Apokrifek

Szerkesztette:
VANYÓ LÁSZLÓ
II. K I A D Á S

S Z E N T ISTVÁN T Á R S U L A T
A Z APOSTOLI SZENTSZÉK KÖNYVKIADÓJA
BUDAPEST, 1988
NIHIL OBSTÁT.
DR. GASPARUS LADOCSI \
CENSOR ARCHIDIOECESANUS DEPUTATUS.

NR. 704-18/1979. IMPRIMI POTEST,

STRIGONI, DIE 5 OCTOBRIS A. 1979.
DR. LADISLAUS LÉKAI ARCfflEPISCUS
STRIGONIENSIS. PRIMAS HUNGÁRIÁÉ.

Minden jog fenntartva

beleértve a bárminemű eljárással való
sokszorosítás jogát is
 TARTALOMJEGYZÉK

A Tamás-akta gyöngy-himnusza (fordította: Ladocsi

Gáspár) ............ 9
A János-akta Krisztus-himnusza (fordította: Lado-
csi Gáspár) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . ^.. . 16
Poimandrész (fordította: Ladocsi Gáspár) ^) . 23

Apokrif apokalipszisek:
Hénokh könyve (fordította: Baán István) . 38
A z angyalokról szóló könyv 41
A messiási könyv — 61
A z asztronómiai könyv .. 91
A történelem könyve 107
A z intelmek könyve 123
Befejezés . . . 139
Mózes (Ádám) apokalipszise (fordította: Vanyó
László) 145
Ezdrás apokalipszise (fordította: Ladocsi Gáspár) 159
A X I I . pátriárka végrendeletei (fordította: Ladocsi
Gáspár) 169
Ruben végrendelete . 174
Simeon végrendelete 179
Lévi végrendelete 183
Juda végrendelete 195
Isszakár végrendelete . 208
Zabulon végrendelete 212
Dán végrendelete . 218
Neftaiim végrendelete . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 223
 Gád végrendelete . .. . . . . .. . ... . 229
Ászer végrendelete 233
József végrendelete 237
Benjámin végrendelete 249

Apokrif evangéliumok:
Töredékek a Péter-evangéliumból I. (fordította:
Vanyó László) .. 262
Töredék a Péter-evangéliumból II. (Akhmimi töre­
dék) (fordította: Vanyó László) .264
Péter kérügmája (fordította: Vanyó László) . . . . . 268
Péter apokalipszise (töredék) (fordította: Vanyó
László) 271
Nikodémus-evangélium II. (Krisztus alvilágba való
alászállása) (fordította: Vanyó László) 274
Mátyás hagyományai (fordította: Vanyó László) . . 283
Héberek szerinti evangélium (töredékek) (fordítot­
ta: Vanyó László) ; 284
A z ebioniták szerinti evangélium töredékei (fordí­
totta: Vanyó László) 293
A z egyiptomiak szerinti evangélium töredékei (for­
dította: Vanyó László) 295
Tamás-evangélium (fordította: Vanyó László) . . . 297
A z Igazság evangéliuma (fordította: Ladocsi Gás­
pár) . . . . . . . . 312
Jakab-ősevangélium (fordította: Ladocsi Gáspár) 328
Mária mennyekbe való átviteléről A . (fordította: La­
docsi Gáspár) 346
Mária mennyekbe való átviteléről B. (fordította: La­
docsi Gáspár) 353
Jegyzetek 365
Bibliográfia 400
Névmutató 1 1 411
Tárgymutató 421
Szentírási helyek jegyzéke 431

6
 ELŐSZÓ

Különös világot nyitnak meg számunkra az apokrifek.

Tarka, színes világ ez, szinte áttekinthetetlen eszmei gaz­
dagsága, mely adódó esetben veszélyeket is rejtett magában
az egyházra nézve. A z apokrifek részben az apostoli
atyák írásainak kortársai, részben túlmutatnak ezen a ko­
ron, átívelnek a II. századba, de még a I V . században is
keletkeztek apokrifek. A z ortodoxia mindig igyekezett
elhatárolni magát az apokrifektől, az apokrifek szerzői
azonban fáradhatatlanul buzgólkodtak eszméik terjeszté­
sén. Szándék és színvonal tekintetében igen különbözőek
az apokrifek. Némelyeket a tanító szándék, másokat a
kíváncsiság ihletett, sok apokrif a regényt pótolta a keresz­
tényeknél, szórakoztató igénnyel készült. Történelmi
szempontból messze igénytelenebbek az újszövetségi
könyveknél vagy az apostoli atyák írásainál. A z apokrifek
szerzői sokszor a névtelenség homályába burkolódznak,
legtöbbször pedig más néven adják közre műveiket.
A fordításnál és a szövegek kiválogatásánál az a szem­
pont vezetett bennünket, hogy a fontosabb, értékesebb
írásokkal ismertessük meg az olvasót, s lehetőleg átfogó
képet nyújtsunk erről a szellemi világról. Felvettünk a
gyűjteménybe pogány hermetikus írást is (a Poimandrészt),
ószövetségi apokrifeket (Hénokh könyve, a Tizenkét pátri­
árka végrendeletei), gnosztikus írásokat, újszövetségi apo­
krifeket, í g y felmérhetővé válik a pogány és zsidó, a zsidó

7
 és keresztény apokrifek szelleme közötti különbség. A z
újszövetségi apokrifek közül a Péter apostolra vonatkozó
apokrif tradíció lehetőleg teljes közlésére törekedtünk,
továbbá, a szenvedési és feltámadási apokrifek közreadásá­
ra. Nagyrészt töredékes ez az anyag, ami a fordítást nagyon
megnehezítette. A Szűz Mária átviteléről szóló appkrifek
liturgiatörténeti szempontból jelentősek. A Nag-Hamma-
diban talált apokrifek közül a Tamás-evangéliumot és az
Igazság evangéliumát közöljük. A z apokrifekben talál­
ható leírások igen sok elemét ismerhetjük fel a képábrá­
zolásban, befolyásolták a keresztény ikonográfiát, de az
a képzetvilág, mely ezekben az írásokban feltárul, jobban
megértet velünk olyan elképzeléseket, melyekkel a kánoni
újszövetségi írásokban is találkozunk.
Magyarul 1905-ben adott k i egy gyűjteményt Raffay
Sándor Újszövetségi apocryfusok címmel. Amikor köte­
tünket útjára bocsájtjuk, megemlékezünk Pataky Arnold­
ról és Székely Istvánról, akik katolikus részről sokat fog­
lalkoztak az apokrif irodalommal.

Budapest, 1979. március 19.

A fordítók.

8
 A TAMÁS-AKTA
GYÖNGY-HIMNUSZA

Midőn még beszélni sem tudó

kicsinyke gyermek voltam,
atyám királyi házában,
szülőimnek gazdagságában,
boldog nyugalomban éltem.

Akkor Keletről, hazánkból,

szüleim messzire küldtek,
de előbb az útra fölszereltek,
kincstáruk nagy gazdagságából
poggyászt raktak össze;
nagy volt ugyan, de mégis könnyű,
hogy egymagam is cipelhessem.

Odaföntiek ( = Beth Elajjé) terhe, az arany,

a nagy kincsesházakból való ezüst,
India népének kalcedonkövei,
Kusan vidékének igazgyöngyei;
vasat átmetsző gyémánttal
tetézték meg málhámat;

de levették rólam pompás öltözékem,

mit féltő szeretetben készítettek nekem,
arannyal áttört volt, drágakőtől ékes;
a stólámat éppenúgy, az aranyszínű sárgát,
melyet egészében alakomra szabták,
Elmémbe bevésték, hogy el ne feledjem,
mit akkor meghagytak: - Lemégy Egyiptomba,
ha onnét elhozod azt a drágagyöngyöt,
mit egy vészthordoző sárkány ölel körül,
felöltheted újra ékköves ruhádat,
és azt a stóládat, mely nagy boldogságod;
így leszel örökös a mi országunkban,
emlékében kedves testvéreddel együtt.

Veszélyekkel teli, fáradságos úton,

két kalauzolómmal hagytam el Keletet.
Egyedül erőtlen voltam én ahhoz még,
hogy ezt a nagy utat nélkülük megtegyem.

Maisán határvidékén áthaladtam,

ahol Kelet kereskedőinek állomáshelye van,
azután elértem Babilon tájait,
és betértem Labirintus ( = Sarbug) falai közé.
í g y jutottam le akkor Egyiptomba,
ahol már társaim, utam vezetői,
elhagytak engemet.
Én pedig szaporán, legrövidebb úton,
a sárkányhoz siettem.

Barlangjához közel, kerestem szállásom,

vártam az éjszakát, sárkány elalvását,
hogy a drágagyöngyöm, titkon elragadjam.

Egymagamban voltam, vándor öltözékében,

enyéim szemében idegennek tűntem,
megpillantottam ott egyik rokonomat.
Keletről származott, szabadnak született,
megnyerő külsejű szépséges ifjút,
előkelőségek (== felkenteknek) fiát.

10
Odajött énhozzám, ottmaradt mellettem,
benne segítőtársamra leltem.
Barátommá tettem, titkomba avattam;
óva intett engem az egyiptomiaktól,
tisztátalanságaik közösségétől.
Magamra öltöttem azok viseletét,
nehogy szemük előtt idegennek tűnjek,
olyan valakinek aki máshonnan jött,
ezáltal a gyöngyöt valahogy elvegyem,
és azt a nagy sárkányt, jajj nehogy felkeltsék
az egyiptomiak ellenem.

Nem tudom miképpen, mely áruló jelből,

mégiscsak megtudták, nem földjükről vagyok,
ármánykodásokkal kelepcébe csaltak,
mígnem megízleltem azoknak ételét.
Nem tudtam én többé: király fia vagyok,
görnyedő szolgája lettem királyuknak,
megfeledkeztem még arról a gyöngyről is,
amiért szüleim engemet elküldtek.
Azok ételétől elnehezültem,
mélységes álomba, tompán elmerültem.

Ezekben gyötrődtem,
szüleim érezték, szenvedtek miattam.
Híradást hirdettek széjjel országukban,
hogy mindenki gyűljön oda kapuikhoz.
Párthia királyi és főemberei,
Kelet méltósági miattam aggódva
tanácsot tartottak, nehogy odavesszek
Egyiptomban.
Egy levelet írtak - a méltóságok is
kézjegyüket adták - amelyben ez állott:
„Atyádtól, a királyoknak királyától,
és édesanyádtól, kelet úrnőjétől,
meg a testvéreidtől a másodikunktól,
Egyiptomban levő fiunknak békesség.
Keljél fel, ébredj fel mélységes álmodból,
levélben rögzített szavunkat halljad meg!
Emlékezzél arra: Királyok fia vagy,
ki most szolga-igát vettél fel magadra;
Idézd fel elmédben öltözékedet,
az aranyszállal áttört, ragyogó kelméket;
emlékezzél vissza ama drágagyöngyre,
miért Egyiptomba leküldték tégedet!
(-- emlékezzél vissza, ékes palástodra,
mit magadra ölthetsz, benne tündökölhetsz!)
A z élet ( = hősök) könyvében ott van már a neved,
mint a testvéredé,
kivel országunkat együtt uraljátok!"
A királyok közül, rangban a legelső,
a Labirintusnak zsarnok démonjai,
és Babilon gonosz gyermekei miatt
pecsétjét adta rá.

A levél elrepült sasmadár módjára,

- merész szárnyaival madarak királya -
elrepült, hozzám ért,
és élő beszéddé változott egészen.
Én pedig hangjára, érthető szavára,
álmomból felkeltem;
felvettem, csókoltam, olvastam,
benne azt írták meg,
mit az én szívembe egykoron felírtak.
Visszaemlékeztem azon bélyegemre,
királyok fiának születtem egykoron,
hogy szabad mivoltom nemességemre vágy;
visszaemlékeztem ama drágagyöngyre,
amiért leküldték engem Egyiptomba.
Bűbájos szavakkal kezdtem el igézni

12
azt a félelmetes rettenetes sárkányt.
Legyűrtem őt azzal,
mikoron ráolvastam atyámnak a nevét,
(és a testvéremét, a másodszülöttét,
meg édesanyámét, Kelet úrnőjéét).

í g y a drágagyöngyöt végre elraboltam,

hátat fordítottam, vittem szüleimnek,
ledobtam magamról a mocskos gúnyákat,
otthagytam azokat azok országában.
Utamon egyenest haladtam előre,
a fényesség felé, Keletre, hazámba.
Útban hazafelé találtam én meg azt,
ami az álomból felkeltett engemet,
várva várt hangjával álomból felrázó
drága levelemet;
most ragyogó fényben vezetett az úton.
Olyan volt e levél a szemeim előtt
mint a selymekből szőtt királyi öltözék.
Vezetett engemet, szeretettel vonzott,
így jutottam át a Labirintuson ( = Sarbugon).
Balra magam mellett hagytam el Babilont,
aztán eljutottam Maisán vidékére,
a tengerparti révbe ( = a kereskedők kikötőjébe).
(Szüleim elküldték ékes öltözékem,
amit levetettem;
éppúgy a palástom, mely vállamra borult,
Ramtából ( = égbolt), Rekenből ( = magasság)
udvari embereiktől,
Kiknek hűségében egészen megbíztak.)

Nem emlékeztem én annak fenségére;

gyermek voltam akkor,
fiatal, aki még támaszra rászorul,
mikoron atyámnak királyi házában,
 tőle ott megváltam.
Ahogy megláttam én az öltözékemet,
olyan volt mintha csak tükörképem lenne;
magamat egészében benne szemlélhettem.
Általa láttam meg, ismertem magamra,
hogy egy létezőből mi két részre váltunk,
most újra egy lettünk, egy alakzat által.
A z öltözékemet hozó intézőket
hozzá hasonlóan, kettőnek láttam én,
de a kettőnek is csak egy alakja van,
mivel ez a kettő egyazon királyi
pecsétet viselte.
Ott volt a kezükben a kincs és gazdagság.
Visszaadták nékem újra méltóságom,
páratlan szépségű örök köntösömet.
Ragyogó színekben pompázott előttem,
aranytól tarkálott és drágakövektől,
felsőbb részeiben
finom színezésű fényűző gyöngyöktől;
közte foglalatban
királyok királya képmása középen,
minden részletében ragyogó pompában;
felül zafirkövek villantak meg rajta
( = színeiben tarkáit mint a zafirkövek)
mesteri rend szerint;
(gyémánt fogta össze annak varratait).
Ezek után láttam, rajta egészében
a tudás mozgása suhant végig ottan,
értelmes igéket hallatni készen volt
(azokhoz, kik hozták);
magyarázó szavát magam is hallottam:
„Azé vagyok én, aki minden ember
között a legnagyobb hős.
Érte jegyeztek be engem az Atyánál,
termetem növését általa éreztem,

14
ösztönzésének megfelelőképpen."
Királyi mozdulat mind rajtam nyugodott
azoknak kezéből sietett kijutni
hozzám igyekezett akinek magára
kellett őt fogadni;
engemet éppenúgy elragadott a vágy,
elibe siettem, hogy azt felöltbessem.
Nyúltam már utána, benne ékeskedtem;
királyi stólámat felvettem alája.
Minden ékeimbe ezzel beöltöztem.

A béke és méltóság örök tájaira

felemelkedtem.
Atyám fénylő lángja előtt a fejemet
mélyen meghajtottam,
ezzel bevégeztem rendelkezéseit;
ő is hasonlóképp megtette mit ígért.
A magas királyi csarnok kapujában
hatalmasságai között elvegyültem.
Magasztalt engemet,
királyi házában jobbjára ültetett;
alattvalója mind himnuszt énekelt.
Meghagyta énnékem, hogy ővele együtt
királyok királya kapuiba menjek;
ajándékaimmal és a drágagyönggyel
a király színe előtt ottan megjelenjek.
 A JÁNOS-AKTA
KRISZTUS-HIMNUSZA

Dicsőség néked. Atya! M i pedig mindnyájan

álljuk körbe őt,
és feleljünk rá neki Áment
Dicsőség neked Ige,
Dicsőség néked Kellem! Ámen
Dicsőség néked Lélek,
Dicsőség néked Szentség!
A dicsőítésben dicsőség néked! Ámen
Magasztalunk téged, Atya!
Hálát adunk néked, Fény,
Kiben sötétség nem lakozik! Ámen

Ezért adunk hálát, és mondom:

Üdvözülni akarok, és üdvözítem akarok Ámen
Oldódni akarok, és oldani akarok Ámen
Sebesülni akarok, és sebesíteni akarok Ámen
Nemződni akarok, és nemzeni akarok Ámen
Étkezni akarok, és táplálni akarok , Ámen
Hallani akarok, és hallatni akarok Ámen
Megértést akarok, egészen értelem vagyok Ámen
Fürödni akarok, és füröszteni akarok Ámen
Táncot lejt a Kellem,

Fuvolázni akarok, mind tomboljatok Ámen

Jajgatni akarok, mind zokogjatok Ámen

16
Egy a Nyolc közül, velünk énekel Ámen.
A tizenkettes szám odafönt táncot lejt Ámen.
A mindenség az, amiben ő táncol Ámen.
A k i nem lejt táncot, nem tudja azt, ami van Ámen.
Menekülni akarok, és maradni akarok Ámen,
Ékesíteni akarok, és ékeskedni akarok Ámen.
Egyesülni akarok, és egyesíteni akarok Ámen.
Házam nincsen nékem, és házaim vannak Ámen.
Helyem nincsen nékem, és helyeim vannak Ámen.
Templom nincsen
nékem, és templomaim vannak Ámen.
Lámpás vagyok néked, aki meglátsz engem Ámen.
Tükör vagyok néked, aki értesz engem Ámen.
Kapu vagyok néked, aki zörgetsz engem Ámen.
Ösvény vagyok néked, rajtam vándorlónak.

A k i követsz engem a tánc lejtésében,

Lássad meg magadat bennem beszélőben,
K i látod mit teszek, hallgasd el titkaim,
Míg a táncot járod, megérted mit teszek;
néked is sajátod ez az emberi kín,
amit majd szenvedek.
Nem tudod egészen átlátni mit szenvedsz,
ha nincs ott számodra az Atyától jött Ige.
K i látod mit szenvedek, úgy szenvedsz ha meglátsz;
mind aki ottan látsz, nem állsz, hanem hajolsz.
Meghajtván magadat, tanítod másokkal,
hogy szőnyeged vagyok, lelj rajtam nyugalmat!

Hogyha már elmentem, akkor majd megtudod,

hogy ki vagyok én.
Amit mostan látok, az nem vagyok én,
az „ami én vagyok", megfogja majd látni
hogyha te eljöttél.
Ha majd szenvedőt látsz, nem szenvedőt bírod;

17
a szenvedőt ismerd meg, és nem a kínt birtoklód,
Amit te nem ismersz, azt tanítom néked,
te istened vagyok, nem az árulóé,
Szent lelkeknek táncát magamon akarom,
Ismerd meg az Igét, - mely a Bölcsességé
hogyha az enyémet akarod ismerni,
Igével dicsőítsd a nagy mindenséget,
és nem szégyenülsz meg teljes egészében,
Én táncban szökelltem, te meg mindent értesz,
és ha megértetted, akkor fennen mondjad:

Dicsőség néked Atya!

Űjra, együtt velem ismételtem mondjad:
Dicsőség néked, Atya;
Dicsőség néked, Ige;
Dicsőség néked, Szentlélek! Ámen..

18
 APOKRIFEK

A z apokrif iratokra ma már elsősorban nem úgy tekin­

tünk, mint a legkorábbi keresztény irodalom „vadhajtá­
saira". A z első két keresztény évszázad tekintélyes egyház­
írói sem így értékelték ezeket az írásokat. A z apokrifek,
ha nem is olyan mértékben mint a sugalmazott apostoli
iratok vagy az apostoli atyák kiemelt tekintélyű írásai, de
mégis őrzik a keresztény tanítás, a keresztény hagyomány
jelentős részét, értéküket az első két keresztény évszázad
atyái és egyházírói is elismerték, közülük csak azokat uta­
sították el, amelyek a hiteles tanítás meghamisítására íród­
tak. Néhány közülük a sugalmazott iratok tekintélyét
hosszabb ideig tudhatta magáénak, nélkülük a Constan­
tinus előtti keresztény hagyomány világának megközelí­
tése szinte elképzelhetetlen.
A z apokrif irodalom ismerete nemcsak a korakeresztény
nemzedékek gondolatvilágának megismeréséhez elenged­
hetetlen, hanem a keresztény korok ünnepeinek, és az
ezekhez kapcsolódó művészetek témáinak az ismerete is
szegényesebb lenne számunkra. Elég ha csak a Mária­
ünnepek kialakulására és az ünnepek tartalmának ábrázo­
lásaira gondolunk (Mária születése, bemutatása a templom­
ban, halálának és mennybevitelének körülményei stb.).
A keresztény korok művészetén túl a huszadik század
művészeti ágai is - köztük leginkább a költészet - , gyak­
ran nyúl vissza és merít ezen irodalom világából. G. Apol-

19
 linaire avantgárdé világa nélkülük kevésbé érthető, elég ha
verseinek és prózai írásainak címéit átfutjuk. A magyar
irodalom néhány képviselője ugyancsak felhasználta - köz­
vetve vagy közvetlenül - , a bennük rejlő gazdag kép- és
szimbólumvilágot. Babits Mihály himnuszfordításaiban,
és ezen témában írt tanulmányában figyelmet fordított a
János-akta Krisztus-himnuszára, ugyanebből a himnusz­
ból emelt ki egy részletet Weöres Sándor és egyik versciklu­
sának mottójául tette meg. A mai magyar próza világától
sem idegen az apokrif irodalom egyik legismertebb pél­
dája Major Ottó regénytriptikonja, „A három apokryf",
melynek harmadik tagja Római Szent Kelemen személtét
állítja az olvasó elé.
Reméljük, hogy ezen apokrif szövegválogatásunkkal
sokaknak titkon várt reményét teljesítettük, legalábbis
bizonyos mértékben, mindazoknak, akik akár a teológia,
akár a szépirodalom, akár a képzőművészet oldaláról már
bepillanthattak ezen iratok színes világába.
A több mint másfélezer esztendős mellőzés ellenére is
- csak egynéhány irat használatát engedte meg az Egyház - ,
jelentős számban maradtak ránk apokrifek, igaz teljes szö­
vegével kevesebb, nagyobb részben hiányosan vagy töre­
dékekben. A z archeológiai kutatások révén a felfedezett
apokrif iratok vagy töredékek száma szinte gomba módra
szaporodik. A z apokrif irodalom felosztása legelterjed­
tebb formájában a kanonikus könyvek mintájára történik,
így az ószövetségi apokrifek világán belül beszélhetünk
történeti, tanító és prófétai iratokról, az újszövetség köny­
veihez kapcsolódó apokrifek között pedig evangéliumok­
ról, levelekről, cselekedetekről és apokalipszisekről, ez
utóbbi szorosan, sokszor átfedésekkel kapcsolódik az
ószövetségi prófétai apokrifekhez. De feloszthatjuk ezeket
az iratokát forrásaiknak megfelelően is. Minden apokrif
írat a zsidó hagyományra támaszkodik, de emellett bizo­
nyos mértékben más kultúrákkal is vannak kapcsolatai.

20
Forrásaikat tekintve az apokrif iratok lehetnek zsidó, illet­
ve zsidó-keresztény eredetűek, a két fő ágon belül beszél­
hetünk júdeai tradíciót őriző apokrifekről (Mózes apoka­
lipszise, Héberek szerinti evangélium); gnószticizáló zsidó,
és zsidó-keresztény apokrifekről (Tamás-evangélium); és
a zsidó hagyománytól már elszakadó, gnosztikus apokri­
fekről (Poimandrész, Igazság evangéliuma), végül pedig
az apokrif irodalom utolsó időszakában keletkezett népies,
pietisztikus apokrifekről (Mária mennyekbe való átvitele
A-B).
A kötetben szereplő apokrif anyag válogatásánál igye­
keztünk minél többféle iratot bemutatni, ugyanakkor
szándékosan emeltük ki az evangéliumokat, és inkább
ezeknek egyik tagjához kapcsoltuk a felosztásokban
szereplő különböző szempontokat.

Szövegválogatásunk bevezetőjeképpen az apokrif iro­

dalom két legismertebb himnuszát emeltük ki. A z egyik a
Tamás-akta híres Gyöngy-himnusza, mely a gnosztikus
eszmevilág egyik legvonzóbb megfogalmazása. A himnusz
görög és szír' változatban maradt ránk, a két szöveg bizo­
nyos pontokon eltér. Fordításunkban a görög változatot
vettük alapul, de a szírben található variánsokat zárójelben
egyenlőségjel mögött hozzuk, a betoldásokat pedig egy­
szerűen zárójelben. A szír változat eltéréseinek beírásában
Pataky Arnold prózai fordítását vettük át (1). A másik
himnusz pedig az említett, János-aktában található Krisz­
tus-himnusz. Babits Mihály és Weöres Sándor fordításával
ennek a himnusznak egy rövid részlete ismert lett az iro­
dalomkedvelők körében. A fordító nem szándékozott a

(1) Pataky Arnold: Szent Tamás apostol cselekedetei, Budapest,

1931.

21
két költő fordításaival rivalizálni, csak a költők által
ismertté tett himnuszrészleten túl az egész költeményt
bemutatni, fordításában a himnusz felépítését akarta meg­
láttatni, benne inkább a teológiai tartalom hűséges visz-
szaadására törekedett,

22
 POIMANDRÉSZ

A Poimandrész címet viselő dialógus valójában nem tar­

tozik az apokrif iratok közé, a hermetikus irodalom össze­
gyűjtött szövegemlékeinek első tagja. A vallásos iratoknak
ez a fajtája a hellenizmus korában Egyiptomban jött létre,
keletkezési idejük az első három Krisztus utáni évszázad.
Az ezekben a szövegekben rögzített tanítás nem a zsidó ha­
gyományra támaszkodik - mint az apokrif irodalom - ,
hanem a népszerűsített, primitív platonizmusra, tanításá­
nak tartalmát pedig a gnózis tölti meg. A hermetizmus
voltaképpen nem más mint a gnoszticizmus lefordítása a
hellenizált Nyugat fogalmi készletébe, miközben a gnosz­
ticizmus vallási jellege megmarad.
A hermetikus iratokban Hermész, á világ teremtő szel­
leme, é s ' a z emberiség tanítója kinyilatkoztatja az isteni
bölcsességet fiának, Tóthnak, a világot megformáló egyip­
tomi istenségnek. A z iratok gyűjteménye 18 darab érteke­
zésből és mintegy huszonkilenc kisebb-nagyobb töredék­
ből tevődik össze, a kiadványok hozzácsatolják még a kü­
lönböző pogány és keresztény szerzőknek ide vonatkozó
utalásait (Tertullianus, Ps-Cyprianus, Lactantius, Jamb-
iikhosz, Alexandriai Kürillosz), ez a függelék mintegy har­
minchat különböző töredéket tartalmaz (1).

(1) A hermetikus szövegemlékek összegyűjtött anyaga: Nock-

Festugiére: Corpus Hermeticum I-IV. Paris, 1945-54.

23
 A z első dialógus a Poimandrész, magának az iratnak a
magyarázata szerint „a legfelsőbb hatalom tudása", kopt
eredetű címszava ugyanezt jelenti; „a királyi uralom tudá­
sa". A dialógusoknak semmi kapcsolata nincs a keresz­
ténységgel, de a hermetikus iratok között a Poimandrész
az egyetlen, amely felhasználta a zsidó teremtéstörténet
egyes elemeit, és ezért került ide, az apokrif szövegváloga­
tásunk elejére. A dialógus valószínűleg Alexandriában író­
dott, ahol a diaszpóra zsidóság szellemi élete sok mindent
áthatott. A középplatonizmus nagyra értékelte a herme­
tikus iratokat, de ugyanúgy a kortárs keresztény írók is.
A Poimandrészt már Jusztinosz, az első keresztény filozó­
fus (Kr. u. 165) első Apológiájában idézi (2), Lactantius,
a konstantini korban élő keresztény rétor kinyilatkoztatott
iratoknak tekintette a hermetikus szövegeket (3).
A hermetikus iratok szövegemlékeit A . D . Nock vette
kritikai átdolgozás alá, a szövegek fordításait és magyarázó
jegyzeteit A . J . Festugiére készítette hozzá, a fordításhoz
ez a szövegkiadvány szolgált alapul.

(2) Justinus: Apológia I. 22,2.

(3) Lactantius: Divinae institutiones IV. 9,3.

24
 HERMÉSZ
TRISZMEGISZTOSZ:
POIMANDRÉSZ

1. A z egyik napon, amikor a létezőkről elmélkedtem,

gondolatvilágom felemelkedett a magasságokba, a testi
érzékeim lekötözötten maradtak, olyanképpen mintha túl­
ságos étkezés, vagy testi fáradság miatt álom nyomta volna
el; ekkor ú g y tűnt nékem, mintha egy határtalanul nagy
létező jelent volna meg, aki nevemen szólított, és ezt
mondta: - M i hát az, amit szeretnél meghallani és meg­
látni, átgondoltan megtanulni és megismerni? 2. Mire én
így válaszoltam: - K i vagy te? Én a Poimandrész vagyok -
felelte - , a Magában levő Értelme. Tudom, hogy mit akarsz,
és mindenütt veled vagyok. 3. Akkor én így folytattam:
- A létezőkről szeretnék tanulni, megérteni azoknak
természetét, megismerni az Istent. Ó, mennyire szeretnék
én mindezekről hallani! - mondottam. Mire ő ezt a v á ­
laszt adta nékem: - Őrizd meg értelmedben mindazt,
amiről esak tudni akarsz, és én megtanítom veled! 4.
Ahogy ezeket kimondotta, alakjában elváltozott; hirtelen,
egyetlen szempillantás alatt minden feltárult előttem, és
egy határtalanul nagy látomást láttam, fény töltött be
mindent, mely vidám és örömteli volt, amint megláttam,
vágy fogott el iránta. Nemsokára sötétség ereszkedett le,
mely hirtelen lecsapódott, félelmetes volt és komor, go­
molyogva terjedt tovább, olyannak tűnt előttem mint egy
k í g y ó ; majd ez a sötétség valamiféle nedves természetűvé
változott, elmondhatatlanul zavarossá, úgy füstölgött

25
 mintha tűzből lett volna, kimondhatatlan siránkozó han­
gokat hallatott, ezután artikulátlan üvöltés szakadt k i
belőle, mintha a tűz hangjához hasonló lett volna. 5.
A fényességből pedig . . . . . . a szent Ige áradt ki a Ter­
mészet fölé, keveretlen tűz emelkedett fel a nedves ter­
mészetűből egészen a magasba, a felső régiókba: köny-
nyed volt és heves, ugyanakkor erőteljes is, de a levegő
ugyancsak fürge volt, követte a tűz áramlatát, a föld­
től és a víztől egészen a tűzig emelkedett fel, és ú g y
látszott, mintha odafüggesztette volna magát hozzá; a
föld és a víz pedig alattuk maradt, és egymásba vegyül­
tek, ú g y hogy nem lehetett megkülönböztetni a földet
a víztől, de mozgásban maradtak az áramló Ige kö­
vetkeztében, mely hangoknak hallatása közepette föl­
emelkedett.
6. Akkor így szólt hozzám a Poimandrész: - Megértet­
ted ezt a látomást, meg azt is, hogy mit akart mondani?
Azt válaszoltam r á : - Igen, megértettem. - E z a fényesség
- mondotta én vagyok, az Értelem, a te istened, aki a
sötétségből származó, nedves természetű megjelenése
előtt már létezett. A z Értelemtől született meg a fénylő
Ige, az isten Fia. - Miképpen van ez? - kérdeztem tőle.
Ismerd meg hát, ami tebenned néz és hall, az az Űr Igéje,
az Értelem pediglen az isten - atya. A kettő nincsen el­
választva egymástól, ezeknek egyesülése az élet. Köszö­
nöm néked, - mondottam. - Törekedjél a fényesség meg­
értésére, és tedd ismertté azt!
7. Ahogy ezeket mondotta, elég hosszú időn keresztül
végignézett rajtam, én pedig megremegtem a nézésétől;
majd felemeltem fejemet, és az Értelmemben megláttam a
fényességet, mely megszámlálhatatlan Hatalmakban léte­
zik, egy lehatárolhatatlan világ lett belőle, mialatt a tűz
hatalmas erő folytán erőteljessé lett, fennállásában megszi­
lárdult. Mindent megértettem, amit csak a Piomandrész
szavai által láthattam.

26
 8. Egészen magamon kívül voltam, mikor ismét meg­
szólított: - A z Értelemben te az őstípus ideákat láttad, a
határtalan kezdet őskezdetét - ezeket mondotta nékem a
Poimandrész. Megkérdeztem tőle: - A természet alap­
elemei honnan bukkantak elő? Mire ő hozzáfűzte: — Isten
Akaratából, mely Igét vett magához, és látván a szép világ
őstípusait, lemásolta azokat, rendezett világgá formálta
saját alapelemeinek, és saját alkotásainak, a lelkeknek meg­
felelően.
9. A z Értelem pedig isten, hímnős, fény és életként lé­
tezik, az Ige által kibocsájtott egy másik, alkotó Értelmet,
aki a tűz és a lehelet istene, ő alkotta meg azt á hét K o r ­
mányzót, akik köreikkel körülzárják az érzéki világot, és
ezeknek a kormányzását nevezik Sorsnak.
10. A z isten Igéje azon nyomban felemelkedett (isten­
nek) az alsóbb régiókban elhelyezkedő alapelemei közül a
természet tiszta alkotásai közé, és ott az alkotó Értelem­
mel együtt - mivelhogy azonos lényegű volt vele
ilyenképpen hagyta el a természet alul elhelyezkedő, értel­
mességet nélkülöző alapelemeit, melyek nem több mint
csupán egyszerű anyag.
11. A z alkotó Értelem az Igével együtt körülfogta a
köröket, és nagy zúgással megforgatta azokat, megmoz­
gatta saját alkotásait, és hagyta, hogy azok elforduljanak a
határtalan kezdettől a lehatárblhatatlan v é g felé; mivel
ottan kezdődik el, ahol véget ér. Ezeknek forgása az Érte­
lem akarata szerint történik, az alsó elemek az értelmet nél­
külöző állatokat hordozzák (mindezekben ugyanis nincsen
ott az Ige), a levegő a szárnyasokat hordozza, a víz meg az
úszóállatokat. A víz és a föld elkülönült egymástól, amint
ezt az Értelem akarta, és a föld kibocsájtotta magából a
négylábúakat, és a csúszómászókat, a vadállatokat és a
háziakat.
12. A mindenség Atyja, az Értelem, aki fény és élet,
kibocsájtotta az Embert, - aki hasonló őhozzá, és úgy

27
 vonzódott hozzá, miként a saját szülöttjéhez. A z Ember
szép volt, mert birtokolta az Atya képmását* valójában az
isten a saját alakját szerette benne, ezért átadta neki az
összes alkotását.
13. Mikor megpillantotta az Alkotó tűzben formált
teremtését, maga is alkotni kívánt, és ezért az Atya a terem­
tett szférába küldötte őt, ahol az övé lett minden hatalom.
Megismerte testvérének alkotásait, azok (ti.: Kormány­
zók) vágyódtak utána, és a maguk rendeltetéséből részt
adtak neki. Mikor megismerte ezeknek lényegét, és része­
sedett természetükben, át akarta törni a köröknek szegé­
lyét, hogy megismerje annak erejét, aki felette van a tűznek.
14. A z Emberé volt minden hatalom a halandók világa
és az értelmet nélkülöző állatok felett, de áthatolt a szférák
fegyverzetén, annak térségét összetörte, és így az isten
szép formáját megmutatta az alsó Természetnek. Amikor
ez megpillantotta a kimeríthetetlen szépségét, meg azt,
hogy benne van a Kormányzóknak minden hatalma, és
hogy ez az isten alakja, szerelmi indulatában mosolygott,
mikoron az Ember szépséges alakját meglátta a vizek tük­
rében, az árnyékát pedig a földön; de az Ember is meg­
pillantotta hasonmását a Természetben, ahogyan az a víz
tükrében visszaverődött, megszerette azt, és ott akart
lakozni. Mivel akaratában erő volt, benne az értelmet nél­
külöző alakban lakott, így a Természet megkapta azt, aki
után vágyakozott, egészen átölelte őt, egyesültek, amiért is
sóvárogtak egymás után.
15. Ezért a földön lévő összes élőlényen túl, kettős az
ember, a teste szerint halandó, de ember-lényege szerint
halhatatlan; ilyenképpen halhatatlan az, akinek hatalma
van mindenek felett, a szférák fegyverzete felett áll ő, de
fegyverzetében rabszolgává lett ő, aki hímnős, mert hím­
nős atyától származik, álomnélküli az álomnélkülitől, .
legyőzötten (ti.: éppen az álomtól és a szerelemtől?).
16. Mindezek után: - Ó én Értelmem, magam is vágyó-

28
dom az Ige után! A Poimandrész ezt mondta: - E z mind
a mai napig elrejtett müsztérion volt, a Természet egye­
sült az Emberrel, ezzel a legnagyobb ámulatba ejtő csodát
hozta létre. A z Ember lett a Hét (ti.: Kormányzó) fegyver­
zetének természete, akiket tűzből és leheletből valóknak
mondottam neked; a Természet nem volt képes megma­
radni nyugalomban, hanem azon nyomban kibocsájtotta
azt a hét embert, amely megfelel a Hét Kormányzó termé­
szeteinek, a hím-nős természetűeket, akik az ég felé töre­
kednek. Mindezek után: - Ó, Poimandrész, valóban nagy
vágyódás lett úrrá rajtam, ú g y szeretnék még hallani vala­
mit, ne távozzál el tőlem! í g y szólott a Poimandrész: - In­
kább hallgass el, nem fejeztem be az előbbi beszédemet.
~ í m e lásd, hallgatok ~ feleltem.
17. Ennek a Hétnak a születése pedig, mint már mon­
dottam, ilyenképpen történt. Nőies volt a föld, a víz meg
a nemző, a tűz érlelte meg őket, a Természet éltető lehe­
letet kapott az étherből, és kibocsájtotta magából a teste­
ket az Ember formájának megfelelően. Ahogyan az Ember
fényből és életből lélekké és értelemmé lett, az életből
lélekké, a fényből értelemmé, az érzéki világ minden létező­
je ilyenképpen fog megmaradni ezen periódus bevégeztéig
és a (más) fajoknak kezdetéig.
18. A továbbiakban már halljál azokról, amelyekről
hallani akartál! Ezen periódufc bevégződésekor a minden­
séget összekötő kötelék isten akaratából eloldódik. Min­
den élőlény ugyanis hím-nős, de egykoron abban az idő­
ben, amikor az ember kettéválasztatott, ezzel az egyik
részük hím lett a másik meg nő, és ebben a pillanatban
mondotta az isten szent Igéje által: Növekedjetek a nö­
vekedésben, sokasodjatok a sokasodásban mindannyian
teremtmények és minden alkotás, akinek pedig van értel­
me, ismerje fel magában, hogy hallhatatlan, hogy a halál­
nak oka a sóvárgó szerelem, és ismerje meg az összes
létezőt.

29
 19. Ezeket is elmondotta: a Gondviselés, a sors és a
szférák harca által egyesüléseket idézett elő, és létrehozta
a születéseket, mindennek fajok szerinti elszaporodását;
aki ismeri magát, eljut a mindenütt jelenlevő jósághoz, de
aki a szerelem tévelygéséből eredő testet kedveli, megma­
rad sötétségben tévelygőnek, érzékeiben fogja elszenvedni
mindazt, ami a halálhoz tartozik.
20. Miféle nagy bűnt követnek el a tudatlanok - vetet­
tem közbe - , hogy megfosztják őket a halhatatlanságtól?
Úgy látom mégsem gondolkodói helyesen azokról, amikről
hallottál, talán nem mondtam el elég értelmesen néked?
Értem én, emlékezetemben őrizem, és hálát is adok érte.
Megértetted-e, hogy miért is méltók a halálra azok, akik a
halálban vannak? Mert a test ősi lakhelyének kiindulása
a sötétség, ebből ered a nedves természet, amiből az érzéki
világban egybeépül a test, és belőle a halál iszik.
21. Helyesen értetted meg, barátom. De miért is van az
- kérdeztem - , hogy „aki már megismerte magát, az maga
felé halad", ahogyan ezt az Ige állítja? Mert a Mindenség
atyja fényből és életből tevődik egybe, belőle lett az Ember
is. Helyesen mondottad, az isten és atya fény és élet, és
belőle lett az Ember. Megtanulod, hogy te is ezekből való
vagy, és hogy te belőlük részesedsz, akkor ismét az életbe
haladsz - ezeket mondotta a Poimandrész.
Még azt is mondd meg énnékem, ó én Értelmem, mikép­
pen haladok én az élet felé - mondottam - , mert az Isten
azt mondotta: „Az értelemmel bíró ember ismerje meg
magát!"
22. Talán nem minden embernek van értelme ? Vigyázz,
hogy mit mondasz, barátom! Én, az Értelem, a szentek, a
jók, a tiszták, az irgalmasok és az istenfélők mellett állok,
jelenlétem segítségükre lesz, akkor majd előbb ismernek
meg mindent, a szeretet hangján megengesztelik az atyát,
áldással és himnuszokban adnak hálát, annak megfelelően,
hogy a szeretetben milyenképpen rendeltettek hozzá,

30
 azelőtt még, hogy testüket átadnék a halálnak; - ami külön­
ben sajátjuk megutálják az érzékelést* mivel látják annak
tevékenységeit. Én, az Értelem, még inkább nem engedem
meg a testhez tartozó tevékenységek megvalósulását, sőt
még az ilyen szándékot is kivágom.
23. A z esztelenektől, a gonoszoktól, az irigyektől, a
paráznáktól, a kapzsiktól, a gyilkosoktól és az istentele­
nektől távol állok, a bosszúálló démonoktól elfordulok,
mindenkinek a tűz éles jelét adom, mely érzékei szerint
áthatol rajta, ez méginkább megerősíti fegyverzetében a
törvény ellen elkövetett vétségek fölé, hogy a nagyobb
támadástól megőrizze őt, szüntelenül benne lesznek a
határtalan vágyak utáni kívánkozások, kielégületlenül
küzd a sötétségben, ezzel megkínozza azt, és így egyre
inkább megnövekedik benne a tűz.
24. Helyesen tanítottál meg minderre, ó én Értelmem,
úgy, ahogyan azt én is szerettem volna, de mondjál vala­
mit a felemelkedésről is nékem, hogy miképpen történik
ez! Ezekkel kapcsolatban ilyenképpen beszélt a Poimand­
rész: - Először a földi test lerombolásával a megváltozásra
adod át testedet, így az alakja - ami a tiéd - , láthatatlanná
lesz, a démonoknak fogod átadni erejétől megfosztott la­
kásodat, a test érzékelései visszajutnak saját forrásukba,
annak részeivé lesznek, de az erőknek hatására ismételten
egybeállhatnak, míg a harag és a vágyódás az esztelen ter­
mészetbe nem vándorol vissza.
25. A szférákkal való küzdelemben ilyenképpen jut ő
egyre magasabbra: A z első égövben odaadja a növekvő
és kisebbedő képességet, a másodikban a rossz munka­
szerszámát, a tehetetlen cselvetést, a harmadikban az erőt­
len vágyódás illúzióját, a negyedikben a telhetetlen hata­
lomvágyat, az ötödikben a kegyességet nélkülöző bátor­
ságot és a vakmerő meggondolatlanságot, a hatodikban
a gazdagság határtalan gonoszkodásait, mely betglfeetcrieá^
a hetedik égövben pedig a leselkedő h a z u g s á g c # ^ ^ » ^ c ^
 26. A szférákkal való küzdelem befejeztével mezítelenné
lesz, és belép a nyolcadik természetbe, ahol már csak a
saját hatalma marad meg, és a létezőkkel együttesen him­
nuszt zeng az Atyának. Érkeztének az ottlevők örvendez­
nek, ezekhez hasonlóvá váltan hallani fogja azt az, etőt,
mely a nyolcadik természet felett van, és gyönyörködtető
hangon himnuszt zeng az istennek. Akkor rendjüknek meg­
felelően az Atya elé járulnak, átadják magukat a hatalmak­
nak, és í g y a létbejött erők visszatérnek az istenbe, és ez
lesz majd a boldogító célba érkezése mindazoknak, akik
birtokolják a tudást, az isten lesznek ők. Mindezek után
óhajtasz még valamit? Azzal, hogy mindezt megkaptad
tőlem, nemde vezetőjévé leszel a méltóknak, ilyenképpen
az emberi nem megmenekül majd közreműködéseddel az
isten által?
27. Miután ezeket is elmondotta nékem, elvegyült a
Hatalmak között; én pedig hálát adtam és dicsőítettem a
mindenség Atyját, majd pedig kértem őt, és megerősöd­
tem, a Mindenség természetét és a nagy látomást megtanul­
tam, és hirdetni kezdtem az embereknek a kegyesség és a
tudás szépségét. Ó nemzetek, földre született emberek, kik
átadtátok magatokat a részegeskedésnek, az álomnak, az
istenről való nemtudásnak, legyetek önfegyelmezők, hagy­
játok el a részegeskedést, ti, akiket elbűvöltek az esztelen
álmok!
28. K i ezeket hallja, egyetért velem. Én pedig azt mon­
dom: Miért, ó földre született emberek, miért adjátok ha­
lálra magatokat, mikor megvan a hatalmatok a halhatat­
lanság elnyerésére is? Térjetek meg, ti, akik a tévelygés
útján együtt járok, és a tudatlanságban sorstársak vagytok,
szakadjatok el a sötétlő fénytől, ragadjátok magatokhoz a
halhatatlanságot, hagyjátok ott a romlandót!
29. Akik közülük engem kigúnyolnak, odábbállnak, de
a. halál útjára adják magukat; akik pedig tanítani hívnak
engemet, lábaim elé vetik magukat, én meg felemelem

'32
őket, nemzetségük útmutatója leszek, megtanítom őket
azokra az igékre, hogy hogyan és miképpen szabadulhat­
nak meg, a bölcsesség igéit ültetem beléjük* és ambróziás
vízzel öntözöm őket.
Egészen este lett már, mikor a napsugarak mindenütt
nyugvóra tértek. Megparancsoltam nekik, hogy adjanak
hálát az istennek, és a hálaadás befejeztével ki-ki menjen
aludni a saját fekhelyére.
30. Én pedig elmélyítettem magamban a Poimandrész
jótéteményét, így beteltem mindazzal amit csak kívántam,
igen nagy örvendezésben. Ilyenképpen a test álma a lélek
virrasztása lett, a szemek lezáródása igazi látomássá, hall­
gatásom a jóság vajúdása, beszédem kifejezései a jó szülöt­
tei. Mindez hozzám jött, mivel én az Értelemtől kaptam,
vagyis a Poimandrésztől, a magamban levő Igéjétől. Ilyen­
képpen teltem be én az igazság isteni fuvallatától, ezért
minden erőmből, teljes lelkemből adom ezt a hálaéneket
az Atyaistennek:
31. „Szent az Isten, a mindenség atyja;
Szent az Isten, akinek akarata Hatalmai által
beteljesedik;
Szent az Isten, aki akarja, hogy őt ismerjék;
és övéi ismerik őt;
Szent vagy, ki az Ige által alkottál meg mindent;
Szent vagy, akiről minden Természet képmást
formál;
Szent vagy, akit a Természet nem formált meg;
Szent vagy, ki mindenféle hatalomnál erősebb vagy;
Szent vagy, aki minden kiválóságnál jelesebb vagy;
Szent vagy, ki a dicsőítésnél is nagyobb vagy.
A lélektől és a tehozzád forduló szívtől fogadd el e
szavaknak áldozatát, te, aki kimondhatatlan és kifejezhetet­
len vagy, akit kifejezni csak hallgatással lehet.
32. A d d meg nékem, a téged kérlelőnek, és erősíts meg
engem, hogy meg ne ingasson az, ami a tudásból és a

33
lényegbői ered, hogy a kegyességed jóvoltából megvilá­
gítsam azokat, akik ebből a népből most még a tudatlan­
ságban vannak, a testvéreimet, a te fiaidat! Mindezeket
magamba fogadom, tanúságot teszek róla, a fénybe és az
életbe haladok. Légy áldott Atyám, a te emberi alkotásod
veled együttműködvén másokat megszentelni akar, mivel­
hogy te minden hatalmat őneki adtál á t . "

34
 APOKRIF APOKALIPSZISEK

A z apokrif apokalipszisek és az apokrif prófétai iroda­

lom sajátos egységet alkotnak. Olyan pszeudo-iratokat so­
rolunk ide, amelyek az Isten emberek elől elrejtett világába
akarnak bepillantást adni olvasóinknak, ilyenképpen vagy
a kezdeti, teremtéstörténeti eseményeket, vagy a világmin­
denségIstentől rendelt jövőjét akarják feltárni, vagy a
mennyei világba akarnak betekintést nyújtani. Legtöbbje
Isten előtt kedves prófétáknak vagy Jézus Krisztus apos­
tolainak személyén keresztül szerez tekintélyt magának,
a nekik átadott titkokat akarják leírni.
Szövegválogatásunkban a három apokalipszis témakör
egy-egy jellegzetes szövegemlékét emeltük ki, így a kez­
deti idők világából a Mózes-apokalipszist, a világtörténe­
lem bevégződésével kapcsolatban az Ezdrás-apokalipszist,
és a világunk feletti mennyei világ megismeréséhez a
Hénokh-apokalipszist választottuk. A három apokalipszis
keletkezését tekintve fordított sorrend állítható fel, Hénokh
apokalipszise a Krisztus előtti évszázadban keletkezett, a
Mózes-apokalipszis Krisztus születése körüli évtizedekre,
az Ezdrás-apokalipszis pedig zsidó - keresztény szerző írá­
sának tekinthető.
A HÉNOKH-APOKALIPSZIS viszonylag nagy terje­
delmű zsidó apokrif irat, nem egységes munka, töredékes,
egymástól elütő elemeknek összeötvözése. Szerzője a
Teremtés könyvéből ismert ősatyát Hénokhot, Matuzsá-

35
 lem atyját (Ter. 5,18-24). mondja szerzőjének. Hétiokh, az
Isten barátja a zsidó, keresztény és mohamedán hitvilág
kedvelt alakja, akiről azt tartották, hogy ő találta fel a $zá-
molást, a csillagvizsgálást, az írást és mindenféle titkos tu­
dományt. E z a feltételezés abból ered, hogy életkora a
Teremtéskönyv szerint 365 esztendő volt, ami egyezik az
év napjainak számával. A z irat maga eredetileg héber vagy
arám nyelven íródott (vagy részben egyik, részben a másik
nyelven, mint a Dániel-könyv), valószínűleg a Krisztus
előtti második században keletkezett, egyes részei esetleg
Nagy Heródes idejében (Kr. e. 37-4). Héber és arám nyel­
vű töredékeket találtak meg belőle Qumránban, ezek a K r .
e. III. századból valók, de ismeretes egy teljes etióp és egy
töredékes görög fordítása. Az egész gyűjteményt jelenlegi
formájában minden valószínűség szerint a keresztény idő­
számítás előtti időkben állította össze egy farizeus vagy
asszideus, esetleg heterodox szerző Palesztinában.
A héber nyelvű Hénokh-könyvet még az apostoli idők­
ben lefordították görög nyelvre, a Barnabás- és a Judás-
levél megírása előtt, mivel ezek idézik ezt az apokrif iratot.
A z említett fordítások és töredékek mellett ismerünk
egy ószláv változatot is, amely a I X - X . században készül­
hetett a görög fordítás nyomán.
A zsidó és zsidó-keresztény hagyomány világából meg­
annyi elemet őrizett meg, különösképpen értékesek szá­
munkra az Emberfiára, a preegzisztens mennyei szabadi-
tóra utaló részletei. A Hénokh-könyvbeo az Emberfia mes­
siási címként szerepel, ezzel előre mutat Jézus Krisztus és
az evangéliumok szóhasználata felé. Töredékekből és bizo­
nyos önálló egységekből való összetettsége miatt, valamint
a ránk maradt változatok szövegromlásai folytán a fordí­
tásban nemegyszer következetlenségeket vagy az előzőek­
kel nem egybehangzó részleteket találhatunk, de ezek a
problémák rávilágítanak az egész könyv értelmezésének a
nehézségeire is.

36
 A magyar fordítás E . Kautzsch kritikai szövegfordítása
alapján történt (1).
MÓZES A P O K A L I P S Z I S E mint Ádám apokalip­
szise is ismert, mivel az irat, a Mózesnek átadott kinyilat­
koztatás, az ősszülők paradicsomon kívüli életét beszéli el.
Keresztény átdolgozás nyomait nem viseli magán, de elbe­
szélése egynémely apokrif irat szerzője előtt ismert lehe­
tett, így a Jakab-előevangéliumban is találunk utalásokat.
Szövege épségben maradt ránk a görög kéziratokban, a
fordításhoz pedig a Tischendorf-féle apokrif szövegkiad­
vány szolgált alapul (2).
EZDRÁS A P O K A L I P S Z I S E palesztinai zsidó-keresz­
tény szerző munkája, az utolsó ítéletet és az istenellenes
erők megbüntetésének különböző módjait beszéli el. A z
első század végén keletkezhetett, mindenképpen a Néró­
féle üldözések után, mivel annak megbüntetését kifejezet­
ten említi. A z Ezdrás-apokalipszis fordításához ugyancsak
a Tischendorf-féle szövegkiadást vettük alapul.

(1) E . Kautzsch: Die Apokryphen und Pseudepigraphen des A . T .

II. Tübingen, 1900.
(2) K. v. Tischendoirf: Apocalypses Apocryphae, Hildesheim, 1966.

37
 BEVEZETŐ BESZÉD
HÉNOKH KÉPES BESZÉDE
AZ ELJÖVENDŐ
VILÁGÍTÉLETRŐL

1. 1. Hénokh áldása, mellyel azokat a kiválasztott iga­

zakat áldotta meg, akik jelen lesznek majd a szomorúság
napján, amikor minden istentelen bűnöst félre állítanak az
útból. 2. Akkor Hénokh, az igaz férfiú, belefogott képes
beszédébe, és ezt mondta. Látomást tárt fel előtte Isten^
és olyan szent és mennyei látomást szemlélt, amelyet a
szent angyalok mutattak nekem. Tőlük hallottam és ta­
pasztaltam mindazt, amit csak láttam. Nem a mostani nem­
zedék miatt elmélkedtem, hanem az eljövendő miatt. 3.
A kiválasztottakról beszélek most, és róluk kezdem el ké­
pes beszédemet (vö.: MTörv. 33,1): 4. A Nagy Szent
kivonul majd lakóhelyéről, és a világ Istene a Sínai he­
gyére lép, majd onnan hadseregével együtt láthatóvá válik,
és hatalmának dicsőségében jelenik majd meg az egek egé­
ből. 5. Akkor félni fog minden ember, az^őrtállók meg­
remegnek, és nagy rettegés és félelem fogja el őket egészen
a föld határaiig. 6. A magas hegyek megrendülnek, le­
omlanak és szétesnek, a kimagasló dombok alásüllyednek
és a lángok közt ú g y elolvadnak, mint a viasz a tűz előtt
(vö.: Iz. 2,14; Náh. 1,5; Hab. 3,6; Zsolt. 97,5; 2. Pét. 3,7
10). 7. A föld teljesen szét fog zúzódni, és minden el­
vész, ami csak rajta található, és ítéletet hirdetnek min­
denki felett. 8. A z igazakkal azonban békét köt, és oltal­
mába veszi a kiválasztottakat. Kegyelmet gyakorol velük,
és mindnyájan Istenhez fognak tartozni. Elnyerik tetszését

38
 és áldásban részesülnek, és Isten világossága ragyog majd
nekik. 9. És íme jön ezernyi szenttel, hogy mindenki
felett ítéletet tartson, és megsemmisít minden istentelent,
és minden testet rendre utasít azon összes istentelen cse­
lekedet miatt, amelyet az istentelen bűnösök követtek el^
és azon összes indulatos beszéd miatt, amelyet elmond­
tak, mindamiatt, ami rosszat róla mondtak.
2. 1. Vegyétek szemügyre mennyire nem változtatja
pályáját az összes égitest, és hogyan kel és nyugszik min­
den égi világító, mindegyik (meghatározott) rendnek meg­
felelően a maga megállapított idejében, és megjelennek
ünnepnapjukon, és nem hágják át sajátos rendjüket! 2.
Nézzétek a földet, és figyeljétek meg azokat a dolgokat,
melyek elejétől végig történnek rajta, hogy egyikük sem
változik meg a földi dolgok közül, hanem Istennek min­
den műve napvilágra kerül! 3. Nézzétek a nyarat és a
telet, amint (télen) az egész föld tele van vízzel, felhő,
harmat meg eső borítja be!
3. 1. Figyeljétek meg és lássátok, hogy néz ki (télen)
az összes fa, mintha kiszáradt volna, és hogyan hullik le
összes levele annak a tizennégy fának a kivételével mely
nem hullatja lombját, hanem két-három éven keresztül is
mindaddig megőrzi a régit, amíg ki nem hajt az ú j .
4. 1. Aztán vegyétek szemügyre, hogyan áll nyáron a
föld felett, ott van szembe veletek a nap! Akkor a nap
heve miatt hűvös helyek és árnyék után kutattok, még a
föld is égetően forróvá válik a perzselő hőség miatt, úgy­
hogy sem a földre, sem egy kőre nem léphettek, annyira
árasztják a hőséget.
5. 1. Figyeljétek csak meg, hogyan takaróznak a leve­
lek zöldjével a fák, és mindegyik gyümölcsük (Isten) tisz­
teletére és dicsőségére (szolgál)! Figyeljétek és ügyeljetek
minden művére, így aztán felismeritek majd, hogy az élő
Isten tette ilyenné őket, és Ő mindörökké él. 2. Minden
művével, melyet megalkotott, évről-évre szakadatlanul ez

39
történik, és összes műve, mely neki szolgál, tevékenységé­
ben nem változik, hanem minden ú g y történik, ahogy
Isten parancsolja. 3. Nézzétek, hogyan teljesítik meg­
felelő szolgálatukat a tenger és a folyók, tevékenységük
nem változtat szavain. 4. T i azonban nem tartottatok ki
és nem teljesítettétek az Ur törvényét, hanem elpártoltatok,
és tisztátalan szátokból eredő, gőgös és dacos szavakkal
gyaláztátok fölségét! Mivel hazugságaitokkal káromkod­
tatok, ezért nem lesz békességetek (vö.: Iz. 48,22; 57,21),
nektek keményszívűek! 5. Ezért elátkozzátok majd nap­
jaitokat, és életetek évei kárba vesznek, és kárhozatotok
éveit örök átok sokasítja meg, és nem találtok kegyelmet!
6. Azokban a napokban örök átkul adjátok majd oda
neveteket az összes igaznak (az igazak); rátok fognak hi­
vatkozni, az összes átkozottak, ha majd átkoznak, és rátok
esküsznek, az összes bűnösök és az istentelenek. 7. A kivá­
lasztottaknak azonban világosság, öröm és béke jut osz­
tályrészül, ők öröklik majd a földet! (vö.: Zsolt. 37,11; Mt.
5,5). De titeket, istentelenek, átok fog sújtani. 8. Aztán a
kiválasztottak bölcsességet kapnak; mindezek élni fognak,
és nem vétkeznek többé sem tévedésből, sem elbizakodott­
ságból, a megvilágosított emberben világosság lesz, az
értelmesben pedig értelem. Nem vétkeznek, 9. nem kö­
vetnek el bűnt életük összes napján, és nem (Isten) harag­
jának hevétől halnak meg, hanem betöltik életük napjainak
számát. Eletük békében telik el, és örök vigasságban és
békességben eltöltött gyönyörűség számos évét töltik
be életük minden napjával.

40
 L A Z ANGYALOKRÓL SZŐLŐ
KÖNYV

JK./ A Z A N G Y A L O K B U K Á S Á R Ó L ;
ÁTMENETI ÉS VÉGLEGES
BÜNTETÉSÜKRŐL

6. 1. Miután megsokasodtak az emberek fiai, ama na­

pokban szép, és kedves leányaik születtek. 2. Amikor
azonban az angyalok, az ég fiai (vö.: Ter. 6,1-4) meglátták
őket, vágyra gerjedtek irántuk és azt mondták egymás
között: - Rajta, válasszunk magunknak feleséget az embe­
rek leányai közül, és nemzünk gyermekeket! 3. Szem já­
sza, a vezérük azt mondta nekik: - Félek, hogy alkalmasint
nem tudjátok végrehajtani ezt a tettet, úgyhogy egyedül
én lakolok majd ezen nagy bűnért. 4. Erre mindannyian
ezt válaszolták és mondták neki: Mindnyájan megeskü­
szünk és átkok alatt kötelezzük magunkat egymás között,
hogy nem hagyunk fel ezzel a tervvel, hanem véghezvisz-
szük, azt amit elterveztünk. 5. Akkor mindnyájan össze­
esküdtek, és átkokkal kötelezték magukat. Összesen két­
százan voltak, 6. akik járed napjaiban felhágtak Hermon
hegyének csúcsára. Azért nevezték el a hegyet Hermon-
nak, mert rajta tették le az esküt és kötelezték el átkokkal
egymás között magukat. 7. Vezéreik nevei pedig ezek:
Szemjasza, a legfőbb vezér, Urakib, Arameél, (Szammaél),
Akibeél, Tamiél, Ramuél, Danél, Ezekeél, Szarakujal,
Azaél, Armersz, Batraal, Anani, Zakebe, Szamszafeél,
Szartaél, (Tumaél?), Turél, Jomjaél, Araszjal. Ezek az ő
dekarkháik (™ tíz felett álló).
7. 1. ö k és velük együtt az összes többi feleséget vet­
tek maguknak, mindegyikük kiválasztott magának egyet,

41
 bementek hozzájuk, és ott bemocskolták magukat. Kiok­
tatták őket a varázsszerekre, átok-(formulák)ra, a gyökerek
vagdalására, és feltárták előttük a (gyógyerejű) növénye­
ket. 2. Azok pedig teherbe estek és háromezer könyöknyi
hosszú óriásokat szültek (vö.: Ter. 6,4), akik felemésztet­
ték, amit az emberek szereztek. Amikor az emberek már
semmit sem tudtak nekik adni, 4. az óriások ellenük for­
dultak és őket falták fel, 5. és az emberek a madarakkal,
állatokkal, csúszómászókkal és halakkal kezdtek el vét­
kezni, felfalták egymás húsát és megitták egymás vérét.
6. Jajveszékelt ekkor a föld, az igaztalanok miatt.
8. 1. Azazél megtanította az embereket, hogyan készít­
senek vágókéseket, fegyvereket, pajzsokat és mellvérteket,
és megmutatta nekik a fémeket, megmunkálásukkal
együtt, és a karpereceket (vö.: Ter. 24,22; Iz. 3,20) és ék­
szereket, a szemfesték használatát és a szemhéjak csinosí­
tását, a legértékesebb és a legválogatottabb köveket és
mindenféle festékeket (vö.: Tertullianus: de cultu femin.
1,2). 2. í g y aztán sok istentelenség uralkodott el, fajtalan­
kodtak, tévútra kerültek, és ösvényeik megromlottak. 3.
Szemjasza tanította meg a ráolvasásokat és a gyökerek vag-
dalását (vö.: 7.1 és Josephus Flavius: Zsidó háború VII,
6,3; Régiségek VIII. 2,5), Armarosz a ráolvasások felol­
dását, Barakél a csillagvizsgálást, Kokabeél az asztrológiát,
Ezekeél a felhők ismeretét, Arakiél a föld jeleit, Szamsza-
feél a nap jeleit, Szeriéi a hold jeleit. 4. Amikor az embe­
rek mind elvesztek, felkiáltottak, és hangjuk az égig ha­
tolt.
9. 1. Akkor Mikhaél, Uriél, Ráfaél és Gábriel letekin­
tettek az égből, és látták a sok vért, amely kiömlött a föl­
dön, és mindazt az igazságtalanságot, ami a földön tör­
tént. 2. í g y szóltak egymás között: - A z emberek kiál­
tásának hangjától visszhangzik (az emberektől) pusztává
lett föld egészen az ég kapujáig. 3. Jajveszékelnek az
emberek lelkei, miközben azt mondják: - Vigyétek peres

42
ügyünket a Legfőbb elé! 4. Akkor így szóltak (a főangya-
lok) az Űrhöz: - Te vagy az Uralkodók Ura, az Istenek
Istene és a Királyok Királya; dicsőséged trónja a világ
minden nemzedékén át fennmarad; neved szent és az egész
világon dicsérik. 5. Hiszen Te alkottál mindent, és nálad
van a mindenség feletti uralom. Minden feltárt és nyilván­
való előtted; Te mindent látsz, és semmi sem rejtőzhet el
előled (vö.: Zsid. 4,13). 6. Láttad, mit tett Azazél, ho­
gyan tanított mindenféle igazságtalanságot a földön, és
hogyan nyilatkoztatta ki az ősidő mennyei titkait (vö.:
Róm. 16,25), amelyek megismerésére az embereknek gond­
juk volt. 7. Szemjasza a ráolvasásokra tanította meg azo­
kat, Ő, akinek teljhatalmat adtál, hogy uralkodjék társai
felett. 8. Ők bementek az emberek leányaihoz, náluk
aludtak és bemocskolták magukat az asszonyokkal (vö.:
Jusztinosz: Apol. II, 5), és minden bűnt feltártak előttük.
9. A z asszonyok pedig óriásokat szültek, és ezáltal az egész
földet vér és igazságtalanság borította el. 10. Most pedig,
íme, kiáltoznak a megholtak szellemi lelkei és egészen az
ég kapuiig jajveszékelnek. Sóhajuk felszállt és nem szűnhet
meg a földön elkövetett istentelenség láttán. 11. Te
azonban mindent tudsz, mielőtt még megtörténik. Te
látod ezt, és nem akadályozod meg őket, és" nem mondod
meg nekünk, hogy mit tegyünk mindezek miatt velük.
10. 1. Erre szólt a Legfőbb, a nagy Szent vette át a
szót, és elküldte Úriéit Lámekh fiához (vö.: Ter. 5,28 kk.),
és így szólt hozzá: 2. - Mondd meg neki az én nevemben:
- Rejtőzz el!, és nyilatkoztasd k i neki a küszöbön álló
véget! Mert az egész föld alászáll majd és vízözön készü­
lődik, hogy elárassza az egész földet, és minden elsüly-
lyed, ami csak rajta van. 3. Oktasd ki, hogy meneküljön
el, hogy ivadéka fennmaradjon a világ minden nemzedéke­
ként. 4. Rafaelhez így szólt az Űr: - Bilincseld meg Aza­
zélt kezénél és lábánál fogva, és vesd a sötétségre; csinálj
egy lyukat a sivatagban, Dudáéinál, és vesd bele! 5. Tégy

43
alá éles és begyes köveket, és borítsd be őt sötétséggel!
Örökké ott kell laknia, és takard be sötétséggel arcát, ne­
hogy fényt lásson! 6. A nagy ítélet napján azonban a tü­
zes tóba kell majd vetni őt. 7. Gyógyítsd meg a földet,
melyet megrontottak az angyalok, és add tudtul a csapás
gyógyítását, hogy meggyógyuljanak a csapástól, és ne­
hogy az emberek összes fia elvesszen annak az egész titok­
nak a következtében, amit az őrtállók terjesztettek el és ta­
nítottak meg fiaiknak. 8. A z egész föld megromlott Aza-
zél tanításának következtében, ezért neki rovom fel az
összes bűnt. 9. Gábrielhez így szólt az Ú r : .- Ronts rá a
fattyakra, az elvetettekre, a szajhák gyermekeire, töröld ki
az őrtállók fiait az emberek közül, és ereszd őket egymás
ellen, hogy harcban kölcsönösen semmisítsék meg egy­
mást; mert nem szabad, hogy hosszú élet jusson osztály­
részül nékik. 10. Atyáiknak érdekében tett egyetlen kérel­
mét sem szabad teljesíteni, bár azt remélik, hogy örök éle­
tet élnek, és hogy mindegyikük ötszáz évig éljen. 11.
Mikhaélhez így szólt az Ú r : - Menj, kötözd meg Szem-
jaszát és többi társát, akik az asszonyokkal keveredtek,
hogy velük tisztátalanságuk következtében beszennyeződ­
jenek! 12. Ha fiaik agyonütik egymást, és ha (az atyák)
meglátják majd szeretett (fiaik) pusztulását, akkor kötözd
meg őket hetven emberöltőre a föld dombja alá, ítéletük és
beteljesedésük napjáig, amíg be nem következik az örök
végítélet. 13. Azokban a napokban a tűz örvényéhez v i ­
szik majd el őket, és örökre be lesznek zárva a kínokba és a
börtönökbe. 14. A k i örökre elítéltetik és mostantól fogva
velük együtt majd megsemmisíttetik, az az összes nemze­
dék végéig megkötözött lesz. 15. Semmisítsd meg az el­
taszítottak minden szellemét és az őrtállók fiait, mert
bántották az embereket! 16. Törölj el minden erőszakos
cselekményt a földről; legyen vége minden rossz dolog­
nak, és jelenjen meg az igazságosság és az igazság ültetvé­
nye, és a munka áldássá válik. Igazságosságot és igazságot

44
örömben ültetnek el majd mindörökre. 17. És minden
igaz megmenekül és addig fog élni, amíg ezer gyermeket
nem nemz (vö.: Iz. 65,20.22; Zak. 8,4), ifjúságuk és öreg­
koruk minden napját békében töltik el. 18. Azokban a
napokban az egész föld igazságosságban megművelt lesz,
fákkal teljesen beültetett, és az áldás (adományai) lepik el.
19. Mindenféle tetszetős fát elültetnek; szőlőtőkéket ültet­
nek belé, és a beleplántált szőlőtőkék bőségesen termik
majd a bort, és a rajta elvetett minden magból egy mérték
ezret hoz majd, és egy mérőnyi olajbogyó tíz kupa olajat
fog adni. 20. Tisztítsd meg a földet minden erőszakos
cselekedettől, minden igazságtalanságtól, amit a földön
elkövetnek; töröld el ezeket a földről! 21. Minden em­
berfia legyen igaz, minden nép tiszteljen, dicsőítsen engem,
és mindannyian imádni fognak engem. 22. A föld meg­
tisztul minden romlottságtól, minden bűntől, minden
csapástól és minden gyötrelemtől, és nem küldök rá újból
vízözönt ( v ö . : Ter. 8,21; 9,11) nemzedékről nemzedékre
és mindörökké.
11. 1. Azokban a napokban megnyitom majd az áldás
mennyei készlettárait, hogy mind lebocsássam a földre, az
emberek fiainak tetteire és munkájára. 2. Akkor az üd­
vösség és az igazság egymáshoz párosul a világ minden
napján és az emberek minden nemzedékén át.

B/ H É N O K H L Á T O M Á S A A B U K O T T
A N G Y A L O K ÉS G Y E R M E K E I K ELSŐ
ÉS MÁSODIK MEGBÜNTETÉSÉRŐL

12. 1. Hénokh elrejtett volt ezen események elől (vö.:

Ter. 5,22.24), és senki sem tudta az emberek fiai közül,
hogy hol volt elrejtve, hol tartózkodott és mi történt vele.
2. Mindaz, amibe életének ideje alatt belekezdett, az
őrtállókkal és a szentekkel együtt (történt). 3. Akkor én,

45
Hénokh, felkeltem. Miközben dicsőítettem a Magasztos­
ság Urát és a Világ Királyát. Lám, a nagy Szent őrtállöi
szólítottak engem, Hénpkhot, az írót, és azt mondták
nekem: ~ 4. - Hénokh, az igazságosság leírója, menjél el,
és hirdesd az egek őrtállóinak, akik elhagyták a magas
mennyet, a szent és örök helyet, megrontották magukat
az asszonyokkal, és ú g y tettek, amint az emberek fiai te­
szik, feleséget vettek maguknak, és nagy romlásba taszí­
tották magukat a földön: 5. Sem békét, sem bocsánatot
nem fognak nyerni! Valahányszor csak örülni fognak
gyermekeiknek, 6. meglátják majd szeretett (fiaik) meg­
gyilkolását, és sóhajtozni fognak gyermekeik pusztulásán;
mindig kérni fogják, de sohasem nyerik sem az irgalmat,
sem a békességet.
13. 1. Hénokh pedig elment és azt mondta Azazélnek:
- Nem lesz békességed; nagy ítélet bocsátatott ki ellened,
hogy megkötözött legyél. 2. Nem lesznek elnézéssel
irántad, senki sem jár közbe érdekedben, azok miatt az erő­
szakos cselekmények miatt, amelyekre oktattál, és mind­
ama káromló dolog miatt, az erőszakos tett és bűn miatt,
amit az embereknek mutattál. 3. Akkor elmentem, és
beszéltem együttesen mindnyájukhoz, és mindannyian
megrémültek, és rémület meg remegés fogta el őket. 4.
Akkor arra kértek, írjak egy kérvényt érdekükben, hogy
bocsánatot nyerjenek, és olvassam fel kérvényüket az É g
Ura előtt. 5. Mivel ők nem beszélhettek vele, még sze­
müket sem emelhették fel az égre bűneik felett érzett szé­
gyenükben, amelyek miatt meg lettek büntetve. 6. Erre
megfogalmaztam kérvényüket és könyörgő folyamodvá­
nyukat szellemeik és egyes cselekedeteik miatt és, amit ők
kértek, hogy bocsánatot nyerjenek és elnézéssel legyenek
irántuk. 7. És én elmentem, és leültem Dán vize mellé,
Dán földjén, mely a Hermon nyugati oldalától délre fek­
szik, és addig olvastam kérvényüket (Isten előtt), amíg
csak el nem aludtam. 8. És lám, álmok leptek meg és

46
 látomások rohantak meg; egy büntetés látomásait láttam, és
egy hang ért el (hozzám) és felszólított, hogy jelentsem a
büntetést az ég fiainak és szidalmazzam őket. 9. Amikor
felébredtem, hozzájuk mentem, és mindannyian egybe-
gyűlten ültek Á b e l . . .-ben, ami a Libanon és Szenir közt
fekszik, szomorkodom arcukat eltakartam 10. Akkor
elbeszéltem előttük minden látomást, amit álomban lát­
tam, és hozzáláttam, hogy elmondjam az igazságosságnak
ama szavait és szidalmazzam a mennyei őrállókat.
14. 1. E z a könyv az igazságosságnak és a mennyei őrt­
állók rendreutasításának a szava, amint ezt a nagy Szent
abban a látomásban megparancsolta nékem. 2. Álmom­
ban láttam, amit most testi nyelvvel és szám leheletével
fogok elmondani, amit a Nagy azért adott az embereknek,
hogy azzal beszéljenek és a szívükkel meg is értsék. 3.
Amint megalkotta az embereket, és megadta nekik, hogy
megértsék az ismeret szavait, úgy alkotott meg engem is,
és megadta, hogy megrójam az őrtálíókat, az ég fiait. 4.
Felírtam ugyan kéréseteket, de álmomban tudomásomra
jutott,-hogy kérésetek soha többé nem fog taljesülni, hogy
kimondták felettetek az ítéletet, és semmit sem engedé­
lyeznek nektek. 5. Ezentúl soha többé nem szálltok majd
fel az égbe, és az a parancs, hogy titeket bilincseljenek meg
a földön a világ összes nemzedékéig. 6. Előbb azonban
végig kell néznetek szeretett fiaitok megsemmisülését.
Egyikük sem marad meg nektek, hanem előttetek esnek
majd el, kard által. 7. Érdekükben előterjesztett kérése­
tek nem teljesül, de azon kérés sem, mely reátok vonat­
kozik; minden siránkozás és könyörgés ellenére abból az
írásból, melyet én fogalmaztam, egyetlen szó sem (telje­
sedik be). 8. A következő jelent meg nekem látomásban:
íme, a felhők hívtak látomásban, és a köd szólított; a csil­
lagok és a villámok futása űzött és hajtott, és a szelek szár­
nyat adtak látomásban és felemeltek. 9. Bevittek az égbe.
Beléptem, amíg csak egy falhoz nem értem, amely kris-

47
tálykövekből épült és tüzes nyelvek vették körül; és ez
megriasztott. 10. Beléptem a tüzes nyelvekbe, és egy
nagy, kristálykövekből épült házhoz közeledtem. Annak a
háznak a falai egy kristály kövekkel beburkolt padozathoz
hasonlítottak, és az alapja is kristályból volt. 11. Teteje
olyan volt, mint a csillagok és a villámok pályája, közötte
tüzes kerubokkal, és egük vízből állt. 12. Tűztenger vette
körül falait, és kapui tűztől lángoltak. 13. Beléptem abba
a házba, amely olyan forró volt, mint a tűz, és olyan hideg,
mint a hó. Nem uralkodott ott semmilyen életerő; félelem
tört rám és remegés fogott el. 14. Mivel megrendültem,
és reszkettem, arcra borultam, és látomásban (a követke­
zőt) szemléltem: 15. Íme, ott volt egy másik ház, na­
gyobb, mint amaz; mindegyik kapuja nyitva állt előttem,
és tüzes nyelvekből épült. 16. Minden tekintetben úgy
kitűnt dicsőségével, pompájával és nagyságával, hogy
semmiképp sem tudom leírni nektek dicsőségét és nagy­
ságát. 17. Padozata tűzből volt; felső részét villámok és
keringő csillagok képezték, a teteje lobogó tűz. 18. Oda­
néztem, és egy magas trónt pillantottam meg benne. Úgy
nézett k i , mint egy karika; körülötte olyasmi volt, ami
a fénylő napra hasonlított és keruboknak tűnt. 19. A. trón
alól lobogó tűzfolyamok (vö.: Dán. 7,10; Jel. 4,5 kk.;
22,1) áramlottak, és nem tudtam rájuk nézni. 20. A nagy
Felség ( v ö . : 2 Pét. 1,17) ült rajta, ruhája ragyogóbb volt,
mint a nap, és fehérebb, mint a tiszta hó (vö.: Dán 7,9;
Jel 4,3). 21. Egyetlen angyal sem léphetett be ebbe a
házba, és nem nézhette arcát a dicsőség és magasztosság
miatt. Test nem láthatta Őt (vö. Zsolt. 104,2; 1 Tim. 6,16).
22. Lobogó tűz volt körülötte; nagy tűz terült el előtte,
és egyetlen (angyal) sem közeledhetett hozzá. Előtte tíz­
ezerszer tízezren (vö.: Dán. 7,10; Mt. 26,53) álltak körben,
és mindent megtesz, amit csak akar (yö.: Zsolt. 33,9;
115,3). 23. És a szentek legszentebbjei, akik a közelében
állnak, nem távolodtak el éjjel vagy nappal, és nem távoz-

48
tak el tőle. 24. Mindeddig arcra borulva feküdtem és
reszkettem. Ekkor szájával hívott az Úr és így szólt hoz­
zám: - Gyere ide, Hénokh, és halljad szavamat! 25. Erre
hozzám lépett az egyik szent, felébresztett, felállított és
a trónig vitt; én pedig a földre sütöttem szememet (vö.:
Dán 10,15; L k . 18,13; 24,5).
15. 1. Akkor Ő válaszolt és szólt hozzám, és hallottam
hangját: - Ne félj, Hénokh, te igaz férfiú és igazságosság
írnoka: lépj ide, és halld beszédemet! 2. Menj el, és mond
meg az é g őrtállóinak, akik azért küldtek téged, hogy
könyörögj értük: Nektek kellett volna (tulajdonképpen)
az emberekért könyörögnötök (vö.: Zak. 1,12 k k ; Tób.
12,15; Jel. 8,3 kk), és nem az embereknek értetek.
3. Miért hagytátok el a magas, szent és örök mennyet,
miért aludtatok az asszonyoknál, tettétek tisztátalanná ma­
gatokat az emberek leányaival, vettétek őket feleségül és
tettetek úgy, mint a föld fiai, nemzettetek óriásfiakat? 4.
Jóllehet szent és örökké élő szellemek voltatok, bemocs-
kolódtatok az asszonyok vérével, a test vérével nemzet­
tetek gyermekeket, az emberek vérére vágytatok, és testet
és vért hoztatok létre úgy, mint azok teszik, akik halandók
és mulandók. 5. Azért adtam nekik asszonyokat, hogy
megkapják őket, és gyermekeket nemzenek velük, úgy­
hogy semmi(jük) sem hiányzik a földön. 6. De ti azelőtt
élő szellemek voltatok, akiknek a világ összes nemzedékén
át halhatatlanoknak kellett volna lennetek. 7. Ezért nem
teremtettem számotokra asszonyokat, hiszen a menny
szellemeinek a mennyben van lakóhelyük. 8. De most
az óriásokat, akik a szellemektől és testtől nemződtek,
gonosz szellemeknek fogják hívni a földön, és a földön
lesz lakóhelyük. 9. Gonosz szellemek származnak me­
llükből, mivel emberek alkották őket, és a szent őrtállóktól
van eredetük és első nemzedékük; gonosz szellemek lesz­
nek ők a földön, és gonosz szellemeknek hívják majd
őket. 10. A menny szellemeinek a mennyben van lakó-

49
helyük, és a föld szellemeinek, akik a földön születtek, a
földön van lakóhelyük. I I . A z óriások szellemei gono­
szat fognak cselekedni, erőszakos tetteket hajtanak végre,
romlást kezdeményeznek, támadnak, harcolnak, pusztu­
lást okoznak a földön, és bánatot készítenek; nem esznek
majd, hanem éheznek és szomjaznak és megbotránkozást
keltenek. 12. És ezek a szellemek felkelnek az emberek
fiai és az asszonyok ellen, mert tőlük származtak.
16. 1. A z óriások lemészárlásának, romlásának és ha­
lálának napjai óta, amikor a szellemek kijöttek testük lelké­
ből, hogy romlást okozzanak, anélkül, hogy ítélet sújtotta
volna őket - így okoznak majd romlást egészen a nagy
végítélet napjáig, amelyen a nagy világfolyamat bevégző­
dik. 2. És most mondd meg a régebben a mennyben lakó
őröknek, akik azért küldtek téged, hogy könyörögj értük:
3. A mennyben voltatok, és bár még nem volt minden
titok kinyilatkoztatva számotokra, ismertetek egy jelenték­
telen titkot, és ezt keményszívűségetekben elmondtátok
az asszonyoknak; ennek a titoknak a birtokában követnek
el az asszonyok és a férfiak sok gonoszságot a földön. 4.
Mondd meg tehát nékik: - „Nem lesz nyugodalmatok!"

Q HÉNOKH ÚTJAI A FÖLDÖN ÉS

A Z ALVILÁGON KERESZTÜL

Az első útról szóló beszámoló

17. 1. Tovább vittek engem, és áttettek egy helyre,

ahol az ott található dolgok olyanok, mint a lángoló tűz,
és ha akarják, emberként jelennek meg. 2. A szélvihar
helyére és egy hegyre vezettek, melynek legfelső csúcsa az
égbe nyúlik. 3. Láttam a fények helyeit, a villámok és a

50
 mennydörgés tárházait, és a legszédítőbb mélységben egy
tüzes íjat, nyilakat tegzestől, egy tüzes kardot és számos vil­
lámot. 4. A z élő vizek és a Nyugat tüze mellé helyeztek
engem, melyet minden (egyes alkalommal) lenyugvó nap
kap. 5. Egy tűzfolyamig jöttem, melynek tüze úgy folyik,
mint a víz, és egy nagy tengerbe ömlik Nyugaton. 6. Lát­
tam a nagy folyamokat, és eljutottam a nagy folyóig és a
nagy sötétségig, és oda mentem, ahová minden test ván­
dorol. 7. Láttam a fekete, téli felhők hegyeit és azt a
helyet, ahová a mélység összes vize ömlik. 8. Láttam a
föld összes folyamának torkolatát és a mélység torkolatát
(vö.: Ter. 7,11; 8,2; Péld. 8,28).
18. 1. Láttam az összes szelek tartályait, és láttam,
hogyan van feldíszítve velük az egész teremtés, és (lát­
tam) a föld alapjait. 2. Láttam a föld sarokkövét, és
láttam a négy szelet, mely a földet és az égboltozatot tartja.
3. Láttam, hogyan feszítik ki a szelek az ég magasságait,
és hogyan helyezkednek el ég és föld között: ezek ugyanis
az ég oszlopai. 4. Láttam az ég szeleit, melyek a napko­
rongot és az összes csillagot mozgatják (és) körbeforgat­
ják. 5. Láttam a szeleket, melyek a föld felett tartják a fel­
hőket; láttam az angyalok útjait, (és) láttam a föld végén
az égboltozatot (a föld) felett. 6. Tovább mentem, és
láttam egy éjjel-nappal égő helyet ott, ahol a hat drágakő­
hegy van; három keleti irányban és három déli irányban.
7. (Ezek közül) keleti irányban az egyik színes kőből van,
a másik drágagyöngyből, és a harmadik topázból; a déli
irányban fekvők vörös kőből vannak. 8. A középső,
(amely) az égig ér, olyan, mint Isten trónja rubinkőből,
és a trónus csúcsa zafírból van. 9. Lobogó tüzet láttam.
Ezek mögött a hegyek mögött 10. van egy hely, a nagy
országon túl; ottan végződnek az egek.

51
A bukott angyalok (csillagok) átmeneti és végleges
büntetési helyéről

11. Láttam egy mennyei tűzoszlopokkal telt, mély sza­

kadékot, és láttam, hogy alattuk tűzoszlopok hullának le;
sem mélységüket, sem magasságukat nem lehetett le­
mérni. 12. Ezen szakadék mögött láttam egy helyet,
amely felett nem volt égboltozat, sem szilárdan összeillesz­
tett föld, sem víz alatta, madár sem (járt arra), hanem pusz­
ta és iszonyatos hely volt. 13. Ott hét olyan csillagot
láttam, mint a nagy, égő hegyeket. Amikor érdeklődtem
utánuk, 14. ezt mondta az angyal: - E z az a hely, ahol ég
és föld véget ér; ez a csillagok és a menny seregének a bör­
töne. 15. A csillagok, melyek a tűz felett tovagördülnek,
azok, amelyek felkelésük kezdetén áthágták Isten paran­
csát; mivel nem idejükben jöttek elő. 16. Erre meghara­
gudott rájuk, és tízezer évre megkötözte őket mindaddig,
amíg bűnük be nem fejeződik.
19. 1. Akkor így szólt hozzám Uriél: - Itt állnak majd
azok az angyalok, akik az asszonyokkal keveredtek; és
szellemeik sokféle alakot vesznek fel, tisztátalanná teszik
az embereket, és félrevezetik őket, hogy a démonoknak
úgy áldozzanak, mint isteneknek; (itt fognak állni ők) a
nagy ítélet napjáig, amikor majd teljes megsemmisülésre
ítélik őket. 2. A bukott angyalok asszonyai pedig sziré­
nekké lesznek. 3. Egyedül én, Hénokh láttam a látomást,
minden dolog végének (látványát), és egyetlen ember sem
látta (úgy), ahogy én láttam.

A hat (hét) főangyal nevéről és feladatairól

20. 1. Ezek azoknak a szent angyaloknak a nevei, akik

őrtállnak: 2. Uriél a szent angyalok egyike, (vagyis)
az (angyal) sereg és a Tartarosz fölé (helyezett angyal).

52
3. Rafaelnek (hívnak) egy (második) szent angyalt, aki az
embeiek szellemei fölé (van helyezve); 4. Ráguélnek
(hívnak) egy (harmadik) szent angyalt, aki bosszút áll a
fények világán; 5. Mikhaélnek (hívnak) egy (negyedik)
szent angyalt, vagyis azt, aki az emberek jobbik része,
Izrael népe fölé van helyezve; 6. Száriélnek (hívnak)
egy (ötödik) szent angyalt, aki azok fölé a szellemek fölé
(van helyezve), akik a Lélek ellen (?) vétkeznek; 7. Gáb­
rielnek (hívnak) egy (hatodik) szent angyalt, aki a Para­
dicsom, a kígyók és a kerubok fölé (van helyezve).

A bukott angyalok (csillagok) átmeneti és végleges

büntetési helyéről

21. 1. Körbevándoroltam mindaddig, amíg csak (el

nem jutottam) egy helyre, ahol semmi sem volt. 2. Ott
valami rettenetes dolgot láttam: azt láttam, hogy nincs
fent ég és nincs (lent) szilárdan megalapozott föld, hanem
puszta és ijesztő helyet láttam. 3. Ott láttam leláncolva az
ég hét csillagát, és nagy hegyekként belé tasztíva, és tűzben
égve. 4. Erre azt mondtam: -.Milyen bűn miatt iekötö-
zöttek ők, és 'miért vannak ide taszítva? 5. Akkor így
szólt hozzám Uriél, az egyik szent angyal, aki mellettem
állt, azoknak vezére, és ezt mondta: - Hénokh, miért kér­
dezősködsz és miért buzgólkodsz annyira, hogy (megtudd)
az igazságot? 6. Ezek az égnek azok a csillagai, amelyek
áthágták Isten parancsát, és itt vannak lekötve, amíg tíz­
ezer év, bűnük ideje le nem telik. 7. Onnan egy másik
helyre mentem (tovább), mely még annál is ijesztőbb volt.
Valami borzasztó dolgot láttam (ott): nagy tűz volt ott,
mely lobogott és lángolt; a hely egészen mélyen be volt
hasadozva, és telistele nagy, leszálló tűzoszlopokkal. Hosz-
szúságukat és szélességüket be nem láthattam, és arra sem
voltam képes, hogy kikutassam. 8. Akkor így szóltam:

53
- Milyen szörnyű ez a hely, és (milyen) félelmetes rátekin­
teni! .9. Erre Uriél válaszolt nekem, az egyik szent an­
gyal, aki velem volt, és így szólt hozzám: - Hénokh, miért
félsz és rémültél meg annyira? Azt feleltem: - Ezen ször­
nyű hely miatt és ezen iszonyú látvány miatt. 10. Erre
azt mondta nekem: - E z a hely az angyalok börtöne, és itt
tartják majd fogva őket mindörökre.

N y u g a t o n levő négy részből álló alvilágról

22. 1. Innen (tovább) mentem egy másik helyre, és

Nyugaton egy nagy és magas hegységet és merev sziklá­
két mutatott nekem. 2. Négy tágas tér volt (a hegység­
ben), ezek lefelé és oldalra terjedtek, és nagyon simák vol­
tak; három közülük sötét volt, és egy világos, és vízforrás
volt a közepén. Akkor azt mondtam: - Milyen simák ezek
az üregek, (milyen) mélyek és sötétek a szemnek! 3. Erre
Ráfaél válaszolt nekem, az egyik szent angyal, aki mellet­
tem állt, és így szólt hozzám: -- Ezek az üregek azért van­
nak, hogy ide térjenek meg a megholtak lelkeinek szel­
leméi. Azért alkották, hogy ide gyűljön össze az emberek
fiainak minden lelke. 4. Ezeket a helyeket ítéletük nap­
jáig tartózkodási helyül készítették számukra, bizonyos
időpontig és megszabott ideig, amikor (majd végrehajt­
ják) felettük a nagy ítéletet. 5. Láttam, hogy egy meghalt
emberfiának a szelleme vádol, hangja az égig hatolt és vá­
dolt. 6. Akkor megkérdeztem Ráfaél angyalt, aki mel­
lettem volt, és így szóltam hozzá: - K i ez a vádoló szellem?
Kinek a hangja ez itt, mely az égig hatol és vádol? 7.
Erre válaszolt nekem, és azt mondta: - E z az a szellem,
mely Ábelbői jött ki, akit testvére, Káin agyonütött, é s
addig vádolja (Ábel), amíg Káin utódai el nem lesznek
törölve a föld színéről, és utódai el nem tűnnek az emberek
utódai közül. 8. Ekkor megkérdeztem (az angyalt) az

54
összes üteggel kapcsolatban, és azt mondtam: - Miért van
az egyik elválasztva a másiktól? 9. Ezt válaszolta nekem
és mondta: - E z a három azért készíttetett, hogy elválassza
a halottak szellemeit; és egy különleges rész készült az
igazak szellemei számára (ott), ahol egy világos vízforrás
van. 10. Éppígy készült (egy különleges hely) a bűnösök
számára, amikor meghalnak, és a földbe temetik őket, és
életük folyamán még nem teljesült be ítélet rajtuk. 11.
Itt különítik majd el szellemeiket erre a nagy kínra, a mind­
örökre elkárhozottakra beköszöntő ítélet, büntetés és kín,
valamint a szellemeikért végbevitt megtorlás nagy nap­
jáig; ott kötözi meg őket mindörökre. 12. Éppúgy van
egy különleges hely a vádolók szellemei számára, akik hírt
adnak pusztulás(uk)ról, mivel a bűnösök napjaiban lettek
legyilkolva. 13. (Ez a rész) így azoknak az embereknek a
szellemei számára készült, akik nem igazak, hanem bűnö­
sök, (vagy) mindenben istentelenek és a gonoszok társai
voltak; szellemeik nem kerülnek ugyan büntetés alá az
ítélet napján, de nem is támadnak fel innen. 14. Akkor
dicsőítettem a Dicsőség Urát, és így szóltam: - Dicsőített
vagy Te, ó Uram, a világ igaz Uralkodója!
23. 1. Onnan egy másik helyre mentem (tovább) nyu­
gati irányban a föld végéig. 2. Lobogó tüzet láttam, mely
szüntelenül (ide-oda) futkosott, és sem éjjel, sem nappal
nem hagyta abba a futást, és nem változott. 3. Akkor meg­
kérdeztem, amennyiben ezt mondtam: - M i ez itt, amely
nem lel nyugalmat? 4. Erre azt felelte nekem Raguéi, az
egyik szent angyal, aki mellettem volt, és így szólt hoz­
zám: - E z a forgó tűz, melyet nyugati irányban láttál, az a
tűz, mely mozgásba lendíti az ég összes fényét.
24. 1. Onnan (tovább) mentem a földnek egy másik
helyére, és egy tűzhegységet mutatott nekem, amely éjjel­
nappal lángol. 2. Túlmentem rajta, és hét gyönyörű he­
gyet láttam, mindegyik különbözött a másiktól; (továbbá)
gyönyörű és szép köveket, és mindegyik gyönyörű és

55
 pompás kinézetű (volt), és szép külsejű; három (hegy)
keletre (feküdt), egyik a másik fölé erősítve, három pedig
délre, egyik a másik felett; és (közöttük) mély, kanyargós
szakadékok, egyikük sem érintkezett a másikkal. 3. A
hetedik hegy ezek között (feküdt), és trónszékhez ha­
sonlóan magasságban túlszárnyalta az összesét; körülötte
jóillatú fák mindenütt. 4. Alattuk egy olyan illatot árasztó
fa volt, amilyet még sosem szagoltam. Sem egyik fa, sem
más (fák) nem hasonlítottak rá. Nagyobb illatot árasztott,
mint minden illatszer; levelei, virágai és fája soha nem her­
vadt el, gyümölcsei pedig olyanok, mint a pálma fürjtei.
5. Akkor így szóltam: - Milyen szép ez a fa, és (milyen)
illatosak és elbűvölőek a levelei, és (milyen) nagyon gyö­
nyörködtető látványt nyújtanak virágai! Erre azt válaszol­
ta nekem Mikhaél, az egyik szent és tiszteletben álló an­
gyal, aki mellettem volt, és a vezérük.
25. 1. És így szólt hozzám: - Hénokh, mit kérdezel
engem, és csodálkozol ennek a fának az illatán, és igyek­
szel megtudni az igazságot? 2. Ekkor én, Hénokh vála­
szoltam neki, miközben azt mondtam: - Mindenről szeret­
nék (valamit) megtudni, de különösen erről a fáról. 3.
Válaszolt nékem, és így szólt: - E z a magas hegy, amit
láttál, melynek csúcsa hasonlít Isten trónjához, az ő trónja,
ahol a nagy Szent, a Dicsőség Ura, a világ Királya fog
ülni, ha majd lejön, hogy javaival látogassa meg a vilá­
got. 4. Testnek nincs hatalma rá, hogy megérintse ezt a
jóillatú fát a nagy ítéletig, amelyen mindenkin bosszút
áll, és mindörökre beköszönt a végső beteljesedés; akkor
majd átadja azt az igazaknak és alázatosoknak. 5. Gyü­
mölcse a kiválasztottak életét (szolgálja); és átültetik majd
ételül a szent helyre, Istennek, az Örökkévalóság Királyá­
nak házába. 6. Akkor túláradó örömmel telnek el, és
boldogok lesznek, és bemennek a szentélybe, miközben
illata eltölti tagjaikat. Hosszabb életet élnek majd a földön,
(mint) amilyet atyáid éltek, és sem szomorúság, sem fáj-

56
dalom, sem kín, sem csapás nem éri őket napjaikban. 7.
Akkor dicsőítettem a Dicsőség Urát, az Örökkévalóság
Királyát, hogy ilyet készített az igaz embereknek, ilyet
alkotott, és mégígérte, hogy nekik adja.

A föld közepére való utazásról

26. 1. Innen a föld közepére mentem, és egy megáldott

helyet láttam, ahol ágakkal borított fák voltak ( v ö . : E z .
47,7 kk.; Jel. 22,2), melyek egy levágott fából nőttek és
sajradtak ki. 2. Ott egy szent hegyet láttam, és a hegy
alatt vizet, amely attól keletre, déli irányban folyt. 3.
Keletre egy másik hegyet láttam, ennél magasabbat, és a
kettő közt egy mély, de nem széles szakadékot; abban is
víz folyt, ott a hegy alatt. 4. Ettől nyugatra volt egy má­
sik hegy, alacsonyabb annál, és nem magas; közöttük mély
és száraz szakadék (volt), és egy másik mély és száraz sza­
kadék (húzódott) a három hegy végénélv 5. Mindegyik
szakadék mély volt, (és) sziklás kőzetből állt; fa nem nőtt
rajtuk. 6. Elcsodálkoztam a sziklákon, álmélkodtam a
szakadékon, és nagyon csodálkoztam.
27. 1. Akkor így szóltam: - Mire való ez az áldott vi­
dék, mely telis-tele van fákkal, és mire való közte ez az
átkozott szakadék? 2. Erre így válaszolt nekem Uriél, az
egyik szent angyal, aki mellettem állt, és így szólt hozzám:
- E z az átkozott szakadék az örökre elkárhözottak számá­
ra van kijelölve; itt gyűlnek majd össze mindazok, akik
gyalázó szavakat ejtenek ki szájukon Isten ellen, és arcát­
lanul beszélnek dicsőségéről. Itt gyülekeznek majd össze,
és itt az ő tartózkodási helyük. 3. A z utolsó időben igaz­
ságos ítélet látványául szolgálnak majd az igazak előtt
mindörökké; itt dicsérik majd a Dicsőség Urát, az Örökké­
valóság Királyát azok, akik irgalmat nyertek. 4. A z ítélet
napjaiban (az istentelenek) láttán fogják dicsérni Őr irgal-

57
mássága miatt (az igazak), melyet rajtuk gyakorolt. 5.
Erre dicsőítettem a Dicsőség Urát, hirdettem dicsőségét,
és őt megillető éneket zengtem.
x 1
'"' - •' • ••- \- •

Az égtájak irányába való utazásokról

28. 1. Innen keleti irányba mentem a sivatagi hegység

kellős közepébe, és egy füves pusztát és elhagyott vidéket
láttam, 2. tele fákkal. Magja(ik gyümölcsé)ből víz csör­
gedezett le; 3. gazdagon folyó vízfolyamnak tűnt, amely
úgy északra, mint nyugatra minden oldalról vizet és har­
matot áraszt.
29. 1. Onnan egy másik helyre mentem a sivatagban,
és útnak indultam attól a hegységtől keletre. 2. Láttam
illatos fákat, melyek tömjéntől és mirhától illatoztak, és a
fák mandula(fá)khoz hasonlítottak.
30. 1. Ezután továbbmentem kelet felé és egy másik
5

nagy térséget láttam és egy vízzel telt szakadékot; 2.

rajta egy olyan fa is volt, amely a masztixhoz hasonló kül­
sejű fűszerfa volt. 3. Annak a völgynek az oldalain lát­
tam a jóillatú fahéjfát; aztán továbbmentem kelet felé,
31. 1. és más hegyeket láttam, és rajtuk ligeteket, fáik­
ból melyekből olyan nektár csepegett, amelyet balzsamnak
és galbanumnak (is) neveznek. 2. Azok mögött a hegyek
mögött láttam egy másik hegyet a világ keleti végén, és
rajta aloéfák voltak; mindegyik fa tele volt mandulához
hasonló ladanummal. 3. Ha azt a gyümölcsöt szétdörzsö­
lik, minden illatot túlszárnyal (az illata).
32. 1. Ezek után az illatszerek után, amikor észak felé
pillantottam a hegyekre, hét, fölséges nárdusszal, masztix­
szal, fahéjjal és borssal telt hegyet láttam. 2. Onnan ama
összes hegynek a csúcsa fölött messzire mentem, a föld
keleti részére, és tovább haladtam az eritreai tengeren túl,
és messzire eltávolodtam tőle, és a Zotiélre (?) mentem.

58
 3, Akkor eljutottam az igazságosság kertjébe, és távol
azoktól a fáktól sok, nagy fát láttam, mely ott nőtt; jóilla-
túak, nagyok, nagyon szépek és fölségesek voltak, és (lát­
tam) a bölcsesség fáját, melynek gyümölcséből a szentek
esznek, és nagy bölcsesség birtokába jutnak. 4. A z a fa
termetre egy lucfenyőhöz hasonlít; lombja a szentjános-
kenyérfá(é)hoz hasonlít; gyümölcse olyan, mint a szőlő,
nagyon jó. Annak a fának az illata messzire terjed és
ér el.
5. Akkor így szóltam: - Milyen szép ez a fa, és (mily)
gyönyörű látványt nyújt! 6. Erre azt felelte nekem a szent
angyal, Ráfaél, aki mellettem volt, és így szólt hozzám:
- E z a bölcsesség fája, melyről agg atyád és idős anyád
evett, aki előtted volt; akkor megismerték a bölcsességet,
és szemeik felnyíltak, és felismerték, hogy meztelenek, és
kiűzték őket a kertből.
33. 1. Akkor (tovább) mentem a föld végéig, és ott
nagy, egymástól különböző állatokat láttam; különböző
külsejű, szépségű és hangú, egymástól különböző madara­
kat is (láttam). 2. Ezektől az állatoktól keletre láttam a
világ végeit, melyeken az ég nyugszik, és az ég kapui
nyitva (voltak). 3. Láttam, hogyan jönnek ki az ég csil­
lagai, megszámoltam a kapukat, ahonnan kijöttek, és felír­
tam összes kimenetelüket, (ésjSedig) különösen minden
egyes (csillagét) számuk, neveik, állásaik, idejeik és hónap­
jaik szerint úgy, ahogyan (azt) megmutatta nekem Uriél
angyal, aki mellettem állt. 4. Mindent megmutatott ne­
kem, és felírta; neveiket is felírta nekem éppúgy, mint tör­
vényeiket és feladataikat.
34. 1. Onnan északi irányba mentem a föld végein, és
ott nagy és dicsőséges csodát láttam az egész föld végein.
2. Ott bárom nyitott, mennyei kaput láttam az égben;
mindegyikükön északi szelek áramlottak ki. Amikor fúj­
nak, hideg, jég, dér, hó, harmat és eső (van). 3. A z egyik
kapuból áldást hozóan fújnak, de ha a (másik) két kapuból

59
fújnak, heves szél (kerekedik), és ha erősen fújnak akkor
ínség köszönt a földre.
35. 1. Onnan nyugati irányba mentem a föld végein,
és ott három nyitott kaput láttam úgy, ahogy keleten lát­
tam, ugyanolyan kapukat és kijáratokat (láttam).
36. 1. Onnan déli irányba mentem a föld végein, és
három nyitott, mennyei kaput láttam; onnan jön elő a déli
szél, valamint a harmat, az eső és a szél. 2. Onnan tovább­
mentem keleti irányba a föld végein, és ott három keleti,
mennyei kaput láttam nyitva, és fölöttük kis kapuk voltak.
3. Ezen a mindegyik kis kapun mennek át az ég csilla­
gai, és haladnak Nyugat felé azon az úton, melyet mutat­
nak nekik. 4. Amikor (ezt) láttam, dicsőítettem (Őt), és
mindig is dicsőítem a Dicsőség Urát, aki azért cselekedte
a nagy és dicsőséges csodákat, hogy művének nagyszerűsé­
gét megmutassa angyalainak és az emberek lelkeinek,
hogy azok dicsőítsék művét és egész teremtését, hogy lás­
sák hatalmának művét, és dicsőítsék kezeinek nagy művét,
és Őt dicsérjék mindörökké.

60
 II. A MESSIÁSI KÖNYV

BEVEZETŐ BESZÉD

37. 1. A látomás, melyet látott, a bölcsesség második

látomása, melyet Hénokh látott, ő Járed fia, aki Mahalalél
(vö.: Ter. 5,1 kk.) fia, aki Kenan fia, aki Enos fia, aki Szet
fia, aki Ádám fia. 2. E z pediglen azoknak a bölcs beszé­
deknek a kezdete, amelyeket Felemelt hangon akarok to­
vábbadni és elmondani a föld lakóinak. Halljátok, ti ős­
atyák, és értsétek meg, ti utódok a megszentelt beszéde­
ket, melyeket a Szellemek Ura előtt fogok előadni! 3.
Jobb lenne, ha (csak) az ősatyáknak mondanám el; de az
utódok elől sem akarjuk eltitkolni az iagzi bölcsessé­
get. 4. Mostanáig Sosem adott a Szellemek Ura ilyen
bölcsességet (egy embernek), amint azt én belátásomnak
(és) a Szellemek Ura tetszésének megfelelően kaptam, aki
eldöntötte örök életem sorsát. 5. Három képes beszéd
jutott osztályrészemül, és felemeltem szavam, hogy el­
mondjam őket a szárazföld lakóinak.

61
 A/ A Z E L S Ő K É P E S BESZÉD

Az elkövetkező Isten országáról. A boldog igazak lakóhelyeirőL

Az angyal-világ tevékenységeiről és boldogságáról

38. 1. A z első képes beszéd. Amikor majd láthatóvá

válik az igazak közössége (vö.: Mt. 25,34; Gal. 4,26; Zsid.
12,22; Jel. 21,2), és a bűnösök elnyerik bűneikért bünteté­
süket, és elűzetnek a szárazföld színéről, 2. és amikor az
Igaz megjelenik azok előtt a kiválasztott igazak előtt,
kiknek műveit megőrzi majd a Szellemek Ura, és a fény
ragyog majd a szárazföldön lakó kiválasztott igazaknak -
hol lesz majd akkor a bűnösök lakása, és hol lesz nyugvó-
helyük azoknak, akik megtagadták a Szellemek Urát? Jobb
volna nekik, ha sosem születtek volna! (vö.: M t . 26,24;
M k . 14,21; A p . Bar. 10,6). 3. Ha majd kinyilvánulnak
az igazak titkai, akkor a bűnösök elnyerik büntetésüket,
és a gonoszakat elűzik a kiválasztott igazak színe elől. 4,
Mostantól kezdve nem lesznek többé hatalmasok a föld
birtokosai, nem tűnnek majd ki, és még arra is képtelenek
lesznek, hogy rátekintsenek a szentek arcára, mert a Szel­
lemek Ura saját világosságát ragyogtatja fel a szentek és a
kiválasztott igazak arcán. 5. Megsemmisülnek majd ab­
ban az időben a királyok és a hatalmasok, és az igazak és
szentek kezeibe adatnak át. 6. Attól fogva egyetlen
(gonosz) sem könyörög(het) kegyelemért a Szellemek
Urához, mert életük véget ér.
39. 1. Ezekben a napokban leszáll majd a magas menny
néhány kiválasztott és szent gyermeke, és magjuk egye­
sülni fog az emberek fiaival. 2. Azokban a napokban
kapta Hénokh a buzgóság és a harag írásait, és a nyugtalan­
ság és döbbenet írásait. „Irgalomban nem lesz részük",
mondta a Szellemek Ura. 3. Abban az időben felhő, és
forgószél ragadott el a földről, és letett a menny végé­
ben. 4. Itt egy másik látomást láttam: A z igazak lakásait

62
 és a szentek nyugvóhelyeit. 5. Itt nézték szemeim laká­
saikat az angyaloknál és nyughelyeiket a szenteknél; k ö ­
nyörögtek, közbenjáratak és imádkoztak az emberek fiai­
ért. A z igazságosság úgy folyt előttük, mint a víz, és az
irgalom úgy, mint a harmat a földön: így van ez köztük
mindörökkön örökké. 6. Azon a helyen szemlélték sze­
meim az igazságosság és hűség Választottját; igazságosság
uralkodik majd napjainkban, és számtalan választott igaz
lesz örökre előtte. 7. Láttam lakóhelyét a Szellemek
Urának szárnyai alatt. A z összes igaz és kiválasztott tűz-
fényként ragyog előtte; szájuk telve áldó szavakkal, akjaik
a Szellemek Urának nevét dicsőítik, és az igazságosság so­
sem szűnik meg előtte. 8. Itt kívántam lakni, és lelkem
vágyódott az után a lakóhely után. Itt volt már korábban
is örökrészem, mivel így határozott rólam a Szellemek
Ura. 9. Azokban a napokban dicsértem, és áldó (sza­
vakkal, meg dicsőítő (énekek)kel magasztaltam a Szelle­
mek Urának nevét, mert áldást és magasztalást rendelt
számomra a Szellemek Urának tetszése szerint. 10. J ó
ideig szemlélték szemeim azt a helyet, és áldottam és ma­
gasztaltam, miközben azt mondtam: - Áld®tt és dicsőített
legyen kezdettől fogva és mindörökké! 11. Előtte
semmi sem szűnik meg. Ö tudja, hogy mi a világ, mielőtt
még létrejött volna, és mi lesz nemzedékről nemzedék­
re. 12. Téged dicsőítenek a soha nem alvók; dicsőséged
előtt állnak, dicsőítenek, dicsérnek és magasztalnak Téged,
miközben azt mondják: - Szent, szent, szent a Szellemek
Ura; betölti a földet szellemekkel (vö.: Iz. 6,3). 13. Itt
látták szemeim, (hogyan) áll előtte az összes soha nem
alvó, dicsőíti és mondja: - Dicsőített légy, és áldott legyen
az Űr neve mindörökké! 14. Akkor arcom átformálódott
mindaddig, amíg egyszer csak nem tudtam többé látni.
40. 1. Aztán ezerszer ezret és tízezerszer tízezret ( v ö . :
Dán. 7,10; M t . 26,53; Jel. 5,11), számtalan és megszámlál­
hatatlan tömeget láttam a Szellemek Ura előtt állni. 2. A

63
Szellemek Urának négy oldalán négy arcot (vö.: Iz. 63,9;
Mt. 18,10: (?); Jel. 4,6) pillantottam meg és láttam, akik
különböznek a soha nem alvóktól. Megtudtam nevüket;
mivel az az angyal, aki velem jött, közölte velem nevüket,
és minden elrejtett dolgot megmutatott nekem. 3. Hallot­
tam annak a négy arc (angyal)nak a hangját, amint dicsőítő
éneket zengtek a Dicsőség Ura előtt. 4. A z első hang
minduntalan a Szellemek Urát dicséri. 5. Hallottam, hogy
a második hang a Választottat és azokat a választottakat
dicsőíti, akik a Szellemek Uránál laknak. 6. Hallottam,
hogy a harmadik hang könyörög és imádkozik a száraz­
föld lakóiért^ és közbenjár a Szellemek urának a nevé­
ben. 7. Hallottam a negyedik hangot, amint elhárította
a sátánokat, és nem engedte meg, hogy a Szellemek Ura
elé lépjenek, hogy bevádolják a szárazföld lakóit. 8. Erre
megkérdeztem a béke angyalát, aki velem jött, (és) minden
elrejtett dolgot megmutatott nekem, és így szóltam hozzá:
- K i ez a négy arc, akiket láttam, kiknek szavait hallottam
és felírtam? 9. Erre azt mondta nekem: - A z első az irgal­
mas és türelmes Mikhaél; a második, aki az emberek fiai­
nak összes betegsége és összes sebe fölé helyeztetett, az
Ráfaél; a harmadik, aki minden erőt vezet, Gábriel; és a
negyediket, aki mindazoknak a bűnbánata és reménye
fölé helyeztetett, akik öröklik az örök életet, Fánuélnek
hívják. 10. E z a Szellemek Urának négy angyala, és a
négy hangot hallottam azokban a napokban.
41. 1. Ezután láttam a menny minden titkát, hogy mi­
képpen lesz az (eljövendő) ország szétosztva, és hogyan
mérik majd meg a mérlegen az emberek cselekedeteit. 2.
Ott láttam a (leendő) választottak lakóhelyeit és a szentek
lakásait. Ott nézték szemeim, hogyan űznek majd ki onnan
minden bűnöst, aki megtagadta az Úr nevét; és hogyan
hurcolják majd el őket. Nem maradhatnak ott azon bün­
tetésnek következtében, melyet a Szellemek Ura szab ki
rájuk. 3. Ott látták szemeim a villámok és a mennydörgés

64
titkait, a szelek titkait, hogyan oszlanak szét, hogy fújjalak
a föld felett, és a felhők meg a harmat titkait. Ott láttam,
honnan jönnek k i azon a téren, és abból kifolyólag (ho­
gyan) telik majd meg a föld pora (?). 4. Bezárt tartá­
lyokat láttam ott, melyekből szétosztják majd a szeleket;
láttam a jég tartályát és a köd tartályát, és a (köd) felhő
öröktől fogva a föld felett nyugszik. 5. Láttam a nap
és a hold tartályait, ahonnan kimennek, és ahová visszatér­
nek; (láttam továbbá) dicsőséges visszatérésüket, amint
az egyik elsőbbséget élvez a másikkal szemben; gyönyörű
pályájukat, amint nem lépik túl a pályát, semmit sem fűz­
nek hozzá pályájukhoz, semmit sem vesznek el belőle, és
megőrzik egymás iránti hűségüket, az eskühöz ragaszkod­
va. 6. Először a nap lép elő, és fejezi be útját a Szellemek
Urának parancsa szerint, és neve hatalmas mindörökké. 7.
Ezután (kezdődik) a Hold láthatatlan és látható útja, és
útjának futását azon a helyen végzi be éjjel és nappal. A z
egyik a másikkal átellenben áll a Szellemek Ura előtt, szün­
telenül köszönetet és dicséretet zengnek, mert köszönetük
nekik nyugalmat jelent. 8. Hiszen a napnak sok fordula­
ta áldást vagy átkot hoz; és a Hold sétahelye fény az iga­
zaknak, és sötétség a bűnösöknek; (ez) az Úr nevében (tör­
ténik), aki válaszfalat húzott a fény és a sötétség közé,
felosztotta az emberek szellemeit, és az igazak szemellek
igazságossága nevében megerősítette. 9. Hiszen sem
angyal, sem erőszak nem képes ezt megakadályozni, mert
egy bírót jelöl k i mindannyiuk számára, és az mindannyiu­
kat előtte ítéli meg.
42. 1. Minthogy a bölcsesség nem talál helyet, ahol
lakjon, a mennyekben kapott lakást. 2. Amikor a böl­
csesség eljött, hogy az emberek fiai közt lakjon, és nem
talált lakóhelyet, visszatért helyére a bölcsesség, és az
angyalok között telepedett le. 3. Amikor az igazságtalan­
ság előlépett tartályaiból, azokra talált, akiket nem kere­
sett, és (olyan szívesen látottként) telepedett le köztük,

65
mint;az eső a sivatagban, és mint a harmat a szomjas
földön.
43. 1. Ismét villámokat láttam és az ég csillagait, és
láttam, amint mindnyájukat nevükön szólította, és hallgat­
tak rá. 2. Láttam, hogyan mérték meg őket egy igaz
mérleggel fényerősségük, űrméretűk és megjelenésük
napja szerint, és hogyan okoz körforgásuk villámokat;
(láttam) körforgásukat az angyalok számának megfelelően,
és (hogyan) ragaszkodnak az egymás iránti hűséghez. 3.
Akkor megkérdeztem az angyalt, aki velem jött, (és) meg­
mutatta nekem a rejtett (titkot): - M i k ezek? 4. í g y szólt
hozzám: - Jelképes jelentésüket megmutatta nekem a
Szellemek Ura. Ezek azoknak a szenteknek a nevei, akik
a szárazföldön élnek, és örökké hisznek a Szellemek Urá­
nak a nevében.
44. 1. Még mást is láttam a villámokkal kapcsolatban,
(történetesen) hogyan száll fel néhány csillag, hogy villám­
má váljon, és (új) alakját nem tudja levetni.

B/ A M Á S O D I K K É P E S BESZÉD

A messiási ítéletről, és az igazakra és a gonoszakra váró

következményeiröL A messiási bíróról

45. 1. E z a második képes beszéd azokról szól, akik

megtagadják a szentek lakóhelyének a nevét és a Szellemek
(Urának a nevét). 2. Nem emelkednek majd fel az égbe,
és nem jutnak el a földre. í g y (alakul) majd a bűnösök
sorsa, akik megtagadják a Szellemek Urának a nevét, akik
ezért maradnak meg a fájdalom és a szorongattatás nap­
jára. 3. Azon a napon« Választottam a dicsőség trónján
fog ülni, és osztályozza (az emberek) cselekedeteit, és
számtalan lakóhelyük (lesz). Szellemük megerősödik
bensejükben, ha látják Választottamat és azokat, akik szent

66
nevemhez könyörögtek. 4. Azon a napon választottaim
között lakom majd, és átalakítom az eget, örök áldássá
és fénnyé teszem. 5. Átalakítom a földet, hogy áldássá
tegyem, és oda telepítsem választottaimat; de azok, akik
bűnöket és gonosztetteket követnek el, ne lépjenek be
oda! 6. Mert láttam igazaimat, és üdvösséggel árasztot­
tam el, és magam elé állítottam őket; a bűnösökre azonban
már vár nálam az ítélet, hogy eltöröljem őket a föld színé­
ről.
46. 1. Láttam ott azt, akinek ősöreg feje ( v ö . : Dán.
7,13) (volt), és feje olyan fehér (volt), mint a gyapjú; mel­
lette (volt) egy másik, akinek az arca úgy néz(ett) ki, mint
egy emberé (vö.: Dán. 7,13; Jel. 1,13), és arca annyira
tele (volt) kedvességgel, mint az egyik szent angyalé ( v ö . :
Zsolt. 45,3; 1 Sám. 29,9; A p . Csel. 6,15). 2. Kérdezős­
ködtem az angyaltól, aki velem jött, és megmutatott nekem
minden titkot, a felől az Emberfia felől, hogy ki 6, honnan
származott, (és) miért jár ősöreg fejjel. 3. Válaszolt
nekem, és így szólt hozzám: - E z az Emberfia, akié az
igazságosság, akinél az igazságosság lakik, és aki kinyilat­
koztatja annak minden kincsét, ami el van rejtve (vö.: K o l .
2,9.3), mert a Szellemek Ura választotta őt ki, és sorsa a
Szellemek Urá előtt jóravalóságban örökre túltesz min­
denen. 4. E z az Emberfia, akit láttál, felállítja a királyo­
kat és a hatalmasokat fekvőhelyükről, és az erőseket trón­
jukról (vö.: Iz. 52,15; L k . 1,52), megoldja az erősek gyep­
lőjét, és szétmorzsolja a bűnösök fogait. 5. Letaszítja
a királyokat trónjuktól és királyságukból, mert nem ma­
gasztalják, nem dicsőítik őt, vagy nem ismerik el hálásan,
hogy honnan kapták királyságukat. 6. Eltaszítja az erősek
arcát, és szégyenpír lepi be őket. Sötétség lesz a lakásuk, é s
férgek lesznek lakóhelyükké; nem remélhetik, hogy fel
fognak kelni lakóhelyükről, mert nem magasztalják a
Szellemek Urának a nevét. 7. Ezek azok, akik a menny
csillagait ítélik, és kezüket a Legfőbb ellen emelik fel,

67
 letiporják a földet, és rajta laknak, mindazok, akiknek
cselekedetei igazságtalanságról árulkodnak, és mindazok,
akiknek tettei igazságtalanság, akiknek hatalma vagyo­
nukra (támaszkodik), és akiknek hite olyan istenek felé
fordul, amiket saját kezükkel készítettek, miközben meg­
tagadták a Szellemek Urának a nevét. 8. K i lesznek majd
űzve gyülekezeteik és azoknak a hívőknek a házaiból,
akik még kitartottak a Szellemek Urának neve mellett.
47. 1. Azokban a napokban felszáll majd az igazak
imája és az igazak vére ( v ö . : L k . 17,8) a Szellemek Ura
elé. 2. Ezekben a napokban majd azok a szentek, akik
fent a mennyekben laknak, egyhangúlag könyörögnek és
imádkoznak, dicséretet mondanak, hálát adnak és dicső­
ítik a Szellemek Urának nevét az igazak vére miatt és az
igazak imádsága (miatt), nehogy hiábavaló legyen a Szel­
lemek Ura előtt, hogy megtörténjen felettük az ítélet, és
nehogy örökre késsen. 3. Azokban a napokban láttam,
hogyan ült az Ősöreg dicsőségének trónjára, és felnyitot­
ták előtte az élők könyveit ( v ö . : K i v . 32,32 kk.; Iz. 4,3;
Zsolt. 69,29; Dán. 12,1; Hén. 104,1; 108,3 (Jubil. 30,20
kk.; L k . 10,20; Zsid. 12,23; F i i . 4,3; Jel. 3,5; 13,8), és
előtte állt egész serege, mely fent a mennyekben és körülöt­
te van. 4. Öröm töltötte el a szentek szívét, mert az igaz­
ságosság száma közel volt, az igazak imája meghallgatás­
ra talált, és az igaznak a vére meg lett bosszulva a Szelle­
mek Ura előtt.
48. 1. Azon a helyen láttam az igazságosság kútját/
mely kimeríthetetlen volt. A bölcsesség sok kútja vette
k ö r ü l ; minden szomjazó ivott belőle, és eltelt bölcsesség­
gel, és az igazaknál, szenteknél és választottaknál volt a
lakásuk. 2. Abban az órában az az Emberfia a Szellemek
Uránál volt, és kiejtették nevét az Ősöreg előtt. 3. Mielőtt
a nap és az (állatövi) jegyek alkottattak, (és) mielőtt a
menny csillagai készültek, neve már meg lett említve a
Szellemek Ura előtt. 4. Bot lesz az igazak és a szentek

68
 számára, hogy rátámaszkodjanak, és el ne essenek; a népek
világossága ( v ö . : Iz. 42,6; 49,6; Jn. 8,12) és azoknak a
reménye lesz, akiknek szomorú a szívük. 5. Mindnyájan
leborulnak előtte, akik á szárazföldön laknak, és imádják
és dicsőítik, dicsérik és dicsőítő éneket zengenek a Szelle­
mek Ura nevének. 6. E célból lett kiválasztva és elrejtve
(Isten) előtt, mielőtt a világ alkottatott volna, és mindörök­
ké előtte marad. 7. A Szellemek Urának bölcsessége nyi­
latkoztatta k i őt a szenteknek és az igazaknak; hiszen ő védi
az igazak sorsát, mert gyűlölték és megvetették az igaz­
ságtalanságnak ezt a világát, és minden cselekedetét és
útját gyűlölték a Szellemek Urának nevében; hiszen az ő
nevében fognak üdvözülni, és Ö életük megbosszulója. 8.
Azokban a napokban lesütik majd szemüket kezük tettei
miatt a föld királyai és az erősek, akik a szárazföldet bir­
tokolják; mert félelmük és szükségük napján nem fogják
megmenteni lelküket. 9. Átadom őket Választottam ke­
zébe; mint szalma a tűzben, és mint ólom a vízben, ú g y
égnek majd az igazak színe előtt, és úgy merülnek le a
szentek színe előtt, úgyhogy nyomuk sem marad. 10.
Szükségük napján nyugalom lesz a földön; arcra borulnak
előtte, és nem kelnek fel többé. Senki sem lesz ott, aki kéz­
be vegye és félemelje őket, mert a Szellemek Urát és Fel­
kentjét tagadták meg. Dicsőített legyen a Szellemek Urá­
nak neve!
49. 1. Mivel a bölcsesség vízként patakzik, és a dicső­
ség sosem szűnik meg előtte Örökkön örökké. 2. Mert
hatalmas Ő az igazságosság minden titka felett, és az
igazságtalanság árnyékként múlik el, és nem lesz majd tar­
tós. Mivel a Választott a Szellemek Ura előtt áll, és dicső­
ségre örökkön örökké, és hatalma nemzedékről nemzedék­
re megmarad. 3. Benne lakik a bölcsesség Lelke és annak
a Lelke, aki belátást ad, és a tanítás és erő Lelke és azoknak
a Lelke, akik igazságosságban hunytak el. 4. Megítéli
majd az elrejtett dolgokat, és senki sem tarthat értéktelen

69
 beszédet előtte; mert kiválaszttatott a Szellemek Ura előtt
az ő tetszésének megfelelőén.
50. 1. Azokban a napokban változás köszönt a szen­
tekre és választottakra; a nappali fény lakik majd felettük,
és dicsőség és tisztelet fordul a szentek felé. 2. A szükség
napján baj gyűlik a bűnösökre, és az igazak győzedelmes­
kednék a Szellemek Urának nevében,, és megmutatja a
többieknek, hogy bűnbánatot tartsanak, és felhagyjanak
kezük cselekedetével. 3. Nem nyernek tiszteletet a Szel­
lemek Ura előtt, mégis üdvözülnek neve által, fis a Szelle­
mek Ura megkönyörül rajtuk, mert nagy az ő irgalmas­
sága. 4. Igazságos ítéletében, és dicsősége előtt és ítél­
kezésében igazságtalanság nem állhat meg: A k i (pedig)
nem tart előtte bűnbánatot, az el fog pusztulni. 5. -
Mostantól kezdve azonban nem akarok (többé) megkö­
nyörülni rajtuk. - mondja a Szellemek Ura.
51. 1. Azokban a napokban a föld visszaadja majd
azokat, akik összegyűltek benne, és a Seol is visszaadja,
amit átvett, és a Pokol kiadja, amivel tartozik. 2. Ő kivá­
lasztja közülük az igazakat és szenteket, mert közel van
megváltásuk napja. A Választott ül majd azokban a napok­
ban trónomon, és a bölcsesség minden titka napvilágra
kerül szájának gondolataiból, mert a Szellemek Ura adta
neki, és dicsőítette meg őt (vö.: Jn. 17,1). 4. Azokban a
napokban a hegyek ú g y ugrándoznak majd, mint a kosok,
és a dombok úgy szökellnek, mint a bárányok (vö.: Zsolt.
114,4.6), melyek jóllaktak tejjel. Mindnyájan angyalok
lesznek a mennyben (vö.: L k . 20,36). 5. Arcuk örömtől
fog ragyogni, mert azokban a napokban félmagasztosult
a Választott, a föld örülni fog, az igazak laknak rajta (vö.:
Zsolt. 37,3; Mt. 5,5) és a választottak járnak-kelnek
rajta.
52. 1. Azok után a napok után azon a helyen, ahol az
elrejtett (titokról) szóló összes látomást láttam - ugyanis
forgószél ragadott el, és vitt nyugatra - , 2. ott látták sze-

70
meim az ég összes elrejtett dolgát, mely a Földön követke­
zik be: egy vashegyet, egyet meg rézből, egyet ezüstből,
egyet aranyból, egyet puha Fémből és egyet ólomból. 3.
Akkor megkérdeztem az angyalt, aki velem jött, miközben
azt mondtam:— Milyen dolgok ezek, amiket elrejtve lát­
tam? 4. í g y szólt hozzám: - Mindaz, amit láttál, Felkent­
je uralmá(nak bizonyítéká)ul szolgál, hogy hatalmas és erős
legyen a Földön. 5. A békének az az angyala így válaszolt
nekem, miközben azt mondta: - Várj egy kissé, és kinyilat­
koztatást kapsz minden titokról, amit a Szellemek Ura
ültetett. 6. Azok a hegyek, melyeket szemeid láttak, a
vashegy, a rézből, az ezüstből, az aranyból, a puhaFémből
és az ólomból való, mind olyanná lesz a Választott előtt,
mint a viasz a tűz színe előtt, és mint a víz, mely Felülről
azokra a hegyekre Folyik le; elgyengülnek lábai előtt. 7."
Azokban a napokban egyikük sem menekül meg, sem
arany, sem ezüst árán nem Futhat el egyikük sem. 8. Nem
lesz háborúhoz alkalmas vas, sem mellvért (készítésé)re
vasháló. Ércre nem lesz szükség, ónt sem használnak, és
szükség sem lesz rá, s az ólmot sem keresik. 9. Mindezek
a dolgok megsemmisülnek, és eltörlik őket a Föld színéről,
mert megjelenik a Választott a Szellemek Urának színe
előtt ( v ö . : Oz.' 2,20; M i k . 4,3; Iz. 2,4; 9,5; Zak. 9,10;
Zsolt. 46,10; L k . 2,14; v ö . ; EF. 2,14; Róm. 16,20).
53. 1. Ottan egy nyílt torkú völgyet szemléltek sze­
meim, és mindnyájan, akik a szárazFöldön, a tengeren és a
szigeteken laknak, adományokat, ajándékokat és hódola-
tuk jeleit viszik majd neki, de az a völgy nem telik meg
(ettől). 2. Bűntetteket követnek el kezükkel, és az (iga­
zak) összes szerzeményét bűnös módon Felemésztik a bű­
nösök, és így Fognak elpusztulni a bűnösök a Szellemek
Urának színe előtt, és mindörökké el lesznek űzve állandó­
an Földje színéről. 3. Mert láttam, hogy időztek ott a
büntető angyalok (vö.: Jel. 6,8; 9,11), és hogy készítettek
elő minden(Féle kínzó) szerszámot a Sátán számára. 4.

71
 Akkor megkérdeztem a békesség angyalát, aki velem jött:
- Kinek a számára készítik azokat a kínzószerszámokat?
5. Azt mondta nekem: - Azok a föld királyai és hatalma­
sai számára vannak előkészítve, hogy azzal semmisítsék
meg őket. 6. Aztán jelenteti meg gyülekezetének házát az
Igaz és Választott; attól kezdve többé nen akadályozzák
majd őket a Szellemek Urának nevében. 7. Ezek a he­
gyek azonban nem fognak (olyan) szilárdan állni, mint a
föld az ő igazságossága előtt, és a dombok olyanok lesznek,
mint a vízforrás, és az igazak nyugalmat találnak a bűnösök
szorongatása elől.
54. 1. Feltekintettem, és a földnek egy másik része felé
fordultam; ott láttam egy lobogó tűzzel teli, mély völ­
gyet. 2. Hozták a királyokat és a hatalmasokat, és ebbe a
mély völgybe dobták őket. 3. Ott látták szemeim, ho­
gyan készítenek számukra (kínzó)eszközül mérhetetlen
súlyú vasláncokat. 4. Megkérdeztem a békesség angyalát,
aki velem jött, miközben azt mondtam: - Kinek a számára
készítik ezeket a (kínzó)eszközöket? 5. í g y szólt hoz­
zám: - Elzek Azazél seregei számára készülnek, hogy meg­
ragadják, és a tökéletes kárhozat szakadékába vessék őket;
éles kövekkel fedik majd be állkapcsukat úgy, ahogy a
Szellemek Ura megparancsolta. 6. Mikhaél, Gábriel, Rá­
faél és Fánuél ragadja meg őket azon a nagy napon, (és)
azon a napon a lángoló, tüzes kemencébe dobja őket, hogy
megbosszulja igazságtalanságukat a Szellemek Ura amiért
5

a sátánnak vetették alá magukat, és tévútra vezették a föld

lakóit. 7. Azokban a napokban elkezdődik a Szellemek
Urának büntető ítélete, és kinyílik majd az összes víztar­
tály, mely az ég felett van, ezen kívül pedig azok a kutak,
melyek az ég alatt és a föld alatt vannak. 8. Minden víz
összekeveredik majd az egek feletti vizekkel; az egek feletti
víz a férfias víz, és a földalatti víz a nőies. 9. A szárazföld
minden lakója és az ég végei alatt lakók mind meg fognak
semmisülni. 10. Ezáltal ismerik majd fel igazságtalansá-

72
 gukat, melyet a földön elkövettek, és ugyanezért mennek
tönkre.
55. 1. Ezután bánat fogta el az Ösöreget, és így szólt: -
Hiába tettem tönkre a szárazföld lakóját. 2. Akkor meg­
esküdött nagy nevére: - Mostantól fogva nem akarok
(többé) így tenni a szárazföld minden lakójával, és jelet
akarok tenni az egekre; legyen ez köztem és köztük a hűség
záloga örökkön örökké, amíg csak az ég a föld felett
(nyugszik). 3. Aztán az én parancsomra történik, ha ú g y
kívánom, hogy az angyalok kezükbe vegyék majd őket a
szomorúság és a fájdalom napján, haragom és büntető íté­
letem következtében, amennyiben haragom és büntető
ítéletem száll rájuk, mondja Isten, a Szellemek Ura. 4. T i ,
királyok és hatalmasok, akik a szárazföldön fogtok lakni,
lássátok Választottamat, ha majd dicsőségem trónján ül, és
Azazélt, egész társaságát és minden seregét ítéli a Szellemek
Urának nevében.
56. 1. Láttam, hogy büntető angyalok seregei mennek
be, és korbácsokat meg vas- és ércláncokat tartanak. 2.
Megkérdeztem a békesség angyalát, aki velem jött, amely­
ben ezt mondtam: - Kihez mennek ezek, akik ott korbá­
csokat visznek? 3. Ő így szólt hozzám: - Mindegyik a
választottjához és kedveltjéhez (megy), hogy a völgy leg­
mélyebb szakadékába legyen vetve. 4. Akkor megtelik
majd az a völgy választottjaikkal és kedveltjeikkel; életük
napja befejeződik, és elcsábításuk napját mostantól fogva
nem számítják többé. 5. Azokban a napokban egybegyűl­
nek az angyalok, és kelet felé fordulnak a pártusokhoz és
médekhez, hogy arra csábítsák királyaikat, hogy a nyugta­
lanság szelleme szállja meg őket, és elűzik őket trónjukról,
hogy ú g y törjenek ki, mint oroszlánok a fekvőhelyükről,
és mint az éhes farkasok a csordájuk közé. 6. Felvonul­
nak, és választottai országába lépnek, és választottainak az
országa olyanná lesz előttük, mint a szérű és mint a (ke­
ményre kitaposott) ösvény. 7. De igazaim városa akadály

73
lesz paripáik előtt; egymásközt kezdik majd el az öldök­
lést, és jobbjuk maguk ellen erősödik meg. Férfi nem isme­
ri fel majd testvérét, sem a fiú apját vagy anyját, amíg
holttestük megszámlálhatatlan nem lesz a gyilkolás követ­
keztében, és büntető ítéletük hiábavalóvá nem válik. 8;
Azokban a napokban kitátja majd torkát a Seol; ők l e s ü l ­
lyednek, és végbemegy pusztulásuk. A Seol elnyeli a bű­
nösöket a választottak színe előtt.
57. 1. Aztán ismét egy sereg szekeret láttam, melyeken
emberek utaztak, és szelek szárnyain jöttek keletről és nyu­
gatról délre. 2. Hallatszott szekereik lármája, és amikor
ez a sokadalom támadt, akkor észrevették ezt a szentek a
mennyből, és a föld alappillérei elmozdultak helyükről, és
(a lárma) egy (egész) napon át hallatszott az ég egyik végé­
től a másikig. 3. Mindnyájan leborulnak majd, és imádják
a Szellemek Urát. E z a második képes beszéd vége.

Q A H A R M A D I K KÉPES BESZÉD

Az Emberfiának minden teremtmény, de különösen a

föld nagyjaifelett való végső ítéletéről; a választott
igazak boldogságáról

58. 1. Akkor belekezdtem a választott igazakról szóló,

harmadik képes beszéd elmondásába. 2. Boldogok vagy­
tok, ti igazak és választottak, mert dicsőséges lesz sorso­
tok! 3. A z igazak a nap fényében lesznek, és a választot­
tak az örök élet fényében; életük napjainak nem lesz vége,
és számtalan a szentek napja. 4. Keresni fogják a fényt,
és igazságosságra lelnek a Szellemek Uránál; az igazaknak
békéjük lesz a Szellemek Urának nevében. 5. Aztán azt
mondják majd a szenteknek, hogy a mennyben keressék
az igazságosság titkait, a hit sorsát; mert olyan világos lett,
mint a napsütés a szárazföldön, és a sötétség elmúlt. 6.

74
 Szüntelenül ragyog majd a világosság, és számtalan lesz az
a nap, amelybe a szentek eljutnak, mert a korábbi sötétség
meg fog semmisülni, és a fény megerősödik a Szellemek
Ura előtt, és a becsületesség fénye örökké erősen (ragyog)
majd a Szellemek Ura előtt.
59. 1. Azokban a napokban látták szemeim a villámok
és a fények titkait és törvényüket. Áldásként vagy átok­
ként villámlanak, amint a Szellemek Ura akarja. 2. Ott
láttam a mennydörgés titkait, és azt, hogyan hallják hang­
ját (odalent), amikör az fent a mennyben dördül. Megmu­
tatták nekem a szárazföld lakóhelyeit és a mennydörgés
hangját, hogyan (szolgál) üdvösségül és áldásul vagy áto­
kul a Szellemek Ura előtt. 3. Ezután megmutatták nekem
a fények és a villámok minden titkát, hogyan villámlanak
áldásul és a föld kielégítésére.
60. 1. Noé életében, az ötszázadik esztendőben, a hete­
dik hónapban, a hónap 14. napján. Abban a képes beszéd­
ben láttam, hogyan rázta meg egy óriási remegés az egek
egét, és hogyan fogta el nagy izgalom a Legfőbb seregét,
az angyalokat, az ezerszer ezret és a tízezerszer tízezret. 2.
Az ő s ö r e g dicsőségének trónján ült, amíg az angyalok és
az igazak körülötte álltak. 3. Akkor erős reszketés fogott
el. Félelem kerített hatalmába; csípőm meggörnyedt és
megoldódott, egész magam olvadozott, és arcra borul­
tam.
4. Akkor Mikhaél egy másik angyalt küldött a szentek
közül, és az felállított engem. Amikor felegyenesedtem,
szellemem visszatért; mert nem voltam képes elviselni
annak az (angyal) seregnek a látványát, a menny megren­
dülését és megremegését. 5. Akkor így szólt hozzám
Mikhaél: - Milyen látvány zavart meg annyira? Máig tar­
tott irgalmasságának napja, és irgalmas és türelmes volt
a szárazföld lakóival szemben. 6. De ha eljön az erőszak,
a büntetés és az ítélet napja, melyet a Szellemek Ura azok­
nak készített, akik megtörik az igazságosság törvényét (?),

75
 tagadják az igaz ítéletet, és visszaélnek az ő nevével, úgy
elő van készítve az a nap a választottaknak . . ., a bűnösök­
nek azonban úgy, mint a csapás (napja). 7. Azon a napon
két szörnyeteget fognak felosztani: egy nőneműt, amelyet
Leviatánnak hívnak, hogy a tenger mélyében a víz forrásai
felett lakjon; 8. a hímneműt pedig Behemótnak hívják,
amely mellével (?) egy Dendain nevű, beláthatatlan siva­
tagot foglal el a kert keleti részén, ahol a választottak és az
igazak laknak, ahová nagyatyám vétetett fel, aki a hetedik
Ádámtól, az első embertől számítva, akit a Szellemek Ura
alkotott. 9. Arra kértem azt a második angyalt, hogy mu­
tassa meg nekem azoknak a szörnyetegeknek a hatalmát,
ahogy majd egy napon szét lesznek választva, és az egyik
a tenger mélyébe, a másik pedig a puszta szárazföldre lesz
áthelyezve. 10. í g y szólt hozzám: - Te, emberfia, azt
akarod itt tudni, ami el van rejtve. 11. Akkor í g y szólt
hozzám a másik angyal, aki velem jött, és megmutatta
nekem, ami el van rejtve, az elsőt és az utolsót a mennyben,
a magasságban, a föld alatt, a mélyben, az ég végein, az
ég alapján és a szél tartályaiban; 12. és hogyan oszlanak
meg a szellemek, hogyan mérik és számítják k i a forrásokat
és a szeleket, mindegyiket a Lélek ereje szerint, a holdfény
erejét, és ez hogyan ereje az igazságosságnak (?), és a csil­
lagok csoportjait nevük szerint, és minden csoportot,
amit készíteni fognak, 13. és a mennykő-(csapás)okat
helyük szerint, ahová hullanak, és minden csoportot, me­
lyet a villámok közt alakítanak majd ki, hogy villámok
csattogjanak, és seregeiket, hogy azonnal engedelmesked­
jenek, 14. Mert a mennydörgésnek szilárd szabályai (?)
vannak a dörgés hangjának időtartamára nézve, amely
számára meg van határozva. Mennydörgés és villámlás
soha sincsen elszakítva egymástól (?), a szellem által (űzve)
mennek oda, és nem szakadnak el egymástól. 15. Hiszen
amikor a villám villámlik, a mennydörgés hallatja hangját;
a csapás alatt a szellem kiadja rendelkezéseit (?), és azonos

76
 (részekre) osztja köztük (az időt). Mert csapásaiknak
(olyan nagy) a készlete, mint a föveny, és mindegyikük
féken van tartva csapásakor, és a szellem ereje által meg­
fordulnak, és éppígy nyomulnak tovább, a földterület tö­
mege szerint (?). 16. A tenger szelleme hímnemű és erős;
erőssége hatalmának megfelelően húzza vissza egy gyep­
lővel, és éppen így nyomul tovább és szóródik szét a föld
minden hegye közé (?). 17. A dér szelleme egy különálló
angyal, és a jég szelleme jó angyal. 18. A hó szellemét
elbocsátotta erőssége miatt (?), és (a hónak) különálló szel­
leme van; ami belőle származik, és olyan, mint a füst, és
fagynak hívják. 19. A köd szelleme nem egyesült velük
(a hóval, a dérrel és a faggyal) tartályaikban, hanem külön
tartálya van. Mivel kora reggel (?) jelentkezik, napvilág­
nál és sötétségben, télen és nyáron; tartálya a fény, és ő
(ti. a szellem) az angyala. 20. A harmat szellemének az
ég végein van a lakóhelye, mely összefüggésben van az eső
tartályaival. Télen és nyáron jelentkezik, és felhői meg a
köd felhői összeköttetésben vannak egymással; egyik
nyújtja a másiknak (az erőt). 21. Ha az eső szelleme ki­
mozdul tartályából, jönnek az angyalok, és kinyitják a
tartályt, és kieresztik őt, (éppúgy) amikor szétoszlik a szá­
razföld felett, és' oly gyakran összekapcsolódik a vízzel a
földön. 22. Hiszen a víz ott van a föld lakói számára;
mert a Legfőbb, aki a mennyben van, a szárazföld táplá­
lására rendelte. Ezért az esőnek rendelkezésére áll egy
mérték, és az angyalok veszik át. 23. Mindezeket a dol­
gokat az igazak kertjéig láttam. 24. Akkor így szólt hoz­
zám a békesség angyala, aki mellettem volt: - E z a két
szörnyeteg Isten nagysága értelmében azért van ott, hogy
elfogyasszák ő k e t . . . (?), hogy Isten büntető ítélete ne
legyen hiábavaló, és a fiakat az anyjukkal, a gyermekeket
pedig az apjukkal együtt fogják megölni. 25. Ha a Szel­
lemek Urának büntető ítélete szünetelni fog felettük, azért
szünetel majd, hogy a Szellemek Urának büntető ítélete ne

77
 hiába szálljon rájuk (?). Aztán irgalmasságának és türel­
mének megfelelően megy majd végbe az ítélet.
61. 1. Láttam, amint azokban a napokban azoknak az
angyaloknak hosszú zsinórokat adtak, majd szárnyra kel­
tek, repültek és észak felé fordultak. 2. Megkérdeztem
az angyalt, és azt mondtam: - Miért vettek azok hosszú
zsinórokat és mentek el? í g y szólt hozzám: - Azért
mentek el, hogy mérjenek. 3. A z angyal, aki velem jött,
így szólt hozzám: - Ezek az igazaknak viszik az igazak
mércéjét és az igazak zsinórjait, hogy mindig és örökké a
Szellemek Urának nevére támaszkodjanak. 4. A válasz­
tottak a választottaknál kezdenek majd lakni, és ezek azok
a mércék, amelyek a hitnek adatnak, és megerősítik az igaz­
ságosság igéjét. 5. Ezek a mércék kinyilatkoztatnak min­
den titkot a föld mélyében és azokat, akik a sivatagban
pusztultak el, vagy a tenger halai és az állatok faltak fel,
hogy visszatérjenek, és a Választott napjára támaszkod­
janak; mert egyik sem fog elpusztulni a Szellemek Ura
előtt, és egyik sem pusztulhat el. 6. A fent a mennyben
levő összes erő egy parancsot és egy hangot és egy fényt
kapott, ami a tűzhöz hasonlított. 7. Egyhangon dicsőí­
tették ői (ti. a Messiást), magasztalták és dicsérték őt
bölcsességgel, és bölcsnek mutatkoztak a beszédben és az
élet Lelkében (?). 8. A Szellemek Ura dicsőségének trón­
jára (vö.: Zsolt 110,1) ültette a Választottat, és ő fogja
majd megítélni a szentek minden művét fent a mennyek­
ben, és a mérleggel leméri tettüket. 9. Ha fel fogja emelni
arcát, hogy rejtett utaikat a Szellemek Ura nevének szava
szerint és ösvényüket a Szellemek Ura igazságos ítéletének
útja szerint ítélje meg, akkor mindnyájan egy hangon fog­
ják mondani, dicsőíteni, magasztalni és dicsérni a Szelle­
mek Urának nevét. 10. Hívni fogja az ég egész hadsere­
gét, a magasságban levő összes szentet, Isten seregét, a
kerubokat, szeráfokat és ofanokat (vö.: E z . 1,15), a hata­
lom minden angyalát, az uralmak (vö.: Rom. 8,38; K o k

78
 1,16; Ef. 1,21; 3,10; 2 Tessz. 1,7; 1 Pét. 3,22) minden an­
gyalát, a választottakat és a többi hatalmat, akik a száraz­
földön (és) a víz fölött annak. 11. És ők azon a napon
egy hangon fognak magasztalni, dicsőíteni, dicsőségesnek
kiáltani, dicsérni és nagynak vallani a hit, a bölcsesség, a
türelem, az irgalom, az igazság, a béke és a javak Lelkében,
és mindnyájan egy hangon fogják mondani: - Dicséret
legyen neki, és a Szellemek Urának neve dicsőített legyen
mindörökké! 12. Mindnyájan, akik nem alszanak fent a
mennyben, dicsőíteni fogják Őt, minden szent, aki a
mennyben van, dicsőíteni fogja Őt, éppúgy minden válasz­
tott, aki az élet kertjében lakik, a világosság minden szel­
leme, aki képes arra, hogy dicsőítése, dicsérje, magasztalja
és megszentelje a te dicsőített nevedet, és minden test,
amely mértéken túláradóan fogja dicsőíteni és dicsérni
nevedet örökké. 13. Mert nagy a Szellemek Urának
irgalmassága, és türelmes; minden művét és műveinek
egész terjedelmét kinyilatkoztatta az igazaknak és válasz­
tottaknak a Szellemek Urának nevében.
62. 1. í g y parancsolt az Ür a királyoknak, a hatalma­
soknak, a nagyoknak és azoknak, akik a földet lakják, és
így szólt; - Nyissátok ki szemeteket, és emeljétek fel szar­
vaitokat (vö.: Zsolt. 75,5 kk), ha képesek vagytok rá, hogy
felismerjétek a Választottat. 2. A Szellemek Ura ültette
őt dicsőségének trónjára. A z igazságosság Lelke öntetett
ki r á ; szájának beszéde megölt minden bűnöst, és minden
igaztalan megsemmisült színe előtt. 3. Minden király,
hatalmas, nagy és azok, akik a szárazföldet birtokolják,
felemelkednek majd azon a napon, meglátják őt és felis­
merik, amint dicsőségének trónján ül, és méltányosan ítél­
nek majd színe előtt, és egyetlen hazug szót sem ejtenek ki.
4. Akkor fájdalom lepi majd meg őket, mint az asszonyt,
akit (szülési) fájdalmak kínoznak, és akinek nehezen megy
a szülés, ha fia a méh szájához ér, és szülés közben kínok
gyötrik. 5. Egyik részük rá fog nézni a másikra; megré-

79
 műinek, lesütik szemüket, és fájdalom tör rájuk, ha majd
látják azt az Embernek Fiát dicsőségének trónján. 6. A
királyok és a hatalmasok és mindnyájan, akik a földet bir­
tokolják, dicsérni, dicsőíteni és magasztalni fogják azt, aki
minden felett uralkodik, aki el volt rejtve. 7. Mert az
Emberfia azélőtt el volt rejtve, és a Legfőbb megőrizte őt
hatalmában, és kinyilatkoztatta a választottaknak. 8. A z
igazak és választottak közössége (magként) el lesz vetve,
és minden választott előtte fog állni azon a napon. 9.
Minden király és hatalmas, nagy és azok, akik a szárazföl­
det uralják, arcra borulnak majd előtte, és imádják, abba
az Emberfiába vetik reményüket, őt kérlelik, és tőle k ö ­
nyörögnek irgalmat. 10. A z a Szellemek Ura pedig szo­
rongatni fogja őket, hogy a legsürgősebben távozzanak el
színe elől; arcukat szégyen önti el, és sötétséget borítanak
majd arcukra. 11. A büntető angyalok fogadják majd
őket, hogy bosszút álljanak rajtuk azért, hogy bántották
gyermekeit és választottait. 12. Látványosságul fognak
szolgálni az igazak és választottjai számára; azok örülnek
majd nekik, mert rajtuk nyugszik a Szellemek Urának
haragja, és kardja megittasodott (vérüktől) ( v ö . : Iz. 34,5
kk). 13. A z igazak és választottak meg fognak menekülni
azon a napon, és attól fogva nem látják (többé) a bűnösök
és igaztalanok arcát. 14. A Szellemek Ura lakik majd fe­
lettük, és azzal az Emberfiával fognak együtt enni, lefe­
küdni és felkelni mindörökké (vö.: Dán. 7,14; Jn. 12,34).
15. A z igazak és választottak felemelkednek majd a föld­
ről, és többé nem sütik le szemüket, és a dicsőség ruháját
(vö.: 2 K o r . 5,3.4; Jel 3,4.5.18) öltik fel. 16. És ez legyen
ruhátok, a Szellemek Uránál folyó élet ruhája: ruháitok
nem fognak elavulni, és dicsőségetek nem múlik el a Szel­
lemek Ura előtt.
63. 1. Azokban a napokban a hatalmasok és a királyok,
akik a szárazföldet birtokolják, kérlelni fogják bűntető
angyalaikat, akiknek át vannak adva, hogy biztosítsanak

80
számukra egy kis nyugalmat, hogy leboruljanak és imád­
kozzanak a Szellemek Ura előtt, és bevallják előtte bűne­
iket. 2. Dicsőíteni és dicsérni fogják a Szellemek Urát,
és azt mondják: - Dicsőített legyen Ő, a Szellemek Ura,
a Királyok Ura, a Hatalmasok Ura, az Uralkodók Ura,
a Dicsőség Ura és a Bölcsesség Ura, aki előtt minden titok
nyitva áll. 3. Hatalmad nemzedékről nemzedékre, és
dicsőséges örökkön-örökké tart; mély és számtalan min­
den titkod, és igazságosságod kiszámíthatatlan. 4. Most
beláttuk, hogy a Királyok Urát és a minden király felett
álló Uralkodót kell dicsérnünk és dicsőítenünk. 5. Ezt
is mondják majd: - K i ad nekünk nyugalmat, hogy dicsér­
jünk, hálát adjunk és dicsőítsünk és megvalljuk hitünket
dicsősége előtt? 6. Most egy kis nyugalmat kívánunk, de
nem kapunk; el leszünk kergetve, és nem lelünk nyugal­
mat; a fény eltűnik előlünk, és a sötétség örökre a lakóhe­
lyünk. 7. Mert nem vallottuk meg előtte hitünket, nem
dicsértük a Szellemek Urának nevét, és nem dicsőítettük
minden tette miatt az Urat. Bizalmunkat birodalmunk
jogarába és hírnevünkbe vetettük. 8. Szükségünk és
szomorúságunk napján nem ment meg bennünket, és nem
kapunk haladékot, hogy megvalljuk hitünket, hogy a mi
Urunk igaz minden cselekedetében, ítéletében és jogában,
és ítéletei nem tekintik a személyt. 9. Műveink miatt
veszünk el színe előtt, és minden bűnünket pontosan meg­
számolták. 10. Most azt mondják majd nekik: - Lelkünk
jóllakott a hamis mammonnal (vö.: Lk. 16,9.11), de ez nem
akadálya, hogy a pokoli kín lángjába kerüljünk le. 11.
Aztán sötétség és szégyen borítja majd el arcukat az előtt
az Emberfia előtt; el fognak töröltetni színe elől, és a kard
garázdálkodik majd közöttük színe előtt. 12. í g y szólt a
Szellemek Ura: - E z a Szellemek Ura előtt leszögezett
ítélet a hatalmasokról, a királyokról, a nagyokról és azok­
ról, akik a szárazföldet birtokolják.
64. 1. (Még) más látványokat is láttam azon a helyen,

81
 elrejtettem 2. Hallottam az angyal hangját, miközben azt
mondta: - Ezek azok az angyalok, akik a mennyből a
földre szálltak le, kinyilatkoztatták az elrejtett (titkot) az
emberek fiainak, és tévútra vezették őket, hogy vétkezze­
nek.
65. 1. Azokban a napokban látta Noé, hogyan süllyed
a föld, és közel van pusztulása. 2. Akkor elirányította
onnét lépteit, a föld végéig vándorolt, és nagyatyjához,
Hénokhoz kiáltott. Háromszor mondta Noé szomorú
hangon: - Hallgass rám, hallgass rám, hallgass r á m ! 3.
Ő azt mondta neki: - Mondd meg nekem, mi van hát a
földön, hogy olyan fáradt és megrendült? Csak nehogy
(magam) is elpusztuljak vele együtt! 4. Erre rögtön
nagy földrengés támadt; egy hang hallatszott a mennyből,
és arcra borultam. 5. Akkor eljött nagyatyám, Hénokh,
mellém lépett, és így szólt hozzám: - Miért kiáltottál olyan
szomorúan és jajgató hangon hozzám? 6. Parancs ada­
tott k i az Űr színe előtt azok miatt, akik a szárazföldet lak­
ják, hogy ennek véget kell érnie, mert ismerik az angyalok
minden titkát és a sátánok mindegyik erőszakos tettét,
valamint minden rejtett erőt, és azoknak minden erejét,
akik varázslást űznek, és a ráolvasások erejét és azoknak az
erejét, akik az egész föld számára öntött képeket készíte­
nek ; 7. végül azt is, hogyan nyerik az ezüstöt a föld porá­
ból, és hogyan keletkezik a puha fém a földön. 8. Mert az
ólmot és az ónt nem a földből nyerik, mint az elsőt; egy
forrás termeli azokat, és egy angyal áll benne, és az az an­
gyal kiváló (?). 9. Erre nagyatyám, Hénokh karjával
megragadott, felállított és így szólt hozzám: - Menjél el,
mert e miatt a földrengés miatt kérdeztem meg a Szelle­
mek Urát. 10. Azt mondta nekem: - Igazságtalanságuk
miatt végleg eldöntött felőlük (ti. a bűnösök felőli) az
ítélet, és nem számolom (többé) a hónapokat (?), melyeket
ők kutattak ki, és (ezáltal) megtudták, hogy a föld lakóival
együtt el fog pusztulni. 11. Ezek számára nincs többé

82
lehetőség az örökkévalóságba való visszatérésre, mert (az
angyalok) kinyilatkoztatták nekik az elrejtett (titkot),
hanem ítélet alá kerülnek. De ami téged illet, fiam, a Szel­
lemek Ura ú g y tudja, hogy te tiszta vagy, és felette állsz
ennek, az (elárult) titokkal kapcsolatos szemrehányásnak.
12. Ő megörökítette nevedet a szentek között; meg fog
őrizni téged a szárazföld lakói között; utódaidat igazsá­
gosságban uralkodókká és nagy dicsőségekké rendelte, és
magodból számtalan igaz és szent forrása tör majd elő
örökké.
66. 1. Aztán megmutatta nekem (Hénokh) a bűntető
angyalokat, akik készen állnak, hogy eljöjjenek, és szaba­
don eresszék a földalatti víz minden erejét, hogy ítéletet és
pusztulást zúdítson mindazokra, akik a szárazföldön tar­
tózkodnak és laknak. 2. A Szellemek Ura parancsot adott
azoknak az angyaloknak, akik most mennek ki, hogy ne
emeljék fel kezüket, hanem várjanak; mert azok az angya­
lok a vizek erői fölé voltak (helyezve). 3. Akkor eltávoz­
tam Hénokh színe elől.
67. 1. Azokban a napokban megjelent nekem az Isten
Szava, és í g y szólt hozzám: - Noé, íme, magatartásod elju­
tott elém, kifogástalan magatartás, a szeretet és a becsületes­
ség magatartása. 2. És most egy faépületet fognak ké­
szíteni az angyalok, és ha készen vannak azzal a munkával,
ráteszem majd kezemet, és megőrzöm. A z élet magja kel
majd ki belőle; a föld át fog alakulni, nehogy (ember nél­
kül) üres maradjon. 3. Utódaidnak örök időtartamot adok
majd színem előtt, és nem jut eszembe, hogy a nálad lakó­
kat szétszórjam a föld színén; (ivadékod pedig) áldott lesz,
és sokasodni fog a földön az Űr nevében. 4. Azokat az
angyalokat, akik megmutatták az igazságtalanságot, be
fogja zárni abba az égő völgybe, melyet nekem nagya­
tyám, Hénokh mutatott azelőtt, nyugaton, az arany-,
ezüst-, vas-, fehér fém- és ónhegyeknél. 5. Láttam azt a
völgyet, melyben nagyon hullámzottak és áradtak a vizek.

83
 6. Amikor mindez történt, kénes szag keletkezett azon a
helyen abból a tüzes, folyékony fémből és a mozgásból,
amely (a vizeket) mozgatta, és egyesült azokkal a vizekkel;
azoknak az angyaloknak az a völgye, akik tévútra vezet­
ték (az embereket), a föld alatt tovább ég. 7. Ugyanennek
(a vidéknek) völgyein keresztül tűzfolyamok jönnek elő,
ott, ahol azokat az angyalokat fogják megítélni, akik tév­
útra vezették a szárazföld lakóit. 8. De azok a vizek azok­
ban a napokban a test gyógyulására és a szellem megbün­
tetésére szolgálnak majd a királyoknak, a hatalmasoknak,
nagyoknak és azoknak, akik a szárazföldön laknak, mert
szellemük tele van gyönyörrel, hogy testükben bűnhőd­
jenek. Hiszen megtagadták a Szellemek Urát, és bar na­
ponta látják ítéletüket, mégsem hisznek (Isten) nevében.
9. Hasonlóképpen, amikor fokozódik testük égése, a szel­
lem változása is bekövetkezik majd bennük örökkön
örökké; mert senkinek sem szabad haszontalan szót kiej­
tenie a Szellemek Ura előtt. 10. Hiszen az ítélet sújt
rájuk, mert testük gyönyörében hisznek, és megtagadják
az Űr Lelkét (?). 11. Ugyanazok a vizek változást élnek
át azokban a napokban. Mert ha azokat az angyalokat azok­
ban a vizekben fogják megbüntetni, megváltozik azoknak
a vízforrásoknak a hőmérséklete, és ha az angyalok fel­
szállnak, a forrásoknak az a vize meg fog változni és k i fog
hűlni, 12. Hallottam, hogy Mikhaél felemelkedik, és
azt mondja: - E z az ítélet, amellyel az angyalokat megíté­
lik, bizonyságul szolgál a királyoknak, a hatalmasoknak
és azoknak, akik a szárazföldet birtokolják. 13. Mert az
ítéletnek ezek a vizei a királyok testének gyógyítására és
testük élvezetére szolgálnak; de ő k ezt nem akarják (be)
látni, és azt hiszik, hogy azok a vizek meg tudnak változni,
és örökké lobogó tűzzé válhatnak.
68. 1. Aztán odaadta nekem nagyatyám, Hénokh, egy
könyvben minden titoknak jeleit, valamint azokat a képes
beszédeket, melyek neki adattak, és összeállította nekem a

84
képes beszédek könyvének szavaiban. 2. Azon a napon
Mikhaél felelt Rafaelnek, amelyben azt mondta: - A Lélek
(?) ereje magával ragad és felizgat; de ami az elárult titkok
miatt kirótt ítélet, az angyalokra kiszabott ítélet kemény­
ségét illeti - ki képes elviselni annak az ítéletnek a kemény­
ségét, amely be fog következni és megmarad, anélkül,
hogy attól el ne pusztuljon? 3. Máskor pedig válaszolt és
így szólt Mikhaél Rafaelhez: - Kinek a szíve nem lágyulna
meg emiatt, és kinek a veséi ne nyugtalankodnának annak
az ítéletnek a szavára, mely felettük döntött, felettük, aki­
ket így vezettek ki? 4. Amikor a Szellemek Ura előtt állt,
így szólt Mikhaél Rafaelhez: - Nem fogok értük síkra
szállni az Ür szeme előtt, hiszen a Szellemek Ura megha­
ragudott rájuk, mert ú g y tettek, mintha egyenlőek lenné­
nek az Úrral. 5. Ezért jön rájuk őrtállókra az (eddig)
elrejtett ítélet; mert sem angyalnak, sem embernek nem
lesz része benne, hanem egyedül ők kapják meg ítéletüket
örökkön örökké.
69. 1. Ezután az ítélet után ijedséget és félelmet kelte­
nek bennük, mert megmutatták ezeket (a titkokat) a szá­
razföld lakóinak. 2. í m e azoknak az angyaloknak a nevei,
és ezek a neveik: A z első közülük Szemjasza, a második
Aresztikisza, a harmadik Armen, a negyedik Kakabaél, az
ötödik Turél, a hatodik Rumjai, a hetedik Danél, a nyol­
cadik Nukaél, a kilencedik Barakél, a tizedik Azazél, a
tizenegyedik Armersz, a tizenkettedik Batarjal, a tizen­
harmadik Bazazaél, a tizennegyedik Ananél, a tizenötödik
Túrjai, a tizenhatodik Szimapisziél, a tizenhetedik Jetarél,
a tizennyolcadik Tumaél, a tizenkilencedik Taréi, a hu­
szadik Rumaél, a huszonegyedik Izezeél. 3. Ezek angya­
laik fejei; és százankénti, ötvenenkénti és tizenkénti veze­
tőik nevei. 4. A z elsőnek a neve Jekun; ő az, aki tévútra
vezette az angyalok minden gyermekét, lehozta őket a
szárazföldre, és az emberek leányain keresztül tévútra
vezette. 5. A másodikat Azbeélnek hívják; ő osztott

85
 gonosz tanácsokat az angyalok gyermekeinek, hogy tegyék
tönkre testüket az emberek leányai által. 6. A harmadikat
Gadreélnek hívják; ő az, aki mindenféle halálthozó csapást
mutatott az emberek fiainak. Évát is félrevezette, és meg­
mutatta az emberek fiainak a gyilkoló szerszámokat, a
páncélt, a pajzsot, a csatabárdot és (egyáltalán) mindenféle
gyilkoló szerszámot. 7. A z ő kezéből kiindulva terjedtek
el (a fegyverek) attól az órától fogva örökké a szárazföld
lakói között. 8. A negyediket Penemuénak hívják; ő
mutatta meg az emberek fiainak a keserű és az édes közti
különbséget, és tudtukra adta bölcsességük minden titkát.
9. Ő tanította meg az embereket a tintával és papírra való
írásra, és ezáltal követtek el sokan bűnt öröktől fogva
örökké és eddig a napig. 10. Mert nem arra lettek alkotva
az emberek, hogy ily módon, palavesszővel és tintával
igazolják hűségüket. 11. Mert az emberek nem lettek más­
képp alkotva, mint az angyalok, hogy igazak és tiszták
maradjanak, és a mindent megsemmisítő halál nem érin^-
tette volna őket, de eme tudásuk által tönkremennek, és
ez által az erő által pusztít el engem (?) a halál. 12. A z
ötödiket Kaszdejának hívják; ő tanította meg az emberek
fiait a szellemek és a démonok mindenféle gonosz csapására,
az anyaméhben levő embrió csapásaira, hogy elvetéljen,
a lélek csapásaira (?), a kígyómarásra, azokra a csapásokra,
melyek a déli hőség hatására keletkeznek, a kígyó fiára,
akit Tabatnak (?) hívnak. 13. E z Kezbeél száma (?),
aki a főesküt mutatta meg a szenteknek, amikor magasan
fent, a dicsőségben lakott, és Békának hívják. 14. E z
(a Kezbeél) mondta Mikhaélnek, hogy meg szeretné mutat­
ni nekik az elrejtett nevet, hogy lássák azt az elrejtett nevet,
és az esküben említhessék, úgyhogy azok, akik minden rej­
tettet megmutattak az emberek fiainak, ennek a névnek és
eskünek hallatára visszariadjanak. 15. E z ennek az eskü­
nek ereje, mert erős és hatalmas, (Isten) tette le ezt az Akae-
esküt Mikhaél kezébe. 16. Ezek ennek az eskünek a tit-

86
kai: Esküje által szilárdult és függesztetett fel az ég, mi­
előtt a Világ alkottatott és örökké. 17. Általa alapozódott
a víz fölé a föld ( v ö . : Zsolt. 24,2; 136,6), és jöttek szép
vizek a hegyek rejtett vidékeiről a világ teremtésétől fogva
és örökké. 18. Azáltal az eskü által alkottatott a tenger,
és alapjául (?) a törvényt tette haragjának idejére; nem me­
het k i azon túl a világ teremtése óta és örökké. 19. A z
által az eskü által szilárdultak meg a szakadékok, és állnak
helyükön mozdulatlanul öröktől fogva és örökké. 20. A z
által az eskü által végzi futását Nap és Hold, és nem lépik
túl előírt pályájukat öröktől fogva és örökké. 21. A z
által az eskü által végzik futásukat a csillagok; nevükön
hívja őket (vö.: Iz. 40,26), és ők válaszolnak neki öröktől
fogva és örökké; 22. éppúgy a víz a szelek és minden
levegő szellemei és a szellemek minden kapcsolatának út­
jai (?). 23. Benne őrződik meg a mennydörgés hangja
és a villám fénye; benne őrződnek meg a jég és a dér tar­
tályai, a köd tartályai és az eső meg a harmat tartályai.
24. Minden (dolog) megvallja hitét, és köszönetet mond a
Szellemek Ura előtt, és teljes erejével dicséri. Hangos hála­
adás az étkük; köszönetet mondanak, dicsérik és magasz­
talják a Szellemek Urának nevét örökkön örökké. 25. E z
az eskü uralja őket; általa maradnak meg. Utaik is megma­
radnak, és működésük nem pusztul el. 26. Nagy öröm
lett úrrá köztük^ és áldást, dicséretet, dicsőítést és magasz-
talást hangoztattak, mert annak az Emberfiának a neve k i
lett nyilatkoztatva nekik. 27. Ő (ti. az Emberfia) dicső­
ségének trónjára ült, és átadták neki, az Emberfiának az
ítélet összességét, és ő el fogja tüntetni és törölni a föld
színéről a bűnösöket és azokat, akik tévútra vezették a
világot. 28. Láncokkal fogják megkötözni, és megsem­
misülésük gyűjtőhelyére zárják be őket; összes művük
eltűnik a föld színéről. 29. Mostantól fogva nem lesz
ott (többé) semmi mulandó. Mert megjelent az az Ember­
fia, és dicsőségének trónjára ült, és minden gonoszság

87
eltűnik és elpusztul színe elől; de annak az Emberfiának
erős lesz a szava a Szellemek Ura előtt. E z Hénokh har­
madik képes beszéde.

D/FÜGGELÉK

Hénokhnak paradicsomba való felvételéről

70. 1. (Hénokh) neve még életében felemeltetett a

szárazföld lakói közül ahhoz az Emberfiához és a Szelle­
mek Urához. 2. A Lélek kocsiján (vö.: 2 K i r . 2,11) emel­
kedett fel, és neve eltűnt (az emberek) közül. 3. Attól
a naptól kezdve nem számíttattam többé közéjük; és két
mennyei vidék, észak és nyugat közé helyezett engem, oda,
ahol az angyalok a zsinórokat fogták, hogy kimérjék ne­
kem a választottak és igazak számára kijelölt helyet. 4.
Ott láttam az ősatyákat és az igazakat, akik emberemléke­
zet óta azon a helyen laknak.

Hénokh mennybemeneteléről és emberfiává való

beiktatásáról

71. 1. Aztán elrejtőzött lelkem, és felszállt a mennyek­

be. Láttam, hogy a szent angyalok fiai tűzlángokon járnak;
ruhájuk fehér volt, és öltözetük és arcuk ú g y ragyogott
(vö.: M t . 28,3), mint a hó. 2. Két tűzfolyamot láttam
(vö.: 14,19; Dán. 7,10), és annak a tűznek a fénye úgy ra­
gyogott, mint a jácint. Akkor arcra borultam a Szellemek
Ura előtt. 3. Mikhaél angyal azonban, az egyik főangyal,
megragadott a jobb kezemnél fogva, talpra állított, és
kivezetett az irgalmasság és igazságosság minden tit­
kához. 4. Megmutatta nekem az ég végeinek minden
titkát, és minden csillag és fény minden tartályát, ahonnan

88
 azok előjönnek a szentek elé. 5. Akkor a Lélek elragadta
Hénokhot az egek egébe, és annak a fénynek a közepén
egy kristály kövekből készült épületet láttam, és élő tűz-
nyelveket azok között a kövek között. 6. Lelkem látta,
hogyan futotta körbe tűz azt a házat, melynek négy olda­
lán élő tűzzel teli folyamok voltak, melyek körülvették azt
a házat. 7. Körben szeráfok, kerubok és ofanok voltak;
ezek a soha nem alvók, akik az ő dicsőségének trónját
őrzik. 8. Láttam, hogy számtalan angyal, az ezerszer
ezer és a tízezerszer tízezer veszi körül azt a házat; Mikha­
él, Gábriel, Ráfaél és Fánuél és a szent, fent az egekben
levő angyalok k i - és bejárnak abban a házban. 9. Abból
a házból lépett k i Mikhaél, Gábriel, Ráfaél és Fánuél és
sok, számtalan, szent angyal. 10. És velük (jött) az Ős­
öreg; feje fehér (volt) és tiszta, mint a gyapjú, öltözete
leírhatatlan. 11. Akkor arcra borultam; egész testem
megolvadt, lelkem átalakult. Nagy hangon kiáltottam, az
erő Lelkével, és áldottam, dicsőítettem és magasztaltam
Őt. 12. Ezek a dicsőítések, melyek számból fakadtak,
tetszésre találtak az előtt az Ősöreg előtt. 13. A z az Ős­
öreg Fej Mikhaéllel, Gábriellel, Rafaellel és Fánuéllel és az
ezerszer ezer és a tízezerszer (tízezer), számtalan angyallal
együtt jött. 14. Hozzám lépett, köszöntött hangjával, és
így szólt hozzám: - Te vagy az Embernek Fia, aki az igaz­
ságosság végett fog születni; igazságosság lakik feletted,
és az Ősöreg Fej igazságossága nem hagy el téged. 15.
Aztán í g y szólt hozzám: - Békét kiált neked az eljövendő
világ nevében; mert onnan származik a békesség a világ
teremtése óta, és így történik majd veled örökké és örök­
kön örökké. 16. Mindazoknak, akik a te utadon járnak
- te, akit soha nem hagy el az igazságosság ~, nálad lesz
lakásuk és örökrészük, és nem szakadnak el tőled mind­
örökké. 17. Így lesz naphosszat annál az Emberfiánál,
és az igazaknak békében lesz részük, és az ő egyenes útját
(járják majd)a Szellemek Urának nevében örökkön örökké.

89
IÉ
 1X1. A Z A S Z T R O N Ó M I A I KÖNYV

A Napról

72. 1. Az égi világítók keringéséről szóló könyv; ho­

gyan is áll a helyzet mindegyikkel osztályaik, uralkodásaik
és idejük szerint, nevük, keletkezési helyük és hónapjaik
szerint, amiket megmutatott nekem vezérük, a szent Uriél
angyal, aki mellettem volt; megmutatta nekem, hogy is áll
a helyzet minden törvényükkel, a világ minden évével és
örökké, ameddig meg nem alköttatik majd az ú j , örökké
tartó teremtés. 2. E z a világítók első törvénye: A Nap
fénye az ég keleti kapuiban kel fel, és az ég nyugati kapui­
ban nyugszik le. 3. Hat kaput láttam, melyből a Nap
felkel, és hat kaput, melyben a Nap lenyugszik; a Hold
is azokon a kapukon keresztül kel és nyugszik, éppúgy
a csillagok vezérei azokkal együtt, akik vezetik őket:
hat (kapu van) keleten, és hat napnyugaton, és minde­
gyik a másik után van elrendezve, és sok ablak van azok­
tól a kapuktól jobbra és balra. 4. Először a nagy világító,
név szerint Nap jön elő; kerülete olyan, mint az ég kerü­
lete, és egészen tele van világító és melegítő tűzzel. 5. A
kocsikat, amelyekre felszáll, szelek hajtják. Napnyugtakor
eltűnik a Nap az égről, és visszatér északon keresztül, hogy
elérjen keletre; és ú g y vezetik, hogy addig a kapuig érjen,
és világítson az ég színén. 6. Ily módon az első hónapbán
a nagy kapuban kel fel, éspedig annak a hat keleti kapunak
a negyedikén keresztül kel fel. 7. Azon a negyedik ka­
pun, amelyen keresztül a Nap az első hónapban felkel,

91
 tizenkét ablaknyílás van, melyekből tűzláng csap ki, ha
idejükben k i lesznek nyitva. 8. Ha a Nap felkel az égen,
harminc reggelen át azon a negyedik kapun keresztül jön
ki, és épp átellenben, az ég nyugati részén levő negyedik
kapuban nyugszik le. 9. Azokon a napokon a nappal
hosszabb lesz, mint a (szokásos) nappal, és az éjszaka rö­
videbb, mint a (szokásos) éjszaka, a harmincadik reggelig.
10. Azon a (harmincadik) napon a nappal két résszel hosz-
szabb, mint az éjszaka, és a nappal pontosan tíz részt ölel
fel, az éjszaka pedig nyolc részt. 11. A Nap abból a
negyedik kapuból j ö n elő, és a negyedikben nyugszik le;
a kelet ötödik kapujában tér vissza harminc reggelen át,
és ebből jön elő, és az ötödik kapuban nyugszik le. 12.
Erre fel a nappal két résszel lesz hosszabb, és tizenegy
részből áll; az éjszaka azonban rövidebb lesz, és hét rész­
ből áll. 13. A Nap visszatér keletre, és a hatodik kapuba
megy, és hatodik kapuban kel fel és nyugszik le harminc­
egy reggelen keresztül, a jegye miatt. 14. Azon a napon
a nappal hosszabb lesz, mint az éjszaka, és a nappal az
éjszaka kétszeresét teszi k i ; aztán a nappal tizenkét részből
áll, és az éjszaka rövidebb lesz, és hat részből fog állni.
15. A Nap felemelkedik, hogy a nappal rövidebb és az
éjszaka hosszabb legyen; a Nap visszatér keletre, a hato­
dik kapuba jön, és abban kel fel és nyugszik le harminc
reggelen keresztül. 16. Ha letelik harminc reggel, a nap­
pal pont egy résszel csökken; a nappal akkor tizenegy
részből áll, és az éjszaka hét részből. 17. A Nap nyugaton
abból a hatodik kapuból jön elő, keletre megy, és az ötö­
dik kapuban kel fel harminc reggelen keresztül, és ismét az
ötödik nyugati kapuban, nyugaton nyugszik le. 18. Azon
a napon a nappal két résszel csökken; a nappal aztán tíz
részből áll, és az éjszaka nyolc részből. 19. A Nap abból
az ötödik kapuból jön elő, és a nyugat ötödik kapujában
nyugszik le; a negyedik kapuban kel fel a jegye miatt har­
mincegy reggelen keresztül, és nyugaton nyugszik le.

92
20. Azon a napon a nappal egyenlő az éjszakával; egyforma
hosszúak, és az éjszaka kilenc részt tesz ki, és a nappal ki­
lenc részt. 21. A Nap abból a kapuból jön elő, és nyuga­
ton nyugszik le, visszatér keletre, és a harmadik kapubari
jön elő harminc reggelen keresztül, és nyugaton a harma­
dik kapuban nyugszik le. 22. Azon a napon az éjszaka
hosszabb lesz, mint a nappal, és az éjszaka hosszabb lesz,
mint a (szokásos) éjszaka, és a nappal rövidebb lesz, mint a
(szokásos) nappal, a harmincadik reggelig; az éjszaka
aztán pontosan tíz részből áll, és a nappal nyolc részből.
23. A Nap abból a harmadik kapuból jön elő, és a harma­
dik kapuban, nyugaton nyugszik le, és visszatér keletre;
a Nap a kelet második kapujában kel fel harminc reggelen
keresztül, és éppúgy a második kapuban, az ég nyugati
részén nyugszik le. 24. Azon a napon az éjszaka tizenegy
részből áll, és a nappal hét részből. 25. A Nap azon a na­
pon abból a második kapuból kel fel, és nyugaton a máso­
dik kapuban nyugszik le; keletre, az első kapuba tér vissza
harmincegy reggelen keresztül, és nyugaton az első kapu­
ban nyugszik le. 26. Azon a napon az éjszaka hosszabb
lesz, és a nappal kétszeresét teszi k i ; az éjszaka pontosan
tizenkét részt tesz ki, és a nappal hat részt. 27. A Nap is­
mét megtette főszakaszait, és újra visszafordul ezeken a
főszakaszokon, és harminc reggelen keresztül abba a ka­
puba megy, és nyugaton is épp vele átellenben nyugszik
le. 28. Azon a napon az éjszaka hosszúság tekintetében
egy résszel rövidebb lesz, és tizenegy részt tesz ki, és a
nappal hét részt. 29. A Nap visszatér, és a kelet második
kapujába jön, és visszatér ezekre a főszakaszokra, miköz­
ben harminc reggelen keresztül kel és nyugszik. 30. Azon
a napon az éjszaka hosszúságában rövidebb lesz; az éjszaka
tíz részt tesz ki, és a nappal nyolc részt. 31. Azon a napon
a Nap abból a második kapuból kel fel, és nyugaton nyug­
szik le; visszatér keletre, és a harmadik kapuban kel fel
harmincegy reggelen keresztül, és az ég nyugati részén

93
nyugszik le. 32. Azon a napon csökken az éjszaka, és
kilenc részt tesz ki, és a nappal kilenc részt tesz ki, és az
éjszaka egyenlő a nappallal, és az év pontosan 364 napot
tesz ki. 33, A nappal meg az éjszaka hosszúsága és a nap­
pal meg az éjszaka rövidsége - különbségük a nap keringé­
séből ered. 34. Ezért lesz nappali keringése nappalonként
hosszabb, és éjszakai keringése éjszakánként rövidebb.
35. E z a nap törvénye és keringése és visszatérése, vala­
hányszor visszatér; hatvanszor tér vissza és kel fel, név
szerint a nagy világító, amelyet örökkön örökké Napnak
hívnak. 36. Ami így kel fel, a nagy világító, melyet meg­
jelenése miatt neveznek (így), amint azt az Űr parancsolta
meg. 37. Ahogyan felkel, úgy is nyugszik le, és nem
hagy alább, és nem nyugszik, hanem nappal és éjjel fut a
kocsiban, és fénye hétszerte világosabb a Holdénál; ami
pedig a nagyságukat illeti, úgy mindketten egyformák.

A Holdról

73. 1. E z után a törvény után egy másik tőrvényt lát­

tam, ami a kisebbik világítóra vonatkozik, amelyet Hold­
nak neveznek. 2. Kerülete akkora, mint az ég kerülete,
kocsiját, melyben utazik, a szél hajtja, és a fény (meghatá­
rozott) mérték szerint adatik neki. 3. Mindegyik hónap­
ban különböző a felkelési és lenyugvási helye; napjai olya­
nok, mint a Nap napjai, és ha fénye egyformán (van el­
osztva), fénye a nap fényének hetedrészét teszi k i ; és.ily
módon kél föl: 4. Első szakasza keleten a harmincadik
reggelen jön elő, és azon a napon válik láthatóvá, és így
jön létre számotokra az első holdszakasz a harmincadik
napon a Nappal együtt abban a kapuban, ahol a Nap kel
fel. 5. A z egyik fél egyhetednyire emelkedik ki, és az
egész (maradék) korong üres (és) fénytelen, kivéve egy
hetedet, és fénye felének az egy tizennégyedét (,?),. 6. Ha

94
 fénye felének egyhetedét veszi fel, úgy fénye egy hetedet
tesz k i , és ebből a fél (?). A Nappal együtt nyugszik le,
7. és ha a Nap felkel, a Hold vele együtt kél föl, és a fény
egy részének a felét veszi át, és azon az éjszakán, reggeléi­
nek kezdetén, napjának kezdetén a Hold a Nappal együtt
nyugszik le, és azon az éjszakán láthatatlan a tizennégy
résszel és egyiküknek a felével együtt. 8. Azon a napon
pontosan egyhetedéyel világít, felkel és eltávolodik a nap­
felkelte elől, és a többi napján a tizenhárom részt ragyog­
tatja.
74. 1. Láttam egy másik menetet és azt a törvényt
amely számára (elő van írva), miközben (a Hold) annak a
törvénynek megfelelően végzi hónapnyi keringését. 2.
A szent Uriél angyal, aki mindennek a vezéré, mindent
megmutatott nekem, és én felírtam állásukat, amint meg­
mutatta nekem, és felírtam hónapjaikat, amint voltak, és
fényük megjelenését, amíg tizenöt nap le nem telik. 3.
Hetedével eddig növekszik, amíg fénye keleten teljessé
nem lesz, és hetedével addig csökken, amíg egészen látha­
tatlanná nem lesz nyugaton. 4. Meghatározott hónapok­
ban megváltoztatja lenyugvását, és meghatározott hóna­
pokban különálló pályát fut be. 5. Kéthavonta a Hold
a Nappal együtt abban a két középső kapuban, a harmadik
és negyedik kapuban nyugszik le. 6. Hét napon keresztül
felkel, megfordul, és azon a kapun keresztül tér ismét visz-
sza, amelyet keresztül a Nap kel fel; abban a kapuban egész
fényét teljessé teszi, eltávolodik a Naptól, és nyolc nap
alatt a hatodik kapuba jön, amelyből a Nap felkel. 7.
Ha a Nap a negyedik kapuból kel fel, hét napon keresztül
kel fel (a Hold), amíg az ötödikből nem kel fel, és ismét
hét nap alatt tér vissza a negyedik kapuba, és egész fényét
teljessé teszi, eltávolodik, és az első kapuba jön nyolc nap
alatt. 8. Hét nap alatt tér vissza ismét a negyedik kapuba,
amelyből a Nap kel fel. 9. Ily módon láttam állásukat,
hogyan kel és nyugszik a Nap hónapjai törvénye szerint.

95
10. Azokban a napokban a Napnak harmincnapos feles­
lege van, ha örévet adunk össze. A z összes nap, amely az
öt teljes év egyikére jut, 364 napot tesz ki. 11. A Nap és
a csillagok feleslege hat napot tesz k i ; Öt évnél, mindegyik­
nél hatot véve, ez harminc napot tesz k i ; a Hold harminc
napot marad le a Nap és a csillagok mögött. 12. A Hold
az éveket mind pontosan hozza létre, úgyhogy állásuk
soha nem siet vagy késik (még csak) egy napot sem, hanem
(a holdak) pontosan háromszázhatvannégy naponként hajt­
ják végre az év fordulását. 13. Három évben ezerkilenc-
venkettő nap van, és öt évben ezernyolcszázhúsz nap,
úgyhogy nyolc évre kétezerkilencszáztizenkét nap jut. 14.
Egyedül a Holdnak jut három évre ezerhatvanhét nap,
és öt év alatt körülbelül ötven napot késik, mégpedig az
összeghez képest, ebből (vagyis az öt évből ezer és) hatvan­
két napot adnak még hozzá. 15. Öt évben ezerhétszáz­
hetven nap van, úgyhogy nyolc holdév napjai kétezer­
nyolcszázharminchét napot tesznek ki. 18. Mert késése
nyolc év alatt nyolcvan napot tesz ki, és az összes nap,
amit a nyolc év alatt késik, nyolcvan napot tesz ki. 17.
A z é v az ő állomásaik és a Nap állomásai szerint fejeződik
be helyesen, miközben (Nap és Hold) azokon a kapukon
keresztül kel fel, amelyeken keresztül (a Nap) harminc
napon át kel és nyugszik.

A szökőnapokról, a csillagokról és a Napról

75. 1. A khiliarkhák (~ ezer felett állók) vezérei, akik

az egész teremtés és az összes csillagok fölé vannak helyez­
ve, azzal a négy szökőnappal is (elfoglaltak), amelyek nem
válhatnak el helyüktől az év egész számítása szerint, és
ezek teljesítik a szolgálatot azon a négy napon, amelyeket
nem számítanak bele az év számításába. 2. Miattatok
tévednek abban az emberek; mert azok a világítók helye-

96
sen teljesítik szolgálatukat a világ állomásain, egy az első
kapuban, egy a harmadik kapuban, egy a negyedik kapu­
ban és egy a hatodik kapuban, és a világ folyásának har­
móniája a háromszázhatvannégy világállomáson keresztül
valósul meg. 3. Mert a jegyeket és időket, az éveket és
napokat megmutatta nekem Uriél angyal, akit a Dicsőség
Örök Ura az ég minden világítója fölé helyezett az égben
és a világban, hogy ők uralkodjanak az é g felszínén, jelen­
jenek meg a föld felett, és legyenek vezetők a nappal és az
éjszaka meg Hold .és csillagok és minden szolgáló teremt­
mény számára, amely az ég minden kocsiján végzi keringé­
sét. 4. Ugyanúgy mutatott nekem Uriél tizenkét kapu­
nyílást a napkocsi kerületén, az égen, melyekből a nap­
sugarak törnek elő; belőlük jön ki a meleg a földre, miköz­
ben a számukra meghatározott időben kinyílnak. 5.
A szelek és a harmat szelleme számára is (vannak ilyen
nyílások), ha időnként kinyílnak, nyitva állnak a mennyek­
ben (ezeknek) a végein. 6. Tizenkét kaput láttam az
égen, a föld végein, melyekből Nap, Hold és csillagok és az
ég minden műve keleten és nyugaton előjön. 7. Sok ab­
laknyílás van attól balra és jobbra, és az egyik ablak hozza
létre idejében a meleget, azoknak a kapuknak megfelelően,
melyekből a csillagok jönnek elő, amint megparancsolta
nekik, és amelyekben számuk szerint lenyugszanak. 8.
Láttam, hogy kocsi fut az égen a világban, azok fölött a
kapuk fölött, amelyekben azok a csillagok mozognak tova,
melyek sosem nyugszanak le. 9. Egyikük nagyobb az
összes többinél, és körülkeringi az egész világot.

A szélrózsáról

76. 1. A föld végein láttam tizenkét, minden égtáj irá­

nyába nyitott kaput, melyekből a szelek jönnek elő, és fúj­
nak a föld felett. 2. Közülük három az (ég) elülső oldalán,

97
 (vagyis keleten) van nyitva, három nyugaton, három az
ég jobboldalán, (délen), és három a baloldalán (északon).
3. A z első három keletre n é z ; három északra, ezek után
balra fekszik három dél felé, és három nyugaton. 4* Kö­
zülük négyen keresztül az áldás és üdvösség szelei jönnek
elő, és abból a nyolcból a csapás szelei jönnek k i . Ha
elküldik őket, pusztítást okoznak az egész föld színén, a
rajta levő vízben, mindenki között, aki rajta (ti. a földön)
lakik, és minden dolog között, ami a vízben és a száraz­
földön van. 5. A z első szél, amelyet keletinek hívnak
azokból a kapukból az első keleti, dél felé forduló kapun
keresztül jön; pusztítás, szárazság, hőség és romlás szár­
mazik belőle. 6. A második, középső kapun keresztül
kedvező (?) (szél) jön elő, éspedig eső és termékenység,
boldogság és harmat származik belőle. A harmadik, észak
felé fekvő kapun keresztül hideg és szárazság jön elő. 7.
Ezek után a déli szelek jönnek három kapun keresztül;
először az első, kelet felé fekvő kapun keresztül forró szél
jön elő. 8. A mellette fekvő, középső kapun keresztül
jó illatok, harmat, eső, boldogság és élet jön elő. 9. A har­
madik, nyugat felé fekvő kapun keresztül harmat, eső, sás­
kák és pusztítás jön elő. 10. Ezek után következnek az
északi szelek; a hetedik, kelet felé fekvő kapuból harmat,
eső, sáskák és pusztítás jön elő. 11. A pont középen fekvő
kapuból eső, harmat, élet és boldogság jön elő. A harma­
dik, nyugat felé fekvő kapun keresztül köd, dér, hó, har­
mat és sáskák jönnek elő. 12. Ezek után következnek a
nyugati szelek; az első, észak felé fekvő kapun keresztül
harmat, eső, dér hideg, hó és fagy jön elő. 13. A középső
kapuból harmat, eső, siker és áldás jön elő; az utolsó, dél
felé fekvő kapun keresztül szárazság, pusztítás, perzselő
hőség és romlás jön elő. 14. Ezzel véget ér a négy égtáj
tizenkét kapujá(nak a leírása); minden törvényüket, min­
den csapásukat és jótéteményeiket megmutattam neked,
fiam, Matuzsálem.

98
A négy égtáj és néhány földrajzi meghatározás

77. 1. A z első égtájt keletinek hívják, mert az a legelül-

ső; a masodikat délnek hívják, mert a Legfőbb ott száll
le, és ott egészen különös módon az Örökké Dicsőített
száll le. 2. A nyugatot csökkenés tájának hívják, mert ott
minden égi világító csökken és lenyugszik. 3. A negyedik
táj, név szerint észak három részre oszlik; közülük az első
lakóhelyül szolgál az embereknek, a második a víztenge­
rek számára (van kijelölve), és völgyekkel, erdőkkel, fo­
lyókkal, sötétséggel és köddel (borított); a harmadik rész
foglalja magába az igazságosság kertjét. 4. Láttam hét
magas hegyet, a földön levő összes többi hegynél magasab­
bakat; onnan dér származik. Napok, idők és évek telnek és
múlnak, 5. Láttam öt folyót, a földön levő összes többi
folyónál nagyobbakat; egyikük, nyugatról jőve a nagy
tengerbe önti vizét. 6. Kettő közülük északról érkezik a
tengerhez, és vizüket a keleten levő, eritreai tengerbe ön­
tik. 7. A többi az északi oldalon ered, és a tengerükig
ömlik, (kettő közülük) az eritreai tengerig, és kettő a nagy
tengerbe önti vizét ott, úgy is mondják: a sivatagba. 8.
Hét nagy szigetet láttam a tengerben és a (száraz)földön,
kettőt a (száráz)földön és ötöt a nagy tengerben.

További meghatározások a Napról és a Holdról; a

Hold gyarapodásáról és fogyásáról

78. 1. A Nap nevei a következők: az első Orjaresz, és

a második Tornász. 2. A Holdnak négy neve vari: az
első neve Azonja, a második Ebla, a harmadik Benasze és
a negyedik Evae. 3. E z a két nagy világító; kerületük
akkora, mint az ég kerülete, és mindkettő azonos nagy­
ságú. 4. A Nap mértékének megfelelő fény egyhetedével
növelik a Holdat, és meghatározott mennyiségeket adnak

99
 át neki mindaddig, amíg a Nap hetedik része ki nem me­
rül. 5. Lenyugszanak, és a nyugat kapuiba jönnek, kerin­
gésüket északon keresztül végzik, és a kelet kapuin keresz­
tül jönnek elő az ég felszínén. 6. H a felszáll a Hold, meg­
jelenik az égen, miközben egytizennegyednyi fénye van
önmagában; tizennégy napon belül teliholddá válik. 7.
Tizenöt rész fényt is helyeznek belé, úgyhogy fénye a tizen­
ötödik napig teljes, az év jegyének megfelelően; tizenöt
rész van, és a Hold tizennégyed (hozzáadása) által kelet­
kezik. 8. Fogyásakor az első napon tizennégy fényrészére
csökken le, a másodikon tizenháromra, a harmadikon ti­
zenkettőre, a negyediken tizenegyre, az ötödiken tízre, a
hatodikon kilencre, a hetediken nyolcra, a nyolcadikon
hétre, a kilencediken hatra, a tizediken ötre, a tizenegyedi­
ken négyre, a tizenkettediken háromra, a tizenharmadikon
kettőre, a tizennegyediken egész fényének egytizennegye-
dére, és a tizenötödiken eltűnik (minden fénye), ami az
egészből megmaradt. 9. Bizonyos hónapokban a Hold­
nak huszonkilenc-huszonkilenc napja van, és egyszer hu­
szonnyolc napja. 10. Akkor Uriél egy másik rendelkezést
mutatott nekem, nevezetesen arról, ha fényt fűznek hozzá a
Holdhoz, és melyik oldalán kapja a Naptól (a fényt). 11.
A z alatt az egész idő alatt, amikor a Hold fényében megnő,
a Nappal átellenben (fényt) tesz hozzá, amíg a tizen­
negyedik napon fénye teljes nem lesz az égen; és amikor
egészen meg lesz világítva, teljes a fénye az égen. 12.
A z első napon újholdnak hívják, mert azon a napon kezd
a fénye (ragyogni) felette. 13. Pontosan azon a napon
lesz telihold, amikor a Nap lenyugszik nyugaton, és kelet
felől kel fel éjszaka, és egész éjszaka ragyog, amíg a Nap
vele átellenben fel nem kel, és ő meg nem jelenik a Nappal
átellenben. 14. Ahol a Hold fénye előlép, ott csökken
ismét mindaddig, amíg egész fénye el nem tűnik, a hónap
napjai véget nem érnek, és tányérja üres (és) fénytelen nem
marad. 15. Három hónapon keresztül harminc napja van

100
a Holdnak idejében, és három hónapon át huszonkilenc­
huszonkilenc napja van, melyekben fogyását elvégzi az első
évszak felében, és az első kapuban százhetvenhét napja van,
16. Kimenetelének idején három hónapon át harminc­
harminc napig jelenik meg, és három hónapon át huszon­
kilenc-huszonkilenc napig. 17. Éjszaka húsz-húsz nap
hosszat jelenik meg, mint egy férfi, és nappal mint az é g ;
hiszen a fényén kívül más nincs benne.
79. 1. És most fiam, Matuzsálem, mindent megmu­
tattam neked, és (most) véget ér az ég minden csillaga
törvényé(nek leírása). 2. Megmutattam neked minden
törvényüket mindegyik napra, mindegyik uralkodási idő­
re, mindegyik évre, és az előírás szerinti kezdetét minden
hónapra és minden hétre; 3. (továbbá megmutattam ne­
ked) a Hold fogyását, ami a hatodik kapuban történik,
mert ebben a hatodik kapuban ér véget a fénye, és aztán
jön a hónap kezdete; 4. a fogyást, ami az első kapuban
idejében bekövetkezik, amíg véget nem ér százhetvenhét
nap, hetek szerint számolva: huszonöt (hét )és két nap; 5.
és hogyan késik a Nap mögött és a csillagok rendje szerint
pontosan öt napot egy periódus (folyamán), és amikor
végigjárta ezt a helyet, amelyet látsz. 6. í g y néz k i mind­
egyik világítótest képe és képmása, amint vezérük, a nagy
Uriél angyal megmutatta nekem őket.

A természet é s az é g r e n d j é n e k eljövendő felfordulá­

sáról a b ű n ö s ö k miatt

80. 1. Azokban a napokban válaszolt nekem Uriél

angyal, és így szólt hozzám; -- íme, mindent megmutattam
neked, H é n o k h , és mindent felfedtem előtted, hogy lát­
hasd: a Napot, a Holdat, az ég csillagainak vezéreit,
mindazokat, melyeket forgatnak, tevékenykedéseiket, ide-
jeiket és céljaikat. 2. A bűnösök napjaiban meg fognak

101
rövidülni az évek, vetésük késlekedni fog földjeiken és
mezőségeiken, a földön lévő minden dolog megváltozik,
és nem jelenik meg idejében; az eső elmarad, és az ég fogva
tartja majd; 3. .Azokban az időkben késni fognak majd
a föld gyümölcsei, nem nőnek idejükben, és a fák gyü­
mölcsei' idejükben visszamaradnak. 4. A Hold megvál­
toztatja rendjét, és nem jelenik majd meg (megállapított)
idejében. 5. Azokban a napokban látni fogják majd,
hogyan megy a Nap este az utolsó nagy kocsiban nyuga­
ton, és jobban világít, mint ahogy az a fény (szabályos)
rendje szerint (lenni szokott.) 6. A csillagok sok khili-
arkhája ( = ezer felett állók) elpártol majd parancsától, és
ezek meg fogják változtatni utaikat és tevékenykedéseiket,
és nem a nekik előírt időben jelennek majd meg. 7. A
csillagok egész rendje el lesz rejtve a bűnösök elől, és a
föld lakóinak gondolatai eltévednek miattuk; letérnek
minden útjuktól, tévelyegni fognak, és isteneknek tartják
majd azokat. 8. A baj csak szaporodni fog felettük, és
csapások zúdulnak majd rájuk, hogy mindannyiukat meg­
semmisítsék.

H é n o k h u t a z á s a i n a k befejezése

81. 1. í g y szólt hozzám: - Ó Hénokh, nézd a meny-

nyei táblák írását, olvasd, ami rájuk van írva, és jegyezd
meg magadnak egyenként mindegyiket! 2. Megnéztem
mindent a mennyei táblákon, elolvastam mindent, ami
rajtuk írva állt, mindent megjegyeztem magamnak, és
elolvastam a könyvet, mely az emberek minden tettéről
és a test minden gyermekéről szól, akik a földön az utolsó
nemzedékig lesznek. 3. Aztán rögtön dicsőítettem az
Urat, a világ dicsőségének a királyát, hogy megalkotta a
világ minden művét; dicsértem az Urat türelme miatt, és
az emberek fiai miatt dicsőítettem, 4. Abban az órábaó

102
azt mondtam: - Boldog az a férfi, aki igaz; és jó halállal
hal meg az, akiről nem írtak igazságtalanság könyvét, és
(aki ellen) nem találtatott ítélet napja. 5. A z a hét szent
pedig megfogott és letett engemet a földön, a házam ajtaja
elé, és így szóltak hozzám: - A d d hírül mindezt fiadnak,
Matuzsálemnek, és mutasd meg minden gyermekednek,
hogy egyetlen test sem igaz az Űr előtt, mert Ő a Terem­
tőjük. 6. Egy évig hagyunk téged a gyermekeidnél, amíg
újra meg nem erősödsz, hogy gyermekeidet tanítsd, fel­
írd nekik (ezt), és minden gyermekednek bizonyságot
tegyél; a második évben elviszünk téged közülük. 7.
Szíved legyen erős, mert á jók igazságosságot közölnek
az igazakkal; az igaz az igazzal együtt fog örülni, és egy­
másnak kívánnak szerencsét. 8. A bűnös azonban a bű­
nössel együtt fog meghalni, és az elpártoló az elpártolóval
együtt süllyed majd el. 9. Azok, akik igazságosságot
gyakorolnak, a (gonosz) emberek tettei miatt fognak meg­
halni, és az istentelenek tettei miatt gyűjtetnek be. 10.
Azokban a napokban abbahagyták a velem való beszél­
getést, és én embereimhez jöttem, miközben a Világ Urát
dicsőítettem.

A z asztronómiai k ö n y v befejezése

82. 1. És most, fiam, Matuzsálem, elbeszélem neked

mindezt, és írd fel magadnak; mindent feltártam előtted,
és átadtam neked azokat a könyveket, amelyek mindezekre
a dolgokra vonatkoznak. Őrizd meg, fiam, Matuzsálem,
az atyád kezétől származó könyveket, és add át (azokat)
a világ (kővetkező) nemzedékeinek! 2. Bölcsességet ad­
tam át (bennük) neked, fiaidnak és jövendő fiaidnak, hogy
ők is továbbadják azt gyerekeiknek (és) nemzedékeiknek
örökké, ezt a bölcsességet, (mely) meghaladja gondolatai­
kat. 3. Amit ha megértenek, nem fognak aludni, (hanem)

103
 hegyezni fogják a fülüket, hogy megtanulják ezt á bölcses­
séget, és akik esznek (belőle), a jóízű ételeknél is jobban
fog ízleni (nekik) (vö.: Zsolt. 19,11; 119,103). 4. Boldog
minden igaz, boldogok azok, akik az igazságosság útján
járnak, és nem vétkeznek, mint a bűnösök minden napjuk
számában, mely megváltoztatja a Napot az égen, miköz­
ben harminc napon át be- és kimegy a kapukon keresztül
a khiliarkhákkal (— ezer felett állók) és taxiarkhákkal
(— hadosztály felett állók) és azzal a néggyel együtt, akik
hozzákapcsolódnak az év négy részéhez, és szétoszlanak
köztük, akik vezetik azokat, és négy napon át velük együtt
lépnek be. 5. Miattuk tévednek az emberek, és nem az év
egész számításában számolnak; mert az emberek tévednek
őket illetőleg, és nem ismerik pontosan őket. 6. Mert az
év számításába tartoznak, és örökké hűségesen vannak
(benne) feljegyezve: egy az első kapuban, egy a harmadik­
ban, egy a negyedikben és egy a hatodikban; és az év (így)
háromszázhatvannégy nap alatt fejeződik be. 7. A z erről
szóló beszámoló hű, és a róla feljegyzett] számítás pontos;
mert a világítókat, hónapokat, ünnepeket, éveket és napo­
kat Uriél mutatta meg és tárta fel előttem, az az Uriél, aki­
nek az egész világteremtés Ura miattam adott halatmat a
menny serege fölött. 8. Ö gyakorolja a hatalmat az éjsza­
ka és a nappal fölött az égen, hogy fény ragyogjon az em­
berekre - Nap, Hold és csillagok és az ég minden hatalma,
mely köreiben forog. 9. E z a csillagok törvénye, melyek
helyükön idejeik, ünnepeik és hónapjaik szerint nyug­
szanak le. 10. Ezek vezéreik nevei, akik (afelett) őrköd­
nek, hogy (előírt) idejükben lépjenek be, akik helyeiken,
rendjeikben, idejeikben, hónapjaikban, uralkodási szaka­
szaikban és állomásaikban vezetik őket. .11. A négy vezér,
aki az év négy részét osztja szét, kezdi először; utánuk jön
a tizenkét taxiarkha, aki a hónapokat osztja fel. És a há­
romszázhatvan (nap) számára vannak a khiliarkhák, akik a
napokat osztják be; és a négy szökőnap számára vannak

104
 azok a vezérek, akik az év négy részét osztják szét. 12.
Azok közül a khiliarkhát közül egyet a vezető és a vezetett
közé, a hely mögött iktatnak be, és vezetőik hajtják végre
az elválasztást •(?). 13. Ezek azoknak a vezéreknek a ne­
vei, akik szétválasztják az év négy megszabott részét:
Melkeél, Helemmelekh, Melejal és Narél. 14. Azoknak
a nevei, akik őket vezetik: Adnarél, Ijaszuszaél és Ijelu-
miél; az a három követi a taxiarkhájat, és egy követi a há­
rom taxiarkhát, akik azokat a toparkhákat követik, akik
az év négy részét osztják szét(?). 15. A z év kezdetén első­
ként Melkejal kel fel és uralkodik, akit Tamaaninak (is)
és Napnak hívnak; uralkodásának összes napja, melyen
uralkodik, kilencvenegy nap. 16. Ezek azoknak a napok­
nak a jelei, melyeknek uralkodása napjaiban a földön
mutatkozniuk kell; izzadság, hőség és félelem. Minden fa
gyümölcsöt hoz, és minden fán levél sarjad; búzaaratás
és rózsavirágzás; minden fa virul a mezőn, de a téli fák
elszáradnak. 17. Ezek az alája rendelt vezérek nevei:
Berkééi, Zalbeszaél és egy másik, aki khiliarkhaként
(= ezer felett állók) csatlakozik majd hozzájuk, akit Helo-
jaszefnek hívnak; ezzel véget érnek ezeknek (a vezéreknek)
uralkodási napjai. 18. A másik vezér, aki utánuk jön,
Helemmelekh, akit a ragyogó Napnak (is) hívnak; fényé­
nek összes napja kilencvenegy napot tesz ki. 19. Ezek
napjainak jelei a földön: perzselő forróság és szárazság.
A fák egészen megérlelik gyümölcsüket, és lehullatják
termésüket; a juhok párosodnak, és vemhesek lesznek;
a föld minden gyümölcsét és mindent, ami a szántófölde­
ken terem, learatják; a szőlőt préselik; (ez) történik ural­
kodásának napjaiban. 20. Ezek azok a nevek rendek és
vezérek, akik a khiliarkhák (~ ezrek felett állók) alatt áll­
nak: Gedaél, Keél, Heél, és annak a khiliarkhának a neve,
aki majd hozzájuk csatlakozik, Aszfaél; ezzel véget érnek
uralkodásának napjai . . .

105
 IV. A TÖRTÉNELEM KÖNYVE
A VILÁGTÖRTÉNELEM
ELŐREHALADÁSÁRÓL

A) A z első á l o m l á t á s . A z eljövendő vízözön-ítéletről

83. 1. És most fiam, Matuzsálem, meg akarom mutatni

néked az összes látomásomat, melyet szemléltem, amíg
előtted azokat elbeszélem. 2. Két látomást láttam, mielőtt
megnősültem volna. Egyikük sem hasonlított a másikhoz.
Az első alkalommal, amikor az írást (vö.: Pirka Abóth
5,21) tanultam, és á második alkalommal, mielőtt elvettem
volna anyádat, borzalmas látomást láttam, és miattatok
könyörögtem az Űrhöz. 3. Amikor nagyatyám, Ma(ha)-
lalél házában lefeküdtem, látomásban láttam, hogyan tört
össze az ég, enyészett el és zuhant le a földre. 4. Amikor
pedig ledőlt a földre, láttam, hogyan tűnt el a föld egy
nagy szakadékban, hegy hegyre omlott, domb dombra
hullt, magas fák elszakadtak törzsük (gyükerei)től, lefelé
örvényszerűen kavarogtak, és elsüllyedtek a mélységbe.
5. Erre beszéd tolult ajkamra, és felemeltem hangomat,
miközben kiáltottam és mondtam: - Elsüllyedt a föld!
6. Akkor felkeltett engem nagyatyám, Ma(ha)lalél, mivel,
nála feküdtem, és azt mondta: - Miért kiáltasz így, fiam,
és miért jajgatsz ennyire? 7. Akkor elbeszéltem neki az
egész látomást, amit láttam, és azt mondta nekem: - Amit
láttál, fiain, az borzalmas, és álomlátásod nagy jelentőségű
a föld minden bűnének titkai számára: (a földnek) le kell
süllyednie a szakadékba, és nagy pusztulást kell elszenved­
nie. 8. És most, fiam, emelkedj fel, és könyörögj a Dicső­
ség Uránoz - mivel te hívő vagy - , hogy maradjon meg

107
 egy maradék a földön, és ne törölje el az egész földet! 9.
Mindez, fiam, a mennyből jön a földre, és nagy rombolás
lesz a földön. 10. Erre felkeltem, imádkoztam és könyö­
rögtem, és leírtam a föld nemzedékeiért elmondott imá­
mat, és mindent meg akarok neked mutatni, fiam, Matu­
zsálem. 11. Amikor kiléptem lent a szabadba, és láttam az
eget, és azt, hogy a Nap keleten felkel, és a Hold nyugaton
lenyugszik, és néhány csillagot és az egész földet és min­
dent, amint kezdettől fogva megszabta, akkor dicsőítettem
az ítélet Urát, és magasztaltam, mert felkeltette a Napot a
kelet ablakaiból, hogy felszálljon az ég külső oldalán, fel­
keljen, útra keljen, és azt az ösvényt járja, amely számára
ki van jelölve.
84. 1. Felemeltem kezemet igazságosságban, és dicső­
ítettem a nagy Szentet, és beszéltem szájam leheteíével és
azzal a húsból való nyelvvel, amelyet Isten az emberi test:
gyermekeinek alkotott, hogy azzal beszéljenek egymás
közt, és Ő adta nekik a leheletet, a nyelvet és a szájat, hogy
azzal beszéljenek egymás között. 2. Dicsőített vagy Te, ó
Úr, Király, nagy és hatalmas nagyságodban, a menny egész
teremtésének Ura, a Királyok Királya és az egész világ
Ura! Hatalmad, királyi uralmad és nagyságod mindörökké
megmarad, és uralkodásod minden nemzedéken át; min­
den menny a te trónod őrökké, és az egész föld lábaid zsá­
molya mindörökké. 3. Hiszen Te alkottál mindent, és
kormányzód; semmi sem elég nehéz neked. Semmilyen
bölcsességnek nem vagy híjával, és nem fordul el trónod­
tól vagy arcodtól; Te mindent tudsz, látsz és hallasz, és
nincs itt semmi, ami előled elrejtve volna, mert Te min­
dent látsz. 4. És most vétkeznek mennyed angyalai, és
az emberi testen nyugszik haragod a nagy ítélet napjáig.
5. És most ó Isten, Úr és nagy Király, könyörgök hozzád
és kérlek, teljesítsd kívánságomat, hogy maradjon utódom
a földön, és ne töröld el az emberek minden testét, és ne
tedd (emberek nélküli) üressé a földet, hogy örök pusztu-

108
lás jöjjön létté. 6. És most, Uram, töröld el a földről azt
a testet, amely haragra keltett; az igazságosság és becsüle­
tesség testét azonban örök magtermő növényként állítsd
fel, és ne rejtsd el arcodat szolgád kérése elől, ó Ű r !

B) A második álomlátás: a világtörténelem felvázo­

lása kezdettől a messiási ország felállításáig

85. 1. Azután egy másik álmot láttam, és az egész ál­

mot meg akarom neked magyarázni, fiam. 2. Akkor el­
kezdte Hénokh, és így szólt fiához, Matuzsálemhez: -
Hozzád akarok beszélni, fiam; hallgasd meg beszédemet,
és hajtsd füledet atyád álomlátása felé! 3. Mielőtt elvet­
tem volna anyádat, Ednát, látomást láttam fekvőhelyemen,
és íme, egy tulok jött elő a földből, és az a tulok fehér volt
(vö.: Iz. 1,18; Jel. 7,14), és utána egy nősténymarha jött
elő, és ezzel együtt rögtön két marha jött elő; egyikük fe­
kete volt, és a másik vörös. 4. A z a fekete marha meg­
döfte a vöröset, és üldözte a földön, és nyomban nem lát­
hattam (többé) azt a vörös marhát. 5. A z a fekete marha
felserdült, és egy nősténymarha jött hozzá, és láttam, hány
marha származott tőle, melyek hasonlítottak rá és követ­
ték. 6. A z az első tehén azonban eltávozott annak az első
tuloknak a látóköréből, hogy megkeresse azt a vörös mar­
hát, és amikor nem találta, azonnal nagy jajgatásban tört ki,
és kereste. 7. Odapillantottam, amíg az az első tulok
hozzá nem jött, és le nem csitította, és attól az órától fogva
nem kiáltozott (többé). 8. Erre egy másik fehér tulkot
szült, és utána még sok fekete tulkot és tehenet szült. 9.
Álmomban láttam, hogyan nőtt fel éppúgy az a fehér bika,
és nagy fehér bikává lett, és sok fehér tulok származott
tőle, melyek hasonlítottak rá. 10. Sok fehér tulkot kezd­
tek nemzeni, melyek hasonlítottak hozzájuk, egyik követte
a másikat.

109
 86. 1. Továbbá szememmel láttam, miközben aludtam,
és láttam fent az eget, és íme, egy csillag hullt alá az égből,
és amikor felkelt (estéből), azok között a tulkok között
evett és legelt. 2. Aztán láttam, amint a nagy és fekete
tulkok megváltoztatták istállóikat, legelőiket és marháikat,
és egymással kezdtek élni. 3. Tovább láttam álmomban,
és az égre pillantva láttam, hogy sok csillag hull le, és az
égről leszakadtak ahhoz az első csillaghoz, és tulkokká let­
tek azok között a marhák között, és náluk legeltek, kö­
zöttük. 4. Amikor megpillantottam őket, láttam, hogy
mindannyian annyira megnyújtották szeméremtagjukat,
mint a paripák, és meghágták a tulkok teheneit, és azok
mind vemhesek lettek, és elefántokat, tevéket és szamara­
kat ellettek. 5. A z összes tulok azonban megijedt és
megrémült tőlük, és fogukkal harapni és mami kezdtek,
és szarvukkal öklelni. 6. Aztán nekiláttak, hogy felfal­
ják a tulkokat, és íme, a föld minden gyermeke reszketni,
remegni és menekülni kezdett tőlük.
87. 1. Továbbá láttam, hogyan kezdték egymást döf­
ködni és felfalni, és a föld kiáltani kezdett. 2. Akkor
újra felemeltem szemem az égre, és látomásban láttam,
hogy a mennyből fehér emberekhez hasonló lények jöttek
elő; egyikük arról a helyről jött elő, és vele három. 3. A z
a három, aki utoljára jött elő, kézen fogott engem, elvett
a föld nemzedékéből, és felvitt egy magas hegyre, és a föld
fölé magasodó tornyot mutatott nekem, és minden domb
alacsonyabb volt. 4. Azt mondták nekem: - Maradj itt,
amíg mindent meg nem látsz, ami azokra az elefántokra,
tevékre és szamarakra, a csillagokra és az összes tulokra
következik!
88. 1. Láttam, hogy annak a négynek egyike^ akik az
imént előjöttek, azt a csillagot, amely először hullt le az
égből, kezénél és lábánál fogva megbilincselte, és egy sza­
kadékba dobta; az a szakadék pedig szűk és mély, iszo­
nyatos és sötét volt. 2. Másikuk kihúzta kardját, és az

110
 adott azoknak az elefántoknak, tevéknek és szamaraknak;
akkor kezdték egymást ütni, úgyhogy az egész föld resz­
ketett miattuk. 3. Amikor látomásban (tovább) láttam,
íme, annak a négynek az egyike, akik előjöttek, . . . . do­
bott a mennyből, és összeszedték és fogták azt az összes
nagy csillagot, amelynek szeméremtagja olyan volt, mint
a paripák szeméremtagja, kezénél és lábánál fogva meg­
bilincselték, és a föld egyik szakadékába dobták,
89. 1. Annak a négynek az egyike^elment ahhoz a fehér
tulokhoz, és megtanította egy titokra, mialatt (a tulok)
reszketett. Tuloknak született, és (most) emberré lett, egy
nagy járművet ácsolt magának, és letelepedett benne, és
három tulok telepedett le vele együtt abban a járműben,
és az befedett volt felettük. 2. Akkor újból felemeltem
szemem az égre, és láttam egy magas tetőt, rajta hét zsili­
pet, és azok a zsilipek sok vizet ömlesztettek egy udvarba.
3. Amikor tovább néztem, íme, akkor források nyíltak
meg a föld felett abban a nagy udvarban, és az a víz kezdett
felbuzogni, és a föld felé emelkedni, és eltüntette azt az
udvart, amíg csak az egész talaja el nem lett borítva vízzel.
4. És a víz, a sötétség és a köd növekedett felette. Amikor
annak a víznek a magasságát szemléltem, annak az udvar­
nak a magassága fölé emelkedett, és túláradt az udvaron,
és megállt a földön. 5. Annak az udvarnak az összes tulka
annyira szorosan zsúfolódott össze, hogy láttam, hogyan
merültek alá, és nyelte el őket az a víz, és pusztultak el
benne. 6. A z a jármű azonban úszott a vízen, mialatt az
összes tulok, elefánt, teve és szamár az összes jószággal
együtt a fenékig süllyedt, úgyhogy (többé) nem láthattam
őket. Nem tudtak kijönni, hanem elpusztultak, és elsüly-
lyedtek a mélybe. 7. Továbbá látomásban láttam, amíg
azok a zsilipek eltávolodtak attól a magas tetőtől, a föld
szakadékai kiegyenlítődtek, és más szakadékok tárultak
fel. 8. A víz pedig kezdett beléjük folyni, amíg elő nem
tűnt a föld. A z a jármű pedig megállapodott a földön, a

111
 sötétség visszavonult, és fény támadt. 9. A z a fehér tulok
pedig, amely férfivá változott, a három tulokkal együtt
kiment abból a járműből. A három tulok közül az egyik
fehér volt, ahhoz a tulokhoz hasonló; a másik vörös volt,
mint a vér, és a harmadik fekete volt; az a fehér tulok eltá­
volodott tőlük. 10. Akkor elkezdtek vadállatokat és
madarakat nemzeni, úgyhogy mindnyájukból egy halom
faj keletkezett: oroszlánok, tigrisek, kutyák, farkasok,
hiénák, vaddisznók, rókák, házinyulak, disznók, sólymok,
keselyűk, héják, sasok és hollók; és köztük született egy
fehér tulok. 11. Aztán nekifogtak egymást marni. A z a
fehér tulok pedig, amelyik köztük született, egy vadsza­
marat nemzett ( v ö . : Ter. 16,12) és rajtakívül egy fehér
tulkot; a vadszamár pedig szaporodott. 12. A z a tulok
pedig, melyet ő nemzett, egy fekete vaddisznót és egy
fehér juhot nemzett, és az a vaddisznó sok disznót nemzett,
az a juh pedig tizenkét juhot nemzett (vö.: Jer. 23,1; E z .
34,2; Zsolt. 23,1; 74,1; 79,13; 100,3; Sal. Zsolt. 8,28; Jn.
10,1 kk.). 13. Amikor felnőttek azok a juhok, egyiküket
átadták a szamaraknak, és ezek a szamarak ismét átadták
azt a juhot a farkasoknak, és így az a juh a farkasok között
nőtt fel. 14. Akkor fogta az Űr a tizenkét juhot, hogy
nála lakjanak és nála legeljenek a farkasok közepette, és
sokasodtak, és sok juhnyájjá szaporodtak. 15. Akkor
félni kezdtek tőlük a farkasok, és addig szorongatták őket,
amíg meg nem ölték ifjú (báránya)ikat. És egy vízből duz­
zadó folyóba vetették bárányaikat, de azok a juhok kiál­
tozni kezdtek bárányaik miatt, és Uruknál panaszkodtak.
16. A z egyik juh, amelyik megmenekült a farkasok elől,
megszökött, és elmenekült a vadszamarakhoz; és láttam,
hogyan jajgattak, kiáltoztak, és kérték minden erejükből
Urukat a juhok, amíg a juhoknak az az Ura le nem szállt a
juhok kiáltására egy magas helyiségből, hozzájuk nem jött,
és nem legeltette őket. 17. Akkor szólt annak a juhnak,
amelyik elmenekült a farkasoktól, és beszélt vele a farka-

112
sokkal kapcsolatban, hogy figyelmeztesse őket rá, hogy
ne bántsák a juhokat. 18. A juh pedig az Ür parancsára
elment a farkasokhoz, és egy másik juh összetalálkozott
azzal a juhval, vele ment, és mindketten együtt léptek be
azoknak a farkasoknak a gyülekezetébe, beszéltek velük
és figyelmeztették őket, hogy ezután ne bántsák a juhokat.
19. Erre láttam, hogyan nyomták el még jobban, minden
erejükből a farkasok a juhokat, és a juhok kiáltoztak. 20.
Akkor eljött a juhokhoz Uruk, és elkezdte ütni azokat a
farkasokat. Akkor jajgatni kezdtek a farkasok: de a juhok
megnyugodtak, és nyomban nem kiáltoztak (többet). 21.
Láttam, hogy a juhok kivonultak a farkasok közül; a far­
kasok szemeit azonban elborította a sötétség, úgyhogy
azok a farkasok minden erejükkel a juhok üldözésére kel­
tek. 22. A juhok Ura vezetőjükként vonult velük, és
összes juha követte Őt; arca ragyogott, és dicsőséges és
rettenetes látványt nyújtott. 23. A farkasok pedig üldöz­
ni kezdték azokat a juhokat, amíg el nem érték őket egy
tónál. 24. A z a tó szétvált, és a víz mindkét oldalon állt
előttük; Uruk pedig, aki vezette őket, közéjük és a farka­
sok közé lépett. 25. Amikor azok a farkasok még nem
látták a juhokat, bevonultak annak a tónak a közepébe,
és a farkasok követték a juhokat, és azok a farkasok ide
futottak utánuk a tóban. 26. Amikor azonban meglátták
a juhok Urát, hátraarcot csináltak, hogy elmeneküljenek
színe elől. De az a tó összezárult, és hirtelen újból felvette
eredeti alakját; a víz megáradt, és addig emelkedett, amíg
el nem borította azokat a farkasokat. 27. Láttam, hogy
az összes farkas, amelyik azokat a juhokat üldözte, elpusz­
tult és lesüllyedt. 28. A juhok pedig megmenekültek
attól a víztől, és egy víz- és fűnélküli pusztaságba jutottak.
Akkor kezdték kinyitni szemüket, és láttam, hogyan legel­
tette őket a juhok Ura, és adott nekik vizet és füvet, és
hogyan ment az a juh, és vezette őket. 29. A z a juh felhá­
gott annak a magas hegynek a csúcsára, és a juhok Ura

113
 (erre ismét) elküldte őt hozzájuk, 30. Ezután láttam, hogy
a juhok Ura előttük áll, és külseje félelmetes és fenséges
volt; amikor meglátták őt mindazok a juhok, és megré­
mültek színe előtt. 31. Mindnyájan féltek és remegtek
tőle, és ahhoz a juhhoz kiáltottak, amelyik náluk volt,
amelyik közöttük volt (vö.: K i v . 20,18 kk.): - Nem va­
gyunk képesek rá, hogy megálljunk Urunk (színe) előtt és
reá nézzünk! 32. Akkor az a juh, amelyik vezette őket,
újból felhágott annak a sziklának a csúcsára. A juhok azon­
ban kezdtek megvakulni, és letérni arról az útról, melyet
ő mutatott nekik; az a juh azonban semmit sem tudott-
érről. 33. Akkor nagyon megharagudott rájuk a juhok
Ura, és amikor az a juh tudomást szerzett róla, leszállt a
szikla csúcsáról, a juhokhoz ment, és legnagyobb részüket
megvakulva és elpártolva találta. 34. Amikor meglátták
őt, megijedtek, reszkettek előtte, és azt kívánták, hogy
visszatérjenek karámjaikba. 35. A z a juh azonban más
juhokat vett maga mellé, és azokhoz az elpártolt juhokhoz
ment; erre hozzálátott, hogy megölje őket; akkor megijed­
tek tőle a juhok, és az a juh visszahozta az elpártolt juho­
kat, és visszatértek karámjaikba. 36. Ebben a látomásban
láttam, hogy az a juh férfivá lett, és házat épített a juhok
Urának, és mindezeket a juhokat beeresztette abba a ház­
ba. 37. Láttam, hogy az a juh, amelyik találkozott
azzal a juhokat vezető juhval, elhunyt. Láttam, hogy
mindegyik nagy juh elpusztult, és kisebbek emelkedtek
a helyükre; egy legelőhöz értek és egy folyóhoz közeled­
tek. 38. Akkor az a vezető juh, amelyik férfivá lett, elvált
tőlük, és elhunyt; mindazok a juhok keresték, és nagy
kiáltozásban törtek ki miatta. 39. Láttam, hogy abba­
hagyták az amiatt a juh miatt támadt kiáltozásukat, és át­
keltek azon a folyón, és mindig más, őket vezető juhok lép­
tek az elhunytak helyébe, és vezették őket. 40. Láttam,
hogy a juhok jó helyre és egy kedvező és pompás földre ér­
keztek, és láttam, hogy azok a juhok jóllaktak, és az a ház

114
 közöttük állt .a kedvező földön. 41. Gyakran nyitva vol­
tak szemeik, gyakran vakok voltak, amíg egy másik juh
nem támadt, vezette őket, mindegyiket visszahozta, és ki­
nyílt a szemük. 42. A kutyák, rókák és vaddisznók kezd­
ték felfalni azokat a juhokat, amíg aztán a juhok Ura egy
másik juhot, egy kost nem támasztott közülük, amelyik
vezette őket. 43. A z a kos kezdte mindkét oldalon fel­
öklelni azokat a kutyákat, rókákat és vaddisznókat, amíg
sokat el nem pusztított. 44. Akkor megnyílt annak a
juhnak a szeme, és látta, hogy az a kos, amelyik a juhok
között volt, hogyan tagadta meg méltóságát, és kezdte fel­
öklelni azokat a juhokat, megtiporta őket, és minden ne­
hézség nélkül járt-kelt. 45. Akkor a juhok Ura elküldte
a juhot egy másik juhhoz, és őt állította kosként és vezér­
ként annak a kosnak a helyébe, amelyik elfelejtkezett mél­
tóságáról. 46. Elment hozzá, és egyedül vele beszélt, és
kossá emelte, és a juhok fejedelmévé és vezérévé tette;
de mindez idő alatt azok a kutyák szorongatták a juhokat.
47. A z első kos üldözte azt a második kost: az a második
kos felkelt, és menekült előle, és láttam, hogy azok a ku­
tyák megbuktatták az első kost. 48. A z a második kos
pedig felemelkedett, és vezette a juhokat, és az a kos sok
juhot nemzett, és elhunyt; egy kis juh azonban kossá lett
a helyébe, és azoknak a juhoknak fejedelmévé és vezérévé.
49. Azok a juhok nőttek és szaporodtak; minden kutya,
róka és vaddisznó félt és menekült tőlük. 50. A z a ház
(vö.: Test. Levi 10) pedig nagy és széles lett; és egy magas
és nagy torony épült azoknak a juhoknak a számára;
a juhok Ura számára épült házra építették. A z a ház ala­
csony volt, de a torony kiemelkedett és magas volt, és a
juhok Ura állt azon a tornyon, és megrakott asztalt he­
lyeztek elébe. 51. Továbbá láttam, hogyan pártoltak el
újból azok a juhok, vándoroltak sokféle úton, és hagyták
el azt a házukat. A juhok Ura azonban szólított néhányat
a juhok közül, és a juhokhoz küldte őket, és a juhok kezd-

115
 ték megölni őket. 52. Egyikük megmenekült, és nem
ölték meg, elszökött, és rákiáltott a juhokra, és azok meg
akarták ölni; a juhok l í r a azonban kimentette a juhok
hatalmából, felhozta hozzám, és (itt) adott neki szállást.
53. Sok más juhot is küldött azokhoz a juhokhoz, hogy
figyelmeztessék őket és panaszkodjanak rájuk. 54. E z ­
után láttam, hogy mindannyian elpártoltak, és megvakul­
tak, amikor elhagyták a juhok Urának a házát és tornyát;
láttam, hogy okozott közöttük, egyes nyájaikban sok vér­
ontást a juhok Ura, amíg azok a juhok (még) ilyen véron­
tást provokáltak, és elhagyták az ő helyét. 55. Akkor
kiszolgáltatta őket az oroszlánoknak, tigriseknek, far­
kasoknak, hiénáknak, rókáknak és minden ragadozónak;
azok a ragadozók pedig kezdték széttépni azokat a juho­
kat (vö : Jer. 12,9; E z . 34,5.8; Iz. 56,9). 56. Láttam, hogy
elhagyta azt a házukat és tornyukat (vö.: Barnabás 16,5),
és mindnyájukat kiszolgáltatta az oroszlánoknak, hogy
széttépjék és felfalják őket, minden ragadozónak. 57.
Akkor teljes erőmből kezdtem kiáltani, és a juhok Urát
hívtam segítségül, és szemrehányást tettem neki a juhok
miatt, hogy felfalják őket az összes ragadozók. 58. Ami­
kor ezt látta, nyugodt maradt, és örült, hogy elnyelik, fel­
falják és elrabolják őket, és átengedte őket az összes raga­
dozó hatalmába, hogy felfalják őket. 59. Hetven pásztort
hívott, és eltaszította azokat a juhokat, hogy ők legeltessék
azokat és így szólt a pásztorokhoz és társaikhoz: - Mind-
egyikőtöknek kell mostantól kezdve a juhokat legeltet­
nie, és tegyétek meg mindazt, amit majd parancsolok
nektek! 60. És én pontosan leszámolva akarom nektek
átadni őket, és megmondom nektek, melyiküket kell
megölni - és ezt öljétek meg! Akkor átadta nekik azokat
a juhokat. 61. Egy másikat szólított, és azt mondta neki:
- Figyelj, és felügyelj mindenre, amit a pásztorok ezekkel
a juhokkal tenni fognak; mert többet ölnek majd meg
közülük, mint ahányat megparancsoltam nekik! 62. í r j

116
 fel minden egyes áthágást és megsemmisítést, amelyet a
pásztorok fognak végrehajtani, hányat ölnek meg paran­
csom szerint, és hányat ölnek meg önkényesen, és írt min­
den egyes pásztor kárára mindazt, amit megsemmisített.
63. Olvasd fel nekem szám szerint, hányat öltek meg önké­
nyesen, és hányat adtak át a megsemmisülésnek, hogy ez
bizonyságul szolgáljon számomra ellenük, és ismerjem a
pásztorok minden tettét, úgyhogy ha mérlegre teszem
őket, lássam, mit tesznek: vajon (hűek) maradnak-e a tő­
lem kapott parancshoz, vagy sem. 64. De nekik ezt nem
szabad megtudniok, és te ne közöld velük, ne is figyelmez­
tesd őket, hanem jegyezd fel mindegyikükről azt a meg­
semmisítést, amelyet a pásztorok visznek végbe, mind­
egyik a maga órájában, és mindent olvass fel nekem! 65.
Láttam, hogy azok a pásztorok legeltettek, mindegyik a
maga órájában; és többet kezdtek el megölni és legyilkol­
ni, mint amennyire parancsot kaptak, és kiszolgáltatták
azokat a juhokat az oroszlánoknak. 66. A z oroszlánok és
tigrisek elnyelték és felfalták azoknak a juhoknak a na­
gyobb részét, és a vaddisznók velük együtt faltak, és láng­
ba borították azt a tornyot, és szétrombolták azt a házat.
67. Akkor nagyon elszomorodtam amiatt a torony miatt,
mert szét lett rombolva a juhoknak az a háza, és utána
nem láthattam többé, vajon bemennek-e azok a juhok abba
a házba. 68. A pásztorok és társaik pedig átadták azokat
a juhokat az összes ragadozónak, hogy falják fel őket;
mindegyikük a maga órájában egy meghatározott számot
kapott, és mindegyikükről beírta a másik egy könyvbe,
hogy mennyit pusztított el belőlük. 69. Mindegyik töb­
bet ölt meg és pusztított el, mint amennyi számára elő volt
írva. Akkor elkezdtem sírni azok miatt a juhok miatt, és
igencsak nagyon jajgatni. 70. Ily módon látomásban lát­
tam, hogy írta fel az az írnok napról napra mindegyiket,
amelyet a pásztorok megöltek, és az egész könyvet fel­
vitte a juhok Urához, felolvasta, és mindent megmutatott,

117
amit azok tettek, és mindent, amit mindegyikük megszün­
tetett, és mindent, amit a megsemmisítésnek adott át. 71.
A könyvet felolvasták a juhok Urának, és Ő kivette kezé­
ből a könyvet, elolvasta, lepecsételte és félretette. 72.
Aztán láttam, hogy legeltettek tizenkét órán át a pásztorok,
és íme, azok közül a juhok közül hárman visszatértek, el­
jöttek, előálltak, és elkezdték felépíteni annak a háznak
minden romját; de a vaddisznók megakadályozták őket,
úgyhogy semmit sem tudtak (elérni). 73. Akkor ismét
ugyanúgy elkezdtek építkezni, mint azelőtt, és felépítették
azt a tornyot, és azt a magas toronynak nevezték; ismét
asztalt kezdtek teríteni a torony elé; de a rajta levő összes
kenyér szennyes (vö.: Mai. 1,7) és tisztátalan volt. 74.
Mindezek ellenére ezeknek a juhoknak, és éppúgy a pász­
toroknak is a szemei vakok voltak, úgyhogy nem láttak,
és nagy tömegben lettek átadva lemészárlás végett pász­
toraiknak, és ők lábbal taposták a juhokat, és felfalták
őket. 75. A juhok Ura azonban nyugodt maradt, amíg
az összes juh szét nem széledt a mezőn, és össze nem ke­
veredett velük (ti. a ragadozókkal); és ők (ti. a pásztorok)
nem mentették k i őket a ragadozók hatalmából. 76. A z
pedig, aki a könyvet írta, felvitte, megmutatta és felolvasta
a juhok Ura előtt, közbenjárt értük, és kérte őt, miközben
mindent megmutatott neki, amit a pásztorok tettek, és
tanúságot tett előtte az összes pásztor ellen. 77. Akkor
fogta a könyvet, letette nála, és elment.
90. 1. Láttam egy időtartamot, amíg ily módon har­
mincöt pásztor legeltetett, és mindegyikük úgy fejezte be
idejét, mint az előzők, és mások kapták őket hatalmukba,
hogy legeltessék őket a maguk idejében, mindegyik pász­
tor a maga idejében. 2. Azután látomásban láttam, hogy
jön az ég minden madara: sasok, keselyűk, héják és hollók;
de a sasok vezették az összes madarat, és elkezdték felfalni
azokat a juhokat; szemüket kivájták, és húsukat megették.
3. A juhok pedig kiáltoztak, mert a madarak ették a húsu-

118
 kat, és mikor ezt láttam, jajgattam álmomban amiatt a
pásztor miatt, akí a juhokat legeltette. 4. Láttam, hogy
a kutyák, sasok és héják megették azokat a juhokat, és
sem húst, sem bőrt, sem int nem hagytak rajtuk, amíg
aztán csak a csontvázuk nem maradt meg; de csontvázuk
is földre hullott, és így fogytak a juhok. 5. Addig láttam,
amíg huszonhárom pásztor vette át a legeltetést, és ide­
jüknek megfelelően huszonhárom időt töltöttek be. 6.
Azoktól a fehér juhoktól pedig kis bárányok születtek, és
elkezdték kinyitni szemüket, láttak és a juhokhoz kiáltot­
tak. 7. A juhok azonban nem kiáltottak hozzájuk, és
nem hallották, amit nekik mondtak, hanem határtalanul -
süketek voltak, és szemük igen-igen elvakult. 8. Láto­
másban láttam, hogyan szálltak hollók azokra a bárányok­
ra, az egyiket (vö.: 2 Makk. 4,33 kk vagy 1 Mak. 12,39 kk;
13,23 kk) megragadták azok közül a bárányok közül, és a
juhokat szétdarabolták és felfalták. 9. Láttam, hogy azok­
nak a bárányoknak szarvuk sarjadt, és a hollók legyőzték
szarvaikat; láttam, hogy ama juhok egyikének nagy szarva
nőtt, és kinyílt a szeme. 10. Legeltette őket, és kinyílt a
szemük, és a juhok után kiáltott; amikor pedig meglátták
őt a kosok, mind hozzá futottak. 11. Mindezek ellenére
állandóan széttépték azok a sasok, keselyűk, hollók és
héják a juhokat, rájuk szálltak, és felfalták őket. A juhok
mégis nyugodtan viselkedtek, de a fiatal kosok jajgattak
és kiáltoztak. 12. Azok a hollók harcoltak és küzdöttek
vele, és igyekeztek letörni a szarvát, de nem volt hatalmuk
fölötte. 13. Láttam, hogy a pásztorok és sasok, azok a
keselyűk és héják jöttek, és a hollókhoz kiáltottak, hogy
törjék szét annak a fiatal kosnak a szarvát; harcoltak és
küzdöttek vele, és ő vívott velük, és kiáltott, hogy érkez­
zen meg a segítsége. 14. Láttam, hogy az a férfi jött,
aki a pásztorok neveit felírta, és a juhok Urának előterjesz­
tette, és segített annak a fiatal kosnak, és mindent megmu­
tatott neki, (és hogy) ő azért jött, hogy segítsen neki.

119
 15. Láttam, hogy a juhoknak, az az Ura haragosan jött
hozzájuk, és mind, akik csak látták Öt, menekültek, és
mind sötétségbe(P) borultak színe előtt. 16. A z összes sas,
keselyű, holló és héja összegyűlt, magával hozta a mező
minden juhát, mind összejöttek, és segítettek egymásnak,
hogy letörjék a fiatal kosnak azt a szarvát. 1.7. Láttam,
hogy az a férfi, aki az Úr parancsára a könyvet írta, fel­
nyitotta annak a pusztításnak ama könyvét, amelyet az a
tizenkét utolsó pásztor vitt végbe, és feltárta a juhok Ura
előtt, hogy ők messze többet öltek meg, mint elődeik.
18. Láttam, hogy a juhok Ura hozzájuk lépett, kezébe vette
haragjának botját, és a földre ütött, úgyhogy a szétre­
pedt, és az ég minden állata és madara lecsúszott azokról
a juhokról, és elsüllyedt a földbe, mely bezárult felettük.
19. Láttam, hogy egy nagy kardot nyújtottak át a juhok­
nak, és a juhok kirántották a mező minden állata ellen,
hogy megöljék őket, és az ég minden állata és madara
menekült előlük. 20. Láttam, hogy egy trónt állítottak
fel a kedvező országban, és ráült a juhok Ura, és a másik
(vö: Jel. 20,12) fogta a lepecsételt könyvet, és felnyitotta
azokat a könyveket a juhok Ura előtt. 21. A z Űr szólí­
totta azt a hét első fehéret, és megparancsolta, hogy hozza­
nak elébe, az első csillagtól kezdve, amelyik elsőnek jött
elő, minden olyan csillagot, amelynek szeméremtagja
olyan volt, mint a paripáké, és ők mind eléje hozták azokat.
22. Azt mondta annak a férfinak, aki előtte írt, aki egyike
volt a hét fehérnek, és így szólt hozzá: - Vedd ezt a hetven
pásztort, akiknek átadtam a juhokat, és miközben azokat
vették, többet megöltek közülük, mint ahányat megpa­
rancsoltam nekik. 23. í m e , láttam, hogy mind össze van
kötve, és előtte áll. 24. A z ítélet a csillagokkal kezdődött,
és elítélték, bűnösnek találták őket, és a kárhozat helyére
mentek, és egy tűzzel teli, lángoló és tűzoszlopokkal teli
szakadékba vezették őket. 25. Azt a hetven pásztort is
elítélték, bűnösnek találták, és abba a tűzpocsolyába vetet-

120
 ték. 26. Láttam abban az időben, hogyan nyílt meg egy
hasonló szakadék a föld közepén, tele tűzzel. Fogták
azokat a megvakult juhokat; mindannyit elítélték, bűnös­
nek találták, és abba a tűzpocsolyába vetették, és égtek; ez
a szakadék annak a háznak a jobb oldalán volt. 27. Lát­
tam, hogy azok a juhok és csontjuk égnek. 28. Felálltam,
hogy lássam, hogy azt a régi házat beburkolta. Minden
oszlopot kitettek, annak a háznak minden gerendáját és
díszítését vele együtt beburkolták. Kivitték, és az ország
déli részén egy helyre tették. 29. Láttam, hogy a juhpk
Ura egy új házat hozott, annál az elsőnél nagyobbat és
magasabbat, és annak az elsőnek a helyére állította fel,
amelyet beburkoltak/Minden oszlopa új volt, díszítmé-
nyei is újak voltak és nagyobbak, mint azé az első régié,
melyet Ő kivitt; és a juhok Ura volt benne. 30. Láttam,
hogy borult le az összes megmaradt juh és minden állat a
földön, és az ég minden madara, imádták azokat a juhokat,
könyörögtek hozzájuk, és minden szavuknak engedelmes­
kedtek. 31. Erre kézen fogott engem az a három fehér
öltözetű, aki azelőtt felhozott engem, és miközben annak
a fiatal kosnak a keze megragadott engem, fölvittek engem,
és letettek azok közé a juhok közé, mielőtt megkezdődött
volna az ítélet. 32. Azok a juhok pedig mind fehérek
voltak, és gyapjúk dús és tiszta volt. 33. Mindazok,
amelyek meg voltak ölve vagy szétszóródtak, a mező
minden állata és az ég minden madara összegyűlt abban a
házban, és a juhok Ura nagyon örült, mert mind jók vol­
tak, és visszatértek házába. 34. Láttam, hogy letették azt
a kardot, amelyet a juhoknak adtak, visszahozták házába,
és lepecsételték az Űr színe előtt. Minden juh meghívást
kapott abba a házba, és nem fértek be oda. 35. Mind­
annyiuk szeme nyitva volt, hogy a jót lássák, és közülük
egy sem volt olyan, aki ne lett volna látó. 36. Láttam,
hogy a ház nagy volt, és tágas, zsúfolásig tele ( v ö : Iz.
49,19 kk; Zak. 10,10). 37. Láttam, hogy egy fehér tulok

121
született, nagy szarvakkal. A mező minden állata és az ég
minden madara félt tőle, és könyörgött hozzá minden
időben. 38. Láttam, hogy minden nemzedéke átváltozott,
és mind fehér tulokká lettek; közülük az első bivallyá lett,
és az a bivaly nagy állattá lett, és nagy és fekete szarvakat
kapott a fején. A juhok Ura pedig örült nekik (vagy neki?)
és minden tuloknak. 39. Közöttük aludtam; akkor fel­
ébredtem, és mindent láttam. 40. E z az a látomás, amit
álomban láttam. Amikor felébredtem, dicsőítettem az
Igazságosság Urát, és dicsérő éneket zengtem neki. 41.
Erre hangos jajgatásban törtem ki, és könnyeim nem apad­
tak el addig, amíg azt nem bírtam elviselni. Valahányszor
odanéztem, könnyeim omlottak amiatt, amit láttam. Mert
minden bekövetkezik és beteljesül majd; az emberek min­
den tettét megmutatták sorban nekem. 42. Azon az é j ­
szakán visszaemlékeztem első álmomra: amiatt is sírtam,
és zavart lettem, mert azt a látomást láttam.

122
 V . ' A Z INTŐ KÖNYV
HÉNOKH TANÍTÓ, INTŐ ÉS
DORGÁLÓ BESZÉDEI

A ) Hénokh az igazságosságban való életre inti gyer­

mekeit

91. .1. És most fiam, Matuzsálem, hívd ide nekem

összes fivéredet, és gyűjtsd össze nekem anyádnak minden
fiát, mert az Ige hív engem, és a Lélek öntetett k i rám,
hogy mindent megmutassak nektek, ami az örökkévaló­
ságig történni fog veletek. 2. Erre elment Matuzsálem,
magához hívta összes fivérét, és összegyűjtötte rokonait.
3. És (Hénokh) beszélt az igazságosság minden gyerme­
kével, és ezt mondta: - Halljátok ti, Hénokh fiai, atyátok
minden szavát, és pontosan figyeljetek szám hangjára!
Mert figyelmeztetlek benneteket, és azt mondom nektek,
szeretteim: Szeressétek a becsületességet, és járjatok ben­
ne! 4. Ne kettészakadt szívvel (vö: Zsolt. 12,3; Jak. 1,8)
közeledjetek a becsületességhez, és ne legyetek azoknak a
társai, akiknek kettészakadt a szívük, hanem járjatok
becsületességben és igazságosságban, fiaim, és az jó utakon
vezet majd titeket, és az igazságosság lesz a társatok! 5.
Mert tudom, hogy az erőszakoskodás harapózik majd el a
földön, és nagy, büntető ítéletet ülnek majd a földön, vé­
get vetnek minden igazságtalanságnak, gyökerestül le­
metszik, és egész épülete el fog pusztulni. 6. Másodszor
is megismétlődik az igazságtalanság, és megvalósul a föl­
dön, és újból felülkerekedik majd az igazságtalanság
minden cselekedete és az erőszakoskodás és a gazság min­
den cselekedete. 7. De ha minden cselekedetben foko­
zódik az igazságtalanság, bűn, káromlás és erőszakosko-

123
dás, és növekszik az elpártolás, a gazság és a tisztátalanság,
akkor nagy büntető ítélet jön majd mindenkire a menny­
ből, és a szent Űr haraggal és büntetéssel lép elő, hogy
ítéletet tartson a földön. 8. Azokban a napokban gyö­
kerestül lemetszik az erőszakoskodást, éppígy az igazság­
talanság gyökereit is a csalással együtt, és megsemmisül­
nek az ég alatt. 9. A pogányok minden képét fel fogják
áldozni; a templomokat tűz pusztítja el, és eltörlik őket az
egész földről, és őket (ti. a pogányokat) a tűz kárhozatába
fogják vetni, és haragban és a hatalmas, örök ítéletben
pusztulnak majd el. 10. A z igaz feltámad (a halál) álmá­
ból, és a bölcsesség felmagasztosul, és osztályrészük lesz.
11. Akkor elmetszik az igazságtalanság gyökereit, és a
bűnösök kard által pusztulnak el; a káromlóknak min­
denütt elmetszik (a gyökereit), és azok, akik erőszakosko­
dást terveznek és káromkodnak, kard által pusztulnak eh
18. És most, fiaim, elmondom nektek, és megmutatom
nektek az igazságosság útjait és az erőszakoskodás útjait
is, és másodszor mutattam meg nektek, hogy tudjátok,
mi jön majd. 19. És most engedelmeskedjetek, fiaim, és
járjatok az igazságosság útjain, és ne járjatok az erősza­
koskodás útjain! Mert mindazok, akik nem az igazságosság
útjain járnak, örökre elvesznek.

B) Tíz hét kinyilatkoztatása

93. 1. Akkor hozzáfogott Hénokh, hogy a könyvekből

elmondja; 2. így szólt Hénokh: - A z igazságosság gyer­
mekeiről, a világ választottairól és az igazságosság és
becsületesség ültetvényeiről - ezekről akarok nektek
beszélni, és tudtotokra adom, fiaim, én, Hénokh, annak
megfelelően, amit nekem mennyei látomásban mutattak,
és amit a szent angyalok szavából tudok, és a mennyei
táblákról megtanultam, 3. Hénokh most hozzáfogott,

124
hogy & könyvekből elmondja, és így szólt: - Hetedikként
születtem az első héten, mialatt (még) elvonult az ítélet
és az igazságosság, 4. Utánam, a második héten nagy
gonoszság emelkedik majd fel, és csalás fakad; benne lesz
az első vég, és csak egy férfi menekül meg benne. Miután
elmúlt (a vég), növekedni fog az igazságtalanság, és ő
törvényt (vö: Ter. 8,21 kk) készít majd a bűnösök számára.
5. Ezután a harmadik hét végén egy férfit választanak k i
mint az igaz ítélet ültetvényét, és utána jön az igazságosság
örök ültetvénye. 6. Ezután a negyedik hétvégén látható­
vá lesznek a szentek és igazak látomásai; törvényt alkotnak
az összes jövendő nemzedék számára, és udvart állítanak
fel számukra. 7. Ezután az ötödik hét végén örökre fel­
építik a dicsőség és uralom házát. 8. Erre a hatodik héten
mind megvakulnak a benne lakók; minden szívből kivész
a bölcsesség; egy férfi megy majd fel benne (az égbe). A
végén tűz pusztítja el az uralom házát; és a választott
gyökér egész nemzedéke szét fog szóródni. 9. Ezután a
hetedik héten egy hűtlen nemzedék támad; számos csele­
kedetet hajt végre, és minden tette elpártolás lesz; 10.
Ugyanennek a végén k i lesznek választva az igazságosság
örök ültetvényének választott igazai, hogy hétszeres okta­
tást kapjanak egész teremtéséről. 11. Mert hiszen ki az
ott az összes emberfiák közül, aki képes lenne rá, hogy
meghallja a Szent hangját, és ne remegne meg tőle? K i az,
aki képes lenne rá, hogy az ő gondolatait gondolja, és ki
az, aki képes lenne rá, hogy a menny minden művét szem­
lélje? 12. Hogyan kellene annak ott lennie, aki az eget
képes lenne megvizsgálni, és ki az ott, aki képes lenne rá,
hogy a menny dolgait belássa, hogy egy lelket vagy egy
szellemet lásson és arról beszéljen, vagy felemelkedjen, és
minden végét lássa, felfogja vagy azokat utánozza? 13.
Az összes férfi közül ki az ott, aki képes lenne tudni, hogy
mennyit tesz ki a föld szélessége és hosszúsága, és kinek
mutatták meg mindezeknek a mértékét? 14. Vagy van-e

125
bárki is, aki képes lenne megismerni az ég hosszát, meny­
nyit tesz ki a magassága, mire alapul, milyen nagy a csilla­
gok száma, és hol nyugszik minden csillag?
91. 12. Ezután egy másik hét támad, a nyolcadik,
amely az igazságosságé, és egy kardot kap majd, hogy
ítéletet és igazságosságot gyakoroljon azok felett, akik erő­
szakos tetteket követnek el, és a bűnösök az igazak kezeibe
adatnak át. 13. Ugyanennek befejezésekor házakat sze­
reznek majd igazságosságuk miatt, és a nagy király háza
dicsőségben mindörökre felépül. 14. Ezután a kilencedik
héten az egész világ számára kinyilvánul az igazságosság
ítélete, és az istentelenek minden műve eltűnik majd az
egész földről; a világ fel lesz jegyezve a pusztulásra, és
minden ember a becsületesség útja után néz majd. 15.
Ezután a tizedik héten, a hetedik részben következik be a
nagy, örök ítélet, amelynek folyamán végrehajtja a bünte­
tést az angyalok között. 16. A z első ég el fog tűnni és el
fog pusztulni; új ég jelenik majd meg, és az ég minden
ereje hétszeresen világít majd örökké. 17. Ezután sok,
számtalan hét telik majd el javakban és igazságosságban
mindörökké, és bűn (többé) szóba sem kerül attól fogva
mindörökké.

C) B u z d í t á s o k é s intések, jajszó a b ű n ő s ö k miatt,

v i g a s z t a l ó szavak a j á m b o r o k h o z

BEVEZETÉS

92. 1. E z annak a bölcsességnek Hénokh, az író által

megfogalmazott tökéletes tanítása, amely minden ember
számára dicséretes, és az egész föld bírája, és amely összes
gyermekeim számára, akik a földön lakni fognak, és azok

126
 az eljövendő nemzedékek számára íródott, akik megtart*
ják a becsületességet és a békét. 2. Lelketek ne zavarod­
jon meg a (gonosz) idők miatt, mert a nagy Szent minden
dolognak kiszabta napját. 3. A z igaz feltámad majd a
(halál) álmából, feltámad, és az igazságosság ösvényén fog
járni, és egész útja és vándorlása örök jóság és kegyelem
lesz. 4. Kegyes lesz az igazzal szemben, örök becsületes­
séget és uralmat nyújt neki; jóságban és becsületességben
él, és örök világosságban jár majd (vö: 1 Jn. 1,7). 5. A
bűn örökre megsemmisül a sötétségben, és attól a naptól
fogva nem jelenik meg (többé) mindörökké.
94. 1. Es most azt mondom nektek, fiaim: Szeressétek
az igazságosságot, és járjatok benne! Mert az igazságosság
Ösvényei megérdemlik, hogy elfogadják őket; az igazság­
talanság útjai viszont hamar elpusztulnak és eltűnnek. 2.
Egy (eljövendő) nemzedék egyes embereinek kinyilvá­
nulnak majd az erőszakoskodás és a halál útjai; távol
tartják tőlük magukat, és nem követik őket. 3. És most
így szólok hozzátok, ti igazak: Ne járjatok a gonoszság
útján, sem a halál útjain. Ne közeledjetek hozzájuk, ne­
hogy elpusztuljatok, 4. hanem keressétek és válasszátok
az igazságosságot és a jámbor életet, és járjatok a béke
útjain/hogy élhessetek és boldogok lehessetek! 5. Őriz­
zétek meg szavaimat szívetek gondolataiban, és ne enged­
jétek, hogy kitöröljék őket szívetekből! Mert tudom, hogy
a bűnösök félre fogják vezetni az embereket, hogy meg­
rontsák a bölcsességet; nem lesz hely számukra, és nem
szűnik majd meg a mindenféle kísértés. 6. Jaj azoknak,
akik igazságtalanságot és erőszakot cselekszenek, és alap­
kővé teszik a csalást; mert gyorsan kipusztulnak, és nem
lesz békéjük! 7. Jaj azoknak, akik bűn árán építik fel
házaikat, mert elszakítják őket egész alapzatuktól, és kard
által esnek el; azok pedig, akik aranyat és ezüstöt szerez­
nek, hirtelen ítéletben vesznek el. 8. Jaj nektek, gazda­
gok, mert vagyonotokban bíztatok, és ki kell majd vonul-

127
no tok kincseitekből; mert gazdagságotok napjaiban nem
gondoltatok a Legfőbbre! 9. Káromkodtatok, és igaz­
s á g t a l a n s á g o k ) ^ követtetek el és rászolgáltatok a véron­
5

tás, a sötétség és a nagy ítélet napjára. 10. Ezt mondom,

és tudtotokra hozom, hogy Teremtőtök egészen meg fog
semmisíteni benneteket. Nem könyörül meg bukásotokon,
és Teremtőtök örülni fog pusztulásotoknak. 11. Igazai­
tok azokban a napokban szégyenére lesznek a bűnösöknek
és istenteleneknek.
95. 1. Ó, bárcsak vízfelhő volna a szemem, hogy meg­
siratna titeket, és vízfelhőként hullatná könnyeimet, hogy
nyugalmat találnék szívem szomorúságától! 2. K i enged­
te meg nektek, hogy gyűlölködést és gonoszságot művel­
jetek? Bárcsak utolérne benneteket az ítélet, bűnösök!
3. Ne féljetek a bűnösöktől, ti igazak; mert az Űr ismét át
fogja adni őket kezetekbe, hogy tetszésetek szerint tartsa­
tok ítéletet felettük. 4. Jaj nektek, akik kiejtitek vissza­
vonhatatlan átkozódásaitokat: bűneitek miatt legyen távol
tőletek a gyógyulás! 5. Jaj nektek, akik gonosz tettet
műveltek felebarátotokkal, mert cselekedetetek alapján
kell megkapnotok jutalmatokat! 6. Jaj nektek, hazug
nyelvek, és azoknak, akik igazságtalanságot mértek, mert
hamar el kell pusztulnotok! 7. Jaj nektek, bűnösök,
mert üldözitek az igazakat, mivel titeket szolgáltatnak
majd ki és üldöznek, ti igaztalanok, és (az igazak) igája
súlyosan nehezedik majd rátok!
96. 1. Reméljetek, ti igazak, mert gyorsan elpusztul­
nak előletek a bűnösök, és ti uralkodtok majd tetszésetek
szerint fölöttük! 2. A bűnösök szomorúságának napján
fel fognak magasztosulni gyermekeitek, és felszállnak
mint a sasok ( v ö : Iz. 40,31); magasabban lesz fészketek,
mint ahogy a keselyű (fészkel). Felemelkedtek, és mint az
üregi nyúl, mindörökre benyomultok a föld barlangjaiba
és sírnak majd miattatok, mint a szirének. 3. T i , szenve­
dők azonban ne féljetek, mert gyógyulásban lesz részetek;

128
világos fény ragyog majd nektek, és a nyugalom hangját
halljátok majd az égből. 4. Jaj nektek, bűnösök, hogy
vagyonotok igaznak tanúsít benneteket, de szívetek bű­
nösnek bizonyít. E z a beszéd(etek) bizonyíték lesz elle­
netek, hogy emlékeztessen gonoszságaitokra. 5. Jaj nek­
tek, akik a búza javát fogyasztjátok, úgy sóhajtoztok és a
forrás gyökerének erejét isszátok, és az alacsonyakat erőtök­
kel letiporjátok! 6. Jaj nektek, akiknek minden időben
van ivóvizetek, mert hamar bosszút állnak rajtatok; elfony-
nyadtok és elszáradtok, mert elhagytátok az élet forrását
(vö: Jer. 2,13). 7. Jaj nektek, akik igazságtalanságot, csa­
lást és káromlást műveltek; ez majd a rosszra való emlé­
keztetőül szolgál ellenetek! 8. Jaj nektek, hatalmasok,
akik erőszakosan lesújtjátok az igazat, mert eljön majd
romlásotok napja; abban az időben sok boldog nap k ö ­
szönt majd az igazakra, amikor meg fognak ítélni benne­
teket.
97. 1. Higgyétek el, ti igazak, hogy megszégyenülnek
majd a bűnösök, és elpusztulnak majd azon a napon,
(amikor véget ér) az igazságtalanság. 2. Tudomásotokra
jut majd, hogy a Legfőbb az elpusztításotokra gondol, és
az ég angyalai örülnek pusztulásotoknak. 3. M i t akartok
tenni, ti bűnösök, és hová akartok menekülni az ítéletnek
azon a napján, ha meg fogjátok hallani az igazak imájának
hangját? 4. Nem úgy megy majd sorotok, mint azoknak,
nektek, akik ellen bizonyságul szolgál ez a szó: „Bűnösök
társai voltatok". 5. Azokban a napokban az igazak imája
eljut az Űrhöz, és ítéletetek napja rajtatok üt majd. 5.
Összes igaztalan beszédeteket fel fogják olvasni a nagy
Szent előtt; arcotok piros lesz majd a szégyentől, és min­
denféle igazságtalanságra alapozott mű el lesz vetve.
7. Jaj nektek, a tenger és a szárazföld kellős közepén levő
bűnösöknek: visszataszító még emlékezni is rátok! 8. Jaj
nektek, akik törvénytelen úton szereztek ezüstöt és ara­
nyat, miközben azt mondjátok: - „Nagyon gazdaggá let-

129
 tünk, kincseket birtoklunk, és megvan mindenünk, amit
csak kívánunk; 9. most végre akarjuk hajtani, amit el­
terveztünk (vö: Sir. 11,19; L k 12,17 kk), hiszen ezüstöt
gyűjtöttünk, és magtárainkat úgy megtöltöttük, mintha
víz árasztotta volna el őket, és sok paraszt (?) tartozik
házainkhoz!" 10. Ü g y folyjon szét hazugságotok, mint
a v í z ; mert gazdagságotok nem marad meg nektek, hanem
hirtelen eltávozik tőletek! Mert mindent jogtalanság árán
szereztetek, és k i lesztek szolgáltatva a nagy kárhozatnak.
98. 1. És most megesküszöm nektek, ti bölcsek és bal­
gák, hogy sokat tapasztaltok majd a földön. 2. Ha fér-
fiaitok több ékszert is vesznek fel, mint egy nő, és több
tarka holmit, mint egy szűz: királyi méltóság, fenség, ural­
kodói nagyság, ezüst, arany, bíbor, tisztelet és eledel elle­
nére is úgy ki lesznek öntve, mint a víz. 3. Mert ha nincs
meg a kellő tudásuk és bölcsességük, úgy kincseikkel,
összes dicsőségükkel és tiszteletükkel együtt el fognak
pusztulni, és gyalázatban, gyilkosság következtében és
nagy szegénységben vetik be őket a tüzes kemencébe. 4.
Esküszöm nektek, ti bűnösök: amint egy hegy nem rab­
szolga, sem azzá nem lesz, és amint egy domb se lesz egy
nő cselédjévé, ú g y a bűn sem küldetett a földre, hanem az
emberek maguktól alkották, és (ezért) nagy kárhozat
jutott osztályrészül azoknak, akik elkövetik. 5. A ter­
méketlenség nem (természeténél fogva) adatott az asszony­
nak, hanem kezeinek (gonosz) tette miatt hal meg gyer­
mektelenül. 6. Megesküszöm nektek, bűnösök, a nagy
Szentre, hogy minden gonosz művetek nyilvánvaló a
mennyekben, és erőszakoskodásotok egyetlen műve sincs
eltakarva vagy elrejtve. 7. Ne véljétek szellemetekben,
se ne gondoljátok szívetekben, hogy nem tudjátok, se
nem látjátok, hogy minden egyes bűnt naponta felje­
gyeznek a mennyben a Legfőbb előtt! 8. Mostantól fog­
va tudjátok meg, hogy összes erőszakos cselekedeteteket,
amelyet elkövettek, ítéletetek napjáig minden nap fel fog-

130
 ják jegyezni! 9. Jaj nektek, balgák, mert balgaságotok
által fogtok elpusztulni; nem hallgattatok a bölcsekre, és
semmi jót sem kaptok! 10. Tudjátok meg most, hogy a
romlás napjára vagytok előkészítve; ne reméljetek, hogy^
ti, bűnösök életben maradtok, hanem tönkrementek és
meghaltok. Mert semmiféle váltságdíjat nem ismertek,
mivel a nagy ítélet napjára, a szomorúság és a szelleme­
tekre beköszöntő nagy megszégyenítés napjára vagytok
előkészítve. 11. Jaj nektek, megátalkodott szívűek, akik
gonoszat műveltek, és vért esztek; honnan ered a jókedve­
tek az evéshez, iváshoz és jóllakáshoz? Mindazokból a jó
dolgokból ugyanis, melyekkel Urunk, a Legfőbb gazdagon
ellátta a földet. Nem leltek majd békét! 12. Jaj nektek,
akik az igazságtalanság műveit szeretitek; azok majd le­
vágják nyakatokat, és könyörtelenül megölnek titeket!
13. Jaj nektek, akik az igazak sanyarúságának örültök,
mert nem ásnak majd sírt nektek! (vö: Jer. 8,2; 22,19; Iz.
14,19.20). 14. Jaj nektek, akik elpusztítjátok az igazak
szavait, mert nem remélhettek majd az (örök) életben. 15.
Jaj nektek, akik hazug beszédet és vétkes szavakat írtok
le; mert azok hazugságaitokat jegyzik fel, hogy (az embe­
rek) a balgaságot hallják, és nem felejtik el! Nem lelnek
majd békét, hanem hirtelen halállal halnak meg.
99. 1. Jaj azoknak, akik istentelen dolgokat cselek­
szenek, hazug szavakat dicsérnek és értékelnek; el fogtok
pusztulni, és nem (várhattok) jó életre. 2. Jaj azoknak,
akik meghamisítják az igazság szavait, áthágják az örök
törvényt, és azzá teszik magukat, amik (korábban) nem
voltak, (vagyis) bűnösökké: szét kell taposni őket a föl­
dön! 3. Azokban a napokban készüljetek fel rá, ti igazak,
hogy felemeljétek emlékeztető imáitokat, és bizonyságul
az angyalok elé fogjátok terjeszteni, hogy emlékezetébe
idézzék a Legfőbbnek a bűnösök gaztettét. 4. Azokban
a napokban fel fognak lázadni a népek, és felkelnek a
népek nemzedékei a pusztulás napján. 5. Azokban a

131
 napokban azok, akik szükséget szenvednek, el fognak
menni, hogy szétmarcangolják gyermekeiket, és el fogak
taszítani őket. Elvetélnek; eltaszítják majd csecsemőiket,
hogy ne térjenek vissza (többé) hozzájuk, és ne könyörül­
jenek meg szeretteiken. 6. Ismét megesküszöm nektek,
bűnösök, hogy a bűn a szakadatlan vérontás napjára van
előkészítve. 7. Köveket fognak imádni (vö: Jel. 9,20);
mások aranyból, ezüstből, fából és agyagból készítenek
majd képeket, mások pedig tisztátalan szellemeket, démo­
nokat és mindenféle bálványképei imádnak majd tudatlan­
ságból (vö.: Tertullianus: de idol. IV.), de semmiféle se­
gítséget nem kapnak majd tőlük. 8. Szívük balgaságának
kedvéért istentelenek lesznek, és szemük elvakul szívük
gyümölcse és álomlátásaik miatt. 9. Ezekből kifolyólag
lesznek istentelenekké és borzalmasokká, mert minden
művüket hazugságban hajtják végre, és köve(ke)t imád­
nak; egy pillanat alatt elpusztulnak. 10. Azokban a na­
pokban azonban boldogok lesznek mindazok, akik elfo­
gadják és ismerik a bölcsesség szavait, megtartják a Leg­
főbb útjait, az ő igazságosságának útján járnak, és nem
vétkeznek az istentelenekkel együtt, mert meg fognak
menekülni. 11. Jaj nektek, akik abban reménykedtek,
hogy szerencsétlenség tör felebarátotokra, mert a pokol­
ban kell, hogy meggyilkoljanak benneteket! 12. Jaj
nektek, akik csalárd és hamis mértéket (vő: Ám. 8,5; Péld.
11,1) készítettek, és (másokat) kísértetek a földön, mert
ezáltal fognak véget érni. 13. Jaj nektek, akik mások
fáradsága árán építitek fel házaitokat, és amelyeknek építő­
anyaga semmi más, mint a bűn téglája és kövei; mondom
nektek, nem leltek békességet! 14. Jaj azoknak, akik
megvetik atyáik mértékét és örök örökrészét (vö: Jer.
13.25), és akiknek lelke bálványokon csügg; nem lelnek
majd nyugalmat! 15. Jaj azoknak, akik igaztalanságot
cselekszenek, az erőszakoskodást támogatják, és felebará­
taikat gyilkolják a nagy ítélet napjáig! 16. Mert Ő földre

132
 veti dicsőségeteket, bajt hoz szívetekre, és felgerjeszti
haragjának Lelkét, hogy mindnyájatokat karddal pusztít­
son el; minden igaz és szent gondolni fog bűneitekre.
100. 1. Azokban a napokban az atyákat a fiakkal együtt
egy helyen ütik majd agyon, és az egyik testvér a másikkal
együtt megölve bukik le, amíg csak folyamként nem árad
a vérük. 2. Mert egy férfi nem fogja részvevőén vissza­
fogni kezét, nehogy agyonüsse fiát vagy unokáját; a bűnös
nem fogja visszafogni kezét, nehogy megölje legbecsesebb
testvérét ( v ö : Iz. 3,5; E z . 38,21; Mt. 10,21.35). Hajnali
szürkülettől napnyugtáig öldösni fogják egymást. 3. A
paripa szügyig gázol majd a bűnösök vérében (vö: Jel.
14,20), és a szekér csúcsáig merül majd el benne. 4. Azok­
ban a napokban titokban leszállnak majd az angyalok, és
egy helyen fogják összegyűjteni a bűn minden segítőjét;
a Legfőbb hozzálát majd az ítéletnek azon a napján, hogy
megtartsa a nagy ítéletet a bűnösök között. 5. A z összes
igaz és szent fölé szent angyalokat állít majd őrtállókul,
hogy úgy őrizzék őket, mint a szemük fényét, amíg véget
nem vet minden gonoszságnak és minden bűnnek; ha
hosszú álmot alusznak is az igazak, nincs félnivalójuk. 6.
A z emberek között levő bölcsek látni fogják az igazságot;
a föld gyermekei megértik majd ennek a könyvnek minden
szavát, és felismerik, hogy gazdagságuk nem mentheti
meg őket bűneik megsemmisítése idején. 7. Jaj nektek,
bűnösök, ha az igazakat gyötritek a szorongató aggodalom
napján, és tűzzel égetitek el őket; tetteitek szerint fizetnek
majd nektek! 8. Jaj nektek, megátalkodott szívűek,
akik azért virrasztotok, hogy gonoszságot eszeljetek
k i : Szálljon félelem rátok, és senki sem segít rajtatok! 9.
Jaj nektek, bűnösök! Mert szátok szavai és kezetek
tettei miatt, melyeket istentelen módon követtetek el,
lobogó tűzben fogtok égni. 10. Tudjátok hát meg,
hogy az angyalok a mennyben a Naptól, a Holdtól és a
csillagoktól kezdve átkutatják bűnötökkel kapcsolatos

133
 tetteiteket, mivel ítéletet gyakoroltok a földön az igazak
felett! 11. Felhő(ke)t, ködöt, harmatot és esőt hoz majd
fel ellenetek bizonyságul; mert mindegyik óvakodik majd
tőletek, nehogy leszálljon rátok . . . bűnötök miatt. 12.
Adjatok hát ajándékokat, hogy az eső ne óvakodjék attól,
hogy leszálljon rátok, sem a harmat, ha ezüstöt és aranyat
kapott tőletek, hogy lehulljon! 13. Azokban a napokban,
ha a dér és a hó hidegével, és az összes havas szél minden
csapásával együtt leszáll majd rátok, nem lesztek képesek
megállni előttük.
101. 1. T i , az ég összes gyermekei, nézzétek az eget
és a Legfőbb minden művét; féljetek tőle, és semmi gono­
szat ne tegyetek az ő jelenlétében! 2. Ha bezárja az ég
ablakait, és visszatartja az esőt meg a harmatot, hogy mi­
attatok ne hulljanak a földre, mit akartok akkor tenni? 3.
Ha rátok küldi haragját cselekedeteitek miatt, akkor
nem kérhetitek Őt, mert igazságossága ellen gőgösen és
szemtelenül beszéltek; nem leltek békességet! 4. Nem
látjátok, mint a hajók tengerészei, ha hajóikat körbeforgat­
ják a hullámok, és hintáztatják a szelek, akik félnek, és
emiatt rémületbe esnek, 5. mert összes, legjobb holmi­
juk velük együtt a tengerbe vándorolt, és szívükben amiatt
aggódnak, hogy a tenger elnyeli őket, és ők elpusztulnak
benne? 6. Vajon az egész tenger, összes vize és egész
mozgása nem a Legfőbb műve? Nem pecsételte-e le összes
cselekedetét, és vette-e egészen körül homokkal? 7. Fe­
nyegetésére megrémül és kiszárad; benne minden hal és
minden, ami benne van, elpusztul; de ti, bűnösök, akik a
földön (laktok), nem féltek tőle! 8. Nem Ő teremtette-e
az eget, a földet és mindent, ami bennük van? K i adott
tanítást és bölcsességet mindazoknak, amik a földön és a
tengerben mozognak? 9. Nem félnek-e a hajó tengerés­
szel a tengertől? A bűnösök azonban nem félnek a Leg­
főbbtől!.
102. 1. Hová akartok menekülni azokban a napokban,

134
ha fájdalmas tüzet hoz rátok, és hogyan akartok megme­
nekülni? Nem fogtok-e megrémülni és félni, ha ellenetek
fordítja szavát? 2. Minden világító megrendül a nagy
félelemtől; az egész föld meg fog rémülni, reszketni és
félni fog. 3. Minden angyal teljesíteni fogja parancsát;
a föld gyermekei igyekeznek majd elrejtőzni a dicsőséges
Nagy elől, reszketni és rémüldözni fognak: de ti, bűnösök,
örökre átkozottak vagytok, és nem leltek békességet! 4.
Ne féljetek, ti, igazak lelkei, és legyetek tele reménnyel
ti, akik igazságosságban haltok meg! 5. Ne szomorkodja­
tok, ha lelketek nagy szomorúságban, jajgatás, sóhajtozás
és aggodalom közepette megy le az alvilágba, és testetek
életetek idején nem érte el azt, ami értéketeknek megfelelt,
hanem most (meghaltok) egy napon, amelyen egyenlők
lettetek a bűnösökkel, és az átok és a büntető ítélet nap­
ján (?). 6. Ha meghaltok, így beszélnek rólatok a bűnö­
sök: - „Ahogy mi halunk meg, ú g y halnak meg az igazak"
(is). M i hasznuk volt (jó) tetteikből? 7. í m e , ahogy mi,
úgy halnak meg ők (is), bánatban és sötétségben. M i elő­
nyük van velünk szemben? Mostantól kezdve egyenlők
vagyunk. .8. M i t kapnak és látnak majd örökké? Hiszen
lám, ők is halottak, és mostantól fogva nem látják (többé)
örökre a világosságot!" 9. Mondom nektek, ti bűnösök,
ti megelégedtek azzal, ha esztek és isztok, embereket
meztelenre vetkőztettek és kiraboltok, vétkeztek, vagyont
szereztek, és dicsőséges napokat láttok. 10. Láttátok,
hogyan lett béke az igazak vége? Mert semmiféle erő­
szakoskodást nem találtak bennünk haláluk napjáig. 11.
„Elpusztultak, és olyanok lettek, mintha nem is lettek
volna, és lelkük szomorúság közepette ment le az alvilág­
ba."
103. 1. Megesküszöm most nektek, ti igazak, annak a
dicsőségére, aki nagy, dicsőséges és erős az uralkodásban,
és nagyságára esküszöm nektek: 2. Ismerem ezt a titkot;
a mennyei táblákon olvastam, és láttam a szentek könyvét.

135
 Abban leírva és róluk feljegyezve találtam, 3. hogy min­
denféle jó, öröm és tisztelet van előkészítve és felírva az
igazságosságban elhunytak lelkei számára, hogy sokféfe
jót adnak majd nektek fáradságotok jutalmaképp, és hogy
sorsotok jobb, mint az előzőké! 4. Szellemeitek pedig,
vagyis közületek azoké, akik igazságosságban haltak meg,
élni, örülni és boldogulni fognak; szellemeik nem pusztul­
nak el, hanem emlékük a Nagy színe előtt lesz a világ
összes nemzedékéig; ezért ne féljetek gyalázkodásukról!
5. Jaj nektek, bűnösök, ha bűneitekben haltok meg, és
azok, akik egy véleményen vannak veletek, azt mondják
rólatok: „Boldogok a bűnösök; az egész életükön át jót
láttak! 6. Most ők (is) boldogságban és gazdagságban
haltak meg; szomorúságot és vérontást nem láttak életük­
ben. Dicsőségben haltak meg, és életük idején nem teljese­
dett be ítélet rajtuk." 7. Nem tudjátok, hogy leikeiket
az alvilágba küldik, hogy rossz sorsuk lesz, és nagy szo­
morúságban lesz részük? 8. Oda, ahol a nagy ítélet
megy végbe, sötétségbe, láncokba és lobogó tűzbe jut
majd szellemetek, és nagy ítélet vár minden nemzedékre
mindörökké; jaj nektek, nem lesz békességetek! 9. Ne
mondjátok az igazakról és jókról, akik éltek: - „Életük
napjaiban fáradságos munkájukkal vesződtek, és minden­
féle nehézséget megtapasztaltak. Sok baj érte, és betegség-
gyötörte őket; lefogytak és szellemükben legyengültek.
10. Megvetették őket, és senki sem segített szóval és
tettel rajtuk. A legcsekélyebbet sem birtokolták, és nem
is érték el, megkínozták és megsemmisítették őket, és nem
remélték, hogy napról napra láthatják az életet. 11. Azt
remélték, hogy ők lesznek a fej, és farokká lettek ( v ö :
M . Törv. 28,13; Pirke Aboth 4,15 ); munkákkal kínlód­
b

tak, és nem kaptak jutalmat fáradságukért. A bűnösök

ételévé lettek, és az igaztalanok súlyosan rájuk szorították
igájukat. 12. Akik gyűlölték és ütötték őket, azok kap­
ták meg az uralmat felettük; azoknak hajtották meg hátu-

136
 kat, akiket gyűlöltek, és ezek nem voltak részvéttel irán­
tuk. 13. Igyekeztek elmenekülni tőlük, hogy biztonságba
helyezzék magukat, és nyugalomra találjanak; de nem ta­
láltak olyan helyet, ahová elszökhettek és előlük elmene­
külhettek volna. 14. Szomorúságukban bepanaszolták
őket az uralkodóknál, és kiáltoztak azok miatt, akik fel­
emésztették őket; de nem vették figyelembe kiáltásukat,
és nem akartak hallgatni hangjukra. 15. Azoknak segí­
tettek, akik kirabolták, felemésztették és megtizedelték
őket; eltitkolták erőszakoskodásukat, és nem vették le ró­
luk azoknak az igáját, akik felemésztették, szétszórták és
meggyilkolták őket. Eltitkolták legyilkolásukat, és nem
gondoltak rá, hogy ellenük emelték kezüket."
104. 1. Esküszöm nektek, ti igazak, hogy az angyalok
a mennyben a ti javatokra emlékeznek meg a. Nagy dicső­
sége előtt; nevetek fel van írva a Nagy dicsősége előtt. .2.
Legyetek bizalommal! Mert először a boldogtalanság és
a szükség miatt szégyen jutott osztályrészetekül, de most
úgy ragyogtok és fényletek majd, mint az égi világítók
(vö: Dán. 12,3); fel fog tárulni előttetek a menny kapu­
ja. 3. Tartsatok ki az ítélet utáni forró vágyakozásotok­
ban, akkor majd megmutatkozik nektek; mert az ural­
kodókat és azok segítőit, akik kiraboltak titeket, meg fog­
ják büntetni szomorúságotokért. 4. Reméljetek, és ne
adjátok fel a reményt, mert oly nagy lesz az örömötök,
mint az ég angyalainak! 5. Mit tesztek majd akkor?
Nincs szükségetek rá, hogy elrejtőzzetek a nagy ítélet
napján, és nem találnak bűnösnek benneteket; az örök
ítélet a világ minden nemzedékén át távol lesz tőletek. 6.
Ne csüggedjetek hát, ti igazak, ha látjátok, hogy a bűnö­
sök megerősödnek, és szerencséjük van útjukon! Ne le­
gyetek hozzájuk hasonlók, és ne lépjetek közösségre velük,
hanem tartsátok távol magatokat erőszakoskodásuktól,
mert a mennyei seregek társaivá kell lennetek! 7. J ó ­
lehet, ti bűnösök, azt mondjátok: - „Összes bűnünket nem

137
 kutatják át, és nem jegyzik majd fel!" - de ők (ti. az angya­
lok) minden bűnötöket mindennap feljegyzik. 8. Most
megmutatom nektek, hogy világosság és sötétség, nappal
és éjszaka látja összes bűnötöket. 9. Ne legyetek szíve­
tekben istentelenek, ne hazudjatok, ne változtassátok meg
az igazság szavait, és ne mondjátok hazugságnak a nagy
Szent szavait! Ne dicsérjétek bálványaitokat; hiszen összes
hazugságotok és istentelenségetek nem az igazságosság­
nak, hanem nagy bűnnek a jele. 10. Én azonban ezt a
titkot is ismerem, hogy sok bűnös megváltoztatja és el­
ferdíti majd az igazság szavait, gonosz beszédeket mond
és hazudik, nagy csalásokat eszel ki, és könyveket ír
beszédeiről. 11. De ha összes szavamat helyesen írják
(le) nyelvükön, semmit sem változtatnak meg vagy hagy­
nak ki szavaimból, hanem mindent helyesen írnak le,
mindent, amit én fentebb róluk tanúsítottam, 12. akkor
ismerek egy másik titkot: a könyveket átadják majd az
igazaknak és bölcseknek, és sok Örömet, megbecsülést és
bölcsességet fognak nyújtani. 13. A könyveket átadják
nekik; hinni fognak bennük, és örülnek nekik, és minden
igaz, aki abból megtanulta a becsületesség mindenféle
útját, meg fogja kapni jutalmát.
105. 1. Azokban a napokban, mondja az Űr, szólítsák
a föld gyermekeit, és tegyenek tanúságot ugyanennek
(a könyvnek) a bölcsessége mellett. Mutassátok meg eze­
ket nekik, mert ti vagytok vezetőik, és azokat a jutalma­
kat, (amelyek) az egész földre általuk kell, hogy eljussa­
nak. 2. Mert én és az én Fiam örökre egyesülünk velük
az igazság útjain életük folyamán. Békességre leltek;
örüljetek, ti, igazság gyermekei! ( v ö : Jn. 18,37). Ámen.

138
 V I A Z EGÉSZ KÖNYV BEFEJEZÉSE

A) A N o é születésekot történt csodákról és jelekről

106. 1. Kisvártatva fiam, Matuzsálem, feleséget szer­

zett fiának, Lámekhnek; az terhes lett tőle, és fiút szült. 2.
Teste fehér volt, mint a hó, és piros, mint a rózsavirág;
haja fehér volt, mint a gyapjú, és szemei olyanok voltak,
mint a napsugarak. Ha kinyitotta szemeit, ú g y bevilágítot­
ták a házat, mint a Nap, úgyhogy az egész ház nagyon
világos lett. 3. Erre felállt a bába kezei között, kinyitotta
száját, és imádta az Igazságosság Urát. 4. Akkor még­
ijedt tőle atyja, Lámekh, elmenekült, és atyjához, Matuzsá­
lemhez jött. 5. Azt mondta neki: - Különös fiút nemzet­
tem; nem olyan, mint egy ember, hanem az ég angyalainak
gyermekeihez hasonlít. Természete más, (mint a miénk)
és nem olyan, mint mi vagyunk; szemei olyanok, mint a
napsugarak, (és) arca dicsőséges. 6. Nekem úgy tűnik,
hogy nem tőlem, hanem az angyaloktól származik, és
félek, hogy az ő idejében majd csoda történik a földön. 7.
És most, atyám, itt vagyok, hogy könyörögve arra kér­
jelek, menj atyánkhoz, Hénokhoz, hogy megtudd tőle az
igazságot, mivel ő az angyaloknál tartózkodik. 8.
Amikor pedig Matuzsálem meghallgatta fia beszédét, el­
jött hozzám a föld végeire; mert megtudta, hogy ott
vagyok. Hangosan hívott, és én meghallottam hangját,
eljöttem hozzá, és azt mondtam neki: - í m e , itt vagyok,
fiam; miért jöttél hozzám? 9. Válaszolt nekem, és azt
mondta: - Nagy gond miatt jöttem hozzád, és nyugtala-

139
 nító jelenség miatt léptem (hozzád). 10. És most hallgass
meg engem, atyám: Fiamnak, Lámekhnak fia született,
akinek alakja és természete nem olyan, mint egy embernek
a természete. Testének színe fehérebb, mint a hó, és pi­
rosabb, mint a rózsavirág. Haja fehérebb, mint,a fehér
gyapjú, és szemei olyanok, mint a napsugarak; ha kinyitja
szemeit, azok bevilágítják az egész házat. 11. Felállt a bá­
ba kezei között, kinyitotta száját, és dicsérte a menny
Urát. 12. Atyja, Lámekh azonban megijedt, és hozzám
menekült; nem hiszi, hogy tőle származna, hanem az ég
angyalainak képmása. í m e , azért jöttem hozzád, hogy
tudtomra add az igazságot. 13. Erre én, Hénokh, vála­
szoltam, és azt mondtam neki: - A z Űr újat alkot majd a
földön. Ezt már egy (korábbi) látomásban láttam, és tud­
todra adtam, hogy atyámnak, Járednek az idejében a
menny néhány angyala megszegte az Űr szavát. 14. í m e ,
bűnt követtek el, és áthágták a törvényt. Asszonyokkal
keveredtek össze, és vétkeztek velük; néhányukat felesé­
gül vették, és gyermekeket nemzettek velük. 15. Nagy
pusztulás jön majd az egész földre; vízözön és nagy pusz­
tulás következik be egy éven keresztül. 16. E z a fiú, aki
nektek született, megmarad a földön, és az ő három fia vele
együtt meg fog menekülni, ha majd meghal a földön talál­
ható minden ember, ő fiaival együtt meg fog menekülni.
17. Ők nemzették a földön az óriásokat, akik nem szelle­
mük, hanem testük szerint azok. Nagy büntető ítélet jön
majd a földre, és megtisztítja a földet minden szennytől.
18. Most pedig add tudtára fiadnak, Lámekhnak, hogy az,
aki született, valóban az ő fia, és nevét Noénak hívja;
mert ő marad majd nektek, és fiaival együtt meg fog
menekülni abból a pusztulásból, amely az összes bűn és a
napjaiban a földön elkövetett összes istentelenség miatt
köszönt a földre. 19. Ezután még sokkal nagyobb lesz
az istentelenség annál, mint amilyet először követtek el a
földön. Mert én ismerem a szentek titkait, mivel az Űr

140
kinyilatkoztatta-és tudomásomra hozta azokat, és elolvas­
tam (azokat) a mennyei táblákon.
107. 1. Láttam hogy fel van rájuk írva, hogy egyik
nemzedék a másik után fog vétkezni, amíg az igazságosság
nemzedéke nem támad, és megsemmisül a vétek, a bűn
eltűnik a földről, és minden jó (le)száll rá. 2. Most pedig,
fiam, menj, add tudtára fiadnak, Lámekhnak, hogy ez a fiú,
aki született, valóban az ő fia, és hogy (ez) nem hazugság.
3. Amikor Matuzsálem hallotta atyjának, Hénokhnak a
beszédét - hiszen az összes elrejtett dolgot megmutatta
neki - , visszatért, és megmutatta (azokat) neki. Annak a
fiúnak a nevét pedig Noénak hívta, mert ő fogja megörven­
deztetni a földet, (kárpótlásul) minden pusztulásért ( v ö :
Ter. 5,29).

B) H é n o k h utolsó intő b e s z é d e

108. 1. Egy másik könyv, melyet Hénokh fia, Matu­

zsálem és azok számára írt, akik utána következnek majd,
és be fogják tartani a végidőben a törvényt. 2. T i , akik
jót tettetek, várjatok erre a napra, amíg véget nem vetnek
azoknak, akik gonoszat cselekszenek, és véget nem ér a
vétkesek hatalma. 3. Csak várjatok, amíg meg nem szű­
nik a b ű n ; mert neveiket kitörlik a szentek könyveiből,
és utódaikat örökre megsemmisítik. Szellemeiket megölik,
kiáltozni és jajgatni fognak egy mérhetetlen, puszta helyen,
és lángba fognak égni (egy olyan helyen), ahol nincs föld.
4. Láttam ott (olyasvalamit), mint egy mérhetetlen felhő
- mert mélysége miatt nem tudtam áttekinteni és egy
világosan égő tűzlángot láttam, és (olyasvalami) forgott
ott, mintha világosan lobogó helyek lettek volna melyek
y

ide-oda mozogtak. 5. Erre megkérdeztem azoknak a

szent angyaloknak az egyikét, akik nálam voltak, és így
szóltam hozzá: - M i ez a világosan fénylő (dolog)? Mert

141
nem (úgy néz ki), mint az ég, hanem mint csak hangos
kiáltással, sírással, jajgatással és heves fájdalom (ordítás)-
sal kevert, világosan fénylő tűzláng. 6. Azt mondta ne­
kem:— Erre a helyre, melyet látsz, hozzák a bűnösöket, a
káromlók és azoknak a szellemeit, akik gonoszat tesznek,
és mindent megváltoztatnak, amit Isten a próféták szája
által az elkövetkezendő dologról meghirdetetett. 7.
Mert erről fent a mennyben írások és feljegyzések vannak,
hogy az angyalok elolvassák azokat, és ismerjék a bűnösök
sorsát; az alázatosak szellemeinek (a sorsát); azokét, akik
sanyargatták testüket, és (ezért) Isten, meg fogja jutal­
mazni őket; azokét, akiket a gonosz emberek gyalázni
fognak; 8. akik Istent szerették, sem aranyat, sem ezüs­
töt, sem bármilyen világi jót nem szerettek, hanem oda­
adták testüket a kínnak; 9. azok, akik amióta beléptek
az életbe, nem a földi ételek után vágyódtak, hanem testü­
ket mulandó leheletnek tartották, és ennek megfelelően
éltek. A z Űr sokszorosan próbára tette őket; de szellemeiket
tisztának találta, úgyhogy dicsérhetik az ő nevét. 10.
Minden jutalmat, amelyet kapnak, a (korábbi) könyvekben
írtam le. (Azért) rendelt számukra jutalmat, mert olyannak
találta őkat, akik a mennyet jobban szerették földi éle­
tüknél, és engem dicsértek, miközben gonosz emberek
letiporták őket, gyalázkodásokat és káromló szavakat
kellett elviselniük tőlük, és becsmérelték őket. 11. Most
azonban hívni fogom azoknak a jóknak a szellemeit, akik
a világosság nemzedékéhez tartoznak, és meg fogom
dicsőíteni azokat a sötétségben születetetteket, akiket
testükben nem jutalmaztam meg dicsőséggel, amint ez
hűségük révén megillette volna őket. 12. Világos fénybe
akarom kivezetni azokat, akik szent nevemet szerették, és
mindegyiket külön-külön a megtiszteltetése trónjára fo­
gom ültetni. 13. Számtalan időn át fognak ragyogni,
mert igazságosság az Isten ítélete. Mert a hűségeseket (az
emberek lakásában becsületes úton, hűséggel fogja meg-

142
jutalmazni. 14. Látni fogják, amint a sötétségben szüle­
tetteket a sötétségbe vetik majd, mialatt az igazak ragyog­
nak. 15. A bűnösök azonban hangosan kiáltozni fognak,
ha látják, hogy fognak (az igazak) világítani, és ők is oda
fognak-menni, ahol számukra napok és idők vannak meg­
szabva.

143
 MÓZES APOKALIPSZISE

I. Ádám és Éva története és az ősszülők viselt dolgai,

melyeket Isten Mózesnek, szolgájának kinyilatkoztatott,
amikor a szövetség tábláit az Űr kezéből átvette, Mihály
főangyal által tanítva.
1. Ádám és Éva története pedig ez: Miután kimentek a
paradicsomból, Ádám vette feleségét, Évát és elment
Keletre. Tizennyolc évig és két hónapig maradt ott, és
Éva méhében fogant és két fiat szült, Diatótoszt, akit
Káinnak hívnak, és Ábelt, akit Amilabesznek hívnak.
2. És ezután történt, hogy Ádám együtt volt Évával, és
Éva azt mondta urának: - Uram, ma éjjel álmomban lát­
tam fiamnak, Amilabesznek vérét - akit Ábelnek mon­
danak H , amint testvérének, Káinnak szájára fröccsent, és az
itta azt kegyetlen módon. Kérlelte, hagyjon neki keveset
belőle, de az nem hallgatta meg őt, és mind megitta, de
nem maradt meg gyomrában, hanem kijött a száján. Ádám
pedig azt mondta Évának: - Keljünk fel és menjünk,
lássuk, mi történt velük, nehogy valami ellenséggel vere­
kedjenek.
3. Odaérkezvén mindketten azt találták, hogy Ábel le­
gyilkoltatott testvére, Káin keze által. Isten pedig így
szólt Mihályhoz, a főangyalhoz: Mondd meg Ádámnak:
- A misztériumot, melyet ismersz, ne mondd el fiadnak
Káinnak, mert a harag fia ő. De ne szomorkodj, mert más
gyermeket adok helyette, mely világossá tesz előtted min-

145
 dent, aniit csak teszel vele! De te xxe mondj neki semmit!
Ezt mondta Isten az angyalának, Ádám pedig megőrizte
szívében a szavakat, vele együtt Éva is, kik szomorkodtak
Ábel miatt.
4. Majd Ádám megismerte feleségét Évát, és méhében
fogant, és szülte Szethet. És mondja Ádám Évának: - í m e
fiunk született Ábel helyett, akit mégölt Káin, adjunk
dicsőséget Istennek, és mutassunk be áldozatot neki.
5. Ádám pedig nemzett harminc fiút és leányt, és beteg­
ségbe esett, és hangos szóval kiáltotta mondván: - Jöjjenek
hozzám fiaim mind, hogy lássam őket, mielőtt meghalok.
Mindannyian Összegyülekeztek, a föld ugyanis három
részében volt lakott. Mindnyájan á ház ajtajához jöttek,
bementek, imádkoztak Istenhez. Szeth fia pedig így szólt:
- Atyám, Ádám, mi bajod ? Ezt válaszolta: - Gyermekeim:
sokféle betegség gyötör. Mire ők ezt mondták: - M i az,
hogy baj meg betegség?
6. És Szeth válaszolt és mondta neki: - Nem emlékszel
atyám, miből ettél a paradicsombán, és elszomorodtál,
mert megkívántad azokat? Ha így van, küldj engem, és
elmegyek, és hozok neked a paradicsom gyümölcséből.
Hamut teszek fejemre, sírni és könyörögni fogok, és az Űr
meghallgat majd engem, és elküldi angyalát, és hozok
neked, hogy megszűnjön szomorúságod. Ádám mondta
neki:
7. - Amikor megteremtett minket az Isten, engem és
anyátokat, aki miatt meg fogok halni, nékünk adott min­
den termést a paradicsomban, egyet tiltott, hogy együnk
belőle, ami miatt meg is halunk. Á z anyátokat őrző angya­
lok számára elérkezett az imádás ideje, hogy felmenjenek
az Úrhoz. A z ellenség adott neki és evett a fáról, megtud­
ván, hogy nem voltunk a közelében, sem én, sem a szent
angyalok. Aztán ő adott nekem is enni.
8 Amikor mindketten ettünk, megharagudott Isten. A z
Űr lejött a paradicsomba, felállította trónját és félelmetes

146
hangon szólított, mondván: - Ádám hol vagy? És hogy:
- Miért rejtőztél el színem elől? Nem rejtőzhet el a ház
építője elől. És ezt mondta: - Mivel elhagytad szövetsége­
met, hetven csapást bocsátok testedre. A z első csapás
kínja: a szemek erőszakossága. A második csapás kínja:
a hallás fáradtsága. És így tovább, mind a hetven csapás
elkövetkezik számodra.
9. Mikor Ádám ezt mondta fiainak, hangosan felnyö­
gött és mondta: - M i t tegyek? Nagy nyomorúságban
vagyok. Éva pedig sírt, és ezt mondta: - Uram, Ádám,
kelj fel, add nekem betegséged felét, és viselem, mert
miattam történt ez, miattam vagy kimerült, és miattam
szenvedsz. Ádám pedig í g y szólt Évához: - Kelj fel, menj
Szeth fiunkkal a paradicsom közelébe, földet tegyetek
fejetekre és sírjatok, kérve Istent, hogy könyörüljön
rajtam, és küldje elangyalát a paradicsomba, és adjon nekem
arról a fáról, melyben a tőle való olaj csordogál, és hozd
nekem, és megkenem magam vele, és megpihenek és meg­
világosítom néked, miben és mi módon vezettettünk félre
előzőleg.
10. Szeth és Éva a paradicsom közelébe mentek. Ahogy
mentek, Éva látta, hogy a vadállat fiával harcol. Sírva fa­
kadt ekkor Éva és mondotta: - Jaj, jaj, mert ha eljön a fel­
támadás napja, minden bűnös átkozni fog engem, mond­
ván, hogy nem tartotta meg Éva Isten parancsát! Éva
megijedve így szólt a vadállatra: - Óh gonosz vadállat,
hogy nem félsz Isten képmásával harcolni? Hogy nyitha­
tod ki szádat? Ennyire megerősödtek fogaid? Hogy nem
emlékezel alávetettségedre, hisz előzőleg alá lettél vetve
Isten képének?
11. Ekkor a vadállat így kiáltott, mondván: - Siral­
maidhoz és követelőzésedhez semmi közöm, hozzád azon­
ban van közöm, mert tőled ered a vadállatok elseje. H o ­
gyan nyújthattad k i kezed, hogy egyél a fáról, melyről
Isten megtiltotta, hogy egyetek? Ezért változott meg a m i

147
 természetünk is. Most hát nem tudsz elhalgatíatni, ha el­
kezdelek cáfolni téged.
12. Szeth pedig ezt mondta a v a d á l l a t n a k : - F o g d be a
szád és hallgass, és állj el az Isten képmásától az ítélet
napjáig! Ekkor így válaszolt a vadállat Szethnek: - í m e
elállók Szethtől, Isten képmásától. Ekkor elfutott a vad­
állat, és otthagyta őt megverve, és lement sátrába.
13. Most pedig Szeth anyjával, Évával a paradicsom
közelébe ért. És ott sírtak és kérték Istent, hogy adna az ir­
galmasság olajából. Isten pedig Mihály főangyalt küldte
hozzájuk, és e szavakat mondta nekik: - Szeth, Isten embe­
re, ne fáradj itt imádkozva ezen könyörgésekben kérve á
fáról, melyben az olaj csörgedez, hogy megkenjed vele
atyádat, Ádámot! Most nem kapod meg azt, hanem a végső
időkben. Akkor feltámad majd minden test, kezdve
Ádámtól egészen ama nagy napig bezárólag, és ők szent
nép lesznek. Akkor őnekik adatik meg majd a paradicsom
minden gyönyörűsége, köztük lesz az Isten. És nem lesz­
nek többé színe előtt vétkezők, mert elvétetik tőlük a :

gonosz szív, és olyan szív adatik nekik, mely a jót szokta

meg, és csak neki szolgál. Menj ismét atyádhoz, mivel
betelt életének mértéke, három nap híján. Amikor majd
kijön belőle, látni fogod annak félelmetes felemelkedését.
14. Ezt mondva az angyal eltávozott tőle. Éva és Szeth
visszajöttek a sátorba, ahol Ádám feküdt, Ádám pedig ezt
mondta Évának: - Mit tettem bennetek, és mily nagy hara­
got hoztam rátok, ami nem más, mint a halál, mely ural­
kodik egész nemünkön! És szólt hozzá: - Hívjad minden
gyermekünket, és mondd el nekik törvényszegésünk tör­
ténetét.
15. Ekkor Éva így szólt hozzájuk: - Halljátok mind­
annyian gyermekeim, és én elbeszélem nektek, hogyan
csapott be minket ellenségünk. Történt pedig, hogy a
paradicsom őrzése közben, hisz minden részét Istentől
rendelve őriztük, a rám jutó rész folytán a déli részt

148
vigyáztam és a nyugatit. A z ördög Ádám részéhen járt,
ahol hímnemű állatok voltak. Miután Isten megosztotta
nekünk az állatokat, és a hímeket mind atyátoknak adta,
és a nőstényeket mind nekem, és mindegyikünk, őrizte a
sajátját.
16. És az ördög beszélt a kígyóval, mondta: - Kelj fel,
gyere hozzám, és hasznos dolgokat mondok neked! Akkor
elment hozzá a kígyó, és az ördög azt mondta neki: -
Hallom, hogy a legértelmesebb vagy az összes állat között,
és mind beszédbe elegyednek veled! Ugyanakkor meg­
alázkodsz a legkisebb előtt is! Miért Ádám dudváját eszed,
meg az ő feleségéét, és miért nem a paradicsom gyümöl­
cséből?
Kelj fel, és menjünk, vettessük ki őt felesége által a paradi­
csomból, hogy mi is kivettessünk általa. Ezt mondja neki a
k í g y ó : - Félek, nehogy megharagudjon az Ű r ! Ezt mondja
neki az ördög: Ne félj! Legyél csak az én eszközöm, és én a
szád által szavakat mondok, melyek által megcsalhatod őt.
17. És átmászott a paradicsom falán az óra tájban, mikor
az angyalok elmentek Istent dicsérni. Akkor a sátán angyal
formájában jelent meg és dicsérte Istent, mint a többiek.
Én áthajoltam a falon, és láttam őt angyalhoz hasonlóan.
És ezt mondja nekem:- Mit csinálsz a paradicsomban? És
mondom neki: - Isten tett ide minket, hogy őrizzük és
együnk belőle. A z ördög ezt felelte nekem a kígyó szájá­
val: - J ó l teszitek, de nem esztek minden növényből. És
én mondom neki: - De igenis, minden növényből eszünk
egy kivételével, mely a paradicsom közepén van, melyből
megtiltotta Isten, hogy együnk, mert halálnak halálával
halunk akkor.
18. Azt mondja nekem akkor a kígyó: - Ahogy él az
Isten (esküszöm), sajnállak benneteket, mert ekkora bar­
mok vagytok, de én nem akarom, hogy ne ismerjétek azt,
hanem kelj fel gyorsan, gyere, hallgass rám és egyél, és
ismerd meg a fa értékét! Én azonban mondtam neki:

149
 Félek, nehogy megharagodjon Isten, amint nekünk
mondta. És azt mondja nekem: - Ne félj, amikor eszel
belőle, megnyílnak szemeitek, és olyanok lesztek, mint az
Isten, annak tudásában, hogy mi a jó és mi a rossz! Tudván
ezt az Isten, hogy olyanok lesztek, mint ő, irigykedett
rátok és ezért mondta: Ne egyetek belőle. De te csak nézd
a gyümölcsöt, és lásd meg a nagy dicsőséget körüle! Én
pedig néztem a gyümölcsöt, és tényleg láttam a nagy dicső­
séget körülötte. Azt mondtam azonban neki, hogy szép a
szemnek szemlélni, de félek venni a gyümölcséből. És
mondj a nekem: - Gyere, adok neked, kövess engem!
19. Kinyitottam neki, és bejött a paradicsomba, és ott
előttem kúszott. És körbejárva kicsit visszafordult, és azt
mondja nekem: - Meggondoltam, mégsem adok neked
belőle! Ezt azért mondta, hogy végleg megcsaljon és el­
veszejtsen. És azt mondta: - Esküdjél meg, hogy adsz
belőle férjednek is. Én meg azt mondtam neki, nem tudom,
hogyan kell esküdni, de amit tudok, azt mondom: ~ A z
Űr trónjára és a kerubokra, és az élet fájára, hogy férjemnek
is adok belőle enni! Amikor kivette eskümet, akkor ment
és felment rá. A gyümölcsre, melyet nekem enni adott,
rátette saját gonoszságának mérgét, ami az ő vágya. Mert a
vágy minden bűn feje. A földre hajlította a gallyat és
vettem belőle és ettem.
20. Abban az órában megnyíltak szemeim, és megtud­
tam, hogy meztelen vagyok, mezítelen az igazságtól,
melybe öltöztetve voltunk. És sírva mondtam: - Miért
tetted ezt velem, hogy elidegenedtem dicsőségünktől,
melybe öltöztetve voltunk? Sírtam azonban az eskü miatt
is! Eltűnt azonban a fáról és láthatatlanná vált. Én viszont
részemben leveleket kerestem, hogy elrejtsem szégyene­
met, és nem találtam a paradicsom fájáról, mivel miután
ettem, az én részemben a füge kivételével minden fa le­
hullatta levelét. Vettem hát annak leveléből, és ruhát készt­
tettem magamnak és az abból van, mely fákról ettünk.

150
 21. És nagy hangon kiáltottam, mondtam: - Ádám,
Ádám, H o l v á g y ? Kelj fel, és jöjj hozzám, éis nagymisztér
riumot mutatok neked! Amikor azonban jött atyátok, tör­
vényszegő szavakat mondtam neki, amelyek megfosztottak
bennünket nagy dicsőségünktől. Amikor jött, kinyitottam
számat, és megszólalt az ördög, és elkezdtük útbaigazítani
őt, mondva: - Jöjj uram, Ádám, hallgass rám, és egyél a fa
gyümölcséből, melyről.Isten azt mondta, ne egyetek belő­
le, mert olyanok lesztek, mint Isten. Atyátok azt válaszol­
ta, mondta: - Félek, nehogy megharagudjon rám Isten!
Én azt mondtam neki: - Ne félj! Amikor ugyanis eszel,
jót és rosszat ismerni fogsz, és akkor gyorsan meggyőz­
tem őt, evett és megnyíltak szemei, és ő is felismerte mezí­
telenségét. És mondja nekem: -- Óh gonosz asszony!
M i t tettél velünk? Elidegenítettél engem Isten dicsőségé­
től!
22. Azon órában még hallottuk harsonázni Mihály fő-
angyalt, hívta az angyalokat, mondván: - Ezt mondja az
Ű r : Jöjjetek velem a paradicsomba, és halljátok a szavakat,
melyekkel megítélem Ádámot. Amikor meghallottuk a
főangyalt harsonázni, mondtuk: - Lám, Isten a paradi­
csomba jön minket ítélni! Megijedtünk és elbújtunk. És
eljött Isten a paradicsomba a kerubok szekerére szállva,
és az angyalok himnuszt zengtek neki. Amikor Isten
bejött a paradicsomba, Ádám és az én részemben egyaránt
elfonnyadt minden növény és elszáradt, és Isten trónja ott
volt, ahol az élet fája díszlett.
23. És hívta Isten Ádámot és mondta: - Ádám, hova
bújtál, azt gondolod, hógy nem talállak meg? Ekkor atyá­
tok mondta: - Nem Uram! Nem azért bújtunk el, hogy ne
találjál meg, hanem mert félek, mivel mezítelen vagyok és
tisztelem hatalmadat. Uram. Isten mondja neki: - K i
világosított fel arról téged, hogy meztelen vagy, csak nem
hagytad el parancsomat, melyet azért adtam, hogy meg­
őrizd! Akkor Ádám emlékezett a szóra, melyet neki mon-

151
 dottam, amikor be akartam csapni, hogy olyanná teszlek
Istennel szemben, hogy nem árthat neked! Ekkor hozzám
fordult és mondta: - Miért tetted ezt? Én is kígyó szavára
emlékeztem és mondtam, a kígyó csalt meg engem.
24. Isten ezt mondta Ádámnak: - Mivel nem engedel­
meskedtél parancsomnak, és az asszonyra hallgattál, átko­
zott lesz a föld műveidben. Valahányszor műveled, nem
adja meg erejét, tövist és bojtorjánt terem, és arcod verej­
tékével eszed kenyeredet. Sokféle fájdalomban lesz részed.
Fáradozol és meg nem pihensz, keserűség fog gyötörni,
és nem ízlelsz édeset, forróság és hideg szorongat majd.
Sokat görnyedezel, és meg nem gazdagodsz, és a gazdag­
ságban nem maradsz meg, és az állatok, amelyek fölött
eddig uralkodtál, fellázadnak ellened a zűrzavarban, mert
nem tartottad meg parancsomat.
25. Hozzám fordulva pedig ezt mondta az Ú r : - Mivel
a kígyóra hallgattál, és nem az én parancsomat tartottad
meg, hiábavalóságokban és tűrhetetlen kínokban lesz
részed, sok fájdalommal szülöd gyermekeidet, eljössz egy
órában és elveszted életedet a fájdalomtól, és a nagy szük­
ség miatt. Vallomásodban mondod majd: Uram, Uram,
ments meg, és én nem fordulok oda a test vétke felé! Ezért
szavadban ítéllek meg, az ellenségeskedés által, melyet az
ellenség adott beléd. Ismét fordulj uradhoz, ő majd ural­
kodik rajtad!
26. Miután nekem ezt mondta, így szólt a kígyóhoz;
nagy haragban szólt hozzá: - Mivel ezt művelted és hálát­
lan eszköz lettél, ezért mígcsak megcsalod szívükben az
átalmenőket, átkozott leszel minden állat között. Eddigi
eledeledtől megfosztatsz, földet eszel majd életed minden
napján. Melleden és hasadon csúszol majd, és nem lesz
kezed, sem lábad. Nem lesz kezed, füled, vagy tollad, vagy
semmilyen olyan testtagod, amely azoknak van, akiket
becsaptál, és miattad kiűzetnek a paradicsomból. És ellen­
ségeskedést vetek közéd és az ő sarja közé, ő a te fejedet

152
 tartja szemmel, te pedig az ő sarka után leselkedel az ítélet
napjáig,
27. És miután ezt mondta, angyalainak parancsolta, hogy
űzzenek k i minket a paradicsomból. Sírva űztek k i min­
ket, és atyátok, Ádám kérlelte az angyalokat: - Enged­
jetek még kicsit, hogy Istent kérjem, és irgalmazzon és
szánjon meg minket, mert egyedül én vétkeztem! Azok
erre abbahagyták a kiűzést. Ádám sírva kiáltotta: - Bo­
csásd meg nekem Istenem, amit tettem! Akkor az Úr azt
mondta angyalainak: - Miért nem űzitek k i Ádámot a
paradicsomból? Csak nem én hibáztam, vagy talán rosszul
ítéltem? Ekkor az angyalok földre borultak, és imádták az
Urat és mondták: - Igazságos vagy Urunk, és egyenesen
ítélsz!
28. A z Úr pedig Ádámhoz fordulva azt mondta: - Mos­
tantól kezdve nem engedem, hogy a paradicsomban légy.
Ádám azt válaszolta és mondta: - Uram adj nekem az élet
fájáról, hogy éljek, mielőtt kiűzöl a paradicsomból! A z Űr
akkor ezt mondta Ádámnak: - Nem veszel most róla!
A keruboknak elrendeltem, és kétélű tüzes karddal őrzik
azt miattad, nehogy megízleld, és halhatatlan légy mind­
örökké, miközben még harc dúl benned, melyet ellen­
séged ültetett beléd. Miután kimentél a paradicsomból, és
ha megtartóztattad magad minden rossztól, így akarván
meghalni, amikor majd itt lesz a feltámadás, feltámasz­
talak, és akkor kapsz az élet fájáról, és halhatatlan leszel
mindörökké.
29. Ahogy az Úr ezeket elmondta, megparancsolta,
hogy űzzenek k i minket a paradicsomból. Atyátok zoko­
gott az angyalok színe előtt a paradicsommal szemben, és
az angyalok ezt mondták neki: - Mit akarsz, hogy tegyünk
néked, Ádám? Atyátok ezt válaszolta az angyaloknak: -
íme kiűztetek engem, kérlek titeket, engedjétek meg
nekem, hogy a paradicsomból jó illatot vigyek, hogy
miután kimentem, áldozatot mutassak be Istennek, azért

153
 hogy meghallgasson engem Isten. És odamentek, és az
angyalok azt mondják Istennek: laél (Jahve), örökkévaló
király, parancsold meg nekünk, hogy adjunk Ádámnak
jóillatú tömjént a paradicsomból! Akkor Isten megparan­
csolta, hogy Ádám jöjjön, és vegyen jóillatú aromákat
kívánsága szerint. É s odaengedték az angyalok, össze­
gyűjtött mindenfélét, sáfrányt és nárdust, nádat és fahéjat,
és a többi magvakat táplálására, és véve azokat kiment a
paradicsomból. És a földön lettünk.
30. Nos tehát gyermekeim, feltártam előttetek azt,
hogyan vezettettünk félre. T i azonban vigyázzatok maga­
tokra, nehogy elhagyjátok azt, ami jó.
31. Ezeket mondta el fiai között, miközben Ádám
betegen feküdt, már csak egyetlen nap volt hátra, hogy el­
távozzon a testből, s mondja Ádámnak É v a : - Miért
halsz meg te, és miért élek é n ? És mennyi időm van még
hátra azután, hogy te meghalsz? Üzend meg nekem!
Akkor ezt mondja Ádám Évának: - Ne akarjál törődni
ilyen dolgokkal! Nem maradsz le tőlem, rövidesen meg­
halunk mindketten, és őt is majd velem egy helyre tegyé­
tek. Amikor megháltam, hagyjatok engem, és senki ne
érintsen, míg csak az Űr angyala nem mond valamit felő­
lem. Mert nem feledkezik meg rólam az Isten, hanem
feléleszti tulajdon eszközét, melyet teremtett. Inkább kelj
fel és imádkozz, de Istenhez, amíg visszaadom lelkem
annak kezébe, aki azt adta. Mert nem tudjuk, hogyan
találkozunk majd Alkotónkkal, vagy haragszik ránk, vagy
felénk fordul, és irgalmas lesz hozzánk.
32. Ekkor Éva felkelt, és kiment, és leborult a földre, és
mondta: - Vétkeztem, Istenem, vétkeztem, Mindenség
Atyja, vétkeztem ellened, vétkeztem kiválasztott angyalaid
ellen, vétkeztem a kerubok ellen, vétkeztem megingatha­
tatlan trónod ellen, vétkeztem Uram, nagyon tévedtem,
vétkeztem ellened és minden bűn általam lett a teremtés­
ben! Még térden állva imádkozott Éva, íme hozzájött az

154
emberiség angyala, felállította, és így szólt: - Kelj fel Éva
töredelmedből! í m e férjed Ádám eltávozott a testéből, kelj
fel és lásd, hogyan vitetik fel lelke a Teremtővel való talál­
kozásra, aki megalkotta azt.
33. Felkelt pedig Éva, kezét arcára tette, és azt mondta
neki az angyal: - Szakadj el a földi dolgoktól! Éva az égre
szegezte szemeit, és fényszekeret látott jönni, melyet négy
ragyogó sas vont, minek fenségét senki sem lett volna
méltó elmondani, akit méh szült a világra, sem orcájukat
szemlélni, és angyalok vezették a szekeret. Arra a helyre
jött, ahol Ádám atyátok feküdt. Akkor megállt a szekér,
a szeráfok is középen, atyátok és a szekér között. Én
pedig arany füstölőket láttam és három csészét, és íme
minden angyal tömjénnel és füstölőkkel jött, és csészékkel
az áldozati oltárhoz, és felszították azokat, és a füst, mely a
tömjénből jött, beborította az égboltot. És arcra borultak
az angyalok és imádták Istent, kiáltottak és mondták:
laél, Szent, bocsáss meg, mert képmásod és szent kezed
alkotása ő !
34. És íme akkor, én Éva, láttam, hogy két nagy és fé­
lelmetes misztérium áll Isten színe előtt. A félelemtől
sírtam és fiamhoz, Szethez kiáltottam, mondván: - Kelj
fel fiam, Szeth, atyád holtteste mellől, és jöjj hozzám, hogy
lásd, amit szem nem látott, és hogyan könyörögnek ők
atyádért, Ádámért!
35. Akkor Szeth felkelt, és anyjához jött, és mondja
neki: - M i van véled? Miért sírsz? Azt mondja neki:
- Nézz fel szemeiddel, és lásd a hét égboltot megnyílva,
saját szemeiddel, lásd, hogyan fekszik atyád holtteste
arcra borultan, és minden szent angyalok érte imádkoznak
és mondják: - Bocsáss meg neki mindenség Atyja, mert
képmásod ő ! Nos Sieth fiam, mi ez? Átadják majd a lát­
hatatlan Atya és Istenünk kezébe? K i az a két etióp, akik
ott állnak atyád körül, hódolván néki?
36. Ezt mondja Szeth anyjának: - a Nap és a Hold azok

155
 akik leborultak és imádkoznak Atyámért. Mondja neki
É v a : - H o l van fényességük, és miért lettek feketék? És
Szeth mondja neki: - Nem ragyoghatnak a mindenség
fénye előtt, ezért rejtőzött el fényük.
37. Miközben Szeth így beszélt anyjával, harsonáztak
az angyalok arcra borultan, és félelmetes hangon kiáltottak
és mondták: Áldott az Űr dicsősége teremtményeiben!
Megkönyörült kezének alkotásán, Ádámon! Miközben
eképpen zúgták az angyalok, jött egy a hétszárnyú szeráfok
közül, az akherusziai tóba vitte, és megmosta őt Isten színe
előtt. Fekve ott eltöltött három órát, és akkor kitárta
kezeit a mindenség Ura, aki szent trónján ült, felemelte
Ádámot, és átadta Mihály főangyalnak: - A paradicsomba
vidd őt, a harmadik égig, és hagyd ott ama nagy és félel­
metes napig, melyen a világ fölött rendelkezni fogok!
Mihály, a főangyal fölvette őt, és elvitte oda Ádámot, és
letette őt, ahogyan Isten mondta neki, amikor megbocsá­
tott Ádámnak.
38. Mindezek után a főangyal a maradéknak temetése
felől érdeklődött, és Isten elrendelte, hogy színe elé jöjje­
nek az összes angyalok, mindegyik rendjének megfelelően.
Összejöttek tehát mind az angyalok, egyesek tömjénezővel,
mások harsonával. És á seregek Ura felkelt, a szelek vitték
őt, és a szelek fölött a kerubok, valamint az ég angyalai
vonultak előtte. És oda jöttek, ahol a holttest volt, Ádám
holtteste, és fogták azt. És a paradicsomba mentek, és a
paradicsom minden fája megmozdult; akkor mindenki,
aki Ádámtól származott - Szeth kivételével, mert ő az
Isten által meghatározott órában született - , elbódult az
illattól.
39. Ádám testét lefektették a paradicsomban, és Szeth
ezen igen elszomorodott. És az Úristen ezt mondta:
- Ádám miért tetted ezt? Ha parancsomat megőrizted
volna, nem örülnének azok, akik erre a helyre juttattak
téged. De mondom néked, bánatra fordítom örömüket és

156
a te bánatodat fordítom .örömre. És amikor visszatérsz,
annak trónjára ültetlek, aki eltaposott téged, fölötte tró­
nolj, aki félrevezetett téged: Akkor elítéltetnek azok, akik
rá hallgatnak, és ő is; sokan fognak szomorkodni és sírni,
látván téged, hogy az ő megtisztelő trónján ülsz.
40. Akkor így szolt Mihály főangyalhoz: - Menjél el a
paradicsomba a harmadik: égbe, és hozz nekem gyolcsokat,
bysszuszt és szíriai gyolcsot, hármat! És Isten ezt mondta
Mihálynak, Gábrielnek, Űriéinek, Rafaelnek: - csavar­
játok a gyolcsokba Ádám testét, és hozzatok olajat, az
illat olaját, és öntsétek rá. Ezek megtételével temették el
testét. És az Űr ezt mondta: - Hozzátok el Ábel testét is.
És elhozták, hoztak más gyolcsokat, és eltemették azt is,
mert temetetlen volt azóta, hogy Káin megölte testvérét.
Káinnak nagy gondja volt, hogy elrejtse azt, de nem tudta.
Nem fogadta be a föld, azt mondván: Nem fogadok be
más testet, míg a belőlem vett és teremtett forma vissza
nem tér hozzám. A z angyalok pedig felvették őt, elhelyez­
ték atyja mellé, amíg atyja halott lesz, és mindkettőt Isten
!

rendeletére temették el a paradicsom egyik részében, azon

a helyen, ahonnan Isten a földet vette. És Isten elküldött
hét angyalt a paradicsomba, sok illatszert hoztak és eltet­
ték a földbe. És így vették a két testet, és eltemették azokat
arra a helyre, amelyet megsirattak és előkészítettek.
41. Akkor Isten szólította Ádámot, és mondta: - Ádám,
Ádám! És a test válaszolt á földből, és mondta: — í m e itt
vagyok Uram! És azt mondta neki az Ű r : - Mondtam
neked, hogy föld vagy, és a földbe veszel! Mostan a fel­
támadást hirdetem neked! Feltámasztlak téged az utolsó
napon, amikor minden ember feltámad, aki magvadból
való.
42. E szavak után Isten háromszögletű pecsétet készí­
tett, és lepecsételte vele a sírboltot, hogy senki semmit ne
tegyen azzal hat napig, míg oldalbordája hozzá nem tér. A z
emberszerető Isten és az angyalok Évát is, aki hat nap

157
múlva meghalt, ugyanoda helyezték, Éva sitt a halála
miatt, hogy nem tudja, hová fogják helyezni testét, mert
amikor Ádám temetésekor eljött az Űr a paradicsomba,
elaludt ő is és gyermekei is, kivéve Szethet, mint mondtam.
Éva halála órájában hívta Istent és kérte, hogy oda temesse,
ahová a férjét, eképpen szólt: - Uralkodóm minden eré­
nyek Ura és Istene, ne szakítsd el szolgádat, engemet,
Ádám testétől! Tagjából alkottál engem! Hanem méltass
engem, a méltatlant és vétkest, hogy mellé temettessem!
Ahogyan vele voltam a paradicsomban, és a törvényszegés
után is együtt voltunk, így ne válasszon el minket semmi.
Miután imádkozott, feltekintett az égre, felállt és melle
zihált, és mondta: - Mindeneknek Istene, fogadd el lelke­
met! És azonnal átadta lelkét Istennek.
43. Amikor meghalt, eljött Mihály főangyal, és jött vele
három angyal, akik fogták a testet és eltemették oda, ahol
Ábel teste volt. És Mihály főangyal azt mondta Szethnek:
í g y temess el minden embert, amely meghal, a feltámadás
napjáig. Miután ezt a törvényt átadta, így szólt hozzá:
- Csak hat napig szomorkodjatok, a hetedik napon azon­
ban szűnjön meg, és örvendjetek azon, mert ama napon
mi is, és az Isten is örvendezünk, vele angyalai, az igáz
lélek földről való áthelyezése fölött. Ezeket mondta
Mihály arkangyal, és elment a mennybe, dicséretet mond­
ván és alleluját; Szent. Szent, Szent az Űr, az Atyaisten
dicsőségében, mert ő t illeti a dicsőség, tisztelet és imádás
a kezdetnélküli és az ő éltető Lelkével együtt, most és
mindenkor, mindörökkön örökké, Ámen,

158
 EZDRÁS APOKALIPSZISE

Ezdrásnak, a szent prófétának, Isten szeretettjének sza­

vai és apokalipszise.
Harminckét esztendőt és húsz hónapot éltem, mikoron
házamban így kiáltottam fel a Magasságbelihez: - Uram,
add meg nékem azt a dicsőséget, hogy megláthassam tit­
kaidat! Azon az éjszakán eljött hozzám Mihály angyal, a
főangyal, és ezt mondta nekem: - Ezdrás próféta! Mostan­
tól fogva hetvenhét napra hagyd ott a prófétaságot! Én
pedig böjtöt tartottam, olyanféleképpen, ahogyan azt né­
kem meghagyta. Majd eljött hozzám Ráfaél, a seregek
fővezére, és egy sztüraksz vesszőt adott át. Kétszer hatvan
héten át böjtöltem, majd megláthattam az Isten titkait
meg az ő angyalait, és í g y szóltam hozzájuk: - Azt akarom,
hogy az Isten ítéletet tartson a keresztény nép fölött. Jobb
az embernek, ha meg sem születik, és ha világra sem jön.
Akkor az égbe ragadtattam el. A z első égben angyalok
hatalmas seregét láttam; és az elítéltekhez vezettek oda
engem. Hozzám szóló hangokat hallottam: - Irgalmazz
nekünk, Isten választottja, Ezdrás! Majd ezeket kezdtem
mondani: - Irgalmazz, jóságos és nagyirgalmú, kezed al­
kotásainak, inkább engemet ítélj el a bűnösök helyett,
mert hasznosabb egy lelket megbüntetni, mint az egész
világot romlásba dönteni! És így szólt az Isten: - Én az
igazaknak a paradicsomban adok nyugalmat, és könyörüle­
tes leszek hozzájuk. És így szólt Ezdrás: -r- Uram, miért az

159
 igazakat részesíted kegyeidben? Ahogyan a béres letölti
szolgálatának idejét, (eltávozik, majd egy másik szolga
szegődik a ház urának szolgálatába), az igaz is hasonló­
képpen nyeri el bérét az egekben; ezért inkább a bűnösök­
kel szemben legyél irgalmas, mert tudjuk, hogy te valóban
irgalmas vagy. És így szólt az Isten: - Nem tudom, hogyan
is tehetnék velük irgalmasságot? És azt válaszolta Ezdrás:
- A haragodat nem tudják elviselni ők. És azt válaszolta
rá az Isten, hogy közülük melyiket? És így szólt az Isten:
- Olyannak akarlak tégedet, mint Pált és Jánost, hogy a
romlatlan és sértetlen kincset add át te is nekem, a szüzes­
ség kincsét, az emberek védősáncát. És í g y szólt Ezdrás:
- Jobb, ha az ember meg sem születik, és jó az, ha nincs
életben; még az állatoknak is jobb, mint az embereknek,
mert azokat nem bünteted, bennünket pedig megfogsz,
és átadsz az ítéletre. A z eljövendő világban jaj lesz a bűnö­
söknek, mivel véget nem érő ítéletben lesz részük, és az el
nem é g ő lángokban. Ezeket mondottam neki, és odajött
Mihály és Gábor, meg az összes apostolok, és így szóltak:
- Üdvözlégy közöttünk, istenfélő ember! És í g y szólt
Ezdrás: - Kelj fel, Uram, és jöjj velem az ítéletre! És így
szólt az Isten: - í m e , átadom néked végső rendelkezései­
met, az enyémet és a tiédet, hogy ott legyen nálatok. És
így szólt Ezdrás: - Füled hallatára ítéltessünk meg. És így
szólt az Isten: - Kérdezd meg Ábrahámot, a ti atyátokat,
hogy melyik fia perlekedett atyja örökében, aztán gyere,
és perlekedjél velem! És így szólt Ezdrás: - Ahogyan él
az Űr, nem szűnök meg perlekedni veled a kereszténye­
kért. H o l van a te kezdetben meglevő irgalmasságod, hol
van a te nagy türelmed? És így szólt az Isten: - Ahogyan
a nappalt és az éjszakát megteremtettem, ugyanúgy az
igazat és a bűnöst, és úgy van az rendjén, hogy mint igaz
gyakoroljam igazságszolgáltató hatalmamat. És így szólt
a próféta: - A z elsőt, az elsőként megteremtett Ádámot
ki alkotta meg? És így szólt az Isten: - A z én beszennye-

160
zetlen kezeim, a paradicsomba tettem őt, hogy őrizze
azt a részét, ahol az élet fája van, de mivel halandó volt,
nem hallgatott szavamra, és törvényszegést követett el.
És í g y szólt á próféta: - Nemde égy angyal is őrizte azt?
(Azt mondják, hogy az egyik kerub őrizte az életet minden
időben. Hogyan eshetett meg, hogy így, az angyaloktól
őrizett élet cselvetés áldozata lett? Rendelkezéseidet
követve, mindenkit igazságtalanul ítélnek el) és megmon­
dom néked azt is, ha te nem adtad volna neki Évát, akkor
a kígyó sem vezette volna félre őt, így tőled függ, ha aka­
rod, megmented, ha akarod, elveszíted őt. És így szólt a
próféta: - Menjünk el, Uram, a második ítélethez. És így
szólt az Isten: - Tüzet vetek Szodomára és Gomorrára.
És így szólt a próféta: - Uram, méltán tartasz ítéletet felet­
tük. És így szólt az Isten: - Bűneitek felülmúlják az én
jószívűségemet. És így szólt a próféta: - Emlékezzél csak
az írásokra, atyám mérte ki Jeruzsálemet, és ő építette fel:
irgalmazz, Uralkodó, a bűnösöknek, irgalmazz te kezed
művének, szánd meg azt, akit megalkottál! Aktkor meg­
emlékezett az Isten teremtményeiről, és így szólt a prófétá­
hoz: - Hogyan irgalmazhatnék nekik? Ecetet és epét
itattak velem, és ráadásul még meg sem bánták. És így
szólt a próféta: - Tárd fel kerubjaidat, menjünk együtt az
ítéletre, és mutasd meg nekem az ítélet napját, hogy milyen
az. És így szólt az Isten: - Tévedésben vagy, Ezdrás, mert
az ítélet napja ilyen: akkor majd nem lesz eső a földön, és
azon a napon lesz az irgalmas ítélet. És így szólt a próféta:
- Uram, addig nem szűnök meg perlekedni veled, amíg
nem látom a bevégződés napját. És így szólt az Isten:
- Számláld meg a csillagokat és a tenger fövényét; ha meg
tudod számlálni ezeket, akkor majd tudsz velem perlekedni
is. És így szólt a próféta: - Uram, tudod, hogy emberi
testet hordozok, hogyan is tudnám én megszámlálni az ég
csillagait, vagy a tenger fövényét? És így szólt az Isten:
- Kiválasztott prófétám, senki az emberek közül nem is-

161
 meri azt a nagy napot, a megjelenés napját, amelyen el­
érkezik a világ ítélete. Temiattad mondtam meg néked
azt a napot, prófétám, de az óráját nem mondtam meg né­
ked. És így szólt a próféta: - A z (eljövendő) évekről is
mondjál el nékem valamit, Uram! És í g y szólt az Isten:
- H a majd látom, hogy a világban szétáradt az igazság,
akkor türelemmel fordulok hozzájuk, de ha nem így lesz,
kinyújtom kezemet, a négy égtáj felől összemarkolom a
földet, és mindent egy begyűjtők Jozafát völgyébe, kiirtom
az emberi nemet, és többé már nem lesz világmindenség.
És így szólt a próféta: - És akkor a te jobbod hogyan fog
megdicsőülni? És így szólt az Isten: - Megdicsőítenek
engemet az angyalaim is. És így szólt a próféta: - Gondolj
arra, akkor miért teremtetted az embert! Te magad mon­
dottad Ábrahámnak, a mi atyánknak: „Megsokasítván
megsokasítalak, magvadat úgy, mint az ég csillagát, vagy
mint a tenger partjának fövényét." ( v ö : Ter. 17,6) H o ­
gyan fog akkor beteljesedni a te ígéreted? És í g y szólt az
Isten: - Először földrengést idézek elő, egészen a négy­
lábúak és az emberek elpusztulásáig, és ha majd azt látjá­
tok, hogy halálra adja testvér a testvérét, a gyermekek
szüleik ellen lázadnak, az asszony otthagyja a férjét, és
amikor nemzet nemzet ellen háborút kezd, akkor meg­
tudjátok, hogy közel van a vég ( v ö : M t 10,21-24,6-7;
M k 13,7-8.12-13.24-25). Akkor majd a testvér nem fog
megkönyörülni a testvérén, sem a férj a feleségén, sem a
gyermek a szülein, vagy a barát a barátján, sem a szolga
az urán. Mindezek után az emberiség ellensége feljön a
Tartaroszból, és sok mindennel elkápráztatja az embereket.
Mit tegyek hát veled, Ezdrás, ki perbe szállsz velem? És
így szólt a próféta: - Uram, nem szűnök meg perlekedni
veled. És így szólt Isten: - Számláld meg a mezők virágait,
ha majd megszámláltad, akkor majd képes leszel perleked­
ni velem. És így szólt a próféta: - Uram, én nem tudom
megszámlálni, emberi testet hordozok, de azért nem szű-

162
nök meg perlekedni veled. Szeretném látni, Uram, a
Tartarosz alsó részeit is. És így szólt az Isten: - Szállj le
hát, és nézzed meg! Akkor átadta nekem Mihályt, Gábort
és még más harmincnégy angyalt, majd pedig nyolcvan­
négy lépcsőn át leszálltam a mélybe; azt követve, ötven
lépcsőfokon át vezettek le engemet, és ott egy tüzes
trónszéket láttam, rajta egy vénember ült, kinek ítélete
kegyetlen volt. És így szóltam az angyalokhoz: - Kicsoda
ő, és miben vétkezett? Ők azt mondották nekem: - Ő
Heródes, aki annak idején király volt, ő adta parancsba a
kétévesnél fiatalabb kisdedek legyilkolását. És én azt
mondtam: - Jaj az ő leikének! Ezután harminc lépcsőfo­
kon át vittek le engemet, és ott egy tűzmedencét láttam,
mely tele volt bűnösökkel; csak a hangjukat hallottam, de
őket magukat nem láttam. Majd még mélyebbre vittek le,
olyan sok lépcsőn keresztül, hogy azt már megszámlálni
sem tudtam. Éltes korú embereket láttam ott, kiknek a
fülében áttüzesedett vasrudakat forgattak. És én így szól­
tam: - K i k ezek és miben vétkeztek? És ők azt mondták:
- Ők a tévtanítók. Ezek után más ötven lépcsőfokon
keresztül vittek le, és ott egy nyughatatlan férget láttam,
a bűnösöket pedig tűz vette körül; majd levittek a kár­
hozat fenekére. Láttam az alvilág tizenkétszeres csapását.
Akkor déli irányba vittek le, és ott egy szeménél fogva
felfüggesztett embert láttam, akit angyalok ostoroztak.
És én megkérdeztem: - Kicsoda ő, és miben vétkezett?
És ezt mondta nekem Mihály, a seregek fővezére: - Ő az,
aki anyjával paráználkodott. Keveset tett meg ő abból,
ami az Isten szándékának megfelelő, ezért parancsolta
meg, hogy függesszék fel őt. Ezek után északi irányba
vittek engem, és ott egy vasgerendákkal leszorított embert
láttam. És én megkérdeztem: — Kicsoda ő ? És ezt mondta
nékem: - Ő az, aki azt mondotta magáról: - Én vagyok az
Isten fia, aki kenyérré változtatta a köveket és borrá a
vizet. És így szólt a próféta: - Mondd el nékem, Uram,

163
 külsejét tekintve milyen ő, és hírül viszem azt az emberek­
nek, hogy ne higgyenek neki. És azt mondta nékem:
- Arca olyan, mint a mező, jobb szeme, mint a hajnal­
csillag, a másik pedig rendíthetetlen, szája könyök hosszú­
ságú, a fogai félkönyöknyiek, az ujjai olyanok, mint a
sarlók, a lábnyoma pedig mintegy két könyöknyi; és a
homlokán ez a felirat: Antikrisztus. Egészen az egekig
emelkedett fel, és egészen a Hádészba zuhant. Egyszer
gyermek volt ő, máskor öreg. És így szólt a próféta:
- M i é r t engeded, Uram, hogy megtévessze az emberi
nemet? És így szólt az Isten: - Halljad hát, prófétám!
Legyen bár ő gyermek, vagy öreg ember, senki sem fogja
elhinni neki, hogy ő az én szeretett fiam! Mindezek után
majd harsonaszó hallatszik, a sírok megnyílnak, a halottak
pedig, mint romolhatatlanok támadnak fel. Mikor az
ellenség hallani fogja a rettenetes veszélyt, a külső sötét­
ségben rejtőzik el. Akkor az ég, a föld és a tenger elpusz­
tul, az égbolt nyolcvan könyök hosszan kigyullad, a föld
pedig nyolcszáz könyök hosszan. És így szólt a próféta:
- A z égboltozat ugyan miben vétkezett? És így szólt az
Isten: - Alatta volt a Gonosz. És így szólt a próféta:
- És a föld, Uram, miben vétkezett? És í g y szólt az Isten:
- Mikor az ellenség félelmet keltő hangomat meghallotta,
ott rejtőzött el, ezért pusztítom el a földet, és vele együtt
az emberi nem lázítóját is. És így szólt a próféta: - Irgal­
mazz, Uram, a keresztény népnek! Mindezek után egy
kifeszített asszonyt láttam, aki négy vadállatot táplált
a keblén. És azt mondták az angyalok: - Irigyelte ő a tejét
odaadni, sőt még gyermekeit is a folyóba dobálta. Rette­
netes éji sötétséget láttam utána, amelyben sem csillagok,
sem Hold nem volt, nem volt ott se ifjú, se öreg, se testvér
a testvérével, se anya a gyermekével, sem asszony a férjé­
vel. Elsírtam magam és ezt mondtam: - Ó, uralkodó
Uram, irgalmazz a bűnösöknek! Amíg ezeket mondottam,
felhő ereszkedett le, és elragadott engemet, ismét felvitt

164
az egekbe. Sokak ítéletét láttam ott, keserves sírásra
fakadtam, és így szóltam; - Jobb annak, aki k i sem jött
anyja méhéből. Akik pedig büntetés alatt álltak, így kiál­
tottak: - Honnan jöttél ide, Isten szentje, talán azért is
jöttél, hogy egy kevés enyhülésre találjunk! És í g y szólt
a próféta: - Boldogok, akik bűneiket elsiratják! É s így
szólt az Isten: - Halljad hát, szeretett Ezdrás: ahogyan a
földműves elszórja a gabonamagvakat a földbe, ugyanúgy
veti el magvát a férfi is az asszony termőföldjébe. Először
még egy vele az, másodszorra már kigömbölyödik, har­
madszorra szőrzetet növeszt, negyedszerre már körmöket
is, ötödszörre táplálékot vesz magához, hatodszorra már,
mint aki készenlétben van, fölveszi a lelket, hetedszerre
készülődik, és nyolcadszorra megnyitja az asszony kapu­
jának zárját, és így születik meg épségben a földre. És í g y
szólt a próféta: - Uram, jobb az, ha az ember meg sem
születik, mert jaj lesz az emberi nemnek, ha majd az ítélet­
re kerül. És ezt mondtam az Úrnak: - Uram, ha ítéletre
adód az embert, akkor miért teremtetted meg? Felséges
tanításban í g y szólt az Isten: - Azokhoz nem leszek irgal­
mas, akik szövetségemet semmibe veszik. És így szólt a
próféta: - Uram, hová lett a te jóságod? És í g y szólt az
Isten: - Én mindent megtettem az emberért, de az ember
nem tette meg parancsaimat. És így szólt a próféta: -
Uram, mutasd meg nékem az ítéletek sorát, meg a para­
dicsomot! Akkor parancsára elvezettek engem az angya­
lok, majd láttam az élet ültetvényét, láttam Hénökhot,
Illést, Mózest, Pétert és Pált, Lukácsot, Mátét, és az igása­
kat mind, meg a pátriárkákat; és láttam ott a levegő meg­
büntetését, a szelek fúvását, a kristályok tartóedényeit, és
az örök ítéletet. Láttam ott még egy koponyájánál fogva
felfüggesztett embert is. És azt mondták nekem: - Ő az,
aki áthelyezi a hegyeket; és láttam ott a nagy igazságszol­
gáltatásokat És í g y szóltam az Űrhöz: - Uralkodó Uram,
ki az az ember, aki még nem vétkezett?! Majd levezetett

165
 a Tartaroszba, és láttam az összes jajgatót és sírót, a bajo­
kat szenvedő bűnősöket. Amikor megláttam mindezt,
sírva fakadtam, hogy ennyire megbüntetik őket. Akkor
így szólt hozzám az Isten: - Ismered, Ezdrás, a vég felett
álló angyalok neveit? Mihály, Gábor, Uriel Ráfaél, Gabu-
telon, Akér, Arfugitonosz, Beburosz, Zebulon. Akkor
egy hang szólt hozzám: - Most hát, szeretett Ezdrásom,
végezd be te is az életedet. A d d vissza nekem letétemé-
nyemet. És így szólt a próféta: - Melyik úton akarjátok
kivinni az én lelkemet? És így szóltak az angyalok: - A
szádon keresztül akarjuk kivinni. És így szólt a próféta:
- E z a száj beszélt az Isten szájával, lehetetlen azon át
kivinni. És így szóltak az angyalok: - Az orrodon keresz­
tül fogjuk kivinni. És így szólt a próféta: - A z orrom érzé­
kelte az Űr dicsőségét; És így szóltak az angyalok: - Sze­
meden keresztül fogjuk kivinni. És így szólt a próféta:
- Szemeim látták hátulról az Urat. És így szóltak az
angyalok: - A fejeden át fogjuk kivinni. És így szólt a
próféta: - Mózessel együtt voltam a hegytetőn, azon ke­
resztülnem fog kijönni. És így szóltak az angyalok: - Ak­
kor az ujjaid hegyén át fogjuk kivinni. És így szólt a pró­
féta: ~ Lábaim az áldozati oltár körül jártak. Munkavége­
zetlenül tértek vissza az angyalok, és mondták: - Uram,
nem tudjuk kivenni a lelket belőle. Akkor í g y szólt az Űr
egyszülött Fiához: - Szeretett Fiam, menjél el nagy angyali
hadsereggel övezve, és szeretett Ezdrásomtól vedd el a
lelket! Nagy angyali hadsereget vett maga mellé az Űr,
és í g y szólt Ezdráshoz: - A d d át nékem a letéteményt,
neked pedig koszorú készíttetett. És így szólt a próféta:
- Uram, ha a lelket tőlem elveszed, akkor ugyan ki marad
meg néked, hogy perbe szálljon veled az emberiségért?!
És így szólt az Isten: - A k i halandó, aki a földből való, az
ne perlekedjen velem! És így szólt a próféta: - Én ugyan
meg nem szűnök veled perlekedni! És így szólt az Isten;
- Most már add vissza a letéteményt, koszorú készíttetett

166
 neked; hamar végezd be az életedet, hogy elnyerjed azt!
Erre a próféta könnyek között kérte: - Ó, Uralkodó, mi
hasznom van nékem belőle, k i most veled perbe szállok,
ha visszatérek a földbe?! Jaj nekem, mert férgektől kell
pusztulnom! Sirassatok meg engemet mindnyájan, ti
tiszták és igazak, engem, aki annyit perlekedtem, és mégis­
csak halálra jutottam! Sirassatok meg engemet, mind­
nyájan, ti szentek és igazak, mert én immár a halál sajká­
jára jutottam! Akkor így szólt hozzá az Isten: - Hallgass
rám, szeretett Ezdrásom: ha én, a halhatatlan, elfogadtam
a keresztet, az epét meg az ecetet megízleltem, sírba he­
lyeztek, majd választottaimat feltámasztottam, Ádámot a
Hádésztól kiszólítottam, hogy ezzel az emberi nemet (meg­
mentsem), akkor te ne féljél attól haláltól, amely tőlem
van! A lélek kiszáll, feljön az égbe; a test pedig, ami a
földből való, visszatér a földbe, ahonnan vétetett. És így
szólt a próféta: - Jaj nekem, mit tegyek hát, és mit is
csináljak? Jaj, nem tudom! Ezek után pedig ilyenképpen
kezdett beszélni a boldog Ezdrás: - Isten, aki örökkévaló,
aki az egész teremtés megalkotója, aki az eget és a földet
mérőrúddal kimérte, aki a kerubok harci szekerén az égbe
emelte Illés prófétát, aki minden testet hordozónak táp­
lálékot ad, hatalmas szíendtől mindenki fél és remeg, aki
a sok perlekedésben is meghallgatsz engemet, add oda hát
ezt a könyvet minden másolónak, hogy náluk maradjon,
és mindazoknál, akik megemlékeznek majd az én nevem­
ről, és akik az emlékezetükben megőriznek. A d d áldá­
sodat rájuk az égből, áldd meg őket mind, mint József
utódait, és az ítélet napján ne emlékezzél meg első törvény­
szegésükről! Azok pedig, akik nem fogadják hittel ezt a
könyvet, ugyanúgy fognak égni, mint Szodoma és G o -
morra. Ezek után egy hangot hallottam: - Szeretett Ezd­
rásom, mindenkinek mondd el mindazt, amiről csak mos­
tan kérdezgettél! Mindezek befejeztével nagy tisztelettel
adta át Ezdrás drága lelkét október havának tizennyol-

167
cadik napján, és éltemették őt füstölőszerekkel, zsoltáro-
zásban. Drága és szent testéből kiapadhatatlan forrás fa­
kadt mindazok számára, akik testükben és lelkükben
szomjazva, hozzá igyekeznek. A dicsőség, erő, tisztelet
és imádat Őt illeti meg, az Atyát, a Fiút és a Szentlelket,
most és mindig, és örökkön örökké.

Ámen.

168
 A XII. PÁTRIÁRKA
VÉGRENDELETÉI

A Tizenkét Pátriárka Végrendeletei •(== Testamentu­

mai) címet viselő zsidó apokrif irat egyike azoknak a
népies vallási iratoknak, amelyeket a legkorábbi keresz­
tény nemzedékek felhasználhattak hitük világának kifej­
téséhez. Benne egy olyan szövegemlék maradt a kezünk­
ben, mely jelentős részleteiben a messiásváró zsidóság
gondolatvilágát tartalmazza; olvasása után képet alkot­
hatunk róla, hogy Jézus Krisztus korában milyenképpen
várták az eljövendő szabadulást.
A korakeresztény irodalmi emlékek közül érdemes pár­
huzamba állítani ezt az iratot Hermasz Pásztorával. Nem­
csak a két iratban fellelhető tradícióanyag nagyfokú egye­
zése miatt, hanem inkább az összetettségük jellege miatt.
Hermasz Pásztora zsidó tradícióelemekre támaszkodó ke­
resztény munka, a legrégibb szövegrészleteinek megfo­
galmazásában is keresztény iratnak tekinthető, amely
aztán mintegy emberöltőnyi idő alatt bővült és módosult;
a Végrendeletek ennek éppen a megfordított ja: felépí­
tésében egészen zsidó iratnak mondható, és ezt a felépí­
tésében már befejezettnek tekinthető zsidó iratot a II.
század első felében egy keresztény szerző átdolgozta.
A szövegfejlődés jellege ugyancsak ellentétes ezen két
iratban: a hermaszi szövegek nagyobb részben rétegesen
építkeznek; a Végrendeletek lezárt felépítése c3ak az
egyes elemeken belül alakulhatott, ilyenképpen a keres z-

169
tény átdolgozó egy-egy tagmondat, vagy az adott gon­
dolat továbbépítését jelentő mondatok betoldását tehette
meg. A két munka ú g y szemlélhető egy adott irodalmi
világon belül, mint az ellipszis fókuszai.
A Végrendeleteket a morális jellegű zsidó apokrifek
közé sorolják. A „végrendelet" műfaj a Krisztus előtti más­
fél évszázadban igen elterjedt volt a zsidóság körében,
többek között ismerjük ezen időkből - legalábbis címeik­
ben - Ádám végrendeletét, Ábrahám, Izsák és Jákob
pátriárkáknak végrendeleteit, J ó b végrendeletét.
A X I I Pátriárka Testamentuma, mint a többi átdolgo­
zott apokrif irat, általában megannyi olvasási nehézséget rejt
magában, ezek elsősorban átdolgozója irodalmi tehetségé­
től függnek, attól, hogy milyen mértékben hangolta ösz-
sze betoldásait a meglevő szövegrészlettel. í g y szöve­
gének legnagyobb értéke, de egyúttal legnagyobb prob­
lémája is, hogy az egyes tradícióelemek tartalma a k é ­
sőbbi, főképpen a keresztény átdolgozások folyamán mi­
képpen módosul.
A X I I Pátriárka Testamentuma felépítésében általában
véve három szakasz figyelhető meg: az első a pátriárka
életét, törzsének történetét elbeszélő rész;
amit aztán erkölcsi tanítás követ, amely egy-egy ott
kidomborított erényhez kapcsolódik, - Józsefében a mér­
téktartásra, Isszakáréban az egyszerűségre, Zebulonéban
a jószívűségre stb., vagy egy-egy bűnös hajlam veszé­
lyeire hívja fel a figyelmet - Simeon az irigység, Gád a
gyűlölet, Lévi a felfuvalkodás veszélyeire;
harmadsoron pedig a Végrendeletek egy-egy jelentős
részlete prófétai jövendöléseket tartalmaz, és ezen a szö­
vegegységen mutatkozik meg leginkább a keresztény kéz
alakítása.
A benne fellelhető tradícióanyag számtalan ponton
egyezik a többi kezdeti keresztény irat egyes megfogal­
mazásaival, és ebbe az újszövetség könyvei is beletartoz-

170
nak, különösképpen Máté evangéliuma, Pál apostol levelei,
és a Jelenések könyve mutat vele sok megegyezést (1),
ami inkább korának közös kifejezésformáira vihető vissza,
melyeknek egyik kezünkben levő szövegtanúja a Végren­
deletek, á keresztény iratok pedig ennek felhasználói;
hogy a Végrendeletek és az újszövetségi iratok között
közvetlen kapcsolat feltételezhető-e, azt nehéz lenne eldön­
teni.
A z angyalokról, az emberekben lakozó jó és rossz lel­
kekről, az egyik-másik pátriárkához tartozó szimboliká­
ról, a templomról, Isten népének papságáról, ünnepeikről
adott leírásainak egy-egy paralleljét megtaláljuk a zsidó -
keresztény teológia világában, így Jean Daniélou Lévi int-
ronizációjában a legkezdetibb keresztelési szertartás egyes
elemeit véli felfedezni (2),vagy figyelemreméltó, hogy Nef-
talim végrendeletében (vö.: Test. Neft 5,6) Juda látomás-
be li alakja azonos a „napba öltözött" asszony Jelenések
könyvbeli leírásával (vö.: Jel. 12,1), ami később, a közép­
kor folyamán Mária közismert ábrázolási formája lett;
mindhárom szimbólumalakot egybefűzi az a gondolat, hogy
bennük Isten választott népének megjelenítőit láthatták.
A két szövetséghez tartozó két-, vagy ennél több - szer­
ző közül mit mondhatunk a Végrendeleteken belül az
egyikének vagy a másikénak? Mindenképpen a zsidó szer­
zőnek tulajdonítható a Teremtés könyvére támaszkodó
történeti rész, valamint az erkölcsi tanítások jelentős
részben. A z irat minden alkalommal a zsidó igényeknek
megfelelően állítja elénk a messiási országot, az eljövendő
ország az eszményi Izrael országa megvalósulásában áll,
messiásszemléletében pedig a papi vonásokat a királyi
jegyek fölé helyezi. Mindezekhez a zsidó keresztény átdol-

(1) Székely I.: Bibliotheca apocrypha, Frieburg, 1913. p: 410-12.

(2) J . Daniélou: Théologie du judéo-christianisme, Tournai, 1958.
379. o.

171
 gozás hozzáadott egy tipikusan keresztény erkölcsi szem­
léletmódot, a prófétai szakasz messiási részleteihez pedig
Krisztus személyére vonatkozó utalásokat, főként a szűzi
születést (vö.: Test. Jos. 19,8), és a szenvedő Messiásra
vonatkozó elemeket (vö.: Test. Lévi X . 4,1; 10,2),
A szövegrészletek bizonyos utalásaiból arra következ­
tethetünk, hogy zsidó részről a Krisztus előtti évszázad
első felét, zsidó keresztény átdolgozója részéről pedig az
apostoli atyák korát (vö.: K r . u. 90-160) tarthatjuk a
Végrendeletek megírása időpontjának. Mindkét időszak
ugyancsak szakaszosnak tűnik, ezen szakaszok megjelölé­
sére kisebb részletekben eltérő vélemények születtek meg.
Charles véleménye alapján (3) megírásának első fázisa I.
Johannész Hirkanosz (Kr. e. 135-104) uralkodásának
végső éveire tehető, mikoris a messiáspap eszmény leg­
inkább kibontakozhatott, nézete szerint a kezünkben levő
szövegek 11/12 része ebből az időből való, amit aztán pár
évtizeddel később - főként az erkölcsi tanításokat --,
eg) farizeusok közül kikerülő szerző átsimított és kibőví­
tett. Vegyük figyelembe, hogy Hirkanosz fia, Alexander
Jannaiosz idejében erősödött meg a farizeusok mozgalma.
Alexander Jannaiosz még mellőzte őket, de. özvegye
Salome Alexandra felkarolta a mozgalmat (76-67); a leg­
utolsó zsidó eredetű szövegbetoldások Pompeius keleti
hadjárata előttre tehető, K r . e. 63-ra. Első keresztény átdol­
gozója valószínű Pál apostol „tanítványai" közül került k i ,
ezen szövegátdolgozás után nagyjából lezárult a Végren­
deletek szövegfejlődése, bár valószínű, hogy. egészen
elenyésző számú változtatásokat a III. és I V . századból is
eredeztethetünk (4).
A z irat eredeti nyelve héber lehetett, erre mutatnak a
gyakori hebraizmusok, a nevekhez fűzött magyarázatok
(3) R. H . Charles: The Greek Versions of the Testaments of the
Twelve Patriarchs, Oxford, 1908.
(4) Székely: ugyanott, 419 o.

172
stb., de csak görög, ószláv és örmény kódexekben és töre­
dékeken maradt ránk. Meglétéről és a keresztény egyhá­
zakban való elterjedéséről Órigenész, Jeromos és Tertul-
lianus kifejezetten megemlékeznek (5), nyugaton a patrisz-
tikus kor lezáródása után teljesen ismeretlen a XIII. szá­
zadig. Kohler véleménye szerint a Végrendeletek meglé­
téről utalásokat találhatunk a Talmudban és a Midrások-
ban(6).
A XII. PátriárkaVégrendeleteit csak néhány apokrif gyűj­
temény vette fel anyagába, a két legnagyobb terjedelmű
kiadvány adta közre fordításokban, az egyik német nyelvű,
a Kautzsch-féle ószövetségi apokrif gyűjteményé; a
másik angol nyelvű, a Charles-féle Pseudo-iratok kiad­
ványsorozatának egyik tagja (7). A Végrendeletek fordí­
tásához a leideni Brill-kiadó „Pseudepigrapha Veteris
Testamenti" sorozatának I (bis) kötete szolgált alapul, a
szövegkiadás M . de Jonge munkája. A fordítás egészé­
ben ehhez a szövegkiadványhoz igazodik, az egyes szö­
vegrészletek jelentősebb variánsait zárójelben adtuk meg.

(5) Origenes: Horn. Ín. Josuam 15,6; Tertullianus: Adv. Marc.

V . 1; Scorpiacae 13; Jeromos: Tract. in Ps. XIV. 3,3.
(6) Kohler: Jew. Qu. Rev. V, 400-414.
(7) E . Kautzsch: Die Apokryphen und Pseudepigraphen des A . T .
Tübingen, 1900. *
R . H . Charles: ugyanott.

173
 R U B E N VÉGRENDELETE
A BELÁTÁSRÓL

I. 1. Ruben végakaratának hiteles másolata ez, ame­

lyet halála előtt fiainak meghagyott, életének százhuszon­
ötödik esztendejében. 2. József halála után két esztendő­
vel, elgyengülésének napjaiban összegyűltek az ő fiai meg
fiainak fiai, hogy még láthassák őt. 3. Akkor ő így szólott
hozzájuk: - Gyermekeim, én meghalok, elindulok atyáim
útján. 4. Amikor meglátta ott Judát, Gádot, Ászért, a
testvéreit, így szólott hozzájuk: - Támasszatok meg,
testvéreim, hogy elmondhassam testvéreimnek meg gyer­
mekeimnek mindazt, amit a szívemben elrejtve őrizek,
mert mostantól már elhagyatottá leszek. 5. Majd fölkelt,
megcsókolta őket, és sírva mondotta: - Hallgassatok reám,
testvéreim, hallgassátok meg mindazt, amit Ruben, a ti
atyátok most meghagy néktek! 6. í m e , ma én tanúnak
hívom mindannyiatok előtt az ég Istenét, akit az ifjúság
esztelensége és paráznasága idején nem követtem, mikor
én beszennyeztem és bemocskoltam atyámnak, Jákobnak
fekhelyét. 7. Megmondom néktek azt is, hogy hét hóna­
pon át igen nagy csapást mért rám lágyékomban, és ha
az atyám, Jákob nem könyörög értem az Űrhöz, az
Űr már elpusztított volna. Harminc esztendőn át olyan
voltam, mint aki gonoszat cselekedett az Űr színe előtt,
és hét hónap alatt egészen a halálig elgyengültem. 9.
Hét hónapon keresztül lelkemet bűnbánóan az Űr elé
tártam. 10. Bort és részegítő italt nem ittam, semmiféle
hús nem ment be a számba, a kívánkozás kenyerét nem
ízleltem meg; bűnöm felett siránkoztam, mert az igen
nagy volt, és nem volt hozzá hasonló egész Izrael­
ben.
II. 1. Most pedig halljatok mindarról, gyermekeim,
amit a megtérésem idején láttam: a megtévesztés hét lel-

174
 kéről! 2. Hét lélek adatott Beliártól ellenségül az embe­
reknek, a felforgatás minden tettének ők a fejei; 3. ez a
hét lélek adatott át neki a teremtés felett, hogy bennük övé
legyen az ember minden cselekedete. 4. Első az élet lelke,
vele létrejött a vonzódás. Második a látás lelke, vele létre­
jött a vágyakozás. 5. Harmadik a hallás lelke, vele létre­
jött a tanítás; negyedik a szaglás lelke, általa adatott meg
a levegő és légáramlat beszívása és kifúvása. 6. Ötödik
a beszéd lelke, vele létrejött a tudás. 7. Hatodik az ízlelés
lelke, vele létrejött az ételek és italok elköltése, erő terem­
tetett beléjük, mert a táplálékokban van az erő alapja.
8. A hetedik a magnak és az együtthatósnak a lelke, vele
jött közénk az élvezetvágy által a bűn. 9. E z utóbbi
ugyan a teremtésben, az előbbi pedig az ifjúságban, hogy
beteljék ő tudatlansággal; és az élvezetvágy ú g y vezeti a
fiatalt, ahogyan a vak jár az árok felett, vagy mint a ba­
rom a szakadéknál.
III. 1. Mindezek tetejében ott van még a nyolcadik, az
álom lelke, vele létrejött a természet extázisa és a halál
képmása. 2. Ezekben a lelkekben vegyült el a megtévesz­
tés lelke. 3. Első a paráznaságé, aki az ágyékunkban és
az érzékiségben él. Második a gyomorban élő telhetetlen­
ség lelke. 4. Harmadik a májban és az epében élő hábo­
rúskodás lelke, negyedik a hízelkedés és az alakoskodás
lelke, hogy tetteiben szépségesnek mutatkozzon. 5. Ötö­
dik a nagyzolás lelke, hogy előtte meghajoljanak és nagyot
gondoljanak róla. Hatodik a hazugság lelke, hogy rom­
lásban és irigykedésben formálja meg a szavait, saját fajtája
és környezete kárára. 6. Hetedik az igazságtalanság lelke,
vele együtt van a lopás és a jellemtelenség, hogy szívének
élvezetvágya szerint járjon el; az igazságtalanság lelke
együttműködik a többi lélekkel cselszövései által. 7.
Mindezen lelkek felett áll az álom lelke, a nyolcadik lélek,
érintkezik vele a megtévesztés és a képzelgés. 8. Ilyen­
képpen jut a pusztulásra minden fiatal, mivel ez értelmét

175
 elhomályosítja az igazságtól, nem jár az Űr törvénye sze­
rint, és nem hallgat atyáinak intésite sem, amint velem is
hasonlóképpen történt ifjúságomban. 9. Most hát,
gyermekeim, szeressétek az igazságot, és az megoltalmaz
titeket! Tanítani akarlak benneteket, hallgassatok tehát
Rubenre, a ti atyátokra! 10. Esténként ne legyetek az
asszonyoknál, és ne háljatok férjeiknek alávetett asszo­
nyokkal, ne tegyétek meg azokat, ami az asszonyoknak
kedves lenne! 11. Ha nem pillantottam volna meg az
árnyékban fürdő Bállát, nem követtem volna el oly súlyos
törvényszegést. 12. Gondolataim megragadták az asszo­
nyi mezítelenséget, nem hagyott aludni, mígnem elkövet­
tem az utálatosságot. 13. Jákob, az atyánk ekkor atyjá­
nál Izsáknál volt. Azon időben Gáderben éltünk, az efratai
Betlehem szomszédságában. Bállá pedig részeg volt, ott
hevert az ágyán fedetlenül. 14. Meglátván őt mezítelenül,
bementem hozzá, és elkövettem azt az istentelenséget,
majd elszunnyadván otthagytam őt, és kimentem. 15.
De az Isten angyala kinyilatkoztatásában azonnal feltárta
atyám előtt az én istentelen tettemet, sírva jött el hozzám,
őt pedig soha többé nem érintette.
IV. 1. Ne szaladgáljatok az asszonyok szépsége után,
és ne is ismerjétek azoknak ármánykodásait, inkább járja­
tok a szív egyszerűségében és az Űr félelmében! Munkái­
tokban fáradjatok el, legyetek gyakorlottak az írásokban és
a nyájaitok között, ameddig az Úr nem adja meg nektek a
házasság kötelékét azzal, akit ő választott, nehogy úgy
megszenvedjetek, ahogyan egykor én. 2. Utálatos tetteim
miatt egészen atyám haláláig nem volt szabad nekem
Jákob színe elé kerülnöm, és nem mertem semmelyik test­
véremmel beszélni. 3. Lelkiismeretemben mindmáig
megmaradt a bűnömből valami. 4. Majd pedig atyám
bátorított engemet, hogy könyörög érettem az Úrhoz,
szűnjék meg fölöttem az Úr haragja, amelyet reám bocsá­
tott az Űr. Attól fogva vigyáztam magamra, és bűnt többé

176
nem követtem el. 5. í g y hát gyermekeim, tartsátok meg
mindazt amit meghagyok nektek, nehogy bűnt kövesse­
tek el! 6. Mert a paráznaság a lélek gyilkosa, Istentől
elszakít, és fokozatosan a bálványokhoz vezet, mivel ő az,
aki megtéveszti az értelmet és a gondolatvilágot, az ifjakat
időnek előtte a Hádészba vezeti. 7. Sokakat romlásba
taszít a paráznaság, legyen bár valaki már az érett korban,
vagy nemes származású, szégyenletes dolgokat művel, és
nevetségessé válik Beliár meg az emberek fiainak szemé­
ben. 8. Ezért is tartóztatta meg magát József minden asz-
szonnyal szemben* gondolatait megtisztította a parázna­
ságtól, így az Istennél és az embereknél egyaránt tetszésre
talált. 9. Mert bár sok mindent elkövetett érte az egyip­
tomi asszony, mágusokat hívatott, varázsszereket vitt
neki, de az nem adta oda szívének gondolatait a parázna
vágyaknak. 10. Ezért atyáink Istene megszabadította őt
minden látható és rejtett haláltól. 1. Ha az értelmet
nem győzi le a paráznaság, akkor ott Beliár sem diadal­
maskodik.
V . 1. Gyermekeim, az asszonyok mind gonoszak, bár
nincs se erejük, se hatalmuk a férfiak felett, de szép formá­
jukkal megejtőek, és így azokat a maguk oldalára állítják;
2. és, akiket bár az erőikkel legyőzni nem tudnak, mégis
diadalmaskodnak felettük fondorlatosságaik miatt. 3. E z ­
zel kapcsolatosan mondotta nékem, és oktatott engem az
Űr angyala, hogy az asszonyok a férfiakon túl, inkább
legyőzetnek a paráznaság lelke által, szívükben ármány­
kodnak a férfiak ellen, felcicomázóttan legelőször a gon­
dolataikat zavarják meg, tekintetükkel nyílvesszőt szór­
nak, de ugyanakkor cselekedeteikben rabságra vetnek,
4. bár az asszony nem tud erővel birokra kelni a férfiakkal.
5. Meneküljetek tehát, gyermekeim, a paráznaság elől,
parancsoljatok rá feleségeitekre meg a leányaitokra, ne
cicomázzák fejüket, se külsejüket, mert ezekben minden
asszony ármánykodó, és az örök büntetést munkálják az

177
ilyenfajta tetteikkel. 6. í g y bájolták el az Engrégoroszokat
is még a vízözön előtt, minduntalan rajtuk járatták a sze­
meiket, egymás iránti vágyban éltek, gondolataik átjárták
cselekedeteiket is, így emberekké lettek, és a férfival való
együtthatósban mutatkoztak meg előttük. 7. Képzelgé­
sük szülte gondolataikban vágy fogta elő őket, ilyenkép­
pen nemzették a gigászokat; az égigérő Engrégoroszok
ezért jelentek meg az asszonyok előtt.
V I . 1. Őrizkedjetek tehát a paráznaságtól, legyetek
azon, hogy gondolataitok tiszták maradjanak, érzéseitekre
vigyázzatok minden asszonnyal szemben! 2. Parancsol­
jatok rájuk, ne háljanak férfiakkal, hogy ők is megtisztul­
janak gondolkodásukban! 3. Mert akik velünk élnek,
velünk fogják elnyerni a boldogságot is, feltéve, ha nem
követnek el valami istentelenséget, ami számukra gyógyít­
hatatlan betegség, nekünk pedig Beliár örök gyalázata.
4. A paráznaságban ugyanis nincs semmi megfontoltság,
semmi istenfélelem sincs benne, de a vágyaiban ott lakik
az összes irigykedés. 5. Ezek miatt ti irigykedni fogtok
Lévi fiaira, próbáltok majd föléjük kerekedni, de ezt soha­
sem fogjátok elérni. 6. Mert az Isten tart ítéletet felettük,
ti pedig a gonoszok halálával fogtok meghalni. 7. A z
Űr ugyanis Lévinek és Judának adta meg az elsőbbséget,
de velük együtt nekem is, meg Dánnak és Józsefnek, hogy
a fejedelmek felett álljunk. 8. Éppen ezért megparancso­
lom nektek, hallgassatok Lévire, mert ő ismeri az Űr
törvényét, az ítéleteket ő mondja ki, és az áldozatokat ő
mutatja be egész Izraelért felkent főpapként az idők
végezetéig, amint azt az Űr megmondotta. 9. Meges-
kettetlek benneteket az ég Istenére, hogy mindegyitek
igazságosan fog bánni embertársával, 10. és hogy aláza­
tos szívvel fogtok Lévi elé járulni, hogy megkapjátok az
ő szájából az áldást. 11. Ő pedig áldást mond Izraelre és
Judára, mert benne választtatott ki az Űr, aki uralkodik
minden nemzet felett. 12. Hódoljatok az ő magva előtt,

178
mert értünk fog meghalni a látható és láthatatlan küzdel­
mekben, és a világmindenség királya lesz közöttetek.
VII. 1. Ezeket hagyta meg fiainak Ruben, és meghalt.
2. Koporsóba helyezték őt egészen addig* míg fel néni
hozták Egyiptomból. Hebronban temették el, a kettős
barlangban, ahova egykoron atyáit helyezték.

SIMEON VÉGRENDELETE
A Z IRIGYSÉGRŐL

I. 1. Simeon szavainak, hiteles másolata ez, amelyet

halála előtt fiainak elmondott, életének százhuszadik esz­
tendejében, és ugyanebben az évben halt meg József is.
2. Elgyengülésének napjaiban összejöttek látására, ő pedig
erőt véve magán, felült, megcsókolta őket és így szólott
hozzájuk:
II. 1. Halljátok hát mindazt, amit a szívemben őrizek,
hallgassatok hát Simeonra, az atyátokra! 2. Atyánknak
Jákobnak második fiaként születtem; anyám, Lia adta
nekem a Simeon nevet, mert az Űr meghallgatta könyör­
gések. 3. Roppant erős ember voltam* nem rettentem én
vissza semmitől sem, nem féltem semmit elkövetni. 4.
A szívem keménnyé lett, májam hajthatatlanná, bensőm
könyörtelenné, 5. pedig a bátorság a Magasságbelitől ada­
tik az emberek lelkébe és testébe egyaránt. 6. Ebben
az időben irigykedtem Józsefre, mivel atyánk szerette
őt. 7. A z irgalmatlanságig megkeményítettem májamat
ellene, mert a megtévesztés fejedelme elküldte hozzám
az irigykedés lelkét, és ez elvakulttá tette az értelme­
met, ne ú g y közeledjek Józsefhez mint a testvéremhez,
és ugyanakkor nem hallgattam még az atyámra sem. 8.
Ám az ő Istene és atyáinknak Istene elküldötte angyalát,

179
 és kiszabadította őt kezeim közül. 9. Akkor történt ez,
mikoron én Szikhembe mentem, hogy kenetet vigyek a
pásztoroknak, Ruben pedig Dothaeimbe, hogy a szüksé­
ges dolgokat beszerezze számunkra, meg mindazok pótlá­
sát, ami elhasználódott. Juda, a testvérünk eladta őt az
izmaelitáknak. 10. Én pedig megharagudtam Judára,
hogy élve elengedte Józsefet, és öt hónapon keresztül
haragudtam reá. 11. Mikor megjött Ruben elszomoro­
dott, és meg akarta menteni őt atyánk miatt. 12. Lesúly-
tott reám ezért az Isten, megfosztott karjaim erejétől,
így a jobb karom hét napon keresztül félig elszáradttá
vált. 13. Akkor megértettem, gyermekeim, hogy mind­
ez József miatt történt velem. Bűnbánatot tartottam és
sírva könyörögtem az Űrhöz, hogy tegye újra egészségessé
a karomat, akkor én távol tartom magamat minden szenny­
től, irigységtől és minden esztelenségtől. 14. Beláttam,
hogy olyasvalami után lobbant fel a vágyam, ami gonosz
az Űr előtt, meg atyánk, Jákob előtt, Józseffel a testvé­
remmel kapcsolatban, mivel irigykedtem reá.
III. 1. Éppen ezért óvakodjatok gyermekeim, a
megtévesztés és az irigység lelkétől, 2. mert az irigység
uralni tudja az összes emberi gondolatot, nem hagyja az
embert sem enni, sem inni, de még azt sem engedi, hogy
az valami jót tegyen. 3. Minden esetben irgalmatlanul
elbánik azzal, akit irigyel, de a megirigyelt mindenkor
virulni fog, az irigykedő pedig elsorvad. 4. Két esztendő
minden napján az Űr félelmében sanyargattam lelkemet,
és megtudtam akkor, hogy az irigységet csak az Űr félelme
tudja elűzni. 5. A k i az Úrhoz menekül, attól elfut a
gonosz lélek, és a gondolatai ezzel megkönnyebbednek.
6. Ezek után már ő is együtt érez azokkal, akikre irigyked­
nek, azokat sem ítéli el, akik szeretik őket, és így már az
irigység is otthagyja őt.
IV. 1. Atyám érdeklődött felőlem, mivel haragosnak
látott, mire azt mondottam: - A májam fáj. 2. Ő

180
xiieg mindenütt elpanaszolta, hogy én vagyok az oka a
Józseffel történteknek. 3. Amikor lementünk Egyip­
tomba, megkötözött engemet, mint egy árulót; elismer­
tem, hogy méltán szenvedek, és ez nem szomorított el. 4.
József jó ember volt, az Isten lelke lakott benne, jószívű­
ségében és könyörületességében nem tartott meg semmi
rosszat magában velem szemben, hanem ugyanúgy szere­
tett engemet is, ahogy a többi testvéremet. 5. Őrizked­
jetek tehát, gyermekeim, mindenféle féltékenykedéstől
és irigységtől, járjátok a lélek egyszerűségében, és a szív
jóságában, emlékezvén atyátok testvérére, hogy az Isten
nektek is kegyelmet, dicsőséget és áldást adjon a fejetek
felett; amint azt az ő esetében láthattátok! 6. Egyetlen
napon sem mutatott haragot veletek szemben a most el­
mondottak miatt, sőt szeretett benneteket ú g y mint saját
lelkét vagy fiait, dicsőségre emelt benneteket, gazdaggá
tett titeket, és elhalmozott barmokkal, meg mindenféle
terményekkel. 7. Ezért gyermekeim, szeressétek minden
testvéreteket szívetek jóságából, és távozzon el tőletek az
irigykedés lelke! 8. E z megkeményíti lelketeket, teste­
teket lerontja, véretekben indulatokat támaszt, gondo­
lataitokat kiforgatja, és nem engedi, hogy értelmünk az
emberek javán fáradozzon, hanem az álmodozásba me­
ríti azt; így támaszt zavart a lélekben, remegést a testben;
9. mert valamiféle gonoszság utáni megindultságban el­
emészti őt, és az ilyen lelkét átadja a gonosz lelkek­
nek, akik ellenségeskedések közepette a test szerinti dol­
gokat művelnek, a zavartságban elaltatják az értelmet,
és így az ilyen mint gonosz és mérgezett lélek birtokosa
mutatkozik a többi ember előtt.
V . 1. Mindazonáltal József egész megjelenésében szép­
séges volt, látásra gyönyörködtető, mert semmiféle go­
noszság nem lakott benne, arcvonásai mentesek voltak
á lélek zavartságától. 2. Most tehát, gyermekeim, szíve­
teket alakítsátok a jó szellemében az Űr színe előtt, egye-

181
 nesítsétek meg útjaitokat az emberek színe előtt, és így
majd kegyelmet fogtok találni Isten és emberek előtt
egyaránt. 3. Vigyázzatok arra, hogy ne váljatok paráz­
nákká, mert minden rossznak szülőanyja a paráznaság,
elszakít bennünket az Istentől, és Beliárhoz vezet 4,
Megtudtam azt is Hénokh írásából, hogy fiaitok veletek
együtt paráznaságban romlottakká lesznek, és kardot
fogva igazságtalanságot követnek el Lévin. 5. De még
Lévi közelébe sem tudnak férkőzni, mert az Űr harcát
harcolja ő, és győzelmet fog aratni összes táborotok felett.
6. Lesznek néhányan olyanok, még Léviben és Judában is,
akik tőlük, zúgolódások közepette elpártolnak és a veze­
tőik majd közületek kerülnek ki, ahogyan ezt atyám, Já­
kob is megjövendölte áldásában.
V I . 1. í m e mindent előre megmondtam nektek, legye­
tek tehát azon, hogy lelketek bűneiből megigazultakká
váljatok! 2. Ha elűzitek magatokból az irigységet meg
mindenféle nyakasságot, úgy fognak virágozni a csontjaim
Izraelben, mint a rózsa, testem pedig mint a liliom Jákob­
ban, illatozásom olyan lesz mint Libanon illata, az idő
végeztéig növekednek belőlem, mint a szent cédrusok, és
az ágaik messzire elnyúlnak. 3. Akkor majd Kánaán
magva mind kipusztul, elvész minden kappadókiai, és
minden hettita a romlásba jut. 4. Akkor majd a föld
kiveti magából Kámot, és az egész pogányság elpusztul.
A föld megnyugszik majd mindenféle zavargásoktól, és
minden ég alatt dúló háborútól. 5. Ekkor fog majd
Széth megdicsőülni, mert az Űr, Izrael hatalmas Istene
megjelenik a földön emberi alakban, és benne megsza­
badítja Ádámot. 6. Ekkor a tévelygés minden lelkét
eltaposásra adják, és az emberek uralkodni fognak a go­
nosz lelkek felett. 7. Akkor majd örvendezésben én is
feltámadok, és áldani fogom a Magasságbelit az ő csodá­
latos tetteiben, mert az Isten testet ölt magára, együtt
étkezik az emberekkel, és megszabadítja az embereket.

182
 VII. 1. Most tehát gyermekeim, hallgassatok Lévire,
és végezzétek el a tisztulást Judában, és ne kerekedjetek
fölé ennek a két törzsnek, mert belőlük fog fölkelni néktek
az Isten szabadítása, 2. Mert Léviből főpapként, Judá-
ból királyként kelti föl az Istent és embert; így fogja ő
megszabadítani az összes pogányt és Izrael népét. 3.
Ezért mindannyiotoknak meghagyom, de ti is parancsol­
játok meg gyermekeiteknek, hogy tartsák meg így ezeket
minden nemzedékükben.
VIII. 1. Ezzel befejezte Simeon mindazt, amit csak
fiainak meghagyott, és elnyugodott atyáinál százhúsz­
esztendős korában. 2. Romolhatatlan fából készült ko­
porsóba helyezték, hogy csontjait átvigyék Hebronba. A z
egyiptomiak háborúskodása idején titokban vitték el.
3. József csontjait pedig ott őrizték az egyiptomiak, a
királyok sírboltjai között. 4. A z énekesek ugyanis meg­
énekelték, hogy József csontjainak átvitelekor egész
Egyiptomot sötétség fogja borítani, és igen nagy zavargás
lesz majd az egyiptomiak között, mert lámpával sem lát­
ják meg még a testvéreiket sem.
I X . 1. Simeon fiai pedig a gyászolás törvényeinek
megfelelően elsiratták atyjukat, és ottmaradtak Egyip­
tomban egészen azon kivonulás idejéig, amely Mózes
keze által történt.

L É V I V É G R E N D E L E T E A PAPI
TISZTRŐL ÉS A F E L F U V A L K O D Á S R Ő L

I. 1. Lévi szavainak hiteles másolata ez, amelyeket

fiaihoz intézett, hogy mindenben ezek szerint járjanak el,
mert mindez ott áll előttük egészen az ítélet napjáig.
2. Egészséges volt még amikor fiait magához szólította,

183
 de már tudta, hogy meg fog halni. Amikor egybegyűltek,
így szólt hozzájuk:
II. 1. Én, Lévi, még Háránban fogantam és ott is
születtem, csak később mentünk el együtt atyámmal
Szikhembe. 2. Fiatal voltam, mintegy húszesztendős,
amikor Dina, a nővérünk miatt végrehajtottuk a büntetést
Emmór felett. 3. Amikor Abelmaulban őriztük a nyájat,
leszállott reám az Úr értelmének a lelke, és láttam azt,
hogy minden ember hogyan hagyja el a maga útját, és
hogyan építi fel maga köré védfalként az igazságtalanságot,
és hogyan ül ott az esztelenség védőbástyáikon; 4. akkor
igen elszomorodtam az emberi nem miatt, és könyörögtem
az Úrhoz, hogy mentsen meg ezektől engemet. 5. Majd
álom szállott le rám, és egy magas hegyet láttam magam
előtt, ez a hegy az Abelmaulban levő Aszpidosz hegység
volt. 6. És íme, megnyíltak előttem az egek, majd így
szólt hozzám az Úr angyala: - Lévi, jöjj be ide! 7. Át­
léptem az első égből a másodikba, és láttam a két ég közé
függesztett vizeket. 8. Majd a harmadik eget is láttam,
mely sokkal fénylőbb volt az előző kettőnél, benne a
magasság határtalan. 9. Megkérdeztem az angyalt:
- Miért van ez í g y ? Erre az angyal így válaszolt: - Ne
csodálkozzál el ezek felett, még másik négy eget is fogsz
látni, mikor majd odaérsz, melyek fénylőbbek is és tisz­
tábbak is. 10. Egészen az Űr közelében fogsz állni,
istentiszteleti szolgája leszel, misztériumait te adod hírül
az embereknek, és hirdetni fogod majd Izrael eljövendő
tisztulást adó fürdőjét. 11. Általad, és Juda által lesz lát­
hatóvá az Űr az emberek között, bennetek szabadít meg
minden emberi nemzetséget. 12. A z Úr osztályrészéből
van életed, és ő lesz számodra a szántóföld, a szőlő, a ter­
mények, az arany meg az ezüst.
III. 1. Halljál hát most a hét égről. A legelső, és ezért
a legutálatosabb is, mrvel ez hordozza az emberek összes
igazságtalanságát. 2. A második birtokolja a tüzet, a ha-

184
vat, a jeget, meg mindazt ami készen áll az Űr paran­
csának napjára, az Isten igazságos ítéletének megfelelően,
ebben az égben lakik minden olyan lélek, akik a törvény
elvetőit büntetésre hurcolják. 3. A harmadikban vannak
a csatarendben álló erők, akiket az ítélet napjára állítottak
fel, hogy megbüntessék a tévelygő, és Beliárhoz csatla­
kozott lelkeket. Ezen egek felett levő negyedik égben már
a szentek vannak; 4. a szentek szentjében levő hatalmas
dicsőség ugyanis megsemmisít mindent, ami csak az első
rétegekben van 5. A z ezután következőben az Űr színe
előtt álló angyalok vannak, akik az istentisztelet szolgála­
tát végzik, és engesztelik az Urat az igazak minden tudat­
lanságáért, 6. jóillatú szellemi áldozatot mutatnak be az
Űrnak, a vérnélküli áldozatot; 7. és ezek alatt ott vannak
azok az angyalok, akik biztosítják a válaszvonalat az Űr
színe előtt álló angyaloktól. 8. A z ezután következőben
vannak a trónusok és hatalmasságok, itt mindörökre
himnuszokkal áldoznak az Istennek. 9. Hogyha az Űr
reánk tekintene mindannyian megremegnénk; az egek és
a föld, a mélységek megrendülnek nagyságának színe
előtt. 10. Mindezekre az emberek fiai érzéketlenek,
bűnöket követnek el, és haragra ingerlik a Magasságbelit.
IV. 1. Tudjátok meg tehát, az Űr ítéletet fog tartani
az emberek fiai felett, akkor majd a sziklák megrepednek,
a Nap elsötétül, a vizek kiszáradnak, a tűz kialszik, min­
den teremtmény megsemmisül, a láthatatlan lelkek el­
enyésznek, a Magasságbeli szenvedése után a Hádész ki
lesz rabolva, de a hitetlen emberek megmaradnak igaz­
ságtalanságukban, és ezért bűnhődésre ítéltetnek. 2. A
Magasságbeli könyörgéseidet meghallgatta, hogy tégedet
emeljen k i az igazságtalanságból, hogy tégedet fiává te­
gyen, színe előtt istentiszteletet végző szolgájává. 3. A
tudás ragyogó fényességében világoskodsz Jákobban, és
olyan leszel majd, mint a Nap Izrael minden magva számá­
ra. 4. Áldás adatik reád és minden magvadra, amíg az

185
 Úr nem tekint le az egész pogány világra, kik irgalmassá-
gában az ő fiai lesznek majd mindörökre; a te fiaid azonban
kezüket emelik rá, és agyonverik őt. 5. Ezért adatik
meg most néked a tanács és az értelem, hogy a fiaiddal is
megértesd ezeket, 6. mert mindaz, aki áldja őt, áldásban
részesül, akik pedig átkozzák, elvesznek.
V . 1. Akkor megnyitotta előttem az angyal az ég
kapuját, és megláthattam a szent templomépületet, meg a
dicsőség trónusán a Magasságbelit. 2. í g y szólt hozzám:
- Lévi, neked adom a papi szolgálattevés áldásait, egészen
addig, amíg el nem jövök, hogy Izrael közepette lakoz­
zam. 3. Majd az angyal levezetett a földre, harci felsze­
relést és kardot nyújtott át nekem, és azt mondta: - Hajtsd
végre az ítéletet Szikhemben Dináért, veled leszek majd,
mert az Űr küldött engemet. 4. Azokban a napokban
a pusztulásra adom Emmor fiait, amint az megíratott a
mennyek tábláin. 5. Én pedig így válaszoltam: - Kérlek
Uram, mondd meg nekem a nevedet, hogy a szorongatta­
tás napjaiban hívni tudjalak! 6. Mire ő így szólt: - Én
vagyok Izrael népének közbenjáró angyala, hogy ne érje
őket semmiféle csapás a vég bekövetkeztéig, mikor min­
den gonosz lélek lesújt reájuk, 7. hogy mindezek után
miként az álomból felkelő áldja a Magasságbelit, és azt
az angyalt, aki közbenjárója Izrael népének meg minden
igaznak.
V I . 1. Amikor megérkeztem atyámhoz, találtam egy
fémkígyót, és ezért lett ennek a hegynek Aszpisz a neve,
amely közel van Gebálhoz, Abilától meg jobbra esik; 2.
ezen igéket pedig megőriztem a szívemben. 3. Tanács­
koztam atyámmal meg Rubennel, a testvéremmel, hogy
mit mondjunk majd Emmor fiainak, és mit tegyünk
velük, mivel ily nagy utálatosságot követtek el azzal, amit
Izraelben műveltek. 4. Akkor én az elsők között meg­
ragadtam magát Szikhemet, Simeon pedig Emmort. 5.
Ezek után megérkeztek a testvéreim is, és a kard élé-

186
vei büntették meg a várost. 6. Amikor atyánk hallott
ezekről, haragra lobbant, és elszomorodott, mert felvették
ők a körülmetéltséget, de ennek következtében haltak
meg, ezért az áldásában másképpen cselekedett. 7. Vét­
keztünk, mivel tudtán kívül ezt megtettük, ő pedig egészen
belebetegedett azon a napon. 8. De én tudtam, hogy az
Isten parancsa volt ez a büntetés Szikhem felett, mert
Sárával is ú g y akartak tenni, mint ahogyan Dinával a
nővérünkkel elbántak, és ezért sújtott le rájuk az Űr. 9.
í g y üldözték ők Ábrahámot, atyánkat, aki idegen volt
ezen a földön, eltaposták hasas nyáját, és rokonát, Jebláet
pedig meggyalázták. 10. Hasonlóan bántak minden jöve­
vénnyel országuk területén ezek, asszonyaikat elrabolták,
majd elűzték őket. 11. Ezért lángolt fel az Űr haragja
ellenük mindörökre.
VII. " 1. Akkor így szóltam atyámhoz: - Ne töltsön el
a harag azért, Uram, ha az Űr kipusztította a téged körül­
vevő kananeusokat, és a földjüket neked adja, utánad
pedig magvadnak. 2, A mai naptól fogva Szikhemnek
fogják nevezni az eszteleneknek a városát, mert ahogyan
a bolondokkal szoktak bánni, úgy bántunk el mi is
ővelük. 3. Mivel esztelenül cselekedtek Izraelben azzal,
hogy beszennyezték nővérünket. 4. Ott ők leteperték
nővérünket, így mi mint öldöklők mentünk el Bételbe.
VIII. 1. Mindezek után még láttam egy másik jelene­
tet is, amely hasonló volt az előbbihez; és ez hetven napra
rá történt. 2. Hét fehér ruhába öltözött embert láttam,
akik í g y szóltak hozzám: - Kelj fel és öltsd magadra a
papság stóláját, az igazságosság koszorúját, az értelmesség
igéit, az igazság saruját, és a hit melltáskáját, a jeladás
mitráját és a prófétaság efódját. 3. Egyesével hozták
oda hozzám, majd rám adták ezekkel a szavakkal: Mostan­
tól fogva az Űr papjává lettél, te és magvad egészen a világ
végezetéig. 4. A z első megkent a szent olajjal, és átadta
nekem az ítélethozatal pálcáját; 5. A második tiszta

187
 vízben fürdetett, majd kenyérrel és borral kínált meg,
és a legszentebbet, a szent és dicsőséges stólát adta
reám; 6. A Harmadik egy efódhoz hasonló bisszuszt
adott r á m ; 7. A negyedik*egy bíborhoz hasonló övvel
felövezett engem; 8. az ötödik é g y olajfaághoz hasonló
gallyat adott a kezembe; 9. A hatodik koszorút tett a
fejemre, 10. a hetedik pedig a papság diadémját tette a
fejemre, a kezeimet pedig megtöltötte füstőlőszerrél,
hogy a papi tisztemet elvégezhessem az Úr előtt. 11.
Ezek után így szóltak hozzám: - Lévi, az eljövendő Űr
dicsőségének jeléig magvad három ágra fog szakadni. 12.
Az első az, akiben ott lesz a hit, ő a nagy örökös, senki
sem lesz nagyobb nála; 13. a második megmarad a papi
hivatalában; 14. a harmadiknak pedig új név fog adatni,
mert Judából kél föl a király, aki új papságot fog ala­
pítani, a pogányok mintája szerint, minden nemzet szá­
mára. 15. A z ő megjelenése kimondhatatlan, miként a
magasságbeli prófétáé, aki Ábrahám atyánk magvából
való. 16. Minden, ami csak kívánatos Izraelben, az a tiéd
és magvadé, minden gyönyörködtető látomásban nektek
lesz részetek, az Űr asztalában részesül magvad. 17. Kö­
zülük fognak kikerülni a főpapok, a bírák, meg az írás­
tudók, mivel az ő ajkuk őrzi a szentet. 18. Ha majd
álmodból felébredsz, meglátod, hogy így történt minden.
19. Én pedig mindezt szívem mélyébe rejtettem, még
egyetlen embernek sem mondtam el ezt itt a földön.
I X . 1. Két nappal ezután én és Juda atyánkkal együtt
elmentünk Izsákhoz. 2. Atyámnak atyja megáldott en­
gemet, azon látomás minden egyes igéjének megfelelően,
amit előtte láttam, és nem akart lejönni velünk Bételbe. 3.
Amint megérkeztünk Bételbe, atyám egy látomást látott
velem kapcsolatban, hogy én ú g y állok ott előttük, mint
az Isten papja. 4. Akkor felkelt még kora hajnalban, és
mindenéből tizedet adott az Istennek értem, 5. és meg­
érkeztünk Hebronba és ott letelepedtünk. 6. Izsák állan-

188
dóan magához intett, és a törvényekre oktatott, ahogy azt
nékem megmutatta az Isten angyala. 7. Papi tisztem
végzésére tanított, a leölt áldozat, a véres áldozat, a zsenge
áldozat, a fölajánlások és a megszabadító áldozat törvé­
nyeire. .8. Minden nap tanítgatott engem, mivel még
nem voltam gyakorlott az Űr színe előtt. 9. Ezt mon­
dotta: - Gyermekem, a gonoszság lelkétől indítva ne
imádkozzál, mert ez ott akar maradni nálad, és a te magvad
által akarja a szenteket beszennyezni. 10. M é g fiatal ko­
rodban vegyél asszonyt magadhoz, de olyant, akin nem
esett sérelem, olyant ne Vegyél magadhoz, aki közönséges,
vagy más nemzetségből való, és pogányt se vegyél el!
11. Mielőtt a szentélybe lépnél, fürödj meg, az áldozat köz­
ben is mosd le magadat, és amikor pedig bevégezted az
áldozatot, ismét mosakodj meg. 12. A z Űr elé tizenkét
olyan fát hozzál, amelyek minden időben .zöldellnek, aho­
gyan ezt én Ábrahámtól tanultam. 13. Mindenféle tiszta
állat és szárnyas közül mutassál be áldozatot az Úrnak!
14. Minden elsőszülöttet, és minden első termésből való
bort áldozz fel neki, és minden áldozatot sóval hints meg!
X . 1. Most tehát gyermekeim tartsátok meg mindazt,
amit meghagytam nektek! 2. Ártatlan vagyok minden
istentelenségetektől meg minden törvényszegésetektől,
amit csak tenni fogtok az idők teljességében, mikor a
megváltó eljön. Mert istentelenekké lesztek, Izraelt félre­
vezetitek, és gonoszságotok nagy bajokat hoz rá az Űrtól.
3. Izraellel egyetemben semmibe veszitek a törvényeket,
tisztátalanságotok miatt nem viseli Jeruzsálemet, hanem
elhasítja a templom kárpitját, mivel nem rejtegeti szé­
gyeneteket. 4. Foglyokként lesztek szétszórva a pogá­
nyok kőzött, utálat tárgyává váltok és olyanokká, mint
akiket eltapostak. 5. Azt a házat, amelyet az Űr választ
magának, Jeruzsálemnek fogják nevezni, amint ez ott van
Hénokhnak, az igaznak a könyvében is.
X I . 1, Majd pedig asszonyt vettem magamhoz, ekkor

189
 huszonnyolc éves voltam, az ő neve pedig Melkha volt.
2. Méhében fogant és szült, fiának a Gersan nevet adta,
mivel a földünkön ekkor még jövevények voltunk, a
Gersan név ugyanis jövevényt jelent. 3. Látomást láttam
vele kapcsolatban, hogy nem ő lesz az, akit az első rendbe
sorolnak. 6. Káth harmincötesztendős koromban szüle­
tett, a napfelkelte órájában. 5. Látomásomban láttam,
hogy ő az összes gyülekezet közül a leghatalmasabbak
közepére állíttatik, 6. ezért adtam neki a Káth nevet,
amely a nagyság szövetségét és kezdetét jelenti. 7. Életem
negyvennyolcadik évében harmadiknak megszületett Me-
rari, nehezen szülte meg az anyja, és ezért neveztem el őt
Merarinak, ami annyit jelent „Keserűségem", és kevéssel
utána meg is halt. 8. Jokabet pedig hatvannégy eszten­
dős koromban született Egyiptomban, de ekkor már
én nagy dicsőségben álltam a testvéreim között.
X I I . 1. Gersan asszonyt vett magához, és ez megszülte
neki Lomnit és Szemeit. 2. Káth gyermekei pedig Ámb-
rán, Iszák, Khebró és Ozél. 3. Merari gyermekei meg
Molli és Omuszi. Kilencvenesztendős koromban Á m b -
rán feleségül vette leányomat, Jokebetet, mivelhogy ők,
ő és a leányom, ugyanazon a napon születtek. 5. Nyolc­
esztendős voltam, amikor Kánaán földjére bevonultunk,
tizennyolc éves koromban öltem meg Szikhemet, tizen­
kilenc évesen lettem pappá, huszonnyolcesztendős korom­
ban vettem asszonyt magamhoz, és negyvenegyesztendős
koromban mentem le Egyiptomba. í m e ti mind az én
gyermekeim vagytok, három nemzedéknyien. 7. J ó ­
zsef száztizennyolc esztendős koromban halt meg.
XIII. 1. Most pedig gyermekeim, megparancsolom
néktek, hogy teljes szívetekből féljétek Urunkat, járjatok
egyszerűségben, az ő törvényei szerint! 2. Tanítsátok az
írásokat, gyermekeim, mivel ennek egész életünkön ke­
resztül megvan az értelme, szüntelenül olvassátok fel az
Isten törvényét, 3. mert annak, aki Isten törvényét

190
 ismeri, megbecsülésben lesz része, és bárhova is ve­
tődne, nem olyan mint valami jövevény. 4. A gyer­
mekeinél is több barátot szerez magának az ilyen ember,
és sokan törekednek arra az emberek közül, hogy szol­
gálatára lehessenek, és hogy a szájából hallhassák a tör­
vényt. 5. A z igazság szerint járjatok gyermekeim itt a
földön, hogy rátalálhassatok az egekben. 6. Vessétek be
szíveteket jósággal, hogy életetekben ott legyen az; ám
ha rosszat, gonoszat fogtok vetni oda, learattok minden
gyötrődést és szorongattatást. 7. Nagy sietséggel ragad­
játok magatokhoz a bölcsességet az istenfélelemben, mert
ha fogságba kerültök, vagy városaitok meg mezőségeitek
feldúlásakor az arany, az ezüst meg az összes érték­
tárgyaitok odavész, de a bölcs embertől a bölcsességet
senki sem veheti el, csupán az istentelenség elvakultsága
meg a bűn nyomorúsága. 8. A bölcsesség az ember szá­
mára világító lámpa a küzdelmekben, áltála a hazájától
távol, az idegen földön, a pogányok között is barátokra
talál. 9. Mert ha ezt valaki elsajátítja, és szerinte fog cse­
lekedni, a királyoknak trónszéken ülő társa lesz, ahogyan
József, a mi testvérünk.
X I V . 1. Gyermekeim, tudom Hénokh könyvéből azt,
hogy egészen a végső időkig istentelenséget követtek el
az Úrral szemben, mindenféle gonoszságra vetemedtek,
testvéreim is szégyenkezni fognak miattatok, és ez majd
minden pogány előtt gúny tárgya lesz. 2. Atyánk, Izrael
tiszta marad a papok mindenféle istentelenségétől, akik
kezüket felemelik a világ megváltója ellen. 3. A föld
felett levő égbolt tiszta, ti meg mint az ég világítótestjei,
olyanok vagyok mint a Nap és a Hold. 4. De mit fog
tenni akkor a pogány világ, ha ti elsötétültök istentelen-
ségeitekben, ha gyermekeitek előtt is megvetitek a tiszta­
ságot, mert ezekért van a világ világossága, és azért adatott
meg néktek, hogy megvilágítson minden embert. Ezen
szándékaitokban irgalmatlanságot vontok magatokra,

191
mert az Isten végzésével ellenkező parancsokat tanítotok,
5, az Istennek felajánlott tárgyakat megraboljátok, a neki
szánt részt ellopjátok, és még az áldozatbemutatás előtt
eltulajdonítjátok a neki kiszemelt dolgokat, ezekkel mit-
sem törődve, együtt étkeztek a tisztátalanokkal, 6. hará-
csolásaitok közepette tanítjátok ugyan az Isten parancso­
latait is, de meggyalázzátok az ifjakat, Jeruzsálem szüzeit
bemocskoljátok, parázna és házasságtörő asszonyokkal
éltek együtt, a pogányok leányai közül vesztek feleséget,
bár megtisztítjátok őket törvénytelen tisztulásokban, így
együtthatásaitok Szodoma és Gomorra istentelenségéhez
hasonló. 7. A papi rendetekkel kérkedtek, de a hatal­
matokat az emberek ellen fordítjátok, sőt nemcsak ellenük,
hanem isten parancsai ellen is. 8. Felfuvalkodásaitokban
kigúnyoljátok a szent dolgokat, lenézitek és megvetitek
azokat.
X V . 1. Mindezek miatt majd a szentély - amelyet az
Űr maga választotta ki tisztátalanságában pusztasággá
válik, ti pedig foglyok lesztek szétszórván az összes po­
gány között. 2. A pogányok között utálkoznak majd
rajtatok, Isten igazságos ítélete folytán örök gyűlölet és
szégyen lesz az osztályrészetek, 3. és mindenki, aki csak
lát benneteket, menekülni fog előletek; 4. Ábrahám,
Izsák és Jákob, a mi atyáink nélkül, magvamból egyetlen
egy sem maradna meg itt a földön.
X V I . 1. Hénokh könyvéből tudom, hetvenhét eszten­
deig tévelyegni fogtok, papi tiszteteket megszentségtele­
nítitek, az áldozatokat beszennyezitek, 2. a törvényt el­
homályosítjátok, a próféták szavait kiüresítitek, a meg­
bomlott rend idején üldözni fogjátok az igaz embereket,
gyűlölitek az istenfélőket, az igazak szavait utálatossá te­
szitek, 3. és azt az embert, aki a Magasságbeli hatalmával
megújítja a törvényt, csalónak nyilvánítjátok, végül pedig
- ahogyan ti majd hiszitek ~, megölitek őt, de nem veszi­
tek észre mikor ő feltámad, ti akiknek fejére az ő ártatlan

192
vére gonoszságotok miatt visszaszáll. 4. Ezért a szenté­
lyetek pusztasággá lesz, egészen alapjaiig megszentség­
telenítik. 5. Egyetlen tiszta hely nem marad számo­
tokra, átkozottakká lesztek, és szét lesztek szórva a
pogányok között mindaddig, amíg ő újra nem tekint le
reátok, megkönyörülve magához fogad benneteket a hit­
ben és a vízben.
X V I I . 1. Most, hogy hallottatok erről a hetven hét­
ről, halljatok hát valamit a papi tisztetekről is. 2. Min­
den jubileumi esztendőnek meglesz a papsága; az első
jubileum idejében nagy lesz majd az, aki a papi tisztben
elsőként fölkent, úgy szól ő az Istenhez, mint az atyjá­
hoz, papságának idejében eltelik az Űr félelmével, örömé­
nek napján a világ üdvösségére fel fog támadni. 3. A
második jubileum idején a fölkentet szeretteinek gyászo­
lása foglalja el, papsága tiszteletet érdemlő lesz, mindenki
dicsőíteni fogja majd őt. 4. A harmadik pap szomorú­
ságban elvétetik. 5. A negyedik meg fájdalomban, mert
reája fogják rakni az összes igazságtalanságot, akkor egész
Izraelben mindenki gyűlölni fogja embertársát. 6. A z
ötödik majd sötétségben vétetik el, hasonlóan a hato­
dik és a hetedik is. 8. A hetedikben ott lesz az a szenny,
amit én még kimondani sem bírok, sem az Űr, sem az em­
berek előtt, mert ezt csak azok ismerik, akik meg is cse­
lekszik azokat. 9. Ezért fogságban és idegenben fognak
élni, földjeik és vagyonuk semmivé foszlik. 10. A hete­
dik idején visszatérnek ők is a pusztává lett földjeikre,
és ekkor újjáépítik az Isten házát. 11. A hetedik héten
visszajönnek majd a papok is, ők a bálványimádók, az
erőszakoskodók, a pénzsóvárok, a dölyfösek, a törvény
elvetői, a zabolátlanok, a fiatalok és a barmok megrontói.
X V I I I . 1. Á m az Űr majd papi tisztükben bünteti meg
őket. 2. Akkor az Űr új papságot támaszt, aki előtt fel
fog tárulni az Úr minden igéje. Végső napokban igazságos
ítéletet fog tartani a földön, 3. csillaga felkél az ég bolto-

193
 zatára, mint király, a Nap napján, a tudás fénye fog
szétáradni, és az egész földön magasztalni fogják, mind­
addig, amíg fel nem vétetik. 4. Ü g y fog felkelni miként
a Nap a földre, az égbolt alól elűzi majd a sötétséget, és bé­
kesség lesz az egész földön. 5. Azokb an a napokban az
egek ujjongani fognak, a föld vigadozik^ a felhők örven­
deznek, az Úr ismerete ekkor kiárad az egész földre, mint
a tenger vize, és az Űr előtt álló dicsőséges angyalok Ör­
vendezni fognak mindezek fölött. 6. A z egek megnyíl­
nak, a dicsőség szentélyéből kiárad majd rájuk a megszen­
telődés atyai szózattal mint, Ábrahám ajkáról Jákob atyánk­
nak. 7. A Magasságbeli dicsősége szólal meg, felette az
értelem és a megszentelődés lelke ott nyugszik majd rajta
a vízben. 8. Ő fogja megadni fiainak igazságban az Ur
hatalmát mindörökre, és neki már nem lesz utódja nem­
zedékről nemzedékre az idők végezetéig. 9. Papságának
idején (a pogányok mind eltelnek tudással itt a földön,
és megvilágosodnak az Úr kegyelméből, Izrael pedig tudat­
lanságában kisebbedni fog, papsága fölötti sírásában egé­
szen elsötétül), minden bűn elenyészik, a törvény megsze­
gői a kárhozatra jutnak, az igazak pedig az Úrban lelnek
nyugalomra. 10. Ő nyitja meg a paradicsom kapuit, meg­
álljt parancsol az Ádám elleni gyilkos, pusztító kardnak, a
szenteknek az élet fájáról fog enni adni, és ott lesz felet­
tük a megszentelődés lelke. 12. Ő fogja Beliárt bilincsbe
verni, gyermekeinek pedig megadatik az a hatalom, hogy
a gonosz lelkek felett tapodjanak. 13. A z Úr örvendezni
fog gyermekeikben, szeretteit megáldja az Űr mindörökre.
14. Akkor majd eltölti az öröm Ábrahámot, Izsákot
meg Jákobot, én is éppúgy örvendezni fogok, és minden
szent magára ölti az örömet.
X I X . 1. Most pedig, gyermekeim, mindannyian figyel­
jetek reám, magatoknak válasszatok: vagy sötétség, vagy
a világosság; vagy az Űr törvénye, vagy Beliár cselekede­
tei! 2. Atyánk adja meg a választ, midőn azt mondotta:

194
A z Űr színe előttjárjunk, törvényei szerint. 3. Atyánk
mondotta: Tanú az Űr, tanúságtévők az angyalai, és tanú
vagyok én is. T i is tegyetek tanúságot ajkatok szavai mel­
lett! M i meg rámondottak: - Tanúk vagyunk! 4. Ebben
elnyugodott Lévi, aki fiainak meghagyta ezeket. Lábait
kinyújtotta, és atyái mellé temették százharminchét esz­
tendős korában. 5. És a koporsójába tették őt, majd
eltemették Hebronban, Ábrahám, Izsák és Jákob mellé.

J U D A VÉGRENDELETE A BÁTORSÁGRÓL,
A PÉNZSÓVÁRSÁGRÓL ÉS
A PARÁZNASÁGRÓL

I. 1. Juda szavainak hiteles másolata ez, amelyeket

halála előtt intézett fiaihoz, 2. mikor összegyűltek nála,
így szólott hozzájuk: 3. Negyedik gyermeke voltam
atyámnak, és anyám a Juda nevet adta nekem, mondván:
Elismerem az Űr színe előtt, hogy ő a negyedik gyermeket
is megadta nékem. 4. Fiatal koromban heves, hirtelen
természetű voltam, de hallgattam atyámnak minden sza­
vára, 5. magasztaltam anyámat, és nővérét. 6. Történt
pedig, amikoron már férfivá értem, mikor atyám, Jákob
megdicsért engemet, ezeket mondotta nékem: Király leszel
majdan, és mindenben a helyes úton fogsz haladni.
II. 1, A z Űr kegyelmét adta minden cselekedetemre,
akár a mezőkön, akár a házakban végeztem azokat. 2.
Abban az időben mindenki láthatta, hogy együtt futottam
a szarvasünővel, földre terítettem azt, és ételt készítettem
belőle atyámnak. 3. Futás közben kaptam el az őzet, és
minden négylábú állatot meg tudtam fogni. A mező álla­
tait összefogdostam, legyűrtem azokat, és megszelídítet­
tem. 4. A z oroszlánt megöltem, és a szájából vettem ki

195
a kecskegidát, medvét húztam a lábánál fogva, majd a sza­
kadékba dobtam. Minden egyes vadállatot, ami esak meg­
támadott engemet, mint a kutyát, úgy megropogtattam.
5. Együtt futottam a vaddisznóval, futás közben meg­
fogtam, és összetéptem. 6. Hebronban párduc támadt
a kutyámra, farkát kiszakítottam, ártalmatlanná tettem,
majd Gáza dombján széttéptem azt. 7. A mezőkön lege­
lésző vadbikát szarvainál fogva megragadtam, körbefor­
gással elszédítettem, miközben az hánykolódott, majd el­
veszejtettem.
III. 1. Abban az időben a kananeusok királya közül
kettő felvértezetten, a nyájak ellen kivonult. Sok népség
vette körül Őket, de én egyedül futottam Szúr királya ellen,
a lábvédőjét elkaptam, lerántottam a lováról, és elbántam
vele. 2. A másik királyt Táfuet, aki lóháton ült, megra­
gadtam, és ugyanúgy szétkergettem ennek népét is. 3.
Ákhort a gigászok királyi emberét, aki nyilait szórta felém,
lova hátáról lerántottam, hatvanfontnyi köveket hajigáltam
a lóra, majd megöltem őt. 4. Két álló óráig hadakozott
így Ákhor, megöltem, kettéhasítottam a pajzsot, összetör­
tem lábait, megöltem. 5. Amikor én már a páncéljától
akartam őt megfosztani, nyolc férfi rontott reám a tár­
sai közül, és elkezdtek tusakodni velem. 6. Stólámat a ke­
zeimre csavartam, négyet közülük azokkal a kövekkel szór­
tam meg, amelyeket ők hordtak oda ellenem, a többi el­
menekült. 7. Akkor atyánk, Jákob, megölte Beelisszát,
a hatalmas erejűt, aki az összes királynak királya volt,
a termete tizenkét könyöknyi magas. 8. Félelem szállta
meg őket, megszüntettek mindenfajta hadakozást elle­
nünk. 9. Ezek után atyám mentes maradt mindenféle
háborgatástól, amikor én a testvéreimmel együtt éltem.
10. Abban az időben atyám egy látomásban látta, hogy az
erősség angyala mindenben kísér engemet, és ezért nem
fognak soha leteperni.
IV. 1. A szikhemiek között a déli irányában voltak

196
 háborúmk. Csatarendbe álltam testvéreimmel, ezernyi férfit
üldözőbe vettünk, magam megöltem belőlük kétszázat-
közöttük öt királyt. 2. í g y jutottunk el védősáncaikhoz,
és ott másik két király jutott pusztulásba. 3. Ilyenképpen
szabadítottuk fel Hebront, és vettük el a királyok ösz-
szes foglyait.
V . 1. Ezek után elmentünk Areta alá, az erős, a sán­
cokkal ellátott város alá, amely annak előtte halállal fenye­
getett. 2. Én és Gád a várost keleti oldala felől közelítet­
tük meg, Ruben és Lévi Nyugatról és Dél fejői; 3. Ők,
akik a falakon belül voltak azt gondolták, hogy mi csu­
pán egyedül vagyunk, és megtámadtak minket, 4. de
az ott elrejtőzködő testvéreink minden oldalról nekitá­
madtak a sáncoknak dorongokkal fölszerelve, és bejutot­
tak a városba úgy, hogy nem ismerték fel őket. 5. E l ­
foglalták azt a kard élével, voltak olyanok, akik a to­
ronyba menekültek, de lerombolták azt, és ezeket is
összefogdosták. 6. Mire legyőztük őket, Taffosz férfiai
meg lefoglalták foglyainkat, velük együtt embereinkét,
érte üldözőbe vettük őket egészen Taffoszig. 7. Akkor
ezeket is lemészároltuk, a városukat pedig leromboltuk,
és mindent amit csak benne találtunk, zsákmányként el­
hurcoltuk.
V I . 1. Amikor pedig Kuzéba vize mellett voltunk,
Jóbel lakói támadtak meg bennünket. 2. Fogságba vetet­
tük őket is, és Szélón lakóit ugyanúgy legyilkoltuk, mivel
azoknak harcostársaik voltak, és nem adtunk lehetőséget
arra sem, hogy utat találjanak hozzánk. 3. Öt nap múlva
már magunk mögött hagytuk Makhirt is, lakói foglyaink
miatt megtámadtak bennünket. Heves csatát vívtunk velük,
mert az erős férfiaknak egész tömege volt közöttük, de
már azelőtt megöltük őket, mielőtt még csatarendbe álltak
volna ellenünk. 4. Amikor pedig városuk alá érkeztünk,
asszonyaik a hegy csúcsáról köveket gurítottak le ránk,
arról a csúcsról, amelyen maga a város épült. 5. É n és

197 ;
 Simeon elrejtőztünk mögöttük, majd elfoglaltuk a magas­
latot és az egész várost leromboltuk. :
'
VII. -.1. Ekkor aztán hírül adták nekünk, hogy két
király városa hatalmas tömeggel megindult ellenünk. 2.
Dán és én, közben az amorreusokkal szövetkeztünk és
együttesen érkeztünk meg ezekbe a városokba. 3. Mély­
séges éjszaka leple alatt értünk oda, testvéreinknek megnyi­
tottuk a kapukat, és mindenkit és mindenüket elpusztí­
tottunk, amijük csak volt, elzsákmányoltuk, a hármas vé­
dőfalat pedig leromboltuk. 4. Majd Tamna alá érkez­
tünk, mely minden ellenünk harcoló királynak legfőbb
menedéke volt. 5. Ott felfuvalkodottságomban ragadott
el az indulat engemet, a hegytetőn rájuk rontottam, de ők
köveket meg nyilakat szórtak rám, 6. és ha Dán, a test­
vérem nem jön segítségemre, elveszejtettek volna enge­
met. 7. Felindulásomban rájuk vetettem magamat, erre
azok mind elfutottak, különféle utakon menekültek elő­
lem, majd pedig atyámat kérlelték, hogy szerezzen hé-
két közöttünk. 8. Ennek bekövetkeztével már semmid-
féle kárt nem tettünk közöttük, sőt minden foglyot vissza­
adtunk nekik. 9. Akkor én felépítettem Tamnát, atyám
pedig Rambaélt. 10. Amikoron ez a háborúskodás tör­
tént, húszesztendős voltam, 11. a kananeusok pedig
rettegtek tőlem és testvéreimtől egyaránt.
VIIL 1. Elég sok jószágom volt ebben az időben, a
pásztoraim vezére pedig a hodolámi Iram volt. 2. Miko-
ron elmentem hozzá, és megláttam Barszát, Hodolám
királyát, ő lakomát készített számunkra, meghívott minket,
és hozzám adta feleségül leányát Bésszuet. 3. Ő pedig meg­
szülte nekem Ért, Onánt és Szilónt, de közülük kettőt
gyermektelenül ragadott el az Űr, csak Szilón maradt
életben, és az ő gyermekei vagytok t i mind.
I X . 1. Tizennyolc esztendeig tartó békességben vol­
tunk atyám és mi mind, Ézsauval, atyánk testvérével, an­
nak fiai meg velünk; azután történt ez, hogy mi kijöttünk

198
 Mezopotámiából, Lábántól. 2. Amikor letelt a tizen­
nyolc esztendő, negyvenéves koromban kivonult elle­
nünk Ézsau, atyánk testvére, hatalmas és erős népével
együtt. 3. Jákob nyilától esett el, halottként vitték Szeir
hegyére, majd pedig felvitték őt a magasban fekvő Eirram-
nába, és ott eltemették. 4. M i meg akkor rátámadtunk
Ézsau fiaira, városuknak vasból épült falai és kapui voltak,
és nem tudtunk oda behatolni, így körülfogtuk azt, és
megostromoltuk. 5. Húsz nap telt el, de még akkor sem
nyitották meg, látva ezt, létrát vittem oda, pajzsot tettem
a fejemre, felmentem azon, miközben még három talen-
tumnyi köveket is felfogtam, amikor pedig feljutottam,
mintegy négy hatalmasságot ejtettem el. 6. Akkor már
kívülről feljutott oda Ruben meg Gád is, és ők másik
hatvanat elpusztítottak ottan. 7. Békét könyörögtek ki
tőlünk, és ez megegyezett atyánk szándékával, mi meg
mint adófizetőket fogadtuk el őket. 8. Akkor kétszáz
mérő gabonát adtak át nekünk, meg ötszáz mérő olajat,
ezerötszáz mérő bort, amíg lementünk Egyiptomba.
X . 1. Ezek után történt, hogy fiam, Ér, elhozta Mezo­
potámiából Támárt, Árám leányát. 2. Ér gonosz ember
volt, megfeledkezett Támárról, mivelhogy ő nem volt
Kánaán földjéről való, ezért az Űr angyala elveszítette őt
a harmadik nap éjszakáján. 10. Így ő nem ismerte meg
Támárt, anyja álnoksága miatt, mivel nem akart gyermeket
tőle. 4. A házasság napjaiban összeadtam vele Onant, de
ő ugyanúgy gonoszságában nem ismerte meg Támárt,
egy évig élt vele. 5. Amikor megfenyegettem, együtthál­
tak ugyan, de magvát, anyja parancsának megfelelően a
földre eresztette, és Onan ebbe a paráznaságába halt bele.
Szilónt is hozzá akartam adni, de az asszonyom, Bészué ezt
már nem engedte meg, rosszat forralt ő ugyanis Támár
ellen, mivel az nem volt Kánaán leányai közül való, mint
ahogyan ő.
X I . 1. Tudtam én, hogy gonosz egy népség a kananita,

199
 de ifjúkorom gondolatai elvakították szívemet, 2. A k ­
kor láttam meg őt, amint a bort töltögette, és a bor része-
gítése miatt kelepcébe estem, és így jutottam hozzá. 3.
Ö pedig az én távollétemben feleséget hozott Szilónnak
Kánaán földjéről. 4. Amikor tudomást szereztem erről a
tettéről, lelkem haragjában igen megátkoztam, 5. és
így halt bele ő fiai ellen elkövetett gonoszságába.
X I I . 1. Ezen igék után, két évre rá, Támár özvegyen
megtudta, hogy én birkanyírásra megyek, felékesítette
magát, mint mennyasszony, és leült a város előtti kapunál.
2. Törvényben van ugyanis az amorreusoknál, hogy a
mennyasszonyt hét napon át kiültetik a városkapuba, hogy
paráználkodjon. 3. Hózéb vizétől ittasan, a bor miatt
nem ismertem fel őt, mert megtévesztett engemet szép­
sége és öltözetének díszei. 4. í g y hát odahajoltam hoz­
zá, és megszólítottam: - Térjél be énhozzám! Erre ő
így válaszolt: - És mit adsz ezért nekem? Akkor én át­
adtam neki botomat, övemet, meg királyi fejékemet, majd
vele voltam, ő pedig fogant. 5. Nem tudtam akkor, hogy
mit is tett valójában. E l akartam veszíteni őt, erre ő titok­
ban elküldötte a foglalóját, és az megszégyenített engemet.
6. Magamhoz hívattam, és titkon meghallgattam elbeszé­
lését, mely szavakat mondtam neki részegen, amikor vele
háltam; és nem tudtam elveszejteni őt, mert az Úr­
tól volt. 7. Ám erre én így szóltam hozzá: Nemde
álnokul cselekedtél, mástól kaptad ezeket a zálogtárgya­
kat is? 8. Egészen halálomig, többé soha nem közeled­
tem hozzá, mivel elkövettem ezt az utálatosságot egész
Izrael szemeláttára. 9. Később a város lakosai elmon­
dották, hogy a városban nem így történik, ő más vidék­
ről való volt, és csak egy rövid ideig ült ott a kapuban,
10. azt vélte, hogy senki sem fogja felismerni, ha én be­
megyek hozzá. 11. Mindezek megtörténte után men­
tünk le Egyiptomba, Józsefhez az éhínség miatt. Negy-

200
 venhat éves voltam akkor, és hetvenhárom esztendőt él­
tem meg itt.
XIII. 1. Most pedig halljátok meg, gyermekeim, amit
én, a ti atyátok parancsaként meghagyok néktek. Szavai­
mat őrizzétek meg, az Űr igazsága szerint cselekedjetek,
hallgassatok az Isten, az Űr parancsolataira! 2. Ne kíván­
ságaitok szerint járjatok, se a gondolataitok vágyai szerint,
se szívetek gőgjét követve! Ne hevüljetek ifjúságtok ere­
jének cselekedeteiben, mert mindez tisztátalan az Ű r
szemében. 3. Valamikor én is kérkedtem azzal, hogy a
háborúkban nem tudtak megcsalni az asszonyi szépség
bájai. Becsméreltem Rubent, a testvéremet, Bállá, atyám
asszonya miatt, de a féltékenykedés és a paráznaság lelke
feltámadt bennem is, úgy, hogy beleszerettem Besszuéba,
a kananita asszonyba, meg Támárba, aki fiaimmal osztotta
meg nászágyat. 4. Ezért azt mondottam apósomnak:
~ Megbeszélem atyámmal és nőül vészem lányodat. Ekkor
lánya neve miatt megmutatott nékem egy határtalanul
nagy aranyhalmazt, mivelhogy király volt ő. 5. Ezek
után felékesítette leányát arannyal meg gyöngyökkel, és
megterítette nekünk a kereveteket az ivásra, melyhez még
hozzájárult asszonyainknak szépsége is. 6. Akkor a bor
elfordította szemeimet, szívemet meg elhomályosította a
gyönyörűség. 7. Vágy fogott el engemet utána, majd le­
heveredtünk együtt, az Űr törvényét és atyáim törvé­
nyét megszegtem ott, és feleségül vettem. Szívemnek gon­
dolataiért azzal fizetett nekem vissza az Űr, hogy nem
lelhettem örömömet gyermekeimben.
X I V . 1. Ezért gyermekeim, ne részegedjetek le a bor­
tól, mert a bor elfordítja értelmünket az igazságtól, be­
lopja a vágyak indulatát, és a tévelygésbe viszi szemeinket.
2. A paráznaság lelke a bort szolgaként használja fel, értel­
münket a gyönyörök keresésén járatja, és ez a kettő elveszi
az ember erejét. 3. Ha pedig valaki a lerészegedésig
issza a bort, bemocskolt gondolatai közepette összezavarja

201
 az értelmet a paráznaság végett, és feltüzeli testünket az
együtthálásra, és ha vágyainak tárgya ott éppen jelen van,
elköveti a bűnt, de szégyent nem érez miatta. 4. Ilyen a
bor gyermekeim, a részeg ember pedig semmit sem szégyell.
5. Látjátok, engemet is megtévesztett, és nem szégyenkez­
tem ott a városban, a nagy sokaság előtt, hanem mindenki
szeme láttára odahajoltam Támárhoz, így elkövettem azt
a nagy bűnt, és a fiaim által foltossá tett leplet felfedtem.
6. Bort ittam, és nem szégyenkeztem az Úr parancsolata
miatt, hogy kananita asszonyt vegyek magamhoz. 7. A
borivót gondolatai kényszerítik, gyermekeim, mert ezek
a gondolatok a részegség gondolatai, hogy mindaddig
amíg csak mulatoznak, ő is igyon, 8. és ha így eljut odáig
míg az eszét elveszíti, a tévelygés lelkének megfelelően
cselekedik, részegen szégyenletes dolgokat művel, a tör­
vényt megszegi, és mindezért nem szégyenkezik, sőt a bű*
nevel még inkább tűzbe jön, és még azt hiszi, hogy helye­
sen cselekedett.
X V . 1. A királyi házból ne származzon se parázna, se
olyan, aki magát lemezteleníti, vagy aki a paráznaság rabja,
mint ahogyan én is egykor mezítelenül mutatkoztam. 3.
Átadtam ugyanis a pálcámat, mely nemzetségem kormány-
pálcája, az övemet, mely erősségem, hasonlóan a diadé­
momat is, ami a királyságom dicsősége, 4. én pedig meg­
bánva mindezeket, bort és húst többé már nem vettem
magamhoz vénségem napjaiban, és semmiféle gyönyör­
keltőre rá nem tekintettem. 5. De azt is megmutatta
nekem az Isten angyala, hogy szegényen és gazdagon
egyaránt uralkodni fognak az asszonyok, 6. királyokat
megillető dicsőséget tagadják magukhoz, sőt a férfiak ha­
talmát is, meg azt, ami a szegényeknek a legcsekélyebb tá­
maszt jelentené.
X V I . 1. Vigyázzatok tehát gyermekeim, a bor mér te­
kére, mivel négy gonosz lélek lakozik benne, a vágyé, a lán­
golásé, a tékozlásé és a piszkos nyereségé. 2. De ha mér-

202
 tékletesen, az Úr félelmében a tisztességnek megfelelően
isszátok, élni fogtok, ha pedig nem a tisztességnek meg­
felelően isszátok azt, és ha elvetitek magatokból az Úr
félelmét, akkor majd lerészegedtek, ezáltal szégyenletes
dolgokba fogtok keveredni. 3. Így hát ne igyatok mér­
téktelenül, nehogy a gőg, a veszekedés, a rágalom és az Űr
parancsai megszegésének szavai legyenek az ajkaitokon,
mert így még idő előtt elpusztultok. 4. A bor képes arra,
hogy az Isten titkait másoknak is feltárja, ahogyan ezt én
is tettem az Űr parancsaival, még Jákobnak, az atyámnak
a titkait felfedtem a kananita Besszuénak, pedig az Űr
meghagyta mindannyiunknak, hogy nem szabad feltárni
nekik ezeket. A háborúskodásnak meg veszekedéseknek
egyaránt a bor az oka.
X V I I . 1. Megparancsolom néktek gyermekeim, hogy
ne ragaszkodjatok a pénzhez, az asszonyi bájhoz sem, mert
az ezüst és a szépség miatt szerettem bele a kananita
Besszuéba. 2. Tudom, hogy ezen két dolog miatt jut majd
romlásba az én nemzetségem, 3. meg azt is, hogy a fiaim­
tól származó megfontolt emberek megváltoznak, és olyano­
kat művelnek, amelyek Juda királyságát kisebbítik, azt, amit
az Űr megadott nékem atyáim engedelmességére való
tekintettel. 4. Sohasem szomorítottam meg atyámnak
Jákobnak a szavait, mert mindent, amit csak meghagyott
nekem, megtettem. 5. Ugyanúgy Ábrahám, atyámnak
atyja is megáldott engemet, hogy uralkodjam majd Izrael
felett; hozzá hasonlóan Izsák is áldást mondott reám.
6. Akkor tudtam meg, hogy belőlem fog felkélni a király­
ság. ' •
X V I I I . 1. Ebben az időben tudtam meg Hénokhnak, az
igaznak a könyvéből, hogy mi minden gonoszságot fogtok
majd véghezvinni a végső napokban. 2. Őrizkedjetek
tehát gyermekeim a paráznaságtól meg a pénzsóvárságtól,
hallgassatok Judára^ az atyátokra! 3. Ezek elfordítanak
benneteket az Isten tőrvényétől, a lélek gondolatait el-

203
 3
homályosítják, nagyzolásra tanítanak, és nem teszik lehe­
tővé azt sem, hogy az ember irgalmasságot gyakoroljon
embertársával! 4. Minden jóságától kifosztja a lelket,
fáradtság és levertség á következménye, az álmot elveszi, a
testet tönkreteszi, 5. az Istennek bemutatott áldozatot
gátolja, az áldásra nem emlékszik, a próféta szavára nem
hallgat, és istenes beszédén megbotránkozik. 6. Ellenke­
zik az Isten parancsaival a kétféle szenvedély, aki ezeknek
szolgál, nem is tud hallgatni az Istenre, mert a lelke elva­
kult, ezért nappal is úgy jár, mint a sötétségben.
X I X . 1. Gyermekeim, a pénzsóvárság bálványimádás-
ba visz bennünket, mert az ezüstjeivel megtéveszt, isten­
nek mondja azokat, amik valójában nem istenek, és azokat,
akik megszeretik mindazt, azokat magával ragadja. 2. A
pénz miatt buktam el én is, gyermekeim, és ha a lelkem
nem alázkodik meg, és ha Jákobnak, az atyáknak, nem let­
tek volna a könyörgései, most gyermektelenül halhatnék
meg. 3. De az atyáimnak Istene, aki oly könyörületes
és irgalmas, tudta jól, hogy ezeket csak tudatlanságom miatt
követtem el. 4. Elvakulttá tett engemet ugyanis a meg­
tévesztés fejedelme, és tudatlan voltam, mint minden ember
és mint test; a bűnben megrontott, így megismertem saját
gyengeségemet, bár legyőzhetetlennek tudtam magamat
azelőtt.
X X . 1. Tudjátok meg, gyermekeim, hogy az ember­
ben két lélek tevékenykedik, az igazságé és a megtévesz­
tésé. 2. És ezek között áll az értelmünk belátása, vala­
melyikhez fog majd hajolni, 3. ennek megfelelően
szegycsontjára vannak ráírva az igazság és a tévely cseleke­
detei, és mindegyiket ismeri az Űr. 4. Nincsen olyan idő,
amelyben rejtve maradhat az emberek cselekedete, mivel
az a bensőben feliratik az Űr színe előtt. 5. A m a z igaz­
ság lelke minderről tanúságot tesz, vádol, a bűnöst szívé­
nek tüze elégeti, és bírájára nem emelheti arcát.
X X I . 1. Gyermekeim,, szeressétek Lévit, hogy életben

204
maradjatok, ne vessétek meg őt, nehogy a romlásba jussa­
tok. 2. A z Űr nékem a királyságot adta, de neki a papi
tisztet, és a királyságot a papságnak rendelte alá. 3. Ne­
kem adta mindazt, ami itt a földön van, de neki meg azo­
kat, amik odafönt az egekben. 4. Ahogyan az ég felette
van a földnek, úgy ván felette az Istentől rendelt papság is a
földön levő királyságnak. 5. Mert őt választotta k i az Űr,
inkább mint tégedet, hogy közeledjen hozzá, és az ő aszta­
láról étkezzék, Izrael fiai zsengéit fölajánlja, 6. te pedig
olyan legyél,minta tenger. Ahogyan a tengeren igazak és
gonoszok egyaránt hányatnak a vihartól, egyesek majd
fogságba jutnak, míg mások meggazdagodnak, úgy lesz
majd benned is az emberiség minden nemzetsége, egyesek
a hánykolódás közepette fogságba jutnak, míg mások
vagyont gyűjtve meggazdagodnak. 7. Néhányan majd
úgy fognak uralkodni mint a tengeri cethal, az embereket
úgy nyelik el akár a halakat, szabadon született lányokat és
ifjakat fogságra vetnek, házakat, földeket, nyájakat meg
vagyontárgyakat rabolnak el, 8. sokaknak testét igazság­
talanul hollókkal és Íbiszekkel etetik meg, sőt a gonosz­
ságaikat még kapzsisággal is tetézik. 9. Olyanok lesznek,
mint a másokat lerohanó hamis próféták, és minden igazat
üldözőbe vesznek. >
X X I I . 1. Majd egymás elleni megoszlásban fogja meg­
büntetni őket az Úr, és állandó háborúskodás lesz Izrael­
ben. 2. Idegen nemzetségekből való királyok töltik be
az én királyságomat, egészen addig, amíg el nem jő Izrael
üdvössége, az Isten igazságának megjelenéséig, ő fog
nyugalmat szerezni Jákobnak, meg az összes pogány nép­
nek. 3. ő lesz az, aki országom erejét megőrzi egészen
az idők végezetéig. Esküvel esküdött meg nékem az Űr,
hogy nem fogja elhagyni királyságomat, ú g y magvarriat,
egyetlen napra sem az idők végezetéig.
X X I I I . 1. Nagy szomorúságomra vannak, gyermeke­
im, a ti kicsapongásaitok, varázslásaitok, meg bálványimá-

205
 dásaitok, amelyeket majd az én országomban műveltek,
követvén a hasbeszélőket, a megtévesztés démonjait, meg
ezeknek sugallatait. 2. Leányaitok.\ 'majd zenélni fog­
nak, meg összejöveteleket tartanak, belekeverednek a
pogányok mocskába. 3. Mindezek miatt éhínséget és
dögvészt bocsát reátok az Űr, halálra; és kardélre ítél
benneteket, ostromra, a kutyák széttépnek benneteket,
szemetek begyullad és kialszik, csecsemőiteket elszakítják
tőletek, elragadják azokat is, akikkel együtt élték, vagyona-
koktól megfosztanak titeket, az Űr templomát felégetik,
földetek pusztasággá válik, ti még a pogányok szolgáivá
lesztek. 4. Asszonyaik számára közületek fogják csonkí­
tani eunukhjaikat; 5. ha majd visszatértek az Űrhöz szí­
vetek jószándéka szerint, de mint bűnbánó emberek, ha
majd az Isten törvényei szerint fogtok járni, akkor irgal-
masságában és szeretetében reátok tekint az Űr, a pogá­
nyok közötti fogságotok idején.
X X I V . 1. Mindezek megtörténtével fölkél nektek a
csillag Jákobból békességben, fölkél egy ember az én
magvamból, mint az igazság Napja, egyszerűségben és
igazságosságban jár az emberek fiai között, és semmiféle
bűnt nem találnak őbenne. 2. A z é g megnyílik felette, és
a Szent Atya áldásának lelke kiárad akkor, és a kegyelem
lelkét fogja ő árasztani fölétek. 3. Akkor az iga2;ságban
fiaivá lesztek, és elsőtől az utolsóig, minden parancsát
megtartjátok. 4. A magasságbeli Isten hajtása ő, minden
test életének forrása. 5. Ő fogja fénylővé tenni királysá­
gom jogarát, a ti gyökeretekről fakadt sarj lesz ő, 6. és
benne fog majd felkélni az igazságosság pálcája a pogá­
nyok számára is, megítél és megszabadít mindenkit, aki
csak segítségül hívja az Űr nevét.
X X V . 1. Ezek után az életre támad fel Ábrahám,
Izsák és Jákob, én meg testvéreimmel együtt vezérek
leszünk, olyanok mint a kormánypálca Izraelben. A z első
Lévi lesz, a második én, a harmadik József, a negyedik

206
 Benjámin, az ötödik Simeon, a hatodik meg Isszakár, és
így tovább mindnyájan. 2. Akkor az Űr megáldja Lévit,
a színelátás angyala pedig engemet, a dicsőség erősségei
Simeont, az ég Rubent, Isszakárt a föld, a tenger Zabulont, a
hegyek Józsefet, a sátor Benjámint, a csillagok Dánt, a
jólét Neftalint, a Nap Gádot, az olajra pedig Ászért.
3. M i mindnyájan egyetlen néppé leszünk az Űr előtt, egy
nyelvvé, és Beliár megtévesztő lelke nem lesz már többé,
hogy valakit is az örök tűzre tudjon juttatni. 4. Akkor
majd mindazok, akik szomorúság közepette töltötték éle­
tüket, örömben támadnak fel; akik pedig szegénységben,
azokat gazdaggá teszi az Űr. A z éhezőket jóllakatja, az
erőtleneket megerősíti, és as;ok, akik az Űr miatt haltak
meg, az életre ébrednek. 5. Jákob szarvasai örvendezé-
sükben futnak, az Izrael sasai örvendezve szárnyallnak. Á m
az istentelenekre szomorúság vár, a bűnösök akkor majd
siránkoznak, és minden nép dicsőíteni fogja az Urat az
idők végezetéig.
X X V I . 1. Tartsátok meg tehát gyermekeim, az Űr
összes törvényét, mert ebben van minden olyan ember
reménysége, aki csak az ő útján halad* 2. Majd így szólt
hozzájuk: M é g ma itt a szemetek láttára meghalok, száz­
tizenkilenc esztendős koromban. 3. Ne előkelő öltözet­
ben temessetek el, a benső részeimet se vegyétek ki,
még ha az uralkodók azon lennének is, hogy ezt megte­
gyék. Egykor majd veletek együtt, vigyetek engemet
Hebronba. 4. Amint elmondotta ezeket, elszenderült
Jüda, fiai pedig mindent ú g y tettek, ahogyan ő azt meg­
hagyta nekik; Hebronban atyái mellé temették el.

207
 ISSZAKÁR VÉGRENDELETE
A Z EGYSZERŰSÉGRŐL

I. 1. Isszakár szavainak hiteles mósolata ez. Mikoron

összehívta fiait, í g y szólott hozzájuk: - Hallgassatok most
gyermekeim atyátokra, Isszakárra, fogadjátok be fületekbe
a szavaimat, Isten szerettei! 2. Jákobnak ötödik fia vol­
tam, aki a mandragóráért járó fizetségképpen születtem
meg. 3. Abban az időben ugyanis Ruben mandragórát
hozott haza a mezőről, és Rákhel, aki elébe ment, elvette
tőle azokat. 4. Erre elsírta magát Ruben, akinek hangjára
Lia, az anyám kijött oda. 5. Ezek voltak ugyanis azok
az illatozó gyümölcsök, amelyeket a föld Ádámnak nevelt,
magasban, egészen a vizek barlangja alatt. 6. Rákhel
akkor így szólott: - Nem adom neked ezeket, mert gyer­
mek helyett kellenek nékem. Kettő volt belőle ugyanis. 7.
Lia így válaszolt r á : - Hiányzott az néked, hog} a szüzessé­
gem férfiját elvetted, hát akkor ezeket ne vennéd el tőlem?
8. Ö pedig azt válaszolta vissza: - Íme, legyen tiéd Jákob
erre az éjszakára fiad mandragórájáért cserébe. 9. Akkor
Lia ezt mondta neki: ~ Ne heveskedjél, és ne dicsekedjél,
Jákob az enyém, mert én ifjúságának asszonya vagyok.
10. Erre Rákhel: - M é g mit nem? Velem előbb volt
együtt, miattam szolgált atyámnál tizennégy esztendőn ke­
resztül. 11. Mit tegyek veled* ha ő a félrevezetés áldozata
lett, és az emberi ravaszságé, mert a cselszövés itt jár
közöttünk a földön, mert ha nem járna itt, nem láttad
volna meg Jákob arcát, 12. akkor nem is te lettél volna
az asszonya, ezért ellenemben te jutottál hozzá. 13.
- Á m tégedet meg atyám vezetett félre, azon az éjszakán
félreállított, ő pedig nem láthatott engemet, hogy akkor
én voltam ott, anélkül nem is alakulhatott volna minden
ilyenképpen. 14. Mire Rákhel az válaszolta: - Vegyél
hát el egy mandragórát, és a másik mandragóra ellenében

208
fizetségképpen átengedem néked Jákobot egyetlen éjsza­
kára. 15. í g y megismerte Jákob Liát, az pedig fogant és
megszült engemet, a bérére való tekintettel nevezett el
engemet Isszakárnak.
II. 1. Abban az időben Jákob látta az Űr angyalát, és
ő megmondotta neki, hogy Rákbeinek két gyermeke fog
majd születni, meg azt is, hogy Rákhel megveti a férfival
való együttélést, és inkább az önmegtartóztatást választja.
2. De nem így tett az én anyám, Lia, ő az együtthálás elle­
nében a gyümölcsöket átengedte. Nyolc gyermek született,
Lia szült ebből hatot, kettőt pedig Rákhel, mivel áz Úr
reá tekintett a mandragórák miatt. 3. Látta ugyanis az
Űr, hogy Lia a gyermekek miatt kívánt együttlenni
Jákobbal, és nem az élvezetvágyért. 4. Ezért a másik
mandragórát is odaadta ő, és így egy másik napra is meg­
kapta Jákobot, hogy foganjon, de így tett mindenkor a
mandragórákkal. A z Űr a mandragórák miatt meghall­
gatta Rákhelt is, 5. mert ő ugyan kívánta ezeket, de még­
sem ette meg, hanem letette azokat az Űr házában, a ma-
gasságbeli papjához vitte, ahhoz, aki abban az időben ezt
a szolgálatot betöltötte.
III. 1. Akkor még nem járhattam, gyermekeim, szí­
vemnek szándéka szerint, hanem testvéreim és atyám szol­
gálatában földműveléssel foglalkoztam, terményt hord­
tam be nekik a mezőkről, ezek érésének megfelelően. 2.
Atyám megáldott engemet, mert látta azt, hogy egyszerű­
ségben élek. 3. Cselekedeteimben nem voltam ármányos,
felebarátaimmal szemben nem voltam gonosz, vagy rájuk
irigykedő, 4. nem szóltam meg senkit sem, emberi életet
nem oltottam ki, mindenki szeme láttára egyszerűség­
ben éltem. 5. Asszonyt csak harmincesztendős korom­
ban vettem magamhoz, mivel a munka fáradalma emész­
tette fel erőimet, és nem is gondoltam az asszony nyújtotta
gyönyörökre, mert fáradságomban inkább az álom vett
erőt rajtam; atyám pedig mindenkor örvendett egyszerű-

209
 ségemnek. 6, Fáradozásaimért a terményeket, mindenek
első gyümölcsét fölajánlottam az Úrnak a papokon keresz­
tül, majd pedig atyámnak, és csak ezek után jöttem én.
7. Ezért az Úr megkettőzte a javakat kezeim között.
Jákob is hálát adott, hogy az Isten ennyire megsegít enge­
met egyszerűségemben. 8. Szívemnek egyszerűségében
minden szegénynek és rászorulónak adtam a föld javaiból.
IV. 1. Most pedig figyeljetek reám, gyermekeim, jár­
jatok a szív egyszerűségében, ú g y látom, hogy így min­
dent az Isten tetszése szerint fogtok tenni! 2. A z egy­
szerű ember nem vágyódik aranyra, nincs igénye külön­
féle étkekre, és választékos Öltözetet sem óhajt magának.
3. Nem igényli a hosszú életet, hanem csak kivárja, ami az
Isten akarata. 4. A megtévesztés lelke sohasem fog erőt
venni raj ta, mert nem ej ti rabul az asszonyi szépség, nehogy
elferdítvén gondolkodását beszennyezze azt. 5. Ugyanúgy
az indulatosság sem tud beférkőzni a gondolatai közé,
irigykedés sem tölti be a lelkét, nem telhetetlen és nem
is gondol a javak halmozására, 6. mert élete egyenes út­
ján halad, mindent egyszerűségben lát meg, szemeivel fel
sem fogja a rosszat, ami a világ megtévesztőjétől ered,
mivel nem ismeri azt, ami ellentétben áll az Úr törvényei­
vel.
V . 1. Tartsátok meg az Isten törvényét, gyermekeim,
legyetek egyszerűek, ártatlanok, ki ne játsszatok az Űr pa­
rancsolatait, a felebarát iránti cselekedeteket. 2. Ellentét­
ben ezekkel, szeressétek az Urat és embertársaitokat, a sze­
gényeken, meg az erőtleneken könyörüljetek! 3. Hátatok
a földművelésben görnyedjen, dolgozzatok a szántó­
földeken, végezzetek különféle mezei munkákat, ado­
mányaitokat pedig hálaadással ajánljátok fel az Úrnak,
4. hogy a föld termésének zsengéjét megáldja az Úr,
ahogyan ő minden szentet áldásában részesít, Ábeltől
egészen mostanáig mindenkit. 5. Más gyümölcsökben
nincs részed, mint a föld javaiban, csak abban, ami

210
munkád fáradságából ered. 6. Atyám Jákob megáldott
engemet a föld, és annak zsengéi áldásával. 7. Lévit és
Judát emelte dicsőségre az Úr Jákob fiai között, közöttük
vetett sorsot, egyiknek a papi tisztet, másiknak pedig a ki­
rályságot adta. 8. Hallgassatok tehát reájuk, járjatok atyá­
tok egyszerűségének megfelelően, mert Gádnak adatott az
meg, hogy elpusztítsák mindazokat, akik megrabolják
Izraelt!
V I . 1. Tudomásom van arról is, gyermekeim, hogy a
végső napokban a ti fiaitok is elhagyják az egyszerűséget,
a telhetetlenséghez pártolnak, az ártatlan életnek hátat for­
dítva, gonosztettekbe keverednek, elvetik az Úr pa­
rancsait, és Beliárhoz pártolnak, 2. otthagyják a föld­
művelést, annak gonosz sugallatát követik, ezért szét-
szóratnak a pogány nemzetek között, és az ellenségeiket
fogják kiszolgálni. 3. Ezeket majd mondjátok el a gyer­
mekeiteknek, mert ha vétkezni fognak is, térjenek vissza
az Úrhoz! 4. Irgalmas az Isten, megkegyelmez nekik, és
visszavezeti őket földjeikre.
VII. 1. Százhuszonkét esztendőt értem meg, és nem
ismertem meg a halálos bűnt, 2. feleségemen kívül mást
nem ismertem meg, az égboltozat kémlelésében sem paráz­
nálkodtam a szemeimmel. 3. Megtévelyedésemre bort nem
ittam, egyetlen egyszer sem kívántam azt, ami a másé,
4. cselszövés nem volt szívemben, ajkamat hazugság
nem hagyta el. 5. Együttéreztem minden szenvedő em­
berrel, és a kenyeremet megtörtem a szegényeknek.
Egymagamban sohasem ettem, határomat el nem mozdítot­
tam, minden egyes nap Istennek tetsző dolgokat csele­
kedtem, és az igazság szerint jártam el. 6. A z Urat min­
den erőmből szerettem, hasonlóan szerettem embertársai­
mat is, úgy mintha azok a gyermekeim lennének. 7. T i
is így tegyetek, gyermekeim, és akkor elmenekül tőletek
Beliárnak minden lelke, a gonosz embereknek egyetlen
cselekedete sem fog eluralkodni rajtatok, de minden föl-

211
dön élő állat felett uralkodni fogtok. Legyen veletek az ég
Istene, aki a szív egyszerűségében jár együtt az emberekkel.
8. Ezeket hagyta meg nekik, és őt is hasonlóan Hebronba
vitték, és ott a barlangban atyáival egy helyre temették.
9. A lábait kinyújtotta, és az ötödik napon temették el
szép öregségében, mert minden tagja egészséges volt
még, erőben szenderült el az örök álomra.

ZEBULON VÉGRENDELETE
A J Ó S Z Í V Ű S É G R Ő L ÉS
AZ IRGALMASSÁGRÓL

I. 1. Zebulon szavainak hiteles másolata ez, amelyet

életének száztizennegyedik esztendejében elmondott gyer­
mekeinek, (harminckét) évvel József halála után. 2. Hall­
gassatok reám, Zebulon fiai, fogadjátok meg atyátok
szavait! í g y szólt hozzájuk: 3. Zebulon vagyok, aki
szülei számára jó adományt jelent, mivel az én születésem
idején lett atyám erőssé mind nyájaiban, mind a földmű­
velésben, mikoron azokkal a tarka vesszőkkel történt a
sorsvetés. 4. Nem emlékeztem arra gyermekeim, hogy
valamiben is vétkeztem volna életem napjaiban, hacsak
nem a gondolataimban; 5. és arról sem tudok, hogy
valamiféle törvényszegést követtem volna el, kivéve azt,
amit József ellen tudatlanságomban elkövettem. Nem árul­
tam el ugyanis testvéreimet, nem mondtam el atyámnak
azokat, amik akkor vele történtek. 6. Bár rejtekben sokat
sírtam miatta, és féltem a testvéreimtől, mert azok össze­
esküdtek mind, hogy aki a titkot kimondaná, azt kard
által veszítik el. 7. Amikor pedig nem akartak megkö­
nyörülni Józsefen, sokat bizonygattam nekik könnyek

212
közepette, hogy ne tegyék meg ezt a törvénysértő csele­
kedetet.
II. 1. Akkor odajött Józsefhez Simeon és Gád, hogy
elveszítsék őt, József pedig arcra borult előttük és így
szólt hozzájuk: 2. - Könyörüljetek meg rajtam, test­
véreim, szánjátok meg atyátoknak, Jákobnak érzelmét!
3. Ne emeljétek rám kezeteket, nehogy ezzel ártatlan vért
ontsatok, mert én semmit sem vétettem ellenetek! Ha
vétettem volna is, inkább fenyítsetek meg érte, de a keze­
teket mégse emeljétek reám, atyánk, Jákob miatt! 4. M í g
ő ezeket mondotta, én keserves sírásra fakadtam, májam
elszabadult, egész bensőm és lelkem megindult. 5.
Együtt sírtam ott Józseffel, a szívem is tompábban vert,
testem eresztékei kitágultak, és nem tudtam a lábamon meg­
állni. 6. József pedig látta, hogy együtt sírok vele, de
azokat is éppúgy, akik ott álltak elvesztésére, hátam mögé
húzódott, úgy kérlelte őket. 7. Akkor Ruben állt fel és
ezt mondotta: - Testvéreim, mégse öljük meg őt, inkább
dobjuk bele ezen száraz vermek valamelyikébe, egy olyan­
ba, amelyet még atyáink ástak ki, és nincs benne víz. 8.
Az Űr pedig azért tartotta vissza a vizet, hogy Józseffel
mindez megtörténjék. 9. í g y tett az Űr mindaddig, amíg
őt el nem adták az izmaelitáknak.
III. 1. Nem vállaltam közösséget velük, gyermekeim,
József árának elosztásában sem. 2. De Simeon, Gád meg
a többi testvérünk fogták József árát, sarukat vettek raj­
ta asszonyaiknak és gyermekeiknek, és azt mondották
egymás között: 3. Nem ételeinkre költjük el azt, mert
testvérünk vérének díja, hanem taposással megtapodjuk,
mivel azt mondotta ő, hogy uralkodni fog majd felettünk,
és meglátjuk majd, hogy mi is lesz abból, amit ő össze­
álmodott! 4. Ezért íratott meg Hénokh törvénykönyvé­
ben, hogy aki nem akart magvat támasztani testvérének,
még a saruit is leoldják lábáról, és arcul köpködik őt.
5. Józsefet nem akarták életben hagyni testvérei, ezért

213
az Űr vette el tőlük József saruit. 6. Mert amikor le­
jöttek Egyiptomba, József szolgáinak tartoztak engedel­
mességgel még a kapuja előtt, de ugyanúgy meghajoltak
József előtt is, mint a fáraó színe előtt. 7. De nemcsak
hogy leborultak előtte, hanem még le is köpték akkor
őket, tüstént a földre vetették magukat, és így szégyenültek
meg az egyiptomiak előtt. 8. És csak ezután hallottak az
egyiptomiak mindarról a gonoszságról, amit ők Józsefen
véghezvittek.
I V . 1. Mindezek után ennivalót dobtak neki. 2. Én
meg két nap és két éjszaka nem vettem semmit sem ma­
gamhoz, mert igen szomorú voltam József miatt. Juda
sem evett velük, hanem ügyelt a veremre, mivel félt,
hogy Simeon és Gád lemennek hozzá, és megölik. 3. Ami­
kor pedig amazok meglátták, hogy én nem eszem, kitet­
tek, hogy vigyázzak reá mindaddig, amíg el nem adták őt.
4. Három nap és három éjszakán keresztül ott volt a verem­
ben, de még akkor is kiéhezetten adták el. 5. Mikor pe­
dig Ruben meghallotta azt, hogy amíg ő távol volt, elad­
ták, megszaggatta ruháját és panaszosan mondotta: - Ho­
gyan kerülök én most atyámnak, Jákobnak a színe elé?
6. Magához vette az ezüstpénzt és elfutott a kereskedők
után, de nem találkozott senkivel sem, mivel letértek
az útról, átmentek a troglodita néphez a rövid úton. 7.
Azon a napon Ruben még a kenyeret^sem ette meg, ezért
odament hozzá Dán és így szólt hozzá: 8. - Ne sírjál, és
ne is szomorkodjál, mert én kitaláltam azt, hogy mivel fo­
gunk majd atyánk, Jákob elé állni. 9. Megölünk egy
kecskebakot, ennek a vérébe belemártjuk József khitón-
ját, és azt mondjuk neki: Megismered, József khitónja ez?
10. Mert azt a khitónt, amit atyánk adott Józsefnek, le­
vettük róla, és olyan ruhába öltöztettük, amibe el tudtuk
adni, eg} régi szolgaruhába. 11. A khitón Simeoné lett,
de nem akarta odaadni, szerette volna a kardjával szétha­
sogatni azt, dühös volt ugyanis, mivel József mégiscsak -

214
életben maradt, ő nem akart megkönyörülni rajta. 12.
Mindannyian felléptünk ellene és azt mondottuk, ha nem
adja oda, mi mindnyájan ráfogjuk, hogy egyedül ő vitte
véghez ezt a gazságot Izraelben. 13. í g y már odaadta
nekünk, mi pedig ú g y tettünk, ahogyan Dán mondotta.
V . 1. Ezért hangoztatom előttetek gyermekeim, tart­
sátok meg az Úr parancsolatait, legyetek könyörületesek
embertársaitok iránt, jóindulattal közeledjetek minden­
kihez, nemcsak az emberekhez, hanem minden lényhez is.
2. Mert ezek miatt áldott meg engemet az Úr, ezért ma­
radtam meg épségben minden testvérem között, akik
mind elgyengültek. Tudja ugyanis az Úr, hogy mindegyi­
künk mit fog majd választani. 3. Legyetek tehát könyö­
rületesek jóságotokban, gyermekeim, mert ahogyan ki-kí
embertársával viselkedik, ú g y bánik majd vele is az Úr.
4. Testvéreimnek a fiai már mind erőtlenné váltak, és már
mindnyájan meghaltak József miatt, mert nem voltak
könyörületesek a szív jóságában; az én fiaim pedig mind
megmaradtak egészségben, mint ahogyan ezt ti is tudjátok.
5. Ebben az időben én még Kánaánban voltam, a tenger­
melléki vidéken vadakra vadásztam, halásztam Jákobnak,
az atyánknak; a tengeren sokan odavesztek, de én a vesze­
delmektől megszabadulva megmaradtam épségben.
V I . 1. Legelőször én készítettem csónakot, hogy ha­
józni tudjak a tengeren, mivel az Úr értelmet és bölcsessé­
get adott nekem ahhoz. 2. Hátulsó részre egy fát erősí­
tettem, és egy másik, egyenes szálfára meg lenvásznat
erősítettem föl a magasba, a fa középső részére. 3. Ezzel
végigjártam a tengermelléket, halakat vittem atyám házá­
nak, mindaddig amíg Egyiptomba nem mentünk. 4. A
zsákmányból minden idegen embernek jószívűen adtam,
5. legyen az bár idegen, öreg,vagy beteg, a halat megfőztem
neki, és jót tettem eléje, mindenkinek a szükséglete
szerint vittem, velük együtt éltem, velük együtt szen­
vedtem. 6. Ezért az Úr igen sok halat adott zsákmányul

215
 énnekem, mert aki ad embertársainak, az sokszorosan
fogja visszakapni az Űrtól. 7. Öt esztendőn át halász­
tam, minden embernek, akit csak láttam, adtam, atyám há­
zát pedig elhalmoztam mindennel. 8. Nyáron halásztam,
télen pedig a testvéreimmel együtt pásztorkodtam.
VII. 1. Most pedig elmondom néktek, mi mindent
tettem én. Ha láttam télnek idején egy mezítelenül szen­
vedőt, megesett rajta a szívem, titokban ruhát loptam ki
a házamból, és odaadtam a szenvedőnek. 2. T i is ugyan­
így tegyetek, gyermekeim, mindabból, amit néktek jutta­
tott az Isten, latolgatás nélkül mindenkin könyörüljetek
jóságosan, a szív jósága szerint adjatok minden embernek.
3. Ha nem tudnátok segíteni a szorongatottakon, könyö­
rülő jószívűségetekben érezzetek együtt az ilyenekkel.
4. Tudom, a kéz nem leli azt, amit éppen odaadhat a szű­
kölködőknek, de még hét sztadionnyira is menjél el az
ilyennel, ahogy én is együtt sírtam vele, bensőmet együtt-
érzően feléje fordítottam.
VIII. 1. T i pedig gyermekeim legyetek jószívűek, és
minden ember iránt könyörületesek, hogy az Űr irgalmas­
sága szerint megkönyörüljön rajtatok. 2. Mert a végső
napokban elküldi a földre az Ür az ő irgalmát, ahol jó­
indulata könyörületet talál, ott fog majd lakást venni. 3.
Mert minden olyan emberrel, aki jó szívvel van embertársa
iránt, ú g y bánik vele az Űr is. 4. Ezek után lementünk
Egyiptomba, és József nem emlékezett meg gonoszsága­
inkról, ellágyult, amikor engem meglátott. 5. Ha megfon­
toljátok ezt, akkor gyermekeim ti sem lesztek olyanok,
akik emlékeznek a rosszra, hanem inkább szeretni fog­
játok egymást, és egyiktek sem forral gonoszságot a test­
vére ellen. 6. Mindez ugyanis megbontja az egységet,
a rokonokat szétszórja, a lelket összezavarja^ mert mind­
az, aki csak a rosszra emlékezik, annak nincs könyörü-
lete a bensőjében.
I X . 1. Figyeljétek meg a vizet, ha egy helyre tart, ma-

216
 gával ragad követ, fát, kavicsot, 2. de ha sokfelé szétszó­
ródik, a föld fölissza, és í g y már jelentéktelenné válik.
3. T i is ilyenek lesztek, ha szétszakadtok egymástól. 4.
Ne szakadjatok szét két főre, mert mindennek, amit csak
alkotott az Űr, egy feje van. Két vállat, két kezet és lábat
adott, de minden testrész az egyetlen fő alá tartozik. 5.
Megtudtam atyáink írásaiból azt is, hogy a végső napok­
ban elpártoltok az Űrtól, kettészakadtok Izraelben, két
uralkodót fogtok követni, és mindenféle utálatosságot
megtesztek, az összes bálványt imádni fogjátok, 6. ám
ellenségeitek fogságba hurcolnak titeket, és ott fogtok ülni
a pogányok között, lelketek minden romlásával, gyötrelmé­
vel és fájdalmával. 7. De ezeknek megtörténtével ismét
eszetekbe fog jutni az Űr, megtértek, és ő letekint reátok,
mivel könyörületes és irgalmas, nem gondol az emberek
fiainak gonoszságaira, mivelhogy testek ők, így a megté­
vesztés lelke félrevezetheti őket minden cselekedetükben.
8. Akkor majd maga az Űr jelenik meg közöttetek, az igaz­
ságosság fénye, szárnyain hordozza a gyógyítást és a jó­
szívűséget, Ö fogja megoldani az emberek fiainak összes
bilincseit, amit csak Beliár reájuk rakott, ekkor majd elti­
pornak minden megtévesztő lelket. A z összes pogány egy­
más közt versengve megtér, és meglátják majd az Istent
ember alakjában, azt, akit maga az Űr választ k i , az Ö
neve Jeruzsálem lesz. 9. De beszédetek gonoszsága miatt
újra magatokra fogjátok Őt haragítani, és elvetettek lesz­
tek egészen az idők végezetéig.
X . 1. Most hát gyermekeim ne azon szomorkodjatok,
hogy én meghalok, és ne essetek kétségbe azért, mert én
itthagylak titeket. 2. Feltámadok majd egyszer közötte­
tek, és fiaitok között a fejedelem újra én leszek, örvendez­
ni fogok akkor nemzetségemben, de nálamnál is jobban
azok, akik megtartották az Úr törvényét, meg atyjuknak
Zabulonnak a rendelkezéseit. 3. A z istentelenekre pedig
örök tüzet fog majd bocsátani az Űr, és minden irmagju-

217
kat kipusztítja. 4. Most pedig miként egykor atyáim, én
is megtérek nyugalmamba. 5. T i pedig féljétek az Urat,
a ti Isteneteket, minden erőtőkből, és az életetek minden
napján! 6. Amint kimondotta ezeket, szép álomba szen­
derült, fiai pedig koporsóba helyezték. 7. Később fel­
vitték Hebronba, és atyáival egy helyre temették őt.

DÁN VÉGRENDELETE
A Z I N D U L A T O S S Á G R Ó L ÉS
A HAZUGSÁGRÓL

I. 1. Dán szavainak hiteles másolata ez, amelyeket

utolsó napjaiban mondott el fiainak. Életének százhuszon­
ötödik esztendejében összehívta egész nemzetségét, 2.
és így szólott hozzájuk: — Hallgassátok meg beszédemet,
Dán fiai, fogadjátok el atyátok szájából ezeket a szavakat.
3. Szívemben és egész életemen át megtapasztaltam, hogy
az igazság a jótettekkel együtt kedves és helyes az Isten
előtt, meg azt is, hogy gonosz dolog az indulatosság és a
hazugság, mivel ezek tanítják meg az embert minden go-
noszkodásra. 4. A mai napon már megvallom néktek
gyermekeim, hogy a szívemben örvendtem József eladásá­
nak, az igaz és jóságos ember halálának; 5. azért örültem
annak, ami akkor Józseffel történt, mivel atyánk jobban
szerette őt, mint minket. 6. A z irigység és a nagyzo-
lás lelke azt mondotta nékem: - Hiszen te is az ő fia vagy!
7. Beliár lelkei közül egy ott volt mellettem, és azt mon­
dotta: - Fogd ezt a tőrt, pusztísd el vele Józsefet, atyád
tégedet fog szeretni, ha ő halott lesz! 8. Á z indulatosság
lelke hatalmába kerített, és ahogyan egy párduc elkapja
a kecskegidát, úgy csaptam le én is Józsefre. 9. De

218
atyánknak, Jákobnak az Istene nem adta őt kezeim közé,
nem engedte, hogy egyedül találjam, semmit sem hagyott
elkövetni ebből a gazságból, mivel két kormánypálca
adatott Izraelben.
II. 1. Gyermekeim, én mostan meghalok, hitelt érdem­
lő szavakkal mondom néktek: ha nem tartjátok távol ma- *
gatokat a hazugság és az indulatosság lelkétől, és ha nem
szeretitek az igazságot meg a türelmet, akkor elvesztek!
2. Elvakultság van ugyanis az indulatosságban, mert
nincsen olyan indulatos ember, gyermekeim, aki az igaz­
ságban látná meg a másikat! 3. Legyen az ilyen akár az
apa, akár az anya, úgy bánnak egymással mintha ellenségek
lennének, ha pedig testvér lenne, nem ismeri meg a mási­
kat, ha meg az Úr prófétája, az ilyen hallgat, ha igaz, nem
látja, a barátot nem ismeri az ilyen. 4. A megtévesztés
ugyanis a hálójával körülveszi az ilyet, a harag lelke elva­
kulttá teszi természetes látásit;, hazugságok által elhomá­
lyosítja értelmét, és így a saját képmását látja meg az ilyen
az emberben. 5. M i borul az ilyen ember szemére? A szív
gyűlölete, és a maga szívét adja neki, hogy az ilyen test­
vére ellen legyen, és megölje azt.
III. 1. Gonosz dolog az indulatosság, gyermekeim,
az ember lelke helyében az lesz a lélek, 2. de még az
indulatos ember testét is kisajátítja, felette zsarnokosko­
dik, saját erejét kölcsönzi az ilyen testnek, hogy mindenféle
törvényszegést véghezvigyen, 3. és amikor egy lélek
így cselekszik, őt igazolja, mivelhogy nem is látja, hogy
mit művel valóban. 4. Ezért az indulatos ember, ha oly
hatalmas, az indulatosságában háromféle erőt kap meg:
egyet a körülötte levő segítőtársak erejétől; a máso­
dikat a gazdagságtól, amely rászed és győz az igazságta­
lanságban, harmadikat a testi erőben kapja meg, így saját
indítására is megteszi a rosszat. 5. Ha pedig gyenge ember,
és így indulatos, a természetében kétféle erő segíti abban,
hogy a törvényeket kikerülje. 6. E z a lélek, az indulatos-

219
 ságé, a hazugságéval egyetemben a sátán jobbján jár, hozzá
hasonlóan hazuggá válik mindenki, akit őt követve cse­
lekszik.
IV. 1. Most pedig értsétek meg, hogy az indulatosság
ereje hiábavalóság! 2. Legelőször lázító beszédekkel,
á
majd tettekkel izgatja fel az embert, azután elkeserítő
kárral zavarja össze a gondolkodásunkat, ilyenképpen ger­
jed fel a lelke a nagy indulatosságban. 3. Ha pedig valaki
ellenetek mondana valamit, ti indulatosságra hajoltok, ám
ha valaki dicsér benneteket, ne változzatok meg, ne jöjje­
tek k i a sodrotokból, sem az örömökben, sem a szégyen­
ben. 4. Legelőször is a füleket gyönyörködteti ő, és így
sarkallja az értelmet, hogy az ingerlő dolgokra gondoljon,
és amikor már indulatba jött, világos, hogy haragszik is.
5. Akár szükséget, akár kárt vallana közületek valaki is >

gyermekeim, ne zúgolódjatok, mert ez a lélek kfván tob-

zódóvá tenni azzal, hogy a kívánságok folytán indulatba
jön. 6. Akár szegénységbe, akár gazdagságba juttok gyer­
mekeim, ne legyetek szomorkodókká, mert a szomorúság­
ból lép elő az indulatosság a hazugsággal együtt. 7. A
gonosz indulatosság a hazugsággal egyetemben kettős
arculatú, egymást uszítják abban, hogy hogyan zavarják
össze a gondolkodásunkat, a lélekben mindig zavart kel­
tenek, ezért az Úr otthagyja az ilyent, és így Beliár fog
uralkodni felette.
V . 1. Őrizzétek meg tehát gyermekeim az Úr parancso­
latait, törvényeit pedig tartsátok meg, álljatok el minden
indulatosságtól, a hazugságot gyűlöljétek, hogy köztetek
lakhasson az Úr, Beliár pedig eltakarodjon tőletek! 2.
Mindegyiktek az igazságot mondja felebarátjának, ne
kerüljetek bele az élvezetvágyba meg a nyugtalanságba,
inkább legyetek békességesek, az Isten békéje lakozzon
nálatok, nehogy erőt vegyen rajtatok a háborúskodás. 3.
Egész életeteken át szeressétek az Urat, de egymást is
igaz szívvel. 4. Bár tudatában vagyok annak, hogy a

220
végső napokban ti is elpártoltok az Úrtól, ellenszegültök
Lévinek, Judának is ellene mondotok, de semmiképpen
sem tudjátok legyőzni őket. A z Úr angyala fogja vezérelni
ezeket, mert őbennük áll fenn Izrael. 5. Amint elhagy­
játok az Urat, mindenféle gonoszság útjain jártok, a po­
gányok utálatosságait művelitek, törvénytelen asszonyok­
kal paráználkodtok, mindenféle gonoszságok közepette fel­
kélnek bennetek a gonoszság lelkei is. 6. Hénokhnak, az
igaznak a könyvéből tudom, hogy vezéretek majdan a
sátán lesz, és minden tisztátalan és fennhéjázó lélek Lévinek
engdelmeskedik majd, állandóan Lévi fiai között lesznek,
hogy vétkessé tegyék őket az Úr előtt. 7. Azok a fiaim,
akik mégis közelednek Lévihez, velük együtt fognak vét­
kezni, Juda fiai pedig kapzsiak lesznek, elrabolják a má­
sét, miként az oroszlánok teszik. 8. Ezért majd velük
együtt fogságra hurcolnak titeket is, és ott ugyanúgy meg­
kapjátok ti is az egyiptomi csapásokat, meg a pogányok
minden gonoszkodását. 9. Ezek után visszatértek az
Úrhoz, és irgalmat fogtok nyerni nála, bevezet benneteket
a megszentelődésbe, és a békességet kiáltja köztetek. 10.
Fölkél majd akkor miattatok Juda és Lévi nemzetségéből
az Ű r szabadítása, meg fog küzdeni Beliárral, és a győze­
lem ítéletét kihirdeti határaitokon. 11. A Beliár által fog­
ságban tartott szentek lelkeit kiragadja, szíveteket pedig
visszafordítja az Úrhoz, azoknak pedig, akik segítségül
hívják őt, mindörökre békességet adományoz. 12. A k ­
kor a szentek az édenkertben nyugalomra találnak, az új
Jeruzsálem felett pedig örvendeni fognak az igazak, és
itt felragyog majd az Űr dicsősége az idők végezetéig.
13. Jeruzsálem többé nem válik pusztasággá, Izraelt sem
fogják fogságra hurcolni, mivel az Űr közöttük lesz, és
ott az emberekkel érintkezik. Izrael szentje uralkodik fe­
lettük szegénységben és alázatosságban, mindenki, aki
csak hisz benne, igazságban fog uralkodni az egekben.
VI. 1. És most féljétek az Urat, gyermekeim, óvakod-

221
játok a sátántól, meg ennek leikeitől! 2. járuljatok az
Istenhez, meg az ő angyalához, aki a ti közbenjárótok,
mert ő a közbenjáró angyal Isten és az emberek között
Izrael békéjéért, az ellenség uralmával szembeszáll. 3. A z
ellenségetek mindezek miatt azon lesz majd, hogy tönk­
retegyen mindenkit, akik csak lehívják az Ú r nevét. 4.
Tudom, hogy azon a napon Izrael hinni fog majd ben­
ne, és az ellenség uralma véget ér akkoron. 5. Maga a
békesség angyala erősíti meg Izraelt, és elhárítja tőle a
végső romlást mindörökre. 6. Izrael törvényszegéseinek
napjaiban, maga az Úr is eltávozik tőlük, de kíséri azt,
aki megteszi az ő akaratát, mert az angyalok közül senki­
hez sem olyan, mint éppen őhozzá. 7. Neve ott lesz majd
Izrael minden vidékén, és a pogányok között mint Meg­
váltó. 8. Óvjátok tehát gyermekeim magatokat minden­
féle gonosz cselekedettől, vessétek k i magatokból az indu­
latosságot és az összes hazugságot, szeressétek az igazsá­
got meg a türelmet, 9. és mindazt, amit hallottatok atyái­
toktól adjátok tovább gyermekeiteknek, hogy ezáltal tite­
ket is elfogadjon a nemzetek atyja, aki igazságos, türelmes,
egyszerű és alázatos tetteivel tanítja az Űr törvényét. 10.
Mindenféle igazságtalanságtól álljatok el, és ragaszkodja­
tok az Úr törvényének igazságosságához; 11. engemet
pedig atyáim közelébe temessetek!
VII. 1. Amint elmondotta ezeket, megcsókolta őket,
és örök álomra hajtotta le a fejét. 2. Fiai eltemették őt,
majd pedig fölvitték csontjait Ábrahám, Izsák és Jákob
közelébe. 3. Mindaz, amit csak megjövendölt nekik
Dán - hogy az Isten törvényéről megfeledkeznek, örök­
részüket pedig elvesztik, Izraelhez tartozó nemzetségüket
és hazájukat egyaránt - , beteljesedett.

222
 NEFTALIM VÉGRENDELETE
A TERMÉSZETES J Ó S Á G R Ó L

I. 1* Neftalim végrendeletének hiteles másolata ez,

amelyet végső napjaiban mondott el, életének százhar-
minckettedik esztendejében. 2. Ennek hetedik hónapjá­
ban jöttek össze fiai, ő meg lakomát és italokat adott ne­
kik. 3. Mielőtt még elszenderült volna, megmondotta
nékik, hogy meg fog halni, de azok nem hitték el. 4. Ere­
jében adott hálát az Űrnak, és még a lakoma utáni napon
meghalt. 5. A fiainak pedig ezeket mondotta: - Hallgas­
satok reám, gyermekeim, hallgassátok meg atyátok szavait,
Neftalim fiai! 6. Bállától születtem, de mivel Rákhel ra­
vaszsága miatt történt ez - ő ugyanis maga helyett Bállát
adta oda Jákobnak --, így anyám Rákhel helyett szült meg
engemet, és ezért nevezett Neftalimnak. 7. De szeretett
is engemet Rákhel, mivel az ő combjai felett születtem, mi­
kor üdének, hamvasnak látott, megcsókolt és ezt mondot­
ta: - Bárcsak ilyennek látnám majd a testvéredet is, amely
már az én méhemből fog származni, mint tégedet! 8.
Ezért is hasonlított reám József mindenben, Rákhel k ö -
nyörgéseinek megfelelően. 9. Atyám, Debóra testvéré­
nek, aki Rebekka dajkája, Rótheosznak a leánya volt, ugyan­
azon a napon született, amelyiken Rákhel. 10. Rótheosz
Ábrahám nemzetségéből származott, kaldeus volt, isten­
félő, irgalmas szívű és nemes származású. 11. Lábán mint
foglyot vásárolta őt, feleségül adta hozzá Ainant, a szol­
gálóleányát, ő egy leányt szült neki, akit aztán Zelfának
nevezett el, arról a vidékről, amelyen ő fogságban volt.
12. Tőle született meg Bállá, és azt mondotta: - Gyors
az én leányom, mert mihelyst megszült, azonnal szop­
tatni akart.
II. 1. A lábaim olyan gyorsak voltak akár a szarvasé,
ezért is küldött el atyám mindig követnek, és mint a szar-

223
vast magasztaltak engemet. 2. Ahogyan a fazekas ismeri
azt az edényt, amit megformáz, és tudja, méretéhez meny­
nyi anyagot adjon, ú g y a lélekhez szabja az Isten testün­
ket, és a test erejének megfelelően helyezi bele a lelket,
3. még egy harmad hajszál sem hiányzik az egészből, mert
súly, mérték és arány jellemzi a Magasságbeli minden mű­
vét. 4. Ahogyan a fazekasmester is tudja, mi szükséges
ahhoz, hogy egy edény megfelelő legyen, ugyanúgy ismeri
az Űr a testekkel kapcsolatban, hogy mire képes a jóban
és mire képes a rosszban. 5. Mert nincs semmiféle alko­
tás vagy elgondolás, amit ne ismerne az Űr, minden em­
bert ugyanis a saját képmása szerint teremtett. 6. A m i ­
lyen ezeknek ereje, olyan a cselekedete is, amilyen értel­
mes, olyan a tette is, amilyen döntése, ú g y fog csele­
kedni, amilyen a szíve, olyan a szája is, amilyen a szeme,
olyanok az álmai is, amilyen a lelke, olyanok a szavai is,
vagy az Űr törvényét követik, vagy Beliár törvényét. 7.
Mert ahogyan elválasztatott egymástól a fény és a sötét­
ség, a látás meg a hallás, ú g y húzták meg a határvonalat
két ember között is, de még két asszony között is, nem
lehet azt mondani, hogy arcuk vagy külsejük szerint egy­
formák lennének. 8. Minden szépet-jót rendeltetésének
megfelelően alkotott meg az Űr, a fejünkön az öt érzék­
szervet, a nyakat pedig összekapcsolta a fejjel, a hajzatot
meg ékességül adta, továbbá a szívet a megfontoltság mi­
att, a gyomor általi kiválasztásra a hasat, nedvkeringést az
egészségért, májat az indulatosság, epét a keserűség, és a
lépet a nevetés miatt, vesét a cselesség, izmokat az erő,
bordákat a fekvés, ágyékot annak ereje miatt, és í g y to­
vább. 9. Ilyenképpen vagytok a jóra fölszerelve, gyer­
mekeim, és ne tegyetek könnyelműen semmiféle rendel­
lenességet, ugyanúgy a maga idején kívül se tegyetek sem­
mit. 10. Ha pedig szólsz, és képtelen vagy a szemeddel
hallani, ú g y a sötétségben sem tudod megtenni azt, ami a
világosság cselekedete.

224
 III. 1. Ne legyetek azon, hogy a kapzsiságban leront­
sátok tetteiteket, vagy üres fecsegésekkel lelketeket ál­
tassátok, mert azok, akik a szív tisztaságának megfelelően
hallgatagok, megtartják az Isten akaratát, és képesek arra is,
hogy a Sátán akaratát elvessék. 2. A Nap, a Hold és a
csillagok közül egy sem változtatja meg azt, ami saját
rendje, ugyanúgy ti se változtassátok meg cselekedeteitek
összevisszaságában az Isten törvényét. 3. A tévelygésben
élő, és az Úrtól elpártolt pogányok változtatják meg a szá­
mukra előírt rendet, kövek és fák után járnak, a megté­
vesztés leikéitől félrevezetve. 4. De ti ne tegyetek így
gyermekeim, ismervén azt az égben, földön, tengeren és
minden teremtményben, hogy az Űr teremtette ezeket mind;
ne legyetek olyanokká mint Szodoma, amely felforgatta a
természetszabta rendet. 5. Hasonlóan az Engrégoroszok
is megváltoztatták a természetüknek megfelelő rendet,
ezért az Űr vízözön re ítélte őket, vagy azok miatt intéz­
kedett úgy, hogy házaitól és gyümölcseitől megfosztva
lakatlan legyen a föld.
IV. 1. Azt is megmondom nektek gyermekeim, amit
a Hénokh szent könyvében olvastam, hogy ti is el fogtok
pártolni az Űrtól, és a pogányok minden gonoszságának
megfelelően jártok, a szodomiták összes törvényszegését
elkövetitek. 2. Akkor majd az Űr is fogságra ad ben­
neteket, ott az ellenségeiteknek fogtok szolgálni, min­
denféle gonoszság meg szorongattatás zúdul velük együtt
reátok, amíg az Űr el nem töröl benneteket. 3. M i u ­
tán sokat elveszít közületek, és ti megfogyatkoztok, meg­
tértek, és újra elismeritek az Urat, a ti Isteneteket, ő pedig
visszatérít benneteket földeitekre, nagy irgalmának meg­
felelően. 4. Mikor majd visszatértek atyáitok földjére,
újból megfeledkeztek az Űrról, és istentelenekké lesztek,
5. újra szétszór benneteket az Űr a föld minden tájékára,
amíg el nem jön az Űr Jósága, az az ember, aki az igazságot

225
 fogja tenni, és irgalmas a hozzá közel, és a tőle távol le­
vők iránt egyaránt
V . 1. Negyvenesztendős koromban láttam azt, hogy
Jeruzsálemtől keletre az Olajfák hegyén a Nap és a Hold
megállt 2. Akkor atyánknak atyja, Izsák, í g y szólott
hozzánk: - Fussatok hát oda, ha van erő bennetek, ragad­
játok meg mindegyiket, aki megküzd érte, azé lesz a Nap
és a Hold. 3. M i mindnyájan együtt odafutottunk, és
akkor Lévi megragadta a Napot, Juda pedig utolérte és
megragadta a Holdat, majd mindkettő a magasba emelke­
dett azokkal. 4. Ezért lett Lévi olyanná mint a Nap, és
az ifjak közül valaki neki adott át tizenkét pálmaágat,
Juda pedig ú g y tündökölt miként a Hold, lába alatt pedig
tizenkettő fénysugár látszott, és akkor egymáshoz futot­
tak Lévi és Juda, majd összefogództak. 6. Akkor
megláttak egy bikát lenn a földön, amelynek két hatalmas
szarva volt, a hátán pedig szárnyak, meg akarták fogni ezt
a bikát, de nem sikerült nekik. 7. Erre József elébe futott
és megragadta, majd a magasságba emelkedett vele. 8.
Előttem pedig, amint ott vagyok, látom, hogy egy szent
irat jelenik meg, melyben ez állt: A z asszírok, médek, per­
zsák, elamiták, gelakhaiok, kaldeusok fogják Örökölni a
fogság idején Izrael tizenkét kormánypálcáját.
V I . 1. Hét hónap elteltével meg azt láttam, hogy az
atyám ott áll a jamniai tengerparton, és mi, a fiai, együtt
voltunk vele. 2. Akkor egy hajó érkezett oda vitorláival,
tele szárított hallal, de a kormányos és a hajósnép nél­
kül, és ez a felirat állt rajta: Jákob hajója. 3. Atyánk így
szólott hozzánk: - Szálljunk be a hajóba! 4. Amint belép­
tünk oda, nagy hullámzás támadt, és a nagy szélvihar el­
ragadta mellőlünk atyánkat, aki kormányzott. 5. M i pe­
dig ott hányódtunk a viharos tengeren, a hajó megtelt
vízzel, óriás hullámok vették körül, majdhogynem össze­
törték. 6. Akkor József egy kis csónakban elhagyott
minket, mi meg különváltunk tíz deszkadarab tetején

226
hányódtunk, de k é v i és Juda egy helyen maradt. 7. M i
mindannyian szétszóródtunk egészen a föld határáig. Akkor
Lévi zsákot öltött magára, és így kérlelte az Urat mind­
egyikünkért. 9. Amint megszűnt a zivatar, a hajó bé­
kességben partot ért. 10. í m e akkorra odaért Jákob, az
atyánk isj és együtt örvendezett velünk.
VII. 1. Ezt a két álmomat atyámnak is elmondottam,
mire ő így válaszolt: - A maguk idejében be kell teljesedni
mindezeknek^;• miután Izrael sokat tűrt. 2» De ugyan­
akkor ezt is mondotta: - Hiszem azt, hogy él József, mert
mindebben azt látom, hogy az Isten őt is közöttetek tartja
számon. 3. Majd sírva fakadt ezen szavakkal: - József,
fiacskám, hát élsz, de nem láthatlak tégedet, és te sem lát­
hatod atyádat. 4. Ezt tette ő, és mi is ugyanúgy sirat­
tuk, szavai miatt égett a bensőm, hogy elmondjam neki:
eladtuk; egyúttal féltem a testvéreimtől is.
VIII. 1. í m e , feltártam előttetek a végső napokat,
gyermekeim, és mindez bekövetkezik majdan Izraelben.
2. T i is ugyanúgy hagyjátok meg gyermekeiteknek,
hogy maradjanak meg a Lévivel és Judával való egység­
ben. Mert Judából fog feltámadni Izrael szabadulása, és
benne nyer áldást Jákob. 3. A z ő kormánypálcája által
lesz láthatóvá, hogy az Isten az emberek között lakozik a
földön, Izrael nemzetségét megszabadítja, és a pogányok
közül is összegyűjti az igazakat. 4. Ha a jót teszitek, gyer­
mekeim, akkor áldani fognak benneteket emberek és an­
gyalok egyaránt, és az Isten általatok dicsőül meg a po­
gányok között, a Sátán pedig elmenekül előletek, a vadál­
latok is rettegni fognak tőletek és az angyalok pedig eli-
bétek sietnek, 5. mert az, aki helyesen neveli gyermekeit,
annak jó emléke marad fenn, ugyanígy emlékezik meg az
Űr is jótetteinkről. 6. Mindenkit, aki nem a jót cselekszi,
elítélik mind az emberek, mind az angyalok, az Istent sem
fogja megdicsőíteni az ilyen ember a pogányok között, de
a sátán mint saját eszközt használja fel. Mindenféle vadállat

227
legyűri az ilyen embert, az Ür pedig gyűlölni fogja őt.
7. A törvény parancsolatai ugyanis kettősek, gyakorlása
által teljesedik be. 8. Megvan az ideje az asszonyaink­
kal való együtthálásnak is, de ugyanúgy megvan az ideje
az önmegtartóztatásnak is a könyörgéseink idején. 9.
Két parancsolat van, és ha nem tartjuk be azoknak rendjét,
vétkezünk. í g y van ez a többi parancsokkal is. 10. Le­
gyetek tehát az Isten szerinti bölcsek és megfontoltak,
ismerjétek meg a parancsolatok rendjét, az összes csele­
kedet szabályait, és akkor majd az Űr szeretni fog ben­
neteket.
I X . 1. M é g sok ezekhez hasonlót hagyott meg nekik,
majd pedig megparancsolta, hogy a csontjait vigyék át
Hebronba, és ott temessék el atyái mellé. 2. Ezek után
evett még, és ivott is lelkének vidámsága szerint, majd
betakarta arcát és meghalt. 3. Fiai mindent ú g y tettek,
ahogyan azt atyjuk, Neftalim meghagyta nekik.

228
 G Á D VÉGRENDELETE
A GYŰLÖLETRŐL

I. 1. Gád végrendeletének hiteles másolata ez, amit

fiainak elmondott életének százhuszonhetedik esztendejé­
ben. 2. Jákobnak hetedik fia voltam, de mind között a
legbátrabb a pásztorkodásban. 3. Éjszakánként én v i ­
gyáztam a nyájra, amikor az oroszlán, a farkas, a párduc,
a medve meg a többi vadállat közeledik a nyájhoz. Ezeket
mind üldözőbe vettem, elkaptam a lábát puszta kezeimmel,
megforgattam, elszédítettem, elhajítottam két stádiumnyi-
ra, és ú g y öltem meg. 4. József is ott pásztorkodott ve­
lünk, mintegy harminc napon keresztül, de mivel kényes
volt, igen szenvedett a hőségtől. 5. Ezért visszatért atyánk­
hoz Hebronba, atyánk pedig maga mellé vette, mert na­
gyon szerette. 6. Abban az időben híresztelte József
atyánknál, hogy Zelfa és Bállá fiai megölik a nyáj javát és
megeszik azt, Juda és Ruben tudta nélkül. 7. Bár látta
ő azt, hogy én a medve szájából vettem ki a bárányt, mi­
kor már az élettelen volt, szomorkodtam annak elpusz­
tulásán, aztán megettük, ez volt az valójában, amiről be­
szélt atyánknak. 8. Ezekért a szavaiért gyűlöltem Józse­
fet, egészen az Egyiptomba való eladásának napjáig. 9.
Ott élt bennem a gyűlölet lelke, és nem akartam látni sze­
meimmel, vagy bármit is hallani Józsefről. Személy szerint
mindegyikünket bevádolt, hogy Juda kivételével mind­
nyájan megettük a bárányt; atyánk pedig, bármit mondott
neki, mindent elhitt neki.
II. 1. Gyermekeim, bevallom nektek bűnömet, hogy
igen sok ízben meg akartam gyilkolni, mivel egészen a
lelkem mélyéig gyűlöltem őt, egyáltalán nem volt meg
bennem májam irgalma iránta, 2. még az álmai miatt
is gyűlölet fogott el, és k i akartam szakítani az élők földjé­
ről, ahogyan egy borjú kitépi a füvet a földből. 3. Ezek

229
 miatt adtam el Judával az izmaelitáknak harminc aranyért,
de ebből tízet eltitkoltunk, és csak húszat mutattunk meg
belőle a testvéreinknek, 4. í g y még kapzsisággal is tetéz­
tük az ő elveszejtését. 5. Á m atyáinknak Istene megsza­
badította őt kezeim közül, különben törvénysértést követ­
tem volna el Izraelben.
III. 1. A z igazat mondom, gyermekeim, hallgassátok
meg, tegyétek az igazságot, a Magasságbeli minden tör­
vényét, nehogy a gyűlölet lelke félrevezessen benneteket^
mert gonosz az az emberek minden tettében. 2. Bár
mit is tesz a gyűlölködő, mindenben utálatossá válik, ha
félné is az Urat, ha akarná is az igazat, mégsem szereti azt,
ha meg is tenné az Űr törvényét, nem fogja magasztalni
azt. 3. Lekicsinyli az igazságot, inkább a dölyfösséget
kedveli, mert a gyűlölet elvakítja a lelkét, ahogyan ezt
Józseffel kapcsolatban én is megtapasztaltam.
IV. 1. Őrizkedjetek tehát gyermekeim a gyűlölettől- 9

mert azzal az Űr törvényei ellen cselekedtek. 2. A gyűlö­

let hallani sem akar a felebaráti szeretetre vonatkozó paran­
csolatokiról, és az Isten ellen is bűnöket követ el. 3. Ha
egy testvére hibát követne el, azt mindenkinek híresztelni
akarja, siet ítéletet mondani felette, belekapaszkodik, és
így annak halálát idézi elő. 4. Ha pedig szolga lenne
az ilyen, odaállítja a gazdája elé, és mindenféle erőszakosko­
dás közepette kezet emel rá, talán még olyan mértékben is,
amivel a halálát okozza. 5. Gyűlölet szítja fel az irigysé­
get olyanok ellen, akik az egyenes úton járnak, de minden
esetben, amikor az ilyen más ember sikereit látja vagy hallja,
belebetegszik. 6. Ahogyan a szeretet azt szeretné, hogy
a halottak megelevenedjenek, és azokat, akik halálukon
vannak, meg akarja menteni, úgy a gyűlölet még azokat
sem akarja meghagyni az életben, akik valami csekélyke
bűnt követtek el. 7. A gyűlölet lelke szűkkeblűségé-
ben a sátánnal működik együtt, mindenben az embe­
rek halálát akarja. A szeretet pedig az Isten törvényével

230
működik együtt a türelemben az emberek üdvösségé­
ért.
• V . 1. Gonosz dolog a gyűlölet azért is, mert szüntele­
nül együttműködik a hazugsággal, az igazság ellenkezőjét
állítja, a kicsiből nagyot csinál, a sötétet világosnak tünteti
fel az édes helyett keserűt mond, megtanít rágalmazni,
?

továbbá ellenségeskedésre, gőgre és mindenféle gonosz

kapzsiságra, és a sátán mérgével tölti meg a szívet. 2,
Mindezt tapasztalatból mondom nektek, gyermekeim,
hogy meneküljetek a gyűlölködés elől, és ragaszkodja­
tok az Úr szeretetéhez. 3. A z igazságosság kiveti ma­
gából a gyűlöletet, a szerénység is elfordul a gyűlölettől.
A z alázatos és igaz ember szégyenkezne gonoszat tenni, de
nem azért, mert más is tudomást szerezhet erről, hanem a
saját szívéből, mivel az Űr ismeri gondolatvilágát. 4. A z
ilyen ember nem beszél rágalmakat, mert a Magasságbeli
félelme legyőzi a gyűlöletet. 5. A k i ugyanis féli, az nem is
sérti meg az Urat, az ilyen nem akarja még csak gondo­
latban sem elmarasztalni a másik embert. 6. Mindezt én
is csak későbben tudtam meg, azután, hogy Józsefről meg­
változott a véleményem. 7. A z Isten szerinti igaz meg­
értés elűzi az engedetlenséget, a sötétséget távol tartja,
megvilágítja a .szemeket, a léleknek tudást ad, gondola­
tainkat az üdvösségre irányítja, 8. és mindezeket nem az
emberektől tanulja, hanem magábaszállása következtében.
9. Elküldötte ugyanis az Isten rám a máj betegségét,
és ha nem jártak volna közben atyámnak, Jákobnak a
könyörgései, kevés híján kiment volna belőlem a lélek.
10. Ahogyan egy ember túlteszi magát a törvényen, ugyan­
olyan módon kapja meg érte a büntetését is. 11. Amiért
májam irgalmatlanul Józsefre támadt, azért szenvedtem
irgalmatlanul májamban, tizenegy hónapon keresztül
tartott rajtam az ítélet, mert ugyanennyi ideig voltam J ó ­
zsef ellensége, így ez is annyi időn át tartott.
V I . .1. Most hát gyermekeim mindegyiktek szeretettel

231
legyen a testvére iránt, a szívetekből pedig vessétek k i a
gyűlölködést, inkább szeressétek egymást lelketek gon­
dolataiban, szavaiban és tetteiben egyaránt. 2. Atyám
színe előtt békességes dolgokat mondtam Józsefnek, de
eljött hozzám a gyűlölet lelke, és elhomályosította az
értelmemet, a lelkemet pedig összezavarta, hogy ne legyek
könyörületes iránta. 3. Szívetekből szeressétek egymást,
ha pedig valaki vétkezne ellened, mondd meg neki béké­
ben, a gyűlölet mérgét tépd k i , lelkedből kergesd el a
cselvetést, bocsáss meg mindenkinek, aki csak beismeri
vétkeit és bánatot érez miattuk. 4. Ha pedig vonakodna
mindezt megtenni, akkor se kötekedjél vele semmikép­
pen, mégha esküdne is, mert így kétszeresen vétke­
zel. 5. Veszekedéseidből ne ismerjék meg mások titkai­
tokat, nehogy téged gyűlölve ellenségeddé váljon, s
nagy bűnt kövessen el ellened, mert gyakran ármány­
kodnak, vagy tesznek rosszat neked úgy, hogy tőled
veszik a mérget. 6. Ha pedig valaki megtagadná tőled,
vagy szégyelne magát a feddés miatt, és már lecsillapodott,
ne kergesd el. Mindaz, aki megtagadja tőled, idővel meg­
bánja, és többé semmi rosszat nem művel ellened, sőt
tisztelni és félni fog tégedet, és békén marad. 7. H a pe­
dig elvetemült lenne, akkor úgyis megmarad a rosszban,
de te még ekkor is szívedből bocsáss meg neki, és hagyd
Istenre a viszonzást.
VII. 1. Ha pedig valaki titeket is felülmúlva a jó úton
halad, ne szomorkodjatok rajta, sőt imádkozzatok érette,
hogy még tökéletesebben járjon azon! í g y ez majd néktek
is javatokra fog válni. 2. Ha ezáltal magasabbra jutna,
még akkor se irigykedjetek, inkább emlékezzetek meg
arról, hogy minden test egykor majd a pusztulásba jut.
A z Űrnak himnuszt áldozzatok, neki, aki minden ember­
nek megadja a jót és a hasznosat. 3. Kutasd az Ű r
ítéleteit, így azok elhagynak tégedet, és békén hagyják
gondolataidat. 4. Ha a gonoszok közül bárki meggazda-

232
godna, miként Ézsau, atyám testvére, ne irigykedjetek rá,
hanem az Űr rendelkezését várjátok meg. 5. Mert ez a
gonoszságokban elhagy titeket, a megtérőnek megbo­
csátást, és annak, aki nem tér meg, örök büntetést tarto­
gat. 6. A szegény ember nem irigykedik senkire, min­
denben az Űr kedvében jár, ő pedig minden nehézség elle­
nére gazdaggá teszi az ilyen embert, mivel semmi része
sincs az emberek gonosz tetteiben. 7. Vessétek k i tehát
szívetekből a gyűlöletet, és szeressétek egymást a szív
őszinteségében.
VIII. 1. Mindezeket majd mondjátok el gyermekeitek­
nek is, hogy nekik is tisztelniük kell Lévit meg Judát>
mert belőlük támasztja az Űr Izrael számára a szabadítót.
2. Tudom, a végső időkben gyermekeitek is elpártolnak
tőlük, és minden romlásban, gonoszságban meg hamis­
ságban állnak majd ott az Űr előtt. 3. Ezután egy kevéske
szünetet tartott, majd ismét megszólalt: - Gyermekeim,
hallgassatok most atyátokra, atyáim közelébe temessetek
engemet! 4. Majd kinyújtotta a lábait, és békességben
elszenderült. 5. Öt év múlva vitték fel őt és temették el
Hebronban, atyái mellé.

ÁSZER VÉGRENDELETE A Z ERÉNY

ÉS A ROSSZ K E T T Ő S A R C U L A T Á R Ó L

I. 1. Ászer végrendeletének hiteles másolata ez, amit

fiainak mondott el életének százhuszadik esztendejében.
2. Egészséges volt még, amikor így szólott hozzájuk: -
Hallgassátok meg atyátokat, Ászer fiai, ami az Űr színe
előtt egyenes, azt most megmutatom néktek. 3. Mert az
Isten két utat, kétféle gondolkodásmódot, kétféle tevé-
kenykedést, két helyet és két célt adott az emberek fiai

233
elé, 4. és ezért minden kettős, az egyik ellentéte a másik­
nak. 5. Kétféle út van, a jóé meg a rosszé, ezek miatt ott
van a kettős megosztottság mindnyájunk keblében. 6.
Ha a lélek a jó úton akar haladni, minden cselekedete
az igazságnak megfelelően történik, és ha valamiben vét­
keznek, nyomban megtér. 7. Gondolatai az igazságon
járnak, a rosszat kiveti magából, a gonoszságtól sietve
menekül, a bűnt pedig tövestül kivágja. 8. Annak pedig,
akinek gondolkodása a gonoszság felé hajlik, minden tette
a gonoszságban születik meg, a jót elveti magától, a
rosszhoz viszont ragaszkodik, felette Beliár uralkodik, és
még ha jót is tenne, visszafordul a gonoszkodásba. 9.
Ha pedig cselekedetét a jóval kezdené, annak végén már
gonoszságba jut, mert a sátán raktára tele van a gonosz
lélek mérgével.
II. 1. E z a lélek még a jót is a rossz miatt teszi - mon­
dotta - , ezért cselekedetének vége a gonoszság. 2. Van
olyan ember, aki nem irgalmaz annak, aki közreműködött
vele a gonoszságban, így mindaz, ami kettős arculatú, vége­
zetül teljességében gonosszá lesz. 3. Van olyan ember,
aki szereti a gonosztevőt, gonoszok közé számít, mivel
a halált vállalja érte a gonoszságban. Ezzel kapcsolatban
egészen nyilvánvaló, hogy bár kettős arculatú, de minden
tette gonosz. 4. M é g a szeretetében is, mivelhogy a go­
noszságából ered, elrejti a rosszat, és úgy tünteti fel azt,
mintha jó lenne, így minden tette végül is a rosszba tor­
kollik. 5. A z egyik lop, elítéli a másikat, rabol vagy hará­
csol, de ugyanakkor irgalmat mutat a szegények iránt,
ezzel kétszínű ő, és így egészében gonosz. 6. A kapzsi
ember megharagítja az Istent, felbőszíti a Magasság­
belit, a szegénnyel szemben irgalmatlan, a törvényt el­
rendelő Urat félreállítja és lekicsinyli, a szűkölködőt meg­
segíti, 7. lelkét beszennyezi, a testet csillogtatja, soka­
kat elítél, és csajk kevés emberrel tesz irgalmasságot, és
ez mind a kétszínűséghez tartozik. 8. A másik házas-

2 34
ságot tör, vagy paráználkodik, a szemérmességet elveti,
böjtölése idején gonoszságot művel, hatalmát és gazdag­
ságát felhasználva sokakat meghurcol, csak hiábavalósá­
gokra való tekintettel tesz eleget a parancsoknak. É s
ez mind kétszínűség, ez mind egészében rossz. 9. A z
ilyen emberek mint a sertések, meg a szőröslábú állatok,
felében tiszták ugyan, de valójában tisztátalanok. 10. í g y
szólt az Isten az egek tábláin.
III. 1. T i pedig gyermekeim, ne legyetek hozzájuk
hasonlóan kétszínűek, hogy a jót és a rosszat egyaránt
megtegyétek, inkább csak a jóhoz ragaszkodjatok, mert
ebben talál nyugalmat az Isten, és ezután sóhajtoznak az
emberek is. 2. A rosszat űzzétek el magatokból, a sátánt
pedig kergessétek k i a jótetteitekkel, mert mindaz aki
kétszínű, nem az Istennek, hanem saját vágyainak szolgál,
mivel ők Beliárnak a kedvében járnak, meg olyan embe­
reknek, akik hozzájuk hasonlóak.
I V . 1. Minden jó embernek csak egy arculata van, még
ha a kétszínűek vétkesnek is gondolják őket, igazak ők
az Isten előtt. 2. Sokan pusztítják ugyan a gonoszokat,
de kettős cselekedeteket végeznek, rosszat a jó érdekében,
de ezzel az egész jóvá lesz, mivel a rosszat gyökerénél fog­
va irtják. 3. Vannak, akik gyűlölik az irgalmast, de el­
itélik a házasságtörőt meg a rablást, és ezáltal kétszínűek,
mégis minden tettükben jók, mert követik az Urat, aki lát­
szólag jót nem fogadja el a valóban rosszal. 4. A más&^a
feslettekkel együtt nem kíván jobb napokat látni, nehogy
bemocskolódjon ajka, mely a lelkét is beszenynyezné,
kétszínű ő, de egészében mégis jó, 5. mert az ilyenek
hasonlítanak az őzekhez meg a szarvasokhoz, a vad szo­
kásaik miatt tisztátalanoknak mutatkoznak, de egészé­
ben tiszták, mivel az Úr iránti buzgóság hatja át őket,
tartózkodnak attól, amit Isten parancsai gyűlöletesek­
ként tiltanak, megkülönböztetik a rosszat a jótól.
V 1* Ezekből is láthatjátok gyermekeim, hogy ket-

235
 tősséget mutat minden cselekedet, az egyik ellentétes a má­
sikkal, és az egyik elrejti a másikat (a vagyonban a kapzsi­
ság, az ítélethozatalban ott rejlik a részrehajlás, a vidámság­
ban a részegeskedés, a nevetésben a sírás, a nemzésben a
kicsapongás) . 2 . A z életet követi a halál, a tiszteletet a tisz­
teletlenség, a nappalt az éjszaka, a fényt a sötétség, Min­
den a nappal alá tartozik, az igazak meg az élet alá, ezért
a halált az örök élet fogja felváltani. 3. A hazug nem az
igazat mondja, sem az igazságtalan az igazságot, mert min­
den igazság a fényből származik, ahogy minden az Isten
alá tartozik. 4. Mindezt én az életemben tapasztaltam
meg, de nem tévelyegtem el az Űr igazságától, a Magas-
ságbeli parancsait kutattam teljes erőmből, és a jó irány­
ban haladtam kétszínűség nélkül.
V I . 1. Ügyeljetek tehát arra, gyermekeim, hogy színle­
lés nélkül, igazságban kövessétek az Úr parancsolatait,
2. mert a kétszínűek kétféleképpen bűnhődnek. A meg­
tévesztés lelkeit gyűlöljétek, azokkal együtt, akik az embe­
rek gyengéinek megfelelő dolgok után törik magukat!
3. A z Úr törvényeit tartsátok meg, figyelmetek ne a rosszra
irányuljon, mintha az jó lenne, inkább arra figyeljetek,
ami valóban jó is, és tartsátok meg azt az Űr parancsola­
taiban, erre törekedjetek, mert nyugalmatokat ezekben
fogjátok megtalálni. 4. A z emberi élet vége megmutatja
majd az igazságosságot, akkor majd kinyilvánítja az Űr, meg
a Sátán angyalait. 5. Ha pedig lelketek zűrzavarok közé­
pette elhagyja ezeket, a gonosz lélek fogja meggyötörni,
aki ott működik vágyaitokban, gonosz tetteitekben. 6.
De ha nyugodt örvendezésben megismeritek a békesség
angyalát, az majd megerősít benneteket egész életete­
ken át.
VII. 1. Ne váljatok olyanokká gyermekeim, mint Szo­
doma, mely nem ismerte fel az Űr angyalait, és így elveszett
mindörökre! 2. Tudom én azt, hogy majdan ti is bűnö­
ket fogtok elkövetni, és ezért az ellenség kezébe juttok,

236
a földetek pusztasággá lesz, titeket pedig szétszórnak a
föld sarkainak határaiig, a szórványokban élve kisemmiz­
nek benneteket, és olyanokká váltok, mint a hasznavehe­
tetlen víz. 3. í g y lesz ez mindaddig, amíg a Magasságbeli
nem tekint le a földre, akkor úgy fog eljönni mint ember,
az emberek között eszik és iszik, a víz által nyugalomban
összetöri a sárkány fejét. Ő fogja megszabadítani Izraelt
és az összes pogány nemzetet, az Isten ember képében mu­
tatja magát. 4. Mondjátok el majd ezeket is a gyermekei­
teknek, nehogy akkor majd engedetlenek legyenek vele
szemben. 5. A z egek tábláiról tudom, hogy ti is ellene
szegültök, nem az Űr törvényére irányítjátok figyelme­
teket, inkább az emberek parancsait követitek. 6. Ezért
titeket mind széjjelszórnak, Gáddal, Dánnal meg a test­
véreimmel együtt, saját földjüket nem fogják ismerni, de
még nyelvüket és nemzetségüket sem. 7. Jószívűségből
fakadó reménye folytán a hitben összegyűjt benneteket
az Úr, Ábrahámra, Izsákra és Jákobra való tekintettel.
VIII. 1. Amikor elmondotta mindezt, meghagyta ne­
kik: - Hebronba temessetek el engemet. 2. Szép álom­
ban elszenderülve halt meg, gyermekei pedig mindent
úgy tettek, ahogyan azt ő nekik megparancsolta, elvitték
őt, majd pedig eltemették atyái mellé.

JÓZSEF VÉGRENDELETE
A MÉRTÉKTARTÁSRÓL

I. 1. József végrendeletének hiteles másolata ez, azok­

ban a napokban, mikoron meghalni készült, egybehívta
fiait és testvéreit, majd így szólott hozzájuk: 2. - Test­
véreim és gyermekeim, hallgassátok meg Józsefet, akit
Izrael oly nagyon szeretett, hallgassátok meg tehát gyer­
mekeim a ti atyátokat. 3. Életemben eleget láthattam az

237
 irigységet meg a halált, de sohasem tévedtem az Űr
igazságában. 4. Á testvéreim gyűlöltek engemet, ám az
Űr szeretett, azok nem akartak megkegyelmezni nekem,
de az Űr megőrzött engemet, verembe dobtak, de a
Magasságbeli kihozott onnan. 5. Rabszolgának adtak el,
és az Űr megszabadított, fogságba estem, de az ő hatalmas
Jkeze segítségemre volt, az éhínség idején szükséget szen­
vedtem, és az Űr táplált engemet; 6. egyedül voltam, és
az Űr megvigasztalt, gyengeségre jutottam, és a Magas­
ságbeli reám tekintett, fogságban voltam, és a szabadító
megkönyörült rajtam, a börtönből kiszabadított, 7. a vá­
dakkal szemben megsegített, az egyiptomiak keserű vadaitól
megmentett, amikor az irigység és a cselvetés fenyege­
tett, akkor magasztalt fel engemet.
II. 1. Abban az időben Fótimár, a fáraó főszakácsa
reám bízta a házát, 2. és szemérmetlen feleségével tusakod­
nom kellett, mert arra vágyott ő, hogy vele a törvényt
megszegjem, de atyámnak, Izraelnek Istene megőrizett
engemet a fellobbanó tűztől. 3. Börtönbe zártak, ott
megvertek és kigúnyoltak, de az Úr a börtönöméi irgal­
masságot adott énnekem, 4. mert nem hagytam el az ő
félelmét sem sötétségben, sem börtönbén, szorongattatás
vagy szükség közepette sem. 5. A z Isten nem szégye­
nül meg, mint az ember, nem bátortalanodik el, mint
az embernek fia, nem gyöngélkedik, nem futamodik meg,
mint a föld szülötte. 6. Minden körülmények között
ott állt mellettem, mindenütt vigasztalt, egy kis időre
ugyan elhagyott, de csak azért, hogy kipróbálja lelkem
gondolatait. 7. Tíz kísértésben próbált meg, és úgy bi­
zonyította kipróbáltságomat, mert mindegyikben megma­
radtam türelmesnek. Hatalmas gyógyszer a türelem, és a ki­
tartás sok jóval ajándékoz meg bennünket.
III. 1. Hányszor akart engemet a halálba vinni az egyip­
tomi asszony? Hányszor fenyegetett meg, hogy megkor­
bácsoltat, hívott, ijesztgetett, ha nem akarok vele hálni!

238
 Azt mondotta nekem: 2. Uralkodni fogsz felettem, meg
enyéim felett, ha odaadod nekem magadat, uralkodónk
vagy. 3. Akkor én megemlékeztem, atyánk, Jákob sza­
vairól, szobámba mentem és kérleltem az Urat. 4. Böj­
töltem mintegy hét esztendeig, és olyannak mutatkoztam
Egyiptom előtt, mint aki fényűzően él, mert akik az Isten
kedvéért böjtöt tartanak, arcukat a kegyelem tölti el.
5. Ha a borral kínáltak, nem fogadtam el, az élelmet har­
madnaponként ettem meg, és odaadtam a szükségben élők­
nek és a betegeknek. 6. A z Űr elé álltam hajnalban, sír­
tam az egyiptomi Memfisz miatt, mivel elviselhetetlenül
a terhemre volt, éjszaka is ö t l e t e i ü l jött hozzám. 7.
Elsők között azt találta ki, mert nfSi volt fiúgyermeke,
ő úgy tekint engemet, mintha csak a fia lennék, akkor
én imádkoztam az Istenhez, és fia született. 8. Egy ideig
úgy bánt ő velem, mintha a fia lennék, így megmaradhat­
tam tisztaságban, de a végén mégis paráznaságra csábí­
tott. 9. Mikor rádöbbentem erre, halálos szomorúság
fogott el, elment tőlem, egyedül maradtam, de sírtam
miatta igen sok napon keresztül, mivel cselszövéseit és
ármánykodásait ismertem fel. 10. Elmondottam neki a
Magasságbeli szavait, hátha ő eláll parázna vágyaitól.
I V . 1. Sokszor próbálkozott azzal a csábítással is,
hogy mint szent embernek hízelgett, férje előtt dicsérte
mértékletességemet, de hatalmába akart keríteni mi­
kor egyedül voltunk. 2. Nyilvánosság előtt mint mér­
tékletes embert dicsért, de titokban már azt mondotta:
- Ne féljél férjemtől, ő meg van győződve a te mértékle­
tességedről, ha bármit is mondanának neki rólunk, úgy­
sem hinné el. 3. Mindezek miatt zsákba öltözötten a föld­
re feküdtem, ú g y kérleltem az Istent, hogy szabadítson
meg engemet ettől az egyiptomi asszonytól az Úr. 4.
Mikor már semmire sem ment, akkor meg azzal jött hoz­
zám, hogy tanítsam őt az Úr igéire. 5. Egy alkalommal
pedig azt is mondta nekem: - Ha azt akarod, hogy elhagy-

239
 jam a bálványokat, tedd meg a kedvemet, egyiptomi férje­
met is megtérítem a bálványoktól, és az Ür törvényei szerint
fogunk járni. 6. Mire én így válaszoltam: - A z Ür nem a
tisztátalanság közepette választja ki azokat, akik félik őt,
és nem is a házasság törőkben leli kedvét. 7. Erre ő el­
hallgatott, fájt neki, hogy nem teljesedhetett be vágyódása.
8. É n pedig megsokszoroztam böjtjeimét meg imádsága­
imat, hogy az Ür szabadítson már meg tőle.
V . 1. Egy másik alkalommal meg így szólott hozzám:
- Ha nem akarsz velem házasságtörést elkövetni, akkor én
megölöm egyiptomi férjemet, akkor majd törvényesen
mint férjemet vehetlek magamhoz. 2. Amikor meghallot­
tam ezt, ruháimat megszaggattam, és így szóltam hozzá:
-Asszony, féljed az Urat, és el ne kövesd ezt a gonoszságot,
nehogy te is elpusztuljál, mert én elmondom mindenkinek
a te istentelen gondolataidat! 3. Erre ő igen megijedt, és
nem is alap nélkül, majd kérlelni kezdett, hogy senkinek se
mondjam el gonoszságait. Melengetőén ajándékokkal vett
körül, az emberek fiainak mindenféle ínyencségeit küldte
hozzám.
V I . 1. Ételekben elvegyített varázsszereket is küldött
nekem. 2. Amikor jött az eunukh, és hozta az ételt, reá­
tekintettem, és egy félelmetes embert láttam, aki az étel
mellett átadta a tőrt is, és azonnal megértettem, hogy
mesterkedése lelkem megtévesztésére szolgál. 3. Mikor ki­
ment, sírva fakadtam, és sem ezt, sem más küldeményt
nem ízleltem meg. 4. Másnap beállított hozzám, amikor
ott meglátta az ételt, így szólt: - M i t jelentsem ez, hogy te
nem eszel ebből az ételből? 5. Mert halállal töltötted meg
- válaszoltam rá - , hogyan is mondhattad: „Nem közeledek
többet a bálványokhoz, hanem egyedül az Űrhöz?" 6.
Tudd meg tehát, atyám Istene angyala által feltárta előttem
gonoszságodat, és az ételt érintetlenül hagytam a te gyaláza­
todra, hogy mikor ezt meglátod, magadba szálljál. 7. Bár
megtanulnád, hogy az istenfélőket mértékletességük miatt

240
sohasem fogják legyőzni az istentelenek gonoszságai! Majd
pedig fogtam az ételt és a szeme láttára megettem az egé­
szet, és így szóltam: - Atyáim Istene és Ábrahám Angyala
velem lesz. 8. Akkor a lábaim elé borult, sírás fogta el,
de én felemeltem, megintettem, és megértettem vele, hogy
soha többé ne kövessen el ilyen istentelenséget.
VII. 1. Mivel szíve a velem való kicsapongásra indí­
totta, sóhajtozások közepette egyre összetörtebb lett. 2.
Látta ezt férje, az egyiptomi is, és megkérdezte tőle: - M i ­
ért oly beesett az arcod? - Szívem szomorúsága miatt
gyötrődöm - válaszolta - , lelkem jajgatásai sorvasztanak.
Férje pedig ápoltatta őt, pedig nem is volt beteg. 3.
Egyszer amikor a férje távol volt, odajött hozzám és így
szólt: - Felakasztom magamat, ha nem szánsz meg enge­
met, kútba vagy szakadékba vetem magam. 4. De én
azonnal láttam, hogy Beliár lelke zavarta í g y meg, az
Úrhoz könyörögtem és így szóltam hozzá, az asszonyhoz:
5. - Miért vagy így felindulva, miért vagy ilyen összeza­
vart, bűneidtől elvakult? Gondolj csak arra, hogy ha nem
fékezed magadat, el fogsz veszni, s Széthon, férjed ágyasa
az ellenséged, gyermekeid üldözője lesz, és még az emlé­
kedet is kitörli a föld színéről! 6. Szavaimra így vála­
szólt: - Látom, hogy te is szeretsz engemet, és ez elég
nekem, törődsz velem, meg a gyermekeimmel, reményem
van vágyam teljesülésére. 7. Én pedig már azt sem tud­
tam, hogy az Istenem miatt beszél-e így, vagy pedig maga
miatt. 8. Ha valaki gonosz szenvedélyébe zuhanva szenved,
és annak szolgál olyanképpen, mint ez az egyiptomi asz-
szony, mindazt a jót, amiről csak hall, szenvedélyébe-
ami uralja őt - olvasztja be, a gonosz vágyaira érti.
VIII. 1. Elmondom néktek még azt is gyermekeim,
hogy már a hatodik óra felé járt az idő amikor elment
tőlem, én meg a nap további részében meg egész éjszaka is
térden álltam az Úr előtt, könyörögtem hozzá, hogy meg­
szabaduljak az egyiptomi asszonytól. 2. Ezek után meg-

241
ragadta ruháimat, akkor ő erőszakosan húzott, hogy most
háljunk együtt. 3. Amikor láttam, hogy őrjöngő erővel
ragadja meg a ruhámat, mezítelenül elfutottam. 4. Ö pe­
dig felindultságában bevádolt engemet a férjénél, erre az
egyiptomi férje fogságba vetett házában, de előtte meg­
ostoroztatott, majd házában börtönbe vetett engemet az
egyiptomi. 5. Ahogy én bilincsekben voltam, az egyip­
tomi asszony egészen beteg lett szomorúságában, és hal­
lotta, hogy a sötétség házából himnusz hallatszik az Úr­
hoz, mert még ott is vidám hangom volt, örvendezve di­
csőítettem Istenemet, egyedül azért, hogy ezen események
folytán megmenekültem az egyiptomi asszonytól.
I X . 1. Ő ugyan többízben üzent nekem, és azt mon­
dotta: - Fontold meg, ha eleget teszel kívánságomnak,
akkor kiszabadítalak a börtönből, és kihozlak tégedet a
sötétségből. 2. De mindezekből mitsem engedtem be­
férkőzni a gondolataimba, soha nem vonzódtam hozzá. Job­
ban szeret engemet az Isten a sötét veremben, de önmeg-
tagadásban és böjtölésekben, mint az étkező termekben
kicsapongások közepette. 3. A k i a mértékletesség útján
halad, az a dicsőséget akarja magának, és tudja a Magas-
ságbeli, hogy mi az, ami javára válik, és azt adja meg
neki, történetesen ezeket, és ezért is adta meg nekem mind­
ezt. 4. Gyakran elfogta a gyengeség, és eljött énhozzám
magányomban, vajon hallotta-e esdekléseim hangját?
Meghallottam sóhaj tozásait, és elhallgattam. 5. Amikor
még fent voltam a házában, karjait lemeztelenítette, ugyan­
úgy melleit meg lábikráit is, azért, hogy én rávessem maga­
mat. Minden tagjában csodálatosan szép volt ő, különösen
pedig akkor, ha felékesítette magát, de mindezt csak azért
tette, hogy megtévesszen, ám az Úr megóvott engemet ár­
mánykodásaitól.
X . 1. Látjátok gyermekeim, hogy mily nagy dolgokat
visz végbe a türelem, az imádsággal és a böjttel egyetem­
ben! 2. Ha ti a mértékletességet, és a tisztaságot követi-

242
tek, szerénységben és türelemben szívetek megalázko­
dásában, akkor az Űr fog lakni tibennetek, mert szereti
a mértékletességet. 3. Ha azt, akiben a Magasságbeli
lakozik, valaki is irigykedéssel venné körül, rágalmazó sza­
vak és fondorkodások kíséretében, az Űr, aki benne lako­
zik, mértékletességre való tekintettel nemcsak meg­
szabadítja őt, hanem felemeli és, ^megdicsőíti, ahogyan ve­
lem is ezt tette. 4. A z ilyen embert minden szorongat­
ja, szavak, tettek és gondolatok egyaránt. 5. Tudják a
testvéreim is, hogyan szeretett atyám engemet, mind­
azonáltal én nem lettem szívemben dölyfössé, bár gyer­
mek voltam, gondolataimban mindig ott volt az Úr
félelme, mert tudtam* hogy mindez el fog múlni. 6.
Mérsékeltem magamat,, tartottam testvéreimtől, a tőlük
való félelmemben hallgattam, mikoron ők eladtak enge­
met, és az izmaelitáknak sem árultam el származásomat,
azt, hogy Jákobnak, a hatalmas és erős embernek a fia va­
gyok én.
X I . 1. Legyen meg az Úr félelme a ti cselekedeteiben
is, tiszteljétek testvéreiteket, mert mindaz, aki az Űr tör­
vényeit teszi, szeretni fogja ezeket. 2. Akkor az imaeli-
tákkal eljutottam az indokolpitákhoz, és azok tudakolni
kezdtek felőlem, én azt mondottam, hogy csak szolga
voltam a mi házunknál, nehogy valahogyan is megszé-
gyenítsem testvéreimet. 3. Közöttük a legtekintélyesebb
megjegyezte: - Nem vagy te szolga, még a tekinteted is
elárul tégedet! Halállal fenyegetett engemet, de én erősköd­
tem, hogy bizony szolgájuk vagyok. 4. Amikor megér­
keztünk Egyiptomba, azok vitatkoztak rajtam, aki
arannyal fizetett, az kapott meg. 5. Eladóim közül min­
degyik azt látta jónak, hogy az egyik kereskedőnél ott­
hagyjanak Egyiptomban, mindaddig, amíg áruikkal visz-
sza nem térnek. 6. A z Ű r kegyelmét adta nekem a keres­
kedő szemében, ezért rám bízta házának vezetését, 7. és
megáldotta őt az Űr az én kezeim által, aranyban meg ezüst-

243
ben meggazdagította, 8. három hónapig és öt napig ma­
radtam ott nála.
X I I . 1. Abban az időben éppen ezen a helyen időzött
a Memfisz asszony, Petefrísz felesége, nagy pompával kö­
rülötte. Szemeit rám vetette, mivel beszéltek rólam néki az
eunukhjai. 2. Akkor ő elmondotta férjének, hogy ez a
kereskedő egy bizonyos héber férfi keze által meggazda­
godott, és azt beszélik róla, hogy rablás útján jutott hozzá
Kánaán földjén, 3. épp azért tartsál ítéletet ezen ügyben,
az ifjút hozd át a te gazdaságodba, akkor majd tégedet is
meg fog áldani a héberek Istene, mivel a mennyei ke­
gyelem van rajta.
XIII. 1. Petefrísz megfogadta szavait, parancsba adta,
hogy vezessék elibe a kereskedőt, és így szólt hozzá:
- Miket hallok én felőled, hogy lelkeket lopsz a héberek
földjéről kereskedelmi munkádra? 2. Erre a kereskedő
leborult előtte és kérlelni kezdte: - Kérlek Uram, nem tu­
dom mit mondasz. Amaz közbevágta: - Honnan került
hozzád ez a héber szolga? 3. A z izmaeliták hagyták ott
nálam letétben, ameddig ők vissza nem térnek. Amaz
nem hitte el, megparancsolta, hogy mezítelenül korbá­
csolják meg a kereskedőt. 4. Miután ez kitartott,
Petefrísz í g y szólt hozzá: - Vezesd ide hozzám azt az ifjút!
5. Amikor odaértünk, én leborultam a főeunukh előtt.
A fáraónál méltóságban a harmadik, minden eunukh fő
elöljárója, felesége és gyermekei, meg ágyasai voltak. 6.
Elvett tőle, és kérdezte: Mondd tehát szolga vagy, vagy sza­
bad? - Szolga vagyok, válaszoltam neki. 7. Kinek a szol­
gája vagy? - folytatta tovább. A z izmaelitáké - feleltem.
8. Majd ismét kérdést tett fel: - Hogyan lettél ezeknek a
szolgája? Kánaán földjén vettek meg engem - válaszol­
tam. 9. Nem hitte el nekem, azt mondta, hogy hazudok.
Mezítelenre vetkőztetett, és parancsba adta, hogy korbá­
csoljanak meg.
X I V . 1. Amikor Memfisz látta, ajtón keresztül, hogy

244
 megkorbácsolnak engemet, ezekkel a szavakkal menesz­
tett valakit a férjéhez: - Igazságtalan a te ítéleted, mert az
elrabolt embert bünteted, mintha a bűntett elkövetője
lenne. 2. Fenyítő parancsát ezek után sem változtatja
meg, mint mondotta: - egészen addig, amíg vissza nem
térnek a szolga gazdái. 3. Feleségfeerre megjegyezte: - A
nemes születésű és fogoly gyermel$t miért akarod fogság­
ba tartani, maradjon csak ő szabadon, és legyen a szolgá­
latodra. 4. Bűnös vágyai folytán látni akart ugyanis enge­
met, csak én nem tudtam. 5. Mire ő azt válaszolta Mem-
fisznek: - Nincs szokásban az egyiptomiaknál, hogy bi­
zonyítékok híján valamit is elvegyenek a másiktól. 6.
Mindezt a kereskedővel és velem kapcsolatban mondotta,
úgy van az rendjén, hogy én a börtönben maradjak.
X V . 1. Huszonnégy nappal ezután megérkeztek az
izmaeliták. Hallottak már róla, hogy Jákob, az atyám sirat
engemet, és í g y szóltak hozzám: 2. - Miért mondottad
magadról, hogy te szolga vagy? íme, most mi megtudtuk
rólad, hogy egy tekintélyes ember fia vagy, és atyád ott
sirat tégedet a vízverem mellett. 3. Erre már engemet is
fojtogatott a sírás, gyötrődtem magamban, de testvérei­
met nem akartam mégsem megszégyeníteni, ezért így vá­
laszoltam : - Erről én nem tudok, szolga vagyok. 4. Ezek
után már ők is el akartak adni engemet, nehogy kezük kö­
zött találjanak rám. 5. Féltek ugyanis Jákobtól, nehogy
bosszút álljon rajtuk, mert hallottak róla, hogy hatalmas
ő az Isten és emberek előtt egyaránt. 6. Akkor a keres­
kedő így szólott hozzájuk: - Most már engemet szabadít­
satok meg Petefrisz ítéletétől. 7. Odajöttek és kérték
engem: Ezüstben fizettünk meg, és az elenged minket.
Ezt mondjad.
X V I . 1. Akkor Memfisz kifejezte óhaját a férje előtt,
hogy vásároljon meg engemet. Hallottam ugyanis - mon­
dotta hogy szándékukban áll eladni. 2. Majd elkül-
dötte az egyik eunukhját az izmaelitákhoz, és megkérte

245
őket, hogy adjanak eh 3. Dé nem tudtak megegyezni,
ezért otthagyták egymást. A z eunükh beszámolt róluk
gazdájának, hogy ezek a fiúért igen nagy árat akarnák.
4. Erre ő egy másik eunükhját küldte oda, meghagyva
neki: - Még ha két aranyminát is kérnek érte, add, meg
nekik, n é sajnáld érte az aranyat, ú g y térj vissza, hogy
megvásároltad azt az ifjút! 5. Végül nyolcvan aranyat
fizetett ki neki értem, de ez egyiptomi asszonynak százat
mondott, hogy ennyit kellett értem adnia. 6. Noha tudo­
mást szereztem róla, hallgattam, nehogy megfenyítsék az
eunukhot.
X V I I . 1. Látjátok gyermekeim, hogy mi mindent kel­
lett nekem elviselni azért, nehogy szégyenbe hagyjam a
testvéreimet? 2. Szeressétek egymást ti is, türelemben
rejtsétek el egymás gyengéit! 3. Mert az Istennek örö­
mére van a testvérek egyetértése, és a jóindulatú szív szere­
tettől indított választásai. 4. Amikor testvéreim lejöttek
Egyiptomba, megtudták, hogy én visszajuttattam nekik
pénzüket, meg azt is, hogy nem haragudtam rájuk, hanem
meghívtam őket. 5. Jákob halála után pedig még jobban
szerettem mindegyiket, amit meg atyánk meghagyott, én
nagyobb buzgalommal megtettem mint ők, ők mindeze­
ken elcsodálkoztak. 6. Azt sem tűrtem el, hogy sanyar­
gassák őket, akár a legkisebb dologban is, ami csak meg­
fordult a kezem között, mind nekik juttattam. 7. A z ő
fiaik az én fiaim voltak, az én fiaim pedig az ő szolgáik:
lelkük olyan volt, mintha csak az én lelkem lenne, minden
fájdalmuk az én fájdalmam is volt, minden gyengeségük
az én erőtlenségem, földem az ő földjük, terveim az ő ter­
veik. 8. Nem toltam magamat magasba közöttük nagy-
zolásban a nekem adatott dicsőség miatt, hanem olyan vol­
tam közöttük, mint a legkisebb.
X V I I I . 1. Ha ti is az Űr parancsai szerint jártok, gyer
1

mekeím, titeket is éppúgy félmagasztal majd, és megáld

a jóban mindörökre. 2. Ha valaki ártani akarna nektek,

246
ti jócsélekedeteitekben könyörögjetek az ilyenekért, akkor
majd az Űr minden rossztól megóv benneteket. 3. í m e
láthatjátok azt is, türelmességem által gazdám leányát
vettem feleségül, és vele együtt még száz talentumnyi ara­
nyat is adtak nekem, mert őket is szolgáimmá tette az
Űr. 4. Szépséggel is megajándékozott engemet, mint egy
virágszálat, mely Izrael szépségei fölé magasodott, és meg­
tartott engemet erőmben, és szépségemben, egészen az
öregkorig, mivel mindenben hasonlítottam Jákobhoz.
X I X . 1. Hallgassatok reám, gyermekeim, hogy mit is
láttam én az egyik álmomban! 2. Tizenkét szarvas lege­
lészik együtt, ebből kilencen elválnak és szerte széjjel
szóródnak a földön, de ugyanúgy a többi három is, 3.
Akkor láttam, hogy a három szarvasból három bárány lesz,
az Űrhöz kiáltották, és az Úr kivezette őket egy vízben
gazdag, viruló helyre, amíg hozzájuk nem terelte a többi
kilenc szarvast. 4. és így mind olyanná lettek, mint t i ­
zenkét bárány, rövid idő alatt igen megszaporodtakj ha­
talmas nyájjá lettek. 5. Ezek után pedig azt láttam, hogy
tizenkét tehén egyetlen üszőt szoptatott, és ez a dús tejből
egész tengert adott, majd a tizenkét nyáj ebből a tejből
ivott, hasonlóan más megszámlálhatatlanul sok nyáj. is.
6. A negyedik bikának a szarvai felemelkedtek, egészen az
egekig, olyanná lett az, mint az egész nyáj védőbástyája,
és a két szarva között egy másik szarvat is növesztett,
7. és láttam, hogy ez bika tizenkétszeresen körülvette
a többit, és a nyáj tökéletes(?) védelme lett. 8. És lát­
tam, hogy Judából egy szűz született, akinek bisszusz-
ból készült a stólája, és belőle kijön a szeplőtlen bárány,
a legnemesebb, balján mint egy oroszlán, de minden vad­
állat fellázad majd ellene, ám mint bárány győzi le azokat,
elpusztítja mind, összetapossa. 9. A z angyalok örvendez­
ni fognak, ugyanúgy az emberek, és az egész föld. 10.
Mindez annak idején be fog következni, a végső napok­
ban. 11. T i pedig gyermekeim, tartsátok meg az Űr pa-

247
rancsolatait, Judát és Lévit tiszteljétek, mert belőlük kél
fel számotokra az Isten báránya, kegyelme által megsza­
badítja az összes pogányt, meg Izraelt. 12. Országa örök­
ké tartó királyság lesz, sohasem fog meginogni; az én
uralmam akkor megszűnik köztetek, mint esőszkunyhő,
ami a nyár elmúltával már nem is látható.
X X . 1. Tudom, halálom után az egyiptomiak sanyar­
gatni fognak benneteket, de az Isten ítéletet fog szolgál­
tatni nektek, és elvezet titeket atyáitok ígéretébe. 2. A k ­
kor vigyétek csontjaimat magatokkal; mikor majd maga­
tokhoz veszitek csontjaimat, veletek lesz az Ür fényesség­
gel övezve, Beliár pedig az egyiptomiakkal, de a sötétség­
ben. 3. Zelfát, az anyátokat is vigyétek magatokkal, Bállá
mellé a Hippodromnál Rákhel szomszédságában helyezzé­
tek nyugalomra őt. 4. Amint elmondotta ezeket, lábait
kinyújtotta és örök álomra szenderült. 5. Megsiratta őt
egész Izrael, de az egész Egyiptom is nagy sírásban volt.
6. A z egyiptomiakkal ú g y bánt ő, mint saját osztályrészé­
vel, jót tett velük, minden munkájában, szándékaival és
tetteivel egyaránt mellettük állt.

248
 BENJÁMIN VÉGRENDELETE
A TISZTA G O N D O L K O D Á S R Ó L

I. 1. Benjámin szavainak hiteles másolata ez, amelyet

fiainak mondott, százhúszesztendős korában. 2. Megcsó­
kolta őket és így szólott hozzájuk: - Ahogyan Izsák Ábra­
hámnak százesztendős korában született, úgy én Jákobnak.
3. Rákhel az én születésemkor meghalt, így nem volt
tejem, ezért Bállá, atyám ágyasa táplált engemet. 4. Rák­
hel, József születése után tizenkét esztendeig magtalan
volt, de tizenkét napon át böjtölt és könyörgött az Úrhoz,
akkor fogant és szült meg engemet. 5. Atyánk nagyon
szerette Rákhelt, hálát adott, mivel két fiút is láthatott
tőle. 6. Ezért is nevezett el engemet a napok fiának, ezt
jelenti a Benjámin név.
II. 1. Mikor Egyiptomba mentünk, testvérem, József,
rám ismert, és így szólt hozzám: - Mit mondtak ők atyánk­
nak, miután eladtak engemet? 2. Én meg elmondtam
neki, hogy megáztatták vérben a khitónodat, és elküldték
azt ezen szavakkal: - Megismered-e, hogy ez a khitón a te
fiadé? 3. Majd azt mondotta nekem: Igen testvérem,
akkor az izmaeliták fogtak engemet, egy közülük levet­
te rólam az olyan khitónt, amilyen az övéké is volt, övet
kötött fel, majd megvesszőzött, hogy fussak mellettük.
4. Menetelésünk idején elrejtette ruhámat, de oroszlánnal
találkoztunk szembe, és az elragadta őt. ( = 3. Majd azt
mondotta nekem József: - Igen testvérem a kananita
kereskedők erőszakkal loptak el engemet, 4. az utazás
alatt elrejtették ruhámat, (mintha) ragadozó támadott vol­
na meg és ölt volna meg, és így adtak el engemet az izma-
alitáknak.) 5. Mindezek miatt félelem szállta meg a keres­
kedőket, és így másoknak adtak el engem. (6. Nem
hazudtak ők amikor azt mondták, mivel előlem titkolni
akarták testvéreim tetteit. Magához hívta testvéreimet

249
és azt mondta nekik: - 7. Ne mondjátok el atyánknak,
amit velem tettetek, hanem mindent úgy mondjatok,
ahogyan azt Benjáminnak elmagyaráztam, 8. ezeknek
értelmét véssétek ti az eszetekbe, de belőlük ne jusson
el egy sem atyám szívébe.) ,
III. 1. Gyermekeim, szeressétek az Urat, az ég Istenét,
tartsátok meg parancsolatait, kövessétek Józsefet, a jósá­
gos és vallásos férfiút! (Egészen a haláláig nem akart
beszélni ezekről, de Jákob mégis tudomást szerzett róla,
mert az Űr mondta el neki; hasonlóképpen felfedte eze­
ket, de Jákob szigorú esküjét kötötte hozzá.) 2. Akkor
majd gondolataitok a jóra irányulnak, ahogyan az enyéim
is, mert aki helyesen gondolkodik, az helyesen is lát. 3.
Féljétek az Urat, szeressétek embertársaitokat, ha pedig
Beliár lelkei szorongatnának benneteket, vagy gonosz
dolgokban vádolnának, mégsem fog eluralkodni felet­
tetek egyetlen egy sem ezen szorongattatások vagy az ő
gonoszságai közül, ahogyan Józsefen, az én testvérem
felett sem lehetett úrrá. 4. A z emberek közül oly sokan
akarták elveszejteni, ám az Isten mégis megoltalmazta őt!
A k i az Istent féli, embertársait pedig szereti, azt Beliárnak
a levegőben élő lelkei sem tudjak bilincsbe verni, mert az
Űr félelme oltalmazója lesz. 5. De még az embereknek
vagy vadállatoknak a fondorlatosságai sem tudnak fölibe
kerekedni, mert az Űr szeretete megsegíti, amely ott van
vele embertársai iránt. 6. Abban az időben kérleltem
atyánkat, Jákobot, könyörögjön testvéreimért, hogy az Ű r
ne gondoljon megbüntetésükre, annak ellenére* hogy ők
gonoszságot forraltak az Űr ellen. 7. Jákob akkor fel­
kiáltott: Ó gyermekem, József, meggyőzted atyádnak
Jákobnak szívét, majd megölelte őt, két órán keresztül
csókolgatta ezen szavak kíséretében: - 8. Benned fog
teljesedni az ég prófétálása az Isten bárányáról, a világ
megszabadítójáról, hogy őt, a szeplőtelent kiszolgáltatják
a törvénytől elpártoltak miatt, és bűntelen hal meg az

250
 istentelenekért, a szövetség vérében a pogányok meg
Izrael szabadulásáért, Beliárt megsemmisíti majd, meg
azokat is, akik őt szolgálják.
I V . 1. Mindezekből ti is láthatjátok, gyermekeim, a jó
ember sorsát. ^övessétek tehát helyes gondolkodásban az
:

ő jószívűségét^ hogy ti is hordhassátok egykor majd a

dicsőség koszorúját. 2. A jó embereknek nem homá­
lyosodtak el a szemei, az ilyen könyörületes mindenkihez,
még ha azok bűnösök is lennének, 3. vagy ha rosszat
forralnának ellene, akkor is. í g y mindaz, aki a jót teszi,
győzelmet arat a rossz felett, és a jó megoltalmazza őt, az
igazakat pedig ü g y szereti az ilyen ember; mint a saját
lelkét. 4. Ha valaki dicsőségre emelkedik, nem irigyke­
dik rá, ha valaki meggazdagodna, nem zúgolódik ellene,
ha valaki bátor, dicséri, a mértéktartót bizalommal ma­
gasztalja, a szűkölködő iránt könyörületes, az erőtlennel
együttérez, az Istent pedig dicsőíti. 5. A z istenfélőt az
Isten védi meg, akik szeretik az Istent, azokkal együtt­
működik, a Magasságbeli gyalázok megfeddi, és belátásra
bírja, szívből szereti mindazokat, akik a jó lélek kegyelmét
birtokolják.
V . 1. Ha a gondolataitok a jóra irányulnak gyermeke­
im, akkor még á feslett emberek is megbékülnek vele­
tek, mert szégyenkeznek előttetek, megjavulnak, a kap­
zsi emberek pedig nemcsak hogy elállnak szenvedélyeik­
től, hanem mindazt, amit csak összeharácsoltak, vissza­
adják azoknak, akikét szorongattak. 2. Ha a jót teszi­
tek, a tisztátalan lelkek elmenekülnek tőletek, ma­
guk a vadállatok is elfutnak félelmükben előletek. 3.
Mert ahol megvan a jótettek iránti félelem, onnét tüstént
elmenekül a sötétség, 4. és ha valaki megvetné az ilyen
istenfélő embert, megbánja. Megkönyörül ugyanis az
istenfélő ember szidalmazom, 5. és ha valaki az igaz
lelket kiszolgáltatja, ha az imádkozó igaz kis ideig meg-

251
 aláztatik is, azután annál jobban tündököl* olyanná lesz
így, mint József a testvérem.
V I . 1. A jó emberek szándékai nincsenek Beliár
megtévesztő szellemének kezei között, mert a békesség
angyala vezérli az ilyenek lelkeit. 2. Szenvedésének ide­
jén nem jut romlásra, gazdagsága nem az élvezetvágyba
torkollik, 3. élvezetekben nem leli örömét, embertársait
nem szomorítja meg, az ételt nem habzsolja, szemeinek
zabolátlansága sem téveszti meg, az Ű r ugyanis az ilyen
osztályrésze. 4. Józan gondolkodása miatt nem várja el
sem az emberek dicséreteit, sem azoknak megvetéseit.
Cselvetést, hazugságot, háborúskodást vagy rágalmat nem
ismer az ilyen, mert az Űr lakozik benne, ő világosítja
meg a lelkét, és minden időben mindennek örülni tud. 5.
A józan gondolkodásnak nincsen kettős, nyelve az áldásra
és az átokra, a gőgre és a tiszteletadásra, a szomorúságra
és az örömre, a nyugalomra és a zavargásokra, a kétszínű-
ségre és az igazságra, a szegénységre és a gazdagságra,
hanem csak egy van, hogy mindenben világos maga­
tartást tanúsítson. 6. Nincs két látása meg hallása sem,
mert mindenben, amit csak tesz, beszél vagy lát, tudja,
hogy az Űr látja az ő lelkét, 7. ezért őrzi meg tisztán a
gondolatait, és így nem ítélik el őt sem az Isten, sem az
emberek. Beliár cselekedetei ezzel szemben mindig ket­
tősek, azokban nincs meg az egyszerűség.
VII. 1. Éppen ezért gyermekeim űzzétek k i Beliár
gonoszságát magatokból, mert követőinek kardot ad át,
2. a háborúskodás pedig a hét gonoszság szülőanyja. A m i
az elmében legelőször fogan meg Beliár által, az az első
az irigység, a második pedig a romlás, a harmadik a gyöt­
rődés, a negyedik a rabság, ötödik a szükség, hatodik a
zavartság és a hetedik a pusztasági 3. Ezek miatt részesí­
tette hétféle büntetésben az Isten Káint, minden száz eszten­
dőben ugyanis egy-egy csapást bocsátott: reá az Űr. 4.
Ábel, az igaz testvér miatt kétszáz esztendőn keresztül

252
szenvedett, és a kilencszázadik esztendőben jött a vízözön.
Hétszáz esztendőn át tartott Káin ítélete, Lámeké pedig
hetvenszer hét esztendőn keresztül. 5. Ezért az idők vé­
gezetéig mindazok, akik Káinhoz hasonlóan irigykedés-
ben meg testvérgyűlöletben élnek, ugyanazon büntetésre
jutnak mint ő.
VIII. 1. Gyermekeim, űzzétek ki magatokból az irigy­
séget, a gonoszkodást meg a testvérgyűlöletet, ragaszkod­
jatok inkább a jósághoz és a szeretethez! 2. Mindazok,
akiknek gondolatai tiszták a szeretetben, nem tekintenek
parázna vágyódásban asszonyra, mert nincsen szennyfolt
szívükben, és az Isten lelke is nyugalomra talál az ilyenek
szívében. 3. Ahogyan a Nap sem szennyeződik be a trá­
gyától vagy sártól, melyekre ráragyog, sőt inkább ez a
kettő szárad ki, bűzük megsemmisül, úgy van ez a tiszta
gondolkodással is, a föld szennyével való érintkezésben
nem lesz szennyessé.
I X . 1. Hénokhnak, az igaznak szavaiból tudom, hogy
a tetteitekben nem fogtok megmaradni tisztának/Be­
mocskoljátok magatokat a szodomiták paráznaságával,
csaknem elvesztek, az asszonyokkal való küzdelmek
ismétlődnek, és az Űr országa nem lesz ott köztetek, mivel
azonnal megvonja tőletek. 2. Osztályrészetekre esik
majd az Isten temploma, és dicsőségben lesz köztetek.
Mert majd ő veszi át a királyságot, a tizenkét törzset
meg a pogányságot egybegyűjti, amikor a Magasságbeli
elküldi megváltását az egyszülött látogatásában. 3.
Amikor ő félmegy az első templomba, ott az Űr meg­
gyaláztatik, kicsúfolják őt, és felmagasztalják a fára. 4.
De a templom kárpitja ekkor meghasad, és az Isten lelke,
mint a kiömlött tűz, kiárad a pogányokra. 5. Ő pedig a
Hádészból feljőve a földről a mennyekbe felmegy. Tudom
azt is, hogy amilyen szerénységben jelenik meg itt a földön,
olyan dicsőséges lesz a mennyben.
X . 1. József, amikor még Egyiptomban volt, szerettem

253
volna látni az ő arcát, formáját, és J á k o b imáinak közben­
járására megláthattam őt a virrasztás napján, és ennek
megfelelő volt mindenben a képmása. 2. Tudjátok meg
azt is gyermekeim, hogy én most meghalok. 3. Mind-
egyiktek igazként bánjon embertársával és az igazságnak
megfelelően cselekedjen, ítéleteitek Inteleteknek erősö­
dését szolgálja, az Űr törvényeit és a parancsait pedig
;

tartsátok meg. 4. Ezeket mind az örökségetek helyett

tanítom meg most veletek, de ti is örök megtartásra- ad­
játok tovább gyermekeiteknek, hogy mindenkor eszerint
járhassanak; ugyanezt tette Ábrahám, Izsák és Jákob is.
5. E z a mi örökségünk és ezt hagyták ránk. - Tartsátok
meg az Isten parancsolatait egészen addig, amíg az Űr lát­
hatóvá nem teszi a pogány népek előtt szabadítását. 6.
Akkor majd meglátjátok Hénokhot, Noét, Szemet, Ábra­
hámot, Izsákot meg Jákobot, amint a jobbján állnak és
örvendeznek. 7. Ekkor majd mi is feltámadunk, mind­
egyikünk a maga kormánypálcájához, és leborulunk az
egek királya előtt, aki itt a földön az alávalóság emberi
alakjában jelent meg. Mindazok, akik itt a földön hittek
benne, együtt örvendeznek vele. 8. Akkor mindenki
feltámad, egyesek dicsőségre, mások a szégyenre.. Akkor
majd az Űr az elsők között Izrael felett tart ítéletet, de, el
is ítéli a rajta elkövetett igazságtalanságért, mert bár meg­
jelent az Isten testben szabadulásukra, ám nem hittek
benne. 9. Ugyanakkor elítél minden olyan pogány
népet is, akik nem hittek benne, amikor megjelent a
földön. 10. A pogány választottakban cáfolja Izraelt,
ahogyan elítélte Ézsaut is a madianiták között, mert ezek
megcsalták testvéreiket paráznaságukban és a bálvány­
imádás által, így elpártoltak az Istentől és nem az Isten­
félők között lett osztályrészük. 11. T i azonban az Isten
színe előtt járjatok megszentelődésben, hogy újra remény­
ségtől indítva nálam lakjatok, mert az egész Izrael össze­
gyűl majd az Űrnál.

254
 X I . 1. Akkor már nem hívnak engemet se többé raga­
dozó farkasnak, a ti rablásaitok miatt, hanem Isten mun­
kásának, aki még táplálékot is oszt azoknak, akik jót
cselekednek. 2. A végső időkben majd magvamból tá­
mad az Űr szeretettje, hallatni fogja szavát a földön, az
összes pogány nemzetet új tudással világítja meg, Izrael
előtt a szabadulásra felkél a tudás fénye, és mint farkas
fogja azt elragadni tőle, majd továbbadja a nemzetek
gyülekezeteinek, 3. és a világ végezetéig ott marad a
nemzetek gyülekezeteiben, ott lesz a vezetőikben, és miifi
édes dallam mindenki szájában. 4. A szent k ö n y v e l í ^ ^
már följegyeztetett tette és szava egyaránt, és az Űr vá­
lasztottja marad ő az idők végezetéig, 5. róla tanított
engemet atyám Jákob, amikor azt mondotta: Ö fogja majd
betölteni törzsed hiányzó részét.
XII. 1. Amikor befejezte ezen szavait, hozzátette: -
Meghagyom nektek gyermekeim, a csontjaimat vigyétek
fel Egyiptomból, és temessetek el engemet Hebronba,
atyáim közelébe. 2. Akkor meghalt Benjámin is mintegy
százhuszonötesztendős korában szép öregségben, és ko­
porsóba tették. 3. Izrael fiainak Egyiptomból való ki­
vonulása előtti kilencvenegyedik esztendőben, fiai meg
testvérei titokban felvitték atyjuk csontjait Kánaánnak
azon helyére, és ott, Hebronban, eltemették őt, atyái­
nak lábaihoz. 4. Majd visszamentek Kánaán földjéről,
és Egyiptomban laktak egészen az Egyiptom földjéről
való kivonulásuk napjáig.

255
 APOKRIF EVANGÉLIUMOK

A z apokrif evangéliumok megírása többnyire abból a

természetes igényből eredeztethető, hogy többet és fog­
hatóbbat akartak ismerni a Megváltó személyéről és taní­
tásáról, és arról, hogy az apostolok hogyan látták és hir­
dették az Üdvözítőt, ezért általában egy-egy apostol neve
alatt terjedtek. A z apokrif evangéliumok között külön
egységet képez a gnosztikus evangéliumi anyag, ezek
Jézus Krisztus világát megpróbálták saját rendszerükbe
beleolvasztani, vagy pedig tekintélyét használták fel taní­
tásuk hitelesítésére.
A z evangéliumi kánon megszilárdulásáig írták és ter­
jeszthették ezeket az iratokat, főképpen az apostolokat
követő két nemzedék gyaparította anyagát. Caesaréai
Euszebiosz korában számtalan ilyen jellegű irat forgott
közkézen, amelyeket nekik, a hitletétemény őreinek állan­
dóan vissza kellett utasítaniuk, akár „titkos tradíciójuk"
igazat leromboló tartalma miatt, akár., egy túlzó, legtöbb
esetben a hamis jámborkodás visszaszorítása miatt. A z
egyház életéből való kiiktatásuk, és nemegyszer tudatos
kiirtásuk folytán többnyire csak töredékekben maradtak
ránk, amelyeket leginkább a kiszorításukat szorgalmazó
egyházi írók és atyák műveiből emeltek ki, így Ireneusz,
Hippolütosz, Euszebiosz és Jeromos írásaiból. A z evan­
géliumi kánon megszilárdulásával háttérbe szorultak, de
annak előtte nem egy közülük kánoni tekintélynek örven-

257
 dett, a korábbi századokban némelyiket ilyenképpen idé­
zik, így Kelemen és Órigenész.
A kéziratokban épen ránk maradt, és a különböző egyhá­
zi írók műveiből kiemelt töredékek mellett egyre több
apokrif evangélium-szöveget adnak kezünkbe az archeoló­
giai feltárások. Palesztina és Egyiptom földje sűrűn gya­
rapítja az eddig csupán címeikben ismert ókeresztény
iratok anyagát.
Szövegválogatásunkban mintegy tíz evangéliumnak ad­
tunk helyet, a leginkább ismert és a legjellegzetesebb dara­
bokat akartuk kiemelni, és bizonyos mértékben kereszt­
metszetet szándékoztunk adni az apokrif evangéliumok
színes világából.
A z apostolok feje, PÉTER személyéhez több evangéli­
umi szövegemlék kapcsolódik. Péter-evangélium meglété­
ről Caesareai Euszebiosztól tudunk, és az egyik töredék­
csoport az ő műveiből ismert. A másik viszonylag nagy­
terjedelmű töredék egy felső-egyiptomi, Akhmimban feltárt
sírból került elő 1886-ban. Felfedezője H . Bouriant a
következő évben tette közzé. A töredék Krisztus elítélését,
halálát és feltámadását beszéli el erősen doketista beállítás­
ban. A két töredékcsoporton túl Alexandriai Kelemen
„Szőnyegek"-jében idéz Pétertől egy iratot, melyet ő Péter
kérügmájának mond, valószínű, hogy Kelemen Péter
kérügmájában is a Péter szerinti evangéliumot kell látnunk.
A három evangéliumi töredékcsoporton kívül Péter
apostol személyéhez kapcsolnak egy apokalopszis-töredé-
ketis, mely a mennyei boldogságot és a pokoli kínokat szí­
nesen festi elénk. Ennek a töredéknek rövid szakaszát az
akhmimi sírban is megtalálták, de azelőtt sem volt isme­
retlen, latin változatát Dante valószínű forrásként hasz­
nálta az Isteni Színjáték megírásához. A Péter-apokalipszis
jelenleg kezünkben levő anyagát 1910 óta ismerhetjük,
etióp fordításának felfedezése révén.
A z apostol személyéhez kapcsolódó három evangéliumi

258
töredék és az apokalipszis-töredék egyaránt a EL század
első feléből származtatható, a Péter-apokrifek fordításá­
hoz a B . A . C . (148) sorozat apokrif evangéliumok szöveg-
kiadványát, és a Klostermann-féle szövegkiadványt vet­
tük alapul (1).
A NIKODÉMUS-EVANGÉLIUM a Pilátus-akták
címen ismert apokrif anyag második részét alkotja, az
evangélium maga is két részre oszlik, az első része Krisztus
földi életének utolsó napjait akarja megismertetni, elfoga^
tásától egészen a feltámadásáig (Év. Nik. 1-16), a második
rész - és ez a rész szerepel szövegválogatásunkban ™,
Krisztusnak az alvilágba való leszállását beszéli él (Ev.
Nik. 17-27). A Nikodémus-evangélium az V . században
íródhatott, a korábbi apokrif iratokat forrásul használja.
Krisztus alvilágba való leszállása fordításához a Tischen­
dorf-féle szövegkiadás szolgált alapul.
A mindössze öt töredékből ismert M Á T Y Á S - E V A N -
GÉLIUMot azért vettük fel válogatásunkba, hogy az ú j ­
szövetségi szent iratokból és a hagyományból kevésbé
ismert apostolt is bemutassunk, hogy lássuk, milyen vo­
natkozásban hivatkoztak annak tekintélyére. A töredékek
Alexandriai Kelemen Szőnyegek-jéből ismertek, és a
Mátyás-hagyományról annyit tudhatunk meg Kelementől,
hogy Baszilidész gnosztikus iskolája hivatkozott rá. A z
irat a II. század első felében keletkezhetett, valószínűleg
Alexandriában írták.
Az apokrif evangéliumok között a legismertebb, és talán
a legjelentősebb töredékanyag az ún. HÉBEREK
S Z E R I N T I EVANGÉLIUM. A kezünkben levő töre­
dékek maguk is mutatják, hogy tanításuk igen közel áll
a Máté szerinti evangéliuméhoz, az az általános vélemény
róla, hogy az utóbbi arám eredetijének egyik átdolgozása.
(1) Biblioteca de Autores Cristianos, Los Evangelios Apocrifos vol.
148, Madrid, 1963; E . Klostermann: Apocrypha I. in: KI. T . 3
Berlin, 1933.

259
A z evangéliumtöredékek legnagyobb részét Jeromos mun­
káiból ismerjük, aki az apokrifet görögre és latinra lefordí­
totta. Jeromos szerint ezt az evangéliumot arámul írták,
de héber betűkkel, ő az eredeti Mátét látta benne. A Hébe­
rek szerinti evangéliumot a zsidó-keresztény egyházak
használták, akiket Jetomos „nazarénusoknak" nevez.
Biztos, hogy százötven előtt megírták, valószínű, hogy
Antiochiai Szent Ignác már ismerte.
Epiphaniosz ugyancsak Máté evangéliumával hozza kap­
csolatba az ebionita szekták átal használt EBIONITÁK
S Z E R I N T I EVANGÉLIUMot, belőle csak tizenegy
töredéket ismerünk.
Alexandriai Kelementől ismerünk egy másik evangéliu­
mot is, az E G Y I P T O M I A K S Z E R I N T I EVANGÉ­
L I U M O T , amelyet kánoninak tartottak, de Hippolütosz és
Epiphaniosz mint az eretnek tanítások forrását elvetik. A z
evangéliumot a II. század első harmadában írták, belőle
mindössze nyolc töredéket ismerünk.
A három evangélium fordításához a B . A . C . sorozat
apokrif evangéliumok szövegkiadása szolgált alapul.
A gnosztikus evangéliumok világából kettő, szövegé­
ben teljes evangéliumot emeltünk ki, a Tamás-evangéliu­
mot és az Igazság evangéliumát, az előbbi Jézus-mondások
gyűjteménye, az utóbbi pedig egy gnosztikus megváltástan
homíliaszerű kidolgozása.
A 114 mondásból (logionból) álló TAMÁS-EVANGÉ-
LIUMot eddig csak néhány töredékből ismertük. Létezik
egy másik Tamás-evangélium címet viselő töredék evan­
gélium is, de ez a gyermekség-evangéliumok közé tartozik,
nem azonos ezzel a Jézus-mondások-gyűjteménnyel. (2)
Teljes szövegét az 1945/46-ban feltárt felső-egyiptomi Nag-
Hammadiban megtalált gnosztikus könyvtár anyagából
ismerjük. A könyvtár anyagát 1959-61 között publikálták.

(2) C. v. Tischendorf: Evangelia Apocrypha, Hüdesheim, 1966

260
A z evangélium logionjai közül negyvennek megvan a
kánoni megfelelője, de mindegyikben felismerhetjük azt
a jellegzetes gnosztikus tendenciát, ami tartalmában merő­
ben mássá teszi kánoni megfelelőjét. A Nag-Hammadi
evangélium szövege kopt nyelven maradt ránk, az annak
előtte ismert töredékek jórésze görög nyelvű.
A Tamás-evangélium fordításához a Haardt-féle német
nyelvű fordítás szolgált alapul (3).
A z IGAZSÁG EVANGÉLIUMÁt ugyancsak Nag-
Hammadiban találták meg, de az irat azelőtt is ismert volt
egy negyedik századból való latin fordítás alapján, ez egy
elveszett görög eredetiből készülhetett. Latin változata
nem őrizte meg a címét, csupán a kezdőszavai „Az igazság
evangéliuma.. adtak okot arra, benne azt az iratot
ismerjék fel, amelyről Ireneusz megemlékezik, hogy a
valentiniánusok használnak egy iratot, melyet „Az Igazság
evangéliumának" neveznek (4). A kezünkben levő szöveg­
emlék fordítói és tartalmának magyarázói valóban elfo­
gadják, hogy valentiniánus gnosztikus írta, de a szövegéi
nek fordításában meglehetősen nagy eltérések mutatkoz­
nak. Bizonyos kifejezések tartalma, mondatkapcsolása
nem eléggé tisztázott, vagy inkább kevésbé tisztázható.
Fordításunk alapjául a Schenke-féle változatot vettük (5),
de bizonyos részletekben beledolgoztuk a Krause-féle (6)
és a Haardt-féle változatokat (7) is. A z Igazság evangé­
liuma olvasásának a gnózis ismerete nélkül nem sok haszna
van, de ennek ismeretében annál értékesebb.. A z olvasás
megkönnyítéséhez az egyes gnosztikus kulcsfogalmak
görög megfelelőjét zárójelben megjegyeztük. r

(3) R. Haardt: Die Gnosis, Salzburg, 1967. 1

(4) Irenaeus: Adversus Haereses III, 11,9.

(5) H . - M . Schenke: Die Herkunft des sogenannten Evangélium
Veritatis Berlin, 1958.
(6) M . Krause: Die Gnosis II. Zürich, 1971, 67.
(7) R. Haardt, Die Gnosis, Salzburg, 1967..

261
 A z evangéliumi apokrifeket JAKAB-ELÖEVANGÉ-
IJUMmal zárjuk le. A z irat a II. században keletkezett,
talán már szent Jusztinosz is használhatta. Szűz Mária
életét egészen a betlehemi gyermekgyilkosságig beszéli el,
a későbbi Mária-legendák egyik fő forrása. Szerzője nem
ismerte a zsidó életformát, a kánoni evangéliumok leírásait
ráviszi mind Mária, mind Jézus születésének bemutatására,
az egyes események sorozatát önkényes kitalálásaival
tarkítja. A különféle elemek egybeolvasztása bármennyire
is mesés vagy legendás, ezek a történetek mégiscsak meg­
őrizték számúnkra a II. évszázad keresztényeinek hit­
világát, így például Mária szülésében való sértetlenségének
hagyományáról az egyik legkorábbi szövegemlék. A keresz­
tény vallásosságot elmélyítő irat igen elterjedt volt, több
mint harminc kéziratban maradt ránk, egyes esemény­
leírásaihoz a keresztény korok művészete gyakran nyúlt
vissza.
A Jakab-előevangélium fordításához a Bonaccorsi-féle
apokrif evangéliumkiadást vettük alapul (8).

PÉTER EVANGÉLIUMA
(nem azonos az Akhmim-i töredékkel!)

1. M i ugyanis testvérek Pétert is, és a többi apostolt is

úgy fogadjuk el, mint Krisztust, a nevükben készített
hamis iratokat azonban, mint hozzáértők elutasítjuk, tud­
ván, hogy ők ilyeneket nem hagytak ránk. Nálatok voltam,
úgy sejtettem, mindent igaz hittel végeztetek, s nem kerül­
te el figyelmemet az általatok előhozott és Péter nevében
készített evangélium, mondván, hogyha ez az egyetlen, s

(8) G . Bonaccorsi: Vangeli Apoerifi I., Firenze, 1961, 58. o.

262
ha nektek szűkkeblűségnek tűnt volna, hát olvassátok fel,
most azonban megtudtam abból, amit nekem felolvastak,
hogy bizonyos eretnekség itatja át szellemét, ezért hát
igyekszem gyorsan hozzátok ismét, úgyhogy várjatok
testvérek . . . M i azonban testvérek, megtudván és meg­
értvén miben áll Markion eretneksége, aki még önmagá­
nak is ellentmond, nem fontolva meg, mit mond, meg­
érthetitek ezt abból is, amit néktek írok, olvashatjuk
ugyanis ezt az evangéliumot másoknál, vagyis azok utó­
dainál, akik először vezették be (akiket dokétáknak mon­
danak, legtöbb kijelentésük és gondolatuk ugyanis eme
tanításban gyökerezik), akik ezt használják, és valóban az
Üdvözítő igazi szavaiból a legtöbbet találunk meg benne,
de találunk hozzáadásokat is, melyekre felhívjuk figyel­
meteket. Ezeket Szerapion írja. (Euszebiosz, H E , V I , 12,
2-6.)
2. Egyesek állítják, hogy Jézusnak testvérei vannak,
abból a tradícióból tudván ezt, melyet a Péter szerinti
evangéliumnak tulajdonítanak, vagy Jakab könyvének,
ezek József első házasságából származó fiai, mielőtt ő még
Máriát elvette volna feleségül. (Origenes, Comm. in. M t
10,17.)
3. A z úgynevezett „cselekedetek" is és a róla elnevezett
evangélium is, és az úgynevezett „kérügma", valamint
„apokalipszis", mint tudjuk, nem hagyományozódott
ránk a katolikus (írások) között, mert sem a régiek, sem
korunk egyházi írói nem használják őket tanűságtételeik-
ben. (Euszebiosz, H E , III, 3, 2.)
4. Egyébként a beszédmód is megváltoztatja az apostoli
jellegét, a jelentése és a bennük rögzített döntések pedig
a legmesszebb esnek az igazi ortodoxiától, mert eretnek
férfiak tévedései, amiket úgy találtak ki. Úgyhogy nemcsak
a gyanúsak közé sem vették fel őket, hanem mint hely­
teleneket és félrevezetőket el kell vetnünk. (Euszebiosz,
H E , III, 25, 6-7.)

263
 5. A nazarénusok pedig Jézust, mint igaz embert tisz­
telik, és az úgynevezett Péter szerinti evangéliumot hasz­
nálják. (Teodor. Cyr. Haer. fab. con. 11,2.)

PÉTER-EVANGÉLIUM TÖREDÉKEI
(ún. ,,Akhmim"-töredékek)

X 1. A zsidók közül senki sem mosta kezét, sem Heró­

des, sem a bírák közül senki. És mert nem volt szándékuk­
ban megmosni kezüket, Pilátus felkelt, 2. és akkor meg­
parancsolta Heródes király, hogy fogják az Urat, azt mond­
ván nekik: „Tegyétek vele azt, amit tenni parancsoltak
néktek".
II. 3. Ott állt pedig József, Pilátus és az Űr barátja, és
tudtam hogy meg akarják feszíteni őt, elment Pilátushoz és
elkérte az Ür testét, hogy eltemesse. 4. És Pilátus el­
küldte őt Heródeshez, hogy tőle kérje el a testet. 5. He­
ródes pedig ezt mondta: „Testvérem, Pilátus, ha senki
sem kérte volna őt, mi akkor is eltemettük volna, mert a
szombat sürget minket, és meg van írva a törvényben,
hogy nem nyugodhat le a nap a megölt fölött". És átadta
őt a népnek a kovásztalanok előtt, a kovásztalanok ünnepe
előtti napon.
III. 6. Azok pedig fogták az Urat, futottak és lökdös­
tek, miközben ezt mondták: 7. „Fosszuk meg ruháitól
( = feszítsük meg) Isten Fiát, mert hatalmunkban van".
Bíbort borítottak rá, bírói székbe ültették és azt mondták:
„Igazságosan ítélj Izrael királya". 8. Valamelyikük tövis­
koronát hozott, az Úr fejére tette, 9. és mások szájon
csapdosták, ismét mások náddal szurkálták, mások osto­
rozták és közben ezt mondták: „Ezzel a tisztelettel tisztel­
jük meg Isten Fiát".

264
 IV. 10. És elővezettek két gonosztevőt, és köztük feszí­
tették meg az Urat, ő pedig hallgatott, mintha nem érzett
volna semmi kínt. 11. Amikor felállították a keresztet,
azt írták rá, hogy: „Ez Izrael királya". 12. Ruháit eléje
rakták és szétosztották, és sorsot vetettek rája. 13. A z
egyik gonosztevő szidalmazni kezdte őket, és ezt mondta:
„Mi gonoszságainkért szenvedünk így, amelyeket elkövet­
tünk, ez azonban az emberek üdvözítője lett, mi rosszat
tett nektek?" 14. S felháborodtak rajta, azt parancsolták,
ne törjék össze lábszárait, hogy büntetésébe haljon bele.
V . 15. Dél volt, és sötétség borult egész Judeára, za­
vartak voltak és kétségbe estek, nehogy lenyugodjon a
Nap, és Ö még éljen; meg van ugyanis írva nekik, hogy
nem nyugodhat le a Nap a. megölt felett. 16. Egyikük ezt
mondta: „Ecettel kevert epével itassátok meg." Megke­
verték és megitatták véle. 17. És beteljesítettek mindent,
és felhalmozódtak a bűnök fejükön. 18. Sokan fáklyákkal
járkáltak, és azt gondolva, hogy éjszaka van, nyugovóra
tértek. 19. És az Űr felkiáltott és ezt mondta: „Én erőm,
én erőm, elhagytál engem". S amikor ezt mondta, felvéte­
tett. 20. Ugyanebben az órában kettéhasadt a templom
kárpitja Jeruzsálemben.
V I . 21. Ekkor kihúzták a szögeket az Űr kezéből, és a
földre helyezték, és megremegett az egész föld, és nagy féle­
lem támadt, 22. A Nap újra kisütött, és kilenc óra volt.
23. Megörültek hát a zsidók, és Józsefnek adták á testét,
hogy eltemesse, mivel ő mindig csodálta, hogy mennyi
jót tett. 24. Fogta az Urat, megmosta és olajjal megkente,
bebalzsamozta és elhelyezte saját sírboltjába, melyet „Jó­
zsef kertjének" hívtak.
VII. 25, Akkor megtudták a zsidók, a vének és a
papok, micsoda gonoszságot cselekedtek önmaguknak,
bánkódni kezdtek és mondták: „Jajj bűneinknek! Elközel­
gett az ítélet Jeruzsálemre, és a v é g ! " 26. Én pedig bará­
taimmal szomorkodtam, és sebzett lélekkel elbújtunk.

265
Gonosztevőkként kerestek ugyanis minket, mint akik fel
akarták gyújtani a templomot. 27. Mindennap böjtöl­
tünk akkor, és szomorkodva és sírva ültünk éjjel-nappal
egészen szombatig.
VIII. 28. Összegyűltek pedig az írástudók és farizeu­
sok és a vének, miután hallották, hogy zúgolódik az egész
nép, és szomorkodva mellét veri, és ezt mondja: „Halálakor
micsoda nagy jelek történtek, láthatjátok, mennyire igaz
volt!" 29. Megijedtek és Pilátushoz mentek, kérlelték őfcj
és mondták: 30. „Bocsáss rendelkezésünkre katonákat, 1

hogy őriztessük sírját három napig, nehogy eljöjjenek

tanítványai és ellopják, és a nép ezt úgy fogja fel, mintha
feltámadt volna a halottak közül, és rosszat tegyen ve­
lünk". 31. Pilátus tehát Petroniosz századost adta mellé­
jük katonákkal, hogy őrizzék a sírt. Velük mentek a vének
és az írástudók a sírhoz. 32. Mindnyájan, akik ott voltak,
a katonákkal együtt nagy követ hengerítettek és odatették
a sír szájához, 33. s hét pecsétet pecsételtek rá, és sátrat
verve ott, őrizték.
I X . 34. Mikor azonban felvirradt a hajnal szombatra,
Jeruzsálemből és környékéről jött a tömeg, hogy lássa a
lepecsételt sírt. 35. Azon éjszakán, amelyre felragyogott
a vasárnap, és amikor a katonák kettesével őrködtek válta­
kozva, hatalmas hang hangzott a mennyben, 36. és lát­
tam a megnyílt egeket, és két férfi jött le, akik nagy fényes­
ségbe öltözöttek voltak, és közeledtek a sírhoz. 37. A
sír ajtajához támasztott kőszikla magától oldalra hengere­
dett, és megnyílt a sír, és mindkét ifjú bement.
X . 38. A katonák ezt látva felébresztették a századost
és a véneket (mert ők is ott voltak őrizni), 39. amikor
elbeszélték mit láttak, ismét látták, hogy három férfi jön
ki a sírból, s az egyiket kézen fogva vezeti a másik kettő és
követi őket a kereszt, 40. és a kettőnek a feje az égig ért,
akit azonban kézenfogva vezettek, annak feje felülmúlta
az egeket. 41. S hang hallatszott a mennyből, mely ezt

266
mondta: „Prédikáltál a megholtaknak?", 42. s hallat­
szott a válasz a keresztről: j,Igen".
X I . 43. Ekkor ők azon tanácskoztak, hogy elmenje-
ne-k-e elmondani a dolgokat Pilátusnak, 44. s amíg gon­
dolkoztak, újra látszottak a megnyílt egek, és egy férfi
jött ki onnan, és bement a sírba. 45. Mikor ezeket látta a
százados, és egész kísérete, még az éjjel Pilátushoz siettek,
otthagyták a sírt, melyet őriztek és elmondtak mindent,
amit láttak, nagy sietségükben ezt mondták: „Valóban
Isten Fia volt". 46. Pilátus azt felelte: „ É n tiszta vagyok
Isten Fiának vérétől, nektek tetszett így". 47. Majd oda­
járultak hozzá mindannyian, és kérték és felszólították,
hogy parancsolja meg a századosnak meg a katonáknak,
hogy senkinek ne mondják el, mit láttak. 48. „Mert"
- mondották - „nekünk jó, ha a legnagyobb bűnt is
követtük el Isten előtt, de ne kerüljünk a zsidó nép kezére
és megkövezzenek". 49. Megparancsolta hát Pilátus a
katonáknak és a századosnak, hogy semmit se beszéljenek
el a történtekből.
X I I . 50. Vasárnap hajnalban a magdalabéli Mária, az
Ur tanítványa, aki mert félt a zsidóktól, akik haragra
gyúltak volna, nem végezte el az Űr sírjában azt, amit az
asszonyok ilyenkor el szoktak végezni azon megholtakkal,
akiket szerettek, 51. magához vette a barátnőjét és a
sírhoz jött, ahol el volt temetve. 52. Félt nagyon, ne­
hogy meglássák a zsidók és azt mondta: „Ha nem tudtuk
megsiratni és meggyászolni a megfeszítettet azon a napon,
tegyük ezt legalább most sírjában!" 53. De ki fogja el­
hengeríteni nekünk a sír szájához helyezett követ, hogy
bejuthassunk, és elvégezhessük rajta azt, amit szokásunk
elvégezni. 54. A kő igen nagy, félhetünk is, hogy meglát
valaki minket. S ha nem tudjuk elhengeríteni, legalább az
ajtóból dobjuk be azt, amit emlékezetére hoztunk, és siras­
suk és gyászoljuk addig, míg hazaérünk".
XIII. 55. Eljővén nyitva találták a sírt, és behajoltak

267
és láttak ott egy ifjút, aki a sír közepén ült, szépséges volt,
ragyogó stólába öltözve, aki ezt mondta nekik: 56. „Mi­
ért jöttetek? K i t kerestek? Csak nem a megfeszítettet?
Feltámadt és elment. Ha nem hiszitek, hajoljatok, be és
lássátok a helyet, ahová tették, hogy nincs itt. Feltámadt
és odament, ahonnan küldték". 57. A z asszonyok erre
megijedtek és elmenekültek.
X I V . 58. A kovásztalanok utolsó napja volt, és sokan
jöttek, akik hazatérőben voltak az ünnep befejeztével.
59. M i pedig, az Úr tizenkét tanítványa sírtunk és szomorú
kodtunk, s mindegyik otthonába tért szomorúan a történ­
tek miatt. 60. Én pedig, Simon Péter testvéremmel And­
rással, vettük hálóinkat és elmentünk a tengerre, és velünk
volt Lévi, Alfeus fia, akit az Ű r < . . , " .

PÉTER KÉRÜGMÁJA
(töredék)

1. Péter kérügmájában találod a „törvényt és az igét"

mely az Urat előre hirdeti. (Clem. Alex. Strm, 1,29,182)
2. . . . mert nem kinyilatkoztatásból, hanem körülírásból
ismerik Istent a görögök közül a legtekintélyesebbek, azt
mondja Péter a kérügmában: „ismerjétek meg, hogy egy
az Isten, aki minden dolog kezdetét megalkotta, akinél a
bevégzés hatalma van", és „láthatatlan, aki mindent lát,
felfoghatatlan, aki mindent magában foglal, semmire sem
szorul, akire minden rászorul, és őérte van minden; fel­
foghatatlan, örök, romolhatatlan, nem teremtmény,, aki
mindent alkotott hatalmának igéjével",.a gnosztikus kez­
det Igéjével, vagyis a Fiúvak Aztán hozzáteszi: „ezt az
Istent tiszteljétek, de ne a görögök módján", hiszen nyil­
vánvaló, hogy ugyanaz a mi Istenünk és a görögök jele-

268
sebbjeié, csak nem a teljes felfogás szerint, a Fiú hagyomá­
nya szerint oktátottaké. Azt mondja tehát, „ne azon a mó­
don tiszteljétek"^ nem azt mondja, ne azt az Istent tiszteljé­
tek, akit a görögök, hanem „ne a görögök módján"; az
istentisztelet módját változtatja meg, nem változtat azon­
ban semmi máson. 40. Hogy mit jelent az, „ne a görögök
módján", maga Péter magyarázza meg, ilyenképpen
folytatva: „mert tudatlanságtól hajtva és nem ismervén az
Istent", mint ahogy mi ismerjük, a tökéletes gnózis alap­
ján, „aki hatalmat adott nekik, hogy használatuknak meg­
felelően formálják a követ, a fát, a márványt és az ércet,
az ezüstöt és az aranyat, elfeledve azonban azt, hogy mi az
anyaguk és azoknak használata, a lét szolgái fellázadtak,
és azt tisztelték, amit Isten táplálékul adott nekik, a leve­
gőég madarait, á tenger halait, és á föld csúszómászóit
és Vádjait, a mező négylábú barmaival együtt, macskákat
és egereket, bikákat és majmokat, és ami a föld szülöttének
megfelelő táplálék, azt áldozták, halottaknak a halottakat
ajánlották fel mint isteneiknek, hálátlanok lettek Istennel
szemben, megtagadván ezáltal annak létét. És mert így
ugyanazt az Istent ismerjük mi is, és a jgörögök is,, különb-
ség az, hogy nem ugyanúgy ismerjük"; a továbbiakban
így folytatja: j,de olyanképpen se tiszteljétek őt, mint
a zsidók! Ök azt hiszik, hogy csak ők ismerik Istent, és úgy
tudják, hogy ők Őt szolgálják az angyalokkal és főangyá-
lokkal, a hónapokkal és a Holddal. Ha nem világít a Hold,
nem ülik meg a szombatot, melyet elsőnek mondanak,
sem az újholdat, sem a kovásztalanokat, sem az ünnepét,
sem a nagy napot." Figyelmet érdemek még a fejtegetés
záradéka: „ahogyan ti is jámborul és igaz módon megta­
nultátok, amit átadtunk nektek, őrizzétek, tiszteljétek új
mód szerint az Istent ti, akik Krisztus által tisztelitek;
megtaláljátok ugyanis az írásokban, hogy az Úr így be­
szél: „íme, új szövetséget kötök veletek, nem olyat, ami­
lyet atyáitokkal kötöttem Hóreb hegyén!" (vö. Jer. 31,31)

269
Ujat kötött velünk. A zsidóké és a görögöké a régi,
mi vagyunk azok, akik új mód szerint tiszteljük: har­
madik faj, a keresztények." (Clem, Alex. Strm, V I ,
5,39-41)
3. Ezért mondja Péter, hogy az Űr azt mondotta aposto­
lainak : „Ha valaki nem akar megtérni, és hinni Istenben
az én nevemért, még megbocsájtatnak bűnei. Tizenkét év
múltával menjetek ki a világba, nehogy azt mondja valaki:
nem hallottuk." Ugyancsak Péter kérügmájában mondja
az Űr tanítványainak: „Kiválasztottalak benneteket, ti­
zenkét tanítványt, akiket magamhoz méltóknak ítéltem
(akiket az Űr akart), s hűséges apostoloknak gondolva
titeket küldelek a világba, hogy evangelizáljátok az embe­
reket, hogy megismerjék, egy az Isten, aki a (Krisztusba
vetett) hit által megmutatja az eljövendő dolgokat,
hogy akik hallották és hittek, üdvözüljenek, akik pedig
nem hittek, noha hallották tanúságtételeiteket, ne legyen
mentségük azt mondani: „nem hallottuk". . . . M i n d e n
értelmes léleknek mondja kezdettől fogva: „ha valaki tudat­
lanságban tesz valamit, nem ismervén egészen tökélete­
sen Istent, minden bűne bocsánatot nyer ha megismeri,
megérti." (Clem. Alex. Strm, V I , 5,43; 6,48)
4. Ezért még Péter is ezt mondja kérügmájában az apos­
tolokról : „Mi pedig felütjük a próféták könyveit, amelyek­
hez van bizalmunk, melyek példázatok vagy hasonlatok,
egyesek hitelesen és sző szerint nevezik meg Jézus Krisz­
tust, megtaláljuk eljövetelét és halálát, keresztjét és az
összes többi szenvedését, amit a zsidók okoztak neki, fel­
támadását és mennybevételét a Jeruzsálem (ti.: Egyház)
megteremtése előtt, amint mindezek megírattak, hogy
ezeket el kell szenvednie, és azokat a dolgokat is, melyek
ezek után történnek. Ezeket megismervén hittünk Istennek
mindazok miatt, amelyek róla megírattak." Nem sokkal
ezután kitér a próféciákban megmutatkozó isteni gond-

270
viselésre, ezeket mondja itt: „tudjuk^ hogy Isten ezeket
eleve elrendelte és semmit sem mondunk másként, mint az
í r á s . " (Clem. Alex. Strm, V I , 15,128)

A PÉTER-APOKALIPSZIS TÖREDÉKE

I. 1. . . .sokan hamis próféták lesznek közülük és a

romlás útjait és tarka tanaikat tanítják. 2. í g y ők a rom­
lás fiai lesznek. 3. Akkor Isten irgalmazni fog hívein,
akik éheztek és szomjaztak, és szorongattatást szenvedtek,
ebben az életben a saját lelkükre lévén tekintettel; és elítéli
a törvénytelenség fiait.
II. 4. És hozzátette az Ú r : „menjünk fel a hegyre, imád­
kozzunk." 5. Vele mentünk mi, a tizenkét tanítvány, és
kértük, hogy mutasson meg nekünk egy igazat azon test­
véreink közül, akik ebből a világból eltávoztak, hogy
lássuk, milyen az alakjuk, és a küzködésben magunkat
és a minket hallgató embereket bátorítsuk.
III. 6. Amikor, ott velünk imádkozott, megjelent két
férfi, ők az Ür színe előtt álltak, akikre nem tudtunk fel­
tekinteni. 7. Arcukból sugár tört elő, mint a Nap sugarai,
és az öltözetük olyan ragyogó volt, amilyet emberi szem
sohasem látott; száj nem képes elbeszélni, vagy szív képte­
len elmondani azok dicsőségét, és alakjuk szépségét, akik
így vannak felöltözve. 8. Ezeket látva, csodálkoztunk.
Testük hónál fehérebb volt, és a rózsánál pirosabb. 9. A
fehér keveredett a pirossal, és egyszerűen nem lehet elbe­
szélni szépségüket. 10. Hajuk dús és színes volt, és illett
arcukhoz, és vállukon mintha nárdusból font koszo­
rú lett volna, meg színes virágokból, vagy mint a szi­
várvány a levegőben. Ilyen volt méltóságuknak megfelelő
szépségük.

271
 I V . 11. Látván szépségüket elcsodálkoztunk rajtuk,
miután ők megjelentek. 12. A z Úrhoz járultam és ezt
mondtam: „Kik ezek?" 13. Ö azt mondta: „Ezek test­
véreitek, az igazak, kiknek alakját látni akartátok." 14.
Én ezt mondtam neki: „És hol vannak az összes igazak,
avagy milyen az az aion, amelyben ők ilyen dicsőségben
vannak?"
V . 15. Akkor az Úr a legnagyobb térséget mutatta*
meg nékem, kívül ezen a világon, fénnyel beragyogva^ s
az ottani levegőt a Nap sugarai ragyogták be, és az ottani
földet is, mely hervadhatatlan virágokat virágzott, és
telve volt a jóillatú ültetvények illatával, melyek áldott
gyümölcsöt teremtek. 16. Ilyen az a virág, amelyet majd
nekünk is hoznak. 17. Ezen hely lakói pedig az angyalok^
tündöklő ruhájába voltak öltözve, és ruhájuk azon vi­
dékhez volt hasonló. 18. Angyalok forgolódtak körü­
löttük. 19. A z ott lakók dicsősége egyforma volt, és
egy hangon dicsőítették az Urat, az Istent azon a helyen.
20. A z Úr pedig azt mondta: „ E z a hely az embereké,
igaz testvéreiteké." ,
V I . 21. Ezzel átellenben láttam egy másik helyet is,
mely kopárabb volt bármilyen helynél. És ez volt a bün­
tetés helye, a megbüntetettek, és a bűntető angyalok is
sötét ruhákban voltak, a hely levegőjének megfelelően
öltözve.
VII. 22. Voltak, akik a nyelv miatt égtek ott; azok,
akik gyalázták az igazságosság útját, és lángoló tűz borult
rájuk, és gyötörte őket.
VIII. 23. Volt ott egy nagy tó, lángoló piszokkal teli,
melyben azok az emberek voltak, akik elferdítették az
igazságosságot, és büntető angyalok sanyargatták őket.
I X . 24. Voltak azonban mások is; éspedig asszonyok,
akik láncon lógtak ama szennyes tó fölött, mely időnként
fel-fellángolt. Ő k voltak azok, akik a házasságtörésre
díszítkeztek. Akik a házasságtörés szennyében velük egyek

272
voltak, azok lábuknál fogva lefelé lógtak, és fejük ért. a
szennybe, és hatalmas szóval mondta a hangjuk: „Nem hit­
tük el, hogy erre a helyre jutunk."
X . 25. Ismét a hang irányába fordultam, és akik ebben
az irányban észrevehetők voltak, ocsmány csúszómászók­
tól hemzsegő és velük teli helyen voltak, és ezek az állatok
kínozták őket, és így forgolódtak büntetésükben; férgek
lepték el őket, mint sötét felhő. A meggyilkoltak lelkei
pedig ott álltak, és látták a gyilkosok bűnhődését, és ezt
mondták: „Isten, igazságos a te ítéleted."
X I . 26. Ehhez a helyhez közel láttam egy másik, túl­
zsúfolt helyet, ahová genny és a bűnhődők bűze áradt el,
és mintegy tóvá lett; és ott ültek asszonyok, akiknek
nyakáig ért a genny és velük szemben sok gyermek,
akiket idő előtt meggyilkoltak, ültek és sírtak, és lángok
csaptak elő belőlük, és az asszonyok szemét perzselték.
Ők voltak azok az asszonyok, akik a házasságon kívüli
gyermekeket megölték és elhajtották.
XII. 27. És másfajta férfiak és asszonyok is égtek, fél­
testig sötét helyre bedobva, és belüket soha el nem pusz^
tuló férgek rágták; ezek voltak azok, akik üldözték és
elárulták az igazakat.
XIII. 28. Közelükben ismét más férfiak és asszonyok,
akiknek ajkait gyötörték, és tüzes vasat nyújtottak szemük
elé: ezek voltak azok, akik átkozták, káromolták az igaz­
ságosság útját.
X I V . 29. Ezekkel átellenben ismét más férfiak és asz-
szonyok, akiknek nyelvét gyötörték, és akiknek szájába
lángoló tűz volt: ezek voltak a hamis tanúk.
X V . 30. S más helyen tőrnél élesebb és minden nyárs­
nál hegyesebb kövecskék voltak, tüzesek: s férfiak
és asszonyok mocskos rongyokba öltözve forogtak rajtuk
bűnhődésben: ők voltak a gazdagok és gazdagságukban
bízók, akik nem könyörültek az árván és özvegyen, nem
törődtek Isten parancsával.

273
 X V I . 31. A másik tűzzel, vérrel és szennyben teli nagy
tóban, mely fel-felbugyborékolt, férfiak és asszonyok álltak
térdig: ők voltak az uzsorások, akik a kamat kamatjára
adtak kölcsönt és követelték vissza.
X V I I . 32. Más asszonyok és emberek jöttek le, nagy
szakadék széléről lefordultán, de az ott levők lentről, a
szakadékból újra felfelé hajszolták őket, és onnan lefordí­
tották őket ismét, és ebben a büntetésben nem volt nyu­
galmuk. Ezek voltak azok a férfiak, akik saját testüket
beszennyezték, asszony módra viselkedtek, az asszonyok
pedig, akik együtt voltak, egymással háltak, mint asszony
a férfival.
XVIII. 33. És ennél a bugyornál a hely felizzított
volt, és teli sóhajokkal. Ott álltak azok a férfiak, akik ke­
zükkel bálványokat faragtak maguknak Isten helyett.
X I X . E férfiak mellett voltak még más férfiak is, és
asszonyok is, akiket tüzes korbács sújtott, egymást ütlegel­
ték és soha nem nyughattak büntetésüktől (ezek voltak. . .)
X X . 34. S ismét más asszonyok és férfiak, az előbbiek­
hez közel, lángoktól nyaldosottan, forogva és forgolódva.
Ezek voltak, akik elhagyták Isten ú t j á t . . ."

NIKODÉMUS-EVANGÉLIUM, VAGY:
KRISZTUS A L V I L Á G B A V A L Ó
LESZÁLLÁSA

I. (XVII)

1. József mondta: És miért csodálkoztok, hogy Jézus

feltámadt? E z nem csodálatos, hanem az csodálnivaló,
hogy nemcsak feltámadt, hanem sokakat másokat is fel-

274
támasztott halottaiból, akik Jeruzsálemben sokaknak meg­
jelentek. Ha a- többieket nem is ismeritek, legalább Simont,
aki Jézust várta, és két fiát, akiket feltámasztott, legalább
őket ismeritek. M i temettük el őket nem is régen, most
pedig sírjaik nyitva láthatók üresen, ők pedig élnek és
Arimatiában tanítanak. Embereket küldtünk, és azok üre­
sen találták felnyitott sírjukat. József ezt mondta: Men­
jünk el Arimatiába, és látogassuk meg őket.
2. Akkor felálltak a főpapok, Annás és Kaifás, és József
és Nikodémus és Gamáliel, és a többiek velük együtt, és
elmentek Arimatiába, és megtalálták azokat, akikről József
beszélt. Imát mondtak és köszöntötték egymást. Aztán
eljöttek velük Jeruzsálembe, és a zsinagógába hozták őket,
biztosították az ajtókat, középre tették a zsidók ősi (köny­
vét), és a főpap szólt hozzájuk: Azt akarjuk, hogy esküdje­
tek Izrael Istenére és Adonájra, és így az igazságot mondjá­
tok, hogyan támadtatok fel, és ki támasztott fel titeket a
halottak közül.
3. Ezt hallván a feltámadt emberek keresztet vetettek
magukra, és így szóltak a főpapokhoz: Tintát, tollat és pa­
pírt adjatok nekünk. Előhozták. És leültek és így írták le.

II. (XVIII)

1. Ür Jézus Krisztus, ki vagy a feltámadás és a világ éle­

te, add nekünk a kegyelmet, hogy elbeszélhessük feltáma­
dásodat és csodáidat, melyeket az ahilágban végbevittél!
M i az alvilágban voltunk, együtt azokkal, akik a világ kez­
detétől fogva elhunytak. Éjféli órában ama sötét helyen
fény kelt, mint a Nap fénye, és megvilágított mindenkit, és
megláttuk egymást. És tüstént Ábrahám atyánk a pátriár­
kákkal és prófétákkal egyesülve, és örömtől eltelten ezt
mondták egymásnak: j,Ez a fény a nagy megvilágosodástól
ered". Izaiás próféta, aki jelen volt, mondta: „Ez az Atyá-

275
tói, a Fiútól és a Szentlélektől való fény, melyről prófétál­
tam életemben, mikor mondtam: Zebulon földje és Nef-
talin földje, a nép, mely a sötétségben ül, nagy fényt lát."
2. Azután a puszta egy másik aszkétája jött középre, és a
pátriárkák így szóltak hozzá: „Ki vagy Te?" Ö azt mond­
ta: „Én vagyok János, az utolsó próféta, aki egyenessé tet­
tem Isten Fiának útját, és megtérést hirdettem a népnek a
bűnök bocsánatára." És az Isten Fia eljött hozzám, és én
messziről meglátván őt azt mondtam a népnek: „Íme az
Isten Báránya, aki elveszi a világ bűneit". És kezemmel
kereszteltem meg őt a Jordán folyóban, és láttam, amint
galambként leszállt rá a Szentlélek, és hallottam Istennek
és Atyának a szavát, mely így szólt: „Ez az én szeretett
Fiam, akiben kedvem telt". És ezért is küldöttel hozzátok,
hogy hirdessem, miként jön ide Isten egyszülött Fia, hogy
aki hisz benne, üdvözül, aki azonban nem hisz benne,
elítéltetik. Ezért mondom mindannyiotoknak, amikor lát­
játok őt, mind boruljatok le előtte, mert csak most van
számotokra itt a megtérés ideje, azért, amiért a fenti hiába­
való világban a bálványokat imádtátok, és mivel vétkezte­
tek. Más időpontban ez már lehetetlen lesz,"

III. (XIX)

1. Miután János így tanított az alvilágban, hallotta az

elsőként teremtett és ősatya Ádám, ezt mondta fiának,
Szethnek: „Fiam, azt akarom, mondd el az emberi nem
ősatyáinak és prófétáinak, mikoron elbuktam, hogy meg­
haljak, elküldtelek téged. Szeth pedig mondta: „Próféták
és pátriárkák halljátok. Atyám, Ádám, az elsőként meg­
formált a halálba hullva elküldött engem, hogy közel a
paradicsom kapujában kérleljem Istent, hogy angyala által
vezetne az irgalom fájához engem, hogy vennék olajat és
megkenjem atyámat, és ő feltámadjon gyöngeségéből. í g y

276
is iSttem. A z ima után az Űr angyala jött, és mondta nekem:
Mit kérsz Szeth? Olajat kérsz, mely feltámasztja a gyöngét,
atyád betegsége miatt? Azt itt most nem találod meg.
Menj el hát, és mondd meg atyádnak, ha majd ötezer ötszáz
esztendő eltelik a világ teremtésétől kezdve, akkor eljön
a földre Isten egyszülött Fia emberré válva, Ő keni meg
őt ezzel az olajjal, és támasztja fel, és megmossa vízben és
Szentlélekben, őt is és azokat is, akik tőle származnak, s
akkor meggyógyul minden bajából. E z azonban most
lehetetlen." Ezt hallván a pátriárkák és próféták, igen
megörültek.

W. (xx)
1. Mindannyiuk örvendezése közben odajött a Sátán, a
sötétség örököse, és ezt mondta a Hádésznek: „Mindent
felfaló és kielégíthetetlen, halljad szavaimat: a zsidó nem­
zetből, bizonyos Jézusnak nevezett, aki Isten Fiának
mondta önmagát, de mégis csak ember ő, akit közreműkö­
désünkkel megfeszítettek a zsidók, most, mikor meghalt,
legyél készen, hogy ide csaljuk őt. Én tudom, hogy csak
ember, mert hisz hallottam, amikor azt mondta: Szomorú
a lelkem mindhalálig." Sok rosszat tett nekem a fenti világ­
ban, miközben a föld szülötteivel társalkodott. Ahol csak
szolgáimra bukkant, üldözte őket, s mely embereket én
vakká tettem, görbévé, sántává, leprássá, vagy valami
effélévé, puszta szavával meggyógyította. Sokakat elő­
készítettem már a temetésre, és azokat is puszta szavával
féltámasztotta." 2. Miire ezt mondta a Hádész: „Oly ha*
talmas Ö, hogy mindezt puszta szavával képes megtenni?
Ügy véled, ellenállhatsz neki? Ü g y tűnik nekem, akkor
ilyennek senki sem tud ellenállni. H a , mínt te mon­
dod, hallottad, hogy félt a haláltól, csak azért mondta,
hogy gúnyoljon és kinevessen téged, becsapjon és kezébe
kerülj. Akkor azonban jaj, jaj neked mindörökre!" A Sá-

277
tán ezt mondta: „Mindent felfaló és kielégítetlen Hádész,
ennyire megijedtél hallván közös ellenségünkről? Én nem
féltem, és fellázítottam ellene a zsidókat, és megfeszítették
őt, és még meg is itatták ecettel kevert epével. Készülj
fel tehát, hogy amikor eljön, hatalmadba kerítsd, és győzd
le őt".
3. Hádész így válaszolt: „Sötétség örököse, kárhozat
fia, ördög, most mondtad nekem, hogy sokakat előkészí­
tettél már a temetésre, akiket puszta szavával feltámasztott.
És ha másokat kiszabadított a sírból, miképpen és milyen
erővel tartható meg ő hatalmunkban? Nemrég nyeltem el
bizonyos halottat, név szerint Lázárt, s nem sokkal utána
valaki az élők közül csak puszta szavával kiszedte beleim­
ből. Gondolom, ő volt az, akiről beszéltél. Ha őt ide be­
fogadjuk, félek, hogy a többi is veszélybe kerül. Mindazok,
akiket öröktől fogva elnyeltem, íme, zavarodottan gondo­
lok erre, és sajnálom a gyomromat. Nem jó jelnek látom a
nemrég tőlem elragadott Lázárt! Hisz nem mind halottat,
hanem mint sast lökte ki a föld, oly gyorsan repül el
tőlem! Ezért esküszöm rád, a te és az én kedveltjeimre, ne
hozd őt ide! Azt gondolom, hogy idejőve feltámaszt min­
den megholtat. Mondom neked, sötétségünkre esküdve,
ha idehozod őt, egyetlen megholt sem marad nekünk."

V . (XXI)

1. í g y beszélgettek egymással a Sátán és a Hádész, ami­

kor hatalmas szózat, mint a mennydörgés, ezt harsogta:
„Fejedelemségek, vezérek, nyissátok meg a kapukat és
táruljatok fel örök kapuszárnyak, hogy bevonuljon a
dicsőség királya!" Hádész ezt halván így szólt a Sátánhoz:
„Menj, ha oly hatalmas vagy, és állj ellent neki!" Kiment
tehát a Sátán. Azután ezt mondta Hádész démonjainak:
„Jól szilárdítsátok és erősítsétek meg a bronzkapukat, és

278
vaszárakat, reteszeimet tartsátok, és mindannyian őrt állva
figyeljetek: mert ha idejön, jaj nektek, fogságba hurcol
benneteket!"
2. Ezt hallván az ősatyák mindannyian elkezdték gyaláz­
ni őt, mondván: „Mindent felfaló és kielégíthetetlen,
nyílj meg, hogy bejöjjön a dicsőség királya". Dávid a
próféta mondta: „Nem tudod, te vak, hogy én jövendöl­
tem e szavakat míg a világban éltem: Fejedelemségek,
nyissátok meg a kapukat!" Izaiás mondta: „Én is előre
láttam ezt, s a Szentlélektől ihletve megírtam: Feltámadnak
a holtak, és akik a sírboltokban vannak, és örvendezni
fognak, akik a földön vannak. Továbbá: halál, hol a te
fullánkod? Hádész, hol van győzelmed?"
3. Ismét jött a szózat: „Táruljatok fel kapuszárnyak",
- mondta. Hallván Hádész másodszor is a hangot, úgy vá­
laszolt, mint aki nem ismeri és azt mondta: „Ki ez a dicső­
ség királya?" A z Űr angyalai ezt választolták: „Az erős és
hatalmas Űr, a csatában hatalmas Űr." S ezzel a hanggal
egyidejűleg a bronzkapuk összetörtek, és az érczárak össze­
zúzódtak, a megkötözött halottak kötelékei feloldódtak,
és mi is velük együtt megszabadultunk. Emberként jött
be a dicsőség királya, a Hádész minden sötétségét be­
világította".

V I . (XXII)

1. Hádész azonnal felkiáltott: „Legyőzettünk, jaj ne­

künk! De ki az, akinek ilyen hatalma és ereje van? Milyen
Ő, aki bűn nélkül jön ide, aki kicsinek látszik, és nagy dol­
gokra képes, az alázatos és fenséges, szolga és úr, hadvezér
és király, akinek az élők és holtak fölött hatalma van?
Á keresztre szegezett és sírba fektetett, és ismét szabaddá
vált, és aki lerombolta minden hatalmunkat? Te vagy hát
Jé^us, akiről a főzsarnok, a Sátán azt mondta, hogy a ke­
reszt és a halál által akarod örökölni az egész világot?"

279
Ekkor a dicsőség Királya fejénél fogva megragadta a fő-
zsarnokot, a Sátánt, és átadta angyalainak, mondván:
„Kezét és lábát verjétek bilincsbe, nyakánál és szájánál
kötözzétek meg! Azután átadta őt a Hádésznek és így
szólt: „Vedd át őt, és tartsd biztosan második eljövete­
lemig."

VII. (XXIII)

Hádész átvette a Sátánt, éjé ezt mondta neki: „Belzebub,

a tűz és büntetés örököse, a szentek ellensége, mi szükség­
ből rendelted el a dicsőség JCirályának megfeszítését, hogy
idejöjjön és kiforgasson minket? Fordulj meg és lásd, hogy
mindent, amit a tudás fájával nyertél, elvesztetted a kereszt
fájával, minden örömöd gyászra fordult, a dicsőiség Kirá­
lyát akartad megöletni, de magadat ölted meg! Most hogy
átvettelek téged biztos őrizetre, tapasztalatból tudod
meg, mennyi rosszat teszek neked. Ó ördögök fejedelme,
halál fejedelme, bűn gyökere, minden rossz teljessége, mi
rosszát találtál Jézusban, hogy körüljártad és romlására
törtél? Hogy merészeltél ilyen rosszat tenni? Hogyan
vezethettél ekkora embert e sötét helyre, amivel megfosz­
tattál engem minden kezdettől fogva megholttól?"
r
VIII. ( X X I V )

1. M í g a Hádész a Sátánnal így beszélgetett, a dicsőség

Királya jobbját nyújtotta, és megfogta és feltámasztotta az
ősatyát, Ádámot. Majd megfordult és a többiekhez szólt:
„Jöjjetek velem mind, kik azért haltatok meg, mert érin­
tettétek a gyümölcsöt! Én mindannyiotokat most a kereszt
fája által feltámasztalak!" Erre mindet kivezette onnan és
az ősatya Ádám hálával eltelve mondta: „Hálát adok nagy­
lelkűségedért Uram, mert kivezettél engem a legmélyebb

280
alvilágból!'' Ugyanígy szóltak a próféták és a szentek vak­
mennyien: „Hálát adunk neked Krisztus, világ megváltó­
ja, hogy a romlásból az életre vezettél minket!"
2. És miután ezt mondta, a Megváltó megáldotta Ádá­
mot homlokán a kereszt jelével, ezt tette a pátriárkákkal
és prófétákkal, vértanúkkal és ősatyákkal is, és megragad­
ván őket, kihozta az alvilágból. Miközben vonultak, a
szentatyák kövétvén őt zsoltároztak és mondták: „Áldott,
aki jön az Ű r nevében! Alleluja! Övé minden szent dicső­
sége!"

IX. (XXV)

A paradicsomba menvén fogta az ősatyát, Ádámot, kezé­

nél fogva és átadta Mihály főangyalnak, és az összes igaza­
kat. Amikor beléptek a paradicsom kapuján, találkoztak
két öreggel, akikhez így szóltak a szentatyák: „Ti kik vagy­
tok, akik halált nem láttatok, az alvilágba le nem jöttetek?
K i k testestől - lelkestől itt a paradicsomban lakoztok?"
Egyikük válaszolt: „Én Hénokh vagyok, aki megnyertem
Isten tetszését és ide helyezett Ö ; ez pedig Illés a Tisbéből
való, mi a világ végéig fogunk élni, akkor majd elküld
minket Isten, hogy küzdjünk az antikhrisztosszal, és hogy
az megöljön minket, de három nap múlva feltámadjunk, és
felhőkön ragadtassunk el az Ü r színe elé".

X . (XXVI)

Miután ezt mondta, egy másik, alázatos ember jött, ke­

resztet hordva vállain, akihez így szóltak a szentatyák:
„Te ki vagy, aki gonosztevőnek látszol, és miért hordod a
keresztet válladon?" í g y felelt: „Én, mint mondottátok,
gonosztevő voltam a világban és tolvaj, s ezért ítéltek
halálra a zsidók Urunkkal, Jézus Krisztussal együtt.

281
Mikor ő keresztre volt feszítve, látván a jeleket, melyek
miatta történtek, hittem benne/ segítségül hívtam őt és
mondtam: „Uram, amikor uralkodni fogsz, ne feledkezz
meg rólam!" És tüstént ezt mondta nekem: „Bizony, bizony
mondom neked, ma velem leszel a paradicsomban". A
keresztet hordozva, ide a paradicsomba jöttem, találkoz­
tam Mihály főangyallal, akinek ezt mondtam: „Urunk Jézus,
a megfeszített küldött ide engem." A z Éden kapujához
vezetett hát engem, és látva a lángoló pallos a kereszt
jelét, megnyílt nekem és bejöttem. Azután mondta nekem
a főangyal: „Várj kicsit, mert jön az ősatya, Ádám együtt az
igazakkal, hogy ők menjenek be." És most titeket látva,
hogy jöttök, eljöttem találkozni veletek". Ezt hallva a
szentek felkiáltottak, nagy szóval mind: „Nagy a mi Urunk,
és nagy az Ö hatalma!"

X I . (XXVII)

Mindezt láttuk és hallottuk mi, a két testvér, és Mihály,

a főangyal elküldött minket, és azt parancsolta, hogy
hirdessük az Űr feltámadását, de előbb menjünk el a
Jordánba, és keresztelkedjünk meg. Ahová el is mentünk,
és meg is keresztelkedtünk a többi megholttal, akik fel­
támadtak. Azután Jeruzsálembe jöttünk, és elköltöttük a
feltámadás húsvétját. Most pedig, mivel nem tudunk élni
itt tovább, elmegyünk. Isten, az Atya szeretete, Urunk
Jézus Krisztus kegyelme és a Szentlélek közössége legyen
mindnyájatokkal! Leírván mindezeket, megerősítve a
könyveket, egyiket a főpapoknak, és a másikat Józsefnek
és Nikodémusnak adták, és ők azonnal láthatatlanokká
váltak a mi Urunk, Jézus Krisztus dicsőségére. Ámen.

282
 MÁTYÁS HAGYOMÁNYA VAGY
EVANGÉLIUMA

1. A dolgok csodálata ennek (ti. az igazságnak) kezdete,

ahogyan p l a t ó n - a Theaitétoszban és Mátyás a hagyomá­
nyokban figyelmeztet: „csodáld meg a jelenlevőket",
ez első lépcsőfokot jelent, amely a tudáson túlihoz szük­
séges (Gem. Alex. Strm, 11,9). ^
2. A gnósztikusok azt mondják, hogy Mátyás is így
tanított: „küzdeni kell a test ellen és rosszul kell bánni
vele, nem szabad engedni, hogy bármiféle zabolátlanság
tessen neki, a lelket pedig a hittel és a tudással kell növel­
n i ! " (Clem. Alex. Strm, 111,4).
3. A hagyományokban az áll, hogy Mátyás apos­
tol minduntalan azt mondta, „ha egy a kiválasztottak
szomszédja közül vétkezett, vétkezett a kiválasztott, mert
ha úgy viselkedett volna, ahogyan az Ige parancsolja,
életformájával olyan tekintélyre tett volna szert szomszéd­
ja előtt, hogy a szomszéd nem vétkezett volna!" (Clem.
Alex. Strm, VII,13).
4. Zakeus, akit egyesek Mátyásnak mondanak, a vámo­
sok feje, akit arra'méltatott az Űr, hogy hallgatója legyen,
ő mondja: „íme fele vagyonomat alamizsnának adom
Uram, s ha valakit megcsaltam volna, négyszeresen adom
vissza." Erre a Megváltó azt mondotta: „Ma eljött az
Emberfia, és megtalálta az elveszettet." (Clem. Alex.
Strm, IV,6).
5. A z eretnekségek közül egyeseket személyekről nevez­
nek el, mint Valentinosz, Markion, Baszilidesz, sőt még
Mátyás nevét is ide sorolják; ahogyan azonban egy volt az
összes apostol tanítása, ugyanúgy egy a hagyomány is.
(Clem. Alex. Strm, VII,17).

283
 A H É B E R E K SZERINTI E V A N G É L I U M
(töredék)

1. Egyedül csak a Máté szerinti evangéliumot használ­

ják (ti.: az ebioniták), és Pál apóstolt visszautasítják, mert
a törvény elvetőjének tartják.
(Irenaeus, A H 1,26,2).
3. A z ebioniták csak azt áz evangéliumot használják,
mely az úgynevezett „Máté szerinti", csak ennek hisznek,
helytelen elképzeléseket alkotván az Úrról.
(Irenaeus, A H 111,2,7).
3. A Héberek szerinti evangéliumban van írva: „a cso--
dálkozó uralkodik", és „aki uralkodik, az megpihen".
(Clem. Alex. Strm, 11,9).
4. Ezekkel egyenértékű lehet: „aki keres, nem nyugszik
meg mindaddig, amíg néni talál, mégtalálván csodálkozni
fog; csodálkozván uralkodni, és uralkodván megpihen."
(Clem. Alex. Strm, V , 14).
5. Ha valakinek kezébe kerül a Héberek szerinti evan­
gélium, benne maga a Megváltó mondja: „Imént megra­
gadott engem anyám, a Szentlélek, egyetlen hajszálamnál
fogva, s elvitt engem a nagy hegyre, á Táborrá"; problé­
mánk az, hogy hogyan lehet Krisztus anyja a Logosz által
született Szentlélek; de ezt itt körinyű értelmezni.
(Origenes, In Jo. 2,6).
6. Ha valaki képes rá, fogja fel ezt: „imént megragadott
engem anyám a Szentlélek és elvitt a nagy Tábor hegyére,
és a többi, mert az mondja, anyját látja . . . "
(Origenes, In Jer. 15,4).
7. Egyesek a Héberek szerinti evangéliumot is az vita­
tottak (antilegomenák) közé sorolják, rhelyet azok a zsi­
dók használnak, akik elfogadják Krisztust.
(Euszebiosz, H E , 111,25).
8. Ezek (ti.: az ebioniták) az apostol (ti.: Pál) összes

284
levelét elvetik, a törvény elvetőjének nevezvén őt, csak
az úgynevezett Héberek szerinti evangéliumot használ­
ják, a többivel keveset törődnek. (Euszebiosz, H E ,
111,26).
9. Lejegyzett egy másik történetet is, egy bizonyos asz-
szonyról, akit sok bűntől megVádoltan az Úr elé vittek,
és ezt a Héberek szerinti evangélium tartalmazza.
(Euszebiosz, H E , 1X1,39).
10. A Héberek szerinti evangéliumból és a Szírek szerin­
tiből, de különösen a héber dialektusból idéz Hégészip-
posz néhány dolgot, úgy tűnik, a zsidóból tért át a hitre,
így sok mást is megemlít az íratlan zsidó hagyományból.
(Euszebiosz, H E , IV,22),
11 A ránk maradt héber betűkkel írt evangélium azon­
ban nem azt fenyegeti meg^ aki a talentumot elrejtette,
hanem azt, aki kicsapongásban felélte (vö.: M t 25,14-30)
az Úrnak ugyanis három szolgája volt: egyik, aki az Úr
vagyonát utcanőkkel és fuvolás lányokkal elpazarolta ( y ö . :
Lev. 19,18), másik, aki a nyereséget megsokszorozta, a
harmadik, aki a talentumot eldugta; ezért az egyiket szívé­
lyesen fogadják, a másikat megrójják, a harmadikat bör­
tönbe vetik; ú g y gondolom, Máténál a fenyegetés, mely a
semmirekellőre vonatkozik, nem annak szól, hanem az
előzőre utal, arra, aki a korhelyekkel lakomázott és dorbé­
zolt. (Euszebiosz, Theophaneia, I V , 22; M t 25,14 kk; E .
Klostermann, 5,9 N r 15; A . de Santosnáln. 10, Hennecke-
nél n. 18 a Nazarénusok evangéliumában).
12. Krisztus ugyanis látta a házakban a lelkek közötti
szakadás alapját, maga is tanúsította azt, ahogyan ez az
evangéliumban valahol megtalálható, mégpedig abban,
mely a zsidók között héber nyelven terjedt el, benne ez
áll: „én a legméltóbbakat választottam ki, a legméltóbbak
pedig azok, akiket Atyám, ki a mennyben van, nekem
adott." (Euszebiosz, Theophaneia syr. I V , 12; M t 10,34-36;
Hennecke, 23). ;

285
 13. . . . felismerhető a hatalom, mellyel élt, mert nem­
csak előre megmondta a jövőt, h/^nem tetteihez példabe­
szédet is kapcsolt. „Én a legméltóbbakat választottam ki,
kiket nekem Atyám adott, aki a mennyekben van. ' 5

(Euszebiosz, Theophaneia, ugyanott).

14. A z ő (ti.: nazarénusok) Máté szerinti evangéliumuk
a legteljesebb, héber nyelvű. Náluk ez kétségtelenül meg­
van, ahogyan kezdettől fogva meg volt írva, és héber be­
tűkkel maradt fenn. Azt azonban nem tudom, hogy a nem­
zetség táblája Ábrahámtól Krisztusig terjed-e?
(Epiphaniosz, Haer. 1,1 t. 2, d. 29,9).
15. Amint a Héber evangéliumban is olvassuk, hogy az
Űr azt mondja tanítványainak: és sohasem lesztek örven­
dezők, hacsak nem tekintetek szeretettel testvéretekre.
(Jeromos, Comm. III. in Ephes. 5,4).
16. A k i azonban olvasta az Énekek Énekét, és a lélek
vőlegényének értelmezi Isten Igéjét, hisz az evangélium­
nak, melyet nemrég fordítottunk le héberből és adtunk ki,
(benne a Megváltó maga személyében így beszél: „meg­
ragadott engem anyám, a Szentlélek, egyetlen hajszálamnál
fogva"), nem habozik azt mondani, hogy Isten Igéje a
Szentlélektől ered, s a léleknek, mely az Ige menyasszonya,
a Szentlélek anyósa, mely a héberben nőnemű szó:
R U A H . (Jeromos, Comm. II. in Mich. 7,6).
17. A z evangélium is, melyet Héberek szerintinek ne­
veznek, amit én nemrég fordítottam görögre is, latinra is,
és ezt Órigenész gyakran használta, a Megváltó feltáma­
dása utánra vonatkoztatja, mikoron ezt mondja: „ A z Űr
pedig miután odaadta a gyolcsot a pap szolgájának, elment
és megjelent Jakabnak." (Jakab ugyanis megesküdött,
hogy nem fog enni kenyeret azon órától fogva, hogy kiitta
az Úr kelyhét addig, amíg őt meg nem látja feltámadván
a halottak közül.) Majd ugyanott nem sokkal később:
„Hozzatok asztalt" - mondja, „és kenyeret", de rögtön
hozzáteszi: „Vette a kenyeret és megáldotta, megtörte

286
 és Jakabnak, az igaznak adta, mondván neki: „Testvérem,
egyed kenyeredet, mert feltámadott az Emberfia a halottak
közül."
(Jeromos, De vir. i l l . 2).
18. Továbbá a héber szöveg máig is ott van Cesarea
könyvtárában, melyet Pamphilosz vértanú a legnagyobb
hozzáértéssel alapozott meg. Nekem volt alkalmam ezt
maguknál a nazarénusoknál is lemásolni, akik Beroeaban,
Szíria egyik városában ezt a kötetet használják. Benne
figyelemre méltó az, hogy az evangélista mindenütt, ahol
csak saját maga vagy a megváltó Űr szájába adva használja
az ószövetségi írás tanúságtételét, nem a L X X fordítóinak
tekintélyére támaszkodik, hanem a hébétre. Ezek közül
kettő: „Egyiptomból hívtam fiamat" és „mert názáretinek
hivatik." (Jeromos, De vir. ill. 3).
19. Ignác a szmirnaiaknak írja, de tulajdonképpen Poli-
kárpnak . . . benne az evangéliumról, melyet nemrég for­
dítottam le, tanúságot tesz Krisztus személyével kapcso­
latban, ezt mondván: „Én valóban láttam őt feltámadása
után testben, és hiszem, hogy él; és amikor Péterhez eljött
meg azokhoz, akik Péterrel voltak, így szólt hozzájuk:
„íme tapintsatok meg, és lássátok, nem vagyok testetlen
démon ( v ö . : Ignátius, A d Smyrn, 3,1-2). S tüstént meg­
tapintották őt és hittek." (Jeromos, De vir. ill. 16).
20. „Júdea Betlehemében." Itt a másolók hibájáról van
szó. Úgy véljük, az evangélista az első kiadásban úgy hoz­
ta, ahogyan a héberben olvassuk: „Juda" és nem Júdea
(ti.: Betlehemében).
(Jeromos, Comm. in M t 2,5).
21. A z evangéliumban, melyet Héberek szerintinek
neveznek, a „supersubstantialis panis" helyén a „mahar"
áll, mely a „holnapit" jelenti, értelme így ez volna: „hol­
napi kenyerünket", azaz, a „holnapit add meg nekünk
ma .
(Jeromos, Comm. in M t 6,11).

287
 22. A Máté szerinti Héber evangéliumban így áll: „Hol­
napi kenyerünket add meg nekünk ma", azaz, „azt a ke­
nyeret, melyet adandó vagy a királyságodban, add meg
nekünk ma." (Jeromos, Tract, in Ps, 135,, Anecdota Ma-
redsolana 111,2)
23. A z evangéliumban, melyet az ebioniták és nazarénu­
sok használtak, (amit nemrég görögre fordítottunk hé­
berből, sokan ezt tartják a hiteles Máténak), az az ember,
akinek keze elszáradt, kőművesként szerepel, és ő ezen
szavakkal kért segítséget: „Kőműves voltam, kezemmel
keresem meg azt, ami életem fenntartásához szükséges,
kérlek téged Jézus, add vissza egészségemet, hogy ne
kelljen szégyenletesen koldulnom kenyeremet,"
(Jeromos, Comm. in M t 12,13; Hennecke n. 10)
24. A z evangéliumban, melyet a nazarénusok használ­
nak, a „Barachiás fia" helyett „Iojadajfia" áll.
(Jeromos, Comm. I V in M t 23,35).
25. Ő (Barrabás) az evangéliumban, melyet a Héberek
szerintinek írnak, „mesterük fiának" értelmezi, akit lázítás
és emberölés miatt ítéltek el.
(Jeromos, Comm. I V in M t 27,16).
26. A z evangéliumban, melyet oly gyakran emlegetünk,
azt olvassuk, hogy a „határtalanul nagy felső gerenda ketté­
tört és kettészakadt".
(Jeromos, Comm. I V in M t 27,51).
27. A z evangéliumban azonban, melyet héber betűkkel
írtak, nem azt olvassuk, hogy a templom kárpitja szakadt
ketté, hanem, hogy a „csodálatos nagyságú templom felső
gerendája összeomlott."
(Jeromos, E p . 120,8 A d Hedybiam).
28. A z evangéliumban, melyet héber nyelven írtak, ame­
lyet a nazarénusok használtak, azt olvassuk: „leszállt rá
Szentlélek minden forrása". A z Űr ugyanis Lélek és ahol
az Űr Lelke, ott van a szabadság . . . továbbá az evangé­
liumban, melyről előbb tettünk említést, azt találjuk írva:

288
„Történt pedig, hogy amikor az Úr felemelkedett a víz­
ből, leszállt rá a Szentlélek minden forrása és rajta, nyugo­
dott, s azt mondta neki: Fiam, téged vártalak minden pró­
fétában, hogy eljöjj, és megnyugodjam benned. Te vagy a^
én nyugalmam, te vagy elsőszülött Fiam, ki uralkodói
mindörökké." (Jeromos, Comm. I V in Is. 11,2).
29. Mert az apostolok léleknek tekintették, vagy ahogy
az evangélium, melyet a zsidók közül a nazarénusok olvas­
nak, „testetlen démonnak".
(Jeromos, Comm. í n Is. 18 praef.).
30. És abban az evangéliumban is, melyet a hébereknél
a nazarénusok szoktak olvasgatni, a legfőbb bűnök közé
számít, ha valaki „megszomorítja testvére lelkét".
(Jeromos, Comm. V I in Ex. 18,7).
31. A Héberek szerinti evangélium, melyet káld vagy
szír nyelven, de héber betűkkel írtak, melyet a nazarénusok
mindmáig használnak, „az apostol szerinti", vagy, aho­
gyan a legtöbben tartják, „Máté szerinti", ami még a
caesareai könyvtárban megvan, a következő történetet be­
széli el: „íme az Űr anyja és testvérei mondották neki:
Keresztelő János keresztel a bűnbocsánatra; menjünk,
hogy megkeresztelkedjünk általa". Ő azonban ezt mondta
nekik: „Mit vétkeztem, hogy menjek és megkeresztelked­
jem? Hacsak ez, amit most mondottam, nem tudatlanság".
(Jeromos, Contr. Pel. 111,2.)
32. Ugyanabban a könyvben (Héberek szerinti evan­
gélium) „ha vétkezik - mondja testvéred szavával és
elégtételt tesz neked, hétszer fogadd el őt egy nap. Simon,
a tanítványa ezt mondta neki: Hétszer egy nap? A z Űr
válaszolta és mondta neki: Mondom neked, inkább het­
venszer hétszer. Mert még a prófétákban is megvolt a
bűnös szó, pedig ők Szentlélekkel voltak felkenve."
(Jeromos, Contr. Pel. 111,2).
33. írásban ránk maradt egy bizonyos evangéliumban,
melyet „Héberek szerintinek" neveznek, ha ugyan elfo-

289
 gadható ez, de nem is annyira tekintélyként, inkább a fel­
tett kérdés megvilágítására: „Azt mondta neki" - olvassuk
- „egy másik gazdag: Mester mi jót tegyek, hogy éljek?
Mondta neki: Ember, tedd a törvényt és a prófétákat.
Azt válaszolta neki: Megtettem. Mondta neki: Menj, add
el mindenedet, amid van, és osszad k i a szegényeknek, és
kövess engem! A gazdag elkezdte rázni a fejét, és nem tet­
szett neki. Ő erre azt mondta neki: Hogyan mondhatod,
hogy megtettem a törvényt és a prófétákat? A törvényben
ugyanis meg van írva: szeresd felebarátodat, mint maga­
dat, s íme sok testvéred, Ábrahám fiai, rongyokban öltöz­
nek és éheznek, míg a te házad sok jóval van teli, és nem
jut abból semmi nekik. Azután megfordult s ezt mondta
tanítványának, Simonnak, aki ott ült mellette: Simon,
Jónás fia, könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, mint a
gazdagnak Isten országába."
(Ps. Origenes, lat. comm. in M t 15,4; Preuschen, Antile-
gomena, 2 ed. 1905. 6. old.).
34. Eme törvénytelen, sőt gyilkos keresztségnek, ha van
egyáltalán szerzője, akkor é p p e n . . . az az összetákolt
könyv, melynek címe Pál prédikációja. Benne az egész írás­
sal ellentétben olyannak találod Krisztust, mint aki beis­
meri bűneit, ő, aki egyedül nem vétkezett semmit; és
amikor anyja, Mária felszólította és arra késztette, hogy
vegye fel János keresztségét, tűz jelenik meg a víz felett,
amit egyetlen evangéliumban sem találni; továbbá: annyi
idő után Péter és Pál, miután már az evangéliumot Jeru­
zsálemben előadták, és kicserélték gondolataikat, benyo­
másaikat, a teendő dolgok elrendezését elvégezték, úgy
írja le őket később a Városban (Róma), mintha először
találkoznának, de még más lehetetlenségeket és gyalázatos
kitalálásokat találsz összehordva ebben a könyvben."
(Jeromos, Contr. Pel. 111,2, 4,31; Ps. Cypr. de rebapt. c.
17.).
35. A nazarénusok csak a Héberek szerinti evangéliumot

290
 fogadják "el, az apostolt viszont hitehagyónak nevezik.
(Theodoretos, Haer. Fab. Conf. 11,1).
36. Csak a Máté szerinti evangéliumot használják,
(ugyanott, 11,1).
37. A nazarénusok judeaiak, Krisztust, mint igaz embert
tisztelik, és még az úgynevezett Péter-evangéliumot is
használják, (ugyanott, 11,1).
38. A (régiek) teljesen elvetették a Héberek szerinti
evangéliumot, és az úgynevezett Péter- és Tamás-evangé­
liumot, eretneknek tartván azokat.
(Philippus Sidensis, Extracta, Lagrange, R. Bibi. 31, 1922
181).
39. A Héberek szerinti evangélium 2200 versből áll.
(Nikephorosz Chronographiája, 850 körül).
40. Ahogyan a Nazarénusok evangéliumában áll, az Űr
szavára (Atyám ne ródd fel bűnül nekik . . .) sok ezer zsidó
hitt, akik ott állottak a kereszt mellett és hittek.
(Haym, Altissiod. Comm. IX in Is 53. P L . 116; 994 B).
41. „Ez is írva van a Héberek szerinti evangéliumban,
mely leírja Krisztus földre szállását, hogy megváltsa az em­
bereket, a jő Atya mennyei erőt ad neki, melynek neve
Michael, kire rábízta Krisztus vezetését ebben a vállalko­
zásban, És ez a világra jövő erő Máriában volt, s Krisztus
az ő méhében helyezkedett el. Majd a világra jött, növe­
kedett, és ebben a formában kereste az apostolokat, meg­
feszítették és felvétetett az Atyához. Cirill mondja: A négy
evangéliumban milyen helyen áll, hogy a Szent Szűz
Mária, Isten Anyja, erő? A jelölt ezt feleli: a „Héberek
szerinti" evangéliumban. Eszerint, mondja Kürillosz, öt
evangélium van? Melyik az ötödik? A jelölt válaszol: „Az
az evangélium, melyet a Héberek szerintinek mondanak",
(kopt töredék) „Amikor megfeszítették, az Atya azonnal
felvette őt a mennybe" (ugyanaz a töredék A . de Santos,
Los evangelios apocrifos, 45. old.).
42. A zsidóban nem található a „szent városban", ha-

291
 nem hogy „Jeruzsálemben" (In M t 4,5 cod, 566 Tischen-
dorf).
43. ^Barjona" a zsidóknál „János fia".
(In M t 16,17 cod. 566 d 30 £ 77 175)
44. A hetvenszer hétszer után a zsidóban található:
„még a prófétákban is megvolt a bűn, miután a Szentlélek
által fel lettek kenve."
(In M t 16,17 cod. 566 ő 77 s 175)
45. A zsidóban: „és megtagadta és esküdözött és-meg­
átkozta" (In M t 27,65 cod. 566 Ő30s 77 175 370 371).
46. A z „eiké" nem található a zsidóban sem, és némely
példányban sem. (In M t 5,22 cod. d 30)
47. A zsidóban így van: „Ha keblemen vagytok is, és
nem teszitek mennyei Atyám akaratát, eltaszítalak benne­
teket keblemről." (vö.: In M t 7,5 cod. ő 30)
48. A zsidóban: „a kígyóktól (okosabbak)" (In M t
11,12 cod. <3 30)
49. A zsidóban: „ragadja meg" áll. (In M t 11,12 cod.
Ő30)
50. A zsidóban: „hálát adok neked". (In M t 11,25 cod.
d 30)
51. A zsidóban így van: „három nap és három éjjel"
(In M t 12,40 cod. ő 30)
52. A zsidóban: „a korbán, amit nektek tőlünk kellene
megkapnotok". (In M t 15,1 cod. d 30)
53. A többiben nincsen olyan, ami csillaggal lenne meg­
jelölve, de a zsidók szerintiben sincsen.
(In M t 16,2 ss. cod. ő 30)
54. A zsidóban: „és fegyvereseket adtak nekik, hogy a
sírral átellenben telepedjenek le, és éjjel-nappal őrizzék őt."
(In M t 27,65 cod. ő 30)

292
 A Z EBIONITÁK EVANGÉLIUMA

1. Ők is (ti..: ebioniták) a Máté szerinti evangéliumot

fogadják el. Ők is, mint Kerinthosz és Merinthosz követői,
csak ezt használják. „Héberek szerintinek" is nevezik,
így az igazat mondják, mert Máté készítette el egyedül az
Űj szövetségben az evangéliumot és igehirdetését héber
nyelven és héber írással. (Epiphaniosz, Haer. 30,3)
2. A z általuk használt evangéliumban, melyet Máté sze­
rintinek neveznek, mely nem teljesebb, sőt gyanúsabb és
csonkább-héberek szerintinek hívják ezt - , azt mondják:
„volt egy Jézus nevű férfi, körülbelül harminc esztendős,
aki kiválasztott minket. Kafarnaumba jött Simon házába,
akit Péternek neveznek, megnyitotta ajkát és így szólt:
A Tibériás tónál járva kiválasztottam Jánost és Jakabot,
Zebedeus fiát, és Simont, Andrást és Tádét, és a zelóta
Simont, és iskarioti Júdást. Tégedet is Máté, aki a vámnál
ültél, meghívtalak és te követtél engem. Azt akarom, hogy
ti legyetek a tizenkét apostol Izrael tanúságára." (Epipha­
niosz, Haer. 30,13)
3. Történt, hogy János keresztelt, és kimentek hozzá a
farizeusok és megkeresztelkedtek, és egész Jeruzsálem.
János öltözete teveszőrből volt, és bőröv volt csípője
körül. És az eledele - mint mondja - vadméz volt, aminek
olyan volt az íze, mint a mannának, mint az olajos kalács­
nak. (Epiphaniosz ugyanott)
4. Evangéliumuk kezdete pedig ez: „Történtpedig, hogy
Heródes, Júdea királyának idejében, jött János keresztelni
a megtérés keresztségével a Jordán folyóban, ő Áronnak,
a papnak családjából való volt, Zakariás és Erzsébet
gyermeke; és kijöttek hozzá mindnyájan." (Epiphaniosz,
Haer, 20,13).
5. Miután több mindenről beszél, hozzáteszi, hogy
„amikor a nép ott keresztelkedett, jött Jézus is, és megr

293
 keresztelkedett János által. í g y mikoron feljött a vízből,
megnyíltak az egek, és látta a Szentlelket galamb formában
amint alászállott, és belement. Hang is hallattszott a menny­
ből, mely ezt mondta: „Te vagy szeretett Fiam, benned
leltem kedvem." Majd ismét: „ M a szültelek téged". S
azonnal nagy fény ragyogta be a helyet. „Láttam őt" -
mondja és János azt mondta neki: „Ki vagy te?" És
ismét hang hallattszott a mennyből, mely így szól hozzá:
„Ő az én szeretett Fiam, akiben kedvem tellett." S akkor -
úgy mondja - „Kérlek Uram, te keresztelj meg engem." Ő
azonban félretolta ezt mondván: „Hagyd, mert így illik
betöltenem mindent." (Epiphaniosz ugyanott)
6. Azt mondják, nem az Atyaistentől született ő, hanem
teremtetett, mint a főangyalok bármelyike, csak hatalma­
sabb náluk, uralkodik az angyalokon és mindenen, amit a
Mindenható alkotott, és eljött és hirdette, mint az általuk
„Héberek szerintinek" nevezett evangélium mondja,
hogy az „áldozat lerombolására jöttem, s ha nem szűntök
meg áldozatot bemutatni, nem távozik el tőletek a harag."
(Epiphaniosz, Haer. 30,22)
7. Ök azonban eltérnek az igazság követésétől, kifor­
gatják a szavakat, melyek mindenkinek világosak össze­
függéseikből, s úgy tesznek, hogy a tanítványok mondják :
„Hol akarod, hogy elkészítsük neked a húsvétot? Ö pedig
azt mondja: Hát vágyva vágytam ennek a húsvétnak húsát
megenni veletek?"
(Epiphaniosz, Haer. 30,22)
8. Nem lerontani jöttem a törvényt - azt mondja - , s
úgy tűnik, lerombolta, úgy látszik, amit lerombolt, nem
tartozott a törvényhez.
(Pseudoclementinák, Horn. 3.51)
9. Ezért azt mondotta, aki minket küldött: „Sokan
jönnek majd hozzám bárányok bőrében, belül azonban
ragadozó farkasok; gyümölcseikről ismeritek meg őket."
(Pseudoklementinák, Horn. 11,35)

294
 10. Ellenkezőleg, miattuk szomorkodott valójában, akik
gazdagságban és fényűzésben tobzódtak, akik a szegények­
nek semmit sem adtak, figyelmeztetve őket, hogy számot
fognak adni, mert felebarátaikat, mint saját magukat
kellett volna szeretniük, nem könyörültek azokon, akik
nyomorban voltak.
(Recognitiones, 2,29)

A Z E G Y I P T O M I A K SZERINTI
EVANGÉLIUM

1. A z Űr mondta Szalóménak, aki érdeklődött: „Med­

dig uralkodik a halál ?", nem mintha az élet rossz volna, és a
teremtés gyatra. „Amíg ti, asszonyok, szültök", válaszolta,
mivel a teremtés rendjét tanította, a születéshez ugyanis
hozzátartozik az elmúlás.
(Clem. Alex. Strm, 111,6)
2. Akik a jóhangzású önmegtartóztatás nevében ellen­
szegülnek Isten teremtésének, ugyanazt mondják, amit az
Űr mondott Szlaloménak, amit fentebb már megemlítet­
tünk. Ü g y tudom, az „Egyiptomiak szerinti" evangélium­
ban áll: azt mondja, hogy „maga a Megváltó mondja:
Azért jöttem, hogy lerontsam a nő művét", a nő művét,
vagyis a vágyét. E z a mű ugyanis a születés és a pusztulás.
(Clem. Alex. Strm, 111,9)
3. Ebből is nyilvánvaló, hogy a beszélgetés során, mely
a bevégződésről szólt, Szalóme azt mondja: „Meddig
halnak meg az emberek?" (Az írás magát az embert
kettősnek tartja, látható résznek és léleknek, majd másutt
annak, ami meg van váltva, és annak, ami nincsen. A bűnt
pedig a lélek halálának nevezi.) Ezért is válaszolja az Űr

295
 igen tartózkodóan: „Ameddig szülnek az asszonyok".
(Clem. Alex. Strm 111,9)
4. Miért nem idézik annak folytatását, amit az Úr mond
Szalóménak, azok, akik nem az igazságnak megfelelő evan­
géliumi kánon szerint gondolkodnak? Ezt mondja ugyanis
Szalóme: „Jól tettem, hogy nem szültem", mint akinek
nem kell vállalnia a szülés feladatát, amire az Űr eképpen
válaszol: „Minden növényt egyél meg, de amelyik keserű,
azt ne egyed." (Clem. Alex. Strm, 111,9)
5. Szalóme kérdezősködésére, hogy mikor fogja meg­
tudni azt, amit kérdezett, ezt mondja az Ű r : „Amikor a
szégyen öltözékét eltapossák, és amikor a kettő egy lesz,
és a férfi a nővel egy, sem férfi, sem n ő . " Először is a ránk
maradt négy evangéliumban ezt a mondást nem találjuk
meg, hanem az Egyiptomiak szerinti evangéliumban.
(Clem. Alex. Strm, 111,13)
6. És amikor a Megváltó Szalóménak mondja: „Addig
lesz halál, amíg az asszonyok szülni fognak", ezzel nem azt
a születést nyilvánította rossznak, mely szükséges a hívek
üdvössége miatt. (Clem. Alex. Excerpta ex Theod. 67)
r 7. A naasszénusok szerint a lélek nehezen megtalálható
valóság, és nehéz elképzelni; nemTmarM^OTmában és alak­
ban mindig egyformának, nem is érzés az, hogy bárki
Q akár lenyomatban (tüposz), akár lényegében foghatná fel.
Ezeket a tarka variációkat az Egyiptomiak evangéliumá­
ban lehet megtalálni. (Hippolütosz, Phil, V,7).
8. A (szabelliánusok) összes tévedéseiket és tévelyeik
erejét bizonyos apokrifekből merítik, leginkább az úgy­
nevezett „Egyiptomiak szerinti evangéliumból", melynek
egyesek ezt a nevet adták. Sok efféle található meg benne a
Megváltó szájába adva, mint valami titkos kinyilatkoz­
tatás, mint aki maga világítja meg, hogy Ő az Atya,
ugyanő a Fiú, és a Szentlélek is.
(Epiphaniosz, Haer. 62,2)

296
 TAMÁS-EVANGÉLIUM

Ezek azok a titkos igék, melyeket Jézus, az Élő mon­

dott, és Didümosz Júdás Tamás leírt.
1. És Ö ezt mondta: A k i ezen igék értelmét megtalálja,
nem ízleli meg a halált.
2. Jézus mondta: A k i keres, ne hagyja abba a keresést,
míg csak nem talál, és ha találni fog, zavarba jön majd,
amikor zavarba jön, csodálkozni fog és a mindenségen
uralkodni.
3. Jézus mondta: Ha azok, kik titeket vezetnek, azt
mondják nektek: A királyság a mennyben van, úgy az ég
madarai megelőznek titeket.
Azt mondják nektek: A tengerben van, akkor a halak
előznek meg titeket.
A királyság azonban bennetek és rajtatok kívül van. Ha
megismeritek magatokat, titeket is megismernek, hogy
az élő Atya fiai vagytok. De ha nem ismernek fel titeket,
akkor szegénységben vagytok, és ti vagytok a szegénység.
4. Jézus mondta: Azokban a napokban nem habozik
majd az aggastyán megkérdezni a hétnapos gyermeket,
hogy merre van az élet helye, és ő élni fog. Mert sok első
utolsó lesz, és ők egyetlenek lesznek.
5. Jézus mondta: Ismerd meg, ami szemed előtt van,
és ami elrejtett, ki lesz nyilatkoztatva neked. Mert nincs
semmi elrejtett, ami majd ki ne lenne nyilatkoztatva.
6. Tanítványai megkérdezték őt, és így szóltak hozzá:
Akarod, hogy böjtöljünk? És hogyan imádkozzunk, és
hogyan adjunk alamizsnát, és milyen étkezési előírásokat
tartsunk meg?
Jézus mondta: Ne hazudjatok, és ne tegyétek, amit
gyűlöltök, mert az ég előtt nincs semmi titokban. Nincs
ugyanis semmiféle elrejtett, mely nyilvánvalóvá ne lenne,
s nincs semmi rejtett, ami le ne lepleződne.

297
 7. Jézus mondta: Boldog az oroszlán, melyet megeszik
az ember, és az oroszlán ember lesz.
Utálatos az ember, akit oroszlán felfal, és az ember
lesz oroszlán.
8. És Ö mondta: A z ember az okos halászhoz hasonlít,
aki hálóját a tengerbe veti, s telve apró hallal a partra
vonja azt.
A z okos halász talált köztük egy nagy, jó halat. A z összes
apró halat visszadobálja a tengerbe. Nehézség nélkül a
legnagyobb halat választja.
Akinek van füle a hallásra, hallja meg.
9. Jézus mondta: í m e kiment a magvető vetni, meg­
töltötte markát és vetett.
Néhány (mag) az útfélre esett.
Jöttek a madarak és felcsipegették. Mások sziklára
hullottak, nem eresztettek gyökeret a földbe, és nem hajtot­
tak kalászt az ég felé. Ismét mások tövisek közé hullottak.
A tövisek megfojtották a magokat, és a férgek ették meg
őket. Ismét mások jó földbe hullottak, és jó termést hoz­
tak. Hatvanszorosat, százhúszszorosat.
10. Jézus mondta: Tüzet dobtam a világra; és íme, meg­
őrzöm azt, míg fel nem lobban.
11. Jézus mondta: A z az ég, és amelyik ezen túl van,
az is el fog múlni.
És a holtak nem élnek, és az élők nem fognak meg­
halni.
Azokban a napokban, amikor azt eszitek, ami holt, élővé
teszitek azt. Ha világosságban vagytok, mi az amit tesz­
tek? Ama napon, mikor egy voltatok, kettővé váltatok.
Ha kettővé váltatok, mit fogtok tenni?
12. A tanítványok azt mondták Jézusnak: Tudjuk, hogy
el fogsz menni tőlünk. K i lesz a nagyobb köztünk?
Jézus ezt mondta nekik: Ott, ahová ti elértetek,
Jakabhoz, az igazhoz fogtok menni, akiért az ég és föld
keletkezett.

298
 13. Jézus így szólt tanítványaihoz: Hasonlítsatok en­
gem, mondjátok meg, kihez vagyok hasonló?
Simon Péter ezt mondta neki: Egy igaz angyalhoz ha­
sonlítasz. Máté azt mondta neki: Okos, mélyenlátó em­
berhez hasonlítasz. Tamás ezt mondta neki: Mester,
ajkam nem tudja kimondani, kihez hasonlítasz. Jézus
mondta: Én nem vagyok a Mestered, mert megittasodtál
és megmámorosodtál a szökellő forrásból, amit én mér­
tem. Akkor fogta, odébb vitte őt, és három szót mondott
neki. Amikor Tamás visszatért társaihoz, azok megkér­
dezték: M i t mondott neked Jézus? Tamás ezt mondta
nekik: Ha abból, amit mondott, megmondok nektek egy
szót is, köveket ragadtok és megköveztek engem. A kö­
vekből azonban tűz csap ki, és titeket éget meg.
14. Jézus mondta nekik: Ha böjtöltök, magatoknak
szereztek bűnt: ha imádkoztok, elítéltettek. Ha alamizsnát
adtok, rosszat tesztek lelketeknek.
Bármely területre menjetek is, bárhol vonultok is ke­
resztül, ha befogadnak, azt egyétek, amit elétek tesznek,
és gyógyítsátok meg ott a betegeket. Mert nem az tesz
tisztátalanná, ami a szájatokon bemegy, hanem az tesz
tisztátalanná titeket, ami szájatokon kijön.
15. Jézus mondta: Amikor látjátok azt, aki nem asz-
szonytól született, boruljatok előtte arcra, és imádjátok
őt. Ő a ti atyátok.
16. Jézus mondta: A z emberek talán azt gondolják,
hogy én azért jöttem, hogy békét dobjak a földre. Nem
tudják, hogy én azért jöttem, hogy ellenségeskedést vessek
a földre, tüzet, kardot és háborút. Mert öten lesznek majd
egy házban, három kettő ellen, és kettő három ellen lesz,
az apa fia ellen, a fiú apja ellen. S egymagukban állnak
majd ott (lat: stabunt solitari, g ö r : öntesz monazon-
tesz).
17. Jézus mondta: Én azt adom majd nektek, amit

299
 szem nem látott, fül nem hallott, kéz nem tapintott, és em­
beri szívben fel sem merült.
18. A tanítványok azt mondták Jézusnak: Mondd meg
nekünk, milyen lesz a végünk?
Jézus mondta: A kezdetet már felfedeztétek, hogy a
vég után kutattok? Ahol ugyanis a kezdet van, ott lesz vég
is. Boldog az, aki a kezdetben fog állni, ismeri majd a
véget, és halált nem fog ízlelni.
19. Jézus mondta: Boldog az, aki már van, mielőtt
lett volna. Ha ti tanítványaim lettetek, és meghallgattátok
(— megértettétek) szavaimat, ezen kövek engedelmesked­
ni fognak nektek. Öt fátok van ugyanis a Paradicsomban,
melyek nem mozdulnak télen és nyáron, és leveleik le nem
hullanak. A k i megismeri azokat, halált nem fog ízlelni.
20. A tanítványok megkérdezték Jézust: Mondd meg
nekünk, mihez hasonlít a mennyek országa? Ö válaszolt
nekik: A mennyek országa a mustármaghoz hasonlít.
E z kisebb minden más magnál. De ha olyan földbe esik,
melyet megművelnek, nagy szárat hajt, és az ég madarai­
nak védelmet nyújt.
21. Mariham (Mária Magdolna) így szólt Jézushoz:
Mihez hasonlítanak tanítványaid? Ő ezt mondta: Kicsiny
gyermekekhez hasonlítanak, akik egy darab földön lak­
nak, mely nem az övék. Mikor majd jönnek a föld urai,
azt mondják: Adjátok át nekünk földünket! Levetkőz­
nek előttünk, hogy otthagyják, és nekik átadják föld­
jüket. Ezért mondom nektek: Ha a ház ura tudja, mikor
jön a tolvaj, őrködik, mielőtt megérkezne, és nem fogja
megengedni, hogy királysága házába betörjön, és elvigye
holmiját. T i azonban a világ színe előtt őrködtök! Nagy
erővél övezzétek csípőtöket, nehogy utat találjon hozzá­
tok a tolvaj, és hozzátok férkőzzön. Mert meg fogják
találni a birtokot, amit vártok. Legyen köztetek értő em­
ber! Amikor a gyümölcs megérett, eljön sarlóval a kezében
és levágja azt. Akinek füle van a hallásra, hallja meg!

300
 22. Jézus kicsiny gyermekeket látott, akik szoptak. Ezt
mondta tanítványainak: E kicsinyek, akik még szopnak,
hasonlítanak azokhoz, akik a királyságba jutnak.
Azok ezt mondták neki: Ha mi kicsinyek leszünk,,
bejutunk majd a királyságba? Jézus ezt mondta nekik:
Amikor a kettőt eggyé teszitek, és a bensőt olyanná, mint
a külsőt, a külsőt mint a bensőt, a fentit mint a lentit, s
így a férfit mint a nőit egyetlen eggyé, hogy a férfi ne férfi,
és a nő ne nő legyen, amikor szemet szemért tesztek, kezet
kézért, lábat lábért, akkor mentek majd be a királyság­
ba.
23. Jézus mondta: Kiválasztalak majd titeket, ezerből
egyet és tízezerből kettőt. S egyedüliekként fogtok ott
állni.
24. Ezt mondták a tanítványai: Oktass minket a hely­
ről, ahol vagy, mivel erre szükségünk van, hogy azt keres­
sük.
Ö ezt mondta nekik: Akinek füle van, hallja meg! E z
a fény a fény-ember bensejében van, és az egész világot
megvilágosítja. Ha ő nem világít, akkor sötétség van.
25. Jézus mondta: Szeresd testvéredet, mint saját lel­
kedet, és őrizd őt, mint a szemed fényét!
26. Jézus mondta: Testvéred szemében észreveszed a
szálkát, saját szemedben a gerendát azonban nem látod.
Ha kihúztad szemedből a gerendát, akkor láss hozzá,
hogy kihúzd testvéred szeméből a szálkát.
27. Ha ti a világban nem böjtöltök, nem találjátok meg
a királyságot. Ha a szombatot nem teszitek szombattá,
nem látjátok meg az Atyát.
28. Jézus mondta: - A világ közepén álltam és kinyilat­
koztattam magam nekik testben. Mind részegen találtam
őket. Nem találtam egyet sem köztük, aki szomjas lett vol­
na, és lelkem elszomorodott az emberek fiain, mert vakok
voltak szívükben, és látták^ hogy üresen jöttek a világra,
és azt is keresik, hogy üresen menjenek a világból.

601
 Most ugyan részegek ők, de ha majd lerázzák borukat,
akkori meg fognak térni mégis.
^29/Jézus mondta: Ha a test a lélek miatt lett, úgy ez
psöeta. Ha pedig a lélek a test miatt lett, akkor még na­
gyobb csoda. Én azonban azt csodálom, hogyan telepedett
le ebben a szegénységben ekkora nagy gazdagság?
30. Jézus mondta: Ahol három isten van, azok istenek.
Ahol kettő vagy egy van, én vele vagyok.
31. Jézus mondta: Egyetlen prófétát sem fogadnak be
falujába. Egy orvos sem tudja meggyógyítani azokat, akik
őt ismerik.
32. Jézus mondta: A város, mely magas hegyre épült és
megerősítették, nem omolhat le, és nem rejthető el.
33. Jézus mondta: Amit füleddel fogsz hallani, a ház­
tetőkről prédikáld a másik fülbe,
Mert senki sem gyújt véka alatt mécsest, és nem rejti
félreeső helyre, hanem lámpatartóra teszi, hogy mindaz,
aki bejön és kimegy, lássa fényét.
34. Jézus mondta: Ha vak vezet világtalant, mindketten
ugyanabba a gödörbe esnek.
35. Jézus mondta: Lehetetlen, hogy valaki erős ember
házába behatoljon, és erőszakkal elvegye azt, hacsak nem
kötözi meg kezét, s akkor az egész házat felforgatja.
36. Jézus mondta: Ne aggódjatok, és ne azzal törődje­
tek reggeltől estig, és estétől reggelig, mit fogtok felölteni.
37. Ezt mondták a tanítványai: Mely napon fogsz
nekünk megjelenni, és mely napon fogunk látni téged?
Jézus mondta: Amikor levetitek szégyeneteket, fogjátok
ruháitokat és lábatok alá teszitek, mint a kicsiny gyerme­
kek, és megtapossátok, akkor meglátjátok majd az Élőnek
Fiát, és nem fogtok félni.
38. Jézus mondta: Sokszor vágytatok hallani az igé­
ket, melyeket mondtam nektek, és nincs senkitek, akitől
hallanátok. Jönnek majd napok, kerestek engem, és nem
találtok.

302
 39. Jézus mondta: A farizeusok és írástudók elvették
a tudás kulcsát és elrejtették. Sem ők maguk nem mentek
be, sem másokat nem engedtek be, akik be akartak menni.
T i azonban legyetek okosak, mint a kígyók, és egyszerűek y

mint a galambok.
40. Jézus mondta: Szőlőtő ültettetet az Atyán kívül, és
ha nem erősödik meg, kitépik majd és elveszik.
41. Jézus mondta: Akinek van a kezében, annak még
adnak. Akinek nincsen, attól az a kevés is elvétetik, amije
van.
42. Jézus mondta: Legyetek átmenők (vándorok)!
43. Tanítványai így szóltak hozzá: K i vagy te, hogy
ezeket mondod nekünk? (Jézus mondta): Nem tudjátok,
ki vagyok, abból, amit mondok nektek? A zsidókhoz let­
tetek hasonlók, mert ők szeretik a fát, gyűlölik azonban
annak gyümölcsét, vagy szeretik a gyümölcsét, de gyűlö­
lik a fát.
44. Jézus mondta: A k i az Atyát káromolja, annak meg­
bocsáttatik, aki a Fiút káromolja, annak is megbocsáttatik,
de aki a Szentlelket káromolja, annak sem az égben, sem
a földön nem bocsáttatnak meg.
45. Jézus mondta: Nem szednek szőlőt a tövisről, és a
bojtorjánról fügét. Ezek nem teremnek gyümölcsöt. J ó
ember jót hoz elő kincséből, gonosz ember gonoszat hoz
elő kincseiből, ami a szívében van. Gonoszat beszél szí­
vének túláradó gonoszságából.
46. Jézus mondta: Ádámtól Keresztelő Jánosig az asz-
szonyok szülöttei között nincs nagyobb, mint Kereszte­
lő János, hogy szemei ne törjenek. Én azonban azt mond­
tam: A k i közületek kicsivé lesz, az fogja megismerni a
királyságot, és János fölé emeltetik.
47. Jézus mondta: Lehetetlen, hogy egy ember két
lovat üljön meg, és két íjjat feszítsen. És nem lehetséges az,
hogy egy szolga két urat szolgáljon. Vagy tiszteli az egyi­
ket és a másikat megveti. Egy ember sem iszik óbort, és rá

303
azonnal újbort kíván inni. Nem öntenek új bort régi töm­
lőkbe, nehogy szétrepedjenek, és nem öntenek óbort új
tömlőkbe, nehogy megrontsa azt. Nem varrnak régi foltot
új ruhára, nehogy szakadás keletkezzék, s
48. Jézus mondta: Ha ketten egy és ugyanazon házban
békét kötnek egymással, ú g y ha azt mondják a hegynek:
menj innen! - az el is fog menni.
49. Jézus mondta: Boldogok az egyedülállók és kivá­
lasztottak. Ők ugyanis megtalálják a királyságot. Mivel ti
közülök valók vagytok, ti is oda fogtok menni.
50. Jézus mondta: Ha azt kérdik tőletek: Honnan va­
lók vagytok? Ú g y ezt mondjátok nekik: M i a fényből
jöttünk, onnan, arról a helyről, ahol a fény önmagától
létrejön. A z megállt és megjelent képükben. Ha azt mond­
ják nektek: Ezek vagytok ti? Akkor mondjátok: M i az
ő fiai, és az élő Atya kiválasztottal vagyunk. Ha azt kérdik:
Micsoda Atyátok jele bennetek? Mondjátok nekik: A
mozgás és a nyugalom.
51. Tanítványai ezt mondták neki: Mikor, mely napon
jön el a holtak nyugalmának napja, és mely napon jön el az
új világ?
Ő ezt mondta nekik: Amit vártok, eljött, csak ti nem
ismertétek föl.
52. Tanítványai ezt mondták neki: Huszonnégy pró­
féta beszélt Izraelben, és mind rólad szólt. Mire Ő ezt
mondta nekik: Elhagytátok az Élőt, aki előttetek van, és
holtakról beszéltek.
53. Tanítványai ezt mondták neki: Van haszna a körül-
metélkedésnek, vagy nincs? Mire Ő ezt mondta nekik:
Ha haszna lett volna, akkor atyáik anyáikkal körülmetél­
ten nemzették volna őket. Teljes haszna azonban a Lélek­
ben való körülmetélkedésnek van, mely az igazi.
, 54. Jézus mondta: Boldogok vagytok ti szegények, mert
tiétek a mennyek királysága.
55. Jézus mondta: A k i atyját és anyját nem gyűlöli,

304
nem lehet tanítványom. És aki testvérét és nővérét nem
gyűlöli, és nem viseli keresztjét, mint én, nem lesz méltó
hozzám.
56. Jézus mondta: A k i megismerte a világot, holttest
tet talált. S aki holttestet talált, arra a világ nem méltó.
57. Jézus mondta: A z Atya királysága hasonló az
emberhez, akinek jó vetőmagja volt. Éjszaka ^eljött az
ellensége, és gyomot vetett vetésébe. A z ember azonban
nem engedte kiszedni a gyomot. Ezt mondta nekik: - Ne­
hogy elmenjetek, és kitépjétek a gyomot, és kitépjétek vele
a gabonát is. A z aratás napján nyilvánvalóvá lesz majd a
gyom. Akkor majd kitépetik és elégettetik.
58. Jézus mondta: Boldog ember az, aki szenvedett,
megtalálta az életét.
59. Jézus mondta: M í g éltek, az Élőre tekintsetek, ne­
hogy meghaljatok, és arra törekedjetek, hogy őt lássátok,
és ne láthassátok őt.
60. Megláttak egy szamaritánust, aki bárányt vitt Júdea
felé. Ezt mondta tanítványainak: M i t akar ez a báránnyal?
Mire ők ezt mondták neki: Levágni és megenni. Ő azt
mondta nekik: Amíg él, nem eszi meg, hanem amikor
megöli és holttestté teszi. . . Ők ezt választolták: Nem
tehet másként. Ő ezt mondta nekik: T i is keressetek ma­
gatoknak nyughelyet, nehogy holttá váljatok és megegye­
nek titeket.
61. Jézus mondta: Ketten fekszenek egy ágyon, az
egyik meg fog Imlni, a másik élni fog. Szalomé mondta:
Te k i vagy, ember, mint kinek a fia? . . . ágyamra telepedtél
és ettél asztalomról. Jézus ezt mondta neki: Én vagyok az,
aki az egyetlentől származom. Abból adnak nekem, ami
az Atyámé. Szalomé ezt mondta: Tanítványod vagyok.
Jézus ezt mondta neki: Azért mondom: Ha hasonló
lesz, fénnyel telik meg. Ha azonban megosztott lesz, sö­
tétséggel telik meg.
/o2.)Jézus mondta: Misztériumaimat azoknak mondom

305
 el, akik méltók rá. Amit jobbod tesz, ne tudja azt ba­
lod.
63. Jézus mondta: Volt egyszer egy gazdag ember, sok
vagyona volt. Azt mondotta: Felhasználom vagyonomat,
hogy vessek, arassak, ültessek, és csűrömet megtöltsem
terménnyel, nehogy hiányt szenvedjek valamiben. í g y gon­
dolkodott szívében. Azon éjjel még meghalt. Akinek füle
van, hallja meg!
64. Jézus mondta: Egy embernek vendégei voltak.
Amikor lakomáját elkészítette, szolgájáért küldött, hogy
hívja meg a vendégeket. Elment az elsőhöz és így szólt:
Uram meghív téged. Mire ő azt mondta: A kereskedőkkel
van dolgom. Hozzám jönnek este, és én utasításokat adok
nekik. Kimentem magam a lakomáról. Elment a másik­
hoz is, és így szólt hozzá: Uram meghív téged. E z azt
mondta: Házat vettem, és egy napra szükség van rám.
Nem lesz időm. Elment egy másikhoz is és így szólt
hozzá: Uram meghív téged. E z azt mondta neki: Bará­
tom esküvőt tart, és én rendezem az ünnepi lakomát.
Ismét egy másikhoz ment, és ezt mondta neki: Uram
meghív téged. E z így válaszolt: Birtokot vettem, és me­
gyek beszedni az illetéket. Nem fogok tudni elmenni. K i ­
mentem magam. A szolga jött, és mondta urának: Akiket
meghívtál a lakomára, kimentették magukat. A z Űr így
szólt szolgájához: Menj ki az utakra, és hozd be azokat,
akiket találsz, hogy részt vegyenek a lakomán. A keres­
kedők és üzletemberek nem fognak bemenni Atyám he­
lyére.
65. Ő ezt mondta: Egy jóságos embernek szőlője volt.
Kiadta vincelléreknek, hogy megműveljék, és megkapja
tőlük a termést. Elküldte szolgáját, hogy a vincellérek
eladják neki a szőlő termését. Azok inkább megfogták a
szolgát, megverték és majdnem megölték. A szolga visz-
szament és elmondta urának. Ura ezt mondta: Talán
nem ismerték. Másik szolgát küldött. A vincellérek meg-

306
verték azt is. A z Úr elküldte fiát. Ezt mondta: Fiamtól
talán tartani fognak. A vincellérek megfogták, és ott meg­
ölték, mert tudták, hogy ő a szőlő örököse. Akinek füle
van, hallja meg!
66. Jézus mondta: Mutassátok meg nekem a követ,
melyet az építők elvetettek, az a szegletkő!
67. Jézus mondta: A k i mindent megismert, csak magát
nem, az tökéletlen.
68. Jézus mondta: Boldogok vagyok, ha gyűlölnek
és üldöznek titeket, az üldözők nem találnak ott helyet.
69. Jézus mondta: Boldogok a szívükben üldözöttek, ők
azok, akik valóban felismerték az Atyát. Boldogok, akik
éheznek, mert megtölti majd gyomrát, aki csak akarja.
70. Jézus mondta: Ha ezt létrehozzátok magatokban,
amit akartok, megvált titeket az. Ha ez nincs meg nektek,
akkor az, amitek nincsen, meg fog ölni titeket.
71. Jézus mondta: Le fogom rombolni ezt 2, házat, és
senki sem tudja majd újjáépíteni.
72. Valaki azt mondta neki: Mondd testvéreimnek,
hogy osszák meg velem atyám vagyonát. Mire Ö ezt
mondta neki: Ember, kitett engem osztóvá ? Tanítványai­
hoz fordult, és .ezt mondta nekik: Hát osztó vagyok én?
73. Jézus mondta: A z aratás ugyan nagy, mégis kevés
a munkás. Kérjétek az aratás urát, küldjön munkásokat
aratásába!
74. Ezt mondta: Uram, sokan vannak a kút körül, de
a kútban nincs semmi.
75. Jézus mondta: Sokan állnak az ajtó előtt. Mégis
az egyedülálló lesz az, aki bemehet a mennyegzős helyre.
76. Jézus mondta: A királyság kereskedőemberhez ha­
sonló, akinek árui vannak, és talált egy gyöngyöt. E z a
kereskedő okos. Eladja áruit, megvásárolja az egyedüli
gyöngyöt. T i is keressétek, és kutassátok a kincset, mely
nem enyészik és maradandó, a helyet, ahová molyok be nem
férkőznek, hogy megegyék, és férgek nem emésztik meg.

307
 77. Jézus mondta: Én vagyok a fény, mely minden
fölött van. Én vagyok a mindenség, és a mindenség tőlem
jött ki, és hozzám tér vissza. Hasítsatok fát, én ott vagyok.
Emeljétek meg a követ, ott találtok engem.
78. Jézus mondta: Minek mentetek k i a pusztába?
Hogy széltől ingatott nádat lássatok? Hogy puha ruhába
öltözött embert lássatok? í m e királyaitok és nagyjaitok
azok, akik puha ruhába öltöztek, és képtelenek felismerni
az igazságot.
79. Egy asszony a tömegből ezt mondta neki: Üdv a test­
nek, mely téged hordozott, az emlőknek, melyek tápláltak
téged! Ő ezt mondta neki: Üdv azoknak, akik Atyám sza­
vait hallják, és megértették az igazságot. Mert napok jön­
nek majd, amikor azt mondjátok: Üdv a testnek, mely nem
fogan, és az emlőknek, melyek éhséget nem csillapítottak.
80. Jézus mondta: A k i a világot megismerte, testet
talált. S aki testet talált, arra a világ nem méltó.
81. Jézus mondta: A k i gazdag lett, király lehet. A k i ­
nek hatalma van, lemondhat róla.
82. Jézus mondta: A k i közel van hozzám, a tűzhöz van
közel. A k i távol van tőlem, a királyságtól van távol.
83. Jézus mondta: A z embernek képek nyilatkoztattak
ki, a fény azonban benne rejtve maradt az Atya fényének
képében. K i lesz majd nyilatkoztatva, és képét elborítja
majd a fény.
84. Jézus mondta: Ha hasonlóságtokat látjátok, örül­
jetek. Ha azonban képeiteket látjátok, melyek titeket
megelőzően jöttek létre, melyek sem meg nem halnak,
sem nyilvánvalókká nem lesznek, hogy fogjátok elviselni?
85. Jézus mondta: Ádám nagy gazdagságból és nagy
hatalomból alkottatott, és nem lett méltó hozzátok. Ha
ugyanis méltó lett volna, nem ízlelt volna halált.
86. Jézus mondta: A rókáknak odúik vannak, és a
madaraknak fészkeik. A z emberfiának azonban nincs hová
lehajtania fejét, hogy pihenjen.

308
 ^7. Jézus mondta: Nyomorult a test, mely másik tes­
ted csüng, és a lélek, mely e ke^
88. Jézus mondta: Angyalok és próféták jönnek hozzá­
tok, és nektek adják, ami a tiétek. T i is adjátok nekik, ami
a tiétek, és mondjátok magatokban: Mely napon jönnek
és veszik azt, ami az övék?
89. Jézus mondta: Miért mossátok a serleg külső olda­
lát? Nem értitek, aki a külsejét teremtette, az teremtette a
belsejét is?
90. Jézus mondta: Jöjjetek hozzám, mert igám jóságos
és uralmam szelíd. És nyugalmat fogtok lelni.
91. Ezt mondták neki: Mondd meg nekünk, ki vagy,
hogy higgyünk neked? Mire Ő ezt mondta: A z ég és
föld arculatát megvizsgáljátok, de azt, ami szemetek előtt
van, nem ismeritek fel. Ezt a pillanatot vizsgálni nem tud­
játok.
92. Jézus mondta: Keressetek és találtok. Azt azonban,
amiről ama napokban kérdeztetek engem, nem mond­
tam meg nektek, most el akartam mondani nektek, és ti
nem kérdeztetek utána.
93. Jézus mondta: Ne adjátok a szentet a kutyáknak,
nehogy a szemétre dobják. Ne szórjátok a gyöngyöket a
sertések elé, nehogy . . . (eltapossák)
94. Jézus (mondta): A k i keres, talál, aki kopogtat,
annak ajtót nyitnak majd.
95. (Jézus mondta): Ha pénzetek van, kamatra ne ad­
játok, hanem adjátok annak..., akitől nem kapjátok
vissza.
96. Jézus (mondta): A z Atya királysága hasonló egy
asszonyhoz. E z kevés kovászt vesz, elvegyíti a tésztába,
így nagy kenyérré változtatja azt. Akinek füle van, hallja
meg!
97. Jézus mondta: A z (Atya) királysága hasonló egy
asszonyhoz, aki liszttel teli korsóval hosszú útra megy.
A korsó füle letörik, a liszt mögötte az úton elszóródik.

309
 Nem vette észre, semmit sem tudott a bajról. Amikor
hazatért, letette a korsót és üresen találta.
98. jézus mondta: A z Atya királysága hasonló egy fér­
fihez, aki erős embert akar megölni. Otthon kardot ránt
és beledöfi a falba, hogy lássa, elég erős-e; ezután öli
meg az erősét.
99. A tanítványok azt mondták neki: Testvéreid és
anyád kinn állnak. Mire Ö ezt mondta nekik: Ezek, akik e
helyen vannak, kik Atyám akaratát teszik, azok testvé­
reim és anyám. Ők bemennek majd Atyám országába.
100. Aranyat mutattak neki és ezt mondták: A császá­
riak adót kívánnak tőlük. Mire Ő ezt mondta nekik:
Adjátok a császárnak, ami a császáré, ami Istené, Isten­
nek adjátok, ami enyém, nekem adjátok.
, 101. A k i apját és anyját nem gyűlöli, mint én, nem lesz
tanítványom. A k i atyját és anyját nem szereti, mint én,
nem lesz tanítványom. Mert anyám . . . (hiányos s z ö v e g ) . . .
az igazi... . ki az életet adta nékem.
102. Jézus mondta: Jaj nektek farizeusok! Ahhoz a
kutyához hasonlítotok, amely odafekszik a barmok jászo­
lára. Nem eszik, de a barmokat sem engedi, hogy egye­
nek.
103. Jézus mondta: Boldog az a férfi, aki tudja, hol
jönnek be a rablók, azzal ő felkel és eltorlaszolja a nyíláso­
kat, felövezi csípőjét, mielőtt még bejönnének.
104. í g y szóltak hozzá: Jöjj, imádkozzunk és böjtöl­
jünk! Jézus mondta: M i bűnt követtem el, vagy hol
győztek le engem? Akkor böjtöljenek, és akkor imádkoz­
zanak, amikor a vőlegény kijön a mennyegzős szobából.
105. Jézus mondta: A k i apát és anyát fog ismerni, azt
majd a parázna fiának fogják nevezni.
106. Jézus mondta: Amikor majd kettőt eggyé tesztek,
az ember fiai lesztek, és azt mondjátok a hegynek, hogy
menj el innen - el fog menni.
107. Jézus mondta: A királyság pásztorhoz hasonlít,

310
akinek száz juha van. Egy közülük, a legnagyobb, elté­
vedt. Otthagyta a kilencvenkilencet, és ezt az egyet kereste,
míg csak meg nem találta. Amikor már elfáradt, azt mondta
neki: Téged jobban szeretlek, mint a kilencvenkilencet.
108. Jézus mondta: A k i számból iszik, olyan lesz, mirít
én. Én leszek ő, és mindaz, ami elrejtett, kinyilatkoztatta-
tik neki.
109. Jézus mondta: A királyság olyan emberhez ha­
sonlít, akinek földjén olyan kincs van, amiről ő nem tud.
Amikor meghal, örökül hagyja a földet fiának. Fia sem
tud róla. Eladja a mezőt. A k i megvette, elment felszántani,
és megtalálta a kincset. S elkezdi kamatra kölcsönözni
annak, akinek akarja.
110. Jézus mondta: A k i megtalálta a világot és gaz­
daggá lett, lemondhat a világról.
111. Jézus mondta: Előttetek göngyolődik fel majd az
ég és a föld. És az élőből élő sem halált, sem szorongást
nem fog látni, mert Jézus mondta: A k i megtalálta ön-
magát^arra a világ nem méltó.
112. Jézus mondta: Jaj a testnek, mely a lélekhez ra­
gaszkodik. Jaj a léleknek, mely a testhez ragaszkodik,
113. Tanítványai ezt mondták neki: Mely napon jön el
az ország? Jézus mondta: Nem akkor jön el, amikor vár­
ják. Azt mondják majd: Nézd, itt van! Vagy: Nézd, ott
van! A z Atya országa azonban a föld fölött terül el, és az
emberek nem látják.
114. Simon Péter ezt mondta neki: Mariham ( = Mária
Magdolna) menjen el tőlünk, mert a nők nem méltók az
életre. Jézus mondta: í m e én vezetem őt, hogy férfivá
tegyem, és ahhoz az élő lélekhez legyen hasonlóvá, mely
hozzátok, férfiakhoz hasonlít. Mert minden asszony, aki
férfivá teszi magát, be fog menni a mennyek országába.

311
 AZ IGAZSÁG EVANGÉLIUMA

16,31 A z Igazság Evangéliuma öröm azok számára,

akik elfogadták a kegyelmet az Igazság Atyjától, hogy őt
megismerjék az Ige ereje által, aki eljött a Teljességből
(Pléróma), aki az Atya gondolatában és értelmében
(Nusz) van; ő az, akit úgy neveznek: Megváltó (Szótér).
Műve miatt ez a neve, amelyet őneki kell véghez vinnie
azoknak a megmeneküléséhez, akik
17,1 az Atyáról való Tudás (Gnószisz) nélkül voltak,
noha van ez a Név. A z evangélium a remény kinyilatkoz­
tatása, s egyben célba jutás azok számára, kik őutána
kutatnak; mert a Mindenség azután kutat, akiből előjött.
A Mindenség őbenne volt, az elképzelhetetlen felfog­
hatatlanságban, mely minden gondolatnál fönségesebb;
miközben az Atyáról való tudatkmság létrehozta a rémü­
letet és a félelmet. A rémület pedig megszilárdult a ködnek
alakjában, ezáltal senki sem tudta felismerni. Ezért volt
ereje az Eltévelyedésnek (Pláné). Munkálkodott az anya­
gukon (Hülé) ürességben, mert nem tudta, mi az Igazság.
Ő (Pláné) volt ott a formánál, amelyben erőteljes szép­
ségben készítette el az Igazság pótlását a teremtésben.
E z nem volt megaláztatás számára, az elképzelhetetlen
felfoghatatlanság számára. Mert semmi volt a rémület, a
felejtés és a hazugság alakja, míg az Igazság szilárdan áll,
változhatatlan, megingathatatlan, és tökéletesítésre nem
szoruló szépség. Ezért vetette meg az Eltévelyedés (Pláné)!
Ilyenképpen nem volt tartás benne. A z Atya ködletében
(ti.: tudatlanságban) keletkezett. Miután már létezett,
elkészítette műveit, a feledést és az ijedtséget, hogy ezek-
által a közép lényegét lehúzza és bezárja.
A z Eltévelyedés (Pláné) feledése (ti.: a róla megalkotott,
feledés) nem lett kinyilatkoztatva, ez nem
18,1 gondolat az Atyánál. A feledés nem az Atyánál

312
 jött a létbe, ámbár reá vonatkozóan jött a létbe. A m i benne
jön a létbe, az a Tudás (Gnószisz), amely kinyilatkoztatott,
általa a feledés megsemmisül, és általa ismerik meg ők
(ti.: aionok; az Atyát.
Azért jött létbe a feledés, mert ők az Atyát nem is­
merték; - ezután az lesz, hogy ők megismerik az Atyát,
ettől a pillanattól fogva többé nem lesznek feledésben.
A z ő evangéliuma az (ti.: az Atyáé), amely után kutatnak,
amelyet kinyilatkoztatott azoknak, akik tökéletesek az
Atya könyörületes szíve által, mint rejtett misztériumot:
ő Jézus Krisztus. Ezáltal megvilágosította azokat, akik a
Sötétségben tartózkodtak a feledés földjén.
Megvilágosította őket és Utat adott nekik. E z az Üt
pedig az Igazság, amelyre megtanította őket.
Ezért haragudott rá az Eltévelyedés (Pláné). Üldözte
őt, bajba került miatta, semmivé lett téve (ti.: általa),
felszögeztetett a fára (ti.: Jézus) így az Atya Tudásának
(Gnószisz) a gyümölcsévé vált. Nem a pusztulást hozta,
amikor őt felemésztette, hanem azokat, akik róla ettek, a
rátalálás által örömbe juttatta. Ő (ti.: az Atya) azonban
megtalálta őket magában, és ők megtalálták őt magukban,
az elképzelhetetlen felfoghatatlant, az Atyát, aki tökéletes,
aki a Mindenséget (ti.: Pléróma) megalkotta, akiben a
Mindenség van és akinek a Mindensége mostanáig hiány­
ban volt, mert ő a tökéletességét, amelyet ő a Mindenség-
nek nem adott meg, visszatartotta magában. A z Atya
nem irigy, mert miféle irigység tudna megállni közte és
tulajdon tagja között? Hogyha
19,1 ez az aion a tökéletességét ilyen módon fogadta
volna el, ú g y ők nem volnának képesek, hogy az Atyához
elérjenek, ezért visszatartja tökéletességét (ti.: tagjáét)
magában és később adja nekik, mint őhozzá visszavezetőt
és mint egyetlen Tudást (Gnószisz) a Tökéletességben, ő,
aki a Mindenséget megalkotta, és akiben a Mindenség van,
és akinek hiányában volt a Mindenség. í g y gondoskodik a

313
Valaki, akit némelyek nem ismernek, mert azt akarja,
hogy megismerjék őt, és hogy ilyenképpen szeressék.
Mert mi az, amiben a Mindenségnek hiánya volt, ha
nem a Tudás (Gnöszisz) az Atyáról? Ő (ti.: Jézus Krisztus)
az iskolában az út mutatójává vált, csendes volt és
nyugodt. Ő megjelent, mint mester mondta az Igét. Jöt­
tek hozzá azok, akik a maguk szívében bölcsek, hogy meg­
kísértsék. Ő azonban megszégyenítette őket, hiszen sem­
mik voltak. Gyűlölték őt, mert nem igazságban voltak
bölcsek, Mindezek után a kis gyerekek is eljöttek hozzá,
azok, akiknél megvan az Atyáról való Tudás (Gnószisz).
Akkor ők erősekké lettek, megtanulták az Atya megjele­
nését megismerni. Megismerték őt, megismertek lettek;
befogadták a szeretetet, ajándékozták a szeretetet; dicsér­
ték őket, dicsértek ők is.
A z élőknek szívébe kinyilatkoztatott az élők könyve,
amely az Atya gondolatában és értelmében (Nusz) van
megírva,
20,1 és a Mindenség alapvetése óta az ő (ti.: az Atya)
feifoghatatlanságában tartózkodik, nála ez megközelíthe­
tetlen, és senkinek sincs ereje elvenni azt, mert az (ti.:
erő) az ő számára van fenntartva annak, akitől elveszik, és
akit le fognak ölni.
Ezek közül, akiket szentnek hittek, senki sem tudott
volna nyilvánvalóvá válni, ha az á könyv nem jelent volna
meg.
Ezért megszánta a könyörületes és hűséges Jézus, mi­
alatt a testet hordozta, amíg azt a könyvet elvette, mert
tudta, hogy az ő halála élet sokak számára. Olyanképpen,
ahogyan a meghalt ház ura vagyona titkolt marad, addig
amíg felbontatlan a végrendelet, ú g y a Mindenség elrej­
tett marad, mert a Mindenség Atyja láthatatlan volt
azáltal, hogy ő magában egyazon egy.
Ő minden térségből (ti.: aionból) jön.
Ezért Jézus kinyilatkoztatott. Ő beleburkolódZott abba

314
a könyvbe. Felszögezték a fára. A z Atya végrendeletét
a kereszten feltárta. Ó, milyen nagy tanítás ekkora hatal­
masságtól! Lealacsonyítja magát egészen a halálig, miköz­
ben az örök élet őrajta nyugodott!
Miután a tépett rongyokat otthagyta, felöltötte a ma­
radandóságot, amelyet senki sem tud elragadni tőle. M i ­
után a félelem semmi-térségébe belépett, átvonult azon,
elvonult mellettük, azok mellett, akik a feledés által ki­
fosztottak voltak, ő, aki a Tudás (Gnószisz) és Tökéletes­
ség. Azt kiáltotta, ami az Atya Szívében van,
21,1 hogy szavával kioktassa azokat, akik a tanítást el­
fogadják.
Azok ugyanis akiknek a tanítást el kell fogadni, az
élők, fel vannak írva az élők könyvében, ők fogadják
el a tanítást, ők egyedül. Elfogadják magukat személyesen
az Atya kezéből, ha ők ismét visszafordulnak hozzá. Mert
a Mindenség tökéletessége az Atyában nyugszik, ezért a
Mindenség számára szükséges az, hogy hozzá felemelked­
jen. Amikor valaki (ti.: aion) megismeri, elfogadja azt,
ami az övé (ti.: tökéletességet), és magához vonja azt. Mert
aki Tudás (Gnószisz) nélkül van, hiánnyal terhelt, és nagy
az, ami neki hiányzik, mert hiányzik neki, aki őt tökéle­
tesíteni akarja.
A Mindenség tökéletessége az Atyában nyugszik, ezért
szükséges, hogy a Mindenség felemelkedjen, és hogy min­
denki egyenként megkapja azt, ami az övé, azt amit ő
(ti.: az Atya) előzőleg felírt aszerint, ahogy elkészítette
őket, hogy nekik adja, azoknak, akik belőle jöttek elő.
Akiknek a nevét ő eleve tudta, azokat (ti.: embereket)
kiáltják végül, Egyvalaki, akinek Tudása (Gnószisz) van,
az, akinek a nevét az Atya kimondta.
Mert az, akinek neve kimondatlan, az tudatlan. Hogyan
fogja valaki meghallani, akinek a neve nem említtetett?
Mert az, amelyik mindvégig tudatlan, a feledés alakja, és
vele együtt fog megsemmisülni. Amennyiben nem így

315
van, úgy miért nem kapják meg ezek a nyomorúságok
22,1 a nevüket, és miért nem hallják á hívást? Tehát
ha valaki ismeri, akkor az Felülről való lény. Ha őt kiált­
ják, hallja ő, válaszol és ahhoz fordul, aki őt szólítja és ő
felemelkedik hozzá. Tudja, milyen módon kiáltják őt.
Akkor Tudása (Gnószisz) van, és ennek akaróját elvezeti
az, aki őt kiáltotta; tetszeni akar neki, megkapja a nyugal­
mat. A z Egynek a neve lesz az ő része. Akinek így Tudása
(Gnószisz) lesz, az tudja, honnan jött és hová megy. Tudja
milyen az, aki ittas volt, és a saját ittasságából kijózano­
dott, és ismét visszafordult magához, sajátját ismét helyre­
állította. Ő (ti.: Jézus) sokakat visszavezetett az Eltéve­
lyedéstől (Pláné), elvonta őket egészen az ő területére,
amelyről ők eltávolodtak, amikor elfogadták az Elté­
velyedést (Pláné) ennek mélysége miatt, ami minden teret
átfogott, anélkül, hogy őt valami körülfogná.
Csodálatosan nagy volt az, hogy ők az Atyában voltak,
anélkül, hogy megismerték volna, és hogy maguktól eltá­
volodni tudtak volna (ti.: a Pléromából), mert nem tehet­
ték meg azt, hogy őt felfogják és megismerjék azt, amiben
voltak. Nem az volt az akarata, hogy í g y jöjjenek létre
belőle, hanem kinyilatkoztatta magát a Tudás értelmének,
már akkor, amikor még minden kiáradás (emanatio) ösz-
sze volt kötve vele.
A z élők könyvének a Tudása (Gnószisz) az, amit kinyi­
latkoztatott
23,1 teremtésének végén az aiönoknak, anélkül hogy az
nyilvánvaló lett volna. Mert ezek nem hangok, de még
mássalhangzók sem, úgy hogy, aki őket olvassa, hiábavaló­
ságra gondol, ám azok az igazságnak a betűi, amelyeket
kimondanak, ha magukból kiindulva megismerik. Minden
írásjegy tökéletes igazság, úgy mint egy tökéletes könyv,
amely írásjegyekből áll; ezek írásjegyek, az Egytől írottak,
mert az Atya írta fel őket, hogy az írásjegyei által az aionok
megismerjék az Atyát. Bölcsességét (Szophia) felfogja az

316
Ige, kimondja tanítását, így Tudása (Gnószisz) nyilvánvaló
lett. Megtiszteltetése mint korona van rajta (ti.: a könyvön).
A z ő (ti.: az Atya) öröme vele van (ti.: a könyvvel) össze-r
kötve. Dicsőségét ez felmagasztalta, az alakját kinyilatkoz­
tatta, nyugalmát magában elfogadta, Szeretete testet adott
neki, bizalma körülölelte. Ilyenképpen az Atya igéje eljött
a világba, mint szívének
24,1 gyümölcse és akaratának az alakja. Ő (ti.: az Ige —
Logosz) pedig magára öltötte a Mindenséget. Kiválasztja
azt (ti.: az aionokat = Mindenséget), és a Mindenség meg­
jelenítő formájában beburkolódzik, és újra meg újra fo­
ganja a Mindenség alakját, ezáltal megtisztítja őket (ti.:
aionokat), és az Atyához visszavezeti, az anyához, a ha­
tártalan kedvesség Jézusa. A z Atya kinyilvánította ben­
sőjét. A bensője pedig a Szentlélek (Pneuma). Kinyilvá­
nította elrejtettjét-elrejtettje az ő fia-, hogy általa az aionok
az Atya jóvoltából megismerjék őt, és meghallják, mert
kínlódnak abban ők, hogy az Atya után kutatnak, ezzel
megpihenjenek benne, és megismerjék, hogy ez a nyuga­
lom. Mikoron ő (ti.: Jézus Krisztus) a hiányt betöltötte,
feloldotta annak alakzatát. Ennek alakja a világ, amelyben
ő szolga volt. Mert az a hely, ahol irigység és meghason­
lottság van, az a hiány. A z a hely pedig, ahol egység van,
az a Tökéletesség.
Akkor keletkezett a hiány, miután ők (ti.: aionok) nem
ismerték meg az Atyát, ezután az lesz, hogy megismerik
az Atyát, és ettől a pillanattól kezdve a hiány többé már
nem fog fennállni. í g y oldódik fel egy ember tudásán ke­
resztül, miután megismerte tudatlanságát, magától. Mint
ahogyan a sötétség feloldódik, mihelyt megjelenik a fény,
25,1 ugyanúgy oldódik fel a hiány is a tökéletességben.
Ettől a pillanattól kezdve alakzata többé nem nyilvánvaló,
hanem az egységgel való egyesülésben fog feloldódni,
most ugyanis művei olyanképpen állnak fenn az időben,
amelyben az Egység a tereket (ti.: aionokat) be fogja töl-

317
 teni. A z Egységtől fogja mindenki egyenként magát elfo­
gadni. Ö meg fog tisztulni a Tudás (Gnószisz) által a soka­
ságból az egység felé, ahogyan az anyagot felemészti
magába a tűzláng, és a sötétséget a fény, és a halált az
élet. Amikor ez közülünk egyenként mindenkivel meg­
történt, meg lesz számunkra az is, hogy mindenekelőtt
arra gondoljunk, a ház (ti.: test) szent legyen és nyugodt
az egységért. Miként az emberek, akik eltávolodtak a
helyektől, ahol az edényeik rossz helyen voltak, ezekkel
foglalatoskodtak, hogy aztán széttörjék. És a ház (ti.: test)
ura nem nélkülöz, hanem örül, mert a rossz edények
helyett beteltek, és teljesek lettek. Mert az igazságszolgál­
tatás az, amely
26,1 felülről jött és mindeneket megítélt, mint egy kétélű
kivont kard, amely mindkét irányban vág.
Amikor az Ige, amely azoknak a szívében van, akik azt
kimondják, megjelent - ez nem csak hang volt, hanem
testet is felöltött - , nagy rémület támadt az edények között,
mert némelyek kiürültek, mások megteltek, mert néme­
lyek gondoskodtak magukról, mások kiöntötték magukat,
némelyek megtisztultak, mások összetörték magukat.
Minden hely mozgásban volt és megdöbbent, mert nem
volt se szilárdságuk se megállásuk. A z Eltévelyedés (Plá­
né) megrémült, mivel nem tudta, hogy mit kell tennie.
Levert, panaszkodik, gyötrődik, mert nem tud semmit.
Akkor a Tudás (Gnószisz), közeledett az Eltévelyedéshez
(Pláné), mely az ő (ti.: Pláné) és az ő Maradásainak (ema-
natio) a tönkremenetele, mert ez üres, nincs benne semmi.
A z Igazság megjelent, és annak minden kiáradása (emana-
tio) megismerte őt. Üdvözölték az Atyát az Igazságban és
az erőben, mely tökéletes, és ez egyesíti őket az Atyával.
Mert mindnyájan szeretik az Igazságot, mert az Igazság
az Atya Szája, beszéde a Lélek (Pneuma), amely egyesült
27,1 az Igazsággal, aztán az őt egyesítette az Atya Szá­
jával beszédén keresztül, így kell elfogadni neki a Lelket

318
 (Pneuma). E z az Atya kinyilatkoztatója és megjelenése az
aionjai számára. Kinyilatkoztatottá vált elrejtettje. K i ­
mondta azt; mert ki az, aki befogadja, ha nem egyedül az
Atya? Minden hely az ő kiáradása (emanatio), ők, akik őt
(ti.: az Atyát) megismerték, mert ők belőle jöttek elő mint
gyerek a tökéletes emberből. Megismerték, hogy ők
még nem fogadták be az alakzatot, és még nem kapták
meg a Nevet, amelyet az Atya minden egynek megmutat,
azután, miután ők saját Tudásuk (Gnószisz) formáját elfo­
gadják. Jóllehet ők benne vannak, nem ismerik őt. A z
Atya azonban tökéletes, és minden helyet ismer, melyek
benne vannak. Ha akarja, kinyilatkoztatja, amit akar, azál­
tal, hogy alakzatot ad neki, és azáltal, hogy nevet ad neki.
Nevet ad neki, és indítja, hogy létesüljön. Azok, amelyek
még nem léptek ki a létre, annak ismerete nélkül vannak,
aki őket létrehozza. Én nem mondom, hogy akik még nem
jöttek létre, semmik, hanem ők abban léteznek,
28,1 aki elhatározza, hogy a létbe jöjjenek, amikor ő azt
óhajtja, a pillanat alakjában, amely érkezik.
Mielőtt még bármi megjelenik, tudja ő, mit fog ő a létbe
behozni.
A gyümölcs, amely még nem jelent meg, semmit sem
tud, és semmit sem tesz. Hasonlóképpen van minden hely
(aion) is, mely az Atyában van, aki létezik, aki őket
kiemelte a nemlétből. Akinek ugyanis nincs gyökere,
annak gyümölcse sincs, hanem el fog pusztulni, jóllehet ő
magában így vélekedik: „Én létre jöttem . .
Ezért, ami egyáltalán nem létezik, az sohasem jön
létbe. M i az, amit akar (ti.: Jézus), hogy ő (ti.: a gnosz­
tikus) ezt gondolja? E z t : „Én itt mint az árnyékban és
az éjjeli látomásban állomásozom". Hamarosan a Fény
újra bevilágítja a rémületet, melyet az (ti.: az ember) be­
fogadott, ezért tudja meg, hogy ő (ti.: a rémület) semmi,
í g y vannak ők az Atyáról való Tudás (Gnószisz) nélkül;
29,1 ott ők nem látták őt. Mivel ez félelem, rémület bi-

319
zonytalanság, kétség és meghasonlottság, sok értelmet­
lenség volt, azok általa munkálkodtak, az üres értelmet­
lenség által, mintha álomba merültek volna és mintha
homályos álomban tartózkodnának. Egy hely az, ahová
ők elmenekülnek, de éppen ez hiányzik nekik az erőhöz,
mivel ők valakit vagy követnek, vagy küzdenek valaki
ellen; vagy legyőzik őket és leesnek a magasan fekvő
helytől, vagy szállnak a levegőn keresztül, jóllehet nin­
csenek szárnyaik. Abban a pillanatban, amelyben ők, akik
mindezeken keresztülmennek - felébrednek, meglátják ők,
akik mindezen borzalomban voltak, - hogy semmiség volt
ez (ti.: a borzalom), sőt a Semmi maga. Ezzel elvetették a
tudatlanságot maguktól, miként az alvást, és azt semminek
sem tartják. Ők annak dolgait szintén
30,1 semminek tartják, maguk mögött hagyják, mint
az éjszaka álomképét. A z Atya Tudását (Gnószisz) befo­
gadják, mint a Fényt. Ilyenképpen járt el mindegyik, ami­
kor aludt az időben, ő Tudás (Gnószisz) nélkül volt, és az
Egy nélkül, aki tudta mi lesz azzal, aki felébredt. És ez jó
az ember számára, aki visszatér magához és felébred, bol­
dog az, aki a vakok szemét kinyitotta. A Lélek (Pneuma)
sietett hozzá, hogy őt felemelje. Miután a földön fekvőnek
kezét felemelte és lábra állította, mivel az még nem tudott
felemelkedni. Lehetőséget adott nekik, hogy megismerjék
az Atyáról való Tudást (Gnószisz) és fiának kinyilatkozta­
tását. Ők pedig látták és hallották őt, ez ösztönözte őket,
hogy őt megízleljék és szaglásszák, aki hagyta hatalmát
megszerezni szeretett fia fölött, azzal, hogy ez kinyilatkoz­
tatta, és tanította őket a felfoghatatlan Atyáról. A m i gon­
dolatában létezett, rájuk lehelte, és így ő megtette (ti.:
az Atya) akaratát, ennek következtében sokan elfogadták
a Fényt, és feléje fordultak.
31,1 A z anyagból valók (hülikusok) ismeretlenek voltak
neki, és nem látták meg az ő megjelenését, és nem ismerték
meg őt, mert látszat- testben érkezett, emiatt semmi sem

320
akadályozta jövetelét, mert a (ti.: a test) maradandó és fel­
foghatatlan volt.
Általa újat mondott el, mikor arról beszélt, ami az Atya
szívében van, létrehozta a hibátlan beszédet. Száján keresz­
tül a Fény beszélt, és a hangja szülte az Életet, Ő adta ne­
kik a gondolatot, az értelmet, a könyörületet, a megvál­
tást és az erősség Lelkét (Pneuma) az Atya határtálansá-
gából és kedvességéből. Véget vetett a büntetéseknek és
csapásoknak, melyek színe elől elvezették azokat, akik nem
élvezték irgalmát, akik Eltévelyedésben (Pláné) és bilin­
csekben voltak. Nagy erővel oldotta fel ezeket, és legyűrte
őket a Tudás (Gnószisz) által. Űt lett a megtévesztettek-
nek, Tudás (Gnószisz) a tudatlanoknak, célba érkezés a ke­
resőknek, erősítés a megingottaknak, és megtisztulás a
beszennyezetteknek. Ő a Pásztor, aki a kilencvenkilenc
32,1 bárányt elhagyta, melyek nem tévedtek el. Ő jött, és
kereste azt, amely eltévedt. Örvendezett akkor, amikor
megtalálta azt: mert a kilencvenkilences számot bal kézzel
számolják, miközben a kéz azt átfogja; mihelyt azonban
az egyet megtalálja, az egész szám átmegy a jobb kézre.
Ugyanígy van ez azzal, aki híjával van az egynek; azt
jelenti, hogy az egész jobbnak van híjával, ha a hiányzót
megszerzi, a bál oldalt otthagyja, és a jobbhoz megy át;
és így lesz a szám száz.
A m i az ő hangjában van, annak a jelentése az Atya. Bár
Szabbat volt, mégis ő fáradotott azon bárány körül,
amelyet megtalált, minthogy az verembe esett. A bá­
rányt megőrizte az életre azzal, hogy a veremből kihozta,
így már tudjátok, mi a Szabbat, amelyen nem szabad szüne­
telni a megváltásnak, szabadon beszéltek a Napból, amely
felül van, melynek nincs éjszakája, és a Fényből, mely nem
nyugszik le, mivel tökéletes. Nyíltan beszéltek a szívből,
mert ti vagytok a Nap, mely tökéletes, és bennetek lakozik
a Fény, mely nem nyugszik le! Beszéltek az igazságról
azoknak, akik kutatnak utánam, és a Tudásról (Gnószisz)

321
azoknak, akik az Eltévelyedésben (Pláné) vétkeztek. T i
legyetek a Tudás (Gnószisz) fiai!
33,1 Tegyétek erőssé a botladozó lábait, és nyújtsátok
ki kezeteket a betegek után! A z élőknek szerezd meg az
enyhülést, és a gyötrődőnek gyújtsál nyugalmat! Vigasz­
tald meg a vigasztalanokat, ébresszétek és rázzátok fel az
alvókat, mert ti vagytok az okosság, mely készenlétben
van! Amikor az erősek felövezik magukat, még erőseb­
bek lesznek. Foglalatoskodjatok magatokkal! Magatokkal
foglalatoskodjatok, ne mással, vagyis azzal, amit magatok­
ról letettetek! Ne forduljatok ahhoz vissza, amit kiokád­
tatok, hogy azt elköltsétek! Ne legyetek molyrágták! Ne
legyetek féregtől rágottak, mert ti azt már leráztátok!
Ne legyetek az ördög lakóhelye, mert őt már semmivé
tettétek! Ne szilárdítgassátok gyenge gátjaitokat, mert
ez hiábavalóság, mert szétesik, mivel erőtlen! Semmi
ugyanis a törvénytelen, így inkább magában tesz kárt mint
a törvényben. A maga művét teszi a törvénytelen; ez is,
mivel igaz, teszi a magáét, a jót. Tegyétek csak meg az
Atya akaratát, mert ti belőle jöttetek a létbe! Mert az
Atya boldogító, ami akaratából jön, jó. Ismerte ő azt,
ami a tiétek, mivel ti rajta nyugodtatok, mert a gyümöl­
csről ismerik azt, ami a tiétek, akik az Atya gyerme­
kei, azok
34,1 az ő gyümölcse, mind az arcának irgalmából jönnek
a létbe. Ezért szereti az Atya az illatukat és kinyilatkoztatja
magát minden helyen. Midőn összekeveredett az anyaggal,
(Hülé) ráruházta illatát a Fényre, és Nyugalmával megadja,
hogy ő (ti.: az illat) minden alakban és hangban felmerül­
jön. A z illatot ugyanis nem az orr érzékeli, hanem az a
Lélek (Pneuma), övé az érzékelés, és ő vonza őt ma­
gához, és az Atya illatába elmerül. Ő hely az ő számára,
és befogadja őt azon a helyen, ahonnan jött, az első illat­
ban, amelyből kihűlt. Valamiféle érzékelhető alakból
van, hasonlít a hideg vízhez, amely a megázott földön

322
elárad, amelynek láttán azt gondolják, a puszta föld ő.
Ha a lehelet összegyűlik, az forró. A kihűlt illatok
tehát a szétválásból jönnek létre. Ezért jött el az Isten,
Ö feloldotta a szétválasztást. Elhozta a szeretet (Agapé)
meleg Teljességét (Pléroma), ezáltal nem keletkezik ismét
hideg, hanem a tökéletes gondolat egysége uralkodik.
E z a tökéletes célbaérkezés evangéliumának Igéje azok
számára, akik
35,1 azon megváltásra várnak, amely felülről jön. E z
megadja a várt reményüket azoknak, akiknek mintaképe a
Fény, amelyben nincs árnyék. H a minden oldalról közelít
a Teljesség (Pléroma), az anyag (Hülé) hiánya az Atya
határtalansága folytán nem keletkezik, amely eljött a hiány
idejében, jóllehet senki sem tudta megmondani, hogy a
maradandóság ilyenképpen fog eljönni. Túláradóan gaz­
dag volt az Atya mélysége, és az Eltévelyedés (Pláné) gon­
dolata nem volt meg nála. Feladat az, hogy ledöntse az
Eltévelyedést (Pláné), feladat, hogy magához térjen és
végül ahhoz, aki eljött hozzá, vissza akar fordulni. És
ezt a visszafordulást megtérésnek nevezik. Ezért lehelte
a romolhatatlanságot, és felkerekedett a megtérő után való
keresésre, hogy az nyugalomba érkezzen. Mert a bocsánat
az, ami (egyedül) megmaradt a hiányban a Fény számára, a
Teljesség (Pléróna) Igéje. A z orvos is arra a helyre
siet, ahol beteg van. A k i hiányban szenved, nem titkolja el,
mert ő (ti.: az orvos) birtokolja azt, ami neki hiányzik.
Ugyanígy telik be tehát a hiány a tökéletességgel, azzal,
aminek nincs hiánya, amely
36,1 magától odaadta magát, hogy azt, akinek benne
hiánya van, betöltse, azáltal, hogy a megtérése kiragadja
őt arról a helyről, ahol a hiány volt, és ahol nem volt lehe­
tősége a visszatérésre. Megaláztatás volt az, ami történt
azon a helyen, ahol nem volt kegyelem, ahol az ember
megérti, hogy mi az alantas, mi az, aminek hiánya van,
de ő (ti.: az Atya) kinyilatkoztatta a Teljességet (Pléroma),

323
azt ami az igazság Fényének a megtalálása, mert ami
neki felvilágosodott, az megváltozhatatlan. Ezért beszéltek
azok, akik a rémületben tartózkodtak, Krisztusról, mert
bensőjükben, benne ők visszavezetőre találnak, és ő felkeni
őket kenettel. A kenet az Atya könyörülete, aki irántuk
irgalmas akart lenni. Ők pedig, akiket felkent, azok be­
teltek. Ugyanis a megtöltött edények azok, akiket fel szok­
tak kenni. Amikor aztán a kenet egynél feloldódik, az
kiürül (ti.: az edény), kenete pedig eltávozik attól, ez a
hiány oka. Azután átjárja a lehellet, vele van ereje által.
Ezzel szemben, aki hiány nélkül van, annál nincs pecsétfel­
törés, hanem a tökéletes Atya betölti az újból azzal, ami­
nek ő híjával van. Ő (ti.: az Atya) jó, ismeri saját ültet­
vényeit, mert ő az, aki őket Paradicsomában elültette; Pa­
radicsoma pedig a nyugalomnak a helye. E z
37,1 a tökéletesség az Atya gondolatából; és ezek az el­
mélyedésnek szavai. Szavai mind egyenként egyetlen aka­
ratának tárgyai az ő Igéjének (Logosz) kinyilatkoztatásá­
ban, amióta ők gondolatának mélységében vannak. A z Ige
(Logosz), mely minden előtt jött a létbe, kinyilatkoztatta
őket (ti.: szavakat) és az értelmet (Nusz), amely az egy
Igét (Logosz) kimondta hallgatag kegyben. Azok gondo­
latnak nevezték őt (ti.: az Atyát), mert benne voltak, mi­
előtt még kinyilatkoztatottakká tette. Történt pedig, hogy
ő (ti.: Logosz) elsőként előjött, mint annak az akarata, aki
ezt hajdan akarta. A z akarata pedig az, amelyben az Atya
nyugszik, és ami neki tetszik. Semmi sem keletkezik nél­
küle, és semmi sem keletkezik az Atya akarata nélkül. A z
akarata kifürkészhetetlen, lépése az akarata, és senki sem
fogja azt az akaratot megismerni, a figyelmüket sem tudják
odafordítani, hogy megragadják őt, hanem azon pillanat­
ban, amikor ő (ti.: az Atya) akarja, úgy van ez, még ha
nekik a pillanat nem is tetszik. Ők nem istenek, akaratok,
az Atya arca előtt; ő ismeri mindennek a kezdetét és végét.
Bevégződésükkor fogja őkat kérdezni, mit tettek ők. A Vég

324
az elrejtettnek a Tudása (Gnószisz), amely az Atya maga,
38,1 amelyből a kezdet előlépett, hozzá fog minden visz-
szatérni, mind akik belőle előjöttek. Ezek mind az ő nevé­
nek dicsőségére és örömére lettek kinyilatkoztatva, az
Atyának a Neve pedig a Fia. Ő (ti.: az Atya) az, aki első­
ként neki, aki belőle létbe jött, nevet adott, és ez nem más,
mint ő maga. Létbe hozta őt, mint Fiát. Saját nevét adta
neki, amelyet ő birtokolt, mert ő az, aki mindent birtokol,
azáltal, hogy azok nála, az Atyánál vannak. Ő birtokolja a
Nevet, és ő birtokolja a Fiút. Azok (ti.: az aionok) pedig
képesek őt (ti.: a Fiút) megismerni. A Név láthatatlan,
mert ő a láthatatlanság misztériuma, amely eljött a helyre,
amely általa teljesen megtelt. A z Atya Nevét ők nem mond­
ják ki. Ö azonban kinyilatkoztatta a Fiúban; ezért nagy a
Név. K i teheti meg, hogy nekik kimondja a Nevet, a
nagy Nevet, ha nem ő egyedül, akinek a sajátja ez a Név,
a Névnek a fiai azok, akikben az Atyának a Neve nyugo­
dott, és újra nyugalomra lelnek ők is az ő Nevében. Mivel
az Atya az, aki nem jött a létbe, ő maga az, aki őt mint
Nevet létbe hozta (ti.: a Fiút, Logoszt), még mielőtt
minden aiont megteremtett volna, azáltal az Atyának a
Neve Űr lett a vezéreik fölött, és ez az igazi Név,
39,1 szilárd-az ő parancsa, tökéletes ereje által. Mert ez a
Név nem egy a szavak közül, és az ő Neve nem nevek,
hanem láthatatlan ő. Ö (ti.: az Atya) adott neki (ti.: a Fiú­
nak) egyedül Nevet, mert csak ő látta őt, és mert ő egyedül
volt képes Nevet adni neki.
A semminek nincs neve. Mert milyen nevet kaphat az,
ami nincs? Ami van, az nevével együtt létezik, és ő egye­
dül, az Atya ismeri őt, hogy neki egyedül adjon nevet.
A Fiú az ő Neve. A z Atya elrejtette őt, de nem valami
dologban, mert ő (ti.: a Fiú) van, ő adott neki egyedül
nevet. A Név az Atyának Neve, és az Atya Neve az irgal­
masság Fia. Mert hói fog találni ő nevet, ha nem az Atyá^
nál? Inkább azt fogja mondani társának: „Ki fog neki

325
 nevet adni, aki előtte létezett? Vajon a gyermekek nem
40,1 kapnak valamilyen nevet azoktól, akik őket nem-
zik?" Mindenekelőtt ajánlatos, hogy felfogjuk a követke­
zőket: M i a Név, és hogy ő az Igazi név (ő a Név az Igaz­
ságban).
Ö valóban az Atyától való Név, mert ő az, aki a Név
ura. Ö elfogadta a Nevet, és nem mint kölcsönt, ahogy a
többiek, olyanképpen, mint azt minden más megkapja. Ö
a Név ura. Nincs más, akinek ő (ti.: az Atya) azt a Nevet
adta volna, (ti.: Fián kívül), hanem csak ő a kimondhatat­
lan és kifejezhetetlen, míg a tökéletes maga kimondta
azt a Nevet. És ő azzal a tökéletes képességgel bír, hogy
az ő (ti.: az Atya) nevét kimondja, úgy ahogyan őt
(ti.: az Atyát) látja. Tetszett neki, hogy a Neve, aki őt
szereti, a saját Fia, aki a mélységből jött, ezt a Nevet
adta neki, és kibeszélte titkát, mivel tudta, hogy az Atya
nem haragszik. Ezzel küldte őt el, hogy beszéljen a hely­
ről, nyugalmának helyéről, ahonnan előjött,
41,1 és ezáltal a Teljességet (Plémora) magasztalja, saját
Nevének a nagyságát, és az Atya örömét. A helyről, amely­
ből mindenki egyenként előjött, ő fog (ti.: a Fiú) beszélni,
és a többi azon lesz, hogy arra a helyre visszatérjen, amely­
től szilárdságot nyerte és abból a helyből, ahol ő állt,
kivették, hogy legyen, amely helyet megízlelt, amely
táplálta és gyarapította. És az ő nyugalmának saját helye
a Teljességre (Pléróma). A z Atya minden Maradása
(emenatio) a Teljesség (Pléróma), és minden gyöke­
rük saját Maradásában (emanatio) van és abban, aM őket
mindnyájukat a saját belsejéből sarjasztotta . . . Ö adta
nekik a határukat. Minden egyes Maradás (emanatio)
kinyilatkoztatott lett, benne ők annak tökéletes gondo­
latai. A hely, amelyre gondolatukat irányítják, minden­
nek helye, az ő eredetük, benne ők minden magasság­
ban felfelé, egészen az Atyáig jutnak. Számukra ő a vezér­
lő, a nyugalom, és ők uralkodnak benne azáltal, hogy a

326
közelében vannak, úgy mondják, ők annak látványában
osztályrészt kapnak az ölelés által.
Ezek azonban már nem nyilvánvalóak abban az érte­
lemben, hogy
42,1 ők magukat felülmúlták. Őnekik nem volt hiányuk
az Atya dicséretében, és nem gondoltak róla keveset,
azt sem, hogy ő elkeseredett vagy dühös, hanem, hogy
jóságos, megingathatatlan, és édes, olyan valaki, aki
minden teret ismert, mielőtt még azok létbe jöttek, és ő
az, akit nem világosít fel más valaki. í g y vannak azok,
akik felülről valók, a felmérhetetlen nagyság miatt, ők
egyedül az Egy és a tökéletes után nyúlnak, amely
ott van számukra, és ők nem mennek le az alsó világ­
hoz. Bennük nincs se irigység, se zúgolódás, de még ha­
lál sem, hanem ők ott nyugosznak abban, aki nyugalom­
ban van, és ők nem szomorodtak el, nem torzítják az
igazságot, mert ők maguk az Igazság. A z Atya bennük
van, és ők az Atyában vannak. Tükéletesek és osztatla­
nul vannak ebben az igazságos jóságban. Őnekik nincs
semmiben hiányuk, mert megvan a nyugalmuk, szelídek
a Lélekben (Pneuma), és az eredetükre hallgatnak. Ők
nyugalmat birtokolnák, akikben a maga eredetét meg­
találja, és az ő (ti.: az Atya) lelkében semmilyen sérelmet
nem fog elszenvedni. E z az üdvözültek helye, ez az ő
helyük. Egyébként tudják a maguk helyén, nem illenék
hozzám, hogy a nyugalom helyén mást mondjak.
43 Én a nyugalomnak a helyén voltam. Akiben én
leszek, az mindenkor a Mindenség Atyjának és hűséges
Fiának nyughelye. Rajtuk elárad az Atya szeretete, és a
hiány nincsen benne (ti.: az Atyában) azoknak közepette;
ők azok, akik kinyilatkoztattak az Igazságban, akik az
igaz és örök életben vannak . . . Ők beszélnek a Fényről,
mely tükéletes, mely teljes az Atya magvában, és amely
az ő szívében és Teljességében (Pléroma) van, mialatt

327
Lelke (Pneuma) örvendezik benne és azt magasztalja,
akiben volt, mert ő jó, és az ő gyermekei tökéletesek,
méltók nevéhez. A z Atya szereti az ilyen gyermekeit.

JÉZUS KRISZTUS M I N D E N E K F E L E T T
DICSŐSÉGES ANYJÁNAK, A S Z E N T
ISTENSZÜLÖ MÁRIÁNAK SZÜLETÉSE
(Az ún. Jakab-ősevangélium)

I. 1. Izrael tizenkét törzsének történeteiben olvasha­

tunk Joakimról, a szerfölött gazdag emberről, aki ado­
mányait mindig megkettőzve ajánlotta fel, mondván:
„Ez a vagyonomból való egyik rész legyen az egész nép
javára* a másik rész pedig bűneim bocsánatára az Űré,
hogy ő irgalmas legyen hozzám." 2. Mikor elérkezett az
Ür nagy napja, és Izrael fiai felajánlották adományaikat,
akkor útjába állt Ruben ezen szavakkal: „Nem szabad
teneked elsőként felajánlani adományaidat, mert nem tá­
masztottál magvat Izraelben." 3. Erre nagyon elszomoro­
dott Joakim, számba vette az egész nép tizenkét törzsét,
mondván: „Végignéztem Izrael tizenkét törzsét,. . * vajon
én vagyok-e egyedül, aki nem támasztott magvat Izrael­
ben." Mikor utánanézett, úgy találta, hogy minden igaz
támasztott magvat Izraelben, és akkor megemlékezett
Ábrahámról, az ősatyáról, hogy csak a végső nap adta neki
Isten gyermekét, Izsákot. 4. Akkor igen elszomorodott
Joakim, és nem is mutatkozott asszonya előtt, hanem a
pusztába merít, és ott verte le a sátrát, negyven nappalon
és negyven éjszakán keresztül böjtölt; ezt mondogatta
magában: „Sem ételt, sem italt nem veszek magamhoz

328
mindaddig, amíg reám nem tekint az Űr, az én Istenem,
az imádság lesz számomra az étel és az ital".
II. 1. Felesége, Anna pedig kétszeres siránkozással
siránkozott, és kétszeres jajgatással jajgatott, mondván:
„Siratom én az özvegységemet, és siratom én a terméket­
lenségemet". 2. Mikor elérkezett az Űr nagy napja, így
szólt hozzá Judith, a szolgálóleánya: „Ugyan meddig
alázod meg így a lelkedet? í m e , elérkezett az Űr nagy
napja, nem szabad most szomorkodnod, hanem fogd ezt a
fejfedőt, amit még úrnőm adott nekem szolgálatomért,
de nem szabad énnekem felkötnöm, mivel én csak szolgáló
vagyok, ezt pedig királynőnek ékességére készítették."
3. Anna ezt felelte r á : „Vidd el tőlem, ezt én nem teszem
meg, az Űr igen megalázott engemet, hátha gonosz szán­
dékkal adta neked valaki, te pedig jöttél, hogy bűnödbe
belevonj engemet is." Judith így válaszolt: „Mit követ­
tem én el ellened, hogy az Űr bezárta méhedet (1. Sám
1,6), hogy ne hozzál gyümölcsöt Izraelben?" 4. Erre
Anna igen elszomorodott, gyászruhát öltött magára,
megmosta fejét, majd nászruhába öltözött, és kilenc óra
tájban lement a kertbe sétálgatni. Kiszemelt egy babérfát,
leült alája, az Uralkodóhoz könyörgött ilyen szavakkal:
„Atyáink Istene,' könyörülj meg rajtam, hallgasd meg
könyörgéseimet, ahogy megáldottad Sárának méhét, és
megadtad neki a fiát, Izsákot!"
III. 1. Szemeit az ég felé emelte, és a babérfán látott
egy verébfészket, mire igen elszomorodott és így szólt
magában: „Jaj nékem, ki nemzett meg engemet? És
melyik anyaméh nevelt, hogy magtalannak születtem
Izrael fiai előtt, gyűlöletessé lettem, és kigúnyolnak engem
az Úr templomában?
2. Jaj nekem, mihez is lettem én hasonlóvá?
Nem lettem én olyan, mint az ég madarai,
mert még az ég madarainak is vannak fiókái előtted,
Uram.

329
 Jaj nekem, mihez is lettem én hasonlóvá?
Nem lettem én olyan, mint a föld vadjai,
mert a föld vadjainak is vannak kölykei előtted, Uram!
3. Jaj nékem, mihez is lettem én hasonlóvá?
Nem vagyok én olyan, mint a vizekben élők,
mert a vizekben élőknek vannak szülöttei előtted, Uram!
Jaj nékem, mihez is lettem én hasonlóvá?
Nem vagyok én olyan, mint ez a föld,
mert ez a föld „megadja a gyümölcsét a maga idejében,
és áldást mond néked, Uram." ( v ö : Zsolt 1,3)
IV. 1. És íme az Úr angyala megállt előtte és így szólt
hozzá ( v ö : L k . 2,9): „Anna, Anna! A z Úr meghallgatta
könyörgéseidet, fogansz majd, és szülni fogsz ( v ö : L k .
1,13), és beszélni fognak majd magvadról az egész föld­
kerekségen." Mire Anna így válaszolt: ,,Ahogyan él az
Űr (vö: Jud. 8,19), az én Istenem, hogyha én szülni fogok
akár a férfi, akár az asszony nemből valót, ajándékul
ajánlom fel én őt az Úrnak, az én Istenemnek, és legyen az ő
szolgája életének minden napján" ( v ö : 1. K i r . 1,11). 2.
És íme odajött hozzá két angyal, és azt mondották: „íme
Joakim, a férjed, nyájával érkezik hozzád." A z Űr angyala
ugyanis leszállt Joakimhoz és így szólt hozzá: „Joakim,
Joakim, az Úr, az Isten meghallgatta könyörgésedet
(vö: L k . 1,13), most hagyd el ezt a helyet! í m e asszonyod,
Anna foganni fog méhében (vö: L k . 1,31)." 3. Akkor
elment Joakim, magához intette pásztorait ezen szavakkal:
„Hozzatok ide nekem tíz szeplőtelen és hibátlan bárányt,
ezek az én Uramé lesznek, és hozzatok ide tizenkét
kövér borjút, ezek pedig a papságé és a főtanácsé lesznek,
és száz kecskegidát is, ami pedig az egész népé lesz." 4.
És íme Joakim jött is nyájaival, Anna kint állt a kapuban,
és amint meglátta a közeledő Joakimot, elébe futott a
nyakába borult ( v ö : L k . 15,20), és így szólt: „Most már
tudom, hogy az Úr, az Isten szerfölött irgalmas hozzám,
mert íme özvegy voltam, és már többé nem leszek az,

330
magtalan voltam, és foganok méhemben Í És Joakim az
első napot pihenéssel töltötte házában.
V . 1. Másnap felajánlotta az adományait, és ezt mon­
dotta magában: „Ha az Úr az Isten irgalmat gyakorol fe­
lettem, a főpap (homlok) lemezét láthatóvá teszi előttem."
Amint felajánlotta Joakim az ajándékokat, és meglátta a
főpap homloklemezét, ahogy ő felment az illatáldozatí
oltárhoz, és nem látott bűnt magában. És így szólt Joakim:
„Most már tudom, hogy az Úr irgalmasságot gyakorolt
velem, és elengedte minden bűnömet." Majd lement az
Úr templomából megigazultan, és visszatért otthonába
(vö: L k . 18,14). 2. Akkor beteltek Anna hónapjai, és a
kilencedik hónapban szült. í g y szólt a bábához: „Mit szül­
tem?" A z így válaszolt: „Leányt." Lelke igen megörven­
dezett ezen a napon, és pólyába csavarta őt. Majd letöltötte
Anna tisztulásának napjait, táplálta gyermekét, és a Mária
nevet adta neki.
V I . 1. Nap-nap után egyre növekedett a kisleány, hat­
hónapos korában anyja letette a földre, hogy próbáijön
meg felállni. Utána már hét széket is körbejárt, és úgy tért
vissza anyja ölébe. Akkor Anna magához szorította és
ezt mondta: „Ahogyan él az Úr, az én Istenem, nem ezen
a földön fogsz járkálni, mert felviszlek tégedet az Űr
templomába." Fekhelyét szentté tette, semmiféle közön­
séges vagy tisztátalan nem mehetett oda, és szeplőtelen
zsidó lányokat választott ki, akik társalkodói voltak. 2.
Amikor a kisleány egy esztendős lett, Joakim nagy
lakomát rendezett (vö: Ter. 21,8), meghívta rá a papokat,
az írástudókat, a vének tanácsát, és Izrael egész népét.
Joakim odavitte leányát a papokhoz, és azok megáldották
őt ilyenféleképpen: „Atyáinknak Istene áldja meg ezt a
kisleányt, és adjon neki örökké megmaradó nevet „minden
nemzedéken át" ( v ö : L k . 1,48)." A z egész nép ráfelelte:
„Úgy legyen, úgy legyen, Ámen." Majd odavitte őt a
főpapokhoz is, azok is megáldották ezen szavakkal:

331
 „A magasságok Istene tekintsen le erre a leánykára,
áldja meg őt legfőbb áldásával, amelynél már nincsen
nagyobb." 3. Majd magához vette őt anyja fekhelyének
szentségében, és megszoptatta, akkor Anna dicsőítő
éneket mondott az Űrnak: „Éneket énekelek az Úrnak,
az én Istenemnek, mert reám tekintett és elvette tőlem
ellenségeim gyalázatát ( v ö : L k . 1,25), igazságosságának
gyümölcsét adta nekem az Űr, egyedülálló és nagyszerű
színe előtt. K i adja hírül Ruben fiainak, hogy Anna
gyermeket szoptat? ( v ö : Gen 21,7)? Halljátok hát, hall­
játok hát, Izrael tizenkét törzse, hogy Anna immár gyer­
meket szoptat!" Majd elaltatta őt szentségének fekhelyén,
kiment és szolgált nekik. Amikor vége lett a lakomának,
mindannyian örvendezve eltávoztak, és dicsőítették Izrael
Istenét.
VII. 1. í g y múltak el a hónapok a kisleány felett.
Amikor a leányka kétesztendős lett, Joakim így szólt
Annához: „Felviszem őt az Űr templomába, hogy ígére­
tünket teljesítsük, nehogy az Űr elforduljon tőlünk, és
így ajándékunk elveszítse tetszését előtte." Anna így vála­
szolt: „Várjuk meg a harmadik esztendőt, hogy ott már
ne sírjon apja és anyja után." Mire Joakim ezt mondotta:
„Várjuk meg." 2. Amikor három esztendőssé lett á
leányka, így szólt Joakim: „Hívjátok össze á zsidók szep­
lőtlen leányait, fogjanak mécsest a kezükbe, gyújtsák meg,
nehogy a kisleány hátrafelé nézzen, nehogy szíve .élrabol-
tasson az Űr templomából!" Mindent ennek megfelelően
tettek, amíg az Űr templomát el nem érték. Ott a pap fogad­
ta őt, megcsókolta, áldást mondott reá, és így szólt: „Az
Űr minden nemzedéken át naggyá teszi nevedet feletted,
az utolsó napokban (vö: 1. Pét. 1,20), láthatóvá teszi az Űr
Izrael fiai számára szabadulását." 3. A z áldozati oltár har­
madik lépcsőjére ültette le Máriát, az Úr, az Isten kegyel­
mét árasztotta föléje, ő pedig ujjongva táncolt, és szerette
őt Izrael egész háza (vö.: 1. K i r . 18,16).

332
 VIIL 1. Szülei akkor hazatértek, ámulattal eltelve ál­
dották az uralkodó Istent, hogy leánykájuk nem kívánko­
zott vissza. Mária olyan volt ott a templomban, mint egy
örvendező gerlice, táplálékát az angyalok kezéből kapta.
2. Amikor tizenkét esztendőssé lett, a papok tanácsot tar­
tottak, mondván: „Mit tegyünk vele, hogy ne szennyezze
be az Űr szentélyét?" Erre azt mondták a főpapnak: „Te
aki az Űr oltára előtt állsz, menj be, imádkozzál és könyö­
rögjél érette az Űrhöz; amit kinyilatkoztat nekünk az Úr,
aszerint fogunk eljárni." 3. Akkor bement a főpap a szen­
tek szentjébe, és magával vitte a tizenkét csengőt, és
imádkozott érette. í m e az Űr angyala ott állott és így szólt
hozzá: „Zakariás, Zakariás, menjél ki, és hívjad egybe a
nép özvegy-embereit, fogjanak azok egy-egy ágat, és akinél
az Űr jelet ad, annak legyen ő asszonya." Elmentek tehát
a hírnökök Júdea minden egyes vidékére, megfújták az Űr
harsonáit, mire mindenki összesereglett.
I X . 1. Akkor József ledobta a szekercét, és eljött erre
az összehívásra. Ahogy összegyűltek, odajárultak a főpap
elé, és átvették az ágaikat. Amikor mindegyikük átvette a
faágakat, bementek a templomba, és ott imádkoztak. Be­
fejezve az imádságot, megfogták az ágakat, kimentek, egy­
bevetették azokat, de semmiféle jelet nem láttak azokon.
A z utolsó ágat József kapta meg, és íme egy galamb repült
le az ágról, és megállt József fején. Akkor a (fő) pap így
szólott Józsefhez: „Neked jutott osztályrészül, hogy át­
vedd megőrizésre az Űrnak szentelt szüzet." 2. Erre
József így válaszolt: - „Fiaim vannak és, már öreg vagyok,
ő pedig fiatal, ne legyek én a nevetség tárgya Izrael fiai kö­
zött." Mire ezt mondta a (fő) pap Józsefnek: „Féld az Urat
a te Istenedet, emlékezzél meg arról, hogy mit tett az Isten
Lábánnal, Abíronnal és Kórével, „a föld megnyílt alattuk
és elnyelte őket" ( v ö . : Szám. 16,1; 31-33), mivel ezek
ellenkeztek vele. Most töltsön el tégedet is a félelem,
József, nehogy ez megtörténjen a te házaddal is." 3.

333
 Akkor félelem fogta el Józsefét, magához vette Máriát,
hogy őrizze őt. Ezt mondta József Máriának: „íme meg­
kaptalak tégedet az Űr templomából, de most magadra
hagylak saját házamban, elmegyek, folytatom az építke­
zést, és majd eljövök tehozzád, az Űr oltalmazzon tégedet."
X . 1. Abban az időben tanácskozást tartottak a papok
ezen szavakkal: „Csináltassunk egy új kárpitot az Ű r
templomába." Akkor így szólt a (fő) pap: „Hívjátok ide
hozzám Dávid nemzetségéből a szeplőtlen szüzeket."
Szolgái eltávoztak azok keresésére, és találtak is hét szüzet.
Akkor újra eszébe jutotta (fő) papnak a gyermek Mária, aki
Dávid nemzetségéből való, és Istennek szentelt érintetlen;
elküldötte szolgáit, hogy hozzák magukkal. 2. Összehív­
ta őket az Űr templomában, és így szólt a (fő) pap: „Sor­
soljátok ki magatok között nekem, hogy k i legyen az, aki
egybeszövi az aranyat, a tiszta gyapjút, a bisszuszt, a sely­
met, a jácintkéket, a skarlátot, és az igazi bíbort." A sors­
vetés Máriának juttatta az igazi bíbort és a skarlátot, ő
pedig fogta, és hazavitte azokat. Abban az időben némult
meg Zakariás, helyébe Sámuelt állították mindaddig, amíg
Zakariás újra beszélni nem kezdett. Mária pedig fogta a
skarlátot, és megfonta azt.
X I . 1. Abban az időben történt, Mária fogta a vödröt,
kiment, hogy vízzel megmerítse, és íme egy hang szólott
hozzá: „Üdvözlégy kegyelemmel teljes, az Űr van teveled,
áldott vagy te az asszonyok között" (vö: L k 1,28, 42). K ö ­
rül nézett erre jobbra és balra, hogy honnan is jöhet ez a
hang; összerezzent, majd bemenet a házba, és letette a vöd­
röt, vette bíborát, leült trónszékére, és font. 2. í m e az
Űr angyala ott állt előtte és így szólt: „Ne félj Mária,
kegyelmet találtál (vö.: L k , 1,30-31) a mindenség Ura
előtt, és igéjéből foganni fogsz." Ahogy ezt hallotta, kétel­
kedni kezdett magában, ilyenképpen: „Ha én az élő
Istentől fogok foganni, úgy szülök mint a többi asszony?"
3. A z Űr angyala így válaszolt: „Nem úgy Mária! A z Ű r

334
ereje árnyékoz be tégedet, és ezért aki tőled születik, szent,
a Magasságbeli fiának fogják mondani. A Jézus nevet
add neki, mert ő szabadítja meg népét bűneitől (vö.: L k .
1,32-35)." Mária erre így válaszolt: „íme az Űr szolgáló
leánya, ki előtte áll, történjék vélem a te szavaid szerint
(vö.: L k . 1,38)."
X I I . 1. Amikor elkészült a bíborral és a skarláttal, el­
ment a (fő) paphoz. A (fő) pap megáldotta őt, és így szólt:
„Mária, naggyá tette nevedet az Űr, az Isten, és áldott leszel
a föld minden nemzedékében (vö.: Ter. 12,2-3; L k . 1,42-
48)." 2. Erre öröm fogta el Máriát, elment Erzsébethez,
a rokonához (vö.: L k . 1,33). Kopogtatott az ajtón. Amint
ezt Erzsébet meghallotta, ledobta a skarlátot, az ajtóhoz
futott, kinyitotta, meglátta Máriát, áldotta és így szólt:
„Honnan van az, nékem, hogy az én Uramnak anyja jön el
hozzám! íme az, aki bennem van, felujjongott és magasztalt
tégedet." Mária pedig elhallgatta azokat a misztériumokat,
amelyeket neki elmondott Gábriel főangyal, majd felte­
kintett az égre és így szólt: „Ki vagyok én, Uram, hogy
minden nemzedék áldani fog engemet?" (vö.: L k . 1,48).
3. Akkor három hónapot ott töltött Erzsébetnél. Napról
napra növekedett méhében a gyermek, így Máriát félelem
szállta meg, ezért hazament a maga házába, és elrejtezke­
dett Izrael fiainak szemei elől (vö.: L k . 1,56). Tizenhat
esztendős volt akkor, amikor ezek a misztériumok történ­
tek vele.
XIII. 1. Amikor eltelt már hat hónap, íme, hazajött
József az építkezéséből, bement házába és megtalálta így,
kigömbölyödve Máriát. Arcát verte, levetette magát a
földre egy zsákdarabra, keserves sírásra fakadt ilyen sza­
vakkal : „Milyen arccal állhatok meg Uram, az én Istenem
előtt? Mit is kérhetnék én ezzel a leánnyal kapcsolatban,
mint szüzet kaptam meg őt Uramnak, az én Istenemnek a
templomából, és nem vigyáztam reá! K i vetette ki hálóját
reám? K i tette ezt a gyalázatot házamban, hogy be-

335
szennyezte a szüzet? Vagy talán velem is megismétlődött
Ádám esete? Amint a dicsőítés órájában ugyanis eljött a
kígyó, egyedül találta Évát, és becsapta őt; így történt
ez velem is." 2. Akkor felkelt József a zsákdarabról,
magához szólította Máriát és így szólt hozzá: „Bemocs­
koltad magad az Isten előtt, miért tetted ezt? Elhagytad
az Urat, a te Istenedet? M i vitte gyalázatra lelkedet, k i a
szentek szentjében is megfordultál, és az angyalok kezéből
kaptad táplálékod?" 3. Mária keserves sírásra fakadt, azt
mondogatta, hogy tiszta vagyok én, és hogy férfit nem
ismerek (vö.: L k . 1,31). Erre azt mondta neki József:
„Honnan van hát ez a méhedben?" Mire ő így szólt:
„Ahogyan él az Űr, az én Istenem, nem tudom, honnan
van ez nékem."
X I V . 1. Erre Józsefet igen nagy félelem fogta el, ott­
hagyta Máriát, és azon gondolkodott, hogy mit is tegyen
vele. Ilyenképpen szólt József: „Ha titokban tartom bű­
nét, olyannak találnának, mint aki az Űr törvénye ellen
hadakozik; ha pedig felfedem azt Izrael fiai előtt, félek,
mert valami angyali dolog is lehet az, ami benne van, így
ártatlan vér kiszolgáltatójának találtatom a halál ítéletében.
Mit tegyek hát vele? Titokban bocsájtom el őt magamtól."
És így érte őt el az éjszaka. 2. És íme az Űr angyala álmá­
ban megjelent előtte, és így szólt: „Ne féljél a leányka
miatt, mert ami benne van, az a Szentlélektől való, fiút fog
szülni, és a Jézus nevet adja néki, ő fogja megszabadítani
népét bűneitől" (vö.: Mt. 1,20-21). Akkor felkelt József
álmából (vö.: Mt. 1,24). dicsőítette Izrael Istenét, aki
ekkora kegyelmet adott neki, és ezután is vigyázott
Máriára.
X V . 1. Akkor eljött hozzá Annás, az írástudó és így
szólt hozzá: „Miért van az, hogy nem látunk tégedet össze­
jöveteleinket?" Mire azt válaszolta neki: „Igen elfáradtam
az utazásban, és kipihentem magamat az első napon."
Akkor ez megfordult és látta a kigömbölyödött Máriát. 2.

336
Erre elrohant a (fő) paphoz és elmondta neki: „József, aki
mellett te annyira kiállsz, nagy törvényszegést követett el."
Erre így szólt a (fő) pap: „Mi lenne az?" Mire ő : „Beszeny-
nyezte azt a szüzet, akit az Űr templomából kapott, el­
hagyta a vele való házasságkötést, és nem hozta nyilvá­
nosságra Izrael fiai között." A (fő) pap így válaszolt neki:
„Ezt tette József?" Mire Annás, az írástudó: „Küldd oda
a szolgádat, és a szüzet kigömbölyödve fogod találni!"
A szolgák elmentek, és mindent ú g y találtak, ahogy ez
mondotta, és elvezették Józseffel Máriát, hogy ítélkez­
;

zenek felette. 3. í g y szólt hozzá a (fő) pap: „Mária, mit

tettél? Miért alacsonyítottad le lelkedet, és mivel sértetted
meg az Urat, a te Istenedet? Te, aki bent jártál a szentek
szentjében, és aki az angyalok kezéből kaptad táplálékodat,
aki hallgattad a himnuszokat, és ott táncoltál az ő színe
előtt; miért tetted meg ezt?" A z pedig keserves sírásra
fakadt és így szólt: „Ahogyan él az Űr, az én Istenem, úgy
vagyok én tiszta ő előtte, és férfit nem ismerek." 4. Akkor
így szólt a (fő) pap Józsefhez: „Miért tetted ezt?" Mire
József így felelt: „Ahogyan él az Űr, az én Istenem, úgy
én tiszta vagyok őtőle." A (fő) pap így szólt: „Ne hazud­
jál, hanem mondd meg az igazat! Elhagytad a vele való
házasságkötést, nem hoztad nyilvánosságra Izrael fiai kö­
zött, nem hajtottad fejedet a hatalmas keze alá (vö.: 1. Pét.
5,6), hogy ő megáldja magvadat." Erre József csak hall­
gatott.
X V I . 1. Akkor így szólt a (fő) pap: „Add vissza azt a
szüzet, kit az Űr templomából kaptál." Mire József igen
elszomorodott. A (fő) pap így folytatta: „Megitatlak tite­
ket az Űr megpróbáló vizével, és nyilvánosságra jutnak
bűneitek a ti szemeitek előtt is." 2. Akkor fogta a (fő)
pap, megitatta, elküldte őt a dombra, de az épségben tért
vissza. Megitatta utána Máriát, őt is elküldte a dombra,
de ő is épségben tért vissza. í g y csodálkozott az egész nép,
hogy belőlük semmi bűn sem került a nyilvánosságra.

.337
 3. Ezek után így szólt a (fő) pap: „Ha az Űr nem mutatta
meg bűneiteket, akkor én sem ítéllek el titeket" (vö.: Jn.
8,11) - majd elbocsájtotta őket. Akkor magához vette
József Máriát, hazament vele örvendezve, és dicsőítette
Izrael Istenét (vö:. L k . 2,20).
X V I I . 1. Parancs érkezett Augustus királytól, hogy a
júdeai Betlehemben mindenkit írjanak össze. Akkor így
szólt József: „Én összeíratom a fiaimat, de ezzel a leány­
kával mit tegyek? Hogyan is írassam fel? A z én asszo­
nyom ő ? Ezért szégyenkezhetek! Vagy mint leányomat ?
De Izrael minden fia tudja, hogy nem az én leányom.
Azon a napon majd minden úgy lesz, ahogyan az Űr
akarja." 2. Ezek után odavezette a szamarát, felültette
rá Máriát, az egyik fia vezette az állatot, József pedig
utána lépegetett. Mikor három mérföldet megtettek,
József megfordult, és látta Máriát, hogy igen szomorú, mire
így szólt magában: „Mi lehet az, ami őt így megzavarta?"
Majd ismét hátrafordult József, de ekkor már nevetni
látta őt. Akkor így szólt hozzá: „Mária, mi van veled?
Előbb, hogy rád néztem nevettél, azelőtt pedig sírtál
m é g ? " Akkor ezt mondta Mária Józsefnek: „Azért mert
két népet láttam szemeim előtt,, az egyik sírt és szomorko­
dott, a másik pedig örvendezett és ujjongott." 3. Miko­
ron útjuk felére értek, ezt mondta neki Mária: „Vegyél le
engemet a szamárról, mert az aki bennem van, figyelmez­
tetett, hogy érkezni fog." Akkor az levette őt a szamárról,
és így szólt hozzá: „Hova vigyelek tégedet, hogy rejtve
maradjon szégyened? Pusztaság ez a hely."
X V I I I . 1. Találtak ott egy barlangot, bementek, fiait,
odaállította Mária mellé, majd elment zsidó bábaasszonyo­
kat keresni Betlehem környékére. 2. Én József, körül­
jártamban (és nem jártam körül) feltekintettem az égre,
és valami csodálatosat láttam ott. Ahogy felnéztem az ég
boltozatára, láttam az ég pólusát, ahogy ott megállt, és az
égi madarak mozdulatlanok voltak ottan; majd lenéztem

338
a földre, láttam hogy egy kád feküdt ottan. A munkások
felemelték, kezük a kádon volt; akik ettek, mintha nem
is ettek volna, akik felemelték, mintha nem is vitték volna,
akik a szájukhoz nyúltak, mintha nem is nyúltak volna oda,
hanem minden szem felnézett az égre, a bárányok nem
mozdultak, egy helyben megálltak, kinyújtotta a pásztor a
kezét, hogy botjával rájuk verjen, de keze a magasban
maradt; feltekintettem a sebesen rohanó folyó fölé, láttam
ott- a juhok szájait felette, és nem ittak, hanem mindegyik
megállt.
X I X . 1. Akkor egy asszony jött oda a hegytetőről, és
így szólott hozzám: „Ember, hová igyekszel?" Mire én
így válaszoltam: „Héber bábát keresek." Erre ő így foly­
tatta: „Izraelből való vagy?" - „Igen", válaszoltam.
Mire ő : „Ki az, aki most ott a barlangban szül?" Ezt vá­
laszoltam neki: „ A jegyesem ő," Ö pedig így folytatta:
„Nem a feleséged?" Én meg ezt válaszoltam erre: - „Mária
ő, aki az Űr templomában járt, sorsvetés folytán adták
asszonyul nékem, de nem az asszonyom ő, és mégis fogant
a Szentlélektől." Mindezek után ezt mondotta neki a bába:
„És ez igaz?" Mire ezt válaszolta József: „Jöjj és l á s d ! "
Akkor elment vele a bábaasszony. 2. Megálltak a barlang
mellett, és látták, hogy fényes felhő árnyékolja be a bar­
langot, í g y szólt a bába: „Ujjongás töltötte be ma az én
lelkemet, mert szemeim látták ezt a nagy dicsőséget, hogy
megszületett Izrael megváltója" (vö.: L k . 2,30-32). Akkor
a felhő elvonult a barlangtól, hatalmas fényesség áradt
szét a barlangban olymértékben, hogy a szem sem bírta
elviselni. Kevéssel utána megszűnt ez a fényesség, amíg a
gyermek meg nem jelent, meg nem született, és amíg nem
fogadta el anyjának, Máriának emlőjét. Akkor a bába
ezen szavakban kitörvén felkiáltott: „Nagy a mai nap
előttem, mert megláthattam ezt az ú j , csodálatos látomást!"
3. Ezek után a bába kijött a barlangból, és éppen szembe­
találkozott vele Szalómé. í g y szólott hozzá: „Szalómé,

339
 Szalomé, új csodálatos látványt mondok el tenéked!
Egy szűz szült anélkül, hogy leányáágát elveszítette volna."
Mire így kiáltott fel Szalomé: Ahogyan él az Űr, az én
Istenem, ha nem teszem oda ujjamat, és. nem vizsgálhatom
meg természetét, nem hiszem el (vö.: Jn. 20,25), hogy egy
szűz szült."
X X . 1. Akkor a bába bement Máriához és í g y szólott
hozzá: „Készítsd elő magadat! Nem kis valaki érkezett
hozzád megvizsgálásodra." Ezek után Szalomé ujját ter­
mészetébe tette, majd hangosan felkiáltott: „Jaj nékem e
bűnöm miatt, jaj nékem e bűnöm miatt, megkísértettem az
élő Istent, és íme a kezem tűzlárigokban elszakadt éntő­
lem." 2. Majd térdet hajtott az Űr előtt és így szólt:
„Atyáinknak Istene, emlékezzél meg arról, hogy Ábra­
hámnak magva vagyok, Izsáké és Jákobé, ne tegyél enge­
met Izrael előtt intő példává, hanem adjál át inkább enge­
met a rászorulóknak, hiszen a te nevedben végeztem
gyógyításaimat, jutalmam is tetőled nyertem én." 3. íme*
az Űr angyala ott állott mellette és így szólt: „Szalomé,
Szalomé, az Űr méghallgatott téged, tedd oda kezedet a
gyermekre, fogjad meg őt, ez majd szabadulásodra és örö­
mödre fog szolgálni." 4. Akkor Szalomé odament hozzá,
megfogta, őt ezen szavakkal: „Hódolok előtted, mert
Izrael nagy királyának születtél." íme, azon nyomban meg­
gyógyult Szalomé, és megigazulva távozott (vö.: L k .
18,14) a barlangból. És íme egy hang hallatszott: „Szalo­
mé, Szalomé, ne mondjad eí ezt a dicsőséges dolgot senki­
nek egészen addig, amíg ez a gyermek nem megy fel
Jeruzsálembe."
X X I . 1. Akkor József nekikészülődött, hogy elmenjen
Júdeába. Nagy zavargás támadott ugyanis a júdeai
Betlehemben, mivel mágusok jöttek ezen szavakkal: „Hol
született meg a zsidók királya? mert láttuk csillagát nap­
keleten, és eljöttünk, hogy hódoljunk előtte." 2. Meghall­
ván ezt Heródes, zavarba jött, és elküldötte szolgáit a'má-

340
 gusokhoz, de ugyatiúgy a főpapokhoz is, hogy kérdezzék
ki azokat: „ M i van megírva Krisztusról, hol kell neki
megszületnie?" Azok ezt a választ adták neki: „A júdeai
Betlehemben, mert í g y van ez megírva." Akkor magához
hivatta a mágusokat, és ezt mondta nekik: „Miféle jelet
láttatok a Király megszületésekör?" A mágusok ezt vála­
szolták: „Láttuk a csillagát, mely minden másnál ragyo­
góbb volt, úgy ragyogott a többi csillag között, hogy
ezeknek fényességét még látni sem lehetett, ebből mi tud­
tuk, hogy Izraelnek megszületett a király, és eljöttünk
hogy leboruljunk előtte." 3. Ahogy eltávoztak a mágu­
sok, íme megpillantották azt a csillagot, mely napkeleten
vezette őket, és megállt a barlang felett. Akkor a mágusok
meglátták a gyermeket anyjával Máriával együtt, útitáská­
ikból elővették ajándékaikat, aranyat, tömjént és mirhát.
4. Mindezek után figyelmeztette őket az angyal, ne menje­
nek el Júdeába, hanem más úton térjenek vissza hazájukba.
X X I I . 1. Amikor Heródesnek tudomására jutott, hogy
rászedték őt a mágusok., haragjában gyilkosokat küldött,
meghagyván nekik: „ A kétesztendős és ennél fiatalabb cse­
csemőket öljétek meg." 2. Mikor Mária meghallotta,
hogy a gyermekek pusztulására törnek, félelmében fogta
gyermekét, pólyába csavarta, és az ökrök jászolába fektette.
3. Hasonlóan Erzsébet, mikor meghallotta, hogy J á ­
nost is keresik, fogta őt, felment a hegyre, onnan körül­
nézett, hogy hová is rejthetné el, de nem volt ott semmi­
féle rejtekhely. Akkor nagy hangon eképpen sóhajtott fel
Erzsébet: „Istennek szent hegye, fogadd magadba az
anyát gyermekével együtt! Erzsébet ugyanis nem tudott
felmenni a hegytetőre. Abban a pillanatban kettényílt a
hegy, és elnyelte őket. Nagy fényesség ragyogott rájuk,
mert az Úr angyala ott állt mellettük, és oltalmazta őket.
X X I I I . 1. Heródes pedig János keresésére indult, E l -
küldötte szolgáit Zakariáshoz ezzel az ü z e n e t t e l : „ H o v á
rejtetted el a fiadat?" A z pedig így válaszolt neki: „Én

341
 szent szolgálatomat végeztem, az Űr templomában voltam,
így nem is tudom, hogy hol van a fiam." 2. Erre elmentek
a szolgák, és hírül vitték Heródesnek. Heródes haragra lob­
bant és így szólt: „Az ő fia fog majd uralkodni Izraelben."
Majd visszaküldte szolgáit ezen üzenettel: „Mondd meg az
igazat, hol van a fiad? Tudhatnád, hogy véred az én kezem­
ben van!" Akkor elmentek a szolgák, és mindezt elmondot­
ták neki. 3. Mire így szólt Zakariás: „ A z Isten tanúság­
tevője vagyok, ontsad csak véremet, de lelkemet magá­
hoz fogadja az Ür, mert ártatlan vért fogsz kiontani a temp­
lom előkapujában." Majd erőszakoskodás közepette meg­
ölték őti És Izrael fiai nem tudták, hogy meggyilkolták.
X X I V . 1. Amikor a papok egybegyűltek egymás k ö ­
szöntésének órájában a szokásnak megfelelően, hiányzott
nékik Zakariásnak áldása. Ott álltak a papok imádságban
és az Ür dicsőítésében, vártak Zakariás köszöntésére. 2.
Várakozásuk alatt félelem szállta meg mindnyájukat, majd
egyikük bement a templomépületbe, és az oltárnál meg­
látta annak kiontott vérét, miközben egy hang hallat­
szott: „Zakariást megölték, vére mindaddig nem lesz
eltörölhető, amíg el nem érkezik az, k i igazságot szolgál­
tat neki." Ahogy a pap meghallotta ezeket a szavakat,
félelem szállt belé, kiment, és elmondotta a papoknak. 3.
Azok bemerészkedtek a templomépületbe, és mindent
ennek megfelelően láttak; a templom díszei pedig jajgat­
tak, kárpitjai meghasadtak felülről egészen aljáig. Testét
nem találták ott, de kiontott vérét megtalálták kővé vál­
tan. Félelemmel eltelve mentek k i onnan, és hírül adták
az egész népnek Zakariás meggyilkolását. A nép minden
törzsének tudomására jutott, megsiratták, három nap és
három éjszakán át gyászolták őt. 4. Három nap múltával
tanácsot tartottak a papok, hogy kit állítsanak Zakariás he­
lyébe. A sorsvetés Simeonra esett, ő volt az, aki a Szentlélek­
től azt az ígéretet kapta, hogy nem látja meg a halált mind­
addig, amíg testben nem látja meg Krisztust (vö.: Lk.2,26).

342
 X X V . 1. Én, Jakab, jegyeztem le ezeket az eseménye­
ket. Abban az időben, mikor meghalt Heródes, zavargás
támadt Jeruzsálemben, ezért én kimentem a pusztába, és
mindaddig ottmaradtam, ameddig a zavargás tartott; di­
csőítettem az Istent, aki kegyelmet és bölcsességet adott
nekem, hogy ezen eseményeket leírhassam. 2. Kegyelme
velünk marad, de ott lesz mindazokkal, akik félik a mi
Urunkat, Jézus Krisztust, akinek dicsőség örökkön örökké
Ámen.

343
A BOLDOGSÁGOS SZŰZ MÁRIA
MENNYEKBE VALÓ
ÁTVITELÉRŐL
(TRANSITUS MARIÉ A-B)

Mária mennyekbe való átvitelét elbeszélő két apokrif

irattal zárjuk szövegválogatásunkat. Ezek az iratok
egyúttal az ókeresztény apokrif irodalom végének is
tekinthetők. Mindkettő ugyanazt az eseményt, Mária
halálát beszéli el, a két leírásban sok egyezést találunk,
úgy tűnik, hogy az utóbbi az előbbinek átdolgozott ki­
adása. Mindkét változat közlésével az volt a célunk,
hogy az olvasó megismerkedhessen egyetlen apokrif
téma különböző feldolgozásával. A két leírás a szeretett
apostol, János tekintélyét akarja magáénak tudni: az első
János munkájaként szerepel a kéziratok címeiben; a má­
sodik a Jánosi hagyomány egyik kiemelkedő őrizőjét,
Szardeszi Melitónt mondja szerzőjének. Mindkét irat a
I V . században keletkezhetett, eredeti nyelve görög lehe­
tett, de szövege egészében V . századi latin fordításokban
maradt ránk, ezeket a szövegváltozatokat vette fel Tischen-
dorf apokrif gyűjteményébe, amely fordításunk alapjául
szolgált (1).
A Transitusok leírása már eltávolodást mutat az első két
évszázad apokrifjeinek világától, nincs benne utalás sem­
miféle titkos tradícióra, szóbeli tanításra, szerzője a kánoni
evangéliumokból ismert motívumokat szövi össze bájos
legendacsokorrá.
(1) K. v. Tischendorf: Apocalypses Apocryphae, Hildesheim, 1966,
113-136. o.

344
 A két elbeszélés három évtizeddel ezelőtt kiemelkedett
a keresztény ókor apokrifjei, vagy inkább a népies szöveg­
emlékek közül, mivel Mária mennybevitele dogmájának
megfogalmazása előtt az ezen hagyományt őriző szöveg 7

emlékek között megnőtt a jelentősége.

345
A BOLDOGSÁGOS SZŰZ MÁRIA
M E N N Y E K B E VALÓ
ÁTVITELÉRŐL
(A)

1. Abban az időben, mielőtt még az Űr szenvedése elér­

kezett volna, édesanyja oly sok szavakban kérdezgette
fiát a maga haláláról, ilyenféleképpen: „Drága fiam, arra
kérem szentségedet, engedd meg nékem, három nappal
előre tudjam meg azt, hogy a testből mikoron távozik el
az én lelkem; és te kedves fiam, angyalaiddal együtt fogadd
el az én lelkemet." 2. Amint meghallgatta édesanyjának
könyörgések, így szólott hozzá: „ Ő , élő Istennek temp­
loma és csarnoka, ó áldott szülőanya, minden szentnek ki­
rálynője, és minden asszonynál inkább megáldott; mie­
lőtt még te méhedben hordoztál volna engemet, mindig
vigyáztam tereád, mindennapi eledelül az angyalok kenye­
rét rendeltem számodra, hogy megtudd: hogyan is hagy­
hatnálak el tégedet azok után, hogy te a méhedben hor­
doztál és tápláltál engemet, a menekülés idején levittél
Egyiptomba, és mennyi szorongattatást szenvedtél miat­
tam?! í m e , tudjad meg, angyalaim mindenkor vigyáztak
tereád, és vigyázni is fognak egészen elköltözésedig. Ha
majd az emberekért magamra veszem a szenvedést, ahogy
meg van írva, harmadnapon feltámadok, és negyven nap
elteltével a mennybe felmegyek, utána majd meglátod, fő-
angyalaim és angyalaim közepette, amint a szentekkel, a
szüzekkel és a tanítványaimmal együtt eljövök tehozzád;
akkor biztosra veheted, lelked a testtől szétválaszttatik, é$
magammal viszem a mennybe, ahol nem éri többé semmi-

346
 féle gyötrődés vagy szorongattatás." 3. Akkor ujjongás
és öröm töltötté el Máriát, fiának lábait csókolgatta, áldotta
a mennynek és a földnek Teremtőjét, aki ekkora ajándékot
adott néki, fia Jézus Krisztus által.
4. Két esztendő telt el Urunk Jézus Krisztus mennybe­
menetele után, a boldogságos Szűz Mária éjjel és nappal
szüntelenül imádkozott. A halálát megelőző harmadik na­
pon eljött hozzá az Űr angyala, köszöntötte őt ezen szavak­
kal: „Üdvözlégy Mária, kegyelemmel teljes, az Űr van te­
veled!" Ő pedig í g y válaszolta: „Istennek legyen hála!" A z
folytatta: „Fogd ezt a pálmaágat, melyet az Űr küldött
tenéked!" Nagy Örömében „Istennek legyen hálát" mon­
dott, és átvette az angyal kezéből a néki küldött pálmaágat.
A z Isten Angyala ezt mondotta néki: „Három nap múlva
bekövetkezik á mennyekbe való felvételed." Mire ő : „Is­
tennek legyen hála!" - választ adta.
5. Akkor magához szólította az Arimathia városából
származó Józsefet, meg az Űr többi tanítványát; ahogyan
azok egybegyűltek, elébe járultak, üdvözölte mindegyikü­
ket, és hírül adta minden körülötte állónak az ő mennyek­
be való átvitelét. Akkor a Boldogságos Szűz Mária meg­
mosakodott, királynői ékeibe öltözött, és várta fiának meg­
érkezését, miként ő megígérte néki. Megkért minden körü­
lötte levőt, hogy vigyázzanak reá, és legyenek a vigaszta­
lására. Mellette három szűz volt: Szefóra, Abiges és Zael;
a mi Urunk Jézus Krisztus tanítványai ugyanis ekkor már
szétszóródtak az egész világon, hogy az Isten népének
prédikáljanak.
6. Akkor három óra tájban hatalmas villámlás, eső és
égzengés támadt, szorongattatás meg földrengések, amikor
Mária királynői hálószobájában állt. János apostol és evan­
gélista hírtelen elvezettetett Efezusból, belépett Szűz
Mária szobájába, köszöntötte őt, és ezt mondta neki:
„Üdvözlégy Mária, kegyelemmel teljes, az Úr van teve­
led!" Mire ő : „Istennek legyen hála!" - választ adta, majd

347
felült, és megcsókolta Szent Jánost. í g y szólt hozzá Szűz
Mária: „ Ó , drága fiam, miért hagytál el engemet olyan
hosszú időre, miért nena ügyéltél Mestered parancsára,
hogy reám vigyázzál, ahogyan ezt megparancsolta néked,
mikoron ott függött a kereszten?" Erre ő térdenállva kérte
bocsánatát. Akkor Szűz Mária megáldotta őt, és ismételten
megcsókolta. 7. Mikoron már kérdezni akarta tőle, hogy
honnan is jött ide, és mi volt az oka Jeruzsálembe érkezté­
nek, íme, az Űr összes tanítványa ott állt szobája ajtajában,
kivéve Tamást, kit Didümusznak is mondanak. Mindegyi­
kük felhőben érkezett; megálltak, beléptek, köszöntötték
és hódoltak a királynő előtt, ilyen szavakkal: „Üdvözlégy
Mária, kegyelemmel teljes, az Űr van teveled!" Ő pedig iz­
galmában fölkelt sietve, meghajolt előttük, és megcsókolta
őket, majd hálát adott az Istennek. 8. A z Ür tanítványai,
kik a felhőben érkeztek oda, név szerint ezek voltak: az
evangélista János és testvére Jakab, Péter és Pál, András,
Fülöp, Lukács, Barnabás, Bertalan, Máté és Mátyás, akit
igaznak is mondanak, a kananita Simon, Júdás és testvére,
Nikodémus és Maximus, és még sokan mások, kiket
felsorolni sem lehet. 9. Ekkor Szűz Mária így szólt
testvéreihez: „ M i történt, hogy mindnyájan Jeruzsálembe
jöttetek?" Péter így válaszolt neki: „Nekünk kellett volna
ezt megkérdezni tetőled, és éppen te kérdezel minket?
Biztos vagyok benne - ahogyan ezt én látom - , hogy közü­
lünk senki sem tudja, miért is jöttünk ide ma ekkora.gyor-
sasággal. Antióchiában voltam, most pedig itt vagyok."
Erre mindegyikük nyíltan elmondotta, hogy hol volt ő
még ezen a napon. Mindannyian, akik csak jelen voltak,
elcsodálkoztak ezek hallatára.
10. í g y szólt hozzájuk Szűz Mária: „ É n kértem fiamtól,
mielőtt még ő a szenvedést vállalta, hogy ő és ti mind­
nyájan legyetek ott a halálomnál, és ő ezt az ajándékot meg­
ígérte nékem. Ebből megtudhatjátok, hogy a holnapi na­
pon lesz az én mennyekbe való átvitelem. Virrasszatok

348
tehát, és imádkozzatok együtt velem, hogy amikor az Űr
megjelenik lelkemet átvenni, éberen találjon titeket!" A k ­
kor mindannyian- megígérték, hogy virrasztani fognak.
Nagy fényességben, virrasztás, zsoltározó és énekelt imák
között töltötték el az egész éjszakát.
11. A z Űrnapja harmadik órájának elérkeztekor, miként
egykoron a Szentlélek felhőben szállott le az apostolokra,
úgy szállt le most Krisztus az angyalok sokaságával, és
magához vette szeretett anyjának lelkét. Hatalmas ragyo­
gás támadt, kellernes illat, az Énekek Énekét éneklő angya­
lok jelentek meg, miközben ezeket mondotta az Ű r : „Mint
liliom a tövisek között, olyan az én szerelmem a barátnői
között", (vö.: Én. 2,2); erre mindenki, aki csak ott jelen
volt arcra borult, ahogyan az apostolok arcra borultak, mi-
koron Krisztus a Tábor hegyén előttük színében átvál­
tozott ( v ö . : Mt. 17,1-8; 2Pét. 1,17-19.21); és egy teljes
óra, meg fél óra alatt senki sem tudott közülük felállni.
12. A ragyogás megszűntével magával a fényességgel
együtt Szűz Mária lelke is felvétetett a mennyekbe, zsoltá-
rofeás, himnuszok, és az Énekek Éneke éneklése közepette.
A felhő felemelkedésekor az egész föld megremegett, és
egy pillanatnyi időre egész Jeruzsálem megláthatta vilá­
gosan Szűz Mária eltávozását.
13. És még'abban az órában ott termett közöttük a Sá­
tán, és azon tanakodtak, mit is tegyenek testével. Fegyvert
fogtak, hogy testét a tűzre dobják - és, hogy megöljék az
apostolokat - , mert belőle jöttek a világra az Izraelben
támadt széthúzások, ezzel ők bűnösökké lettek, a pogá­
nyok pedig általa gyűltek egybe; de vakságuk következté­
ben pusztulásra jutottak, fejüket a falba verték, egymást
öldösték le.
14. A z apostolok pedig a nagy fényesség láttán előbb
megrémültek, majd felegyenesedtek, és zsoltározások kö­
zepette Sión hegyéről Jozafát völgyébe vitték le a szent
testet. Útközben egy bizonyos Ruben nevű zsidó ember

349
 földre akarta borítani a koporsót Szűz Mária testével egy-
gyütt, de a karja egészen a könyökéig elszáradt, és akarva-
akaratlanul Jozafát völgyéhez sírva és zokogva ment ve­
lük, mert a keze ódatapadt a koporsóhoz, $s sehogyan sem
tudta elvenni onnan. 15. A z apostolokat kezdte kér­
lelni, hogy azok imádságára gyógyulást nyerjen, és belőle
is keresztény lehessen. Akkor áz apostolok térdre borulva
kérték az Urat, hogy gyógyítsa meg őt. M é g abban az órá­
ban meggyógyult, hálát adott az Istennek, csókjaival illet­
te az apostolok és minden szentek királynőjének lábait,
még ott, azon a helyen megkeresztelkedett, és hirdetni
kezdte a mi Urunk Jézus Krisztus nevét. ;

16. Akkor az apostolok nagy tisztelettel helyezték el a

sírboltba Mária testét, siránkozva, igen nagy szeretettel
viseltetvén iránta, és édes énekek között. Egészen várat­
lanul a mennyből fényesség ragyogta körül őket, azok a
földre estek, a szent testet pedig az angyalok magukkal
vitték a mennyekbe. r
17. Akkor a boldogságos Tamás hirtelen az Olajfák
hegyére vezettetett, és látta a legszentebb testet, amint
az égbe emelkedik, kiáltani kezdett ezen szavakkal: „ Ó
szentséges anya, ó áldott anya, ó szeplőtelen anya, ha
arra a kegyelemre találtam, hogy mégláthattalak.téged,
örvendeztesd meg szolgádat irgalmasságod által, mikor te
a mennyekbe felemelkedsz!" Akkor az az öv, amellyel az
apostolok a legszentebb testet: felövezték, szent Tamás
számára ledobatott az égből. Keiébe vette azt, mégcsókol­
ta, hálát adott Istennek, majd tüstént Jozafát völgyébe
sietett. 18. Rátalált ott minden apostolra, vélük volt
egy hatalmas tömeg, mely a mellét verte^ mivel látta, azt a
nagy ragyogást. Mikor meglátták egymást, egymást még­
csókolták, majd szent Péter így szólott hozzá: „Igáz, min­
dig faragatlan és hitetlen volta 1, és a hitetlénséged miatt
nem úgy tetszett az Istennek, hogy köröttünk légy Üdvö­
zítőnk édesanyja eltemetésén." Erre,az mellét verte ezen

350
 szavakkal: „Tudom és valóban beismerem, hogy mindig
rossz ember és hitetlen voltam, durvaságaim és hitetlen-
ségem miatt bocsánatot kérek, mindegyikőtöktől." Akkor
mindannyian imádkoztak érte.
19. Ezek után így szólt szent Tamás: „Hova tettétek a
testét?" Azok ujjukkal mutattak a sír felé. Mire ő ezt mon­
dotta: „Itt nincsen az a test, amelyet legszentebbnek mon­
danak." Mire Péter ezzel fordult hozzá: „Annak idején
Urunknak és Mesterünknek a feltámadását sem akartad
elhinni nekünk, ha őt ujjaddal nem érinted és nem látód;
hogyan is hinnéd el mostan nekünk, hogy a szent test itt
van?" Mire ő csak bizonygatta: „Nincs itt." Akkor már
mintegy bosszúsan a sírbolthoz rohantak, mely frissen
vájt volt a szikla falában, és elhengerítették a követ. A
testet valóban nem találták ott, nem tudták, mit mond­
janak, mivel győztek felettük szent Tamás szavai. 20.
Mindezek után szent Tamás elmondotta nekik, hogy mi­
képpen énekelte a misét Indiában - ő ugyanis papi öltözék­
ben állott ott - , Isten szavát ugyan nem hallotta, de az
Olajfák hegyére vezettetett, látta ott Szűz Mária legszen­
tebb testét, amint a mennyekbe fölment, és kérte őt, hogy
adjon áldást reá; ő meghallgatta kérését, ledobta neki övét,
amellyel felövezték; és megmutatta mindannyiuknak az
övet. 21. Amikor az apostolok megpillantották azt az
övet, amelyet még ők kötöttek fel, dicsőítették az Istent,
és mindannyian szent Tamás bocsánatát kérték, azon áldás
folytán, amelyet neki Szűz Mária adott, és mivelhogy látta
a legszentebb testet, amint az égbe felmegy. Akkor szent
Tamás áldást mondott felettük ezen szavakkal: „íme,
milyen jó és milyen örvendetes, ha a testvérek együtt
lakoznak." (vö.: Zsolt. 132,1).
22. A felhő, mely odahozta őket, most mindegyiküket a
saját helyére vitte vissza, így Fülöpöt, ahogy az eunukhot
keresztelte, mint ez az Apostolok cselekedeteiben olvas­
ható, és ahogyan Habakuk próféta élelmet vitt az orosz-.

351
lánok vermében levő Dánielnek, de hamarosan vissza is
tért utána Júdeába; így tértek vissza az apostolok is arra
a helyre, ahol előzőleg voltak, hogy prédikáljanak Isten
népének. 23. Ilyen nagy csodát tett az, aki zárt anya­
méhbe költözött, és szűztől született meg, aki tanítványai­
hoz zárt ajtón keresztül hatolt be, aki süketeket tett halló­
vá, halottakat támasztott, leprásokat mégtisztított, vakok
szemét nyitotta meg, és más sokféle csodatettet művelt;
ennek hiteléhez nem férkőzhet semmiféle kétség.
24. Én pedig az a József vagyok, k i az Ür testét a saját
sírboltomban helyeztem el, aki őt feltámadása után is lát­
tam, és az ő legszentebb templomát, a Boldogságos mindig
Szűz Máriát az Űr mennybemenetele előtt és után egyaránt
mindenkor oltalmaztam. Könyvben és szívemben azt
őriztem meg, ami az Isten ajkáról származik, mert a
fentebb elmondott történetek is Isten rendelkezései.
Pogánynak és minden zsidónak egyaránt lejegyeztem, amit
szememmel láttam, fülemmel hallottam, és ezeket amíg
csak élek, nem szűnök meg hirdetni.
Akinek mennybevitele napját az egész világ tisztelet­
tel övezi és ünnepli, őt kérem minduntalan, hogy a menny­
ben emlékezzen meg mirólunk, legkegyesebb Fia előtt,
kinek dicséret és dicsőség a végtelen századokon át,
Ámen.

352
 KEZDŐDIK SZŰZ MÁRIA
MENNYÉKBE VALŐ
ÁTVITELÉNEK TÖRTÉNETE
(i) B.
(SZENT M E L I T Ó N N A K SZARDESZ
PÜSPÖKÉNEK K Ö N Y V E SZŰZ MÁRIA
M E N N Y E K B E V A L Ó ÁTVITELÉRŐL)

Melitóntól, Krisztus szolgájától, a szardeszi egyház püs­

pökétől, a Laodiceában együttlevő tiszteletreméltó testvé­
reinknek az Űrban, üdvözlet! Visszaemlékezéseimben
gyakran írtam egy bizonyos közülünk való Leukioszról, k i
az apostolok hatására megtért, de egészen más értelemben
és meggondolatlan lélekkel tanított, az igazság útjáról eltá­
volodván, könyveiben az apostolok tetteiről sok mindent
összeírt; azok erényeiről sokfélét és menőben különböző
dolgokat mondott, tanításuktól igen sokat összehazudott,
azt állítván, ők holtaképpen másképpen tanítottak, és úgy
tüntette fel, hogy saját istentelenségei azok mondásaiból
nyernek igazolást. Nemcsak a maga szándékait támasz­
totta ilyenképpen alá, hanem a boldogságos mindig Szűz
Istenanya, Mária mennyekbe való átvitelét éppolyan isten­
telen módon becsmérelte, úgyhogy Isten egyházában eze­
ket nemcsak bűn felolvasni, hanem még hallgatni is
kárhozatos. M i pedig a ti kéréseteknek engedve, mindazt,
amit csak János apostoltól hallottunk, most egyszerűen
megírjuk néktek, bár mindezt irántatok érzett testvéri sze­
retetünkben már elmondottuk. Nem különféle, az eret­
nekségek következtében elfajzott nézeteket fogadtunk el,
hanem az Atyában a Fiút, a Fiúban az Atyát, az istenség-

353
nek az oszthatatlan lényegnek három maradandó Szemé­
5

lyét, és hogy az emberi természet eredeténél fogva nem

kettős, vagyis jó és rossz, hanem egy és jó természetet
alkotott meg a jóságos Isten, mely a kígyó cselvetése foly­
tán a bűn által lett romlottá, és ezt állította helyre Krisz­
tus a kegyelem által.

II.

1. Mikoron tehát a mi Urunk és Üdvözítőnk, Jézus

Krisztus az egész világ életéért szegekkel átverten a ke­
resztfán függött, látta, hogy a kereszt tövében ott áll Anyja
és János evangélista, akit minden más apostolánál inkább
szeretett, mert ő volt az egyedüli közöttük, ki testében
megőrizte a szüzességet. Meghagyta akkor néki, hogy
gondja legyen Szűz Máriára, ezen szavakkal: „Íme, a te
Anyád" majd odafordult Anyjához: „íme, a te fiad!" (Vö.-.:
Jn. 19,26-27) 2. Attól az órától fogva Istennek Szent
Anyját János különös gonddal vette körül, egészen addig,
amíg evilági élete véget nem ért. Amikoron az apostolok
igehirdetésük helyére szerte a világban szétszóródtak, Má­
ria János szüleinek házában, az Olajfák hegyének tövébe
költözött.

III.

1. Két évvel ez után, hogy Krisztus legyőzte a halált és

az égbe emelkedett, az egyik napon, Krisztus utáni vágya­
kozásban, lakhelyének szobácskájában könnyek között
sóhajtozott Mária, és íme, egy angyal nagy fényességbe
öltözötten, ott állott előtte ragyogva, köszöntő szavakat
mondott neki ilyenféleképpen: „Üdvözlégy, kit megáldott
az Űr, fogadd annak köszöntését, ki megparancsolta J á ­
kobnak megáldását a próféták által! í m e - mondotta - ,
pálmaág, a paradicsomból küldötte tenéked az Űr, hogy

354
ezt majd a koporsód előtt vitesd, mikoron három nap múl­
tával testedből felvétetsz a mennyekbe! í m e , vár már
tereád a Te Fiad, együtt a trónusokkal, angyalokkal és az
összes mennyei erőkkel!" 2. Akkor Mária így szólt az
angyalhoz: „Kérlek téged, jöjjön el hozzám most az Űr
Jézusnak minden apostola!" Mire az angyal ezt válaszolta
neki: „íme, Uramnak Jézus Krisztusnak erejéből minden
apostol eljön ide tehozzád." Erre azt mondta Mária: „Kér­
lek tégedet, add reám áldásodat, hogy a pokolnak semmi­
féle hatalma ne férkőzzön hozzám abban az órában, mikor
lelkem elhagyja a testet, és ne lássam meg a sötétség feje­
delmét." A z angyal így válaszolt: „ A pokol hatalma nem
fog ártani neked; az áldást pediglen örökre megadta
teneked a te Urad és Istened, kinek én szolgája és küldötte
vagyok; de ne éntőlem kérjed te azt, hogy ne lássad meg a
sötétség fejedelmét, hanem attól, akit méhedben hordoztál,
mivel övé a mindenek feletti hatalom mindörökkön
örökké." Ahogy ezt elmondotta az angyal, nagy ragyogás­
ban eltávozott; 3. a pálmaág pedig nagy fénnyel tündö­
költ. Ezek után Mária levetkőzött és előkelőbb ruhákat
öltött magára; fogta a pálmaágat, melyet az angyal kezéből
kapott, elment az Olajfák-hegyére és így kezdett imádkoz­
ni : „Uram, én ném lettem volna méltó arra, hogy magam­
ba fogadjalak téged, ha te nem lettél volna könyörülettel
énhozzám, így mégiscsak én őriztem azt a kincset, amit
átadtál nékem; ezért arra kérlek tégedet, dicsőség királya,
hogy ne ártson nékem a gehenna hatalma! Ha az egek és az
angyalok minden nap ott remegnek színed előtt, akkor
mennyivel inkább a föld porából megalkotott ember, kinek
számára nincsen más jó, mint amit a te kegyes jóvoltodból
kap meg. Uram, te vagy a mindörökké áldott Isten."
Ahogyan ezeket elmondta, visszatért lakhelyére.

355
 IV.

1. Akkor váratlanul, amikor Szent János vasárnap három

órakor éppen prédikált, a föld erősen megremegett, felhő
emelte őt fel á magasba, és eltakarta mindenki szeme elől;
elvitte annak a háznak az ajtajába, ahol Mária lakott. K o ­
pogtatott az ajtón, majd benyitott, amint Mária megpillan­
totta őt, igen megörült és í g y szólt: „János fiam, kérlek
téged, emlékezzél meg Uramnak Jézus Krisztusnak szava­
iról, amelyekben átadott engem tenéked. í m e , három nap
múlva, mikoron a testtől készülők megválni* hallottam,
hogy a zsidók mit terveznek ellenem: „Várjuk azt a napot,
amikor majd meghal ő, aki azt a csalót hordozta, és emész-
szük el tűzben a testét!" 2. Akkor magához intette Szerit
Jánost, bevezette a ruháskamrába, megmutatta neki a te­
metkezési öltözékét, és azt a ragyogó pálmaágat, melyet az
angyaltól kapott, és figyelmeztette, hogy ott vigyék ezt a
koporsó előtt, mikoron a sírbolthoz vonulnak.

V. ' "

Mire Szent János ezt mondta neki: „Egyedül hogyan is

készíthetem el tenéked á kíséretet, ha nem lesznek itt a
testvéreim, akik velem együtt az Űr Jézus apostolai, hogy
megadják a tiszteletet testecskédnek?" í m e , hirtelenül,
Isten rendelése folytán az összes apostol, arról a helyről,
ahol éppen prédikálták Isten igéjét, felhőben felemelkedtek
és elragadtattak, majd ott álltak annak a háznak ajtajában,
ahol Mária lakott. Csodálkozva köszöntötték egymást,
ilyenféleképpen szóltak: „ M i lehet az oka annak, hogy az
Űr így egybegyűjtött minket?"

356
 VI.

Akkor minden apostol egy lélekkel, örvendetesben

elmondotta az imádságát, és amint kimondották az Áment,
váratlanul ott termett köztük Szent János, és mindent meg­
magyarázott nekik. A z egybegyűlt apostolok beléptek a
házba, megtalálták ott Máriát, és köszöntötték Öt ilyen­
féleképpen: „Áldott vagy te az Űrtól, aki az eget és a
földet alkotta." Mire ő így válaszolt nekik: „ B é k e s s é g
legyen veletek, szeretett testvéreim. Honnan jöttetek ide?"
Azok erre elmondták neki, hogy mindegyiküket elragadta
az Isten Lelke felhőben, és letette erre a helyre. Mária erre
így szólott: „Mégsem hazudtolt meg engem előttetek az
Isten, íme, most rálépek az egész földkerekség útjára, nem
kételkedem abban, hogy az Űr vezetett ide most bennete­
ket, hogy vigasztalásomra legyetek azokban a gyötrelmek­
ben, amelyek most fognak elérkezni hozzám. Ezért kérlek
benneteket, hogy szünet nélkül, mindannyian egy szívvel-
lélekkel virrasszunk, mindazon óráig, amelyben az Űr
megérkezik, és mikor én megválók a testtől."

VII.

Ezzel köréje gyűlték, és vigasztalták őt, három napon

keresztül az Űrhöz énekeket zengtek, és íme a harmadik
napon, a nap harmadik órájában mindenkire, akj csak ab­
ban a házban jelen volt, álom borult; senki sem volt képes
virrasztani az apostolokon és azon a három szűzön kívül,
akik ott jelen voltak; íme hirtelenül megérkezett az Űr
Jézus Krisztus, nagy angyali sokaság közepette; hatal­
mas ragyogás ereszkedett le arra a helyre, az angyalok
himnuszt mondtak és dicsőítették az Urat. Akkor a
Megváltó ezeket mondotta: „Jpjj hát legbecsesebb Drá>
gagyöngy, lépjél be az örök élet otthonába!"

357
 VIII.

Akkor Mária leborult a padlózatra, imádta az Istent

és így szólt: „Áldott a te dicsőséged neve, Uram Istenem,
hogy kiválasztani méltóztattál engemet, szolgálóleányo­
dat, és a nagy titkodat reám bíztad! Emlékezzél még
tehát énrólam, dicsőség királya, mert jól tudod, hogy teljes
szívemből szerettelek, és őriztem a te rámbízott kincsedet!
Mindezekért fogadj el engemet a te szolgálódat, és szaba­
díts ki a sötétség hatalmából, hogy a Sátánnak semmiféle
támadása hozzám ne férjen, és azt a négy lelket se lássam
meg, mely szembejön velem!" 2. Erre a Megváltó így
válaszolt: „Amikor az Atya elküldött engemet, hogy a vi­
lág üdvösségéért keresztre feszítsenek, eljött hozzám a
sötétség fejedelme, de amikor tetteimben semmiféle kivet­
nivalót nem talált, legyőzve és megtiporva távozott; ott
majd te is meglátod őt, meglátod az emberekre szabott
törvény következtében, miután átjutsz te is a halál végső
szakaszán; ártani ugyan nem tud neked, mivel veled mara­
dok, hogy segítségedre legyek. Bátran jöjjél, az egész
mennyei sereg várja már jöttödet, hogy te belépjél a
paradicsom örömeibe!" 3. Ahogy ezt elmondotta az Úr,
Mária fölkelt a földről, lepihent ágyára, hálát adott,
majd leikét az Istenhez küldte. A z apostolok látták, lelke
olyannyira ragyogó volt, hogy senki halandónak nyelve
ezt méltóképpen elmondani nem tudná; messze mögötte
maradt a hó ragyogása, fényessége nagyobb minden ércnél,
az ezüst csillogásánál,

IX.

Akkor a Megváltó ezeket mondotta: „Kelj fel Péter,

vedd magadhoz Mária testét, és vidd el azt a város jobb
felőli oldalán keletre, és ahol egy újonnan metszett sírbolt­
ra találsz, oda helyezzétek őt, de várjatok ott reám, amíg

358
oda nem étkezem hozzátok!" 2. Miután ezeket elmondta
az Űr, Szűz Mária lelkét átadta Mihálynak, ki a paradicsom
elöljárója volt* és a zsidó nép fejedelme, és velük ment
Gábor is; a Megváltó pedig azon nyomban felment a
mennyekbe, angyalaival egyetemben,

X.

1. A z a három szűz, akik ott jelen voltak és virrasztottak,

megfogták Szűz Mária testét, és megmosták a temetkezési
szokásnak megfelelően. Mikor levetkőztették ruháiból, a
szent test akkora fényességgel ragyogott, hogy érinteni
ugyan lehetett, de látni alakját a hónál tündöklőbb fényes­
ség miatt már nem; csak az Űr tündöklése volt nagyobb,
s amikor a legtisztább testet megmosták, úgy találták,
hogy azt semmi sem mocskolta be. 2. Amikor letakarták
a halotti lepellel, azonnal megszűnt a fényesség, Szűz
Mária teste pedig a liliom virágaihoz lett hasonlóvá, igen
kellemes illatot árasztott, mihez foghatót még találni
sem lehet.

XI.

1. Akkor a szent testet ravatalra helyezték, majd így

szóltak egymáshoz az apostolok: „Ki fogja vinni azt a
pálmaágat a koporsó előtt?" Akkor János így szólt Péter­
hez : „Te, k i az apostolságban mindannyiunkat megelőzöl,
neked kell ezt a pálmaágat vinned ravatala előtt." Péter
azonban ezt válaszolta neki: „Te vagy az egyetlen közü­
lünk, k i megőrizted a szüzességet, és te vagy az Űr
kiválasztottja is, ki akkora kegyelmet talált, hogy keblén
nyugodhattál; és amikor ő a mi üdvösségünkért a kereszt
fáján függött, saját szavával bízta Máriát tereád: ezért

359
neked kell vinned azt a pálmaágat, mi pedig fogjuk a testet,
és elvisszük a sírbolt helyére.' 2. Ezek után Péter a többi­
5

ekhez emelte szavát: „Fogjátok meg a testet!" Majd éne­

kelni kezdte: „Izrael kijővén Egyiptpmból, Alleluja!"
(vö.: Zsolt. 114,1); vele együtt vitték Szűz Mária testét a
többi apostolok is. János pedig a fénylő pálmaágat a ko­
porsója előtt. A többi apostol is ugyanolyan szép hangon
énekelt.

XII.

1. Akkor, íme, egy újabb csoda történt. Egy hatalmas

felhő jelent meg a koporsó felett, mint amekkora fényko­
szorú szokott látszani a Hold körül; angyalok serege volt
ebben a felhőben, és kellemes dallamokat énekeltek, és az
oly édes dallamtól visszhangzott a föld. Erre a nép kivo­
nult a városból, mintegy tizenötezer ember, csodálkozva
mondogatták: „Mik ezek a kellemes hangzatok?" 2.
Akkor az egyik ott levő ezt mondta nekik: „Mária elhagyta
testét, Jézus tanítványai pedig dicséretet mondanak körü­
lötte." Akkor odatekintettek és látták a nagy dicsőséggel
megkoronázott testet, meg a fennhangon énekelő aposto­
lokat. 3. És íme, valaki közülük, aki a maga osztályában
a papok elöljárója volt, gyűlölettel telt el, és haragjában
így szólt az ott állókhoz: „íme, annak a sátra ez, aki
közöttünk, meg az egész nemzetben zavart keltett, és ek­
kora dicsőségben részesül?" Odament, föl akarta borítani
a koporsót, a testet pedig a földre hányni, de azonnal el­
száradt a keze egészen a könyökéig, és odatapadt a kopor­
sóhoz. Ahogyan az apostolok felemelték a koporsót, az
egyik keze ott lógott rajta, a másik meg a ravatalhoz
tapadt, és buzgó könyörgésekben kérlelte a menetelő és
zsoltározó apostolokat; a felhőben levő angyalok pedig
vaksággal sújtották a népet.'

360
 XIII.

.1. Akkor az előljáró így kiáltott fel: „Szent Péter, téged

kérlek, ne vess el engem, k i ily nagy szükségben könyörög
hozzád, mert igen nagy fájdalomtól gyötrődöm! Emlékez­
zél csak arra, amikor a praetoriumban az ajtónálló szolgáló
felismert téged, és mondta a többieknek, hogy zavarjanak
el onnan, akkor én szóltam az érdekedben!" Akkor ezt vála­
szolta neki Péter; „Nekem nincs hatalmam arra, hogy valami
rendkívülit adjak teneked, de ha teljes szívedből hiszel az
Űr Jézus Krisztusban, akit ő méhében hordozott, és szü­
lése után is megmaradt szüzességében az Úr kegyelméből,
mely nagy jóvoltában a méltatlanokat is megszabadítja,
megadja néked is a gyógyulást."
2. Erre ő így válaszolt: „Vajon ki maradhatna meg to­
vábbra is hitetlennek? De hát mit tegyünk? A z emberi nem
ellensége elvakította szívünket, zavart keltett a szemünk
előtt, hogy ne tegyünk tanúbizonyságot Isten nagy tettei
mellett, főként akkor, amikor Krisztus ellen kiáltozva így
káromoltuk: A z Ő vére rajtunk és fiainkon!" Erre Péter
így válaszolt: „Ez a káromlás annak ártott, aki továbbra
is hitetlen marad Vele szemben, aki pedig az Istenhez for­
dul, attól ő nem tagadja meg irgalmasságát!" Mire ő így
szólt: „Mindazt hiszem, amit mondasz, inkább arra kérlek,
legyél könyörülettel irántam, nehogy elérjen a h a l á t "

XIV,

1. Akkor Péter megállította a ravatalt és így szólott:

„Ha teljes szívedből hiszel az Űr Jézus Krisztusban, kezed
megszabadul, a koporsótól." Ahogy ezt kimondta, rögtön
elvált annak keze a koporsó oldaláról, és lábra tudott állni,
de a karja továbbra is száraz maradt, így nem szűnt meg
tovább könyörögni. 2. Akkor Péter így szólt hozzá:

361
„Borulj oda a testéhez, csókold meg a ravatalát, és mond­
jad: Hiszek az Istenben, az Isten Fiában, Jézus Krisztus­
ban, akit ő hordozott, és hiszem mindazt, amit nekem
Péter, Isten apostola mondott." Akkor odament, meg­
csókolta a ravatalt, és azon nyomban megszűnt minden
fájdalma, és mind a két keze ismét egészséges lett. 3. Erre
már nagy buzgalommal áldotta az Istent, Mózes könyve­
inek tanúságával dicsőítette Krisztust, úgy, hogy még az
apostolok is elcsodálkoztak rajta, sírás fogta el őket az
örömtől, és dicsőítették az Ür nevét.

XV.

1. Ezek után Péter így szólt hozzá: „Vedd át ezt a pálma­

ágat János testvérünk kezéből, menjél be a városba, ott
majd egy vakság-sújtotta nagy nép tömeget fogsz találni.
Hirdesd nekik Isten nagy tetteit, és mindazoknak, akik
csak hinni fognak az Ür Jézus Krisztusban, tedd a szemére
a pálmaágat, és visszanyerik látásukat; de azok, akik nem
hisznek, megmaradnak vakságukban." 2. Mindent ennek
megfelelően tett, rátalálván a vaksággal sújtott hatalmas
tömegre, akik imigyen siránkoztak: „Jaj nekünk, mert
olyanokká lettünk, mint a vaksággal megvert szodomabeli-
ek! Nincs más hátra számunkra, mint a pusztulás!" Amikor
meghallgatták az elől járó szavait, aki visszanyerte egész­
ségét, hittek Jézus Krisztusban, ő meg a szemükhöz érin­
tette a pálmaágat, és visszanyerték látásukat, akik pedig
megmaradtak keményszívűségükben, halálra jutottak.
Mindezek után visszatért a papok elöljárója az apostolok­
hoz, visszaadta nekik a pálmaágat, és elmondott nekik
mindent, ami csak történt vele.

362
 XVI.

A Máriát vivő apostolok pedig eljutottak Jozafát völ­

gyébe oda, ahová az Űr mutatott, és ott egy új sírbolt­
ban helyezték el őt, majd lezárták a sírt. Leültek a sírbolt
ajtajában, miként ezt az Űr meghagyta nekik, és íme, várat­
lanul ott termett az Űr Jézus Krisztus, együtt az angyalok
hatalmas tömegével, ragyogó fényességgel övezve, és így
szólott az apostolokhoz: „Békesség^yeletek!" Ök meg így
válaszoltak neki: „Legyen rajtunk az irgalmasságod Uram,
miként mi benned remélünk!" (vö.: Zsolt. 33,22). 2. A k ­
kor a Megváltó így szólott hozzájuk: „Mielőtt még fel­
mentem volna az Atyához, megígértem néktek, hogy ti,
akik követőim vagytok, az újjászületés idején, amikor az
Emberfia méltóságának székében helyet foglal, ti is ott
fogtok majd ülni tizenkét trónszéken, és ítélkezni fogtok
Izrael tizénkét törzse felett. Őt pedig Izrael nemzetségei
közül választottam ki, Atyám elhatározásának megfelelő­
en, hogy benne lakást vegyek. M i t akartok, mit tegyek
vele?" 3. Erre Péter meg a többi apostolok így válaszol­
tak: „Uram, ha te már előre kiválasztottad ezt a szolgáló
leányodat, hogy ő a te szeplőtelen hajlékod legyen, min­
ket meg a te szolgálatodra, még a világ kezdete előtt,
együtt Atyáddal - akivél együtt neked és a Szentléleknek
azonos az istensége és a hatalma - , akkor előre tudtad
mindezt, ha tehát így lehetségessé vált szolgáidnak helyes
látása, úgy keltsd életre Édesanyád testét és vidd el magad­
dal azt a mennyei boldogságba."

XVII.

1. Akkor így szólott a Megváltó: „Legyen a ti elgondo­

lásotok szerint." És megparancsolta Mihály főangyalnak,
hogy hozza le Szűz Mária lelkét. És íme, Mihály főangyal
elhengerítette a követ a sírbolt ajtajából, és így szólt az

363
Űr: „Kelj fel, Kedvesem, Szépségem (vö.: Én. 2,10); k i
nem vetted magadra a nemzésből eredő romlást, k i nem
szenveded el sírodban a test felbomlását." 2. Mária azon
nyomban feltámadt sírjából, áldotta az Urat, az Űr lábaihoz
borult ezen szavakkal: „Uram, én nem tudok tenéked elég­
g é hálát adni megszámlálhatatlan áldásodért, amit nékem,
a te szolgálódnak adni méltóztattál. Mindörökre áldott
legyen a te neved, világ Megváltója, Izrael Istene!

XVIII,

1. A z Űr megcsókolván, odahajolt hozzá, majd lelkét

átadta az angyaloknak, hogy vigyék el a paradicsomba.
A z apostoloknak pedig ezeket mondta: „Járuljatok ide
hozzám!" Amikor köréje gyűltek, megcsókolta őket és
így szólt: „Békesség veletek; ahogyan mindenkor veletek
voltam, veletek leszek a világ végezetéig!" 2, Amint eze­
ket elmondta az Űr, felemelkedett a felhőben, és az égbe
szállt, az angyalok vele együtt mentek, és elvitték Májriát
az Isten paradicsomába; az apostolokat pedig felhők ta­
karták el, és visszatért mindegyikük a maga igehirdetési
helyére, elbeszélték ott Isten nagy tetteit, dicsőítették
Urunkat Jézus Krisztust, aki él és uralkodik az Atyával és
a Szentlélekkel tökéletes egységben, az Istenség egy lénye­
gében.
Ámen.

364
 JEGYZETEK

9. old. A 5,gyöngy" Isten országát jelenti M t 13,45-ben,

valamint a í á m á s ev. 76-ban. A Recognitiones III,
L X I I ( P G 1 ; 1309 A) szerint az okos kereskedő „az egy,
igaz gyöngyöt veszi fneg". A „még beszélni sem tudó
gyermek" atyja királyi házában, „keleten" a preegzisz-
tens lélek paradicsomi környezetben (vö. Ter 2,8 és
3,24). A rabbinizmusból vette át a kereszténység a né­
zetet, miszerint az ősszülők gyermekek voltak a pa­
radicsomban (vö. Ireneusz, A z apostoli igehirdetés
feltárása 14 Óker. írók 8,583. old). Enkratita felfogás
szerint a gyerrnek „egyszerű" (simplex), nem „kettős"
mert nem jellegezetessége még a szexualitás.
A „poggyász" (phoíosz) arra enged következtetni,
a gyermek „kereskedő" fia, aki drága áruval megra­
kodva indul a gyöngy megszerzésére. Ugyanez a ki­
fejezés található á Tamás ev. 27-ben is, ahol a keres­
kedők „árujáért" kell megvenni az „egy, igaz gyön-

Amikor atyja házát elhagyja a gyermek, eredeti, ki­

rályi öltözetét leveszik róla, majd a visszaérkezéskor
kapja meg ismét. A költemény végén válik világossá,
hogy az „öltözet" a királyfi „mennyei képe" (eikón),
védő szelleme, felsőbb szellemi valója.
10. öld. „Egyiptom" az idegenség, a számkivetés helye, evi-
lág sötétségét jelképezi. E z érthető abból, hogy a him-

365
 nuszt keleten, Szíriában írták, és abból is, hogy a zsi­
dók kivonulásához kapcsolódó tradícióban szintén az.
A „sárkány" a gonosz hatalom szimbóluma, azonos
a sötétséggel. A „vándorőltözetben" a királyfi övéi
előtt „idegennek" tűnik. A z öltözet változása megfe­
lel az állapot megváltozásának. A „vándoröltözet" itt
a testet jelenti, amelyet a lélek evilágban magára vesz.
A „gyermek"-lélek a világban (Egyiptomban) felis­
meri rokonait. A „felismerés", „ráismerés" gnosztikus
motívum.
11. old. A „királyfi-„gyérmek"-lélek a gyöngy megszer­
zése érdekében hasonul az egyiptomiakhoz: „magam-
öltöttem azok viseletét". A z alkalmazkodás azonban
veszedelmesnek bizonyul, közösséget teremt közte és
az „egyiptomiak" között, azok „megetetik", az étel­
lel „elvarázsolják, „elalszik". A Ter 3. fejezetében is
az evés kapcsolatban áll a bukással! A „királyfi"-lélek
is megfeledkezik származásáról és útjának céljáról iá.
A z álomba merülés a halál képe. A lélek ezzel a sö­
tétség hatalmába került: „szolgájalettem az ottani k i ­
rálynak", azaz nemes származását elherdálta.
Noha a „gyermek, „királyfi"-lélek megfeledkezett ne­
mes származásáról, szülei nem feledkeznek meg róla,
tudnak helyzetéről és levelet küldenek neki, amely „fel­
ébreszti". A z „ébresztés" gnosztikus motívum,
ugyanazt jelenti mint a feltámadás ortodox írásokban.
A levél ugyanazt jelenti, mint az „örömhír", „megvál­
tó üzenet". A feladók: „Az Atya, a királyok királya",
az „édesanya, kelet úrnője", és címzettje: a fiú! G .
Quispel az atya-anya (ruah, a lélek nőnemű)-fiú hár­
masságban ősi, szír Szentháromságot lát (Makarios,
das Thomasevangelium und das Lied von der Perle,
55-56. old.). Amennyiben azonban ez a „fiú" a levél
általi megváltásra szorul, annyiban kétségtelenül
gnosztikus „salvator salvandus".

366
 ~'"\

./Í2. pld. A „visszaemlékezés" a preegzisztenciára a gnósz-

tikus magáraéebredés, feltámadás.
13. old. A sárkányra „ráolvassa" az Atya nevét, továbbá
a „másodszülött" és az anya nevét! E z az „epiklészisz"
gnosztikus, mágikus formája. A királyfi hazafelé ve­
zető útján fokozatosan növekszik a fény, megjelenik
előtte ismét „öltözete", mennyei mása, én-je jobbik
fele.
14. old. A z „öltözetben", a mennyei „eikón"-ban ismeri
fel magát, a felismerést követi az „egyesülés" a meny-
nyei képmással, megszűnik a kettősség. A z öltözetet
hozó „intézők" számosak ugyan, de mégis „egy",
mert a szellemi lények „egylényegűek" a gnosztikus
felfogás szerint. A „köntös", az „öltözet" közepén az
Atya képmása díszlik. A szöveg értelme: a lélek szel­
lemi valóságában az istenmegismerés tükre.
15. old. A beöltöztetés gnosztikus keresztelés!- vagy be­
avató rituálét tükröz, amelynek jellegzetes mozzana­
ta: a fej meghajtása, a himnusz éneklése.
16. old. Augustinus E p 237 közöl néhány sort egy a pris-
cillianusok körében is népszerű himnuszból (Salvare
volo et salvari volo stb)., majd hozzáfűzi, hogy a mar-
kioniták, mánicheusok, montanisták, priscillianusok
ezt az utasítást teszik még hozzá: „Jura, perjura, sec-
retum prodere noli!" (Esküdj! Esküdj hamisan is! Ne
áruld el a titkot!). A z Ágoston által idézett részlet a
János-akta Krisztus-himnuszának részlete. A „titkos
hagyomány" szerint Jézus akkor énekelte ezt a him­
nuszt, amikor tanítványaival kivonult az Olajfák he­
gyére (vö. M t 26,30; M k 14,26).
Egy beavatási szertartás „szövegkönyvének" kell el­
képzelni ezt a himnuszt, amelyben Krisztus a „műsz-
tagogosz", és a sorokat cselekmények is kísérték. A I I .
Nikaiai Egyetemes Zsinaton 787-ben a János-akta
93-75, 97-98 fejezeteit felolvasták és elítélték. A him-

367
 nusz kétségtelenül gnosztikus, az ortodox eukharisz-
tiát helyettesítő „latreia logiké"-t (vö. Poimandrész
31) írja le, amelynek nincsen „anyaga", merőben
„szellemi". Hálaadás, az áldozat gondolata nélkül.
Feltűnő a nyolcszoros kezdő dicsőítés! A „dicsőség"
(doxa) is nyolcszor ismétlődik (vö. Poimandrész 31.f).
A felsorolt isteni predikátumok tulajdonképpen isteni
erők, az „ogdoasz". Aligha dönthető el egyértelműen,
hogy a predikátumoknak van-e sajátos keresztény je­
lentésük is, vagy a szinkretizmus hozta össze őket.
„Ezért adjunk hálát és mondom. . . " úgy kezdődik
mint a mise praefatioja. Jézus itt is „salvator salvan-
dus", megváltandó megváltó, ami szavaiból kide­
rül.
17. old. A „nyolc" (ogdoasz) az egyiptomiaknál a szent
szám (Corpus Hermeticum XIII,15), a hét bolygó
egéből és a nyolcadik szférából, az állócsillagok szfé­
rájából tevődik össze. A „tizenkettes" a Nap körét
jelenti, ez alsóbbrendű. Számos gnosztikus a nyolc és
a tizenkettő körének megfelelően két Krisztust is­
mert, egy felsőbb- és egy alsóbbrendűt. A „nyolc"
(ogdoasz) maga a „teljesség" (pléróma). A „tizen­
kettő" jelentése itt nem egészen világos, a szövegösz-
szefüggésből nem derül k i , jelentheti a mennyei haj­
lékokat, a csillagképeket, amelyek az ember sorsát
megszabják. Számos párhuzamot találunk a János­
evangéliummal, „Házam nincsen nékem és házaim
vannak" v ö . Jn 14,2: „Atyám házában sok lakóhely
van"; „lámpás vagyok néked" v ö . Jel 21,23 (1 K e ­
lemen levél 21,3). Szent Pál is használta a „tükör"-
hasonlatot (1 K o r 13,12); a „ k a p u " a Jn 10,7-ben:
„Én vagyok a juhok számára a kapu"; „ösvény" v ö .
Jn 14,6: „Én vagyok az út az igazság, az élet".
„Aki követ engem . . . " tükrözi a jellegzetes gnosz­
tikus gondolkodásmódot: a beavatott Jézusban ma-

368
 gára ismer! Jézus végül az ember magára ébredésének
eszköze.
18. old. A záró dicsőítés trinitarius jellegű, de mint szinte
minden gnosztikus írásban, modalista.
25. old. „gondolatvilágom felemelkedett a magasságok­
hoz, a testi érzékeim lekötözötten maradtak . . . " -
(hasonlít a Göngydal gondolataihoz, 11. old.). A po-
pogány misztika karakterisztikus érzése, amely meg­
győződésének következménye, miszerint csak eksz­
tatikus állapotban lehet megismerni az istent. A testi
érzékek kötöttsége és a szellem szárnyalása közötti fe­
szültség a kiindulási pont. A „határtalanul nagy léte­
z ő " a gnosztikus látomások közös tulajdona, a kö-
rülírhatatlan „agnosztosz theosz"-t jelenti. Hermész
Triszmegisztosz ennek a határtalanul nagy létezőnek
a nevét tudakolja (mint Mózes?), és a név magyará­
zata: „ho tész authentiasz nusz", „a magában levő
értelme", vagy a legfőbb hatalom értelme (Irenaeus
A H 1,18 ed. Harvey, 1,196. o. „summa potestas"-szal
fordítja az ,,authentia"-t.) A gnósztikusok tulajdon­
névként használták a ,,nusz"-t.
„sötétség ereszkedett le . . . mint egy k í g y ó " - a sö­
tétség és a kígyó összehasonlítását megtaláljuk a Pistis
Sophia 126. fejezetében (GCS, Koptisch-gnostische
Schriften, ed. C. Schmidt, Berlin, 1981, 1,207. old).
A Tamás-akta 32. fejezete (ed. M . Bonnet, Acta apos-
tolorum apocrypha II, 2, 147. old.) szerint a külső
sötétség óceánja a farkát szájában tartó kígyóhoz ha­
sonlatos.
A 4-5 fejezet a kozmogonia látomása, a káosz és az
értelem harcát tárja fel.
26. old. A 6. fejezetben a Nusz és Logosz viszonyát fejte­
geti, mindkettő egyszerre immanens és transzcendens
az emberben. Szóhasználata jellegzetes, az „úr, Isten"
kifejezések használata a hetvenes fordítás hatását mu-

369L
 tatja, ezért ezeket a címeket zsidó betoldásoknak gya­
nítják a szövegben.
„ami tebenned néz és hall, az az Úr Igéje, az Értelem
pedig az isten-atya. A kettő nincs elválasztva . . .
ezeknek az egyesülése az élet" - . Plótinosz is hirdette,
hogy ami az emberben hall, lát, az tulajdonképpen az
értelem, a lélek (vö. E n n . III, 7,5 V , 3; ugyanez a
gondolat Nüsszai Szent Gergely A lélekről és feltá­
madásról c. dialógusában idézve vö. Óker írók 6, 581.
old.). A „fény" és „élet" szavakat kereszt alakban is
írták görög betűkkel, a kereszt szárai az „ómega"-ban
találkoztak. <
27. A 9. fejezetben az Értelem(nusz) tulajdonsága a „fény"
és „élet", további jellegzetessége, hogy „hímnős", ez­
ért lehet „mindenek atyja és anyja". A „hét kormány­
z ó " a hét bolygó, az általuk meghatározott, lehatárolt
világ a sors birodalma. A l i . fejezet emlékeztet a Ter
1-2 fejezeteire. A 12. fejezet az ember megalkotását
beszéli el gnosztikus terminológiában. A z ember a
„mindenség Atyja és Értelme" kiáradása, de nem
/C\ anyagi, hanem szellemi teremtmény.
/28.jold. A „második", az anyagi természetű ember terem-
í\y tését beszéli el. E z a demiurgosz alkotása, a sors alá-
/ vetettje. A sorsnak való alávetettséget fejezi ki, hogy
a kormányzók (a bolygók) „részt adtak" neki.
A 15. fejezetben a „kettős ember" a lelke szerint hal­
hatatlan, teste szerint halandó lény. A lélek az ember­
ben a „haplosz", „simplex", amit „usziodész"-nak
is mond (Asclepius 7), ami itt azonos az anyagtalan­
nal, a szellemivel.
A z „álomnélküli" isteni jelző. (Aristoteles, De somn.
2,455b 17-22).
30. old. 19. és kk fejezetek az ember és az Értelem pár­
beszéde. A z értelem itt már az ember „daimón pared-

370
 rosza"-nak szerepét tölti be. A fogalmat ismeri Juszti-
nosz is (1 Apológia XVXII,3).
31. old. A „daimón paredrosz" ellentéte a „timorosz
daimón", a büntető démon, keresztény írásokban a
büntető angyalok.
24. fejezet: a test feloldódásával láthatatlanná válik,
lerombolásával ilyenné is tehető. A láthatatlanná válás
azonos a szellemiség megmutatkozásával (vö.: A n -
tiochiai Ignatiosz Levél a rómaiakhoz IV,2 Óker
írók 3,182. old.).
A lélek szférákkal vívott küzdelmét írja le a 25. feje­
zetT^Ezekhek 'a"Szféráknak ugyanis megfelel hét
„hiba", „ b ű n " : a tudatlanság, a vakmerőség, gonosz­
ság, féltékenység, irigység, viszály, kívánkozás (Vö.
Irenaeus A H I, 28,4 Harvey 1,235. old.).
A szférák sora itt megfelel a kaldeus sorrendnek,
a hibák is az egyes bolygók „temperamentumának".
32. old. 26. fejezet: A „nyolcadik természet" túl van a
szükségszerűségen és a sorsszerűségen. E z az álló
csillagok régiója, a legfőbb isten lakóhelye. Ha a lélek
ide eljut, akkor megpihen.
28. fejezet: a „megtérés" itt inkább „megfordulás",
„visszafordulás", nem a keresztény értelemben vett
bűnbánat.
33. old. 29. fejezet: az „ambrózia" a halhatatlanság vize.
31. fejezet: „a szavak áldozata" a „logikasz thüsziasz
hagnasz" fordítása. Hasonló kifejezést-hasznal Szent
Pál a Róm 12,1-ben (latreia logiké), ismeri a kifejezést
Lévi testamentuma 111,6, Porphyrius De Abstinentia
45. A kifejezés analógiájára formálta Alexandriai
Kelemen a „hüdór logikon"-t (Protreptikosz X , 79).
38. old. 1.4. a hadsereg áz angyalok serege.
1.5. az „őrtállók" a világ rendjére felügyelő angyalok
(vö. Dán 4,10-14 és 20).

371
39. old. 1.8 v ö . Jel 21,23.
2.1. A z égitestek harmonikus, pontos, tévedhetetlen
mozgása azért fontos az apokrifekben, mert mozgásuk
alapján lehet kiszámítani áz ünnepek idejét. Enélkül
lehetetlen a rendes istentisztelet. Minden különös
tüneményt ezért a vég jeleként értelmeztek. A z Isten­
nek engedelmeskedő mennyei rend mura továbbá az
emberszámára.
40. old. 6.9. Azaz: az ősatyákhoz fognak hasonlítani, mivel
mindez a pátriárkák életére és halálára volt jellemző.
41. old. A Teremtés könyve 6. fejezetét dolgozza fel.
E z a hely rendkívül fontos az egyházatyák számára is.
42. old. 7,5, A z Istentől való elfordulás (a bűn) teljes
pusztulásba vezet, a törvényszegő nemzedék önmagát
pusztítja el. A Hénokh-könyv jellemző tendenciája:
a bűnbeesés nem Ádámmal kezdődik, hanem a bűnért
a bukott angyalok a felelősek.
9,1. A négy főangyal „szósz^ lép
fel. Ők itt a négy égtáj angyalai. A zsidó felfogás
szerint a népeknek is megvannak az angyalaik, Izraelé
Mihály főangyal. Nemcsak a főangyalok „szószólók"
a késői zsidó felfogásban, hanem a hajdankor igazai,
az ősatyák is (Hénokh, Ábrahám, Izsák, Jákob stb.).
44. old. 10.9. - a „fattyak", „szajhák gyermekei" a bukott
angyalok és a föld leányainak törvényszegő viszonyá­
ból fogant utódok.
10,10. - „ötszáz é v " mesterkélt szám, megfelel kb.
az „ólám" fogalmának, az „aióh"-nak. A z élettartam
korlátozása a bűn lehetőségének visszaszorítását
célozza.
10,16. - a jövendő világ mint Isten ültetvénye gyakori
kifejezés az apostoli atyáknál. A z „ültetvény" a para^
dicsőm szinonimája.
46. old. 12,4. - A bukott angyalok örök kárhozatát hir­
deti,
 48. old. A mennyei lakóhely leírása tulajdonképpen meg­
felel a templom leírásának.
50. old. 16,1. A gigászokat azonosítja a démonokkal, mint
Jusztihosz és Tertullianus (II. Apológia V , 3 Óker
írók 8,124. old.; Védőbeszéd X X I I Óker írók
12,105-106. old.).
52. old. 19,2 - a szirének itt lidérceket, kísérteteket jelen­
tenek.
53. old. 20,7. Gábriel főangyalnak fontos szerepe van az
újszövetségben is. Hénokh könyve itt azt állítja róla,
hogy ő a paradicsom felügyelője, a „kígyók" és
„kerubok" fölé van rendelve. A főangyalok száma
ingadozik, hol hatot, hol hetet sorolnak fel. Babiloni
felfogás szerint azonosak a hét bolygó szellemeivel.
Az iráni felfogás is hatot vagy hetet tartott számon,
aszerint, hogy közéjük sorolta-e Ahura-Mazdát, vagy
nem.
54. old. 22. kk - A z alvilág (seol) leírása, ahol az igazak
lelkei el vannak különítve a kárhozottak léikéitől.
56. old. 25. kk. - A végideji paradicsom leírása, v ö . Jel
2,7 és 22,14; Lévi végrendelete X V I I I ; 1 K o r 2,16.
57. old. 26,1. A föld közepe itt Palesztina, illetve Jeruzsá­
lem.
64. old. 40,8-10: Itt négy a főangyalok száma.
65. old. 42,1-2: V ö . Sir 24,7-11; J ó b 28,12 kk.
66. old. 43,1: V ö . Iz 40,46; Zsolt 147,4. Isten nevükön
szólítja a csillagokat! Ezzel személyes jelleget öltenek.
Láthatóan összefüggés van a csillagok és az angyalok,
szentek száma között.
45,1 kk. A képes beszédek későbbi betoldások a
műbe.
72. old. 54,8. E z a vízözön leírása. \
83. old. 67,2. A z angyalok által épített bárka itt „faépület".
A bárka anyagának hangsúlyozása előmozdította a
kereszttel való összehasonlítás lehetőségét, mindkettő

373
 „fa", mindkettő a megmenekülés, az üdvösség esz­
köze lett.
86. old. 69,11. Lényeges gondolat, hogy Isten az embere­
ket is az angyalokhoz hasonlónak teremtette, romlá­
suk oka a „tudatlanság" volt.
69,14. A z „eskü" feltehetően a ki nem mondható
Isten-nevet fedi. Kimondása azért tilos, nehogy
varázslásra, mágiára felhasználják.
69,25. A z „eskü" erejét ecseteli, majd az Emberfia
„szavának", „nevének" erejét fejtegeti. A motívum
jelen van az Űjszövetségben is. A „szám" és a „betű"
kapcsolata mágikus használatra enged következtet­
ni. • •
88. old. 70,2. A „lélek kocsija" kifejezés népszerű az
ókeresztény írásokban is.
91. old. 72,5. Itt is kocsija van a Napnak, mint Samasnak a
babilóniaiaknál, Héliosznak a görögnél. A jeruzsá­
lemi templom mellett is álltak ló- és kocsi szobrok
(2Kir23,ll).
72,6. Niszán hónapban, a zsidó liturgikus év első
hónapjában.
101. old. 80,2. A z idők összezavarodnak a bűnösök nap­
jaiban. V ö . Péter evangélium V .
102. old. 81,1. A „mennyei táblákon" van megírva előre,
ami a földön történik (vö. K i v 25,9; 40,26 ; 27,8;
Szám 8,4). A z apokaliptikusoknál a tudás forrása
gyakorta „mennyei könyv", nem a látomás maga!
A mennyéi „könyv" utal mindig a kinyilatkoztatott
törvénnyel való összhangra, kifejezve: a látnók attól
nem szándékozik eltérni. Ugyanakkor diszkréten
lemond a prófétai kinyilatkoztatás tekintélyéről. A z
irodalmi megoldás - á könyv-látomás - mögött az
igazság-fogalomról vallott felfogás húzódik meg. A
prófétáknál az igazság maga a kinyilatkoztató Isten;
az írástudóknál - akik az apokaliptikusok kortársai -

374
 a törvény betűje. A két felfogás összekapcsolása és
kompromisszuma a „könyvlátomás".
81,2. A z emberek cselekedeteit az angyalok vezetik be
a mennyei könyvbe. Ugyanerről a könyvről beszél a
Dies irae himnusz: „Liber scriptus proferetur, in quo
• totum continetur".
103. old. 82,1. V ö . Tertullianus A z asszonyi cicomáról 1,3
(Ókerírók 12,251. old.).
110. old. 87,2-3. A mennyből jövő fehér ruhás férfiak
(azaz fény-ruhába öltözött férfiak) gyakori motívum az
Újszövetségben. Jézus színeváltozásánál, a feltáma­
dáskor, mennybemenetelkor), és más ókeresztény
írásokban is, főként apokrifekben.
86,1 kk - Marhacsordaként ábrázolja az emberiséget,
a színek az egyes fajokat jelentik.
123. old. 91,1 kk - A z intelmek hasonlók, mint a tizenkét
pátriárka intelmei.
124. old. 91,3 Hénokh itt látnók és nem írnok. A két meg­
jelölés jelentősége abban áll, hogy a „látnók" meg­
jelöléssel a prófétai tradícióhoz zárkózik fel az író, az
„írnok" elnevezéssel viszont a bölcsességi, papi
tradícióhoz tartozónak vallja magát. A műben a két­
féle megjelölés azt bizonyítja, hogy az írás különböző
hagyományokat dolgozott egybe.
126. old. 91,12 kk. A végideji restaurációt írja le. A z ítélet
előbb a mennyben megy végbe, majd a földön. A
Hénokh-könyv nemcsak mennyei, de földi eszkhatoló-
giát is ismer!
92,1. Ismét „írónak" mondja magát.
145. old. 1. A rövid írásban legalább két, ha nem három
eredetileg különálló irat olvadt össze (Mózes­
apokalipszis, Ádám-ciklus, Éva-történetek). Jelenlegi
formában zsidó alapiratnak tekinthető keresztény
interpolációkkal. A Teremtés könyve 1-4. fejezeteit

375
 használja fel. A z egyiptomi keresztények körében
igen kedvelt írás volt.
3. A „misztérium ' az élet fájának olaja! A paradicso­
5

mi kiűzetés után már Isten csak Mihály főangyalon

keresztül „társalog" Ádámmal! M á r István diakónus
beszédében jelen van a motívum, hogy a zsidók a
törvényt is angyalok közvetítésével kapták (Ap Csel
7,35 és 38), ugyanez a felfogás tükröződik a Barnabás­
levélben (11,7; XIV,2) az Ür ujja írta a törvényt (Öker
írók 3,222 és 238. old.), azaz a Szentlélek.
146. old. 4. Szeth az istenfélők, a vallásosak ^ősatyja.
6. Ádám betegsége a paradicsom utáni vágy.
7. Azaz: Éva azért volt kísérthető, mert őrangyala
elment az ima órájában a mennybe, és Éva egyedül
maradt.
147. old. 8. A látás révén nagyon kísérthető lesz, de a
hallása elnehezül.
9. A „kenet" és „megvilágosodás" összetartozik a
szerző szóhasználata szerint.
10. A z „Isten képe" itt Szeth lelkét, vagy mennyei
képmását, azaz őrangyalát jelenti.
148. old. 15. A törvényszegés történetét Éva beszéli el.
E z a rész az Éva-apokalipszis részlete lehet.
149. old. 17. Ugyanez a részlet a Jakab-előevangélium
XIII,l-ben.
153. old. 29. A paradicsomon kívüli életben igen nagy
szerepe van az „illatoknak", amelyek ébren tartják az
eredet és kezdet emlékét! A „tömjén" az egyetlen
„termés", amit Ádám a paradicsomból a számkivetés­
be magával hozott.
155. old. 33. Ádám lelkének mennyekbe vitele temetési
liturgiát írhat le.
44. A „müsztérion" szót a I V . századi latin szerzők,
köztük Szent Ambrus is használta az angyali lények
jelölésére. A z „Exultet" is ilyen értelemben használja.

376
 35. A két gyászoló „etiops' a Nap és a Hold, amelyek
5

Jézus halálakor is elsötétülnek.

156. old. 37. A z akherusziai tóban alvó lemosás - egyes
kéziratok szerint háromszori - lehet keresztény inter­
poláció (vö. E . Peterson, Die „Taufe" im Acherusis-
schen See, Frühkirche, Judentum, Gnosis, 230 old.).
Keresztény vonás viszont, hogy nem a lemosásnak,
hanem a közbenjáró imának tulajdonít tisztító
erőt.
157. old. 40-41. A holttest felöltöztetése és illatszerek
használata a paradicsomi életre való felkészítést jelen­
tik, azaz előkészítés a feltámadásra.
158. old 43. A főangyal szavaiból világos, hogy az irat
egyik célkitűzése a temetkezési szertartások felőli
rendelkezés.
160. old. A „szüzesség kincse, az emberek védősánca ' 5

kifejezés enkratita felfogást tükröz. János és Pál a két

nőtlen apostol a példakép.
174. old. 1,7. Jákob „közbenjáró", a késői zsidó felfogás­
nak megfelelően, amelyben nemcsak angyalok, de az
ősatyák is közbenjárók Istennél.
175. old. 11,1-9. A z embernek - képességeinek megfelelő­
en - hét különböző lelke van Beliártól, a lelkekhez a
111,1 hozzáadja még az álom lelkét is. A Beliár név
megfelel a Belzebub névnek, megtalálható már a
qumrani iratokban is. A Septaugintában szinonimái:
„paranomosz" (törvényszegő), „aszebész" (isten­
telen), „aphrón" (esztelen), „hamartolosz" (bűnös).
A Septuaginta néhány kézirata egy-két helyen hasz­
nálta a Beliár elnevezést is (Bir 19,22; 20,13). Egyes
ószövetségi helyekből arra lehet következtetni, hogy
eredetileg alvilági istenséget jelentett a neve (2 Sám
22,5; Zsolt 18,5). A z Újszövetségben csak a 2 K o r
6,15-ben fordul elő, itt az Antikrisztust jelenti. A z
intertestamentárius írásokban a tévely és pártütés

377
 szellemét jelenti, az Antikrisztust az apokrifekben
először az Oracula Sibyllina IJI, 167-ben jelenti.
177. old. IV.8. M á r feltűnik József alakja. Különös, hogy
szinte mind a tizenegy pátriárka végrendeletének
József burkoltan a központi figurája. í g y az egész
műben fel-feltűnő király- és papmessiás (Juda és Lévi
törzséből származik) mellett a testvérek által eladott
József a harmadik jelentős alak. A X I I pátriárka héber
versiójában József minden bizonnyal a szórvány­
zsidóság megtestesítője. A keresztény olvasó ennél
többet látott benne, mert sorsa hasonlított a Júdás
által elárult Krisztuséra. A III. századtól kezdve
emlegették ezt a József-Krisztus párhuzamot keresz­
tény szerzők Hippolütosz nyomán.
178. old. V.6. A Teremtés könyve 6. fejezetére céloz.
VI,7. Fontos hely, mert Juda és Lévi elsősége jelen
van az egész műben. A levita messiás a makkabeusi
kortól fogva lett jelentős, bizonyos mértékig háttérbe
is szorította a Judából származó vezért. Qumranban
is várták a levita messiást.
181. old. IV,4. Kiemeli József karizmatikus karakterét,
példaképül állítja fiai elé. József valamiképpen az
egyetértés szimbólumává magasztosul.
182. old. VI,5. Messiási hely, az emberi alakban megjelenő
Isten keresztény interpoláció.
183. old. V I I , l - 2 . A pap- és király-messiás.
184. old. 11,3. A z Izaiás által (11,1-5) megjövendölt pneu­
matikus messiás-alak itt Lévi.
11,10. A tisztító fürdő jelenthet utalást a keresztségre,
ebben az esetben keresztény betoldás az eredeti zsidó
iratba.
185. old. 111,5-6. A szinelátás angyalai vérnélküli áldozatot
mutatnak be az Úrnak. E z a vérnélküli áldozat a
szellemi áldozat (latreia logiké).
IV.3-4. A messiás itt csak Izrael fiainak y,fenyami azt

378
 mutatja, még ha keresztény átdolgozást is gyanítha­
tunk az iratban, akkor ezek a betoldások igen korai
idők tanúi. Feltűnő a X I I . partiarka végrendeletei­
ben, hogy ritkán használ egyetemes fogalmakat, mint
„ e m b e r i s é g " , „teremtés", ehelyett: Izrael, pogányok,
népek. A z új nép, a harmadik nemzet, sőt az „ekkle-
szia" fogalma is hiányzik a műből! A népre vonatkozó
sajátosan részleges felfogásához viszont az egyetemes
üdvösség fogalma párosul. Izraelt sehol nem helyet­
tesíti az egyházzal, mert felfogása szerint Izrael a
végidőben üdvözül (vö. Lévi végrendelete XVI,5).
187. old. VIII. Lévi papi invesztitúrájában is felfedezhetők
keresztény elemek.
188. old. VIII,5. A víz, a kenyér és a bor utalásként is
olvasható az eukharisztiára.
14-15. Itt mintha az újszövetségi papságról beszélne,
ugyanakkor a szerző vallja, hogy a Krisztus nemcsak a
törvény helyes magyarázatát hozza meg, hanem egy­
szerűen ő szerez érvényt a törvénynek. Ennyiben a
rész lehet igen ősi zsidókeresztény krisztológiai el­
gondolás (vö. Dán V,13; VI,7; Gád VIII,1; Benjámin
111,8; IX,2).
VIII,18. „há majd felébredsz álmodból" hogyan
értendő? A látomás a végideji feltámadáskor teljese­
dik be, vagy a Messiásban támad fel Lévi?
189. old. I X . 6 . A törvény letéteményese itt Lévi törzse,
azaz a papság, (vö. Ruben végrendelete VI,8). Ennek
ellenére a leviták a törvényszegők, akik megtagadják a
törvényt.
X.2-5. Vétkezni fognak a Júdeából származó király
ellen, aki a pogányokat is üdvözíteni fogja. Tettükkel
félrevezetik Izraelt, a templom függönye kettéhasad, a
leviták a pogányok fogságába kerülnek. Sejteti a
feszültséget a levita-messiás és a Judából származó
király-messiás között.

379
192. old. X V I , 2 - 3 . A krisztológiai interpolálást is behatá­
rolja a törvény eszméje! E z is lényeges mozzanat az
interpolációk megítélésénél.
193. old. X V I , 5 . A „hit" és a „ v í z " a keresztségre utalhat.
XVIII,1--14. A leírásnak is számos keresztény eleme
van.
205. old. X X I . A fejezetben a mennyei messiás a levita,
pap-messiás, a földi messiás a Judából származó feje­
delem, király!
206. old. X X I V . A leírás emlékeztet Jézus megkeresztel-
kedésének jelenetére az evangéliumban.
211. old. V,7. A levita- és a királymessiás iránti engedel­
mességre inti fiait. Isszakárnak nincs látomása, egy­
szerű ember, az áldást utódai a papokon keresztül
kapják.
212. old. 1,1. kk. Apológia József sorsa miatt.
217. old. IX,8. Keresztény színezetű messiási hely.
221. old. V . fejezet. A dicsőséges levita messiás után ábrá­
zolja a Judából származó király-messiást.
222. old. VII,3. A mondottak összhangban állnak a Jel
7,5 kk-ben mondottakkal, miszerint az Antikrisztus
Dánból fog származni. A z üdvösségből ezért kizárja
ezt a törzset.
226. old. V . fejezet. A pap- és királymessiás látomása.
V I . A híres látomás Jákob hajójáról. Kérdés, hogy
a látomásban Izrael, azaz a tizenkét törzs sorsát az
egyház sorsaként lehet-e értelmezni, vagy az egész­
nek történeti értelme van, nem jelent többet, mint a
Józseftől származó Efraim-Manasszesz törzs elvesz­
tését, a többi törzs fogságba hurcolását, Juda és Lévi
helyben maradása pedig a Júdea területén álló
templom szimbóluma-e. A látomás eszkhatolőgikus
vonása tagadhatatlan, amit Jákob és fiainak találkozá­
sa és örvendezése fejez ki. Különös, hogy Józsefnek és
utódainak itt mintha nem lenne olyan pozitív szerepe.

380
 Ha a VIII. fejezetet a V I . fejezet magyarázataként kell
felfogni, akkor a látomásban nincs semmi keresztény
vonás. j
233. old. VIII. Gádivégrendeletében csak egy rövidke
rész foglalkozik a messiási ígéretekkel, és ez is meg­
lehetősen általános. Inkább a pátriárka bűnvallomását
részletezi.
Ij2. kk. A rész tartalmilag azonos a Didakhé „két útjá­
nak" tanításával. 1

237. old. VTI,3. Messiási hely keresztény elemekkel, de a

VII,7 szerint a büntetés (szétszóratás) után tekintettel
Ábrahámra, Izsákra, Jákobra (akik itt ismét közben­
járók Izraelért), összegyűjti az Úr ivadékait.
I, 1. József Jákob kedvenceként közbenjáró. József
testvérei gyűlöletének áldozata, majd megmentőjük
lesz. A mértékletesség és önfegyelem példaképe.
240. old. VI,1. A z étel a csábítás és varázslás eszköze, mint
a Gyöngydalban.
241. old. VI,7. József imádkozik, majd megeszi az ételt,
hogy Istene hatalmát bizonyítsa. í g y önfegyelmének
még nagyobb bizonyságát adja.
243. old. X I . kk. Mintha újra kezdené a történetet egy ki­
térő után. A z előző rész lehet betoldás.
245. old. X V , 1 . József maga is hibáztatja magát vala­
melyest sorsa alakulása miatt, hogy mentse testvéreit.
247. old. X I X . 1 - 7 . A látomás á pátriárkák jövendő sorsát
mutatja be Egyiptomban.
I I . Feltűnik a Judából származó messiás, de Judát és
Lévit szinte egy törzsként kezeli.
249. old. 11,3. A z izmaeliták maradnak a vétkesek Jákob
előtt. József itt is menti testvéreit.
250. old. 111,8. József az „Isten Báránya" jövendölés le­
téteményese. Ez. nyilván keresztény interpretáció
eredménye.

381
253. old. IX,2. Messiási szöveg, amelyben zsidó és keresz­
tény elemek szövődnek össze, mint a templom sorsa, a
királyság, a tizenkét törzs, az Űr megaláztatása és fel­
magasztalása „a fára", a templom kárpitjának meg-
hasadása, a hádészból való mennybemenetel.
254. old. X , l . Jákob közbenjárására József meglátja
látomásban „képmását", a messiást.
7. Isten testben való megjelenése keresztény gondolat.
A I X - X . fejezet többszörös átdolgozást tanúsít, ezért
szövege is nagyon „nyugtalan", egyenetlen.
255. old. XI,2. A Benjámin törzséből való Pál apostolról
beszél. Nyilván keresztény interpoláció.
264. old. 1,1. Pilátus kézmosását úgy értelmezi, mint tilta­
kozást a zsidók eljárása ellen.
2. Heródest királynak nevezi (vö. M t 14,1; L k 3,19;
9,7), rá hárítja a felelősséget Jézus megfeszítéséért.
II.3. E z a József Jézus és Pilátus barátja, nem azonos
Arimatiai Józseffel.
II. 5. Szó szerint idézi a Mtörv. 21,23-at.
III. 6. A megostorozásról itt nincs szó, azt Pilátus
rendelte el ugyanis! E z ellenkezik az apokrif szerzőjé­
nek felfogásával, rossz fényt vetne Pilátusra.
7. Jézust „bírói székbe ültetik". Ugyanígy mondja
Jusztinosz is 1 Apológia XXXV,ó-ban (Óker írók
8,91. old.). Exegéták feltételezik, hogy az alap a Jn
19,13 szövegében található: „Pilátus kivezette Jézust,
és bírói székbe ü l t " (és az „ekathiszen"-t transitív
értelemben vették).
9. V ö . M t 26,67; 27,30; M k 14,65; 15,19; Jn 18,22;
19,3.
265. old. IV,10. A kínnal szembeni érzéketlenség doketista
vonás.
11. Nem Pilátusnak tulajdonítja a feliratot, hanem a
zsidóknak. A feliraton nem is ez áll: „ A zsidók
királya", hanem: „Ez Izrael királya". A „zsidók

382
királyának" gúnyos, politikai tartalma van, az
„Izrael királya" vallási tartalmú megjelölés.
13. A lator nem társát dorgálja, hanem a zsidókat
szidalmazza.
14. A Jn 19,31-37 ihlette a szerzőt, de módosította a
kánoni evangélium állítását: a latornak nem törték
össze a lábszárcsontját büntetésből, hogy meg­
hosszabbítsák kínjait.
V , 15. A kánoni evangélium szerint a sötétség az egész
földet elborította, itt csak Júdeát (vö. M t 27,45; M k
15,33; L k 23,44-45). A z apokrif ezzel aláhúzza: csak a
judeaiak felelősek Jézus haláláért.
17. V ö . Zsolt 7,17.
18. „nyugovóra tértek", vagy más olvasási mód sze­
rint: „csodálkoztak", illetve „a földre estek". A szö­
veg romlott.
19. A kánoni evangéliumokban Jézus „felkiált"
(Mt 27,46 és 50; M k 15,34-37; L k 23,46; Jn 19,30).
A szinoptikusoknál a 22. zsoltár szavaival: „Én
Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem!" A z
apokrif szerzője szó szerint fordítja a héber „ E l " szót
„Erőm"-nek (dünamisz). Jézus felkiáltásának az értel­
me így a következő: a halálban elhagyja mennyei kép­
mása, ereje, elválik tőle, visszamegy a mennybe. A
keresztről való mennybemenetel doketista vonás. A z
apokrif szerzője mindvégig „Úr"-nak (Küriosz)
nevezi Krisztust (vö. Héberek szerinti evangélium
41). A Péter-evangélium ezen helyét azonban nem kell
szükségképpen eretneknek gondolni, főleg, ha figye­
lembe vesszük a L k 9,51-et, ahol a szenvedést Lukács
az „analépszisz" szóval fejezi ki. A feltámadás is meg­
marad azért különálló mozzanatnak. A z viszont bizo­
nyos, hogy interpretálható doketista módon.
V I , 2T. Csak a kézből kihúzott szegeket említi! Lehet­
séges, hogy a lábat nem szegezték oda ?

383
 24. A Jn 19,41 említi a kertet (képosz), ami utalás a
paradicsomra
26. Az apokrif nem említi, nem is céloz Péter tagadá­
sára!
266. old. 26 A kánoni hagyomány szerint először Jézus
ellen, majd István diakónus ellen emelik ezt a vádat
(ApCsel 6,13-14).
27. A Héberek szerinti evangélium 17. szerint Jakab
böjtöl az Úr feltámadásáig.
IX,36. V ö . L k 24,4; ApCsel 1,10 az „ifjak" fehér
ruhában Jézus sírjánál és mennybemenetelénél.
39. Krisztus a gigász-angyalok között a dicsőség képe.
Vö. Hermasz, Pásztor, Látomás IX,16,5.
41. V ö . E f 4,9; 1 Pét 3,19; Ignatiosz Magn. I X , 3 ;
Hermasz, Pásztor, Látomás I X , 16,5.
267. old. XI,46. Pilátus ártatlanságát hangsúlyozza.
271. old. 1,1-11,4. Jézus hamis prófétákról szóló beszédé­
nek befejező részét tartalmazza, amelyben nyilván
szólt az ítéletről is (vö. M t 24-25; Mfc 13; L k 21
továbbá: 2 Pét 2,1 kk).
II, 5. Péter beszél a tizenkettő nevében. E z a rész in­
kább egy evangéliumra mint apokalipszisre emlékez­
tet.
III, 6. A Jézus imája közben megjelenő két férfi a
kánoni evangéliumban a színeváltozáskor megjelenő
Mózesre és Illésre emlékeztetnek.
272. old. V,15. A z „orante"-Krisztus a „hegyen", a szí­
nek, sugarak mind a katakombák paradicsomi képeire
emlékeztetnek.
17. A z angyalok szellemi lények, ruhájuk, fény amely
megfelel a fehér színnek.
VII,22. V ö . Lukianosz, Igaz történetek 11,27 (Lukia-
nosz I, Budapest, 1974, 649. old.); Vergilius, Aeneis
VI,742. • . ,••
273. old. XI,26. Aristoteles Fragm. 149,50.

384
274. old. XVI,31, Lukianosz, Igaz történetek 11,30-.(Buda­
pest, 1974,1, 650. 0.).
1. (XVII). - ( A z első római szám a Nikodémus-evangé-
lium fejezeteinek a száma, a második, zárójelben levő
pedig a Pilátus-akták fejezetszámait adja meg.)
József, aki a főtanács előtt beszél, Jézus és Pilátus
barátja a Péter-evangélium szerint. A z apokrifek
egymásra hivatkozásának a példája ez; A Jézus halála­
kor sírjukból feltámadottak prédikálnak Jeruzsálem­
ben, ők a pokolra szállás „szemtanúi" %% apokrifben.
A z írat az apostoli hitvallás „descendit ad inferos"
tételét öltözteti népszerű, olvasmányos formába. A
Jézus pokolra szállását inspiráló újszövetségi helyek a
következők: M t 12,29; 12,40; 16,18; 27,51b-52; M k
3,27; L k 23,42; ApCsel 2,24-31; Róm 6,3 kk; 10,7;
14,9; K o l 2,14; F i i 2,10; E f 4,8-10; Zsid 2,9; 2,14;
13,20; 1 Pét 3,18-20; Jel 1,18. A Péter-evangélium
V,41 is felfogható ebben az értelemben. A II. századi
keresztény szerzőknél a pokolra szállás: Jusztinosz,
Párbeszéd L X X I I , 4 ; Ireneusz, A z apostoli igehirde­
tés feltárása 78 (Óker írók 8,228 és 620. old.).
275. old. II. (XVIII),1. A „Nap" itt az „igazságosság
Napja", azaz fCrisztus, aki felkél az alvilágban levők­
nek is.
276. old. III (JQX). A szerző merített a (Mózes) Ádám­
apokalipszisből is, csak a keresztségi utalások itt
sokkal egyértelműbbek.
277. old. IV(XX),1. A Sátánt és Hadészt két különböző
hatalomnak tünteti fel.
279. old. V(XXI),1. A szózat a Zsolt 23,7-9 szavait idézi.
2. Nem Izaiás, hanem Ozeás 13,14 a hely, a, szerző
téved.
3. A z Ür „seregei", azaz angyalai kíséretében érkezik.
A második eljövetel angyalkíséretét idehozza.
280. old. VI(XXII). A X I I pátriárka végrendeleteinek

385
 egyes helyeire emlékeztet (vö. Zab IX,8-9; Dán
V , 1 0 - l l kk; Naftalim VIII,3; Ászer VII,3; Benjámin
111,8; X,5).
VIII(XXIV),1. Ádám feltámasztása, alvilágból való
kiszabadítása az alvilág kifosztása (expoliatio inferi)
az ikonográfiában.
281. old. X ( X X V I ) . A jobb lator bevonulása a paradi­
csomba Krisztus kereszten mondott szavainak be­
teljesedése: „Még ma velem leszel a paradicsomban!"
(Lk 23,43).
282. old. X I ( X X V I I ) . Liturgikus köszöntéssel zárul a mű,
ami késői eredetre vall.
283. old. 1. Theaitétosz 155 d (Platón II, Budapest, 1984,
930. old.).
2. A z Alexandriai Kelemen által idézett mondás értel­
mezhető nem gnosztikus, hanem enkratita értelemben
is.
3. A mondásból arra lehet következtetni, hogy a
Mátyás hagyományai zárt keresztény közösségben
íródtak.
284. old. 4. A Pap. Oxyrhynchus 564 tartalmazza a mon­
dást, ami ősiségét bizonyítja.
5. Jézus megkísértéséről szólt a részlet. A héberben a
„ruah" nőnemű, ezért mondja: „anyám" a Szentlélek.
285. old. 9. Nem azonos a Jn 8,3-ban említett házasság­
törő asszonnyal, ezt „sok bűnnel" vádolták.
291. old. 42. Megegyezik M t evangéliumának néhány
variánsával.
294. old. 5. Tatianosz Diatesszaronja és Jusztinosz is
ismerte a fénytüneményt Jézus megkeresztelkedésénél
(Párbeszéd L X X X V I I I , 3 Óker írók 8,249. old.). A
későbbi keresztségről szóló írásokban és homíliákban
nem a két elemet (tűz és víz) társítják közvetlenül,
hanem a tűz a Szentlélek jelenlétét fejezi ki.
6. A z idézett mondás ellenkezik a M t 5,17-tel.

386
 7. A z apokrif szerint a húsvéti vacsorát is elvetette
Jézus.
295. old. 1. A mondás a Ter 2,19-re és 2,16-ra utal. Mind a
halál, mind a fájdalmas szülés a bűn büntetése.
2. A mondást „azért jöttem, hogy lerontsam a nő
művét", a II. század végén Alexandriai Kelemen már
csak „jóhangsású" megtartóztatásnak minősíti, mert
a gnósztikusok is felkapták és szélsőséges értelemben
magyarázták.
296. old. 4. A szaporodást „keserű ültetvénynek" mondja.
A keserű, mérgező ültetvény Antiochiai Ignatiosznál
(Trall. X I , 1 Óker írók 3, 178. old.) az eretnekeket
jelenti. A z apokrif szerzője szerint a szülés és a faj­
fenntartás azért „keserű palánta", mert a paradicso­
mon kívüli életre jellemző.
5. A „szégyen öltözéke" a testiség és a nemiség, amely
„az ember" megosztottságát, kettősségét fejezi ki.
„Az ember" az ideális embert jelenti, a bűnbeesés
előtt a paradicsomban, amely később szakad szét
„férfire" és „nőre". A kánoni evangéliumban ilyen
mondást ugyan nem találunk, de Szent Pál leveleiben
találunk hasonló gondolatokat (vö. 1 K o r 6,16;
12,12-13; 2 K o r 11,2; Gal 3,28; E f 2,15; 5,13).
8. A II. századi apokrifeknek közös tendenciája a
modalista szentháromságtan. E z főként a szír terüle­
ten írt apokrifek tulajdonsága. Nem könnyű eldönte­
ni, hogy saját korukban csak verbális jelenségről van-e
szó, vagy tényleges modalizmust vallanak. A z kétség­
telen, hogy a III. századi hatásuk már mindenképpen
patripasszionista teológiát eredményez.
297. old. A cím lehet utalás a Jer 37,4-re (a L X X szerint).
A burkolt utalásban G . Quispel az Ószövetség iránti
tisztelet jelét véli felfedezni (Makarius, das Thomas-
evangelium..., 107. old.).
2. A logion származhat a Héberek szerinti evangé-

387
 liumból, annak 3. és 4./.töredékével mutat rokonságot.
3. Ebionita körökből származott mondás, amely itt
szellemi jelentést kapott, (vö. Tamás-ev. 29 és 111
logionok). Elsősorban nellenistat-énkratita, nem
gnosztikus befolyásra kell gondolnunk. A megtartóz-
tatás java mindig szellemi..
4. A „gyermek" itt a „tudás" forrása, mert a nemiség­
gel szemben még közömbös exisztencia Szimbóluma.
Á szellemi létforma alapfeltétele a Tamás-ev. szerzője
szerint ez. ^
5. A lögion görög szövegét is ismerjük (Pap. Oxyr-
hynchus 654,5). A görög változat szerint még hozzá­
tartozik; „és nincs semmi eltemetett, ami fel ne tá­
madna". Amennyiben a görög az eredeti szöveg, ez a
részlet a gnosztikus interpretációval szembeni óvatos­
ságra int, mert nem elrejtett titokról van szó, hanem
eltemetett testről, amely fel fog támadni. í g y keresz­
tény értelemben vett eszkhatölógikus szemlélete van.
6. A mondás a zsidó böjti törvények ellen irányul.
Enkratita szerzőnek érdekeltnek kellene lennie a böjt
kérdésében, igenelnie kellene azt. A böjt azonban testi
cselekedetként értve a szellemi létformával szemben
közömbös lehet. ,
298. old. 7. A z oroszlán a testi vágyak jelképe. V ö : 1 Pét 5,8:
„Ellenségetek, az ö r d ö g . . . mint ordító oroszlán jár
körük.." \
8. A mondást lehet gnosztikus értelemben is magya­
rázni^ ebben az esetben „az egy nagy hal" megtartása,
az apíró halak visszadobálása a gnosztikus tanító csak
szellemileg jelentős hallgató iránti érdeklődésének
jelképe. A z „egy" jelzőnek itt az is lehet az értelme,
mint az „egy, igazi gyöngynél", vagy a „férfiúi" és
^női" „eggyé" válásának Ebben az esetben az egy­
szerű, az összetételtől^ kettősségtől, sokféleségtől
mentes létmód választását fejezi k i .

388
 9. Vö. M t 13,1-9. A z eltérések jelentéktelennek látsza­
nák. A termés nem harmincszoros, hatvanszoros, száz­
1

szoros, hanem csak hatvanszoros és százhúszszoros.

A harmincszorost, ami az átlagkeresztény teljesítmé­
nye, az „igazaké", elhagyja. A III. században -
nyilván korábbi tradíció nyomán - a százszorosát a
vértanúkra, a hatvahszorosat a megtartóztatókra
vonatkoztatták. Nehéz eldönteni, hogy a két termés­
hozam a Tamás-ev.-ban milyen keresztény csoporto­
kat jelöl, annál inkább, mert a vértanúság gondolata
hiányzik belőle.
11, A „holtak" a testi emberek, az „élők" a szellemi­
ek, akik nem múlnák el. A mondás „ama napon,
1

amikor egy voltatok . . ."igen fontos az evangélium

írója szempontjából. A rabbiknál is ismert nézet sze­
rint Ádám a paradicsomban Éva megteremtése előtt is
a teljes ember volt (Gen Rab. V1II,1 b Megillah 9a).
Ádám magában foglalta azt is, ami később áz asszony
megteremtése után Éva sajátja lett. A gondolatot
ismerte Philón is (De op. mundi 13: „testetlen, nem
férfi, nem is nő, í hanem romolhatatlan természetű").
A kettővé válás egybeesik a bűnbeseés napjával.
12. A Héberek szerinti evangélium 17. töredékéhez
hasonló^ amely esetleg forrása lehetett, vagy mind­
kettő közös forrásból merített.
299; old. 13. A hosszú logioní a primátus-kérdésre adott
5
enkratitav&ászt t a r t á l y
ség itt Júdás Tkmásé. G.' Quispel feltevées szerint a „há­
rom szó" ez volt: Én vagyok az Atya, a Fiú és a Szent-r
lélek (Mákarius, das ThomaseyaJngelium . . . , 99. old.).
14. A záráridokélet ideál a Tamás-evangéliumban (vö.
Mt 15,11; Lk 10j8). A z enkratiták a zsidó étkezési elő­
!

írásokkal polemizáltak ilyen megnyilatkozásaikban,

egyébként tartózkodtak á húsevéátől és borivástól.
;

15. Modalista színezetű logión.

389
 16. A „solitarius", „monakhosz"-életforma az enkra-
tita életmód, amely a végső állapot elővételezését
jelenti. Jézus eszkhatológikus kijelentéseit értelmezi
így a szerző. .
300. old. 18. A z eszkhaktológikus életforma megyegyezík
a paradicsomi életformával. A Barnabás-levél 6,13 is
idézi ezt a Krisztus-mondást: „íme a végsőket olya­
nokká teszem, mint az elsőket."
19. „Boldog az, aki (ami) van, mielőtt lett volna" v ö .
Platón, Phaidón 76 c. Ezt a gondolatot a Tamás-ev.
szerzője kapcsolatba hozza a paradicsommal. A z öt fa
az élet egyetlen fájának felel meg. Valószínűleg az ú j ,
megváltott embert öltöztető szellem „öt tagjának"
felel meg. A logion szerint a lélek preegzisztens. A
mondást idézi Ireneusz, A z apostoli igehirdetés feltá­
rása 43 (Óker írók 8,601, old.), Lactantius, Divinae
Inst., IV,8.
20. A Tamás-evangéliumban Jézus csak tanítványai­
val beszélget, sehol nem vitatkozik zsidókkal, nem
érintkezik pogányokkal. Nagyon valószínű, hogy
ezeket a beszélgetéseket úgy kell felfogni, mint a fel­
támadott Jézus tanítványainak adott oktatásait.
21. Jézus tanítványai kicsiny gyermekekhez hasonlíta­
nak (azaz: önmegtartóztatók), „idegenben vannak"
(azaz: vándorok, zarándokok), levetkőznek (azaz:
kivonulnak evilágból). E z a logion származhat az
Egyiptomiak szerinti evangéliumból (vö. 5. töredék).
Vö. Hermasz, Pásztor, Példázat 1,4.
301. old. 22. A „kezet kézért" a „szemet szemért" ószövet­
ségi parancs analógiájára formált mondás. Jelentése:
a testi tagok helyére szellemieket kell tenni.
28. A logion szerint Jézus „testben" jelent meg!
Eszerint nem doketista.
302. old. 29. Zsidókeresztény és enkratita elemek öt­
vöződnek a mondásban.

390
 30. A Logion jelentése homályos. Lehet modalista
szentháromsági utalás.
37. A Tamás-ev. eszkhatológiája szempontjából fon­
tos hely. Tartalmilag hasonló az Egyiptomiak evan­
géliuma 5. tőredékéhez. A szégyen öltözékének elta-
posása a testből való „kivonulást" jelenti. A ^bőr­
ruha" a „szégyen öltözéke" (dermatikon khitón a Ter
3,21 a L X X szerint). A „bőrruhát" utólag adja Isten
az emberre, a bűnbeesés és a bűn büntetése után,
mielőtt kiűzné a paradicsomból. Ennek az öltözetnek
a levetése jelenti a visszatérést abba az állapotba,
amikor az ember nem szégyenkezik. Jézus azt is
mondja: „Nem fogtok f é l n i . . . " . A z Úrtól való
félelem a bűnbeesett ember tulajdonsága, aki elrejtő­
zött Isten elől (Ter 3,8 kk).
303. old. 39. V ö . 102. logion, amelyik ugyanezzel a témá­
val foglalkozik. A kettős logionok a Tamás-ev.-ban
azt mutatják, hogy a redaktor két forrásban is meg­
találta ugyanazt az anyagot. A 39. logion szószerinti
formában található a Ps-Clementinákban, ami zsidó­
keresztény eredetre vall. A két formában előforduló
logion-páros egyikéből, a 102-ből a szerző eltávolítot­
ta a görög, gnosztikus elemeket, a 39-es logionban
viszont meghagyta. A „kutya a jászolban" görög
elem, Aiszóposz egyik meséjéből való (228).
42. A z „átmenő" a görög „paragón" fordítása (héber
ben: óbár), tulajdonképpen „vándort" jelent. A
Recognitiones 11,21 (PG 1; 1259 BC). A görög
„xenosz" ugyanazt jelenti.
304. old. 48. A kánoni evangéliumban a hit mozgat meg
hegyeket, itt a „béke", azaz a megbocsájtás a testvér­
nek, az egyetértés.
49. A z „egyedülálló" (monakhosz) az, aki lemondott-
a családról, minden vérségi kötelékről.
50. A fény a paradicsommal azonos. A mondás

391
 „Atyátok jele bennetek: a mozgás és nyugalom"
platóni gondolat (vö. Theaitétosz 152 e; Szophisztész
247 d). A mozgás és nyugalom paradox egysége,
azonossága valószínűleg azt fejezi k i : a földi vándor­
élettel éri el célját, az örök nyugalmat, Isten országát a
keresztény. Hasonló értelemben találjuk meg a mon­
dást Nüsszai Szent Gergely Mózes élete c. művében
is (Óker írók 6,720. old. Gregorii Nysseni Opera
VII,1 118. old. 4.).
51. V ö . 113. logion.
52. V ö . 85. logion. Jelentése: Jézus után már nem
lehet a prófétákra hivatkozni. Nem ellensége a prófé­
táknak, csak azt tartja: már meghaladottak;
54. A mondást radikális formában, „a lélekben"
hozzáadás nélküli közli. E z ebionita eredetű tradíciót
tükröz. A „szegény" itt az enkratita. A Tamás-ev.
szerzője ellenséges a kereskedőkkel szemben.
55. V ö . M t 10,37; L k 14,26; az apokrif azonban le­
egyszerűsítve hozza.
305. old. 56. Görög felirat szerint a test a lélek ruhája
(Corp. Inscr. Gr. XIV,2241). A gondolatot Philón is
ismeri (Leg. A l i . , 111,69).
57. V ö . M t 13,42-30 Hermasz, Pásztor, Példázat
IV,l-4.
60. A bárány mint a szenvedély áldozata, intő példa a
tanítványok számára. .
306. old. 64. A logion utolsó mondata mutatja a Tamás-ev.
szerzőjének érzületét a kereskedők iránt.
65. A redaktor a héber szöveget tartotta szem előtt,
mert az Iz 5,1 LXX-szövegében található „körül­
kerítette" bővítést elhagyta. A történetnek itt nincs
allegorikus jelentése.
307* old. 75. A „monakhosz" szót használja,•ami á szír
„ihidájá" fordítása.
76. V ö . M t 13,45, csakaz éltérések mutatják, hogy a

392
 Tamás-ev. szerzőjének független forrása volt. A
Recognitiones III,62-ben (PG 1; 1309 A) Krisztus
csak azt tartja okos kereskedőnek, aki mindenét el­
adja az egy, igaz gyöngyért.
308. old. 77. A z apokrif apostol-aktákra jellemző ez a
fajta „pankrisztomonizmus". V ö . Jn 3,31 és 8,12 Sir
43,27 ( L X X : „to pan esztin autosz").
78. Nem világos, hogy itt is Keresztelő Jánosra utal­
nak-e a szavak.
83-84. A kép itt megfelel a görög „eikón"-nak (Ter
1,27) és ,,homöiószisz"-nak. A z ember mennyei kép­
mása őrangyala. A felfogás nyomokban megtalálható
az ApCsel 12,15-ben is, ahol a börtönből kiszabadult
Pétert saját angyalának vélik.
310. old. 99. Érdekes, hogy ezt a tanítványok mondják
neki. V ö . 104. logion.
101. „Mert anyám . . . " i t t valószínűleg a Szentlelket
kell érteni rajta
105. Enkratiták tartották paráznaságnak a házas­
ságot.
106. V ö . 48. logion. Itt a házasságról való lemondás
mozgat meg hegyeket.
v 107. A kereső pásztor „fáradalmait" nagyon kiemeli.
Iz 53,3-ban ( L X X ) „anér epiponosz" olvasható, a
Ps-Clementinákban, Horn III,20,l-ben Krisztus fára­
dalmaiért lett felkenve.
311. old. 114. Vö. Porphyrius, A d Marcellam 33; Philon,
Quest. in Exod. 1,8; Quest. in Gen 11,49.
312. old. 16,31 „ . . . az igazság evangéliuma" a kódex
kezdő szavai. Ireneusz említi a valentiniánusok által
használt Evangélium veritatis.-t ( A H 111,11,9). Ezért
kapta ezt a címet az irat. *.•.,•
312. old. 16,31. A z Ige „előjött", de nem szakadt el az
Atyától. A z írás szerzője ezt az Atya Érteimébén levő
Igét nevezi Megváltónak. A z Ige is az Atyában levő

393
 teljesség (pléroma) része. A megváltó műve a tudás
(gószisz) közvetítése.
17,1. „ . . . noha ez a Név", a mondat annyit jelent:
különös, hogy nem ismerik, noha ez a Név a lét
maga.
313. old. „ . . . ő Jézus Krisztus" azaz: Jézus Krisztus az
Atya. Modalista formula. E z a modalizmus jellegzetes
tulajdonsága az apokrifeknek. A z Igazság evangéli­
uma soha és sehol nem konkretizálja Jézus ellenségeit,
ellenfeleit, mindig csak általánosságban Eltévelyedés­
ről (pláné) beszél. Kijelentésével, hogy Jézus kereszt­
re feszítésével az Atya gyümölcse lett, a paradicsomi
tudás fájával állítja párhuzamba a keresztet. A könyv
kulcskifejezése a „Mindenség", ami kozmológiai
orientációját mutatja. Jézus életének szinte minden
történeti mozzanatát semlegesíti, mindig kozmikus
összefüggésekben gondolkodik.
314. old. „ . . . ő megjelent mint mester", azaz mint rabbi.
Ezután a szerző Jézus tanítói tevékenységével foglal­
kozik. Említi az „iskolát" (szó szerint: a tanítás háza),
amit érthetünk a zsinagógára, de a gnosztikus egyház­
ra is, amelyet előszeretettel neveztek iskolának. Nem
ismerteti azonban Jézus tanítását, csak hatását ecseteli.
A z „élők könyve" lehet szentírási utalás (vö. Zsolt
69,28; F i i 4,3; Jel 3,5).
20,1. E z a „könyv" Isten gondolatait tartalmazza,
azért oly fontos a szerző számára, hogy Jézus meg­
kapta ezt a könyvet, A z intertestamentárius írások (pl.
Hénokh könyve) ismerik az igazságot tartalmazó
könyvet. A gnosztikus azonban törli ennek a mennyei
könyvnek a kapcsolatát a törvény könyvével, és az
igazság könyvét a törvény könyvével szembeállítja,
föléje emeli. A z világos, hogy az Igazság evangéliurría
írójának fontos Krisztus kereszthalála, ami nem
gnosztikus jellegzetesség.

394
315. old. „Azt kiáltotta, ami az Atya szívében van" - a
kiáltás gnosztikus motívum, mert ez ébreszti fel a
lelket. A kiáltás misztériuma ismerős Antiocliiai
Ignatiosznái is (Ef X I X , 1 Óker írók 3,170 o.).
317. old. 24,1. A szerzőre jellemző az Ige megtestesülésé­
nek kozmikus szemlélete. Nem egy egyedi testtel való
egységét tartja lényegesnek, hanem azt, hogy a „meg-
hallás" által egyesül a gnósztikusokkal. A z egész
szakaszban a F i i 2,7-14 rezonanciáit lehet felfedezni.
320. old. 31,1. A „látszat-test" itt - mint a szerző magya­
rázza - szellemi, maradandó testet jelent. Nem tagadja
az Ige megtestesülését, csak szellemi testet tulajdonít
neki.
321. old. 32,1. A jó pásztor példabeszédet fejtegeti (vö. M t
18,12-14; L k 15,3-7; Jn 10,1-18 és 25-30). A példa­
beszéd értelmezési kulcsát a számokban látja. A z
„értelmes", „szellemi százak" (hoi tész logikész
hekatontadosz apobukoléthentasz dia tész hamartiasz)
kifejezés megtalálható Nüsszai Szent Gergely Apolli-
narisz ellen c. művében is (Gregorii Nysseni Opera,
111,1,152. old.).
„ . . . szabadon beszéltek a Napból" . . . világosan ki­
mondja a Megváltó és megváltottak szinte azonos­
ságig fokozódó egységét. E z a gnosztikus „szabad
beszéde" (parrészia), azaz a gnosztikus tanúságtétel
(martyrium).
322. old. 33,1. V ö . M t 25,35-36. A z Igazság evangéliumá­
nak ez a szakasza az első részben utasít, a másodikban
tilt.
34,1. A z Atya gyermeke az ő gyümölcse, és hozzá
társul az „illat". Zsidókeresztény írásokban (pl.
Mózes v. Ádám apokalipszise) ez az élet fájának
„olaja", amelyből a kenet készül Ádámnak.
323. old. 35,1. „És ezt a visszafordulást megtérésnek neve­
zik". A megtérés fogalmának (metanoia) inkább

395
 filozófiai jelentése van a gnosztikus írásokban, azonos
az „episztrophé"-val, az ,,anakampszisz"-szar (Plóti-
nosznál), amit ma „reflexió "-nák nevezünk. A z
Igazság evangéliuma egy helyén (32. a 222. old; első
sorok) beszél „bűn"-ről! Nem beszél azonban'soha a
bűn büntetéséről, hanem csak arról, hogy a bűnös
nyugalomra lel. E z a nyugalom nyilván a tévelygés
megszűnésének köszönhető.
324. old. 36. A „kenet" összefüggésben áll Krisztus nevé­
vel, nyilván a „keresztény" névvel, is, mint Antiochiai
Theophilosznál (Autolükoszhoz 1,12 Óker írók
8,453. old.).
37,1. V ö . Róm 8,29; K o l 1,15; Jel 1,5; Zsid 1,6; E f
I, 4.
325. old. 38,1. „Az Atyának a neve pedig a Fiú". A mon­
dat jelentése: az Ige viseli az Atya nevét, és az Ige léte
azonos az Atya nevével. Itt a név hüposztatikus való­
sága a lényeges, nem annyira az Atya és Fiú egyedi,
személyi valója, (vö. Irenaeus A H IV,20,5 Hárvey
II, 216. old.).
39,1. A „név" valóságos, az Atya létesítette. A z Atya
és Fiú szinte felcserélhetők, annyira közéi vannak egy­
máshoz. A gondolat mögött ésqtleg a „hüiopatér"
húzódik még? , {. -•
327. old. 42,1. A megváltottak és az Atyait egységé itt a
;

deificatio panteista fokát éri el. A gondolat ugyan az

Újszövetségben is kitapintható i(vö. K o l 1,27;'Jn
• 13,27), de az Igazság evangéliumában inkább arról
van szó, hogy az istenség felszívja magába az üdvözül-
teket, és hiányoznak az eszkhatolőgikus távlátok.
328. old./A ,,protoevangeliüm? elnevezés néni a görög
: r

kéziratból való, ^F. Postel franciá humanista adta a

;

nevet a műnek a X V I . században] A főcím egy X I V .

századi kéziratból származik, de a különféle kódexek
i igen változatod címek .alatt közlik^z apokrif szövegét.

396
 t 1,1. „Izrael tizenkét törzsének . . . " moridat nincs meg
a szír és étiop kéziratokban.
:

. 3. A z apokrif szerzőjének elképze^se a tizenkét törzs

könyvének megtekintése alapján való számbavétel.
. 4. >,. . . a pusztába ment" szó szerinti fordításban, de
'• . az" értelme az is lehet: saját házában egy magányos
:

helyet keresett.
111,1. V ö . J ó b 2,1-15; Siralmak 2,13.
334. pld. X , L V % K i v 26,31-36; 27,16; 36,35-37.
XI,1. A római S. Maria Maggiore mozaikja így ábrá-
= zóljá az angyali üdvözletét^
335. old. XIII,1. A Biblia így fejezi ki a mély megrendülést
(Ter 37,34; 21,10; í z 57,5; 1 K i r 20,31; 2 K i r 19,1).
336. óid. „Vagy talán velem is megismétlődött Ádám
esete?" (Vö. Ádám apokalipszise 7. 146. old.). A
; gnosztikus ofiták képviselték a nézetet, hogy É v a és a
kígyó vétke szexuális természetű volt (Epiphaniosz
Haer 40,5; Irenaeus, A H I, 30,7).
XIII, 3. A z utolsó mondat nincs meg az etióp fordí­
tásban.
X I V , 1. , , . . .valami angyali dolog is lehet az, ami
benne van" - A rabbinikus zsidóságban a Ter 6,2-4
, alapján lehetségesnek tartották az angyali lényektől
való foganást..
338. old. XVIII,2. József egyes szám első személyben kezd
beszélni, ami arra mutat, hogy egy másik apokrif
;

anyagát dolgozta bé ide a szerző. 1

A mozgás és nyugalom ezen különös egysége a

Szentírásban a teofánia előzménye (Hab 2,20; Szof
1,7; Zak 2,3; J ó b 4,2), ismert a pogány szerzőknél is
(Euripidész Bakkhatisok 1084).
340. old. X X I , 1. A mágusok itt egyenesen Betlehembe
.érkeznek (vö, M t 2,1-12).
341; .óid. XXI^2. A csillag leírása Antiochiai Ignatiosznái
E f X I X , 2 (Óker írók 3,170.' old.).

397
342. old. XXIII,3. A 2 Krón 24,20-22 és a Mt 23,35 egybe-
vonásából alakult ki a nézet. Azt sem tudjuk ténylege­
sen, ez a Zakariás azonos-e Keresztelő János atyjával.
X X I V , 3 . A M t 27,51-et itt alkalmazza.
347. old. 4. A z apokrif szerint Mária nem sokkal Jézus
mennybemenetele után elszenderült, követte Fiát. A z
esemény nem Efezusban, hanem Palesztinában törté­
nik.
6. A teofánia-elemek emelik k i Marja halálának jelen­
tőségét. János apostol az angyali üdvözlet, sőt a már
imádsággá vált „Üdvözlégy Mária" szavaival köszön­
ti Jézus anyját.
348. old. 10. A haldokló melletti virrasztás mozzanatát
illeszti a történetbe. A z apokrif számos elemet dolgoz
be a temetési liturgiából.
349. old. 11. Azaz vasárnap, és a Szentlélek eljövetelének
órájában.
13. A zsidó apokrifekből ismert mozzanat, a Sátán
viszálya Mihály angyallal Ábrahám és Mózes holtteste
fölött. Itt az apostolok és a zsidók között folyik a vita.
350. old. 17. A közbefűzött Tamás-történet a Jn 20
paralelje.
352. old. I. A z apokrifet Melitón szardészi püspök neve
alatt terjesztették. A Máriára vonatkozó kisázsiai ha­
gyományt foglalja össze
354. old. 11,1. Kifejezetten a János-féle tradíciót akarja
képviselni. Más apokrifekkel szemben hangsúlyozza
ezt a nézetet (vö. az „ A " változat 24. fejezetével).
Mária itt is Jeruzsálemben szenderül el.
111,1. Megegyezik az „ A " változat adataival.
356. old. I V - V . Mária végrendeletének végrehajtója János
itt.
357. old. VII. Mindenre álom nehezedik, csak a szüzekre
nem. Utalás az evangéliumi és okos balga szüzekre
(Mt 25,1 kk).

398
358. old. VIII. Tulajdonképpen egy „commendatio
animae"-ima.
359. old. XI,1. A temetései menet liturgikus leírás, amely
burkolt utalás a temetkezés módját illetően.
360. old. XI,2. Eszerint a 114. zsoltár temetési zsoltár volt.
„Egyiptom" evilág szimbóluma.
361. old. XIII. Péter közbenjáró szerepe itt ugyanolyan,
mint a „commendatio animae" imákban. Azért hivat­
koztak rá ezek az imák, mert Krisztus ígérete alapján a
„a pokol kapui nem vesznek erőt rajta", és kezében
vannak a mennyek országa kulcsai (Mt 16,18). Ebben
az imádságban még nem történik említés Pál apostol­
ról, de Péter mellett az ő segítségét is kérik a commen-
datio-imák. A két apostol „pszükhopompoi" ezekben
az imádságokban.
363. old. XVII,1. Mihály főangyal is mindig fontos név a
commendatio-imádságokban.

399
 BIBLIOGRÁFIA

(Szövegkiadások, fordítások)

Acta Apostolorurn Apocrypha T (Edidit R. A . Lipsius,

Lipsiae 1891), Georg Olms Verlag, Hildesheim-New
York, 1972.
Acta Apostolorurn Apocrypha 11,1 és 11,2 (Edidit M .
Bonnet, Lipsiae 1898), Georg Olms Verlag, Hildes-
heim-New York, 1972.
Acta Iohannis (E. Junod-J. D . Kaestli) V o l . 1-2; Acta
Apostolorurn Armenica (L. Leloire), Corpus Chris-
tianorum. Series Apocryphorum, Turnhout (Brepols),
1986. (A sorozat folytatódik).
Apocalypsis Esdrae, Apocalypsis Sedrach, Visio Beati
Esdrae, Edidit O. Wahl, Leiden, 1977.
Apocalypsis Henochi Graece, ed. M . Blanck; Fragmenta
Pseudoepigraphorum quae supersunt graeca una cum
historicorum et auctorum judaeorum hellenistarum
fragmenta, collegit et ordinavit Albert-Marie Denis,
Leiden, 1970.
Apocalypses Apocryphae, edidit Konstantin von Tischen-
dorf, Lipsiae, 1866, Georg Olms Verlagsbuchhand-
lung Hildesheim, 1966.
Apocrypha I, Resté des Petrusevangeliums, der Petrusa-
pocalypse und des Kerygma Petri, ed. E . Kloster-
mann, Kleine Texte 3, Bonn, 1908.

400
Apocrypha II, Evangelien, ed. E . Klostermann, Kleine
Texte 8. Bonn, 1910.
Apocrypha III, Agrapha, Neue Oxyrhynchuslogiaj Kleine
Texte 11, Bonn, 1904.
Apocrypha I V , Die Apocryphen Briefe des Paulus an die
Laodicener und Korinther, ed. A . von Harnack,
Kleine Texte 12, Bonn, 1905.
Evangelia Apocrypha, collegit atque recensük Constan-
tinus de Tischendorf (2. vermehrte Auflage, Leipzig,
1876), Georg Olms Verlagsbuchhandlung, Hildes-
heim, 1966.
G l i apocrifi del Nuovo Testamento I - I V . vol., Torino,
1966-1981, ed. M . Erbetta (csak fordítás, de az ú j -
szövetségi apokrifek egyetlen teljes kiadása).
E . Hennecke, W . Schneemelcher: Neutestamentliche
Apocryphen in deutscher Übersetzung, I Evangelien,
Tübingen 1968; II Apostelgeschichte, Apokalypsen
und Verwandten, Tübingen, 1971.
E . Kautzsch: Die Apocryphen und Pseudepigraphen des
Altén Testaments, I—II, Tübingen, 1900.
W. Michaelis: Die Apocryphen Schriften zum Neuen Tes-
tament, 3. Aufl., Bremen, 1962.
Monumenta minora saeculi secundi, Fiorilegium Patristi-
cum, Fasc, 3, ed. G . Rauschen, Bonn, 1914.
Los evangelios apocrifos, ed. A . de Santos, Madrid
(Biblioteca de Autores Cristianos 148,2. ed.), 1963.
E . Preuschen: Antilegomena. Die Resté der ausserkano-
nischen Evangelien und urchristlichen Überlieferun-
gen, Giessen, 1901 (2. 1905.)
Raffay S.: Újszövetségi Apocryfusok, Pozsony, 1905.
A . Resch: Agrapha. Ausserkanonische Evangelienfrag-
mente (Texte und Untersuchungen V,4) Leipzig,
1982.
E . Siegert: Nag-Hammadi-Register, Tübingen, 1982.
Synopsis quattuor evangeliorum, locis parallelis evange-

401
 liorum apocryphomm et patrum adhibitis edidit
Kurt Aland, E d . 8. Stuttgart, 1973.
Szebeni O . : A kopt Tamás-evangélium, Budapest, 1975.
Székely I.: Bibliotheca Apocrypha L , Friburgi 1913.
Testamenta X I I Patriarcharum, Edited according, to
Cambridge University Library Ms Ft 1,24 fol.
203a-261b, With short Notes by M . De Jonge, 2. ed.,
Leiden, 1970.
Testamentum lobi, ed. P. Brock; Apocalypsis Baruchi
Graece, ed. J - C . Picard, Leiden, 1967.
The Nag-Hammadi Library, Translated into English
under the Editorship of James M.Robinson, Leiden,
1977.
Vangeli apocrifl, Bonaccorsi, Firenze, 1948 (csak az I. kö-
tet jelent meg).

Monográfiák, tanulmányok

K . Aland: Noch einmal: Das Problem der Anonymitát

und Pseudonymitát in der christlichen Liíeratur der
ersten beiden Jahrhundert, Pietas, Festschrift für
Bemard Kötting, Jahrbuch für Antiké und Christen-
tum, Ergánzungsband 8,1980, 121-139. old.
J . A . de Aldama SJ.: U n nuevo testigo indirecto del
Protoevangelio de Santiago, Texte und Untersuchun-
gen 115, Studia Patristica X I I , Berlin, 1975, 79-82.
old.
J . B. Bauer: Die Neutestamentlichen Apokryphen, Düssel-
dorf, 1968. Zum koptischen Thomasevangelium,
Scholia Biblica et Patristica, Graz, 1972,123-130. old.
De evangelio secundum Philippunl copto, Scholia
Biblica et patristica, Graz, 1972, 131-140. old.
W. Bauer: Da$ Lében Jesu im Zeitalter dér neutestament-
lichen Apokryphen, Töbingerí, 1909.

402
 Rechtgláubigkeit und Ketzerei imáltesten Ghristen-
•V tum, Zweite Auflage mit einem Nachtrag von G .
Strecker, Tübingen, 1964.
W. A . Beardslee: Proverbs in the Gospel of Thomas,
Studies in New Testament and Early Christian
Literature, Essays in Honor of Allén P. Wikgren,
Leiden, 1972, 92-106. old.
O. Betz: Der Paraklet, Fürsprecher im háretischen
Spátjudentum, im Johannes-evangelium und in neu-
gefundenen gnostischen Schriften/ Leiden/Köln,
1963.
U . Bianchi: Questioni storico-religiose relatíve al Cristi-
anesimo in Siria nei secoli I I - V . Augüstinianum X I X ,
1, 1979,41-52. old.
W. Bieder: Die Vorstellung von der Höllenfahrt Jesu
Christi, Zürich, 1949.
L . Bieler: 0 E I O S A N H P Das Bild des „göttlichen
Menschen' im Spátantike und Frühchristentum,
Nachdruck der Ausgabe Wien 1935 (Bd I), und 1936
(Bd II), Darmstadt, 1976.
A . Böhling: Mysterion und Wahrheit, Leiden, 1968.
N . Brox: Falsche Verfassérangaben. Zur Erklárung der
frühchristlichen Pseudepigraphie (Stuttgarter Bibel-
studien 79), Stuttgart, 1975.
Chr. Burchard-J. jervell-J. Thomas; Studien zu den
Testamenten der zwölf Patriarchen, Beihefte zur
Zeitschrift für Neutestamentlichen Wissenschaft 36,
Berlin, 1969.
H . von Campenhausen: Die Entstehung dér christlichen
Bibel, Tübingen, 1968.
A - M . Denis: Introduction aux Pseudépigraphes grecs
d'Ancien Testamentj Leiden, 1970.
F. Dexinger: Henochs Zeh^nwochenapokalypse und offene
Probleme der Apokalyptikforschung, Leiden^ 1977.
A . Dietrich: N E K Y I A Beitrágfe zur Erklárung der neu-

403
 entcleckten Petrusapokalypse, 3. AufL, (Nachdruck
der 2. Aufl., Leipzig und Berlin, 1913), Stuttgart, 19u9.
T . H . C. van Eijk: Marriage and Virginity, Death and
Immortality, Epektasis, Mélanges patristiques OfTerts
au Cardinal Jean Daniélou, Paris, 1972, 209-235. old.
B. Englezakis: Thomas Logion 30, Texte und Unter-
suchungen 129, Studia Patristica X V I , Berlin, 1985,
152-162 old.
Neue Pilatus-Apokryphen, Vigiliae Christianae 32,1,
1978, 53-59. old.
A - J . Festugiére: Hermétisme et mystique paienne, Paris,
1967.
J . A . Fitzmyer: The Oxyrhynchus Logoi of Jesus and the
Coptic Gospel according to Thomas, Theological
!

Studies 20,2, 1959, 505-560. old.

W . - P . Funk: Die zweite Apokalypse des Jakobus aus
Nag-Hammadi-Codex V , Texte und Untersuchungen
119, Berlin, 1976.
R. M . Grant: Gnösticism and Early Christianity, 2. ed.,
New York-London, 1966.
The Descriptio of Paul in the Acts of Paul and Thecla,
Vigiliae Christianae 36,1, 1982, 1-4. old.
A . Guillaumont:Monachisme et Éthique judéo-chrétienne,
Judéo-Christianisme, Volume ofíert au Cardinal Jean
Daniélou, Paris, 1972,199-218. öld.
M . Hornschuh: Studien 2ur Epistula Apostolorurn, Patris-
tische Texte und Studien 5, Berlin, 1965.
M . Harl: A propos de Logion de Jesus: le sense du mot
M O N A X O S , Revue des Études Grecques73,1960,
464-474. old.
C - H . Hunzinger: Unbekannte Gleichnisse Jesu aus dem
Thomas-Evangelium, Judentum, Urchristentum,
Kirche, Festschrift für Joachim Jeremiás, Berlin,
1964.
Y . Janssens: Le théme de la fornication des anges. Le

404
 origini dello gnosticismo (Colloquio di Messina,
1966), Leiden, 1970, 488-495. old.
J . Jeremiás: Unbekannte Jesusworte, 2. AufL, Gütersloh,
1983.
B. A . Johnson: The Gospel óf Péter Between Apocalypse
and Románcé, Texte und Untersuchungen 129,
Studia Patristica X V I , Berlin, 1985, 170-174. old.
M . de Jonge: The Pre-Mosaic Servants of God in the
Testaments of the Twelve Patriarchs and in the Wri-
tings of Justin and Irenaeus, Vigiliae Christianae
39,2, 1985, 157-170. old.
E . A . Judge/S. R. Pickering: Papyrus Documentation of
Church and Community in Egypt to the Mid-Fourth
Century, Jahrbuch für Antiké und Christentum 1977,
47-71. old.
E . A . Judge: The Earliest Use of Monachos for „monk"
(P. Coll. Youtie 77) and the Origin of Monasticism,
Jahrbuch für Antiké und Christentum 20, 1977,
72-89. old.
Kákosy L . : Fény és káosz. A kopt gnosztikus kódexek,
Gondolat, Budapest/!984.
A . F. J . K l i j n : The Apocryphal Acts of the Apostels,
Vigiliae Christianae 37,2, 193-199. old.
Early Syiriac Christianity gnostic? Le origini dello
gnosticismo, Leiden, 1970, 575-582. old.
G . Mac Rae: Sleep and awakening in gnostic texts, Le
origini dello gnosticismo, Leiden, 1970,496-510. old.
F. Manns: La mort de Marié dans le texte de la Dormition
de Marié, Augustiniánum X I X , 3, 1979, 507-516.
old.
M . Mees: Pilgerschaft und Heimatlosigkeit, Das frühe
Christentum Ostsyriens, Augustiniaüum X I X , 1,
1979, 53-73. old.
J . - E . Ménard: Le repos, salut de gnostique, Revue des
Sciences Religieuses 1, 1977, 71-88. old.

405
 Les problémes deTÉvangile. selon Thomas, Texte und
Untersuchungen 117, Studia Patristica X I V , Berlin,
1976, 203-^08. old.
La tradition synoptique et FÉvangile selon Thomas,
Überlieferungsgeschichtliche Untersuchungen 125,
Berlin, 1981, 411-426. old.
Litteráture apocalyptique juive et litterature gno'sti-
qué, Exégése Biblique et Judaisme, Strasbourg, 1975,
146-163. old.
R. H . Miller: Liturgical Materials in the Acts of John,
Texte und Untersuchungen 116, Studia Patristica
XIII, Berlin, 1975, 375-81. old.
F. E . Mörárd: Monachos: une inportation sémitique en
Egypte? Texte und Untersuchungen 116, Studia
Patristica XIII, Berlin, 1975, 242-46. old.
Encore quelques réflexions sur monachos, Vigiliae
Christianae 34,4, 1980, 395-401. old.
Monachos, Moine. Histoire du terme grec jusqu'au 4é
siécle, Freiburger Zeitschrift für Philosophie und
Theologie, 20, 1973, 332-410. old.
P. Nagel: Die apokryphen Apostelakten des 2. und 3.
Jahrhunderts in der manicháischen Literatur, Gnosis
und Neues Testament, Berlin, 1973, 149-182. old.
Die Thomaspsalmen des Koptisch-manicháischen
Psalmbuches, Berlin, 1980.
E . Norden: Die Petrusapokalypse und ihre antiken V o r -
bilder (1883), Kleine Schriften, Gruyter, Berlin, 1966,
218-233. old. i
Pataky A . : Szent Tamás Apostol cselekedetei, irodalom­
;

történeti tanulmány a kereszténység első századaiból,

Budapest, 1931.
E . Peterson: Das Martyrium des hl. Petrus nach der
Petrus-Apokalypse, Frühkirche, Judentum und Gno­
sis, Darmstadt, 1982, 88-91. old.
Die „Taufe" ini Achfcrúsisdhen See, uo. 310-332. old.

406
 Einige Beobachtungen zu den Anfángen der christ-
lichen Askese, uo. 209-220. old.
Einige Bemerkungen zum Hamburger Papyrus-
fragment der Acta Pauli, uo. 183-208. old.
M . Philonenko: Une allusion de l'Asclepius au livre
d'Hénoch, Christianity, Judaism and Other Greco-
Roman Cults, Leiden, 1975, 161-163. old.
Pseudepigraphie in der heidnischen und jüdisch-christ-
lichen Antiké, Herausgegeben N . Brox, Wege der
Forschung C D L X X X I V , Darmstadt, 1977.
M . Pulver: Jesu Reigen und Kreuzigung nach den Johan-
nesakten, Eranos Jahrbuch, Zürich, 1942, 141-178.
old.
G . Quispel: Das Thomasevangelium und das Alte Testa-
ment, Neotestamentica et Patristica, Freundesgabe
Oscar Culmann, Leiden, 1962,243-248. old.
Tatian and the Gospel of Thomas, Leiden, 1975.
Makarius, das Thomasevangelium und das Lied von
der Perle, Leiden, 1967.
K . H . Rengstorf: Urchristliches Kerygma und „gnosti-
sche" Interpretation in einigen Sprüchen der Th. Ev.,
Le origini dello Gnosticismo, Leiden, 1970, 563-574.
old.
M . Rist: Pseudepigraphy and the Early Christians, Studies
in Honor of Allén P. Wikgren, Leiden, 1972, 75-91.
old.
T. Sare-Söderbergh: Gnostic and canonical gospel tradi-
tions (with special reference to the Gospel of Thomas),
Le origini dello gnosticismo, Leiden, 1970, 552-562.
old.
H . M . Schenke: Der Gott „Mensch" in der Gnosis, Berlin,
1962.
Die neutestamentliche Christologie und der gnos-
tische Erlöser. Gnosis und Neues Testament, Berlin,
1973, 205-230. old.

407
 Die Herkunft des sogenanntern Evangélium Verita-
tis, Berlin, 1958.
G . Schenke: Die dreigestaltige Frotennoia (Nag-Hammadi
Codex XIII), Texte und Untersuchungen 132, Berlin,
1984.
R. Söder: Die apokryphen Apostelgeschichten und die
romanhafte Literatur der Antiké, Stuttgart, 1932.
W. Speyer: Religiöse Pseudepigraphie und literarische
Falschung im Altertum, Jahrbuch für Aíitike und
Christentum 8/9.1965/1966, 88-125. öld.
B. Standaert: „Evangélium Veritatis" et „Veritatis Evan-
gélium", Vigiliae Christianae 30,2, 1976, 138-150.
old.
M . Stone: The Concept of the Messiah in I V . Ezra,
Religions in Antiquity, ted. J . Neusner, Leiden, 1970,
295-314. old.
C. I. K . Story: The Nautre of Truth in „The Gospel of
Truth" and in the Writings of Justin Martyr, Leiden,
1970.
E . de Stryker: Die griechischen Handschriften des Proto-
evangeliums Jacobi, Griechische Kodikologie und
Textüberlieferung, Darmstadt, 1980, 577-612. old.
Studies on the Testaments of the twelve Patriarchs, ed. M .
de Jonge, Leiden, 1975.
W. C. T i l l : Das Evangélium nach Philippos, Patristische
Texte und Studien 2, Berlin, 1963.
W. C. Unnik: Die „geöífneten Hímmel" in der Offen-
barungsvision des Apocryphons des Johannes, Sparsa
Gollecta, III, Leiden, 1983. 273-284. old.
Three Notes on the Gospel of Philip, Sparsa Gollecta
III, 238-243. old.
The Recently Discovered Gospel of Truth and the
New Testament, Sparsa Gollecta III, 163-191. old.
A No te on the Dance of Jesus in the Acts öf John,
Sparsa Collecta 111,144-147. old.

408
 A Note on Ode of Solomon X X X I V , 4 , Sparsa
' Collecta, III, Leiden, 1983, 3-6. old.
Evangelien aus dem Nilsand, Frankfurt, 1960.
P. Vielhauer: Geschichte der urchristlichen Literatur,
Berlin, 1975.
R. M c L . Wilson: Gnosis and the New Testamént,
Oxford, 1968.
The Gospel of the Egyptians, Texte und Unter-
suchungen, 117, Studia Patristica X I V , Berlin, 1976,
243-252. old.
K . Zelzer: Die altén lateinischen Thomasakten, Texte und
Untersuchungen 122, Berlin, 1977.
Z u Datierung und Verfasserfrage der lateinischen
Thomasakten, Texte und Untersuchungen 115, Studia
Patristica X I I , Berlin, 1975, 190-196. old.

409
 NÉVMUTATÓ

A, Á

Ábrahám 160, 162, 170, 187-190, 203, 224, 241, 249, 254,
275,286,290,328,340
Akherusziai tó 156
Adonáj 275
Agapé 323
Akhmim 258, 262, 264
Ákhor 196
Alexandria 24, 259
Alfeus 268
Anna 329, 330, 331, 332
Antiochia 348
Apollinaire, G . 19
Arimathia 275, 347
Áron 293
Aszpisz 186
Augustus 338
Azazél 42, 43 ,44, 46, 72, 73, 85

B '
Babilon 10,12,13
Babits Mihály 20, 21
Bállá 176, 201, 223, 224, 248, 249

411
Barjóna 292 v/ • • i.
Barnabás 348
Barnabás-levél 36
Barrabás288
Baszilidész 259, 283
Beka86
Beliár 175,177,178,182,185,194,195,207,211, 212,217,
219, 221, 224, 234, 235, 281, 248-252
Belzebub 280
Bertalan 348
Betel 187, 188
BethElajjé9
Betlehem 176, 287, 338, 340, 341 ^
Bouriant, H . 258 ;• "
Bölcsesség 316 !
i

C
Caesarea 287
Charles, R. H . 172, 173
Constantinus 19

D
Dán 46
Dániel 352
Daniélou, J . 171
Dante 258
Dávid 279, 334 V ,v
Debora 223
Didümusz, Didümosz Júdás Tamás 297, 348
Dina 184, 186, 187
Dothaeim 180 < i.

412
 E,É

Ebk99 •• • .
Éden 282
Efezus 347
Egy 316, 320, 327
Egyház 270
Egyiptom 10-12, 181, 183, 190, 199, 201, 216, 217, 229,
238, 243, 244, 246, 248, 249, 253, 255, 258, 287, 346,
360
Egység 317, 318
Egyvalaki 315
Eltévelyedés (Pláné) 312, 313, 316, 318, 321-323
Emberfia 36, 67, 68, 74; 80, 81, 87-89, 363
Embernek Fia 80, 89
Emmór 184,186 :
Énekek Éneke 286, 349
Engrégorosz 178, 225
Enos 61
Epiphaniosz 260, 286, 293, 294
Ér 198,199
Eritreai tenger 58, 99
Erzsébet 293, 335, 341
Euszebiosz, Caesareai 257, 258, 263, 284-286
Ézsau 199, 233, 254

F
Fánuél 64, 72, 89
Felülről való 316 ,
Fény 319, 320, 321, 322, 323, 324, 327
Festugiére, A . J . 24
Flavius, Josephus 42

413
 G

Gábor, Gábriel 42, 44, 53, 64, 72, 89, 157, 160, 161, 166,
335,359
Gamáliel 275
Geball86
Gersan 190
Gomorra 161, 167,192 =. .
Gonosz 164 ' '
1
• ;

H
Habakuk 351
Hádész 164, 167,177, 185, 253,277v280 r
Hárán 184 : :
Hebron 179, 183, 188, 195, 196, 197, 208, 212, 218, 228,
229,233,237,255 : .h-t;:
Hégészipposz 285 'X ,' r

Hermasz 23
Hermasz Pásztora 169 ,<v.'K -
Heródes, Nagy 36, 163, 264, 340-343
Hippodrom 248 '
Hippolütosz257, 260, 296 \
Hóreb 269 ....
Hirkanosz, Johannész 172 •>':•' 1

I
Igazság 312, 313, 318, 236, 327
Ige 26, 27, 29, 30, 35, 123, 193, 268, 286,312, 314, 316,
318,323,324 : i;": ;

Ignác, Antiochiai 260, 287 K : ..">

Illés 165, 167,281
India 9, 351
írás 161, 190, 269, 271, 287, 290

414
 Ireneusz 257, 261, 284
Istenanya 353
Izaiás 275, 279

J
Jamblikhosz 23
Jannaiosz, Alexander 172
Járed 41, 61, 140
Jeromos 173, 257, 260, 287-290
Jeruzsálem 161,189,192,217,222,226,265,266,270,275,
282, 290, 292, 293, 340, 343, 348, 349
Joakim 328, 330, 331, 332
Jób 170
Jónás 290
Jordán 276, 282, 293
Jozafát 162, 349, 350, 363
Judás-levél 36
Júdea 265, 293, 305, 333, 340, 341, 352
Jusztinosz 24, 43, 262

Kafarnaum 292
Kaifás 275
Kánaán 182, 190, 199, 200, 215, 244, 245, 255
Kautzsch, E . 37, 173
Kelemen, Alexandriai 258-260, 268, 270, 271, 283, 284,
295-296
Kelemen, Római 20
Kelet 9, 10, 11, 13
Kerinthosz 293
Klostermann, E . 259, 285
Kohler 173

415
Kóré 333
Kürillosz, Alexandriai 24
Kürillosz, Jeruzsálemi 291

L
Lábán 199, 224, 333
Labirintus 10,13
Lactantius 23, 24
Lámekh 43, 139, 140, 141, 253
Laodicea 353
Lá5iár278
Lélek 69,76,78, 79, 84, 85,88, 89,123, 318, 320-322, 327,
328, 357
Lévi268
Leviatán 76
Lia 179, 208, 209
Libanon 47, 182
Logosz 284, 317, 324, 325
Lukács 165, 348

M
Makhir 197
Mariham 300, 311
Markion 263, 283
Máté 165, 171, 259, 348
Matuzsálem 36, 98, 101, 103, 107, 108, 109, 123, 139, 141
Mátyás 348
Maximus 348
Megváltó 189,191, 222, 281, 284, 286, 295-296, 312, 339,
358,359,363,364
Melitón, Szardeszi 344, 353
Memfisz 239, 244, 245, 246
Meraril90

416
Messiás 172
Mezopotámia 199
Mihály, Mikhaél 42, 44, 53, 56, 64, 72, 75, 84-89,145,148,
151, 156-161, 166, 281, 282, 291, 359, 363
Mindenség 30, 32, 208, 312-317, 327
Mózes 165, 166, 183, 362

N , Ny
Nag-Hammadi 8, 260, .261
Néró 37
Nikodémus 275, 282, 348
Nock, A . D 24
Noé 75, 82, 83, 140, 141, 254
Nyugalom 322

O, Ó
Olajfák hegye 226, 350, 351, 354, 355
Onán 198, 199
Órigenész 173, 258, 263, 284, 286, 296
Ősöreg 67, 68, 73, 75, 89

P
Pál 160, 165, 171, 182, 284, 290, 348
Palesztina 36, 258
Pamphilosz 287
Pataky Arnold 8, 21
Péter 165, 287, 290, 348, 350, 351, 358-363
Petroniosz 266
Philippus Sidensis 291
Pilátus 264, 266, 267
Platón 281
Pléróma 312, 313, 316, 323, 324, 326, 327

417
Pneuma 317, 318, 320, 321, 322, 327, 328
Polikárp 287
Pompeius 172
Ps - Cyprianus 23

Qumrán 36

R "
Rafael 42, 43, 53, 54, 59, 64, 72, 85, 89, 157,159, 166
RaíFay Sándor 8
Raguéi 53, 55
Rákhel 208, 209, 223, 224, 248, 249
Rebeka 224
Róma 290
Ruben 328, 332

S, §z
Salome Alexandra 172
Sámuel (főpap) 334
Sára 187, 329
Sátán 71, 82, 225, 228-231, 235, 236, 277-280, 349, 358
Seol 70, 74
Simeon (főpap) 342
Simon 275, 289, 290, 293, 311, 348
Sinai 38
Sión 349
Szabbat 321
Szalómé 295, 296, 305, 339, 340
Szefora 347
Szeir 199
Székely István 8, 171, 172

418
Szellemek Ura 61-89
Szemjasza 41-44* 85
Szentlélek 317, 336, 339, 342, 349, 363, 364
Szerapion 263
Szikhem 180, 184, 186, 187, 190
Szíria 287
Szodoma 161, 167, 192, 225, 236
Szophia 316
Szótér 312

Tábor 284, 349

Talmud 173
Támár 199, 200, 201, 202
Tamás 348, 350, 351
Tartarosz 52, 162, 163, 166
Tertullianus 23, 42, 173
Testamentum 169
Theodorétosz, Küroszi 264, 291
Tibériás 293
Timaiosz 283
Tischendorf, K 37, 159, 259, 261, 292, 344
Tudás 312-325

U
Uriél 42, 43, 52-54, 57, 59, 91, 95, 97, 100, 101, 104, 157,
166

V, W
Választott 63, 64, 66, 69, 70, 71, 72, 73, 78, 79
ValentinosZj valentiniánus 261 , 283
Város 290
Weöres Sándor, 20, 21
419
Zakariás 293, 333, 334, 341
Zakeus 283
Zebedeus 293
Zebulon 166
Zelfa 224, 229, 248

420
 TÁRGYMUTATÓ

a, á
aion 224, 272, 313-319, 325
áldozat 185
áldozatbemutatás 192
aloéfa 58
álomlátás 107, 109, 171
alvilág 135, 136, 163
amorreus 198, 200
antikhrisztosz 164, 281
antilegomena 284
anyag (hülé) 312, 322, 323
anyagból való (hülikus) 320
apostol 160, 349-364
arám 260
archeológia 258
aszkéta 263, 276
asszideus 36
asszírok 226
asztrológia 42

b
bába 338, 339, 340
balzsam 58
barlang 338-341
behemót 76
bíbor 188, 246, 334, 335
bírák 188
bojtorján 303
bronzkapu 278, 279
bűnbánat 180

c, cs
cédrus 182
csillag 340, 341

d
dekarkha 41
démon 31, 52, 86, 132, 206, 278, 287, 289
dialektus 285
dogma 345
dokéta, doketista 258, 263

e,é
ebioniták 284, 288
edény 318, 324
efód 187, 188
égbolt 155, 164
egyszülött 253
elamiták 226
élet 129, 321
eljövetel 280
elsőszülött 189
emanatio 316, 318, 319, 326
eretnek 260, 263, 291
eretnekség 263, 283, 353

422
 értelem 25-33, 312, 314, 324
etióp 36, 155
extázis 175

fáklya 265
fáraó 238, 244
felhő 339, 348, 349, 351, 356, 357, 360, 364
felkent 10, 69
feltámadás 147, 153, 157, 158, 270, 282, 286, 287
fénykoszorú 360
fényszekér 155
fókusz 170
forma 312
földre szállás 291
főpap 178, 188, 282
fürdő 184
füstölő 155
füstölőszer 168, 188

g> gy
galbanum 58
gehenna 355
gigász 178, 196
gnoszticizmus, gnosztikus 7, 21, 23 , 257, 259-261, 268,
;

-•- 283,319
gnózis 23, 261, 265, 312-325
gondviselés 30, 270
gonosztevő 264, 266, 281
gyanúsak 263 '
gyolcs 157, 286
győzelem 279

423
 h
hagyomány 269, 283, 285
halhatatlan 153
hamis próféta 271
harsonaszó 164
hebraizmus 172
hermetikus, hermetizmus 7, 23, 24
heterodox 36
hit 193
hitehagyó 291
hitletétemény 257
hitvilág 262
homloklemez 331
húsvét 282, 294

i
időpont 276
igazgyöngy 9
igazságszolgáltatás 318
igehirdetés 293
ikonográfia 8
imádság 333
intronizáció 171
istenfélő 251
istentisztelet184, 185, 269
ítélet 120, 123, 124, 127,128,131,132, 135,137,140,148,
153
ítélethozatal 187
ítélkezés 232
izmaeliták 180, 213, 230, 243, 244, 245, 246, 249

424
 j
jamniai 227
jövendölés 170
jövevény 190, 191
jubileum 193
júdeai 21, 291

k
kalcedonkő 9
káld 289
kaldeus 224, 226
kananeus 187, 196, 198
kananita 200-203, 249
kánon 257, 296
kánoni, kanonikus 8, 20, 260-262, 344
kappadókiai 182
kárhozat 130, 163, 194 !

kárpit 253, 265, 288, 334, 342

katolikus 263
kegyelem 195, 244, 251, 312
kenet 324
keresztény 159, 160, 164, 270, 350
keresztség 290
kerub 48, 53, 78, 89, 150-156, 161, 167
kérügma 258, 263
khiliarkha 96, 102, 104,105
khitón 215, 249
kiáradás 316, 318, 319, 326
kinyilatkoztatás 268, 296
királyság 300, 301,303-305, 307, 308,309,310, 311
kiválasztott 283, 404
kódex 173
kopt 24, 261, 291
 korbán 292
kovásztalanok 264, 268
könyv 314, 315, 316, 317
középkor 171
kristálykő89
kulcsfogalom 261

1
láthatatlanság 325
lényeg 353, 364
lenyomat 296
lét 319, 322, 325
liturgiatörténet 8
logion 260

m
madianiták 254
mágus 177, 340, 341
mandragóra 208, 209
manna 293
maradék 108
médek 73, 226
megszabadító 250
megszentelődés 194 : ;

megtérés 174, 276, 293

megváltás 253, 321
megvilágosodás 275
messiás-ország 171
messiás-pap 172
messiás-szemlélet 171
midrás 173
mirha 341
mise 351

426
misztérium 29,145,151, Í55, 184, 305, 313,315, 335
mitra 187
műfaj 170

napba öltözött asszony 171

nárdus 58, 271
nazarénus 260, 264, 286-291
názáreti 287
nektár 58
nemlét 319

o, ö
obeliszk 273
ofan 78, 89
oldalborda 157
ortodoxia 263
osztályrész 184, 252
öröklét 236
örökkévalóság 83, 123
ősatyák 88

P
pálmaág 226, 347, 354-362
papi rend 192
pátriárkák 165, 275, 276
patrisztikus 173
példabeszéd 286
periódus 29, 101
pietisztikus 21
platonizmus 23, 24
pokol 70, 132, 355, 356

427
 praetorium 361
prófécia 270
pseudoclementinák 294
pszeudo-iratok 173

réz 71
ruah 286
rubinkő 51

s, sz
sárkány 10, 11, 13, 237
sértetlenség 262
skarlát 334, 335
stóla 9, 10, 15, 187, 188, 196, 246, 268
szabadulás 169, 251, 254, 332
szabelliánusok 296
szamaritánus 305
szegletkő 307
szekta 260
szentatyák 281
szentély 189, 192, 193, 194
szenthagyomány 259
szeplőtelen 250
szeráf 78, 89, 155, 156
szertartás 171
szimbolika 171
szirén 52, 128
szivárvány 271
szodomabeli 362
szodomita 226, 253
szombat 226
szorongattatás 271

428
 szövegfejlődés 172
szövetség 165, 171, 251, 269
sztadion 216
sztoraksz 159

t
talentum 199, 285
tanítvány 347, 348
tanúságtevő 195 .
taxiarkha 104, 105
templomépület 186
teológia 171
tévedés 296
tévely 296
tévtanító 163
tisztulás 184
tized 188
titkos 257
titok 326, 358
tömjén 154, 155, 341
tömjénező 156
törvényszegés 148
törvénytelenség 271
tradíció 8, 21, 257, 262, 344
tradícióanyag 169, 170
tradícióelemek 168, 170
transitus 344
troglodita 214
tudatlanság 312
tüposz 296
 u, ü
újhold 100
újjászületés 363
újszövetség 170
uralom 309
üdvösség 193, 231, 296
üdvözítő 265

v
vallásosság 262
varázsszer 177, 240
variáció 296
vasárnap 266
végrendelet 314, 315
vértanú 281
világmindenség 162, 179
víz 193
vízözön 225, 253

z, zs
zafír 14, 51
zelóta293
zűrzavar 152
zsidó-keresztény 21, 35, 36, 37, 171, 172, 260

430
 SZEOTÍítóSI H E L Y E K
JEGYZÉKE

ÓSZÖVETSÉG

Teremtés könyve Kr. Számok könyve:

5,1 kk: 61 í •. 16,1:333
5,18-24:36 ••:!•=! 16,31-33:333
5,22:45 i 1
5,24:45 .• . ; Második Törvénykönyv
5,28 kk: 43 , ' 28,13:136
5,29:141 • , 33,1:38
6,1-4:41 •;.
6,4:42 :: ; . ; Sámuel I. könyve
7,11:51 , 1,11:330
8,2:51 1
18,16:332
8,21:45 29,9: 67
8,21 kk: 125 • <.,
9,11:45 r Királyok II. könyve
12,2-3:335 • . 2,11: 88
16,12: 112
17,6: 162 Tóbiás könyve
21,7:332 12,15:49
21,8: 331 .
24,22:42 Makkabeusok I. könyve
12,39 kk: 119
Kivonulás könyve v' í 13,23 kk: 119
20,18 k k : 114 :;!;•• ;
32,32 k k : 68 \.;• Makkabeusok II. könyve
Leviták könyve r
p / 4,33 kk: 119
19,18: 285
431
Zsoltárok könyve Sirákfiakönyve
1,3:330 11,19: Í30
12,3: 123
19,1:104 Izajás könyve
23,1:112 1,18:109
24,2: 87 2,4: 71
33,9: 48 2,14: 38
33,22: 363 3,5: 133
37,3: 70 3,20:42
37,11: 40 4,3:68
45,3:67 6,3:63
46,10: 71 9,5: 71
69,29: 68 14,19: 131
74,1: 112 14,20: 131
75,5 kk: 79 34,5 kk: 80
79,13: 112 40,26: 87
97,5: 38 40,31: 128
100,3: 112 42,6: 69
110,1: 78 48,22: 40
104,2: 48 49,6:69
114,4: 70 49,19 kk: 121
114,6: 70 52,15: 67
115,3: 48 56,9: 116
119,103: 104 57,21:40
132,1: 351 63,9: 64
136,6: 87 65,20: 45
65,22: 45

Példabeszédek könyve Jeremiás könyve

8,28: 51 2,13: 129
11,1: 132 8,2: 131
12,9: 116
Énekek éneke 13,25: 132
2,2:349 22,19: 131
2,10: 364 23,1:112

432
Ezekiel könyve Ámosz könyve
1,15: 78 8,5: 132
34,2:112
34 5:116 Mikeás könyve
343: 116 > 4 3 : 7 1

38,21: 133 , ..
47,7 kk: 57 Nahum könyve
1,5: 38
Dániel könyve Habakuk könyve
7,9:48 u . i o 3

7,10:48,63,88 '°' ° J

7,13:67 Zakariás könyve

7,14:80 1,12 kk: 49
10,15:49 8,4:45
12,1:68 9,10:71
12,3: 137 10,10: 121

Ozeás könyve Malakiás könyve

2,20: 71 1,7: 118

ÚJSZÖVETSÉG

Máté evangéliuma 26,53: 48, 63

1,20-21:336 28,3:88
1,24: 336
5,5:40,70 Márk evangéliuma
10,21:162, 133 13,7-8:162
10,35: 133 13,12-13: 162
10,34-36 : 285 13,24-25:162
17,1-8:349 14,21: 62
18,10:64
24,6-7: 162 ' Lukács evangéliuma
25,4-30:285 1,13:330
25,34:62 1,25:332
26,24 : 62 1,28: 334
 1,30-31: 334 Apostolok Cselekedetei
1,31:330,336 6,15:67 "•.,<•>
1,32-35: 335
1,33:335 Rómaiaknak itt levél
1,38: 335 8,38: 78
1,42: 334 16,20: 71 :i
1,42-48: 335
16,25:43 •' '
1,48: 331, 335
1,52: 67
1,56:335 Korintusiaknák írt II.. levél
2,9: 330 5,3.4:80 ,,.
2,14:71
2,20: 338 Galatáknak írt levél
2,26: 342 4,26:62 :
2,30-32: 339
10,20: 68 Efezusiaknak írt levél
12,17 kk: 130 1,21: 79
15,20: 330 2,14:71
16,9: 81 3,10:79
16,11: 81
17,8: 68
Filipfiibknek írt levél
18,13: 49
4,3: 68
18,14: 331, 340
20,36: 70
24,5:49 Kolosszeieknek írt levél <
1,16:78
János evangéliuma 2,3:67
8,11: 338 2,9: 67
8,12:69
10,1 kk: 112 Tesszalonikaiaknak írt
12,34: 80 II. levél
17,1:70 1,7: 79
18,37: 138
19,26-27: 354 Timóteusnak írt I. levél
20,25: 340 6,16:48

434
Zsidóknak írt levél Jelenések könyve
4,13: 43 1,13: 67
12,22: 62 2,4: 80
12,23: 68 3,5: 68,80
3,18: 80
Szent Jakab levele 4,3:48
1,8: 123 4,5 kk: 48
4,6: 64
5,11:63
Szent Péter I. levele
6,8: 71
1,20: 332
7,14:109
3,22:79
8,3 kk: 49
5,6: 337
9,11: 71
9,20: 132
Szent Péter II. levele 12,1: 171
1,17: 48 13,8: 68
1,17-19.21: 349 14,20: 133
3,7.10: 38 20,12: 120
21,2: 62
Szent János I. levele-— 22,1: 48
1,7: 127 2,2: 57
 ISSN 0209 7613
I S B N 963 360 363 3

(II.)

K I A D Á S É R T F E L E L : DR. Á K O S G É Z A I G A Z G A T Ó
MŰSZAKI SZERKESZTŐ: FONYÓDI OTTÓ

SZENT ISTVÁN TÁRSULAT

1053 BUDAPEST, KOSSUTH LAJOS U. 1.
88/3020 FRANKLIN NYOMDA, BUDAPEST
FELELŐS VEZETŐ: MÁTYÁS MIKLÓS IGAZGATÓ