Professional Documents
Culture Documents
Michael A. Cremo, Richard L. Thompson - Az Emberi Faj Rejtélyes Eredete PDF
Michael A. Cremo, Richard L. Thompson - Az Emberi Faj Rejtélyes Eredete PDF
Elismerő vélemények
Michael Cremo és Richard Thompson
Tiltott régészet, az emberi fa j rejtélyes eredete
című könyvének rövidítetlen kiadásáról
„Egy új könyv, amely egy sötét alagútba világít be. Elsődleges érdeme,
hogy megmagyarázza és leleplezi a tudományos intézmények gonosz törekvése
it, amellyel idejétmúlt status í/z/ojukat igyekszenek védelmezni. Felháborító
módszereket tár fel - leleplezi azt a heves törekvést, hogy (szó szerint és átvitt
értelemben is) elássák a bizonyítékokat. ... Lenyűgöző, bár elszomorító mesék a
tudományos gaztettekről.”
— Col. W.R. Anderson, a Leif Ericson Society elnöke
,,Az em beri Jaj rejtélyes eredete egy új, hátborzongató feltételezést vet fel
(...) Önök a legapróbb részletekig próbára tették az eseteket: mi többiek akik a
létező régészeti jelentésekre épülő tudományos módszert próbáltuk alkalmazni
tudtuk ugyan, hogy mi folyik, de egyikünk sem tudta olyan nagyságrendben
bebizonyítani, mint ahogyan önök tették.”
Jean Hunt, a Louisiana Mounds Society elnöke
„A z önök könyve tiszta humbug, és nem érdemli meg, hogy egy bolondon
kívül bárki más komolyan vegye. Sajnos vannak ilyenek, de ez a kiválasztódás
részét képezi, s nem tehetünk ellene semmit.”
— Richard Leakev, antropológus
„Hogy emberi lények megjelentek volna sokkal előbb, valójában egy olyan
korszakban, amikor még egyszerűbb főemlősök sem léteztek, akik a lehetséges
őseik lehettek volna, ez nem csak az elfogadott elveket rombolná le, hanem az
evolúció egész elméletét is.”
— W.W. Howells, fizikai antropológus
AZ - -
EMBERI FAJ
REJTÉLYES
EREDETE
I
AZ —
EMBERI FAJ
REJTÉLYES
EREDETE
Michael A. Cremo
- - és -
Richard L. Thompson
A könyv eredeti címe:
Hidden Historv ofthe Human Race
Govardhana Hill Publishing 1994
B e v e z e té s és k ö s z ö n e t n y i l v á n í t á s o k . . .............. xv ii
1. R É S Z : R E N D E L L E N E S B I Z O N Y Í T É K O K
1. A v ö r ö s o r o s z l á n d a l a : D a r w i n és a z e m b e r i e v o l ú c i ó 3
Darwin m egszólal......................................................................................................... 3
A hominidák m e g jelen é se..........................................................................................4
Az episztemológia néhány s z a b á ly a ........................................................................8
2. V é s e tt és t ö r ö t t c s o n to k : a fé lre v e z e té s k e z d e t e .....................13
St. Prést. Franciaország.......................................................................................... 13
Egy kortárs példa: a kanadai Old Crow f o l y ó ................................................. 16
A kaliforniai Anza-Borrego s i v a t a g ................................................................... 17
Vésett csontok olaszországi lelőhelyekről ....................................................... 18
A biliy-i orrszarvú (Franciaország).................................................................... 18
Colline de Sansan (Franciaország)..................................................................... 19
Pikermi (G örög ország)........................................................................................... 19
Kilyukasztott cápafogak az. angliai Vörös Sziklától........................................ 20
Faragott csontok a Dardanellákról (T ö r ö k o r s z á g )...........................................21
A Monté Aperto-i Balaenotus (O laszország).................................................... 22
A pouance-i ha/itherium (Franciaország) .......................................................... 24
San Valentino (O la sz o rsz á g ).................................................................................. 25
Clermont-Ferrand (Franciaország)....................................................................... 26
Karcolt kagyló az angliai Vörös S ziklától.......................................................... 26
Csonteszközök a Vörös Szikla a l a t t .....................................................................27
Dewlishi elefántárok ( A n g lia )............................................................................... 29
A szándékosan módosított csontok tanulságai ..................................................30
7. R e n d e l l e n e s e m b e r i c s o n t v á z m a r a d v á n y o k ................
A trentoni c o m b c s o n t............................................................................
A Galley Hill-i c s o n tv á z .......................................................................
A Moulin Quignon-i állk ap o c s...........................................................
Moulin Quignon m a ..............................................................................
A clichy-i cso n tv áz.................................................................................
A La Denise-i k oponyatöredékek......................................................
Az ipswichi c sontváz.............................................................................
Terra Amata .............................................................................................
A Buenos Aires-i k o p o n y a ..................................................................
Dél-amerikai Homo erectus? ..............................................................
A foxhalli á l lk a p o c s ..............................................................................
A castenedoloi c s o n tv á z a k ..................................................................
A savonai cs o n tv áz .................................................................................
A M ontherm osa-csigólya.....................................................................
A miramari á llk a p o c s............................................................................
A calaverasi k o p o n y a ............................................................................
Újabb emberi maradványok a kaliforniai ara n y b án y ák b ó l........
Különlegesen régi leletek Európából ...............................................
Szélsőségesen rendellenes e s e te k ......................................................
11. R É S Z : E L F O G A D O T T B I Z O N Y Í T É K O K
9. A p i l t d o w n i k i h í v á s ........................................................... 191
Dawson egy koponyát t a l á l ............................................................................... 192
Leleplezett c s a l á s ? ............................................................................................... 195
A bűnös azonosítása.............................................................................................. 200
12. M i n d i g v a l a m i ú j A f r i k á b ó l ................................................................ 2 4 9
A Reck-féle c s o n t v á z ............................................................................................249
A kanjerai koponyák és a kanami állkapoc s....................................................255
Az Australopithecus születése ........................................................................... 261
Z injanthropus........................................................................................................ 266
Homo hahH is................................................................................................... 266
Két felkarcsont tö r té n e te ......................................................................................268
xi
A / emberi őstörténet nem olyan terület, ahol dogm atikusnak kellene len
nünk Néhány évvel ezelőtt a „Mitokondriális Éva” elnevezésű hipotézist hozták
! ilumosságra. úgyszólván megfellebezheíetlen tényként (eszerint minden em-
l n i őse egy 200 000 évvel ezelőtt élt nő lenne): mostanra már ez az elképzelés a
ii Irdés homályába merült. Csupán néhány nappal e sorok papírra vetése előtt,
ni ..ii'cikkek jelentették, hogy egy Jáván talált, H om o ereciu sn a k tulajdonított
I iiponyatőredéknek újradatálták a korát. A most már 1.8 millió évesre becsült
lelel arra enged következtetni, hogy az em berősöknek tartott fajok jóval koráb-
h,m jelen voltak Ázsiában, mint ahogy eddig Afrikából való átvándorlásuk telté
it kvvti időpontja alapján gondolták.
A/ efféle bizonyítékok széles publicitást szerezhetnek, mivel, bár nem felel
nél meg néhány paleoantropológus elvárásainak, felkeltik mások érdeklődését,
• >. nem fenyegetik alapvető módon az emberi evolúció elfogadott képének egy
enességét. Mi történik azonban akkor, ha fe jle tt emberi leleteket találnak egy
kelmillió éves üledékben? Hitelt adnának-e vajon e meglepő leletnek? Az illeté-
I <\rk valószínűleg óriási nyomást gyakorolnának, hogy számítsák ki újra a ko-
iííi hogy hasonlítsák össze újra a leletet néhány előemberi fajjal, hogy megkér
dőjelezzék a felfedező kompetenciáját, s hogy végül az egész ügy feledésbe me-
i tlljön.
Michael Cremo és Richard Thompson szerint már történt ilyesmi a múltban,
méghozzá elég gyakran. Ez amiatt történt, hogy egy kettős standardot alkalmaz
unk a bizonyítékok értékelésekor. Az ősembernek vagy szerszámainak azokat a
bizonyítékait, amelyek beleillenek az emberi evolúció ortodox modelljébe,
I cs/séggel elfogadják. Azt a bizonyítékot, amely ugyanannyira megbízható, de
nem passzol bele ebbe a modellbe, mellőzik vagy néha el is hallgatják. Elég
"vorsan kiesik az irodalomból, és néhány generáción belül annyira láthatatlanná
válik, mintha soha nem is létezett volna. Ennek eredményeképpen valójában le
heleden. hogy az emberi őstörténettel kapcsolatos rivális feltételezések hitelt
kapjanak. Az ezeket alátámasztó bizonyítékok már nem állnak rendelkezésre,
hogy tekintetbe lehessen őket venni.
Cremo és Thompson a Tiltott régészet című hosszú munkájukban m egdöb
bentően írnak le néhán\ bizonyítékot, amelyek valaha ismertek voltak a tu dó
in. ui\ világában, de eltűntek a „tudássziirőnek” köszönhetően, ami az uralkodó
paradigmákat védelmezi. A nyomozás, amely során e bizonyítékok nyomába
eredlek, igen lenyűgöző volt. és a szerzők olyan gondos részletezéssel és mély
lehaló elemzésekkel számoltak be arról amit találtak, és ahogyan azt találták,
hogs megérdemlik a komoly figyelmet. Sajnos, viszonylag kevés hivatásos tu
dós hajlandó figyelembe venni azokat a bizonyítékokat, amelyek megbolygatják
V/V
Philllip E. Johnson
School o f Law
University o f California, Berkeley
A Darw in próbatétele című könyv szerzője
Az emberi f a j rejtélyes eredete kiadásához
A Tiltott régészet rövidítetlen változata egy 952 oldalas mű. Sok olvasó szá-
m.na ez talán túl nagy terjedelmet jelent. Richard L. T ho m p so n és jó m a g am
r/Oi't úgy döntöttünk, hogy Az em beri f a j rejtélyes eredete című könyv formájá
ban kiadjuk a Tiltott régészet rövidebb, könnyebben olvasható és olcsóbb válto
zatát.
Iz em beri fa j rejtélyes eredete azonban szinte minden olyan esetet tartalmaz,
amelyről a Tiltott régészet beszél. A bibliográfiai idézeteket, valamint szám os
eset geológiai és anatómiai aspektusainak részletes m egvitatását kihagytuk a
könyvből. A z em beri fa j rejtélyes eredetében például egyszerűen kijelentjük,
hogy egy lelőhelyet késői pliocén korúnak tekintenek. A Tiltott archeológia ban
részletesen megvitatjuk, hogy ez miért van így, és sokszor utalunk múltbeli és
mai technikai-geológiai jelentésekre.
Michael A. Cremo
Pacific Beach. Kalifornia
1994. március 26.
A magyar kiadók
Bevezetés és köszönetnyilvánítások
X V ii
xviii
i' I he. hogy a hat shegniandah-i példány, amely még nem volt 'bizto n ság b a n ’,
it elenörzéslik alá kerüljön: a lelőhely területén pedig turistaközpontot
U ifMicttek. ... Sheguiandah kényszerű, kínos beismerését jelentette volna annak.
Iiopv az értelmiségi elit nem tud mindent. Szinte minden könyvet újra kellett
\ o I iiíi írni e témában. Ezt meg kellett semmisíteni. És meg is semmisítették.”
I : em beri f a j rejtélyes eredete második részében áttekintjük azokat az elfo
gulod bizonyítékokat, amelyeket arra szoktak használni, hogy alátámasszák az
• inhet'i evolúció je len leg uralkodó elméleteit. Különösen az A u stra lo p ith ecu s
In Ivzetét vizsgáljuk meg. A legtöbb antropológus azt m ondja, hogy az
\ustralopithecvs em berős volt. majomszerű fejjel és em berszerű testtel, és két
Inból), em ber módjára járt, emberi testtartással. Más kutatók azonban egy telje-
rn más nézetet támogató meggyőző esetet hoznak fel az A u stra /o p ith ecu ssza i
I nptsolatban. E kutatók szerint az A ustralopithecus-félék erősen majomszernek
voltuk, részben fán élő teremtmények, akiknek nem volt közvetlen kapcsolatuk
i emberi evolúciós láncolattal.
A második részben megfontoljuk annak a lehetőségét, hogy primitív
liominidák és anatómiailag modern emberi lények egyidejűleg léteztek, nemcsak
.1 távoli múltban, hanem a jelenben is. Az elmúlt században a tudósok olyan bi-
Michael A. Cremo
Pacific Beach. Kalifornia
1994. március 26.
I. rész
R endellenes b iz o n y ít é k o k
A vörös oroszlán dala:
Darwin és az emberi evolúció
1871-ben egy estén egy előkelő brit úriemberekből álló társaság, a ..Vörös
'm s/láno k" tagjai gyűltek egybe Edinburghban, Skóciában, hogy derűsen
ilii falatozzanak, és tréfás dalokkal és felszólalásokkal mulattassák egymást.
I "hl Neaves, aki közismert volt mulatságos dalszövegeiről, felállt az egvbe-
uli Oroszlánok előtt, és elénekelt tizenkét versszakot, a m e l y e t ,, A fajok ere
it ír . 1 la Darwin" címmel szerzett. Az egyik közülük így hangzott:
DARWIN MEGSZÓLAL
sét magyarázva így írt: „Hosszú évek során jegyzeteket gyűjtöttem az ember
eredetéről és kifejlődéséről, a témában való publikálás minden szándéka nélkül,
inkább azzal az elhatározással, hogy nem fogom kiadni, mivel azt gondoltam,
hogy ezzel csak szaporítanám a nézeteim elleni előítéleteket. Számomra elegen
dőnek látszott, ha csak jelzem ‘A fajok eredete' első kiadásában, hogy ezzel a
művel 'fény fog derülni az ember eredetére és történetére’. Ez azt is magában
foglalja, hogy az ember földi megjelenésének mikéntjét bele kell érteni minden
általános következtetésbe, az összes többi szerves élőlénnyel együtt..."
Az em ber szárm azása című müvében Darwin határozottan visszautasította,
hogy az emberi fajnak bármilyen kivételes státusza lenne. „így megértjük -
mondta - hogy az em ber egy szőrös, farokkal rendelkező, négylábú, s életmód
ját illetően valószínűleg fán élő lénytől származik, amely az Óvilág lakosa volt.”
Ez merész, kategorikus kijelentés volt, viszont olyan állítás, amelyből hiányzott
a leginkább meggyőző bizonyíték - az ősi emberszabású majmok és a modern
ember közötti átmeneti fajok maradványai.
Két elégtelenül datált neander-völgyi koponyán, amelyek Németországból és
Gibraltárból származtak, és a modern morfológia néhány egyéb gyéren bemuta
tott leletén kívül, nem fedezték fel hominidák más megkövült maradványait. Ez
a tény hamarosan ütőkártyává vált azok kezében, akik nem értettek egyet Dar
win azon elgondolásával, hogy az embereknek majomszerű őseik voltak. Hol
vannak a fosszíliák, amelyek ezt bizonyítják? - kérdezték.
Ma azonban a modern paleoantropológusok szinte kivétel nélkül azt gondol
ják. hogy az emberi ősök afrikai, ázsiai és egyéb fosszilis leleteinek feltárásával
eleget tettek a darwini elmélet által támasztott elvárásoknak.
A HOMINIDÁK MEGJELENÉSE
1.1 T á b l á z a t
F öldtö rtén e ti k o ro k és időszakok
Ennyi millió
Földtörténeti Időszakok évvel ezelőtt
korok kezdődött el
AZ E P IS Z T E M O L Ó G I A NÉH Á N Y SZABÁLYA
1 ' " i , iillclén és a közeli fennsíkokon, igaz. ezek nem tartoznak közvetlenül a
• i minklio/.
Iiml.v annyit jelent, hogy a St. Prest-i csontok és a hasonló jellegű leletek
1 ' >• korántsem olyan könnyű. Az ilyenfajta bizonyítékot napjainkban is fon-
<.•■ii.ll i.irtják, a vizsgálati módszerek pedig majdnem azonosak a XIX. század-
1 mi li i náltakkal. Az akkori tudósoknak persze nem volt elektronmikroszkóp-
1 . iIs on jellegű feladatot azonban hagyom ányos mikroszkóppal is el lehet
......... •, a/.zal ök is rendelkeztek.
■ i l’rest-ben talált vésett csontokhoz hasonló lelet egy másik kortárs pél-
i .i n 1mitr-r Miller, a kaliforniai El Centroban lévő Imperial Valley College
%In inn vezetője fedezte fel. Miller, aki 1989-ben halt meg, az Anza-Borrego
I m i i hal olyan mammutcsontot talált, melyeket kőeszközökkel rovátkáltak
• • Iliin úgv reagált, hogy ..ezek a kutatók nem akarnak itt embert látni, mert
i .ni., n luTcllegezne a karrierjüknek” . Az Anza-Borrego sivatagból származó
ii m.mmuitcsontok felmerültek a Thomas Demérével. a San Diego-i Termé-
• ii.nii neti Múzeum paleontológusával folytatott beszélgetésünk során (1990.
.. mm iI ) Deméré azt mondta, hogy természeténél fogva szkeptikus az olyan
11.........1I ,il s/em ben, amilyeneket Miller tett. Megkérdőjelezte azt a szakértel-
Ilvel ;i csontokat kiásták és rámutatott, hogy a kövületek mellett nem ta
ni I ... •./.közöket. Deméré még azt is hozzátette, hogy nagyon valószínűtlen-
ii i i.m a lelettel kapcsolatos bármilyen tudományos publikációt, mivel annak
I. ácsét a cikkeket véleményező szakértők úgyis megakadályoznák. Amint
■• .1.1. Iulic Parkstól. a George Miller-féle leletek referensétől megtudtuk.
.................innak ellenére, hogy felkérték, sohasem vizsgálta meg a kövületeket,
ill. i • nem nézte meg a lelőhelyet.
r ál , elmondása szerint az egyik véset mintája az egyik megkövült csontról
inl ■ ,/emmel láthatóan egy másik csonton folytatódik. E kél csont minden
1 ■ ■.mi' il egymás mellett helyezkedett el. mikor a mammut csontváza még egy-
11 I / pedig mészáros tevékenységre utal. A csontok földben való horzso-
1 i . i minden bizonnyal csak a csontváz feldarabolódása után következhetett
1 . i•* ettől nem származhattak olyan véletlen jelek, melyek több csonton vc-
n.M (íi)tiInak
18 Az emberi faj rejtélyes eredete
Desnoyers St. Prest-nél talált leleteihez hasonló vésett csontokból egy egész
sorozatot találtak az olaszországi Arno folyó völgyében (Val d ’Arno). A rovát
kolt csontok ugyanolyan állatoktól —többek között Elephas m eridionalÁvtól és
Rhinoceros etruscusXó\ - származtak, mint amelyeket St. Prest-nél találtak. Ezek
a fajok a pliocén korszak asti szintjére voltak jellemzőek, és ez 3-4 millió éves
dátumot jelentene. Lehetséges azonban, hogy a csontok csak 1,3 millió évesek,
az Elephas m eridionalis ugyanis ekkor halt ki Európában.
Rovátkázott csontokat találtak Olaszország más részein is. 1865. szeptember
20-án Spezziában, az Olasz Természettudományi Társaság ülésén Ramorino
professzor olyan kihalt vörös szarvas és orrszarvú fajoktól származó csontokat
mutatott be, melyeken szerinte emberi vésetek voltak. Ezeket a darabokat a Si
ena mellett fekvő San Giovanniban találták, és a Val d'Arnoból származó cson
tokhoz hasonlóan, ezek is a pliocén korszak asti szintjére datálhatok. De
Mortillet szokásos elutasító véleményét megőrizve kijelentette, hogy a leleteket
minden bizonnyal a feltárást végző munkások eszközei sértették meg.
PIKERM I (GÖRÖGORSZÁG)
KILYUKASZTOTT CÁPAFOGAK
AZ ANGLIAI VÖRÖS SZIKLÁTÓL
1
p t f " i \ lm nil csontok: .1 félrevezetés kezdete 25
CL E R M O M I I RRAND (FRANC!AORSZÁG)
A XIX. század végén a Clermont-Ferrand-ban található Természettörténeti
Múzeum hozzájutott egy Rhinoceros paradoxus combcsonthoz, melynek felszí
nén rovátkák voltak. A leletet Gannat mellett egy olyan édesvízi mészkőben
(travertínóban) találták, mely a középső miocénra jellem ző állatok kövületeit
tartalmazta. Néhányan azt feltételezték, hogy a csonton lévő barázdákat állati
fogak okozták. Gabriel de Mortillet azonban még ezzel sem értett egyet és elő
adta szokásos magyarázatát: a geológiai erők hatására elmozduló kövek okoz
hatták a csonton a jeleket.
De Mortillet magyarázata a csonton lévő jelekről azonban további kérdése
ket vet fel. A vágott jelek a combcsont vége felé helyezkedtek el, az ízületi felü
letekhez közel. A vágott csontok egy kortárs szakértője, Louis Bin ford szerint
ezeket a vágásokat normál esetben húsfeldolgozásból származó jeleknek tekin
tenék. De Mortillet azt is megállapította, hogy a jelek „párhuzamos, némileg
szabálytalan, a csont tengelyére merőleges vonások". Binford tanulmányai pe
dig rámutattak: ..A kőeszközöktől származó vágott jelek többnyire fűrészelő
mozdulatok eredményeként születtek, amelyek rövidek és szabályosan ismétlö-
dőek, és többé-kevésbé párhuzamosak.”
H. Stopes, a Földtani Társaság (F. G. S.) tagja 1881 -es, a Tudományos Fej
lesztés Brit Szövetségének szóló jelentése egy olyan kagy ló leírását tartalmazza,
melynek felszínére elnagyolt vonásokkal ugyan, de egy egyértelműen emberi ar
cot véstek. A vésett kagylót a Vörös Szikla 2-2.5 millió éves rétegezett üledéké
ben találták.
Marie C. Stopes. a kutató lánya a The G eological M agazine 1912-es cikké
ben a következő szavakkal érvelt a vésett kagyló eredetisége mellett: ..Figye
lembe kell vennünk, hogy a feltárt vésett nyomok ugyanolyan sötét vörösesbar
nák. mint a felület összes többi része. Ez azért meghatározó jelentőségű, mert a
Vörös Sziklától származó kagylók felszíne alól fehér réteg tűnik elő, ha azt
megkarcolják. Hozzá kell még tennünk, hogy a kagyló annyira törékeny, hogy
bármiféle vésési kísérletre darabokra törne”. Ne felejtsük el. hogy a paleoantro-
pológia általánosan elfogadott véleménye szerint ilyen művészi munkák elkép
zelhetetlenek a késői pleisztocén korszakban élő mai emberfaj, a Cro-magnoni
ember körülbelül .10 ezer évvel ezelőtti megjelenéséig.
i. m ii (;s törölt csontok: A félrevezetés kezdete 27
\ XX. század elején J. Reid Moir. sok rendhagyóan régi kovaeszköz felfe
lt «vji* ( lásd a 3. fejezetet) leírt egy, „a suffolki Vörös és a Coralline Szikla aljá-
i'"l ' •iinnazó primitív típusú megkövült csonteszköz-együttest"’. jelenlegi tudá
nul s/erint a kelet-angliai Vörös Szikla teteje a pliocén és a pleisztocén határát
i l/i konit 2-2.5 millió évesre becsülik. Az ősibb Coralline Szikla késői pliocén
' "in icluit legalább 2,5-3 millió éves. A Vörös és a Coralline Sziklák alatti kő-
■ni c lék-rétegek olyan anyagokat tartalmaznak, melyek kora a pliocéntől az
• ni?* terjedhet. Az ott talált tárgyak korának ezek szerint 2 és 55 millió év
11 i/otl kell lennie.
M oh leleteinek egy csoportja három szög alakú (2.4 . ábra). Moir jelentése
ilnt J v.ek mindegyike széles, lapos, vékony csontdarabokból készült, való-
• •1 1 1 1 1<■t■ nagyméretű bordákból, melyeket szándékosan ilyen alakúra formáltak.
| I' iioms/ögletű formát minden esetben a csont természetes „magján" át való
*i 1 1 I cl alakították ki. Moir csontokon végzett kísérletei után arra a következ-
i*i* in jutott, hogy a leletek „m inden kétséget kizáróan emberi munkák” . Moir
■mit .i ( oralline Szikla alatt talált megkövült bálnacsontok háromszögletű da-
i ■! ni egykor talán lándzsahegynek használták. Moir olyan bálnabordákat is
i tin ,i Három csonteszköz a Coralline Szikla alatti törmelékből, amely olyan anya-
i" 1 ti iiiiiiilina/ melyek kora a pliocéntől az eocénig terjed. így ezeknek az eszközöknek
i i i tini Imi lehel a 2-55 millió év közötti intervallumon belül.
28 Az em beri faj rejtélyes eredete
ilk in lehel létrehozni. Egy csak kőből készített fűrészéi pedig túl törékeny lett
nliiii ahhoz, hogy kitartson az eszköz elkészítésének végéig. Arról nem is be-
I Ive. hogy mekkora teljesítmény lett volna egy ilyen éles követ kicsiszolni.
11" \ látszik, hogy csak fém fű rész alkalmazásával érhették el a megfigyelt felüle
ti i liTinészetesen egy 0,4-0,5 millió évvel ezelőtti fém fűrész igencsak rendelte
in m.'ii hangzik.
figyelemre méltó, hogy a legelterjedtebb mai kézikönyvek és jegyzetek
inle egyáltalán nem említik a Vörös Szikla és a Cromer Forest Bed réteg vé-
■ii köveit, kőeszközeit és egyéb tárgyait. Ez különösen érdekes a Cromer
I mest Bed réteg leletei esetében, melyek közül a legtöbbnek a kora. a modern
l’.ili'oantropológiai eseménytörténet szerint is az elfogadhatóság határát súrolja.
D E W L IS H I E L E F Á N T Á R O K (A N G L IA )
Igazán érdekes, hogy a XIX. század során és a XX. század elején számos
komoly tudományos kutató egymástól függetlenül, több alkalommal jelentett a
miocén, a pliocén és a korai pleisztocén kori formációkban talált csontokon és
kagylókon olyan jeleket, melyek emberi kéz munkájára utalnak. E kutatók kö
zött olyan nevek szerepelnek mint Desnoyers, de Quatrefages, Ramorino, Bour
geois. Delaunay, Bertrand. Laussedat, Garrigou, Filhol, von Dücker, Ovven,
Collyer, Calvert, Capellini, Broca, Ferretti, Bellucci, Stopes, Moir, Fisher és
Keith.
Félrevezették ezeket a tudósokat? Talán igen. De értelmetlen dolognak tűnik
hazugságokat terjeszteni megkövült csontokon található vágásokkal kapcsolat
ban. melyek korántsem nevezhetők romantikusnak vagy fennköltnek. Vagy a
múlt századra és a századfordulóra jellemző egyedülálló szellemi aberráltság ál
dozatai lettek volna a fent említett kutatók? Vagy inkább arról van szó, hogy a
pliocén és a korábbi időszakok állati maradványaiban bőségesen találunk primi
tív vadászok jelenlétére utaló bizonyítékokat?
Ha elfogadjuk ezeknek a bizonyítékoknak a létezését, akkor felvetődik a
kérdés, hogy ma miért nem fedeznek fel ilyen leleteket. Legfőképpen azért, mert
senki sem keresi. Az emberi kézjegyeit viselő csontok könnyen elkerülhetik an
nak a tudósnak a figyelmét, aki nem pont ilyen leletek után kutat. Fia egy
paleoantropológus meg van győződye arról, hogy nem létezett eszközkészítő
em ber a középső pliocénben, akkor nem valószínű, hogy az ebből a korszakból
szánnazó csontkövületeken található jeleknek sok figyelmet szentelne.
Eolitok: a vitákat kiváltó kövek
AZ A N G L IA I K E N T -F E N N S ÍK E O L IT JA I
' ’ ii Imi I /eket a ken ti mészkőfennsíkról származó eszközöket. Sir John Prestwieh
i il< "lHóknak írta le. A bal oldalit, amely a Bower Lane-böl való. a lándzsahegv-típusú
• l n/ők egy durván megmunkált példányának nevezte.
.^•y • T V ^
^ Ife
I^ á.
s í#
\ .. j"', ....
egyformaságban, mint amit pusztán véletlen kopás okozhatott volna. ... Erről
teljesen meg vagyok győződve.”
1891. november 2-án Alfred Russell Wallace, korának egyik leghíresebb tu
dósa váratlan látogatást tett Benjamin Harrison fűszerüzletében, Ighthamben.
Harrison megmutatta Wallace-nak kőeszközgyűjteményét, s elvitte őt a lelőhe
lyekre. Wallace hitelesnek fogadta el az eszközöket, és megkérte Harrisont,
hogy írjon róluk egy alapos jelentést.
Sir John Prestwieh -- Anglia egyik legfőbb szaktekintélye a kőeszközök te
rén - szintén hitelesnek fogadta el Harrison leletét. Arra az ellenvetésre vála
szolva. hogy az eolitok inkább természeti képződmények, mintsem emberi tevé
kenység termékei, Prestwieh 1895-ben ezt mondta: „Felszólítottuk azokat, akik
e kijelentést tették, hogy mutassanak természetes példányokat, mégsem tudták
ezt megtenni, noha közel három év telt el azóta, hogy felkértük őket, mutassa
nak fel akár egyetlen ilyen példányt. ... Semmi köze ehhez a folyóvizeknek, me-
I h-v. ■/, I vitákat kiváltó kövek 35
J . R E II) M O IR F E L F E D E Z É S E I K E L E T -A N G L IÁ B AN
Miután áttanulmányoztuk a
hmiiIfi ii geológiai jelentéseket,
1 il.'ibb 2-2.5 millió évesnek
l'ii'illltük a Vörös Sziklát. A
•>iilIinc Szikla pedig ennél is
-I- i 11 b . A Vörös és Coralline
S/iklii alatt Kelet-Angliában
• ni f!»y közettörmelék-réteg,
un lsei néha csontrétegnek ne-
< -iifk Ezt homok, föveny,
ini'slók és csontok keveréke
3.4. ábra Hegyes eszköz a Vörös Szikla alól. Ez
■ii nl|ii, amely régebbi formáci a példány több mint 2.5 millió éves.
ói s/illozataiból, többek közt
1 un Imii eocén agyagból áll.
I Keid Moir a Szikla alatti
••ii1 1 ick*kágyakban kőeszközö-
i i i.ilált. melyek különböző
ii | I ii'.fgű. szándékos meg-
i
3.6. ábra Két kőeszköz elöl- és hátulnézetben, melyekel a Vörös Sziklánál talállak a/
angliai Foxhall mellett. Az eszközök késői pliocén korúak. Henry Fairfield Osborn íg\
jellemezte a bal oldali szerszámot: ..Egy hegyes kovakőeszköz, kél nézete: alsó és felső
oldalán pattintás van. s az aljánál le van szűkítve: a foxhalli árokból, lizenhat láb (5 ni)
mélyről származik. Primitív nyílhegy-fajta, amelyet vadászathoz használhatlak.” A jobb
oldali eszközről ezt írta Osborn: ..Egy fúró (percoir) tizenhat láb mélyről. FoxhallbóP.
egyéb munkáit is: ,,J. Reid Moir felfedezései, amelyek a pliocén kori ember lé
tezésének bizonyítékai Kelet-Angliában, új korszakot nyitnak az archeológiá
ban... megkérdőjelezhetetlen bizonyítékot szolgáltatnak az em ber jelenlétére
Britannia délkeleti részén. Egy olyan ember jelenlétére, akinek elegendő intelli
genciája van ahhoz, hogy kovaköveket formáljon meg és tüzet rakjon még ;i
pliocén korszak vége, és az első jégkorszak beköszöntése előtt.’'
A foxhalli eszközök egy másik tudóst is meggyőztek. Hugo Obermaiert, aki
előzőleg az eolitfelfedezések kitartó és hangos ellenfele volt. Obermaier egyike
volt azoknak a tudósoknak, akik úgy hitték, hogy az eolitokat természeti erők
hozták létre, amelyek a cement- és mészkőmalmokat működtető erőkhöz hason
lóak. 1924-ben azonban Obermaier m ár ezt írta: „A foxhalli felfedezés az első,
amely a harmadidőszaki em ber létezését bizonyítja számunkra.” A harmadidő
szak az eocéntől a pleisztocén kezdetéig tartott.
Moir az újabb Cromer Forest Bed rétegben is tett felfedezéseket, Norfolk-
nál. Ezen eszközök kora úgy 400 000 évestől 800 000 évesig terjedhet. A
Cromer Forest Bed alsó részének korát néhányan 1.75 millió évesre becsülik.
Sok tudós azonban továbbra sem akarja elfogadni Moir példányainak erede
tiségét. Azzal érvelnek, hogy az eszközöket tisztán természeti erők hozták létre.
S. Hazzledine Warren például azt mondta, hogy geológiai nyomás alakította ki
őket, amely a kemény mészkőrétegeken darabokra törte a kovakövet. Bizonyí
tékként a Bulihead-réteg. egy angliai eocén lelőhely néhány kövére utalt. 1920-
ban. a Londoni Földtani Társaságnak tett jelentésében Warren ezt állította az
egyik ilyen tárgyról (3.7. ábra): „Mint a kidolgozott hegyes eszközök jó példája,
ebben a csoportban ez a legfigyelemreméltóbb példány. Ha csak önmagában lát
nánk, a többi tárgytól és a felfedezés körülményeitől távol, szemmel látható ér
tékei alapján aligha lehetne megkérdőjelezni mousteri jellemzőit." A ‘mousteri’
egy elfogadott kőeszköz-készítő hely a késői pleisztocénből. Warren lehetetlen
nek tartotta, hogy valaki eszközöket találjon egy eocén rétegben. Azok azonban,
akik mentesek az ilyen előítéletektől, eltűnődhetnek, vajon nem egy valódi esz
közt fedezett-e fel Warren az essexi eocén rétegben.
Abban a vitában, amely Warrennek a Földtani Társasághoz írt jelentését kö
vette, az egyik tudós rámutatott, hogy a Moir-eszközöket bizonyos esetekben a
harmadkori üledékréteg közepén találták meg. nem pedig közvetlenül a kemény
mészkőn. Ez kizárná Warren sajátos, nyomásra hivatkozó magyarázatát.
Moir felfedezéseinek ellentmondásait ekkor egy nemzetközi tudósbizottság
elé vitték, hogy ők hozzanak határozatot ebben az ügyben. A bizottság, melyet a
Nemzetközi Antropológiai Intézet kérésére hívtak össze, nyolc jelentős európai
és amerikai antropológusból, geológusból és archeológusból állt. A csoport
Moir állításait támasztotta alá. Arra a következtetésre jutottak, hogy az Ipswich
melletti Vörös Szikla aljáról származó kovakövek eg\ érintetlen rétegből kerül
lek elő. amely legalább pliocén korú. Az eszközök törései pedig kétségtelenül
fat/"’ I* I vitákat kiváltó kövek 41
Imin ii eredetűek. A bizottság tagjai ezek után négy ásatást végeztek a Vörös
H/il la .1 hitti üledékrétegekben, és maguk is találtak öt tipikus példányt. Ezek az
M-l " <U legalább 2,5 millió évesek. Mivel az üledékréteg az ősi eocén kori
1 UliT,/niröl származó anyagokat tartalmaz, az eszközök akár 55 millió évesek
• i' liftnek.
\ bizottság egyik tagja, Louis Capitan kijelentette: „A szikla alatt, egy még
film rétegben, megmunkált kovakövek vannak (mi magunk figyeltük meg
|U>I) Semmi más nem hozhatta létre őket. csak az ember, vagy egy emberszerű
ímely a harmadkorban létezett. Ezt a tényt mi, őstörténészek, teljes
in ii' Vben bizonyítottnak tekintjük.”
M' i'.lepö módon Moir ellenfelei, többek között Warren, még a bizottság j e
li "i' ' mán is kitartóan próbálták bebizonyítani, hogy a kőeszközök term észe
t e n omás hatására levált darabok voltak. Warren azt mondta, hogy a kovakö-
' i i n ./() jéghegyek lapíthatták a part mentén az óceán fenekéhez. Tudom á-
- "i ci int azonban senki sem mutatta ki, hogy jéghegyek olyan többszöri ütö-
i 1 ' íiprólékos javítgatás nyomait tudnák létrehozni, mint amilyeneket M oir
i • M un.liról jelentettek. Ezenkívül a V örös Szikla leletei közül sok az üledék
' ' i" n lékszik, nem pedig valamilyen kemény kőfelületen, amelyen egy jég-
•u y\ Összezúzhatta volna. J. M. Coles angol archeológus ráadásul azt jelentette,
.i foxhalli példányok olyan üledékrétegekből kerültek elő. amelyek földfel-
imm m in pedig parti lerakódásra emlékeztetnek. Ez kizárná a Warren által el-
i r ■Ii jéghegytevékenységet is.
• hután Warren előhozakodott jéghegy-magyarázatával, elcsitultak az ellenté-
i' i l%K-ban Coles ezt írta: „Hogy ... a tudományos világ nem tartja szükséges-
" 1 ln>"\ határozottan állást foglaljon, ez annak a nagymérvű mellőzöttségnek
n* ii' ilo be, amiben e kelet-angliai probléma részesült az éles ellentétek napjai
1 ' I részben talán igaz, de van egy másik lehetséges magyarázat is - a tudo-
" közvélemény tagjai úgy tartották, hogy a csönd egy megfelelőbb mód-
» iii.i hogy eltemessék Moir felfedezéseit, mint az aktív és hangos ellenke-
l ''*>() re a tudósok véleménye egyöntetűen amellett sorakozott fel, hogy az
■ n fvolúció központja a korai pleisztocén Afrikája. Ezért nem sok értelme
Ina (a/, esetleges kínos helyzetekről és újabb problémákról nem is beszél-
. ' lm lovábbra is az angliai (teoretikus szempontból elképzelhetetlen) pliocén
1 i i" l • kiöl származó bizonyítékok megdöntésével próbálkoztak volna. Ez az
vélemények mindkét oldalát életben tartotta volna. A csend politikája
'i H ./iindékos volt, akár nem - valójában nagyon sikeresnek bizonyult abban.
1"i'\ ' II uidö zze Moir bizonyítékait, hogy ne is legyenek szem előtt. Nem volt
'i . •' . h m . hogy legyőzzenek valamit, ami nem volt már a köztudatban, és ke-
i Ii lififti volna nyerni azzal, hogyha védik vagy támogatják.
1 <1 11 liika kivételt jelent a Moir felfedezéseit szokásból, vagy ösztönösen
( 1 • ind (vagy csendben elhallgatok) között. Úgy érezte, hogy ..nem igazságos
42 Az em beri fa j rejtélyes eredete
A Z E O L IT O K K É T H ÍR E S L E L E P L E Z Ő J E
3.9. ábra Ezeket a tárgyakat, melyek a franciaországi Ciermontnál (Oise) lévő eocén
formációból származnak. II Breuil ..pszeudocolitoknak" nevezte.
1 1 >1ltok A vitákul kiváltó kövek 45
Hicuil azt mondta, hogy az első tárgy (3.10. ábra) gyakorlatilag megkülön-
I " lehetetlen volt az aziIio-tardenois-i g ra tto ir-tói, azaz kaparókéstől. Az
i 1 1u* lardenois-i kőeszközöket a tudósok általában a késői pleisztocén korszak
om 1 ti répában élt Homo sapiens sapiensre, tartják jellem zőnek. A második ki-
h les tárgy leírásakor (3.11. ábra), Breuil azt azokhoz az eszközökhöz hasonlí-
iMiin, amelyeket Les Eyzies-ben találtak, Franciaországban egy késői pliocén le-
•' <hclvcn. A geológiai nyomás okozta törés nem látszik elegendőnek ahhoz, hogy
iM.n>y;irázatot adjon erre a két eszközre, amelyek több mint 50 millió évesek.
Hí cuil értekezését még mindig annak bizonyítékaként idézik, hogy az
"liiok természetes, nem pedig mesterséges tárgyak. Az effajta idézés egy na-
"ii hatásos propagandatechnika. Mindezek után hány em ber fogja venni a fá-
■hKíigot, hogy felkutassa Breuil eredeti cikkét, és megnézze magának, hogy
min mondott, annak valóban van-e értelme?
Iii cuil 1910-es jelentése megelőzte J. Reid Moir kelet-angliai felfedezései-
ih I nagy részét. Végül, amikor Moir leleteire kezdtek felfigyelni, Breuil elment
Simliába. hogy maga is meggyőződjön azok értékéről. Meglepő módon Breuil
1miojjatta Moir-t. Elfogadta, hogy a Foxhallnál talált pliocén V örös Sziklából
íunnzó eszközök valódiak, s azt is mondta, hogy a Vörös Szikla alatti réte-
I bői származó eszközök egy része „abszolút megkülönböztethetetlen volt a
i lnv./ikus kovaeszközöktől". A Szikla alatti formációk 2-55 millió évesek le-
i' tű k. Később Breuil látszólag semlegessé vált. Könyvének 1965-ös kiadásá-
1 m amelynek címe A z őskőkori em ber ( M en o f the O ld S to n e Age), s amely a
i ' ' Ia I.i után jelent meg, csak annyit közölt, hogy „bizonyos számú pattintást el
l* In i fogadni, bár a vágásuk szöge általában ellentmond ennek.” Csodálkozunk,
in ii' v miért nem esik említés azokról a tárgyakról, amelyekről Breuil előzőleg
i i állította, hogy „nem csupán eolitok, hanem abszolút módon megkülönböztet-
i" i' tle nek a klasszikus kovaeszközöktől” .
A/ colit-vita másik sarkpontja a köveket ért ütések szögének vizsgálata volt,
"in Ivet Alfred S. Barnes indítványozott. Barnes, aki Moir véleményét támogat
ta a/ Ió20-as években, később szembehelyezkedett vele. 1939-ben felfedezte
'/t ami sok szaktekintély szerint a végső csapást mérte Moir angol eolitjaira.
lt iincs a /on ban nem csupán Moirra korlátozta a figyelmét. „A term észetes és
• mbmi pattintás közötti különbségek a prehisztorikus k o v ae sz k ö z ö k b e n ’ című
' mulmányában Barnes néhány Franciaországból. Portugáliából, Belgiumból és
vi"« ni inából származó kőeszköz-kultúrával is foglalkozott.
A / eolitok támogatói általában azzal érveltek, hogy a term észeti erők nem
i•i<Inak olyan típusú töréseket okozni, mint am ilyeneket a kérdéses tárgyakon
lehet figyelni. Barnes egy mérhető módszert keresett, amellyel kideríthető,
...... c / így van vagy nem. E célból a felszín-ülésnyom szögének (ahogy ő
Me) vizsgálatát választotta. „A felszín-ütésnyom szög az a szög - mondta -
Ivet a felszín vagy felület (amelyre az az ütés vagy nyomás hatott..ami miatt
46 Az em beri fa j rejtélyes eredete
a darabka levált) és a
darabka lepattanása
után az eszközön kelet
kező ütésnyom bezár.”
Valódi emberi munká
nál ez hegyesszög len
ne. A természetes töré
sekről azt mondta,
hogy azok tompaszö
get eredményeznének.
Barnes leírását a
3.10. ábra Ezt a kovakőtárgyat H. Breuil és Obermaier mérendő szögről bizo
találta a franciaországi Clermontnál (Oise) lévő eocén for nyos mértékben kétér
mációban. Breuil azt mondta, hogy formáját tekintve meg telműnek találjuk. Be
egyezik bizonyos késői pleisztocén eszközökkel, mégis a széltünk a kaliforniai
természetes geológiai nyomás termékének tartotta. San Bernardino Me
gyei Múzeum kőeszkö
zökkel foglalkozó szakértőivel, köztük Ruth D. Simpsonnal, s ők sem tudták
meghatározni, hogy Barnes pontosan milyen szöget is mért. Barnes mindeneset
re azt hitte, hogy a felszín-ütésnyom szögben megtalálta azt az objektíven mér
hető vonást, ami alapján a természetes törést meg lehet különböztetni az emberi
munkától.
A hatékonyság érdekében a
mérést nem csupán egyetlen
példányon kellett elvégezni, ha
nem a kérdéses kultúrából szár
mazó nagy példányszámú min
tán. Barnes azt állította, hogy
egy mintát „akkor lehet emberi
eredetűnek tekinteni, ha a sérü
lési szögek kevesebb mint
25 % -a tompaszög (vagyis 90
fokos vagy annál nagyobb)” .
Ezt megállapítva Barnes min
dent elsöprő végkövetkeztetésre
jutott: a megvizsgált eolitok kö
zül, Moir eolitjait is beleértve, 3.11. ábra Kovakőtárgy, melyet a franciaországi
egyik sem volt emberi eredetű. Clermontnál (Oise) lévő eocén formációban talál
Eléggé érdekes módon úgy tű tak. Bár H. Breuil elismerte, hogv egy késői ple
nik, hogy Moir maga is tisztá isztocén kori hegyezett eszközre hasonlít, azt
ban volt Barnes kritériumával, s állította. hoe\ eeolóaiai nyomás alakította ki.
I ill link A vitákat kiváltó kövek 47
M A Í A M E R IK A I P É L D Á K E O L IT T ÍPU SÚ E S Z K Ö Z Ö K R E
G E O R G E C A R T E R ÉS A TEX A S S T R E E T -I L E L Ő H E L Y
L O U IS L E A K E Y ÉS A C A L IC O -L E L Ő H E L Y
"• I 1 1 rebben.
I eakcy felidézte: „Annak idején. 1929-30-ban. amikor a Cambridge Egyete
mi i i tanítottam ... arról kezdtem beszélni a diákjaimnak, hogy az em ber bizo
50 Az em beri fa j rejtélyes eredete
nyára már több mint 15 000 éve jelen van az Újvilágban. Sohasem fogom elfe
lejteni, amikor Ales Hrdlicka, egy nagy ember a Smithsoni Intézetből, éppen ot
volt Catnbridge-ben, s a professzorom elmondta neki (én csak egy tanársegéc
voltam), hogy Dr. Leakey azt tanítja a diákoknak, hogy az em ber bizonyára töbl
mint 15 000 éve él Amerikában. Berontott a szobámba - meg sem várta, hogy
kezet fogjunk.*’
-- Leakey - mondta Hrdlicka -, mit hallok? Ön eretnekséget prédikál?
- N e m , uram! - felelte Leakey.
Hrdlicka így válaszolt:
- De igen! Azt mondja a diákoknak, hogy Amerikában 15 000 éve van em
ber. Milyen bizonyítéka van erre?
Leakey így reagált:
- N i n c s e n pozitív bizonyítékom. Tisztán közvetett bizonyítékaim vannak
De az Alaszkától a Horn-fokig húzódó területen élő embert, a sok különböző
nyelvet, és a legalább két különböző civilizációt tekintve, lehetetlen, hogy csu
pán néhány ezer éve létezzen, ahogy maguk azt jelenleg feltételezni engedik.
Leakey a továbbiakban is fenntartotta szabad szellemű nézeteit e témában,
és 1964-ben elindult, hogy komoly bizonyítékokat gyűjtsön a Calico nevű lelő
helyen, a kaliforniai Mojave-
sivatagban. Ez a lelőhely a mára
már eltűnt pleisztocén Manix-tó
partjának közelében található. A
tizennyolc évig tartó ásatás so
rán - amelyet Ruth D. Simpson
vezetése alatt végeztek - 1 I 400
darab eolitszerű, emberi kéz ál
tal készített eszközt találtak több
szinten. A legrégibb eszközöket
tartalmazó szintet urániumizotó
pos módszerrel 200 000 éves
korúnak határozták meg...
Azonban, amint az a Texas
Streettel is történt, az archeoló
gusok döntő többsége elvetette a
Calico-lelőhelyen feltárt, em ber
készítette eszközöket, s azt
mondták róluk, hogy a természet
alakította ki őket. a népszerűsítő
archeológiái munkákban pedig 3.12. ábra I legye/etl véső - eg> kb 200 00,0
azóta is csendben elsiklanak a évesnek datált kőeszköz a dél-kuli formai
Calico-lelőhely felett. Leakey C'alicoból
/« I vitákat kiváltó kövek 51
1 n i|/liúja, Sonia Cole ezt írta: „Számos kolléga számára, akik tiszteletet és
V i■i. lei éreztek Louis és családja iránt, a Calico-évek a zavar és szomorúság
voltak.”
< .iliconál talált emberi eszközöknek mégis akadnak védelmezői, akik ala-
|)|i* i i \ . le ssel rámutatnak, hogy ezek tényleg emberi kéz által létrehozott szer-
I nem pedig természeti folyamatok eredm ényeképpen létrejött tárgyak
•i- i il Hunok). Phillip Tobias, Raymond Dartnak, az A ustralopithecus felfede-
• i in I |ól ismert munkatársa 1979-ben kijelentette: „A m ikor Dr. Leakev elő-
■mulatott nekem egy kis gyűjteményt a Calicoban talált darabokból... rögtön
|<i ■ íi/ödtem arról, hogy a minták közül néhány, bár nem mindegyik, egyér-
t Imm ii emberi munka jeleit viseli magán.”
I*>H6 ban Ruth D. Simpson kijelentette: „N ehéz lenne a természetnek több
i Hím emberileg gyártott egyoldalas eszközökre em lékeztető - formát létre-
Itn m melyeknek teljesen egy irányú, egyformán és célirányos módon kialakí-
I ii ■It- van. A Calico lelőhelyről számos, kizárólag egy oldalon megmunkált
I • In/, került elő, egyforma élmódosítással. Ezek közé különféle kaparókések
ín ■ ük tartoznak.” A Calico eszközökön látható egyoldalas, egy irányú, irá-
null pattintás az európai eolitokra jellemző. A kelet-afrikai oldowai kultúrák-
i m i lehet rá példákat találni. A Caliconál előkerült legjobb eszközök között
vnii ' i-s kitűnő hegyezett véső (3.12. ábra). Bolakövek is szerepeltek a jelentés
it -I ia bola a dél-amerikai indiánok kövekkel vagy ólomgolyókkal ellátott fogó-
I m| i le)
A < aliconál tett felfedezések azonban a paleoantropológia fő áramlatában
ilt iliiban elhallgatással, gúnyolódással és ellenkezéssel találkoztak. Ruth
Imi|i-,on mindenesetre megállapította: „A nagyon korai újvilági emberre utaló
• l.iiuk s/áma egyre nő, és nem lehet többé figyelmen kívül hagyni ezeket csak
• ii mert nem illenek bele az Újvilág őstörténetének jelenlegi modelljébe ...
i i ilmas gondolkodásmódra van szükség, hogy elfogulatlan véleményt alakú
in iimk ki.”
T O C A DA E S P E R A N C A (B R A Z ÍL IA )
Egy másik régészeti lelőhely, ami nagy súllyal esik latba a durva kőeszközök
értékelésénél, Monté Verdében található. Chile déli részének közepén. A Mam
m oth Trumpet (1984) beszámolója szerint ezt a lelőhelyet először 1976-ban,
Töm Dillehay archeológus vizsgálta meg. Bár a lelőhely 12 500 és 13 500 év
közötti kora nem különösebben rendhagyó, az itt feltárt régészeti leletek megin
gatják a megszokott Clovis-vadász teóriát. A Monté Verde-i emberek kultúrája
teljesen különbözik a Ciovis-vadászokétól. Bár a Monté Verde-i emberek né
hány fejlett két oldalú eszközt is készítettek, többnyire minimálisan átalakított
köszerszámokat használtak. Általában úgy jutottak kőeszközökhöz, hogy termé
szetesen létrejött, törött kavicsokat választottak ki. Ezek közül néhány csupán a
használat jeleit mutatja. Más köveken a vágóéi javításának határozott jelei lát
hatók. Ez erősen emlékeztet az európai eolitok leírására.
Ebben az esetben a „készített tárgy vagy term észetes tárgy” vitás kérdését
egy szerencsés körülmény oldotta meg: a lelőhely mocsaras területen helyezke
dik el, amely megőrizte a múlandó növényi és állati anyagokat. így két kőesz
köznek fából készült nyele volt. Tizenkét építményalapzatot is találtak, amelye
ket a helyszínen megmunkált szélesre vágott fadeszkákból és kis fatuskókból
készítették. Nagy közösségi tűzhelyek, valamint kis faszéntűzhelyek is voltak,
amelyeket agyaggal szegélyeztek. Néhány megmaradt agyagdarab egy nyolc-tíz
I Ilink I vitákat kivál/ó kövek 53
nem alkalm azhatók a Soan-völgyből. dél ke 1et-Ra vva 1p in d ibő I származó kőda
rabok esetére - állítja Robin Dennel, a Brit Régészeti Misszió és a Sheffieldi
Egyetem Paleolitikum Tervezetének területi vezetője. Kollégájával. Helen
Rendellek a Sussexi Egyetem geológusával azt jelentették, hogy a kőeszközök
(mindegyik kvarcit) olyan erősen be voltak ágyazódva a Felső Sivvalik-sorozat
nevű konglomerátum és homokkő-rétegbe, hogy úgy kellett kivésni őket.” A
New Scientist szerint a datálást paleomágneses és rétegtani vizsgálatok kombi
nációjával végezték el.
Mi a helyzet McBrearty azon feltevésével, mely szerint a kőtárgyakat nem
emberek készítették? A New Scientist egy kiegyensúlyozottabb véleményt kö
zöl: „Dennel szerint a kiszedett darabok közül nyolc "határozottan embertől
szárm azik’. Véleménye szerint a legkevésbé kérdéses em beralkotta tárgy az a
kvarcitdarab, amit feltehetően egy hominida ütött meg egy kalapácskővel három
irányból, hét kőszeletet pattintva így le róla [3.13. ábra], A több oldalon megje
lenő pattintás és a kövön jól kivehető nyomok együtt 'nagyon meggyőzően' em
beri közreműködésre utalnak."
Szóval mi a helyzet a pakisztáni lelettel? Úgy látszik, hogy azok a tudósok,
akik azt vallják, hogy a Homo erectus volt a Homo láncolat első képviselője, aki
elhagyta Afrika területét körülbelül egymillió évvel ezelőtt, elég eltökéllek ab
ban a szándékukban, hogy inkább hiteltelennek nyilvánítsák a Pakisztánban ta
lált, körülbelül kétmillió éves kőeszközöket, mintsem, hogy saját feltevéseiket
módosítsák. Képzelhetjük, hogyan reagálnának ezek a tudósok a miocén kör
nyezetben talált kőeszközökre.
S Z IB É R IA ÉS IN D IA
M m Leakey 197 l-es ta nulm ányához fűzött előszavában: „Vannak itt olyan
• min i alkotta tárgyak, amelyek szokásos használata tipológiai lag sokkal későbbi
l"l lel hozható összefüggésbe (a késői paleolitikummal vagy még későbbi
l<•I Lel) apró kaparok, árak. rézkarcoló tűk... valamint vésett és vágott kö-
v* I Azt látjuk azonban, hogy azokat az eszközöket, amelyek ..a késői paleoli-
nl umliól vagy még későbbről" származnak, a modern tudósok inkább kifejezet-
'■ ii I Homo sapiens, mintsem a Homo erectus vagy a H om o habilis munkájának
i' I miik. Fejlett kőeszközök kerülnek elő az európai eolitgyűjtöményekből is.
i fontolóra vehetjük annak lehetőségét, hogy anatómiailag modern emberek
ül l tulajdonítható n é h á n y , hacsak nem mindegyik oldowai és eolitikus eszköz.
l ouis és Marv Leakev az O lduvai-szakadék első rétegében találtak bola-
1- ' két is. továbbá egy bőrmegmunkáló eszközt, amelyet a bolákhoz szükséges
1ni .mórok készítésére használhattak. Úgy tűnik, hogy a b o l a k ö v e k vadak elfo-
i .na való használata olyan fokú intelligenciát és ügyességet igényel, amely
ni haladja a H o m o habi/isét. Fzt a feltevést erősíti meg egy viszonylag teljes
Unnia liabilis csontváz felfedezése a közelmúltban, amely azt mutatja, hogy ez
58 Az em beri Jaj rejtélyes eredete
59
60 Az em beri fa j rejtélyes eredete
I ii Mori illet ezt írta: „Nagyon megalapozott, hogy szándékos munkáról van
.'i in mcsak az általános formát tekintve, amely megtévesztő lehet, hanem vég
it) ••ion ,i világosan kivehető pattintásfelületek és a nagyon kiképzett iitődom-
piMihtlok megléte miatt.'’ Az ütődomborulatokon néha kis vájatok, az ütés hatá-
- i lepattant kisebb szilánkok nyomai voltak láthatók. Ribeiro néhány példá-
hosszú, függőleges, párhuzamos pattintások találhatók, ami nagy valószí-
|il i .• -i l nem véletlenül, a természet erőinek hatására jött létre.
l i'lnnd W. Patterson, a kőeszközök m odern szakértője azon a véleményen
\ in hogy az ütődomborulat a kovakőn végzett szándékos megmunkálás legfon-
Idtiilih jele. Ha a pattintott kőeszközön ütésnyomok is láthatók, akkor még biz-
!•• ililüik lehetünk abban, hogy olyan kőeszközökkel állunk szemben, amelyeket
l ilo*. módon, szándékosan készítettek kovaköm agokból. Ezek tehát nem té r
ni. elcsen tört kovakövek, amelyek szerszámra vagy fegyverre emlékeztetnek.
\ I I. ábra Ribeiro egyik Portugáliából származó miocén eszközét mutatja
i- Mellette összehasonlításképpen egy elfogadott kőeszköz látható, amely a
i i leri kultúrából, az európai késői pleisztocénből származik. Mindkét eszköz
I I ábra Balra: egy kőeszköz elöl- és a hátulnézete. amelyet egy tercier formációban
kiltv.lek fel. Portugáliában, főbb mint kétmillió éves. Jobbra: egy kevesebb mint
lun 000 éves elfogadott kőeszköz, méh a mousteri kultúrából, az európai késői pleiszto-
■enhol származik. Mindkettő világosan mutatja a szándékos emberi megmunkálás
l.i elkezo vonásait: (1) paliintáslclületek. (2) kis sajatok (eraillure-ök). (3) ütődoin-
I.mulatok. és (4) párhuzamos pattintások.
62 Az em beri Jaj rejtélyes eredete
Lisszabonban tartot
tak 1880-ban, Ribe
iro újabb példányo
kat mutatott be, m e
lyek a miocén réteg
ből származtak. B e
számolójában kije
lentette: „(1) A réte
gek szerves alkotó
részeiként találtuk
őket. (2) Éles, jól
megmaradt élük van.
ami azt mutatja, 4.2. ábra A portugáliai Ottában elterülő Monté Redondo-
hogy nem szállíthat hegy lábánál lévő lelőhely sztratigráfiája. ahol (i. Bellucci
ták őket ide nagy tá eg> eszközt talált: (1) homokkő: (2) kovakövekkel összetö
volságból. (3) Pati mörült miocén homokkő; (3) lemállott kovakövek felszíni
nájuk színe azoknak üledéke. Az 'X' jelű nyíl az eszköz helyét mutatja.
a rétegeknek a köve
iéhez hasonlít, amelynek egykor részét alkották.”
A második pont különösen fontos. Néhány geológus azt állítja, hogy a ple
isztocén kovakőeszközöket az áradások és a viharok mosták bele a miocén réte
gek ilyesfajta hasadékaiba. De ha a kovakőeszközök ilyen mozgatáson mentek
volna keresztül, akkor éles széleik minden bizonnyal megsérültek volna, ez pe
dig nem így történt.
A kongresszus kijelölt egy különleges bizottságot az eszközök és a helyszín
vizsgálatára. 1880. szeptember 22-én a bizottság tagjai felszálltak egy vonatra,
és elindultak Lisszabontól észak felé. Az utazás alatt egy hegycsúcson álló, régi
erődöt tekintettek meg. valamint a Tagus folyó völgyén áthaladva jurakori, kré
takori és harmadkori leletekre hívták fel egymás figyelmét. Carregadonál száll
tak le a vonatról. A közeli Otta irányába folytatták útjukat, s két kilométerre
(egy jó mérföldnyire) Ottától a Monté Redondo-hegyhez érkeztek. Ezen a pon
ton a tudósok szétszóródtak a különböző szakadékok felé, hogy kovaköveket
keressenek.
Le P réhistorique című könyvében Gabriel de Mortillet a következő infor
matív beszámolót adta a Monle Redondoban történt eseményekről: „A kong
resszus tagjai megérkeztek Ottába. egy nagy, édesvízi medence közepére. Ez
egy ősi tó feneke volt. amelynek homok és agyag volt a közepén, a peremrésze
in pedig homok és sziklák. Kutatásba kezdtünk a tónál, ami egykor Monté
Redondo partjait mosta, s ahol hajdanán intelligens lények hagyhatták
eszközeiket. Próbálkozásunkat siker koronázta. Egy tehetséges umbriai [Olasz
országi kutató, Mr. Bellucci egy kovakövet talált in situ a helyszínen, amely
63
Mi i helyzetét. A Bour-
!'■ " i . által gy üjtött el-
o példányok köves
i"! un lekből származ
ód i I licnay melletti 4.3. ábra Miocén formációban talált hegyes eszköz
0 mi lkot áts/e lő kis rhcna\-böl (liaiKiiiors/áu)
64 Az em beri fa j rejtélyes eredeti
4.5. ábra felül: késői pleisztocén kovakőeszköz. Alul: eg\ komi miocén rétegből
származó eszköz ( l'henav. Franciaország).
/hi 111 /iiili'oliiok 65
< •• iIn ;i Hgy oldalon megmunkált eszközök a korai miocénből (T h e nay. Franciaor-
•r l
i *i ••s .ik között egy magkő is szerepelt, amelynek két szélét javították, hogy
66 Az em beri fa j rejtélyes eredeti
4.7. ábra Balra: kovakőes/köz. eg\ korai miocén formációból ( I henav Franciaország).!
Jobbra: eg\ elfogadott eszköz az Olduvai-szakadék II. rétegének also-középsö részéből.
.Afrikából. Mindkét darab alsó elein párhuzamos pattintás) nyomok láthatók, ezzel eleget
léve az emberi alkotásnak elfogadható társvak követeimén'ének
i / l a l t 'o l i l o k 67
nem a korai miocénben találták meg (ami a jelenlegi becslés szerint húszmillió
éve volt), hanem a kevesebb mint egymillió éves középső pleisztocénben. Ezért
a thenayi kovaeszközöket és minden más olyan bizonyítékot, amely a harmati
kori embei'i lények (vagy az eszközkészítő harmadkori majomemberek) létét tá
mogatja, csendben és módszeresen eltávolítottak az aktív megfontolás területei*
ről, azután pedig szépen elfelejtődtek.
Az eszközkészítő hominidáknak a harmadidőszakban való jelenlétét igazoló
széles körű leletanyagot valójában eltemették, s a modern paleoantropológin
egész építménye csak úgy maradhat szilárd, ha e leletek eltemetve maradnak.
Ha a miocén vagy korai pliocén kori eszközkészítők bizonyítékai közül csak
egyet is elfogadnának, az emberi evolúció egész képe, melyet oly nagy gonddal
épített fel ez a század, darabokra törne,
E S Z K Ö Z Ö K A U R IL L A C B Ó L (F R A N C IA O R S Z Á G )
1870-ben Anatole Roujou jelentette, hogy Charles Tardy geológus egy ko
vakőből készült kést emelt ki (4.8. ábra) egy késői miocén konglomerátum fel
színéről a dél-franciaországi Aurillacban. A kiemelés mikéntjét Roujou az
arraché szóval érzékelteti, ami azt jelenti, hogy a kovakövet némi erőltetéssel
kellett kivenni. De Mortillet úgy gondolta, hogy Tardy kovakőeszköze csak
mostanában tapadt a késői miocén konglomerátum felszínére, ezért inkább a
pleisztocén korba helyezte.
Egy francia geológus, J. B. Rames kétségbe vonta, hogy a Tardy által talált
eszköz emberi készítmény.
1877-ben azonban Rames ma
ga fedezett fel kovaköveket
ugyanezen a területen Puy
Cournynál. az Aurillac közelé
ben található lelőhelyen. Az
eszközöket vulkanikus rétegek
között elterülő üledékből
emelték ki, ami a késői mio
cénben. úgy 7-9 millió évvel
ezelőtt keletkezett.
1894-ben S. Laing részle
tes leírást adott az emberi
megmunkálásra utaló jelekről,
amiket Rames figyelt meg a
kovaköveken. ..A példányok 4.8 . ábra A/ Aurillacnál. Franciaországban
között számos jól ismert pale- először talált köeszkö/.
mi paleolitok 69
I It iiiii<>/(>ii forma kialakítása volt a célja. Nem egy darabon világosan látha-
1 i im ^markolható területek, amelyekről az éles és hegyes részeket eltávolí-
itit' ii nehogy sérülést okozzanak, vagy akadályozzák az eszköz használóját,
in i'iik tárgyról azt mondja Verworn: ..A pattintási nyom ok a kaparóélen
l ni .ihályosan és párhuzamosan fekszenek egymás mellett, hogy paleolit sőt
....... |ifltl.'ikra emlékeztetnek." Az elfogadott vélemény szerint a paleolit és
iti'i in i /közöket a késői pleisztocénre teszik.
■rworn sok hegyes kaparókést is talált (4.9. ábra): „M inden kovakőtárgy
h í ni i c k mutatják legvilágosabban a határozott eszközformává alakítás szán-
•I i ■■ |c-leit, legalábbis a munkaéleken. A hegyeket általában úgy alakították ki,
lti| i • nagy technikai műgondról és figyelemről árulkodik. Az éleket sok egy-
ii insii Illéssel munkálták meg olyan módon, hogy kétségtelen a heggyé formálás
l^niitli’ka.
\ til iIlacnál találtak rovátkolt kaparókéseket is (4.10. ábra), konkáv nyílások-
l 'i i iminkaélen. ami lehetővé tette, hogy hengerszerü tárgyakat, csontokat és
I " I „myeleket kaparjanak. Verworn megfigyelte: ..A legtöbb esetben a rovát-
i ii I aparókéseket úgy készítik, hogy egyirányú ütésekkel hajlított alakúra pat-
IHUrnIji'ik az egyik élet.”
Vfrworn számos olyan eszközt is talált, ami kalapálásra, csákányozásra és
< u \olt alkalmas. Ezt írta egy ilyen eszközről: „Egy nagy. vágásra vagy ásás-
i .ill almás hegyes eszköz. Egy természetes kovakődarabot formáltak hegyesre,
v |M'ldány felületén látható a kovakő kérge, a felső részén pedig egyirányú pat-
■n.1 , 1 .<>k sorozatával kialakított hegy ta lá lh a tó /’ Egy másik hegyes eszközről ezt
i A/, oldalán, közvetlenül a hegye alatt egy megmarkolható szakasz találha-
.unelyről eltávolították a hegyes, éles részeket. Egy primitív kézibalta lehe-
ti amelyet kalapálásra vagy vágásra használtak." Verworn olyan szerszámokat
i talált. amelyekről úgy vélte, hogy szúrásra, fú-
i <i . i .i és vésésre vannak kiképezve.
4.10. ábra Balra: egy késői miocén korból származó rovátkolt kaparókés alulnézete.
Jobbra: az eszköz feliilnézete. a hajlított alakú munkaéllel, amin Verworn apró használati
jeleket figy elt meg.
A. R U T O T B E L G IU M I F E L F E D E Z É S E I
i l l . ábra Tasmania bennszülött lakói által készített eszközök. Rmot azt mondta, hogy
mii' teljes mértékben azokra az eszközökre emlékeztetnek, amelyek az oligocén korból
•imaznak Boncelles-ből. Belgiumból, (a) Oldalkaparó (racloir), vö. 4.12a ábra. (b)
ír eyes eszköz (per^oir). vö. 4.12b ábra. (c) Üllő (enclume). vö. 4.12c ábra. (d) Kökés
i. <•Mean), vö. 4.12cl ábra. (e) Duplavégű kaparó (grattoir double), vö. 4.12e ábra. (0 Ár
!/•. i\oir). vö. 4.121'ábra. (g) Végkaparó {grattoir). vö. 4.12g ábra.
I 12. ábra Kőeszközök ;i késői oligocén homok aljáról (Boncelles, Belgium): (a)
"Maikaparó, amely egy európai, késői pleisztocén kori mousteri hegyre emlékeztet: (b)
hegyes eszköz jól látható ütudomborulattal: (c) iillö ütésnyomokkal: (d) kökés. vágóélén
i has/nálat jeleivel: (e) végkaparó: (f) ár: (g) nagy végkaparó.
76 Az em beri faj rejtélyes ereik!I
F R E U D E N B E R G A N T W E R PE N M E L L E T T I F E L F E D E Z É S E I
| | m.i>i iit>ii hogy ilyen bemetszéseket „csakis éles eszközök hagyhattak a kagv-
" i J e l ű i n kagylón ütések nyomai is látszottak. A vágott kagylókon kívül
i mii nlicrg tengeri emlősöktől származó csontokat is talált, amiken vágásnyo-
Ii felfedezni. G ondosan mérlegelte, majd elvetette a vegyi korrózió
Ügy ii geológiai súrlódás lehetőségét. Olyan csontokat is talált, amelyeken mély
III* voltak, valószínűleg egy kőkalapács nyomai.
A / e m b e r i jelenlét további m egerősítést nyert azokban a részleges lábnyo-
ii" i i nn amelyeket emberszerű lábak hagytak az agyagban. Freudenberg Hóinál
fit ínynggödörben felfedezte egy talp párnájának lenyomatát, valamint négy
frii n||lenyomatot. Megítélése szerint a talp íve és a pórusmintázatok illettek az
i iiln n lábnyomhoz, és különböztek a majmokétól.
11 - udenberg evolucionista volt, s úgy hitte, hogy az ő harmadidőszaki embe-
i. l'l/iosan egy kistermetű hominida volt, amely emberszerű lába mellett ma-
I tü és emberszerű vonások keverékét mutatta. Mindent egybevéve, leírása
.i i' Hiiiadkori flamand emberről, az A ustra ló p ith ecu sra emlékeztet. A jelenlegi
i ili *mnlropológiai tanok szerint azonban nem várnánk, hogy bármilyen
In n ulnpHheciis-íé\éX találhatunk Belgiumban a késői miocénben, vagyis több
llilnl hétmillió éves rétegekben. A legidősebb A ustralo p ith ecu s-fé\ék kora Afri-
!• ili ni körülbelül négymillió év.
r Hol származnak tehát a Freudenberg által felfedezett lábnyomok? A friká
id ....... a Fülöp-szigeteken máig is élnek olyan pigmeus törzsek, melyek felnőtt
u'ili lugjai öt lábnál alacsonyabbak, a nők pedig még kisebbek. Az a feltevés,
1 \iislralopithecus-fé\ék helyett inkább kis emberi lényektől szárm aznak a
i iiiir,omok. inkább beleillik a bizonyítékok egész spektrumába a kőeszközök.
. i '.oil csontok, a tűz izolált jelei és a mesterségesen felnyitott kagylók közé.
i iin ieleink szerint az A ustra/opithecus-félék nem készítettek kőeszközöket, és
•" ni használtak tüzet.
K Ö Z É P -O L A S Z O R S Z Á G
KŐESZKÖZÖK BURMÁBÓL
• ' / K Ö Z Ö K A B L A C K ’S F O R K F O L Y Ó B Ó L , W Y O M IN G B Ó L
I ' M’ hen két amatőr archeológus. Edison Lohr és Harold Dunning számos
Mfm/I (W\ tíilált a Black's Fork folyó magas teraszain Wyomingban, az Egyesült
All ii11<>1.1nm. Az eszközök középső pleisztocén korúnak látszottak, ami rendha-
e nil ,/iimít Eszak-Amerikában.
i "In és Dunning megmutatta az eszközöket E. B. Renaudnak, a University
i<( i 1 nviT antropológia professzorának. Renaud, aki a M agas Nyugati Fennsí-
||)l \ii heológiai Kutatási Programjának vezetője is volt. egy expedíciót szer
it ii i ./óban forgó területre. 1933 nyarán Renaud csapata leleteket gyűjtött a
I .......... és Lyman városok közötti ősi folyótcraszokból.
Idolok között voltak durva kézibalták és más pattintott eszközök, olyanok,
no i 1 1rí gyakran a Homo erectusnak tulajdonítanak, akiről azt mondják, hogy
1 "■-imi ,i középső pleisztocénben népesítette be.
,\ amerikai antropológusok reakciója negatív volt. Renaud 1938- ban írta.
|elenlését,,durván bírálta az amerikai em ber ösiségének egyik hajthatatlan
iilrlo, aki sem a lelőhelyeket, sem a példányokat nem látta"’.
' nlus/képpen Renaud további három expedíciót szervezett, s még több esz-
I" i fviíjtött. Jóllehet számos Amerikán kívüli szakértő egyetértett vele abban,
|l , ,i/ eszközök egy valódi kultúrát képviseltek, az amerikai tudósok a mai na-
ll|l K ./ombenállást tanúsítanak a témával kapcsolatban.
\ .i leggyakoribb reakció, hogy ezeket a durva példányokat egyszerűen
•i ^anyagoknak". megmunkálatlan kőszilánkoknak tartják, melyeket indián
• I "/készítők szórtak el újabb időkben. Herbert L. Minshall kőeszközgyüjtő
■ -n i m i i 1989-ben megállapította, hogy az eszközökön folyóvíz által előidézett
H" kopás látható, noha szilárdan álltak a sivatagi talajban olyan sík, ősi árterü-
| i* n ,ihol az utóbbi, több mint 150 000 évben nem lehetett folyóvíz.
Ma egy hasonló korú afrikai, európai vagy kínai lelőhelyen találtak volna a
i iiaud-éhoz hasonló kőeszközöket, az nem idézett volna elő vitát. Jelenlétük
V omingban 150 000 vagy még több évvel ezelőtt minden bizonnyal elég nagy
hm lepotésnek számít. A ma uralkodó nézet szerint az emberek legfeljebb
ni unó évvel ezelőtt léptek először Észak-Am erika földjére. Azelőtt egyetlen
mi n nbersz abá sú sem vándorolt be. Néhányan azon a véleményen voltak.
....... a/ eszközökön látható kopást szél által fújt homok okozta, nem pedig víz.
Mm hall válaszképpen megállapította: ..A példányok minden oldalon meg van-
ii ii kopva, alul. fölül, valamint az elülső és a hátsó felületeken is egyaránt. Egé-
i n valószínűtlen, hogy szélfútta por elérjen nehéz kőeszközöket, amelyek egy
* 1 , 1 .1 " hordalékrétegben fekszenek, ilyen jellegű kopás a hullámzásnak vagy
■i " \ l/sodrásnak kitett tárgyakon várható el.”
Minshall azt is megjegyezte, hogy az eszközöket vastag, fényes ásván) i bc-
vmi.ii fedte. Ez a fedőréteg, ami hosszú idő alatt halmozódik fel. vastagabb volt
80 Az em beri fa j rejtélyes eredem
I I O R E N T IN O A M E G H IN O A R G E N T ÍN A I F E L F E D E Z É S E I
81
82 Az em beri fa j rejtélyes eH
f
|tl ■ In.inja, az időjárás illetve - mint ebben az esetben is - az erózió válthat
ii" \ Mennyi idő telhetett el az üledékhiány vonala feletti illetve alatti for-
di - 'I leülepedése között, azt legbiztosabban az állati leletek alapján tudjuk
»l n< Ini Villis azonban egyet sem említ meg. így nem tudhatjuk, hogy az üle-
1.1 i i ii is nckkora időtartamra utal. Lehet, hogy csak egy nagyon rövid idöszak-
i "in .i/tjelentené, hogy az üledékhiány feletti és alatti rétegek nagyjából egy-
Iti I - körülbelül 1-2 millió évesek.
i l'M'.v Kiküszöbölje ezt az alternatívát, Willis azt írta, hogy „a kézileg pattin-
lii i iivek lomokkal társultak, ezért újkorinak találtuk őket” . Willis ezt úgy fog-
|* i» I liog; a kőeszköz bármelyikének újkorinak kell lennie, s a réteg, amelyben
i ■i tahlták, minden bizonnyal szintén újabb kori. Úgy tűnik azonban, hogy
\$ i I ö / k é t hordozó szürkés homok valóban a Puelchea Formációhoz tarto-
0)1 iilio” ) Ameghino hitte, s hogy a kőeszközök, am elyeket ott találtak, akár
lufi nil II ió ívesek is lehetnek.
\mesiiino szintén talált kőeszközöket, vágott csontokkal és tűzhasználati
........ .... együtt az argentínai Santacrucia és Entrerrea Formációkban. A
■......... Formáció korai és középső miocén korú. így az eszközök 15-25
(Hílli<> évíseklehetnek. A mai szakirodalomban semmiféle említést nem talál-
|H"I ii/ Entrerrea Formációról, mivel azonban ez a formáció régebbi a
* Hiehcinosánál, legalább késői miocén korú. vagyis több mint ötmillió éves.
\ merino számos helyen tűzhasználatra utaló biz onyítékokat talált, olyan
i'-/■ I nymait, am elyek sokkal forróbbak lehettek, mint a tábortüzek vagy a
o.itü/Cu A leletek között kemény, égetett agyag nagy. vaskos darabjai is sze-
1 * 1 " lick, a lain i nt salak. Lehetséges, hogy ezek primitív öntödék vagy égetőke-
C A R L O S A M E G H IN O M IR A M A R B A N
(A R G E N T ÍN A ) TALÁLT E S Z K Ö Z E I
K Í S É R L E T E K C A R L O S A M E G H IN O L E JÁ R A T Á S Á R A
* » H " lehet várni, a barranco balra lejt ennél a pontnál, de azon a helyen, ahol
|h> il "vei tárták fel. a horizontális sztratigráfia érintetlen marad. Egy másik
« n i harranco ban a kőréteg kis szakasza csupán 16 fokot tért el a vízszin-
r
ilt i ’ i'*n: „Parodi jelentést adott nekem egy kőlabdáról, amelyet nem fedtek
M .iiiiinlatok, és m ég mindig be van ágyazódva a barrancoba. Carlos
./ámos kutatót meghívott, hogy legyenek tanúi a feltárásnak, és én is
M h i • nil h i Dr. Estanislao S. Zeballosszal, a volt külügyminiszterrel; Dr. H. von
T O V Á B B I B O L Á K ÉS H A S O N L Ó T Á R G Y A K
5,4. ábra A rajz a szándékos megformálás momait mulatja a pariuyakö\ön. ami a Vörös
S/ikla (Bramlbrd. Anglia) alatti rctegbő! számm/ik.
Iii ihtlfolifok és neolitok 93
V IS Z O N Y L A G F E J L E T T É S Z A K -A M E R IK A I L E L E T E K
Lövedékhegy a sheguian
5 .5 . á b r a
SH EG U IA N D A H : EGY dah-i lelőhely III. szintjéről (Mani-
R É G É S Z E T I V É R B O S SZ Ú toulin-sziget. Ontario. Kanada).
.•....... .. ion interglaciális vagy a St. Pierre interstadiális korokra vezethető vissza.
I* egy melegebb köztes időszak volt a Wisconsin jé gkorszak legelején.
A i " rs Sanford által támogatott nézetet azonban nem méltatták komolyabb fi-
- 1<mic a tudósok.
I • • e/zel kapcsolatban a következőket idézte fel: „A hely felfedezőjét
H >■ 1 1hosszas munkanélküliségbe üldözték köztisztviselői állásából; publikáci
ó t i nliották; bizonyítékait több kiemelkedő Felső Értelmiségi szerző félrema-
(i. -i i i.i tárgyak tonnáit süllyesztették el a Kanadai Nemzeti Múzeum tárolói
é n ti Nemzeti Múzeum igazgatója [Dr. Jacques Rousseau], aki úgy tervezte,
monográfiát ír a helyszínről, szintén elveszítette az állását és száműzetésbe
Ii)m . 1 1 ii It, mert nem volt hajlandó a felfedezőt kidobni állásából; a presztízs
| l .i híiialom hivatalos pozícióit vetették be, hogy a hat sheguiandah-i példány.
I meg nem volt 'biztonságban', az ellenőrzésük alá kerüljön; a lelőhely te-
•ul h n pedig turistaközpontot létesítettek. Mindez négy hosszú év alatt történt,
inn II dl hogy egy kicsit szétnéztek volna ott, ahol még mindig bőven volt mit
|m mn /ni. Sheguiandah kényszerű, kínos beismerését jelentette volna annak,
Iih ,i/ értelmiségi elit nem tud mindent. Ennek az lett volna a következménye,
In> éhben a témában szinte minden könyvet újra kellett volna írni. Ezt meg
I ll< ii semmisíteni. És meg is semmisítették.”
I ee nagy nehézségekkel találta szembe magát, amikor jelentéseit nyilvános-
i in ii akarta hozni. Csalódottan így írt: ,.Egy ideges vagy gyámoltalan szerkesz-
• il. mek az érzékei finoman rá vannak hangolódva a helyzetét, biztonságát, jó
Imi. i veszélyeztető szagokra, a megbélyegzés szagára, az ilyen gyanús jelentése-
1 1 1 .nádja egy-két tanácsadónak, akiknél, úgy érzi, jó helyen vannak, hogy biz-
i mi ,i"<is döntés születhessen róluk. Ezek elolvassák, vagy csak átfutják a szöve-
i ■i néhány olyan kifejezést keresve, melyekbe bele lehet kötni, vagy amiket a
■» ei /ö ellen lehet fordítani (véleményüket jóval előbb megfogalmazzák a konfe-
II m i i.ik füstös, boros hátsó szobáiban kifliiéit kisszerű pletykák alapján, melyek
i i .uvalmazzák. hogy az író szélsőséges, ellenzéki vagy érinthetetlen). Aztán
> Ii.my ellenfél nélküli vágással és teljesen alaptalan állításokkal ..megölik” az
■ii* kozést. E rendszer szépsége - és gonoszsága - abban rejlik, hogy örökké
m \ lelenek maradnak.”
\ Sheguiandah-ról szóló kulcsfontosságú jelentések nagy részét a K anadai
Im m po/ógiai Fig}}elő {Anthropological Jo u rn a l o f C anada) című folyóiratban
i o/itliek le, amelyet Lee maga alapított és szerkesztett. 1982-ben Lee meghalt, s
i/ ii|sűgot rövid ideig tla, Robert E. L.ee adta ki.
leimészetesen a hivatalos nézeteket valló tudósok nem tudták teljesen elke-
• iilm hogy említést tegyenek Sheguiandah-ról, amikor azonban meg kellett ten
niük igyekeztek minél jo bban lerombolni, hanyagolni vagv fél re magva rázni
ti1 1 1 ulen bizonyítékot, amely szokatlanul nagy kort tulajdonított volna a helynek.
ö Az em beri fa j rejtélyes eredőm
Lee fia. Robert ezt írta: „Sheguiandah-ról, tévesen, egy jégkorszak utáni m \ i I
áramlatként, nem pedig Wisconsin jégkorszaki tillként beszélnek d
hallgatóknak.”
Az eredeti jelentések azonban hathatós érveket tartalmaznak a sáráramlai I"
potézise ellen. Az idősebb Lee azt írta. hogy sok geológus „azt állította. hogy n i
üledékeket nyugodtan lehetne jégkorszaki tillnek nevezni, ha nem lennének benl
nük a tárgyak. Ez volt szinte minden odalátogató geológus véleménye.” Sanlmd
kijelentette: „Az, hogy ezeket az üledékeket a jég hagyta maga után. a leginkál
talán akkor nyert megerősítést, amikor 1954-ben a Michigan-medence Földtani
Társaságának éves terepgyakorlata alkalmával úgy 40-50 geológus látogatott r|
a helyszínre. Abban az időben az ásatás nyitva volt, és látni lehetett a tillt. A
csoportnak megmutatott üledékeket tiII-lerakódásokként írták le. és senki sem
adott hangot e magyarázattól eltérő véleménynek. Ha kétségek merültek volmt
fel a lerakódások term észetét illetően, azok ekkor minden bizonnyal elhaiv
zottak volna."
Amennyiben tagadjuk az eszközöket hordozó lerakódások till voltát, akkor
az ember jelenlétének rendkívül magas szintű bizonyítékait kell megkövetel
nünk a lelőhelyen az adott időben. James B. Griffin, a University o f Michigan
antropológusa a következőt állította: „Számos hely van Észak-Amerikában.
amelyekről azt állítják, hogy már ősidők óta indiánok lakják őket. Egész köny
veket adtak ki az ilyen nem létező lelőhelyekről.” Griffin a nem létező lelőhe
lyek kategóriájába sorolta Sheguiandah-t.
Griffin azt mondta, hogy egy rendes lelőhelynek „világosan azonosítható
geológiai környezettel kell rendelkeznie ... a másodlagos lerakódás behatolásá
nak lehetősége nélkül.” Ahhoz is ragaszkodott, hogy egy rendes lelőhelyet szá
mos olyan geológusnak kell tanulmányoznia, akik szakértők az ott található for
mációkban, és legalább a lényegi kérdésekben egyetértésnek kell köztük lennie.
Továbbá „egy sor eszközformának, tárgyak törmelékeinek ... jó állapotban meg
maradt állati maradványoknak ... pollenanalízisnek ... makrobotanikai anyagok
nak ... emberi csontvázmaradványoknak” is lennie kell. A radiokarbonos vagy
más eljárást alkalmazó kormeghatározást is előírta.
E kritériumok alapján a nagyobb paleoantropológiai felfedezéseknek gya
korlatilag egyetlen helyszínét sem lehet hiteles lelőhelynek minősíteni. Az
Australopithecus, a H om o habilis és a Homo erectus afrikai felfedezési helyei
nek legtöbbje például, nem világosan azonosítható geológiai kontextusban talál
ható, hanem a felszínen vagy barlangi üledékben, amelyek földtani értelmezése
köztudottan nehéz. A jávai H om o erectus legtöbb leletét szintén a felszínen,
szegényesen leírt helyeken találták.
Eléggé érdekes azonban, hogy a sheguiandah-i lelőhely Griffin legtöbb szi
gorú követelm ényének eleget tesz. Az eszközöket egy olyan geológiai környe
zetben találták, amely jóval egyértelműbb, mint sok elfogadott lelőhelyé. Az
fitih i>liiok és neolitok 97
I l VVISVILLE ÉS T IM L IN : A V É R B O S S Z Ú F O L Y T A T Ó D IK
H U EY A TLA C O (M E X IK Ó )
C
ii Hinni .Harsának, az örökké kiadás alatt lévő könyv egyik szerkesztőjének: „A
« ii!.n ói lelőhelyről írt cikkünk egy igazi gránát. Tízszer korábbra helyezi az
)ft<li ii a • 11jvilágba, mint ahogyan azt sok archeológus hinni szeretné. És ami
fiú ss/abb, az in sitii talált kétoldalas eszközöket a legtöbben a H. sapi-
.inak vélik. A jelenlegi nézet szerint a H.s. még ki sem fejlődött abban
Mull. ■n s minden bizonnyal az Újvilágban sem.”
■ni i n McIntyre m agyarázatképpen így folytatta: ..Az archeológusok nagy
■Alimnál csapnak Hueyatlaco felett - pedig visszautasítják azt is. hogy egyál-
mlmi un "ickinlsék. Másodkézből tudtam meg, hogy engem a szakma több tagja
ii ni iimpotensnek, 2) rémhírkeltőnek. 3) m egalkuvónak. 4) becstelennek és
I n iiilianak tart. E megállapítások közül nyilvánvalóan egy sem szolgál szak-
ii-ii ■li becsületem javára! Az egyetlen remény arra, hogy lemossam a nevemről
UtyMlit/aiol az, hogy publikálom a Hueyatla-coról szóló cikket, hogy az embe-
• I nHifiik tudják megítélni a
•...... lickokat.” Steen-
M f ln iu e miután nem kapott
1 /I d re. és más kérdései-
» m ni amikor információt
lm visszavonta a cikkét.
• n niai azonban sohasem
• i|iiii \ iss/.a.
I c.N évvel később Steen-
li lm nre (1980. február 8-án)
i l nvclke/őt írta Steve Por-
I a Q uaternary Re-
•n ■■ // című folyóirat szer-
11 \ 1 1 1 icnek Hueyatlacoról A mexikói Hueyatlacoban talált kőeszkö
5.8. á b ra
hIii i ikkének kinyomtatásá- zök. A lelőhely korát kb. 250 000 evesre becsülte
v il I apcsolatban: „A kézirat az Egyesült Államok Geológiai Szolgálatának geo
1.n/ölni szeretnék, föld lóguscsapata.
! 00 Az em beri fa j rejtélyes erem
SA N D IA -BA R L A N G (Ú J-M E X IK Ó )
4 Imilumne megyei Table Mountain egy jobban dokumentált leletét Mr. Al-
R ( VVallon találta, aki a Valentine-bánvateriilet egyik tulajdonosa volt.
ri'\ 15 hüvelyk (kb. 38 cm) átmérőjű kőmozsarat talált az aranyat tartal-
M' Ii ii i In lókban. 160 lábbal (kb. 55 m) a felszín és a bazalttetö alatt. Fontos
ii i ,i mozsár felfedezése egy vágatban történt, egy bányajáratban, amely
|í ■.én vezetett tovább a Valentine-bánya függőleges főtárnájának az aljá
it i I l/ái ja annak a lehetőségét, hogy a mozsár esetleg lentről esett le. Egy
lly i i'vllli emberi koponyadarabot is találtak a Valentine-bánvában.
V 'Mi.mi J. Sinclair azt vetette fel. hogy a közeli bányákból több akna is kap-
ii 1 mMin áll a Valentine-bányával. A mozsár az egyik ilyen tárnán keresztül ke-
Mitln ii ii mla. Sinclair azonban bevallotta, hogy amikor 1902-ben meglátogatta a
|mi i,i akkor még a Valentine-aknát sem tudta megtalálni. Sinclair egyszerűen
ni nálta megalapozatlan állításait. hogy elutasítsa Walton jelentését a le-
l.ii. i Ihen módszerrel elvethetünk minden valaha is talált paleoantropológiai
It ii ii i
y l.ible M ountainből James Carvin jelentett egy másik leletet 1871-ben:
1 moll igazolom, hogy én, alulírott James Carvin. 1858-ban a Stanislaus Com-
i in Inniyaterületén. ami a Table Mountainnél, Tuolumne megyében található.
• "Ilii O'Byrn kompjával a Stanislaus folyón, kiástam egy köbárdot... A fenti
Ii i i‘ i fid 75 lábnyira találtam a felszín alatt a hordalékban, a bazalt alatt, és
••"• l.ibnyira az alagút szájától. Néhány mozsarat is találtunk körülbelül ugyan-
ifim i helyen és időben."
i '• 'D-ben Oliver W. Stevens, közjegyző által hitelesítve a következő írásos
" il iil n/atot tette. ..Én. alulírott Oliver W. Stevens, az 1853-as évben ellátogat-
l*in ,i Sonora-alagútba. amely a Table Mountainben helyezkedik el, a S h a w ’s
1 .....1 körülbelül fél mérföldre északnyugatra, és ekkor egy kocsirakománynyi
n i. i .iiialmú hordalék zúdult ki az említett Sonora-alagútból. Én. az alulírott,
ibl'iil ,i hordalékból (amely a bazalt alól jött ki egy olyan alagútból, amely két-
lábiivira befelé és százhuszonöt láb mélyen lefelé irányult) kivettem eg\
104 Az em beri faj rejtélyes eredem
>«ii i i v iszom lag magas kulturális szinten álló emberi lények készítették 33-55
itiillm .ívvel ezelőtt. Sinclair azt is mondta, hogy az emléktáblán nincs jele hor-
Ihi i okozta kopásnak. Talán nem túl messziről hozták a folyó áramlatai a lelő-
'|fi m • iuv maradhatott érintetlen. Vagy az is elképzelhető, hogy az emléktábla
Ijpl |>uii\;int a száraz meder homoküledékébe.
i 'I'M) augusztus 2-án J. H. Neale a következő nyilatkozatot írta alá az általa
• ii It llrdczésekről: „1877-ben Mr. J. H. Neale a Montezuma Tunnel Company
jl'i< III1■\elője volt, és ő vezette be a Montezuma-alagutat a hordalékba, amely a
' iM. Mountain lávája alatt terült el Tuolumne megyében. ... Úgy 1400-1500
• ti ii ii.i az. alagút szájától. 200-300 lábnyira a szilárd láva szélétől Mr. Neale
|Í0|l|i|||aiitott néhány lándzsahegyet, melyek sötét kőből készültek és majdnem
<|h l.lh hosszúak voltak. Tovább kutatva talált egy kis mozsarat is. amely há-
• Tv hüvelyk átmérőjű és szokatlan formájú volt. Fzt a lándzsahegyektől
uns h í |;ihnyira fedezte fel. Azután talált egy nagy. jól megformált mozsártörőt,
m ii közelben egy nagy, nagyon szabályos mozsarat is, amelyek jelenleg Dr. R.
i Mmtinlc> tulajdonában vannak.” Ezt a mozsarat és mozsártörőt mutatja az
' 11 iihiíi.
Jfiilc eskü alatt tett írásos nyilatkozata így folytatódik: „Mindezeket a relik-
■I ii közel találtuk a fekükőzethez, talán egy lábnyira tőle. Mr. Neale kijelenti,
li"KS ivek a relikviák csakis akkor kerülhettek abba a helyzetbe amiben találtuk
11 1 műikor a hordalék lerakódott, s mielőtt a lávatető kialakult. Sem ott, sem a
közelben a leghalványabb nyomát sem találtuk
semmilyen term észetes hasadéknak, amin ke
resztül odakerülhetett volna." A Tuolomne m e
gyei Table Mountainben talált tárgyak, a fekü
kőzethez közeli hordalékban való elhelyezke
désük alapján. 33-55 millió évesek.
1898-ban William H. Holmes elhatározta,
hogy interjút készít Neale-lel. és 1899-ben a
következő összefoglalást tette közzé Neale val
lomásáról: „Az egyik bányász délben kijött
ebédelni, és a felügyelő-irodába egy kőm ozsa
rat és egy törött mozsártörőt hozott magával,
amelyekről azt mondta. hog\ az alagút legmé-
Ivebb részén ásták ki. úev 1500 lábnvira a bá
li nDrii l-.zt a mozsarat es * ..
. . . . . , ,, .. , nva szaiatol. Mr. Neale azt tanacso ta neki.
| t t 7 Miiöro( J. 11. Neale tarta lel * J
, I•1 1 1 1 >aalagútból, ami har- hoS>' amikor visszatér dolgozni, nézzen körül
ii.iiikitii (>3 - 5 5 millió é\es) más eszközök után is u g\a n az on a helyen. El
tilt .1. t. eken hatolt keresztül a válásainak megfelelően még két másikat talál-
i ,i i Mountain ( luolumne me- tak. egy kicsi ovális. 5-6 hüvelyk átmérőjű mó
lt i Kalifornia) alatt. zsarat. és egy lapos mozsárfélét ívagy tálat).
106 Az em beri fa j rejtélyes eredclÁ
amelynek 7-8 hüvelyk volt az átmérője. Ezek azóta eltűntek. Egy másik alku
lommal egy rakás obszidián pengét vagy lándzsahegyet találtak, szám szerim n
zenegyet, amelyeknek átlagosan 10 hüvelyk volt a hossza. Ezeket is a bányából
hozták a munkások.”
A jelentések eltérőek. Holmes azt mondta Neale-ről: ,,A velem való beszél
getés során nem állította, hogy a bányában lett volna, amikor a leleteket tal.il
ták.” Ezt úgy is lehet magyarázni, hogy Neale hazudott az eredeti kijelentési'
ben. De éppen az előbbi idézetekben, melyek Holmestól származnak, nem
Neale, hanem Holmes szavait olvashatjuk, aki ezt mondta: „Az ő [vagyis Neale |
állításaiból, melyeket leírtam a jegyzetfüzetembe akkor és a beszélgetést köve
tőén. a következő dolgok derültek ki.” Vitatható, hogy nagyobb bizalmat kell I
fektetnünk Holmesnak a Neale szavaiból összeállított közvetett összefoglalása
ba, mint Neale saját, közjegyző által hitelesített esküjébe, amit alá is írt. Jelenti*-,
az is, hogy nincs megerősítésünk Neale-től magától, hogy Holmes beszámolóin
a beszélgetésről hiteles volt-e.
Hogy Holmes hibázhatott, azt félreérthetetlenül jelzi egy későbbi interjú
amelyet William J. Sinclair készített Neale-lel 1902-ben. Neale megjegyzésen
összegezve Sinclair ezt írta: „Egy bizonyos bányász (Joe), aki nappali műszak
ban dolgozott a Montezuma-alagútban, egy kb. két hüvelyk vastag kőtálat h<>
zott. Joe-nak azt tanácsolták, hogy kutasson újabbak után a lelőhelyen. ... Mi
Neale az éjszakai műszakban dolgozott, és am ikor ásás közben egy gerenda
akart felállítani, előtűnt az egyik obszidián lándzsahegy. Annak az egynek a ki
vételével. amelyet Joe hozott elő. minden tárgyat személyesen Mr. Neale talált
s mindet ugyanakkor, egy kb. hat láb átmérőjű területen, az alagút szélén. A/
eszközök a hordalékban voltak, a fekükőzethez közel, s anyagokkal pl. fa
szénnel - keveredtek össze.” Ha minden vallomást megfelelően mérlegelünk
kitűnik, hogy maga Neale ment be a bányába és tárta fel a kőeszközöket az üle
dékben.
A Neale által talált obszidián lándzsahegyekről Holmes a következőt mond
ta: „Ugyanilyen fajta obszidián éleket szoktak találni (manapság és a múltban
is) aranyásó indiánok maradványai mellett a terület sírgödreiben. Ebből arra
lehet következtetni, hogy az eszközöket egy ilyen közeli temetkezési helyről
hozták Mr. Nealnak a bányászok.” Holmes azonban nem tudott rá bizonyítékot
felmutatni, hogy a bányászok valójában egy temetkezési helyen jutottak hozzá a
pengékhez.
Holmes egyszerűen azt mondta: „Hogyan került a tizenegy nagy lándzsa
hegy a bányába, vagy hogy egyáltalán a bányából származnak-e. ezek mind
olyan kérdések, melyek megválaszolása nem tartozik rám.”
Holmes módszerét használva bármely valaha is tett paleoantropológiai felfe
dezést hiteltelennek lehetne nyilvánítani: az ember egyszerűen csak úgy dönte
ne. nem hiszi el. hogy a bizonyítékokat a jelentésben foglaltak szerint találták.
ii i'iilcolilok és neolitok 107
t
n In ryi patak medréből származnak, meglehetősen valószínűtlennek látszik;
V in maradhatott meg rejtekén, egy halom ban tizenegy vékony, levélszerű
lld - ilyen körülm ények között; hogyan á 1Ihattak volna ellen ezek a törékeny
{
►•ii" ii).',ék az áramló víz hatásának: vagy hogyan tudott volna ilyen sok tőré
it i'Uit’c sértetlen maradni egy bányász csákányütései alatt, aki egy sötét
lliltftiib.m dolgozott?" Sokféle körülményt elképzelhetünk azonban, amelyek
>|r • ii ii licitek, hogy az eszközök lelőhelye sértetlen maradjon a harmadkori pa-
•i Iiében. Tegyük fel, hogy a harmadkori időkben egy kereskedőcsapat, mi-
• H I" n .‘i lhajózott a folyón, számos obszidián pengét elvesztett, melyeket előző-
bt Ifi savartak egy ruhadarabba, hogy megóvják őket. A pengecsomagot, mi-
M" i folyómeder alján lévő mély gödörbe süllyedt alá. ham arosan betakarta a
■ t.I tli k, és viszonylag sértetlenül maradt ott, amíg több tízmillió évvel később
' i ii, in fedezték. Az, hogy ezek az eszközök, hogyan maradhattak sértetlenek
ni 'i ill feltárták őket. nem okoz leküzdhetetlen nehézséget. Amint N eale észre-
iii ,i pengéket, minden bizonnyal arra is ügyelt, hogy épségben maradjanak.
■M i/ is lehet, hogy néhányat össze is tört közülük.
| ifoige F. Becker geológus egy értekezésében, melyet az Amerikai Földtani
• u i ,.ig előtt olvasott fel 1981-ben, azt állította: „Persze kielégítőbb lenne a
inra, hogyha én magam ástam volna ki az eszközöket, de nem látok sem-
I ni arra. hogy Mr. Neale állítása miért ne lenne ugyanolyan jó bizonyíték az
világ számára, mint amilyen az enyém volna. Ő éppen olyan alkalmas rá
ii, hogy felfedezzen egy hasadékot a felszínen, vagy ősi munkaeszközö-
I ' amiket egy bányász azonnal felismer és meglehetősen félve közelít hozzá.
• barnán feltételezhetik, hogy Mr. Neale munkása ásta el az eszközöket, de aki
«!t i a bányászathoz, az soha nem vetne fel ilyesmit. ... Az aranytartalmú hordalé-
I i flég nehéz ásni. nagyrészt robbantást igényel, és még egy nagyon ostoba fel-
ni \i'loi sem lehetne becsapni ekképpen. ... Rövidre fogva, az én véleményem
II hogy nem menekülhetünk el a végkövetkeztetéstől, hogy a Mr. Neal nyilat-
i n ai.íhan említett eszközök valóban a hordalék aljához közel bukkantak fel,
i" a"v«i/ódva a talajba, a hozzájuk tartozó kavicsokkal és az anyakőzettcl
NIlit.
I'.ai a/okat az eszközöket, amikről eddig beszéltünk, bányászok találták, van
i leírás egy kőeszközről, amit egy tudós talált meg a helyszínen. 1891-ben
F. Becker elmondta az Amerikai Földtani Társaságnak. hogy 1869 tava-
■ ni ( Iarence King geológus, a Survey o f the Fortieth Parallel elnöke egy kuta-
i< mai s/ervezett a Tuolumne megyei Table Mountainba. Talált egy kőből ké-
nil mozsártörőt. amely szilárdan be volt ágyazódva egy aranytartalmú hordá
it I üledékébe a ba/alttetö (latite) alatt. A üledék csak most tárult fel az. erózió
108 Az em beri Jaj rejtélyes eredem
által. Becker azt mondta: „Mr. King egészen biztos abban, hogy ez az eszköz i
helyén volt, és eredeti részét alkotta a hordaléknak, amelyben találták. Nehéz
képzelni kielégítőbb bizonyítékot az eszközök megjelenésére az aranytartalnui
jégkorszak előtti, bazalt alatti hordalékban.” Ebből a leírásból valamint a Tahi#
Mountain rétegének modern geológiai kormeghatározásából nyilvánvaló, ho"y
a tárgy több mint 9 millió éves.
Még Holmesnak is be kellett látnia, hogy King mozsártörőjével, melyei >
Smithsoni Intézet gyűjteményében helyeztek el. „nem lehet büntetlenül szem he
szállni.” Holmes nagyon alaposan átkutatta a lelőhelyet, és felfedezett néhair
modern indián étkezőkövet, amelyek szabadon feküdtek a felszínen. Azt moiul
ta: „Megpróbáltam kideríteni, vajon lehetséges-e, hogy egy ilyen tárgy beágvir
zódott a feltárt tufaüledékbe új vagy viszonylag új időkben, mert ilyen beágyn
zódást néha az is eredményezhet, hogy a szabad anyagok újra leülepednek vavjy
újra megszilárdulnak - de nem jutottam határozott eredményre.” Hogyli.i
Holmes a legkisebb egyértelmű bizonyítékát is felfedezte volna az ilyen megszi
lárdulásnak, akkor élt volna a lehetőséggel, hogy kétségeket ébresszen a Kim1
által talált mozsártörővei szemben.
Mivel azonban nem talált semmit, amivel lerombolhatta volna a jelentés In
telét. Holmes a végén már csak csodálkozott azon, „hogy Mr. King miért mii
lasztotta el közzétenni - miért nem adta át a világnak azt. amit méltán nevezhet
nénk a legfontosabb felfedezésnek, amit egy geológus valaha is tett az emben
faj történetével kapcsolatban, és hagyta, hogy csak huszonöt évvel később, l)r
Becker jóvoltából lásson napvilágot.” Becker viszont ezt írta jelentésében: „Ál
nyújtottam a felfedezéséről szóló beszámolót Mr. Kingnek, s ö jóváhagyta azt.”
J. D. Whitney szintén jelentett leleteket, amelyeket érintetlen vulkanikus ró
tegek alatt, de más helyen találtak, nem a Tuolumne megyei Table Mountain ba
zaltfedele alatt. Ezek között voltak kőeszközök, amelyeket aranytartalmú horda
lékokban találtak San Andreasnál Calaveras megyében. Spanish Creeknél I I
Dorado megyében és Cherokee-ben, Butte megyében.
tál ellentétben, nem szabad semmibe venni őket. mint elfogadásra méltatlan ii I
leütéseket, felfedezőiket pedig nem vethetji
-tjük alá megkülönböztető v áda skod j
titulálva \őket.
______________________ __ J I V tl. 1
■
A huszadik század első felének szellemi légköre azonban Holmes és S íik lan
nézeteit részesítette előnyben. A modern emberéhez hasonló harmadkori kör-./
közök? Hamarosan már kínos volt jelenteni és divatjamúlt volt pártfogásba von 6
ni őket; sokkal kényelmesebb volt megfeledkezni az egész ügyről. Manapság ni
ilyen nézetek annyira megvetették a lábukat, hogy azokat a felfedezéseket, aim \ régmúlt fejlett kultúráinak bizonyítékai
lyek csak egy kicsit is ellentmondanak az emberi őstörténetről alkotott uralkodó
nézeteknek, hatásosan elboronálják.
nek az anyaga nagyon hasonlított a bánya köveire. Ezen kívül pénzérméket, k.i I « li;ivol ították a lyen volt.
nagyon valószínű, hogy a civilizáció olyan szintjét érték el, ahol a művészeteket i ni 'oodie-bánvában (Mylnfield, Skócia), szilárdan beágyazódva az egyik ho-
már ismerték, megmunkálták a követ és oszlopokat formáltak belőle.’" n"l ko lömbbe. Dr. A. W. Medd a Brit Geológiai Szolgálat tagja 1985-ben írta
Ezek a sorok I 820-ban jelentek meg az A m erican Jo u rn a l o f Science-ben nekünk, hogy e homokkő devon kori, kb. 3 6 0 -4 0 8 millió év közötti.
ma azonban elég valószínűtlen, hogy ilyen riportot találnánk egy tudományos Hó w.kT híres skót fizikus volt. Ő alapította meg a T u d o m á n y Fejlődését Szol-
újságban. A tudósok egyszerűen nem veszik komolyan az ilyen felfedezéseket. ) ilo Brit Társaságot, és az optika területén tett fontos felfedezéseket.
\ I udomány Fejlődését Szolgáló Brit Társaság számára adott jelentésében
Mu vv'.ier azt állította: „A kingoodi bányában a kő egy kemény és egy lágy.
mos szubsztancia rétegeinek váltakozásából áll. amit úgy hívnak, hogy „till"
l i árból. homokból, kavicsból és kövekből álló rétegezetlen glaciális hordá
*A m érték eg y ség e k átszám ítá si m ó d ját lásd a k ö m \ veaen. it k i A váltakozó kőrétegek vastagsága 6 hüvelyktől egészen 6 lábnyi vastagsá-
I: em beri fa j rejtélyes en
Egy érdekes riport jelent meg 1844. június 22-én a londoni Times-ban: ,.N|i
hány nappal ezelőtt, miközben néhány munkásember egy sziklát bányászon 11
Tweedtől negyed mérföldnyire, nagyjából a Rutherford malom alatt, egy arain
fonalat fedeztek fel a köbe ágyazódva, nyolc láb mélységben." Dr. A. W. Medil
a Brit Geológiai Szolgálat munkatársa 1985-ben azt írta nekünk, hogy ez a U u
korai széntartalmú közetek korából való (vagyis 320 és 360 millió év közötti)
A M ASSACHUSETTS! D O R C HESTERBEN ,
P R E K A M B R IU M K O R I K Ő B E N TALÁ LT F É M V Á Z A
A következő riport „Egy elmúlt kor maradványai” címmel jelent meg a .S'c i
entific A m erican magazinban (1852. június 5.): „Néhány nappal ezelőtt halai
más robbantást hajtottak végre egy sziklában a Meeting House Hillnrl
Dorchesterben, nem messze Hall tiszteletes gyülekezeti házától. A robbantás lm
talmas mennyiségű követ vetett a felszínre, a darabok között volt tonnányi mér*
tű is. a töredékek minden irányba szétszóródtak. Ezek között találtak egy kii
részre tört fémedényt, amit a robbanás repesztett szét. A két részt összeillesztv<
harang alakú edényt kaptunk, amely 4,5 hüvelyk magas, 6,5 hüvelyk széles a/
alapjánál, 2,5 hüvelyk a tetejénél, a vastagsága pedig körülbelül egvnyolcad hti
velyk. Az edény teste színében cinkre emlékeztet, vagy valamilyen kevert fémív
melynek jórésze ezüst. Az oldalán hat virágcsokor van. gyönyörűen kirakva tis/
ta ezüsttel, az edény alsó részénél pedig egy szőlőinda vagy koszorú található,
szintén ezüsttel kirakva. A megmunkálás, a minta bevésése és a berakás míves
gonddal van elkészítve, egy ügyes szakember művészi munkájának köszönheti)
en. A különös és ismeretlen edényt a föld alól tizenöt lábnyi mélységből robban
tották ki, tömör kavicsos kőzetből. Jelenleg Mr. John Kettell tulajdonában van
Dr. J.V.C. Smith, aki nemrég utazott keletre, sok száz érdekes háztartási eszkö/l
vizsgált már meg. rajzokat is készített róluk, de sosem látott még semmit, ami
ehhez hasonlítana. Hozott egy pontos térbeli rajzot az edényről, ami ludomá-
mh tellett kultúráinak bizonyítékai
itt" Ii.i'.zilálható. Nincs kétség afelől, hogy ezt a különös tárgyat egy köböl
|h........ii ,ik ki, ahogy fentebb elmondtuk; de meg tudja-e vajon mondani ne-
|i •' m a/ professzor és a többi tudós, hogyan került oda? Érdemes lenne to-
il i "iilni az anyagot, mivel az eset során nem történt csalás."
| A 1i>ntific Am erican szerkesztői ironikusan megjegyezték: „A fentiek a
■IIImm /)(uiscript\)o\ származnak, és nem világos előttünk, hogy miért feltétele-
■ hogy Agassiz professzor alkalmasabb arra. hogy megfejtse, ho-
m 1• ttill oda a váza, mint John Doyle, a patkolókovács. Ez nem zoológiái, bo-
p i i ii ,i)’\ geológiai probléma, hanem egy olyan kérdés, ami az ősi fémvázával
A f r 1'.(dalban, melyet talán Tuba Káin. Dorchester első lakosa készített.”
\ I c.ycsült Államok Geológiai Szolgálatának jelenlegi térképe szerint a
t
' mi Dorchester környéki tömör, kavicsos kőzet - amelyet most Roxbury-
•ini .iiii iaitimnak hívnak - prekambrium korú, közel 600 millió éves. A je le n -
1 1 111 "Milotl számítások szerint bolygónkon az élet a prekambrium alatt kéz
ije 1 lalakiilni. A dorchester-i edény azonban olyan bizonyítékot jelent a
)4Aii ki a, amely vidéki fémművesség jelenlétére utal Észak-Amerikában, több
|.c a «>()() millió évvel Leif Ericson előtt.
T A R G Y A K EG Y IL L I N O I S l K U T B O L
rendjétől. Wilmot azl állította, hogy az érmeszerűséget 114 láb mélységben l#»l
dezték fel a kútban, nem pedig 125 láb mélységben.
A Winchell által megadott rétegsorrend alapján az Illinois Állami G eoló iílH
Szolgálat megbecsülte a 114 láb mélyen fekvő üledékek korát. A yarmouili I
interglaciális (jégkorszakok közötti) üledék korát valahol a 200 000-400 mill
évvel ezelőtti időintervallumba helyezték.
W. E. Dubois azt mondta, hogy az érme alakja ..sokszögű, mely a kerekM
közelít5', elnagyolt figurákat ábrázol, két oldalán pedig vésetek láthatók. A vr.i®
tek nyelvét Dubois nem ismerte fel. és ez az érmeszerű dolog minden más | f l
mert érmétől különbözött.
Dubois megállapította, hogy az érmeszeü tárgyat gépesített műhelyben kiM
szítették. Az egyenletes vastagság láttán azt mondta, hogy „az érme bizony.mi
egy hengermalmon ment át. és ha az ősi indiánoknak volt ilyen szerkezete, al
kor minden bizonnyal történelem előttinek kellett lennie.1' Az érmét minden In
zonnyal ollóval vagy vésővel vágták ki, az éles széleket pedig lereszeltél
mondta Dubois.
A fentebb leírt érmeféle egy olyan civilizáció létezésére utal, amely legalíiMi
200 000 évvel ezelőtt létezett Észak-Amerikában. Olyan lényekről, akik elég in
telligensek ahhoz, hogy érméket készítsenek és használjanak ( Homo sapiens .viffl
piens), manapság általában nem gondoljuk, hogy 100 000 évnél régebben éllel
volna. Az általános nézetek szerint fémérméket először Kis-Ázsiában használ
tak, az i.e. nyolcadik században.
Moffit arról is beszámolt, hogy más leleteket is találtak Illinoisban, a kö/eli
Whiteside megyében. 120 láb mélyen a munkások felfedeztek egy „nagy vörnv i
réz gyűrűt vagy karikát, azokhoz hasonlót, melyeket ma is használnak a hajóm
bocokon... Egy olyan tárgyat is találtak, ami egy hajóhorgonyhoz hasonlítón "
Mr. Moffin hozzátette: „Sok maradványt találtak kisebb mélységekben. Vasból
készült lándzsa alakú fejszét, melyre 40 láb mélyen bukkantak, agyagba ágyi
zódva; sok helyütt kősípokat és kerámiát ástak elő 10 és 50 láb között váltako/rt
mélységekből.” 1984 szeptemberében az Illinois Állami Geológiai Szolgáim
megírta nekünk, hogy a Whiteside megyei, 120 láb mélységű üledékek kora na
gyón változó. Néhol 120 láb mélyen 50 000 éves üledékek bukkannak fel. mi"
más helyeken felszín alatti. 410 millió éves szilur alapkőzetre lelhetünk.
fiim llJej/ett kultúráinak bizonyítékai 119
ID A H O : A G Y A G F IG U R A N A M P Á B Ó L
Mi'h /is láthatóan olyan privilégiummal bír. hogy minden olyan bizonyítékot.
Amu ellentétben áll vele, automatikusan elutasítanak. Bár Holmes kétségbe von-
1' lioi'N azok a lények, amelyek képesek voltak arra, hogy elkészítsék a nampai
i" mái. ugyanabban az időben létezhettek, mint a primitív jávai majomember,
látjuk manapság, hogy Afrikában, a technológiai fejlettség különböző
I Mijein álló emberek együtt létezhetnek a gorillákkal és a csimpánzokkal.
Holmes ennél is tovább ment és kijelentette: ,.A kaliforniai aranytartalmú
k isii .hordalék-leletekhez hasonlóan, igazi értékét tekintve, ez a példány is az
nkai neolitikumi kultúra őstörténetét támasztja alá, olyannyira, hogy haboz
nunk kell, elfogadjuk-e további megerősítés nélkül. Még ha felszínre is h o z t á k -
•ilmuyan a jelentésben áll -, akkor is fennáll annak a lehetősége, hogy ez nem a
i • .1 alatti réteg eredeti tartalma. N em lehetetlen, hogy egy ilyen jellem zőkkel
t mlclkező tárgy a lávarétegen áthatoló vízfolyamon vagy hasadékon át került
Hd i .1 felszínről, és földalatti vizek segítségével, futóhomok szállította arra a
Im I ie amelyet a fúró elért.” Érdekes tapasztalatokat szerezhetünk, ha m egnéz
ni! hogy milyen messzire elmegy egy olyan tudós, mint Holmes, annak érdeké-
1 'I hogy megmagyarázzon egy olyan leletet, ami nem tetszik neki. Azonban
*' /lien kell tartanunk, hogy ezzel a módszerrel bármilyen más bizonyítékot -
!<• !• erlve az evolúciós teória alátámasztását szolgáló jelenlegi leleteket - szín
it n lehetne másképpen magyarázni.
\ feltételezés egyik indokát, mely szerint a nampai alakot indiánok készítet-
■ l i közelmúltban, majd valahogy utat törve magának, lecsúszott a felszínről,
tl.iliol Holmes eme állításában lehet megtalálni: „Figyelem reméltó azonban,
Imes akár nyugaton, a Csendes-óceán partján, akár délen, a Puebló térségben,
nt Inv olyan emberi alakot formázó művészeti alkotást találni, amely művészi
ítii kei és jellegzetességeit tekintve hasonlítana e figurára."
Nebraska állam Om aha városában a D aily News 1897. április 2-i kiadása
cikket közölt „Karcolt kő egy bánya mélyén” címmel, amely egy tárgyat írt le.
amit Iowában, egy Webster City közeli bányában találtak. A cikk így szólt: ,.A
mai napon, a Lehigh-i szénbányában. 130 láb mélységben egy bányász rejtélyes
követ talált. Nem tudta mire vélni, mit keres a tárgy egy szénbánya alján. A kő
sötétszürke színű, nagyjából két láb hosszú, egy láb széles, vastagsága pedig
négy láb. Nagyon kemény felszínén vonalakat húztak olyan szögben, hogy azok
tökéletes rombuszokat alkottak. Minden rombusz közepén egy öregember elég
jó arcképe található, akinek egy furcsa bemetszés van a homlokán, ami minden
képen megjelenik. Mindegyik kép rendkívüli módon hasonlít egymásra. Kettő
kivételével minden arc jobbra néz. A felmerülő kérdésre, hogy a kő hogyan ke
rült ebbe a helyzetbe a homokkőréteg alá, 130 láb mélységbe a bányászok
meg sem próbálnak válaszolni. Biztosak benne, hogy ott. ahol a követ találták,
még soha senki nem bolygatta meg a földet.” Az lovva Állam Történeti Intézeté
hez és az lowai Egyetem Régészeti Irodájához intézett kérdések semmi újat
nem hoztak napvilágra. A lehigh-i szén feltehetően a karbonkorból származik.
ii milt fejlett kultúráinak bizonyítékai
l •> l‘> január 10-én Robert Nordling egy vaskehelyről készüli fényképet kiil-
1 n l imik L. Marshnak. a Michigan államban lévő Berrien Springs egyetemére,
»c Knclrcws University-be. Nordling azt írta: ..Meglátogattam egy barátom mú-
1 1 1 1 1 1 idi I szak-Missouriban. Az ö érdekességei között szerepelt az a vascsésze,
C IP Ő T A L P NE VADÁBÓL
I‘>22 október 8-án a Wn- York Sunday Am erican című lap A m erican Weekly
melléklete egy jelentőségteljes cikkel hozott le a következő címmel: ..A megkö-
u '.alett. 5 millió éves cipötalp rejtélye". A cikk szerzője. Dr. W. II. Ballou íg\
ni ,,Nemrégiben, miközben a nevadai kövületeket vizsgáltam, kísérőm, John T.
Im ul a tekintélyes bányamérnök és geológus hirtelen megállt, és csodálkozva
mcralt egy kőre. ami a lába előtt feküdt. A szikla egyik darabján lenyomatat Iá
iul! ami szakasztott úgv nézett ki. mint eg\ emberi lábinom! |6.6. ábra]
124 Az em beri fa j rejtélyes emlcH
TÖ M B FA L EG Y O K L A H O M A I BÁNYÁBAN
F É M C S Ö V E K F R A N C IA O R S Z Á G I M É S Z K Ő B E N
lenyűgöz a társadalmunk
tagjaiban mutatkozó fogé
konyság arra, hogy szándé
kosan vagy anélkül becsap
ják és agymossák őket a m é
dián vagy egyes vezetőkön
keresztül.”
Ez az evolúciópárti bio
lógus bevallotta, hogy m ie
lőtt ítéletet hozott volna, nem
ismerte meg a „tényeket és a
kézzelfogható bizonyítéko
kat” , amelyek Meister szan
dál-lenyomatával kapcsola
tosak. így ő is vétkes ugyan
abban a bűnben, amivel a te
remtésben hívőket vádolta.
Mi nem feltétlenül tekintjük
hitelesnek a Meister-féle le
nyomatat, de hiszünk benne, 6-8- ábra Balra: egy cipőszerű lenyomat, amii
ho«y a saját értéke nem pe- William Meister talált kambrium kori agyagpalában.
dig merev előítéletek alapján f ,,tcloPe SPrinS "lelle“ - Utah 4llamba" <saJát «">
,,, , . kép). Ha igazi, akkor a cipőlenyomat több mint 505
6 6 nij 0 millió éves. Jobbra: fehérrel körberajzolva, a Meis
William Lee Stokes, a ter-lábnyom nem tér el egy modem cipő alakjától,
utahi egyetem geológusa és
biológusa röviddel a felfede
zés után megvizsgálta a Meister-Ienyomatot. Stokes így nyilatkozott: „Miután
láttam a példányt, elm agyaráztam Mr. Meisternek, hogy miért nem tudom e/l
lábnyomként elfogadni, és hogy a geológusok általában miért nem fogják elfo
gadni. Végülis mi egy igazi lábnyomtól olyan lenyomatot várunk, amely a jobb
és a bal lábnyomot is mutatja, egymáshoz közel, ugyanakkora méretben, amim
szabályosan egy irányba haladnak. Ez most a legfontosabb: itt nem találták me;.',
a lábnyom párját. Nem tudok olyan esetről, ahol egy egymagában álló lenyoma
tat igazi lábnyomként fogadtak volna el és tudományos újságokban jelentettek
volna meg, bármennyire szépen is maradt fenn.” A Scientific A m erican 1969-
ben megjelent cikkében azonban H. de Lumley egy egymagában álló, embersze-
rü láblenyomatot jelentett a Dél-Franciaországi Terra Amata lelőhely középső
pleisztocénből származó lakóhelyéről.
Stokes azt is megállapítja, hogy „egy igazi lábnyomnak annak a puha anyag
nak az elmozdulását vagy félrepréselődését is mutatnia kell, amibe a láb bele-
■Hl "mii fejlett kultúráinak bizonyítékai 129
C
m 1 1 11 1 <>i részén három párhuzamos véset fut körbe. Még ha el is fogadnánk,
g! . .1 ivömb egy összekeményedett limonit, akkor is tekintetbe kellene ven-
E
H.ll ,1 11,’í rom párhuzamos vésetet. Elfogadható természetes magyarázat hiányá
ul i bizonyíték talány marad, nyitva hagyva azt a lehetőséget, hogy a dél-afri-
K milliárd éves ásványi üledékben talált vésett gömböket értelmes lények
Rendellenes emberi csontvázmaradványok
Itt*)1), december 1-jén Ernest Volk, aki a Harvard Egyetemen dolgozott mint
■iVabody Archeológiái és Etnológiai Múzeum gyűjtője, egy emberi combcson-
ihi ledezett fel a New Jersey-i Trenton városában, egy frissen kiásott vasútvona
lon .1 I lancock Avenue-tól délre. A combcsont egy kis párkányon feküdt, 91 hü-
■I kre a felszín alatt. Volk kijelentette: ..Úgy négy hüvelyknyire a csont felett
>i'\ a csont hosszával körülbelül megegyező üreg látszott, ahonnan az nyilván-
\ iloan kiesett." Volk lefényképezte az emberi combcsontot, és elmondta, hogy a
li li i fölött közvetlenül elhelyezkedő, illetve a két végét körülvevő réteg jókora
i ivolságra érintetlen volt. Elm ondása szerint a csont teljesen megkövült. Két
m k r i koponyadarabot is találtak ugyanabban a rétegben.
I gy 1987. július 30-án írott levelében Ron Witte, a New Jersey-i Földmérési
111 \atal munkatársa elmondta, hogy a réteg, amelyből a trentoni combcsont és a
I (iponyatöredékek származtak, a Sangamon interglaciálisra tehető, és körülbelül
10/ 000 éves. Az elfogadott nézet szerint a modern em ber 100 000 évvel ez-
i Imi Kint fel Afrika déli részén, s legfeljebb 30 000 éve vándorolt át Amerikába.
1X99. december 7-én Volk visszatért a vasúti vágáshoz, es 24 lábnyira nvu-
i'iiiia áltól a helvszíntöl. ahol a megkövesedett combcsontot találta, ugyanabban
a rétegben két emberi koponyatöredékre akadt. A leletek fölött, illetve kéloliliill
közvetlenül elhelyezkedő réteg jókora távolságra érintetlen volt.
Lesüllyedhettek-e vajon ezek az emberi csontok a felső rétegekből? Volk 1 1
mutatott, hogy a felső rétegek vörösek és sárgák voltak, az emberi csontol
azonban ..fehérek és mészkövesek", a fehér homokrétegnek megfelelően
amelyben megtalálták őket.
Mivel a trentoni combcsont olyan volt. mint a modern embereké, A id
Hrdlicka. a Smithsoni Intézet munkatársa úgy vélte, kora nem lehet ívt'i
Elképzelése szerint egy igazi, ősi emberi combcsontnak primitív vonásokat kel
lett volna mutatnia, ezért a trentoni combcsontról szólva így vélekedett: ,.E ptíl
dány ősi voltának kizárólag a geológiai bizonyítékon kell alapulnia.'’ A geolóri
ai bizonyítékkal kapcsolatban azonban semmi baj nem volt.
A XIX. század végén és a XX. század elején Európában számos ember
csontvázmaradványt találtak középső pleisztocén formációkban. Ezen felfedi’
zések között voltak a Galley Hill-i, Moulin Quignon-i. clichv-i. La Denise-i r.
ipswichi leletek. E csontok valódi kora máig bizonytalan. A teljesség kedvéért
mindenesetre ezeket is belefoglaltuk munkánkba. A csontvázak középső pleis/
tocén rétegekben való jelenléte magyarázható egy későbbi intruzív temetéssel
téves adatközléssel, vagy csalással. Mindezek ellenére jó okunk van feltételezni
hogy a csontvázak valóban középső pleisztocén korúak. A következőkben rövi
den áttekintjük a figyelemreméltóbb eseteket.
A G A L L E Y H IL L -I C SO N T V Á Z
A M O U L IN Q U IG N O N -I Á L L K A P O C S
l | | \ i hogy régi, megkövesedett fogak esetében nem ritka, hogy igen jó álla-
pilhiin maradnak fenn.
i enkíviil a Moulin Quignon-i állkapcson elszíneződés mutatkozott, „ami
B>U/iiimck bizonyult, és könnyen le lehetett kaparni a csont egy részéről” .
i ck ezt a csalás biztos je lén e k tekintették. De a brit antropológus, Sir
^iilmi Keith később úgy nyilatkozott, hogy az állkapocsnak ez a vonása „mit
It-m \on le hitelességéből'’.
I K(n májusában a brit geológusok francia kollégáikkal Párizsban találkoz
o l In>j'\ az állkapocs státusza felől döntsenek. A bizottság egyértelműen az áll-
I i | " 1 hitelessége mellett foglalt állást, két brit tag tartózkodása ellenére. Ezt
fci ' • lóén azonban a bizottság brit része ismét a Moulin Quignon-i állkapocs el
it •< lonhilt, s végül a legtöbb tudóst sikerült saját oldalukra állítani.
\ francia antropológusok - mondta Keith - továbbra is hittek az állkapocs
Iliid' b ég é b en , egészen úgy 1880 és 1890 közöttig, amikortól viszont már ki
ll ti i.ik az ősemberrel kapcsolatos leletek listájából. A Moulin Quignon-i álI-
!>ii|" '.ni ma már egyértelműen értéktelen maradványnak tartják. Láthatjuk, hogy
|| li •L sre ítéltetése akkor kezdődött, am ikor megszilárdult az a nézet, hogy a
• uulcr-völgyi ősember a modern fajok evolúciójának pleisztocén fázisát kép-
i i li Í z a vélemény, ahogy láttuk, többé m á r nem tartható."
vliís szóval, azok a tudósok, akik hittek abban, hogy a Neander-völgyiek a
//.>///#> sapiens közvetlen ősei. nem tudták hova tenni a Moulin Quignon-i ál 1-
i i|m n i . hiszen ez azt jelentette volna, hogy léteztek anatómiailag modern em-
•. •i I ,i Neander-völgyiek előtt is. Ma m ár divatjamúlt az a nézet, hogy a
N' .nulei-völgy iek a modern ember közvetlen ősei voltak, de ez önmagában még
■ ni elég az abbevi 1le-i állkapocs elfogadásához, amely, ha hiteles, akkor több
100 000 éves lenne.
\ jelenleg rendelkezésünkre álló információból nehéz határozott véleményt
•ill'nini a Moulin Quignon-i állkapocs hitelességével kapcsolatban. Még akkor
i I l i elfogadjuk, hogy az állkapocs és a vele együtt talált számos kovaköeszköz
M O U L IN Q U IG N O N MA
A C L IC H Y -I C SO N TV Á Z
A LA D E N IS E -I K O P O N Y A T Ö R E D É K E K
AZ IP S W IC H 1 C SO N T V Á Z
l‘)l l-ben J. Keid M oir egy anatóm iailag modern em beri csontvázat fedezett
ti l jégkorszaki agyagpalarétcgbe ágyazódva, a kelet-angliai Ipswich közelében.
itiMi m ásodlagos jelentés elolvasása után m egtudtuk, hogy J. Keid M oir idővel
iin "i'ondolta magát a csontvázzal kapcsolatban, és kijelentette, hogy az nem ré-
i I /.ért úg\ gondoltuk, hogy nem vesszük bele ebbe a könyvbe. A további
m o m o /ás során azonban felmerült annak a lehetősége, hogy az ipswichi csont-
1a / esetleg nagyon régi is lehet.
A csontvázat 1.38 m mélyen találták, s/iklaagyag- és jégkorszaki homoki é-
140 íz em beri f a j rejtélyes eredt
teg között. Ezen üledékek akár 400 000 évesek is lehettek. M oir számolt
hogy a csontváz egy nem tűi régi tem etés eredm ényeképp is odakerülheloll
ezért gondosan ellenőrizte a két réteg érintetlen voltát, am elyben, és amely itl.iii
a csontváz feküdt. Ami a csontok állapotát illeti. Sir A rthur Keith szerint nwU
jégkorszaki hom okrétegekben talált, pleisztocén korabeli állati kövületekéin1/
volt hasonló.
A felfedezés azonban heves ellenkezést váltott ki. Keith írásában megjegv / 1
hogy ha a csontváz olyan primitív lett volna, mint a neander-völgyi ősember, .ik
kor senki sem vonta volna kétségbe, hogy kora m egegyezik a sziklaagyagc\.il
..Azon előfeltételezés alapján, hogy a modern típusú em ber eredetét tekintve I*
modern - mondta - ezektől a példányoktól m egtagadják az ősiséget.”
Az ellenállás dacára M oir kezdetben ragaszkodott vélem ényéhez, miszel ml
az ipswichi csontváz valóban idős. Mi késztette később mégis arra. hogy mer
változtassa álláspontját? Talált a közelben, ugyanabban a m élységben néhány
kőeszközt is, amelyek az aurignaci korszakból szárm azó eszközökre hasonlítói
tak. am elyeknek korát 30 000 évesre becsülik. Ebből azt a következtetést vonla
le. hogy a csontváz feletti sziklaagyagréteg ebben az időben képződött az eredő
ti sziklaagyagüiedék iszapszerü m aradványaiból, amely sok százezer évvel ko
rábban keletkezett.
M oir állításában semmi olyat nem találunk, ami miatt el kellene fogadnunk
hogy a csontváz nem túl régi, csak m integy 30 000 éves. Az európai aurignai
korból származó eszközökhöz hasonló kifinom ult kőeszközök az egész világon
kerülnek elő a legkülönbözőbb időkben. Az 1960-as években ilyen eszközöket
találtak Hueyatlaconál, M exikóban, egy olyan rétegben, am elyet az uránizotó
pos korm eghatározás 200 000 évesre datált. A XIX. század során fejlett kőtál
gyak kerültek elő a kaliforniai aranybányákból, olyan kavicshordalékból, amels
akár eocén korú is lehet. Éppen ezért nem tudunk egyetérteni M oir-ral abban,
hogy a kifinom ult eszközök felfedezése az ipswichi csontvázzal azonos réteg
ben elegendő ok arra. hogy átértelm ezzük a lelőhely sztratigráfiáját. ily módon
hozva összhangba a csontváz korát az eszközök feltételezett korával.
Ezenkívül M oir nem tám asztotta alá geológiai érvekkel következtetését, va
gyis hogy a sziklaagyag nem rég leülepedett iszapból keletkezett volna. Ezért a
legegyszerűbb hipotézis az. hogy valóban egy érintetlen jégkorszakbeli szikla
agyagrétegről van szó. ahogy M oir eredeti jelentésében szerepelt, s ahogy azt a
Brit Geológiai Szolgálat a terület részletes térképén fel is jegyezte.
A jégkorszaki homok, amelyben az ipswichi csontvázat találták, minden bi
zonnyal az angliai jégkorszak kezdete és a H oxniai-interglaciális közötti idő
szakban rakódott le. azaz kb. 330 000-400 000 évvel ezelőtt. így az ipswichi
csontváz korát 330 000-400 000 év közöttire tehetjük.
Egyes szaktekintélyek a Mindéi (vagy kelet-angliai) jégkorszak kezdetéi
600 000 évvel ezelőttre teszik, s eszerint az ipswichi csontváz is ilyen korú lenne
Ir»»i Henes em beri c.sonivázmaracfvúnyok 141
T E R R A AM ATA
A BU EN O S A IR E S -I K O PO N Y A
I gy, az anatóm iailag modern em ber igen korai jelenlétét erősen alátám asztó
11 Argentínából szárm azik. 1896-ban. egy Buenos Aires-i szárazdokk ásásán
I*•11 1o /ó munkások em beri koponyát találtak (7.1. ábra). A gödör alján egy kor-
ii uis-lapát üregéből em elték ki, miután áttörtek egy /c ic á n a k nevezett kemény,
iné'./kőszerű réteget. A szint, ahol a koponyát találták, a La Plata folyó m edre
ilnli 11 méterre feküdt.
A munkások odaadták a koponyát Mr. Junornak, a felügyelőnek, aki a Bue-
Aires-i kikötő közm unka-részlegének egyik vezetője volt. A koponyáról
i/iilo információ Mr. Edward Marsh Sim psonon. a Buenos Aires-i kikötő építé-
• n szerződtetett vállalat egyik m érnökén keresztül ju to tt el F lorentino
\ini'tíhino argentin paleontológushoz. A m eghino szerint a korm ánylapát gödré-
liiil kiem elt koponya a Homo sapiens egy pliocén elő d jéh ez tarto zo tt, akit
/ Uprothomo p /a te n sisn e k nevezett el. A Sm ithsoni Intézet m unkatársa. Ales
142 A z em beri fa j rejtélyes eredi1
D É L -A M E R IK A I H O M O E R E C T U S ?
M ielőtt továbbm ennénk, nézzünk meg egy másik dél-am erikai leletet, amely
általánosságban az em beri evolúcióval kapcsolatos jelen leg i gondolkodásnak
mond ellent, konkrétan pedig az Újvilág benépesedéséről fennálló nézeteknek.
mi /Aties emberi csontvúzmaradványok 143
1■■Mi ben egy kanadai archeológus. Alan Lyle Bryan egy brazil múzeum ban
<•■ esedetl koponyatetőre lett figyelmes, am elynek igen vastag fala és kivé
lt ■ii erős. Homo erectusra em lékeztető hom lokeresze volt. A koponyatető a
!«m- ili,n l.agoa Santa nevű vidék egyik barlangjából szárm azott. A m ikor Bryan
É I m i “ H \ atetőről készült fényképeket m utatott néhány am erikai fizikai antropo-
• i.il azok nem hitték el, hogy a lelet A m erikából szárm azhat, s feltételez-
H i lini'v vagy csalásról, vagy öntvényről, esetleg az O világból valahogy a
Wh m i .1 Ital vizsgált brazil gyűjtem énybe került koponyatetőről van szó. Bryan
|ln .illiiotta, hogy ő és felesége, aki szintén látta a koponyatetőt, bőséges ta-
' dallal rendelkeznek megkövült em beri csontokról, és m indketten egészen
l.i .als abban, hogy ez a koponyatető nem lehetett csalás vagy öntvény. Való
di ti irym értékben fosszilizálódott em beri koponyatetőről volt szó. Azt. hogy a
I 'i M.i Santa-i koponyatető nem óvilági lelet volt, amely véletlenül került a bra-
fil íi|icm énybe, alátám asztotta az a tény - így Bryan hogy szám os fontos
Hm i* lében különbözött a jó l ismert óvilági koponyáktól.
I mi jelentősége a L agoa Santa-i koponyatetőnek? Homo erectus vonások
éul i1mlelkező hominidák jelenléte B razíliában, a múltban bármikor, igazán na-
nagyon rendhagyó. A paleoantropológusok által elfogadott nézet az, hogy
i- uiieiikai kontinensre m ár csak anatóm iailag modern em berek vándoroltak
l»* A ludomány m ódszertana lehetővé teszi a nézetek változását, de a Homo
ph iiiv újvilági jelenlétét megengedő változás forradalm i lenne.
•\ I agoa Santa-i koponyatető rejtélyes m ódon eltűnt a brazíliai múzeum ból,
an Bryan m egvizsgálta azt. Egy fontos csontváz, am elyet Hans Reck fede-
'I lel az O lduvai-szakadéknái, szintén eltűnt egy múzeum ból. Bryan és Reck
ii« ile/.éseinek esetében legalább lehetőségünk volt arra, hogy halljunk ezekről,
luii eltűntek volna, de fennáll a gyanú, hogy más leletek azért kerülték el a
lii1 elmünket, mert a m úzeum ban rossz helyre tették, vagy m indenféle bejelen
ti . nélkül egyszerűen eltüntették őket.
A FO X H A LLI Á LLK A PO CS
B H . iim //<>hí így írt: „A m ikor egy korallzátony partján kagylók után kutattam ,
| é i i* va felső része került a kezem be, am ely az erre a form ációra jellem ző
■ 9 t< "l'l agyagba kövesedett koraildarabokkal volt tele. M eglepődve folytat-
p i n i i*i esést, és a koponya felső része mellett találtam is más. a m ellkasból és
jtt*i 1'"okból szárm azó csontokat, am elyek nyilvánvalóan az em beri faj egy
■fi l or nho/ tartoztak.”
1 i Almi Az olaszországi Castenedolo mellett található Colle de Vento e részlete az. itt
• 1ili ••niheri csontvázmaradványok általános sztratigráfiai helyzetét mulatja. (1) Az em-
1 uilletek, melyeket G. Raggazzoni geológus talált 1860-ban. e g y korall- és kagyló-
I hevertek, egy olyan helyen, amit középső pliocén kori kék agyag borított, amit
||«i 'UH a hegytetőről alámosolt vörös agyag (/érretto) takart. (2) 1880. január 2-án és ja-
ii>ii 1' én. újabb emberi kövületeket. méghozzá három cgyedet (cg\ férlit és két gyere-
1>ii i.iliillak kb. 15 métern\ire az 1860-as lelőhelytől. A csontok eg\ koraiIrélegen fe-
iiillck s kei méter vastag pliocén kori kék agyag borította őket, efölött pedig ferretio
*M" . lélege húzódott. (3) 1880. február 16-án egy nő csontjait találták meg egy méter-
ii i mel\ségben. kék agyagban, ami fölött eg> sárga homokréteg és egy élénkvörös
u n -réteg helyezkedett el. Ragazzoni mindhárom esetben temetés nyomait kereste,
u . mim ilyet nem talált.
146 Az emberijei) rejtélyes eredén
kor az nem pontosan ugyanúgy töltődött volna fel. ahogy előtte volt. A felsóM*
felszíni rétegekből szárm azó agyag, amely erős vörös színéről ismerhető fel, I"
lekeveredett volna. A z ilyen elszíneződés és a rétegek m egbolygatása nem 11
riilte volna el még egy közönséges em ber figyelmét sem, egy képzett geológus
ról nem is beszélve." Sergi azt is megjegyezte, hogy a szinte teljes női csontvii
kivételével a legtöbb csont szétszóródott a kék agyag alatt elhelyezkedő kagylul
és korallok között, akár egy lapos felületen. Ez alátám asztotta azt a n é/cin
hogy a testek a sekély tengerfenéken kerültek nyugalmi állapotba. Amikor a len
tek elrothadtak, a csontokat a víz m ozgása szétszórta. „A szinte hiánytalan nrtl
csontvázat -- mondta - nem szokásos tem etésre utaló helyzetben találták, ham ui
hason fekve.'’
Sergi meg volt győződve arról, hogy a castenedoloi csontvázak olyan einbc
rek maradványai voltak, akik a harmadkor pliocén korszakában éltek. Mások m
gatív véleményéről ezt mondta: ..Az a tendencia, hogy teoretikusan előre kialaki
tott vélemények okán elutasítunk bármilyen felfedezést, amely az em ber harmati
időszakbeli jelenlétét dem onstrálhatná, úgy hiszem, egyfajta tudom ányos élőik
let. A term észettudom ányt meg kell szabadítani ezektől az előítéletektől.”
Ezt az előítéletet azonban nem küszöbölték ki. még ma is létezik. Sergi a/l
írta: „Egy önkényes, tudom ányos előítélet segítségével - nevezzék, amim)
akarják - minden pliocén kori emberi m aradvány felfedezését megfosztották In
telétől.”
Nem Sergi volt az egyetlen, aki elfogadta Ragazzoni castenedoloi felfede/e
seit. Armand de Quatrefages, akinek a neve már ismerős a kőeszközökről szól*•
fejezetből, szintén hitt ezekben. A női csontvázzal kapcsolatban így írt Emberi
fajok (Races H um aines) című könyvében: „Nincs komoly okunk kétségbe vonni
M. Ragazzoni felfedezését, és ha egy negyedidőszakbeli üledékben találta vol
na, akkor még csak eszébe sem jutott volna senkinek, hogy kétségbe vonja hite
lességét. Semmit sem lehet tehát felhozni ellene, csakis a priori, elméleti ellen
vetéseket.”
1889-ben egy újabb emberi csontvázat fedeztek fel Castenedolonál. Ez nénn
zavarodottságot keltett az 1880-as felfedezésekkel kapcsolatban.
Ragazzoni meghívta G. Sergit és A. Isseit, hogy vizsgálják meg az új csőm
vázat, am it egy ősi osztrigaágyban találtak. Sergi jelentése szerint mind ő, mind
Issei azon a vélem ényen voltak, hogy ez az újabb. J 889-es lelet egy újonnan
történt behatolás a pliocén rétegekbe, mivel a szinte érintetlen csontváz a hátán
feküdt az osztrigaréteg egyik hasadékában. és temetés jeleit mutatta.
Issei azonban addig ment értekezésében, hogy az 1880-as felfedezéseket r.
újonnan történt tem etéseknek m inősítette. Egyik lábjegyzetében azt állította
hogy Sergi egyetértett vele abban, hogy a Castenedolonál talált csontvázak egvi
ke sem pliocén korú. A tudományos közösség számára úg\ tűnt. ez végre pontul
tett a vita végére.
'»»i/. Ih‘iie.s em beri csoM vcizmaradványok 149
>*i i’i azonban később kijelentette, hogy Issei tévedett. Annak ellenére, hogy
IKK1) l-s csontvázat újkorinak tartotta, soha sem adta fel m eggyőződését, mi
ni i mi ,iz I 880-as csontok pliocének. De a kár már m egtörtént, Sergi pedig nem
III illa az újabb csatát, hogy rehabilitálja az 1880-as felfedezéseket. Ezután a
i iciicdoloi leletekkel kapcsolatos szokásos reakció az elh allg atás vagy a ne-
1.1 1 1 ■i■ssé tétel lett.
A i nstenedoloi leletekkel kapcsolatos becstelen bánásm ód jó p éld áját talál-
■ I K. A. S. M acalister professzor 1921-ben íródott könyvében, m elynek cí-
I európai archeológia kézikönyve. M acalister elfogadta, hogy a castene-
jpim leleteket, „bárm inek is véljük őket, kom olyan kell v en n i.” M egjegyezte.
Mii' . i zeket ..hozzáértő geológus, Ragazzoni tárta fel, és egy hozzáértő an até
ma Sergi vizsgálta meg". Pliocén korukat m égsem tudta elfogadni. A kényel-
ini ili n lényekkel szem benézve M acalister kijelentette: „Kell, hogy legyen benne
• hiba." Először is, anatóm iailag m indegyik csont modern. „Ha ezek tény-
Ify ililioz a réteghez tartoztak, am elyben m egtalálták őket - írta akkor ez az
►"lm ió számára egy különlegesen hosszú m élypontot jelentene. Sokkal valószí-
•iiil'li hogy valami hibádzik a megfigyelésekkel kapcsolatban.” M acalister szerint
M ibbii ,,a pliocén dátum elfogadása a castenedoloi csontvázak esetében olyan
i megoldhatatlan problém át okozna, hogy aligha habozhatunk, hogy eldöntsük:
u- adjuk vagy elutasítjuk hitelességüket” . íme, ismét egy evolúcióval kapcsola-
rli'ire kialakított vélemény, ami arra készteti a tudóst, hogy elutasítsa a csont-
* i állal nyújtott bizony ítékot, amely egyébként jó minőségűnek tekinthető.
M acalister Isseit idézte, hogy lejárassa az összes castenedoloi leletet, bál
in-,! I 1889-es jelen tése valójában csak az 1889-es csontvázról nyilatkozott így.
' ■lilául M acalister m inden castenedoloi leletre utalva azt írta: „A csontok és
•I helyzetének vizsgálata, amit a genfi Issei végzett, feltárta azt a tényt, hogy
i ii leg tele volt tengeri üledékkel, és hogy minden szilárd alkotórészük, az em-
b ' i csontokat kivéve, tengeri lerakódásra utalt.” Igaz. Issei jelen tése szerint az
i '■ ben felfedezett csontváz darabjai sim ák voltak és nem volt rajtuk rájukra-
kmloll üledék, ugyanezt nem lehetett elm ondani a korábbi felfedezésekről, ame-
1 ■kiöl mind Ragazzoni, mind Sergi állította, hogy kék pliocén agyag, valam int
| \U In és koralldarabok borították őket.
\ castenedoloi felfedezéseket ért tisztességtelen bánásm ód m ásik példája a
w. rkoviift em berek című m unkában található. Ebben Boule és Vallois azt állít-
jjil biztosra vehető, hogy C astenedolonál többé-kevésbé új tem etésekkel ál
lunk .zeniben” . De a M egkövült em berben a szerzők csupán egyetlen bekezdést
■ i mellek C astenedolonak, em lítés nélkül hagyva a csontvázak felett elhelyez-
l" ln ei intetten rétegeket, a csontvázak egy részének szétszórt és hiányos állapo-
i u csupa olyan inform ációt, amelyek kizárják az intruzív tem etés lehetőségét.
Houle és Vallois m egjegyezi: „1889-ben az új csontváz felfedezéséről hiva-
• ti" jelentést írt Issei professzor, aki m egjegyzi, hogy az üledékből szárm azó
i 50 Az em beri faj rejtélyes eredi*
ASAVONAICSONTVÁZ
hogy az valóban olyan ősi volt-e, ahogyan azt állítják. Az em beri csontul, M
sebb-nagyobb üregeit egyaránt betölti az összetöm örült pliocén agyag. I / * ni
akkor történhetett, am ikor az agyag még sárszerü állagú volt, a pliocén idol i
Deo Gratias rámutatott, hogy az agyag most kemény és száraz volt. EzenkívülI
csontvázat 3 méter mélységben találták, ami kicsit mélyen van egy temetésin /
A savonai fosszíliák keveredését a következőképpen lehet magyarázni A lm
lőhelyet egyszer a pliocén tenger sekély, partmenti vizei borították, ahogyan t.«
az erre jellem ző kagylók jelenléte mutatja. A parton elpusztult állatok s/i i
ródott csontjait a hullámok a tengerbe mosták, ahol beépültek a formációim A(
em beri csontok, am elyeket term észetes kapcsolatban találtak, m ár közveil« n i1
ebbe a tengeri form ációba kerülhettek örök nyughelyükre, azáltal, hogy m o m l
juk a pliocén során m egfulladt itt valaki, például egy hajótörésben. Ez m a i ' v #
rázhatja a viszonylag teljes emberi csontváz jelenlétét a szétszórt állati c s ó rn i
között, anélkül, hogy egy nem rég történt intruzív tem etés hipotéziséhez lóidul
nánk m enedékéit. Vegyük figyelembe, hogy a csontváz helyzete, a lefelé li;i|in||
arc és a kinyújtott végtagok inkább egy m egfulladt tetem é lehettek, mini cy>
szándékosan eltem etett emberé.
A M ONTEHERM OSA-CSÍGOLYA
| i# nílus/csigolyát egy m ajom szerű em beri ősnek tulajd o n íto tta. A csontról
jpfii • Irhásában általa prim itívnek vélt vonásokat azonosított.
’ l. Hrdlicka ezzel szem ben m eggyőzően dem onstrálta, hogy a csont, for-
I.intve valójában modern. A m eghinohoz hasonlóan H rdlicka is azt a né-
I m t nllotta, hogy az emberi form ának egyre prim itívebbnek kell lennie, ahogy
ili lr haladunk az időben. H rdlicka álláspontja az volt. hogy ha a csont tel-
■- n modern em beri típusú, akkor nem szám ít, milyen rétegben találták, m in-
Im 1 ppen új keletünek kell lennie. Egy ilyen csont je len lété t egy ősi rétegben
■jlHiii' meg lehetett (sőt meg is kellett) valam ilyen későbbi b ehatolás által m a
t t "I I 'III
i'J.’ l-ben M. A. Vignati bejelentette, hogy egy emberi alsó állkapcsot fede-
» ii lel, két őrlőfoggal együtt az argentínai M iram arnál, késői pliocén
• l..i|',idmalala Form ációban. Előzőleg kőeszközöket is találtak ezen a helyen,
* il.unint egy em lőscsontot, amelybe egy nyílhegy volt beágyazódva (5. fejezet).
\ / illkapcsot Lorenzo Parodi, egy múzeumi gyűjtő fedezte fel. E. Boman jelen -
i. <li.'ii az állt. hogy Parodi az állkapcsot és az ehhez kapcsolódó őrlőfogakat „a
b i" wm.'oban találta, igen mélyen a C hapadm alala F orm ációban, úgy a ten g er
it mi magasságában". Az állkapocs kora így nagyjából 2-3 millió évesre tehető.
Umnan azonban szkeptikus volt. K ijelentette: „az újságok bom basztikus cik-
| . | . | közöltek ‘a világ legősibb em beri m aradványairól', de bárki, aki eddig
ti" 'vizsgálta az őrlőfogakat, ugyanolyannak találta őket. m int a m odern em ber
nu U-lelő őrlőfogait."
lloman biztosra vette, hogy a Miramari állkapocstöredék teljesen em beri tér
im ./öle egyértelm űen bizonyítja fiatal korát. De Boman semmi olyat nem inon-
154 Az em beri fa j rejtélyes eredim
dott. ami kizárná annak a lehetőségét, hogy a miramari kövület emberi jelentein
utal Argentína pliocénjében.
A CALAVERASI KOPONYA
lltu Id hitelességét.
1 .ilaverasban telt látogatása után H olm es a catnbridge-i P eabody M úzeum -
i "i M assachusettsben m egvizsgálta a valódi calaverasi koponyát is. A rra a kö
ti i i ' /telesre ju to tt. hogy „a koponyát sohasem sodorta és törte d arab o k ra egy
htioiuilkori vízm osás, hogy nem a M attison-bánya ősi hordalékából szárm azott.
| l nem képviselt egy harm adkorban élt em beri fajt” . Az előbbi k ö v etk eztetést
■I ii imasxtó adatközlők egy része szem élyesen vizsgálta meg a calaverasi kopo-
■I l Ariil talált kavics- és földm intát. Dr. F. W. Putnam , a H arvard E gyetem
tpi!"'ilv Term észettudom ányi M úzeum ának m unkatársa úgy nyilatkozott, hogy
■i iipoiiyán nyom a sem látszott a bányából szárm azó hordaléknak. W illiam J.
lm l.iii a K aliforniai E gyetem ről szintén szem élyesen vizsgálta m eg a kopo-
n||ii i”. kijelentette, hogy a rátapadt anyag nem az aranybánya hordalékából va-
' i inte ez az anyag szárm azhatott például egy olyan barlangból, ahová az
tiili mok néha a halottaikat temették.
tlásrészről H olm es ezt jelentette: ..Dr. D. H. Dali kijelenti, hogy 1866-ban
i" I i.m ciscoban összehasonlította a koponyához tapadt anyagot a bányából
hordalék részecskéivel, s ezek m inden alapvető részletüket tekintve
tt|f. • i'v e /ie k ” W. O. Ayres, az A m erican N atural isiben pedig 1882-ben így írt:
' ni,mi és gondosan m egvizsgáltam a koponyát, am ikor az elő szö r W hitney
ifH ' v o r kezébe került. A hom ok és a hordalék nem csak rárakódott, de m in
it 'I Hifiiét be is tömte. Ez egy jellegzetes anyag volt, amit volt m ódom alaposan
|A |l .merni” . Ayres állítása szerint ez egy olyan aranytartalm ú ho rd alék volt,
mi kutyákban találni, nem pedig újkori, barlangból szárm azó üledék.
\mi ,i koponyát illeti, erről Ayres így nyilatkozott: „Azt m ondják, hogy m o
ll in Koponyáról van szó, am elyre a föld alatt, néhány év során rakódott rá a ré
ti l a vélem ény azonban sohasem hangzott el olyan személy szájából, aki is
it területet. A kavicshordalékkal még véletlenül sem történik ehhez hasonló
ii i nponya üregeit m egszilárdult és cem entálódott homok tömte el. de oly mó-
•l H lio;i\ ez csak félig folyékony m asszaként kerülhetett oda, ilyen állapotban
ttpili .i hordalék csak akkor volt, am ikor először odakerült.”
\ leletről készült eredeti leírásában W hitney megemlítette, hogy a calaverasi
l !<iiii\,i nagym értékben megkövesedett. Ez össze is vág ősi m ivoltával. De igaz
t»« i .iliogy H olm es rám utatott, hogy a csontok pár száz vagy pár ezer év alatt
i 1 ■ 1 1i/álódhatnak akár. G eorge Becker geológus mégis ezt jelen tette 1891-
ii 11"\ látom, sok kitűnő ítész győződött m eg a calaverasi koponya hiteles
eit' ml valamint C larence King. O. C. Marsh, F. W. Putnam és W. H. Dali urak
156 Az em beri fa j rejtélyes eredőit
‘ liilney-nek, aki inform ációt kért tőle: „É rd ek eltség et v ásáro ltam egy ezen a
In f ven nyitandó bányában m ivel úgy látszott, behozza m ajd a ráfo rd íto tt m un-
l h A tulajdonos és jóm agam egy akna ásásába fogtunk azzal a céllal, hogy el-
i • Mijük a munkát. Eközben fedeztük fel a csontokat, am elyekre ön utal. A Clay
llill egyike azon m agaslatoknak, am elyek a P lacerville C reek és a B ig C anon
| •• ■••mi vízválasztót alkotják. Tetejét úgy nyolc láb vastag bazaltos lávaréteg fe
li I / alatt m integy harm inc lábnyi hom ok, hordalék és agyagréteg található. ...
| • I" ii az agyagban bukkantunk a csontokra. M iközben kiürítettük a hordót, né-
If'niv darabra lettem figyelm es, am elyeket m egvizsgálva felfedeztem , hogy való-
i ti un csontdarabok. További kutatás után egy em beri csontváz lapockacsontját,
1it!• scsontját, valam int a jo b b oldali első, m ásodik és harm adik borda részeit ta-
| ' 1 1 . 1 1 1 1 meg. Ezek egészen össze voltak cem entálódva, de am ik o r levegő érte
"i • i, szétmállottak. T öbb felfedezést nem tettünk.” W hitney szerint, Boyce „ki-
i l< niette, hogy nem lehet tévedésről szó a csontok jellem ző it illetően, s hogy ő
i ttlnn tanulmányokat folytatott az em ber anatóm iájáról” .
William J. Sinclair m indent m egtett azért, hogy kételyeket tám asszon a felfe
le, - -.scl kapcsolatban. Á llítása szerint nem tudta lokalizálni az ag yagréteget,
un n a lejtőt sziklás törm elékréteg fedte. Azt is elm ondta továbbá: „az em bernek
i benyom ása tám ad, hogy a Dr. B oyce által talált csontv ázat harm incnyolc
|{i!' mélységben találták érintetlen rétegben, nyolc lábbal egy b azaltszerű réteg
I iii A levélben azonban sem m i sem utal arra, hogy ez volt az a réteg, am elyen
• iiovcc-akna ásása közben áthatoltak.” A z akna pontos helyével k apcsolatban
1 linei (ilt kétségek m iatt Sinclair ezt a következtetést vonta le: „a csontvázat ta-
l"Hi illák az agyagban olyan helyen és olyan m élységben is, hogy nem zárható ki
i in ujabb kori tem etés lehetősége sem ” .
'.m clair érvei indokoltak, s egyetértünk abban, hogy vannak tényezők, amik
mt.til a Clay H illben talált csontvázm aradványok ősisége m eg k érd ő jelezh ető .
1 ■urnákkor a töm éntelen sziklás törm elék jelenléte, ami m iatt szinte lehetetlen
* •li behatolni a hegy lábánál fekvő agyagrétegbe, inkább ellene, m intsem m el-
i ii* szól annak a lehetőségnek, hogy újabb kori tem etésről van szó. T ovábbá
• , nem túl régen lezajlott tem etést feltételezve furcsa lenne, hogy ilyen kevés
lot találtak.
I //c l a végére értünk a K alifornia aranytartalm ú hordalék aib ó l szárm azó
ii* ckövült em beri csontvázm aradványokról szóló áttekintésünknek. A bizonyí-
Hi "k lökéletlensége ellenére egy dolog biztos: találtak em beri cso n to k at har-
II.őri hordalékokban, am elyek kora az eocénig m egy vissza. Az, hogy a
* "illők m iképpen kerültek oda, már nyitott kérdés. A felfedezésekről szóló je -
l“ "' \ek néha hom ályosak és nem m eggyőzőek, mégis, többre engednek követ-
Iftio tn i egy egyszerű bányászcsínynél, vagy indiánok újabb kori behatoló teme-
i*' emél. A vitathatatlanul em ber készítette szám os kőeszkö z je le n lé te ugyan-
► i ben a formációkban, tovább erősíti a leletek hitelességét.
160 Az em beri fa j rejtélyes ered d f
A hogy korábban már láttuk, a tudósok egy része hisz a m ajom em ber épé
szén a m iocénig és az eocénig visszanyúló létezésében. Néhány bátor gondolU
dó még azt is feltételezte, hogy fejlett em beri lények is éltek ezekben a korok
ban. De m ost még távolabbi időkbe lépünk tovább. M ivel a legtöbb tudósiül
már a harm adkori em ber gondolatával is nehezére esett m egbirkóznia, kép
H’ ihlcllenes em beri csontvázm aradványok 161
*lliető, milyen nehéz lett volna szám ukra, hogy kom oly figyelm et szenteljenek
■l .m eseteknek, am elyeket m ost fogunk m egvitatni. Bennünk is felm erült, hogy
..iltalán ne em lítsük m eg ezeket a leleteket, olyan hihetetlen n ek tűnnek. En-
k a/onban az lett volna az eredm énye, hogy csak azokat a bizonyítékokat tár-
i il|iik, am elyek általunk már előzőleg is hitelesnek tartott d olgokat tám aszta-
iiiil' alá. És am ennyiben je len leg i nézeteink nem a teljes való ság o t k épviselik,
■I kor nem lenne bölcs dolog ilyet tenni.
1862 decem berében a következő rövid, de érdekes riport je le n t m eg a The
lo o lo g ist című lapban: „M acoupin m egyében, Illinois állam ban nem rég ib en
ü t l é r f i csontjaira akadtak egy két láb vastag palakővel borított szénrétegben,
i •i* nevén lábbal (27,5 m) a föld felszíne alatt. A m ikor m egtalálták őket, a cson-
•"l .il egy kemény, fényes anyagból álló kéreg borította, am ely olyan fekete volt,
a szén maga. De am ikor lekaparták, az alatta lévő csont term észetes fehér-
• cehén tűnt elő.” A szén, am iben a M acoupin megyei csontvázat találták, leg-
tliihb 286, de akár 320 millió éves is lehetett.
A rendhagyó korai harm adkori bizonyítékról szóló utolsó p éld áin k nem
annyira a m egkövesedett em beri m aradványok, m int inkább a m eg k ö v esed ett
inlkTszerü lábnyom ok kategóriájába tartoznak. W. G. Burroughs professzor, a
' • niiieky állam beli Berea F őiskola földtani tanszékének v ezetője, 1938-ban a
i i'ikezőket jelentette: „A felső karbonkorszak kezdetekor két lábon já ró , em-
••*’i ./erű lábbal rendelkező terem tm ények hagyták hátra nyom aikat a K entucky
illámban lévő Rockcastle megye hom okos partjain. Ezt az időszakot a kétéltűek
• "innak is nevezik, am ikor az állatok négy lábon m ozogtak, esetleg ugráltak, és
■ illatán nem volt em beri külsejük. De R ockcastle-ben, Jack so n b an és K en-
iim ky számos más m egyéjében, ahogy több más helyen is P ennsylvaniától egé-
■ • a M issouriig, léteztek olyan terem tm ények, akiknek furcsam ód em b erszerű
•tinik volt, és akik két hátsó lábukon jártak. A z író bebizonyította, hogy léteztek
■i ■ii lények K entuckyben. Dr. C. W. G ilm ore, a Smithsoni Intézet, a G erincesek
| >li ontológiai O sztálya kurátorának együttm űködésével bizonyítást nyert, hogy
Ihi ionló lények éltek Pennsylvaniában és M issouriban is.”
\ felső karbonkorszak (a pennsylvaniai) 320 millió évvel ezelőtt kezdődött.
A tudomány mai állása szerint az első állatok, am elyek képesek voltak felegye-
Ive járni, a pseudosuchi thecodontok 210 millió évvel ezelőtt jelen tek meg.
1 • k a gyíkszerű lények, am elyek tudtak futni hátsó lábaikon, nem hagyhattak
11 ml.nyomokat, mivel farkukat felemelve tartották. Az ő lábuk azonban egyálta-
1hí nem úgy nézett ki, mint az emberi lényeké; inkább m adarakéhoz hasonlított.
I mlósok állítása szerint az első m ajom szerű m egjelenése legkorábban 37 millió
i . I ezelőttre tehető, és négym illió évesnél sem m iképp sem lehetnek régebbi-
i n/ olyan lábnyom ok, am ilyenek B urroughs jelen tése alapján a kentucky-i
i ni'önkorból szárm aznak.
Hm roughs kijelentette: „m inden lábnyom nak öt lábujja és jó l kivehető b o l
162 Az em beri f a j rejtélyes eredet*
tozata van. A lábujjak szétállnak, m int az olyan em bereké, akik sohasem honi
tak cipőt.” További részleteket em lítve a lenyom atokról, Burroughs megállapii
ja: „a láb úgy íve! az em berinek tűnő sarok felé, akár egy em beri láb.”
David L. Bushnell, a Smithsoni intézet etnológusa felvetette, hogy a nyomó
kát esetleg indiánok faragták a kőbe. Hogy kizárja ezt a feltevést, Dr. Burrouj'.hx
m ikroszkópos vizsgálatnak vetette alá a lenyomatokat, s kijelentette: „a homok
szem csék a lábnyom okban közelebb vannak egym áshoz, m int a lábnyomok mi
kívül, a teremtmények lábai által kifejtett nyomás következtében. ... A több n y
m ot körülvevő hom okkő felgyűrődött, ahogyan a láb a nedves és laza homokim
süllyedve, felgyűlte azt maga körül.” E tények ism eretében Burroughs arra a ko
vetkeztetésre jutott, hogy az em beréhez hasonló lábnyomok a puha, nedves lm
m okban, a hom ok kb. 300 m illió évvel ezelőtti kővé szilárdulása előtt, nyom.r.
által keletkeztek. Burroughs megfigyeléseit más kutatók is megerősítették.
K ent Previette szerint B urroughs egy szobrásszal is konzultált. Previem
1953-ban ezt írta: „a szobrász elmondta, hogy ezt a fajta hom okkövet nem lelu*
tett volna az em beri kézre utaló nyom ok hátrahagyása nélkül megmunkálni A
felnagyított mikrofilm ek és infravörös fényképek vésésnek vagy vágásnak sem
milyen je lét sem mutatták ”
H am arosan m aga Burroughs is feladta a nyomok em beri voltára vonatkozó
kijelentéseit, dolgozata ennek ellenére azt a határozott benyom ást kelti, hojty
em beriek voltak. A m ikor erről kérdezték, Borroughs így szólt: „R ánézésre cm
bednek tűnnek. Ez teszi őket különösen érdekessé.”
A tudom ány fő áram lata előre m egjósolhatóan reagált m inden olyan f é l v e
tésre, m iszerint a nyom okat em berek hagyták. A lbert G. Ingalls geológus 1940
ben ezt írta a Scientific A m ericanben: „H a az em ber, vagy annak m ajom őse,
vagy akárcsak a m ajom ős egy korai em lős őse bárm ilyen form ában iétezeli u
karbonkorszakban, akkor a geológia tudom ánya oly m értékben téves, hogy ,\/
összes geológus fel fog m ondani, és beáll teherautósofőrnek. Ezért, legalábbis
egyelőre, a tudom ány elutasítja azt a vonzó m agyarázatot, hogy em ber hagyla
ezeket a rejtélyes nyomokat a karbonkorszaki sárban.”
Ingalls felvetette, hogy a lenyom atokat valamilyen eddig ism eretlen kétélm
hagyta. A mai tudósok azonban nem veszik kom olyan a kétéltű-elm éietet. A/
em berm éretű, karbonkorszaki kétlábú kétéltűek sem illenek bele jobban az evő
lúció elfogadott sém ájába, m int a karbonkorszaki em berek. Ö sszezavarnák .i
korai kétéltűekkel kapcsolatos elképzeléseinket, mivel olyan evolúciós fejlődé',
feltételezését igénylik, amelyről jelenleg mit sem tudunk.
Ingalls azt írta: „amit a tudom ány tud, az az, hogy ha kettő meg kettő nem
hét, és ha a sum éroknak nem volt repülőgépük és rádiójuk, és nem az A mos és
A ndy A hallgatták, akkor ezek a lenyom atok nem szárm aznak sem m iféle km
bonkorszaki em bertől.”
Him lcllenes em beri csontvázm aradványok 163
l‘>83-ban a M oscow News egy rövid, de érdekes rip o rto t közölt egy em beri
lenyom nak tűnő lenyomatról 150 m illió éves ju ra kőben, egy hatalm as, három -
u ||ii dinoszaurusz-lábnyom társaságában. A felfedezést az akkoriban a Szovjet-
A jávai előember
E U G E N E D U B O IS ÉS A P IT H E C A N T H R O P U S
I rinilt, a jáv ai falut elhagyva az út egy magas partnál ér véget, am ely a Solo
folyóra néz. Itt egy kis em lékm űre bukkanunk, am ire egy nyilat véstek, m ely a
m.isik parton lévő hom okgödör felé mutat. Az em lékm ű egy rejtélyes, ném et
mmíIvű bevésést is tartalm az: „P.E. 175m O N O 1891/93”, ami arra utal, hogy a
Pithecanthropus erectusl e helytől 175 m éterre kelet-északkeleti irányba talál-
' ik meg, az 1891-93-as évek során.
A P ithecanthropus erectus felfedezője Eugene Dubois volt, aki a hollandiai
i i|sdenben született 1858-ban, egy évvel azelőtt, hogy D arw in k iad ta A fa jo k
. i id e te című könyvét. Bár elkötelezett holland katolikusok fia volt, elbűvölte az
167
168 Az em beri f a j rejtélyes eredi i<»
A/ 1891-es év szá-
t*w évszakja során
l'ni mis feltárásokat
)4\• •<•11 a Solo folyó
i’ Hi|,iii Közép-Jávában,
iiiml lalu közelében.
' tiinkásai sok ősi ere
im ni hiti csontot talál
tai Szeptem berben 8.2. ábra Combcsont, melyet Eugene Dubois talált
•. különösen érdekes Trinilnél, Jáván. Dubois a P ith e c a n th r o p u s e r e c tu sn d k tu
lajdonította.
In lilára bukkantak -
■i löcm lősfogra, ami
• r . jobb felső harm adik őrlőfog (bölcsességfog) volt. M ivel D ubois úgy hitte,
lii'CN egy kihalt, hatalm as csim pánz m aradványait találta m eg, arra utasította
tnlicreit, hogy koncentráljanak arra a területre, ahonnan a fog előkerült. O któ-
|n rben találtak valam it, ami tek n őspáncélnak tűnt. A m ikor azonban D ubois
laposabban m egvizsgálta, látta, hogy ez valójában egy koponya teteje (8.1. áb-
• ii ami erősen fosszilizálódott, s ugyanolyan színe volt, m int a vulkanikus talaj-
" 'I A töredék legjellegzetesebb vonása egy nagy, kiugró csont volt a szem üre-
lelett, ami azt a gyanút ébresztette D ubois-ban, hogy a koponya egy majom-
i.- tartozott. Az esős évszak beállta azonban véget vetett az az évi ásatásoknak.
'• leütésében, am it egy állam i bányászati közlönyben tett közzé, D ubois nem
"i ili arra, hogy leletei olyan lényhez tartoztak volna, amely átm enetet képezne a
ni i|om és az em ber között.
IX92 augusztusában D ubois visszatért Trinilbe, s ott az őzek, rinocéroszok,
Ingnák, krokodilok, sertések, tigrisek és k ihalt elefántok cso n tjai között egy
i" ./iIizálódott em berszerű com bcsontot talált. Ezt a com bcsontot (8.2. ábra)
1 llibnyi (kb. 13,5 m) távolságra találta a koponyatetőtől és az őrlőfogtól. Ké-
•il»h egy m ásik őrlőfogat is találtak, kb. tíz lábnyira (3m ) a koponyatetőtől,
i ml mis úgy hitte, hogy az őrlőfogak, a koponya és a com bcsont m ind ugyanattól
i/ .illattól szárm aznak, am elyről azt gondolta, egy kihalt, hatalm as csim pánz le-
liol.
I % 3 -b an R ichard Carrington A z em beriség egym illió éve (A M illion Years
/ Man) című könyvében a következőt írta: „D ubois először hajlott arra, hogy a
i "P'm ya tetejét és a fogat egy csim pánzhoz tartozónak vélje, annak ellenére,
lini'v nincs rá ism ert bizonyíték, hogy ez a m ajom , vagy bárm ilyen őse valaha is
fii volna Ázsiában. Ám a nagy Ernst H aeckellel, a Jénai Egyetem zoológia pro-
I* /./ó ráv al való levélváltása után kijelentette, hogy a leletek egy olyan terem t-
HMnyhez tartoznak, am ely csodálatosan illik a „hiányzó láncszem ” helyére.
1 m találtunk egyet sem Dubois és H aeckel egym ásnak írt leveleiből, de ha a
jövőbeni kutatás a nyom ára vezetne, az jelentősen bővítené tudásunkat a
170 Az em beri f a j rejtélyes ercdfM
|#fl in;is állati csontot tartalm azott. Ez a körülm ény kétessé teszi azt az állítást,
■ k I', s/.erint mind a com bcsont, mind a koponya ugyanahhoz az egyedhez, vagy
9|s óh alán ugyanahhoz a fajhoz tartozott volna.
Sulikor Dubois jelentései elérték E urópát, sokan felfigyeltek rájuk. H aeckel
lpiii< s/.etesen azok között volt, akik ü n nepelték a P itheca n th ro p u st, m int az
|itil>< ii evolúció szem pontjából legfontosabb bizonyítékot. „R adikálisan m ódo-
|IImII,i ;i dolgok állását az igazságéit vívott nagy csatában, hogy Eugene D ubois
|i II' tit'zte a P ithecanthropus erectusi” - je le n te tte ki a d iad alittas H eackel.
M r találta az általam feltételezett m ajom em ber csontjait. E z a lelet fontosabb
m iinliopológia szám ára, m int a sokat dicsőített röntgensugár felfedezése a fizi-
fc i imára.” H aeckel m egjegyzései szinte vallásos próféciaként és annak betel-
i ni, sóként hatnak, H aeckel azonban híres volt arról, hogy az evolúció tanai-
ii ilátám asztása érdekében eltúlozta a fiziológiai bizonyítékokat. A Jénai
1 1 > ••li*m tudósokból álló bírósága bűnösnek találta őt különböző állatok em bri-
•iii"I készített rajzok m egham isításában, am it csupán azért tett, hogy igazolja a
fo|"k eredetéről szóló egyéni nézeteit.
IK()5-ben D ubois úgy döntött, visszatér E urópába, és k iállítja P ith e-
\ " nhropusát. B iztos volt benne, hogy a tudósk ö zö n ség csodálni és tám o g atn i
li'i 1 1 öt. Nem sokkal m egérkezése után kiállította leleteit, és előadásokat tartott
« Harmadik N em zetközi Z oológus K ongresszuson Leydenben, H ollandiában.
Min ,i jelenlévő tudósok közül néhányan, m int például H aeckel, lelkesen tám o-
.. ni il azt a nézetet, hogy a lelet m ajom em ber, m ások úgy vélték, hogy az csak
fi , majom, s voltak, akik azzal a feltevéssel szálltak szem be, hogy a csontok
itt malihoz az egyedhez tartoztak volna.
I lubois Párizsban, Londonban és Berlinben állította ki nagy becsben tartott
km' ■.ni. 1895 decem berében a szakértők az egész világról összegyűltek a berli-
"i Nntropológiai, Etnológiai és Ő störténeti T ársaságnál, hogy döntést hozzanak
1hiImiís Pithecanthropus példányáról. A T ársaság elnöke, Dr. Virchow, nem vál-
lnli'1 <•! a gyűlés elnöki tisztét. A z ezt követő ellentm ondásokkal teli vitában a
if i anatóm us, K ollm an azt m ondta, hogy a terem tm ény m ajom . V irchow
mit a com bcsont teljesen emberi volt, továbbá kijelentette: „A koponyán egy
Mi« lv varrat húzódik, az alsó boltozat és a szem gödör felső bo lto zata között,
fi',fii varrat csupán m ajm okon található, az em beren nem. így a k o p onya egy
if i|omé kell, hogy legyen. V élem ényem szerint ez a terem tm ény állat, v aló já-
!• mi rj>y hatalm as gibbon. A com bcsontnak a legkisebb kapcsolata sincsen a ko-
i "nvával.” Ez a vélem ény szöges ellentétben állt H eackelével és m ásokéval,
i ii lovábbra is m eg voltak győződve arról, hogy Dubois jáv ai előem bere igazi
Hiltn i ős.
172 Az em beri f a j rejtélyes etvdtM
A S E L E N K A -E X P E D ÍC IÓ
D U B O IS V ISSZA V O N U L A C SA T Á B Ó L
M ÉG TÖBB C O M B CSO N T
M O D E R N E M B E R H E Z TA R T O Z N A K -E
A T R IN IL I C O M B C S O N T O K ?
Ii ii jávai eiőem ber-Ieietet, am elyet hosszú ideig az em beri evolúció szilárd bi-
#■ H. Ilckaként em legettek.
Valójában Eugene D ubois élete késői szakaszában m aga is azt a következte-
jfti vonta le, hogy szeretett P ithecanthropusának koponyatető je egy nagy gib-
l<uiilioz tartozott, egy olyan m ajom hoz, am ely az ev o lúcio n isták szerin t nem
-•ii közeli kapcsolatban az em berrel. M indeddig azonban a szkeptikus tudom á-
II," . világ nem akart búcsút m ondani a já v ai előem bernek, m ert a Pithecanthro-
á»M< mostanra teljesen beágyazódott a m odem H om o sapiens szárm azási vonalá-
1 i l >iibois tiltakozását elutasították, m int egy rosszindulatú öregem ber szeszé-
1 - ii I la valaki, akkor a tudom ányos világ igenis el ak art oszlatni m inden ké-
H l\ i .) jávai előem ber m ibenléte és hitelessége felől, azt rem élvén, hogy ez meg-
#!<!>iiii majd a darwini evolúció tanát - am elynek az em beri evolúció a legtöbbet
k*ii> ,.ilt és legellentm ondásosabb aspektusa.
A m úzeum látogatók világszerte m egtalálhatják azokat a m aketteket, melyen
...... koponyatető és com bcsont ugyanahhoz a középső pleisztocénbeli Homo
ffri ni shoz tartozik. 1984-ben a N ew York-i Term észettudom ányi M úzeum ban a
•i i ii reklámozott Ősök című kiállításon együtt m utatták be az em beri evolúciót
|i 'i iiii.isztó legjelentősebb, világszerte gyűjtött fosszilis leleteket - am elyek kö-
" ■Isödleges helyen állították ki a trinili koponyatető és com bcsont m odelljét.
A H E ID E L B E R G I Á L L K A P O C S
\ I >ubois-féle jávai előem ber m ellett egy újabb, az em beri evolúcióhoz kap-
Mi'lniló bizonyíték került elő: a heidelbergi állkapocs. 1907. o k tó b er 21-én
i I H artm ann, a H eidelberg m elletti M auernél lévő ho m okbánya m unkása
U-, n.if'.y állkapocscsontot fedezett fel a feltárás alján, 82 láb (25 m) m élység
it ii \ munkások csontok után kutattak, és sok, nem em bertől szárm azó leletet
•-h iú k , s adtak át a közeli H eidelbergi E gyetem G eo ló g ia T anszékének.
Ii Hmi,mn azután J. Rüschnek, a bánya tulajd o n o sán ak adta át az állkapcsot
| N \ iliia), aki a következő üzenetet küldte Dr. O ttó Schoetensacknak: „Ön húsz
Ilim ,/n éven át kutatott az ősem ber nyomai után a bányám ban. Tegnap m egtalál
ni! i r.y kitűnő állapotban lévő, a korai em berhez tartozó alsó állkapocs került
IflA i uödör aljáról.”
' ■hoetensack professzor H om o heid elb erg en sisnek nevezte el a terem t-
iih»"\i, és korát a m ellette lévő kövületek alapján a G ünz-M indel interglaciális
Wni> i•* lelte. 1972-ben David F’ilbeam kijelentette, hogy a heidelbergi állkapocs
I, n bizonnyal a M indel-jegesedés idejéből szárm azik, és a kora körülbelül
* " IKK) és 450 000 év között van.”
\ német antropológus. Johannes Ranke, az evolúció egyik ellenlábasa azt ír-
,i | f 1920-as években, hogy a heidelbergi állkapocs inkább a H omo sapiens
176 Az em beri fa j rejtélyes ereJuli
VON K O E N IG S W A L D T O V Á B B I F E L F E D E Z É S E I
A JÁVA I E L Ő E M B E R R Ő L
tét a von K oenigsw ald által felfogadott gyűjtők találták 1936-ban. feltárt tini
üledék felszínén, K alijoso keleti részén K özép-Jáván. Mivel az állkapcsot a lel
színen találták, pontos kora bizonytalan.
Egy antropológus azt m ondhatná, hogy ez az állkapocstöredék a Homo
erectus vonásait m utatja, ahogy ma a Pithecanthropus erectusX nevezik. Mégn
ez legalább néhány százezer évig az üledékben volt, annak ellenére, hogy a lel
színen találták. De mi a helyzet akkor, ha geológiailag újabb időkben - v;i|'\
akár m anapság is - léteznek olyan ritka em berszabású fajok, m elyek a Honin
erectuséhoz hasonló fizikai jellem zőkkel rendelkeznek? Ebben az esetben ,1 /
em ber nem tudja egy adott csont korát autom atikusan m eghatározni a csont li/i
kai jellem zői alapján. A l l . fejezetben találhatunk bizonyítékot arra, hogy egy,
a H om o erectushoz hasonló lény az újabb időkben is élt, és valójában még unt
is élhet.
Az 1936-os nehéz év során, am ikor a fent em lített m egkövesedett álkapcsni
felfedezték, a munkanélküli von K oenigsw aldhoz híres látogató érkezett Picin
Teilhard de Chardin személyében, akit von K oenigsw ald maga hívott meg, hogy
jö jjön és vizsgálja m eg jáv ai felfedezéseit. Teilhard de C hardin, a világhírig
régész és jezsuita pap Pekingben dolgozott, ahol részt vett a pekingi előembt i
feltárásán Csoukoutienben.
Jávai látogatása alkalm ából Teilhard de Chardin azt jav aso lta von Koenigs
w aldnak, hogy írjon John C. M erriam nak, a C arnegie Intézet elnökének. Von
K oenigsw ald így is tett, és tájékoztatta M erriam ot arról, hogy m ár nem .ill
messze attól, hogy újabb fontos Pithecanthropus leletre bukkanjon.
L evelére M erriam pozitívan reagált, és 1937 m árciusában m eghívta Phil.i
delphiába, hogy vegyen részt az Ő sem ber Szimpóziumon, amit a Carnegie Inlr
zet szponzorált. Ezen von K oenigsw ald a világ sok vezető tudósával találku
zott, akik az em beri őstörténet területén dolgoztak.
A találkozó egyik központi célja az volt, hogy létrehozzanak egy végrehajtó
bizottságot a Carnegie Intézet által anyagilag tám ogatott paleoantropológiai kn
tatásokra. A z elszegényedett von K oenigswald hirtelen a Carnegie Intézet kine
vezett kutatója lett és hatalm as költségvetés felett rendelkezett.
A C A R N E G IE IN T É Z E T S Z E R E P E
V ISSZA JÁ V Á R A
K É S Ő B B I F E L F E D E Z É S E K JÁ V Á N
A JÁVA I L E L E T E K K É M IA I ÉS
R A D IO M E T R IA I K O R M E G H A T Á R O Z Á S A
F É L R E V E Z E T Ő K IJE L E N T É S E K
A JÁ V A I E L Ő E M B E R L E L E T E IR Ő L
A z emberi evolúció tém ájával foglalkozó legtöbb könyv azt mutatja be, ".u
első pillantásra nagy hatású bizonyítéknak tűnik a H om o erectus 0,5-2 nullut
évvel ezelőtti jávai jelenlétére. Az egyik ilyen könyv Az em beri evolúció ó'.vAdJ
bizonyítékai ( The F ossil E vidence f o r H um an Evolution, 1978), amelyet W I
Le G ros Clark, az O xfordi Egyetem anatóm iaprofesszora, és Bernard H
C am pbell adjunktus, a Los A ngeles-i K aliforniai Egyetem antropológiai hu
fesszora írtak. A könyv hatásos táblázatot közöl a Hom o erectus eddigi feli' «!•
zéseiről. Ezeket a felfedezéseket (8.1. táblázat) széles körben használják ami
hogy alátám asszák velük azt a nézetet, m ely szerint az em ber egy majomi/4 m
lényből fejlődött ki.
A T3 jelölés arra a com bcsontra utal, am elyet Dubois talált 45 lábnyi ( M I
m ) távolságra az eredeti koponyától, a T2-től. A rról m ár beszéltünk, ln»i»v
m ennyire nem bizonyított, hogy ez a két csont ugyanahhoz az egyedhez laitn
zott. M égis, sok fontos tényezőt m ellőzve, Le Gros Clark és Cam pbell azt alll
tották, hogy „az összegyűlt bizonyítékok annyira hatásosan tám asztják alá t« i
m észetes társulásukat, hogy ez általánosan elfogadottá vált.”
A T6, T7, T8 és T9 olyan com bcsontok, am elyekre leleteket tartalmazó (In
bozokban bukkantak rá H ollandiában, több mint 30 évvel azután, hogy eredeti
leg Jáván m egtalálták őket. Le G ros Clark és Cam pbell látszólag figyelmen 11
vül hagyták D ubois azon állítását, m iszerint nem ő m aga tárta fel ezeket, “>
hogy a com bcsontok eredeti helyzete ismeretlen. Sőt mi több, von Koenigsw.ild
azt állította, hogy a com bcsontok Dubois általános gyűjtem ényéből szárm a/luk
am ely „különböző helyekről és különböző korokból” szárm azó leleteket tártul
m azott, „am elyeket nem m egfelelően je lö lte k meg, m ivel néhány cím ke elvi
szett” . Ennek ellenére Le G ros C lark és Cam pbell m égis úgy tekintették, hun
ezek a com bcsontok a K abuh Form áció trinili rétegeiből szárm aznak. Day i'i
M olleson azonban m egjegyezték: „H a a mai, szigorú követelm ényeket alkid
m aznánk m inden trinili anyagra, tehát a koponyatetőre és az I. com bcsontra i*.
akkor ezeket m ind elutasítanák kétséges szárm azási helyük és ismereti' n
sztratigráfiájuk m iatt.”
A z M l leletet és az S la-tó l az S6 leleteket egytől-egyig jáv ai helybéli gyll|
tők fedezték fel, akiket von K oenigsw ald fogadott fel. Ezek közül csak .1 /
egyikről (M l) állították, hogy abból a rétegből került elő, am elyhez tartozóiul
4 Mi .1/ ("lóember 187
8.1. T á b l á z a t
E m b e ri k ö v ü letek J á v á b ó l
Lelőhely Korhatárok
Trinil
T2 Calotte (1892)
=Pithecanthropus
T3, T6, T7. T8, T9 Femora
Kedung Brubus
KB1 Ifjú jobb állkapcsa (1890)
Modjokerto
M 1 Hét éves gyerek, calvaria (1936)
>«» iIi >- olyan id ő sek , m int a középső p leiszto cén elejéről szárm azó trinili lu te
s ' l i Kabuh Form ációban. A többi com bcsont eredeti helyzete szegényesen do-
I mmh máit, de ez ek rő l is azt állítják, hogy ugyanazokból a trinili rétegekből szár-
H' -iiik , mint a T2 és a T3. M indenesetre az eredeti com b cso n to t (T 3), m elyet
fi lh ‘ ti em berinek írnak le, nem a prim itív koponya közelében találták, s olyan
vonásokat m utat, m elyek különböznek a H om o erectu s com bcsontjá-
fef i I /ért valójában sem m i sem indokolja, hogy kapcsolatba h o zzu k a koponyát
I i ' .is co m b cso n ttal vagy bárm ilyen m ás com bcsonttal, am ely ek et m ind az
I lumnmiailag m o d e rn em berével az o n o sn a k írnak le. K ö v etk e zé sk ép p e n a T2
#"'i" ii koponyáról és a T3 com bcsontról elm ondhatjuk, hogy k étféle em bersza-
li' ti Irny je le n lé té re utalnak Jáván, a k ö zépső pleisztocén elején - az egyiknek
Mii'imszerű feje v o lt, a m ásiknak pedig olyan lába, m int az an ató m iailag m o-
•l ", em bereké. A zt a m egszokott gyakorlatot követve, hogy a fajo k a t a részle-
Bp* » '.o n tvázm aradványok alapján azo n o sítják , azt m on d h atju k , hogy a T3
ml" sont a H om o sa p ie n s sapiens jelen létét bizonyítja Jáván, úgy 800 000 év-
> i • i lőtt. M o stan áig a Hom o sapiens sapiense.n kívül nem ism eretes más te
li niímcny, akinek o ly a n fa jta com bcsontja lenne, m int am it Jáv án , a középső
I |«i i /locén elejéről szárm azó trinili rétegekben találtak.
to V
9
A piltdowni kihívás
191
192 A z em beri f a j rejtélyes cmlnff
DAW SON EG Y K O P O N Y Á T TA LÁ L
fct i i i . 1 koponya nyakszirtcsontjának kisebb d ara b ját egy y ard n y ira (kb. 1 m)
*n..1 .i ponttól, ahol az állkapcsot felfedezték, és pontosan ugyanazon a szinten.
S ■ illkapocs el volt törve a állcsúcsnál és m eghorzsolódott, talán am ikor teljes
, .i/ódása előtt m ég m ozdulatlanul hevert a kavicshordalékban. A koponya
■ iin alig van je le horzsolódásnak vagy más sérülésnek, kivéve egy vésést
| lutlsó falán, amit a m unkások csákánya okozhatott.” Ö sszesen kilenc m egkö
vüli I oponyatöredéket találtak. Ö töt D aw son egyedül talált, a tö b b i négyet pe-
■l|> i után tárták fel, hogy W oodward csatlakozott az ásatáshoz.
\ piltdowni ásatásokban az em beri kövületek m ellett k ü lö n b ö ző em lősök
ii Hitványai is előkerültek, köztük elefánt-, m asztodon-, ló- és hódfogak. Kő-
LELEPLEZETT CSALÁS?
huszonhat féle középső pleisztocén állattól szárm azó m egkövült csontot is Mtol
tak. Marston azt szerette volna, ha az ő felfedezése érdemli ki „a legrégebbi <tit
goi em ber” címet, ezért m egkérdőjelezte a piltdowni leletek korát.
1949-ben M arston m eggyőzte K enneth P. O akley-t, a British Múzeum kuH|
tóját, hogy vizsgálja meg m ind a sw anscom be-i, mind a piltdow ni fosszlh.il .n
az újonnan kifejlesztett fluortartalom m ódszerrel. A sw anscom be-i koponyn Ilid
űrtartalm a megegyezett az ott talált állati csontkövületekével, ami alátámir /M
ta annak középső pleisztocén korát. A piltdowni leletek esetében a teszternlm*'
nyék már korántsem voltak ilyen egyértelműek.
M eg kell em lítenünk, hogy valószínűleg m aga O akley is gyanakodnii §
piltdow ni em ber hitelességével kapcsolatban. O akley és H oskins, az I9 mi •.
fluorteszt-jelentés társszerzői a következőt írták: „A z E oanthropus anatómiai
jellem zői (feltételezve, hogy az anyag ugyanahhoz az egyedhez tartozik) l« i|.
sen ellentétben állnak azzal, am it a távol-keleti és az afrikai korai pleisziot
kori hominidáknál megfigyeltek alapján elvárnánk.”
O akley m egvizsgálta a piltdowni kövületeket, hogy eldöntse: valóban öv./*
tartozik-e a piltdow ni em ber koponyája és állkapcsa. A négy eredeti piltdowni
koponyacsont fluortartalm a 0,1 és 0,4% között m ozgott. Az állkapocs 0,2".. m
fluortartalm at m utatott, je lezv e, hogy ez a koponyához tartozik. A második
piltdowni lelőhely csontjai hasonló értékeket mutattak. O akley azt a következik
tést vonta le, hogy a piltdow ni csontok a Riss és a Würm jégkorszakok kö/íWl
felm elegedés időszakából szárm aznak, azaz 75 000-125 000 évesre datálhuini.
Ez a pildowni leletek eredetileg feltételezett korai pleisztocén koránál valamid i
későbbi, de Angliában ez még mindig rendellenesen régi kor egy teljesen cml••
ri típusú koponyánál. A jelenlegi elm élet szerint a H om o sapiens sapiens A In
kában 100 000 évvel ezelőtt je len t meg, és csak sokkal később, 30 000 év\«|
ezelőtt vándorolt át Európába.
O akley jelentésével M arston nem volt teljesen elégedett, m ivel meg voli
róla győződve, hogy a piltdow ni állkapocs és koponya két teljesen különlx* <•
egyedtől származott. Orvosi és fogászati ism eretei alapján M arston azt a kövei
keztetést vonta le, hogy a koponya, zárt varrataival egy felnőtt em beri lénybe/,
a nem teljesen kifejlődött őrlőfogakkal rendelkező állkapocs pedig egy gya< I
m ajom hoz tartozott. A csontok ősi eredetének je lek é n t értékelt sötét foltoki d
pedig azt állapította meg, hogy azok D aw son kálium -bikrom át oldatától s/iH«
maznak, az utóbbi arra szolgált, hogy m egkem ényítse a csontokat.
M arstonnak a piltdow ni kövületeket célzó folyam atos kam pánya végül Id
keltette J. S. W einer oxfordi antropológus figyelm ét. W'einer ham arosan mer
győződött arról, hogy valami nincs rendben a piltdowni leletekkel. Gyanúját VV
E. Le Gros Clarkkal, az O xfordi Egyetem A ntropológiai Tanszékvezetőjével l»
m egosztotta, ám ő eleinte szkeptikus volt. 1953. augusztus 5-én Weiner 4|
Oakley találkoztak Le Gros Clarkkal a British M úzeumban, ahol O akley kivciu
| jilhdowni kihívás 197
pocscsonton, am elyről szintén azt m ondták, hogy csalás, csak egy felszíni l««)|
volt. Az első, D aw son által felfedezett koponyatöredékről pedig a vegyél cm • •
azt mutatta ki, hogy vastartálm a nagyos magas, úgy 8% az állkapocs 2-3% rihm
képest. Ez annak a bizonyítéka, hogy a koponyatöredék hosszasan hever! .i '
ban gazdag piltdow ni kavicshordalékban (ami áthatotta az egész csontot, ntlfl
így 8% -os vastartalm at ért el), és innen szárm azik a vasszín. Az állk;i|u..»
m elynek csupán felszíni foltjai voltak, és sokkal kisebb volt a vastartalm ú unj
tűnik, máshonnan származik.
Ha a koponyatöredékek a piltdow ni kavicshordalékból szárm aztak és .....
m esterségesen színeződtek el, ahogyan azt W einer és társai feltételezik, ,il l *i|
hogyan tudjuk megm agyarázni a gipsz (kalcium -szulfát) jelenlétét a kopom .mi
redékekben? Az egyik lehetőség az, hogy Dawson szulfátösszetevőket has/nAl
(együtt vagy adalékképpen a kálium -bikrom áthoz), m iközben vegyileg kezelti t
csontokat, hogy m egkem ényítse őket a feltárásuk után. A csontok hidroxi-.ipi
titjának egy része így gipsszé alakult.
Egy m ásik vélem ény szerint a gipsz azalatt képződött a koponyában, amin
az a piltdow ni kavicshordalékban volt. A British M úzeum tudósai azt áll!i|.ii
hogy a szulfátok koncentrációja P iltdow nnál túl alacsony volt ahhoz, hoi>,\ «/
m egtörténhessen. M. Bowden azonban vizsgálatok alapján megállapította, ho|fl
a terület talajvizében csupán 63 m illiom od résznyi (0,0063% ) szulfát volt
piltdow ni kavicshordalék szulfáttartalm a pedig 3,9 m illigram m volt 100 gumi
monként. Bow den belátta, hogy a koncentráció értéke nem túl magas, de fellelt*
lezte, hogy a m últban sokkal magasabb volt. M egem líthetjük, hogy Oakley iyv
szer azért hivatkozott a talajvíz m agasabb múltbeli fluorkoncentrációjára, ho^y
a C astenedolonál talált em beri csontvázak abnorm álisán m agas fluortartalrmii
megmagyarázza.
Lényeg, hogy a piltdow ni állkapocs nem tartalm azott gipszet. Az a tn r
hogy a gipsz je le n van m inden koponyatöredékben, de az állkapocsban nem
m egegyezik azzal a feltevéssel, hogy a koponyatöredékek eredetileg a piltdowni
kavicshordalékból szárm aztak, az állkapocs azonban nem.
A króm jelen volt az öt koponyatöredékben, melyet Dawson m aga talált, mi
előtt W oodw ard csatlakozott volna hozzá. Ez azzal m agyarázható, hogy
Daw'son a töredékeket kálium -bikrom átba áztatta be, hogy m egkem ényítse öl.<i
a feltárás után. A zok a koponyatöredékek, m elyeket D aw son és W'oodw'ard ke
sőbb m ár közösen találtak, egyáltalán nem tartalm aztak krómot.
Az állkapocs króm tartalm a minden bizonnyal egy adott vasvegyülettel és ká
lium -bikrom áttal végzett színezési eljárástól ered.
M indent egybevetve lehetséges, hogy a koponya a piltdow ni kavicshordj
lékből szánnazott, és így az idők folyam án teljesen átitatódott vassal. Ugyan
ezen időszak alatt a csontokban lévő kalcium -foszfát átváltozott kalcium-s/.ul
fáttá (gipsszé) a kavicshordalékban és a talajvízben található szulfátok hatására
mMiliJowni kihívás 199
• j.'.y elfogadható m ese a leletek történetét alátám asztandó... Tegyük fel, hogy a
munkások valóban találtak egy koponyadarabot, ám az nem egy félig fosszi-
li/álódott EoanthropusXól, hanem egy jóv al újabb és egészen közönséges tem e
ti ,höl szárm azik.” W einer arra utalt, hogy a csaló, bárki is legyen az. vegyileg
l rzelt darabokkal helyettesített be bizonyos koponyarészeket. De ha a m unká
nk kezébe olyan dolgok kerültek, am elyek „nagyon új és közönséges tem etke-
i si m aradványok” , akkor hol van a csontváz többi darabja? W einer végül azt
■etette fel. hogy az egész koponya egy elásott ham isítvány volt, és a m unkások
200 Az emberi faj rejtélyes tve^jflp
ezt találták meg. M abei K enw ard azonban továbbra is am ellett tanúskodni!
hogy ott, ahol a m unkások elkezdtek ásni, a föld érintetlen volt.
Robert Essex, a term észettudom ányok tanára szem élyes kapcsolatiam itlH
D aw sonnal 1912 és 1915 között, és egy igen érdekes tanúvallom ást udoii $
piltdow ni állkapocsról vagy állkapcsokról, ahogyan ez m ajd kiderül. Essen nd
írta 1955-ben: „Egy m ásik, Dr. W einer által nem em lített állkapocs is éiiu Ml
P iltdow nból, ami sokkal inkább em beri, m int a m ajom állkapocs, ezért inl ,«ii
azt felételezhetjük, hogy a piltdow ni, m inden bizonnyal em beri eredetű Up.i
nyarészekhez tartozik. Én láttam és a kezem ben tartottam az állkapcsot, m
dóm, hogy kinek a táskájában jutott el Dawson irodájába.”
E ssex további részletekkel is szolgált. A bban az időben a természetin.I..
m ányok tanára volt a Dawson irodája m elletti helyi gim názium ban. „Egy n.ipnn
- meséli Essex am ikor arra jártam , az egyik hivatalnok, akit jó l ismertem !•*»
hívott. A zért invitált be, hogy m egm utasson egy m egkövült fél állkapcsol, nriB
inkább em beré volt, m int majom é, és három őrlőfog állt benne szilárdan. Ami
kor m egkérdeztem honnan való ez a tárgy, azt válaszolta, hogy ‘Piltdownból A
hivatalnok szerint az egyik ‘kubikus’ hozta be egy szerszám ostáskában, és kén#,
hogy hívják oda Mr. Dawsont. M ikor m ondták neki, hogy Mr. Dawson a bil'"4
gon van, akkor úgy döntött, hogy otthagyja a táskát és később visszajön. Ami
kor elm ent, a hivatalnok kinyitotta a táskát, és m eglátta benne az állkapt Mit
Látva, hogy éppen arra já ro k , behívott. M ondtam neki, hogy jo b b lenne, lm
visszatenné, m ert Mr. D aw son haragudna, ha tudná. K ésőbb azt láttam, h o j
am ikor a munkás visszatért, Mr. D aw son még m indig a bíróságon volt, mii. •
fogta a táskáját és elm ent.” Essex később látott fényképeket a piltdow ni á III ■
pocsról. É szrevette, hogy az állkapocs nem egyezett m eg a D aw son irodáj;ilmii
látottal, am it a British M úzeumm al is közölt.
A z em beri állkapocs felfedezése azt a feltételezést tám asztja alá, mely •./»»•
rint a Piltdow nnál talált em beri koponya az adott hordalékrétegből szárm a/"ii
M ég ha be is bizonyosodna, hogy m inden más P iltdow nhoz kapcsolódó csont
ham isítvány, ha a koponyát in situ találták, akkor bizony a H om o sapiens sa/ii
ens a középső pleisztocén késői szakaszából, vagy a késői pleisztocén korai sxft
kaszából szárm azó m aradványainak újabb példájával állunk szemben.
A BŰNÖS A ZO N O SÍT Á SA
Ha Piltdow n esetében valóban ham isítás forog fenn, akkor talán az sem ki
zárt, hogy itt szem élyes bosszúnál többről van szó. Spencer azt mondta, ln>n ••
leletet „úgy alakították ki, hogy a tudom ányos szakértelm en is kifogjon, <••• Mt
az emberi kövületek képződésének egy bizonyos m agyarázatát támassza ali't
H a a csalást egy hivatásos tudós követte el, akkor m otivációja az t ini- M
evolúció XX. század elejéig talált bizonyítékainak m eglehetősen elégtelen <•»
ma lehetett. D arw in 1859-ben jelentette meg A fa jo k eredete című művét, ami l|
szinte azonnal kutatást indított el olyan kövületek után, melyek ö sszek ap cso l >i
nák a H om o sapiensX az ősi m iocén majmokkal. A mai em ber pliocén és mim. h
korszakokban való jelen létét bizonyító leleteket nem szám olva, a jáv ai clín ni
bér és a heidelbergi állkapocs voltak az egyedüli m aradványok, melyekei .1 in
dom ány fel tudott mutatni. Ahogyan a 8 . fejezetben már láttuk, a jávai előcinli*
korántsem élvezett egyértelm ű tám ogatást a tudom ányos világban. M ár a ki /•!•«
tektől fogva voltak olyan kétkedő vélemények, melyek szerint a majomszeiíi 1 1 1
ponya valójában nem a tőle 45 lábnyira (kb. 14,5 m) m egtalált em bers/m#
com bcsonthoz tartozott. E m ellett több angol és am erikai tudós, m int pcM ml
A rthur Smith W oodward, G rafton Eliot Smith és Sir Arthur Keith más elméi. 1 .
két dolgoztak ki az em beri evolúcióról. Szerintük a jellegzetesen magas homtu
kú em beri koponya ham arabb alakult ki a mai em berre jellem ző állkapocsnál \
jávai em ber koponyáján azonban alacsony, m ajomszerü hom lok volt.
M ivel olyan sok m odern tudós bonyolódott találgatásokba a feltétele/hí
piltdow ni csaló szem élyazonosságát és m otivációját illetően, szeretnénk un 1
bem utatni egy kézenfekvő elméletet. K épzeljük el a következő forgatóköm r
A m unkások a Barkham M anorban valóban felfedeztek egy igazi középső |»U
isztocén koponyát, ahogy azt M abei K enw ard is leírta. Ennek darabjait odmul
ták D aw sonnak. D aw son értesítette W oodw ardot, akivel rendszeres kapcsolni
ban állt. W oodward, aki a saját elm életén dolgozott az emberi evolúcióval Up
csolatban, és m ár nagyon aggódott amiatt, hogy a tudomány ötven évnyi kul ii g
után m ég m indig nélkülözi az emberi evolúcióhoz szükséges bizonyítékokai. ki
terveit és véghezvitt egy csalást. N em egyedül cselekedett, hanem együttmiil ■
dött néhány általa kiválasztott tudóssal, akik kapcsolatban álltak a Buli 1 -
M úzeum m al, és segítségére siettek abban, hogy beszerezzék és úgy kés / 1 1 • <k
elő a leleteket, hogy azok a titokba nem beavatott tudósok próbáját is kiállják
Oakley, aki nagy szerepet játszott a piltdowni leleplezésben, így írt erről A
Trinil [a jávai előem ber] anyaga fájdalm asan hiányos volt, és sok tudós számum
nem volt megfelelő Darwin emberi evolúcióról szóló elméletének megerősíln*
re. Néha azon tűnődöm , nem egy jobban elfogadható hiányzó láncszemet knüill
félresiklott türelm etlenség vajon az oka annak a kusza zűrzavarnak, ami
piltdowni ham isítvány mögött húzódik.”
Weiner szintén elism erte ennek lehetőségét. „Valaki őrülten v ág y h a to ti.....
hogy segítse az emberi evolúció tanának érvényesülését azzal, hogy biztosit |n n
i fiilhlowni kihívás 203
| ni ,t;|»es ‘rekvizitum ot’ vagy ‘hiányzó láncszem et’... Piltdow n ellen á llhatatla-
Inl vkii/ ó alkalm at terem thetett valam elyik fanatikus biológusnak, hogy helyre-
• n ;i/.t, am it a term észet m egterem tett, de m egőrzésére m ár nem viselt
Beillőt.”
i <hitelezett összeesküvőink szám ára az elkövetkezendő néhány évtized fel-
•►»i' /ősei nem nevezhetők szerencsésnek, m ivel ezek nem tám aszto tták alá azt
(I# \ olúciós elm életet, am elyet a piltdow ni ham isítvány volt hivatott képviselni.
^ i n ii iís a pekingi előem ber újonnan felfedezett példányai, valam int az afrikai
Mű i'iilopithecus leletek számos tudóst arra ösztönöztek, hogy az alacsony hom -
|H i -.until m ajom em ber-ős elm életét fogadják el a m agas hom lo k cso n tú pilt-
í " ■in em berrel szem ben, amely így hiteltelenné és feleslegessé vált.
\ / ulő múlásával egyre nehezebbnek látszott egy m egbízható evolúciós lán-
J " i it összeállítása a rendelkezésre álló hom inida-kövületek b ő l. Egy v álságos
lilliimilban, a m ég életben lévő és a B ritish M úzeum m al kapcsolatban álló be-
piiiott kutatók cselekvésre szánták el magukat. Lehet, hogy jóh iszem ű kollégái
u l ■ megnyerve, a század folyam án m ár korábban összeállított ham isítványról
|g \ im űszeres kiállítást szerveztek. A kiállítás alkalm ával néhány leleten továb
bi \ i’^yi vagy fizikai beavatkozást végezhettek, hogy m ég hitelesebbé tegyék a
limn hitványt.
\ / ;i feltételezés, hogy az összeesküvők egy csoportja együttm űködött a Bri-
" h Museummal a ham isításban, m ajd annak leleplezésében, m inden bizonnyal
| i l ik számára túlzásnak hathat. Ám erre sincs kevesebb (vagy több) bizonyíté-
l ml mint a m ások által képviselt vádaknak. O ly sok brit tudóssal kapcsolatban
mim uh lel gyanú, m elyek közül nem egy a B ritish M úzeum m unkatársa volt,
pt|'v ív. az összeesküvési elm élet nem igazán tágítja a lehetséges elkövetők kö-
•* ‘ i
Lilán nem voltak összeesküvők a B ritish M useum ban, de sok tudós szerint
!i oly tudom ányos képzéssel rendelkező szem élyre volt szükség ahhoz, hogy
ffcjii egyedül, akár m ásokkal együttm űködve véghezvigye ezt a nagyon sikeres
H illilM .
C S O U K O U T IE N
Schlosser vélem ényét osztotta a svéd geológus G unnar A ndersson is, aki a
i mai G eológiai Szolgálatnál állt alkalm azásban. 1918-ban A ndersson m egláto-
Hult egy Csikushan, vagyis C sirkecsonthegy nevű helyet C soukoutien falutól
messze, Pekingtöl 25 m érföldnyire délnyugatra. Ott egy régi m észkőbányá
i m betem etett, ősi barlang jelenlétére utaló, vörös agyaghasadékot vett észre,
iniu lyben m egkövesedett csontok voltak.
I ‘>21 -ben A ndersson újra ellátogatott a csikushani lelőhelyre, asszisztense,
i/ osztrák szárm azású paleontológus O ttó Zdánsky, valam int W alter M.
■ii.inger, az Amerikai Term észettudom ányi M úzeum m unkatársának kíséretében.
205
206 Az em beri fa j rejtélyes </<./»#
A z első ásatások nem sok eredm ényt hoztak, csak néhány nem túl régi kövlIIÉ
került a felszínre.
Ekkor néhány helybéli falusi elm ondta Zdanskynak, hogy van egy hely .1
zelben, ahol nagyobb sárkánycsontok is vannak, nem m essze a csoukoniii ni
vasútállom ástól. Itt Zdansky újabb m észkőbányát talált, am elynek a falaii ■•/in
tén vörös agyaggal és csontokkal teli repedések borították, m int az iT.íW'i
A ndersson is m egnézte a helyet, és törött kvarcdarabokra bukkant, amikről 1 4 ,
vélte, akár prim itív eszközök is lehetnek. A kvarc nem fordult elő a term e . ' 1
ben a lelőhely környékén, A ndersson tehát azzal érvelt, hogy a kvarcdaraln.Mt
m inden bizonnyal egy hom inida vitte oda. Zdansky, aki nem igazán jött M
A nderssonnal, nem értett egyet a magyarázattal.
A ndersson azonban kitartott vélem énye mellett. A m észkőfalat vizsgálva ki
jelentette: „van egy olyan érzésem , hogy itt fekszenek egyik elődünk m aradd
nyai, a kérdés csak az, hogy m egtaláljuk-e” . M egkérte Zdanskyt, hogy folyi.i iM
a keresést a betöm ött barlangban, m ondván, „ne sajnáld az időt, és tarts ki, lm
kell, egészen addig, am íg ki nem ürítjük ezt a barlangot” .
1921 és 1923 során Zdansky, kissé vonakodva bár, rövid ásatásokat vég/i 11
Felfedezte egy korai em berelőd nyom ait, nevezetesen két fogat, am it feltételi*
sen a korai pleisztocénre datáltak. A z alsó és felső őrlőfogat más leletekI >i
együtt ládába csom agolták, és további tanulm ányozás céljából hajóval Svólm
szágba szállították. S védországba visszatérve, 1923-ban Z dansky tanulni,hím
adott ki Kínában végzett m unkájáról, a fogakról azonban nem tett említést.
Az ügyben 1926-ig semmi sem történt. Abban az évben a svéd trónöröU *
aki egyben a Svéd-Kínai K utatóbizottság titkára és a paleontológiai kutatás I* l
kés pártolója is volt, tervezte, hogy Pekingbe látogat. W iman professzot 1 1 /
U ppsalai E gyetem ről m egkérte Zdanskyt, régi tanítványát, hogy ha bármih* 11
figyelem rem éltó dologgal találkozott, akkor azt m utassa m eg a hercegi)' l
Zdansky egy jelen tést küldött W im annak a C soukoutienben talált fogak képi 1
vei. A beszám olót G unnar A ndersson adta elő egy pekingi tudom ányos talált ••
zón, am elyen a trónörökös is részt vett. A ndersson a fogakkal kapcsolatban .1
következőt jelentette ki: „Az embert, akiről beszéltem , m egtaláltuk.”
DAVIDSON BLACK
Egy másik illető, aki szintén úgy gondolta, hogy Z dansky fogai egy őskon
em ber nyilvánvaló bizonyítékai, egy Davidson Black nevű, Pekingben élő llai.il
kanadai orvos volt.
Davidson Black a Torontói Egyetem orvosi karán végzett 1906-ban, de sok
kai jobban érdekelte az emberi evolúció, mint az orvostudomány. Black azon .1
véleményen volt, hogy az em ber Észak-Ázsiában fejlődött ki, ezért K ínába akail
i pekingi előem ber és m ás kínai leletek 207
unMini, hogy ott elm életéhez az őskori bizonyítékot is m egtalálja. A z első világ
it ihorú azonban késleltette tervei m egvalósulását.
1^17-ben B lack csatlakozott a kanadai katonai orvosi h adtesthez. K özben
i' iiiUját, Dr. E. V. C row dry-t az anatóm ia tanszék vezetőjévé nevezték ki a Ro-
I ' Idler-alapítvány pekingi Szövetségi O rvosi Egyetem én. C row dry m egkérte
l>i Simon F lexnert, a R ockefeller-alapítvány igazgatóját, hogy nevezze ki
nliu ket segédjének. Flexner így is tett, és 1919-ben, m iután a k atonaságtól le-
i l icit, Black m egérkezett Pekingbe. M indent m egtett azért, hogy az egyetem en
• lehető legkevesebbre csökkentse orvosi kötelességeit, és valódi érd ek lő d ési
ii i(lletére, a paleoantropológiára tudjon koncentrálni. 1921 novem berében rövid
■ pedícióra m ent egy észak-kínai lelőhelyre, am elyet újabbak követtek. B lack
I* Irilesei nem voltak elragadtatva.
A R ockefeller-alapítványt lassan sikerült m eggyőzni B lack elm életéről. Ér-
'!' mos kissé bepillantanunk az esem énysorozatba, am elyek ezt a v áltozást elő-
i'livték.
1922 végén B lack egy thaiföldi expedícióról szóló tervet nyújtott be az or-
iim egyetem igazgatójához, Dr. H enry S. H oughtonhoz, m elyben ügyesen kap-
■ .olta össze a p aleoantropológia iránti szenvedélyét az egyetem k üldetésével.
Houghton így írt R oger G reene-nek, az iskola gazdasági igazgatójának: „U gyan
in ni tudhatom biztosan, hogy Black tervének van-e valami gyakorlati haszna, de
lir kell vallanom, rám igen nagy hatást t e t t ... ahogyan értékes kapcsolatot alakí-
ioii ki anatóm ia tanszékünk és különféle intézm ények, kutató csoportok között,
iim-lyek fontos m unkát végeznek K ínában az antropológiai kutatást közelről
• i intő területeken. A fentieket m érlegelve, tám ogatom kérésének elfo g ad ását.”
ló példa ez az intellektuális presztízs tényezőjének a fontosságára - a m inden
napi orvostudom ány bizony elég unalm asnak tűnik azzal a félig-m eddig vallá-
.os kutatással összevetve, amely az em beri eredet titka után folyik, s am ely Dar-
\ ni ideje óta tűzbe hozza a tudósok képzeletét szerte a világon. H oughtonra is
lem nagy hatást tett. A z expedícióra 1923-ban, Black nyári szabadsága alatt ke-
iiilt sor, ami sajnos nem sok eredm ényt hozott.
1926-ban B lack is részt vett azon a tudom ányos találkozón, ahol J. G unnar
\ndersson beszám olt a svéd trónörökösnek az őrlőfogakról, am elyeket Z dansky
(illáit 1923-ban Csoukoutienben. A m ikor tudom ást szerzett a fogakról, lelkesen
• Ifogadta A ndersson további csoukoutieni ásatásokra vonatkozó ajánlatát, am e-
lu-ket a Kínai G eológiai Szolgálat és B lack tanszéke közösen végezne el. Dr.
\m ad eu s G rabau, a Kínai G eológiai Szolgálat m unkatársa a kutatás célpontját
pekingi em bernek” nevezte el. Black anyagi segítségért a R ockefeller-alapít-
.uiyhoz fordult, és nagy örömére bőkezű tám ogatásban részesült.
1927 tavaszán a munka már javában folyt Csoukoutiennél, a kínai polgárhá
ború kellős közepén. A fáradságos ásatás hosszú hónapjai alatt egyetlen
liominida m aradványát sem fedezték fel. Végül az első évszak ásatásainak végét
208 Az em beri f a j rejtélyes <•/. Irt*
A R O C K E F E L L E R -A L A P IT V Á N Y Á TA LA K U LÁ SA
I* im i'szettudós volt. A fizikus-m atem atikus M ason elő ző leg a C hicagói Egye-
ektora volt. Raym ond D. F osdick szerint M ason „a stru k tu rális egységet
i u tolta fontosnak, am elyet a program új irányvonala m agával hozott. N em öt
l»nikrámról volt szó, am elyek m indegyikét az alapítvány egy-egy osztálya kép-
1 1 ' Inc: alapvetően csak egy program létezett, am ely az em beri viselkedés álta-
I <;y t ö r t é n e l m i l e l e t é s e g y h id e g v é r ű k a m p á n y
A pekingi előem ber épp a kellő pillanatban érkezett az em beri evolúció li|
vei szám ára. N éhány évvel korábban a világtörténelem egyik leghíresebb \ » >'
ben Tennessee állam bírósága bűnösnek találta John T. Scopes-ot az állam mi
vényeibe ütköző evolúció tanításának vádjában. A tudósok visszavágást.! I ti
szültek. Az emberi evolúcióval kapcsolatos minden új bizonyítékot kitörő Ii II *
sedéssel fogadtak.
Ott volt még a széles körben népszerűsített őskori m ajom em ber, a Hes/>.».•
p ithecus esete is, am ely a paleoantropológusok elm éjéből pattant ki egyel Imi)
em berszerű fognak köszönhetően, am it N ebraskában találtak. A z em berelőiig
propagáló tudósok nagy szégyenére kiderült, hogy az em berszerü fog egy <V.I <«m
disznóé volt.
Eközben a Dubois Pithecanthropus erectusát övező folytonos kétségekéi
vitákat is meg kellett oldani. Egyszóval, a külső fenyegetéssel és belső széilm
zással m egbirkózni kénytelen evolucionisták szám ára kapóra jö tt volna cjl*v irt
felfedezés, hogy ügyük új erőre kapjon.
T Ű Z ÉS E S Z K Ö Z Ö K C SO U K O U TIEiN B EN
hogy levágja m ás ragadozó állatok által elejtett tetem ekről a húst, amely* M
nagy barlangokban hagytak, ahol néha hosszabb ideig is égtek szerves anyni "i
De az is m eglehet, hogy a pekingi előem ber m aga is a barlang ragadozóinak ,il
dozatául esett, mivel elég valószínűtlen, hogy önként lépett volna be egy il\» n
barlangba, még ha csak azért is, hogy dögöt találjon.
K A N N IB A L IZ M U S R A U TA LÓ JE L E K
ultinak kellett volna látszaniuk, de erről szó sincs.” W eidenreich szám ára a
\niiinlhropusok. közötti kannibalizm us tűnt a legm egfelelőbb m agyarázatnak.
M arcellin B oule, a franciaországi H um án P ale o n to ló g ia i In tézet igazgatója
i unban egy m ásik lehetőséget vetett fel - nevezetesen, hogy a Sinanthropusva
nála intelligensebb hom inida vadászott. Boule úgy vélte, a Sinanthropus kis
i "|.iniyaűrtartalm a arra utal, hogy ez a hom inida nem volt elég értelm es ahhoz,
Imi^.v tüzet csiholjon, vagy kő- és csonteszközöket készítsen, olyanokat, am ilye-
iii I cl a barlangban fedeztek fel.
I la a Sinanthropus maradványai egy értelm esebb vadász trófeái voltak, akkor
i i lőhetett a vadász, és hol vannak a m aradványai? B oule kiem elte, hogy Euró-
|ml)iin sok olyan barlang van, am elyekben bőségesen találhatók őskőkori em beri
i nlimák term ékei, de azoknak az „üledékeknek az aránya, am elyekből e kultúra
11 /m űveseinek koponyái vagy a csontjai kerültek volna elő, elhanyagolható.”
A hipotézist, m ely szerint egy intelligensebb hom in id a faj v adászott a
inanthropusra, nem szabad pusztán azért kizárni, m ert m egkövült csontjaikat
még nem találták m eg C soukoutiennél. A z előző fejezetek b ő l k id erü lt, hogy
.innak a világ más részeiről szárm azó, teljesen em beri csontvázm aradvány-le-
Irlck ugyanolyan, vagy m ég régebbi időszakokból, m int am it C soukoutien kép-
\ isel. A C astenedoloban, O laszországban talált, teljesen em beri csontvázm arad-
vnny például a pliocén időszakból, több m int kétm illió évvel ezelő ttrő l szár-
mnzik.
A L E L E T E K E L T Ű N É SE
Ahogy előzőleg em lítettük, az egyik ok, am iért nehéz lenne a pekingi előem
bert övező szám talan kérdést m egoldani, az az, hogy az eredeti leletek m ár nem
hozzáférhetőek a tudom ány szám ára. A W eidenreich vezetése alatt folyó
i soukoutieni ásatásoknak 1938-ban a W estern Hill környékén dúló gerillahábo-
rú vetett véget. M ár jav áb an folyt a m ásodik világháború, am ikor W eidenreich
1941 áprilisában az E gyesült Á llam okba utazott, és m agával vitte a pekingi
előem ber m aradványairól készült gipszöntvényeket.
Á llítólag 1941 nyarán az eredeti csontokat két katonaládába csom agolták, és
elvitték A shurst ezredesnek, az A m erikai T engerészgyalogság pekingi fő h ad i
szállására. 1941 decem berének elején a katonaládákat a je len tése k szerint vo
natra tették, hogy Chinw angtao kikötőjébe vigyék, ahol úgy volt, hogy a Presi
dent H arrison nevű am erikai hajóra kerülnek, az am erikaiak kínai visszavonulá
sának keretében. D ecem ber 7-én azonban a vonatot feltartó ztatták , a leleteket
pedig többé senki sem látta. A második világháború után a kom m unista K ínában
folytatódtak a csoukoutieni ásatások, néhány új lelettel gyarapítva a háború előt
ti felfedezéseket.
216 Az em beri f a j rejtélyes <v<. A7r
E G Y P É L D A A Z I N T E L L E K T U Á L I S B E C S T E L E N S É G ki
Egy Csoukoutienről szóló cikkben, amelyet 1983 júniusában közölt a .S'< /. >\
tific A m erican című folyóirat, két kínai tudós, Wu Rukang és Lin Senglonr n
em beri evolúcióra vonatkozó félrevezető bizonyítékot jelentetett meg.
Wu és Lin két dolgot állítottak: (1) a Sinanthropus ag y k o p o n y a-térfo g in ||
csoukoutieni ásatások során az alsó (460 000 éves) szintektől a felsőbb ( .’ Mi
000 éves) szintek felé haladva növekedett, im plikálva, hogy a Sinanthro/>u\ it
H om o sapiens irányába fejlődött. (2) A kőeszközök fajtája és eloszlása szmi<"
a Sinanthropus fejlődésére utalt.
A z első állítás alátám asztása végett Wu és Lin elem ezte a hat, viszonylat
teljes csoukoutieni Sinanthropus agykoponya-térfogatát. A következőt állh ••<
ták: „A m ért agykoponya-térfogat 915 cm 3 a legkorábbi, átlagban 1075 cin' >
négy későbbi, és 1140 cm 3a legújabb koponya esetében.” Az adatok alapján \Nn
és Lin a következőket állapította meg: „Ú gy tűnik, hogy az agykoponya tériben
ta több mint 100 cm 3-rel növekedett a barlangban töltött idő alatt.”
A Scientific A m erican cikkének táblázata a koponyák helyzetét és méieit ii
m utatja, m elyeket C soukoutien 1. szám ú lelőhelyén találtak (10.1. táblázat. \
oszlop). A táblázathoz fűzött m agyarázatukban azonban Wu és Lin elfelejteni l
hozzátenni, hogy a legkorábbi koponya, m elyet a 10. szám ú rétegben találtai
egy gyerm eké volt, aki Franz W eidenreich szerint 8-9, D avidson Black szenm
pedig 11-13 éves kora között halt meg.
Wu és Lin arról sem tettek em lítést, hogy a 8. és a 9. rétegekben talált egyik
koponyának(X . sz. koponya) 1225 cm 3 volt a térfogata, 85 cm 3-rel nagyobb
m int a legújabb (V. sz.) koponyáé, am elyet a 3. rétegben találtak. A z adatokul
együtt vizsgálva (10.1. táblázat, B oszlop) világossá válik, hogy a koponyatél !•»
gatban nincs állandó növekedés a 460 000 évestől a 230 000 évesig.
A z agykoponya-térfogat evolúciós növekedése m ellett Wu és Lin megemli
tette, hogy a csoukoutieni barlang üledékeiben talált eszközök az egyre kisebb
felé tendálnak. A zt is kijelentették, az eszközökhöz használt nyersanyag a ki
sőbbi szinteken magasabb rendű volt, mint a régebbi szinteken. A későbbi szín
teken több jó m inőségű kvarcot és kovakövet használtak, és kevesebb homok
követ, m int az előzőeken.
Egy népcsoport technikai hozzáértésének növekedése azonban nem azt jelen
ti, hogy az emberek fiziológiájukat tekintve is fejlődnek. Vizsgáljuk meg például
N ém etország lakosságát 1400-ban és 1990-ben. A technológiabeli különbségek
ijesztőek - lovak helyett sugárhajtású repülők és autók; a puszta látvány és hanr
helyett televízió és telefon; a kardok és íjak helyett tankok és rakéták. Mégis In
ba lenne arra következtetni, hogy 1990-ben a németek fiziológiailag fejlettebbel
voltak, m int 1400-ban. E szerint Wu és Lin állításával ellentétben a különböző
kőeszközök eloszlásából nem következik, hogy a Sinanthropus fejlődött volna.
i p e k in g i előem ber és m ás kínai leletek 217
M O R F O L Ó G IA I K O R M E G H A T Á R O Z Á S
10.1 T á b l á z a t
A Sinanthropus agykoponya-térfogat feltételezett
evolúciós növekedésének bizonyítékai a kínai Csoukoutiennél
1-2
230 000
3 1140 cm3 (V) 1140 cm3 (V)
4
290 000
5
6
350 000
7
PLEISZTOCÉN
Állattársulás
(Qiu alapján)
L, p o c i i i g cro cu ta
S teg o d o n
M e g a ta p iru s
a u g u stu s
A lelőhelyek
kortartománya
(beleértve a H.
sa p ie n s t)
így m ost a következő hom inidák lehetséges kora fedi egym ást a k ö /rp n
pleisztocén középső harm adában: (1) a lantiani em ber, egy prim itív Honin
e r e c t u s ; (2) a pekingi előem ber, egy fejlettebb H o m o e r e c t u s ; valam int ( ') '
tongzi-i ember, am elyet H o m o s a p i e n s k é n t jelölnek. Nem állítjuk, hogy czd i
lények valóban egyszerre éltek. Talán igen. talán nem. De ahhoz ragaszkodunl
hogy a tudósoknak nem szabadna pusztán m orfológiai különbözőségük miatt ,i i
feltételezniük, hogy ezek a hominidák biztosan nem léteztek egyidejűleg. M eri.
pontosan ez történik. A tudósok elsősorban fizikai felépítésük alapján rendezU I
I i't'kingi előem ber és m ás kínai leletek 223
• ' U-l a kínából szárm azó hom inida leleteket evolúciós sorren d b e. E z a m etó-
lu . biztosítja, hogy egyetlen őskori lelet se essen az evolúció s elv áráso k biro-
1ilmán kívül. A zzal, hogy a hom inida-m aradványok m orfológiai k ü lönbségeit
i' lliiisználva oldják fel a faunális, sztratigrafikus, kém iai, rad io m etriai és
>((mágneses korm eghatározások ellentm ondásait, oly m ó d o n , hogy az össz-
legyen a favorizált evolúciós szekvenciával, a paleoantropológusok sa-
i " ' löfeltételezéseikkel m inden más lehetőséget elhom ályosítanak.
Ú JA B B K ÍN A I F E L F E D E Z É S E K
zása. Nekünk azonban m eggyőződésünk, hogy egy alapos vizsgálat esetén e/. u/i
állítás nem állná m eg a helyét. Ahogy a 2-7. fejezetekben rámutattunk, az einl••
ri evolúcióról jelenleg uralkodó nézeteknek ellentm ondó számtalan bizonyítéUi
tüntettek vagy felejtettek el. Ezenkívül, a jelenlegi evolúciós hipotéziseket alm.i
masztó bizonyítékok hiányosságait a tudósok szisztem atikusan elnézik.
Ha egy kínai barlangban a trágya után kutató földm űvesek egy teljes kopo
nyát fedeztek volna fel, egyértelm űen pliocén faunával együtt, a tudósok h iá
nyára azzal az ürüggyel tiltakoztak volna, hogy nem voltak jelen m e g f i g y e l n i
akik a m egfelelő sztratigráfiai vizsgálatokat elvégeztek volna. Mivel azonb;m •
mabai koponya beleillett a standard evolúciós láncba, így senki sem tett ellem-
tést a felfedezés körülm ényeivel kapcsolatban.
M ég azután is, hogy az em ber felism erte a m orfológiai kormeghatáro/.v.
igencsak m egkérdőjelezhető gyakorlatát, m egdöbbenéssel tapasztalja, hogy mi
lyen gyakran használják azt. A K ínában folyó hum ánevolúciós kutatásokról ki
derült, hogy ez nem kivétel, hanem a szabály. A z a H om o sapiens maxilla (feK<V
állkapocs), am elyet 1956-ban m unkások találtak L ongdongnál, Csangjang un
gyében, a dél-kínai H ubei tartom ányban, sok tekintély szám ára teremtett lein ín
séget gátlástalan m orfológiai korm eghatározásra.
A felső állkapcsot, am elyet egy prim itív vonásokkal rendelkező Homo sn/n
e n s n tk tulajdonítottak, tipikus dél-kínai középső pleisztocén fauna társaságul mm
találták, beleértve az A iluropodát (panda) és a StegodonX (kihalt elefánt) I*
1962-ben Chang K w ang-chi, a Yale Egyetem m unkatársa a következőket ii in
„Ez a fauna általában középső pleisztocén korú, a tudósok pedig, akik a barl.m
gon dolgoztak, a középső pleisztocén késői szakaszára teszik, mivel a maxilln
morfológiája kevesebb primitív vonást mutat, mint a Sinanthropusé.” Ebből vilii
gosan látszik, hogy Chang elsősorban morfológiai alapokra tám aszkodva döntőn
úgy, hogy a csangjangi Homo sapiens fiatalabb, mint a pekingi Homo erectus
1981-ben J. S. A igner a következő állításával csatlakozott e véleményln /
„A fauna egy része és a H. sapienshez közel álló hom inida jelen léte a közép "
pleisztocén korra utal. E hominida jelenlétéből a középső pleisztocén késői szí
kaszára következtethetünk.”
Az, hogy a tudósok a csangjangi faunális bizonyíték elenére sem számolnál
azzal a lehetőséggel, hogy a Homo sapiens és a Homo erectus egy időben lett /
hettek Kínában, rendkívül meglepő. Ezzel kapcsolatban Sir A rthur Keith ezt liln
1931-ben: „Olyan gyakran m egtörtént m ár a m últban, hogy az üledékben tiil.ili
em beri m aradványok befolyásolták a szakértők vélem ényét a korm eghatáro/n i
illetően; a tendencia mindig is az volt, hogy úgy magyarázták a geológiai bizom i
tékot, hogy az ne ütközzön feltűnően az em ber eredetének jelenlegi elméletével
1958-ban m unkások emberi m aradványokat találtak Liujiang egyik barlam*
jában a Guangxi Zhuang Autonóm Területen Dél-Kínában, köztük egy kopom.n
csigolyákat, bordákat, medencecsontokat és egy jobboldali com bcsontot. E/el . i
I pekingi előem ber és m ás kínai leletek 225
PLEISZTOCÉN
Hely / Hominida Korai Középső Késői Korai Középső Késői Korai Középső KésAI
Gongwangling
korai H o m o erectu s
Csencsiao
H om o erectu s
Csoukoutien Loc. 1
H om o erectu s
Csangjang 1 J
korai H. sa p ie n s
mBBs
Maba,
H om o sa p ie n s 1 1
(neanderthaloid)
Síp
Dali
1 ................... 1
H om o sa p ie n s
Tongzi : év
H o m o sa p ie n s
11.:.... ..... .....J
Liujiang
I ,
H om o sa p ie n s
sa p ie n s
E lő m a jo m e m b e re k ?
K R IP T O Z O O L Ó G IA
(T IT K O S Á LLA TTA N )
N ém ely kutatók szám ára a vadem berszerű terem tm ények tanulm ányozása
részét képezi a tudom ány egyik hiteles ágának, a kriptozoológiának. A
kriptozoológia’ kifejezést a francia zoológus, B em ard H euvelm ans alkotta, és
az olyan fajok tudom ányos kutatására utal, m elyeket jelen tettek ugyan, de nem
dokum entáltak teljes mértékben. A görög kryptos szó azt jelenti „rejtett, titkos” ,
a kriptozoológia tehát szó szerint azt jelenti, hogy a „rejtett állatok tanulm ányo
zása.” Létezik egy N em zetközi K riptozoológiai Társaság, melynek igazgatósá-
j-ába különböző egyetem ek és m úzeum ok hivatásos biológusai, zoológusai és
paleontológusai tartoznak a világ m inden tájáról. E társaság célja, ahogyan
( 'rvptozoology című folyóiratukban áll, „a szokatlan form ájú vagy méretű, illet
ve váratlan időben és helyen m egjelenő állatokkal kapcsolatos m indennem ű
anyag kutatása, elem zése, publikálása és m egvitatása.” A Cryptozoologyban ál
latában egy vagy több tudom ányos cikk is található a vadem berekről.
Valóban lehetséges-e, hogy léteznek az em berféléknek ism eretlen fajai e
bolygón? Sokan nehezen hiszik el ezt, két okból is. Feltételezik, hogy a Földnek
229
230 A z em beri fa j rejtélyes eredd*
É S Z A K -A M E R IK A ÉSZA K N Y U G A TI R É S Z E
K Ö Z É P - ÉS D É L -A M E R IK A
J E T I: A H IM A L Á JA V A D EM B ER E
l‘)51 novem berében Eric Shipton, a M ount E veresthez vezető terep felderí-
I' '• közben, lábnyom okat talált a M enlung-gleccseren, T ibet és N ep ál határá-
l)i»/ közel, 18 000 lábnyi (5500 m) m agasságban. Shipton egy m érföldön át kö-
• He a nyomot. A z egyik nyom ról készült közeli fénykép sokak szám ára m eg-
n ö /.ö n ek bizonyult. A lábnyom ok egészen nagyok voltak. John R. N ap ier m eg-
Iniitolta m ajd elvetette azt a lehetőséget, hogy a legjobb Shipton-lábnyom nak a
mi n ié t és form áját a hó olvadása okozta volna. N apier végül kifejtette, hogy a
M iípton-lábnyom egym ásra fényképezett em beri lábnyom ok eredm énye volt.
\ IIalánosságban, N apier, aki teljes m értékben m eg volt győződve az észak-am e-
1ikai sasquatch létezéséről, erősen szkeptikus volt a je tire vonatkozó bizonyíté-
l okkal szem ben. A hogy azonban e fejezet későbbi részeiben látni fogjuk, egy
niabb bizonyíték hatására N apier egyre inkább hajlott afelé, hogy elfo g ad ja a
liimalájai vadem ber létezését.
Az 1950-es és 1960-as években tett him alájai expedíciói során Sir Edm und
llillary különös figyelm et szentelt a je ti bizonyítékainak, beleértve a hóban ta-
l ill lábnyom okat is. A zt a következtetést vonta le, hogy a je tin e k tu lajd o n íto tt
nagyméretű lábnyom okat minden egyes esetben ism ert állatok kisebb nyom ai
nak összeolvadása hozta létre. Erre N apier, aki m aga is szkeptikus volt, így fe
lt Ii: „Senki (aki rendelkezik egy kis tapasztalattal) nem keverne össze egy
" v;/eolvadt lábnyom ot egy frissel. N em lehet ilyen m ódon m agyarázni m inden
lábnyomot, am it m egbízható megfigyelők láttak az évek során; más m agyaráza
ti is van a lábnyom oknak, beleértve term észetesen azt a lehetőséget is, hogy
olyan állattól szárm aznak, am ely ism eretlen a tudom ány szám ára.”
A nyugatiak m ellett őslakos adatközlőktől is folyam atosan érkeztek a jetirő l
./óló jelentések. M yra Shackley em líti vadem berekről szóló könyvében, hogy
I‘>58-ban a R ongbuk-gleccser közelében levő T harbaleh falu tibeti lakói egy
vl/be fulladt je tire akadtak. A falusiak úgy írták le a terem tm ényt, m int egy csú-
<’.os fejű kis em bert, akit vörösesbarna szőr borít.
Néhány buddhista szerzetes azt állítja, hogy náluk je tik földi m aradványai
vannak. A földi m aradványok egyik kategóriáját a jeti skalpok jelentik, de azok-
iól, am elyeket nyugati tudósok is tanulm ányoztak, úgy gondolják, hogy ism ert
.illatok bőréből készültek. 1960-ban S ir Edm und H illary egy ex p ed íció t veze
t i ! , hogy összegyűjtse és értékelje a je tiv e l kapcsolatos bizonyítékokat, és el-
I Oldott egy je ti skalpot a Khum jung kolostorból Nyugatra, hogy m egvizsgálják.
Az eredm ények arra utaltak, hogy a skalpot egy kecskeszerü him alájai antilop
(serow ) bőréből készítették. N éhányan azonban nem értettek egyet ezzel az
elemzéssel. Shackley azt mondta, hogy „kim utatták, hogy a skalp szőrszálai ha
lm ozottan m ajom szerűek, és olyan parazitafaj petéi találhatók rajta, am ely kü
lönbözik az antilop szőrében taláihatóaktól” .
Az 1950-es években kutatók, akiket egy am erikai üzletem ber, Tom Slick
'./ponzorált, m intákat szereztek egy jeti m um ifikálódott kezéből, melyet a tibeti
238 Az em beri f a j rejtélyes eredt i>
K Ö Z É P Á Z S IA : A L M A S Z
oi vezetője szintén látta őket, és azt mondta, hogy ez gyakori látvány ezen a te-
i illeten.
Az alm asz családdal való találkozása után Ivlov szám os mongol gyereket
" ic)'kérdezett, gondolván, hogy ők sokkal őszintébbek, m int a felnőttek. A gye-
i' Lek sok újabb adattal szolgáltak az alm aszokról. Egyikük például elm ondta
Iv lovnak, hogy egyszer, am ikor a többi gyerekkel együtt a patakban fürdött, lá-
i'il! egy alm asz férfit, aki egy almasz gyereket vitt át a patakon.
240 A z em beri fa j rejtélyes emlaH
ii.m tartották, azután háziasodni kezdett, és m egengedték neki, hogy egy háznál
■Ijen. Z anának hívták. Shackley azt m ondta: „B őre szürkésbarna színű volt, és
vöröses szőr borította, am i a fején hosszabb volt, m int máshol. K épes volt arti-
I ulálatlan kiáltásokat hallatni, de sosem tanult m eg beszélni. N agy arca volt ha
talmas arccsontokkal, előre ugró állkapoccsal és nagy szem öldökökkel; nagy fe
lni- fogai voltak és „vad arckifejezése” . Zanának végül egy falubeli em berrel va
ló szexuális kapcsolatából gyermekei születtek. Borisz Porsnyev 1964-ben látta
/ , 1 1 1 a néhány unokáját. Porsnyev vele kapcsolatos kutatásairól Shackley m egje
gyezte: „A z unokáknak, C salikuának és T ajának barnás b ő rszínük volt, inkább
negroid m egjelenésük, nagyon erős rágóizm uk, és külö n leg esen erős állkap-
»suk.” Porsnyev olyan falubeliekkel is beszélgetett, akik gyerm ekként jelen vol
tuk Zana tem etésén valam ikor az 1880-as években.
A K aukázus területén az alm aszt néha biaban-gulinak nevezik. 1899-ben K.
A. Szatunyin, orosz zoológus meglátott egy biaban-guli nőt a Talys hegyekben a
Kaukázus déli részén. A zt állította, hogy a terem tm énynek „teljesen em beri
m ozdulatai” voltak. A z a tény, hogy Szatunyin egy jó l ism ert zoológus volt, be
szám olóját különösen fontossá teszi.
1941-ben V. S. K arapetyan, a szovjet hadsereg orvosi szolgálatának alezre
dese közvetlenül m egvizsgált egy élő vadem bert, akit a D agesztán A utonóm
K öztársaságban fogtak el, a Kaukázus hegyeitől északra. K arapetyan azt mond-
la: „Beléptem az istállóba a helyi vezetőség két em berével... M ég m indig látom
magam előtt, ahogy a terem tm ény ott állt: egy m eztelen és m ezítlábas férfi. K ét
ségtelenül em ber volt, mivel egész alakja em beri volt. A m ellkasát, a hátát és a
vállait azonban bozontos, sötétbarna szőr borította. A szőrzete inkább egy m ed
véére hasonlított, s 2-3 cm hosszú volt. A m ellkasa alatt vékonyabb és puhább
szőrzet takarta a testét. A csuklója erős volt, és gyéren borította a szőr. A tenye
re és a talpa szőrtelen volt. A haja viszont vállig ért, s befedte a hom loka egy ré
szét. A haja nagyon durva tapintású volt. N em volt szakálla vagy bajsza, arcát
viszont finom szőrzet borította. A száját szintén rövid és gyér szőrzet környé
kezte. Az em ber teljesen egyenesen állt, a karjait lelógatta, m agassága nagyobb
volt az átlagosnál - körülbelül I 80 cm. Úgy állt előttem , m int egy óriás, hatal
mas m ellkasa kidom borodott. Az ujjai vastagok, erősek és különösen nagyok
voltak. Egészében véve szem beszökően nagyobb volt, mint akárm elyik helybéli.
A szem e sem m it nem m ondott nekem. Ü res volt és tom pa - m int egy állat
242 A z em beri fa j rejtélyes erőit i§
szem e. Lénye inkább egy állatnak tűnt a szem em ben, semmi egyébnek.” A/|
ilyen jelentések alapján gondolták azt tudósok, m int a brit antropológus, M\m
Shackley is, hogy az alm aszban neander-völgyi túlélőket, sőt a H omo ered mi
vélhetjük felfedezni. Mi történt a dagesztáni vadem berrel? A nyilvánosságra lm
zott jelentések szerint fogvatartói, a szovjet katonák lelőtték, m iközben az cin
rehaladó ném et hadsereg elől vonultak vissza.
A K ÍN A I V A D E M B E R E K
hüvelyk (30 cm) hosszú volt és fele ilyen széles - elöl szélesebb, hátul k. l -
nyebb, szétálló lábujjakkal.”
M A LA Y SIA ÉS IN D O N É Z IA V A D EM B ER EI
A F R IK A
A TU D O M Á N Y F Ő V O N A LA ÉS A
V A D E M B E R E K R Ő L S Z Ó L Ó JE L E N T É S E K
A jáv ai előem ber és a pekingi előem ber körüli viták, a castenedoloi előem
berről és az európai eolitokról nem is beszélve, m ár egy jó ideje elcsendesedtek.
Ami a vitatkozó tudósokat illeti, a legtöbbjük m eghalt már, csontjaik útban van
nak a szétm állás vagy a m egkövesedés felé. De a mai A frika, az
\ustralopithecus és a H om o habilis földje m ozgalm as csatatér m aradt, ahol tu
dósok csatároznak, hogy m egvessék az em beri eredetről szóló nézeteik alapjait.
A R E C K -F É L E C S O N T V Á Z
Az első jelentős afrikai felfedezésre a század elején került sor. 1913-ban Hans
Keck, a Berlini Egyetem professzora, kutatást vezetett az O lduvai-szakadéknál
Tanzániában, az akkori N ém et K elet-A frikában. Reck egyik afrikai gyűjtője ép
pen kövületeket keresett, amikor észrevett egy darab csontot, amely a földből állt
ki. Miután eltávolította a felszíni kőtörm eléket, egy teljes és fejlett em beri csont
váz részeit látta előtűnni a kőből,
am ibe az be volt ágyazódva. H ívta
Recket, aki aztán kivetette a csont
vázat a töm ör kőzettöm ből, am it
kemény üledék alkotott. A z emberi
csontvázm aradványokat, a teljes
koponyával ( 1 2 . 1 . ábra) együtt ka
lapácsokkal és vésőkkel kellett
kiszabadítani. A csontvázat ezután
Berlinbe szállították.
Reck öt réteget azo n o síto tt az
O lduvai-szakadéknál. A csontváz
12.t. áb ra E z a k o p o n y a eg y fe jle tt e m b e ri a m a U15 millió évesnek tartott II.
c s o n tv á z része , a m it 1 9 1 3 -b a n ta lá lt H. R e ck réteg felső részéből szárm azott. A
.1/ O ld u v a i-sz a k a d é k n á l, T an zán iáb an . felette fekvő rétegeket (a III., a IV.
249
250 Az em beri fa j rejtélyes <i
nyugat kölni
1 (essége egyértelm űen arra utal, hogy újabb tem etésről van szó.
I ,eakey egyetértett C ooperrel és W atsonnal abban, hogy R eck cso n tv áza te
metés által került a 11. rétegbe, de szerinte a tem etkezés a II. réteg idején történt.
A N ature-nek írt levelében Leakey azzal érvelt, hogy legfeljebb 50 évvel ez-
■lull a II. réteg vörösessárga felső részét, az élénkvörös III. réte g érintetlen
nMilványa takarta. Ha a csontvázat a II. réteg lerakódása után tem ették el, a sír-
l/Oilrőt betöltő anyagnak élénkvörös és vörösessárga üledékek keverékét kellene
imlíilmaznia. „O lyan szerencsében volt részem , hogy szem élyesen v izsg álh at
om meg a csontvázat M ünchenben, am ikor az m ég érintetlen ü l fek ü d t eredeti
nnyakőzetében - írta L eakey - , és nem találtam rajta sem m ilyen h o zzák ev ere-
«l* ii anyag nyom át és m egbolygatásra utaló je le t sem .”
( oopernek és W atsonnak ez m ég m indig nem volt elég. 1932 jú n iu sáb an azt
állították a Nature-ben m egjelent cikkükben, hogy a III. réteg vörös kavicsai el-
• s/thették a színüket. Ez m agyarázatot adna arra, hogy Reck és L eakey m iért
m in látott a csontvázat körülvevő anyagban a III. rétegből szárm azó kavicsokat.
\ I . H opw ood azonban nem értett egyet azzal, hogy a III. réteg kav icsai el-
\ i ■,/.tették volna élénkvörös színüket. Rám utatott, hogy a II. réteg teteje, ahol a
• MMitvázat találták, szintén vöröses volt, ezért így vélekedett: „A z anyakőzet vö-
lOses színe ellenkezik azzal az elm élettel, hogy a III. rétegből szárm azó törm e-
li kék elvesztették volna a színüket.”
Cooper és W atson tám adásai ellenére R eck és Leakey k ita rto tta k nézeteik
mellett. 1932 augusztusában azonban RG .H. Boswell, az angliai Im perial Coll-
' c.e geológusa m eghökkentő jelentést adott közre a Nature lapjain.
T. M ollison professzor elküldött Bosw ellnek egy m intát M ünchenből, amiről
i/i mondta, hogy a Reck-féle csontvázat körülvevő anyakőzetből való. E hhez el
mondhatjuk, hogy M ollison nem volt teljesen pártatlan. M ár 1929-ben kifejtette,
Imgy a csontváz egy maszáj törzsbeli em beré, és nem olyan régen tem ették el.
Boswell azt állította, hogy a M ollison által rendelkezésére b o csáto tt m inta
i.ii lalmaz „(a) a III. rétegben is található borsószem nagyságú élénkvörös kavicso-
I .ii valamint (b) m egkem ényedett mészkődarabokat, amelyek m egkülönböztethe
t i lenek az V. rétegben lévőktől.” Boswell szám ára ez azt jelentette, hogy a csont-
' Azat a kem ény calcrete-rétegeket tartalm azó V. réteg lerakódása után tem ették el.
Az élénkvörös III. rétegbeli kavicsok és az V. rétegbeli m észkőtörm elékek
|i-lenléte a M ollison által küldött m intában m inden bizonnyal ném i m agyaráza-
inl igényel. Reck és Leakey, különböző alkalm akkor, m indketten alaposan meg-
vi/.sgálták az anyakőzetet az eltelt 20 év során. Nem tapasztalták soha, hogy a
ill. rétegből szárm azó anyagok vagy m észkőszerü calcrete- darabok keveredtek
volna hozzá, jó lleh e t kifejezetten ezek után kutattak. Elég különös tehát, hogy
egyszer csak vörös kavicsok és m észkődarabok jelentek meg benne. Úgy tűnik,
hogy a felfedezésnek és az azt követő vitáknak legalább egy résztvevőjét a hal-
latlanul gondatlan megfigyelés vagy a csalás vétke terheli.
252 Az em beri fa j rejtélyes <i< <trt9
nini, hogy a csontváz m odern felépítése volt az egyik fő oka annak, hogy
l'iotsch kétségbe vonta, hogy kora m egegyezne a II. rétegével, vagy akár az V.
H log alapjával.
Amikor Kínát tárgyaltuk, bem utattunk egy olyan elgondolást egy lehetséges
h<>rtartományról, ami a vitás felfedezések legigazságosabb korjelzöje lehetne. A
ii iidelkezésre álló bizonyítékok alapján a R eck-féle csontváz lehetséges kortar-
lománya a késői p leisztocéntől (10 000 év) a korai pleiszto cén ig (1,15 m illió
i'v) terjed. Sok bizonyíték szól Reck eredeti, II. rétegbeli k o rm eg h atáro zása
mellett. K ülönösen m egalapozott Reck azon m egfigyelése, hogy a II. réteg üle-
•lékének vékony rétegei közvetlenül a csontváz körül érintetlenek voltak. A ké-
•lAbbi tem etés ellen szól a II. réteg sziklaszerű kem énysége is. A z V. réteg m el
leit szóló je len tése k pusztán elm életi ellenvetésekre, kétes b izonyítékokra, ha
tástalan vizsgálati eredm ényekre, és felettébb spekulatív o k fejtések re épülnek.
I >c figyelmen kívül hagyva a m egkérdőjelezhető radioizo tó p o s k orm eghatáro-
.ist, m ég ezek a je le n té se k is egészen 400 000 évig terjed ő k o ro k at je lö ln e k
inog a Reck-féle csontváz esetében.
A K A N JE R A I K O P O N Y Á K ÉS A K A N A M I Á L L K A P O C S
Leakey szám ára a kanami és kanjerai fosszilis leletek azt mutatták, h o p • \\M
m odern em bertípushoz közel álló hominida létezett a jávai előem ber és a |>< I m
gi előem ber idején, vagy m ég korábban. Ha igaza volt, a jávai előem ber és .1 pe
kingi előem ber (Homo erectus) nem lehet közvetlen emberi előd, s a piltilimm
em ber sem, akinek m ajom szerü állkapcsa van.
1933 m árciusában a K irályi A ntropológiai Intézet (R oyal AnthropolO}’,"
institute) hum ánbiológiai osztálya összeült, hogy m egvitassa Leakey kamun 1
kanjerai felfedezéseit. Sir A rthur Smith W oodward elnökletével 28 tudós .ni' "
át jelen tések et a bizonyítékok négy - földtani, paleontológiai, anatóm iai és i*
gészeti - kategóriájában. A földtani bizottság azt állította, hogy a k an ja.n .
kanami em beri leletek ugyanolyan idősek, m int a rétegek, ahol találták ő k a \
paleontológiai bizottság azt mondta, hogy a kanami rétegek korai pleisztocén 1
kanjerai rétegek pedig legalább középső pleisztocén korúak. A régészbizothrtj
K anam nál és K anjeránál is kőeszközök jelenlétét figyelte meg ugyanazoklun .
rétegekben, ahol az em beri leleteket találták. Az anatóm iai bizottság megállnih
totta, hogy a kanjerai koponyákon „nem fedezhetők fel olyan jellem zők, ninil
nem férnek össze a H om o sapiens jellegre való utalással” . U gyanez érvénye, .i
kanjerai com bcsontra is. A kanami állkapcsot néhány szempontból szokatlann.il
értékelték az anatóm iai szakértők. Mégsem tudtak „a példányon olyan rész iéi''
kimutatni, ami ellentm ondana a Homo sapiens fajtájába való besorolásnak” .
R öviddel azután, hogy az 1933-as konferencia bizalm at szavazott Leake\
nek, Percy Boswell geológus vitatni kezdte a kanam i és kanjerai leletek koiái
Leakey, aki már m egtapasztalata Boswell tám adásait a Reck-féle csontváz k o u
val kapcsolatban, úgy döntött, hogy elviszi Bosw ellt A frikába, azt r e m é lv e
hogy ez eloszlatja kétségeit. De nem m ent minden simán.
M ikor visszatért Angliába, Boswell egy negatív jelen tést adott a Nature-wvV
K anam ról és K anjeráról: „S ajnos egyik felfedezés pontos helyét sem lehelen
m egtalálni.” Bosw ell zavarosnak találta a lelőhelyek földtani állapotát. A/l
m ondta, hogy „az ott talált agyagos rétegeket gyakran m egbolygatta a süllye
dés” . V égül „a felfedezés bizonytalan körülm ényei ... arra indítottak, hogy 11
kanami és a kanjerai em bert ‘felfüggesztett státuszba’ soroljam ” .
Bosw ell vádjaira Leakey azt válaszolta, hogy m egm utatta Bosw ellnek a he
lyeket, ahol a leleteket találta. „K anjeránál - írta - m egm utattam neki a pontos
helyet, ahol m ég ott állt a m egm aradt üledékhalom , melyben a 3-as számú
kanjerai koponyát találtuk in situ... azt, hogy igenis m egm utattam Boswell pro
fesszom ak a lelőhelyet, az a kis csontdarab bizonyítja, amit akkor, 1935-ben ta
láltunk, s ami odaillik az 1932-es darabokhoz.”
A kanami állkapocs helyét illetően Leakey a következőt mondta: „Eredetileg
a Z eiss-W atts átjárót használva jutottunk el a kanami nyugati vízm osásokon ke
resztül az azonos szinten lévő szekcióba, és így m eg tudtuk határozni a helyei
csupán néhány lábnyi körzeten belül - és pontosan így is tettünk.”
\limlig valami új Afrikából 257
Boswell azt vetette ellen, hogy m ég akkor is, ha az állkapcsot a korai pleisz
tocén K anam F orm ációban találták, valahonnan föntről h ato lt be - a rétegen
„i'iMlllyedve” , vagy egy hasadékon keresztül. E rre L eakey azt felelte később:
t lein tudom elfogadni ezt a m agyarázatot, m elyre egyáltalán nincs bizonyíték.
\ lelet állapota, konzerválódásának m értéke m inden tekintetben m egegyezik az
iihó (korai) pleisztocén leletekével, m elyeket vele együtt ta láltak .” Leakey el
mondta, hogy B osw ell közölte vele, hajlandó lenne h itelesn ek elfogadni a
l unami állkapcsot, ha az nem rendelkezne em berszerü állszerkezettel.
Végül is B osw ell nézőpontja kerekedett felül. 1968-ban azonban P hilip V.
lobias D él-A frikából kijelentette: „Itt van egy első látásra elfo g ad h ató eset,
hogy újra napirendre tűzzük K anjera kérdését.” És a K anjera-esetet tényleg újra
napirendre tűzték. Leakey életrajzírója, Sonia Cole írta: „1969 szeptem berében
Louis részt vett egy párizsi konferencián, m elyet az U N ESC O szp o n zo rált, s
.miinek témája a Homo sapiens eredete volt... A m integy 300 küldött egyhangú
lag elfogadta, hogy a kanjerai koponyák középső pleisztocén korúak.”
Tobias így vélekedett a kanam i állkapocsról: „N em m o ndhatnánk, hogy
llosw ell kijelentései lejáratták vagy akár gyengítették volna L eakey állítását,
mely szerint az állkapocs a kérdéses réteghez tartozott.”
Elég sokféle m agyarázatot adtak a tudósok a m odem állszerkezettel rendel
kező kanam i állkapocsra. 1932-ben egy angol anatóm usbizottság kijelentette,
nincs akadálya annak, hogy a leletet H om o sapiens állkapocsnak tekintsük. A
vezető brit antropológus, Sir Arthur Keith szintén a H om o sapiensnek tulajdoní
totta a kanami állkapcsot. Az 1940-es években azonban Keith már úgy gondolta,
hogy az állkapocs legnagyobb valószínűséggel egy A u stra lo p ith ecu s-félétől
származik. 1962-ben Philip Tobias azt nyilatkozta, hogy a kanami állkapocs leg
inkább a középső pleisztocén késői szakaszából, a m arokkói R abatból szárm azó
állkapocsra és a késői pleisztocén állkapcsokra em lékeztet, m int am ilyeneket a
dél-afrikai Cave o f H earths-ban és az etiópiai D ire-D aw a-ban találtak. Tobias
szerint ezek az állkapcsok neanderthaloid vonásokat mutattak.
Louis Leakey, miután visszavonta korábbi nézetét, m iszerint a kanam i állka
pocs sapiens-szerű, 1960-ban kijelentette, hogy ez egy nőnem ű Z injanthropus-
hoz tartozott. Leakey 1959-ben találta a Z injanthropu st az O ld u v ai-szak a
déknál. E m ajom szerű terem tm ényt rövidesen az első eszközkészítővé léptette
elő, s ennélfogva az első igazán em berszerü lénnyé. Röviddel ezt követően H o
mo habi!is leleteket találtak O lduvainál. Leakey gyorsan lefokozta a Z injan-
thropusX, s eszközkészítő státuszából a robusztus A u stra lo p ith ecu s-félék (A.
boisei) közé helyezte.
Az 1970-es évek elején Leakey fia, Richard, a Turkana-tónál dolgozott K e
nyában, és m egkövült Homo habilis állkapcsokat talált, melyek a kanami állka
pocsra em lékeztettek. Lévén, hogy a Turkana-tónál feltárt Homo habilis állkap
csokat a kanam i állkapcsokéhoz hasonló állattársulással találták, az idősebb
Az em beri fa j rejtélyes eh<l
Leakey újra m eggondolta magát, és úgy vélte, hogy a kanami állkapcsot a Homo
habilisnek tulajdoníthatjuk.
Az, hogy az évek folyam án a tudósok szinte m inden ism ert hominidav;d
(.A ustralopithecus, A ustralopithecus boisei, Homo habi!is, N eander-völgyi ős
ember, korai Homo sapiens és anatóm iailag modern Homo sapiens) k ap cso latit
hozták a kanami állkapcsot, az em beri fosszilis leletek besorolásának nehézsé
geire mutat rá.
Tobias javaslata, hogy a kanami állkapocs a korai Homo sapiens egy válto
zatától szárm azik, s neanderthaloid vonásokkal is bír, széleskörű elfogadtatási
nyert. Mégis, amint az a 12.3. ábrán látható (ami a kanami és egyéb hominid áll
kapcsok körvonalait ábrázolja), a kanami állkapocs elülső részének körvonala
(h) hasonlít a Border Cave-i, Homo sapiens sapiensnek tekintett példányéra (f),
és a modern dél-afrikai bennszülöttére (g). M indhárm on m egtalálható a modern
' Iliidig valami új Afrikából 259
■mberi áll két kulcsfontoságú je llem ző je, a fenti rész befelé h ajlása, és a lenti
I' (emelkedése.
I la az em ber el is fogadja Tobias álláspontját, hogy a kanam i állkapocs
Mi-ander-völgyi jellegű, m ég m indig nem várná, hogy a korai p leisztocénben, a
inhh mint 1,9 millió éves rétegekben N eander-völgyi ősem berek m aradványaira
ikadhat. A legtöbb számítás szerint a neanderthaloid jellegű hom inidák legfeljebb
l()() 000 évvel ezelőtt fejlődtek ki, és 30-40 000 évvel ezelőttig m aradtak fenn.
A kanam i állkapocs és a kanjerai koponyák korának m eg állap ítására, K.P.
1 >,ikley, a British M úzeum m unkatársa fluor-, nitrogén- és uránium analízist vég-
/(•l! el rajtuk.
Az eltem etett csontok fluort nyelnek el. A kanam i állkapocsnak és a kanjerai
koponyáknak ugyanaz volt a fluortartalm a, m int a korai és középső pleisztocén
lonnációkban talált más csontoknak. Ezek az eredm ények összhangban vannak
azzal a feltevéssel, hogy a kanam i és kanjerai em beri csontok ugyanolyan idő-
M-k, mint a lelőhelyeiken talált állatm aradványok.
A nitrogén a csontfehérje összetevője. A csontok általában hajlam osak arra,
liogy nitrogént veszítsenek az idők folyam án. O akley úgy találta, hogy a 4-es
számú kanjerai koponyatöredék csupán halvány nyom át m utatta a nitrogénnek
(0,01 % ), m íg a 3-as szám ú sem ennyit sem m utatott. A két állatkövületben sem
találtak nitrogént. O akley kijelentette, hogy a nitrogén „m érhető nyom ainak” j e
lenléte a 4-es szám ú kanjerai koponyatöredékben azt je lzi, hogy az összes em
beri lelet „lényegesen fiatalabb”, mint a kanjerai állattársulás.
Bizonyos üledékek azonban, például az agyag, néha sok m illió évig is m eg
tartják a nitrogént. M eglehet, hogy a 4-es szám ú kanjerai kop o n y atö red ék et az
agyag m egvédte a nitrogén teljes m értékű elvesztésétől. M in d en esetre a 3-as
12.1 T á b l á z a t
A kanjerai em beri kövületek uránium tartalm a
A Z A U S T R A L O P IT H E C U S S Z Ü L E T É S E
12.4. ábra Balra: fiatal Australopithecus -koponya egy Taung melletti kőbányából, 1)«‘l
Afrikából. Jobbra: ivaréretlen gorilla koponyája.
A m ikor Dart elvonult a nyilvánosság elől, egyik barátja, Dr. R obert Broom
■i/állt harcba az A ustralopithecus em beri elődként való elfogadtatásáért. Broom
.1 kezdetektől fogva nagy érdeklődést tanúsított Dart felfedezése iránt. Röviddel
,i/után, hogy a T aung-csecsem ő világra jö tt, Broom elrohant D art lab o rató riu
mába. „M egközelítette az asztalt, am elyen a koponya ült, s térdre vetette m agát
‘az elődünk iránti im ád at’ je léü l, ahogy ő fejezte ki m ag át” - m esélte D art. A
brit tudom ány azonban az A ustralopithecus felnőtt példányát követelte, m ielőtt
lérdre borult volna az im ádattól. A z 1936-os év elején B room m egesküdött,
hogy találni fog egyet.
1936. augusztus 17--én, G.W. Barlow, a S terkfontein m észkőbánya felügye
lője egy felnőtt A u stra lo p ith ecu s-félétől szárm azó ag y k o p o n y a-m in tát adott
Broomnak. Broom később elm ent a helyszínre, ahol az agykoponya-m inta elő
került, és feltárt néhány koponyatöredéket. E zekből rek o n stru álta a koponyát,
melynek tulajdonosát P lesianthropus (ransvaalensisnek nevezte el. A z üledék
kora, melyben a leletet találták, 2,3 - 3,0 m illió év között van.
Több felfedezés is követte ezt, tö b b ek között egy co m b cso n t alsó része
( I'M 1513). 1946-ban Broom és G.W .H. S chepers alapvetően em b erin ek írták
le ezt a com bcsontot. W. E. Le Gros C lark kezdetben kétkedve fogadta e leírást,
később azonban beism erte, hogy a com bcsont „olyan nagy hasonlóságot m utat a
Homo com bcsonttal, hogy gyakorlatilag azonosnak tek in th etjü k ő k et.” E zt a
m egállapítást Christine Tardieu erősítette m eg 1981-ben, aki azt m ondta, hogy a
sterkfonteini com bcsont legfőbb vonásai „a m odem em berre jelle m ző k ” . M ivel
a TM 1513-as com bcsontot m agában találták, nem biztos, hogy egy
A ustralopithecus-féléhez tartozik. L ehetséges, hogy egy fejlettebb em berféle ré
s/e, talán egy olyané, aki hasonlít az anatóm iailag m odern em berre.
1938. jú n iu s 8 -án B arlow egy szájpadlástöredéket adott B room nak, am ely
hez egyetlen őrlőfog kapcsolódott. A m ikor B room m egkérdezte, hogy honnan
való, B arlow kitérő választ adott. N éhány nappal később Broom ú jra m egláto
gatta Barlow-t, és követelte, hogy árulja el a lelet forrását.
B arlow azt m ondta Broom nak, hogy G ert T erblanche, egy h elybéli iskolás
fiú adta neki a csontdarabot. Broom néhány fogat kapott G erttől, aztán együtt
elm entek a közeli K rom draai farm ra, ahol a fogakat szerezte a f iú . B room né
hány koponyatöredéket gyűjtött ott. M iután rekonstruálta a részleges koponyát,
Broom látta, hogy ez különbözik a sterkfonteini A u stra lo p ith ecu s-félétől. N a
gyobb álkapcsa volt és nagyobb fogai. A z új Austra!opithecus-fé\éX P aranthro-
pus robostuswak nevezte el. A K rom draai-lelőhelyet jelen leg kb. 1,0 - 1,2 m il
lió évesnek tartják.
Broom K rom draainál egy hum erus (felkarcsont) tö red ék et és egy ulna-
löredéket is talált (ez az alkar egyik csontja). Bár ő a P aranthropusnak, egy ro
busztus A ustralopithecus-félének tulajdonította, kijelentette: „H ogyha külön-kil-
lön találták volna őket, valószínűleg a világ m inden anatóm usa azt m ondaná,
264 A z em beri f a j rejtélyes era In t
Z INJANTH RO PUS
HOMO HABILIS
12.6. ábra Louis Leakey szerint sem az Australopithecus, sem a Homo erectus nem volt
.1/ ember közvetlen őse. A Neander-völgyi ősember, állítja Leakey, valószínűleg a Homo
erectus és a Homo sapiens kereszteződésének az eredménye. Az emberi evolúció
részletei a mai napig heves vita tárgyát képezik. A legtöbb paleoantropológus azonban
valamelyik Australopithecus- féléből a Homo habilise n keresztül a Homo erectus ig, majd
.1 korai Homo sapiensig való fejlődési vonalat részesíti előnyben, akiből aztán kifejlődött
' I a mai busm anokétól” . F elm erült tehát annak a lehetősége, hogy a K N M ER
H13-as számú bokacsont egy. a pleisztocén korai szakaszában vagy a pliocénben
' ló, anatóm iailag m odern em berhez tartozott.
Ha a K NM ER 813-as szám ú bokacsont v alóban a ma élő em b erek h ez na
gyon hasonló élőlényhez tartozott, akkor az ER 1481-es és ER 1472-es com b-
i sontokhoz hasonlóan ez is egy több m illió évre visszanyúló leletsorozat egyik
.illoinása. Ez kiiktatná az A usfralopithecusi, a H om o habilist és a H om o erectust
az emberi elődök sorából.
késői pliocén alatt élt, anatóm iailag modern em berekhez tartoztak. A tudósok
egy része a Homo habilisnek tulajdonította őket. A Homo habilisxö\ napvilágot
látott új nézet azonban hatályon kívül helyezi ezt. Lehetséges volna, hogy n
com bcsontok esetleg a H om o erectusex voltak? G. E. K ennedy például a / l r
1481-es com bcsontot a H omo erectusnak tulajdonította. E. Trinkhaus azonban
rám utatott, hogy ennek a csontnak a fontosabb méretei - egy kivételtől eltekint
ve - az anatóm iailag m odern em beri csontok m érettartom ányán belül helye/
kednek el.
Az O H 62-es felfedezőinek m eg kellett birkózniuk az újabb, m ajom hoz in
kább hasonlító Homo habilis, és a H om o erectus közti evolúciós kapcsolat proli
lémájával. A két fajt csupán mintegy 200 000 év választja el egym ástól, de a II
habilis - H. erectus átm enet néhány igen jelentős m orfológiai változást foglal
magába, többek között a m éretben bekövetkezett hatalm as változást is. Richanl
Leakey, a normális em beri növekedés m intáit alapul véve kiszám ította, hogy cg\
1984-ben felfedezett, serdülő korú H om o erectus (K N M -W T 15000) több mim
6 láb (183 cm) m agasra nőtt volna. M ásfelől az O H 62-es felnőtt m indöss/o
3,25 láb (kb. 100 cm) volt. M indent összevetve, az alacsony, m ajom szerü o il
62-től a nagy, m ár em berszerübb K N M -W T 15000-ig bekövetkezett evolúció
ugrás kevesebb m int 2 0 0 0 0 0 év leforgása alatt nem tűnik valószínűnek.
Az evolúció sokat vitatott ugrásszerű („punktuációs”) modelljének hívei s/a
m ára azonban nem nehéz elfogadni ezt a hirtelen átmenetet. A konzervatívabb
fokozatos evolúciót hirdetőkkel szemben az ugrásszerű modell támogatói szerint
az evolúció hirtelen változások és hosszú stagnálások váltakozása. Ez a modell
ezért könnyen szám ot tud adni egy sor nehezen elfogadható evolúciós anomália
ról, m int amilyen például a habilis és az erectus közötti hirtelen átmenet is.
„Az OH 62-es egyed igen kis testm érete - állították felfedezői - azt sugallja
hogy azok az evolúciós elm életek, am elyek időben egyre növekvő testméretei
tételeznek fel, inkább a fokozatos m odellből fakadó előfeltételezéseken, mim
sem tényeken alapulnak.” De az ugrásszerű elmélet ugyanúgy alapulhat előtétté
telezéseken, mintsem tényeken! A paleontológiai tények összessége azt mutatja,
hogy több, m ajom em berszerű és em berszerű lény, többek között a mai embei
hez hasonló faj élt együtt a pleisztocén alatt, de korábban is.
Nem csak az OH 62-eshez hasonló új bizonyítékok kérdőjelezték meg a Ho
mo habilisrő\ régóta elfogadott képet. Néhány korábban felfedezett, a Honin
habilishez tartozó őskori m aradványt, am elyet egyes szaktekintélyek eredeti lej',
nagym értékben em berszerünek írtak le, m ások később nagyon is em berszabásn
m ajom hoz hasonlónak minősítettek.
A hogy korábban em lítettük, egy szinte hiánytalan lábcsont került elő a /
O lduvai-szakadék I. rétegéből, am elyet az OH 8 -as szám m al jelö ltek . Az 1./
m illió éves OH 8 -as lábfejet a Homo habilisnek tulajdonították. 1964-ben M. 11
Day és J . R . N apier kijelentették, hogy az OH 8 -as lábfej igen hasonló volt a
M indig valami új A frikából 273
12.8. ábra A legtöbb kutató az Australopithecus! kizárólag földön élő, két lábon járó,
lejtől lefelé emberszerű egyednek írja le. Néhány, S. Zuckerman és C. E. Oxnard által írt
tanulmány szerint azonban az Australopithecus inkább emberszabású majomhoz hason
lított. Noha képes volt két lábon járni (bal oldali kép), az Australopithecus “a fákon is
otthon érezte magát, tudott fára mászni, különböző akrobatamutatványokat végezni
(jobb oldali kép), és talán két kézen függeszkedni is". Az Australopithecus egyedülálló
funkcionális morfológiája arra sarkallta Zuckermant és Oxnardot, hogy kétségbe vonják,
hogy az ember elődjéről van szó. (Miles Tripplett illusztrációja).
90-es évek elejéig C harles E. O xnard sokváltozós statisztikai elem zést alk al
mazva m egújította és m egerősítette a Zuckerm an által kezdem ényezett tám adási
vonalat. O xnard szerint „nagyon valószínűtlen, hogy az A u stra lo p ith ecu s-
féléknek bárm iféle közvetlen filogenetikai kapcsolata legyen a Homo fajjal” .
O xnard az A ustralopithecus agyát, fogait és koponyáját az em berszabású
m ajm okéhoz igen hasonlatosnak találta. A vállcsont alkalm azkodott a faágakon
való függeszkedéshez. A kéz csontjai hajlítottak voltak, mint az orángután ese
tében, a m edencecsont a négy lábon való járáshoz és az akrobatikus m ozgáshoz
alkalm azkodott. U gyanez jellem ezte a com bcsont és a boka szerkezetét. „Ú jabb
bizonyítékok előkerüléséig - írta Oxnard 1975-ben egy közepes m éretű állat
képével kell m egelégednünk, am ely otthon érezte m agát a fákon, tudott fára
m ászni, különböző akrobatam utatványokat végezni, és talán függeszkedni is.”
276 Az em beri f a j rejtélyes <v<•,/.»*
nem sokat találtak, de amint már éppen hazafelé készülődtek, Johanson egy kai
csont-darabot vett észre a földön. A hogy körülnéztek, több szétszórt csontot li
észrevettek a felszínen, am elyek látszatra ugyanahhoz a hominida egyedhe/ i.n
toztak. Johanson és G ray ugrálni kezdtek a 45 °C-os hőségben, a nyilvánvalóim
jelentős felfedezés feletti öröm ükben. Azon az estén Johanson és m u n k a tá rsi
m egünnepelték az esem ényt, am ely alatt az ism ert B eatles-dal, a „Lucy in III*
sky with D iam onds” többször is m egrem egtette a tábor hangosbeszélőjét. Énnel
a dalnak a szövege után keresztelték el a nőstény hominidát Lucynek.
K álium -argon, (atom )m aghasadásos és paleom ágneses korm eghatározási
m ódszerekkel Johanson Lucy korát 3,5 millió évben határozta meg.
1975-ben Johanson ismét visszatért Hadarba, ezúttal a N ational Geograplu<
fotósával, aki egy újabb fontos felfedezést rögzített. Egy hegyoldalban
Johanson és csapata tizenhárom hom inida megkövült m aradványait találta men,
köztük férfiakét, nőkét és gyerekekét. A leletcsoport „Az első család ” nevet
kapta. Földtani koruk ugyanannyi volt, mint Lucyé, azaz kb. 3,5 millió év.
„A z első csalá d ”-dal teljessé vált a je len tő seb b hadari leletek sora, am ch
m agába foglalta m ég a hadari térdet, az A lem ayehu által talált állkapcsokat « .
Lucy-t. M ost azt vizsgáljuk meg, hogy a különböző csoportok hogyan interpre
tálták és re-interpretálták ezeket a kövületeket.
L eleteit osztályozva Johanson kezdetben erősen tám aszkodott Richard é*.
M ary Leakey vélem ényére, akik az A lem ayehu-állkapcsokat és „A z első család '
egyedeit a Homo nem zetségbe sorolták. Ha Lucy és az AL 129-es sípcsont c.
alsó com bcsont A u stra lo p ith ecu s-fé\ékh ez tartoztak, m int ahogy azt Johanson
gondolta, akkor H adarnál kétféle hom inidát is találtak.
Johanson később m egváltoztatta vélem ényét a H adarnál talált fajok számai
illetően. E rre T im othy D. W hite késztette, az a paleontológus, aki a Turkana
tónál Richard Leakey-vei együtt dolgozott. W hite arról is meggyőzte Johansont,
hogy a hadari hom inida egy új fajt képviselt. Johanson és While
A ustralopithecus afarensisnek nevezték el, Etiópia A far tartom ánya után.
Johanson és W hite szerint az A ustralopithecus afaren sis, az addig felfede
zett legrégebbi A ustralopithecus-fé\Q , két fejlődési ágat eredm ényezett. A /
egyik az A ustralopithecus a frica n u son keresztül az erőteljes testalkatii
A u stra lo p ith ecu s-fé\ékh ez vezetett, a m ásik a Homo habilisen, m ajd a Honin
erectus on keresztül a Homo sapienshez.
s/ab ású m ajom hoz sokkal közelebb álló képet festettek L ucy-ról és rokonairól.
Az esetek többségében Lucy-ról alkotott nézeteik, O xnard, Z uckerm an és m á
sok AustralopithecusX tárgyaló korábbi m unkáival vágnak egybe.
A hadari leletek között nem találtak hiánytalan A. afarensis koponyát, de
fim W hite-nak sikerült egy részleges rek o nstrukciót ö sszeállítan ia több „E lső
C salád”-tag koponyadarabjainak, alsó- és felső állkapocs-darabjainak és néhány
arccsontjának felhasználásával. Johanson szerint a rek o n stru ált kopo n y a „n a
gyon hasonlított egy kism éretű nőstény gorilla fejéhez” . Itt szó sem volt vitáról
Johanson és kritikusai között: m indkét fél egyetértett abban, hogy az afarensis
fej az em berszabású m ajm okéhoz hasonlított.
A m i az A. afarensis testét illeti, R andall L. Susm an, Jack T. Stern, C harles
E. O xnard és m ások felettébb em berszabású m ajom -szerűnek találták, m egkér
dőjelezve ezzel Johanson vélem ényét, m iszerint Lucy em berhez hasonlóan, fel
egyenesedve járt. Lucy vállcsontja szinte teljesen m egegyezett az em berszabású
m ajm okéval. A vállízület felfelé hajlott, jelezve, hogy Lucy karjait fára m ászás
ra és valószínűleg függeszkedésre használta. A karcsontok olyanok voltak, mint
a fán élő főem lősöké, a gerincoszlopon m utatkozó kapcsolódási pontok p edig
erőteljes váll- és hátizm okra utaltak. A csukló- és tenyértájék csontjai, valam int
a hajlított ujjak kapaszkodáshoz alkalm azkodtak. A csípő és a láb csontjai szin
tén a fára m ászó életm ódra utaltak. A hajlított lábujjak a fák ágain való kapasz
kodásban lehettek hasznosak.
E lképzelhetjük, m ilyen hatást váltana ki egy olyan festm ény vagy m akett,
am ely Lucy-t csim paszkodás, vagy más, fához kötött tevékenység közben ábrá
zolja. Ez bizonyosan rontana azon a róla alkotott képen, hogy ő egy olyan lény,
akit m ár nem sok választ el az em berré válástól. M ég ha valaki hisz is abban,
hogy Lucy egyszer em berré fejlődhetett volna, azt m indenképpen el kell ism er
nie, hogy anatóm iai felépítését, propagandacélok érdekében, ham is színben tün
tették fel.
M ielőtt búcsút m ondunk az A ustralopithecus afarensis tém ájának, m egje
gyezzük, hogy Richard Leakey, Christine Tardieu és sokan m ások szerint ennek a
fajnak a leletanyaga valójában két, de lehet, hogy három fajét is magába foglalta.
A tudom ányos közösségen belül m ind a mai napig nem alakult ki egységes
vélem ény arról, hogy az A ustra!o p ith ecu s-fé\ék, az A. afarensisX is beleértve,
hogyan is néztek ki valójában, mind m orfológiájukat, mind pedig az em berhez
fűződő evolúciós viszonyukat tekintve. N éhányan az em ber ősének tekintik
őket, m íg mások, ahogyan C. E. O xnard is, nem.
280 Az em beri fa j rejtélyes eredetfi
A LAETOLI-I LÁBNYOMOK
nesen előre mutat. N em fordul kifelé, m int egy em berszabású majom lábujja.”
Tuttle pedig ezt mondta: „A z összes felism erherő alaktani vonást szem lélve,
. 1 G nyom okat létrehozó egyedek lábát nem lehet m egkülönböztetni a m odern
em berétől.”
1. RÉSZ
A z em ber ősiségével kapcsolatos rendellenes
bizonyítékok áttekintése (általános rész)
Időszak ill.
Lelőhely Leletek Utalás Oldalszám
évmilliók
prekambrium
2800 Ottosdalin, vésett fémgömb Jimison, 1982 130-131
Dél-Afrika
>600 Dorchester, fémváza Scientific A mer., 114-115
Massachusetts 1852.
június 5.
kambrium
505-590 Antelope cipőlenyomat Meister, 1968 127-129
Spring.
Utah
286 A z em beri f a j rejtélyes enuh
1. RÉSZ - folytatás
Időszak ill.
Lelőhely Leletek Utalás Oldals/iui
évmilliók
devon
360-408 Kingoodie vasszög Brewster, 1844. 113-114
Quarry. kőben
Skócia
karbonkorszak
320-360 Tweed aranyfonal Times (London) 114
Anglia kőben 1844. június 22.
312 Wil burton, vaskehely Rusch, 1971 1 2 1
Oklahoma
286-360 Webster. karcolt kő Daily News, 1 2 2
Illinois Times,
1891.június 11.
260-320 Heavener. téglafal szénben Steiger, 1979 125-126
Oklahoma
triász
213-248 Nevada cipőlenyomat Ballou, 1922 123-124
jurakorszak
150 Türkmén emberi Moscow News, 163
Köztársaság lábnyomok 1983, 24. szám
krétakor
35-144 Saint-Jean de fémcsövek Corliss, 1987a 126
Livet, mészkőben
Franciaország
Iz em ber ősiségével kapcsolatos rendellenes bizonyítékok áttekintése 287
1. RÉSZ - folytatás
Időszak ill.
Lelőhely Leletek Utalás Oldalszám
évmilliók
eocén
50-55 Clermont. eolitok, Breuil, 1910 43-47
Franciaország paleolitok
45-55 Laon, mészkőgömb Melleville, 1862 115-117
Franciaország vágott fa
38-55 Barton Cliff.. karcolt kő Fisher, 1912 29
Anglia
38-45 Delémont. emberi csontváz de Mortillet, 160
Svájc 1883
oligocén
33-55 Boston neolit, Whitney, 1880 104
Tunnel. karcolt kő
Tuolumne,
Table Mt.,
Kalifornia
33-55 Montezuma, neolitok Whitney, 1880 105-106
Tunnel
Tuolumne,
Table Mt.,
Kalifornia
33-35 Tuolumne, emberi csontváz Winslow, 1873 156-158
Table. Mt.
Kalifornia
26-54 Baraque paleolitok Rutot. 1907 74
Michael,
Belgium
26-54 Bay Bonnet, paleolitok Rutot, 1907 74
Belgium
26-30 Boncelles. paleolitok Rutot. 1907 73-76
Belgium
korai miocén
20-25 Thenay. paleolitok Bourgeois. 1867 63-68
Franciaország
288 A z em beri fa j rejtélyes c m
1. RÉSZ - folytatás
Időszak ill.
Lelőhely Leletek Utalás Okiul-
évmilliók
középső miocén
12-25 Santacrucia paleolitok F. Ameghino, 83
Formáció. tűzhasználat 1912
Argentína jelei,
vágott csontok,
égett csontok
12-19 Billy, vésett csontok Laussedat, 1863 18-19
Franciaország
12-19 Sansan, törött csontok Garrigou, 1971 19
Franciaország
12-19 Pouancé, vésett csontok Bourgeois, 1867 24-25
Franciaország
12-19 Clermont. vésett csontok Pomel és de 26
Franciaország Mortillet, 1876
késői miocén
9-55 Tuolumne, Snell- Whitney, 1880 1 0 2 - 1 0 1
■
I : em ber ősiségével kapcsolatos rendellenes bizonyítékok áttekintése 289
1. RÉSZ - folytatás
Időszak ill.
Lelőhely Leletek Utalás Oldaiszám
évmilliók
1. RÉSZ - folytatás
Időszak ill.
Lelőhely Leletek Utalás Oldals/
évmilliók
1 RÉSZ - folytatás
Időszak ill.
Lelőhely Leletek Utalás Oldalszám
évmilliók
1. RÉSZ - folytatás
Időszak ill.
Lelőhely Leletek Utalás OUlillV 1 "!
évmilliók
Anglia fog
2-2,5 Vörös Szikla, karcolt kagyló Stopes, 1881 26
Anglia
2-2,5 Foxhall, paleolitok, Moir, 1927 39-40
Anglia tűzhasználat jelei,
emberi állkapocs Collyer, 1867 143-141
2 Soan Valley, eolitok Bunney, 1987 53-54
Pakisztán
2 Nampa, Idaho agyagfigura Wright, 1912 119-121
korai pleisztocén
1,8 Diring eolitok DaniloíT és Kopf, 54-55
Yurlakh, 1986
Szibéria
1,8 Xihoudu, paleolitok, Jia, 1980 227-2.’K
Kína vágott csontok,
elszenesedett
csontok
1,7-2 Olduvai, eolitok, M. Leakey, 1971 56-57
Tanzánia paleolitok, 57-58
bolák, 92-93
csonteszköz L. Leakey, 1960 93
(bőrmegmun
káláshoz),
kör alakú 57
kőcp ítmény
A fenti Olduvai-leletegyüttest a Homo habilisntk tulajdonilj.il >1 .
a csontból készült bőrmegmunkáló eszköz, a kőépímény és <i 1 ••i|,,|
fejlett emberi képességekre utalnak.
1. RÉSZ - folytatás
Időszak ill.
Lelőhely Leletek Utalás 0 1 dal szám
évmilliók
1. RÉSZ - folytatás
Időszak ill.
Lelőhely Leletek Utalás Oldnlvrti
évmilliók
középső
pleisztocén
0,83 Trinil, Jáva emberi Day és Molleson, 174-17-.
combcsont 1973
O
Trinil, Jáva
00
1. RÉSZ - folytatás
Időszak ill.
Lelőhely Leletek Utalás Oldalszám
évmilliók
barlang College,
Új-Mexikó 99. évf., 23. szám
1, RÉSZ - folytatás
Időszak ill.
Lelőhely Leletek Utalás Oldals/Am
évmilliók
késői
pleisztocén
0,08-0,125 Piltdown, emberi koponya Dawson és 191-204
Anglia Woodward, 1913
0,03-2 La Denise, emberi kopo de Mortillet, 1883 139
Franciaország nyatöredékek
2. RÉSZ
Az em ber ősiségével kapcsolatos rendellenes
bizonyítékok áttekintése
(csak Észak- és D él-A m erika)
Időszak ill.
Lelőhely Leletek Utalás Oldalszám
évmilliók
középső
pleisztocén
0,3-0,75 Anza-Borrego vésett csontok Graham, 1988 17-18
sivatag, Kalif.
0.28-0,35 El Horno, paleolitok Steen-Mclntyre, 98
Mexikó 1981
0,2-0,5 Calico, eolitok Simpson, 1986 49-51
Kalifornia
0 ,2 - 0 ,3 Toca da eolitok de Lumley és 51-52
Esperanga, mások, 1988
Brazília
0,12-0,19 Black’s Fork- paleolitok
folyó,Wyoming Renaud, 1940 79-80
késői pleisztocén
0,08-0,09 Texas Street, eolitok
San Diego. Carter, 1957 48-49
Kalifornia
0,08 Old Crow- vésett csontok Morlan, 1986 16
folyó,
Kanada
0.07 Timiin, paleolitok Raemish, 1977 98
New York
0.06-0.12 Sheguiandah, paleolitok T. E. Lee, 1972 94-97
Kanada
>0,05 Whiteside rézgyűrű W. E. Dubois, 118
County, 1871
Illinois
>0,04 Santa tűzhelyek, Science News, 48
Barbara- eolitok. 1977
sziget, Kalif. emlőscsontok
298 Az em beri fa j rejtélyes erafatt
2. RÉSZ - folytatás
Időszak ill.
Lelőhely Leletek Utalás Oldals/.im
évmilliók
I hüvelyk = 2,54 cm
I mérföld = 1609,33 m
Irodalom jegyzék
Barker, H., and M ackey, J. (1961) B ritish M useum natural radiocarbon m<H|
urements III. Radiocarbon, 3: 39-45.
Barnes, A. S. (1939) The differences between natural and human flaking on p t|
historic flint implements. A m erican Anthropologist, N. S. 41: 99-112.
Bartstra, G. J. (1978) The age o f the D jetis beds in east and central Java. Inn>i
uity 52: 30-37.
Bateman, P. C., and Wahrhafitig, C. (1966) G eology o f the Sierra Nevada. H u ll,
tin o f the C alifornia D ivision o f M ines a n d Geology, 190: 107-172.
Beaum ont, P. B., de Villiers, H.. and Vogel, J. C. (1978) M odern man in suh ' >
haran A frica prior to 49,000 years b .p .: a review and evaluation with pailit u
lar reference to Border Cave. South African Journal o f Science, 74: 400 1 1 ••
Becker, G. F. (1891) A ntiquities from under Tuolum ne Table M ountain in ( .ill
fom ia. Bulletin o f the G eological Society o f America, 2: 189-200.
B ellucci, G. and C apellini, G. (1884) L’homme tertiaire en Italie. Congn \ /n
ternational d ’A nthropologie et d ’A rchéologie Préhistoriques, Lisbon I SMI
Com pte Rendu, p. 138.
B ertrand, P. M. E. (1868) C rane et ossem ents trouves dans une carriu< .I.
Pavenue de Clichy. Bulletins de la Societe d ’ Anthropologie de Paris (Set i, »
2), 3: 329-335. (*)
Binford, L. R. (1981) Bones: A ncient M en a n d M odern Myths. N ew York, Ai n
dem ic Press.
Binford, L. R., and Ho, C. K. (1985) T aphonom y at a distance: Zhoukoudhm
‘the cave home o f Beijing m an?’ Current Anthropology, 26: 413-430.
Birdsell, J. B. (1975) H um an Evolution, 2nd edition. Chicago, Rand McN;ill\
Black, D. (1927) F urther hom inid rem ains o f Low er Q uaternary age from iL
C hou Kou Tien deposit. Nature, 120: 927-954.
Black, D. (193 1) Evidence o f the use o f fire by Sinanthropus. B ulletin oj ih>
G eological Survey o f China, 11(2): 107-108.
Bom an, E. (1921) Los vestigios de industria hum ana encontrados en Miiamm
(R epublica A rgentina) y atribuidos a la época terciaria. R evista Chilemi <I*
H istó ria y Geografta, 49(43): 330-352. (*)
Boswell, P. G. H. (1932) The O ldoway human skeleton. Nature, 130: 237 ’ IH
Boule, M. (1923) F ossil Men: E lem ents o f H um an Paleontology. Edinbtiifli
O liver and Boyd.
Bourgeois, L. (1872) Sur les silex considérés com m e portant les marques <! mi
travail humain et découverts dans le terrain mioccne de Thenay. Congn \ In
ternational d A n th ro p o lo g ie et d ’A rchéologie Préhistoriques, Bruxcllt'n
1872, Compte Rendu, pp. 81-92. (*)
Brain, C. K. (1978) Som e aspects o f the South A frican australopithecine -.n<
and their bone accum ulations. In Jolly, C. J., ed. Early H om inids o f Afrit ,i
London, Duckworth, pp. 130-161.
Iro dalomjegyzék 3 03