyos
emlékezetes kivételektől eltekintve a limit nélküli Texas hold'em játékot
úgy találták ki, hogy a flop után kell játszani. A valódi játéknak akkor kell
elkezdődnie. Igaz ugyan, hogy a televíziós műsorokban látott partik nagy részét
a flop előtt játsszák, amikor a játékosok még csak a rejtett lapokat kapják meg.
Ez a struktúra, amit néha úgy hívnak, hogy „fogj egy ászt és gyerünk", újra
jelentős mennyiségű szerencsét pumpál a játékba, amely mindig is a legjobb
játékost helyezte előtérbe a legjobb lapokat kapóval szemben.
De úgy tűnik, semmi nem állíthat meg egy olyan ötletet, amelynek eljött az
ideje. És egészen bizonyos, hogy most annak a több százezer, ha nem több millió
játékosnak jött el az ideje, akik ma a világ minden pontján az interneten
pókereznek. A jövőben meglátják, hogy a verseny rendezőinek időkezelési
problémákkal kell megküzdeniük, mert mind több és több internetes
játékos szerez indulási jogot a legnagyobb versenyeken.
4.
ONLINE POKER
írta: Doyle Brunson
Emlékszem, először 1999-ben játszottam online pókert. Azt hiszem, egy pici,
három dolláros fix-limit játék volt, és én olyan kétezer dolláros limites játékhoz
voltam szokva, ahol akár egymillió dollárt is lehetett nyerni vagy veszíteni
anélkül, hogy az ember felállt volna a székéből. Kíváncsi lettem, mert Mike
Caro beszállt egy online póker oldalba, amit azért tartottam különösnek, mert
korábban éppen arról írt egy hosszú cikket, hogy melyek az online póker
buktatói. Ha azóta mégis meggondolta magát, akkor a legkevesebb amit tehetek,
hogy utánajárok, miért. Rendkívüli módon az online játék ugyanolyan izgalmas
volt, mint bármely más póker, amit korábban játszottam. Na tessék, a képernyőn
pókerezem tőlem csupán centikre ülő ellenfelekkel, ugyanakkor tudom, hogy
nem centikre vannak tőlem. Hanem Angliában, Németországban vagy
Hongkongban. Bárhol. Olyan pókerjátékot játszottam, ami ezelőtt nem lett volna
lehetséges.
EGY TORNÁDÓ
Tehát váratlanul, a semmiből előtört az online póker. Olyan volt, mint amikor
egy tornádó söpör végig Texason. És rájöttem - először vonakodva ugyan-, hogy
azért jött, hogy itt is maradjon. A póker ma már két fő kategóriába sorolható: van
online póker, és van való világbeli póker. Figyeljenek oda, hogy azt
mondom, „élő" póker, és nem azt hogy „valódi" póker. Ennek az az oka, hogy az
online póker is valódi póker. Hogyne lenne valódi, amikor több százezer ember
játszik a világon valódi pénzért! Valójában mi az, ami az online pókert
valótlanná teszi? Nem sok minden, és éppen ezért hiszem azt, hogy legtöbben
csupán e két jelző alapján különböztetjük meg a pókert, hogy online póker
és való világbeli póker.
És a való világbeli pókert, amelyet igazi asztal mellett ülve igazi kártyákkal
játszunk valós ellenfelek ellen, akikkel kezet lehet rázni, további alkategóriákra
oszthatjuk. Például beszélhetünk otthoni pókerről vagy kaszinó pókerről.
Mindegyik egy kicsit más ízű. Ugyanígy van ez, tudják, a kosárlabdával is. Van
olyan kosárlabda, amelyet odakinn játszanak betonlapokon, van
gimnazista kosárlabda, egyetemi kosárlabda, NBA-bajnokság, és az olimpián is
látható nemzetközi kosárlabda. De attól az mind kosárlabda.
Én pedig most itt azt magyarázom, hogy az online vagy élő póker is póker. Mind
póker. Aligha találnak olyan tanácsot ebben a könyvben, amely nem segít jobb
online játékossá válni, egyszerűen azért, mert abban segít, hogy minél jobb
pókerjákossá váljanak. Ennyi.
A DOYLE'S ROOM
WWW.DOYLESROOM.COM
Pókerjátékos életem során soha nem láttam még olyat sem, hogy ötven játék
zajlana egyszerre egy fedél alatt, nemhogy több száz. És a Commerce nem az
egyetlen nagy pókerterem, amelyben nagyszámú pókerasztal található.
Ugyancsak Los Angeles mellett ott van a Bicycle Casino, a Hollywood Park
Casino, a Hawaiian Gardens és a Hustler. És most már a Las Vegas-i
kaszinókban is hatalmas pókertermek vannak, például a Bellagióban, a Golden
Nuggetban, a Mirage-ban és a többiben is. Közép-nyugaton Jack Binion indított
nagyszabású pókertermeket, és most már a keleti parton is vannak nagy
termek, például a connecticuti Foxwoodsban, vagy több más Atlantic City-
ben lévő kaszinóban. A póker mindenütt virágzik.
Ha mindezeket összeadjuk, vagy ezer asztalt kapunk. Ezt azért soha nem tudtam
volna elképzelni pályafutásom kezdetén, amikor még Texas főutcáin keringtem
egyik egyasztalos magánjátéktól a másikig.
Azt hiszem, sok esetleges jövőbeni játékos, aki máskülönben szégyellt volna
besétálni egy kaszinóba, hogy jóval gyakorlottabb ellenfelek ellen játsszon, most
veszi a bátorságot, és az első játszmáit lejátssza az interneten.
Elmondok két okot, amiért az online póker rosszabb, mint az élő világ. Kész
vagyok elfogadni, hogy vannak még apróbb panaszok, amiket fel lehetne
sorolni, de szerintem ez a kettő a legfontosabb.
Azt hiszem, valamennyi komoly játékos eljut arra a pontra, amikor az élő játékot
részesíti előnyben. Semmi más nem helyettesíti azt, amikor rá lehet nézni a
ellenfélre, és a megfigyeléseink alapján lehet dönteni. Annál pedig nincs
nagyszerűbb érzés a pókerben, mint az ellenfél költséges hibákba hajszolása.
Ezek az elemek hiányoznak -nekem is hiányoztak -, amikor online pókert
játszunk.
Az első dolog, amit tudniuk kell, az, hogy e könyv boltokba kerülésekor még
kidobhatják az ablakon az ellenfeleik árulkodó jeleit leolvasó képességeiket. De
ha néhány év múlva olvassák a Super/System 2-t, akkor már nem kizárt, valódi
ellenfeleket láthatnak a képernyőn. A póker olyan lesz, mint egy videó
konferencia, és ismét lehetőség lesz arra, hogy az ellenfelekre koncentráljunk és
leolvassuk a gesztusaikat. Úgy jósolom, hogy ha a játékosokat ikonok helyett élő
videók helyettesítik, a testbeszéd jelentősége újra felerősödik, és az online póker
világába teljes pszichológiai hadviselés érkezik—és akkor már semmi nem fog
hiányozni.
Ma még az online pókeroldalak - köztük a doylesroom.com is -ikonokkal
ábrázolják a játékosokat. Az ikonok néha rajzfilm figurák, de a Doyle's
Roomban a játékosok a saját jelképeiket is használhatják, például zászlókat,
tájakat vagy olyan művészi szavakat, mint például a „TILT", vagyis „a lejtőn".
Vannak még más online árulkodó jelek is? Hogyne lennének! Majdnem
mindegyik az előválasztó gombokkal kapcsolatos. Ez egyike azoknak az
újításoknak, amelyek megnövelték az online póker sebességét.
De ezen kívül, és azt leszámítva, hogy nem nyúlhatunk át az asztal fölött, hogy
kezet rázzunk ellenfeleinkkel, vagy hogy megfejtsük gesztusaikat, mint az élő
játékban, az online póker ugyanolyan jó, mint a jól megszokott hagyományos -
sőt, néhány tekintetben még jobb is.
Nagyon sok dolog van, amiben az online póker kiemelkedő. Minden játékosnak
megvan a maga személyes oka, amiért úgy gondolja, hogy az online póker
valamiért az élő póker fölé helyezhető. Az enyémek a következők:
Aztán jött a kaszinópóker. Az sokat segített, mert sokszor lehetett válogatni egy
városon belül. De sok olyan éjszaka volt, amikor csak egy érdemleges játék volt,
és előfordult, hogy egy sem. Úgyhogy képzelhetik, milyen érzés, amikor a
legtöbb energiám arra ment el, hogy megtaláljam a játékot, ahelyett hogy
élveztem volna őket, hogy egy álmatlan éjszakán csak leülök a számítógépem
elé, és néhány kattintás után megtalálom a legjobb játékot a világon.
Ami pedig még ennél is nagyszerűbb, az az, hogy az online póker soha nem
alszik. Valahol a világon mindig éppen a póker fő ideje van, és be lehet
kapcsolódni azokba a játékokba, még akkor is, ha a közvetlen környezetünkben
egy lélek sincs már ébren.
Második ok: Olyan ellenfelekkel játszunk, akikkel aligha vagy soha nem találkozunk személyesen
Mindez jó dolog. És az internet egyik legjobb hatása az, ami a pókerrel történik.
A póker apránként a világ közös játéknyelvévé válik. Valódi értelemben az
online póker kiveszi a részét a világ jobbá tételéből - ugyanakkor segít bemutatni
magát a játékot is.
Az online póker legfőbb előnye, hogy lehetővé teszi a játékot azok között a
játszani vágyó játékosok között, akik olyan messze élnek egymástól, hogy aligha
lenne lehetőségük egy élő póker asztal mellett játszani egymással.
Gyakran az embernek csak egy fél órája, vagy még annyija sem marad játékra,
sokszor mindössze öt perce van. Ha az online póker megjelenése előtt valakinek
kedve támadt pókerezni, semmit sem tehetett. Egészen biztos, hogy nem tudott
csak úgy leülni és azonnal játszani. De mára ez mind megváltozott. Néha akkor
is bekapcsolódom egy játékba, ha csak pár percem van. Lehet hogy csak fél
tucat leosztásig megyek el 100/200 dolláros limiten, na és? Általában
nem játszom ilyen kicsiben, mert - nekem - nem éri meg a fáradságot. De az
online póker világában ezek nagy tétek, mert ott az emberek többsége 15/30
dolláros limiten, vagy még annál is kisebben látszik.
Úgyhogy lejátszom azt a pár partit, aztán ha legközelebb lesz öt percem, akkor
majd újra. Összeadva ezeket a partikat a profit is összeadódik.
Negyedik ok: Nagyszerű gyakorlás a pókerrel ismerkedőknek
Le merném fogadni, hogy az egyik oka annak, hogy a játékosok nem tobzódtak
az elmúlt években a pókertermekben, az, hogy nem igazán tudták, mire
számítsanak, amikor odamennek. Eléggé ijesztő lehet, amikor valaki először lép
be egy élő pókerterembe, és fogalma sincs, hogyan fogadja majd a többi játékos.
A félénkebb kezdők számára az online póker névtelensége megadja a bátorságot,
hogy a póker vizein evezzenek, míg ha való világbeli játékról lenne szó,
soha nem tévednének be egy póker terembe.
Hiszem, hogy sokan megtanulják majd azok közül, akik másként soha nem
kerültek volna kapcsolatba a játékkal, hogy hogyan lehet a pókerben
kiemelkedni. És mindez az online játék lehetőségének köszönhető.
Azon gondolkodom, hogy van olyan, amikor az ember szeret kiöltözni, de olyan
is előfordul, amikor nem. Amikor templomba vagy étterembe megyek a
családommal, igyekszem jól kinézni. Egyszerűen jobban érzem magam a
bőrömben én magam is.
Az igazság persze az, hogy ha nem foglalkoznék azzal, hogy mások mit szólnak,
nemigen érdekelne, hogy nézek ki pókerezés közben. És az online póker
lehetőséget ad rá, hogy úgy öltözzek, ahogy nekem jól esik. Mint ahogy nyilván
sokan rá is jöttek, ha pizsamában pókereznek, az sem érdekel senkit. Tehát ez
egy olyan bonusz, amely csak az online pókerben érvényesül.
Szóval akkor miért nincsenek párbajok? Azért, mert azok a játékok nem
kifizetődőek a kaszinók számára. Mindegyik játék egy értékes ingatlant, egy
teljes asztalt foglal le. Ami még ennél is rosszabb, hogy minden játékban
szükség van egy osztóra - akit azért fizetnek, hogy akár tíz embert is kiszolgáljon
egy asztalnál -, ezesetben viszont csupán két ügyfelet szolgál ki.
De online mindez másként van. Semmibe nem kerül egy új asztalt felállítani két
játékos számára, és az online kaszinók nem rettegnek attól, hogy elfogynak az
asztalaik, mert annyit állítanak fel, amennyit csak akarnak, és mindez még
pénzbe sem kerül nekik. Nem kell asztalokat vásárolniuk. A kártyatermeknek
pedig nincsenek méretbeli korlátaik. De ami ennél is fontosabb, hogy az online
kaszinóknak nem kell osztókat foglalkoztatniuk. A lapokat a számítógép osztja
és keveri. Tehát nincs költségfüggvénye annak, ha több kártyát osztanak. Ez az
egyik oka annak, amiért szerintem az online játékokban meg fog emelkedni a
párbajok száma.
Van egy másik, sötétebb oka is annak, hogy bizonyos játékosok miért
párbajoznak inkább online. Félnek az összejátszástól, mert hallották, hogy az
ellenfelek telefonon megosztják egymással az információikat egymás lapjairól,
és bandába tömörülnek a becsületes játékosok ellen. Nos, noha az összejátszás
olyan dolog, amitől mindig tartani kell - akár online, akár élő pókert
játszik valaki -, tény, hogy az online pókernek megvan az az előnye, hogy van
egy adatbázis minden valaha lejátszott partiról. Minden parti ér valamennyi
pénzt, ha úgy játsszák, ahogy én leírom itt a könyvemben, és ha kétszer annyi
partit játszanak, akkor kétszer akkora lesz a nyereségük is.
A párbaj gyakran az egók háborúja. És csak online kivitelezhető az, hogy valaki
Londonban ülve játszik egy kemény meccset valaki ellen, aki Ausztráliában az
ágyában fekszik egy laptoppal.
Sokkal többet lehet így játszani online, körülbelül kétszer annyit, mint amennyit
a való világban játszhatnánk. Ez pedig azt jelenti, hogy gyorsabban lehet több
pénzt keresni. Valamennyi parti ér egy bizonyos összeget, ha úgy játsszák, ahogy
ebben a könyvben tanácsolom, kétszer annyi parti akár kétszer annyi profitot is
érhet.
A pókerben van néhány elég különös dolog. Láttam már játékosokat két egymás
melletti asztanál ülni és fel-alá rohangálni egyiktől a másikig, amint rövid idő
alatt egyszerre két játékot próbáltak játszani. Ez általában olyankor fordul elő,
amikor a játékosnak a vak előtt maradnak még ingyen partijai az egyik játékban,
miközben a várólistáról behívák egy másikba. Mondanom sem kell, hogy a
való életben két játékot játszani nem igazán jó ötlet. Fizikailag lehetetlen, és
majdnem biztos, hogy a játékos udvariatlanul feltartja a játékot az egyik
asztalnál, míg a másiknál van akcióban.
De online ez lényegesen egyszerűbb. Csak egy kattintásba telik belépni egy
második, harmadik vagy sokadik játékba. Amikor ránk kerül a sor, a program
figyelmeztet, és csak rákattintunk a döntésünknek megfelelően a dobás,
megadás, passzolás vagy éppen az emelés gombra. Mivel fel sem kell állnunk a
helyünkről és fizikailag átmenni a másik asztalhoz, a több asztalos játék
mindennapossá válik online.
Azt javaslom, hogy először csak egy asztalnál játsszunk egyszerre, mert elég
mozgalmas lehet két vagy több asztalra koncentrálni. De amint hozzászokunk a
több asztalos játékhoz, izgalmasnak és kifizetődőnek találhatjuk. Ennek egészen
biztosan nincs alternatívája az élő pókerben.
Itt egy treff hetes és hármas van a kezemben az asztal bal oldalán. Ez egy
egyszerű fix limit játék, és a képernyő alján lévő Dr. Blueberryre várok. De ha
ilyen helyzetbe kerülünk, nem kell megvárnunk a döntéssel, amíg ránk kerül a
sor. Ha megnézzük a képernyő alját, azonnal rákattinthatunk vagy a dobásra
(Fold), vagy az 5 dollár megadására (Call 5), vagy bármekkora tét megadására
(Call any), vagy hogy ráemeljünk az öt dollárra (Raise 5) illetve
hogy ráemeljünk bármire (Raise any).
A lényeg, amit mindig fejben tartok, az, hogy amikor egy akció azonnal történik,
az valószínűleg előválasztás eredménye. Miért használja az előválasztást
ellenfelünk? Egyetlen oka van csak, amire gondolni tudok. Nevezetesen, hogy
ellenfelünk tudja, hogy mit fog lépni, függetlenül attól, hogy mások előtte mit
tesznek. Ez pedig véleményem szerint hangsúlyt ad az ellenfél döntésének.
Noha az előbbi képen látható helyzetben valaki már nyitott, néha előfordul
olyan, hogy senki sem nyit. Olyankor az egyik előválasztó gomb a passz lesz. Mi
van akkor, ha egyik ellenfelünk azonnal passzol? Komoly esély van rá, hogy a
játékos már előre elhatározta, hogy passzolni fog. A Doyle's Roomban vagy
előválasztotta a passz/ dobás (Check/Fold) gombot, ami nagyon gyakori
választás, vagy a kevésbé valószínű passz/bármennyi megadása (Check/Call
any) gombot. Ha a passz/dobás-t választotta, abból arra következtetek, hogy az
azonnali passz azt jelenti, hogy a játékos valószínűleg automatikusan dobta
volna a lapjait, ha valaki nyitott volna. Ebben az esetben kevésbé feltételezem,
hogy a játékosnak erős lapjai vannak.
Vannak még az előválasztó gombok használatából eredő más árulkodó jelek is,
amelyekből következtetéseket vonhatunk le, ha az ember szán egy kis időt arra,
hogy elgondolkodjon, vajon mit is jelenthet egy azonnali akció. Ha egy ellenfél
láthatóan gyakran használja az előválasztó gombokat, de néha tétovázik, akkor
nem nehéz kitalálni, hogy olyan lapjai vannak, amelyekkel a döntése nem
egyértelmű. Úgyhogy mindig érdemes megfontolni, hogy mit jelenthetnek
az azonnali akciók - vagy azok hiánya. Várhatunk persze a döntésünkkel addig,
amíg ránk kerül a sor.
Egy másik lenyűgöző dolog a gépesített keverésben és osztásban az, hogy nem
fordulhat elő hibás osztás. És soha nem tapasztalhatjuk az élő póker egyik
gyakori bosszúságát, hiszen egyetlen kártya sem fordul fel véletlenül.
A pókerben az ellenfél nem totojázhat örökké sem egy hétköznapi játékban, sem
egy versenyen.
Elég ritka, mégis van olyan játékos, aki sokat gondolkodik, mielőtt cselekszik.
Mármost a limit nélküli játékban ez esetenként elfogadható. A döntések nagy
jelentőségűek lehetnek, és a játékosnak időre van szüksége, hogy átgondolja a
helyzetet és tanulmányozza ellenfelét.
Noha a nagymenő játékosok hosszú távon nyernek, és szinte soha nem hallunk
olyanról, hogy a hivatásos játékosok vesztes évet zártak volna, nem kevésszer
fordul elő, hogy valakinek hetekig vagy akár egy teljes hónapig tartó vesztő
sorozata van. De minél tovább játszik valaki, annál hamarabb érvényesül a
valószínűség szabálya, és az eredmények annál közelebb kerülnek ahhoz, amit
valóban várhatunk.
A Sit and Go játékokra az ember rászokhat, ha éppen nincs sok ideje, és a rutinos
játékosok számára sok profitot hozhatnak. A titka a stabil játék, megpróbálni
túlélni és az első, második, harmadik helyezettnek járó díjhoz odakerülni. Az én
vérmérsékletem ugyan azt diktálja, hogy mindig az első helyért játsszak, de az
egyasztalos versenyeknél nem feltétlenül az a legjobb stratégia, hiszen a
győzelmeinket amúgy sem tartja számon senki. Jobb egy kicsit még annál
is konzervatívabb játékot játszani, mint egy szokványos teljes
asztalos készpénzes játékban. Egy kicsit talán jobban meg kell
válogatnunk indulólapjainkat, és meg kell próbálnunk bennmaradni egészen
addig, amíg már csak két játékos van talpon, és akkor lazábbra venni.
Ugyanez igaz azokra az online versenyekre, ahol addig kell játszani, amíg már
csak néhány játékos marad, akik között a díj felosztásra kerül. Ellenfeleink
pszichológiai legyőzésére nem lesznek ugyanolyan lehetőségeink, mint a
hagyományos pókerben, úgyhogy a bevált módszer az, hogy menjünk a biztosra.
Utálok úgy ülni, hogy a könyököm hozzáér a szomszéd játékoshoz. Nagy darab
ember vagyok - legalábbis az voltam a nemrégiben elvégzett gyomorműtétemig -
, és képzelhetik, egész pókerpályafutásom alatt mennyire fontos volt, hogy
legyen elég helyem ahhoz, hogy kényelmesen érezzem magam. Az élő általában
csak akkor játszom, ha kis létszámú az asztal, de ha be kell tuszkolnom magam
egy kilenc, vagy tízfős asztalhoz, mint a versenyeken, mindig nagyobb helyről
álmodozom. Az online játéknál nem kell emiatt aggódnom. Ha akarok,
hátradönthető fotelból játszhatok ölemben a laptopommal, és mégis teljes
létszámú asztalnál ülök.
Tizenhetedik ok:
Nézzék meg az alábbi játékot. Vegyék észre, hogy ez a Doyle's Room játék azt
jelzi a filc alsó-középső harmadában, hogy „Play Money Table", azaz
játékpénzes asztal.
Nem lennék meglepve, ha több sikeres, profi játékos, netán a jövőbeli WPT
bajnokok ehhez hasonló, ingyenes online asztaloknál indítanák el pályafutásukat.
Igen, néhány évvel ezelőtt még szkeptikus voltam az online póker értékét
illetően. És így voltak ezzel mások is a hagyományos pókertermek vezetői
közül. Attól tartottak, hogy az online póker inkább elszipkázza az ügyfeleiket,
ahelyett, hogy segítene új játékosokat hozni a kártyatermekbe.
De a próbálkozás nem járt túl nagy sikerrel, mert a pókerjátékosok nem szeretik
a változásokat, és mert az általa választott színbeli különbségek túlságosan
kicsik voltak ahhoz, hogy az asztalon különbséget lehessen tenni közöttük. A
hozzám hasonló öreg motorosok akadályozták a próbálkozást, míg a kezdők
többsége szerette az új paklit. Jó lett volna, ha mindenki olyan paklival játszhat,
amilyennel szeret, de persze ez lehetetlen lett volna. Választani kellett vagy az
egyiket vagy a másikat, és a való világbeli kaszinókban továbbra is a
hagyományos, kétszínű paklit használják.
Nem így az online kaszinókban. Ott mindenki olyan paklival játszik, amilyennel
szeret. Azért, mert a választott paklit mindenki csak a saját képernyőjén látja. Az
ellenfelek másfajta paklit nézhetnek, és az a mi nézetünket nem befolyásolja. Ez
az oka annak, hogy a négyszínű paklik új életet kezdhettek az online világban -
de egyelőre csakis ott.
Huszonegyedik ok:
Biztosan mindenkivel előfordult már, hogy türelmesen üldögélt, mert nem vette
észre, hogy ő következik. És a többiek is türelmesen üldögéltek, mert nem
akartak kellemetlenkedni, miközben a másik fontos döntést hoz. Igen, többször
tanúi voltunk már hasonló patthelyzetnek.
Huszonkettedik ok: Senki sem bélyegez meg azért, mert a nyereményünkkel korán távozunk
De ezt az életben néha nehéz megtenni. Annak a játékosnak, aki gyakran nyer és
fut el hirtelen a nyereménnyel, hamar olyan híre keletkezik, hogy a többiek nem
szeretnek vele játszani. Engem sosem zavart, amikor a nyerő játékosok felállnak
és távoznak, de másokat igen. Én személy szerint jobban szeretek hosszabb ideig
játszani, de nem ítélem el azokat, akik inkább rövid ideig játszanak.
A titok, hogy hogyan nyerjenek ilyen játékosok ellen az, hogy ne csináljanak
különleges dolgokat. Nincs rá szükség. A profit legnagyobb része abból jön, ha a
nyilvánvalóan helyes utat választják. Emeljenek, amikor a logika úgy kívánja!
Dobjanak, amikor gyenge lapjaik vannak! A blöfföléssel pedig bánjanak csínján
a fix limit játékokban! Az olyan típusú ellenfelekkel szemben, akikkel online
találkoznak, sokkal kevesebb trükköt alkalmazzanak, mint a való világbeli
pókerben!
MIKE CARO
Amikor 1977-ben találkoztam vele, Mike harminckét éves volt és máris a világ
legjobb cserélős póker játékosa volt. Azóta a póker stratégia, pszichológia és
stratégia legfontosabb szerzőjévé vált. Mostanra, hatvan éves korára játékosok
generációinak segített olyan szintet elérni könyvei, cikkei, előadásai és
videói révén, amiről sohasem álmodtak.
BETEKINTÉS ÉS HOZZÁÁLLÁS
I. jótanács
„AZ ELEJÉN...
Egyik leghíresebb idézetemet látják, hadd magyarázzam hát meg, miért olyan
fontos kiindulópont ez.
Íme, amit meg kell értenünk: ha nem tudjuk, hogyan mérjük fel az esélyeket,
vagy ha egy helyzetről egyáltalán nincs információnk, akkor az az esemény
egyenlő esélyekkel bíró helyzetnek tűnik.
Rendben, tehát honnan tudnánk, hogy nem lesz jó vége, ha nem értenénk a
gravitációt, az esést vagy a betonba csapódást vagy bármi mást? Akkor nem
tudnánk. Akkor csak ugranánk, és vállalnánk a kockázatot. Akkor ez az akció
nem tűnne veszélyesebbnek, mint az alvás. Akkor a biztonságos földet
érés egyenlő esélyekkel bíró fogadásnak tűnne.
2. jótanács
Talán ismét zavarba jönnek egy kissé, mert ez a jótanács túlságosan egyszerűnek
tűnik. Fogadom, valami ilyesmire gondolnak: „nyilvánvaló, hogy az el nem
vesztett pénz is legalább olyan jó, mint a megnyert pénz, mert megspóroltuk. És
a spórolt pénzt el lehet költeni." Rendben van, de akkor hogy lehet az, hogy a
legtöbb játékos, még sok hivatásos is, gyakran pocsékul játszik, amikor veszít?
Ha néha Önök is ezen kapják magukat, akkor most figyeljenek!
Ha csak 9225 dollárt vesztettünk, akkor még mindig elkölthetnénk 700 dollárt,
amit nem tehetnénk, ha 9 925 dollárt vesztettünk volna. Tudom, ez nyilvánvaló.
De a különbség nem tűnik soknak egy pókercsata kellős közepén. Persze amikor
napi bevételért kézdünk játszani, akkor érezhetjük, hogy előrébb lennénk, ha
nyertünk volna 700 dollárt - ez egyértelmű. Ennek az az oka, hogy nagyon is
világos lenne, ha volna extra 700 dollárunk, amiért vásárolhatnánk. Nos,
ugyanez igaz, amikor játszunk, és amikor vesztésben vagyunk, majd remek
játékkal 700 dollárt lefaragunk a veszteségünkből. 700 dollárt költhetünk, még
akkor is, ha a példánk szerint több mint 9 000 dollárt elveszítettünk.
- Csak azt mondd meg: - folytatja a szellem, figyelmen kívül hagyva hálátlan
megjegyzésünket - Azt akarod, hogy úgy írjam át a történelmet, hogy hozzáadjak
valamennyit a nyereményeidhez, hogy összesen 240 000 dollárral több jöjjön ki,
vagy vegyek el valamennyit a veszteségeidből, hogy összesen 240 000 dollárral
kevesebb jöjjön ki?!
És akkor rá fogunk jönni saját szavaink jelentésére. Egyáltalán nem számít, mert
ha minden veszteségünkből - akár még nagy veszteségünkből is - lefaragunk egy
kicsit, az éppen olyan fontos, mintha hozzáadnánk a nyereségünkhöz. Ez nem
majdnem ugyanaz a pénz vagy elméletileg ugyanaz a pénz, hanem pontosan
ugyanaz a pénz. És amint rájövünk ennek az igazságtartalmára, mindig
ugyanolyan gondosan fogunk pókerezni akár veszítünk, akár nyerünk.
Mindig ugyanannyit nyom a latba.
3. jótanács
az nem számít
Ahhoz, hogy sikeresek legyünk a pókerben, meg kell ezt értenünk. Mindig
döntsük el, hogy tartjuk a tétet, dobunk, passzolunk vagy emelünk, annak
megfelelően, hogy mennyi pénz van a kasszában, összehasonlítva azzal, hogy
mennyibe kerül nekünk tovább játszani. Ennek a döntésnek ugyanannak kell
lennie akkor is, ha a kasszában a kaszinó promóciós pénze van, és akkor is, ha az
összes kasszában lévő pénzt mi tettük be. Amint pénzt teszünk a kasszába,
megindul érte a verseny, és ugyanúgy nem a mienk, mint ahogy másoké sem.
Ezért egy pókerdöntés értékelésekor soha nem szabad azon gondolkodnunk,
hogy mi magunk mennyit tettünk a kasszába.
Majd egy másik gyűjtő 150 000 dollárt ajánl érte. Nos rendben, a következő
választás előtt állunk. Mondhatjuk azt, hogy:
4. jótanács
Nos, el kellett neki magyaráznom, hogy a parti megnyerése egyáltalán nem cél a
pókerben.
Nem is szabad azzal foglalkozni, hogy megnyerjük-e a partit vagy sem. Csak
arra szabad figyelnünk, hogy helyes döntéseket hozzunk. A minőségi döntések
meghozása az egyetlen, ami kifizetődő a pókerben. Valójában nagyon egyszerű a
partik megnyerésének nagymesterévé válni. Mindössze annyit kell tennünk,
hogy tartjuk a tétet és emelünk egészen a terítésig, amikor csak lehetőségünk van
rá. Ha nem nyerjük meg hamar a partit, minden olyan kéz, amely elég szerencsés
volt a nyeréshez, meg is fogja nyerni a végső terítést. Ezek közül sok olyan kis
esélyű, veszteséges parti lesz, amelyet makacsul továbbjátszottunk az esélyek
ellenére. Ha ezeket mind eldobtuk volna, sok pénzt spórolhattunk volna meg, de
nem nyertünk volna extra partikat. Ha semmilyen kezet nem dobunk el, akkor
valószínűleg mindenki másnál több partit nyerünk - egészen addig, amíg teljesen
be nem csődölünk. Tehát a póker nyilvánvalóan nem arról szól, hogy
partikat nyerjünk. Ezt a hozzáállást a pókerasztalhoz is magunkkal kell vinnünk.
Bármikor helyes döntést hozunk egy kéz bedobásáról, azzal pénzt nyertünk.
Vegyük észre, hogy nem úgy fogalmaztam, hogy pénzt spóroltunk. Ennek az az
oka, hogy - amint az előző jótanácsból már megtanultuk - a nyert pénzt és az el
nem veszített pénzt ugyanolyan jól elkölthetjük. Tehát még az eldobott kezeken
is keletkezik haszon.
5. jótanács
A legnagyobb profitot hozó játékban szeretnénk részt venni, ugye? Nos, amikor
nevetést hallunk, az gyakran annak a jele, hogy a játékosok azért vannak ott,
hogy élvezzék a pókert, és ne vegyék túlságosan komolyan. Amikor
választhatunk, válasszuk azt az asztalt, ahol nevetnek a játékosok!
6. jótanács
Egy tipikus verseny addig tart, amíg egy játékoshoz nem kerül az összes zseton.
De ha a vakok ugyanakkorák maradnának, a verseny akár több évig is eltartana.
Nagyon nehéz lenne kiejteni a versenyzőket. Tehát a versenyeken a vakok
mérete időről időre nő, egészen addig, amíg a nyertesen kívül az összes játékos
ki nem esik.
De tudják mit? Ha csak kis pókertőkénk van, bármelyik nap rendezhetünk egy
kis versenyt. Üljünk be egy kis játékba, és minden órában menjünk magasabb
tétre egészen addig, amíg vagy elbukjuk, vagy nyerünk az 5000/10000 dolláros
vagy annál is magasabb téten. Ugye már értik, mire akarok kilyukadni? Szinte
biztos, hogy minden pénzünket elveszítjük, de lehet óriási szerencsénk, és
akár több százszorosára is növelhetjük pókertőkénk. A legvalószínűbb persze
az, hogy nyomorultul végezzük.
Meg lennének lepődve, hogy hány amúgy jó képességű játékos veszít a pókerben
csak azért, mert úgy kezeli pókertőkéjét, mint egy verseny nevezési díját. Biztos,
hogy mindezt nem egy nap alatt érik el, mint ahogy ebben a szélsőséges
példában mutattam. De állandóan magasabb és magasabb tétre mennek,
amennyit csak pókertőkéjük megenged. Szinte mindegyikük elbukja, mindegy
milyen képességekkel rendelkeznek. Kérem, ne tegyék ezt!
7. jótanács
„Az attól függ, milyen az asztalnál rólunk kialakult kép, és hogy mit szeretnénk
elérni" - hangzik az én válaszom. Bármennyire különös is, de lehet, hogy egy
hivatásos játékos kétszer annyi partit játszik, mint egy másik, hosszú távon
mégis mindketten ugyanannyit nyernek
Hogy lehet ez? Úgy, hogy olyan sok határeset kéz van, ami azt jelenti, hogy
többé-kevésbé nullszaldósak, hogy szinte mindegyikkel játszhatunk vagy
egyikkel sem, és mégis ugyanannyit nyerünk. Pókertőkénk legnagyobb része
ugyanis viszonylag kevés minőségi kézből származik.
Mégis meg kell fontolnunk a jó és a rossz oldalát annak, ha sok határeset kézzel
játszunk. Amikor így teszünk, sokat akciózó játékosnak látszunk, és többet
nyerünk erős kezeinkkel, minthogy ellenfeleink biztonságban érzik magukat,
amikor ellenünk játszanak. Ez jó. De mivel ellenfeleink nem tartanak bennünket
konzervatív játékosnak, nehezebb lesz nyereségesen blöffölni. Ez viszont
nem jó. Ezenkívül amikor a legtöbb határeset kézzel játszunk, pókertőkénk
mérete sokkal jobban ingadozik, és ez azt jelenti, hogy több pénzre van
szükségünk, hogy ugyanakkora téten játszhassunk.
8. jótanács
Néha persze azért tartjuk a tétet, mert felismerjük ellenfelünk árulkodó jeleit, és
így reagálunk egy sokatmondó jelre. Ha jól értelmezzük ellenfelünk árulkodó
jeleit - és ebben kicsit később segíteni fogok -, akkor növelhetjük nyereségünket
a tét megadásával. Máskülönben a legtöbb tétet azon az alapon adjuk meg, hogy
lapjainkat a kassza méretével összehasonlítva értékeljük. Tudják, ezekben
az esetekben általában nem kellene nyerniük, amikor tartják a tétet. Égessék ezt
be a memóriájukba egyszer s mindenkorra: „valószínűleg veszíteni fogok, ha
tartom a tétet, de az jó dolog!" Persze tarthatjuk a tétet csak azokban az
esetekben is, amikor a legvalószínűbb, hogy nyerő lapjaink vannak. És akkor az
egy megadásra eső átlag nyereségünk nagy lesz. De az nagyon rossz lenne, mert
ahhoz, hogy átlagosan nagy nyereséget éljünk el, áldozatot kell hoznunk
azzal, hogy olyan téteket nem adunk meg amelyek egyenként
kevésbé nyereségesek, együtt viszont nagy profitot hoznak. Az igazság az, hogy
nem akarunk megadásonként átlagosan nagy nyereséget felmutatni, de ha mégis
megtesszük, akkor ne legyünk rá büszkék.
9. jótanács
Végül minél több órát játszunk nyereséget hozó körülmények között, annál
nagyobbra nő a pókertőkénk. Találjuk meg a legjobb játékokat. Győződjünk meg
arról, hogy csak akkor játszunk, amikor a legjobbat hozhatjuk ki belőle. Mindent
mérlegelnünk kell! Olyankor például nem jó pókerezni, amikor fáradtak
vagyunk. De ha nagyon jó a játék, akkor alkalmanként dönthetünk amellett, hogy
folytatjuk a játékot még akkor is, ha fáradtak vagyunk. Ezzel szemben néha úgy
is dönthetünk, hogy hamarabb hazamegyünk és pihenünk még akkor is, ha
nyereséges a játék, mert úgy gondoljuk, hogy másnap egy másik játék még
nyereségesebb lesz.
10. jótanács
Nos, látják mi itt a probléma? Péter maga kreálta nyerő szériáját. Ezt nagyon
könnyű megtenni. Csak vissza kell utasítani a vereséget egészen addig, amíg
olyan nagy nem lesz, hogy szinte semmi esély a talpraállásra. Ha szerencsénk
van és talpraállunk, azonnal elkönyvelhetünk egy kis nyereséget. Ha nyeréssel
indulunk, hamar elégedetté válunk és kis nyereséggel is megelégszünk. Annak a
játékosnak, aki maga kreál nyerő szériát, az a védjegye, hogy átlag nyereményei
sokkal kisebbek, mint átlag veszteségei.
Igen, így sok hosszú nyerő szériát érhetünk el, de milyen áron? A nagy
veszteségből való talpraállás közepette valószínűleg a legrosszabb állapotban
találjuk magunkat - amikor a játékok átlagosan kisebb profitokat hoznak. Noha
vannak kivételek, azért mindig tartsuk szem előtt, hogy azokban a játékokban,
amelyekben veszítünk, valószínűleg erősebbek az ellenfeleink. Ezek a játékok
ezért kevesebb profitot hoznak, mint azok, amelyekben nyerünk, mert
valószínűleg azokban gyengébb ellenfelek szerepelnek. Ezenkívül, sok
ellenfelünk tisztában van vele, amikor veszítünk, és ezért nem tartanak tőlünk.
Gyakran rossz teljesítményünk motiválja őket, és olyankor jobban játszanak.
Emiatt valószínűleg kevésbé nyereséges helyzetben leszünk, ha a maradáshoz
ragaszkodunk, és mindenáron azzal próbálkozunk, hogy visszanyerjük, amit
elbuktunk. Ne feledjük, hogy órabért kapunk, és tessék, máris egy csomó extra
órát dolgoztunk rossz munkakörülmények között és rossz fizetésért.
Akkor is rossz kiszállni, amikor nyerünk, csak azért, hogy életben tartsuk a
sikersorozatunkat. Nagyon valószínű, hogy egy jó játékot hagyunk ott. Amikor
nyerünk, a játékok átlagban nyereségesebbek, mint amikor veszítünk. És a
legyőzött játékosok sokkal könnyebben megijednek, mert láttak bennünket
nyerni, jobban tartanak tőlünk, és kevésbé valószínű, hogy a legjobb formájukat
hozzák ellenünk. Amikor nyerő szériánk fenntartása érdekében kiszállunk egy
játékból, általában a legjobb munkakörülményeket hagyjuk ott, ahol a
legmagasabb órabért kapjuk.
11. jótanács
Megmondom miért nem szálltam ki, amikor 17 000 dollár pluszban voltam!
Azért nem szálltam ki, mert még több pénzt szerettem volna nyerni! Azért nem
szálltam ki, mert amikor nyerek, a játék feltételei a legjobbak, és mivel órabért
kapok, még több órát szerettem volna dolgozni jó körülmények között. Azért
nem szálltam ki, mert sem Önök, sem én nem tudhattam, hogy attól a
ponttól kezdve milyen lesz a lapjárás.
Íme a fő oka annak, hogy a „miért nem szálltál ki akkor, amikor 17 000 dollár
pluszban voltál?" a póker legbutább kérdése: amikor 50 000 dollárt nyerünk,
soha senki nem teszi fel ezt a kérdést.
12. jótanács
PÓKERBEN...
A legtöbb esetben a tőlünk jobbra ülő játékos után fogunk cselekedni, és ez azt
jelenti, hogy általában látjuk, mit tesz, mielőtt meghozzuk a saját döntésünket.
Ezt nevezik pozícióból fakadó előnynek.
13. jótanács
Amikor van választási lehetőségünk, olyan játékosok bal oldalára üljünk, akik
vagy a legnagyobb fenyegetést jelentik számunkra vagy a legtöbb pénzt teszik a
kasszába. A legnagyobb fenyegetés kategóriába azok a játékosok tartoznak, akik
tapasztaltak, agresszívak és kiszámíthatatlanok. Nagyszerűen
megsemmisíthetjük hatékonyságukat azzal, ha rákényszerítjük őket, hogy
elsőként cselekedjenek, amivel pozícióból fakadó előnyre teszünk szert velük
szemben. Ha a bal oldalunkon ülnének, akkor ők használhatnák ki ezt az előnyt
velünk szemben.
Hosszú távú nyereségünk érdekében még ennél is fontosabb, hogy laza ellenfelek
bal oldalára üljünk, különösen a nem agresszív játékosok bal oldalára. A laza,
de nem agresszív játékosok szolgáltatják a legtöbb pénzt, amit megnyerhetünk,
mert túl sok partiba szállnak be. Amikor pedig nálunk jobb lapokkal
rendelkeznek, nem mindig használják ki a nyereséget hozó lehetőségek teljes
előnyét licitálással és emeléssel. Valószínűleg veszítenek, mi pedig könnyebben
megszerezhetjük a pénzüket, ha ők cselekszenek elsőként. Amikor a
legnyereségesebb lap van a kezünkben, gyakran látjuk őket gyenge lappal tartani
a tétet, mielőtt mi emelünk. És amikor emelünk, csapdába kerülnek, és még
több pénzt kell betenniük. Fordított helyzetben, vagyis ha mi cselekednénk
előttük és lehetőségünk lenne emelni, emelésünk valószínűleg elijesztené azokat
a gyenge játékosokat, akik a bal oldalunkon ülnek (gyenge lapjaikkal együtt).
14. jótanács
15. jótanács
Az MCE teljes neve az, hogy Mike Caro Póker, Játék és Élet Stratégia Egyetem.
Ebből az élet stratégiáról szóló részt komolyan veszem, és tanításaimban nagyon
sok egymást átfedő téma van a póker és a mindennapi erőfeszítések között.
Kevés olyan elmélet van, amely jobb fogadtatásra talált tanítványaim körében,
mint a Caro-féle Szenvedési Küszöb. Folyamatosan kapom a leveleket,
emaileket és személyes köszöneteket mind a pókerjátékosoktól, mind a „való
világban" élő emberektől, akik elmondják, hogy ez a puszta igazság
mennyi mindent jelentett nekik.
Íme így szól: tegyük fel, hogy kis- és közepes tétes játékosok vagyunk, és lelki
szemeinkkel kényelmesen el tudjuk képzelni, hogy ma akár 1500 dollárt is
elveszíthetünk. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy örülünk, ha elveszítünk
ennyi pénzt, csak azt, hogy kényelmesen tudjuk ezt a helyzetet kezelni, és
hogy ennél nagyobb veszteségnél azért már kezdjük magunkat kényelmetlenül
érezni.
Rendben, tehát most éppen 500 dollár mínuszban állunk, majd 1100 dollárra nő
a veszteségünk, majd - mielőtt még felfognánk - már el is húztunk az 1500
dolláros lélektani határ mellett és 1800 dollár mínuszban állunk meg. Veszélyes
területre léptünk. És a helyzet ennél csak rosszabb lesz. És még rosszabb. Órák
múltán 4530 dolláros veszteséget halmozunk fel. Már zsibbad az agyunk. Úgy
vélem, hogy a legtöbb ember ezen a ponton mentálisan már fel sem tudja fogni a
hozzáadott veszteséget. Mind ugyanolyan érzés. Átléptük a Caro-féle Szenvedési
Küszöböt, amely az a pont, ahol a mentális és érzelmi fájdalom tetőzik, és
azon túl képtelenek vagyunk bármit is felfogni.
Figyeljünk oda, mikor lépjük át ezt a küszöböt, mert azon túl úgy tűnik, már nem
számítanak a döntések. Ez a valódi életre is igaz. Amikor a románcok varázsa
elmúlik vagy az üzletek tönkremennek, könnyen átléphetjük a szenvedési
küszöböt, és lemondunk arról, hogy törődjünk a más dolgokat illető,
létfontosságú döntésekkel. Ennek az az oka, hogy a fájdalom tetőzött, és bármi
más, ami nem sikerül, már nem adódik hozzá a gyötrelmünkhöz. Nagyon
figyeljenek! Ilyen helyzetekben, a pókerben és az életben az a titok nyitja, hogy
viselkedjünk továbbra is úgy, mintha minden számítana. Ne feledjük, hogy ha
pillanatnyilag mentálisan nem is érezzük át a minőségi döntések meghozatalának
fontosságát, eljön majd annak az ideje, amikor megint érezzük majd a
fontosságot, és hálásak leszünk azokért a jó döntésekért, amelyeket most
hozunk. Igen, átléptük a küszöböt, és úgy tűnik, nem számítanak a döntések. De
igenis számítanak, és bármi, ami pillanatnyilag ennek az ellenkezőjét sugallja,
csak illúzió.
STRATÉGIA ÉS TAKTIKA
16. jótanács
PASSZOLNAK ELŐTTÜNK...
17. jótanács
Ez egy másik MCE alapelv, amelyet néhány hivatásos játékos gyakran figyelmen
kívül hagy, és ami egész pályafutásuk során extra nyereség elvesztésébe kerül.
Amikor egy gyakori blöffölő cselekszik utánunk, jelentős értéke lehet annak, ha
engedjük, hogy elsődleges hibáját elkövesse - vagyis túlságosan gyakran
blöfföljön. Az ilyen típusú játékos ellen egy közepesen erős kéz hosszú távon
sokszor többet hoz a konyhára a blöff elfogásával, mint amikor
agresszívan nyitunk vele extra értékért.
18. jótanács
ne blöfföljünk!
De amikor egy gyakori blöffölő passzol, sokkal kevésbé valószínű, hogy nyerünk
egy szinte ugyanolyan gyenge kéz kiűzésével, amely lehet, hogy terítésnél
legyőzött volna minket. Tehát ez a tényező nem szolgálja a mi érdekünket.
Ráadásul a gyakori blöffölök aránytalanul sok kézzel passzolnak, olyanokkal,
amelyekkel tartani akarják a tétet. Ettől még kockázatosabbá válik a blöffölés.
Azt nem mondom, hogy soha ne blöfföljünk, amikor egy gyakori blöffölő
passzol, de az sem kerülne sok pénzbe, ha ezt az elvet követnénk. Nagyon
biztosnak kell lennünk abban, hogy szilárd talajon állunk. Máskülönben ne
blöfföljünk!
19. jótanács
2. Nyerésben vagyunk
3. Ellenfelünk félénk
A félénk természetű ellefelek nem valószínű, hogy egy erősebb kézből kihozzák
a maximális értéket, nyomnak vagy egy váratlan blöff-emeléssel ellopják a
kasszát.
Ez általában azt jelenti, hogy ellenfelünk nem ijedt meg tőlünk, és kevésbé
valószínű, hogy zavarában tartja a tétet.
2. Vesztésben vagyunk
A fenti listák nem tartalmazzák az összes elképzelhető dolgot, amit meg kell
fontolnunk. De köztük vannak azok, amelyeket én legelőször fontolok meg,
amikor eldöntőm, hogy licitáljak-e értékért vagy sem. Ha Önök is így tesznek,
sok extra bevételhez juthatnak. Az értékért licitálás önmagában még nem hoz túl
sok pénzt. Az értékért licitálás megfelelő okokból már igen.
20. jótanács
Nos, tegyük fel, hogy három játékos van a partiban. Ha passzolunk, a balra
mellettünk ülő játékos is passzol és a másik ellenfél is passzol, akkor nem
nyerünk semmit. Arra fogadtunk, hogy valaki más fog nyitni, és a fogadást
elveszítettük. Ha passzolunk, a mellettünk balra ülő játékos is passzol, a másik
ellenfél pedig nyit, az sem túl jó. Lehet, hogy eljutunk az emelésig de pozíciónk
ellenfeleinkéhez viszonyítva nagymértékben csökkenti a hatékonyságot.
Emelésünk nagyon megnehezíti a tőlünk balra ülő játékosnak, hogy bármi
mással indokolja a tét megadását, mint egy szinte legyőzhetetlen kézzel. Szinte
biztos, hogy azt a játékost elüldözzük. Lehet, hogy a tőlünk jobbra ülő játékost
rávehetjük arra, hogy adja meg az emelésünket, de lehet, hogy nem.
Amit nagyon szeretnénk, hogy bekövetkezzen a passzunk után, az, hogy a tőlünk
balra ülő játékos nyisson. Aztán, ha minden jól megy, a másik ellenfél megadja,
és akkor emelhetünk és remélhetjük, hogy mindketten megadják az emelést. Ez a
megadás és második megadás fix limit játékokban gyakran előfordul, mert a
kassza olyan nagy a tét nagyságához viszonyítva.
21. jótanács
AZ UTOLSÓ LICITKÖRBEN...
(1) Gyenge kezünk van és úgy gondoljuk, hogy megpróbálnak kiblöffölni vagy
Az első esetben emeljünk, hogy kiűzzük az utánunk következő játékost, tehát így
le tudjuk győzni a lehetséges blöfföt. A második esetben kizárólag azért
emeljünk, mert kezünk elég erős ahhoz, hogy kiálljon egy bárkitől érkező
visszaemelést, és le fogjuk győzni az utánunk következő játékost, ha megadja az
emelést. Még a második esetben is választhatjuk azt a megoldást, hogy
egyszerűen csak tartjuk a tétet. Tehát ritkán emeljünk!
22. jótanács
mint a megadáshoz.
Míg a legtöbb élvonalbeli hivatásos játékos megérti ezt, van, aki nem. És a
második vonalbeli hivatásosok többsége, a legkomolyabb amatőrökkel együtt
úgy tűnik, hogy egyáltalán nem érti, miről van itt szó, abból kiindulva, hogy
miként játszanak ebben a helyzetben. Megpróbálom elmagyarázni, amilyen
egyszerűen csak tudom, de egy kicsit együtt kell dolgoznunk ezen.
Nos, a kassza ebben az esetben már 3 500 dollár - sokkal nagyobb, mint a
szükséges 2 000 dollár, amely indokolja a megadást -, tehát nyilvánvalóan
tartanunk kell a tétet. Tulajdonképpen, ha hatszor tartottuk a tétet és egyszer
nyertünk, akkor ötször 400 dollárt veszítenénk, ami összesen 2 000 dollár, és
egyszer 3 500 dollárt nyernénk - amivel az összes nyereségünk 1 500
dollár, vagy megadásonként 250 dollár.
De várjunk csak! Van egy másik játékos is ebben a partiban. Őt Bethnek hívják,
és korábban már sokszor pókereztünk vele. Ő előttünk fog cselekedni. Beth
megadja a nyitó tétjét és úgy saccoljuk, hogy körülbelül ugyanakkora az esélye
annak, hogy erősebb lapja van a nyitónál, mint nekünk. Most azt kell fontolóra
vennünk, hogy mik az esélyeink arra, hogy a nyitót és Beth-t is legyőzzük. A
játékosok itt azt a hibát követik el, hogy hajlamosak
másodmegadásra ugyanazzal a kézzel - vagy kissé erősebbel - mint amivel
abban az esetben kellene megadniuk, ha Beth dobna. Ez hibás! Jóval
erősebb kézre van szükség a másodmegadáshoz, mint a megadáshoz.
Íme miért: ugye emlékeznek még arra, hogy úgy érezzük, ugyanolyan esélyünk
van a nyitó legyőzésére, mint Beth-nek.
Látják, mi történt itt? Átlagosan 250 dollárt nyertünk minden egyes alkalommal,
amikor megadtuk a tétet párbaj helyzetben, de minden egyes alkalommal 42
dollárt vesztettünk, amikor Beth mögött másodmegadtunk. Tudom, hogy ez
kemény lecke volt, de olyan, amivel nem árt tisztában lennünk.
23. jótanács
A terep szűkítéséről már sokat írtak. A kifejezés arra vonatkozik, hogy néhány
olyan játékost kirekesztünk a partiból, akik versenyben vannak a kassza
megnyeréséért. A terep szűkítése néha fontos fegyver. Valóban vannak olyan
kezek, amelyeket sokkal nyereségesebb egy vagy két ellenfél ellen játszani, mint
egy egész bagázs ellen.
Sokan tudják rólam, hogy nem vagyok a terepszűkítés stratégiájának híve, mert
úgy vélem, hogy a játékosok akkor kísérleteznek ezzel, amikor több pénzt
nyerhetnének, ha további ellenfeleket engednének be. Az igazi nagy dolog
szerintem ezzel a stratégiával kapcsolatban az, hogy ha sikerül a terepet
leszűkíteni, nagyon valószínű, hogy kiűztük a leggyengébb kezeket, amelyek
profitot jelentenének nekünk, ha partiban maradnának. Ehelyett sikerült
elérnünk, hogy csak a legerősebb kezekkel maradjunk szemben, amelyeket
egyébként ki akartunk űzni a partiból, de nem ez történt.
24. jótanács
Értik, miért mondom ezt? Azt akarom, hogy a gyenge játékosnak jó érzése legyen
azzal kapcsolatban, hogy szerencsés. Gyakorlatilag hősnek kiáltom ki.
Ugyanakkor azt is mondom neki, hogy „általában" nem játszom ezzel a kézzel,
amivel őszintének és hihetőnek hangzom. (A pókerasztalnál teljesen
megengedett, hogy hazudjunk a kezünkről, és arról, hogy miként játszunk a
lapjainkkal. Ez tulajdonképpen a győzelem pszichológiájának része. És néha az
igazságot is be kell dobnunk, csak azért, hogy kibillentsük ellenfeleinket.) De
továbbmegyek. Azt állítom, hogy ugyanazt a kezet sikerrel játszottam, annak
ellenére, hogy sugallom, tudom, hogy nem szabadna. Ez „feljogosítja" arra, hogy
a jövőben ismét rosszul játsszon. Ha én megtehetem, akkor ő is. Érdekes lesz
számára ismét megpróbálkozni a nyeréssel, és még több dicséretet begyűjteni.
Amikor a játékosok rosszul érzik magukat rossz játékuk miatt, az arra sarkallja
őket, hogy jobban játsszanak. Ez éppen az ellenkezője annak, amit el szeretnénk
érni. És a többi versenytárssal szemben sem tisztességes pénzellátóikat a
pénzellátással kapcsolatosan kényelmetlen helyzetbe hozni.
25. jótanács
26. jótanács
SOHA NE VITASSUNK
MEG STRATÉGIÁT GYENGE ELLENFELEK JELENLÉTÉBEN.
A világ legjobb játékosai közül többet is láttam, akik nem fogadták meg a fenti
tanácsot. Soha ne feledjük, hogy a hobbijátékosok adják a profitunk legnagyobb
részét. Csak a póker élvezetéért jönnek, nem azért, hogy halálra elemezzék vagy
hogy komolyan vegyék a játékot. Amikor az asztalnál ülve a pókerstratégia
finomabb pontjait vitatjuk meg, figyelmeztetjük a pókert profittal ellátó
játékosokat, hogy esetleg saját szintjükön felül versenyeznek. Kényelmetlen
helyzetbe hozzuk őket, és elég valószínű, hogy vagy úgy döntenek, hogy
kevésbé gyakran ülnek be a játékunkba, vagy jobban játszanak. Egyiket sem
akarjuk, hogy bekövetkezzen.
Gyakran hallok tapasztalt játékosokat gyenge játékos jelenlétében annak
technikai részleteiről vitatkozni, hogy ki épp most hogyan játszott ebben vagy
abban a partiban. A stratégia komoly megvitatása figyelmeztetheti ezeket a
hobbijátékosokat arra, hogy létezik bizonyos stratégia. Ezt persze nem akarjuk.
És ami még furcsább számomra, hogy ezek a viták általában valami olyan
lényegtelen dologról folynak, mint például, hogy egy határeset helyzetben a
megadás vagy az emelés volt-e a jobb választás. Ezekre a túlságosan technikai
vitákra soha nem lehet megoldást találni (kivéve persze engem), mert túlságosan
sok olyan melléktényező is közrejátszik, mint például az, hogy jelen pillanatban
az ellenfelek hogyan reagálnának érzelmileg, és milyen kép alakult ki a nyitóról
az asztal körül.
Az igazság az, hogy a vita gyakran arról szól, hogy melyik választás ért 37
centtel többet, míg az, hogy ezeket hobbijátékosok előtt vitatják meg, akár több
ezer dollárjukba is kerülhet. Hadd emeljem itt ki óvatosan, mielőtt megbántanám
azokat a pókerjátékos barátaimat, akik már elkövették ezt a hibát: a haladó
stratégia gyenge játékosokkal benépesített pókerasztal körüli megvitatásának
gazdasági ajánlatosságáról van itt szó.
27. jótanács
Most elmondok Önöknek egy történetet. Már sokszor elmondtam, de azt hiszem,
olyan jól illusztrálja ezt a pontot, hogy úgy döntöttem, halhatatlanná teszem a
Super/System 2-be való beillesztéssel.
Nem emlékszem már pontosan, melyik évben történt - azt hiszem, 1985-ben.
Nos, tulajdonképpen 1985-ben és 1986-ban is, mert szilveszter éjszakáján történt
vagy röviddel azután. Tehát pókerezem a Los Angeleshez közeli Bicycle
Kaszinóban, nem azért, mert póker megszállott vagyok, hanem azért, mert a
feleségem, Phyllis Caro az osztók főnöke, és aznap éjjel éppen dolgozott.
Vegyük észre, hogy azt mondtam: „kellene". Látják, valami furcsa dolog történt.
Biztos vagyok benne, hogy az átlag kassza 700 dollár fölött volt, és több is volt
köztük 1000 dollár méretű. Hirtelen hatalmas pénzt nyertem egy olyan játékban,
amelyről nem is gondoltam, hogy nyereséges lehetőség. Úgy értem, itt játszották
a leglazább, legvadabb pókert, amit valaha is láttam!
Már csak néhány perc van hátra az órából. Abból az órából. Elkezdődik a
másodpercenkénti visszaszámlálás. Mindenki elhagyta az asztalt, és készülődik
megcsókolni barátnőjét, barátját vagy partnerét. Én is. Gondolom: „Miért ne?"
Úgysem ül senki annál a hülye asztalnál. Tehát mindenki smúzol és ölelkezik és
furcsa, hangos ordításokat produkál, ami sokszor hangzik inkább kínosnak, mint
boldognak. Megcsókolom Phyllist, de egyáltalán nem adok ki hangokat. A
levegőt szerpentinszalagok hasítják, összeszemetelve a szőnyeget. Mindenfelől
még kellemetlenebb hangok jönnek, a Bicycle Kaszinó ingyenes zajkeltőinek
ajándéka.
28. jótanács
29. jótanács
ELLENFELEINKET
FELBÁTORÍTJA...
Valószínűleg nincs olyan pókerjátékos, aki néha nem érezte úgy, hogy felállította
a balszerencse világrekordját. Ennek az az oka, hogy magányosak vagyunk az
asztalnál, és amikor elfordul tőlünk a szerencse, egyedül mi vesszük ezt észre. A
legtöbb, amit mástól kapunk, egy homályos tudomásulvétel és egy
alkalmankénti bátortalan felkiáltás: „Ó, micsoda balszerencse!" És ezzel kész is.
Néha annyira súlyos a helyzet, hogy szeretnénk megmutatni egy videót arról,
ami velünk történt, hogy mindenki mondhassa, hogy hű meg ha, milyen
szörnyűségen mentünk keresztül. „Bizonyítékot akarsz? Találkozzunk a
házamban egy kerti grillezésen, és majd körbeülünk és megnézzük a televíziós
bizonyítékát annak, milyen hatalmas szerencsétlenségek érnek pókerben." Na ezt
felejtsük gyorsan el! Azonkívül, hogy balszerencsénk bátorítólag hat, senkit nem
érdekel. Tartsuk meg a balszerencsénket magunknak!
30. jótanács
Íme egyetlen komoly jótanács: amikor erős kezünk van és tudjuk, hogy
ellenfelünk dobni akar, tegyünk bármit! Ingyen játszunk, mert már majdnem
elvesztettük a megadást, és ha az utolsó pillanatban ellenfelünk meggondolja
magát, az egész tétet megnyerjük, amit elvesztettünk volna, ha csak ott ülünk.
Tiszta haszon.
31. jótanács
AZ ELLENKEZŐ IRÁNYBA BÁMULÓ JÁTÉKOSOK...
A megjátszott árulkodó jelek irányításának egyik alapvető elve az, hogy ha egy
játékos az ellenkező irányba néz, az mindig veszélyesebb, mint az a játékos, aki
ránk bámul. A közelgő akció helyett másjelé néző játékos, amint itt is látjuk, úgy
tesz, mintha nem érdekelné, hogy mi történik a partiban. Valójában erős keze
van, és arra készül, hogy ő is részese legyen az akciónak. Valószínűleg emelni
fog, ha elég buták vagyunk ahhoz, hogy egy sebezhető kézzel nyissunk előtte.
32. jótanács
Elmondom, mi megy végbe sok ellenfél fejében. Azt gondolják: „Figyeld azt a
kézremegést! Az a csávó ideges. Fogadjunk, hogy blöfföl, úgyhogy tartom a
tétet." Most egy olyan gondolat, amely garantáltan pénzbe kerül! Azok a
játékosok, akik blöffölnek, biztatják magukat és gyakran merevvé válnak. Ők
nem engedik meg maguknak, hogy remegjenek, mert attól félnek, hogy a
remegés miatt gyanakodni kezdünk, és azonnal megadjuk a tétet.
33. jótanács
valószínűleg blöfföl!
Íme még egy tagja az árulkodó jelek befolyásos családjának. Vizsgáljuk meg
közelről azokat az ellenfeleket, akik cukorkát szopogatnak vagy rágógumit
rágnak. Ha a licitálás után is természetesen folytatják tovább a szopogatást vagy
a rágást, akkor valószínűleg oldottak és abban reménykednek, hogy tartjuk a
tétet. Ha abbahagyják a cukorka szopogatást vagy a rágást, akkor valószínű,
hogy blöffölnek.
35. jótanács
Ez azt jelenti, hogy amikor ellenfelünket vállat vonogatni látjuk vagy sóhajtozni
halljuk, az egy szomorúságot közvetítő színjáték. Ne hagyjuk magunkat
becsapni! Valószínűleg erős kézzel állunk szemben. Miért mutatnának
szomorúságot és keltenének gyanút játékostársaikban, ha nem akarják, hogy
tartsuk a tétet? Nem tennék. Ha gyanús szomorúsággal találjuk magunkat
szemben, általában dobjuk el az összes közepesen erős kezünket.
36. jótanács
37. jótanács
AZ ÜGYETLEN LICITEK...
Íme egy esetenként előforduló árulkodó jel, amelyet néha még a legnagyobb
tétes játékokban is láthatunk. Tegyük fel, hogy egy ellenfél megpróbál licitálni
egy zsetontoronnyal, de néhány zseton leesik a tetejéről, amikor betolja őket a
kasszába.
Az számít, ami utána történik. Ha a játékosnak gyenge keze van vagy blöfföl,
akkor valószínűleg aggódik, hogy a hiba felkelti a gyanakvásunkat és arra
ösztönöz bennünket, hogy tartsuk a tétet (emlékszünk a megadási reflexre?).
Tehát, ha gyenge kézzel állunk szemben, akkor valószínűleg azt látjuk, hogy
ellenfelünk megpróbálja rendbehozni a zsetonokat - hogy kiküszöbölje a hibát.
Ha ez történik, akkor még inkább a tét tartása felé kell hajlanunk.
38. jótanács
NE A FLOPOT NÉZZÜK...
azt nézzük, ahogy ellenfeleink megnézik a flopot.
A legtöbb játékos nincs tisztában azzal, hogy nézzük őket abban a pillanatban,
amikor a flop becsapódik, tehát nem valószínű, hogy színészkednek. Elsősorban
a következő dolgokat keressük:
39. jótanács
Hogyan? Egyszerűen. Csak magam mögé nézek, és amikor egy vagy több
ellenfelet látok, akik ezeket az erős árulkodó jeleket mutatják, amelyek jelzik,
hogy dobni fognak, lazítok az indulólapjaimmal kapcsolatos követelményeimet,
kicserélve arra, amire szükségem lenne, ha annyi hellyel későbbi pozícióban
lennék. Ez azt jelenti, hogy olyan kezekből szerezhetek nyereséget,
amelyekkel nem tudtam volna partiba szállni, ha nem figyeltem volna
balra, ugyanakkor csodákra képes felelőtlen imázsom kialakításában.
40. jótanács
41. jótanács
Most, hogy megvitattunk néhány kulcsfontosságú árulkodó jelet, meg kell, hogy
értsenek valamit. Nagyon kevés árulkodó jel 100 százalékos pontosságú. Úgy
kell őket használni, mint ahogy minden más információt.
Ugyanez a helyzet az árulkodó jelekkel. Csak egy további tényező, egy mutató.
Minél erősebb, annál jobban befolyásolja döntésünket. De ritkán engedhetjük azt
meg, hogy egy árulkodó jel legyen az egyetlen tényező, ami alapján döntést
hozunk.
Egy másik óvatosságra intő szó: mivel a játékosok hajlamosak tartam a tétet,
sokan helytelenül alkalmazzák az árulkodó jeleket. Letérnek a helyes útról és
kitalált árulkodó jeleket vesznek észre, amely megadásra ösztönzi őket, és szinte
majdnem teljesen figyelmen kívül hagyják azokat a valódi árulkodó jeleket,
amelyek dobásra késztetnék. Ha így teszünk, valószínűleg pénzt veszítünk az
árulkodó jeleken, és akkor jobb, ha egyáltalán nem figyeljük őket.
Azt tanácsolom, hogy használjuk olyan jól az árulkodó jeleket, amennyire csak
tudjuk, és alkalmazzuk a pókerpszichológiát. Ha komoly, nyerő játékosok
vagyunk, könnyen megduplázhatjuk bevételünket ezen képességek
elsajátításával.
KÉT UTOLSÓ BÓNUSZ JÓTANÁCS
42.jótanács
Gyakran látom ezt a hibát, és megőrülök tőle. (Csak rá kell fognom valamire az
állapotomat, nemde?) Tegyük fel, hogy a kezünk viszonylag gyenge az adott
helyzetben, de a kassza olyan nagy, hogy tartani fogjuk a tétet, nem számít, mi
történik.
43. jótanács
6.
STEVE ZOLOTOW
Steve Zolotow nem emlékszik az életében olyan időre, amikor ne játszott volna
valamilyen játékot. Azon túl, hogy a szerencsejátékokban pénzszerzési
lehetőséget lát, egyben szellemi kihívásnak is tekinti őket.
Steve Zolotownál senki sem érti jobban annak fontosságát, hogy a pókertőkénk
növelésének módját változatossá kell tennünk, és senki sem alkalmasabb nála,
hogy írjon erről.
Krisztus születése előtt hétszáz évvel Archilochus görög költő úgy tett
különbséget a róka és a sün között, hogy azt mondta: „A róka számos stratégiát
eszel ki; a sün csak egyet ismer, de azt nagyon hatékonyan alkalmazza".
Szerencsejátékosként vajon melyikre kell törekednünk? Tanuljunk meg több
játékot, vagy csak egyet?
Sok pókerjátékos a sün stratégiáját választja. Amikor a kezükbe kerül egy olyan
enciklopédikus mű, mint ez is, azonnal odalapoznak ahhoz a fejezethez,
amelyikben az ő kedvenc játékukról van szó, és kizárólag azt a részt
tanulmányozzák. Vagy csak felületesen lapozzák át a más témákkal
foglalkozó fejezeteket, vagy egyáltalán meg sem nézik őket. A „sündisznóság"
előnyei nagyon egyszerűek. Nagyon jók, sőt, nagyszerűek lehetünk a saját
területünkön. Mi ebben a rossz? Ha egy játékban szakértők leszünk, nem félünk
semmilyen ellenféltől, és következetesen nyerni fogunk.
I. Változnak az idők
4. Rugalmasság
Rókaként képesek vagyunk vegyes játékot játszani, vagy olyat, amilyet az osztó
választ. Sok otthoni játék, a legnagyobbak többsége vegyes játék, ahol a játék
bizonyos számú lejátszott parti vagy bizonyos eltelt idő után változik. A
kaszinókban a legnépszerűbb vegyes játék a H.O.R.S.E., ami a Hold'em, nyolcas
vagy jobb Omaha, razz, hétlapos stud és nyolcas vagy jobb stud kombinációja.
Ennyi játékkal a sün igen nagy bajba kerülne, ha versenybe szállna ezeknél az
asztaloknál.
5. Sokoldalúság
MIT TANULJUNK?
JENNIFER HARMAN
LIMIT HOLD’EM
írta: Jennifer Harman
BEVEZETÉS
VAKOK ÉS ALAPTÉTEK
A teljes asztalos limit hold'em játékban kilenc vagy tíz játékos ül az asztalnál.
Ezeket a játékokat gyakran „ring" (angol szó, jelentése: gyűrű) játékoknak is
nevezzük. A tipikus alacsony limites játékokat tízen játsszák, de ahogy a tétek
nőnek, a nyolc és kilenc fős játékok is egyre gyakoribbak. A három-hat
résztvevővel játszott játékokat nevezik kislétszámúnak, azokat pedig, ahol csak
két játékos van, párbajnak hívják.
A hold'em pozíciós játék. Egy kis korong vagy gomb, amely az osztót jelöli,
mozog az asztalon az óramutató járásával megegyező irányban. Az otthoni
játékokban mindig az eggyel balra ülő játékos osztja a következő partit, de a
kaszinók profi osztót alkalmaznak. Az osztókorong pozíciója határozza meg a
cselekvés sorrendjét. Az első licitkor után az osztó mindig utoljára
cselekszik, ami nagy előny. Utolsó cselekvőként az osztó saját
döntésének meghozatala előtt meg tudja figyelni, hogy az ellenfelek mit tesznek
előtte, ami felfedheti kezük erősségét vagy gyengeségét.
Két játékosnak, a vakoknak, az osztás előtt pénzt kell tenniük a kasszába. A kis
vak közvetlenül az osztó balján ül, a nagy vak pedig a kis vak bal oldalán. Két
alapvető vak struktúra van: a 2-3 zsetonos és a 2-4 zsetonos. A 2-3 zsetonos
rendszerben a kis vak két zsetont tesz be, a nagy vak pedig hármat. Például
egy 15/30 dolláros limit hold'em játékban a kis vaknak 10 dollárral kell
beszállnia, a nagy vaknak pedig 15 dollárral.
A 2-4 zsetonos vak struktúrában (az 1-2 zsetonos rendszer ugyanilyen) a nagy
vak a kis vak által betett összeg kétszeresét teszi be. Egy 20/40 dolláros limit
hold'em játékban a kis vak 10 dollár, a nagy vak pedig 20 dollár lenne.
A 2-3 zsetonos rendszerben a kis vaknak már 2/3-nyi licitje a kasszában van. Ha
a flop előtt nincs emelés, nagyon valószínű, hogy a kis vak kiegészíti a tétet és
megnézi a flopot. Csak nagyon kevés olyan helyzet adódik (ha adódik
egyáltalán), amikor a játékosnak a kis vakban be kell dobnia a lapjait ahelyett,
hogy még egy zsetont betenne. Tegyük fel például, hogy mi vagyunk a kis vak
egy 30/60 dolláros hold'em játékban. Egy játékos a középső pozícióból megadja
a 30 dollárt, és az osztó is így tesz. A kis vakban ülő játékosként már 20 dollárt
betettünk, és a nagy vak 30 dollárjával együtt 110 dollár van a kasszában. Mivel
a megadás csak 10 dollárunkba kerül, befektetésért a fizetség 11:1. És mivel
nagyon kevés lap nyer ll:l-nél kisebb eséllyel, tulajdonképpen ez egy
automatikus megadás, függetlenül attól, hogy milyen lapunk van.
A 2-4 zsetonos vak rendszerekben ennél egy kicsit konzervatívabb módon kell
játszani. Kis vakként másfélszer akkora összeget kell betennünk a flop
megnézéséhez, mint a 2-3 zsetonos rendszerben, ahol csak egyharmadnyi tétet
kellett megadnunk.
Flop előtti stratégiánk nagyban függ attól, hogy hány játékos ül az asztalnál. A
fejezet további részében megbeszéljük, milyen stratégiát alkalmazzunk a
játékosok számától függően, de egyelőre nézzük az olyan teljes asztalos játékok
optimális flop előtti startégiáját, amelyben kilenc vagy tíz játékos vesz részt.
Korai pozíció
(1) Növeli a kasszát. Ha erős lapjaink vannak, minél több pénzt szeretnénk a
kasszában látni.
Néhány szakértő játékos szeret korai pozícióból király párral emelés nélkül
beszállni. Én nem vagyok nagy híve ennek a játéknak. Ha valaki arra készül,
hogy megverjen egy ász-kicsi kombinációval, szeretném, ha a flop előtt fizetne
érte. Ha több, mint három ember néz flopot, és jön egy ász, csendesen
bedobhatjuk a királyainkat.
Ha a parti három szereplős vagy párbaj volt, és egy ász is van a flopban, lehet,
hogy megkockáztatjuk, hogy nyitunk. Ha ránk emelnek, akkor el kell tudnunk
dönteni, hogy megadjuk az emelést vagy bedobjuk a lapjainkat. Döntésünk attól
függ, mit gondolunk, mi lehet ellenfelünknél. Ránk emelne egy
húzólappal? Vagy ránk emelne még középső párral is? Szokott ez a fickó
blöffölni? Játszana ez a pasi ászt gyenge segéddel? Ha megválaszoljuk ezeket a
kérdéseket, elegendő segítséget kapunk a helyes döntés meghozatalához.
Ezért nagyon fontos figyelni azokban a partikban is, amelyekben részt veszünk,
és azokban is, amelyekben már bedobtuk lapjainkat. Ha figyeljük a játékot, ki
tudjuk találni, ki szeret bennmaradni A-x kombinációval, és ki az, aki azonos
színű érintőlapokkal szereti játszani.
Fontolóra vehetjük, hogy azonos színű K-Q kombinációval is csak simán
beszállunk. Az A-A-hoz vagy a K-K-hoz hasonló erős párokkal ellentétben ez a
kéz jól jöhet a sok résztvevős partikban. A félrevezetés és a játékunk
változatossá tétele fontos szempont, de sajnos korai pozícióban csak ennyit
tehetünk. Legtöbbször alapvetően stabil döntéseket kell hoznunk. Amikor a
célkeresztben, vagyis közvetlenül a nagy vak után ülünk, ne próbáljunk
túlságosan kreatívak lenni, mert még több nehézséggel találhatjuk magunkat
szemben, és véletlenül saját magunkkal is kitolhatunk!
Középső pozíció
Van más oka is van annak, hogy miért akarjuk pusztán tartani az emelést egy
azonos színű A-K kombinációval. Mondjuk ♠A ♠K van nálunk egy emelésekkel
teli, laza játékban. Ha csak megadjuk a tétet, azzal rávehetünk másokat, hogy
maradjanak játékban. Ha az eredeti emelővel párbajozunk, az nem olyan nagy
baj, de talán még többet hozhat a konyhára, ha mások is beszállnak.
Szóval mondjuk három másik játékoshoz hasonlóan tartjuk az emelést, de a flop
nem túl jó nekünk - például 7-8-9 két körrel. Semmi baj - passzolunk és dobunk,
így megspórolunk egy tétet.
Van néhány olyan helyzet, amikor a korai pozícióban ülő játékos emelésének
puszta megadása elfogadható játék, de ha úgy gondoljuk, hogy érdemes a
lapjainkkal tovább játszani, akkor emeljünk rá! Ha pedig ér annyit, akkor dobjuk
be. Ha visszaemelünk, akkor érdemes a flop után is magunknál tartani a
kezdeményezést, függetlenül attól, hogy kialakul-e párunk a flopon vagy sem.
Hogy a flop után mit csinálunk, az a flop szerkezetétől, ellenfeleinktől, a
tendenciáktól és a partiban maradt játékosok számától függ. De
általános szabályként azt mondhatjuk, hogy soha nem szabad egy emelést és egy
visszaemelést tartani olyan gyenge lappal, mint A-Q.
(azonos színű A-x, K-Q, K-J, Q-J, J-10, 10-9, 7-8 és alacsony párok)
Itt kezd bonyolódni az indulólapok kérdése, mert van egy plusz körülmény: az,
ami előttünk történt. Például vegyünk egy J-10 típusú kezet. Ha senki sem tett
még pénzt a kasszába, meg kell fontolnunk az emelést, és remélni, hogy
megszerezzük a vakokat. De ha valaki korai pozícióból már emelt előttünk, nagy
a valószínűsége, hogy bubi magasnál erősebb lapja van. Mivel most már nem
lehet felszedni a vakokat, a legjobb, amit tehetünk általában a dobás.
Hátsó pozíció
Ideje, hogy egy kicsit szórakozzunk is! A hátsó pozíció határozottan az egyik
kedvencem, és amint befejezték ennek a fix limites fejezetnek az olvasását, meg
is fogják érteni, hogy miért. Hátsó pozícióban játszani több okból is élvezet.
Először is, sokkal több indulólappal játszhatunk, mint korai vagy középső
pozícióban. Másodszor, hátsó pozícióban lévő játékosként sokkal több
információhoz jutunk hozzá, mint a többi játékos, például hogy ki tartotta a tétet,
ki emelt, hányan adták meg a tétet, stb. Ezenkívül a hátsó pozíció az a
hely, ahonnan a rablásaink többségét végrehajtjuk - de csak abban az esetben, ha
előttünk senki sem szállt be a kasszába. Ha mi vagyunk osztó pozícióban, az
utolsó helyen, mi vagyunk abban a helyzetben, hogy megakadályozzuk a többi
hátsó pozíciós rablási kísérletet úgy, hogy ráemeléssel megpróbáljuk elszigetelni
az emelőt. Sikerült összezavarnom? Ne aggódjon, elmagyarázom, hogy miről
van szó.
Amikor azt mondom, hogy rabolni, az alatt azt értem, hogy egy hátsó pozícióban
lévő játékos nem túl erős kézzel próbálja megszerezni a vakokat. A rabló
emeléssel lép be, azt remélve, hogy elhitetheti, hogy erős keze van és bedobásra
kényszerítheti az összes ellenfelét. Ne feledjük, hogy a flop ritkán talál el, és
ellenfeleink ezt tudják. Úgyhogy ha továbbra is agresszívan játszunk, akkor
felszedhetünk sok gazdátlan aprópénzt, amikor ellenfeleinket nem találja el a
flop, és feladják a partit.
Ha egyáltalán nem talál el minket a flop, általában a legjobb amit tehetünk, hogy
egyszerűen feladjuk, de attól függően, hogy milyen típusú lapunk van, egy tétet
még megadhatunk és megpróbálhatunk valamit elkapni a törnön. Ha
ellenfelünk nem emel vissza a flop előtt, hanem simán megadja hátsó pozíciós
emelésünket, újabb dilemmákkal kerülünk szembe. Az első amit meg kell
gondolnunk, hogy vajon milyen kezet játszhat az a bizonyos ellenfél ily módon.
Általában a jó játékosok visszaemelnek ezekben a helyzetekben, míg néhány
gyengébb ellenfél, aki szereti megnézni a flopot, szinte mindennel megadja
a tétet. Tehát hacsak a flop nem tűnik nagyon rossznak, általában folytassuk a
kezdeményezést és nyissunk a flopon.
Mondjuk, hogy azonos színű 6-7 van nálunk egy tízszereplős játék kilencedik
pozíciójában. Mindenki bedobta a lapjait előttünk, és mi emelünk a flop előtt. Az
osztó, aki mellettünk jobbra ül a tizedik pozícióban, megadja az emelést, és
mindkét vak bedobja a lapjait. Így most párbaj alakult ki, és a flop
szivárvány, azaz különböző színű A-9-2. Mit kell ilyenkor tennünk? Azt
javaslom, hogy ugyanúgy nyissunk, mint máskor, amikor eredeti emelőként
kerülünk párbaj pozícióba. Mivel szinte biztos, hogy az osztónak jobb lapjai
vannak, reméljük, hogy bedobja azokat, mert emelésünkkel erőt mutatunk. Ha
nincs nála ász, valószínűleg egyszerűen dob, de ha van nála, nos akkor... Csupán
ebbe az egyetlen tétbe kerül rájönni. De ha megadja vagy emel, akkor fel kell
adnunk a partit és be kell dobnunk a lapjainkat.
(1) Nagyon erős lapot flopolt és csapdába próbál csalni bennünket, vagy
(2) Őt sem találta el a flop.
Ráadásul lehet, hogy ki tudjuk blöffölni ellenfelünket, aki eldob egy erősebb
kezet. Hogyan? Nos, tegyük fel, hogy ellenfelünknél 9-9 van. A flop A-J-10. Ez
szörnyű flopnak tűnik számunkra, de ha ellenfelünk passzol és mi nyitunk,
hogyan tudná megadni nyitásunkat? Ő nem tudja, hogy nekünk sem tetszik ez a
flop, ugyanúgy, ahogy neki sem! De mivel magunkhoz ragadva a
kezdeményezést korábban visszaemeltünk rá, ellenfelünk teljesen elveszíti a
fonalat, és gyakorlatilag rákényszerül, hogy bedobja az erősebb kezet. Van még
egy sor hasonló példa, mindegyik a flop előtti agresszió és pozíció
kombinációjára épül. Minél több limit hold'emet játszunk, annál jobban fogjuk
érteni, milyen halálos tud lenni ez a kombináció.
(1) Ha előttünk senki nem szállt be a partiba, emeljünk, mivel elég jó esélyünk
van arra, hogy senki sem fogja megadni az emelést.
I. Alapok
Ahhoz, hogy alapvetően stabil limit hold'emet játsszunk, meg kell tanulnunk a
leckét. Ha tanulmányoztuk annak az esélyeit, hogy mondjuk mennyi az esélye,
hogy kiegészül a flössünk, ha még két lap érkezik vagy hogy lejön a sorunk ha
még egy lap van hátra, sokkal könnyebben hozhatunk alapvetően
helyes döntéseket. Tehát ha húzólapunk van, akkor egyszerűen hasonlítsuk össze
annak az esélyét, hogy kezünk kiegészül azzal, hogy mennyi fizetséget kínál érte
a kassza.
Az esélyek összehasonlítása
A törn a 42-t hozza, ami nem segít. Az első játékos ismét nyit, és előttünk
mindenki bedobja a lapját. Most hívjunk vagy dobjunk? Nézzünk bele a
számokba. A kasszában most 350 dollár van (a flop előtti 210 dollár, további 100
dollár a flopon és most a 40 dolláros nyitás a törnön). 40 dollárba kerül
megnézni, hogy a river lapja 5-ös vagy sem, amivel verhetetlen sorunk lenne. A
folytatásról szóló döntésben ismét a fentieket kell végigszámolnunk. Mivel
tudjuk, hogy 46 ismeretlen lap maradt, és ezek közül nekünk csak 4 jó, ebből
következően 42 lap nem segít rajtunk. Osszuk el a 42-t 4-gyel, és megkapjuk,
hogy 10,5:1 arányú hátrányban vagyunk a parti megnyeréséért folytatott
harcban.
A flop előtt
A flop után
3. Pszichológia
A játék jellege egy pillanat alatt megváltozhat, és egy játékos, aki eddig legjobb
formáját hozta, egyetlen balszerencsés parti miatt a lejtőre kerülhet. Címkéket
kell ragasztanunk minden egyes ellenfelünkre és állandóan változó
lelkiállapotukra. Ami koncentrálási képességeinket és ellenfeleink lapjainak
kitalálását illeti, nincs annál értékesebb, mint az asztalnál szerzett tapasztalat.
Ez a könyv segít felkészíteni bennünket az asztaloknál való játékra, de a többi
már rajtunk múlik. Minél hatékonyabban használjuk ki időnket az asztalnál és
minél összeszedettebbek vagyunk, annál jobb eredményeket érünk el. Ezt
garantálhatom.
Értsük meg azt is, hogy miközben ellenfeleink érzelmi és mentális állapotára
koncentrálunk, ők ugyanezt teszik velünk! Egy adott időben bármilyen is a
rólunk kialakított kép, elengedhetetlenül hatást gyakorol arra, hogy ellenfeleink
hogyan játszanak ellenünk, tehát fontos tisztában lennünk saját imázsunkkal, és
változtassunk annak megfelelően játékunkon. Ha éppen most emeltünk,
vesztettük el sorozatban a negyedik partit és kivörösödött a fejünk, elég
valószínű, hogy ellenfeleink azt gondolják, hogy dühből játszunk. Ha úgy
döntünk, hogy az ötödik egymást követő körben is emelünk, ellenfeleink nagy
valószínűséggel nem hiszik azt, hogy ász pár van nálunk! Valójában ha
szemfüles ellenfeleink vannak, valószínűleg gyenge lapokkal is
visszaemelnek, azt feltételezve, hogy kezük erősebb azoknál a kukába való
lapoknál, amelyekkel mi emelgetünk!
A FLOP
Trükkös játék
Mi más történhet még? Elszalaszthatunk egy értékes tétet. Sok ellenfelünk még
egyszer tarthatja a tétet a flopon 10-10 sőt 8-9 kombinációval. Tegyük fel, hogy
a flopon mindenki passzol, és egy király jön a törnön. Ha ekkor nyitunk, akkor
valószínűleg már nem tart velünk sem a 10-10, sem a 8-9, tehát két téttel
kevesebbet gyűjtöttünk be a flopon, arról már nem is beszélve, hogy mindkét
ellenfelünknek megadjuk a lehetőséget, hogy ingyen a mi kezünknél erősebbé
javulhasson.
Most nézzünk egy olyan szituációt, amikor úgy dönthetünk, hogy folytatjuk a
játékot a flop után. Mi történik, ha ugyanebben a helyzetben mindenki passzol az
utolsó pozícióban lévő játékost kivéve, aki nyit és azt látja, hogy mindkét simán
beszálló játékos dob. Itt komoly döntés előtt állunk. Az utolsó játékos lehet,
hogy puszta lopással próbálkozik, vagyis kihasználja pozíciós előnyét. De az is
lehet, hogy jó lapja van. Ez az a pont, ahol valamennyi pókerképességünket elő
kell vennünk, hogy megválaszoljunk néhány fontos kérdést: ha erős párja volt a
flop előtt, ránk emelt volna? Vajon megadta volna az emelésünket ez a játékos
olyan nem túl erős lappal, amelyet ez a flop eltalálhatott? Nyitna-e A-J vagy A-
10 kombinációval? Megrögzött blöffölő, aki mindig licitál amikor a többiek
passzolnak, függetlenül attól, hogy milyen lap van nála? Vagy óvatos licitáló ez
a játékos, aki mindig csak erős lappal nyit?
Mint ahogy már korábban említettem, a flop előtt agresszívan kell játszanunk
erős párokkal, hogy szűkítsük a terepet. Az erős párok nagyon jók egy vagy két
játékos ellen, de minél több ellenfelünk van, annál valószínűbb, hogy az erős
párjainkat legyőzik. Ha a flop nem nekünk kedvez, akkor fontos, hogy ne
szeressünk bele túlságosan a lapjainkba, és ha túl heves licitálás
kerekedik, akkor képesek legyünk dobni. Képzeljük el, hogy egy sokszereplős
partiban két fekete ászunk van, a flop pedig káró 7-8-9. Nem tudom, Önök mit
gondolnak, de én nagyon nem szeretem ezt a flopot a két fekete ászommal.
Persze nem feltétlenül kell dobnunk a flopon, de ha a licitálás túlságosan
beindul, esetleg feltételezhetjük, hogy esélyünk sincs, vagy pedig
ellenfeleinknek végső soron egy csomó javulási lehetőségük van velünk
szemben.
Míg a Q-Q még erős párnak számít, még több problémás flop jöhet, mint A-A
kombinációnkhoz. Az AA-ra veszélyes flopok mellett a flopon jövő bármilyen
ász vagy király is veszélyt jelenthet. Tegyük fel, hogy Q-Q-val emelünk és a flop
előtt ránk emelnek. A flop J-10-4, amivel fölépárunk van. Az egyetlen probléma,
hogy mit verhetünk ezzel? Az biztos, hogy AK-nál vagy A-Q-nál jobbak
vagyunk, de ha ellenfelünknél A-A, K-K, J-J vagy 10-10 van, akkor igen rosszul
áll a szénánk. Ebben a helyzetben sem kell automatikusan dobnunk, de talán a
legjobb kis kasszáért játszani és egyszerűen csak tartani ellenfelünk tétjeit. Ha
erős ásza van, akkor egyszerűen hagyjuk, hogy elblöffölje a zsetonjait. Lehet,
hogy menet közben elveszítünk pár tétet, de ez még mindig jobb, mint
belekeveredni olyan licitálásokba, amelyekben esélyünk sincs, és mindössze két
lap segíthet rajtunk.
Nézzünk egy részletesebb példát arra, hogyan játsszuk ezt a kezet egy speciális
helyzetben. Tegyük fel, hogy mi vagyunk nagy vak pozícióban A-K
kombinációval. Az első pozícióban lévő játékos emel, ketten megadják. A
megadás jobban segíti lapjaink leplezését mint az emelés, és mivel jobban már
nemigen szűkíthetjük a terepet, a megadás talán a legjobb módja a játéknak.
Nézzünk egy példát! Osztó pozícióban vagyunk kör 8-10-zel. Beszállunk két
másik játékossal együtt. A kis vak is tartja a tétet, ezzel öten vagyunk a partiban.
A flop ♦8 ♣4 ♠3 és rajtunk kívül mindenki passzol. Ilyenkor mindig nyitnunk
kell. Na most, tudom, hogy azt mondtam, hogy a pókerben csak nagyon
kevés egyértelmű helyzet van - ez az egyik! Egyszerűen nem adhatunk ingyen
lapokat Q-J, A-5, K-10 stb. kezeknek. Tehát nyitunk és ketten megadják. Ezzel
elégedettek lehetünk, nálunk van a legerősebb kéz. Senki nem passz-emelt, tehát
nem valószínű, hogy bárkinél is lenne fölépár vagy akár nyolcas jobb segéddel.
Az igazi veszélyt a törnön jövő magasabb lap jelenti vagy az, ha egy játékos
késleltet arra számítva, hogy majd a törnön passz-emel. Mindig kell hogy
valamiféle fogalmunk legyen arról, hogy ellenfeleink milyen lapokkal tartják a
tétet a flopon, azért, hogy tisztább képünk legyen a arról, mit tegyünk a törnön.
Tegyük fel, hogy ugyenezzel a kézzel (♥8 ♥10) osztó pozícióban vagyunk,
pontosan ugyanebben a helyzetben (a flop ♦8 ♣4 ♠3), csak ezúttal valaki más
nyit előttünk a flopon. Az imént megbeszéltek alapján tudnunk kell, hogy az
emelés a legjobb, amit tehetünk. Az itt a célunk, hogy kiemeljük a fölélapokat és
párbajozzunk.
Ezen kívül tegyük fel, hogy Q-J kombinációnk van kor bubival, és a flop ♥K ♥Q
♥4. Ebben az esetben dáma párral lehet, hogy nálunk van a legerősebb kéz, de ha
nem, a kör bubival van egy tartalék tervünk.
Nézzünk egy példát: 10-8-unk van a nagy vakban és az osztó pozícióban lévő
játékos emel, tehát ketten megnézzük a flopot, ami szivárvány, vagyis különböző
színű K-8-4. Dobni ebben a helyzetben nagyon gyenge játék. Tehát három
értelmes lehetőség marad: passz-megadás, passz-emelés vagy azonnali nyitás.
Nézzünk egy másik helyzetet. A nagy vak helyében vagyunk Q-6-tal. Két
játékos száll be korai pozícióból, és beszáll az osztó valamint a kis vak is. A flop
J♥ 6♠ 2♥. A kis vak passzol és mi is. Tulajdonképpen mindenki passzol az osztót
kivéve, aki nyit.
Tételezzük fel, hogy az osztó agresszív játékos, aki minden kézzel nyit. Hogyan
játsszunk? Emeljünk! Igen, észrevettem, hogy több játékos is licitál utánunk, de
mivel ők mindannyian passzoltak a flopon, alighanem nincs náluk felső pár.
Máskülönben maguk is nyitottak volna. Az persze igaz, hogy passz-emeléssel
még visszavághatnak, de ahhoz, hogy kiemelkedően jó limit hold'em játákosok
legyünk, vállalnunk kell némi jól kiszámítható kockázatot. Fontoljuk meg,
mennyi jó dolog történhet, ha emelünk! Mi van, ha az első beszállónál 7-7 van?
Az a kéz erősebb, mint a mienk, de meg akar ő adni két tétet, remélve, hogy
nincs nálunk bubi? Nagy a valószínűsége, hogy nekünk köszönhetően meg kell
szabadulnia a legerősebb kéztől. Még tévedtünk is, és az eredeti nyitónál bubi
van, még mindig jöhet nekünk egy dáma vagy egy 6-os a törnön.
Nézzünk egy kicsit eltérő helyzetet. Megint korai pozícióban vagyunk A-Q-val,
a flop pedig ismét K-Q-2. Ezúttal a nagy vak licitál előttünk. Mit tegyünk?
Hacsak nincs olyan információnk, amely a nagy vak mérhetetlen erejét mutatja,
ne késlekedjünk, emeljünk rá! Ha tudjuk, hogy ennél a játékosnál mindig
erős pár van, amikor nyit, akkor a bedobás a helyes lépés. Persze a legtöbb
játékos nem így játszik. A tipikus ellenfélnél Q-2, J-10, A-J vagy hasonló lap
van, és megpróbálja a kasszát a flopon megszerezni. Van egy remek módja
annak, hogy ezt kiderítsük: az emelés. Emelésünk két dolgot valósít meg:
Ha az eredeti emelő csak megadja az emelésünket, jó esély van arra, hogy dáma
párunk ász segéddel a legerősebb kéz. Ha nem ez a helyzet, és ellenfelünknél K-
5 vagy ahhoz hasonló lap van, még mindig van öt lehetőségünk, hogy javuljon
kezünk ásszal vagy dámával.
Függetlenül attól, hogy ketten vagy többen vagyunk a partiban, közepes párral
általában akkor nyitunk, amikor ellenfelünk passzol a flopon. Tegyük fel például,
hogy A-6 van nálunk, a flop pedig szivárvány K-6-2. Mivel mindenki passzolt,
úgy tűnik, hogy a 6-os pár a legerősebb kéz.
Mit tegyünk akkor, ha középső párt flopoltunk és előttünk valaki már nyitott? Ez
ismét - mint a pókerben az esetek nagy részében - több tényezőtől is függ.
Nézzünk egy pár példát.
Hacsak nem egy különösen óvatos játékos ellen játszunk, az emelés itt a legjobb
lehetőségünk. Az eredeti nyitónak lehet négyese, flösshúzója, A-10-e vagy
egyáltalán semmije. Az biztos, hogy neki nem kell ahhoz király legyen a
kezében, hogy itt nyisson.
Második példa: Egy ötszereplős partiban, amelybe ketten simán beszálltak, bent
van a két vak és mi a kör J-8-cal osztóként, a flop 10♣ 8♣ 6♣. Mindenki passzol,
kivéve a közvetlenül a jobb oldalunkon ülő játékost, aki nyit. Tehát akkor
emelünk ugye? Nem! Azt hiszem, ez a felállás egy kissé ijesztő. Azt javasolnám,
hogy kerüljük el a játékot egy ilyen veszélyes flopon, és várjuk meg a következő
partit. Ha ellenfelünknek történetesen már flösse vagy sora van, két tökéletes
lapra van szükségünk a nyeréshez.
Drill flopolása
Flösshúzók flopolása
Szupererős flösshúzók
Ha semmi másunk nincs csak puszta flösshúzónk - vagyis nincs más javulási
lehetőségünk - nem akarunk belebonyolódni egy emelésekről szóló háborúba. A
lehető legolcsóbban kell megpróbálnunk egy ilyen kezet kiegészíteni, és ha ez
megvan, nem tehetünk mást, mint reménykedünk, hogy másnak nincs a
mienknél erősebb flösse. Ne feledjük, minél több játékos van a partiban és minél
több licitálás történik a flopon, annál valószínűbb, hogy valaki más is a flössre
vár. Sokszereplős partikban nagyon fontos, hogy odafigyeljünk a licitálásokra.
Fontos, hogy jól értelmezzük az ellenfeleink által adott jeleket, amikor alacsony
flösshúzónk van.
Akkor is óvatosnak kell lennünk, amikor három egyforma szín jön a flopon,
mondjuk például három kör. Ebben a helyzetben egy sokszereplős partiban nem
szabad folytatnunk a játékot a flop után, ha nincs nálunk a tuti flösshúzó. De
még ha nálunk is van a tuti flösshúzó, én nem vagyok annyira odáig ettől a
kéztől. Mindezek ellenére, ha a negyedik kor is megérkezik az asztalra, a flöss
nyilvánvalóvá válik, tehát nehéz lesz további liciteket kierőszakolni
ellenfeleinktől.
Nyilvánvaló, hogy ász-magas flösshúzókat nem dobunk be, de nem akarunk túl
sok licitet beletenni, hacsak nem flopoltunk mellé egy párt, vagy nem hisszük,
hogy ász-magasunk ez esetben a legjobb lap. Minden más flösshúzót el kell
dobnunk a flopon, ha sokszereplős a parti. Például ha a flop ♥K♥6♥4,
valószínűleg egyetlen zsetonnal sem akarunk többet betenni ♥10♣J
kézzel. Persze van egy 10-magas flösshúzónk, de még ha kiegészül is,
ne feledjük, hogy a kör ász, dáma vagy bubi mind jobb nálunk.
Ha szerencsénk van és flösst flopolunk, meg akarjuk fizettetni ellenfeleinkkel,
hogy megelőzzenek bennünket, de jobb, ha ezt inkább a törnön tesszük meg.
Hogyhogy? Nos, tegyük fel, hogy ♥5♥6 van nálunk ♥10♥J♥2 flopon. Bárki,
akinél kör ász van, nem megy sehová. Drill vagy két pár sem megy sehová. Ha
lazább, alacsonyabb tétes játékban vagyunk, lehet, hogy még egy ♥9♦9-t sem
tudunk eldobatni! Azt pedig már meg sem említem, hogy bárki aki nálunk
erősebb flösst flopolt, biztosan nem fogja bedobni lapjait agresszív játékunk
hatására. Nos, mivel a törnön jött kőr teljesen tönkreteszi a kezünket, miért
tegyünk be további téteket a flopon? Várjuk meg inkább, mi alakul a törnön, és
aztán váljunk agresszívvá! Ezzel a játékmóddal minimálisat veszítünk, ha
kör jön a törnön, és jobban meg tudjuk védeni a kezünket, ha a megfelelő időben
emelünk a törnön.
Csak hogy biztos lehessek, hogy értik, miről beszélek, vegyünk egy példát: egy
korai pozícióban lévő játékos emel, van közben két megadó és mi is tartjuk a
tétet káró A-10-zel osztó pozícióban. A flop ♦2 ♦9 ♥Q. Az eredeti emelő nyit, és
az előttünk lévő két játékos megadja. Ebben az esetben emelnünk kell még akkor
is, ha megvan annak a veszélye, hogy az eredeti emelő harmadjára is licitál és
ezzel a másik két játékost kiüti. Ez nem lenne jó, de nem történik meg túlságosan
gyakran ahhoz, hogy közömbösítse az emelés előnyeit. Ha az eredeti emelő
visszaérnél, nem nagy tragédia. Ha nem, sikerül több pénzt tetetni a kasszába és
esetleg kaphatunk egy ingyen lapot a törnön, ha szükségünk van rá.
Aztán van a kettős hasas-pasas: tegyük fel, hogy 7-8-unk van, és a flop 4-6-10.
Ötössel és kilencessel lehet sorunk, amiben ugyanannyi javulási lehetőség van,
mint a nyitott sorhúzóban, vagyis nyolc. Ez az esély pontosan ugyanolyan lenne,
mint a nyitott sorhúzó, azzal a különbséggel, hogy ezek a kettős hasas pasas
sorhúzók valamivel többet hozhatnak a konyhára, mivel ennek a kéznek a
kiegészülése nem annyira nyilvánvaló.
Végül itt van nekünk a haslövés: 9-10-ünk van, a flop pedig Q-8-2. Ebben az
esetben csak bubival lehet sorunk. A nyitott sorhúzóban nyolc javulási
lehetőségünk van, míg ebben a haslövésben csak négy.
Van néhány rejtett előnye is a nyitott sorhúzónak. Amikor a harmadik flöss lap
az asztalra kerül, beindítja a vészcsengőt ellenfeleink fejében, tudván azt, hogy
bármelyik két körrel flöss alakulhat ki. Ha erős párjuk, két párjuk vagy drilljük
van, a harmadik flöss lap miatt lefékezhetnek.
Félblöffölés sorhúzóval
Ismét hadd mondjam el, hogy ha akkor nyitunk, amikor két kör van a flopban,
ellenfelünk gondolhatja azt, hogy flösshúzónk van. Persze amikor sorhúzóra
licitálunk a flopon, ez nem ennyire egyértelmű. Ez tulajdonképpen több
félblöffölési lehetőséget ad nekünk, mint amikor flösshúzóval licitálunk.
Nézzük ennek a helyzetnek egy olyan példáját, amikor úgy döntünk, hogy
sorhúzóval félblöffölünk. Nagy vakon 6-7 van nálunk. Egy korai pozícióban
lévő játékos emel, mi megadjuk. A partiban hatan vagyunk, és tudjuk, hogy
ellenfelünk bármely 10-nél magasabb két lappal, a legtöbb ász-magas kézzel és
bármilyen párral emel. (Később a kevesebb szereplős szekcióban megtanuljuk,
miért nem rossz stratégia ez.) A flop szivárvány, azaz különböző színű 4-5-9,
amivel nyitott sorhúzónk van. Ez a flop nagyszerű lehetőséget ad nekünk a parti
megnyerésére, függetlenül attól, hogy kialakul-e kész kezünk vagy sem.
Többféleképpen is játszhatjuk: kivezetés, passz-emelés vagy passz-megadás.
Nézzük meg mindegyik opciót:
Passz-emelés. Ez még erősebb játék lehet. Mivel ellenfelünk emeléssel szállt be,
általában folytatja a kezdeményezést, és nyit a flopon. Ha passz-emelünk rá,
tudatjuk vele, hogy jó lapunk van és hogy harcba szállunk a kasszáért. Ha A-J-
hez hasonló lapja van, valószínűleg egy lapot még megnéz, de ha a törnön sem
érkezik párja, elképzelhető, hogy még ott tudunk nyerni egy
licittel. Tulajdonképpen ellenfelünktől és a rólunk kialakult benyomásaitól
függően elképzelhető, hogy megverhetjük 6-7 lapjainkkal! Az most nagyszerű
eredmény lenne!
Lyukas sorhúzók
Mivel a törn után már csak egy lap érkezik, ezért ekkor ritkán számít helyes
döntésnek tartani a tétet egy puszta lyukas sorhúzóval, kivéve, ha vannak
további javulási lehetőségeink, például pár vagy fölélapok. Mivel a licit
nagysága a tömig nem duplázódik meg, gyakran az a helyes, ha tartjuk a tétet a
flopon.
Nézzünk egy tipikus példát: 10/20 dolláros játékban mi vagyunk a nagy vakon
treff 9-10-zel. A kis vak dob, mi megadjuk az emelést az így négyszereplőssé
vált partiban. A flop ♠Q ♦3 ♥8. Passzolunk, az első játékos licitál, egy másik
pedig megadja. A kasszában 105 dollár van, és 10 dollárt kell
megadnunk. 10,75:1 az esélye annak, hogy a törnön sorunk lesz. Tartsuk a tétet?
Figyelembe véve a pontos árat, amit jelen pillanatban kapunk, a válasz az lenne,
hogy ne. Tehát akkor dobunk, ugye? Rossz válasz. Három változóval is
számolnunk kell: előrevetített esély, annak a lehetősége, hogy egy áráért két
kártyát láthatunk és további javulási lehetőségek - amiből még több is lehet
annál, mint amennyire elsőre gondolnánk.
Ebben a helyzetben az előrevetített esélyünk több, mint elég a megadáshoz.
Máris 10,5:l-et kapunk, miközben 10,75:1 eséllyel nyerünk. Ha csak egyetlen
licittel többet ki tudunk csalni ellenfeleinktől a törnön vagy a riveren, máris
megkapjuk a megfelelő árat. Ezen kívül a flop előtti emelő ugyan nyitott a
flopon, de ki mondja, hogy nem kaphatunk ingyen lapot a törnön? Sőt, van
egy halvány esély arra, hogy ha kilences vagy tízes párunk lesz, akkor is
nyerhetünk. Elképzelhető, hogy az első emelőnél A-K van, aki megadta, annál
pedig A-8. Gondoljuk meg, mi történhet, ha ellenfelünk drillt flopolt, nekünk
pedig sorunk lesz a törnön. Van rá esély, hogy legalább még négy nagy tétet
nyerünk a törnön és a riveren, feltéve, hogy az asztal nem párodosik a riveren.
Bármikor, amikor kiegészül a lyukas sorunk, jól álcázott kezünk
van. Ellenfeleink nehezen hiszik majd el, hogy ilyen húzólapunk volt, ezért
gyakran több tétet veszítenek, mint kellene.
Tegyük fel, hogy többszereplős partiban vagyunk kör 6-4-gyel a nagy vakban. A
flop ♥K ♥7 ♠3 és a kassza mérete helyessé teszi a tét tartását. Most lejön az 5-ös.
Bingó! Ha valamelyik ellenfelünknél A-A vagy A-K, két pár vagy drill van, sok
licitet kell tudnunk itt megnyerni. Ne feledjük, hogy az előrevetített esélyben
rejlik számunkra az érték.
A kész lap egy olyan ötlapos kéz, mint például sor, flöss, full vagy annál jobb.
Vannak esetek, amikor kész lappal késleltetünk, és vannak olyanok, amikor a
maximumig való emelés a megfelelő. Ebben a részben remélem segíthetek jobb
döntéseket hozni azokban az esetekben, amikor kész kezet flopolunk.
Full flopolása
Amikor fullt flopolunk, a célunk egyszerűen az, hogy minél több pénzt hozzunk
a kasszába. Hogy ezt hogyan érjük el, az több tényezőtől is függ. Vegyünk egy
példát: a kezünkben két király van, a flop K-8-8. Milyen szép! Tehát el kell
döntenünk, hogy gyorsan játsszunk vagy hagyjuk, hogy a kis eséllyel kiegészülő
húzólapok olcsón bent maradjanak. Döntésünknek azon kell alapulnia, mit
gondolunk, ellenfelünknél milyen lap lehet. Ha úgy gondoljuk, hogy egyik
ellenfelünk három nyolcast flopolt, gyorsan kell játszanunk. Ellenfelünk
remélhetőleg azt gondolja, hogy nálunk A-A vagy A-K van és tovább emel.
Tehát hogyan fogjuk kitalálni, hogy ellenfeleink közül van-e valakinél nyolcas?
Nos, ez több olyan részinformációból kiderülhet, amelyeket a flop előtt és a
flopon szereztünk. Tegyük fel, hogy nyitunk és valaki ránk emel ezen a flopon,
miközben tudjuk, hogy nem lehetséges flösshúzó. Aztán a nagy vak úgy határoz,
hogy kapásból megad két tétet. Van rá esély, hogy három nyolcast flopolt. Mi
más lehetne nála? Hacsak nem nagyon rossz játékos, a kezében van legalább egy
király, de valószínűbb, hogy három nyolcasa van. Az is lehet, hogy pókert
flopolt, de az nagyon ritkán fordul elő.
Full flopolása, párbaj. Párbajban több mint valószínű, hogy ellenfelünk semmit
nem flopolt a K-8-8 flopon. Hacsak nincs nála nyolcas, A-A, A-K vagy
flösshúzó, nehéz lesz akciódús játékot létrehozni. A legjobb, amit tehetünk itt,
hogy egy kicsit késleltetünk. Tegyük fel, hogy pozícióban vagyunk
ellenfelünkkel szemben, és ő úgy dönt, hogy nyit. Ez egy trükkös helyzet,
mert nem akarjuk eltántorítani. Ha itt emelünk, lehet, hogy eldobja a lapjait. Ha
tartjuk a tétet, lehet, hogy passzol, majd dob a törnön. Csak arra kell figyelnünk,
hogy fenntartsuk ellenfelünk érdeklődését a kassza iránt. Remélhetőleg drillt,
vagy flöss-esélyt flopolt, vagy pedig A-A vagy A-K van nála. Ha nem, akkor
remélhetőleg egy kisebb fullt csinál a törnön. Az is lehet hogy 9-9 van
nála. Milyen szuper lenne, ha a törnön kilences jönne!
Itt megint oda kell figyelnünk azokra az információkra, amelyeket a flop előtt
kaptunk. Emelt az ellenfelünk, amikor beszállt?
Korai pozícióban volt? Ha igen, akkor kicsi az esélye annak, hogy három
nyolcast flopolt, de A-K, A-A vagy egy másik pár nagyon valószínű. Ezek ellen
a kezek ellen általában jó ötlet a maximumig emelni, mert biztos, hogy akciódús
játék következik. Ha ellenfelünk hátsó pozícióból adta meg a tétet, most abban
reménykedünk, hogy három nyolcast vagy flösshúzót flopolt. Az esetek nagy
részében azonban ellenfelünk semmit sem talál ezen a flopon. Nem valószínű,
hogy nála van az utolsó király, és az sem valószínű, hogy nyolcasa van. Ebben a
helyzetben jól jöhet a késleltetés és a remény, hogy ellenfelünknek húzólapja
alakul ki a tömre. Ezt csak akkor tudjuk megtenni, ha úgy érezzük, hogy a
passzolással a flopon nem áruljuk el kezünket. Minél keményebb az ellenfelünk,
annál ritkábban fogja őt passzolásunk a flopon csapdába csalni. Ahhoz, hogy egy
kemény játékost itt csapdába csaljunk, játsszunk egyértelműen és licitáljunk a
flopon!
Flöss flopolása
Egy kicsit már érintettük ezt a témát, amikor azt vitattuk meg, hogyan játsszunk
flösshúzóval a flopon. Abban a részben arról beszéltünk, hogy egy alacsony
flösst óvatosan játsszunk meg a flopon, és csak a törnön váljunk agresszívvá.
Érdekes módon, talán hasonlóan érdemes játszani tuti flössünkkel is: várni a
tömig, mielőtt igazán akcióba lendülnénk.
Sor flopolása
Amikor sort flopolunk, meg kell fontolnunk az ezzel járó kockázatokat. Például
mondjuk, ha sort flopoltunk, de az asztalon két flöss lap van, vagy a sor alsó
végét flopoltuk, és így tovább. Amikor a sor alsó végét flopoljuk, fontos, hogy
próbáljuk meg kiütni az erősebb sorhúzókat vagy legalább hagyjuk őket a
maximumot fizetni, ha a tét megadása mellett döntenek. Vagy ha úgy gondoljuk,
hogy ellenfelünknek flösshúzója van, bármilyen sort gyorsan kell játszanunk a
flopon. Elsősorban nem azért játsszunk gyorsan a flopon, hogy kiűzzük a
partiból a flösshúzót, hanem inkább azért, hogy favoritként minél több pénzt
tetessünk a kasszába.
Emiatt én ritkán késleltetek a sorommal a flopon. Túl sok olyan lap van a törnön,
amely veszélyeztetheti a kezünket. Az asztalra érkező pár, egy flöss lap, de még
egy magasabb sor lap is vesztest csinálhat a tuti lapunkból. Persze párbajban
lehet, hogy a késleltetést választom a sorral a flopon, abban a reményben, hogy
két tétet is nyerhetek a törnön. Tegyük fel, hogy a flop 6-7-8, miközben 9-10 a
rejtett lapunk. Ez egy remek helyzet, de egy kilences vagy tízes veszélybe
sodorhatja kezünket. A kilences kiegészíti a J-10 sort, a tízes pedig a J-9 sort.
Legyünk agresszívak a flopon, de ha veszélyes lap érkezik a törnön, ne
licitáljunk fölöslegesen. Nem mondom, hogy dobjuk be lapjainkat, de ha valaki
emel a 6-7-8-9 asztalon, nem mindig kell ráemelnünk. Van rá esély, hogy
ellenfelünknek ugyancsak 10-magas sora van, de annál rosszabb is lehet a
helyzet számunkra. Lehet, hogy J-10 van nála, sőt, tízes flösshúzóval, amivel ő
kockázat nélkül emelhet tovább. Vagy ha Q-10 van nála és a riveren bubi jön,
akkor szintén kockázatmentes javulási lehetőséget kapott.
Most pedig egy utolsó példa arra, mikor kell a sort gyorsan játszani a flopon: Q-J
kombinációnk van, és a flop 8-9-10. Ez az a flop, ami sok embernek jó. Persze
egyik ellenfelünknek sem lehet jobb lapja, mint nekünk, de ez nem akadályozza
meg őket abban, hogy sokat licitáljanak. Óriási kasszát nyerhetünk, ha a törnön
és a riveren minden jól megy. Ha a következő kezek vannak ellenünk, tonnányi
licitet nyerhetünk, ha rajta tartjuk a lábunkat a gázpedálon és nyomjuk: 6-7, 10-
10, 9-9, 8-8, J-J, Q-Q, K-K, A-A, 10-J, 10-Q, K-Q, K-J, A-J, 9-10,9-8,10-8 és
ehhez hasonló lapok. Az említett 16 kéz közül a legtöbb átlagos játékos kezében
lesz - és még nem is számoltuk azokat a kezeket, amelyekkel ellenfelünk
flösshúzót flopol. Amikor nagyágyút flopolunk az általam akciódúsnak nevezett
asztalon, az gyakran nagy hozammal jár. Persze néha túlhúzzák ezeket a
kezeinket, de hosszú távon jó szolgálatot teszünk magunknak, ha a lehető
legtöbbet licitálunk a flopon.
JÁTÉK A TÖRNÖN
Sok esetben a tét megadása a törnön a lehető legjobb döntés. Vizsgáljunk meg
négy különböző helyzetet.
I. Blöffölő ellen
'Normális esetben, amikor úgy érezzük, hogy jó esély van arra, hogy a legjobb
lap nálunk van a törnön, akkor a lehető legtöbb tétet kell beraknunk. Viszont egy
megrögzött blöffölő elleni emeléseink elijeszthetik őt, ami egy tétbe kerülhet a
riveren. Tegyük fel, hogy A-10-zel emelünk és csupán Blöff úr és a nagy vak
tartja a tétet. A flop ♠A ♦9 ♠4, Blöff úr nyit és mi úgy döntünk, hogy megadjuk.
A törn ♥7 lesz és Blöff úr megint kilicitál. Van rá esély, hogy ász párunk 10-es
segéddel a legjobb kéz. Persze az is lehet, hogy Blöff úr valami erős kézzel
ébredt fel és legyőz bennünket. Ettől függetlenül meggyőződésünk, hogy mienk
a legjobb kéz, de tudjuk, hogy Blöff úr dob, ha mi emelünk. Mivel nincs jelen
túl sok húzólap, miért ne tarthatnánk simán a tétet a törnön és remélhetnénk,
hogy Blöff úr még egy licitet elherdál a riveren tett kétségbeesett támadással? Ez
kétféleképpen is segíthet nekünk:
(1) Nyerünk egy extra tétet, amikor megpróbálja elvinni a kasszát a riveren.
Ebben az esetben fennáll annak a veszélye, hogy esetleg ingyen lapot adunk
ellenfelünknek, hogy legyőzzön bennünket a végén, de mivel ezzel az asztallal
erre kevés az esély, a tét megadása hozza ki a partiból a legtöbbet.
Ebben a példában 9-9-cel emelünk hátsó pozícióból. Az osztó ránk emel, tehát
párbajozunk a flopon. A flop ♥Q ♣7 ♥2. Passzolunk, ellenfelünk pedig nyit a
flopon. A passz-emelés egy lehetőség itt, de ennek a példának a kedvéért
tételezzük fel, hogy passzoltunk és csak megadtuk a nyitást. A törnön most a ♣5
jön. Ez komoly fejtörést okoz.
Mivel hátsó pozícióból emeltünk és az osztó volt az, aki ránk emelt,
elképzelhető, hogy azon sokfajta kéz egyike van nála, amely megver minket, de
persze lehet nála olyan is, amelyik nem. Tételezzük fel, hogy az osztó olyan
típusú játékos, aki bármilyen párral, bármilyen egyszínű ásszal, bármilyen két
figurás kártyával és bármilyen A-8 vagy annál jobb lappal ránk emel. Ugyancsak
bedob egy-egy emelést játéka válozatossá tételére, egyszínű 8-9-cel, de akár
egyszínű 5-6-tal is. Ha tudjuk, hogy ellenfelünk mindezekkel a kezekkel ránk
emelhetett, akkor a lapjaink egyszerűen túl jók ahhoz, hogy bedobjuk őket.
Ugyanakkor nem igazán akarunk elveszíteni egyetlen fölösleges extra tétet sem.
I. Maximáljuk nyereségünket
Csak akkor játsszunk így, ha úgy érezzük, nálunk van a legerősebb kéz. Nem az
a célunk, hogy kiűzzük ellenfelünket a partiból, noha az nem mindig rossz
dolog; inkább egyszerűen csak megpróbáljuk kihozni a maximális értéket a
lapjainkból. Nézzünk egy példát:
Egy fontos dolgot végig kell gondolnunk, amikor ezt a játékot választjuk: mit
csináljunk a riveren, ha ellenfelünk megadta a törnön az emelésünket, számunkra
pedig nem érkezik segítség? Nem egyértelmű, hogy licitálnunk kell. Hacsak
nincs okunk azt hinni, hogy ellenfelünknek is húzólapja van, azt javaslom,
adjuk fel ezen a ponton. Ha párral tartotta a tétet a tömön, a riveren is tartani
fogja. Ez ilyen egyszerű. Persze még mindig van arra esély, hogy megnyerhetjük
a partit bubi-magassal terítéskor. Gondoljuk meg: ha ellenfelünknek is húzólapja
van, lehet, hogy 8-10, 6-8 vagy két alacsony kor van nála. Ha ezek közül
valamelyik van nála, mi nyerjük a partit a tömön emelésünk miatt.
A törn a ♥Q lesz. A nagy vak a semmiből előkerülve nyit. Még mindig úgy
gondoljuk, hogy húzólapja van, talán most sorhúzója és flösshúzója is. Persze
tudjuk, hogy az utánunk következő játékosnak nálunk erősebb lapja van. Mit
szólnánk egy emeléshez? Ha itt emelünk, az osztó nagyon nehezen tudna
két tétet tartani. Tehát emelésünk a következőket eredményezné:
Ismét hadd mondjam el, hogy ez magas szintű játék, és erősen támaszkodik arra,
hogy megtippeljük ellenfeleink lapjait. Alkalmazzuk óvatosan!
Íme egy ötlet: emeljünk! Ennek eredményeként sok jó dolog történhet. Az egyik,
hogy rávehetjük ellenfelünket, hogy bedobja a legerősebb kezet. Mit csinálna
ellenfelünk például ha 8-8 vagy inkább K-2 lenne nála? Ellenfele válogatja, de
lehet, hogy legmagasabb párját is eldobná itt.
A legjobban azt szeretem ebben a játékban, hogy általában nem kerül extra tétbe,
de ha javulunk, nyerhetünk vele egy extra tétet. Hacsak nem kapunk el egy ászt
vagy egy hetest, csak passzoljunk és reménykedjünk, hogy elég lesz! Ha
javulunk, lehetőségünk nyílik arra, hogy értékért licitáljunk a riveren.
Mikor dobjunk?
Néha a törn lap olyan rossz a kezünkre nézve, hogy dobnunk kell. Máskor, ha
már elegendő információt szedtünk össze a törn előtt, biztonsággal gondolhatjuk
azt, hogy ellenfelünknek a mienknél jobb lapja van.
I. Húzólapok
Mindössze annyit kell kiszámolnunk, hogy a kassza ad-e nagyjából 5:1 esélyt.
Egy 10/20 dolláros játékban már 90 dollár lenne a kasszában, a tétet megadni
pedig 40 dollárba kerül. Az első játékos valószínűleg szintén megadja, tehát
legyen 110 dollár a 40-hez. Tételezzük fel, hogy valahogy nyerünk egy további
licitet a riveren, amivel a kassza 170 dollár lesz. Még azután is csak 4,25:1 lesz a
fizetségünk. Más szóval itt dobnunk kell.
7-7-tel emelünk a flop előtt, és ketten megadják. A flop K-Q-4, licitálunk és ránk
emelnek. Megadjuk, abban a reményben, hogy elkaphatunk egy hetest vagy
ellenfelünk passzol mögöttünk egy húzólappal. Ha a törnön kilences jön és
ellenfelünk nyit, biztonsággal bedobhatjuk a 7-7-t. Végülis mit tudunk
megverni? Ha
9-10, 9-J vagy J-10 húzólapokkal emelt, mostanra akkor is legyőzött bennünket.
Reálisan csak az A-4, A-J és A-10 kombinációkat győzhetjük le, tehát hacsak
nincs okunk azt hinni, hogy ellenfelünk blöfföl, ez a megfelelő pillanat lapjaink
eldobására.
Agresszió a törnön
Amint egyre magasabb tétekre lépünk, észre fogjuk venni, hogy a jobb játékosok
kegyetlenül játszanak a törnön, semmitől sem tartva. A 10/20, 15/30 és 20/40
dolláros téteken sok játékos hajlamos állandóan a legrosszabbtól tartva,
passzívan játszani a törnön - passzolnak Q-Q-val, amikor király jön, passzolnak,
amikor kiegészül egy esetleges sor és így tovább. Ahhoz, hogy elérjük a fix limit
hold'em elit szintjét, le kell vetkőznünk félelmeinket és folyamatos nyomást kell
gyakorolnunk ellenfeleinkre.
Nézzünk egy olyan helyzetet, amikor választás elé kerülünk: vagy ingyen lapot
kell adnunk, vagy meg kell kockáztatnunk, hogy valaki passz-emel ránk. Osztó
pozícióban emelünk pikk 7-8-cal, és csak a nagy vak adja meg. A flop ♥J ♣8 ♥4.
Nyitunk a flopon, ellenfelünk megadja.
Félblöffölés a törnön
Például tegyük fel, hogy egy viszonylag feszes, korai pozícióban lévő játékos
ráemel a vakunkra, mi pedig úgy döntünk, hogy megvédjük pikk A-7-tel. A flop
♣6 ♦7 ♠8. A passz-emelés helyett a nyitás mellett döntünk, hogy lássuk, hol
állunk. Sajnos ez a feszes játékos úgy dönt, hogy ránk emel, ami azt jelenti,
hogy biztonsággal feltételezhetjük, hogy legyőzött bennünket. Persze egy
kiskapus flösshúzóval, amihez a törn és a river is kell, egy drill húzóval és két
pár húzóval még egy tétet megadunk.
A törnön most ♠4 jön. Mit lenne, ha újra nyitnánk? Miután kialakult egy
flösshúzónk és amúgy is tartanánk a tétet, tegyünk inkább úgy, mintha már
sorunk lenne és még az is lehet, hogy eldobatjuk ellenfelünkkel a legerősebb
kezet. Elég valószínűtlen, hogy ellenfelünk itt ránk emel, mivel ehhez legalább
egy ötösre, de lehet, hogy 9-10-re lenne szüksége. Mivel tudjuk róla, hogy feszes
játékos, van rá esély, hogy fölépárja, esetleg drillje van. Ha tartja a tétet,
akkor így jártunk. Még mindig sok javulási lehetőségünk van, és amúgy is
tartottuk volna a tétet. Ha nem talál el minket a river, akkor valószínűleg fel kell
adnunk a blöfföt. Ha ellenfelünk úgy dönt, hogy tartja a tétet a törnön, akkor
utoljára kétségbeesetten a riveren is tartani fogja a tétet abban az esetben, ha
jobb lapja van, mint nekünk. Spóroljuk meg a pénzünket és passzoljunk!
A RIVER
A riverről nem kell sokat írni. Ezen a ponton a kassza általában már elég nagy
ahhoz, hogy könnyen hozzuk meg döntéseinket. Ha reális esélyünk van a parti
megnyerésére, tartanunk kell a tétet. Általában azt mondhatjuk, hogy amikor
kétségeink vannak, passzoljunk vagy tartsuk a tétet. Vannak más összetevők is a
riverhez kapcsolódóan, amelyeket érdemes megemlíteni: hogy mikor tartsuk a
tétet vagy emeljünk, mikor dobjunk, mikor licitáljunk értékért és mikor
blöfföljünk. Nézzük végig ezeket a lehetőségeket.
Megadás
Gyakran előfordul, hogy egyetlen rossz döntés akár tíz nagyszerű dobást is
közömbösíthet. Gondolkodjunk el ezen egy pillanatra. Ha 200 dollár van a
kasszában és 20 dollárba kerül ellenőrizni, hogy a mienk-e a legerősebb kéz,
akkor a dobás indoklásához csaknem 90 százalékig biztosnak kell lennünk
abban, hogy dobnunk kell. Még ha igazunk is volt ezzel a dobással kapcsolatban
10-ből nyolc alkalommal, akkor is pénzt vesztettünk! Nem tudom, ki hogy van
vele, de számomra ez egy óriási nyomás. Azt tanácsolnám, hogy kerüljék el a
katasztrofális hibákat az apróbb, kevésbé ártalmasak javára.
Dobás
Noha azt javaslom, hogy tartsuk a tétet, ha csak egy kis esélyük is van a parti
megnyerésére, vannak esetek, amikor annyira nyilvánvaló, hogy vesztettünk,
hogy butaság lenne tartani a tétet. Az ilyen esetek többsége sokszereplős
partiban fordul elő. Mondok egy extrém példát: tegyük fel, hogy legalsó
párunk van, és az asztalnál egyvalaki nyitott, hárman pedig tartották a tétet.
Persze lehet, hogy az első játékos blöfföl, de azon három játékos közül, aki
tartotta a tétet, egy biztosan legyőz bennünket. Itt nem számít, hogy mekkora a
kassza, biztonsággal feltételezhetjük, hogy vesztettünk. Még akkor is, ha valaki
nyitott és másvalaki ráemelt, a biztonságos lépés, ha bedobunk minden
olyan lapot, amely csak egy blöfföt tud legyőzni. Végül is még ha blöfföl is az
emelő, az első játékos valószínűleg nem.
Egy másik kulcsfontosságú tényező, amit meg kell fontolnunk, hogy mennyibe
kerül megtudni, kinél van az erősebb kéz. Mivel egy helyett itt két tétet kell
tartanunk, az megfelezi kasszaesélyünket. Fel tudnék sorolni néhány olyan
helyzetet, amelyekben ennél bonyolultabban a számolás, amely a dobáshoz
vezet, de az egyik kulcsfontosságú tényező mindig az, hogy kitaláljuk, mi van
ellenfeleinknél. Ha nem ismerjük kiválóan ellenfeleink képességeit
és tendenciáit, butaság erős kezeket bedobni. Minél több időt töltünk egy
bizonyos játékos elleni játékkal, annál könnyebb meghatározni, hogy milyen
lapja lehet. Ha nagyon jóvá válunk ebben, többé nem kell automatikusan
tartanunk a tétet a riveren. Ahogy képességeink fejlődnek, képesek leszünk akár
10:1 kasszaesély esetén is dobni, mert bízunk benne, hogy 100-ból 97-szer
igazunk van. De amíg ez bekövetkezik, addig is a legjobb, amit tanácsolhatok,
az, hogy fizessünk és nézzük meg.
Licitálás értékért
Alapvetően azt lehet mondani, hogy akkor kell értékért licitálnunk, amikor úgy
érezzük, hogy ellenfelünk a riveren az esetek több mint felében rosszabb kézzel
is tartja a tétet. Ha legalsó párunk van, de úgy érezzük, hogy ellenfelünk ász-
magassal tartja a tétet, nyissunk! Továbbá, ha úgy érezzük, hogy ellenfelünk ász-
magassal tartja a tétet, akár A-K magassal is licitálhatunk! Ez egy ritka helyzet,
de előfordul. És végül: ne nagyon aggódjunk a passz-emelés miatt! Ez nem
olyan, mint a limit nélküli játék, ahol a passz-emelés a teljes pókertőkénkbe is
belekerülhet. Limit pókerben csupán egy további tétbe kerül. Tudnunk kell
kompenzálni az egy-két elveszített tétet azzal, hogy kivesszük a
részünket riveren történő értékért licitálásból.
Blöffölés
Noha a riveren való blöff, ha beválik, rengeteget hoz a konyhára, ahhoz, hogy
valóban működjön, már a river előtt elő kell készíteni. Ha egyszerűen csak
tartjuk a tétet egészen a riverig, és licitálunk, amikor az ártalmatlan ♣2 érkezik,
nem szerezhetjük meg a pénzt. A river blöffök csak csak akkor fognak
működni, ha már a river előtt is mi kezdeményeztünk, vagy pedig
egy megfelelően ijesztő lap érkezik, és úgy csinálhatunk, mintha nálunk pont az
lenne.
Tegyük fel például, Hogy J-9-ünk van, az asztalon pedig ♥Q ♥10 ♠2 ♠3, tehát
nyitott sorhúzónk van. A törnön passz-megadunk azt feltételezve, hogy
ellenfelünknél legalább egy pár van. Most a riveren a ♥A érkezik. Ez az ijesztő
lapok legijesztőbbike. Ha ellenfelünknél Q-J van, most már nem tud legyőzni
egy flösst, ászt vagy K-J-t sem. Mivel pontosan úgy játszottunk, mintha
hűzólapunk lenne, ellenfelünk azt gondolhatja, hogy már semmit sem tud
legyőzni és dob. Ne feledjük, hogy ennek a játéknak nem kell túl gyakran
sikerülnie ahhoz, hogy kifizetődő legyen! Ha a kasszában 200 dollár van, a mi
20 dolláros licitünknek 11-ből csak 1-szer kell megnyernie a partit ahhoz, hogy
nullában legyünk. Amikor nem működik, nos, akkor vegyük úgy,
hogy reklámköltségvetésünk része volt.
Álljon itt egy példa egy nagy, ugyanakkor gyakran elkövetett hibára. „A" játékos
nyitott ♣3 ♣2 ♦6 ♠3 asztalon, és végül a ♠Q jött a riveren. „A" játékos úgy dönt,
hogy passzol, „B" játékos pedig buta módon berak egy kétségbeesett licitet A-K
magassal. „A" játékos gyorsan megadja, „B" játékos pedig rossz
szerencséjét kárhoztatja, amint „A" játékos megmutatja neki párját. Ez a
licit egyértelmű butaság. A legvalószínűbb az, hogy „A" játékos a dámától tartva
passzol a riveren. Nem akarja, hogy ráemeljenek, de ez nem jelenti azt, hogy
nem tarja a tétet még egy kettes párral is. „B" játékos legjobban tenné, ha az A-
K-val végig tartaná a tétet abban a reményben, hogy „A" játékos feladja a
blöffjét.
Persze vannak érvek amellett, hogy értékért licitáljunk A-K magassal, ha úgy
gondoljuk, hogy ellenfelünknél A-x magas van, de ez már egy nagyon magas
színvonalú játék. Hogy értékért licitálhassunk A-K-val a riveren, tonnányi
adattal kell rendelkeznünk ellenfelünkről, ami döntésünket alátámasztja. Fontos
tisztázni, hogy ha így játszuk, akkor értékért licitálunk és nem blöffölünk.
Blöffök előkészítése
Korábban említettem már, hogy a sikeres blöffök a river előtt kezdődnek. Ahhoz,
hogy egy blöff működjön, fontos, hogy úgy játsszunk, ahogy azzal a lappal
játszanánk, amelyet megpróbálunk elhitetni. Ha akkor fogunk blöffölni, amikor
egy flöss kiegészül a riveren, akkor úgy kell játszanunk, ahogy flösshúzóval
játszanánk. A célpontot is helyesen kell kiválasztanunk - nem azt a pasit, akinek
a homlokára van írva, hogy kiblöffölhetetlen. Azt kell kiválasztanunk, aki
büszke magára, hogy mesterfokú dobásokat csinál a riveren.
Lássunk egy példát! Káró 5-6 van nálunk. Zseni úr korai pozícióban beszáll, és
középső pozícióban még két játékos besurran, tehát a kasszaesélyek elég jók.
Négy játékos néz flopot, amely ♥J ♥3 ♣4, és ezzel sorhúzónk lesz nyitott. Zseni
úr licitál a flopon, mi egy ingyen lap reményében emelünk, a többiek dobnak. A
törnön a ♦8 jön, ami nem segít, mire Zseni úr passzol és mi is. Ezen a ponton
Zseni úr egy kicsit bután érzi magát. Most már „tudja", hogy nekünk
flösshúzónk van, és ingyen lapot adott nekünk. A riveren a ♥K jön. Zseni úr a
passz mellett dönt. És itt a mi esélyünk.
KISLÉTSZÁMÚ JÁTÉK
Nézzünk egy példát arra, hogy ez hogyan működik! Tegyük fel, hogy egy
játékos emeléssel száll be, mi pedig ♣J ♣10-zel vagyunk osztó pozícióban.
Ahelyett, hogy egyszerűen megadnánk az emelést, emeljünk rá! Ez hozzásegít
bennünket ahhoz, hogy pozícióból párbajozhassunk, és a kezdeményezés is a
mienk lesz - mellesleg mindkettő pozitív fejlemény. A flop most ♦6 ♣7 ♥Q.
Ellenfelünk passzol, mi pedig nyitunk. Hacsak ellenfelünk nem kezdett
elsőrangú kézzel vagy nem találta el a flop, ezen a ponton gyakran eldobja
lapjait.
Alacsony párok
Míg az alacsony párok sokszereplős partikban gyakran jól jönnek, ugyancsak jól
jönnek kislétszámú játékban, különösen ha jó pozícióban ülünk. Például ha hátsó
pozícióból emelt valaki és 5-5-tel osztó pozícióban ülünk, a visszaemelés
valószínűleg nyereséget hoz. Hacsak ellenfelünknél nincs máris pár, van némi
előnyünk, hiszen nálunk van a legerősebb kéz, a jobb pozíció és a
kezdeményezés. Ha ellenfelünket nem találja el a flop, jó esély van rá, hogy
megnyerjük a partit vagy a flopon, vagy egy további licittel a törnön. Ennek a
játéknak még az esetek 50 százalékában sem kell működnie ahhoz, hogy
megtérüljön, mivel a kasszában gyakran van olyan extra elfekvő pénz, mint
például a vakoké.
Segédek
Hold'emben gyakran fordul elő segéd probléma olyan kezek esetében, mint A-7,
K-8, Q-10 és így tovább. Egy tipikus tízfős játéban egy korai pozícióban lévő
emelő dominálja ezeket a kezeket. Kislétszámú játékban nem feltétlenül ez a
helyzet. Például ha Q-J kombinációnk van a Q-7-2 flopon egy korai
pozíciós emelő ellen egy tízfős játékban, nagyon valószínű, hogy A-A, K-K, Q-
Q, A-Q vagy éppen K-Q ellen játszunk. Ez kislétszámú játékban nem reális
veszély, mert ellenfeleink a kezek sokkal szélesebb skálájával emelnek. Ha nem,
akkor egyszerűen nem játszanak helyesen, túlságosan feszesek.
Nem azt akarom mondani, hogy kerüljük el a játékot ezekkel a kezekkel, csak
azt, hogy más ok miatt játsszunk velük. Például egy kislétszámú játékban nem
biztos, hogy be akarunk szállni kör 6-7-tel egy ötszereplős partiba.
Beszállhatunk, de akkor emeljünk! Kezdeményezzünk és próbáljunk meg úgy
tenni, mintha erős kezünk lenne a flopon függetlenül attól, hogy jó-e nekünk a
flop vagy sem! Ha némi ellenállásba ütközünk, ideje felhagyni a küldetéssel, és
egyszerűen hagyjuk abba a blöffölést, még mielőtt túlságosan késő lesz.
Vakvédelem
Tegyük fel például, hogy egy tízszereplős játékban különböző színű A-7-ünk
van. Az első játékos emel, a többiek dobnak. Tartsuk a tétet, dobjunk vagy
emeljünk? Ha a dobást választjuk, helyesen döntöttünk.
PÁRBAJ
A flopon általában az osztó emel, a nagy vak pedig vagy tartja a tétet vagy
ráemel. Az osztó erős pozíciójának köszönhetően emel, a nagy vak pedig
általában a kezében lévő lapok alapján dönti el, hogy megadja vagy ráemel -
hacsak nincs nála olyan ritka lap, amelyet dob.
Ha úgy döntünk, hogy beszállunk osztó pozícióból, amit javaslok, hogy tegyünk
meg a kezek 75 százalékával, szálljunk be emeléssel. Ha csak egészítünk, az is
rendben van, de emeléssel nem ronthatunk el semmit. Nagy vakként fontos,
hogy vegyük figyelembe a pozíciónkból eredő hátrányunkat. Az esetek
többségében meg kell védenünk a vakunkat, de nem akarjuk, hogy túlságosan
elragadtassuk magunkat és túljátsszuk a lapjainkat a flop előtt. Amikor az osztó
emel, akkor 3:1 fizetséget kapunk a pénzünkért. Az osztó betett két tétet, plusz
az az egy, amit már mi betettünk nagy vakként. Ez a kezek többsége esetében
egyszerűen túlságosan jó ár ahhoz, hogy dobjunk. Még egy különböző színű J-6
is megéri, hogy tartsuk a tétet.
Egy dolog, amit biztosan tudunk, hogy több esetben nem talál el bennünket a
flop, mint ahányszor igen. Amikor a flop valamennyire eltalál, általában attól
függ, hogy a kezet végigvisszük-e a riverig, hogy mennyire akciódús a játék, és
milyen lapok jönnek a törnön és a riveren. Tegyük fel például, hogy az osztó
emel, és mi megadjuk K-6-tal. A flop Q-8-6, amivel legalacsonyabb párunk és
egy fölélapunk lesz. Ezt a kezet soha nem szabad eldobnunk a flopon. Nagyon
valószínű, hogy a mienk a legerősebb kéz, de még ha nem is a mienk, öt javulási
lehetőségünk van a parti megnyerésére, nevezetesen három király és két hatos.
Valójában ha ezt a kezet flopoljuk, talán azonnal nyitnunk kellene vagy passz-
emelni a flopon. Ellenfelünktől függően úgy is dönthetünk, hogy egyszerűen
passzolunk és megadjuk a tétet a flopon, de ez gyakorlatilag olyan ingyen lapot
adhat ellenfelünknek, amelyre legyőzésünkhöz szüksége van. A legjobb játék itt
a passz-emelés lenne, ami után rögtön nyitnunk kell a törnön, végül pedig passz-
megadni. A dobás nem opció. Ha ennél flopra várunk, egyszerűen senkit sem
fogunk tudni párbajban legyőzni.
Ha ellenfelünk túl sok kezet dob el a flop előtt, az esetek 100 százalékában
emelnünk kell osztó pozícióból, még 7-2-vel is! Gondoljuk csak meg, ha
ellenfelünk nem védi meg a vakját 10-6-tal, K-2-vel, 8-5-tel, stb., akkor
bármilyen kézzel emelni osztóként talán elég lesz a győzelemhez. Egy flop előtti
emelés után következő nyitás pozícióból rákényszeríti ellenfelünket, hogy vagy
eltalálja a flop, vagy megpróbáljon kijátszani minket. És ki mondja, hogy minket
nem talál el a flop? Az, hogy párbajban passzívnak mondunk egy játékost,
sokkal udvariasabb forma, mint ha azt mondanánk, hogy nem képes nyerni.
Amikor tudjuk, hogy ellenfelünk szinte minden flopon nyit, a legjobb módszer
ennek kihasználására, ha passz-emelünk rá rossz pozícióból és visszaemelünk rá
pozícióból. Ha tudjuk tartani a tétet, akkor emeljünk! Amikor úgy érezzük, hogy
előnyben vagyunk, kezdeményezzünk, és próbáljuk meg minden utcában mi
betenni az utolsó licitet, amivel kihozhatjuk a maximális értéket a kezünkből.
Hátradőlve várakozni arra, hogy majd egy erős kézzel tőrbe csaljuk
ellenfelünket, egyszerűen nem működik fix limit pókerben. Limit nélküliben
járható út, mert az egész zsetonkészletéért csapdába csalhatunk egy játékost, de
limit pókerben a legjobb eredmény, amit elérhetünk, talán egy vagy két extra tét
megszerzése. Közben mialatt a csapdába csalásra várakozunk, ő három vagy
négy tétet szerzett tőlünk a semmivel! Ne feledjük, a párbaj nyertese általában az
a játékos lesz, aki határeset helyzetekben jobban játszik.
BOBBY BALDWIN
Licitálás
A nyolcas vagy jobb Omaha magas-alacsony elosztós játék, ami azt jelenti, hogy
a legerősebb magas és a legerősebb alacsony kéz a kassza felét kapja. Mindig
van magas kéz, amely megkapja a kassza egy részét, de néha előfordul, hogy
nincs alacsony kéz, mert ahhoz, hogy legyen, egy játékosnak öt nyolcas vagy
alacsonyabb pár nélküli lappal kell rendelkeznie. Például, ha a flop K-J-
9, lehetetlen, hogy bármelyik játékosnál is öt nyolcas vagy annál alacsonyabb
lap legyen. Amikor nincs alacsony, a magas kéz viszi az egész kasszát. A legjobb
lehetséges alacsony kéz az 5-4-3-2-A, amit más szóval keréknek vagy biciklinek
is hívnak.
Ha kettő vagy annál több játékosnál ugyanolyan magas vagy alacsony lap van,
akkor megfelezik a kassza rájuk eső felét. A kassza ilymódon történő elosztását
negyedelésnek nevezik. Ez a kassza alacsony felével fordul elő gyakrabban.
Ha játszottunk már nyolcas vagy jobb studot, ásztól ötösig alacsony cserélőst
vagy razzt, akkor ismerjük az alacsony kezek rangsorát a nyolcas vagy jobb
Omahában. A lehető legjobb kéz az 5-4-3-2-A, a legrosszabb még megfelelő
alacsony kéz pedig a 8-7-6-5-4. Ahhoz, hogy eldöntsük, hogy legyőztük-e
ellenfelünket, hasonlítsuk össze a lapjainkat a magastól az alacsonyig tartó
sorrendben. Íme egy példa:
Első példa
Kezünk: A-3-K-K
Ellenfelünk keze: 2-3-5-9
Asztal: 6-7-8-J-Q
Második példa
Kezünk: A-6-K-K
Asztal: 2-3-4-5-J
6-4-3-2-A marad az alacsonyra. Ezek a lapok sorhoz sem elegendőek, tehát csak
a király párunk marad a magashoz.
Harmadik példa
Kezünk: A-3-5-6
Asztal: A-2-3-4-5
Kezünk: A-A-4-7
Asztal: 2-4-6-7-8
Ez egy másik osztott kassza. A magasat ellenfelünk nyeri nyolcas magas sorral,
legyőzve a mi hetesekből és négyesekből álló két párunkat. A mi 7-6-4-2-A
alacsonyunk ugyanakkor elég jó ellenfelünk 7-6-5-4-2-ének legyőzéséhez. Az
alacsony kéz megállapítása egy kicsit trükkös, mivel mindkét játékos
alacsony lapjai megtalálhatók az asztalon is. Persze még mindig lehet alacsonyat
kialakítani, amennyiben létezik olyan öt lapból álló kombináció, amely nem
tartalmaz párt. Az Omaha zsargonban ezt úgy mondjuk, hogy „élő ászunk" van
az alacsonyhoz.
Ötödik példa
Kezünk: A-A-4-7
Asztal: 2-4-7-8-9
Ezúttal ellenfelünk viszi a teljes kasszát. Kilences magas sora legyőzi a mi két
párunkat és alacsonya is jó. Nekünk 8-7-4-2-A-t kell játszanunk alacsonyként, de
ellenfelünk 7-6-5-4-2-t tud.
Hatodik példa
Kezünk: A-3-J-J
Asztal: 3-9-10-J-Q
Hetedik példa
Kezünk: ♥A ♣2 ♣8 ♦10
Nyolcadik példa
Kezünk: A-2-4-J
Asztal: 3-3-7-J-J
Kilencedik példa
Kezünk: 2-3-3-Q
Asztal: 8-8-8-8-9
Tehát végül úgy döntöttünk, hogy ellenfelünkénél rosszabb kézzel indulunk,
majd győztesen kerülünk ki. Látják miért? Mivel csak három lapot
használhatunk az asztalról, a 8-8-8-at vesszük az asztalról, és kombináljuk őket a
hármas párunkkal, amivel fullunk lesz. Ellenfelünk legjobb lapja ezzel szemben
8-8-8-A-Q. Egyébként ha bármelyik játékosnak lenne két kilences a kezében, az
lenne a tuti lap, mivel a kilences full nyolcasokkal a nyolcas full valamennyi
variációját veri. A második tuti lap? A két ász.
Tizedik példa
Kezünk: A-4-5-8
Asztal: A-4-5-8-9
A legtöbb laza alacsony tétes nyolcas vagy jobb Omaha játék egyik legfőbb
jellegzetessége, hogy a szigorú indulólap követelmények betartása elegendő a
nyereségességhez. Ennek az az oka, hogy az effajta játékok legtöbbjében hat
vagy annál több játékos néz flopot, és sokszereplős partikban nagyon erős
kézzel - gyakran tuti lappal - lehet csak nyerni. Tehát ha tudjuk, melyik
indulólappal a legvalószínűbb, hogy tuti lapunk alakul ki, és szigorúan csak
ezekkel a kezekkel játszunk, akkor előnyünk biztosított lazán játszó
ellenfeleinkkel szemben.
Nyolcas vagy jobb Omahában azonban minden kéz spekulatív, még annál is
jobban, mint hold'emben. Minél többen versengenek a kasszáért, annál fontosabb
számunkra hogy erős lapunk legyen, amiből tuti lapunk alakulhat ki.
Miért ekkora az ászok jelentősége? Nem csak azért, mert szükség van rájuk a
legerősebb alacsony indulólaphoz, hanem azért is, mert az ász a legmagasabb lap
a pakliban, segítségével lehet legmagasabb párunk, két párunk, drillünk,
flössünk és sorunk. Miért akarnánk ellenfelünknél látni ezt az erős és sokoldalú
lapot?
Annak ellenére, hogy a 6-7-8-9-ből álló kezekből sok sor alakulhat ki, ezen
sorok jelenléte azt jelenti, hogy van lehetőség alacsonyra, és a kasszát
valószínűleg meg kell feleznünk. Ahhoz, hogy ne lehessen alacsony, az asztalon
három magas lapnak kell lennie. De az is baj. Ha például a flop 10-J-Q, azzal
kiegészül a sorunk, de könnyen veszíthetünk egy magasabb sorral szemben.
Ezenkívül Omahában a sorok sebezhető kezek, mert ellenfelünknek könnyen
alakulhat ki az asztalon lévő lapok segítségével flösse vagy fullja.
Jó indulólapok
Most következzen néhány példa arra, melyek számítanak jó indulólapnak
nyolcas vagy jobb Omahában:
Vegyük észre, hogy valamennyi fenti kézben van legalább egy ász. Ha nincs a
lapjaink között egyetlen ász sem, akkor ellenfeleinknél eggyel több prémium
kártya van. Egy teljes asztalos nyolcas vagy jobb Omaha játékban a pakli nagy
része kiosztásra kerül, tehát arra számíthatunk, hogy az ászok többsége
ellenfeleink kezébe kerül.
A nyolcas vagy jobb Omaha játék során hozott döntések közül messze az a
legfontosabb, hogy az elején eldöntsük, játszunk vagy dobunk. Alsóbbrendű
kézzel megnézni a flopot viszonylag ártalmatlan döntésnek tűnik, de ez olyan
hiba, amely később még költségesebb hibákhoz vezethet.
Egy hold'em játékos néha alsóbbrendű vagy szemétbe való lappal is játszik, de
általában nem kényszerülnek rá, hogy a flop után is játékban maradjanak.
Nyolcas vagy jobb Omahában azonban a négylapos kombináció miatt azok a
játékosok, akik szemétbe való lappal néznek flopot, gyakran pont elegendő
húzólapot flopolnak a játékban maradáshoz - gyakran helytelenül. Ennek
eredményeként egy felelőtlen játékos ahelyett, hogy nem találná el a flop és
dobna, egészen a riverig úgy érezheti, hogy érdemes partiban maradnia
olyan húzólapot hajkurászva, amelyre eleve nem szabadna várni.
Általános félreértés az, hogy flop előtt nem jó emelni. Sok játékos - különösen
azok, akik sok hold'em játékot játszottak - úgy érzi, hogy a flop játék
kulcsfontosságú, és hogy az első három asztalon lévő lap megnézése előtt csak
minimális összeget szabad befektetni. Hold'emben a két ászhoz hasonló kezekkel
egyértelműen emelni kell, mivel már nem szükséges javulniuk a kassza
megnyeréséhez. Nyolcas vagy jobb Omahában majdnem mindig javulásra van
szükség ahhoz hogy nyerjünk, tehát sok játékos ezt elegendő oknak tartja ahhoz,
hogy elkerülje a flop előtti emelést. Noha a flop játék létfontosságú a sikerhez,
számos olyan helyzet van, amelyben valójában helyes a flop előtti emelés. Hibát
követünk el, ha soha nem emelünk flop előtt ebben a játékban.
A-K kombinációnk gyakran jöhet jól az egy vagy két ellenféllel szemben játszott
partikban. Amikor csak néhány játékos néz flopot, a pakliban általában több ász
van, mint egyébként. Ez a feltételezés azon alapul, hogy a nyolcas vagy jobb
Ohama játékosok szívesebben játszanak olyan kezekkel, amelyekben ász is van.
Ha nálunk is és ellenfelünknél is van ász és a flopon is jön egy, akkor királyunk
segéddé avanzsálhat, ami lehetővé teszi, hogy A-K kombinációnkkal
megnyerjük a kassza magas felét. Emellett általában nincs szükségünk
túlságosan erős kézre a párbaj megnyeréséhez, így egy király vagy királyos két
pár flopolása határozott értékkel bír. Csakúgy, mint hold'emben az A-K
kombináció értéke csökken, ha több játékos van a partiban, mivel a kassza
magas felének megnyeréséhez általában erősebb kezek kellenek - például sorok,
flössök és fullok.
Az olyan remek nyolcas vagy jobb Omaha kezek mint A-2-3-4, flop előtti emelő
kezek is lehetnek, de más okból. Az ilyen fajta kézzel hiba olyan helyzetben
emelni, amely valószínűleg szűk terepet eredményez, mert nincs benne lehetőség
magas kézre. Noha egy olyan partiban, ahol több játékos verseng a kasszáért, ez
kiváló kéz. Ha van alacsony kéz - és alacsony kéz az esetek többségében
lehetséges -, a legvalószínűbb, hogy nálunk lesz a tuti lap. Mivel
nagyon valószínű, hogy ebből a kézből alacsony tuti lap lesz, emeljünk bátran,
hogy nagy kasszánk legyen, ha már több játékos is beszállt a partiba. Ráadásul,
ha ellenfeleink látszólag nem veszik figyelembe emeléseinket, emeljünk attól
függetlenül, hogy milyen pozícióban vagyunk. Még rengeteg akcióra van
lehetőség.
A többi jó kéz, amelyekkel többszereplős partiban emelhetünk, az A-A-2-x, A-2-
3-X és A-2-4-X, különösen azonos színű ászokkal. Az azonos szín további
jelentős értéket ad a fényes kilátásoknak, a tuti flöss kártyák pedig nagyon jók
többszereplős helyzetekben. Persze emelhetünk bármelyik egyszínű A-2
kombinációval is, ha már több játékos van a partiban. Ellenfelünk gyakran alakít
ki és értékel túl kisebb flössöket. Még az egyszínű A-3-hoz hasonló lapok is
elfogadható emelő lapok nagyon laza játékokban, mivel a maximális árat
akarjuk kicsikarni ellenfeleinktől az alsóbbrendű, kis százalékos játékért.
Négy magas lappal - a definíció szerint kilencessel vagy annál magasabbal - nem
túl könnyű feladat megfelelően játszani nyolcas vagy jobb Omahában. Na
persze, ha jól megválogatva és ügyesen játszunk velük, az növeli a profitunkat.
A definíció szerint a minőségi, csak magas lapokat tartalmazó kézben négy erős
lap van, kilences vagy annál magasabb. A kilencesek hajlamosak elrontani a
kezet, mert nem lehet velük ász magas sort kialakítani. Amikor egy kilences is
tagja a sornak, két probléma merül fel:
(1) Ha a kilencessel egészül ki a tuti sorunk, akkor vagy alacsony kéz vagy
fullunk lehetséges az asztalon lévő kártyák alapján.
(2) Ha kilencesünkkel úgy alakul ki sorunk, hogy nem lehetséges alacsony kéz,
akkor vagy egy magasabb sorra vagy fullra lesz lehetőség.
Olyan kezek, mint K-K-J-8, Q-Q-6-7 és K-Q-J-3 nem játszhatók nyolcas vagy
jobb Omahában, mert túl sok összefüggéstelen lapot tartalmaznak. Gondoljunk
bele, hogy hány megfelelő kombinációt alakíthatunk ki egy kézből, és meg
fogjuk látni, miért tartoznak ezek az eldobandó lapok közé.
Van persze több jó csak magas kéz. Íme néhány, amellyel sokféle körülmények
között játszhatunk:
Persze sok játékban nehéz előre látni, hogy a partiban lesz-e emelés, vagy hogy
hány játékos nézi majd meg a flopot. Ha ez a helyzet, pozíciónkat kell
használnunk annak meghatározásához, hogy játszhatunk-e csak magas kézzel.
Korai pozícióban nem számíthatunk emelés nélküli sokszereplős partira, tehát
dobnunk kell.
Noha az agresszív póker a nyerő póker, nincs sok olyan helyzet, amelyben
kifizetődő a flop előtt csak magas kézzel emelni. Általában, mivel az esetek nagy
százalékában dobunk a flopon, az emeléssel csak csökken az ár, amit a kassza
kínál számunkra. A kéznek akkor van viszonylag magasabb értéke, ha a flopot
olcsón láthatjuk
Azért ha figyelmes ellenfelek ellen játszunk, időnként nem árt csak magas kézzel
is emelni. Az emelés oka a megtévesztés, mivel fontos, hogy ellenfeleink
számára ne legyünk nyitott könyvek. A nagyforgalmú játékokban és azokban,
amelyekben a játékosok figyelmetlenek, nem szükséges így játszani. De ha
folyamatosan olyan ellenfelek ellen játszunk, akik ismernek bennünket, szükség
van arra, hogy egy picit variáljuk stílusunkat. Ha ellenfeleink tudják, hogy csak
alacsony lapokkal emelünk, akkor ki tudják számítani, hogy ha magas lapok
jönnek, akkor ki lehet bennünket licitálni a partiból. Ezekben a játékokban
nem kell állandóan emelnünk magas lapokkal, de emeljünk eleget ahhoz, hogy
emeléseink ne legyenek egyértelműek.
Fontos, hogy jól felmérjük, milyen típusú játékba ülünk le. Annak, hogy az
asztal inkább laza (általában öt vagy több játékos látja a flopot) vagy feszes
(három vagy annál kevesebb), jelentős hatása lehet arra, hogy milyen
indulólapokat választunk. Laza játékokban emelkedik azoknak a kezeknek az
értéke, amelyek vagy csak magas vagy csak alacsony lapokat
tartalmaznak. Olyan alacsony lapokkal mint A-2-3-8 bármilyen számú ellenfél
esetén nehéz a teljes kassza begyűjtése, de alacsony kézzel nagyon valószínű,
hogy a kassza felét megszerezhetjük. Mivel a kassza felének megnyerése a
legvalószínűbb pozitív kimenetel, nyilvánvaló, hogy minél többen vagyunk a
partiban, annál több pénzt nyerhetünk ezzel a lappal.
Ha azonos színű ászunk van, nagyon valószínű, hogy mienk lehet a legjobb
magas kéz. Most se feledjük, hogy ez nem függ attól, hogy hány ellenfelünk van
a partiban. Ha ezzel a kézzel tuti flössünk alakul ki, szinte mindig megnyerjük a
magasat, függetlenül attól, hogy egy vagy hét elenfelünk van, feltéve persze,
ha az asztalon nincsen pár. Ezért legjobb, ha az ilyen típusú kézzel úgy játszunk,
hogy a flop előtt ne zárjunk ki más játékosokat.
Amikor feszes az asztal, a két ász bármely két lappal olyan kézzé válik, amelyet
a flop előtt kell erőltetnünk, mivel ha emelünk velük, valószínűleg egy vagy két
ellenfélre csökkentjük a terepet. Definíció szerint a feszes játékok azok,
amelyekben az ellenfelek csak nagyon jó indulólapokkal, nevezetesen
ásszal játszanak. Mivel nálunk két ász van, nem valószínű, hogy sok ellenfelünk
adná meg az emelésünket.
Fontos különbséget tennünk aközött is, hogy az asztal elsősorban passzív vagy
agresszív. A passzív játék az, amelyben flop előtt és később is nagyon kevés az
emelés. A hátsó pozícióból történő játék egyik előnye, hogy általában több
fogalmunk van arról, mennyibe fog kerülni a flop megnézése, de passzív
játékokban ez az előny viszonylag lényegtelen. Következésképpen az ilyen
játékokban több tűrhető kézzel játszhatunk korai pozícióból.
Noha gyakran helyes ha A-2-t vagy A-3-t tartalmazó kezekkel emelünk, fontos
észrevennünk, milyen ellenfelekkel állunk szemben. Ha egy vagy két jól
felkészült, feszes játékos már beszállt előttünk a partiba, és úgy döntünk, hogy
különböző színű A-3-8-10 kombinációval emelünk, Omaha
bizonyítványunkat vissza is adhatjuk. Úgy érezzük, hogy lapjaink jobbak az
övéknél? A legvalószínűbb, hogy nekik alacsony lapjaik vannak - ráadásul jobb
összetételben, mint a mienk.
Az ász párt tartalmazó kezekkel olyan gyakran játszanak hibásan, hogy erről
még beszélnünk kell. Először is, jegyezzük meg, hogy a két ászt tartalmazó
kezek nem mindig játszhatók, és a kéz értéke nagymértékben függ attól, hogy
hány játékos van a partiban. Egy vagy két ellenfél ellen csupán a két ász
erőssége gyakran viszi a kassza magas felét. De amikor több játékos van a
partiban, javulnunk kell a nyeréshez. Ez a javulás gyakran egy alacsony lap,
vagy egy flöss formájában érkezik, tehát, ha alacsony lapunk van, vagy ha
egyszínű az ászunk, az növeli az ászaink értékét sokszereplős partiban.
A két ászt és kevés egyebet tartalmazó kezeket általában be kell dobnunk, ha már
több játékos is beszállt a partiba. Íme néhány példa ezekre a bedobandó, ászt
tartalmazó lapokra: A-A-7-J, A-A-6-9 és A-A-8-K. Ha elsőként szállunk be
ilyen típusú lappal korai pozícióból, talán a dobás a legjobb lehetőség, kivéve, ha
különösen feszes a játék. Ebben az esetben egy emelés valószínűleg eléggé
leszűkíti a terepet ahhoz, hogy az ászok jó eséllyel nyerjenek saját erősségük
alapján.
A duplán egyszínű ász párt tartalmazó kezek - még azok is, amelyekben nincs
más minőségi lap - mindig rejtenek annyi lehetőséget, amennyi elegendő a flop
megnézéséhez. Emelés helyett egy tétért játszani az ilyen kezekkel a legtöbb
esetben talán a legjobb megközelítés három okból is:
(1) Ha eltalálja a flop a kezünket, akkor valószínűleg tuti lappá válik. Így
minél többen vannak a partiban, annál több pénzt nyerünk. A flop előtti emelés
lehet, hogy kiűzi azt a kezet, amely kifizette volna a tuti flössünket.
(2) Amikor kezünket nem találja el a flop, mint ahogy az gyakran előfordul, a
kasszában nincs sok pénz, és könnyen dobhatunk.
(3) Végül, ezzel jó adag megtévesztést adunk kezünkhöz, mivel sokan azt
gondolják, hogy két ász emelő kéz. Ha fullunk van, garantáltan akcióval
találhatjuk magunkat szemben azon ellenfeleink részéről, akik helytelenül ítélték
meg, hogy milyen lap van nálunk.
Ha a kezünkben két ász és két határeset lap van, néha lehet, hogy inkább három
tétért érdemes játszanunk a flop előtt kettő helyett. Azzal, hogy megtesszük a
második emelést, valószínűsítjük, hogy párbajra kerül sor. Ez a játék lehet, hogy
nem működik egyes lazább nyolcas vagy jobb Omaha asztaloknál, de olyan
helyzetekben mindenképpen hatékony, amikor a játékosok egy kicsit is tisztelik a
pénzt. Amikor egy tőlünk jobbra ülő játékos emeléssel lépett játékba,
harmadszor is ráemelhetünk A-A-6-8 típusú kézzel, hogy párbaj alakuljon ki. Ha
működik, jó helyzetbe kerülünk, mert nálunk lesz a legerősebb kéz a legjobb
pozícióban. Még a viszonylag lazább játékosok is befeszülnek egy kicsit, amikor
azzal szembesülnek, hogy két tétet kell kapásból megadniuk.
Előfordul olyan is, hogy nem a terep szűkítése, hanem a kassza hizlalása
érdekében emelünk vagy emelünk vissza ász párunkkal. Amikor erős segédek
vannak a kezükben, leginkább kettes bármely más kerék lappal, helyes értékért
emelni. Ez különösen akkor igaz, ha egyik vagy mindkét ászunk azonos színű
egy másik lappal. Az A-A-3-4 vagy a duplán egyszínű A-A-2-5 nagyszerű
indulólap, érdemes velük a maximális emelésig menni a flop előtt. Sajnos az
ilyen típusú kéz elég ritka. Valójában sokkal nagyobb a valószínűsége annak,
hogy póker indulólapot kapunk, mint kétszínű A-A-2-3 álomkezet. A kétszínű
A-A-2-3-nak csak 12 kombinációja lehetséges, míg
pókert tizenháromféleképpen lehet kapni.
Előfordul majd olyan is, amikor elsőrangú lapokat tartunk a kezünkben, de már
valaki vagy valakik előttünk emeltek egyet-kettőt. Ezekben az esetekben bátran
emeljünk akár a plafonig is, mivel olyan lapjaink vannak, amelyek számos sok
ellenfél esetén működnek. Az olyan lapok, mint A-2-3-4, azonos színű A-2-3-
X és azonos színű A-2-4-K remek jelöltek arra, hogy nagy kasszát építsünk, mert
nagy a valószínűsége annak, hogy a flop ígéretes lesz számunkra. Nem szabad
azonban megfeledkeznünk arról, hogy amikor néhány erős játékos van a
partiban, valószínű, hogy náluk is a mienkhez hasonló erősségű lapok vannak.
Ezen a ponton a visszaemelés inkább pénzbeli ingadozáshoz, mint megnövelt
nyereséghez vezet.
Mivel a parti egész ideje alatt hátrányos pozícióban leszünk, általában nem a
legjobb ötlet a flop előtt emelni akár kis vak akár nagy vak pozícióban vagyunk.
Emelésünk szinte kizárólag a kassza növelésére lesz jó, a terep szűkítésére nem.
Az egyetlen kivétel, amikor kis vakban vagyunk, egy játékos hátsó pozícióból
emelt, mi pedig visszaemeléssel megkíséreljük kirekeszteni a nagy vakot.
Általában azonban a vakokból emelést tartsuk meg azokra az esetekre, amikor
olyan elsőrangú indulólapjaink vannak, mint azonos színű A-2-3-X, amely
elegendő értékkel bír képvisel a pozícióból eredő hátrányuk leküzdésére.
A legtöbb fix limit póker játékban olyan vak struktúra van, amelyben a kis vak
feleakkora, mint a nagy vak. Ezekben a játékokban a legrosszabb lapokkal nem
szabad tartanunk a tétet a kis vakból. Míg a legtöbb kézzel megadjuk a tétet,
hibás automatikusan betolni a fél tétet, mivel olyan játékba is
belekeveredhetünk, amelyben nincs sok esélyünk a tuti lap kialakítására.
Vigyázzunk, mert ha ilyen lapokkal játszunk, könnyen a nyolcas vagy jobb
Omaha játékban gyakori csapdák egyikében találhatjuk magunkat. Amíg nem
a legrosszabb indulólapok egyikét kapjuk, rendben van, ha lazítunk egy kicsit az
induláson és megadjuk a kis vakból a fél tétet.
Vakunk védelme
Néha arra kell alapoznunk azzal kapcsolatos döntésünket, hogy játsszunk-e egy
bizonyos kézzel, hogy ellenfelünk hogyan játszik. Egy emelés megadásának a
vakból jóval nagyobb az értéke, ha a partiban résztvevő játékos vagy játékosok
nálunk sokkal rosszabbul játszanak. Nyolcas vagy jobb Omahában nem
vihetjük ezt túlzásba, mert rossz pozícióból játszani a legrosszabb kézzel túl
nagy hátrányba hoz. Emellett még azt is meg kell fontolnunk, hogy lapjaink
megfelelőek-e. Ráadásul nem minden emelés egyforma - kézerősségben óriási
különbség van egy jól felkészült, feszes játékos korai pozíciós emelése és egy
laza, vakmerő játékos osztó pozíciós emelése között. Ha nagy vak pozícióban
vagyunk és párbajra kerül sor, a 2-4-6-8 jellegű kezet néha bedobhatjuk a jól
felkészült, feszes játékos emelésével szemben, de egyértelmű megadás a
megrögzött emelgető ellen.
Egy másik kulcsfontosságú megfontolandó tényező a partiban szereplő játékosok
száma, és a nagy vak a legjobb pozíció annak megítélésére, hogy hány játékos
fogja látni a flopot. Tudnunk kell, hogy mely kezeket érdemes megvédeni sok
játékossal szemben, és melyek értékesebbek kislétszámú helyzetben. Például a
3-4-5-7-hez hasonló kezek értéke többszereplős partiban nagymértékben
csökken, mivel valószínű, hogy az általunk várt lapok - ászok és kettesek - már
kint vannak. Ez csökkenti az esélyünket az alacsony tuti lap összeállására, és
meglehetősen kreatívnak kell lennünk ahhoz, hogy ezzel a kézzel más
lehetőséget is felvázoljunk a tuti lapra. Ne feledjük, a tuti lapra gyakran
szükségünk van a sokszereplős kasszában.
Persze, amikor párbajozunk, a kéznek nagyobb az értéke. Ennek egyik oka az,
hogy ha mindenki más dob, valószínűbbnek tűnik, hogy még van néhány ász a
pakliban. Ezenkívül alacsony flöss húzólapunk is nagyobb értéket jelent
párbajban, míg ha öthat ellenféllel szemben van alacsony flössünk, az
valószínűleg drága második legjobb kéz lesz. Azt sem árt feltételezni, hogy
az emelőnek van egy pár alacsony lapja. Ha az asztalon is van alacsony lap,
elképzelhető, hogy az az emelő lapjait megkontrázza, vagyis az asztalon lévő
lapokkal megduplázódik a kezében lévő egyik alacsony lap, ami azt értéktelenné
teszi az alacsony kialakításához. Ha nem értéktelenednek el a lapjai, akkor
alacsony keze olyan lapokat használhat, amellyel nekünk a legjobb magas
lapunk lehet, vagy két pár vagy sor. Alacsony két pár akkor lehet nyerő, amikor
csak egy vagy két ellenféllel szemben játszunk, de sokszereplős partiban
viszonylag reménytelen.
Míg a 3-4-5-6 vagy 3-4-5-7 alacsony kezek elég jók egy vagy két ellenféllel
szemben, a magas kezek nem jók. 9-10-J-Q-val megadni az emelést nagy vakból
csupán egyetlen ellenféllel szemben nem annyira kedvező, mint amilyennek
látszik. Hacsak az asztalon nem jönnek túlnyomórészt magas lapok, nehéz lesz
elvinni a teljes kasszát. Amikor a magas lapok jól kapcsolódnak, gyakran lesz
belőlük tuti lap, ami legalább annyira hatékony nyolc, mint egyetlen ellenfél
legyőzéséhez.
Összefoglalás
JÁTÉK A FLOPON
Miután megállapítottuk, hogy kezünk játszható, a flopon egy sor új tényezőt kell
megfontolnunk. Ahhoz, hogy sikeres nyolcas vagy jobb Omaha játékossá
váljunk, profi szintre kell fejlesztenünk annak értékelését, hogy a flop miképpen
befolyásolja nyerési esélyeinket. Íme néhány általános szabály:
Másfelől, néhány nyolcas vagy jobb Omaha kéz jobban szerepel többszereplős
partikban. A tuti flöss és a tuti alacsony húzók akkor értékelődnek fel, amikor
több játékos van a partiban, amivel ellenfeleink lapjai második legjobb lappá
fejlődhetnek a végső elszámolásban. Néha fontos, hogy itt vékony jégen
táncoljunk, hiszen elsőrangú húzólapokkal érdemes hizlalni a kasszát, de ezt úgy
kell megtennünk, hogy ellenfeleinket is a partiban tartsuk.
3. Hogyan befolyásolja a flop lapjaink értékét?
Ne feledjük, hogy ennek a játéknak a célja a teljes kassza begyűjtése. Ezt szem
előtt tartva vegyük észre, hogy a magas kezek értéke csökken, amikor a flop
három alacsony lapot tartalmaz, az alacsony kezek értéke pedig abban az esetben
lesz kevesebb, ha a flop két vagy három magas lapot hoz. Tegyük fel hogy öt
játékos látja a 3-4-6 flopot, amiből kettő kör. A kezünkben A-K-Q-J van, amiből
A-J kör. Hiába van esélyünk a tuti magasra, néha el kell dobnunk ezt a lapot,
amikor flop után többszörös licittel állunk szemben, hiszen csak a kassza feléért
játszunk.
4. Kasszaesélyek
Amikor húzólapunk van, fontos, hogy legyen némi fogalmunk arról, mennyi
esélyünk van kezünk kiegészítésére, azzal szemben, amilyen fizetséget a kassza
kínál. Annak ellenére is csak a pénz feléért játszunk, ha - mint az imént - tuti
flöss húzólapunk van, és háromból egyszer a legjobb magas kéz a mienk lesz, és
a kasszából a megfelelő árat kapjuk érte. Az asztalon lévő alacsony kéz jelenléte
miatt csak a felét kapjuk a magas húzólapunkért, ezért az ilyen típusú kézzel
általában nem éri meg bent maradni.
5. Pozíció
Kéz-specifikus útmutató
A tartalék azt jelenti, hogy van-e olyan harmadik alacsony lapunk, amely közel
áll két tuti lapunkhoz. Ha az asztalon 3-7-J van, a kezünkben lévő A-2-4-K vagy
a kevésbé értékes A-2-5-K arra ösztönözhet bennünket, hogy húzólapunkkal
agresszívabban játsszunk, mivel ott van nálunk a négyes, mint tartalék. A négyes
nélkül tizenhat olyan lap van, amellyel tuti alacsonyunk lehet. Persze, néha a tuti
lap megérkezik a törnön, a riveren pedig megkontrázódik, ami gyakran a kassza
felébe kerül. Az extra alacsony lap nemcsak 21 javulási lehetőséget biztosít,
hanem attól is megvéd, hogy a riveren elértékteledjen a lapunk. Ezzel sokkal
erősebb lesz a kezünk, és elég ösztönzést kapunk ahhoz, hogy nagyobbra
hizlaljuk a kasszát.
Amikor mind a tuti alacsony húzót, mind a tuti flösshúzót flopoljuk, különösen,
ha van alacsony tartalékunk, meg kell próbálnunk annyi pénzt hozni a kasszába,
amennyit csak tudunk. Persze egyszerűen ráemelhetünk ellenfelünk nyitására, de
ha a nyitás közvetlenül a jobb oldalunkról jön, elég, ha csak megadjuk a tétet a
flopon. Ilyen erős húzólappal nem akarunk senkit kiűzni, tehát játsszuk a
lapjainkat úgy, hogy túl sok játékos kiütése nélkül minél több pénz kerüljön
középre. Hasonlóan erős húzólap az A-3-5-J, ha a flop 2-4-Q.
Egyetlen esetben tehetünk kivételt ez alól a szabály alól, mégpedig amikor tuti
flösshúzónk, drillünk vagy két magas párunk van a második tuti alacsony
húzólapunk mellett. Ez általában elegendő begyűjtési lehetőséget kínál ahhoz,
hogy igazoltan partiban maradjunk. Ezenkívül, ha A-3-K-10 van nálunk, az
asztalon pedig 4-5-Q, akkor esetleg megnézhetünk még egy lapot. Mégpedig
azért, mert egy kettessel sor lehet a tuti alacsonyunkból, amivel már
begyűjthetjük a teljes kasszát. Sokkal jobb a második tuti lapra várni, ha a
tuti lapunk megérkezésekor begyűjthetjük a kasszát. Persze ne dobáljunk jó
pénzt a rossz után, ha A-3-8-K van a kezünkben, az asztalon pedig 4-7-J. Ha
több játékos is van még a partiban, és van olyan szerencsénk, hogy nem A-2-vel
állunk szemben, akkor majdnem biztos, hogy egy másik játékosnál is A-3 van.
Ha erre a kézre várunk, szerencsés esetben is csak a kassza negyedrészével
távozhatunk.
Sajnos nyolcas vagy jobb Omahában nem ez a helyzet a drillekkel. Még ha fullra
javulunk is (az esetek 35 százalékában), gyakran el kell feleznünk a kasszát az
alacsony kézzel. Ezenkívül mivel minden játékosnak négy lapot osztottak,
nagyon valószínű, hogy sor vagy flöss ellen veszítünk, ha nem alakul ki fullunk.
Ezért a drillek legjobb esetben is csak határeset lapok, a legrosszabb esetben
pedig lelkesedésünk és pókertőkénk elszívói.
(1) Akassza feléért játszani olyan kézzel, amelyet valószínűleg lejavulnak, nem
túl jó stratégia. Amikor az asztalon három alacsony lap van, nehéz vagy
egyenesen lehetetlen drillel begyűjtenünk a kasszát. Következésképpen általában
a dobás a helyes, hacsak nem játszunk egy tétért úgy, hogy mögöttünk nem
emelhetnek tovább.
(4) Nyolcas vagy jobb Omahában problémás flop lehet 3-6-J két treffel. Két
alacsony lap van jelen flösshúzóval, amivel sok húzólap kialakulhat. Ha J-J-Q-K
van a kezünkben ezen az asztalon, bizonytalanok a kilátásaink. Hiába van nálunk
jelenleg a tuti lap, több irányból is sebezhetőek vagyunk. Igazság szerint ha
alacsony treff jön a törnön, lehet, hogy dobnunk kell. Ezért a fentihez hasonló
asztal esetén talán jobb megvárni, hogy mi jön a törnön, mielőtt agresszív
licitálásba kezdünk. Így olcsón tudunk dobni, ha kitör a katasztrófa. Itt is igaz,
hogy ha jó lapot kapunk, extra liciteket szerezhetünk, ha nem kürtöljük világgá
a flopon, hogy mi van a kezünkben.
(5) A legjobb akkor flopolni drillt, amikor az asztalon vagy két vagy három
magas lap jön, mert a magas asztal azt jelenti, hogy alacsony kéz nem
lehetséges; ezért az egész kasszáért játszunk. Mindez jelentős hatást gyakorol
kasszaesélyeinkre, mivel a kassza tulajdonképpen annak a dupláját kínálja, mint
amikor az asztalon alacsony kéz lehetséges. Következésképpen általában
helyes a riverig bent maradni, amikor drillt flopolunk magas asztalon.
Első példa
Noha bármely bubival, dámával vagy királlyal sorunk lehet, ez a kéz tele van
súlyos problémákkal. Az asztalon lévő flösshúzóval fennáll annak a veszélye,
hogy a sorunk kiegészüléséhez szükséges kártya ellenfelünk flössét is kiegészíti.
Ez valójában kilenc közül három lehetséges sorlapot megsemmisít, hat
biztonságos kártyát hagyva csupán kezünk kiegészítéséhez. Még ha meg is
érkezik ezen hat lap közül az egyik a törnön, kezünk még akkor is veszélyben
van. A flöss még mindig beeshet a riveren, vagy párosodhat az asztal. Ráadásul
még ha a sor nyer is, rendkívül nehéz lesz begyűjteni a teljes kasszát. Bármely
alacsony lap nagy valószínűséggel a kassza felébe kerülhet, és még egy asztallal
nem párosodó biztonságos bubi, dáma vagy király is árthat nekünk. Az asztalon
lévő négy, pár nélküli magas lap jelenléte megkönnyíti ellenfeleinknek, hogy
ugyanilyen kezük alakuljon ki. Tehát ez azt jelenti, hogy az egyetlen igazán
biztonságos lap az eltérő színű kilences.
Második példa
Késleltetés
Nagyon erős kézzel késleltetni ritkán optimális stratégia nyolcas vagy jobb
Omahában, két okból is:
(1) A játékosok amúgy is hajlamosak végig tartani a tétjeinket abban a
reményben, hogy kiegészül a húzólapjuk, akármi is az. Jó ötlet megfizettetni
velük, hogy vesztes kézre várnak, ha hajlandóak fizetni.
Első példa
Kezünk: A-2-4-K
Asztal: K-4-4
Második példa
Kezünk: K-K-Q-J
Asztal: K-4-4
A késleltetés ezúttal sem jó ötlet, de más okból. Noha magas kezünk nincs
veszélyben, ha passzolunk, ellenfeleinknek alacsony húzólapjuk alakulhat ki,
ami gyakorlatilag a kassza felébe kerülhet. Néha jó ötlet passzolni a flopon, de
csak akkor, ha a kasszában kevés pénz van, és így nem nagy baj, ha a kassza
felét kockáztatjuk azért, hogy néhány tétet elnyerjünk azoktól az ellenfelektől a
törnön, akiknek alacsony húzólapjaik vannak Persze ez majdnem mindig
hiba azokban a partikban, amelyekben már volt emelés a flop előtt.
Harmadik példa
Kezünk: A-2-K-K
Asztal: K-4-4
Ennél rosszabb magas húzóval folytatni bonyolultabb ötlet kisebb terepen. Noha
flöss- és sorhúzókkal játszani veszélyes, túlságosan feszes játék lenne minden
egyes alkalommal dobni, amikor a flopon pár érkezik. Némi kártyaérzék ebben a
helyzetben segíthet a pontosabb döntések meghozatalában. Például, két nyolcas
az asztalon nem ad okot ugyanakkora aggodalomra, mint két ász.
Amikor kevés ellenféllel szemben két ász van a kezünkben, gyakran jó dolog a
páros asztal. Általában jó ötlet agresszívan játszani a flopon, egyrészt, hogy
kiűzzük az ellenfeleket, másrészt, hogy kiderítsük, nálunk van-e a legerősebb
kéz. A pár miatt kevésbé valószínű, hogy sora vagy flösse lesz valakinek - ami
gyakori ászgyilkos nyolcas vagy jobb Omahában. Emellett az asztalon
lévő párral tuti két párunk lesz, amellyel kislétszámú partiban
gyakran megnyerjük a magasat. Persze, ha a parti családias, vagyis sokan vannak
bent, akkor valakinek általában drillje van. Ez esetben két ászt el kell dobnunk
bármilyen jelentős akció esetén.
Haladó flop játék
Nyolcas vagy jobb Omahában néha olyan kezünk van, amely úgy tűnik, hogy
egy bizonyos irányba halad, de odáig is eljuthatunk, hogy a kassza egy részét
vagy akár egészét is megnyerhetjük egy másik kézzel, amely szinte véletlenül
alakult ki. Ez az egyik oka annak, hogy fontos minőségi indulólapokkal játszani.
Nemcsak több jó kezünk és húzólapjaink lehetnek így a flopon, hanem
kezünk sokkal könnyebben átalakulhat nyertes kiskapus kézzé.
Első példa
Vegyük észre, hogy mindkét esetben a közvetlen húzólap csak a tuti flöss és a
tuti sor. De mindkét kézben van egy alacsony kiskapus húzólap is. Feltéve, hogy
a partiban öt játékos van, ha a tőlünk jobbra ülő játékos nyit és utána mi
következünk, mi a legjobb lépés a két forgatókönyv szerint?
Nagy kassza esetén persze nem akarjuk eldobni a tuti lapot, és akkor sem, ha
nem kerül sokba, hogy partiban maradjunk. Ha azonban például A-2-K-J van a
kezünkben és a flop 6-7-8 (két flöss lap, amiből nekünk nincs), és a másik három
partiban lévő játékos mániákus licitálásba és emelgetésbe kezd, talán nem árt
átértékelni helyzetünket. Ennek egyik oka, hogy valószínűleg a kassza
negyedrészéért játszunk, különösen, ha tudjuk, hogy van néhány nagyon jól
felkészült, feszes ellenfelünk. Emellett a törnön vagy a riveren érkező bármilyen
ász vagy kettes vesztessé változtathatja a kezünket. Ha viszonylag biztosak
vagyunk abban, hogy egy másik játékosnál is tuti alacsony van, nyilvánvalóan
semmit nem veszítünk a dobással. Az eddig befektetett kis tét költségét
ellensúlyozza annak lehetősége, hogy lapjaink megkontrázása esetén üres
zsebbel távozunk.
Mindazonáltal persze nem túl jó ötlet gyakran eldobni a kész tuti alacsonyunkat.
Néha csak úgy tűnik, hogy a kassza negyedrészéért játszunk, de a végén
kellemes meglepetésben lesz részünk, amikor a többi játékos mind magas kezet
mutat. Ennek a lehetőségnek önmagában elégnek kell lennie a partiban
maradáshoz az esetek nagy részében. Akkor is érdemesebb lehet partiban
maradni, ha a kasszában már sok pénz van és a parti sokszereplős. A tartalék
alacsony lap jelenléte a kezünkben ugyancsak elegendő ok arra, hogy ne dobjuk
el a tuti lapunkat.
Persze, ha az első játékos nyit, a második emel és a többiek mind dobnak, akkor
egyértelműen a dobás a helyes játék. Miért? Mert a folytatáshoz két tétet kellene
megadnunk, és szembe kell néznünk azzal a lehetőséggel, hogy az eredeti
licitáló még visszaemel. Mindez megsemmisíti a helyzetből adódó valamennyi
értéket, mert ahelyett, hogy egy kis tét megadásával esetleg elvinnénk a
tisztességes méretű kassza felét, most több tétet kell betennünk, miközben
egy háromfős partiban a kassza feléért játszunk. Ráadásul a nyitás és emelés
miatt valószínűbb, hogy egyik ellenfelünk sort flopolt. Így kezünknek javulnia
kell a magas megnyeréséhez.
Feszesebb nyolcas vagy jobb Omaha asztaloknál a drillek értékesebbek. Tegyük
fel, hogy A-2-2-Q van nálunk, a flop pedig 2-3-8. Sokszereplős partiban ezt a
kezet gondolkodás nélkül eldobjuk. De ha párbajozunk, akkor ez az átlagosnál
jobb flop a kezünkhöz. Ugyan lehetséges alacsony kéz, ellenfelünknél
nem feltétlenül van. Lehet, hogy A-3-10-10 vagy valami hasonló van nála,
amely esetben nyerésre állunk. Fontos, hogy ezeket a helyzeteket agresszívan
játsszuk. Arra számítunk, hogy nálunk van a legjobb magas kéz, ami egy
begyűjtésre is jó lehet. Egy másik dolog, amire érdemes odafigyelni, hogy
agresszív játékunk nyomán egyetlen ellenfelünk lemondhat kész, de durva A-3-
7-K alacsony kezéről. Ezt az átütő győzelmet passzolással nem tudtuk volna
elérni. Ha ellenfelünk ránk emel, akkor a parti további részében visszatérhetünk
megadás üzemmódba, mivel az emelés azt jelenti, hogy kész alacsony keze van.
Habár a nyolcas vagy jobb Omaha arról híres, hogy szinte lehetetlen benne
blöffölni, van néhány jó helyzet, amelyben próbálkozhatunk. Az egyik
leggyakoribb blöff lehetőség akkor adódik, amikor magas lapok érkeznek a
flopon, különösen, ha az asztalon pár van. Mivel a legtöbb játékos alacsony
lapokkal játszik, várható, hogy egy magas flop valószínűleg senkinek nem találja
el a kezét. Egy olyan asztalon, mint 10-10-7 gyakran hatékony a nyitás kevés -
három vagy annál kevesebb - ellenfél ellen (több játékos esetén valószínű,
hogy erős kézbe futunk). Ezt a játékot bármely pozícióból játszhatjuk, és ha ránk
emelnek, a legjobb talán dobni, semmint megpróbálni okot keresni a parti
folytatására. Ez a kísérlet feszes, fantáziátlan játékosok ellen a leghatékonyabb,
akik automatikusan úgy gondolják, hogy amikor nyitunk, akkor megvan hozzá a
lapunk.
Egy dologra azért ügyeljünk, amikor magasabb tétes játékot játszunk, mégpedig
arra, hogy szemfüles ellenfelek nem csak hogy megpróbálnak így játszani,
hanem azzal is tisztában vannak, hogy mi is megpróbálhatunk. Ezek a játékosok
képesek a semmivel ránk emelni, ami nehéz helyzetbe sodorhat minket.
Semmivel sokkal egyszerűbb emelni, mint megadni. Az ilyen típusú
ellenfelekkel szemben vagy módosítanunk kell ezt a játékot, vagy meg sem
kísérelni.
Lássunk egy másik példát egy használható trükkre. Mondjuk A-2-4-10 van
nálunk, az asztalon pedig J-J-Q. Csak mi vagyunk a partiban a vakokkal, és a kis
vak nyit a flopon. A nagy vak eldobja, mi pedig puszta lyukas sorral tartjuk a
tétet. Nem a kezünk erőssége miatt adjuk meg a tétet, hanem amiatt a feltételezés
miatt, hogy ellenfelünknél nagyon kevés van. Ha a törnön passzol, akkor
licitálhatunk és számíthatunk a parti megnyerésére. De ha továbbra is licitál és
mi nem csípünk el egy királyt, akkor talán legjobb, ha dobunk, mert egy
következő nyitás valószínűleg azt mutatja, hogy tényleg erős keze van.
Másodjára már nehéz lenne ezen az asztalon blöffölnie, miután megadtuk a tétet
a flopon.
Összefoglalás
(2) Mekkora fizetséget kínál nekem a kassza az alapján, hogy milyen esélyeim
vannak a megnyerésére és mekkora részéért játszom?
(5) Lapjaim kevesebb vagy több játékos ellen jobbak? Játszhatok úgy a
lapjaimmal, hogy kedvező helyzetet teremtsek egyik vagy másik esetben?
JÁTÉK A TÖRNÖN
Mivel a tét nagysága a törnön megduplázódik, sok olyan határ-eset kéztől, amely
még megért egy tétet a flopon, most meg kell szabadulnunk. Alacsony kéz is
gyakran lehetséges lesz, mire a tömhöz érkezünk, és ez felére csökkenti a
fizetséget, amelyet a kassza kínál, ha magas kézre várunk. Az olyan kezek, mint
legmagasabb két pár és a drillek elveszítik esélyüket a teljes kassza begyűjtésére,
amikor az asztalon három alacsony lap van. Ez különösen akkor igaz, amikor
sokszereplős a parti, mivel valakinél szinte biztosan lesz alacsony kéz. Ezeket a
kezeket különös körültekintéssel kell játszanunk, mivel a törn drága kör
lehet. Elsőrangúnál rosszabb kézzel könnyen úgy járhatunk, hogy sok zsetont
fektetünk be kevés megtérülési eséllyel.
Gyakran egy vagy két játékosnál van a tuti alacsony, egy másiknál a tuti magas,
és elkezdődik az emelési háború. Ha valamiféle húzólappal vagyunk a partiban,
akkor ideje komolyan feltenni a kérdést a partiban maradásról. Általában nem a
legjobb ötlet több tétet fizetni a törnön a kassza felére várva, hacsak nincs
esélyünk a kassza begyűjtésére. Tegyük fel, hogy A-2-5-5 van nálunk, az
asztalon pedig 2-4-5-K. Ha van előttünk egy nyitás és egy emelés, adjuk fel ezt a
partit. Drillünk nem elég, és a legjobb river lappal is csak a kassza felét
szerezhetjük meg.
Akkor is a dobás a helyes, amikor egy tőlünk jobbra ülő ellenfél licitál, és még
vannak játékosok, akik utánunk cselekszenek. Nem valószínű, hogy lapjaink
elég jók, mivel aki nyitott, azt jelzi, hogy sora van. Ráadásul mögöttünk még
emelhetnek. Ez a parti egy másik példa arra a helyzetre, amelyben egy tétet még
megadnánk, ha mi zárnánk a licitálást - de dobnunk kell, ha nem tudjuk,
mennyibe is kerülne továbbmenni. Nyolcas vagy jobb Omahában beragadni egy
emelési háborúba az egyik legköltségesebb hiba, amelyet a játékosok a törnön
elkövethetnek. Legyünk vele tisztában, hogy bármikor, amikor lehetőség van
alacsony kézre és a parti sokszereplős, valószínű, hogy legalább egy emelés lesz
a törnön.
Általában ahhoz, hogy erős kézzel a legtöbb pénzt nyerjük a törnön, emelnünk
kell, ha valaki nyitott, és nyitnunk, ha mindenki passzolt. Nyolcas vagy jobb
Omahában az egyik legjobb helyzet, amikor a mienk a kassza egyik fele, és a
másik felére is esélyünk van, ezt más szóval úgy hívják, hogy ingyen esély. Nem
veszíthetjük el a teljes kasszát, és arra is megvan az esélyünk, hogy az egészet
begyűjtsük.
Tegyük fel például, hogy A-2-3-10 van nálunk, az asztalon pedig 4-5-8-Q (kettő
a mi színünkből). Vegyük észre, hogy noha ketten is osztozhatunk a kassza felén,
az alacsony garantáltan a mienk, és ha bármelyik alacsony lapunk mellé pár jön,
azzal kerekünk lesz, ami elég lehet a begyűjtésre. Ezenkívül van egy tuti
flösshúzónk is. Ilyen erős kézzel felpumpálhatjuk a kasszát, aminek számos
előnye van gyakorlatilag kockázat nélkül.
Két másik játékos ellen még mindig agresszívnak kell lennünk az ingyen esélyt
rejtő kezünkkel, még akkor is, ha úgy érezzük, hogy ellenfeleink egyikénél is
tuti alacsony van. Ez egy jó, alacsony kockázatú befektetés, amely nagyszerű
megtérülést hozhat, ha magas kezünk is kiegészül. Íme egy példa egy 10/20
dolláros limit játékból ennek szemléltetésére:
Kezünk: A-2-3-10
A vetélytársak kiűzése
Persze lehet, hogy érdemes behúznunk a féket, ha gyengébb tuti magas kezünk
van. Tegyük fel például, hogy 9-10-J-Q van nálunk, az asztal pedig 3-6-7-8 (két
lap a flösshöz); vagy A-4-K-K van a kezünkben, az asztalon pedig 3-4-8-K (két
flösshúzóval).
Mindkét példában, még akkor is, ha jelenleg nálunk van a tuti magas, sokkal
valószínűbb, hogy valaki lejavulja kezünket, mint az ezt megelőző példában,
amikor tuti flössünk volt. Összehasonlításképpen, a tuti flöss példában csak tíz
lap győzhet le bennünket, ha ellenfelünknél drill van; ezzel szemben a
fenti sorral a tíz potenciális full lapon kívül ott vannak a további flöss kártyák.
Abban a példában, amelyben három királyunk van, tizenhat lap adhat lehetőséget
ellenfeleinknek sor kialakítására, és a paklinak körülbelül a fele egészíti ki a
flösshúzót.
Míg úgy tűnhet, hogy különösen sebezhető lapjaink védelme érdekében még
inkább létfontosságú az emelés, az a baj, hogy alacsony lapokkal rendelkező
ellenfeleinknél gyakran vannak olyan húzólapok, amelyek ugyancsak
legyőzhetnek bennünket. Ezért lehetetlen kiemelni őket, és valószínűleg ránk is
fognak emelni, amennyiben tuti alacsonyuk van flösshúzóval. Hasonlítsuk ezt
össze a tuti flöss példával, amelyben bárkinél, akinél két pár vagy drill van, nem
valószínű, hogy jó alacsony kéz is van, mert akkor pontosan annak a négy
lapnak kellene náluk lennie. Ezt szem előtt tartva általában jobb, ha csak tartjuk
a tétet egy gyengébb tuti lappal, abban a reményben, hogy nem győznek
le bennünket, mintha hasztalanul próbálnánk szűkíteni a terepet.
Minél több olyan lap létezik a törnön, amellyel a legjobb kezünk lehet a riveren,
annál jobban állunk. Tehát előfordul, hogy amikor húzólappal emelünk a törnön,
növeljük kezünk javulási lehetőségeit.
Azok a nyolcas vagy jobb Omaha játékok, amelyek nem esnek a „nem dobálós"
kategóriába - leginkább a nagyobb tétes játékok - néhány jó blöffölési
lehetőséget kínálnak az ügyes játékosoknak. Gyakran sokkal meggyőzőbb, ha a
riverre tervezett blöfföt előkészítjük azzal, hogy a törnön nyitunk húzólapunkkal
azzal a szándékkal, hogy ha kezünk nem egészül ki, akkor végigvisszük a
blöfföt. Ezt általában félblöffnek hívják, mivel kétféleképpen is nyerhetünk.
Noha két nagy tétet kell elsütnünk a blöff kivitelezéséhez, tétjeink nem vesznek
kárba, mert még ha ellenfeleink nem is dobnak, elképzelhető, hogy kezünk
kiegészül a riveren.
Több, mint két ellenféllel szemben veszélyes blöffölni, mert nagyon valószínű,
hogy belefutunk a tuti lapba. Amikor kevés játékos van a partiban - legjobb, ha
maximum két másik -, az a legjobb pillanat a blöffölésre. Ezenkívül a félblöff
akkor is eredményes, ha el tudunk hitetni valami olyan kezet, amely
valóban kiegészült a törnön. A játék akkor működik a legjobban, ha eddig a
pontig nem voltunk agresszívak.
Következzen most egy példa egy ilyen játékra: a kis vakban megadjuk a tétet 2-
3-4-7-tel, és megnézzük a flopot, ami A-8-10. Három játékos van a partiban,
passzolunk és tartjuk a tétet, feltételezve, hogy a nyitónál ászos két pár van. A
törn lap egy dáma, amellyel kiegészül a sora bármely ellenfelünknek, akinél J-9
vagy K-J van. Noha elképzelhető, hogy egyik ellenfelünknél ilyen kéz van, ez
egyáltalán nem biztos. Nagyszerű lehetőség kínálkozik a félblöffre. Nyithatunk
vagy passz-emelhetünk, amennyiben úgy gondoljuk, hogy ellenfelünk ismét nyit
ászos két párjával. A riveren muszáj licitálnunk, függetlemil attól hogy milyen
lap jön - kivéve, ha ász jön, amivel valakinek majdnem biztosan fullja lesz. Ha
nem alacsony jön, akkor ellenfeleink nehezen tarthatják a tétet a soron kívül
bármivel. Ha alacsony jön, egyébként is mi nyerjük a kassza egy részét.
Valójában arról van szó, hogy ha ellenfeleinknek meggyőződésük, hogy sorunk
van, és dobnak két ászt vagy két alacsony párt, akkor lehet, hogy kiegészül az
alacsony kezünk és hetes magassal begyűjthetjük a kasszát.
(2) Muszáj nálunk lennie a tuti alacsony húzónak, amikor így próbálunk
félblöffölni. Amikor az asztalon alacsony húzólap van, hiba félblöffölni, ha csak
magas flöss- és sorhúzónk van, mivel nagyon valószínű, hogy a riveren alacsony
lap jön. Emiatt bárki tartani fogja a tétet, akinek értelmes alacsony keze van.
Ellenfelünk megadhatja a blöffünket alacsony kézzel, és akár gyenge párral vagy
hasonlóval is be-gyűjtheti a kasszát.
JÁTÉK A RIVEREN
Kifizetni
A riveren gyakran kell döntenünk arról, hogy megadunk-e egy tétet határeset
magas vagy gyenge alacsony lapokkal. Lehet, hogy drillt flopoltunk, majd
megnézhettük, ahogy megérkezik a flöss a riveren. Miközben nagyon is
elképzelhető, hogy legyőztek minket, arra is van esély, hogy a licitáló az
alacsonyra megy és a drillünk továbbra is a legerősebb magas kéz. Ha nem
tudjuk eldönteni, hogy ellenfelünk melyik irányba halad a játékban, sokkal
jobban tesszük, ha tartjuk a tétet és esetleg elveszítünk egy licitet, minthogy
dobással megkockáztassuk a fél kassza feladását. Erre mondják, hogy kifizetjük,
és akkor tesszünk így, amikor a kasszaesélyek elég jók a tét megadásához még
akkor is, ha úgy gondoljuk, hogy vesztettünk.
Pozíció
Egy másik összetevő, amit mérlegelni kell, amikor azon morfondírozunk, hogy
tartsuk-e a tétet a riveren, hogy milyen licitálás következhet még mögöttünk. Ha
utánunk még van néhány játékos, egy kicsit feszesebbnek kell lennünk és
többször kell eldobnunk kérdéses lapjainkat. Az előző helyzetben például, még
ha a licitálónak nincs is flösse, ha még négy játékos jön utánunk, elég biztosra
vehetjük, hogy egyikük legyőzött bennünket és tartani is fogja a tétet.
Lapjaink megkontrázása
Miközben kész tuti alacsony kezünkkel agresszívabban játszhatunk, ha van
nálunk tartalék lap, néha pusztán a tuti alacsonnyal találjuk magunkat partiban.
Ezekben az esetekben hat olyan lap van, amely megkontrázhatja a kezünket, ami
azt jelenti, hogy körülbelül hétből egyszer megsemmisülhet a kezünk a
riveren (negyvennégy eddig nem látott kártya között hat ilyen lap
van). Minthogy ez ennyire gyakran előfordul, jó, ha van egy tervünk arra,
hogyan kezeljük ezt a helyzetet.
Nagyon gyakran a riverre pontosan három játékos marad a partiban, tehát fontos
megtanulnunk, hogyan hozzunk pontos döntéseket ilyen helyzetekben.
Következzen most segítségképpen néhány általános útmutatás.
Néha a nyitás a riveren nem csak a kasszának azt a felét szerzi meg számunkra,
amely amúgy is biztosított, hanem a teljes kasszát. Ha A-3-4-Q van nálunk, az
asztalon pedig 2-5-8-10-J és biztosra vesszük, hogy ellenfeleinknek nem visznek
el háromnegyedet, akkor nyissunk pusztán a tuti alacsonnyal is. A nyitás gyakran
eldobathatja egyik ellenfelünk befuccsolt húzóját, mint A-2-K-Q (tuti flösshúzó)
még akkor is, ha magas lapjaival legyőzött volna bennünket. Az A-4-6-7 kéz
pedig kifizet bennünket a második legjobb alacsonnyal, és a teljes kasszát be
tudjuk gyűjteni tuti alacsonnyal és A-Q magassal. Noha nem mindig
leszünk ilyen eredményesek, nem árt, ha tudjuk, hogy az agresszivitás nagy
értékkel bírhat.
egy olyan helyzet, amelyben vállalnunk kell, hogy esetleg többet kockáztatunk.
Amikor három alacsony lap, de nem kerék lehetőség van az asztalon, és mindkét
irányban határeset lapjaink vannak, vagy emelnünk kell vagy dobnunk. A tét
tartása azért hiba, mert megnyitja a kaput a harmadik játékos előtt, hogy tartsa a
tétet mögöttünk. Gyenge kétirányú lappal, fontos kizárni a harmadik játékost és
a licitálóval párbajozni, remélve, hogy vagy az egyik, vagy a másik irányt mi
nyerjük.
Hajoljunk inkább a dobás felé, ha az asztalon ötlapos alacsony sor vagy flöss
lehetőség van. Egyetlen ellenfél ilyenkor könnyebben elviheti az egész kasszát
előlünk, ráadásul nagyobb az esélye annak, hogy ránk emelnek, ami azt jelenti,
hogy a játékkal kettő helyett három tétet kell kockáztatnunk. Például, ha az
asztalon 3-4-5-8-10 flöss van, nálunk pedig A-3-5-7 flöss nélkül, A-2-
vel bármely ellenfelünk begyűjtheti a kasszát, ugyanígy flössel és a mienknél
valamennyivel jobb alacsonnyal is.
Ez azt jelenti, hogy 2:1 árat kapunk erre az emelésre. Ahhoz, hogy helytelen
legyen emelni, az esetek több, mint kétharmadában negyedelnünk kell. Ezt
leginkább úgy kerülhetjük el, ha nem emelünk, amikor viszonylag biztosak
vagyunk abban, hogy egy másik játékosnál is tuti alacsony van.
Lényegében arról van szó, hogy bármikor, amikor viszonylag erős kétségeink
vannak afelől, hogy másik tuti alacsony is van valakinél, emeljünk! A legtöbb
játékos ennek ellenkezőjét teszi ebben a helyzetben. Csak tartják a tétet, mert
úgy érzik, negyedelnek. Valójában emelniük kellene, mert lehet, hogy a kassza
felét nyerik.
Amikor ügyes ellenféllel vagyunk partiban, tisztában kell lennünk azzal, hogy ő
is alkalmazhatja az itt tárgyalt trükköket. Nem biztos, hogy mindig az van nála,
amit megpróbál elhitetni. Lehet, hogy azért emel a riveren, hogy megpróbáljon
kiűzni minket a partiból, nem pedig a keze erőssége alapján. Persze ez
gyakrabban előfordul magasabb téteken, alacsonyabb nyolcas vagy jobb
Omaha játékokban az emelés a riveren majdnem mindig tuti kezet jelez.
Értékért licitálás
Amikor értékért licitálunk, azért tesszük, mert úgy gondoljuk, hogy ellenfeleink
kezénél erősebb a mienk, és valamelyikük lehet, hogy gyengébb kézzel is tartja a
tétet. Nincs azonban nálunk a tuti lap, és az is előfordulhat, hogy alulmaradunk.
Azért nyitunk mert úgy érezzük, hosszú távon nyereséges lesz, és mert
gyakrabban fordul elő az, hogy tartják a tétünket és nyerünk, mint az, hogy
megadják és veszítünk.
Emellett néha egy nagyon feszes játékos passzol a végén legerősebb kézzel. Ha
ez a játékos a parti során végig nyitott, ezt a passzt nem szabad a gyengeség
jeleként értelmeznünk. Lehet, hogy csak elfáradt a jobb karja. Vagy lehet, hogy
olyan lap érkezett, amely valamelyest gyengített a kezén. Például lehet, hogy A-
3-10-J volt nála (ász-magas flöss), az asztalon pedig 4-5-7-Q-Q (tuti flöss). Noha
tuti flöss van nála és övé a második tuti alacsony, az a tény, hogy az asztalon pár
van, azt jelenti, hogy még így is legyőzhetik, tehát passzol a riveren.
Jónéhány olyan nyolcas vagy jobb Omaha játékos van, aki így játszik, különösen
kisebb téteken. Ha felismerjük őket, az segít elkerülni, hogy olyan kezekkel
licitáljunk értékért, mint A-4-K-K (király magas flöss), amikor ők partiban
vannak és már mutattak némi erőt.
Egy másik példa arra, hogy a pozíció miként hozhat extra téteket a riveren, ha A-
3-Q-Q van a kezünkben, az asztalon pedig Q-J-7-5-K. Tehát még egyszer, ha mi
cselekszünk először és utánunk még több játékos következik, lehet, hogy
passzolnunk kell, mivel egyiküknek valószínűleg sora alakult ki. De ha mi
vagyunk az utolsók és a többiek passzoltak, bátran licitájunk értékért a három
dámánkkal. Elképzelhető, hogy tartják a tétet királyos két párral, kisebb drillel és
még rosszabb kezekkel is. Az is lehetséges, hogy valakinek kiegészült a sora, és
passz-emelést tervez ellenünk. Ne feledjük, hogy a licitáláshoz nincs szükségünk
olyan lapra, amellyel nem bukhatunk.
Blöffök elfogása
Tegyük fel például, hogy A-3-5-K van a kezünkben, az asztal pedig 2-6-6-J-K.
Valószínű, hogy királyos két párunk elég jó egy kislétszámú partiban. De nem
valószínű, hogy tartják a tétünket, kivéve olyan kézzel, amely megegyezik a
mienkkel vagy talán egy bubival. Ez egy másik helyzet, amelyben az
agresszív játékos előtti passzolásnak van némi értéke. Ha passzolunk,
ő megpróbálhatja ellopni a kasszát, remélve, hogy nem talált el bennünket az
alacsony húzó és most dobni fogunk.
Az asztalon lévő négylapos sorra blöffölni sok játékosnak nem jutna eszébe. A
blöfföléssel próbálkozás itt nagyszerű játék, mert mire eljutunk a riverig, a
kassza elég nagy lesz ahhoz, hogy megérje ellopni. Ezért ennek a játéknak csak
időnként kell működnie ahhoz, hogy jó nyereséget hozzon.
Egy másik ijesztő asztal egy kerékhez tartozó négy lap A-2-4-Q-3 (vagy 5), ami
megér egy lopási kísérletet, amennyiben senki sem mutatott nagy érdeklődést
eddig a pillanatig. Kerék nélkül bárkinek nehéz lesz tartani a tétet. Az előző
blöffhöz hasonlóan ez a játék is elég, ha az esetek kis százalékában működik, és
máris nyereséges. Ugyanakkor rossz ötlet alkalmazni, amikor az asztalon 2-3-4-
5-x van, mivel legalább egy játékosnál - minket is beleértve - keréknek kellene
lennie.
Ezt szem előtt tartva a nyolcas vagy jobb Omaha kasszák jellemzően elég
nagyok a riveren ahhoz, hogy indokoljanak egy blöffkísérletet, ha ijesztő az
asztal. Ha igényesek vagyunk, és ezeket a blöfföket csak olyan partikban
alkalmazzuk, amelyekben két vagy annál kevesebb ellenfél van, olyanok, akik
jól akarnak játszani, húzásunk nyereséges lesz.
ÖSSZEFOGLALÁS
Sok nyolcas vagy jobb Omaha játékos rendszeresen játszik olyan kezekkel,
amelyekben 2-3 vagy A-4 képviseli legjobb alacsony kilátásaikat. Míg ezeket a
kezeket teljes létszámú asztalnál nem szabad automatikusan játszani, előfordul
olyan, amikor meg kell velük nézni a flopot. Néhány nyereséges lehetőséget
dobunk ki az ablakon, ha automatikusan eldobjuk ezeket a kezeket.
Néha előfordul, hogy mindenki dob előttünk, amikor azonos színű 2-3-4-7 van
nálunk hátsó pozícióban. 2-3-4-7 esetén valószínű, hogy a tuti alacsonyhoz
szükséges ász még benne van a pakliban, amivel méginkább játszhatóvá válik a
kezünk. Ráadásul a vakok ellen pozícióban leszünk. Az emelés talán a legjobb
lépés, különösen, ha a vakok feszes játékosok, akik dobnak, ha nincs erős kezük.
A tét megadása is rendben van, ha a vakokon laza játékosok ülnek. Ha azonban
mindenki dob előttünk és az osztóhoz közel azonos színű A-4-6-8 van nálunk,
talán inkább emelnünk kell, mint tartani a tétet. Ennek három oka is van:
(1) Az egyik ász a kezünkben van, amivel kevésbé valószínű, hogy az egyik
vaknál jó lap van. Ez növelheti az esélyünket a vakok megszerzésére.
Amikor több játékos van a partiban, a 2-3-at vagy A-4-et tartalmazó kezek talán
még mindig játszhatók. Általában persze csak egy tétért akarunk ezekkel a
kezekkel játszani, és fontos, hogy a másik két lapunknak is legyen némi értéke.
2-3-4-6, azonos színű 2-3-Q-K, A-4-6-Q és A-4-10-J kombinációkkal
talán érdemes megadni a vakot, amikor előttünk már több játékos is beszállt.
Ezzel szemben a 2-3-7-10, a 2-3-9-K vagy az A-4-7-9 kezek eldobandók.
Mennyire hasznos, ha van alacsonyat segítő tartalék lapunk? A rövid válasz erre
a kérdésre az, hogy nagyon hasznos! Nézzük csak a következő számokat:
(1) Amikor tartalék nélkül flopolunk tuti alacsony húzót, az esetek 57%-ában
tudjuk kiegészíteni a kezünket.
Ezek a számok világosan mutatják, miért fontos, hogy extra alacsony lapok is
legyenek a kezünkben. Mivel csupán kétlapos alacsony húzó esetén közel 25
százalékban kontrázódik kezünk, kérdéses, milyen agresszívan tudunk játszani.
A további alacsony lap hozzáadott értéke jóval agresszívabb játékot engedélyez.
A tartalék lap másik bónusza, hogy jóval nagyobb esélyünk van sorra. Például,
ha az asztal 4-5-K, nagy különbség van aközött, hogy a kezünkben csak A-2
(négy lap egészíti ki a sorunkat), vagy A-2-3 (tizenhárom lap egészíti ki a
sorunkat) van.
Amellett, hogy nyilvánvalóan terítéskor a királyos két pár legyőzi a dámás két
párt, további jó okai is vannak, hogy miért a királyos két pár az egyetlen két pár
nyolcas vagy jobb Omahában, amely bármiféle értéket képvisel. Először is,
mivel a király magas lap, jelenléte az asztalon megnehezíti az alacsony kéz
kialakulását. Noha az ászos lenne a legmagasabb két pár, amikor ász van az
asztalon, sokkal nagyobb a valószínűsége annak, hogy a kasszát meg kell osztani
az alacsony kézzel.
A két párral az a fő probléma, hogy szinte mindig jelen lesz a sor lehetősége,
amikor nincs pár az asztalon. Valójában ahhoz, hogy ne legyen lehetőség sorra, a
végső asztalon lennie kell egy királynak, dámának vagy mindkettőnek. Ez némi
extra értéket ad a királyos és dámás két pároknak.
Kislétszámú játék
Kislétszámú (négy vagy kevesebb játékossal) nyolcas vagy jobb Omahát játszani
drámaian különbözik attól, ahogy teljes asztalos játékot játszunk. A legfeltűnőbb
változás talán az indulólapok értéke. Teljes létszámú játékban nagyon kevés az
ász nélküli játszható indulólap. Ezek közül a legtöbb olyan, amelyben négy
magas lap van. De ha kislétszámban játszunk, nem engedhetjük
meg magunknak, hogy nagyszerű indulólapokra várakozva üldögéljünk.
Nemcsak hogy nem kapunk ilyeneket elég gyakran, nem is nyernek olyan
százalékban, mint más játékok elsőrangú kezei.
Az a típusú kéz, amely kislétszámban sokkal játszhatóbbá válik, a magas pár két
alacsony lappal. Például az egyszínű vagy más színű A-7-K-K kombinációt
teljes létszámú játékban el kell dobnunk. De egy négyszereplős partiban ezzel
emelnünk kell. Háromszereplős játékban a királyok könnyedén nyerhetik a
magasat még akkor is, ha nem javulnak. És noha az A-7 nem annyira alacsony
húzó, jó, ha kiskapuként ott van arra az esetre, ha a királyokat legyőzik. Ne
becsüljük alá a kezünkben lévő alacsony húzók értékét kislétszámú játékban,
mert a végén gyakran egyik ellenfelünknél sem lesz alacsony.
ÖSSZEFOGLALÁS
Noha sok mindent meg kell fontolnunk nyolcas vagy jobb Omahában, a játék
nem annyira bonyolult. Ha megtanuljuk, hogyan játsszunk minőségi kezeket jó
pozíciókból, a nehéz döntések többségét elkerülhetjük. Alapvetően fontos,
hogy ne feledjük, sokszereplős partikban gyakran szükségünk van a tutira a
győzelemhez. Ezért képesnek kell lennünk gyorsan felismerni, hogy van-e a
kezünknek esélye a tutira. És ha nincs, akkor általában dobnunk kell.
A nyolcas vagy jobb Omaha nagyszerű játék, mert több kihívással járó döntés
van benne, mint a póker bármely más formájában. És most már ezeket a
döntéseket nyereségesen tudjuk meghozni.
9
MAGAS-ALACSONY NYOLCAS-VAGY-JOBB HÉTLAPOS STUD (SEVEN-
CARD STUD HIGH-LOW EIGHT-OR-BETTER)
A régi mondás, miszerint „az alma nem esik messze a fájától", tökéletesen illik
fiamra, Todd Brunsonra. 1989-ben, három év egyetemi tanulmányt követően
Todd nagyon meglepett, amikor azt mondta, hogy nem megy vissza a negyedik
évre a jogi egyetemre. „Hivatásos pókerjátékos akarok lenni" - mondta. Otthon
nem nagyon beszélt a szerencsejátékról korábban, és azt sem tudtam, hogy
ismeri a póker szabályait. Kiderült, hogy a Texas Tech egyetem körüli helyeken
játszogatott Lubbockban. Elég magas szintre eljutott, és úgy döntött, hogy
jobban tetszik neki, mint a tanulmányai. Tehát húsz évesen Todd elkezdte
hivatásos pályafutását.
Aztán Todd leült vele párbajozni egy „barátságos kis játékban" 50 000-100 000
dolláros vakokkal, Texas hold'emben. A két napos mérkőzés első napján Todd
hétmillió dollárt nyert. A második napon kicsit kevesebbet teljesített, mindössze
további hat és félmillió dollárt nyert. Biztos vagyok benne, hogy ez a mérkőzés a
pókertörténelem részévé válik.
Todd összesen több mint húszmillió dollárt nyert abban a Texas hold'em
játékban. Napi rendszerességgel játszik a világ legnagyobb tétes póker
játékában, ahol egyike a legstabilabb nyerőknek. Ugyan hold'emben
megkérdőjelezhetetlen a szakértelme, nyolcas-vagy-jobb hétlapos stud játékban
talán még értékesebbek a meglátásai. Ezért választottam őt ennek a fejezetnek a
megírására. Nincs kétségem afelől, hogy a Brunson nevet pókerben még évekig
fogják hallani, miután én eltávozom.
BEVEZETÉS
A magas-alacsony hétlapos studot, ahol nyolcas vagy jobb lap kell ahhoz, hogy
érvényes alacsony lapunk legyen, általában röviden nyolcas-vagy-jobb néven
ismerik, és otthoni játékokban ugyanúgy játsszák, mint a világ kaszinóiban.
Hétlapos studban minden játékosnak három lapot osztanak először, kettőt lefele
fordítva, egyet felfele. Ezt az első felfelé fordított lapot hívják ajtónak.
Egy licitkor következik, majd további három nyílt lapot osztanak minden
játékosnak, és minden egyes lapot újabb licitkor követ. Ezt követően minden
játékos megkapja az utolsó lapját, amelyet hetedik utcának vagy rivernek
szoktak nevezni, ez a lap lefelé fordítva érkezik. Ekkor kerül sor az utolsó
licitkörre.
Sok esetben ellenfelünk rejtett lapjait x-ek jelzik, ami azt jelenti, hogy nem
ismerjük a lapokat. Íme egy példa, amelyben minden lapot megmutatok:
I. ALAPELV:
2. ALAPELV:
Három nagy
A másik oka, hogy nem akarunk mással játszani, csak a legmagasabb párral,
hogy általában legalább egy stoppost is felszedünk, aki az alacsonyra utazik. Így
hát nem csak a magas lapra indulunk kevesebb eséllyel, még az is valószínű,
hogy az alacsonyt elviszi valaki más, ha esetleg a dámákat sikerül is túlhúznunk.
Azt is figyelembe kell vennünk, hogy az alacsonyra utazó stoppos
is összeszedhet egy sort vagy más olyan lapot, ami megver minket.
Három közepes
Kerüljük az egy látható és egy rejtett lapból álló kilences, tízes, bubi de még a
dáma párt is harmadik utcán, ha vannak magasabb lapok mögöttünk. Ez alól a
szabály alól két kivétel van, és mindkettőre nagyon ritkán kerül sor:
(2) Alacsonyra is megyünk nyolcas párral vagy más kis párral, amiből az egyik
lap látható.
Három kicsi
3. ALAPELV:
ALACSONY INDULÓLAPOK
Hézag nélküliek
A következő legjobb indulólap, ha valakinek három lapja van sorhoz. Ebben a
játékban a hézag nélküliek nyújtják a legjobb lehetőséget, mert nyolc lappal
lehet nyitott sorhúzónk az alacsony húzónkkal - más szóval nagyágyúnk. Ezek a
kezek a 6-7-8, az 5-6-7, a 4-5-6, a 3-4-5, a 2-3-4 és különösen az A-2-3. Van
ezen kívül nyolc olyan lapunk, amellyel lyukas sorunk alakulhat ki az alacsony
húzónk mellett. Nem egészen nagyágyú, de ez sem túl rossz.
Első példa
Második példa
„Első játékos" ismét azt fogja feltételezni, hogy a tízes rossz lap volt nekünk. A
valóságban azonban még két esélyünk van arra, hogy megérkezzen 12 javulási
lehetőségünk egyike az alacsonyhoz, nyolc pedig a teljes kassza begyűjtésére.
Ebben a helyzetben még könnyebben emelünk, mivel néggyel több javulási
lehetőségünk van alacsonyra, mint az első példában. Vegyük észre, hogy még
egy kilencest is elkaphatunk az ötödik utcán ugyanezzel az eredménnyel.
Egy-hézagosak
A kezek következő részhalmazába az egy-hézagosak tartoznak: 5-6-8, 5-7-8, 4-
5-7, 4-6-7, 3-4-6, 3-5-6, 2-3-5, 2-4-5, A-3-4 és A-2-4. Az ászt tartalmazó
kezeken kívül négy olyan lapot kaphatunk el, amivel nyitott sorhúzónk lesz az
alacsony húzónk mellett. A hézag nélküliekhez hasonlóan itt is nyolc lappal lesz
lyukas sorunk. Például:
Első példa
Mi: 3-5 6
Ha a negyedik utcán ászt, kettest, négyest vagy hetest kapunk el, emeljünk rá
„Első játékosra", függetlenül attól, hogy ő mit kap el - az egyetlen lehetséges
kivétel az, amikor ászt kaptunk el, „Első játékos"-nak pedig nyílt nyolcas párja
lesz. Ha mi is és ő is rossz lapot kapunk el, tartsuk a tétet! Ez az egyik olyan
ritka helyzet nyolcas vagy jobb játékban, amikor még úgy is fontolóra vehetjük a
tét tartását, ha ellenfelünknek jó lapja érkezik, nekünk pedig rossz. Ennek két
oka van:
(2) Még akkor is, ha megint jó lapot kap el, tizenhat lappal javulhatunk (ász,
kettes, négyes vagy hetes), hogy jó formába kerüljünk ellenfelünk két
legvalószínűbb keze ellen - amelyek egy kész nyolcas alacsony vagy egy
pár nyolcas alacsony húzóval. Ha ellenfelünknek fölépárja van a rejtett lapjai
között, ami nem ász, akkor nagyon jó helyzetben vagyunk.
Két-hézagosak és dupla-hézagosak
Az utolsó részhalmazba a két-hézagosak és a dupla-hézagosak tartoznak. A két-
hézagosak és a dupla-hézagosak értéke nagyjából megegyezik. Dupla-hézagos
a 8-7-4, 8-5-4, 7-6-3, 7-4-3, 6-5-2, 6-3-2,
Első példa
A legtöbb játékos még egy lapot megnéz ilyenkor. Ne tegyük - spóroljuk meg azt
az egy extra tétet! Lehet, hogy ez most nem tűnik soknak, de egy pár ilyen ügyes
spórolás, amelyek az éjszaka végén szépen összegyűjtött zsetonjaink mellé
kerülnek, a nullszaldós játékot szép nyereséggé változtatják, vagy súlyos
veszteségből enyhét varázsolnak. Ne feledjük, minden tét számít!
Ász és két bébi
Első példa
Ne feledjük, hogy az ász két bébivel, ahol nem mind a kettő kerék lap, nagyszerű
kéz lehet. Már az elején nagyon agresszívan kell vele játszani. Nem akarjuk,
hogy közepes párok ólálkodjanak körülöttünk, és ellopják a kassza magas felét,
és ha ászos két párunk van, még a nagy pároktól is azonnal megszabadulhatunk.
Fontoljuk meg a következő példát:
Második példa
Még ott van „Első játékos" is - az a csata másik fele. Most, hogy párbajozunk a
legjobb magas és a legjobb alacsony birtokában, a begyűjtés egyszerűnek látszik.
De a látszat néha csal. Alacsonyunk az esetek mintegy 55 százalékában egészül
ki, az „Első játékosnál" lévő 4-5-6 pedig az esetek valamivel több, mint 55
százalékában a legjobb magassal fejezi be a játékot. A nettó eredmény? A 4-5-6
összességében körülbelül egy százalékkal esélyesebb, mint az A-4-6. Tudom, ezt
nehéz elhinni, de ebből is kiderül a 4-5-6-ban rejlő sorlehetőségek jelentősége.
Mindez azt mutatja, hogy jobban járunk, ha párbajban 49,5 százalékos
esélyesként maradunk a kasszában, amiben némi gazdátlan pénz is van, mint a
háromszereplős parti 32 százalékos esélyeseként. Tehát próbáljuk meg eldobatni
azokat a királyokat!
Kezek nyolcassal
Nem azt mondom, hogy dobjunk el minden kezet, amelyben nyolcas van. Csak
tartsuk szem előtt ezeket a tényezőket, és ne szeressünk bele lapjainkba! Ezek
olyan határeset helyzetek, amelyek helyes kezeléséhez hosszú évek
tapasztalatára van szükség. Most, hogy megbeszéltünk minden alacsony
játszható kezet, lépjünk tovább a magas kezekre.
4. ALAPELV:
Első példa
Ászok
Íme egy taktika, amelyet újoncok vagy túlságosan agresszív ellenfelek ellen
vethetünk be: ha megosztott ászaink vannak, vagyis az egyik látható, a másik
rejtett, és előttünk olyasvalaki emel, akinek ász a látható lapja, csak tartsuk a
tétet. Korai pozícióból is beszállhatunk csak simán, ha nincs kint túl sok
alacsony lap. Miután késleltettünk a harmadik utcán, passzoljunk és tartsuk a
tétet, ha magas lapot kapunk, de ha alacsonyat, akkor nyissunk. Ez
ellenfeleinkben azt a benyomást kelti, hogy kizárólag alacsony lapok vannak
nálunk. Az ötödik utcán remélhetőleg magasat kapunk, és beleiktathatunk egy
passz-emelést. De amint három alacsony lapunk látható, máris ott a huncutság.
Játsszuk a kezünket értelemszerűen, egyszerűen végig licitálva. Szinte senki nem
fog bedőlni egy passz-emelésnek egy ásszal és két alacsony lappal szemben.
Tehát ne feledjük: amikor ász ellen megyünk, az erős párok szinte értéktelen
lapokká válnak. Ráadásul sokszereplős partiban egyébként sem játszhatók jól.
Alacsonyabb pár elleni párbaj, ász nélküli alacsony vagy egy sorhúzó az ideális
helyzet, amely elvezet bennünket a következő alapelvhez.
Első példa
A többi magas kéz, ami nem annyira jó, az alacsony lapok nélküli három
egyszínű és a három magas érintőlap. Ezek nagyszerű kezek studban, de nyolcas
vagy jobb játékban? Jobb, ha elfelejtjük őket.
6. ALAPELV:
VEGYES INDULÓLAPOK
Tudom, hogy újra és újra ismételgetem, hogy soha ne legyen nálunk a második
legerősebb kéz, de azt is mondtam, hogy ez alól a szabály alól vannak kivételek,
és ez az egyik kivétel. Egy nyolcasnál alacsonyabb párnak ász segéddel nagy
értéke van olyan nagy pár ellen, amely nem ász, és a két alacsony lapnak is
további értéke van. Ha nagy párral párbajozunk, az ilyen kézzel végig kell
menni, kivéve, ha ellenfelünk asztala nagyon ijesztővé válik, vagyis első
felfordított lapja párosodik. Ha alacsony lapot kapunk el, jó esély van arra,
hogy a játék során egy vagy két ingyen lapot kapunk; örüljünk nekik és
ne próbálkozzunk blöfföléssel, amíg valamink ki nem alakul.
Vigyázzunk, ha van a partiban egy stoppos, aki alacsonyért megy. Most már
mindkét irányban mi vagyunk a második legjobbak. Nagyon veszélyes! Ha mi is
és a stoppos is jó lapot kapunk el, óvatosan folytassuk! Ha mi jót csíptünk el, ő
pedig rosszat, szabaduljunk meg tőle, amint tehetjük! Ha ő jót fog el, mi pedig
rosszat, szálljunk ki hamar, osztó nyelven ezt úgy mondják, hogy „E.O." (early
out). Dobjuk el a lapjainkat, mielőtt két szék közül a pad alá esünk. Ha a
negyedik utcán tartjuk a tétet, majdnem mindig ebbe a sebezhető helyzetbe
kerülünk.
Egy alacsony pár bébi segéddel sokkal inkább határeset lap. Lehetőleg két lapos
soresélyt szeretnénk a párunk mellé, és itt azonnal jó lapot kell elkapnunk a
körülményektől függetlenül. Egy lehetséges kivételt az jelentene, ha párbaj
helyzetbe kerülnénk egy másik alacsonyért játszóval, és mindketten rossz lapot
csípünk el. A rossz alatt kilencest vagy annál jobbat értek. Ha elég nagy
szerencsénk van és rögtön kapunk egy ászt, játsszunk agresszívan! Ha
még nagyobb szerencsénk van és rögtön drillünk lesz, nyissunk, és ha akkor
rosszat kapunk az ötödik vagy a hatodik utcán, akkor válasszuk a passz-emelést.
Ne makacskodjunk ezzel a határeset lappal! Ne is játsszunk vele, ha úgy
gondoljuk, hogy nem tudunk a megfelelő időben dobni vagy elfogadni az ingyen
lapot.
Végül van a három egyszínű lap két bébivel. Ha a látható lapunk 9, 10 vagy
bubi, és egy magas lap emel, valószínűleg azonnal dobnunk kell. A kezünk túl
nyilvánvalóvá válik ellenfeleink számára, és kevésbé valószínű, hogy kifizetnek,
ha kiegészül a kezünk. Amikor három egyforma lapunk van és a magas látható,
játsszunk agresszívan úgy, hogy ellenfeleink azt higyjék, az a pár van a
kezünkben. További esélyt adunk magunknak a nyerésre, ha ellenfeleink
rossz lapot kapnak vagy alacsony párjuk alakul ki. Ráadásul amikor kiegészül
alacsony kezünk, senki sem fog gyanakodni. Példa:
Első példa
Mi: ♥2 ♥3 ♥K ♦5 ♥6 ♠Q ♥8
Első játékos: ♦4 ♥7 ♣8 ♠5 ♠10 ♦6 ♦J
Második példa
Mi: ♥3 ♥J ♥5 ♥Q ♦9
Most néhány olyan helyzetet fogok bemutatni, amely ritkán fordul elő. Tegyük
fel, hogy nálunk van a legalacsonyabb lap, és háromlapos sorunk van egy
kilencessel és két másik lappal, ami nyolcas vagy annál alacsonyabb, például 7-
8-9, 6-7-9, 6-8-9 vagy akár 5-6-9. Ezek a kezek csak magas kezek ellen
játszhatók, amelyeknek nincsen alacsony lehetőségük. Míg ezek a kezek
általában veszteségesek sima magas hétlapos studban, annak az esélye, hogy
végül kialakulhat az alacsonyunk is és megszerezhetjük a kassza felét, nyolcas
vagy jobb játékban nyereségessé teszi őket. Soha ne bonyolódjunk bele ilyen
helyzetbe bébi ellen!
Most, hogy végigvettük az indulólapokat, lépjünk tovább arra, hogyan kell őket
a későbbi licitkörökben játszani.
7. ALAPELV:
Amikor magas párral játszunk egy ellenfél ellen, ellenőriznünk kell, hogy aki
bébivel indul, elkap-e egy másik alacsony lapot, amivel sor- vagy flösshúzója
lehet. Ha nyit, akkor csak adjuk meg a tétet; de ha magas lapot kapott - királytól
kilencesig vagy alacsonyt sok hézaggal - akkor nyissunk.
Első példa
Második példa
Mi: K-10 K-6
Harmadik példa
A 3. példa nem olyan egyértelmű, mint az első kettő, de itt is a passz a legjobb
választás. „Első játékos" szinte mindig nyitni fog, amikor passzolnak előtte,
tehát amúgy is lesz licitálás ezen az utcán, és passzunk egy kicsit félrevezető is.
Ha „Első játékosnak" hetes párja alakul ki a negyedik utcán, és aztán rosszat kap
az ötödiken, a heteseivel végig tarthatja a tétet ellenünk, mivel a negyedik utcán
passzoltunk.
Még egyszer, ha „Első játékos" elkap egy harmadik bébit az ötödik utcán,
passzoljunk és tartsuk a tétet, ha pedig magasat kap, akkor nyissunk!
Persze, ha „Első játékos" olyan magas lapot kap, amelynek a színe megegyezik
az első két lapjával, akkor itt mindenképpen passzolnunk kell. Megadhatjuk a
tétet, de ha ellenfelünk egy másik azonos színű lapot kap a hatodik utcán, akkor
inkább dobjunk - hacsak nincs nálunk két pár. Ha „Első játékoshoz" egy másik
eltérő színű alacsony érkezik a hatodik utcán, kétségbeesetten kell tartanunk
a tétet itt is és a végén is. Ha „Első játékos" újabb azonos színű bébi kártyát kap,
dobjunk és sírva rohanjunk el az asztaltól.
Első példa
Második példa
Az első dolog, amit meg kell magunktól kérdezni, hogy milyen játékos az
ellenfelünk? Játszana itt két bubival? Játszana itt három egyforma színű lappal?
Remélhetőleg saját érdekünkben a válasz mindkét kérdésre igen lenne. De ha
történetesen én vagyok a „Második játékos", akkor a válasz nem, és akkor vérig
fogok sértődni. Lehet, hogy nálam egyszínű ász-bébi van, de arra is van esély,
hogy rejtett magas kezem van. Tehát ismétlem, ebben a helyzetben dobjunk, és
rohanjunk el sírva az asztaltól. Mindez elvezet bennünket a következő alapelvig.
8. ALAPELV:
Amikor rejtett magas kézzel játszunk, mint például induló drillel, rejtett ász
párral, vagy rejtett nagy párral, amely magasabb bárki más látható lapjánál,
játsszunk úgy, ahogy látható lapunkból következik. Más szóval:
(1) Ha magas lapunk van, emeljünk úgy, mint rendesen tennénk nagy párral.
(2) Ha közepes lappal indulunk, emeljünk! Ha egy erősebb kéz ránk emel, csak
tartsuk a tétet addig, amíg elérünk a nagyobb tétekig a következő utcákon.
Ha magas kéz ellen párbajozunk, lehet, hogy elég szerencsénk lesz, és rosszat
kapunk az ötödik utcán.
(4) Ha többszereplős partiban olyat kapunk, ami rossz lapnak tűnik, ne bánjuk,
ha satuba kerülünk, soha ne mutassunk erőt, ami elárulhatja lapunkat.
Ha elég nagy szerencsénk van, és induló drillel, azaz három egyforma lappal
kezdünk, és a negyedik utcán pókerünk lesz, jusson eszünkbe: magas hétlapos
studban mindig passzolnunk kell ezzel a kézzel a negyedik utcán. Nem számít,
mennyire nyilvánvalónak tűnhet, esélyt akarunk adni ellenfelünknek arra, hogy
kiegészüljön valamije vagy kialakuljon a húzólapja, amivel tarthatja a tétünket.
9. ALAPELV:
Nyolcfős stud játékot játszunk, és egy nagyon feszes játékos látható ásszal emel.
Mivel annyira jó játékosok vagyunk, eldobjuk a megosztott király párunkat.
Most tegyük fel, hogy ismét ugyanez a helyzet, csak ezúttal kétjátékosnál van
ász a harmadik kártya után. Ugyanaz a játékos emel, mi pedig ráemelünk, annak
tudatában, hogy kevésbé valószínű, hogy bárkinek is ász párja lehet, mivel kettőt
közülünk látunk. Ügyes, igaz? Nem az! Ugyan egy ász kint van, és ezzel kisebb
lett a valószínűsége, hogy egy játékosnál ász pár van; az a tény viszont, hogy két
játékossal állunk szemben, kiknek ász a látható lapjuk, sokkal valószínűbbé teszi
azt, hogy legalább egyiküknél ász pár van. Még mindig nem értik? Hadd
magyarázzam tovább.
Első helyzet
Egyik ellenfelünknek ász a látható lapja. Mik az esélyei annak, hogy megosztott
ász párja vagy induló drillje van? Megszorozzuk a három pakliban lévő ászt a
többi 39 ismeretlen lappal, és 117-et kapunk, ennyi olyan rejtett kombináció
létezik, amelyben van egy ász.
3 x 39 = 117
(3 x 2) / (2 x 1) = 3
Az összesen 120 kombináció, amivel ellenfelünknek ász párja vagy annál jobbja
lehet (117+3). Összesen 861 lapkombináció van (42 ismeretlen kártya x 41 még
ismeretlen kártya osztva 2-vel), amely ellenfelünknél lehet a rejtett lapok között.
Tehát egy látható ásszal rendelkező játékosnak 861-ből 120-szor lehet ász párja
vagy annál jobbja, ami az esetek 13,94 százaléka, vagyis 6,81:1 arányban
valószínű.
Második helyzet
42 x 41 x 40 x 39 = 2 686 320
Rendben, elég ebből a bonyolult dologból, csak azt ne feledjük: ha két ász van
kint, akkor mintegy 24 százalékkal nagyobb a valószínűsége annak, hogy
valakinek megosztott ászai vagy induló ász drillje van, mint ha csak egy ászt
látnánk.
10. ALAPELV:
Első példa
Hozzá kell tennem, hogy csak azért, mert asztalzárunk van, nem feltétlenül kell
folyamatosan emelnünk, mivel még lehetünk esélytelenebbek, ha még nem
osztották ki az összes lapot, még akkor is, ha ebben a pillanatban nálunk van a
tuti kéz.
Második példa
Vegyük észre, hogy „Első játékosnak" 10-magasa van, és kellene neki egy másik
alacsony lap a nyolcas vagy jobb kialakításához.
Nekünk már van kész alacsonyunk, ami azt jelenti, hogy asztalzárunk van.
Tovább emeljünk itt? Egyáltalán nem. A magashoz tökéletes törn és river lapra
lenne szükségünk (körülbelül 20:1 az esélye), és tulajdonképpen hátrányban
vagyunk az alacsony oldalon néhány százalékponttal. Persze nem tudjuk, hogy
ellenfelünknél tökéletes alacsony van-e a lefordított lapjai között, de több mint
valószínű, hogy jobb húzója van, mint a mienk, tehát ne erőltessük a dolgot,
mert nagyon valószínű, hogy amúgy is csak a kassza feléért játszunk. Ráadásul,
ha látnánk a rejtett lapjait, inkább dobnánk.
Noha a legtöbb olyan olvasó számára, akinek már van némi háttere ásztól ötösig
alacsony játékban szükségtelennek tűnik, mégis szeretnék egy kis időt fordítani
arra, hogy mindenki olyan biztos legyen az alacsony kezek értékében, hogy ne
kelljen ezen az asztal mellett gondolkodni. Ehhez készítettem a
következő táblázatot, amely megmutatja az összes ide tartozó alacsony kezet. A
táblázatot felülről lefelé kell olvasni balról jobbra, és a leggyengébb alacsony
kéztől (a 8-7-6-5-4-től) a legerősebbig (az 5-4-3-2-A-ig, a kerékig) megy.
Először is, gyakran biztosan tudjuk, amikor egy játékos magasra megy. Ha egy
ellenfél például király látható lappal emel többszereplős partiban a harmadik
utcán, határozottan azt adja tudtunkra, hogy magasra megy. Másfelől, amikor
ugyanaz a játékos király helyett hármas látható lappal emel a harmadik utcán
többszereplős partiban, lehet, hogy induló drillje vagy erős párja van a rejtett
lapjai között. De az is lehet, hogy nem. Az előző helyzetben biztosan tudtuk,
ellenfelünk melyik irányba ment; ez utóbbiban nem tudjuk. Nem dobhatjuk el
egyszerűen az összes alacsony lapunkat attól félve, hogy egy jobb alacsonnyal
állunk szemben. Ez különösen akkor igaz, amikor elképzelhető, hogy rajtunk
kívül más nem is megy alacsonyra. Ezenkívül csak azért, mert alacsonyra
megyünk, nem jelenti azt, hogy nem fejezzük be a partit a kassza magas felével.
Sokkal egyszerűbb alacsony kezünknek magasra javulni, mint fordítva.
Vegyük a K-K-4 példát. Ezzel az indulólappal négy utcán is jót kell kapnunk,
hogy legyen alacsonyunk. Közben egy 5-6-7 kéznek nyilvánvalóan nagyszerű
lehetőségei vannak. A két kéz között az a különbség, hogy az 5-6-7 könnyen
magas kézzé fejlődhet azzal, hogy sor, két pár vagy akár flöss alakul ki belőle -
amellyel a teljes kasszát begyűjthetjük! Következzen néhány további példa, hogy
bevésődjön a szabály a fejünkbe.
Első példa
Itt a „Második játékos" emeléssel száll be, mi megadjuk, „Első játékos" pedig
ráemel. Annak ellenére, hogy ez kívülről ijesztőnek látszik, valójában az egyik
legjobb helyzet, amibe nyolcas vagy jobb játékban valaha is belekerülhetünk.
Annak ellenére, hogy a másik játékosnak alacsony a látható lapja,
tulajdonképpen két magasra menő játékos ellen harcolunk.
Második példa
Mi: 5-6 7
Negyedik példa
II. ALAPELV:
Ne vegyük fel azt a szokást, hogy maximális számú emelést vagy extra pénzt
teszünk a kasszába pusztán alacsony kezekkel a harmadik utcán. Egészítsük ki a
tétet, vagy csak adjuk meg, ha valaki már előttünk megtette. Az A-2-6 vagy 2-3-
4 kezek jó indulólapok, és nagyágyúvá fejlődhetnek, de az esetek
többségében egyszerűen rosszat fogunk kapni és dobnunk kell.
Első példa
Az első példában azonnal dobjunk, még akkor is, ha két tétet tettünk be a
harmadik utcán. Ennek az az oka, hogy ha megadjuk „Második játékos" nyitását,
„Első játékos" biztosan emelni fog. Akkor „Második játékos" visszaérnél amivel
középre kerülünk, és az legalább két, de lehet, hogy további négy tét
megadására kényszerít bennünket a partiban maradáshoz. Szinte biztos, hogy a
plafonig emelnek, amivel bennünket kiűznek, tehát jobb, ha ezeket a téteket
megspóroljuk.
Második példa
Negyedelve
Azok a nyolcas vagy jobb Omaha játékosok, akik nyolcas vagy jobb studot
kezdenek játszani, emlékezzenek erre: Omahában a negyedeléstől való félelem
nagyon is valós, még akkor is, ha nálunk van a tuti lap. A kasszát akkor
negyedelik, amikor egyik játékosnak magasa van, és két játékosnak van
ugyanolyan alacsonya, vagy fordítva. Amikor ez történik, a két ugyanolyan
kézzel rendelkező játékos - általában alacsony kézzel - csak a kassza
negyedrészét viszi el, és tulajdonképpen veszít, ha összesen már csak három
játékos volt a partiban. Nyolcas vagy jobb Omahában a negyedelés gyakran
előfordul még akkor is, ha valakinél ott a tuti lap, mert a játékosoknak a
kezükben lévő négy lapból kettőt kötelező felhasználniuk, az öt közös lapból
pedig hármat. Ettől jelentősen megnő a valószínűsége, hogy két játékosnak is
ugyanolyan keze alakul ki.
Nyolcas vagy jobb studban azonban ez szinte soha nem következik be, mert itt öt
lapot kell játszanunk a kezünkből és egyen sem osztozunk a többiekkel. Ezért
amikor asztalzárunk van nyolcas vagy jobb studban, bátran emeljünk a plafonig,
ne álljunk meg az emeléssel, mint azt nyolcas vagy jobb Omahában tennénk.
Például:
Első példa
Persze előfordul, hogy nem ajánlatos emelnünk, még akkor sem, amikor
nyilvánvaló, hogy nálunk van a legjobb alacsony húzó. Ennek két oka van:
Második példa
12. ALAPELV:
VIGYÁZZUNK A NYOLCASSAL!
Első példa
2-3-8, 2-4-8, 2-5-8, 2-6-8, 2-7-8, 3-4-8, 3-5-8, 3-6-8 és 3-7-8 nem játszható,
kivéve, ha sokszereplős partiban vagyunk szigorúan magas kezek ellen. Noha
ezekben nincsenek nyolcasok, a 2-3-7, a 2-4-7, a 2-5-7 és a 2-6-7 általában nem
hoz nyereséget, még akkor sem, ha nálunk van a látható legalacsonyabb lap, és
nekünk kell beraknunk a kezdőtétet. Ne essünk abba a csapdába,
hogy középszerű, egyirányú kezekkel játszunk!
Második példa
13. ALAPELV:
Ha magasra megyünk és sok alacsony lap van kint, tudjuk, hogy ellenfelünknek
még nehezebb lesz alacsony húzóját kiegészítenie. Ugyanígy, ha három treff a
látható lapja, közel sem kell úgy aggódnunk, ha három vagy négy treffet már
láttunk más játékosok előtt a harmadik utcán. Legjobb minden kártyát a színe
alapján megjegyezni, de ha nem megy, akkor próbáljuk megjegyezni az alacsony
lapokat és a mások kezében lévő duplázódásokat, valamint azt, ha egy színből
sok kártya van kinn.
A stud játék szépségeinek egyike, hogy látható lapjai alapján kialakulhat némi
fogalmunk ellenfelünk kezéről. Nyolcas vagy jobb játékban általában meg
tudjuk mondani, ki megy magasra és ki alacsonyra, és aszerint tudunk játszani.
Ne feledjük, hogy az alacsony kezekből magas kezek alakulhatnak és kisebb
mértékben ugyan, de ez visszafelé is igaz. Nézzük példaként a következő
helyzetet:
Első példa
Mi: ♣7 ♣6 ♠5 ♦8 ♥Q ♥J ♣2
Első játékos: ♦2 ♦A ♦K ♦J ♣5 ♦7 ♥4
Vegyük észre hogy „Első játékos" erős látható lappal indított, olyan lapot kapott
el, ami első lapjának színével azonos, és aztán két bébivel folytatta. Ez egy
nagyon félrevezető kéz. Úgy néz ki, mintha kizárólag magas lenne, de
színvonalas alacsonnyal fejezte be, és tulajdonképpen a teljes kasszát begyűjtötte
előlünk. Az ilyen helyzetek ritkák, de előfordulnak, tehát tartsuk őket észben. Ne
feledjük, hogy az általunk látott lapok segítenek megfejteni ellenfelünk kezét. A
következő forgatókönyvek azért ennél sokkal egyszerűbbek:
Második példa
Egy másik előnye annak, ha emlékszünk minden látható lapra, hogy segít
felismerni, amikor valakinek párosodik a rejtett lapja. Tegyük fel, hogy egy jó
játékos ötös látható lappal megad egy dupla emelést, és van két hatos és két
kettes kint a harmadik utcán. Most az a játékos akkor elkap egy hatost a
negyedik utcán, és egy kettest az ötödiken az ötöse mellé. Csak egyetlen hatos és
egyetlen kettes maradt a pakliban, tehát valószínű, hogy ezekkel nem alakult ki
párja. Ebből arra tudunk következtetni, hogy ennek a játékosnak valószínűleg
kiegészült a sora, vagy legalábbis egy nagyon jó alacsonya sorhúzóval. Azoknak
a további információknak köszönhetően, amelyeket a harmadik utca látható
lapjaira emlékezve szereztünk, itt dobhatjuk nagy párunkat.
Nézzünk most egy olyan példát, ahol meg tudjuk mondani, hogy valakinek
párosodtak a rejtett lapjai:
Első példa
Tegyük fel, hogy „Első" nyit és „Második" csak megadja. Mije lehet
„Másodiknak"? Alacsonya sor nélkül? Lehetetlen. Akkor emelt volna, hogy
kiűzzön bennünket. Kilences magas sora? Akkor is megpróbált volna emeléssel
kiűzni bennünket és begyűjteni a teljes kasszát. Nyolcas magas sora? Lehet, de
valószínűtlen. A lehető legrosszabb alacsonnyal bármilyen más alacsony kéz
legyőzné az övét, hacsak nem javul, tehát megpróbálná kiemelni az alacsony
húzót. De akkor mi a legvalószínűbb, ami „Másodiknál" van? Vagy valamilyen
magas kézzel indult, ami még mindig nem valószínű, mivel nem próbálta meg az
alacsony húzót emeléssel kiejteni, vagy párja alakult ki.
Mi a legjobb, amit tehetünk? Feltéve, hogy ászok vagy hatosok nem voltak kint
a harmadik utcán, ez a kéz mindenképpen megér egy emelést. Nyolc lapunk van,
amivel begyűjthetjük a kasszát, és öt vagy hat, amivel elvihetjük a kassza felét.
Ha az alacsonyunk egészül ki, tudjuk, hogy el kell, hogy találja őt a törn és a
river is ahhoz, hogy legyőzzön bennünket, mivel 8-7 alacsonyhoz húz - ha még
egy alacsony húzója is van ebben a pillanatban. Íme egy másik példa:
Második példa
Blokkolók
Első példa
14. ALAPELV:
MEGSZABADULNI A VERSENYTÁRSAKTÓL
Nem, nem úgy értem, hogy iktassuk ki a többi jó játékost, persze ha egy párat jól
elverünk, valószínűleg a többi is beáll a sorba. Csak vicceltem - tegyük le a
fegyvert.
Első példa
Második példa
Ebben a példában ha „Második játékos" kilicitál, egy emelés lehet, hogy dobásra
kényszeríti „Első játékost". Miért akarjuk, hogy bedobja lapjait? Elképzelhető,
hogy nála van a legjobb alacsony húzó, de nem tudja, mivel a mi hetesünk és
nyolcasunk rejtve van. Ez az a helyzet, amelyben szeretnénk lenni - három lap
alacsony húzóval és egy sorhúzóval, még akkor is, ha csak lyukas sor,
egy kizárólag magas kézzel szemben. Egy utolsó példa:
Harmadik példa
Második játékos itt biztosan nyit, nekünk pedig emelnünk kell. Miért? Egyrészt
értékért. Ahogy már megbeszéltük, ebben a helyzetben nagyon jó lenni. De a fő
oka annak, hogy miért akarunk itt emelni, az „Első játékos" kiszorítása. „Miért?"
- kérdezhetik. Gondolhatnák azt, hogy „nekem van a legjobb alacsony
húzóm, talán bent kellene tartanom". Nem, egyáltalán nem! Könnyen kaphat el
jót, míg nekünk rossz érkezhet, és akkor akár a legrosszabb alacsony húzóval is
zárhatjuk a játékot.
Láttam már elég jó játékosokat is, akik rendszeresen csak megadják a tétet ebben
a helyzetben. Ez egy borzasztó játék. Ezek azok a helyzetek, amire várunk. Ez az
a hely, ahol megvalósul az oszd meg és uralkodj elve!
15. ALAPELV:
AZ ALAPTÉTEK ELLOPÁSA
Első példa
Második példa
16. ALAPELV:
Ismét hangsúlyozom, hogy ez nem egy mindennapos helyzet nyolcas vagy jobb
játékban. Győződjünk meg arról, hogy jó az időzítés, és ne használjuk túl
sokszor ezt a játékot. Amikor egy laza és agresszív játékos - különösen, ha lejtőn
van - lopásra alkalmas hátsó pozícióban emel alacsony lappal, mit teszünk?
Ha úgy érezzük, hogy esetleg lopni fog, legjobb, ha visszaemelünk bármilyen
olyan kézzel, amellyel általában csak tartanánk a tétet.
Első példa
Mi: 2-3 5
Második példa
Mi: A-8 5
Harmadik példa
Mi: 6-J 5
Végül ebben a harmadik példában, amikor „Első játékos" hátsó pozícióból emel,
csupán dobjunk még akkor is, ha alacsony lap van nálunk, és biztosak vagyunk
benne, hogy ellenfelünk lopáson töri a fejét. Azonnal szálljunk ki! Ne kezdjünk
trükközni és ne próbáljuk meg ellenfelünket kijátszani. Ha elég rossz ahhoz,
hogy itt emeljen, akkor később fel fogja magát akasztani, tehát spóroljuk meg
azokat az extra téteket arra az időre.
17. ALAPELV:
HALADÓ JÁTÉK
Ugyan az előző két alapelv meglehetősen ritkán fordul elő, ezt a forgatókönyvet
még kevésbé gyakran játsszuk. De ritka vagy sem, ha ezt a játékot megfelelően
játsszák, olyan komoly utóhatása van, hogy úgy gondoltam, megér egy önálló
fejezetet. Mint a legutóbbi alapelvnél, győződjünk meg arról, hogy jó az
időzítésünk, és nem alkalmazzuk ezt a játékot túl gyakran. Nos, akkor kezdjük!
Első példa
Mi: ♣2 ♣3 ♣4 ♥10
Második példa
Mi: ♣2 ♣3 ♣4 ♥10
Első játékos: ♦K ♥J
Második játékos: ♠7 ♦4
18. ALAPELV:
VÉGSŐ GONDOLATOK
Bizonyára azt mondanánk egy olyan személyről, aki ezt tenné, hogy elvesztette a
józan ítélőképességét, sőt megőrült. Ha olyan játékot keresünk, amelyben rossz
játékosok játszanak, beszállunk a játékba majd kiabálunk velük, és hangoztatjuk,
hogy bolondok, amikor rosszul játszanak és megvernek bennünket, az nem
ugyanaz? Nem őrültség? A kutyák ugatnak. Ez a dolguk.
10
A póker minden fajtájában otthon lévő játékosként Lyle három arany karkötőt
nyert a World Series of Pokeren: egyet-egyet fix limit Omahában, limit nélküli
Texas hold'emben és kettestől hetesig alacsony cserélősben. Amikor 1978-ban
megjelent az első Super/System, Lyle vásárolt egy példányt, és hagyta, hogy
belepje a pókháló egészen 1983-ig, amikor végül elolvasta. Abban az évben
tízezer dollárt nyert - nem pókeren, hanem kockajátékon -, és elhatározta, hogy
visszaad belőle azzal, hogy benevez egy, a Stardustban rendezett, 100 dollár
nevezési díjú pókerversenyre.
„Nem nyertem meg a versenyt, de rájöttem, hogy jobban élvezem a pókert, mint
a kockázást" - mondta nekem -, „és attól a pillanattól kezdve rákattantam."
A sors iróniája, hogy egy olyan nagyszerű játékosnak, mint Lyle, a pókervilágra
hagyott öröksége nem az asztalnál tett felfedezései lesznek, hanem az a
robbanás, amelyet a póker népszerűsége a World Poker Tour televíziós
közvetítésének köszönhetően élvez. Ha nem támogatta volna, és nem vett volna
részt a WPT vezetésében, a Lakes Entertainmenten keresztül, játékosok új
generációi talán soha nem fejlődtek volna ki. Milliók nézik az újszerű és
izgalmas pókerműsorokat, amelyek betekintést engednek a játékosok rejtett
lapjaiba, és játékról játékra szakértői kommentárok segítségével követik az
eseményeket. Benny és Jack Binionnal együtt Lyle Bermanra is az új világ
pókerjátékának egyik alapító atyjaként fognak emlékezni.
BEVEZETÉS
Korábban az emberek azt hitték, hogy a limit nélküli hold'em a legnagyobb játék
a városban, de a versenyek idején kívül már nincs sok nagytétes limit nélküli
hold'em játék. Ma már az Omahának csak azt a változatát játsszák nagy téten,
amely ennek a fejezetnek is a témája, és amely a legmagasabb, téten játszott
kasszalimit pókerjáték a világon. Ez már önmagában is a legszínesebbé és
legizgalmasabbá varázsolja a könyvnek ezt a fejezetét!
I. Tuti lapok
2. Blöffölés
3. Indulólapok
Általános szabályként, ha sorra vagy flössre várunk, győződjünk meg arról, hogy
az a lehető legerősebb sor vagy flöss - máskülönben túlságosan drága lesz. Ha
két ellenfelünk van és mind-kettejüknél hat lehetséges kéz, úgy is
gondolkodhatunk, mintha tizenkét kéz ellen játszanánk, nem kettő ellen.
5. Ingadozások
6. Kiskapus kezek
Sokkal gyakrabban alakulnak ki kiskapus kezek kasszalimit Omahában, mint
hold'emben. És noha elsősorban a fő kezünkkel játszunk, amellett lehet kiskapus
húzónk, mivel kettő helyett hat kezünk van. Tegyük fel, hogy két párt vagy drillt
flopolunk és a flössünkhöz is érkezik egy lap. Mi, és ellenfelünk is, aki
legmagasabb drillt flopolt, betesszük az összes pénzünket a flopon. És akkor, ha
a színünkből bejön a törn és a river is, akkor kiegészül a flössünk, és megnyerjük
a partit.
7. Előrevetített esélyek
Tegyük fel például, hogy drillünk van. A legkevésbé sem akarjuk, hogy
ellenfelünk nyereségesen várhasson a flössére vagy sorára, ha már csak egy lap
van hátra, mert ha az asztal változik, akkor nagyot tud hívni a riveren. És mivel
nem tudjuk biztosan, hogy flöss- vagy sorhúzó van-e nála, hátrányba kerülünk.
Más szóval, nem akarjuk neki megadni a megfelelő esélyeket a tét tartásához.
HALADÓ STRATÉGIÁK
A legjobb indulólapok
Egy dupla párt tartalmazó kéz, mint a J-J-10-10 is jó. Amikor dupla párt
osztanak nekünk, négyből egyszer drillt flopolunk. Ha drillt flopolunk, akkor
valószínűleg nagyon nyereséges helyzetbe kerülünk. Ha nem flopolunk drillt,
akkor valószínűleg egyszerűen csak dobunk. Olyan kezeket akarunk,
amelyekben mind a négy lapunk jól működik együtt. Ha Q-Q-J-10 van nálunk,
kezünk nyilvánvalóan erősebb, mint a Q-Q-8-6. Az egyszínű lapok sokkal
jobbnak tűnnek a flop előtt, mint után. Ha nincs nálunk tuti flösshúzó, akkor ne
akarjunk vele játszani!
Tegyük fel például, hogy ♥Q ♦J ♥10 van nálunk, és a flop ♠Q ♥7 ♥4. Erős
drillünk és flösshúzónk van. Ha kilenc kör egészíti ki a kezét, akkor
ellenfelünknek, akinél a tuti flösshúzó van, 1,81:1 esélye van a győzelemre.
Persze mivel nálunk van kettő, neki csak hét kor segíthet, amivel sokkal
esélytelenebbé válik a keze. Egyáltalán nem akarjuk, hogy kör érkezzen, ezért
hívom ezeket védekező köröknek, támadó körök helyett. Már nálunk van a
legerősebb kéz, és azok közül a lapok közül is, amelyekre ellenfelünknek
szüksége van.
Pozíció
Blöffölés
Van néhány jó blöffölési lehetőség ebben a játékban, bár lehet, hogy kevesebb,
mint a póker más formáiban. A legtöbb blöffölési lehetőség akkor adódik,
amikor a többiek passzolnak előttünk, jelezve, hogy valószínűleg semmi nincs
náluk. Minden passzolás hazugságot vagy igazságot tükröz, és az előttünk
álló kihívás az, hogy kitaláljuk, melyiket.
A kiegészült kezeken kívül tuti flösshúzókat, tuti sorhúzókat, drilleket és erős két
párokat keresünk, habár az erős két pár gyakran veszélyes.
Annyira nem fontos, hogy alacsony lapjaink egyszínűek legyenek, mint hogy
magas lapjaink legyenek egyszínűek, de az egyszínű lapok azért jók. Ne
feledjük, hogy a két ok, ami miatt egyszínű lapokat szeretnénk, a következő: (1)
kiskapus flöss lehetőséget kínálnak, ezenkívül (2) védelmi lehetőséget is, mint
blokkolók, amelyek megnehezítik, hogy ellenfelünk flösse kiegészüljön.
Még olyan nagy párok esetében is, mint a rejtett ászok vagy királyok, oda kell
figyelnünk a kapcsolódó lapjainkra, mert azt akarjuk, hogy valami azokkal is
működjön. Egy játékos könnyen eldobhat a flop előtt olyan kezeket, mint K-K-
7-2, mivel nincs arra lehetőség, hogy az érintőlapok működjenek. Én
gyakran játszom ezzel a kézzel, de feszes játékosok gondolkodás
nélkül eldobják. Persze nagy emelésre én sem játszanék K-K-7-2-vel.
Íme egy helyzet, amikor elgondolkodhatunk azon, hogy kivételt teszünk és korai
pozícióból emelünk. Tegyük fel, hogy 50/100 dolláros vakokkal játszunk, és
minden játékos előtt 100 000 dollár van. Ha 200 dollárig emelünk korai
pozícióból, egyik ellenfelünk megadhatja a 200 dollárt és 500 dollárig emelhet.
Ez még nem is olyan szörnyű. 700 dollár van a kasszában, és még van 100
000 dollárunk. Vagy ha 50 000 dolláros plafonnal játszunk, még mindig maradt
49 300 dollárunk.
Tegyük fel, hogy a flop ♦Q ♦10 ♣7, és a kezünkben két fekete dáma van. Ha
licitálunk és valaki csak megadja, abból eléggé az következik, hogy
ellenfelünknél sor- vagy flösshúzó van. Ha mindkettő lenne, akkor valószínűleg
emelne. Ha pedig kisebb drillje lenne, valószínűleg akkor is emelne. Tehát ha
drillünk vagy erős két párunk van és valaki megadja a licitünket, nagyon nagy a
valószínűsége, hogy húzólapja van. A mi feladatunk az, hogy kitaláljuk, milyen
kéz lehet nála, amivel megadta a licitünket.
Íme egy olyan példa, amely megtörtént egy nagy kasszalimit Omaha játékban 75
000 dolláros plafonnal. A flop előtt volt egy emelés és egy visszaemelés. Öt
játékos - David Grey, Chip Reese, Johnny Chan, Jay Heimowitz és jómagam -
egyenként 15 000 dollárt tett be, hogy láthassa a flopot, ami ritkán fordul elő.
A flop szivárvány Q-7-5 volt. Nálam 8-6-4-x volt, tehát nálam volt az alacsony
körbefogó sorhúzó. 60 000 dollárral nyitottam, hogy megpróbáljam megszerezni
a kasszát, mire David gyakorlatilag ugyanolyan kézzel, vagyis az alacsony
körbefogó sorhúzóval megadta. Chip volt a következő, ő is megadta 9-8-6-x
kombinációval, a magas körbefogó sorhúzóval, ami sokkal jobb volt, mint az
enyém. Johnny két ásszal emelt a flop előtt, és miután már hárman bent
maradtunk a flopon, ő is megadta, gondolván, hogy még megnyerheti a partit, ha
elkap egy ászt. Azt hiszem, volt még nála egy kiskapus flösshúzó is.
Aztán Jay következett. A kezében dáma pár volt, és a flopon legmagasabb drillje
alakult ki. Most ez a sok fickó még mindig partiban van vele, és ő ott ül dáma
drillel! A következő lap egy hatos volt, amivel Davidnek és nekem kiegészült az
alacsony sorunk, Chipnek pedig a magas. Amikor a riveren értéktelen lap jött,
Chip nyerte a partit és a 375 000 dollárt.
Egy másik érdekes parti néhány évvel ezelőtt alakult ki egy versenyen. Két ász
volt a kezemben, a flop pedig A-10-10 volt. Az egyik fickó nyitott, én pedig
megadtam. Ebben a pillanatban fogalmam sincs, mi lehet nála. Lehet, hogy jó
lapja van, de lehet, hogy blöfföl.
A törnön értéktelen lap jön, ő megint nyit, és én ismét megadom. Most már
tudom, hogy nem blöfföl - jó lapja van. És csak két kéz valamelyike lehet nála:
tízes póker vagy tízes full ász párral.
De néha ennek az ellenkezője igaz. Amikor nagyon ijesztő az asztal, néha akkor
is felszedhetjük a kasszát, mert senki sem akarja magát elkötelezni. Tegyük fel,
hogy az asztalon három káró van, és mindenki passzol. Lehet, hogy tehetünk egy
kísérletet és megpróbálhatjuk elhitetni, hogy kész flössünk van. Ha senki másnál
nincs semmi, akkor gyakran egyszerűen feladják.
Előfordulhat persze, hogy nem tuti flössre várunk, de csak akkor, ha más
lehetőségeink is vannak, például, amikor más lapok is vannak a kezünkben,
amelyek segíthetnek megnyerni a partit még akkor is, ha nem egészül ki a
flössünk. Tegyük fel, hogy ♥K ♦J ♥10 ♣8 van nálunk, a flop pedig ♣10 ♥7 ♥2.
Nálunk van a második legjobb flösshúzó, egy lyukas sor, plusz annak
a lehetősége, hogy drillünk vagy két párunk alakul ki. Nem vagyunk 100
százalékosan biztosak abban, hogy hol állunk a játékban, de a kezünknek
elegendő értéke van ahhoz, hogy még egy lapot megnézhessünk.
Ha kiegészül a kezünk, nem akarjuk, hogy valaki másnak erősebb keze
egészüljön ki. Tegyük fel, hogy a flop 10-6-5, nálunk pedig 7-4-x-x van. Ha
nyolcas érkezik, kiegészül a sorunk, de ha valakinél 9-9-8-7 van, annak
magasabb sora egészül ki. Nem szabad két párra sem várni abban az esetben, ha
a legtöbb kártyával, amellyel két párunk lesz, másnak kiegészülhet a sora.
Ha az asztalon flösshúzó lehetőség van, veszélyes túl sok pénzt tenni a kasszába
sorra várva, mert a lehetséges flöss a lapjaink 25 százalékát elviszi. Három rossz
dolog történhet: (1) nem egészül ki a sorunk; (2) olyan lappal egészül ki a
sorunk, amellyel ellenfelünknek flösse lesz, és (3) kiegészül a sorunk a
törnön, ellenfelünknek viszont megérkezik a flösse a riveren.
Íme egy parti, amelyet nemrég játszottam, és amely egy fontos koncepciót
szemléltet. Osztó pozícióban ültem, a kezemben 9-6-x-x- volt, a flop pedig 8-7-
5. Egy játékos nyitott előttem, és én csak megadtam, két okból:
(2) Ha az asztalra pár érkezett volna a következő lappal, talán elvehettem volna
tőle a kasszát, ha úgy teszek, mintha fullom lenne.
Amikor erős játékosokkal játszunk, gyakran licitálnak tuti lapnál rosszabbal is.
Ha nálunk van a legerősebb kéz és rájuk emelünk, nagyon könnyen eldobják a
lapjaikat. Más szóval, erős játékosok nem vonakodnak dobni, ha úgy
gondolják, legyőzték őket. Íme egy példa: David „Devilfish" Ulliottal játszottam
egy partit. Én nyitottam, ő megadta, majd érkezett egy olyan lap, amellyel
második legjobb sorom alakult ki. Passzoltam, és ő is passzolt mögöttem. Ha
nyitott volna, azt hiszem, eldobtam volna a lapjaimat. A riveren nem jött olyan
lap, ami megváltoztatta volna a helyzetet, és én megint passzoltam. Ez
alkalommal nyitott. Nagyon nehezen tudtam elképzelni, hogy tuti sora alakult ki,
mivel ingyen lapot adott, amikor még egy lap hátra volt. Végül is lehetett volna
drillem vagy két párom, mely esetben adott volna nekem egy teljesen ingyen
húzót egy fullhoz. Tehát kifizettem. Kiderült, hogy tuti sora volt. Vesztettem.
Hasonlóan játszhatunk tuti flössel. Tegyük fel, a flopon három kőr jön, amivel
ász-magas flössünk lesz. Egy ellenfél passzol, mi nyitunk, ő pedig megadja. A
törnön semmi érdemleges nem jön. Most itt a lehetőség, hogy okosan játsszunk:
ha passzol, passzoljunk mi is mögötte. Így azt fogja hinni, hogy dáma vagy
király magas flösse jó. A riveren lehet, hogy nyit előttünk, vagy ha ismét passzol
és mi nyitunk, lehet, hogy azt fogja hinni, hogy nincs nálunk a tuti, és
elképzelhető, hogy megadja. Ez a stratégia lehetőséget ad arra, hogy
kifizessenek minket a partiban.
Amikor először kezdtem játszani a 80-as években, az első nagy kasszát egy
olyan partiban vesztettem, ahol a lehető legerősebb kezet flopoltam. Bobby
Baldwin ellen játszottam, és mindkettőnknél tuti sor volt, de nála kör flösshúzó
is. Amikor a riveren kör jött, nagyon nagy kasszát nyert. Ezzel megtanultam azt
a leckét, hogy Omahában hiába van nálunk ebben a pillanatban a legerősebb kéz,
attól még nem biztos, hogy mi leszünk a favoritok.
Az Omaha azon ritka játékok egyike, amelyben néha óvatosságot kell
mutatnunk, amikor a flopon a lehető legjobb lap van nálunk. A legveszélyesebb
helyzetek egyike, amelybe kerülhetünk, amikor tuti sort flopolunk, van egy
flösshúzó az asztalon, és valaki ránk emel. Tegyük fel, hogy az asztalra ♣8 ♣7
♥6 érkezik, a kezünkben 10-9-x-x van, és ellenfelünk ránk emel. Két rossz dolog
történhet:
(1) Ellenfelünk legalábbis a tuti sort flopolta talán egy fölélappal, amellyel
erősebb sora alakulhat ki. Ha J-10-9 van nála, és egy kilences vagy tízes esik le,
elveszítjük a partit egy erősebb sorral szemben.
Íme egy példa egy 50 000 dolláros plafonnal játszott partiból, amelyet nemrég
Joe és egy másik játékos ellen játszottam, akit nevezzünk Billnek. Bill letarolt
minket, nagyon sok partit nyert. Két partival korábban Bill megmutatta a lapjait
a riveren. Keze a második lehetséges legerősebb volt, amellyel ebben a
helyzetben szinte mindenki licitált volna. De Bill azt választotta, hogy csak terít,
így világgá kürtölve, hogy mennyire óvatosan játszik.
Nos, két partival később a flop Q-J-10 volt két treffel. Bill passzolt, Joe nyitott,
Bill pedig emelt. Ha én lettem volna Joe helyében, abban a pillanatban eldobtam
volna a kezemet, és 4000 dollárt vesztettem volna el, mert nem volt kérdés, hogy
Billnél tuti sor van flösshúzóval. De Joe nem így tett - ő az 50 000 dolláros
plafonig emelt. Jött is a treff a törnön és Joe elvesztette az 50 ezrét. Ez egy másik
példája annak, milyen hatással lehet a játékunkra egy korábbi parti a játék
előrehaladtával, és hogy miért kell mindig nagyon figyelnünk ellenfeleink
játékát.
Egyszer ugyanilyen típusú kezem volt egy versenyen azzal a különbséggel, hogy
a flop 9-8-7 volt. A tud sorral nyitottam, és utánam jött egy emelés és egy
visszaemelés. „Ez a sor nem lehet jó" -mondtam magamban, amikor eldobtam.
Amint azonban kiderült, az egyik játékosnál flösshúzó volt, a másiknál drill.
Egyikük keze sem egészült ki, tehát óriási kasszát nyerhettem volna. De a
lényeg az, hogy Omahában vannak olyan helyzetek, amikor a tuti eldobása
nyilvánvalóan a helyes lépés - általában amikor tuti sorunk van, és elég
egyértelmű, hogy ellenfelünknél ugyanilyen kéz van plusz egy flösshúzó vagy
erősebb sorhúzó. Ez nem fordul elő, amikor tuti flössünk van, mert senkinek
nem lehet magasabb flösse.
A sakk a legjobb játék, amelyben előre kell gondolkodni. A legjobb sakkozók hét
vagy több lépéssel előre gondolkodnak. Pókerben ugyanígy két vagy három
lépéssel előre kell gondolkodnunk. Néha akár két vagy három partival is
gondolkodhatunk előre, lefektetve az alapokat egy olyan húzáshoz, amelyet
majd egy következő partiban adunk elő. Ennek tudatában gondoljunk vissza arra
a partira, amelyet Bill és Joe játszott, és Joe 50 000 dollárt veszített Bill ellen,
pedig csak pár ezret kellett volna veszítenie a flopon. Tegyük fel magunknak a
kérdést, hogy mi bedobtuk volna-e Joe lapjait?
Előrevetített esélyek
Tehát amikor arról döntünk, hogy tartsuk a tétet, nyissunk, emeljünk vagy
dobjunk, kockázat-megtérülést számolunk alapul véve nyerési esélyeinket, hogy
mennyit nyerhetünk, és milyen nagy a kassza ahhoz az összeghez viszonyítva.
Azaz megnézzük a helyzet előrevetített esélyeit. Fix limit pókerben sokkal
egyszerűbb kiszámolni az előrevetített esélyeinket a játék szerkezete miatt.
Tegyük fel például, hogy 1000/2000 dolláros fix limit játékot játszunk, és
flösshúzónk van a törnön. Tudjuk, hogy körülbelül 4:1 az esélye annak, hogy
kiegészül a flössünk. A kasszában már 12 000 dollár van, és ellenfelünk 2000
dollárral nyit. 7:1 fizetséget kapunk a flössünkért, tehát gondolkodás nélkül
tartjuk a tétet. 2000 dolláros tétünkből 14 000, 16 000, vagy akár nagyobb
bevétel is lehet, ha történik emelés a riveren.
A kasszalimit játék ettől teljesen eltér, mert sokszor betesszük a pénzünket még
akkor is, ha a pillanatnyi kasszaesélyek nem elég kedvezőek; de abban
reménykedünk, hogy a fizetség a parti további részében növekszik. Tegyük fel
például, hogy már csak egy lap érkezik, és nálunk van a tuti flösshúzó. A
kiegészülés esélye itt is 4:1. Ha 5 000 dollár van a kasszában, és valaki 5 000
dollárral nyit, csak 2:1 fizetséget kapunk, ha megadjuk. Nem tarthatjuk a tétet,
hacsak nem gondoljuk, hogy ha kiegészül a flössünk a riveren, megadják 15 000
dolláros licitünket. Ha úgy gondoljuk, mindez bekövetkezik, 5:1 lesz az
előrevetített esély (5 000 dollár megadásával 25 000 dollárt nyerhetünk),
miközben 4:1 arányú hátrányban vagyunk, tehát ez egy jó megtérülés. Ahhoz
azonban, hogy ez a játék működjön, ismernünk kell ellenfeleinket, és komolyan
kell hinnünk abban, hogy tartani fogják a tétet.
Ez alól a szabály alól az egyetlen kivétel, amikor erősen úgy érezzük, hogy
ellenfelünknél ász vagy király pár van, nálunk pedig vagy tuti flösshúzó vagy a
tuti körbefogó sorhúzó van.
Tegyük fel, hogy ellenfelünk emelt a flop előtt, mi pedig szinte biztosak vagyunk
abban, hogy ászokkal emelt, ami gyakran előfordul - ez egy másik ok arra, hogy
miért ne mondjuk meg ellenfeleinknek, hogy ászaink vannak, azzal, hogy
emelünk a flop előtt. Aztán az asztalra 8-7-7 érkezik, nálunk pedig J-10-9-x van.
Ellenfelünk nyit előttünk. Mit teszünk? Ha nem tudjuk kitalálni, mi lehet nála,
lehet, hogy jobb, ha dobunk. De ha visszaemelt a flop előtt - és a legtöbbször
olyan játékosok emelnek vissza, akiknél ász pár vagy más magas lapok vannak -,
simán játszhatunk a kezünkkel.
Nagy full. Amikor az asztalon pár van, nagy vagy kis fullunk is kialakulhat. Ha
a flop A-7-7 és a kezünkben ászok vannak, akkor nagy fullunk van.
Természetesen ez a lehető legjobb helyzet, amibe kerülhetünk. Sőt, azért
nyitunk, mert reméljük, hogy elkaphatunk valakit, akinek hetes vagy még jobb,
például A-7 azaz kis full van a kezében.
Vagy tegyük fel, hogy a flop 8-7-7 a kezünkben lévő nyolcasokhoz vagy K-7-7 a
kezünkben lévő királyokhoz. Bármelyik esetben nyitunk és azonnal emelünk,
megpróbálva annyi pénzt a kasszába tenni, amennyit csak tudunk. Keresünk
valakit, akinek hetes van a kezében, és hajlandó velünk jönni. Passzolhatunk is,
remélve, hogy valaki hetessel licitálni fog, amire mi visszaemelhetünk.
Kis full. Kis fullal nehéz pénzt keresni. Ha például kettesek vannak a kezünkben
és a flop 7-7-2, veszélyben vagyunk. Ha valaki hajlandó játszani velünk, jó
eséllyel hetes van nála. A flopon csodálatos kezünk van, de ha nem jön kettes a
törnön, nagy bajba keveredhetünk. Ha tudunk emelni és korán sok pénzt a
kasszába csalni, akkor indokolttá válik, hogy játékban maradjunk. De
ha emelünk és még mindig egy halom pénzünk marad játszani, akkor még az is
gondot okozhat, hogy egy nagy tétet megadjunk, amikor egy újabb lap érkezik.
Omahában sokan - köztük én is -játékba szállnak olyan alacsony érintőlapokkal,
mint 4-3-2-2. Míg az alacsony párok sok pénzt hozhatnak a megfelelő
helyzetben, nem különösebben jó velük Omahában játszani, és sokszor
bajba sodorhatnak bennünket. Persze ez mindig attól függ, mit gondolunk, mi
van ellenfelünk kezében.
Amikor az asztal a törnön vagy a riveren párosodik, jó esély van arra, hogy
valakinek kiegészül a fullja. Ezekben a helyzetekben óvatosan kell játszanunk
kis fullunkkal. Tegyük fel, hogy az asztalon Q-8-7 érkezik, a kezünkben pedig
hetes pár van; valaki nyit, mi megadjuk. A törnön nyolcas érkezik, tehát az
asztal most Q-8-7-8. Kis fullunk van, és veszélyben vagyunk. Amikor a törnön
vagy a riveren kis fullunk egészül ki, olyan kezünk lesz, amelyet nagyon nehéz
kifizettetni, különösen a riveren.
A kis full olyan kéz, amellyel lehet értékért licitálni, de ha ránk emelnek,
legyünk vele tisztában, hogy az egyetlen kéz, amelyet legyőzhetünk, a blöff. Egy
jó Omaha játékos nem fog sorokkal és flössökkel emelni a riveren, amikor pár
van az asztalon. Ha úgy gondolja, hogy blöffölünk, lehet, hogy megadja a tétet
egy sorral vagy flössel, de nem fog emelni.
Nem azt mondom, hogy kis fullal ne licitáljunk. Ha egy játékos a törnön az
asztalon lévő sor vagy flöss lehetőség esetén nyit, majd passzol előttünk, amikor
az asztal a riveren párosodik, valószínűleg nyitni fogunk a kis fullunkkal. Csak
legyünk óvatosak azzal, hogy megadunk-e egy emelést a riveren. Sok kis
fullt dobtam már el a riveren egy emelésre.
(1) Könnyen legyőzhet bennünket a két legmagasabb pár vagy egy drill, amely
esetben nagyon kevés javulási lehetőségünk marad.
(2) Még ha nálunk van is a legerősebb kéz, lehet, hogy már nem fest jól, amint
lejön a következő lap.
Omahában még a legmagasabb két párral való játék is kevésbé nyereséges, mint
gondolnánk. Íme egy példa egy általam játszott partiból: 10-9-2-es flopon
kilenceseim és tízeseim voltak. Egy játékos, akit csak „Al"-nek fogok hívni,
nyitott, egy másik megadta. Nem akartam emelni a legmagasabb két
párommal, mert túl nagy veszélybe sodort volna egy ilyen típusú
asztalon. Tartottam a tétet, de még mindig nagyon gyanakodtam, mert bármi
legyen is a következő lap hatostól királyig, a kezem sebezhető lesz. A törn lap
ötös volt, ami valószínűleg senkinek sem volt jó. Passzoltam, Al pedig 11 000
dollárral nyitott. A harmadik játékos megadta az összes asztalon lévő pénzével.
Még mindig úgy gondoltam, hogy nálam van a legerősebb kéz, tehát 30 000
dollárral emeltem, azt gondolván, hogy Alnek valamilyen húzólapja volt, és
előnyben vagyok. A1 dobott. Amikor felfordítottuk a lapjainkat, a harmadik
játékosnak ugyanolyan keze volt, mint nekem, így osztoztunk a kasszán.
Vagy tegyük fel, hogy a flop a korábbi példához hasonlóan K-J-8. Ha királyaink
és bubijaink vannak, sebezhető a kezünk, mert a következő érkező lappal
kiegészülhet az egyik ellenfél sora. Sor- vagy flösshúzóval sokan tartják a tétet a
flopon, tehát két párral nagyon óvatosan kell játszani.
Két párral jobb hátsó pozícióból kell játszani, mert miután a lapok kiosztásra
kerülnek, látjuk, hogy ellenfelünk mit tesz előttünk, anélkül, hogy elköteleznénk
magunkat. Tehát ha akarunk, megúszhatunk egy ijesztő lapot. A flopon
ellenfelünk nem fogja tudni, hol állunk, tehát ha passzol, mi is passzolhatunk
mögötte. Vagy betehetjük pénzünk nagy részét a törn lap érkezése előtt, hogy ne
kelljen találgatnunk.
Játék ászokkal
Azt hiszem, ász párral több pénzt veszítettek már Omahában, mint amennyit
nyertek. A hold'emmel ellentétben, ahol az esetek több mint 50 százalékában
kitartanak, az ászoknak Omahában általában javulniuk kell a nyeréshez. Ha az
asztalon soresély van, bármilyen, ász drillnél gyengébb kézzel nehéz játszani.
Ha flop előtt emeltünk és pár érkezik a flopon - például 7-2-2 - sebezhetőek
vagyunk, mert szinte rákényszerülünk a licitálásra. Bárki, akinek kettese van,
tudja, hogy valószínűleg ászok vannak a kezünkben, és fölénk fog kerekedni,
tehát máris nagy kasszáért játszunk. Persze, ha nem emeltünk a flop előtt, és a
flop 7-2-2, akkor tehetünk egy kísérletet. Akkor, ha ránk emelnek, eldobhatjuk a
lapjainkat. Ezt nehezebb megtenni, amikor elkötelezzük magunkat a kassza
mellett a flop előtt.
Most tegyük fel, hogy a flop 7-2-2 egy emelés nélküli partiban, és mindenki
passzol. Lehet, hogy teszünk egy apró kísérletet, és ha ránk emelnek,
valószínűleg dobunk. Vagy lehet, hogy megvárunk még egy ingyen lapot, és
megnézzük, mi történik. De ne feledjük, hogy mivel minden játékosnál hat kéz
van, nagyon könnyű lyukas sort találni vagy drillt elcsípni egy alacsony párral,
tehát rendkívül veszélyes ingyen lapot adni.
Játék húzólappal
A másik oka annak, hogy miért ne licitáljunk jó húzóval hátsó pozícióból, az,
hogy így kicsit jobban megtéveszthetjük ellenfeleinket. Tegyük fel, hogy még
egy lap érkezik és a tuti flössre várunk. Hátsó pozícióból nyitunk treffhúzóval, és
valaki megadja. Aztán treff érkezik a riveren, amivel kiegészül a tuti flössünk.
Ellenfelünk azt gondolja, hogy flössünk van, mert az asztal veszélyesnek látszik.
Más szóval, nehezebben fizet ki. Most tegyük fel, hogy passzolunk a törnön,
és treff érkezik a riveren. Ellenfelünk lehet, hogy passzol és megadja
a nyitásunkat. A lényeg az, hogy egy kicsit félrevezetőbbek lehetünk, ha
passzolunk egy erős húzólappal, mintha nyitunk vele.
Ne adjunk ingyen lapokat
Hold'emben, amikor erős kezünk van, azt akarjuk, hogy ellenfelünk kissé
felzárkózzon, hogy kifizessen minket. Ezért, ha nagyon nagy előnnyel vezetünk
a partiban, nem sajnálunk ingyen lapot adni. Omahában ritkán akarunk
ellenfelünknek lehetőséget adni a javulásra és a felzárkózásra. Például, ha a flop
A-7-7 és ászaim vannak, licitálok, mert szurkolunk egy hetesért. Ez azt jelenti,
hogy licitálok, és reménykedek, hogy valaki megadja hetes drillel. Csapdát
állítok. Ha egyik ellenfelemnél sincs hetes, nem nyerek semmit. De ha valakinél
van egy és bekapja a csalit, nagyon sok pénzt kereshetek.
Amikor ingyen lapot adunk, van rá esély, hogy egyik párral rendelkező
ellenfelünk elkap egyet a két javulási lehetősége közül, amivel legyőz
bennünket, vagy kiegészül a lyukas sora, ami gyakran előfordul. Ezenkívül ne
feledjük, hogy Omahában sok kiskapus kéz lehetséges. Különösen a kiskapus
flössöknek nem kell mindig tuti lapnak lenniük a parti megnyeréséhez. Tehát
ha erős kezünk van a flopon, akkor általában licitáljunk vele!
Néha arra is fel kell készülnünk, hogy eldobjuk lapjainkat. Mondjuk a flop J-8-2,
és nálunk legmagasabb és legalacsonyabb pár van. Mindenki passzol előttünk,
mi pedig licitálunk, főleg azért, mert nem akarunk ingyen lapot adni. Most
akarjuk elvinni a kasszát. Ha ránk emelnek, nagyon könnyen el tudjuk dobni. Ha
megadják, attól a ponttól kezdve óvatosnak kell lennünk.
Ez nem jelenti azt, hogy ne nyissunk az ilyen típusú kezekkel; akkor is próbáljuk
elvinni a kasszát, ha már egyszer van valamink. Ha csak ott ülünk és azt
mondjuk: „nem tudok licitálni ezekkel a határeset lapokkal", akkor nem fogunk
nyerni Omahában. Kíséreljük meg elvinni a kasszákat, de készüljünk fel arra is,
hogy ha ránk emelnek, akkor dobunk. Egy másik megfontolandó tényező az,
hogy ha nyitunk ezekkel a kezekkel csakúgy, mint az erős kezeinkkel, például
legmagasabb drillel, akkor ellenfeleink nem fognak arra tippelni, hogy csupán
két párunk van.
Sokszor úgy nyitunk Omahában, hogy ha ránk emelnek, nem tudjuk tartani a
tétet. Ez gyakran előfordul, amikor azért nyitunk, hogy ne adjunk ingyen lapot.
De akkor is ezt kell tennünk, és nyitnunk kell, mert ha nem, akkor túlságosan
kiszolgáltatottá válunk, és nem fogunk túl sok kasszát elvinni. Omahában a
nyeréshez néhány kis kasszát is el kell vinnünk.
Tegyük fel, hogy legmagasabb két pár vagy drill van nálunk, és szeretnénk egy
kis pénzt tetetni a kasszába. A flop ♦10 ♣9 ♣2. A kezünkben pedig ♣A ♠10 ♥10
♣4 van. Még ha legmagasabb drillünk és tuti flösshúzónk is van, a kezünk még
akkor is sebezhető egy sorhúzó által. Tegyük fel, hogy egy ellenfél kezében K-Q
van, mi adunk egy ingyen lapot, ő pedig elkap egy bubit. Sokszor körbefogó
sorhúzója van és megadja a tétünket, mi pedig veszítünk. Az egy dolog, ha úgy
veszítünk, hogy sok pénzt tettünk a kasszába, de megint más, ha ingyen lapot
adunk neki, és úgy kapunk ki.
Játék a törnön
(2) Ha olyan erős kezünk van, amely jóval erősebb, mint az ő jó keze, tehát
nem akarjuk elijeszteni.
Íme egy másik történet, amely jól példázza ezt a helyzetet: egy partiban, amelyet
David Sklansky ellen játszottam, a flop K-Q-J-x volt. David nyitott a flopon, én
pedig megadtam három királlyal. A törnön, miután nem jött segítség, ismét
nyitott. Eldöntöttem, hogy tartom a tétet a riveren, úgyhogy ráemeltem. Nos,
találják ki, mi történt? Nem volt nála A-10 a tuti sorhoz; 10-9 volt nála, és
eldobta a lapjait. Az emelésemmel azt állítottam, hogy nálam van a legerősebb
kéz.
Játék a riveren
Íme egy játék, amely jobban működik átlagos ellenfelek, mint erős játékosok
ellen. Tegyük fel, hogy nálunk van a második vagy harmadik legerősebb lap,
például egy sor, amely nem a lehető legmagasabb, és fogalmunk sincs, hogy
ellenfelünk hol áll a játékban. Vagy lehet, hogy a riveren dáma-magas flössünk
lesz, de megint nem vagyunk biztosak abban, hogy ellenfelünk hol áll. Ne
nyissunk teljes kasszányit - toljunk be valami kisebbet. Ha ellenfelünk emel,
eldobhatjuk a kezünket, mert valószínűleg nála van a tuti, és persze még mindig
kifizethet, ha csak tartja a tétet. De ha passzolunk és ő nyit, nem tudjuk,
hányadán állunk. Ha kipróbáljuk ezt a játékot jó játékosok ellen, vigyázzunk,
mert visszafelé is elsülhet - tudni fogják, mit csinálunk, ránk fognak emelni,
tudván, hogy el fogjuk dobni a lapjainkat.
Ebben a pillanatban fogalmam sem volt arról, mi van Doyle-nál. Lehetett nála jó
lap vagy blöffölhetett is, de azt tudtam, hogy Roger nem tartaná a tétet
viszonylag jó lapok nélkül. Rogernél vagy két ásznak vagy egy tízesnek kellett
lennie ahhoz, hogy megadja ezt a tétet.
Doyle a törnön is nyitott, tehát tudtam, hogy nem blöfföl - a flop egyszerűen túl
veszélyes volt ahhoz, hogy ismét blöfföljön azután, hogy két ember is tartotta a
tétet. Abban a pillanatban el kellett volna dobnom a lapjaimat. Miért? Mert még
ha Doyle-nál nincs is két ász, azt hittem, Rogernél van. Sajnos megadtam a tétet.
Amikor Roger eldobta a lapjait, biztosan tudtam, hogy tízes volt nála, biztosan
tudtam, mert először megadta a tétet, aztán dobott. Abban a pillanatban azt
is tudtam, hogy Doyle-nál nem lehet tízes, mivel Rogernél volt egy, nálam volt
egy másik, tehát Doyle-nál nyilvánvalóan két ász volt.
A riveren Doyle harmadjára is nyitott. Egyszerűen nem volt más olyan lap a
pakliban, ami lehetett volna nála, csak két ász. Annak ellenére, hogy Doyle
utolsó nyitása viszonylag kicsi volt, megmutattam neki a tízes fullomat ász
párral és eldobtam. Tett néhány nem éppen hízelgő megjegyzést, amint
megmutatta két ászát. Ez a parti világosan mutatja, hogy a jó játékosok
hogyan képesek megfejteni, mi lehet ellenfelüknél.
Noha nem pont olyan tipp-topp, mint ebben a példában, de hasonló parti alakult
ki egy nemrég lezajlott World Poker Tour limit nélküli hold'em versenyen.
Rosszul játszottam az A-10-emmel, de ezúttal nagy kasszát nyertem vele.
Középső pozícióból emeltem a flop előtt A-10-zel, Billy Grey megadta osztóból,
és egy kevés zsetonnal rendelkező idősebb játékos is megadta a nagy vakból. A
flop A-A-3 volt. 1500 dollárral nyitottam, Billy pedig 3500-zal emelt. Úgy
gondoltam, hogy Billynél valószínűleg A-8 vagy A-9 van, és próbára akar tenni,
hogy kiderüljön, hányadán áll a partiban. De aztán az idősebb játékos all-in ment
az utolsó 7000 dollárjával. Abban a pillanatban valamelyik játékosnak hinnem
kellett volna, és el kellett volna dobnom lapjaimat. Mit tudtam legyőzni?
Talán csak naiv voltam, amikor azt hittem, hogy Billynél A-8 van, és
csak próbára akart tenni, és hogy az idős úrnál két király van. Persze egyszerűen
lehetetlen volt, hogy az idős játékos all-in menjen az összes maradék pénzével,
ha nincs nála legalább A-K vagy A-Q. Mindenesetre tartottam a tétet.
Mint kiderült, Billynél 3-3 volt, az idős úrnál pedig A-3. Igaz, hogy rosszul
játszottam, amikor megadtam a tétet a flopon, de azt tudhatták volna, hogy nem
tennék be 10 000 dollárt a törnön, ha nem lenne nálam valami. Ha nem talált jött
volna le a segédem, passzoltam volna, Billy pedig nyitott volna. Aztán ha
ráébredek, hogy Billy üres kasszára licitál, valószínűvé vált volna előttem, hogy
a harmadik játékosnál vagy A-K vagy A-Q van, és dobtam volna.
VÉGSŐ MEGJEGYZÉSEK
Kislétszámú játék
Elmesélek egy kis történetet, amelyből kiderül, milyen veszélyesek tudnak lenni
ezek a kezek. Kislétszámú játékban egy játékos - nevezzük Donnak - és én is
betettünk egy kis pénzt a flop előtt. Az asztal K-K-10 lett, és noha király volt a
kezemben, csak passzoltam. Don 3 000 dollárral nyitott. Azt gondoltam,
blöfföl, de mint kiderült, két tízese volt. Én megadtam. A törnön 4 érkezett,
nekem pedig kiegészült a király fullom négyes párral. Don 10 000 dollárral
nyitott, én ráemeltem az utolsó tízezrét, all-inre kényszerítve ezzel. Mivel
kevesen játszottunk, Donnak sokkal nehezebb volt megszabadulnia lapjaitól.
Megadta a tétet, megmutatta tízes fullját, és az összes pénzét elveszítette.
Ez a példa csak azt mutatja, milyen könnyű elveszíteni egy nagy kasszát egy kis
fullal. Don nem tudott volna annyi pénzt nyerni tízes fulljával, mint amennyit
veszíthetett, ha nekem kiegészül a király fullom.
II.
TRIPLA CSERÉLŐS
(TRIPLE DRAW)
DANIEL NEGREANU
A tripla cserélős alacsony játék viszonylag új, ami azt jelenti, hogy senkinek
sincs benne életre szóló tapasztalata. Kiszámoltam, hogy egy fiatal játékosnak
éppen annyi tapasztalata lehet tripla cserélősben, mint bárki másnak. 29 évesen
Daniel Negreanu bizonyult a világ legjobb 30 év alatti játékosának. Már
korábban is hallottam, hogy jó, de addig nem fogtam fel, hogy valójában
milyen jó, amíg két versenyen az asztalánál nem játszottam. Félelmetes a
jelenléte az asztalnál; mindig tisztában vagyunk vele, hogy ott van - ami egy
világklasszis játékos jellemzője.
TRIPLA CSERÉLŐS
BEVEZETÉS
Van egy gyakori félreértés néhány nagytétes játékos körében, miszerint a tripla
cserélős játék nem több puszta szerencsejátéknál. Ez egyszerűen nem igaz. Míg
a szerencse minden adott partiban közrejátszik, a helyes játék minimálisra
csökkenti azokat a veszélyes kilengéseket, amelyeket a szerencse hoz, de a
képességek legyőznek.
A tripla cserélős nagyon hamar felzárkózott a többi játékhoz, mivel vonzza a sok
akciót és nagy kasszák keletkeznek. A tripla cserélős kasszái jellemzően
nagyobbak, mint amit például egy magas-alacsony Omaha partiban lehet nyerni.
Azt is észre fogjuk venni, hogy amikor a tripla cserélőst más játékokkal
kombináljuk, hajlamos mindenkinek a játékát felélénkíteni.
Az osztás
Licitálás
Néhány déli körzetben korlátozott-limitet játszanak, ami azt jelenti, hogy egy
100/400 dolláros játékban bármikor licitálhatunk 100-tól 400 dollárig, de ennél
népszerűbb licitálási szerkezet a fix limit. Ha egy 200/400 dolláros tripla
cserélős játékban ülünk, a kis vak 100 dollárt tesz be, a nagy vak pedig 200
dollárt. Ha mi cselekszünk először, dobhatunk, megadhatjuk a 200 dollárt
vagy emelhetünk 400 dollárra. Utánunk minden játékosnak ugyanezek az opciói:
dobás, megadás vagy emelés. Amikor a cselekvés befejeződött, az első csere
után jön a következő licitkor, szintén 200 dolláros tétekkel. A második csere után
a licit megduplázódik. Most 400 dollárral kell nyitnunk vagy emelnünk. Végül a
harmadik csere után a licit megint 400 dollár.
Tehát összesen négy licitkor van. Egy 200/400 dolláros játékban ezek a
következők:
Most, hogy ezt tisztáztuk, nézzük, milyen típusú kezekkel szálljunk be.
Indulólapok
Kész kezek
Ha olyan kezet kapunk osztáskor, ami készen van - vagyis olyan jó lapokat,
amelyek nem szorulnak cserére - meg kell őket védenünk azzal, hogy annyi
licitet teszünk be, amennyit csak tudunk. Bármely kész hetes magas
nagyágyúnak számít, és noha a kész nyolcas magas is nagyszerű, egyben
sebezhető is. A legtöbb esetben ha kész hetes vagy nyolcas magasat kapunk,
akkor egyáltalán nem fogunk cserélni, és az akciótól függően valószínűleg a
játék végéig partiban maradunk.
Amint eldöntöttük, hogy nem cserélünk hetes vagy nyolcas magasunkkal, nincs
értelme késleltetni a kezünkkel. Licitáljunk és emeljünk minden lehetőségnél a
csere előtt és az első csere után. Kész kézzel nincs értelme csak megadni a tétet a
csere előtt, mivel titkunk hamar kiderül, amint az osztó megkérdezi, hány lapot
szeretnénk cserélni. Amint azt mondjuk, hogy „megállók", ellenfeleink
azonnal tudni fogják, hogy hetes, nyolcas vagy kilences magasunk van.
Persze ha például 9-7-4-3-2 van nálunk, akkor bivaly erős húzólapot tartunk
kézben. Ilyenkor megpróbáljuk eldobni a kilencest és három lehetőségünk van,
hogy összehozzuk a hetes magasat. Egy ilyen húzóval egyértelműen favoritok
vagyunk, hogy legalább kilences magas vagy annál jobb kezünk alakuljon ki,
mivel háromszor tizenöt javulási lehetőségünk lenne! Ez komoly előnyt
biztosít számunkra egy olyan buta ellenféllel szemben, aki ugyanazzal a kilences
magassal megáll.
Egylapos cserék
Míg egy egylapos nyolcas magas csere sor lehetőség nélkül nem rossz,
bármelyik nyolcas csere sor lehetőséggel szinte mindig játszhatatlan.
Ezek a kezek túl jók ahhoz, hogy eldobjuk őket. Amikor játszunk velük,
biztosítsuk, hogy egyetlen ellenfelünk maradjon vagy elvigyük a vakokat.
Bármikor, amikor csak egy lapot cserélünk, függetlenül attól, hogy milyen
erősségű, az első csere előtt emelnünk kell majd visszaemelnünk.
Kétlapos cserék
Az első csere előtt játszott kezek többsége kétlapos csere lesz. Az alábbi
kétlapos cserék bármilyen licit összegért játszhatók az első csere előtt:
Mindezek a kezek később lehetőséget adnak arra, hogy egy cserével eljussunk a
kerékhez sorhúzó nélkül. Ha osztáskor ezen kezek bármelyikét kapjuk,
emeljünk! Ha pozícióban vagyunk, akkor tulajdonképpen a visszaemelést
tanácsolom. Így elszigetelhetünk egy játékost, miközben jó pozícióban vagyunk,
amivel könnyebben ellenőrzésünk alatt tudjuk tartani az történéseket.
vagy
Állandóan óriási vita folyik arról, hogy kétlapos cserénél mi a legjobb indulólap.
A 2-3-4 vagy a 2-3-7?
Hadd kezdjem azzal, hogy ez egyszerűen nem sokat számít. Mindkét kézzel
ugyanúgy kell játszani. A két kéz erősségben olyan közel áll egymáshoz, hogy
butaság lenne túl sok időt pazarolni arra, hogy melyik a jobb, mindenesetre én
megteszem, hogy érzékeltessem a lényeget.
2-3-4-7-8
2-3-5-7-8
2-3-6-7-8
Bánjunk óvatosan a hatossal! Van négy másik kétlapos csere indulókéz, amellyel
a legtöbb helyzetben partiba szállunk. Ezek olyan húzók, amelyekben van hatos,
de hetes magasunk még mindig kiegészülhet. Ezek a következők:
2-3-6
2-4-6
2-5-6
2-6-7
Ezek közül a húzók közül egyikből sem lehet kerék, és az első három valójában
problémát is okoz a lehetséges sor jelenléte miatt. De még így is azt tanácsolom,
hogy a legtöbb helyzetben játsszunk ezekkel a kezekkel, viszont túlságosan
akciódús játék esetén dobjuk el őket, különösen, ha az emelések feszes
játékosoktól jönnek.
Jó nyolcas húzók. Egy jó nyolcas húzóval kiegészülhet egy ötödik számú kéz (2-
3-4-5-8), azaz 2-3-8, 2-4-8 és 2-5-8 - de ismét bánjunk óvatosan a hatossal! Ha
olyan kezünk egészül ki, amelyben hatos van, terítéskor lehet, hogy veszítünk
nyolcas magasakkal szemben. Korai pozícióból az összes ilyen
kezet biztonsággal eldobhatjuk. De ha hátsó pozícióban vagyunk, és senki sem
szállt be, amikor mi kerülünk sorra, emeljünk ezekkel a kezekkel! Ezek a kezek
elég erősek ahhoz is, hogy megvédjük velük a vakunkat. A fejezet további
részeiben többet is megtanulunk a vakjátékról.
3-4-8 3-5-7
3-5-8 3-6-7
3-4-7 4-5-7
Háromlapos cserék
2-3
2-4
2-5
2-7
Vegyük észre, hogy a 2-6 kimaradt. Már eleve lopunk a hármas cserével; ne
bonyolítsuk a helyzetet azzal, hogy durván is cserélünk! Általában helyes, ha a
nagy vakból hármat cserélünk 2-3 kézzel, de csak ha mindössze egyetlen további
licitbe kerül.
Mivel három lapot cserélünk, van rá esély, hogy az a három lap segíteni fog
rajtunk. 4,5,6,7 vagy 8 közül bármelyik eleget javít a 2-3 indulólapon ahhoz,
hogy még egyszer cseréljünk.
Játék a vakokból
Azok a kezek, amelyeket fel kell vennünk a játszható kezeink listájára, a kiváló
háromlapos cserék (2-3, 2-4, 2-5, 2-7) és néhány kétlapos nyolcas magas csere
(3-4-8, 3-5-8). Mivel remek kasszaesélyeink vannak, ide kell sorolnunk még
azokat a hetes magas cseréket is, amelyek nem tartalmaznak kettest (3-4-7, 3-5-
7, 3-6-7, 4-5-7). Az ehhez hasonló durva húzókkal olyan olcsón szeretnénk
eljutni a cseréig, amilyen olcsón csak lehet. Egy emelés megadása teljesen
rendben van; két emelést megadni azonban az öngyilkossággal egyenlő.
Nagyon ritkán rendkívül erős húzót találunk a vakon, mint például egylapos
csere sor nélküli nyolcas magashoz vagy jobbhoz vagy kétlapos csere kettest
tartalmazó kerékhez. Ha ezen kezek közül van nálunk valamelyik és egy hátsó
pozícióban lévő emelővel találjuk magunkat szemben, visszaemeléssel kell őt
büntetnünk.
Kis vak kontra nagy vak. Ha mindenki dob, amikor kis vakban vagyunk, ne
hagyjuk, hogy elragadjon a hév és megpróbáljuk ellopni a nagy vak pénzét.
Tény, hogy mivel rossz pozícióban vagyunk, feszesebben kell játszanunk annál,
mint ahogy osztó pozícióban játszanánk. Egy jó háromlapos csere - amely
kettest és akár hármast, négyest, ötöst vagy hetest tartalmaz - még játszható. Egy
laza, agresszív játékos ellen talán csak egészítsük ki a vakot ezekkel a gyenge
kezekkel, de ha a nagy vak konzervatív módon játszik, emeljünk! Ne feledjük,
hogy a kis vak cselekszik elsőként minden következő licitkörben, tehát az a
legrosszabb pozíció az asztalnál. Ha valaki más is beszállt a partiba, biztos
indulólapokra lesz szükségünk a kis vakból való játékhoz.
Ha nagy vakban párbajozunk a kis vakkal, még egy licitet meg kell adnunk
bármivel, ami távolról játszható. Ebbe beletartozik akár egy háromlapos csere is
3-4-re! Számos oka van annak, hogy párbajban miért olyan értékes, ha
pozícióban vagyunk. A pozíció amellett, hogy 3:1 esélyt kapunk arra, hogy a
nagy vakot megvédjük a kis vakkal szemben, lehetővé teszi, hogy a megadás
legyen a helyes játék szinte bármely háromlapos cserével a kerékhez.
Összegzés
Hadd ismételjem meg még egyszer, mert nagyon fontos: ennek a játéknak a
kulcsa a kettes! A legtöbb kéznek, amellyel partiba szállunk tartalmaznia kell
kettest - de van néhány kivétel. Lehet, hogy azt látjuk, hogy mások olyan
kezekhez húznak, amelyekben nincs kettes, de mi ne essünk ebbe a csapdába!
Hogy mit csináljunk akkor, amikor nem javulunk, függ a pozíciónktól, a cserélt
lapok számától és attól, hogy ellenfelünk hány lapot cserélt. Ha mi egyet
cseréltünk, ellenfelünk pedig kettőt vagy többet, mindig licitáljunk!
Tulajdonképpen valahányszor egy kártyával ellenfelünk előtt járunk, biztonságos
a licitálás -egyetlen kivétellel. Íme: ha kettőt cserélünk és nem javulunk, és utána
két olyan játékos tartja a tétet, aki hármat cserélt, passzoljunk! Van rá esély, hogy
egyikük, de akár mindkettejük javult, tehát bölcs dolog lenne ingyen lapot
szerezni ahelyett, hogy megkockáztatjuk, hogy ránk emelnek vagy passz-
emelnek.
Például kis vakban vagyunk 2-5-6-7-tel, amikor egy hátsó pozícióban ülő játékos
ránk emel, és mi visszaemelünk. Egyet cserélünk, majd ellenfelünk is cserél
egyet. Ha nem javulunk, butaság lenne licitálni. Ellenfelünk szinte soha nem fog
itt dobni, de valószínű, hogy ránk fog emelni, ha javul. Biztos, hogy valamivel
jobb húzónk van, mint neki, de ez nem jogosít fel arra, hogy elveszítsünk egy
extra tétet az ő javulása esetén.
Ha két lapot cseréltünk egy prémium kézhez egy emelt, sokszereplős partiban,
még akkor is tartanunk kell a tétet, ha nem javultunk, mert a kassza már jelentős
nagyságú. Viszont csak ritkán tartsunk egy nyitást és egy emelést, ha nem javul a
kétlapos cserénk, mivel valószínűleg vagy két egylapos cserével, egy egylapos
cserével és egy kész kézzel vagy két kész kézzel találjuk magunkat szemben. Ha
úgy döntünk, hogy megadunk egy dupla licitet, nem fogjuk biztosan tudni, hogy
további tétekbe kerül-e majd a következő csere. Ha az első licitálónak kész keze
van, valószínűleg vissza fog emelni, amivel borzasztó helyzetbe sodor
bennünket - kettőt cserélünk egy kész kézzel szemben, amikor már csak két
csere van hátra.
Amikor javulunk
Amikor az első csere után javulunk, ideje agresszívvá válni. Akár egylapos
cserére, akár egy sebezhető kész kézre javultunk, sok-szereplős partiban
szűkíteni akarjuk a terepet, amennyire csak lehet. Az, hogy párbajban
agresszívak legyünk, nem annyira fontos. Nézzünk egy példát.
A helyes válasz az emelés lenne. Míg igaz, hogy lehet hogy kész kézzel állunk
szemben, még mindig van két lehetőségünk ahhoz, hogy kiegészüljön
ellenfelünk kezétől függően egy hetes vagy esetleg egy nyolcas magasunk. A
legfontosabb az osztó pozícióban ülő kiütése. Ha csak tartjuk a tétet, elég jó
kasszaesélyt kaphat ahhoz, hogy két lapot cseréljen. Nem ezt akarjuk. Mi a
legutolsó pozíciót szeretnénk megszerezni az osztó kiűzésével, és
onnantól párbajban folytatni. Ha a nagy vak nem javult, még jobb esélyünk lesz
egyetlen ellenfél ellen.
Hogy ez ilyen nehéz döntés, annak az az oka, hogy több tényezőtől is függ,
köztük ellenfeleink számától, attól, hogy ellenfeleinknek hány lapra van
szükségük, pozíciónktól és attól, hogy milyen lapokat dobtunk el.
Ha csak egy ellenféllel állunk szemben, akkor dönthetünk úgy, hogy megtartjuk
a nyolcast, de más tényezőket is figyelembe kell vennünk, például azt, hogy
ellenfelünk hány lapot cserél és a pozíciónkat.
Hány lapot cserél ellenfelünk? Ha ellenfeleink három vagy annál több lapot
cserélnek, tartsuk meg a nyolcast! Sok segítségre lesz szükségük, és ha itt
kiegészül egy 8-7 magasunk, az általában elég jó a nyeréshez. Ha a paklihoz
fordulunk és megint kettőt cserélünk, jobb esélyt adunk nekik arra, hogy
visszatérjenek a játékba. Cseréljünk a 7-8-hoz, és büntessük meg őket laza
játékukért!
Mikor passzoljunk?
A második csere után mindig passzoljunk azon ellenfelünk előtt, aki egy lappal
előttünk jár. Például ha mi kettőt cserélünk, ellenfelünk pedig egyet, akkor
passzoljunk, anélkül, hogy megnéznénk a lapjainkat. Vagy ha mi egyet
cserélünk, ellenfelünk pedig megáll, megint passzoljunk, anélkül, hogy
megnéznénk a lapjainkat. Ezekben a helyzetekben nem kockáztatjuk, hogy
ingyen lapot adunk, mert ellenfelünk biztosan licitálni fog. Ha ellenfelünk nyit
annak ellenére, hogy ez normális esetben automatikus lenne, akkor gyakran mi
kapjuk az ingyen lapot.
Ha az első csere után sem nekünk, sem ellenfelünknek nem lesz kész keze,
legjobb, ha passzolunk, különösen, ha rossz pozícióban vagyunk, de az esetek
többségében akkor is, ha pozícióban vagyunk. Még akkor is, ha úgy érezzük,
hogy nálunk van a legjobb húzó az utolsó csere előtt, ez általában csak
csekély előny, tehát talán a legjobb a lehetséges passz-emelést elkerülni.
Mikor licitáljunk?
Amikor egy lapot cserélünk a kerékhez vagy bármely hetes magashoz, mindig
adjunk meg egy tétet az utolsó csere előtt. Sőt, néha még emelhetünk is ilyen
húzóval, de ezzel majd egy kicsit később foglalkozunk. Most nézzük azt a
helyzetet, amikor egyszerűen csak megadjuk a tétet.
Van még egy érdekes helyzet, amikor a tét megadása jobb lehet az emelésnél.
Tegyük fel, hogy ellenfelünk egyet cserél, mi pedig - noha még mindig kettőt
cserélünk - jobb pozícióban vagyunk. A kezünk ekkor 2-4-6-7-8. Emeljünk,
vagy csak tartsuk a tétet?
Mivel már nincs hátra több csere, azt védjük, ami középen van. Bizonyos
értelemben becsapjuk ellenfelünket azzal, hogy mivel nem emeltünk, azt hiszi,
hogy nála van a legerősebb kéz.
Tehát mi történik, ha emelünk? Nos, minden bizonnyal akkor is előnyben
vagyunk, mivel kész nyolcas magasunk favorit ellenfelünk kerék húzójával
szemben. A probléma az, hogy egyáltalán nem akarjuk, hogy ellenfelünk a tuti
kézhez cseréljen! Ha emelésünkkel arra kényszerítjük ellenfelünket, hogy
megbontsa tízes magasát, akkor ötösre, hatosra sőt akár nyolcasra is cserélhet,
amivel biztosan megver minket. Miért kockáztatnánk a teljes kasszát azért, hogy
nyerjünk egy extra tétet a törnön? Lehet, hogy amúgy is meg tudjuk nyerni azt a
tétet a riveren, miközben a kassza biztosan a mienk. Ez a trükk értékes fegyver,
amelyet hozzá kell adnunk arzenálunkhoz, ha azt akarjuk, hogy nyerő tripla
cserélős játékosok legyünk.
Végül - de ezt nem is kell mondanom - egyszerűen csak adjuk meg a tétet,
amikor egy lappal le vagyunk maradva. Ha kétlapos cseréről egylapos cserére
javultunk, de ellenfelünk már csak egy lapot cserélt, egyszerűen csak tartsuk a
tétet! Ha olyan ellenféllel állunk szemben, akinek már kész keze van, mi pedig
egy lapot cserélünk, általában csak tartsuk a tétet, hacsak nincs okunk azt
hinni, hogy ellenfelünk keze gyenge - ebben az esetben választhatjuk az emelést.
A következő részben még foglalkozunk ezzel a kérdéssel.
Mikor emeljünk?
Sokszereplős partiban még fontosabb ilyen kész kézzel emelni azért, hogy
nyomást gyakoroljunk azokra az ellenfelekre, akik megpróbálnak bennünket
lejavulni. Ők biztosan megadnak egy tétet, ha kerékhez vagy jó nyolcas
magashoz cserélnek, de két téttel már valószínűleg dobásra tudjuk őket
kényszeríteni - attól függően persze, hogy milyen játékosokkal állunk szemben.
Mit értek a kassza megtámadása alatt? Néha, amikor remek húzónk van, jobban
tesszük, ha egy extra téttel inkább rákényszerítjük ellenfelünket, hogy bontsa
meg kész kezét, minthogy egyszerűen csak tartjuk a tétet abban a reményben,
hogy lejavulhatjuk őt. Tegyük fel például, hogy osztó pozícióban vagyunk 2-2-3-
7-7-tel. Ellenfelünk emel az első csere előtt, és mi visszaemelünk.
A második cserekor ellenfelünknek kész keze van, mi pedig egy lapot cserélünk
a kerékhez. Ez alkalommal újabb hetest kapunk el! Hacsak nincs ellenfelünk
kezében a negyedik és az ötödik kettes és hetes, nincs nála kész hetes magas.
Ellenfelünk licitál. Mit tegyünk?
Passz-emelés
Ahhoz, hogy itt jó döntést hozzunk, oda kell figyelnünk ellenfeleink árulkodó
jeleire, mivel azok különösen fontosak ebben a helyzetben. Figyeljük
ellenfelünket közelről! Kevergeti a lapjait azt keresgélve, amelyiket eldobni
készül? Vagy ahogy a kezét tartja arra utal, hogy megáll? Ez nem egyszerű, de a
legjobb játékosok pontosan meg tudják ítélni ezeket a helyzeteket.
Ha semmiféle árulkodó jelet nem csípünk el, azt javaslom, hogy álljunk meg
kilences magassal vagy jobbal és reménykedjünk, hogy ellenfelünk cserél. Ha
ellenfelünk megáll, akkor nagy bajban vagyunk. Ha licitál a riveren, akkor
inkább dobjunk - hacsak nincs okunk azt hinni, hogy blöfföl.
Mint azt bizonyára már észrevették, a második csere után sokkal több
játéklehetőség adódik, mint bármelyik másik utcán. A hold'embeli tömhöz
hasonlóan a második csere utáni játék választja el a nagyszerű játékosokat a
többiektől. Hogy milyen erős tripla cserélős alacsony játékossá válunk, az
nagyban függ attól, mennyire jól sajátítjuk el a második csere utáni játék
művészetét.
Mikor dobjunk?
Több olyan helyzet is van, amikor dobnunk kell, még akkor is, ha még egy csere
hátra van. Ha még mindig két lapot kell cserélnünk, amikor már csak egy csere
van hátra, általában dobjunk, ha valaki licitál, különösen akkor, ha rossz
pozícióban vagyunk. Az egyetlen alkalom, amikor két lap cseréjét meg kell
fontolnunk az utolsó cserekor, ha pozícióban vagyunk, úgy gondoljuk,
hogy ellenfelünk még mindig cserélni fog, a kasszában sok pénz van, és értékes
lapokat dobtunk el. Máskülönben túlságosan nehéz két lap cseréjével
kiegészíteni a kezünket, amikor már csak egy csere van hátra. Még a 2-3-4 is
esélytelen a K-Q-J-10-8 kombinációval szemben! Hihetetlen, de igaz.
Íme egy másik helyzet, amikor meg kell fontolnunk a dobást: tegyük fel hogy
kész kézzel állunk szemben és durva nyolcashoz cserélünk. Ha ellenfelünk
megáll az első csere után és nálunk például 2-6-7-8 van, akkor két dolognak
kell történnie ahhoz, hogy megnyerjük a partit:
Mivel ellenfelünk az első csere után megállt, jó esély van rá, hogy legalább
nyolcas magasa van, tehát ahhoz túl gyakran fogunk vesztes laphoz cserélni,
hogy helyes legyen itt a tét megadása.
Akkor is fontolóra kell vennünk a dobást, amikor durva nyolcas vagy kilences
magasunk egészül ki, és ránk emelnek a második csere után. Az egyetlen
helyzet, amikor kezünk játszható, ha ellenfelünk blöffből emelt és még ezután is
cserél. Például kiegészül 2-3-7-8-9-ünk, és nyitunk egyetlen ellenfelünkkel
szemben, aki ránk emel. Megállhatunk és reménykedhetünk abban, hogy csak
blöfföl; cserélhetünk egy lapot és reménykedhetünk, hogy a 8-7 elég jó lesz a
győzelemhez; vagy választhatjuk a biztonságos utat és egyszerűen
bedobhatjuk lapjainkat. Hogy melyik megoldás a legjobb, az attól függ,
mit gondolunk, mi lehet ellenfelünknél.
Végül pedig, dobjunk, amikor két tétet kellene megadnunk az utolsó csere előtt,
még akkor is, ha a tuti laphoz cserélnénk. Néhány játékost ez a tanács sokként
érhet, tehát nézzük meg, mi ennek a magyarázata. Már csak egy csere maradt
hátra, és 2-4-5-7-tel ülünk osztó pozícióban. Előttünk licitáltak és emeltek.
Dobjunk! Tudjuk, hogy egy hatossal negyedik számúnk lehet - ami erős kéz, de
nem biztos, hogy elég jó az előttünk zajló akció fényében. Ez azt jelenti, hogy
egy hármasra lenne szükségünk, hogy kiegészüljön a tuti lapunk. Figyelembe
véve, hogy két olyan játékossal állunk szemben, akiknek nyilvánvalóan
fejenként öt alacsony lapjuk van, mi az esélye annak, hogy még mindig játékban
van a négy hármas? Nem túl sok. Ráadásul mindig van rá esély, hogy az első
licitáló még egyszer visszaérnél. Hirtelen a nagyágyú kerék húzónk már nem is
néz ki olyan jól, igaz?
Azt tudjuk, hogy egy kész bubi magas kis favorit bármelyik húzóval szemben.
Még a J-10-9-8-6 is 55 százalékos esélyes a 2-3-4-7 húzó ellen az utolsó csere
előtt. Következtethetünk ebből arra, hogy mindig meg kell állnunk, ha az utolsó
csere előtt bubi magas vagy annál jobb van a kezünkben? Nem feltétlenül.
Még azután is, ha ellenfelünk egy lapot cserélt, valószínűleg nekünk is érdemes
cserélnünk, ha úgy gondoljuk, hogy erősebb húzónk van. Ennek az a
magyarázata, hogy szinte ugyanakkora előnyünk van, ha mindketten egy lapot
cserélünk, mintha megállnánk - feltételezve, hogy licitálás nélküli terítés
következik. Ráadásul további előnyre tehetünk szert az utolsó
licitkörben, minthogy erős húzólapunk van és utolsóként cselekszünk.
Sokszereplős partik
MI (20%)
„A” JÁTÉKOS (40%)
MI (33%)
Noha ez már nem olyan rossz - a bubi meg fogja nyerni a partik tisztességes
hányadát - nézzük, mi történik, ha cserélünk:
MI (38%)
Mint láthatják, cserével sokkal jobban járunk. Tehát melyik az a kéz, amely
esélyesebb, mint másik két olyan kéz, amelyhez cserélnek? A válasz a kilences:
MI (42%)
Ez az a pont, amikor a játék egy kissé bonyolultabbá válik, mert a helyes döntés
nagymértékben függ attól, mit gondolunk, mi lehet ellenfeleinknél. Ahogy egyre
több tapasztalatot szerzünk a játékban, ez is egyre könnyebbé válik majd.
A 8-7 az egy másik történet. 8-6-tal vagy 8-5-tel a legtöbb olyan kezet, amely
már legyőzött bennünket, nagyon nehéz lejavulni. De egy 8-7 megbontása
megfelelő esélyt ad több olyan kéz lejavulására is - például bármilyen durva
hetes magas, 8-5, 8-6 vagy egy jobb 8-7 -, amelyek már legyőztek bennünket.
Tegyük fel például, hogy 8-7-6-3-2 van nálunk az utolsó csere előtt, és a licitálás
alapján úgy gondoljuk, hogy ellenfelünknél jobb lap van. Hacsak ellenfelünk
nem blöfföl, ha az utolsó csere előtt ránk emel, valószínűleg tényleg erősebb
keze van.
Összefoglalás
Megtanultuk, hogy a második csere után mindig passzoljunk, amikor egy lappal
le vagyunk maradva, vagy amikor rossz pozícióban ugyanannyi lapot cseréltünk,
mint ellenfelünk, és nem javultunk. Azt is megtanultuk, hogy amikor egy lappal
előrébb járunk, mindig licitáljunk - például amikor egy lapot cserélünk,
ellenfelünk pedig kettőt. Akkor is licitáljunk - pozíciónktól függetlenül -,
amikor egyenlő számú lapot cseréltünk és javult a kezünk.
Tartsuk a tétet, amikor azt gondoljuk, hogy nyerő kézhez cserélünk. Néha akkor
is meg kell fontolnunk a tét puszta megadását, amikor pozícióban vagyunk és azt
tervezzük, hogy megállunk, abban a reményben, hogy ellenfelünket
becsaphatjuk, és gyengébb kézzel is megáll.
Emeljünk, amikor erős kezünk van, és több pénzt szeretnénk tetetni a kasszába!
Akkor is emeljünk, ha a többieket ki akarjuk űzni a partiból, amikor sérülékeny
lappal nem akarunk már többet cserélni. Tökéletes helyzetekben időnként
emeljünk néhány erős egylapos cserével, remélve, hogy ellenfelünk vagy dob
ennek hatására, vagy megbontja a már kész kezét.
Dobjunk, amikor még mindig kettőt cserélnénk, és akkor is, ha úgy gondoljuk,
esetleg vesztes laphoz cserélnénk. Akkor is fontoljuk meg bizonyos durvább
kész kezek eldobását, ha ránk emeltek.
Megtanultuk, hogy egy 8-6 vagy 8-5 megbontására a válasz az, hogy nem-nem.
De ha 8-7 van nálunk és aránylag biztosak vagyunk abban, hogy ellenfelünk
legyőzött bennünket, fontoljuk meg kezünk megbontását. Persze, ha újoncok
vagyunk, azt javaslom, bármilyen nyolcas magassal hagyjuk abba a
cserélést annak elkerülése érdekében, nehogy a tapasztaltabb
játékosok kijátsszanak minket.
Játék a riveren
Azt javaslom, hogy csak akkor blöfföljünk, amikor erős párunk alakul ki, és
terítés esetén gyakorlatilag semmi esélyünk sincs nyerni. Terítéskor még egy
kettes pár is nyerhet, ha ellenfelünk is párt kap. Azt javaslom, csak négyes vagy
erősebb párral blöfföljünk, és még akkor is csak ritkán! Csak akkor fog
működni, ha ellenfelünknek a mienknél alacsonyabb párja van. De még az
is előfordul, hogy emberek 6-6 párral tartják a tétet a riveren!
A riveren az értékért licitálásnak jön el az ideje, nem a blöffölésnek. Olyan sok
pénzzel a kasszában elég, ha nagyritkán elkapunk egy esetleges blöfföt ahhoz,
hogy helyes legyen a megadás. Bubi magassal vagy jobbal mindig tartsuk a tétet,
és az esetek többségében tartsuk dáma magastól kettes párig terjedő lapokkal is.
Licitáljunk értékért olyan gyenge lappal is, mint bubi magas. Mint korábban már
megtanultunk, a bubi magas bármilyen egylapos cserével szemben előnyben
van, tehát amikor kiegészül a bubi magasunk, licitáljunk vele pozíciónktól
függetlenül. Mivel ellenfelünk valószínűleg tartja a tétet ha dáma, király, ász
magasa vagy akár gyenge párja lesz, van értéke a bubi magassal licitálásnak.
Ha úgy döntünk, hogy kész kezünkkel passzolunk a riveren, készüljünk fel a tét
megadására. Itt is túl sok pénz van a kasszában, tehát ne ravaszkodjunk. Hacsak
nincs tökéletes fogalmunk ellenfelünk tendenciáiról, készen kell állunk egy tét
megadására.
Ebben a pillanatban a kassza már olyan nagy, hogy reménykednünk kell, hogy
ellenfelünk keze nem egészül ki, és megszerezhetjük, ami már középen van. Ha
az első csere után megálltunk 8-7-6-4-2-vel, passzoljunk, ha ellenfelünk is
passzolt előttünk. Van rá esély, hogy ellenfelünk olyan húzóhoz cserélt, amely
legyőz egy ilyen durva nyolcas magasat, tehát ha nyolcas magasa vagy jobb keze
egészül ki, akkor vagy passzol és megad, vagy akár passz-emelhet is! Az a baj
azzal, ha ilyen durva nyolcas magassal licitálunk ebben a helyzetben, hogy
gyengébb kéz ritkán tartja a tétet. Ne essünk saját csapdánkba azzal, hogy itt
automatikusan licitálunk.
Ha a második csere után nyolcas magasunk alakult ki, akkor érvelhetünk a nyitás
mellett. Ellenfelünk tarthatja a tétet kilences vagy tízes magassal, hogy
leleplezzen egy esetleges blöfföt. Itt is olyan kiszámítható ellenféllel kell
szemben állnunk, aki nem passz-emel a riveren és gyakran tartja a tétet. Egy
tartóállvány még bubi magassal is megadhatja a nyitásunkat biztos, ami biztos
alapon.
Emelés a riveren
Nézzünk egy példát: az első csere után 2-3-4-6-7 van nálunk, de az utolsó csere
után ellenfelünk nyit. Nyilvánvalóan itt emelünk, de mit teszünk akkor, ha
ellenfelünk visszaérnél? Mi lehet nála, amivel ránk emelthet? A legtöbb játékos
soha nem emel vissza nyolcas magassal, tehát ellenfelünknek valószínűleg hetes
magasa van. Nagy tudású játékosok még negyedik számúval (2-4-5-6-7) sem
emelnek, tehát akkor marad a 2-3-4-5-7, a 2-3-4-6-7 vagy a 2-3-5-6-7.
Ezek közül az egyiket meg tudjuk verni, a másikkal döntetlent érhetünk el, a
harmadik pedig legyőz minket. Az a tény, hogy harmadjára is ránk emeltek, még
valószínűbbé teszi, hogy kerékkel vagy második számúval állunk szemben. Ha
második számúnkkal úgy döntünk, hogy negyedszerre is emelünk, valószínűleg
egy további tétet nyerünk a harmadik számú ellen, de két tétet veszítünk a kerék
ellen. A legjobb, amit tehetünk itt, hogy csak tartjuk a tétet.
Általában csak akkor emeljünk a riveren, ha erős nyolcas magasunk vagy hetes
magasunk van. Bármelyik más kéz megérhet egy nyitást vagy megadást, de ha
emelünk, akkor legyen nálunk a nyerő lap!
Párok értéke
Míg lapjaink párosodása látszólag egyáltalán nem segít rajtunk, az a tény, hogy
blokkoljuk ellenfeleink húzóit, növeli annak az esélyét, hogy megnyerjük a
partit. Nézzünk egy példát! Tegyük fel, hogy egy csere van hátra:
MI (46%)
ELLENFELÜNK (54%)
Vegyük észre, hogy a 2-3-4-7 itt jelentős favorit. Most tegyük fel, hogy mire
idáig eljutunk, már volt egy ötös, hatos és nyolcas párunk. Hogyan befolyásolja
ez az esélyeinket?
MI (52%)
ELLENFELÜNK (48%)
HALOTT LAPOK
5-6-8
Meglepő. Még ha úgy tűnik is, hogy ellenfelünknél van az erősebb húzó, az a
tény, hogy mi már három olyan lapot eldobtunk, amelyre neki szüksége lenne,
46 százalékról egészen 52 százalékig növeli esélyeinket a parti megnyerésére!
Ennek ismeretében meg kell értenünk, hogy egy 2-2-3-3-7 kéz miért sokkal
erősebb, mint egy 2-3-7-K-K. Lényegében ugyanarról a húzóról (2-3-7) van szó,
de a parti megnyerésének esélyei az elsővel sokkal jobbak lesznek, mint a
másodikkal.
(3) A ködösítésködösítés olyan blöff kifejezés, amely arra utal, hogy az utolsó
csere előtt abbahagyjuk a cserélést annak ellenére, hogy ócska lapunk van.
Nézzünk egy szélsőséges példát: tegyük fel, hogy osztáskor 2-2-2-2-
3 kombinációt kaptunk. Itt a dobáson kívül két lehetőségünk van. Cserélhetünk
hármat 2-3-hoz vagy végigblöffölhetjük a partit. Mivel az összes
kulcsfontosságú kettes nálunk van, tudjuk, hogy ellenfelünk valószínűleg nem
tud hetes magasat kiegészíteni, és rákényszerül, hogy beérje nyolcas magassal.
Következzen most ennek a technikának részletes bemutatása.
Hogyan ködösítsünk?
Van egy másik, ennél kifinomultabb ködösítés játék, amely gyakran működik:
tegyük fel, hogy mi is és ellenfelünk is egy lapot cserél az utolsó csere előtt.
Ellenfelünk passzol, nekünk pedig 3-3-4-5-7-ünk van. Mivel ellenfelünk
passzolt, valószínű, hogy még mindig cserélni fog. Ha licitálunk és nem
cserélünk többet, ellenfelünk azt feltételezi, hogy kiegészült a kezünk. Ha
ellenfelünk keze nem egészül ki a riveren, akkor folytassuk tovább a blöffölést,
és reménykedjünk, hogy ellenfelünk dob. Ha bubi, dáma, király, ász magasa
vagy párja lesz, akkor szinte mindig dobni fog.
Van még egy utolsó ködösítés játék, amelyet be szeretnék mutatni. Az utolsó
csere előtt ellenfelünk egyet cserél, mi pedig kettőt pozícióban 2-3-7-tel.
Ellenfelünk egy lappal előttünk jár és licitál - ahogy kell. Aztán mi 2-2-t kapunk
el! Ha tartjuk a tétet és cserélünk, bármilyen kézzel szemben esélytelenek
leszünk, tehát miért ne emeljünk és álljunk meg? Ha ellenfelünk tartja a tétet és
megint cserél egyet, kettes drillünkkel megállhatunk és licitálhatunk, ha
ellenfelünk keze nem egészül ki. Ha pedig ellenfelünk itt ekkor is megáll, akkor
adjuk fel a küldetést, és próbáljunk nagyon szerencsések lenni és két lapot
cserélni.
Nem akarok túl sokat foglalkozni az ásztól ötösig játékkal, mivel a kettestől
hetesig játékról szóló részből már jól ismerjük a tripla cserélős alapelveit. Adok
azonban néhány útmutatást az indulólapokra vonatkozóan, és átvesszük a játék
néhány apróbb részletét is.
Kész kezek
Íme egy nagy különbség a két játék között: ásztól ötösigben a kész nyolcas
gyenge kéz. Ha osztáskor 8-6-3-2-A-t kaptunk, jobban tesszük, ha a nyolcast
eldobjuk, és megpróbálunk kiegészíteni egy erős hatost. Három esélyünk van
javulni, és 12 lappal javulhatunk, nevezetesen négyesekkel, ötösökkel és
hetesekkel. Ez azt jelenti, hogy nagyobb esélyünk van a nyolcas magasnál
erősebb lapot létrehozni. Míg kettestől hetesigben a nyolcas magas gyakran nyer,
nagyon nagy szerencsénknek kell ahhoz lennie, hogy ásztól ötösigben nyolcas
magassal nyerjünk.
Egy kész hetest vagy annál jobbat tartsunk meg. Ezeket a kezekkel agresszívan
kell játszanunk, rákényszerítve ellenfeleinket arra, hogy teljes árat fizessenek
azért, ha le akar bennünket javulni.
Egylapos cserék
A-2-3-4
A-2-3-5
A-2-4-5
A-3-4-5
2-3-4-5
A-2-3-6
A-2-4-6
A-3-4-6
A-2-5-6
A-3-5-6
A-4-5-6
2-3-4-6
2-3-5-6
Vegyük észre, hogy egyetlen hetes magashoz húzó egylapos csere sincs. Ha az
első cserénél hetes magashoz húzunk, csak a bajt keressük. A hetes magas
megnyerheti a partik neki járó részét, de gyakran a második legerősebb kéz lesz,
amellyel sok tétet veszíthetünk. Olyan kézzel, mint A-2-3-7-K jobb, ha
kettőt cserélünk A-2-3-hoz, mintha csak egyet A-2-3-7-hez.
Kétlapos cserék
A-2-3
A-2-4
A-3-4
2-3-4
Ásztól ötösigben rendkívül fontos, hogy alulról felfelé cseréljünk. Míg az A-2-3
és a 3-4-5 esetében is két lapot cserélünk a kerékhez, ha nem egészül ki a kerék
és hatos magasunk vagy annál rosszabb kezünk alakul ki, az gyakran vezet
el harmadik, negyedik vagy akár ötödik kártyáig. Ha az A-2-3 és a 3-4-5 is
hatost kap el az első csere alkalmával, az A-2-3 messze lehagyja a másikat. Egy
négyes vagy egy ötös tulajdonképpen teljesen megöli a másik húzót.
A-2-5 2-3-5
A-4-5 2-3-5
3-4-6 A-2-6
A-3-6 2-3-6
A-4-6 2-4-6
3-4-6 A-5-6
2-5-6
Tudásszintünktől függően meg kell fontolnunk, hogy a lista alsó részét egy
emeléssel szemben eldobjuk. Képességeink fejlődésével gondolkodhatunk azon,
hogy indulólapjaink listáját kiegészítjük a 3-5-6-tal vagy akár a 4-5-6-tal rablásra
alkalmas pozícióban - bár én ekkor sem javaslom ezt a játékot.
Háromlapos cserék
Hármat csak akkor cseréljünk, amikor nagy vak pozícióban vagyunk, amikor kis
vakban vagyunk és nem volt emelés, vagy ha osztó pozícióból próbáljuk meg
ellopni a vakokat. Csupán a következő háromlapos cserékkel játsszunk: A-2, A-3
és 2-3.
Az a tanács, amit a kettestől hetesig játékról szóló részben adtam a flop és a törn
játékkal kapcsolatban, az ásztól ötösig játékra is érvényes azzal az egyetlen
változtatással, hogy ásztól ötösigben kevesebbszer blöfföljünk, mert kevesebb
lehetőség van egy puszta blöffre. Ragaszkodjunk egy megbízható játéktervhez
és stabil indulólapokhoz, és akkor nem lesz semmi baj.
BEFEJEZŐ GONDOLATOK
Nagy rajongója vagyok az ásztól ötösig tripla cserélősnek, különösen amikor
vegyes játékokban játsszák, amelyben kettestől hetesig tripla cserélős is van. Az
emberek gyakran összezavarodnak, és a rossz játékot játsszák. Ha vegyes
játékban játszunk, amelyben a tripla cserélős mindkét változata szerepel,
figyeljünk oda és mindig legyünk tisztában azzal, hogy éppen melyik játékot
játsszuk.
VERSENY ÁTTEKINTÉS
BEVEZETÉS
AZ ELSŐ NAP
Korai szakasz
Ugyanaz a stratégia
Alaposan fel kell mérnünk az asztalunkat, különösen, ha úgy tűnik, hogy egy
darabig még nem bomlik fel. Mindig tisztában kell lennünk minden egyes
játékos zsetonmennyiségével. Ne feledjük, hogy a zsetonhiányban lévők
hajlamosabbak all-in menni a flop előtt határeset lapokkal, mint a több zsetonnal
rendelkezők. A zsetonhiányban lévők azonban könnyebben kiemelhetők a flop
után, mint a sok zsetonosok.
Ha nyilvánvaló, hogy az asztalunk nem bomlik fel egy darabig, akkor egy-egy
alkalmankénti all-innel tudatnunk kell a többiekkel, hogy nem félünk a
versengéstől. Ez a legjobb imázs. Próbáljunk megvárni egy kedvező alkalmat az
all-inhez. Szinte minden esetben abban reménykedünk, hogy senki sem tartja
a tétet. Ha az első napon sikerül megdupláznom zsetonjaim számát, már boldog
vagyok.
A MÁSODIK NAP
Mindig is úgy éreztem, hogy helyesen cselekedtem, mert vagy egy kis kasszát
nyertem volna, vagy elvesztettem volna zsetonjaim nagy részét. Ron Stanley volt
az a játékos, akinek eldobtam király páromat. Később azt mondta nekem, hogy
ászai voltak, de egy barátomnak azt mondta, hogy a királyaim erősebbek voltak
az ő lapjainál. Akárhogy is, szerintem helyes volt a dobásom, mert a 70 000
zseton elég volt ahhoz, hogy a következő szinteken kényelmesen túljussak, ha
viszont 50 000-t elvesztettem volna belőle, az katasztrofális lett volna. A sors
iróniája, hogy amikor már csak huszonhárman voltunk versenyben, ugyanaz a
Ron Stanley ejtett ki ász párral.
Még egy utolsó gondolat a második napi játékról: csak azért, mert zsetonhiányba
kerülünk a nap végén, nem kell öngyilkossá válnunk. Ne feledjük, hogy a vakok
és alaptétek újra emelkednek a harmadik nap elején, és a nagy versenyeken
olyan hatalmas a nyereményalap, hogy megéri az időt és fáradságot,
hogy megpróbáljunk elkapni egy korai jó lapjárást. Ahhoz, hogy valóban
versenyben legyünk az indulózsetonjaink nyolc-tízszeresére lesz szükségünk.
A HARMADIK NAP
A harmadik nap kezdetével - még akkor is, ha négy- vagy ötnapos versenyről
van szó - készen állok, hogy úgy játsszak, ahogy a készpénzes játékokban
szoktam. Emlékeztetnem kell magamat: „ne félj a kieséstől!". Talán nem játszom
annyira lazán, mint a készpénzes játékokban, de készen állok rá,
hogy kockáztassak olyan határeset helyzetekben, amelyekről úgy gondolom,
hogy kedvezőek.
Ne feledjük, ahhoz, hogy az ember egy ilyen nagy versenyt megnyerjen, nagyon,
nagyon szerencsésnek kell lennie. Lehetetlen úgy végigjátszani egy versenyt,
hogy az ember kivétel nélkül mindig esélyesebb legyen, amikor a pénz a
kasszába kerül. Tehát láthatjuk, hogy milyen sok összetevője van egy ilyen nagy
verseny megnyerésének. Azok a játékosok, akik továbbra is nagyon feszesen
játszanak, néha sokáig eljutnak a versenyeken, de ritkán nyernek. Amikor a
verseny késői szakaszában az asztalhoz érkeznek, zsetonhiányban vannak, a
vakok és az alaptétek pedig hatalmasak. Rákényszerülnek, hogy versenybe
szálljanak a zsetonjaikért, mielőtt készen állnának rá, tehát előre eldől, hogy
hátrányban lesznek a nagy zsetonosokkal szemben, akik jobban uralhatják
sorsukat. Ha lehetséges, akkor vegyük át az uralmat asztalunk felett. Hogy a
többi asztalnál mi történik, az nem rajtunk múlik.
A DÖNTŐ ASZTAL
Ha elég szerencsések vagyunk ahhoz, hogy eljutunk a döntő asztalra, akkor meg
kell vizsgálnunk helyzetünket. Ha például második helyen állunk a zsetonok
számát tekintve, és van néhány zsetonhiányban lévő játékos, akkor valószínűleg
érdemes megpróbálnunk elkerülni bármilyen nagyobb összecsapást, amíg
néhányan ki nem esnek. Ez az anyagi helyzetünktől is függ, és hogy mennyire
szeretnénk megnyerni a versenyt. Ha valóban nagy szükségünk van a pénzre, és
kényelmes a zsetonhelyzetünk, akkor gyakran biztosíthatjuk magunknak a
második vagy harmadik helyet azzal, hogy óvatosan játszunk. Ez nagyon szép
fizetést eredményezhet ezeken az állandóan növekvő nagy versenyeken.
SZABADKÁRTYA
Zárásként hadd idézzem kedvenc soromat a fix limit hold'em részt író Jennifer
Harmantól. „Párbajhelyzetben általában az nyeri a kasszát, aki jobban játszik
határeset helyzetekben."
BEVEZETÉS
Tehát leültem, hogy átnézzem ezt a fejezetet, hogy a modern idők színvonalának
követelményeihez igazítsam. De tudják mit? Tizenöt éve nem olvastam a saját
jótanácsaimat, és amikor leültem, hogy megvizsgáljam, egyre másra csak
egyetértően bólogattam, és azt mormoltam, hogy „A mindenit, ez jó!"
Alapozzunk
Nézzük akkor a bevezetést az eredeti limit nélküli hold'em fejezetből. Van egy
történet, amit egész életemben mindenfele hallottam pókerkörökben. Egy színes
egyéniségű játékosról szól, a déli Texas államból, Broomcornnak hívták.
(Amióta elmondtam ezt a történetet Broomcomról az eredeti Super Systemben,
az emberek újra és újra megkérdezik, hogy ki volt az igazi Broomcorn. A néhai
Lawrence Herron volt Houstonból.) Amikor valaki nagyon feszesen játszott, az
ellenfelek azzal piszkálták, hogy: „Úgy fogsz járni, mint Broomcorn
nagybátyja.". Erre a feszes játékos felkapja a fejét, és élesen visszakérdez:
„Hogy érted, hogy úgy fogok járni?". Erre azt válaszolják neki: „Halálra vakolta
magát.".
Amikor azt vesszük észre, hogy nagyon feszes, védekező stílusú pókert játszunk,
akkor mindig felmerül az a veszély, hogy megesznek a vakok. Amint már
mondtam, az alaptétektől függ, hogy milyen gyorsan kell játszanunk bármilyen
pókerjátékban. Minthogy általában átlagos vagy közepes vakokkal fogunk
játszani, ezért akkor járunk a legjobban, ha agresszív stílusú pókert játszunk.
Azért tűnök szerencsés játékosnak, mert minden alkalommal, ha egy nagy partira
sor kerül, általában nálam van a leggyengébb lap. Ennek nagyon alapos okai
vannak. Nagyon agresszív játékos vagyok. Kinyújtom a kezem és felszedem a
kis kasszákat állandóan. Mindig emelek ezekben a partikban, lecsapok rájuk. És
nem akarom, hogy bárki megakadályozza ezt. Nem akarom, hogy bárki legyőzze
a játékstílusomat.
Néha még egy kis nyitást is megadok egy nagy kasszában, tudván, hogy
ellenfelem esetleg csak egy kis flop utáni blöffel próbálkozik. De ha ilyen
hazardírozásba kezdek, akkor ellenfelemnek nagyon sok zsetonja kell, hogy
legyen az asztalon. Tegyük fel például, hogy 10-9 van nálam, a kasszában 10
000 dollár, és a flop 8-3-2. Egy ilyen ócska flop esetében ellenfelem - aki
mondjuk egy feszes játékos - lehet, hogy megpróbálja ellopni a kasszát egy kis
flop utáni 1200 dolláros blöffel. Nos, ez egy erőtlen nyitás, és én megadom,
megpróbálva elkapni egy bubit vagy egy hetest, hogy a negyedik utcára
nyitott sorhúzóm legyen. Természetesen próbálok behúzni egy tízest
vagy kilencest is, akkor jó esélyem van rá, hogy megnyerhetem a kasszát
a negyedik utcán, függetlenül attól, hogy javul-e tovább a kezem.
A feszes játékos, aki ezt a gyenge nyitást elkövette a flopon, arra kér, hogy
vegyem el a pénzét. És a legtöbb esetben pontosan ezt fogom tenni, amikor a
következő lap megérkezik - függetlenül attól, hogy mi az a lap. Nagyot fogok
nyitni a feszes játékos ellen, mert határozottan úgy érzem, hogy el fogja dobni
lapjait és nem teszi egész beülőjét kockára. Ahogy gondolom már kitalálták, én
sohasem próbálkozom kis flop utáni blöffökkel.
Agresszió
Ha megnyerek tíz partit, amelyekben senkinél nincsen erős lap, mondjuk tíz
3000 dolláros kasszát, akkor megengedhetem magamnak, hogy 2:1 arányban
esélytelenebbként szálljak be egy partiba, ahol 30 000 dollár a tét. Már korábban
megszereztem ehhez a kasszához a szükséges pénzt a sok kis kasszának
köszönhetően, amelyeket korábban elvittem. És amikor azt a nagy kasszát
játszom, akkor gyakorlatilag ingyen van.
Ahogy nem sokkal ezelőtt mondtam, amikor a nagy partira sor kerül, akkor
általában nálam van a gyengébb kéz. Mondhatom, hogy amikor a pénz a
kasszába kerül, akkor az esetek több mint felében nálam van a gyengébb lap.
Nyilvánvaló, hogy nem lennék képes ezt a statisztikai különbséget kiegyenlíteni,
ha nem tölteném fel zsetonjaimat mindig a sok kis kassza megszerzésével a játék
során.
Természetesen szinte sohasem teljesen reménytelen a helyzetem a nagy partiban.
Amikor jelentős nyitást vagy emelést hajtok végre, szinte mindig van kiutam.
Úgy szoktam hívni, hogy nyitás kiúttal. És pont a kiutam miatt tűnök
szerencsésnek, amikor esélytelenebbként kerülök a nagy partiba, és végül
megnyerem.
Kis érintőlapok
Azzal, hogy ezt a flopon megteszem, jó esély van rá, hogy meg tudom nyerni a
kasszát azonnal. De minthogy tudják rólam, hogy bármilyen használható lappal
csatába szállok - és néha teljesen használhatatlanokkal is, ha nagyok a vakok
és kislétszámú a játék - ezért nagyon megnehezítem a döntését. Flopolhattam
drillt, két párt, vagy akár sort is. Védekező állásba kényszerítettem és nagyon
sokat kell találgatnia.
Nem olyan nagy katasztrófa az sem, ha úgy dönt, hogy megadja, mert van
kiutam. Ha kiegészül a sorom, akkor kifoszthatom. És ha túlhúzom, akkor úgy
fog tűnni, mintha megint szerencsém lett volna.
Nos, szerencsés is voltam meg nem is. Amikor betoltam minden pénzemet,
akkor kockáztattam, hogy elvihessem a kasszát azonnal. Amikor ez nem sikerült,
mert megadta a licitemet, akkor mondhatjuk, hogy pechem volt. Ráadásul időről
időre a húzólapjaim ki fognak egészülni. Sőt, ebben a konkrét helyzetben az
esetek több mint harmadában túl fogom húzni azzal, hogy kiegészül a sorom
vagy a törnön és a riveren két párom vagy drillem érkezik.
Egy nagyon érdekes dolog konkrétan a 7-6-tal kapcsolatban, hogy ezt a lapot
jobban szeretem, mint a 9-8-at. Ennek oka, hogy amikor sort flopolunk 9-8-cal,
gyakran kiderül, hogy valaki megvert minket. Ha például a flop Q-J-10, akkor az
A-K-nak tuti lapja van, és még egy olyan béna játékos is megver, aki K-9-cel
lépett játékba. Nagyon sokszor flopoltam sort 9-8-cal, de amikor Q-J-10 érkezik,
akkor mindig nagyon óvatos vagyok ezzel a kézzel. Mivel az emberek
gyakrabban játszanak magas lapokkal, mint alacsonyakkal, ezért kevésbé
valószínű, hogy bajba kerülünk, ha 7-6-tal flopolunk sort, mintha 9-8-cal. Kicsit
később részletesen tárgyalom a kis érintőlapok kategóriáját úgy általában.
Ahogy korábban már megjegyeztem, ez az egyik kedvenc laptípusom.
Dupla hasas-pasas
Tegyük fel például, hogy Q-10 van nálam, és a flop A-J-8. Mint látható, nagyon
jól álcázott a kombináció, hiszen egy kilencessel vagy egy királlyal is sorunk
lesz. Ha ráadásul elkapjuk a királyt, és valakinél A-K van, akkor látható, milyen
nagy bajba kerül.
Nézzük meg újra a fenti példát. A J-9-cel vitézkedő játékos könnyedén azt hiheti
egy dáma érkezésekor, hogy nála van a legjobb sor, míg valaki el nem szedi az
összes pénzét A-J-vel.
Ha dupla hasas-pasasra várunk, azon ritka helyzetek egyike lehet limit nélküli
hold'emben, amikor lyukas sort akarunk kiegészíteni, amely nem válik a
létrehozható legerősebb kézzé. Ahogy már korábban jeleztem, a lyukas sorhúzók
nagyon jól játszhatók limit nélküli hold'emben, mert néhány zsetonért
lehetőséget kapunk rá, hogy nagyon nagy kasszát nyerjünk. De szinte sohasem
várunk sima lyukas sorra, amely nem lesz a lehető legerősebb lap, ha kiegészül.
Ezek a lapok ritkán egészülnek ki, tehát amikor ez megtörténik, akkor biztosak
akarunk lenni benne, hogy nálunk van a tuti kombináció.
Tegyük fel például, hogy Q-J van nálunk, és az asztal 9-8-4. Ekkor
megpróbálhatjuk kiegészíteni lyukas sorunkat és elkapni egy tízest, vagy egy
nagy párt (akár fix limiten is, de főleg limit nélküli hold'emben). Tudjuk, hogy
ha sikerül elkapnunk a tízest, akkor megüthetjük a főnyereményt. Ha azonban 6-
5 lenne nálunk, akkor sohasem próbálnánk kiegészíteni a lyukas sorunkat egy
ilyen flopon, mert két különböző kombináció is megver minket, ha elkapjuk a
hetest, a 6-7-8-9-10 és a 7-8-9-10-J. Ha valakinek szintén sora lesz, amikor
nekünk, akkor vagy felezünk, vagy megver minket. Tehát sohase húzzunk egy
sima lyukas sor alsó végére!
Ha az ember fix limit játékosból limit nélküli hold'em játékossá avanzsál, sok
olyan dolgot kezd csinálni - amellett, hogy lyukas sorokra vár—, amelyek nem
működnének, ha ellenfelünknek mindössze egyetlen újabb tétbe kerülnének.
Egy példa egy olyan blöffre, amely limit nélküli hold'emben nagyon erős, míg
fix limiten ritkán működik, amikor csak egy lap hiányzik a sorhoz az asztalról a
negyedik utcán. Tegyük fel, hogy lent van A-K-Q-J és ellenfelünk nyit. Van
nálunk egy tízes a kezünkben, és mivel nincs lent flöss lehetőség, nálunk van a
tuti lap. Ellenfelünk nyit, mi emelünk, és ő tovább tolja. Nem kétséges, hogy
nála is ott a sor.
Egy kevésbé jó játékos itt all-in menne rögtön, mert tudja, hogy nem veszíthet.
De mi értelme van annak? Csak elfelezzük a kasszát.
A szenvedésünket látva lehet, hogy elhiszi, hogy drillünk van. Elhintettük, hogy
abban reménykedünk, hogy az asztalra pár érkezik és fullunk lesz. Ha az asztal
valóban párosodik a végére, all-in mehetünk. Szinte semmi kockázat nincs a
játékban. Fullt próbálunk elhitetni vele, és nagyon sokszor el fogja dobni lapjait.
Természetesen mindezt szinte lehetetlen eljátszani fix limiten, mert
ellenfelünknek csak egyetlen tétet kell még megadnia.
Blöff megadása
Egy kis alaptétes limit nélküli játékban még pályafutásom elején osztó
pozícióban beszálltam J-10-zel. Ketten voltak játékban előttem. A flop így nézett
ki:
Ahogy láthatjuk, lyukas sorhúzóm volt. Mivel nem volt emelés a flop előtt, elég
biztosra vette, hogy egyik ellenfelemnek sincs nagyon erős lapja. A flopon az
első cselekvő méretes téttel nyitott (ezen leírások során a méretes tét azt jelenti,
hogy körülbelül a kassza méretével megegyező nagyságú), és az előttem ülő
játékos megadta. Mindkettőjük előtt sok pénz volt, tehát én is megadtam.
Amikor minden lap lent volt, az elöl ülő játékos újra passzolt. Miután a flopon
nyitott, majd kétszer passzolt a negyedik és ötödik utcán, azt gondoltam, hogy
legmagasabb párja van rossz segéddel. Úgy éreztem, hogy az előttem ülőnek
valamiféle sorhúzója volt, ami nyilvánvalóan nem egészült ki.
Legnagyobb meglepetésemre hatalmasat nyitott a végén, sokkal nagyobbat, mint
a kassza mérete.
Emlékezet
Amikor azt a kifejezést használom, hogy „érzés", fontos megérteni, hogy nem
valamiféle földöntúli képességről beszélek, amivel én rendelkezem. Pusztán
visszaemlékszem valamire, ami korábban történt. Annak ellenére, hogy
elképzelhető, hogy ezt nem tudatosan teszem, gyakran emlékszem rá, hogy egy
ugyanilyen vagy hasonló cselekménysor lejátszódott a múltban, és hogy az adott
játékos, vagy valaki más, mit tett abban a helyzetben. Tehát sokszor olyan
érzésem támad, hogy valaki blöfföl, vagy hogy egy bizonyos játék megnyerheti
nekem a kasszát. A tudatalattim azonban mindennek tudja az okát.
Van még egy fajta érzék, ami kialakulhat játék közben, és nincs köze az
emlékezőképességhez. Ez a fajta érzék pontos megfigyelésen alapul, hogy egy
adott játék során mi megy végbe. Erre az érzékre akkor teszünk szert, amikor
észrevesszük, hogy egy bizonyos játékos nagyon tudása alatt teljesít és nem
találja helyét.
Könnyű ezeket az alkalmakat kihasználni. Tegyük fel, hogy egy magas alaptétes
játékban vagyunk (ezt a témát majd később még részletesen is tárgyaljuk), és
természetesen mindenki nagyon gyorsan játszott. Ha J-9-cel beszálltunk és a flop
A-9-8. Általában ha az ember nagyobb ellenállásba ütközik, akkor elkezd
aggódni az ász miatt, és hogy a segédje nem elég jó. Ebben az esetben azonban
egy olyan játékos az ellenfelünk, aki vesztésben van, és észrevettük, hogy
nagyon rosszul játszik. Elpasszoljuk a flopot, és ő is.
Elég biztosra vesszük, hogy helyesen ítéljük meg a helyzetet. Ha értéktelen lap
jön a negyedik utcán, nyitunk. Tudjuk, hogy tartani fogja a tétet, már csak
elkeseredettségében is, mert vesztésben van. Tehát nyerünk némi pénzt a
negyedik utcán és a végén is. Tudjuk, hogy nem mutat majd erős kezet, hacsak
nem lesz szerencséje, és párosodik a segédje.
Ellenfeleink besorolása
Hamarosan nagyon részletesen kifejtem ezt a fontos témát, mert sok jó játékostól
láttam, hogy képtelenek alkalmazkodni, amikor egy bizonyos típusú ellenféllel
kerülnek partiba. Sőt, a közelmúltban az egyik legjobb játékos, akit ismerek
olyan amatőr hibákat követett el, hogy el sem hinném, ha nem a saját két
szememmel láttam volna. Mielőtt azonban rátérek a részletekre, szeretnék két
általános szabályt ismertetni, amelyek általában jó mankót adnak:
Egy jó játékos ellen (aki ugyanazon vonalak mentén gondolkodik, mint mi):
változatossá kell tennünk játékunkat. Néha egy jó játékos ellen is a
legegyszerűbb megoldást választjuk - ahogy egy gyenge játékossal szemben
mindig tennénk -, máskor viszont másképp oldjuk meg a feladatot és kevésbé
egyértelmű megoldást választunk. Legtöbbször valahogy ki kell cseleznünk a jó
játékost.
Volt egy játékos, aki életében először nevezett be egy versenyre, és szinte
azonnal nyilvánvaló volt, hogy gyenge játékos. A tartóállvány mintapéldánya
volt, olyan játékos, akit lehetetlen kiblöffölni.
Annak ellenére, hogy korábban sohasem játszottam ellene, nem tartott sokáig,
mire rájöttem, hogy milyen típusú játékos. Sok ezer ilyen ellenféllel játszottam
pályafutásom során. Tehát tudtam, hogy mit tegyek, amikor ellene voltam
partiban. Egészen pontosan azt tudtam, hogy mit ne tegyek. Nem próbáltam meg
kiböffölni. Egyetlen egyszer sem.
Nagyon gyorsan eldöntöttem, hogy ha vele kerülök partiba, akkor erős lapot kell
bemutatnom. És ha elég szerencsés ahhoz, hogy megverjen, akkor erős lapot ver
meg. Ezt elhatároztam.
Nem szabadott volna blöffel próbálkozniuk. Szerintem csak egy idióta próbál
meg kiblöffölni egy olyan játékost, akiről tudja, hogy tartani fogja a tétet. Egy
rossz játékost egyszerűen képtelenség kiblöffölni, mert megadja az emelést, ha
bármiféle lapja van, és dob, ha nincsen. Ez teljesen nyilvánvaló. Nem kell
pszichológus szakértőnek lenni, hogy rájöjjünk, mit csinál. Csak annyit kell
tudnunk, hogy ha partiban van, akkor valami van nála. És azzal nem
lehet megszabadulni tőle, ha az ember megpróbálja kiblöffölni.
Ami még ennél is fontosabb, hogy az ember nem akar hazardírozni ilyen típusú
játékossal. Ezt el kell felejteni. Nagyon alapvető, nyilvánvaló játékot kell
játszani egy rossz játékos ellen -semmi trükk, semmi stratégia, semmi furfang.
Teljesen magától értetődő játékot kell játszani egy gyenge játékos ellen.
Ha például egy gyenge játékos emel a flop előtt és passzol a flopon, majd
passzol a negyedik utcán, automatikusan nyitnék, függetlenül attól, hogy mi van
nálam, mert tudnám, hogy nála nincs semmi. Egyszerű kijátszani, mert a tettei
elmondják számomra, hogy van-e nála valami vagy nincs. Ebben semmi
ördöngösség nincsen.
Egy jó játékos ellen sokkal több trükköt lehet bevetni és sokkal több stratégiai
lépést lehet megejteni. Egy gyenge játékos ellen gyakorlatilag abc-pókerre
vagyunk kárhoztatva. Ezt sose feledjük! Ne próbáljunk magas szintű stratégiát
alkalmazni rossz játékosok ellen! Úgy sem fog működni. Kifinomult játékot jó
játékosok ellen kell játszani. Ellenük be fog válni.
Az agresszív stílus nem csak arra jó, hogy a legtöbb esetben védőernyőt biztosít
az ellen, hogy mások felvegyék a kesztyűt, valamint hogy félelmet ébresszen
ellenfeleimben, ami könnyebbé teszi számomra sok kassza ellenállás nélküli
megszerzését, hanem vannak más előnyei is. Már említettem korábban,
hogy néha nagyon lazán játszanak ellenem. Ez talán ellentmondásnak tűnhet -
hogy tudok egyrészről sok kasszát ellopni, másrészről sok laza játékot
indukálni? Ezt könnyű megérteni, ha az ember megérti, hogy azokat a kasszákat
lopom el, amelyek esetében senkinél nincsen semmi. És mint mondtam, az
esetek nagy részében ez a helyzet. A laza játékra akkor kerül sor ellenem, amikor
valakinél van valami. Ilyen esetekben minden pénz az asztal közepére kerülhet.
És amikor ez megtörténik - mint tudjuk - általában nálam van a gyengébb kéz.
Tegyük fel, hogy erős kezet flopolok - drillt vagy két párt. Elsőként cselekszem,
és ellenfelem emelt a flop előtt. Számíthatok rá, hogy erős lapja van. Lehet, hogy
nagy pár van nála, magasabb, mint a flop bármely lapja.
A legtöbb játékos, amikor drillt flopol egy kis párral, vagy két párt kapcsolódó
érintőlapokkal, a legnyilvánvalóbb módon játszik. Passzol, és megvárja, hogy az
emelő nyisson, majd emel. Ez hibás játék, mert lehetőséget ad az emelőnek,
hogy megszabaduljon lapjaitól minimális veszteséggel. Ha azonban kivezetünk,
valószínűleg emelni fog, és azt követően remélhetőleg nem tud kibújni a
hurokból. Kasszafüggővé válik, és kénytelen a többi pénzét is berakni.
Még ha a flop gyengének látszik is és nincs sor-, illetve flösshúzó, akkor is így
kell játszanunk. Talán olyankor még inkább, mert három kis lap esetén a nyitás
inkább gyengeséget sugall a legtöbb játékos számára, mint erős lapot. Mivel úgy
tűnik, hogy gyengék vagyunk, és csak megpróbáljuk ellopni tőle a kasszát, a
játékosok nagy része emeléssel válaszol a nyitásra.
Sokkal valószínűbb azonban, hogy van nála valami. Ő emelt a flop előtt.
Megpróbálta velünk elhitetni, hogy erős lapja van.
Tehát illik, hogy legyen nála valami. Ezen ésszerű feltételezések alapján bátran
kivezetek. Ha a passz-emeléssel összehasonlítjuk ebben a helyzetben, akkor a
nyitás sokkal több pénzt hoz. Szerintem ez az egyik legerősebb játék
hold'emben.
Ha nem emelt kasszában flopolunk drillt és a flop csupa kis lapokból áll, akkor
egészen máshogy kell játszani a partit. Attól függően, hogy milyen drillt
flopoltunk, lehet, hogy egyáltalán nem is játsszuk meg. Máris elmondom, hogy
mire gondolok. Az alapelv azonban, amit nagyon fontos megérteni, a következő:
egy nem emelt kasszában nagyon óvatosnak kell lennünk, hogy ne veszítsük el
minden pénzünket, kivéve, ha nálunk van a tuti lap az all-in pillanatában.
A következőre gondolok: tegyük fel, hogy hat másik játékossal együtt szálltunk
be a partiba a minimális összegért, az 50 dolláros nagy vakért. Mindenki csak
tartotta a vakot. Senki sem emelt - a terep tehát gyomlálatlan. Nos, a flop J-4-2.
Nálunk három kettes van. Az előző helyzetben - ugyanilyen flopon - kivezettünk
volna az emelő ellen a drillünkkel. Valószínűleg a flopnál magasabb pár van
nála és a várakozásnak megfelelően emel. Ebben a helyzetben viszont óvatosan
kell játszanunk. Nagyon óvatosan. Olyan kezet flopoltunk, amellyel könnyű
mindenünket elvesztenünk. A kasszában még nincs semmi, és nem akarunk
tönkremenni egy üres kasszáért.
A partiban lévő másik hat ember megpróbált tuti lapot flopolni ingyen.
Egyiküknél tehát ott lehet a tuti lap, vagy ahhoz hasonló. Ha tehát az egyik
játékos minden pénzét hajlandó kockára tenni, amikor mindössze néhány száz
dollár van a kasszában, akkor jobb, ha odafigyelünk. Lehet, hogy a három
kettesünk nem elég jó.
Lehet, hogy három bubival, vagy ami valószínűbb, három négyessel állunk
szemben, minthogy senki sem emelt a flop előtt. A négyes drilltől kell tartanunk.
Nem állítom, hogy nem érdemes játszanunk a lapunkkal. Csak azt mondom,
hogy nagyon óvatosan játsszunk vele! Minthogy senki sem mutatott nagy erőt a
flop előtt, nem valószínű, hogy nagy pár van kint, egy drillel viszont szembe
találhatjuk magunkat. Mindazonáltal ha mindenki passzol előttünk, akkor
nyissunk.
Nem szabad viszont tönkremennünk ezzel a lappal, mert a kasszában eleve nem
volt semmi. Ha ránk emelnek, akkor saját megítélésünkre kell hagyatkoznunk az
adott helyzetben. A legkisebb drillel, kettesekkel, lehet, hogy tovább akarunk
játszani, de lehet, hogy nem. Ha középső drillünk lenne, négyesek, akkor nem
tudnánk elengedni. Valakinek három bubit kell az orrunk elé tennie. Nincs más
lehetőség.
Bátorság
Egy fontos dolgot nem szabad elfelejtenünk: ha nehéz döntés előtt állunk, akkor
mindig jobban járunk, ha az első benyomásunkra hagyatkozunk. Ellenfeleink
játékának folyamatos megfigyelésével megtanuljuk, hogyan találhatjuk ki
valószínű lapjaikat. Ha eldöntöttük, hogy ellenfelünknek mi a legvalószínűbb
lapja - különösen limit nélküli hold'emben -, sohasem szabad megváltoztatnunk
a véleményünket. Valószínűleg igazunk volt az első alkalommal, úgyhogy ne
próbáljuk túlbonyolítani a dolgot! Legyünk következetesek és legyen
bátorságunk bízni a megérzésünkben!
A limit nélküli játékhoz más érzékek kellenek. Úgy értem, hogy szinte minden
egyes döntésünknek helyesnek kell lennie, különösen, ha a teljes beülőnk forog
kockán.
Fix limiten nem esünk ki a játékból egy vagy két hiba miatt. Több hibát is
elkövethetünk fix limit játékban, és még úgy is nyertesként állhatunk fel, ha
ellenfeleink még több hibát követnek el. Limit nélküli játékban azonban ha
egyetlen végzetes hibát elkövetünk, akkor minden zsetonunkat elveszíthetjük.
Izmozás
Nincs olyan ember a világon, aki rám telepedhet. Nem hagyom, hogy valaki
elvegye a pénzemet, és az összes többi világ-színvonalú játékos így
gondolkodik. Egy agresszív játékosnak sikerülhet ez egy darabig. De az első
lehetőséget kihasználva ellen fogok állni és beteszem minden pénzemet a
kasszába.
Talán így világosabb, amit korábban magyaráztam. Amikor nagy kasszára kerül
sor, akkor általában nálam van a gyengébb kéz. Az a gyenge játékos végül
megtalálta a tuti lapot, és általában ezzel szembesülök a nagy kasszában. De ezt
a nagy kasszát én már megkerestem a sok kis kasszával, amit megnyertem, tehát
ingyen játszom a gyenge játékos és az összes hozzá hasonló ellenfelem pénzével.
Ezt nem tudjuk megtenni egy igazán jó limit nélküli játékos ellen, mert a sarkára
fog állni és vissza fog vágni. Ez a hatalmas különbség egy tűrhetően jó játékos
és egy igazán nagyszerű játékos között.
Egy másik fontos különbség, hogy az igazán nagyszerű játékos tudja, hogyan
kell egy határeset lappal nyerni. Egy gyengébb játékos erre nem képes. Vagy
nem tudják, hogyan kell, vagy félnek pénzt tenni a kasszába határeset
helyzetben. A tuti lapot akarják, vagy ahhoz közelit, mielőtt bármennyi pénzt is
áldoznának rá. Nem akarnak sokat hazardírozni, ezért passzolnak sok
olyan lappal, amelyekkel én licitálnék, hogy többet nyerjek.
Nyereségért licitálás
Nekem nincs szükségem a tuti lapra ahhoz, hogy a végén licitáljak. Ha úgy
érzem, hogy nálam van a legerősebb kéz, akkor nyitok, és megpróbálom
kifizettetni. Egy konzervatívabb játékos passzolna a végén. Tehát az utolsó tétet
elveszti, minthogy nem nyeri meg.
Limit nélküli játékban folyamatosan sokat nyerni úgy lehet, ha ellenfelünket arra
kényszerítjük, hogy ha licitál, akkor minden pénzét kockára tegye, míg mi nem
kockáztatjuk minden pénzünket. Amennyire én tudom, a limit nélküli játéknak
mindig is ez volt a kulcsa. Arra akarom kényszeríteni ellenfelemet, hogy amikor
dönt, akkor az összes zsetonja kockán forogjon. Ha például valaki előtt 20 000
dollárnyi zseton van, és 6000 vagy 7000 dollárral nyitunk, akkor gyakorlatilag
20 000 dollárral nyitunk. Ellenfelünk tudja, hogy ha tartja a 6000 vagy 7000
dollárt, akkor a többit is be kell majd tennie. Mi hétezer dollárt kockáztatunk, ő
pedig húszezret.
Másrészt viszont, ha ő 7000-rel nyit, akkor ennek ellenkezője igaz. Tehát mindig
megpróbálok úgy licitálni, hogy ő legyen kiszolgáltatva, ne én. Ha jól gondolta,
és tényleg blöffölök, akkor all-in megy a húszezer dollárjával, és én nem fogom
tartani a tétet. Tehát hétezret nyer. Ha azonban téved, és erős lapom van, akkor is
kénytelen all-in menni, de ezúttal tartani fogom a tétet. Ezzel húszezer dollárt
veszít. Tehát körülbelül 3:1 arányban kapok fizetséget, az ő húszezre az én
hétezremért. Elkötelezetté teszem. Arra kényszerítem, hogy kötelezze el magát.
Én nem köteleztem el magamat, akármit is gondol. Ez a dolog szépsége. Az én
nyitásomon gondolkozik, és azt találgatja, hogy vajon mennyit kell még
betennie.
Ez egy vagy-vagy helyzet. Vagy blöffölök, vagy nálam van a tuti lap. És ellenem
tudja, hogy húszezer dollárjába kerülhet - a teljes beülőjébe - ha nem dobja el a
lapját.
Meglepő, hogy hányszor mondják, hogy „vigyed, Doyle", „vigyed, Doyle". Csak
dobálják és dobálják és dobálják el a lapjaikat. Még engem is meglep. Azt
gondolom magamban: „ezt már nem dobhatja el". De ettől függetlenül nyitok. És
máris a szemétben landol a lapja. Végül már egész mechanikussá válik. És ismét
nyertem egy kasszát.
Annyi kasszát elloptam már életemben, hogy el sem kezdem megszámolni. És
legtöbbször kényszerítenem kellett magamat, hogy nyissak. Volt, hogy egész
este játszottam, és egyetlen értékelhető lapot sem kaptam. És mégis minden
kasszát megnyertem, mert nem szaladtam bele a tuti lapba. Ez így megy újra és
újra. Megnézem a lapjaimat, és semmim nincsen. Jön a flop, és még mindig
nincsen semmim. Tehát erőt kell vennem magamon, és nyitnom kell, mert a
fickó ellen egész este csak emeltem és emeltem. És végig azon gondolkozom:
„hogy dobhatja el a lapját ezúttal is?". De nyitok, és már repülnek is. Szemét!
Még egyszer.
Legtöbbször amit mondok hűen tükrözi, hogy általában mit tennék. Ám lehet,
hogy valamit máshogy, vagy éppen ellenkezőleg tennék, attól függően, hogy ki
ellen vagyok partiban, és hogy jobb pozícióban vagyok-e nála.
Amikor azonban a nyolcfős játék hirtelen tíz- vagy tizenegy főssé válik, akkor a
játék összetettsége teljesen megváltozik. Ami egykor aránylag gyors és laza
játék volt, már a múlté. A játékosok már nem szállnak be olyan gyakran, és nem
játszanak annyit. A játék elromlik, és nagyon feszessé válik.
Tizenegy játékos esetén sokkal több kombináció van kiosztva minden partiban,
mint kilenc játékosnál. Tehát senki nem játszik már határeset lapokkal és elkezd
az igazán jókra várni. Röviden szólva nem lesz annyi hazardírozás és megszűnik
a sok akció.
A játék fellazítása
Sok pókerjáték ilyen, és ilyen is marad, hacsak valami nem történik, ami
megváltoztatja a játék karakterét. Az a valami, ami visszaváltoztatja a feszes
játékot lazává, legtöbbször egy olyan játékos, aki elkezd akciózni. Amint már
említettem, én pontosan ilyen vagyok. Akciózó játékosként ismernek. Mindig is
ilyen imázsom volt. És mivel akciót adok, ezért akciót is kapok.
Nem csak mondom, hogy laza vagyok, hanem tetteim által be is bizonyítom.
Ismerem a régi mondást: „az első benyomás sokáig nyomot hagy". Nos, az első
benyomás, amit én teszek, az egész este folyamán tart, annak ellenére, hogy
lehet, hogy közben sebességet váltok, és lazából feszessé válok, majd újra
lazává, az este folyamán jópárszor.
Alkalmazkodjunk sebességünkkel!
(2) Fel akarjuk építeni imázsunkat, amely laza, hazardírozó játékosé, aki sokat
akciózik. Ennek az imázsnak azonban egy jó laza játékost kell tükröznie, nem
egy bolondot, aki csak szórja a pénzét a többieknek.
(3) Mivel nagyon valószínű, hogy ha úgy játszik valaki, ahogy tanácsolom,
akkor laza lesz, és össze-vissza vagdalózik (nagyon lazán játszik) amint leül
játszani, ezért később vissza kell váltani és feszesebben játszani, amikor már
megalapoztuk imázsunkat. Ekkor újra elkezdhetünk lazán játszani, és az egész
este alatt folyamatosan váltogathatjuk a sebességet.
(5) Lehet, hogy a játék maga meghatározza, hogy milyen sebességgel kell
játszanunk. Ha mindenki nagyon lazán játszik, és minden partiban tolonganak az
emberek, akkor kezdjünk nagyon feszesen játszani! Ezzel ellentétben, ha a játék
olyan feszes, hogy szinte halljuk nyikorogni, akkor játszhatunk lazán, és
elkezdhetjük felszedni az összes kasszát, amit csak tudunk.
1976-ban, amikor 220 000 dollárt nyertem, az utolsó kasszában 176 000 dollár
volt. Azt a kasszát a ♠10 ♠2 lapokkal nyertem. A flopon még csak egy kettes
párom volt, de aztán két tízes érkezett a negyedik és ötödik utcán. Jesse Alto lett
a második, tapasztalt, nem hivatásos játékos, akinek Houstonban, Texas
államban volt autókereskedése.
Az emberek bíráltak, amiért elvesztettem 580 000 dollárt különböző színű Q-8-
cal a 25 000 dolláros nevezési díjú versenyen 2003-ban a Bellagióban. Nos,
éppen most magyaráztam el, hogyan is történt. A pénzemet, pozíciómat és egy
bizonyos ellenfelet játszottam - a lapjaim bármik lehettek volna. Egész nap
nem alakult ki egyetlen párom sem és azzal kellett életben tartanom magam,
hogy elloptam néhány kasszát, de ebben a konkrét esetben rosszul tippeltem meg
ellenfelem lapjait.
Szinte biztos, hogy az embernek szüksége van némi limit nélküli tapasztalatra,
mielőtt képes teljesen vakon játszani egy partit. Eleinte tehát javaslom, hogy
szorítkozzanak az egyes kezek megjátszásában arra, ahogy az alábbiakban
ajánlom. Fontos azonban megérteni, hogy ezek a javaslatok arra az esetre
vonatkoznak, amikor az alaptétek és vakok alacsonyak vagy közepesek egy
teljes asztalos készpénzes játékban. A különböző játékokban a korábban
tárgyaltak szerint kell alkalmazkodnunk.
Ma már, amikor olyan asztalnál játszom, ahol a kis vak 300, a nagy vak 500
dollár, sosem ülök le kevesebb, mint 100 000 dollárral. Sőt, szeretem, hogy ha
van előttem legalább annyi, vagy még több pénz, mint bárki másnál az asztalnál.
Ha nincs előttem körülbelül annyi pénz, mint a legtöbb pénzzel ülő játékosnál,
akkor nem tudom mindet elvenni tőle ugyebár.
Úgy még sohasem nyertem sok partit, hogy csak néztem, ahogy a többiek
játszanak. Ha sok erős kezem alakul ki vagy sorra jönnek a nagy lapok, akkor én
benne vagyok a sűrűjében - nem csak az oldalvonalról nézem. Ahhoz, hogy
nyerőszériánk lehessen, hagynunk kell, hogy a széria létrejöjjön. Majd fent kell
tartanunk ezt a szériát. Márpedig ehhez bele kell vetnünk magunkat, és
játszanunk kell.
Régen azt csináltam, hogy ha nyertem egy kasszát limit nélküli játékban, akkor a
következő partiban mindenképpen játszottam, függetlenül a lapjaimtól. Minden
partiban játszottam addig, amíg egyet el nem vesztettem. És ezekben a partikban
mind többet kockáztattam, mint általában. Ma még mindig próbálom ezt
fenntartani, de módosítottam rajta, mert a játékosok annyival agresszívabban
játszanak.
Ha nem így játszunk, akkor sohasem lesz nyerőszériánk. Tudom, hogy a tudósok
nem hisznek a nyerőszériában, de néha ezek a nyerőszériák egy vagyont
hozhatnak. Csak egyetlen világklasszis pókerjátékosról tudok, aki nem hisz a
nyerőszériában. Nos, téved, ahogy a tudósok is. Mellesleg hány tudós tud
pókerezni? Én több mint ötven éve pókerezem, és dollár-milliókat kerestem vele.
Nyereményeim nagy hányada abból származik, hogy kihasználtam a
nyerőszériáimat.
Ha az ember sok pénzt akar keresni, akkor meg kell játszania a nyerőszériáit. Ez
ilyen egyszerű. Nem mintha bármi földöntúli lenne a nyerőszériákban, az a
fontos, hogy ellenfeleink hogyan reagálnak arra, amikor nyerőszériánk
van. Egyszerűen kevésbé veszélyesek olyankor. Többször kifizetnek, és
kevesebbszer állítanak kihívások elé, ez pedig sima nyereséggé változik.
Ezt azért tartom fontosnak hangsúlyozni, mert - mint már tudják - egy gyenge
játékos vagy egy ittas személy ellen egészen máshogy kell játszani. Egy gyenge
játékos ellen mindössze annyi a teendő, hogy megvárjuk, amíg nálunk van a
legerősebb kéz és a lehető legjobban kifizettetjük vele. Egyszerűen jobban
játszunk, mint ő.
I. Párok
Először azt tárgyalom, hogyan játsszunk, amikor párt kapunk a kezünkbe. Ezt a
kategóriát tovább bontjuk eszerint:
b. Q-Q
c. J-J-től 2-2-ig
Azért raktam az A-K-t az ász és király párral egy kategóriába, mert nagyon erős
kéz. Mint hamarosan kiderül, én jobban kedvelem az A-K-t mint az ász vagy
király párt. Minden kéz tárgyalása során azt írom le, hogyan játszanék vele egy
kilencfős asztalnál korai pozícióból (első három szék), középső pozícióból (a
következő három szék) és hátsó pozícióból (utolsó három szék). Ha másképp
nem jelzem, akkor feltételezzük, hogy közepesen magasak a vakok.
A-A és K-K
Korai pozíció. Korai pozícióban a flop előtt ász vagy király párral valószínűleg
csak megadnám a vakot vagy csak simán beszállnék, remélve, hogy valaki emel
utánam, és én rá tudok emelni.
Fennállhat viszont egy olyan ritka helyzet, amikor a flop előtt két király
eldobását fontolgatjuk, ha ránk emelnek. Ettől a kéztől nehéz megszabadulni, de
ha egy nagyon feszes játékos - olyan feszes, hogy valószínűleg nem játszana így,
ha nem lenne nála két ász - all-in menne, akkor lehet, hogy inkább a dobást
választanám. Persze, szinte biztosnak kell lennünk emberünkben, mielőtt így
teszünk. Egyik módja annak, hogy miként hozom meg ezt a ritka döntést, hogy
ellenfelem helyébe képzelem magam. Felteszem magamnak a kérdést: „ha én
lennék az ő helyében, ráemelnék-e két dámával vagy gyengébb lappal?". Ha a
válasz nemleges, akkor eldobom a két királyt.
(2) Ha egy játékosnál két pár nélküli, királynál alacsonyabb lap van, az esetek 18
százalékában jön ász a flopon.
A flop
Ha nem sor, csak J-10 jön a flopon, tehát a flop például J-10-2, nos, akkor
nagyon gyorsan játszanék a két ászommal, mert magas lapok bármely
kombinációjával kiegészülne ellenfelemnek valamilyen keze. Például egy K-Q-
val nyitott végű sorhúzója lenne; egy A-K két fölélapot és egy lyukas sort adna
neki; egy A-J, K-J, Q-J, A-10, Q-10 vagy K-10 kombinációval pedig párja van.
Tehát gyorsan játszanám ebben a helyzetben a két ászomat. Ha bubi és tízes
párja vagy annál jobb lapja van, akkor így jártam. Ha ismerjük ellenfelünket, ki
tudjuk találni, hogy milyen lap lehet nála. Logikusan kell gondolkodnunk ahhoz,
hogy megállapítsuk, ellenfelünk milyen kézzel játszik.
Ha a flopon három flöss lap van, akkor kevésbé vagyok gyanakvó, mint három
sor lap esetében. Egy három flössel lap esetében nincs annyi lehetséges kéz,
amely legyőzhet - persze lehet, hogy ellenfelünknél pár és flösshúzó van, ha
továbbra is partiban marad.
Az első dolog, amit tennék, hogy megnézném, ászaim vagy királyaim közül az
egyik azonos színű-e a Hoppal. Ha a flopon három kőr jött és nekem két piros
ászom van, akkor azonnal mennék vele. Ez egy erős kéz. De ha két fekete ászom
lenne, vagy más, ♥A nélküli kezem, akkor valószínűleg kevésbé lennék hajlandó
vele komoly játékba bonyolódni.
Például, nem szabad flössre várni, amikor az asztalon pár van. Ellenfelünknek
már kész fullja lehet. És nem akarunk sorra várni, amikor valaki másnak már
flösse lehet. Ha az asztalon három kör van és nekünk nyitott végű sorhúzónk
van, nem várunk arra a sorra. Eldobjuk a kezünket. Valamennyi tapasztalt
játékos megpróbálja elkerülni, hogy a pénze teljesen holtan kerüljön a kasszába.
Ha a flopon egy pár és egy kis lap jön, és a kezemben ász vagy király pár van,
akkor korai pozícióból nyitnék. Ha megadják, óvatosan mennék tovább. Ezt úgy
értem, hogy amikor a következő lap megjelenik, akkor passzolnék. Ha
ellenfelem licitál, lehet, hogy megadnám, de lehet, hogy nem. Az attól függ,
hogy mit gondolok, mi lehet nála. Abban biztos lennék, hogy olyan lapja van,
amellyel elégedett.
(1) Ha nincs nála értékelhető kéz, akkor azt szeretném, hogy javuljon, azért,
hogy játékban maradjon. Például ha a negyedik utcán bubi vagy dáma jön,
azzal lehet, hogy párja lesz.
(2) Szeretném kiküszöbölni annak a lehetőségét, hogy ha hetes van nála, akkor
tönkremenjek.
De ha a flop 6-6-2, akkor licitálnék, mert nem akarom, hogy 3, 4 vagy 5 jöjjön
le, amivel valakinek sora egészülhet ki. Röviden, akkor nem adunk ingyen lapot,
ha az az ingyen lap tönkretehet bennünket. Ha van az asztalon egy lehetséges
sor- vagy flösshúzó, akkor nem adunk ingyen lapot.
Ha két ász van nálam, és a flop 6-6-K és passzolnak előttem, akkor valószínűleg
én is passzolok. Ha ellenfelemnél király van, azzal játékban marad a negyedik
utcán is, mert a passzunk miatt úgy gondolja, hogy nála van a legerősebb kéz.
Ráadásul, ha a korábbihoz hasonlóan hatos van nála, valószínűleg
minimálisra csökkenthetjük a veszteségünket. Ha a flop 6-6-5, az teljesen
más helyzet, mert sorhúzó van lent.
Tömören összefoglalva ez azt jelenti, hogy ász vagy király párral várunk addig,
amíg úgy nem gondoljuk, hogy előnyös helyzetbe kerültünk, mielőtt igazán nagy
kasszáért játszanánk. Nem akarunk nagy kasszáért játszani, ha csekély az esélye
annak, hogy nálunk van a legerősebb kéz, vagy ha nagyon esélytelenek vagyunk.
A magyarázat az, hogy ellenfelünk nem fog sok pénzt tenni a kasszába, hacsak le
nem győzi nagy párunkat vagy nincs sorvagy flösshúzója. Utóbbi esetben - mint
mindjárt látni fogják - arra fogom rávenni, hogy fizesse meg, ha le akar győzni.
Ugyancsak lassan játszom két ásszal vagy királlyal abban a ritka esetben is,
amikor a flopon három egyforma lap jön, például három hetes vagy három bubi.
De ebben az esetben más okból játszom lassan. Ebben az esetben azt szeretném,
ha ellenfelem keze javulna, ha kicsit felzárkózna. Tehát passzolok, de csak
egyszer. Szeretnék egy ingyen lapot adni neki, hogy elkapjon egy párt vagy
legyen alkalma blöffölni. Nagyon nehéz bármennyit is nyerni ebben a
helyzetben, hacsak nem sikerül kifogni valakit, akinek rejtett párja van.
Persze annak is van némi esélye, hogy pókerbe futunk, viszont bárki, akinek
pókere alakul ki tudtunkra fogja adni, ahogy beteszi az összes pénzét a kasszába.
Tapasztalat kérdése, hogy az ilyesmit felismerjük, de ez ugyanolyan, mint
bármelyik más helyzet, amikor valaki a tutival licitál ellenünk. Használjuk
értékítéletünket a helyzet értékeléséhez. Egy idő után fel fogjuk ismerni az ilyet.
Mint mindig, itt sincs másról szó, mint ellenfeleink lapjainak megtippeléséről.
Az egyetlen helyzet, ahol ász vagy király párral nagyon sokat veszíthetek,
amikor a flopon két lap jön sorhoz vagy flösshöz. Tegyük fel például, hogy a
flop J-10-2. Ha valaki nyit előttem, sok zsetont betolok. Megnyerhetem a partit
ebben a pillanatban. Ha nem, akkor ellenfelem nagyon sokat fog fizetni azért,
hogy kiegészítse húzólapjait. Ha én cselekszem elsőként, akkor passzolnék,
abban a reményben, hogy lesz lehetőségem emelni. Ez a passz-emelések ritka
pillanatainak egyike.
Persze az is lehetséges, hogy ellenfelünknek dáma vagy bubi párja van hátsó
pozícióban, és nem emelt ránk a flop előtt, de most a flopon úgy döntött, hogy
próbára tesz bennünket, mert fölépárja van. Lehet, hogy egy emelést még
érdemes megadnunk, ha az nem túl nagy. A következő körben azonban
passzoljunk, és nézzük meg, hogy mit tesz. Ha megint licitál, akkor általában
megvan hozzá a lapja.
Játék javulással a flopon. Idáig arról beszéltünk, miként játsszunk ász vagy
király párral a flopon azt feltételezve, hogy semmi olyat nem flopoltunk, ami
javítana a kezünkön. Most azt a helyzetet fogjuk megvizsgálni, amikor kapunk
némi segítséget.
Ha drillt flopolok, soha nem játszom késleltetve. Egyetlen kivétel van ez alól a
szabály alól, amit alább meg fogunk beszélni. De az esetek többségében
majdnem mindig kivezetek és nyitok, és nem csak egy normális téttel. Extra
nagyot nyitok, mert csak akkor nyerhetek nagy kasszát, ha ellenfelem is flopolt
valamit, és azt hiszi, hogy blöffölök vagy megpróbál átgázolni rajtam. Tehát itt
tényleg teljes erőből nekivágok.
Korábban azt mondtam, hogy amikor ász párunk van és egy pár nélküli ász jön a
flopon, mindig fennáll a veszély, hogy a következő lappal valakinek kiegészül a
sora. Nézzük például a következő helyzetet:
Ott az ász a flopon és bármilyen ötös vagy alacsonyabb lappal kiegészül az ötös
magas sor. Az „A" flop után, ha a negyedik utcán kettes, hármas vagy ötös jön,
azzal valakinek kiegészülhet az alacsony sora.
Ugyanez érvényes bármikor, amikor pár nélküli ász jön a flopon bármilyen
tízessel vagy annál erősebb kártyával.
A „B" flopnál a negyedik utcán érkező király, dáma vagy tízes is kiegészíthet
bárkinek egy ász-magas sort. Ha nincs húzólap olyan sorhoz, amelyben van ász,
akkor kint lesz egy közepes sorhúzó, mert akkor két lapnak kell lennie a flopon a
következő négy lapból: hatos, hetes, nyolcas és mint azt az alábbi példában is
látjuk:
A sorhúzó még nyilvánvalóbb a „C" típusú flop esetében, mert hét különböző sor
egészülhet ki a törnön. Ha valakinél J-10, J-8,
10-8, 10-6, 8-6, 8-5 vagy 6-5 van, annak a következő érkező lappal kiegészülhet
a sora.
Persze ha két királlyal drillt flopolunk, talán adhatunk egy ingyen lapot, ha
összefüggéstelen a flop és nincs sor- vagy flösshúzó. Tegyük fel például, hogy a
flop K-8-2. Most adhatunk egy lapot ennél a flopnál, mert nálunk lesz a tuti kéz,
ha nem jön ász, nyolcas vagy kettes. Egy ásszal valakinek három ásza lehet, egy
nyolcassal vagy kettessel pedig valakinek pókere alakulhat ki. Ha reálisan
gondolkodunk, nem kell a póker miatt aggódnunk, így igazából nyolcast vagy
kettest szeretnénk látni a negyedik utcán.
Abban a ritka helyzetben, amikor pókert flopolunk, mondjuk ász pókert, örülünk
neki, de nem nyerhetünk vele túl sokat. Megbénítottuk a paklit. Nem maradt
benne olyan lap, amely ellenfeleinknek erős kezet adhat. Amikor ilyen erős
kezet flopolunk, csak passzoljunk, és talán a végén nyerhetünk egy kisebb tétet.
Vagy ha nagyon nagy szerencsénk van, találhatunk valakit, aki blöffölni
próbál. Valaki megpróbálhatja felszedni a kasszát azzal, hogy erős kezet próbál
elhitetni. Ennyiben lehet szerencsénk; de az esetek többségében csak játsszunk
nagyon lassan, nyerjünk, amennyit lehet, vagyis mindig licitáljunk a parti végén
bármilyen pozícióból.
Íme egy másik helyzet, amikor én szinte mindig passzolok: tegyük fel, hogy a
lehető legerősebb fullt flopoltam, amit úgy ismerünk, hogy nagy full. Ez az, ami
két ásszal alakulhat ki, ha a flop A-3-3, vagy két királlyal, ha a flop K-7-7.
Ha nálunk van a nagy full, akkor van némi mozgásterünk, tehát a legtöbb
helyzetben adhatunk egy ingyen lapot (lásd alább a kivételeket). Miután egyszer
passzoltunk, nyissunk a negyedik utcán, remélve, hogy valaki ott talál valamit.
Bármikor, amikor ilyen erős kezünk van, amellyel megbénítjuk a paklit, vagy ha
olyan kezünk van, amelyet nem valószínű, hogy legyőznek, két okból is nagyon
lassan kell játszanunk a flopon:
(2) Ha nem blöffölnek, akkor esélyt akarunk nekik adni arra, hogy valamit
elkapjanak.
Ász vagy király párral van rá esély, hogy sor- vagy flösshúzót flopolunk. Ez
majdnem mindig lyukas sor lesz, kivéve, ha királyaink vannak és a flop Q-J-10.
Bármikor, amikor sorhúzót flopolok, nagyon óvatosnak kell lennem a
lapjaimmal. Ebben a pillanatban könnyen vert helyzetben lehetek, mert
bármely flop, amivel sorhúzóm alakul ki, könnyen két párt adhat ellenfelemnek.
Nem vagánykodnék ezzel a kézzel. De ha a kezemben két piros ász van és a
flopon három káró jött, nos akkor - ahogy korábban már utaltam rá - ez egy
nagyon erős kéz. Ezt a kezet csípőből játszanám, és az összes pénzemet
betenném vele.
Az ötödik utcán, amit rivernek is hívnak, ha úgy tűnik, hogy ellenfelünknek nem
egészült ki a keze, akkor általában nincs értelme tovább licitálni. Tehát csak
mutassuk meg a kezünket vagy passzoljunk és adjunk neki lehetőséget a
blöffölésre.
Dióhéjban ennyi a limit nélküli hold'em, de mint tudják, ennél azért sokkal
összetettebb játék. Tovább folytatva az olvasást tisztában kell lenniük azzal,
hogy tanácsaim csupán általános útmutatásként szolgálnak. Állandóan
hangsúlyozom ezt, mert nagyon fontos, hogy megértsék. Nincs egyetlen olyan
játék sem, amely mindig nyer egy bizonyos kézzel. Hajlamos vagyok minden
partit a körülményektől függően másként játszani. Az általam felállított elvek
csak egy általános irányba terelnek, úgy, ahogy remélem, hogy majd Önöket is.
De néha én magam sem tudom, mit fogok tenni, amíg a helyzet elő nem adódik.
Bármi is az első megérzésem vagy benyomásom abban a pillanatban, mindig
aszerint cselekednék.
Például azt mondtam, hogy ász párommal passzolnék, ha a flopon drill érkezne
az asztalra. Ha valaki nagyot licitálna a negyedik utcán, vagy én licitálnék és ő
all-in menne, akkor valószínűleg fognám és kifizetném őt. Ha ellenfelemnek
elég nagy szerencséje van ahhoz, hogy pókert flopoljon amikor nálam két ász
van, akkor meg kell, hogy mutassa nekem - hacsak nincs előttem rengeteg pénz,
miközben a kasszában alig van valami.
Lássunk egy jellegzetes példát, csak ne feledjük, nem számít, mit mondok most,
mert ha a helyzet úgy kívánja, akkor akár az ellenkezőjét is tehetem. Ez sok
mindentől függ, különösen attól, hogy milyen ellenféllel állok szemben a
partiban. Mit tudok róla? Tehát megint visszatértünk az emberekhez.
Mindenesetre, íme, amit valószínűleg tennék.
Ha drillt flopoltunk, akkor tovább kell licitálnunk a negyedik utcán, még akkor
is, ha úgy tűnik, valakinek kiegészülhetett a sora. Nem aggódhatunk állandóan
emiatt, mert nem tudjuk, melyik sorra várt, és hogy az kiegészült-e. Csak
hagyjuk figyelmen kívül az összes sort kiegészítő lapot, és gyerünk, licitáljunk!
Amikor arról beszéltem, hogyan játszom nagy párral abban az esetben, ha fullt
flopoltam, azt mondtam, hogy szinte mindig passzolnék. Azért egyetlen kivételt
tennék, mégpedig akkor, ha a flop két lapja azonos színű, vagy esetleg két lap
egy sorhoz. Abban az esetben nem passzolnék a flopon, hanem licitálnék.
Megpróbálnám ellenfelemet rávenni, hogy flössre várjon, és remélném, hogy
meg is érkezik neki, tehát el tudom szedni minden pénzét. Ha pedig a negyedik
utcán megérkezik a flöss lap, akkor licitálnék, abban a reményben, hogy rám
emel.
Jó esély van arra, hogy ellenfelünk a flopon második, esetleg harmadik párral
tartotta a tétet. Tehát amikor az asztal párosodott, lehet, hogy nagyon erős keze
lett, és elképzelhető, hogy minden pénzét el tudjuk nyerni. Valószínűleg ránk
emel, ha drillje alakult ki, amikor az asztal párosodott. Ezenkívül agresszív
játékstílusunkat ismerve, azt gondolhatja, hogy azt akarjuk elhitetni, hogy az ő
keze van nálunk, és emiatt komoly licitálás alakulhat ki.
De mi történik akkor, ha nem egészül ki erős kezünk a két ásszal vagy királlyal?
Akkor nagyon óvatosan kell játszanunk bizonyos helyzetekben a negyedik és az
ötödik utcán. Például, ha a flopon három alacsony lap érkezett, majd az asztal a
negyedik vagy az ötödik utcán párosodott, akkor mindenképpen lelassítanék.
Ez nem ugyanaz a helyzet, mint amikor a flopon érkezik a pár. Amikor a pár a
flop után jön, sokkal nagyobb a valószínűsége, hogy segített ellenfelünknek.
Ellenfelünk már a flopon is tartotta a nyitásunkat, jelezve, hogy lapjai
illeszkednek a közös lapokhoz. Az, hogy megadta a tétet, világosan azt mutatta,
hogy van valamije, tehát ebben a helyzetben is nagyon óvatos lennék.
Némileg eltér a helyzet akkor, amikor négy kis lap van középen, és az asztal csak
az ötödik utcán párosodik. Hogy pontosan mit tennék, az attól függ, hogy melyik
lap párosodott, és attól, hogy nyitottam-e a flopon és a negyedik utcán. Ha a
legmagasabb lap vagy esetleg a második legmagasabb lap párosodott, akkor azt
gyanítanám, hogy valaki legyőzött. Az a kettő a két legveszélyesebb pár. Ha
licitáltam a flopon és a negyedik utcán, és a harmadik vagy negyedik
legmagasabb lap párosodott, akkor nem aggódnék.
Máskor egyáltalán nem kell aggódnunk, amikor a flop mondjuk 8-8-5 és a
harmadik nyolcas érkezik a negyedik utcán vagy a végén. Egyszerűen ne
izgassuk magunkat a póker miatt. Tehát tulajdonképpen a kezünk erősebb lett a
negyedik utcán.
A harmadik nyolcas megjelenése előtt volt némi esély arra, hogy ellenfelünknek
drillje van. De ennek most már jóval kisebb a valószínűsége, és ellenfelünknek
valószínűleg fölépárja van.
Nagyon kemény helyzet alakulhat ki az ötödik utcán, amikor négy lap van az
asztalon flösshöz vagy sorhoz, és nálunk nincs egy sem. Abban a pillanatban egy
erős párral megint az értékítéletünkre kell hagyatkoznunk. Végig kell
gondolnunk, mire várhatott ellenfelünk, és hogy lehet-e nála olyan lap, amely
kiegészíti a sort vagy a flösst.
Erről a helyzetről eszembe jut egy trükk, amelyet gyakran alkalmazok. Sok partit
játszottam feszes játékosok ellen, amikor nagyon gyenge lappal tartottam a tétet
a negyedik utcán, remélve, hogy az utolsó lappal négylapos sor vagy flöss alakul
az asztalon, tehát egy nagy licittel el tudom velük hitetni, hogy sor vagy flöss
van nálam. Feszes ellenfelem például flop előtt emelt, és úgy éreztem, erős
pár van a kezében. A helyzet a következőképpen nézhet ki:
Arra is van esély, hogy a végén elkapok egy tízest vagy hetest. Abban az esetben
is csinos kasszát vinnék, tehát mindenképpen jogosan tartom a tétet a negyedik
utcán. Sokszor szoktam ehhez hasonlóan hazardírozni a negyedik utcán és a
végén. Ellenfeleim pedig jó célpontok, mert tudom, hogy egy feszes játékos
nem veszélyeztetné az összes pénzét abban az esetben, ha egyetlen lappal
legyőzhetik.
Nem csak egy feszes játékos számára nehéz tartani a tétet az összes pénzével
ebben a helyzetben, hanem mindenki számára nehéz. De ha ismerjük
ellenfeleinket, az megkönnyíti a dolgot. Ha a negyedik és az ötödik utcán
kiskapus sor vagy flöss egészült ki, akkor újra végig kell gondolnunk a teljes
partit, és el kell döntenünk, hogy az a bizonyos játékos valóban bent maradt
volna-e ilyen sokáig, hogy kialakuljon ez a keze. Sokszor persze egy játékos
pont egy ilyen kezet használ tartaléktervként. Például, ha alacsony párral kezdett
a flopon, érkezett egy sor- vagy flösshúzója a negyedik utcán, és a végén
kiegészült, pedig nem is erre ment.
Flop előtt
A-K kontra A-A vagy K-K. Említettem már, hogy jobban szeretem, ha A-K van
nálam, mint ász vagy király pár. Ezt sok játékos meglepőnek találja. Pedig nem
az. Mindjárt meglátjuk, miért.
Persze tudom, hogy egy A-K soha nem fog legyőzni egy A-A vagy K-K
kombinációt, ha kicsapósat játszunk velük. Egy A-K még egy kettes párt sem
győz le. Tapasztalatból tudom.
De nem a kicsapósról van itt szó. Hanem a pókerezésről. Egy A-K két fontos ok
miatt jobb kéz, mint két ász vagy két király.
És ennél jobb két érv szerintem nem is kell, hogy miért jobb az A-K, mint az
erős párok.
A-K-val azért tudunk több pénzt nyerni, mert húzólap és nem kész kéz, mint a
két ász vagy a két király. Tehát az A-K-val nincs semmink, ha csak el nem talál
minket valami, és nagyon olcsón el tudjuk dobni. Annyira nem ragaszkodunk
hozzá, mint egy ász vagy király párhoz. És éppen ez a magyarázata annak
is, hogy miért veszítünk vele kevesebb pénzt.
Ezenkívül, amikor A-K van a kezünkben és a flopon ász vagy király párunk
alakul ki, ha ellenfelünk például két érintőlappal játszik, akkor sokkal
nehezebben tudja kiegészíteni a kezét, mint akkor, amikor nálunk nagy pár van.
Tegyük fel például, hogy rejtett ász párunk van, ellenfelünknél 7-6, a flop pedig
9-8-5, vagy bármilyen más három lap, amely javíthat ellenfelünk kezén, például
pár és valamilyen húzólap. Az az egy extra lap jelentősen javítja esélyeit arra,
hogy legyőzze az ászainkat. Másrészt viszont tegyük fel, hogy nálunk A-K van,
ellenfelünknél 7-6, a flop pedig A-9-8. Ebben az esetben még nincs semmije,
mert az egyik rejtett lapunk párosodott, és már csak két lap van, ami segíthet
neki. Íme a szabály alóli kivétel: tegyük fel, hogy a flopon egy magas sor három
lapja van, meg esetleg egy flöss két lapja, például: ♠A ♥J ♠10 vagy ♦K ♦J ♣10.
Ebben az esetben az ász és a király nekünk is és ellenfelünknek is segít. Később
megvitatjuk, hogy az A-K miért rugalmasabb kéz, már ami a parti lejátszását
illeti.
Egyszínű vagy különböző színű? A következő részekben néha kimarad a két kéz
közötti különbség. Ez azt jelenti, hogy azt javaslom, ugyanúgy játsszuk őket. De
soha ne feledjük, hogy az egyszínű A-K mindig többet ér, mint a különböző
színű A-K, és mindig egy kicsit erősebben játszhatunk vele.
All-in menni. Van olyan helyzet, amelyben akár all-in is mennék A-K-val.
Tegyük fel, hogy korai pozícióból emeltem, és egy páran mögöttem csak
tartották a tétet. Amikor az osztó pozícióban ülő játékosra kerül a sor,
visszaérnél. Szerintem csak megpróbálja ellopni a kasszát, mivel ketten is
gyengeséget mutattak mögöttem. Valószínűleg úgy gondolja, hogy az egyetlen
ember, akin túl kell jutnia, az én vagyok, tehát valószínűleg itt all-in megyek.
A flop
Mint korábban már említettem, szinte az összes kézzel így játszom, mert ha a
flop előtt nyitottam vagy visszaemeltem, akkor jeleztem, hogy erős kezem van.
Tehát nyitnék a flopon függetlenül attól, hogy mi érkezik. Tízből kilencszer ezt
tenném.
Valószínűleg észrevették, hogy ez eléggé különbözik attól, ahogy két ásszal vagy
két királlyal játszom. Korai pozícióból mindkét nagy párral passzolnék, ha a
flopra három lap érkezik a sorhoz vagy a flösshöz. Ne feledjük, hogy ebben a
helyzetben megszólal a vészharang, ami arra figyelmeztet, hogy ne nyissak.
Tehát ha van valami lapom, például rejtett pár, akkor lassan játszom. De ha
blöffölök, akkor gyorsan, ami azt jelenti, hogy egyszer bepróbálkozom vele.
Azért teszem ezt, mert biztosan tudom, hogy A-K-val nem megyek tovább, ha
valaki rám emel. Ha valaki akkor emel rám, amikor két ászom vagy két királyom
van, akkor nehéz döntés előtt állok. De ha nincs nálam semmi, akkor
magabiztosan licitálhatok A-K-val, mert ha rám emelnek, akkor végeztem.
Csak eldobom a lapjaimat, mert már nincs min gondolkodnom. Most láthatják,
miért kevésbé valószínű, hogy nagy kasszát veszítünk A-K-val, mint két ásszal
vagy két királlyal.
Ha érkezik segítség a flopon, mert elkapok egy ászt vagy egy királyt, akkor
bármely pozícióból tetemes nagyságút nyitok. Az egyetlen alkalom, amikor
lehet, hogy passz-emelek ebben a helyzetben, az, amikor középső pozícióban
csak megadta a tétet a flop előtt, és az eredeti emelő utánam következik. Amikor
valaki rám emel ebben a helyzetben, vagy all-in megyek vagy elengedem a
kezemet attól függően, hogy mi érkezett a flopon. Ahhoz, hogy all-in menjek,
azt kell hinnem, hogy ellenfelemnek húzólapja van. Például, ha a flop ♣A ♥10
♥9, akkor úgy gondolom, hogy flösshúzója, de lehet, hogy sorhúzója van, és all-
in megyek. Persze, ha ellenfelem három kilencest flopolt, ideális helyzetben van
ahhoz, hogy sok pénzt nyerjen. Úgy tűnne számomra, mintha sorra, flössre vagy
mindkettőre várna, és ha volt olyan szerencsés, hogy drillt flopolt, nos, akkor
semmiféle varázslatot nem tudnék előadni. Nem tehetnék mást, minthogy
kifizetem őt.
Másfelől, ha a flopon kis lapok érkeznek, mint például ♥K ♠8 ♦2, lehet, hogy
elengedném az A-K-mat, azt feltételezve, hogy ellenfelem esetleg drillt flopolt.
Ha a flopra ász vagy király pár érkezik, amivel nekem drillem alakul ki, és a
harmadik lap nem olyan, amellyel valakinek sorvagy flösshúzója lehet, akkor
elképzelhető, hogy passz-emelek. De lehet, hogy mégsem, mert szeretek
kezdeményezni. Ez egy nagyon erős kéz, és ha nem egészülhet ki a következő
lappal sor vagy flöss, ebben a helyzetben valószínűleg adnék egy ingyen lapot,
hogy ellenfelemnek legyen esélye elkapni valamit a negyedik utcán. De ingyen
lapot csak akkor adnék, ha én cselekednék utoljára. Ha először cselekszem,
akkor nem. Ezzel a kézzel kezdeményeznék.
Ha ász és király két párt flopolnék, majdnem ugyanúgy játszanám őket, mint a
drilleket. Majdnem ugyanaz a kéz.
Abban a különösen ritka esetben, amikor pókert flopolok, nincs más alternatíva,
semmi más nem maradt a pakliban, tehát passzolnom kell. Ha licitálok,
elkaphatok valakit egy dáma vagy bubi párral, és ellenfelem véletlenül
kifizethet. De ha reálisan nézzük a dolgokat, akkor passzolnék, és
reménykednék, hogy a negyedik utcán tízes, bubi vagy dáma érkezik és
valakinek azzal párja lesz. Akkor licitálhatnék abban a reményben, hogy
valaki tartja a tétet egy fullal.
Ha A-K van nálam és csak megadtam a tétet a flop előtt, nem késleltetnék.
Visszaemelnék, mert az eredeti emelő tudja, hogy olyan kezem van, amely
illeszkedik a Q-J-10 flophoz. Nála két ász vagy két király, esetleg három dáma
vagy három bubi lehet.
Ha érkezik segítség a flopon, mert elkapok egy ászt vagy egy királyt, akkor
bármely pozícióból tetemes nagyságút nyitok. Az egyetlen alkalom, amikor
lehet, hogy passz-emelek ebben a helyzetben, az, amikor középső pozícióban
csak megadta a tétet a flop előtt, és az eredeti emelő utánam következik. Amikor
valaki rám emel ebben a helyzetben, vagy all-in megyek vagy elengedem a
kezemet attól függően, hogy mi érkezett a flopon. Ahhoz, hogy all-in menjek,
azt kell hinnem, hogy ellenfelemnek húzólapja van. Például, ha a flop ♣A ♥10
♥9, akkor úgy gondolom, hogy flösshúzója, de lehet, hogy sorhúzója van, és all-
in megyek. Persze, ha ellenfelem három kilencest flopolt, ideális helyzetben van
ahhoz, hogy sok pénzt nyerjen. Úgy tűnne számomra, mintha sorra, flössre vagy
mindkettőre várna, és ha volt olyan szerencsés, hogy drillt flopolt, nos, akkor
semmiféle varázslatot nem tudnék előadni. Nem tehetnék mást, minthogy
kifizetem őt.
Másfelől, ha a flopon kis lapok érkeznek, mint például ♥K ♠8 ♦2, lehet, hogy
elengedném az A-K-mat, azt feltételezve, hogy ellenfelem esetleg drillt flopolt.
Ha a flopra ász vagy király pár érkezik, amivel nekem drillem alakul ki, és a
harmadik lap nem olyan, amellyel valakinek sorvagy flösshúzója lehet, akkor
elképzelhető, hogy passz-emelek. De lehet, hogy mégsem, mert szeretek
kezdeményezni. Ez egy nagyon erős kéz, és ha nem egészülhet ki a következő
lappal sor vagy flöss, ebben a helyzetben valószínűleg adnék egy ingyen lapot,
hogy ellenfelemnek legyen esélye elkapni valamit a negyedik utcán. De ingyen
lapot csak akkor adnék, ha én cselekednék utoljára. Ha először cselekszem,
akkor nem. Ezzel a kézzel kezdeményeznék.
Ha ász és király két párt flopolnék, majdnem ugyanúgy játszanám őket, mint a
drilleket. Majdnem ugyanaz a kéz.
Nagyon fontos emlékeznünk rá, hogy bármikor, ha lehetséges húzólap érkezik a
flopon, szinte soha ne passzoljunk - szinte mindig nyissunk.
Abban a különösen ritka esetben, amikor pókert flopolok, nincs más alternatíva,
semmi más nem maradt a pakliban, tehát passzolnom kell. Ha licitálok,
elkaphatok valakit egy dáma vagy bubi párral, és ellenfelem véletlenül
kifizethet. De ha reálisan nézzük a dolgokat, akkor passzolnék, és
reménykednék, hogy a negyedik utcán tízes, bubi vagy dáma érkezik és
valakinek azzal párja lesz. Akkor licitálhatnék abban a reményben, hogy
valaki tartja a tétet egy fullal.
Ha A-K van nálam és csak megadtam a tétet a flop előtt, nem késleltetnék.
Visszaemelnék, mert az eredeti emelő tudja, hogy olyan kezem van, amely
illeszkedik a Q-J-10 flophoz. Nála két ász vagy két király, esetleg három dáma
vagy három bubi lehet, vagy akár dáma pár ász vagy király segéddel. Ha ezen
kezek bármelyike van nála, akkor hajlandó elmenni egészen az ötödik utcáig, és
minden pénze középre kerülhet.
Ha a flop J-10-2 és nálam az A-K-val lyukas sorhúzó és két fölélap van, akkor
egy komolyabb tétet is megadnék. Valójában egy dámát próbálok elkapni, mert
ha ászt vagy királyt csípek el, akkor óvatosnak kell lennem. Egy ásszal valakinek
az enyémnél erősebb keze alakulhat ki, például sor vagy két pár.
De ha a flösshöz flopolok két lapot, amikor azonos színű A-K van nálam, akkor
nagyon erős kezem van. Abban a pillanatban favorittá válok bármely fölépárral
szemben, kivéve az ász vagy király párt. Magától értetődik, hogy
kezdeményeznék ezzel a kézzel, ha pedig flössöm lenne azonos színű A-K-val,
akkor is kivezetnék és nyitnék. Nem passz-emelnék a flössömmel, mert
ellenfelemnek nem valószínű, hogy erős keze alakult ki. De egy párral tarthatja a
tétet, vagy véletlenül kialakulhatott alacsony flösse. Úgy gondolhatja, hogy
flösshúzóm van, főleg azért, mert agresszív játékos vagyok, és egy párral végig
tarthatja a tétet ellenem.
Persze kivételt tennék, ha úgy gondolnám, hogy erősebb segédem van, mint
ellenfelemnek Vagyis lehet, hogy ismét nyitnék A-K-val, ha úgy gondolom,
hogy ellenfelem lapja egy kicsivel gyengébb az enyémnél. Például, ha úgy
gondolom, hogy ász vagy király párja alakult ki, de a segédje alacsonyabb, akkor
a lehető legmagasabb összeggel nyitnék, amelyről még úgy gondolom, hogy
megadja, remélve, hogy kifizettetem a kezemet. Rejtett ász vagy király páromul
már nem próbálnám így kifizettetni, mert lehet, hogy ellenfelemnek pont olyan
húzólapja van, amellyel legyőzheti őket. De ha A-K van nálam, akkor jó esély
van arra, hogy a legmagasabb lappal párja alakult ki, ahogy nekem is, de az én
segédem vagy kísérőlapom erősebb.
Q-Q
A dáma párt külön kategóriába helyeztem azon egyszerű oknál fogva, hogy ez
egy olyan kéz, amely különleges bánásmódot igényel. Mindjárt meglátjuk, hogy
miért.
Amikor két dámám van, nagyon óvatosan játszom velük. Egyik pozícióból sem
játszom velük túl erőszakosan. Hacsak nem áll elő egy jó helyzet, nem szeretnék
a flop előtt all-in menni két dámával. Az például jó helyzet lenne, ha hátsó
pozícióban lennék, lehetőleg osztóként, és előttem négyen már megadtak egy
emelést. Itt megpróbálhatom őket kizárni egy all-innel. Együttesen használnám
ehhez a dáma párom erejét és a pozíciómat.
Ha két ásszal vagy két királlyal állunk szemben, miközben dáma párunk van,
akkor körülbelül 4:1 arányban vagyunk esélytelenek. De ha A-K-val állunk
szemben, akkor előnyünk alig nagyobb, mint 6:5 aránynál. Amikor a játékosok a
flop előtt all-in mennek, általában ezen kezek valamelyike van náluk. Tehát ha a
flop előtt két dámával all-in megyünk, a pénzünk nagy veszélyben van.
Ha megadják a tétet, akkor valószínűleg A-A-val, K-K-val vagy A-K-val állunk
szemben, mely esetben vagy nagyon esélytelenek, vagy éppen csak kis favoritok
vagyunk. Vannak ennél jobb helyzetek is arra, hogy az összes pénzünket
betegyük.
Ezzel nem azt akarom mondani, hogy a dámák nem rendelkeznek bizonyos
értékkel. De igen. Lényegesen jobbak, mint egy átlagos kéz. De az említett ok
miatt ritkán emelek vissza dáma párral bármilyen pozícióból. Bármely
pozícióból emelek viszont egy tisztességes összeggel, ha előttem senki más nem
emelt.
Középső pozícióban, ha valaki már emelt előttem, akkor csak tartanám a tétet, és
ugyanígy termék akkor is, ha bármilyen más pár lenne nálam. Hátsó pozícióban
is csak tartanám a tétet. Nem emelnék vissza, kivéve a fent említett helyzetben.
Azon eseteken kívül, amikor ász vagy király érkezik a flopon, akkor játszanék
még az ász és király pártól eltérően a dáma párral, amikor flösshúzó érkezik a
flopon. Ebben az esetben nem próbálnám olyan gyorsan berakni az összes
pénzemet. Lehet a flösshúzós ellenfelemnek még egy fölélapja is, úgymint ász
vagy király. Ha tényleg van, azzal szinte ugyanolyan erősségű a keze, mint az én
Q-Q párom, ellentétben azzal, amikor két ász vagy két király áll szemben egy
flösshúzóval, amikor is a pár körülbelül 9:5 favorit lenne.
Bubitól lefelé kettesig az összes párt alacsony párnak fogom nevezni, kivéve, ha
megnevezek egy bizonyos párt. Persze nyilvánvaló, hogy minél erősebb egy pár,
annál értékesebb. És ezt az elvet kiterjeszthetjük végig, egészen a
legalacsonyabb párokig. Vagyis egy négyes pár jobb, mint a hármas pár,
azon egyszerű oknál fogva, hogy amikor a flop 4-3-2, ha valaki három négyest
flopol, az mintegy 22:1 arányú hatalmas favorit azzal szemben, aki csak három
hármast flopolt.
Bubi, tízes vagy kilences párral, ha valaki már emelt korai pozícióból, akkor
valószínűleg csak tartanám a tétet. De ha valaki középső vagy hátsó pozícióból
emelt, akkor lehet, hogy ráemelnék, ha úgy érzem, hogy az emelő gyenge. Azért
tennék így, mert nagy valószínűséggel fölépárom lesz a flopon. Ebben az
esetben ugyanúgy játszanék a kilenceseimmel, tízeseimmel vagy bubijaimmal,
ahogy két dámával. Ugyanaz a stratégia lenne érvényes.
Tegyük fel, hogy két kilencesem van, és a flop előtt emelek. Ellenfelem
megadja. A flopra 10-2-3 érkezik, és ellenfelem passzol. Én is passzolok. Egy
másik kis lap jön a negyedik utcán. Ellenfelem megint passzol. Most már elég
biztos vagyok benne, hogy az én két kilencesem a legerősebb kéz. De nem fogok
vele licitálni. Én is passzolok ellenfelemhez hasonlóan, hogy mutassak iránta
némi tiszteletet. Az asztal szörnyen néz ki, én pedig egészen biztos vagyok
benne, hogy nincs nála semmi. Abban is meglehetősen biztos vagyok, hogy ha
nyitok, nem adja meg. Tehát nem nyitok.
Kis idő múlva lehet, hogy újra kilences, tízes vagy bubi párt találok hátsó vagy
osztó pozícióból, és lehet, hogy megint emelek vele. Ezúttal azonban lehet, hogy
ellenfelem rám emel. Ha valóban így tesz, akkor megszerzi a kasszát. Bárkinek
odaadnám a kasszát, aki flop előtt visszaérnél rám.
Soha nem tartanám a visszaemelést a flop előtt alacsony párral. Nem teszem ki
őket semmiféle nyomásnak. Ha valaki rám emel, azonnal eldobom a lapjaimat.
De ha nem emelnek rám, akkor visszatérek alapvető játékstílusomhoz. Ha én
vagyok az emelő, akkor nyugodtan megyek tovább és nyitok a flopon. Bármi is
legyen a flop. Ha két tízessel emeltem és a flop 7-3-2, akkor biztosan nyitnék,
hiszen fölépárom van. Persze a páromnak csak akkor van valódi értéke, amikor
drillt flopolok.
Ha megadtam egy emelést a flop előtt és az emelő licitál a flopon, hacsak nem
flopoltam drillt, valószínűleg feladnám a partit. Ez különösen igaz, amikor
fölélap érkezik a flopon. Tehát itt egyértelműen látható, hogy mekkora erővel bír
az, hogy ki az emelő. Eldobatta velem a lapjaimat. Ezért szeretek én lenni az
emelő.
Ha csak megadtuk a tétet a flop előtt, akkor végeztünk velük, és onnantól kezdve
nem teszünk több pénzt a kasszába.
Ha emeltünk velük, akkor általában meg kell próbálnunk egy kis kasszát nyerni
és nyitni a flopon. De ha valaki tartja a tétet, akkor már nem akarunk megint
licitálni a negyedik és az ötödik utcán, és onnantól meg kell próbálnunk további
licitálás nélkül teríteni - hacsak nem gondoljuk, hogy ellenfelünknek húzólapja
van, mely esetben tovább folytatjuk a licitálást.
Tegyük fel, hogy csak megadtam a tétet a flop előtt, amikor drillt flopolok. Ha
valaki passzol előttem, és vannak még játékosok utánam, akkor mindig nyitok.
Mint tudják, hold'emben az egyik kedvenc játékom az, amikor drillel vagy két
párral nyitok az emelő előtt, főleg, amikor úgy gondolom, hogy nagy pár van a
kezében. Ott, abban a pillanatban, túlemelem a kasszát, és ha az emelőnél
tényleg az van, amit megpróbált elhitetni, vagyis nagy pár, akkor szinte mindig
all-in megy.
Akkor játszanék így, amikor alacsony párom van, mondjuk hármasok, és a flop
10-7-3. Nyitnék az emelő előtt, azt gondolva, hogy nagy pár van a kezében. De
ennél jobb lenne az a flop, amelyben egy figurás lap is van, például Q-10-3.
Most az emelőnek egy ilyen floppal biztosan kialakult valami a kezében. Ha két
ásza vagy két királya van, és csak egy kicsit is jó játékos, akkor emelnie kell.
Ha A-Q van nála, valószínűleg azzal is emel. K-Q-val valószínűleg tartja a tétet.
Ha pedig sorhúzója van, akkor is tartja, de az is lehet, hogy emel. Tehát rögtön
nyitok előtte. Ha elég nagy szerencséje és az enyémnél is erősebb keze van, nos,
akkor ismét ott vagyunk, hogy nem tudok semmit elővarázsolni. Ki kell fizetnem
őt.
9-9-4 és két négyes van nálam. Nos, ott azonnal elkezdek nagyokat licitálni,
mert az egyetlen módja annak, hogy a kezemmel pénzt nyerjek, ha elkapok
valakit egy kilencessel vagy erős párral, aki tartja a tétet vagy rám emel. Biztos
akarok benne lenni, hogy elegendő pénz kerül a kasszába, hogy sokat
nyerhessek. És hogy ebben biztos lehessek, kezdeményeznem kell.
Vegyük észre, hogy máshogyan kell játszanunk a kis fullt, mint ahogy a nagy
fullt játszanánk. Ha még emlékszünk, nagy fullal úgy játszunk, hogy passzolunk
a flopon, mert megbénítottuk a paklit. Ebben az esetben ingyen lapot akarunk
adni ellenfelünknek, hogy felzárkózhasson.
Van olyan eset, amikor elengedünk egy drillt a flopon? Igen, de nagyon ritkán.
Nagyon nehéz ettől a kéztől megválni. Van viszont egy helyzet, amelyben
spórolhatunk némi pénzt. Tegyük fel, hogy kis drillünk van, és nyitunk a flopon.
Van egy játékos hátsó pozícióban, aki nem emelt a flop előtt, tehát nem
valószínű, hogy nagy pár van a kezében. A flopon viszont elkezd nagyon
erősködni. Úgy értem, hogy all-in megy, és az összes zsetonunkat
veszélyezteti. Ebben a pillanatban lehet, hogy meg tudjuk állapítani, hogy
drillje van, és lehet, hogy ki tudunk szállni a játékból. De ez nagyon nehéz.
Nagytétes játékban én szinte soha nem teszek ilyet.
Ha drillt flopolunk egy emelt kasszában, gyakorlatilag lehetetlen belőle kiszállni.
Ha nem emelt a kassza, elképzelhető, hogy ellenfelünkről azt gondoljuk, hogy a
mienknél erősebb drillje van. De ha valaki emelt a flop előtt, akkor egyszerűen
lehetetlen egy drillt elengedni.
Alacsony érintőlapok
Flop előtt
A versenynek ebben a szakaszában az alaptét 200 dollár volt, a vakok pedig 300
és 600 dollár. Junior Whited ült a nagy vakban 600 dollárért. Buck Buchanan
simán beszállt 600 dollárért. „Sailor" Roberts dobott. Bones következett, és 3500
dollárra emelt. Én megadtam, és Milo Jacobson is megadta. Amikor ismét
Juniorra került a sor, all-in ment 11 300 dollárral. Buck két emeléssel állt
szemben: Bones 2911 dolláros és Junior 8411 dolláros emelésével. Megadta,
mint ahogy Bones is. És én is. Milo dobott. Már ekkor nagyon nagy volt a
kassza, és úgy tűnt, még ennél is nagyobb lesz. A flop ♣5 ♦7 ♠7 volt.
A negyedik utcán a ♠A, az ötödik utcán pedig a ♣4 érkezett.
Junior már all-in volt, tehát Buck cselekedett először a flopon. Ő is all-in ment
egy hatalmas összeggel. Bones dobott, tehát én következtem. Buck megtehette
volna, hogy engem még a flop előtt kizár. És ha így tesz, akkor az övé lett volna
a 26 500 dollár. De ehhez most már túl késő volt. Lemostam. Ebben egészen
biztos voltam. Tehát arra kértem az osztót, hogy számolja meg a zsetonjait. 45
400 dollár volt. Betoltam négy és fél, 20-asokba rendezett tornyot, ami 500
dolláros szürkékből állt és négy 100 dolláros fekete zsetont. Én voltam az
egyetlen, akinek maradt még zsetonja, tehát mindnyájan kiterítettük a kezünket.
Ahhoz, hogy megnyerjem a 142 500 dolláros kasszát, kockára kellett tennem
majdnem 12 500 dollárt azokkal az alacsony érintőlapokkal a flop előtt.
Legközelebb is így tennék. Mindig így cselekszem, amikor lehetőségem van
nagy kasszát nyerni.
Bucknak és Juniornak szinte pontosan olyan keze volt, mint amit gondoltam. És
amikor Buck all-in ment a flopon, biztos voltam benne, hogy ász vagy király
párja van. Más nem lehetett nála.
Előfordul az is, amikor korai vagy középső pozícióból emelek például 7-6-tal.
Jeleztem, hogy általában csak tartanám a tétet. De ha a játék tempója megfelelő,
akkor emelnék korai vagy középső pozícióból.
Például, ha sok partit nyernék, akkor megtenném. Mondtam, hogy általában a
következő partiban is játszom, miután megnyertem egy partit, függetlenül attól,
hogy milyen pozícióban vagyok. És amikor azt a partit játszom, akkor
általában emelek. Ezenkívül, ha a játék egyre feszesebbé válik, olyannyira, hogy
mindenki csak a tuti lappal játszik, akkor feldobnám egy pár alacsony
érintőlappal.
Persze mindig próbáljuk elkerülni, hogy ránk emeljenek, amikor ilyen kezünk
van. Tehát az ideális helyzet az, amikor azt gondoljuk, hogy izmozásunk
mindenkit visszatart attól, hogy kikezdjen velünk, és ellenfeleink azt fogják
gondolni, hogy erős lapjaink, esetleg nagy párunk van.
Ezzel a kézzel hátsó pozícióból is emelek, mert nem hiszem, hogy rám emelnek.
Ezenkívül, mivel senki sem emelt előttem, némi megtéveszetést is viszek a
játékomba. Általában nem emelek korai pozícióból, mert hat vagy hét játékoson
kell átverekednem magam anélkül, hogy rám emelnének. Ha sok kiváló játékos
van a partiban, akkor ez nem valószínű. Ezenkívül szeretek kezdeményezni, és
ha kialakul valami lapom, akkor átveszem az irányítást. Tehát ha utánam még
sokan következnek, akkor általában csak megadom a vakot ezzel a kézzel.
Alacsony érintőlapokkal azért nem szeretek emelni, mert amikor valakinél olyan
lap van, amit szeretnék, hogy legyen nála, például nagy pár, akkor vissza fog
rám emelni. Még eggyel több ok arra, hogy általában csak beszálljak velük.
Amikor ilyen kézzel szállok be korai pozícióból, akkor ugyanazt teszem,
mint amikor két ászom vagy két királyom van, tehát itt is alkalmazok egy kis
megtévesztést. És ha valaki középső vagy hátsó pozícióban emel, akkor egész jól
meg tudom ítélni, hogy milyen lap van nála - olyan nagy lapok, mint A-K, K-Q
vagy nagy pár. Ez az, amit tenni szeretnék. Szeretném tudni, milyen lap lehet
ellenfelemnél, hogy tisztában legyek vele, mit kell legyőznöm.
Nagy téten azonban teljesen más a helyzet. Ha 3 vagy 4 ezer dollárig emelek, és
ellenfelemnek is és nekem is sok zsetonunk van az asztalon, akkor jobban
meggondolja, hogy rám emeljen-e most, mert tudja, hogy jó esély van arra, hogy
én nem hagyom magam. Azok a játékosok, akikkel játszani szoktam, tudják,
hogy amikor kirakom az én kicsikéimet, akkor nem szeretem őket
cserbenhagyni.
De még ha rám is emelnek ebben a helyzetben, semmi gond. Sőt, valójában ezt
szeretném. Ha ellenfelem 7 vagy 8 ezer dollárral rám emel, és nálam alacsony
érintőlapok vannak, akkor tartom a tétet. Ha mindkettőnk előtt 250 000 dollár
van, akkor én a pénzemnek csak mintegy öt százalékát teszem be. És az megéri,
mert most már van esélyem nyerni valamit, ha eltalál a flop. Lehet, hogy az
összes pénzét el tudom szedni.
A flop
Ha középső pozícióból emeltem a flop előtt, akkor nyitnék, hacsak nem nyit már
valaki előttem. Abban az esetben övé a kassza. Tudnám, hogy ellenfelemnél van
valami, és amikor nekem semmim nincs egy ilyen típusú kézzel, akkor általában
nem próbálok meg nagyszerű játékot előadni, noha alkalmanként blöffölök vele.
Persze ha a flop előtt emeltem hátsó pozícióból, akkor szinte mindig nyitnék,
főleg, ha előttem passzolnak. Még akkor is nyitnék, ahogy korábban is
mondtam, ha a flop ♥A ♣A ♠K, és valószínű, hogy egyik ellenfelemnél ász van.
Azért nyitnék, mert nem akarom, hogy ellenfeleim felhagyjanak azzal a
szokással, hogy passzolnak előttem. Mivel én voltam az emelő, arra számítanak,
hogy nyitok. Tehát fogom magam és udvariasságból nyitok. Ezzel a nyitással két
dolgot próbálok elérni:
Így szedem én fel azokat a kasszákat, amelyeket sikerül. Persze, ha valaki passz-
emel rám, akkor azonnal kiszállok. Ezt a kockázatot vállalom. Persze ahhoz,
hogy valaki így játsszon ellenem, igazán erős lappal kell rendelkeznie. Tehát ha
így játszik, akkor hagyom, hogy az övé legyen a kassza. De sokkal többször nem
találja el őket semmi, mint ahányszor igen. Emiatt több partit nyerek meg, mint
amennyit nem.
És ismét, ha úgy gondolom, hogy ellenfelemnek húzólapja van, például két lap a
színsorhoz és passz-emelne rám, miután újabb kísérletet tettem a kassza
ellopására a negyedik utcán, akkor szinte mindig feladnám.
Soha nem tartom a tétet, amikor egyáltalán nem talál el semmi, de egy
szélsőséges helyzetben visszaemelnék egy olyan játékosra, akiről azt gondolom,
hogy csak megpróbál átverni. Ha például abszolút meggyőződésem lenne, hogy
ellenfelem megpróbálja elvenni tőlem a kasszát, akkor visszaemelnék rá. De
nagyon biztosnak kell lennem ebben, mielőtt kockára teszek egy halom zsetont
egy ilyen helyzetben.
(1) Ha ellenfeleinknek van valami lapjuk, azt azonnal meg is fogják nekünk
mutatni. Nem akarnak állandóan ingyen lapokat adni nekünk.
Játék abban az esetben, amikor van valami lapunk. Most azt fogjuk megbeszélni,
hogyan játsszunk alacsony érintőlapokkal, amikor flopolunk velük valamit. Az
elemzés során végig a ♦7 ♦6 kezet fogom használni példaként. Megtanuljuk,
hogyan játszanék, amikor a flop:
Gyenge flop
Még az is lehet, hogy ráemelek. Mindig eszembe jut emelni, függetlenül attól,
hogy elkaptam-e a flop kis részét, ebben az esetben egy hatos párt, vagy
egyáltalán nem talált el semmi. De ennek semmi köze nincs a kezem értékéhez.
Azért tenném, mert valakiben gyengeséget fedeztem fel, vagy azért, hogy
kihasználjam a pozícióm. Egy másik különbség abban, hogy hogyan játszanék
ezzel a kézzel, amikor kis segítséget kaptam a flopon és semmit a negyedik és az
ötödik utcán, hogy ha én voltam az eredeti emelő, akkor tovább folytatnám a
licitálást a törnön. Emlékezzünk csak vissza, hogy még ha nem is talált el
semmi, akkor is nyitnék a flopon, ha én voltam az eredeti emelő. De ha valaki
megadja a tétet a flopon, akkor onnantól kezdve megpróbálnék végig passzolni,
hacsak nem gondolom úgy, hogy ellenfelemnek húzólapja van.
Most, hogy érkezett egy kis segítség a flopon, ismét nyitnék a negyedik utcán,
annak ellenére, hogy a flopon megadták a nyitásomat. Nem szeretek tovább
licitálni, amikor pusztán csak blöffölök, akkor viszont igen, amikor van javulási
lehetőségem. Ebben az esetben tudom, hogy ha elkapom azt a másik hatost vagy
hetest, akkor valószínűleg erősebb kezem alakul ki, mint ellenfelemnek. Tehát
nem mutatnék semmiféle gyengeséget ezzel a kézzel a negyedik
utcán. Folytatnám tovább és tisztességes nagyságút nyitnék.
Ha még mindig nem kapok semmiféle segítséget az ötödik utcán, akkor talán
abbahagynám a licitálást. Ha ellenfelemnek húzólapja volt, és nem egészült ki,
akkor tudom, hogy a hatos párom több mint valószínű, hogy jó, tehát passzolnék.
Ha pedig nem elég jó, akkor nincs értelme vele több pénzt veszíteni.
Ha véletlenül érkezik némi további segítség a negyedik utcán, például egy hetes,
nos, akkor hatalmasat nyitnék, akkorát, amekkora a kasszában lévő összegnél is
nagyobb. Mindig szeretnék nagy kasszát nyerni, és most megvan hozzá a kezem,
hogy megtehessem. Nem próbálnám meg kis összegért eladni a kezemet.
Nagyon nagyot nyitnék a negyedik utcán és egy másik nagyon nagyot az
ötödiken.
Akár a negyedik, akár az ötödik utcán kaptam el a hetest, csak akkor játszanék
így a lapjaimmal, ha én voltam az eredeti emelő, és végig minden utcán
megtartottam a kezdeményezést és nyitottam.
Közepes flop
Most arról fogok beszélni, hogyan játszom a ♦7 ♦6-sal, ha olyan flop érkezik,
amit én viszonylag vagy közepesen jónak nevezek - három olyan lap, amellyel
legmagasabb párom, nyitott sorhúzóm vagy flösshúzóm alakul ki.
Mint már említettem, a legtöbb döntés a flopon születik. Azaz ott lophatjuk el a
kasszákat. Tehát azért játszanék így, mert ez az a helyzet, amelyben jellemzően
sok kasszát lopok el. Javulási lehetőséggel blöffölnék. Azonnal megnyerhetem a
partit. Ha valaki tartja a tétet, akkor is erős húzóm van - nyitott sorhúzó, amely
az esetek 33 százalékában kiegészül -, és egy kis esélyem egy kiskapus két párra
vagy drillre.
Most tegyük fel, hogy a flopra 6-4-2 vagy 7-4-2 érkezik, amivel a legmagasabb
párom lesz. Ebben az esetben óvatosan játszanék. Nem fogok beleszeretni ebbe a
kézbe, de egy kicsit hazardírozok vele. Más szóval passzolnék az emelő előtt, és
utána valószínűleg tartanám a tétet. Ha hátsó pozícióban lennék, és nem én
voltam az eredeti emelő, akkor megadnám a tétet, ha valaki nyitna. De ez egy
gyenge megadás lenne, ami azt jelenti, hogy valószínűleg nem mennék tovább
ezzel a kézzel, ha nem kapnék segítséget a negyedik utcán, és valaki ismét nyit.
Az egyik oka annak, hogy tartanám a tétet a flopon, hogy elképzelhető, hogy a
párom a legerősebb kéz. Csak mert egy másik játékos emelt eredetileg, még nem
jelenti azt, hogy nagy pár van a kezében. Van rá esély, hogy ebben a pillanatban
nálam van a legerősebb kéz. Többet megtudok ellenfelem játékából a negyedik
utcán. Ha nem javult a kezem és ő megint nyit, akkor nagyon gyorsan
megszabadulnék a lapjaimtól. Segítség nélkül nem fektetnék be sok pénzt ezzel a
kézzel.
Egy jó, vagy inkább nagyszerű flop a ♦7 ♦6-hoz egy pár lenne sorvagy
flösshúzóval, esetleg két pár, drill, sor vagy flöss - még ha alacsony is. Ha jó
flopot kapok az alacsony érintőlapokhoz, akkor úgy játszom, mintha kész kezem
lenne, még akkor is, ha egyelőre nincs. Korai pozícióból kezdeményeznék, hátsó
pozícióból pedig emelnék vele. Mindenféleképpen úgy játszanám a kezemet,
hogy minden pénzem középre kerüljön.
Jó flop
Például, ha káró flösst flopoltunk, és egy további káró jött a negyedik utcán, az
majdhogynem tönkreteszi a kezünket. Mindössze csak egy hetes magas flössünk
van. Abban a pillanatban passzolnunk kell, és a terítésben reménykedni. Ha nem
tudunk teríteni, akkor dobnunk kell, amennyiben bármiféle licitálásra sor kerül.
Korábban azt állítottam, hogy eléggé hihetetlennek tartom, hogy bárki ki tudjon
szállni a játékból, ha drillt flopol egy emelt kasszában. Akkor rejtett drillről
beszéltem, ami egy kézben tartott pár és a harmadik lap az asztalról. De az egy
teljesen más ügy, amikor a pár van az asztalon, és egy ugyanolyan lap van
nálam rejtve. Ilyen helyzetben már sok drillt elengedtem. Tegyük fel például,
hogy a kezemben 7-6 van, a flop pedig 7-7-2. Nyitok és valaki megadja. Nincs
sok olyan kéz, amellyel bárki is tarthatja a tétet. Tehát könnyű elengedni a drillt
ebben az esetben, mert amikor sok pénz forog kockán, tudjuk, hogy annak a
játékosnak, aki még benn van velünk a partiban, valószínűleg ugyancsak hetese
van. Ez főleg akkor igaz, ha ellenfelünk agresszív játékos.
Tehát fel kell mérnünk a segédünket. Úgy értem, meg kell becsülnünk, hogy
mennyit ér. Általában arra a következtetésre jutok, hogy nem sokat. Ha tényleg
úgy gondolom, hogy hetes van nála, akkor tudom, hogy a legjobb, amit
remélhetek, a döntetlen. Persze jó játékosról beszélek, és sokkal valószínűbb,
hogy legyőzött engem. Valószínűleg egy hetessel és egy erősebb lappal van bent,
amivel sort flopolhatott volna, például lehet nála 8-7, 9-7 vagy 10-7. Egy
másik lehetőség, hogy erős lapja van, például A vagy K, ami azonos színű.
De lehet nála is 7-6, mint nálam, vagy 7-5, az egyetlen olyan kéz, amit
valószínűleg le tudok győzni. De szinte lehetetlen, hogy 7-4, 7-3 vagy 7-2
legyen nála, annak ellenére, hogy ez utóbbival fullja lehetne.
Olyan is előfordulhat persze, hogy nem engedem el a kezemet azután, hogy 7-6-
tal drillt flopoltam. Tegyük fel például, hogy emeltem ezzel a kézzel a flop előtt,
és mindenki passzol a flopon. Akkor nyitok, és egyik ellenfelem szembeszáll
velem (passz-emel). Ebben a helyzetben valószínűleg továbbmennék a
kezemmel, azt feltételezve, hogy ellenfelem megpróbál kirekeszteni. Lehetséges,
hogy olyan lappal emel vissza, amellyel a flop előtt nem emelt volna rám.
Másfelől tegyük fel, hogy hátsó pozícióban 7-6 van nálam, és megadtam egy
kisebb emelést a flop előtt. Most ha a flopra 7-7-2 érkezik, nem hinném el, hogy
az emelőnél hetes van. És valószínűleg nagyon gyorsan játszanám a kezemet,
hogy nagy kasszát nyerhessek.
Bármikor, ha valaki emel a flop előtt, van rá esély, hogy nagy kasszát nyerjünk.
De emeletien partiban nehéz sokat nyerni. Korábban megjegyeztem, hogy üres
kassza miatt nem akarjuk elveszíteni mindenünket. Most ismét figyelmeztetem
Önöket, mert elképzelhető, hogy hajlamosak megpróbálni nagy kasszát nyerni,
amikor drillt flopolnak alacsony érintőlapokkal egy emeletien partiban.
Ne tegyék! Ha semmim nincs a kasszában, amit meg kellene védenem, akkor
soha nem kockáztatok túl sok pénzt igazán jó lapok nélkül. Nem esek
túlzásokba, hogy üres kasszákat nyerjek.
Ez azt jelenti, hogy nem hagyhatjuk, hogy minden lap, amely az asztalra érkezik,
megijesszen minket. Mint mondtam, ha mindig amiatt aggódnánk, hogy
valakinél ott van a tuti, akkor soha nem játszanánk egyetlen partit sem. Ez az
összes eddig megvitatott partira vonatkozik, de különös jelentősége van,
amikor alacsony érintőlapokkal játszunk egy jó flop esetén. Elsősorban ezért
játszunk. Tehát amikor kialakul velük valamink, akkor értéket akarunk értük
kapni. Tehát mindig alkalmazzuk a következő elvet: ha tartjuk a tétet, akkor akár
emelhetünk is.
Így kell tennünk a játék valamennyi fázisában, de különösen a végén fontos ez,
mert azok a kezek fognak minket kifizetni, amelyek különböznek attól, aminek
hittük őket. Vagyis sokszor előfordul, hogy egészen más lapra tesszük
ellenfelünket, mint amije valójában van. Nem vagyok Kreskin (híres amerikai
gondolatolvasó és jövőbe látó - a ford.), és Ön sem az. Gondolhatjuk, hogy egy
játékos flössre vár, közben pedig párja van, csak egyetlen pár. Lehet, hogy
sokkal gyengébb kezekkel kerekedett fölénk eddig, mint amit feltételeztünk róla.
Tehát amikor az ötödik utcán egy flöss lap érkezik az asztalra, lehet, hogy
egyáltalán nem segít ellenfelünkön. Úgy értem, tudjuk, hogy van valami lapja,
amikor megérkezik a lap a flösshöz, vagy a flöss, amire szerintünk várt, vagy a
flopnak egy másik része. De lehet, hogy két párja van, nálunk pedig
sor. Valójában nem tudjuk, mi van nála. De olyan erős kezünk van az alacsony
érintőlapjainkkal, hogy mindenképpen kifizetjük. Ha pedig úgyis tartjuk a tétet,
akkor akár nyithatunk is.
Noha előfordulhat, hogy kissé aggódom, mert nincs nálam a tuti, olyan is
előfordulhat, hogy nálam van a tuti. Természetesen abban az esetben azt teszem,
amiről úgy gondolom, hogy a legtöbb pénzt hozza a kasszába. Ha úgy
gondolom, hogy ellenfelemnek erős lapja van, nagyot licitálnék. Ha úgy
gondolom, hogy gyenge lapja van, akkor megpróbálnám eladni a kezemet kisebb
tétért. Itt nagyon óvatosan kell megítélnem a helyzetet, hogy vajon szerintem mi
lehet ellenfelemnél.
A döntésem, hogy mennyivel nyitok, attól függ, hogy korán kialakult-e a kezem
(a flopon) vagy csak később (a végére).
Ha korán kialakult a kezem, akkor nem próbálok meg semmit eladni. Akkor
megpróbálom az összes pénzét elszedni.
Azok, akik még csak most kezdték a limit nélküli hold'emet talán nem értik,
hogy miért tartom ilyen fontosnak az alacsony érintőlapokat. A tapasztalt
játékosok pedig valószínűleg meglepődtek. De ez az, ami szerintem fontos.
Használnunk kell értékítéletünket, amikor alacsony érintőlapokkal játszunk.
Amikor helyesen játszunk velük, akkor sok pénzt hozhatnak a konyhára. És a
limit nélküli hold'em éppen erről szól.
(2) De teljes létszámú, tízfős játékokban sok pénzt veszíthetünk velük, tehát
óvatosan kell játszanunk.
A-Q, A-J, A-10, K-Q, K-J, K-10, Q-J, Q-10, J-10, 9-8
Ha hátsó pozícióban vagyok, valaki emelt és egy másik játékos megadta, nos,
akkor általában én is megadom - de: egy újabb vészharangot hallok
megkondulni, amikor így teszek. Ez alkalommal a harang arra figyelmezetet,
hogy különös óvatossággal játsszak, hacsak nem kapok kiváló flopot.
Annak az oka, hogy miért kell ennyire óvatosnak lennünk minden ilyen kézzel,
az, hogy lehet, hogy olyan kézzel kerülünk szembe, amely ellen esélyünk sincs.
A legtöbb játékos a legjobb emelő kéznek az A-A-t, K-K-t vagy A-K-t tartja,
tehát jó esély van arra, hogy az emelő kezében ezek egyike van. Igaz, hogy ezt
nem mindig feltételezhetjük, de mindig ott kell motoszkálnia a fejünkben. Tehát
ha A-Q, A-J vagy A-10 van nálunk és A-A-val, K-K-val vagy A-K-val állunk
szemben, akkor szörnyű kezünk van.
Ezekkel a kezekkel nagyon nehéz sok pénzt nyerni, amikor megadunk egy
emelést. Ezek határozottan problémás kezek. Sokkal valószínűbb, hogy nagy
kasszát bukunk velük, minthogy nagy kasszát nyerünk velük. Még ha párom
alakul is ki velük a flopon, akkor is nagyon óvatosan játszom velük, vagy szinte
ugyanúgy, ahogy rejtett ász vagy király párral játszanék.
Ha például eltérő színű K-Q-val adtam meg egy emelést, és az asztalra K-4-2
érkezik, nagy bajban lennék, ha az emelőnél azon három erős indulólap egyike
lenne, amelyek szerintem nála lehetnek. Lehet nála két ász, három király vagy
király pár, mint nálam, de ász segéddel.
Vagy ha 9-8 van nála és a flop Q-J-10 volt, még mindig nem lennék túlságosan
elragadtatva a kezemtől. Noha sort flopoltam, de ez a sornak az alsó része.
Ráadásul sebezhető, mert a sor felső végét egy nagyon erős kéz egészítheti ki,
amellyel mindenki játszik, az A-K.
De tegyük fel, hogy K-Q van a kezemben, és a flopra J-10-5 érkezik, amivel
sorhúzóm lesz. Nagyon valószínű, hogy valaki más is elkapta annak a flopnak
egy részét, ezért kevésbé valószínű, hogy el tudom lopni a kasszát, ha licitálok.
Tehát ezután már nem lesz két esélyem a nyerésre.
Hasonló okfejtés érvényes arra az estre is, ha K-Q van a kezünkben, és a flopra
Q-J-10 érkezik, amivel legmagasabb párunk és sorhúzónk lesz. Ez akkor sem
erős kéz, mert ha valakinél A-K van, akkor a legjobb esetben is csak döntetlenre
várhatunk.
Egy apró kivétel a fenti a szabály alól, amikor sort flopolunk, mint ami akkor
történne például, amikor a kezünkben Q-10 van, a flopra pedig K-J-9 vagy J-9-8
érkezik. Persze még akkor is, amikor nálunk van a tuti - mint ebben az esetben is
van rá esély, hogy elveszítjük a partit. Ha a negyedik utcára dáma érkezik a K-J-
9 flop mellé, akkor veszíthetünk egy A-10-sel szemben. A J-9-8 flop esetében
pedig veszíthetünk egy K-10 kombinációval szemben. Tehát ezen kezek
némelyikével még akkor sem vagyunk teljes biztonságban, ha tutit flopolunk.
Az egyszínű ász vagy király és kis lap kivételével az eddig nem említett kezeket
szemétbe való lapnak tartom. A ♣A ♣8 és a ♥K ♥4 kombinációkat ugyanabba a
kategóriába sorolom, mint az alacsony érintőlapokat és nagyjából ugyanannyit
kockáztatnék velük. Például ha a flop ♥9 ♣6 ♣2, a kezemben pedig ♣A ♣8
van, akkor flösshúzóm és egy fölélapom lenne. Ha két dáma ellen játszanék,
akkor nagyjából egyforma esélyünk lenne nyerni. Tehát úgy játszom ezzel a
kézzel, mintha két alacsony egyszínű érintőlap, például ♣9 ♣8 lenne nálam.
Vagyis gyorsan játszanék, és megpróbálnám megnyerni a partit a flopon, mert
ismét két lehetőségem lenne a győzelemre.
De itt húzom meg a vonalat, egy ásszal vagy királlyal és egy másik azonos színű
lappal. De amikor dáma vagy még kisebb a magasabb lapom, és nem
kapcsolódnak, akkor szemétbe való lapnak tartom őket - még akkor is, ha azonos
színűek, mint például ♥Q ♥4 vagy ♠J ♠6.
Sokszor teljes, vagyis tízfős játékot játszunk, de mielőtt az éjszaka véget ér,
kislétszámú játékban találjuk magunkat. Mint már említettem, ebben a
helyzetben képesnek kell lennünk sebességet váltani. Ugyanazt az alapstílust kell
játszanunk - agresszívat -, de észre kell vennünk, hogy az összes kéz
felértékelődik. Ez künönösen igaz a magas lapokra. És kislétszámú játékban az
összes problémás kéz játszhatóvá válik szinte bármilyen pozícióból.
Például amikor a játék négyfőssé válik, akkor az első két pozícióban jobb
kezünknek kell lennie, mint a második kettőben. Amikor osztó pozícióból
emelünk, akkor a másik játékosnak kell először cselekednie, és ezzel nagy
hátrányba kerül. Amikor a másik játékosnak kell ebben a játékban először
cselekednie, annak kiegyenlítő ereje van.
BIZTOSÍTÁS
A biztosítás egy olyan külön fogadás, amelyet általában az a két játékos köt, aki
partiban van, vagy pedig egy játékos és egy úgynevezett biztosítási ember, aki
vagy aktív játékos vagy nem. A játékosnak, akinek a legnagyobb esélye van a
parti megnyerésére, felajánlanak vagy ő maga kér biztosítást a kasszába tett
befektetése védelmére. De hacsak nem következik be hiba, ez mindig rossz
fogadás. Ugyanúgy, mint az életben, a pókerasztaltól távol, a biztosítási ember
semmit nem ad ajándékba. Amikor megszabja a biztosítás árát, akkor előnyben
lesz. Az ár, amit kapunk, mindig jelentősen kisebb lesz, mint a kezünk valódi
értéke. A kezünk valódi értéke és a biztosítási ember által felkínált aktuális ár
között fennálló különbséget részesedésnek vagy jutaléknak nevezzük. Azért azt a
kifejezést használom, hogy a „legnagyobb esélye a parti megnyerésére", mert a
flopon nem mindig a legerősebb kéznek van a legjobb nyerési esélye. Például, ha
a flop ♣7 ♦5 ♦4, a kezünkben pedig ♦7 ♦6 van, akkor körülbelül 2:1 arányban
vagyunk esélyesebbek, ha ellenfelünknél például király pár van, mondjuk a ♠K
♥K.
A pakliban húsz olyan lap van, amellyel nyerhetünk, és két lehetőségünk van
arra, hogy bármelyiket elkapjuk ezek közül. Színsor húzónkkal tizenöt lap lehet
nyerő, és a pakliban lévő három hatossal és két hetessel is nyerhetünk. Persze azt
feltételezve, hogy ellenfelünk keze nem javul.
Az évek során sok beszélgetést hallottam arról, hogy kössünk-e biztosítást vagy
sem. Én azt tanácsolom, hogy ajánljunk fel biztosítást, de nyerő helyzetben ne
vegyük igénybe, mert az esélyesebb kéz mindig rosszul jár vele. Ha például 3:2
arányban vagyunk esélyesebbek, a legjobb, amit kaphatunk érte általában 13:10
vagy esetleg 7:5. Akkor meg minek? Eleve ezt az előnyt szeretnénk elérni.
Egy ehhez kapcsolódó témában sokat beszélgettem egy nagyon nagy és sikeres
szerencsejátékossal, akit sok éve ismerek. Azt mondta: „ha jönne valaki és 10:1
fizetséget kínálna egy pénzérme feldobására az összes vagyonomért, amim csak
van a világon, nem fogadnám el". Azt mondta, nem tudná minden vagyonát, az
összes ingatlanát és készpénzét likvidálni. Nem kockáztatná meg,
hogy elveszítse többmillió dollárt érő vagyonát. Még akkor sem tenné, ha úgy
gondolná, hogy tud még néhány milliót szerezni.
Persze biztos vagyok benne, hogy megértik, hogy a lehetőségek nagy száma
ezzel egyáltalán nem merült ki. A limit nélküli Texas hold'em egy nagyon
összetett játék. Aligha lehetséges és biztosan nem praktikus megkísérelni
megvitatni azt a hihetetlenül nagyszámú helyzetet, amely a játékban
előfordulhat. És mint tudják, vannak bizonyos kérdések, amelyeket nem
tudnék egyértelműen megválaszolni, mert sokszor még én sem tudom pontosan,
mit tennék, egészen addig, amíg szembe nem kerülök a problémával.
Függetlenül attól, hogy más könyvek vagy más játékosok mit tanítanak, nem
létezik varázsformula arra, hogy hogyan pókerezzünk. Mint már említettem,
ilyen esetekben a megérzéseimet követem, ami nem más, mint a tudatos és
tudat alatti gondolatok nagyon gyors elemzése.
HOLD’EM KIEGÉSZÍTÉS
Van egy tizennégy lapos sorrend a sorokhoz, mivel az ászok erős és gyenge
lapként is használhatók.
A2345678910JQKA
Flopolhatunk dupla hasas-pasast bármely két lappal, amelyek között három rés
van. Az alsó flop mindig a következő formát ölti: X_ _YZ, míg a felső formája:
X Y_ _Z.
Négy réssel (pl. A-6 vagy J-6) csak a tömön érkezhet nyitott sorhúzónk.
Flopolhatunk dupla hasas-pasast bármely két lappal, amelyek között öt rés van.
A flop mindig a következő formát ölti: X Y Z
Nyolc olyan ötlapos csoport van, amely permutációkkal tíz lehetséges dupla
hasas-pasast kínál. Ezen csoportok mindegyikének a következő a formája: V _
W X Y _ Z. Mindegyik dupla hasas-pasas hétlapos szegmensekben jön a
tizennégy lapos sor folyamatban. A rések persze más sorrendben jelennek meg.
Így nyolcvan lehetőség van dupla hasas-pasasra (nyolc ötlapos csoport szorozva
tíz permutációval). Ez ugyanannyi, mint ha összeadnánk a táblázatok alján
szereplő összegeket (16+24+16+8).
K-8 Kokomo
K-J Kojak
K-K Károlyok
Q-10 Goolsby
J-5 Motown
10-3 Weinberg
6-2 Ainsworth
6-3 Blocky
2-2 Kacsák
3-3 Crabs (rákok)
6-6-6 Kotch
Annak a magyarázata, hogy két kezet is elneveztek rólam, az, ami a World
Series of Poker-en, azaz a Póker Világbajnokságon történt 1976-ban és 1977-
ben. Mindkét évben 10-2-vel nyertem. Az A-Q-t Texasban már régóta „Doyle
Brunsonnak" hívták, mert megpróbálom elkerülni, hogy ezzel a kézzel játsszak.
Steven Lipscomb mélyen baptista nagymamájától tanult meg pókerezni pár szem
mogyoróért (szó szerint) nyolc éves korában egy családi találkozón, amikor még
csak nyolc éves volt. Ha tudta volna, hogy egy napon mekkora szerepet játszik
majd abban, hogy a játék televíziós sportjelenséggé alakul, bizonyára jobban
odafigyelt volna nagymamája magyarázataira.
WORLD POKERTOUR
írta: Steven Lipscomb BEVEZETÉS
A pókernek természetéből adódóan soha nincs meghatározható eleje vagy vége.
Ahogy Mojo Nixon egyszer megfogalmazta: „A játékban az a legjobb, hogy nem
veszíthetünk. Amíg játszunk, a legrosszabb dolog, ami történhet velünk, hogy
hátrányba kerülünk". Olyan apróságok, mint alvás, család vagy
biológiai szükségletek, időnként lelassíthatják a játékot, de minden pókerjátékos
tudja, hogy ha a játék megszakad, a következő máris feltűnik a láthatáron.
A VERSENYPÓKER EREDETE
Benny Binion, aki arról volt ismert, hogy képes kihasználni a marketing adta
lehetőségeket, egy év múlva hasonló eseményt rendezett saját, Las Vegas
belvárosában működő kaszinójában. Elnevezte World Series of Pokernek, és
meghívta rá az általa legjobbnak ítélt pókerjátékosokat. Néhány napi pókerezés
után Benny megkérte a résztvevőket, hogy szavazzák meg, szerintük ki a legjobb
játékos, aki akkor Johnny Moss lett. A rákövetkező évben mindenki
ugyanakkora összeggel játszott egészen addig, amíg a végén egyetlen győztes
maradt, és megint Moss nyert.
PÓKER A TELEVÍZIÓBAN
A World Poker Tour LLC 2002. február 25-én alakult, és exkluzív, hosszú távú
szerződésekkel hamar felvette soraiba azokat az elit helyeken működő
kaszinókat, amelyekben pókerezni lehetett. Mivel nem volt szerződése sem
műsorszóróval, sem kábelhálózattal, a WPT megígérte, hogy ha szükség lesz rá,
vásárol majd televíziós műsoridőt, amint lesz piaca a televíziós pókernek.
Két héttel a WSOP főversenye előtt telefonhívás érkezett Tex Whitsontól, aki a
WSOP-t szervezte Becky Bibion-Benehen-nek. Azt kérte, hogy tudunk-e
segíteni neki lefilmezni a WSOP döntő asztalát - anélkül, hogy csatlakoznának a
World Poker Tourhoz. Az első WPT esemény éppen akkortájt kezdődött a
Bellagióban, úgyhogy emiatt sajnos nem tudtunk segíteni. Ehelyett
visszairányítottuk őt azokhoz az emberekhez, akik a korábbi években filmezték
az eseményt. A kaszinó még egyszer a kaszinó kifizette a produkciós költségeket
abban a reményben, hogy valahol majd le tudják vetíteni.
2003 elején Doug DePriest és Steve Cheskin a Travel Channeltől olyan ajánlatot
tett a World Poker Toumak, amit nem lehetett visszautasítani - heti kétórás
főműsoridőt ajánlottak a hálózaton, azzal az céllal, hogy a szerda éjszakát egész
évre pókeréjszakává alakítják a csatornán. Ezek után visszautasítottuk az ESPN
ajánlatát, amely előre meg nem határozott műsoridőt kínált. Erősen hittünk
abban, hogy a póker televíziós sporttá válásának kulcsa az, ha előre
meghatározott időpontokban zajlik a közvetítés. És még műsoridőt is hajlandók
voltunk vásárolni, hogy ezt bebizonyítsuk.
A WPT első epizódját 2003. március 30-án tűzte műsorra a Travel Channel.
Póker körökben keveseknek volt fogalmuk arról, hogy addigi világuk hamarosan
örökre meg fog változni. És ez nem következett volna be anélkül, hogy a WPT-
nél mindenkinek, köztük Lyle Bermannak, Doug DePriestnek és Steve
Cheskinnek, valamint a Travel Channelnél Billy Campbellnek ne lett volna
közös jövőképe. Az elindításban és a sikerekben ugyancsak jelentős
szerepet játszottak a kaszinó póker fontos alakjai: Doug Dalton és
Bobby Baldwin a Bellagióból, Kathy Raymond a Foxwoodsból, Tim Gustin a
Commerce-ből és Kelly O'Hara a Bicycle Kaszinóból.
A PÓKER SPORTTÁ ALAKÍTÁSA
Az igazság az, hogy a WPT Cam egy jóval nagyobb csomag része volt, amely a
pókert televíziós sport szenzációvá alakította. A csomag központi eleme a
produkciós érték. A WPT egy küzdőteret szállított az ország egyik pontjától a
másikig, és hat játékost mutatott tizenhat kamerával, nem kilenc játékost
négy kamerával, mint korábban. De a felvétel csak a kezdet volt. Nyolc hónapba
telt, mire megvágtuk a World Poker Tour első epizódját. Napi 10-15 órás
munkával heti hét napon át új nyelvezetet-grafikát találtunk ki, más szóval
lefordítottuk a pókert a televíziós sport nyelvére.
TIPPEK A WORLD POKER TOUR-ON VALÓ VERSENYZÉSRE: HOGYAN LEGYÜNK WPT BAJNOKOK?
Hosszú idő óta a legtöbb pókerversenyt inkább erős lapokkal veszítik el, mint
gyengékkel. Lehet, hogy jobban érezzük magunkat, amikor arról beszélünk,
hogyan estünk ki az ászainkkal, de a történet mindig ugyanarról szól: kiestünk.
És csakis ez számít.
Ne érezzük úgy, hogy sürget minket az idő. A nagy játékosok, mint Men „the
Master" Nguyen régóta tudják, hogy a nagy döntéseket meg kell fontolni - és
ehhez ki is használják a rendelkezésükre álló időt. Mindig vegyük fontolóra,
hogy zsetonjaink alapján hogy állunk a versenyben. Ha még nem fektettünk
be túl sok zsetont, és úgy érezzük, hogy esetleg vert helyzetben vagyunk - vagy
akár csak 50-50 százalékos helyzetben - döntenünk kell. Ha lehetőségünk van
nyitni, lehet, hogy terítés nélkül megszerezhetjük a kasszát. Másrészt, ha csak
csapdát nem állítunk, amikor valaki nyit előttünk, valószínűleg jobb, ha
dobunk és várunk egy jobb lehetőségre. Miért veszélyeztetnénk a zsetonjainkat,
amikor nem mi diktálunk?
A megoldás kulcsa az, hogy ne szeressünk bele olyan lapokba, amelyekről úgy
érezzük, hogy vesztesek és elvehetik tőlünk dollármilliók és a WPT cím
megnyerésének lehetőségét. Phil Hellmuth versenypóker játékát nézni nem
mindennapi élmény. Amikor úgy érzi, hogy legyőzték, hatalmasakat dob, ezzel
tartva életben a reményt a visszatérésre. A limit nélküli Texas
hold'em exponenciális licitálási struktúrája természetessé teszi az
ilyen visszatéréseket a WPT versenyeken.
Az olyan játékosok, mint Howard Lederer, Dewey Tomko vagy Jennifer Harman
Traniello olyan megbízható stratégiát dolgoztak ki, amellyel nagyon jó
eredményeket érnek el. Ők inkább kivárják a megfelelő pillanatot, kivárják az
erős lapokat és megpróbálnak velük duplázni. Miután elegendő zsetont
szereztek, hajlandók egy kicsit változatosabban játszani, de úgy tűnik, hogy a
megszerzett zsetonokat többé nem engedik ki a kezükből és fokozatosan jutnak
el a döntő asztalig. Nagyon fontos, hogy tisztában legyünk azzal, hogy milyen
játékosok vagyunk és fontos, hogy dolgozzunk ki haditervet a versenyre, elejétől
a végéig.
(1) Első szakasz (Enyhe nyomás): Elég zsetonunk van még úgy 11-15 körre,
ami azt jelenti, hogy ki tudjuk fizetni az alaptéteket és a vakokat még 11-15-
ször, amikor ránk kerül a sor.
(2) Második szakasz (Mérsékelt nyomás): 8-10 körre elegendő zsetonunk van.
(3) Harmadik szakasz (Jelentős nyomás): Már csak 7 vagy kevesebb körre
elegendő zsetonunk maradt.
Első fázis
A legfontosabb dolog, amit észre kell vennünk az első szakaszban az, hogy
sokáig, sokszor napokig is tart. Ha egyetlen partit sem játszunk a World Poker
Tour első napján, bizonyára marad zsetonunk a nap végére - annak ellenére,
hogy a terep jelentősen szűkülhet.
Második fázis
Harmadik szakasz
A verseny egy bizonyos pontján elképzelhető, hogy elérjük azt a pontot, amikor
a zsetonjaink annyira megcsappannak, hogy a kiesés szélére kerülünk. Ez már a
harmadik szakasz. Amit mindenáron el akarunk kerülni, hogy olyan kevés
zsetonunk maradjon, amikor már a duplázás sem segít.
Mindkét esetben lelassul a játék, mert senki sem akarja kockáztatni a kiesést.
Mivel a vakok és az alaptétek ebben a szakaszban már jelentős mértékűek, az
igazán nagyszerű versenyjátékosok, mint például T.J. Cloutier, azt tanácsolják a
játékosoknak, hogy lendüljenek támadásba ebben a szakaszban, és gyűjtsenek
annyi zsetont, amennyit csak tudnak.
A döntő asztal
MEGHÍVÓ
Limit nélküli játékban olyan magas összeggel licitálni, amely arra kényszerít egy
másik játékost, hogy az összes zsetonját tolja be a kasszába.
Egy játékos viselkedése, amely jelzi ellenfeleinek lapjai erősségét és azt, hogy
blöfföl vagy sem.
ASZTAL - BOARD
BÉBI - BABY
BEGŐZÖLNI - STEAM
Lásd: a lejtőn.
BEGYŰJTÉS - SCOOP
BESZÁLLÓK - STRAGGLERS
BIZTOSÍTÁS - INSURANCE
Olyan külön fogadás, amelyet arra kötnek, hogy milyen lapok érkeznek és
milyen kezek egészülnek ki.
BORRAVALÓ - TOKE
BUKNI - STUCK
Egy király.
CSAPDA - TRAP
DOYLESROOM.COM
DRILL - SET
DRILL - THREE-OF-A-KIND
DUPLÁZÁS DOUBLE-THROUGH
DUPLÁZÓDÁS - DUPLICATE
DURVA - ROUGH
Olyan lap, amely még nem került kiosztásra (amelyet még nem láttunk), vagyis
egy még játékban lévő lap.
EMELÉS - RAISE
2. Erős húzólapot tartalmazó kéz, ami azt jelenti, hogy nagyszerű esélye van a
parti megnyerésére. Például, amikor hold'emben színsor húzót flopolunk.
ÉRTÉKTELEN - BLANK
Lásd: esélytelen
Csak fix limit játékban létezik - annak művészete, amikor passz-emeléssel még
több pénzt szedünk ki ellenfelünk zsebéből.
FAVORIT - FAVORITE
FELSZEDNI PICK UP
Olyan játékos, aki hajlamos csak erős kezekkel játszani, és csak néhány partiba
száll be.
FIGURÁS - PAINT
FLOP - FLOP
FLÖSS - FLUSH
FÖLÉLAP - OVERCARD
Olyan kézben lévő, úgynevezett rejtett lap, amely bármely látható lapnál
magasabb. Például, ha egy játékosnál hold'emben ász van, az fölélap a K-Q-3
flophoz képest.
FÖLÉPÁR - OVERPAIR
Olyan kézbe osztott pár hold'emben, amely magasabb, mint az asztalon lévő
lapok bármelyike.
FŰRÉSZ - WHIPSAW
GOMB - BUTTON
Amikor van hivatásos osztó, egy gombot tesznek az egyik játékos elé, amely azt
mutatja, hogy ő játszik osztó pozícióban. A gomb az óramutató járásával
megegyező irányban vándorol játékosról játékosra.
Az a lap, amely már nincs játékban, vagy ha nincs a még játékban lévő lapok
között hasonló.
HÁRMAS - TREY
Egy hármas.
Győztes, kézzel licitálni abban a reményben, hogy ellenfelünk tartja a tétet. Úgy
is hívják, hogy „a tuti eladása".
HIÁNYOSSÁG - LEAK
Azok a játékosok nevezik így a paklit, akik úgy érzik, hogy nem kapnak elég
játszható vagy nyerő lapot.
HIRDET - ADVERTISE
Olyan pókerjáték, amelyben a legmagasabb értékű kéz nyer, két lefelé fordított
kezdőlapot osztanak, majd három közös lapot, a flopot. Utána egy negyedik és
egy ötödik közös lapot, és négy licitkor van.
Amikor nincs esélyünk a győzelemre, akkor azt mondjuk, hogy holtan vagyunk
partiban.
Hétlapos studban amikor az első három lap azonos erősségű. Például 7-7-7.
INGYEN JÁTÉK - FREEROLL
Olyan lap, amelyhez anélkül jutunk hozzá, hogy pénzt tennénk a kasszába,
minthogy abban a körben az összes aktív játékos passzol. INGYEN
LEHETŐSÉG - FREE RIDE
JÁTÉK - PLAY
1. Pókerjátékhoz leülni.
Azon lapok száma, amelyek egy alsóbbrendű kezet lehetséges nyerővé javítanak.
JUTALÉK - RAKE
JUTALÉK - VIGORISH
KASSZA - POT
KERÉK - WHEEL
Lásd: bicikli
KÉSLELTETÉS - SLOW-PLAY
Erős kézzel gyengén játszani, vagyis passzolni vagy csak tartani a tétet, és
engedni, hogy ellenfeleink kezdeményezzenek.
Olyan kéz, amely már kiegészült, vagy amelyben a játékos már nem akar
cserélni.
KETTES - DEUCE
Egy kettes.
KIBIC - RAILBIRD
Néző.
KIEGÉSZÜL - FILL
Olyan lapot elkapni, amely kiegészíti a kezet, például kiegészít egy sort vagy
egy flösst két párra vagy fullra.
KIESÉSES - FREEZE-OUT
KIKEZDENI-PLAYBACK
Ráemelni.
KILÖVÉS-SHUT OUT
Limit nélküli játékban dobásra kényszeríteni egy játékost nagyobb licittel, mint
amennyit meg akart adni.
Kis licit egy nagy kasszára abban a reményben, hogy ellenfelünk feladja a partit.
Az első és legkisebb vak egy olyan játékban, ahol többszörös vakok vannak.
KISKAPUS - BACKDOOR
Amikor egy játékosnak olyan keze egészül ki több érkező lappal (pl. törn és
river), amelyre eredetileg nem várt.
Nem teljes létszámú pókerjáték - sok betöltetlen üléssel. A teljes asztal ellentéte.
Cserélős játékokban amikor egy játékos értéktelen lapjaival nem cserél többet, és
licitál abban a reményben, hogy lapjai helyett licitálásával nyeri meg a partit.
KORLÁT - RAIL
Az a játékos, aki beszorul a jobbján ülő eredeti licitáló és a balján ülő esetleges
emelő közé.
LEBUKÁS-PICKED OFF
Amikor az egyik rejtett lap párt alkot az asztalon található legmagasabb lappal
Omahaban és hold'emben.
Amikor egy játékos egy vagy több nagy kassza elvesztése után gyengén játszik.
LOCK
Lásd: tuti.
Tartani egy általában nagy tétet, amit egy vagy több játékos már megadott.
Elégtelen összeggel tartani a tétet egy játékban, amikor a tét megadásának értéke
az az összes pénz, amelyet a játékos az asztalon hagyott.
Ez a kifejezés cserélős pókerben használatos, amikor egy játékos már nem cserél
további lapokat.
MEGBONT - BREAK
Javulni és legyőzni egy olyan ellenfelet, akinek korábban erősebb keze volt.
Egy játékban a legnagyobb vak tét, amennyiben több vak is van. Lásd még: vak.
Amikor egy játékos indulólapjai nem javulnak a három közös lappal, a floppal.
NYERŐSZÉRIA - RUSH
Négylapos kéz, amely mindkét végén sorra egészülhet ki, pl. 4-5-6-7.
NYOLCAS-VAGY-JOBB HÉTLAPOS STUD - SEVEN CARD STUD EIGHT-
OR-BETTER
OMAHA - OMAHA
Olyan pókerjáték, amelyben a legmagasabb értékű kéz nyer, két lefelé fordított
kezdőlapot osztanak, majd három közös lapot, a flopot. Utána egy negyedik és
egy ötödik közös lapot, és négy licitkör van. A partit a legjobb öt lap bármilyen
kombinációja nyeri - amelyhez pontosan két lapot kell felhasználni kézből és
hármat az asztalról. Van magas és magas-alacsony változata.
PÁRBAJ - HEADS-UP
Passzolni majd emelni ugyanabban a körben, amikor megint ránk kerül a sor.
PATKÁNYLYUK - RAT-HOLE
Amikor egy erős kezet legyőz egy kis eséllyel kiegészülő húzólap.
Négy ugyanolyan erősségű lap egy mellékes lappal, például négy bubi és egy
hetes.
POZÍCIÓ - POSITION
Úgy viselkedni, hogy úgy tűnjön, olyan kezünk van, ami valójában nincs.
RAZZ - RAZZ
Stud vagy flop (hold'em, Omaha) játékban az utoljára leosztott lap. ROSSZ
OSZTÁS - DEAD HAND Hibásan osztott, érvénytelen parti.
SEGÉD - KICKER
SEGÉD - SIDECARD
Lásd: kicker
SEGÍTSÉG - HELP
Kéz javulása.
SELEJT - RAG
Olyan alacsony értékű lap, amely úgy tűnik, hogy senkin sem segít.
Értéktelennek is hívják.
SÉTA - WALK
SIMA - SMOOTH
SOR - STRAIGHT
A lehető legalacsonyabb sor. Például 8-9-10 floppal egy 7-6-ot a kezében tartó
játékos flopolná alulról a sort.
SZENDVICS - SANDWICH
SZÉTESVE - UNGLUED
Lásd: a lejtőn.
SZÍNSOR - STRAIGHT-FLUSH
Öt azonos színű, egymás után következő lap, például ♠5 ♠6 ♠7♠8♠9.
Olyan játék, amelyben minden ülésen játszik valaki, azaz teljes létszámú játék -
a kislétszámú játék ellentéte.
TERC - TRIPS
Lásd: hold'em.
TIPPELÉS - READ
Amikor egy olyan játékos ad meg egy emelést és egy visszaemelést, akinek a
vakon és alaptéten kívül nincs más pénze a kasszában.
Olyan helyzet, amelyben csupán egy vagy két lappal nyerhető meg a parti, és az
megérkezik.
Amikor egy erős kezet olyan ellenfél győz le, aki alsóbbrendű kézzel kezdett.
TORLÓDÁS - JAM
TÖRN - TURN
Olyan tétet tenni egy limit nélküli játékban, amely nem áll arányban a kassza
nagyságával, hanem annál sokkal nagyobb.
TUTI - NUTS
Olyan tét - általában blöff - amelyet akkor teszünk, amikor szinte biztosak
vagyunk benne, hogy ellenfelünk megadja vagy emel.
ÜLDÖZNI - CHASE
UTOLÉR - CATCH-UP
Egy bizonyos magasságból az utolsó lap. Ha például elkapunk egy ászt azután,
hogy a másik három ász már az eldobottak között van, akkor az utolsó bent lévő
ászt kaptuk el.
VAK - BLIND
Kötelező tét, amelyet a játékosnak még akkor be kell tennie, mielőtt megkapná
lapjait.
VÉDELEM - PROTECTION
Olyan kézre várni, amellyel lehetetlen lenne nyerni, függetlenül attól, hogy
milyen lap vagy lapok jönnek. Úgy is mondják, hogy „holtan van partiban".
Egy bizonyos játékos előnye amiatt, hogy úgy tűnik, az adott pillanatban nála
van a legjobb kéz. Erre a játékosra mondjuk, hogy a vezetőülésben ül.