ANNA KOMNÉNÉ

ALEXIASZ

FORDÍTOTIA
PASSUTH LÁSZLÓ

LECTUM KIADÓ
Szeged, 2002
© Passuth László örököse
EpJ' tö"rődiitt ö'regasszo11y li"I /:o/ost01i do/gozószobájdbm1,
{IZ olajlámpa fénye ráesi/.· a pergamenre, megvi/dgítja az
arcot, a /éle/.· tiifrére rászríl/ egi• halvány s11g1Í1; /.•ö"11nyet
bout meg, ám a száj Nt mély rd11rában glÍnyos,fölé11yes mo-
soly iii. Kezét megdö"rz.sö"/i, parrízsfö"/é tmtja, ír sietrJs, lit-
mil.'Us bet1íive/, me1t 1.-ö"zeledil.· az éjfél s a hetve11edil.- évét
hordozó test ö"reg, sietnie hl/, hogy /erö"gzítse, histó1iá'l:á
for111rí/ja az e/röppmő időt.
Jfrírsziiletésé11el.- is /ege11dája 'l'O/t, ho/o// az első 111i//en-
ni11111 liJrii/ m~r;fejede/mi rsa/drlohban sem fö"ródte/.· t/Í/ so-
1.-at a lednygyermehNe/. Atyja, a 11agv Komnéuosz Alexiosz
11egi,edi/.· esztendeje császár, amil.-or anyja, a csodálatos
szépség1í, tize1111yo/cesztendós Dtdasz Eiré11é érzi, hogy ne-
héz órája /.'öze/ed1°J.'. Jfi11de11 csász..án· gyenne/.· sziiletése Bi-
zdncban ál/amaktus, a Szent Palota bíb01tennében, a
Porpht"irea legbensőbb szobájában vaj1Ídhatil.· csal az
Augusta. A sziiletendó gyermek atyja illír földö'n,
DiirrhaNúon eló!t tdborozi/.', életha/d/harcban a 110111101111
beto/a/.·odóva/, Guisrard Róbe11te/. „ l'á1j, míg 111egiii11
apád" súg/a a szép s hssé e/hanyagolt Eiré11é 111agwtá11al.·
s míg a /.·ereszt jelét rajzolja ö"mnaga fölé - valóban e/csen-
desed11el.· fájdalmai. ~!!J' vár tiirel111ese11 még három napig,
míg; a diadalmasan hazatérő császár-hős, A/exiosz, maga
emelheti fel s mutathatja be a Birodalom ö:sszegi•tílt méltó-
ságai előtt e/sósziilörtjét, t:ID' leá11yt, aht édesa11yjá11al.· s
11ra/J.·odótdrsá11al.', A1111a Drdasszé11é11e/.· tiszteletére A111uí-
na/.· keresztelte/.
K.011111é11osz Alexiosz trónja ezidótájt nem volt egyike
a legn.vuga/111asabbak11a/.·. Katonai forradalom vetette fel s
a légiók - 11agi•o11 hsszámtí légió - J.·iáltotta N rsászdrnal.-;
ám m~gsem lehetett Ól magát, vagi1 családját parvenii11e/.·

5
 nevezni. Jfióta az évsztizadolig urall:odó Jla/:edó11-di-
1wsztia l:ét utolsó, l:iiló'110~· nő-császárát.. Zóét és Theodórát
öriil< nyugalomra hel,yezté/: - a Birodalom lege/só főúri
11emzetségei véres hmwl.:at 'Vívta/: egvmássa/ a fejedelmi bí-
borsantl:, az Istentől őrzb"tt l'áros s a Szent Palota bi110-
J:áét1. Forradalma!.~, b'sszeeshivésel.:, óru!dso!.· l.·ö'l·etté!.· egy-
mást, a Xl. szdzad l.·bzepén 11éhd11y évig t1r·a!J.·odott már egy
Ko11111é11osz, Anna déd11af.{)1bdtyja, a!.·i egész csalddjdba be-
oltotta a fejedelmi hildetés nosztalgiáját. Hatalmas hs-
dzsiai 11agybi110!.·ol: urai volta!.', családszb'vetségei!.: behá-
lóztál.· az egész Jmpe1iu111ot, a rivális 11e111zetsége/:J.'e/,
a Du!.·aszo/:J.oa/, Pa!aiologoszo!.·!.·al, Bota11eit1tészel.·!.·el,
Brrmaszo!.·!.:a/ házassági l.·öteléhl:, sógorságok ftíztél.· b'ssze
óht. A család eredete elvész a /.oözépl.·or óshomályába11 - ól.·
mag11/: (egy, a XIX. század Á'özepé11 Korzil:ába11 élő Kom-
11é11osz-i'l•adé/.: tollából szúrmazó csalddti.ilténet is megerő­
síti) a Gens Juliából származtattál: magul:at s i~v módon
Bizáncban „városalapító" 11emzetségN11t szerepe/te!.'.
Alexiosz, lzsá/: bátyjárnl egyiitt, epJ•ih 'Volt kora legte-
hetségesebb ifjú hadvezéreineÁ', aht szeretetébe fogado!t az
a/:J.>or uml/:odó császd1i pát; a hajlott J.oorára szinte a!.·a-
ratlm111á i:ált Bota11eiatész l'úNforosz s a boszi/issza,
a gyö'nyb'ní és i11t1i/:11s alá11 Mária. Aml{I tö1téneti 11uívében
inkább csal.· hinti e !.·apcso/ato!.·at, ám az 11rlv01i fró11il.·á-
so!.· titkos írásail:ba11 részletesebben időztd· a daliás
Alexiosz s a csodálatos Attf!,llSta J.-apcso/atai11ál. E barát-
ság 111i11de11esetre lehetó'Vé tette a Ko11111é11osz-fivére/: számá-
ra, hogy 111eg11esze/jél.· az ellem'il.· tö'rő ttdvmi imril.·áh1t s el-
me11ehi/ve az egyetlen lehető utat vák1sszál.· - azt, hogy
a hz!'il.·ben lévő csapatol:kal s a ve/ii/: szövetségben álló
11agyum!.· !.'Oliföderációjárnl egyiitt Kollsttmtinápo~v ellen
ind11/ja11a!.·.
Ez a K)•őze/mes, Bizáncra o~v jellegzetes fe//:elés egy
hossz/Í évszázadra, a Xl. század v~ttétól a XII. század vé-
gé~!!; új, bár !.:ései ara11y!.·or ragyogásával árasztotla el azt a

6
J..·tilö"niis országot, mely változat/a1111I Római Birodalo111-
11aJ..· hívta önmagát s 1Yimai11aJ..· az I111periu111 népeit. Bi-
záncot, a Kelet-Római Birodalmat a legutóbbi évtizeddig,
főként Gibbon véleménye alapján ·valami J..·orhadt, rolhadó
masszához hasonlította a köztudat, me(l' e z e r esztendeig
„hanyatlott". illa már - hála a httínő h1tatóbiaJ..· s a fel-
színre üniit rengeteg eredeti forrásnak - t11dju/..', hogy egész
J..·ereszté11y civilizációnk problematikus és 111egmagyarázha-
tatla11 lenne azon szerep nélJ..·iil, me(yet balaht!ósóba11 Bi-
zánc töltött be.
Amifor a legsötétebl111eJ..· mondott századol.· igézetében él
a tö"rténelem-olvasó, gyafra11 elfeledi, hogy 11gyana/..'kor a
Boszpor11sz p01tjó11 létezett, alkototl és fényt sugárzott szét
t;gy o(yan metropolisz, me(v J..·ö·zel ezer éven át e t; y s z e r
s e m Ütiilt idegen hódító J:ezére s ame(1• minden btíne, szét-
esése, korrupciója ellenére az á//01111mívészet legtöNlelesebb
fogásaival egyensú~vozta ki azoJ..wt a veszedelmeüt, me(veJ..·
egy régi világ elsiil(vedéséből s egy tíj világ J...elelhzéséből tá-
11u1dhatta/..'.
AmiJ..·or Attgustus egykori birodalmának stí(vpon(ja Itá-
liából a Fehte-tenger p01tjára he(vezőtliJ..> át - az lmpe-
1i11111naJ..· még csal..· alohalan, bár gyakran félelmes törzsi
erőJ..·hl hl/ megküzdenie s még meglehetősen messze van az
az idő, amiJ..'01· az Iszlám prófétája megsziiletiJ..·. Ám amire
az első millennium e/J..·ö·vethzett, az tígyszólvá11 változat-
lan szerl:ezettel, fegyveres felkésziiltséggel, J..·atonai erőfor­
rósoHal rendelhző BizáncnaJ..· keleten mára vi/ríguralom-
ra tö"ró arab, majd tö"rök veszé(yt /..>ellett J..·iegyenstí~voz11ia,
míg nyuga/011 a névtelen káoszból J..·ieme/hdó 11emzeti 1..-i-
ró(vsógok/..'al, majd a német-római császársággal is össze
kellett mérnie erejét.
A kancelláriában, (J..·özel húszezer tisztviselő dolgozott
itt, jórészt eunuchok) a világ e legelső politiJ..·ai gépezetében
még nyilvántartották az egykori 1Yimai provi11ciókat. Her-
kules Oszlopoitól a mesés I11diá/..'ig elméletben még minden

7
az lmperiumhoz tattozott. 1Ím a valóstzf.os bi110!..· 1llexiosz
Ko11mé11osz trónmjutdsal..·or lezs11gorodott a főváros Nir-
nyéNre, Kis-Ázsia nyugati szélére s a szírpartvidél..w A11ti-
ol..·hidm, a göro:g szze;ette11gnre, amennyiben nem hábory;at-
tdl..- az ambol..· s a Ba/Mn déli terii/eteire, végii/ Dél-Itália is
- Szicília hvételéue/ - a csdszá1i hata/0111 1..-o"libe esett.
Ha Ko11111é11é An11á11al..· dicshi1111111szait édesatyjáról a
tih1éue/e111 mérlegére be~rezzti"I..· - ldtj1tl..', hogv a bíhorbau
sziiletett histo1ihts nem is t/Í/ozott 11agyo11 sol..·at. illexiosz
valóban nagy volt - pozitír.: s 11egatív eredményeiben. Két,
egymással részbeu o:•szefiiggő, halálos veszedelmet hárított
el: az albániai non11t11111 betb'rést s a Birodalomra végzetes-
sé vdlható első hresztes hadjárat megpróbáltatásait.
l '.zya11aNor azonban ó volt az, ah tíjból visszavitte a csá-
szrí1i sasohtt o~v vidéhfre, 111e~ve!..· száz esztendeje mappl..·-
ra maradta!..', vagy idegen hódítói..· hata/mdt sí11ylettél..'. il lé-
Kiól..· megint ott állta!..· a Tig1is és F.1tfrótesz 1..·özo·tt, a l..-!111
veszé~v e/hd111/t, a Duna 'l'Olla/a l..·épezte az l111peri11111 egy1i'
/egjobba11111egerőditett határvonaldt. .lfint egyl..·oron a nagy
császárvl..· / i 111 e s e i, !Így sol..·asodtal..· meg a Ko111né11osz-
rsríszárstíg hleti és nyugati edfdvonalai. f<:z a 1111í, 111e~11et
az „A.lexiasz "fejedelmi hőse végz·ett- e/égje/e11tós z:o/t ah-
hoz, hogy fia, Kalojoh01111ész s unohíja, Jfd11ue/ alatt e N-
sei Római Birodalom uto/jdm még F.urópa s a világ e/só
hatalmassága /egyeu.
A l..-iizépl..·01i istenhrti~110/..·at re11dszniut hapJ1onuínyo-
sa11 fen11!..·ölt ábrázattal, e10·é11i je//e1m:o11ásol..· né/Nil b'röN-
tettél..· meg 11e111csal..· a to.bbé-hvésbé nehézkeztí s 11ebézszavlÍ
frónil..-aíról..', de a Msza mesél..', legendái..', hagyo111duyol..· is.
Am Bizá11cbr111, 111e~J' a szellemileg re11dNvti"/ l..·ijino111odott,
l..'litil..·11s i11telleh11aliz11111s fész/..oh:é vált - az e 111 b e r sem
maradhatott észrevétlen, bármi~J' magasan trónolt ara11y-
fe/hói l..·o·z6tt. Ko11111é11é A1111a csal a l..·or tiJ11énetíróinal..· - s
11e111 a pr111égiirilosz-szerzőb1el..· - erényeit l..·ó"vette, amilor
gazdag 111egfigyelóNpességé11el..', rendHviili l..·ijejezóerejé11el..·

8
teljében emberi po1trél:at rajzolt s hőseit a tihténeti hretbeJJ
is tö"hbé-J:ez:ésbé hihető, emhni módon szerepeltette és 11Joz-
,f!.fllta.
De mi tb'1téJJt Au11ával, a t:fászár elsősziilöttjécel, hosz-
szlÍ élete alatt, attól hzdve, hogy a Po1phiireáha11 megltitta
a JJapr:iltigot, egészen a sziirl:e J:olostori esztendől:ig, ami-
J:or 111Jol:ab'ccse, J1á1111el urall•oddsdJJa/: első eszte11dőibe11
papírra veti az Alexiaszt? 10/óbrm, tihténetíró 1wgyohh
egyéni válságoJ: s belső rezignáció/: J:bziitt ritMn JJy!Í/t tol-
/élt, mint ahogy ezt a XII. század elejéJJeJ: bizánci császár-
lisasszo11.1•r1 megtette.
A111iJ:or A1111a megsziiletett, JJéhríny napos l•orríba11 már
eljegyeztél• D11/Msz Ko11sta11ti11nal, aJ:i11eJ: apja s nagyapja
is császár volt s aJ:i idősebb lehetett A1111á11ál. E gyönyb'rií
gyer111eJ.· politiJ:ai 111cggo11doltísoJ.· ered111é11yeNJJt szi11té11
„baszilensz" lehetett Alexiosz jór.:oltából: az ő 11ecé1 is bí-
bo1ti11tával vezettél.· rá az oNevelefre. f[I,J• A1111á11aJ.· mi11-
tlm reméJJye meglehetett arra, hogy atyjánaJ: halála utd11
egye11/ő jogon ő, mint elsősziilb'tt s lee11dő félje, Konstantin
- fogna/.· 11ra/J.·od11i. A sors Nt he~ven n/Í.zta át szrímításait.
Az ijjti KoJJsta11ti11 meghalt, m~e; házassdgJ.·ötésiiJ.· előtt s va-
lamivel Nsőbb Alexiosz11al.· 111egsziiletett első fitíKJ en11eh.
1

A fiágoJJ '<.:aló b'rb'Nés legitimiz11111sa addigra már elég teret

hódított ahhoz a Rirodn/0111ba11, hogy az élé11J:szem1í, de
rstíf J:is fehte csecsemőt IÍ!!J' iidz:özifljél.', mint tró11öröl.-öst.
Amw 1íj mátl.·ája, majd fé1je t:ID' 110/!J' misztokratacsalád
elle11császár-riválisá11aJ.· leszdrmazója, Briienniosz NiN-
forosz lett, al:it a császár 11tá11 J.·b"z:ethzó lewnagasabb „cé-
zár" címmel tiintettel.· J.-i s aJ:i, jórészt Komné11é Aiwa jó-
'<.:o/tríból IÍ!!J' mamd meg a l:özemléhzetbe11, mi11t
fi11omlelhí, irodalmi hajlandósrígú 11agytÍ1; aki a hadjárat-
oJ.· s a szellem vríltozó világába11 elmeriilvé11 11em áhítozott
ttílsrígosa11 a le;efőbb hatalom 11td11.
A seb, melyet A1111a szdmdra bccséneJ.· sziiletése jelentett
- t;[I,J'l'f fájdalmasabbá vált. A császá1i csaltíd két részt-e

9
oszlik. fa:gyik rZe;a az elsósziiliitt leány császdrsága mellett
i11t1il:ál. E párt feje maga az a 11 y o, Dul:asz Eiréné.
A másil: csopo11, mely inl:ább a család fé1jitogiait óleli ó:Sz-
sze, Já11osbon lót trónó"röl:öst, obba11 a jilÍbon, al:it l:ésőbb
az udvari l:rónil:ásol: nem épp l:ii/.r;ejéért, ha11em i11l:ább lel-
l:énel: 11emességéé1t „szép "-11el:, Kalo-Johmmésznel: nevez-
te/: el. Az atya halálos árr,yá11 fel:szil:. A palota életében az
a 11 t o 1: r a tó r el1111ílása egyil:e a hatalmas szerta11ásol:-
11al:. Á111 ezt az etil:ettszení rendet 11zegbo11tja a most min-
den rí/arcot ledobott i11t1il:usol: 11yílt viszázvl:odása. il hal-
dol:/ó előtt vádoljdl: egymást, a szelíd és fi11om A1111a, az
egyl:oron gyönyó"ní s méltoságteljes Dul:asz Eiré11é,
Ko11111é11osz Jd11os, a „szép" herceg s talán felesége Szent
László leánya, Pirosl:a is részt 'Vesz a l:iizdelemben. lÍm az
apa hal~e;at, néma, 11e111 111011dja l:i azt a szót, mezv eldö11t-
het11é a tróm:iszályt. "'
Az asszo11yo/,: l:issé hátmlép11el:, ezt o pillanatot hasz-
nálja fel János, hof!J• az atya kezéről /evo11ja - vagy letépje
a császárgytínít. Mire Eiré11é s leánya, A1111a felocsrídhat-
11al: a /,:ábulatból - már l:iló"l:i az ajtót, mitsem tó"rődve az
apa utolsó szm:á'l:al,felmutatja a btívó:S gy1ínít s l:o"veteli a
h1íségesl:iit. A Szent Palota s a H agia Szophia 11épe meghaj-
li/,: a 111egfellebbezhetet/e11 al:arat jell:épe előtt, a patriarcha
111egl:oro11dzza Joha1111észt - a játszma Anna számára el-
veszett.
,tfég ef!J szer megpróbálja megiavítani sorsát - ó:Sszees-
1

l:ii'l:ést szó öccse elle11, mezv szép sil:errel is l:ecsegtet. De a

palotafo1mdalo111 főszereplője, saját férje, Briienniosz -
11e111 /:íván részt az Ízl' véres eszl:özzel netán megszerezhető
hatalomból, l:ivo11ja magát a fe//,:elésból, mire az egész
mozgalom összeesil:. A cézár passzív szerepe 111eg111e11ti éle-
tiil:et, de Anna hossztí esztendőkre l:olostor lakója lesz. E
J:olostor valóságos 'Város, kisvi/ág, mez)' betó"lti OZ ÓSSZetÖlt
szívű s ambíciójtí császárlá11y igényeit. Itt él, gvermehiknel:
sorsa foglall:oztatja, barátai látogatjál:, l:ó"/tői udvart tart,

10
 rivalizál a szellem tiszteletében a tö.bbi herceg11ő/..·/.:el. zso/d-
jába11 tartja a Palot{f s a l'áros legszemfiilesebb nÍlforrása-
it, mindent hall, megfigyel, éJtéÁ.'el és lejegyez. Be1111e él a
/..·01fJa11, títéli, átbbjtb'li iJ"ccsé11eÁ.' {frá11yl{fg hosszlÍ 11roll..-odá-
sát s K{f/ojohm111ész legffjabb gyermeÁ.'éneÁ.', J1á11uel11e/..· eLrő
évei {fial! is a „bö'lcs 11agy11é11i" szerepében tii11diJÁ.'b'/ve élhe-
ti le utolsó éveit, a szellemet {11111_\'ira tisztelő bizó11ci udvar
hódol{fta J..·o·zepe!!e.
!fa é1téÁ.'el11i t1!..'fllj11/..· {IZ „Alexi(fszt", o Ndpl..·or ef!J•i/..·
leg/..·iilb"nösebb tö1té11eti 1111ívét, melyne/..· első l..·ö11yveit majd-
nem teljes fordításu/..·bo11 ill fopj{/ az olv{fsÓ - orra hl/
gondolnu11/..', hogy mi~J'el/ világ volt más h o 1, Európába11
azo/..·bm1 az évtizede/..'ben, amikor Komnéné A.1111{! Á.'ezébe
vel!e az fró11ádat. A nyugati l{fti11 fró11i/..·ál..· szerzői 111ajd-
11em kivétel nélhil papol..· volta/..', bármennyire is beidl'f!,ezté/..·
Róma ef!J1/..•01i 11yelvét - o Á.'/{fsszi/..·11s mázon átborzo11gott
o ftiss népei..- többé-hvésbé faragatlan nyelve, nehézhs for-
dulato/..·kal, - sablo110!..-/..·al élte/..', az „0Á.'t1yomozás" erénye
általában idegen tőliik, legtb"bbször nem is állt 111ódj11/..·ba11
megrostál11iforrásai!..·at.
Ko11111éné Anna - anya11yelvé11 í1t, görögiil. Jlajdnem
Ntezer eszte11dő hellén hdt1írájt1 élt benne, stíl11sát a világ
legelső irod{fl111á11a/..· nagyjai for111tflha1tá/..· s csiszolh{fttá/..·.
A'.velve - persze- nem volt Homérosz, vagy Platón idiómá-
ja, de őmaga b"11t11datos fejlődés gyii111bksé11e/..', stilá1is re-
111eb111í11eÁ.' érezte a bizánci palotanyelvet, me~vet tb„téneti
1111111híjába11 használt. Néhány szót szól csal neveléséről -
1111ívé11e/..· fordulatai ám mindebből még tböbet rínt/11{fÁ.' el.
Valóságos polihisztotTá vált az agg hercegnő, ami/..·or végle-
ges formát b"ftb"tt {lz Alexi{ISZ. Az ÓÁ.'or hellén irod{flmánaÁ.'
legtöbb is111e11 s so/..', szá1111111fra elveszel! Á.'Íncse bhtokában
van. A híres, Nasszih1s q11od1ivi11111 elvégzése 111egerősítel!e
pozitív t11do111ónyol..·ba11, ®' zenében és matematihiban is.
Geográfiai ismeretei rendHviilieÁ.': ahogy á1teH11ti a három
vildgrész l..·özt elterülő B h·odalmat, megvonja érdeherülete-

11
it- valóst(rz.r;al modem szerző, 11i11cs meg be1111e semmi a /:ii-
zép/;orföMmjzi 111iszticiz11111sábó/. Nőnél talán 111~e; megle-
pőbbek stratégiai ismeretei. A. hadt11do111á11y elméleti rész//
jól ismerhette, de gya/:orlati érdeNőrlése is IÍgyszólvá11 l.:i111e-
dthetetle11. Felvrízol csatrí/:at, részletesen leír 'l:árostro1110-
/.:at, is111e11e1 techni/.·ai bizto11ság;ga/ új jegJ•vereht, 111i11t pél-
dául egy ostro111/ótomyot, „teh1ősbéhít", 111elybe11 fa/tb"rőkos
h!Ízódi/.· meg s részletesen /níja a /m:agi Nizép/.·or tö"Nletesí-
tett /ö"vőjeg;yverét, a számszerijat, „11yílp11sl.:át" is.
Mi11dezel.· csal.· 111ilvelts~e;é11el.', pozitív t11dásá11a/.· Ni/só
eszNizei, mint ahogy tihté11etírói hiteless~f!/t emeli forrdsai-
lial.· bősége, f.oritikai szelleme s az a lehetősége, hogy apja fo-
ní11a/.· még élő szereplőit tetszése szeli11t 111egha//gathassa.
:Ím be11111i"11ht-beva/lj11/.· -i11híbb maf!/I az író, az élő em-
ber érrle/.'el, a 1111í, me(v 1Y!11dH7;Ji/i te1jede/111ébe11 mégiscsa/.·
l'._!{1' séltett hercegf.>isasszo11y 'l:ádimta, 111e(ybe11 az atya !tero-
il.'lts na<l{"l•srígát szrgezi szembe azzal az b"ccsel szemben, af.>it
ő l'J'Cllf!/ epigo1111a/.· tm1. Ha íróN11t tef.ointjii/.· Kom11ena
A1111át - aNor ®' is /.·el/ bá11111111/.· vele. Megérdemli, 111e1t
szemé~vesebb s élőbb tö11é11etet rit/.·ó11 vetett valaf.oi papírra
azol.: Nizti"I, af.oil.: megszo~e;ó/M/.· a histon"l.'llS nevét. Az író
/.'ii/ii11ó"s érzé/.wyseg1í /éle!.:, a/.·ine/.· tö"111egeht s embetY!ht !.:el/
111ozg<1t11ia. Sajátos adottstíga, hogy eg;iformá11 érdeHi/.· a
so/.·aság ö"szH11ei, me(vel.· Nizt biztos tö"megpszicho/ógiai ér-
zéNel tdjé/.·ózódil.: s az e{'J•es emberel.', ah/.· a mese sodrába
hriilhette/.·. Itt, persze, sol.:/.·a/ élőbb s élesebb a felvétel, ha
o(J'{{//of.oró/ hriil szó, ah/.·et ismert, a/.'i/.· a vérjogd11 /.·özel
dl/ta/.· hozzá, ám leírásai, ábrázolásai - ha 11éha f.>issé
1'ft11htdidészélY! e111/éhztet11e/.· is - 11e111 veszítene/.· é/ességiil.:-
bő/ aNor sem, ha távoli vagy ellenséges sze1Y!plő/.n hrii/
so1: Íg;' szett!pel például tihté11etiin/.·be11 Guiscard Ró/mt,
a/.oit 111i11t atyjá11a/.· s a Biroda/0111110/.· legfőbb e//ens~r;ét,
gy1ílö"/etéce/ /.·ellett sújtania. S lám, mégis 11ti(1• plasztil.'ltsan
ábrrízo/ja őt az ö:1sze/.·apcsolódó f ejezetel.'ell - mint nő /.oi a
heg;re/.' fozt meghúzódó rablólovag a/a/.jából l'._!{1' valóságos

12
hódító, ah fél ltóliá110/; ura lesz, ma;d re11dkfviili Npessé-
gei11el: bitto/;óba11 hnyújtja hzét a Birodalom sze11t /;oro-
11ája 11td11.
A.11110 fantáziája színes, 111a;d11e111 osszo11yi. Sohasem
talál1111!.- J..özép/;on' /:ró11il:ásoh1ól e1111yire me/{f{l'ÓZÓ ember-
ribrázoláso!..ot, 111i11t 11ála s Mzép/;ori osszonyol..· po1tréjdt,
- 111elf:vel rf11dszeti11t adós maradt a l..·olosto1i frónil..·aíró,
- i/:1• pompásan e.f!J'etlen egyl..·oní sem vázolta fel. Persze,
bssé idealizál. De tudjul..· egyéb fonlÍsol..·ból is, hof!Y példá-
ul Alá11 ,11áriá11a/..' legerősebb fef!J''l:n-e észbontó szóh szép-
sége volt s ha a11yjá11al..', D11!..·asz },'iré11énel: vonzó hilsó t11-
lajdo11ságait talá11 idealizálja is - még mi11dig messze
elmarad a pa11egiin'l..·oszol..· szerzóitiJI, ah!..· az fgész mitoló-
f.{iai vik~e:ot is felsorol..-oztatjál.-.
Az Alexiasz szerzője 11e111 íróasztala számára ÍI; nem
111011dhatj11!..· róla, hof!Y csal..· 1..-éseibb forol.- l..·utatószenvedé-
/:ve dobta 1..-i 1111ívét a 11yilvánosság elé. Nem, Ko11111é11é A11-
na megszoha, hO,f!J' ójelentős személyiség az lmjJe1i11111 épii-
letében s 111i11den tette valósággal államahus is. Így szerzi s
szerkeszti 1111ívét, mef:vet ó maga a 1..·orbeli tó'1té11etírás „sta11-
dard-1111111/..·ájá11ak" szán. Hob,_'V mi11dez hi1íság terméh is
nála - alig tagadható. l'alal..·i, al..·i bíborba11 sziiletett, a
S:::.e111 Palota világában nőtt fd, arra Nszült, hogy e101 báb-
császárral e101iill ó maga igazgassa a Szent I111pe1iu111ot -
élete második felében behúzódil..· t:~' htívó's Nastro111i szobá-
ba s most mégis minden hatalom az ó hzébe hriil, itt nem
segít se111111i intril..·a, a bet1ík az ó l..-ato11ái s a 111011datol.- az
aldvetett fó"ldi fejedelme!..· - Kom11ena A1111a ítéll..-ezhet egész
mulandó világa felett. S ítélhzil..· is, szépen, 1111íve/1en, éhs-
szólóa11, asszonyosan. Sem hagyja l..·i a fon-ásol..·at, érdeNi
őt a német „hrríf:y" s a baszileusz jegyzél..•váltása, o bulla,
mellyel sz.eretett anyjára rultrízza illexiosz a főhatalmat.
De éjJpmmyira a !..·is Ko11sta11tin, majd később Boltemond
szépsége, Guismnl Róbnt alantas prahiMi11al..· fi11fa11gja,
a nagybácsik ·viselhdése, mef:vból 11e111 maradhat l..·i egy po-

13
fon tö1ténete sem, melyet a derél· cézár á1tatla111111okájánal:
ad. ÉrdeNi minden, ami l•ó'1iiló'tte, vaf!J' a félmúltban zaj-
lik le s néha jelzi, hogy egi•-ef!J' Nrdés fejtegetésében tovább is
111enne, talán a részletekbe is behatolna, ha ízlése nem gátol-
ná 111eg, 'l..'agy asszonyi sze111énne nem szabna számdra ha-
tátt.
A fordítónak szabadjon néhány 111011datot saját mentsé-
gére is el111onda11i. Charles Diehl leínísríból régóta is11wte
Ko11111éné Annát, ám csak egy nemrég befejezett tó·11é11eti re-
génye során ismerkedhetett meg Ko111né11é Anna 11u111l·ájá-
val. Az alal·ot sol·dig szívében melengette s e néhány fejezet
fordítdsa l:ó·zben IÍgy érezte, 111i11tha beszélgetést folytat/la
egyil· nagyon hdves szereplőjével, a bíborban sziiletett
A1111ával. Aho,co• átültet11i igyehzett szép, teli, sokrétű mon-
datait, hallotta hangját, e sezm1es, tú/ji11011111lt bizánci ud-
vari beszédet, mezvnek káde"'nciája utolérhetetlen lehetett.
S látta arcát, me(ven néha hs l·acérsríggal vég)gsiklil· a 1110-
so(v, Komnéné Anna híres, iro11ik11s, sohzor 111egó'ró1:ített
moso(va. A fordító sajnálja, hogy csal· tó'redéht adhatott az
"A/exiasz"-ból, de végre is talán Guiscard Róbert s a nagy
Alexiosz tó'bb évtizedes küz.delmé11él érdehsebb magának
a hiló"nó"s sorstí Annának írása, 111ezv asszonyi fényeivel s
hvés rímyékával egi•ütt úgy hiszem, most érl:ezil· el előszó'!·
a magyar glóbuszra.

1943. }tÍ!itts 14.

PASSUTH LÁSZLÓ

14
 Alexi asz
Az idő, mely feltartózhatatlan áradatban csobog to-
vább, fclcdésének örvényébe kergeti bele a megem-
lékezésre nem méltó tetteket éppúgy, mint a nagy s
csodálatos dolgokat; miként a tragédiaíró mondja -
elővarázsolja az előttünk rejtett folyamatokat, majd
fátyollal vonja be mindazt, ami szemünk előtt pereg
le.' A história az egyetlen hatalmas gát, mely szembe
bír szegülni az idő rohamával s megfékezheti ezt az
ellenállhatatlan áradatot. E tudomány átkarolja mind-
azt, amit össze tud gyűjteni az események felületéről
s ha megragadta, nem engedi többé e tetteket elme-
rülni egészen a feledés mélységeibe.
~1inderről meg vagyok győződve én, névszerint
Anna - Alexiosz és Eiréné uralkodók gyermeke/ aki
ott születtem a Porphüreában s ott is nevelkedtem.
Számomra nem idegen az írás művészete, elandalod-
tam a görög nyelv szépségeiben s ámbár a retorikát
sem hanyagoltam el, mégis inkább Arisztotelész fejte-
getéseit s Platón párbeszédeit olvastam a legodaadóbb
figyelemmel. Elmémet megélesítették a quadrivium
tudományai (azt hiszem, mindezt kérkedés nélkül
mondhatom, hiszen mindazt, amit természetes képes-
ségeim révén s a tudomány utáni szomjúságomban
megszereztem - a körülmények szerencsés összeját-
szása révén, egyedül a magasságokban lakozó Oristen-
nek köszönhetem) s azért úgy határoztam, hogy e
műben, melyet írni kezdek - ~_!mesélem atyám csele-
kedeteit, hogy így kiragadjam őket a feledés sodrá-
ból, mert nem engedhetem, hogy minden emléket el-

15
raboljon tőlük az idő óc~ánjának áradata. Így mondom
·el''(~i:tei·~~1ely~k·e·;·~j~;talon1.bi·r~0Úb~-n vitt véghez,
de megemlítem azokat is, melyek megkoronáztatása
el6tt, nu1s császárok szolgálatában történtek vele.
Ha mindennek elbeszélésébe belekezdek, ezt
nem annyira azért teszem, hogy kérkeclhessek ír(ii ba-
bérokkal, sokkal inkább az a célom, hogy ily nagy tet-
tek ne maradhassanak tanúságtétel nélkül, példaként
az elkövetkezendő nemzedékek számára, hiszen tud-
juk, hogy a legnevezetesebb s emlékezésre legmél-
tóbb cselekedetek is -, ha nem veszi őket a történe-
lemírás mcgőriző gondosságába - menthetetlenül
elvesznek az ürök hallgatás árnyék.világában.
Dc most, amikor már készen áll akaratom, hogy
megírjam atyám életét - egyszerre megrettenek.
\'ajon nem leszek-e rosszhiszenffi kétkedők prédája?
Nem fogják-e azt hinni rólam, hogy akkor, amikor
atyám történetéről szólok, tulajdonképp mindezt
csak saját dicsőítésemre teszem? Nem lesz-e történe-
tem olyan, mintha csak a képzelet szüleménye lenne
s nem tesz-e olyan hatást, mint valami megszokott
panégürikosz, ha egyik vagy másik tettét illő csodá-
lattal említem? Másrészről újból kitehetem magam a
gáncsoskodók szavának, mert megbírálom atyám tet-
teit, pedig erre vagy ő maga késztetett, vagy pedig az
általam érintett történet természete kívánja ezt meg s
ilyenkor mégis szememre hányhatják bírálatomat,
idézve Kámnak, Noé fiának példáját;' nekem azokra
az emberekre is kell hát ilyenkor gondolnom, akik
mindenfelé irigy tekinteteket vetnek, gonosz indula-
taik miatt senkiben sem fedezik fel a jót s Homérosz
szavával éljek - magát az ártatlant is megvádolják.~
Úgy hiszem, hogy annak, aki arra vállalkozik,
hogy összefoglalja a történetet, el kell nyomnia önma-
gában a rokonszenvet s a gy(ílöletet egyaránt. A törté-

16
nésznek dícséretekkel kell elhalmoznia ellenségét,
ha annak tettei ezt így kívánják s joggal gáncsolhatja a
hozzá legközelebb állókat is, ha cselekedeteik szerint
ezt érdemlik meg. Épp ezért sohasem szabad haboz-
nia az írónak, hogy megrója baní.tait s ha kell, magasz-
talja ellenségeit. Ami engem illet, én a helyeslőket s a
gáncsoskodókat maguknak az eseményeknek tanú-
ságtételével akarom meggyőzni arról, hogy történe-
tem csak a tiszta igazságot tartalmazza. Hiszen a jelen-
leg élő emberek szülei, nagyszülei amúgyis tanúi
voltak mindannak, amit e könyvekben elbeszélek.
Elmondom, milyen okból határoztam el, hogy hoz-
zákezdek atyám történetéhez: törvény szerint való
házasság kötelékében egyesültem Nikéforosz cézár-
ral, a Brüennioszok házának sarjadékával, azzal a fér-
fiúval, aki testi szépségének ragyogásával, szellemé-
nek fölényével, ékesszólásának tökélyével messze
kortársai fölé emelkedett. Valóban, majdnem csoda-
számba ment őt látni, vagy hallani. Így mondhatom,
hogy férjem minden tekintetben a legtökéletesebb tu-
lajdonságokkal rendelkezett. fivéremnek, János sze-
basztokratórnak1 kíséretében résztvett különféle bar-
bár népek ellen indított hadjáratokban, vele volt akkor
is, amikor a szíriaiakat támadta meg s hatalma alá haj-
totta Antiokhiát.'' De eközben férjem, a cézár sohasem
felejtette cl a betű varázsát, a legnagyobb fáradalmak s
menetelések közben sem, ideje volt számos könyvet
írni, melyek ismertté és híressé tették nevét.
A baszilissza 7 óhajtása szerint kezdett őhozzá atyám-
nak, Alexiosznak, a rómaiak autokratórának történeté-
hez s több könyvre tervezte uralkodásának megörökí-
tését, melyeket befejezett volna, ha a körülmények
megengedik, hogy elfeledje a háborút s a fegyverek
zaját s ezek helyett komoly tanulmányokkal s irodal-
mi művekkel foglalkozhassék. Így ő csak belekezdett

17
történeti művébe, a bennünket megelőző korszakból
indult ki, úgy ahogy ezt már uralkodónk óhajtotta:
ki indulópontja Diogenész császár uralkodása volt" s
innen jutott el ahhoz, aki elbeszélésének kiszemelt fő­
alakja volt, azért, mert épp Diogenész császár uralko-
dása alatt szökkent atyám virágába. Addig csak gyer-
mekifjú volt s semmi olyan gyermekkori élménye,
vagy tette nem volt, melyet méltó lenne elmondani.
Ez volt a cézár szándéka, mint ahogy ezt műve vi-
lágosan mutatja is. Ám tervét, sajnos, nem tudta meg-
valósítani. Amikor Botaneiatész Nikéforosz császár"
történetéhez érkezett - meg kellett a körülmények
alakulása folytán szakítania az írást, épp az előbb em-
lített császár előítéletei miatt. Így hát én határoztam
el, hogy megírom apám t~~ténetét s így kiragadom
tetteit az örök feledésből. Öe ha a cézár írására gon-
dolok, érzem, mily harmónia, milyen grácia árad ki
belőle. Egyebekben erről mindenki tanúságot tehet,
akinek az ő műve kezébe került.
}.:!int már említettem, férjem az idézett fejezetig
ért el s amikor a még befejezetlen mű keretei kitágul-
hattak volna - őt magát halálos kór ragadta cl, mely-
nek okát rendkíviili háborús erőfeszítéseiben kell ke-
resnem, ám az is lehet, hogy irántunk való aggodalmai
is kárára voltak. Ez a gondoskodás éppúgy alkateleme
volt egyéniségének, mint az el nem apadó munka-
szomj. Ezen bajokhoz még hozzájárultak a rendkívü-
li viszontagságok s az éghajlat hirtelen változásai ad-
hatták meg a kegyelemdöfést. Lelki szememmel
most is így látom őt, halálos betegen, a szíriaiak s a
kilikiaiak elleni hadjáratban, amikor már szörnyű fá-
radalmainak következményét, az emésztő kórt hord-
ta testében.
Ha idáig érek, úgy érzem, meredély fölé hajlok, a
könny elönti szemem. Mit is vesztettek benne, e leg-

18
hűbb tanácsadóban, a rómaiak? l\'Iennyi élettapaszta-
lat gyűlt benne föl, mily sok biztos tudás! Irodalmi is-
meretei egyaránt felölelték a profán s az egyházi re-
mekműveket. Az isteni kegyelemnek oly mértékben
volt birtokában, hogy nemcsak egyetlen trónra lett
volna méltó, hanem a világ legmagasztosabb s leg-
szentebb birodalmának vezetésére is. 10
Ha elvesztésére kell gondolnom, eszembe jut,
hogy nekem már a Porphüreában eltöltött első esz-
tendőim után a balsorssal kellett megbirkóznom, oly
szomorú sors lett osztályrészem. Ugyan ki is hihette
volna, hogy nem a legszerencsésebb s legboldogabb
halandó az, akinek apja és anyja császár s ő maga a Bí-
borlakosztályban született ... s lám, egész életem még-
is telve van balszerencsével és megpróbáltatásokkal.
Orpheusz egykoron énekével megrengette a sziklá-
kat, megmozgatta az erdőségeket, az élettelen te-
remtményeket. A fuvolás Timothcosz, amikor Nagy
Sándor előtt bemutatta művészetét, annyira fellelke-
sítette a makedónt, hogy az menten kardot ragadott.
Dc kit indíthatna meg az én szerencsétlenségem igaz
története, ki lelkesülne fel tőle annyira, hogy fegy-
verhez kapjon? Ám talán annyit mégis remélhetek az
olvasótól, hogy néha könnyes lesz szeme, hiszen a
részvét azért nemcsak érzelmes teremtményeket, de
még az élettelen tárgyakat is el tudja tölteni.
A fájdalom, amikor meghalt a cézár - megbénírott,
belefurakodott lelkembe, megsebezte szívem. l\1in-
den előbbi kalamitásomat úgy tekintettem, mint
egyetlen csepp vizet az Óceán habjai hoz képest. -oe
ma már azt is tudom, hogy az előző bajok csak előhír­
nökei voltak a következőknek, mintegy megkósrol-
tatták velem a napról-napra erősödő gyötrelmek ízét.
Éreztem a lángok fojrogató füstjét! Ó, láthatatlan tűz,
mely hamuvá éget, villám, melyet a szent fáklyák tit-

19
kos lángja hord, tűz, mely nem apad el soha, emészti
a szí\·et s lehatol a lélek legapróbb rejtekéig.
!\fost úgy érzem, kissé messze mentem tárgyam-
tól, de a cézár halálának emléke indította meg újból
bennem a véget nem érő könny áradatát. (!gy hiszem,
mégis meg kell törölnöm szemem, el kell fojtanom
magamban a fájdalmat, mert csak így kezdhetem meg
elbeszélésemet.
Ila sikerül felidéznem az olvasó előtt a nagy csá-
szár emlékét, ha felsorolhatom erényeit, melyek va-
rázslatos egyéniségének tükrében megmutatkoznak,
úgy újból forró zokogás fog cl az emlékektől s úgy ér-
zem, velem zokog a világegyetem. E nagyszerű férfiú
uralkodásának megörökítése számomra sok-sok kese-
rűség forrása, míg mások úgy tekinthetik, mint sze-
rencsésen elsimult megpróbáltatások emlékét. Ezzel
kezdek bele most apám törtC't'J.etébe ott, ahol legal-
kalmasabban tudom őt megközelíteni s ahol már írá-
somnak nem kell nélkülöznie a történelem megkí-
vánta ·ci/dgosságot és szabatosságot sem.

20
 I. könyv
Alexiosz mint N agydomesztikosz

Alexiosz, mielőtt kezébe vette a császári jogart - már

nagy támasza volt a Birodalomnak. Első fegyverté-
nyci Romanosz Diogenész baszileusz uralkodása alatt
történtek, már akkor kitűnt azok közül, akik a császá-
ri környezetben voltak, rendkívüli bátorságával.
Tizennégy éves alig lehetett, amikor már égett a
vágytól, hogy elkísérhesse Diogenészt a perzsák" el-
leni veszélyes hadjáratra, szerette volna megmártani
kardját a barbárok vérében. l\Iert már ily vágyakkal
volt tele a gyermekifjú! De Diogenész nem adta be-
leegyezését a sereg követésére, minthogy a kegyetlen
sors épp akkor sújtott le Alexiosz édesanyjára. 12 Ez az
asszony e napokban gyászolta meg legidősebb fiát,
Mánuelt." Így a baszileusz nem akarta, hogy vigasztal-
hatatlan legyen, mert egyik fiának elvesztése után a
másikat is ki kell küldenie a háborúba. Épp ezért a csá-
szár elrendelte, hogy Alexiosz térjen vissza édesanyjá-
hoz. Ez alkalommal így szomorú szívvel válik meg baj-
társaitól, dc a következő esztendőkben majd bőven
kipótolja mindazt, amit most elmulasztani látszott.
Diogenész bukása után Dukasz Mihály" császár-
sága alatt bizonyította be először atyám bátorságát,
amint ezt Urszeliosz" esete mutatta meg. Ez a kelta
eredetű ember ifjúkorában katonának állt be a római
hadseregbe. Lényét korán eltöltötte a nagyravágyás
s a sors is melléje látszott szegődni. Honfitársaiból s
mindenféle nemzetiségű katonákból csapatokat to-
borzott össze s egyike lett így a legveszedelmesebb
lázadóknak. Amikor a római hegemónia megrendülni

21
látszott s a törökök szerencsecsillaga a rómaiak fölé
emelkedett s amikor a római csapatok úgy szerteszó-
ródtak, mint a puszta homokja a láb alatt - ez az em-
ber felhasználta az alkalmat arra, hogy megtámadja
a Birodalmat. l'vfinthogy az Imperium helyzetét válsá-
gosnak találta - a nyílt lázadást választotta, s végig-
pusztította a keleti tartományokat. Számos hadvezért
küldtek ez ellen az ember ellen, aki bizony nagy ta-
pasztalatokban bővelkedő vitéz és hadvezér volt. Né-
ha saját személyében is támadott, máskor meghátrált,
hogy újból villámként csaphasson le ellenfeleire. Egy
időben a törökök szövetségét kereste s ezzel oly ha-
talmas lett, hogy foglyul ejthette legjobb vezéreinket
s szétszórhatta seregeiket.
Atyám ezen időben fivérének 1• parancsnoksága
alatt állt, aki a keleti és nyugfö csapatokat vezette.
ivlinthogy a Birodalom ekkor igen válságos helyzetbe
került, e barbár vezér sikerei folytán, - aki villámként
csapott le üldözőire - az a vélemény jutott diadalra,
hogy Urszcliosznak csak egyetlen alkalmas ellenfele
lehet, a csodálatos Alcxiosz s így őt sztratégosznak 17
nevezte ki Mihály császár. Haladéktalanul sorompóba
állította minden bölcsességét, hadi tapasztalatát, me-
lyet ugyancsak rövid idő alatt kellett megszereznie.
Nem vitatható, hogy rendkívüli szívóssága, különös
óvatossága a legnagyobb tökéletességre emelte őt a
katonák legjobbjai előtt s hadvezetési képességei
Emilius, 1" Scipio, s a carthagoi Hannibál mellé állítot-
ták - pedig elég fiatal volt ekkor még, alig pelyhed-
zett álla, mint ahogy szokták mondani. Így történt,
hogy sikerült elfognia Urszelioszt, anélkül, hogy erre
túl sok időt pazarolt volna s így újból megszilárdította
a rendet a keleti tartományokban.
Ezekután Alexiosz nyugatra ment Nikéforosz csá-
szár1'1 megbízásából, jelentős sereg élén, hogy megfé-

22
 kczze Brüenniosz Nikéforoszt, 20 aki egészen felfor-
gatta a birodalom nyugati részét, miután saját fejére
tette a császári koronát s a rómaiak baszileuszának ki-
áltatta ki magát. Ez akkor történt, amikor Dukasz .!\.Ii-
hály császárt lemondatták a trónról s főpapi ruhát és
jelvényeket nyert el az elvesztett korona helyében.z 1
Utána Botaneiatész ült a császári székbe, el\'ette fele-
ségül l\Iária császárnét/! amir61 még bővebben beszá-
molunk s megkezdte a Birodalom ügyeinek irányítá-
sát . .!\.1ihelyt Brüenniosz Nikéforosz átvette a cézári
jelvényeket l\Iihály császár akaratából, már telve volt
azzal a szándékkal, hogy fellázad a császár ellen.
Hogy milyen módon történt ez, ezt már férjem mind
részletesen elmondta az ő történetében„. Térjünk
hát vissza a cézárhoz. Ez az ember, aki a legnagyobb
katonai erények birtokában volt - a legelőkelőbb csa-
ládból eredt, magas növése s arcának szépsége folytán
kivált környezetéből, szellemének élessége éppúgy
megkülönböztette mindenütt, mint herkulesi ereje.
l\lindenképp méltó lehetett volna a trónra. A rábeszé-
lés művészetével is rendelkezett s az első szóra s első
látásra már oly befolyást biztosíthatott magának pol-
gárok és katonák fölött, hogy mindenki benne látta az
első hely jelöltjét, akinek jog szerint kellene uralkod-
nia Kelet és Nyugat fölött. Amikor kinyilvánította
szándékát, a városok tárt karokkal fogadták s ő hangos
akklamációk kíséretében foglalta el egyiket a másik
után. Ez mind, persze, nyugtalanította Botaneiatészt
s felőrölte a hadsereget magát is. Így határozták el,
hogy apámat, Alexioszt küldik ki Brüenniosz ellen s
atyám megkapta a szkholák domesztikoszának rang-
ját, a rendelkezésre álló csapatokkal együtt.!' Valóban,
ebben az időben az egész római birodalom a mere-
dély szélén állott. A keleti csapatok szétszóródtak a
törökök elleni küzdelemben, akik uralták az egész te-

23
rületet Pontosz és a Hellészponcosz között, az Égei-
tengert s a szíriai tengert, Pamphülia s Kilikia partja-
it, egészen le az egyiptomi tengerig. Ilyen volt a kele-
ti csapatok helyzete. A nyugatiaké se volt rózsásabb:
ezek jórésze átment Brüenniosz pártjára s a Biroda-
lom csak egy maroknyi csapatot mondhatott magáé-
nak. Atyám azt a parancsot kapta: szálljon táborba, in-
dítsa meg a támadást Brüenniosz ellen. A parancs
azért szólt így, mert erősebben bíztak a hadvezér te-
hetségében, mint csapatai vitézségében. Atyám -
anélkül, hogy bevárta volna az erősítéseket, megtud-
va az ellenség gyors csapatainak közeledtét - gyorsan
felfegyverezte övéit és önmagát .
.\:liután e küzdelem mindkét hősét bemutattam
elbeszélésem során (sem Bmenniosz, sem pedig
Alexiosz nem volt a másiknál kevésbé bátor, egyiknél
sem hiányzott a vezéri tapasztalat), s miután felállítot-
tam seregeiket is a küzdelemhez, úgy illik, hogy leírjam
magának a csatának sorsát is. ivlindkét küzdő nemes és
értékes férfiú volt s kiegyensúlyozott egyéniségük
megtartotta a bátorság s a tapasztalat helyes arányait.
!\fost azonban azt is látnunk kell, vajon a szerencse me-
lyik oldalnak kedvez? Brüenniosz jogosan bízhatott se-
regének kitűnő állapotában, de nem utolsósorban nagy
tapasztalatában is - Alexiosz aránylag kevesebb biza-
lommal viselkedhetett saját katonáival szemben, me-
lyeknek száma csekély volt, ám önbizalmának forrása
a hadiszokásokban s fortélyokban való rendkívüli jár-
tassága lehetett. Amikor már mindkettőnek alakja
feltűnt a másik előtt, megérezték, hogy az ütközet
órája elkövetkezett. Brüenniosz tudta, hogy Alexiosz
elvágta visszavonulásának útját s ezért megindult el-
lene, a következőképp állítva fel seregét: a szárnyak
védelmét János fivérére hagyta, ő maga a jobboldalt
vezette, mely ötezer emberből állhatott: a híres ide-

24
gen zsoldosokból, itáliaiakból, valamint thesszáliai lo-
vasságból. A balszárnyon makedónok és thrákok vol-
tak, valamint a nemesség elitcsapatai. Ezek mind ló-
háton ültek, páncéljuk s sisakjuk ragyogott, amikor a
lovak megmozdultak s a pajzsok kissé elfordultak, fé-
lelmetes volt a visszaverődő sugár. Brüenniosz, akit
táborkara vett körül, olyan volt, mint maga Arész, egy
fejjel kimagaslott a többi közül s valóban mindenkit
megrettentett az ellenség soraiban. A rendes hadsere-
gen kívül körülbelül két sztadionnyi 2 ~ távolságra álltak
a barb<lí fegyverekkel felszerelt szkütha 2; szövetsége-
sek. Ezek számára (1gy szólt a parancs, hogy mihelyt
megszólal az ütközetet megnyitó kürtszó, s az ellenség
feltűnik - csapjanak rá hátulról az ellenfélre, ragadják
magukkal őket, szórjanak reájuk lándzsaesőt, mialatt a
rendes haderő szabályos sorokban felzárkózva elindít-
ja ellenük a támadást.
Ezt a tervet dolgozta ki Brüenniosz saját csapatai
számára. Ezzel szemben apám, Komnénosz Alexiosz
mihelyt felderítette a terep sajátosságait, elrejtette
harcosainak egyik részét a szakadékok közé s a meg-
maradt résszel megtámadta Brüenniosz seregét. Miu-
tán így két részre osztotta katonáit, közben szavaival
fellelkesítette őket, felkorbácsolva bátorságukat.
l\kgparancsolta az elrejtett csapatoknak, hogy mi-
helyt az ellenség elhalad előttük, vessék rá hátulról
magukat a jobbszárnyra, minden lehető erővel. A „ hal-
hatatlanok"2'' csapatát s egy maroknyi kelta harcost -
saját személyes vezérlete alá helyezett. l\'I ihelyt
Brüenniosz hadserege megkezdte az ütközetet a sza-
kadékok között - Alexiosz is megadta a jelt. Csataki-
áltásokat hallatva, kirohantak az elrejtett emberek, tá-
madásuk váratlan lendületével rémületet keltve az
ellenség soraiban: mészárolni kezdték a megtorpanó
ellenséget, mely végül is futásra kényszerült. Ezalatt

25
 Brüenniosz János, a vezér fivére, bízva erejében -
megfordította lovát s egyerlen suhintással levágta azr
a „halhararlan"-r, aki nyomába szegődött. Így megál-
lírorra félig-meddig felbontott phalanxár, újból ren-
dezte s támadásra vitte. A „halhararlanok" renderle-
nül felbomolva furamodrak meg, vérezve az éíker
üldöző katonák szüntelen csapásai alatt. Akkor veri
magár apám az ellenség kellős közepébe, hihererlen
bátorsággal bomlasztva szét az ellenséges hadsorokar.
l\lindazokar, akiket elérhet, holrrasebez fegy\·ere s
most, abban a hiszemben, hogy katonáinak java őt kö-
veti - folytatja a kétségbeesett küzdelmet. Ám amikor
azt kellett látnia, hogy seregét teljesen szétverték, s a
katonák szétszóródnak minden irányban - összegyűj­
tötte a bátrakat - csak hatan voltak mindössze - s el-
indultak, hogy elhatoljan:1k egész Brüennioszig, tá-
madják meg a vezért s haljanak meg, ha így akarja a
sors. Ezalatt egy Theodorosz nevű katona, aki gyer-
mekkora óta atyám alatt szolgált, elfordította őt e vég-
zetes akaratától. Így megváltoztatva eredeti szándé-
kát, úgy határozott Alexiosz, hogy eltávolodva
Briienniosz seregétől, megpróbálja újból rendezni
csapatait s ismét megkezdi a támadást. Alig távolo-
dott el innen apám - rögtön megjelentek a szkiithák
s rémületet szórtak szét a csapatok között. Amikor a
csapatokat könnyűszerrel szétverték - egyszerre nem
is gondoltak már egyébre, csak a zsákmányra, amit el-
cipelhetnek szállásaikra. Ilyenek általában a szki.it-
hák: még be sem fejezték ellenségeik legyőzését, alig
biztosítva a győzelmet, rablási ösztöneik kedvéért
máris kockára teszik diadalukat ... Aryám, Alexiosz,
mint ahogy már említettem, az őt körülfolyó Brü-
enniosz-sereg derekával állt harcban, amikor egyszer-
re észrevette, hogy Brüenniosz egy fegyverhordozója
a császári istállóból származó paripát vezet, melynek

26
liíbordíszei roskadoztak az aranyékességtől s ezenkí-
1·ül a lovat kétélű bárdot vivő fegyveresek állták kö-
rül, akik rendszerint a császár kíséretét szokták ké-
pezni. Erre a látványra atyám lecsapta a sisakrostélyát
s az őt követő hat lovassal együtt megrohamozta az el-
lenséget, elragadta a császári paripát, elkapott egy
kettősélű csatabárdot s anélkül, hogy felismerték vol-
na, kitört az ellenség gyűrűjéből. l\Iihelyt kint volt a
veszedelemből, azonnal kiküldött egy heroldot, vé-
gigvezettette vele az arany-bíbordíszes paripát, meg-
mutatta a testőrség fegyverét képező csatabárdot s
hangos szóval kihirdette, hogy Brüenniosz elesett.
Ez a hír egyszerre egybekovácsolta a már szétszéledt
katonákat, akik atyámnak, a szkholák nagydomeszti-
koszának szolgálatában álltak s ezek az emberek új-
ból be is álltak a csatasorba, hogy bebizonyítsák bá-
torságukat, ezalatt a vezér a többieket megerősítette
állásaikban. Ami ezután történt, valóban egészen kü-
lönös volt. A szküthák már csak a hazatérésre vágya-
koztak s útban tűzhelyeik felé, meg sem kísérelték
folytatni az üldözést. l\:!eglehetős messze voltak
mindkét seregtől, megrakodva zsákmánnyal, mentek,
ki merre lát. Másik oldalról az a hír, hogy Brüennioszt
elfogták, vagy hogy életét vesztette - erőt öntött
mindazokba, akik gyávák voltak eddig: az álhírt min-
denütt alátámasztotta a császári jelvényekkel ékeske-
dő ló, míg a testőrbárdok azt jelképezték, hogy az,
akit védeniök kellett volna vele - már halott.
A jószerencse még egy módon szegődött Alexiosz
sarkába: egy török szövetségescsapat megtudta, hogy
Alexiosz újból felvette a harc fonalát s vezérük kér-
dezte, merre találhatja meg az ellenséget. Egy domb-
ra kísérték fel atyámat, ki innen megmutatta nekik a
csapatokat, melyeket a magasságból oly tisztán láthat-
tak, mint egy csillagvizsgáló ormáról s mindjárt meg-

27
figyelhették állapotukat is. Bizony, nagy összevissza-
ságban voltak, mert elhanyagolták a szétzavart oszlo-
pok rendbeszedését, mintha már egész bizonyosan
markukban tartanák a győzelmet, nem kellene fél-
niök semmitől sem, különösen azután, hogy a fran-
kok/1 akik eredetileg atyám csapatában voltak - az
előző ütközet folyamán már átpártoltak Brüenniosz-
hoz. A frankok ugyanis leszálltak lovukról s jobb-
kezüket kínálták az ellenséges vezér felé - szokásuk
szerint - hogy hitet tegyenek mellette. A trombiták
harsogni kezdtek s az a hír szállt szét, hogy az összes
frankok cserbenhagyták Alexioszt. Apám tisztjei s a
törökök ezalatt, látva az ellenséges csapatok rendet-
lenségét - három részre osztották erőiket. Két oszlop-
nak a környéken kellett lesben állania, a harmadik
megindult az ellenség felé. Ilye1lféle terveknek mes-
tere volt Alexiosz. A törökök is támadni kezdtek, nem
phalanxba tömörülve, hanem apró csoportokban, mely-
eket bizonyos távolság választott el egymástól. Így
kezdődött meg lovasrohamuk. l\fögöttük, atyám ve-
zérlete alatt, fejlődött fel az a támadócsoporc, melyet
össze tudott szedni a megfutamodók közül. Akkor
egy a „halhatatlanok" közül, nem bírva fékezni hősi
indulatát, megsarkantyúzta lovát s egyenesen
Brüenniosz felé vágtatott. Amikor elérte, lándzsájával
teljes erővel feléje döfött, ám Brücnniosz ki tudta
húzni kardját s kettévágta a lándzsát, majd ellenfelé-
nek fordulva oly erővel osztotta csapását, hogy a kato-
nának levágta karját, átszakítva páncélját. Brüenniosz
katonái egészen megzavarodtak e váratlan támadás-
tól, mégis igyekeztek sorokba rendeződni s felfogni
a támadást, hangos szóval biztatva egymásr. Ezalatt a
törökök cselhez folyamodtak, mintha mcgfutamodná-
nak, a leshelyek felé ragadták magukkal az ellensé-
get, s mintha adott jelre a földből nőttek volna ki -

28
előteremtek az elbújtatott lovasok, ordítva, kiáltozva
hajigálták gerelyeiket, megsiketítve Brüenniosz kato-
nfa s elkápráztatrn szemüket a nyilak fclhőjétől. Így
végül Brüenniosz serege, melynek úgyszólván egyet-
len embere, vagy lova sem volt már ép, megfordította
hadijelvényeit s hátát mutatta ellenfelének. Brüenni-
osz, bármennyire is elcsigázott lehetett, csak nehezen
engedett a nyomásnak - mégis a hősi erények legna-
gyobbikát mutatta fel, személyesen harcolt, vezette a
visszavonulást, mindezt a legtökéletesebb lélekjelen-
léttel. Amikor lova annyira kimerült, hogy sem futni,
sem üldözni nem volt képes - Brüenniosz megállt s
szembeszállt két támadó török harcossal. Az egyik fe-
léje döfött lándzsájával, dc nem oly erősen, hogy ez a
hérosz ne válaszoljon még erősebb csapással:
Brücnniosz kardja leszelte ellenfele kezét, mely elej-
tette a lándzsát. Akkor a másik török, mint egy pár-
duc, valósággal ráugrott Brüenniosz lovára s őt magát
övénél fogva ragadta meg. Így viaskodtak, a támadó
úgy akart hátába kerülni, mint fenevad áldozatának,
Brücnniosz pedig kardjával akarta átszúrni. Mindez
nem volt egyszerű, mert a török hátában megkapasz-
kodva, ügyesen kivédte a csapásokat. Amikor az atlé-
ta úgy érezte, hogy vágásai csak a levegőt érik, lemon-
dott erről a küzdelemről s az ellenség kellős közepébe
vetette bele magát. Így a katonák megragadták s a
győzelem biztos érzésével hurcolták Komnénosz
Alexiosz elé, aki alig távolodott el attól a helytől, ahol
elfogták Brüennioszt.
Először a hírnök közölte csak Bri.ienniosz foglyul-
ejtését, majd magát a hőst hozták a sztratégosz elé s
bizony, alig volt kevésbé félelmes, mint fogoly, mint
akkor, amikor még seregeit vezette. l\Iinthogy
Brüenniosz atyám kezei közé került, - Alexiosz el-
küldte foglyát Botanciatész császárnak, anélkül azon-

29
ban, hogy bármilyen merényletet követett volna el a fo-
goly szemevilága ellen. l\lert Komnénosz Alexiosz nem
az az ember volt, aki elragadtatta volna magát foglyulej-
tett ellenségeivel szemben, sőt, ellenkezőleg, az volt a
véleménye, hogy háborúban a fogságbaesés mindenki-
vel megeshető férfisors. Ilyen esetben nagyon ember-
ségesnek, bőkebllínek mutatkozott, ugyanígy viselke-
dett Brüenniosszal szemben is. Miután hosszú utat tett
meg a foglyulejtés után, egy alkalmas helyre érve,
meg akarta vigasztalni szerencsétlen foglyát, megerő­
sítve benne a reményt. „Szálljunk le, mondta, s igye-
kezzünk pihenni egy keveset." Ám a másik, veszély-
ben érezve életét, semmiféle kedvet sem mutatott
a pihenésre. Hogyan is lehetett volna, amikor puszta
léte is oly kétséges volt? Mégis alávetette magát a
sztratégosz akaratának. Így aztán a két vezér lába föl-
det ért, egymás mellé heverel.ftek le a zöld fűre, mint
valami ágyra, Brüenniosz fejét egy tölgyfa kiálló gyö-
kerén nyugtatta. Az egyik elaludt, ám a másik szemét
kerülte az az édes álom, amiről a szelídszavú költő oly
szépen emlékezik meg.z" Így történt, hogy a fogoly
felemelve szemét, megpillantotta Alexiosz kardját,
amint az ágról lecsüng. Minthogy senkit sem lát a
környéken, megragadja a fegyvert, arra gondol, hogy
újból harcolhat, ha apámat megölheti. Talán véghez is
vitte volna tervét, ha valami felsőbb hatalom nem lá-
gyította volna meg szívét s nem töltötte volna el az al-
vó iránti jóindulattal. Ezt nekem ő maga gyakran elme-
sélte. Így lehet látni, hogy a Gondviselés különösképp
vigyázott Alexioszra, nagyobb sorsokra tartogatva a
hőst, azt akarva, hogy a rómaiak császári koronáját hor-
dozza s adja vissza a trón ragyogását. Ha a későbbiek­
ben Bri.ienniosz mégis gyalázatos praktikák áldozata
lett - ebből semmi sem szárad atyám lelkén, a gonosz-
tett a baszileusz nehány kegyencének vétke volt.!"

30
 Ilyen nagy sikere volt győzelmei folytán Alcxiosz-
nak, mielőtt trónra került. .\Iindeme érdemei jutal-
maképp megkapta a császártól a szebasztoszi címet"'
és a szenátus nyílt ülésén iktatták be méltóságába.
Véleményem szerint, ahogy a test nyavalyáinak
gyakran külső okai vannak, - éppoly gyakran megtör-
ténik, hogy a betegséget belső szervek termelik ki s
ezért van az, hogy a lázrohamokat az éghajlat megpró-
báltatásainak, bizonyos ételeknek vagy pedig vala-
mely szerv megbetegedésének tulajdonítjuk. Éppígy
a Római Birodalom gyászos állapota, mint valami ha-
lálos csíra termelte ki Urszeliosz és Baszilakiosz láza-
dását s mindazokét, akik forrongásokat szítottak. Ám
ugyanakkor kívülről is, mint végzetes fertőzés s gyó-
gyíthatatlannak látszó kór - idegen bitorlók jelentek
meg, mint például Guiscard Róbert," aki hírhedt volt
hatalomszomjúsága miatt, ez a fékezhetetlen harcos,
akit Normandia hozott világra, de a természet torzin-
dulata nevelt fel. A Római Császárság magához von-
zotta ezt a veszedelmes ellenfelet, ürügyet is nyújtott
számára arra, hogy ez a barbár megkezdhesse elle-
nünk a háborút, hozzánk nem illő házassági tervének
meghiúsulta miatt. Pontosabban, mindez a Dukasz
házból származó s akkor uralkodó Mihály császár ok-
talansága miatt következett be.-1z Hogy most egyik ro-
konomat vádolom (anyám ugyanis e család leánya
volt-11 ) senki se legyen ezen meglepődve. Én úgy ha-
tároztam, hogy mindig csak a tiszta igazságot írom
meg s amennyiben most e férfiúról kerül a szó, én
csak összegezem az egész világnak vele szemben
megalkotott véleményét. Dukasz ~Iihály császár elje-
gyezte saját, Konstantin nevű fiát a barbár Róbertnek
leányával s ez robbantotta ki a háborút. Konstantinról,
házassági szerződéséről s általában az ifjú barbár nő­
vel kötött házasságról, de magáról Konstantin szépsé-

31
géről s alakjának nemességéről, valamint lelki és szel-
lemi jótulajdonságairól később fogunk még beszélni,
amikor majd én is elpanaszlom fájdalmaimat, miután
elmondom e házassági terv történetét, valamint a nor-
mann türannosz romlását, aki elég esztelen rnlt s fel-
kelt a Római Birodalom ellen.
Történetemet azonban elölről kell kezdenem s el
kell mondanom Róbert eredetét, pályájának ívelését,
azt is, hogy a hatalomnak míly magas fokáig sodorták
őt az események, vagy hogy jámborabban fejezzem ki
magam - meddig tűrte a Gondviselés az ő emelkedé-
sét, minden ravaszsága és csalfasága ellenére. Ez a
normandiai születésű, alacsony sorú Róbert féktelen
hatalomvágyat tudott éles elmével párosítani. Fizikai
ereje rendkívüli volt s minden vágya abban összpon-
tosult, hogy elérhesse rangban 'és hatalomban a legna-
gyobb uralkodókat. Kieszelt terveitől semmi sem
tudta eltéríteni, fáradhatatlannak mutatkozott szán-
dékai keresztülvitelében. Oly magas volt, hogy alakja
túlnőtt minden lovagén. Arcbőrének színe sötét volt,
haja szőke, válla széles, szeme mintha mindig lángot
lövellt volna. Robosztus volt ott, ahol a test zömöksé-
ge kívántatik meg s csodálatosan karcsú, ahol a fi-
nomságnak s eleganciának kell átvennie a szót. Így
tetőtől talpig ragyogó külsejű ember volt, ahogy ezt
nagyon sok ismerősétől hallottam, ami hangját illeti -
Homérosz mondta Akhilleuszról, hogy hallgatói úgy
hitték, hogy tömeg ordítását veri fülükbe a szél', s ki-
áltásával meg tudta futamítani a szembenálló hadso-
rokat. Ez a testileg, lelkileg, valamint akaraterőben
kiváló ember lehetetlennek érezte, hogy megmarad-
jon alávetett helyzetében s engedelmeskedjék azok-
nak, akiket ez megillet: ez általában - úgy mondják -
azoknak a hatalmasoknak közös természete, akik ala-
csony sorból származnak.

32
 Ily adottságokkal rendelkezett az a férfiú, aki nem
bírta elYiselni, hogy bárki is parancsoljon neki - ezért
néhány vitéz kíséretében elhagyta szülőhazáját, :\"or-
manc.fült: összesen öt lovagból és harminc gyalogosból
állt serege. Elkerülve földjéről, Lombardiában, a
hegycsúcsokon élt, barlangokban, a dombosvidéken,
rablcílm·azjainak társaságában s kifosztva az utasokat,
1,sákmányt szerzett magának, főként lovakban és
fegyverekben. Életének első szakasza így telt el: sok
\'érengzés s számtalan gyilkosság mocskolta be.
Amíg ilyenfajta életet élt Lombardiában, reáirány-
1,ódott a lombard részek egyik leghatalmasabb urá-
nak, \'ilmosnak figyelme. Ez az úr bőséges jövedel-
mei folytán jelentős csapatokat állíthatott zsoldjába s
ezért egyike lett a legerősebb tartományuraknak.
Amint Róbert testi és jellembeli adottságairól tudo-
mást szerzett, minden különösebb előzmény nélkül
magáhozláncolta s elég meggondolatlanul egyik leá-
nyával jegyezte el.'-' Az esküvőt meg is tartották, de
aztán az ipa, bármennyire is csodálta vejének fékte-
len temperamentumát és vitézi jártasságát - elég ha-
mar keserűen csalódott hozzáfűzött reményeiben.
Hozomány fejében adott már neki egy várost, s
nagylelkűségét veje iránt egyéb módon is bőségesen
kimutatta. Ám Róbert rövidesen ellene fordult s láza-
dáson törte fejét. Eleinte ugyan jóindulatot színlelt,
míg megkettőzhette lovasainak s megháromszorozta
a gyalogosoknak számát. Akkor aztán lassan leapad-
tak jóindulatának forrásai s meztelenül kimutatta ere-
deti szándéká
Egy nap sem múlt el, hogy valamilyen módon ne
derült volna ki ellenséges érzülete, vitákat szított,
ürügyeket keresett, melyekből ki lehetett pattantani
a gyűlöletet, kereste az összeütközések, háborúk le-
hetőségeit. :\1inthogy az előbb említett \'ilmos úr erő-

33
forrásai még mindig sokkal ercísebbek voltak az övéi-
nél, Róbertnek le kellett mondania arról, hogy nyílt
ütközetbe bocsátkozzék vele s ezért összeesküvés
szálait kezdte szövögetni. Újból barátságot fogad,
megbánást színlel, hogy ezalatt csapdát állítson fel
ipájának, hogy így megszerezze városait és minden
jószágát.
Tárgyalásokat kezdett Vilmossal, követeket kül-
dött hozzá, kérve, hogy jöjjön el személyes megbe-
szélésre. Vilmos nagyon szerette leányát s ezért kész-
séggel egyezett bele a békébe s a találkozás napját is
rövidesen kiszabta. Így Róbert egy bizonyos, megfe-
lelcí helyet jelölt meg, ahol majd megállapodhatnak a
megkötendő béke feltételeiben. Két egyforma magas
domb emelkedett a síkság fölé, egyik szembehelyez-
kedett a másikkal. A kettő között lápos, iszapos terü-
let feküdt, melyet bozót ls moha lepett el. Itt négy
embert bújtatott el Róbert, kipróbált harcosait, akik-
nek meg kellett figyelniök a környéket: mihelyt azt
látják, hogy uruk tárgyalásba elegyedik Vilmossal -
minden további jel nélkül ez utóbbit meg kell támad-
niuk. Így megtéve előkészületeit - Róbert elhagyta
azt a dombot, mely a találkozás helyéül szolgált s ez a
veszedelmes útonálló megindult az érkező fogadásá-
ra. Vilmos a megadott időben ellovagolt a kijelölt
domb felé, hogy ott az egyezséget megkösse Róbert-
tel. rvlihelyt meglátta - a másik vágtában érkezett
hozzá, - megölelte s nagy szívességgel fogadta. ~lind­
kctten ott álltak a domboldalban s a következő teen-
dők felei! beszélgettek. A rettenetes Róbert csak húz-
ta az időt a sok hiábavaló szóval, majd azt mondta
Vilmosnak, „miért ülünk ló hátán s fárasztjuk magun-
kat, heveredjünk le inkább a fűbe, itt nyugodtan meg
tudjuk beszélni dolgainkat." Vilmos úgy hagyta ma-
gát rászedecni, mint egy gyermek, akinek sejtelme

34
sem lehet annak az útnak veszedelmeiről, melyen
megindult. ;\fihelyt a nagyúr meglátja, hogy Róbert
leszállt lo\"áról, ő is utánozza, a fűre könyökölve foly-
tatják a beszélgetést. Róbert hűséget és támogatást
ígér Vilmosnak, urának s jótevőjének nevezve apósát.
Amikor Vilmos emberei látták, hogy leszálltak lovuk-
ról s beszélgetésbe mélyedtek - minthogy maguk is
tikkadtak voltak a nyári melegtől, nem ettek s nem is
ittak hosszabb idő óta, ők is lenyergeltek, a kantáro-
kat odaeréísítették az ágakhoz s leheveredtek a hű­
vösbe. \fíg Vilmos emberei így viselkedtek - Róbert,
aki mindent pontosan előre kiszámít - hirtelen ráro-
han Vilmosra: tekintete egyszerre elveszíti lágyságát,
félelmes sugarakat lövell, ráveti magát, fojtogatni
kezdi gyilkos kezével. l\'findketten egymás torkát ra-
gadják meg, egymásba kapaszkodnak s legurulnak a
lejtőn. Ám a néhány elrejtett ember is mindezt láthat-
ja: cík négyen kiugranak leshelyükrcíl, rárohannak Vil-
mosra, megkötözik s rohannak Róbert lovasai felé,
akik a közelben várakoznak. Róbert maga is nyereg-
be ugrik, kezébe ragadja félelmes lándzsáját, megfor-
dul Vilmos lovasai felé, átszúr egy vitézt, aki holtan
fordul le. Ezzel ellankasztotta apósa kíséretének hősi
kedvét, elvette a segítségtől kedvüket. Amikor Ró-
bert így széttörte a lovasok vállalkozó kedvét - a meg-
kötözött Vilmost arra a helyre vitette, melyet Vilmos
jegyajándékképpen ígért Róbertnek. Így ez a helység
fogolyként látta viszont urát. Nincs szörnyűbb dolog,
mint elképzelni Róbert féktelen kegyetlenségét. '.\Ii-
helyt hatalmába kerítette Vilmost, kínzásait azzal
kezdte, hogy egyenként kihúzatta fogait, mindegyi-
kért hatalmas arany váltságdíjat követelt, megjelölve
a helyet, ahová be kell érkeznie a váltságnak. Addig
ráncigálta fogait, míg mindenét el nem szedte, s
ahogy kifogytak Vilmos fogai - úgy fogyott el vagyo-

35
na is. Ezután szemevilágára vetette tekintetét, s iri-
gyelve tőle a napsugarat - megfosztotta látásától is.
Így jutott a bitorló Vilmos összes jósz<ígainak bir-
tokába; most már nagyobb, kiterjedtebb hatalom után
vágyakozott, nem mulasztva cl, hogy a megszerzett
városokhoz és helységekhez új foglalásokat ne ta-
passzon hozzá. Hamarosan fejedelmi méltcíságig vit-
te, egész Lombardia hercegének nevezve magM.'"
Ettől a perctől fogva mindenki, persze, ellensége lett.
Am ez a férfiú feliilemelkedve ellenfelein, hízelgé-
sekkel s bőkezűségével lecsendesítette a népi felke-
léseket s kihasználta a hatalmasok féltékenységét is.
Így elérte, hogy fegyvereinek erejére] elfoglalhatta
Lomhardiát s a szomszédos vidékeket is;
De Róbert nem elégedett meg ennyivel, nagyobb
terveket forgatott fejében. -1.\ Rómaiak Birodalmára
gondolt s rokonságára ~:f ihály császárral. Itt volt az az
ürügy, amelynek alapján megindította a rómaiak ellen
a háborút. ~dint már mondtuk- Mihály- egészen ért-
hetetlen módon - fiával, Konstantinnal eljegyeztette
a zsarnok leányát, Helénát. Erre az ifjúra való emlé-
kezés közben megzavarodik lelkem s elfátyolozód-
nak gondolataim. De most még nem heszélck róla,
mert minden dolgot csak a maga rendjében akarok el-
sorolni. Am mégsem hallgathatom el - bármennyire is
kiesik az események sodrából -, hogy ez a fiatalem-
ber a természet csodálatos kedvence volt, isteni kegy-
ből alkotott emberi remekmű. Egyetlen szempillan-
tás meggyőzhetett mindenkit arról, hogy annak az
aranykornak magzata mit, melyről annyit írtak a gö-
rög poéták: ennyire káprázatos volt ifjúi szépsége. Én
annyi esztendő után sem tudok másként gondolni rá,
mint csak könnyel szememben. De most visszatar-
tom a síníst, súlyosabb alkalmakra kell tartogatnom,
már csak azért is, hogy saját fájdalmam ne keverjem

36
bele az események sodrába, összezavarva így történe-
temet.
Ez a fiatalember, aki idősebb mit n<ílam, mert ha-
marább hítta meg, mint én a napvilágot - eljegyezte a
tiszta és makulátlan Helénát, Róbert leányát. A há-
zassági szerződéseket megímík, annak ellenére, hogy
akkor még csak üres szavak és ígéretek voltak, mint-
hogy a fiatal fiú nem serdült fel házasuló korba. Ter-
mészetesen cl is tépték aztán ezeket a szerződéseket
Botaneiatész .:-\ikéforosz erőszakos trónrajutásakor.
Am most eltávolodtam tárgyamtól; így vissza kell tér-
nem a kiindulóponthoz. Tehát ez a nagyon alacsony
sorból származó s magas rangig felvergéídött Róbert
maga köré gyűjtve jelentékeny erőket - azt tervezte,
hogy ő maga lesz a rómaiak császára. Épp ezért min-
den ürügyet felhasznált arra, hogy megnyissa az el-
lenségeskedéseket s így háborút viseljen a rómaiak
ellen. Erre vonatkozólag két verziót éírzött meg az
emlékezet.
Az első, mely mindenütt cl van terjedve s így ju-
tott fülünkbe, azt tartja, hogy egy bizonyos Raiktór
nevű szerzetes I\Iih<lly császárnak adta ki magát s Ró-
berthez. menekült, mint aki az ő leányának ipa s apa-
társának elpanaszolta szenvedéseit. Ez a ~Iihály, aki
Diogenész császár utódjaként vette kezébe a jogart,
csak nagyon rövid ideig uralkodott, minthogy Botanei-
atész letaszította őt a trónról. Bukása után a szerzete-
si életben keresett vigaszt, később püspöki rangra
emelkedett, sőt bizonyos hírek szerint az érseki
mitrát is megkapta. Ennek a ~lihálynak személyisé-
gét kölcsönözte ki az a szerzetes, akiről fentebb meg-
emlékeztünk. Ez a Raiktór a legügyesebb komédiás
volt, aki csak elképzelhető. Úgy jelenik meg Róbert
előtt, mint leányának apósa, tragikus hangon elbeszé-
li kálváriájának történetét: miként űzték el a trónról,

37
hogyan került jelenlegi nyomorusagos helyzetébe.
·Mindezen okból kérte a barb<fr segítségét - hiszen,
mint mondta - ott kellett hagynia a szép I-Ielénát, Ró-
bert leánylh, minden segítség nélkül, minthogy fiát
Konstantint s feleségét ~'!ária cs<Íszárnét az ellenpárt
brutálisan arra kényszerítette, hogy átmenjenek a bi-
torló Botaneiatész táborába. Ezekkel a beszédekkel
felingerelte a barbár haragját, aki lelkében felkészült
háborújára a rómaiak ellen. Ez a változat jutott fülem-
be s bizony nem csodálkozom rajta, hogy épp a leg-
alantasabb személyek játsszák benne a legnemeseb-
bek szerepét.
Ezzel szemben nem feledhetem el a második ver-
ziót sem, ami számomra valószínűbbnek látszik s
amely annyiban különbözik az előbbitől, hogy sem-
miféle szerzetes sem játszotta Róbert előtt I\lihály
császár szerepét s nem ez volt az az ok, mely Róber-
tet ellenünk uszította, hanem maga a barbár eszelte
ki ezt a cselt. Lássuk most, hogyan is következtek
egymásután a dolgok: Róbert, ez a minden skrupulus
nélkül való ember már régóta kitervelte a Birodalom
elleni hadjáratot, ám minthogy keresztények ellen
irányuló háborúról lehetett volna csak szó - környe-
zetének jobbérzésű emberei s maga felesége, Gaita is
sokáig visszatartotta s többször megakadályozták ab-
ban, hogy megkezdje az ellenségeskedéseket. l\'Iint-
hogy mindenáron ürügyet keresett a háborúra - né-
hány emberét titkos utasításokkal Kotrónéba ' 7
küldte. Parancsuk így szólt: ha egy olyan barátra talál-
nak, aki át akar jönni Itáliába, hogy itt tisztelje az
Apostolok szentélyét, Róma szent patrónusainak sír-
ját s ha ennek a szerzetesnek külseje sem árulja el
alacsony eredetét - fogadják az embert szívesen, ke-
nyerezzék le s hozzák cl hozzá. Így aztán, amikor
megtalálták ezt a bizonyos Raiktórt, akihez aligha

38
akadt hasonlatos gonoszságban és tettetésben - hala-
déktalanul értesítették róla a Salernoban tartózkodó
Róbertet a következő levéllel: „Rokonod, l\Iihály,
akit elűztek császári székéből, megérkezett és kéri
segítségedet." Ez volt a titkos formula, melyet Ró-
bt:rt dőírt ~zámukra.
>.lihelyt kezébe került a levél - Róbert azonnal
felolvasta hitvese előtt, majd egybehívta grófjait s ve-
lük is ismertette az üzenetet: tovább nem tarthatja
vissza magát, minthogy most már aztán igazán alapos
ok szolgál rá a h<lborúra. Erre valamennyien osztották
Róbert felfogását, aki magához hívta a kalandort,
hogy megkösse vele az egyezséget. Drámai jelenetet
rögtönöz, végig játssza a színjátékot, mintha a barát
valóságban az elűzött >.'lihály lenne, akit elszakított
feleségétől, fiától, földi javaitól a bitorló Botaneiatész
s akit minden jog ellenére szerzetesi ruhába öltöztet-
tek a cs~íszári bíbor és diadém helyett. „Most pedig -
mondta - mint segélykérő érkezik hozzánk."
Róbert az egész gyülekezet előtt mondta el mind-
ezt s arra kötelezte magát, hogy visszaülteti trónjára
t\lihályt, minthogy erre a rokonság kötelezi. l\lintha
a szerzetes valójában ~vlihály baszileusz lett volna -
neki engedi át az első helyet, a magasabbik trónt mint
a mély tisztelet külső, látható jelét. Ugyanakkor egy-
re változtatta a nyilvánosság számára tett megnyilat-
kozásainak külső formáit. Egyszer oly módon szította
fel a részvétet, hogy leányáról beszélt, máskor vejé-
nek apját akarta megkímélni a reá váró nyomorúságok
sorától, mindannyiszor háborúra uszította barbár kör-
nyezetét, töménytelen arany-zsákmányt ígérve ne-
kik, amit majd a Római Birodalomban fognak össze-
rabolni.
Így aztán valamennyi hívét orránál fogva vezette s
lassanként magához édesgette egész Lombardiából a

39
szegényeket és a gazdagokat, maga mögé állítva az
egész tartományt. Így ment Salernoba, az amalfi-
beliek székhelyére, ahol megtette előkészületeit a
hföorúra. Két leánya kísérte, a harmadik a \'árosok
Királynőjénél tartózkodott, elég szerencsétlen álla-
potban jegyessége óta. Kezdetben, minthogy a leúny-
ka még nem érte cl a házasulandó kort - vőlegénye ir-
tózattal fordult el tőle, mint ahogy a gyermekek
utálják az éretlen mandulát. Ami a másik két lányt il-
leti - mindkettőt már férjhez adta: e kapcsolatok sem
voltak haszontalanok Róbert céljai szempontjából,
mert minden lehető mcídon kiiri.ilbástyázta hatalmát,
születési előjogokkal, harci erővel, a rokoriság támo-
gatásával s sok egyéb módon, melyre más talán nem
is gondolt volna. „
~vlindezen tettei azt az eseményt idézték elő,
melyről meg kell emlékeznünk, minthogy jelentős
szerepet játszott e férfiú pályafutásföan. \'élemé-
nycm szerint az a körülmény, hogy a nyugati fejedel-
mek vonakodtak ellene fegyveresen beavatkozni -
lényegesen erősítette a barbár helyzetét, akit annyira
segített a jószerencse, magasba emelte s elhalmozta
minden jcítéteményével. Az történt ugyanis, hogy a
r<Ímai pápa (VII. (;ergely), akinek eredeti tekintélyét
még számos hadsereg is erősítette'" - viszályba keve-
redett Henrikkel, a németek kir<'ílyávaF' - ezért a ma-
ga pártjára kívánta Róbertet vonni, aki dicsőségének
teljességében nagy birodalmak után s<Ívárgott. Néz-
zük csak, miben is állt a viszály magva a német király
és a pápa között? A pápa megrótta Henriket, mert
nem adta át ingyen, ellenérték nélkül az egyházi java-
kat, hanem épp ellenkezőleg, áruba bocsátotta őket s
adott alkalommal méltatlan alattvalói között osztogat-
ta szét a püspöki méltóságokat. Ezzel szemben Né-
metország kirfüya a pápát bitorlónak nevezte, mint-

40
hogy az ő beleegyezése nélkül foglalta cl az apostolok
trónját. A király még tovább ment ardtlan merészsé-
,t.>;ében s azzal fenyegette meg a p<'Ípát, hogy ha nem
mond le önmagától méltós<1gáról - (í fogja főpásztori
köntösébéíl kivctkéíztetni.
Amikor mindezek a kijelentések a pápa fülébe ju-
tottak - ő is szabadjára eresztette haragját a király kö-
vetei,·el szemben!" Alaposan megtortúrázta őket, le-
beretváltatta hajukat és szakállukat - az el(íbbit
ollóval, míg a szakállt beretvával, - mindezt még
egyéb gyalázatokkal is megtetézte s aztán elküldte a
követeket. Ezeket az egyéb szörnyűségeket is elme-
sélném, ha ennek recitálása összeegyeztethető lenne
néíi s császári hercegi méltóságommal. Annyit mond-
hatok, hogy amit ez a méltatlan ember tett, az nem-
csak, hogy a főpásztorhoz, de magát kereszténynek
nevező emberhez sem illik. Elrettenek tőle, - nem-
csak ettől az egy tettől, hanem magától a gondolamíl,
mely megfogamzott ennek a barbárnak agyában. Úgy
érzem, beszennyezném tollam s a papirost is, ha rész-
letesebben írnám körül, hogy mit is cselekedett való-
jában. Azt gondolom ugyanis, hogy ha cl is mesél-
ném, mi volt ez a barbár gyalfaat s miként termelnek
ki magukból az idők oly embereket, akiknek merész-
sége már nem ismer határt - mindez csak kicsiny
részlet lenne a történelem rohanó áradatában. S mind-
ez egy főpap, sőt a legfelső föpásztor nevében, annak
nevében, aki a világegyetem felett trónol, hogy a lati-
nok kifejezésével s meggyőződésével éljek - ami
mindenesetre élénk világot vet clbizakodotts<'Ígukra.
l\'lcrt akkor, amikor a Birodalom székhelyét a mi or-
szágunkba, a mi császári városunkba tették át, épp-
úgy mint a szenátust s a birodalom egész igazgatását
- ugyanakkor áthelyeződött a püspöki hierarchia első
méltósága is. Ezt - kezdettől fogva a baszileuszok a

41
konstantinápolyi püspöki szék betöltőjének enged-
ték át, különösképp a khalkédóni zsinat emelte a leg-
magasabb rangra Konstantinápoly püspökét, aláren-
delve neki az összes többi dioikésziszeket.
Így aztán igazán nem lehet kétséges, hogy a kih·e-
tek megsértése voltaképp küldőjük ellen irányult,
nemcsak azért, mert a pápa megbüntette őket, hanem
mert ő volt az, aki a rneggyalázásnak e szokatlan mód-
ját kieszelte. Azt hiszem ugyanis, hogy megvetésé-
nek külső jeleivel voltaképp azt kívánta kifejezni,
mennyire lenézi a királyt. A szégyenteljesen vissza-
küldött követek sorsa kipattantotta közöttük a rette-
netes háborút. Azon célból, hogy megakadályozza
a kinílynak s Róbertnek szövetségét- a pápa az utób-
bihoz követeket küldött, holott Róberttel eddig el-
lenséges viszonyban állt. l\Iihclyt meghallotta ugyan-
is, hogy Róbert Salernoba érkezett, ő maga is
felkerekedett s Beneventumba ment. Eleinte csak
követek útján érintkeztek, később azonban szemé-
lyesen is találkoztak, a következő módon} 1 Az egyik
fél testőrségének fedezete mellett Salcrnoból, a má-
sik Beneventumból indult útnak s amikor aztán acsa-
patok bizonyos közelségbe jutottak egymáshoz -
mindketten kiléptek a had sorokból. A két férfiú talál-
kozott s miután mindketten biztosították egymást
jószándékukról, hitükre fogadalmat téve - visszatér-
tek övéikhez. A pápa megígérte, hogy Róbert herce-
get királyi méltósággal ruházza fel s támogatja őt, ha
szüksége lesz rá - a Római Birodalom ellen. Ezzel
szemben a herceg megesküdött arra, hogy mindenütt
megsegíti a pápát, ahol erre szükség mutatkozik s
ahol a pápa akarja. Am mindkettőjük fogadalma tel-
jességgel értéktelen volt. /\. pápa minden erejével a
királlyal szembefordult, égett a vágytól, hogy ellene
indulhasson, míg Róbert herceg ádáz vadkanként

42
emelte szemeit a Római Birodalomra - s fogait csat-
togtatta. Így aztán mindkettő fogadkozásai a másik
irányában a semmivel voltak csak egyenlőek. S alig-
hogy letették a fogadalmakat, a barbárok sürgősen
meg is szegték azokat.
Róbert herceg vissza\'ágtatott Salernoba, - ami a
pápát illeti - ez a rossz emlékezetlí ember, mert hi-
szen más szó nem illik rá, ha a meggyalázott követek-
re gondolok - eleresztette a polgárháború lidérceit,
ahelyett, hogy a béke fejedelmének mutatkozott vol-
2
na. - Követet kiildött a szászok főnökéhez• s meg-
ígérte neki, hogy Nyugat királyává avatja - ily módon
pártjára is csábította. Hajlandó lett volna könnyű kéz-
zel felkenni új királyokat, nem törődve egyáltalán -
ahogy látszik - Szent Pál intésével: „Senkire se tedd
könnyelműen kezed."~' Így aztán diadémot helyezett
a longobárd herceg fejére s királlyá tette a szászt.
A két ellenség - a pápa és Henrik király felvonul-
tatták seregeiket, megszólaltak az első kürtszavak s
a seregek elkeseredett gyűlölettel rohantak egymás-
nak. I\lindkét oldalon oly nagy volt a vitézség, annyi
kitartás azoknál is, akiket a lándzsák, vagy hajítógere-
lyek megsebeztek, hogy az ütközet elején már a csa-
tamezőt egészen elárasztotta a vértenger s az életben-
maradottak megkapaszkodtak a vérrel és porral
formált szörnyű sárban. Megtörtént az is, hogy a har-
cosok megbotlottak a holttctemekben s belefulladtak
a vérpatakba. Úgy mondják, hogy több mint harminc-
ezer ember veszett cl ebben a kataklizmában, hatal-
mas tér színeződött meg a vértől, melynek áradata fö-
lötte átrohant. Mindkét fél egyformán állt helyt az
litközetben, míg a szászok feje, Landulf résztvett a
küzdelemben. Ám amikor egy halálos csapás kioltot-
ta életét a csatamezőn - a pápa csapatai meghátráltak
s vad és veszett menekülésbe kezdtek. Henrik ke-

43
gyeden üldözésükre indult, sarkukban volt, mihelyt
meghallotta, hogy Landulf kiadta lelkét. Végül azon-
ban megfékezte Ö\'éinek előrenyomuhísát s parancsot
adott a pihenésre. Ezután újból megindultak Róma
felé sietve, melynek ostromát elhatározta.
A pápa ekkor emlékeztette Róbertet az esküre,
kö\'etséget is küldött hozzá, hogy siettesse segítsé-
gét.;' Ám ugyanakkor Henrik is üzent Róbertnek,
ajánlva sziivetségét, míg ő Róma ellen fejlődött föl.
.'\lindkettőjük üzenete kedves \'Olt Róbert fülének.
A királynak szóban Yálaszolt, míg a pápához le\'elet
intézett, körülbelül a következő szöveggel: „A nagy
Pontifexnek írja Róbert, Isten kegyelméből nló her-
ceg. Hallottam arról a támadásról, melyet Ellened in-
téztek. Nem akartam hitelt ad'ni ennek a hírnek,
minthogy úgy hittem, senki sem meri Ellened fel-
emelni kezét. l 'gyan ki is merné megtámadni a leg-
tiszteletreméltóbb Atyát, ha - \'éleményem szerint -
nem Yeszítette volna el értelmét? Ami engem illet,
\'edd tudomásul, hogy háborúba készülök egy igen
nehezen legyőzhető nép ellen. A rómaiak ellen indu-
lok háborúra, azok ellen, akik dicsőségük jel\'ényeit
meghordozták a vizen és szárazföldeken. Ami Téged
illet, szívem mélyéből elismerem kötelezettségeimet
s teljesítem is azokat alkalmas idéíben ... " Ilymódon
küldte el megint útjukra mindkét fél követeit, akik
segítségét kérték, az egyiket szavával hódítva el, a
másikat levelével.
Nem hallgathatjuk el azonban, mit tett Róbert
Lombardiában, mielőtt Avlonba'' érkezett seregével.
Ez az ember, aki egész életén át kegyetlen türannosz
maradt - ez alkalommal Heródes esztelen dühét utá-
nozta. Nem elégedett meg azokkal a vitézekkel, akik
kezdettől fogva fcgyvertársul szegődtek, hanem új
sereget szervezett, anélkül, hogy tekintettel lett vol-

44
na a katonák korára: Apulia és Lombardia minden vi-
dékéről összeszedte azokat, akiknek már rég bealko-
nyodott életük, de azokat is, akik még egészen serdii-
lctlenek voltak s besorozta őket szolgálatába. Látni
lehetett gyermekeket, fiúkat, aggastyánokat, akik
még soha, álmukban sem hordtak fegyvert - most
páncélba bújtatva lándzsát szegeztek, vagy oly mó-
don szorongamH-. íjukat, hogy azt igazán nem lehetett
volna ügyetlenebbül, egyszóval oly katonákat szedett
össze, akik mindjárt összeesnek, mihelyt megkezdő­
dik a menetelés .
.Mindez, persze, alapos zavarok okáv<i vált Lom-
bardiában, mindenütt csak az emberek panaszszadt s
azoknak az asszonyoknak jajgatását lehetett hallani,
akiknek meg kellett osztaniok családjukkal a szenve-
dést. Az egyik nlí férjét siratta, aki már rég kinőtt a
katonakorból, a m<isik fiát, aki teljesen járatlan volt a
hadimesterségben, a harmadiknak dolgos munkák-
ban járatos fivérét kellett nélkülöznie. Mint mond-
tam, valósággal Heródes eszeveszettsége ismétlődött
meg, vagy talán még túl is tett Heródesen. Ez az
utóbbi ugyanis csak csecsemőkön próbálta ki di.ihét,
de Róbert gyermekeken s aggastyánokon gyakorolta
kegyetlenségét. rviinthogy mindezek az emberek tel-
jesen járatlanok voltak a hadimesterségben, nap-nap
után gyakorlatoztatott velük, képeztette líket. Ezzel
foglalkozott Salernoban Róbert, mielőtt Otrantoba ér-
kezett. Ide egy igen erős sereget küldött, mialatt
Lombardiában elintézte ügyeit s megadta válaszát a
követeknek. !\lég azt f(ízte hozzá a pápához írt leve-
léhez: meghagyta Roger fiának, akit egész Apuliában
helytartójává tett, hogy haladéktalanul siessen segít-
ségére, mihelyt Róma püspöke ezt Henrik ellenében
megkívánja. Ami ilohemondot, Róbert legfiatalabb
fiát illeti,"' aki minden tekintetben hasonlított apjá-

45
hoz merészségben, erőben, bátorságban, fékezhetet-
len temperamentumban \'alósággal atyja képmása
mit, őt nagyon erős sereggel a mi területünkre küld-
te, hogy elpusztítsa Avlon környékét. '.\1ihelyt ide
megérkezett, Bohemond a villám erejével csapott le
Adonra és környékére, hatalmába ejtette s harcok kö-
zepette felperzselte az egész vidéket. '.\1iként a füst,
mely megelűzi a nagy tüzet - olyan volt ez a portyá-
z<Ís a valóságos nagy támadás előtt. A fiút olyanformán
lehetett hasonlítani az apához, mint a szöcskét a sás-
l<:ához - amit meghagyott Róbert, arra rávetette magát
Bohemond s felfalta. Dc maradjunk most Avlonnál s
lássuk, - mit csináltak ezen a szembenfekvő földré-
szen.
Róbert elhagyta Salernot, ahol megvárta érkező
feleségét, mert az asszony";negosztotta vele a hadjára-
tot, bármennyire is visszataszító egy páncélt hordozó
asszonyszemély. Mihelyt megölelte asszonyát megér-
kezése után - elhagyta a várost s egész seregével
Brindisibe ment, melynek legjobb a kikötője. Ide
megjővc nagy türelmetlenséggel várta, hogy össze-
gyűljön egész serege, valamint flottája, mely szállító-
hajókból, hadihajókból s hosszLÍt<ívú hajókból állt. In-
nen akart ugyanis a mi birodalmunk ellen vitorlázni.
l\Iíg Salernoban volt, Raul nevű követét" Botaneia-
tész császárhoz küldötte, aki Dukasz autokratór után
magához ragadta a hatalmat. Izgalommal várta vissza
a választ, minthogy a követ felsorolt nehány sérelmet,
melyek meglehetősen elfogadhatóvá tették a hadjára-
tot: elmondta, hogy leánya, aki Konstantin baszileusz
jegyese volt - elválasztúdott jövendő urától, s ezt az
utóbbit is megfosztották méltóságától. ~'lindezek
azok az okok, melyek Róbertet arra késztetik, hogy
megtorolja az igazs<Ígtalanságokat. Az én atyámhoz,
Alexioszhoz, aki ezidőtájt a nyugati hadseregek nagy-

46
domesztikosza és exarchája volt - levelet küldött,
melyben ajándékokat s barátságot kínált. ~líg várta
a befutó feleleteket, - Brindisiben maradt.
Az összes csapatok még nem gyűltek össze s a
flotta egyrésze sem érkezett meg, amikor Raul már
1·isszatért Bizáncból. l\linthogy a követ semmi ér-
demleges választ sem kapott Róbert sérelmeit illető­
leg - ez még erősebben felszította a barbár gyűlöletét,
annál inkább, minthogy Bizáncban egy sereg érvvel
kívánták őt elfordítani a rómaiak elleni háborúról.
:\zt mondták, hogy a szerzetes, aki őt követi, alantas
komédiás, imposztor, amikor ~lihály autokratór sze-
repét alakítja, minden meséje merő kitalálás. „Ami
:\Iihályt illeti - mondta a követ - láttam őt a császári
fővárosban, azóta, hogy letaszították a trónról, nyomo-
rúságos barna köntösben, egy kolostorban éldegélve -
tehát én a saját két szememmel láttam a detronizált
baszileuszt." Raul ezenfelül kiegészítette mindezt,
amit Bizáncban hallott, azzal is, amit útközben tudott
meg: azt, hogy édesatyám, aki közben kezébe kerítet-
te a hatalmat - elűzte Botaneiatészt a császári palotá-
ból s meghívta Dukasz fiát, Konstantint, a legneme-
sebb herceget, aki valaha is élt, hogy osztozzék vele
a hatalomban.
Raul ezt útközben hallotta meg s hogy elfordítsa
Róbertet hadikészülődéseitől, ezt mondta neki: „Va-
jon milyen érdemleges okunk van arra, hogy megtá-
madjuk Alexioszt, minthogy Botaneiatész volt min-
den baj oka, ő volt, - aki megfosztana leányodat,
Helénát az uralomtól? A hibásak vétke nem indokol-
hatja háborúnkat semmiképp sem azok ellen, akik
nem háborgattak bennünket. '.Vlinthogy pedig a hábo-
rú önmagában nem igazságos, így támadásunk értel-
metlen: ilyenek a hajók, fegyverek, katonák, a hadi
készülődés minden formájában ... " E szavak még job-

47
ban felb<iszítették Róbertet: szinte őrjöngött s azon
a ponton volt, hogy saját kezével üsse meg kö,·erét.
Ezenfelül a hamis Dukasz, az ál-baszileusz '.\Iihály,
akit mi Raiktórnak hívtunk, szintén díihbe gurult.
nem tudván miként megtartóztatni önmagát haragjá-
ban, most, hogy kiderült, hogy nem ő Dukasz császár,
hanem csak egy ál-baszilcusz. !\lás oka is volt a türan-
nosznak, miért nehezteljen meg Raulra; ezen úr fivére,
Rogcr ugyanis átment a rómaiak táborába s elárulta ne-
kik az összes hadi készülődéseket. !\legfenyegette
Rault, hogy azonnal halállal fog mcglakolni a tett szín-
helyén. Am a követ egy pillanatot sem veszített, elme-
nekült s Bohcmond védelme alá húzódott, minthogy
ez volt az a legközelebbi azílum, amit tahllhatott.
Raiktór viszont a maga részéről a legszenvedélye-
sebb fenyegetésekben rö~t ki Roger, Raul fivére el-
len, aki átszökött a rómaiakhoz, kiabált, csapdosta
testét s így szólt Róberthez: „:'\cm kívánok semmi
mást, csak azt az egyet, hogyha visszaállítják hatalma-
mat s újból trónra kerülök, kezem közé kerüljön ez a
Roger s ha én nem szem·edtetem el vele a legször-
nyűbb sorsot, keresztrefeszítve őt a város közepén -
úgy az L1r részesítsen engem a legkeservesebb bünte-
tésben." Valcíban, ha erre a beszédre gondolok, nem
tudok eléggé kacagni az emberek szédelgésein s
nagyhangú fecsegésükön. Hiszen ez az imposztor Ró-
bert számára csak ürügy lehetett, nem jelentett mást,
mint egy baszileusz- és após-alakosat. Végigvezette
6t ugyan a városokon, - igyekezett is lázad<ht szítani
érdekében azok között, akiket meggyőzhetett, dc az-
zal a szent elhatúrozással, hogy ha eléri célját s szán-
dékai szerint végződik a háború, majd nyakonvágja s
kineveti. Raiktór viszont azzal a kimerikus remény-
nyel táplálta magát, hogy egy szép napon mégiscsak
hozzájut a hatalomhoz, mint ahogy erre bizony elég

48
példa akad. Azt hitte, hogy akkor kezébe rndja majd
fogni a Birodalmat, mert a római nép s a hadsereg so-
hasem hív trönra egy olyan barbárt, mint Róbert. i\Iíg
ezután sóvárgott, mégis Róbertet kívánt<t felhasználni
csclszüvényei eszközéül. Ila minderre gondolok, úgy
mulatok rajra, hogy a mosoly megédesíti ajkaimat,
míg tollam a lámpa világánál végigszalad a papiroson.
Küzben Rcíbert iisszegyűj[ütte hadait Rrindisiben,
a katonákat s a hajökat is. Flottája körülbelül százöt-
ven haj()ból állt, mintegy harmincezer fegyveres fe-
lett rendelkezett. '.\!inden hajó kiirülbelül kétszáz ka-
tcmát tudott szállítani, lovakkal és fegyverekkel
együtt}' A vitézeket így képezték ki, mert az ellen-
ség, mellyel valószínűleg meg kell majd küzdeniük,
ugyanígy lesz felszerelve. Az útirányt Brindisit{íl
Dürrhakhionig"' szabta meg, a legrövidebb átkelési
útra esett v;í.lasztása, - minthogy ezt tartotta legbizto-
sabbnak a flotta számára. ~lindez télen történt, s
minthogy a nap egyre délebbre távolodott, a nappa-
lok is mindig rövidebbek lettek."' Azon célból, hogy
ne kelljen elhagynia hajnal előtt Otrantot s kitenni
magát egy éjszakai vihar \·eszélyeinek - kibontott vi-
torlákkal indult el Ilrindisiböl Dürrhakhion felé. A tá-
volság valóban kisebb volt itt, minthogy az Adria ezen
a ponton iisszeszűkül.
'.\líg véghezvitte az átkelést - hadicsellel Korfu-
nak, e kitűnöen megerősített hadihelynek birtokába
jutott. Illürikon kormányzója (hercege) ezidötájt
'.\1onomakhatosz György volt, akit még Botaneiatész
császár küldött ide. Am amikor ez az ember ideérke-
zett, „Pighi" környékén, ahol i\.1áriának, Isten anyjá-
nak tiszteletére a legnevezetesebb szentély emelke-
dik - találkozott atyámmal, Alexiosszal. i\lihelyt
megismerték egymást, l\lonomakhatosz nagy hévvel
kezdett beszélni a nagydomesztikosz előtt: ha őt ide

49
száműzték, csakis azért történt, mert a császár germán
tanácsadói éíellcnc fordultak, száműzették, eltávoli-
tották kedves városát<íl s szeretetteitől. Részletesen
elmondta, miként vádolták be s rágalmazták meg a
haszilcusz előtt s mi mindent kellett elszenvednie a
palotaszolg:.íktól. Valóságos lelki megkönnyebbülést
talált a nyugati tartomfoyok fö-domesztikoszán<'íl,
akinek megnilt az a csodálatos adománya, hogy köny-
nyíteni tudott a sok megpróbáltatáson átesett lelke-
ken. Atyám őt azzal vigasztalta, hogy az (;r bizonnyal
megbosszulja az igazságtalanságokat s biztosította,
hogy mindig emlékezni fog harátságukra. Így aztán
elváltak, egyik Dürrhakhion, a másik a császári város
felé.
'.\lonomakhatosz már Dürrhakhionhan volt, ami-
kor meghallotta a tÜrannosz hadikészülődéseit s
atyám felkelésének hírét is. :vlérlcgelte persze, hogy
milyen utat kell választania. A nyilvánosság előtt
mindkettőjük ellenségének kell mutatkoznia, ám lel-
kében ellenkez{) érzéseket táplálhat. A nagy-
domesztikosz ugyanis titkos levélben közölte vele
mindazt, ami történt: miként fenyegették meg, óvnia
kellett szeme világát s csupán ezért fordult a palota-
szolgák ellen. Í~pp ezért '.\lonomakhatosznak is fel
kell kelnie barátja érdekében s valamilyen úton
pénzt kell sámára küldenie. „ l! gyanis igen nagy
szükségem van pénzre - írta neki Alexiosz - mint-
hogy enélkül lehetetlen megfelelnem a helyzet válto-
zásainak."
A kormányzó azonban nem küldött pénzt, de kedve-
sen fogadta a hírhozót, akinek átadott egy levelet. Ezen
ír<~ lényege az volt, hogy hű marad bar;ítstígukhoz s ün-
nepélyesen megfogadja ezt a jövfüe is. Ami a pénzt ille-
ti, ő maga is szeretuc küldeni annyit, amennyit barátja
csak óhajt. „Am - írja - e;~ jogi kérdés tart ettm vissza.

50
\linthogy engem Botaneiatész császár ki.ildött ide s ne-
ki tettem hűségesküt- még a te szemedben sem lehet-
nék hűséges alattvaló s a fejedelem szolgája, ha enge-
delmeskednék felszólításodnak. Ám ha az isteni
gondviselés neked juttatja a birodalmat - miként eddig
hűséges barátod voltam, ezentúl még hűségesebb alatt-
valód leszek ... "
'.\lonomakhatosz ily módon mentette ki magát
apám előtt, ki szerette volna egy csapással békíteni
atyámat és Botaneiatészt is egymással. .\linthogy
azonban még nyíltabb tárgyalásban állt a barbár Ró-
berttel s arra készült, hogy egy szép nap nyilvánosan
felhízadjon - azt hiszem, nekem meg kell őt a törté-
nelem ítélcíszéke elíítt vádolnom. Sajnos, - viselkedé-
se eléggé szokásos az emberek között: ezek a sors
minden fordulata alkalmával váltogatják színeiket: az
ilyen emberek nagy veszedelmet jelentenek a közön-
ségre nézve, csak önmagukkal szemben óvatosak,
csupán saj;{t érdekeiket gondozzák, annak ellenére,
hogy legtöbb esetben végül mégiscsak rajtaveszíte-
nek. Lámcsak, harci paripám engem megint csak el-
ragadott, így térjünk vissza az elbeszélés eredeti fona-
W10z.
Róbert, akiben élt a vágy, hogy megkaparítsa
Dürrhakhiont, most egyre megerősödött a szenvedé-
lyében . .\lindent elkövetett, hogy siettesse a flotta út-
ját, lelkesítve lázas beszédekkel a katonákat. Ezalatt
.\Ionomakhatosz, aki megtett minden lépést, amiről
m;fr szóltunk, még egy utat keresett a menekülésre.
Kibékült baráti levelek révén !\lihállyal, Dalmácia
exarchájával'' s ily módon biztosítva rokonszenvét -
újabb kikötőket nyitott meg önmaga számára . .\lert ha
nem sikerült megbújnia akár Róbert, akár Alexiosz ol-
dalán s mindketten félredobnák - még mindig elme-
nekülhet Dalmáciába, ahol l\lihállyal találkozhatik.

51
 '.\Iindenesetre maradjunk most ennyiben. Úgy
hisszük, most azt kell elmondanunk, miként sikerült
atyámnak elfoglalnia a Birodalmat. '.\!int mondtam,
nem kívánom elmesélni egész élete folyását egészen
tréJnrajut::ísáig. csupán nagy tetteit, valamint tévedé-
seit is, ha ezekkel találkozunk leírásunk sorfo.
Bizony azért. mert atyám. nem fogom kímélni, ha oly
cselekedetével találkozom, melyben rosszat látok, dc
azon gyanúval is szembe kell szállnom, mely szerint
jótetteit elhallgatnám, éppen azért, mert atyám az,
akir<il írok. '.\Iert mindkét esetben megsértenénk ma-
gát az igazságot. Számomra, mint kezdcttéíl fogva
mondtam - császári atyám művemnek legfőbb témá-
ja. Hagyjuk tehát most itt Róbertet, ahova elbeszélé-
sünk eddig állította ~„kezeljünk bele a baszileusz tör-
ténetébe. Ami Róbertet s háborúit illeti - ez majd
másik könyvünk tárgya lesz.

52
 II. Könyv

A Koménoszok forradalma

Hogy milyen ,·idéken s mely családból született

Alexiosz autokratór - arra vonatkozólag az érdekli'íd(í
olvasó figyelmét Brüenniosz '.\ikéforosznak, az én eé-
záromnak m(ívére kell ráirányítanom s ezenfelül sok
mindent még megtalálhat Botaneiatész :\"ikéforosz
történetében is. '.\agyatyámat'' Romanosz Diogenész
császár egész Azsia sztratégoszává nevezte ki, majd
Antiokhia elfoglalása után e tartomány hercege lett.
Ctána aty<imat, Alexioszt nevezték ki sztratégosznak
s őt küldték Urszcliosz ellen Dukasz '.\lihály császár
akaratábóU; Amikor a baszileusz meggyőződött hábo-
rúban való jártasságáról s megtudta, milyen sikerrel
vezette keleten hadjáratát fivérével, Izsákkal együtt,
miképp hazudtolta meg serdületlen kodt, hogyan
kényszerítette engedelmességre ll rszelioszt - nem
habozott kitüntetni őt és Izsák fivérét is szeretetének
jeleivel. Szívére szorította a két testvért s ragyogó arc-
cal tekintett reájuk, némelykor azzal is megtisztelte
<íket, hogy mindkettőjüket asztalához hína meg.
Ez volt az oka annak, hogy felkeltették maguk el-
len az irigység ösztöneit, föként a két barbárnál, - a
szlavóniai Borilosznál s Germanosznál." Ezek ketten
látták, hogy a baszileusz kegyelme a Komnénosz fivé-
rek.re árad s úgy érezték, hogy e testvérek sfathetet-
lenek - s ezért elsápadtak az irigységtéíl. '.\Iert amikor
a baszileusz meg.e;y<íződött arról, hogy Alexiosz - aki-
nek egyébként csak akkor kezdett scrkedni szakálla
- minden oldalon elismeréssel találkozik - '.\\ugat
autokratór sztratégoszád nevezte ki őt s ezenfelül a

53
procdrosz magas címé,·el is kitüntette. Azt már ko-
rábbiakban elmeséltük, mennyi dics6séget aratott
nyugaton s mily sok foglyot hajtott haza. Am ez min-
dennél ke,·ésbé tetszett az említett palotaszolgáknak,
sfü inkább feltüzelte gyűliilctiiket. Titokban áskálód-
ni kezdtek s száz forrásból terjesztették a híreket,
a baszilcusz fülébe suttogva Alexioszníl szóló tiirténe-
teket, némelyikét egészen bizalmasan, m:.ísokat a
nyih·ánoss:.íg eléJtt is, mindenféle cselfogással élve,
csakhogy Alexioszt elveszíthcssék.
Annyira mentek, hogy a Komnénoszok ,·égsc) szo-
rongattat:.ísukban arra gondoltak, hogy a Günaikcia
személyzetét nyerik meg s biztosítj:.ík maguk sz:.ím:.í-
ra a csász:.írné kegyét. ~lindkettcn ugyanis rendkívül
elragadó fiatalemberek rnltak, akik a k6 szívét is meg
tudták volna lágyítani. Iz~~1k bizonyos sikert már fcl-
mutathatott, mert az Augusta őt v:.ílasztotta unokahú-
gfoak férjéül." Izs:.ík mindenki kiizt kivált nyelvének
ékességé,·el s ,·isclkedésének tündöklésével, hason-
lítrn aty<1mhoz, amennyire csak fivémél lehetséges.
Am amikor mindezen cselszövények elkczd6dtek,
lzs:.ík tele lett gondokkal testvére miatt, azért is, mert
Alexiosz sokat segített neki h:.ízassága dolg:.íban, s
most úgy érezte, mindent el kell követnie, hogy
Alexiosz is élvezhesse a csász<frné kegyelmét. (lgy
mondj<1k, hogy tal:.ín csak Oresztésznek s Püladésznek
egymás iránti badti érzelme szárnyalhatta túl a
Komnénosz fivérek testvéri szeretetét, hiszen 6k még
a harcok forgatagában is elhanyagolták saj<h ellensége-
iket s csak azzal törődtek, hogy elh<1rítsák a m<ísik fe-
lől a veszedelmeket, meztelen mellüket kínálva a fc-
nyegetéí fegyver felé.
Izsák érdekeit - mint láttuk - figyelmébe vette
már az isteni gondviselés. Kevés id6vcl később aztán
Izsák ösztönzésére a Giinaikeia hatalmasai rávették a

54
cs<Íszárnét arra, hogy adopt<llja Alexioszt. A baszilissza
könnyen meggyéízctte magát s amikor a megbeszélt
napon mindkét fivér a palotába érkezett - a császárné
az ilyen alkalmakra régi idtík óta elfört szertartások
szerint iiriikbefogadta /\lexioszt.;r,
Ily mcídon aztán a nagydomesztikosz megszaba-
dult egy idcíre aggodalmaitúl. Ettcíl kezd\'e együtt lá-
togatták a palotát, ler(>rn köteles hcídolatukat a
baszilissza előtt, ami persze, egyre jobban eréísítette
ellenük a gylílöletet. !\linthogy emíl is értesültek
a Komnénosz-fivérek, attcíl valcí aggodalmukban, ne-
hogy egyszerre kerüljenek bele ellenségeik hálcíjába
- s akkor ne legyen senki, aki a 1rnísiknak segítséget
hozzon, mcídot kerestek arra, hogy Isten segítségével
biztosíthassák életbenmaradásukat. !\!inden tervüket
megbeszélték édesanyjukkal, s így csak egyetlen múd-
ját tahl!ták a szabaduhísnak: azt, hogy meg kell jelen-
niük a baszilissza eléítt s neki kell elmondaniok aggo-
dalmaikat. .!\lindencsetre gondjuk volt arra, hogy
titokban tartsák szándékaikat, senki eléítt se leplezzék
le. Oly elő\'igyázatosak voltak, mint a halászok., akik
zsákmányukrn leselkednek, A testvérek talán legszíve-
sebben menekülni szerettek rnlna, dc ezt szégyellték
megvallani a baszilissza el<ítt, attcíl \·alcí félelmükben,
hogy a cs<1szárné ingadozván a két párt, tehát a
baszilcusz és a testvérek küziitt - felfedheti szándéku-
kat az uralkodó előtt. Így letettek emíl a gondolatról
s egy másik ten·et eszeltek ki, minthogy rendkívül
ügyesek voltak a körülmények kihasználásában.
A baszileusz felett elmúlt az a kor, amikor még
fiúörököst remélhetett rnlna" s minthogy neki is fél-
nie kellett a kikerülhetetlen enyészettől, számára ko-
moly gondot jelentett a trcínüröklés problém<~ja. Bizo-
nyos Szünadénosz" volt az udvarnál, keleti eredetlí,
kiválcí családbcíl származcí, széparcú, mélyértelmlí,
er6stesttí ifjú, még egészen scrdiilctlcn korban, aki
rokonságban is állt :\"ikéforosz császárral. Öt helyezte
az uraik.odú eltítérbe, amikor a tníniirüklésre s arra
gondolt, hogy úgy· ruházza át a jogart, mintha magán-
tulajdona lenne. Am ebben bizony elszámította ma-
gát. '.\lindenesetre teljes bizonyosságot kellett volna
teremtenie s ügyelnie kellett \'olna az igazságra s az
esetben a császárné fiára illett volna hagynia a császá-
ri hatalmat, az ifjú Konstantinra, aki atyja és nagyaty-
ja jogán iirükülhette rnlna a tr(mt'.1 s ilyen múdon
mindenesetre megerősíthette volna a baszilissza bi-
zalmát a császár iránt. Dc az aggastyán mindezzel
egyáltalán nem tiirődiitt s így saj<ltmaga ásta meg sa-
ját sírj~h. veszélyes és egyáltalán nem ~ütalmatlan ter-
veivel. A császárné ugyanis tul!om~1st szerzett ezekrcíl
a hírekről s természetesen erfoen aggúdott fiának sor-
sa miatt. Bármennyire is cl volt keseredve - bánatát
mégsem kívánta senkivel sem megosztani . .\linclazo-
nál tal ez nem maradhatott titok a Komnénosz-fivérek
előtt. Elhatározták, hogy felkeresik a baszilisszát.
Anyjuk"" megfelel<Í ürügyet ajánlott Izsáknak, amiért
meglátogathatja a császárnét s Alcxiosz is elkísérheti
fivérét. Amikor mindketten ott álltak az úrn() előtt,
Izsák így szólt hozzá: „Augusta, arcvonásaid nem is
hasonlítanak a szokottak hoz, téged titkos aggodalmak
sorvasztanak, mintha benniink is megrendiilt volna
bizalmad, akiknek pedig nyíltan fcltárhatnád titkai-
dat." A császárné még erre sem kívánta fellebbenteni
a fátylat, csak mélyen súhajtott. „Sohase crtíszakos-
kodj kérdéseiddel olyanoknál - mondta - akik nem e
föld sziiliittei,''' e kiiriilmény gyiitrelmeimnek legföbb
oka. Egyik bánatból a másikba estem már s azok, me-
lyek várnak még reám, nem lesznek a lcgcsekélyeb-
bek." A két test\'ér tapintatosan viselkedett, egy szút
sem szólt, csak szemüket sütötték le a földre s kezi.i-

56
ket kulcsolták iissze fájdalmasan. így maradtak egy
darabig. ~liután eh·égezték az adorntio szertartását,
meglehetősen nyugtalanul rnnulrnk \'issza. :\lásnap
újból eljöttek, hogy beszéljenek a császúrnéval s
minthogy észrevették, hogy ke\·ésbé komor tekinte-
tet \'et reájuk, mint eli'iz() nap - mindketten közeled-
tek feléje. „Te uralkodónk vagy - mondták neki - mi
legalázatosabb rabszolgáid vagyunk, akik minden
gyiitrelemre készek Felségedért. Csak azért, hogy
egyetlen árnyék se zarnrja meg lelked békéjét s ne
kergesse feléd az ag.e;odalmak felhőit. .. " Ez a néhány
szó visszaadta a baszilissza bizalmát, aki szám(ízte
kétségeit. A fivérek megsejtették a császárné titkát,
minthogy élesen láttak s ítéltek, a félig-kimondott
szúb<íl is ki tudták oln1sni az alig megérlelt gondola-
tot. Mindketten a baszilissza szolgálatára esküdtek,
számos jelét adták iránta valö h(íségüknek s megígér-
ték, hogy rendíthetetlenül mögiitte fognak állani,
amikor erre az úrnőnek szüksége lesz. Az apostol ta-
nácsa szerint együtt \·igadtak vele, amikor jókedvű
volt s elkomorodtak, amikor reájött a szomorúság s
ehhez tartották magukat minden igyekezetükkel.
Könyöriigtek a baszilisszának, hogy tekintse úgy
(íket, mint vérszerinti rokonait s intimusait, mintha
ők is nh'ínok lennének, mint a császárné. Csupán
egyetlen kérést intéztek hozzá: amennyiben a cs:í-
sz:í.rnénál vagy a császárnál az ő irigyeik ellenük fel-
jelentést tennének, hozza ezt azonnal tudomásukra,
nehogy ellenfeleik csapdáiba botorul beleessenek.
Ezt a kegyet kierőszakolták s ugyanakkor könyö-
riigtek neki, legyen velük s ezért a maguk részéről
megígérték, hogy Isten segítségé\·e] mindent clkö-
\·etnek, nehogy Konstantint, a csász:'írné fiát ldsem-
mizzék a császári dromfoyból. Azt is elhatározták,
hogy egyezségüket esküvel is megcréísítik, mint-

57
hogy nem volt idejük a tétovázásra ellenségeik fene-
kedése miatt.
Így a két fivér kissé fcllélekzett: nagyobb ön biza-
lommal éltek s bátorságosabb hangon beszéltek a
baszileuszhoz is. '.\lindketten, dc különösen Alcxiosz
rendelkezett a színlelés adományával, mesteri módon
tudta palástolni érzéseit. Irigyeik haragja hatalmas
lánggal csapott fel. De, minthogy egyetlen szú sem
maradhatott titokban, amit ellenük mondtak ki,
el(íbb említett egyezségüknél fogva - megtudták azt
is, hogy a két, mindenható palotaszolga elhatározta
vesztüket. Így aztán nem is mentek együtt be a palotá-
ba, hanem naponként egymást felváltva. Ez az el<ívi-
gyázatosság bölcs volt s méltó Palamédészhez is, mert
ha egyik ~íldozatul is esik a minden hat(> szküthák harng-
jának - a másik megmeneküJ.het a barbárok hálójábúl.
Am minden cl(ívigyázatosságuk ellenére az események
gyorsabban peregtek le, mint várták. Bebizonyosodott
azonban az is, hogy ők enísebbek ellenfeleiknél s ez a
történet megérdemli, hogy elmeséljük.
A Mámhry-tenger ázsiai oldalán fekvő Küzikosz
v.írosát elfoglalták a türökiik. '.\lihelyt ezt meghallotta
a császár- Komnénosz Alcxioszt hívatta. Ezen a napon
a fivérek közül Izsák mit az, aki a palotába érkezett.
Amikor Izsák meglátta, hogy fivére megbeszéléseik el-
lenére is a palotába jön - eléjement s megkérdezte, mi
az oka váratlan jelenlétének? A kérdezett így felelt
„azért jiittem, mert a császár hívatott". Így mindket-
ten egyszerre mentek be, elvégezték az cl<lírt leboru-
lás szertartásait; minthogy étkezés órája mit, az ural-
kodú kis türelmet kért tőlük, majd megosztotta velük
asztalát. Így elváltak egymástól, egyik a jobb, másik a
bal végén az asztalnak, egymással szemben. Egyetlen
szemvillanással szemügyre vették a jelenlevőket s
látták, hogy azok komor arckifejezéssel, suttogva be-

58
szélnek. Amíl féltek, hogy a hatalmas palotaszolg6.k
itt \·etették ki ellenük háléijuk.at, ezért kérdően egy-
m:ísra néztek s nem tudták, mit tegyenek?
:'.\Iinthogy hosszabb idő óta megnyerték kedves
magaviseletükkel a baszileusz környezetének, külö-
nösképp az udvarmesternek jéiindulatát - éíhozzá folya-
modcm Komnénosz :\lexiosz egy szolgája, s az udrnr-
mesternek ezt mondta: „Jelentsd, kérlek, uramnak,
hogy Küzikoszt elfoglalták. Levelet kaptunk ezzel
a rossz hírrel". Az udvarmester, amikor letette a tálat az
asztalra, halk hangon elmondta lzs<iknak, mit hallott
a szolgátéil. Izsák, a maga részéníl néma szájmozdula-
tokkal értésére adta mindezt fivérének. Alexiosz szél-
sebes észjárása elkapta a szavak értelmét, megfejtet-
te a gondolatot. l\lindketten fellélekzettek, mintha
megszabadultak volna az őket szorongató aggodalom-
töl. \'isszanyerték iinuralmuk teljességét s újbéil hi-
degvérrel bírt:ík mérlegelni a pillanatnyi helyzetet,
elkészítve a megfclcllí dlaszt, ha ezen ügyben hozzá-
juk fordul a baszileusz, vagy véleményüket kéri.
Ezekkel a gondolatokkal rnltak elfoglalva, amikor
a császár reájuk emelte tekintetét s minthogy biztos
volt benne, hogy lík még nem tudják a hírt - elmond-
ta nekik Küzikosz elestének szomorú újságát. :'.\lind-
ketten egyszerre készek rnltak vigasztalni a baszilcusz
szívét, melyet megrendített e város feldúlásának tiirté-
nete, felszították bátorság:ít s reményt csepegtettek be-
lé, biztatva azzal, hogy a várost könnyű lesz újból fel-
menteni. „A legfontosabb az - mondt:lk, - hogy
Felséged ép és egészséges legyen. Ami azokat illeti,
akik a várost elfoglalták - azok hétszerte nagyobb
büntetést fognak kapni, mint amit barbárságukban el-
pusztítottak." A baszilcusz elragadtatva hallgatta vála-
szukat, elbocs:ította őket asztalátcíl s a nap hátralévő
részét minden különösebb gond nélkül töltötte el.

59
 Ettííl kezdve a Komnénosz-fivérek még nagyobb
gondot fordítottak arra, hogy a palotába járván jó ba-
rátságot kössenek a császár kiirnyezeté\·el s minél ke-
vesebb támadási felületet nyújtsanak ellenségeik sz<Í-
mára, minden módon enísítették a velük szemben
megnyilvánuló rokonszenvet, ami védelmüket is je-
lentheti. Arra is ügyeltek, hogy még erősebben hú-
doljanak a baszilisszának s meggyíízzék íSt amíl, hogy
csak érette s miatta akarnak élni. Izsák, mint a csá-
szárné unokahúgának férje, tehette ezt. Atyám is
kiinnyen szerepelhetett rokonként örökbefogadása
folytán s így ez volt az az ürügy, melynek segítségével
közeledhetett a császárnéhoz, ez az ok eloszlatott
minden.. kétséget s elaltatta az ellenségek
,,„ gyanakvá-
s:.ít is. l.' gyeltek mindketten persze arra, hogy ne le-
gyenek kegyvesztettek s ne hulljanak egykönnyen
ellenségeik hálójába.
Amikor a hatalmas palotaszolgák észrevették,
hogy az ügyek nem mennek tetszésük szerint s nem
olyan könnyű elveszíteni ilyen férfiakat, sőt ellenke-
zőleg, - magának a császárnak jóindulata is napról-
napra ntí az <Í irányukban - nekik is abba kellett hagy-
niuk kieszelt terveiket, hogy más út felé irányozzák
titkos lépéseiket. '.\fi lehetett ez? Bizony az volt szán-
dékuk, hogy egy éjszaka meglesik őket a császár tud-
ta nélkül s valamilyen hamis ürüggyel szemük világá-
tól megfosztják a testvéreket. A Komnénoszok ezt is
megtudták. Amikor látták, hogy ez a veszély már a
küszöb cltítt leselkedik - arra a meggyőz(ídésre kel-
lett jutniuk, hogy egyetlen menekvésük a lázad<bban
van s a szükség erre a lépésre kényszeríti rá őket aka-
ratuk ellenére is. :\li lett volna oktalanabb, mint ké-
nyelmesen bevárni hóhéraikat, akik tüzes vasat
nyomnak szemükre, - kilobbantva belcílük örökre a
fényt? Terveiket természetesen most is szívük mé-

60
lyére rejtették el. Rövid idővel ezut<Ín Alexiosz pa-
rancsot kapott, hogy vonja magához a csapatok egy ré-
szét s rnnuljon a hitetlenek ellen, akik Küzikoszt fel-
dúlták, mert ez a nyugati vidékek domesztikoszának
feladata. Ezt az alkalmat használta fel arra :\lexiosz,
hogy levéllel magához hh·ja a hozzá szító tiszteket a
csapatokkal együtt, azzal a paranccsal, hogy az utat
nagy sietségben tegyék meg a föváros felé.
\'alaki az egyik császári szolgának, Borilosznak
ösztönzésére a császtfrhoz ment s azt kérdezte tőle,
vajon az uralkodcí tudtával vonja-e a nagy-
domesztikosz az iisszes csapatokat a föváros e!(ítt iisz-
szc? A baszilcusz azonnal hívatta Alexioszt s kérdezte
tőle, vajon megfelelnek-e ezek a hírek az igazságnak?
Atyúm természetesen nem tagadta, hogy a császár pa-
rancsára történt a sereg egy részének koncentrálása,
fo1 a legenergikusabban megcáfolta azt, hogy az
egész hadcr6t idcvezényelte volna. „A hadsereg valcí-
jában - mondta - szét van szórva s azok a csapatok is,
melyek érkeznek, a legkülönbözőbb táborokbcíl rek-
rutálódnak. Azok, persze, akik látják ezeket a csapa-
tokat, azt hiszik, hogy egy adott jelszóra az egész
Római Birodalom haderejét összehívták, dc mindez
csak csalfa látszat." Jóllehet Borilosz tiltakozott ezen
kijelentés ellen - Alexiosz erősebb maradt s császári
ura beleq?;yezésével távozott. A császári szolgák erre
lesből akarták a fivéreket elpusztítani . .'.\:legbeszélése-
iket meghallotta egy alán eredetű férfiú, aki a
magisztrosz címével ékeskedett s aki hosszú ideje
a császár környezetében lévén familiárisaihoz tarto-
zott. Ez az ember éjnek közepén a Kornnénoszokhoz
sietett s mindent elmondott a nagydomesztikosznak.
ll!!;y hírlett, hogy maga a baszilissza is tudja e
magisztrosz látogatását a Komnénoszoknál. Alexiosz a
férfiút anyjához és fivéréhez vezette. Amint megtud-

61
ták az ellenük szőtt gyalázatos teí\"et, megérezték,
hogy most már \'égre kell hajtaniuk régi elgondolá-
sukat, s az ('r segítségé\'el kell biztosítaniuk életüket.
Amint másnap reggel a nagydomesztikosz megtudta,
hogy a közeledő sereg elérte a thrák határt - elment
Pakurianoszhoz.''~ Ez az ember, a kiiltő szavaival élve
„kicsiny termetében nagy lelket hordott","' nemes fü-
mény családb(JI származott. Amikor ez az ember min-
dent meghallott. megértette, hogy egy percet sem sza-
bad veszíteni, hanem meg kell ragadni legsiirgtíscbbcn
az alkalmat. ,Jla holnap hajnalban elmégy innen - kü-
vetlek a sereggel s harcolok oldalad mellett. Am ha a
következű napra habsztod teí\"eid véghezvitelét, úgy
tudd meg, hogy én magam megyek a császárhoz s fcl-
adlak téged és társaidat." „~Jinthogy úgy látom - felel-
te Alcxiosz- hogy te lelkcdHén viseled az én sorsomat.
érzem, hogy ez val6ban Isten műve s ezért követem ra-
n<ksodat. Dc biztosítsuk mindketten szavunkat eskü-
vel." Ezután hitükre esküt tettek, azzal az ígérettel,
hogy ha az lrr tr6nra ülteti Alcxioszt, úgy Pakurianoszt
nagydomcsztikosszá teszi, arra a rangra emelvén, me-
lyet most ő maga tült be. Így eltávozott Alexiosz, miu-
tán elbúcsúzott Pakurianosztól s egy másik harcoshoz,
Guiscard Róbert unokaöccséhez, Humberropuloszhoz
ment. Beszfönolt előtte a helyzctr<íl s elmondta neki
menekülésének okait, felkérve arra, hogy legyen segít-
ségére. A másik azonnal elfogadta. „Akkor is magad
mellett fogsz találni, amikor az életemet kell odaad-
nom érted."
'.'\agyon szerették őt a katonák, mert mindig két
kézzel ajándékozott, annak ellenére, hogy rngyonban
nem bővelkedett. :\'em tartozott a harácsolók fajtájá-
hoz, akik tátott szájjal lesik a szerencsét. De az a vé-
leményem, hogy a bőkezűség nem mindig a kiosztott
pénz mennyiségét<íl függ. hanem jóval inkább a szán-

62
déktól, mellyel adjiík. Így történhet csak, hogy \'alaki.
aki nem éppen gazdag, dc erején felül ad - bííkczű­
nck tekinthet(;, míg olyanvalaki, aki telve \·an gaz-
dagsággal, dc nem segít a rászorulökon, jogosan ne-
vezhetíí második Kroiszosznak, vagy '.\Jidasznak,
aranyfolönak, szem·edélycs fösvénynek. Azt, hogy e
tekintetben Alcxiosz mennyi erénnyel rendelkezett,
nyil\'án már tudt;fü azok a katonák is, akikről clííbb
beszéltem, épp ezért vágytak arra, hogy tr<Ínra emel-
kedjék s erre tették le fogadalmukat.
'.\liután kicserélte kütését Humbcrtopulosszal,
Alexiosz hazavágtatott s mindent elmondott fü·éinck.
\'as::írnap éjszaka volt,"• amikor atyám megtette végső
előkészületeit. Kiivetkez(í hajnalban ö\·éivel együtt
elhagyta a várost. Ezért van az, hogy a nép, amely
éppúgy szerette Alexiusz bátorságát, mint alakoss::íg<ít
- ezeknek az eseményeknek hatása alatt egy éneket
szerzett vulgáris nyelven, melyből kitűnik az ellene
szőtt összeesküvés egész fonala s Alexiosz clhatároz;í-
sa is. Lám, hogy is sz()[ ennek a dalnak sora: „'.\knny-
bemenetcl ünnepe előtti szombaton, böjt cWtt bátor
Alexiosz, én .sölymom elszálltál, legyen hát hétfőre jó
utad„." A versnek ez volt belséí értelme: Tiirophagia
ünnepének szombatján még itt voltál, Alexiosz, dc
hála ügycsségeclnek vasárnapra clszálltál, mint a s<Í-
lyom, - szétszaggatva ellenségeid hálöját.
A Komnénoszok anyja, Dalasszéné Anna cl<íkészí-
tcttc Botaneiarész egyik rokonának házasságát leg-
id<ísebb fiának, 1\1:.ínuelnek leányával."' '.\fost attól
félt, hogy a kisleány ncvcWje megtud valamit az ösz-
szeesküvésből s ezt felfedheti a császár előtt - s ezért
rcndkíviil érdekes tervet eszelt ki. Elrendelte, hogy
este gyűljiin össze az egész ház népe, hogy együtt
menjenek könyörögni az l'r házába, ami azért is ért-
hető volt, mert az úrnő gyakran látogatta a szentélye-
ket. Amikor minden előkésziilet megtörtént, felnyer-
gelték a lovakat a dámák számára is. Botaneiatész cs<{-
szár rokona s nevelöje ezalatt még aludt, mert éíket
kiilön lakosztályban helyezték el. Hajnal hasad takor
a Kornnénosz-fivérek felfegyverkeztek, hogy megin-
duljan,1k lovon a császári város felé, bezáratt<1k a nagy·
kaput s a kulcsokat anyjuknak adták. Am ugyanakkor
zajtalanul bezárták azt az ajtút is, mely a
Botanciatész-rokon lakosztálya felé vezetett. .'.\Iindez
éjszaka történt, a sötétség leple alatt. '.\Iiel<ítt a kakas
megszólalt volna, kinyitották a nagy kaput s anyjuk-
kal, húgaikkal, feleségeikkel együtt gyalog egész
Konstantin fórumáig mentek. Innen a Komnénoszok
átszaladtak a Blakhernai palot<lba, sietlís búcsút vet-
tek az asszonyoktól, akik meg a Hagia Szophiába ro-
hantak. Ezalatt felébredt a Botaneiatész-fiú nevelője
s megértve, hogy mi történt, fáklyával kezében a szö-
kevények keresésére indult s beérte éíket, mielőtt el-
érték a :--legyven Szent '.\hírtír templomát. .'.\Iihelyt őt
megpillantotta Dalasszéné Anna, a nagyszerű gyer-
mekek édesanyja - odaszólt hozzá „nagyon is jól tu-
dom, hogy bevádoltak minket a baszileusz előtt.
Ezért menekiiliik a szent oltár elé, hogy az égiek se-
gítségéért könyörögjek . .'.\lihelyt reggel lesz, magam
megyek a palotába . .'.\knj te is oda s ha kinyitják a ka-
pukat - jelent~,d be jöttiimet". Az ember így tüstént
elsietett, hogy teljesítse az úrnő parancsait.
Az asszonyok .'.\liklós püspök szentélyébe érkez-
tek, melyet ma is mindköziinségesen „menedéknek"
neveznek: a nagy templom''" oldalában húzódik meg
e szenthely s régi időben már azért építették, hogy
azíluma legyen azoknak, akik vád alá estek s azt hi-
szem, őseink kifejezetten arra a célra szánták, hogy
az, aki ide menekül vádlé>i elől - a törvény szigorától
ment maradjon. rtt látszik, hogy a régi baszileuszok és

64
cézárok mennyire törődtek alattvalóik jólétével.
A templom őrzője nem nyitotta ki előttük azonnal a
kaput, hanem előbb megkérdezte, hogy kicsodák s
honnan jönnek. \'alaki kíséretük.bői mondta: „Keleti
vidékekről jött asszonyok. i\'lindenüket arra áldozták,
hogy idejöhessenck s elvégezhessék itt, e szent he-
lyen ájtatosságaikat, mielőtt visszatérnek övéikhez."
Az őr erre azonnal kinyitotta az ajtót s beengedte az
asszonyokat.
~1ásnap reggel a baszileusz összehívatta a szená-
tust, s beszédében megvádolta a Komnénoszokat.
Ugyanekkor szolgáit elküldte az asszonyokhoz azzal a
paranccsal, hogy jöjjenek a palotába. Ám Dalasszéné
ezt válaszolta a küldötteknek: „~Iondjátok meg az
autokratórnak: gyermekeim hűséges szolgái a Felség-
nek, minden körülmények közt odaadóan engedel-
meskedtek neki, nem kímélve testüket és vérüket,
ők voltak az elsők, akik áldozatot hoztak a Te birodal-
madért. Ám a féltékenység, mely nem bírja elviselni
irántuk való kedvezésed s jóindulatod - a legnagyobb
veszély szélére sodorta őket. A gonoszok elhatároz-
ták, hogy megvakítják fiaimat s minthogy ők ezt meg-
tudták, s nem hajlandók ily gyalázatos sors osztályré-
szesei lenni - elmenekültek a városból, de nem mint
lázadók, hanem mint hűséges alattvalók, részben
azért, hogy kivonhassák magukat a veszedelmekből,
részben azért, hogy tudtára adják Felségednek, mily
cselszövevények történnek, s kérjék kegyes pártfogá-
sodat. .. " A kiküldöttek tovább erősködtek, hogy az
asszonyok mindenképp kövessék őket. Így aztán az
anya méltatlankodva mondta nekik: „Engedjetek be
a szentélybe, hogy itt imádkozzam. Valóban különös,
hogy éppen ebben akadályoznak meg, abban, hogy
belépjek s ~ljtatosságaimba merüljek az Égi Királynő
előtt". A küldöttek tekintettel voltak a bölcs asszony

65
érveire, s így megengedték, hogy bemenjen a temp-
lomba. Lassan megy, vontatottan, mint aki megtört az
évek súlya alatt s meggörnyeztették a gondok. Ami-
kor elér a szentély elé, kétszer is letérdel, ám amikor
harmadszor is térdre veti magát, belekapaszkodik
a szent ajtóba1' 7 és így kiált fel: „Mindaddig, míg nem
vágják le kezem, nem megyek ki e szent helyről, ha-
csak nem hozzák nekem el a baszileusz keresztjét,
mint szabadságom biztosítékát". Így az egyik kikül-
dött letépve nyakáról a keresztet - odanyújtja neki.
Ám az asszony ezt nem fogadta el: „Nem tetőled aka-
rom, hanem egyenesen magától a baszileusztól, mint
sérthetetlenségem jelét. Kis keresztet sem fogadok
cl, ha ezt akarnák felajánlani - a császár keresztje fe-
leljen meg méltóságána~,". Azt is kérte, hogy az ural-
kodó ígérete ünnepélyes legyen, mert ha az ígéretet
csupán egy kis keresztre teszi - a legtöbben nem is
láthatnák, mi történt. „A császár bölcsességére és kö-
nyörületére bízom magam. l\1ost siessetek."
Ami pedig menyét, Izsák feleségét''" illette, ő haj-
nalban az első zsolozsmák éneklésekor már belopó-
zott a templomba - s most szétvonta arca elől fátylát
s ezt mondta a jelenlévőknek: „Aki akar, elmehet in-
nen, de mi a templomból biztosítékok nélkül nem tá-
vozunk, bármennyire is fenyeget a halál." A kiküldöt-
tek, akik előtt az asszonyok most már egyre növekvő
bátorságot mutattak - félve, hogy fclmcntésükre kí-
sérlet történik - a császárhoz siettek, hogy mindent
elmondjanak neki. A császár, aki lelke mélyén jó volt,
meghatódott Dalasszéné szavától s elküldte a kért ke-
resztet az ígéretekkel együtt. Amikor erre a jelre
Dalasszéné kijött a templomból, az uralkodó úgy ren-
delkezett, hogy leányaival s menyeivel együtt Pctrion
kolostorába vonuljon vissza. Ezenfelül előírta, hogy
földjeik, pincéik, egész vagyonuk sértetlen maradjon.

66
A kolostorban aztán minden nap a két asszony az őr­
téíl tudakolta meg, nem érkezett-e valami hír a férfi-
akról? Az éírök a legnagyobb jóindulattal mindent el-
meséltek, amit éppen megtudhattak. Az apátnéí, aki
telve volt könyörülettel, lekenyerezte az őröket azzal,
hogy szabadon válogathattak az ételeikben. Így aztán
az asszonyok mindazt behozathatták a kolostorba,
amire épp szükségük volt. Ennek következtében az
őrök szorgoskodtak hírek szerzésén s a férfi Komné-
noszoknak semmiféle cselekedete sem maradt rejtve
a foglyok előtt.
Amíg az asszonyokkal ez történt - a felkelők kilo-
póztak a Blakhernai palota kapuján, miután feltörték
a reteszeket s akadály nélkül eljutottak a császári is-
tállókhoz."" Elvezették azokat a lovakat, amelyekre
szükségük volt, a többinek elvágták lábinát s utána
eh'(lgtattak egy Koszmidion nevű kolostorhoz, mely a
főváros környékén van. i\Jég egyelőre nem merték le-
leplezni terveiket, csupán rábeszélték itt Palaiologosz
Györgyöt/" hogy kövesse őket. Ettől az embertől bi-
zony óvakodniuk kellett, minthogy György édesapja
a legnagyobb mértékben le volt kötelezve a császár-
nak: mi sem volt kézenfekvőbb, mint hogy György le-
leplezi összeesküvésüket. Palaiologoszt nem is lehe-
tett oly könnyen kezelni, mint a többieket, ő bizony
elhalmozta őket szemrehányásokkal hűtlenségük mi-
att, a fivérek másnapra meg is bánták őszinteségüket.
Am az apátnő, aki Palaiologosz anyósa volt, rábeszél-
te vejét, hogy csatlakozzék a fivérekhez s ezért a leg-
nagyobb fenyegetésekkel sem fukarkodott. Ennek
következtében Palaiologosz is megváltoztatta visel-
kedését. l\.lindenekclőtt az asszonyokra gondolt: fele-
ségére, Annára s Máriára, az anyósára. Ez az utóbbi
bolgár fejedelmi családból származott s oly csodálato-
san szép volt s szépsége annyi gráciával egyesült tö-

67
kéletes harmóniában, hogy a kor legszebb asszonyá-
nak tartották. Így érthető, hogy Alexiosz s Palaiolo-
gosz miért törődtek annyira az ő sorsával. Egyikük-
nek az volt a \'éleménye, hogy egy várba kellene
elrejteni a nőket, míg Palaiologosz űgy gondolta,
hogy a Blakhernaiban, Isten Anyjának védelme alatt
lennének legbiztosabban.
Ez az utóbbi szándék győzött s í.e;y helyezték el
őket, - Isten anyjának oltalmába ajánlva. Eírntán
megálltak megint tanácskozásra. „Ti meneküljetek
tovább, mondta Palaiologosz, én magamhoz veszem
pénzemet s rövidesen utolérlek benneteket." Való-
ban egész ingó vagyona itt volt összegyűjtve. Í.e;y az-
tán a fivérek útnak indultak, míg Palaiologosz a ko-
lostor igásállatainak hátára rakatta drágaságait s
utánuk indult. :\!inden to\':'~bbi nehézség nélkül elju-
tottak Thrákiába, ahol csapataik állomásoztak.
(:gy gondolták, hogy mindazt, ami történt, meg
kell üzenniök Dukasz János cézárnak is, aki birtokain
tartózkodik," ezért e.e;y futárral értesítették őt felke-
lésükről. A követ hajnalban ért a kastélyhoz s azonnal
látni kívánta a cézárt. A cézárnak ugyancsak János ne-
vű unokája, aki elválaszthatatlan volt nagyapjától,
meglátta az üzencthozót, berohant nagyapjához, aki
aludt még akkor s felébresztette, elmondta neki a fel-
kelés hírét. J\ cézár úgyszólván még félálomból riadt
fel, mindenekelőtt jól arculvágta unokáját, mondva,
hogy ne zavarja ilyen szamárságokkal. Am nchány
perccel késííbb a gyermek újból visszajött a már meg-
erősödött hírrel, valamint a Komnénoszok üzenetével.
A levél szövege nagyon ügyes volt, csak fátyolon
keresztül láttatra meg a felkelést. „ Kitűnő ebédet ké-
szíttettünk - írták - amennyiben részt kívánnál ven-
ni ünnepi lakománkon, kérünk, a legnagyobb sietség-
gel jöjj cl hozzánk." Erre a cézár felkönyökölve

68
nyoszolyájában gondolkozni kezdett s maga elé hívat-
ta az üzenethozót, Ez aztán elmesélte a Komnéno-
szok egész vállalkozását. „Jaj nekem" mondta a cézár,
kezeit szemére szorítva, majd szakállába markolt,
mint akit nehéz gondolatok hánytorgatnak, majd arra
a belátásra jutott, hogy csak egy marad hátra: - neki is
fel kell lázadnia a fivérekkel együtt. Ennélfogva
azonnal nyergeltetett s igyekezett elérni vágtatva a
Komnénoszokat.
Az úton véletlenül találkozott egy bizonyos
Büzantinosszal, aki arannyal teli erszényeket vitt s a
féíváros felé tartott. Homérosz klasszikus szavával
kérdezte tőle: „Ki vagy, vándor és honnan jössz"" l\Ii-
helyt megtudta, hogy az arany, amit visz, a császári
adójövedelmek beszedéséből származik s a kincstár-
ba viszi - rávette arra, hogy töltse cl velük együtt az
éjszakát, megígérve neki, hogy reggel oda mennek,
ahová ő akarja. Amikor az adószedő ezt az eljárást kü-
lönösnek s fcnyeget6nek találta, a cézár megsokszo-
rozta kedvességeit, a végén sikerrel is, minthogy oly
édes volt szájában a szó, mint egy második Dé-
moszthenésznek. i\Iagával víve emberét, elsó.llásolta
őt egy vendégfogadóban, ezer figyelemmel \'ette kö-
rül. Hajnal előtt, amikor a nap emelkedni kezdett,
hogy birtokába ejtse a láthatárt - Biizantinosz nyer-
geltetett, nagy türelmetlenséggel, hogy minél hama-
rább elérje Bizáncot. Amikor ezt látta a cézár - felki-
áltott: „ne siess el, jöjj velünk egy úton". Ám a másik,
aki nem tudta, vajon a hozú szóló merrefelé tart s
emellett sem értette, hogy személye miért is része-
sült ennyi figyelemben, gyanakodni kezdett a cézár-
ra. '.\'linthogy az adószed6 nem hajlott a szép szavak-
ra, a nagyúr hangot változtatott s most már durván
rákiáltott Büzantinoszra, hogy tegye azt, amit neki pa-
rancsol. Amikor ez az ember nem engedelmeskedett,

69
meghagyta, hogy az adószedő egész málháját rakják
az ő tchcrállataira s folytatta útját. Ami az adószedőt
illette, szabad választására bízta, hogy merre menjen.
Ez az ember persze lemondott arról, hogy a főváros
felé tartson, minthogy attól tartott, hogy a főtisztvise­
lők börtönbe vetik, ha meglátják, hogy üres kézzel ér-
kezik. Ugyanakkor azonban nem akart a Komnénosz-
lázadásba sem beleelegyedni. Így aztán ugyancsak
kedvetlenül követte a cézárt.
Szerencsés véletlen folytán még ez történt: menet
közben a cézár törökökkel találkozott, akik átkeltek
az Eurosz folyón. 7' Visszafogva zabláját, megkérdezte
tőlük, honnan jöttek s merre tartanak? :\Iindenféle
ígérettel rávette őket is, hogy tartsanak vele a
Komnénoszok t<íborába. ~Iegegyeztek, erre esküt kí-
vánt vezetőjüktől, hogy n)tgpecsételjék kötésüket.
Pogány rítusuk szerint esküt is tettek arra, hogy szí-
vesen harcolnak a Komnénoszokért.
Így aztán most már a törökökkel megerősítve kelt
újból útnak a cézár, hogy elérje a Komnénoszokat.
Ezek már messziről meglátták őt, ragyogtak az öröm-
től, különösen atyám, Alcxiosz volt oda a boldogság-
tól, amikor meglátta a zsákmányt s nem tudott mit
csinálni szeretetében a cézárral, odalovagolt hozzá,
karjába szmfrotta össze-vissza ölelte. A cézár tan<Í.CS<Í.-
ra megindultak most már a főváros felé vezető úton.
Útközben a falvak és városok népe császárként
üdvözölte Alcxioszt. Így értek el egy Szkhiza nevű
thrák városba, ahol tábort ütöttek. :\lindenkit azért
erős aggodalommal töltött bizony el a jövő, szerették
volna már császárként látni azt, akiben reményked-
tek. A többség Alexiosz hatalmát kívánta, ám Izsák
pártja sem maradt tétlen, ők is meg szerették volna
szerezni a többséget. Így a helyzet tisztázatlan ma-
radt, egyik az első, másik a második fiút akarta meg-

70
választani mint a Birodalom urát. A jelenlevők közül
számosan voltak, akiket a rokonság szálai Alexioszhoz
fűztek: így maga a cézár, Dukasz János, aki éppoly
ügyes volt a vezetésben, mint a parancsok végrehajtá-
sában s akit én magam is ismertem még, ezenfelül Já-
nos és l\lihály, az unokái s nővérük férje, Palaiologosz
György. Ök megsokszorozták valódi erejüket, hogy
véleményüket rákényszerítsék a tömegre - minden
húrt megpengettek, mint ahogy ezt mondani szokás s
mindent elkövettek annak érdekében, hogy a prokla-
máció Alexiosz érdekében történjék meg. Oly ügye-
sen hangolták át fokról-fokra az érzelmeket, hogy
Izsák hívei egyre inkább leapadtak.
Valóban, ahol János cézár szólt, ott senki sem tu-
dott neki ellcntállni mert ki lehetett volna riválisa
szellemi javakban s méltóságteljesebb nála a külső
megjelcnésben? 1·1 Persze, kérdés, hogy mit reméltek
a Dukaszok Alexiosz megválasztásától? De ugyanak-
kor mit vártak a katonák s a tisztek is ugyanettől?
„Kárpótolni s jutalmazni fog benneteket a legbőke­
zűbb módon, mindenkit érdeme szerint s nem valami
aprósággal, mint ezt a botor vezetők teszik, mert hi-
szen ő már épp elég régen a ti nagydomesztikoszotok.
i\lcgosztotta veletek a sót, veletek harcolt együtt a
csetepatékban éppúgy, mint a nagy ütközetekben,
nem kímélve sem életét, sem tagjai épségét a ti jóllé-
tctekért, számtalanszor átkelt hegyeken és síkságo-
kon veletek együtt, megismerte a háborúk nélkülözé-
seit. Ismer benneteket, tömegben éppúgy, mint
egyenként, minthogy ő is éppoly barátja Arésznek,
mint ti, szereti a bátor harcosokat."
Ilyenformán beszélt Dukasz, mialatt Alexiosz
mindenben nagy előzékenységet mutatott Izsákkal
szemben, neki engedve át az elsőbbséget, részben
testvéri szeretetből, részben azért, mert már akkor az

71
egész sereg melléje állt, az ő trónraemelését kívánta s
úgyszólván semmi érdeklődést sem mutatott Izsák
iránt. Alexiosz eltávolította ugyan fivérét a tróntól -
ezzel szemben minden másban kedvezett neki. Ezzel
semmiféle kockázatot sem vállalt, minthogy a sereg
mellette volt, ő pedig csak szavakkal hízelgett fivéré-
nek, színlelve azt, hogy meghajlik auktoritása cléítt.
Egy szép nap az egész sereget egybehívták a prac-
torium elé, amikor már minden katonában lobogott a
vágy, hogy meghallgassák kívánságát. Izsák felemel-
kedett, a bíborsarukat reá akarta húzni fivére lábára.
Alexiosz ezt visszautasította, erre így szólt: „Hagyd,
hogy ezt tegyem. Az (1 r téged választott ki a mi csalá-
dunkból." Emlékeztette arra a jóslatra, melyet egy
Karpianosz környéki ember tett előttük, amikor visz-
szatértek együtt a császári palonlból. Ez úgy történt,
hogy szemben jött velilk egy ember, vagy talán valami
felsőbb lény, mindenesetre olyan valaki, aki mélyen be-
leláthat a jövtíbe; különös jelenség volt, hajadonfővel
járó szentember, bozontos szakállú, fehér hajú. Alcxiosz
lovon ült, ő megragadta lábát, lehúzta magához, hogy
fülébe súghassa Dávid zsoltárának e sorát: „Légy fi-
gyelmes, uralkodj az igazság kedvéért", majd hozzátet-
te „Te: Alexiosz autokratór". Ezek után a jóslatszcrű
szavak után eltűnt. Alcxiosz nem tudta többé megtalál-
ni, bármennyire is kereste, hogy megtudja tőle, kicsoda
s honnan jött? Am a jelenés láthatatlan maradt.
Amikor visszatért, Izsák fivére sokat kérdezte lá-
tomása felől s tudni akarta a kinyilatkoztatás titkát.
Alexiosz eleinte kitért előle, dc aztán Izsák unszolásá-
ra végiilis halk hangon elmondta az egészet. Oly szí-
nezetet adott elbeszélésének, mintha érzékeinek já-
téka lett volna csak az egész, ám amikor hasonlós<ígot
keresett, hogy leírja az embert - mégis Szent János
evangelistát kellett például vennie.

72
 Izsák most látta, hogy beteljesedik a jóslat, amit az
aggastyán szavakba öltöztetett, így szinte erőszakkal
húzta fel a császári méltóságot jelentő bíborsarut s
ezenfelül ő nyilatkoztatta ki, hogy az egész sereg
Alexioszt kívánja császárul. A Dukasz család kezdte
el az akklamációt, minthogy ez a nemzetség több ok-
ból nagyon is támogatta Alexiosz császárságát, főként
azért, mert rokonuk Eiréné, az én anyám, házastársi
kötelékben állt Alexiosszal. Ugyanakkor mindazok,
akik velük a vér kötelékével voltak összefüzve, ha-
sonlóképp szabad folyást engedtek elragadtatásuk-
nak. A sereg többi része is átvette az örömujjongást,
kiáltásuk zaja az égig hatolt. Különös jelenséget lehe-
tett észrevenni: azok, akik eddig másként ítélték meg
a dolgokat s talán inkább a halált választották volna,
mint terveik felborulását - egyetlen pillanat alatt
ugyanarra a véleményre jutottak, mint a túloldaliak s
ezt oly hangosan cselekedték, hogy senki sem téte-
lezte volna fel róluk, hogy véleménykliliinbség állt
fent köztük s a többiek között.
l'vlialatt ezek az események zajlottak - híre jártan-
nak, hogy l\Ielisszénosz'" egészen Damaliszig hatolt
eléíre s őt is császárrá kiáltották ki, s felöltötte a bíbort.
A Komnénoszok először nem akartak mindennek hi-
telt adni. Am amikor l\Iclisszénosz megtudta a történ-
teket, - követeket küldött a fivérekhez a következéí
tartalmú levéllel: „Az Úr erőben és egészségben meg-
tartott seregemmel együtt egészen Damaliszig, a ka-
tonák engedelmeskednek parancsomnak. Hallottam,
mi történt veletek, hogyan menekültetek meg a palo-
taszolgák gonoszsága s tervezett cselszövényeik elől,
miként gondoskodtatok az isteni Gondviselés akara-
tföól saját javatokról. l\Iinthogy pedig az érzelmek
egyezése folytán s atyafiság révén is 77 szövetségese-
tek vagyok, ragaszkodásom senkiénél sem gyengébb,

73
akivel vér kötelékei kötnek össze benneteket. Az Úr,
aki mindent tud, úgy akarja, hogy miutfo megálla-
podtunk egymással, oly erősek legyünk, hogy ne in-
gathassanak meg bennünket a szelek, ellenkezőleg,
mi kapjuk kezünkbe a kormányzatot s így biztosíthat-
juk jövendő lépéseinket. ~Iindez beköYetkezik ak-
kor, ha nektek sikerül elfoglalnotok a fővárost s egyi-
ketcket császárrá kiáltják ki, míg az én számomra
meghagyjátok Ázsiát: hordom a koronát, bíborba öltö-
zöm, ugyanúgy császárrá kiáltanak ki, mint ahogy ez
a szokás - valamelyiketekkcl együtt: aklamációt
együttesen kell csinálni s habár a területek s ügyek el
is lesznek választva közöttünk, kifelé egy és egyetlen
lesz az irány. i\líg megmaradunk ennél az elvnél, a
Birodalmat semmilyen zavar sem fogja fenyegetni."
Amikor a követek 'átadták ezt az üzenetet, nem
kaptak mindjárt rá érdembeli választ. Ám a követke-
ző nap a Komnénoszok hívatták őket s bebizonyítot-
ták előttük, hogy Melisszénosz ajánlatai nem valósít-
h:itóak meg, de megígérték, hogy másnap i\fanganész
György, akinek gondjába ajánlották a követeket -
megmondja nekik válaszukat. J\:líg ezek a tárgyalások
húzódtak, nem hanyagolták cl semmiképp sem a \'á-
ras ostromát s apró csatározásokkal törtek elő a bás-
tyák felé. :'.vlásnap kérették valóban a követeket, hogy
megismerjék döntésüket. Eszerint hajlandóak i\le-
lisszénoszt felékesíteni a baszileusz után következő cé-
zár címével, élvezheti a diadémot s a rangjával járó
akklarnációt, ezenfelül neki adják Thesszaloniké hatal-
mas városát, melyben Démétriosz vértanú tiszteletére
csodálatos templom épült s a jószagú mirhaillat, mely
sírjából árad, - a legváratlanabb gyógyulásokat idézi elő
azoknál, akik hittel közelednek e szent sírjához.
A követek elégedetlenek voltak ezekkel az aján-
latokkal. i\liután azonban előterjesztéseik hatás né!-

74
 kül maradtak s látták az ostrom jelentős előkészülete­
it, valamint a fivérek hatalmas seregét, belátták, hogy
sietniiik kell, mert ha egyszer a Komnénoszok beve-
szik a fővárost, már azt sem fogják állni, amit most
ígértek: azt kídnták tehát, hogy ezek a feltételek
szövegeztessenek meg egy khrüszobullában s ercísít-
sék meg őket császári bíborbetűkkel. Alexiosz, az új
baszileusz ebbe beleegyezett, hívatta l\fanganész
Györgyöt, aki titkárként szolgált mellette s megbízta,
hogy írja ő meg a khrüszobullát. Ám ez az ember há-
rom hosszú napon át húzta a dolgot, üriigyül hozva fel
egyik, vagy másik sürgős ügyet, mondván, hogy egész
nap dolgozott s képtelen írni az éjszakában, máskor
meg arra hivatkozott, hogy a mécses szikrája ráesett
arra, amit mt'ír megírt s elhamvasztotta a pergament.
l\fanganész híven nevéhez, mely „csel-kieszelőt" " 7

jelent, napról-napra újabb és újabb kifogással hozako-

dott elő.
A Komnénoszok i\retasz nevű helységbe érkez-
tek. Ez egészen a főváros mellett van, a síkság felett
emelkedik s azok számára, akik alulról nézik - ki-
emelkedő pozíciót mutat, egyik oldalával a tenger,
hátával Bizánc felé fordul. Állandóan bőségében van
a friss és iható víznek, de felületéről hiányzanak a fák,
úgy hiszik, hogy ezt a helyet egykor a szénégetők ko-
pasztották meg. Kellemes fekvése miatt Romanosz
Diogenész császár rövidebb tartózkodása alatt nagy-
szerű hajlékot emelt itt, mely méltó volt császári ne-
véhez. Mihelyt ideértek a Komnénoszok - azonnal
megkezdték az ostromot, nem a könnyűgyalogosok­
kal, ostromgépekkel és katapultákkal, melyek még
nem érkeztek ide, hanem íjászokkal, dárdavetőkkel s
nehéz, páncélos lovasokkal.
Amikor Botaneiatész látta, hogy a Komnénoszok
serege nagyon erős s hogy mindenfajta katonák van-

75
nak soraiban s már a város kapui előtt állnak a csapa-
tok s ezenfelül azt is tudta, hogy !\lelisszénosz
Nikéforosz már Damaliszba érkezett s {í is a város ka-
pui felé igyekszik, habár .\klisszénosz er6i kisebbek
a Kornnénoszokénál, de ő maga éppúgy a császári
méltóság után Yágyakozik; így megmerevedve öregsé-
gében, és tehetetlenül, habár ifjús<1gában kit(ínö vitéz
volt, nem tudta, hogyan oldja meg a kérdést s miként
forduljon egyszerre kétfelé. (Jgy érezte, nem lélegez-
hetik szabadon, csak a város bástyáinak védelmében s
ezért gondolatai mindegyre a lemondás körül szár-
nyaltak. \'alóban minden a felfordulás s zavar jegyét
mutatta, a könnyű hódítás előrevetette árnyékát.
A Komnénoszok viszont belátták, hogy a város
megvívása nehéz munka „lesz, minthogy embereik
részben a föld népéből, másrészt idegenekből tevőd­
tek L~sze s mindenütt, ahol a csapat nem homogén,
ott a szándékokban is látszanak a széthúzó alapele-
mek. Alexiosz, aki már felhúzta a császári bíborcipőt,
meggyőződött arról, hogy el kell foglalnia a várost
a katonák állhatatlansága ellenére is s ezért új tervet
eszelt ki. Hízelgésekkel s ígéretekkel néhányat meg-
szédíthet tahfo a bástyák őrei közül s miután megvá-
sárolja hűségüket - kezébe tudja kapni a várost is.
Í~jszaka gondolkozott mindezen, - hajnalban fel-
kereste a cézárt sátrában, hogy elmondja neki tervét s
arra kérje, kísérje el sétájában a várfal körül, hogy
meggyőződhessenek a falak állapotáníl, valamint a
védők nemzetiségéről s ugyanakkor határozzák el,
mily módon lehet bc,·enni a várost? Dukasz bizony
elég nehéz szívvel kísérte el Alexioszt. Mihelyt észre-
vették őket a bástyákról, csúfolni kezdték a céz<frt,
„szerzetes"-nek mondták, bár ő már levetette egyhá-
zi ruh:.íit,7'' mégis elhalmozták gyalázkodásaikkal.
Összehúzta szemöldökét s úgy tett, mintha nem hal-

76
!ott volna semmit ebből, figyelmét a falak felé fordí-
totta. Ügy látszik, hogy azok, akikben erős jellem és
akarat van, valcíban a kiszemelt tárgyra tudják össz-
pontosítani figyelmüket, teljesen függetlenül a külső
eseményektéíl.
'll1dni kívánta, kik azok az emberek, akik az egyes
szakaszokon őrzik a fontos pontokat. Miután megtud-
ta, hogy egyik részen a „halhatatlanok" ezredébéSI va-
lcík találhatók, amott a skandináviai, Thulébcíl való
varangok"" (ez alatt csatabárdokkal felszerelt barbáro-
kat értek, ezenfelül a „nemetz"-ek" 1 szintén barbár
nép, mely régcíta a császár szolgálatában áll) - azt ta-
nácsolta Alexiosznak, hogy se a „halhatatlanok", se a
varangok szakaszán ne tegyen kísérletet. Az előbbiek
ugyanis az ország lakói,"2 le vannak kötve a császár hű­
ségére, előbb adnák életüket oda, mintsem hogy
megcsalják. Ami azokat illeti, akik a csatabárdot vál-
lukon hordják, ezeknél úgy száll át a baszileusz iránti
hűség apáról fiúra, mint valami örökség, aligha tűrnék
a legkisebb célzást az árulásra. Ám ha a nemetzek fe-
lől kísérli meg a megingatást - ez talán nem lenne hi-
ábavaló, esetleg így birtokába kerülhetne az őtőlük
őrizett toronynak.
/\lexiosz engedett a cézár rábeszélésének, melyet
úgy hallgatott, mint isteni orákulumot. Elküldte
egyik emberét, hogy tapogassa ki a nemetzek szándé-
kát, beszéljen főnökükkel. Ez az ember kihajlott a
várfalon s hosszú tárgyalások után hajlandónak mutat-
kozott feladni a várost. A katona visszajött a hírrel s
Alexiosz megtudva a váratlan jószerencsét- magánkí-
vül volt örömében s arra készült, hogy lóra iiljön.
Ezalatt .'.\lelisszénosz követei hangos szóval, mél-
tatlankodva sürgették a khrüszobullát. Manganész azt
állította, hogy a khrüszobulla már elkészült, ám a toll
és a tinta, ami szükséges a császári aláíráshoz - eltűnt.

77
Ez az ember ügyes színjátszó volt, éles elméjével ár
rudra tekinteni a jövendő lehcréíségeir is, de éppúgy
biztosan kiismerte magár a múltban is, rudra, mikor
kell eltemetni az ügyeket. i\langanésznck valóban az
volt a szándéka, hogy a khrüszobulla halogatásával bi-
zonytalanságban tartja a követeket. Félt ugyanis attól,
hogy ha a khrüszobulla, mely Melisszénosznak a cézá-
ri mélrcíságor biztosítja, túl korán jut kezébe, vissza-
utasítja a cézár címét s minden erejét összeszedve -
miként ezt a Komnénoszoknak írta - az erőszakra bíz-
za ügye eldőlrér. Ez volt a valódi oka annak, hogy
i\Ianganész egyre halogatta a khrüszobulla megírását.
Így állt az ügy, amikor elérkezett a pillanata an-
nak, hogy behatoljanak a Yárosba. A követek mindezt
sejtették s megkettőzve igyekezetüket szorgalmazták
is a khrüszobullát. Ám '!l. Komnénoszok ezt mondták
nekik: „Minthogy mi most már Isten segítségével ke-
zünkben tartjuk a várost - el is fogjuk foglalni. Men-
jetek, jelentsétek ezt uratoknak s parancsolóroknak,
hozzáfűzve szavunkat: ha az események megfelelnek
reményeinknek, úgy jöjjön hozzánk s akkor minden
könnyen meg fog oldódni, mindkettőnk részére."
l\1iurán így válaszolt a követeknek - elküld re Palaio-
logosz Györgyöt a nemerzck fejéhez, Gilprakrhoz,
hogy egyezzék meg vele, miként ez utóbbi ígérte, a
jelben, amit adni fog a Komnénoszoknak. Mihelyt ők
ezt megpillantják, sietnek bevonulni, míg Gilprakr,
mihelyt meglátja a csapatokat, kinyírja a toronykapur.
György szívesen elvállalta ezt a megbízatást. Olyan
ember volt, aki egyformán értett a támadáshoz és a
városok megvételéhez s ezért „básryarörőnek" ne-
vezték el, ahogy Homérosz nevezte Arészr, ez a név
nagyon is illett hozzá. Így, miután a Komnénoszok
felfegyverezték s rendekbe állították seregüket,
csendben megindultak a város felé.

78
 Este Palaiologosz György a bástyák alá hatolt s el-
leste Gilprakttól a megbeszélt jelet, felhágott övéivel
együtt a toronyba. Alexiosz emberei, akik a toronytól
kisebb tárnlságra érkeztek már, látszólag elsáncolták
magukat s tábort ütöttek. Így telik cl az éj kisebbik
része. A Komnénoszok serege képezi a haderő dere-
kát a nehézlovassággal s a könnyűgyalogsággal
együtt; szinte lábujjhegyen közelednek, még hajnal
el(ítt megállnak az erődítmények előtt. l\'linden kato-
na ostromra volt felszerelve, hogy ezzel is megtévesz-
szék a várvédőket. ~Iihelyt Palaiologosz megadta a
jelt a torony tetejéről s kinyitotta a torony kapuit -
Alexiosz emberei berohantak, nem valami nagy rend-
ben, csak úgy, ahogy bírták, cipelve pajzsaikat, íjaikat,
lándzsáikat.
Mindez Zöld Csütörtökön volt, amikor mi a misz-
tikus ostya ünnepére készülünk s ez a 6589. év április
havában történt."' - Minthogy a sereg belföldi és kül-
földi származású vitézekből tevődött össze, akik mind
tudták, hogy a főváros régóta bővelkedik mindenféle
anyagi javakban s aligha táplálja fukaran magát a ten-
ger s a szárazföld felől - ész nélkül rohantak be a
khariszioszi kapun keresztül, behatoltak a főútra, dc
a környező kisebb utcákba is s bizony nem kímélték
sem a magánházakat, sem pedig a templomokat, azo-
kat a szentélyeket sem, melyek teljesen cl vannak
zárva a külvilágtól s így aztán bőségesen összehará-
csolták zsákmányukat: csupán a gyilkosságoktól tar-
tózkodtak, minden egyéb bűnt szégyen és szemérem
nélkül követtek el. A leggyalázatosabb az volt, hogy
még azok sem tartózkodtak a gaztettektól, akik e Bi-
rodalom népéből valók voltak, ám mintha ezt elfeled-
ték volna s nemesebb erkölcseik s szokásaik helyett
gyalázatosabbakat vettek volna magukra - minden
szégyenkezés nélkül utánozták a barbárokat.

79
 Amikor Botaneiatész Nikéforosz császár látta,
hogy helyzete kritikussá vált, minthogy a Várost nyu-
gat felől az ostromlók zárták körül, keleten '.\Ielisszé-
nosz Damaliszt is rn::ír bevette - egyre inkább azzal
a gondolattal foglalkozott, hogy lemond l\Jclisszénosz
javára. l\Iinthogy a Komnénoszok már behatoltak a
városba - egyik hű szolgájának megparancsolta, hogy
juttassa be '.\Ielisszénoszt a hajóhad segítségével a
szent palotába. Ám miclcítt parancsát végrehajthatták
volna - a várost már elfoglalták. s Palaiologosz egy hű
emberével lekerült a tengerpartra. Beszállt egy csó-
nakba s megparancsolta az evezősnek, hogy vigye ar-
ra a helyre, ahol a flotta rendszerint füomásozik. Kö-
zeledett hozzá, s akkor megpillantotta Botaneiatész
kiküldöttét, akinek •··ide kellett volna juttatnia
!vlelisszénoszt s mindezt a flotta segítségével. Amint
messziről megismerte a kíséretében lévő tengerna-
gyot, akivel régóta barátságban volt, végigeveztetett
hajója előtt s feltette neki is a szokásos kérdéseket:
honnan jön s hová megy? '.\fajd azt kérte tőle, hogy
vegye fel a gálya fedélzetére. Ám a tengernagy látta,
hogy Palaiologosz tetőtől talpig fel van fegyverezve,
ezért aggódva mondta: „Ha nem látnálak így, fegyver-
ben, nagyon szívesen befogadnálak". Palaiologosz azt
válaszolta, hogy készséggel leteszi pajzsát, kardját és
sisakját, ha a fedélzetre jöhet. Amint a tengernagy lát-
ta, hogy leteszi fegyvereit, beengedte hajójára s amint
felérkezett, karjai közé szorította s megölelte.
Palaiologosz, aki bátor ember volt, percet sem akart
veszíteni s munkához látott. Odarohant a hajú orrához
és lekiáltott az evezósökhöz: „!\Iiért is indultok el,
minek vállalkoztok olyan útra, ahol a legnagyobb baj
zúdul a ti fejetekre? A várost, mint láthatjátok, elfog-
lalták. Az, aki ezelőtt nagydomesztikosz volt most
már baszileusz. Láthatjátok harcosait, hallhatjátok az

80
akklamációkat. ]\;incs másik számára hely a szent pa-
lotföan. Nem kétséges; Botaneiatész \'itéz ember, de
a Komnénoszok még vitézebbek. Ha erős Botaneia-
tész serege, a mienk sokszorosan erősebb ennél. Épp
ezért, ne áruljátok el a saját életeteket, de feleségete-
ket s gyermekeiteket sem, inkább vessetek egy te-
kintetet a városra s akkor láthatjátok, hogy a sereg jel-
vényei már mindenütt feltűntek s nyissátok ki
fületeket, hogy halljátok az örömrivalgást. És mint-
hogy az, aki domesztikosz volt s most császár - már
közeledik is a palotához, hogy átvegye a császári mél-
tóságot - fordítsátok meg hajótok orrát, hogy így biz-
tosítsátok számára a legteljesebb diadalt: - induljatok
el az új császár felé!"
Szavai mindenkit meggyőztek, meg is indultak ta-
nácsa szerint. :v1inthogy a tengernagy tiltakozott ez
ellen, a hatalmas erejű Palaiologosz azzal fenyegette
meg, hogy megláncoltatja, a hajó fenekére vetteti,
vagy egyszerűen belöketi a tengerbe. Rögtön ezután
Palaiologosz rázendített az akklamkióra s az evező­
sök csatlakoztak hozzá. Dc minthogy a tengernagy
még folyton tiltakozott, megkötözték s levitették a
hajó gyomrába. Így ért cl Palaiologosz - miután újból
felfegyverkezett - ahhoz a helyhez, ahol a hajóhad
horgonyzott; itt haladéktalanul Likiáltatta Alexioszt
császárnak. Itt találkozott azzal a kiküldöttel, akinek
a flotta segítségével be kellett volna vezetnie
~klisszénoszt - ezért parancsot adott elfogatására s
arra, hogy a hajók vonják fel a horgonyokat. ~Iegin­
dult tehát a császári hajóhaddal az Akropolisz felé s
közben hangos kiáltozásokkal adott kifejezést hódo-
latának. Ideérve, parancsot adott az evezősöknek,
hogy szüntessék be a munkát, ily módon elzárta a
tengert mindenki elől, aki kelet felől akart rnlna kö-
zelíteni.

81
 Kevéssel ezután meglátott egy hajót, amint a nagy
palota oldalához kormányzott. Azonnal parancsot
adott saját hajója evezőseinek, hogy igyekezzenek
beérni a másik gályát. Amikor annak fedélzetén saját
atyját"~ pillantotta meg, tisztelettel adózott neki, úgy
köszöntötte, ahogy illik. Ám az öregebbik nem nagy
örömmel szemlélte s egyáltalán nem nevezte „édes
világosságomnak", mint egykoron a hazatérő Odüsz-
szeusz fiát, Télcmakhoszt."; Ám a versben bizony
gazdag vendégség volt, a kérők kifeszített nyílakkal
versengtek Pénelopé kezéért. Télemakhosz nem
mint ellenség jelent meg, hanem mint gyermek, aki
atyjföoz igyekszik. Ezzel szemben itt háború volt s az
apa és fiú két ellenkező táborban találták önmagukat.
ivfindkettő pontosan ismerte a másik helyzetét, an-
nak ellenére, hogy'' állásfoglalásuk még tényekben
nem nyilvánult meg. Így érthető, hogy az apa indu-
latbajött, amikor fiát meglátta, eszelősnek hitte s így
szólt hozzá: „mit akarsz itt csinálni?" György így vála-
szolt: „ várj egy keveset: ha a baszileusz követi taná-
csomat, mindjárt látni fogod, mit csinálok". Ezután az
idősebb Palaiologosz belépett a palotába: mindenütt
zsákmányukat halmozó katonákra talált, úgy érezte,
hogy ezeket aztán nem lesz nehéz kiűzni. Épp ezért
azt tanácsolta Botaneiatésznek, hogy adja kezére
a norvég zsoldosokat"0 s azokkal elkergetteti a város-
ból a Komnénoszokat. De Botaneiatész, akit saját sor-
sa egészen kétségbeejtett, úgy mutatta, hogy nem kí-
vánja a polgárháborút. „.\1indazonáltal, ha hiszel
nekem - mondta a császár - menj, Nikéforosz, a
Komnénoszokhoz, akik elfoglalták a várost s tárgyalj
velük a békéről." f:ppen eléggé akarata ellenére, így
elindult a követ.
l\:liután a Komnénoszok legszebb remények közt
jöhettek be a városba - először a vértanú Szükeótész

82
( ;yörgy templománál álltak meg. Azon tanakodtak,
rajon ne anyjukat keressék-e fel legelőször, hogy be-
mutathassák előtte fiú hódolatukat s csak azután
menjenek a palotába? Amikor a cézár ezt megtudta,
iizenetvivőt küldött hozzájuk, keményen megróva
<iker késedelmükért. Erre újból sietni kezdtek, ami-
kor az Akropolisz közelében, az Ibéritzész család pa-
lotájánál elérte őket Palaiologosz Nikéforosz s ezt
mondta: „A baszileusztól hozok nektek üzenetet: már
iireg vagyok és egyedül vagyok, nincs fiam, sem test-
vérem, sem hozzám közelálló. Ha te akarod (szav<1t
már csak Alexioszhoz, a megválasztotthoz intézte) az
én örökbefogadott fiam lehetsz. Magam számára sem-
mit sem akarok abból megtartani, amivel te ajándé-
koztad meg a katonákat s nem akarom megosztani
semmilyen formában sem veled a császári hatalmat.
!\legelégszem a baszileusz címével, az ünnepélyes
akklamációkkal, a bíborral s azzal, hogy a palotában
békében élhessek. A Birodalom egész kormányzata
egyedül a te kezedben lesz." Erre az üzenetre kedve-
ző választ adtak a Komnénosz-fivérek, mihelyt azon-
ban a cézár megtudta ezt, fenyegetésekkel rávette
őket arra, hogy ne habozzanak, hanem siessenek a pa-
lotába. Amint a cézár jobbról beért a palotaudvarba,
gyalogszerrel, akkor jöttek oda a Komnénoszok. A be-
járatnál látta, amint Palaiologosz Nikéforosz viszont
balra tart. „~1it akarsz te itt, rokon?' 7 l\1i a szándé-
kod?" kérdezi. A másik így felel: „Semmi rendkívüli
sincs, csupán a Komnénoszoknak vittem a császár
üzenetét. A baszileusz hajlandó Alexioszt fiává fogad-
ni, ő fogja gyakorolni a császári hatalmat s egyedül
fogja igazgatni a Birodalmat. Botaneiatész nem kíván
mást, mint csak a címet, a bíborpompát, békén akar
élni a palotában, mert már öreg és nyugalomra áhíto-
zik." A cézár összehúzta szemöldökét s haragos pil-

83
lantást vetett Nikéforoszra. „~fondd meg a császár-
nak, hogy mindezek az ajánlatok nagyon szépek let-
tek volna, ha a várost történetesen nem foglalták vol-
na el. l\lost azonban már igazán semmi szükség sincs
ilyen tárgyalásokra követek útján. !\fondd meg neki
ezt: minthogy már öreg vagy, mondj le a trcínról, fog-
lalkozz ezután lelked üdvösségével.""" Ez volt ám a
cézár válasza.
Amikor Dorilosz"'' megtudta, hogy a Komnénoszok
betörtek a városba s csapataik mindenütt a rablásnak
adva magukat szétszéledtek, ő magára maradt iivéivel
s egy maroknyi idegen zsoldossal - úgy határozott,
hogy megtámadja az ostromlókat, könnyű sikernek
ígérkezett ez, annyira szétszóródtak a katonáik. Sike-
rült összegyűjtenie azokat, akik vállukon viselik fegy-
verüket, (a varangokat) felállította őket Konstantin
Fórumáról a ]\:[ilionig tökéletes rendben. A vitézek
egymás mellé zárkóztak fel pajzsaikkal, készen ütkö-
zetre is, de ugyanakkor elzárták az utat.
Aki ebben az időben a patriarchai méltóságot vi-
selte,'m valóban szent és szegény ember volt, olyany-
nyira gyakorolta az aszkézist, mint a régi atyák a siva-
tagban, vagy a sziklák között s ezenfelül rendelkezett
a jövendőbelátás képességével, sok ízben előre meg-
jósolt eseményeket, melyek mindenkor be is követ-
keztek. Utódai számára mindenesetre példa lehetett
az erények tekintetében. Ez előtt az ember előtt nem
maradhatott rejtve mindaz, ami Dotaneiatészre várt.
Így talán isteni sugallatból, de lehet, hogy csak a cé-
zár sugallatára (a cézár régóta szoros kapcsolatban volt
vele) azt tanácsolta a császárnak, hogy mondjon le a
trónról. „Ne menj bele a polgárháborúba. - mondta
neki - ne szállj szembe Isten akaratával. :\e tűrd,
hogy a várost beszennyezze a keresztények vére,
vesd alá magad az Ür akaratának, hagyd itt a világi

84
életet!" A baszileusz hallgatott a főpap szavára. Mind-
azonáltal félt a katonák túlkapásaitól, felöltözött s
egy titkos úton bement a Szent Bölcseség templomá-
ba, nagy zavarában nem gondolt arra, hogy még min-
dig a császári köntöst viseli. Így amikor Borilosz felé-
je fordult, megragadta az aranyhímzéseket s a
gyöngyékességeknél fogva letépte róla, gúnyolódva
szemtelen hangon mondta: „Ilyenfajta ékesség való-
ban csak minket illet meg most már". Így jutott be
Botaneiatész a nagy templomba, mely egykoron a
S;r,ent Bölcseség tiszteletére szenteltetett s bizony itt
kívánta bevárni a következő eseményeket.

85
 III. Könyv

A Bizánci Birodalom
Alexiosz trónrajutásakor

rviihelyst a Komnénoszok lettek urai a palotának el-

küldték ~Iihályt, unokahúguk urát91 Botaneiatészhez.
ivlihály - a város prefektusával együtt egy bárkába
ültette a császárt s eleveztetett vele Periblepta kolos-
torába, itt mindketten rábeszélték a császárt, hogy ve-
gye fel a szerzetesek köntösét. Ezt ugyan Bota-
neiatész későbbi időpontra szerette volna elhalasztani
- ám a két férfiú félt attól, hogy a nagy kavarodásban
valami új lázadást sz~5anak a palotaszolgák'" s ezért rá-
vették a császárt arra, hogy vágassa le haját. J\'Iiután
kénytelen volt véleményük szerint cselekedni, - reá-
adták az angyali ruhát. Lám, ilyen az emberi sors for-
gandósága: fclékesíti császári diadémmal azokat,
akikre rámosolyog, saruikat bíborral vonja be - ám
amikor mosoly helyett összevonja szemöldökét - bí-
bor és korona helyett szerzetesi csuhába öltözteti egy-
kori kegyenceit. Ez történt Botaneiatész császárral is.
Egyik fali1iliárisa egy nap kérdezte tőle, vajon köny-
nyen viseli-e el sorsa forgandóságát? „Csupán a hús-
ételtől való tartózkodás - válaszolta - az egyetlen, ami
kellemetlen, ami a többit illeti, azzal már igazán ke-
veset törődöm."
Ezalatt i\Iária, a baszilissza a korábbi, Dukasz Mi-
hállyal kötött házasst'ígából származó fiával, Konstan-
tinnal együtt még mindig a Szent Palotában maradt -
s aggódott szép, szőke l\Ienelaoszáért. Családi kap-
csolatai a Komnénoszokkal kifogástalanok voltak,
ámbár némely irigyek s rosszakarók ebben is kétel-

86
kedtek." 1 Az egyik Komnénosz rokonáYá lett, a mási-
kat ő adoptálta mint fiát. 9" Ezen kapcsolatainak egyál-
talán nem volt alantas indítóoka, talán nem is a fivé-
rek vonzó és elragadó külseje adta meg erre az
impulzust, inkább az a köri.ilmény, hogy a császárné
idegen volt a Birodalomban, rokonság nélkül, famili-
árisok nélkül, sőt egyetlen honfitársa nélkül élt a pa-
lotában. Így érthető, hogy nem volt hajlandó mindad-
dig elhagyni a Szent Palotát, míg nem nyer
biztosítékokat arra nézve, hogy semmi baj sem törté-
nik fiával. '.\:Iert hát ilyenfajta dolgok bizony elég
gyakran történhetnek, amikor erőszakos tróncserék
következnek be.
Csodálatos szépségű fia ezidőtájt még nem töltöt-
te be hetedik évét. Senki se ítéljen meg, ha a hozzám
közelállók dicséretét zengem, amikor erre az esemé-
nyek természete kényszerít. Konstantin rendkívül
bájos gyermek volt, nem csupán szavaiból, de mozdu-
lataiból is kicsillant a grácia, játék közben leírhatatla-
nul fürge és ruganyos volt, amit mindenki bizonyít-
hat, aki akkor látta. Haja szőke volt, arcának
fehérsége a tejhez hasonlított, ám színes is ott, ahol
kell, úgyhogy nyíló rózsa benyomását keltette. Tekin-
tete nem volt éppen világos, inkább a sólyom szemé-
re emlékeztetett s mint ragyogó aranyékszer villogott
szemöldöke alatt. Mindazokat, akik láthatták, annyi-
ra elbájolta, hogy úgy mondták, nem is annyira földi,
mint inkább égi szépségek birtokosa - valósággal
Amor földi képmása.
'IUlajdonképp Konstantin volt legfőbb oka annak,
hogy a baszilissza megmaradt a palotában. Számomra
nincs visszataszítóbb, mint kieszelni történeteket s
mesét koholni, annak ellenére, hogy bizony jóne-
hányan élnek az ilyenfajta művészettel, különös-
képp, amikor lelküket féltékenység és rosszindulat

87
tölti cl - én ezzel szemben ugyancsak kevés hitelt
adok a nagy tömeg rágalmazásainak. Ezt azért emlí-
tem, mert mindezekkel kapcsolatban az igazságot én
magam számos forrásból fclkutathattam. Gyermekko-
rom óta - nyolc é\'es voltam akkor - maga a baszi-
lissza, !\'!ária nevelt.'6 Rendkívül vonzódott hozzám,
minden titkát megosztotta velem. Rajta kívül sok
más személlyel is beszéltem mindczckr61 - bizony
ezek meglehetősen különböztek is egymástól véle-
ményeikbcn, az egyik így, a másik amúgy értelmezte
az eseményeket, mindegyik rokonszenve, vagy anti-
pátiájának foka szerint, amilyen érzülettel ~Iária cs<'Í-
számővel szemben viseltetett, ebből tudom, hogy az
emberek mennyire nem egyformák felfogásaikban.
l\Iária maga is gyakran mesélte, hogy milyen rémület-
be esett fia miatt, a1pikor Nikéforosz császár lemon-
dott. Így könnyen megállapíthattam elbeszéléseiből,
hogy legfőképp gyermekéért való aggodalma tartotta
vissza a palotában.
De elég is ennyi most Máriáról. Atyám, aki kezé-
ben tartotta már a császári jogart - beköltözött a palo-
tába. Tizenöt éves felesége, húgaival, anyjával s a cé-
zár06 az alsópalotában helyezkedtek cl. Ezzel szemben
Alcxiosz anyjával, testvéreivel, rokonságával együtt a
felső palotát vette birtokába, melyet Bukoleónnak is
neveznek. Nem messze ennek falától ugyanis egyko-
ron márványból s a föld termékeiből egy kikötőt csi-
náltak. Díszként egy kőoroszlánt állítottak fel, mely
megragad egy ökröt: a ragadozó felkapaszkodik a
marha szarva közé s mikor kicsavarja nyakát, fogait
bclemélyíti az állat torkába. Emiatt a szobor miatt ne-
vezték cl az egész környéket Bukoleónnak, úgy az
épületeket, mint magát a kikötőt.
l\Jiként már egyszer mondtuk, sok ember gyana-
kodott a baszilisszára a palotában, suttogni kezdték,

88
hogy a hatalom birtokosának az a szándéka, hogy őt
elvegye feleségül. A Dukaszok nem hittek mindeb-
ből semmit, mert nem szokásuk hitelt adni a fccsegé-
seknek, minthogy azonban ismerték régóta a Komné-
noszok anyjának ellenszenvét velük szemben"7 -
megtanultak vigyázni magukra, nem mulasztották el
az óvintézkedéseket, melyekről késGbb magam is
hallottam tőlük. Így történt, hogy amikor Palaiologosz
György mc.e;iött a hajóhaddal s belekezdett az iidvöz-
lőrivalgásba - a Komnénoszok pártja a várfalak tetejé-
ről el szerette volna őt hallgattatni, nehogy Eiréné ne-
vét is kiejtse Alcxioszé mellett az akklamácicíban,
semmi esetre se szerepeljenek együtt. Ám Györgyöt
elöntötte a méreg s alulról felfelé kiáltott: „igazán
nem miattatok vágtam ilyen nagy fába a fejszémet,
hanem Eiréné miatt, akit most ti gyaláztok!" f:s tüs-
tént parancsot adott a tengerészeknek, hogy Eiréné
nevét éppúgy kiáltsák, mint Alexioszét. A történtek
érthető aggodalommal töltötték el a Dukaszok szívét,
s épp elég tápot adtak a i\:lária császárné elleni gyűlö­
letteljes támadásoknak.
Alexiosz császár, akinek minderről nem volt tudo-
mása (hogyan is lett volna?) kezébe vette a rómaiak
sorsának irányítását s minthogy a realitásokhoz ra-
gaszkodó ember volt, haladéktalanul a közügyekkel
kezdett foglalkozni s rövidesen ő lett az egész állam-
élet középpontja. Első napkeltekor már bement apa-
lotába, még mielőtt leverhette volna magáról a harcok
porát, minden megérdemelt pihenés nélkül egész fi-
gyelmét a katonai helyzetre összpontosította. l\fagá-
hoz emelte Izsák fivérét, akit mint apát tisztelt s any-
ját, hogy segítsenek neki a közügyek intézésében,
annak ellenére, hogy l<lngelméje s aktivitása bősége­
sen elegendő lett volna nemcsak egy, de számos biro-
dalom irányításához is. Először csak a legsürgősebb

89
dolgokkal foglalkozott: a nap további részében s
egész éjjel a Bizánc egész területén szétszóródott ga-
rázda katonák dolgával törődött, próbálta, miként le-
het megfékezni őket, anélkül, hogy lázadásba kerget-
né őket s hogyan lehetne legjobban biztosítani a
közrendet. Eléggé aggódott serege miatt, mely a leg-
heterogénebb elemekből verbuválódott s az is meg-
fordult fejében, vajon nem akarnak-e ellene valami-
lyen erőszakos fordulatot megkísérelni a katonák?
Ezalatt Dukasz cézár legfőbb gondja az volt hogy
kitegye l'vlária császárnét a palotából s e cél érdeké-
ben meg akarta nyerni Koszmasz patriarcha támogatá-
sát kérve a főpapot, hogy ossza meg vele véleményét
s legyen siket a Komnénoszok anyjfoak kérésével
szemben. Ugyanakkor igc;n ügyesen arra biztatta l\'fá-
ria császárnét, hogy kérjen Alexiosztól írásbeli menle-
velet saját számára, valamint fia részére is s akkor az-
tán nyugodtan elhagyhatja a palotát - ebből a célból
Patroklosz hadicseléhez''" folyamodott. Ő ugyanis ko-
rábban mq?;segítette !\!áriát, amikor Dukasz Mihályt
letaszították a trónról. Akkor a cézár azt tanácsolta
Botaneiatész Nikéforosznak, hogy vegye M<íriát fele-
ségül,w minthogy idegen orsZ<lgból származik, nincs
mögötte familiárisok kapzsi és alkalmatlan tömege,
királyi származását s nagy szépségét a legnagyobb
ékesszólással magasztalta.
Mert egy bizonyos, hogy olyan alakja volt Máriá-
nak, mint a ciprusnak, bőre a hó fehérségéhez hason-
lított ovális arca olyan volt, mint a harmatos rózsa. Te-
kintetét halandó ember le tudná-e vajon írni?
Lángszín szemöldökök íve alatt húzódott meg vilá-
goskék szeme. Nem kétséges, hogy költők gyakran
megörökítették a legkülönbözőbb évszakok virágait -
ám a baszilissza szépsége, elvakító gráciája, bájos és
elragadó viselkedése őt minden művészi alkotás fölé

90
emelte: sem Pheidiasz, sem Apellész, de semmiféle
művész sem volt képes hasonló remekművet megal-
kotni. égy mondják, hogy a Gorgó feje kővé meresz-
tette azt, aki rátekintett. Ám amikor !\!ária feltűnt va-
laki előtt - a férfiak kővé meredve szegeződtek ahhoz
a helyhez, ahol álltak, mintha elvesztették volna józan
értelmüket és ítélőképességüket. Soha senki sem lát-
ta a részeknek egymáshoz s megint az egésznek kü-
lön-külön a részekhez illő ilyen isteni harmóniáját: élő
remekmű mit, a legnagyobb elragadtatás tárgya a
szépségre éhes emberek számára. Nyugodtan mond-
hatták volna őt a föld rcszállt Szerelem istennőjének.""'
Ilyen indokok alapján lágyította meg annak idején
a cézár Botanciatész baszileusz szívét, annak ellené-
re, hogy nagyon sokan inkább azt tanácsolták, hogy
Eudokiút, Dukasz Konstantin császár, majd Roma-
nosz Diogenész császár özvegyét vegye nőül. Erről az
Eudokiáról az a hír keringett hogy újból császárnő kí-
vánna lenni - ilyen irányban írt a leendő császárhoz
leveleket, amikor Botaneiatész Damaliszban tartóz-
kodott s a hatalom tényleges birtokába készült jutni.
~lások szerint nem a saját érdekében, hanem leánya,
a bíborban született Zóé érdekében cselekedett így.
Talán sikerült is volna ez neki, ha Küdóniatész León
eunuch nem juttatott volna róla a császárhoz olyan ér-
tesüléseket, melyekről részleteiben nem nyilatkoz-
hatunk, minthogy irtózunk minden bcfekctítéstől s
átengedjük az ilyesfajta történetek elmesélését bizo-
nyos műfajú krónikásoknak.
Amióta Dukasz János cézár ily sikerrel beszélhet-
te rá Botanciatészt arra, hogy vegye cl ~lária baszi-
lisszát azóta, persze, szava igen súlyosan esett latba a
császárnőnél. Tárgyalásaik most újból több napon át
húzódtak, annak következtében, hogy a Komnéno-
szok egyáltalán nem akarták Máriát elküldeni a palo-

91
cából, részben azon sok jótétemény meghálálásaképp,
melyet tőle nyertek, másrészt a szoros kapcsok foly-
tán, melyek mindkét fivére hozzáfűzték. Így végeér-
hetetlenül megindult a pletykálkodások áradata,
mely felfedi mindig az elbeszélők lelkivilágát, aho-
gyan épp megítéli a történteket s nem sokat törődik a
ciszta igazsággal. Időközben Koszmasz patriarcha csak
Alcxioszc koronázta meg: így aztán a Dukaszok, mint-
hogy a császárné még nem jutott hozzá diadémjaihoz
- szerfelett nyugtalanok lettek. Ragaszkodtak ahhoz,
hogy az ő koronázása is történjék meg. Volt egy bizo-
nyos Euszcraciosz nevű szerzetes, aki a :\'agy Templom
mellett lakott s rendkívül istenfélő ember hírében állt.
Gyakran látogatta meg a Komnénoszok anyját, akinek
több ízben megjósolt,~ a hatalom átvételét. Az anya, aki
igen szerette a szerzeteseket s ezenfelül jólesett szívé-
nek a kedvező jövendőmondás - napról-napra több bi-
zalommal volt a barát iránt s arra gondolt, hogy majd
a főváros patriarchai székébe ülteti őt be. Hivatkozva a
jelenlegi főpap egyszerűségére s a gyakorlati ügyekben
való teljes járaclanságára - bizonyos személyiségeket
rávett arra, hogy tanácsolják a patriarchának a lemon-
dást, ami mindenesetre az ő érdekében is történnék.
Ám a szent embere nem tévesztette meg ez a hadjárat,
mert hiszen saját nevére esküdve ezt mondta azoknak,
akik hozzá jöttek: „Koszmaszra mondom, csak akkor
mondok le a főpapi székről, ha előbb Eiréné megkap-
ja a császári koronát." A megbízottak siettek e szavak-
kal vissza az anyacsászárnéhoz, minthogy mindnyájan
már ezen a néven említették Annát a császár akarac<l-
ból, aki igen szerette édesanyját. Így történt aztán,
hogy hét nappal Alexiosz hivatalos beiktatása után
Koszmasz ugyancsak megkoronázta Eirénét.
A császári párnak, Alexiosznak s császártársának,
Eirénének külső megjelenése rendkívül méltóságos

92
volt, senkihez sem lehetett hasonlítani őket. Soha
festő nem tudta volna élctrckelteni a szépségnek ily
tökéletes példányképeit, sem pedig szobrász nem lett
volna képes márványba faragni - mintha velük szem-
ben Polükleitész nevezetes művészi kánonjai is elté-
vesztették volna céljukat - ha ugyanis e csodálatos,
élő szobrokat. az újonnan megkoronázott Alexioszt és
Eirénét egybevctcttük volna Polükleitész műalkotá­
saival.
Alcxiosz nem volt túl magas ember, de alakja tö-
kéletes harmóniában volt. Lehet, hogy állva nem kel-
tett csodálatot a körülállók között, ám amikor császá-
ri trónusán ült, a szeme félelmes lángokat !öveit,
akkor fényben úszó arca valósággal sugárzott. Sűrű
szemöldöke kétfelől szétívelt, a félelmes, de mégis
lágy tekintet élesen szegeződött rád, a szem rendkí-
vüli ereje, a fenséges homlok, a sötétebb színű arcbőr
egyszerre félelmet és bizalmat támasztottak abban,
aki láthatta. A vállak szélessége, a két hatalmas kar, a
domború mellkas, szóval mindaz, ami egy hérosz kül-
ső jellemvonása - mindez megvolt nála, hogy elragad-
tassa s örömmel töltse el a tömeget. Ennek az ember-
nek egész valójföól szépség, grácia, mértéktartás úradt
utolérhetetlen méltósággal. Ha beszédbe ereszkedett
s eloldta nyelvéről a hallgatást, már az első szónál azt
hihette hallgatója, hogy lángoló ékesszólás lakozik aj-
kaiban. l~rveinek sokoldalúságával lenyügözte a fi-
gyelmet és maga felé fordította a szíveket. Legyőzhe­
tetlen volt, ha akár a lándzsát forgatta, akár beszédével
bájait el.
Eiréné, az én édesanyám ebben az időben tizenöt
éves lehetett. Andronikosz nagyherceg leánya volt, 101
a cézár unokája, a legelőkelőbb családból származott,
mely eredetét Dukasz Konstantinig vitte fel. l\'lint
csodálatos növény, úgy szökkent virágba, gyönyörű

93
 testének minden része oly arányos volt, ahogy ezt
épp megkövetelte a tökéletes harmónia. Elragadó
volt a szemnek, soha senki sem tudott betelni látásá-
ban, sem pedig azzal, hogy hallhassa őt. Arcán a hold
szelíd fénye derengett, nem volt egészen kerek, mint
az asszíriai asszonyoknál, sem pedig hosszúkás, mi-
ként a szkütháknál - kissé elnyúlt ahhoz, hogy
köralakúnak tekinthessük. Arcán a színek úgy nyíl-
tak, mint rózsáskertben, ezt mindenki láthatta, az is,
aki csak messziről gyönyörködhetett benne. \'ilágos-
kék szeme felváltva tudta sugározni a leírhatatlan
bájt, dc kiválthatta a rémületet is. Azok, akik látták,
ellenállhatatlanul vonzódtak hozzá, annyi báj és szép-
ség áradt belőle, ám azok, akik félhettek tőle, nem
tudták, miként állhatják'·ki rettenetes tekintetét, vagy
pedig e lesújtó sugarakat miként kerlilhetik el? Vajon
létezett-e valaha valójában Pallasz Athéné, akit annyit
dicsőítettek az írók és poéták? Én bizony nem tudom,
bármennyiszer is hallottam ezt a regét. Ám ha azt
mondták volna, hogy Eiréné nem más, mint Athéné,
aki most megmutatkozott az emberi nem előtt, leszáll-
va égi fényében, utolérhetetlen ragyogással - ebben
nem lett volna semmi valószínűtlenség. A legcsodála-
tosabb talán az volt ennél az asszonynál, amit másnál
nem lehetett sohasem észrevenni-, hogy a túl merész
férfiakat egyetlen szemvillanásával porbasújtotta, míg
azokat, akik nem alázkodtak földig félelmükben - e
tekintet megerősítette önbizalmukban. Ajkai rendsze-
rint hangtalanul összezáródtak, valósággal szobornak
látszott, mely a szépség fényében tündöklik, a báj élő
oszlopa lehet. Keze, melyet csak csuklójáig hagyott
fedetlenül, a mozdulat gráciájával kísérte szavait s
olyan volt, mintha művész keze elefántcsontból fa-
ragta volna ki a kézfejet s az ujjakat. Szemének boga-
ra nyugodt tenger tlikrét idézte, a hullámok mélykék

94
színének csendes és mély fényeivel. Szemének fe-
hérje ragyogó kontrasztot adott, kiemelte a szem ha-
sonlíthatatlan báját, s eltöltötte a leírhatatlan szépség
gráciájával. Ilyen volt Eiréné és Alexiosz külső meg-
jelenésében.
Ami Izsák nagybátyámat illeti, ő nagyon hasonlí-
tott fivéréhez, különösen alakjában, de egyébként is.
Arcszíne sápadt volt s szakálla ritkásabb, különösen
orcáj<í.n kevésbé sűrű, mint öccsénél. Gyakran men-
tek vadászni, ha a közügyek gondja nem akadályozta
meg őket ebben. Az ütközetben, még akkor is, ha
Izsák maga vezette a küzdelmet, senki sem múlhatta
felül, hanem tüstént, mihelyt észrevette az ellensé-
get, semmi mással nem törődve villámscbességével
rohant a esatasorok közepébe s megtörte oszlopaikat.
Ezért történt aztán, hogy többször is foglyul esett,
amikor Ázsiában a hitetlenek ellen harcolt. Csupán
ezért illetheti bírálat nagybátyámat háborús tevé-
kenységéért, mert nem tudta fékezni magát, ha ellen-
séggel találkozott.
l\:Iinthogy a cézár rangja l\:Iclisszénosz Nikéforoszt
illette meg a neki tett ígéret alapján s minthogy úgy
illett, hogy Izsák ennél magasabb cím birtokába jus-
son, mint testvéreinek legidősebbike - holott eddig
nem lehetett a cézárénál magasabb rang - Alexiosz
császár új méltóságot kreált, összeolvasztva a szebasz-
tosz s az autokratór rangját s ezért a szebasztokratór
címét ruházta fivérére, ilyen módon mintegy második
császárrá tevén őt. A cézárt Izsák alá rendelte s csak a
harmadik helyet jelölte ki a cézár számára az üdvrival-
gásokban, melyek elsősorban a császárt illették. El-
rendelte továbbá, hogy ünnepségek során koronázzák
meg a szebasztokratórt és a eézárt, ám a diadémok
nagysága és szépsége lényegesen különbözött attól,
mely őt illette. A császári korona ugyanis szorosan kö-

95
veti a fej vonalát, mint zárt félgömb, mindenütt gyön-
gyök és drágakövek borítják, némelyek aranyba fog-
lalva, mások függőkön: valóban az arc két oldalán
gyöngyláncon lógtak a drágakövek, melyek belehul-
lottak az arcba. Ez a császári öltözéket kiegészítő ko-
rona. A szebasztokratór s a cézár koronáin is el vannak
itt-ott szórva gyöngyök s drágakövek, ám ezeknek
nincs akkora értékük.
Ezen alkalomból Taróneitész, aki a baszi!eusz hú-
gát vette el feleségül - a protoszebasztoszi s a pro-
tovesztiarioszi rangot nyerte, röviddel ezután oly tró-
nus használatához kapott engedélyt, mely a cézárt
illette meg. Adrianosz, az öccse protoszebasztosz lett,
Nikéforosz, a legifjabb a fivérek közül - a hajóhad
nagyadmirálisa s ugyancsak szebasztoszi rang birtoko-
sa. l\lindezeket az öj címeket atyám eszelte ki, újakat
teremtve, másokat újraformálva, mint például a sze-
basztoszi rangot is. Valóban, azelőtt a szebasztosz cím
csak a császárt illette meg, de atyám lejjebb helyezte
ezt a méltóságot. Ha valaki az uralkodás tényét úgy
fogja fel, mint valóságos tudományt s mint a magas
bölcselet egyik kifejezési módját, mintha művészet
lenne, s a tudományok tudománya - úgy a tudós, vagy
inkább a tervező számára kijáró csodálat illethette
volna inkább atyámat, aki úgyszólván a semmiből te-
remtett a Birodalomban méltóságokat és rangokat.
Azon egyetlen különbséggel, hogy míg a logika tudo-
mánya a megjelöléseket csupán az ideák világosabbá
tétele érdekében teszi - addig atyám, mint az uralko-
dás művészetének professzora, mindezt a Birodalom
érdekében csin<ll ta, ezért teremtett s rendezett újra
méltóságokat és címeket.
Ezalatt Koszmasz patriarcha, akiről előbb beszél-
tünk - János napján"" pontifikálta még a nagy isten-
tiszteletet s azután, miután már öt évig s kilenc hóna-

96
pig ült főpapi székén 1"" - lemondott s visszavonult a
kallioszi kolostorba. Ezután a patriarchátus ügyeit
Garidasz Eusztratiosz cunuchra bízták, akirí.íl szintén
már megemlékeztünk. 107
Amikor :\!ária császárné fiának, a bíborban szüle-
tett Konstantinnak atyját, Dukasz :\'lihályt letaszítot-
ták a trúnról - a fiúnak is le kellett vetnie bíborcipőit,
csak feketét viselhetett, mint a közönséges halandúk.
Botaneiatész !\:ikéforosz azonban, aki Konstantin aty-
ja utfo vette kezébe a császári jogart - levettette vele
a fekete sarukat s úgy kívánta, hogy színes selyemmel
átszőtt lábbelit viseljen, mintha ezzel akarta volna ki-
fejezni hódolatát a fiatalember szépsége és fényes
szfonazása iránt. '.\:Iinthogy azonban irigyelte tőle a
teljes császári bíbort - a karmazsinszínt a hímzések-
nek csak néhány csekély részén engedte meg.
Komnénosz Alexiosz trónrajutása után l\:láría
baszilisszát rábeszélte a cézár, hogy a következő kérés-
sel forduljon az uralkodóhoz: nyerjen olyan, bíborbc-
tűkkel, a császár saját kezével írt okmányt, melyben
nem csupán saját magának s fiának békessége lesz
biztosítva, hanem a fiút emelje magához a trónra, ko-
ronáztassa meg s neveztesse császárnak, ráadva a bí-
borcipí5ket. '.\;em is talált kérése visszautasításra s
megkapta a khrüszobullát, mely teljesítette óhajtásait.
Így aztán lehúzták Konstantin lábáról a selyemhímzé-
sű sarukat, melyeket rendszerint viselt s megkapta a
bíborcipőket, nevét Alexiosz alatt írhatta alá az okmá-
nyokon s az ünnepélyes körmenetekben csász~íri tiará-
val vonult végig. Némelyek így azt is állították, hogy
a császárné ilyen irányú megegyezést kötött már a
Komnénoszokkal felkclésük előtt, annak sikere eseté-
re, hogy biztosítsa fia számára mindezen előjogokat.
~lind<.:zck után vonult csak ki a császárnő a palo-
tából fényes kísérettel, hogy a nagy Szent György

97
mártírról elnevezett kolostorba vonuljon, melyet
Konsztantinosz ~fonomakhosz építtetett s amelyet
közönségesen !\langanésznak neveznek. Ide a baszi-
lisszát Izsák kísérte el.
Ezek \'Oltak azok az intézkedések, melyeket a
Komnénosz fivérek :\1ária császárnéval kapcsolatban
megtettek. Ám a baszileusz, akit anyjának példája
legzsengébb gyermekkora óta a legnagyobb istenfé-
lelemben tartott - lclkifurdalások között gyötrődött,
ennyire bánkódott a fosztogatások miatt, melyeknek
az egész főváros lakossága bevonulása napján áldoza-
tul esett. Csupán az elvetemedett gőgös nem látja be
rossztetteit, a megtérő bűnös szíve megtelik Isten fé-
lelmével: reszket, felkavarodik lelke, különösképp,
ha nagy dolgokra vállll'lkozott s szerencse mosolygott
rá. f:pp ezért reszket attól, hogy az Úr kedve ellene
fordul tudatlansága, közönyössége, vagy merészsége
miatt s attól kell félnie, hogy letaszíttatik a hatalom-
ról, melyet eddig biztosan birtokában vélt tartani.
Ez történt valamikor Saullal is: Isten megelégelte
őrült dölyfösségét - kétfelé repesztette országát.
Ezek a gondolatok voltak azok, melyek között
Alexiosz hánykolódott, úgy érezte, jogosan félhet at-
tól, hogy az lTr eltöri rajta haragja vesszejét. Ö maga-
magát tartotta ugyanis vétkesnek minden egyes go-
nosztettbcn, melyet valamelyik katonája elkövetett,
holott ugyanakkor a népség salakja is elözönlötte az
utcákat. Attól a gondolattól sarkantyúzva, hogy
mindennek a bajnak c3 a mestere - halálosan megseb-
zcttnek, meggyalázottnak érezte magát: a birodalmat,
hatalmat, a drágakövektől roskadozó koronát, az
aranyból szőtt díszruhákat semmire sem értékelte
már, ha azokkal a gyötrelmekkel helyezte szembe
c3ket, melyek a városok királync3jének jutottak osz-
tályrészéül. Való igaz, hogy azokat a csapásokat, me-

98
lyeket Konstantinápolynak el kellett viselnie ez alka-
lommal, senki, ha mégoly ügyes - nem írhatja le.
~laguk a templomok és szentélyek, az állami s a ma-
gánjavak, mind áldozatául estek a tömeg rablószenve-
délyének: a fület megrepesztette a sok jajgatás s a min-
denfelől feltörő síránkozás: az avatatlan szemlélcí azt
hihette, hogy szörnyű földrengés történt a Városban.
!\Iindezt megforgatta elméjében Alexiosz keserű
és elgycitört lélekkel s nem tudta, miként is könnyít-
hetne fájdalmán? Olyan ember volt, aki nem bírt élni
a lélek zavarai között. Természetesen ő is tudta, hogy
a megelőző eseményeket, melyek alatt a város annyit
szenvedett - a valóságban idegen emberek okozták,
ezzel szemben lelkiismerete azt jelezte, hogy mind-
ehhez ő szolgáltatott ürügyet, annak ellenére, hogy
felkelésének valódi oka a két palotaszolga volt, akik-
rcíl már előzőleg beszámoltunk.
:\Iinthogy azonban mégis önmagára vette az egész
felelősséget - elhatározta, hogy begyógyítja a sebet.
Úgy érezte, hogy csakis a teljes gyógyulás és kien-
gesztelés urán kezdhet hozzá a Birodalom ügyeinek
rendezéséhez, csak ezután fejezheti be szerencsésen
a hadsereg szervezését s a katonai műveleteket. El-
ment tehát anyjához, akinek - dicséretére legyen
mondva - feltárta érzeseit s tanácsát kérte, miként te-
hetné jóvá s miként orvosolhatná mindazt, ami lelkét
így gyötri. Az asszony átölelte fiát s nagy örömmel
hallgatta azt, amit mond. Megegyeztek mindj<1rt ab-
ban, hogy elhívarják Koszmasz patriarchát, aki
ezidőrájr még nem mondott le, valamint a szent Szi-
nódusnak s a szerzetesrendeknek föbb vezetőit.
A császár úgy jelent meg előttük, mint bűnös és
elítélt, megtört alattvaló, aki alá van verve felettesei
kényének s aggódva várja bíráinak ítéletét, alig törőd­
ve már azzal, mi is leJz az ítélet? l\Iindent meggyónt

99
előttük, nem hallgatott el semmit, sem az első sejte-
téseket, sem a beleegyezést, de magát az akciót sem,
megemlít\·e tetteinek indokait is: mindezt bevallva,
bizalommal és bánattal, nyomatékosan arra kérte
<'iker, orvosolják a bajt azzal, hogy kiszabják rá a peni-
tenciát. A bírák nem csupán Alexioszt ítélték el, ha-
nem ugyanazon büntetést szabták ki vérrokonaira is,
akik vele együtt vettek részt a felkelésben, elrendel-
ték böjtjüket, kényszerítették őket arra, hogy a föl-
dön aludjanak s még nehány kegyes rítust végezze-
nek, hogy így mcgengesztelhessék a jó Istent.
::\lindnyájan elfogadták a büntetést s alávetették
magukat a szenvedéseknek. Hitveseik sem akarták
mindebb(íl kivonni magukat (hogyan is tehették vol-
na, hiszen mindnyájan 2.,i,rnyira csüngtek férjeiken?) s
saját jószántukból megosztották velük a penitenciát.
Így aztán a palota tele lett könnyekkel és jajgatással,
ami nem volt semmiképp sem kivetnivaló, hiszen
nem a lélek gyengeségét jelentette, hanem épp di-
cséretre méltönak bizonyult s cred<ijc lett nagy, és el-
törölhetetlen örömeknek. Am a császár vallásosságá-
nak teljességében még többet tett: császári bíbora
alatt negyven nap s negyven éjszaka szeges övet hor-
dott, ami közvetlenül testét érintette. f:jszaka puszta
földön aludt, darab kő volt vánkosa s közben siratta
blíneit, ami természetes is. Így aztán tiszta lélekkel
foghatott hozzá végre a Birodalom kormányzásához.
Alexiosz ügy akarta, hogy inkább anyja, mint (í
uralkodjék. Titkolta előtte szándékát, mert att<Íl félt,
hogy az anya elhagyja menten a Szent Palotát, mi-
helyst meghallja ezt, minthogy (í különb, égi méltösá-
gok után eped. 10" Bármilyen természetű ügyről volt
szó - Alcxiosz a legcsekélyebbet sem tette meg az
anya véleményének kikérése nélkül. \!inden tervé-
ben mint bizalmasa szerepelt, bevonta tít munkatárs-

100
ként mindennemű ügyvitelébe, gyakran nyíltan be-
vallva, hogy az anya esze és ítélete nélkül veszve len-
nének a Birodalom dolgai. Ily módon megnyerte any-
ját, egészen magához láncolta, noha maga az anya
akkor még ellene szegült terveinek.
Az anya ugyanis mindig a végső dolgokra szegezte
tekintetét, a kolostorra gondolt, ahol kegyes medit<l-
ciók között töltheti el hátralévő életét. Ez mit kíván-
sága s állandóan azért imádkozott, hogy mindez a va-
lóságban is teljesedésbe mehessen. Am bármennyire
is sóvárgott ezután a túlvilági élet utfoi nagy vágyako-
zásában - mégis minden más anyánál jobban szerette
gyermekét s így segíteni akart neki a viharos ügyek
tengerében. Azt föitotta, hogy fia kedvező szelek
közt irányítsa hajóját, annak ellenére, hogy minden
oldalról táncoltatják a habok, különösképp azóta,
hogy fia vette kezébe a hajó orrán a kormányrudat,
aki azelőtt sohasem ismerhette a tenger, a hullámok s
a szél ily eszeveszett játékát. E hasonlattal bizony
a Birodalom sokfajta nehéz megpróbáltatás<'íra célo-
zok. Az anyai szeretet tehát fogva tartotta: fiával, a
baszileusszal együtt kormányzott, néha egyedül is ke-
zébe fogva a gyeplőt, irányította a Birodalmat, min-
den baj és zökkenő nélkül. l\Iert rendkívüli elme bir-
tokában volt, szelleme méltó volt egy császáréhoz,
ismerte az uralkodás művészetét, csak éppen Isten
szeretete volt az, ami ellenkező oldal felé kormányoz-
ta vágyait.
Amikor augusztus havában Guiscard Róbert átke-
léselU'• arra kényszerítette Ale:.:ioszt, hogy elhagyja a
fővárost, a császár felfedte rég melengetett szándék<h
s azt végre is hajtotta: a Birodalom kormányzását any-
ja kezébe tette le s elhatározását törvényes formák
között khrüszobullában nyilatkoztatta ki. A történet-
írónak nem szabad sohasem elhanyagolnia az általa

101
megörökített uralkodók törvényeit sem, tetteiken kí-
vül - sőt le kell írni, mit cselekedtek s milyen dekré-
tumokat hoztak. Ennélfogva én is megkísérelem leír-
ni a khriiszobullát, nem hagyva ki belőle mást, csak
a stílus ci fraságai t:
Így szól textusa: „Senki sem lehet egy gyengéd és
szerető anyával egyenlő, nincs erősebb vár, mint az ő
szeretete, amikor a láthatáron fcltlínik valamilyen ve-
szély, vagy sejteni lehet a baj közeledtét. Ha ő taná-
csot ad: tanácsa megsegít, ha imádkozik, fohásza biz-
tos támasz, legyőzhetetlen támogatás. Így látta az én
relségem gyermekkorom óta anyámat s tisztelt ural-
kodómat, aki mindenkor nevelőm és útmutatóm vala.
l\krt akkor, amikor ~yám már szerepelt a szenátus-
bahívott nemesség ranglistáján 110 - gyermekei iránti
szeretete akkor is első gondja maradt s fiának bizalma
nem rendült meg benne soha. Mindenki tudja, hogy
csupán egy lélek lakozik kettőnk testében s ez az ál-
lapot, hála legyen Krisztusnak, mind a mai napig nll-
tozatlanul tart. Az olyan hideg szavak, mint „enyém"
és „tied", közöttünk sohasem ejttettek ki. Kegyes
imádságai szüntelenül az Úr fülébe hatoltak s az ő ke-
gyelme segített hozzá bennünket a Birodalomhoz.
Attól a naptól kezdve, hogy kezembe vettem a Bi-
rodalom jogarát - anyám nem bírta elviselni, hogy
meg ne ossza minden fáradság<lt császári Felségem-
nek. s ne foglalkozzék az én és a Birodalom érdemei-
vel. Akkor, amikor legfelsőbb akaratomból el szándé-
kozom távozni innen Isten segítségével, hogy a
Római Birodalom ellenségei ellen menjek - gondja-
im túlnyomó részét ugyan a csapatok felállítása s ki-
képzése okozza, de semmivel sem kisebbek feladata-
im, ami a Birodalom békés ügyeit és politikáját illeti.
Úgy találjuk, hogy a bevehetetlen bástyának., a kitű­
nő uralomnak. egyetlen biztosítéka az, ha az ügyek

102
összes vezetését szent és általunk nagyon tisztelt
anyánk kezébe tesszük le.
Éppen ezért császári Felségem elrendeli ezen
khrüszobullánál fogva, hogy anyámat rendkívüli jár-
tassága miatt, mellyel az állami ügyekben rendelke-
zik, (annak ellenére, hogy mindezekkel szemben a
legnagyobb megvetéssel viseltetik) - a következő
előjogok illessék meg: a titkos tanács 111 elnöke neki
számoljon be éppen így azok a tisztviselők és aláren-
deltek, akiknek jelenteni valójuk van, kéréseket in-
téznek, vagy döntést várnak az adók leszállítása te-
kintetében: - az ő döntései éppoly tör\'ényerővel
bírjanak, mint császári Felségem parancsai s a rendel-
kezések, melyek szájából erednek - törvényerejűek
legyenek. rvlinden válasza, melyet a kérésekre ad,
minden szóbeli, vagy írásbeli parancsa, akár indokolja,
akár nem - feltéve, hogy el van látva pecsétjével, mely
Krisztus Átváltoz:ísát s a Szent Szűz álmát ábrázolja -
épp olyan legyen, mintha császári Felségemtől eredne,
amennyiben szabályszerűen hordja annak a beiktatá-
sát, aki abban az időben a titkos tanács logothetája.
Ami az előléptetéseket (,,; kinevezéseket illeti,
akár a tanácsban, akár pedig a thémákban, ha azok
méltóságokra, magisztrátusokra, vagy adományokra
vonatkoznak a mi szent anyánk mindazt jogosult tel-
jes szuverenitással megtenni, ami neki éppen jólesik.
Ennélfogva mindazok, akik az ő akaratából lépnek
elő a tanácsokban, vagy a thémákban, azok, akik ma-
gasabb rangot nyernek, azok is, akik közepeset, vagy
kisebbet - végleges és megmásíthatatlan kinevezés-
ként kapják őtGlc méltóságukat. Ezenfelül a fizetés-
emeléseket, az ajándékok kiegészítéseit, a kancellári-
ának járó díjak mérséklését, a juttatások lesz::u!ítását,
vagy eltörlését teljes hatáskörrel elrendelheti egyet-
len szóval, semmilyen intézkedése, akár szóban, akár

103
írásban történik - ne fosztassék meg érvényéről. !\Jen
az any:.ím döntései és parancsai olybá veendők, mint-
ha az én császári Felségem bocsátotta volna őket ki,
ezért beltíliik semmi sem abrogálható, mindig telje-
sen érvényben maradnak s törvény erejével bírnak,
azokban az idtíkbcn is, amelyek elkövetkeznek.
Soha sz<'ímon nem kérhetéí tőle semmi, felelcJsség-
re sem vonható senki az ő cselekedeteiért, akár jcík,
akár rosszak legyenek. l\'lindent egybefogva, soha
semmiféleképp sem tartozik senki sem számadással,
aki a jelen khriiszobulla érdemében cselekedik.
Ez volt a khriiszobulla értelme. Talán csodálkoz-
hatik az, aki ezt olvassa, azon, hogy atyám, aki ekko-
.,
ra méltúság birtokában volt, miként emelhette édes-
anyj:.ít ilyen rangra, átengedve neki a hatalom
teljességét, míg ő mintha kiengedné kezéből az
ügyek vezetését, anyja mögé húzódik, tehát ő, aki az
imperátori kocsi tetején <lll, megelégszik a csász<h cí-
mével. l-l iszen már rég elhagyta az ifjúság korát, s ab-
ba az életkorba jutott, amikor a parancsolás vágya ter-
mészetes azoknál a jellemeknél, melyek hasonlóak
az iivéhez. Holott minden veszélyt és nehézséget,
küliiniisképp a barbárok elleni háború sors<lt magá-
nak tartotta meg, míg az Imperium békés ügyeinek
intézését, a tanácsosok kiválasztását, a bevételek.
meghatúrozását s a Birodalom költségvetését anyjá-
nak akaratára bízta.
1-Ia valaki ezt olvassa, talán hajlik is arra, hogy kár-
hoztassa a császár ezen rendelkezését, mintha így
apám a Giinaikeiúra bízta volna a Birodalom kor-
mányzását. Ám, ha valaki megismerhette ezen asz-
szony szellemét, rendkívüli elméjét, kitfínő erényeit,
clnyűhct!en energiáját - úgy elnémulnak bírálói, a bí-
rálat csodálattá változik. Valóban nagyanyám lángel-
méjű volt az ügyek intézésében, csodálatos módon

104
tudott szer\'ezni és kormányozni, nemcsak a Római
Rirodalmat tudta volna rendben tartani, hanem min-
den orszügokat és királyságokat is, bárhol legyenek
azok. Rendkívüli tapasztalatra támaszkodhatott: min-
denféle ügynek ismerte sorsát, tudta, hogyan kelet-
keznek, mily módon s mily céllal futnak végük felé,
mily dolgok hátráltatják s melyek azok, amik előrese­
gítik a dolgok kifejlését: nagyszerű ösztöne volt, hogy
azt ragadja meg, ami lényeges s elég ügyes is volt ah-
hoz, hogy mindig keresztülvigye szándékát.
!\'emcsak kiváló észre támaszkodhatott, de szava
sem volt semmivel sem kevésbé ékes szelleménél.
Igen meggyőző szónoknak bizonyult, bár inkább
szűkszavú volt s beszédei nem hossztÍságukkal váltak
ki. Bizonyos idő mlÍlva a lélegzés biztonságát is elsa-
játította, mindig a kellő indítékkal kezdte szavát s a
legszerencsésebb fordulattal fejezte be. f:Jemedett
volt már, amikor a trónra ült, abban a korban, amikor
elméje a legtágabbra nyílt s megértése teljessé vált,
az ügyek vitelében való jártassága tetőfokára hágott,
mindazon erők birtokában volt, melyek biztosíthatják
a kormányzást s az ügyek vitelét. Valamikor, amikor
még a fiatal asszonyokhoz tartozott - már akkor cso-
dálatos volt, miként éri el fiatal kora ellenére az ag-
gastyánok bölcsességét. Egyetlen tekintete elárulta
rendkívüli elmeélét, amivel az ügyeket mérlegelte.
~Iint mondtam már, amikor atyám kezébe vette
a hatalmat - maga számára tartotta fent a veszélyeket
és megpróbáltatásokat s anyjának csak a néző szerepét
engedte át, valósággal Ílrnőjének tartva őt, akinek
mint rabszolga, vakon teljesíti parancsait. A baszileusz
kimondhatatlanul ragaszkodott hozzá, csüngött taná-
csain, kezét nyújtotta neki, mint segítőtársának, fi-
gyelt minden szavára s a császár is azt akarta, vagy nem
akarta, amit anyja kívánt vagy megtagadott.

105
 Egy szóban összefoglalva, a helyzet következő
volt: a cs<íszár csupán a hatalom h1tszatát őrizte meg a
maga számára, a hatalom teljessége az anyát illette.
A nő volt a törvényhozó, ő adminisztrált és rendelke-
zett - a fiú jóváhagyta intézkedéseit, ellenjegyezve
írott rendeleteit, elfogadva azokat is, melyek csak
szóbeliek voltak. Úgy látszott, mintha valójában az
anya uralma lenne s nem a fiúé. 1\lindent helyesnek
tartott, amit az anya rendelt el, oly alázatos volt hozzá
s szellemét is alávetette anyja szellemének, úgy te-
kintve őt, mint az uralkodás művészetének mesterét.
Tudta, hogy az anya elérte a tökéletesség küszöbét,
bölcseségben s meggondolts<'ígban túltett korának
összes férfiain.
Így kezdődött Alexiosz uralkodásának első korsza-
ka. !\lég nem is lehet "Őt autokratórnak nevezni, hi-
szen anyjára bízta rá az egyed uralkodást. Am majd va-
laki más, aki engedelmeskedik a panégürikoszok
hagyományos tiirvényének - dicsőítse az anyát, csa-
ládjának a legendás Dalasszénosz Hadriánig ívelő
eredetét, érdemeinek óceánjára bocsássa rá dicsérő­
beszédének áradatát. De számomra, aki történelmet
írok, nem az a lényeges, hogy ezt az asszonyt nemzet-
ségének előkelősége alapján méltassam, hanem hogy
erényeit, cselekedeteit emeljem ki, mindazt, ami a
történetírásának magja lehet.
Hogy még egyszer az anyáról beszéljek: ő igen
nagy tiszteletben állt, nemcsak saját nemének tagjai,
hanem a férfiak előtt is, mint emberi fajtájának dicső­
sége. A császári Günékeia, mely egészen megromlott
a hírhedt Monomakhosz Konstantin uralkodása óta s
amelyet szertelen szerelmek szennyeztek be egészen
atyám uralkodásáig 11 ! - nagyanyám akaratából csodá-
latos módon átformálódott. 1\Iindenki észrevehette,
hogy a palotában különös rend uralkodik. Ő írta elő a

106
szent himnuszokra rendelt órákat, megjelölte az étke-
zés és a tisztviselők fogadásának óráit, mindenki szá-
mára példa és jeladás volt, úgyhogy maga a palota
szent monostorhoz kezdett hasonlítani.
Ilyen volt ez a rendkívüli s szentéletű asszony.
Annyira túlemelkedett bölcseségben az ókor sokszor
emlegetett nevezetes asszonyain, mint a nap fénye
a csillagokon. Vajon visszaadhatja-e szó szánalmát a
szegények iránt s bőkezűségének mértékét a szüksé-
get szenvedőkkel szemben? Háza mindig nyitva állt a
hozzá közehlllók számára, ha azok bajbajutottak, de
nem kevésbé tárult fel idegenek előtt is. Rendkívül
tisztelte a papokat s a szerzeteseket, gyakran megosz-
totta velük asztalát, ritkán volt nála olyan étkezés, me-
lyen szerzetes nr:" vett volna részt. Külső megjelenése
megfelelt jellemének, mely elragadtatással töltötte el
az angyalokat s ugyanakkor félelemmel telítette a dé-
monokat. A szemérmetlen, szcnvedélyeiktől elraga-
dott emberek elijedtek puszta lát<ísától, ám azok előtt,
akik a lélek tökéletességére törekedtek - kegyesnek
és jóindulatunak tűnt fel. Oly jól ismerte a tartózko-
dás s az ünnepélyes fellépés súlyát, hogy sohasem
mutatkozott sem bántóan visszariasztónak, sem túl
könnyednek, mértéknélkülinek: azt hiszem, ez a tö-
kéletes meghatározása annak, aki mindig tudja, mit
csinál: összebékíti a szívbeli jós<ígot s az erkölcsös
méltóságot.
A természet elmélyedő elmét oltott bele. Állandó-
an új és új terveken dolgozott, melyek - ellentétben
azzal, amit egyesek suttogtak - semmiképp sem ár-
tottak a közjónak, épp ellenkezőleg, igen üdvösek
lettek, visszaadták a megrokkant Birodalomnak ere-
deti frisseségét s újbóli magas mértéket alkalmaztak a
leziillött állami ügykezelésben. Annak ellenére, hogy
a Birodalom ügyeiben tevékenykedett, nem hanya-

107
golta el semmiképp sem a lelki élethez kötött jám-
borságokat, az éj nagy részében himnuszokat mon-
dott, virrasztások és imádkozás közt töltve a hajnali
órákat. Pirk.adáskor, gyakran a kakas második szavá-
nál már hozzáült az :Hlamiigyekhez, foglalkozott a
tisztviselők előléptetésével, a kérvényekre adandó
válaszokkal, mindezt Genesziosz Gergelynek, titk:l-
rának közreműködésével.
\'ajon hogyan is kezdené panégiirikoszát egy
olyan szónok, akinek ez a mestersége? Ugye tígy,
hogy számtalan antik héroszt idézne mindkét nem-
bcíl, akik híresek lettek s heroináját ilyen összehason-
lítások segítségével mutatná be, mint az már a pane-
giristák kedvelt szokása. Am ,,,a történetírás szabályai
nem nytíjcanak ennyi szabadságot a historikusnak.
Ezért van, hogy e nagy császárné hatalmas tevékeny-
ségéről csak szerény mondatokban beszélhetünk.
K6rem azokat, akik ismerték az ő erényét, csodálatos
méltóságát, mindenbe behatoló érdeklődését s fölé-
nyes elméjének művét, hogy ne ítéljék meg ezért
művemet. l\Iost pedig térjünk kissé vissza oda, ahol
elhagytuk elbeszéléstinket azért, hogy a császár any-
járól is szólhassunk. Csak még azt említjük, hogy ez
az asszony, aki az egész Birodalmat kormányozta,
nem korlátozta tevékenységét a világi ügyekre, ha-
nem a liturgikus szertartásokban is részt vert, főként
Thckla mártír templomában, melyet Komnénosz
Izsák, a cs:lszár építtetett a következő fogadalom-tel-
jesítésképp:
A dákok 11 ' főnökei nem akarták többé betartani
azokat a kötéseket, melyeket egykor a Római Biroda-
lommal tettek, hanem azokat megszegték s ennélfog-
va a szarmat:lk'H sem bírtak békében maradni határa-
ikon belül: ezek ugyanis olyan országban laktak,
melyet a Duna választott el a Római Birodalomról,

108
így aztán nagy csapatokban kerekedtek fel s jöttek át
a mi területünkre. Ennek az áttelepcdésnek oka a
gét<ík''; rendkívüli ellenségeskedése volt az ő irá-
nyukban, akik nem szüntek meg e népeket sarcolni.
Így aztán akkor, amikor a Duna befagyott - a csapa-
tok jegét mint szárazföldet használták fel, hogy hoz-
zánk átkiiltözzenek, közben szörnyű módon megza-
varták határvonalunkat, pusztították a városokat s a
hozzájuk csatlakozó környéket.
'.\liután erről az akkor uralkodó Izsák császár tudo-
mást szerzett' 10 - szükségesnek látta, hogy a thrákiai
Triaditza 117 felé induljon. '.\finthogy azelőtt visszave-
tette a keleti barbárok'" előretörését - könnyen dia-
dalmaskodott ezen második akadályon. Összegyűj­
tötte seregét s megindult, hogy szétszórja a barbárok
hordáit, túlvctvc őket a római határokon. (ljrarendez-
te seregét s élükre állt a barbárok ellen. Amint ezek
meglátták seregét, szándékaik különbsége meggyen-
gítette akaratukat. Ám Izsák, akinek minden oka
megvolt arra, hogy gyanakodjék szándékukban -
egyenesen azon oszlopa felé indult rohamcsapataival,
mely a legerősebbnek látszott: a sereg közeledése fé-
lelmet öntött a barbárok szívébe. r-.:em mertek a csá-
szárra nézni, mintha arca villámot szórt volna; amikor
megpillantották az egymáshozszorított pajzsok szét-
választhatatlan falát, elvesztették ellenállásukat.
Szétszéledve csak a harmadik nap adtak alkalmat üt-
közetre, ám ezen a napon is otthagyták táborukat s
megszaladtak. Izsák egész odáig ment, ahol új cábor-
helyet ütöttek, elpusztította sátraikat s elhozva a nagy
hadizsákmányt, visszatért diadalmasan.
Am, amikor a Lobitza lábához ért, szörnyű eső s
ebben az évszakban szokatlan havazás kezdődött, ho-
lott csak szeptember 24-ikc volt. amikor Theklának,
a nagy mártírnak ünnepét ülik meg. A patakok s fo-

109
lyók megdagadtak és kiöntöttek, a síkság, melyen a
császári sátor állt s körülötte az egész sereg - valósá-
gos tengerhez hasonlított. A málha elveszett: a víz el-
ragadta szennyes áradatával. Az emberek és állatok
mcggémbercdtek a hidegtől. '.\lennydörgés és villám-
lás kísértett szakadatlanul, azzal fenyegetve őket,
hogy felgyújtja az egész vidéket.
Ezzel a szörnyű látvánnyal szemben a baszilcusz
igazán nem tudta, mitévő legyen? l\Jihelyt az árvíz
kissé lecsillapodott - mely előbb elragadta emberei
cgyrészét - vezéreivel együtt egy tölgyfa alá húzó-
dott. Ám akkor orkánszerű zajt hallott, mely mintha a
tölgyóriás mélyéből eredt volna cl - a szél szörnyű
volt, amíl kellett félni, hogy maga a tölgy is áldozatul
esik a viharnak s ezért messzebbre menekült, nehogy
a lezuhanó fatörzs clérl'1csse, így maradt, mintegy
földhüzszegezvc a rémülettől. S akkor, mintha egy
szempillantás alatt tiirtént volna, a tölgy gyökerestől
kitépve ott feküdt m~íris a földön.
A császár lelke csod~ílva szemlélte a Gondviselés e
művét, mellyel cít megmentette - ám ugyanakkor úgy
értelmezte a különös zajt, hogy ez a keleten kitört lá-
zadás hangja s ezért gyorsan visszatért a Szent Palotá-
ba. Ekkor építtetett egy csodálatos egyházat Thckla
mártír tiszteletére, melyet a művészet minden ágaza-
tának remekműveivel ékesített fel. Itt celebrálták a
keresztények számára előírt hálaadó istentisztelete-
ket s ettől kezdve mindig itt hallgatta a császár a szent
szertartásokat. Így épült Thekla mártír tiszteletére e
templom, ahol az autokratór édesanyja is lerótta jám-
borságait.
l~n magam csak rövid ideig ismerhettem ezt az
asszonyt, de mindig csodáltam. Amit róla mondok,
nem szépítés, mindazok megerősíthetik, akik ismer-
ték s akiknek lelkülete megőrzi az igazságot. Ha

110
panégürikoszt akartam volna írni történelem helyett,
nem kellett volna egyebet tennem, mint még meg-
örökítenem egyet-mást a róla keringc) tiirténetekből.
Am most térjünk újból vissza elbeszélésünk folyamá-
hoz.
Alexiosz császár tisztában volt azzal, hogy a Biro-
dalom agóniában van. A keleti tartományokat fel<lúl-
ták a törökök, a nyugatiakat Guiscard Róbert hábor-
gatta, aki minden hatalmi eszkiizt latba vetett,
csakhogy trónra i.iltethesse a hamis-l\lihályt, aki szán-
dékainak bábja volt. Róbert meglelvén a hamis-l\1i-
hályt - e kicsinyke mécses volt, ami lángralobbantot-
ta benne a nagyravágyást, mely idáig hamu alatt
szendergett s most tíízvészként tört egyszerre ki. El-
kezdte félelmes előkészületeit a Római Birodalom el-
len, hadihajókat, triérészeket, diérészeket, nagy szál-
lítóhajókat ácsoltatott, a parti vidékeken szerelve fel
őket, míg a szárazföldiin hadait gyűjtötte össze, me-
lyek majd segítenek vállalkozásában. Így a fiatal s
nemesszívű császár nagy zavarban volt, nem tudta,
melyik oldalról védekezzék, minthogy minden ellen-
ség úgyszólván a másik előtt készült ellene megnyer-
ni az ütközetet. Azért volt főként kétségbeesve, mert
a Római Birodalomnak nem volt oly hadserege, mely-
lyel felvehette volna a küzdelmet. (Nem volt más,
mint háromszáz katona a fővárosban, ezek sem voltak
hadraedzettek, meg egy csapat barbár varang, akik
jobb vállukon hordják fegyverüket.) A császári kincs-
tárban pénz sem volt arra, hogy külföldről hozassanak
idegen zsoldosokat. l\linthogy az őt megelőző császá-
roknak semminemű hadi tapasztalata sem volt, ez a
helyzet rendkívül kényes helyzetbe hozta a Római
Birodalmat. Én magam hallottam az aggastyánoktól s
egykori katonáktól, hogy soha orsz~1g még nem volt
ennyire lezüllött állapotban.

111
 A helyzet rendkí\'ül kritikusan alakult a sokfelé
tépett császár szempontjából. :\Iinthogy azonban
nemcsak héísi lelkületével, rettenthetetlen bárorságá-
\'al t(ínr ki, hanem a harc m(ívészetében való jártassá-
gával is - ki akarta menteni a Birodalmat a gy(ílölet
tengcréb61, hogy nyugodt partok felé irányíthassa Is-
ten akaratából, megfékez\·e az ellenséges hullámo-
kat, melyek felcsaptak ellene.
Úgy gondolta, hogy leghelyesebb, ha hazahívja a
keleti helyéírség-parancsnokokat, akik várak és váro-
sok felett őrködnek s akik hősiesen ellentálltak a tö-
rököknek. Levelet intézett hozz;íjuk, melyben mind-
azt elmondta, ami történt, miként nyerte cl az Úr
segítségével a legféíbb hatalmat, miután minden em-
beri erőt meghaladó veszedekmból csodálatos mó-
dcm kimenekült s aztán megparancsolta nekik, hogy a
tartományokban mindenképpen biztosítsák a nyugal-
mat s ennek érdekében tartsanak megfelelő számú
katonát: a csapatok többi részével pedig jöjjenek
Konstantinápolyba s útközben hozzák magukkal
mindazokat az újoncokat, akiket összeszedhetnek s
akik jó erőben vannak.
A császár tudta, hogy minden erejét meg kell fe-
szítenie ahhoz, hogy készen álljon Róberttel szemben
s megakadályozza tervükben azokat a főnököket s
grófokat, akik netán át akarnának e veszedelmes el-
lenfélhez pártolni. Az a hírnök, aki még Konstantiná-
poly elfoglalása ,~Jőtt \lonomakharoszhoz ment, hogy
tőle segítséget és pénzt kérjen, üres levéllel érkezett
vissza, melyben azt írta a dürrhakhioni kormányzó,
hogy addig nem segíthet neki, amíg Botaneiatész a
császár. Erre a levélre gondolva, Alexiosz tartott attól,
nehogy l\Ionomakhatosz átpártoljon Róberthez, mi-
helyt meghallotta, hogy Botaneiatész elvesztette
trónját. Ezért hivatta sógorát, Palaiologosz Györgyöt s

112

\
tit elküldte Illürikon tartományába, Dürrhakhionba,
azon megbízással, hogy mozdítsa el onnan furfanggal
'.\lonomakhatoszt, minthogy neki nincs elég ereje ah-
hoz, hogy akarata ellenére elűzze ezt a vezért.
György ugyancsak p:irancsot kapott arra is, hogy új
módját eszelje ki a bástyák megerősítésének éspedig
azt, hogy a farészeket ne szegezzék össze, így aztán,
ha a latin katonák létráikkal megkapaszkodnának: a
falban, mihelyt rálépnek a farészekre, önmaguktól le-
zuhannának az ostromlók közé. A csásZ<'ír buzdító
üzenetet is küldött a tengerparti városok prefektusai-
hoz s a szigetek lakosságához, hogy ne veszítsék el
bátorságukat, ne inogjanak meg a világért sem hűsé­
gükben, sőt épp ellenkezőleg, legyenek résen, figyel-
jenek minden mozzanatra, hogy így kileshessék Ró-
bert szándékait. Kedvezőtlen esetben ugyanis ez az
ember egyetlen meglepő rohammal elfoglalhatja a
szigeteket és a tengerparti városokat, ami aztán .e;yá-
szos helyzetbe hozhatná a Római Birodalmat.
Ilyen intézkedéseket tett a császár Illürikon te-
kintetében, kellő módon erődítve meg a vonalat Ró-
berttel szemben, szinte annak szeme láttára - de azt
sem mulasztotta el, hogy annak háta mögött is megte-
gye a szükséges lépéseket. Leveleket küldött Her-
manhoz, Lombardia hercegéhez, VII. Gergely pápához
Rómába, Hervéhez, Capua érsekéhez, a fejedelmek-
hez, a kelta országok katonai vezéreihez, jelentős aján-
dékokat küldött nekik, ezenfelül bőkezűen í.e;ért drá-
gaságokat és méltóságokat, ha Rcíbert ellen fordulnak s
valóban már néhányan ezek közül nyíltan megszakí-
tották Róberttel a barátságot, míg mások megígérték,
hogy ezt teszik, ha még többet kaphatnak.
Azt is tudta a csász:ír, hogy Németország királya
(!\". Henrik) hatalmasabb valamennyinél s azt tehet
Róbert ellen, amit éppen akar. Ezért leveleket inté-

113
zett hozzá, meleg szavakkal mutatva békülékenysé-
gének szándékát. Amikor látta, hogy Henrik hallgat
szavára - követét, Khoiroszphaktészt küldte el hozzá
a kö\'etkező levéllel:
„Az én Császári Felségem nem szűnik meg kö-
nyörögni imáimban a Te hatalmas királys<ígod boldo-
gulásáért és növekedéséért, ezt tudd meg igen nemes
és nagyon keresztény testvérem! ~krt hiszen miért
ne illenék az én Császári Fclségemhez, hogy megtud-
va szerfeletti jámborságodat, ne imádkozzam Teéret-
ted s mindazért, ami legjobb és leghasznosabb a Te
számodra? A Te testvéri igyekezeted s a Te hajlandó-
ságod Császári Felségem irányában s ígéreted, hogy
hajlandó vagy elviselni egy háború terheit azért, hogy
kellőképp megbüntesscd ezt a szégyentelent, aki el-
lensége Istennek és a kereszténységnek, gyilkos és
gazfickó - világosan mutatja lelked nagyságát s igaz
indulatát az Úristen iránt.
Ami Császári Felségünk ügyeit illeti, jóllehet,
hogy azok minden tekintetben ragyogóak, mégis eny-
he szellő fodrozza felületüket, minthogy Róbert moz-
dulatai zavarnak minket. Ám ha bízni lehet az Úr
igazságosságában, akkor hiszem, hogy az emberek e
legalantasabbikának végzete már közeledőben van.
Az llr semmiesetre sem engedheti, hogy a gonoszte-
vők fejedelme élvezhesse ürkségét. Ami pedig azt a
száznegyvennégyezer darab aranyat illeti, amit az én
Császári Felségem a 'le hatalmas székhelyedre küld
Konstantinnal, akinek katepan a címe és rangja - ez
azon egyesség értelmében történik, amit a Te igen hű
és nagyon nemes grófoddal, Burckhardttal 11 ', kötöt-
tünk. Ez az összeg, melyet elküldtem, ezüstérmék-
ben van, még a régi címletekben verték ki a rómaiak
képével. Ha a Te Nemességed leteszi az ünnepélyes
fogadalmat - a többi kétszáztizenhatezer arany pénzt

114
és húsz rakomány árut is elküldöm Abelardusszal, 12" a
te kitűnő szolgáddal - mihelyt Te hadaiddal leeresz-
kedsz Lombardiába.
Azt a módot, melyen az ünnepélyes fogadalom té-
tetik, már elcízőleg ismerteccük a Te '.\Jemességeddel.
Ezenfelül mindezt Konstantin katepan pontosabban
el fogja még mondani, minthogy ő megkapta az ucasí-
tásokat az én Császári Felségemtől mindazokra néz-
ve, amit kérünk s amit neked esküvel kell megerősí­
tened. J\·Iinthogy a megegyezés az én Császári
Felségem s a Te ;-\emességed álca! küldött követek
közön történt - nehány igen fontos pontot már emlí-
tettek. !\Iinhogy azonban Nemességed követei kije-
lentenék, hogy némely dologra nincsen felhacalmazá-
suk, ezekre vonatkozólag Felségem kegyesen
felfüggesztecce az esküt, amit pedig megkapni szán-
dékozocc. Í~pp ezért kívánjuk, hogy e pontokra az es-
küt a Te Nemességed tegye le, mint ahogyan ezt a te
hűséges Albert követed megígérte Felségem elűcc, s
amit az én Felségem kér most 'le tőled, mint elenged-
heteclcn betetőzését megegyezésünknek.
A te kitűnő és igen nemes grófodnak, Burckhardt-
nak késedelme arra vezethető vissza, hogy Felségem
úgy kívánta, hogy követed lássa az én kegyelt unoka-
öcsémet, fivéremnek, az igen boldog szebasztokratór-
nak fiát. Ily módon grófod beszámolhat e gyermek
rendkívüli szellemi képességeiről, melyek megha-
zudtolják zsenge korát. A természet külső ajándékait
valóban csak másodrangúaknak tartja Felségem, an-
nak ellenére, hogy ezen gyermek az említeccekben is
kiválik. Követed majd elmondja találkozását a gyer-
mekkel s mindazt, amiről beszélt vele. Az Úr még
nem ajándékozocc Felségemnek fiút s ezért ezt az
unokaöccsöt törvényes gyermekként tartom s ezért
semmi sem akadályozhat meg abban, hogyha ez így

115
tetszik az Í~gnek, a vér kötelékei is összefűzzenek
bennünket s minthogy úgy érzünk ma már egymás
iránt, mint igaz keresztényekhez illik - kívánjuk,
hogy még jobban erősödjék meg ez az érzés köztünk,
rokonok között, úgyhogy a jövőben - hála közös
együttműködésünknek, megfutamítsuk ellenségein-
ket s úgy ellenállhatatlanok lehessünk. l\Iost pedig
elküldünk '.\'emességednek barátságunk jeléül egy
arany „enkolpion"-t, melyet nyakadban viselhetsz, s
egy cizellált arany ereklyetartót, benne különböző
szentek relikvi,li\:al, akiknek nevét leolvashatod az
egyes tárgyakra erősített kis táblácskákról, egy onix
kelyhet, egy kristály tálat, egy villámkövet aranylán-
con, valamint balzsamot.
Kívánom, hogy az (•'f tüntessen ki hosszú élettel,
terjessze ki királys<ígod határait, vesse lábad alá ellen-
ségeidet, tel\'e gyalázattal. Béke legyen a te országod-
ban s a nap barátságosan süssön mindig azon a terüle-
ten, mely téged ural, kívánom, hogy minden
ellenséged semmisüljön meg a l\tindenható akaratá-
ból, akinek ereje ellenállhatatlan, mert' le, aki tiszte-
led az cí Nevét, megérdemled tőle, hogy felfegyverez-
zen téged a te ellenségeid ellenében."
Így intézkedett Alexiosz nyugaton, de ugyanak-
kor felkészült a haladéktalanul fenyegető veszélyek-
kel szemben ő maga is, annak ellenére, hogy a Váro-
sok Királynéjában maradt s innen tanulmányozta,
mily módon szállhat szembe azokkal az ellenségek-
kel, akik szeme elcítt támadtak fel. l\Iár korábbi elbe-
szélésem sorfo említettem, hogy láthatta a gonosz tö-
rököket megtelepedni a Propontisz környékén s azt
is, hogyan ütötte fel Szolümasz, 1? 1 aki uralkodott fe-
lettük, székhelyét Nikaiában, mert itt volt szultánsá-
gának székhelye. llgyancsak ő állandóan portyázókat
küldött ki, akik feldúlt:ík Bithünia és Thünia határ-

116
melletti vidékeit, lovon és gyalog bekalandoztak a
Boszporusz azon vidékéig, amit mostanság Damalisz-
nak neveznek, átúsztattak a tengeren is, magukkal ci-
pelve a zsákmányolt jószágokat. A bizánciak pedig ott
látták ezeket a betolakodókat a tengerparti kisváro-
sok és szentélyek körül anélkül, hogy bárki kísérletet
tett volna clűzésükre s valóban nem tudták, mihez is
fogjanak.
Ily helyzet előtt állt a baszileusz s bizony ingado-
zott terveiben, gyakran változtatva s javítgatva elhatá-
rozásait, végül a legbölcsebbet választotta s legjobb
tudomása szerint akarta ezt végre is hajtani. A kato-
nák között, akiket besorozott, voltak rómaiak s szar-
mat<lk is, ezek számára dekarkhoszokat'" választott,
hajókra vitette őket, egyik részét csak könnyen, íjjal
és pajzzsal szerelte fel, másik részét, mely arra alkal-
masnak bizonyult, sisakkal, lándzsával és pajzzsal. Pa-
rancsuk úgy szólt, hogy éjszaka, titokban hajózzanak
a partok mentén, azután szálljanak ki s meglepetés-
szerűen essenek rá a barbárokra, ha azt h1tják, hogy
számuk nem sokkal nagyobb az övékénél s ezután
térjenek vissza oda, ahonnan elindultak. Minthogy
ezek az emberek semmiféle harci tapasztalattal sem
rendelkeztek, előírta az evezősöknek, hogy a legna-
gyobb csendben evezzenek s különösképp vigyázza-
nak arra, nehogy ők maguk is áldozatai legyenek va-
lamilyen barbár cselvetésnek a sziklás partok között.
Ezeket a hadműveleteket néhány napon át végre-
hajtották, s úgy a barbárok lassanként visszavonultak
a tengerpartról a szárazföld mélyére. Amint ezt meg-
tudta a császár, megparancsolta, hogy a katonák rej-
tőzzenek el azokban a városokban, melyeket a törö-
kök tartottak ezelőtt megszállva s a falakon belül
töltsék az éjszakát. Ám kora reggel, amikor az ellen-
ségnek szokása, hogy kivonul lovainak takarmányt

117
keresni, vagy pedig egyéb okból - meg kell rohanniuk
a törököket egy tömegben s ha sikert értek cl, bármily
csekély legyen is, meg kell azzal elégedniök, nehogy a
győzelem láttán mindent egyszerre feltegyenek egy
kockára s így új bizalmat öntsenek az ellenségbe: meg
kell fordulniok s vissza kell vonulniok megerődített
táborukba.
'.'Jcm sok idő múlva a barbárok még messzebbre
\'onultak vissza. Így aztán megbátorodott a csász~fr is:
megparancsolta vitézeinek, akik eddig csak gyalog-
szerrel jártak, hogy szálljanak nyeregbe, ragadják meg
a lándzs<ít, minél sűrűbben tegyenek lovasportyákat
az ellenséges vidéken, most már nemcsak éjszaka és
lesből rohanva meg az ellenséget, hanem nappal is,
egészen nyíltan. Azok a vezetők, akik eddig dekar-
khoszok voltak, most már pentakontarkhoszok 11 ' let-
tek s azok az emberek, akik eddig csak gyalogszerrel
s éjszaka harcoltak nagy félelemmel szívükben, táma-
dásba mentek át hajnalhasadáskor s akkor is, amikor
a nap már magasan állt az égbolton: bizalommal ve-
tették bele magukat a legnagyszerűbb küzdelembe
is. Így aztán az egyik oldalnak ügyei egyre jobban
mentek s úgy tetszett hogy a Római Birodalom para-
zsa mely hamu alatt szendergett, lassanként újra fel-
villan. !\lcrt nemcsak a Boszporusz környékéről s a
tengerparti vidékekről űzte el Komnénosz a törökö-
ket, hanem egész Bithüniát és Thüniát is megtisztí-
totta éppúgy, mint 0:ikomédia környékét, úgyanan-
nyira, hogy a szultán maga üzent a békéért.
l\linthogy minden oldalról oly híreket kapott,
hogy Róbert most már megkezdi a támadást - s hírei
azt is elmondták:, hogy Róbert egybeszedvc minden
erőit, siet megközelíteni a lombardiai partokat - szí-
vesen fogadta a törökök békekérését. Hiszen abban
igazán nem tudta Héraklészt utánozni, hogy egyszer-

118
re kettővel birkózzék. Ez igen érthető oly fiatal ve-
zérnél, aki épp csak hogy megragadhatta a Birodalom
kormányát, olyan birodalomét, mely már nagyon rég-
óta teljes süllyedésben volt, kimerült, végső szükség-
be jutott, seregek nélkül, pénz nélkül állt, mert min-
dent elnyeltek a teljesen hiábavaló kiadások. !\liután
elűzte Damaliszból és a tengeri tájékokról a törökö-
ket, hajlandó volt elfogadni a békefeltételeket, oly
módon, hogy határként a Drakón folyót jelölte meg s
rábeszélte ajándékokkal őket, hogy ne lépjék e folyót
át s szüntessenek meg minden portyát a bithüniai te-
rületre.
Ily módon sikerült lecsendesítenie a keleti vihart.
Ezalatt Palaiologosz elért Diirrhakhionba s egy sürgős
futárral levelet küldött, melyben jelentette, hogy
!\ lonomakhatosz az ő jöttének hírére legnagyobb siet-
séggel Bodinhoz, vagy l\lihályhoz menekült. !\lono-
makhatosz persze félt, mert annak idején nem enge-
delmeskedett, s üresen küldte el a levelét Alexioszhoz,
aki hatalomrajutása előtt pénzbeli segítséget kért tőle.
A császár ugyan nem gondolt egyéb megtorlásra vele
szemben, mint csak arra, hogy megfosztja a kormány-
zóságtól a fenti körülmények miatt. Amikor a császár
mindezt meghallotta !\fonomakhatoszról, khrüszo-
bullát küldött címére, melyben teljes biztonságot
ígért neki. !\lihelyt ez az okirat kezébe került a volt
illír kormányzónak, azonnal a cs<Íszári palotába sietett.
Ezalatt Róbert Otrantoba érkezett, miután fiának,
Rogernek kezébe tette le az otthoni főhatalmat, bele-
értve Lombardiát is. !\fajd elindult Otrantoból s elér-
te Brindisit. Itt meghallotta Palaiologosz Györgynek
Di.irrhakhionba érkezését - s ezért haladéktalanul el-
rendelte, hogy építsenek hajóira fatornyokat, melye-
ket bőrrel fedetett be, 12 • felrakatta mindazt a gályák-
ra, amire szüksége lehet az ostromok alkalmával, a

119
dromcínokra felvitette a lovakat s minden oldalrcíl ösz-
szegyűjtötte rendkívüli előrelátással azokat a hadisze-
reket, melyek kellenek a háborúhoz, mindezt a legna-
gyobb gyorsasággal tette, mert siettetni akarta az
átkelést. Az volt szándéka, hogy mihelyt Dürrhakhion-
hoz ér - a tenger és a szárazföld fel61 körülveszi a vá-
rost hadigépekkel, hogy megrémítse a városlakcíkat s
ha lehet, úgy birtokába vegye Dürrhakhiont. Diirrha-
khionnak, a tengerpartnak, s a szigeteknek lakóit páni
félelem szállta el e hírek hallatára.
Amint Rcíbert befejezte előkészületeit, felvonatta
a horgonyokat. A dromónok, a triérészek s az
egysorevezősök a tengeri hadviselés szabályai szerint
rendekbe álltak s az áthajózás megkezdődött. Szeren-
csés szelek hátán elerkezett az avlonai partokhoz s
'"
felfelé haladva a part mentén Bothrentoszig ért. Itt
csatlakozott hozzá fia, Bohemond, aki korábban meg-
érkezett s már elfoglalta rohammal Avlonát. Ezután
két részre oszrotta seregét, egyiknek vezetését maga
vette át, hogy így tengeren közelítse meg Dürrhakhi-
ont, a másik részének vezére, Bohemond szárazföld-
ön igyekezett Dürrhakhion alá.
Elhagyta már Korfut is s közeledett Dürrhakhion-
hoz, amikor a Glóssza-fok közelében rettenetes erejű
vihar támadt. Eréís hófúvás s a hegységekből lesüvítő
szélvész felkavarta a tenger áradatát. A habok fel-
emelkedtek, üvölteni kezdtek, a lapátok kettétörtek
az evezősök kezében, mihelyt megmeríterték a víz-
ben, a szél szétszaggatta a vitorhíkat, az árbocok re-
csegnek, majd rászakadnak a fedélzetre s egész hajcí-
kat nyelt el a feneketlen ár. Pedig nyár közepén
voltak, amikor a nap, mely már elhagyta a Rák jegyét,
az Oroszlánhoz közeledik s ezt az időszakot éppen
kánikulának nevezik. A legteljesebb zavar és tanács-
talanság uralkodott, senki sem tudta, mit tegyen az

120
elemek ilyen haragja ellenében. Irtózatos jajgatás hal-
latszott: sikoltozások, segélykérések, fohászkodások
az Úrhoz, fogadalmak, ha még egyszer megláthatják a
szárazföldet.
A vihar heve nem csillapodott, mintha az l'r már a
vállalkozás elején megérttettc volna a gőgös és mér-
téktelen Róberttel, hogy nem lehet mindennek sze-
rencsés a vége. Egyes hajók lcgénységükkcl együtt
elmerültek, másokat a partszéli sziklának zúdított ne-
ki az áradat s ott darabokra törtek szét. A fatornyokat
fedő állatbőrök egészen szétáztak az csőben, a szegek
kiestek a farészekből, így aztán a megduzzadt bőrük
súlya leomlasztotta a hatalmas tornyokat, melyek le-
zuhanva, elsüllyesztették magát a hajót. Ezalatt az a
hajó, melyen Róbert volt, félig széttörve, de mégis
partot ért, nehány szállítósajka kíséretében, melyek
minden várakozás ellenére szintén megmenekültek.
A tenger sok holttestet dobott ki, a fövenyre ve-
tett egy csomó erszényt s egyéb tárgyat, melyet Ró-
bert tengerészei hoztak magukkal. Az élvemaradtak
gondosan eltemették a halottakat, de e kegyes fogla-
latosságban megzavarta őket a holttctemek szörnyű
szaga, szinte lehetetlen volt elásni ily nagy tömeg
hullát. l\Iinthogy minden ennivaló elveszett, a meg-
maradottak éhhalál áldozatai lettek volna, ha ugyan-
ekkor a rétek, mezők, kertek és udvarok nem duzzad-
tak volna az új terméstől. Annak ellenére, hogy e
szerencsétlenség jelentősége minden építélctű em-
ber előtt nyilvánvaló lehetett - Róbertet mégsem
ijesztette meg a baj - mert ez az ember nem ismerte
a félelmet. Ha imádkozott is azért, hogy megmene-
küljön, ezt csak azért tette, hogy folytathassa a meg-
kezdett háborút.
Semmilyen esemény nem téríthette cl őt kitűzött
céljától, a mcgmaradtakkal - mert számos ember még-

121
is megmenekült az Úr kifürkészhetetlen kegyelmé-
ből - egy hétre Glabinitzáb:rn állapodott meg, hogy
magukhoz jöjjenek és pihenjenek azok, akiket meg-
kímélt a vihar s a habok s hogy időt adjon azoknak,
akik Brindisiból indulnak s azoknak is, akiket más-
honnan várt s akik új hajóhaddal szándékoztak érkez-
ni. Amint mindazokat összegyűjtötte, akik tengeren,
vagy szárazföldön át érkeztek - felállította lllürikon
mezőjén hadiszállását.
Vele volt akkor egy latin ember, aki később mind-
ezeket elmesélte nekem, s aki a Bari püspök követe-
ként tartózkodott Róbertnél. Ő számolt be nekem ar-
ról, hogy mekkora hadereje maradt ezen hadjárat
alatt. Az egykori drosnak, Epidamnosznak rom-
badőlt bástyáin belül táboroztak katonái. Ebben a vá-
rosban ütötte fel egykoron táborát Pürrhosz, Épeirosz
kir~llya, amikor szövetségre lépve Taranto városával, a
rómaiak ellen Apuliában hadat viselt. Szörnyű vé-
rengzés után, melyben kardélre hányták kivétel nél-
kül a város összes lakóit, Epidamnosznak nem volt
több lakója nulr.w Későbbi korban - miként a görö-
gök mesélik - s amint erről a felírások is tanúskod-
nak, Amphion és Zéthosz újjáépítette a várost olyan-
ra, mint amilyen jelenleg. w. Ezt a várost hh·ják
Dürrhakhionnak. De ezt csak futólag említjük meg,
mert már bevégezzük a 1Iarmadik Könyvet. A követ-
kező könyv kitérés nélkül folytatni fogja a történetet.

122
 IV. Könyv
Háború a normannokkal

Június 17-én (1081-ben) a szárazföld Róbert birtokába

került. Serege félelmetes erejű lovasok és gyalogosok
csap:.itaiból állt, harcedzett külsejükre s tökéletes ha-
direndjükre is vonatkozott. A tengeren hajóhada cir-
kált, mely a legkülönbözőbb egységekből tevődött
össze, megrakva :.i tengeri háborúban már hosszú ta-
pasztalatokat szerzett katonákkal. Dürrhakhion lako-
sai két oldalról is be voltak kerítve s minthogy látták
Róbert hadainak számát, leírhatatlan félelem vett raj-
tuk erőt. Ezalatt Palaiologosz György, aki nagyon bá-
tor s hadidolgokban járatos férfiú volt, ezer ütközetet
vívott meg keleten, melyekből győzelmesen került ki
- a legnagyobb hidegvérrel enídítette meg a várost, a
bástyák:.it :.iz autokratór kívánsága szerint szerelte fel
s katapultákat állított fel a fal:.ik hosszában.
Fellelkesítette :.i hanyatló erkölcsű katonákat s miu-
tán mindenfelé őrszemeket helyezett el, ő maga is
bejárta a falakat nappal és éjszaka, így vigyázva arra,
hogy az őriik szüntelen résen legyenek. Levélben kö-
zölte a császárral Róbert betörését, valamint hadicél-
jait, hogy ostrommal szándékozik bevenni Dürrha-
khion városát.
A lakosság látta a hajítógépeket és azt az óriási fa-
tornyot, melynek magassága meghaladta Dürrha-
khion bástyáit s amelyet teljesen bevontak nyers bőr­
rel, tetejére katapultákat helyeztek el s amikor
megpillantották a katonákat is a fal egész hosszában s
hallottak a környékbeli elhamvasztott városokról, fé-
lelmük egyre emelkedett. :\fost már ismerték Róbert

123
szándékát: itt már nem arról volt csak szó, hogy Ró-
bert feldúlja a várost és környékét s aztán a nagy zsák-
mánnyal megrakodva újból visszatér Apuliába, mint
ahogy a hír elííször szétterjedt, amikor elfoglalta az il-
lír síkságot - itt bizony az a szfodék derült ki, hogy a
Római Birodalom trónjc'íra áhitozik s ezen hadjáratá-
nak kezdőpontjaként igyekszik elfoglalni Dürrha-
khiont.
Palaiologosz a fal tetejéről Iekiáltva megkérdez-
tette Róberttől, miért jött? A vezér erre ezt felelte:
„Azért jiittem, hogy visszaültessem a trónra rokono-
mat, '.\Iih<í.lyt, akit clűztetek a palotából s hogy meg-
bosszuljam azokat a gyötrelmeket, melyeket ő szen-
vedett". Erre az. volt a V<Í.lasz: „Ha mi is megismerjük
l\Iihályt, - s ha valóban ő a:l; úgy a helyszínen megad-
juk neki a tiszteletet és feladjuk a várost". Róbert er-
re elrendelte, hogy öltöztessék fel l\Iihályt a legszebb
ruhákba, így mutassák be a város lakói előtt. Kivonult
hát a legnagyobb pompában, a hangszerek zengése s
cimbalmok hangja mellett, hogy bemutassa magát.
Am mihelyt megpillan torták a fal tetejéről - a védők
ezer sértéssel halmozták cl, gúnyos taglejtésekkel
mutogatva, hogy nem fogadják cl őt császárnak. Ám
Rúbert nem törődve azzal, ami történt, ragaszkodott
végig a ceremóniához. l\líg védők és ostromlók ily
módon folytatták a párbeszédet - az <írsereg egy csa-
pata kirohant, megtámadta a latinokat s könnyű vesz-
teséget okozva nekik visszatért Dürrhakhionba.
Ami a Róbert kíséretében levő ál-császár szerze-
test illette, az ő személyére vonatkozúlag megoszlot-
tak a vélemények. :\'émelyek azt a hírt terjesztették,
hogy hamis Dukasz l\Jihály, mások szerint ő igazán
!Vlihály autokratór, a barbár apósa, akinek érdekében
kezdődött el a hatalmas háború. '.\legint voltak, akik
úgy vélték, hogy az egészet csak Róbert agyalta ki,

124
minthogy a barát nem a maga jószántából jött el Ró-
berthez. Úgy gondolták, hogy ez az ember saját erejé-
ből és akaratából kiemelkedve a szegénységből s ala-
csony rangból, elfoglalta Lombardia összes városait és
földjeit éppúgy, mint Apuliát s ezen területek urává
lett, miként ezt már mi elbeszéltük - s most aztán
még tiibbet akart, a telhetetlen természetek sajátsága
szerint. Így határozta el, hogy az illír vidékek ellen tá-
mad s ha vállalkozását siker kíséri, úgy még el(íbbre
tör. '.\lert a hatalomsóvár ember természete olyan,
mint a vérmérgezés: mihelyt megtámadja a kór vala-
mely részén a testet, nem nyugszik addig, míg az egé-
szet cl nem pusztítja.
A császár minderr61 értesült Palaiologosz lcvelébé'íl,
megtudta, hogy Róbert június havában kezdte meg
átkelését, miként elé'ízőleg elbeszéltlik s annak ellené-
re, hogy áldozatául esett a szörnyű viharnak, hajótörést
is szenvedett s így érezhette az isteni harag erejét -
nem rettent \'issza, hanem összevont csapataival elfog-
lalta Avlont" 7 s annyi a serege, mint télen a hópehely.
Ezenfelül elég sok gyengeítéletű ember valóban azt
hiszi, hogy az ál-Mihály a valóságos baszilcusz s ezért
hittel hozz<1 csatlakozik. i\laga Alexiosz félelemmel
nézett feladatának nehézségei elé. Tudta, hogy saját
csapatai Róbert seregének kis részével sem egyenlőek
- ezért úgy határozott, hogy török segélycsapatokat
hozat keletről s ezen szándékát jelezte is a szultánnak.
A velenceiekhcz is fordult, ígéretekkel és ajándé-
kokkal. Bizonyos kiv<füságokat helyezett számukra
kilátásba, másokat azonnal meg is adott, azon feltétel-
lel, hogy felszerelik egész hajóhadukat s minél előbb
Dürrhakhionhoz jiinnek, részben azért, hogy meg-
védjék a várost, másrészt, hogy összecsapjanak Ró-
bert flottájával. Ha úgy cselekszenek, ahogy a császár
megjelölte nekik, úgy akár elragadják a győzelmet az

125
(lr segítségével, akár pedig - mint ez mindig meges-
het - vesztesek maradnak, bizonyosak lehetnek ben-
ne, hogy téílc minden esetben ugyanazokat az előnyö­
ket fogják megkapni, mintha győztesek lettek volna.
S min<lazt, amire sóv;frognak, biztosítani fogja szá-
mukra - amennyiben ez nincs a Biro<lalom sérelmére
- ünnepélyes formában egy khriiszobullában.
A velenceiek hallván ezen ajfolatokat, mindazt
kérték a császártól, amire vágyakoztak s a követek
ünnepélyes ígéreteiket meg is tették. Ewtán felké-
szült egész hajóhaduk, mely a legkülönbözőbb hajók-
ból tevődött össze s tökéletes rendben kifutott
Dürrhakhion felé. ~1iután hosszú utat tettek meg, el-
érkeztek a palliai Szent Szűz tiszteletére épített híres
kegyhelyhez, északra 'Dürrhakhiontól. Ez a hely kö-
rülbeliil 18 sztadio1111yira 1!' volt Róbert dürrhakhioni
táborától. Amikor aztán megpillantották Dürrhakhion
másik oldalán Róbertnek mindenféle ostromgépck-
kel felszerelt flottáját, félelem szállta meg szívüket.
~lihelyt Róbert megtudta érkezésliket, eléjük küldte
fiát, Bohemondot a flottával, hogy kényszerítse őket
arra: ki;füsák ki őt és ~Jihályt császárként. A velence-
iek másnapra halasztották az ünnepélyes akklamá-
cicít. Amikor leesett az este s elállt a szél s így nem
volt mcídjuk a kikötésre, hatalmas kötelekkel egy-
máshoz kötötték a legnagyobb hajókat, így elkészítet-
ték azt, amit tengeren lévő kikötőnek neveztek."''
A nagy hajókon ezalatt fatornyokat építettek s a ki-
sebb bárkákat felhúzták a nagyobb hajók fedélzetére.
Ezekbe a bárkákba elhelyezték a katonaságot s ezen-
felül igen nehéz és nagy, könyöknyi hosszúságú fada-
rabokat, melyeket igen hegyes vasvéggcl láttak cl s
így várakoztak éjjel a frank flottára.
~lihelyt elérkezett a hajnal, eljött Bohemond is,
hogy végighallgassa akklarnációjukat. De amikor a

126
velenceiek csak nevettek rajtuk, Bohemond nem tűr­
hette cl ezt a sértést s megkezdte a támadást, először
legnagyobb hajóival, melyeket köYettek a kisebbek.
Rendkívül elkeseredett küzdelem kezdődött meg,
ám amikor Bohcmond a leghevesebb tusába merült
ellenfelei\'el, ezek a magasságból lchajigáltak egyet
az előbb említett vasvégű farönkökből s ez menten
átütötte Bohemond hajóját. i\Iinthogy így behatolt a
víz s clsüllycdéssel fenyegette a hajót, némelyek be-
ugrottak a vízbe s ott találták meg a halált, ami a ha-
jóban várt volna reájuk, mások tovább küzdöttek ve-
lenceiek ellen, s így vesztek cl. Ami Bohemondot
illeti - akinek élete szintén a legnagyobb veszede-
lemben forgott - neki sikerült átugrania egy másik
normann hajóra s Íf!:Y megmenekülhetett.
Ettől kezdve a velenceieknek is megjött az önbi-
zalmuk, mind nagyobb merészséggel folytatták a har-
cot, míg végül teljesen megfutamították ellenfeleiket
s azokat egészen Róbert táboráig üldözték. Amint ezt
Palaiologosz látta - kirohant Dürrhakhionból s velük
együtt küzdött. Rendkívül hc\'cs ütközet után, mely
egészen Róbert hadisz<lilásáig hullámzott - nagyon
sok ember veszett el kard élétől, mások meg szétsza-
ladtak s így menekültek cl.
A velenceiek nagy zsákmányt szereztek, majd
visszatértek hajóikra, Palaiologosz is visszament váro-
sába. A velenceiek nehány napig pihentek, majd kö-
veteket küldtek a császárhoz, hogy beszámoljanak a
történtekről. A baszilcusz természetesen úgy fogadta
őket, ahogy illett s miután ezer figyelmességgel hal-
mozta el a követeket, reájuk bízta a velenceiek dózsé-
jának'"' s főbb tisztjeinek küldött császári ajándékokat.
Róbert természete nem bírta ki azt, hogy lemond-
jon a háborúról, sőt ellenkezőleg, még nagyobb erély-
lycl akarta azt folytatni. i\Iinthogy tél közeledett,

127
nem bocsáthatta vízre hajóit, de a velenceiek és ró-
maiak hajóhada is lehetetlenné tett bármily utánpót-
lást Lombarcliából, sőt még élelmiszerek küldését is
megakadályozták, minthogy féltékenyen őrizték a
hajók a két földrész közt elterülő tengert. Am amikor
a tavasz bekéiszöntéitt s a tenger kissé lecscncleseclett,
a velenceiek voltak azok, akik fel\'onták a horgonyo-
kat s ők kezdték meg a támadást Rcíbert ellen, mö-
göttük ;\fauritius fejlődött fel a rómaiak vitorláival.
Így aztán szörnyű küzdelem kerekedett s Róbert erői
tejesen szétsz<ír6dtak, olyannyira, hogy a vezér he-
lyesnek ítélte, ha hajóit a szárazföldre vontatja.
A szigetek lakossága, a tengerparti városok népe s
mindazok, akiket eddig Róbert adófizetésre kötele-
zett, felbátorodtak balsikerein s egy<1ltalán nem akar-
ták a tengeri csatavesztés l1tán tovább viselni súlyos
terheiket. Róbert ekkor megértette, hogy nagyobb
körültekintcssel kell folytatnia a hadjáratot, egyszerre
kell újrakezdenie a tengeren s a szárazföldön. De
nem valósíthatta meg tervét, mert félnie !ehetett
újabb hajótöréstől a rendkívül heves szelek miatt, így
két hónapig is vesztegelt Hierikhó kikötőjében'" fe-
szült várakozásban, azzal az elhatározással, hogy ten-
geren és szárazfö!diin egyszerre támad s idcíközben
nem mulasztott el semmit az előkészületekből. Ez-
alatt a római és velencei flották a legnagyobb éber-
séggel őrködtek a szorosban s mihelyt a tenger többé-
kevésbé hajózhanívá vált - elzárták a tengert a
normannok elől, akik Itáliából akartak Róbert segít-
ségére áthajózni. l lgyanakkor azonban annak a sereg-
nek sem volt könnyű dolga, mely a Glüküsz"' folyó
mentén táborozott, minthogy a diirrhakhioniak elzár-
ták az utakat azok elcíl a katonák elől, akik Róbert
megerődített tábor,fo(>l kiji.ittek takarmányt keresni.
Ezenfelül az éghajlat szokatlan zordsága a latinok szá-

128
 mára erős megpróbáltatást jelentett, úgyannyira, hogy
hírek szerint három hónap alatt tízezer ember pusz-
tult el. Betegségek látogatták Róbert lovasságát, ka-
száltak soraik között. (!gy mondják, hogy a lovasság
sorából ötszáz gróf és eléíkel(í veszett el, míg az alan-
tasabb emberek számát, akik nem élték túl a telet,
meg sem lehetett talán számolni.
Róbert hajóit - mint már mondtuk - bevontatták
a Glüküsz folyó mélyére, ám ez a folyó erősen leapadt
a nagy szárazságban, minthogy tél és tavasz után na-
gyon meleg nyár következett. Ennek folytán alig volt
víz a mederben s így Róbert nagy zavarban volt, mint-
hogy nem tudta hajóit a tengerbe bevontatni. Ám
minthogy igen leleményes ember volt, minden oldal-
ról apró csatornákat vágatott bele a folyómederbe,
melyeket összekötött egymással s ezen csatornák
mentén gátakat építtetett gyökerekből, kidöntött
fákból s föléjük homokot szóratott, hogy így valóság-
gal egyetlen csatornát képezzen a meggyűjtött víz-
ből. Így aztan lassan-lassan a víz összegyűlt, megtöl-
tötte a folyó medrében készült csatornát s elérte a
hajók navigálásához szükséges mélységét, holott ed-
dig ezek a hajók odatapadtak a mederhez, most fel-
emelte őket a víz s végül is imbolyogni kezdtek. Így
aztfo, e szerencsés művelet révén, a hajók könnyen
kifutottak a tengerre.
t>.Iihclyt Róbert tetteiréíl értesült Alexiosz császár,
az autokratór levélben kifejtette Pakurianosz nagy-
domesztikosz elött,rn hogy milyen ellenállhatatlan
lendületet tudnak kifejteni a normannok, akik Adon
birtokába kerültek s hogyan lehet, hogy nem törőd­
nek földön és vízen elszenvedett veszteségeik.kel -
kifejezést adott azon véleményének, hogy a leggyor-
sabban össze kell szedni a csapatokat s meg kell in-
dulni a normannok ellen. l\Iiután elküldte ezen iize-

129
netét Pakurianoszhoz, ő maga elindult Konstantiná-
polyból augusztusban, a fövárosban hagyta Izsákot,
hogy ő vigyázzon ott a rendre s oszlassa el a gonosz hí-
reket, melyeket vétkes emberek szoktak szerteszór-
ni, ügyeljen a palotára s öntsön erőt az asszonyokba,
ha azok tlilságosan elkeserednek. Ami anyját illeti -
nála, véleményem szerint, nem volt szükség semmi-
nemű bátorításra, minthogy lelkében erős volt s alkal-
mas arra, hogy intézze saját ügyeit. Pakurianosz a le-
vél vétele után helyettes sztratégosznak nevezte ki
Branasz '.ldiklóst,'" aki a hadvezetésben kellő jártas-
sággal bírt. Ő maga a nehézfegyverzetű csapatokkal s
a nemességgel elhagyta Drinápolyt és sietett elérni a
császárt.
A baszileusz már készülődött, hogy hadirendbe ál-
lítsa seregét s kiválassza a le.gjobb katonákat, hogy
belőlük nevezzen ki elöljárókat. Úgy rendelkezett,
hogy a csatarendet mindenütt tartsák meg, amerre
végigvonulnak, hogy a tervet s a rendszert mindenki
jóeléíre már megérthesse, megismerje pontos helyét s
így a csata percében ne üthesse fel fejét a zavar, ha-
nem mindenki maradjon a helyén, hogy így kikerül-
hessék a megbomlás veszélyeit.
Óposz Konstantin vezette a szlávokat, Antiokhosz
a makedónokat, Kabaszilasz Alexandrosz pedig a
thesszáliaiakat, Tatikiosz parancsa alatt álltak az
Ohridi-tó környékén lakó törökök: ez nagyon hősies
és rettenthetetlen férfiú volt, annak ellenére, hogy
nem származott szabad emberektől. Atyja ugyanis sza-
racén volt, l.li aki egy portyázás alkalmával atyai ősöm­
nek, Komnénosz Jánosnak kezébe került. A mintegy
kétezernyolcszáz főre rúgó manicheus-hadatl.1 6 Xantasz
és Kuleón vezették, mindketten szintén eretnekek
voltak. l\'1indezek a férfiak kiváltak bátorságukkal s
már alig várták, hogy rnegkóstolhassák az ellenség vé-

130
rének ízét, mihelyt erre alkalom kínálkozik. A császá-
ri gárdának, melyet rendesen Vestiariusoknak nevez-
nek, valamint a frank ezredeknek Panukómitész és
Humbertopulosz Konstantin parancsolt, ez utóbbit
normann eredete miatt hívták így.
Így elrendezve seregét, Alexiosz császár megin-
dult egész haderejével Róbert ellen. Útközben vala-
kivel találkozott, aki beszámolt előtte a dürrhakhioni
üg1·~kről s ettől megtudta, hogy Róbert mozgósította
az összes szükséges ostromgépeket s egészen közel-
jött a várfalakig. Ami Palaiologosz Györgyöt illeti, ő
egy ideig minden tekintetben helytállt az ostromlók
hajítógépeinek s egyéb furfangjának - ám err61 egy
idő múlva le kellett mondania s így kinyittatta a ka-
pukat, kirohant, hogy csatát kínáljon fel ellenségé-
nek. Elég súlyosan megsebesült több helyen, így töb-
bek között halántékát érte egy nyílvessző. ~'linthogy
hiába igyekezett kihúzni a nyilat a sebből, seborvost
hivatott, aki kivágta ugyan a nyíl nagyrészét a tollal
együtt, de a vessző vége a sebben maradt. Erre bekö-
töztette fejét, mint ahogy ez szokásos ily alkalommal
s újból az ellenségre rohant s egész az éjszaka beálltá-
ig küzdött, minden gyengeség nélkül.
~'lindebből az elbeszélésből megértette a császár,
hogy Palaiologosznak azonnali segítségre van szüksé-
ge s meggyorsította a menetet. ~1ihelyt elért Thesszá-
liába, újabb híreket vett, melyek megerősítették az
előbbieket. Róbert ugyanis befejezve előkészületeit,
bátor és kipróbált katonáival együtt nagy hadianyag-
készletet összpontosított a dürrhakhioni síkságon s a
falaktól egy nyíllövésnyire ütötte fel táborát. Csapata-
it viszont elosztotta a hegyekben, völgyekben, kör-
nyező dombok között.
Valóban, Palaiologosznak az volt szándéka, hogy
felgyújtatja Róbert ostromtornyát s ezen célból össze-

131
gyűjttetett naftát, \'alamint száraz ágkötegeket a kat-
apulták sz<'ín1ára s várta az ellenség támadását. l\lás-
napra \'árva Róbert ostromát, ő is elhelyezett egy fa-
tornyot, szemben azzal a toronnyal, melyet kí\'ülről
toltak a falakhoz s egész éjjel egy tolóhidat ácsolta-
tott, melyet eli'íre lehetett \'etni az ostromlótorony aj-
taja irányában. l\Iaga vigyázott rá, hogy ez a tolóhíd
tökéletesen működjék az ostrom kapu ellen, oly mó- ·
don, hogyha mozgásba hozzák - az ostromtorony ka-
puját teljesen elzárja. i\Ii után megállapította, hogy
szerkezete kifogástalan s eléri céljfü, megnyugodott,
várva a támadást.
Következő nap Róbert mindenkit mozgósított s kö-
rülbelül ötszáz lovast és gyalogost helyeztetett cl a fa-
toronyban. Ez az alkotmány közeledett a várfalhoz, de
abban a pillanatban, amikor h' normannok le akarták
ereszteni a torony ajtaját, hogy hídként használhassák
fel tt'ímaclásukhoz Palaiologosz hirtelen mozgásba hoz-
ta előre elkészített szellemes gépezetek segítségével,
valamint számos kiváló vitéz közbenjöttével a toló-
szerkezetet, ami aztán meghiúsította Róbert szándékát,
minthogy így tornyának ajtaja teljesen elreteszelődött.
Ezután pillanatnyi szünet nélkül dtírdaesővel
árasztotta el a torony tetején álló keltákat, akik nem
bírták elviselni a lövedékeket. :\lég alig adta ki ezt a
parancsot, a torony máris lángokba borult. A felül álló
emberek igyekeztek leugrani, akik alul voltak, kinyi-
tották az ajtókat s elmenekültek. Amikor ezt látta
Palaiologosz, hirtelen kiküldött a citadellából harco-
sokat, részben teljes fegyverrel, részben csak bárdok-
kal, hogy segítsenek megsemmisíteni az ostromtor-
nyot. i\Iindez sikerre vezetett - az alkotmány, melyet
tetején a tűz kezdett ki, alján pedig azok az eszközök,
melyek a követ is szétrepesztették volna - teljesség-
gel megsemmisült.

132
 Róbert - mint ahogy ezt elbeszélőm mondta - si-
etett új tornyot építtetni s a hajítógépeket Dürrha-
khion ellen irányíttatta - ám ugyanekkor Alexiosz, aki
meg volt győződve arról, hogy Dürrhakhion védőinek
a legsürgősebb segítségre van szükségük., rendezte
csaparait s már a város felé tartott. Amikor ide elérke-
zett, elsáncolta seregét egy Kharzanész nevű patak
mentén s haladéktalanul követeket küldött Róbert-
hez, kérdezve tőle, miért van itt s mik a szándékai?
i\lajd a nagy főpapnak, ~liklósnak tiszteletére
épült szentélyhez ment, mely 1)égy sztadionnyira van
Dürrhakhiontól és innen derítette fel a helyi viszo-
nyokat, hogy megválaszthassa azt a helyet a legelő­
nyösebb módon, mely csapatainak küzdőtérül fog
szolgálni. Ez a nap október 15. volt. ~lessze síkságon
álltak, mely Dalmáciától a tengerig terül el, ahol fél-
szigetben végződik s ezen a helyen épült az említett
szentély. Ez a mészkőplató oldalt Dürrhakhion felé
néz s lassan a síkság felé lejt, balfelől a tenger határol-
ja, jobbról nagy hegy, mely feléje hajlik. Ide összpon-
tosítomi Alexiosz egész seregét s miután berendezte
táborát, hivatta Palaiologoszt. Am ez a vezér hosszú
tapasztalatai alapján, melyeket hasonló helyzetekben
szerzett, arra a meggyőződésre jutott, hogy nem aján-
latos elhagyni ostrom közben a várost s ezért vissza-
utasította a császár hívását, kimentve magát. Am egy
újabb, sürgetőbb üzenet után így felelt: „Vélemé-
nyem szerint végzetes lenne elhagyni az ostromlott
vtirost s addig nem is mozdulok, amíg nem látom meg
Felséged gyűrűjét." A gyűrűt elküldték s így Palaio-
logosz hadihajókon elérte a császár táborát.
~1ihelyt a baszileusz szemtől-szemben volt
Györggyel, megtudott mindent Róbert tetteiről s
amint Palaiologosz feltárta előtte a helyzetet, azt kér-
dezte tőle, tanácsol-e nyílt ütközetet Guiscarddal.

133
Palaiologosz erről a leghatározottabban lebeszélte.
l\lindazok, akik kellő hadi tapasztalatokkal rendel-
keztel'", hasonlóképp nyíltan az ütközetnek ellene
szavaztak s az idónyerést tanácsolták, sűrű portyákat,
melyek meggyüngítik Róbert erejét, megakad<llyoz-
zák ezzel Róbert embereit abban, hogy takarmányt és
élelmet szedhessenek össze. Ugyanilyen parancsot
kell adni - mondták - a környezi) \'idékeknek, vala-
mint a dalmátoknak is s ők biztosíthatják a császárt ar-
ról, hogy ily módon könnyen erőt vesznek majd Ró-
bcrten. Ám a fiatal tisztek többsége az ütközet
mellett volt, így a bíborban született Konstantinosz, rn
a varangok parancsnoka, sőt még az egykori császár-
nak, Romanosz Diogcnésznck fiai, Leön és Niké-
forosz is. '·'
Ezalatt a Róberthez küldött kiivetek a következő
vál::isszal tértek vissza, melyet ií intézett a baszileusz-
hoz: „Egyáltalán nem Felséged ellen jöttem harcolni,
hanem azért, hogy megbosszuljam az apósomon elkö-
vetett sérelmeket. Ha békében akarsz velem marad-
ni, ezt én is nagyon szívesen veszem, remélve, hogy
teljesíted feltételeimet, melyeket majd tudtodra ad-
nak kiivcteim". Ám az, amit kért, teljesíthetetlen s
megalázó volt a Római Birodalomra nézve, annak el-
lenére, hogy ő a maga részéről azt ígérte, hogy Lom-
bardiát viszont úgy tekintheti a császár, mintha neki
lenne alávetve s ezenfelül segítségét ígérte hasonló
csetckre. 1" Ivlindez persze csak csel volt, mert csupán
azt akarta mutatni, hogy ő is kész ily módon a békére,
holott arra számított, hogy ajánlatait amúgyis el fogják
utasítani, ám akkor a továbbfolyó háborúért nem ő,
hanem a rómaiak császára lesz felelős.
~1inthogy ajánlatai visszautasításra találtak - Ró-
bert összehívta grófjainak gyülekezetét és ezt mond-
ta nekik: „Ti tudjátok, milyen gyalázatosságokat kö-

134
vetett el, Botaneiatész Nikéforosz császár apósommal
szemben s mi mindent kellett elszenvednie Heléna
leányomnak, akit vele együtt elűztek. ~:li ezt nem
t(írhetjiik s azért jöttünk Botaneiatész országába,
hogy ezt megbosszuljuk. Ám Botaneiatészt letaszítot-
ták a hatalomról s most egy fiatal, harcos és bátor
baszileusszal van dolgunk, aki jártas a háború mester-
ségében, annyira, hogy meghazudtolja korát s vele
szemben nem vehetjük könnyen a hadjáratot. Ám
ott, ahol megoszlik a parancsnokság - felüti fejét a za-
var, mert önkénytelenül megterem a széthúzás, ha
egyszerre több nézet születhetik. Épp ezért az szük-
séges, hogy mi is egyetlen vezérnek engedelmesked-
jünk ezentúl, aki ugyan mindenkinek közüli.ink meg-
kérdezheti véleményét, nehogy teljes önkénnyel
cselekedjék saját belátása szerint; a többiek mind
közlik vele szándékukat, teljes őszinteséggel, viszont
engedelmeskedni tartoznak mindenben választott
vezérüknek. Látjátok, én magam is hajlandó vagyok
annak engedelmeskedni, akit választani fogtok."
Mindnyájan dicsérték ezért a beszédért, úgy mond-
ták, hogy Róbert szívükből szólt. Ezután egyértelmű­
leg biztosították számára a legfőbb vezetést. Ő, mint-
ha kéretné magát, egy darabig visszautasította a
választást, azonban a többiek szinte erőszakoskodva
rábeszélték. Végül úgy színlelte, mintha csak az ő
nyomatékos kérésüknek engedne, annak ellenére,
hogy ezen tervét már nyilván rég érlelte elméjében s
egyenként nyerve meg azokat az embereket, akik
nem hatoltak le szándékai mélyére. \'égi.il így szólt
főembereíhez: „rvlegértitek-e szándékaimat, ti grófok
és sereg vezetői? Otthagytuk tűzhelyeinket, hogy ide
jöjjünk harcolni. "!\fost olyan baszileuszt kell legyőz­
nünk, aki nagyon bátor, igaz ugyan, hogy csak most
fogta meg a kormányrudat, azonban már előbb is szá-

135
mos hadjáratban győzedelmeskedett az eltiző császá-
rok alatt s foglyul ejtette a legveszedelmesebb láza-
dókat. !\!inden erőnket bele kell vetnünk a küzde-
lembe. Ezért kell elégetnünk minden málhánkat,
ezért kell megfúrnunk hajóinkat s elsüllyesztenünk
éíket a tenger fenekére, így kell megütköznünk az el-
lenséggel, mintha csak ma születtünk volna s ma már
meg is kellene halnunk." ;...Iindny~:íjan helyeselték
szavait.
Ez volt Róbert terve. Ami a baszileuszt illeti, az ő
szándékai még ügyesebbek s finomabbak voltak.
A két vezér visszatartotta a seregeket, tanulmányozva
gondosan a hclyzetadta taktikát, elrendelve oly gyakor-
latokat, melyek módot nyújtanak arra, hogy teljes hoz-
záértéssel vezethessék a lladműveleteket. A baszileusz
éjszaka két irányból akart rátörni Róbert táborára, meg-
parancsolta ezért az egész szövetséges hadercínck. hogy
hátulról támadjon, követve a sószállítmányok útját s
hogy ne lehessen kilesni menetirányát - tegyenek
meg jóval hosszabb s bonyolultabb utat. Ami őt illeti,
mihelyt megbizonyosodik szövetséges csapatai jelen-
létéről azon a helyen, ahova rendelte őket, - haladék-
talanul megkezdi Róbert ellen a támadást. Ez az
utóbbi viszont üresen hagyva sátrait s átkelve a hídon,
október 18-ának éjszakáján megközelítette egész se-
regével azt a helyet, ahol hajdan Theodórosz mártír
tiszteletére templom épült. A normannok egész éj-
szaka kérték Isten segítségét, megtisztították lelkü-
ket az isteni misztériumban. Ezután hadirendekbe ál-
lította őket Róbert s ti maga állt közepükre. A tenger
fcléíli szárnyat Amiketészre bízta, aki igen jeles és bá-
tor gróf volt, másik szárnyát fiára, Bohcmondra.
Amint ezt a császár megtudta, a nála szokott
ügyességgel, mellyel mindig megtalálta nehéz hely-
zetekben a kellő kibontakozást - most is számolt a

136
változott körülményekkel s hadsorait a tenger felé
lejtő hegyoldalon <lllította fel. \'linthogy szétosztotta
csapatait, nem ak<.irta megakadályozni a barb<í.rokat
abban, hogy megrohanják Róbert táborát. De maga
mellett tartotta vissza azokat, akik viíllukon Yiselik a
kétélű csatabárdot (a skandináv zsoldosokat) s pa-
rancsnokukat, .'.\:ampitészt s leszállítva őket lovaikról,
azt a parancsot adta nekik, hogy meneteljenek zárt
sorokban előre, kis távolságban a csatasoroktól, úgy,
miként fajtáik emberei, felzárkózva pajzsaikkal.
A császár ezenfelül phalanxokba rendezte a hadsereg
többi részét s a hadsor közepén ő maga helyezkedett
el. Jobbján és balján a phalanxok parancsnoks<!gával
!v!elisszénosz i\'ikéforosz cézárt s Pakurianoszt, a
nagydomesztikoszt bízta meg. Az űrt, mely közte és
a gyalogszerrel menetelő barbárok között volt, erős
csapat íjásszal töltötte ki, akikkel el akarta kezdetni
Róbert ellen a támadást. Azt a parancsot adta
Nampitésznek, hogy mihelyt az íjászok megt<!madják
a keltákat, engedjen számukra azonnal utat, szétnyit-
va hadsorait két oldalon s mihelyt áteresztette őket,
újból z<hkózzanak a sorok össze.
l\!iután így elrendezte csapatait, ő is előrenyo­
mult, hogy frontális támadást intézzen a kelták ellen,
követve a tenger partjait. A barbárok, akik a sóbányá-
kon már túljutottak - mihelyt Dürrhakhion védői a
császár parancsai szerint kinyitoWík kapuikat - rcáro-
hantak az ellenségre. \Iíg mind a két vezér egymás
ellen rnnult, Róbert egy lovascsoportot küldött ki
azon célból, hogy ez minél nagyobb római kontin-
genset rnnjon magára. Ám a császár nem esett bele a
csapdába, sőt megerősítette a gyalogosokat, akiknek
fel kell fogniok az ellenség lökését.
\!indeddig csak könnyű csetepaté esett mindkét
oldalról, Róbert nyugodt maradt, teljes összeköttetés-

137
ben övéivel, ám a távolság, mely elválasztotta a két
hadsereget, egyre összeszűkült, amikor Amiketész osz-
lopának: gyalogosai és lovasai megtámadták J:\ampitész
szélső szárnyát. A mieink hősies védekezése folytán
a támadók hátat fordítottak:, minthogy nem tartoztak az
elitcsapatokhoz. Releugrottak a tengerbe, majd egész
nyakig merülve el, megközelítették a római-velencei
flottát és kérték, hogy vegyék őket fel, amit a hajósok
megtagadtak.
Ekkor az a hír terjedt el, hogy Gaita, Róbert hitve-
se, aki mint egy új Pallasz, elkísérte a táborba urát -
látva a menekülőket, haragos tekintetet vetett felé-
jük s nyelvükön kiáltotta, körülbelül egyezően Ho-
mérosz ezen versével: „l\Ieddig akartok menekülni?
Álljatok meg, legyetek férfiak!" l\1inthogy előtte sza-
ladtak el, hosszú lándzsát ve~t kezébe s a futók üldö-
zésére indult. Erre a látványra erőt vettek magukon a
menekülők s visszatértek az ütközetbe.
Ezalatt a harcibárdot viselők s vezérük, Nampi-
tész hősiessége, de hadban való tapasztalatlansága
folytán túl előre jutottak. f=gtek a vágytól, hogy kézi-
tusába bocsátkozhassanak a velük hasonló bátorságú
keltákkal (mert ezek semmivel sem alábbvalók náluk
az ütközetben, semmit sem lehet bizony szemükre
hfoyni e tekintetben a keltáknak). Róbert látta, hogy
a varangok elfáradtak és kifulladtak - s amint megbi-
zonyosodott erről, látva a megtett távolságot, gyors
elcírehaladásukat s súlyos fegyverzetüket - hirtelen
parancsot adott egy gyalogcsapatnak a támadásra.
A zsoldosok már kimerültek, kevésbé voltak erősek,
mint a kelták. Így az egész barbár-hadoszlopot lemé-
szárolták, akik meg tudtak menekülni, l\Iihály arkan-
gyal templomában kerestek védelmet. Akik bírtak,
bemenekültek a szentélybe, a többiek felmásztak a
tetőre s úgy hitték, hogy ezzel megmenthetik életü-

138
ket. Ám a latinok üszköt vetettek a templomba s az
épülettel együtt mindenki elégett.
Ezalatt a római sereg bátran szembeszállt az ellen-
séggel. Dc Róbert, mintha szárnyai nőttek rnlna -
csapataival együtt rárohant a római phalanxra s azt da-
rabokra szakította. Ellenfelei sor<füól némelyek bát-
ran küzdöttek a csatatéren, mások futásban kerestek
menekülést. Alcxiosz császár mint kimagasló torony,
helyén maradt, annak ellenére, hogy számos bajtársát
vesztette el, úgy származásuknál, mint tapasztalatuk-
nál fogva kitűnő harcosokat. Így esett el Konstantin,
néhai Dukasz Konstantin császár fia, aki a
Porphürcában látta meg a napvilágot s akit apja a csá-
szári koronával ékesített fel, kivi.ile Szünadénosz
Nikéforosz, e bátor és szép férfiú, aki minden előző
haditcttét túlszárnyalta, itt veszett Palaiologosz
Nikéforosz s még sok kitűnő vitéz.
A harc addig nem szűnt meg, míg látták, hogy a
baszileusz ellcntáll. Ezt meglátta három latin lovag,
az egyik a már említett Amikctész volt, a másik Péter
Aliphasz fia"'' s a harmadik sem volt rangban alanta-
sabb őrnHuk. Kieresztett gyeplővel vágtattak s megra-
gadva hosszú lándzsáikat, rátámadtak Alexioszra.
Amiketész elhibázta a császárt, minthogy lova félre-
ugrott. A baszileusz el ütötte kardjával a másik táma-
dó lándzsáját s minden erejével hozzavágva, vállon ta-
lálta s lemetszette egész karját. A harmadik lovas
szemtől-szembe célozta meg - a császár hallatlan ön-
uralommal, mintha semmi sem zavarná - szempillan-
tas alatt felmérte, mit kell tennie, hála szelleme rend-
kívüli élénkségének, s amikor feléje közeledett a
lándzsa - ráfeküdt lova hátára. A vashegy csak épp-
hogy érintette testét, megállt a sisak szegélyénél s el-
szakította a szíjat s levetette a sisakot. A kelta hozzá-
rohant, azt hitte, teljesen harcképtelen már. A császár

139
hirtelen felegyenesedett nyergében, mert erősen ült
rajta s nem hagyta cl egyetlen fegyverét sem. Jobbjá-
ban tartotta meztelen kardját, melyet m<ír saját vére
festett meg, fedetlen fővel vívott, lengett gyönyörű
vöröses haja szeme kiiriil, nem lehetett minden zavar
nélkül, mert lom megriadt, minthogy a csata hevében
a fejét védő vaslemezek elfüeestek, de mégis össze-
szedte erőit s így cllentállhatott ellenségeinek.
Látta közben a törökök visszavonuhís::ít s azt,
hogy Bodin is meghátrál minden küzdelem nélkül.
Ez az ember egész nap úgy viselkedett, mintha azért
fogott volna fegyvert, hogy megsegítse a csász:ht, a
vele kötött megegyezés szerint. Nyilvánvalóan be
akarta várni, vajon a szerencse a cs:íszár oldalára sze-
v
gődik-e s akkor megtámadta volna ő is a keltákat. Ha
ellenkezőleg történik, tartózkodik a viadaltól, és
visszavonul. Hogy ez volt a szándéka, az események
bebizonyították. :...lihelyt látta, hogy a siker a kelták
kezében van, visszahúzódott övéihez, anélkül, hogy
a legkisebb részt is vállalta volna az ütközetben. l\li-
kor ezt a császár látta s tapasztalnia kellett, hogy sen-
ki sem jön segítségére - ő maga is hátat fordított az
ellenségnek. Erre az egész latin sereg üldözőbe vet-
te a rómaiakat.
1'1ihelyt Róbert elfoglalta Szent l\liklós templo-
mát, melyben a császári s:ítor s az összes felszerelés
állt, minden épkézláb emberét a baszileusz üldözésé-
re indította, míg ő maga ott maradt, ahol volt, abban a
hiszemben, hogy úgyis elfogják a cs:'íszárt. Ez volt az
a gondolat, mely legjobban hevítette elméjét. A kato-
n:ík így aztán teljes hévvel a császár nyomába vetet-
ték magukat s egy hclységig üldözték, melyet Kaké
Pleurának neveznek a lakosok. Nézzük meg csak
Alexiosz helyzetét: lent folyik a Kharzanész folyó,
másik oldalról igen magas hegység emelkedik. E ket-

140
tő között rohanták meg az üldözők a menekülőt. Bal
oldalról támadták meg lándzsáikkal (összesen kilen-
cen voltak) s jobb felé kényszerítették. Alighanem
magatehetetlenül lezuhant volna, ba nem támaszko-
dik clővigyázatosságböl kardjára, melyet jobbjában
tartott. Bal lábának sarkanty1íja viszont beleakadt a
nyeregszíjakba s így súlyosabbá tette esését. ~dégis
bal kezével sikerült megkapaszkodnia paripájának
siirényében s ily módon tudta magát fenntartani.
;\fost látszott, hogy bizonyosan isteni gondviselés őr­
kiidhetett felette, amely a segítséget épp az ellenség
oldalárcíl hozta el, a legváratlanabb módon. Jobb felől
ugyanis új kelták érkeztek, akik feléje irfoyították
dárdáikat s akik jobb oldalról elállva a szakadékos
utat - mödot nyújtottak lovasunknak arra, hogy meg-
állhasson a két üldöző csapat között.
Valóban csodálatos jelenet lehetett. A baloldaliak
ugyanis le akarták a meredélyrcíl taszítani Alexioszt,
míg a jobboldaliak feléje tartva lándzsáikat, mintha
csak a baloldaliakat célozták volna meg - egymással
szemben álltak lándzsáikkal. Ü pedig, szilárdan iilve
nyergében, lábai közé szorította a paripát, mely
amúgy is rendkívül mozgékony, hevesvérű volt s min-
den tekintetben elsörangúnak bizonyult ebben az üt-
közetben. A lovat Brüenniosztól zsákmányolta a bí-
borrakarcíkkal együtt, nyílt ütközetben, Botaneiatész
:--;ikéforosz császársága alatr. 14" Rövidre fogva a dolgot,
az isteni Gondviseléstéíl inspirálva felugrott, szinte a
levegéíbe, felvágrarott a szikla tetejére, melyről meg-
emlékeztünk, mintha csak repült volna, hogy a miro-
lógia szavával éljünk, Pegazus szárnyainak segítségé-
vel. Ami a barbárok dárdáit illeti - egyesek a
levegőben hadonásztak s a fegyver kihullt keziikből,
másokéi pedig, minthogy beleszúródtak a császár
fegyverzetébe, a repülő lovassal együtt elszálltak.

141
 Annak ellenére, hogy ily halálos veszedelemben
forgott, nem vesztette el hidegvérét, hanem mene-
kült a támadásból. A kelták tátott szájjal néztek utá-
na, egészen elámulva azon, ami történt, mert bizony
volt is min csodálkozniok. :\Iinthogy aztán látták,
hogy Alexiosz egérutat vesz - újrakezdték üldözését.
Ám ő hosszú ideig hátát mutatta a nyomába szegülő
katonáknak, egyszerre megfordult, arccal az üldözők
felé s lándzsáját a legközelebbinek mellébe merítet-
te, az ember egyszerre lezuhant nyergéből a földre.
A baszileusz újból megfordítva lovát, folytatta út-
ját. Am most egy másik elég erős csapat keltával talál-
ta magát szemben, amely a római sereg üldözésére in-
dult. Amikor azok messziről meglátták, összezárták
oszlopaikat, megálltak, hogy élve ejtsék fogstlgba, így
vigyék Róbert elé. Amikot'az őt üldöző csapatok elől
menekülcí Alexiosz meglátta azokat, akik előtte buk-
kantak fel, feladott minden reményt. Végül mégis
összeszedte magát s amikor az ellenséges csapat kö-
zepén meglátott egy vitézt, akit külseje s ragyogó
fegyverzete miatt joggal tarthatott Róbertnek - meg-
sarkantyúzta lovát s egyenesen feléje rohant. A meg-
támadott erre Alexiosz felé fordította szintén lándzsá-
ját. l\lindketten clőrerúgtattak, hogy megvívjanak
egymással s ahogy vágtatni kezdtek, a távolság egyre
szűkült a két vitéz között.
Először az autokratór fegyvere ért célt - mellen-
találta ellenfelét, akinek hátán jött ki a lándzsa hegye.
A barbár menten földrezuhant, a szúrás halálos volt -
kiadta lelkét. A császár most vágtában száguldott ke-
resztül a váratlan győzelemtől megzavart sorok közt,
mcgmenekülés6t e vitéz halálának köszönhette,
minthogy a többiek, amikor meglátták a földön társu-
kat, hozzásiettek s gondjaikba vették. Amikor pedig a
hátuk mögött üldöző csapat észrevette a gyászos cso-

142
 portot, 6k is leszálltak lovukról s felismerve a halottat,
öklükkel mellüket verték s jajgattak. ~len e vitéz
ugyan nem Röbert volt, de mégis egyike lehetett a
legnemesebbeknek. I\Iíg ők ezzel törődtek - a baszi-
leusz folytathatta menekülését.
A kelták kénytelenek voltak visszatérni Róbert-
hez. Amikor látta az üres kézzel érkezőket, elöntötte
a harag, telve he\·es szemrehányással azzal fenyeget-
te meg vezetcíjüket, hogy gyáva és tapasztalatlan ka-
tonaként korbácsoltatja meg. Egyiket azért szidal-
mazta, mert nem ugr:itott utána a sziklapárkányra, a
másikat azért, mert nem intézett felé halálos csapást,
amikor leszakította sisakját, de azért is, mert nem ve-
zette fogolyként haza, hogy itt várja meg kínhalálá-
nak vég<Íráját. Róbert nagyon bátor vitéz volt, de en-
gesztelhetetlen lelkületű lehetett, telve hevességgel
és gyűlölettel - ha ellenségével találkozott, menten át
akarta szúrni, \'agy - mint mondta - elnyesni élete fo-
nalát.
Ám az a harcos, akit Róbert ily szidalmakkal hal-
mozott el, mentségéül felhozta, hogy a sziklacsúcs
teljességgel járhatatlan volt, pereme oly merészen
emelkedett ki, hogy e szakadékos helyet sem lovon,
sem gyalog senki sem tudta volna megközelíteni iste-
ni segítség nélkül, nemhogy a csata kellős közepé-
ben, de a legnagyobb nyugalom idején sem. „Ha nem
hiszel nekem - mondta - úgy tégy, uram, próbát ma-
gad, vagy legkipróbáltabb lovasod s látni fogjátok,
hogy minden kísérlet lehetetlen. Ha valamelyik vitéz-
nek sikerülne mégis megmászni a sziklaormot, úgy
kész vagyok elszenvedni a leggyalázatosabb kínhalált
is, mely valakinek valaha gyávaságáérr osztályrészéül
jutott." E beszéddel, melyből kicsillant a barbár elra-
gadtatása atyám iránt - sikerült elaltatnia Róbert ha-
ragját, akinek dühe lassan átváltozott csodálattá.

143
 Ezalatt a császár áthatolt a szomszédos hegység ka-
nyargós útjain s két nap és két éjjel alatt a legjárhatat-
lanablmak tetsz6 ösvényeken át Akhriszba 1, 1 jutott.
Lelkének nyugalmát nem zavarta meg veresége, sem
az ebb61 folyó bajok, arcsebével sem tiirődött, csupán
mély szánalmat érzett bajtársai irfot, akik ottmarad-
tak a csatamez(ín. Legnagyobb gondját mégis az ké-
pezte, hogy Dürrhakhion városa parancsnok nélkül
maradt, minthogy Palaiologosznak már nem volt ide-
je ide visszatérni, oly gyorsan kezdődött meg az ütkö-
zet. I fogy mégis megtegyen valamit, amit a lakosok
védelme megkívánt - a fellegvár védelmét egy albán
eredetű vitézre bízta, akit levélben értesített császári
elhatározásáról.
Elbeszélésem alatt, az események heves sodrától
elkapva, szinte elfeledte,rn, hogy atyám volt az, akiről
be kellett számolnom. Soha sem volt szándékomban,
hogy kétes értékű\'é tegyem történetem, épp ezért
sok mindent sokszor elhallgattam, ami pedig apámra
vonatkozott, így fékeztem magam elragadtatásom el-
len, mely eltölthetett gyermeki szeretetemben.
Az f:g akarja, hogy megszabaduljak e szenvedélytcíl,
mely oly természetes, ha atyámról beszélek - ám
mégis az a célom, hogy akkor engedjem szabadjára
nyelvem, amikor a nagy anyagban válogatva igazán
módomban áll dicsérni tetteit. Így elzártam lelkem
minden gyermeki gyengédség forrása elől, mert nem
akarom azt a hitet ébreszteni az olvasóban, hogy
atyám iránti szeretetemtől sarkallva valótlan regéket
kiiltiittem. Ezért kerültem el minden retorikát, ami-
kor történetemnek erre a részére értem, úgy visel-
kedtem, mintha gyémánt, vagy érzéketlen kéí lenne
szívem helyén, mert csak így tudtam elsiklani nyu-
godtan atyám balsorsa felett. Dc most - hogy kiérde-
meljem atyám szeretett nevét - már oly esküt tehe-

144
tek, mint amilyent az az ifjú tett, akiről Homérosz be-
szél s aki így kiáltott fel: „Zeuszra s atyám szenvedé-
seire esküszöm!""" Így kérem, hogy engedtessék át
nekem a szenvedés, amit atyám balsorsárnl szemben
érzek, hogy csodálhassam és sirathassam őt. De utána
újból folytatni fogom a történetet.

145
 Utószó
Történelem és eposz határteríiletén hagyjuk el
Komnénosz Alexioszt, aki legendás lova hátán szikla-
torkokon, szakadékokon át menekül, mert a Gondvi-
selés nagyobb s nehezebb szerepet szánt hősünknek
-Anna szavaival élve - mint Nagy Konstantinosznak,
valósággal méltóvá tette arra, hogy az apostolok kö-
zött foglaljon helyet. A normann parveniinek,
Guiscard Róbertnek s a szentséges császárnak törté-
neti formátumú nagy háborúja,_,az Alcxiasz IV. köny-
vének utolsó akkordjaiban azzal a szenvedélyes lírai-
sággal záródik le, melyet a hősköltemények szerzői
egészen Ariostoig megőriztek.
Aki felüti a világtörténelem oldalait, olvassa Gib-
bont - a tények világánál mérheti le Komnénosz
Alexiosz szerepét és jelentőségét. Ám az a történet,
melyet Anna ad az Alexiosz későbbi könyveiben, sok-
kal részletesebb, szétfolyóbb, líraibb, dc ki tudná
megmondani, hogy a két előadásmód közül melyik
közelítette meg a történeti igazságot, mely a korszel-
lem tíikrében lehet csak egészen plasztikus.
'.\fost mégis úgy érezzük, néhány szóval tartozunk
még az olvasónak, aki talán kissé kielégítetlenül teszi
le e könyvecskét, mely adós marad a szereplő hősök
további életével, nélklilözi így a befejezett történet
kiegyenlítő igazság<h, melyet mesében s igaz históri-
ában egyaránt elvár az olvasó.
Alexiosz elmenekíilt, a dürrhakhioni csatateret öt-
ezer harcosának holtteste tarkította: az akkor ismert vi-
lágnak úgyszólván minden részéből összeverbuvált

146
zsoldosok, köztük félelmes angolszász csatabárdosok is,
akik itt, az albániai síkon akarták megtorolni Hódító
Vilmos normannjainak angliai győzelmét Palaiologosz
György már nem tudott bejutni a városba s így az új ka-
pitányt a velencei flotta adta Dürrhakhionnak.
Hadicsel hadicselt követ, a bástyák erősek és épek,
dc a velencei parancsnok eladja a várost - egy szép és
gazdag ara kedvéért. A falakon már normannok harcol-
01ak, de maga a város tovább védekezik s majdnem pél-
dárlan az ostromok történetében, hogy Guiscard Ró-
bertnek még majdnem hét teljes hónapig kell várnia,
míg győztesként Dürrhakhion citadcllájába bevonul-
hat. Ezután megkezdődik a balkán-hadjárat második
fejezete. ~líg Alexiosz vert seregének magját össze-
gyűjti s hallatlan erőfeszítéssel, a gerillavezér lelemé-
nyességével növeli napról-napra - addig a normann se-
reg Í~peirosz szívéig hatol, átkel a thesszáliai hegyeken
s hadainak közelsége megreszketteti magát Konstanti-
nápolyt, az Istentől őrizett Várost is.
Ám az apuliai belső bajok s a feudális rendszerben
rejlő széthúzás hamarosan hazaparancsolta Guiscard
Róbertet s a balkáni hadsereg vezérletét átadta fiá-
nak, a csodálatos s kalandos Bohcmondnak. A fiúnak
kevesebb szerencséje volt, mint az atyának. Két üt-
közetet megnyert ugyan Alexiosz ellenében, de a
megerődített császári hadiszállás, Larissza alatt
Alexiosz hadviselő művészetén kicsorbultak e ragyo-
gó normann condottieri fegyverei. Egy ezredéves
stratégiai tudomány minden ravaszságával porlasztot-
ta, bomlasztotta Róma válságos sorsú császára ellenfe-
lének hadállásait, mégpedig olyan sikerrel, hogy
Bohemondnak szégyenszemre ki kellett ürítenie leg-
több balkáni hadállását. Így Alexiosz aztán ha nem is
ragyog<Í diadalok sorával - de a végső, reális győzelem
tudatával tarthatta meg Bizáncban triumfusát.

147
 Bohemond története átvezet Komnéné Anna his-
tóriájának talán legizgalmasabb, legegyénibb szaka-
szába - abba a ,·ih1gtiirténcti súlyú s jclcnt6ség1í ese-
ménysorozatba, melyet első keresnesháboní né\·en
ismer a történelem. \'alóban, Alexiosz államférfiúi
nagysága akkor kap tiikélctes reliefet, amikor a ke-
resztesek téibbszúzczres serege, e nhatlan tömegmoz-
gás ott reked meg .Konstantinápoly falai alatt s a csá-
szár minden egyensülyozö mű,·észete néha szinte
hiábavalönak látszik arra, hogy feltartóztassa, ,·agy el-
terelje azt az áradatot, mely a szakadár Bizáncot el-
söpréssel fenyegeti. A frank, normann és angol bárók
<l urva tömegébe)! - valóságos szörnyetegeknek rajzol-
ja őket lcgtiibbsziir Anna - ügy emelkedik ki Bohe-
mond, a normann prií1c, mint valami fényes, ragyogó
szellemalak. Amikor r<Íla ír Komnéné Anna - már ko-
ros özvegyasszony, de még mindig án·ibnll rajta az a
gyönyörteljes elragadtatás, amikor a hatalmas, sz6ke
normann csoda feltűnik a Blakhcrnai palota ablakai
alatt. l\lost nem mint hódít<Í, hanem mint keresztes
jelenik meg s az ti késéíbbi története az egyik vezér-
motívum, mely az Alexiaszban helyet kap.
ld6küzben a hetvcnesztendtis Guiscard Róbert is
befejezi .Kephallénia szigetén, portyázás közben, a
korfui vizeken aratott tengeri diadal után mozgalmas
életpályáját - holttestét átviszik az itáliai földre s
ugyanabban a városkában leli meg teteme az örök
nyugalmat, melyben egykoron Horatius született.
Ám Alexiosz fölütt is eljár az idti. A nagy császár jog-
gal mondhatja, hogy restaurálta a Birodalmat. Keleten
megállította a szeldzsukok eléíretiirését, lokalizálta a
normann veszélyt, diplomáciai mcstcrfog~bokkal \'a-
zallusaivá tehette a keresztes seregek nyomán beren-
dezkedő latin szentföldi fejedelemségeket.

148
 Így érkezik el Anna a legsúlyosabb fejezethez, ah-
hoz a naphoz, amikor a szerettei körében agonizáló
császárnak döntenie kellene a Birodalom sorsa felett.
ltt - érthetcíen - szűksza\'Ú\'á válik Anna, e nap és óra
történetét jobban, hívebben 6rizték meg az udvari
krónikások, mint ő. Az Alexiasz Annája méltóságtel-
jesen áll anyja s húga mellett e nehéz órában,
Alexiosz érverését tapintja s lesi az élet utolsó refle-
xeit. ~!ellette az egykoron gyönyörű Eiréné, amint a
halál jelére megszaggatja köntösét, levágja haját,
gyászkendéíbe burkolózik. De a história éber műveli3i
feljegyezték még azt a szörnyű dialcígust is, mely a
halálos ágyon fekvéí császár s felesége között zajlott le
éppen a trónöröklés kérdésében, mert hiszen az anya
Annát és férjét támogatja, míg a Szent Palota másik
pártja a későbbi császár, Kalojohannész mögött áll.
A fiú - mint már írtuk előszavunkban - letépi atyja
ujjárcíl a gyűrűt, dc Alexiosz nem mondja ki rá az át-
kot, bármennyire is r;it;ímad ezért a lehető legd ur-
vább szavakkal a mindaddig fennkölt, szerető hitves,
Eiréné s a Ház többi néítagjai is osztozkodnak e jele-
net bántó sacrilegiumában. De ez, persze, nincs ben-
ne az Alexiaszban, mely a legdrámaiabb családi össze-
ütközések leírásában is megéírizte a mű magasztos
harmóniáját, a stílus kissé dagályos biztonságát, mely
bennünket a barokk nagy történedróira emlékeztet.
!\lost pedig- új találkozás reményében - elválunk
a bíborbanszi.iletett Annától, aki a ;\lcg\·áltó Kolosto-
rának komor boltín::i alatt szívének vérével, fennkölt
intellektusával, sz<'írmazásának minden eredendő
gógjé\·el s asszonyi életének minden keserű esalódá-
sával írta meg s élte át azt a krónikát, mely örök idők­
re emlékezetessé tette nevét.

149
 J~gyzetek

[1 J Szophoklész: Aiasz 646-647

[2] Anna Komnéné 1083. c.Jecembcr 2-án született az
uralkodópár első gyermekeként a kilenc küzül.
[3] Tet: 9. 20-27
[4] l/irísz 11. 654; 13. 775; Odiisszeio 20. 135
[5} II. Komnénosz János (1118-1143)
[6] II. János 1136/37-ben folyrarott hadjáratot az antiokhiai
keresztes fejec.Jclemség ellen. Ennek erec.Jménvcként
Antiokhiai Rajmund herce.e:,jl császár vazallusa lett.
[7] Eiréné Dukiana
[8] IV. Romanosz Diogenész (1068-1071)
[9] Ill. Nikéforosz Boranciatész (1078-1081)
[ 10] Arra céloz, hogy bátyja II. Komnénosz János ( 1118-
1143) helyett férje is trónra kerülhetett rnlna.
[ 11 JA szeldzsuk törökök archaizáló elnevezése. Az 1070-
ben kezdett háború 1071-ben a l\lant1.ikermél cl-
szcnvec.lett vereséghez, a császár fogságba csóéhct.
és bukásához vezetett.
[12] Anna Dalasszéné, férje Komnénosz János, I. Izsák
(1057-1 O.'i9) testvére, 1067-ben halt meg. Alcxiosz a
harmadik volt nyolc gyermekük közül.
[13] Komnénos:t. l\Iánuel kuropalatész, a kis-ázsiai csapa-
tok főparancsnoka, 1071 tavaszán halt meg a hadjárat-
ban.
[14] VII. Dukasz l\lihály (1071-1078), X. Dukasz Kons-
tantin fia (! 059-106 7) és IV. Romanosz Diogenész
( 1068-1071) mostohafia.
[IS] Rousscl dc Bailleul 1163-ban részt vett Szicília meg-
hóc.lításában, 1069 körül bizánci szolgálatba lépett.

150
 A normann zsoldosok parancsnoka volt, akiknek se-
gítségével önálló fejedelemséget akarr létrehozni,
ezért 1073-ban fellázadt.
[16] 1'omnénosz Izsák
[17] SzmttC:gosz autokratór: teljhatalommal rcndelkezerr
úgy karnriai, mim polgári ügyekben egyaránt.
[18] L ..\emilius P::tullus a püdnaigyőző. (Kr. e. 168.)
[19] III. ~ikéforosz 13otaneiatész (1078-1081) 1078 április
3-án vonult be a fővárosba és lemondásra kény-
szerítene \'II. Dukasz i\lihályt (1071-1078), aki ko-
lostorba vonult.
[20] Brüenniosz Nikéforosz Dürrhakhion d11xa, Anna för-
jénck nagyapja. 1077-ben fellázadt \'II. Dukasz i\Ji-
hály ellen, csapatai császárrá kiáltották ki és élükön
Hadrianopoliszig vonulr.
[21] Koszmasz pátriárka Epheszosz metropolitájának ne-
vezte ki.
[22] Alán !\!ária I\: Bagrat grúz király lánya, 1073-ban VII.
Dukasz l\:!ihály felesége len, majd férje bukása után
hozzámenr III. Nikéforosz Botaneiatészhez, annak
ellenére, hogy !\Iihály életben rnlt.
[23] Eredetileg a testőrség parancsnoka. i\ 10. sz.-ról a
tisztséget kerréoszrották, ekkortól a nyugati, illetve
a keleti haderők parancsnoka.
[24] Az antik sztadion kb. ISOm, de irr a bizánci 111i/io11tjc-
lcnri: kb. lSOOm.
[25] A szkütha név alarr A. K. majdnem mindig a bese-
nyőket érri.
[26] Ncmesifjakból álló eliralakular.
[27] Ez a gyűjtőnév iráliaiakar, itáliai normannokat és
franciákat egyaránt jelenthet.
[28] l/idsz 2. 2
[29] i\Icgvakírották, A. K. Boriloszt a császár bizalma~~h
vádolja.

151
 [30) A latin „augusrns" mcgfelelcíje, a 11. sz.-ban vezették
be újból és mint magas kitüntetést adományozták.
[31] Apulia és Calabria hercege
[32] \"II. Dukasz Mihály megkísérelte lccscndesíreni a
normannokat, akik Bizánc itáliai birtokait veszélyez-
tették és 1071-ben Barit is elfoglalták. Ezért kiskorú
fiát, Konstantint eljegyezte Guiseard R6bcrt egyik lá-
nyával. Utódja III. Nikéforosz Botanciatész felbon-
totta a7, eljegyzést, ami ürügy volt Guiscard Róbert-
nek Dlirrhakhion és az adriai partvidék elleni
támadáshoz.
[33] Eiréné Dukiana apja: Andronikosz Dukasz unoka-
tcm"ére volt \'II. Dukasz !\lihálynak.
[34] Iliász 18. 227-229
[35] Az itt leírt történet a fantázia szüleménye. i\ nyugati
források alapján R6bcrt első felesége Buonalbergai
Aldebrada volt, miután ezt a házas'.<íágot fölbontotta
I\'. \Vaimar salernoi herceg leányát Gaitát vette cl.
!\livcl a herceg már meghalt, fiától Gisulft<íl kérte
meg Gaita kezét, akinek orsz~gát később elfoglalta.
[36] 1059-ben II. ~1ikl6s pápától az Apulia és Calabria
hercege címet kapta meg.
[3 7] !\fa Crorone Calabriában
[38] Az, hogy \'II. Gergely (1073-1085) világi hatalommal,
siit hadsereggel is rendelkezett, a bizánciak szemé-
ben botrányos volt, mert ott a kánonjog tiltotta az
egyháziak fcgyvervisclését.
[39] IV. Henrik (1056-1106) A következőkben az inveszti-
túraharcról van szó.
(40] A követek állítólagos bántalmazása az 1076-os római
böjti zsinaton történt volna meg.
[41) A. K. összekeveri az 1080-as Ccpranoi találkozót a
1073-ban Bcnevenroban lezajlottal.
(42) Rudolf von Rheinfclden sváb herceg. 1077-bcn a ki-
közösített I\: Henrik helyett német királlyá d!asz-

152
 tották, 1080-ban \'II. Gergely is elismerte, dc az ok-
tóber 15-én l\Hilscn mellett vívott csatában halálos
sebet kapott.
[43] 1 Tim. 5,22
[44] 1081-bcn.
[45] '.\la \'lore Albfoiában.
(46] Valójában ő a legidősebb, és Roger a legfiatalabb.
[471 Radulf Pecl de Lon.
(48] A nyugati források alapján erősen eltúlzottak ezek a
számok.
(49] !\la Durres Albániában.
[50] A nyugati források szerint 1081. tavaszán indult Ot-
rantoból.
[51] Az cxarcha általában a birodalomtól különálló terüle-
tek kormfoyzója, dc itt Konstantin Bodin szerb ki-
rályról, a dalmáciai Zéta uralkodójáról van szó.
[52] Komnénosz János, élt: 1015-1067.
[53] Lásd a 22. oldalt.
(54] Valószínűleg besenyő, vagy bolg,fr származásúak.
[55] Eiréné: '.\Hria császárné unokatestvére. (Zónarasz
szerint testvére)
[56] Az adaptációt egyházi szertartással hajtomík végre.
Az így létrejövő rokonság ugyanolyan erős mint a vér-
rokonság, beleértve a házassági akadályokat is.
[57] i\lár 75 éves is elmúlt.
[58] Valószínűleg Nikéforosz Szünadénosz, Botanciatész
egyik unokaöccse.
[59] Apja \'II. Dukasz !\lihály, ::-\agyapja X. Dukasz Kons-
tantin.
[60] Anna Dalasszéné
[61] Alán '.\!ária IV. 13agrat grúz király lánya.
[6ZJ Gregoriosz Bakurianisdzc nem örmény, hanem grúz
családból származik. 1064-ben lépett bizá111.:i szolgá-
latba és l. Alcxiosz (1081-1118) a nyugat domesztiko-
szává tette.

153
 (63] Iliász 5. 801
(64) 1081. február. 14.
[65) l\lindkét gyermek kfüiilbcllil hároméves lehetett.
A szokás értelmében a férj a feleség sziileinek házá-
ban nevelkedett.
(66] A Ilagia Szophia
[67] Az ortodox templomokban a szentélyt a templomtól
elválasztó ajt<í.
(68] Eiréné, lásd az 55. jegyzctpontot.
(69] Er.ck a városfalon kívül fcklidtck.
(70) Alcxiosz s<Ígora, felesége Anna Dukiana és Eiréné
Dukiana testvérek.
(71] Nikéforosz Palaiologosz
(72) X. Dukasz Konstantin(] 059-10Ci7) testvére. Birtokai
Thrákiföan voltak.
(73) Odiisszeia 19. 105.
[74) l\la l\larica. "'
[7S] Dukasz J:ínost Rousscl dc Bailleul (llrszeliosz) csapa-
tai 1074-ben baszilcusznak kiáltották ki. l\:liután tö-
rök segítséggel leverték őket, Jfoos török fogságba
került, majd kiszabadulása után, hogy az unokaöccse
VII. l\.lihály részéról fcnyegetcí megtorlást elkeriilje
kolostorba vonult.
(76) Nikéforosz l\lclisszénosz nem csatlakozott
Nikéforosz Botanciatészhcz, amikor az felkelt VI 1.
l\lihály ellen 1078-ban. Ezért Kis-Azsiába száműzték.
Itt török segítséggel fellázadt, elfoglalta Kisázsia
nagyrészét és baszilcusznak kiáltották ki.
(77) Eudokia, Alcxiosz egyik nővére volt a felesége.
(78) mangancueszthai
(79) lásd a 7S. jegyzctpontot. 1076-ig volt szerzetes.
(80] A varég-gárdát 988-ban állították föl skandináv, angol,
orosz zsoldosokból. A mindenkori császárhoz h1í elit-
alakulat volt.
(81) németek

154
 [82] Legröbbjliker Anarolikón rhémából toborozták, in-
nen származik j\;ikéforosz Boranciarész csahídja is.
[8311081. április 1.
[84] ~ikéforosz Palaiologoszr
[85] Orliisszeia 16. 23; 17. 41 - téYescn idézi.
[86] A varég-g,írdár.
[87] Fiának: Palaiologosz Györgynek felesége, Anna
Dukiana Dukasz J•ínos unokája.
[88] Vagyis rnnuljon kolostorba.
[89] Lísd S4. jegyzerponror.
[90] 1. Koszmasz ( 1075-1081)
[91] Szcbaszrosz '.\lihály, felesége Anna Komnéné
Taronirissza. Később a szekrera (kancellária) Yezerílje.
[92] Borilosz és Germanosz
[9.;j :\híresztelés szerint Yiszonyr folyraron Alcxiosszal.
[94] lzsák unokahúgát: Eirénér verte cl, Alcxioszr adoprálra.
[95) Anna 108.;. december l-én szlilcrerr. '.\!ária mint jö-
vendő anyósa 1091-ben \"Cttc kezébe ne\"elésér.
[96] Eiréné Dukiana, húgai: Anna (férje Palaiologosz
György) és Theodóra, Anyjuk Bolgár !\l:iria és apósa
Dukasz János.
[97] Anna D,1lasszéné azért nchczrclr rájuk, mert IOS9-
ben, amikor 1. Komnénosz Izsák lemondon a trónról,
testvére Komnénosz J<ínos kuropalarész (Anna
Dalasszéné férje) helyen X. Dukasz Konstantin
(1059-1067) kcrlilr trónra.
[98) //idsz 19. 302. Vagyis úgy adta czr a ranácsor, mintha
'.\Jária bizrons:igáérr aggódna, valójában \"iszonr meg
akart szabadulni tőle.
[99] lásd a 22. jcgyzerponror.
[100) Himerosz: Hésziodosznál a szerelem istene.
[101 J :\ndronikosz Dukasz
[ 102] 1073-ban Kaiszarciánál, majd lü75-bcn Szíri<íban.
[10.;] A „szcbaszrosz" megfelelője latinul az „augusrus", az
„aurnkrarór"-é az „imperaror".

155
l 104) A valódi cél a családtagok beemelése a hierarchiába
és a régi címek viselőinek háttérbe szorít<ísa.
1105] :\lájus 8.
1106] 1075 augusztus 8.-1081 május 8.
l 107] Lhd 92. oldal
[ 1081 Ap~ícaként szcrctctt rnlna élni. (Zónarasz szcrint az is
mit)
[ 109] Anna itr visszatér az l. kii ny\· végére és onnan folytat-
ja a1. elbeszélést.
[ 110] Csak elhalt férje Komnéno~z János kuropalatész le-
hetett a listán, nő nem.
[ 111] A szekreta
[ 112] Arra utal, hogy X. ~lonomakhosz Konstantin ( 1042-
10.'iS) rrónrajutásakor elvette Zúét, a 64 éves iizvegy
császárnét, dc annak tudtánil vi~zonyt folytatott elő­
ző fclesége unokahúg<íval Szk.Íeroniárnl. /\ megjegy-
zés, hogy apja trónraléptéig. pedig arra valtÍ utalás,
hogy :--:ikéforosz Botaneiatész 1078-ban elvette /\lán
:\!áriát a bukott \'II. Dukasz i\Jihály feleségét, b<ír
férje élt.
[113] A magyarok archaiz<íltÍ elnc,·ezése.
[114] beseny<ik
[I 151 t"zok
[ 116 l Anna itt két eseményt kevcr iissze: a heseny<ik átke-
lését a Dunán 1046-48 küriil és 1. Izsák 1059-es had-
járatát.
[ 1171 Szúfia
[ 118] Szeldzsuk Törökiik
[ 1191 Burchard der Rote 1098-tól münsreri püspök.
[ 120] :\puliai Abelardus Guiscard Róbcrt unokaöccse, és az
előbbi 1lcrmann testvére. Konstantinápolyban élt
sz.ímúzetésben.
[12llSzulcjmán (1077-1086) Küzikosz és ;-..;ikaia környé-
kén uralkodott.
[ 122] Tíz fős csapatok \·ezetói.

156
[123] Üt\'en fős csapatok vezettíi.
[124) A gürügtÍll elleni n5dekez6ként.
[ 125) Errtíl egy cíkori fomís sem md.
[126] ;\monda szerint Théba alapítói Boiútiában. A. K. itt
nyil\"án egy helyi lcgend;ít ismertet.
[ 127) A III. küny\' szerint még Rtíbert mL:gérkczése cltítt
Bohcmund elfoglalta. Lásd 120. oldal
[128] 18 milion (kb. 27 km.)
[ 128] llogy éjjel nehogy szétszúr<idjon a flotta.
[ UO] Domenico Sih·io (1070-1084)
[ 131) :\ \"Jorai übülben.
[ L\2) 1\la t\hérontasz.
[L\3) Anna \·issza tér 1081 nyaníra. Pakurianoszt a felkelése
alatti támogatásáért cserébe nc\·czte ki I. Alcxiosz a
nyugat nagydomcsztikoszád.
[L\4] Iliiposzrratégosz
[135] A. K.-nál ez <íltalában mohamedánt jelent.
[13<i) A bizánciak az újonnan feltűnt eretnekségeket is a
már ismertekkel vették egy kalap alá. A. K. sem tesz
kliliinbséget a manicheusok és a paulikánusok kü-
ziitt, akikrtíl itt rulajdonképpcn szó van. Ezek a 7-8.
sz. folyamán tűntek fül Ürményországban, a 9. sz.-
ban saját államot hoztak létre, Késtíbb Philippopolisz
(Plo\'div) környékén is megtelepedtek.
[137] X. Dukasz Konstantin (1059-1067) fia.
[138] \·agyis hűbéri csklit ajánlott.
[139] Pierrc d'Aulps, később 1. Alcxiosz szolgálatába lé-
pett.
[140] Lásd 27. oldal
[141] Ohrid
[142] Orliisszria 20. 339.

157
 Tartalom

[Rgv töródö"!t iiregusszo11y iii... ] .......... „ ...................... „ ........................ 5

Alexi asz ......................................................... „„ ......................................... 1S
Alcxiosz mint Nagydomcsztikosz .............................................. 21
A Koménoszok forradalma ......................................... „ .....•............. 53
A Bizánci Birodalom Alcxiosz trónrajutásakor .................... 86
Háború a normannokkal .................................................... „ .......... 123
Utószó ...................................................................................................... 146
Jegyzetek ................................................................................................ 150
 l\i,1dja: a LECTl'r.I Kli\DÓ
e-mail: lccmm@frccmail.hu
~lásotlik (j<1'Ítntt) kiad;ís a1. 19-13. é\ i cls<í kiatl;ís alapján
Lcktorálrn és a jcgy1,ctckct iisSld!lította: Deák Tamás és \',uga Péter
Levélcím: Béta Bt. S1.ci:;ctl, 6722 !llércy u. 6/c
:\ ki.td;í<ért felel: a kiatló lii:;y\ct.ctó igugat6ja
llorínítcn·: Kiss Bea t's Tcírh Péter
'rtirdclt1~zerkcs1.tó: Forr<í I„~1jos
Nyomtatt~1 és kürüttc a dchrcccni Kmi1.si :s'yomda
FclcUi'i \ czcr<í: Bür<li")s J.ínos ligy\·ezcttí iga;:gJt<)

IS B:"i 963 86258 l 3