Néhány gondolat a szemiotikáról (jeltudomány) Barthes nyomán [ami csak azért vicces,

mert Barthes szemiológiáról írt...]:

- körülöttünk a világban minden jelrendszereket alkot
- az, hogy ezek egy részét szándékosan (kresz) vagy nem szándékoltan
hozzuk létre (társadalmi helyzetünkre jellemző szókészletünk), illetve hogy
egy részüket tudatosan (kresz), másik részüket pedig csak nem tudatosan
érzékeljük (metakommunikációs jelek) ezek jelrendszerként való működésén
mit sem változtat (a két pólus közötti átmenetek természetesem mind a
létrehozás mind a dekódolás esetében végtelen sokan vannak pl. divat és
öltözködés (egyszerre áll össze szándékolt és nem szándékolt elemek és
hatások sokaságából, pl. hiába akarok valamilyen csoporthoz tartozóként
öltözni, ha nem tartozom valóban ahhoz a csoporthoz az öltözékem
valószínüleg annak a csoportnak a tagjai és más értőbb „olvasók” számára
rögtön a csoporthoz való tartozásom szándékáról fog tájékoztatni, és nem
arról, hogy valóban tagja lennék. Ugyanígy a kevésbé korlátolt szabadság,
ami most a ruházkodásunk megválasztásában rendelkezésünkre áll, csupán
azt eredményezi, hogy külső szabályok és kényszerek helyett nagyjából
mindenki saját erőfeszítéseinek hála öltözik társadalmi, stb. hovatartozásának
megfelelően (természetesen a rendszer sokkal dinamikusabb, folyékonyabb
is mint korábban volt esetleg, de lehet, hogy csak mi látjuk túl statikusnak a
múltba visszanéző homogenizáló tekintetünk által a korábbi korok öltözködési
és csoportosulási finomságait és azok változásait))).
- a jelek értelmezése nem független a kontextusuktól (vidékies tájszólás a
párizsi színpadon = sült bunkó; vidékies kiejtés az időjárásjelentésben =
hiteles (az időjárás viszontagságaihoz és változásaihoz közelebb álló) és így
megbízhatóbb értelmező)
- a jelek értelmezése nem független a befogadótól
- a szavak/tárgyak/gyakorlatok/stb. (szivar) rendelkeznek egy „fő”
jelentéssel (dohánylevélből készült élvezeti cikk, stb.), amit denotációnak
hívunk, és kapcsolt jelentésekkel (luxus, hatalom, gazdagság, férfiasság, bűz,
arogancia, ovális iroda, stb.), amit konnotációnak nevezünk. Az elsődleges
jelentések is változhatnak idővel, de a konnotációk köre még könnyebben
változtatható, így nagyon sokszor ezeken keresztül szokás megtámadni
dolgokat (nem lehet a cigarettát hirtelen átminősíteni méreggé (a nikotin a
legszigorúbban kezelt vegyszerek kategóriájába tartozik a
mezőgazdaságban…), viszont meg lehet változtatni a hozzá és
fogyasztásához kapcsolódó tartalmakat vagányság, férfiasság, lazaság,
nőiesség, szexualitás, stb.-ről halál, szenvedés, környezeti ártalom, stb.-re).
- a jelrendszerek egy részét úgy értelmezzük, és/vagy a környezetünk szeretné, ha
úgy értelmeznénk, mintha teljesen természetesek lennének. Barthes állítása szerint
a természetes is csak egy konstrukció. (Semmivel sem természetesebb, amikor
valaki egy szakadt farmert és kopott polót vesz fel, mintha öltönyt és nyakendőt,
mindkettőnek megvan a jelentése és konnotációinak a köre. Az érdekes az, hogy a
szakadt farmer és kopott poló jelentése a természetesség, ám ez az értelmezés
nagyon is módszeresen lett felépítve/alakult ki, nem pedig azért jelöli a
természetességet, mert valamilyen módon tényleg természetes lenne ez a viselet
(értsd a homo sapiens ha magára hagyják minden lehetséges öltözködési
választékkal akkor külső befolyás nélkül mindig a szakadt farmert, kopott polót
találja meg, mint természetes viseletét))
- Barthes az ilyen összetett jeleket, amiket a mindennapjaink során nem
kérdőjelezünk meg, és így kvázi elfogadjuk természetességüket, és amiket aztán
visszakapunk mindenféle kontextusokban (reklám, beszélgetés, saját ítéleteink,
stb.) mitológiáknak nevez. A saussure-i képletet tovább építve a mitológia = jel +
jelölt = (jelölő + jelölt) + jelölt. Vagyis a jelekből metastruktúrák jöhetnek létre
(ennél az előbb felvázoltnál sokkal bonyolultabbak is), amik többszörös
jelöléseket tartalmaznak, és amik ezáltal sokkal jobban elfedik a összekapcsolt
elemek közötti kapcsolatok tartalmát (szakadt farmer, kopott poló = szakadt
farmer és kopott poló mint ruha (jelölőként működő jel) + természetesség (jelölt)
[ebből szakadt farmer, kopott póló (többszörös összekapcsolódásokon keresztül)
= fiatalok (-> lázadás, szabadság) ruházata + igénytelenség (-> külsőségekkel
való nem törődés, társadalmi elvárások figyelmen kívül hagyása -> szabadság,
természetesség)].
- vigyázat, az, hogy a jelrendszereinkben semmi természetes nincs, nem azt
jelenti, hogy a jelek, mitológiák nem fogják azokat a dolgokat jelenteni, amiket
jelentenek. Azt jelenti, hogy a mitológiák, jelek jelentése nem szükségszerűen
az, amit jelenleg jelentenek (megváltoztatható), és mivel a jelrendszereink a
társadalmi valóságaink leképezései is, így azt is jelenti, hogy bizonyos
értelmezések/jelrendszerek, bizonyos struktúrák fenntartását szolgálják és
ennyiben nincsenek ártalmatlan jelentések/jelrendszerek.