André-Marie Ampère

(1775-1836)
Francia fizikus, matematikus és kémikus. Apja jómódú kereskedő
volt, aki nagy gonddal nevelte és neveltette fiát. Az élénk eszű,
érdeklődő, 13 éves ifjúra különösen a Nagy Francia Enciklopédia
volt hatással. A természettudományok iránti érdeklődése felszínre
hozta a matematika szépségének a felfedezését is. Apja nagy
könyvtára is segítette, hogy elsajátítsa a számelmélet elemeit,
de itt nem állt meg, hanem szülei rosszallása ellenére,
áttanulmányozta Eukleidész 'Elemek' című könyvének több
fejezetét is. Amikor pedig a házi könyvtárban felfedezte Euler
és Daniel Bernoulli latin nyelvű műveit, önszorgalomból
megtanult latinul.
Ifjúként érte 1789-ben a francia forradalom. 1793-ban apjára ráfogták, hogy arisztokrata, és
kivégezték. A 18 éves fiatalemberre, aki különben meg volt győződve a forradalom
helyességéről, e szörnyű csapás bénítólag hatott, elvesztette érdeklődését minden iránt. A
letargikus állapotból Rousseau botanikai levelei és a római költők (Horatius) olvasása
szabadította ki. 1796-ban megismerkedett Julie Caronnal, akit feleségül szemelt ki. A
házassághoz azonban állásra volt szüksége, azért Lyonban magántanítással kezdett
foglalkozni, majd 1802-ben Bourg-en-Bresse városban a kerületi központi iskola fizikatanára
lett. Ampére a munkásságával tulajdonképp egy új tudományágat teremtett: az
elektrodinamikát. 1820-ban fedezte fel, hogy az egyirányú áramok vonzzák, az ellenkező
irányúak pedig taszítják egymást. Később kimutatta a nem párhuzamos áramok
kölcsönhatását is. E jelenségekre vonatkozó szellemes kísérletei alapján levezette az
elektrodinamika egyik alaptörvényét, amely szerint az elemi áramok vonzása vagy taszítása
egyenesen arányos az áramelemeken átfolyó áramok erősségével, és fordítottan arányos a
köztük levő távolság négyzetével, valamint függ a két áramelem által bezárt szögtől. Az
elektromos áram és az általa keltett mágneses tér erőssége között fennálló összefüggés az ún.
Ampére-féle gerjesztési törvény. Ugyancsak a nevét viseli az Ampére-féle balkéz-(vagy
úszó-) szabály, amely a vezető árama által keltett mágneses tér irányát határozza meg. A
mágneses jelenséget azzal a tapasztalattal magyarázta, hogy egy köráram által keltett
mágneses tér olyan, mint a körvezető centrumában elhelyezett, a körvezető síkjára merőleges
mágneses dipólus erőtere. A molekuláris köráramok létezésének feltételezésével értelmezte az
anyag mágneses tulajdonságait. A most vázolt törvények felfedezése miatt méltán nevezik
Ampére-t az elektrodinamika Newtonjának. Az elektrodinamika szót is ő használta először
1820-ban. Továbbá az ő nevéhez fűződik az elektromágnes feltalálása is. Nevét őrzi
az áramerősség SI-mértékegysége, az amper.
Amper: Egy amper az elektromos áramerőssége annak az állandó áramnak, amely két
egyenes, párhuzamos, végtelen hosszúságú, elhanyagolhatóan kicsiny kör keresztmetszetű és
egymástól 1 méter távolságban, vákuumban elhelyezkedő vezetőben fenntartva, e két vezető
között méterenként 2·10-7 newton erőt hoz létre