A szórakozás kezdeteiről

Mindig fontos szerepet töltött be az ember életében,

a szórakozásnak, elősegíti a személy
szocializálódását, a későbbiekben ezzel
megkönnyítve a társadalomba való beilleszkedést.

Régészeti leletek bizonyítják, hogy már az őskorban

létezett a játék, szerte a világon sok miniatűr
szobrocska kerül elő de voltak feltételezések arra is,
hogy a barlangrajzok afféle hobbi eredményei. De a
közös lakomák, evészetek, ivászatok is fontos elemei
voltak az őskori ember életének, különböző
események megünneplésére, legyen az egy sikeres
vadászat megünneplése vagy egy rituálé része.

Tovább haladva a történelemben, egyik

legismertebb szórakozási, szórakoztatási esemény az
Olimpia is, amelyet Kr. e. 776-tól kerültek
megrendezésre, majd több – kevesebb szünettel
máig élő hagyománnyá alakult.

Ehhez hasonló a későbbiekben a római cirkuszi

játékok is egyben vallásos, illetve szórakoztatási
célokat szolgáltak. A római szórakozással
kapcsolatban meg kell említenünk, a társasjátékok
létezését bizonyítják, akár kolozsvári lelőhelyeken
feltárt római kori dobókockák, illetve az előkerült
zsetonok is, amelyek akár egy korabeli táblajátékok
elemei lehettek.

Később a katolicizmus térhódításával az addigi

„pogány” keretek vallásos színezetet öltöttek, így
átmenekítve a régóta élő hagyományokat, egészen
napjainkig. A katolikus értékekkel gyakran
megütköztek a korabeli fiatalság cselekedetei, a mai
társadalomhoz képest ténylegesen fiatalabb
társadalommal van dolgunk.

VÁLT

A „Társasjáték és szórakozás a régi Európában” című

műben is olvashatjuk, de a magyarországi Központi
Statisztikai hivatal adataira támaszkodva is, a
születéskor várható élettartam csak az elmúlt 100
évben több mint a duplájára nőtt. A nők esetében
1900-ban 38,15 volt a születéskor várható átlagos
élettartam, míg 2017-ben ez a szám elérte a 79,21-
et. A középkori Európában ez átlagosan ez a szám 30
körül lehetett. Valószínű, hogy egy fiatal,
szenvedélyesebb, robbanékonyabb társadalmat
nehezebb volt kordában tartani, mint akár a mai
elöregedett, nem annyira aktív szórakozást élő
embereket.

VÁLT

Volt-e szabadidő?

Sokakban, ha a középkori szabadidő kérdésére kerül

a sor, az „Ora et labora” azaz az imádkozzál és
dolgozzál, a bencés rend jelmondata jut eszünkbe, s
ha ezt vesszük alapként, nem sok szabadidős
tevékenység jut eszünkbe, amit ilyen körülmények
között művelni lehetne. Ennek ellenére, a középkori
Magyarország egyike a legtöbb szabadnapot
számláló országoknak, itt 62 szabadnap volt egy
évben. Ezekhez hozzászámítva a vasárnapokat,
eljutunk a 114 szabad, és 251 munkanaphoz. Ezekhez
hozzá kell tenni, hogy egyes mesterségeknél már az
ünnepet megelőző délután megállt a munka.
Ezekhez még hozzá lehet számítani keresztelőt,
esküvőt, temetést, név és születésnapokat,
körülbelül 200-ra csökkent a munkanapok száma
Magyarországon legalábbis esetenként.

VÁLT

A szabadidős tevékenységek gyakran szembe

kerültek az egyházi útmutatásokkal. Az ószövetség is
büntetést ígér azoknak akik a labdajátékot helyezik a
templomba járás elé. A középkorban is a világi
örömökről való lemondásra próbálták rávenni a
híveket az egyházi személyek, például a birkózás
mozdulatait a kígyóéra hasonlítják. Szent Bernát
felszólítja a nőket a pipereholmik, parókák; a
férfiakat a kockák, ostáblák elégetésére. De vannak
még tilalmat bevezetőkre példák, V. Károly, III.
Edward a tekézést, labdajátékokat, ostáblát tilt be.
Városi tanácsok a gyermekjátékokat sem kímélték,
listát készítettek a megengedett játékokról, volt
például ahol a kockázás és golyózás engedélyezve
volt, de kizárólag istentisztelet után.
Később változik a játékokhoz való hozzáállás, egyes
sportok egészségi-, mások szellemi jótékony hatását
előtérbe helyezve.

A középkori Európában nagy divatja van a kor

turizmusának is, a zarándokutaknak. Rómába,
Aachen-be, a Szent Földre zarándokolnak a hívők,
akár hónapokon keresztül is. A vallási jelleg mellett
meg kell említenünk megvolt a maga szórakozási
formája is, elég, ha fellapozzuk a Canterburyi mesék
történeteinek gyűjteményét.

VÁLT

Erdélyben, Kolozsváron sem volt más a helyzet. A 16.

sz. végén, Dávid Ferenc plébános kezdeményezésére
megpróbálják betiltani a farsangi mulatozásokat, de
minden tiltás ellenére a hegedűs, táncos
mulatozásoknak nem tudnak véget vetni.

Farsangidő előtt és után is mindennapos a

borkimérésekben a zenés mulatozás, gyakran
verekedésig fajuló vitatkozásokkal tarkítva. Itt a
mesterek vesznek részt inkább. A szolgálók és
szolgálólányok inkább a város falakon kívüli,
magánházakba mennek mulatozni, amelyet a
korabeli „tisztességes” polgárok parázna, dorbézoló
helyként írnak le.

A kolozsvári szőlősgazdák saját házaikban mérhették

ki boraikat, csak egy csaplárt kellett alkalmazniuk, aki
esküt tett le, és kötelessége volt a bor minőségét,
árát felügyelni. Ennek a következményeképpen
alakulnak ki a kocsmaházak, ahol a borfogyasztás
mellett megvitatásra kerültek különböző ügyek,
legyen az polgári vagy akár hitvita. A 16. sz. végére a
közrend megőrzésének érdekében a kocsmákban
betiltják a fegyverviselést, és az este 8 utáni
borkimérést.

VÁLT

A kocsmák mellett, a malom és a sütőház is fontos

szerepet töltött be a társadalmi életben. Az itt
várakozó férfiak, nők megosztották, továbbadták a
városban történt eseményeket. Volt példa arra is,
hogy bírósági idézést kaptak a sütőasszonyok, hogy
mondják el, hogy mit tudnak az adott üggyel
kapcsolatban.

Fontos kiemelni személyes találkozások helyeként a

piacot, a vásárt, a sokadalmat, a boltokat, kamarákat
is ahol már nem csak a helybeli emberek találkoztak,
hanem a távolabbról jövő árusok, mesterek,
kereskedők is cserélhettek eszmét, híreket. Ezek az
események, intézmények szigorú szabályok szerint
működtek, de gyakoriak voltak a lopások, csalások,
vagy csupán a vádaskodások miatt kirobbant perek
is. Az utazó kereskedők gyakran vitték magukkal
családjukat, de nem volt ritka az sem, hogy szeretőt
vittek magukkal a sokadalmakra.

Kolozsvárról fontos megemlítenünk a lövőhelyet, az

Erzsébet-híddal szemben, a szőlőskertek mellett
foglalt helyet, ide jártak célba lőni a mesterek,
szolgálólegények, fiatalok, 16. században még íjjal és
nyíllal.

VÁLT
A gyermekjátékok esetében is nagy a hasonlóság a
közép- és nyugateurópai területeken. Az
ugróiskolától a tekéig, a gólyalábig, hintáig, malom-,
ostábla-, különböző kocka és kártyajátékokig
határokon sőt korszakokan átívelően terjedtek és
fennmaradtak napjainkig.