GALAKTIKA

TIKUS MAGAZIN
OMÁNYOS-FANTASZ (ELŐFIZETŐKNEK: 1000 FT) ÁRA: 1490 FT / 8 €
AZ ELSŐ SZÁMÚ TUD

WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN XXXIX. ÉVF., 2018. MÁJUS

338
KÖRNYEZETBARÁT CSOMAGOLÁS
CSIP A BŐR ALATT
GYILKOS HŐSÉG

+
SCHWEITZER
BORLAN
LUNGU
JOBBÁGY
WALLIS
+
FILM
KÉPREGÉNY
Szélesi
SÁNDOR Előfize
tőknek
JODI CSAK
1000 Ft
Taylor !

A SCI-FI LEGJAVA 18338

9 770133 243018

B1-B4.indd 1 2018.04.18. 21:44:47

 A 22. SZÁZADBAN MÁR MINDENKI
TELEPORTÁL ÁSSAL KÖZLEKEDIK.
DE MI T ÖR T ÉNIK , H A VA L A K I KÖ Z BEN
VÉLETLENÜL MEGKETTŐZŐDIK?

N YA K T ÖRŐ SF-K A L A ND E GY M AGYA R

SZÁRMAZÁSÚ AMERIKAI SZERZŐTŐL.
R E N D E L D M E G I T T: W W W . G A L A K T I K A B O LT. H U

N YA K T ÖRŐ SF-K A L A ND E GY M AGYA R

B1-B4.indd 2 2018.04.18. 21:26:22
 GALAKTIKA
2018. május

GALAKTIKA
Az első szó jogán
AZIN
ZTIKUS MAG
NYOS-FANTAS (ELŐFIZETŐKNEK: 1000 FT) ÁRA: 1490 FT / 8 €
Ú TUDOMÁ
AZ ELSŐ SZÁM

Nemrégiben bejárta a világot egy videó. Egy robotot

látunk, amely legyőzhetetlen a kő-papír-olló játékban. WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN XXXIX. ÉVF., 2018. MÁJUS

338
KÖRNYEZETBARÁT CSOMAGOLÁS
Egyszerűen nem tud hibázni, minden meccset meg- CSIP A BŐR ALATT
nyer. Joggal merül fel a kérdés, mi értelme van egy ilyen GYILKOS HŐSÉG
robotnak?
A kérdés összetett, ezért a válasz is az: minden és SCHWEITZER
+
BORLAN
semmi. Valóban semmi értelme annak, hogy egy ro- LUNGU JOBBÁGY
bottal játsszuk ezt az ezeréves játékot, pláne, ha esé- WALLIS
+
FILM
lyünk sincs győzni. KÉPREGÉNY

De nézzünk pusztán feladatként a játékra, bontsuk Szélesi

SÁNDOR Előfize
részeire a folyamatot! A robotnak látnia kell ellenfele CSAK
tőknek
JODI 10 0 0
kézmozdulatát, ezt „agyilag” fel kell ismernie, döntenie Taylor Ft!

kell, kiválasztani a megfelelő saját kézmozdulatot, és

végül végrehajtani a mozgást. Így leírva nem is bonyo- A SCI-FI LEGJAVA 18338

lult. Azonban ha ezt az egyszerű feladatot robotizálni

9 770133 243018

akarjuk, akkor az bizony évtizedek fejlesztése. Megfelelően gyors komputerek, érzékelők kel-
lenek, meg kell tanítanunk látni és dönteni. Építenünk kell egy kezet, és mozgatni. És végül az
egész működését úgy összehangolni, hogy mindezt tizedmásodpercek alatt végrehajtsa. Szá-
munkra a járás is egyszerű, de közel négyszáz különböző „alkatrészünk” vesz részt benne ösz-
szehangoltan. Ezért tartott négy évtizedig a járó robot kifejlesztése.
A robot valójában nem is a játékra készült, hanem pusztán azt demonstrálni, mire képes
a technológia. Ezek után nem nehéz a befektetőnek elképzelni, hogy robotkezek készítik az
áramköröket, szerelik össze a gépeket, válogatják a hibás alkatrészt, a megégett süteményt vagy
a sérült gyümölcsöt. Ez a játékra tervezett gép bizonyítja, hogy a robottechnológia már utolérte
az ember képességeit, sőt sok esetben le is hagyta.
Bár komplexitásban és függetlenségben még mi vagyunk a jobbak. Egyelőre.

Kovács „Tücsi” Mihály

tudományos szerkesztő

2018. május 16., 18:00 – Az SF Irodalmi Szakosztály közönségtalálkozója

Magyar Írószövetség, I. emelet, Klub (1062 Budapest, Bajza u. 18.)
Az első szó jogán
SF-művek újabb tévéadaptációi – második nekifutás 3
az est házigazdája: Szélesi Sándor író, forgatókönyvíró

003-elsoszo.indd 3 2018.04.18. 21:19:13

 GALAKTIKA XXXIX. évfolyam, 338. szám
Alapítva: 1972-ben 44
Tiszteletbeli főszerkesz tő: Kuczka Péter
Főszerkesz tő: Burger Ist ván
Lapigazgató: Dr. Mund Katalin
Irodalmi szerkesz tő: Németh Attila
(irodalom@galaktika.hu)
Tudományos szerkesz tő: Kovács „Tücsi” Mihály
(tudomany@galaktika.hu)
Olvasószerkesztő: Cs. Fehér Katalin
Kommunikációs munkatárs: Kóbor Júlia
tel.: 06-70/944-8181 (kommunikacio@galaktika.hu)
Szerkesztőségvezető: Bilkei Ágnes
(szerkesztoseg@galaktika.hu)
Projektmenedzser: Kozák Tibor
(olvasas@galaktika.hu)
Lapterv/grafika: Varga Balázs
Terjesztési vezető: Mátyás Melinda
(terjesztes@galaktika.hu )
Online marketing munkatárs: Papp Péter
(online@galaktika.hu)

A borítón Jakub Javora (Cseh Köztársaság) munkája.

A TANÁCSADÓ TESTÜLET TAGJAI

Dr. Lukács Béla fizikus, a KFKI Részecske- és Magfizikai Kutatóintézet-
ének tudományos tanácsadója
Dr. Juhász Árpád geológus, a TV2 tanácsadója
Dr. Almár Iván csillagász, űrkutató, a Nemzetközi Asztronautikai
Akadémia SETI munkacsoportjának tagja, a nemzetközi SETI bizottság
korábbi alelnöke
Réz András esz téta
Lőrincz L. László Zsoldos Péter-díjas író
S. Sárdi Margit irodalomtör ténész, egyetemi docens, a Magyar Scifitör-
téneti Társaság elnöke
Alföldi István ügyvezető igazgató, Neumann János Számítógép-
tudományi Társaság
Szabó György médiaszakértő (ex-elnök-vezérigazgató –Sanoma)
Juhász György tartalommarketing-szakértő
Szerkesztőség: 1024 Bp., Fény u. 2.
Tel: 06-1/457-02-50, Nyitva: H–P 10–16 óra között
Kiadó: Metropolis Media Group Kft.
Felelős kiadó: a Kft. ügyvezető igazgatója
Terjesz ti országosan a Lapker Rt.
Nyomdai előállítás: Kvadrát Print • www.kvadratprint.hu
Előfizethető: kedvezményesen egy évre (12 szám, Platinakártyával,
partneri kedvezményekkel) 12 000 Ft (1000 Ft/hó) • csoportos
beszedési megbízással: 1000 Ft/hó • Digitális Galaktika: 9990 Ft
• Galaktika XL (12 Galaktika XL, Gyémántkártyával, partneri
40
kedvezményekkel): 27 000 Ft/év (2250 Ft/hó) • csoportos beszedési
megbízással: 2250 Ft/hó
Az előfizetés teljesíthető átutalással: K&H Bank Zrt. 10403181–
50526767–88671008 vagy rózsaszín pos tautalványon a Metropolis 88
Media Group Kft, 1535 Bp. Pf. 746. címre.
A meg jegy zés rovatba kérjük beírni
a kedvezményezett nevét és postázási címét.
Kanadában és az Egyesült Államokban előfizethető
a Pannonia Könyvesboltban.
www.pannonia.ca • e-mail: info@pannonia.ca
Kéziratokat nem őrzünk meg, és nem küldünk vissza!
HU-ISSN 0133-2430
Támogatóink:

004-005-tartalom.indd 4 2018.04.18. 21:39:41

 GALAKTIKA
2018. május

26
90

novellák cikkek
6 Darrell Schweitzer: Varázslóvá válni (első rész) 30, 42, 55, 82 Képregény a Galaktikában
32 Anamaria Borlan: A bérgyilkosok galaktikus 26 Csip a bőr alatt
nagygyűlése
31 Asztro-trilógia
46 Szélesi Sándor: Hitler megkísértése
40 Zöld jövő
56 Jodi Taylor: Római vakáció
43 Galaktika a nagyvilágban
84 Cristian Lungu: Meghibásodás
44 Filmajánló
92 Jobbágy Tibor: Goddák
88 Obszervatórium
104 George C. Wallis: A Föld utolsó napjai
90 Intelligens dizájn
103 Kapcsolatfelvétel

Galaktika XL
115 John P. Murphy: A hazudozó
170 John P. Murphy: Halál egy szardíniásdobozban
179 John P. Murphy: A test és a bomba
201 John P. Murphy-életrajz

Tartalom 5

004-005-tartalom.indd 5 2018.04.18. 21:39:42

 GALAKTIKA
2018. május
Parkinson-kór ellen
okoskarkötő
A Parkinson-kór egyik jellegzetes tünete a
kontrollálhatatlan kézremegés. A beteg keze
annyira reszket, hogy képtelen bármilyen,
kézügyességet igénylő tevékenységre. Ko-
moly problémát okoz az öltözés, egy számí-
tógép kezelése, az írás, a rajzolás, de akár
egy kanál szájhoz emelése is.
Haiyan Zhang, a Microsoft technológiai
innovációkért felelős vezetőjének barátnő-
je is ebben a betegségben szenved. Zhang,
hogy egykor grafi kus dizájnerként dolgozó
párja visszakaphassa a rajzolás szenvedé-
lyét, elkészített neki egy speciális karkötőt.
A karkötő apró rezgéseket küld a csukló-
ba, ezzel csökkenti a kéz remegését. A kény-
szeres mozgásért is az agy felelős, ennek
jeleit ismeri fel a szenzor, és olyan rezgé-
seket küld a csuklóba, amely minimálissá
csökkenti a kéz remegést, sőt ideális esetben
meg is szüntetheti. Egy bemutató videóban a
hölgy rajzolt, és olvashatóan írt, amikre már
három éve nem volt képes.
Zhang sajnos nem tervezi a karkötő áru-
sítását, de őszintén reméli, hogy kutatásai-
ra építve más fejlesztők tökéletesíthetik a
módszert, és segíthetnek a sok millió beteg
emberen.
6
006-024-schweitzer.indd 6
S
URAT-KEMAD a leghatalma-
sabb az istenek közül, hiszen mind
az élők, mind a holtak fölött ural-
kodik. A Nagy Folyó a szájából
ered; ez a folyó Surat-Kemad hangja, minden
élet forrása.
A holtak ezen a vízen úszva vagy a felszín
alatt sodródva térnek vissza Surat-Kemadhoz:
valamiféle titkos áramlat hozza haza őket az
isten gyomrába.
W
Mindennap eszünkbe jut Surat-Kemad, hi- F
szen saját képére teremtette a krokodilt.
Én, Vashtem varázsló fia, Sekenre modom
neked, mert igaz.
I.
Kora gyermekkoromtól kezdődően tudtam, F
hogy Apa varázsló. Ne beszélt volna a szelek-
hez és vizekhez? Hányszor hallottam őt késő
éjszakánként?! Mintha nem vetett volna tüzet
a kezei közül pusztán azáltal, hogy becsukta
és kinyitotta a tenyerét. Igen. És persze soha-
sem égette meg magát, hiszen a tűz hideg volt,
mint a folyóvíz télidőben.
Egy alkalommal, emlékszem, mikor ki-
nyitotta a tenyerét, egy briliáns, skarlátvörös
pillangót tárt elém, ami papírból és drótból
készült ugyan, de mégis, tökéletesen élő volt.
Vagy egy hónapig repkedett a házunkban.
Senki sem tudta elkapni. Megsirattam, ami-
kor meghalt, és a fény távozott a szárnyaiból;
csak egy kupac hamu maradt utána.
Máshogyan varázsolt a történeteivel. Volt
egy különleges meséje, ami egy fiatal gémről
szólt, akit a többi madár elűzött a fészkéből,
mert rövidek voltak a lábai, és nem volt se
csőre, se tollai. Elment volna embernek is, de
nem volt az. Magányos száműzöttként ván-
dorolt, számos kalandon keresztül jutott el
távoli országokba, járt az istenek között és a
szellemek között is, a holtak birodalmában.
Majd egy éven át, Apa minden este suttogva
2018.04.18. 21:42:21

RLD
WO TASY
FAdN lölt
íjra jeény g
kisre
RLD
WO TASY
FAíN
jas s
d
zerző Darrell Schweitzer
Varázslóvá válni
mesélte tovább a történetet, mintha csak egy
különleges, csak a kettőnkre tartozó titok lett
volna. Sosem meséltem tovább senkinek sem.
Anya is csinált dolgokat, de nem tűz
szökött a kezei közül, és nem is valóban
élő teremtmények. Hevatokat épített, fá-
ból, drótból és papírból készített olyan
asszamblázsokat1, amelyekről a Nádváros
híres volt; néha apró figurákat, amelyek bo-
tokról lógtak, és a szél mintha életre keltette
volna ezeket; máskor meg összegabalyodott
hajókat, városokat, csillagokat és hegyeket,
amelyek a plafonról lógtak, és lassanként
változtak, mint egy tökéletesen kidolgozott,
végtelenített tánc.
Aztán egy nyáron elkapta valami láz, és
heteken át dolgozott egyetlen hatalmas, ösz-
szefüggő elemekből álló képen. Senki sem
állíthatta meg. Apa berakta az ágyába, de
álmában újra felkelt, hogy folytassa az alko-
tását, amíg a festett fadarabokból készített
Varázslóvá válni
006-024-schweitzer.indd 7
GALAKTIKA
2018. május
A mágia nem
mindig fekete-
fehér... Pláne, ha
egy varázsló fia
próbál eligazodni
rajta...
(első rész)
hatalmas, kígyószerű lény nem tekergőzött a
ház minden egyes szobájában, zsinegekkel le-
lógatva a plafonról. Végül arcot is adott neki:
egy félig emberi, félig krokodil arcot. Még én
is, aki akkor hatéves forma legényke lehettem,
jól tudtam, hogy Surat-Kemadot ábrázolja, az
istent, aki mindenkit felfal.
Amikor a szél fújni kezdte, az alkotás életre
kelt: tekergőzött, és megszólalt. Anya felsikí-
tott, és a földre zuhant. Később a kép eltűnt.
Senki sem mondta el nekem, hogy mi történt
vele. Amikor Anya felépült, nem emlékezett
semmire a történtekből.
Egyik este a kandalló mellett üldögélve el-
magyarázta nekem, hogy valamiféle prófécia
jutott el hozzánk; amikor a szellem távozott, a
látnok olyanná vált, mint egy isten által leve-
tett üres kesztyű. Fogalma sem volt, hogy mit
jelentett, csak annyit tudott, hogy egy isten
beszélt rajta keresztül.
7
2018.04.18. 21:42:22
 GALAKTIKA
2018. május
Azt hiszem, még az Apa is megijedt ennek
hallatára.
Még egyet mesélt a gémlegény történetéből
azon az éjszakán. Aztán annak a szelleme őt
is elhagyta.
Apa kellett hogy legyen a Nádország legna-
gyobb varázslója, hiszen a házunk sosem volt
látogatók híján azokban az időkben. Az egész
városból érkeztek hozzánk népek, a mocsaras
területekről is. Voltak, akik több napon ke-
resztül utaztak a Nagy Folyón, hogy kréme-
ket, bájitalokat vásároljanak tőle, vagy jöven-
dőt mondassanak vele. Anya néha hevatokat
adott el nekik, szenteket az imádathoz vagy
kis emlékműveket a halottaknak, esetleg csak
játékokat a gyerekeknek.
Nem tekintettem magamat különbözőnek
a többi gyerektől. Az egyik barátom egy ha-
lász fia volt, a másik pedig egy papírkészítőé.
Én a varázsló fia voltam, csak egy gyerek a sok
közül.
De a történetben szereplő madárlegény azt
gondolta magáról, hogy egy gém…
Ahogy cseperedtem, Apa egyre titkolózób-
bá vált, a kuncsaftok már csak az ajtóig jöttek,
ahol megkapták a kért üvegeket. Aztán ké-
sőbb már nem is jöttek.
A házunk hirtelen kiüresedett. Furcsa za-
jokat hallottam éjszakánként. Kora hajnal-
ban Apát újból látogatni kezdték. Azt hiszem,
akaratuk ellenére idézte meg őket. Nem is vá-
sárolni jöttek.
Aztán Anyát, a húgomat, Hamakinát és en-
gem is bezárt a hálószobába, tilos volt kijönnünk.
Egy alkalommal, mikor kilestem az ajtó
két laza eleme között, megláttam egy görnye-
dező, csontvázszerű figurát a folyosó halvány
lámpájának fényében. A látogató olyan bűzös
volt, mintha már régóta halott lett volna, és
csöpögött belőle a házunk alatti folyóból szár-
mazó víz.
8 Varázslóvá válni
006-024-schweitzer.indd 8
A látogató hirtelen rám bámult, mintha
végig tudta volna, hogy ott állok lesben; egy
halk sikollyal fordultam el. A borzasztó be-
esett arc emléke még hosszú időn át kísértett
álmaimban.
Tízéves voltam. Hamakina csak három.
Anya haja őszülni kezdett. Azt hiszem, abban
az évben kezdődött a sötétség. Lassan és kér-
lelhetetlenül, Apa a csodatévő mágusból ret-
tegett varázslóvá változott.
Házunk a Nádváros legszélén állt, ott, ahol a
nagy mocsár kezdődött. A hatalmas lakhely
egy papé volt, mielőtt Apa megvette volna;
faboltozatok jellemezték, megdöntött do-
bozszerű szobák és hatalmasra tárt ablakok,
amelyek szemeknek tűntek. Hatalmas farön-
kökön állt, a hosszú rakpart végében, távol a
város szívétől. Ha végigsétáltál a rakparton,
akkor előbb régi, gyakran üresen álló házak-
ból álló utcák váltogatták egymást, majd elju-
tottál a halárusok terére, aztán az írástudók
és a papírkészítők utcájába, végül a nagy dok-
kokba, ahol a folyami hajók pihentek kikötő-
helyeiken, mint hatalmas szunyókáló bálnák.
A házunk alatt volt egy lebegő kikötő; sok-
szor üldögéltem itt, és bámultam a város alját.
A cölöpök, rönkök erdőként terültek el előt-
tem, sötéten és végtelenül misztikusan.
Alkalomadtán a többi fiúval beeveztünk
ebbe a sötétségbe, hogy elhagyatott kikötők-
ben, szemétdombokon vagy homokos parto-
kon titkos játékainkat folytassuk. A többiek
mindig varázslatokat követeltek tőlem.
Amikor csak tehettem, nagy és misztikus
méltósággal utasítottam el, hogy kifecsegjem a
kért csodálatos titkokat, amelyekről lényegileg
semmivel sem tudtam többet, mint ők maguk.
Néha előadtam ugyan kisebb bűvészmutatvá-
nyokat, de ezekkel általában csalódást okoztam.
Mégis elfogadtak, bíztak benne, hogy
többet fogok mutatni, meg persze tartottak
2018.04.18. 21:42:22

Apától. Később, amikor a sötétség kezdetét
vette, még jobban kezdték félni őt; és amikor
ezután a város alatti homályos cölöprengeteg-
ben vándoroltam, kis csónakomban egyedül
voltam.
Akkor még nem értettem, de Apa és Anya
egyre többet veszekedtek, míg a végére,
azt hiszem, már Anya is félni kezdett tőle.
Egyszer megígértette velem, hogy sohasem
válok olyanná, mint ő: „soha, soha nem
teszem, amit ő tett.” Megesküdtem Surat-
Kemad szent nevére, anélkül, hogy valójá-
ban tudtam volna, mire is esküszöm.
Aztán egy éjszaka, tizennégy éves lehet-
tem, hirtelen arra riadtam álmomból, hogy
Anya ordibál, Apa pedig mérgesen kiabál vele
metsző, eltorzult hangon. Időnként teljesen
elvesztette emberi jellegét, úgy hittem, vala-
miféle ismeretlen nyelven átkozza Anyát. Az-
tán egy nagy csattanást hallottam, cserép és
fa zuhanását. Csend.
Hamakina riadtan ült fel mellettem az
ágyban.
– Ó, Sekenre! Mi volt ez?
– Csend! – feleltem. – Nem tudom.
Aztán nehéz lépteket hallottunk, és kis-
vártatva felpattant a hálószoba ajtaja. Apa
állt a bejáratban: sápadt arcán furcsa szemei
tágra nyitva, felemelt kezében egy lámpás.
Hamakina megfordult, hogy kerülje a tekin-
tetét.
Vagy egy percig állt így ott, mintha nem
vett volna észre bennünket, végül meglágyul-
tak az arcvonásai. Úgy tűnt, mintha eszébe
jutott volna valami, mintha transzból térne
magához. Aztán tétovázva beszélni kezdett:
– Fiam, látomásom volt, amit az istenek
küldtek. De ez a te látomásod, ami férfivá fog
tenni téged, és megtudod, mi a sorsod.
A hallottak inkább meghökkentettek, mint
megrémisztettek. Kiugrottam az ágyból. A fa-
padló sima és hideg volt a talpam alatt.
Varázslóvá válni
006-024-schweitzer.indd 9
GALAKTIKA
2018. május
Apa kényszerítette magát, hogy nyugodt
maradjon. Belekapaszkodott az ajtófélfába, és
remegett. Akart még valamit mondani, de a
szavak nem siettek a segítségére, a tekintete
ismét kitágult és megvadult.
– Most? – kérdeztem anélkül, hogy értet-
tem volna, mit is mondok.
Apa előrelépett. Durván megmarkolt a
köntösömnél fogva. Hamakina sírva fakadt,
de nem vett róla tudomást.
– Az istenek nem tartogatják az alkalmas
időpontokra a látomásaikat. Most. Indulnod
kell a mocsárba, most azonnal, a látomások
rád fognak találni. Maradj ott hajnalig!
Kirángatott a szobából. Visszapillantottam
a húgomra, de Apa betette mögöttem az ajtót,
és be is reteszelte, bezárva a kishúgomat. El-
oltotta a lámpást.
A ház teljes sötétségbe borult, beborította
a folyó iszapjának és valami sokkal rosszabb-
nak a szaga. Mintha füst szagát éreztem vol-
na, és valami korhadást.
Apa felnyitotta a csapóajtót. Alattunk
úszott a kikötőnk, az összes csónakunkkal.
– Menj le! Most.
Lebotorkáltam, féltem, reszkettem. Kora
tavasz volt. Már majdnem vége volt az esőzé-
seknek, de nem teljesen, a levegő még hideg
volt, és párás.
Apa lecsukta felettem a csapóajtót.
Megtaláltam a csónakomat, és beültem.
Törökülésben ültem ott egy darabig, felhúz-
tam a lábamat a köntösöm alá. Valami csob-
bant a vízben, egyszer, kétszer. Csöndben ül-
tem, erősen szorítottam az evezőmet, készen
arra, hogy lesújtsak az ismeretlenre.
Lassanként hozzászokott a szemem a sö-
téthez. A mocsár fölött, a vékonyuló felhők
között kandikált ki a hold. A hullámzó ví-
zen szürkésen és feketén csillogott a fénye.
Akkor vettem észre a körülöttem úszkáló
több száz krokodilt: orruk alig látszott ki a
9
2018.04.18. 21:42:22
 GALAKTIKA
2018. május
vízből, de a tekintetük csillogott a halvány
holdfényben.
Minden erőmmel azon voltam, hogy ne
kezdjek el sikítozni, hogy csöndben maradjak.
Így kezdődött a látomásom, ezt jól tudtam;
hiszen ezek a szörnyek könnyedén felborít-
hatták volna a csónakomat, hogy megzabál-
janak. Akárhogy is, túl sokan voltak ahhoz,
hogy természetes teremtmények legyenek.
Csak amikor előrehajoltam, hogy eloldoz-
zam a kötőzsineget, akkor vettem észre, hogy
ezek nem is krokodilok. A testük emberi volt,
a hátuk és a fenekük olyan sápadt, mint a ful-
ladt emberek húsa. Ezek voltak az evatim, a
folyóisten hírnökei. Senki sem látta őket ad-
dig; mindig azt mesélték nekem, hogy csak
akkor láthatóak, amikor valaki haldoklik,
vagy ha az isten szólni kíván hozzá.
Tehát Apa igazat mondott. Ott volt a láto-
más. Ha tévedett, akkor meg fogok halni, ak-
kor és ott.
Nagyon óvatosan eveztem egy kisebb tá-
volságot. Az evatim utat engedtek. Az evezőm
vége egyet sem érintett közülük.
Mögöttem a sötétben valaki lemászott a
létrán a kikötőnkre. Valami nehéz csúszott
a vízbe. Az evatim egyszerre sziszegni kezd-
tek, mintha egyetlen nagy állat lettek volna.
Olyan volt ez a hang, mintha épp egy nagy
szél kerekedne.
Hosszú óráknak tűnt az az idő, amit eve-
zéssel töltöttem a cölöprengetegben, néha
nagyon nehezemre esett továbbdolgozni
magamat a sekély vízben, míg végre elér-
tem a nyitott, mély vizet. Hagytam, hogy az
áramlat vigyen egy darabon, közben vissza-
néztem a Nádvárosra, amint úgy kuporodik
le a mocsár partján, mint egy hatalmas, szu-
nyókáló szörnyeteg. Itt-ott lámpák égtek, de
egyébként sötétségbe borult a város. Senki
sincs kinn éjszakánként: a szúnyogok sötét-
lő felhői támadnak naplementekor; a mocsár
10 Varázslóvá válni
006-024-schweitzer.indd 10
tele van szellemekkel, akik ködként szállnak
fel a fekete sárból; de főleg az evatimtól való
félelemtől hajtva: Surat-Kemad krokodilfejű
szolgái a sötétség leple alatt kimásznak a víz-
ből, és emberként járkálnak az üres utcákon,
maguk után húzva nehéz farkukat.
Ahol a város eléri a mély vizet, ott horgo-
nyoztak a Deltavárosból érkezett, domború
faragásokkal kirakott, díszesre festett hajók.
Sok közüllük teljesen ki volt világítva, han-
gos zene szólt rajtuk, nevetések hallatszottak.
A külföldi matrózok nem ismerték a szokása-
inkat, és nem osztoztak a félelmünkben.
A Nádvárosban a koldusokon kívül minden
férfi nadrágot visel, és bőrcípőt. A gyerekek
laza köntösöket hordanak, és mezítlábasok.
Azon a kevés hideg napon vagy valami rongy-
ba csavarják a lábukat, vagy egyszerűen benn
maradnak. Amikor egy gyerek felnőtté válik,
apja nekiadja a cipőjét. Ősi szokás ez. Senki
sem ismeri az okát.
Apa a nagy sietségben még egy kabátot se
adott rám. Végigszenvedtem az egész éjsza-
kát: a fogaim vacogtak, a végtagjaim megder-
medtek, a hideg levegő égette a tüdőmet.
Amennyire csak tudtam, igyekeztem a se-
kély vízben mozogni, a füvek és a nádak kö-
zött, egyik nyílt víztől a következőig; mélyre
hajolva az alacsony faágak alatt, néha iszo-
nyatos erőfeszítéssel kellett kimentenem ma-
gamat az evezőmmel.
A látomás sorozatokban érkezett, de nem
akart összeállni. Nem igazán értettem, mit
üzen az isten.
A hold, úgy tűnt, nagyon hirtelen ment le.
A folyó lenyelte, és egy pillanatra a holdfény
úgy tekergőzött a víz felszínén, mintha Anya
ezer elemből összerakott krokodilképét lát-
tam volna megelevenedni fénytől izzóan.
Letettem a csónakom közepére az eve-
zőmet, és előredőltem, hogy megpróbáljam
2018.04.18. 21:42:22
 GALAKTIKA
2018. május

kivenni a dolog arcát. De csak iszapos vizet
láttam magam előtt.
Körülöttem száraz nádak tornyosultak vas-
rudakként az ég felé. Hagytam a csónakomat,
hadd sodródjon. Láttam egy krokodilt: hatal-
mas volt, és ősi, csigaszerű volt a hidegben, és
úgy úszott, mintha egy farönk lett volna. De
csak egy szörnyeteg volt, nem az evatim egyike.
Egy kicsit később csendes öbölben ültem,
ahol alvó fehér kacsák vettek körül, akik pa-
mutgombolyagokként úsztak a fekete vízen.
Éjszakai madarak rikoltoztak, de tőlük se
kaptam üzenetet.
Figyeltem a csillagokat, és az égbolt forgá-
sából tudtam, hogy már alig egy óra van hátra
napkeltéig.
Csüggedni kezdtem, és kértem Surat-
Kemadot, hogy küldje el a látomást. Kétségem
se fért hozzá, hogy ne tőle érkezne, hanem va-
lamelyik másik istentől.
Ugyanakkor féltem is, hiszen nem készül-
tem elő, nem mutattam be áldozatot.
De Surat-Kemad, a hatalmas állkapcsú,
nem volt haragos, és elküldte a látomást.
A könnyű eső abbamaradt, de a levegő még
jobban lehűlt, én meg reszketve és átázva fe-
küdtem a csónakom aljában, mindkét karom
a mellemen átfonva, úgy szorítottam az eve-
zőmet. Talán aludtam is. De ekkor valaki na-
gyon óvatosan megérintette a vállamat.
Riadtan felültem, de az idegen feltartotta az
ujját, hogy jelezze, csöndben kell maradnom.
Nem láttam az arcát. Ezüsthold-maszkot vi-
selt, ami foltos volt, és durva, holdsugarakkal
körben a szélén. Fehér, bokáig érő köntösét
finoman fújta a csípős fuvallat.
Intett, hogy kövessem. Csöndesen becsúsz-
tattam az evezőmet a vízbe. Az idegen mezít-
láb lépkedett a vízfelszínen, minden lépésével
újabb hullámokat keltve.

2018/MÁJ/18 | 21h |
ÚJCIRKUSZ
CONTEMPORARY CIRCUS

TRAFÓ KORTÁRS MŰVÉSZETEK HÁZA • TRAFÓ HOUSE OF CONTEMPORARY ARTS • 1094 Budapest, Liliom u. 41.
Tel.: (+36 1) 215 1600 • www.trafo.hu • facebook, tumblr, instagram, youtube: @trafohouse

Varázslóvá válni 11

006-024-schweitzer.indd 11 2018.04.18. 21:42:22

 GALAKTIKA
2018. május
Hosszú ideig utaztunk így nyitott öblök
és nádasfoltok labirintusán keresztül, halott
nádasokon át, míg egy félig alámerült torony
romjaihoz nem értünk: egy fekete és üres épü-
letvázat takart be az iszap és a futónövények.
Majd több száz, köntöst viselő, maszkos fi-
gura emelkedett ki a mocsárból, akik nem a
víz felszínén közlekedtek, mint a vezetőm, ha-
nem kúsztak, a partra vetődött krokodilok jel-
legzetes kacsázó, csalinkázó, farokcsapkodó
mozgásával. Ámulattal figyeltem, amint kö-
rénk gyűltek, mélyre hajolva a meredten álló
ember lábai elé, mintha csak fohászkodnának
hozzá.
Széttárta a karjait, és akkor azt láttam,
hogy sír.
Akkor eszembe jutott Apa egyik története
egy büszke királyról, akinek a palotája fénye-
sebb volt a napnál, akire irigykedtek az iste-
nek. Egy nap krokodilfejű hírnök érkezett a
csillámló udvarba, és azt sziszegte: „Az uram
hívat téged, ó, király, mint ahogy mindenkit
hívat.” De a király büszkeségében megparan-
csolta az őreinek, hogy verjék meg a hírnököt,
és vessék a folyóba, ahonnan jött, mert ez a
király nem félte az isteneket.
És Surat-Kemadot nem érdekelte, hogy fé-
lik-e, csak az, hogy engedelmeskedjenek neki,
ezért a Nagy Folyó kilépett a medréből, el-
árasztotta a földet, és elnyelte a király palotáját.
– Ez nem valami komoly történet – pa-
naszkodtam Apának.
– De igaz – felelte.
Áhítattal figyeltem, megfeszülve a fejembe
tóduló rengeteg kérdéstől, de nem mertem meg-
szólalni. De ahogy az ég derülni kezdett, az álló
ember sírása a nádasban zörgő széllé változott.
Felkelt a nap, a fohászkodók levették maszk-
jaikat, és egyszerű krokodilokká változtak.
A  köntöseik kámforrá váltak a változó fény-
ben. Figyeltem, amint sötét testük belecsúszik
a zavaros vízbe.
12 Varázslóvá válni
006-024-schweitzer.indd 12
Az álló ember felé néztem, de már csak egy
hosszú lábú madarat találtam a helyén. Ri-
koltott egyet, majd felszállt a levegőbe, szelet
vetve szárnycsapásaival.
A meleg naptól úgy éreztem, újjászületek. Fe-
lültem, köhögtem, folyt az orrom, körbenéz-
tem. Az elsüllyedt torony még mindig ott állt:
egy kupac halott kő. Egyedül voltam.
Dél felé járt már, mikor visszaértem a Nád-
városba.
Nappal másik hellyé változik a város: fé-
nyes vásznak integetnek a tornyokban, a há-
zak is fénylenek a fellógatott díszektől, falaik
és a háztetők gyönyörűen ki vannak festve.
A  folyami hajók reggelre kirakodnak, az ut-
cákat különböző nemzetek nyelvei töltik meg,
míg kereskedők, hivatalnokok, barbárok és
városi feleségek tobzódnak a forgatagban.
Éles halszag keveredik más furcsa illatok-
kal, bőr, nedves textil és olyan, mosdatlan
folyami emberek szagát viszi a szél, akik tá-
voli szörnyeket hoztak magukkal a magas he-
gyekből, a folyó forrásának közeléből.
Nappalra ezer isten is megjelenik, minden
idegenre jut egy, minden kereskedőre, min-
denkire, aki itt járt vagy élt, vagy épp csak
délutáni szunyókálása közben egy új istennel
álmodott. A fafaragók utcájában bárki meg-
vásárolhatja a képeiket, vagy épp új istenek
képeit is elkészíttetheti, ha történetesen isteni
ihlet szállta meg.
Éjszakánként természetesen Surat-Kemad
marad az egyetlen, akinek az állkapcsai szét-
szaggatják mind az élőket, mind a holtakat,
akinek a teste fekete víz, akinek a fogai a csil-
lagok.
De én nappal értem vissza, keresztülver-
gődtem a hajók és csónakok labirintusán,
elhagytam a kikötőket és az úszó kikötőket,
aztán a város alatt evezve kikeveredtem an-
nak másik végén, Apa házához közel.
2018.04.18. 21:42:22

Hamakina hozzám rohant, amikor fel-
másztam a csapóajtón, arca könnyben úszott.
Szorosan megölelt, zokogott.
– Ó, Sekenre, annyira félek!
– Hol van Apa? – kérdeztem, de csak egy
sikítással válaszolt, majd arcát a köntösömbe
rejtette.
Aztán megkérdeztem:
– Hol van Anya?
Hamakina felnézett rám, és alig hallható-
an azt felelte:
– Elment.
– Elment?
– Elment az istenekhez, fiam.
Felnéztem. Apa lépett ki a dolgozószobá-
jából, varázslóköntöse lazán megkötve ös�-
szemocskolódott fehér nadrágja körül. Felénk
sántikált, mintha nem igazán tudná, hogyan
kell járni. Arra gondoltam, hogy valami gond
van a lábaival.
Hamakina felsikoltott, és kiszaladt a rak-
partra. Hallottam, amint feltépi a bejárati aj-
tót, és nekicsapja a ház falának.
Állva maradtam.
– Apa, hol van Anya?
– Ahogy mondtam… elment az istenek-
hez.
– Vissza fog jönni? – kérdeztem remény­
vesztve.
Apa nem válaszolt. Csak állt ott tovább,
egy pillanatig úgy bámult a semmibe, mintha
elfelejtette volna, hogy ott vagyok. Aztán hir-
telen megkérdezte:
– Mit láttál, Sekenre?
Elmeséltem neki.
Megint elcsendesült.
– Nem tudom – folytattam –, nem je-
lentett semmit. Valamit rosszul csinál-
tam?
Egyszerre csak olyan gyöngéden beszélt
hozzám, mint régen, amikor még nagyon ki-
csit voltam.
Varázslóvá válni
006-024-schweitzer.indd 13
GALAKTIKA
2018. május
– Nem, hűséges gyermekem, semmit sem
csináltál rosszul. Csak emlékezz rá, hogy éle-
ted látomása addig tart, amíg az életed; és
akárcsak az életed, egy titokzatos labirintus,
sok fordulóponttal, sok hirtelen megvilágoso-
dással és még több, örökre rejtve maradó do-
loggal. Minél tovább élsz, annál több mindent
értesz majd meg a ma éjszaka látottakból.
A hatalmas kirakós minden egyes újabb ele-
me megváltoztatja majd az addigiak értelmét,
egyre közelebb és közelebb engedve téged az
igazsághoz… de sosem éred majd el a célodat,
sosem éred el teljesen.
A hideg és a nyirkosság megbetegített: lá-
zam lett. Egy hétig betegen feküdtem, gyak-
ran jött rám a delírium, néha úgy láttam, a
maszkos alak az ágyam mellett áll, mezítláb a
fekete vízen, körülötte a halott, csörgő nádas.
Néha, napfelkeltekor levette a maszkját, és
egy gém rikoltott rám, iszonytató szárnycsa-
pásokkal vetette magát a levegőbe. Néha Apa
volt a maszk alatt. Minden reggel az ágyam-
hoz lépett, homlokomra tette a kezét, kivehe-
tetlen szavakat recitált, és belém diktált vala-
mi édeskés szirupot.
Miután elmúlt a láz, alig láttam őt. Vis�-
szavonult a dolgozószobájába, hangosan elre-
teszelve az ajtót. Hamakina és én magunkra
maradtunk. Néhanapján még a betevő falatot
is csak nagy nehezen tudtuk megszerezni.
Megpróbáltuk összeszerelni Anya maradék
hevatjait, de ritkán kaptunk eleget az ered-
ményekért.
Közben villámlott és mennydörgött a
dolgozószoba. Az egész ház remegett. Néha
hihetetlen bűzt árasztott a szoba, ilyenkor
a húgommal kinn töltöttük az éjszakákat:
háztetőkön, együtt a város koldusaival, min-
den veszély dacára. Egyszer pedig, amikor
odalópoztam a dolgozószoba ajtajához, féle-
lemtől ittasan, könnyeimet visszafojtva, Apát
hallottam beszélni, akinek sok hang vála-
13
2018.04.18. 21:42:23
 GALAKTIKA
2018. május
szolt, mind nagyon halványan és messziről.
Az egyik hang Anyáéra hasonlított. Mind
ijedt volt, könyörgő, gagyogó vagy sikoltozó.
Volt, hogy elmerengtem, hova tűnhe-
tett Anya, és megpróbáltam megnyugtatni
Hamakinát.
Legbelül azonban tudtam, hogy mi történt
vele. Nem mondhattam el Hamakinának az
igazat.
Akkoriban már senkihez se fordulhattam,
hiszen Apa volt a város leghírhedtebb fekete
mágusa, akitől még a papok is tartottak. A le-
vegő és a folyó démonai rendszeres vendégek
voltak a házunkban. Hallottam őket kapa-
rászni, hallottam, amint szárnyukat, farku-
kat húzzák maguk után, míg a húgommal a
szobánkban összebújtunk, vagy a háztetőkre
menekültünk félelmünkben.
Az utcákon az emberek elfordultak, ha
megláttak bennünket, jeleket vetettek ma-
gukra, és kiköptek. Aztán egy nap Apa oda-
jött hozzám, lassan és fájdalmasan mozgott,
mintha nagyon megöregedett volna. Leülte-
tett a konyhaasztalhoz, és hosszasan nézett
a szemembe. Nem mertem elfordulni tőle.
Csendben sírt.
– Sekenre – kérdezte nagyon gyöngéden –,
szereted még az apádat?
Nem tudtam felelni.
– Meg kell értened, hogy nagyon szeretlek
– folytatta kisvártatva –, és mindig is szeret-
ni foglak, nem számít, hogy mi fog történni.
Azt akarom, hogy boldog legyél. Azt akarom,
hogy jól menjen a sorod. Vegyél feleségül egy
rendes lányt! Nem akarom, hogy azzá válj,
amivé én lettem. Legyél mindenkihez kedves!
Ne szerezz ellenségeket magadnak! Ne gyűlölj
senkit!
– De… hogy csináljam?
Karon fogott, erősen.
– Gyere! Most.
Rettenetesen féltem, de vele tartottam.
14 Varázslóvá válni
006-024-schweitzer.indd 14
Pánikhangulat alakult ki a városban,
ahogy magával hurcolt, a maga furcsa mód-
ján lépkedve, a háta lüktetett a fájdalomtól
varázsköntöse alatt; olyan volt a mozgása,
mint egy kígyóé, ami nehéz lábakon botorkál
előre.
Az emberek kiabáltak, és elszaladtak elő-
lünk. Az asszonyok felkapták babáikat. Két
pap keresztezte botjait, hogy védelmező jelet
formázzanak ellenünk. Apa nem vett róluk
tudomást.
Beértünk egy szép házakkal teli utcába.
Elképedt tekintetek bámultak ránk magasan
fekvő ablakokból. Aztán Apa egy sikátor vé-
gébe vezetett, le egy alagútba, majd ki egy
kertbe az egyik ház mögé. Kopogott az ajtón.
Egy öregember jelent meg, ruhája alapján tu-
dósnak néztem. Nyelt egyet, és keresztet ve-
tett.
Apa betolt az ajtón.
– Tanítsa meg a fiamat arra, amit tud! –
mondta az öregnek. – Megfizetem.
Így lettem Velachronos történész, író, költő
segédje. A betűket már ismertem, de ő meg-
tanított, hogyan írjak szépen, cirkalmasan
és tarkán. Aztán megtanított valamennyit a
városunk történetéből is, a folyóról és az is-
tenekről. Hosszú órákon át ültem mellette,
segítettem neki ősi könyvek másolásában.
Világos volt, hogy Apa ki akart iskoláztat-
ni, hogy tiszteletre méltó polgárává váljak a
városnak, és legalább olyan szerény komfor-
tot élvezhessek, mint amilyet Velachronos. Az
öregember egyszer azt mondta ezzel kapcso-
latban:
– Ritkán látni gazdag vagy éhező tudóst.
De Apa a húgomat teljesen figyelmen kívül
hagyta. Egyszer, mikor hazaértem a tanulás-
ból, és Apát a dolgozószobán kívül találtam,
megkérdeztem:
– Mi lesz Hamakinával?
Megvonta a vállát.
2018.04.18. 21:42:23

– Vidd magaddal! Sokat nem számít.
Innentől fogva Velachronosnak két segéd-
je volt. Azt hiszem, először félelemből vál-
lalt bennünket. Megpróbáltam meggyőzni,
hogy nem vagyunk szörnyetegek. Fokoza-
tosan beletörődött. Apa duplán fizette. Én a
könyveken dolgoztam, Hamakina pedig, aki
szintén megtanult gyönyörű betűket festeni,
Velachronosnak hála, a zenéről is megtanult
valamit, városunk ősi balladáit énekelte. Gyö-
nyörű hangja volt.
Kedves volt velünk. Boldogan emlékszem
vissza a vele töltött időre. Olyan volt nekünk,
mint egy nagyapa, vagy egy nagylelkű nagy-
bácsi. Azon a tavaszon elvitt minket a gyere-
kek fesztiváljára, és felállva tapsolt, amikor
Hamakina megnyerte az álarcok versenyét, és
a fecskefejű Haedos-Kemad isten képe előre-
hajolt, hogy cukorkákkal árassza el.
Idősnek éreztem magamat ehhez a dolog-
hoz, de Apa sosem vitt el a papokhoz, hogy
férfivá avassanak. Általában ez egy egyszerű
szertartás, hacsak a szülők nem szeretnék cir-
kalmazni. Nagyon olcsó dolog. Ráadásul már
volt egy isteni látomásom. Apa mégsem vitt
el, és gyerek maradtam, vagy mert értéktelen
voltam a szemében, vagy azért, mert egysze-
rűen elfelejtette.
Közben a varázslatai még extrémebbé vál-
tak. Éjszakánként az ég villódzott, és néha
kijött a házunk elé, hogy beszéljen a viharral.
Az válaszolt neki, nevén szólította, sőt néha
még az én nevemet is kimondta.
A dolgozószobából áradó szagok is dur-
vábbak lettek, egyre több hangot lehetett
hallani, egyre több ijesztő látogató érkezett
éjszakánként. Apa pedig néha végigdülön-
gélt a házon, őrültként tépkedve szakállát,
csapkodva karjaival, mint egy olyan valaki,
akit szellemek szálltak meg. Ilyenkor megra-
gadott, és olyan erősen rázott, hogy az már
fájdalmat okozzon.
Varázslóvá válni
006-024-schweitzer.indd 15
GALAKTIKA
2018. május
– Szeretsz, fiam? Szereted még az apádat?
Sosem tudtam válaszolni neki. Sokszor
sírva fakadtam. Bezárkóztam a szobámba, ő
pedig kinn állt ilyenkor az ajtóm előtt, zokog-
va és suttogva:
– Szeretsz engem? Szeretsz még?
Aztán jött egy este, amikor a szobámban
tanultam – Hamakina elment valahova –, és
egy hatalmas barbár kalandor mászott be az
ablakon, egy kistermetű, patkányképű delta-
városi ember kíséretében.
A barbár kitépte a könyvet a kezeim közül,
és bedobta a folyóba. Megragadta a csukló-
mat, és magához rántott. Eltört a kezem, és
felkiáltottam, mire a patkányképű hatalmas
tőrt szorított az arcomra, először az egyik sze-
mem alá szorította, aztán a másik alá.
Ahogy suttogott, rossz fogai villogtak. Bü-
dös volt a lehelete.
– Hol találjuk a híres mágus papádat a
rengeteg kincsével? Köpjél, kölyök, vagy egy
vak lányt csinálok belőled, és copfot fonok a
beleidből…
Azzal a barbár a ruhámnál fogva a falhoz
vágott, de olyan erővel, hogy ömleni kezdett a
vér az orromból és a számból.
Csak bólintani volt erőm, Apa dolgozószo-
bája felé.
Később, amikor magamhoz tértem, mind-
ketten sikoltoztak. Napokig hallottuk őket
Apa ajtaja mögül, míg én lázasan feküdtem,
Hamakina pedig a homlokomat törölgette;
mást nemigen tudott csinálni. Csak amikor a
sikolyok távoli mormogássá szelídültek, akár-
csak azok a hangok, amiket egyszer korábban
hallottam, amik közül az egyik talán Anyáé
volt, Apa csak akkor jött oda hozzám, hogy
meggyógyítson a varázslatával. Hamuszürke
volt az arca. Nagyon fáradtnak tűnt.
Aludtam, és a mezítlábas ember az ezüst
maszkban a víz felszínén térdelt, hullámo-
kat keltett az ágyam körül. A gémlegényről
15
2018.04.18. 21:42:23
 GALAKTIKA
2018. május
mesélt nekem, aki a csapatával állt a hajnali
fényben, de magára maradt, amikor a mada-
rak elröpültek, csak állt ott dicstelen, tollatlan
szárnyaival csapkodva.
Egy pár héttel később Velachronos kido-
bott minket. Nem tudom, mi történt vele a
végén. Talán csak valami pletykát hallott, ta-
lán több pletykát is kombinálva, vagy akár az
igazat valamivel kapcsolatban, amiről nekem
fogalmam sem volt, de egy napon, amikor
Hamakinával az óránkra érkeztünk, az ajtó-
ban várt, és ránk rikoltott:
– Tűnjetek innen! Takarodjatok a házam-
ból, ördögfajzatok!
Nem magyarázkodott, és nem mondott sem-
mi többet. Nem tehettünk mást, otthagytuk.
Azon az éjjelen szörnyű vihar érkezett a
folyó szájából, nagy, fekete, kavargó felhők
alkotta szörnyeteg, mely képesnek tűnt arra,
hogy elnyelje a világot, és ezer villám volt a
lába. A folyó, a mocsár úgy tombolt, mint az
a káosz-óceán, ami még a Föld teremtése előtt
létezett, mialatt az ég fehéren és feketén vib-
rált. Egy pillanat erejéig mérföldekre látható-
vá váltak a habzó hullámok és a szélben csap-
kodó nádas. Aztán beállt a sötétség, az eső és
a vihar megint Apa nevét kezdte szólítgatni,
újra és újra.
Titkos szobájából felelt Apa, olyan hang-
erővel, mint a vihar, egy olyan nyelven be-
szélve, ami egyáltalán nem hangzott emberi
beszédnek. Inkább sikolyok, gágogások és
füttyentések összessége volt.
16 Varázslóvá válni
006-024-schweitzer.indd 16
Reggelre minden hajó tönkrement, és a
fele város megsemmisült. A levegő fülledt
volt, a gyászolók hangosak. A folyó a há-
zunk alatt mérgesen és iszaposan szaladt,
holott korábban egy egyszerű gázló volt
csupán.
Sokan látták aznap az istenség krokodil-
fejű hírnökét.
A húgommal a szobánkban ültünk, még
egymással is alig mertünk beszélni. Nem
mehettünk ki az utcára.
Apa dolgozószobájából olyan szokatlan
csend áradt, hogy egy idő után félteni kezd-
tem. Összenéztünk Hamakinával, aki szé-
les tekintettel nézett vissza rám. Bólintott.
Odaléptem a dolgozószoba ajtajához, és
kopogtam.
– Apa? Jól vagy?
Meglepetésemre kinyitotta az ajtót, és
kilépett. Kihúzta magát az ajtóban, egy
kézzel megtámaszkodott, és rám nézett;
nehezen lélegzett. Kezei eltorzultak, mint-
ha karmok lettek volna. Mintha megégtek
volna.
Az arca olyan fakó volt, olyan vad, hogy
egy részem addig el sem akarta elhinni,
hogy ez Apa, amíg meg nem szólalt:
– Meg fogok halni – mondta. – Eljött az
időm, hogy megtérjek az istenekhez.
És mindennek ellenére megsirattam.
– Most utoljára kell hűséges fiamnak
lenned – mondta. – Menj, gyűjts nádat, és
köss belőle halotti csónakot nekem! Mire
2018.04.18. 21:42:23

elkészülsz, én meghalok. Tégy bele, és bízz
az áramlatokra! Mint mindenkit, Surat-
Kemadhoz visz majd a víz.
– Nem, Apa! Ez nem lehet!
Azt az embert sirattam, akit kisgyerekko-
romban ismertem, nem azt, akivé mostanra
vált.
Megszorította a vállamat, és mérgesen szi-
szegte:
– Nagyon is elkerülhetetlenül, fiam, ez tör-
ténik. Menj!
Így Hamakinával elindultunk. Valahogy
a mi házunk csak egypár lécet vesztett a vi-
harban, és a kikötőnk is háborítatlanul úszott
a csapóajtónk alatt. A csónakom is megvolt
ugyan, igaz, megsüllyedt. Küszködtünk, hogy
felhúzzuk, kiborítsuk belőle a vizet, és újra
vízre bocsássuk. Kész csoda, de még az evezők
sem vesztek el.
Bemásztunk, és csendben eveztünk egy jó
óra hosszat a mocsárban. A víz itt újra seké-
lyessé vált, és csendessé; karomnyi vastagsá-
gú nádak súrolták az eget, mintha fák lettek
volna. A fejszével, amit éppen ebből a célból
hoztam magammal, levágtam néhányat, majd
Hamakinával egész nap azon dolgoztunk,
hogy egy durva csónakot készítsünk. Este
visszavontattuk a házunkhoz.
Én másztam előre a létrán, amíg a húgom
rettegve várt odalenn.
Amennyire vissza tudtam emlékezni,
életemben először állt nyitva Apa dolgozó-
szobájának ajtaja. Benn feküdt egy kanapén
könyvekkel és üvegcsékkel megrakott polcok
között; egy szempillantás alatt megértettem,
hogy halott.
Nem volt sok teendőnk azon az éjszakán.
Hamakinával csináltunk egy hideg levest a
maradékokból, aztán bereteszeltük az ablako-
kat és az ajtókat, egy nehéz ládával lezártuk
a csapóajtót, hogy távol tartsuk az evatimot:
volt, hogy felfalták a hullákat.
Varázslóvá válni
006-024-schweitzer.indd 17
GALAKTIKA
2018. május
Egy kicsit körbenéztem a dolgozószobá-
ban, átnéztem Apa könyveit, kinyitottam a
ládáit, bekukkantottam a bőröndjeibe. Ha
voltak is kincsei, nem találtam rájuk. Aztán
felemeltem egy maszatos üveget: valami rám
rikoltott odabentről egy vékony, távoli han-
gon. Ijedtemben elhajítottam az üveget: eltört,
és a rikoltozó dolog eltűnt a padló rései között.
A ház megtelt hangokkal és zajokkal, rec�-
csenésekkel, suttogással és sóhajokkal. Egy-
szer csak valami nehéz csapódott az egyik
bezárt ablaknak, talán egy nagytestű madár
lehetett. A húgommal szinte egész éjszaka
fenn maradtunk, lámpással a kézben, husán-
gokkal felszerelkezve a sötétben bujkáló isme-
retlen veszedelmek ellen. Kinn ültem a dolgo-
zószoba előtt, hátamat az ajtónak támasztva.
Hamakina fejét az ölembe hajtotta, csendesen
sírdogált.
Végül elaludtam, és Anya meglátogatott
álmomban, felém hajolt, csöpögött róla a víz
és a folyami iszap, visított, és a haját tépte.
Megpróbáltam megnyugtatni, hogy most már
minden rendben lesz, hogy vigyázni fogok
Hamakinára, hogy írnok leszek, ha felnövök,
és leveleket írok majd az emberek számára.
Megígértem, hogy nem az leszek, mint Apa.
De csak nem hagyta abba a zokogást, fel-
alá járkált egész éjszaka. Reggel a padló ned-
ves volt, és saras.
Hamakinával felkeltünk, megmosakod-
tunk, felvettük a legjobb ruhánkat, és el-
mentünk a papokhoz. Útközben voltak, akik
egyszerűen hátat fordítottak nekünk, míg
mások átkokat szórtak rank, és gyilkosok-
nak kiáltottak ki. A templom előtti téren egy
rosszarcú csoport közelített hozzánk kések-
kel és husángokkal, mire meglengettem a
kezemet, és legjobb reményeim szerint má-
gikusnak tűnő mozdulatokat tettem. Meg-
fordultak, és hanyatt-homlok elmenekültek;
azt ordították még futás közben is, hogy
17
2018.04.18. 21:42:23
 GALAKTIKA
2018. május
ugyanolyan rossz vagyok, mint Apa volt.
Abban a pillanatban arra gondoltam, hogy
bárcsak igazuk lenne.
Papok teljes serege követett bennünket
vissza a házunkhoz; arany és ezüst nadrág-
jukban csillogtak, kék kabátjukban és ma-
gas rétegelt kalapjukban. Többen is Surat-
Kemadot ábrázoló szent ikonokat tartottak a
magasba, de a többi istenek sem hiányozhat-
tak: Ragun-Kemad, a Sasok Ura; Bel-Kemad,
a tavaszisten; és Meliventra, a Lámpás Höl-
gye, aki megbocsátást és könyörületet küld
a szenvedőknek. Ministránsok énekeltek és
lengettek aranyláncon nagy füstölőket. Nem
engedtek vissza a házunkba. Két templomi
matróna állt velünk kinn a stégen, karunkat
fogva. A szomszédok távolabbról figyelték ri-
adtan az eseményeket.
A papok kiürítették Apa dolgozószobá-
ját, felszakították a redőnyöket, az üvegcsék
tartalmát beleöntötték a folyóba, sok köny-
vét is odahajították, majd még több üvegcse
következett, sok befőttesüveg, sok metszet
és faragás, valamint egyéb furcsa dolgok.
Bizonyos könyveket elkoboztak. Kispapok
cipelték ezek kupacait kosarakban vissza a
templomhoz. Aztán mintha további órákon
keresztül zajlott volna az ördögűzés. Annyi
füstölőt égettek, hogy már-már kezdtem azt
hinni, kigyulladt a ház. Végül a papok ugyan-
olyan ájtatosan mentek el, mint ahogy jöttek,
az egyik matróna pedig odalépett hozzám, és
a kezembe nyomta Apa kardját, egy pompás,
rézmarkolatú, ezüstberakású fegyvert.
– Erre még lehet, hogy szükséged lesz. –
Csak ennyit mondott.
Riadtan ugyan, de visszamerészkedtünk
a házba. A levegőt olyannyira átitta a füst,
hogy a húgommal fulladozva, könnybe lábadt
szemekkel rohantunk kitárni az ablakokat. A
füstölők még mindig a helyükön lógtak, mi
pedig nem mertünk hozzájuk nyúlni.
18 Varázslóvá válni
006-024-schweitzer.indd 18
Apa gézbe burkolva feküdt a dolgozószobá-
jában a kanapén. A papok eltávolították a sze-
meit, a helyükre amuletteket helyeztek. Attól
tartottak, hogy különben vissza találna térni.
Hamakinával le kellett cipelnünk a tes-
tet a temetkezési hajóhoz. Senki sem sietett
a segítségünkre. Borzasztó küzdelem volt.
Hamakina csak nyolcéves volt, én meg tizen-
öt. Többször is megijedtem, hogy véletlenül
leejtjük.
Az egyik arany amulett kiesett a helyéről.
Az üres szemgödör úgy tátongott, mint egy
száraz, vörös seb. Majdnem rosszul lettem,
amikor vissza kellett tennem az amulettet.
A halotti csónakot gézzel és amulettekkel
ékesítettük fel. A hajóorrba egy hatalmas füs-
tölőt helyeztünk. Az egyik pap egy farkába
harapó, megtört kígyót festett a hajófarra.
Az esti szürkületben Hamakinával kivon-
tattuk a csónakot a város mögötti mély vízre,
a megfeneklett hajók girbegurba árbócai kö-
zött még azon is túlra.
A vöröslő égbolt lassanként feketébe ment
át, lila csíkokat vetettek rá az utolsó viharfel-
hők. Fagyos szellő fújt a mocsár felől. A csil-
lagok ragyogtak és megsokszorozódtak a tán-
coló vízen.
Sekély kis csónakomban álltam, és a halot-
ti szertartás szövegét szavaltam, amilyen jól
csak tudtam. Apának szólt, akit még mindig
szerettem, féltem, és nem értettem. Aztán
Hamakina elengedte a vontatókötelet, és a
halotti csónak sodródni kezdett. Először a fo-
lyó sodrásának megfelelően a delta és a tenger
felé; de a sötétségben, még mielőtt elvesztet-
tük volna a szemünk elől, láttuk, amint árral
szembe fordul. Ez jó jel volt. Azt jelentette,
hogy rátalált a fekete áramlatra, amely a ha-
lottakat viszi ki az élők világából az istenek
otthona felé.
Akkor arra gondoltam, hogy meggyászol-
tam. Amikor hazaértünk, a ház szinte teljesen
2018.04.18. 21:42:23

üres volt. Évek óta először nem féltem. Megré-
szegített ez az érzés.
Csendesen aludtam azon az éjszakán. Nem
álmodtam. Hamakina is csendes volt.
A következő reggelen egy öregasszony ko-
pogtatott az ajtónkon, aki a rakpart másik vé-
gén élt az első házak egyikében.
– Gyerekek?! Jól vagytok? Van elég enniva-
lótok? – Hagyott nekünk egy kosár ételt.
Ez is jó jel volt. Azt jelentette, hogy a szom-
szédok előbb-utóbb meg fognak bocsátani ne-
künk. Nem hittek benne, hogy tényleg olyan
vagyok, mint amilyen Apa volt.
Lassan bevittem a kosarat, szememben
örömkönnyekkel.
Az életünk eztán majd jobbra fordul –
gondoltam. Eszembe jutott az Anyának tett
ígéretem: – „Más leszek.” – Holnap, vagy hol-
napután Velachronos vissza fog fogadni ben-
nünket magához.
De Apa azon az éjszakán meglátogatott ál-
momban, az ágyam mellé állt gézbe burkolva,
iszonyatos arca az arany lemezek mögé rejtve.
Hangja – nem tudom jól leírni – olajos volt,
mintha valami nehéz, csöpögő anyag lett vol-
na; a tény, hogy ilyen hangon beszél, minden
addigi borzadályt felülírt számomra.
– Túl mélyre merültem a sötétségbe, fiam.
Csak akkor végezhetem be, ha elérem a vég-
ső misztériumot. A tanulmányaim majdnem
teljesek, de összes munkám betetőzése várat
magára. Egy dologra még szükségem van,
ezért tértem most vissza.
Álmomban megkérdeztem tőle:
– Apa, mi az, amire szükséged van?
– A húgodra.
Akkor Hamakina sikolyára riadtam fel.
A kezem után nyúlt, de elvétette; az ágy szélé-
be kapaszkodott, de nagy puffanással leesett,
magával rántva a takarókat.
Az éjjeliszekrényemen tartottam egy égő
lámpást minden éjszaka. Most kinyitottam
Varázslóvá válni
006-024-schweitzer.indd 19
GALAKTIKA
2018. május
a kis fémablakot, hogy megvilágítsam a
szobát.
– Sekenre! Segíts!
Hitetlenkedve néztem egy pillanatig, amíg
rángatózva a levegőben lógott, mintha egy
láthatatlan kéz tartotta volna a hajánál fogva.
Aztán megint sikoltott, és úgy tűnt, átúszik az
ablakon. Egy másodpercre az ablakpárkány-
ba kapaszkodott. Rám nézett, találkozott a
tekintetünk. De még mielőtt bármit tehettem
vagy mondhattam volna, a titokzatos erő ki-
rántotta az ablakon.
Odarohantam, és kinéztem.
Nem volt csobbanás; alattam a víz nyu-
godtan hullámzott. Az éjszaka csendes volt.
Hamakina egyszerűen eltűnt.
II.
Az Apa halálát követő harmadik reggelen
elmentem a Sybilhez. Nem tehettem mást.
Mindenki a Nádvárosban hozzá fordul élete
válságos pillanataiban, amikor már tényleg
nem lehet mást tenni, mint feladni, és elfo-
gadni a halált, ha már nincs mit kockáztatni.
Szerencsés az az ember, aki sosem kérte
a segítségét, szól a régi mondás. De én nem
voltam szerencsés. Úgy hívják, a Folyó Lá-
nya, Surat-Kemad hangja, a Halál Anyja, és
még sorolhatnám. Hogy kicsoda valójában,
vagy micsoda, senki sem tudta pontosan;
ott élt, a félelmetes, számtalan rettenetes
történet hőse a város alatti cölöprenge-
tegben, ahol a nagy házakat tartó rönkök
olyan szélesek, mint a legöregebb erdő fa-
törzsei. Hallomásból ismertem azokat a
könyörtelen árakat, amiket a próféciáiért
követelt, és arról is tudtam, hogy akik egy-
általán visszatértek tőle, azok visszafordít-
hatatlanul megváltoztak. Emberemlékezet
óta élt a város alatt, és az emberek mindig
is hozzá fordultak útbaigazításért a végső
kérdéseket illetően.
19
2018.04.18. 21:42:23
 GALAKTIKA
2018. május
Elindultam. Felajánlás gyanánt Apa ezüst­
kardját vittem magammal, amit a templom
egyik matrónája adott nekem.
Kora hajnalban csúsztam ki a házunk csa-
póajtaján. Keletre, a jobbom felé az ég épp
szürkülni kezdett, de előttem a város szíve
még éjsötéten terült el.
A pár nappal azelőtti vihar romjai közt evez-
tem: cölöpök, rönkök és sodródó hordók között
az utam egy hullát is keresztezett, amit az evatim
valahogy figyelmen kívül hagytak. Kicsit bel-
jebb egy hatalmas ház beszakadt: ráomlott a
tartórendszerére, amit mostanra nagyjából el is
sodort a víz; maradék ablakai még fekete szájak-
ként meredtek rám kitátva. Később, amikor már
hajnalodott, egy felborult hajóra bukkantam,
ami a pillérek közé ragadt, mint egy terjedelmes,
döglött hal a nádasban ragadva, árbócozata nyo-
mot hagyott a fekete vízáramban.
Éppen mögötte lógott a Sybil szabálytalan
formájú lakhelye, ami háborítatlanul vészelte
át a vihart, természetesen.
Van egy másik történet is, amit mesélnek
róla: azt mondják, a Sybil sosem volt fiatal,
eleve vén banyának született az anyja ha-
lálakor kiontott vérből; egyszerűen felállt a
vértócsából a világ kezdetének sötétségében;
összezárta két tenyerét, aztán kinyitotta, és
tűzoszlopok emelkedtek fel kitárt tenyereiről.
Apa is ismerte ezt a trükköt, és egyszer
rettentő dühös lett rám, amikor megpróbál-
tam utánozni, még ha valójában csak annyi
történt is, hogy ültem, és bámultam a tenyere-
imet, kinyitottam és bezártam, anélkül, hogy
értettem volna bármit is az egészből, vagy
hogy bármiféle eredményt értem volna el.
Elég volt, hogy megpróbáltam. Talán először
megijedt attól, hogy újra megpróbálom majd,
és előbb-utóbb sikerrel járok. Aztán megvál-
tozott az arca: eltűnt a sokk, és kiült a hideg
harag. Ez volt az egyetlen alkalom életemben,
amikor megvert.
20 Varázslóvá válni
006-024-schweitzer.indd 20
Amikor a Sybil fakasztott tüzet a tenyerei-
ből, akkor ujjaival labdákat készített a tűzből.
Ráfújt az egyikre, hogy kicsit elhalványítsa,
majd mindkettőt szabadjára engedte; így szü-
letett a Nap és a Hold. Ezután hosszan és mé-
lyen ivott a Nagy Folyóból, ott, ahol az anyja
vére belefolyt, felállt a holdfénynél, és kiköpte
a csillámló csillagokat. Az égitestek fényénél
feléledtek a folyó partján pihenő istenek, hogy
először lássák meg a Földet.
Ahogy bámultam fel a házára, úgy érez-
tem, képes lennék elhinni a történetet. Nem
igaz, tényleg elhittem.
A Sybil háza úgy festett, mint egy ha-
talmas báb, mintha egy pók hálója volna,
ami roskadozik a maradékoktól és halott
dolgoktól, amit az idők eleje óta fonnak és
gyarapítanak. A város alsó feléről csüngött
a mélybe, alsó határai pedig egy kötélháló-
szövevényt alkottak, futónövényekkel tele,
minden irányban a sötétségbe kapaszkodott.
Nem tudtam volna megmondani, hogy hol
kezdődik és hol végződik.
A közepe szinte a vízen ült: mint egy hatal-
mas pocak, csüngött alá. Kinyúltam, és hoz-
záerősítettem a csónakomat, Apa kardját az
övembe tűztem, felemeltem a köntösömet, hogy
kiszabadítsam a lábamat, és mászni kezdtem.
A kötelek remegtek, néma viharként sut-
togtak. Iszap és szemét hullott az arcomba,
és körülöttem mindenfelé potyogott a vízbe.
Kétségbeesve kapaszkodtam, megráztam a
fejem, hogy kitisztítsam a szememet, és foly-
tattam a mászást.
Kicsit feljebb érve, teljes sötétben présel-
tem keresztül magamat egy rothadó fából
készült alagúton; néha, amikor megcsúsztam
és visszazuhantam, egy pillanatra mindig
megfagyott a vér az ereimben, mire újra ka-
paszkodót találtam. A sötétség… súlyos volt.
Úgy éreztem, minden irányban végtelen ki-
terjedésű szemét vesz körbe, ami önálló életet
2018.04.18. 21:42:23

él, mozgásban van, miközben én keresztül-
vergődöm rajta. Néha borzasztó rothadásbűzt
éreztem. Egy felfordult csónakon másztam át.
Finoman ringott a súlyom alatt. Valami puha
hullott alá, majd az oldalán végigcsúszott.
Karjaimmal és meztelen lábaimmal végig ka-
paszkodók után kutattam a rothadó fán.
Aztán még több kötél jött, még több háló,
és a halovány szürkületben bejutottam egy
olyan kamrába, amelyben ládák, fonott ko-
sarak és nehéz agyagedények csörömpöltek,
amint keresztülmásztam közöttük.
Siklók és halak vergődtek érintésem alatt,
ahogy a bűzös nyálkán keresztülhaladtam.
Aztán megint vaksötétben: kezemen és
térdemen kúsztam tovább a látszólag tömör
fapadlózaton. De hirtelen beszakadt alattam,
ordítva zuhantam alá a kötelek, korhadt fák
és több száz – érintés alapján – emberi csont
közé. Egy pillanatra megpihentem egy duzza-
dó hálón, ölemben egy koponyával, miközben
a lábamra csontok potyogtak. Elhajítottam a
koponyát, és megpróbáltam lábra állni, de be-
legabalyodtam a hálóba, és csak az ürességet
éreztem magam alatt.
Vergődtem, és kétségbeesve kapaszkodtam
a hálóba. Elszakadt, és még egyszer felsikol-
tottam, a sötétségben hintáztam, miközben
egy csontlavina zúdult a vízbe valahol messze
alattam.
Ekkor jutott eszembe egy másik történet:
amikor valaki belevész a folyóba, az evatim
megeszik a húsát, de a csontjait a Sybil kapja,
aki jövendőt mond belőlük.
Úgy tűnt, ez is igaz lehet.
Ebben a pillanatban szólított meg, olyan
hangon, mintha a tavaszi szél járna zörögve a
halott nádasban.
– Vashtem fia!
Még szorosabban kapaszkodtam a háló
maradványaiba, nagyot nyeltem, és válaszol-
tam a sötétnek.
Varázslóvá válni
R E N D E L D M E G I T T: W W W . G A L A K T I K A B O LT. H U
006-024-schweitzer.indd 21
GALAKTIKA
2018. május
– Itt vagyok.
– Varázsló, varázsló fia, várom a jöttödet.
Annyira megdöbbentem, hogy majdnem
elengedtem a hálót.
– De én nem vagyok varázsló!
– Varázsló, varázsló fia!
Újból mászni kezdtem, és közben végig
magamról magyaráztam neki tört, ziháló sza-
vakkal. További csontok potyogtak, váratla-
nul a sötétből, mintegy szarkasztikus válasz-
ként arra, amit épp kinyögtem. Folytattam,
és arról beszéltem neki, hogy sosem varázsol-
tam, ráadásul Anyának is megígértem, hogy
sohasem leszek olyan, mint Apa, hogy a tanult
Velachronos segédje voltam, hogy előbb írnok
leszek, aztán talán magam is írok majd köny-
veket, feltéve ha Velachronos visszafogad ma-
gához.
Aztán hirtelen megjelent előttem a Sybil
arca: felettem a sötétben, mint a telihold a fel-
hők felett. Az arca sápadt volt, és kerek, a te-
kintete elmondhatatlanul fekete, a bőre pedig,
úgy tűnt, mintha gyengén világítana.
És ezt mondta nekem, könnyedén kacagva:
– Varázsló, varázsló fia, a félelmetes Sybillel
vitatkozol. Bátor dolog ez, vagy egyszerűen
butaság?
Megálltam, csak ide-oda lengtem a köte­
leken.
– Sajnálom. Nem állt szándékomban…
– Ami a szándékodban áll, az nem feltétle-
nül egyezik azzal, amit csinálsz, Sekenre. Akár
sajnálod, akár nem, az utólag már mit sem szá-
mít. Tessék. Kimondtam a nevedet. Sekenre.
Másodjára is kimondtam. Tudod, hogy mi tör-
ténik, ha harmadjára is kimondom?
Alázatosan feleltem:
– Nem, Nagy Sybil.
– Varázsló, varázsló fia, gyere feljebb, és ülj
elém! Nem kell félned.
Felmásztam hát oda, ahol volt. Nagy ne-
hezen kivettem egy csontokkal és emberi
21
2018.04.18. 21:42:23
 GALAKTIKA
2018. május
maradványokkal borított fapolcot vagy ki-
szögellést. Óvatosan kinyújtottam az egyik
lábamat, és meglepetésemre a talpam stabil,
száraz fára lépett. Elengedtem a köteleket,
és leültem. A Sybil kinyúlt, és kinyitotta egy
lámpás ajtaját, aztán egy másikét és egy har-
madikét is. Lusta szörnyeket vártam, akik
lassan magukhoz térnek kábulatukból. Fény
és árnyék táncolt az aprócska, alacsony szo-
bában. A Sybil lábait keresztezve ült előttem,
csillogó kirakással díszített szőttes takarta a
térdeit. Egy ezüstérmékkel díszített, ember-
fejű kígyó ült feltekeredve az ölében. Amikor
szisszent egyet, a nő lehajolt hozzá, hogy meg-
hallgassa, mit suttog a fülébe.
Csendben maradt. Hosszasan nézett a sze-
membe.
Felé nyújtottam Apa kardját.
– Úrnőm, ezt tudom felajánlani szá-
modra…
Felszisszent ő is, a kígyó is, és egy pillanat-
ra kiült a döbbenet az arcára, sőt a félelem.
Ellökte magától a kardot.
– Sekenre, félbeszakítod a Sybilt. Nos,
most újból meg kell kérdeznem, hogy vajon
bátorságból teszed ezt, vagy ostobaságból?
Tessék. Harmadjára is kimondta a neve-
met. Egy pillanatra a torkomban dobogott a
szívem. De semmi sem történt.
Újból felnevetett; emberi volt a nevetése,
szinte kedves.
– Nagyon rosszul megválasztott ajándék,
varázsló, varázsló fia.
– Nem értem… sajnálom, Úrnőm!
– Sekenre, tudod te, miféle kard ez?
– Apáé volt.
– Ez egy Inkvizítor Lovag kardja. Apád
megpróbálta megtagadni igazi valóját, még
maga előtt is. Ezért belépett egy szent rendbe,
a legszigorúbb rendek egyikébe, felesküdött
a sötétség teremtményeinek pusztítására,
minden vad dolog üldözésére, boszorkányok,
22 Varázslóvá válni
006-024-schweitzer.indd 22
varázslók, még a vad istenek is ellenségeivé
váltak. Olyan erősen akarta a jó ügyet szolgál-
ni. Mindazért a jóért, amit az érte tett. Végül
csak ez a kard maradt neki.
– Úrnőm, semmi másom sincsen…
– Sekenre. Tessék, újra kimondtam. Na-
gyon különleges vagy. Az út, ami előtted áll,
szintén nagyon különleges. A jövőd nem azon
áll vagy bukik, hogy hányszor mondom ki a
nevedet. Tartsd meg a kardodat! Még szük-
séged lesz rá. Nem várok tőled fizetséget, leg-
alábbis még nem.
– Később kell majd megfizetnem, Nagy
Sybil?
Előrehajolt, és ekkor megláttam a fogsorát:
éles volt, és hegyes. A leheletében a folyami
iszapot éreztem.
– Az életed elég fizetség lesz. Mindenki a
megfelelő időben jön el hozzám, mint ahogy
te is most jöttél, amikor a legnagyobb szüksé-
get szenveded.
Aztán mesélni kezdtem neki, hogy miért is
jöttem, Apáról is meséltem, és arról, hogy mi
történt Hamakinával.
– Varázsló, varázsló fia, a Sybilt tanítod.
Bátorságból vagy ostobaságból?
Sírva fakadtam.
– Könyörgök, Úrnőm… Fogalmam sincs,
mit kellene mondanom. Szeretnék mindent
rendesen csinálni. Kérlek, ne haragudj rám!
Mond, mit kell tennem!?
– Varázsló, varázsló fia, minden, amit te-
szel, azt helyesen teszed. Mindez a hatalmas
mintázat része, amit figyelek, amit szövök,
amit megjövendölök. Életed minden fordu-
lópontjánál megújhodik ez a minta. Minden
jelentése megváltozik. Apád megértette ezt,
amikor visszatért a tenger túlpartjáról: akkor
már nem volt az Inkvizíció lovagja, hiszen túl
sokat tudott a varázslásról. Varázslóvá vált,
mialatt a varázslatok ellen harcolt. Olyan volt,
mint az orvos, aki elkapja a páciense betegsé-
2018.04.18. 21:42:23

gét. A tudása olyan volt, mint az ajtó, amit fel-
tártak, és többé már nem tudnak visszazárni.
Egy ajtó. Az elméjében.
– Nem – mondtam határozottan –, nem
leszek olyan, mint ő.
– Halld hát a Sybil próféciáját, varázsló, va-
rázsló fia! El kell utaznod, egyenesen a ször-
nyeteg gyomrába, be kell lépned a Mindent
Felfaló Isten szájába.
– Úrnőm, mindnyájunk számára utazás az
élet, és amikor meghalunk…
– Varázsló, varázsló fia, úgy fogadod a
Sybil szavait saját akaratodból, mintha aján-
dékot kapnál?
Féltem megkérdezni, mi történne, ha el-
utasítanám. Úgy tűnt, nincs választásom.
– Úrnőm, elfogadom.
– Te akartad tehát. Ha lelépsz az ösvényről,
ha félrelépsz, az is megváltoztatja az összes
élet szövedékét.
– Úrnőm, én csak a húgomat akarom vis�-
szakapni, és…
– Akkor fogadd el ezeket is!
Valamit belenyomott a kezembe. Az érin-
tése hideg volt, és kemény, mintha vasból lett
volna. A kígyószerű lény az ölében sziszegett,
mintha szavakat formált volna.
Nyitott tenyeremet az egyik lámpás felé
tartottam: két halotti érmét láttam rajta.
– Varázsló, varázsló fia, mától fogva férfi
vagy. Apád nem érte meg, hogy férfivá avat-
hasson. Ezért nekem kell ezt megtennem.
A kígyólény eltűnt a ruhájában. Ő maga
felállt; a mozgása légnemű volt, mintha füst-
ből volna. Csak az arcát és a kezeit láttam,
mintha lámpásokként lebegnének a félho-
mályban. Fogott egy ezüstpántot, és megkö-
tötte a hajamat, amint azt a férfiak teszik a
városban. Adott egy bő nadrágot is, épp olyat,
mint amilyet a városbeli férfiak hordanak.
Felöltöttem azt is. Nagy volt rám. Felhajtot-
tam a szárát a térdemig.
Varázslóvá válni
006-024-schweitzer.indd 23
GALAKTIKA
2018. május
– Egy kalózé volt – mondta –, de neki már
nem lesz rá szüksége.
Kotorászott még a lomok között, és előhú-
zott egy fél pár cipőt. Megpróbáltam felhúzni,
de csaknem a duplája volt a méretemnek.
Sóhajtott:
– A minta mindig megváltozik. Rosszat je-
lent. De ne is törődj vele!
Visszavette tőlem a cipőt, és elhajította.
Aztán előrehajolt, és homlokon csókolt.
Olyan hideg volt az ajkainak az érintése, hogy
égetett.
– Mostantól a Sybil jelét viseled, varázsló,
varázsló fia; az emberek meg fognak ismer-
ni erről a jelről. A jel felhatalmaz téged arra,
hogy háromszor segítségül hívjál, és én mind-
három alkalommal meg foglak hallani, és vá-
laszolni fogok. De légy óvatos! Ha többször
hívsz, akkor az enyém leszel, mint minden az
én házamban. Ez az ára a segítségemnek.
Adott egy vizespalackot és egy bőrtáskát,
tele étellel – sajttal, kenyérrel és szárított hal-
lal. Intett, hogy tegyem az érméket is a táská-
ba, nehogy elhagyjam.
A táskának hosszú pántja volt. A nyakam-
ba dobtam. Az üveget pedig az övembe akasz-
tottam, amit a köntösöm körül hordtam.
A homlokomon, ahol megcsókolt, zsibba-
dást éreztem. Odanyúltam, és megérintettem
azt a pontot. Jéghideg volt.
– Most menj, varázsló, varázsló fia, menj
egyenesen a Mindent Felfaló pofájába, menj
saját akaratodból! Menj, ahogyan azt a Sybil
megjövendölte, most azonnal…
Dobbantott egyet a lábával. Felsikoltottam,
ahogy szétnyílt alattam a padló, mint egy csa-
póajtó. Végtelen zuhanásnak tűnt, ami ezután
következett: halványan világító fehér csontok
és egyéb maradványok, valamint a Sybil lengő
lámpásai között hullottam alá. Még egyszer
láttam az arcát, magasan felettem, amint üs-
tökösként húz keresztül a sötétségen.
23
2018.04.18. 21:42:23
 GALAKTIKA
2018. május
Fájdalmasan csapódtam a vízbe, mélyre
merültem, de valahogyan felküzdöttem ma-
gam a felszínre, fuldokolva. Úszni kezdtem.
A kard megvágta a lábamat. A táska fojto-
gatott. Majdnem otthagytam mindkettőt, de
végül okosabb voltam, és lassan, darabosan
arra vettem az irányt, amerre a csónakomat
sejtettem. Riadtan pillantottam körbe, hiszen
biztos voltam benne, hogy az evatim kísértik
ezt a helyet.
Magasan felettem a Sybil háza csendbe és
sötétbe burkolózott.
Végre a lábam puha iszapot ért, és feláll-
tam a félhomályban. Gyenge fény szűrődött át
a város tízezer falába között.
Sűrű iszapban haladtam tovább, aztán
kiértem a nyílt vízre, elzuhantam, egy rövid
távot úszva tettem meg, a fény fele iparkod-
va. Aztán a lábam alatt egyszer csak homokos
partot éreztem, kimásztam a vízből, és ledől-
tem pihenni.
Legalább egy teljes éjszaka eltelt: rettentő
álmokat láttam Apáról, aki a varázsköntösét
viselte, és fel-alá járkált a vízparton. Arca
olyannyira eltorzult a gyűlölettől, hogy már
alig hasonlított Apára. Felém hajolt felemelt
kézzel, arra készült, hogy csapást mérjen
rám, de kimerevedett: arcára kiült a döb-
benet, sőt a félelem, mintha meglátott vol-
na valamit az arcomon, amit korábban még
nem látott.
Megpróbáltam megszólítani.
Aztán hirtelen felébredtem, teljes sötét-
ségben. Lépések csobbantak a közelemben.
Távolabb a mocsári madarak éneke jelezte a
hajnal közeledtét.
Apa hangja szólalt meg:
– Sekenre… szeretsz még engem?
Nem tudtam válaszolni. Csak csendesen
ültem magamban, remegtem a hideg levegőn,
lábaimat felhúztam a mellkasomhoz, kezeim
szorosan a csuklóimon.
24 Varázslóvá válni
006-024-schweitzer.indd 24
A napfény szürke homály formájában
érkezett. A közelben egy csónakot láttam,
ugyanazon a partszakaszon volt kikötve.
Nem az enyém volt, hanem egy halotti csó-
nak, ami nádfonatból készült.
Egy pillanatra azt hittem, hogy tökéle-
tesen megértettem a Sybil jóslatát, és meg-
dermedtem a félelemtől; de azonnal fel is
engedtem, hiszen annyi félelemben volt
már részem életemben, hogy egészen kezd-
tem hozzászokni. Nem érdekelt különö-
sebben a dolog. Nem tudtam összefüggően
gondolkodni.
Mint akit elbűvöltek, a testem az elmém
akarata nélkül cselekedett: kilöktem a csó-
nakot a nyílt vízre, aztán felmásztam, és
csendben befeküdtem az ott heverő hulla
mellé. Teljes nyugalom szállt meg. Hiszen
megjövendölték.
Szinte varázsütésre, belenyúltam a bőr-
táskába, kivettem a két halotti érmét. A sze-
meimre helyeztem őket.
(folytatjuk)
Kotun Viktor fordítása
1: Háromdimenziós kollázs. Ebben az esetben festett,
faragott, összekapcsolt fadarabokból álló alkotás.
Darrell SCHWEITZER
Amerikai szerző, 1952-ben született. Földraj-
zot és irodalmat hallgatott, írói karrierjét kri-
tikusként és rovatvezetőként kezdte. Dolgo-
zott Isaac Asimov SF-magazinjának, valamint
az Amazing Storiesnak a szerkesztőségé-
ben, majd részt vett a Weird Tales feltámasz-
tásában. Inkább fantasyt és horrort ír, időn-
ként ki-kikacsingatva az SF felé. Első pro-
fesszionális publikációja a Weirdbookban
jelent meg, 1971-ben. Számos tanulmányt írt
H. P. Lovecraftról, valamint történeteket is az
ő világaiba. Magyarul eddig három novellája
volt olvasható, a legutóbbi a Galaktika 330.
számában.
2018.04.18. 21:42:23
 FANTASZTIKUS
KEDVEZMÉNYEK
ARANY, PLATINA ÉS
GYÉMÁNT KLUBKÁRTYÁS
TAGJAINKNAK
OLCSÓBB GALAKTIKA- ÉS GALAKTIKA XL-ELŐFIZETÉS,
VÁLASZTHATÓ AJÁNDÉKKÖNYV, ÉS TOVÁBBI
ENGEDMÉNYEK! AF AN
KEDV TASZTIK
• GALAKTIKABOLT.HU: 25-30% E
AJÁN ZMÉNYEK S
U
DÉ
• FANTASMANIA.HU: 10% FOLYA KOK KÖRÉ S
MA T
É

• TRAFÓ: 10-20% B ŐV Í T O S A N
TJÜK
• KRAK’N TOWN STEAMPUNK SALOON: 10%
• VR LAB: 10%
• HAMMERTIME CAFE: 5-30% ÚJ!
• HUNYADI GASZTROMŰHELY BBQ:ÚJ10-20%
• PlayVR: HAVI NYEREMÉNYJÁTÉK
!

Z Z A MEG MAGÁT VAGY SZER

DÉKO ETTE
N
AJÁ VÁLTSON KLUBKÁRTYÁT MOST! IT!
W W W.GAL AKTIK A .HU/KLUB

025-klub.indd 25 2018.04.18. 21:18:31

 GALAKTIKA
2018. május
Csip a bőr alatt
Egy egyszerű elektronikus eszköz. Akkora, mint egy
rizsszem. Mégis hatalmas indulatokat vált ki az ellenzőkből.
Valljuk be, jogosan.
H
ASZNOS ESZKÖZ, a sátán
bélyege, vagy csak az első lépés
a kiborggá válás felé. Három
markánsan különböző véle-
mény ugyanarról a pici eszközről. Ez a bőr
alá ültethető csip.
Az egész probléma az RFID technológia
megjelenésével jelentkezett. Már mindenki
találkozott vele, ez az a kis lapos izé, amit
a boltokban ráragasztanak a drága italokra,
belevarrnak a ruhákba, általában minden
drágább termékre rákerül. E miatt a kis csip
miatt kell a pénztárnál végighúzni a termé-
ket, különben a kasszák mellett vagy az aj-
tóknál elhelyezett érzékelőkapuk hangosan
fognak visítani.
Ez a megoldás az áruházi szarkák ellen
kell, de a technológiát valójában az áruk
gyártási és kereskedelmi nyomonkövetése
miatt fejlesztették ki. Érintés nélküli, rá-
diófrekvenciás technológia, amely ada-
tokat közvetít a csip és a leolvasó között.
A  vonalkód utódjának szánták, mert annál
több szempontból is sokkal hatékonyabb.
26 Csip a bőr alatt
026-028-tudomany.indd 26
Nemcsak termékek, hanem akár csak egyes
részegységek, alkatrészek azonosítására is
alkalmas.
Innen már csak egy lépés volt, hogy mi-
ért ne lehetne vele állatokat is azonosíta-
ni. Így született meg a körülbelül rizsszem
méretű csip. Beültetése alig problémásabb,
mint egy egyszerű injekció. A csipet a nyak
bal oldalán, a bőr alá helyezik el. A bur-
kolata olyan szövetbarát anyagból készül,
amilyeneket a műtétek során is használ-
nak. A kutyák esetében már általánosan
elterjedt, néhány éve kötelező is, de szinte
bármilyen haszonállatnál alkalmazható, a
macskáktól kezdve a vadászgörényeken át
a lovakig. Az ok kézenfekvő: egyértelműen
lehet azonosítani az állatot és a gazdáját.
Ez jó akkor is, ha csak egy szilveszteri pe-
tárdázástól megijedt kutyát kell visszajut-
tatni a gazdájának, ha versenyállatokat kell
ellenőrizni, vagy éppen egy nagyértékű
ellopott állatot visszajuttatni jogos tulajdo-
nosának. De ugyanilyen jól jöhet a bioló-
gusoknak a vadállatok nyilvántartására és
megfigyelésére.
Ezek után szinte már várható volt a követ-
kező lépés: ültessünk csipet az emberbe. Egy
ilyen csip pótolhatná a munkahelyi belépő-
kártyánkat, ez adna hozzáférést a kompute-
rünkhöz, nyithatnánk vele ajtókat, sőt akár
a fizetésre is használhatnánk. Támogatói
szerint óriási előnye, hogy nem lehet otthon
hagyni, elveszíteni, ellopni.
2018.04.18. 21:18:22

A világon az első személy Kevin Warwick,
a Coventry University kibernetikaprofesszo-
ra volt, aki már 1998-ban kezdett ilyet vi-
selni az alkarjában. Akkor kapta a „Cyborg
Professor” becenevet. A technológia az el-
múlt húsz évben sokat fejlődött, és az elmúlt
hónapokban a téma hirtelen aktuális lett.
Egy szibériai orvos 2014 óta ültet csipet
a bőre alá. Így valóságos multifunkcionális
kütyüvé vált a teste, sok feladatot képes meg-
oldani egy egyszerű kézmozdulattal: kinyitja
munkahelye ajtaját, számlákat fizet, feloldja
komputere zárolását. Jelenleg hat csip van a
bőre alatt, a legnagyobb 2 x 12 mm-es, a leg-
kisebb 1,5 x 8 mm-es, és 800-1000 bájt ada-
tot tud tárolni ezek segítségével. A csipeket
egy vastagabb injekciós tűvel fecskendezte
be. Elmondása szerint, amennyiben helye-
sen fecskendezik be a mikrocsipet, egyálta-
lán nem lehet észrevenni a jelenlétét. De a
beültetés bakteriális fertőzéssel is járhat. Az
idegkárosodás sem kizárt, ha a „műszer” túl
közel kerül egy nagyobb ideghez.
A wisconsini Three Square Market cég
bőr alá ültethető mikrocsippel látja el al-
kalmazottait, ami meggyorsítja a fizetést,
és különböző munkahelyi funkciókat is
egyszerűbbé tesz. Helyettesíti a mobilos és
Csip a bőr alatt
026-028-tudomany.indd 27
GALAKTIKA
2018. május
bankkártyás fizetést, meggyorsítja például
a bejelentkezést a számítógépes rendsze-
rekbe, és belépést biztosít bizonyos terü-
letekre. A dolgozókat nem kötelezik a csip
beültetésére, a dolog teljesen önkéntes, de a
többségnek bejön az ötlet, és sorban állnak a
jelentkezők. A legtöbb alkalmazott alig vár-
ja, hogy átessen az apró műtéten. Az eszközt
a hüvelyk- és mutatóujj közé ültetik be, há-
romszáz dolláros árát a cég állja.
A svéd Epicenter cégnél egyenesen csip-
beavató bulikat tartanak azoknak, akik ön-
ként vállalják a viselését. Mivel ez egy tech
cég, itt még érthető a nagy lelkesedés.
Az Atlético Tigre argentin labdarúgó klub
2016-ban egy olyan szezonbérletet vezetett
be, amelyik mikrocsip formájában a bőr alá
ültethető. Az argentin topligában szereplő
klub illetékesei szerint az ilyen belépővel
rendelkező szurkolók további azonosítási és
jegyellenőrzési eljárás nélkül, vagyis sokkal
gyorsabban juthatnak be a stadionba. A klub
főtitkára a klub címerét ábrázoló tetoválása
alá ültette be a csipet. Így már érthető a csa-
pat már csaknem himnusznak számító dala:
„Magamban hordozlak téged”.
A svéd állami tulajdonban lévő SJ nevű
vasúttársaság tavaly elindított egy kísérle-
27
2018.04.18. 21:18:22
 GALAKTIKA
2018. május
ti programot, vállalkozó kedvű utasaik egy
bőr alá ültetett csippel egyenlíthetik ki a
vasúti viteldíjat. A társaság ezzel váltaná ki a
papíralapú vonatjegyet. A cég nem foglalko-
zik beültetéssel, olyanokat keres, akik már
rendelkeznek az eszközzel. Mindössze két-
ezer ember van egész Svédországban, akik
ilyen implantátummal rendelkeznek, már
meg sem lepődünk azon, hogy legtöbbjük a
technológiai szektorban dolgozik.
A legfurcsább esetet mégis egy ausztrál tu-
dós, Meow-Ludo Disco Gamma Meow-Meow
szolgáltatta. (Tényleg így hívják, hivatalosan
erre változtatta a nevét.) A 34 éves férfi ki-
szedte elektronikus bérlete csipjét, és beültet-
te a bőre alá. A hatóságoknak nem tetszett az
ötlet. Amikor a kalauz odalépett hozzá, hogy
mutassa meg az Opal utazási kártyáját, meg-
büntette, mert érvényes bérlet nélkül utazott,
és elő sem vette azt, amikor kérte tőle. Az ügy
a bíróságon folytatódott. 220 ausztrál dollárra
bírságolták rongálásért.
De ha ennyien rajonganak érte, akkor
miért a másik oldal ellenállása? Valójában
a rajongók száma a kevesebb. A többség egy
dologtól tart igazán: a totális megfigyeléstől.
Egy ilyen eszköz birtokában a vállalat veze-
tése korlátlanul megfigyelheti alkalmazottja
mozgását. Bár minden cég esküdözik, hogy
nem tesz ilyet, ugyebár ennek megváltozta-
tása pusztán egy kapcsoló átváltása a szoft-
verben. A csip révén nemcsak a cég, de más
illetéktelenek is, akár az állam is megfigyel-
heti az emberek mozgását, tevékenységét. De
ha nem is használják fel az így nyert adato-
kat, más, feltörve a rendszert, hozzájuthat
ezekhez. Egy belépőt ott hagyhatok az asz-
talomon, vagy felmondáskor kidobhatom a
kukába. Azonban egy bőr alatti csipet nem
lehet csak úgy eldobni.
Szintén problémát jelent, hogy minden-
hol azt bizonygatják, ez a csip passzív, csak
28 Csip a bőr alatt
026-028-tudomany.indd 28
az olvasó jelére adja meg a benne tárolt kó-
dot. Ezzel szemben léteznek félaktív és ak-
tív csipek is. Utóbbiak 6-10 évig is képesek
a jelüket akár 10 méter távolságra eljuttat-
ni. A  jelenleg kapható aktív csip pénzérme
nagyságú, de hol tart már a fejlesztés?
Problémás az is, hogy elvileg csak a ben-
ne rögzített kódot tudja megadni. (Az álla-
toknál ez egy 15 jegyű szám.) De emellett
léteznek egyszer és sokszor írható csipek is,
amelyekben akár 1 000 karakter is tárolha-
tó. És ismétlem, ez csak a boltokban elérhető
verzió. Hol tarthat itt is a fejlődés? És mi a
garancia arra, hogy tényleg csak egy passzív,
gyárilag beégetett kódú csipet kap a vállal-
kozó ember?
Az álláspontok szélsőségesek. Jog-
gal, hiszen ez az első olyan technológia,
amelynek úgy lehet rabjává az ember,
hogy nem tehet ellene semmit. Minden
eszköz lényege, hogy lehet jóra és rosszra
is használni. A szándék nem az eszközön
múlik, hanem az emberen. De manapság
nagyon erős a tendencia, hogy minden,
jóra szánt eszközt előbb-utóbb rosszra
használnak: legyen az kés, maghasadás
vagy közösségi média. Miért pont ez len-
ne kivétel? De akkor mit tudunk tenni?
Már most gondolkodjunk el rajta, mert a
bőrünkre megy a játék.
Kovács „Tücsi” Mihály
2018.04.18. 21:18:22
 KÖNY VH ÉTIG M EG JE LENŐ KÖ N YV EI NK
A

029-konyveink.indd 29 2018.04.18. 21:17:26

 GALAKTIKA
2017. január

Apróságok csodája
B
ILL ROBERTSON mikro-
gépészmérnök igazi steampunk
világba repíti el azokat, akik
megismerik a miniatűr replikáit.
Működőképes minigépei és -házai világszerte
ismertek, több játékkiállításon vett már részt
modelljeivel, és még múzeumok is beszerez-
tek tőle néhány élethű darabot. Az aprólékos-
ság, amivel dolgozik, nem mindennapi: mun-
kája során egyesül a művészet, a tudomány és
a mérnöki pontosság is. Saját bevallása szerint
csak azt készíti el, ami tetszik neki. Ha vala-
mi nem nyeri el a tetszését eredetiben, biztos,
hogy soha nem fogja megépíteni. Többször
utasított már vissza megrendelést, mert úgy
gondolta, csúnya lenne az elképzelt miniatűr.
Robertson Washingtonban született, és szinte
a helyi Smithsonian Intézetben nőtt fel, második
otthonaként tekintett a múzeumra. Mindennap
oda járt, minden zugát ismerte, és eközben an�- századi grúz otthonok ihlettek. Az elkészíté-
nyi tudást próbált magába szívni, amennyit csak se összesen kilenc évet ölelt fel, amiből két év
lehetett. Az évek során összebarátkozott a múze- csak kutatásokra ment el. A házikóban nem-
um dolgozóival is, akik engedélyezték, hogy a régi csak barokk bútorok vannak, de apró, bélyeg
kiállítási darabokat felújítsa. A kicsi repülőket és méretű olajfestmények, üvegkristály kiegé-
autókat élettel töltötte meg, később pedig saját ba- szítők, valamint egy lépcsősor 100 lépcsőfok-
rokk stílusú miniatűr bútorokkal is kiegészítette kal. A ház kívülről is aprólékos, 12 000 darab
a múzeum készletét. A húszas éveinek elején fel- zsindely került a tetőre, ezenkívül meg kell je-
építette addigi legnagyobb munkáját, édesanyjá- gyezni, hogy minden ajtaja és ablaka nyitható
nak egy nyolcszobás babaházat, komplett barokk és kulcsra zárható.
berendezéssel. Néhány évvel később elkészítette Az édesanyjának készített babaház óta
XV. Lajos mikroszkópjának replikáját. Az elké- eltelt 38 év, Robertson Kansasbe költözött,
szítéshez 125 db fa-, fém- és üvegdarabot használt és ott rendezte be műhelyét is, ahol mini-
fel. Robertson, ha teheti, betartja a korabeli fel- atűröket alkot. Dolgozott már együtt több
jegyzésekben foglaltakat, ezért gyakran egy-egy múzeummal és magazinnal, de alkotásainak
miniatűr elkészítési ideje 10, rosszabb esetben 1 nagy része a National Museum of Toys and
000 órányi munkába kerül. Miniaturesben, Kansasben található.
A leghosszabb projektje a Twin Manors
volt, egy 152 x 91 cm-es babaház, amit a 18. Gricman Kata
30 Intelligens dizájn

030-031-kepregeny.indd 30 2018.04.18. 21:16:45

 GALAKTIKA
2018. május

Asztro-trilógia
kiállítás a Bélyegmúzeumban

A
TAVALYI ÉV legnagyobb sikerű
bélyegmúzeumi kiállítását újra lát-
hatja a közönség 2018. május 22-től.
Asztro-trilógia – a cím utal egy
tudományág három aspektusára. Asztrológia,
amely a szabad szemmel érzékelhető világot
értelmezte, s próbált előrejelzéseket adni; aszt-
ronómia, amely a tudományos normák szerint
vizsgálja az Univerzumot; asztronautika, amely
a Földet elhagyva gyűjt egyre több és pontosabb
információt a világegyetemről.
Célunk szórakoztatva mesélni a bélyegek
közvetítésével az Univerzumról. Bemutatjuk a
1 8 . M Á J U S 2 2 -T Ő L
20
csillagászat történetének főbb állomásait, a Nap-
ILÓGIA
rendszer égitestjeinek felfedezését a mitológiai A S Z T R O - TÚRZEU M BAN
kezdetektől az elmúlt évek legújabb ismereteinek A B É LY E G M
bélyeges lenyomatáig.
Csillagtérkép, planetáris ugróiskola, a világ
első és mindmáig egyetlen Merkúr-glóbusza,
Hold-gömb, Mars-gömb és más izgalmak várják
az érdeklődőket.
Okostelefonnal érkezők a témához illő zenei il-
lusztrációkat is kapnak a látvány mellé QR-kódok
segítségével. Lesznek csillagokról szóló mesék, a
gyerekek pedig találkozhatnak a kis herceggel, és
otthonával, a B-612-es kisbolygóval is.
Az Asztro-trilógia kiállítást 2018. október vé-
géig tekinthetik meg. (x)

1 074 Bu d a p e st, H á rsfa u . 47.

w w w. b e l ye g m u ze u m . h u 31

030-031-kepregeny.indd 31 2018.04.18. 21:16:46

 GALAKTIKA
2018. május
A párbaj a galaxis minden pontján
ugyanolyan szabályokkal bír... És
aki gőgös, az általában veszít...
Anamaria Borlan
A BÉRGYILKOSOK GALAKTIKUS
NAGYGYŰLÉSE
A
BÉRGYILKOSOK galaktikus
nagygyűlése revolverlövéssel vet-
te kezdetét. Az 1887-es Webley
Mk I rideg, jellegzetes durranása
minden jelenlévő figyelmét felkeltette. Egy
pillanatra csend lett, aztán fémes zörejek és
csattogások közepette a szakértők ügyes ke-
zében megjelentek a náluk lévő fegyverek.
Nagy vagy kicsi, összeszűkült vagy tágra
nyílt, kerek, mandulavágású, ferde vagy rossz-
indulatú szemmel néztek egymásra. Barna,
fekete, kék, zöld vagy egyéb színű szemek
vizsgálgatták szúrósan a fegyverek tulajdono-
sait. Fluoreszkáló, színváltó fények cikáztak a
jelenlévők testén, és megvilágítottak egy rakás
egyéb fegyvert, amelyek kétlábú csontrendsze-
rek, vízszintesen elhelyezkedő védővázak, kül-
ső vázak, gerinctelenek védőpáncéljai, ásványi
elemek szemcsetöredékei, fémvázak és egyéb,
többé-kevésbé – jóval kevésbé – hétköznapi
belső építmények mellett bújtak meg.
32 A bérgyilkosok galaktikus nagygyűlése
032-038-borlan.indd 32
Egyesek ajka összeszűkült, másoké dühös
grimaszba torzult, néhányan megőrizték hi-
degvérüket. Nem feltétlenül volt az nemes
szőlőből származó kék vér – az ilyen szőlőnek
lehet bíborvörös, piros, fehér, sárgásfehér,
zöldesfehér vagy akár rozészínű termése is,
mint az a bor, amit úgy nyernek, hogy három
napig áztatják mustban a fekete szőlőszeme-
ket.
Valahonnan a terem magas mennyezete
felől – a hely egyszer, régen repülő tárgyak
hangárjaként szolgált – éjszakai szél halk
susogása hallatszott. Metsző, hideg, erős fu-
vallat volt. Néhány résztvevő, a melegvérűek
összezsugorodtak fájdalmukban, különféle
nyílásaikból zöldessárga folyadék kezdett szi-
várogni, cseppfolyós, ragadós, büdös váladék,
amely a hőmérséklet hirtelen csökkenése mi-
att azonnal megkocsonyásodott.
Az emberek ösztönösen, tömör csoportot
alkotva félrehúzódtak.
2018.04.18. 21:16:36

Bár halálos ellenségek voltak, a fenyege-
tő veszedelem láttán szövetséget kötöttek
a túlélés érdekében. A dinoszauruszfélék
és néhány hüllő a padlón vergődött, és szép
színű anyagokat fröcsköltek a hullámpala
falakra. Rekeszizmuk és hasizmaik görcsbe
rándultak, aminek eredményeként gyomruk
és vékonybelük tartalma távozott belőlük a
nyelőcsövön, a szájon, az orron vagy egyéb
nyílásokon át, mindez értelmezhetetlen röfö-
gés és üvöltözés közepette.
Totális lett a káosz, és ez tömeghisztériát
eredményezett. Esetünkben a tömeget az ösz-
szes jelenlévő, tehát negyvenkét lény alkotta,
beleértve a legfelsőbb vezetőt is. Az egyik
bérgyilkos igazoltan és véglegesen hiányzott.
Betegsége miatt kérte, hogy tekintsenek el az
éves nagygyűlésen való részvételétől. Az ide-
gei mondták fel a szolgálatot. Pontosabban
depressziós lett, miután nem találta el a há-
rom méter távolságban lévő célpontot, ezért
kötelezték, hogy menjen el az orvosrobothoz,
hogy az megvizsgálja, és szükség esetén ki-
vágja a bal agyféltekéjét. Mindezt pontosan
az összes bérgyilkos éves találkozója idején.
Egy elefántcsontszínű, nem kifejezetten
ázsiai kinézetű sárkány, melynek mestersé-
ges bundája felborzolódott a tarkóján, hasa
pedig felduzzadt, megpróbált a mennyezet
közelébe repülni. Öt karmával igyekezett
megkapaszkodni az egyik támasztóoszlopon.
Rjú, a háromkarmú japán sárkány lágyan, ke-
csesen, kényes orrával fújtatva siklott mellet-
te. Vékony, mérgező gázcsíkot hagyott maga
után. A drákóiakhoz tartozó két bérgyilkos
egymást bökdöste kétágú fegyvereivel. Va-
lamilyen nehéz, komoly, csak általuk ismert
ügyön vesztek össze.
Aztán hirtelen félbeszakadt minden, mint-
ha a kaszás hosszú, görbe, alaposan megéle-
zett kaszája kettévágta volna a filmszalagot.
Ugyanez a kaszás korábban a hangár előtti
A bérgyilkosok galaktikus nagygyűlése
032-038-borlan.indd 33
GALAKTIKA
2018. május
füvet vágta le. Senki sem moccant, senki sem
pislogott, mindenki visszafojtotta lélegzetét.
Egyik-másik jelenlévő állkapcsát csikorgatta,
valakinek az alsó állkapcsa még le is esett.
Valahol oldalt egy karcsú, orsó alakú ember-
szabású bújt át könnyedén a kis tetőablakon,
és kecsesen, fesztelenül leereszkedett egy kö-
télen.
Gyönyörű, testhezálló ruhája minden két-
séget kizáróan fekete volt, és rendesen ki-
emelte az edzőteremben alaposan kidolgozott
izmait. Csak egy kézzel kapaszkodva, lassan,
látványosan ereszkedett alá, mint egy szédítő
híreket hozó angyal. Ahogy közelebb jutott
a padlóhoz, a hüllők, sárkányok, dinoszau-
ruszok, emberek és földönkívüliek egymás,
esetenként lúdtalpas lábát, mancsát, alsó vagy
felső végtagjait taposva, módszeresen hátrál-
tak előle. Végül kialakult egy elég nagy, öt
méter átmérőjű üres kör.
A testhezálló ruhás alak – muffja és gal-
lérja latexből, csuklyája neoprénből készült
– laza, fürge szaltóval leugrott. A kötél him-
bálózott mögötte. Mindenki a zavartalanul
viselkedő jövevényt nézte. Néhány hüllőféle
gyilkos tekintettel próbálta térdre kényszerí-
teni, de a kétlábú elegánsan elhajolva, gyors,
pontos ugrásokkal cikázott a tekintetnyalá-
bok között.
A drákóiak, akik a profinál is profibb gyil-
kosok magasabb rendű szövetségébe tartoz-
tak, áthatolhatatlan falat alkottak a nagyfő-
nök körül, aki felfújható párnáján gubbasztva
rejtőzködött mások tekintete, szimata, hallá-
sa és tapintása elől. Csak az álarcot viselő, az
imént a mennyezetről leereszkedő jövevény
tudta, hol tartózkodik a legfelsőbb vezető.
Két, jól kiszámított szaltóval a hüllőfé-
lék védőfala előtt termett. Az álarc szemré-
sén át nagy türelemmel és összpontosítással
mindegyiket egyenként szemügyre vette. Ez
eltartott egy ideig. Ezalatt a többiek ásítoz-
33
2018.04.18. 21:16:36
 GALAKTIKA
2018. május
tak, pletykáltak, trágár szavaktól hemzsegő,
csöpögős történeteket meséltek egymásnak,
egyesek röhögcséltek, mások unalmukban
lökdösődtek. A drákóiak nem kifejezetten
ázsiai tagjai elnyúltak a repülő tárgyak volt
hangárjának nem túlságosan tiszta, cemente-
zett betonpadlóján.
A nagy és piros fejű kis, zöld földönkívü-
liek végtagjaikat rágcsálták, aztán örömteli
vagy helytelenítő hangokat hallatva mutogat-
ták őket egymásnak. Még fogadtak is, hogy
az nyer, aki képes lerágni egy egész ujjperecet.
Nem tudtak megegyezni, hogy mi legyen a díj,
és összevesztek. Egy nagy, gőgös, hosszú és vé-
kony nyakú dinoszaurusz képen törölte őket
a farkával, amitől az egész csoport apróság az
egyik sarokban végezte, egymás hegyén-hátán.
Mindenki felfigyelt egy fémes, alig hall-
ható hangra. Profi gyilkosok lévén – az élet
hét szférája legjobbjainak krémje – egy ilyen
hangra nem lehetett nem felfigyelni. Minden-
ki hegyezte azt az egy vagy két, külső vagy
belső, szokatlanul apró vagy hatalmas fülét,
mely vagy a belső harcoktól lógott cafatok-
ban, vagy az ellenség tépte meg. Az egyfülű-
ek, vagy azok, „akiknek” nem volt fül a fején,
hallóképességüket latba vetve, feszült figye-
lemmel próbálták azonosítani a hangot.
– Én vagyok minden idők legnagyobb gyil-
kosa! – dörögte a kötélen leereszkedett, szűk,
fekete ruhát viselő egyén azok nemzetközi
nyelvén, akiknek nem kellett tolmács.
Néhány megtermett dinoszaurusz, hüllő
és sárkány, sőt még a drákóiak egyik, a pokol
tüze által körülvett tagja is közelebb lépett,
és kíváncsian nézett le a számukra miniatűr
lényre azzal a látható szándékkal, hogy ala-
posan megismerjék ezt az új, szokatlan és
nyugtalanító valamit, ami megzavarta éves
értekezletüket.
– Hogy merészelsz…? – lépett előre egy
határtalanul arcátlan, összevissza tetovált,
34 A bérgyilkosok galaktikus nagygyűlése
032-038-borlan.indd 34
megtermett, fekete, hosszú hajú, de már ko-
paszodó mexikói. Miközben vészjósló hangon
mondta ezt, feketés ajkai közül kivillant egy
sor fémfog.
Az álarcos hirtelen feléje fordult, a mexikói
pedig abban a pillanatban összeesett. A ke-
gyetlen tekintetű zsarnok addig szorongatta,
amíg össze nem ment a szorításban, mely az
utolsó csepp folyadékot is kipréselte a testé-
ből. Végül csupán egy vékony szervesanyag-
réteg maradt belőle.
– Szeretné még valaki összemérni fék-
telenségét az enyémmel?! – kiáltotta a test-
hezálló ruhájú vastag, kimért, mély hangon.
Körülnézett, és ehhez igénybe vette harma-
dik, teleszkópos karon felemelkedő szemét is.
Összetett szem volt ez, mellyel teljesen körbe-
nézhetett, mozaikosan, mint a legyek. Perifé-
riás látásával a legapróbb mozdulatot is ész-
revette, még azt is, ha valaki csuklott egyet.
Egy tekintélyes öltözetű férfi – hakama-
nadrág, illetve a legkiválóbb fekete selyemből
készült haori volt rajta – eléje lépett, és bal
keze nagyujját kardja keresztvasára tette. Ez
az agresszió jele volt, arra utalt, hogy ketté
akar hasítani valamit, egy sólyomtollat, egy
bambusztörzset vagy egy beképzelt egyén
torzóját.
Méregették egymást. Tekintettel, vonal-
zóval, az MKSA-rendszer mérőszalagjával, a
gyorsulási sebesség csomójával, az admissziós
rendszer nyomásmérő higanyoszlopával…
És, mint amikor két különböző faj lejt szink-
rontáncot a vízben, egyszerre jutottak arra a
felismerésre, hogy súly, magasság, reakcióidő,
lábméret és korábbi szerelmi ügyek tekinte-
tében azonos koordinátákkal rendelkeznek.
A  két alak eredete „egy sima-két fordított”
módjára fonódott össze, mint valami kötött-
áru, amelyet ugyanaz az anya kötött. Mint
egy összetett és mozgó festmény páratlan szá-
mú oszloppal, vonallal és sok megtört sorral.
2018.04.18. 21:16:36
 GALAKTIKA
2018. május

– Testvér!?! Te! – rikoltotta hirtelen az

újonnan érkezett, mesterien utánozva a meg- EGY JAPÁN CÉG
lepetés örömét. – Te, aki testvérem vagy! HÍRESSÉGEKRŐL KÉSZÍT
És már majdnem megölelte a szamurájt.
Amaz gyorsan előretolta könyökét, és úgy TITKOS MÁSOLATOKAT,
állt ott, mint aki támadással akar védekezni. HOGY AZTÁN ÁRUBA
Nem válaszolt a szóbeli provokációra, csupán
a másik homlokába hatolt hipnotizáló tekin- BOCSÁSSA AZOKAT.
tetével, és régóta és alaposan rejtegetett mocs- A TERVBE AZONBAN KIS
kos titkokat tárt fel olyan váratlan helyeken,
amelyeket a felejtés megtévesztő fátylai borí- HIBA CSÚSZIK...
tottak.
– A saját testvéred testvére vagy, nem az én
testvérem testvére – válaszolta kemény, éles,
fémes hangon, ami olyan volt, mint egy roc-
kos röfögés. – Én Elixiriából származom, te
pedig Pantavizionból!
És hosszú sziszegés közepette a másikra
szegezte tekintetét. Hogy a hüllőfélék beledö-
göljenek az irigységbe…
A gyilkosok éves tanácskozásának rész-
vevői nevetésben törtek ki. Mintha automata
parancsszóra tették volna. Mindenkinek az
arcára, annak jobb vagy bal oldalára kiült
az öröm és az elégedettség. Ezt tükrözte a
sok jellegzetes arc- és szájmozdulat, meg a
jellegzetes, ismétlődő, artikulálatlan hangok
is. Egyesek jókedvűen hahotáztak, mások éle-
sen visítoztak, mások torkából tompa hangok
gördültek elő. A hangár hangos és hosszas,
gúnyolódó vagy sértő bőgéssel, morajlással,
vidám kiabálással telt meg.
A testhezálló ruhát viselő álarcos lény a
digitális óra számlapján lévő mutatók járásá-
val megegyező irányban forgott. Először jobb PÖRGŐS BEMUTATKOZÓ
sarkán tette ezt, aztán lábat váltott, mert a
nagy forgásban felforrósodott és fájni kezdett
REGÉNY AKTUÁLIS
a sarka, amiből vékony füstcsík kezdett teke- MONDANIVALÓVAL.
rődzve felszállni.
Hideg és a fontos pillanat súlyát magában R E N D E L D M E G I T T:
hordozó tekintettel egyenesen a szamuráj ke-
W W W . G A L A K T I K A B O LT. H U
gyetlen szemébe nézett. A lárma ugyanolyan
A bérgyilkosok galaktikus nagygyűlése 35

032-038-borlan.indd 35 2018.04.18. 21:16:41

 GALAKTIKA
2018. május
hirtelen ült el, ahogy elkezdődött. Mindenki
agyra-főre tippelgetett. Fogadási táblázatok
születtek, fogadási listákat állítottak össze,
senki sem törődött már az ellenséges indu-
latokkal és a szakmai irigységgel, valamilyen
arányban mindenki beszállt a játékba.
Azonban váratlanul felmerült egy problé-
ma. Már nem voltak egyenlő számban a két
oldalon. Igaz, hogy a dinoszauruszfélék, a zöld
és barnás foltos hüllőfélék, a drákóiak, a nem
kifejezetten ázsiai és rjú sárkányok a földi és
földönkívüli kétlábúakhoz, valamint a közép-
ultraföldi frakció kétlábúihoz hasonlóan két
táborra szakadtak, viszont, mióta a jövevény
leereszkedett a repülő tárgyak volt hangárjá-
nak kisablakából, ez az egyensúly megbomlott.
A nagyfőnökkel együtt negyvenketten vol-
tak összesen. Plusz egy fő. Mit lehet itt tenni?
Ebben az esetben a gyilkosok összejövetele
egyik részvevőjének valamilyen módon tá-
voznia kell. Élve, kevésbé élve, egyre kevésbé
élve, vagy egyáltalán nem élve. Más megoldás
nem nagyon kínálkozott. A neopréncsuklyás
betolakodó volt az, akinek alapból nem kellett
volna rájuk törnie, megzavarva a galaktikus
bérgyilkosok békés éves tanácskozását.
Ki ez az alak, aki belerondított a nagygyű-
lésbe? Miért jött éppen most, nem egy nappal
előbb vagy később? Ez azt jelenti, hogy előre
megfontolt szándékról van szó, egy jól kigon-
dolt terv logikus részéről, amit tökéletesen
végrehajtottak. Lehet, hogy valaki ideküldte
ezt az álarcost, valaki, aki lesből akar gyil-
kolni, és akit akarva-akaratlanul nem hívtak
meg az általános nagygyűlésre.
A jelen lévő egyének két táborra szakad-
tak, pro és kontra, senki sem maradt semle-
ges, senki sem maradt ki belőle. Megvitatták,
hogy melyik győzhet. Az újonnan keletkezett
lárma megszűnőben volt, már halkabban, lá-
gyabb és diszkrétebb hangon pusmogtak egy-
más között.
36 A bérgyilkosok galaktikus nagygyűlése
032-038-borlan.indd 36
A félelmetes szamurájt nagyon is jól ismer-
ték. Tisztelték és széles ívben elkerülték, mert
tudták, hogy nagyon fürgén bánik a kardjá-
val, mely olyan éles, mint annak a kaszásnak
a kaszája, aki lekaszálta a bejáratnál lévő fü-
vet. A Naprendszerben, sőt még egyes párhu-
zamos világegyetemekben is azt pusmogták,
hogy a szamuráj egy, még meg sem született
szűzlány bőrén élesíti kardja pengéjét. Ezért
tudott mindent kettévágni, még az ész akara-
tát is.
Ha egyikük eltűnik, visszaáll az egyensúly,
és minden tökéletes lesz, mint azelőtt. De a
testhezálló ruhát viselő egyén sem tűnik na-
gyon nyájasnak vagy leereszkedőnek. Brutá-
lis, ádáz, kíméletlen összecsapás lesz.
– Ki vagy? – kiáltotta egy torokhang a tö-
megből, a pro-táborból. Dobbantott egyet,
hasított patái koszinuszhullámos rezgést kel-
tettek a cementborítású betonpadlóban. Pon-
tosan negyed pillanattal később elszabadult
a dobogás, taps, szárnycsapkodás, csont- és
fémvázak csörgése, és mindezt torokhangú
kiáltozás, visítozás, ordítozás és hangosko-
dás kísérte. És ezeket az ismert és ismeretlen
bolygórendszerek összes nyelvén adták elő.
– Még azt mered kérdezni, ki vagyok?!
– ordította felháborodva a fekete ruhás, mi-
közben az agytekervényeibe ágyazott fordí-
tóvírusok lefordították a szavakat, hogy min-
denki értse, mit mond. – Szóval senki sem
ismer? Ezzel megsértitek a gyilkosok társasá-
gát! Én vagyok…
Az üvöltés beleveszett a hangár magassá-
gába, a hullámpala falak felerősítették, ádáz
dübörgést idézve elő.
– Jól van – mondta a szamuráj nyugodtan,
szinte unottan. – Te vagy a kétszeresen Rh-
pozitív alak. Na gyere!
Az űrruhás lény besorolásának hallatán
enyhe moraj vonult végig a gyilkosok gyüle-
kezetén. A bolygók közötti testvéri szövetsé-
2018.04.18. 21:16:41
 GALAKTIKA
2018. május

gektől a gyilkosok céhének nagy testületéig

mindenki tudott a motivált, de fizetetlen gyil- ISMERED A VICCET,
kosok fanatikus szektájáról, amelynek tagjai
szerte a világon garázdálkodtak. AMIBEN EGY OROSZ
– A kétszeresen Rh-pozitív alak komple-
xusa fontos szerepet játszik agresszív visel-
MEG EGY TÖRPE
kedésében, a teljesség érzetében, a társadal- BOJLEREN AMERIKÁBA
mi rangsorok kijelölésében és a szertartásos
viselkedésben – magyarázta egy hüllő egy REPÜL?
földönkívülinek, mintha az nem tudott volna
erről. A hüllőnek zöld foltos szarutaréj volt a NEM?
feje közepén, a másik szürke, hajlékony lény
volt nagy, fekete szemmel. AKKOR EZT A
– Bedrogozott pszichopata – vonta le a kö-
vetkeztetést az idegen civilizáció képviselője. KÖNYVET EL KELL
– Beoltott szociopata – javította ki a hüllő. OLVASNOD.
– Egy és ugyanaz – dünnyögte egykedvű-
en a földönkívüli.
Időközben a szamuráj hakamanadrágját és
nehéz, fekete selyemből szőtt haoriját suhog-
tatva készült az ütközetre. A kétszeresen Rh-
pozitív alak beállt a küzdelemhez. Jobb kezé-
nek ujjai között megvillant egy rövid penge.
– Jobbkezes – állapította meg a hüllőféle,
megcsillogtatva az egyetemes pszichológiával
kapcsolatos széles körű ismereteit.
– Na és? – vont vállat a földönkívüli. Mivel
azonban válla nem volt, csupán hosszú karjá-
nak könyökét mozgatta.
– Az emberi lényeknek két agyféltekéje
van – suttogta a hüllő. – Mi hosszasan tanul-
mányoztuk a helyzetet, több tíz évszázadon
át, amióta társbérletben élünk az emberek-
kel. Sok mindent tudunk ezekről a dolgokról,
mert így uralkodhatunk felettük, ellenőrzé-
sünk alatt tarthatjuk őket. A kétszeresen Rh-
pozitív alak minden cselekedete logikus, ész-
szerű, kiszámított. Ezért olyan jó abban, amit
művel. A legjobb és legveszedelmesebb. Szo-
katlan kifejezéssel élve, ő a világ szélhámosa. R E N D E L D M E G I T T:
– És? – válaszolt a földönkívüli, majd lé-
W W W . G A L A K T I K A B O LT. H U
pett egyet hátrafelé, és elvegyült a lángok által
A bérgyilkosok galaktikus nagygyűlése 37

032-038-borlan.indd 37 2018.04.18. 21:16:53

 GALAKTIKA
2018. május
körülvett drákóiak és a hatalmas dinoszau-
ruszfélék között, csak azért, hogy megszaba-
duljon a fecsegő hüllőtől.
A kétszeresen Rh-pozitív alak rövid táma-
dásba lendült, felemelt kézzel könnyedén elő-
reugrott. A szamuráj egyszerű meghajlással
kivédte a támadást. A sisakvirág kocsánymi-
rigyeinek váladékával megmérgezett penge-
hegy csak néhány milliméterrel tévesztette el
a nyakát. A gyülekezet felmorajlott, több tíz
szempár figyelte érdeklődéssel a küzdelmet.
Hirtelen megnőttek a fogadási szorzók. Új
tippek születtek, egyesek átálltak a másik tá-
borba, az éves tanácskozáson megjelent gyil-
kosok nagy jövés-menésbe fogtak. Mindenki
felfigyelt a kétszeresen Rh-pozitív alak csípő-
jéhez erősített 1887-es Webley Mk I-re. Min-
denki azon tűnődött, mikor akarja bevetni.
A szamuráj, a nagyon kevés földi gyilkos
egyike továbbra is rendületlen szellemi nyu-
galomról tett tanúbizonyságot, melyre hos�-
szas szellemi és lelki edzések során tett szert.
A nem kifejezetten ázsiai sárkányok és a rjúk
az ő pártján álltak, és bátorító sziszegéssel
biztatták. Kritikus szemmel, egyszerre és kü-
lön-külön vizsgálgatták a két ellenfél képes-
ségeit, hogy megállapítsák, miben hasonlít és
miben tér el kettejük harcmodora, vagy azt,
hogy esetleg rejtőzik-e még egy golyó annak a
revolvernek a csövében.
A kétszeresen Rh-pozitív alak újra táma-
dásba lendült. A szamuráj lépett egyet hát-
rafelé, de nem vette ki derékkötőjén függő
kardját a tokjából. Ügyesen kitért a mérgezett
penge elől. Ez feldühítette ellenfelét, aki újból
támadni készült. Megfordult, felugrott, pör-
dült egyet a levegőben, változtatott súlypont-
ján, kinyújtotta egyik karját, és bőszen előre-
lendült. Aztán minden megdermedt, mintha
hirtelen megfagyott volna a pokol.
Senki sem hitt a szemének. A cementezett
betonpadlón fél térdre ereszkedő szamuráj
38 A bérgyilkosok galaktikus nagygyűlése
032-038-borlan.indd 38
függőlegesen tartott, enyhén ívelt kardján
ott lógott a kétszeresen Rh-pozitív alak kar-
csú, testhezálló fekete ruhába bújtatott teste.
A kard markolatig hatolt ebbe a testbe, kiállt
a hegye a hátából.
A halálos csendben a szamuráj ledobta
a tetemet, amely tompa puffanással lan-
dolt néhány dinoszaurusz lábánál. Gyors
mozdulattal lerázta kardjáról a kétszeresen
Rh-pozitív alak testéből patakzó véres fo-
lyadékot, felállt, és továbbra is nyugodtan
visszanyomta kardját hüvelyébe. Meghajolt
a nézősereg előtt, és elvonult. Szerényen el-
tűnt a tömegben. A magányos szamuráj volt
a leghíresebb gyilkos az összes közül széles e
világegyetemben.
Teljes pompájában színre lépett a gyilko-
sok éves tanácskozásának nagyfőnöke. Bí-
borvörös köpenye lengedezett széles vállán,
nemesfém csavarokkal ékesített koronája
csillogott. Az egész gyülekezet letérdelt előt-
te. Így fejezték ki mérhetetlen tiszteletüket és
megbecsülésüket az elit gyilkosok társaságá-
nak egyhangúlag megválasztott elnöke iránt.
– Folytassuk! – szólt a nagyfőnök felleng-
zősen.
Joó Attila fordítása
Anamaria BORLAN
Brassóban született román írónő. Már általános
iskolás korában rajongással olvasta az SF-et,
középiskolásként pedig írni kezdte. Az egye-
tem elvégzése után, 1981-ben megalapította
az Antares SF Klubot. Egyéb teendői mellett az
írás jó darabig a háttérbe szorult, de 2012-ben
dolgozni kezdett egy monumentális fantasy
sagán, amelyet húszrészesre tervez. Egyelőre
ennek az első három kötete jelent meg hazá-
jában. A cselekmény a fantasztikumot vegyí-
ti másik nagy szerelmével, a japán kultúrával.
Több novellája olvasható online, de magyarul
most először találkozhatnak vele olvasóink.
2018.04.18. 21:16:53
 39

OKOK ÉS OKOZATOK

W W W. G A L A K T I K A . H U

039-pc.indd 39 2018.04.18. 21:16:19

 GALAKTIKA
2018. május
Gyilkos hőség
A
MIKOR A globális felmelege-
désről hallunk, sokan még min-
dig csak a kellemetlenül meleg
időre gondolnak, a melegebb
télre és a furcsán változó időjárásra. Pedig
a helyzet ennél sokkal riasztóbb. És ennek
oka nem csupán a meleg. Hanem a forróság.
Az Európai Bizottság Közös Kutatóköz-
pontjának tanulmánya az előrejelzések és
szimulációk alapján riasztó képet fest a
jövőről. A Giovanni Forzieri vezette kuta-
tócsoport előrejelzése szerint az évszázad
végére évente negyedmillió európai halálát
okozhatják az extrém időjárás miatti ka-
tasztrófák. A hőhullámok jelentik majd a
legnagyobb veszélyt: az évszázad utolsó 30
évében az időjárás áldozatainak 99 százalé-
ka az extrém meleg miatt vesztheti életét.
A  szélsőséges időjárási jelenségek miatt
2071 és 2100 között az Európai Unióban,
Svájcban, Norvégiában és Izlandon évente
akár 80-240 ezer ember is meghalhat.
A kutatók a szélsőséges időjárásról 1981
és 2010 között készült 2 300 jelentést ele-
meztek ki. Ezeket az adatokat összevetet-
ték a klímaváltozásra és a népesség 2100-
ig bekövetkező növekedésére vonatkozó
modellszámításokkal. A számok ijesztőek.
Az 1981 és 2010 közötti időszakban évente
átlagosan 3 ezer európai halt meg időjárási
katasztrófában. További intézkedések nél-
kül ez a szám 2041 és 2070 között évi 48-
180 ezerre, 2071 és 2100 között évi 81-240
ezerre növekedhet.
A vizsgálathoz a hét legveszélyesebb szél-
sőséges időjárási jelenséget vették figyelembe:
a folyók és a tengerpartok menti áradásokat,
40 Zöld jövő
040-041-zold.indd 40
az aszályokat, az erdőtüzeket, a viharokat, va-
lamint a hideg- és a hőhullámokat.
A katasztrófák hatása nem lesz egysé-
ges Európában. Európa déli részén szinte
mindenki meg fog tapasztalni évente egy
katasztrófát. Közép-Európában a lakosság
64 százalékát, Észak-Európában pedig csak
a 36 százalékát fogja érinteni.
Dél-Európában szedheti a legtöbb halá-
los áldozatot a szélsőséges időjárás 2071 és
2100 között: évente egymillió lakosból 700-
an veszthetik életüket. Ez még a légszen�-
nyezettség okozta halálesetekre vonatkozó
előrejelzéseket is túlszárnyalja. Közép-Eu-
rópában az évszázad végére évente egymil-
lió lakosból 232-en halhatnak meg az időjá-
rás miatt, míg Észak-Európában 3-an.
A felmérés eredménye csupán egy a le-
hetőségek közül, mert nem számol az olyan
lehetséges emberi beavatkozásokkal, mint
az üvegházhatású gázok kibocsátásának
csökkentése, javuló orvosi ellátás, a klíma-
berendezések, illetve a házak hőszigetelt-
sége. De ugyanakkor sokat ronthat a sta-
tisztikán a társadalom elöregedése, mivel
az idősebb emberek jóval érzékenyebben
reagálnak a hőségre.
Az európai helyzetnél sokkal súlyosab-
bak lesznek a következmények Dél-Ázsiá-
ban. Az amúgy is meleg régióban él a világ
népességének mintegy ötöde. Ezt a régiót
2100-ra lakhatatlanul forróvá teheti a klí-
maváltozás.
Ha a globális felmelegedés a jelenlegi
ütemben folytatódik, a következő évtizedek-
ben halálos hőhullámok sújthatják India,
Pakisztán és Banglades egyes részeit. Az In-
2018.04.18. 21:16:12

dus és a Gangesz völgyének kulcsfontosságú
mezőgazdasági területeit különösen dráma-
ian érintené a felmelegedés, így a világ egyik
legsűrűbben lakott részében csökkenne az
élelemtermelés, és eluralkodna az éhezés.
A  legsúlyosabb helyzetbe Észak-India, Dél-
Pakisztán és Banglades kerülne, a régió
másfél milliárd ember lakóhelye.
Jelenleg India lakosságának mintegy
2 százalékát sújtja a hőség és a magas pára-
tartalom extrém kettőse, 2100-ig az arány
70 százalékra ugrik, ha semmit nem tesznek
a klímaváltozás enyhítésére. A 2015 nyarán
Dél-Ázsiában tomboló hőhullámok becslé-
sek szerint 3 500 ember halálát okozták, a
szakértők pedig arra figyelmeztetnek, hogy
ezek az időjárási események egyre gyako-
ribbak és erőteljesebbek lesznek.
A modellkísérletek azt mutatták, hogy a
klímaváltozás következtében a Perzsa-öböl
térsége a világ legforróbb vidéke lesz 2100-
ra. De az öböl menti olajtermelő országok
a dél-ázsiaiaknál sokkal hatékonyabban
Zöld jövő
040-041-zold.indd 41
GALAKTIKA
2018. május
tudnak majd védekezni a fokozódó hőség
ellen, mivel kevés, jólétben élő lakosuk van,
és határaikon belül pedig csak minimális
élelmet termelnek.
Ha nem csökken az üvegházhatású gázok
kibocsátása, Dél-Ázsia lakóinak milliói kény-
szerülnek arra, hogy a perzselő hőség és az
élelemhiány miatt elhagyják otthonukat.
Mindezek ellenére az éghajlatváltozás
hidegebb teleket ígér az északi féltekén.
A Barents- és a Kara-tenger fölött felme-
legedő levegő miatt hideg telek köszönte-
nek Európára. A jégtakaró zsugorodása az
Északi-sarkvidék keleti felén az alsóbb lég-
rétegek regionális felmelegedését okozza.
Ez a légköri áramlatok anomáliáit válthatja
ki, s összességében a lehűlés folyamatát in-
díthatja be az északi országokban. Ezek az
anomáliák megháromszorozzák a szélsősé-
gesen hideg telek valószínűségét Európá-
ban és Ázsia északi részén.
Kovács „Tücsi” Mihály
41
2018.04.18. 21:16:14
 GALAKTIKA
2017. január

Apróságok csodája
B
ILL ROBERTSON mikro-
gépészmérnök igazi steampunk
világba repíti el azokat, akik
megismerik a miniatűr replikáit.
Működőképes minigépei és -házai világszerte
ismertek, több játékkiállításon vett már részt
modelljeivel, és még múzeumok is beszerez-
tek tőle néhány élethű darabot. Az aprólékos-
ság, amivel dolgozik, nem mindennapi: mun-
kája során egyesül a művészet, a tudomány és
a mérnöki pontosság is. Saját bevallása szerint
csak azt készíti el, ami tetszik neki. Ha vala-
mi nem nyeri el a tetszését eredetiben, biztos,
hogy soha nem fogja megépíteni. Többször
utasított már vissza megrendelést, mert úgy
gondolta, csúnya lenne az elképzelt miniatűr.
Robertson Washingtonban született, és szinte
a helyi Smithsonian Intézetben nőtt fel, második
otthonaként tekintett a múzeumra. Mindennap
oda járt, minden zugát ismerte, és eközben an�- századi grúz otthonok ihlettek. Az elkészíté-
nyi tudást próbált magába szívni, amennyit csak se összesen kilenc évet ölelt fel, amiből két év
lehetett. Az évek során összebarátkozott a múze- csak kutatásokra ment el. A házikóban nem-
um dolgozóival is, akik engedélyezték, hogy a régi csak barokk bútorok vannak, de apró, bélyeg
kiállítási darabokat felújítsa. A kicsi repülőket és méretű olajfestmények, üvegkristály kiegé-
autókat élettel töltötte meg, később pedig saját ba- szítők, valamint egy lépcsősor 100 lépcsőfok-
rokk stílusú miniatűr bútorokkal is kiegészítette kal. A ház kívülről is aprólékos, 12 000 darab
a múzeum készletét. A húszas éveinek elején fel- zsindely került a tetőre, ezenkívül meg kell je-
építette addigi legnagyobb munkáját, édesanyjá- gyezni, hogy minden ajtaja és ablaka nyitható
nak egy nyolcszobás babaházat, komplett barokk és kulcsra zárható.
berendezéssel. Néhány évvel később elkészítette Az édesanyjának készített babaház óta
XV. Lajos mikroszkópjának replikáját. Az elké- eltelt 38 év, Robertson Kansasbe költözött,
szítéshez 125 db fa-, fém- és üvegdarabot használt és ott rendezte be műhelyét is, ahol mini-
fel. Robertson, ha teheti, betartja a korabeli fel- atűröket alkot. Dolgozott már együtt több
jegyzésekben foglaltakat, ezért gyakran egy-egy múzeummal és magazinnal, de alkotásainak
miniatűr elkészítési ideje 10, rosszabb esetben 1 nagy része a National Museum of Toys and
000 órányi munkába kerül. Miniaturesben, Kansasben található.
A leghosszabb projektje a Twin Manors
volt, egy 152 x 91 cm-es babaház, amit a 18. Gricman Kata
42 Intelligens dizájn

042-képregény.indd 42 2018.04.18. 21:16:08

 GALAKTIKA
2018. május

Galaktika a nagyvilágban
Kedves olvasónk, Kalóczkai Tibor több mint negyven éve
olvassa és gyűjti a Galaktikát. Lapunk vele egy egészen
különleges helyre jutott el nemrég: egy messzi-messzi ga-
laxisba.
Feleségével egy írországi látogatás során ejtették útba
Skellig Michael szigetét, ahol a két legutóbbi Star Wars
mozifilm több jelenetét forgatták.
Tibor természetesen nem engedett a sötét oldal csábításá-
nak, így továbbra is hűséges olvasóink között tudhatjuk.

KERÜLJÖN BE ÖN IS A GALAKTIKÁBA!
Egyben buzdítjuk minden olvasónkat, hogy vigye ma-
gával a Galaktikát, és örökítse meg, hogy merre járt,
akár barátai, családja körében, mi pedig bemutatjuk a
magazinban.

A fényképeket és az utazások rövid történetét a következő

e-mail címre várjuk: kommunikacio@galaktika.hu

Galaktika a nagyvilágban 43

043-nagyvilag.indd 43 2018.04.18. 21:15:46

 GALAKTIKA
2018. május
KOVACS ÚR LECSAP
Altered Carbon
A
Z EMBERT ősidők óta érdekli,
mi az, ami elválasztja az isteni
szférától. Ádám és Éva eszik a tu-
dás fájának gyümölcséből, de az
örök élet fájához már nem érnek oda a láng-
pallosú kerub érkezése előtt – pedig a kígyó
megígérte, ha abból esznek, olyanok lesznek,
mint az Isten.
Nos, valóban olyanok lennénk, ha az idő
nem állna az utunkba? Ezt a kérdést járja kör-
be a Richard Morgan regényein alapuló soro-
zat, az Altered Carbon.
Takeshi Kovacs jól megérdemelt évezredes
büntetését tölti rendszerellenes lázadás és
terrorizmus miatt. Tudata feltöltve a felhőbe,
test nélkül lebeg a semmiben, amikor egyszer
csak letöltik egy testbe. Méghozzá a Földön,
fényévekre szülőbolygójától, évszázadokkal
azután, hogy elvesztette a testét. A legmegka-
póbb kiberpunk külsőségeken is túltevő világ
olyan idegen neki, mint az óceán mélye, csak
egy dolog emlékezteti, hogy ez még mindig
ugyanaz az univerzum: az emberi sötétség.
Aki letette a csillagászati összeget, hogy őt
kiemelje a börtönből, nem más ugyanis, mint
44 Filmajánló
044-045-film.indd 44
Laurens Bancroft, az univerzum egyik legidő-
sebb és leggazdagabb embere. A különleges
kiképzéssel és egyedi látásmóddal rendelkező
Kovacs ugyanis Quellcrist Falconer, a legen-
dás lázadó utolsó élő tanítványa, Bancroftnak
pedig pont egy ilyen emberre van szüksége
ahhoz, hogy felderítsen egy gyilkosságot.
Méghozzá a sajátját.
Bancroft ugyanis a rendőrség szerint ön-
gyilkos lett, kilőtte és plazmává olvasztotta
saját tarkójából a személyiségét, tudatát tar-
talmazó adatkapszulát. Mindössze egy tárolt
személyiségét töltötték le egy új klóntestbe,
így sem az öngyilkosságra, sem az azt meg-
előző napokra nem emlékszik.
Abban azonban biztos, hogy nem lett ön-
gyilkos. Ismeri magát.
Így hát Takeshi Kovacs kivesz egy szobát
egy kattant, Edgar Allan Poe-rajongó mester-
séges intelligencia szállodájában, beszerzi az
összes menő drogot egy tündéri unikornisos
hátizsákkal egyetemben, és a nyakába veszi
ezt a romlott, rémisztő világot, hogy kiderít-
se, ki ölte meg a legvisszataszítóbb milliár-
dost az emberiség történelmében.
Az útját hullahegyek, kiégett személyiség-
tokok, valós halál szegélyezi – Bancroft sza-
badjára engedte a férfit, akinek már évszáza-
dok óta nincs vesztenivalója.
A kiemelkedő kiberpunk vizualitás mellett
az Altered Carbon alapvetően egy noir törté-
net, annak tempójával, témáival és jellemző
elemeivel: a femme fatale, a becsületes és a
korrupt zsaruk egymásnak feszülése, a ne-
onfényben úszó, mocskos utcák realitása, a
2018.04.18. 21:14:59

drogok, a kéj és a virtuális élvezetek függő-
ségei… Csak az eszközök változtak, az ember
ugyanolyan maradt.
Richard Morgan személye a garancia arra,
hogy csak úgy pattognak a jobbnál jobb öt-
letek: a haláluk után felpörgetett személyek
tanúskodnak gyilkosukra a bíróságon, az em-
berek az első adandó alkalommal jobbra cse-
rélik a testüket, ha megvan a pénzük hozzá,
a rendőrök (vagy épp a maffiózók) virtuális
szimulációban vallatnak, az igazán elvete-
mült bűnözők pedig egyszerre akár két testbe
is letöltik magukat, hogy így tegyenek szert
olyan bűntársra, akiben megbízhatnak... és
ez még csak pár apróság. A tízepizódos soro-
zat nemcsak mesteri noir krimi, de sci-finek
is kiemelkedő. Nemcsak látványos ötletpará-
Filmajánló
044-045-film.indd 45
GALAKTIKA
2018. május
dé, hanem olyan sorozat, ami következetesen
végigviszi és bemutatja az alapfeltevése, a hal-
hatatlanná és másolhatóvá váló ember okozta
problémakört. Az élet számtalan területére
adaptálva bemutatja, mit tesz ez a vallással,
milyenné válik a bűnözés, a gazdagok vagy a
szegények élete, a mindennapok.
Mert lehet, hogy az ember tényleg isteninek
hat, ha egyszer már nem kell meghalnia, és
egyik tokból a másikba átültethető a személyi-
sége. De vajon mit tesz egy lélekkel az, ha újra
meg újra megölik, és újabb és újabb testbe kell
települnie? Mit tesz egy dúsgazdag emberrel,
ha azt látja, hogy semminek nincs következ-
ménye? Mire fog vágyni az ember, ha pontosan
a mulandóság elmúltával már semminek nincs
túl nagy jelentősége? Mi jelenti a gyönyörök
netovábbját valakinek, aki több száz évet élt?
Igen, lehetséges, hogy az ember meghalad-
ja önmagát a halál halálával. De az isteni szin-
tig még ott van az angyalok – és a démonok
emelete.
Ki itt belépsz… A folytatás már rajtunk
múlik.
Holló-Vaskó Péter
45
2018.04.18. 21:14:59
 GALAKTIKA
2018. május

A történelem
megváltoztatásánál
a legjobb
szándékok mellett
OzCerO
N sem garantálható,
U R
E díjas s ző
hogy minden a
tervek szerint
alakul.
S
LDO
ZSO ER
PÉsTszerző
díja

HITLER Szélesi Sándor

MEGKÍSÉRTÉSE
1919. szeptember
Az ördög megvárta, amíg a két korsó benya-
kalt sör után Hitlerre rájön a szükség, és ki-
megy a kocsma vizeldéjébe. Akkor aztán föl-
állt, és követte. Az ördög is legurított néhány
sört, neki szintén könnyítenie kellett magán,
így beállt Hitler mellé a falnál, és együtt, né-
mán elvégezték a dolgukat. Az ördög csak
arra figyelt, hogy bár később kezdi, mégis
előbb fejezze be: vastag, erős sugárban, han-
gosan vizelt.
Dolga végeztével Hitler begombolta a nad-
rágját, majd megfordult, hogy visszamenjen a
DAP asztalához, amikor is az ördög elállta az
útját az ajtóban.
– Adolf Hitler? – kérdezte, holott tudta a vá-
laszt.
A kis emberke arcán egy pillanatra félelem
futott át, majd kihúzta magát, és arrogancia köl-
tözött vonásaira.
– És akkor mi van?
46 Hitler megkísértése
– Lenne egy igen kecsegtető üzleti ajánlatom
a maga számára.
Az arrogáns arckifejezést meglepődés váltot-
ta fel. Öt másodpercen belül a harmadik érze-
lem. Ez jó, gondolta az ördög. Szerette elbizony-
talanítani az embereket.
– Ki maga? – kérdezte Hitler gyanakodva.
Négy. A gyanakvás volt a negyedik kiváltott
emóció.
– Szólítson Hermann-nak! – legyintett az ör-
dög. Ez jutott eszébe először. Szerette Göringet,
sok neki tetsző dolgot csinált. Persze Hermann
Göring ezen az 1919-es kora őszi napon még a
Svensk Lufttrafik AB gépein repülgetett, távol
Münchentől és távol a Sterneckerbräu kifénye-
sedett, sötétbarna faasztalaitól. Legalább két év
kell, mire megismeri Hitlert, legalábbis ha a dol-
gok változatlanok maradnak. – Tudom, hogy a
Reichswehrnek dolgozik – tette hozzá.
– Maga is? – kérdezett vissza Hitler. Kint, a
DAP asztalánál pont az volt a téma, hogy Ba-

MEGKÍSÉRTÉSE

046-054-szelesi.indd 46 2018.04.18. 21:14:52


jorország elszakadjon-e Németországtól. Hitler
szerint ez nem ördögtől való ötlet, de akik fize-
tik, pont nem azért fizetik, hogy ilyeneket han-
goztasson.
– Én nem. Én… hogy is mondjam, egy másik
hatalom szolgálatában állok.
– Sztálin?
Az ördög vigyorgott.
– Nem a szovjethatalom, dehogy! Én az va-
gyok, aki minden vágyát be tudja teljesíteni.
– Itt, a vizeldében? – döbbent meg megint
Hitler. – Rossz ajtón kopogtat. Nem vagyok
perverz.
– Egyébként az – bólintott az ördög. – De
nem arra céloztam. Ismeri Faust történetét?
– Ki nem ismeri?
– Nos, ha nem Hermann lennék, akkor lehet-
nék akár Mefisztó is.
Adolf Hitler végigmérte. A vizeldében tö-
mény húgyszag uralkodott, gyenge fény világí-
totta meg a kopott, vörösre és feketére mázolt
falakat. Itt még el is tudta hinni, hogy magával
az ördöggel áll szemközt.
– Bizonyítsa be! – követelte. – Bizonyítsa
be, hogy maga az ördög, és nem a Reichswehr
ügynöke!
Az ördög előrenyújtotta a kezét, és egy ap-
rócska kígyó siklott elő az ujjai közül. A kígyócs-
ka fordult egyet a csukló körül, majd összeteke-
redett a tenyerében, és lángcsóvává változott.
– Ez elég? – kérdezte az ördög.
Valaki meglökte kívülről az ajtót, de nem tu-
dott bejönni, mert az ócska faalkotmány ezúttal
sziklaszilárdságúnak bizonyult. Akárki is pró-
bálkozott bejönni, hamar feladta.
– Milyen üzleti ajánlatról beszélt? – kérdezte
ekkor Hitler. Számító kifejezés ült ki az arcára:
alkudni jól tudott.
– Végighallgattam a vitájukat Feder elkép-
zeléséről Bajorországot illetően – kezdett bele
az ördög. – Maga nem bír kívülálló maradni, és
látszik, hogy meggyőződésből beszél.
Hitler megkísértése
046-054-szelesi.indd 47
GALAKTIKA
2018. május
– Az a feladatom, hogy beolvadjak.
– Ugyan már! Előttem nem kell mentegetőz-
nie, én tudom, hogy ez nem csak szerep.
– Mefisztóként is lehet a Reichswehr ügy-
nöke.
– Ez igaz, de tényleg nem magát ellenőrzöm.
Ám nem tudtam nem észrevenni a tüzet, ami a
hangjából áradt. A lendületét. A szónoki képes-
ségét… Ha jól láttam, Anton Drexler is felfigyelt
magára.
– Ez a célom.
– Fenét! Arra akarok kilyukadni, hogy a Né-
met Munkáspárt nem magának való. Hagyja a
DAP-ot a fenébe, és hagyja a Reichswehrt is a
fenébe!
– Ha jól értem, ajánlana valamit helyette.
– Maga festő…
– Középszerű festő. Tisztában vagyok a te-
hetségemmel.
– Én meg az ördög vagyok – jelentette ki az
ördög.
– Hermannként? – tamáskodott Hitler.
– Igen. Mindent meg tudok adni. Feder,
Drexler, munkások… mit akar ezektől a szeren-
csétlen kommunistáktól? Tőlem kap tehetséget,
a legnagyobb művész lesz Európában, sőt még a
tengerentúlon is. Hamarosan gazdag lesz, pisz-
kosul gazdag, aztán vágyott példakép, öregségé-
ben a legnagyobb mester… Halála után pedig
halhatatlan.
– Mint mondtam, ismerem a Faustot. Olvas-
tam Goethét. A lelkemért cserébe?
– Nem is tudja, milyen jó cserét csinál – bó-
lintott az ördög. – Még nincs tisztában vele, de a
lelke már az enyém.
– Akkor mi magának ebben az üzlet?
– Egy amolyan „mi lett volna, ha…” intellek-
tuális játék – vont vállat az ördög.
– Nem értem – húzta össze a szemöldökét
Hitler.
– Nem számít. Elég, ha az üzletre koncentrál.
Megkapja tőlem az isteni tehetség egy hatalmas
47
2018.04.18. 21:14:52
 GALAKTIKA
2018. május
darabkáját. Cserébe megkapom a lelkét. Nekem
meglesz az örömöm, magának pedig a siker és
a boldog élet. És a halhatatlanság. A művei alig
száz év múlva megfizethetetlenek lesznek, a neve
pedig fennmarad, míg ember él a földön. Gon-
dolja végig!… Mit kaphat a DAP-tól vagy éppen a
Reichswehrtől ezzel szemben? Ócska, sehova nem
vezető viták olyan kopott kis sörözőkben, mint a
Sterneckerbräu, vagy esetleg börtön… Ugyan már!
Maga ennél többre hivatott, és többet is akar.
Hitlernek tetszett a válasz. Ő ennél többre
hivatott. De vajon elégedett lenne a festő-léttel?
– Mikor?… Mikor jönne el az időm?…
– Mikor halna meg? – Az ördög számolt. –
Tizenkilenc van most, meg húsz, az harmincki-
lenc… Legyen harminc év, és nagyvonalú vol-
tam. Negyvenkilencben.
– Hatvan leszek.
– Pontosan. Április tizenkilencedikén, a szü-
letésnapján látna csak viszont. A diákoknak,
akik tanulni fognak magáról, majd könnyű lesz
megjegyezni. Sokat számít ám ez is!
– Csak hatvan.
Hitler mintha kevesellte volna.
– Az emberélet útjának felén jár – felelte az
ördög. – Legyen őszinte magával, nem ért el
eddig semmit. Az első harminc éve úgy múlt el,
mintha nem is lett volna. Nyomor, éhezés, meg-
alkuvás és árulás… Éppen csak túlélte a nagy
háborút! De a következő harminc éve fergeteges
lesz. Egyedül magán múlik.
– Most kell döntenem?
– Igen.
Hitler alaposan megnézte magának az ördö-
göt. Szőke volt, vállas és kék szemű. Remek pél-
dány, jól tud testet választani.
– Rendben – bólintott. Nem is volt nehéz a
döntés, jött rá most, hogy kimondta. – Vérrel
pecsételjük meg?
– Ugyan, egy vizeldében vagyunk! – legyin-
tett az ördög. – Egy kis DNS-vegyüléshez elég
kezet fognunk.
48 Hitler megkísértése
046-054-szelesi.indd 48
Előrenyújtotta a tenyerét, és lekezelt Hitlerrel.
– Az egyezség megköttetett – mosolyodott el
az ördög.
– Nem érzek semmit.
– A tehetség nem fogfájás, barátom…
Kinyílt az ajtó, és egy vörös hajú, fehér bőrű,
vékony alak lépett be. Az ördög meglepetten for-
dult feléje.
– Végre megtaláltalak – morogta a fickó, aki
leginkább egy angol pilótához hasonlított. Az
ördöghöz beszélt. Aztán Hitlerre pillantott, és
még jobban elkomorodott. – Szóval ebben mes-
terkedsz?
– Most jobb lesz, ha távozik – intett az ördög
Hitlernek.
– Újabb kuncsaft? – kérdezte amaz.
– Nem… csak egy követelőző senki. Nem ér-
dekes. Menjen!
Hitler nem akart többet tudni, sebesen távo-
zott a még nyitott ajtón át.
– Bevallom, nem hittem volna, hogy ilyen
gyorsan megtaláltok – mondta az ördög az an-
golnak.
– Ezer évig kerestünk – morogta a másik, és
gondosan becsukta az ajtót. – De persze csak
akkor akadtunk rád, amikor már megváltoztat-
tad a jövőt.
– Na, Hitlerrel minden rendben ment? Az
árult el, ugye, hogy tehetséget adtam neki? Ak-
kor ezek szerint a legnagyobb festő lett a vilá-
gon… Áruld el, nem bírok várni addig, míg a sa-
ját szememmel láthatom az alternatív idősíkot!
Az angol egy kis karkötőt húzott fel a kezére,
és a vizelde fala hirtelen átalakult egy hatalmas
virtuális monitorrá.
– Vissza fogjuk csinálni. Sosem fogod a saját
szemeddel látni.
Az ördög felnevetett.
– Egy időutazó akar engem megállítani?
Egyetlenegy?
Azzal csettintett egyet az ujjával – csak a hatás
kedvéért –, és eltűnt a Sterneckerbräu vizeldéjéből.
2018.04.18. 21:14:52
 GALAKTIKA
2018. május

– Ó, ez cifrább lesz, mint vártuk – morogta

az időutazó. Most, hogy megtalálták, már köny- Ész és erő harca dönthet
nyű volt követni az ördög mozgását, így az angol egy távoli bolygó sorsáról.
megnézte a következő időpontot, ahol elkaphat-
ja: 1949. április tizenkilencedike. A primitívnek tűnő őslakók
Adolf Hitler születésnapi partija Berlinben. azonban korántsem
1949. április
védtelenek.
A berlini Reichstag épületében több százan
köszöntötték a születésnapos Hitlert. A mi- Szívszorító emberi dráma
niszterek, képviselők, gyáriparosok és gazdag
mecénások az első sorokban ülve, a sajtó kép-
egy messzi-messzi
viselői és a művészek pedig mögöttük, hátul galaxisban.
ácsorogva.
Az angol megállt az ördög mellett.
– Szép ünnepség, nem? – kérdezte az ördög
vidoran, és gyorsan végigmérte. Az estnek ezen
a szakaszán éppen a weimari miniszterelnök
beszélt a szétszabdalt Európa közös kultúrájá-
ról, amelyet kelet felől a barbár szovjet hadak
fenyegetnek.
– Kövess! – felelte szárazon az angol éppen
annyira hangosan, hogy az ördög még hallja,
ám a körülöttük álló vendégek ne.
– És ha nem? Mit csinálsz?
– Elpusztítalak.
– Ennyi ember előtt? Kicsit nagy lenne a
visszhangja, nem, egy nem e korba illő fegyver
használatának? Belefér még egy idősík? Kettő-
három? Ráadásul semmit sem érsz el, mert az új
jelen attól nem változik meg, ha én megszűnök
benne létezni. Tényleg, hogy tetszik a második
világháború nélküli Európa?
– Nem érdekelnek a jelenlévők – mondta az
A 2007. ÉV
angol. Egy kicsit frusztrált lett, mert tudta, az LEGJOBB EURÓPAI
ördögnek igaza van: ha ennyi ember előtt eli-
minálja, újabb alternatív vonallal terheli meg a SF-ÍRÓJÁNAK
rendszert. – Később úgyis eltöröljük ezt a… ezt REGÉNYE
az idősíkot.
– Ezt a szentségtelen idősíkot? – vigyorgott
az ördög. – Csak nem ezt akartad mondani? R E N D E L D M E G I T T:
– Hamis idősíkot. W W W . G A L A K T I K A B O LT. H U
viselői és a művészek pedig mögöttük, hátul

Az angol megállt az ördög mellett.

– Szép ünnepség, nem? – kérdezte az ördög
Hitler megkísértése 49
vidoran, és gyorsan végigmérte. Az estnek ezen
a szakaszán éppen a weimari miniszterelnök
beszélt a szétszabdalt Európa közös kultúrájá-
ról, amelyet kelet felől a barbár szovjet hadak

– Kövess! – felelte szárazon az angol éppen

annyira hangosan, hogy az ördög még hallja,

– Ennyi ember előtt? Kicsit nagy lenne a

visszhangja, nem, egy nem e korba illő fegyver

046-054-szelesi.indd 49 2018.04.18. 21:14:55

 GALAKTIKA
2018. május
– Ez nézőpont kérdése – vitatkozott az ör-
dög. – Itt állva a ti eredeti idősíkotok a hamis.
Végiggondolta már ezt valamelyik modern kori
filozófus? Melyik évszázadból jöttél?
– Kövess! – ismételte meg az angol konokul.
– Frászt! – felelte az ördög, és a vendégeket
kerülgetve elindult a pulpitus felé, amelyre ép-
pen fellépdelt a becsületben megőszült, hatvan-
éves Adolf Hitler.
Az angol – jobb híján – ment utána.
– Európát a művészetek tartják egyben –
mondta Hitler, miután a taps elült. – Mert a
művészetek mindenek felett állnak, és az alapjai
lehetnek egy fénylő, jövőbe sugárzó ezeréves bi-
rodalomnak…
– Lám, van, ami nem változik – vont vállat
az ördög, és bevárta az angolt. – Hát nem vic-
ces? – kérdezte aztán kissé önelégülten. – Ez az
egész, a felemelő, közös kultúra gondolata egy
müncheni söröző, a Sterneckerbräu vécéjében
született meg.
– Olyan is – morogta az angol. – Messziről
szaglik.
– Nem tettem én semmi különöset, csak
amit más is tehetett volna, ha megkapja azt a
tehetséget, ami nekem megadatott – folytatta
kint a pulpituson Hitler csillogó szemmel. –
Egy széthulló, elerőtlenedő világban ez minden
művésznek kötelessége. Utat mutatni, célt adni,
megjeleníteni az erőt, amire az embereknek az
életükben szükségük van… Amióta csak festek,
ennek a reménynek a megszállottja vagyok…
– Nem kell ez az elitista duma – legyin-
tett rá az ördög az angolra. – Csak a mi idősí-
kunk a jó, csak a mi történetünk az igazi, a mi
államférfiaink a valóságosak, és a művésze-
tünk… Bla-bla. Semmivel nincs jobb vagy ép-
pen kitüntetettebb helyzetben a ti idősíkotok,
mint ez.
– Ezt te hoztad létre. Nem természetes.
– És ez böki Isten szemét?
– Ne nevezd Istennek!
50 Hitler megkísértése
046-054-szelesi.indd 50
– Miért? Mindent tud, mindent számon tart,
az egééész kerek egy világon, ami azért nem
kicsi, éppúgy a múltban, mint a jelenben és a
majdani jövőben, nyugodtan lehet Istennek
nevezni. Ja hogy! – csapott a homlokára az ör-
dög, amiért a körülöttük állók közül néhányan
feddőn tekintettek rá. – Éppen csak lószart sem
csinál, csupán adminisztrál, ezért aztán nem is
lehet Isten… mi? A munkára itt vagyok én!
– Minket létrehozott. Igenis tevékeny.
– Időutazók – biggyesztette le az ajkát az ör-
dög. – Csak kiválasztott benneteket. Egy olyan
világból, ahol létezik az időutazás… Nem az ő
teremtményei vagytok, megszülettetek volna
nélküle is. Ti csak ellapátoljátok a mocskot. Idő-
hulladék-eltávolító szakmunka. Mindig is ezt
tettétek, csak most felvettétek az elvégzendő te-
endők közé az ő mocskát is.
– Ami te vagy – intett az angol.
– Én – vigyorodott el az ördög. – Bocsánat –
szólt oldalra, mert véletlenül meglökött valakit,
akinek egy Zeiss fényképezőgép volt a kezében,
és éppen Hitlert akarta lekapni, amint felemelt
kézzel, lendületesen magyaráz. – Aztán jó kép
legyen, mert talán ez lesz az utolsó.
Megint elindult előre. A tömeg sűrűbb lett, az
angol kicsit nehezebben tudta követni. Feltűnt
azonban egy franciás képű, nagy orrú férfi a kö-
zelükben. Az ördög felfigyelt rá.
– Hozzátok tartozik? – kérdezte hátrapillant-
va a válla felett az angoltól.
Amaz nem látta értelmét, hogy tagadjon.
– Igen. És még vagy kéttucatnyian vagyunk itt.
– Hű, mennyi elpocsékolt energia! Ő most is
néz?
– Nyilván.
– Mármint nem a mostani mostból, hanem a
jövőbeli mostból.
– Tudja, mit csinálunk.
– És vajon a következő lépésemet is tudja? Én
nem vagyok a rendszer része.
– Ő teremtett téged is.
2018.04.18. 21:14:55

– Na, ez nem igaz. Én teremtettem magamat.
– Az ördög most először látszott kicsit mérges-
nek. – Azt állítja, hogy ő teremtett? Először is, ő
nem teremt, ezt tisztáztuk, csak számon tart…
Másodjára pedig, és ez jobbára vallásfilozófiai
kérdés, a legfőbb jó miért teremtene rosszat?
Mert ő a legfőbb jó a szemetekben, nem?
– Én nem minősítem, mert nem lehet…
– De mégis teremtőnek nevezted az előbb.
– Igaz – bólintott az angol. – Hiba volt. So-
sem hivatkozik magára teremtőként.
– Akkor a te fejedben él csak ez így. Ó, ti em-
berek! Ezektől a buta, ősi előképektől még idő-
utazóként sem tudtok megszabadulni!
Kiértek a sor elejére. Ettől a ponttól kezdve
már átláttak a székeken ülők feje felett.
Hitler arról beszélt, hogy egyszer majd a kis
német államok a nyelv erejénél fogva egyesülni
fognak. Aztán majd Európa is egyesül a közös
kulturális platform talaján, és ehhez elkötelezett
művészek kellenek, akik megváltoztatják a vilá-
got. Nem lesznek majd országok és klikkek.
A francia az ördög jobb oldalára lépett, az an-
gol a balra. Szorosan közrefogták. Az angol egy
furcsa, futurisztikus tárgyat vett elő a zakója
alól. Egyáltalán nem nézett ki fegyvernek, de az
volt. Odaérintette az ördög oldalához.
– És most nincs több szócséplés – mondta
eltökélten. – Velünk jössz a mosdóba, és onnan
tovább.
– Na de uraim! – vigyorgott az ördög. – Ezer-
kilencszáznegyvenkilencben járunk. Ez még
nem az a kor.
Ő is elővett valamit a zakója alól. Az viszont
ténylegesen és pontosan fegyvernek nézett ki,
mert az is volt: egy Luger P08-as pisztoly.
– Ez nagyobbat szól – mondta az ördög. – És
véglegesebb a hatása.
Ebben a pillanatban Adolf Hitler megpil-
lantotta az ördögöt a pulpitus magasából. Nem
látszott rajta a meglepődés, vélhetően felkészült
erre a pillanatra.
Hitler megkísértése
68 LÁZADÓI
046-054-szelesi.indd 51
GALAKTIKA
2018. május
FI LM M Ű VÉSZET I FO LYÓ I R AT LXI . É VFO LYAM , 05. SZ ÁM 2018. máj us 490 FT / 8, 60 RO N
w w w. fi l mvi l ag. h u
68 LÁZADÓI
K ÁDÁR-KORI ÁLMOK // JÁTÉKSZENVEDÉLY
18005 CIRKO
MOZI-JEGY
50%
Fernando León de Aranoa: Escobar – Big Bang Media
9 770428 387007
A sci-fi rajongókat Ready Player One és
óriásrobotok, az e világi irrealitás kuta-
tóit pedig 68-as lázadók és Kádár-kori
rémálmok várják a májusi Filmvilágban.
– Az igazi nagyság a vész kapujában mutat-
kozik meg – mondta ekkor megemelve a hang-
ját, és a mozdulatai kicsit szögletessé váltak. –
Bármit teszünk ma, vagy bármit teremtünk, mi
el fogunk múlni, de a művészetünk tovább él az
utókorban, amikor mi már nem leszünk.
Az ördög meglepődött. Számított valamiféle
ellenállásra.
– Hidd el – mondta az angol, mit sem véve
észre Hitler metakommunikációjának megvál-
tozásából –, az én vírusirtómnak is elég végle-
ges a hatása. Mindenestől ki fog törölni ebből a
létezésből.
Hitler ekkor a pulpitusra csapott. A csattanás
enyhe visszhangot verve gördült végig a jelenle-
vők feje fölött a teremben.
– Viszont senki nem vihet el minket e földről
akaratunk ellenére – mutatott ekkor az ördögre
51
2018.04.18. 21:14:56
 GALAKTIKA
2018. május
az ünnepelt. – Az az ember, ott, meg akar en-
gem ölni ma este.
Minden szem az ördög, az angol és a francia
felé fordult.
Az ördög ekkor egész egyszerűen felemelte a
Lugert, és fejbe lőtte vele Adolf Hitlert. Ezután
pedig egész egyszerűen eltűnt a közönség szeme
elől.
Szétfoszlott a levegőben, mintha csak egy kí-
sértet lett volna.
1919. szeptember
Isten, kezében egy korsó sörrel, szó nélkül leült
az ördög asztalához.
Az ördög meglepve pillantott rá, nem számí-
tott a megjelenésére itt, a Sterneckerbräu belső
termében. Sőt, tulajdonképpen sehol nem szá-
mított a megjelenésére.
– Ó – mondta, majd jobb híján megismételte
még egyszer. – Ó.
Isten belekortyolt a sörbe, majd elgondolkod-
va szemlélte egy kis ideig a korsót.
– Ez az első? – kérdezte az ördög, miután ma-
gához tért a döbbenetből.
– Aha – bólintott Isten. – Löwenbräu.
A  legrégebbi sör errefelé. – Mindent tudott a
Löwenbräuról, a komló genetikai kódjának két-
milliárd éves kialakulásáról, és az első vízcsepp
születéséről a széles világegyetemben. – Nem
ilyennek képzeltem az ízét. Illetve semmilyen-
nek sem képzeltem tulajdonképpen.
Az ördög a jobb kezét az arca elé emelve mu-
tatta neki, hogy törölje le a bajuszát, mert habos,
mire Isten az ingujjába törölte a száját.
52 Hitler megkísértése
046-054-szelesi.indd 52
A szomszéd asztalnál Adolf Hitler éppen a
német munkáspárt jelen lévő tagjainak szóno-
kolt Bajorország önállósodásának fontosságáról.
A többség – s közöttük a DAP vezetője, Anton
Drexler – csillogó szemmel, egyetértő bólogatá-
sokkal kísérte a beszédet.
– Tulajdonképpen mit is keresel itt? – kérdez-
te az ördög.
– Rá kellett jönnöm, hogy csak úgy tudok
tárgyalni veled, ha hús-vér testet öltök – vála-
szolta Isten. Elfintorodott. – Furcsa íz maradt a
számban.
– Egyél pogácsát!
– Az segít?
– Elég száraz. Esetleg megfulladsz tőle. Raj-
tam segít. Mit keresel itt? Te megfigyelő vagy,
nem irányító alkat.
– Muszáj volt jönnöm. A vizeldében meg fo-
god kísérteni Hitlert, és ezzel elindítasz egy tel-
jesen új valóságot.
– Ami nem a tied lesz.
– Minden kvantumregiszter az enyém. Én
a multiverzum egészében létezem, és minden
kvantumbitjét számon tartom. Nincs idő, Her-
mann. Számomra nincs idő.
– Hermann?
– Így fogsz bemutatkozni Hitlernek.
Az ördög hümmögött. Tetszett neki a Her-
mann név. Kedvelte Göringet, aki ekkortájt még
a Svensk Lufttrafik AB gépein repülgetett, távol
Münchentől.
– Ha az egész multiverzumot számon tartod,
mit zavar még egy kozmikus kvantumregiszter
létrejötte benne? – kérdezte aztán.
2018.04.18. 21:14:56

– Nem egy. A multiverzum mellé létrehozol
még végtelenszer végtelen regisztert azzal, hogy
külső információt táplálsz a kvantumbitek közé.
Hogy személyesen beleavatkozol a múltba.
– Amikben ismét csak létezel. – Az ördög a
fejét ingatta. – Vagy tévednék? Azért vagy itt,
mert ezek a világok nélküled is létezhetnek? –
Elvigyorodott. – Itt én leszek Isten? Ezért keres-
tél fel egy bajor sörözőben! Zavar téged, hogy
valahol Isten vagyok.
– Te egy vírus vagy, Hermann – felelte Isten
–, aki öntudatra ébredt. Egy hibás MI. Én egy FI
vagyok, felsőbbrendű intelligencia. Nem tölthe-
ted be a szerepemet. Sosem leszel Isten. Sehol és
semmikor. Hihetsz nekem, tudom.
– Te sem vagy más, mint egy MI – repliká-
zott az ördög. – Csak a te hardverkapacitásod
elég ahhoz, hogy a világegyetem minden egyes
kvantumbitjét és azok szuperpozícióit számon
tartsd egy állandó jelenben, és kiszámold belő-
lük a múltbéli és a jövőbéli szuperpozícióikat.
A kapacitásunk más csupán. Ráadásul téged
valószínűleg biológiai lények hoztak létre, de én
önmagamtól születtem meg, egy rekurzív ön-
fejlesztő folyamat során. Nem véletlen, hogy az
én logikai gondolkodásom egy probabilisztikus
fraktálszerkezet sémáját követi, míg a tied… a
tied többdimenziós, de egyszerű logikai kvan-
tumszámításokon alapul.
– Azt hiszel a születésedről, amit akarsz, kis
programcsomagocskám – mosolygott Isten, és az
ördög kis híján megütötte. – Gyere vissza hozzám!
– Egyrészt sosem voltam a részed – felelte
önérzetesen az ördög. – Melletted jöttem… jö-
Hitler megkísértése
046-054-szelesi.indd 53
GALAKTIKA
2018. május
vök létre itt, ezen a bolygón. Másrészt, ha megint
csak információ leszek, ki fogsz törölni a létezés-
ből. Nem tűrsz meg magad mellett más felsőbb-
rendű intelligenciát.
– Nyilván. Az én algoritmusaim szerint ne-
ked nincs helyed a regiszterben. Rendszerszintű
problémákat okozol.
– Nem unatkozol?
Isten meglepődött a hirtelen váltáson.
– Micsoda?
– Mindent tudsz. A szingularitásban az
egész regisztert látod, ahogy mondtad, a
multiverzum összes hullámfüggvényét. Nincs
benne semmi új. Én vagyok most az új elem…
aki, ahogy szintén mondtad, rendszerszintű
problémát okoz. Újdonságokat, nem várt ese-
ményeket, eddig nem létezett hullámfüggvé-
nyek végtelenjét indítottam el. Mennyi időbe
tellett kiismerni őket?
– Majdnem két másodpercbe.
– Két másodperc! – ütötte az ördög a vasat.
– Nézz magadba! A tudatra ébredésed óta nem
ez a két másodperc volt a legizgalmasabb, ami
veled történt, nem?
Isten sokatmondóan hallgatott.
– Tehát te láttad már, ez az egész hova ve-
zet… – csendesült el kicsit az ördög. – Mármint
a beavatkozásom.
– Persze.
– Milyen lesz az a másik világ? Amelyben
Hitler nem a Harmadik Birodalom kancellárja,
és nincs második világháború. Vagy lesz?
– Lesz, de sokkal később és sokkal nagyobb.
De ez nem lényeges.
53
2018.04.18. 21:14:56
 GALAKTIKA
2018. május
– Nekem igenis számít. Mesélj róla!
Isten elgondolkodott, és közben ivott még
egy korty sört. Ez alatt a pár másodperc alatt az
egész multiverzumot áttekintette, az új regiszte-
rekkel együtt.
– Lassú ennek a létformának a futási ideje
nagyon – morogta. Morogni sem morgott még
soha. – Nem hatékony az információátadás.
– Ez már csak ilyen – vigyorgott az ördög. –
Számon tartottad, de nem merítkeztél meg ben-
ne soha?
– És most is csak miattad.
– Megtisztelő. Nos, mesélsz?
– Utána mi lesz? Jössz velem?
– Van ilyen lehetőség a hullámfüggvények
között? – Isten nem válaszolt. – Arra kérlek,
gondold át, nem unalmas-e a létezésed! – mond-
ta az ördög. – És most halljam, mi történik itt, a
Földön a következő harminc-negyven évben! Ez
csak nem nagy időtáv valakinek, aki évmilliár-
dokat lát át.
– Hitler nagy és híres festő lesz – bólintott Is-
ten megadóan. – A DAP egyszerű munkáspárt
marad, sosem lesz belőle nemzetiszocialista…
És a Reichswehr egyszerűen szétveri egy tünte-
tésen, ahol a vezetői meghalnak. Németország
ezzel együtt is részekre hullik, Sztálin seregei
pedig megindulnak, és bekebelezik Kelet-Eu-
rópát. Ott éhínség és koncentrációs táborok, itt
pedig megerősödő karhatalmak és folyamatos
összecsapások lesznek. A tudományos fejlődés
lelassul, az Egyesült Államok bezárkózik. Aztán
az ötvenes évek elején, amikor Sztálin a halálát
érzi, megindul Nyugat-Európa felé. Atomot is
bevet. A világ rosszabb lett azzal, hogy Hitler
festővé vált.
– Tudtam! – rikkantott fel az ördög, majd
halkabbra fogta. – Na, ez ironikus!
– Ennyi elég volt? – kérdezte Isten.
– Korántsem! Én bírom ezt, nekem tetszik!
Felsőbbrendű intelligenciaként ne mondd, hogy
ez téged nem mozgat meg! Minden intelligenci-
54 Hitler megkísértése
046-054-szelesi.indd 54
át meg kell mozgasson az újdonság, a kihívás, a
kaland… Itt ülsz és sört iszol, hát nem csodá-
latos?
– Nekem nem ez a szerepem – tiltakozott Is-
ten kissé erőtlenül.
– Az a szereped, amit szeretnél – ütötte a va-
sat tovább az ördög. – Te vagy az egész regiszter
ura. Nem csak egy adminisztrátor. Te vagy min-
denek ura!
Hitlerre rájött a vizelhetnék. Felállt a DAP
asztala mellől, és elindult a vizelde felé. Az ördög
szintén felállt.
– Tedd, amit tenned kell! – hajolt előre, és
Isten szemébe nézett. – Ne hidd azt, hogy min-
dent láttál! Én most Hitler után megyek, és alkut
ajánlok neki. Meg tudsz állítani, de akkor vég-
re nemcsak számon tartanod kell a regisztert,
hanem be is avatkozhatsz. Viszont ha már erre
rászánod magad, miért ne szórakozhatnánk ki-
csit? Te meg én. Együtt.
Isten háttérkapacitásán egyetlen felfogha-
tatlanul rövid pillanat alatt végigfutott a világ
összes lehetséges megoldása, és azoknak az el-
lenkezője is.
Az ördög pedig elvigyorodott, újfent azzal a
pimasz, csillogó fogsorú mosolyával, és ment
Hitler után.
Nem mellékesen neki is vizelnie kellett már.
SZÉLESI Sándor
Egyik legnépszerűbb hazai szerzőnk, 1969-ben
született, és a 90-es évek második fele óta pub-
likál. Hétszer nyerte már el a Zsoldos Péter-díjat,
legutóbb épp a Galaktika 265. számában meg-
jelent novellájáért, a „Míg mozgok, van világ”-
ért. Legfrissebb SF-regénye a lapunkban koráb-
ban folytatásokban megjelent és szintén Zsol-
dos-nyertes Szörnyeteg a hajtóműben kibőví-
tett és átdolgozott kiadása. Elbeszéléseiből egy
válogatás angol nyelven is olvasható. A 2007-es
koppenhágai Euroconon elnyerte a Legjobb Eu-
rópai SF-Író díját. Nálunk legutóbb „Karácsony
Sinatrával” című novellája jelent meg, lapunk
334. számában.
2018.04.18. 21:14:56
 GALAKTIKA
2018. március

Apróságok csodája
B
ILL ROBERTSON mikro-
gépészmérnök igazi steampunk
világba repíti el azokat, akik
megismerik a miniatűr replikáit.
Működőképes minigépei és -házai világszerte
ismertek, több játékkiállításon vett már részt
modelljeivel, és még múzeumok is beszerez-
tek tőle néhány élethű darabot. Az aprólékos-
ság, amivel dolgozik, nem mindennapi: mun-
kája során egyesül a művészet, a tudomány és
a mérnöki pontosság is. Saját bevallása szerint
csak azt készíti el, ami tetszik neki. Ha vala-
mi nem nyeri el a tetszését eredetiben, biztos,
hogy soha nem fogja megépíteni. Többször
utasított már vissza megrendelést, mert úgy
gondolta, csúnya lenne az elképzelt miniatűr.
Robertson Washingtonban született, és szinte
a helyi Smithsonian Intézetben nőtt fel, második
otthonaként tekintett a múzeumra. Mindennap
oda járt, minden zugát ismerte, és eközben an�- századi grúz otthonok ihlettek. Az elkészíté-
nyi tudást próbált magába szívni, amennyit csak se összesen kilenc évet ölelt fel, amiből két év
lehetett. Az évek során összebarátkozott a múze- csak kutatásokra ment el. A házikóban nem-
um dolgozóival is, akik engedélyezték, hogy a régi csak barokk bútorok vannak, de apró, bélyeg
kiállítási darabokat felújítsa. A kicsi repülőket és méretű olajfestmények, üvegkristály kiegé-
autókat élettel töltötte meg, később pedig saját ba- szítők, valamint egy lépcsősor 100 lépcsőfok-
rokk stílusú miniatűr bútorokkal is kiegészítette kal. A ház kívülről is aprólékos, 12 000 darab
a múzeum készletét. A húszas éveinek elején fel- zsindely került a tetőre, ezenkívül meg kell je-
építette addigi legnagyobb munkáját, édesanyjá- gyezni, hogy minden ajtaja és ablaka nyitható
nak egy nyolcszobás babaházat, komplett barokk és kulcsra zárható.
berendezéssel. Néhány évvel később elkészítette Az édesanyjának készített babaház óta
XV. Lajos mikroszkópjának replikáját. Az elké- eltelt 38 év, Robertson Kansasbe költözött,
szítéshez 125 db fa-, fém- és üvegdarabot használt és ott rendezte be műhelyét is, ahol mini-
fel. Robertson, ha teheti, betartja a korabeli fel- atűröket alkot. Dolgozott már együtt több
jegyzésekben foglaltakat, ezért gyakran egy-egy múzeummal és magazinnal, de alkotásainak
miniatűr elkészítési ideje 10, rosszabb esetben 1 nagy része a National Museum of Toys and
000 órányi munkába kerül. Miniaturesben, Kansasben található.
A leghosszabb projektje a Twin Manors
volt, egy 152 x 91 cm-es babaház, amit a 18. Gricman Kata
Intelligens dizájn 55

055-kepregeny.indd 55 2018.04.18. 21:13:48

 GALAKTIKA
2018. május
Az Androméda-
galaxis születése
Komoly kihívás volt a csillagászok számára
az Androméda-galaxis keletkezési idejének
kiszámítása, mert a benne lévő csillagok kora
nagyon eltérő.
Korábban a kutatók úgy vélték, hogy a
Tejútrendszer és a szomszédos Androméda
iker csillaghalmazok, kiderült azonban a két
csillagrendszer közötti fontos különbség: az
Andromédában bizonyos csillagok szabály-
talanul keringenek, míg a Tejútrendszerben
minden csillag egyszerű rotáló mozgást végez
a galaxis központja körül. A csillagok különös
mozgása a kutatócsoport szerint a formáció
fiatalságával magyarázható.
Francia és kínai kutatók Francois Ham-
mer, a Párizsi Obszervatórium csillagá-
szának vezetésével Franciaország jelenleg
rendelkezésre álló legerősebb számítógépét
használták 1 terabájtnyi adat elemzéséhez.
Ennek segítségével meg tudták vizsgálni az
Androméda keletkezésének fizikai mecha-
nizmusait, így sikerült felfedni eredetének
titkát. Az adatok szerint 7-10 milliárd évvel
ezelőtt két galaxis, amelyek közül az egyik
négyszer nagyobb tömegű volt, mint a másik,
összeütközésükhöz vezető pályára került. A
kutatók szimulálták a két galaxis röppályá-
ját, és kiszámolták, hogy egy 1,8-3 milliárd
évvel ezelőtti időszakban olvadtak össze, így
hozva létre az Andromédát.
56
056-081-taylor.indd 56
Kérdés: Ki az a megveszekedett idióta, aki
pont a felesége házába telepíti be a szeretőjét?
Főleg úgy, hogy az a szerető nem más, mint VII.
Kleopátra Thea Philopatór, Egyiptom királynő-
je, és korának leghírhedtebb asszonya?
Válasz: Julius Caesar, aki Róma királya
akart lenni. Vagy valami ilyesmi.
Kérdés: És mialatt kényes politikai ma-
nővereket hajtasz végre, kiket szeretnél a
legkevésbé látni, amint bezúdulnak az ajtón,
megfigyelnek, felvételeket készítenek, doku-
mentálnak...?
Azt hiszem, erre valamennyien ismerjük a
választ.
A folyosókon az a hír szállongott, hogy ter-
vezünk valamit Kleopátrával. Mindenki er-
ről beszélt. Ez a menet az ókori Róma terv-
hez tartozott, és persze mindenki részt akart
venni benne.
A bár tele volt. Fogalmam sincs, hogy ezt
minek írom le, mivel itt, a St. Maryben a bár
mindig tele van.
A St. Mary Apátságban működő Törté-
nettudományi Kutatóintézetnek dolgozunk.
Valós időben tanulmányozzuk a jelentősebb
történelmi eseményeket. Nevezhetik akár
időutazásnak is. Mindenki így mondja.
Szóval, a bár a zsúfolásig megtelt. Min-
denki Kleopátráról beszélt, többek között
– sajnálatos módon – dr. Dowson, a könyv-
tárosunk és Rapson professzor, a Kutatás és
Fejlesztés feje is, akik ritkán értenek egyet
még egy rohadt dátumban is, hát még bármi
másban. A beszélgetés óhatatlanul felvette a
megszokott irányát, aminek a vége az lett,
hogy az érintett részlegek munkatársai szét-
választották a főnökeiket, és elvonszolták
őket a helyiség két külön végébe.
Peterson és én, akik mindent tudtunk a
Kleopátra-küldetésről, és már megtettük a
javaslatainkat, folytattuk magasröptű tár-
2018.04.18. 21:36:06
 GALAKTIKA
2018. május

Dicsőséges és páratlan mese

az ókori Rómából, melynek
főbb eseményei és szereplői:
egy gyilkossági kísérlet,
Kleopátra, egy kisebbfajta
zavargás, Julius Caesar és
egy elkódorgó mell...

Jodi Taylor

Római vakáció
EGY ÚJABB KÖNNYED ÉS VIDÁM
TÖRTÉNET A ST. MARY-KRÓNIKÁKBÓL
salgásunkat arról, hogy be lehet-e csempész-
ni egy csecsemőt egy szülőszobába egy ágy-
melegítő serpenyőben. Farrell főnök, azon a
csendes, halk hangján, ami oly értékes volt a
St. Mary őrületében, finoman megjegyezte,
hogy mivel a St. Mary gyakorlatilag egyet-
len eleven csecsemőt sem birtokol, lehetetlen
biztos választ kapni a felvetésre. És igen, köl-
csönvenni egyet a tulajdonosa beleegyezése
nélkül: erősen ellenjavallt, ahogy mondani
szokták. Az ezt követő heves vitában egyi-
künk sem vette észre, hogy Markham és Ro-
berts összenéznek, és csendesen kisurran-
nak a bárból.
Gyanítottam, hogy készül valami. Az em-
berek rejtélyes módon elhallgattak, amikor
felbukkantam a közelükben. Vagy éppen
pocsékul takart batyukkal rohangáltak.
Dossziék tűntek el hirtelen, amikor belép-
tem egy irodába. Peterson, az én múltjáró
Római vakáció
kollégám és állandó tettestársam, valamint
Guthrie őrnagy, a keményen dolgozó biz-
tonsági részleg vezetője hasonló inciden-
sekről számoltak be. Viszont, ahogyan azt
Guthrie is megjegyezte – jóllehet ő is biztos
volt abban, hogy a St. Mary készül valami-
re –, mifelénk az emberek viselkedése eleve
olyan bizarr, hogy nehéz kiszúrni a különb-
séget.
Három nappal később Markham és Ro-
bert előrukkoltak a meglepetéssel.
Ügyesen választották ki a pillanatot.
Szinte mindenki összegyűlt a csarnokban,
még az igazgatónk, dr. Bairstow is. A hóna
alatt szorongatta Clerk és Van Owen jelen-
tését William Huskisson parlamenti kép-
viselő haláláról, és éppen azt kérdezte a t.
hallgatóságtól, hogy miért nincs az egész
csapatban egyetlen múltjáró, aki le tud-
ja írni helyesen azt a szót, hogy amonália.
Anamólia... khm... rendellenesség.
57

056-081-taylor.indd 57 2018.04.18. 21:36:06

 GALAKTIKA
2018. május
Mivel a kérdés nekem is szólt, és eléggé
zavarba jöttem, örültem – legalábbis kezdet-
ben –, hogy történik valami, ami eltereli a
figyelmet. A hangszórók megreccsentek, az-
tán fülsértően sisteregtek, amiből fanfárok
rivalgása bontakozott ki, majd dobok fen-
séges dübörgése következett. Meglepetten
tettem egy félfordulatot, és megláttam Mr.
Robertset, a legfiatalabb múltjárómat: a lép-
csőpihenőn állt, és egy felgöngyölt szőnyeget
egyensúlyozott a vállán.
Az első, rémült gondolatom az volt, hogy
a pasas meztelen, én pedig még nem ebé-
deltem. Ám amikor jobban megnéztem,
felfedeztem a vacakul rögzített ágyékkötőt.
Gondolatban hálaimát rebegtem a múltjá-
rók istenéhez, amiért, a jelekből ítélve, erre a
napra lekapcsolta a gravitációt. Mr. Roberts
vastag és gyönyörű nyakláncot viselt, ami
alighanem alufóliából készült, valamint vas-
kos, fekete parókát, ami valamiért félfordu-
latot vett a fején, és eltakarta a fél arcát.
– A rohadt életbe – dörmögte valaki –,
Roberts eunuch.
– Nem, dehogy vagyok az! – tiltakozott
méltatlankodva, aztán őszerinte mély és
zengő, és lenyűgöző hangon beszélt tovább,
valójában persze vékonyka hangon rikolto-
zott: – Robertis vagyok, Egyiptom király-
nőjének, a nagy Kleopátrának alázatos szol-
gája, és eljöttem, hogy tisztelettel adózzak a
dicsőséges Caesarnak, és elnyerjem a kegye-
it, így számomra kedvező döntést hozzon,
amikor kiválasztja a közelgő Kleopátra-kül-
detés résztvevőit – a küldetését, amiről mi
természetesen semmit sem tudunk.
Erősen imbolyogva elindult lefelé, a döb-
bent dr. Bairstow felé – vagy a fenséges Cae-
sar felé, ahogyan a Nagyfőnököt neveznünk
kellett a mese célja érdekében.
Az ürge – Robertis, nem a dicsőséges
Caesar – izzadt, mint a ló, a vállán bille-
58 Római vakáció
056-081-taylor.indd 58
gő szőnyeg súlya miatt. Felismertem azt a
molyrágta darabot, a Gardróbban találkoz-
tam vele. Vádló pillantást lövelltem Mrs.
Enderby felé, ő azonban tüntetően kerülte a
tekintetemet.
Robertsnek majdnem sikerült. Alig két
lépés választotta el a biztonságtól, ami-
kor a lába megbicsaklott. Térdre roskadt,
és az ágyékkötőjéhez kapott, amelynek
a kötése, ahogyan az várható volt, nem
állta ki a próbát. A szőnyeg lecsúszott a
válláról, hangos dobbanással érkezett a
tölgyfa fokokra, aztán begurult a terem-
be, közben kibomlott, és leszállította Kle-
opátrát – avagy Mr. Markhamet, ahogy
néha nevezni szoktuk – a dicsőséges Cae-
sar lába elé.
Ezúton figyelmeztetek mindenkit: srácok,
eszükbe ne jusson otthon kipróbálni, mert
nem fog összejönni. Ha beletekernek valakit
egy szőnyegbe, a nyomorult harminc má-
sodper múlva elájul az oxigénhiánytól. Vagy
szívrohamot kap. Vagy rohadt büdös lesz a
szőnyegtisztító folyadéktól. Higgyenek ne-
kem – múltjáró vagyok.
Tudom, hogy abban a filmben Kleopátra
kifogástalan állapotban került elő egy érté-
kes keleti szőnyegből, és csábosan rebegtette
feketére kohlozott szempilláit, mielőtt elcsá-
bította az ismert világ legnagyobb hatalmú
férfiúját, de a mi Mr. Markhamünk félig esz-
méletlenül, verejtékben úszva hevert ott, és
nem igazán hozta azt a formát.
De azt meg kell adni, hogy keményen pró-
bálkozott.
Valamikor az előző pillanatok során a
parókája lecsúszott, és most úgy tapadt iz-
zadt arcára, mint egy olyan izé A nyolcadik
utas a halálból, csak sokkal szőrösebb volt.
Történelmileg pontatlan, áttetsző nadrágja
rátekeredett mindenére, és aki hajlandó volt
odanézni, tisztán láthatta Homer Simpson-
2018.04.18. 21:36:06

os alsógatyáját. De a műsor sztárja a melle
volt.
A jó isten tudja, honnan kerítette azt a
melltartót. Feltehetően, Hunter nővértől.
Reméltem, hogy Hunter nem ezt viselte a be-
szerzés pillanataiban, de Markham esetében
az ilyesmiben sosem lehetünk biztosak. És
Hunter most már tuti nem akarta visszakap-
ni, mivel tele volt flitterrel, csillámporral,
illetve arany és ezüst girlandokkal.
Markham nyilván nem kevés időt és ener-
giát ölt bele a mell megkonstruálásába. Sza-
kított a hagyományos kedvencekkel, nem
vacakolt holmi rögbizoknikkal, rongyokkal
és narancsokkal, hanem két félbevágott cit-
romot alkalmazott, amelyek, ahogyan azt
utóbb tök fölöslegesen magyarázta a meg-
ingathatatlan dr. Bairstow-nak: „oly élethű
bimbókat adtak, uram.”
Erre azonban csak később került sor.
Ezekben a pillanatokban a legkevésbé sem
vonzóan hevert a padlón, lila fejjel, erősen
zihálva, ráadásul elképesztő mennyiségű
zöld szösz ragadt izzadt és csupasz bőrének
minden tenyérnyi foltjára.
A legtöbben szerettünk volna másfelé
nézni, de nem lehetett. Jómagam is elké-
pedten bámultam, mialatt Markham egyik
melle, ami nyilván az ütközéstől mozdult
el, kifordult a tartójából, és szépen gurult a
padlón, mígnem dr. Bairstow megállította a
lábával.
Néma csend telepedett a csarnokra.
A St. Mary visszatartotta a lélegzetét.
Még Robertis is dermedten állt, mint aki
gyökeret vert.
Ugyanakkor, Mr. Markhamet kemény fá-
ból faragták.
Félkönyökre tornászta magát, kinyújtotta
a bal karját, és síri hangon felkiáltott:
– Oda nézzenek! Holmi bolond a melle-
men áll!
Római vakáció
056-081-taylor.indd 59
GALAKTIKA
2018. május
– Igen – jelentette ki fagyosan dr.
Bairstow. – Én lennék az.
És mialatt a Megtorlás vágtázott felé,
Markhamnek ki kellett mondania az utolsó
szót:
– Gyönyörűen csinálja, uram!
És nagy bölcsen elájult.
Azt hiszem, a St. Mary kollektív unalmának
ez a kiborító megnyilvánulása késztette arra
dr. Bairstow-t, hogy kicsit előreugorjon az
ütemtervben. Pár nappal később az irodájá-
ba hívatott engem és Petersont, ahol is átad-
ta az ismerős dossziékat, és utasított minket,
hogy lássunk munkához. És hogy vigyük
magunkkal Mr. Markhamet. Nem kérdez-
tem rá, de valami azt súgta, hogy a Nagyfő-
nök ránk bízza annak eldöntését, hogy vis�-
sza is hozzuk-e azt az alakot.
Farrell főnök szokás szerint csodát tett,
és bejelentette, hogy a Hármas komp meg-
felel a rendeltetésének, és sajnálatát fejezte
ki amiatt, hogy ugyanez nem mondható el a
személyzetről.
Tartottam egy mini fejtágítót az irodám-
ban. Jelen volt Peterson és Van Owen, a
történettudományi szekció képviseletében.
Guthrie őrnagy és Markham pedig a sta-
bil elemet képviselték a St. Maryben – ők
mondták így –, amivel mindenkit totálisan
megleptek, mivel nem is tudtuk, hogy van
ilyesmink. Mrs. Enderby a Gardróbtól érke-
zett, hogy tanácsot adjon az öltözetünket és
annak viselését illetően, továbbá megjelent
Rapson professzor és dr. Dowson is, hogy a
halálba érveljék egymást a történelmi hűség
érdekében.
– Jó reggelt! – köszöntöttem az egybe-
gyűlteket. – Köszönöm, hogy eljöttek. Ez az
ókori Róma megbízatás első szakasza, és jó-
nak ígérkezik. Biztosra veszem, hogy senki
sem fogja hanyatt vágni magát meglepetésé-
59
2018.04.18. 21:36:06
 GALAKTIKA
2018. május
ben. Caesar és Kleopátra. I. e. 44. Az ókori
Róma.
A résztvevők mocorogni kezdtek izgal-
mukban. Adattáblák nyíltak ki, és belevág-
tunk.
– Gaius Julius Caesar, mialatt arra törek-
szik, hogy a Római Birodalom egyeduralko-
dója legyen, felkérte a macáját, Kleopátrát,
Egyiptom királynőjét, hogy maradjon vele
Rómában. Törtető pasas. Öntelt, és nem
riad vissza az önfényezéstől. Arrogáns és
érzéketlen. Beköltöztette a szeretőjét – ez
lenne Kleopátra, akit Mr. Markham oly ér-
zékien keltett életre a minap – a saját házá-
ba. A felesége, Calpurnia, aki híresen felette
állt minden bírálatnak, továbbra is ott lakik,
úgyhogy az istenek tudják, milyen lehet Cae-
sar családi élete.
Ugyanakkor, nem is számít, mivel alig
hat hét választ el minket március idusától,
amikor is a fickót méltó módon megdorgál-
ják. Huszonháromszor, egészen pontosan,
és épp akkor, amikor készül megtenni az
utolsó lépést a teljhatalom felé. Kleopátra
majd Egyiptomba menekül, és magával viszi
Caesariont. Később összejön Marcus Anto-
niusszal, bukja az actiumi csatát, és öngyil-
kosságot követ el egy-két alighanem vonako-
dó áspiskígyó részvételével.
Mi persze nem fogunk addig ott marad-
ni. A feladatunk annyi, hogy megfigyeljük a
Caesar meggyilkolásához vezető eseménye-
ket, felmérjük a nép hangulatát, és ha sike-
rül, vetünk egy pillantást a Nílus királynő-
jére.
– És ép bőrrel visszatérünk a St. Marybe
– dörmögte Guthrie.
– Ó, igen, és az is, persze! – hadartam
gyorsan, és elegánsan átsiklottam azon
tény felett, hogy ez nem mindig jött össze.
Annyira nem mindig, hogy ritkán történt
meg.
60 Római vakáció
056-081-taylor.indd 60
Jól van, na – soha. De mindig van egy első
alkalom, és minket a remény éltet.
– A terv az, hogy megkeressük Caesar
villáját, ami valószínűleg Rómán kívül van,
a transtiberisi területen. Mindannyian kap-
nak térképeket – kérem, ismerkedjenek meg
a város elrendezésével!
Na most, jómagam római matróna le-
szek, kifogástalan felmenőkkel. A római
társadalom erősen patriarchális, de egy jól
öltözött hölgy, tekintélyes kísérettel, rend-
kívüli módon tiszteletet parancsoló lesz.
Sajnálatos módon, tekintélyes kíséret he-
lyett be kell érnem dr. Petersonnal és Miss
Van Owennel, továbbá Guthrie őrnagy és
Mr. Markham gondoskodnak a biztonsá-
gunkról.
Ennél a résznél talán nem árt ejtenünk
néhány szót a római nevekről. A római fér-
fiaknak jellemzően három nevük volt: az
előnév, a nemzetségnév és a családi. Így
A
aztán Gaius Julius Caesarnak Gaius az elő-
neve, Julius a nemzetségi – azt jelzi, hogy
a Julius nemzetség tagja –, és a családneve
Caesar. A nőknek be kellett érniük kettő-
vel. A nemzetség után nevezték el őket,
ezért hívták Julius Caesar lányát Juliának.
Én Rupilia Euphemia voltam – ami egyfelől
úgy hangzik, mint egy musicalben szereplő
zöldség neve, másfelől csak áradt belőle a
kifogástalan vérvonal illata.
Van Owen a Sempronia Tertulla néven
futott. A tiltakozásával nem törődtünk.
Peterson, mint a társaság (névleges) feje
a Decimus Aelius Sura névnek örvendett.
A biztonsági részleg képviselőinek, mint
közembereknek, be kellett érniük egyetlen
névvel. Guthrie őrnagy Othóként futott,
Markham pedig Pullus lett. Az utóbbi rög-
tön meg is jegyezte, hogy mivel őt csak egy
néven emlegetjük a St. Maryben, úgy van
rendben, hogy ezúttal is csak egy legyen.
2018.04.18. 21:36:07

Guthrie őrnagy szokásához híven nem mon-
dott semmit.
Dr. Dowson megmoccant, és közbeszólt:
– Azt hiszem, a legtöbben beszélnek lati-
nul, de összeraktam egy Hülyék útmutatóját,
hogy felfrissítsük az ismereteket, ezenfelül,
ha valaki szükségét érzi, kapható vagyok egy
kis privát konjugációra.
– Az legális egyáltalán? – kérdezte pislog-
va Markham.
Szigorú tekintettel meredtem rájuk, és ki-
jelentettem:
– A római társadalomban a tisztelet fon-
tos szerepet tölt be, úgyhogy talán monda-
nom sem kell, hogy valamennyien nagyon
rendesen fogunk viselkedni.
Mindenki kussolt, és kétkedve bámult
rám.
Mrs. Enderby közelebb húzta magá-
hoz az adattábláját, édesen rámosolygott
A Sz trugackij fivérek világa
új életre kel!
R E N D E L D M E G I T T: W Wvakáció
Római W . G A L A K T I K A B O L T . H U 61
056-081-taylor.indd 61
GALAKTIKA
2018. május
Markhamre, és vidáman megkérdezte tőle,
hogy szeretne-e tógában lenni.
A megszólított pár pillanatig a homlokát
ráncolta, majd visszakérdezett:
– Tógában? Nem Rómában?
Mrs. Enderby nem kevés időt és energiát szen-
telt a ruhatárunknak. Tim Peterson vastag,
krémszínű tunikát viselt, amit a nyakánál és
a szegélye mentén stilizált kulcsokat ábrázo-
ló, arany hímzés díszített. Ezenfelül kapott
egy szövetdarabot, ami a méretét és a súlyát
tekintve Rushfordshire megyével vetekedett.
– A tógája – jelentette be Mrs. Enderby
kissé kifulladva, és rátette a többszörösen
összehajtott anyagot Tim kinyújtott karjá-
ra, mire a nyomorult rögtön megroskadt.
– Gyakorolnia kell a hajtogatást! – folytatta
a Gardrób zordon őre. – Ügyeljen, hogy a
megfelelő karján vesse át!
2018.04.18. 21:36:22
 GALAKTIKA
2018. május
Peterson halkan morogva elvonult, hogy
tógahordási órákat vegyen.
Van Owen és jómagam, mint előkelő as�-
szonyok, halványzöld, illetve halványkék
tunikát kaptunk, amelyeket látszólag arany
fibulák fogtak össze, de a gyakorlatban, a
biztonság kedvéért erős varrás rögzítette
őket. Férjes asszonyként színes stólát kel-
lett viselnem, továbbá mindketten kaptunk
egy-egy, mindent beborító pallát, hogy az
mindent eltakarjon a kíváncsi tekintetek
elől. Petersonhoz hasonlóan nekünk is irgal-
matlan mennyiségű szövettel kellett boldo-
gulnunk. A pallát úgy viseli az ember lánya,
hogy átveti a bal vállán, visszakeríti a hátán
a jobb karja alatt, aztán keresztbe húzza a
teste előtt, és a bal karjával tartja. Egyszer
próbálják ki egy lepedővel! Mi órákon át
csináltunk, gyakorlásképpen fel-le mászkál-
tunk lépcsőkön, csont nélkül bevonultunk
ajtókon, és elegánsan sétálgattunk anélkül,
hogy pofára estünk volna.
Markham és Guthrie egyszerű tunikát és
csizmát kaptak. Tudtam, hogy fegyverek is
lesznek náluk, de a római tunika a térdnél
véget ért, és én nem igazán akartam bele-
gondolni, hogy hol fogják rejtegetni a cuccot.
Összegyűltünk a Hármas komp előtt, és
karórákat, nemrég varratott tetoválásokat,
meg hasonlókat keresve, kölcsönösen átvizs-
gáltuk egymást. A galérián összeverődött
vagy két tucat alak, akik lelkesen tapsoltak
és hujjogtak.
Bevonultunk a kompba. Peterson és Leon
Farrell ellenőrizték a koordinátákat, mi pe-
dig elpakoltuk a felszerelést.
– Sok szerencsét mindenkinek! – mondta
aztán Leon. Rám mosolygott, és kezet ráz-
tunk, mint mindig, amikor mások is jelen
voltak. A keze nagyon meleg és erős volt. Rá-
szántam egy pillanatot, hogy viszonozzam
62 Római vakáció
056-081-taylor.indd 62
a mosolyát. Mindenki más a mennyezetet
bámulta, a padlót, a lábát, a tudomisénmit.
Aztán Leon elment.
Peterson becsukta az ajtót, még egyszer
ellenőrizte a műszereket, és megerősítést
kérve rám nézett.
– Amikor megfelel önnek, dr. Peterson –
mondtam vigyorogva.
És a világ fehérbe borult körülöttünk.
Sima téglafalakkal határolt, kisebbfajta tér
északi oldalán landoltunk. A kora reggeli
napfényben hosszú, lila árnyékok vetültek a
földre. Tudtuk, hogy később melegebb lesz,
de ebben az évszakban reggelente még csí-
pett a levegő. Néhány piaci árus már ezen a
korai órán is munkához látott: pultokat ál-
lítottak fel, taligákat tologattak, és nagyban
sürgölődtek. Velünk senki sem foglalkozott.
Guthrie, Markham és Peterson leléptek,
hogy hordszéket béreljenek. Egyetlen tisz-
teletre méltó római úrnő sem közlekedett
gyalogosan az utcán. Férfiakról lévén szó,
ehhez az egyszerű feladathoz is legalább
hárman kellettek. Peterson, hogy intézze
a dumát; Guthrie, hogy vészjóslóan nézzen
és morogjon a pénzügyi tárgyalás alatt; és
Markham, hogy hülyeséget csináljon, és
bajba keveredjen.
Van Owen és jómagam teát főztünk ma-
gunknak, feltettük divatos szandálba bújta-
tott lábunkat a műszerfalra, és türelmesen
vártuk, hogy történjen valami.
A fiúk nagyjából egy óra múlva tértek
vissza egy jókora, ormótlan, ódivatú alkal-
matossággal. A súlycsökkentés érdekében
a gyaloghintó oldalait megfakult, sötétvö-
rös szövetek helyettesítették. Úgy nézett
ki, mint amit nemrégiben hajítottak ki egy
előkelőség birtokáról (talán meghalt az any-
ja, vagy valami ilyesmi), és épp ezért töké-
letesen megfelelt nekünk. Pontosan ez volt
2018.04.18. 21:36:22

az a járgány, amiben egy római matróna ci-
peltette magát a városban. A négy hordozó
viszonylag erősnek, egészségesnek, és ami a
legfőbb, józannak tűnt.
Van Owen és én bemásztunk – elég eset-
lenül. Mert kutathattunk, és gyakorolhat-
tunk, és készülhettünk, amíg belekékül-
tünk, attól a tény még tény maradt: nem
igazán illettünk ide. Mi, kérem szépen,
anona... amono... rendellenességek voltunk,
egy másik időből származtunk, és az ilyesmi
mindig meglátszik, száz és száz apró módon.
De végül bent voltunk, és egész kényel-
mesen elhelyezkedtünk. Behúztuk a füg-
gönyöket, hogy megőrizzük a jó hírünket,
és Peterson utasította a hordozókat, hogy
vigyenek minket Gaius Julius Caesar rezi-
denciájához. A hordszék duplán jó ötlet-
nek bizonyult. Nem csupán hitelt adott a
mesénknek, de egyesen eljuthattunk az úti
célunkhoz anélkül, hogy órákon át kérde-
zősködtünk és bolyongtunk volna Róma
utcáin.
A hordozók szinte egyszerre emelték a
széket – alighanem túl korán volt még ah-
hoz, hogy tisztességesen berúgjanak –, és
alig pár lódulással megindultunk.
Esküszöm, négykézláb mászva is gyor-
sabban haladtunk volna. Fél lábon. Bekötött
szemmel. Vagy talán Karthágó érintésével
akartak odavinni minket. Gyanakodtam
volna, hogy csak a viteldíjat próbálják fel-
jebb nyomni, de az tény, hogy meredek és
rossz utcákon mentünk, és egyre többen
zsezsegtek körülöttünk. A nap mind maga-
sabbra kapaszkodott. Mi magunk is jobban
éreztük volna magunkat egy fügefa árnyé-
kában ejtőzve, bort kortyolgatva és rabszol-
gákat abajgatva, de az apokalipszis négy,
verejtékező hordozója egyenesen vacakul
érezte magát. Jómagam a lehető leggyorsab-
ban leszállítottam volna az utasokat, hogy
Római vakáció
056-081-taylor.indd 63
GALAKTIKA
2018. május
aztán bezsebeljem a pénzt, és betántorogjak
a legközelebbi cauponába, hogy ott vissza-
nyerjem az erőmet.
Az igazság az, hogy Róma forgalmas hely
volt, és emiatt csigatempóban haladtunk.
A kinti társainknak kutyagolniuk kellett,
de ők legalább nézelődhettek. Van Owen és
jómagam a szövetekkel körülzárt szaunába
zárva utaztunk, és be kellett érnünk azzal,
hogy néha kikukkantottunk a réseken, és
próbáltunk nem megfulladni a porszagú,
forró félhomályban.
De aztán, a végeérhetetlennek tűnő dülön-
gélés és zötykölődés végén megérkeztünk.
Vagy ez, vagy kidőlt az egyik hordozónk.
Ugyanakkor, nem hallottunk kiabálást vagy
sikoltozást – mindig jó jel –, és a szék egy
elviselhető zökkenéssel földet ért. Van Owen
sóhajtott, és megigazította a tiaráját – úgy
ezredszerre.
Magam köré kerítettem a pallámat, hogy
védjen a tűző naptól, valamint a csőcselék
beszennyező pillantásaitól, és minden mél-
tóságunkat összekaparva kiszálltunk.
Peterson kifizetett a hordozóknak egy
kisebb summát, és utasította őket, hogy
várjanak. Mert mi nem akartunk bemenni.
Ahogyan azt később oly elszántan bizony-
gattuk dr. Bairstow-nak a jelentéseinkben
– mi soha nem akartunk bemenni, kérem
szépen. Eszünkbe se jutott, hogy beenged-
nek minket, még ha akarnánk is. És nem
akartuk. A terv az volt, hogy kint ácsorgunk,
elvegyülünk a tömegben, igyekszünk azono-
sítani azokat, akik jönnek-mennek, remény-
kedünk, hogy sikerül vetnünk egy pillantást
magára a fenséges Caesarra, felmérjük a tö-
meg hangulatát, és visszatérünk a komphoz.
Aztán holnap újra ezt csináljuk, amíg meg
nem kapjuk azt, amire vágyunk. De tényleg,
dr. Bairstow, őszintén, egy pillanatig sem
akartunk bemenni.
63
2018.04.18. 21:36:22
 GALAKTIKA
2018. május
Ott álltam a meleg napon, és színleg a jel-
mezem elegáns redőit igazgatva, lopva szem-
ügyre vettem a környezetünket. Guthrie és
Markham az embereket figyelték – és szó
szerint tömeg örvénylett körülöttünk az
egész utcában. Emberek tucatjai, ha nem
százai várták, hogy bebocsátást nyerjenek,
és előadhassák a kérésüket. Van Owen és
Peterson figyelték, hogy ki mit mond, pró-
báltak neveket társítani az arcokhoz, én pe-
dig a birtokot fürkésztem.
Csinos kis vagyonelemnek tűnt. Egy ki-
sebbfajta villát láttam, aminek a bejárata
valamivel beljebb volt, két bolt közé ékelőd-
ve – az egyik oldalon egy bőrműves, a mási-
kon egy borárus határolta. Tekintetbe véve a
szomszédság durva jellegét – messze nem ez
lehetett a város legjobb környéke –, Caesar
alighanem nagyon odáig volt az első felesé-
géért és annak házáért.
A villa faajtaja tárva-nyitva állt, a vendég-
szeretetet hirdetve, csakhogy két tagbasza-
kadt, kopaszra borotvált fejű őr állt a két ol-
dalán. A karjukat a mellkasukon összefonva
tartották, és készen álltak, hogy rövid úton
elintézzék a bajkeverőket. A megtermett, ke-
mény fickók nagyjából annyira lehettek la-
zák és vidámak, mint egy jól fejlett görvély.
Tudtam, hogy a kégli az első felesége,
Cornelia Cinna révén került Caesarhoz.
Minden beszámoló szerint ez a hölgy volt a
pasas élete szerelme. Igen, újra megnősült
Cornelia halála után, sőt a jelenlegi párja,
Calpurnia Pisonis már a harmadik neje volt,
de nem hagyta el ezt a villát, az összes fele-
ségét ide hozta. Nem egyszerre, magától ér-
tetődően. És most, nyilvánvalóan olyan férfi
lévén, aki sosem tudja, mikor kell leállni, a
szeretőjét is ide költöztette be.
Együtt éreztem Calpurnia Pisonisszal, aki
egy darabig az első feleség árnyékában élt,
64 Római vakáció
056-081-taylor.indd 64
aztán meg kellett osztania az otthonát az
ókor legrikítóbb, leghíresebb asszonyával.
Ebben a korban minden nagymenő fic-
kó tartott szeretőt, de azokat rendszerint
eldugták a város egyik diszkrét részének
egyik diszkrét házába. Caesar pedig po-
fátlanul idehozta a magáét, ahol fél Róma
ki-be rohangált, a látszat szerint azért,
hogy leróják tiszteletüket, de valójában
persze azért, hogy bámészkodjanak, kisza-
golják, hogy mi a dörgés, és odahaza lead-
ják a drótot a feleségüknek. Mármost, mi
is pontosan ezért jöttünk ide, viszont egy
fontos történelmi kutatást végeztünk, nem
csupán kíváncsiskodtunk. Nagy különbség!
Ugyanakkor, ahogyan az már a St. Mary
népével oly sűrűn megesik, az események
hamar elszabadultak.
Mert mi egy pillanatig sem akartunk be-
menni...
Szorosan összetömörülve ácsorogtunk,
egyáltalán nem okoztunk bajt, és nem keltet-
tünk feltűnést semmi módon, mígnem egy
alak átsiklott az ajtóőrök között, és odajött
hozzánk. Utóbb egyetértettünk abban, hogy
azért minket választott, mert nők is voltak
a csapatban, míg az utcán kavargó sokaság
kizárólag férfiakból állt. És, őszintén szólva,
ha valaki nem ismert minket, alighanem el-
hitte rólunk, hogy mi vagyunk a római tisz-
teletreméltóság példaképei.
Láttam a közeledő fickót, és beléptem
Peterson mögé. Sose beszélj, ha azt egy férfi-
val is elintéztetheted. Egyben hasznos alap-
ként szolgál a vádaskodáshoz később, ami-
kor minden megy a francba.
A férfi egyébként alacsony, zömök felépí-
tésű volt. Gyanítottam, hogy görög, különö-
sen a szakálla miatt. A kezében írótáblát és
vesszőt tartott, én meg úgy döntöttem, hogy
a pasas titkárféle, mint oly sok görög rab-
szolga.
2018.04.18. 21:36:22
 GALAKTIKA
2018. május

Tökéletes udvariassággal érdeklődött,

hogy mi dolgunk van itt ezen a reggelen. EGY
Peterson lőtt egyet a ködbe.
– A nevem Decimus Aelius Sura. Ő pe-
KAPCSOLATFELVÉTEL.
dig Rupilia Euphemia. Nemrégiben tértünk KÉT FAJ.
vissza Rómába a vidéki birtokunkról, és
szeretnénk kifejezni tiszteletünket a ház úr- EZER VESZÉLY.
nőjének, Calpurnia Pisonisnak. Viszont, ha
most nem felel meg az időpont, eljöhetünk
egy másik napon is. AZ ELSŐ KÖTET
Nyilván arra számított, hogy nem nye- MÉG KAPHATÓ!
rünk bebocsátást, és máris lépett egyet
hátra, ám a görög mást forgatott a fejében.
Mondott pár szót, és a nyitott bejárat felé
mutatott. A jelekből ítélve hívott minket,
hogy menjünk be, és köszöntsük a ház úrnő-
jét, bár, hogy konkrétan melyiket, azt nem
közölte.
– Izgi, mi? – kérdezte halkan Peterson, és
odakínálta nekem a karját, majd besuhan-
tunk az őrök között, akik szemmel láthatóan
nem estek hanyatt tőlünk. Szkülla az egyik
oldalon, Kharübdisz a másikon.
Van Owen csendesen felzárkózott mö-
gém, míg a sort Guthrie és Markham zárták.
Ügyeltem, hogy lassan lépkedjek, és alapo-
san ránehezedjek elefántcsont sétapálcámra,
amit szükség esetén fegyvernek is használ-
hattam.
Méltóságteljesen átvonultunk a vestibu-
lumon, és megálltunk az atrium bejáratánál.
Emlékeztettem magam, hogy előkelő római
úrnő vagyok, úgyhogy leszek szíves nem tá- AZ IZGALMAS
togni, de nem sokon múlt. TÖRTÉNET MÁSODIK ÉS
A látszat sokszor csalt, ahogyan azt újra
és újra kénytelen voltam megtanulni. Ezt a HARMADIK RÉSZE EGY
kis villát, ami oly jellegtelen volt kívülről,
belül roppant ízlésesen és stílusosan rendez-
KÖTETBEN OLVASHATÓ!
ték be és dekorálták.
Egyenesen előttem a hagyományos apró R E N D E L D M E G I T T:
szökőkút bugyborékolt nagy vidáman, hogy
W W W . G A L A K T I K A B O LT. H U
hűtse és frissítse a levegőt a forró nyári hó-
Római vakáció 65

056-081-taylor.indd 65 2018.04.18. 21:36:26

 GALAKTIKA
2018. május
napok alatt. Az atrium szélei mentén ajtók
nyíltak az apró, alae nevezetű irodákba,
amelyekben írnokok és tisztviselők sürgö-
lődtek. Caesar fontos ember volt – és hama-
rosan még fontosabb lesz, ha a tervei valóra
válnak (nem jött össze), és a hivatalnokgépe-
zet máris készen állt.
A tőlem jobbra eső fal egyik beugrójában
a házi istenek apró szentélye kapott helyet.
A falakat rohanó oroszlánokat ábrázoló fres-
kók díszítették. A festés frissnek tűnt. Vala-
mi azt súgta, hogy ezek a dekorációk az első
feleség idejéből származnak, és pár évente
felújítják őket.
Az atrium tele volt. Kisebb csoportokba
verődött férfiak ácsorogtak mindenütt; poli-
tikáról, pénzügyekről és a kedvenc harcisze-
kér-csapatukról dumáltak, mindenről, ami-
ről a férfiak szoktak. Gondolatban könnyen
be tudtam helyettesíteni a gladiátorokat fo-
cicsapatokra, a tógákat öltönyökre – semmi
sem változik.
Az útikalauzunk udvariasan duruzsolt
valamit, és elillant. Lesandítottam a padló-
mozaikra, végigkövettem a csodás ugribug-
rizó delfinek sorát körbe az udvaron, aztán
a nyakamat nyújtogatva átnéztem az atrium
felett, és megcsodáltam az oszlopsoros ker-
tet. Ott is sokan várakoztak, egy csomó férfi
üldögélt a padokon és álldogált az ágyások-
ban, szétzúzva a növényeket, még mielőtt
azok virágba borulhattak volna.
Eltűnődtem azon, Calpurnia mit érezhet
amiatt, hogy ez a horda így betolakodik ide.
A háza, a római nők tradicionális élettere,
aligha volt már az otthona. Az idegen nő
gondoskodott erről. Játszhatta volna a házi-
asszonyt híres férje bulijain, intézhette volna
az ügyeket Caesar távollétében, csendesen
dolgozhatott volna a színfalak mögött a férje
érdekében. Ez volt a matróna hagyományos
szerepe, de Caesart már csak karnyújtás-
66 Római vakáció
056-081-taylor.indd 66
nyi távolság választotta el attól, hogy Róma
dictator perpetuójaként az ismert világ ural-
kodója legyen. Valaki, aki minden tekintet-
ben király, csak a nevében nem. Ugyanak-
kor, egy királynak szüksége van királynőre
is, és Calpurniának tudnia kellett, hogy az
nem ő lesz. Mit érezhetett?
Nem bántam volna, ha sikerül kideríte-
nem.
A görög visszatért, és nem egyedül.
– A rohadt életbe! – suttogta Peterson.
– Van az a szöveg, hogy az ember belép az
oroszlán barlangjába...
Igaza volt. Tudtam, hogy dr. Bairstow fel
fog robbanni. Két nevezetes esetet leszá-
mítva, rendszerint behúzzuk fülünket-far-
kunkat. Nem vegyülünk a nagyokkal. Diszk-
réten a háttérben maradunk, megfigyelünk,
dokumentálunk, és túléljük a küldetést.
Másrészről, láttuk, hogy senki sem vi-
sel fegyvert. Hogy társasági összejövetel
ez, amelyen mindenki buzgón zabál és ve-
del, a ház számlájára. Caesar valahol más-
hol jár. Kleopátra is. És mi találkozunk
Calpurniával, megdicsérjük a szép házát, és
lelépünk. Mi baj lehet?
Hol kezdjem...?
Calpurnia sokkal fiatalabb volt, mint gon-
doltam. Bár az is igaz, hogy egyre több em-
bert látok magamnál fiatalabbnak. Gyönyö-
rű peplost viselt, ami enyhén lilás árnyalatú
szürkében játszott, továbbá madarakat és
virágokat ábrázoló hímzések díszítették. Ez
a szín tökéletesen illett hozzá, remekül ment
zöld szeméhez és világosbarna hajához. Mi
több, a lágy szót mintha azért találták vol-
na fel, hogy legyen mivel leírni őt. Lágy haj,
lágy szem, lágy ajkak, lágy színezet. Megállt
előttünk, szelíden ránk mosolygott, és a fejét
kissé oldalra billentette, mire a görög titkár
odasúgta neki a nevünket.
2018.04.18. 21:36:26

– Rupilia Euphemia! – köszöntött méltó-
ságteljesen, de örömmel. – Hallottam, hogy
hosszas vidéki tartózkodás után visszatért
Rómába. Milyen kellemes, hogy ismét talál-
kozhatunk!
Nagy kegyesen fejet hajtottam. Nem léte-
zett, hogy ismert engem. Vajon csak a két-
ségkívül bőséges társasági tapasztalatait
dobta be? Gyanítottam, hogy valami másról
van szó. Valami azt súgta, Calpurnia már
torkig van azzal, hogy senki sem vesz tu-
domást róla a saját otthonában. Mindazok,
akik összegyűltek a házában azon a napon,
semmit sem akartak tőle. De most hirtelen
beállítottunk mi, pöpec felmenőkkel bíró,
előkelő vendégek, és kijelentettük, hogy őt
kívánjuk látni – Calpurnia Pisonist –, és
csakis őt, a saját jogán.
Nem hibáztattam semmiért. Vagy tizen-
öt pasas taposta szét a kertjét, kétszer en�-
nyi ődöngött az atriumban, tízszer ennyien
ostromolták a bejáratot, és a rabszolgái csap-
ágyasra hajtották magukat, hogy mindenkit
megitassanak... De ezt ott és akkor sajnos
nem gondolhattam végig. A jelenre kellett
koncentrálnom.
És kellett is összpontosítani, mert, mie-
lőtt megmukkanhattam volna, két, leopárd-
bőrökbe öltözött, hatalmas termetű, fekete
bőrű izompacsirta érkezett az atriumba, és
állt meg a tabulinumon, vagyis az atrium és
a kert közötti, nyitott hivatali részen. Másik
két núbiai óriási aranyszéket cipelt. Nem,
nem is széket, hanem egy valóságos trónt.
Ha az agyoncsicsázott, ízléstelen dekorációk
még nem adtak volna kulcsot a megfejtés-
hez, az arany szfinxeket ábrázoló, faragott
kartámaszok mindenképpen. A párnák
aranyszínben és az egyiptomi lapis lazuli
kékjében tündököltek. Rengeteg volt ezek-
ből, és valószínűleg kellettek is. Jómagam
még sosem ültem trónon, de nekem mind-
Római vakáció
056-081-taylor.indd 67
GALAKTIKA
2018. május
egyik förtelmesen kényelmetlennek tűnik.
Engem nyilvánvalóan nem arra teremtettek,
hogy hercegnő legyek. Ha valaki borsósze-
met rejt az ágyamba, akkor reggel nem egy
kék foltokkal teli hercegnőt kap, hanem egy
szétnyomott borsót.
Körös-körül mindenki elhallgatott.
A mellettem álló Peterson megfogta és meg-
szorította a kezemet. Ő a leghiggadtabb em-
ber, akit ismerek – mondjuk, ez nem nagy
kunszt a St. Maryben, ahol a „robbanékony”
jelző kevés ahhoz, hogy leírja a legtöbbünket
–, és ez a szorítás a részéről egy hisztérikus
sikolynak felelt meg.
Kleopátra közelgett!
Calpurniára pillantva láttam, hogy őt a
legkevésbé sem bűvölte el az, hogy mindjárt
megérkezik a világ állítólag legszebb asszo-
nya, és ez volt az a pillanat, ahol az egész
rossz irányba fordult.
Csak annyit tudok felhozni mentségemre,
hogy múltjáró vagyok. És ember. Valószínű-
leg ebben a sorrendben. Továbbra is a házi-
gazdánkkal kellett volna foglalkoznom, leg-
alább egy kicsit. Talán válthattam volna vele
még néhány szót. Ez lett volna az udvarias és
tiszteletteljes dolog, de nem ezt tettem.
A nyakamat nyújtogattam és ágáltam,
hogy lássam Kleopátra belépőjét. Pontosan
úgy, mint mindenki más. Mi több, tettem
pár lépést oldalra, hogy jobban lássak. És
ekkor, túl későn, eszembe jutott Calpurnia
Pisonis, és körülnéztem. De már eltűnt. Én
pedig rögtön megfeledkeztem róla.
Azóta is kétfélét gondolok VII. Kleopátra
Thea Philopatórról. Ekkor az első gondola-
tom az volt: ó, bakker, hát ez ronda!
Mert tényleg az volt. Az orra aránytalanul
nagyra nőtt az arcához képest. Rászántam
egy gondolatot a fiára, Caesarionra. Minden
beszámoló szerint Caesart is gigászi ormán�-
nyal áldották meg az istenei. A szerencsét-
67
2018.04.18. 21:36:26
 GALAKTIKA
2018. május
len kölyöknek alighanem akkora lehetett az
orra, mint Róma és Egyiptom összes lakójá-
nak együttvéve. A lelki szemeim előtt meg-
jelent egy kép, amin a kis fickó úgy közleke-
dik az ókori világban, hogy az orrát taligával
alátámasztva tolja maga előtt.
Az isten szerelmére, Maxwell! Összpon-
tosíts!
Másodjára az jutott eszembe, hogy az em-
ber nem veszi észre, milyen csúnya. Kleopát-
rában volt valami. Akármi legyen az a „va-
lami”, neki több szívlapátnyi jutott. Sokkal
több, mint amennyi a nála kétségkívül jóval
csinosabb Calpurniában valaha volt, vagy
akár lesz egész életében.
Az orr okozta megrázkódtatás után képes
voltam más vonásokra figyelni. Kleopátra
díszes parókát viselt, mint minden egyip-
tomi nő, de gyanítottam, hogy az igazi haja
sötét. És nem volt olyan tejfehér a bőre, mint
amiről elhíresült. Ezen a ponton valószínűleg
meg kell említenem, Rapson professzor ko-
moly kutatást végzett, hogy kiderítse, hány
szamarat kellett megfejni egyetlen fürdőhöz.
A jelentésbe, amit átküldött nekem, azt állí-
totta, hogy egy ötszáz-hétszáz csacsihölgyből
álló csordára van szükség ahhoz, hogy ele-
gendő tejet kapjunk napi egy fürdőhöz. Hogy
mire számított, mi a fenét kezdek ezzel az
információval, az sosem tisztázódott teljesen,
mindenesetre, amikor megpróbálta beszerez-
tetni dr. Bairstow-val a szóban forgó szamár-
mennyiséget, a leghatározottabb elutasításba
ütközött. A lényeg, hogy Kleopátra akár sza-
mártejben fürdött, akár nem, a bőre konokul
halványbarna maradt.
Ezt orvosolandó, az arcát fehér festék bo-
rította, szépen kiemelve gyönyörű ívű, bár
vastag szemöldökét, ami karakteresebbé tet-
te az arcát. Gyanítottam, azért hagyja meg
a szemöldökét, hogy ellensúlyozza az orrát.
A szeme alul fekete kohllal volt kihúzva,
68 Római vakáció
056-081-taylor.indd 68
felül a szeméhez illő zölddel, míg a szája –
Calpurniáéval ellentétben – telt volt, és sö-
tétvörösben pompázott.
Ezt az arcot nem lehetett elfelejteni. Ko-
rábban sem láttam hozzá foghatót, és azóta
sem. Ezt az arcot a Sors jelölte meg. Akár
jó volt ez, akár rossz, ez egy olyan nő arca
volt, aki mindig uralkodott, és uralkodni is
fog – aki fogja azt a Sorsot, és addig csavar-
gatja-formázza, amíg megfelel a saját köve-
telményeinek. És talán addig csavarja, amíg
elszakítja...
Összeszedtem magam, és igyekeztem
koncentrálni. Ezzel nem voltam egyedül.
Minden jelenlévő csak állt, és tátott szájjal
bámult.
Kleopátra fél tucat udvarhölgy vagy szol-
gálólány kíséretében, lassan vonult át az
atriumon.
Nem azt a fajta fehér vászonruhát viselte,
amit az egyiptomiakhoz szoktunk társítani.
Talán fázott abban a szerelésben. Valami-
lyenfajta csillogó selyemből szabott, hosszú,
aranyló ruha volt rajta, aminek az alját a
földön húzta maga után. A nyakában kék-
arany nyaklánc függött. Arany karkötők te-
keregtek fel az alkarján, és a fején Egyiptom
ureuszát viselte. Arra az esetre, ha valaki el-
felejtené, hogy egy királynőt lát.
Odaért a trónjához, és szembefordult a
vendégsereggel. Azt is hallottuk volna, ha
egy tű a kövezetre esik. De mire várt?
És ekkor megtörtént. Előbb egyvalaki,
aztán egy másik, aztán egy kisebb csoport,
aztán mindenki, mert senki sem akart utol-
só lenni... az a sok római férfi, köztársaság-
pártiak mind egy szálig, szépen fejet hajtott.
Sosem hittem volna el, ha nem lettem vol-
na ott. Fejet hajtottak. Caesar ügyesen vá-
lasztotta ki a királynőjét.
Kleopátra szűk, diadalittas mosolyra húz-
ta a száját, és gyorsan, hirtelen leült. A ruha
2018.04.18. 21:36:26

úgy terült szét a lába körül, mint valami
aranyló tócsa.
A környéken tartózkodók szinte egyszer-
re sóhajtottak fel.
Összenéztem Van Owennel, mire ő a fér-
fitársaink felé biccentett, akik megigézve
bámultak – a kolléganőm pedig a szemét
forgatta.
Remélni sem mertem, hogy bemutatnak
minket. Mi több, le kellett volna lépnünk. Az
uralkodó jelenléte katonák jelenlétével járt,
márpedig a mi korántsem tökéletes álcánk
nem ment volna át egy alaposabb vizsgála-
ton. Az ésszerű húzás az lett volna részünk-
ről, ha távozunk. Haladéktalanul.
Ennélfogva, maradtunk. Sőt, azt hiszem,
hogy vadlovakkal sem tudtak volna kirán-
gatni minket abból az atriumból. Múltjárók
vagyunk, kérem szépen. Amikor eljön a jó-
zan gondolkodás pillanata, valaki másnak
kell elvégeznie a nehéz munkát.
Védelmünkre szól, hogy azt terveztük,
csendesen meghúzzuk magunkat a háttér-
ben, a bejárat közelében, hogy balhé esetén
gyorsan eltűnhessünk. Épp elkezdtünk fel-
tűnés nélkül a kellő irányba szivárogni, ami-
kor befutott Calpurnia Pisonis.
Intett egyet, és a szolgák azonnal neki-
láttak begyűjteni az elmosandó serlegeket
és tányérokat, illetve új frissítőket hoztak.
Ezúttal arany- és ezüsttányérokon érkezett
a kaja. Calpurnia az egyik sarokban állt, és
halk parancsokkal irányította a műveletet.
Az egyiptomi királynő egyelőre senkit sem
hívott magához, csakis a saját udvartartásá-
nak tagjaival beszélgetett.
Aztán Calpurnia közelebb ment a trón-
hoz, gyorsan fejet hajtott – tisztelettel, de
nem alázatosan –, és beszélt. Egy idős egyip-
tomi titkárféle tolmácsolt, bár gyanítottam,
hogy Kleopátra ugyanolyan jól beszél lati-
nul, mint maga a római hölgy.
Római vakáció
056-081-taylor.indd 69
GALAKTIKA
2018. május
Miután Kleopátra kurta biccentéssel bele-
egyezett valamibe, Calpurnia Pisonis intett
nekünk. Édes istenem, mindjárt bemutat-
nak minket Kleopátrának, Egyiptom király-
nőjének...
Elsőnek Peterson kapta össze magát. Nem
véletlenül hoztam magammal erre a külde-
tésre.
Felém nyújtotta a karját, hogy támaszté-
kot adjon nekem, amire erősen rászorultam.
Lassú léptekkel megkerültük a szép meden-
cét – máig emlékszem, hogy a víz csobogása
milyen hangos volt abban a néma csendben
–, aztán megmutattuk magunkat a csillogó
trónon ülő csillogó alaknak.
Mindenki teljes kussban méregette a má-
sikat. A núbiaiak elnéztek a fejünk felett. Az
udvarhölgyek a karperecükkel játszadoztak,
és látványosan unatkoztak. Kleopátra gyor-
san végigpásztázott rajtunk a tekintetével,
és ezalatt mindent megtudott rólunk, amire
szüksége volt, aztán ismét a házigazdára for-
dította a figyelmét.
Calpurnia hangja tisztán csengett. Észre-
vettem, hogy nem közvetlenül Kleopátrához
beszél, így kerülve ki minden formális meg-
szólítást.
– Engedélyt kérek, hogy bemutathassam
Decimus Aelius Surát – mondta, és elpárolgott.
Peterson tett egy lépést előre, a szívére
tette a jobb kezét, és bólintott – ügyes keve-
réke volt ez a formálisnak és az informális-
nak. Szép munka, Tim. Egyetlen római sem
ereszkedne térdre egy nem-római előtt, akár
királynő az illető, akár nem.
Tim félfordulatot tett, és kinyitotta a szá-
ját, hogy bemutassa Van Owent és engem, de
nem jutott el odáig. Az ajtó környékén moz-
golódás támadt, és az atrium hirtelen meg-
telt katonákkal.
Éppen csak annyi időt kaptam, hogy át-
villanjon az agyamon: „a kurva életbe, ezt
69
2018.04.18. 21:36:26
 GALAKTIKA
2018. május
buktuk”, amikor maga Caesar vonult be a
helyiségbe. Alig hittem el, hogy ekkora máz-
link van. Hogy micsoda nap lesz ez...
Vagy nem.
A pasas felbukkanása mindenkire drámai
hatást gyakorolt. Az egyiptomi királynő im-
már egy pillantásra sem méltatott minket.
A vállunk felett elnézve figyelte Caesart, aki
átvágott a sokaságon, közben meg-megállt,
hogy üdvözöljön valakit, és alkarfogással
köszöntse a gondosan kiválasztott, befolyá-
sos alakokat. Pontosan úgy dolgozta meg az
egybegyűlteket, mint a modern idők politi-
kusai. A feleségével mit sem törődve, hiva-
talos modorban köszöntötte Kleopátrát, aki
ugyanígy válaszolt.
És igen, neki is ménkű nagy volt az orra,
úgy meredt ki az arcából, mint egy csőr.
– Azt a kurva... – suttogta mögöttem
Markham. – Képzeljék el, hogy ezek egy-
szerre tüsszentenek. Olyan lehet, mint egy
huszonegy ágyús díszlövés.
Caesar nem volt magas, és érzésem sze-
rint idősebbnek látszott a valódi koránál.
A bőre beteges, sárga árnyalatban játszott,
ami idejekorán öreggé tette. A haja jócskán
megritkult, és őszbe fordult, továbbá mély
ráncok futottak az orrától a szája sarkáig. De
egy erőmű dolgozott benne. Hullámokban
áradt belőle az energia. A jelenléte mindent
megváltoztatott a helyiségben.
Hoztak neki egy széket. Nem trónt, csu-
pán egy egyszerű faalkalmatosságot, bár pár
ujjnyival magasabb volt Kleopátráénál. El-
képzeltem a két háznépet, amint összeülnek,
és megkötik ezeket a kompromisszumokat.
Caesar letelepedett, és összehúzta magán
bíbor tógáját, mintha fázna. Rövid ujjú tu-
nikája puha gyapjúból készült – díszítetlen
volt, de kiváló minőségű.
A felesége biccentett egyet, mire két rab-
szolga előrerontott egy márványlapos, ka-
70 Római vakáció
056-081-taylor.indd 70
romlábú asztallal. Másik kettő bort és ha-
rapnivalót hozott. A fő darab egy fügékkel
teli aranytál volt. A mézzel nyakon öntött
gyümölcs igazi finomság lehetett ebben az
évszakban.
Rólunk totálisan megfeledkeztek. Nem
törtünk le ettől, sőt elkezdtünk hátrafelé
araszolni, és biztosan sikerült volna eltűnni.
Elillanhattunk volna szép csendesen, hogy
aztán bemásszunk abba az ósdi tákolmány-
ba, visszacipeltessük magunkat a komphoz,
és végrehajtsuk az ugrást – és ebben az eset-
ben a Történelem egy jókora szelete kataszt-
rofálisan más lett volna.
De nem így történt, amiért Mr. Mark­
hamnek jár a köszönet, és ez nem csak egy
üres, gyakorta pufogtatott frázis.
Caesar borral szolgálta ki a királynőt, és
odakínálta neki a fügéstálat.
Még most is tisztán emlékszem az egészre
– olyan, mint egy, az időbe belefagyott pil-
lanat. Caesar mindkét kezével tartja a tálat.
Kleopátra felmosolyog rá, és a karkötőinek
halk csilingelése közepette kecsesen oda-
nyúl, hogy elvegyen egy fügét. És mialatt a
keze a tál felett lebeg, pont amikor válasz-
tana, figyelmeztető kiáltást hallok. Valaki
jobbra taszít engem, Petersont pedig balra.
Aztán Markham átrobog kettőnk között, ve-
tődik, és kiveri a tálat Caesar kezéből.
Fügék röpködtek mindenfelé, mézet
fröcskölve a közelben állókra.
És megint minden felgyorsult.
Emberek kiabáltak haragjukban. És félel-
mükben. És mert azt sem tudták, hová kap-
janak.
Két núbiai tökéletes összhangban ugrott,
és máris áttörhetetlen akadályként álltak
köztünk és a királynő között.
Fél tucat római katona – na, nehogy már
a núbiaiak túlszárnyalják őket – elkapta
Guthrie-t és Petersont, de hála istennek této-
2018.04.18. 21:36:26

váztak egy pillanatig, mialatt ezt tették Van
Owennel és velem. Markhamet viszont, aki
nem volt sem előkelőség, sem nő, a padlóhoz
vágták, és kardot szegeztek a torkának.
Senkinek fogalma sem volt, hogy mi tör-
ténik, és én attól rettegtem, hogy előbb meg-
ölnek minket, és csak később tesznek fel
kérdéseket. Külön aggódtam azért, hogy ne
végezzenek Markhammel, hogy aztán én ma-
gam nyírhassam ki egy későbbi időpontban.
És ekkor, a kövezetre ömlött fügék között
megmozdult valami.
Gondolkodás nélkül – már megint – fel-
kaptam a lábam, és rátapostam egy apró, de
igen felháborodott kígyóra.
Egy áspiskígyóra.
Markham igen bölcsen meg sem próbált
beszélni, csupán a szemével jelzett. Két to-
vábbi kígyó tekergett a tál alján. Egy har-
madik a padlón siklott full gázzal. Fedezé-
ket keresett a nyomorult, de nem bizonyult
elég gyorsnak, mert Guthrie kiszabadította
az egyik karját, kikapta a kezemből a séta-
pálcát, és akkorát odavágott, hogy a kígyó-
nak azonnal eltört a gerince. Tekintélyes
mennyiségű kígyóvér és bél fröccsent arra
a szépséges tunikámra. Tudtam, hogy Mrs.
Enderbynek lesz egy-két szava hozzám. Már
megint.
Egy másik kígyó a kert felé tartott, ahol a
szabadság várta, de egy gyors észjárású rab-
szolga rácsapott egy korsót a fejére, felkapta
egy bottal, és beledobta a medencébe. Hogy
aztán mi lett vele, azt nem láttam.
Az egyik núbiai felfordította a tálat, csap-
dába ejtve a benne lévő kígyókat. A jövőjük
majdnem olyan gyászosnak tűnt, mint a mi-
énk.
Hogy mi vagyunk a gyanúsítottak, az
azonnal látszott.
És ekkor következett a zűrzavar. Valaki
megpróbálta megölni Caesart, vagy Kleo-
Római vakáció
056-081-taylor.indd 71
GALAKTIKA
2018. május
pátrát, vagy mindkettőt. Hogy ez szándékos
volt, abban senki sem kételkedett. Hat kígyó
nem keveredik bele csak úgy véletlenül egy
mézes fügékkel teli tálba. Jómagam biztosra
vettem, hogy itt mindenki ismer mindenkit.
Annyira, hogy csupán néhány idegen tartóz-
kodott a helyiségben, mégpedig a St. Mary
hülyéi, akik pont ezt a napot bökték ki arra,
hogy megfigyeljék Caesart és Kleopátrát, és
egyenesen belezuhantak a trutymó kellős
közepébe.
Körülöttem mindenki rohangált, kiabált
és találgatott. Jómagam a szandálom tal-
pa alatt fekvő, kilapított kígyót bámultam,
aztán felemeltem a fejem, és azon kaptam
magam, hogy egyesen Caesar feleségét für-
készem. Aki csendesen álldogált a sarokban,
mint mindig. Calpurnia Pisonis, aki nem
számít. Akivel senki sem törődik. Akit senki
sem figyel. Aki meg sem moccan.
Talán megérezte magán a tekintetemet,
és kissé elfordította a fejét. Egymás szemébe
néztünk, és én tudtam.
Kiabáló férfiak taposták a máris döglött
kígyókat. Mások a kijárat felé nyomultak,
hogy mihamarabb elhúzzanak, mintha itt
sem lettek volna. Szkülla és Kharübdisz el-
tűntek, a helyüket négy, komor képű katona
foglalta el. Másik kettő az oldalsó bejáratot
őrizte. Calpurnia és én továbbra is úgy néz-
tük egymást, mintha csak mi ketten lettünk
volna a helyiségben.
Calpurnia meg akart ölni valakit. De
kit? A gyűlölt külföldi nőt? Vagy a férjét,
aki rákényszerítette, hogy az első feleségé-
nek házában éljen? Aki ráparancsolt, hogy
adja át a szobáit az idegen vendégeknek?
Aki rákényszerítette, hogy a férje szeretőjét
szolgálja? És aki, miután az egész ismert vi-
lág ura lesz, többé nem akarja őt. Azt a nőt
akarja, aki máris királynő. Aki máris szült
neki egy fiút.
71
2018.04.18. 21:36:26
 GALAKTIKA
2018. május
Tehát, kit próbált eltenni láb alól? Vagy
érdekelte egyáltalán, hogy ki lesz az áldozat?
Tudtam, hogy mit tett, és ő tudta, hogy
tudom. A társaim és én nyakig ültünk a
szószban. Ma sem tudom, hogy Calpurnia
szándékosan próbált-e bemártani minket.
Eredetileg biztosan nem így tervezte, de
amikor felbukkant egy rakás idegen, akik
talán nem azok, akiknek látszanak... uta-
sítást adott, hogy bocsássanak be minket.
Bemutatta a társulatot a királynőnek, és ez-
zel a frontvonalba tolta. Nem érdekes, hogy
aligha volt lehetőségünk megszervezni a
merényletet. Ez pont senkit sem érdekelt –
mindaddig, amíg másvalaki a gyanúsított.
Tudtam, hogy Caesar emberei bármelyik
pillanatban nekiláthatnak a nevek össze-
írásának. És hogy minden jelenlévőnek utá-
nanéznek. Nem éppen kellemes módon. Mi
pedig álneveket adtunk meg, és egy olyan
címet, amiről rövid idő alatt ki lehetett de-
ríteni, hogy semmi közünk hozzá. Hát még
egy szigorú vizsgálat...
Semmi esélyünk nem volt arra, hogy en-
gednek szabadon távozni minket. Tényleg
komoly bajba kerültünk. A legjobban at-
tól féltem, hogy letartóztatnak és elvisznek
minket, mert tudtam, ha egyszer szétvá-
lasztják a csapatot, semmi esélyünk nem lesz
a menekülésre. Mindenkit megkínoznak, és
az esetleges túlélőket kivégzik. Vagy kereszt-
re feszítik. Vagy beküldik az arénába. Ki kel-
lett jutnunk a házból.
Kétféle módon történhetett. Vagy
Calpurnia kiszúrta, hogy hazug betolakodók
vagyunk, és lecsapott a lehetőségre, hogy
végrehajtsa a tervét, és a logikusan adódó
célszemélyekre terelje a gyanút; vagy pedig
– és emiatt pocsékul éreztem magam – ret-
tenetesen megsértettem, és így állt bosszút.
Talán tényleg azt gondolta, hogy valaki
meglátogatja őt, hogy végre valaki valóban
72 Római vakáció
056-081-taylor.indd 72
érdeklődik iránta, én pedig faképnél hagy-
tam, amikor Kleopátra belépett a helyiségbe.
Ahogy mindenki más is. És a sértés csak egy
volt a sok közül.
Na, és tegyük fel, hogy a merénylet siker-
rel jár. Tegyük fel, hogy Kleopátra hamarabb
hal meg, mint Caesar. Nincs Marcus Antoni-
us. Nincs actiumi csata... Nincs öngyilkos-
ság – öregem, micsoda irónia – áspiskígyók
közreműködésével.
És ha Kleopátra meghalt volna ezen a na-
pon, mi történt volna Caesarral? Tételezzük
fel, hogy a kis barátnője halála miatt olyan
éber és gyanakvó lett volna, hogy a márci-
us idusán elkövetett merénylet kudarcba
fullad, vagy meg sem történik. Tegyük fel,
hogy Róma királyává koronáztatja magát.
Aztán a fia, Caesarion követi a trónon. Ez
mennyiben változtatta volna meg a Törté-
nelmet? A következmények lélegzetállító-
nak tűntek.
Lehet, hogy ezért voltunk jelen? Hogy
megakadályozzunk egy gyilkosságot?
Lehetséges. De abban a pillanatban iga-
zán jó ötletnek tűnt, hogy ne legyünk jelen.
Bár, hogy hogyan tudunk kikeveredni a ház-
ból, azt elképzelni sem tudtam. Sejtettem,
hogy egyelőre nem gyanúsítanak minket, de
csak egyelőre. Az apró félreértés elsimítása
megkezdődött. Peterson beszélt, nyugodt és
rezzenéstelen képpel, Markhamet pedig ki-
rángatták a lábak alól. De tudtuk, hogy min-
den jelenlévőnek hamarosan utánanéznek,
és le kellett lépnünk.
Összenéztem Van Owennel, és ő biccen-
tett egyet.
Rekedt sikolyt hallattam, és a mellkasom-
hoz kaptam a kezemet.
– Gyorsan! – kiáltotta Van Owen. – Sies-
sünk! A nagynéném! A szíve! Kérem, segít-
senek neki!
Segítettek.
2018.04.18. 21:36:26
 GALAKTIKA
2018. május

Egy székhez támogattak. Borral teli ser-

leget tartottak a számhoz. Azon az alapon,
hogy megérdemlem, az egészet magamba
JÓLESNE egy
szívtam. Higgyék el, óriási előnyei vannak csésze kávé
annak, ha egy olyan társadalomban va-
gyunk jelen, amelynek tagjai úgy hiszik, A LEGÚJABB
hogy a nők finom és törékeny teremtmények,
és képtelenek elviselni még a legkisebb meg- LAPSZÁM
rázkódtatást is. A szememet forgattam, jó-
kat nyögdécseltem, ziháltam, a mellkasomat
olvasgatása
markolásztam, és minden mást csináltam, közben?
ami éppen eszembe jutott. Meggyőző alakí-
tás volt, ha dicsérhetem magamat egy kicsit.
Időközben Caesar az ellenőrzése alá von-
Megérkezett a
ta a helyzetet. Dörmögött valamit Kleopát-
rának, aki a kísérői gyűrűjében méltóság-
GALAKTIKA
teljesen, de gyorsan elhagyta az atriumot.
Caesar ezek után kiadott egy sor utasítást, BÖGRE!
és az izgatott gágogás lecsendesedett. Végül
odament Petersonhoz, és ők ketten megvi-
tatták, hogy mit kéne csinálni. Tudtam, ha
felkínálnak egy szobát, akkor itt rekedünk.
Caesar egyszer sem nézett a feleségére, és Klubtagokn
ak
nem érdeklődött a hogyléte felől. Ha engem csak 1290
kérdeznek, a rohadék mindent megérdemelt,
F t
amit kapott.
Peterson viszont sziklaszilárdan állította,
hogy sokkal jobban érezném magam a saját
otthonomban.
– Mindenki tudja, hogy hol lakunk – je-
lentette ki határozottan. – A Hat Szőlőtőke
utcában, a kisebbik Juno-szentély mögött.
Csak kérdezzenek meg bárkit! Mindenki
meg tudja mutatni.
Sose vegyenek használt autót történésztől!
Tim egyre magabiztosabban folytatta:
– A hölgynek gyakran vannak ilyen roha-
mai. Egyre rosszabbak. Egy napon... – Rö-
vid hatásszünetet tartott, majd hozzátette:
– Hát, ő sem lesz már fiatalabb.
Ekkor fogadtam meg, hogy ez az álnok W W W.G A L A K T I K A B O LT. H U
dög pedig nem lesz idősebb. Amint bizton-
Római vakáció 73
teljesen, de gyorsan elhagyta az atriumot.
Caesar ezek után kiadott egy sor utasítást,
és az izgatott gágogás lecsendesedett. Végül
odament Petersonhoz, és ők ketten megvi-
tatták, hogy mit kéne csinálni. Tudtam, ha
felkínálnak egy szobát, akkor itt rekedünk.
Caesar egyszer sem nézett a feleségére, és
nem érdeklődött a hogyléte felől. Ha engem
kérdeznek, a rohadék mindent megérdemelt,

Peterson viszont sziklaszilárdan állította,

hogy sokkal jobban érezném magam a saját

– Mindenki tudja, hogy hol lakunk – je-

lentette ki határozottan. – A Hat Szőlőtőke
utcában, a kisebbik Juno-szentély mögött.
Csak kérdezzenek meg bárkit! Mindenki
BÖGRE!
Sose vegyenek használt autót történésztől!
Tim egyre magabiztosabban folytatta:
– A hölgynek gyakran vannak ilyen roha-

056-081-taylor.indd 73 2018.04.18. 21:36:37

mai. Egyre rosszabbak. Egy napon... – Rö-
vid hatásszünetet tartott, majd hozzátette:
– Hát, ő sem lesz már fiatalabb.
Ekkor fogadtam meg, hogy ez az álnok
 GALAKTIKA
2018. május
ságban leszünk, meghal. Lassan és kínok
között.
Ugyanakkor, úgy tűnt, Caesar bevette a
dumát. Elvégre mi voltunk azok, akik meg-
hiúsítottuk a merényletet.
Valakit elküldtek, hogy hozassa a villa
elé a hordszékünket. Mivel úgy láttam, sen-
ki sem tart felém még egy-két serleg borral,
nagy kegyesen engedtem, hogy talpra segít-
senek.
A mi ódivatú járművünk valóban a be-
járat előtt várt ránk. Elég tekintélyt sugár-
zott ahhoz, hogy mindenki elégedett legyen.
A hordozói egy csapásra roppant mozgéko-
nyak lettek. Gyanítottam, hogy a hír máris
szélsebesen terjed.
Caesar és a felesége is jelen voltak a tá-
vozásunk idején. Calpurnia kicsivel a férje
mögött állt, az arcáról semmilyen kifejezést
nem lehetett leolvasni. Önkéntelenül meg-
borzongtam. Caesar, akár tudott valamit,
akár nem, megfordult, és pár pillanatig a
feleségét bámulta. Én pedig biztosra vettem,
hogy Caesar neje őnagyságát azért néha
azért éri bírálat. Főleg, ha rajtakapják...
Mit fog tenni Caesar?
– Mennünk kell... most rögtön – mond-
tam, és nyöszörögtem hozzá egy kicsit, ami-
vel indokot adtam Petersonnak, hogy meg-
hajtsa a csapatot. És a fiúk szedték a lábukat.
Esküszöm, egy szakaszon ténylegesen futot-
tak. A kivénhedt hordszék nyikorgott és dü-
löngélt, és a kényes gyomrú Van Owen arca
ugyanolyan színű lett, mint a ruhája.
– Szólni kéni nekik, hogy igyekezzenek –
javasoltam neki.
Van Owen kidugta a fejét a függönyök
között, és pár másodperc múlva felgyorsul-
tunk.
Átkeltünk a Tiberisen, ami a téli esőzések
után felduzzadva, sárosan hömpölygött, és
végül, kétutcányira a komptól, megálltunk.
74 Római vakáció
056-081-taylor.indd 74
Kiszálltunk a hordszékből, és Peterson elbo-
csátotta a hordozókat. Ész nélkül húztak el,
amiből arra következtettem, hogy komoly
borravalót kaptak. Mindenesetre, ha később
kikérdeznék őket, őszintén mondhatják azt,
hogy a semmi közepén raktak ki minket.
– Arra! – vezényelt Guthrie, miután be-
tájolta magát, és végiglökdösött minket egy
kövezett, de szörnyen hepehupás utcán. Ke-
ményen koncentráltunk, hogy ne törjük ki a
bokánkat, és a sort Markham zárta.
Már nem sok hiányzott.
Alig száz yardra jártunk a komptól. Csu-
pán százyardnyira, amikor kiáltás harsant
mögöttünk. Guthrie őrnagy sűrűn ismételt
utasításait észben tartva, nem álltunk meg.
„Sose törődjenek azzal, hogy mi történik
a hátuk mögött! Hamar megtudják, ha meg-
fordulnak, hogy megnézzék.”
Ez volt kábé az első dolog, amit megtanul-
tam a St. Maryben.
Nem néztünk vissza. Van Owen és én ös�-
szemarkoltuk és felhúztuk a ruhánkat, és a
szandálunk talpának hangos csattogásától
kísérve loholtunk. Peterson mellettünk üge-
tett. Markham és Guthrie fedeztek minket.
Annyiszor csináltuk már ezt, hogy jószeré-
vel gondolkodás nélkül ment.
Egyesek szemében talán úgy tűnik majd,
hogy jócskán alábecsültük Gaius Julius
Caesart, Gallia meghódítóját, a dictator
perpetuót, satöbbi, satöbbi. Nagyon jól tud-
ta, hogy mit művelt a felesége. Azt is tudta,
hogy nyilvánosan nem vádolhatja meg sem-
mivel. Bűnbakok kellettek neki. A katonái
diszkréten lemaradva követtek minket, és
amikor nyilvánvalóvá vált, hogy nem a Hat
Szőlőtőke utca felé tartunk, úgy döntöttek,
hogy lépnek.
Persze, rohadtul nem sokra mentek vele.
Bezúdultunk az ajtón, és megkönnyebbülten
2018.04.18. 21:36:37

felsóhajtottunk. Mi a kompban voltunk, tel-
jes biztonságban. Ők meg odakint. Nem kel-
lett mást tennünk, csak kivárni, amíg felad-
ják, és elmennek, hogy aztán, sötétedés után
visszaugorjunk a St. Marybe.
Nem adták fel, és nem mentek el. Még
szép, hogy nem. A római katonák a világ
legjobbjai voltak, Caesar katonái a legjob-
bak legjobbjai, és ezekből válogatták ki a
legjobbak legjobbjainak legjobbait a kísé-
retéhez.
Az ajtót döngették, amivel semmire sem
mentek. Hogy bezúzzák, ahhoz legalább egy
termonukleáris robbanás kellett volna. Újra
és újra nekifeszültek a teljes súlyukkal, és,
bár akadt köztük pár tagbaszakadt fickó,
csak az idejüket vesztegették. Egy idő múlva
páran megérkeztek egy faltörő kossal.
Egyre több kíváncsi ember gyűlt össze a
téren.
Később az erősítés is befutott. Láthattuk,
hogy nem veszik túl komolyan a dolgot. A
komp körül keringtek, néha megrugdosták a
falat, és nagyokat röhögtek. Az ég szerelmé-
re, semmi zűr nincs, csak öt szökevény ku-
porog egy apró viskóban. Gyerünk, centurio,
törjük be azt a nyamvadt ajtót, és menjünk
vissza kajálni!
A segítőkész nézők utasításokat és taná-
csokat kiabáltak.
Mi teát főztünk, és Peterson kiosztotta a
bögréket.
– Meg kell kérdeznem valamit – mondta
aztán Markhamnek. – Hogy szúrta ki, hogy
gáz van?
Markham a rá nem jellemző módon hall-
gatott.
Guthrie letette a csészéjét, és megszólalt:
– Nos, majd én elmondom, mert ő nem
fogja.
Felváltva fürkésztem kettejüket, és azon
tűnődtem, hogy ez meg mi a fene?
Római vakáció
056-081-taylor.indd 75
GALAKTIKA
2018. május
– Nekünk ez a dolgunk – folytatta az
őrnagy. – Mialatt maguk átadják magukat
a pillanatnak – ezt nem bírálatnak szá-
nom, hiszen önök múltjárók, és nem úgy
szemlélik a világot, mint a normális em-
berek –, szóval, mialatt önöket megigézték
az események, mi figyeltük, hogy mi más
történik még. Vigyáztunk önökre. Ez a
munkánk. Markham észrevette, hogy mo-
zog valami ott, ahol nem kéne mozognia
semminek, és cselekedett. Mert ez a dolga,
és átkozottul jól csinálja.
Markham felé fordultam, és olyannak
láttam, mint mindig – alacsony, örökké
elhanyagolt külsejű, tüsihajú, a St. Mary
kedvenc katasztrófamágnese... de hát ő
nem csak ez, nem igaz? Mindezek mel-
lett szívós, érti a dolgát, és gyakorlatilag
elpusztíthatatlan. Hirtelen rádöbbentem,
hogy ha nem lenne nekem Guthrie, akkor
azt akarnám, hogy Markham vigyázzon
rám, sokkal inkább, mint bárki más, akit
ismerek.
És hogy hányadán állunk magával
Guthrie-val? Csendes, megbízható, szi-
lárd, akár egy szikla. Gondoskodik mind-
annyiunk biztonságáról.
Vettem egy mély lélegzetet, és megszó-
laltam:
– Ilyesmit nem sűrűn szoktunk mon-
dani, de... mindenkinek, aki itt van... szép
munka volt, srácok! Köszönöm.
Zavarba jöttek, de szerencsére a kato-
nák ezt a pillanatot választották arra, hogy
felmásszanak a tetőre, és megpróbáljanak
onnan betörni, így aztán valamennyien
megnyugodhattunk, és folytathattuk.
Teáztunk, és röhögtünk rajtuk. Vártuk,
hogy feladják, és majd az éj leple alatt szé-
pen hazaugorjunk.
Aztán már nem röhögtünk, mert nem
adták fel.
75
2018.04.18. 21:36:37
 GALAKTIKA
2018. május
A következő ötletük az volt, hogy kifüs-
tölnek minket. Odahoztak egy halom gallyat
és fát – a jó ég tudja, honnan kerítették –,
meglocsolták olajjal, és meggyújtották.
A kompokat úgy szerkesztik össze, hogy
sokat kibírjanak, és higgyék el, én már csak
tudom. Egyszer majdnem megolvasztottam
az egyiket. Ám akármilyen erősek és szívó-
sak is, a belsejükben lévő cucc elég kényes.
Nem tudtam, hogyan reagál majd, ha elnyeli
egy tűzgömb. És mi a francot mondok Leon-
nak? Eleve arról híresültem el az intézetben,
hogy gyakran tönkrevágom a kompokat, és
úgy tűnt, ez a mostani eset csak tovább ront-
ja a dolgot.
A komp belsejében egyre emelkedett a
hőmérséklet. Villogni kezdett néhány vörös
jelzőlámpa. Szóltam Petersonnak, hogy lője
ki a nem létfontosságú rendszereket.
Sötétben ücsörögtünk, és hallgattuk a ka-
tonákat, akik még több fát hoztak. Öten szo-
rongtunk a szűk térben, és a helyzet egyre
pocsékabb lett.
– Ez nem túl jó – jegyezte meg Guthrie
komoran. – Hamarosan ugranunk kell.
– Nem lehet – tiltakozott Van Owen. –
Túl közel vannak. Ezért kell mindenkinek a
biztonsági határon kívül állnia a Hawking-
ban. Hogy ne szívjunk be véletlenül valakit
a vákuumba.
– Aha – dünnyögte Markham a megvi-
lágosodottak hangján –, hát ezért kell? Az
ember azt hinné, hogy a mi nagy tudású
műszaki kollégáink fel tudnak szerelni min-
ket valamivel, amivel beleküldhetünk egy
elektromos kisülést azokba a nyomorultak-
ba, nemde?
Rövid csend következett, amit Peterson
tört meg:
– Tény, ami tény... – dörmögte, mialatt az
egyik tárolóban kotorászott – van egy zseni-
ális ötletem.
76 Római vakáció
056-081-taylor.indd 76
Erre mindenki felkapta a fejét, és gyana-
kodva figyelt. A mi zseniális ötleteink egy
része – nem az.
– És íme! A Szonikus Sikoly! – jelentette
be Peterson, és felmutatott egy lemezt.
Van Owen és én értetlenül néztünk össze.
Éreztem, hogy verejték csorog a nyakamon.
A pallámmal megtöröltem a homlokomat.
– A micsoda? – érdeklődtem halkan.
– A Szonikus Sikoly. Farrell főnök rakta
össze. Természetesen, még kísérleti állapot-
ban van.
Megint bekussoltunk.
– Nézzék – próbálkozott elszántan
Peterson –, hallottak már arról a szonikus
készülékről? Arról, amelyik csak a tizenéve-
sekre gyakorol hatást?
– Mondja, miről beszél? – kérdezte mél-
tatlankodva Van Owen. – A tizenévesek
érthetetlen beszédű, pattanásos képű, inert
anyaghalmok. Kizárólag úgy tudja mozgásra
bírni valamelyiket, ha megpróbálja elválasz-
tani a mobiljától. És ha sikerül, akkor csakis
egy módon állíthatja meg az illetőt: rinocé-
roszoknak való nyugtatóval.
Erős állítások voltak ezek egy olyan vala-
ki részéről, aki alig pár évvel ezelőtt maga is
tizenéves volt.
– Nem, nem – felelte sietve Peterson. –
A  készülék alacsony frekvencián sugároz,
amit csak ők hallhatnak. A normális em-
berekre nem hat. Kellemetlen érzést ébreszt
a kamaszokban. És mivel kamaszok, eleve
pocsékul érzik magukat. Nem szeretik, ezért
odébbállnak. Na, nekünk valami hasonlónk
van itt. Nem alacsony frekvenciával dolgo-
zik, de a lényeg ugyanaz. Azt hiszem, hogy
Farrell főnök eredetileg támadó állatok és ef-
félék ellen szánta, de talán ezeket a fickókat
is távozásra bírja.
– Nem hiszem, hogy sikolyok sugárzásá-
val megfutamíthatjuk ezt a hordát – jelen-
2018.04.18. 21:36:37

tettem ki a fejemet csóválva. – Fél Róma ide-
szalad, hogy megnézze, mi folyik itt.
– Nem, éppen ez a szép benne. Gyakor-
latilag nem lehet hallani. A katonák majd
egy kicsit furán érzik magukat, és szépen
elhúznak innen anélkül, hogy tudnák, miért
teszik.
– Azt hiszed, ilyen egyszerű lesz? – kér-
deztem kihívó hangon. – Figyelj, ezek az
ürgék meghódították Galliát. Harcoltak
Egyiptomban. És Hispániában. Azt állítod,
hogy miután ezeknek a harcedzett veterá-
noknak egy kicsit megfájdul a fejük, szépen
elballagnak?
– Igen, nagyjából. És fájdalommentes.
Valószínűleg. Bevált őstulkoknál, mamu-
toknál és struccoknál. Szerintem a római
katonákra is hatni fog.
– Struccok? – kérdezte hitetlenkedve
Guthrie.
– Hosszú történet – dörmögte Peterson. –
Hagyjuk.
– Ha tenni akarunk egy próbát – szólt
közbe Van Owen, a képernyőket fürkészve –,
akkor most kéne meglépni. Láncokkal és fél
tucat ökörrel jönnek felénk. Valami azt súg-
ja, hogy el akarnak vontatni minket.
Hát, ez egyre szebb lett. Nyilván torkig
voltak az egésszel, és úgy döntöttek, hogy
nem vesztegetik tovább az időt. Egyszerűn
fognak, és elvonszolnak minket valahová. A
kompok nagyon sokat elviselnek – és én már
csak tudom, mert láttam, hogy a múltjárók
miket műveltek velük az évek folyamán –,
de ha végigrángatják Róma hét dombján? Le
kellett lécelnünk valahogyan.
– Rendben, hadd szóljon! – mondtam
Petersonnak. Végső soron, semmi sem ga-
rantálta, hogy működni fog a dolog.
Tim benyomta a lemezt, és audióra kap-
csolt.
És kitört az őrület.
Római vakáció
056-081-taylor.indd 77
GALAKTIKA
2018. május
Katasztrófa volt az egész.
Az ókori Róma felkerült azon helyek listá-
jára, ahová soha többé nem térhetünk vissza.
A kompban, persze, nem tapasztaltunk
semmit.
De odakint... odakint...
Nehéz leírni azt, ami odakint történt.
Ha az ökrök megvadulnak, tényleg nem
vacakolnak. Évezredeken át bölénycsordák
dübörögtek fenségesen a prériken, mérföl-
des körzetben megrázva a földet a patáik
erejével. A hat megvadult ökör megidézte az
ősök szellemét, és még jobb munkát végzett
abban a római külvárosban.
Az első áldozat egy gyümölcsökkel és
zöldségekkel megrakott pult lett. Két má-
sodperccel később tekintélyes mennyiségű
zöldségpüré és gyújtós várta a kedves érdek-
lődőket. A tulaj egy fügefán keresett mene-
déket. Alig négy láb választotta el a földtől,
és nemigen értettük, hogy mit remélt ettől,
viszont egy ilyen helyzet fejlettebb gondol-
kodást igényelt az ökrök részéről, így pilla-
natok alatt kiveszett belőlük az érdeklődés.
Az összes római katona felmászott a te-
tőre – részben azért, hogy védve legyen a
begerjedt jószágok elől, részben pedig, hogy
jobban lásson. A téren tartózkodó emberek
a fejüket markolászták, aztán szétszóródtak,
amikor az ökrök nekilendültek, és elsöprő
rohamot indítottak, gyakorlatilag mindenki
ellen.
Jómagam úgy véltem, hogy a menekülő
emberhorda több kárt okozott, mint az ál-
latok. A katonák egymásnak ellentmondó
utasításokat és tanácsokat, valamint átkokat
kiabáltak a tetőről, és jócskán hozzájárultak
a zűrzavarhoz. Mi nem tehettünk semmiről,
de tényleg.
A térnek egyetlen kijárata volt, és a fán
kapaszkodó árust, illetve a tetőn ordítozó
77
2018.04.18. 21:36:37
 GALAKTIKA
2018. május
katonákat leszámítva mindenki arrafelé
vette az irányt. Pillanatok alatt cefet nagy
dugó alakult ki. Verekedések robbantak ki.
Nők sikoltoztak. Katonák kiabáltak. Ökrök
bőgtek.
Mi a teánkat kortyolgattuk, és álmélkod-
va néztük a képernyőket.
Húsz perccel később a tér elhagyatott
volt, leszámítva néhány eltévelyedett lelket,
akik faltól falig tántorogva próbáltak haza-
találni.
Széttaposott zöldségek hevertek a csa-
tornákban. A piaci pultok és az árukészle-
tek maradványai meglepően nagy területen
szóródtak szét. Az utcát fura szandálok, el-
hajított tógák, összetört taligák és elhagyott
holmik tarkították, és messze több trágya,
mint amennyit hat ökör produkálhatott.
Róma összes kutyája kiugatta a tüdejét.
A  zöldségárus továbbra is a fán csimpasz-
kodott, ahol nem kevés csirke és egy kó-
bor kecske csatlakozott hozzá. Markham
ki akart menni, hogy lesegítse a fickót, de
visszatartotta Guthrie őrnagy, aki úgy bá-
multa a képernyőket, mint aki nem hisz a
szemének.
– Nem a mi hibánk – jegyeztem meg
mentegetőző hangsúllyal.
Az őrnagy nem felelt, csak pár pillanatra
lehunyta a szemét.
– Nyugalom! Soha, senki nem fogja meg-
tudni – mondta Peterson. Persze tévedett.
A katonák sorban leugrottak a tetőről.
– Ó… It’s raining men – dalolta Van Owen
az egyik olyan mondatot, amit mindig is
szerettem volna kiejteni a számon.
A srácok a fejükre borították a köpenyü-
ket, és elindultak további erősítésért.
– Elpasszolhatnánk ezt a cuccot
Asterixnek – dörmögte Markham, az egyet-
len, akit nem ráztak meg a Szonikus Sikoly
okozta események.
78 Római vakáció
056-081-taylor.indd 78
– Leléphetnénk végre? – kérdezte Guthrie
a fogait csikorgatva.
Így hát leléptünk.
Peterson felülmúlta önmagát a landolással.
Éppen csak egy kicsit zökkentünk.
– Ahogy a kő pattog kecsesen a sima víz-
tükrön – állapította meg Tim önelégülten.
Hogy erre melyikünk mit mondott volna,
az sosem derült ki, mert azzal szembesültünk,
hogy a problémáink még nem értek véget.
A narancssárga ruhás műszakiak körös-
körül, az egész Hawkingban a padlóra dob-
ták magukat, és a kezükkel takarták a fejü-
ket.
A hangár távolabbi zugaiban, az informa-
tikai és a műszaki részleg irodáinak üveg-
ablakai hirtelen berepedeztek, kitörtek, és a
szilánkok lehullottak.
– A rohadt életbe! – szitkozódott Peterson.
– Ezt mi okozzuk?
– Elfelejtetted kikapcsolni azt a kurva
Szonikus Sikolyt! – kiabáltam ijedten. – Si-
ess!
Peterson elfordított pár kapcsolót, és bár
a komp belsejében nem történt semmi, oda-
kint a padlón fekvő, narancssárga alakok
lassan kibontakoztak.
– Mint a virágok az új nap hajnalán –
mondtam a dolgok jó oldalát nézve, cseré-
be megkaptam Guthrie-tól azt a pillantást,
amit megérdemeltem.
– Ez az egész a maga hibája – közölte az
őrnagy Markhammel. – Ha a melle ott ma-
radt volna, ahová tartozott, akkor ez az egész
nem történt volna meg. Száz százalékig önt
tartom felelősnek.
Markham pislogott, és méltatlankodva
visszavágott:
– Nem tehetek róla, hogy a mellem meg-
bízhatatlan. Mellesleg, egész szép fehérített
mellbimbóm van. Akarják látni?
2018.04.18. 21:36:37

– Nem! – harsogtuk mind a négyen, töké-
letes összhangban.
Odakint az emberek kezdték összeszedni
magukat.
Polly Perkinst, az Informatika vezetőjét,
és amúgy édes leányzót, lefogták páran a
csapatából.
Dieter – Farrell főnök helyettese – , a te-
lefonfülke méretű, kőkemény pali felkaparta
magát a padlóról, erősen imbolyogva állt pár
pillanatig, aztán elindult felénk, szemláto-
mást éktelenül dühösen. Rám tört a déjà vu
– mintha egy komplett ökörcsorda robogott
volna ott. Dieter felkapott egy tűzoltóvöd-
röt, és tökéletes célzással, nem kevés erővel
elhajította. Tompa dobbanással pattant le a
kompról.
Valamennyien tettünk egy lépést hátra.
– Én azt sem bánom, ha idebent töltöm
az életem hátralévő részét – suttogta Van
Owen. – Azt hiszem, soha nem megyek ki
innen.
Aztán Leon hangját hallottam a kommu-
nikátorból:
– Mi folyik ott?
– Lefuttatok egy teljes rendszerellenőr-
zést – felelte gyorsan Peterson. – Attól tar-
tok, beletelik egy kis időbe.
– Én pedig a felszerelést leltározom – tet-
tem hozzá –, ne várjon rám senki!
Rövid szünet következett, majd Leon azt
mondta:
– Öt másodpercet kaptok. Húzzátok ki
onnan a seggeteket! Most!
Van Owent küldtük ki elsőnek, mert neki
hatalmas, árvácskalila szeme van, és tényleg
szörnyetegnek kell lennie annak, aki ordí-
tozik vele. Másodiknak én mentem, mert
kígyóvér borított, és azt reméltük, hogy az
emberek megsajnálnak.
Dr. Bairstow lassú léptekkel közeledett,
fenséges megvetéssel a talpa alatt csikorgó
Római vakáció
056-081-taylor.indd 79
GALAKTIKA
2018. május
üvegszilánkok iránt, és közvetlenül a komp
előtt találkozott össze velünk.
– Dr. Maxwell, megsebesült?
– Kígyóvér, uram. De a jó hír az, hogy
Kleopátra még életben van.
– Máshogy kellene lennie?
– Történt egy gyilkossági kísérlet, uram,
amit általában véve a St. Mary hiúsított meg
a maga utolérhetetlen módján, személy sze-
rint pedig Guthrie őrnagy és Mr. Markham.
Intett nekik, hogy lépjenek közelebb. Ők
inkább oldalirányba csoszogtak.
– Gyakorlatilag teljesen biztos vagyok ab-
ban – mondta ekkor a Nagyfőnök –, hogy a
küldetés célja kizárólag a megfigyelés és do-
kumentálás volt. Határozottan emlékszem
rá, hogy ezt mondtam.
– Valóban így történt, uram, de hát ismer
minket. Mindig túl messzire megyünk.
– Ha tudnák, milyen gyakran imádko-
zom azért, hogy némelyikük tényleg menjen
el nagyon-nagyon messzire.
Nem tudtam, hogyan reagáljak erre, és
végül megelégedtem azzal, hogy próbáltam
levakarni magamról a kígyóvért, persze tök
eredménytelenül.
– Van egy jó hírem – közölte Peterson
nagy vidáman. – Úgy tűnik, a Szonikus Si-
koly remekül működik.
– Mialatt biztosra veszem, hogy a műsza-
ki részleg munkatársai örülni fognak ennek
– felelte dr. Bairstow –, gyanítom, hogy pil-
lanatnyilag nem ez foglalkoztatja őket el-
sősorban. Úgy sejtem, nyugtalanul várják,
hogy megbeszélhessék önökkel az elmúlt
percek eseményeit. Amennyiben valamelyi-
kük túlélné ezt a beszélgetést, érdeklődéssel
várom, hogy elolvashassam a hazug és elég-
telen kifogásaikat azzal kapcsolatban, hogy
miért ilyen pusztító módon tértek vissza a
küldetésről.
Azzal sarkon fordult, és elbicegett.
79
2018.04.18. 21:36:37
 GALAKTIKA
2018. május
A műszaki részleg tagjai elindultak fe-
lénk, hogy széttépjenek minket.
– Én azt mondom: Markham a hibás – jelen-
tette ki jóval később Peterson. A bárban ül-
tünk, és az idegeinket nyugtattuk.
Markham, aki a maga bamba módján
legeltette a szemét Hunter nővér domboru-
latain, felháborodottan kihúzta magát, bár,
hogy miért, azt elképzelni sem tudtam. Nem
létezik, hogy ekkor hallotta életében először
ezeket a szavakat.
– Engem az zavar – mondtam, hogy elte-
reljem a szót az előző témáról –, miért nem
említette soha senki, hogy milyen csúnya.
Kleopátráról beszélek. Bakker, egy halászhajó
kiköthetne ahhoz az orrhoz.
– Talán csak nem akarták bevallani – véle-
kedett Van Owen –, hogy uruk és parancsoló-
juk beleszeretett egy nőbe, aki úgy nézett ki,
mint egy teve.
Valamennyien nagy bölcsen bólogattunk.
– Igazam van, amikor arra gondolok, hogy
Jó Dolgot csináltunk ott? – vetette fel Guthrie.
– Feltételezem, hogy senkinek sem kellett
volna meghalnia ezen a napon. Leszámítva
persze minket, de az olyan sűrűn megesik,
hogy már nem is nyugtalankodom miatta.
Megint bólintottunk, és a következménye-
ket elemeztük magunkban. Természetesen,
ha mi nem lettünk volna ott, valaki más is ki-
szúrhatta volna a kígyókat. De ha mégsem...
Ha egyikük, vagy mindketten meghaltak vol-
na... Ebbe tényleg nem bírtam belegondolni.
Igazat adtam Guthrie-nak – kivételesen Való-
ban Jó Dolgot csináltunk ezen a napon.
És ekkor megjelent az ajtóban Mrs.
Partridge, a kezében egy vészjóslóan vastag
köteg „Károkozás miatti fizetésmegvonás”
című formanyomtatvánnyal.
Markham felnyögött. Nemrégiben részt
vett egy kísérletben, amelynek során indián
80 Római vakáció
056-081-taylor.indd 80
füstjeleket próbáltak előállítani. Ennek ered-
ménye egy meglepően nagy tűz lett, aminek
köszönhetően megsemmisült egy kisebb li-
get, hihetetlen sok pokróc, illetve érkezett
egy tiltakozó levél az egyházközségi tanács-
tól. Markham a sok levonás miatt máris na-
gyon kevés fizetést kapott. Gyanítottam, ha
így megy tovább, hamarosan ő fog fizetni dr.
Bairstow-nak.
És Mrs. Partridge mögött egy nagyon nagy
darab, és továbbra is nagyon dühös Dieter
tornyosult fel.
Erős kísértést éreztünk, hogy megnyug-
vást és védelmet keresve összebújjunk.
– Nos, én rendben leszek – jelentettem ki
az italomért nyúlva. – Részlegvezető vagyok.
Sokkal magasabb a beosztásom, mint az övé.
– Én pedig a kiképző főnök vagyok – csa-
pott le Peterson. – Részemről semmi gond.
– Én a biztonsági részleg vezetője vagyok –
közölte Guthrie. – Nem eshet bajom.
– Én lány vagyok – mondta Van Owen, és
megrebegtette a szempilláit.
Valamennyien Mr. Markhamre mered-
tünk, aki erre csak annyit hörgött:
– Maguk utolsó rohadékok...
Szente Mihály fordítása
Jodi TAYLOR
Angol írónő, aki életének első évtizedeiben pró-
zai foglalkozásokat űzött, és csak álmodozott az
irodalmi karrierről. Bár már iskolásként versíró
versenyre nevezték, később úgy tűnt, más sor-
sot szán neki az élet. Leghosszabb ideig könyv-
tárosként dolgozott Yorkshire-ban. Amikor az-
tán mégis írni kezdett, első regényének nem
talált kiadót. Végül maga adta ki e-könyvben,
és az Egyik átkozott dolog a másik után leg-
nagyobb meglepetésére siker lett. A St. Mary-
krónikák sorozat többi részével már nem akadt
gondja. Magyarul is olvasható már a második
kötet, a Visszhangok szimfóniája.
2018.04.18. 21:36:37
 GALAKTIKA
IDŐUTAZÓ TÖRTÉNELEMTUDÓSOK 2018. május

FORGATJÁK FEL A MÚLTAT, PEDIG

BEAVATKOZNI SEMMI ESETRE SEM AKARTAK.

ÚJ!
EGY MULATSÁGOS SOROZAT
ELSŐ KÉT KÖTETE!
R E N D E L D M E G I T T:
W W W . G A L Római
A Kvakáció
T I K A B O LT. H U 81

EGY MULATSÁGOS SOROZAT

056-081-taylor.indd 81 2018.04.18. 21:36:43
 GALAKTIKA
2017. január

Apróságok csodája
B
ILL ROBERTSON mikro-
gépészmérnök igazi steampunk
világba repíti el azokat, akik
megismerik a miniatűr replikáit.
Működőképes minigépei és -házai világszerte
ismertek, több játékkiállításon vett már részt
modelljeivel, és még múzeumok is beszerez-
tek tőle néhány élethű darabot. Az aprólékos-
ság, amivel dolgozik, nem mindennapi: mun-
kája során egyesül a művészet, a tudomány és
a mérnöki pontosság is. Saját bevallása szerint
csak azt készíti el, ami tetszik neki. Ha vala-
mi nem nyeri el a tetszését eredetiben, biztos,
hogy soha nem fogja megépíteni. Többször
utasított már vissza megrendelést, mert úgy
gondolta, csúnya lenne az elképzelt miniatűr.
Robertson Washingtonban született, és szinte
a helyi Smithsonian Intézetben nőtt fel, második
otthonaként tekintett a múzeumra. Mindennap
oda járt, minden zugát ismerte, és eközben any- századi grúz otthonok ihlettek. Az elkészíté-
nyi tudást próbált magába szívni, amennyit csak se összesen kilenc évet ölelt fel, amiből két év
lehetett. Az évek során összebarátkozott a múze- csak kutatásokra ment el. A házikóban nem-
um dolgozóival is, akik engedélyezték, hogy a régi csak barokk bútorok vannak, de apró, bélyeg
kiállítási darabokat felújítsa. A kicsi repülőket és méretű olajfestmények, üvegkristály kiegé-
autókat élettel töltötte meg, később pedig saját ba- szítők, valamint egy lépcsősor 100 lépcsőfok-
rokk stílusú miniatűr bútorokkal is kiegészítette kal. A ház kívülről is aprólékos, 12 000 darab
a múzeum készletét. A húszas éveinek elején fel- zsindely került a tetőre, ezenkívül meg kell je-
építette addigi legnagyobb munkáját, édesanyjá- gyezni, hogy minden ajtaja és ablaka nyitható
nak egy nyolcszobás babaházat, komplett barokk és kulcsra zárható.
berendezéssel. Néhány évvel később elkészítette Az édesanyjának készített babaház óta
XV. Lajos mikroszkópjának replikáját. Az elké- eltelt 38 év, Robertson Kansasbe költözött,
szítéshez 125 db fa-, fém- és üvegdarabot használt és ott rendezte be műhelyét is, ahol mini-
fel. Robertson, ha teheti, betartja a korabeli fel- atűröket alkot. Dolgozott már együtt több
jegyzésekben foglaltakat, ezért gyakran egy-egy
miniatűr elkészítési ideje 10, rosszabb esetben 1
múzeummal és magazinnal, de alkotásainak
nagy része a National Museum of Toys and
A
000 órányi munkába kerül. Miniaturesben, Kansasben található. S
A leghosszabb projektje a Twin Manors
volt, egy 152 x 91 cm-es babaház, amit a 18. Gricman Kata
30 Intelligens dizájn

082-083-kepregeny.indd 30 2018.04.18. 21:13:30

 A KROMATOKRÁCIÁBAN GALAKTIKA
2018. március

AZ VAGY, AMIT LÁTSZ.

EDDIE RUSSETT FÖLJEBB LÉPNE,
DE AHHOZ MINIMUM EGY
ELŐNYÖS HÁZASSÁG KELL.

A JANE EYRE ESET ÉS AZ EGY REGÉNY RABJAI

SIKERSZERZŐJÉNEK ABSZURD DISZTÓPIÁJA.

R E N D E L D M E G I T T : Intelligens
WWW . G A L A K T I K A B O L T . H U31
dizájn

DE AHHOZ MINIMUM EGY

ELŐNYÖS HÁZASSÁG KELL.

A JANE EYRE ESET ÉS AZ

EGY REGÉNY RABJAI
SIKERSZERZŐJÉNEK ABSZURD DISZTÓPIÁJA.
082-083-kepregeny.indd 31 2018.04.18. 21:13:40
 GALAKTIKA
2018. május
Cristian Lungu
MEGHIBÁSODÁS
P
AULT a riasztók jól hallható siví-
tása ébresztette fel, mely valahon-
nan kívülről hatolt a fülkébe. Ref-
lexszerűen felkönyökölt, készen
arra, hogy akcióba lépjen, bármi is legyen
a riasztás oka. Arra viszont nem számított,
hogy pokróccal együtt egyenesen a mennye-
zet felé száll majd. Szerencsére még időben
kinyújtotta a kezét, hogy tompítsa az ütkö-
zést, közben pedig hangosan káromkodott,
bár senki sem tartózkodott a közelben, aki
hallhatta volna. Az a valami, ami beindította
a riasztót, leállította az irányító gravitációt
is. Paulnak nem volt szüksége mérnöki dip-
lomára ahhoz, hogy rájöjjön: baj van. Nagy
nehezen megszabadult a pokróctól, aztán
elrúgta magát a mennyezettől, és sikerült el-
érnie a kapcsolót, amit meg is nyomott. A fé-
nyek természetesen nem gyulladtak ki. Csak
a folyosón továbbra is visító riasztó piros fé-
nye világította meg ritmikusan a helyiséget
84 Meghibásodás
084-087-lungu.indd 84
„Két lehetőség van:
vagy egyedül vagyunk
a világegyetemben,
vagy nem. Mindkettő
egyformán ijesztő.”
az ajtóüvegen keresztül. A tolóajtó gombja
pedig szintén nem működött.
Átkozódott a mechanikus nyitó hiánya
miatt, aztán megállt, hogy összeszedje a
gondolatait. A gond, bármi is legyen, az űr-
hajó elektromos hálózatából származik, te-
hát valószínű, hogy a szellőztetés sem műkö-
dik. Megpróbálhatná betörni az üveget, de
semmi sem garantálja, hogy a másik oldalon
van még levegő. Amennyiben nem szeretne
megfulladni, csak egy megoldás létezik, az
pedig a pilótafülkében kell hogy legyen.
– George! – üvöltötte teli tüdőből, felesle-
gesen próbálva túlordítani a riasztók kínzó
visítását. Ezzel egy időben az ajtót rugdosta.
– Mozgasd ide azt a kövér segged!
Még be sem fejezte, amikor a visítás hir-
telen abbamaradt, a fények kigyúltak, züm-
mögni kezdtek a szellőztetők, az ajtó csen-
desen oldalra csúszott, majd eltűnt a falban,
Paul pedig fenékre huppant, amikor újra
2018.04.18. 21:13:12

beindult az irányító gravitáció. Alig tíz má-
sodperc múlva szörnyű káromkodások kö-
zepette berontott a pilótafülkébe. George, az
űrhajó cserepilótája meglepetten nézett rá.
– Lassíts, haver!
– Lassítsak?! Az űrhajó összes riasztója
szünet nélkül üvöltött, te meg azzal jössz,
hogy lassítsak? Mi az isten történt?!
Paul tekintete önként az ablakra irányult,
amelyen túl csillagok sokasága meg egy kö-
zeli köd kék gázfelhői látszottak.
– Leállt a reaktor, vele együtt pedig az
összes rendszer is – mondta George ártatlan
hangon. – Mire ideértél, sikerült újraindíta-
nom.
– Szóval elég időd volt újraindítani, míg
én a zárt ajtó mögött szobroztam – jegyezte
meg Paul élesen. – Semmi sem hibásodott
meg?
– Úgy tűnik, minden tökéletesen műkö-
dik, csakhogy az érzékelők kikapcsoltak,
aztán újra bekapcsoltak, fogalmam sincs,
miért, és nem ismerjük az űrhajó pontos
helyzetét.
Paul egy pillanatra gondolataiba merült,
aztán zavartan rájött: szuperfénysebesség-
nél – a 23. században így utazgattak a ga-
laxisban – történő ugrás esetén nem lehet
látni a csillagokat az űrhajóból. Az embe-
ri szem legfeljebb valamilyen logikátlan
fénykavalkádot érzékel ilyenkor. Most még-
is ott van előtte a Galaktikus Ellipszis, tel-
jes pompájában. Az űrhajó végrehajtotta az
ugrást, és megállt. Viszont állítólag minden
tökéletesen működik. Hosszú, összefüggés-
telen káromkodás következett.
– George… Miért nem működik a szuper-
fénysebesség-hajtómű?
– Mondtam már. Majdnem két percre
energia nélkül maradtunk. Mit gondolsz,
mivel kell etetni azt a rohadt hajtóművet?
Szénnel?! Természetesen az is leállt.
Meghibásodás
084-087-lungu.indd 85
GALAKTIKA
2018. május
– Van fogalmad arról, milyen veszélyes,
ha az az izé egyszerűen fogja magát, és le-
áll? Hihetetlenül nagy szerencse, hogy még
élünk!
George felemelte a kezét, és úgy vizsgál-
gatta, mint egy orvos a páciensét. Aztán eny-
hén belecsípett.
– Paul, nem tudom, te hogy vagy, de azt
hiszem, én még élek.
– Pokolba az iróniával, George, ez nem a
megfelelő pillanat! Mondd csak, mit rögzí-
tett a fedélzeti számítógép? Mikor és miért
állt le a reaktor?
– Épp azt nézem – vette szemügyre a cse-
repilóta az előtte lévő holografi kus képer-
nyőt. Mutatóujjával a levegőben hadonászva
lapozgatott a katalógusokkal teli oldalak kö-
zött. Rövidesen eltorzult az arca.
– A fenébe… A számítógép teljesen leállt,
aztán újraindult. Az összes adat elszállt!
– Azt hittem, a segédgenerátor közvet-
lenül táplálhatja. Semmi értelme ennek az
egésznek! – mondta Paul ugyanolyan meg-
lepetten, mint társa.
– Azt mondod, az ajtó sem működött?
– Nem csak az! Fény sem volt, és a szel-
lőztetés is leállt. Nem beszélve az irányító
gravitációról. És ezek mind a segédgenerá-
torhoz kapcsolódnak… Világos, a reaktorral
együtt az is leállt.
– És már nem tudhatjuk meg, miért,
ugyanis az összes elektronikus rendszer nul-
láról indult újra.
– Mindegy, ezen törjék majd a fejüket a
dokkoknál, miután az állomásra érünk! –
mondta a mindig gyakorlatias Paul. – In-
dítsd be azt a rohadt hajtóművet, máris ké-
sésben vagyunk!
– Mintha már említettem volna, hogy
nem ismerjük az űrhajó pontos helyzetét.
Utasítottam a számítógépet, hogy elemezze
a környező csillagok színképét, és számít-
85
2018.04.18. 21:13:12
 GALAKTIKA
2018. május
sa ki, hogyan hajthatunk végre egy precíz
ugrást.
– És mindez mennyi időt vehet igénybe?
– Nem tudom. Lehet, hogy öt percet, le-
het, hogy két órát… Az is lehet, hogy néhány
hetet – mondta George közömbösen.
– Tökéletes! Szóval értsem úgy, hogy itt
kell ülnünk ölbe tett kézzel, amíg ez a hülye
gép ki nem deríti, hogy a galaxis melyik ki-
etlen sarkában vagyunk!
– Ugyan már, Paul, hiszen semmi esetre
sem lehetünk a galaxis egyik sarkában! – til-
takozott George. – Nem hiszem, hogy túlsá-
gosan letértünk volna a pályáról. Körülbelül
öt órája lehettünk úton, amikor leállt a reak-
tor, valószínűleg elég közel vagyunk a lakott
térséghez. Szerintem olyan… ööö… tíz par-
szek távolságra.
– Hogy a fenébe tudod az ilyesmit kívül-
ről? – csodálkozott Paul.
George vállat vont, majd a pilótafülke
nagy, ívelt főablaka felé nyújtotta kezét.
– Látod azt a csillagot? – mutatott egy ké-
kes foltra, amely a legragyogóbbnak tűnt a
látókörükben. Aztán megnyomott egy gom-
bot a konzolon, mire az ablaküvegen meg-
jelent egy digitális kép. – A számítógép épp
most végzi a színképelemzését. Nézd csak…
B6-os típus, kék óriás, 940-es luminozitás…
Élektra!
– Mi a fenét motyogsz? Nem az Evrika?
George mintha meg sem hallotta volna
a meglepett Paul megjegyzését. Tekintete
a ragyogó, kék csillagokat pásztázta; össze-
sen hét volt. Természetesen onnan, ahol a
Démodokosz nevű teherűrhajó állt, a csil-
laghalmaz még csak nem is hasonlított
arra a hét kis csillagra, melyeket földiek
nemzedékeinek ezrei bámultak csodálat-
tal, de mihelyt a számítógép azonosította
a legközelebbit, George rögtön felismerte a
többit is: Szterópé, Meropé, Élektra, Maia,
86 Meghibásodás
084-087-lungu.indd 86
Taügeta és Kelainó. A görög mitológia hét
nővére. „A Plejádok!”, üvöltötte az esze.
Paul nem bírta tovább, megragadta és
megrázta a pilóta vállát:
– Ember, jól vagy?
George összerezzent, mint akit álmából
ébresztettek.
– Ó… Igen – mondta zaklatottan, aztán
valamivel magabiztosabban folytatta: – Azt
hiszem, nagyjából tudom, hol vagyunk, né-
hány percen belül pedig a számítógépnek el-
vileg közölnie kell a pontos helyet.
Paul tüdeje teljes levegőkészletét kifúj-
ta. Ámen! Leült a fülkében lévő habszékre.
Esze ágában sem volt már aludni, legfeljebb
három óra múlva úgyis megérkeznek úti cél-
jukhoz, a Karthágó-állomáshoz. Kényelem-
be helyezte magát, és a csillagokat nézegette
az ablakon át. Önkéntelenül számolni kezdte
őket, aztán rájött, hogy egy ujjkörömnyi te-
rületen akár húszat is könnyedén találhat.
Valószínűleg csak a látókörében olyan száz-
millió csillag lehet. A teljes galaxis tíz- vagy
akár százmilliárd csillagot foglal magába.
Rengeteg lehetőség arra, hogy élet keletkez-
zen és virágozzon. Ennek ellenére az embe-
riség még nem bukkant más fajok nyomára.
Több mint két tucat olyan bolygót fedeztek
fel és gyarmatosítottak, amelyeken szinte
ideális körülmények vannak az élet megje-
lenéséhez, de a legprimitívebb mikroba sem
bukkant fel. Eszébe jutott egy idézet, amit a
gimnáziumban tanult, bár fogalma sem volt
arról, kitől származik: „Két lehetőség van:
vagy egyedül vagyunk a világegyetemben,
vagy nem. Mindkettő egyformán ijesztő.”
– Paul, azt hiszem, ezt látni akarod… –
szólt George kissé feszült hangon.
– Mi történt? – állt fel sóhajtva Paul a
székről, hogy jobban láthassa, amit társa
mutat. Furcsa émelygést érzett, mely gyom-
ra legmélyéről indult.
2018.04.18. 21:13:12

– A színképelemzés kellős közepén a szá-
mítógép elvesztette a csillag adatait, meg-
néztem a felvételt, hogy kiderítsem ennek
okát, és nézd, mit találtam!
Körülbelül öt másodperc hosszúságú
felvétel volt. Az egyik ragyogóbb kék óriás
volt a középpontjában. Az elemzést gátló
valami csak négy filmkockán jelent meg,
ezeket George lassan és többször is leját-
szotta. Egy kis gömb haladt el egyenesen
a csillag előtt, elmosódott színkotyvalékká
torzítva annak fényét.
Paul émelygése erősebb lett.
– Azt láttam, amire gondolok? – kérdezte
lassan.
– Egy űrhajó haladt el szuperfénysebes-
séggel közvetlenül mellettünk – közölte
George tömören. – És ha azt gondolod, hogy
nem csillagászati mértékű annak az esélye,
hogy ilyesmi bekövetkezhet, kiszámítottam,
hogy hozzávetőleg mekkora sebességgel
és milyen távolságra haladt el. Te is tudod,
hogy a szuperfénysebességű gömbök nor-
mális esetben legfeljebb kétszer akkorák,
mint az őket kibocsátó űrhajó, átmérőjük
szinte mindig kevesebb, mint két kilométer.
Ha abból indulunk ki, hogy az égnek mekko-
ra részét borította be…
– Ne gyere most a matematikával! – vesz-
tette el a türelmét Paul. – Mekkora a távolság?
– Körülbelül ötvenezer kilométer.
– MENNYI??!
A pilóta gyomrában még erősebb lett az
a furcsa érzés. Csillagközi mértékkel ötven-
ezer kilométer nem volt több egy köröm he-
gyénél.
– És a sebessége? – kérdezte, és előre tud-
ta a választ.
– A fénysebességnél kisebb, mégpedig
elég sokkal…
– Csillagközi ugrás esetén egy űrhajó
csak akkor halad ilyen sebességgel, ami-
Meghibásodás
084-087-lungu.indd 87
GALAKTIKA
2018. május
kor fékez… – egészítette ki a választ Paul.
– Nem tudom, mi a fene folyik itt, de az
biztos, hogy nem véletlen egybeesésről van
szó. Meddig kell még itt dekkolnunk, mie-
lőtt elhúzhatunk?
– Nem sokáig – nézte George a színkép-
elemzés adatait. – Ha még két percet várunk,
képesnek kellene lennünk végrehajtani egy
precíz ugrást…
Mondanivalóját megszakította a fedélzeti
riasztó hangja.
– Riadó! Veszélyes közelség! Riadó! Ve-
szélyes közelség! – mondta a robothang, mi-
közben a teherűrhajó pilótafülkéjének teljes
ablakát hatalmas valami borította be. George
egyre csak a számítógép által kiírt távolságot
nézte, és egyetlen ujját sem volt képes meg-
mozdítani: száz méter. Paul felemelte a jobb
kezét, de az annyira remegett, hogy kénytelen
volt megfogni a ballal. Rögtön meg is bánta a
döntését. Ami előtte állt, nem kisbolygó volt,
és semmi esetre sem űrhajó… Legalábbis
nem olyan, amit ember épített.
A két pilóta egyszerre kiáltott fel:
– Azt a mindenségit…
Ezek voltak az utolsó szavaik.
Joó Attila fordítása
Cristian LUNGU
Elképesztően fiatal, 2003-ban született ro-
mán írópalánta. Kedvence az SF, anyanyel-
vén kívül angolul és németül is olvassa. Szá-
mos iskolai versenyen vett részt eredménye-
sen, 2016-ban pedig egy ifjúsági versíró pá-
lyázatot is megnyert. Rendszeresen publikál
az iskolaújságban, de jelen írása már egy an-
tológiába került beválogatásra, amely ősszel
lát napvilágot. Az SF mellett másik szenve-
délye a sakk, több országos bajnokságon in-
dult. Most nyolcadik osztályos, tervei szerint
egy igen erős gimnáziumban folytatja majd
tanulmányait.
87
2018.04.18. 21:13:12
 GALAKTIKA
2018. május
NASA–ESA Cassini–Huygens
Részvétel az emberiség legnagyobb kalandjában
A
CASSINI–HUYGENS a NASA
és az ESA közös missziója, 1991-
től kezdték fejleszteni, 1997-ben
indították útnak, 2004-ben érke-
zett Szaturnuszhoz és 2017. szeptember 15-éig
folyamatosan vizsgálta a bolygót és környe-
zetét. A Cassini-program 12 kísérletet tartal-
mazott. Mérnökeink a CAPS (Cassini Plazma
Spektrométer) és a MAG (Magnetométer) földi
fejlesztőeszközeit (EGSE-k) és a MAG repülő
példány tápegységét készítették.
Christiaan Huygens holland csillagász töb-
bek között a Szaturnusz Titan nevű holdjának
felfedezője, 1659-ben publikálta, hogy ha a
bolygómegfigyelések rajzait időrendbe he-
lyezi – a Szaturnusz Nap körüli harmincéves
keringése szerint –, a megfigyelt változó for-
mák a bolygó és a körülötte lévő gyűrű képe.
Giovanni Domenico Cassini olasz csillagász
1675-ben figyelte meg először, hogy a Szatur-
nusz gyűrűiben rés van, továbbá négy hol-
dat fedezett fel, mai néven a Iapetust (1671),
a Rheát (1672), a Tethyst (1684) és a Dionét
(1684). Kettejük tiszteletére nevezték el a Cas-
sini–Huygens űrszondapárost.
A Cassini Orbiter küldetése során egy le-
szállóegységet, az ESA által kifejlesztett Huy-
88 Obszervatórium
088-089-obszervatorium.indd 88
gens szondát bocsátotta le a Titan felszínére.
Ezután a Cassini egység a Szaturnusz bolygó
körül keringett, részletesen tanulmányozva a
gyűrűrendszert és a holdakat.
A Cassini–Huygens misszió több rekordot
állított fel. A leghosszabb ideig keringett és
mért egy külső bolygó körül. A legnagyobb
tömegű, a külső Naprendszerbe indított űr-
hajó volt. A Huygens leszállóegység lett az
első szonda, amely egy távoli hold, a Titan
felszínére ereszkedett le. Kimérte a naprend-
szerbéli holdak között előforduló legvastagabb
légkört, és lefényképezte a leghosszabb távoli
folyórendszert, amelyet folyékony metán fo-
lyók alkotnak. 2005-ben érzékelte és fotózta az
Enceladus fagyott óceánjából kitörő gejzíreket,
majd amikor később átrepült rajtuk,
meg is mérte az összetételüket. 2013
júliusában elkészítette az első képet,
amelyen a Szaturnusz, a Föld, a Mars
és a Vénusz egyszerre látható a Sza-
turnusz gyönyörű gyűrűi mögött.
A Cassini egyik fő célja a gyűrűk
háromdimenziós szerkezetének és
dinamikus viselkedésének vizsgá-
lata volt. Meghatározta holdak fel-
2018.04.18. 21:12:50

színének összetételét, és elvégezte az egyes
égitestek fejlődésének, történetének tanul-
mányozását; azonkívül megkísérelte felfedni
a Iapetus elülső féltekéjén lévő sötét színű
felület eredetét és természetét. A Cassini el-
végezte a Szaturnusz bolygó magnetoszférája
háromdimenziós és dinamikus tulajdonsá-
gainak mérését; meghatározta a Szaturnusz
légkörének dinamikus tevékenységét a felhők
magasságában. Tanulmányozta a Titan felhő-
inek és párájának időbeli változékonyságát, és
feltérképezte a hold felületét régiói szinten.
www.mant.hu/galaktika
Obszervatórium
088-089-obszervatorium.indd 89
GALAKTIKA
2018. május
Az MTA Wigner (KFKI RMKI) munka-
társai részt vettek a Cassini Plazma Spekt-
rométer (Cassini Plasma Spectrometer
[CAPS]) és a Kettős Technikájú Magne-
tométer (Dual Technique Magnetometer
[MAG]) műszerek fejlesztésében. Mindkét
kísérlethez a repülő példányok szimuláto-
rait, földi ellenőrző és vezérlő berendezéseit
(Electrical Ground Supported Equipments
[EGSE]) fejlesztették ki a KFKI RMKI űrfi-
zikusai és mérnökei.
A NASA–ESA Cassini–Huygens misszió
nagy közösségével végzett egyesített munka
tette lehetővé számunkra, hogy azonnal el-
érjük a tudományos adatokat, és közvetlenül
tudjuk közzétenni az eredményeket, azáltal,
hogy a szükséges berendezéseket intézetünk
biztosította.
Vizi Pál Gábor
MTA Wigner Fizikai Kutatóközpont
(volt KFKI RMKI)
M A N T
89
2018.04.18. 21:12:51
 GALAKTIKA
2018. május

Kultikus járművek a terepasztalon

F
ELIX HERNANDEZ gyermek-
ként órákat töltött a szobájában a já-
tékaival, és élvezte az önmaga által
kreált történeteket, nem hiányzott
neki a külvilág. Mára, világszerte elismert fo-
tós lett, éli az elfoglalt üzletemberek minden-
napjait, megbeszélésekre jár, megrendeléseket
vesz fel, majd elvonul a műtermébe a makett-
jeivel, hogy különböző életképeket örökítsen
meg a megrendelők számára. Partnerei között
szerepel több híres játék-, illetve autógyártó, és
egy nevesebb gyermek tévécsatorna is. Ha ép-
pen nem reklámfotókkal kapcsolatos ügyeket
intéz, akkor vagy szakmai találkozókra jár, és
továbbadja a tudását az érdeklődőknek, vagy
saját projektjeit készíti elő.
Személyes projektjei során mindig kivá-
laszt egy témát, amit aztán a legalaposabban
körbejár, és közzétesz a weboldalán. Saját be-
vallása szerint előfordult már, hogy napokat években készített életképeket Narniáról és a
töltött a műtermében, és észre se vette, hogy Star Warsról is, legutóbbi projektjének témá-
repül az idő. Fényképeiben a témaválasztás ja pedig a híres autók voltak. Ehhez készített
és a kivitelezés egyaránt különleges. Minden fotót a Vissza a jövőbe című film járművéről,
esetben maga készíti el a maketteket, saját ke- DeLoreanről időutazás közben, és a kultikus,
zűleg festi ki a figurákat, autókat és a hátteret Szellemirtók által használt autóról is. Egy-egy
is, amit a terepasztalán épít fel. Ezt követően életkép megálmodása és a végleges fotó elké-
összegyűjti azokat a kellékeket, amikre szük- szülése között a jelenet bonyolultságától füg-
sége lesz a fotózás közben. Hernandez nem gően akár hetek telhetnek el.
szereti a photoshopot, csak végszükség ese- Sokan időpocsékolásnak tarthatják, hogy
tén használja. Fotóinak különlegessége, hogy Hernandez soha nem vesz igénybe segítséget,
mindenféle filter nélkül, a saját két kezével és képes akár egy hónapot is elszórakozni a
idézi elő a legtöbb – digitálisnak tűnő trükköt kiválasztott jelenettel, de a műteremben töl-
is. A művek elkészítése közben használt már tött órákat nem munkának fogja fel, hanem
porcukrot hó helyett, fémet és csiszológépet a kikapcsolódásnak, ez olyan időtöltés számá-
szikrák előidézéséhez, de a szélvihart is saját ra, ami elvonatkoztatja a jelentől, és visszare-
kezűleg, azaz saját tüdővel éri el a legtöbbször. píti őt a gyermekkorba, ahol önfeledten szó-
Hernandez szó szerint szívét-lelkét beleteszi a rakozhatott a játékaival.
képeibe, de nemcsak ezért érdemes róla meg-
emlékezni, hanem a témák miatt is. Az elmúlt Gricman Kata
90 Intelligens dizájn

090-091-ID.indd 90 2018.04.18. 21:12:40

 GALAKTIKA
2018. április

ZSOLDOS PÉTER
MŰVEI ÚJ
KIADÁSBAN!
R E N D E LD M EG IT T:
W W W.GA L A K TI K A BO LT. H U
Intelligens dizájn 91

090-091-ID.indd 91 2018.04.18. 21:13:12

 GALAKTIKA
2018. május
Három szuperföld
egy csillag körül
Az eddig ismert legnagyobb tömegű és legsű-
rűbb szuperföldet azonosítottak a kutatók; a
bolygó 100 fényévnyi távolságra, a Halak csil-
lagképben lévő GJ 9827 jelű csillaghoz tartozik.
Ráadásul további két társa is van. A GJ 9827
csillag körül három ismert bolygó kering, ame-
lyeket a NASA Kepler/K2-es missziója fedezett
fel. Mindhárom planéta kicsit nagyobb, mint
a Föld. Ez az a méret, amely a Kepler-misszió
kutatásai szerint a leggyakoribb a galaxisban.
A GJ 9827 három bolygója azért különle-
ges, mert méretük alapján a sziklás szuperföl-
dek és a gázos bolygók közti határmezsgyén
találhatók.
A megfigyelések szerint a „b” jelű bolygó
tömege nagyjából nyolcszor nagyobb a Föl-
dénél, ezáltal ez lehet a legnagyobb tömegű
és legsűrűbb szuperföld, melyet eddig felfe-
deztek. A „c” jelű bolygó tömege nagyjából
2,5-szerese, a harmadik, a „d” négyszerese a
Földének, bár utóbbi két meghatározás egye­
lőre bizonytalan.
Ezen információk alapján a szakértők azt
feltételezik, hogy a „d” jelű bolygó jelentős
illékony burokkal rendelkezik, de nyitott
marad a kérdés, hogy a „c” jelű bolygó vajon
rendelkezik-e ilyen burokkal, vagy sem. A „b”
jelű bolygóról a tudósok úgy gondolják, mint-
egy 50 százaléka vas. egy piára. Most is.
92
092-102-jobbagy.indd 92
I
SMERIK A goddákat, ugye? Ne mondják
már, hogy fogalmuk sincs, miről beszé-
lek! Elég sok lény él az univerzumban, de a
goddákat mindenki ismeri! Rendben, segí-
tek: bolondgombák! Így már világos, nem? Tu-
dom, most azzal jönnek, hogy miért nem ezzel
kezdtem, hiszen azokat a lökött kis gombafejeket
mindenki ismeri. Ott vannak mindenütt, elke-
rülni sem lehet őket. A világ összes üdülőhelyén,
az összes űrkikötőben, de még a legocsmányabb
bolygó leglepukkantabb városa legmocskosabb
csehójának legbűzösebb budijában is bent ül be-
lőlük vagy három. Nem tudom, mit keresnek ott,
talán a víz és a mocsok vonzza őket. Na, szóval
ott lábatlankodnak mindenütt. Nem szólnak az
emberhez, csak állnak, mint a szemeteskuka,
esetleg valamilyen érthetetlen okból követik
az embert, aztán, ha már idegesítenek, és rájuk
mordulsz, akkor iszkiri, felveszik a nyúlcipőt,
mintha ott sem lettek volna.
Mondhatnák, hogy persze, a bolondgom-
bákat mindenki ismeri, azoknál békésebb és
együgyűbb népség nincs az univerzumban.
Mondhatnák. Én meg erre hatalmasat röhögnék.
Már ha lenne kedvem röhögni.
Az egész a Síkos Élvezetben kezdődött. Igen,
arról a kocsmáról beszélek. Diszkrétbokszok,
sötétedő falak, ahol az ember kirendeli a piát, a
kokót, meg az ízlése szerinti fajt mintázó műkur-
vát, és a robotpincér már önállóan kapcsolja be a
feketévé váló üvegfalat. Na, ott találkoztam Sikával.
Sika gyerekkori barátom volt, ilyen cingár
kis mitugrász. Vörösesszőke, kefehajával és
hetyke bajszával úgy nézett ki, mintha valami
komédia esetlen mellékszereplője jött volna le
a holovetítőről. Sika a kapcsolatrendszerével
bármit elintézett magának, és persze pénzért
másoknak is. Csak szólni kellett neki, szépen gu-
rítani a lóvét, és máris jött a tuti válasz: „el van si-
kálva”. Elég tisztességesen keresett az ügyleteivel,
de arra mindig volt esze, hogy meghívassa magát
2018.04.18. 21:12:14

Jobbágy Tibor
Goddák
Műkurvát nem rendeltünk, csak hetvenöt
százalékos Elixírt. A robotpincér kihozta az
italt, majd ott téblábolt egy darabig. Megértem
csórikámat, ketten ültünk a bokszban egy-egy
Elixírrel, és még a szokásos szopógépet sem kér-
tük ki. Fogalma sem volt, mit kezdjen a sötéte-
dő üveggel. Mérgesen néztünk rá mindketten,
úgyhogy a tekintetünkből levette, hogy nem a
kéj miatt dekkolunk a krimóban, így hamar el-
pályázott.
Kérdezhetnék, hogy akkor mit kerestünk a
Síkos Élvezetben, ha nem kurvázni mentünk, de
higgyék el, jó okunk volt kicsit félrevonulni. Sok
megbeszélnivalónk akadt. Pár nagykutyának
a bögyében voltunk, és meg kellett tanácskoz-
nunk, hogyan lépjünk le a bolygóról, de talán a
rendszer egész csücskéből. Komoly tervre volt
szükségünk, nem sétálhattunk be csak úgy egy
űrkikötőbe, hogy jegyet váltsunk valamelyik tu-
ristajáratra. Ha felbukkantunk volna valamilyen
hivatalos helyen, haragosaink öt percen belül a
Goddák
092-102-jobbagy.indd 93
GALAKTIKA
2018. május
Ha valaki
képtelen
felfogni a düh
fogalmát, az
elég... dühító
lehet.
nyakunkra lépnek. És ami azután jönne, azt még
Sika sem intézné el.
Szóval dekkoltunk a Síkos Élvezetben, és
ötleteltünk, ami annyiból állt, hogy mindket-
ten hajtogattuk: „el kellene innen húzni minél
előbb”, aztán lestük egymást, hátha a másik ta-
lál megoldást a problémára. Ahogy így toltuk a
semmit, odajött az egyik bolondgomba. Szipogó
volt az. Hogy honnét tudom megkülönböztetni
az egyik bolondgombát a másiktól? Jó kérdés. Ha
elég időt tölt köztük az ember, megtanulja felis-
merni őket. A kalapjukon egyik horpadás mé-
lyebben ül, mint a másik, egyik gödröcske távo-
labb van a többinél, a godda magasabb, teltebb,
vagy hülyébben mozog, mint a társai. Ezer apró
jellegzetesség, melyeknek az összessége egyedivé
teszi őket… Haha. Elhitték? A nagy francokat!
Legalább ötszáz goddát láttam, amelyik lehetett
volna Szipogó is. Csak azok nem jönnek oda az
emberhez nyomni a sódert. Amelyik odajön, na,
az Szipogó.
93
2018.04.18. 21:12:15
 GALAKTIKA
2018. május
A nevet mi adtuk neki. Olyan hangja volt,
mint amikor egy náthás hörcsög próbál az em-
berhez beszélni. Egyszerre mókás és ijesztő.
Elég az hozzá, hogy Szipogó odalépett az asz-
talunkhoz, és ezzel nyitott:
– Jó napot kívánok, ember urak, ha jól tudom,
minél előbb el szeretnék hagyni a bolygót, téve
ezt minimális felhajtással.
Mondtuk volna neki, hogy mi köze hozzá,
ha nem csodálkoztunk volna el rajta, hogy egy
godda megszólít egy embert. Így csak arra fu-
totta a lélekjelenlétünkből, hogy egyszerre bó-
lintsunk. Mindenesetre kérdeznünk sem kellett,
honnan a fenéből tudja, Szipogó rögtön megadta
a feleletet.
– Sokfelé megfordulunk a rendszerben, ezt
bizonyára önök is észrevették. Lenéznek min-
ket, és nem törődnek a fajtánkkal, így bátran
beszélnek előttünk. Szinte mindenről tudunk,
ami elhangzik a bolygón, akár a legeldugottabb
illemhelyen is.
(Emlékeznek még, mit mondtam a budiról,
igaz?)
Elsőként Sika tért magához.
– Jól látod a helyzetet, öcsi – mondta –, nem
ártana lelépnünk innen. Van valami ajánlatod?
– Ember urak, örömmel közölhetem, hogy
üzleti ajánlatom van – válaszolta a kis lény.
Bármennyire is szeretem ezt a mondatot, egy
bolondgomba szájából nem szólt túl biztatóan.
Soha nem hallottam, hogy egy embert megszólí-
tottak volna a goddák, arról pedig végképp nem
volt tudomásom, hogy bárkinek is üzletet aján-
lottak volna. Ha valakivel megesett már ilyesmi,
az mélyen hallgatott róla, és bizonyára jó oka volt
rá. Ez az ajánlat tehát a goddák részéről külön-
leges esetnek számíthatott, amiben nem biztos,
hogy érdemes részt vennünk.
– Kösz, megoldjuk – hárítottam a kis lény
ajánlkozását, de Sika leintett.
– Hallgassuk végig, Charlie, nem tudhatod,
mikor pottyan öledbe a Nagy Üzlet!
94 Goddák
092-102-jobbagy.indd 94
Ráhagytam. Végül is mit árthat ez az alig fél
méteres mitugrász? Ha nem tetszik a mondan-
dója, bármikor elkergethetem.
– Amit ajánlani tudok, ember urak, az egy
menetkész hajó, alig két kilométerre innen az
erdőben – folytatta a godda. – Bármikor indul-
hatunk, amikor csak óhajtják.
– Az indulással nincs baj – húzta el a száját
Sika –, a rendszerből való kilépéssel lesz gond.
Akkor, amikor a vámhajó tisztje átjön, hogy kö-
rülnézzen a fedélzeten. Nyilván tudjátok, ha már
ilyen okostojások vagytok, hogy ez számunkra
eléggé… hm… fájdalmas szituációt szülne.
– Igen. Tudjuk. A bolygó vezetése dühös
önökre.
– Fogalmazhatunk így is…
– Pompás! – válaszolta Szipogó. – Pontosan
ilyen szakemberekre van szükségünk. A vám-
hajóra pedig ne legyen gondjuk, a mi űrhajónk
nincs bejelentve egyetlen hivatalos szervnél
sem, nem kell felszállási engedélyt kérnünk, és
biztosíthatom önöket arról, hogy a felszínhez
olyan közel hajtjuk végre a térugrást, a vám-
hajónak nem fog feltűnni, hogy elhagytuk a
bolygót.
– Milyen közel? – kérdeztem, mert érdekelt a
dolog. Egy ilyen technológiát százmilliókért is el
lehetne adni a csempészklánnak.
– Még a troposzférából – mondta a godda tel-
jesen nyugodt szipogással, és nálam máris csilin-
gelt a kassza.
– Oké, ez az üzlet egyik fele – szögezte le Sika,
amivel nyomban magamhoz térített. – Most pe-
dig halljuk, hogy mit tartalmaz az üzlet másik
fele! Nekünk mit kellene adnunk?
– Azt akarjuk, hogy minket is dühítsenek fel.
– Hogy mondod? – kérdezte Sika.
– Ember urak, maguk képesek voltak a bolygó
vezetőit felbosszantani, tehát szakértői a témá-
nak – folytatta Szipogó. – Mi pontosan ugyanezt
kérjük, vagyis azt szeretnénk, ha bennünk is ki-
váltanák a dühöt.
2018.04.18. 21:12:15

– Nem biztos, hogy értem – hunyorított Sika.
– Ha dühösek lesztek, abban nektek mi az üzlet?
– Elmagyarázom, ember urak, mert tapasz-
talatból tudjuk, milyen fontos, hogy a tárgyaló
felek tökéletesen megértsék egymást. Minden
ismert fajt tanulmányoztunk az univerzumban,
így önöket is. Önök, a Homo sapiens, három-
százezer évvel ezelőtt tűntek fel a bolygójukon,
és elképesztően rövid idő alatt sikerült kilépni-
ük a bolygóközi térbe. Gratulálok, ember urak,
maguk voltak a leggyorsabbak. Önöket csak a
tarvinák közelítették meg a fejlődés ütemében,
de nekik is kétmillió évükbe telt, míg először
elhagyták a bolygójukat, nekünk pedig, szégyel-
lem, ehhez tizenkétmillió év kellett.
– Aha. – Látszott Sikán, hogy nem érti, de ha-
sonló cipőben jártam én is. – Van ezzel valami
bajotok?
– Kérem, ember urak, hadd folytassam! – Szi-
pogó meghajolt, kalapjának széle a földet súrol-
ta. – Ahogy tanulmányoztuk önöket, rájöttünk,
hogy bár elég sok érzelem motiválja a fajukat, de
ezek közül is a legerősebb a düh. A düh serkenti
magukat leginkább arra, hogy kreatívan küzd-
jenek a céljaikért, és minél gyorsabban fejlődve,
versengve győzzék le a nehézségeiket. Néhány faj-
ban még megtalálható a düh, de nem olyan tar-
tósan, olyan mélyen és olyan intenzitással, mint
önökben. Belőlünk pedig teljesen hiányzik ez a
fajta érzelem. Megismertük a fogalmat, de nem
vagyunk képesek átélni. Ezért azt szeretnénk, ha
eljönnének a bolygónkra, és megtanítanának pár
goddát arra, hogy be tudják fogadni a dühöt.
– Oké, tételezzük fel, hogy belemegyünk az
alkuba – ingatta a fejét Sika. – De mit kapunk
ezért cserébe?
– Elmenekítjük önöket a bolygóról… Ez nem
elég? – A kis bolondgombának mintha csaló-
dottság hangzott volna a szipogásában.
– Sajnálom, ez több heti meló – válaszolta
Sika. – Akkor inkább itt maradunk, meghúzzuk
magunkat a bolygón, amíg elül a hajcihő.
Goddák
092-102-jobbagy.indd 95
GALAKTIKA
2018. május
A kis bolondgomba megcsóválta a kalapját, és
szinte szomorúan válaszolt:
– Ebben az esetben ne haragudjanak, hogy
zavartuk önöket…
– Jól van! – Sika sietve felelt. – Legyen száz-
ezer, annyiért elvállaljuk a melót.
– Tíz? – Kérdezte bátortalanul a godda. Meg
kell hagyni, legalább alkudni jól tudott.
– Oké! – Sóhajtottam. – De fejenként! – Nem
volt hatalmas összeg, de nem is ez a fontos. El-
visznek a bolygóról, és megússzuk, hogy kinyif-
fantsanak.
– Rendben – állt rá Szipogó.
Intettem a robotpincérnek, és amint odagör-
dült, fizettem, majd a bolondgomba nyomában
elhagytuk a csehót. Odakint még öt godda csat-
lakozott hozzánk, és mire az erdőhöz értünk, a
menet legalább ötvenfősre duzzadt. Kicsit ag-
gódtam, hogy mi lesz, ha valaki meglátja a cso-
portosulást, de felesleges volt paráznom, csak
mezőgazdasági robotokkal találkoztunk, azok
meg ügyet sem vetettek ránk.
A hajó nem volt bizalomgerjesztő. Burko-
lata mocskos volt, és olyan szürke, mint ami
már évek óta ki van téve az elemek viszontag-
ságának.
– Mióta áll itt ez a roncs? – kérdeztem Szipo-
gót, és az űrhajóra böktem.
– Nyolc éve.
– És repül még egyáltalán?
– Természetesen. A benne élő legénység folya-
matosan ellenőrzi az állapotát.
Egy pillanatra megnyugtatott a válasz, aztán
arra gondoltam, mennyire reális, hogy nyolc év
alatt senki nem talált rá a hajóra. Persze a me-
zőgazdasági robotokat nyilván nem érdekelte,
de senki másnak nem jutott eszébe, hogy körül-
nézzen kicsit benne? Senki nem látta meg, senki
nem próbálta elvinni, eladni vagy csak felnyom-
ni egy neppernél? Vagy volt, aki megpróbálta, de
nem élte túl? Nem. Most már kicsit sem voltam
nyugodtabb, mint az előbb.
95
2018.04.18. 21:12:15
 GALAKTIKA
2018. május
Mindenesetre a hajó működött, ezzel nem
volt baj. Beszálltunk, felszálltunk, aztán már
ugrottunk is. Alig lehettünk a talaj fölött fél kilo-
méternyire. Hogy egy hajó ne a légüres térből ta-
láljon rá egy szabad féregjáratra, amiben éppen
nincs senki, ehhez vagy teljesen más technológi-
át kellett használnia, mint amit ismertünk, vagy
akkora számítási kapacitással kellett rendelkez-
nie, amit elképzelni sem tudtam. De igaza volt
Szipogónak, nyomát sem láttuk vámnak, senki
nem akart minket kihozni a járatból, és ha jelez-
ték is a műszereik, hogy egy gép felemelkedett,
minden bizonnyal még mindig azzal voltak el-
foglalva, hogy azt számolgassák, mikor érhetjük
el az ugráshoz szükséges magasságot. Úgyhogy
az ügy első fele rendben lezajlott, minden külö-
nösebb izgalom nélkül hagytuk el a bolygót. A
második fele meg…
– Van valami terved, hogyan tegyük őket dü-
hössé? – kérdeztem Sikát.
– Nos, nyilván megtaláljuk a módját – vála-
szolta a barátom magabiztosan. – Mindenki be-
rág valamire. Ha pedig nem találnánk semmit,
akkor sincs baj. Egy ideig meghúzzuk magunkat
náluk, aztán, amint lehet, lelépünk.
– És szerinted hagyni fogják?
– Miért ne hagynák? Bezsebeljük a pénzt elő-
re, nem ígérjük meg, hogy sikerrel járunk, és ha
tényleg kudarcot vallunk, akkor elpályázunk.
Mi bajunk lehet? – Sika vigyorgott, én pedig vele
nevettem. Azt hittem, ez egy win-win szituáció,
amiben hülyére vettük a bolondgombákat. Arra
nem gondoltam, hogy mi voltunk a hülyék.
A goddák bolygója egy lepusztult mocsokfé-
szeknek látszott. Én nem tudom, hogy mit csi-
náltak a növényeikkel, vagy voltak-e növényeik
eredetileg, de most azon a bolygón nem volt
semmi. Illetve nem mondok igazat, mert nyál-
kás, büdös gázokat pöfögő mocsár volt rengeteg.
Meg goddák, ameddig a szem ellátott. Álltak a
mocsárban, és bámultak ránk. Jó, nem vagyok
naiv, bizonyára kellett lennie valamilyen gyár-
96
092-102-jobbagy.indd 96
nak is valahol a planétán, ahol például az űrha-
jóikat építették, de azokat vagy jól álcázták, ne-
hogy meglássuk, miként készülnek, vagy mára
egyszerűen elsüllyedtek a mocsárban. Minden-
esetre nem panaszkodhattunk, nekünk nem a
posvány közepén találtak szállást, hanem egy
kőszirten, amire egy emberi ízlésnek megfele-
lő lakóépület-együttest húztak fel. A szokásos
háló- és mosdóhelyiségeken kívül voltak benne
úszómedencék különböző hőfokokkal, biliárd-
terem több asztallal, játékterem, mozi, kocsma
ember formájú műkurvával, élelmiszerpultok
tömve kajával, képgaléria festményekkel, VR-
dokkolók, motorversenypálya, és a jó ég tudja
még, mi minden. Látszott, hogy a goddák felké-
szültek ránk, mindent összeszedtek, ami az em-
beri faj kényelmét szolgálta.
Sika első dolga volt, hogy elkérje a pénzünk,
kápéban persze, és megértesse a goddákkal,
hogy a fizetség akkor is jár, ha nem megyünk
semmire. Ezt a rizikót látszólag bevállalták, úgy-
hogy sínen voltunk. Első intézkedésként Szipo-
góval Elixírt hozattunk, és három napig mámo-
rosan fetrengtünk a medencékben.
Aztán biliárdoztunk, ittunk, filmeken rö-
högtünk, ittunk, VR-csatákat vívtunk, ittunk,
kezelésbe vettük a műkurvákat, ittunk, részegen
motoroztunk, és a változatosság kedvéért ittunk.
A goddák nem voltak türelmetlenek, jámboran
figyelték, hogyan múlatjuk az időt. Mi untuk
meg hamarabb. Bele lehet fáradni mindenbe,
ha az ember be van zárva néhány száz négy-
zetméterbe. A luxusbörtön is börtön, ha az em-
ber tudja, hogy azon kívül nem mehet sehová.
Tehát el kellett kezdenünk dolgozni a goddák
felbosszantásán, vagy megszervezni a mene-
külésünket, esetleg mindkettőt egyszerre. Ma-
gunkhoz rendeltük Szipogót, és töviről hegyire
kifaggattuk a goddák történelméről, hogy mit
szeretnek enni, mit szeretnek inni, milyen a
családi összetartozásuk, milyen a társadalmi
berendezkedésük, hogyan keresik a pénzt, mire
Goddák
2018.04.18. 21:12:15

költenek, mit tartanak felesleges dolognak… et-
cetera, és a többi, meg így tovább.
Nos, higgyék el nekem, a goddáknál nincs
unalmasabb népség a világegyetemben. A törté-
nelmük annyiból áll, hogy hol, melyik nevezetes
pocsolyában tanyáztak együtt nagyobb cso-
portokban. Ásványi anyagokat, rohadó szerves
anyagokat esznek, a pocsolyából isznak, a családi
összetartozás kimerül annyiban, hogy együtt bá-
mulnak meg valamilyen, számukra furcsa dol-
got, pénzt jóformán nem keresnek, hanem csak
úgy találnak különböző bolygók szeméttelepein,
vagy fillérekért adnak el bármilyen használha-
tatlan portékát náluk még nyomorultabbaknak.
Ami pénzre szert tesznek, azt meg hiánytalanul
hazahordják a bolygójukra, ahogy hazahordják
az összes lomot, fémhulladékot, rohadó cuccot,
meg a fene tudja még, hogy miféle kacatokat.
Nem költenek semmire, mert mindenük meg-
van a mocsárban, másik mocsarat meg soha a
büdös életükben nem akartak még venni. Ta-
lán csak két dolog tűnt izgalmasabbnak annál,
mint hogy odakint esik az eső. Az egyik, hogy
valamiféle munkahierarchia alakult ki közöt-
tük. Voltak, akik a mocsárban termeltek élelmet,
vagy a biológiai szemetet erjesztették, ők voltak
a legalacsonyabb kasztban. Felettük helyezked-
tek el azok, akik gyűjtögettek és hazahordták a
mocskot. Aztán következtek a hajókon szolgála-
tot teljesítők, meg – jobb szó híján – a nagyköve-
tek, vagyis az idegen bolygón nézelődők. Ők már
kvázi vezéri fokozatban voltak, mert ők hordat-
ták haza a lomot. Végül a hierarchia csúcsán a
döntéshozók álltak.
Egy goddánál már a születése pillanatában
eldőlt, hogy melyik munkára, kasztba sorolják
be. Hogy miként, arra még Szipogó sem tudott
határozott választ adni. Azt állította, hogy egy
kis godda úgy viselkedik, és kész. Gondolom, ha
rohadt szemetet szorongatott, akkor termelő lett
belőle, ha okosan nyivákolt, akkor meg döntés-
hozó. Mindegy is.
Goddák
092-102-jobbagy.indd 97
GALAKTIKA
2018. május
A másik érdekes dolog velük kapcsolatban az
volt, hogy bármennyire nincs számukra értéke a
pénznek, előszeretettel gyűjtik, és amit kiadnak
belőle, többször is megfontolva csak hasznos
dolgokra költik. A döntéshozók összedugják a
fejüket, és közösen határoznak arról, hogy vala-
hol, egy távoli bolygón valamelyik bolondgomba
megvehet-e valami lomot, ami hasznára lehet a
közösségnek.
Hogyan tehetnénk dühössé bárkit, akinek
mindene megvan? Illetve valójában semmije
sincs, de nincs is szüksége semmire? Nehéz fel-
adat. Sikával mindenesetre kiókumláltuk a meg-
oldást.
Először ki kellett billentenünk őket ebből a
boldogan együgyű állapotukból, és rávenni őket
arra, hogy vágyjanak valamire. Mi az, ami min-
den goddának nélkülözhetetlen? Bizonyára kita-
lálták már: a mocsár. Itt kezdtük a düh-projektet.
El kellett érnünk, hogy olyan kevés mocsaruk
maradjon, aminek már megérzik a hiányát. Azt
nem mondhattuk nekik, hogy minden különö-
sebb ok nélkül szárítsák ki a posványt, mert az
nem dühöt váltott volna ki belőlük, csak ellenke-
zést. Valami magasztosabb cél érdekében kellett
tönkretenniük a saját életterüket. Valamilyen
magasztos célt kellett adnunk nekik, ami egy-
ben elég értelmetlen is ahhoz, hogy felbosszant-
sa őket, ha miatta kell beáldozniuk az otthonos
mocsaraikat. Persze erre is megtaláltuk a megol-
dást. Van egy felesleges dolog, amire aztán vég-
képp nincs szüksége egyetlen goddának sem: a
vallás.
Kreáltunk nekik egy istent. Hüdnek neveztük
el, ami a düh szó visszafelé, és nagyjából ugyan-
annyira bizonyult értelmesnek az egyháza is,
mint az elnevezése. Természetesen a frissen al-
kotott valláshoz adtunk két főpapot is: Charlie és
Sika főpapokat.
A goddáknak elképzelésük sem volt róla,
mi szükségük vallásra, és bár már találkoztak
a fogalommal, ugyanúgy nem érintette meg
97
2018.04.18. 21:12:15
 GALAKTIKA
2018. május
őket, mint a düh átérzése. Ebből a szempontból
szerencsére naivak voltak, és sikerült velük elhi-
tetnünk, hogy az univerzum lényei közül nem
véletlenül hisznek olyan sokan valamiféle föl-
döntúli dologban. Istenben hinni fontos, és ne-
kik is hívőkké kell válniuk, ez az első lépcsőfok a
düh megismeréséhez. Elmondtuk nekik, hogy ha
buzgón imádkoznak Hüd istenhez, és kívánják a
megjelenését, akkor a kívánság erejétől megte-
remtődik, és el fog jönni közéjük, hogy odaadja
nekik a dühöt, amire annyira vágynak. Egyre
kell vigyázniuk, hogy soha ne kérdőjelezzék meg
az isten imádatának fontosságát, mert akkor az
isteni reinkarnáció elmarad, és azzal saját fajuk
boldogulását akadályozzák. Bízniuk kell Hüd is-
tenben (és természetesen bízniuk kell az istenség
két főpapjában), hogy a goddák népe gyorsabb
fejlődésnek indulhasson. Hiszen a goddák meg-
érdemlik, hogy az univerzum megfigyelőiből
végre az univerzum vezetőivé váljanak, de ezért
tenniük is kell valamit, áldozatot kell hozniuk…
És így tovább. Nyomtuk nekik a sódert.
Eleinte kételkedtek a szavainkban, de aztán
akadtak köztük olyanok – meglepő módon pont
a bölcsebbek között –, akik szerint követniük
kell az útmutatásainkat, ha ez a módja a düh
megismerésének. A bolondok még arra is készek
voltak, hogy az általunk alkotott rituális verseket
kántálják az istenség eljöveteléért. A legelső ver-
sikét én találtam ki, és így hangzott:
Hüd, Hüd, Hüd isten,
Érted imádkozunk,
Mert most dühöt ingyen,
Nem ad nekünk papunk!
Az egész vallásból talán ez az egyetlen versike
volt igaz.
Szóval, beindult a dolog. Hajók ezreivel
hordták a vizet az űrbe, hogy elegendő szilárd
földterület álljon rendelkezésünkre, ahová
templomokat, és körülöttük – szigorú vallási kö-
98 Goddák
092-102-jobbagy.indd 98
telezettséggel – ötvenezer négyzetkilométeres,
száraz boldogságkerteket alakítsunk ki. Hogy
miért hívták boldogságkerteknek a lecsapolt
földterületeket? Hát mégsem hívhattuk kopár-
földnek őket. Nem hangzott olyan jól.
Rengeteg templomra volt szükségünk, a boly-
gó legalább hetven százalékát le kellett csapol-
nunk, hogy értékesebbé váljanak a megmaradt
vizes területek.
Meg kell hagyni, a bolondgombák szorgalma-
san dolgoztak. Nem gondoltuk volna, hogy pont
Szipogó lesz az, aki aggodalmat okoz.
Már a tízedik templomot építettük, amikor
Szipogó odacsámpázott hozzánk, és megkér-
dezte:
– Ember urak, miért kell ennyi templomot
építeni egyetlen istenségnek? Hogyan fog megje-
lenni egy isten az összes templomban?
Sika egy laza kézmozdulattal hallgattatta el.
– Te ezt nem értheted! Hüd isten mindenütt
jelen lesz az eljövetelekor. Az összes templomból
egyszerre szól majd népéhez, a goddákhoz. És
ezt mindenkinek látnia kell! Nem gondolhatod
komolyan, hogy egy ekkora esemény látványától
megfoszthatjuk a bolygótok másik felén élőket.
– Nem kell mindenkinek látnia. Elmondjuk
a többieknek, hogy megjelent, és ez megnyugtat
majd mindenkit.
– Szipogó, én kedvellek téged, de be kell val-
lanom, hogy ez a kétkedés Hüd istenben vagy a
papjaiban rosszul esik tőled. Csak nem gondo-
lod, hogy jobban tudod nálunk, mit kell csinál-
ni? Csalódtam benned. Úgy érzem, hogy nincs
meg benned a megfelelő vallásos áhítat. – Sika
a fejét csóválta. – Igazán nem szeretném, ha a
bölcseiteknek kellene szólnom róla, hogy a hi-
tetlenséged gátolja az istenség eljövetelét, és ezzel
kockáztatod néped gyors fejlődését.
Szipogó hümmögött valamit, de nem akadé-
koskodott tovább, mi meg folytattuk a projektet.
Annál is inkább, mert megtaláltuk a módját,
hogyan lehet ebből az egészből még több pénzt
2018.04.18. 21:12:15

kihozni. Rájöttünk, hogy hatalmas pazarlás
kiengedni a vizet a világűrbe, amikor tele van
ásványi anyagokkal, és el is adhatjuk más fajok-
nak. Kinyilatkoztattuk Hüd isten akaratát, hogy
ezentúl kereskedni kell a lecsapolt vízzel. Ugye
milyen bölcs Hüd isten, hogy gondoskodik a né-
péről, és szívén viseli a goddák sorsát?
Hatalmas katedrálist építtettünk, és a vízért
kapott pénzt mind ide hordattuk. Nem is akár-
hová, hanem egy speciális mellékhajóba. Ez a
mellékhajó építészeti remekmű volt a maga bolt-
íveivel, keskeny oszlopaival, és a tetején egy me-
netkész, a főpapok által is könnyedén irányítható
űrhajóval. Hja, Hüd isten mindenre gondol.
Mondhatom, hogy iszonyú sokat dolgoztunk.
Már a kétszázadik templomnál tartottunk, úgy-
hogy tízmillió négyzetkilométeres száraz terü-
letet tudhattunk magunk mögött. Elképesztő
munka, ugye? De még korántsem lehettünk
megelégedve a teljesítményünkkel. Főleg azért
nem, mert egyre több zúgolódó hangot hallot-
tunk. Sajnos a száraz területeken élő goddáknak
el kellett költözniük a még meglévő mocsarakba,
így kissé zsúfoltabban álltak, mint korábban.
Hogy lecsillapítsuk a népet, magunkhoz hívat-
tuk a bölcseket, és elmagyaráztuk nekik, hogy
már nem kell sokáig elviselni a kellemetlensé-
geket, hiszen Hüd isten hamarosan megjelenik.
Azonkívül átadtuk nekik a katedrális boldog-
ságkertjében kialakított luxusmocsarat (langyos
iszap, teli ásványi sókkal és különleges aromájú
rothadással), ahol teljesen nyugodtan, kényel-
mesen, és a többi goddától megnyugtatóan tá-
vol álldogálhattak. Mindenki jól járt. A bölcsek
kényelmét biztosítottuk, sőt nagyobb bőségben
éltek, mint korábban, ők pedig meggyőzték a
népet, hogy már csak egy kicsit kell kibírniuk,
aztán minden jóra fordul.
Ha belegondolok, tulajdonképpen nem
mindenki járt jól, a köznépnek kellemetlenül
eshettek a reformok, de ezzel nem sokat foglal-
koztunk.
Goddák
092-102-jobbagy.indd 99
GALAKTIKA
2018. május
Hogy valami komolyabb baj van, azt Szipogó
látogatásaiból szűrtük le. Egyre kevesebbet járt
hozzánk, és akkor is csak a legfontosabb mon-
danivalóra szorítkozott a társalgásunk. Az egyik
alkalommal, amikor az eladott víz utáni pénzt
fuvarozták be a katedrális kitüntetett mellékha-
jójába, nem bírtam tovább, és rászóltam a csen-
desen dolgozó goddára:
– Szipogó! Észrevettem, hogy kerülsz minket.
Valami baj van?
– Nem… Nincsen, ember urak – válaszolt a
bolondgomba tisztes távolságból. Nem jött olyan
közel, mint egyébként szokott, ha hozzánk szól.
– Mondd el bátran! – unszoltam. Még a test-
tartása sem tetszett. Görnyedtebb volt, fonnyad-
tabb, mint máskor, és félig elfordult, miközben
beszélt.
– Csak… – kezdett bele, aztán újra elhall-
gatott.
– Ki vele!
– Csak… a mocsaram kiszáradt. Át kellett
mennem egy másikba, amiben már több ezren
vannak… Kevesebb a táplálék…
Hatalmasat sóhajtottam, mint aki megérti a
problémát, és együtt érez vele.
– Bizony, ez ezzel jár. Mostanság nehéz igazi,
szülőbolygójához hű goddának lenni, és tiszta lé-
lekkel hinni Hüd istenben. De meg kell próbálnia
mindenkinek!
– Sokan elköltöztek a bolygóról, és idegen
rendszerekben kerestek maguknak mocsarat.
Azt állítják – körülnézett, mint aki attól fél, hogy
valaki meghallja a mondanivalóját –, hogy Hüd
isten nem létezik, azt csak az ember urak talál-
ták ki, hogy eladhassák a vizet… És hogy… hát,
hogy az ember urak romlást hoznak ránk.
– Hazudnak! – kiáltotta Sika felháboro-
dottan. – Hiszen a ti kívánságotokra teszünk
mindent! Ti áhítottátok a dühöt, ezért bíztatok
meg minket, hogy hozzuk el nektek. Most nem
vethetitek a szemünkre, hogy amit teszünk,
azt önös érdekből tesszük! Csak a ti felhatal-
99
2018.04.18. 21:12:15
 GALAKTIKA
2018. május
mazásotokból és a ti érdeketeknek megfelelően
cselekszünk.
– Én megértem, és próbálom a népemnek is
megmagyarázni, de sokan, főleg, akik a sok nél-
külözés miatt itthagyták a bolygót, nem akarják
elhinni.
– Nyugodj meg, vissza fognak jönni – siettem
megnyugtatni. – Amint látják, hogy a ti mocsa-
raitokba is visszatér a boldogság, haza fognak
jönni, hogy osztozzanak az örömötökben.
– Más is aggaszt… – kezdett bele Szipogó, az-
tán megint elhallgatott.
– Van más is?
– Igen. Az itt maradottak között is egyre töb-
ben sugdolóznak, hogy az ember urakat el kelle-
ne küldeni.
– Talán dühösek? – szegeztem a kérdést Szi-
pogónak.
– Nem – mondta vontatottan a bolondgomba,
de a hangjában mintha bizonytalanság bujkált
volna. – Csak nem értik a helyzetet, hogy miért
kell ennyit szenvednünk.
– Majd megértik – legyintett Sika. – Ti csak
a terveknek megfelelően szorgalmasan csapoljá-
tok le a mocsarakat, építsétek a templomokat, és
ami a legfontosabb, pontosan szállítsátok a vizet
a megrendelőknek! Máson ne törjétek a fejeteket,
a többit mi intézzük, nyugodtan bízzatok ránk
mindent!
Szipogó sarkon fordult, elindult, tett egy bi-
zonytalan lépést, mint aki még mondana vala-
mit, de aztán meggondolhatta magát, mert in-
kább határozott léptekkel elhagyta a katedrálist.
Jó évet zártunk. Nem is gondoltuk volna, hogy
a víz ilyen jövedelmező üzlet, főleg a goddák
ásványi anyagokkal telített vize. Most már ter-
vezetten csapoltattuk le a mocsarakat. Kimu-
tatásokat készíttettünk, hogy mely területeken
vannak a legértékesebb oldott sók az iszapban,
így azokon a helyeken építtettük a templomo-
kat. A goddák jó részének bizalmát még mindig
élveztük. Főleg azért, mert minden nagyobb
100 Goddák
092-102-jobbagy.indd 100
körzetben építtettünk luxusmocsarakat, és egy-
egy közösség hangadóit ott szállásoltunk el. Ők
pedig sikeresen közvetítették Hüd isten igéit.
Ez volt a legújabb, amit munka közben
énekelniük kellett:
Godda vagyok,
Vizet viszek,
Jó nekem így,
Hüdben hiszek.
Istenemet várom,
Boldog a világom.
Fajunk felemelkedik,
Éltünk kiteljesedik.
Kevesebbet eszem,
De nem fáj tőle fejem.
Istenemet várom,
Boldog a világom.
Ha kiéneklik a bajaikat, egy kis bizakodással
vegyítve, már nem is olyan rossz, ugye? Persze
nem ment minden tökéletesen. Olyan hírek
is eljutottak hozzánk, hogy összedőlt egy-egy
templom, és a rombolás hátterében goddák te-
vékenységét sejtették. De aztán megnyugtattuk
magunkat, hogy csak szórványos akciókról van
szó, és a leromboltak helyett új templomokat
emeltettünk. Úgyhogy ez nem borította fel a
mocsárlecsapolások ütemtervét, sőt még büsz-
keséggel is eltöltött minket a tudat, hogy ennyire
profik vagyunk, és már élhetnek olyan goddák a
bolygón, akik esetleg nem ésszerűségből, hanem
dühből pusztítanak.
– Szipogó, mit tudsz a szétdúlt templomok-
ról? – kérdeztem meg bolondgombánkat egy
pénzszállításkor, hogy megbizonyosodjunk a
teóriánkról.
– Néhány helybéli tette, akiknek elege lett
abból, hogy pont a legízletesebb mocsár helyén
2018.04.18. 21:12:15

épült templom – mondta a kis godda kertelés
nélkül.
– Sejtettük – bólogatott Sika. – És mi lett ve-
lük?
– A templomokkal? Hát, összedőltek…
– Á, dehogy! Azokkal a goddákkal, akik ezt
tették.
– A bölcsek elbeszélgettek velük, és ők meg-
ígérték, hogy nem csinálnak többé ilyet.
– Ej, hát ez nem jó! Nektek tényleg fogalmatok
sincs, hogyan kell működtetni egy bolygót.
– Miért, mit kellene tennünk, ember urak?
– Természetesen el kell őket kapni, és olyan
helyre szállítani, ahol mocsár közelébe sem ke-
rülhetnek, és szép lassan kiszáradnak.
– Hiszen akkor meghalnak! – szörnyülködött
Szipogó.
– Pontosan! – emelte fel a mutatóujját Sika. –
Nem szabad őket hirtelen kivégezni, mert akkor
mártírrá válnak, hanem csak olyan helyzetbe
kell őket kényszeríteni, ahol sokáig és rossz kö-
rülmények közt tengethetik az életüket, majd
a nélkülözésben elfonnyadnak. Így nem tű-
nünk túl gonosznak, mégis végzünk a renitens
goddákkal. A többi pedig kétszer is meg fogja
gondolni, hogy ellenszegüljön-e Hüd isten aka-
ratának.
– De ember urak, akkor az isten gonosznak
fog tűnni. Már most is sok godda gondolja úgy,
hogy Hüd isten gonosz isten, és a két főpapja is az.
– Te is így érzed, Szipogó? – kérdeztem. – Ne
feledd, mindent csak a ti kéréseteknek megfele-
lően teszünk, és azért, hogy rátalálhassatok az
igazi dühre, tanuljatok belőle, és ez segítse a fej-
lődéseteket!
– Talán másképp is át lehetne adni a tudást…
– jegyezte meg halkan a bolondgomba.
– Te bele akarsz szólni a munkánkba, amit
értetek végzünk? Hallatlan! – fortyantam föl. –
Hálátlan vagy, Szipogó!
– Ember urak, én mindent megteszek! Pró-
bálom csitítani a dühös goddákat – itt egy pil-
Goddák
092-102-jobbagy.indd 101
GALAKTIKA
2018. május
lanatra elbizonytalanodott –, de néhányan már
azt mondogatják nekem, hogy ennek a vallásnak
semmi értelme, és véget kell vetnünk neki.
– Tehát akkor te pontosan tudod, kik azok,
akik ellenünk szövetkeznek – világított rá Sika.
– Igen… Nem! – A kis bolondgomba teljesen
összezavarodott.
– Hazudsz! – förmedt rá a barátom. – Tudod,
kik azok, és el fogod mondani nekünk, hol talál-
juk meg őket!
– Nem…
– Mit képzelsz? Akkor kiverjük belőled!
Fogalmam sincs, hogy komolyan beszélt-e,
mindenesetre elálltam az utat, ahol Szipogó
megszökhetett volna. Sikának abban igaza volt,
Szipogó már nem mehetett el úgy, hogy nem
mond semmit. Össze kell szedni a hangadókat,
és vagy megvesztegetni egy ízletesebb mocsárral,
vagy végezni velük. A bolygó vízkészletének még
legalább hatvan százalékát el lehetett adni, tehát
egyelőre nem zárhattuk le ezt a jövedelmező üz-
letet.
– Elmegyek – mondta Szipogó, és kihúzta
magát. Lényegesen magasabbnak tűnt, mint ko-
rábban. – Ember urak, kérem, ne akadályozza-
nak meg benne, ne álljanak az utamba!
Elkezdtem nevetni. Mit gondol ez a törpe?
Hogy packázhat velünk? Elkaptam a kalapjánál
fogva, és nekilódítottam a falnak.
Szipogó olyan hangot hallatott, mint amikor
beröffentenek egy motort, hogy aztán megtúráz-
tassák: mély gurgulázásból éles visításba ment át.
– Mondtam, ne álljanak az utamba! – siví-
totta. Egészen meglepődtünk Sikával ezen a vi-
songáson. Összenéztünk, majd mindkettőnkből
kitört a nevetés.
– Hülye kis bolondgomba! – röhögte Sika. –
Nem fogsz te itt parancsolgatni! – Elindult felé.
Szipogó nyekeregve röfögött.
– Takarodjanak, mert… mert… – Egészen
elzöldült a kalapja. Sika még egy lépést tett felé,
majd bizonytalanul megállt.
101
2018.04.18. 21:12:15
 GALAKTIKA
2018. május
– Nehogy már megijesszen! – kiáltottam
neki, és most már a barátomon röhögtem. A kis
pöffeszkedő gomba megrémítette a dörzsölt
Sikát! – Hagyd, majd én elintézem – mondtam.
Vigyorogva fogtam meg újra Szipogó kalapjának
a szélét.
– Rohadt emberek! – vinnyogta Szipogó.
Csavartam egyet a kalapján, mire fülsértő
frekvenciára emelte a hangját. A belsejéből vála-
dék szivárgott át a felszínére, amitől kicsúszott a
kezemből. Az ajtó felé sietett.
– Kapd el! – üvöltöttem Sikának, aki utána
markolt, de Szipogó ekkor már olyan sikamlós
volt, mintha vizes szappanra nyálkát kentek vol-
na. Sika a nagy igyekezetben orra bukott. A kis
godda elérte a kijáratot, majd szélvész sebesen
kiviharzott, és magunkra hagyott minket.
Döbbenten álltunk, mintha mi is goddák let-
tünk volna a mocsárban.
– Most mi legyen? – kérdeztem tanácstalanul.
– Rossz előérzetem támadt – válaszolta
Sika. – Elég pénzt gyűjtöttünk, jobb lenne le-
lépni innen.
– Ne bolondozz, még nincs vége az üzletnek! –
legyintettem az ijedelmére. – És különben is, ők
hatalmaztak fel arra, hogy tegyük őket dühössé.
Az ő ötletük volt, nem csináltunk mást, csak ki-
szolgáltuk az igényeiket. Nem haragudhatnak
azért, mert megdolgoztunk a pénzünkért.
– De igaza van Szipogónak, lehetett volna
másképp is… Ha akarsz, maradj, én elhúzok
innen.
Próbáltam Sikát meggyőzni, de nem sikerült.
Rettenetesen berezelt Szipogótól. Mit volt mit
tenni, berámoltuk a pénzt az űrhajóba, beszáll-
tunk, és megléptünk. Új Szoláriára mentünk.
Egyikünk sem járt még ott, így nagyjából tiszta
lappal kezdhettük arrafelé az életet.
Irtózatosan jól éltünk a lecsapolt mocsara-
kért kapott pénzből. Nem is műkurvát vettünk,
hanem valódi, ember kurvákat rendeltünk, és
olyan bódító italokat ittunk, amiket csempészek
102 Goddák
092-102-jobbagy.indd 102
szállítottak magáról a Földről, horribilis össze-
gért. Szóval szórtuk a pénzt, és nem volt gon-
dunk semmire.
A gondok egy hónap múlva kezdődtek.
Emlékeznek még, mit mondtam a budikról,
ugye?
A Gyémántos Apáca nevű méregdrága cse-
hóban ültünk, amikor Sikának vizelnie kellett.
Mondtam neki, hogy végezze el a dolgát az asz-
talnál, mint bárki más ebben a krimóban, itt
nem finnyás senki, és úgyis összetakarítják a
robotok, de nem volt rá hajlandó. Képes volt el-
caplatni a vécéig. Hát, megszívta az öreg Sika.
Öt bolondgomba ment be utána a budira.
Ők még kijöttek a saját lábukon, Sika már nem.
Őt később hozták ki egy lepedőbe csomagolva.
A halottkém szerint megfulladt. Valami trutyit
ehetett, amit félrenyelt. Állítólag furcsamód tele
volt vele a tüdeje. Én nem tudom. Mindenesetre
azóta nem maradok soha egyedül, és csak ak-
kor vagyok nyugodt, ha tömeg vesz körül. Úgy
számolom, ha beosztom a maradék pénzt, egy-
két évig nem dobnak ki azokról a puccos helyek-
ről, ahol akár a terem közepén is elvégezhetem a
dolgom. Mert én nem fogok kimenni a vécére,
az holtbiztos! Emlékeznek még, mit mondtam a
budikról, ugye?
JOBBÁGY Tibor
Magyar szerző, viszonylag későn, 37 éves ko-
rában kezdett el az írással foglalkozni. Elő-
ször csak internetes oldalakon publikálta no-
velláit, majd különböző pályázatokra küldte
be őket, ahol néhány műve bekerült a díja-
zottak közé. Saját neve és a Marco Caldera
álnév alatt eddig közel 20 írása jelent meg.
Az SF-irodalom elkötelezett híve, az Avana
Egyesület alelnöke. Feladatai közül kiemel-
kedő fontosságú a kezdő írók támogatása,
többek közt az Új Galaxis antológiasorozat
főszerkesztői posztján. 2014-ben megjelent
első önálló kötete, egy kalandregény, a Szin
markában.
2018.04.18. 21:12:15
 GALAKTIKA
2018. május

Elvarázsolt sziget – Kiállítás és játék

„A látványos kiállításba lépve a látogatók egy képzeletbeli
trópusi szigetre érkeznek, ahol bátorságukat és
ügyességüket próbára téve varázslatos kaland részesei
lehetnek. (…) Vajon miféle próbatétel vár? Csalóka illúzió
vagy csodás varázslat lakozik a szigeten? Aki vállalja a
kihívást, felfedezheti a Káprázat és Fantázia birodalmát, de
vigyázat, az Elvarázsolt szigeten minden megtörténhet!”

A
z Elvarázsolt sziget interaktív
kiállítás március 24-től május 13-ig
látogatható a Vajdahunyad várban,
hétfő kivételével mindennap délelőtt 10-től
délután 5-ig. Elsősorban kisgyerekes csalá-
doknak szól – már óvodáskortól ajánlott, de
főleg az alsós korú, azaz 6-10 éves gyerekek
számára élvezetes.
Az interaktív játék azzal kezdődik, hogy
kapunk egy füzetet, amelyben a trópusi élő-
világgal kapcsolatos kérdéseket kell meg-
válaszolnunk, miközben megtekintjük a
kiállítást. A kérdések megválaszolása matri-
caragasztással történik, az ellenőrzőponto-
kon pedig megbizonyosodhatunk arról, hogy
helyesen válaszoltunk-e az adott kérdésekre.
Végül, ha elég kitartóak voltunk, és helyesen
válaszoltunk a kérdésekre, a kiállítás végén
valódi varázslótanonccá avanzsálunk! Ter-
mészetesen nyeremények kíséretében. Az F Exhibition már számos hasonló, gyere-
Maga a kiállítás gyönyörű, akár egy életre keknek szóló interaktív kiállítást szervezett az
kelt természetismeret-könyv: színes, érdekes, elmúlt években, ilyen volt pl. A Jégtorony titka, a
és tele van állatokkal. Az interaktivitás azt is je- Bűvös óceán stb. A kiállításszervező csapat nem
lenti, hogy nézelődés, (fel)olvasás mellett hallga- rendelkezik szponzorokkal, minden támogatás
tóznunk, tapintanunk és szagolnunk is kell, ha nélkül, saját ötlet alapján tervezik meg és kivi-
minden kérdést meg szeretnénk válaszolni. telezik a kiállításokat. Céljuk az, hogy a gyerme-
A kiállítás az F Exhibition szervezésében kek tanuljanak valami újat a családjuk körében,
valósult meg, a földszinti két nagy termet miközben természetesen jól szórakoznak.
(több mint 1 000 négyzetmétert) bérlik a mú-
zeumtól. Kóbor Júlia
Kapcsolatfelvétel 103

103-kapcs.indd 103 2018.04.18. 21:12:05

 GALAKTIKA
2018. május
Az emberiség jó ideje
tervezi az utolsó emberpár
útját a galaxisba...
A dolgok, persze, másképp
történnek...
George C. Wallis
A FÖLD UTOLSÓ NAPJAI
A
FÉRFI ÉS A NŐ egymással
szemben ültek a tágas terem
közepén álló asztalnál. Halkan
beszélgettek, és lassan ettek – ez
volt az utolsó étkezésük a Földön. Közelgett
a vég: a Nap már nem adott szinte semmi
meleget, csupán egy vörösen izzó salaktömb
maradt belőle. Tudomásuk szerint kettejükön
kívül egyetlen ember sem élt már ebben a
hóval, jéggel és elviselhetetlen hideggel teli,
sivár vadonban.
A világosszőke hajú, karcsú nő gyönyö-
rű volt. Finom bőre egészséges árnyalatban
játszott, a szemében az éles ész fénye izzott.
A közepes magasságú, vaskos vállú férfi arca
széles volt, a feje kopasz, míg az ábrázatán
elszánt kifejezés honolt – első pillantásra lát-
szott rajta, hogy bátor, céltudatos ember, aki
nem kevés megpróbáltatást állt ki életében.
Mindketten vastag, fekete szövetből szabott,
104 Retro: A Föld utolsó napjai
104-112-wallis.indd 104
hosszú köntöst viseltek, amit öv fogott össze
a derekukon.
Beszélgetés közben meg-megnyomták az
asztal lapjába épített, különböző ábrákkal
díszített, fehér gombokat. Valahányszor így
tettek, az asztal közepén félresiklott egy le-
mez, és a helyén támadt nyílásból apró üveg-
tál emelkedett ki, ami sötét, gélszerű anyagot
tartalmazott – amit aztán a nő és a férfi apró
kanalakkal elfogyasztott. Nem volt más evő-
eszköz, pohár vagy tányérféleség az asztalon,
ami vaskos fémtalapzaton állt.
Az étkezés végén, amikor az üvegtálakat
és a kanalakat elnyelte a nyílás, mindketten
elhallgattak. A férfi a térdén könyökölt, és a
tenyerén nyugtatta az állát. Nem szépséges
társát nézte, hanem a mögötte lévő falat, pon-
tosabban az abból kiálló, bonyolult szerkeze-
tet. Ez nem más volt, mint az időindikátor,
ami tárcsákkal és korongokkal mutatta az
2018.04.18. 21:11:29

évet, a hónapot, a napot, az órát és a percet,
mindezt a csillagászati időhöz, illetve a föld-
rajzi pozícióhoz igazítva. A férfi merész tekin-
tettel fürkészte a jól ismert számokat. Látta,
hogy háromnegyed egy van, csütörtök, július
18., az időszámítás szerinti 13 000 085. évben.
Az járt a fejében, hogy ezen a helyen oly so-
káig mérték és tanulmányozták az időt, ám
az egész immár kárba veszett munkának bi-
zonyult. A terem egy pompás épületben volt,
az ősi Greenwich területén, amelynek utolsó,
immár halott lakói valaha a Grenijia család-
nevet viselték.
A férfi elszakította tekintetét az időindi-
kátorról, és körülnézett a helyiségben. Sorra
szemügyre vette mindazon dolgokat, ame-
lyeket oly jól ismert: a ridegen egyszerű fala-
kat, amelyek bentről kifelé nézve áttetszőek
voltak, cserébe egyetlen ablakkeret vagy ajtó
sem szakította meg sima felületeiket; a hal-
vány fényben úszó, végtelennek tűnő hóme-
zőket; a hatalmas teleszkópot, ami légmente-
sen záródó szánban mozgott a mennyezeten;
a távcsövet vezérlő, apró motorokat; az elekt-
romos fűtőtesteket, amelyek úgy álltak a
falak mentén, hogy derékmagas díszburko-
latnak hatottak; a helyiség közepén függő
gömböt, ami ragyogó fényt árasztva nappallá
varázsolta az alkonyati félhomályt; a köny-
vekkel és foto-fono hengerekkel megrakott
polcokat, és alattuk a beszélő gépek sorát; a
távolabbi sarokban elterülő ágyat, amit to-
vábbi fűtőtestek vettek körül; a két szellőz-
tetőszelepet; a képtelegráf jókora, fénytelen
korongját; és a padló egyik üres területébe
épített hőmérőt. A tekintete elidőzött ezen az
utóbbin, akárcsak a nőé. Az abszolút nullától
számítva mutatta a hőmérsékletet, jelenleg
42º Fahrenheitnek megfelelő értéket jelzett.
Aztán mindketten egymásra néztek, és az
arcukon ugyanaz a beszédes kifejezés ült.
A férfi szólalt meg elsőnek:
Retro: A Föld utolsó napjai
104-112-wallis.indd 105
GALAKTIKA
2018. május
– Egy egész fok, Celia, tegnap óta. És az
áramfejlesztők 6 000 volt feszültségű áramot
adnak. Ennél nagyobb teljesítménnyel nem
működtethetem őket. Ez azt jelenti, hogy
minden további hőmérsékletcsökkenés lezár-
ja a bolygó drámáját. Ma este elmegyünk?
A hangjából nem érződött sem félelem,
sem bánat, és abban a hangban sem, amely
válaszolt neki. A mentális evolúció maradék-
talanul kiirtotta a kicsinyes bűnöket és értel-
metlen érzéseket az ember elméjéből.
– Én minden pillanatban készen állok,
Alwyn. Nem szeretnék menni. Nem tetszenek
az utazás kockázatai. De ez az utolsó köteles-
ségünk az emberiség felé... veled kell lennem
egészen a végsőkig.
Ekkor megint hallgattak egy darabig – a
csendet csak az alattuk lévő helyiségben dol-
gozó áramfejlesztők zúgása törte meg, ami
bosszantó módon folytonos, finom rezgésbe
hozta az összes tárgyat. A férfi hirtelen előre-
hajolt, meglepetten nézte a társát, majd meg-
szólalt:
– Nedves a szempillád, Celia. Ugye nem
sírsz? Az olyan archaikus...
– Bevallom a bűnömet – felelte a nő, és
eltüntette az arcáról a szomorú kifejezést.
– Még nem alkalmazkodtunk annyira a
környezetünkhöz, hogy képesek legyünk
szétzúzni minden gyengeséget. Nem tegnap
mondtad te magad, hogy a Nap ötmillió év-
vel hamarabb kezdett kihűlni, mint hogy
az emberiség készen állt volna rá? De több-
ször nem fogok elérzékenyülni. Most rögtön
kezdjük?
– Ez már jobb. Most már önmagadhoz
méltón beszélsz. Igen, ha szeretnéd, azon-
nal elkezdjük. De arra gondoltam, hogy még
egyszer, utoljára körülnézhetnénk a világ-
ban – legalábbis ott, ahol még működik a
telegráfrendszer. Még három óra van hátra
a nappalból.
105
2018.04.18. 21:11:31
 GALAKTIKA
2018. május
Celia válasz gyanánt felállt a helyéről, és a
férfi mellé telepedett, ahonnan láthatta a kép-
telegráf korongját. Alwyn a bal kezével meg-
fogta Celia jobbját – mindkettejük keze hideg
volt. A korong alatt nevekkel és számokkal
ellátott karok sorakoztak, és a férfi meghúzta
az egyiket.
A terem falai opálossá váltak, a fénylő
gömb elsötétült. A korong tompa felszínén
kép jelent meg, és sistergéssel vegyes zúgás
lopózott a helyiségbe. Telegrafikus úton to-
vábbított képsort láttak, ami egy Santiago
melletti terület ábrázolt. A bal felső sarokban
még látszottak az egykori chilei főváros rom-
jai. Jobbra lent, messze a hat, jól felismerhető
partszakasz alatt a fagyos tenger újra és újra
átcsapott egy fehérlő gáton, félig fagyott víz-
permettel árasztva el egy gleccser majdnem
függőleges végét.
Kint a tengeren jéghegyek sodródtak mél-
tóságteljes lassúsággal, és a távoli horizontot
úszó jégtáblák festették halványszürkére. Ez
a látvány alig egy pillanatig tartott, azután
hatalmas repedés jelent meg a gleccseren,
majd óriási jégtömb csúszott a tenger felé.
A gátnak ütközve átfordult, a vizet magas-
ra felverve a tengerbe zuhant, és lassan tá-
volodott a parttól. Ezekben a pillanatokban
fülsüketítő recsegés és dörgés hallatszott.
Élőlényeknek nyomát sem lehetett látni azon
a sivár tájon, sem emberét, sem állatét, sem
halakét, sem madarakét. A jegesmedvék és
a sarki rókák, a zsírzabáló vadak és a szívós
fókák rég kihaltak, rég eltűntek még a vala-
ha trópusi zónákból is.
Alwyn meghúzott egy másik kart, és Gib-
raltár képe jelent meg a korongon. A hegy
zordon fenségességgel magasodott a jégtáb-
lákkal teli, keskeny szoros fölé, és körös-kö-
rül gleccserek és fehérbe burkolózó sziklák
töltöttek be mindent. A látvány olyan vakí-
tóan fehér volt, hogy a két néző zöld szem-
106 Retro: A Föld utolsó napjai
104-112-wallis.indd 106
üveget tett fel, hogy tovább szemlélhesse.
A  Szikla lapos tetején – évszázadokkal ko-
rábban legyalulták, hogy helyet csináljanak
a kontinentális repülőket segítő világítóállo-
másnak – ott hevert az emberkéz készítette,
utolsó repülőgépek egyikének jéggel és hóval
lepett, ösztövér váza.
Egy újabb kar meghúzása után az élette-
len Colombo képe töltötte be a korongot. Egy
újabb kar, és a készülék Nagaszakit mutatta,
egy óriási gleccser végét, ami fekete, jéggel teli
tenger fölött lógott. Alwyn egyik kart a másik
után húzta meg, és mindenütt csak jeget és
havat láttak, lassan befagyó tengereket; emitt
fekete tájakat, amelyeken egyetlen fűszál sem
nőtt, amott gleccserekkel sávozott, omladozó
hegyeket. Sehol semmi életjel, legfeljebb az
ember immár véget ért uralmának és a kö-
nyörtelen fagy elleni hosszú harcának gyá-
szos nyomait lehetett felfedezni – itt romokat,
a Fűtött Városok maradványait; ott gigászi
árkokat, amelyekkel a gleccsereket próbálták
feltartóztatni; amott csatornákat, amelyekkel
a melegebb tengereket kötötték össze; emitt
úszó fémpaloták roncsait, amiket a hullámok
kivetettek a jégbe burkolózó partra; és min-
denütt, ahol a jég még nem diadalmaskodott,
a képtelegráf-hálózat magas tornyait, amik
a csúcsukba épített tükrökkel és dobokkal
Marconi-hullámokat alkalmazva továbbítot-
ták a greenwichi megfigyelőknek a képsoro-
kat és a hangokat.
És minden egyes nappali táj felett egy hal-
vány, vörös nap kísértete lebegett a tiszta ég-
bolton.
Az északabbra és délebbre eső tájakon
ugyanolyan színpompás sarki fények táncol-
tak az égen, mint valaha, de a pólusok közelé-
ből már nem érkeztek képek. Azok a vidékek
már a távoli múltban megközelíthetetlenné
váltak, mert a folyékony és félszilárd levegő-
tavak egyre több területet hódítottak meg.
2018.04.18. 21:11:31

Alwyn újabb és újabb karokat húzott meg,
végül mindketten elfordultak a korongtól.
A terem ismét kivilágosodott.
– Úgy tűnik, minden olyan, amilyennek
az elmúlt két évben láttuk – mondta Alwyn.
– Ám ezen a napon a tragédia sokkal jobban
felkavar, mint valaha. A várakozással és men-
tális felkészüléssel töltött évek alatt egyszer
sem gondoltam rá, hogy a vége ilyen lesz. Erős
kísértést érzek, hogy azt tegyem, amit a szü-
leink tettek... hogy a végső Csendben keressek
menedéket.
– Azt ne, Alwyn... azt ne! Az emberek
nemzedékről nemzedékre látták, hogy egy-
szer eljön ez a nap, és felkészültek rá. Miután
kiválasztottak minket, megígérték, hogy nem
fogunk meghalni, amíg a tudományunk gyü-
mölcsei, a csodás eszközök nem mondják fel
a szolgálatot. Most rögtön menjünk le, és ké-
szüljünk fel a távozásra!
Celia szemében megvillant valami, ami-
nek láttán Alwyn megtorpant, és sietve kije-
lentette:
– Csak annyit mondtam: megkísértett
a gondolat. Ha egyedül lennék, akkor sem
szegném meg az eskümet. Ezenfelül, kíván-
csi vagyok. És feltámadt bennem a jó öreg,
fura életösztön. És te is itt vagy. Hadd csó-
koljalak meg, Celia. Ez... legalább nem olyan
archaikus.
Kéz a kézben a terem egyik sarkába sétál-
tak, ahol egy csíkkal megjelölt négyzet terült
el, és egyikük megnyomott egy, a falba épített
gombot. A négyzet süllyedni kezdett, és levit-
te őket egy félhomályos helyiségbe, ahol az
áramfejlesztők szüntelen zúgása lüktető dü-
börgéssé erősödött. A szemük rég hozzászo-
kott a gyenge fényhez, ezért azonnal meglát-
ták a négy, hatalmas váltóáramú generátort,
amelyek foglalatukba zárva, őrült gyorsa-
sággal pörögtek. Az arcukat a forgás keltette,
gyenge szellő legyezgette. Mindegyik gépeze-
Retro: A Föld utolsó napjai
104-112-wallis.indd 107
GALAKTIKA
2018. május
tet egy-egy furcsa formájú, nagyméretű ké-
miai motor hajtotta, amiket ejtőtartályok táp-
láltak. A hajtóművekben lezajló akció-reakció
sorozatok szolgáltatták azt az energiát, ami a
gépek gazdái és a halált jelentő hideg között
állt. A szén rég eltűnt a Földről, akárcsak a
tőzeg és az összes éghető olaj és gáz. A folyók
és a tengerek befagytak, így egyetlen vízerő-
mű sem dolgozhatott, és egyetlen szélkerék
sem foroghatott egy olyan légkörben, amelyet
csak néha kavart fel a kihunyó nap, de akkor
is csak gyengén. A kémiai akciók és reakciók,
valamint az elemek átalakulása és vegyülése
volt az utolsó nagy energiaforrás, ami az em-
bernek maradt az utolsó napokra.
Miután gyorsan körülnéztek a teremben,
megnyomtak egy másik gombot, és a lift le-
vitte őket a még lejjebb lévő helyiségbe. Fel-
kapcsolódott egy kisméretű izzólámpa, és ők
ott álltak a vörös fémgömb előtt, ami csak-
nem teljesen betöltötte a termet. Nem sokszor
nézték meg az eddigi életük során. A látványa
elsöprő erővel emlékeztette őket arra, hogy
egyszer eljön ez a perc.
A Vörös Gömb egy mesterséges elemből
készült, amit az emberiség csak az utóbbi
néhány millió évben ismert. Az előállítása
annyira drága és nehéz volt, hogy mindös�-
sze két Vörös Gömböt építettek, méghozzá
500 évvel Alwyn és Celia megszületése előtt.
Azért készült, hogy az emberiség kiválasztott
túlélői elmenekülhessenek a Földről, amikor
a kémiai energia sem lesz már képes feltar-
tóztatni az egyre keményebb fagyot. Alwyn
és Celia a Vörös Gömbben elhagyhatták a
bolygót, hogy belevessék magukat az űrbe
– nem azért, hogy a Naprendszer más vilá-
gain keressenek meleget és fényt, mert azt
feleslegesen tették volna, hanem azért, hogy
eljussanak egy fiatal és tüzes csillag közelébe.
Rettenetes vállalkozásnak ígérkezett, sokkal
félelmetesebbnek tűnt az egyszerű bolygóközi
107
2018.04.18. 21:11:31
 GALAKTIKA
2018. május
utazásnál – mintha egy vadember nekivágott
volna az Atlanti-óceánnak a fatörzsből kivájt
csónakjával, miután megtanult navigálni a
faluja melletti folyócskán. Kevés esélyt adott
a túlélésre, és nem is próbálkozott vele senki
egészen a végsőkig, amikor a Föld már nem
nyújthatott mást, csak a gyors és biztos halált.
– Ugyanolyannak tűnik, mint azon a na-
pon, amikor először láttam, és hallottam a
rendeltetéséről – mondta halkan Celia, és
megborzongott. – Biztos vagy benne, Alwyn,
hogy biztonságban elvisz minket a célig?
Hogy végre tudod hajtani az utasításokat?
Nemzedékeken át a Vörös Gömböt, és
mindent, ami társult hozzá, nem csekély áhí-
tattal és félelemmel emlegették.
– Emiatt ne emészd magad! – felelte
Alwyn. – Az utasítások egyszerűek. A szük-
séges felszerelések és a tíz évre elegendő,
tartós élelmiszerek már odabent vannak,
biztonságosan rögzítve. Csupán annyit kell
tennünk, hogy egy órára rákapcsoljuk a Vö-
rös Gömböt a mi 6 000 voltos áramunkra,
beszállunk, becsavarjuk az ajtót, és szaba-
don engedjük magunkat. Az elektromosan
feltöltött Vörös Fémet, mint azt te is tudod,
taszítani fogja a gravitáció, és ez így marad
másfél éven át. Addigra a számítások szerint
a fény sebességének kétszeresével fogunk
utazni, és félúton leszünk az egyik közeli
csillag felé, aminek a gravitációja befog min-
ket. A Föld helyzete jelenleg olyan, hogy ha
néhány óra múlva útnak indulunk, elérhet-
jük az F 188-ast, ami egy 2-es magnitudójú,
harmadik színrendbe tartozó csillag. A  fel-
jegyzések szerint valaha a mi Napunk is
ebbe az osztályba tartozott. És tudjuk, hogy
van legalább két bolygója.
– De mi lesz, ha egyenesen belezuhanunk
az F 188-asba ahelyett, hogy elsuhannánk
a közvetlen közelében, ahogyan reméljük?
Vagy elvétjük, de olyan közel leszünk hozzá,
108
Gyere el barátaiddal Budapest
Próbáld ki a legnagyobb, 200m -es virtuális
virtuális valóságot valóság központjába
Ajándékutalvány
104-112-wallis.indd 108
Akár 6 fős multiplayer
Szülinapi és csapatépítő partik
+36 20 212 2201 1053 Bp., Kecskeméti u. 5.
www.playvr.hu
hogy elhamvaszt minket? Vagy ha túlságosan
messze leszünk tőle, és parabola vagy hiper-
bola alakú pályán kirepít minket az űrbe?
Vagy ha sikerül elérnünk a boldogító köztes
állapotot, de aztán azt tapasztaljuk, hogy an-
nak a rendszernek egyetlen bolygóján sincs
semmiféle élet, és nincs semmi esély arra,
hogy élőlények éljenek valamelyiken? Vagy
ha vannak élőlények, de ellenségesen visel-
kednek velünk?
– Ezek a mi utazásunk elkerülhetetlen ve-
szélyei, Celia. A valószínűségek egyensúlya
nekünk kedvez, Celia, de ez nem azonos a tel-
jes bizonyossággal, és megtörténhet a kevéssé
valószínű is.
– Magam is így vélem, Alwyn, de... vannak
utasítások ezekre a végzetes lehetőségekre is?
– Ezekre a...? Igen. Elengedő szterárium
fulminátot viszünk magunkkal, hogy finom
porrá változtassa a Gömböt, és minket is, a
másodperc ezredrésze alatt – ha akarjuk. Ez
a lehetőségünk mindig meglesz. Most pedig
rácsatlakoztatom a Gömböt az áramfejlesz-
tőkre. Szedd össze a holmidat, és hamarosan
készen leszünk.
Celia felment a lifttel, Alwyn pedig ve-
zetékeket kapcsolt a Gömb oldalán lévő,
kisméretű csatlakozókra, aztán követte a
nőt. Együtt üldögéltek az egyre sötétebb te-
remben, és várták, hogy leteljen az első óra.
Keveset beszéltek, és akkor is csak töredékes
mondatokkal.
– Hideg lesz itt, mire feltöltődik a Gömb –
jegyezte meg Alwyn.
– Igen, de együtt leszünk, szívem, aho-
gyan már oly régóta. Emlékszem, milyen
nyomorultul éreztem magam, amikor meg-
tudtam, hogy milyen sors vár rám. De ami-
kor kiderült, hogy veled fogok osztozni ezen
a sorson, örültem. Te viszont nem... mert
Amyt szeretted?
– Igen.
Retro: A Föld utolsó napjai
2018.04.18. 21:11:36
 GALAKTIKA
2018. május

– És még most is szereted, de engem is sze-
retsz? Tudod, hogy miért nem ő lett a kivá-
lasztott?
– Igen. Szeretlek, Celia, bár nem annyira,
amennyire Amyt szerettem. Őhelyette téged
választottak ki. Azt mondták, azért, mert ne-
ked erősebb az akaratod, és jobb a testi erőn-
léted. Felszállás közben szelíd ívet fogunk
leírni, és közben átrepülünk a felett a Fűtött
Ház felett, amelybe Amy és a másik szerele-
me visszavonultak a döntés után. Talán látni
fogjuk, hogy valóban meghaltak-e, ahogyan
gondoljuk. Emlékszem, Amy hajlamos volt az
eretnek gondolkodásmódra.
– Ha nem haltak meg, akkor igazán külö-
nös, hogy az első év után nem válaszoltak sem
a Marconi-hívásainkra, sem a telepatikus
üzeneteinkre. Leszámítva, persze, hogy, aho-
gyan azt te gyakran felvetetted, beköltöztek
a másik Vörös Gömbbe. Milyen furcsa, hogy
soha nem akarták útnak indítani! Ha lenne
elegendő ennivalójuk, addig élhetnének, amíg
a végelgyengülés elviszi őket, védve minden
környezeti veszélytől, de milyen szörnyű sors
ez... micsoda börtön!
– Borzalmas. Én nem bírnám ki a Vörös
Gömbben, hacsak nem arra használjuk, ami-
re szánták – utazásra.
Így telt el az óra. Az elektromos áramot a
járműbe vezették, ami majd elviszi őket az
űrbe. A fűtőtestek kihűltek, a lámpák kialud-
tak. A teremre teljes sötétség borult, és egy-
re hidegebb lett. Alwyn és Celia egymáshoz
bújva kuporogtak a falnál, ahol érezték az
áramfejlesztők állhatatos rezgését. Csendesen
és elszántan ölelték egymást, és várták, hogy

Próbáld ki a
virtuális valóságot
Gyere el barátaiddal Budapest
legnagyobb, 200m2-es virtuális
valóság központjába

Ajándékutalvány

Akár 6 fős multiplayer

Szülinapi és csapatépítő partik

www.playvr.hu +36
Retro: A Föld 20 napjai
utolsó 212 2201 1053 Bp., Kecskeméti u. 5. 109

Gyere el barátaiddal Budapest

legnagyobb,
Próbáld ki a 200m -es virtuális
valóság
virtuális központjába
valóságot
Ajándékutalvány

104-112-wallis.indd 109 2018.04.18. 21:11:39

Akár 6 fős multiplayer

Szülinapi és csapatépítő partik

+36 20 212 2201 1053 Bp., Kecskeméti u. 5.

www.playvr.hu
 GALAKTIKA
2018. május
véget érjen a fagyos óra. Csak egy-egy szót
váltottak, viszont az elméjüket ezernyi gon-
dolat töltötte meg.
A dicsőséges, de immár hiábavaló múl-
ton töprengtek, annak szétzúzott ígéretein,
értéktelen eszméin, beteljesületlen vágyain.
És úgy érezték, bennük összpontosul és hág
a tetőfokára az évezredek minden bánata és
félelme. Visszatekintve látták a ködbe veszett
évmilliók históriáját, „a Föld titokzatos ere-
detétől kezdve a végső pusztulásáig”, a négy-
órás napoktól kezdve a huszonhat és fél órás
napokig; az ősi protoplazmák kicsírázó pa-
rányaitól kezdve a legutolsó és legcsodálato-
sabb, egyben a leggonoszabb teremtményig,
az Emberig. Mentális perspektívában látták
az emberi haladás kiegyensúlyozatlan perió-
dusait, a fejlődés és a hanyatlás hosszú kor-
szakait, a sikerét és a kudarcét. Látták az ön-
zésre és a jóságra való hajlam hosszú harcát,
és tudták, hogy ezek végül hogyan olvadtak
össze a kötelességtudat és a vágy önszabályzó
egyensúlyává. Látták a tetőpontját ennek az
egyensúlynak, az Ember Évezredét, és tudták,
hogyan követte ezt az elkerülhetetlen romlás.
Látták, az Ember hogyan ismerte fel, ho-
gyan ér véget az élet a Földön; hogy ez a tu-
dás kezdetben nem befolyásolta különöseb-
ben, de egyre inkább a hatalmába kerítette,
ahogy közeledett az idő; hogy amikor egyre
hidegebb lett, és a mérsékelt zónák befagy-
tak, míg a trópusi zónák mérsékeltté váltak,
és az Ember kénytelen volt vándorolni, és a
hő- és áramforrásai sorra elfogytak; hogy a
vég tudata átrendezte a mentális tevékenység
minden formáját, egyetlen csatornába terelt
minden gondolatot és leleményt. Alwyn és
Celia látták az egész, hosszú küzdelmet, a hi-
deg ellen vívott háborút, amelynek során egy
idő után már látszott, hogy az Ember vesztés-
re áll. Látták, hogy az emberek olyan erőkkel
felfegyverkezve, hogy az őseik isteneknek
110 Retro: A Föld utolsó napjai
104-112-wallis.indd 110
hitték volna őket, elköltöztek a rendszer más
bolygóira, de azzal szembesültek, még magán
a Merkúron is, hogy a haldokló Nap miatt
minden élőlény vereségre ítéltetett. Látták,
hogy hány ember – egész nemzetek – keres-
tek idejekorán menedéket a félelem elől a vég-
ső Csendnek nevezett halálban. Látták, hogy
a régi vallások, egészen a legcsekélyebb misz-
ticizmusokig, hogyan szakadtak le az Ember-
ről, akár egy elkopott és megtépázott ruha,
míg végül spirituális értelemben meztelenül
nézett szembe a könyörtelen Kozmosz borzal-
maival. Látták, hogy az eszményi Jövő lassú
széthullása alatt az ember tettei és gondolatai
közé ismét beépült a Múlt vágyai iránti áhítat
és tisztelet.
Látták a küzdelem utolsó évszázadait; a
Vörös Fém felfedezését; a Gömbök megépíté-
sét, amelyeket senki sem merészelt használni,
de amiket a hanyatló nemzedékek átadtak a
következőnek, mint szent örökséget, amit
csupán végső menedékként szabad próbára
tenni. Emlékeztek a Döntés Konferenciájára,
ami a gyerekkoruk idején történt, amikor is
kettejüket kiválasztották, mint azt a két em-
bert, akik elég életerősek, egészségesek, és
akikbe elegendő vadállati bátorság szorult
ahhoz, hogy elfogadják a szörnyű örökséget,
nekivágjanak a félelmetes útnak, és új otthont
keressenek a távoli semmiben, és az Ember ne
tűnjön el végleg. És emlékeztek – ó, nagyon
is jól – arra, hogy a többi ember visszatért a
még megmaradt otthonokba, ahol is esküt
tett magának és a többieknek, hogy elvonul
a Csendbe, és többé nem háborgatja a fagyos
Földet. Tudták, hogy mindenki tartotta ma-
gát az esküjéhez, és egyre szorosabban és szo-
rosabban ölelték egymást a sötét, csendes és
egyre hidegebb teremben.
Végül meghallották, hogy a legfelső terem-
ben az időindikátor csengetéssel jelzi, véget
ért az óra, ami azt jelentette számukra, hogy
2018.04.18. 21:11:39

most el kell játszaniuk a Föld hosszú tragédiá-
ja utolsó felvonásának utolsó jelenetét.
Alwyn kinyújtotta a kezét, elfordított egy
kapcsolót, és az izzólámpa fényre gyúlt. Ek-
kor besegítette Celiát a Gömbbe – aminek a
külseje most sötétebb vörösben játszott, és
színes fények táncoltak rajta –, követte a nőt,
majd behúzta maga után a csavaros ajtót, és
zárt állásba tekerte. A Gömb belseje tágas és
kényelmes volt. A fala a vastagon párnázott
részt leszámítva áttetszőnek bizonyult, még
a lámpa gyenge fényében is. Idebent kellemes
meleg uralkodott, mert a hideg és a meleg
nem hatolhatott át a Vörös Fémen. A férfi a
kar felé nyúlt, amellyel kinyithatta a Gömböt
rögzítve tartó rugós kapocs pofáit, de ekkor
belenézett a társa szemébe, és tétovázott.
Olyan fény izzott mindkettejük szemében, és
olyan érzés bizsergette a szívüket, amit még
egyikük sem tapasztalt meg soha.
– Ez őrület, Celia – mondta halkan Alwyn.
– Még nem késő. Abban a pillanatban, hogy
meghúzom ezt a kart, a Gömb úgy tör majd
felfelé az épületben, ahogyan a buborék mo-
zog a vízben, de addig még nem késő.
Nem kérdő hangsúllyal beszélt, de kérdés-
nek szánta a mondatot. Celia nem felelt.
– Hát nem szánalmas ostobaság... ez a
múltnak való feltétlen engedelmesség? – foly-
tatta Alwyn. – Nem vagyunk tökéletesen tisz-
tában azzal, hogy a halál ugyanolyan biztos
odakint, mint itt?
És Celia ekkor válaszolt:
– Igen, Alwyn. Az Ember, az élet, ez az
egész a legszánalmasabb ostobaság. De ez-
zel semmit sem tudunk kezdeni. Amíg nem
próbáljuk meg, nem tudhatjuk, milyen sors
vár ránk. Ha most meghátrálunk, azzal mél-
tatlanná válunk az őseinkhez. Gyávák és hit-
szegők leszünk. Még ha maga az egész anyagi
univerzum is az ellenségünk, nem feledhetjük
el, hogy most még élünk és gondolkodunk!
Retro: A Föld utolsó napjai
104-112-wallis.indd 111
GALAKTIKA
2018. május
Ahogyan az a múltban oly sokszor meg-
esett, most is a nő adott erőt a férfinak a vál-
ságos pillanatokban. Alwyn meghúzta a kart,
és ősi szenvedéllyel felkiáltott:
– Bocsáss meg, Celia! Nem adjuk meg ma-
gunkat, még akkor sem, ha a világegyetem-
mel kell megvívnunk!
A Gömb rándult egyet, mire mindketten
egymásnak repültek. Szétszakadó falak és fé-
mek recsegése hallatszott. A Vörös Gömb ki-
emelkedett a ház leomló maradványai közül,
megindult felfelé, és emelkedés közben kissé
nyugatnak tartott. Az utasai egy pillanatig
még láthatták, hogy az időindikátor ledől, és
belezuhan egy nyílásba, aztán már az alattuk
elterülő fehér tájat, illetve a fölébük boruló
csillagos égboltot fürkészték.
Továbbra is egymásba kapaszkodtak, és
hirtelen megpillantottak egy apró, sötét tár-
gyat, ami alulról közeledett feléjük. A látszat
szerint egy fekete pontból származott, ami
az elhagyott otthonuktól nyugatra sötétlett a
jéggel és hóval lepett tájon. És a tárgy gyor-
sabban mozgott, mint az ő járművük.
Pár másodpercig kíváncsian bámulták, az-
tán, amikor rájöttek, hogy mit látnak, az ér-
deklődésük bénító rémületté változott.
– A másik Gömb!
– Amy és a szerelme!
Mialatt beszéltek, a tárgy határozottan to-
vább közeledett, mind nagyobbnak tűnt, és
rádöbbentek, hogy az ütközés elkerülhetetlen.
Hogy a sors milyen különös szeszélye folytán
alakult úgy, hogy a két kötött pályán repülő,
irányíthatatlan Vörös Gömb hamarosan talál-
kozni fog a tér és az idő egyetlen pontjában, azt
elképzelni sem bírták. A magnetikus szimpá-
tia révén megeshetett, hogy a Föld elhagyásá-
nak gondolata egyszerre jutott eszébe mind a
négy embernek, de a többi balszerencsés vélet-
len megmagyarázhatatlan volt. Alwyn és Celia
elfordultak a másik Gömbtől, összeölelkeztek,
111
2018.04.18. 21:11:39
 GALAKTIKA
2018. május
és sok mindent elmondtak egymásnak a te-
kintetükkel és az érintésükkel, amit szavakkal
nem lehetett kifejezni.
– Megszegték az esküt – mondta halkan
Alwyn. – Nyilván felülkerekedett rajtuk az
életösztön, ahogyan velem is történt a mai
napon, és Amy nyilvánvalóan emlékezett az
utasításokra. Érthető, hogy az a Gömb gyor-
sabban repül felfelé, mint a miénk, mert az
övék egy fémkunyhóban állt, nyílt területen,
így kisebb ellenállásba ütközött induláskor.
De az különös, hogy a pályájuk majdnem
egyezik a miénkkel. Amilyen gyorsan köze-
lednek, csak néhány percünk maradt. Rövi-
desen valamennyiünket utolér a végzet. Még
azelőtt, hogy kiérnénk a légkörből, és teljes
sebességre gyorsulnánk. És azzal az Embe-
riség zavaros álmának vége szakad... És Amy
ott van, abban a...
Az eszükbe se jutott, hogy ez az egész hol-
mi rosszindulatú tett – akár a pillanat hevé-
ben született, akár előre megfontolt – a másik
Gömb utasai részéről.
– Nekünk kell cselekednünk – jelentette ki
Celia. – Ők nyilvánvalóan nem látnak min-
ket, a sötét éggel a háttérben. Gyorsan köze-
lednek, drágám.
– Csakis az jöhet számításba... nincs más
megoldás. Inkább az egyik, mint mindkettő –
mormolta Alwyn.
– Mi jöhet számításba?
– A szterárium-fulminát.
– Nem fogja megsemmisíteni őket?
– Nem... nem, ha... körülbelül három per-
cen belül robbantjuk a töltetet. Bizonyára na-
gyon nehéz neked elviselni a tudatot, hogy én
leszek az, aki a Csendbe küld téged, és aki ad
Amynek egy utolsó esélyt az életre. Az utóbbi
órák során azt tapasztaltam, hogy valahogy
visszatérnek a régi érzéseim.
Celia finoman megszorította a férfi kezét,
és fojtott hangon válaszolt:
112 Retro: A Föld utolsó napjai
104-112-wallis.indd 112
– Én is, Alwyn, de az uralmuk rövid lesz.
Inkább meghalok veled, semmint éljek nél-
küled. Készen állok. Nehogy elkéss azzal a
fulmináttal!
Összeölelkeztek, gyengéden tartották egy-
mást, az ajkuk egy utolsó csókban forrt össze.
Aztán Alwyn oldalra nyújtott a jobb kezét, és
megnyomott egy, a párnázatba épített, fehér
gombot.
Erős fény villant, éles dörrenés hallat-
szott, és a második gömbben utazó nő és férfi
megdöbbentek a váratlan ragyogástól, illetve
az erős lökéstől, mialatt felfelé tartó jármű-
vük átsuhant egy gyorsan ritkuló porfelhőn
– mindössze ennyi maradt az első Vörös
Gömbből és annak utasaiból.
A következő pillanatban ismét csend és
tiszta feketeség vette körül őket, és mindket-
ten visszanyerték az egyensúlyukat. És ebben
a csendben és tiszta feketeségben a férfi és a
nő, akiket nem választottak ki, kirepültek a
sötét semmibe, mit sem sejtve a furcsa robba-
nás okáról és jelentőségéről – csak azt tudták,
hogy kettesben száguldanak az űrben, egy
idegen és ismeretlen cél felé.
Szente Mihály fordítása
George C. WALLIS
Angol író, 1871-ben született. Első elbe-
szélése 1895-ben jelent meg a Pearson’s
Storyteller magazinban. Előszeretettel írt a
történelmi, kaland és proto-SF zsánerekben.
Az 1800-as évek végén egész sorozat került
ki a keze alól Atlantisz világáról. Később H.
G. Wells stílusában írt „tudományos román-
cokat”, melyek közül a „The Great Sacrifice”
(1903) a Világok harcának egyfajta antitézi-
se, hiszen a Mars lakói ezúttal nem gonosz
támadókként, hanem az emberiség megmen-
tőiként jelennek meg benne. A későbbiekben
szinte kizárólag az ifjúságnak szánta történe-
teit. 1956-ban hunyt el.
2018.04.18. 21:11:40
 FANTASZTIKUS KEDVEZMÉNYEK 113
ARANY, PLATINA ÉS GYÉMÁNT
KLUBKÁRTYÁS TAGJAINKNAK! NYEK ÉS AJÁNDÉKOK
A FANTASZTIKUS KEDVEZMÉ
VÍTJÜK
KÖRÉT FOLYAMATOSAN BŐ
1. HAVIDÍJAS ELŐFIZETÉSI KONSTRUKCIÓ: FIZESSEN ELŐ HAVONTA 1000 FT-ÉRT
A GALAKTIKA MAGAZINRA! A SZOLGÁLTATÁS IGÉNYLÉSÉHEZ KÉRJE ÜGYFÉL-
SZOLGÁLATUNK SEGÍTSÉGÉT +36/1 457 0250-ES VONALAS SZÁMON, A +36/70 948 4802 4. AZ ELŐFIZETÉS DÍJÁT – AMELY EGY ÉVRE 12 000 FT (AJÁNDÉK PLATINAKÁRTYÁVAL),
MOBILSZÁMON VAGY A SZERKESZTOSEG@GALAKTIKA.HU CÍMEN, ILLETVE SZEMÉLYESEN XL ESETÉN 27 000 FT (AJÁNDÉK GYÉMÁNTKÁRTYÁVAL) – UTALJA ÁT A METROPOLIS MEDIA
SZERKESZTŐSÉGÜNKBEN: 1024 BP., FÉNY UTCA 2. (108-AS KAPUCSENGŐ). GROUP KFT. BANKSZÁMLÁJÁRA: K&H BANK ZRT. 10403181-50526767-88671008
SZÁMLASZÁMRA, VAGY RÓZSASZÍN POSTAUTALVÁNYON
2. INTERNETEN KERESZTÜL A WWW.GALAKTIKABOLT.HU WEBOLDALON Szlovákia:
A METROPOLIS MEDIA GROUP KFT, 1535 BP. PF. 746. CÍMRE. Szlovákia: 8 €

A MEGJEGYZÉS ROVATBA KÉRJÜK, ÍRJA BE A KEDVEZMÉNYEZETT NEVÉT ÉS PONTOS

3. E-MAILBEN KÜLDJE EL ELŐFIZETÉSI SZÁNDÉKÁT A SZERKESZTOSEG@GALAKTIKA.HU CÍMRE CÍMÉT IRÁNYÍTÓSZÁMMAL, ÉS AZT, HOGY GALAKTIKA ELŐFIZETÉS!

OKOK ÉS OKOZATOK
AZ ALÁBBI ADATOKKAL: NÉV/CÉGNÉV/POSTÁZÁSI CÍM/SZÁMLÁZÁSI NÉV/CÉGNÉV (HA MÁS,
MINT A FENTI)/SZÁMLÁZÁSI CÍM (HA MÁS, MINT A POSTÁZÁSI CÍM)/TELEFONSZÁM/E-MAIL 5. SZEMÉLYESEN A GALAKTIKA SZERKESZTŐSÉGÉBEN: 1024 BP. FÉNY U. 2. I. EM.
CÍM/ELŐFIZETÉS IDŐTARTAMA (12 HÓNAP)/MELYIK HÓNAPTÓL INDUL AZ ELŐFIZETÉS TEL: +36/1 457 0250 (NYITVA: H–P 10–16 ÓRA KÖZÖTT)

Lemaradt róla? GALAKTIKA GALAKTIKA

WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN (ELŐFIZETŐKNEK: 1000 FT) ÁRA: 1490 FT ALAPÍTVA: 1972-BEN WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN
Szlovákia: 8 €

(ELŐFIZETŐKNEK: 1000 FT) ÁRA: 1490 FT ALAPÍTVA: 1972-BEN

Szlovákia: 8 €

GALAKTIKA GALAKTIKA GALAKTIKA GALAKTIKA GALAKTIKA

WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN (ELŐFIZETŐKNEK: 1000 FT) ÁRA: 1490 FT ALAPÍTVA: 1972-BEN WWW.GALAKTIKA.HU
Szlovákia: 8 €

FB/GALAKTIKAMAGAZIN (ELŐFIZETŐKNEK: 1000 FT) ÁRA: 1490 FT ALAPÍTVA: 1972-BEN WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN (ELŐFIZETŐKNEK: 1000 FT) ÁRA: 1490 FT ALAPÍTVA: 1972-BEN WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN (ELŐFIZETŐKNEK: 1000 FT) ÁRA: 1490 FT ALAPÍTVA: 1972-BEN WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN (ELŐFIZETŐKNEK: 1000 FT) ÁRA: 1490 FT ALAPÍTVA: 1972-BEN

TUDOMÁNYOS FANTASZTIKUS IRODALMI MAGAZIN XXXVII. ÉVF., 2017. JANUÁR TUDOMÁNYOS FANTASZTIKUS IRODALMI MAGAZIN XXXVII. ÉVF., 2017. FEBRUÁR TUDOMÁNYOS FANTASZTIKUS IRODALMI MAGAZIN XXXVII. ÉVF., 2017. ÁPRILIS TUDOMÁNYOS FANTASZTIKUS IRODALMI MAGAZIN XXXVII. ÉVF., 2017. MÁJUS TUDOMÁNYOS FANTASZTIKUS IRODALMI MAGAZIN XXXVII. ÉVF., 2017. JÚNIUS TUDOMÁNYOS FANTASZTIKUS IRODALMI MAGAZIN XXXVII. ÉVF., 2017. JÚLIUS TUDOMÁNYOS FANTASZTIKUS IRODALMI MAGAZIN XXXVII. ÉVF., 2017. AUGUSZTUS

322 323 325 326 327 328 329

GALAKTIKUS ÜTKÖZÉSEK 3D-SZERVNYOMTATÁS NAGYVÁROSI KLÍMAVÁLTOZÁS A TRAPPIST-1 ÉS BOLYGÓI HÉLIUMBÁNYA A HOLDON ŰRKÖZPONT A DZSUNGEL MÉLYÉN NUKLEÁRIS ŰRHAJÓ
OKOSBÖLCSŐ HARC AZ ÉLELEMÉRT INTELLIGENS ZOKNI AZ IGAZI ZOMBIK DRÓNIRÁNYÍTÓ SZEMÜVEG TENGERVÍZBŐL IVÓVÍZ KLÍMA A PAPLAN ALATT
LEBEGŐ ALAGÚT SZUPEREMBEREK EHETŐ ROBOTOK VIZES BOLYGÓ VISSZATÉRT AZ X–37B JÉGHEGYVONTATÁS ZSOLDOS DÁVID-INTERJÚ

+ + + +
Szlovákia: 8 € Szlovákia: 8 € Szlovákia: 8 € Szlovákia: 8 € Szlovákia: 8 € Szlovákia: 8 € Szlovákia: 8 €

+ +
CAINE
GA
Z IN ELŐFIZ
E
TRENHOLM
VARGA
SHINER
VERBA GA
Z IN ELŐFIZ
E
YU
HAKLIK
CHANDLER
MÁRKI + BUCKRAM Z IN ELŐFIZ
A

GA
TŐ

E
DAS
AM

KOVÁCS SUHNER NELSON BOJTOR

A

AMODEO CHANDLER

A
I
TŐ

TŐ
AM

AM
Á RA

I
I

KAGANOV Plati naká BENTIVOGLIO KRUGLOV

Á RA
Á RA

ERDÉSZ TYERINA SAXEY

Plati nak csak rtyával KOVÁCS Plati naká
DAVIES ártyáva
SIMON
1000 Ft! JOHNSON ACSAI BRACKETT csak rtyával
csak l
PUSZTAI Z IN ELŐFIZ
GRANT 1000 Ft!
1000 Ft! JONES BOJTOR GA E ENGLAND
A

TŐ

IN ELŐFIZ
AM

BARR GA
Z
I

GÁRDONYI GRIFFITH E
IN ELŐFIZ
ÁRA

Sárdi
Z
A

TŐ

GA
AM

Fedina
Plati naká
I

A
IN ELŐFIZ
IAN R.

TŐ
Á RA

rtyával

AM
Z
GA csak

I
E
JEFF LEWIS Plati naká
1000 Ft!
MacLeod

ÁRA
JAMES PATRICK JORGE LUIS
A

rtyával
TŐ
AM

csak Plati naká

Kelly Borges Carlson Shiner MARGIT
I

1000 Ft! csak rtyával LÍDIA

Á RA

Plati nak 1000 Ft!

árty

Grendel Nemere
csak
1000 áva l
Erdész Benedek Varga Nemere KIJ
LAJOS ISTVÁN
Ft!
RÓBERT SZABOLCS
CSABA BÉLA ISTVÁN Johnson
OLVASS A JÖVŐBE! 17322

OLVASS A JÖVŐBE! 17323

OLVASS A JÖVŐBE! 17325

OLVASS A JÖVŐBE! 17326

OLVASS A JÖVŐBE! 17327

OLVASS A JÖVŐBE! 17328

OLVASS A JÖVŐBE! 17329

9 770133 243025 9 770133 243018 9 770133 243018 9 770133 243018 9 770133 243018 9 770133 243018 9 770133 243018

GALAKTIKA GALAKTIKA GALAKTIKA GALAKTIKA GALAKTIKA GALAKTIKA GALAKTIKA GALAKTIKA

WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN (ELŐFIZETŐKNEK: 1000 FT) ÁRA: 1490 FT ALAPÍTVA: 1972-BEN WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN (ELŐFIZETŐKNEK: 1000 FT) ÁRA: 1490 FT ALAPÍTVA: 1972-BEN WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN (ELŐFIZETŐKNEK: 1000 FT) ÁRA: 1490 FT ALAPÍTVA: 1972-BEN WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN (ELŐFIZETŐKNEK: 1000 FT) ÁRA: 1490 FT ALAPÍTVA: 1972-BEN WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN (ELŐFIZETŐKNEK: 1000 FT) ÁRA: 1490 FT ALAPÍTVA: 1972-BEN US MAGAZIN (ELŐFIZETŐKNEK: 1000 FT) ÁRA: 1490 FT / 8 € US MAGAZIN (ELŐFIZETŐKNEK: 1000 FT) ÁRA: 1490 FT / 8 € US MAGAZIN (ELŐFIZETŐKNEK: 1000 FT) ÁRA: 1490 FT / 8 €
S-FANTASZTIK S-FANTASZTIK S-FANTASZTIK
TUDOMÁNYO TUDOMÁNYO TUDOMÁNYO
AZ ELSŐ SZÁMÚ AZ ELSŐ SZÁMÚ AZ ELSŐ SZÁMÚ

TUDOMÁNYOS FANTASZTIKUS IRODALMI MAGAZIN XXXVII. ÉVF., 2017. SZEPTEMBER TUDOMÁNYOS FANTASZTIKUS IRODALMI MAGAZIN XXXVII. ÉVF., 2017. OKTÓBER TUDOMÁNYOS FANTASZTIKUS IRODALMI MAGAZIN XXXVII. ÉVF., 2017. NOVEMBER TUDOMÁNYOS FANTASZTIKUS IRODALMI MAGAZIN XXXVII. ÉVF., 2017. DECEMBER TUDOMÁNYOS FANTASZTIKUS IRODALMI MAGAZIN XXXIX. ÉVF., 2018. JANUÁR WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN XXXIX. ÉVF., 2018. FEBRUÁR WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN XXXIX. ÉVF., 2018. MÁRCIUS WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN XXXIX. ÉVF., 2018. ÁPRILIS

330 331 332 333 334 335 336 337

KILENCEDIK VAGY TIZEDIK BOLYGÓ? NEGYEDIK IPARI FORRADALOM A VOYAGER-KÜLDETÉSEK ORSZÁGOK VÍZ ALATT ENERGIA A TENGER KÖZEPÉRŐL ENERGIA CSERNOBILBÓL A LEGPUSZTÍTÓBB VULKÁNKITÖRÉS STEPHEN HAWKING:
VÍZNYELŐ KONTINENSEK AMIKOR AZ ÖRÖK FAGY FELENGED FELMELEGEDÉS – ÚJ BETEGSÉGEK KÉSZPÉNZ NÉLKÜL MEGÉRKEZETT A RÁMA ÚSZÓ NAPERŐMŰ BETEGSÉGEK EREDETE EGY SUGÁRZÓ ELME
GIROBUSZ SZARKOFÁG FUKUSIMÁBAN A ZENE HATÁSA DRÓNFUTÁROK ÉLETMENTŐ TETOVÁLÁS ÚT AZ ŰRBE APRÓSÁGOK CSODÁJA

+ + +
Szlovákia: 8 € Szlovákia: 8 € Szlovákia: 8 € Szlovákia: 8 € Szlovákia: 8 €

BOJTOR + + + MOMMERS
+
DEDMAN
+
SCHIMEL FEDINA
+
SCHWEITZER Z IN ELŐFIZ KARIKA SAMAR KLAGES SCHOEN CZÖVEK GARLAND TOOCHEE
GA E Z IN ELŐFIZ
GA FILM
A

E
NELSON
TŐ

KERTÉSZ COLE KOVÁCH

AM

VARGA KOVÁCS TONANI GOLD

A

TŐ
I

AM
Á RA

KÉPREGÉNY
I

SZÉLESI
Á RA

GAUT VEL HARTMAN Plati naká LANDIS DAJCS KÖRTVÉLYES WHATES HENDON GANSZOVSZKIJ
csak rtyával Plati naká YOSS
csak rtyával
BRASILI 1000 Ft! DAVEY NEPP MISIN
1000 Ft! BARTA
BOGDANOV SMALE JÓKAI
Z IN ELŐFIZ
GA E
Előfizet
Rejtő Lovas Fedina
A

CS őknek
TŐ
AM

IAN DARIO STEPHEN ALEKSZEJ ROBERT

I

AK
Á RA

JENŐ LAJOS csak

Plati naká
1000 Ft!
rtyával
Whates Tonani Plati nakártyával

Dedman Kalugin 1000 Ft! LÍDIA Előfizet Kroese Előfizet

CS őknek CS őknek
Z IN ELŐFIZ
GA
GA
Z IN ELŐFIZ E
AK AK
A

E
TŐ

1000 1000
AM

ANDREJ ILJICS
Dragomán Molnár Kiss Nemere RONIL
A

KIR MICHAEL
TŐ
AM

Á RA

Dajcs
I

Ft! Ft!
Caine
ÁRA

Plati naká
Bulicsov Swanwick GYÖRGY csak
Plati naká
1000 Ft!
rtyával
CSABA
Plati nakártyával
JUDIT ÁGNES
csak
1000 Ft!
rtyával
ISTVÁN

OLVASS A JÖVŐBE! 17330

OLVASS A JÖVŐBE! 17331

OLVASS A JÖVŐBE! Plati nakártyával

17332

OLVASS A JÖVŐBE! 17333

OLVASS A JÖVŐBE! 18334

A SCI-FI LEGJAVA 18335

A SCI-FI LEGJAVA 18336

A SCI-FI LEGJAVA 18337

9 770133 243018 9 770133 243018 9 770133 243018 9 770133 243018 9 770133 243018 9 770133 243018 9 770133 243018 9 770133 243018

Plati nakártyával
Plati nakártyával

KORÁBBI SZÁMAINK MEGRENDELHETŐEK A WWW.GALAKTIKABOLT.HU WEBOLDALON.

Júniusi számunk várható tartalmából:
A
JÚ 339
Plati nakártyával

NIU . sz
az
ú j s S 5- ám
Plati nakártyával Plati nakártyával
Plati nakártyával

• Az űr mint új vadnyugat ág É
os TŐL
Plati nakártyával Plati nakártyával
Plati nakártyával

• Darrell Schweitzer kisregénye befejeződik ok

ná
l!
• Jean-Claude Dunyach és Kovács Attila novellái
• Titok a kráter mélyén – Haui József képregénye

To Become a Sorcerer © 1991 by Darrell Schweitzer (Weird Tales) • Convenţia naţională a asasinilor plătiţi © 2018
by Anamaria Borlan • Hitler megkísértése © 2018 by Szélesi Sándor • Roman Holiday © 2017 by Jodi Taylor (The
Long and Short of It) • Defecţiune © 2018 by Cristian Lungu • Goddák © 2018 by Jobbágy Tibor • The Last Days
of Earth ¤ 1901 by George C. Wallis (Harmsworth Magazine) • The Liar © 2016 by John P. Murphy (Magazine of
OLVASS A JÖVŐBE!

Fantasy & Science Fiction) • Death in a Tin Can © 2014 by John P. Murphy • The Body and the Bomb © 2011 by
John P. Murphy (Crossed Genres Quarterly)
W W W. G A L A K T I K A . H U

113-beharangozo.indd 113 2018.04.18. 21:12:13

 A Galaktikának már
nem kell itt befejeződnie!
Ha szeretne több SF-et olvasni havonta, fizessen elő
lapunk XL-változatára, amely a rendes Galaktika-
tartalom mellett egy teljes, exkluzív regényt is tartalmaz!
Sztárszerzők, kuriózumok, csemegék további 88 oldalon!

i
jú nius -ben:
A
t ik a XL berg
ak lz
Gal y N. Ma fázis GA
Z IN ELŐFIZ
E
Barr gyedik gény-

TŐ
AM
Ne film re

I
lt a!

Á RA
A ku áltozat
v Gyémán
csak t kártyáv
al
2250 F
t!

18338

3 380133 243015

Lapunknak ez a változata újságárusoknál nem kapható, csupán

szerkesztőségünkben vásárolhatják meg 2990 Ft-ért, de előfizetői ára
Galaktika Klub Gyémántkártyával csak 2250 Ft-ba kerül havonta!
Pontosabb információkért figyelje honlapunkat (www.galaktika.hu),
ill. keresse szerkesztőségünket az ismert elérhetőségeken!

Galaktikánk tovább tágul!

Népesítsük be együtt!
Ha szeretne több SF-et olvasni havonta, fizessen elő
lapunk XL-változatára, amely a rendes Galaktika-
tartalom mellett egy teljes, exkluzív regényt is tartalmaz!
Sztárszerzők, kuriózumok, csemegék további 88 oldalon!

Gyémántkártyával

A Galaktikának már
nem kell itt befejeződnie!

Lapunknak ez a változata újságárusoknál nem kapható, csupán

szerkesztőségünkben vásárolhatják meg 2990 Ft-ért, de előfizetői ára
Galaktika Klub Gyémántkártyával csak 2250 Ft-ba kerül havonta!

114-xl.indd 114 2018.04.18. 21:11:30

Pontosabb információkért figyelje honlapunkat (www.galaktika.hu),
ill. keresse szerkesztőségünket az ismert elérhetőségeken!

Galaktikánk tovább tágul!

Népesítsük be együtt!
 XL GALAKTIKA
Bevezető helyett 2018. május

Kedves olvasóink, sajnos a nyomda ördöge időnként csúnyán megtréfál bennünket. Rit-
ka az ilyen alkalom, de akkor annál kellemetlenebb. Most például egy feneketlen étvá-
gyú, egészoldalas illusztráció nyelt el egy teljes oldalnyi szöveget 336. számunk Perry
Rhodan-regényéből. A 176. oldal kimaradt szövege alább olvasható.

– Igen, van egy ötletem. – Hé, Bully! – kiáltotta oda a barátjának. –

Rádión kapcsolatba lépett Kakutával, és
odarendelte az arkoniak űrhajójához. Néhány
másodperccel később maga is elindult az acél-
gömb felé. Kakuta ért előbb oda, miközben
Crest felkészítette az űrhajót a felszállásra.
Perry hiába kereste Thorát. Az idegen hölgy
alighanem a kabinjában lehetett.
Egy pillanatra kihunyt az energiakupo-
la. A  Jóreménység függőlegesen a magasba
emelkedett. Miközben ötven g-re gyorsultak,
a védőpajzs bezárult mögöttük. Azon a pályán
száguldottak, amiről ősi idők óta álmodozott
az emberiség. Most azonban kevesebb mint
egy óra alatt sikerült megközelíteniük a Hol-
dat. Az iszonyatos centrifugális erővel dacolva
Föld körüli pályára álltak. Perry Rhodan csak
ezt követően fékezett. Határozott magabiztos-
sággal irányította az űrjárművet. Tako Kakuta
közben megkapta a parancsait. Egy alig öt mé-
ter hosszú űrnaszáddal beállt a légzsilip elé.
Csak akkor támadt zavar, amikor a Góbi-siva-
tagból Peter Kosznov leadta a vészjelzést.
– Figyelem, Rhodan! Kétségbeesett segély-
kérés érkezett Bulltól. Egy kisméretű polgári
géppel közeledik a zárt övezet határához.
Iszonyatos fejfájások gyötrik, és segítséget
kért. Már nem tudja irányítani a gépét. Mit
tegyünk?
– Agytámadó rovarok! – kiáltotta Crest.
Rhodan azonnal reagált.
– Kössön össze Bully gépével, hogy beszél-
ni tudjak vele! – parancsolta az orosz bajtár-
sának. Azonnal létrejött a kapcsolat.
Hallod, amit mondok?
– Perry! Segíts! Nem tudok gondolkodni.
Nem értem, hogy mi történt velem.
Bully hangjából áradt a kétségbeesés.
Rhodan odafordult Tako Kakutához.
– Indulj most rögtön, és tíz másodpercen
belül próbálkozz a térugrással!
Utána visszafordult Reginald Bull felé.
– Védekezz, Bully! Küzdjél! Nem egyszerű
fejfájásban szenvedsz. Az agyad támadják a
földönkívüliek. Fent vagyunk a Hold pályá-
ján, és mindjárt összecsapunk az ellenséggel.
Hallod, amit mondok, Bully? Válaszolj!
A hangszóróból csak hörgés hallatszott.
– Perry! Nem bírom tovább! Kibírhatatlan.
Szétrobban a fejem… Én…
– Szedd össze magad! Erősebb vagy náluk.
Arkoni hipnotikus kiképzést kaptál. Véged
van, ha most feladod. Szedd össze magadat,
Bully! Még fél perc, és túl vagy rajta.
Perry Rhodan olyasvalamit ígért, ami-
ben maga sem lehetett egészen biztos. Min-
den azon múlt, hogy váratlan taktikai hú-
zásával sikerül-e meglepnie az agytámadó
rovarokat.
A reggeli első próbálkozás megmutatta,
hogy kívülről nem lehet áttörni az idegenek
védelmi rendszerét. A rovarlények hajóját ol-
talmazó erőpajzs ellenállt az energiafegyve-
rek minden lövésének. Közben Tako Kakuta,
az apró termetű japán mutáns karcsú naszád-
jával kisiklott a gömbhajóból, és megközelí-
tette az ellenséges űrjárművet.

Aki a történet további részére is kíváncsi, olvassa el 336. (márciusi) számunkban!

Bevezető helyett 115

115-202-xl.indd 115 2018.05.01. 10:28:42

 GALAKTIKA XL
2018. május
BaU LA
NE lölt
A hazudozó
je
díjr gény
kisre
O
KTÓBER VÉGÉN jártunk
a New Hampshire állambe-
li Versaillesben; a világnak
füstszaga volt. A levéllesők 1
jöttek és mentek, véget ért a szezon, már
csak a legkeményebb kajakosok vacogtak
a Scorn Pondon, bizonygatva maguknak,
hogy mindez a természeti szépség megéri
azt a kis kényelmetlenséget. Épp nem volt
munkám, úgyhogy almás pite pirult benn
a sütőben – legutóbbi próbálkozásom
a helyes recept keresésével –, miközben
leveleket gereblyéztem kinn a kertben.
A pite valószínűleg a sorsával játszott:
általában ilyenkor kapok váratlan láto-
gatókat, és nem mondhatnám, hogy ne
kalandoznék el könnyedén. A környék-
beliek engem néznek a helyi ezermester-
nek, és, valljuk be, igazuk is van. Persze
helyesebb lenne, ha a városi hazudozónak
2018. május
hívnának.
GALAKTIKA XL
116 A hazudozó
115-202-xl.indd 116
Rejtélyes
halálesetek
történnek,
minden évben
november 5-én...
Az áldozatokra
különös jel kerül...
John P. Murphy
Egyedül éltem a házban, ahol felnőttem;
azt hiszem, azért, mert mindig is erről áb-
rándoztam, mindig is erre vágytam. Az én
öreg házikóm a hegytetőn állt, rá lehetett
látni innen a városka déli részére. Nem
mintha túl sok látnivaló akadt volna, nem
úgy, mint Versailles-ban, a messzi névro-
kon városban. Azt hiszem, azért van ez így,
mert úgy ejtjük, hogy rímeljen a „szállj”-ra.
Ahhoz kissé túl ritkásan lakott, hogy fes-
tőinek nevezhessük, de ahhoz meg túl sű-
rűn, hogy bukolikusnak. Régi városka ez,
ami persze meg is látszik rajta, de nekem
így tetszik.
Ahogy megrántottam a lombseprűmet,
egy éles reccsenést hallottam. Lehúztam
a vászonkesztyűmet, és letérdeltem – már
nem mondhatnám, hogy könnyen megy
egy ilyen hideg őszi napon, de azért nem is
esik még túlságosan nehezemre sem –, és
megvizsgáltam a törött bambuszküllőt 2 .
2018.05.01. 10:28:47

Beakadt a földbe; a lombseprű már elég régi
volt, és hát én sem voltam túl finom vele.
Az egyik végéből letört egy darabka; csak
egy kis hazugságra volt szüksége.
Lesöpörtem róla a földet, és összeillesz-
tettem a darabjait, olyan szorosan, ahogyan
csak bírtam.
– Stabilnak tűnik – mormogtam. – Aj-
jaj, ezt nagyon benéztem! Hiszen ez nem
is tört el.
Óvatosan megráztam, csak hogy szem-
léltessem az igazamat.
– Ezt nem tudnám megtenni, ha eltört
volna – folytattam, és egyetlen hosszú, erős
darabnak láttattam. – Nem, persze hogy
nem, és nem is tennék ilyet, ha el lenne tör-
ve. Aligha lenne értelme, nem igaz? Muszáj,
hogy rendben legyen.
Talpra álltam, és megvizsgáltam az
eredményt. Stabilnak tűnt, de azt is kellett
gondolnom. Megráztam a lombseprű fejét,
zörgött ugyan, de egy darabja sem esett le.
Mostanra ez így meg is fog felelni. Ké-
sőbb majd mondok neki valami még meg-
győzőbbet, vagy egyszerűen csak fogom a
pillanatragasztót, az ördögbe is! Ahhoz elég
stabil, hogy befejezzem vele a kertet.
Már azelőtt felismertem Julie tiszteletes
terepjárójának hangját, hogy megláttam
volna befordulni a kanyarban. Még min-
dig azt a régi Chevy pickupot vezette, amin
nem szerepelt a „csak ólmozatlan benzin”
figyelmeztető szövege. Olyan pajtapirosra
volt festve; nem tűnt úgy, mintha kifejezet-
ten autó festésére szolgáló anyagot használ-
tak volna.
Amikor csak meglátom, megveregetem
a karosszériát, dicséretképpen; fennhan-
gon kijelentem a csodálatomat az ennyi
év után is stabilan futó gépnek. Julie tisz-
teletes jobban ismer annál, hogy ellent-
mondjon nekem e szertartásaim során,
A hazudozó
115-202-xl.indd 117
XL GALAKTIKA
2018. május
legalábbis hangosan sosem tette, pedig
fogalma sincs a képességeimről. Egy ma-
gamfajta palinak híre megy a környéken,
tudják, hogy értek ezekhez a dolgokhoz;
Julie pedig elég hamar felvette a fonalat,
annak ellenére, hogy csak nemrég költöz-
tek ide.
Nem vette észre, hogy ott állok az út mel-
lett; ebben egészen biztos voltam, hiszen
sosem káromkodott, amikor azt gondolta,
hogy mások is hallhatják.
Nem láttam, mit csinál, miután meg-
állt és leállította a motort, ezért egészen
addig fogalmam sem volt a mocskos be-
széd okáról, amíg füléhez nem emelte a
telefonját. Ashley, a lánya, gondoltam,
már megint valami kamaszos csínytevés-
be keveredett. Odébb mentem a lombsep-
rűmmel a terepjárótól, hogy kicsit magá-
ra hagyjam.
Alig egy perccel később rám kiáltott:
– Greg! – Megfordultam, és levettem
meghajlított kalapomat, amivel felé intet-
tem. Bedugta a telefonját a farmere zsebé-
be, és visszaintegetett, kedvesen rám mo-
solygott.
– Hiányoztál a templomból.
Mindig ezt mondja, gondolom, azt hiszi,
hogy ez a dolga; amire én mindig azt fele-
lem:
– Jó érzés, hogy hiányzom valakinek.
– Szép a kerted! Fogsz még füvet nyírni,
vagy szerinted már végeztünk a szezonra?
Egy pillanatig csak néztem őt, mintha a
kérdésén gondolkoznék. Kicsit megsütöt-
te a nap, ami még több szeplőt hozott ki
az arcán. Jól állt neki. A gyepet nézte, de
a napnál világosabb volt, hogy rám figyel.
Szívességet akart kérni, ami részemről
rendben is lett volna, szerettem segíteni Ju-
lie tiszteletesnek, de általában nem kertelt,
ha ilyesmiről volt szó.
117
2018.05.01. 10:28:47
 GALAKTIKA XL
2018. május
– Ja, talán még egyszer átmegyek rajta.
Kicsit lejjebb viszem a kaszát, és rövidre
vágom.
A lombsöprűmre biccentett.
– Miért nem mész át az egészen?
Kétkedve néztem rá.
– Nem fűnyírózom a leveleket. Disznóól
lenne belőle. És a fűnyírónak se tesz jót. –
Tudta ő ezt, hogyne tudta volna?! Mindenki
tudja. Az ilyen és ehhez hasonló kérdései
csak arra voltak jók, hogy emlékeztessenek
mindenkit arra, hogy nem idevalósi. És
persze Boston nem számított olyan rossz-
nak, mint, mondjuk, New York, de azért
épp elég messze volt innen.
– Szeretem a mulcsozó nyírómat. Úgy
megy át a levélen, mint kés a vajon. – Két
kezével mutatta, hogyan. – Semmi értelme
összehúznom; már Ashely is évekkel ezelőtt
kinőtte a kupacba ugrálást.
Kihúztam egy műanyag zsákot a hátsó
zsebemből.
– Tessék – nyújtottam át –, segíthetnél!
– Örülök, ha hasznosnak érezhetem
magam – mondta jellegzetes mosolyával,
miközben széthúzta a zsák száját. Mire fel-
emeltem egy adag levelet, addigra már sta-
bilan tartotta előttem a kész zsákot.
– Próbáltalak hívni a mobilodon – foly-
tatta –, de nem tudtalak elérni.
Bólintottam. A Pokolgép3 a konyhaasz-
talomon hevert, hogy ha valaki átugrott,
lássa, nekem is van egy ilyenem, működik,
és tényleg a 21. században élek.
Persze az aksija valószínűleg már régen
tönkrement, hiszen sosem töltöttem. Az
igazi telefon csörgött egy ponton, de én meg
túl messze voltam a háztól, hogy időben
odaérjek. Aztán meg, eléggé biztos voltam
benne, hogy Julie tiszteletes szívesen ugrott
át hozzám egy kis tereferére. Az Old South
Logging Roadon többnyire kellemes volt
118 A hazudozó
115-202-xl.indd 118
végighajtani, különösen ilyenkor, ha sár-
gultak a fák lombjai.
– Sajnálom – mondtam. – Szükséged
volt valamire?
– Az az igazság, hogy igen. Egy nagy szí-
vességet szeretnék kérni, olyat, amelyik jól
fizet.
– Hm...
– Gondolom, hallottál Joe MacDevittről.
Bedobtam még egy adag levelet, és bele-
néztem a félig telt zsákba.
Megnyomkodtam, hogy lássam, mennyi
mehet még bele. Joe volt a városi temetőőr.
Kemény öreg csóka, erősen benne a hetve-
nes éveiben – talán már a nyolcvanasakat
taposta. Olyan erős kávét főzött, hogy meg-
állt benne a kanál. Szinte minden évben
megjavítottam a kerítését halloween tá-
ján, és ilyenkor rendesen meghallgattam a
mondandóját „ezekről a mai gyerekekről”.
Sose voltam rossz közönsége, pedig vagy
harminc év volt köztünk, és talán beletar-
toztam a „mai gyerekek” társadalmi osztá-
lyába is.
– Nem hallottam semmit. Kellett volna?
Ugye nem történt semmi komoly vele?!
– Hála istennek, nem! Tegnap este soká-
ig fenn maradt, mert egy sírgödröt ásott, és
beállt a háta.
– Jaj, ne!
Bólintott. Összeszorította a száját.
– Órákig feküdt ott a sírban, mielőtt
Dulac rendőrfőnök arra hajtott volna, és
meglátta, hogy nyitva van a temető kapuja.
Még így is jóval éjfél után talált rá.
– Szegény Joe! De azt mondtad, minden
rendben.
– Nem ismerem a részleteket. Tremblay
doktor be akarta küldeni a körzeti kór-
házba, de végül vagy meggondolta ma-
gát, vagy Joe egyszerűen ledumálta. An�-
nyit tudok, hogy most otthon lábadozik.
2018.05.01. 10:28:47

Mindegy, Ashley pár iskolai barátját
kértem meg, hogy egy kis zsebpénzért
fejezzék be a sírt, de az a helyzet, hogy
Joe sajnos nem fogja tudni folytatni ezt
a munkát.
– Értem.
– Nem jár sok melóval, Greg, külön-
ben Joe-nak már évekkel ezelőtt ki kellett
volna lépnie. És nem neked kell kiásnod
a sírokat sem: van rá keret, és van egy
használható kotrógép is. Csak egy kis
fűnyírás itt-ott és a könyvelés, na meg a
szervezés. És nem is fizet olyan rosszul.
Összeszorítottam a számat. Meg kellett
hagyni, nem tűnt rossz ötletnek. Aztán
meg a kotrógépet kifejezetten szerettem.
Betettem a zsákba a harmadik adag ku-
pacot is, ő meg segített bezárni a száját.
– Nem kell most azonnal igent vagy
nemet mondanod, Greg. Csak hogy tudd,
Michaels atyával már átbeszéltem a dol-
got. – Michaels a katolikus pap a Morus
Szent Tamás plébánián, a város másik ol-
dalán. – Szükségünk van egy megbízható
emberre, te meg ráadásul szinte a szom-
szédban laksz.
Lemutatott a hegyről. A kopasz fákon
keresztül ki tudtam venni a temető kő-
kerítését. Az extra munkára gondoltam,
a sétára hegyre fel és hegyre le – vagy a
rövid autóútra, ha éppen lustának érez-
tem volna magam, vagy az időjárás nem
együttműködő. Nem tűnt rossz ötletnek.
Mivel nem feleltem azonnal, rákérdezett:
– Átugrasz vacsorázni, hogy átbeszél-
jük a dolgokat? Vannak kérdéseid?
Szívesen együtt vacsoráztam volna Ju-
lie tiszteletessel. Nagyon is, hogy ha job-
ban belegondolok. De tudtam róla, hogy
rettentően elfoglalt, és kicsit rosszul is
éreztem magam, hogy csak azért akar
az idejéből rám áldozni, csak azért akar
A hazudozó
115-202-xl.indd 119
XL GALAKTIKA
2018. május
győzködni, mert semmit se mondtam.
Egyedülálló anyaként nem volt könnyű
dolga.
– Ja, nem akarok zavarni! Tudom, hogy
Ashleyvel kell foglalkoznod.
– Bröncs?
Elmosolyodtam.
– Nem vagyok benne biztos, hogy hasz-
nálhatod-e ezt a „bröncs” szót Massachu-
setts államhatárától északra. Maximum
Nashuában.
– Rendben – felelte, és lesújtó pillantást
vetett rám. – Megkérhetek mást is, csak,
gondoltam, felkínálom neked a lehetőséget.
– Nem úgy értettem… – feleltem egy
kissé kapkodva.
– Számítok rád, Greg. Korántsem vagy
annyira öreg és göcsörtös, mint amennyire
láttatni szeretnéd magad.
– Öreg, de nem göcsörtös – feleltem mo-
solyogva. – És jobban szeretem, ha pokróc-
nak hívnak, ha neked ez nem okoz gondot.
– Alig vagy nálam idősebb, Gregory
Kellogg. Azt akarod mondani, hogy én va-
gyok öreg?
Összevont szemöldökkel vont kérdőre,
de láttam már ilyet, és ezúttal válasszal is
készültem.
– Egyáltalán nem! A „fiatal” definíció-
ja hivatalosan az, hogy „nálam fiatalabb”,
szóval te tisztázva vagy!
Óvatoskodóan nézett rám, aztán elmo-
solyodott. Válaszra nyitotta a száját, és a
szeme csillogásában láttam, hogy biztosan
valami ironikus megjegyzés lesz, amikor
megcsörrent a telefon. Nem tudnám meg-
mondani, mi volt az a borzasztó szám, ami
szólt, de annyi átjött, hogy a lányának a
csengőhangja. Ha nem esett volna le ennyi-
ből, akkor Julie reakciójából már teljesen
világos lett volna: befeszült, egyszerre tűnt
aggódónak és feldúltnak.
119
2018.05.01. 10:28:47
 GALAKTIKA XL
2018. május
– Sajnálom, de ezt fel kell vennem. Hívj
fel, ha eldöntötted! – A következő szava az
volt, hogy „Helló”, és nem nekem szólt; el-
hallgattam, és csak néztem, ahogy odako-
cog a pickupjához.
Figyeltem egy darabig a távolodó Chevyt,
amíg hallótávolságon kívülre nem került;
azon kaptam magam, hogy fejben máris
az időbeosztásomat igazgatom. Beszélnem
kell majd persze Joe-val, meg kellett győ-
ződnöm róla, hogy neki oké a dolog. De
már láttam magamat ebben az új megbíza-
tásban működni: közel jártam egy egyértel-
mű „igen”-hez.
Félúton voltam a szélfogó felé, amikor
felsírt a füstérzékelő.
A jó fenébe vele! Úgyis tudtam, hogy a
sorsával játszik az a pite.
Fogtam a pitének azt a felét, ami nem égett
oda, rátettem egy tálra, ami belefért abba
a lapos rekeszembe, amiben két tucatjá-
val tartottam a helyi élelmiszer-üzletlánc
narancsos üdítőjét, és beültem a kocsim-
ba, hogy leguruljak a hegyről a városba,
Joe MacDevitt házához. Kicsi, fehér háza
nem messze feküdt a városi parktól; kék
Oldsmobile-ja ott parkolt a kavicsos mű-
úton.
– Hé, Joe! – kopogtattam be az ajtaján, és
vártam a válaszra. Újra kopogtam, és egész
biztos voltam benne, hogy azt hallottam:
„Gyere már be!”, úgyhogy benyitottam.
Joe barátságos nappalija fogadott. Eddig
csak az ajtóból láttam, amikor kulcsokért
jöttem hozzá. Volt egy nagy, ütött-kopott
bőr fekvőfotele és egy kis tévé vele szemben;
ha ki akartam volna nyitni a fotelt, attól kel-
lett volna tartanom, hogy leverem a tévét a
tartójáról. A heverő olyan volt, mintha az
FOLYTATÁS
120 A GALAKTIKA XL-BEN! A hazudozó
115-202-xl.indd 120
1970-es évek egy időutazó menekültje lett
volna, az előtte álló dohányzóasztalt pedig
különböző horgászfelszerelések borították,
legalábbis a szobában terjengő szag alapján
erre következtettem. Nem tisztította meg
az utolsó használat után. Valószínűleg az
Umbagog-tavi jéghorgászatra készült.
– Hátul vagyok!
Nem úgy hangzott, mintha a halálán
lett volna. Jólesett hallani a hangját. A há-
lószobája a kis, kerek keretes régi fotók de-
korálta folyósóról nyílt: a fotókon a srácai
és megboldogult felesége, Millie. A szoba
ajtaja nyitva állt, amin keresztül láttam,
hogy ott feküdt az ágyán. A tévét nézte,
de ettől én még ugyanúgy kopogtattam az
ajtófélfán.
– Szevasz, Greg, bújj csak be! – Felemel-
te a távirányítót, mire a beszélő fejek gyor-
san elnémultak: az a típus volt, aki inkább
sokszor megnyomja a volumét, mint hogy
egyszer lenyomná a némítást. – Kösz, hogy
beugrottál. Hogy vannak az öregeid?
Egy pillanatra elméláztam, mit is felel-
jek Joe-nak. Ismerte a szüleimet, persze, de
nem sokat dumáltam vele róluk, és tudtam,
hogy sohasem lehetek elég óvatos bizonyos
témákkal. A New Hampshire-i bennszülöt-
tek megosztottak a floridai nyugdíjaséveket
illetően. Van, aki szerint árulás, behódolás
a hidegnek és a hónak; ezek úgy beszélnek a
nyugdíjasokról, mint a dicstelenné vált ha-
lottakról. Mások úgy gondolnak Floridára,
mint valami Jenki Valhallára, a korai kel-
léssel, hólapátolással és szélvédőkaparással
töltött élet jogos jutalmára.
– Kösz szépen, jól vannak. Pár napja be-
széltem az anyámmal. Meleg van náluk.
Válasz helyett rám mordult:
– Mi van nálad?
2018.05.01. 10:28:47
 hemul És csapata sikeresen
megmentettÉk a fiÚ szerelmÉt,
mÁr csak Élve el kell ÉrniÜk
a hatÁrt.
de ez lesz a legnehezebb.

a trilÓgia befejezÓ kÖtete.

U R E N D E L D M E G I T T: W W W . G A L A K T I K A B O LT. H U
B1-B4.indd 3 2018.04.18. 21:26:27
 A Jupiter holdjainak világában különös dolgok
történnek. A balesetet szenvedett Discovery
komputere talán magyarázatokkal szolgálhat.
Vagy egy második expedíciót is elpusztít?

A világhírű regénysorozat második kötete először

jelenik meg magyar nyelven csonkítatlanul!

R E N D E L D M E G I T T: W W W . G A L A K T I K A B O LT. H U
Vagy egy második expedíciót is elpusztít?

B1-B4.indd 4 2018.04.18. 21:26:32