versmondó

XXV. JUBILEUMI ÉVFOLYAM 2017. TÉL

 Arész Boreász

Oresztesz Hektor
versmondó
Alapítva: 1993

A Magyar Versmondók Egyesületének lapja

 TARTALOM
TANULMÁNYOK Szűcs Katalin Ágnes
A költészet-művészet megtartó ereje������������������76
Dörömbözi János Szabó T. Anna
Egy elfeledett ember emlékezete: Elhagy�����������������������������������������������������������������77
Tompa Mihály������������������������������������������������������3 Wiegmann Alfréd
Kisfaludy Sándor emlékére����������������������������������4 Kaleidoszkóp versenyfilmek, 2017��������������������79
1848.�������������������������������������������������������������������11
A gólyához ���������������������������������������������������������14
VERSMONDÓ VERSENYEK
Olajág ����������������������������������������������������������������17
A hű vitéz������������������������������������������������������������21
Lutter Imre
Weiner Sennyey Tibor
Arany eposzunk, avagy az elveszett Nemzeti verseny 2017����������������������������������������83
magyar mitológia és elfelejtett Arany János
epikus hagyományunk����������������������������������������26 Ráchel siralma����������������������������������������������������84
Simon Márton
KÖNYVAJÁNLÓ Háromnegyed négy���������������������������������������������86
Wiegmann Alfréd
Michel Zink Örök pódiumon���������������������������������������������������87
A trabadúrok�������������������������������������������������������37 Csukás István
Január lekocog a lépcsőn������������������������������������87
EMLÉKEZET Lackfi János
Ízirájder��������������������������������������������������������������88
Arany László������������������������������������������������������42 Weöres Sándor
Arany László Valse triste����������������������������������������������������������91
Elfrida�����������������������������������������������������������������44 Dr. Dobosné Pecznyik Ibolya
Arany Jánosra emlékeztünk��������������������������������92
BEMUTATJUK
Egy gyermekcipőben is sikeres versenyről��������95
Gyurkovics Tibor
Novák Imre
Töredékek töredékei – Áldás�������������������������������������������������������������������95
Ördög A. Róbert költészetéről����������������������������48 Előttem megy a folyosón������������������������������������98
Ördög A. Róbert Kiss László
Mondd el nekik!�������������������������������������������������48 Bertók László versmondó verseny –
November�����������������������������������������������������������49 Nagyatád�������������������������������������������������������������99
Bertók László
MŰHELY A peremről��������������������������������������������������������101
XVIII. a Költészet Tavasza c. versfesztivál,
Kőrizs Imre pályázat�������������������������������������������������������������102
„Minden zajról tudod, hogy mit jelent”��������������52 Wiegmann Alfréd
Útravaló – Torma Mária műsora����������������������103
KÖSZÖNTŐK Arany János
Áj-váj����������������������������������������������������������������104
Balázs Árpád Weöres Sándor
A pohárköszöntő keletkezéséről�������������������������64
Bolero���������������������������������������������������������������104
Bardiné Bohács Anikó
Áprily Lajos
Rozika néni���������������������������������������������������������67
Útravaló������������������������������������������������������������105
Dr. Dobosné Pecznyik Ibolya
Egy szép női név�������������������������������������������������72
Kósa Apor EMLÉKEZÉS
Szép Zsuzsanna��������������������������������������������������72
Jobák Márta
KALEIDOSZKÓP VERSFESZTIVÁL Múlt és régmúlt������������������������������������������������106

Lutter Imre Nemcsics Antal

Kaleidoszkóp VersFesztivál 2017����������������������74 Életem���������������������������������������������������������������109
Ebben a számunkban Nemcsics Antal munkáiból közlünk műveket, vázlatokat.
A borító első oldalán a Profundis, a hátsó oldalon Castelfranco Veneto című festményei láthatók.
 TANULMÁNYOK

Dörömbözi János
EGY ELFELEDETT EMBER EMLÉKEZETE: TOMPA MIHÁLY

„Az élet fagyva van s megdermedett.”

(A gólyához)
„Fiaim, csak énekeljetek!”
(A madár, fiaihoz)

2017-ben az országosan meghirdetett emlékévek között fellelhető a Tompa Mihály-emlék-

év is, ezzel együtt kissé háttérben a többivel szemben. Idén a gömöri poéta születésének
200., 2018-ban halálának 150. évfordulója lehetőséget kínál, hogy figyelmet fordítsunk a
valamiképpen minden korban és kurzusban „rejtőzködésre” ítélt pap-költőre. Arany János
születésének szintén 200. évfordulója kapcsán méltóképpen idézik meg egész évben ha-
tárainkon belül és túl a nagyszalontai költő alakját, munkásságát. Igen figyelemreméltó a
Tompa Mihály Gömöri Kulturális Egyesület a Putnoki járás egy kicsiny községében (Gö-
mörszőlős)1 kifejtett tevékenysége a lelkipásztor-költő emlékének ápolásában, nemcsak az
emlékévekben, hanem mindenkor. Idén több kötet kiadásával, köztük a költő egykori ba-
rátai – Arany János, Gyulai Pál, Lévay József, Szász Károly – által szerkesztett, 1870-ben
megjelent Tompa Mihály összegyűjtött költeményei anyagára épült Válogatott költeményei
(Gömörszőlős–Putnok, 2017) megjelentetésével állítják az érdeklődés középpontjába a haj-
dan e térségben munkálkodó alkotó alakját. A Tompa Mihály-emlékév megnyitó ünnepségét
2017. március 25-én a Sárospataki Református Teológiai Akadémia Imatermében rendez-
ték. Rendezvényeket 25 helyszínen terveztek országszerte, továbbá trianoni határon túl, Er-
délyben és Felvidéken.

Tompa Mihály (Rimaszombat, 1817. szeptember 28.–Hanva, 1868. július 30.)2 Anyja (Bár-
dos Zsuzsánna) a gyermek négy-ötéves kora körül (röviddel a József nevű öccse születését
követően) tüdővészben elhalálozott. A csizmadia mesterséget űző apja fia neveltetésével
nem törődött, így a gyermek Igricibe került a nagyszülőkhöz. A falusi iskolát itt végezte
el, majd konfirmált. Az árva gyerek pozitív élményei a tanuláson kívül a mezei munkára,
a nép lelki világának – nyelvének, meséinek, dalainak, zenéjének – megismerésére korlá-
tozódtak. Egy Sárospatakról a faluba került teológus rektornak (Bihari György), a Pásztor
és a Szentimrey földesúri család segítségének köszönhetően 1832 őszén mint szolgadiák
(mendicans; vö. mendicus – koldus-szegény, nyomorult; mendicatio – koldulás, esdeklés,
rimánkodás) megkezdte tanulmányait a sárospataki kollégiumban. A szolgadiák széles körű
tevékenységet végzett, a tanuláson és tanításon túl többek között a vízhordás, a tüzelőgyűj-
tés (falopásért 20 éves korában is húsz botütéssel büntették), a fűtés, a takarítás is feladata
volt. A szegénységbe született és abban nevelkedett ifjút ez az élethelyzete itt sem hagyta
cserben. Ezt tanúsítják a tanulóévek alatt írt kérvényei készpénz-segélyért (iskolai élelme-
zésért, alumniumért; vö. alumnátus: bentlakásos, teljes ellátást nyújtó tanintézet, alumnista:
ennek lakója). Volt, hogy elutasították (1834), volt, hogy szorgalmára és kitűnő tanulmányi
eredményére tekintettel segélyben részesítették (1835-ben két évre). A nélkülözés stádiumai
(anyahiány, apahiány, megszégyenítések: nevelők általi nyilvános megbotoztatások) mély

versmondó 3
TANULMÁNYOK

nyomot hagytak a fiatalember lelkivilágában. Tompa Mihály „a sárospataki főiskolához”

intézett beadványai: 1834. július. 1835. július 13. 1840. január 14. 1840. január 16. 1844
nyarán3. Ezek tárgya: segélyezés, iskolából való kikérés tanítás és betegszabadság céljá-
ból. „Azon kegyes és jóltevő Intézete Jóltévőinknek, melly szerént Anya Oskolánkban azon
szegényebb sorsúakat, kik tanúlói pájjájokon szorgalmas iparral futnak, jótéteményekkel
szokták évente segélleni, s ez által a szorgalomra is mintegy serkenteni – bátorít engemet
arra, hogy a nagy tekintetű, s tiszteletű Kikűldöttséghez nyújtsam alázatos esedezésemet
ezen jótétemény megnyeréséért.” (1834. július.) Nyelvezete jellegzetes, hangvétele hason-
lóképpen. Máshol indok: „a tudományok pájjáján erős iparral futni igyekszem”. Anyagi
helyzetének javítása érdekében, tanulmányait ideiglenesen megszakítva, 1838 márciusában
segédtanítói állást vállalt Sárbogárdon. Erre az egyéves időszakra szívesen emlékezett vis�-
sza: vadászatok, kirándulások, társalgások, dalolások, adomázások, első szerelem; magá-
nyos Bodrog-parti andalgások. Ezt tanúsítja Mészöly Gábornak Sárbogárdra írt filozofi-
kus (szentimentális) levele [Sárospatak, 1839. április 9.]. „Fut az idő, mint sebes folyam;
a napok s órák egymást kergetve hagynak el bennünket, soha többé vissza nem térendők,
vissza nem idézhetjük többé az elfolyt idők édes óráit, s csak az az egy vigasztalás, hogy
emlékezetünkkel visszatérhetünk azokra. […] Felvirradtam tehát s elindultam, s mint a nap
megfutott pályája után, még egyszer visszatekint lementekor, a természetre, melyet elhágy;
– ugy álltam én is meg utoljára, itt a parton a vermeknél, visszatekintettem Bogárdra”.

1839 márciusától folytatta tanulmányait (letette logikai és retorikai vizsgáit), immár togatus
(református főiskolai hallgató, a toga ennek öltözéke; egykor a rómaiaknál békeviselet,
KISFALUDY SÁNDOR EMLÉKÉRE
Mért könyesek szemeid, bús vándor, e síri határon?
  Néma homályával kit föd előtted e hant?
Kisfaludyt siratod? ne sirasd - nem tünt le örökre,
  Keble’ barátaihoz szelleme égbe repült.
Megdallotta a lányt, lányának rózsaszerelmét,
  Érte dicső koszorút nyert vala: földi babért.
Zenge a lant, hurján buzdító hangok ömöltek,
  S a nemzet fásult keble dobogni tanult.
Égbe hatott a dal, meghallá párducos Árpád,
  És a szelíd István, - s szívök örömre hevült
Éneke megtetszett, - a szentek mennybe ohajták,
  Hogy rátüzhetnék a nemes, égi babért.
Most, akiért lángolt, mellette van ifju szerelme,
  Líza, - szelíd ajkán szűz mosoly éde fakad.
S míg áldást könyörög kedves vérére egekben,
  Tiszta erényét nem zárja e síri halom.
Fölzeneg a szerelem dala, s a honi szózat a sírban,
  És a honnemtő őrködik álma fölött.
togatus: békében élő polgár), be-
kapcsolódott az Önképzőkör
(Szépműegylet) tevékenységébe.
1840. január 15–december 5. kö-
zött Hernádkakban a Sissáry csa-
ládnál nevelő. E helyen egy Fran-
ciska nevű leány iránt lobbant sze-
relemre. Nyomtatásban megjelent
első verse: Póstadal, ugyanekkor
írt másik két versét – Kandalló-
dal, Víz-dal – a Társalkodó című
lap közölte. Patakra visszatérve a
bölcsész stúdiumok után jogi és
teológiai tanulmányokban képezte
magát, 1844-el bezárólag. Mind-
eközben ismét nevelői feladatokat
látott el módos családoknál
(Boronkay, Kállay, Klobusiczky,
Komáromy, Szemere). 1841-ben
Laskodon nyaralt, a (Bajza, Toldy,
Vörösmarty jegyezte, szerkesztet-
te) neves folyóirat – Athenaeum –

4 versmondó
 TANULMÁNYOK

június 29-én közölte Alkonyatkor című versét. Erre az időszakra tehető diáktársa, Böszörményi
Károly nővére, Böszörményi Katalin iránti szerelme (a családdal való évekig tartó bensőséges
viszonyt, a gyakori közös kirándulások, együttlétek emlékét dokumentálja a költő levelezése,
továbbá a testvérek anyjához írt episztolája: Nyílt levél egy hölgyhöz, 1844). Tompa Mihály
Böszörményi Katalinnak [Sárospatak, 1842] írt rövid üzenete meghatóan szép szerelmi vallo-
más. Tompa Mihály Böszörményi Károlynak [Beje, 1848. márc. 18.] küldött levelében Katiká-
ról (aki 1846-ban máshoz ment férjhez) fájón emlékezett,: „hogy bár az élet folyamán a gya-
loghidat köztünk elvágta is a sors, […] azon szomorú tanulság maradt enyém: hogy sok ked-
ves, illatos virága, gyümölccsé nem érve, hull le az életnek előlünk.”4
1840-ben ismerkedett meg Kazinczy Gáborral és Szemere Miklóssal, akikkel hosszan tartó
baráti viszonyt ápolt. A különböző családoknál betöltött nevelői állások egyre szélesebb
körben tették ismertté, a társasági élet egyik kedvelt alakjává a jó felépítésű, jó fellépésű, jó
társalgó, természetjáró, vadászó, kártyázó, borozó, nótázó, „vidám, bolondos és meleglelkű”
fiatalembert. Kiemelendő az 1844/45-ös eperjesi tartózkodása, baráti körének bővülése Ke-
rényi Frigyes, Irányi István, Pákh Albert személye által.
Eperjes (névadási legendáját elbeszélő költeményben megörökítette, 1846), hol 1844 őszé-
től a későbbi közmunka- és közlekedésügyi miniszter, képviselőházi elnök, evangélikus
egyházkerületi felügyelő, Péchy Tamás (1828–1897) és testvére, István nevelője, különösen
emlékezetes maradt Tompa életében. A Petőfivel ott eltöltött napok (1845. április 4.–május
1.) és a Kerényivel kiegészített költői verseny okán. Egy közös kirándulás kapcsán fogant
meg bennük a gondolat, hogy távol a város zajától, ugyanarról a tárgyról, a „bércek koszo-
rúja” rejtette kis kunyhóról (a Tarca folyó/patak közelében) verset írjanak. A versenyt Petőfi
nyerte, a költeményeket a Pesti Divatlap (1845. július 17.) később közölte. Tompa Mihály:
Az erdei lak – Költői verseny Kerényi- és Petőfivel 1845-ben. – Petőfi Sándor: Az erdei lak
Költői verseny Kerényi és Tompával. Jellegzetes sorok. „Erdős ormok alján völgyi sík fe-
lett / Siető kis csermely kunyhóhoz vezet. […] Népszerű király az, merre csak halad, / Ily
szegény tanyákat is meglátogat.” (Kerényi Frigyes: Az erdei lak. 1–2., 19–20. sor.) „Mint
a szív az első szerelemnek titkát, / Rejti a kis kunyhót bércek koszorúja; […] Önmagáról
tudja e lak népe, milyen / Édes a szabadság tiszta levegője. // Nincsen itten rabság, nincsen
itten urkény, / Mely parancsolatját mennydörögve adja:” (Petőfi: i. m. 1. vsz. 1–2., 7. vsz.
3–4., 8. vsz. 1–2. sor). „Zúg az élet, zúg vásári népe, / S nem hat a bércz egyszerű lakáig;
[…] Tengeren csend és vihar. Hazája / Mérhetetlen tenger a szigetnek. / Rengetegben csend
s vihar. Szigetje / E kicsiny lak a nagy rengetegnek. […] És lelkemben nyugtató hit éled: /
Nem halt meg, csak alszik itt az élet!” (Tompa: i. m. 6. vsz. 1–2., 12. vsz., záró 2 sor.) A lak
vagy volt, vagy nem, Tompa a képzeletük szüleményének/tüneményének mondta, minden-
esetre általuk, az alkotó költői nyelvnek köszönhetően valósággá lett; 1884-ben az eperjesi
Széchenyi-kör a Vilecz-hegyen emlékoszloppal jelölte meg hajdani helyét.5 Tompa a verseny
és versenytársai emlékét megőrizte, megörökítette. Barátim emlékezete – 1853. – „Hajh, szép
élet volt az…! vigadtunk, szerettünk, / Lelkünk a jövőbe szép reménnyel nézett; / Tündér
sátor gyanánt borult el felettünk / Örök himzetével ragyogó költészet. / S mint egy három
felé kibomlott aranyszál: / Kisért, összetartott elválásainknál, // És most, hű tanúját e boldog
időnek, / Az erdei lakot elpusztulva lelem! […] Mert a három közől már csak magam vagyok,
/ Kettő felett a nap örökre leszállott; […] Mig hamvaikat a szél hordja szerte-szét: / Őrizzük a
költők szent emlékezetét!” (I. m. 6. vsz., 7. vsz. 1–2., 8. vsz. 1–2., 10. vsz. 5–6. sor.)

versmondó 5
TANULMÁNYOK

Sorsok. Kerényi Frigyes (Eperjes, 1822. január 1.–New Buda, Iowa, USA, 1852 tavaszán)
születési német neve Christmann, 1842. szeptember 29-én vette fel a magyar nevet. Nem
csak a nevet. A tizenkét éves koráig csak németül beszélő, korán árvaságra jutott gyerek
kiválóan elsajátította a magyar nyelvet, s haláláig hordozta a magyar szívet. Verselt (Vidor
Emil művésznéven kezdetben), magyar verseket németre fordított a magyar kultúra meg-
ismertetése, terjesztése érdekében. Részt vett önkéntesként, nemzetőrként a magyar sza-
badságharcban, annak bukását követően, 1850 áprilisában kivándorolt. Barátaitól búcsúzott
Pesten, Londonból levéllel (1850. dec. 5.). Amerikába hajózott (hatvan napig hányódott a
tengeren, megérkezésekor bele is zuhant). Betegségéből felépülve az első magyar alapítású
(Újházy László volt sárosi főispán mint polgár- és postamester vezetésével 1850. szept. 8.)
amerikai településre (Uj-Buda) költözött. Onnan 1851 őszén verset írt Pákh Alberthez, lelki-
állapotát jellemző sorok: „Hírt hazámból nem hoz senki, / S ott van eltemetve kincsem.” (5.
vsz. 3–4. sor.) A vándor Tengeren című verséből: „Az én hazám zászlóin irva áll: / Szabad
jövendő, vagy nemzethalál.” (6. vsz. 5–6. sor.) Vachott Sándor verset küldött utána: Egy
ifjúnak, ki távol úton kelt. Tompa Mihály Levél egy kibujdosott barátom után (1851) című
versét Kerényinek címezte. Mondanivalója: hazaszeretet. „Lelked mit érzett, hogy elhagyád
e hont, / Midőn ugy hagytad el, hogy sohse lásd viszont? / Nem állitott meg a határnál
valami…? / Honszeretet, ha azt ki tudnók mondani!” (3. vsz.) „Mert a boldogságra kevés
csak a jelen, / A multon épül az s az emlékezeten;” (5. vsz. 1–2. sor). Tompa, ki a megtorlás
időszakában, a haza gyászos állapotában a nemzet fájdalmát szüntelenül „énekelte”, e vers-
ben is hangsúlyozza: „Mert akit szeretünk mig ajka mosolyog: / Búbánatában is legyünk
osztályosok!” (11. vsz. 1–2. sor.) A híres, szállóigévé lett megállapítás: „Szivet cseréljen az,
aki hazát cserél!” (13. vsz. 4. sor.) Korábban írta Tompa Mihály Szemere Miklósnak [Ke-
lemér october 7 s tán a következő napjain is 1850.] „Coelum non animam mutant qui trans
mare currunt.” „(Csak) eget (égtájat) és nem lelket cserélnek, akik a tengeren túlra futnak
(mennek, menekülnek).”6 Ezt a Horatius idézetet fogalmazta át említett versében. Horatius
„Bullatiushoz /A világlátott férfiúhoz/”: „Nem szívet, csak eget változtat a gyáva menekvő.”
(Epistulák, I, 11, 27.) A latin vers mondanivalója: „Léha a vágy, ami űz: négyesfogaton s
fahajóval / futni a boldogság földjére… Ne fuss, hisz az itt van! / Itt, vagy akár Ulubraeban:
ahol békét lel a lelked!” (I. m. 28–30.)7 Tompa e levelét két versével zárta: Hüvös szél
fú…, Pusztán (A gyarmatosítás eszméje ellen).8 Mindkettő témája: „A sors-alázta hon. //
A hon, hol egy hős nép bevégzé / Zajos történetét” (Pusztán. 1. vsz. 8., 2. vsz. 1–2. sor. A
4. és 5. versszak tartalma: „a népek kóldus-söpredéke” hazánkban „megtelepül”, „a drága
vérrel szerzett földet” az osztja meg velünk; „saját vérünk” messze földön, „kebelünktől”
elszakasztva hiába vágyik haza.) A hazafi Kerényi nem lelt otthonra az Újvilágban. Elhatal-
masodó betegségét (sárgaláz) követően (kinti kincsével: útlevelével) holtan találták (gyil-
kosság?, öngyilkosság?), korábban őrültnek tartották. Pákh Albert Kerényi emlékezete című
írásában idézte a hajdani magyar költőt: „Őrültté lőn – addig harczolának / Lelkében kigyói
fájdalmának.” (Lengyel temetkezés. 2. vsz. 5–6. sor. A lengyel téma, az elveszett haza, a füg-
getlenedési törekvések vélhetőleg a magyar honnal is párhuzamba állítva, többször helyet
kaptak költészetében. Vö. Lengyel hang, Lengyel vándordala, Kosciusko. 1816., Kosciusko
halmán.) „S csak az király az életen, / Ki véle egybeforr.” (Kerényi: Boldog világ. 5. vsz.
3–4. sor.) Neki nem adatott meg, mármint a „királyság”, valójában választott rövid életével
egybeforrt. Szép vallomása versben: Honvágy. Honvágy a honban. Tompa Olajág („Hon-

6 versmondó
 TANULMÁNYOK

szeretet”) című elmélkedésében írta, hogy ki idegenbe költözik, célját elérheti, de „érezni
kénytelen, hogy a kedves otthon pótolhatatlan,” más földben a növény sem ver gyökeret;
majd idézett fent hivatkozott verséből. „Hazai hantok alatt kívánja porainak nyugalmát a
bujdosó.” (Vö. A titkos beteg. 1864. 10–13. vsz.)

Petőfi és Tompa. Tompa személyes találkozásuk előtt (gyógykezelése helyszínéről) versben

üdvözölte Petőfit egy később kialakuló borozgatásos barátság jegyében. „Ismeretlen, hanem
mégis jó barát! […] S életemben bár egyszer sem láttalak! / Megengedj, de cimborámnak
szántalak! […] Jere hozzám »sárga pitykés közlegény«, / Isten-engem! fővezérré teszlek
én!” (Levél Petőfihez Bártfáról 1844. 1. vsz. 1., 2. vsz. 3–4., 11. vsz. 3–4. sor.) Petőfi öröm-
mel fogadta a közeledést (vö. verses válaszát: Tompa Mihályhoz, Pest, 1844. szeptember
4–8-a között). Tompa 1845 decemberében betegen Pestre látogatott. Tompa Mihály Litkei
Tóth Péternek [Pest, 1846. január 1.]9 Panasz a betegségére, a drágaságra és az emberekre:
„s kikben biztam, kiknek becsületszavát birtam, kik segédkezet nyujtani igérkeztek: mind
de mind megcsaltak istentelenül ... […] s bár Isten es emberek elhagytak: én magamat el
nem hagytam, és elhagyni nem fogom!” […] Rochus-kórház: „a holt élet és az élő ha-
lott-szag [...] Ezen-örök nyájas kurva, a remény azt mondja, hogy tán nem sokára jobban
leszek”. A Rókus-kórházban történt kezelését követően Várady Antalnál Petőfivel együtt
lakott, áprilisban a Petőfi szervezte „Tízek Társasága” tagja lett. Megjelent a Népregék,
népmondák című kötete. Tompa Mihály Liszkai Pap Imrének [Pest, 1846. január 10.] írt
levelében éreztette, hogy a korhangulat kedvező lehet művére. „Napjainkban úgy a politika,
mint a szépirodalom, igen nagy figyelmet fordít a népre és annak életére; összeszedetnek
a népdalok, népmondák sat., népszínművek iratnak sat.”10 Tompa Mihály 1840-től kezdve
maga is számtalan népdalt írt pályafutása során.
Elégedettség–elégedetlenség egyvelege Tompa Mihály Böszörményi Károlynak [Pest,
1846. március 5.] írt levele.11 „Nincs panaszom a fogadtatás ellen, melyet irányomban az
irodalmi emberektől tapasztalék, […] őszinte elismerésöket van és volt alkalmam tapasztal-
ni; nincs panaszom a részvét és méltánylat ellen, mellyel népregéim fogadtattak; […] 30 nap
múlva második kiadás került sajtó alá; […] Pestet meguntam, nem szeretem, idegennek érzi
lelkem benne magát; elzárkózom, kedélyemre bántólag hat a zaj, […] Innen jön azon nyi-
latkozatom, hogy én pesti lakos lenni nem akarok.” Tompa tavasszal visszatér vidékre, Mis-
kolcon időzik, ahol korábban (1845-ben) a református gimnáziumba benyújtott „szónoklat
és költészet” tanári pályázata elbukott. 1846 szeptemberében sikeres papi vizsgát tett, Beje
papja lett. Tompa Mihály Irányi Istvánnak [Beje, 1846. szeptember 26.]12 „Pedig én felette
éles vagyok! és – – – szabad ember! ha reformatus papot szabadnak lehet mondani. [...] Én
rendkivülileg lépvén be a papi hivatalba, az az sem tanító sem káplán nem lévén elébb: (10
éves káplán nem ritkaság) a vaskalapos papság ellenségem lőn, s meggátlani iparkodott,
rigorosumom letétele alkalmával; elkezdtek tehát forgatni; de én élvén a gyanúperrel előre,
rettenetes borzasztó módon elkészültem, s életedben nem láttál olly nagyszerű »levágást és
lefőzést«, mint én tettem; Te, Pista! hogy nagy szamár vagyok azt tudod, de hidd el még is
olly irtoztató tudtam mindent hogy: »conticuere omnes, intentique ora tenebant.« Denique
itt vagyok Bejében, […] pap vagyok, s semmim sincs! hanem sebaj! másként lesz ez ezután!
[…] Hallod-e Pistám! szerezz nekem ott egy jó papnénak valót, csak ezen három csekély-
séggel birjon: gazdag, szép és jó legyen; a többit a manó vigye! Meg nem házasodnám egy

versmondó 7
TANULMÁNYOK

lóért csak azért hogy: szabad ember maradjak.” („Tompa Mihály bejei ref. pap. Utolsó posta:
Tornallya”, Eperjesre.) Vö. „Csendes, boldog családi élet, / Feléd, feléd sóhajtozom!” [Be-
teltem… – 1847. – Refrén. Lásd még Szemere Miklóshoz (Pest, január 1846.) című versét.]
„Hol a szép Gömör halmos képet ölt, // Csendes magányban él hű tisztelőd! / Lant és biblia,
e két szent barát / Karján ringatja boldogan magát.” (Levél Pogány Karolinához. – Beje, dec.
24. 1846. – 1. vsz. 5., 2. vsz. 1–3. sor. Vö. Bejéről, 1847. június 14-én Arany Jánosnak írt
levelét: „Én református pap vagyok; csendes és zajtalan éltem folyama; […] Kazinczyval,
Bibliámnak és lantomnak élek”.) Vall önmagáról, pályájáról, kettős hivatásáról.
Petőfi Sándor Arany Jánoshoz (Pest, febr. 23. 1847.)13: „Nagy, igen nagy örömömre volt
leveled, s versedet már annyiszor elolvastam, hogy könyv nélkül tudom. Majd leírom és
elküldöm Tompának. Legény ám még az is a talpán! Átaljában: Arany, Petőfi, Tompa,
isten-krisztus-ugyse szép triumviratus, s ha dicsőségünk nem lesz is oly nagy, mint a ró-
mai triumviratusé volt, de érdemünk úgy hiszem, lesz annyi, ha több nem. S az érdemdíj?
egy falusi papság, egy falusi jegyzőség és egy nagy városi .… izé .… semmi. De sebaj!”
Petőfi hivatkozott levele a saját és a magyar állapotoknak is jeles jellemzője. Napról napra
él nyomorúságban, pedig ha a nemzet támogatná: „megmutatnám, hogy pénze nem lenne
elvesztegetve”. Csak a nemzettől fogadna el támogatást, „privát embertől a félvilág sem
kellene ajándékban”. Aranyt inti: „Csak királyt ne végy hősödnek, még Mátyást se. Ez is
király volt, s egyik kutya, másik eb. Ha már a szabadság eszméit nem olthatjuk szabadon
a népbe, legalább a szolgaság képeit ne tartsuk a szeme elé, még pedig a szolgaságnak a
költészet színeivel kellemessé, vonzóvá festett képeit.” [Vö. Petőfi: A királyok ellen. (Pest,
1844. december.): „S ők, ahol ülnek, ahol fejök szédül, / Azt gondolják a kábitó magasban,
/ Hogy uralkodnak Isten kegyelmébül.” (2. vsz. 2–4. sor.) Vö. Akasszátok föl a királyokat!
Debrecen, 1848. december.] „Nincs a földön gyermekeitől zsarnokilag-követelőbb, s aztán
irántok hálátlanabb anya, mint édes hazánk, ez a jó Magyarország.” A reformkorban meg-
fogalmazott gondolatok magyar viszonylatban kortalanok. A költőtársnak küldött üzenet
pozitív végkicsengése: „Te új példa vagy azon régi állításomra, hogy a világon semmiféle
tehetség el nem vesz. Nem olyan bolond a természet, hogy hiába teremtsen erőket. A mit
teremt, azért teremt, hogy hasznát vegye.” (Vö. Natura nihil facit frustra, non deficit in
necessariis, nec abundat in superfluis – A természet semmit sem tesz céltalanul; nem szű-
kölködik a szükséges dolgokban, s nem bővelkedik a feleslegesekben. Arisztotelész)
Petőfi 1847 nyarán látogatott el Tompához. „Megfér-e együtt a lant és a biblia? / Nem vesz
össze rajtad Apolló s Jehova?” – kérdezte költeményben vendéglátóját. „Vesd ki jó barátom,
vesd ki azt a férget, / Mely titkon, de folyvást emészt téged belül: / Hidd el, szép a világ,
hidd el, szép az élet! / Ha vehetünk, mért ne vennénk örömibül?” „Te fogsz megesketni,
jó Mihály barátom ...” (Tompa Mihálynál. Beje, 1847. július 3–8. 4. vsz. 5–6., 5. vsz. 3–6.,
9. vsz. 1. sor. Az év szeptember 8-án nem Tompa eskette Petőfit.) Petőfi Arany Jánoshoz
(London… azaz hogy Beje, július 5. 1847.) „Harmad napja master Tompánál dégálok. Ci-
vakodunk, mint az istennyila; ismered az én szende, békeszerető, angyali természetemet,
hanem ez a kapcáskodó komisz pater Tompa mindig dühbe hoz. Holnapután megyünk Sá-
ros-Patakra… érjünk csak a Tiszához vagy Bodroghoz, majd belelököm őkelmét.” Petőfi
Úti levelek Kerényi Frigyeshez, 9. levél, Beje, július 6. 1847. „Beje Gömör megyebeli falu
Rima-Szombat és Rozsnyó között. […] Itt vagyunk Bején, mégpedig a papnál, tisztele-
tes Tompa Mihály barátunk és kollegánknál. Víg napokat élünk, de mindazonáltal csalat-

8 versmondó
 TANULMÁNYOK

kozol, ha azt hiszed, hogy kevesebbet civakodunk, mint hajdan nálad Eperjesen. Minden
pillanatban összeveszünk. […] Egyébiránt neki, mint papnak, csak több eszének kellene
lennie, vagy mi, s kötelessége volna engedni, de ő kötelességéről mindig megfeledkezik
vagy tulajdonkép soha eszébe sem jut. Különben egymás verseit illő kimélettel biráljuk.”
Mindketten a másiknak azt a versét kritizálják, amelyiket a szerző jónak ítél. „Magyarország
legszebb megyéinek egyike Gömör s annak ismét legszebb vidéke Murány. Gyönyörűsé-
gesen vadregényes táj. […] csak itt volt csend, halálcsend… kivévén, hogy Tompa Mihály
hortyogott.” A felháborodott Petőfi e tényt többször ismétli, kijelentve, hogy sem a halálos
ágyán, sem a másvilágon ezt nem bocsátja meg. Murányba látogatni érdemes, de a látogató
Tompa Mihályt ne vigye magával; „mert ő alunni és hortyogni fog, alunni és hortyogni… s
e hortyogást még koporsótokban a föld alatt is hallani fogjátok, hallani az örökkévalóságon
keresztül. Hrr, hrr, hrr!” Petőfi Arany Jánoshoz (Szatmár, aug. 17. 1847.): „Kapva kaptam
két leveledet, melyekből sok szép dolog esett értésemre; valamennyi közt pedig a legszebb
az, hogy tiszteletes túdós Tompa Mihály uram csakugyan lutheránus, olyan lutheránus, mint
a Jézus Krisztus! szép és még egyszer szép. Csak látom én, hogy szar a világ, tök a tromf.
Ki hitte volna, hogy még ez iránt az ember iránt is meghűlök, meg kell hűlnöm […] mert én
csak karakteres, szilárd karakterű embernek tudok barátja lenni. Fáj, fáj, fáj… fáj a szívem
fáj. […] Kutya seggibe való fráter, aki csak haszonért áll a szent zászlóhoz. Ez minden bi-
tangtól kitelik. […] Denique a pap csak pap, és a »telhetetlen papzsák« nem chimera. […]
Én a népköltészet képviseletét akartam egyesíteni. Miért az Életképekben?” Petőfi indoka,
hogy a Jókai szerkesztette lapban szerette volna a saját, Arany és Tompa publikációit meg-
jelentetni. A Tompával való viszály egyik oka, hogy ő más lapokba is elígérkezett, például
a Petőfivel haragban álló Vahot Imréhez. Tompa Mihály Arany Jánosnak (Beje, augusztus
1. 1847.) megírta, hogy Petőfi felkérte az Életképekhez, de ő – „szegény kálvinista pap és új
gazda!” – nem kötelezheti el magát egy folyóirathoz. Arany János Petőfinek (Szalonta, aug.
25. 1847.): „Tompát kár gyanúsítnod és kárhoztatnod, én nagyon elhiszem, sőt talán tőle is
hallottam, hogy ő nemcsak jelen évre adott szót Vahotnak, mi ha úgy van, az adott szónak
megtörése lenne jellemtelenség.” Arany véleménye szerint a nép-, sőt nemzeti költészetet
minél több lap terjessze; „bárcsak volna 99 lap, a nép közt is elterjedve, s mindben 99 jó
népköltő!” Petőfi Arany Jánoshoz (Szatmár, septemb. 9. [aug. 29.] 1847.) „Tompát pedig
héjjába mentegeted, mert ha én magam ki nem tudtam őt menteni, bizony senki nem lesz
rá képes. Mindenesetre szar ember.” [Petőfi elköszönése, talán dühét is feledtető, egy ifjú
férfi, házasulandó helyzetére utal: („jelenleg éppen viszkető t..ű) barátod Petőfi Sándor.]
Arany Petőfihez (Szalonta, szept. 7. 1847.): „Tompáról nem szólok, csak azt sajnálom, hogy
én árultam el. Én azt hittem, amit én tudok, azt már te előbb tudtad, mint aki ugy is írtad
nekem, hogy sokat veszekedel páter Tompával. Mindenesetre, kérlek, válaszd a lágyabb íté-
letet; ami lágy, az érettebb is.” Tompa Aranynak (Beje, október 27. 1847.) írja, hogy Petőfi
haragszik. Arany Petőfihez (Szalonta, nov. 11. 1847.): értesíti Petőfit, Tompa megkérte őt,
hogy közvetítsen közte és Petőfi között. Tompa Aranynak (Beje, december 1. 1847.) küldött
levelében őszinte örömét fejezi ki Petőfiék boldogsága okán. Petőfi Arany Jánoshoz (Pest,
január 2. 1848.) Elismerőleg szól Arany Murány ostroma (1847) című művéről, tolmácsolja
felesége és Jókai dicséretét is. „Hát Tompa Szécsi Máriáját olvastad? nem is Szécsi Mária
az, hanem Panyó Panni. Isten látja lelkemet, nem irigységbeszélek, nem is kárörömből… de
ő velem akart versenyezni és olyat bukott, amilyet csak a Rotschild-ház volna képes bukni,

versmondó 9
TANULMÁNYOK

noha az én Marcsám is csak, amint Miska mondta Adorján Bódinak, »nagyon középszerű«.
Meglásd Tompát a versenyzés öli meg; ő velem akar mindenáron futtatni, adj isten, hogy
elhagyjon, de attól tartok, hogy megszakad. Vahot Imre engem akar vele ellensúlyozni lap-
jában, a Szemle rovásomra dicsérte őt, Gömör vármegye Európa csillagának tartja… és a
szegény Miska… bizony isten, sajnálom. Nevetséges és kisszerű minden irodalmi versen-
gés.” Arany Petőfinek írt levelében (Szalonta, jan. 7. 1848.) említi Tompa Petőfivel kapcso-
latban hozzá intézett álláspontját: „dehogy apprehendál ő valamiért, dehogy bánja, akármit
tettél Zemplénben, csak te iránta viseltessél jó szivvel”. Arany Petőfinek (Szalonta, jan. 8.
1848.): még erőteljesebben próbálja Petőfi jóindulatát kieszközölni Tompa iránt. „Tompára
pedig ne »duruzsolj«. Ne hidd azt, hogy ő veled mérkőzni kíván – Én legalább nem hiszem,
hogy Tompában, ki néha, sőt többnyire oly jókat ír, ne volna annyi műérzék, hogy Szécsi
Máriádnak az övé feletti hasonlíthatatlan elsőbbségét ne érezze. Ezt pedig annál inkább van
okom állítni, mert maga írja nekem, hogy az ő Máriája »középszerű história, jó lesz vala-
mely lapba.« Hogy rólad a leggyengédebben gondolkozik, arról tanuságot tesz hozzám kül-
dött legközelebbi levele. Azért félre az effélékkel! – Egyébiránt az ő Máriájában a felfogás
is, szerintem áldatlan.” [...] „De emiatt nem érdemli szegény Miska barátunk a haragodat, ő
a jó, becsületes fiú.” „Szécsi Mária, a lánglelkű nő” – vélte Arany e levélben.
A valóság összetettebb, a „Murányi Vénusz” képe árnyaltabb, a létező és az idealizált nő
nem teljesen fedi egymást. „Csalfaság, árulás, hitehagyás fűződik e névhez s mégis akadt
költő mindenkor, a ki dalban ünnepelje emlékét.”14 Elsőként Gyöngyösi István (aki Murány-
ban Wesselényi titkára volt, s később is Széchy Mária híve maradt): Mársal társolkodó Mu-
ranyi Venus. (Kassa, 1664).15 Majd a teljesség igénye nélkül: Arany, Petőfi (Szécsi Mária.
Szatmár, 1847. augusztus 29-e előtt), Tompa (Szécsi Mária. 1847), Szász; Berzsenyi, Kisfa-
ludy Károly, Szigeti József, Jósika Miklós, Kemény Zsigmond, Mikszáth Kálmán örökítette
meg alakját. (Arany és Tompa, mint mindketten hangsúlyozták, Petőfi előtt, tőle függetlenül
választotta e témát.) Gróf Rimaszécsi Széchy Mária először 1627-ben ifj. Bethlen István fő-
ispán, váradi főkapitány felesége lett. Férje 1632-ben bekövetkezett halálát követően, 1634-
ben a köznemes Rozsályi Kun István szatmári főispánhoz ment feleségül, akitől viharos
körülmények között 1637-ben elvált. 1644-ben Wesselényi Ferenc füleki főkapitány, majd
nádor felesége lett, általában e frigy létrejöttének nem szokványos körülményei ragadták
meg az alkotók fantáziáját. Széchy Mária értelemszerűen szerepet játszott a Wesselényi-féle
összeesküvésben, melynek egyik központja a murányi vár volt, a Habsburg-ellenes protes-
táns köznemesség gyülekezési helye (vö. 1666. aug. 23-án az ellenzéki szervezkedés első
politikai gyűlése), egyben a szervezkedés dokumentumainak gyűjteménye. Mindez lehetővé
tette, hogy a vár asszonya pozitív és negatív szereplőjévé vált a korai kuruc mozgalomnak.
Széchy Mária nem Bécsben börtönben hunyt el 1670-ben, mint Arany is hitte („Bécsben a
szabadság ügye áldozatául halt meg, tehát a legszebb halállal, mi azon időben honleánynak
juthatott”), hanem többszöri árulását (pl. 1668 októberében eljuttatta a királyi biztoshoz a
szervezkedés terveit) követően Kőszegen, 1679. július 18-án. A szervezkedés Wesselényi
halála (1667. III. 27.) után is folytatódott. A megtorlás ezúttal sem maradt el: birtok- és
vagyonelkobzások, erőszakos katolikus hitre térítések, hűtlenségi perek, 1671. április 30-án
Zrínyi Péter és Frangepán Ferenc Bécsújhelyen, Nádasdy Ferenc országbíró Bécsben, Bónis
Ferenc Pozsonyban (a piactéren) történt kivégzése; az abszolutisztikus kormányzati rendszer
bevezetése, a magyar alkotmány felfüggesztése, a nádori tisztség eltörlése (I. Lipót által).

10 versmondó
 TANULMÁNYOK

1848. Érdemes a függetlenségért küzdők kö-

zül kiemelnünk Szuhay Mátyást (megh.
Betűk és ajkak fennen hirdetik: 1677), kinek kuruc mivoltát, magyar vir-
Hogy a világ órjásilag halad; tussal megáldott, furfangos alakját Tom-
Mondják: az ember, ez erkölcsi lény, pa megörökítette. Szuhay Mátyás – 1846.
Tökélyesebb lesz minden perc alatt. – című elbeszélő költeménye a Kisfaludy
Társaság pályázatán dicséretben része-
Az új időknek nagy története sült. Nem nyerhetett, mert a győztes a
E fontos tanból szép leckét adott; Toldi lett. A Szuhay család Gömörben és
És megtaníta: hogy nincsen nagy ok a Rákócziak révén Abaújban is jelentős
Lenézni az oktalan állatot. birtokokkal rendelkezett. (Emléküket a
térségben természeti képződmények –
Az állatok közt önszülötteit
föld, patak, völgy – és helységnevek is
Csak a legalábbvaló falja fel,
őrizték/őrzik.) Tompa hőse, a valóságban
És a világ órjásilag halad:
kuruc tiszt, abaúji táblabíró, országgyű-
Mert most ezt a királyok kezdik el!
lési követ. 1672 szeptemberében az ő és
Különös: hogy aki egy magzatját megöli: Szepesi Pál vezetésével a „bujdosók”
Elvesz pallossal vagy kötélen; (az Erdélybe és Partiumba menekültek)
Aki pedig vadúl legyilkol százakat: és az itthon csatlakozó „sok szabad le-
Halál helyett ezt hallja: éljen! gény” Felső-Magyarországon jelentős
sikereket értek el; 14-én a Kassa melletti
A bársony színe tart sok éveken, Enyickénél győzelmet arattak a Spankau
De végre a bársony is kimegyen. főkapitány irányította Habsburg katona-
Rosz festék az a honfivér, királyok! ságon. Abaúj, Torna, Gömör, Sáros, Sze-
Midőn kiömlik, még piros, piros... pes, Zemplén ekkor kuruc kézre kerültek,
Ha megszárad: sötét lesz mint az átok, a szabadságért harcolók a lakosság széles
S nincs idő, mely ily szennyfoltot kimos. köreiben támogatásra leltek. Tompa em-
lített versének felütése magyarországi
vonatkozásban kortalan. „,Beh szomorú idő fordult a magyarra! / Egyik fél erre húz, a má-
sik meg arra; / Nem érti meg egymást, nem érti meg sehogy; / S a huzalkodásban erejéből
kifogy! // Törökkel, tatárral eleget küzködtünk; / De ha egyetértés lakozott közöttünk: / Csak
megvoltunk lassan; most egy idő óta, / A csókának szemét vájja ki a csóka! // Teremtő szent
atyám, fordítsd dolgunk jóra! / Ne hagyd, hogy eljöjjön a siralmas óra: / Midőn a vérrel
nyert magyar szabadságnak, / Idegen kapával, mélységes sírt ásnak!’” (I. m. 1–3. vsz.) Fele-
kezeti, katolikus–protestáns, rendi ellentétek erősítették a magyarság körében a széthúzást.
A hangyákhoz (1847) című versében szintén az érdekellentétekre irányítja a figyelmet. Idé-
zem az 1847-es kiadás később átdolgozott négy sorát (3. vsz. 5–8. sor): „Készek vagyunk,
pártérdekink / Csatáin egymást falni fel; / Hitünkkel lelkünk és honunk / Árúba vetjük,
hogyha kell.” Akkor jegyzett másik verse Magyarországon szintén időtlen gondra („A lélek
olcsó nálunk rendkivül!” 5. vsz. 6. sor) emlékeztet. Ha időnk engedi, olvassuk el, értelmez-
zük a jelenben is az egészet. Olcsóság. Tompa 1847-ben a Kisfaludy Társaság tagjává vált,
székfoglalóját (A vámosujfalusi jegyző), a Társaság titoknoka, Erdélyi János (az év május
29-én) olvasta fel. Versei I. kötete is akkor jelent meg.

versmondó 11
TANULMÁNYOK

Tompa Mihály Arany Jánosnak (Beje, február 7. 1848.): „Irod, hogy Petőfit rossz embereim
környezik; meglehet, sőt bizonyos. […] Petőfiről ezerszer elmondom azt, hogy még ilyen
magyar költő nem született. […] Fejébe verte valaki, hogy én futtatni akarok vele.” Tompa
hivatkozik Petőfi egyik kijelentésére – „tartsa szerencséjének Kossúth, ha velem egy lapba
írhat” –, majd leszögezi: olyan ember, mint Kossuth 50 évente, mint Petőfi 200 évente szü-
letik. Tompa Aranynak 1848. március 2-án kelt levelében, idézi Aranyt, „írsz nekem, hogy
Petőfi szuszog rám”. E levélben említi, hogy őt csak félig lehet népköltőnek tekinteni. „Mert
azt hiszem, a népköltészetnek czélja kettős: emelni a népet fölfelé; édesgetni a nagyobbakat
hozzá lefelé.” Tudósít arról is, hogy „tiszti társai” dühösek rá, mert pap lett, pedig előtte sem
kántor, sem tanító nem volt.
Petőfi és Tompa barátsága véget ért. 1848 márciusában, amikor Petőfit Dohány utcai laká-
sán Lévay kíséretében felkereste, fagyos fogadtatásban részesültek. Petőfi Tompa arcképét
az illemhelyre akasztotta, Tompa Petőfi hozzá írt leveleit megsemmisítette. Tompa Mihály
Szemere Miklósnak [Beje, mart. 19. 1848.]16 „Ad vocem Petőfi! Hja, barátom, ő hamis
legény, nem csak neked van ő vele bajod, de másnak is.” Utal arra, hogy Petőfi egy őszinte
bírálatát („csúszás-mászás nélkül mint férfihoz illik”) zokon vette, de mint kijelentette, ha-
ragjára sem méltatja. Megismétli az Arany levelében leírtakat, hogy „Petőfi szuszog rád”.
Saját helyzetéről: „Graefenbergbe megyek, vagy kigyógyulni vagy felfordúlni; barátom!
ez a magányos élet is iszonyú, nincs a kihez fonja lelkem magát, és nősülni nem is tudok,
nem is merek!” Tompa Mihály Szemere Miklósnak [Beje, augusztus 28. 1848.] „Pető-
fi elcsendesedett nagyon, a vidékeken, tapasztalatom szerént, – kivétel nélkül keresztfára
feszítené minden ember; ez nekem igen fáj, látom benne az író sorsát, ki bár milly neves
és talentomos legyen is, rövid idő alatt annyira lejárja az emberek előtt magát, hogy plane
utáltatik. Furcsa ez a dominus közönség kegye! és fáj látnom, hogy az irodalomnak igen le
áll az orra, barátom a mi nem politica nem kell, sőt a vers ma holnap szégyent hoz írójára,
s tagadni kell hogy valaki is versíró.” Tompa Mihály Szemere Miklósnak [Kelemér, 1849.
május 7.] „Én nem panaszkodhatom egészen meltánylat hiányról az irodalomban, de igen
jellem hiányról; a kivételek kivételével, nem bánom én ha soha sem neveztetem is e sok
jellemtelen ember mellett. Hidd el Miklós egy sereg embert utáltam meg a közelebbi időben
a literaturában; és utálom a pulya kiskorú közönséget, melly vak és ostoba; egy Petőfi féle
embernek, mint a dalai Lámának a majd megmondom miét is megeszi, mig sok becsületes
érdem alig mász;” saját helyzetéről: Kelemérben jobb a fizetés, „Van szép szilvásom, árnyé-
kos, gyepágyam”. Tompa Mihály Szemere Miklósnak [Kelemér junius 11. 1849.] „Petőfit
tehetsége mellett, a vak szerencse egész a csömörletig viszi és pártolja; Téged, és sok mást,
annyira sem méltat, mennyit érdemelnek.” Tompa Mihály Szemere Miklósnak [Kelemér,]
1850. jan. 2.: „sem hírt sem pénzt nem fog adni a toll; írni kell a magyar betűk kedvéért;
rettenetes állapot!” Ismét idézi Petőfi Aranyhoz írt levelében a róla szóló, fentebb már hivat-
kozott sorokat. Álláspontja: „Én megtanúltam régen csak aljast várni Petőfitől; megtanúltam
undorodni tőle.” Arany is Petőfi „halójában vesz és veszett el.” Petőfi halálhíréről: „a költői
lelket megsiratni fogom! de a fisicum mellett úgy mennék el, mint egy döglött eb büzhödt
maradványa mellett. Itélj meg, kárhoztass, de ez ember lelkem egész utálatát bírja.”
Tompa Mihály Petőfi elvesztését követően megbánta az egykori barát elleni kirohanása-
it. Leveleiben viszont többször kiemelte, hogy bántó az állandó Petőfivel való összeve-
tés. Például Pákh Albertnek [Hanva, 1866. február 20.] írta egy recenzió kapcsán: „Tompa

12 versmondó
 TANULMÁNYOK

nem hasonlitható Petőfihez: igen meztelen; melyben a való igazság se képes enyhiteni a
kiméletlenséget. Exempla sunt odiosa. Nekem sohasem jutott eszembe Petőfihez mérni ma-
gamat,”. Ugyanezen panasz Pákhoz írt korábbi, február 14-i és Lévay Józsefnek írt 1866.
március 6-i levelében: kíméletlen összevetés Petőfivel, „bántó s odiosus.” (Odiosus: gyűlölt,
kellemetlen, undorító; bosszúságot okozó.) Petőfi szelleme élete végéig kísértette. Fiam
születésekor (1850) című versében felidézte Petőfi neki címzett intelmét: „Ne lakjék keb-
ledben ama hideg féreg, / Amelyet én hordok, amelyet én érzek...” (III. 4. vsz. 1–2. sor.) A
lelki nyugalom megőrzésére tanítja fiát, felvázolja a nemzethalál vízióját, kesereg, gyerme-
ke miért nem született előbb: „A szabad nemzetnek hogy egy percig is / Lettél volna tagja!”
Kérdése: „Az emberiségnek volt-e apostola / Kit meg nem kövezett?” (Vö. III. 5–7. vsz., V.
1. vsz. 1–2. sor, 3. vsz.)
Tompa Mihály Irányi Istvánnak [1854. május 12. után.] „Hejh, hejh! édes Pistám bizony
elmultak azok az idők, mikor Kerényi diófája alatt hajigáltuk egymást, mikor a Havránra és
Czemetére kirándulgattunk; el, rettenetesen elmult! Szegény Kerényi és Petőfi nem tudják
hogy elmult, mert ők magok multak el. Illyen az ember! Illyen az élet! Ollyan jól és ollyan
roszúl esik nekem azokra az időkre visszaemlékezni! és bár tehetné az ember, hogy csak
arra emlékezzék a mire akar.” A levélpapír baloldali margóján betoldás: Si tam in nostra
potestate esset oblivisci quam tacere.17 A költő fiához (1855) Petőfi szellemében fogant, őt
idéző ars poetica. „Mi nem szoktuk magunk eladni!” (7. vsz. 5. sor.) Tompa halála előtti
búcsúlevelében írta Jókainak: „Ifjúságunk, a Petőfi-kor, a barátság!!! ezekre visszagondolni:
olyan jól esik lelkemnek!”

Tompa egész életében sokat panaszkodott betegségére, társtalanságára.18 Társra talált. 1847. dec-
ember 16-án Lévay Etelkánál Etelka névnapi ünnepségen ismerte meg Soldos Emiliát, Füge köz-
ségben. Lakonikus lánykérése: Tompa Mihály Soldos Emiliának [Runya, 1849. május 1.] „Emma
kisasszony! Az idők nagyon háborúsak, az élet rövid, házasodni kell. Becsületem ki van váltva,
itt a pár sor. Tompa.” 1849. május 1-jén összeházasodtak. Tompa az év április 15-től Keleméren
szolgált. 1850. március 10-én született Kálmán fia, aki május 18-án elhalálozott. (Vö. Pünköst reg-
gelén. 1850. Refrén: „Kórágyon fekszik szenvedő nőm, / Terítőn kedves gyermekem!”) Nemcsak
fia, hanem hazája halálát is siratta. A gólyához. (1850) E verse szerencsére máig sokak által ismert,
néhány sora (néha a szerző megjelölése nélkül is) még többek által. „Neked két hazát adott a vég-
zeted, / Nekünk csak egy – volt! az is elveszett!” (5. vsz. 3–4. sor.) Tompa Mihály Szilágyi Sándor-
nak [Kassa, 1853. március 8.]19 „Én ismét Kassán vagyok a Gólya miatt; a mult nyáron hat hétig
voltam már itt letartóztatva; most ötödik hete hogy itt vagyok. Kérlek ha lehet segítsetek rajtam!
Hiszen engedelem mellett adatott ki akkor a vers ugy-e? Ki nézte által? ki engedte meg? ki volt a
censor akkor?” Aggodalma: „könnyen megtörténhetik hogy hivatalomtól is felfüggesztetem, – s
ez mind a Gólya miatt!” (Korábban kihallgatták Kassán, 1852. júl. 6.–aug. 10/12. között vizsgálati
fogságban tartották a „Fekete Sas”-ban, „amely akkor politikai fogházul szolgált”.) 1853. március
28-án Albrecht főherceg, Magyarország katonai és polgári kormányzója kegyelméből Tompa rész-
leges felmentő ítéletet kapott, lakhelyelhagyási tilalommal. Tompa április 3-án Kassáról kelt, Szil-
ágyi Sándornak írt levelében e tényt örömmel tudatta, közbenjárásukat megköszönte. E nehéz évek
krónikájához tartozik: Tompa 1851 szeptemberétől Hanva lelkipásztora, 1852 májusában meglá-
togatja Arany Jánost, személyes ismeretségük kezdete, a látogatás idején Tompánál házkutatás,
iratait lefoglalják, így vesztek el Arany korábban küldött levelei. 1853. január 13-án megszületik
Géza nevű fia. 1854. május 1.: az „ostromállapot” megszüntetése; megszűnik Tompa „internálása”.

versmondó 13
TANULMÁNYOK

A GÓLYÁHOZ 

Megenyhült a lég, vídul a határ,  Mondd meg nekik, hogy pusztulunk,

S te ujra itt vagy, jó gólya-madár!  veszünk, 
Az ócska fészket megigazgatod,  Mint oldott kéve, széthull nemzetünk ...! 
Hogy ott kikölthesd pelyhes magzatod.   
  Sokra sír, sokra vak börtön borul, 
Csak vissza, vissza! meg ne csaljanak  Kik élünk: járunk búsan, szótlanul; 
Csalárd napsúgár és siró patak;  Van aki felkél és sirván, megyen 
Csak vissza, vissza! nincs itt kikelet,  Uj hont keresni túl a tengeren. 
Az élet fagyva van s megdermedett.   
  A menyasszony meddőségért eped, 
Ne járj a mezőn, temető van ott;  Szüle nem zokog holt magzat felett, 
Ne menj a tóba, vértől áradott;  A vén lelke örömmel eltelik, 
Toronytetőkön nézvén nyughelyet:  Hogy nem kell élni már sok ideig. 
Tüzes üszökbe léphetsz, ugy lehet.   
  Beszéld el, ah ...! hogy ... gyalázat reánk! 
Házamról jobb ha elhurcolkodol,  Nem elég, hogy mint tölgy kivágatánk: 
De melyiken tudsz fészket rakni, hol  A kidült fában őrlő szú lakik ... 
Kétségbesést ne hallanál alól  Honfira, honfi ki vádaskodik. 
S nem félhetnél az ég villámitól?   
  A honfi honfira vádaskodik. 
Csak vissza, vissza! dél szigetje vár;   
Te boldogabb vagy, mint mi, jó madár.  * 
Neked két hazát adott végzeted, 
Nekünk csak egy - volt! az is elveszett!  Testvér testvér, apát fiu elad ... 
  Mégis, ne szóljon erről ajakad, 
Repülj, repülj! és délen valahol  Nehogy, ki távol sír e nemzeten, 
A bujdosókkal ha találkozol:  Megútálni is kénytelen legyen!

A költő fent ismertetett meghurcoltatása vélhetőleg nem csak „a Gólya miatt” történt, hi-
szen hosszú idő telt el e vers megírása és Kassára „invitálásai” (idézései) között. Más köl-
teményei is bemutatták hazánk szabadságharc bukását követő állapotát. Jellemző fejezet-
címek a Magyarország története 1848–1890. (I–II. Akadémiai, Bp., 1979.) című műből.
Az önkényuralom kora (1849–1867). „Önkényuralmi kísérlet Magyarország beolvasztására
az Osztrák Császárságba.” „1. Birodalmi egység önkényuralom árán. 2. Az abszolutizmus
meghirdetése és az egyeduralkodó császár. 3. A magyarországi megtorlás. 4. Magyarország
önkényuralmi igazgatása. 5. Beolvasztás és polgárosítás.” A hivatkozott címek takarta tör-
ténelmi tartalom közismert. „A Habsburg-hatalom, amely a hadijogra hivatkozva győztes
hódítóként szabad kezet igényelt magának Magyarország jövendő sorsának kialakításában,
a hadijog egykorú szabályait lábbal tiporva állt bosszút kezére jutott ellenfelein.” (I. m. I. k.
452. o.) „Az olmützi alkotmány hatálytalanítására és a császári egyeduralom hivatalos meg-
hirdetésére 1851. december 31-én került sor.” (I. m. 445. o.) Mily hasonlatos idők a fentebb

14 versmondó
 TANULMÁNYOK

említett közel kétszáz évvel előttiekhez. Börtönök, bujdosások, kivégzések. Magyar egyéni
és magyar közösségi sorsok, mindezek megörökítése alkotók által.
Vissza Tompához. Elmélkedés egy levél felett. (1852) Csokonai megidézése egy „dugába
dőlt Farsangi Poéma” (1802. február 15.) kapcsán. Az ötven évvel korábbi helyzet ös�-
szevetése a jelenével. Annak idején mindenki tette a dolgát, mesterségénél maradt. Most
mindenki, okos, bolond politizál. „Miniszter a csapláros, és kezén / Mint itcés jár a népek
élte, bukta. / Szóval: minden Jankó s Kata / Világrázó diplomata!” (I. m. 3. vsz. 11–14. sor.)
„Mert a szónak minden harmadika / Keletlen, sótalan politika, / S az ember e rémtől meg
nem pihen, / Üldözvén szó vagy betű képiben.” (I. m. 4. vsz. 5–8. sor.) „Hová levének a
kedélyes esték, / Hol a barátok egymást felkeresték! […] Most, - ha az ember társas körbe
lép, / Rögtön, - alighogy indúl a beszéd: / Mint az almába, bele esik a / Kor ocsmány férge,
a politika!” (5. vsz. 1–2., 9–12. sor.)
Az Őszi tájnak (1852) borongós hangulatú („Őszi tájnak hervadása! […] Omlik a lomb,
hallgat a dal;” 1. vsz. 1., 2. vsz. 1. sor), szép ritmusú versét követte A madár, fiaihoz (1852)
című költemény. A bánat, a bú, az elmúlás, a halál, az ősz, a természet örök körforgásá-
nak, képződményei keletkezésének, virágzásának és pusztulásának megéneklője (mindezek
tekintetében nincs egyedül a világirodalomban) felszólítása, életre hívása. „Száraz ágon,
hallgató ajakkal, / Meddig ültök, csüggedt madarak?” (1. vsz. 1–2. sor.) A tanulmány egyik
mottójául választott refrén: „Fiaim, csak énekeljetek!” Az allegóriák alkalmazásának mes-
tere: Tompa. A sokféleképpen (anya, madár, puszta) felbukkanó legfőbb allegória, miként
e költeményben is: a haza. Elgondolkodtató Arany 1862. január 3-án Tompának küldött le-
vele, melyben elismeri, hogy van nála Tompától még egy kiadatlan vers, de „félreérthetik”,
ugyanis hazafias allegória van benne. Később hasonlóan, Arany Tompának (1862. június
20.): a versét megkapta. „Csak le ne foglalják a haza szóért. Mert most ilyen világ van itt.”
„Kriegsgericht” (haditörvényszék, hadbíróság) „egy árnyékért is”. Új Simeon. (1862) „Tér-
dem remeg, hajam fehérlik, / Orcám redős… öreg vagyok! / S az új évet megértem ismét…
/ Nem vittek el bú, kor, bajok! […] S mért függök e zajos világon, / Mikor csend és béke
lesz amott? / Mit várhatok még életemtől? / Semmit, semmit… csak egy napot!” (1. vsz.
1–4., 3. vsz. 1–4. sor.) A várakozó személyének kiléte, az „alva s ébren” remélt „fényes”,
„dicső” nap nem igényel magyarázatot. Hazánk évezredes történelmében különösen nem!
(A hajdani Simeon története, „éneke”, vö. Lk 2, 25–35.) Allegória (allégoria: „képletes ma-
gyarázat”; allégoreó: „más értelemben/képletesen beszél”): „mást mond, mint amit gondol,
kettős jelentése van; más a közvetlen jelentése és más a tulajdonképpeni jelentése.” „Meg-
személyesítésen alapuló szókép.” „Az egész versen vagy versrészleten végigvonuló meg-
személyesítés.” „A szókép valamely szónak vagy kifejezésnek saját jelentéséből egy másik-
ba való művészi átvitele.” (Quintilianus) A művészet legnemesebb szándéka a szépség, ami
„az egyszerűben rejlő sokrétűségben van”, a kép legyen szép – vallotta Winckelmann. Tom-
pa képei szépek. Kifejezőek. (Terepélyes nagy fa. 1862. A gályarab fohásza. 1865.) (Vö.
Petőfi Kerényinek, 12. levél: „az egyszerűség az első és mindenekfölötti szabály”. Tompa
hasonlóképpen vélekedett, volt, hogy ironikusan párhuzamot vont a saját kifejezésmódja és
a semmitmondó dagályos „ömlengés” között. Vö. Szász Károlynak 1859 márciusában írt
levelét. Ugyanakkor hangsúlyozza, hogy „ki az elvont eszméknek nem bírna embere lenni:
az, az élet és természet jeleneteiből se csinál semmit.”)

versmondó 15
TANULMÁNYOK

Az életút további jelentős eseményei. 1855. augusztus 22. – szeptember 21. között Arany
Jánost és családját látja vendégül. Közös kirándulások a környéken (Aggtelek, Borsi, Sáros-
patak, Széphalom), baráti (Kazinczy G. – Bánfalva, Lévay – Diósgyőr, Szemere – Lasztóc)
látogatások. 1856 szeptemberében Erdélyben meleg fogadtatásban részesül. 1857. októ-
ber 23-án Géza fia meghalt. Tompa Mihály Szentpétery Sámuelnek [Hanva, 1857. októ-
ber 24]:20 „Kis fiam oct 23-an reggel kimult. Fájdalmunkról nem irok semmit. Isten áldjon
meg!” Tompa Mihály Borsodi Józsefnek [Hanva, 1857. október 26.]: „Mi már nyomorékok,
koldusok vagyunk; de meggazdagodtunk inségben és fájdalomban. Elfeledhetetlen kedves
Gézánkat tegnap tettük a sirba. Többet nem szükség mondanom.” [„Elgondolám: mily rosz
magadnak / A bús üregben odalenn. // Várj!… nem soká ketten leszünk ott, / Sirod vá-
lasztom nyughelyül;” Utolsó verseim (1868, III. 2. vsz. 3–4., 3. vsz. 1–2. sor). Vö. Isten
akaratja. 1862. Karácsony estéjén. 1862. Allegorikusan is értelmezhető!] 1858. december
15-én az MTA levelező tagjává választják, Arany Jánossal és Szász Károllyal egyidejűleg.
1859 szeptemberében látogatás Aranynál. Kazinczy Ferenc emlékezetére című ódája, Szép-
halom költője születésének 100. évfordulójára, akadémiai pályadíjat nyer, ennek ellenére
elégedetlen a vers fogadtatásával. [Mindezt részletezi Szemere Miklósnak 1859. november
3-án kelt levelében, Medgyes Lajosnak 1862. július 29-én írt levelében, keserű kifakadás
kíséretében: „Talentom és becsület nem ér semmit a világon, szerencse és czimborák kelle-
nek mindenhez.” Felsejlik a Tanács (1860) című versének tanácsa: „Nem lenni de látszani
csak! […] Nem lenni, de látszani csak,” (1. vsz. 2., 8. vsz. 2. sor). „Derék ember maradt
Pilátus, / Mig a szent felfeszítve lőn.” (7. vsz. 7–8. sor.] 1860-ban a Lórántfi Zszuzsánna
emlékezete című ódája tisztelgés I. Rákóczi György özvegyének emléke előtt. „Im, a dicső
fejedelmi asszony / Két századév hogy sirba szállt,” (3. vsz. 1–2. sor). A közügy szolgálata,
a bölcsesség szomjuzása, a Bodrog-parti Athén, Patak virágzása tette halhatatlanná. A költő
kiemeli érdemét neves külföldi tudósok oktatói munkára való felkérésében. Comenius neve
nem említtetik, e hiányt pótlandó érdemes elgondolkodnunk a cseh/morva pedagógus pataki
ténykedésén (1650–1654), az akkori magyar állapotok általa történt értékelésén. „Nyomo-
rult vagy magyar! Ki boldogtalanabb nálad, oh nép, mely önmaga okozza vesztét? […]
Kedves magyarok, a belső békét inkább óhajtanotok kell, mint dicsekednetek vele. Mert ha
van hely a nap alatt, ahol az irigység és a gyűlölség az úr, ahol az emberek belső gyűlölettel
és ellenségeskedéssel emésztik magukat, vagy legalábbis nem törődnek magukkal, hanem
elhanyagolják ügyeiket – ez az a hely. Többnyire úgy viselkednek, mintha mindenki csak a
maga haszna előmozdítására született volna, senki a közjóéra” – Comenius: Gentis Felicitas
(49., 50., 51., 37. pr.).
A pozsonyi várban. (1861) Tompa verse „a híres Moriamur-jelenetről szól”. „Moriamur pro
rege nostro Maria Theresia! – Haljunk meg királyunkért Mária Teréziáért!” A költő sejtése
beigazolódott. Az utolsó versszakot a cenzúra törölte. A költemény tartalmazza a legendá-
san elhíresült eseményt, midőn Mária Terézia 1741. szeptember 11-én gyászruhában, kisded
fiával a karjában, a magyar rendek segítséget kérte. (3. vsz.) „Halljunk meg!… hangzott
fel viharzón, / S megint szilárdan álla a trón… / Oh mert e nép hős és lovag!” (4. vsz. 4–6.
sor.) „A régi tűz fellángolása, / A régi szó felharsogása / Nem újul meg többé soha!” (6. vsz.
4–6. sor.) A cenzúra által megváltozott a költő üzenete? Meg bizony. Az egykor ténylegesen
elhangzott vitam et sanguinem („életünket és vérünket”) időtlenné lett, az akkor regnáló, a
szabadságot eltipró, vérbe fojtó Ferenc Józsefnek, s általában a mindenkori idegen uralko-

16 versmondó
 TANULMÁNYOK

dónak tett hűségnyilatkozattá silányult. Holott a költő mondanivalója ezzel ellentétes. Ezt
igazolja a Novemberben Horváth Lajos képviselőnek, barátomnak (1865) című verse. „Oh
nemzetem! bizom tebenned, / Bizom, de mégis - féltelek! […] Nem a kemény szorítás-, a
lágy / Simogatástól féltelek! […] Hadd érjen a boldog csalódás. / Hogy ok nélkül féltette-
lek!” (1. vsz. 7–8., 2. vsz. 7–8., 6. vsz. 7–8. sor.)
Tompa Mihály Kazinczy Gábornak [Hanva, 1863. december 23.]21 „Miért nem 40 év inkább
földi existentiánk véghatára, de gondtalan, szikrázó, kedvünk szerént való élettel s könnyű
álomszerü halállal?! Igy éveket töltünk a nélkül: hogy élnénk, azután jön a gyalázatos, un-
dorító megvénűlés, mig végre iszonyú vergődésen vásároljuk meg a halált, mint valami kü-
lönös nagy jót s áhitott dolgot. És túl ezen … hm!” (Vö. Ősszel, 1846. Akác-fejfa, 1847. Mit
kérek…, 1850. Olajág, „Az év utolsó napján”, 1867. Szophoklész: Oedipus Kolonosban.
607–615. 1211–1247.)

A pap-poéta testamentuma. Tompa Mihály Litkei Tóth Péternek [Hanva, 1866. december
5.]22 „Én, nehány év előtt valami Olvasó- és imakönyv írásába fogtam, nők számára; de be-
tegségem miatt nem végezhettem be egészen. Most hallgatva az intésre: rendeld el házadat
…. elővettem a kéziratot s kinok közt bár, de rendbeszedtem.” „Rendeld el házadat” – „Ab-
ban az időben Ezékiás halálosan megbe-
tegedett. Ézsaiás próféta, Ámóc fia, el- OLAJÁG 
ment hozzá, és ezt mondta neki: Így szól  
az Úr: Rendelkezz házadról, mert meg- Ha meghajolt már a kereszt-nyomott váll, 
halsz, nem maradhatsz életben!” [Ézs Az ajkon némaság a gyász pecsét; 
38,1; „Ezékiás gyógyulása és hálaéneke” Sok szép reményt ha szíved elfecsélt, 
(Ézs 38,1–8. Vö. 2Kir 20,1–11).] A költő S az élettel, világgal meghasonlál: 
aznap azonos tartalmú levelet küldött ba-  
rátainak, segítségüket kérve készülő kö- Legyen nagyobb erőd a fájdalomnál! 
tete megfelelő címének megtalálásához. Hajnal derűl az éjből, bár setét, - 
A címvariánsok – Repkény, Kalauz, Szö- Érezd a köny s próbáltatás becsét; 
vétnek, Kalász, Zászló, Szivárvány, Hidd, hogy atyád, hogy szán, szeret, ki dorgál. 
Visszhang, Pacsirta, Forrás, Vitorla,  
Csermely, Tükör, Sajka, az Arany aján- Tűrj és remélj! Elmélkedjél, imádkozz! 
lotta Aloé – megfontolását követően egy- Hadd térjen a beteg lélek magához ... 
kori sárospataki iskolatársa, Orbán Fe- Így, ha követje ottfenn megjelent, 
renc javaslata lett a befutó. Szász Károly S mint a Noé galambja vissza-szárnyal 
1866. december 14-én kelt, Tompának Zöld olajág- s az ég jó válaszával: 
küldött levelében megerősítette, hogy a Mit ujra megnyersz: lelki béke, csend. -
ragályi református lelkész ajánlotta cím
„leginkább tetszik”, jobb, mint az általa javallt „Házi mécs, a családiasságra s csendéletre
vonatkozással; és Bethania, a nőknek Krisztus iránti szerelmét eszünkbe juttatni”. Pákh
Albert Tompa Mihálynak (1867. I. 13.), szerkesztői mondanivaló: „Oly szép dolognak ily
rút nevet adni nem szabad”. Tompa válasza: „A cim Olajág szép és helyes; ez biblicus,
symbolicus kifejezés,” (1867. I. 14.).

versmondó 17
TANULMÁNYOK

Tompa Mihály: Olajág. Elmélkedések, fohászok és Imák. Hölgyek számára Olvasó- és ima-
könyvül (Pest, 1867). A könyv ajánlása: Nőmnek „Örökségül mit hagyjak én Reád?! / A
szent becsűlet minden vagyonunk;” (4. vsz. 1–2. sor). Olajág. „Türj és remélj / Elmélkedjél,
imádkozz’! / Hadd térjen a beteg lélek magához … / Így, ha követje ottfen megjelent, / S
mint a Noé galambja vissza-szárnyal / Zöld olajág- s az ég jó válaszával: / Mit ujra meg-
nyersz: lelki béke, csend. –” (3. vsz.) Noé három galambja. Az első galamb visszatért.
(1Móz 8,8–9) A második: „A galamb este visszatért hozzá és íme, friss olajágat tartott a
csőrében. Ebből megtudta Noé, hogy a víz eltűnt a földről.” (Ter 8,11; a katolikus Bibliát
idéztem, mivel az olajág megnevezés, szimbolikája elterjedtebb, mint a protestáns fordí-
tásokban szereplő „olajfalevél”.) A harmadik galamb nem tért vissza. (1Móz 8,13) Tompa
Mihály Szász Károlynak [Hanva, 1867. május 15.]23 Az Olajágról ír, mely megjelent, de
még nem látta; reflektál a Vasárnapi Ujságban közzétett ismertetésre, „jó, méltányos be-
széd”. „Érintve sincs a mi fő; a mi ott én vagyok, a mi ott van; az ajánlás szelleme, a világtól
elszakadni készűlő ember, poétaember elválása attól kit egész éltében szeretett, bálványo-
zott, elválása a természettől, barátaitól, a hazától. Érintve sincs a láng utolsó fellobbanása
szerelemben, költészetben, vallásos ihlettségben s általában az így elmúlás szomorú költé-
szetében. Nem kellett volna engem s Olajágat emelni, hanem a haldokló pap-poetát, (mi ott
mindenütt van) felmutatni; azt mondani: ime a vég- a búcsú áldozat, a 20 évig hiven szolgált
kettős oltáron, hol annyi szentnek képe állt, s áll.” Orbán Ferenc Tompa Mihálynak Ragály,
Télhó [= január] 14. 1868. Az Olajágról: „nem annyira kegyes költővel – mint philosophaló,
moralizáló költővel találkozunk. Gyönyörködtet, – képez, tanít, de nem nyugtat, vigasztal,
legalább közvetlen nem. Így a könyv nem Olajág, hanem a női szivnek képzőtanitó iskolája.
[…] Az egész könyv egy mozaik mű, philosophia, költészet, morál, vallás, szent történelem
alkotják a kép tevő részeit, célja gyönyörködtetve képezni, tanitani, buzgóságra szoktatni.
Alapszinezete rationalismus, a morálnak bő osztályrész jut. A vallást főképen a könyörgések
s idézett locusok képviselik.”24
„A templomban”, „Honszeretet”, „Jegyváltás után”, „A szabadban”, „A bölcsőnél” – sorjáz-
nak a fejezetek. Megállok. „A magányban”: „Köszöntelek édes magány, zajtalan köröd- s
tanútlan csendességeddel!” „E némaság nem kietlen, e nyugalomtól távol van a nyomasztó
életnélküliség; csak lágyabb rendülettel fut, felcsapkodó hullámok helyett az élet folyama,
finomabb érintkezésbe jő a lélek a külvilággal, melynek hangos felkiáltásaitól távol: bi-
zalmasan suttogó ajkak beszédét halljuk, mintha szelid szellemek országában volnánk.”25
A mindennapi élet zúgásában eltikkadván „csendet ohajtunk, lelkünk szükségét érzi a ma-
gánynak, s vágyakozik e boldog és önkénytes számkivetésbe, hol üdület és a szabad kön�-
nyű lélekzés örömei várják.” „Csendlakta magány” (a Búcsuzó leány című vers szóképe,
1844), „csendes bizalmas egyedüliség”; a világtól való elvonulás során a régi veszteségek,
az elaludt fájdalmak szelídebben tűnnek elő. Magányosság: egyedüllét, társtalanság, elszi-
geteltség, elhagyatottság, egyedülvalóság, árvaság, elvonultság, visszavonultság, elzárkó-
zás, emberkerülés. Érdekesség: a latin nyelvben a solitudo (’magány, magányosság’) szó-
nak számtalan szinonimája van. Desolatio: ’egyedüllét, elhagyatottság’. Az ember vágyik
az egyedüllétre, de kívánkozik a közösségbe is. A magány és a közösségi lét egyensúlyba
hozható. Társadalmiasodás: „ennek állapotában inkább érzékeli ember voltát”, és izolált-
ság – „mindent a maga feje szerint akarjon intézni”.26 Ezt a tulajdonságot Kant társiatlan
társiasságnak nevezte el. Törekvés társra, társakra, ugyanakkor az individuum függetlensé-

18 versmondó
 TANULMÁNYOK

gének követelése. „A sokaságtól való undort a magány, a magánytól való undort a sokaság
gyógyítja meg” (Seneca: A lelki nyugalomról. XVII. 3.)27 Tompa Mihály elmélkedéseiben
fel-felbukkan az antik bölcselő alakja. (Talán túlságosan is. Tompát végfájdalmai közepette
az öngyilkosság végrehajtása foglalkoztatta.) Felismerhető Seneca más műveinek hatása:
Az élet rövidségéről, A bölcs állhatatosságáról, Erkölcsi levelek, Vigasztalások. Ducunt
volentem fata, nolentem trahunt. E szép gondolatot idézi Tompa Kazinczy Gábornak 1860.
január 30-án kelt levelében. Vezeti a sors (Parca, Parcae: „a sors istennői”) az őt követőt,
vonszolja viszont a vele ellenkezőt. (Seneca: Erkölcsi levelek. 107, 11, 5.) Aki akarja, kö-
veti a sors (akár ember alkotta) rendeléseit, jobb életre számíthat, mint az, aki ellenkezik. A
consolatio (vigasztalás, vigasz) ókori római műfaja, vigasztal a vigaszra szoruló. A sorscsa-
pások sújtotta Tompa maga is említette, hogy neki hivatásánál fogva is kötelessége, bármily
egyéni fájdalom is érte, vigasztalni a rászorulókat. Elmélkedéseit olvasva megállapíthatjuk,
hogy valóban az élettől elköszönő, bölcsességgel felvértezett ember szól olvasójához. Nem-
csak hívőkhöz, nemcsak nőkhöz, hanem általában az emberhez. A mű címétől „megijedő”
ateisták is bátran olvashatják. Mindenkori elmélkedéseiben a bibliai hivatkozásokon túl
(mint fentebb már láthattuk) többek között Horatius, Ovidius (pl. a Metamorphoses hatása
regéire), Vergilius gondolatai is felbukkannak. Az Olajág „Kevélység” című fejezetének ol-
vasásakor asszociálhatunk Szophoklészre, az ember egyszerre kettős (csodálatos – szörnyű)
lényére. „Sok van, mi csodálatos, / de az embernél nincs semmi csodálatosabb” – Szophok-
lész: Antigoné. (334–335. Ford. Trencsényi-Waldapfel Imre. Vö. „Számtalan csoda van,
de az / embernél jelesebb csoda nincs.” – Ford. Mészöly Dezső.) A deinon (’csodálatos’,
’bámulatos’) görög szó, további jelentése: „szörnyűséges”, „döbbenetes”. Minden fordítás
egyúttal értelmezés. Magam hajlok a kettős jelentésre. Ez is, az is egyszerre. Az ember ki-
érdemelte, kivívta magának a „szörnyűséges” szót és szinonimáit: „félelmes, megdöbbentő,
ijesztő, rettenetes, szörnyű, veszélyes, gyászos, siralmas”. Az „erős, hatalmas, rendkívüli,
különös” jelentésárnyalatok mindkét értelmezést megengedik. (Vö. Antigoné. 362–371.) A
sacer („szent – enyészetnek szentelt”) szó eredeti jelentése a római vallásban kettős, pozi-
tív és negatív tartalmú, egyszerre jelent áldottat és átkozottat. Az önismeret fontosságának
hangsúlyozása kapcsán Delphoi (Apollón-szentély felirata: „Ismerd meg önmagad!”), Abé-
lard Etikája („Ismerd meg tenmagadat”) jut önkéntelenül eszünkbe. A moralizálódás terén
nem haladt az emberiség gondolata Dante és Kant megfogalmazását idézi elénk. Ízelítő
Tompa soraiból. „Ne legyen senki kevesebb, s ne akarjon több lenni, mint ember.” „A va-
gyon: Nem szenved kétséget, hogy a pénz: hatalom, mely mozgatja, kormányozza különö-
sen e mai anyagi világot s egész zsarnoksággal uralkodik felette. Az is bizonyos: hogy ha
okosság és nemes szív rendelkezése alatt van a kincs: sok szép, nagy és milliókat érdeklő
tett eszközlője lehet; birtokosát, nemcsak a felebaráti szeretet édes és sokszerü tisztének
gyakorlására, az özvegyek, árvák, nyomorgók könyeinek letörlésére képesítheti: hanem arra
is, hogy a nemzeti előhaladás, közművelődés, anyagi és szellemi felgazdagúlás érdekében
oly intézkedéseket tegyen, melyeknek nyomát a századok sem lesznek képesek betapodni
s eltüntetni. Az anyaggal a szellemnek fényes csarnokokat, a vallásnak oltárokat építhetni.
De fájdalom, legtöbbször nincs együtt az akarat és tehetség! mire megnő a kincs: elfogy a
szív; és ekkor a pénz vagy cél nélkül eldugva hever a fukar szekrényében, vagy haszontalan,
sőt nemtelen végekre lesz fordítva. Az arany becses kincs és hitvány forgács, áldás és átok
egykép lehet, a szerént a mint vagy az ember uralkodik rajta, vagy az, az emberen.” „Kincs-

versmondó 19
TANULMÁNYOK

csel bírni szép, de kevélykedni benne gyarlóság. Igen gyakran a véletlen, a vak szerencse
adja, minden bel-érdem s kül-fáradság nélkül. Forrása többnyire tisztátalan s véres; az ősök
gazdag hagyományán kifosztott családok átka s könyűi nehezülnek. Ha az arany kiáltani
tudna!” Itt említendő Tompa A lidérc (1851) című költeménye (kincsvadászok kincsszomja
és bűnhődése), A szegény és gazdag (1853; a kapzsi bűnös büntetése), A világlátó (1864–
1866; a „helyes életvitel”) verse.
Az oltárok építésével kapcsolatban szükséges a pap-költő követendő álláspontjára irányítani
figyelmünket. „Mégis lelkem fájdalmat érez… / Az ember nem méltó müvéhez! / Mert épit
csak világi pompa, / Mig buzgalom s hit dölve romba. / Hol a felkent, lánglelkü Áron? / Hol
a nyáj, mely utána járjon? […] Szent kő! te rajtad legyen ujra / Istenhez a népeknek utja! /
Legyen, mint volt, a ház szegényes, / S a szív erényben gazdag, fényes; / Legyen villámban,
dördületben / A hit, mint szikla, rendületlen!” (A szent küszöb. 1860. 5., 8. vsz. A verset vö.
az 55. és a 46. zsoltárral.)
Az Olajág ismertetésétől a lét és nemlét összefüggésének említésével, az „Őszszel” és „A
temetőn” fejezet felidézésével búcsúzunk. „Közel és távol csak a mulandóság képei áll-
nak előttem.” „Mindenütt csendes haldoklás! […] az én életem ősze is eljő s rám fuvall a
végnyugalom szele.” „Őszi napnak ragyogásán, / Sárga lombnak lehullásán, / Hervadásból
s fényből támad / Lelkemen e kedves bánat.” „Minden kezdet végére siet, a támadás és
enyészet, a bölcső és koporsó nem képzelhetők egymás nélkül.” „Ha az egyének el nem
enyésznének: a világ vénülne meg, melynek ifjúsága, élete, amazoknak szüntelen való vál-
tozásában áll. Minden élő valóságnak, az embernek is le kell fizetni a természet adóját.”
Idekívánkozik Tompa Harangszó (1847) című verséből egy idézet. „Terepély fádon, oh lét
és idő! / Levélként emberek milljója nő; / Ott együtt lakik az ősz és tavasz, / Ez a levél hull,
most zöldül ki az. / Ágaidról az elmúlás szele / Ha fog fuvallni le…?” (X., 2. vsz.) „Hiszen
át kell menni az úton, hogy a halandó halhatatlanságot öltözzék magára.” „Szent a kötél, a
sír nem tépi széjjel, / A szeretet erősb mint a halál!”

Mulandóság – maradandóság. Arany János Tompa Mihálynak Pest, február 18. 1866. Tu-
dósít betegségeiről, legfőbb fájdalmáról. Tegnap küldte el a gránitkövet, „évek óta sovárgó
ábrándjaim zárkövét képezi!” A lányával töltött „legutolsó óra benyomását” írta („metszet-
tem”) rá. A sírfeliratot elküldte e levélben. „Midőn a roncsolt anyagon / Diadalmas lel-
ked megállt: / S megnézve bátran a halált, / Hittel, reménnyel gazdagon / Indult nem földi
útakon, / Egy volt közös, szent vígaszunk: / A LÉLEK ÉL: találkozunk! (Juliska sírkövére
1, vö. 2)
Tompa 1866. augusztus 27-i levélében írta Aranynak: „Nem édes Jánosom! mi sem fog-
juk többé egymást látni e testben! hanem … félre az érzékenykedéssel! … »A lélek él,
találkozunk!«” Tompa Mihály Arany Jánosnak Hanva, október 10. 1866. „Magam semmi
sem vagyok; a sors minden oldalról letaposott. Ez az élve nullá-válás, e lélekző halottiság:
iszonyú.” Tompa Mihály Dömötör Jánosnak [Hanva, 1867. április 25.] „Én hajlott korú
ember vagyok, közelebb az 50-, mint a 40-hez. Két évvel ezelőtt a nyavalyák egyik legbor-
zasztóbbika, a szivtágulás lepett meg s azóta folyvást iszonyuan kinoz, nem engedve sem
élni sem halni. El van tőlem a munka, az öröm s minden, mi az életet teszi; kötelességemet
nem vihetem; hivatásomnak, szenvedélyemnek nem élhetek, enyéimet nem boldogithatom,
a társadalomnak meghaltam; nem vagyok semmi, senki, csak árny és rom a multból, élő-

20 versmondó
 TANULMÁNYOK

hulla mely eszmél, gondolkodik s érez. Ilyen állapotban nem igen bánthat s bánt a hiúság,
örömet, érdekeltséget alig költhet valami; míg ellenben minden csekélység felindulást és
rohamos kitöréseket szűl.”28
Tompa 1865 áprilisában hosszan tartó súlyos betegségbe esett, szeptemberben betegen Pes-
ten Aranynál lakott, ez volt utolsó személyes találkozásuk. 1867-ben ismét megbetegedett.
1868. februárjában utoljára látogatja meg Lévay József és Szász Károly az egyre betegebbé
váló barátjukat. 1868 márciusában munkássága elismeréseként a Magyar Tudományos Aka-
démia nagydíját (200 arany) nyeri el. Az év március 23-án Szász Károly az Akadémián fel-
olvassa Tompa Utolsó verseim című ciklusát. Tompa Mihály báró Eötvös Józsefnek [Hanva,
1868. március végén]29 „Három utolsó versemet, életem, költészetem utolsó másodvirágait,
fogadja tőlem szívesen. Jellemeznek engem egészen. Az ősz költői hangulatomat, a fájdal-
masan fényeshez ragaszkodásomat, minő az ősz, – vége szerelmemet, szívemet, mely min-
dent el tudna hagyni, csak őt nehéz, igen nehéz! A repkény, magasra törő költői lelkemet,
önmegkoszoruzásomat s a tökéletesebb felé igyekvőt, ki: föl felé, csak fölfelé! Az utolsó,
szülei szeretetemet, bánatomat s ismét kedves nőmet.”

A HŰ VITÉZ

A hős király csatába indul, S maga eldől, holtan hanyatt,

Mellette nagy harcos sereg;
S hiv bajnokok, kik dárda-nyiltul
Vértűl meg nem félemlenek,
Meg nem félemlenek!
A harcosok közt egy ifjú van,
Hivebb, bátrabb mindanyinál!
S ő, a leghívebb, van gyanúban:
Nem bízik benne a király,
Nem bízik a király.
Egymásra két had kürtöt fúvat,
S csattogva gyors nyilat bocsát;
Mint két szemközt futó borúlat,
Egymásba ütve homlokát,
Villámos homlokát.
Küzd a király, a vészt nem látja,
S száz kopjás kéz ügyébe jut;
A nyil, mint bősz darázs fulánkja,
Már-már nemes szivébe fut,
Már-már szivébe fut.
De hozzá gyors levente vágtat,
- Az arc fedett, a mell szabad, -
Védbástya, vért az a királynak...
Eldől holtan hanyatt.
Az ellenség fut, a király szól:
,Éltén váltá meg életem!
Nevét...! mert az egész világtól
Bámult szoborra vésetem!
Szoborra vésetem!
Hol van, ki őt szoptatta, szűlte?
Nő, vagy fiak, barát, rokon?
Ki egy igaz szót tud felőle:
Kegyem leend mindnyájokon,
Kegyem mindnyájokon!
Helyezzétek dús ravatalra,
Hadd lássa nép s had a dicsőt!
Hadd lássa ő, s piruljon arca...
Ki rég gyanús szemem előtt,
Gyanús szemem előtt!’
»Piros már, oh király! eléggé,
A bajnok arc, - vértül piros,
Mert ő az, ki élted megvédé...
S e vér szennyet, gyanút lemos,
Szennyet, gyanút lemos!«

versmondó 21
TANULMÁNYOK

Tompa Mihály Szász Károlynak, Arany Jánosnak és Gyulai Pálnak [Hanva, 1868. február
10. I. levél.] „Nem vagyok olyan együgyü: hogy teljesen ne tudjam s érezzem: mikép sok jó,
sőt kitűnő verset irtam, és ezért meg is adta a teljes elismerést méltánylatot az itészet, mely
a magyar nemzet forradalom utáni szomoru 18 éve egyetlen költőjévé emelt, ki az általános
bánatnak, nemzeti gyásznak méltó és igaz, bár beburkolt hangot és nyilatkozatot birtam
adni. A két halhatatlanhoz Petőfihez és Aranyhoz emelt harmadikul. Mindez az irodalomban
több helyen el van ismerve s kimondva. De nem vagyok olyan magamba bolondult hiú sem,
hogy ne tudjam s érezzem: mikép igen sok, a jóknál több rossz verset irtam. Költeményeim
ujabb kiadásának esetére ezen hitványaknak kihagyását határozottan kérem sőt rendelem.
A Kisfaludi Társaság könyvtárában helyezem el a jegyzéket s az átnézett példányt. – Jó ba-
rátaim Arany, Gyulai, Lévai, Szász Károly szivesek lesznek az öszve állitást és szerkesztést
rendezni. Könyvem leendő cimje: Tompa Mihály költeményei.”30
Arany János Tompa Mihálynak Pest, 1868. február 14. Beszámol az őt ért szidalmakról (a
koronázásról, a kitüntetéséről, hazaárulóvá való megbélyegzéséről). Mindezt cáfolandó el-
küldi barátjának a Toldi szerelme, VI. énekének első hat versszakát, miként 1867. augusztus
6-án kelt korábbi levelében írta Tompának: „az ottani Piroskáról a mi Piroskánkra térve át,
néhány subjectiv vers-szakot írtam anyja emlékezetére”.
Tompa Mihály Barátainak (Szász Károlynak és Nagy Miklósnak) [Hanva, 1868. március
13. II. levél.] „Ujabban az őrűléssel határos állapotba estem. [...] Ime a becsűletes, erköl-
csi ember, a napfény-tisztasággal és világossággal biró elmejü férfi, a magas regiókban is
diszszel s fentszárnyalva járó szellem mivé lett?! Ez a görög troegediak embereinek sorsa!
Bánom: hogy születtem … Boldog lennék ha Isten elvenne!”31 Tompa Mihály Szász Károly-
nak [Hanva, 1868. március 21.] „Teremtsetek nekem az élet alkonyára több, még több fényt,
dicsőséget, aranyat s hírnevet; azután kérdezzétek: miért adnám oda mindezt? feleletem ez
leend: egy évi jó egésségért!”
Tompa Mihály Lévay Józsefnek [Hanva, 1868. május 1. II. levél.] „Életem végének tragicus ese-
ménye. Lévay József barátomnak emlékül. Három év óta szenvedek szivbajban. Halálom esetére
barátimnak ezt a táviratot készitettem: Távirassék pesti barátaimnak Aranynak, Csengerynek,
Eötvösnek, Gyulainak, Szásznak végbúcsúm kimulásomkor. Kézszoritásom. Áldásom! Szenved-
tem; pihenek! Isten akaratja Amen! Találkozunk. – Tompa Mihály.” „Irtam boldog házasságom
20-ik évének első napján. Hanván maj 1. 1868.”32 Arany János Tompa Mihálynak Pest, 1868.
július 5. „Horác versének” általa mélyen átérzett igazságát küldi barátjának. „Darum! Sed levius
fit patientia, / Quidquid corrigere est nefas” – locus communisszá vált mondat.33
Búcsúlevelek: Arany Jánosnak, Csengery Antalnak, báró Eötvös Józsefnek, Gyulai Pálnak,
Jókai Mórnak, Lévay Józsefnek, Szász Károlynak.34 Arany János 1868. július 31-én kapta
meg Tompa Mihály búcsúlevelét. „Kifáradtam, pihenek. A lélek él: találkozunk!”
1868. július 30-án Tompa Mihály elhalálozott. Augusztus 2-án teljesült korábbi kijelentése.
„A hanvai pap hamvai, Hanván fognak elhamvadni!”35 Lelkész barátja, Szentpétery Sámuel
búcsúztatta, sírjánál káplánja (Csízi János) köszönt el tőle, a gyászszertartást a Gömör vár-
megyei tanítóegyesület énekkara kísérte, Soós Miklós ez alkalomra komponált énekével.

Barátai versben is őrizték emlékét Arany János: Tompa sírkövére 1-2. (1868) Szegény Mis-
ka sírkövére. (1869) Szász Károly: Tompa sírján. (1881) Lévay József: Tompa sírjánál.
(Hanva, 1893. július 30.) Tompa szobránál. (Rimaszombat, 1902. június 4.)

22 versmondó
 TANULMÁNYOK

„Tompa Mihály tetemén ez elomló szikla nem emlék; / Ő maradandóbbat tőn maga műve-
iben. / Csak jel: egész ország fájdalma kiért sajog egyre, / Hű fia drága porát e helyen őrzi
Gömör!” (Tompa sírkövére 1)

Jegyzetek

1. Gömörszőlős – 1906 előtt Poszoba – a szlovák határ mentén a Keleméri-patak völgyében, a Put-
noki dombságban található település, területe 8,77 km2, lakossága 89 fő (2015. I. 1. adat.) A trianoni
békediktátum e helységet is érintette, a falu határában húzódó földek, erdők Csehszlovákiához, a mai
Szlovákiához kerültek. E helyen érdemes említünk Tompa Mihály lelkészi hivatásának helységeit. Beje
(Behynce, 1971 óta Tornalja településrésze), Kelemér (Borsod-Abaúj-Zemplén megye, Putnoki járás),
Hanva (Chanava, Besztercebányai kerület, Rimaszombati járás). Kicsiny falvak, egymástól néhány ki-
lométer távolságra, Tompa korában nehezen megközelíthetően a világtól elzárva, posta Putnokon és
Tornalján működött. A térképre pillantva érzékelhetjük, hogy költőnk élete mily behatárolt területen
játszódott. A településneveket böngészve nemcsak életének egyes eseményeit idézhetjük fel, hanem az
irodalmi munkásságában megragadott múlt történéseit is.
2. „Tompa Mihály született 1817-ben szeptember 29-én Gömör megyének Rimaszombat nevű város-
ában. Gyermekkorát a Tiszavidékén Borsod alsó részében tölté, hol az alföld sajátosságai s népével
megösmerkedék. Iskolai pályáját kitűnöleg végzé Sárospatakon.” (Tompa Mihály önéletrajzi levele
Kertbeny Károlynak [Hanva, 1853.Tompa Mihály levelezése. I. 175. o.]) E helyen a költő születése napját
Szent Mihály ünnepére teszi, vélhetőleg az arkangyalhoz kapcsolódó hiedelemvilággal, népszokásokkal
való személyes kötődését kiemelve.
Tompa Mihály levelezése. I. 1839-től 1862-ig. II. 1863-tól 1868-ig. Akadémiai, Bp., 1964. Sajtó alá
rendezte és a jegyzeteket írta Bisztray Gyula. „Tompa levelezése kerek harminc esztendő magyar műve-
lődéstörténetét is jelenti. […] Ez a levelezés Tompát többféle vonatkozásban világítja meg. Elsősorban
az embert, a köztudatban alig ismert vonásaival: erős önérzetével, kíméletlen gúnyjával, szenvedélyei-
vel és indulataival, testi és lelki gyötrelmeivel. Megvilágítja a költőt, az írót, eszméivel, törekvéseivel,
pályatársaihoz és az irodalmi élet különböző tényezőihez való viszonyában. És végül jobban megis-
merjük a hazafit, aki a 40-es évek reformmozgalmaiban teljes meggyőződéssel vesz részt, 48–49-ben
beáll a küzdőtársak közé, az 50-es években egy nemzet aggodalmainak és reményeinek ad kifejezést,
a 60-as években pedig nagy felelősségtudattal védi és hirdeti a szabadság és függetlenség eszméit.” (I.
m. 5. o.) A fentiek figyelembevételével e tanulmányban nagy mértékben támaszkodtam Tompa Mihály
levelezésére. Az Arany Jánossal folytatott levelezése „papírtakarékossági okokból” e kiadványban nem
kapott helyett, az arra történő hivatkozások Arany János levelezésében találhatók. Arany János hátra-
hagyott iratai és levelezése. III. és IV. k. Arany János levelezése író-barátaival. Bp., 1888., 1889. A
költő életútjának követésében elsősorban Váczy János: Tompa Mihály életrajza (MTA, Bp., 1913.) volt
segítségemre az elszórtan található kisebb ismertetések mellett.
3. Tompa Mihály levelezése. II. „Függelék.” (458–461. o.) A Sárbogárdra írt levél i. m. I. 13–14. o.
4. I. m. I. 75. o. A Katalinnak írt levél uo. 17. o. A költő ez idő tájt jellemző hangulatára vö. Két madár
(1846) című költeményét.
5. Egy fákkal övezett házikó ábrázolása megtalálható a Tompa Mihály levelezése I. 6. sz. képmellékle-
tében. Az „erdei lak” Eperjes mellett. Vasárnapi Ujság, 1862. október 19.
6. Vö. Tompa Mihály levelezése I. 111–119. o. Idézet: 115., 422. o.
7. Ulubrae: „helység Latiumban, a pontini mocsároknál”. Finály Henrik: A latin nyelv szótára. Franklin-
Társulat, Bp., 1884. Reprint: Akadémiai, Bp., 2002. Horatius Összes művei Bede Anna fordításában.
Európa, Bp., 1989. 292–293. o.
8. A Pusztán a Pesti Röpívekben nem jelenhetett meg, a lapot elkobozták; a költő költeményét 1863-ban
átdolgozta, új címen, Egy alföldi új telepen vált ismertté. A gyászos jelen bemutatása mellett a haza
„feltámadásában” való bizonyosság is megfogalmazást nyer. „E nemzetnél erős az élet, / Mi el nem

versmondó 23
TANULMÁNYOK

veszhetünk!” (7. vsz. 3–4. sor.) Optimista végkicsengés: „A régi dal megszólal ismét… / S a gólya
visszatér!” (10. vsz. 7–8. sor.) Vö. Tornácomon (1851) utolsó versszaka: „Végtére elborúl s nyomasztó
nagy éj lesz; / A levert lélek egy sötét vágyat érez: / Nem élni! nem élni! / De egy-egy csillag gyúl a
felhőkben távol, / Fellobbanó fénye lelkünkig világol: / Remélni! remélni!”
9. Vö. Tompa Mihály levelezése I. 51–52. o. A görög έλπίς, a latin spes (nőnemű): remény, reménykedés,
vágyakozás, várakozás; megszemélyesítve: Remény.
10. I. m. 52. o.
11. I. m. 53–54. o.
12. I. m. 58–59., 415. o. „Csendesség leve, s mindnyájan vígyázva füleltek.” Vergilius: Aeneis. II. 1.
Ford. Baróti Szabó Dávid. „Csendbe merültek mind, arcuk figyelőn odafordult.” Ford. Lakatos István.
Vergilius Összes művei. Magyar Helikon, Bp., 1973. Az Aeneis vonatkozó helye (II. 1–III. 718) – „S
Aeneás atya kezdte a szót a magas kerevetről” – Trója pusztulását és a menekülők „hetedik nyara”
tartó vándorlását beszéli el. Bónis-Pogány Karolina szellemének (1857): „Híve, kit anyának neveznek:
/ Sebénél és fájdalminál, / Nemcsak borongtál, mint a felleg, / De enyhe csöppet hullatál! / Od’adtad
a gyöngyöt, gyémántot, / Az ezüstöt, az aranyat...” (5. vsz. 1–6. sor.) Tompa írta: „Bónis-Pogány Ka-
rolina derék, lelkes jó nő volt. Forradalomkor a gazdag, ízléses úrhölgy minden ezüstjét összeszedte s
beküldötte a magyar kormánynak, C (= Caroline) jegybetűt írván rá.” (Hazánk mindenkori fosztoga-
tóinak figyelmébe, az idők során meghaltak „emlékére”; így is lehet.) „Verseimet – folytatja a költő – e
lelkes, dicső nőnek ajánlottam.” A művelt hölgy értette és értékelte Tompa költészetét, mintegy ihletője,
szellemi társa volt. 1855. december 16-án, 34 évesen elhalálozott. Végrendeletében férje halála után a
költő fiára hagyta hatalmas birtokát, ha Tompa fia meghalna, örökös a „Magyarakadémia”. A férj sikere-
sen perelte a végrendeletet. Tompának az irigység jutott. Vö. Tompa Mihály levelezése I. 258., II. 527. o.
13. Arany János hátrahagyott iratai és levelezése. III. k. Bp., 1888. Arany János levelezése író-baráta-
ival. I. 55–58. o.
14. Acsády Ignácz: Széchy Mária 1610–1679. Magyar Történelmi Társulat, Bp., 1885.
15. A cím írásmódjainak ismertetésétől eltekintünk. A mű modern kiadása: Márssal társolkodó Murányi
Vénus. Balassi, Bp., 1998.
16. A Szemerének írt következő leveleket vö. Tompa Mihály levelezése I. 77–79., 83–84., 89–90.,
90–92., 94–96. o. Tompa Mihály Gräfenbergben gyógykezeltette magát 1848. május eleje és július 23.
között. Tompa Mihály Litkei Tóth Péternek Freywaldau, május 16. 1848: „három kell a vízcurához:
pénz, idő, türelem, mindenik elég nagy, de az utolsó legnagyobb adagban; […] sohase láttál ennyi cifra
nyomoruságot” (i. m. 81–82. o.). Élményeit megörökítette, vö. Graefenbergi Levelek (17 db, Életképek,
1848. augusztus), Graefenbergben (1848) című vers. A forradalmi eseményekben így nem vett részt,
néhány verse (Némuljatok meg…, Előre) jelezte elkötelezettségét. 1848 őszén a gömöri önkéntesek
tábori lelkészeként csatlakozott a szabadságharchoz. Október 30-án jelen volt Schwechatnál, a vesztes
csatánál.
17. Vö. Tompa Mihály levelezése I. 212–213., 433. o. „Ha annyira hatalmunkban (módunkban) lenne
feledni, mint hallgatni!” Tacitus: Iulius Agricola élete (2.): „ha a feledés ugyanúgy rajtunk múlnék, mint
a hallgatás.” Vö. Emlékezet. (1855)
18. Tompa Mihály Böszörményi Károlynak [Sárospatak, 1845. november 15. táján]: „Életem egyszí-
nű, érdektelen, mint a pusztán az avar; tudja a fene, tán vénülök, nem érdekel az élet és világ”. Tompa
Mihály Böszörményi Károlynak [Beje, 1847. április 10.]: „oly iszonyú elfásultság, részvétlenség kezd
rajtam erőt venni, hogy ha pár évig így tart, tökéletes ember- és világgyűlölő lettem.” Írja: „megnősülni
az élet célja”; „ez a cudar egykerekvágású élet is bánt némileg!” Tompa Mihály levelezése I. 49., 67.
o. Panaszkodása – élethelyzetére, betegségeire, melankóliájára, magányára – élete végéig kísérte. Né-
hány példa. Tompa Mihály Szemere Miklósnak Kelemér april 23. 1851. „Mindkét életem, a családi és
írói, igen csendesen középszerűen megyen. Egy istentelen faluba eldugva, kedvemszerinti emberek és
tarsaság nélkül unalmaskodom.” Tompa Mihály Szemere Miklósnak Hanva, okt. 1. 1852. Kerényi tra-
gikus halála kapcsán: „bizony barátom husz éves korában tudná, látná az ember: miről kell lemondania,

24 versmondó
 TANULMÁNYOK

s mik várják az életben? mikor várná be a 21-ik évet!” Tompa Mihály Szász Károlynak [Hanva, 1858.
június 19.] a hanvai magányáról ír, mely olyan „minő a temetőben szokott lenni”. „Nem járok sehova,
nem jár hozzám senki; nem tanúlok, nem dolgozom, nem olvasok semmit; irodalom, egyházi ügyek,
lapok, folyóiratok, könyvek, mozgalmak: ösmeretlen dolgok előttem.” Tompa Mihály Lévay Józsefnek
[Hanva, 1859. január 6.]: Az akadémiai tagság nem jelent már örömet, „sokkal több és nagyobbak hi-
ányoznak életem boldogságából: ez nem ád semmi örömet magában; ha boldog volnék, igen; de most
annyi mint semmi.” Tompa Mihály Szász Károlynak [Hanva 1859. március 8.]: Együttérzés Szászék
halva született gyermekéért. Nekik még van jövőjük. „A mi arczunk nem előre, hanem hátra a sir felé
van fordulva, hol mindenünk eltemetve van. Ah, barátom! milly irtóztató nehéz és hosszú ez az élet!”
„Én holt ember vagyok!” „én kivénültem már, kibetegedtem munkából és dicsőségből egyaránt.” Vö.
Tompa Mihály levelezése I. 134., 169., 292., 301., 311., 312. o. Tompa Mihály Szemere Miklósnak
[Hanva, 1866. február 28.]: Panasz betegségére, a sok orvosi vizsgálatra, hipochondernek tartják. „Ez
barátom, dantei tollra való sors, és állapot. Elmélkedni, olvasni, irni nem vagyok képes, még kártyázni
se; nincs nekem semmi a földön; csak az iszonyú gyilkoló idő; melyben mivé és hová lenni nem tudok.”
Tompa Mihály levelezése II. 99. o.
19. I. m. I. 183., 184. o.
20. I. m. I. 283., 284. o.
21. Tompa Mihály levelezése II. 43. o.
22. Tompa Mihály levelezése II. 145. o. A következő hivatkozásokat vö. i. m. 144–149., 153–154., 160. o.
23. Tompa Mihály levelezése II. 199. o. „Furcsa: hogy minden kis örömemről ugy elveszti előre a sors
az illatot s zománczot! Feleségem egy betűt sem ösmér a könyvből, így akartuk. Meglepni kívántam s
nem sikerűlt az se.” (Uo.)
24. I. m. 267–269. o. Utóiratban az „eszmegazdagság” kiemelése.
25. Tompa Mihály: Olajág. A fent hivatkozott kiadás, 65. o. A továbbiakban az oldalszámokat nem, csak
a fejezetcímeket jelölöm; a kötet anyaga hozzáférhető az OSZK honlapján.
26. Immanuel Kant: Az emberiség egyetemes történetének eszméje világpolgári szemszögből. IV. In: A
vallás a puszta ész határain belül és más írások. Gondolat, Bp., 1974. 61–89.o.
27. Lucius Annaeus Seneca: De brevitate vitae – Az élet rövidségéről. De tranquillitate animi – A lelki
nyugalomról. Seneca, Pécs, 1992. (Ford. Bollók János. Sorozatszerkesztő Dörömbözi János.)
28. Tompa Mihály levelezése II. 193. o.
29. I. m. II. 333–334. o. Tompa Mihály nagy tisztelettel viseltetett Eötvös iránt. Ennek szép példája
Szász Károlynak 1868. március 19-én kelt levelében: „Aztán a verset Eötvösnek add át, kijelentvén:
hogy költészetem utólsó 3 hajtása az övé, tartsa meg emlékül.” I. m. II. 323. o.
30. I. m. II. 291. o. Irodalmi végrendelet.
31. I. m. II. 320. o. (415. o. jegyzet kiemeli, hogy zavaros képzettársításai: „nyúzott ördög, nagybélű
szent, mézes kréta, andalgó hám tündér köszvény, megnyúzott víz, részeg hattyú […] forró jégcsap” stb.
Vörösmarty Vén cigány-reminiszcencia.) A következő levél: 325. o.
32. I. m. II. 356–357. o.
33. Horatius C. I. XXIV. 19–20. Ódák. I/24 Vergiliushoz /Quintilius Varus halálakor/ „Fájdalmad
szelidebb lesz, ha belényugodsz, / nem másíthatod úgyse meg.” Horatius Összes művei Bede Anna
fordításában. Európa, Bp., 1989. 38. o.
34. Tompa Mihály levelezése II. 372–374. o.
35.. Vö. Tompa Mihály levelezése I. 260., 440. o. Tompa Mihály A szentesi ref. egyháztanácsnak [Hanva,
1856. március 10.] Megköszönve a megtisztelő bizodalmat, udvariasan visszautasította a lelkészi szol-
gálatra való felkérést az ottani gyülekezetbe. A szentesi küldöttségnek (Horváth Ferenc főgondnok és
Kiss Sámuel elöljárósági tag), tett kijelentése a küldöttek beszámolója szerint: „Ő bizonyosan azt akarja,
hogy hamvát Hamva takarja.”
Elmélkedve Esztergom-Szamárhegyen 2017. nyarának számtalan magányos éjjelén, lejegyezve ez év
adventjén.

versmondó 25
TANULMÁNYOK

Weiner Sennyey Tibor

ARANY EPOSZUNK, AVAGY AZ ELVESZETT MAGYAR MITOLÓGIA
ÉS ELFELEJTETT EPIKUS HAGYOMÁNYUNK

Nem a Karácsonyt és nem a naptári Újévet, hanem a Fény Ünnepét, a téli napfordulót ünne-
pelték őseink, ebből is látszik, hogy itt kultúra-csere és kultúra-vesztés történt. Hová tűnt ily
nyomtalanul ez az ősi magyar hagyomány, amit a magyar ősköltészet őrzött? Milyen lehetett
a magyar őseposz, amely tárháza és kincsestára volt a magyar történelemnek, költészetnek
és ne féljünk kimondani: önismeretnek.

„Míg a nép sötéttől megborítva marad.”

Arany János: Toldi estéje. Hatodik ének. 37.

1.
Nem a Karácsonyt és nem a naptári Újévet, hanem a Fény Ünnepét, a téli napfordulót ün-
nepelték őseink, ebből is látszik, hogy itt kultúra-csere és kultúra-vesztés történt. Nem földi
hatalmakhoz, hanem égi jelekhez, vagyis a csillagokhoz igazították eleink saját idejük és
így ünnepeik is, amelyek az időt keretezik minden korban, ezért rendkívül fontosak. Mi sem
jellemzőbb, mintsem, hogy Krisztus születését később éppen erre az időszakra tették - sze-
rintem ugyanis fogalmuk sem volt a naptárkészítő egyházatyáknak, hogy  egészen pontosan
mikor született -, de a Gergely-naptár fordulóját is, éppen azért, mert a pogány napforduló-
ünnepek helyett adni kellett valamit. Mindkettőt pontatlanul, vagyis soha sem akkor és nem
azt ünnepeljük, amit több ezer éven át eleink, és más a hagyományból és ősi szellemiségből
részesülő népek. Amikor a Honfoglalás után a magyarok felvették a kereszténységet az nem
elsősorban az istenadta nép - avagy inkább törzsszövetség - akarata volt, hanem az ural-
kodóé, Vajké, a későbbi Szent Istváné. Nem hiszem, hogy ez a váltás konfliktus mentesen
történt.
Sőt, szerintem, amikor a Szent Jobbot tisztelik – ami önmagában elég morbid egy valódi
keresztény számára is –,  amennyiben komolyan veszik, hogy ez Szent István keze (és elte-
kintünk attól az apró információ morzsától, hogy Mária Terézia ragusai kalózoktól vásárol-
ta), akkor arra is kell, hogy gondoljanak, hogy ez a kéz saját népéből nem csak Koppányt,
hanem ezreket végeztetett ki, mindazokat, akik nem fogadták el őt uralkodónak és a keresz-
ténységet vallásnak az ősi szellemiség helyett.
A világi Egyházról beszélünk - és nem Jézus Krisztus eredeti elképzeléseiről -, amely saját
szemszögéből érthető módon „ráült” az ősi ünnepekre, hagyományokra, sajátjára cserélte
azokat,
itt kultúra-csere és kultúra-vesztés történt
hiszen egy néptől mindent el lehet venni - el is szoktak - egyedül szokásaikat, vagyis mélyen
beivódott tudását nem. Bár még erre is láttunk-látunk kísérleteket. A szokásjog amúgy is az
egyik legerősebb Magyarországon, s ha azt hallom, hogy valaki azt mondja: „Így szoktuk
meg!” - akkor inkább meghátrálok. Tudom, hogy ez az esszém is sokak szokásos komfort-
zónáját sértheti. Talán azért, mert tényleg
nem maradt ennek a népnek sok-sok évszázadon keresztül semmi, csak a szokásai.
26 versmondó
 TANULMÁNYOK

Ezért lehet, hogy Húsvétkor tojásokat festünk még mindig és locsolkodunk. Már aki. És
ezért lehet, hogy itt-ott még van Luca-szék készítés, Busó-járás, sorolhatnám, igaz utóbbiak
már egyre inkább csak néprajzosoknak valók és legfeljebb turistacsalogatók, mintsem élő
hagyományok.
Éppen ilyen a Betlehemezés is, melynek szép szokása, a pásztorok és a három királyok
történetének dramatikus felelevenítése Karácsonykor, valójában ráült egy régebbi szoká-
sunkra és kicserélte azt, mégpedig a regölést. A regölést eredetileg a téli napforduló ünne-
pével tartották, csak sokkal később, mikor már csodával határos módon fennmaradt romjait
gyűjtötték össze, a XIX. század végén és a XX. század derekán, főleg Sebestyén Gyula és
később a költő Nagy László - elsősorban pedig szűkebb hazámban Nyugat-Dunántúlon,
Vas megyében -, akkor már Karácsonykor regöltek. Azért Karácsonykor, mert csak így ma-
radhatott fent a szokás. Az eredeti szövegeket megváltoztatták, Vajk helyett Szent István
lett, akihez azért könyörögtek, hogy kegyelmezzen a csodafiú szarvasnak. Azért változtatták
meg az eredeti szövegeket, mert csak így maradhatott fent a szokás. Nincs ennél a könyör-
gésnél beszédesebb.
Aztán a huszadik század felfalta az utolsó regösöket is, senki vagy csak nagyon-nagyon
kevesen regölnek, s azok a regösök, akik regöltek is, csak
igen kevesen tudták, hogy valójában egyszerre végeznek mágikus cselekedet, amikor a gaz-
dát éberségre intik, felébresztik és regölik, vagyis ismétlik el az elveszett nemzeti eposz és
elfelejtett szellemiség töredékeit.
Ezt a nemzeti eposzt, ezt az elfelejtett szellemiséget már legnagyobb magyar költőnk,
Arany János is kereste.

2.
„Valahányszor idegen népköltészet egy-egy régi maradványa kerül kezembe, mindig elbo-
rultan kérdem magamtól: volt-e nekünk valaha ős eredeti eposzunk?”
- írta Arany János 1857-ben a Naiv eposzunk című tanulmányában, és ezzel a kérdéssel
megindított egy másfélszáz éven át hömpölygő vitafolyamot, amelybe költők és irodalmá-
rok, nyelvtudósok és történészek, hagyományőrzők és folkloristák csatlakoztak be, irdatlan
anyagot teremtve, amelynek bizonyíthatóan „őseredeti” alapjai igen csekélyek és már Arany
említett tanulmányában körülírattak. Arany János eltűnődve részint a korábbi évtizedekben
Elias Lönnrot által összegyűjtött, napvilágot látott és nagy sikert aratott Kalevalán és XIII.
századi hamisított cseh hőskölteményeken, tehát korábbi korok és más népek ősi költésze-
tén merengve, de a magyar költészetet és történelmet behatóan ismerve, arra jutott, hogy
„(…) költők egész raja, osztálya létezett, mely az énekszerzést szakmányul űzte.”
Felteszi a kérdést, hogy
mégis hová tűnt ily nyomtalanul ez a magyar ősköltészet, amely tárháza és kincsestára le-
hetne a magyar történelemnek, költészetnek és ne féljünk kimondani: önismeretnek?
Vajon a mohácsi vész, vagy más történelmi tragédia söpörte el nyomtalanul azokat hősi
énekeket, amelyeket Galeotto szerint még Mátyás udvarában is énekeltek? Persze későbbi

versmondó 27
TANULMÁNYOK

korok tudósai úgy vélik, hogy Mátyás udvarában nem énekelhettek őseposzokat, de hát
melyikünk volt ott, hogy ebben egészen biztosak lehessünk? Arany úgy érzi, mert azt nem
mondhatjuk, hogy tudja, szóval úgy érzi, hogy Mátyás udvarában még ezeket az ősi dalokat
énekelhették, de Mohács után mindez darabjaira hull, s legjobb esetben népmese, népbal-
lada lesz.
Mintha a tudatos tudatból, a tudatos emlékezetből valamit szánt-szándékkal és nem csak
egyszer, hanem többszörösen lenyomnánk a tudattalan és ösztönös szintre,
hogy ott, mint egy ködös álom-szelleme éljen, századokon át, s abból próbálnánk meg re-
konstruálni az egykori tudatos rétegeket, amelyeket már évszázadokon át a kollektív tudat-
talan hömpölygő óceánja borított be.
A tudatos költői megformáltság emlékezetben tartja a történeteket, ahogy maga Arany János
mondja:
„E hajlam a népileg naiv elbeszéléseket is kitűnően jellemzi; sőt éppen e költői idom az,
mely a hagyományos mondákat írás segélye nélkül, nemzedékről-nemzedékre átörökíteni
képes; e nélkül a puszta tények laza csoportja vajmi könnyen széthullna az emlékezetből.”
Márpedig a magyar ősmúltat, eredetet éppen ilyen puszta tények laza csoportja tartja ös�-
sze, s a lényeges elemek legtöbbje már kiesett az emlékezetből, vagy felülíratott a jelenko-
rok eszméivel.
Mindig akartak valamit a magyar történelemtől, különösen az őstörténettől. Elsősorban
azt, amit minden nemzet:
megindokolni nagyságunkat, dicsőségünket, származásunkat, szóval mindenképpen valami-
féle jelenkori elképzelést visszavetíteni.
Önmagában ez még inspiráló is lehetett volna, az azonban, hogy most minderről beszélni
veszélyes éppen abból fakad, hogy magyarnak túllépni magyarságán, vagy kitekinteni belő-
le mindig nehezebb, mint beleragadni abba. Pedig
attól még senki sem lett kevésbé magyar, ha megtanulta megérteni a többi népet, megtanult
más nézőpontból is szemlélni.

Sőt, azt látjuk, hogy az igazán nagy magyar megvalósítók éppen ebben különböznek.
    Körösi Csoma Sándor például az őshaza keresésére indult, míg végül eljutott Tibetbe és
a dharmát találta meg.
    Mit csinált?
    Hazajött?
    Feladta?
    Csalódott?
    Dehogy,
Elsajátította és elérhetővé tette valamennyiünk számára a dharmát. Felmutatta, hogy sze-
rinte az ősi tudásnak és a magyarságnak kapcsolata kellett hogy legyen. Ezt persze vitathat-
juk, de egészen könnyen be is láthatjuk, hogy

28 versmondó
 TANULMÁNYOK

az őshazától induló, fél Ázsián átvonuló ősmagyaroknak nem csak különböző népekkel, sok-
féle nyelvi közeggel, de különböző spirituális hagyományokkal is kellett találkoznia.
Így tehát az őseredetei sámáni-táltosi hagyomány szellemisége, hamar beoltódott az egyis-
tenhittel, hacsak nem „eredetileg” is egyistenhívő nép volt a magyar, majd pedig átveszi a
kettős fejedelemséget a kazároktól, találkozik a zsidósággal a kabarok által, s végül a nyu-
gati és keleti kereszténységgel is.
De ne gondoljuk, hogy nem ismerték az északi népek hitvilágát például ugyanúgy mint
mást, hiszen az északi Sagákban találunk egy Tyrker nevű hőst, aki egyes feltételezések sze-
rint magyar volt, s aki egészen Amerikáig eljutott a viking hajósokkal ebben az ősi korban.
Miért éppen a Buddha tanításai kerülték volna el a vándorló magyarságot? Mindennel
és mindenkivel találkozhattak. Dicsőséges vagy katasztrofális volt-e a messzi múlt, amely
végül az ezer évvel ezelőtti magyar államalapítással lép egy újabb korszakába? Nem tűnik
lényeges kérdésnek, s most még félre is visz vizsgálatunk tárgyától, amely annak a kérdés-
nek a megválaszolását tűzte ki célul, hogy
volt-e és hogy vajon miről szólhatott a magyar őseposz?
  Arany János válasza óvatos, de mégis meghatározó, mert azt engedi sejtetni, hogy lennie
kellett, csakhogy valami történt és ezért elveszett. Szerinte elsősorban az történt, hogy nép
és egyén különvált.
„(…) írott költészetünk mindjárt eleve különvált a népiestől, lenézte és megtagadta ezt, s
míg ezáltal az utóbbinak lassú hervadását, majdnem végenyészetét idézte elő, önmagát is
megfosztotta az egyedül biztos alaptól, melyen a nemzeti költészet csarnoka emelkedhetik.”
Majd felteszi a jövőbe mutató és megválaszolhatatlan kérdést:
„Fogunk-e mi utódok, ez alap hiányában, az elbeszélő költészet terén valami jóravalót hoz-
ni létre? Nem tudom.”
Mindeközben tanulmányában kijelöli azokat a személyeket, akik körül „foroghatott” egy-
kori és feltételezett hőseposzunk, s ez elsősorban Arany János szerint Árpád, Lehel, Bulcsú
és Botond lehetett, hiszen a mondai hagyomány az ő alakjaik körül rajzolódik ki a legin-
kább, de végül mégis a Toldi-mondakörnél köt ki, s jut el addig, hogy „míg a nép sötéttől
megborítva marad” addig itt tovább lépni nem lehet.

3.
Márpedig ezerévnyi egyhelyben toporgás után tovább kellene lépni, még akkor is, ha volt
néhány igen figyelemre méltó kísérlet. Különösen a XIX. század költészetében, mint éppen
Arany Toldi-trilógiája vagy Vörösmarty Zalán futása, s bár a XX. századi filológia is igye-
kezett érdemben hozzászólni a kérdéshez, az igazság azonban az, hogy mire tudásunk meg-
lett volna ahhoz, hogy - mint például Elias Lönnrot a Kalevalát - összeállítsuk az őseposzt,
már egyáltalán nem volt poétikai feladat egy ilyen ős-költemény rekonstruálása a magyar
költők számára.
S bár Juhász Ferenc és Weöres Sándor másféleképpen, de mindketten mitikus ősrétegekbe
hatoltak, mégis csak az egyetlen Nagy László az, akinél nép és egyén, ösztönösség és tuda-
tosság, hagyomány és egyéni invenció találkozásából régi-újat teremtett.

versmondó 29
TANULMÁNYOK

Azonban ezen a ponton tisztáznunk kell, hogy

egészen pontosan mit is keresünk? Eposzt? Mitológiát? Történetet? Eredetet? Öndefiníciót?
Mi sem jellemzőbb, mint hogy ezek folyvást összekeverednek.
Úgy vegyítjük a túlzott nemzeti önbecsülést a történelmi felülértékeléssel, mint nyári estén
könnyű fehérbort frissítő szódával, s kicsiny vigasz, hogy ezzel mások is így vannak. Talán
helyesen járunk el, ha azt mondjuk, hogy azok, akikről most beszélünk egyszerre vagyunk
mi és egyáltalán nem vagyunk mi. Mi azok vagyunk, amit mi cselekszünk, gondolunk,
érzünk, ők pedig, régi korok régen elmúlt emberei, azok voltak, amit ők cselekedtek, gon-
doltak és éreztek. Mégis van közünk egymáshoz, s az ő döntéseik meghatározzák részben a
mi sorsunkat is. Ki tudja?
Még az is lehet, hogy valóban létezik olyan, hogy néplélek, s egyáltalán nem véletlen,
hogy valaki valamely népbe születik, adott esetben a magyarba. Dolga van ott, ahogy dolga
van családjában, egyéni életében.
Legalábbis a spirituális úton lévő emberek így tartják, s nem gond, ha ebben nem hiszünk,
elég annyi, hogy közünk van ahhoz, hogy kik voltak őseink, mit gondoltak, milyenek vol-
tak, miben hittek. Éppen ezért csodálatos, ahogy újra és újra összekeveredik nyelv és eredet
kérdése. Sajnovicsnak azt az északi kirándulását meg nem bocsájthatják a dicső hun-múlt-
ban hívők, pedig szerintem kevésbé kínos a finn-ugor örökség, mint sok ködös vízió, s való-
színűleg valamilyen formában a kapcsolódás mind az uráli, mind az altáji népekhez szoros
lehet. De összerakni, hogy nekünk kik inkább a rokonaink, kik kevésbé, kik nyelvben és kik
vérszerint, megint csak olyan kérdés, amely messzire elvisz eredeti kérdésünktől.
Mi volt az eredeti kérdés? Az, hogy vajon volt-e ősepikai hagyományunk? Volt-e őskölté-
szetünk? Miről szólhatott ez az ősköltészet?
Éltek-e és ha éltek, akkor miről énekeltek ősi költőink?
Vázoljuk fel röviden és szorosan - és természetesen vitathatóan -, azt az őstörténeti vázla-
tot, amely ennek az ősköltészetnek háttere lehetett.
A legtöbb őstörténet egyetért abban, hogy az Urál hegység keleti oldalán lehetett az uráli
őshaza, ahol három-négyezer évvel ezelőtt az uráli ősnép(ek) erdőségben élhettek, s halá-
szással és vadászattal foglalkoztak. Erdei népek voltak a mélységes és távoli őskorokban élt
őseink, akik még magyaroknak sem igazán hívhatták magukat, hiszen nem csak magyarok
voltak. Hosszú idő után aztán - kétezer-ötszáz évvel ezelőtt körülbelül - az ősmagyar törzsek
átkelnek az Urál hegységen, s annak nyugati oldalán letelepednek.
Ez az, amit a későbbi korokban Magna Hungariának neveznek, s ez az, amit 1236-ban Juli-
anus barát megtalál, s ahol még magyarul tudott beszélni a hátramaradt népekkel, s ahol hírt
kap a közelgő tatár veszedelemről. S nem mellesleg vagy ez, vagy pedig az ujgurok lakta
Tarim-basin medence lehet az a terület, amit Kőrösi Csoma Sándor keresett.
Itt válunk lovas-nomád néppé, s innen vándorolnak tovább őseink Levédiába (cca. 670)
és Etelközbe, ahol kapcsolatba kerülnek a Kazár kaganátussal, majd nem sokkal később
konfliktusba is. Ezek közül a kazárok közül válnak ki a kabarok, vagy fekete magyarok,
akik a magyarokhoz csatlakozva, akárcsak a székelyek korábban, tovább vándorolnak és
beolvadnak a magyarságba.         

30 versmondó
 TANULMÁNYOK

Megjegyzendő, hogy a magyarság tehát már a vándorlások során sokféle törzsből, sokféle
népből verődött össze, ami a honfoglalás után az itt élő avar és szláv népekkel, vagy később
a jászokkal és a kunokkal például tovább bővült.
A hét törzs - valószínűleg tehát többen voltak, mint heten - Vereckén keresztül kettős, vagy
még inkább többszörös honfoglalással meghódították a korán sem üres vagy lakatlan Kár-
pát-medencét.
A vándorlások nem csak merő kalandvágyból, hanem sokszor a besenyők, a kazárok vagy
más népek elől való menekülésként is felfoghatóak, de úgy is, mint egy nép valódi vándorlá-
sa az áhított béke és haza iránt. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy a magyarság egyszerre
volt harcos, állattartó (sőt, később földművelő) nép is, akárcsak a többi nomád nép, s ezek-
ben a vándorlásokban közre játszott a hadizsákmány, a rabolt kincs reménye is, így a
amit mi engedékenyen „kalandozásoknak” hívunk, s ami a 862-től mintegy 970-ig tartó idő-
szakot jelenti, s legkevesebb negyvenkét hadjáratot foglal magába, az könnyen lehet, hogy a
korabeli európai népeknek inkább tűnhetett rabló hadjáratnak.
    Ennek az időszaknak az egyik csúcspontja az ausburgi csata, amely 955. augusztus 10-
én vette kezdetét. Ez az a csata, ahol az Arany János által emlegetett Lehel vezér vereséget
szenved és megölik, ahol a magyar csapatok szembekerülnek a német páncélos lovagokkal,
s ahol világossá válik, hogy az eddigi stratégia nem tartható.
   Vissza nincs út, tovább nem lehet menni.
   Géza ezt pontosan felismerte, de nagy tervét fia Vajk, vagyis a későbbi Szent István király
valósítja meg.
Megtörténik az államalapítás, Bizánc helyett Rómát választják őseink vezetői, de ami még
ennél is fontosabb esetünkben az az, hogy az ősi szellemiség helyett a kereszténységet.
    Vajon milyen lehetett a kereszténység előtt, az ősi szellemiség idején a vers? Hogyan és
mit énekelhettek a téli napforduló alkalmával a regös-sámánok? Talán így:
Ébredj ember, ébredj, Ősi földből jöttem
Hej regö-rejtem! Regét rejtegetni,
Ébredj asszony, ébredj! Szívet nyitogatni,
Hej regö-rejtem. Lelket gyógyítgatni.
Ébredj gyermek, ébredj,
Hej regö-rejtem. Gyógyítson meg engem

A ti ébredéstek,
Áldás szálljon rátok,
Ébredéstek fénye
Áldott legyen háztok,
Terülj-terülj asztal,
Teljen teli minden! A ti adománytok,
Azt is megadhatja Amit nekem adtok
Tengerégnyi Isten. Az én boldogságom.

Nem vagyok én rabló, Éj sötét sátra

Csak regemondó. ránk kerekedik
versmondó 31
TANULMÁNYOK

Csodafiú szarvas Hej regö-rejtem.

felemelkedik.
Rótt örök-régi törvény Lángra lobbant
Hej regö-rejtem.
Csodafiú szarvas
Csodafiú szarvas
regét mondat
ezer ága-boga,
Mostan hallgass
homloka közepén
Ébredj ember, ébredj,
ragyogó fáklya
Hej regö-rejtem!
Rótt örök-régi törvény
Ez az a pillanat, amikor valószínűleg az őseposz, a valódi őstudás a nemzet tudatalattijába
süllyed, amikor az ősköltők, ősénekesek egymás után pusztulnak el vagy lesznek keresztény
szerzetessé. Valószínűbb azonban, hogy
az őstudás ezekkel a sámán-regösökkel, táltos-varázslókkal, gyógyító-füvesasszonyokkal
behúzódik a Kárpát-medence sűrű erdeibe, mély mocsaraiba, elrejtett zugaiba, s ott tud
fennmaradni, ahol a legkevésbé keresnék: az erdők mélyén.
Az uráli őshaza erdei ősnépe ezerötszáz esztendőnyi vándorlás és hazakeresés után, mikor
végre hazát talál, akkor az új vallás és megfelelni vágyás miatt üldözötté lett, s visszahúzó-
dik az erdőkbe és a mélytudatba.
Az ősköltők őskölteményeit talán nem csak énekelték, hanem rovásírással, az ősi magyar
írással fákra véshették, s az ősi magyar könyvtár könyvei és könyvtárai valójában erdők
voltak. Amikor ezeket a „pogány” hagyományokat üldözték István király parancsára, akkor
nem csak az eretnek dalnokokat ölték meg, hanem rovott múltunkat, erdőket, rovott köny-
veket gyújtottak fel, pusztítottak el.
A regös énekek telis-tele vannak István királyhoz forduló fohászkodással, amelyben azért
könyörögnek, hogy ne ölje meg a „csodafiúszarvast”. Ebből az egyik számomra legkifeje-
zőbb ének így hangzik:

Amott van egy rezgő tó

hagy legelésszen, hagy legelésszen
Azt is felverte az apró sásos,
hagy legelésszen, hagy legelésszen
Arra is rászokván csodafiú szarvas
hagy legelésszen, hagy legelésszen
azt is meglátta már, Vajk fejedelem,
hagy legelésszen, hagy legelésszen
Ne öld el őtet, ne öljed őket, Vajk fejedelem,
hagy legelésszen, hagy legelésszen
Én lettem végül csodafiú szarvas
hagy legelésszek, hagy legelésszek,
szarvam van már, ezer szarvam,
hagy legelésszek, hagy legelésszek,

32 versmondó
 TANULMÁNYOK

szarvam hegyén ezer égő gyertya,

hagy lángoljon, hagy lángoljon.
Tengerégnyi Isten küldött engem,
hogy legelésszek, hogy legelésszek,
két vesémen most két arany kérész
hagy legelésszek, hagy legelésszek.
Azt is megláttad már, Vajk fejedelem,
hagy legelésszek, hagy legelésszek
Ne öljed néped, Vajk fejedelem,
hagy legelésszen, hagy legelésszen.

Itt még Vajknak nevezik Istvánt, s hozzá könyörögnek, hogy kegyelmezzen. Talán ebben
az időben még megragadható lett volna a teljes rege, az ősrege, az elképzelt Arany-eposz,
amely magába foglalhatta az említett kalandozások végét, de emlékeztetett valami sokkal
korábbira, egészen pontosan arra, hogy a magyarok honnan és hogyan kerültek ide, kik
voltak, miben hittek és mit tudtak.

4.
Az Alföldön elpusztult minden a későbbi korok tatár-török dúlásai során, s ezt maga Arany
János is fájlalja tanulmányában, de
a székely népballadákban, énekekben, vas megyei regölésekben, hansági gyűjtésekben, s
más, hasonló népi töredékekben ott rejtőznek azok a rezgések, amelyek egy őseposz távoli
és megkopott visszhangjai.
Sebestyén Gyula és a saját magam és családom - a Sennyey család ősi, vas megyei csa-
lád, igen kiterjedt, többévszázados levelezéssel - vas megyei gyűjtései azok, amelyekből
kiindulhattam, de mielőtt azonban a filológiából költészetet teremtenénk, két példát kell
megértenünk okulásul, amelyből egyik sem magyar.
Az első példámhoz nagyon messzire kell mennünk. Ez az, amit ifjúkorom kalandvágya
sodort elém, s eléggé elmerültem benne, hogy meglássam a messziségben a hasonlóságot.

Az indiai hagyománnyal foglalkozó irodalomtörténet mindig is kereste az ős-Mahábháratat,

amely az elképesztően hosszúra és hatalmasra terjedt indiai eposz magja. De sosem találták.
Az indiai szubkontinens teljes és hihetetlenül gazdag epikus hagyományát átkutatták, de
rossz helyen keresték, ugyanis nem Indiában, hanem Indonéziában volt. Kétezer évvel ez-
előtt indiai bráhminok érik el Jáva szigetét, akik a védák tudását és a Mahábhárata magját
viszik magukkal, s oltják be a spirituálisan nyitott jávai népek lelkébe.
Amikor a magyarok ősei kalandoztak és államot alapítottak, ugyanabban az időben Já-
ván virágzó hindu és buddhista királyságok építették legszebb templomaikat és a világon
egyedülálló módon létrehoztak egy külön nyelvet a költészet jógájához. Ez a nyelv a kawi,
amely bár ójávai nyelvi alapokra épült, de szanszkrit és páli szavakkal dolgozik, elsősorban
azért, hogy a költők és hallgatóságuk a költemény hatására elérjék a „langö” állapotát, azt
a közös extázist, amit egyes hagyományokban katarzisnak, míg másutt - vagyis nálunk - ré-
vülésnek hívtak.

versmondó 33
TANULMÁNYOK

Ezen a nyelven írják le költői hagyományukat, főleg epikus formában, s ebből a Ramayana
mellett - melyben nem mellesleg két testvér egy szarvast üldöz - a legfontosabb a
Bharatayuddha, amely nem más, mint az ős-Mahábhárata. 
Miért mondom mindezt el?
Azért, mert amikor a hindu-buddhista királyságokat elsöpri a XV. században a terjeszkedő
iszlám, akkor ezek az eposzok a folklórba olvadtak, s maradtak meg a wayang-bábjátékok,
a táncok és énekek szintjén napjainkig, igaz már nem soká. A jávaiak és a balinézek kö-
zül néhányan még tudják, hogy az ősi kawi költeményekben mágikus erő van, például az
említett Bharatayuddhát csak nagyon nagy háborúk idején merik előadni, hiszen témája a
legnagyobb háború, s célja a jó győzelmének bemutatása. A kawik, Jáva eltűnt költői még
tudták, hogy a kimondott szónak teremtő ereje van, különösen a langö, katarzis vagy révült
állapotban énekelt költeményeknek.
2006-tól 2013-ig három alkalommal utaztam és kutattam hónapokig Jáván és Balin, s ki-
mondottan a kawi költészetet kerestem, gyűjtöttem és ismertem meg. Harmadik utamon ért
a hír, hogy e költeményeket már az indonéz felsőoktatásban nem tanítják, hiszen az iszlám
számára nem érdekes, sőt veszélyes a hindu-buddhista hagyomány.
Mindezt
csak azért meséltem el, hogy érthető legyen, hogy még napjainkban is folyik a kultúra-vál-
tás, ami egyben hagyomány-vesztéssel is jár.
Talán nem túlzok nagyon, hogyha azt mondom, hogy ma a világon csak néhány ember él,
aki átlátja micsoda szellemi katasztrófa zajlik a szemünk láttára Jáván, s abból az egyik én
vagyok.
Éppen így
a korban nagyon kevesen érthették meg, hogy a magyar őseposz és hagyomány eltűnése
veszteség, méghozzá pótolhatatlan veszteség.
A szellemi emberek alighanem ezt átlátták, nem volt idejük megérkezni, az egyik hagyo-
mányt eldobtuk, s a másikat - a keresztényt - mindmáig nem teljesen sikerült elsajátítani,
éppen ezért talán nem túloz Nádor Judit Sámánság - A mágia gyakorlata című könyvében,
amikor azt írja
„(…) a honfoglalók változatos összetétele és viszonylag nagy száma, valamint a Kárpát-
medence mérete és bonyolult energiaképlete miatt – területén két, egymástól nagyon eltérő
karakterű térségi géniusz osztozik – az integráló szertartássorozat éveket, sőt talán évtize-
deket igényelt volna.”  
Tanulság ebből a történetből, hogy még napjainkban is tűnhetnek el ősi hagyományok és
tűnnek is, elsősorban a tudatlanság, s az abból fakadó gyűlölet és harag miatt.
Ezer esztendővel ezelőtt egy-egy ilyen hagyomány-váltás, hagyomány-eltüntetés nem lehe-
tett kevésbé fájdalmas.
  Az őseposz hiányát nem csak Vörösmarty és Arany érezte, hanem

34 versmondó
 TANULMÁNYOK

az egész magyarság történetén végigvonul a meghatározó és közös emlékezet, közös tudás

elvesztése.
A finnek Kalevalája a svédeknek és oroszoknak kitett kis nép nagy erejét tartotta meg, de
az indiai Mahábhárata egy egész szubkontinens tízezer népének adott közös emlékezetet
és kulturális horizontot. Amikor tehát az őseposzról beszélünk, akkor egyszerre beszélünk
költészetről, kultúráról, identitásról, hagyományról, sőt mágiáról is.
A második külföldi példám, amely segíthet nem csak megérteni jelenlegi helyzetünket, de
tovább is mozdíthat: az a kiváló filológus és még kiválóbb angol író J. R. R. Tolkien egyik
dolgozata és hozzá kapcsolt „fordítása” vagy pontosabban átköltése, amit még egyetemista
korában írt, 1916-ban.
Ez volt a finn Kalevala alapján írott Kullervo története, amely Tolkient legalább annyira
inspirálta, mint később a Beowulf, az óangol epika, s vezette arra, hogy megalkossa saját
eposzát, amely ma már világszerte ismert, közös kulturális kincs.
A Kullervo története a Kalevala egyik legsötétebb magja, amely arról szól, hogy a bosszú-
vágy még a legjobb szándékú hősöket is hasonlóvá teszi ellenfeleikhez, azaz gonosszá. A
legfontosabb azonban, és ami Tolkient is megragadta, hogy az egész történet úgy kezdődik,
hogy
akkor történt mindez, amikor „még a mágia is újnak számított”.
E messzi múltba, ősiségbe révedés, őskorok hagyománya, s a mágia jelenléte Tolkien
zseniális költői elméjét csodálatos teremtésre ihlette. Így lett filológiából költészet, s ez
egy nagyon pozitív példa. Amikor tehát elképzelem az őseposzt, a vas megyei regösök ha-
gyományából indulok ki, különösen attól inspirálva, amit Indonéziában a kawik kapcsán
tapasztaltam, de az a példa lebeg előttem, amit Tolkien száz esztendővel ezelőtt végbevitt
Angliában a finn Kalevala egy története kapcsán.
Így tehát találnom kellett egy ezer esztendővel ezelőtti énekest, el kellett neveznem, s arra
jutottam, hogy szeretett hangszeremről Tilinkónak hívom majd.
Csúfoltam és dicsértem, és kértem, hogy kezdjen már el végre énekelni. Most már csak azt
kell megvárnom, hogy vajon folytatja-e és ha igen, hogyan? Addig is én kérlelem eképpen:

Mesélj-mesélj, mesélj kicsi Tilinkó,

Mond el-mond el, hogy volt, mint volt,
Dalolj nékünk-sípolj nékünk, védj meg-óvj meg,
Hangod védjen, körbe végyen, óvjon-védjen
Tilinkó-tilinkó-tilinkó.

Máknyimak vagy, aprócska vagy, Tilinkó,

Átférsz záron, átférsz fülön, mindenütt.

Hozd ki nékünk-hozd fel nékünk régi kincsünk-
Titkos kincsünk, belső kincsünk, segíts nekünk
Tilinkó-tilinkó-tilinkó.

versmondó 35
TANULMÁNYOK

Felhasznált irodalom:
Arany János: Naiv eposzunk.
Sebestyén Gyula: A regösök Budapest, 1902. (Magyar népköltési gyűjtemény. Új folyam.
V. Ism. a Magyar Szemle, Uránia, Magyarország, Egyet. Kritikai Lapok, Religio mell.,
1904. Erdélyi Múzeum, 1906. Revue Critique.)
Szörényi László: Hogy gondozd a nemzetedet?. Mórocz Zsolt beszélgetése Szörényi Lász-
ló irodalomtörténésszel. Hitel.
Erdődy János: Küzdelem a tengerekért – A nagy felfedező utazások kora; Móra Ferenc
Könyvkiadó, Budapest, 1981., 10-11. old.
Katona Imre: Elveszett Naiv Eposzunk (A Magyar Hősepika)
Szegedy-Maszák Mihály: „Népies-nemzeti”, „nemzeti klasszicizmus” – a nemzeti iroda-
lom hagyományközösségi szemlélete. A magyar irodalom történetei II. Gondolat.
Nádor Judit: Sámánság - A mágia gyakorlata. Akadémiai. 1998.
Voigt Vilmos: A magyar hősepika kezdetei (I.n.: „Nem sűlyed az emberiség!”... Album
amicorum Szörényi László LX. születésnapjára. MTA Irodalomtudományi Intézet Buda-
pest, 2007.)
J. R. R. Tolkien: Kullervo története. Európa. 2017.
Az esszé korábbi, előadás-változata elhangzott az Arany János Alapítvány által szervezett
konferencián, Arany János születésének 200. évfordulója alkalmából 2017. november 16-án
a Magyar Írószövetségben.
FORRÁS:http://drot.eu/article/arany-eposzunk-avagy-az-elveszett-magyar-mitologia-es-
elfelejtett-epikus-hagyomanyunk

Kőrösi Csoma Tibetben, 1953

36 versmondó
 KÖNYVAJÁNLÓ

Michel Zink
A TRABADÚROK,
L’Harmattan Kiadó, 2017
A kötetet Rajnavölgyi Géza fordította

Amikor azt olvassuk, hogy

„Még nyílnak a völgyben a kerti virágok…”
vagy azt, hogy
„Az éjjel hazafelé mentem,
éreztem bársony nesz inog…”
akkor az a vers úgy kezdődik, ahogyan a trubadúrok nyolc-
száz évvel ezelőtt nyitották a dalaikat - egy természeti kép-
pel. Mert ők jöttek rá, hogy a legszemélyesebb gondjaik,
gondolataik megjelenítését mennyire jól lehet indítani a ta-
vasz vagy akár az ősz, a mindenki által jól ismert virágok,
fák, madarak, patakok felidézésével.
Mint a felröppenő, majd visszahanyatló pacsirta képével,
ahogyan Bernart de Ventadorn teszi a legismertebb truba-
dúrdalban, és ahogyan Weöres Sándor azt magyarra fordí-
totta:

„Látok pacsirtát, csapdosó

örömmel szárnyal nap fele,
majd önfeledten zuhanó,
mert édes érzést rejt szive…”

Ezt a képet – amint a könyvből kiderül – a bár nem egykorú, de nem sokkal későbbi magya-
rázók a szerelmese elébe siető, és őt ágyára maga fölé vonó hölgy képével azonosították.
Hogy azután ez a bevezetés utat nyisson a költő fájdalmának, kiábrándultságának a szere-
lemből, hiszen az imádott hölgy nem őt, hanem azt a másikat szereti.

A könyv szerzője, aki a középkori irodalom legkiválóbb szakértői közé tartozik, munkájá-
nak a Költői történet alcímet adta. Hangsúlyozva ezzel, hogy a rendszerező irodalomtörténet
helyett az alkotókat, az őket foglalkoztató gondolatokat, az őket feszítő érzéseket és ennek
az egykori nagy költészetnek a belső mozgásait kívánja előtérbe állítani. Nem hallgatja el
azt sem, hogy közelebb szeretné hozni ezt a régi költészetet a mai versolvasóhoz. A kötetet
bőven gazdagítják a versidézetek, sőt néhány költeményt teljes egészében is megtalálunk
oldalain.
Michel Zink könyve nem helyettesíti a trubadúrköltészet antológiáját. Ilyen viszont több is
megjelent az elmúlt években. Képes Júlia „Vágyba felöltözve, ruhátlan” című vagy Báthori
Csaba „Hódolat és hódítás” című saját fordításkötete mellett „A tavaszidő édessége” és az
„Udvariatlan szerelem” (Bánki Éva, Ladányi-Thuróczy Csilla és Szigeti Csaba szerkeszté-
sében) az egész nyugat-európai középkor világi lírájából ad bőséges válogatást.
 (Szerk.)

versmondó 37
KÖNYVAJÁNLÓ

NYITÁNY

A trubadúrokat olvasva a költészet forrásához térünk vissza, egy igényes költészet forrásá-
hoz. Ám a trubadúr szó még nagyobb utat tett meg, mint maguk a trubadúrok, akik pedig
nagy utazók voltak. Mi minden rakódott rá, mi minden torzította el ezt a szót az évszázadok
folyamán! Manapság éppúgy jelölheti a XVIII. század legvégének trubadúr-stílusát1 vagy
egy szakállas gitárost a kifutó XX. századból, mint azokat a XII. századi költőket, akik némi
bizonytalankodás után így nevezték magukat. És a bizonytalankodásnak volt oka, hiszen ezt
az asszociációt,2 amely nem is annyira magától értetődő, mint ahogyan gondolnánk, az igazi
trubadúroknak köszönhetjük.
Szükséges felidéznünk? A trubadúrok azok a költők, akiknek a legrégibb költeményeket
köszönhetjük, melyek egy modern európai nyelven, pontosabban egy újlatin, vagyis a be-
szélt latinból kialakult nyelven őrződtek meg teljes egészükben. Ez az a nyelv, amelyet ma
az egyszerűség kedvéért gyakran csak okszitánnak, az „oc” nyelvének nevezünk, Dantét, a
trubadúrok jó ismerőjét és nagy csodálóját követve. A nép nyelvén való ékesszólásról szóló
értekezésében ő – aszerint, hogy hogyan mondják az igent – az „oc” nyelvét, az „oïl” nyel-
vét, a franciát és a „si” nyelvét, az olaszt különbözteti meg.
A XII. század hajnala és a XIII. század vége között a trubadúrok egy olyan költészeti mo-
dort és egy olyan szerelemfelfogást alakítottak ki, amelyek azután óriási hatást gyakoroltak
egész Európában, és ez a hatás azóta sem tűnt el teljesen. Elegendő ok ez rá, hogy megem-
lékezzünk róluk. És létjogosultságot adna ennek a könyvnek is – ha éppen történeti műről
lenne szó. Ez a könyv azonban a költőkről és a költeményekről szóló könyv. Buzdítás e régi,
a franciák számára elavult és félig idegen nyelven írott versek olvasására, amelyek rég el-
feledett személyeket és eseményeket érintő utalásoktól hemzsegnek. Olyan távoliak tőlünk
ezek a költemények, hogy úgy hisszük, szinte csak véletlenségből, mintegy meglepetésként
vagy tévedésből érinthetnek meg bennünket.
A régi költészet kifejezés olyan verseket jelöl, amelyeket a múltban írtak, és amelyek befo-
gadása erőfeszítést kíván. De kifejezheti – és egyre gyakrabban ki is fejezi – azt a vonzerőt,
amelyet a múlt gyakorol ránk. És ez a vonzerő méghozzá spontán módon jelentkezik, és
könnyebbé teszi a megközelítést. Ez a vonzerő oly általánosan elterjedt, hogy akár egyete-
mesnek mondhatjuk, érzelmi, szubjektív, kissé gyermekes jellegűnek. A történészek nagy
hévvel tagadják, hogy őket is ez vezérelné, és hogy ezt a vonzerőt elrejtsék, a meggyőzőnél
meggyőzőbb érveket hozzák fel történész voltuk igazolására. Mert nem akarják elismerni,
hogy e vonzerő nélkül senkit sem érdekelne a történelem. Amikor a trubadúrok felé fordu-
lunk, a régi költészetnek ezt a két jellemvonását hozzuk összhangba.
Hát nem ugyanezt tették már a középkorban is az ő közvetlen utódaik, amikor azt, ami eb-
ben a költői formában a leginkább közvetlen és bensőséges, összekapcsolták a múlt iránti
csodáltukkal? Ausiàs March, ez nagyszerű XV. századi katalán költő, a trubadúrok kései, de
eredeti hangú, nem egy tekintetben egyenes ági utóda ilyen szavakkal nyitja meg verscik-
lusát:
Aixi com cel qui’n lo somni·s delita, Ahogyan az, aki az álomban gyönyört lel,

1 Az elnevezés az induló romantika középkor felé fordulására utal.

2 Az okszitán trobador = aki (telibe) talál

38 versmondó
 KÖNYVAJÁNLÓ

E son delit de foll pensament ve, és gyönyöre bolond hitből ered,

Ne pren a mi, que·l temps passat me te úgy vagyok én: hisz képzeletemet
L’imaginar, qu’altre bé no·i habita. nem lakja más: teli múlt idővel.
(Déri Balázs fordítása) …
Del temps passat me trob en gran amor, Az elmúlt idő nagy szerelmében élek,
Amant no res, puys es ja tot fini… s ez a semmi szerelme, hisz ennek az
időnek vége…
Jean Froissart pedig, a híres XIV. századi krónikás – aki egyben nagy költő is volt, és szé-
dítő ügyességgel vegyítette a történetírást a versekkel, az emlékezést a történelemmel, a
köztörténetet a lelki történésekkel, a történelmet, amelyet ő maga örökít meg, az álmodott
és elképzelt szubjektív mozzanatokkal – így kezdi egyik költeményét, ahol elmeséli, miként
lelte fel újra egy álomnyi időre az ifjúságát:
Előtűnnek kalandjaim
az elmúlt időből
Ám az idézet nem érvelés. Hogyan tegyük meggyőzővé, hogy kellemes és hasznos figyel-
met szentelnünk a régi költészetnek, amikor belefeledkezünk, ám mégsem hagyjuk magun-
kat az orrunknál fogva vezettetni? Ahogyan maguk a trubadúrok és első olvasóik is tették.
A költészet annak megtapasztalására vezet, hogy önmagunkat ismerjük fel a másikban.
Amint tudja is ezt mindenki, aki olvasta Baudelaire-t: „ó álszent olvasóm – képmásom –
és fivérem!” (Tornai József fordítása) Ha ez a felismerés az idő távolsága és a civilizációs
különbség ellenére megtörténik, csak annál lenyűgözőbb lesz. De bizonytalanabb is. Vajon
nem csalóka-e? Nyilvánvaló, hogy az. Ezeket a régi verseket nem a mi számunkra költöt-
ték. Hogyan is képzelhették volna el szerzőik, milyenek leszünk mi? Ám a tőlük elválasztó
távolság, a legyőzendő nehézségek csak fokozzák élvezetünket és irántuk tanúsított érdek-
lődésünket. Miután történeti és filológiai kutatásaink lehetővé tették, hogy úgy-ahogy re-
konstruáljuk ezeknek a költeményeknek a világát és azt az értelmet, amelyet a kortársaknak
közvetítettek (és ez az értelem mindig különbözik attól, amit mi eredetileg beleképzeltünk),
majd rájövünk, hogy sokkal-sokkal távolabb állnak tőlünk, mint első megközelítésre gon-
doltuk. De mégis, továbbra is szólnak hozzánk. Sőt, még inkább megszólítanak bennünket.
Kezdeti élvezetünkhöz hozzáadódik a megértés új, intellektuális öröme. Végső soron még
inkább beléjük tudunk költözni.
Mindez az elmúlt idők mindenfajta költészetére, sőt mindenfajta művészetére is érvényes.
De ez az igazság különös erővel tűnik szemünkbe, amikor a trubadúrokkal kezdünk foglal-
kozni. Először is a költészeti komplexitás fogalmához való viszonyulásuk miatt. A fejlődés
a bennünk élő elképzelés szerint – az irodalomban éppúgy, mint másutt – az egyszerűtől az
összetett felé halad, az élő szervezetek fejlődésének mintájára. A költészet legrégibb emlé-
keinek szépségét általában egyszerűségükben leljük fel. A klasszikus ízlés korában a bibliai
könyvek vagy a homéroszi költemények egyszerűsége olyan nagy erejűnek tűnt fel, hogy
ámulatba ejtett, és kikényszerítette az elismerést. A romantikus kor a költészet kezdeteiben
és a népi költészetben egyaránt azt kereste, amit spontán, naiv művészetnek tekintett. Úgy
vélte, a középkori költészetben is ezeket a vonásokat ismerheti fel, és ugyanazon okból ked-
velte alkotásait, amiért az előző korok mint bárdolatlant elutasították. Holott a trubadúrköl-

versmondó 39
KÖNYVAJÁNLÓ

tészet, ez a réges-régi költészet, Európa új nyelveinek első költészete meghökkentően elitis-

ta és szofisztikált. Nemhogy nincs benne semmi népies a szó szociológiai értelmében, éppen
ellenkezőleg, az egyszerűség helyett bonyolultsága, szándékolt nehézsége a megdöbbentő.
Viszont a költészetben és általában a művészetekben magának a komplexitásnak az értel-
mezése sem egyszerű dolog. Éppen úgy,ahogyan az anyanyelvén beszélő ember – akármi-
lyen tanulatlan és akármennyire képtelen is a nyelvi elemzésre – önkéntelenül betartja a
nagyon is bonyolult nyelvtani szabályokat, melyek megfogalmazása, még inkább kifejtése
csak nagyon is elvont gondolatmenet útján lehetséges, és éppen úgy, ahogyan Fontanier3
szerint a vásárnapi piacon több retorikai fordulatot hallhatunk, mint a legképzettebb szónok
beszédében, a legrégebbi költészet is – nem kizárva az írástudatlan népekét sem – gyakran
rendkívüli komplexitást mutat fel mind a verselésben, mind a képalkotásban.
A középkori Európában a skandináv népek szkald-költészete ad példát erre. De a truba-
dúrköltészet komplexitása nem teszi szükségszerűvé, hogy egyben tudós költészet legyen,
legalábbis nem olyan, amely tudós tanulmányokra épülne. És önmagában nem cáfolja a
romantika olvasatát sem, amely nem tévedett, amikor felfigyelt a belőle áradó frissességre.
Ez a komplexitás azonban nem ugyanolyan természetű, mint az óskandináv költészeté. Per-
sze a trubadúrok kifinomult strófa- és ritmusképleteket dolgoztak ki. Persze az alakzatok
sem hiányoznak verseikből, és tekintsük inkább csak szellemeskedésnek, amikor Giraudoux
Suzanne és a Csendes-óceán című regényében azt adja Paul-Jean Toulet4 szájába, hogy azért
csodálja a trubadúr Bertrand de Bornt, mert egész életművében csupán egyetlen metafora
fordul elő. Persze szívesen alkalmaznak szójátékokat, kölcsönzéseket, szótorzításokat, ame-
lyeket ma már csak a legjobb lexikográfusok ismernek fel. Ám énekeik legvalóságosabb,
leginkább megdöbbentő és időnként egyenesen rendkívüli nehézsége gondolatiságukra, a
költészeti és szerelmi kérdéseket fáradhatatlanul firtató fejtegetéseikre vezethető vissza. A
nehézséget tovább növeli, hogy ezeket fejtegetéseket igyekeznek célozgatásokkal megtűz-
delni, és – ha lehet így mondani – megjeleníteni a vers megformálásában is. Végül is ez az
újrainduló költészet a maga módján a latin költészet hagyományát folytatja, amelyet nagyon
is jól ismer. De a mód, ahogyan ezt teszi, meghökkentő, és a szakítás minden tekintetben
felülkerekedik a kontinuitáson.
Egyszóval az újlatin nyelvek eme legkorábbi költészetének komplexitása nem valami ön-
kéntelen és tudattalan, önmagából adódó komplexitás, mint a nyelvé, hanem átgondolt,
szándékolt. Éppen ez okból nem lep meg bennünket és nem ejt zavarba, hiszen kortárs köl-
tőink hozzászoktattak, hogy a költészettel a nehéz megközelíthetőséget, a homályosságot
társítsuk, és ebben – Yves Bonnefoy kedvelt kifejezésével élve – a „költészet öntudatának”
megnyilvánulását lássuk. A trubadúrok keresett bonyolultsága tehát – kétségkívül illuzóri-
kus, de megrögzött módon – összhangban lévőnek tűnik fel előttünk azzal az elképzeléssel,
amelyet a költészetről alakítottunk ki. Ez is ok arra, hogy olvassuk őket. Nemcsak azért,
mert általában véve ez az oda-vissza mozgás, elszakadni önmagunktól és újra megtalálni
önmagunkat, amelynek révén minden régi művet fel tudunk fedezni, maga is a „hermeneuti-
kai kör” illusztrációja. Ehhez még egy specifikus ok is társul. Ez az olyannyira régi költészet
egy kezdeti költészet jellegzetességeit mutatja, ám ugyanakkor egy kimunkált költészetét

3
Pierre Fontanier (1765–1844) francia nyelvész és stiliszta.
4
Paul-Jean Toulet (1867–1920) francia költő, Jean Giraudoux (1882–1944) regényének szereplője.

40 versmondó
 KÖNYVAJÁNLÓ

is, amely szembenéz a múlttal, sőt amelyet megterhel a múlt. Egy olyan költészetét, amely
állandóan önmagára tér vissza és az önmagáról kialakított fogalomra.
Ezek itt nagyon elvont gondolatok. Hol van mindebben a költői történet, mely a könyv cí-
mében szerepel? És először is mi az, hogy költői történet?
Ellentétben a történelmi tényekkel, úgy, ahogyan azok megtörténtek, költői történet lehet
azok átalakulása az emlékezetben és a képzeletben: a trójai háború, ahogyan Homérosz
látta, Nagy Károly és utódainak uralkodása vagy a keresztes hadjáratok a hősi énekek tük-
rében, a napóleoni háborúk, ahogyan Balzac öreg katonája látja a Vidéki orvos regényében.
Amikor azonban Gaston Paris 1865-ben a középkori filológia egyik első nagy művének a
Nagy Károly költői története címet adta, a kifejezést más értelemben használta. Itt azt jelen-
ti, hogy könyve nem Nagy Károly történetét tárgyalja, hanem azoknak a költeményeknek
a történetét, amelyeket a középkor folyamán neki szenteltek. Nagy Károly költői története
nem Nagy Károly története úgy, ahogyan azt a költemények elbeszélik, hanem maguknak a
költeményeknek a története – más szóval irodalomtörténet.
Végül pedig azzal a pozitivista értelmezéssel szemben, amely a költői történetet tények tör-
ténetévé teszi – jóllehet ezek a tények nem tarthatnak igényt a Történelem érdeklődésére –,
minden irodalmi fikciót költői történetnek nevezhetnénk. Költői történet lehet mindaz, ami
sehol nem történt meg, csak ezekben a történetekben.
A trubadúrok esetében mindezek az értelmezések kombinálhatók, és kombinálni is kell őket.
A trubadúrköltemények a történelem másik oldalát tárják elénk – többnyire nem a „nagy”
történelemét, hanem a költők, a hozzájuk közel állók, védnökeik és védnöknőik „magántör-
ténelmét”. E védnökök közül sokan a nagy történelem részesei, sőt néhányan a trubadúrok
közül is azok, mint például a legrégebbi is. Továbbá maguknak a trubadúrkölteményeknek
is megvan a maguk története: az elterjedésüké, a hatásuké, ahogyan kéziratokba gyűjtötték
és mi megismerhetjük őket. Végül ezek a versek újabb történetekre vezettek, amelyek e
költészetnek mintegy a narratív oldalát képezik.
A trubadúrok költői története tehát elsősorban az életükből, az útjaikból és szerelmeikből,
a kapcsolataikból, a pályafutásukból és a műveikből tevődik össze. A trubadúrok költői
története magában foglalja művészetük és hatásuk történetét is, és különösképp a kéziratok
történetét, amelyek nagy korszaka lezárultával megőrizték számunkra ezt a költészetet. A
trubadúrok költői történetéhez tartozik továbbá az a több száz történetecskéből álló elbe-
széléskincs is, amely verseik ürügyén íródott, merít e versekből és kommentálja őket, és
amelyet néhány kézirat e versekkel együtt őrzött meg. Ugyanakkor, amikor nagymértékben
képzelt életrajzokról van itt szó, mintegy költőileg megálmodott életrajzokról, ezek a szöve-
gek a trubadúrköltészet elbeszélő formájú értelmezését nyújtják.
A trubadúrok költői története azt is elmondja, hogy az egyes költők milyen szerepet játszot-
tak és milyen részt vállaltak abban a nagy társadalmi színjátékban, amelynek szabályait a
költészet és a szerelem szabta meg számukra. Erre a társadalmi színjátékra ők komolyan és
egyben umorral tekintettek, szenvedéllyel és egyben távolságtartással vettek részt benne,
mint ahogyan minden játékot játszunk.
Ezek tehát e sokágú történet szálai, amelyeket itt most megkísérlünk nyomon követni és
összefonni.

versmondó 41
EMLÉKEZET

ARANY LÁSZLÓ
(1844 -1898)
A polgári realizmus fő művei - világszerte - általában prózai regények. A mi kritikai realiz-
musunk első kétségtelen remekműve egy verses regény: Arany László műve, A délibábok
hőse. Költője igen kevés verset írt életében, elsősorban esszéíró volt, mellékesen kitűnő
műfordító, de olyan ember, akinek az egész irodalom csupán magángyönyörűség volt, aki
a költészettel kiábrándultan tudatos gesztussal felhagyott, napjai java részét afféle komoly
polgári tevékenységekre fordította, jogász volt, közgazdasági szakember, idővel bankigaz-
gató, és ötvennégy éves korában gazdag budapesti polgárként halt meg.
Nyilván félt hivatásos költő lenni, hiszen az apja volt Arany János, a kor legünnepeltebb
költője. Nem mert volna vele versenyre kelni. Ráadásul apja volt a tanítója is, elfogad-
ta minden elvét, noha alkatban merőben különbözött tőle. Az örökölt Arany név súlyosan
nyomasztotta, ezért maradt tulajdonképpen az irodalom határszélén élő dilettáns, de olyan
műkedvelő, aki értékben a hivatásosok közt is első sorban áll.
A rendkívül éles eszű fiatalembert csupa olyan emlék veszi körül, amely szárnyaltatja is,
nyomasztja is. Négyéves, amikor Petőfi verset ír hozzá: az Arany Lacinak a kisfiút beemeli
az irodalomba. Ötéves, amikor a forradalom bukásával minden gyászba borul. Kisgyermek,
amikor híres apja költeményben szólítja meg, mondván benne, hogy „mindig tűrni és re-
mélni kell”, de hozzásóhajtja: „Óh, ha bennem is, mint egykor épen / Élne a hit, vigaszul
nekem!...” Arany László hitek, remények és kételyek közt nő fel, miközben apja a legmaga-
sabb igényekkel néz rá, és ez kötelez. Művelt lesz, elfogadja apja eszményeit és normáit, de
semmi sincs, ami lelkesítse. Az elnyomatás idején még hinni lehet egy jobb világ eljövete-
lében, de a kiegyezésért nem lehet lelkesedni.
A Bach-korszakban még irodalomban, kultúrában, népmesekutatásban olyan célokat lehet
találni, amelyek egy más korszakot készítenek elő. A jogásznak induló Arany László tizen-
nyolc éves fővel, nénjével, Juliskával együtt, népmesekutató útra indul. És összeállítják
a mindmáig legjobb magyar népmesegyűjtemények egyikét. Később elméletileg tanulmá-
nyozza a népmesék világát, s erről huszonhárom éves korában írt tanulmánya mindmáig
folklórirodalmunk klasszikus műve. Ekkor már tagja a Kisfaludy Társaságnak, tehát tu-
domásul vett író. Ugyanebben az évben az Elfrida című humoros elbeszélő költeménnyel
sikeres költővé emelkedik. Nyitva előtte az út, hogy akár tudós, akár költő legyen. De itt
a kiegyezés, nincs miért lelkesedni, viszont van lehetőség pénzt keresni. Arany László egy
kitűnő tanulmányban, amelyet a magyar politikai költészetről ír, kifejti, hogy ha a költőnek
nincs miért lelkesednie, jobb, ha elhallgat. Ezt 1873-ban írja le. Előző évben írta meg éle-
te főművét,  A délibábok hősét, amelyet - sajátos szemérmetességgel vagy gátlásossággal
- névtelenül jelentet meg. De azonnal sikere van, és nemsokára kiderül, hogy ki a költő-
je. Mégsem folytatódik a költői út. Arany László fordít: Shakespeare-t, Molière-t, Puskint,
Lermontovot; irodalmi és politikai tanulmányokat ír. Talán egy-két verset is, de ha ír, meg
is semmisíti. Így A délibábok hősén kívül fél tucat költeménye sem maradt fenn. Ezek a
kor színvonalas átlagterméséhez tartoznak, hű kifejezői a kiegyezést követő általános kiáb-
rándultságnak. Kétkötetnyi esszéje és kritikája a műfaj maradandó hagyatéka. A délibábok
hőse azonban remekmű. Sok minden hatott rá az irodalomból, elsősorban Byron Don Juan-

42 versmondó
 EMLÉKEZET

ja, Puskin Anyeginje és Arany János Bolond Istókja, de valójában egyikhez sem hasonlít. A

világirodalomban talán legközelebb hozzá egy prózai remekmű áll: Goncsarov Oblomovja,
amelyet a költő valószínűleg nem is ismert. De a társadalmi helyzet hasonló volt: az elma-
radt társadalomban a jó szándékú, fölöslegesnek bizonyuló ember belefulladása a semmibe.
Arany László hőse, Hűbele Balázs lelkesedő ember, nagy eszméket szeretne szolgálni, ér-
deklődve fordul a nagyvilág felé. Idővel világot látott emberré fejlődik, aki nagy tervekkel
jön haza. Csakhogy itthon semmiféle lehetőség sincs a nagy tervekre. És Balázsnak csődbe
jut egész élete: szerelme, tervei, vágyai. Belesüpped a céltalanságba.
Ezt a sivár történetet Arany László művészien csiszolt stanzákban, ironikus és önironikus
mosollyal adja elő, mintha felül állna Hűbele Balázs sorsán. Az egész verses regény a rész-
letszépségekkel teljes, derűt keltő olvasmány, amely keserű szájízt ad. Szinte magában álló
egész irodalmunkban.
A kor, amelyben ez a mű kelt, még a reménykedések időszaka volt, hiszen a kiegyezés utáni
években - úgy egészen 1875-ig, Tisza Kálmán korának kezdetéig - még azt a látszatot kel-
tette, mintha 1848-at lehetne folytatni. Még élesztő táptalaja volt a nemzeti romantikának:
Jókai legszebb, legjobb regényei nemrég keltek, a színpadon Szigligeti és a népszínmű volt
a divatos, Arany János minden kiábrándultsága ellenére most fog végső nagy korszakának
műveihez, csak ezután következnek az utolsó évek balladái és a Toldi szerelmének befejezé-
se. De Arany Lászlónál megszólal a teljes reménytelenség. Lehet, hogy ezért akart névtelen
maradni. És egy évvel később el is hallgat a költő.
De nagyon sok dolga van még az életben. Fontos jelenségekről kell számot adnia tanul-
mányaiban. Egyebek közt ő fedezi fel a magyar olvasóközönség számára Lermontovot. Ő
hívja fel a figyelmet Kossuth emigrációs iratainak fontosságára. Ezekben az elmélkedő-is-
meretterjesztő művekben megtalál egy maradandóan friss, szabatos, világos értekező stílust,
amely esszéirodalmunk klasszikusai közt is biztosítja helyét.
Nem kevésbé fontos, amit Arany János irodalmi hagyatéka körül végez. Amikor a nagy
költő 1882-ben meghal, töméntelen hátrahagyott műve és igen nagy levelezése marad. Eze-
ket rendszerezni és sajtó alá rendezni igen nagy munka. És a fiú, aki akkor már főleg jogi és
pénzügyekkel foglalkozik, vállalkozik a számára kegyeletes, a nemzet számára nagy kultu-
rális jelentőségű feladatra. Közben megírja lírai szépségű visszaemlékezését halott apjára és
halott nénjére. És gondos munkával állítja össze a hagyatékban talált kiadatlan és töredékes
műveket. Ő teszi közzé a végső évek gyűjteményét, az Őszikéket is. Két kötetben állítja össze
a hátrahagyott műveket, részletes előszót ír hozzájuk. Majd újabb két kötetben adja ki Arany
János levelezését; ez a gyűjtemény azóta is fontos forrása irodalomtörténet-írásunknak.
Késői éveiben alig-alig foglalkozik irodalommal. Azaz mindig érdekli, izgatja az iroda-
lom, csak ő maga nem ír. Élete végén mégis visszatér a költészethez mint elmélethez. A
tudományos magyar verstan Arany János néhány tanulmányával kezdődik. De rendszeres,
tudományosan megalapozott magyar verstan még nem volt. Ezt akarta pótolni Arany László
a Hangsúly és rhytmus című, nagy terjedelműre tervezett tanulmánnyal. A magyar verselés
elveit akarta összefoglalni. Műve töredék maradt, de így is verstani irodalmunk egyik nél-
külözhetetlen klasszikus műve.

versmondó 43
EMLÉKEZET

1898-ban, ötvennégy éves korában halt meg. Életműve nem nagy, összesen öt kötet, ebből
egy mesegyűjtemény, egy műfordítások, kettő tanulmányok. Amit szépirodalomban alko-
tott, belefér egyetlen nem nagy kötetbe. Ebben a kötetben azonban ott olvasható A délibábok
hőse,  a legjobb magyar verses regény, kritikai realista irodalmunk első hibátlan remeke.
Csiky, Mikszáth és a többiek mind csak őutána indultak el a realizmus útján, és kevesen
érték el a szépségnek azokat a magaslatait, amelyeket ő - csak mellékesen, mintegy kirán-
dulásként - megjárt.
Arany László
ELFRIDA
Pénzt, paripát, feleséget Ment Athelwold, Devonshirenak
Soha ne bízz másra. Grófi kastélyát elérte.
Látta Elfridát, s szívének
Furcsán esett, de megesett Verésitől dobban vérte:
Hajdanában ez az eset, Mind a hírt, mely szállt felőle
Hajdanában danában, Rút hazugságnak találta,
Regés Britanniában. Mert nem bimbó, rózsabimbó,
Szép kifeslett rózsa várta.
*
Edgár, angolok királya,
Szép kifeslett rózsa: szirmán
Gyászos özvegységet ére Megáll a szem önfeledve;
Sírt, – rítt majd meghalt nejéért, Kelyhén mintha ott ragyogna
Nem lelet balzsamírt sebére; A hajnalnak perge nedve;
No de mégis csak begyógyult Ez az arcpír áttűnik, mint
Nem telt belé csak néhány nap, Fátyolburka ért gyümölcsnek,
Mihelyt hírét vette egy szép Talán szellő is lefújja,
Devonshirei gróf leánynak. Eszét venné bármi bölcsnek.

Jött a hír, volt a ki hozza – Könnyű menni követségbe,

A királyok lelnek enyhet,
Mért is tartanának másért
Magok körül annyi renyhet –
Jött és súgta: a ki meghalt,
Hadd nyugodjék lenn a sírban,
Szép virág vár, rózsabimbó:
Menj szakítsd le, Devonshireban.
Ország dolgát sütni-főzni,
Járni-kelni hadsereggel,
Ellenségeket legyőzni!
De ifjúnak szép leányért
Menni, másnak jegyváltásra…
– Pénzt, paripát, háztűz-nézést
Soha se bízz másra.

Edgár szegre tette a bút, Szíve lett úr, és Athelwold

S küldte Athelwold vitézét:
«Kósza hírnek nem hiszek, menj,
Mindent szemre véve, nézz szét
S ha oly szép, mint híre mondja,
Magam megyek jegyváltásra.»
– Pénzt, paripát, leánynézést
Soha se bízz másra.
44 versmondó
Feledé, mi ügyben jár ott;
Telt az idő, egy nap, két nap,
Hetek óta mulat már ott;
Csinos ifjú szép leánnyal,
Mindig együtt, reggel, estve,
S egyszer íme csak belépnek
Az apához áldást esdve.

Gazdag ifjú, ős családból,
A királynak is kegyence,
Hajdanában is, miként ma,
Az ily kérő várt szerencse;
Az apánál kész az áldás,
S a nászt csakhamar megülik:
«Te az enyim, én a tied,
Ásó, kapa, mind a sírig.»
S elindulnak a királyhoz.
Csak most főtt Atelwold agya,
Hogyan adjon neki számot,
Valljon-e, vagy jobb: tagadja?
Mi lesz a gonosz csalásnak
Legjobb leplezője, örve?
Hosszú az út, s tekervényes,
Tekervényesb az ő terve.
Hosszú az t, s mégis ennek,
Hajh, mi hamar végit érik,
De Athelwold úr fejében
A kimentő terv ne mérik:
Látszik is már a király-vár,
Esti napfény megragyogja,
De nem fejik, ki nem bomlik
Athelwold tervének bogja.
Hogy beértek, este későn,
Görbe úton, utca-zugba,
Félre lakba vitte hölgyét,
Kandi szemtől rejtve, dugva.
Egész éjjel terveket főz,
Egyet eldob, mást határoz,
S alig virrad, sebbel-lobbal
Megy sietve a királyhoz.
«Jó királyom, hát jelentem,
Itt vagyok már, itt van a lány,
Hajh, de rászedett a híre.
Ha csak szép nem volna, hagyján,
De nyomorék, sánta, törpe,
Háta púpos, válla kajsza,
Arca torz és szeme bandzsa,
Egyik csáré, másik hajszra.
versmondó 45
EMLÉKEZET
«Mit tegyek? Tudák a célom,
Ha ott hagyom, nyílt gyalázat,
Féltem, a lány dölyfös atyja
Még királyom ellen lázad.
Elvevén hám magam. A ki
Tisztében ily híven fárad,
Ennyi önfeláldozásért
Megérdemelne egy várat.
«Meg egy várat a királytól
Félre tájon, messze innen,
Hová ezt az új menyecskét
Még ma el lehetne vinnem.
Még ma, hogy ne lássa senki,
Meg ne tudják, hogy mi csúnya,
Ne legyen ő s vele én is,
Mind az udvarnépnek gúnyja.»
«Jó; tied ős Westwood vára,
Rejtve lészsz ott, s még se messze;
Rengeteg közt áll, s ne félj, hogy
Akárki is fölfedezze;
Én nem engedlek nyomozni,
S mint az éj, rejt ott az a lak;
De magam, mivel kegyellek,
Nem soká meg látogatlak.»
Hej, Athelwold most akadt meg.
Hisz csak éppen őt kerülte;
Gondolá, majd messze tájon,
Lopva, víg zaj pezsg körülte;
S íme rab lesz, s kéz alatt is
Tép üstökét, sóhajtoz:
Hej ez asszony, szép menyasszony
Még fejére mennyi bajt hoz.
S mentek az nap, meg sem álltak,
És elértek agg Westwoodba:
Ócska kastély, zord, uratlan,
Utait fölverte dudva;
Ablak, ajtó, puszta termek,
Ősi képek, minden ásít
Messziről már a szerelmes
Pár elébe óriásit.
EMLÉKEZET
Vén, unalmas ősi fészek,
A világtól elfeledve.
Szép arának ide bújni
Ugyan hogy lehetne kedve?
S még ha mindezt így cserébe
Kapta kriálynői ragért!
Hejh, Athelwold keservesen
Meglakol még a furfanért.
«Ejh, de biztos nőm szerelme,
Megbocsát ily kiscsalást ez.»
Gondolá ő, s újra cselt főz,
S Elfridának vallomást tesz:
«Szép szerelmem megbocsátsz-e?
Nagy a bűn, mit elkövettem,
De szerelemem, mit legyőzni
Nem bírék, kimenti tettem.
«A király vágyott kezedre,
S külde engem, hogy vigyek hírt;
Igaz-e, hogy szép vagy? Oh szép.
Szívem ellenállni nem bírt,
Megigézett ajkad, arcod,
Szemöldöd mosolygó íja,
Mindent elfeledtem, azt is,
Mi lesz a feledség díja.
«Megvan; késő lenne bánni.
S most bocsánatért könyörgök.
Aztán – látod, egész kart kér,
Ha kis-ujjam kap az ördög –
A király jő látogatni:
Kérlek, oh segíts cselembe’,
Ne igézd meg, oh ne légy szép,
Csúfnak öltözz, bár selyembe.
«Fess bibircsókot magadra,
Húzd el szád’, fél szemre sandíts,
Hátad, melled tömd ki púppá,
Állva görbedj, járva sántíts,
A szókat szuszogva ejtsd ki,
S tettesd magad’ fél bolonddá:
Erre sem jő többet Edgár,
Csak ez egyszer tegyük lúddá.
46 versmondó
«S akkor itt mi vígan élünk,
Ment leszünk háborgatástól;
A királynál meg se sejtik,
Hogy e vén vár kit palástol;
S mint galambok, halk falombok
Csendes árnyán, rejtezünk itt:
Boldog ketten, elfeledten,
S hozzánk nem bocsátva senkit.»
Tyűha, Athelwold nagyba fogtál,
Tudod, hogy nőd mire kérted?
Mondd, hogy menjen tűzbe, vízbe,
Talán kész megtenni érted;
De, hogy a világ elébe
Csúfnak öltözködve álljon:
No hisz nőt ilyesre kérni
Soha senki se próbáljon.
Ráfigyelt a jó tanácsra,
S gondolá Elfrida bölcsen:
«Majd bizony, ha trónra hívnak,
Éltem ez odúban töltsem?
Hű szerelmesnek fa-kunyhó,
Remetelak szép az elvben,
De mikor oly rettenetes
Unalmas a kivitelben.»
De csak hallgat. És Athelwold
Fütyörészve várja Edgárt:
«Majd, ha látja, hogy lecseppen,
Hogy fut innen vissza mindjárt.»
S alig várja. Őrtoronyban,
Ül egész nap vizsga lesbe’,
Végre jő, hírt ad nejének,
S viszi Edgárt egyenest be.
Ő se látta még, s kíváncsi;
Hogy alakult neje vázzá;
S ajtót tárva a királynak,
Mohó szemekkel vigyázá,
Hogy a szörny, ül-e, áll-e? …
Betekint, és összedermed:
Mert a szép Elfrida áll ott,
Gyönyörű arc, deli termet.
Soha sem volt ily igéző;
Egy tekintettel szívet gyújt.
Halkan bókol a királynak,
 EMLÉKEZET

S üdvözölni ők, kezet nyújt. De Athelwold este eltűnt,

Ez fülig szerelmes immár, S reggel szíven szúrva lelték.
Zavarodva visszahökken;
Sok idő kell, míg beszédök Ki a gyilkos? Vajh’ ki tudna?
A szokott vágásba zökken. Edgár hasztalan kutatja;
Eltemették grófi fénnyel,
Szép Elfrida elsiratja;
Hanem aztán meg sem állna,
Gyászol pár hetet, s ki hinné?
S Edgár ámul e varázson;
Ekkor nászt ül a királlyal.
Szó szavat vált, bókra bók foly,
– Tüzes ifjú! leány-nézést
Csak Athelwold ül parázson.
Soha magadra ne vállalj!
Jaj neki most vége: Edgár
Rájött a csalásra.
– Pénzt, paripát, feleséget, Edgár sem nősülne többször
Sohase bízz másra! Ily hű hűbelebalázs formán!
Király lett az új királyné,
És a kormány, papucs-kormány,
Hanem Edgár szót se mond rá
Véneknek nincs kelti, ifjak
S nem is látszik, hogy neheztel:
Jutnak fő-fő állomásra, 
Athelwoldhoz nyájas, és ez
– Pénz, paripát, feleséget,
Hitet, reményt még se veszt el:
Sohase bízz másra!
«Hátha ő neki nem is szép,
*
Vagy, mivel kegyelt, megenged.»
Furcsán esett, de így esett,
Ily reményt táplál magában,
Hajdanában ez az eset,
Vagy csak jobban mondva, tenget.
Hajdanában, danában,
Ködös Britanniában.
És az estét vígan ülik,
A király vadászni kíván;
Nagy parancs megy a falukba,
Ezer hajtót összehíván;
S másnap estig a vidéknek
Rengetegeit fölverték,

versmondó 47
BEMUTATJUK

Novák Imre
TÖREDÉKEK TÖREDÉKEI – ÖRDÖG A. RÓBERT KÖLTÉSZETÉRŐL
Versei torokszorítóan szépek, átütő erejűek és erőteljesek. Minden során átizzik tehetsége.
 Göncz Árpád

A természet az éltetőnk, szellemi és testi táplálónk, és aki elmereng ezen, tán még bele is
álmodja magát a látványba, az máris közel került a felhőkhöz, a hegyekhez, a költészethez
és ahhoz, hogy ezeket leírja. Hol szorosan, vagy tar-
talmilag és formailag vonzódva átéljük a mindenna- Ördög A. Róbert
pokat. Kötődünk hozzájuk, hol csak egy érzést őriz- MONDD EL NEKIK!
ve, mikor történetek, gondolatok, hangulatok, képek
sorozatát éljük át és írjuk le, amelyek megszínezik a Mondd el nekik, hogy
lelkünket. Van másféle élet is!
A magyarság is érzékeny a művészetre, több ezer Egy másik élet,
képzőművész, drámaíró, költő zeneszerző jár-kel Romlatlan, tiszta létezés,
közöttünk és ez így van jól. A művészet mindenkié, És este, ha sötét lesz,
ugye? Így legalább érzékenyek leszünk ilyen monda- Majd meggyújtják a tüzeket.
tokra, hogy reggellé fényesedik a hajnal. Mondd el nekik, hogy értük égnek!
Mondd el nekik, hogy
Ördög A. Róbert abban a korszakban született Eu- Nincs örökös sötétség,
rópában, mikor - valamilyen csoda folytán – béke És a dermesztő éjszakák
volt, leszámítva a helyi háborúkat, nem volt világ- Kőhideg magányát
égés, nem üldözték egymást a népek. A hippiket már El kell viselni,
a halálba, vagy a végső bölcsességbe, megnyugvás- Mert én is azt teszem!
ba, vagy egészségromlásba hajtotta önsorsrontásuk, A hömpölygő fekete folyó
vagy nyughatatlan természetük, kóborlásra hívó lel- Medréből kilépett,
kük. Így a varázs elszállt, a szellem nem jött el. Ma- Hullámzik a víz,
radt a sok-sok reménytelenül szegény ember, de ezen Korbácsolja otthonunk falát.
a terepen inkább a szociológusok vizsgálódjanak. Messze sodor mindent, ami élet,
Nézzük költőnk életrajzát. Jellegzetesen lázadó lélek. És szétteríti az iszapos halált.
Le sem tagadhatná, hogy szorgalmas diákként József A tajtékos, szörnyű víz
Attilát olvasott elmélyülten, és beleszeretett verseibe, Már az állunkig ér,
amelyek mellé Ady költészete is társult. Ez rendben Mocskát vadul az
is van, minden magára valamit adó magyar írással Arcunkba hányja,
foglalkozó ezen az úton indul, ha nem, akkor baj van. Otthonunk falai megrepedtek,
S leomlanak a szennyes árba.
A tököli börtönben született, onnan állami gondozás- Mondd el nekik,
ba, intézetbe került. Több nevelőotthonban élt, majd Hogy ne sírjanak,
tízévesen megismerte későbbi, jelen, - és reméli, Mert van egy másik élet,
végleges otthonát Bakonytamásin. Kilencéves korá- És a borzalmak éjszakáját
ban pártfogókra lelt. Azt, hogy intézeti gyerekként Szétzúzza a Nap!
nem kallódott el, nem került az utcára, az Adorján Mondd el nekik,
és a Bozzay családnak köszönheti, mondja. Ők ad- Hogy ne sírjanak!
tak otthont számára, és ők támogatták. A település a

48 versmondó
 BEMUTATJUK

Kisalföld szélén fekszik. Évszázadokig jobbágyfaluként tartották számon. Rajta kívül Tatay
Sándor író kötődik a faluhoz, ha az irodalom szemszögéből vizsgálódunk.
A győri Révai Gimnáziumban érettségizett, majd 2007-ben a Magyar Író Akadémia szépírói
tagozatán szerzett oklevelet kiváló minősítéssel. A pápai Jókai Mór Művelődési Központ
munkatársa lett 2006 májusától, ahol kulturális asszisztensként tevékenykedik.
Öt verseskötete jelent meg eddig. 2003-ban a Lelencdalok-versek a Nagy Szivatásról,
2004-ben a Repeszek, s a harmadik 2007-ben, Csontvázlíra I. címmel – Budapesten az Ün-
nepi Könyvhéten jelent meg, amelyet alberty Bozzay Anna, Adorján Gyuláné nevelőanyja
emlékére írt. 2011-ben Csontvázlíra II. Fekete Sas Könyvkiadó gondozásában és a
Gyökérhegyen. Dalokká szenvedett verseit a győri Hazánk Kiadó jelentette meg 2015-ben.
Több irodalmi folyóiratban publikált, a Kossuth- és Petőfi Rádióban énekelt verseivel is
szerepelt. 2004-től tagja a Fiatal Írók Szövetségének és az Irodalmi Rádiónak.
Kitűnő ajánlóval lépett színre. Első kötete a Hazánk Kiadónál látott napvilágot 2003-ban, az
ajánlást Göncz Árpád írta. Torokszorítónak mondja. Folytassuk Ördög költészetéről Göncz
Árpád gondolait. Börtönkórházban születni és szerető családi gondoskodás nélkül csepe-
redni, igazán emberpróbáló. Egy életre képes tönkretenni azt, akinek ez jut osztályrészül, de
a borzalmak megedzhetik a jellemet. A kritika kedvezően fogadta: Nincs izgalmasabb ol-
vasmány a költő verseiben megfogalmazott jövőképénél, a mondanivalója lényegénél. Amit
- talán - nemzedéke sorsából merít, talán saját közelmúltjából. Vagy a kettőből együtt. Az
előbbit öntudatlanul, az utób-
bit tudatosan. De a kettő együtt Ördög A. Róbert
alkotja az első kötetében meg- NOVEMBER
nyilvánuló és megfogalmazan-
dó „én-képét”, versei hátterét, Sár és mocsok.
a „minket”, bizonyos értelem- Poklok és temetők között vonaglik az élet.
ben jelenlegi társadalmunk ké- Autókaravánok hordják az emberi hordát,
pét. Ördög A. Róbert esetében Holtakhoz menekülnek a haláltól rettegők
mindkettőt döbbenetes erővel Lobognak a gyertyák, lángolnak a temetők,
és hitelességgel. Az életkora Vonít a szél, árnyak kergetőznek, a nap szilánkokra hull,
következtében kurta, de döb- A domb mögül szivárog az éj sötéten, álnokul.
benetes közelmúltját, amely Lázadnék, ha mernék, üvöltő farkasok között
értelemszerűen, akaratlanul a Valpurgis vérszagú, vad éjszakáján,
mienk is. Mert én vérengző farkas lettem,
Bár szívemben ott zihál a bárány.
Ez a világ siralomvölgy, mond- Hova jutunk így, árván, magunkra hagyva,
ja Kosztolányi. És ezt vala- Tágra nyílt szemekkel várva az iszonyatra,
mennyien megtapasztalhatjuk, Krisztus vérét arcunkra kenve jajongunk menedékért,
de a lényeg az, hogy mennyi Rettegve várjuk, hogy a szörny szívünkbe vágja a kését.
időt töltünk benne, illetve mi- Istenem, nekem még halottaim sincsenek,
lyen kínok találnak meg min- Én nem gyújthatok gyertyákat senkinek,
ket. Néha enyhül a nyomás, Megtagadnak engem élők és halottak,
vannak csalfa remények, üdvö- Az idő megérett, hogy mindent tűzbe dobjak.
zítő bódulatok és álmok, ilyen-

versmondó 49
BEMUTATJUK

kor élvezhető az illúziótlanság is. Költőnk ebben jó. Túllép azon a fatalizmuson, ami abból
áll, hogy ha szenvedni kell, akkor szenvedni kell.
Fegyelmezett és visszafogott lírájának folyama is belső világának történéseitől, lelkének
dobbanásaiból fakad. Korunkért aggódó költő. Versei igazi álombeszédek, visszamutatóak,
várja, hogy az olvasó lelke föleszméljen. Mondatai szabad terjeszkedésű asszociációkra
épülő gondolatok a szavak tengerén – ahogy Jack Kerouac fogalmaz.
Rosszkedvű szavakkal ír világunkról. Poklok és temetők között vonaglik az élet – írja. Tudja,
hogy gondolkodásunk arra épül, hogy az emberek racionálisan gondolkodnak, de ez csak
feltételezés marad, hiszen életünk során a számunkra kedvező életlehetőségek kiválasztását
nem előzi meg az összes lehetőség ismerete, számbavétele. Nem jellemző ránk, hogy min-
dig racionálisan vélekedünk és döntünk.
Mindennapjaink levegője árad írásaiból. Aggasztó szavak a múltról és a jelenről, holtakhoz
menekülnek a haláltól rettegők. Nem csak homályosan sejtet, hanem keményen fogalmaz,
az egymásra tóduló motívumok, metaforák, szóképek hálójával szövi át műveit. Sár és mo-
csok - írja. Mintha az Adytól ismert vér és arany fogalompár támadna fel, vagy inkább a
hetvenes években indult arcnélküli nemzedék vér és takony sóhajtása szakadna fel újra.
Írásainak textúrája a hagyomány és az identitás fogalmak körül mozog.
Arra bíztat, hogy zökkenjünk ki a hétköznapokból, nem csak ez a mocskot arcunkba há-
nyó világ van, van romlatlan tiszta létezés is. Nincs gondja a nyelvvel. Kevés költő képes
ennyire elmélyedni a világunkat leíró irodalom útjain. A világunkról szóló feljegyzéseivel
kimossa - kísérteties visszafogottsággal - az ércnél is maradandóbbat, a tajtékos, szörnyű
vízből. A lélek elemi részecskéit tárja fel irigylésre méltóan eredeti, egyedi módon. Behatol
minden létezőbe, minden fogalomba, évezredek köveit rejtő talajba, egymásra rakódott ko-
rok, sorsok közt érzi otthon magát. Bíztat minket, hogy el kell viselni a dermesztő éjszakák
kőhideg magányát.
Versekké válnak benne életélményei, még akkor is, ha az örök gyanakvás korszakában
élünk. Eligazodik az élet realitásában. Alapjában véve optimista és idealista. Ez a békés
emberek kegyelmi állapota. A szépet és a jót eszményíti. Szereti az életképeket, elemében
van, mikor körülírja, kibontja a bennük rejlő fogalmakat. Nincs benne düh, se önsajnálat. A
kavargó szél középpontjából figyel, tudja, a borzalmak éjszakáját szétzúzza a Nap.
Bakonytamási fogadta be őt, ott lelt hazára, otthonra. Verseskötetei után helytörténeti köny-
vet is írt, nagyszüleire emlékezve.

– Másnak egyértelmű, mit jelent a család, nekem nem volt elképzelésem róla – mondja if-
júkorára emlékezve. A gici gyógypedagógiai intézetből jött gyerekeken van egy stigma, egy
örök életre szóló pecsét. Az intézetből kikerülve engem az Adorján és Bozzay család úgy
fogadott, mint a kisfiát; sokat meséltek a család történetéről, az életükről. Meséltek nagyapa
beszálló vendéglőjéről, amit száz évvel ezelőtt, 1916-ban nyitott meg. Próbáltam elképzelni,
milyen lehetett. Egyre inkább érdekelt, mindent kikutattam a levéltárból, különböző iratok-
ból. Nagyapának nagy kapcsolatrendszere volt, kereskedelmi kapcsolatai révén Svájcba,
Németországba, Olaszországba, az Egyesült Államokba is eljutott.

50 versmondó
 BEMUTATJUK

Ördög A. Róbert megtudta, a vendéglő már egy 1857-es térképen is látszott, a terület a pan-
nonhalmi főapátság és Batthyány család birtoka volt, később a Glatz családé. Az egykori
vendéglő történetéről készült a szerző első helytörténeti könyve, mely korabeli dokumentu-
mokat, beszélgetéseket, emlékezéseket, családi fotókat tartalmaz. Bemutatja az akkori éle-
tet, a vendéglőt, vendégszobákat, a kocsiszínt, nagyapja gazdálkodását. Ördög A. Róbert azt
mondja, szívügye a kötet megjelenése, hiszen ezzel is szeretne emléket állítani családjának,
nagyapjának, de emléktábla állítását is szorgalmazza.
Idézzük újra szavait:
– Nagy hála van a szívemben a pártfogóim, segítőim iránt, de köszönettel tartozom Bakony-
tamásinak is, ahol tízéves koromtól élek, ahol otthonra leltem – vallja.
Több irodalmi folyóiratban publikált, a Kossuth- és Petőfi Rádióban énekelt verseivel is be-
mutatkozott. Igazi kötődése a Veszprém megyei Új Horizont kulturális folyóirattal alakult ki. 
Művei:
Lelencdalok - Versek a nagy szívatásról (Hazánk Kiadó 2003)
Repeszek (Fekete Sas Kiadó 2004)
Csontvázlíra (Fekete Sas Könyvkiadó 2007)
Csontvázlíra II. (Fekete Sas Könyvkiadó 2011)
Gyökérhegyen. Dalokká szenvedett versek (Hazánk Kiadó 2015)
Nem tudom, milyen helyet foglalnak majd el írásai az irodalmi emlékezetben, de olvassák
versét, érdemes.

Tanulmány falképhez, ceruza, 1954

versmondó 51
MŰHELY

Kőrizs Imre
„MINDEN ZAJRÓL TUDOD, HOGY MIT JELENT”
Kosztolányi Dezső rekordjai

Hány sorig rövid egy vers? És hány sortól hosszú? Milyen hosszú a félhosszú? „A tárgy
vagy a feldolgozás módja határoz? A nagy lélegzet, mely mégsem jut el a hosszú versig,
motiválná a félhosszú verset? Vagy a rövid vers terjeszkedése volna csupán? Hogyan állunk
a drámaisággal, a szakaszossággal, netán a szaggatottsággal? Mondhatjuk-e: a félhosszú
verset a látásmód (anyagkezelés) határozza meg?” – teszi fel a kérdéseket Tandori Dezső
Az erősebb lét közelében című könyvében ezzel a „kényszerkategóriával” kapcsolatban.[1]
Talán lélegzettel lehetne mérni, hogy egy levegővel végigolvasható-e: „a hosszú vers (egy
példát: T. S. Eliot Átokföldje) nem olvasható el »egy lélegzetre«, legföljebb egy ültünkben,
s ennyire külformai jegyekig ne kalandozzunk.”[2] Tandori tanácstalansága nem agnoszti-
cizmus, mert amikor azt mondja: „Nem mérhetőek”, rögtön hozzáteszi: „a valós hosszúság-
gal semmiképp.”
Kosztolányitól Tandori a Szeptemberi áhitat és a Hajnali részegség legfőbb evidenciáin kí-
vül is több mint húsz verset sorol a félhosszú kategóriába, a bemutatkozó kötetet leszámítva
költői pályájának minden szakaszából, még úgy is, hogy a Számadással és a Száz sor a testi
szenvedésről  című verssel érthető módon nem foglalkozik, mert az előbbit „inkább hosszú
verssel rokon együttesnek”  az utóbbit pedig „dalnak, füzérnek” érzi. A Most elbeszélem azt
a hónapot… kezdetű versről, Kosztolányi leghosszabb lírai alkotásáról sem ír, mindössze
annyit, hogy hosszú versnek tekinti. Annál érdekesebb, hogy Szép Ernőről írva az Itt volt
bent a szívemben című, Kosztolányiénál másfélszer hosszabb versével és a szintén – ha nem
is ennyivel – terjedelmesebb Adjátok visszával kapcsolatban megengedőbb: „a félhosszú
versek elemei legföljebb bővebben sorjáznak, de – terjedelmük ellenére – vitatható a mű-
vek kategóriája”[3]. Az elhatárolás mellett ezzel mintha azt is sugallná, hogy ezek a Szép
Ernő-darabok nem csak a terjedelmük szerint eshetnek elbírálás alá, vagyis nem feltétlenül
minősülnek hosszú versnek, és belformai jegyeik alapján mégis csak tartozhatnak a – törté-
netesen hosszú – félhosszú versek közé, vagy ahogy máshol mondja: „mint hosszú vers nem
tárgyunk, mégis hadd idézzünk elemeiből (melyek jellegzetesen indáznak ide másunnét,
ebbe a szerves egészet végképp nem alkotó műbe)”.[4]

De a Most elbeszélem azt a hónapot… című vers mellőzése pusztán a terjedelem alapján is
érthető, hiszen a majdnem háromszáz sor a szóközökkel együtt több mint tízezer írásjegyből
áll, vagyis hosszabb, mint például az Esti Kornél nem egy fejezete. Emellett huszonhárom
szakaszra oszlik, ami szintén nem kevés, hiszen nemhogy az ennyi versszakból, hanem már
az ennyi sorból álló verseket sem tarthatjuk különösebben rövidnek. Címéhez híven elbe-
szélő formájú, de a megszólalás alaphelyzete, a közlendő természete és a közlés formája
révén nyilvánvalóan nem olyan művekkel tart rokonságot, mint a nála egyébként nem is
nagyságrendileg, hanem csak ötször hosszabb János vitéz vagy a Keveháza (amely rövidebb
is nála), de még a novellisztikus Homálynoky-versektől is távolabb áll. Kosztolányi versei
közül talán a Hajnali részegség – mint a mások félhosszú versei és Kosztolányi sok rövi-
debb darabja között is gyakori „noktürn” rokon példája[5] – juthat az olvasó eszébe, vagy

52 versmondó
 MŰHELY

még inkább egész kötetek A szegény kisgyermek… és a Bús férfi panaszai. A vers éppen
az utóbbi gyűjteményben jelent meg, és zaklatott, de az egység képzetét mégis mindvégi
fenntartó szerkezetével, sokféle melléktémájával mintha csak a kötet szerkezetét ismételné
meg kisebb nagyságrendben.
Tandori talán azért is tekint el a vers elemzésétől, mert nemcsak nagyon hosszú, hanem jól
megragadható, egyenes irányú – a félhosszú versektől ilyen formán inkább idegen – cselek-
ménye is van.[6] Ennek jelentőségét azonban nem szabad túlbecsülni. Ha a huszonhárom
szakasznak még csak nem is az első gondolatát, hanem csak az első értelmes tagmondatát
egymás alá másoljuk, tulajdonképpen megkapjuk a vers vázát:
Most elbeszélem azt a hónapot,
mikor torokgyíkban feküdt fiam
Ó, isméred-e
azt a szorongó, szörnyű életet,
mely lomha medrén hömpölyög közönnyel
Szegény,
hogy ráaléltál végül a kilincsre,
ahol az orvos volt
Otthon pedig eközben
házunkra szállt a Rém
A doktor a betegszobába ment
Istenem
Reménység
De virradatkor
ott álltam a kórházban, várakozva
Végre elröpült a szó
Bódulva, fulladozva, mint iszákos
korcsmába tér, játékosboltba mentem
Azóta nem volt se reggel, se este,
se dél, se délután, csak egy idő volt:
a nagy virrasztás
Mért sírsz olyan nagyon halkan fiam
Így ér a reggel
Jaj istenem, mi lesz
Könnyű, fehér árnyként az ápolónő,
az ágya mellett ül
Mert láttam én a gyermek-temetőket
Egy percre elmegyek
Ha nő a láza, csak beszél, beszél
Hosszú napok és hosszu-hosszu éjek,
hosszú hetek gyötrődve múltak el
Ott künn az élet ment tovább az útján
Majd jött a gyógyulás
De nem pihentem
Az életem hevert megint előttem

versmondó 53
MŰHELY

A vers, mint ennyiből is kiderül, a költő kisfiának súlyos betegségét mondja el, amelyben
tartalmilag végig ott a tragédia lehetősége, de a szerkezetben betöltött szerep itt fontosabb,
mert a betegség olyan, mint Szép Ernőnek az Egy magános éjszakai csavargás kimerítő
leírása című versében az utcai séta: minden ehhez képest, ezzel kapcsolatban, ennek idején
történik. Nem is igazán témája, mint inkább közege a versnek: ez is elég élesen megkülön-
bözteti például a Kálnoky nevével jellemezhető, tisztábban epikus terjeszkedésű, anekdoti-
kus daraboktól. E közeg sajátos fizikája az oka, hogy Kosztolányi költemény se füzérszerű
nem lesz, se szét nem esik: éppen a helyszínek szerint is indázó, több mellékszereplőt moz-
gató, ritmusváltásokkal előadott történet biztosítja azt a centrifugális erőt, amely megakadá-
lyozza, hogy saját terjedelmének súlya alatt a vers egyszerűen összeomoljon.
A valamin túl esett ember itt sóhajnak is nevezhető „nagy lélegzet”-ével[7] kezdődik, de
aztán sok kisebb – bár, félhosszú versről lévén szó, még mindig elég nagy – levegővétel van
benne: végül is éppen ez a zihálás bizonyul az egyszavastól („Istenem.”) huszonhét sorosig
terjedő szakaszokból álló vers legfontosabb ritmusképző tényezőjének.  A saját történetét
előadó, egyes szám első személyű narrátor tulajdonképpen sosem tudja igazán kifújni ma-
gát, mert – az elbeszélő költeményeknek a cselekménybe ennyire soha bele nem merülő
megszólalójától eltérően – a torkát egészen a vers utolsó szaváig elszorítja a rettegő aggo-
dalom.
A vers első sorának az olvasóhoz forduló gesztusa majd a Hajnali részegségből lesz ismerős
(„Elmondanám ezt néked”) Kosztolányi minden későbbi olvasójának. Azonnali különbség,
hogy a Most elbeszélem azt az hónapot…-nak nemcsak az első sorából, hanem a versből
végig hiányzik az elbeszélést hallgató másik fél, az, akit a Hajnali részegség nemcsak meg-
szólít, de valamelyest a kontúrjait is megrajzolja – még ha a vonásait már nem is –: „Hisz
ismered a házam”. A Hajnali részegség monológ ugyan, de nem valami sötét színpadon,
a fejgép éles fénykörében előadott magánbeszéd, hanem egy friss („Múlt éjszaka”), igaz,
nem mindennapi tapasztalat tétova körülményességgel induló („Várj csak, hogy is kezdjem,
hogy magyarázzam”) egyre lelkesültebb („Szájtátva álltam”) megosztása. A költőnek annyi
levegője marad a végén, hogy – a félhosszúak több más darabjához hasonlóan – kétszer is be
tudja fejezni a verset, hiszen az akkor sem okozna csalódást, ha a „Szóval bevallom néked,
megtörötten / földig hajoltam, s mindezt megköszöntem” sorokkal érne véget. Kisebb sza-
básban egy költő itt talán el is némulna – és a vers örök becse akkor sem lenne csekélyebb.
De hát éppen az ilyen megoldások mutatják, hogy egy tartomány fölött használhatatlan a
szabásokat latolgató szemmérték, mert Kosztolányi még mindig tudja folytatni, és egész
kódát ír a vers végére, amelynek például ezért is kell félhosszúnak lennie: hogy elérjen a
saját kódájáig.
„Nézd csak” – tér vissza a hétköznapi hanghoz egy olyan köznapi kifejezéssel, amely efféle
magyarázó használatban szinte germanizmusnak is bélyegezhető, hogy aztán néhány soron
belül felépítse a vers modelljét, kicsinyített mását – mert fokozni persze már itt nem lehet –:
a porból és göröngyök közül a váratlanul megtapasztalt létet az azúrnak eldaloló ember
képét megénekelve.

A félhosszú versek legfőbb tétje ezt a létélményt, ezt az „öröklétkész állapot”-ot[8] megra-
gadni. Ennek egyik leginkább elterjedt irodalmi eszköze a dal, amely azonban lényegében
érzéki eszközökkel közvetíti az élményt – ha tudja. Mert ritkán tudja: létrejöttében ugyanis

54 versmondó
 MŰHELY

jelentős szerepe van a véletlennek (nevezhetjük ihletnek is), amit az olyan költők csodálata
is jól mutat, mint az Apollinaire egyetlen ötsoros dalát, az Adieu-t évekig fordító Vas Istvá-
né.[9] Nem tűnik magától értetődőnek, de talán a félhosszú vers a legrövidebb olyan irodal-
mi forma, amely az intenzív élményt („ez erősebb lét közelét”) nemcsak közölni tudja, mint
a dal, hanem fogalmilag is képes megragadni, mégpedig egyrészt a maga teljességében,
másrészt a maga egyszerűségében. És ez valódi paradoxon.

Talán éppen ennek feloldásához van szükség a versben a megszólított személyére, akihez
a költő a mindenségről szóló szavait a közvetlen egyszerűség gesztusával címezheti. Fél-
hosszú versben legtöbbször Karinthy szólít meg konkrét illetőt. Ilyen a halott testvérnek
írt („Elza fiam, meghaltál te is, lehet már veled beszélni”) Mindszenti litánia vagy akár A
refromnemzedékhez címzett vers is, amely már a címben megjelöli a megszólítottak körét,
illetve az Évtársaim emlékkönyvébe alcímmel megjelent Karácsonyi karének, amelyben a
költőnek Füst Milántól és Kosztolányitól kezdve Móricz Zsigmondon és Adyn át Hatva-
ny Lajosig a Nyugat első nemzedékéknek szinte minden jelentősebb tagjához van egy-két
személyes szava. Füst Milánnak az akkor már csaknem húsz éve halott Kosztolányit és
Karinthyt névvel is megidéző, Emlékezetűl című kései félhosszú versét – „Áldott fiúk, hol
ténferegtek, huncutok” – akár a Karácsonyi karénekre adott válaszként is olvashatjuk. Szép
Ernő talán nem is csak a saját pályáján első, 1910-ben írt, nagy félhosszú verse már a cím-
ben megszólítja a címzettet, saját magát: „Csúnya és ártalmas dolog, hogy a felkelő nap rád
süt és te még tétlenül heversz ágyadban” (Szent Ambrus), de későbbi verseiben is szívesen
tisztázza már az első sorban, hogy kinek ír: Néked szól („Néked ki száz év múlva sétálsz a
sétaúton / S botoddal, ha szokás lesz akkor is bottal menni, / Unottan piszkálsz száraz leve-
lek közt”, Berzsenyi  és Horatius tulajdonképpen magától értetődően ebbe a körbe kívánko-
zó episztoláiról már nem is beszélve. (A félhosszú versek és az ódák, himnuszok szerkezeti
és hangnemi összefüggései is érdekesek, különösen Pindarosnál – de erről majd máskor.)

A megszólítás Kosztolányi gyakorlatában is a személyesség szívesen használt eszköze:

ennek különleges esete a Halotti beszéd, amely konkrétnak feltételezett személyről szól,
ugyancsak konkrétnak feltételezett hallgatókhoz. Felfogásában és helyenként szóhasznála-
tában is érdekes előzménye[10] ennek a kései darabnak a Legenda című, kevesebbet emle-
getett szonett, amelynek nincs ugyan a vers terében megszólított közönsége, de a szöveghez
a Nyugat 1923. évi 23. számában fűzött jegyzet olyan világossá teszi a körülményeket, hogy
a mediális állapotra utaló rövid megjegyzést joggal tekinthetjük a vers elválaszthatatlan
részének, nélküle ugyanis egy fontos, minden teljesebb igényű értelmezésnek támaszt, sőt
alapot nyújtó mozzanat veszne el belőle: „Felolvastatott az Ady-ünnepen.”

Akármennyi példát lehet idézni ebből a maga korában és még sokáig csak Szép Ernőéhez
és Karinthy kései lírájához hasonlítható mértékben dialogikus költészetből, még a félhosszú
versekkel rokonságot nem tartó olyan darabokból is, mint az első, Négy fal között című, iga-
zán zsengébb kötet verse, a Lámpafény („Ó lámpafény, oly szép vagy, méla, halvány, / mint
a beteg ajkán a bús mosoly”). De ilyen az utolsó kötet záró darabja, az Ének a semmiről is,
amelyben a „semmiző semmi” halálon túli üressége csak azért nem ijesztő – hiába akarja
nekünk Kosztolányi szinte egy ingatlanügynök szótárát mozgósítva, az „otthonos”, „régi”,

versmondó 55
MŰHELY

„végtelen”, „bő” jelzőkkel eladni –, mert a világ maga mégsem üres: a korábbi emberek
nem semmisültek meg nyomtalanul („néma sírjukban” a halottak „kibírják” a nemlétet:
nyilván közben ők is „elnyúlnak” a „delejben”), de különösen azért nem, mert itt van az élő
ember, a másik, akit a vers a végén nyíltan meg is szólít: „Pajtás, dalolj hát, mondd utánam”.

„Mi fájt szivednek és szivemnek / Caesar, Napoleon korában?” – áll Kosztolányi lírájának
végpontján. Ha a másik személy, a másik személy „szíve” hiányozna innen, attól a vers még
mindig lehetne jelentős alkotás, de aligha Kosztolányi, hanem inkább a másféle önérzé-
kenységekre fogékonyabb Szabó Lőrinc tollából.

Rilke Első duinói elégiájával kapcsolatban írja Tandori: „A félhosszú vers egyik jellemző
eleme itt a hirtelen felütés. »Hogyha kiáltanék, ki hallana engem / az angyalok rendjéből?«
Maga az első sor még nem okvetlenül ígér szaggatottságot; hiszen így akár egy dal, egy rö-
vid vers is kezdődhetne. Csakhogy a második sor már olyan fogalmat hoz be, amely – neve
bármi közismert – nem értelmezhető homogénül.”[11] Kosztolányi verse sem árulja el a
tétjeit az első sorban. Valóban: „így akár egy dal, egy rövid vers is kezdődhetne” – ahogyan
egyébként kezdődik is, mégpedig a „Már elmondtam, mint kezdtem el…” kezdetű párrímes,
kétsoros szakaszokból álló darab.  Éppen ez a társalgási hangütés teszi lehetővé, hogy a vers
második sorában aztán a „torokgyík” nagyobbat szóljon, mint az ágyúszó, akkorát, mint egy
asztaltársaságban elhangzott udvariatlanság.
A vers első képe: az apa orvosért fut.
Az olvasót majd a második szakasz szólítja meg:

Ó, isméred-e
azt a szorongó, szörnyű életet,
mely lomha medrén hömpölyög közönnyel,
a kocsikat, a víg csilingelést,
a boltokat, a kávéházi zajt,
a kacagókat, és a fecsegőket,
akik szivarral sétaútra mennek,
s az ablakokban a meleg derengést,
amely aranyt szitál az estebédre?
Csupán te futsz versenyt – tovább – a lázzal,
hogy el ne késs, mert vágtat a halál,
s vágtatni kell tenéked is.

Tandori azt írja, „Pilinszky Apokrifjában a sokszoros »ismeritek«” A világosság udvara

című – félhosszú – Babits-versben „leli meg ősét”[12] („Ismeritek a bérházak fonákját (…)
Ismeritek a négyszög-mélyedést (…) Ismeritek zugán a tört árnyékot”), de talán Koszto-
lányi verse is felvehető az előzmények közé. Mindenesetre az „Ó, isméred-e” után az ol-
vasó nincs többé megszólítva, mert a szakasz utolsó három sora, szinte észrevétlenül, már
a beszélőre állítja át a fókuszt: azt, hogy a többiek komótosan végzik mindennapi rutinju-
kat, miközben neked a szó szoros értelemében „halálos” problémád van, mint egy tipikus
élethelyzet leírását még érthetjük az olvasóra, de a második versszak egyes szám második

56 versmondó
 MŰHELY

személyű mondatának konkrétumát – „Szegény, / hogy ráaléltál végül a kilincsre, / ahol az

orvos volt” – már semmiképp.
Ez a harmadik versszak az első, amelyben a félhosszú versek egyik sajátos motívuma, a
létre az önelidegenedésig friss szemmel való rácsodálkozás először – de nem utoljára –
megfogalmazódik:

Szegény,
hogy ráaléltál végül a kilincsre,
ahol az orvos volt, s megáhitottad
nyugodt szobáját és az esti békét,
komor szakállát és okos fejét,
ámulva, hogy egy másik ember ő
és nem te vagy.

A másik ember létén történő – tulajdonképpen a saját léten a másik ember létére való rá-
ismerésből fakadó – elámulást Szép Ernő így fogalmazza meg: „Egy-egy ismeretlennek
nyakába vágytam esni: / Oh élsz te is? Hogy hínak, mondd? Mit gondolsz magadba? / Tudod
hogy egyszer élünk?” Ennek a létszépségnek itt, Kosztolányi vershelyzetében még nagyobb
személyes tétje van.

Ennyi egyelőre elég is ezekből a távlatokból. A negyedik szakasz a betegség sújtotta ott-
honban játszódik, eszközeit, miliőjét a Szegény kisgyermek panaszaiban megszerethettük,
megszokhattuk, akár anélkül is, hogy meg kellett volna unnunk (elég a Múlt este én is jár-
tam ott… és az Ó, a halál… lázas betegségére, A kis mécs… vagy az Én félek… éjszakai
„rémei”-re emlékezni): „Otthon pedig eközben / házunkra szállt a Rém.” Ahogy „sötét ta-
lárjában, piros szemével” a kisfiú ágyára ül, abban van valami némafilmesen régimódi, de a
versszak utolsó sorainak képét száz év alatt sem kezdték ki az ízlés változásai:  „térdére tette
és ringatta lágyan, / mint a tulajdon, édes gyermekét.”
Az orvos az ötödik szakaszban még mindig mintha a Kisgyermek…-kötetből lépne elő, bár
az ottani reflektálatlanságtól élesen elüt a megfigyelés szinte hideg pontossága ebben a bor-
zongatóan nagyszerű – mert az apának a gyermek válságos helyzetéhez valahogy nem illő
módon, költői minőségében is éber megfigyelőképességéről tanúskodó – sorban: „Fehér
fogán ezüst kanálka koccant”. A versszak a sötétben való várakozás képével ér véget, hogy
aztán az egyszavas hatodik szakasz után („Istenem.”), a „Reménység”-gel folytatódjon a
hetedikben:

Szüntelenül dajkáltam ezt a szót,

mint a bolond. Jártam le-föl ijedten.

Itt kezdődik a tehetetlenségnek aztán az egész versen emlékezetes képek soraként véghúzó-
dó leírása, amely sokszor a céltalan ide-oda mozgásban kap kifejezést.  És: „már a ház sem
volt a régi többé.” Mint a bútorok Van Gogh Arles-i hálószoba című képén, amelynek első
változata, lilás világoskékjeivel, narancssárgáival lehetne akár egy mesekönyv illusztrációja
is, és mégis valami lidérces lebegés járja át (mert a dolgoknak nincs árnyékuk): „Vak székek

versmondó 57
MŰHELY

és sohajtó asztalok, / síró kilincsek és sötét-nagy ajtók / csak hánykolódtak s nem pihentek
el, / mint máskor, amikor leszállt az éj.” A kisfiút „gyorsvonat”-ként „szilaj erővel” „isme-
retlen partokra” ragadó láz leírása már Kosztolányi gyakorlatában kipróbáltabb eszközökkel
történik: ez a lanyhábban ábrázolt „ferde-furcsa táj” a Szegény kisgyermek… világából kö-
szön vissza („én is láttam gyerekkoromban, / torz éjszakáimon”).

A nyolcadik szakasz: a kórház. Míg az orvos a mikroszkópba néz, a diagnózisra váró apa
önmagába: „Én meg remegve szívemet figyeltem, / és láttam önmagam a földgolyón, / ma-
gamba rogyva és kétségbeesve”. De ez inkább még csak tudósít, nem ábrázol. Két közbe-
vetett sor után azonban –„mert végtelen és hosszú az a perc, / amelybe fordul a sötét kerék”
– a várakozás ideje alatt figyelmét kínjában banális dolgokkal elfoglaló apa ábrázolása már
felismerésszerűen költői:

Az egyszeregyet mondtam olaszul

és angolul néhány virág nevét,
szájam haraptam, hogy a fájdalom
enyhítse azt, mi fáj, s az ablakok
rácsát megolvastam figyelmesen,
minthogyha attól függne élete,
hogy el ne vétsem.

Végül „elröpült a szó”, amelyet a második sorból már ismerünk, de még egyszer nem hang-
zik el a versben. Ekkor, a kilencedik szakaszban kezdődik az őrült, zaklatott futam. A fél-
hosszú versek egyik jellemző közege az utca, az idegen járókelőkkel, akikben az ember
hirtelen a saját egyszeriségét ismeri fel. Most azonban más a helyzet, ahogy a narrátor az
orvosra várva – „Jaj, doktor úr, fordítsa föl a kártyát, / mutassa meg” – önmagának meg-
fogalmazza: „én kissé nagyba játszom”. Az emberek, saját életükkel, most idegenek ma-
radnak: „Az úton loholtam, / hol annyi arc volt, annyi-annyi sors, / s én egyedül, mint árva
remete.” És a következő sorokat Rilke is írhatta volna: „Ki értené, ha fölkiáltanék, / vagy
porba hullnék?” A vers ezután természetesen alábbszáll – „Volna itt egy ember, / testvér, ki
rám hajolna könnyesen?” –, hiszen a „ki értené?” irányában innen nemigen lehetne tovább
gondolkozni. Jönnek az emlékek, a „mocskos ősz sötét párázatán” megelevenednek a gye-
rek tavaszi születésének a képei, amelyek sorában a „kék szemét bandzsítva rám nyitotta”
sor édeskésségét már nyomban feledteti a következő, a szokatlan kifejezés pontosságával:
„felém ölelt kis, röpködő kezével”. A következő sor is váratlanul józan: „Hogy építettem ezt
az életet”, amikor pedig „évekig megszokni sem lehetne, / mit perc alatt kellett megérteni.”

Vágás következik, tizedik versszak. Az apa játékboltba megy, de az üzlet kínálatáról nem
mondható el, hogy „csodaszép és csodajó, / nyitható és csukható, / gomb és gömb és gyöngy,
gyürű” – a narrátor helyzetében most minden értelmetlen. „Az ócska gyáriárú szívemig fájt”
– ez a sor még csak a szecessziósan furcsa indájú megfogalmazásával szeretteti magát, de
a folytatás már, a tételes felsorolással, valósággal előkészíti a mondat végének kiábrándult-
ságát, amelyet majd a gondolatjelek közé szinte mellesleg vetett, mégis (vagy éppen ezért?)
igazán drámai közbevetés tesz még reménytelenebbé:

58 versmondó
 MŰHELY

amint figyeltem furcsa zagyvaságát,

bajszos huszárt, kis tengerészt, bohócot,
négert, vasútat, gépkocsit, hajót,
nagy életünk tündéres, csöppnyi mását,
mely – itt s amott – örökre céltalan.

A tizenegyedik szakaszban ugrunk az időben, amely a maga folyamatszerűségében szinte

meg is szűnt létezni: „Azóta nem volt se reggel, se este”. És a tér is elveszíti a koordinátáit;
ha az előbb Van Gogh került szóba, itt már szinte Salvador Dalí víziói omlanak el:

néha a szekrény röpülni kezd,

hullámzik a megbolygatott tükör,
az asztal egyik lábát emelinti,
s az öblös és zöld kályha a sarokban
lassan megindul, mint az elefánt.

A következő versszakban a narrátor a beteghez fordul, őt szólítja meg – „Mért sírsz olyan
nagyon halkan fiam?” – de ez az egyoldalú párbeszéd a történéseket természetesen nem
előrébb viszi, hanem a vers kereteit mintegy befelé tágítja. Az apa a csendes sírás helyett
szívesebben hallana ilyen vádló kiabálást: „ezt adod nekem?” A következő sorok kicsit túl-
beszélik a vádat – „Ezt a nyilallást, ezt az émelyítő, / forró zavart” –, „a balog rebengés”-t a
„láz piros párnáin” soknak (vagy kevésnek) is tarthatjuk, de az „én szülőm” megszólítással
a vers ismét erőre kap. Ahol aztán közvetlenül szólal meg az apa, ott még nagyobb az átélés:
„Mert csak hazudtunk, hogy veled megyünk, / de egy tapodtat sem tehet a lábunk, / az úton,
ahol most te tébolyogsz.” A szakasz ismét magasan ér véget – és csak azért kár, hogy az
utolsó sorok bevezetése („társalkodol a láthatatlan Úrral”) kissé rutinszerű ecsetvonásokkal
van felhordva –, amikor arról van szó, hogy a beteg gyerek éppen egy erősebb létforma szí-
ne előtt áll, „ki mint egyenlő néz szemedbe most, / mint egy emberre, mint akárki másra”.

A következő szakaszokban aztán ismét a hétköznapok képei sorjáznak: egy olyan remény-
telen és sötét reggel, amilyennek addig a reggelek hajnalig tartó munka után vagy korai
vonathoz sietve sem látszottak. Aztán a rettegés, hogy mi lesz, ha „újra kezdődik a tegnap”,
a beteg állapotának súlyosbodásától való félelem: „Már a rosszat is / úgy elfogadnánk, mint
ami mienk, / csak megmaradna és ne lenne rosszabb.”

Ekkor szólal meg a tizenhatodik versszak: „Mert láttam én a gyermek-temetőket, / hol törpe
sírok rendre púpozódnak”. Kosztolányi ezután rögtön kicsit elcicomázza a képet (a hantok
„kis csúnya játékok”, amelyeken „zöld gyíkok rohantak” és „részeg legyek zsibongtak”),
de itt egy darabig az is elég, ha a költő csak arra vigyáz, hogy az első két sor döbbenete
kitartson a következő versszakig. „Én a szivemben életet neveltem, / s úgy láttam őt is, mint
örök hegyet, / vagy a napot, a halhatatlan-égőt” – ezek a sorok magas szinten felelnek meg
a célnak, a következők pedig: „De most a lecke megtanít örökre, / s bármerre fordul életem
sora,” – ezzel a záróképpel még fokozzák is a hatást: – „eltörte a torkomban a kacajt”. Ez a
kacaj – mondják a strófa utolsó sorai – „mint repedt harang, sikoltani / fog, hogyha kedvem

versmondó 59
MŰHELY

a magasba hág, / s a szájamon oly bölcs lesz a mosoly, / mint a sírás”, de ez a befejezés már
nem ad hozzá a feszültséghez, hanem a maga bőbeszédűbb voltában is inkább csak megőriz,
fenntart valamit belőle a vágásig.

Mert ez a feszültség a következő versszak elején ismét éles váltással megy át új feszült-
ségbe: „Egyszerre elmegyek”. Mint kiderül, a távozás teljesen hiábavaló, az apának nincs
sehol nyugalma, hamarosan vissza is tér, már az utcáról lesve a házat: „hogy nincs-e nyitva
egyik ablaka, / valami baljós jellel”. Utána a kisfiú szólal meg, de mintha csak félrebeszélő
álmában idézne emlékeket, „egy hároméves élet roncsai”-t. Talán csak az idő múlásáról
szóló tizenkilencedik szakasz az egyetlen, amely az egész vers sérelme nélkül maradhatna
el, mert mintha csak annyi lenne a szerepe, mint a mesék „telt-múlt az idő” mondatának.
A következő versszak ugyanis már a téli utca életképeit festi, szinte egy ünnepi képeslap
élénk, békebeli színeivel:

Egy délután meg leesett a hó,

szétbontogatta vattaszőnyegét,
olyan idilli volt s karácsonyi,
a dombokon szánkázni kezdtek el.
Sivalkodó örömmel szállt a szán,
piros fiúkkal, akik integettek,
prémes kabátban, hógolyó röpült
s szikrázva porzott a vidám napon.

A szobába elhatoló „harsány, pogány zsivaj”-ra a beteg is felfigyel. Ez a hirtelen gyógyulás

első jele, bár akkor még „a vánkosára visszadőlt, / tűrő, öreg mosollyal, mint ki tudja, / hogy
elrohan az élet és kacag.” (Azért ne menjünk el szó nélkül az élet elrohanásának megálla-
pítása után, hátravetett „és kacag” mellett.) Ez késleltetés megint. De a történendők lassú
kibontakoztatása a félhosszú vers elemi hatáseszköze: látható, ebben a versben ez feszül
szinte az elviselhetőség határáig, annyira, hogy sok rész-szépsége ellenére – nem mintha
egészként viszont elrontaná Kosztolányi – a terjedelme bizonyára jó néhányakat eltántorít
attól, hogy végigolvassák.

De már csak három szakasz van hátra. „És jött a gyógyulás” – kezdődik a huszonegyedik,
amelyben még annak a kijelentésnek is sajátos súlya van, hogy „leültem csöndesen a szék-
re”, hiszen a versben a bútorok addig saját életet éltek, de a házban most már „többé nem
fülelt a Rém, / ki fölborított széket, ágyat, asztalt”. A narrátor a széken lehunyja a szemét,
de a következő szakaszból kiderül, hogy nem tud elaludni, ehelyett egy maró szivarra gyújt,
megünnepelve azt az érzést, hogy belényilallt „a vad öröm, / a végtelen”, amelyet – és ennél
nem lehet vadabb – „a halál fogant”.
A huszonharmadik versszak az az ünnepi kóda, amely felé a vers az elejétől kezdve, kitérő-
kön, késleltetéseken, kanyarokon és lapályokon keresztül tart:

60 versmondó
 MŰHELY

Az életem hevert megint előttem,

és mámoros, tört szavakat dadogtam,
úgy boldogoltam ottan önmagam,
hogy nem kell eztán úgy szeretnem őt,
fájásig és az ér-megpattanásig,
csak mint a vérem és a gyermekem,
és élni, újra élni, élni, élni.

Vége lehetne itt, a vége előtt, ami oly sok más félhosszú versnek is lehetősége, de a kataszt-
rófa annyi leltározó részletezése után a boldogságtól sem lehet megtagadni, ami neki jár:

Aztán pihenni, és jóllakni, enni,

majd inni bort, rumot, vörös rumot,
könnyezni is tán a veszély letűntén,
álszent könnyekkel, és imát susogni,
megáldani a biztos tudományt
és a kezet, amely reá vigyázott,
himnuszt jajgatni, vígságot riadni

És ekkor, a vers legutolsó szavaként hangzik el az, amivel Rilke a Duinói elégiákat kezdi.
A vers kezdettől fogva roppant feszültségből táplálkozik, emlékezhetünk: a higgadt modorú
első sor után úgy süvít a másodikban a „torokgyík”, mint Rilkénél az „angyalok rendje”.
A rilkei „kiáltás” azonban nem első, hanem utolsó gesztusa Kosztolányi versének, de talán
nem erőltetett a gondolat, hogy ha valaki a végére érve újra kezdi, annak az első sorok
újraolvastán is ott cseng a fülében. Mintha a megszólaló hangja a vers legelején csak azért
tudna olyan társaságian higgadt lenni, mert a megírás ideje előtt – az újraolvasás szempont-
jából – a nulladik sorban, és még előtte hosszan, már kiordította magát:

s végül lerogyva, láztól elcsigázva,

megrészegülten és egész betelten,
kimondhatatlan, állati örömmel
üvölteni.
Nem Kosztolányi az, aki az üvöltésről, kiáltásról, ordításról szükségképpen elsőnek jut
eszünkbe, pedig a „Szájtátva álltam / s a boldogságtól föl-fölkiabáltam” nem csak a végső
évek emberi alapállását foglalja össze. Hiszen már az Úgy írom, néked, kisfiam, e verset…
utolsó versszakában is ezt olvashatjuk: „halál helyett kiáltsd ujjongva, élet”. A Magánbe-
szédet főleg a befejezése miatt szokás idézni, ahol a vers úgy enyészik leheletté, romlik
semmivé, hogy az utolsó szavai már alig hallhatók: „De megvesztem azért, mi elveszendő, /
imádtam én a legtöbbet, mi széthull / s romlandóbb, mint a málna, vagy a hal.” De az elné-
mulás előtt, a vers közepén az „eszelős gyűjtő, felsült, rossz üzletember, nagyralátó fajankó”
még ezt mondja: „Mostan természetesen kiabálok”. És ha más is ennek a kiabálásnak és a
Hajnali részegségének az intonációja, a kiváltója mégis ugyanaz: a hirtelen léttapasztalat.
Pontosabban a Magánbeszédben ennek a megélt léttapasztalatnak a keveslése késztet kia-
bálásra, míg a Hajnali részegség azt mondja – a hangsúllyal az első szón: „most világolt
versmondó 61
MŰHELY

föl értelme ennek a régi nagy titoknak” –, hogy élni sose késő. Az Utolsó kiáltásról vagy
a Harsány kiáltások tavaszi reggel futamairól most ne beszéljünk, ahogy a Számadásról
se, amely szép, József Attila-i kopárságú kezdete után –„ Most már elég, ne szépítgesd, te
gyáva, / nem szégyen ez, vallj – úgyis vége van – / boldog akartál lenni és hiába, / hát légy,
mi vagy: végképp boldogtalan” – a végén legfeljebb a valódit mondja, vagy inkább csak a
szépet, de biztosan nem, a Kosztolányi-vers saját értékbecslése szerint sem az igazat: „Igen,
kiáltsd ezt: gyáva az, ki boldog”.

Az Ordítás az erdőben… így kezdődik: „Uram, irgalmazz! Add nekem kegyed! / Elmúlt
megint egy év a régi csendben! / De most fölordítok egyszerre! Negyven!” Érdekes, hogy ez
a „negyven” az ordítás fortissimója nélkül fájdalmasabban szól abban a versben (Ha negyven-
éves), amelyet Halász Gábor elsőként idézett ugyan az Összegyűjtött költeményekről szóló,
összesen hat versből idéző kritikájában,[13] de inkább csak az utóbbi tíz években vált olvasot-
tabbá a kevésbé formásra alakított Kosztolányi-versekre is fogékony közönség körében:[14]
Ha negyvenéves elmúltál, egy éjjel,
egyszer fölébredsz és aztán sokáig
nem bírsz aludni. Nézed a szobádat
ott a sötétben. Lassan eltünődöl
ezen-azon. Fekszel, nyitott szemekkel,
mint majd a sírban. Ez a forduló az,
mikor az életed új útra tér.
Csodálkozol, hogy föld és csillagok közt
éltél. Eszedbe jut egy semmiség is.
Babrálsz vele. Megúnod és elejted.
Olykor egy-egy zajt hallasz künn az utcán.
Minden zajról tudod, hogy mit jelent.
Még bús se vagy. Csak józan és figyelmes.
Majdnem nyugodt. Egyszerre fölsóhajtasz.
A fal felé fordulsz. Megint elalszol.
Ezt a tizenöt sort akár a legrövidebb félhosszú versnek is tarthatjuk: az olvasó megszólítása
(a vers nem ad rá okot, hogy ne halljuk önmegszólításnak is), az éjszakai jelenetezés, az
egyáltalán nem gyors elintézést ígérő kezdet, a hálószobától a csillagokig terjedő, legna-
gyobb távlatok hirtelen váltogatása,[15] a befejezés csattanó nélkülisége és még sok min-
den köti bele – csekély nyomtatott terjedelmének következtében mondhatni észrevétlenül
– a félhosszú versek nyalábjába. A terjedelemre is félhosszú versek plasztikus frízei között
olyan, mint egy odavetett tollrajz.
Sajátos egyensúlyi állapot képződik meg a szemünk előtt („Ez a forduló az, mikor az életed
új útra tér”), amelyben nem a hiány, az üresség hagyja a nullán állni a mérleg nyelvét, hanem
mintha arról lenne szó, hogy – akár a nyugalomban lévő test esetében – az együtt ható nem
csekély erők egy pillanatra kioltanák egymást: „Még bús se vagy”. Füst Milán Magányos
lovas című versében van hasonló energiák – „a néma mozgalom” – fókuszában, vagy ott a
középponttól mégis inkább távolabb rajzolva, az „Arany Partok” „fanyar”, „sárga táj”-ára
ért alak: „És nem vagy szomorú. Lóháton álldogálsz s tünődöl társtalan”.

62 versmondó
 MŰHELY

Básti Juli minden szentimentalizmustól mentes előadása[16] nagyon jól adja vissza ezt a kü-
lönös egyensúlyt, amely még csak nem is baljós. „Ez a forduló az, / mikor az életed” – épp
csak egy kis szünetet kapunk itt az „új út” előtt. Csak a – Hajnali részegség-gel összevetve,
de önmagban is – elképesztő sűrűségű csillagcsodálós mondatban, annak is inkább csak az
első szavaiban van némi fény, de sem igazi világosság, hanem olyan, mint egy monokróm,
sötét akvarellen a sok szürke és fekete között az üresen hagyott papír világító fehérsége. És
talán tényleg van ebben a versben valami sötét akvarellszerűség, ahogyan például az utca
félhosszú versekben oly gyakran visszatérő zaját sem írja le, hanem a vízfesték egyszeri,
végleges felhordhatóságának és javíthatatlanságának tudatában éppen csak megemlíti, folt-
szerűen. Básti Juli előadásának egyik megvilágító erejű részlete a következő sor – „Minden
zajról tudod, hogy mit jelent” – amelyben minden egyes szóra külön, súlyos nyomaték esik.
„Még bús se vagy. Csak józan és figyelmes”, illetve – és ekkor derül ki (hiszen az élet
éppen most tér új útra), hogy az egyensúly pillanata elmúlt – „Majdnem nyugodt.” A kö-
vetkező sóhaj mintha az új útra kelésnek szólna, a vers iróniája, hogy ez éppen valaminek a
folytatásával – méghozzá éppen az alváséval – veszi kezdetét: „A fal felé fordulsz. Megint
elalszol.” Az alvás tehát nem a vége, hanem a kezdete valaminek: ezért nem kell a mondat
végén levinni a hangsúlyt.
__________________________________
[1] Tandori Dezső 1981, Az erősebb lét közelében, 26.
[2] Tandori 1981, 9.
[3] Tandori 1981, 139.
[4] Tandori 1981, 155.
[5] Tandori 1981, 79.: „Az éjszaka (tehát a napszak) is alkalmasabb közege a vallomásnak.”
[6] Tandori 1981, 54: „érdeklődésünk az ilyen jellegű költeményeknek szól itt; amelyek külső formájukra is
hosszabbak az átlag dalnál, vagy bonyolultabb építkezésűek az egyenesvonalú vagy indázó »füzérnél«).”
[7] Tandori 1981, 8., 16., 165., 224.
[8] Tandori Dezső 1991, Kosztolányi Dezső (Az élhető líra III.), It 71(21), 23.
[9] Vas István 1987b, Mit nehéz fordítani = Vas István 1987a, Igen is, nem is, Budapest, 173–1754.
[10] Bojtár Endre felismerését ismerteti Veres András, Kosztolányi Ady-komplexuma – Filológiai regény, Bp.,
2012. 123.
[11] Tandori 1981, 15–16.
[12] Tandori 1981, 107–108. Borbély András az ÚjNautilus honlapján egy 2013. nov. 17-ére datált szép be-
jegyzésben bontja ki a két – „a térhez” mindkét esetben „létállapotot kapcsoló” – vers motivikus, sőt mélyebb
rokonságát, aminek értékét alig csökkenti, hogy nem tesz utalást Tandori felfedezésszerű gondolatmenetére.
(http://ujnautilus.info/babits-mihaly-vilagossag-udvara-borbely-andras-jegyzetevel, 2017. dec. 19-i állapot.)
[13] Halász Gábor 1935: Az ötvenéves költő, Nyugat 28, 495
[14] Borbély Szilárd húsz éve még az Élet és Irodalom kimondottan „kevésbé ismert” versek felfedezésére
indított Visszanéző rovatában elemezte a verset: Borbély Szilárd, Ha Kosztolányi…, ÉS 1998 augusztus 28.,
23. Németh G. Béla a kilencvenes évek közepe táján egy pécsi egyetemisták előtt tartott előadásában az egyik
hallgatójának „egykorú jegyzetei” szerint „rémületesen nagy vers”-nek nevezte. Halmai Tamás 2000, „Ha félsz,
a másvilágba írj át”. Versnyelv és világkép a Kosztolányi-líra utolsó szakaszában, Prae, 3–4, 149–75. A Korunk
a 2000-es évek elején számos írót megszavaztatott a huszadik század tíz legszebb versének ügyében, Kukorelly
Endre listáján Kosztolányi az ötödik, méghozzá nem is egy, hanem tíz verssel, amelyek egyike a Ha negyven-
éves: Kukorelly Endre, 10 (Vagy majdnem) kedvenXc versem a 20. századból = Csörsz Rumen István – Hegedüs
Béla – Vaderna Gábor – Ambrus Judit – Bárány Tibor (szerk.) 2009, Margonauták – Írások Margócsy István 60.
születésnapjára, Budapest, 670–671 = Kukorelly Endre, 2016, Porcelánbolt – Kedvenxcekről – Olvasókönyv,
Budapest, 19–21.
[15] Tandori írja Radnóti Levél a hitveshez című versével kapcsolatban (Tandori 1981, 221): „a tulajdonképpeni
rövid vers az emberi sors »nyitottságából« táplálkozva (a végsőből) bemérhetetlen távlatúvá nyílik”.

versmondó 63
KÖSZÖNTŐK

SZERETETTEL KÖSZÖNTJÜK BALÁZS ÁRPÁD ERKEL-DÍJAS

ZENESZERZŐT 80. SZÜLETÉSNAPJA ALKALMÁBÓL
Balázs Árpád
A POHÁRKÖSZÖNTŐ KELETKEZÉSÉRŐL - RÖVIDEN
A régi rómaiak szerint „habent sua fata libelli”, azaz „minden könyvnek megvan a maga
sorsa”. Gyorsan hozzá teszem: a saját, egyedi története is! Mindez vonatkozik a kottákra, a
zeneművekre ugyancsak.
Míg Terentianus Maurus elsősorban az olvasmányok befogadására, az „utóéletre” gon-
dolt, addig a muzsika-születések körülményei talán még izgalmasabbak a későbbieknél, a
folytatásnál!
Több kötetet tenne ki, ha kompozíciós munkáim háttereiről mesélnék, milyen hatások
ösztönözték a darabok írását. A folyamat - vokális művek esetében - szövegkereséssel indul!
Kétszáz kórusmű, jóval több szólódal, kantáták, oratóriumok és operák - majd ugyanennyi
író, költő „közelébe hozott”. A kortársak, - Illyés Gyula, Nagy László, Nemes Nagy Ágnes,
Pinczési Judit, Csukás István és mások esetében ez szó szerint értendő! Sőt, a hosszabb-rö-
videbb munkakapcsolat mindig tartós barátsággá érett!
A hetvenes-nyolcvanas években létezett egy, - a közművelődést szolgáló intézmény, a
Népművelési Propaganda Iroda. Kóruskiadványaival elsősorban az öntevékeny kórusmoz-
galmat segítette. Könnyű, jól énekelhető kompozíciók hihetetlen gyorsasággal jelentek meg
s jutottak (előfizetéssel!) a karnagyokhoz! Ilyesmire, lényegében „kísérleti” munkák kiadá-
sára a „hivatalos” erre szakosodott cég, az állami Zeneműkiadó Vállalat nem vállalkozott…
(Legfeljebb bosszankodott egy-egy mű sok kiadást termő sikere láttán!)
A szerkesztők óriási felismerése volt, hogy a középiskolák kis számú, ám lelkes fiú dalosa-
it egy férfiszólamba kell tömöríteni. (Példa Bárdos Lajos Tiszai dallamok című szvitje volt.)
Ám ennél tovább mentek az ötletgazdák: összekötni az irodalmat a zenével!
1973-ban megtisztelő feladatot kaptam: európai klasszikusok verseire ölthettem három-
szólamú vegyeskari ruhát. Teljes szabadságot kaptam a költők megválasztásában! Így szü-
letett meg az Éneklő Európa héttételes ciklusom,
BALÁZS ÁRPÁD ELISMERÉSEI: Villon, Burns, Goethe, Heine, Puskin, Sevcsen-
• SZOT-díj (1969) ko és Shelley egy-egy költeményére. Mind a
• Erkel Ferenc-díj (1970) hét kompozíciót – önállóan, vagy tetszés szerint
• Érdemes művész (1981) társítva egymással - máig repertoáron tartják az
• Szentes díszpolgára (1988) énekkarok, ám, talán nem véletlenül, a Pohárkö-
• Köztársasági Elnöki Aranyérem (2000) szöntő a legnépszerűbb!
• MSZOSZ-díj (2001) A fordítót és a fordítást Lator László – akitől a
• Pro urbe Komárom (2001) Heine-átültetést kaptam! - ajánlotta figyelmembe.
• Letenye díszpolgára (2001) Lothár László a tanítványa volt korábban és az
• Béres Ferenc-emlékplakett (2001) orosz irodalom egyik legavatottabb tolmácsolójá-
• Magyar Örökség díj (2002) nak tartotta s tartja ma is.
• Pro comitatu Veszprém (2003) 2017-ben, kerekévfordulós szerzői estjei-
• Kiskunfélegyháza díszpolgára (2003) men szerte az országban gyakran felhangzott a
• Vonyarcvashegy díszpolgára (2004) mű, így a Budapesti Lantos Kórus műsorának
• Balatonfüred díszpolgára (2006)
zárószámaként ugyancsak, jóféle vörös borral
• Kóta-díj (2007)
megtoldva a „hangzó-köszöntést”!

64 versmondó
 KÖSZÖNTŐK

versmondó 65
KÖSZÖNTŐK

66 versmondó
 KÖSZÖNTŐK

Heinrich Heine
OLY KEDVES, TISZTA, SZÉP VAGY

Oly kedves, tiszta, szép vagy,

Mint egy fehér virág,
De hogy szivem ne fájna,
Nem bírok nézni rád.

Kezem fejedre téve

Kérem jó Istenem:
Tartson meg mindig ilyen
Szép tisztán, kedvesen.
Dsida Jenő fordítása

Bardiné Bohács Anikó

ROZIKA NÉNI

Kovács Andrásné – vagy ahogy a szakmában legtöbben ismerik, Rozika néni – Németh
László-díjas pedagógus, Csokonai-díjas rendező, a Magyar Kultúra Lovagja, valamint élet-
műdíjas drámapedagógus, a Magyar Drámapedagógiai Társaság tagja.
1937-ben született Tiszaalpáron. Gyermekként sorsát meghatározta a második világháború.
Édesanyja háborús özvegyként maradt egyedül két lánygyermekével. A család szikvízüze-
met működtetett, és a háborút követően a nagybátyjuk segítségével tudtak talpon maradni.
Nehéz fizikai munkával biztosították a megélhetést, s arra törekedtek, hogy a lányok tanul-
hassanak.
1953-1956
Tanítói diplomáját a Kiskunfélegyházi Tanítóképzőben szerezte, ahol apácák tanították.
Meghatározó és mértékadó időszak volt ez az életében. Elvárás volt, hogy a színjáték mellett
más művészeti ággal is foglakozzanak. Így ismerkedett meg a bábjátékkal és a tánccal is.
Ezt követően került Borsod megyébe, Arlóra, Szuhafőre, majd a Pest megyei Domonyba
tanítónak. Kezdő tanítóként próbálgatta azokat a módszereket, amelyeket a művészetoktatás
terén elsajátított korábban. Sokszor ez adott eszközt számára megoldhatatlannak tűnő pe-
dagógiai helyzetek kezelésére. Táncolt, színjátékot szervezett, bábozott a szülőkkel együtt.
Később szembesült azzal, hogy mindaz, amit ő csinál, Angliában módszerként jelent meg.
Közben házasságot kötött Kovács András orosztanárral, aki korai haláláig (52 éves volt)
biztos érzelmi és szakmai hátteret adott számára.
1963-1967
Rendezői szakot végzett, ahol olyan emberekkel került kapcsolatba, mint Keleti István,
Ruszt József és a fiatal Montágh Imre.

versmondó 67
KÖSZÖNTŐK

1972-ben családjával Jászfényszarura költözött. Tanítónőként férjével együtt hamar bekap-

csolódott a település életébe. Tanításában már tudatosan alkalmazta a drámapedagógiát, s
ezen az úton Mezei Éva munkássága erősítette meg. A diákoknak színjátszó kört szervezett,
a Napsugár Gyermekszínpadot, majd a fiatal felnőttekből megalakult a Fortuna Együttes,
amelybe „belenőttek” az általános iskolából a gyermekek. A társulat munkájába folyama-
tosan bekapcsolódtak az egykori tanítványok szülei, egyre szélesebb mozgalommá nőtte
ki magát a színjátszás Jászfényszarun. Azóta is folyamatosan működik, és Magyarország
egyik jelentős amatőr színjátszó társulata. Elmondható, hogy alig van olyan, a településen
élő ember, aki játszóként, segítőként ne került volna kapcsolatba az amatőr színjátszással.
1981 az az év, amikor hosszas előkészületek után a Jászberényi Tanítóképző Főiskola hi-
vatalos képzésként is befogadta a drámapedagógia oktatását. Az itt végzett hallgatók ma is
mesterként tekintenek Rozika nénire. Az általános iskolában évekig fogadta bemutató órák-
ra a gyakorló pedagógus csoportokat. Megyei szaktanácsadóként is segítette a kollégákat.
Számos mesterképzésen vett részt, ahol megismerkedett többek között az angol drámape-
dagógiai irányzatokkal, az újabb trendekkel, melyeket szívesen beemelt saját gyakorlatába.
Rozika néni önálló képzéseken adta tovább szakmai tapasztalatát. Elsők között vállalta fel a
határon túli magyar pedagógusok képzését Erdélyben, Kárpátalján.
A kilencvenes évektől tíz alkalmat élt meg Jászfényszarun az úgynevezett Bakancsos tábor,
amely sorra képezte, nevelte, továbbképezte a leendő szakembereket, nemcsak a magyaror-
szági, hanem a határon túli magyarság köréből is. Együtt dolgozott például Szauder Erikkel,
Kaposi Lászlóval, Gabnai Katalinnal, Szakall Judittal, Dr. Előd Nórával, Rudolf Ottónéval,
a kortárs és a fiatalabb drámás nemzedékkel.
Nyugdíjba vonulásáig magyart és drámát tanított az általános iskolában, de a művészeti
iskolában még évekig jártak hozzá a diákok. Missziós küldetését, a drámapedagógia nép-
szerűsítését, a pedagógusok képzését 2015-ig folytatta. 2016-ban adta át a stafétát lányainak
– akik mindketten tanárok, drámapedagógiával, kultúrával, közművelődéssel foglalkoznak –
a színjátszásban is. Az idén színpadra állított előadásuk – Tasnádi István Finito című műve
– a hagyományt követve arany minősítést kapott.
„Ahol művészet, tolerancia, közösség, érzések vannak, ott már rossz nem történhetik.”
Rozika néni, a tanító, a rendező, a közösségszervező, a szakmai tapasztalatot továbbadó, a
missziót teljesítő, az anya, a nagymama, a mester és mítosz személyes találkozásunk kap-
csán mondta nekem az idézett mondatot. Arra a kérdésre kerestem választ, hogy mitől jó
egy drámapedagógia-óra, mikor működik jól egy színjátszó csoport. A válaszában minden
benne van, amit ő fontosnak tart.
Harmonikus személyiségéből sugárzik a szakma ismerete, a pálya szeretete, az idős peda-
gógus, az ember bölcsessége. A vágy arra, hogy még ma is tanítson, de már erejéből csak
néhány személyes beszélgetésre, vagy a lánya által rendezett darab megtekintésére futja.
Helye a drámapedagógiában (a kezdetek)
Rozika néni a nagy generáció tagja, egy jelenség, aki tanít, de szinte semmit sem ír.

68 versmondó
 KÖSZÖNTŐK

Hogyan került kapcsolatba a drámapedagógiával?

Én még nem tudtam, hogy ezt így hívják, de csináltam színdarabokat, együtt táncoltam,
énekeltem, játszottam a gyerekekkel.
Elmondása szerint minden alapot a kiskunfélegyházi apácáktól hozott, bár már kisiskolás
korában is szeretett szerepelni. Az apácáknál olyan indíttatást kapott, ami elsősorban a ta-
nítói hivatását határozta meg. Az apácák akkor sem hátráltak meg, amikor a politikai intéz-
kedések következtében világiasították őket. Amit onnan hozott, az elsősorban a gyermekek
szeretete és az elvégzett munka becsülete.
Újabb állomás
Kezdő tanítónőként csak annyit érzékelt, hogy a legrendetlenebb gyerek is megszólítható a
közös játékkal, hogy mindenkihez vezet valamilyen út. Borsod megyei tanítóskodása idején
volt egy nagyon szegény sorsú, de igen tisztességes családokból származó roma osztálya.
Az akkor Budapestről lejáró, mentorálást vállaló egyetemistákkal és a helyi ruhaüzem segít-
ségével kulturális műsort szervezett velük. A közösség a közös tevékenység eredményeképp
befogadta és tisztelte Rozika nénit.
Folyamatosan eljárt az akkori Népművelési Intézet képzéseire, amelyek egymást érték. In-
gyen voltak, érdekesek voltak. Azt érezte meg, hogy mindenhol tanult valamit. Módszert.
Lassan kezdtek beszivárogni az angol drámapedagógia elemei, és akkor már tudatosan ke-
reste ezeket a képzéseket. Kísérletezett. Ami működött, alkalmazta, ami nem, azt félretette.
Egész pályáján ezt követte. Ezt vallja ma is. Nincs királyi út.
Mérföldkő: Jászfényszaru
Férjével, Andrással és két kis gyermekével Jászfényszarura költöztek, ahol végleg letele-
pedtek. Tanárként hamar maga köré szervezte a színjáték iránt érdeklődő gyerekeket. Mi-
után korábban elvégezte a rendezői szakot, így folyamatosan próbálgatta az ott tanulta-
kat. Óráin, napközis tevékenységében állandó elemként jelentek meg a drámapedagógiai
módszerek, délutánonként, esténként pedig darabokat rendezett. Hamar felismerte, hogy a
színjátszó kör közösséget teremt, alkalmas a szabadidő hasznos eltöltésére, itt lehet a gyerek
által megélt konfliktusokat szituációba helyezni, s a tanulmányaiban talán nem olyan kiváló
gyerek itt sikerélményhez juthat.
A településen generációkat juttatott élményhez, példakép lett. Kialakult egy színházat ked-
velő, kultúra iránt érdeklődő széles közeg. Évente több előadással lép fel az általa alapított
Napsugár Gyermekszínpad és a felnőtt Fortuna Együttes. A közösségépítés szép példája ő
maga, aki a településen megszámlálhatatlanul sok rendezvényt szervezett. Időnként meg-
vívta a maga harcát a helyiekkel, néha a vezetéssel, de személyiségének és tudásának meg-
győző ereje mindig sikerre vitte.
A felnőtteket tanító
A Jászberényi Tanítóképző Főiskola a magyarországi viszonyokhoz képest viszonylag ha-
mar engedte be a falai közé a drámapedagógia képzést speciálkollégiumi keretek között.
Rozika néni eleinte csak műhelymunkában oktatott, majd tréningeket tartott és hallgatókat

versmondó 69
KÖSZÖNTŐK

tanított. Később a tanító szakosok képzésének részévé vált a drámapedagógia. Tanítványai

között sok olyan későbbi szakember volt, akik a falusi színjátszás felől sodródtak a szakma
felé. Mások a falusi iskolákban nevelkedő gyerekek tanításához kerestek újabb eszközöket.
Sok kiváló szakember indult el erről az útról, megannyi tanítvány dolgozik ma is a Jászság-
ban, de messzebb is. Tanítványai legendákat mesélnek precízen előkészített foglalkozásai-
ról, pontosságáról. A foglakozásaihoz mindig cetliket, apró feljegyzéseket készített, sokan
módszerként vitték ezt tovább a saját óráikra. Jól ismerte a népi hagyományokat, eszközö-
ket. Ezt részben falusi neveltetéséből, fiatalkori élményeiből hozta. Ezeket az elemeket, pl.
a népi játékokat sokszor beleszőtte a foglalkozások terveibe. Közülük néhány belekerült az
Add tovább c. gyűjteménybe is.
Jászfényszaru adott otthont a Bakancsos tábornak, ahol lelkes fiatalok tanultak tőle, sokan
a határon túlról érkeztek. Korábbi tanítványai, vagy azok szülei főzőasszonyokként vagy
szállásadóként segítették a munkáját. A tábor résztvevői sokszor a tornateremben vagy a
tantermekben elhelyezett matracokon aludtak csapatostul. Aki a Bakancsosba elment, annak
az élmény felülírt minden ilyen külső körülményt. Itt aztán a képzési elemeken túl megje-
lentek az aktuális események is, például a Szent Iván-éji tűzugrás.
Megfordult ezekben a táborokban Gabnai Katalin, Kaposi László és még sokan mások is.
Áldozatos munkájával elsők között vállalta fel a határon túli pedagógusok képzését Nagy-
váradon, Kárpátalján, komoly szakmai műhelyek alakultak körülötte. Ma már a Fortuna
előadásaival jelennek meg ezeken a településeken, és mindig hatalmas szeretet és elismerés
veszi őket körül.
Publikációt vajmi keveset olvashatunk tőle. Közreműködött az Add tovább c. kiadvány
szerkesztésében. Kidolgozta az 5-8. osztályra vonatkozó komplex művészeti nevelés prog-
ramját, de kezdeményezése végül nem ebben a formában került be a közoktatásba. Amikor
feltettem neki a kérdést, hogy miért nem írta le mindazt a hatalmas ismeretanyagot, aminek
a birtokában van, a maga egyszerűségével csak ennyit válaszolt.
Nem gondoltam rá. Csináltam. Most, hogy egyre jobban felejtek, lehet, hogy le kéne írni.
Majd gondolkodom rajta.
Mit tanultam tőle?
Néhány fontos gondolat. Mihez kell a drámapedagógia?
„A személyiséghez, az emberhez. Értékrendet ad, ami mankó lehet az élethez. Az a sok
„mintha-helyzet” átsegíthet az élet nehézségein. Közösséget formál, ami védelmet ad. Van
kivel megosztani az örömöt, de védelmet is ad, ha baj van.” „Egy pedagógusnak nem elég
jónak lenni szakmailag, hanem példát is kell mutatni.”
 „Közösséget csak az tud építeni, aki megéli a közösségi létet. Erről nem beszélni kell, ha-
nem csinálni.”
Mely drámapedagógiai módszer az igazán sikeres?
„Az a szabály, hogy nincs szabály. Mindenre más szabály van, és sokat hibázunk. Nem baj.
Lehet, hogy az is célravezető.”

70 versmondó
 KÖSZÖNTŐK

Milyen rendezői módszereket alkalmaz?

„A rendezés első szakaszában még sok az improvizáció, alakul a darab, később külön pró-
bál a férfiakkal és külön a nőkkel. Más út vezet hozzájuk. Azután minden összerendeződik.
Egy darab kiválasztását hosszas előkészítés előzi meg. Ritkán dolgozik teljesen kész, fix
szöveggel. Még az ismert, előre megírt darabok (Háry János, Az obsitos) szövegébe is be-
csempész egyéni ötleteket. Nincs jó vagy rossz, könnyű vagy nehéz darab. Majd a néző
eldönti. Ha a rendező komolyan veszi, akkor komoly darab lesz. Vagy fordítva.”
 „A rossz darabból is sokat lehet tanulni.”
 „A színház tanít mindenkit: a próbán a játszót, a rendezőt, az előadáson a nézőt.”
Rozika néni jelenleg is Jászfényszarun él lányai szomszédságában. Tímea és Katinka viszik
tovább a családi örökséget. Lányai, veje, unokái is színjátszók lettek, a család élete egybe-
fonódott a város kulturális életével.
Felhasznált irodalom
Előd Nóra: Rozika néni. Drámapedagógiai Magazin, 1991. 1. sz.
Trencsényi Imre: Hogy is van ez Jászságban? Drámapedagógiai Magazin, 1992. 2. sz.
Kaposi László: „Mondom, eretnek vagyok…” Drámapedagógiai Magazin, 2000. 2. sz.

Akt, 1959

versmondó 71
KÖSZÖNTŐK

Dr. Dobosné Pecznyik Ibolya

EGY SZÉP NŐI NÉV

Lehetne említeni jó néhány szép női nevet, de én a névnapjukat főként február19-én ünneplő
Zsuzsannát választom. Számtalan becéző alakja ismert, például: Zsuzsánna, Zsuzsa, Zsuzs-
ka, Zsuzsika, Zsuzsácska stb. Ez a női név a 17. századtól az 1980-as évekig a leggyakorib-
bak közé tartozik. Ám Dániel próféta könyvének 13. fejezetében (Ószövetség) sokkal előbb
(az i. e. 6. században) találkozunk vele (Zsuzsanna könyve).

Talán ismerős a kedves olvasónak a Zsuzsanna és a vének szókapcsolat. A bibliai szép és

fiatal Zsuzsannát, a gazdag Jojákim (akinek háza egyben zsinagóga és a peres ügyek inté-
zési helye is) feleségét két öregember megleste fürdőzés
Kósa Apor közben, és megpróbálta elcsábítani. Amikor kosarat
SZÉP ZSUZSANNA kaptak, az asszonyt paráznasággal vádolták. El is ítél-
ték, de Dániel a vádlók tanúvallomásában kimutatta az
Szép Zsuzsanna ellentmondásokat, így Zsuzsannát felmentették. A ha-
hajadba Tavasz bomlik mis tanúkat pedig kivégezték. Számtalan festőt (Chiari,
pacsirtáknak hangjával Rembrandt, Rubens, Tintoretto, Van Dyck, Veronese stb.
liliom varázsával és a 20. századi magyar Szabó Vladimir), költőt (Rákos
suhansz a Nap előtt. Sándor) ihletett meg e téma. De szívesen játszották el
a történetet pl. a protestáns iskolákban. A népköltészet-
Két kézzel  be főleg Palkó Józsefné Zsuzsi néninek köszönhetően
szórjad az éneket került be, aki a Bukovinából Dél-Dunántúlra költözött
hisz’ a Világ székelyek legkiválóbb mesemondója. A vidám
nagyon beteg. befejezésű mesék mellett tragikus balladák is születtek.

hiányzik a dal, az igaz szó. Miért oly kedvelt ez a szép név? Talán a hangzása
miatt. Nagyon kellemes a fülnek a csupa zöngéből álló
Ne hagyd, hogy a vének hangsor – a három mély magánhangzó ellenére is. Jó
hangodat megzsarolják a ritmusa, szinte zenél: ti-tá-ti. Netán a jelentése miatt.
a tölgyfa vagy a mézgafa alatt. Ez az ókori egyiptomi név – héber közvetítéssel (ej-
tés szerint: sósanná) – a latin Susanna átírásával került
Szállj magosan nyelvünkbe. Magyarul: liliom. Igen, a bódító illatú szép
szelídülnek a fenevadak  virág (ma már nem csupán fehér szirmokkal), megannyi
és reptében a kikelet szimbolikus jelentéssel. A liliom: a tisztaság, az ártat-
lelkükbe oltja a szépséget.  lanság, a termékenység, a bódulat és a fény jelképe is.

A magyar történelem első és leghíresebb Zsuzsannája az 1600-as években élt nagyasszony,

I. Rákóczi György felesége. Érdemes megtanulnunk a nevét helyesen leírni: Lorántffy. A fe-
jedelemasszony mind a hitvesi, mind az uralkodói szerepét tökéletesen játszotta. Neve elvá-
laszthatatlan Sárospatakétól, a pataki iskola felvirágoztatásától, valamint a feudális renddel
való kemény szembenállástól. Kortársai közül említést érdemel Thurzó Zsuzsa, aki divatot
teremtett; a szépséges Bethlen Zsuzsa grófnő, a testőrtiszt Barcsay Ádám felesége; továbbá
Károlyi Zsuzsanna, Bethlen Gábor felesége. Később Kossuth Zsuzsanna, az 1848–49-es
szabadságharcban a tábori kórházak főápolónője, Kossuth Lajos húga.

72 versmondó
 KÖSZÖNTŐK

Hosszan sorolhatnám e szép név híres viselőit a kultúra, a tudomány, a művészetek és a

sport világából. Csak néhányat említek meg. Írók, költők, műfordítók: Beney Zsuzsa (orvos
is), Rab Zsuzsa, Rakovszky Zsuzsa, Takács Zsuzsa, Thury Zsuzsa, Vathy Zsuzsanna (Lázár
Ervin felesége). Színészek, énekesek: Bánki Zsuzsa, Csala Zsuzsa, Cserháti Zsuzsa, Koncz
Zsuzsa, Lehoczky Zsuzsa, Pálos Zsuzsa. És: Ferge Zsuzsa szociológus, Kun Zsuzsanna
balettművész, Polgár Zsuzsa sakkozó, Radnóti Zsuzsa dramaturg (Örkény István felesége),
Vörös Zsuzsa öttusázó stb.

Február derekán nagyon várjuk már a tavaszt. A Zsuzsannák napja ennek közeledtét is
jelzi: elviszi a havat, zöldellni kezd a fű, megszólalnak a pacsirták. A néphit szerint: ha ma-
gasan szállnak, hamarosan jön a jó idő, és ha reptében még énekelnek is, biztosra vehető,
hogy itt a szép kikelet. Ám ha túl alacsonyan szállnak, s befagy a szájuk, még hideg lesz.
Akkor még várhatunk a metszéssel is.

Mind hírességeinknek, mind kedves olvasóinknak, kik a szép Zsuzsanna névre hallgat-
nak, egy széki köszöntő soraival gratulálok: „Sok Zsuzsánna napokat vígan megélhess, /
Napjaidat számlálni ne légyen terhes! / Az ég harmatja szívedet újítsa, / Áldások árja házad
elborítsa! / Tenéked minden öröm holtig adassék, / Amellett semmi bánat ne barátkozzék! /
Légyen éltednek virága mind kinyílt! / Szíved ne szenvedjen semmi sebes nyílt!”

Feleségem fiatalon, 1954

versmondó 73
KALEIDOSZKÓP VERSFESZTIVÁL

A NEMZETI SZÍNHÁZ ÉS A FELVIDÉKI CSAVAR SZÍNHÁZ

ELŐADÁSA KAPTA A 17. KALEIDOSZKÓP VERSFESZTIVÁL
SZÍNHÁZI FŐDÍJÁT

Olt Tamás színművész: a Nemzeti Színház Szájon lőtt tigris című fergeteges komédiája
és Gál Tamás, a Csavar Színház (Hetény, Szlovákia): A nagyidai cigányok című előadása
versszínházi kategóriában kapta meg a rangos szakmai elismerést, a Kaleidoszkóp-díjat. Az
ítészek mellett a közönséget is megnyerték: hatalmas vastapsot kapott a nézőktől mindkét
előadás a 17. Kaleidoszkóp nemzetközi VersFesztiválon a Váci Dunakanyar Színházban.

A versfilmek között Molnár Gyöngyi és Zámbori Soma: Arany János: Híd-avatás című bal-
ladájának feldolgozása nyert, a versmondók között Borbély Mihály (Kistarcsa) és Dupák
Fanni (Csóka, Szerbia) vehette át a Kaleidoszkóp-díjat, míg a legfiatalabbak között Oláh
Péter (Szekszárd) vihette haza a KaleidoszKópé junior-díjat.

Az elismeréseket Lutter Imre fesztiváligazgató és a zsűri tagjai adták át vasárnap este a

Váci Dunakanyar Színházban. A 17. alkalommal megrendezett VersFesztiválon négy nap
alatt 172 egyéni előadó, társulat, zenekar és filmes alkotó vonult fel, és több ezer néző volt
kíváncsi az előadásokra, amelyek közül sok esetben Arany János életműve állt a középpont-
ban. Bálint András (a Radnóti Színház felújított előadásával), Kovács Ákos (ének helyett
ezúttal versmondóként), a Soproni Petőfi Színház, a Vígszínház művésze, Lázár Balázs és
Tallián Mariann mellett sok ismert művész volt részese az idei fesztiválnak.

A zsűri tagjai között Dr. Szűcs Katalin Ágnes Jászai Mari-díjas színikritikus, dramaturg, a
Criticai Lapok főszerkesztője, Kiss László (zsűri elnök) Radnóti- és Csokonai-díjas rendező,
a Magyar Versmondók Egyesületének elnöke, Bakos-Kiss Gábor Ki viszi át a Szerelmet-
emlékplakettel kitüntetett színművész, a Nemzeti Színház tagja, Huzella Péter Kossuth-
díjas zeneszerző, előadóművész, a Magyar Versmondók Egyesületének örökös tagja, Kis
Domonkos Márk színművész, a Váci Dunakanyar Színház igazgatója, Regős János rendező,
a Magyar Szín-Játékos Szövetség elnöke, a POSZT válogató zsűritagja, Takács Bence Er-
vin Kazinczy-érmes előadóművész, televíziós szakember, az M5 műsorvezetője, Wiegmann
Alfréd Radnóti-díjas rendező, televíziós szakember, az Első Magyar Versszínház művészeti
vezetője és dr. Lutter Imre fesztiváligazgató, Radnóti-díjas előadóművész, producer foglalt
helyet.

A fődíjas versszínházi előadások közül a Nemzeti Színház produkciója Rejtő Jenő életének
és figuráinak különböző karaktereit idézte színpadra Olt Tamás, Grósz Zsuzsanna zongorakí-
séretével, olykor megrázóan mélyen, máskor könnyfakasztóan humorosan. Az előadást Olt
Tamás nemcsak játszotta, de szerzőként és rendezőként (Vaszkó Bencével közösen) jegyzi
is. A Csavar Színház a magyar irodalom egyik legnagyszerűbb alkotását, az Arany János
lenyűgöző, felülmúlhatatlan humoráról árulkodó A nagyidai cigányokat interaktív módon
vitte színre. A Gál Tamás játékos előadásában elhangzó autentikus cigányzenét Bodonyi
András gyűjtötte Szepsi környékéről és Mester László kísérte.

74 versmondó
 KALEIDOSZKÓP VERSFESZTIVÁL

Versszínház kategóriában különdíjat kapott a Fitos Dezső Társulat és a Szentendre Tánc-

együttes, az Irgalom című, Arany János balladáira alkotott táncjátékra. A produkció zene-
szerzője Ifj. Csoóri Sándor, a zenét a Buda Folk Band szolgáltatta, az előadás rendező-ko-
reográfusai Kocsis Enikő és Fitos Dezső voltak. A bűntudat körül mozgó elementáris erejű
előadást éppúgy imádták a nézők, mint a Vajdasági Magyar Versmondók Egyesülete Toldi
előadását Hajvert Ákos rendezésében, és nagy sikert aratott Kurucz Ádám Konrád Latino-
vits-díjas versmondó Ady-előadása is.
A verszenék közül a századeleji színes hangulatot odavarázsoló, kuplékat és költeményeket
egy csokorba gyűjtő CSET Triót (Csépai Eszter, Molnár György, Wágner Puskás Péter) és
Bartolf Zsuzsanna énekmondót emelete ki a zsűri. A versfilmek között különdíjat érdemelt
Bókkon Tímea és Tóth Dániel: Illés Gábor Töredék, Farkas Bianka: Petőfi Sándor A bilincs,
illetve Filipov Petra: Arany János Híd-avatás című feldolgozása.

A versmondók között kiemelte a zsűri Tóth Flóra, Kerékgyártó Viktória, Ella Márk, An-
gyal Virág, Jobák Márta (a legidősebb 93 esztendős előadó), Sinágel József, Dr. Dobosné
Pecznyik Ibolya, Füleki Panka és Farkas Erika előadását.

Zene, tánc, színház, film, versmondás és interaktív kiállítás várta a közönséget Vácott a 17.
Kaleidoszkóp VersFesztiválon. A Magyar Versmondók Egyesülete és a színház két napig
parkoltatta a Petőfi Irodalmi Múzeum 200-as Arany-buszát is, amely különleges látványvi-
lággal, életre kelő versek, képek, relikviamásolatok, hang- és filmfelvételek segítségével
várta az Arany Jánosi életműre kíváncsi látogatókat.

A Kaleidoszkóp VersFesztivál elsődleges célja a vers megnyilvánulási formáinak felkutatá-

sa és bemutatása mellett a hivatásos és az amatőr előadók, társulatok és alkotók közös szín-
házi fesztiváljának megteremtése. A fesztivál állandó fővédnöke Buda Ferenc Kossuth-díjas
költő, a Magyar Versmondók Egyesületének tiszteletbeli elnöke.
 (L.I.)

Utirajz, Párizs, 1963

versmondó 75
KALEIDOSZKÓP VERSFESZTIVÁL

Szűcs Katalin Ágnes

A KÖLTÉSZET-MŰVÉSZET MEGTARTÓ EREJE
Széljegyzetek a Kaleidoszkóp VersFesztivál Versmondó Szalonjáról
Érdekes helyzet a verseny. Amikor nem pusztán a magunk örömére csináljuk, amit csiná-
lunk, hanem a megmérettetés szándékával, az eredményért, a versenytársak megelőzéséért,
a kiemelkedésért közülük. A sportban ez hatványozottan így van, a maga örömére úszó, futó
nem méri össze teljesítményét hasonszőrű sporttársaival, mert a cél pusztán önnön fiziku-
mának karbantartása, fejlesztése, erősítése.
Az előadóművészetek – így a versmondás terén – természetesen picit más a helyzet, amen�-
nyiben jobbára közönséget feltételeznek (ámbár muzsikálhat, olvashat verset fennhangon
valaki csakúgy, a maga kedvtelésére), de itt is meghatározó a cél, hogy tudniillik a megmu-
tatkozás alkalmával a teljesítmény elismertetése-e az elsődleges vagy a közlésvágy.
A felnőtt versmondóknál – hogy közelítsünk tárgyunkhoz, a Kaleidoszkóp VersFesztivál
Versmondó Szalonjához – jobbára az utóbbi attitűd dominál, az általuk felfedezett gondo-
latokat, formai és tartalmi értékeket akarják eljuttatni a hallgatósághoz. A gyerek, illetve
az általános és középiskolás korosztálynál korántsem ilyen nyilvánvaló a helyzet: a szü-
lői, felkészítő tanári ambíciók a meghatározóak, s a produkció jobbára eredmény-centri-
kus. Megmutatkozik ez már a versválasztásnál – mi fog „jól állni” a versmondónak (ami
egyébként abból a szempontból valóban figyelmen kívül hagyhatatlan, hogy életkorának,
élettapasztalatának, empátiás készsége fejlettségi szintjének megfelel-e a „mondandó”) –, a
kidolgozásnál pedig hatványozottan.
Ami számomra zsűritagként kulcsfogalom és a legfőbb érték bármely korosztálynál, az az
őszinteség – egzaktan kevéssé meghatározható kritérium. (Még a sportokban sem minden
mérhető az idő vagy a távolság mértékegységeivel; a küzdő-, illetve az esztétikai sportok
esetében erősen megnő az ítészek szubjektivitásának szerepe az értékelésben.)
Őszintének hat az előadó, amikor nem érződik a kidolgozottság, a technika, nem látszanak a
„szakmai fogások”, megoldások; amikor a produkció egyszerűen csak hat.
Számomra ez, a hatás a kiindulópont zsürorként egy versmondó versenyen a fellépők telje-
sítményének összehasonlításában. A hatásnak persze nagyon sok összetevője van, amelye-
ket az ember az élményt követően megpróbál szétszálazni és külön-külön mérlegelni.
Érzékelhető-e a versmondó viszonya a szöveghez, a személyes „érintettsége”? Érdekes
tapasztalata volt az idei Szalonnak, hogy bizony kiskamasz előadó esetében is elképzelhető
ez. A KaleidoszKópé junior-díjat nyert Oláh Péter életkorát feledtetve vont be mind Az örök
zsidó című Arany János-vers, mind a technikailag is igen nehéz feladatot jelentő Parti Nagy
Lajos-mű, A fiumei kettes számú tengerész-szeretetotthon teraszáról látni a tengert című
világába. Nem keltett koravén benyomást, eltűnt az életkora, természetes közvetítővé vált
a művek s a közönség között, s noha a Parti Nagy-vers végére kicsit elfogyott a „szufla”,
ez már nem tudta kizökkenteni a hatása alá került befogadót. A hasonló korú, egy-két évvel
esetleg idősebb Gál Ádám Vajk versválasztása (Arany: A gyermek és szivárvány, illetve: Gál
Sándor: Héterdő) mindkét esetben kiváló, abszolút az életkorának megfelelő. A produkció

76 versmondó
 KALEIDOSZKÓP VERSFESZTIVÁL

kerek egész: tisztán artikulál, szépen beszél, pontosan értelmezett a szövegmondása, jók a
hangsúlyai, és mégsem szólít meg igazán, csupán a „jól megcsináltság” érzetét kelti, fegyel-
mezett versmondóét a személyesség varázsa nélkül.
A kisebbeknél pedig sajnálatosan dominál a gesztusokat tekintve a kínos, hamis begyako-
roltság, nem egyszer az értelmes hangsúlyozás rovására, s olykor a hercigeskedéstől sem
visszariadva. Ez kizárólag a felnőttek bűne, akik
Szabó T. Anna nem az értelem felől közelítenek a versmondáshoz,
ELHAGY hanem verseny-centrikusan, célorientáltan.
Meglepően éretten, élményszerűen közvetítette
Elárul és elhagy.
viszont több „fiatalkorú” (vagy annak ható) lány
Kilök magából és elhagy.
kortárs költőnők verseit: mindenekelőtt Kiss Ju-
Önmagát adja ennem és elhagy.
dit Ágnes Ronda capriccioso című művét Dupák
Ringat és elhagy.
Talpam simogatja, fenekem törüli, Fanni (az egyik Kaleidoszkóp-díj elnyerője), szel-
hajamat fésüli, elhagy. lemesen, humorral, öniróniával (érdekes, hogy A
Orrom az illatát issza, ölel: hamis tanú című Arany-verset rendkívül megnye-
„Soha nem hagylak el!” Elhagy. rően, hitelesen, tisztán-szépen interpretáló Csiha
Áltat, mosolyog, súgja: „Ne félj!” Mariannának mennyivel kevésbé állt jól ez a vers),
Félek és fázom, és elhagy. vagy Szabó T. Anna Elhagy című versét többen is.
Este lefekszik az ágyra velem, Örömteli volt egyébként idén az igényes versvá-
azután kioson és elhagy. lasztás: Parti Nagytól Kiss Benedekig, Ágai Ágnes,
Nagy, meleg, eleven, fészekadó, Nyerges András és Nyerges Gábor Ádám művein át
csókol és dúdol és elhagy. Závada Péteréig csupa kitűnő költő művei szerepel-
Cukorral tölti a két tenyerem, tek a programban, s markánsan volt jelen a humor.
tessék, ehetem: elhagy.
Sírok és ordítok, úgy szorítom: Visszatérve a legfőbb kritériumokhoz: a közlésvágy
foghatom, üthetem, elhagy. nemcsak közéleti témájú művek interpretálásában
Csukja az ajtót és hátra se néz, mutatkozhat meg – erőteljes, szép találkozás volt
nem vagyok senki, ha elhagy. ebben a műfajban Fehér Fannié a Csak Tréfa volt
Várom, ahogy remegő kutya vár: című Gyárfás Endre-verssel (s kevésbé meggyőző
jön, ölel, símogat, elhagy. a Ráchel siralma című Aranyballadával) –; maga a
Ő kell, mert nélküle élni halál, mesélőkedv is elég motivációt jelenthet, miként az
felemel, melegít, elhagy. a Toldiból részletet mondó Dobosné Pecznyik Ibo-
Ketrec a karja, de ház az öle, lya magával ragadó, láttató erővel bíró versmon-
vágynék vissza, de elhagy. dásából is kitűnt – méltán kapta a fesztivál Arany-
Egy csak a lecke: nem ő vagyok én, különdíját. Az Egyirányú utca című Rakovszky
idegen, idegen, elhagy. Zsuzsa-mű előadásából már hiányzott ez az erő, s
Ott a világ, lesz más, aki vár! ami többeknél előfordult: nem volt vége, nem volt
Lesz majd benne, kit elhagyj. lezárása, csak abbamaradt.
Csukd be az ajtót, vissza se nézz:
várni a könnyebb, menni nehéz, Arany Koldusénekének a végét is némileg megol-
lesz, ki elárul, lesz, ki elárvul, datlannak tartottam Borbély Mihály előadásában,
mindig lesz, aki vár, aki fél, ám a megszólalása, személyiségének átütő ereje
mindig lesz, aki vissza se tér, olyan revelációként hatott, hogy az összbenyomást
megszül, és meghal, és elhagy. ez már nem tudta gyengíteni. Szép hang, gyönyörű

versmondó 77
KALEIDOSZKÓP VERSFESZTIVÁL

tiszta beszéd párosult előadásában rendkívüli érzékenységgel, a Könyvtárban című Petőcz

András-vers elmondásából pedig remek humor- és arányérzéke is kiderült. A „civilben”
rendkívül zárkózottnak tűnő személyisége alázattal, mégis öntörvényűen tudta megszólal-
tatni a műveket – méltán lett Borbély Mihály a felnőtt versmondó kategória másik Kaleido-
szkóp-díjasa. Tán furcsa lehet, hogy egy zsűritag többször használja díjazottak esetében a
méltán kifejezést – ennek oka egyszerű: testületi döntés esetében szívesen hangsúlyozza az
ember olykor az egyetértését.
A másik ilyen revelációt számomra Somos Ákos jelentette a maga ellenállhatatlan humorá-
val, ami Arany Pázmán lovagját előadva is remekül érvényesült, ám a beszédtechnikailag is
igen nehéz feladatot jelentő Vers a szemeidről című Varró Dániel-opust mondva egyszerűen
lenyűgöző volt.
Amit a fellépők, „versenyzők” kevéssé vesznek figyelembe, pontosabban nagyon is végle-
tesen, az a megjelenés. Márpedig a pódiumműfajoknál az összbenyomásnak ez is rendkívül
fontos eleme.
Az „alulöltözöttség” (szakadt farmer, feszülő cicanadrág) ugyanúgy nem szerencsés, mint
a túlöltözöttség (flitteres kisestélyi). S az sem mindegy, mennyire előnyös vagy épp előny-
telen a fellépő ruhája. Az előnytelen olyan alkati sajátosságokat hangsúlyoz, amiket nem
kéne, s ezzel óhatatlanul az önismeret hiányáról tanúskodik, ilyenformán mindjárt gyen-
gítve is az előadó hitelét, hiszen az őszinteségnek nélkülözhetetlen feltétele az önismeret.
A túlöltözöttség a lényeglátást s az értékrendet tekintve lehet elbizonytalanító a befogadó
számára. Annál nagyobb érdem, ha aztán a versmondó mégis le tudja küzdeni ezt a spontán
kialakult ellenérzést, fenntartást – ilyenre is volt példa ezen a Versmondó Szalonon.
Nyilván arra érdemes törekedni, hogy a színpadon jól érezze magát az ember a bőrében,
a ruhájában, kényelmesen, otthonosan, feszélyezetlen, ugyanakkor jó benyomást keltsen.
A kisgyerekek „cukrosan” öltöztetése nézetem szerint súlyos érték- és énképzavarokhoz
vezethet a későbbiekben, ennek minden negatív következményével. Nagyszerű dolog, ha
kiskoruktól a vers szeretetére, a versmondás szeretetére nevelik szülők és tanárok a legifjab-
bakat, ám a negédre késztetés (nem természetes gesztusok, hangsúlyok, mimika erőltetése,
„betanítása”) a művészet lényegével ellentétes.
Ugyanakkor a 93 éves Jobák Márta részvétele a Versmondó Szalonon hiteles bizonyítéka
volt a a vers, a költészet megtartó erejének.

78 versmondó
 KALEIDOSZKÓP VERSFESZTIVÁL

Wiegmann Alfréd
KALEIDOSZKÓP VERSENYFILMEK, 2017

Örömteli, hogy egy-egy országos versrendezvény időről időre meghirdeti a versfilmek ka-
tegóriát, nevezetesen, hogy arra ösztönzi a verset szerető alkotókat: készítsenek versfilmet.
Tehetik ezt azért is, mert a modern képrögzítési eljárások mindennapossá váltak, sőt a filmes
utómunka, vágás, hang, képi trükkök, feliratok, design technológiája is könnyedén elérhe-
tőek mindenki számára. (Érdekes, hogy ez is beletartozik a művészi alkotómunka eddigi
kiváltságos voltával szemben az egyfajta demokratikus nyitás folyamatába.) Így született
számos alkotás a Nemzeti VERSenyen, a Kaleidoszkópon, vagy a Bujtor Filmfesztiválon
(ez utóbbi már korábban is szívesen fogadott be versekre készült hosszabb vagy rövidebb
filmalkotásokat). A 2017-ben Vácott megrendezett Kaleidoszkóp VersFesztiválnak is fontos
színfoltja volt ez a kategória.
Jó, hogy filmesek (filmben, videóban gondolkodók) hozzászólhatnak a verskultúra terjesz-
téséhez. Eddig nem volna semmi probléma. Tematikai téren ez magát a filmkultúrát is gaz-
dagíthatja. De ki és milyen alapon mondja meg, hogy melyik és milyen a jó versfilm? Ho-
gyan lesz ebből művészet, milyen szempontok alapján bírálhatók el az alkotások? Számos
sarkalatos esztétikai és szemléleti kérdés merül fel. Ezek a kérdések nem spekulatív úton
vetődnek fel, hanem, ahogy ezt mondani szoktuk, nagyon is az élet diktálja. Mert a gyanút-
lan pályázó elolvassa a felhívást, és készít egy versfilmet. Például látta, hogy az interneten,
a bloggerek fölteszik kedves versük szövegét; hátteret, képet szerkesztenek, esetleg megfe-
lelő csicsás tipográfiát alkalmaznak. De tovább is léphetnek: széthúzzák időben a sorokat, a
szakaszokat, áttűnéseket alkalmaznak, keresnek egy nekik tetsző zenét, és kész a versfilm.
A jó szándék nem kétséges, némileg fölöltöztetve adja közre a számára fontos gondolatot,
hangulatot, érzést. (Persze hasonló a célja magának a versmondásnak is.) És sokan értelme-
zik a versfilmet úgy, hogy az csak egy filmen, videón rögzített versmondás. Nos, valóban,
volt, aki így értelmezte a felhívást.
Végül is ki kell mondanunk, hogy a versfilm elsősorban a filmnek – mint önálló művészeti
médiumnak – a céljait, az esztétikai elvárásait hordozza; eszközrendszerében a filmművé-
szet kidolgozott eljárásait alkalmazza. Ha ezt vesszük alapul, akkor már könnyebb a beérke-
zett pályaműveket leírni, és esztétikai szemlélet mentén bemutatni.
Meglehetős közhely, hogy a művészetek egymást inspirálják, hogy a zene hogyan hat az iro-
dalomra, hogy a képzőművészet ihletésében milyen zeneművek születtek, hogy egy komp-
lex építészeti és technikai eszköz, egy szökőkút is tud ihlető forrás lenni, hát még az iroda-
lom gazdag toposzai a versek közvetítésében hogyne szolgálhatnának ihlető forrásaként a
filmnek! A kérdés talán rövidre fogva az, hogy sikerül-e a filmes feldolgozásnak eljutni a
vers közepéig, és onnan kibontani egy új minőséget, vagy inkább csak illusztráció marad.
(Ez a dilemma egyébként a versszínházi műfaj egyik fontos dilemmája is.) És itt, ennek az
új minőségnek nehezen nyakon csíphető voltával kell szembenézni. Mert, ahogy nehéz szét-
szedni és elemezni egy jó versmondó produkcióját, még inkább egy komplex játékfilmet,
úgy itt sem könnyű a helyzet, mert vitatott lehet maga a narratíva, a vers szövege. Neveze-
tesen, hogy az fontos-e, jó-e, alkalmas-e továbbgondolásra. A kérdező szemlélet aztán sorra
számba veszi a filmes dramaturgia kívánalmait: a lényegre törő dialógot, a dramaturgiai
építkezést, a képi megoldásokat, a vágást, a zörej, a zene alkalmazását. A versfilmek sajátos

versmondó 79
KALEIDOSZKÓP VERSFESZTIVÁL

dramaturgiai nehézsége, hogy a versek képekben, sokszor szimbolikus képekben, metafo-

rákban, s sajátos zeneiséggel fogalmazzák meg mondanivalójukat. Nos, ezt átvinni a film
eszközrendszerébe nem egyszerű munka, szoktuk mondani: istenkísértés. Ám a gyakorlat-
ban az invenciózus és kreatív alkotók kezéből mégis kikerülnek jó versfilmek, amelyekre
azt mondja a néző: nahát! Itt új megismerés, új katarzis született.
Mindezek fényében vegyük sorra a beérkezett műveket! Kinek hogyan sikerült elkapni egy-
egy verset, esetleg tovább gondolni, saját rezonanciáit képbe-hangba áttenni? Persze mind-
ezt csak nagyon vázlatosan és elnagyoltan tehetjük.
Potonyecz Fanni, Rácz Máté – A tapolcai hattyúk legendája
A pályamű a képeslapok logikája szerinti feldolgozás és képi világ. Utal erre a főcím is.
Szép, színes. A naiv történetet komolyan veszi a rendező. Hiányzik az irónia. A lány a szö-
veg szerint a fűvel benőtt ösvényeken sétál, de ehhez képest aszfaltozott sétányt látunk.
Vigyázni kell, a film bizonyos esetekben igényli a kimondott szó és a látvány hitelességét. A
dráma a gyűrűvel merő illusztrálás, de az is csak elnagyoltan. A dialógok nem nagyon hite-
lesek. A két főszereplő kedves egyéniség. Hogy a lány csodaszép lenne? Ízlés dolga. A zene
követi a színes képeslapok hangulatát. A pályázat szigorúan vett kiírása szerint probléma,
hogy a feldolgozott szöveg nem vers.
Kiss Boglárka Emma – Karinthy Frigyes: Szabolcska Mihály: Egyszerűség
Az animáció szerencsésen illeszkedik a szöveg hangulatához, nem emeli fel, nem motiválja
a szöveget, inkább a parodizált mű bugyuta édességét emeli ki. A szövegmondó és rajzoló
tehetségének a bizonyítéka a film. Technikailag az animáció egyes képei, főleg a lezárások,
lehetnének jobban kitartva. A zene jól illeszkedik a hangulathoz. Kedves mozi, ahogy szok-
tuk mondani.
Bomba Soma – Baka István: Képeslap 1965-ből
Jó választás, a szöveg a szerző egykori portréfilmjéből hangzik el. A pályázó nem sokat ad
hozzá, szép, kissé fakítottan szomorkás képekkel fedi el a költőt, illetve az eredeti vágóké-
peket. Igaz, nem is tolakszik öncélú képi ötletekkel a vers elé, és itt ennek a mértéktartásnak
az erénnyé válását látjuk, hiszen a ma már archívnak számító Baka István-szövegmondás
sajátos felértékelését éljük meg. Afféle ízléses „közreadás”-ról van szó, pont a fentebb
megfogalmazott látásmód szerint.
Gál Réka Ágota – Francois Villon balladája Faludy György átköltésében: Nyári ballada
szegény Lovise-ról
Itt találkoztunk a fentebb említett lehetséges felfogással, hogy a versfilm rögzített versmon-
dás. A tábortűzi mesélés hangulata nem idegen a szerzőtől, de pusztán a tűz és a didergő
versmondó látványa nem nagyon ad többletet a vershez, amely egy mostoha sorsú lányról
és az ő kihűlő álmairól szól. Maga a produkció kellemesen szép, a refrén lehetne változa-
tosabb. Érdekes, hogy a tűz ropogása, mint konkrét zene – kapcsolódva az induló konyhai
képhez – meglehetősen érzékletes.
Bürger Nina Flóra – Arany János: Vörös Rébék
Öregasszonyoknak öltözött kislányok eljátsszák, hogy a faluban hogyan mesélik pletyka-

80 versmondó
 KALEIDOSZKÓP VERSFESZTIVÁL

ként a Vörös Rébék történetét. Sajnos az idézőjel nem működik, diák marháskodás lesz a
dologból. Kiderül, hogy számos helyen nem értik – még túl a viccelődésen is – az eredeti
Arany-szöveget. A főcímben megjelenő valóban piros festékkel megrajzolt madár is erről
árulkodik. Az internetes körítés, amiből lehetett volna valami, se tart sehová. Kínos produk-
ció. KÁR.
Filipov Petra – Arany János: Híd-avatás
Jó filmi asszociáció az eredeti vershez. Semmiz illusztráció. A fekete-fehér képvilág szűk-
szavú, lényegre törő. Nem figurákkal, hanem élethelyzetek bemutatásával operál, pontosab-
ban sajátos helyzetben lévő lelkeket villant fel a rendező.
Kiváló pillanat, s valóban a műben rejlő további lélektani igazság kibontása, amikor a vesz-
tes fiú „most már remény nélkül, magán, indul a késő éjszakán”: a képen látjuk, a fiú kiválik
a csoportból, meglátja az új hidat, elmosolyodik, vége a tehernek, megvan a megoldás,
mondja az arc, bele fog ugrani a vízbe. Ez a mosoly nagy ötlet. Érdekes a filmben a jól
animált feliratok dramatikus hatása. Egyáltalán: jó csoportmunka, hiteles jelenlét, önazonos
arcok jellemzik a filmet. Nagyon jól alkalmazott érzékletes zene. Az állóképek, illetve a
lassított kameramozgások egész sorsokat mesélnek el. Jó filmi újraköltése az Arany-műnek.
Igaz, ismerni a kell a történetet, hogy értsük is a látottakat. A postludium, werk film (?) ad
még egy fricskát az egésznek.
Bókkon Timea, Tóth Dániel – Illés Gábor: Töredék
A vers a széplány előadásában hatásosan éled fel, a bejátszott illusztrációk érzelmes húrokat
pengetnek, a szöveg alatti „szőnyegmuzsika” ugyancsak ennek jegyében szól, bizonyára
további közönséget hódítva a műnek, ami egyáltalán nem lebecsülendő erénye a munkának.
Krempels László – Reményik Sándor: Augusztus, nyárutó
A címben Reményik verse szerepel, a filmben egy Gősi Vali-vers olvasható. Miért?
A film nem akar többet, mint látványban erősíteni a nyomatott szöveget. Hatásos, talán
túlzón is, a képanyag. Nem tekinthető filmi utángondolásnak, így nem találja el a pályázat
célját. Erre a műre utaltunk a bevezető eszmefuttatásban. A befektetett munka viszont di-
cséretes.
Molnár Gyöngyi, Zámbori Soma – Arany János: Híd-avatás
Jó minőségű szövegmondás – érdekes, néha vitaható mai élethelyzeteket felvillantó, ám ér-
zelmileg sokszor erős hangulatú illusztrációkkal, szép, érdekes, érzékletes képekkel. Ilyenek
a modern ívű híd, az éjszakai képek, a vad orgia képei, a csobbanások. A filmben kitetszik
az előzetes műhelymunka, amelyet a színészi felkészítésre végeztek. Érdekes az ezekből az
etűdökből átemelt figurák egyéni megformálása, a drámai helyzetre talán nem egészen haja-
zó villanások: a milliós narkózása, a lázadó fiú ordítása, s az ugrás szürreális szimbolizálása
a halacskával. Fura, de működik az úrinő megidézése az „ah, kínos élet” bugyija a vízben.
Merész a kliptechnikát alkalmazó részletek, közelképek használata.
Valamiféle működő eklektikáról beszélhetünk. Az agg ábrázolása talán kissé necces. Érde-
kes a halálcsónak visszatérő szimbóluma, Charon ladikja (?). Kár, hogy első megjelenésében
nincs jól letakarva a csónak a fekete lepellel. (Apró alkotói pongyolaság, filmes szemléleti

versmondó 81
KALEIDOSZKÓP VERSFESZTIVÁL

hiba? Nem tudjuk, de…!) Ez, és a film néhány

más jelenete már továbblép az eredeti mű vi-
lágán, de nem idegen attól. Értékes, gondola-
tokban gazdag munka. Itt említjük meg, hogy
a dialóg művészi megformálása is nagyon jó, s
jó annak hangminősége. (Más alkotók a pálya-
művekben nemigen törődnek a hanggal, vagy
ehhez nincs megfelelő eszközük, így bizonyos
művek ezért sem tudnak igazán érvényesülni.)
Lehoczki-Lénárd Valentina, Szamosfalvi Attila
– Arany János: A bajusz
A film a vers – egyébként kellemes megszólal-
tatásának – képi illusztrációja egy gyerekcsa-
pat közreműködésével. Az, hogy Szűcs György
bátya felnőtt férfi, a cigány csapatot pedig gye-
rekek játsszák, pedagógiai értelemben nem
kárhoztatható, ám a filmes dramaturgia szerint
képtelenség. Emlékezzünk a Jeles-féle Tragé-
diára csupa gyerekkel! Igaz, ott másról volt
szó. A képi dramaturgia szerint az illusztrációs
rész fekete-fehér anyaggal működtetett meg- Apám, 1957
oldása – szemben az élő mesélés színes anyagával – nem lenne rossz, ám az illusztráció
realitásának esetlegessége zavaró: mind a kellékek, helyszínek, cselekvések szempontjából.
A bográcsban főzött zagyvalék mennyisége hiteltelen a kád által igényelt mennyiséghez
képest, a lepedő leszögezése elmarad, a gazda szárazon marad. Itt is jelentkezik, amiről
korábban már szóltunk, a filmkép sajátos realitásigénye stb., stb. A film így nem más, mint
egy gyermekek által előadott elnagyolt produkció leképezése apró trükkökkel, gyorsítá-
sokkal. Ez aztán sajnos kiolt poénokat; például nincs érzékeltetve, hogy a gazda bajusza
helyett – szimbolikusan – a füle és az orra nőtt, tehát szamárrá lett. Így nehezen értékelhető
pályamunkáról van szó.
Farkas Bianka – Petőfi Sándor: A bilincs
A Petőfi-vers igényes leképezése. Kicsit elfogódott szövegmondással, szép, profi világítású
képi illusztrációval, jól alkalmazott zenével. Nem lesz önérvényű film, de jó propagátora az
eredeti Petőfi-versnek. Itt és az előző alkotásnál a zsűri nem egységesen értékelte a látotta-
kat. Volt, akinek a Bajusz filmes megoldása megfelelt, s volt, aki kritikai észrevételeket tett.
Összegezve a versfilmes pályázat anyagát, ismét csak kiemelhetjük: érdemes ösztönözni a
versszeretőket a filmalkotásban való részvételre, vagy versek felé fordítani a filmes alkotók
aktivitását, mert mindkét fél nyerhet vele, különösen persze a néző.

A 2017-es Kaleidoszkóp-díjat Molnár Gyöngyi és Zámbori Soma nyerte Arany János: Híd-
avatás című versének megfilmesítéséért.
Gratulálunk!

82 versmondó
 VERSMONDÓ VERSENYEK

Lutter Imre
A TAVALYI GYŐZTES KÖSZÖNTÖTTE A NEMZETI VERSENY IDEI
BAJNOKÁT

Teltházas közönség, élő közvetítés és a sajtó intenzív érdeklődése mellett zajlott le a  II.
Nemzeti VERSeny döntője a Nemzeti Színházban, a Magyar Versmondók Egyesülete és a
Színház közös szervezésében. Az elmúlt kilenc hónap alatt, három fordulóban, több mint
200 versenyző mérettette meg magát a rendhagyó versenysorozaton.
A tehetséges alkotók és előadók versben és filmes alkotásokban is megmutatták, számukra
mit jelent a magyar költészet. A legfiatalabb versenyző 5, a legidősebb 94 éves volt, az utób-
bi hölgy, Jobák Márta másodjára jutott be a Nemzeti VERSeny döntőjébe versmondása és
versklipje révén.
A hónapokon át tartó VERSeny során a zsűri munkájában részt vett Bakos-Kiss Gábor szín-
művész,  Kiss László rendező, Lutter Imre előadóművész, producer,  Nagy-Kálózy Eszter
színművész és Szabó László médiaszakember, hozzájuk csatlakozott a döntőben Fehér Ildi-
kó és Olt Tamás színművész. A művészek, szintén rendhagyó módon, a filmeket és a vers-
mondást is rögtön a produkciókat követően értékelték.
A díjkiosztó gálaesten, amit Dunai Csenge színész celebrált, Lutter Imre, a Nemzeti
VERSeny főszervezője mellett a rendezvény védnöke, Vidnyánszky Attila, a Nemzeti Szín-
ház főigazgatója és Kiss László, a Magyar Versmondók Egyesületének elnöke köszöntötte
a versenyzőket és a közönséget, és a tavalyi győztessel, Pál Péter színészhallgatóval közö-
sen adták át VERSeny díjazottjainak a több százezer forint értékű jutalmakat: díszkiadású
köteteket, könyvkülönlegességeket, médiapadokat, tableteket, szakmai továbbképzéseket,
koncertjegyeket és színházbérleteket.
Míg tavaly három férfi, idén három hölgy végzett a dobogó első három fokán, ők a novem-
ber végi Kaleidoszkóp VersFesztiválon, a Váci Dunakanyar Színházban is fellépnek:

1. helyezett: Péter Lea

21 éves, Óbecse, Szerbia - Vajdaság
versklip: Simon Márton: Háromnegyed négy    
1. vers: Terék Anna: Kunigunda útja
2. vers: Arany János: A walesi bárdok

2. helyezett: Csiha Marianna

32 éves, Halásztelek
versklip: Székely Csaba: Petőfi-Székely Sándor Édesanyám jércikéje
1. vers: Weöres Sándor: Összekevert újságcikkek
2. vers: Arany János: A hamis tanú

3. helyezett: Gál Réka Ágota

17 éves, Hetény, Szlovákia
versklip: Francois Villon/Faludy György: Nyári ballada szegény Louise-ról

versmondó 83
 VERSMONDÓ VERSENYEK

1. vers: Szívhangok - összeállítás Juhász Gyula és Bella István verseiből    

2. vers: Arany János: Ráchel siralma
Arany János művének feldolgozásáért különdíjat kapott Sinágel József, Jobák Márta 94
éves versenyző - aki másodjára jutott be a Nemzeti VERSeny döntőjébe - életműdíjat ka-
pott. Versklipjéért különdíjat vehetett át Dupák Fanni és Török Luca Kata.

Arany János
RÁCHEL SIRALMA

Puha fejér ágyam hullámos redőin  Iszonyú Heródesz! ha már eltökéléd 

Mily szépen alusztok, én szép csecsemőim:  Ártatlanra fenni pallosodnak élét, 
Édes-é az álom…?  Miért bíztad másra? 
Unszoló emlőmet elfogadni késtek;  Szomjazó szemekkel mért nem jövél magad? 
Balgatag reménnyel várom ébredéstek –  Talán kőszivedből enyhe forrás fakad, 
De hiába várom. Irgalom forrása.

Ah! hiszen nem fogtok ébredni, – tudom már, – Oh, ha láttad volna… oh, fiaim, lelkem! – 
A ti nyúgovástok több a nyúgalomnál,  Lerogyék előtte, sírva térdepeltem 
Tudok mindent – jaj – jaj!  A vad pribék előtt; 
Nevető szememre nem nevettek vissza,  Kértem hogy ne bántsa, mondtam, ne ölje meg, 
Gőgicsélő szómra nem rebegtek vissza  Mert enyéim e szép ártatlan kisdedek: 
Csókra késztő ajkkal. Hiába kértem őt! –

Halva vagytok, halva. Ime, itt a mély seb:  Sirt a vad poroszló, szemei könnyeztek; 
Mintha nem lett volna elegendő kisebb  Azt hivém nem bántja, azért áll oly veszteg; 
Ajtó a halálnak!  Feledém, hogy szolga: 
Mintha gyenge csírát egy ujj nem letörne –  Ha te könnyezél ott, keményszivű király, 
Mintha kis galambfi nem meg volna ölve  Egy fiait féltő anya fájdalminál – 
Kit sziven nyomának! Meg nem ölted volna.

Oh, hadd csókolom meg e vérző sebajkat,  Bethlehem leányi, kik anyák voltatok, 
Mely, égre kiált bár; iszonyúan hallgat, –  Ne irígyeljétek e kettős bánatot, 
Oh, hadd mossa könnyem!  Ne irígyeljétek: 
Kiálts fel, te nyilt seb, bosszuért az égre,  Ha nem volt oly büszke jogotok remélni 
Hogy kegyetlen szerződ meglakoljon végre,  Mint Ráchelnek, ím a bánat is felényi 
Lakoljon meg szörnyen! Részben jut tinéktek.

Mi haszna! mi haszna: nincs már nekem fiam!– Temetés lesz holnap. Jertek el, oh jertek! 
Folyna bár miattok bosszuló vérfolyam;  Látogassuk együtt a temetőkertet; 
Föl nem ébrednének:  Nem irtózom többé; 
Azt a kis patakot, mely a szivet hajtja,  Fektessük le halvány gyermekimet szépen 
Ha egyszer elapadt, ki nem pótolhatja  – Kik alusznak immár az Úrnak kezében, 
Óceánja vérnek. Fiaitok közzé.

84 versmondó
 VERSMONDÓ VERSENYEK

Íme, a szép tavasz kiesett az évből,  Zsarnoki féltésed vérengzése volt ez: 
Egy nemzedék holt ki az emberiségből,  De tudd meg, de tudd meg, vérszopó
Nyugszik temetőben;  Heródesz, 
Serdül Bethlehemnek, felnő számos ifja:  Hogy ő nines elveszve! 
De egynek se lészen születése napja  Napjaid számítvák, megifjult az idő, 
E két esztendőben. És, kitől rettegsz, nem féli fegyverid ő, 
Az Ige, az eszme!
Hah, de mily panasz, hogy e kor méhe meddő! 
Íme, látok, látok… megnyílt a jövendő 
Távolban, közelben: 
Kiről annyi jósnak zenge ihlett szája, 
Megszületett, érzem, Júdának királya 
Kicsiny Bethlehemben!

Lutter Imre a gálán kiemelte: a versenyzők nem pusztán versmondásban, balladamondásban

léptek a közönség elé, hanem versklipekkel, versfilmes alkotásaikkal. Újszerű a Nemzeti
VERSeny a hagyományos versmondó versenyekhez képest abban is, hogy a két virtuális
elődöntő során a szakavatott zsűri mellett a nézők is szavazhattak kedvenc előadóikra. Így a
Nemzeti Színházban zajló élő döntőben végül a zsűri és a nézők által közösen bejuttatott 23
versenyző filmes alkotását, versmondását és balladamondását láthatta a közönség.
Vidnyánszky Attila védnök, főigazgató kiemelte a Versmondók Egyesülete és a Nemze-
ti Színház együttműködését, aminek az egyik csúcspontja a Nemzeti VERSeny. Azt is el-
mondta, hogy a nemzet összetartozásának, felemelkedésének egyik kiemelkedő pontja az,
amikor a költészet, a színház, a pódiumművészet anyaországi és határon túli képviselői a
magyar kultúra révén közösen tudnak gondolkodni, érezni, célokat találni.
A Nemzeti Színház és a Magyar Versmondók Egyesületének szakmai zsűrije a döntő részt-
vevőit, videoklipjeik és bemutatott versmondásuk alapján arany, ezüst és bronz minősítés-
ben részesítette.
Arany minősítésű oklevelet kapott:
Jobák Márta, Bókkon Tímea, Csiha Marianna, Dupák Fanni, Gál Réka Ágota, Gulyás Erika,
Kiss Boglárka Emma, Péter Lea, Sinágel József, Tóth Flóra
Ezüst minősítésű oklevélben részesült:
Angyal Virág, Nagy Zsófia Gitta, Tverdota Hanna Zsófia, Török Luca Kata, Horváth Péter,
Atlasz Barnabás
Bronz oklevelet szerzett:
Bauer Gergő, Csizmazia Dóra, Rafai Mandula, Lehoczky-Lénárd Valentina, Nagy Fruzsina,
Farkas Bianka, Ördög Rita Rebeka

versmondó 85
VERSMONDÓ VERSENYEK

Simon Márton
HÁROMNEGYED NÉGY

A fák, ez jó, igen, kezdjük a fákkal, hogy majdnem 

ugyanolyanok; így hajnalban. Kevés a fény. Eléggé fázom. 
Bent alszol. Akihez szólhatnék most, az előtt hallgatok; 
nem remegek, még ezt a fázást se lássa rajtam. 
Mondok valamit magamban. Látom a leheletem. Nézem. 
Ebben a ritkás fényben én is csak majdnem ugyanaz vagyok, 
félig nyitott szemmel figyelve, hogy alszik minden. 
A te szemed, lehunyt szemed ott bent, világos, egyszerű, 
mint ilyenkor az ég. Mint ilyenkor bármi. Rá kéne gyújtani, 
ezért jöttem ki. Nem. Azért mert nem tudok visszaaludni. 
És utálok várni. Föl kéne ébresszelek, mondanom kellene, 
igen, hogy nézd meg a szemem színét, egy darabig 
hibának éreztem azt is. És nem értem miért kellek neked, 
elmondanám, most, kezemen az öled szagával, könnyebb 
lenne mégis. És nem tudom hány ölelés kell, akár csak egy napra, 
(estig összetartson), szóval, hogy ölelj. Ilyeneket kéne mondanom. 
Bent alszol. Nézem az ég súlyos színeit a szív felöli oldalon. 
Dohányzom. Jó így. Bár elég hideg van. Jó, hogy betakartalak. 
Egyenlők vagyunk. Látod. Ha kivonlak magamból, a semmi marad. 

„Új műfaj születik a versklipekkel, ami teret ad annak, hogy mindenki szabadon megmutat-
hassa a versekhez fűződő egyéni viszonyát, érzelmeit és gondolatait. Ez ma legalább olyan
fontos, mint Arany János költészetének vizuális megjelenítésében egykoron Zichy Mihály
illusztrációs segítsége, hiszen ennek révén a versek megszerettetésében új utakat nyithatunk
meg.” - mondta el a rendezvényt záró beszédében Kiss László, a Magyar Versmondók Egye-
sületének elnöke és a zsűri tagja.
A magyar költészet világszerte páratlan gazdagságát vonultatták fel a nemzet színpadán:
Arany János, Petőfi Sándor, József Attila, Reményik Sándor, Vas István, Kosztolányi De-
zső, Juhász Gyula, Szabó Lőrinc, Szép Ernő és a klasszikusok mellett Faludy György, Bella
István, Kányádi Sándor, Lackfi János, Terék Anna, Szabó T. Anna, Kiss Judit Ágnes, Illés
Gábor és más kortársak művei voltak jelen.
A 200 éve született Arany János, illetve a magyar nyelv napja apropóján a Zichy Szín-
Műhely Dolmány Attila rendezésében mutatta be „Arany balladák - másképp” című vers-
színházi előadását, a Kávészünet zenekar pedig Arany-part címen adott koncertet Arany
János barátai és követői farvizén, a magyar költészet gyöngyszemeivel. A kétnapos döntő
minden mozzanatát, benne az Arany János Emlékév kiemelkedő programjaival, élőben köz-
vetítették a Nemzeti VERSeny facebook oldalán.
A VERSeny támogatója az NKA, az MMA és az Arany János Emlékbizottság volt. Aki
többet szeretne tudni, a www.vers.hu/nemzeti-verseny oldalon és a Nemzeti VERSeny
facebook oldalán tájékozódhat. A VERSenyt 2018-ban harmadik alkalommal fogja meghir-
detni a Nemzeti Színház és a Magyar Versmondók Egyesülete.

86 versmondó
 VERSMONDÓ VERSENYEK

Wiegmann Alfréd
ÖRÖK PÓDIUMON

Az Agóra Veszprém Városi Művelődési

Központ intézménye és a Magyar Vers- Csukás István
mondók Egyesülete a Pintér család komoly JANUÁR LEKOCOG A LÉPCSŐN
támogatásával rendezte meg 2017. novem-
ber 11-én az „Örök pódiumon” elnevezésű Január lekocog a lépcsőn,
8. Országos vers-és prózamondó versenyt, hóval teríti a vedlett falakat,
mellyel Pintér Tibor veszprémi előadómű- itt-ott kibukkan kutyafej, gyerekorr,
vész, Radnóti-díjas rendező emlékét kíván- ahol a kabátja elszakadt.
ja ápolni.
Vigyázva lépkedek a hóesésben,
Pintér Tibor, az országszerte ismert elő- meg-megcsúszó sarokkal a Dunáig,
adóművész, rendező, népművelő életének fehér lett üstököm, s a hátamon
72. évében, 1999. október 15-én hunyt el. habzó angyalszárny világít.
Egész munkásságát a vers, az irodalom
népszerűsítésének szentelte. Az elismert Lábammal írom most a verset,
szakember művészeti vezetőként, zsűrizé- e séta lesz most a költemény,
sei során, valamint módszertani írásaival is bár összevissza ritmusban lépeget,
sokat tett azért, hogy a különböző korosz- de azért van benne zene és remény,
tályokból minél többen vállalkozzanak az
írók-költők üzenetének megszólaltatására. hogy lábtörés nélkül elérek a célig,
Emlékét, szellemi örökségét megőrizni hív- s mint vérbeli utazó, nem nézek hátra,
ták immár nyolcadik alkalommal a verseny- válluk vonogatva elmaradnak a fák,
zőket Veszprémbe, ahol Pintér Tibor élt és sarkcsillagként pislog egy félszemű lámpa.
dolgozott.
Kisandítok a hó alól, a tél alól,
A versenyzőknek a teljes magyar irodalom- sirály sípol, beérkező vonat dudál,
ból szabadon választva három (közülük egy kemény sarokkal hersegve csúszkál
ma élő) szerző versével vagy prózájával s a jégbe monogramokat vés február!
kellett készülniük.

A találkozó szervezője és házigazdája, Regenyei Zsuzsanna kedves köszöntője után Sz.

Csordás Éva előadóművész, a TIT Váci Mihály Irodalmi Színpad művészeti vezetője el-
mondta Bodosi György költő – akit baráti szálak fűztek Pintér Tiborhoz – Örök pódiumon
című költeményét. A személyes hangú vers szépen vezette be a versenyt.
„De a legigazibb léte, dicső feltámadása a versben lévő gondolatoknak és érzéseknek, esz-
méknek akkor jön el, mikor együtt hallgathatja teremnyi nép a művészt. Hogy szavalatától
hitet kapjon, teret nyerjen, utat találjon. …
…Úgy hordozom lelkemben sok vers sorát, ahogy Tőled hallgattam. Legendás lelked Örök
pódiumon áll.”
S aztán valóban következett a versekben lévő gondolatoknak és érzéseknek, eszméknek a

versmondó 87
VERSMONDÓ VERSENYEK
Lackfi János
ÍZIRÁJDER
Nagyapám udvarán körben letámasztva
a motorok, Riga meg MZ meg Pannónia,
nagyapám állandóan
szereli őket,
azt mondja, jó kis gépek ezek,
és néha megy is rajtuk egy kört,
a kipufogója olyankor
iszonyúan füstöl,
de aztán lerobbannak,
és kezdheti újra a szerelést.
Nagyanyám legyint,
hogy addig is elvan az öreg,
PAPA, GYÖJJÉL ENNI,
ordítja Nagymama, mert Nagyapám
kalapál vagy süket vagy kalapál és süket.
Múltkor Nagyapám eljött a mi Jawánkért,
amit már nagyon régen nem használunk,
ott állt a pincében,
jó kis gép ez, fiam,
fel is pattant rá, hogy így viszi haza,
mi meg kocsival mentünk utána,
de utolérni sose sikerült,
nem fogott a fékje,
és nagyapám nagy dudatülkölés mellett ijedten
átvágtatott minden piroson,
és minden kereszteződésen
de az egyik pirosnál egy profi motoros
állt az autók mellett a Kawasakijával,
Nagyapám pedig megjelent mögötte,
és ráordított, hogy
TAKARODSZ, AZ ANYÁD HÉTSZÁZÁT!
vagy ilyesmit,
és a kawasakis belenézett a visszapillantóba,
meglátta csontsovány nagyapámat,
amint az öklével hadonászik,
üvölt és ősz haja lobog a menetszélben,
és úgy beletépett a pirosba,
hogy hirtelen egész kicsire zsugorodott,
talán azóta sem állt meg.
88 versmondó
feltámadása, mert mind a délelőtt, mind
a délután folyamán több teremnyi nép
hallgatta őket. Örömteli, hogy igen ma-
gas színvonalú találkozó jött létre. Kü-
lön is örvendetes, hogy a legkisebbek
mellett, a középiskolások is megbízható
színvonalon teljesítettek, és számuk is
nagyobb volt az országos átlagnál. A fel-
nőtteknél és a szépkorúaknál alakult ki
aztán komoly verseny.
Ejtsünk pár szót a találkozó legjobban
sikerült produkcióiról!
A legkisebbek népes korcsoportjából,
akiknél már csak apró tüneti jelenség
volt a fennhagyott, elhúzott gyerekes
sor- és gondolatformálás, kitűnt Gábor
Donát A rest leány népmesével. Aranyos
fiú, de vigyáznia kell, hogy ne tegyen rá
egy lapáttal az aranyosságból, mert az
már édeskedésnek tűnhet.
Duda Dániel meglepő érettséggel mond-
ta el Lackfi János Izirájder című testhez
álló szövegét, ugyancsak színesen, tehet-
ségesen. Talán már túlzottan is hangsú-
lyos mondatokat formált Király Iván a
Pletykás asszonyok mesében – a bolond
helyzeteket láttató erővel megjelenítve,
nagy derültséget keltve, és méltán sikert
aratva.
A középiskolások között az egyéni han-
gú Vanderlik Boróka tűnt ki a jól válasz-
tott Varró Dániel Randi című versével,
amely korosztályos hangulatot csíp el.
Antal Kinga Kincső fiatal kora ellené-
re érett előadó. Érdekes, hogy mindkét
produkciójában – különösen Fehér Klá-
ra Szereti a sajtot című szövegében – a
túlhangsúlyozás, a túlformálás csábítá-
sának nem tudott ellenállni. Az Arany-
vers, a nehéz Vörös Rébék most egy
kissé szétcsúszott, ám ő így is az egyik
legtöbbet ígérő középiskolás versmon-
dók közé tartozik. Aztán jött Eszenszky
 VERSMONDÓ VERSENYEK

Gergely, aki jött, látott és győzött, meglepő érettséggel mondta a költeményeket, bár Márai
Halotti beszéd című versét egy kicsit sorokra tördelte – ehhez a mélységhez ez a korosztály
még nehezen tud közel kerülni –, ám a lírai bensőségű Pilinszky-vers, a Miféle földalatti
harc előadása egy nagy formátumú előadót sejtetett, belső ráérzéssel, izzással.
Itt említem meg azt a dilemmát, amit a jó versmondás idéz fel az emberben. A zsűri számon
kérhető, hogy mihez képest is ítél: belső elvárás vagy éppen csak körvonalazott vágy men-
tén; hogy így és így lenne jó; vagy ez meg ez még benne van a versben, ki kellene fejteni?
S aztán ezt hasonlítja össze a valóban elhangzó szöveggel, s persze az is eszébe jut, hogy
nahát, ha X ezt ilyen jól mondja, hátha lehetne még hatásosabban, még jobban, egészen
az elragadtatásig menően verset mondani! (Hogy csak Latinovitsra gondoljunk.) S aztán
hozzáteszi: vajon ki, milyen eszközök fejlesztésével, javításával, személyiségének gazda-
gításával, új, tán soha nem látott fogások alkalmazásával érheti el ezt az ideát. Persze, „ha
megyünk, előttünk a cél, az is halad,” úgyhogy nem egyszerű, mégis valami ilyesmi mentén
igyekszik ítélni, s tetszését is ennek fényében fejti ki, hogy ezekből a nehezen megragadható
elvárásokból mennyi valósult meg.
A felnőtteknél Orbán György ízes, diftongusokkal színes beszéde és egyszerűsége üdítő
volt, különösen a ritkán hallott Petőfi, A jó tanító sikerült hatásosra. Marosvölgyi Gergely
jó formát hozott, remek volt Karinthy Kimenő című írásának megformálása, a figurák pon-
tos rajza, a finom humor. A második szöveg, Fekete István Imádom című írása elfogódott-
nak tetszett, kissé idegennek érzetük a fiatal előadótól. Erőteljes bemutatkozás volt Kurucz
Ádám Konrádé, az indító nagy lélegzetű Vörösmarty-vers, az Előszó mindig próbára teszi
az előadót, hiszen nem lehet nem hallanunk a nagy elődök tolmácsolását emlékezetünkben,
s a vers sajátos időképzete sem teszi könnyűvé az előadó dolgát, jelesül a vers megírásának
múlt és jelen ideje közötti sarkalatos hangulati váltást, az átélt borzalmakat és a kongóan
reménytelen jelent. A szenvedély és intellektus mögött talán több megéltség kellene, de ezt
nehéz számon kérni egy fiatalembertől. Meggyőző volt Gyóni Géza Szerelem című versé-
nek bemutatása. Bemutatást mondok, mert igen ritkán előkerülő versről van szó, s ma bátor
választás a szecessziós hangulatok megjelenítése. Nem könnyű a gazdag szövetű anyag sok
szép színnel való interpretációja, a férfi és nő szövegének árnyalt különválasztása, hogy
aztán a vers a záró képben mégis összeálljon.
Érdekes megfigyelni, hogy a sokszor már túl soknak tűnő versmondó verseny megjelenésé-
nek van egy pozitívuma, nevezetesen hogy új anyagok kerülnek be a repertoárba. Így lehet,
hogy az Örök pódiumon esetében egy Gyóni-vers hangzik el, s egy jó Gyurkovics-vers, az
Ebek harmincadja, s mindjárt mellette egy másik ritkán hallott vers Csukás Istvántól, a Pár
szó a virágzó mandulafáról.
Ez utóbbit mondta el finom árnyalással a IV. kategóriában induló dr. Dobosné Pecznyik
Ibolya, s mellette a szép zenéjű Epilógust Aranytól – mindkét előadással erős és meggyőző
hangulatot teremtve. Strich Lászlóné a felvállalt és hitelesen átadott, személyessé tett mon-
danivalót szólaltatta meg, szinte napjaink zsigeri düheit is beépítve az említett Gyurkovics-
versbe, s hasonlóan a mából töltekezett a Csoóri-vers, a Ha ennyi volt az élet.
A fentebb firtatott elvárást talán leginkább megközelítve Mach András produkciója hozta,
nevezetesen a hitelesség és meggyőző erő együttes jelenlétével, sőt a közvetlen beszéden

versmondó 89
VERSMONDÓ VERSENYEK

túli gesztust is remekül alkalmazva Tóth Árpád A Palace-ban című versének előadásában.
Az a bizonyos drámai felkiáltás a versben, a „… sóhajba vesző káromlás / Dühe ráng romló
testemen… / az istenit!... jaj, istenem!... / De szól a gong.”…az az istenit és a jaj, istenem
szókapcsolatok között egy felcsattanó kézmozdulat, a tehetetlen düh kézmozdulata; majd a
hosszú drámai csöndben ez a kéz lehanyatlik, jelezve, hogy oda a remény, nincs mit tenni,
a halál úgyis győz. Itt a némaság beszél, a gesztus diadalmaskodik a szón. Ez is „versmon-
dás”. Például érdemes ilyesmit is alkalmazni. És drámai volt a megéltség hitele a Weöres-
versben, a Valse Triste-ben. Szóval szép produkciók voltak.
Mint ahogy az egész nap fontos és szép volt.
Jelen volt, és a zsűri munkájában is részt vett a rendezvény ötletgazdája, Ferencz Zsuzsan-
na, a VMK nyugalmazott munkatársa, aki – a Magyar Versmondók Egyesülete segítségével
– meghonosítója is e versenynek, valamint Pankotay Péter a Nemzeti Színház művésze.
S a családias hangulatot növelte Pintér Tibor két megjelent lánya: Szabóné Pintér Éva és
Jágerné Pintér Erzsébet, valamint  unokája: Jáger Dávid, akik bőkezű támogatásukkal lehe-
tővé tették, hogy igazán méltó és értékes díjakat oszthattunk ki. Ugyancsak melegséget adott
a találkozónak, hogy a fiatal Pintér Tibor is megjelent, sőt a döntő zsűrijében is részt vállalt,
hiszen a kitűnő színész és népszerű lovas, mint a Lovas Színház megálmodója, édesapja
nyomdokain járva lett színész és népszerű celeb. Nagy empátiával értékelte a produkciókat,
segítette a zsűri munkáját. Búcsúzáskor kedvesen köszöntötte a rendezvényt, és hivatkozva
édesapja működésére, valamint saját művészi tevékenységének szépségére és nehézségire,
biztatta a résztvevőket a további munkára.

A verseny győztesei

I. kategória: 5–8. osztályos diákok

1. Király Iván, 2. Duda Dániel, 3. Gábor Donát; különdíj Bara Szilveszter

II. kategória: 9–12. osztályos középiskolások

1. Eszenszky Gergő, 2. Antal Kinga Kincső, 3. Vanderlik Boróka

III. kategória: felnőttek

1. Kurucz Ádám Konrád, 2. Marosvölgyi Gergely 3. Orbán György;
különdíj Molnár Brigitta

IV. kategória: szépkorúak (60 év felettiek)

1. Mach András, 2. Strich Lászlóné, 3. dr. Dobosné Pecznyik Ibolya

90 versmondó
 VERSMONDÓ VERSENYEK

Weöres Sándor
VALSE TRISTE
Hűvös és öreg az este. Mindegy, hogy rég volt vagy nem-rég
Remeg a venyige teste. Lyukas és fagyos az emlék
Elhull a szüreti ének. A fákon piros láz van.
Kuckóba bújnak a vének. Lányok sírnak a házban.
Ködben a templom dombja, Hol a szádról a festék?
villog a torony gombja, Kékre csípik az esték.
gyors záporok sötéten Mindegy, hogy rég vagy nem-rég,
szaladnak át a réten. nem marad semmi emlék,
Elhull a nyári ének, az ember szíve vásik,
elbújnak már a vének, egyik nyár, mint a másik.
hüvös az árny, az este, Megcsörren a cserje kontya.
csörög a cserje teste. Kolompol az ősz kolompja.
Az ember szíve kivásik. A dér a kökényt megeste.
Egyik nyár, akár a másik.. Hűvös és öreg az este.

Konflis, 1956

versmondó 91
VERSMONDÓ VERSENYEK

Dr. Dobosné Pecznyik Ibolya

ARANY JÁNOSRA EMLÉKEZTÜNK
Olvastam valahol Czeizel Endre nagyszerű orvos-genetikus örökérvényű mondását, misze-
rint: „Kell lenni egy ún. belső töltetnek ahhoz, hogy az ember ne elszenvedője, hanem irá-
nyítója legyen életének. És ha ezt sikerül megoldania, akkor nem érdekes, hogy hány éves;
betegségei mellett vagy ellenére, jól érzi magát!”
Ezt a belső töltetet – elsősorban – az irodalom, a költészet szeretete biztosítja/biztosította
annak a 36 szereplőnek, aki a múlt év szeptemberének 21. napján Arany János alkotásaival
örvendeztette meg a népes közönséget. Hol és miért? Immáron 28. alkalommal került sor
arra a – költészetet kedvelő nyugdíjasokat megmozgató – országos vers- és prózamondó
versenyre, amely
– meghirdetője és szervezője a Nyugdíjasok Országos Szövetsége,
– 24 évig Szolnokon jelentett színvonalas kulturális eseményt,
– 2014-től (a jubileumi, a 25. alkalomtól) Budapesten kerül megrendezésre,
– minden évben más-más költőhöz vagy témához kapcsolódik,
– előzetes megmérettetésen – regionális döntőkön – választja ki, s juttatja az
országos döntőbe a régió legjobbjait,
– hosszú évekig a „Szépkorúak költészeti szemléje” nevet viselte, majd
megváltoztatta „Vers- és prózamondó szemlé”-re,
– éveken át „Az év versmondója”, 2014-től „Az év szavalója” kitüntető címmel
jutalmazta a legjobbakat – létszámtól függetlenül,
– többnyire szak/értő (3–5 tagú) zsűri értékelésével hozta meg a – sokszor nem
könnyű – döntést,
– minden alkalommal emléklappal, értékes könyvvel, egyéb ajándékkal köszönte
meg a résztvevők szereplését,
– versenyzői rivalizálás nélkül, őszinte elismeréssel és tapssal hallgatták/
köszöntötték egymást,
– igazi ünneppé varázsolta azt a napot mind a fellépők, mind a közönség számára.

De térjünk vissza a hol és miért kérdésekre! Budapesten, a NYUBUSZ (Nyugdíjasok

Budapesti Szövetsége) Akadémia utca 1. alatti székházának színháztermében. A NYOSZ
(Nyugdíjasok Országos Szövetsége) mellett ugyanis társszervező és rendező – negyedik
éve – a NYUBUSZ. A versenykiírás szerint azért, hogy „mondjunk sok verset Arany Já-
nos születése 200. évfordulójának emlékére”. Király Kató főszervező, a fővárosi szervezet
elnökhelyettese körlevelében olvasható továbbá: „A költőtől most olyan verseket kérünk
elsősorban, amelyek nem hangzottak el sokszor. Úgy tisztelegjünk nagysága előtt, hogy
feltárjuk az ismeretlenebbeket is. A hosszabb terjedelmű műveiből részleteket is lehet mon-
dani. Az időtartam 4 perc.”
Az igazat megvallva, Arany balladái nem biztos, hogy beleférnek négy percbe. De az is
kérdés, hogy a balladák és egyéb költemények mennyire ismeretlenek. Még inkább felvető-
dik: kinek ismerős vagy kevésbé ismerős egy-egy Arany-mű. Nem volt könnyű a zsűri dolga
mindezeket a szempontokat figyelembe venni. S mint egyik tagja, elárulhatom: inkább az
előadás mikéntjére figyeltünk. Az erre vonatkozó elvárásokat a szervező-narrátor Király

92 versmondó
 VERSMONDÓ VERSENYEK

Kató ismertette a verseny előtti bevezetőben. Azt is megtudtuk tőle, hogy – immár másod-
szor – két csoportban versenyeztetik a döntősöket. Az egyikbe azok kerültek (19 fő), akik
ezeken a szemléken már többször bemutatkoztak szép fővárosunkban, azaz visszatérők, ha
csupán másodszor is. A második csoportban (17 fő) az akkor először fellépőket hallhattuk.
Örvendetes tényként állapítottuk meg, hogy 25 különböző költeményt, illetve részletet
hoztak a versenyzők halhatatlan klasszikusunktól. Előfordulhatott volna több ismétlődés
is… Egymástól teljesen függetlenül öten választották a Juliska elbujdosását. Három-három
fő hozta a Mátyás anyja és a Koldusének című művet, míg kétszer hallottuk a Tetemre hí-
vás és a Vörös Rébék balladát, illetve A tudós macskáját. A balladák közt szerepelt még A
walesi bárdok és a Zách Klára. Részlet(ek)et hallottunk A nagyidai cigányokból (hőskölte-
mény négy énekben), a Rege a csodaszarvasról eredetmondából és a Toldi című elbeszélő
költemény második énekéből.
A versek sokszínűsége minden szempontból széles skálán mozgott. Hol mosolyogtunk, hol
megrendültünk; elérzékenyültünk vagy meghatódtunk; csodálkoztunk... A zsűritagok előre
elolvashatták a választott költeményeket. Bevallom, hat vers(cím) teljesen ismeretlen volt
számomra. S micsoda különbséget jelentett otthon a kötetből elolvasni, és az impozáns szín-
házterem dobogójáról hallani Arany sorait! Hogy is mondta Kosztolányi? „A vers néma. Adj
neki hangot. A vers a könyvben halott. Keltsd életre. Mi a szavalás? A vers föltámasztása pa-
pírsírjából.” Sok versenyzőnek ez művészi színvonalon sikerült. Nem csupán megértették és
magukévá tették a költő érzéseit, gondolatait, a vers hangulatát, de át is tudták adni mindezt
a végig lelkesen tapsoló közönségnek.
Igazi élményt nyújtottak! Kiemelkedett ebben a nap hőse, aki minden jelenlévő számára a
legjobb előadást, az utánozhatatlant jelentette. A Csongrádról érkezett Varga Nándor A wale-
si bárdok elmondásával lenyűgözte a hallgatóságot. „Szó bennszakad/t, hang fennakad/t”,
levegőt nem kaptunk („Lehellet megszegik.”). Némi síri csend után tört fel a vastaps.
Bizonyítja továbbá a magas színvonalat, hogy – a díjazottakkal együtt – 20 fölötti pontot
19 szereplőnek adott a zsűri a maximális 30 pontból. 25 fölötti pontszámmal öt versenyző
dicsekedhetett; ők mind dobogósok lettek.
A díjazottakat nem számítva 20 és 25 közti pontot ért el az első csoportból: Balázsné Pecze
Gyöngyi – Pécs, Borsits Ferncné – Szombathely, Hani Jánosné – Győr, Mezősi Levente –
Debrecen, Sándorné Soós Judit – Debrecen; a második csoportból pedig: Lipták Istvánné
– Doboz, Szarka Andrásné – Csomád, Pablényi Istvánné – Budapest, Pribojszki Györgyné
– Békéscsaba, Szöllősi Béláné – Domoszló. Valamennyien az ország különböző pontjairól
érkezett versszerető nyugdíjasok. Könnyebben vagy nehezebben, de megtanulják a válasz-
tott verset, prózát – belső késztetést érezve arra, hogy el is mondják, s ne csupán otthon, a
tükör előtt, hanem közönség előtt.
Ugyancsak második éve érték el a szervezők, hogy a közönség is – mely főleg a fellépők
kísérőiből, hozzátartozóiból állt – értékeljen. Mindkét csoportban szavazhattak a nekik leg-
jobban tetsző három versenyzőre. A Versmondó kedves olvasói is bizonyára észreveszik az
átfedéseket.

versmondó 93
VERSMONDÓ VERSENYEK

A 77 közönségszavat eredménye:

Első csoport Második csoport

1. Gáspár Imre, Gyöngyöshalász Varga Nándor, Csongrád
2. Hanuszik Sándorné, Nyírtelek Szabó Lajosné, Miskolc
3. Varga Erzsébet, Baja Strich Lászlóné, Budapest

A zsűri tagjai voltak:

Dr. Nemes Erzsébet – könyvtáros, bibliográfus, helytörténész (népművelés–könyvtár sza-

kos). 1989-től 1996-ig az Országos Széchényi Könyvtár tudományos főmunkatársaként
a mikrofilmtár szakmai irányítását végezte. 2003 és 2013 között a Központi Statisztikai
Hivatal Könyvtár főigazgatója. Három történeti-statisztikai sorozat szerkesztője. Több
mint negyven kötet jelent meg gondozásában vagy közreműködésével. Szakcikkeinek
száma meghaladja a hetvenet.  

Teszárovics Miklós – 2004-től a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei és Miskolc Városi

Nyugdíjasok Érdekvédelmi Szövetségének elnöke. „Az idősügy területén kifejtett tevé-
kenység elismeréseként” 2006-ban a szociális és munkaügyi miniszter az „Idősekért díj”
kitüntetésben részesítette. Több mint tíz éve dolgozik a NYOSZ elnökségében, melyből
hat éven keresztül a szövetség elnökhelyettese volt.

Dr. Dobosné Pecznyik Ibolya – Kazinczy-díjas magyartanár. Tagja az Anyanyelvápolók

Szövetségének és a Magyar Versmondók Egyesületének. Több kiadvány korrektora,
olvasószerkesztője, illetve tördelője. 2009 óta rendszeresen és eredményesen szere-
pel országos vers- és prózamondó versenyeken. A NYOSZ költészeti szemléjén ötször
nyerte el Az év versmondója kitüntető címet.

A zsűritagok döntése által a jók közül is a legjobbak:

Első csoport Második csoport

Hanuszik Sándorné, Nyírtelek Varga Nándor, Csongrád

Gáspár Imre, Gyöngyöshalász Mezősi Leventéné, Debrecen
Péderi István, Encs Patak Józsefné, Kaposvár

Ők tehát a 2017-es év nyertes versmondói, győztesei. Ám minden jelenlévő nyertese a szép

napnak. Jobban megismertük Arany Jánost, s késztetést kaptunk arra, hogy többször vegyük
kézbe köteteit. Ne csupán az Arany-év kapcsán! S hogy igaz legyen Kosztolányi állítása: „A
vers nem múlik el.”
Köszönjük a NYOSZ és a NYUBUSZ szervezőinek, rendezőinek, dolgozóinak az áldoza-
tos munkát! Köszönjük az országos és a fővárosi szervezet elnök asszonyainak, Némethné
Jankovics Györgyinek és Véghné Reményi Máriának köszöntő, elismerő és biztató szavait.

94 versmondó
 VERSMONDÓ VERSENYEK

Dr. Dobosné Pecznyik Ibolya

EGY GYERMEKCIPŐBEN IS SIKERES VERSENYRŐL

Őszintén bevallom, Gyurkovics Tibor neve számomra összeforrt a Duna Televízió Lyukas-
óra című irodalmi műsorával. Sajnos, erről is csak múlt időben beszélhetünk, mint nem
egy kultúrával (költészettel, nyelvészettel, zenével stb.) foglalkozó testvéréről – a Magyar
Televízió és a Magyar Rádió egykori nívós adásaiból. Hála azonban Lackfi János költőnek,
a sorozat, klubként, 2016 elejétől változó helyszíneken, élőben tovább folytatódik a fővárosi
MOM Kulturális Központban. Sőt, Szabó T. Annával karöltve elindították a Lyukasóra Pró-
zát is. Mindkettőt jó szívvel ajánlom a Versmondó olvasóinak figyelmébe.
Gyurkovics Tiborra visszatérve azt is bevallom, hogy költészetét alig ismertem mindaddig,
amíg be nem ültem végighallgatni/nézni a róla elnevezett országos vers-, prózamondó és
verséneklő verseny döntőjét. S milyen jól tettem! Mert bár a versenyre szóló felhívásban
ajánlott művek közül sokat elolvastam, igazából az előadott alkotások hozták közel hozzám
a Kossuth- és József Attila-díjas költő, író gazdag érzelem- és gondolatvilágát.

Gyurkovics Györgyi, a költőfeleség fejéből pattant ki az ötlet, hogy férje, aki írásai közül
a verseire volt a legbüszkébb, ily módon is tovább éljen a költészetben. Az első lépésekre
2015-ben került sor a Nyugat-dunántúli Régióban. Ezt követte a 2017-es országos megmé-
rettetés, melynek célja: Gyurkovics Tibor irodalmi munkásságának, szellemi örökségének
népszerűsítése, valamint felkutatni és nyilvánosság-
Gyurkovics Tibor hoz juttatni azokat az amatőr vers- és prózamondó-
ÁLDÁS kat, verséneklőket, előadóművészeket, akik magas
művészi fokon tolmácsolják a magyar irodalom,
Megadatott még úgy szeretnem, benne Gyurkovics Tibor remekeit. Két művel kellett
ahogy még sohasem szerettem, nevezni, melyek időtartama nem haladhatta meg a
hogy kitárom az ablakot,
nyolc percet.
és látom, hogy a nap ragyog.
Hat helyszínen zajlottak az elődöntők három fős
Hogy bedől a fény a szobámba,
zsűri előtt szeptember-októberben. A legjobbak há-
a szemembe, szívembe, számba.
és én magam is ragyogok. rom kategóriában (ifjúsági: 15–24 év, felnőtt: 25 év-
Megadatott. től, énekelt vers: 16 évtől) képviselték tehát régióju-
Szikrázik, száguld, rejtekekbe kat a budapesti Petőfi Irodalmi Múzeum dísztermé-
lopódzik be a naplemente, ben november 18-án. Sorszámhúzás után a vers- és
mielőtt lebukik a nap, prózamondók 17 fővel álltak dobogóra (7 ifjú és 10
arany sisakban lássalak. felnőtt). Többségük magas színvonalon, a nem túl
Téged, akit még úgy szeretnem népes hallgatóság figyelmét igencsak lekötve mu-
adatott, ahogy nem szerettem tatkozott be – először Gyurkovics Tibor művével.
senkit se, talán csak az Istent, Remekekről beszélhetünk valóban, jól választottak
ki benned végülis fölismert: a versenyzők. Nem sorolhatom most fel a tizenhat
hogy fény vagyok, hogy szép vagyok, verscímet (mindössze egy ismétlés volt, A vers), a
s övé vagyok. Megadatott. leghatásosabb előadók nevét pedig a díjazottaknál
S megengedte, ha már alig lát, láthatják a kedves olvasók. Magam is versmondó lé-
hogy megoldjam a saruszíját. vén örömmel állapítottam meg, hogy „régi” ismerős

versmondó 95
VERSMONDÓ VERSENYEK

és új arcok egyaránt tapsra ösztönözték tenyeremet/tenyerünket.

A beígért rövid szünet bizony ötven percesre nőtt, ami után az énekelt versek előadására
került sor. Ez sem volt elég a nyolc fellépő (szóló, duó, csoport) hangszereinek hangolására.
Minden szám közt hosszú percek teltek el ezzel. Sőt! Az egyiket meg is kellett ismételni,
mert az igen szépen éneklő hölgyet egyszerűen nem hallottuk, csak a kísérő gitárt. Minden
kezdet nehéz, nyugtatgattuk magunkat a nézőtéren, bízva abban, hogy a most még gyer-
mekcipőben járó Gyurkovics-verseny 2019-ben már e tekintetben is rutinosabban zajlik.
Szerencsére az énekes kategóriásoktól egymás után kérte a két megzenésített verset Farkas
Tibor, az esemény egyik fő szervezője és narrátora, akit a műsorközlésben Halmos Ildikó
segített. (Így is nyolcvan percet vett igénybe, míg a vers- és prózamondás mindkét forduló-
ban csak hetvenet.)
Az egyetemes magyar irodalomból szabadon választott vers vagy próza elmondására ebéd
után került sor. „Megfogyva bár, de törve nem” elfoglaltuk helyünket, s még mindig lekö-
tötte figyelmünket és érdeklődésünket a tizenegy női és hat férfi előadó – Aranytól Adyn át a
nyugatosokig, Molnár Ferenctől és Gyóni Gézától Vass Istvánon át Örkény Istvánig stb. – a
választott szemelvényekkel. Illetve versekkel, hiszen próza csak elvétve szerepelt. Ebben a
fordulóban ugyancsak egy költemény hangzott el kétszer. Nevezetesen Rákos Sándortól a
Sirató. Ismét vallomással folytatom: egy-két először hallott műre is rácsodálkoztam, ám egy
ismeretlen szerzőre még inkább. Sziveri Jánosra. A fiatalon elhunyt (1954–1990) vajdasági
születésű magyar költő, dramaturg, szerkesztő Társastervezés című költeményét muszáj is-
merni. A verseny óta vissza-visszatérek műveihez is.
Ezért is köszönet illeti Gyurkovics Györgyit, meg az egész rendezvényért! És persze a se-
gítőit, a támogatókat is. Nem kis anyagi háttér áll a nemes szándék megvalósítása mögött.
Minden kategóriában 100 ezer Ft készpénzjutalom jutott az első, 75 ezer a második, és 50
ezer a harmadik helyezettnek.
Ifjúsági kategória Felnőtt kategória
1. Kiss Diána Aida, Debrecen Dudás Dorottya, Győr
2. Mihálykövi Sára, Debrecen Torma Attila, Zalaegerszeg
3. Kiss Boglárka Emma, Berettyóújfalu Borbély Mihály, Kistarcsa

Énekelt vers kategória:

Bogdán Norbert–Lakatos Attila

1. Lovászi Edina
2. Mássalhangzó duó

A verseny magas színvonalát bizonyítja, hogy a zsűri számos különdíjjal (30-30 ezer fo-
rinttal) jutalmazta a győztesek dobogójáról épp csak lemaradt szereplőket.
Különdíjasok:
Ifjúsági: Kormos Kristóf
Felnőtt: Herbály Jánosné
Kurucz Ádám
Mach András
Varga-Bodó Anita

96 versmondó
 VERSMONDÓ VERSENYEK

Énekelt vers: Ambrus Hunor–Villányi Eszter–Józsa Dániel

Egyéb különdíjak (felajánlások) is gazdára találtak; többek közt nyolc úgynevezett Gyur-
kovics-krémes. Elárulom, ebből a zsűri két férfi tagjának és a műsorvezetőknek is jutott
páronként egy. Legyünk tárgyilagosak, megérdemelték! S valahogy csak elfelezték…

A zsűri tagjai voltak:

Császár Angela – Jászai Mari-díjas színművész, érdemes művész

Gyurkovics Györgyi – író, a költő özvegye, zsűrielnök
Ráckevei Anna – Jászai Mari-díjas színművész, a debreceni Csokonai Színház igazgatója
Stifner Gábor – a KARC FM szerkesztő műsorvezetője
Vándorfi László – színész, rendező, a veszprémi Pannon Várszínház igazgatója
Nem hagyhatom szó nélkül, hogy nem csupán a nézők száma csökkent folyamatosan a
verseny alatt, hanem bizony a zsűrié is. Ebéd után már csak négyen, a verseny vége előtt fél
órával már csupán hárman tettek eleget nem könnyű feladatuknak. …

Maga a verseny fél négykor ért véget, s este hatkor kezdődött a díjkiosztó gála, melyre ismét
benépesedett a szép díszterem. S amelynek a levezetésére Endrei Judit szerkesztő-műsorve-
zetőt kérték fel. A már felsorolt díjak átadása előtt a még jelenlévő zsűritagok értékelték, vé-
leményezték a hagyománynak szánt rendezvényt. Gyurkovics Györgyitől idézek: „Amit in-
nen hazavisznek, az nem a pénz, nem a CD, hanem egy emlék. S az emlékek megmaradnak.
Vannak, és gazdagabbak leszünk velük.” Gondolatát megerősítve hivatkozott arra a szép
költeményre (Arcomat ne feledd el), amelyet a rendezvény elején a szerzőtől hallottunk. A
költőfeleség bevezető köszöntőjében elmesélte, hogyan ismerkedett meg férjével 1986-ban.

Vándorfi László kiemelte: „Egy költő útja a halhatatlanságba nem csak akkor vezet, ha ol-
vassák, hanem ha mondják is a verseit. Mint ma.” A színész-rendező dicsérte a fellépők igé-
nyes vers- és/vagy prózaválasztását, de nagyon hiányolta a kortárs költészet megszólaltatá-
sát. Külön biztatott a kortárs irodalom olvasására. Ami a művek előadását illeti – Mensáros
Lászlót és Latinovits Zoltánt, a két végletet említve –, hangsúlyozta: Minden jó, ami igaz.

Stifner Gábor személyes élményeket idézett fel az atyai jó barátról. Majd így fejezte be:
„A Gyurkovics Tiborok nélkül, a költészet nélkül – József Attila szavaival – meggörbülne
a világ gyémánttengelye.” Mindhárman egyetértettek abban, hogy nagyon jó színvonalú
verseny résztvevői voltunk, és hogy a rendezvény elérte célját: a költő él!

Az új és maradandó élmények mellé minden versenyző oklevelet, Gyurkovics-kötetet és

Gyurkovics-CD-t kapott. S talán biztatást is, hogy két év múlva, újabb művekkel, ismét
jelentkezzenek a megmérettetésre. Sőt! Buzdítsanak erre másokat is.

versmondó 97
VERSMONDÓ VERSENYEK

Gyurkovics Tibor
ELŐTTEM MEGY A FOLYOSÓN
(Szabó Lőrinc)
A homlokába hulló haj finom Ne még ne még! Te védsz meg a világtól
pengéje villant meg a levegőben amíg te írsz addig még lehetek
ahogy az iskolában ment előttem éreztem hátából a meleget
a napfényben szikrázó folyosón mi rozsdavörös zakóján kilángolt

Valósággal a fénybe szállt röpülve Ő Orfeuszként nőre nézni nem mert

mint égig érő lassú vándorok utóbb haladt csak át a falakon
kiknek kezében arany bot forog mint önmagánál nagyobb hatalom
mindegy mi áron mennek csak előbbre ami istenként győzi le az embert

Pedig görnyedten fájva ballagott Nem láttam többé Még öt évig is

ötvenkét évesen mint aki tudja míg élt kerestem haja villanását
most kanyarodik rá arra az útra a folyosókon vártam égi mását
amiről annyi verse hallgatott az volt nekem mint őneki Babits

Fejével tört utat a levegőbe Most itt vannak a versek mint a mázsák
ahogy az ember finom fénybe vág beszakadó testüket cipelem
hajának pengéjével szelte át a hátamon a szeme villanását
az útkanyart hogy eltűnjön örökre az alvilágban most is keresem.

Ne még ne még! Kiáltottam utána

olyan lett lassan mint a jelenés
már a testéből állott ki a kés
mit a szememmel én vertem a hátba

Tanulmány, 1954

98 versmondó
 VERSMONDÓ VERSENYEK

Kiss László
BERTÓK LÁSZLÓ VERSMONDÓ VERSENY - NAGYATÁD
2017. december 9.

A magyar versmondó versenyek széles spalettáján újabb esemény született, ezúttal Nagyatá-
don, ott ahol az általános iskolások részére immáron több mint húsz esztendeje megrende-
zett „Regösök húrján…” regionális vers- és próza találkozónak otthona van.

Cseng a telefon …
– Vojkovics Éva vagyok.
– Kiss László, szertettel üdvözöllek, parancsolj velem.
– Azt gondoltuk a város vezetésével közösen, hogy a térségnek kellene egy olyan vers-
mondó verseny, ahol középiskolások és a felnőttek is meg tudják méretetni magukat,
bemutatkozhatnak. Ehhez kérnénk a Magyar Versmondók Egyesületének a szakmai tá-
mogatását.
– Üdvözölendő a gondolat, hiszen sem Somogyban sem a régióban – Szekszárd kivételé-
vel – nincs igazán olyan verseny, amely a középiskolásokat és a felnőtteket is aktivizálja.
Nagyszerű a gondolat!
– Arra gondoltunk, hogy a városhoz kötődő, Vésén született és 1959-től 1965-ig Nagy-
atádon könytároskodó József Attila- és Kossuth-díjas költő, Bertók László tiszteletére
hirdetnénk meg a versenyt.
– Nagyon jó a gondolat, mert sajnos Bertók László költészete nincs a versmondói köz-
tudatban. Ritka alkalom, hogy élő költőről neveznek el versmondó versenyt, mi több, a
költő életművéből választanak a versmondó verseny résztvevői. Természetesen messze-
menően támogatjuk a verseny megrendezését.
Az elhatározást tett követte. A város – személyesen Ormai László polgármester –, a nagy-
atádi Kulturális- és Sport Központ, a Magyar Versmondók Egyesülete és a Nők Nagy-
atádért Egyesület hagyományteremtő szándékkal hívta életre a Bertók László regionális
versmondó versenyt.
Bertók László Somogy megyei paraszti családban született 1935. december 6-án Ber-
tók István és Papp Zsófia gyermekeként. 1942-től 1947-ig a vései evangélikus elemi
iskola tanulója volt. 1947-ben különbözeti vizsgát tett az ötödik osztályról, majd az
1947-48-as tanévben a Csurgói Református Kollégium Általános Iskolájának hatodik
osztályos diákja lett. Az első félévben magántanuló volt, a második félévben vonat-
tal járt be Csurgóra, mivel rokonoknál lakott Somogyszobon. Az iskolák államosítá-
sát követően az általános iskola hetedik és nyolcadik osztályát szülőfalujában, Vésén
végezte el.
1954-ben érettségizett Csurgón a Csokonai Vitéz Mihály Általános Gimnáziumban.
1952 tavaszán öt diáktársával megalakította az Arany János Irodalmi Kört. Első ver-
sei 1953-ban jelentek meg nyomtatásban a Dunántúl című pécsi folyóiratban. 1955-
ben postai tisztviselőként kezdett dolgozni  Marcaliban. Az érettségi utáni évben,
1955-ben néhány verséért „államrend elleni izgatás” vádjával nyolc hónapi börtönre
ítélte a kaposvári megyei bíróság, ezért szeptember 6-án törölték a főiskolára felvet-

versmondó 99
VERSMONDÓ VERSENYEK

tek sorából. Miután kiengedték a börtönből, először fogatosként, majd könyvelőként

dolgozott. 1956. július 19-én katonai szolgálatra hívták be, december 4-én szerelték
le. Ezután szülei gazdaságában dolgozott, illetve alkalmi napszámos munkákból élt
Vésén. 1958 szeptemberétől jelentek meg újra versei a Somogyi Néplapban. 1959–
1965 között segédkönyvtárosként dolgozott a Nagyatádi Járási Könyvtárban, majd
1965–1996 között könyvtárosként Pécsett. 1959 szeptemberében vették fel a Pécsi
Tanárképző Főiskola levelező tagozatára, magyar-történelem szakra.
1963-ban diplomázott, ősszel néhány hétig helyettesítőként magyart tanított a nagy-
atádi gimnáziumban. 1964-ben jelent meg Lengő fényhidak című verseskötete Pé-
csett, a Jelenkor-Magvető Kiadónál. 1965. június 1-jétől a Pécsi Tanárképző Főiskola
Könyvtárában dolgozott.
1970–1973 között az Eötvös Loránd Tudományegyetem könyvtár kiegészítő szakos,
levelező tagozatos hallgatója volt. 1971-ben A magunk kenyerén című antológiában
huszonnégy verssel szerepelt.
Első verseskönyve, a  Fák felvonulása  1972-ben látott napvilágot. 1973-ban jelent
meg Így élt Csokonai Vitéz Mihály című életrajzi prózakötete. 1975-től a Jelenkor
szerkesztőségének tagja, majd 1999-től főmunkatársa volt. 1977-ben jelent meg Így
élt Vörösmarty Mihály című életrajzi prózakötete. Ez év szeptemberétől a Pécsi Vá-
rosi Könyvtár igazgatója lett. 1978-ban jelent meg a Magvető Kiadónál az Emlékek
választása, majd 1981-ben a Tárgyak ideje című verseskötete.
1986-ban a Magyar Írók Szövetsége Választmányának tagjává választották, itt 1995-
ig volt választmányi tag. 1988-ban a Somogy Megyei Tanács Művészeti Díjával ju-
talmazták, 1989-ben pedig a Furkálja a semmit a szó című verséért Robert Graves-
díjjal tüntették ki.
1992-ben a Magyar Írószövetség Elnökségi tagjává választották, de a tisztségről egy
év múlva lemondott. 1995-ben, 60. születésnapja alkalmából a köztársasági elnök A
Magyar Köztársasági Érdemrend kiskeresztjével tüntette ki. 1996-ban ment nyugdíj-
ba a Pécsi Városi Könyvtárból. 1998-ban a Digitális Irodalmi Akadémia tagja lett.
2004-ben szülőfaluja, Vése díszpolgárává választották. 2005-ben, 70. születésnapja
alkalmából jelent meg a Platón benéz az ablakon. Versek 1954–2004 című verses-
kötete, majd a Duna Televízió bemutatta a születésnapjára készített Hazulról haza.
Versfilm Bertók Lászlóról című portréfilmjét.
A versenyt a szépen felújított Nagyatádi Turisztikai Központban rendezték/tük meg. A dél-
előtti első fordulóban a versenyzők Bertók László egy szabadon választott művét adták elő.
Ez alkalommal ritka pillanatban lehetett része a versenyzőknek, hiszen az előadott mű alkotó-
ja a hallgatóság soraiban ült, így az ő reakcióin mérhették le, egyetért-e a vers értelmezésével.
„Nagyon örültem. Meglepő, hogy a legutóbbi időszakban írt költeményeim is hallhatóak
voltak.” – nyilatkozta Bertók László.
A második fordulóban, a kiírás szerint a résztvevők egy XX., XXI. századi magyar költő
művét adták elő. Nem titkolt célja ennek a versenynek, hogy közelebb hozza az élő irodal-
mat a fiatalokhoz. Nagyon kevés azoknak a versmondó eseményeknek a száma, ahol élő
költőről neveznek el versenyt és meg is hívják az illető költőt. Nagyon fontos ez, nemcsak

100 versmondó
 VERSMONDÓ VERSENYEK

azért, hogy megismerjük, de hogy érzelmileg is egy kicsit közelebb kerüljünk hozzá szemé-
lyesen is. Váltunk néhány szót, s egészen másképp fogjuk olvasni verseit.
A fiatalok szempontjából ennek a versenynek az az előnye, hogy hétköznapi nyelven, a kor-
társ nyelvén is megszólalhat a vers. Véljük, hogy ezáltal sokkal többen befogadják a versek
mondandóját, üzenetét. Ezek a versenyek jó lehetőséget adnak arra, hogy a diákok megis-
merjék a kortárs költészetet és költőket, azokat, akik nem tartoznak a „tananyaghoz”. A leg-
ismertebb kortárs költők közé tartozik Varró Dani és Lackfi János, Karafiáth Orsolya, Tóth
Krisztina – őket leginkább az internet közösségi oldalain keresztül ismerhetik meg a fiatalok.
A találkozó munkáját háromtagú zsűri – Novics Jánosné, Wiegmann Alfréd, Kiss László
– segítette, akik a verseny végén személyre szabott értékelélést adtak az elhangzott pro-
dukciókról.
A díjazottak a következők voltak:
I. Fodor Zsuzsanna Dorottya
II. Kurucz Ádám Konrád
III. Baranyi Liána
Különdíjat kapott: Fodor Zsófia
és Vajai Károlyné
„Nagyon fontos, hogy szeressék az irodalmat, a verseket, a kultúrát a fiatalok. És ami még
nagyon fontos, hogy aki verset mond, az egyfajta tehetségről árulkodik. A tehetségekről van
szó, és én azt vallom, hogy nem mindig látszik meg elsőre hogy ki a tehetség, hanem ki kell
bontani, alkalmat kell teremteni, hogy megmutatkozhasson – mondta zárszavában Ormai
István polgármester: Végezetül ígéretet kaptunk, hogy lesz folytatás!

Bertók László
A PEREMRŐL

Április másodika… Tegnapelőtt

kivirágzott udvarunkban a cseresznyefa.
A szemközti ház ablaka fölötti mélyedésben
napok óta ül a tojásain egy galamb.
A párja élénk fejmozdulatokkal
magyarázza neki, hogy a migránsok az éjjel
megint átvágták a kerítést.
A műkedvelő költő, kezében papírlapokkal,
áll a sétálóutcában, a klasszikus mester
szobra mellet, s „Verset vegyenek!”,
szólítja le a járókelőket… A peremről,
a takarásból, a perifériáról, a határsávból,
az összes résből árad a mindenség…
Lehetetlen, hogy a közepe elakadjon…
Nyisd tágra a szemed! Ne félj…

versmondó 101
VERSMONDÓ VERSENYEK

XVIII. A KÖLTÉSZET TAVASZA C. VERSANTOLÓGIA ÉS

VERSFESZTIVÁL, ZILAH 2018 PÁLYÁZATI FELHÍVÁSA

2018 májusában immár tizenyolcadik alkalommal szervezi meg Zilahon A Költészet Tava-
sza Fesztivált a Szilágy Megyei Művelődési és Művészeti Központ. A fesztivál hagyomá-
nyait idén is a magyar-román költők találkozója és a szintén kétnyelvű antológia megjelen-
tetése által kívánjuk őrizni.

A Szilágy Megyei Művelődési és Művészeti Központ pályázatot hirdet magyar költők, il-
letve irodalomkedvelők, versíráshoz kedvet, tehetséget érző középiskolások, egyetemisták
számára. Jelentkezni két, eddig publikálatlan verssel lehet, melyeknek témája a MAGÁNY,
s ez az idei kétnyelvű antológia témája is. Emlékezzünk csak arra a mondatra, melyet több
írótól is szoktak idézni, hogy „igazán jó művek csak a boldogtalanságból születnek”.

Műveiket az alábbi címre küldjék:

akolteszettavasza2017@gmail.com

Szakmai együttműködő partnereink a marosvásárhelyi LÁTÓ Szépirodalmi Folyóirat és

a zilahi Hepehupa Művelődési Folyóirat szerkesztősége. A szakmai zsűri által kiválasztott
alkotások bekerülnek az idei kétnyelvű antológiába magyarul, és román fordításban is. A
fordítások elkészítését szakértő írók, költők vállalják.
Kérjük, a pályaművekhez mellékeljék a következő adatokat is: teljes név, telefonszám.

Beküldési határidő: 2018. február 15.

A határidőig beérkező pályaműveket beküldő alkotók közül maximum tíz szerző minősül
nyertes pályázónak.
A nyertes pályázókat és a fordítókat szeretettel várjuk a költőtalálkozó rendezvényein: az
antológia kétnyelvű bemutatásán, a rendhagyó irodalomórákon a város gimnáziumaiban,
a tematikus kerekasztal- és műhelybeszélgetéseken, valamint a diákok szavalóversenyén.

Eredményhirdetés (Értesítés email-ben, sikeres pályázat esetén telefonon is):

2018. február 30.

102 versmondó
 VERSMONDÓ VERSENYEK

Wiegmann Alfréd
ÚTRAVALÓ – TORMA MÁRIA MŰSORA
„Méreg a kávé és méreg a vágy, egy Kosztolányi-
mondat is az, egy Ady-verssor is: mindez mégis kell,
mindez mégis az életünk veleje.”
Ottlik Géza
Torma Mária csupa ilyen mérgekből rakta össze műsorát s adta át a népes közönségnek
legújabb előadóestjén. Ám ezek a mérgek furcsa módon jól hatottak a lélekre. Miközben
megismerkedtünk egy színesen gondolkodó és önreflektáló előadóval, azon közben köze-
lebb kerültünk magunkhoz, régebbi énünkhöz is.
Érdemes elmenni Torma Mária estjére, mert a legnemesebb szórakozást biztosítja, hiszen a
minuciózusan kikeresett anyagok legtöbbje önmagában is telitalálat.
Ha a színlapra pillantunk, első benyomásunk az lehet, hogy milyen furcsa, egymáshoz nem
vagy kevéssé kapcsolódó anyagok kerültek a műsorba; afféle irodalmi quodlibet. Mert,
hogy kerül egymás mellé Nagy Bandó András és Arany János, Örkény és Weöres, vagy
Sóós Zoltán és a Vogul-manysi ének? Nem beszélve Szűcs Miklós ének-, furulya- és hege-
dűbetéteiről.
Kiáll az előadó, elkezdődik a műsor, megjelennek a háttérben vetített képek, amelyek az
előadót ábrázolják – virágzó ifjú korában és kendőzetlen idős korában –, s szépen összeáll
a képlet: Igen, ennyifélék vagyunk; igen, ennyi minden az élet. És mindez összerendeződik
egy magasabb minőségbe.
És megértjük, hogy ezek a versek egy szenvedélynek vannak alárendelve, a vers és az egyé-
ni élet az előadás során egymást meséli el, magyarázza, motiválja, nem egy az egyben az
életet, nem tételes önéletrajz, de egy sajátos gondolkodásmód és megélés pályaképével van
dolgunk. A szövegek az élet megélt pillanatait, örömeit, elragadtatásait, szerelmet és ma-
gányt, félelmet és vágyat, hősi és kisszerű szerepeit képezik le. Mondhatjuk úgy is: egy
mozaikokból kirakott pannó, ami csak messzebbről áll össze egységes képpé.
Torma Mária érdekesen felvállalta, hogy ez a műsor róla szól, de mint azt jeleztük, nem egy
az egyben, hanem finom szimbolikába rejtve, áthallásokba, hangulatokba utalva a valósá-
gos, konkrét élményeket, preferenciákat. Ha csak az elhangzó három Weöres-verset nézzük,
ott is megtaláljuk ezt az én vagyok, de nem egészen én vonatkozást: egyike nosztalgikus
merengés az elmúlás fölött, másik a macskarajongás ironikus kifejtése, míg a harmadik
Weöres-vers, a Valse triste a magány és végletes elidegenedés verse. Vagy ott van az Arany-
vers, az ÁJ-VÁJ, kendőzetlen kinevetése öregedő önmagunknak.
Mindezt hallatlan egyszerűséggel előadva, a legtermészetesebb intelligenciával, szinte vala-
miféle távolságtartással, ettől lehet, hogy az abszurd vagy groteszk anyagok olyan kiválóan
működnek, s az előadó korábbi műsoraiban megjelenő drámai erő is inkább rejtve marad,
csak felsejlik egy-egy versnél (Kocsi-út az éjszakában, Valse triste, Útravaló). És persze
nem baj, hogy valaki birtokolja az előadóművészi szakmát technikai téren is, a zsúfolt, rossz
akusztikájú teremben a hátsó sorokban is minden szót kiválóan lehetett érteni.

versmondó 103
VERSMONDÓ VERSENYEK

Jól tagolják a mintegy 25 szövegből álló irodalmi anyagot a zenei betétek, amelyeket termé-
szetes jelenléttel, kitűnő kedéllyel és muzikalitással Szűcs Miklós prezentál.

Szóval érdemes Torma Mária kalauzolásával felkeresni a múltunkat, számot vetni jelenünk-
kel, és hagyni hatni magunkra a műsor fontos meggondolásait.

Íme három vers kedvcsinálónak:

Arany János
ÁJ-VÁJ
Vagy a tüdő, vagy a máj,
Vagy a szív, de az a táj!
Érzem, szorul, feszül, fáj.
Ettől csappan meg a háj:
Ez mondja majd nekem: állj!
Hanem panaszt ne ejts, száj!
Az élet úgy se volt báj,
Meghalni jobb, ha – muszáj!

(1868)

Utirajz, 1963

Weöres Sándor
BOLERO

Mind elmegyünk, a ringatózó fák alól mind elmegyünk,

a párás ég alatt mind indulunk a pusztaságon át
a száraz ég alá, ahányan így együtt vagyunk,
olyik még visszanéz, a holdsugár a lábnyomunkba lép,
végül mind elmegyünk, a napsütés is elmarad
és lépdelünk a csillagok mögött a menny abroncsain,
tornyok fölé, olyik még visszanéz és látni vágy,
hullott almát a kertben, vagy egy bölcsőt talán
ajtó mellett, piros ernyő alatt, de késő már, gyerünk,
ahogyan a harangok konganak, mind ballagunk
mindig másként a csillagok mögött, a puszta körfalán,
ahányan végre így együtt vagyunk, mind elmegyünk.

104 versmondó
 VERSMONDÓ VERSENYEK

Áprily Lajos
ÚTRAVALÓ
A lélek,
mikor búcsúzva bontja szárnyait,
visz magával a földről valamit.
Eszmét, melyet világra ő hozott,
virágot, melyet ő virágoztatott.
Én Istenem, én mit vigyek neked?
Nem vihetek én mást, csak verseket.
Kiválasztok pár utamra valót,
a többinél tisztábban dalolót.
S ahol ösvénnyel vár az égi rét,
zenét hallok majd, felséges zenét.
Barátom, aki már előre ment,
azt a zenét rég hallja odafent.
S ahogy azt a muzsikát hallgatom,
azt a keveset rendre hullatom.
Az a zene csak vallatja velem:
Süket sor... nem merem... ezt sem merem.
S amikor, Uram, hozzád érkezem,
könnyű kezem miatt szégyenkezem.
A választottakból csak egy maradt,
az, melyben elfogtam egy sugarad.
Az, amelyikben elmondtam neked,
hogyan szerettem drága földedet.
S szólok: Csak ennyit hoztam. Ó, Uram,
ne ítéld meg nagyon szigorúan.

versmondó 105
EMLÉKEZÉS

Jobák Márta
MÚLT ÉS RÉGMÚLT

A dolgoknak általában van kezdetük és végük. Az én történetemnek azonban nincs kez-

dete, in medias res kell, hogy belevágjak, mert a születési anyakönyvek, melyekkel kísérni
lehet családom sorsát, 1654-ben hamuvá lettek, mikor a modori evangélikus paróchia le-
égett. Ezért csak annyit tudok a homályba vesző múltról, amennyit a családi Legendárium
megőrzött.
Úgy is kezdhetném, hogy „hol volt, hol nem volt,” volt egy gróf, vagy herceg, aki
Bajorországban élt. Nála szolgált egyik ősöm, mint „Leiblakey” (testi szolga), magyarul bel-
ső inasnak mondanánk. Ez a herceg egyszer felkerekedett és útnak indult Magyarországra,
nem tudjuk, hogy itt akart-e letelepedni, vagy tovább utazott, de Pozsony felé közeledve az
egyik kocsija kátyúba hajtott és kitört a kereke.
Kereket kellett cserélni. Az én ősöm hősiesen a kocsi alá feküdt és hátával megemelte a
tengelyt. Olyan szerencsétlenül mozdult, hogy túlerőltette magát és belerokkant. Kénytelen
volt kilépni a herceg szolgálatából, akitől bőkezű végkielégítést kapott. Ebből aztán vett egy
kis szőlőt Modorban, egy csendes kis községben Pozsony mellett és itt telepedett le. Mindez
az 1600-as évek elején történhetett, vagy német „bürgerek” voltak, mint ahogy akkoriban
Pest és Buda lakosságának nagy része. Dédapámnak szép bajor neve volt: Waltersdorfernek
hívták, feleségét pedig Raab Emiliának (Raab magyar neve Győr). Otthon németül beszél-
tek, dédanyám egyáltalán nem volt hajlandó magyarul beszélni. Ezért az egyik unokája nagy
merészen rászólt, hogy „Grószmutter, te nem akarsz magyarul beszélni, bezzeg a magyar
kalács, az ízlik neked!” Óriási botrány volt, nem is értem, hogy merte megtenni, hogy így
feleseljen. Dédanyám amúgy is nagyon kemény, szigorú természet volt, ellentétben déd-
apámmal, aki maga volt a jámborság és szelídség. Úgy ismerkedtek meg, hogy dédapám
elment az evangélikus paphoz és megkérte, hogy ajánljon neki feleségnek valót. Akit aján-
lott, feleségül is vette. A Nagyvásárcsarnok mögött laktak a Pipa utcában, egy földszintes
házban, ahol több lakó is volt.
Az udvar közös volt. Egy hentes és mészáros is lakott ott, az udvaron mészárolta le az álla-
tokat, a vért az udvar közepén lévő csatorna-nyílásba engedte le. Persze rengeteg volt a pat-
kány, úgyhogy az udvaron álló WC-re csak úgy lehetett bemenni, ha előbb jól megdönget-
ték a házikó oldalát, hogy elzavarják a patkányokat. Dédanyáméknak sok macskájuk volt,
hogy kordában tartsák a patkányokat, persze kevés sikerrel. A családi Legendárium szerint
egyszer, mikor a legidősebb macska már nagyon öreg lett, elhatározták, hogy elpusztítják,
hiszen ott volt már az új generáció. Másnap reggel a konyha küszöbén 13 patkány hullája
sorakozott, az öreg macska így bizonyította be, hogy ő azért még tud patkányt fogni. Persze,
hogy megkegyelmeztek neki. Hát ilyen kedves történetek vannak a mi Legendáriumunkban.
Most, hogy írom ezt a történetet, elképedek, hogy még a XX. század fordulóján is milyen
primitív egészségügyi viszonyok uralkodtak a polgárság körében. Mégis, talán tovább éltek,
mint a mai emberek. De hogy nem voltak különbek, mint a maiak, az biztos, mert a ház pin-
céjében, aminek kis ablakai az utcára nyíltak, sokszor találtak bedobált üres pénztárcákat,
mert a zsebtolvajok, akik a Nagycsarnokban kizsebelték a gyanútlan vásárlókat, siettek a
kiürített tárcáktól megszabadulni.

106 versmondó
 EMLÉKEZÉS

Dédanyámék lakásának egyik szobájában volt egy kiugró ablakfülke, benne egy dobogón
állt dédanyám karosszéke, hogy jól kilásson az utcára. Ez volt a törzshelye, legtöbbször
itt ült és állandóan kötött. Ezzel kergette őrületbe Pali fiát, mert állandóan vastag zoknikat
kötött neki, kizárólag fehér pamutból, amit szegény Pali bácsi ki nem állhatott. Dehát nem
volt apelláta! Az unokáknak meg folyton a botját kellett megkeresni, amit egy-egy sarokba
állított, de mindig elfelejtette, melyikbe. „Kinder, wo ist mein Steck?”
Dédanyám amúgy is keményen bánt a családtagokkal. Egyik unokája - az én kereszt-
anyám - nála nevelkedett és varrni tanult. Egész nap görnyedt a varrógép fölött. Egyszer,
úgy húsz éves lehetett, egy tavaszi délután megkérte dédanyámat, engedje el az ismerős
fiúkkal-lányokkal kirándulni a Hűvösvölgybe. Vettek egy ruháskosár cseresznyét és pik-
nikeztek. Dédanyám válasza: „Nein, mein Kind, Frau in Zimmer!” („Nem, gyermekem,
asszonynak a szobában a helye!”) Nem is ment szegény soha férjhez...
Ugye, hogy az ember szíve szakad meg, mikor ilyet hall?
A XIX. század végén még furcsa szokások uralkodtak a pesti polgárság körében. A cipők
pl. egyformák voltak, nem volt külön jobb, vagy ballábas cipő. Ezért este úgy kellett levetni
őket, hogy kicserélték a két cipőt, hogy másnap egyformán kopjanak, kivéve a magasszárú
cipőket, amiket nők és férfiak is hordtak. Ezekkel meg az volt a baj, hogy oldalt rengeteg kis
gömbölyű gombbal gombolódtak, amiket kizárólag az erre a célra készített cipőgombolóval
lehetett a lyukakba bevarázsolni. Három is megvan még most is belőlük. A ruhákat este
gondosan egy székre kellett lerakni, hogy tűzvész, vagy árvíz esetén azonnal fel tudjanak
öltözködni. Nyomasztó lehetett ilyen tudattal élni, bár azt hiszem, nekik ez természetesnek
tűnt, mint ahogy tudat alatt mi is félhetünk pl. egy atomcsapástól. Az árak is furcsán ala-
kultak, mert a délutáni teába csak egy kanál cukrot volt szabad tenni, de narancsból annyit
lehetett belecsavarni, amennyi jólesett.
Dédapám - házasságlevele szerint „tőzsér” foglalkozású - áldott jó, szelíd ember volt. Nem
lehetett könnyű neki kemény, szigorú dédanyám mellett élni, vagy talán éppen az ellentétek
miatt volt harmonikus a házasságuk? S bár 1848 februárjában esküdtek meg, máris jelent-
kezett honvédnek a szabadságharc kezdetén! Hihetetlen, milyen asszimiláló ereje van a
magyarságnak, hogy ő - a tiszta bajor ősök utóda – legyőzte félelmét új hazája védelmében.
Fel is ment nagy bátran a Várba, ahol a hadgyakorlatokat tartották. Csakhogy, mikor az első
ágyúlövés eldördült, hős dédapám ijedtében bizony hanyat esett. Hogy utána mi történt,
otthagyta-e rémületében a „csatát”, arról nem szól a fáma.
Ilyenkor mindig eszembe jut Kozma Andor gyönyörű verse, „A karthágói harangok”. A
költő l2 évvel a világosi fegyverletétel után született, úgyhogy hiteles képet tudott festeni a
szabadságharcról, ahogy dédapám példája is bizonyítja.
Ennyit tudok dédapámról, meg azt, hogy volt neki egy nagyon szép, sárgarézből készült
nyeles pecsétnyomója JW (Waltersdorfer) monogrammal olyan cirkalmasan megrajzolva,
hogy ha nem tudnám dédapám nevét, nem jövök rá, milyen betűket ábrázol. Egészen az
1960-as évekig megvolt, szeretettel őriztem, de aztán a sok költözés során, - mint annyi más
emlék – ez is elveszett. (Házasságom első 20 évében tízszer költöztünk!) Ez a monogram
szerepelt még sok tárgyon, ami dédszüleimtől rám maradt, a 12 személyes damasztabro-
szon, gyönyörűen kihímezve, úgy, hogy a vászonból 2 milliméterre kiemelkedik a hímzés,
meg a 6 személyes ezüst étkészlet minden darabján. Emlékszem, milyen aranyos volt a két
ezüst sótartó: kicsi, 3 lábon álló üstöcske volt, benne üvegbetéttel a só számára, az oldalán

versmondó 107
EMLÉKEZÉS

pedig ott volt bevésve a JW monogram. Nagyon örültem, mikor vendégeket várva ezzel kel-
lett teríteni, lelki szemeim előtt mindig megjelent az üstök mellett két görbeszarvú, bojtos
farkú, lópatás, fekete ördög, akik háromágú villával főzték az üstökben az elkárhozottakat.
Nagyon tetszett a készlet tokja is, fekete bőrből volt, benne bordó selyembélésen pihentek a
csillogó ezüst evőeszközök.
Ezt az étkészletet mi is használtuk egészen a háború végéig, akkor aztán jól elrejtettük az
ágyneműtartó fiókjában, mert ott az oroszok biztosan nem fogják megtalálni. Megtalálták…
Néhány bútor is megmaradt csodálatosképpen a két háború viharai között, köztük egy
biedermeyer varróasztalka, ami ott állt a kiugró ablakfülkében, ahol dédanyám üldögélt
naphosszat, egy háromsúlyos ónémet falióra, a számlapján annyi 24 karátos arannyal, mint
egy régi, vastag jegygyűrű. Az óra minden negyedórában elüti az időt és utána a következő
egész órát. Az ember azt hinné, hogy zavaró a sok óraütés, de a hangszín úgy van beállítva,
hogy még a TV adást sem zavarja.
Az asztalkán áll egy másik kedvenc tárgyam: egy sárgarézből készült miniatűr petróle-
umlámpa, benne pirinyó üvegtartály a spiritusz számára, kanóca is van és 15 centi magas
lámpaüvege - az aljába be van vésve, hogy „Sparbrenner”, vagyis takarékégő! (Talán annyi
ideig tudott világítani, míg az esti imát elolvasták.) Meghatóan kedves darab.
Van egy „dagerrotypiám” is dédszüleimről, már öreg korukból. A kor ízlése szerint déd-
anyám egy karosszékben ül, fodros, de unalmas sötét ruhában, állig begombolt gallérral,
mosolytalanul, dédapám pedig a szék mellett áll, hófehér körszakállal és védően teszi karját
dédanyám vállára. Az az érzésem, hogy fordított pózban kifejezőbb lett volna a kép. Úgy
látszik, hogy akkoriban nem illett a fényképeken mosolyogni, mint Kosztolányi versében
(„Anyuska régi képe”) is csak ábrándosan néz a távolba a fiatal lány…
Megmaradt egy régi, 1852-es kiadású „Heilige Schrift” is, amibe dédapám írta az első
oldalra gyermekei születésének napját. Ez a Biblia tele van gyászjelentésekkel és lepréselt
levelekkel, virágokkal a sírokról, ahová a család halottait temették. Kegyelettel őrzöm őket,
hiszen ők a múltam.
Hát ennyit tudok nagyjából dédszüleimről, ahogyan Édesanyámtól hallottam. Sokszor te-
szek szemrehányást magamnak, amiért nem faggattam még többször a régi dolgokról. Most
már bizony késő…
Befejezem a történetet, még sok emlék vár leírásra a család többi tagjáról is, sok szomorú
és kevés vidám, de hát az élet ilyen változatos. Ha érdekli az olvasót, találkozunk legköze-
lebb, a következő részben.

108 versmondó
 NEMCSICS ANTAL

Nemcsics Antal
ÉLETEM
– 90 év emlékei –

Pápán, a Zrinyi utca 29-ben, 1927. június 9-én születtem.

Anyám (Széptóth Mária 1895-1936) a pápai Ranolder Tanítónő­képző Intézetben tanított
éneket és zenét. Zeneszerzőként és zongoraművészként Pápa kulturális életének jelentős
tagja volt. Gyakran magával vitt az iskolába, itt mindig lelkes áhítattal rajzolgattam a
szemléltető táblákat, a szertárak számomra érdekes darabjait. Anyám a tanításból hazatérve
zongorához ült, hogy a zene hangjai feledtessék a nap fáradalmait.
Apám (Nemcsics Elek 1893-1970) matematikatanár volt, a technika újdonsá­gai iránt
lelkesedett. Szabadidőmben sok órát töl­töttem el fotóberendezései között. Előhívni segítet­
tem szépen komponált fotóit. A ház udvarán lévő faházban a technika más, akkor teljesen
új csodájá­nak eszközeit ismertem meg. Itt tartotta apám az európai rádiólámpa gyárak által
véleményezésre küldött mintakollekciókat és a felhasználásukkal saját maga készítette
rádió-vevő berendezéseket. Pápa város képviselő-testületének hosszú évekig tagja volt a
háború előtt.
Egy öreg, nádfedeles házban laktunk. A ház padlása tele volt több száz éves tan­könyvekkel,
köztük gyönyörűen rajzolt kottákkal, rézmetszetes ábrájú fizikai és geometriai munkák­
kal, tanári noteszekkel. Szívesen bogarásztam itt, legtöbbször egyedül, de néha három
testvéremmel (Ágnes, Imre, Elek) együtt. Itt leltem rá egyszer egyik dédnagybátyám,
Bocsor István professzor tanári noteszaira, bennük Petőfi és Jókai történelemből kapott
osztály­zataira.
A művészet szeretetét és az összefüggések kere­sésének vágyát szüleimtől tanultam. A
színek cso­dálatára Maulbertsch tanított. Kisdiák koromban sok-sok órát töltöttem a pápai
nagytemplom Maulbertsch freskói alatt. Bámultam a finom tört zöldek, kékek és sárgák
harmóniáit, azt, hogy ezek a színek hogyan csengtek vissza a falak, pillérek, hevederek és
egyéb építészeti elemek, márvány, kő, fa és festett vakolat felületeinek színválasztásában.
Ekkor kezdett érlelődni bennem az a gondolat, hogy egy kép mondanivalója csak akkor
teljesedhet ki, ha vizuális elemei a keret határain túl is társakra találnak.
Kisdiák koromban szívesen kalandoztam a közeli temetőben, ahol a sötétzöld fenyők,
ciprusok és az előttük álló halványsárga, mályvarózsa-szín és kékesszürke sírkövek
kontrasztját csodáltam. Az egyik karácsonyra kapott festékkészlettel minden szabadidőmben
a városvége zsúpfedeles házait, a fehér falakon játszó árnyékokat, a vízimalmok zöld
mohával fedett lapátkerekeit festettem.
Középiskolába a pápai bencés gimnáziumba jártam. A bencés atyák a követ­kezetes,
lelkiismeretes munkára, lsten szeretetére neveltek. Regge­lenként szívesen tértünk be egy
fohászra a templom bal oldali előterében lévő hatalmas méretű feszület elé. A feszületet,
melyet az évszázadok gyertya­lángjai feketére patináztak, Szerecsen-Krisztusnak hívtuk.

versmondó 109
NEMCSICS ANTAL

A sötét térben állandóan lobogó fények a caput mortuum különböző telítettségű és világos­
ságú skáláit rajzolták a falra. A mennyezeten a templom barokk szellemiségétől elütő,
de külsősé­geiben a barokkot utánzó 20. sz.-i falképek voltak. Helyettük, a mise alatt,
képzeletben mindig új képeket festettem. Ekkor határoztam el végleg, hogy festő leszek.
A Képzőművészeti Főiskolára 1945-ben egy mar­havagon tetején utaztam. Budapesten
mindenütt a háború romjait találtam. A műtermekből először a romokat takarítottuk el,
majd olajos papírral ragasz­tottuk be az ablakokat, hogy dolgozni lehessen. Különböző
munkákat vállaltam, hogy a legszüksé­gesebb anyagokat, papírt, ceruzát, festéket, ecsetet
megszerezhessem. Egy évig Kontuly Béla, később Kmetty János és Szőnyi István voltak a
mestereim. Kontulytól a freskófestés tech­nikáját, Kmettytől a művészet iránti elkötelezettsé­
get, Szőnyitől érzelmek, lírai hangulatok színekkel való kifejezését tanultam. Ezt tanultam,
mert termé­szetemnél fogva mindig közel állt hozzám a líra. Nem szeretem a drámát, nem
szeretem a fény-ár­nyékok, csomókba ránduló vonalak görcsös kavar­gását. Nem szeretem
a kataklizmákat sejtető szürrealista próféciákat. Nem szeretem a dübörgő vízeséseket.
A földeket öntöző, életet teremtő csendes patakok állnak közel hozzám. Csodálom a
csordogáló vizet, amely az élet körforgásában mindenütt jelen van, de szívós munkájával ki
tudja vájni a legkeményebb sziklát is, hogy ha szükség van rá, dübörgő vízeséssé válhasson.
A főiskola Szőnyi-osztályán váltam festővé.
A főiskola elvégzése után évekig táblaképeket festettem, miközben színes terekről és
falképekről álmodtam. Festettem tájképeket, csendéleteket, portrékat, kompozíciókat,
melyekkel a vizuális élményt elsősorban színekkel igyekeztem kifejezni. A természet
látványa során megismert színkapcsolatok a színekre vonatkozó összefüggések keresésére
indítottak. Kettővel nemzetközi díjat nyertem. (VIT 1949, Giorgione 1963) Ezen fiatalkori,
természet elvű képeim közül több is ki van állítva az Esterházy kastélyban lévő állandó
kiállításomon.
Huszonnégy éves koromban nősültem meg. Takács Magdolnát (1926-2016), főiskolai
évfolyamtársamat vettem feleségül. Három fiúgyermekünk (Csongor, Ákos, Endre) született,
akiktől mára 15 unokát mondhatok magaménak. Feleségem gyermekeink születése előtt
több évi munkával lemásolta a Budapesti Szépművészeti Múzeumban kiállított id. Pieter
Bruegel Keresztelő Szent János prédikációja című képét. A rendkívül hiteles másolatot
számos külföldi múzeum, közte a Bécsi Kunsthistorisches is meg kívánta vásárolni, de mi
nem váltunk meg tőle. Ma a pápai Esterházy kastély nyugati szárnyában látható. Feleségem,
később feladva művészi ambícióit, főleg a család gondjaival törődött. Neki köszönhetem,
hogy szinte minden időmet a munkámnak szentelhettem. De gyak­ran közvetlenül is
segítségemre volt munkámban. Sok-sok órát töltött mennyezetképeim festésekor a gyakran
több emelet magas állványokon, máskor, a kerámia képek készítésekor, a forró égető-
kemencék mellett.
Az ötvenes években nem sok babér termett annak a festőnek, aki nem kívánt az akkori
rendszer szol­gálatába lépni. Azért, hogy családomat eltarthassam, tanári állást vállaltam.
Egy ideig különböző iskolákban voltam óraadó. Később, elnyer­ve a Budapesti Műszaki
Egyetem pályázatát, tanár­ segéd lettem a Rajzi Tanszéken. Építészekkel talál­ koztam.
Számomra új, a természet festőjétől gyöke­resen eltérő alkotó módszerekkel ismerkedtem

110 versmondó
 NEMCSICS ANTAL

meg. Rájöttem, hogy az alkotásban a mondanivaló ösztö­ nös kifejezni akarásán túl a
rációnak, a logikus lépé­sek sorának is döntő jelentősége van. A hivatalos tanterv keretében
többek között rajzot, festést, társ­művészeteket tanítottam, majd jóval később színtant és
színdinamikát. Innen 1996-ban a színdinamika professzoraként mentem nyugdíjba. Tanára
voltam 28 évig a Nemzetközi Színtudományi Akadémiának is.
Az idő haladtával kezdték felújítani a háborúban megsérült templomokat. Egyre több
megbízást kaptam, hogy templomok számára freskókat, mozaikokat, színes-üveg ablakokat
készítsek. Örömmel vállaltam e felada­ tokat, mert annak a szintézisnek a létrehozási
lehetőségét láttam bennük, amelyet a több száz éves templomterek és e terekbe telepített mai
szemléletű festmények kínálnak. Sokat dolgoztam feleségemmel együtt a gyakran nagyon
labilis, létrákból és ólajtókból összetákolt, 15-20 méter magas állványokon. Növekvő
fiaim ott hancúroztak körülöttünk, gyakran segítve egy-egy vödör víz vagy leesett ecset
felhozásában. Szinte az egész országot bejártuk. E munkáimmal párhuzamosan egyetemi
építész kollégáimtól is kaptam felkéréseket, tervezett épületeik számára falképek, mozaikok
megtervezésére és kivitelezésére. Egyházi és világi épületek számára készült murália
terveim egy része ki van állítva a pápai Esterházy kastélyban. Egyik legnagyobb munkám
a Tatai Szent Kereszt Felmagasztalása templom három, egyenként 100-100 négyzetméter
nagyságú mennyezetképe. Esterházy Károly a képek megfestésére eredetileg Franz Anton
Maulbertschet kérte fel 1795-ben, amikor a tatai kapucinus kolostorban személyesen
találkozott vele. Maulbertsch 1796-ban meghalt, a templom 1970-ig fehérre meszelve
maradt. A Maulbertsch által a kolostorban hagyott két képet, melyek Sümegen festett
freskóinak előképei, a kolostor gondnokától 1975-ben megvásároltam, és 2017-ben a pápai
Esterházy kastély kápolnája számára letétbe adtam.
A hatvanas évek elejétől csak elvétve küldtem kiállításokra képeket. Festettem és csak
azt vettem észre, hogy egyre több színfolt lép le vásznaimról. E színek önállóvá váltak,
gondolkodásra késztettek, később konkrét vizsgálatok tárgyául kínálták fel magukat.
Szenvedélyesen kezdtem kutatni a színek birodalmának törvényeit. Kerestem, mi az
oka annak, hogy az egyik szín élőnek, a másik holtnak látszik, míg az egyikben az élet
vibrálását érezzük, a másik megszólalni sem képes. Miért van az, hogy nagyon hasonlónak
tűnő árnyalatok közül némelyek mindig jól, mások mindig csak hamisan csengő együttese­
ket adnak. Mi az oka annak, hogy a képi mondaniva­lóhoz a színválasztás csak bizonyos
határok között szabad. Észrevettem, hogy az esztétikai ítéleteket fiziológiai tényezők
befolyásolhatják, és az ítéleteket fizikai mennyiségekből levezetett pszichometriai
skálákkal le lehet írni. Kutatni kezdtem a térélmény, a funkció és a színek kapcsolatát. Új
tudomány, a színdinamika rabja lettem. Kísérletsorozatokat építettem fel és végeztem el.
Megbíztak a Budapesti Műszaki Egyetem színdinamikai kutatásainak veze­tésével. Ettől
kezdve különböző berendezések, komputerek segítették munkámat, tudós kollégákkal,
fizikusokkal, pszichológusokkal, orvosokkal, mate­matikusokkal dolgoztam együtt. Tudós
kutató lettem, publikációkat írtam, előadásokat tartottam. Könyveim, publikációim nagyon
sok országban megjelentek. Kutatási anyagaim dokumentációi, könyveim kéziratai,
találmányaim prototípusai egyrészt a kiállítás vitrineiben láthatók, másrészt a kiállítás
kutatószobájában az érdeklődő kutatók rendelkezésére állnak.

versmondó 111
NEMCSICS ANTAL

Eközben egyre erősödött bennem a Maulbertsch képei alatt felsejlő ifjúkori vágy, hogy
művészi alkotómunkám céljának a színek hatalmá­val épített világunk emberibbé, szebbé
formálását tekintsem. Művészi tettként kezdtem értékelni a tartályok, csövek, gépek
áttekinthetetlen halmazának olyan színkialakítását, amely vizuális élményt tud nyújtani.
Művészi feladatnak kezdtem tartani nemcsak érzel­mek, élmények, gondolatok inspirálta
festmény ké­szítését, hanem mindennapi világunk -- munka­helyünk, lakásunk, városunk
-- színek hatalmával való formálását, hogy az érzelmeket, élményeket, gondolatokat
váltson ki belőlünk. A színdinamikával nemcsak mint tudománnyal, hanem mint alkotó
tevé­kenységgel is foglalkozni kezdtem. Iskoláknak, kórházaknak, gyáraknak, lakásoknak,
templomok­nak, egész város-részeknek készítettem el a színter­veit, küszködve a kivitelezés
problémáival. A Budai Várnegyed színtervével nemzetközi első díjat nyertem. Meghívtak
nemzetközi pályázatok zsűri bizottságaiba.
A nyolcvanas évek elejétől egyre nagyobb igényt éreztem arra, hogy a színek
közötti összefüggések­ről ne csak tudósoknak, műszaki szakembereknek beszéljek,
mondanivalómat ne csak egzaktul megfo­galmazott matematikai formulákban rögzítsem,
ha­nem látványosan, mindenki számára érthetően, a művészet nyelvén mondjam el.
Mobilokat, objekteket készítettem, ismét táblaképeket kezdtem festeni, de ezeknél a
szín már nemcsak a mon­danivaló eszköze, hanem maga a mondanivaló. E képekkel
a színjelenségéről akartam minél többet elmondani. Arról a jelenségről, amelyet a
szemünk­be jutó sugárzó energia egy specifikus része, amit fénynek nevezünk, hoz létre.
Mondanivalóm a színélmények birodalmáról, színország törvényeiről szól. E törvények a
sugárzó energia és érzékelő mechanizmusunk kölcsönhatásának eredményei. Jelentős részt
csak statisztikus felmérésekkel köze­líthetők meg, mégsem véletlenszerűek, hanem a logika
törvényszerűségei szerint épülnek fel. Nem egy véletlen, homogén, hanem egy véges,
egyedi világot tükröznek, egy olyan Univerzumot, amely nem szükségszerűen olyan,
amilyen, hanem egy Alkotó személyes indulatából jött létre. Képeimmel meghatározott
gondolatokat, érzéseket, emberi magatartásokat igyekeztem, mint egy-egy képi és színvilág
kifejezését elmondani, gyakran egy-egy mondavilág szereplője által szimbolizálva. E
képek, és mobilok, melyek között van olyan, amelynek Maxwell tárcsáit száz elektromotor
mozgatja, a kiállítás három termében is láthatók.
Képeimből levont tapasztalataim, valamint korábbi kísérleteim eredményeiből leszűrt
megállapításaim lehetővé tették a színharmónia összefüggések matematikai formulázását és
a formulák felhasználásával színharmónia szoftver létrehozását. A szoftver bármely színhez
sok ezer színharmónia-együttest tud generálni. Minden generált színegyüttest a szoftver
több módon is szemléltet olyan képeken, ahol a kiválasztott színek mindegyike többször
is előfordul más-más szomszéd színekkel, pszeudo-véletlen keveréssel. Így a színek
szimultán hatása közvetlen érvényesül. A szoftver léte bizonyítja, hogy a színharmónia
törvényszerűségek ismerete lehetőséget ad mindenki számára harmonikus színegyüttesek
létrehozására, de azt is bizonyítja, hogy ismeretük szükséges de nem elégséges feltétele a
vizuális mondanivalót tartalmazó mű létrejöttének.

112 versmondó
 Madóka, 1959

versmondó 113
 Támogatóink:

Kiadja
a Magyar Versmondók Egyesülete
a KulturA(l)RT Bt.
gondozásában.
A szerkesztőség címe:
1011 Budapest, Huszár u. 8.
Elektronikus cím: elnok@vers.hu
Honlap: www.vers.hu • www.versmondo.hu
www.versradio.hu • www.versfesztival.hu

Szerkeszti: MVE kabinetje

Főszerkesztő: Kiss László
Telefon: 06 30 9223 573
Korrektor: Hargitai Mária

Készült a Gazdász-Elasztik Kft. nyomdájában

Felelős vezető: Vesza József

ISSN 1217 – 3282

Ára: 1000 Ft

Megjelenik évente négy alkalommal

Az egyes számok megvásárolhatók az Írók Könyvesboltjában
Budapest VI., Andrássy út 45.
A mennyország kapuja Út a jövőbe

id. Peter Breughel Keresztelő szent Jánospredikációja.

Nemcsicsné Takács Magdolna másolata