Stephen Bohr

Istentisztelet Sátán trónjánál

Valóban számít az, hogy miben hiszünk, és hogyan imádjuk Istent?
Copyright © 2008

A szerzői jog tulajdonosa: Stephen Bohr

Minden jog fenntartva
Kiadó: Remnant Publications
649 East Chicago Road
Coldwater MI 49036
517-279-1304
www.remnantpublications.com

A könyv eredeti címe: Worship at Satan’s Throne

Does it really matter what we believe and how we worship?

A kiadó engedélyével fordította:

Sonnleitner Károly és Egervári Tivadar

2
 Tartalom

Előszó 4

1. A filadelfiai üzenet 6

2. Ellen White álláspontja a filadelfiai üzenettel kapcsolatban 27

3. Riasztó új irányzatok 47

4. Az éjféli kiáltás és a hangos kiáltás 67

Utószó 86

Függelékek 91

3
 Előszó

Nincs nagyobb véleménykülönbséget kiváltó kérdés ma a Hetednapi Adventista Egy-

házban az istentiszteleti stílusok problémájánál. Hetente kapok e-maileket, telefonhíváso-
kat és leveleket olyan gyülekezeti tagoktól, akik megdöbbenésüket, sőt kétségbeesésüket
juttatják kifejezésre amiatt, hogy a helyi gyülekezetek mennyire eltávolodtak a bevett, ha-
gyományos istentiszteleti stílustól. Sokan azt panaszolják, hogy már nem találnak egyetlen
adventista gyülekezetet sem a környékükön, ahol Istent tisztelettel imádhatnák, és hallhat-
nának egy tartalmas biblia-középpontú prédikációt. Sokan azok közül, akik leveleket és e-
maileket küldenek, arról panaszkodnak, hogy helyi gyülekezeteik többé már nem akarnak
tantételekről szóló prédikációkat hallgatni, és nem akarják, hogy Ellen White írásaiból
idézzenek a szószékekről, az istentiszteleti szolgálat pedig lármássá és tiszteletlenné vált.
A vita, amit erről a kérdésről eddig hallottam, többnyire olyan periférikus dolgokkal
foglalkozik, mint például: Miért kell dobot használni az istentiszteleti szolgálatban? Miért
helytelen dolog kortárs keresztény zenét játszani? Mi rossz van abban, ha szerepjátékot,
pantomimot, bábokat és táncot alkalmazunk? Sokan azok közül, akik írtak nekem, tudatá-
ban vannak annak, hogy elmozdulás történt az adventista istentiszteleti szolgálatban, és
nekik ez nem tetszik, de nem tudnak rátapintani a tényleges okra, amiért mindez történik.
A legtöbb ember számára ez csupán ízlés dolga.
Ebben a könyvben elsősorban nem a periférikus kérdésekkel akarunk foglalkozni, ha-
nem a lényegre szeretnénk rátapintani jelenlegi problémáink teológiai megvilágításával.
Könyvünk nem egyházpolitikai szempontú. Néhányan áment fognak mondani rá, mások
pedig majd azt kiáltozzák: Máglyára vele!
Egy dolgot abszolút világossá akarunk tenni: Ennek a könyvnek nem az a célja, és
nem is arra szántam, hogy munícióul használják a H. N. Adventista Egyház ellen azok,
akik úgy vélik, hogy a szervezett egyház hitehagyóvá lett. Én beleszülettem ebbe az egy-
házba. Harmadik generációs adventista vagyok. Apám 41 évig volt prédikátor. Elemi, kö-
zépiskolai és főiskolai, továbbá posztgraduális végzettségemet adventista iskolákban sze-
reztem. Szeretett egyházamat több mint 35 éven át számos különböző területen legjobb
tudásom szerint szolgáltam. Szeretem ezt az egyházat, és kész vagyok megvédeni minden
erőmmel, amivel az Úr megajándékoz engem.
Amikor ezt mondom, hiszem, hogy nem a hűtlenség jele, ha kritizálom saját szeretett
egyházamat annak sorain belülről. Az önelemzés és önvizsgálat mindig hasznos, mert nél-
külük nem lehet a hibákat kijavítani és nincs keresztény növekedés sem. Az egyház és az
igazság iránti hűség érzetével, és a keresztény irgalmasság és jóakarat lelkületével fogtam
hozzá ehhez a feladathoz.

4
 Mindent egybevetve, remélem, hogy ez a könyv majd eszmecserét indít erről a fontos
témakörről, és hogy az egyház hűséges marad csodálatos üzenetéhez és küldetéséhez,
amelyet Isten bízott rá. Azért imádkozom, hogy minden adventista őszinte és nyitott szív-
vel olvassa el ezt a könyvet, és a Szentlélek távolítson el minden előítéletet, hogy képesek
legyünk meghallani az üzenetet, és ami még fontosabb, a szerint élni.
Az olvasó bizonyára kísértést érez majd arra, hogy átugorja a lábjegyzeteket, de ké-
rem, és ismételten kérem, ne tegye. Az információ aranybányája található bennük.

5
 1. fejezet

A filadelfiai üzenet

A hét gyülekezet Jelenések könyvében

A konzervatív bibliatudósok általában egyetértenek abban, hogy a Jelenések könyvé-
ben szereplő hét gyülekezet a keresztény egyház történelmének hét egymás után következő
időszakát ábrázolja az apostolok napjaitól az idő lezárulásáig.1
A diszpenzacionalista (elengedést, felmentést valló) szerző, Hal Lindsey, akivel szinte
semmiben sem értek egyet, helyesen fogalmazott, amikor azt állította:
„Számos tudóssal együtt hiszem, hogy ezt a hét levelet nem csupán a hét szószerinti,
valóságos problémákkal küzdő gyülekezetnek írták, hanem e rájuk vonatkozó megfogalmazá-
sokban benne van az egyház történetére vonatkozó profetikus alkalmazás is. … Hiszem, hogy
ez a hét gyülekezetet (ámbár jóval több volt Kisázsiában) a mi mindent tudó Urunk választotta
ki és rendezte sorba, mert olyan problémáik és jellegzetes, jellemző vonásaik voltak, amelyek
a történelem hét szakaszáról jövendölnek, amelyeken az egyetemes egyház keresztülmegy”. 1
Noha Ellen White nem értett egyet Hal Lindsey-vel a próféciamagyarázat gyakorlati-
lag egyetlen területén sem, a hét gyülekezet történelmi alkalmazását illetően egyetértett vele:
„A hét gyülekezet nevének jelentősége jelképes. Jellemzi a keresztény korszak különbö-
ző szakaszaiban az egyház állapotát. A hetes szám teljességet jelent; szimbolizálja, hogy az
üzenet az idők végéig tart, a felhasznált jelképek pedig a gyülekezet belső állapotát szemlélte-
tik a világtörténelem különböző korszakaiban.” 2
Ebből a két állításból három világos következtetés vonható le:
Először, a hét gyülekezet az egyháztörténelem hét egymás után következő állomását
képviseli az apostoli időktől Krisztus országának felállításáig.
Másodszor, mivel Filadelfia sorrendben hatodik (az utolsó előtti), bizonyára az egy-
háztörténelem vége felé tartó időszakot ábrázolja.
Harmadszor, a hetedik és utolsó gyülekezet a sorban Laodicea, amelynek a neve „a
nép megítélése” jelentést hordozza. Mivel így áll a dolog, a vitathatatlan következtetés így
hangzik: Isten népe megítélésének valamikor a filadelfiai gyülekezet után kell kezdődnie.

1
Vanished into Thin Air, 276. old.
2
The Act of Apostles, 585. old.

6
Az egyházak történelmi folyamata
Általánosságban szólva a keresztény egyházak történelmi folyamatát a konzervatív
bibliatudósok az alábbiak szerint értelmezték:

• Efézus – az első század apostoli egyháza

• Smirna – a második század és a harmadik század első felének üldözött egyháza

• Pergámum – a megalkuvó egyház Nagy Konstantin idejétől, a negyedik század első

felétől a pápaság megjelenéséig a hatodik század közepén.

• Thiatira – a római katolikus pápaság uralmának időszaka i. sz. 538-tól 1798-ig

• Sárdis – a protestáns reformáció időszaka

• Filadelfia – a második nagy advent-ébredés egyháza a XIX. század első felében

• Laodicea – a végidő egyháza

A filadelfiai gyülekezet időszaka

A központi szakasz, amit e könyvben tanulmányozni fogunk, Jel 3,7-12, ahol Jézusnak
a Filadelfiai gyülekezethez intézett üzenetét találjuk.
Ahogy korábban már említettük, igen fontos, hogy megvizsgáljuk ennek az egyháznak
a történelmi időszakát. Filadelfia a hatodik Jelenések könyve hét gyülekezetének a sorában, és
ahogy az előző felsorolásban látható, a pápai főhatalom és a protestáns reformáció után kö-
vetkezik. Ez azt jelenti, hogy Filadelfia egyházi korszakának valamikor 1798 után kell követ-
keznie, az után, hogy a pápaság halálos sebet kapott a Francia forradalom végén, és közvetle-
nül a megítélés alatt lévő egyház előtt kell következnie a sorban, mert a hetedik gyülekezet
neve, Laodicea azt jelenti: megítélés alatt lévő nép.

Fontos kérdések:
Kezdjük tanulmányunkat néhány fontos kérdés megfogalmazásával Jel 3,7-13 felől.
Kezdjük a 7. verssel:

„A Filadelfiabeli gyülekezet angyalának is írd meg: Ezt mondja a Szent, az Igaz, aki-
nél a Dávid kulcsa van, aki megnyitja és senki be nem zárja, és bezárja és senki meg nem nyit-
ja.”
Ki ez a személy, akinél a Dávid kulcsa van? Mi a Dávid kulcsa? És mit nyit meg, és
mit zár be? Nemsokára visszatérünk ezekhez a kérdésekhez, de most folytassuk a 8. verssel:

7
 „Tudom a te dolgaidat (íme, adtam elődbe egy nyitott ajtót, amelyet senki be nem zár-
hat), hogy kevés erőd van, és megtartottad az én beszédemet, és nem tagadtad meg az én ne-
vemet.”
Itt megkaptuk a választ az egyik kérdésünkre. A kulcs egy ajtót nyit meg. Ám egy má-
sik kérdés még válaszra vár: milyen ajtót? Térjünk át a 9. versre:

„Íme, én adok a Sátán zsinagógájából, azok közül, akik zsidóknak mondják magukat
és nem azok, hanem hazudnak; íme, én azt művelem, hogy azok eljöjjenek és leboruljanak
lábad előtt, és megtudják, hogy én szerettelek téged.”
Amint ezt a verset olvassuk, két kérdés jut eszünkbe. Először, mi a sátán zsinagógája
és kik ezek a hamis zsidók? Másodszor, a történelem melyik pillanatában fognak Sátán zsina-
gógájának tagjai a Filadelfiabeli hűségesek lábaihoz borulni? Térjünk át a 10-11. versekre:

„Mivel megtartottad béketűrésre intő beszédemet, 3 én is megtartalak téged a megpró-

báltatás idején, amely az egész világra eljön, hogy megpróbálja e föld lakosait. Ímé eljövök
hamar: tartsd meg, ami nálad van, hogy senki el ne vegye a koronádat.”
Néhány kérdés vetődik fel bennünk, ahogy e verseket olvassuk. Miért használja a
Szentírás a „türelem” szót ezzel a gyülekezettel kapcsolatban? Milyen történelmi esemény
kívánja meg, hogy tartsanak ki türelemmel? Mi a „megpróbáltatás órája”, amely az egész vi-
lágra eljön? Van-e a megpróbáltatás idejének valamilyen kapcsolata a végső nyomorúságos
idővel? Miért mondja Jézus ennek a gyülekezetnek, hogy „hamar eljövök”. Lehetséges, hogy
a filadelfiai gyülekezet legalább néhány tagja még élni fog, amikor Jézus eljön?
Folytassuk a 12-13. versekkel:

„Aki győz, oszloppá teszem azt Istenem templomában, és többé onnan ki nem jön; és
felírom rá Istenem nevét és Istenem városának nevét, az új Jeruzsálemét, amely az égből száll
alá Istenemtől, és az új nevemet. Akinek van füle, hallja meg, mit mond a Lélek a gyülekeze-
teknek.”
Egy kérdés vetődik fel bennem, amint a 12. és 13. verset olvasom. Miért kapnak a
filadelfiai gyülekezet tagjai olyan ígéreteket, amelyek később a 144 ezret jellemzik Jelenések
könyvében?
Most, hogy elolvastuk a szakaszt és megfogalmaztunk néhány kérdést, megpróbáljuk
megválaszolni őket. Azokkal a kérdésekkel kezdjük, amelyeket a 7. és 8. vers kapcsán vetet-
tünk fel.

3
Ez ugyanaz a szó, amit türelemnek fordítanak Jel 13,10-ben és 14,12-ben. Jobb fordítás lenne a „állhatatosság”.

8
A hangsúly a királyi tiszten van
Vissza kell mennünk az ótestamentumi Ésaiás könyvéhez, ahol megtaláljuk Jel 3,7-8
hátterét, hogy megértsük a kulcs és az ajtót megnyitó kulcs jelentését. Ésa 22,20-23-ben egy
figyelmeztető jövendölést találunk Eliákimra, Hilkiah fiára vonatkozóan. Megvilágítunk bi-
zonyos kifejezéseket, amelyek további tanulmányozásra érdemesek, ahogy majd haladunk
előre.

„És lesz ama napon, hogy elhívom szolgámat, Eliákimot, a Hilkiás fiát, és felöltözte-
tem őt öltözetedbe, és öveddel megerősítem, és uralmadat kezébe adom, és ő lesz Jeruzsálem
lakosainak és Júda házának atyja. És vállára adom Dávid házának kulcsát, és amit megnyit,
senki be nem zárja, és amit bezár, nem nyitja meg senki. És verem őt, mint szöget erős helyre,
és lesz dicsőséges székül atyja házának.”
A szakasz fontos terminológiát tartalmaz. Vizsgáljuk meg néhány kulcsszó és kifeje-
zés értelmét, kezdve a „ruhával” és „övvel”.
Az Ótestamentumban a „ruha” (héberül kethoneth) szót az átlagemberek és a papok
ruházatának leírására használták, de a vászonruha jellemzésére is, amit a főpap viselt (Ex
29,4, 39; 29,5; Lev 8,7; 16,4). Az „öv” szót (héberül abnet) viszont kizárólag a főpapra al-
kalmazták (Ex 28,4, 39; 29,5, Lev 8,7; 16,4). Amikor ezt a két szót együtt használják az Ótes-
tamentumban, a főpap ruházatát írják le. Ez azért fontos, mert jelzi, hogy Eliákim papi és kirá-
lyi személy volt egyidejűleg. 4 Noha Ésa 22,20-23-ban papi és királyi kifejezésekkel ábrázol-
ják őt, a szövegkörnyezet a hangsúlyt a királyi funkcióra teszi.
Vessünk egy pillantást a „kormányzat, uralom” szóra. A New King James változat
helytelenül „felelősség”-nek 5 fordítja a memshalah szót. Jobb fordítás lenne a „kormányzás,
uralom, uralkodás” vagy „birodalom” szó alkalmazása. Az Ótestamentumban a szó határozot-
tan a „királyi” eszmével kapcsolatos. 6
Isten az alábbi kifejezéssel jellemzi Hilkiás uralkodásának biztonságos és stabil voltát:
„beverem őt, mint cöveket biztos helyre”. Ez a héber kifejezés hasonló ahhoz, ahogy mi hasz-
náljuk a magyar nyelvben, amikor arról beszélünk, hogy „leszögezünk valamit”.
Foglaljuk össze, amit eddig átgondoltunk:

• Ésa 22,20-23 központi eszméje a királyi uralom.

4
Csupán két másik személy van a Szentírásban, akit a pap és király kettős funkciójával jellemeznek: Melkisédek
és Krisztus, akikről azt mondja az Írás: pap vagy te örökké Melkisédek rendje szerint (Lásd, 1Móz 14,18-20;
Zsolt 110,1-4).
5
Például 1Móz 1,16-ban a szót arra használják, hogy a nappali nagyobb világosság és az éjszakai kisebb
világosság uralkodását jellemezzék.
6
Zsolt 145,13-ban a „Te országod örökkévaló ország” kifejezést szinonim parallelizmusban említik „a Te
uralmaddal” (héber memshalah), ami majd fennáll nemzedékről nemzedékre.

9
 • Ebben a szakaszban arról is szó van, hogy Isten felöltözteti Eliákimot ruhával és öv-
vel, a főpap ruhadarabjaival és uralkodói hatalom adatik majd neki.

• Uralkodói hatalma abszolút biztonságos és megingathatatlan lesz, és ő lesz Jeruzsálem

lakosainak és Júda házának atyja.

Dávid kulcsa
A 22. versben azt mondja az Írás, hogy a Dávid házának kulcsa Eliákim vállára kerül,
és ezzel a kulccsal kinyit és senki be nem zárja, és bezár és senki meg nem nyitja. Szükségte-
len azt mondani, hogy a Dávid házának kulcsa némi királyi felelősséget hordoz, mert a kirá-
lyok Dávid házából származnak. A tény pedig, hogy Eliákim atyja házának dicső trónjává
válik, továbbfejleszti a királyi rang eszméjét.
Fontos szem előtt tartani, hogy Ésa 22,20-23 messiási prófécia. Ezt teljesen érthetővé
teszi az a tény, hogy Jelenések 3,7-8-ban Krisztusra alkalmazzák. Szóval Eliákim csupán Jé-
zus árnyéka vagy az igazi papkirály előképe.
A figyelmes olvasó majd észreveszi, hogy Dávid kulcsát a Messiás vállára helyezik.
Ez persze elég furcsa hely, hogy oda kulcsot tegyenek. Mit jelent az, hogy a kulcsot a Messiás
vállára teszik? Ésa 9,6-7, egy másik, világos messiási prófécia megadja a választ:

„Mert egy gyermek születik nékünk, fiú adatik nékünk, és az uralom az ő vállán lesz, és
hívják nevét: tanácsosnak, erős Istennek, örökkévalóság Atyjának, békesség Fejedelmének.”
Nem lehet túlhangsúlyozni, hogy miközben Ésaiás 22,20 jövendölése Dávid házának
kulcsát a Messiás vállára teszi, Ésa 9,6 azt magyarázza, hogy a kormányzás kerül a vállára.
Látható tehát, hogy a kulcs, amely megnyitja az ajtót, némi összefüggést, kapcsolatot hordoz a
kormányzás vagy uralkodás eszméjével. Ez a kapocs a kulcs és a királyi hatalom között még
világosabbá válik Ésa 9,7-ben:

„Uralma növekedésének és békéjének nem lesz vége a Dávid trónján és királysága

felett, hogy felemelje és megerősítse azt jogosság és igazság által mostantól mindörökké. A
seregek Urának buzgó szerelme viszi végbe ezt.”
Néhány dolgot el kell mondanunk erről a versről. Először is van egy tematikus kapcso-
lat Ésa 22,22 és Ésa 9,6-7 között. Mindkettőben jelen van Dávid trónjának eszméje, mindket-
tő említ valamit, ami a vállra kerül, és mindkettő tartalmazza az elgondolást, hogy a Messiás
atya népe felett, és királysága van, ami biztonságossá tétetik.
Az „elrendelni, megparancsolni” kifejezés a héber kuwn szóból származik és alapje-
lentése: szilárd alapra helyezni, megszilárdítani, megalapozni. Isten ugyanezt a szót használja,
amikor megígéri Dávidnak, hogy trónját és királyságát örökre megalapozza:

10
 „Az fog házat építeni az én nevemnek, és megerősítem az ő királyságának trónját
mindörökké. És leszek néki atyja, és ő fiam lesz, aki mikor gonoszul cselekszik, megfenyítem őt
emberi vesszővel és emberek fiainak büntetésével. Mindazonáltal irgalmasságomat nem vo-
nom meg tőle. Miképpen megvontam Saultól, akit kivágtam előtted. És állandó lesz a te házad
és a te országod mindörökké tied lesz, és a te trónod erős lesz mindörökké” (2Sám 7,13-16).

A királyság és az ítélet
Ezen a ponton a kritikus kérdés így hangzik: Miféle eszközzel lesz megalapozva a
Messiás trónja örökké? A diplomácia hatalmával? A világos válasz megtalálható a szövegben.
Azt olvassuk, hogy ítélettel lesz megalapozva a királyság. Mit jelent az ítélet szó ebben a szö-
vegösszefüggésben?
Az ítéletre vonatkozó héber szó a mishpat és a The Brown-Driver-Briggs Hebrew and
English Lexicon „ítéletként”, egy ügy eldöntésének aktusaként határozza meg, egy hely, egy
tárgyalóterem, bíróság, az ítélet széke, egy eljárás, procedúra, peres ügy (bíró előtt), egy ügy,
eset (amit ítéletre terjesztettek elő), szentencia, döntés (ítélethozatal), az ítélet végrehajtása, az
ítélethozatal ideje.
Az Ótestamentumban a mishpat szó gyakran peres, bírósági eljárás, amellyel Isten
igazolja a szegényt és kivetettet, és megbünteti elnyomóikat. Jelentőséggel bír, hogy a szót
arra is használják, hogy leírják a főpap mellén viselt táblácskát, amit az ítélet hósenének ne-
veznek (2Móz 28,15, 29-30).
Miközben a mishpat szót az ítélet végrehajtásának leírására alkalmazzák, az ítélet ki-
hirdetésére vagy a végrehajtás előtti vizsgálat leírására is felhasználják.
A mishpat ez utóbbi alkalmazásának alkalmas példája látható Péld 12,14-ben, ahol
arra figyelmeztetnek bennünket, hogy féljük Istent és tartsuk meg parancsolatait, mert ő min-
den tettet, minden titkos dologgal ítéletre előhoz (héber: mishpat). 7
Továbbá azt olvassuk Ésa 9,7-ben, hogy a Messiás majd igazságszolgáltatással állítja
fel/alapozza meg trónját. Az igazságszolgáltatásra vonatkozó héber szó a tsedaqah, aminek
ugyanaz a gyökér szava, amit Dán 8,14-ben „megtisztítottnak” fordítanak. 8

„És mondta nekem: Kétezer és háromszáz estéig és reggelig, azután megtisztíttatik a

szenthely.”
Figyeljük meg, hogy Dániel 7-ben úgy ábrázolják, mint aki az Öregkorúhoz megy,
hogy átvegye az országot, miközben Dániel 8 párhuzamos jövendölésében ugyanazt a szemé-

7
Lásd Num 35,12; Deut 1,17; 16, 18-19; 2Sám 15,2.6; 1Kir 3,28; Zsolt 9, 7-8. egy vizsgálati ítélet fogalmáea
vonatkozóan a mishpat használatában.
8
Dán 8,14-ben a szó niphal igealakban, vagyis szenvedő szerkezetben van.

11
lyiséget (Seregek Ura/fejedelme) egy pap jellegzetességeivel ábrázolják, aki megtisztítja a
szenthelyet. 9 Dániel 7 és 8 pap-királya párhuzamban áll Ésa 22, 20-23 pap-királyával.
Az Ótestamentumban az „ítélet” és az „igazságszolgáltatás” szavakat gyakran említik
a királyi uralom eszméjével együtt. Például 2Sám 8,15-ben, ahol azt olvassuk:

„Uralkodott azért Dávid az egész Izráelen, és szolgáltatott Dávid az egész nép között
ítéletet és igazságot.” 10
Jeremiás 23,5 egy világos messiási próféciát tartalmaz, ahol a királyi uralom, ítélet és
igazságszolgáltatás eszméi összefonódnak:
„Ímé eljönnek a napok, azt mondja az Úr, és támasztok Dávidnak igaz magvat és ural-
kodik, mint király, és bölcsen cselekszik és méltányosságot és igazságot cselekszik e földön. Az
Ő idejében megszabadul Júda és Izrael bátorságosan lakozik, és ez lesz az Ő neve, amellyel
nevezik Őt: AZ ÚR A MI IGAZSÁGUNK!"
Az „örökké” szó Ésa 9,7-ben, - ami kapcsolatban áll a „királyság, igazságszolgáltatás
és ítélet” szavakkal, - eszünkbe juttatja Dán 7, 26-27 ítélethozatali helyszínét, ahol ugyanazok
az eszmék állnak kapcsolatban egymással:

„De ítélők ülnek le és az ő hatalmát elveszik, hogy megrontassék és végleg elvesszen.

Az ország pedig és a hatalom és az egész ég alatt lévő országok nagysága átadatik a magas-
ságos egek szentei népének; az ő országa örökkévaló ország, és minden hatalmasság neki
szolgál és engedelmeskedik.”

9
Dániel 7-ben a kép Jézust ábrázolja, amint az Atya színe elé járul, hogy átvegye az országot. Másrészt, Dániel
8-ban is Jézus ábrázolása olvasható, amint Atyjának jelenlétébe járul, hogy megtisztítsa a szentélyt. Amint
összehasonlítjuk a két ábrázolást, rájövünk, hogy Jézus tisztítja meg a szentélyt, megigazítja, valódi állapotában
helyreállítja és igazolást nyújt neki, azért, hogy jogszerűen, törvényesen jusson hozzá országához. Fogalmazzunk
másképp: Népének megvallott és elhagyott bűneitől megtisztítva a szenthelyet, Jézus kinyilatkoztatja nekik, kik
lesznek országának polgárai.
10
Lásd 2Sám 15,2.6; 1Kir 3,11. 28 is.

12
A szentély három ajtaja
Most, hogy tudjuk: Ésaiás 22,20-23-nak és Ésaiás 9,6-7-nek köze van a királyság
eszméjéhez, amit majd az ítélet és igazságszolgáltatás eszközével alapoz meg, készen állunk
arra, hogy meghatározzuk: melyik ajtót nyitotta meg Jézus a kulccsal és melyik ajtót zárta be
a filadelfiai korszak kezdetén.
Az ószövetségi templomnak három ajtaja volt:

• A pitvarba vezető ajtó

• A szentélybe vezető ajtó

• A szentek szentjébe vezető ajtó

Itt az a fő kérdés, hogy melyik ajtóra hivatkozik Jel 3,7-8?

Az első ajtó a földön, a testtélételkor tárult fel

A szentélybe vezető ajtó akkor nyílt meg, amikor Jézus megérkezett napkeletről (Luk
1, 78-79) a földre, hogy velünk lakozzon (Ján 1,14). Az izraeli szentély a földet jelképezte,
mert itt élt Jézus emberként tökéletes életet, és itt szenvedte el Isten Bárányaként a halált (Jel
1,5-6). Ezt az ajtót Jelenések könyve egyáltalán nem említi, ezért kívül esik tanulmányunk
témakörén. 11

A második ajtó a mennyben nyílt ki Krisztus mennybemenetelekor

Menjünk a második ajtóhoz. Jelenések 4,1-2 egy nyitott ajtót említ a mennyben. A
kérdés az: Hová nyílik ez az ajtó? Nézzük meg:

„Ezek után láttam, és íme, egy megnyílt ajtó volt a mennyben, és az első szó, amelyet,
mint egy velem beszélő trombitának szavát hallottam, azt mondja: Jöjj fel ide, és megmutatom
neked, amiknek meg kell lenniük ezután. És azonnal elragadtattam lélekben: és íme egy kirá-
lyiszék volt letéve a mennyben és ült valaki a királyiszéken.”
Egyértelműen hangzik: egy királyiszék állt a mennyben egy nyitott ajtón belül. A kér-
dés: milyen különleges helyre vezet a mennyben ez a nyitott ajtó? A válasz egyértelmű: A
mennyei templom szentélyébe vezet. És honnan tudjuk ezt? Egyszerűen az ajtón belül találha-
tó berendezési tárgyakból.
Először is figyeljük meg: ott van a hétágú gyertyatartó.

11
Jelenések 11,2 megemlíti a templom pitvarát, ajtaját azonban nem.

13
 „A királyiszékből pedig villámlások és mennydörgések és szózatok jöttek ki. És hét
tűzlámpás égett a királyiszék előtt, amely Istennek hét lelke” 12
Továbbá az áll a Szentírásban, hogy a jóillattétel oltára is ott volt:

„És amikor elvette a tekercset, a négy élő teremtmény és a huszonnégy vén leborult a
Bárány előtt, mindegyiknél hárfák és aranypoharak vannak, jóillatokkal tele, amelyek a szen-
tek imádságai.” 13
Itt, Jelenések 4,1-2-ben az Atya Isten egyedül ül trónján. A szöveg nem utal arra, hogy
valamilyen más helyről ment volna oda; egyszerűen úgy írja le, hogy ott van.
A trón körüli négy élőlényt Ésaiás 6,1-3 szeráfokként azonosítja. 14 Itt van a huszon-
négy vén is, akik Isten mennyei tanácsának tagjai, azaz a soha nem vétkezett világok képvise-
lői. 15
De valaki hiányzik Jelenések 4. fejezete helyszínéről. Az Atya ott ül a trónon, a Szent-
lélek is ott van a királyiszék előtt, 16 de Jézus hiányzik. Ha ez a jelenet a mennybemenetel után
történt volna, akkor Jézus bizonyára ott ülne a trónon Atyjával, mert az Újtestamentumban
újra meg újra azt olvassuk, hogy Jézus az Atya jobbjára ült mennybemenetele után. 17 Az ép-
pen most tanulmányozott szakasz közvetlen szövegösszefüggésében találhatunk egy példát:

"Aki győz, megadom annak, hogy királyiszékembe üljön velem, amint én is győztem és
ültem Atyámmal az Ő királyiszékében” (Jel 3,21).
Jelenések 4-ben az angyalsereg is hiányzik. A kérubok és a szeráfok ott vannak, de az
angyalsereg nincs. A kérdés adja magát: hol van az angyalsereg?
Sőt, ebben a fejezetben nincs semmilyen utalás a megváltásra sem. A himnuszt azért
éneklik az élőlények és a vének az Atya tiszteletére, mert az Ő akaratából történt a teremtés:
„Méltó vagy Uram, hogy végy dicsőséget és tisztességet és erőt; mert te teremtettél
mindent és a Te akaratodból vannak és teremtettek” (Jel 4,11).
Hol volt Jézus a 4. fejezetben leírt események idején? Miért nincs semmiféle utalás a
megváltásra? Az egyszerű válasz ezekre a kérdésekre az, hogy Jézus és az angyalsereg úton
volt a földről a menny felé a mennybemenetelkor (Acs1,9-11).

12
Ellen White egyértelműen kijelentette: „A próféta bepillanthatott a mennyei templom első helyiségébe, és látta
a hét égő tűzlámpást és az arany oltárt, amelyeket a földi templom arany gyertyatartója és füstölő oltára
jelképezett” (The Great Controversy, 414-415. old.)
13
Lásd még Jel 8,3-4; Luk 1, 8-10.
14
A szeráfoknak és az élőlényeknek egyaránt hat szárnya van, és azt éneklik, hogy „Szent, szent, szent”.
15
Noha a huszonnégy vén azonosításának teljes átgondolása meghaladja e könyv terjedelmét, akik érdeklődnek e
kérdés iránt, hozzájuthatnak ezzel kapcsolatos megjegyzéseimhez a www.secretsunsealed.org Internet-címen.
16
Jelképesen ábrázolják, mint hét lelket, akik a trón előtt vannak.
17
Lásd: Luk 20,42; Acs 2,33-34; Róm 8,34; Kol 3,1; Zsid 1,3; 8,10-12; 12,2; 1Pét 3,22; Jel 12,5.

14
 Az 5. fejezetben Jézus a „Bárány, mint egy megölt” (5,6) és az angyalsereg (Jel 5,11),
végül megérkezik a földről és csatlakozik az Atyához, a Szentlélekhez, az élőlényekhez és a
vénekhez a szenthelyen. A himnuszt, amely az 5. fejezetben csendül fel, a Megváltó tiszteleté-
re éneklik, aki éppen most érkezett a csatamezőről, és sebei látható bizonyságul szolgálnak
(Jel 5, 5, 9-11).
A következtetés vitathatatlan. Jel 4,1-2 ajtaja megnyílt, amikor Jézus felemelkedett a
mennybe és beiktatták, mint Főpapunkat és koronaherceget az Atya jelenlétében a szenthe-
lyen. Ezt az eseményt írja le Péter apostol pünkösd napján (Lásd Csel 2,25-36).
Jel 4,5 érdekes módon arról beszél, hogy mielőtt Jézus megérkezett a mennybe, hét
tűzlámpás 18 égett a trón előtt a szent helyen, de 5,6-ban hét lélek küldetik ki az egész földre.
Ez kétségtelen utalás a Szentlélek bőséges kiárasztására a tanítványokra pünkösd napján.
A Jézus élete c. könyv nem hagy kétséget a felől, hogy Jelenések 4. és 5. fejezetének
jelenetei Jézusnak az Atya trónjához való felemelkedésekor mentek végbe a szenthelyen. Mi-
után leírja a diadalmas angyali menetet, amely Jézust földről a mennybe kísérte, 19 Ellen White
a megérkezést beszéli el: 20

„Ott volt a trón és körülötte az ígéret szivárványa. Ott vannak a kérubok és a szeráfok.
Az angyali seregek parancsnokai, az Isten fiai, az el nem bukott világok képviselői mind ösz-
szeölelkeznek. A mennyei tanács, amely előtt Lucifer megvádolta Istent és az Ő Fiát, annak az
ártatlan birodalomnak a képviselői, akik felett Sátán úgy gondolta, hogy megalapítja uralmát
- mind ott vannak, hogy üdvözöljék a Megváltót. Buzgón meg akarják ünnepelni diadalát és
meg akarják dicsőíteni Királyukat. Krisztus azonban visszainti őket. Most még nem! Krisztus
még nem fogadhatja el a dicsőség koronáját és a királyi palástot. Atyja elé lép. Rámutat meg-
sebzett fejére, átszúrt oldalára, eltorzított lábaira, felemeli a szögek nyomait viselő kezeket.
Rámutat diadalának jeleire: átadja Istennek a lengetett kévét; azokat is átadja, akik vele
együtt támadtak fel, mint képviselői ama nagy seregnek, amely második eljövetelekor fog
majd sírjából előjönni. Azután Krisztus megközelíti az Atyát, aki egyetlen megtért bűnös felett
is örvendezik. Mielőtt a világ alapjait lerakták, az Atya és a Fiú egyesült egy szövetségben,
hogy megváltsák az embert abban az esetben, ha Sátán leigázná. Ünnepélyesen elkötelezték
magukat az emberi nemzetség megváltására és arra, hogy Krisztus legyen ígéretük kezese. Ezt
a fogadalmat Krisztus teljesítette. Mikor a kereszten így kiáltott fel: »Elvégeztetett!« (Ján
19:30) akkor az Atyához fordult, az Atyát szólította meg. Krisztus megállapodásuknak teljesen
eleget tett. Most kijelenti: Atyám, elvégeztetett. Megcselekedtem akaratodat, ó én Istenem!
Befejeztem a megváltás munkáját. Ha életemmel és cselekedeteimmel eleget tettem igazsá-

18
A hét tűzlámpás a hét lélek jelképe. A hetes szám a Szentlélek teljességét fejezi ki.
19
Apostolok cselekedetei 1,9-11 felhője
20
Hozzáfűztem zárójelben lévő magyarázó utalásaimat, hogy megmutassam Jelenések 4. és 5. fejezete,
valamint Jézus élete, 833-835. oldalai közötti világos kapcsolatot.

15
godnak, akkor »Atyám, akiket nékem adtál, akarom, hogy a hol én vagyok, azok is én velem
legyenek« (Ján 17:24).
Isten hangja hallatszik és ez a hang kihirdeti, hogy igazságának eleget tettek. Sátánt
legyőzték. Krisztus földön fáradozó és küzdő társait az Atya elfogadta »ama Szerelmesben«
(Eféz 1,6). A mennyei angyalok és az el nem bukott világok képviselői előtt Isten igazaknak
nyilvánítja őket. Ahol Krisztus van, ott kell lennie az Ő egyházának is. Nevezetesen ott, ahol
»irgalmasság és hűség összetalálkoznak, igazság és békesség csókolgatják egymást« (Zsolt
85,10). Az Atya karjaival átöleli Fiát és azt mondja: »Imádják Őt az Istennek minden angya-
lai!« (Zsid 1,6).” 21
Ugyanaz-e a szentélybe vezető ajtó Jelenések 4,1-ben, mint amit Jézus nyitott meg
Dávid házának kulcsával? Három oknál fogva nyilvánvalóan nem:

• Először: amikor felment a mennybe, az ajtó már nyitva volt Nincs utalás arra, hogy a
kulcsot használta volna a kinyitásához. Egyszerűen nyitva állt. Valójában az ajtó már
nyitva volt, mielőtt Jézus megérkezett. Nyilvánvaló, hogy Jézus nem nyithatta ki még
azelőtt, hogy megérkezett volna.

• Másodszor: Jézus azért lépett be a szentélybe, hogy az ítélkezés munkáját végezze? A

szövegben semmi jelzés nincs arra, hogy ezt tette volna. Izráel templomában az ítélke-
zés nem a szentélyben történt pünkösd napján, hanem a szentek szentjében a nagy en-
gesztelési napon.

• Végül, és ez a legfontosabb, a filadelfiai gyülekezet sorrendben a hatodik. Ebből az

következik, hogy az egyháztörténelem késői szakaszát jelképezi. Az ajtó, ami a
filadelfiai gyülekezet időszakában kulccsal megnyílt, bizonyára egy másik ajtó, és
nem az, amely a szentélybe vezet, és nyitva állt a mennybemenetel pillanatában.

A harmadik ajtó megnyílása Jelenések könyvében

Megemlít egy további ajtót is Jelenések könyve? Hát persze! Jel,11,19 beszél egy ajtó-
ról a mennyben, amely megnyílt az egyháztörténelem vége felé, a hatodik és hetedik trombita
felharsanása között:

„És megnyilatkozott Isten temploma a mennyben, és megláttatott az Ő szövetségének

ládája templomában; és lettek villámlások és szózatok, és mennydörgések, és földindulás, és
nagy jégeső.”
Megjegyzendő, hogy Jel 4,1-2 ajtajától eltérően, amely már nyitva állt, amikor János
látta, ez az ajtó abban a különleges pillanatban nyílt ki az egyháztörténelemben a hatodik és

21
Jézus élete (The Desire of Ages) 834. old.

16
hetedik trombitaszó között, ami azt jelenti, hogy addig zárva kellett lennie. Ennek az ajtónak a
megnyílása arra az ajtóra emlékeztet, amely nyitva volt a filadelfiai gyülekezet előtt.
A görög Újtestamentum két szót használ, amit angolul templomnak fordítanak. Az
egyik a hieron, a másik a naos. A hieron szót sohasem használják a Jelenések könyvében,
viszont a naos szó 16-szor jelenik meg és szakkifejezésnek tűnik, amely elsődlegesen a szen-
tek szentjére utal. A szót belső szentélynek is lehet fordítani. 22
Hogy a naos szó Jelenések 11,19-ben a szentek szentjére utal, megcáfolhatatlan, mert
amikor a templom kinyílt, láthatóvá vált a szövetség ládája a templomban, a frigyládát pedig a
szentek szentjében helyezték el. Arra emlékeztet, hogy amikor Isten a törvényt kihirdette és
kőbe véste a Sinai hegyen, az eseményt villámlás, mennydörgés, tűz, trombitaszó és földren-
gés kísérte (2Móz 19, 16-19); ezek ugyanazok a jelenségek, amelyeket Jel 11, 19 ábrázol,
amikor a szentek szentjébe vezető ajtó megnyílt, és láthatóvá vált a szövetség ládája.
A szövetség és a törvény volt a középpontban az engesztelési napon, ősszel, a héber
vallási év vége felé, amikor az Úrért való bak vérét a kegyelem királyi székére hintették, hogy
megtisztítsák a szentélyt Izrael bűneitől. A Yom Kippur volt a nagy ítéletnap Izrael számára!
Másrészt a pászkaünnepet, 23 a kovásztalan kenyerek ünnepét, 24 a zsengekéve ünnepét 25 és a
pünkösdöt 26 tavasszal tartották, a héber vallási év kezdetén.
Jelenések 11,19 ajtaja nem lehet ugyanaz, mint a Jelenések 4 és 5 fejezetében leírt ajtó.
Az utóbbi esetben az ajtó megnyílása láthatóvá tette a hétágú gyertyatartót és a füstölő oltárt,
amikor pedig a 11,19-ben említett ajtó nyílt ki, a szövetség ládája láttatott meg.
Továbbá, Jelenések 4. és 5. fejezete Jézus mennybe való felemelkedését írja le i. sz.
31-ben, amikor a keresztény egyház története pünkösdkor elkezdődött. Jelenések 11,19 vi-
szont olyan eseményről szól, amely akkor történt, amikor a hetedik trombitaszó felhangzott a
keresztény egyház történelmének vége felé, az engesztelés napján.
Nem lehet túlhangsúlyozni, hogy mind az ajtó megnyílása Filadelfia előtt (Jel 3,7-8),
mind a szentély ajtajának feltárulása (Jel 11,19) azonos történelmi pillanatban történt: Filadel-
fia, a hatodik gyülekezet időszaka alatt, illetve a szentek szentjének megnyílásakor a hatodik
trombitaszó idején.

22
Például Jel 15,5 a templom megnyilatkozására utal (naos), a bizonyság sátorára. Miközben a „bizonyság
sátora” a mennyei szentélyre utal, annak teljességében, annak templomára (vagy belső szentélyére) a szentek
szentjére.
23
Jézus halálát mutatja be a kereszten (1Kor 5,7-8)
24
Azt a tényt képviseli, hogy Jézus teste a sírboltban nem látott rothadást (Acs 2,27-31; Ex 16,), mert nem volt
rajta a bűn egyetlen rontása.
25
Jézus feltámadását képviseli (1Kor 15,20).
26
Jézus trónra lépését képviseli a szentélyben, mennybemenetelekor (Acs 2,33-36).

17
A harmadik ajtó megnyílásának szemlélése Dániel könyvében
Dániel 7 kronológiai keretet nyújt az ajtó kinyitásához Dávid kulcsával. Ebben a feje-
zetben a királyságok és a birodalmak sorrendjét látjuk Dániel korától addig, amikor Krisztus
felállítja örökkévaló országát az idő végén:

• Oroszlán (Babilon) 605-539 – i.e. (Dán 7,4)

• Medve (Méd–perzsa birodalom) 539-331 – i.e. (Dán 7,5)

• Párduc (Görögország) 331-168 – i.e. (Dán 7,6)

• Sárkány (Római birodalom) i.e. 168 – i.sz. 476 (Dán 7,7)

• Tíz szarv (a felosztott Római birodalom) i.sz. 478-538 (Dán 7,7, 23)

• Kis szarv (pápai Róma 1260 éven át) i.sz. 538-1798 – (Dán 7,8. 24-25)

• Az ítélet (az Emberfia az Atyához jön, hogy átvegye az országot) i.sz. 1844 (Dán 7,9-
13).

• Az ítélet után Krisztus átveszi a világ országait (Dán 7,14. 22. 26-27)

Ahogy az előbb említett listán látható, a kis szarv 1798-ban véget érő uralma után az
Öregkorú az ítélet csarnokába ment. Röviddel azután Jézus követte Őt (Dán 7,9-10. 13).
Az ítélet mértéke a törvény, a törvény pedig a szentek szentjében van. Ez azt jelenti,
hogy az ítélet a szentek szentjében történik 1798 után, de még Jézus második eljövetele előtt.
Számos elgondolás van, amelyek szerint Dán 7 valamint Jel 3,7-8 közös vonásokkal
rendelkezik, és fogalmi kapcsolatuk van Ésa 22,20-23-mal és Ésa 9,6-7-tel. Dániel 7 jelenete
a pápaság 1260 éves uralma után történik – azaz 1798 után. A hatodik gyülekezet leírása Jel,
3,7-8-ban hasonlóképpen a thiatirai gyülekezet, azaz a pápai egyház uralma utáni időszakra
esik. Mindkét kontextus hangsúlyozza a tényt, hogy a Messiás egy ítélkezési eljárás során
alapítja meg trónját és örök királyságát, a szentek szentjének nyitott ajtaján belül.

Vegyük szemügyre közelebbről azt a pillanatot, amikor az Öregkorú a szentek szent-

jébe ment:

„Néztem, míg királyi székek tétettek és az Öregkorú leült, ruhája hófehér és fejének
haja, mint a tiszta gyapjú; széke tüzes láng, ennek kerekei égő tűz. Tűzfolyam folyt és jött ki az
Ő színe felől; ezerszer ezren szolgáltak neki, és tízezerszer tízezren álltak előtte; ítélők ültek le
és könyvek nyittattak meg” (Dán 7,9-10).

18
 Néhány megjegyzés a szakaszról: Mindenekelőtt ésszerű arra gondolni, hogy a királyi
székek, amelyeket a szentek szentjében állítanak fel, ugyanazok, amelyeken a huszonnégy
vén foglalt helyet. Bárhogyan legyen is, az a tény, hogy királyi székeket tettek oda, jelzi, hogy
korábban nem voltak ott.
Az a mozzanat, hogy az Öregkorú (aki a trónon ül Jel 4,2-ben) leült, azt jelenti, hogy
előzőleg nem ült ott, a trónon lévő kerekek említése pedig világosan jelzi, hogy a szentélyből
ment oda. A „tízezerszer tízezer” jelenlévő kapcsolatban áll Jelenések 5,11 angyalseregével,
amely szintén átment a szentélyből a szentek szentjébe.
A hivatkozás, hogy ítélők ültek le és könyvek nyittattak meg, jelzi, hogy ez bírósági
tárgyalás, amely a szentek szentjében zajlik, hiszen Jakab azt mondja, hogy a szabadság töké-
letes törvénye által ítéltetünk meg, a törvényt pedig a szentek szentjében helyezték el. Ugyan-
csak nyilvánvaló, hogy ez nem azonos Jelenések 4. és 5. jelenetével, mert ott csupán egyetlen
könyv van és az is bepecsételt. Dán 7,9-10-ben viszont könyvek vannak, amelyek megnyittat-
nak.
Még Dán 7, 21-22 felszínes olvasása is nyilvánvalóvá teszi, a kétely legcsekélyebb
árnyéka nélkül, hogy az Atya valamilyen másik helyen volt, mielőtt arra a helyre ment volna,
ahol az ítéletnek kell lefolynia:

„Láttam, hogy ez a szarv hadakozik a szentek ellen, és legyőzi őket, mígnem eljött az
Öregkorú, és ítélet adatott a magasságos szentjei javára; és az idő eljött, és elvették az orszá-
got a szentek.”
Miután leírja, hogy az Öregkorú a szentélyből a szentek szentjébe ment, Dán 7, 13-14-
ben arról olvasunk, hogy Jézus a szentélyből a szentek szentjébe megy, hogy megkapja az
országot az ítélet és igazságszolgáltatás eszközével:

„Láttam éjszakai látásokban és ímé az égnek felhőiben mint valami Emberfia jött, és
ment az Öregkorúhoz, és elé vitték Őt. És adott Néki hatalmat, dicsőséget és országot, és min-
den nép, nemzet és nyelv néki szolgál; az Ő hatalma örökkévaló hatalom, amely el nem múlik,
és az Ő országa meg nem rontatik.”
Összegzésül Jelenések 5. fejezete Jézus mennybemenetelét írja le – felvitelét az angya-
lok felhőjével a földről az égbe (Lásd Csel 1,9-11). Amikor megérkezett a mennybe, az Atyá-
hoz ment a szentélyben (Jel 5,7), hogy megkezdje közbenjárói szolgálatát. Dán, 7,13-14-ben
azonban azt látjuk, hogy Jézust az egyháztörténelem vége felé angyalok viszik a szentélyből a
szentek szentjébe, hogy megkezdje ítélői munkáját, amelynek végeztével átveszi birodalmát,
amely időben örökkévaló, térben pedig egyetemes lesz.
Nem lehet eléggé hangsúlyozni annak az okát, hogy Jézus kinyitotta az ajtót, és be-
ment Atyjához a szentek szentjébe. Dániel 7 érthetően azt mondja, hogy Jézus országának
ítélet által történő átvétele céljából teszi ezt, és birodalma az ítélet befejeződésével mindenre

19
kiterjedő és végtelen lesz. Ez egyértelműen összekapcsolja Dán 7,13-14-et és 7,27-28-at
Ésa 9,6-tal.
Dániel 7,26-27 továbbá aláhúzza a tényt, hogy amikor az ítélkezés befejeződik, Jézus-
nak átadatik az ország pontosan úgy, ahogy Ésa 9,6-7 mondja:

„De ítélők ülnek le és az ő hatalmát elveszik, hogy megrontassék és végleg elvesszen.

Az ország pedig és a hatalom és az egész ég alatt lévő országok nagysága átadatik a magas-
ságos szentei népének; az Ő országa örökkévaló ország és minden hatalmasság neki szolgál
és engedelmeskedik.”

A Sátán zsinagógája
Most pedig vizsgáljuk meg a Sátán zsinagógája kifejezést Jel 3,9-ben. Úgy tűnik, ez a
megnevezés azt jelzi, hogy az egyháztörténelem filadelfiai időszakát igazi és hamis hívők
egyaránt jellemzik:

„Ímé én adok a Sátán zsinagógájából, azok közül, akik zsidóknak mondják magukat és
nem azok, hanem hazudnak; ímé azt művelem, hogy azok eljöjjenek és leboruljanak a te lábad
előtt, és megtudják, hogy én szerettelek téged.”
Mit jelent ez a rejtélyes kifejezés? Néhány fontos szempontot kell számításba ven-
nünk, amikor próbáljuk megfejteni az értelmét.
Először is fontos felismernünk, hogy a hét gyülekezet közül néhánynak az esetében a
megadott leírásokban az ótestamentumi szóhasználat szerepel. Jelenések könyve a pergamumi
gyülekezethez intézett üzenetben Bálámot, a hamis prófétát említi. A thiatirabeli gyülekezet
esetében Jézabelre hivatkozik. A szmirnai és a filadelfiai gyülekezeteknél pedig a „Sátán zsi-
nagógája” kifejezést találjuk.
Még a diszpenzacionalista Hal Lindsey-nek is el kellene ismernie, hogy ezt az ószö-
vetségi terminológiát nem lehet a szószerinti Izraelre alkalmazni, mert a hét gyülekezet egye-
temesen az egyháztörténelmet taglalja, nem pedig a szószerinti Izrael történetét. Ezt az ószö-
vetségi szóhasználatot jelképesen kell értelmezni.
A „Sátán zsinagógája” kifejezés jelentésének meghatározásánál fontos kérdés: Kik
alkotják az igazi Izraelt pünkösd napja után? Néhány újtestamentumi szöveg világosan jelzi,
hogy az az izraelita vagy zsidó, aki igazán megtért Jézus Krisztushoz, mint Urához és Meg-
váltójához. Vizsgáljunk meg néhány példát.
Pál apostol meglepő, mégis félreérthetetlen szóhasználattal magyarázza Róm 2,28-29-
ben, hogy vannak szószerinti zsidók, akik lelki értelemben véve nem zsidók:

„Mert nem az a zsidó, aki külsőképpen az; és nem az a körülmetélés, ami testen külső-
képpen van: Hanem az a zsidó, aki belsőképpen az, és a szívnek lélekben, nem betű szerint

20
való körülmetélése az igazi körülmetélkedés; amelynek dicsérete nem emberektől, hanem Is-
tentől van.”
Pál apostol gondolatmenete szerint azok alkotják Isten igazi Izraelét, akiknek a szívét a
Szentlélek körülmetélte. Tehát Pál szerint azok a test szerinti zsidók, akik elvetik a Messiást,
valójában nem zsidók.
Róm 9,6-8-ban Pál apostol még egyszer aláhúzza a tényt, hogy van egy igazi és egy
hamis Izrael. Az igazi Izraelt úgy határozza meg, hogy ők azok, akik elfogadják az eljövendő
Messiás magjára vonatkozó ígéretet. Akik pedig csupán Izrael fizikai leszármazottai, egyálta-
lán nem izraeliták!

„Nem mintha Isten igéje erejét vesztette volna. Mert nem tartoznak mind Izráelhez,
akik Izráeltől származnak, és nem mindnyájan Ábrahám gyermekei, akik az ő utódai, ha-
nem amint meg van írva: »Aki Izsáktól származik, azt fogják utódodnak nevezni«. Vagyis
nem a testi származás szerinti gyermekek Isten gyermekei, hanem az ígéret gyermekei
számítanak az ő utódainak.”
Gal 3,29-ben az apostol ismét meghatározza az igazi Izraelt. Félreérthetetlen szóhaszná-
lattal erősíti meg, hogy akik Krisztusba keresztelkedtek meg, azok Ábrahám gyermekei:

„Ha pedig Krisztuséi vagytok, akkor Ábrahám utódai vagytok, és ígéret szerint örö-
kösök.”
Jóval korábban, még mielőtt Pál apostol megtért a Messiáshoz a damaszkuszi úton és
igazi izraelita lett, Jézus már különbséget tett fizikai és lelki zsidók között.
Érdekes történetet találunk Ján 1,48-50-ben. A szakasz arról beszél, hogy amikor Jé-
zus meglátta Nátánaelt a fügefa alatt (amely Izrael jelképe) igazi izraelitának minősítette őt.
Miért tett így Jézus? Egyszerűen azért, mert Nátánael megvallotta, hogy Jézus a Messiás, Iz-
rael királya:

„Jézus látta Nátánaelt Őhozzá jönni és mondta őfelőle: Ímé egy igazán izraelita, aki-
ben hamisság nincsen. Mondta néki Nátánael: Honnan ismersz engem? Felelt Jézus és mond-
ta neki: Mielőtt hívott téged Filep, láttalak téged, amint a fügefa alatt voltál. Felelt Nátánael
és mondta néki: Rabbi, te vagy az Isten Fia, te vagy Izrael királya!”
Ján 8,39-44-ben egy Jézus és a szószerinti zsidók egy csoportja közötti eszmecserét
találunk. Ezek a szó szerinti zsidók büszkén állították, hogy ők Ábrahám gyermekei, de Jézus
elutasította ezt az igényüket. Valójában azt mondta ki, hogy egyáltalán nem Ábrahám gyer-
mekei, hanem az ördög gyermekei. Vegyük szemügyre ezt a beszélgetést a 39. verstől: „Felel-
tek és mondták neki: A mi atyánk Ábrahám. Mondta nékik Jézus: Ha Ábrahám gyermekei
volnátok, az Ábrahám dolgait cselekednétek. Ámde meg akartok engem ölni, olyan embert,
aki az igazságot beszéltem néktek, amelyet Istentől hallottam. Ábrahám ezt nem cselekedte.
Ti a ti atyátok dolgait cselekszitek. Mondának azért néki: Mi nem paráznaságból születtünk;
21
egy atyánk van, az Isten. Mondta azért nékik Jézus: Ha Isten volna a ti atyátok, szeretnétek
engem; mert én az Atyától származtam és jöttem; mert nem is magamtól jöttem, hanem ő kül-
dött engem. Miért nem értitek az én beszédemet? Mert nem hallgatjátok az én szómat. Ti az
ördög atyától valók vagytok, és a ti atyátok kívánságait akarjátok teljesíteni. Az emberölő volt
kezdettől fogva és nem állt meg az igazságban, mert nincsen benne igazság. Mikor hazugsá-
got szó, a sajátjából szól; mert hazug és hazugság atyja.”
Éppen így voltak akkor is igazi és hamis zsidók, amikor még az ószövetségi teokrácia
a helyén volt; és a keresztény korszak vége felé a filadelfiai gyülekezetben is voltak igazi ke-
resztények és hamis atyafiak.
Máté 7,21-23-ban Jézus jellemzi ezeket a vég idején élő hamis keresztényeket:

„Nem minden, a ki ezt mondja nekem: Uram! Uram! megy be a mennyek országába;
hanem aki cselekszi mennyei Atyám akaratát. Sokan mondják majd nekem ama napon: Uram!
Uram! nem a te nevedben prófétáltunk-e, és nem a te nevedben űztünk-e ördögöket, és nem
cselekedtünk-e sok hatalmas dolgot a te nevedben? És akkor vallást teszek majd nekik: Soha-
sem ismertelek titeket; távozzatok tőlem, ti gonosztevők. 27
Különösen fontos szem előtt tartani a jövőbeli hivatkozás miatt, hogy e hitvalló ke-
resztényeknek, akik Jézus nevében jeleket és csodákat tesznek, az az elsődleges jellegzetessé-
ge, hogy azt állítják: hisznek Benne, de ahelyett, hogy az Atya akaratát cselekednék, törvény-
telenséget cselekszenek, vagyis áthágják a törvényt (1Ján 3,4).
Krisztus is beszélt ezekről a hamis hívőkről a tíz szűz példázatában. Valamennyi szűz
azt állította, hogy várja Őt, a vőlegényt. Mindnek volt lámpása, hivatkoztak Isten igéjére
(Zsolt 119,105). Ötnek azonban felszínes kapcsolata volt Jézussal, és amikor megérkezett a
menyegzőre, zárt ajtót találtak, és kívül rekedtek. Amikor később megjöttek, és azt kiáltották:
Uram, Uram, nyisd meg nékünk, Jézus vészjósló szavakkal válaszolt: „Nem ismerlek titeket”
(Máté 25,10). 28
Ellen White párhuzamot vont a Krisztus korabeli hamis zsidók és a vég idején élő ha-
mis keresztények között:

„A zsidók nagy bűne az volt, hogy megtagadták Krisztust; a keresztény világ nagy bű-
ne pedig az, hogy elveti Isten törvényét, a menny és a föld kormányzatának alapját.” 29
Első pillantásra e két bűn között nincs semmilyen összefüggés, de egy alaposabb vizs-
gálat nyilvánvalóvá teszi, hogy ugyanarról a bűnről van szó mindkét esetben. Feltehetjük a
kérdést: Hogy is van ez?

27
Tudjuk, hogy ezek hamis keresztények, mert gonosz cselekedeteik ellenére így kiáltanak Jézusnak: „Uram!
Uram!”, és jeleket, csodákat tesznek az Ő nevében.
28
Figyeljük meg a hasonlóságot Máté 25,10 és Máté 7,23 között!
29
The Great Controversy (A nagy küzdelem), 22. old.

22
 Ellen White máshol elmondja, hogy Isten törvénye Krisztusban öltött testet és a tör-
vény jellemének visszatükröződése:

„Ő (Jézus Krisztus) Isten törvényének testet öltése, jellemének átirata.” 30

Máshol pedig így magyarázza:

„Krisztus dicsősége nyilatkozott meg a törvényben, amely jellemének átirata…” 31

Gondolj bele: hogyan állíthatja valaki, hogy szereti Krisztust, ugyanakkor gyűlöli a
törvényt, amely jellemének átirata? Ma mégis hitvalló keresztények állítják, hogy szeretik
Jézust, de keresztre akarják feszíteni a törvényt. Nem ismerik fel, hogy Isten törvényének ke-
resztre feszítésével éppen Krisztust feszítik keresztre, mert a törvény éppen annak írott vissza-
tükröződése, aki Ő maga.
Ellen White jól érzékelhetően ecseteli, amit Isten mond majd ezeknek a hamis keresz-
tényeknek az ítélet napján:

„Az ítéletkor Isten majd megkérdezi azokat, akik keresztényeknek vallják magukat:
Miért állítjátok, hogy hisztek az én Fiamban, ha folyamatosan áthágjátok törvényemet? Ki
kívánta azt tőletek, hogy lábbal tapossátok az igaz élet általam meghatározott szabályait?” 32
Röviddel az után, hogy a pápaság 1798-ban halálos sebet kapott, egy felekezetközi és
interkontinentális mozgalom támadt, amely azt hirdette, hogy Jézus nemsokára eljön a világra
1844 tavaszán, illetve őszén. A legtöbb keresztény, aki azt állította magáról, hogy követi Jé-
zust, megsebezte és kigúnyolta azokat, akik hirdették az üzenetet. Azok többségét pedig, akik
hittek benne, és képviselték az ítélet üzenetét, kirekesztették gyülekezeteikből, így az egész
Harmon családot is.
A névleges keresztények ezekben az egyházakban rosszul bántak azokkal, akik Jézus
követőinek vallották magukat, Isten hűségeseivel, akik hirdették Isten ítéletének óráját. Ez
vezetett a második angyali üzenet hirdetéséhez, felszólítva Isten hűséges gyermekeit, hogy
jöjjenek ki Babilonból. A hamis hívők, akik elutasították az ítélet órájának üzenetét, akkor
Sátán zsinagógája voltak. Azt állították, hogy szeretik Jézust, de megvetették, elutasították
jövetelének üzenetét.
Ahogy később látni fogjuk, amikor Jézus belépett a szentek szentjébe a kulccsal meg-
nyitott ajtón át, ezek a hamis keresztények elutasították, hogy Jézussal együtt belépjenek, és
ennek következményeképpen elvetették a szombatot (csakúgy, mint a H. N. Adventista Egy-
ház többi megkülönböztető tantételét), és megvetették azokat is, akik beléptek.

30
SDA Bible Commentary 5. kötet, 1131. oldalán olvasható a magyarázat.
31
God’s Amazing Grace, 80. old.
32
„Krisztus a mi áldozatunk” Review and Herald, 1886. szept. 21.

23
Jelenések könyve 12. és 13. fejezetének távlata
Dániel és Jelenések könyve szoros kapcsolatban van egymással. Az egyik prófécia, a
másik kijelentés. Jelenések 13-ban azoknak a hatalmaknak és eseményeknek a sorát találjuk,
amivel Dániel könyve 7. fejezetében találkozunk. Vegyük szemügyre Jel 13,2-t:

„És e fenevad, amelyet láttam, hasonló volt a párduchoz, és az ő lábai, mint a medvéé,
és az ő szája, mint az oroszlán szája; és a sárkány 33 adta az erejét annak és nagy hatalmat.”
Itt találjuk ugyanannak a négy vadállatnak a jellegzetességeit is, amelyekkel Dániel 7-
ben találkoztunk. Majd az 5. versben azt az elődeire hasonlító vadállatot láthatjuk, amely pon-
tosan annyi ideig uralkodik, mint a kis szarv:

„És adaték neki nagy dolgoknak és káromlásoknak szóló szája; és adaték néki hata-
lom, hogy cselekedjék negyvenkét hónapig” (Jel 13,5).
Miután a fenevad negyvenkét hónapig uralkodott, halálos sebet kapott.
„Ha valaki fogságba visz mást, ő is fogságba megy; ha valaki fegyverrel öl, fegyverrel
kell annak megöletnie. Itt van a szentek békességes tűrése és hite” (Jel 13,10).
A hatalmak sorrendje Jelenések könyve 13. fejezetében ehhez hasonló:

• Oroszlán (Babilon)

• Medve (Médek és perzsák)

• Párduc (Görögország)

• Sárkány (Császári Róma)

• 10 szarv (A felosztott császári Róma)

• Vadállat (a Római Katolikus pápaság 1260 évig)

Miután Jelenések 13 leírja e hatalmak uralkodását, Isten ítélete órájának leírása követ-
kezik, éppen úgy, ahogy Dániel 7-ben:

„Azután láttam egy másik angyalt az ég közepén repülni, akinél az örökkévaló evangé-
lium volt, hogy a föld lakosainak hirdesse az evangéliumot, minden nemzetségnek és ágazat-
nak és nyelvnek és népnek. Ezt mondván nagy szóval: Féljétek az Istent és Neki adjatok dicső-
séget: mert eljött az Ő ítéletének órája; és imádjátok azt, aki teremtette a mennyet és a földet,
és a tengert és a vizek forrásait” (Jel 14,6-7).

33
Jel 12,3 szerint ennek a sárkánynak tíz szarva volt, éppúgy, mint Dán 7 sárkányának.

24
 Meglátjuk majd, hogy ez az ítélet a mennyben történik, a próbaidő során, Jézus máso-
dik eljövetele előtt. Tehát az ítélet folyik, mialatt az örökkévaló evangéliumot prédikálják és
az emberek még megmenekülhetnek.
Végül, amikor a hármas angyali üzenet hirdetését befejeződött, és az ítéletet lezárult,
Jézus eljön a földre az ég felhőiben, koronával a fején, hogy átvegye a hatalmat a világ orszá-
gai fölött (Jel 14,14).
Egészítsük ki a fentiekben elkezdett táblázatot:

• Oroszlán (Babilon) Jel 13,2

• Medve (Médek és perzsák) Jel 13,2

• Párduc (Görögország) Jel 13,2

• Sárkány (Császári Róma) Jel 13,2

• 10 szarv (a felosztott Róma) Jel 12,3

• vadállat (kis szarv: a Római Katolikus pápaság) Jel 13,5

• Isten ítéletének órája (Jel 14,6-7)

• Jézus átveszi e világ országait (Jel 14,14).

Néhányan valószínűleg kritikával illetik majd ezt a könyvet, mert törvény- és ítélet-
központúnak, és nem evangélium-központúnak tűnik. Végül is nem az első angyal prédikálja
az örökkévaló evangéliumot minden nemzetnek, ágazatnak, nyelvnek és népnek? Vajon nem
evangélium vagy jó hír az, hogy Jézus élt és meghalt értünk? Bizony az. Akiknek az evangé-
liumra vonatkozó meglátása egyoldalú, azok nem látják, hogy az első angyal nemcsak kihir-
deti az előjogot; hogy az evangélium nemcsak adományoz, de figyelmeztet is a felelősségek-
re, amelyeket az igazi evangélium megkíván.
Az megbízás az örökkévaló evangélium hirdetésére magába foglalja a következőket is:

• Az Istenfélelem szükségessége (felhívás a törvény megtartására)

• Annak szükségessége, hogy Neki adjuk a dicsőséget (felhívás arra, hogy tegyük nyil-
vánvalóvá jellemét, és viseljünk gondot testünk templomára, amely az Övé)

• Az ítélet (1844-ben elkezdődött) órájának hirdetése

• Felhívás Isten, mint Teremtő imádására (a szombat megtartása által)

Miután kihirdették az Isten ítéletének óráját az első angyal üzenetében, a második angyal
kijelenti, hogy elesett Babilon, mert elutasította az első angyal üzenetét:

25
 „És másik angyal követte azt, mondván: Leomlott, leomlott Babilon, a nagy város!
Mert az ő paráznaságának haragborából adott inni minden pogány népnek.”
Az első és második angyal üzenetének sorrendje pontosan párhuzamos a Jel 3,7-8-ban
található sorrenddel. Az első angyal üzenete bejelenti Isten ítéletének óráját, a második pedig
kihirdeti Babilon bukását. A Filadelfiához intézett üzenet bemutatja a szentek szentjébe veze-
tő, az ítélet megkezdése miatt nyitott ajtót, amit a Sátán zsinagógájáról szóló kijelentés követ.
Tehát Jelenések 14,8-ban található Babilon pontosan azonos a Jelenések 3,7-8-ban szereplő
Sátán zsinagógájával.
Dániel 7, valamint Jelenések 13 és 14 kronológiai sorrendje, ahogyan az Jelenések
3,7-8-cal összefügg, jól szemléltethető az alábbi párhuzamokkal:

Dániel 7 Jelenések 13-14 Jelenések 3,7-8

Oroszlán Oroszlán Ótestamentumi időszak, nincs egyház

Medve Medve ugyanaz

Párduc Párduc ugyanaz

sárkány sárkány Efézus, Smirna – császári Róma

10 szarv 10 szarv Pergamum (a megalkuvó egyház)

Kis szarv Tengeri vadállat Thiatira, Sárdia (pápaság és protestantizmus)

ítélet ítélet Filadelfia (nyitott ajtó a szentek szentjébe)

Babilon bukása Sátán zsinagógája

ország ország ország

26
 2. fejezet
Ellen White kijelentései a filadelfiai üzenetről

Ellen White magyarázata Dániel könyve 7. fejezetéről

1845 februárjában Ellen Harmon 36 látomást kapott „a 2300 nap vége” címmel. A lá-
tomás teljes terjedelmében megtalálható a The Early Writings (Korai írások) című könyv-
ben. 35 Röviddel látomása után leírta és elküldte Enoch Jacobs-nak, aki a Day Star nevű nép-
szerű lap kiadója volt. Ellen Harmon nem hitte, hogy Jacobs megjelenteti látomását, meglepe-
tésére azonban megtette.
Amikor Ellen Harmon megtudta, hogy látomását megjelentették, a következő levelet
írta Mr. Jacobs-nak a Massachusetts-i Falmouth-ból 1846. február 15.-én:
„Látomásomat, amit a Day Star-ban megjelentetett, mély kötelességérzet súlya alatt írtam
meg Önnek, nem is számítva arra, hogy megjelenteti. Ha gondoltam volna, hogy írásom új-
ságjának számos olvasója elé fog kerülni, alaposabb lettem volna, és néhány olyan dolgot is
megfogalmaztam volna, amit kihagytam. Mivel a Day Star olvasói egy részét ismerték meg
annak, amit Isten kinyilatkoztatott számomra, és azt a részét, amit nem írtam le, de óriási je-
lentőségű a szentek számára, nem, alázatosan kérem Önt, hogy ezt is jelentesse meg lapjá-
ban.”
Ellen Harmon ez után folytatta az eredeti látomás leírását, azokkal a kiegészítésekkel,
amelyeket „óriási jelentőségűeknek ítélt” a szentek számára. Ez a kibővített látomás jelent
meg a Day Star-ban 1846. március 14.-én.
Kiemeltem néhányat Miss Harmon-nak az eredeti látomáshoz hozzátett kiegészítései
közül és néhány magyarázó megjegyzést is fűztem hozzájuk a lábjegyzetekben. 37
Igen fontos tudatosítanunk, hogy Ellen Harmon hajszálpontosan megjelölte azt a kü-
lönleges történelmi eseményt, ami a látomás beteljesedésének kezdetét jelezte. Kijelentette:
„1845 februárjában látomásom volt azokról az eseményekről, amelyek az éjféli
kiáltással veszik kezdetüket.”
Akik az ítélet órájának üzenetét hirdették, eredetileg azt tanították, hogy Jézus (hozzá-
vetőleg) az 1843-as évben jön el. Ezt az időpontot később 1844 tavaszára módosították. Ami-
kor Jézus nem jött el 1844 tavaszán, ahogy várták, az üzenet hirdetői elaludtak, de 1844 júliu-
sában felébredtek szendergésükből és hirdetni kezdték azt, ami éjféli kiáltásként vált ismert-

36
Ellen G. White leánykori neve
35
Korai írások, 54-56. old.
37
Ez a kibővített „trón-látomás”– »A Word to the Little Flock Scattered Abroad« (Üzenet az elszéledt kicsiny
nyájhoz) c. röpiratban található, amely 1846. április 6.-án jelent meg. Nem világítottam rá az összes kisebb, a két
látomás megfogalmazásában fellelhető variációra, csupán azokra az eltérésekre, amelyek lényegesek és fontosak.

27
té. 38 Az éjféli kiáltás mozgalom 1844. augusztus elején kapott lángra, egy, a New Hampshire-
beli Exeterben tartott tábor-összejövetelen. Akik Jézus visszatérését az 1843-as évre és 1844
tavaszára hirdették, rájöttek, hogy tévedtek számításaikban. Az engesztelés napja (nézetük
szerint annak a napnak az előképe, amikor Jézus meg fogja ítélni a földet tűz általi megtisztí-
tással) ősszel volt, nem tavasszal. Ez volt az első alkalom, hogy az 1844. október 22.-i dátu-
mot jelölték meg Jézus második eljövetelének időpontjaként. Ellen White így írta le ennek
hatását:

„A mozgalom a dagály hullámaiként söpört végig az országon. Városról városra, fa-

luról falura és távoli vidékekre terjedt, míg Isten várakozó népét teljesen felrázta.” 39
A látomás beteljesedését kiváltó esemény azonosítása után Ellen White nekifogott,
hogy leírja a látomást a fontos kiegészítésekkel együtt. Ellen White-nak az eredeti látomáshoz
társított kiegészítéseit kiemeltük, saját magyarázataim pedig zárójelben vannak.

„Egy trónt láttam, amelyen az Atya és az Ő Fia, Jézus Krisztus ült. 40 Jézus arcát néz-
tem és csodáltam szeretetteljes lényét. Az Atya személyét nem láthattam az Őt betakaró dicső-
séges fényű felhő miatt. Megkérdeztem Jézus, hogy az Atyának ugyanolyan alakja van-e, mint
Neki. Azt mondta, hogy igen, de nem láthatom, mert – mondta – ha egyszer is megpillantanád
személyének dicsőségét, megszűnnél létezni. A királyi szék előtt az adventnép, 41 az egyház és a
világ volt. Láttam egy csoportot, amely leborult a trón előtt, mély érdeklődést tanúsítva, mi-
közben az ott állók többsége érdektelenül és gondtalanul állt ott. 42 Akik leborultak a trón
előtt, felküldték imáikat, és Jézusra néztek, aztán az Atyára, és úgy tűnt, hogy könyörögtek
Hozzá. Majd világosság áradt az Atyától a Fiára, tőle pedig az imádkozó csoportra. 43 Aztán

38
Ez a mozgalmat hetedik havi mozgalomnak nevezték, mert 1844 júliusában kezdődött.
39
The Great Controversy (A nagy küzdelem), 400. old.
40
A mennyei templom szentélyében, ahová Jézus ment mennybemenetele után (Lásd Jel 3,21 és 12,5).
41
A „Korai írások”-ban található eredeti látomásban (54. old.) Ellen White világosan kijelentette, hogy az
adventnép két csoportból tevődik össze: (1) az egyház és (2) a világ. Azt mondta: „Két csoportot láttam. Az
egyik mélyen meghajolt a trón előtt, mély érdeklődést tanúsítva, miközben a másik érdektelenül és gondtalanul
állt ott.”
42
A gondtalanok és közömbösek nem voltak hitetlenek. Csupán névleges hívők voltak. Róluk Ellen White
máshol azt mondta: „A gondtalanok és közömbösek, akik nem csatlakoztak azokhoz, akik eléggé megbecsülték a
győzelmet és az üdvösséget és állhatatosan esedeztek és küzdöttek érte, nem nyerték el és elmaradtak a
sötétségben, helyüket azonnal mások foglalták el, megragadva az igazságot és soraikba álltak” (Korai írások,
271. old.)
43
A világosság, amit Ellen White itt említ, egy utalás az első és második angyal üzenetére: „Mindazok, akik
látták az első és második angyal üzenetének világosságát és elutasították, elmaradtak a sötétségben. Azok pedig,
akik megbecsülték és elnyerték a Szentlelket, aki a mennyből származó üzenet hirdetéséhez társult, és akik
ezután megtagadták hitüket és kijelentették, hogy tapasztalatuk tévedés volt, ezzel magát Isten Lelkét utasították
el, aki többé nem esedezett érettük.
Akik nem ismerték fel a világosságot, nem voltak bűnösek annak elutasításában. Isten Lelke egyedül azt a
réteget nem érhette el, akik szembeszálltak a mennyből érkező világossággal. És ahogy azt már említettem ebbe
az osztályba tartoztak azok, akik az eléjük tárt üzenetet és azok is, akik elfogadták ugyan, de később
megtagadták hitüket. Lehet, hogy megvolt náluk a kegyesség látszata, és Krisztus követőinek tartották magukat,
de mivel nem volt élő kapcsolatuk Istennel, Sátán csalásai foglyul ejtették őket. A látomás erről a két osztályról

28
egy különösen ragyogó fényt láttam, 44 ami az Atyától a Fiúra áradt, a Fiútól pedig áthullám-
zott a trón előtt álló nép felett. 45 De mindkét csoportból csak néhányan fogadták el ezt a nagy
világosságot. Sokan kijöttek alóla, 46 és azonnal szembeszegültek vele. Mások gondtalanok 47
voltak és nem becsülték meg a világosságot, amely el is hagyta őket. Mások ápolgatták, 48
odamentek a trónhoz, és csatlakozva a kis imádkozó csoporthoz, leborultak előtte. 49 Ez az
egész csapat elfogadta a világosságot és örömét lelte benne, úgy, hogy arcuk ragyogott annak
dicsőségétől. 50
Eddig Ellen Harmon többnyire azokat az eseteket taglalta, amelyek 1844 tavasza és
ősze között történtek. Ez után Ellen White az Atya és a Fiú 1844. október 22.-én, a szentek
szentjébe, az ítélet színhelyére történő átvonulását írja le, azt a jelenetet, amelyet Dániel
könyve 7. fejezete ábrázol.

„Azután láttam, hogy az Atya felkelt a trónról 51 és lángoló tűzszekéren a szentek szent-
jébe ment a kárpiton belül, majd leült. 52 Trónok álltak ott, amelyeket azelőtt nem láttam. 53
Akkor Jézus felkelt a trónról és azok többsége, akik leborultak, felkeltek Vele együtt. 54 Nem
láttam egyetlen fénysugarat sem Jézustól a gondtalan sokaságra áradni miután felkelt, azok
pedig ott maradtak a teljes sötétségben. 55 Akik felkeltek, amikor Jézus felkelt, szemüket rásze-
gezték, amint otthagyta a trónt és kivezette őket egy kicsivel odébb, aztán felemelte jobb kezét,
mi pedig hallottuk szeretetteljes hangját, amint azt mondta: »Várjatok, odamegyek Atyámhoz,

szól, azokról, akik az elfogadott világosságot később csalásnak nevezték, és a világ bűnöseiről, akiket Isten
elvetett, mivel ők is elvetették világosságát. Nincs szó azokról, akik nem ismerték fel a világosságot, s így nem is
vétkesek annak elutasításában” (Selected Messages / Szemelvények Ellen G. White írásaiból I. kötet, 63-64.
old.).
44
Az itt említett vakító fény és világosság az Éjféli kiáltás vagy a hetedik havi mozgalom.
45
A „trón előtt álló nép” azokra utal, akik a trón előtt térdeltek, és azokra is, akik gondtalanul és érdektelenül
álltak.
46
Sokan azok közül, akik a trón előtt térdeltek, elhagyták a mozgalmat, amelyik első két angyal üzenetét
hirdette.
47
A gondtalanok, akikre itt történik hivatkozás, azok, akik a trón előtt álltak. Meglátjuk, hogy Ellen Harmon arra
használta ezt a szót, hogy azokat jellemezze, akik a „trón előtt álltak érdektelenül és gondtalanul”.
48
A gondtalanok közül néhányan, akik ott álltak, elfogadták az Éjféli kiáltás üzenetét és csatlakoztak azokhoz,
akik a trón előtt térdeltek.
49
Azokkal, akik elfogadták az első két angyal üzenetét és az Éjféli kiáltást.
50
Emlékezzünk a kifejezésre: „Arcuk ragyogott annak dicsőségétől”, mert vissza fogunk térni ehhez, amikor a
harmadik angyal hangos kiáltásával foglalkozunk.
51
Eddig az Atya és a Fiú a mennyei szenthely szentélyében vannak.
52
A leírás, amit Ellen Harmon adott, Dániel 7,9-10-ben található.
53
Ahogy már láttuk Jelenések 4-re vonatkozó tanulmányában ezeket a trónokat a huszonnégy vén foglalta el a
szent helye, amikor Jézus felemelkedett a mennybe. De Dán 7,8-10-ben a trónokat átvitték a szentek szentjébe,
az ítélkezés kezdetére.
54
Azok közül, akik elfogadták az első két angyal üzenetét és az Éjféli kiáltást.
55
Ezen a ponton a gondtalan sokaság /a tömeg azokból tevődött össze, akik hallották az első két angyal üzenetét
és elvetették azokat, azok közül pedig, akik kijöttek és elvetették az Éjféli kiáltást és csatlakoztak a gondtalan
sokasághoz. Ellen White azt állította e csoportra vonatkozóan „Ahogy Jézus bevégezte szolgálatát a szentélyben
és bezárta annak a teremnek az ajtaját, nagy sötétség telepedett azokra, akik hallották és elutasították jövetelének
üzenetét és elvesztették jelenlétét” (Korai írások, 251. old.)

29
hogy átvegyem az országot. 56 Tartsátok tisztán, folt nélkül ruhátokat, amíg rövidesen visszaté-
rek a menyegzőről, 57 és magamhoz veszlek titeket.« És akkor egy felhő-szekeret láttam, lángo-
ló tűzhöz hasonló kerekekkel. Angyalok voltak mindenfelé a szekér körül, amint odajött, ahol
Jézus volt, Ő belépett abba és a szentek szentjébe vitték, ahol az Atya ült. 58 Aztán Jézust néz-
tem, amint főpapként az Atya előtt állt. Öltözékének szegélyén váltakozva csengők és gránát-
almák voltak. Majd Jézus megmutatta nekem a hit és az érzelmek közötti különbséget. 59 És
láttam azokat, akik felkeltek Jézussal 60 és felküldték hitüket 61 Jézushoz a szentek szentjébe és
így imádkoztak: Atyánk, add nékünk lelkedet. Aztán Jézus rájuk lehelte a Szentlelket. 62 Lehele-
tében világosság, erő, sok szeretet, öröm és béke volt. Aztán megfordultam, hogy lássam azt a

56
Ez Ésa 22,20-23; 9,6-7 központi témája. Ahogy már láttuk az 1. fejezetben, Jézus azzal biztosítja országát,
hogy véghezviszi az ítélkezés és igazságszolgáltatás munkáját.
57
Hivatkozás Luk 12,35-36-ra.
58
Ez utalás Dán 7,13-14-re, ahol Jézus a szentek szentjébe megy, Atyját követve.
59
Ellen White hozzátette ezt a mondatot az eredeti látomáshoz: „Akkor Jézus megmutatta nekem a hit és az
érzelmek közötti különbséget”. Miért tette hozzá Ellen White ezeket a szavakat? Szinte megtörik a
gondolatmenet. A szövegösszefüggés világosan jelzi, hogy, hogy a „hit” különleges utalás a szentek szentjébe hit
által Jézussal belépő Isten népére, hogy kövessék őt végső, nagy engesztelő munkájában. Ellen White úgy
hivatkozik erre, mint „Izrael hité”-re: Akkor Jézus felkelt és becsukta a szentély ajtaját és kinyitotta szentek
szentjébe vezető ajtót és a második kárpiton belülre lépett., ahol most a frigyládánál áll, és ahol „Izrael hite”
most eléri” (Korai írások, 42. old.). Egy másik helyen Ellen White ezt állította: „Láttam, hogy Isten parancsait és
a bezárt ajtót nem lehet egymástól elválasztani. Láttam azt az időt, amikor Isten parancsolatainak be kell
ragyognia népét, ekkor a mennyei szentély belső termébe vezető ajtó megnyílt. Majd Jézus felkelt és bezárta a
külső terem ajtaját, aztán kinyitotta a belső terembe vezető ajtót, és bement a szentek szentjébe. Izrael hite most
eléri a második kárpiton belül, ahol Jézus jelenleg a frigyládánál áll. Láttam, hogy Jézus megnyitotta a szentek
szentjébe vezető ajtót, és senki be nem zárhatja, és mivel Jézus kinyitotta az ajtót a szentek szentjébe, a
parancsolatok felragyogtak, és Isten próbára tette népét a szent szombattal.” (Kiadott kéziratok, 5. kötet. 94. old.)
60
Észre fogjuk venni, hogy a hűségesek, akik Jézussal beléptek a szentek szentjébe, és megtettek három egymást
követő lépést: először elfogadták az első és második angyal üzenetét, majd elfogadták az éjféli kiáltást, és végül
felkészültek arra, hogy elfogadják a harmadik angyal üzenetét azáltal, hogy beléptek Jézussal a szentek szentjébe
1844. október 22.-én. Sőt néhányan azok közül, akik megtették az első két lépést, de nem tették meg a
harmadikat. Ezek azok, akik ott maradtak térdeiken a trón előtt, de megfeledkeztek arról, hogy Jézus már
elhagyta azt. Ellen White igen alaposan elmagyarázza ezt a három egymást követő lépést a „Szilárd álláspont” c.
látomásban (Korai írások, 258-261. old.). Ebben a fejezetben Ellen White megfogalmaz egy döbbenetes és
lenyűgöző párhuzamot aközött, ami Krisztus korában történt, és ami 1844-ben ment végbe. Elmagyarázta, hogy
azok, akik elvetették Keresztelő János üzenetét, nem részesülhettek Jézus üzenetének áldásában, és mivel
elvetették Jézus üzenetét, felkészületlenek voltak arra, hogy belépjenek vele a szentélybe pünkösdkor. Kijelenti,
hogy a zsidók „teljes sötétségben” maradtak, és továbbra is bíztak haszontalan áldozataikban és adományaikban.
Ugyanígy azok, akik elvetették az első angyal üzenetét, nem voltak felkészülve arra, hogy elfogadják a
másodikat, ezért nem nyerhettek áldást, amikor Jézus belépett a szentek szentjébe 1844. október 22.-én. Ezekre
vonatkozóan kijelentette: „A zsidókhoz hasonlóan, akik felajánlották haszontalan áldozataikat és felküldték
haszontalan imáikat abba a terembe, amelyet Jézus már elhagyott. Sátán pedig elégedetten megtévesztéssel,
vallásos jelleget ölt, és e hitvalló keresztények elméit önmagára irányítja hatalmával, jeleivel és hazug csodáival
azon munkálkodva, hogy megfogja őket csapdájában. Egyesek így csap be, másokat másképp. Különböző, előre
elkészített szemfényvesztései vannak, hogy különböző elmékre hatást gyakoroljon. Néhányan rettegéssel
szemlélik az egyik csalást, miközben készséggel dőlnek be a másiknak. Sátán egyeseket spiritualizmussal csal
meg, világosság angyalaként jelenik meg és kiterjeszti befolyását a földre hamis megújulások eszközével. Az
egyházak lelkesek és úgy gondolják, hogy Isten munkálkodik csodálatos módon érettük, pedig ez egy másik
lélek munkája. Az izgalom majd elhal, és a világ és az egyház rosszabb állapotban marad, mint azelőtt volt
(Korai írások, 261. old.).
61
Hitüket, nem érzelmeiket.
62
Jézus Szentlelket lehelt azokra, akik megtették mind a három lépést.

30
csoportot, akik még mindig ott térdeltek a trón előtt. 63 Nem tudták, hogy Jézus már elhagyta
őket. 64 Sátán megjelent a trónnál és megpróbálta tovább vinni Isten művét. Láttam, amint
feltekintettek a trónra és így imádkoztak: „Atyánk, add nékünk lelkedet! Sátán erre rájuk
árasztotta szentségtelen befolyását; 65 leheletében sok világosság és erő volt, de hiányzott be-
lőle a mindent megédesítő szeretet, az öröm és békesség. Sátán célja az volt, hogy megtévesz-
sze, visszatartsa és megcsalja Isten gyermekeit. 66 Láttam, hogy egyik a másik után hagyta el
azt a csoportot, akik Jézushoz imádkoztak a szentek szentjében, és mentek, hogy csatlakozza-
nak a trón előtt lévőkhöz és azonnal elnyerték Sátán szentségtelen befolyását.” 67
Ellen White első látomása számos módon párhuzamban van a trónról szóló látomással.
Ebben a látomásban látta azt, ahogy Isten népe vándorol a keskeny úton a menny felé.
Ezen az ösvényen zarándokoltak a Jézust várók a szent város felé, amely az ösvény
túlsó végén volt. Mögöttük, az út kezdetén fényes világosság volt látható, amely az angyal
kijelentése szerint az „éjféli kiáltás” volt. Ez a világosság beragyogta az egész ösvényt, és
szövétnekül szolgált, hogy útközben meg ne botoljanak. Jézus maga haladt népe élén, és ve-
zette őket. Mindaddig, míg szemüket Őrá irányították, biztonságban voltak. Egyesek hamar
elcsüggedtek, és azt mondták, a város nagyon messze van, pedig ők azt hitték, sokkal hama-
rabb odaérnek. Jézus úgy bátorította őket, hogy felemelte jobbját, amelyből fényesség áradt az
Őt váró hívőkre. Ajkukról felhangzott az örömkiáltás: „Halleluja!” Voltak azonban olyanok
is, akik könnyelműen megvetették ezt a világosságot, és azt mondták, nem Isten vezette ki

63
Azaz, akik elfogadták az első két angyal üzeneteit és az éjféli kiáltást, de nem léptek be a szentek szentjébe
Jézussal. Ezekből lesz a Sátán zsinagógája vagy Babilon.
64
Hasznos felidézni, hogy Ellen White számára a névleges adventisták azok, akik elfogadták az első és második
angyal üzenetét, csatlakoztak az advent mozgalomhoz, hirdették az Éjféli kiáltást, de az 1844-es csalódás után
elutasították a harmadik angyal üzenetét, ami a szentély legszentebb helyére vezetett. Ellen White úgy
hivatkozik rájuk, mint „első napi adventisták”-ra, akik elvetették a jelenvaló igazságot” (Korai írások, 69. old.)
illetve mint hitvalló adventhívők különböző csoportjaira” (Korai írások, 124. old.). Ellen White ezekre
hivatkozva kijelentette:
„Isten népe a hit dolgában teljes egységre jut. Akik a Biblia szombatját megszentelik, teljesen
egységesek a bibliai igazságok tekintetében. Ellenben azok, akik, az advent nép között szembemennek a
szombattal (a névleges adventisták) pártokra szakadnak, és nincsenek egységben/nincs egység közöttük (Korai
írások, 68. old.).
Amikor Ellen White bukott egyházakról beszél, a protestáns felekezetek fő irányvonalára utal,
amelyekből ezek a névleges adventisták kijöttek, hogy csatlakozzanak az advent mozgalomhoz. A névleges
adventisták közül néhányan visszatértek a bukott egyházakhoz az 1844-es nagy csalódás után, miközben mások
teljesen elvesztették hitüket, vagy különböző fanatikus mozgalmakhoz csatlakoztak. Érdemes megjegyezni, hogy
a bukott egyházak, akik a három lépés közül egyik lépést sem vállalták fel és a sötétségben maradtak és Sátán
uralma alá kerültek – ők is Babilon és Sátán zsinagógájának tagjai.
65
A „szentségtelen befolyás”, amiről Ellen White beszélt, utalás spirituális megnyilatkozásokra, amelyek
bejöttek azok közé, akik nem léptek be a szentek szentjébe Jézussal. Egy általános megújulás érzését élték át és
azt gondolták, hogy Istentől való, mikor valójában Sátántól eredt.
66
Jegyezzük meg, hogy Sátánnak kettős célja van. Először, meg akarja csalni azokat, akik a szentélyben
tartózkodtak, hogy maradjanak is ott. Úgy viszi véghez ezt, hogy rábírja őket arra: gondolják azt, hogy hamis
vallásos élményük igazi. Másodszor, meg akarja csalni azokat, akik beléptek a szentek a szentek szentjébe azzal,
hogy visszavonja őket a szentélybe.
67
Nézetem szerint a látomásnak ez a legizgalmasabb része. Nem lehet kétség afelől, hogy Ellen White itt azokra
a h. n. adventistákra utalt, akik mind a három lépést megtették, de később elhagyták a szentek szentje üzenetét.

31
őket ilyen messzire. Mögöttük kialudt a világosság, sötétségben botorkáltak, megtántorodtak,
elvesztették szemük elől Jézust és alázuhantak az ösvényről az alattuk elterülő sötét, gonosz
világba. 68

68
Korai írások, 14-15. old. E könyv terjedelme nem teszi lehetővé, hogy Ellen White többi, korai látomásával
foglalkozzam itt, amelyek megmagyarázzák a trónról szóló látomást. Javaslom, hogy olvassuk el az alábbi
oldalakat is: Korai írások, 232-285. old.

32
Ellen White elgondolása „Sátán zsinagógájáról”
Ahogy láttuk, Ellen White gondolkodásában „Sátán zsinagógája” és „Babilon” szino-
nim kifejezések. Nem véletlen, hogy Sátán zsinagógáját a filadelfiai gyülekezettel kapcsolat-
ban említi, Babilon viszont az első és második angyal üzenetével összefüggésben szerepel itt,
mivel mindkettő ugyanabban a történelmi keretben található.
Ellen White sokszor beszél Sátán zsinagógájáról. Két jellemző tulajdonságát ismétel-
ten hangsúlyozza:

• Sátán zsinagógája állandóan Isten törvényének, különösen a szombatnak az elvetésére

törekszik.

• Sátán zsinagógája a spiritualizmust, a megtévesztés első számú módszerét is beveti.

„Sátánnak van egy nagy szövetségese, az egyháza. Krisztus Sátán zsinagógájának nevezi
őket, mert tagjai a bűn gyermekei. Sátán egyházának tagjai állandóan azon dolgoztak, hogy
elvessék az isteni törvényt és összezavarják a jó és rossz közötti különbségtételt. Sátán nagy
hatalommal dolgozik az engedetlenség gyermekeiben és által, hogy felmagasztalja az árulást
és hitszegést, mint igazságot és hűséget. Ebben az időben pedig ördögi inspirációjú ereje
mozgatja élő ügynökeit, hogy vigyék végbe a mennyben elkezdett Isten elleni nagy láza-
dást.” 69
„Krisztus egy olyan egyházról beszél, amely felett, mint Sátán zsinagógája felett, maga
Sátán elnököl. Tagjai az engedetlenség fiai. Ők azok, akik a bűnt választják, akik azon mun-
kálkodnak, hogy érvénytelenítsék Isten szent törvényét. Sátánnak úgy tevékenykedik, hogy a
gonoszt jóval elegyíti (csak akkor tudja ezt véghezvinni, ha eltávolítja Isten törvényét, amely-
nek segítségével nagyszerűen különbséget lehet tenni jó és rossz között). Krisztusnak olyan
egyháza lesz, amely arra törekszik, hogy elkülönítse, megkülönböztesse a gonoszt a jótól,
amelynek tagjai nem akarják megtűrni a helytelen tetteket, hanem az a szándékuk, hogy kiűz-
zék azokat a szívből és az életből. 70
Sátán zsinagógájának tanácskozásain elhatározták, hogy kitörlik az Isten iránti hűség
jeleit a világból. Az Antikrisztus, a bűn embere felmagasztalta magát mindenek fölé a földön
és rajta keresztül Sátán munkálkodott mesteri módon, hogy lázadást keltsen Isten törvénye és
teremtett műveinek emlékezete ellen. Ez nem bűn és törvényszegés? Lehet-e nagyobb megve-
téssel illetni az Úr Istent, az ég és a föld teremtőjét, mint megvetni Őt a szombat mellőzésével,
amit Ő alapított, megszentelt és megáldott, hogy teremtői hatalmának örök emlékoszlopa le-
hessen? Hogyan merik emberek megváltoztatni és profanizálni azt a napot, amelyet Isten
megszentelt? Hogyan meri a keresztény világ elfogadni a meghamisított szombat-utánzatot, a
pápaság gyermekét? A keresztény világ fenntartotta és ápolta a szombat utánzatát, mintha
69
Testimonies to Ministers (Bizonyságtételek prédikátoroknak), 16. old.
70
The Review and Herald, 1900. december 4.

33
isteni eredetű lenne, pedig a hazugságok atyjától származik, és emberi ügynöke, a bűn embere
vezette be a világba. A hamis szombatot emberfeletti ügynökök segítségével magasztalták fel,
hogy Istent meggyalázhassák. Ez Sátán felsőbbségének a jele a földön, mert emberek e világ
istenét imádják. 71
Akik szeretik és megtartják Isten parancsait, azok a legutálatosabbak Sátán zsinagó-
gája számára, és a gonoszság erői a legteljesebb mértékben kifejezésre fogják majd juttatni
gyűlöletüket irántuk. János előre látta a maradék egyház és a gonosz közötti küzdelmet, ami-
kor azt mondta: „A sárkány megharagudott az asszonyra és elment, hogy háborút indítson
magvának maradékával, azokkal, akik megtartják Isten parancsolatait, és akiknél Jézus Krisz-
tus bizonyságtétele van.”
„A sötétség erői egyesülni fognak magukat Sátán uralmának átadó emberi eszközök-
kel, és ugyanazok a jelenetek, amelyek Krisztus elítélésénél, elvetésénél és keresztre feszítésé-
nél játszódtak le, megismétlődnek. Akik Isten képmására lettek teremtve, akiket arra formált
Isten, hogy tiszteljék és megdicsőítsék Teremtőjüket, a sátáni befolyásnak engedve démonokká
változnak át, és Sátán a hitehagyó fajban, az ő képmását visszatükröző emberekben a gonosz-
ság mesterművét fogja szemlélni.” 72
A halál utáni tudatos létnek, a halottak élő emberekkel való közösségének tantétele
semmilyen alappal nem rendelkezik az Írásokban, és ezeket az elméleteket mégis megerősítik,
mint igazságot. E hamis tanítás által nyílt meg az út a gonosz lelkek előtt, hogy megcsalják a
népet, amikor halottak képében jelennek meg. Sátáni ügynökök személyesítik meg a halotta-
kat, és így ejtik foglyul az embereket. Sátánnak van egyháza, zsinagógája, és vannak odaadó
imádói. A megtévesztés valamennyi módját felhasználja, hogy híveinek sorait felduzzassza. 73
Ellen White az alábbi lényegbe vágó kommentárt fűzi az olyan könyvek sátáni erede-
téhez, amelyek mágiát és boszorkányságot tartalmaznak (mint például a Harry Potter sorozat):

„Megkérdeztem, hogy égessük-e el ezeket a varázskönyveket? Sátán zsinagógá-

jának varázshelyein a féktelenséget támogatják, és azt elégítik ki; de jelen van egy tanú és a
láthatatlan vendég tesz tanúságot a sötétség tetteiről. Sátán elnököl, ő a fő kezdeményező a
szórakozás színhelyein. Álruhában van ott. Varázslás folyik mindenhol körülöttünk, a világ és
az egyház annak befolyása alatt van, aki arra akar rávenni mindenkit, hogy olyan dolgokat
tegyen, amilyenekről nem is álmodott.74

71
Signs of the Times, 1894. márc. 12.
72
The Review and Herald, 1896. ápr. 14.
73
Evangelizálás, 603. old.
74
Üzenet az ifjúságnak, 278. o

34
A szentek szentjének központi tanításai
Most pedig fel kell vetnünk e tanulmány legfontosabb kérdését: Mi van a szentély leg-
szentebb helyén, amit a vallásos világ elutasított 1844 következményeként? A válasz kijózaní-
tó. Amikor a vallásos világ tagjai (azok, akik a trón előtt álltak és azok, akik ott maradtak
előtte térden), nem léptek be a szentek szentjébe Jézussal 1844-ben, elutasították az összes
megkülönböztető tantételt, amelyet a H. N. Adventista Egyház fontosnak tart.
Ellen White megmagyarázza, hogy a vallásos világ 1844 után miért vetette meg azo-
kat, akik beléptek a szentek szentjébe:

„Sokan próbálták nagy erőfeszítéssel megdönteni ezeknek az embereknek a hitét.

Amennyiben a földi templom a mennyei templom formájára és mintájára épült, lehetetlen volt
nem látni, hogy a földi frigyládában elhelyezett törvény a mennyei frigyládában foglalt tör-
vény pontos mása. A mennyei szentélyről szóló igazság elfogadásával együtt el kellett volna
ismerni Isten törvényének és a negyedik parancsolatnak, illetve a szombat megtartásának
kötelező voltát. Ezért volt a Szentírás harmonikus magyarázata – amely rávilágított Krisztus
mennyei szentélyszolgálatára – olyan elkeseredett és ádáz támadások céltáblája. Az emberek
be akarták zárni az ajtót, amelyet Isten kinyitott, és ki akarták nyitni azt, amelyet bezárt. De
az »aki megnyitja és senki be nem zárja, és bezárja és senki meg nem nyitja« kijelentette:
»Ímé adtam elődbe egy nyitott ajtót, amelyet senki be nem zárhat« (Jel 3,7-8). Krisztus meg-
nyitotta a szentek szentjének ajtaját, illetve megkezdte ott szolgálatát. A mennyei templom
nyitott ajtajából fény sugárzott, és kiderült, hogy az ott dicső helyet elfoglaló törvény magá-
ban foglalja a negyedik parancsolatot is. Azt, amit Isten hozott létre, ember nem döntheti
meg.” 75
Amikor a h. n. adventista mozgalom úttörői követték Jézust a szentek szentjébe 1844-
ben, elkezdték módszeresen feltárni a felszínre került megkülönböztető hitelveket. Igaz, hogy
sok ilyen igazságot néhány úttörő először a szentélytől és a hármas angyali üzenettől függet-
lenül fedezett fel, az idő során azonban megértették, hogy ezek hogyan kapcsolódnak össze az
igazság tökéletes láncolatában, és hogyan függnek össze Jézus szentek szentjében végzett
szolgálatával.
Tudjuk például, hogy a szombat tanítása hogyan jelent meg Thomas Preble, Frederick
Wheeler és Rachel Oaks Preston által. A szombat igazságát Joseph Bates korán megragadta,
de James és Ellen White csak lassan fogadta el, mert nem értették a fontosságát. Az idő múlá-
sával azonban James és Ellen White nemcsak eljutott a szombat fontosságának megértésére,
hanem megértették a szombat, a szentek szentje és a harmadik angyal üzenete közötti össze-
függést is:

75
The Great Controversy (A nagy küzdelem), 435. old.

35
 „A szombat igazságát már azelőtt hittem, hogy bármit is láttam volna látomásban a
szombatra vonatkozóan. Hónapokkal az előtt kezdtem el megtartani a szombatot, mielőtt Isten
megmutatta volna annak fontosságát és helyét a harmadik angyal üzenetében.” 76
Miután megemlített egy prédikátort, aki Wisconsinban szinte ugyanúgy prédikált a
szombatról, mint a hetedik napi baptisták, de a harmadik angyal üzenete és a szentek szentje
nélkül – Ellen White beszélt a szombat és a hármas angyali üzenet kapcsolatának
alapvető fontosságáról:

„Válaszd el a szombatot az üzenetektől és rögtön erejét veszti. De amikor a harmadik

angyal üzenetével kapcsolódik össze, olyan hatalom kíséri, amely meggyőzi a hitetleneket és
kételkedőket, és megerősíti őket, hogy szilárdan álljanak, éljenek, növekedjenek és virágozza-
nak az Úrban.” 77
Egy másik tantétel, amelyet a szentélytől függetlenül fedeztek fel, a lélek feltételes
halhatatlansága. Szinte bizonyos, hogy George Storrs hagyta örökül ezt az igazságot James
White-nak és Joseph Bates-nek, akik beépítették a szombatünneplő adventisták tanrendszeré-
be. A lélek feltételes halhatatlansága és a szentély közötti kapcsolatot azonban csak később
értették meg teljesen.
Az úttörők befogadták a megkülönböztető tantételeket, amelyek h. n. adventistákká
tették őket, és az idő során megértették, hogy ezek nem egymástól független tanítások, hanem
a mennyei szentély üzenete által összekapcsolt igazságok tökéletes láncolatát alkotják.

„Sokan felismerték az igazság tökéletes láncolatát az angyalok üzeneteiben, örömmel

elfogadták azokat a maguk rendjében, és hit által követték Jézust a mennyei szentélybe.” 78
Milyen igazságokat fedeztek fel az úttörők, amelyek összekapcsolódtak a szentek
szentjében? Először felfedezték Isten törvényének kötelező voltát. Megértették, hogy ha a
szövetség ládája a földi szentélyben a törvénytáblák másolatát tartalmazta, akkor a szövetség
mennyei ládájának kell tartalmaznia az eredetit (lásd Zsid 8,1-2; 9,1-5). Ily módon megértet-
ték, hogy Isten a törvényt nem szögezte a keresztre, ahogyan az akkori keresztények hitték. E
felfedezésre vonatkozóan Ellen White megerősítette:

„Isten törvénye, amely a mennyei templomban van, az eredeti szent törvény, amelynek
alapelveit a kőtáblákra írt és a Mózes öt könyvében feljegyzett rendelkezések pontosan tar-
talmazzák. Akik ezt a fontos dolgot megértették, azok felismerték, hogy Isten törvénye szent és
változhatatlan.” 79

76
Manuscript Releases, 8. köt 238. old.
77
Testimonies for the Church (Bizonyságtételek a gyülekezeteknek), I. kötet 337. old.
78
Early Writings (Korai írások), 256. old.
79
The Great Controversy (A nagy küzdelem), 434. old.

36
 Másodszor, felfedezték, hogy a szombat, amely a törvény első táblájának a szíve, még
mindig kötelező érvényű a keresztények számára. A szombat igazságát világítja meg az a
tény, hogy a frigyláda tartalmazza a mannás korsót is (Zsid 9,3), amely által Isten Mózes II.
könyve 16. fejezete történetében a szombat megszentelésére tanította Izraelt. 80
Az idő során az úttörők felfedezték, hogy a manna nemcsak a szombat szentségére
tanította Izraelt, hanem eszközzé vált Isten kezében, hogy próbára tegye őket: vajon törvényé-
ben akarnak-e járni (2Móz 16,4). Az úttörők a szombatnak a szószerinti Izraelre vonatkozó
próbatételében az Isten lelki Izraelére vonatkozó végső próbatétel előrevetített árnyékát látták.
Erre nézve Ellen White kijelentette:

„A szombat ennek a nemzedéknek a próbája. Miközben az emberek lélekben és

igazságban engedelmeskednek a negyedik parancsolatnak, engedelmeskedni fognak a
tízparancsolat minden szabályának.” 81
És:

„A szombat a hűség nagy próbája lesz, mert az igazságnak különösen vitatott pontja.
A végső próbatétel idején éles határvonal fog húzódni Isten szolgái és azok között, akik nem
szolgálják Őt.” 82
Harmadszor, felfedezték, hogy az advent előtti vizsgálati ítéletet a nagy engesztelési
nap beteljesedése. Látták, hogy igazi bűnbánatra és bűnvallomásra van szükség, és ráébredtek
arra, hogy csak azok a bűnök lesznek kitörölve a mennyei feljegyzésekből, amelyek Krisztus
vére által bevitettek a szentélybe. Megértették, hogy Isten népének meg kell állnia a végső
napon és ehhez nemcsak megbocsátásra vagy elengedésre van szükség, hanem a bűn feletti
győzelemre is. Más szóval, csak azok a bűnök lesznek kitörölve a mennyei feljegyzésekből,
amelyek kitöröltettek az életből. A bűn feletti győzelem szükségességére vonatkozóan Ellen
White később így érvelt:

„Addig kell krisztusi tökéletességre eljutnunk, amíg nagy Főpapunk engesztelést végez
értünk. Megváltónk még gondolatban sem engedett a kísértés hatalmának. Sátán az emberi
szívben talál olyan sarkot, ahol meg tudja vetni lábát – dédelgetett, bűnös vágyat, amellyel
kísértéseit érvényre juttathatja. De Krisztus elmondhatta magáról: „Jön a világ fejedelme: és
énbennem nincsen semmije” (Ján 14,30). Sátán nem talált semmi olyat Isten Fiában, ami ál-
tal legyőzhette volna. Jézus megtartotta Atyja parancsolatait és nem volt benne semmi bűn,
amit Sátán ki tudott volna aknázni. Ilyen állapotban kell találtatniuk azoknak, akik megállnak
majd a nyomorúság idején. 83

80
Talán ez az oka annak, hogy Ellen White a dicsőség fényudvarát látta a negyedik parancsolat körül.
81
The Faith I Live By, 291. old.
82
The Great Controversy (A nagy küzdelem), 605. old.
83
Ugyanott, 623. old.

37
 Negyedszer, megértették, hogy a halottak öntudatlan állapotban vannak. Úgy érveltek,
hogy ha a meghalt igazak ítélete az idő egy bizonyos pontján kezdődött 1844. október 22.-én,
akkor nem mehettek a mennybe haláluk pillanatában, tehát az előtt, hogy megítéltettek. 84 El-
len White kijelentette:

„Azoknak, akik az ítéletben „méltóknak minősültek” részük lesz az igazak feltámadá-

sában. Jézus azt mondta: „Akik méltóknak számíttatnak, hogy ama világot elvegyék és a ha-
lálból való feltámadást… egyenlők az angyalokkal, és az Isten fiai, mivel a feltámadás gyer-
mekei (Luk 20,35-36). Azt is kijelentette, hogy azok, »akik a jót cselekedték«, az »élet feltáma-
dásában« részesülnek (Ján 5,29). A halott igazak csak az ítélet lezárulása után támadnak fel.
Ekkor »tétetnek méltókká« az élet feltámadására. Egyértelmű tehát, hogy nem lesznek jelen
azon a törvénykezésen, amelyen életüket megvizsgálják és ügyüket eldöntik.” 85
Az úttörők azt is felfedezték, hogy a Krisztus általi halhatatlanság leckéje csak Áron
élettelen mandulavesszeje által tanítható (ez a frigyládában volt – Zsid 9,3), amely csodála-
tosképpen életre kelt, kivirágzott. Ahogy Áron élettelen vesszeje csodálatos módon életre kelt
egy éjszaka alatt, – úgy Jézus is, a mi Főpapunk, aki noha halott volt, most újra él, hogy soha
többé meg ne haljon (lásd: Jel 1,17-18).
Az úttörők idővel felfedezték az egészséges életmód jelentőségét is a menny számára
alkalmas jellem kialakításában. Felfedezték, hogy a manna, amit Isten küldött a mennyből,
azért adatott, hogy megtanítsa Izraelt az egészséges vegetáriánus étrend értékére (lásd: 4Móz
11,4kk.).
Ellen White erre vonatkozóan megerősítette:

„A manna, amivel Isten táplálta őket a pusztában olyan természetű volt, hogy elősegít-
se fizikai, szellemi és erkölcsi erejüket.” 86

„Bensőséges kapcsolat van az elme és a test között, és ahhoz, hogy elérjük az erkölcsi
és szellemi képességek legmagasabb szintjét, a fizikai lényünket uraló törvényeket figyelembe
kell venni. Ahhoz, hogy erős, jól kiegyensúlyozott jellemet érjünk el, a szellemi és fizikai erő-
ket edzeni és fejleszteni kell.” 87

A hármas angyali üzenet

Nemcsak a mennyei szentek szentje tanítja ezeket a megkülönböztető igazságokat,
hanem a három angyal üzenetei is ezeket hirdetik a földön.

84
Az az igazság, hogy a halottak semmit sem tudnak a feltámadásig, bezárja az ajtót a spiritualizmus előtt.
85
The Great Controversy (A nagy küzdelem), 482. old.
86
Education (Nevelés), 38. old.
87
Christian Education (Keresztény nevelés), 68. old.

38
Figyeljük meg az első angyal üzenetét:

„És másik angyalt láttam az ég közepén repülni, akinél az örökkévaló evangélium volt,
hogy a föld lakosainak hirdesse az evangéliumot, és minden nemzetségnek és ágazatnak, és
nyelvnek és népnek. Ezt mondván nagy szóval: Féljétek az Istent és Néki adjatok dicsőséget:
mert eljött az Ő ítéletének órája; és imádjátok azt, aki teremtette a mennyet és a földet, és a
tengert és a vizek forrásait” (Jel 14,6-7).
Az első üzenetnek az a parancsa, hogy „féljétek Istent” (Jel 14,7) az egész Bibliában
összekapcsolódik az Isten iránti mély tisztelettel, és parancsainak szeretetteljes megtartásában
mutatkozik meg. 88 A harmadik angyal üzenete pedig azzal végződik, hogy felhívják a figyel-
münket azokra, akik megtartják Isten parancsolatait (Jel 14,12).
Azzal adjuk a dicsőséget Istennek (Jel 14,7), hogy kinyilvánítjuk jellemét, 89 és gondot
viselünk testünkről és elménkről. 90
Isten ítéletének órája (Jel 14,7) az engesztelés napját juttatja eszünkbe, amikor Isten
ókori népe megítéltetett a héber vallási év végén, és a szentély megtisztult a bűnöktől, ame-
lyek vér által kerültek oda az év során. Miközben a főpap megtisztította a szentélyt a nép bű-
neitől, a nép tagjai megsanyargatták lelküket, böjtöltek, és megtisztították életüket a bűntől.
Isten törvénye egyértelműen benne van ebben az eljárásban, mert a Biblia szerint a szabadság
tökéletes törvénye által leszünk megítélve (Jak 2,12).
A halottak állapotáról szóló tanítás is hallgatólagosan benne van az első angyal üzene-
tében. Teljesen nyilvánvaló, hogy ha az ítélet egy konkrét napon kezdődött (1844. okt. 22.-
én), akkor a meghalt igazak nem mentek a mennybe haláluk pillanatában. Tehát a szentek
szentjének üzenete azt tanítja, hogy a halottak semmit sem tudnak, amíg el nem nyerik jutal-
mukat az első feltámadáskor.
Az „imádjátok a Teremtőt” parancs (Jel 14,7) az első angyal üzenetében közvetlen
felszólítás a szombat megtartására, amely a Teremtő és teremtmények közötti kapcsolat jele.
A harmadik angyal üzenete pedig bemutatja a végső próbatételt az imádás témájával össze-
függésben, amikor figyelmezteti a világot a fenevad bélyegére (vasárnap-ünneplés) és az Isten
pecsétjének elnyerésére (szombat-ünneplés).

88
Préd 12,14; 1Móz 20,11; 22,12; Róm 3,18; 2Móz 6,12-13; Jób 1,8-9; Péld 8,13; Zsid 11,7; Zsolt 103,17-18;
Zsid 12,28-29; 2Kor 7,1.
89
2Móz 33,18-19; 34,6-7; 29-34; 2Kor 3,18; Ján 1,14; világosságánál és Ján 14,6-9 fényében Ellen White
helyesen jegyezte meg: „Krisztus szemlélése által, a Vele való beszélgetés révén, jellemének szeretetteljes voltát
figyelve, megváltozunk. Elváltozunk dicsőségről-dicsőségre. És mi ez a dicsőség? Jellem, és elváltozunk
jellemről-jellemre. Látjuk tehát, hogy létezik a megtisztulás munkája, ami Jézus szemlélése által megy végbe”
(Sons and Daughters of God, 337. old.). Nem létezik velünk született dicsőség, hogy Istennek adjuk. Ez a
dicsőség Istentől kerül hozzánk először, ami aztán majd Istent dicsőíti. A Hold például a Naptól kapja dicsőségét
és azután sugározza a földre. De amikor a Hold dicsőségét szemléljük, valójában a Nap dicsőségét látjuk, ami a
Holdon tükröződik. A kisebb világosság célja, hogy a nagyobb fénynek adja a dicsőségét, ahonnan fényét kapja.
90
Lásd: 2Kor 3,18; 1Kor 6,19-20; 2Kor 3,16-17; 1Kor 10,31.

39
 Nem véletlen, hogy a bukott protestáns felekezetek fő irányvonala és a Jézus közeli
eljövetelét valló konzervatív evangéliumi keresztények jelenleg elutasítják a H. N. Adventista
egyház e megkülönböztető tantételeit. Mivel a keresztények visszautasították, hogy belépje-
nek a szentek szentjébe, ahol Jézus van, nincsenek tudatában az erre az időre szóló jelenvaló
igazságnak. A jelenvaló igazságot olyan dolgokkal helyettesítik, mint a gyógyítások, a jelek
és csodák, a modern istentiszteleti gyakorlatok, a jóléti evangéliumok (prosperity), a pszicho-
lógiai önsegítő programok és a politikai aktivitás.
Ahogy nemsokára látni fogjuk, még sok hetednapi adventista gyülekezet is, amely
levette tekintetét a szentek szentjében szolgáló Jézusról, tagadja, hogy Isten vezette az „éjféli
kiáltás” mozgalmat 1844-ben, és evangelikál teológiát hirdet, miközben lekicsinyli és nyíltan
elutasítja a jelenvaló igazság üzenetét, amely egyedülállóvá tesz bennünket.
Fontos, hogy Ellen White arról biztosított bennünket, hogy mindazok, akik elfogadják
a hármas angyali üzenetet, megmenekülnek Sátán számos csalásától az utolsó napokban, és
amint tudjuk, ezek a csalások közvetlen kapcsolatban állnak az egyház megkülönböztető tan-
tételeivel – a törvénnyel, a szombattal, a halottak állapotával, a vizsgálati ítélettel, a még eb-
ben az életben kivívott bűn feletti győzelemmel és az egészséges életmóddal.
Ellen White kifejtette:

„Sokan meglátták a három angyal üzeneteiben az igazság tökéletes láncolatát, és

örömmel elfogadták azokat a maguk sorrendjében, s követték Jézust hit által a mennyei szen-
télybe. Az üzeneteket Isten népének horgonyaiként mutatták meg nekem. Azok, akik megértik
és elfogadják a hármas angyali üzenetet, meg fognak menekülni attól, hogy Sátán sok csalása
elsodorja őket.” 91
A Zsidókhoz írt levél szerzője már hangsúlyozta, hogy akik belépnek Jézussal a kárpit
mögé, horgonyra lelnek lelkük számára:

„Mely lelkünknek mintegy bátorságos és erős horgonya és beljebb hatol a kárpitnál,

ahová útnyitóul bement értünk Jézus, aki örökkévaló főpap lett Melkisédek rendje szerint”
(Zsid 6,19-20).
A spiritualizmus a világon jelenleg végigsöprő számos megtévesztés egyike. Tudjuk,
hogy a spiritualizmus alapjául szolgáló tantétel: a lélek halhatatlansága. Néhány kortárs he-
tednapi adventista úgy gondolja, hogy nem az a fontos, hogy miben hiszünk, hanem az, hogy
kiben hiszünk. Azt nem értették meg, hogy a Jézussal való valódi kapcsolat nem valamilyen
misztikus, szubjektív tapasztalat, hanem az igazságban való értelmi és lelki megalapozódás –
olyan mértékben, hogy mozdíthatatlanná válunk.

91
Early Writings (Korai írások), 256. old.

40
 Ellen White világossá tette, hogy a vallásos világ, sőt sokan azok közül is, akik elfo-
gadták az első és második angyal üzenetét, és hirdették az éjféli kiáltást, nem akarták elfogad-
ni ezeket a megkülönböztető igazságokat, ezért elvetették a szentek szentjének üzenetét. 92
Amikor elutasították, hogy kövessék Jézust a szentek szentjébe, Sátán zsinagógájává
vagy Babilonná váltak. És Sátán rájuk lehelte gonosz befolyását, amelyről azt gondolták,
hogy az a Szentlélek hatalma.
A filadelfiai gyülekezettel összefüggésben említett nyitott és a csukott ajtóra vonatko-
zóan Ellen White világosan kijelentette:

„Ez a szentek szentjébe vezető ajtó addig nem volt nyitva, amíg Jézus be nem fejezte
közbenjárását a templom szentélyében 1844-ben. Akkor Jézus felkelt, bezárta a szentély ajta-
ját, kinyitotta a szentek szentjébe vezető ajtót, és átment a második kárpiton belülre, ahol most
a frigyládánál áll, és ahol Izrael hite [Sátán zsinagógájával ellentétben] eléri. …” Láttam,
hogy Jézus bezárta a szentély ajtaját és többé senki sem nyithatja ki, és kinyitotta a szentek
szentjének ajtaját, és többé senki sem zárhatja be (Jel 3,7-8), és mióta Jézus kinyitotta az ajtót
a szentek szentje felé, ahol a frigyláda van, a parancsolatok kiragyogtak Isten népére, és
megpróbáltatnak a szombat kérdésében…
A jelenvaló igazság ellenségei ki akarták nyitni a szentély ajtaját, amelyet Jézus be-
zárt, és be akarták zárni a szentek szentjének ajtaját, amelyet Jézus 1844-ben kinyitott; ahol a
frigyláda is van a két kőtáblával, amelyekre Jahve írta fel ujjával a tízparancsolatot.” 93
Néhány közöttünk lévő hetednapi adventista tudós szánalmas módon figyelmen kívül
hagyja Ellen White-nak a kinyitott és a bezárt ajtóra vonatkozó magyarázatát és saját, szemé-
lyes értelmezéssel helyettesítik. Az egyik neves tudós, aki egy vaskos Jelenések kommentárt
írt, annyira leszelídítette a nyitott ajtó értelmét, hogy egyszerűen a kínálkozó lehetőség, ked-
vező alkalom nyitott ajtajáról beszél. 94

92
Last Day Events (Az utolsó napok eseményei), 220. old. Ellen White kiemelte, mennyire életbevágóan fontos
tudni, hogyan támasszuk alá a halottak állapotáról szóló tanítást a Bibliából:

„Láttam, hogy a szenteknek teljesen tisztában kell lenniük az igazsággal, amelyet majd a Szentírásból
kell bizonyítaniuk. Meg kell érteniük a holtak állapotát, mert ördögi lelkek gyakran fognak megjelenni nekik
szeretett barátaik és rokonaik alakjában, s szeretnék elhitetni velük, hogy a szombat parancsolata megváltozott,
és több olyan tant közölnek, amelyeknek a Szentírás ellene mond. Mindent megtesznek, hogy rokonszenvet
ébresszenek és szavaik bizonyítására csodákat is művelnek. Isten népének fel kell készülnie, hogy e lelkeknek a
Biblia igazságával ellenállhasson; vagyis hogy a holtak semmit sem tudnak, és azok, akik megjelennek nekik,
ördögi lelkek. Elménket ne a körülöttünk lévő dolgok kössék le, hanem az egyszerű igazság, és legyünk
felkészültek arra, hogy szelídséggel és félelemmel adjunk számot a bennünk lévő reménységről” (Early Writings
[Korai írások], 87. old.).
93
Early Writings (Korai írások), 42-43. old.
94
Ranko Stefanovic írt a Jelenések könyvéről egy vaskos kommentárt, amely néhány szempontból igen kiváló.
De a hét gyülekezetre vonatkozó elemzésében nagyon puhatolózó és bizonytalan, ami a hagyományos történeti
értelmezést illeti. Olyan kifejezéseket használ, mint például „akik alkalmazni törekszenek”; „az ember
megláthatná”; „néhányan feltételezik”; „az ember úgy tekintheti”; „néhányan úgy értik”. Ellen White egyáltalán

41
A korai írások kibővítése
A nagy küzdelem c. könyvében (kiadták 1888-ban és 1911-ben) Ellen White jelentősen
kibővítette a trónról szóló látomást, amit 1845-ben kapott. 95 Miközben a látomás, ahogy a
Korai írásokban megjelent, két oldalt terjedelmű (54-56. old.), a Nagy küzdelemben található
kiegészített változat elképesztő módon 153 oldal (409-562 old.). Vessünk egy pillantást ez
utóbbinak a tartalmára:

• 409-422. old. Mi a szentély?

Ellen White a szentély-szolgálatot magyarázza, ezzel utat készít Jézus szentek szentjé-
ben végzett szolgálatának megértéséhez.

• 423-432. old. A szentek szentjében

Ellen White kifejti Jézus átmenetelét a szentélyből a szentek szentjébe 1844-ben.

• 433-450. old. Isten törvénye változhatatlan

Ellen White elmagyarázza, hogy amikor a szentek szentje megnyílt, Isten törvénye
láthatóvá vált. A 433. oldalon Jel 11,19 idézésével kezdi és a 435. oldalon Jel 3,7-8-at említi.
A fejezet további részében Isten törvényének fontosságáról beszél, és arról, miként tapossák
meg a törvényt a hitehagyó protestáns egyházak az Egyesült Államokban (Sátán zsinagógája,
Babilon).

• 451-460. old. Egy reformációs munka

Az egész fejezet a szombat folytonos érvényéről és megtartásának fontosságáról szól.

• 461-478. old. Modern ébredések

A Korai írásokban található látomás végén a rövid bekezdés (ahol Ellen White Sátán-
ról beszél, amint gonosz befolyást áraszt azokra, akik a szenthelyen maradtak) most teljes
fejezetté vált. Ebben a nagyon fontos fejezetben Ellen White elmondja, mi történik, amikor az
egyházak elutasítják, hogy belépjenek a szentek szentjébe Jézussal. A jelenvaló igazságot
hamis istentiszteleti stílusokkal helyettesítik, amelyekben döntő szerepe van az érzelmeknek,
a jeleknek, a csodáknak és a szórakoztatásnak. Mellőzik, figyelmen kívül hagyják a törvényt,
az igazi bűnbánatot, a bűn feletti győzelmet, a szombatot, a vizsgálati ítéletet, a jellem felké-
szítését a mennyre, a halottak állapotát és az egészséges életmódot.

nem puhatolózó és bizonytalan a hét gyülekezet történeti értelmezése felől. Kategorikusan kijelentette, hogy
ezek a „keresztény korszak különböző időszakaiban lévő gyülekezetek jelképesek” (Act of Apostles [Apostolok
története] 585. old.).
95
Ellen White első látomásai közül soknak ugyanaz a központi témája, és párhuzamos üzeneteket tartalmaz,
noha különböző jelképrendszerrel. Tehát amikor Ellen White kibővítette a trónról szóló látomást, egy másik
korai látomást is kiegészített, amely benne van a Korai írásokban. Arra bátorítjuk az Olvasót, hogy olvassa el e
könyv függelékeit, ahol ezeket a látomásokat ismét hozzáférhetővé tettük.

42
 Ellen White ezért illesztette bele a következő mondatot, amikor elküldte az eredeti
látomáshoz illesztett kiegészítéseket Enoch Jacobs-nak:
„Akkor Jézus megmutatta nekem a különbséget a hit (a szentek szentjébe belépők hite)
és az érzelmek között (azok felszínes vallási tapasztalata között, akik nem léptek be a szentek
szentjébe).

• 479-491. old. Szembesülés az életünkről szóló feljegyzésekkel

Ellen White leírta a vizsgálati ítélet eljárását és a bűn feletti teljes győzelem fontossá-
gát.

• 492-504. old. A gonoszság eredete

A következő három fejezet (492-517. old.) előkészíti a halottak állapotáról szóló tanté-
tel és a spiritualizmus tárgyalását. Ezekben a különös fejezetekben foglalta írásba a bűn erede-
tét.

• 505-510. old. Ellenségeskedés az ember és Sátán között

Ebben a fejezetben Ellen White azokat a módszereket taglalja, amelyeket Sátán alkal-
maz, hogy megtévessze az emberi lényeket.

• 511-517. old. A gonosz lelkek munkája

Ellen White leírta a gonosz angyalok kilétét, módszereit és küldetését.

• 518-530. old. Sátán csapdái

Ebben a fejezetben Ellen White részletesen leírta a különböző módszereket, amelyeket
Sátán fog alkalmazni, hogy távol tartsa a keresztény világot az erre az időre szóló jelenvaló
igazság megragadásától. Ebben a fejezetben újra meg újra hangsúlyozta a Biblia és az egész-
séges tanítás fontosságát. Megjegyzéseinek legjava:

„Az az állásfoglalás, hogy lényegtelen mit hisz az ember, Sátán egyik legjobban bevált
csalása. Sátán tudja, hogy az igazság megszenteli azt az embert, aki szeretettel elfogadja az
igazságot; ezért folyvást hamis elméletekkel, mesékkel, más evangéliummal igyekszik felcse-
rélni az igazságot.” 96

„Akik nem akarják elfogadni a Biblia világos, szilárd igazságait, azok állandóan tet-
szetős mesék után kutatnak, hogy megnyugtassák lelkiismeretüket. Minél kevésbé lelkiek a
tanítások, minél kevésbé szólítanak önmegtagadásra és alázatosságra, annál szívesebben fo-
gadják őket. Ezek az emberek aprópénzre váltják fel értelmi képességeiket, hogy érzéki vágya-
ikat szolgálják.” 97

96
The Great Controversy (A nagy küzdelem), 520. old.
97
Ugyanott, 523. old.

43
 „Akik pedig szántszándékkal megtagadják az igazságot, a tévedés minden elképzelhető
formáját elfogadják.” 98

„Ha az emberek buzgó imával kutatva igyekeznének megérteni Isten Könyvét, nem
maradnának sötétségben, és nem fogadnának el hamis tanításokat. De amikor megtagadják
az igazságot, csalás áldozatai lesznek.” 99

„Számtalan téves tanítás és furcsa elgondolás létezik a keresztény egyházakban. Nem

lehet felmérni, hogy milyen veszélyes következményekkel jár az Isten Szava által rögzített
egyetlen határkő elmozdítása is.” 100

• 531-550. old. Az első nagy csalás

Ellen White kifejtette Sátán első hazugságát az Édenben, és leírta a spiritualizmus ere-
detét.

• 551-562. old. Tudnak-e halottaink beszélni hozzánk?

Ez a fejezet folytatja a spiritualizmus témáját, amelyet Ellen White az előző fejezetben
kezdett el.
Sok évvel a nagy csalódás után Ellen White azonosította a hetednapi adventista moz-
galom jelenvaló igazságának üzenetét, amely tartalmazta mindazt, amit ő útjelzőnek nevezett.

„Az idő elhaladása 1844-ben nagy események időszaka volt, amelyek felnyitották sze-
münket a mennyei szentély megtisztítására, illetve ennek határozott kapcsolatára Isten földön
élő népével, valamint az első, a második és a harmadik angyal üzenetével, amely kibontja az
„Isten parancsolatai és Jézus hite” feliratú zászlót.
Az egyik mérföldkő ebben az üzenetben Isten temploma volt. Ezt és a törvényt tartal-
mazó frigyládát Isten hűséges népe meglátta a mennyben. A negyedik parancsolat szombatjá-
nak világossága erős sugarait rávillantotta az Isten törvényét áthágók ösvényére. A gonoszok
nem halhatatlanok – ez egy másik, régi mérföldkő. 101

Természetfeletti jelenségek
Miután elmúlt 1844. október 22.-e, különböző jelenségek szaporodtak el a bukott egy-
házak és a hitehagyó adventisták között (Babilon, Sátán zsinagógája). A fanatikus mozgalmak
valamennyi típusa felbukkant, amelyek olyan dolgokra szakosodtak, mint a jelek és csodák,

98
Ugyanott, 523. old.
99
Ugyanott, 524. old.
100
Ugyanott, 525. old.
101
Counsels to Writers and Editors (Írókhoz és kiadókhoz intézett tanácsok), 63. old.

44
az érzések és érzelmek, a mesmerizmus, kiáltozás, nyelveken szólás, hanyatt esés a „Lélek”
hatására), stb. Mindezt a jelenvaló igazság helyett fogadták el a hitehagyó keresztények.
Ahogy a „Korai írások”-ban megfigyeltük (42-43. old.), Ellen White leírta azt a pilla-
natot, amikor Jézus bezárta a szentélybe vezető ajtót és kinyitotta a szentek szentjébe vezető
ajtóz 1844. október 22.-én. Amikor ez megtörtént, a törvény és a szombat szerepét világosan
megértették. Ellen White kifejtette, hogy a jelenvaló igazság ellensége megpróbálta bezárni a
szentek szentjébe vezető ajtót és újra megnyitni a szentély bejáratát. Akkor tette közzé ezt a
figyelemreméltó mondatot:

„Sátán az elpecsételésnek ebben az idejében minden ravaszságával azon van, hogy

Isten népét eltántorítsa a jelenvaló igazságtól, és hitükben megingassa őket. Láttam egy taka-
rót, amit Isten kiterített népére, hogy a nyomorúság idején megvédje őket. Minden lelket, aki
az igazság mellett dönt, és akinek tiszta a szíve, betakar a Mindenható oltalmával.” 102
Miután leírta, hogy Jézus bezárta a szentély ajtaját, és kinyitotta a szentek szentjébe
vezető ajtót, Ellen White folytatta, és arról beszélt, hogy Sátán hogyan munkálkodik minden
hatalmával és csodáival, hogy megingassa Isten népének a jelenvaló igazságba vetett hitét.
Megemlítjük majd, hogy az eseményeknek ugyanaz a sorrendje, mint a „Korai írások” királyi
székéről szóló látomásában. 103
Ellen White folytatta:

„Sátán ezt jól tudja, azért minden erejével azon munkálkodik, hogy minél több lelket
tántorítson el az igazságtól és tegyen alkalmatlanná a hitben. Láttam azt is, hogy az a titokza-
tos kopogás, amely New Yorkban és egyebütt történt, s amely mind általánosabb lesz, nem
más, mint Sátán hatalmának megnyilatkozása. Jámbor köntöst ölt fel, hogy könnyebben biz-
tonságba ringassa a megcsaltakat, és hogy könnyebben elterelje Isten népének figyelmét az
igazságról, és arra késztesse, hogy kétségbe vonja a Szentlélek hatalmát és tanításait. 104
„Láttam, hogy Sátán különféle eszközök által dolgozott. Olyan prédikátorok által
munkálkodott, akik az igazságot elvetették, és akiket nagy csalódások arra késztettek, hogy
súlyos téveszméket fogadjanak el, a hazugságnak higgyenek, és elkárhozzanak. Miközben pré-
dikáltak vagy imádkoztak, közülük sokan a földre estek, de nem Isten hatalma, hanem Sátán
ereje által, amelyet rájuk árasztott, és általuk a népre. Prédikáció, ima vagy társalgás folya-
mán a Jézust váró hitvallók többször a hipnózist alkalmazták, hogy ezzel is híveket szerezze-
nek maguknak, az emberek pedig örültek, mert azt hitték, hogy ez a Szentlélek befolyása. Azok
közül, akik ezeket az erőket felhasználták, sokan annyira a sötétségben voltak, hogy tetteiket

102
Early Writings (Korai írások), 43. old.
A „Korai írások”-ban (54-56; 43-45. old.) Ellen White leírta, hogy Jézus a szentélyből a szentek szentjébe
103

ment, amit Sátán véghezvitt jelek és csodák leírása követett azok között, akik nem mentek be Jézussal.
104
Amint az az első két angyal és az éjféli kiáltás üzenetében nyilvánvalóvá vált.

45
Isten hatalmának tulajdonították. Ezzel teljesen magukhoz hasonlóvá tették Istent, hatalmát
pedig semmibe vették.”
„Sátán néhány eszköze a szentek testét is megtámadta, azokét, akiket nem tudtak az
igazságtól eltántorítani sátáni befolyás által. Óh, bárcsak mindenki láthatná ezt, ahogy nekem
Isten kinyilatkoztatta, felismernék Sátán csalását, és jobban őrködnének, vigyáznának. Lát-
tam, hogy Sátán éppen az elpecsételés jelen idejében fejti ki leginkább olyan irányú tevékeny-
ségét, hogy Isten népét eltérítse, megcsalja és megsemmisítse. Láttam egyeseket, akik nem
voltak szilárdan megalapozva a jelenvaló igazságban. Térdük reszkettek, lábuk megcsúszott,
mert nem voltak mélyen meggyökerezve a jelenvaló igazságban, és a Mindenható oltalmazó
takarója nem volt kiteríthető rájuk.”
„Sátán minden (módon) megpróbálta ott tartani őket, ahol éppen voltak, mindaddig,
amíg az elpecsételés elvégeztetik, és a Mindenható kiteríti oltalmazó takaróját a választottak
fölé, mert jól tudta, hogy odakünn védelem nélkül maradnak, kitéve Isten haragjának, amely a
hét utolsó csapásban nyilatkozik meg. Isten máris megkezdte oltalmazó takarójának kiterjesz-
tését népe fölé, és nemsokára bevonja vele azokat, akik a harc napján védelmet óhajtanak.
Isten hatalmasan munkálkodik népéért, és Sátánnak is megengedi, hogy munkálkodjék. …
Láttam, hogy a titokzatos jelek, a csodák és álreformációk mindinkább szaporodnak és
terjednek; de a reformáció, amelyek láttam, nem a tévedésből az igazságra vezető reformáci-
ók voltak. Kísérő angyalom mondotta, hogy nézzem meg, vajon a bűnösökért lélekben viselnek
e felelősséget, úgy, mint azelőtt. Körülnéztem, de nem láthattam, mert megváltásuk ideje már
lejárt.” 105
Néhányan arra használták fel a mondat utolsó részét, hogy kétségbe vonják Ellen Whi-
te prófétaságát. Azt állítják, hogy Ellen White szerint a próbaidő az egész világ számára lezá-
rult 1844-ben. Habár elismerte, hogy a csalódás után egy rövid ideig ezt hitte, de 1854-ben a
következő világos kijelentést fogalmazta meg arról, mit értett azon, hogy „üdvösségük ideje
lejárt”.

„Az itt említett a hamis reformációk még világosabban láthatóvá válnak. Ez különösen
azokra vonatkozik, akik már hallották és elutasították az adventről szóló tanítás világosságát.
Ők súlyos tévelygés hatalma alá kerültek. Az ilyenek nem fognak tusakodni a bűnösökért,
ahogy korábban. Miután elvetették az adventet és ki lettek szolgáltatva Sátán megtévesztései-
nek, „megváltásuk ideje lejárt”. Ez azonban nem vonatkozik azokra, akik nem hallották és
nem utasították el a második advent tanítását.” 106

105
Early Writings (Korai írások), 43-45. old.
106
Ugyanott, 45. old.

46
 3. fejezet
Riasztó új irányzatok
Általánosságban elmondható, hogy a „spiritualizmus” szó a magukat elhunyt
rokonoknak és barátoknak álcázó gonosz angyalok megidézését jelenti. A spiritualizmus
azonban sokkal mélyebben gyökerezik. A spiritualizmus lényegének megértéséhez el kell
mennünk keletkezésének színhelyére – az Édenkertbe.
1Móz 2,16-17.-ben Isten Ádámnak és Évának adott világos és egyszerű parancsa ol-
vasható: „És parancsolt az Úr Isten az embernek, mondván: A kert minden fájáról bátran
egyél, de a jó és gonosz tudásának fájáról, arról ne egyél; mert amely napon eszel arról, bi-
zony meghalsz.”
Ezekben a versekben néhány fontos igazság kijelentését találjuk:
Először – megértjük, hogy Isten az embertől független tökéletes döntőbírája annak,
hogy mi a jó és mi a rossz. Isten félreérthetetlen szavakkal tudomására hozta Ádámnak és
Évának, hogy a kert valamennyi fájáról helyes enni, a jó és gonosz tudásának fájáról enni
azonban bűn. A jó és a gonosz mércéje nem volt meg Ádámban és Évában, az rajtuk kívül
volt megtalálható. Ez a mérce objektív, és nem szubjektív. Ádám és Éva számára egyedül az
jelentette volna a biztonságot, ha mindig az Isten félreérthetetlen parancsa iránti határozott
engedelmességet választják.
Másodszor – Isten világosan megmagyarázta, mi fog történni, ha Ádám és Éva nem
engedelmeskedik parancsának, és esznek a tiltott fáról. Félreérthetetlenül elmondta nekik,
hogy azon a napon, amelyen esznek a fáról, biztosan meghalnak.
Így az alapvető próbatétel Ádám és Éva számára egyszerű és világos volt: Engedel-
meskedj Isten határozott parancsának, és élj, vagy légy engedetlen, és meghalsz!
Jó lenne emlékezni arra, hogy ez az egyetlen utasítás a tízparancsolat minden
elvét tartalmazza. Ezt abból a tényből is láthatjuk, hogy amikor Éva ezt a parancsolatot áthág-
ta, megtörte az összes többit is. Többek között Isten akart lenni, tiszteletlen volt mennyei Aty-
ja iránt, arcul ütötte Teremtőjét, behozta a halált a világba, egy másik kedvest választott, el-
lopta azt, ami Istené, hamis tanúbizonyságot tett, hiszen eltúlozta adta vissza Isten szavait, és
megkívánta azt, ami nem az övé.
Amikor Sátán megkísértette Évát, nemcsak arra törekedett, hogy elhitesse vele hazug-
ságát, amely szerint nem fog meghalni, ha eszik a fa gyümölcséből, hanem egy további lépést
is tett. Vegyük szemügyre 1Móz 3,5-öt:

„Hanem tudja Isten, hogy amelyik napon esztek abból, megnyilatkozik a szemetek, és
olyanok lesztek, mint Isten: jónak és gonosznak tudói.”

47
 Sátán azt mondta Évának, hogy ha enne a tiltott fáról, akkor bizonyos szempontból
olyanná válna, mint Isten. Úgy érvelt, hogy istenként, személyes tapasztalat útján képes lenne
különbséget tenni jó és rossz között Isten egyértelmű parancsának figyelembevétele nélkül.
Sátán így szólt Évához: „azt mondta az Isten, hogy ha engedetlen leszel parancsolata iránt,
biztosan meghalsz. De ez nem igaz. Sőt, ha eszel a fáról, saját képességet fejlesztesz, hogy
meghatározd, mi a jó és mi a rossz. Nem kell többé Istentől függnöd ahhoz, hogy különbséget
tudj tenni jó és rossz között. Magad is megtudhatod önmagad számára, Isten nélkül.”
Sátán istenkáromló módon arra célzott, hogy a múlt egy adott pontján Isten is evett a
fáról, ezáltal halhatatlanságra és a jó és rossz közötti különbségtétel képességére tett szert. De
miután megszerezte ezt a képességet, nem akarta, hogy valaki más is részese legyen, ezért
attól kezdve arra törekedett, hogy megfélemlítéssel mindenkit távol tartson a fától. Az első
kísértés tehát szorosan összefügg Isten törvényével és a holtak állapotával.
A spiritualizmus lényege Isten törvényének, mint a jó és a rossz, a helyes és a helyte-
len közötti különbségtétel objektív próbakövének az elutasítása. Azt tanítja: ne engedelmes-
kedjetek Isten törvényének, erkölcsi döntéseiteket saját belső forrásaitok határozzák meg,
akkor is örök életetek lesz. Sátánnak az a fondorlatos módszere, hogy Isten elfogulatlan,
tévedhetetlen szavát saját egyéni normájával helyettesítse.
Hely szűkében nem tudjuk részletesen kifejteni Sátán öt módszerét, amellyel megin-
gatta Éva Isten szavába vetett bizalmát: véghezvitt egy hamis csodát, amikor a kígyó által
beszélt; meghamisította Isten szavát, az által, hogy hibásan idézte; elérte, hogy Éva ösztönös
megérzéseire, emberi értelmére és logikájára támaszkodjon; rávette Évát, hogy érzékeinek
tanúságtételét kövesse; sőt Évát arra is felhasználta, hogy megkísértse Ádámot. Sátán ugyan-
ezeket a módszereket alkalmazza ma is a vallás világában.
A spiritualizmus elbagatellizálja az Isten törvénye iránti engedelmesség fontosságát és
a bűn súlyos voltát. Kihangsúlyozza Isten szeretetét és képzelt ellentmondást hoz létre Isten
szeretete és törvénye között. Azt hangsúlyozza, hogy Isten feltétel nélkül elfogad minket és
nem lesz ítélet, vagy büntetés a bűn miatt, ami nem egyéb, mint a törvény áthágása (1Ján 3,4).
Erre vonatkozóan Ellen White az alábbi éles elemzést fogalmazta meg:

A spiritualizmus azt állítja, hogy az emberek tévedhetetlen félistenek, és minden lélek

önmagát ítéli meg; hogy az igazi ismeret az embert a törvény fölé emeli, és az összes elköve-
tett bűn ártatlan, mert bármi is az, helyes és jogos, Isten pedig nem kárhoztat. A legaljasabb
embereket úgy mutatja be, mint akik a mennyben vannak és a legmesszebbmenő felmagaszta-
lásban részesülnek ott. Minden embernek azt hirdeti, hogy a cselekedetek nem számítanak, élj
úgy, ahogy neked tetszik, mindenképpen a menny az otthonod. Emberek tömegével hiteti el,

48
hogy testi kívánságuk a legfőbb törvény, ami teljes szabadságot nyújt minden embernek, és
mindenki csak önmagának tartozik elszámolással tetteiért.” 107
Tehát a posztmodernizmus és a fellendülőben lévő egyházi mozgalom által javasolt
eszmék nem újítások, nem új keletű dolgok, hanem mindenestől visszavezetnek az emberi
történelem kezdetéhez. A spiritualizmus emberközpontú, mert a belső mértéket hangsúlyozza
érzelmeinkkel, indítékainkkal, preferenciáinkkal, választásainkkal, megérzéseinkkel kapcso-
latban, és a jó és a gonosz megkülönböztetésében inkább erre támaszkodik, mint Isten téved-
hetetlen Igéjére.

A spiritualizmus normái
A spiritualizmushoz a legnegatívabb fogalmakat társítjuk. Ez olyan környezet, ahol
szeánszot tartanak, és Sátán, vagy gonosz angyalainak egyike jelenik meg egy eltávozott ro-
kon vagy barát álruhájában. De, amint már láttuk, a spiritualizmus szó sokkal többet foglal
magában. Ellen White nagyon érthetően megragadta a spiritualizmus lényegét:
Igaz, hogy a spiritualizmus most változtat formáján, és több kifogásolható vonását
leplezve a kereszténység látszatát kelti. De a szószékeken és a sajtóban elhangzott nézetei
hosszú évek óta a köztudatban vannak, és tanúsítják valódi arcát. Ezeket a tanításokat nem
lehet letagadni, sem eltitkolni.

A spiritualizmus jelenlegi formája korántsem elfogadhatóbb, mint a régebbi. Sőt a

mostani még veszélyesebb, mert ravaszabbul vezet félre. A korábbi elvetette Krisztust és a
Bibliát, most pedig azt vallják, hogy el kell fogadni mindkettőt. De a Bibliát a meg nem újult
szív tetszése szerint magyarázzák, hogy súlyos és létfontosságú igazságait hatástalanítsák. Azt
hirdetik, hogy a szeretet Isten legfontosabb tulajdonsága, de azt gyenge szentimentalizmussá
silányítják, és nem tesznek különbséget a jó és a rossz között. Arról hallgatnak, hogy Isten
igazságos, hogy kárhoztatja a bűnt, és arról is, hogy, hogy szent törvénye mit követel. 108 Az
embereket arra tanítják, hogy a tízparancsolatot holt betűnek tartsák. A spiritualizmus tetsze-
tős, megigéző meséi foglyul ejtik az érzéseket, és az embereket arra késztetik, hogy ne fogad-
ják el a hit alapjaként a Bibliát. Krisztustól éppúgy elzárkóznak, mint korábban, de Sátán
annyira elvakítja az embereket, hogy a csalást nem veszik észre. 109
Egy másik helyen Ellen White kifejti, hogy Sátán mivel akarja helyettesíteni Isten
szavát:

107
Education (Nevelés), 227-228. old.
108
Sátán úgy tartja távol a törvényt az emberek tekintete elől, hogy különböző módszereket használ, hogy
megakadályozza, hogy belépjenek Krisztussal a szentek szentjébe. Ha belépnének Vele, meglátnák, hogy a
törvény és a szombat ott vannak a mennyei frigyládában és még mindig kötelezőek a keresztények számára.
109
The Great Controversy (A nagy küzdelem), 557-558. old.

49
 Sátán elhiteti a világgal, hogy a Biblia csupán mese, vagy legalábbis az emberiség
gyermekkorához igazított könyv, de ma már nem kell komolyan venni, és mint idejétmúlt dol-
got el kell vetni. Isten Igéje helyett Sátán a szellemvilág megnyilatkozásait kínálja. Ezt a csa-
tornát teljesen ő tartja hatalmában. Ezen az úton mindent el tud hitetni a világgal, amit csak
akar. 110
Sátán tehát felkínál mindenféle belső mércét és szubjektív tapasztalatot a keresztény
világnak, hogy ezzel helyettesítse azt, és elvonja őket attól, ami igazán fontos: Isten szavától
és főleg a jelenvaló igazságtól.

Az istentisztelet stílusok megváltozása

Manapság három, egymással versengő istentiszteleti modell van a keresztény világ-
ban. Az elsőt az oltár jellemzi. A római katolicizmusban a miseáldozaté a központi szerep. A
második modell színpadközpontú. A színpadi emelvény azonnal a szórakoztatás képzetét jut-
tatja eszünkbe. Ez az a modell, amelyet sok protestáns és adventista gyülekezet is elfogadott.
A harmadik modellnél a szószék áll a középpontban, amelyről Isten szavát prédikálják. Ez a
lényeg, a mag. Valaha ez a szószék-modell volt általános az adventista gyülekezetben, de ma
már változnak a dolgok. Vannak olyan gyülekezetek, ahol már egyáltalán nincs szószék.
Sajnos, sok kortárs hetednapi adventista gyülekezet a 11 órakor kezdődő istentiszteleti
szolgálatot szórakoztató összejövetellé változtatta. Nem fogadják el, hogy az istentisztelet
célja Isten imádása, tehát meghajlás Előtte, és életünkre vonatkozó akaratának meghallgatása.
Ezek a gyülekezetek úgy vélik, hogy a cél vonzani a „keresőket”, és megtölteni velük a gyü-
lekezetet. Ez az irányváltás vezetett oda, hogy az istentiszteleti szolgálat fókuszába Isten he-
lyett az ember került, és ezért lett a gyülekezetek legfőbb gondjává, hogy vajon a „keresők”
vagy más, nem adventista keresztények jól érzik-e magukat ruhájukban, elégedettek-e a zené-
vel, az istentiszteleti stílussal, az üzenettel, stb.
A figyelem középpontjának ez az eltolódása azonban eltérít bennünket megkülönböz-
tető üzenetünktől és küldetésünktől. Ellen White hangsúlyozta, hogy a jelenvaló igazságot
kell hirdetnünk gyülekezeteinkben. Mit jelent ez? A jelenvaló igazság prédikálása ma arra
összpontosít, amit Jézus tesz éppen most a szentek szentjében és mindarra, ami azzal együtt
jár. Ha meg akarjátok tudni, hogy mi a jelenvaló igazság ma, egyszerűen kutassátok Jézus
szenthelyen végzett szolgálatát és azt hirdessétek. Elszomorító, hogy sok adventista olyan
igazságokat prédikál, amelyek a pitvarban és a szentélyben találhatóak, de nem prédikálják a
szentek szentjének jelenvaló igazságát, ahol Jézus szolgál most. Ellen White azt mondta:

„Isten szava rendkívül sok drága igazságot tartalmaz, de a nyájnak most a jelenvaló
igazságra van szüksége. Nagyon veszélyes a hírnökökre, ha elhagyják az időszerű igazság

110
Ugyanott 557. old.

50
egyes pontjait, és helyette olyan dolgokkal foglalkoznak, amelyek nem szolgálják a nyáj egy-
ségét és a lelkek megszentelését. Sátán e tekintetben mindent megragad, hogy Isten munkájá-
nak ártson.
De az olyan témák, mint a szentélyről szóló tan (a 2300 nappal összefüggésben), Isten
parancsolatai és Jézus hite tökéletesen megvilágítják az adventmozgalom múltját, megmutat-
ják jelen helyzetünket, megerősítik a kételkedők hitét, és bizonyosságot nyújtanak a dicsőséges
jövőről. Gyakran megmutatták nekem, hogy a hírnököknek különösen ezeknél a tárgyaknál
kell időzniük.” 111
Sok adventista gyülekezet a jelenvaló igazságról szóló üzenetünket mindenféle szóra-
koztató trükkel helyettesítette. Samuel Koranteng-Pipim jól jellemzi a sok adventista gyüleke-
zetben tapasztalható hangulatot:
„Az istentiszteleti szolgálatokba beengedtük az evangéliumi rockot és a dicsőítő tán-
cot, az evangéliumi bábokat és a bohócokat, a pantomimot; gospel kávéházak, diszkók és
gospel színházak létesültek a fiatalok, a fiatal felnőttek, a vallástalanok és egyházon kívüliek
elérésére irányuló tevékenységünkben. Úgy tűnik, hogy evangéliumi varázslókra is szüksé-
günk lesz gyülekezeti szolgálatainkhoz és imaheteinkhez. Ezeknek az evangéliumi trükköknek
az igénybevétele miatt abban a veszélyben forgunk, hogy a prédikálás bolondságától a bo-
londságok prédikálásához fordulunk.” 112
Ellen White kijelentései nemcsak hasonlóak Dr. Koranteng-Pipim megállapításaihoz,
hanem ténylegesen meg is állapította fiatal prédikátorokról: abban a súlyos veszélyben forog-
nak, hogy Isten igéjét újszerű istentiszteleti formákkal helyettesítik.

Abban a veszélyben forgunk, hogy hibákat követünk el missziós erőfeszítéseink során,

mivel nem értjük, hogy milyen fontos a Szentléleknek az emberi szívben végzett munkája. A
dolgok új rendje nyomult be az istentiszteleti szolgálatba. Megjelent a vágy, hogy más egyhá-
zak példáját kövessük. Az egyszerűség és az alázat szinte ismeretlen. Fiatal munkások, akik
eredetiségre vágynak, új eszméket és a szolgálat új elgondolásait vezetik be. Ébredési össze-
jöveteleket szerveznek, és nagyszámú embert hívnak meg a gyülekezetbe. De amikor az izga-
lom elmúlik, hol vannak a megtértek? A bűn feletti bánkódás nem érezhető. A bűnöst csupán
arra kérik, hogy higgyen Krisztusban, és fogadja el Őt addigi bűnös és lázadó életére való
tekintet nélkül, ezért szíve nem törik meg. Nincs jelen a lélek bűn feletti kesergése. A hitvallá-
suk szerint megtértek nem estek rá a Kősziklára, Jézus Krisztusra. 113
Rejtély, hogy miért akarják az adventisták elfogadni azoknak a vallási szervezeteknek
a gyülekezet-növekedési módszereit, amelyeket a Szentírás Sátán zsinagógájának, Babilonnak
minősít. Miért akarnánk elmenni a Kristály katedrálisba, Willow Creekbe, Fullerbe, vagy

111
Early Writings (Kora írások), 63. old.
112
Here I Stand, 38. old.
113
Signs of the Times, 1899. dec. 27.

51
Saddlebackbe, hogy megtanuljuk, hogyan hozzunk létre megagyülekezeteket vagy gigagyüle-
kezeteket, amikor ezek a közösségek nyíltan elutasítják és megvetik az utolsó napokra vonat-
kozó jelenvaló igazságot? Miért szeretnénk visszavonulni a szentélybe?
Továbbá, miért akarnánk átvenni a zenéjüket? Miért akarnánk befogadni tapsoló, tán-
coló, szórakoztató istentiszteleti stílusukat. Miért akarnánk a törvényt megtagadva elfogadni
az olcsó kegyelemre helyezett hangsúlyukat? Miért akarnánk megünnepelni a húsvét-
vasárnapi hajnali szolgálatot, úgy, mint ők, vagy velük együtt? Miért állunk szóba azzal az
igénnyel, hogy ne idézzük Ellen White-ot a szószékről, félve attól, hogy megbotránkoztatjuk
őket? Miért akarnánk úgy öltözködni, ahogy ők öltözködnek? Miért akarnánk szombat reggel
kontinentális reggelit felkínálni, hogy vonzzuk őket? Megvan náluk a jelenvaló igazság üze-
nete és a küldetés, amelyet Isten ránk bízott?

Saddleback-be járás
Néhány fiatal lelkész Willow Creek-be, a Kristály katedrálisba, Saddleback-be és
Fuller-be jár, hogy megtanulják, hogyan evangelizáljanak, és hogyan alakítsanak nagy gyüle-
kezeteket. Ellen White azonban arról biztosít bennünket, hogy világosságunkat a mennyből és
nem ezektől az egyházaktól kell nyernünk.

„Ha Isten új világosságot akar közölni, akkor megnyitja választottai és szerettei értel-
mét, ezért nem szorulnak arra, hogy olyanoktól nyerjenek világosságot, akik sötétségben és
tévelygésben élnek.” 114
Arra figyelmeztetett bennünket, hogy ne járnunk olyan összejövetelekre, ahol tévedést
tanítanak:
„Az Úr megmutatta nekem: ha valóban hisszük, hogy nálunk van a könyörület utolsó
üzenete, el kell különülnünk azoktól, akik naponta új tévedéseket fogadnak be. Láttam, hogy
nem kellene sem fiatalnak, sem idősnek látogatnia összejöveteleiket, mert helytelen ezzel báto-
rítani őket, amíg olyan tévedéseket tanítanak, amelyek halálosan megmérgezik a lelket, és
amíg emberek parancsolatait tanítják. Az ilyen összejöveteleknek rossz befolyása van. Ha
Isten megszabadított bennünket az ilyen sötétségtől és tévedéstől, szilárdan meg kell állnunk a
szabadságban, és örvendeznünk kell az igazságban. Isten nem helyesli azt, ha tévelygést
megyünk el hallgatni, amikor nem köteleznek bennünket erre; mert ha nem Ő küld olyan
gyűlésekre, ahol tévedéseket erőltetnek az emberekre, nem fog megőrízni bennünket. Az
angyalok nem őrködnek tovább felettünk. Egyedül maradunk, az ellenség rohamai
elhomályosítják látásunkat, a gonosz angyalok hatalma legyengít bennünket, világosságunkat
pedig sötétség fogja beszennyezni.”

114
Early Writings (Korai írások), 124. old.

52
 Megismételjük ugyanazt a hibát, amit az ősi Izrael követett el? Isten soha nem javasol-
ta Izraelnek, hogy fogadják el az őket körülvevő népek istentiszteleti szokásait, stílusát, azért,
hogy elérhessék őket az evangéliummal. Isten két dolgot helytelenített, amelyben választott
népe vétkes volt:

„Mert kettős gonoszságot követett el az én népem: Elhagytak engem, az élő vizek for-
rását, hogy kutakat ássanak maguknak; és repedezett kutakat ástak, amelyek nem tartják a
vizet.” (Jer 2,13).
Van néhány jelszó és kifejezés, amelyet a kortárs kereszténység használ, ezek megje-
lenésénél azonnal fel kellene vonni a figyelmeztető zászlót: „érzékeny kereső”, „felhasználó-
barát”, „az egyház nélküliek elérése”, „befogadó”, „nem ítélkező”, „pluralizmus”, „feltétel
nélküli szeretet és elfogadás”, „az igényeknek megfelelően”.
Noha George Barna nem h. n. adventista, jól megértette az abszolút igazság fontossá-
gát egy relativista, posztmodern világban:

„Abszolút erkölcsi igazság nélkül nincs helyes és helytelen. Helyes és helytelen, jó és

rossz nélkül nincs bűn. Bűn nélkül nem lehet ítélet és nem lehet kárhoztatás sem. Ha nincs
kárhoztatás, nincs szükség Megváltóra sem. Ez a gondolatmenet Jézus Krisztus egyedülálló
halálát és feltámadását történelmi szempontból egyedivé és örökre értelmetlenné teszi.” 116

A számok iránti érdeklődés

Sokan összpontosítanak ma a számokra a H. N. Adventista Egyházban. Úgy tűnik,
mély benyomást gyakorolnak ránk a mega- és gigagyülekezetek, és el akarjuk lesni módszere-
iket, mert úgy gondoljuk, hogy a nagyobb jobb. Jó lenne azonban nem elfelejteni, hogy a
többség soha nem állt Isten oldalán a bűn világában. A megvetett és elutasított kisebbség az,
amely komolyan azonosította magát Istennel és olyan emberekkel, mint Énok, Noé, Illés, Jé-
zus, az apostolok, a középkor üldözött szentjei, és igen, a Miller-mozgalom hívei.
Amikor rögeszménkké válik a nagyság, az alapvető probléma az, hogy a tömegek
vonzása érdekében leszállítjuk a színvonalat és kiküszöböljük megkülönböztető tantételeinket,
megváltoztatjuk istentisztelet stílusunkat, hogy az egyházon kívüliek és más keresztények
kényelmesen érezhessék magukat a gyülekezeteinkben. Ily módon felhígítjuk üzenetünket, és
minőség helyett mennyiséggel töltjük meg az egyházat. Isten nem arra tanított bennünket,
hogy világi marketing-technikákkal, hanem a jelenvaló igazság prédikálásának egyszerű esz-
közével gyarapítsuk a gyülekezeteket.
Sok adventista azt kérdezi: az egyházon kívüli emberek miért nem jönnek a gyüleke-
zeteinkbe szombat reggel, mint a vasárnapot ünneplő emberek teszik vasárnapokon? Talán az

116
The Second Coming of the Church. 62. old.

53
a fő oka ennek, hogy népszerűtlen üzenetünk van, amely nem vonzza a tömegeket? Elvégre,
amikor Jézus népszerűtlen dolgokat prédikált, a tömegek oly mértékig otthagyták Őt, hogy
csak a tanítványai maradtak, és Jézus tőlük is megkérdezte: vajon ők is el akarnak-e menni
(Ján 6,66).
Sok prédikátor vallja: Fiataljaink megtartása érdekében gondoskodnunk kell számukra
valami olyanról, amit korábban láttak-hallottak a világban. De ez csalóka, megtévesztő érve-
lés. Az egyszerű tény az, hogy az egyház nem tud versenyre kelni a világi szórakoztatással – a
világnak nagyon sok fénye és hamis ragyogása van, amit felkínálhat. Az egyháznak azt kell
felkínálnia, amit a világ sohasem tud nyújtani – Isten hamisítatlan Igéjét. Egy illusztráció ta-
lán segít megértenünk annak a veszélyét, ha hamis üzenet és helytelen módszerek alkalmazá-
sával akarjuk vonzani ifjúságunkat.
Néhány évvel ezelőtt az elhelyezési részleggel dolgoztam a Central California Confe-
rence tábor-összejövetelén. Az egyik legkevésbé kívánatos feladatunk az volt, hogy darázs-
csapdákat helyeztünk ki, mielőtt a résztvevők megérkeznek. Műanyag zacskókat töltöttünk
meg vízzel, aztán felnyitottunk egy kis, vonzást gyakorló anyaggal töltött tasakot azzal a
szándékkal, hogy beletegyük a vízbe a zacskó tetején lévő kis nyíláson keresztül. Az tette ezt
a műveletet különlegesen nehézzé, hogy a kis tasakban lévő anyagnak rendkívül vonzó az
illata, ezért amint felnyitottuk, azonnal sok száz darázs repült felénk mindenfelől. A darazsak
arra számítottak, hogy élvezni fogják a zacskó tartalmát, de ahogy bejutottak, azonnal megful-
ladtak.
A tanulság egyszerű. Nem minden hasznos, ami vonzza az embereket. Sok fiatal em-
berre gyakorolhatunk vonzó hatást azzal, hogy azt adjuk nekik, amit szeretnek, de a kritikus
kérdés így hangzik: amit adunk nekik, előmozdítja-e lelki fejlődésüket, vagy lelki hanyatlás-
hoz, halálhoz vezet?

A megtéretlenek megkeresztelése
Lelkészeink közül sokan attól félnek, hogy ha a trombitának biztos hangot adnak, gyü-
lekezeteik üresek lesznek, ezért aztán leszállítják a mércét és elrejtik a jelenvaló igazságot.
Végül, ha előadjuk az igazságot, a teljes igazságot, semmi mást csak az igazságot, oly sok
keresztségünk lenne? Ellen White figyelmeztetett minket az olyan emberek megkeresztelésé-
nek veszélyére, akik nem fogadták be teljesen a jelenvaló igazságot.

„Amikor valaki gyülekezeti tagságra jelölt személyként mutatja be magát, meg kell
vizsgálnunk életének gyümölcseit, indítékának felelősségét pedig hagyjuk rá. De nagy gondos-
sággal kell eljárni, amikor tagokat fogadunk be az egyházba, mert Sátánnak megvannak a

54
tetszetős eszközei, amelyek segítségével hamis testvéreket akar az egyházba juttatni, akiken
keresztül sikeresebben tud munkálkodni, hogy legyengítse Isten művét. 117
Néhány évvel ezelőtt egy közeli barátommal folytattam beszélgetést Latin-
Amerikában, aki akkor területi elnök volt. Megkérdeztem őt: Az egyházvezetés magasabb
szintjei milyen alapon értékelik ki a munkádat? Gyorsan válaszolt: Öt dolgot vesznek számí-
tásba/figyelembe, hogy kiértékeljék munkám sikeres voltát: 1. keresztségek száma, 2. a tized-
növekedés mértéke, 3. a működő/forgó tőke, 4. a hálaáldozatok növekedése, és 5. az El
Centinela missziós magazin előfizetéseinek száma. Ránéztem és azt mondtam: Egy dolog
hiányzik az értékelő felsorolásból. Erre megkérdezte: És mi lenne az? Így feleltem: a hiteha-
gyások száma. Így felelt: Tudom, hogy ennek is benne kellene lennie a kiértékelési listában,
de ez tabu.
Igen sokat és sokfelé jártam, mint a Secrets Unsealed szónoka és első kézből származó
ismeretanyagból tudom, hogy vannak olyan helyek a világ munkamezején, ahol a hit elhagyó-
inak száma meghaladja az ötven százalékot. Hiszem, hogy az egyik ok az, hogy nem tanítjuk
meg az embereket a H. N. Adventista Egyház teljes üzenetére, mielőtt megkereszteljük őket.
Olyan embereket is megkeresztelünk, akiknek semmi ismerete sincs gyökereinkről, és még
annál is kevesebb megkülönböztető üzenetünkről.
Ahogy az evangelizációs feladatot nézem, az öt egymást követő állomást, amelyek
nélkülözhetetlenek a valódi siker szempontjából: előkészület, fogantatás, terhesség, születés
és növekedés. 118 Hiszem, hogy az adventista evangelizálás jelenleg két területen gyenge: a
terhesség/viselősség és a növekedés területén 119. Embertömegeket keresztelünk, azaz sok ke-
resztségünk/születésünk van, de ha ezek a születések nem teljesen kihordottak, és ha nincs
részük utánkövetéses gondozásban a növekedés időszakában, az újszülött lelki csecsemők
meg fognak halni!
Ellen White világosan kijelentette, hogy körültekintőek kell lennünk azokkal, akik
egyházi tagságra tartanak igényt:
„A tanítványság próbakövét nem alkalmazzuk olyan szigorúan velük szemben, mint
azoknál, akik keresztségre jelentkeznek. Meg kell érteniük, hogy a h. n. adventista nevet nem
elég egyszerűen felvenni, az Úr oldalára kell állniuk és ki kell jönniük a világból, el kell sza-

117
Review and Herald, 1893. január 10.
118
Az előkészületeknek egy evangelizációs stratégia kifejlesztését is tartalmaznia kell: a fogantatás az a pillanat,
amikor tényleges kapcsolatot alakítunk ki a hitetlenekkel; a kihordás/terhesség az az időszak, amelynek során
bibliatanulmányokat adunk; a születés pedig az, amikor az illetőt megkeresztelik; a növekedés az újszülött lelki
csecsemő keresztség utáni gondozása.
119
Néha elfelejtjük, hogy a születés előtt kilenc hónap a kihordási időszak. Azoknak a csecsemőknek, akik
kitöltik a teljes időszakot, sokkal jobb esélyük van a túlélésre és jó egészségre, mint a koraszülötteknek. Mégis
hiszem, hogy sokszor ténylegesen munkát kezdünk, mielőtt a jelöltek készek a keresztségre. Ezek a késztetett
koraszülöttek gondos táplálással, gondozással talán életben maradnak, de miért nem hagyják, hogy kihordják a
teljes időszakot.

55
kadniuk tőle és tisztátalant nem illethetnek. Alámerítkezés előtt a jelölteket alaposan ki kell
kérdeznünk életmódjuk és tapasztalataik felől. Ez a kikérdezés ne ridegen, mereven, hanem
szívélyesen és gyengéden történjék. Irányítsuk az újonnan megtérteket Isten Bárányához, aki
elveszi a világ bűneit. Az evangélium követelményeit úgy tárjuk a keresztségre jelöltek elé,
mint amelyek rájuk nézve is kötelezőek.” 120
Ellen White nagyon is jól ismerte a számokra való összpontosítás veszélyeit. Azt is
tudta, hogy a gyülekezetben sokan arra vágynak, hogy számbeli növekedést érjenek el, a lel-
kiségben való, ennek megfelelő fejlődés nélkül. Jegyezzük meg a következő, igen erőteljes
megfogalmazást a keresztelendők keresztségre és gyülekezeti tagságra való megfelelő felké-
szítéséről:
„A meg nem újult szívű és át nem alakult életű tagok beözönlése az oka a gyülekezet
gyengeségének. Gyakran semmibe veszik ezt a tényt. Némelyik lelkész és gyülekezet annyira
óhajtozik a tagság növekedése után, hogy nem tesznek hűséges bizonyságot a keresztényietlen
szokások és életmód ellen. Az igazság elfogadóit nem tanítják meg arra, hogy nincsenek biz-
tonságban, ha a viselkedésük világias, és csak a nevük keresztény. Mindeddig Sátán alattvalói
voltak, ezen túl már legyenek Krisztus alattvalói: életüknek kell bizonyítania, hogy más veze-
tőt választottak. A közvélemény jó szemmel nézi, ha valaki hitvalló keresztény. Kevés lemon-
dás és önfeláldozás kell az istenfélelem tettetéséhez, meg ahhoz, hogy nevünk ott szerepeljen a
gyülekezet névsorában. Így aztán sokan csatlakoznak a gyülekezethez anélkül, hogy előtte
Krisztussal egyesültek volna. Ez azonban az ellenség diadala. Akik csak ennyire tértek meg,
azok a leghatásosabb eszközei. Csalétekül szolgálnak a többiek számára. Hazug fények ők,
kárhozatba csalogatják az elővigyázatlanokat. Az emberek hiába igyekeznek szélessé és ké-
nyelmessé tenni a keresztény ösvényt a világiak előtt, Isten nem egyengette el és nem szélesí-
tette ki a göröngyös, keskeny utat. Ha be akarunk lépni az életbe, ugyanezt az ösvényt kell
járnunk, amit Krisztus és a tanítványok tapostak – az alázat, az önmegtagadás és önfeláldozás
ösvényét.” 121
A következő kijelentésben Ellen White nevelési intézményeinkről beszél, de az elv
gyülekezeteinkre is illik:

„Ha leszállítod a mércét, hogy biztosítsd a népszerűséget és a létszámnövekedést, az-

tán ezt a növekedést az öröm okává teszed, nagy vakságot mutatsz. Ha a számok a siker bizo-
nyítéka, Sátán elismerést igényelhet magának, mert követői többségben vannak ebben a világ-
ban. A főiskolát átjáró erkölcsi erő a próbája fejlődésének. Az egyházunkat alkotó emberek

120
Evangelizálás, 311. old.
121
Testimonies for the Church, 5. kötet, 172. old.

56
erénye, intelligenciája és kegyessége legyen az öröm és a hála forrása, nem pedig a létszá-
muk.” 122

Gyülekezeteink nevének megváltoztatása

A tömegek vonzásának reményében néhány adventista gyülekezet advent-közösségre
vagy adventista egyesületre változtatta a nevét. Néhány gyülekezetünk még az adventista ne-
vet is kihagyta. Mit mondana Ellen White erről az irányvételről?
„H. n. adventisták vagyunk. Szégyelljük talán a nevünket? Azt feleljük erre: nem,
nem, nem. Ezt a nevet az Úr adta nekünk. Rámutat az igazságra, ami a gyülekezetek próbaté-
tele lesz.” 123
„Egy hetednapi adventista csoportot mutattak nekem, amelynek tagjai azt tanácsolták,
hogy a bennünket, mint népet elkülönítő lobogót vagy jelet ne képviseljük olyan markánsan,
mert az nem a legmegfelelőbb irányvonal intézményeink sikerének biztosítására. Ezt a megkü-
lönböztető lobogót azonban végig kell hordozni az egész világon a próbaidő lezárulásáig.
János így jellemzi Isten maradék népét: »Itt van a szentek békességes tűrése, itt, akik megtart-
ják Isten parancsolatait és Jézus hitét« (Jel 14,12). Ez a törvény és az evangélium. A világ és
az egyházak egyesült összhangban hágják át Isten törvényét, lerombolják Isten emlékünnepét
és olyan szombatot magasztalnak fel, amely a bűn emberének kézjegyét viseli. Urunk Istenünk
szombatja olyan jel, amely rámutat az engedelmesek és az engedetlenek közötti különbségre:
Láttam, hogy némelyek kinyújtották karjukat a lobogó bevonására és jelentőségének elhomá-
lyosítására…” 124
Ellen White hasonló hangnemben figyelmeztet arra, hogy nem szabad bevonni lobo-
gónkat a megadás, a vereség elismerésének a jeleként:

„Akadnak, akik mindent elkövetnek, hogy kevésbé szembeszökővé tegyék a különbséget a he-
tedik napi adventisták és a hét első napjának megtartói között. Olyan hetedik napi adventista
csoportot mutattak nekem, amelyik azt tanácsolta, hogy nem kellene annyira feltűnően magas-
ra emelnünk a minket megkülönböztető néppé tevő lobogót, vagy jelt. Azt állították, hogy in-
tézményeink sikere érdekében nem ez a legcélirányosabb. Ez azonban nem a zászlóbevonás-
nak, sem a hitünkért való szégyenkezésnek az ideje. E jól kivehető lobogót: „Itt van a szentek
béketűrése, itt, akik megtartják Isten parancsait és a Jézus hitét” felirattal végig kell hordoz-
nunk az egész világon, míg csak a próbaidő le nem jár. Fokoznunk kell erőfeszítéseinket, hogy
előbbre jussunk a különböző területeken, a támogatás biztosítása kedvéért mégsem szabad
hitünket álcáznunk. Az igazságnak el kell jutnia a halálukon lévő emberekhez. És ha bármi

122
Counsels on Education, 42. old.
123
The Faith I Live By, 304. old.
124
Selected Messages, 2. köt. 385. old.

57
módon álcázzuk az igazságot, Istent gyalázzuk meg és emberek vére fogja elcsúfítani ruháza-
tunkat. 125
Ellen White még messzebbre ment és azt mondta, hogy azoknak, akiket zavar, hogy a
h. n. adventista nevet viseljük, soha nem szabadna csatlakozniuk az egyházhoz:
Akarhatunk h. n. adventisták lenni, és mégsem értjük mennyire magasztos az a mérce,
amit el kell érjünk, hogy kiérdemeljük ezt a nevet. Néhányan szégyenkeznek, mert h. n. ad-
ventistáknak tekintik őket. Akik szégyellik ezt a nevet, sohasem szabadna összekapcsolódniuk
azokkal, akik megtiszteltetésnek veszik, hogy ezt a nevet viselik. Krisztus tanúságtevői ott
állnak, ahova a Biblia igazságai helyezték őket, értékelik a nevet, amelyet viselnek. – 6. levél,
1903 (Dr. E. R. Caro-nak, 1902, január 4.). 126

A fülviszketés-tünetegyüttes
2Tim 4,3-4-ben Pál apostol olyan, az utolsó napokban élő keresztényeket jellemez,
akik életük megváltoztatása nélkül akarják tisztelni az Istent:
„Mert lesz idő, amikor az egészséges tudományt el nem szenvedik, hanem a saját kí-
vánságaik szerint gyűjtenek maguknak tanítókat, mert viszket a fülük; és az igazságtól elfor-
dítják a fülüket, a mesékhez viszont odafordulnak.”
Pál apostol olyan embercsoportról beszél itt, akik az utolsó napokban fognak élni,
akiknek viszket a füle, hogy azt hallják, amit hallani akarnak, hogy kielégítsék csillapíthatat-
lan viszketésüket, olyan tanítókat toboroznak, akik majd „csiklandozni” fogják a fülüket, azaz
éppen azt mondják nekik, amit hallani akarnak.
Érdemes megjegyezni, hogy Pál ugyanebben a szövegösszefüggésben arra bátorítja
Timótheust, hogy konfrontálódjon ezekkel a „fül-csiklandozó” emberekkel az ige prédikálá-
sával:

„Hirdesd az igét, állj elő vele alkalmas alkalmatlan időben, ints, fedj, buzdíts teljes
béketűréssel és tanítással”(2Tim 4,2).
Ezt a szakaszt kommentálva Ellen White kijelenti:

Az apostol itt nem a nyíltan vallástalanokra gondol, hanem hitvalló keresztényekre,

akik kedvteléseiknek élnek, akik rabszolgáik saját énjüknek. Ezek csak olyan tano-
kat hallgatnak meg, melyek nem ítélik el bűneiket, sem élvvágyó életmódjukat.
Krisztus hűséges szolgáinak egyértelmű szavai sértik fülüket, ezért olyan tanítókat
keresnek, kik dicsérik őket és hízelegnek nekik. Sajnos, néhány hitvalló prédikátor
125
Testimonies for the Church, 6. kötet, 144. old.
126
Manuscript Releases, 5. kötet, 455. old.

58
is, Isten Igéje helyett, emberek véleményét prédikálja. Hűtlenek megbízatásukhoz
és ellentétben hivatásuk kötelességeivel, félrevezetik azokat, kik bennük lelki veze-
tőjüket látják”
Ellen White itt az apostolok munkamódszereiről beszél. Sehol sem találunk olyanokat,
akik hallgatóik vágyaira vagy szükségérzeteire hivatkoznának. Az apostolok tudták, hogy a
hallgatók szükségérzete nem mindig valóságos szükséglet:
Nem alkalmazkodtak sem hitükben, sem tanításaikban a hallgatók kívánságaihoz, sõt
nem is titkoltak el egyetlen olyan igazságot sem, amelyre üdvösségük érdekében szükségük
volt, azért, hogy így tanításaikat vonzóbbá tegyék. Egyszerűen és világosan kifejtették az
igazságot; imádkoztak lelkek meggyőzéséért és megtéréséért. Azon kívül igyekeztek életmód-
jukat is összhangba hozni tanításaikkal, hogy a hirdetett igazság mindenki lelkiismeretéhez
szóljon.” 128
Ellen White olyan emberekre figyelmeztetett, akik az utolsó napokban majd Jézus
nevére hivatkoznak, és mégsem hagynak fel bűnös gyakorlataikkal. A következő állítás a Pál
által 2Tim 3,1-5-ben említett bűn-katalógusra emlékeztet, ahol azt állítja, hogy az emberek,
akik ezeket a bűnöket követik el, majd a kegyesség látszatával rendelkeznek, de annak ereje
nélkül.
„Láttam egy igen nagy sereget, amely Jézus nevét vallotta ugyan, de amelyet Isten
nem ismert el sajátjának. Nem örült nekik. Sátán, vallásos jelleget öltött magára s örült annak,
hogy az emberek keresztényeknek tartják magukat. Azt is pártolta, hogy az emberek higgye-
nek Jézusban, kereszthalálában és feltámadásában. Ezt Sátán és angyalai is hiszik és remeg-
nek. Ha azonban ez a hit nem indít jócselekedetekre, s nem készteti a hitvallókat arra, hogy
Jézus életéről vegyenek példát, akkor Sátán teljesen nyugton marad. Hisz ezek az emberek
csupán a nevét fogadták el Jézusnak, de szívük érzéki és így jobban felhasználhatja őket saját
szolgálatára, mintha nem vallanák magukat keresztényeknek. Krisztus neve alá rejtik romlott-
ságukat s a világ szentségtelen tulajdonságaik, bűnös szokásaik és szenvedélyeik ellenére is
keresztényeknek tartja őket. Ez a hitetleneknek alkalmat ad, hogy tökéletlenségüket Krisztus
szemére hányják, s arra indítja a világot, hogy azokat is elítélje, akiknek hite makulátlanul
tiszta. A lelkészek nyájasan prédikálnak, ami az érzékies hívőknek nagyon jólesik. Nem merik
Jézust s a Biblia metsző igazságait hirdetni, mert tudják, hogyha ezt tennék, a testi, érzéki
hívők nem maradnának meg az egyházban. Mivel azonban közülük sokan vagyonosak, az
egyházban kell tartani őket, még ha éppoly kevéssé is illenek oda, mint Sátán és angyalai.
Éppen ezt akarja Sátán. Jézus Krisztus vallását a világ népszerűnek és tiszteletreméltónak
tartja. Mondják, hogy azokat, akik magukat vallásosaknak tartják, a világ jobban becsüli.
Ámde ezek a tanok igen különböznek Jézus tanaitól. Jézus tanai és a világ nem élhetnek bé-
kében. Akik Jézust követték, mindig meg kellett tagadniuk a világot. Ezek a szép, sima dol-
128
Ugyanott, 330. old.

59
gok Sátántól és angyalaitól származnak. Ők dolgozták ki a tervet, és a névleges keresztények
megvalósították azt. Kellemes meséket adnak elő és a nép szívesen hallgatja. Képmutatók és
bűnösök egyesülnek az egyházzal, amely ha a maga tisztaságában az igazságot hirdetné, ki-
zárná az embereknek ezt az osztályát. De semmi különbség sem volt Krisztus hitvallói, köve-
tői és a világ között. Láttam, hogyha ezt a leplet eltávolítanák az egyház tagjairól, oly fokú
gonoszság, rosszaság és romlottság nyilvánulna meg, hogy Istennek legkisebb hitû gyermeke
sem gondolkodna egyetlen pillanatig sem, hanem azonnal nevükön nevezné ezeket az állító-
lagos keresztényeket. Atyjuk az ördög; ők gyermekei, hiszen az ő cselekedeteit cselekszik.
Jézus és a mennyei seregek megvetéssel tekintettek erre a jelenetre; Istennek azonban
mégis volt egy szent és jelentőségteljes üzenete az egyház részére. Ha ezt az üzenetet elfo-
gadnák, ez alapos reformációt idézne elő az egyházban, felelevenítené az élõ tanúbizonyságo-
kat, megtisztítaná az egyházat a bűnösöktől és képmutatóktól. Az egyház újra visszanyerné
Isten kegyét. 129

A zene körüli viszály

Nem lehet kétségünk afelől, hogy Sátánnak megvan a radarja, amely rá van állítva a H.
N. Adventista Egyházra. Tudja, hogy ez a mozgalom a reménység utolsó üzenetét hordozza a
világ számára. Tudja, hogy ez az üzenet leleplezi csalásait és egy népet készít elő az eljöven-
dő krízisre. Ezért arra kell számítanunk, hogy megpróbálja tompítani az üzenetet, hírnökeit
pedig megkísérli elhallgattatni.
A H. N. Adventista Egyházban az egyik legnagyobb vita ma a zene kérdéséről folyik.
Sok gyülekezetnek vannak modern és hagyományos zenei szolgálatai is. A kortárs szolgálatok
a kortárs dicsőítő zenére összpontosítanak, miközben a hagyományos szolgálat a régi, nagy-
szerű egyházi énekeket alkalmazza. A fontos kérdés: melyik szolgálat illik legjobban a H. N.
Adventista Egyház egyedülálló üzenetéhez és küldetéséhez?
1900. szeptember 13. és 23 között egy híres tábor-összejövetelt tartottak az Indiana-
beli Muncie-ben. Úgy tűnik, hogy egy ideig a befolyásos területi vezetők és prédikátorok a
szent-test tantételéről prédikáltak. Nem kell foglalkoznunk a szent-test mozgalommal ebben a
könyvben, mert érvelését tekintve következetlen. Amivel foglalkoznunk kell, az a zenei és
istentiszteleti stílus, amit a tábor-összejötelen alkalmaztak.
Néhányan azt feltételezték, hogy Ellen White arra vonatkozó negatív megjegyzései,
hogy mi történt a tábor-összejövetelen, csak a hamis teológiával kapcsolatosak, de nincs kö-
zük a zenéhez és az istentiszteleti stílushoz. De ez egyszerűen nem igaz. Nemcsak a szent test
tantételével szállt szembe, hanem az istentiszteleti stílussal is, ami kapcsolatban állt azzal,
ahogy az alábbi idézetek nyilvánvalóvá teszik:

129
Early Writings (Korai írások), 227-228. old.

60
 „Az Úr megmutatta nekem, hogy az Indianában történtek, amelyeket leírtál, meg fog-
nak ismétlődni a próbaidő lejárta előtt. Mindenféle elképesztő dolgokkal állnak majd elő. Do-
bok, zene és tánc kíséretében fognak kiáltozni. Értelmes emberek annyira összezavarodnak,
hogy nem lesznek képesek helyes döntésekre, és mindezt a Szentlélek munkájának nevezik.
A Szentlélek soha nem jelenik meg ilyen módon, ilyen tébolyodott zsivajban. Ez Sátán
találmánya arra, hogy elfedje ravasz módszereit, melyeket a napjainkra szóló őszinte, feleme-
lő, nemesítő és megszentelő igazság hatástalanítására használ. Inkább soha ne került volna
zene az istentiszteletbe, minthogy úgy alkalmazzuk a hangszereket, ahogyan az tábor-
összejöveteleinken történt. A jelenvaló igazságnak semmi ilyenre nincs szüksége a lelkek meg-
nyeréséhez. A tébolyodott zaj megbénítja a józan észt, és megakadályozza azt az áldást, amit
az összejövetel helyes lebonyolítása amúgy jelenthetne. A sátáni ügynökségek erői a lármával
és zajjal keverednek, hogy karnevált csináljanak, és ezt nevezik a Szentlélek munkájának...
Nem fogom felidézni a történelemnek azt a fájdalmas időszakát, mert az túl nehéz vol-
na. Még januárban megmutatta nekem az Úr, hogy téveszmék és helytelen módszerek keve-
rednek bele tábor-összejöveteleinkbe, és a történelem megismétli önmagát. Nagyon szomorú
lettem. Az Úr utasított, hogy mondjam el: Ezeken az alkalmakon démonok voltak jelen emberi
formában, akik minden ravaszságot bevetnek, amit csak Sátán felhasználhat az értelmes em-
berek kiábrándítására. Az ellenség úgy próbálta szervezni az eseményeket, hogy a tábor-
összejövetelek, amelyeknek egyébként a harmadik angyali üzenet igazságát kellett volna meg-
ismertetnie a sokasággal, elveszítsék erejüket és befolyásukat.
A harmadik angyal üzenetének világosan kell hangoznia. Meg kell tisztítani az olcsó és
szánalmas emberi elgondolások hajtásaitól, amelyeket a hazugság atyja tervezett, leplezve
magát, mint az elbűvölő kígyó, amit Sátán eszközként használt ősszüleink megtévesztésére. Így
igyekszik Sátán rátenni a pecsétjét arra a munkára, amelyet Isten tisztán szeretne továbbvinni.
A Szentléleknek semmi köze ahhoz a zűrzavarhoz és hangzavarhoz, ami januárban
elvonult előttem. Sátán munkálkodik a zene és hangzavar közepette, mely, ha megfelelően
vezetnék, Isten dicséretét és dicsőségét szolgálhatná. Kígyóméreghez hasonlóvá teszi hatását.
A múltban történő dolgok meg fognak ismétlődni a jövőben. Sátán átokká fogja tenni a
zenét annak alkalmazási módja által. Isten felhívja népe gyermekeinek figyelmét (akik előtt ott
van a világosság az Ige és a Bizonyságtételek által), hogy olvassanak, gondolkozzanak és fi-
gyelmezzenek Szavára! Az Úr világos és határozott tanítást adott, és ezt mindenki megértheti.
De a nyugtalan szív valami új létrehozása céljából idegen tanokat kelt életre és nagymérték-
ben lerontja azok befolyását, akik jóra használhatnák erejüket, ha az elkezdett bizalmat mind-
végig erősen megtartanák az Úrtól kapott világosságot illetően.” 130

130
Selected Messages, 2. kötet, 36-39. old.

61
 Észrevehetjük, hogy Ellen White ismételten hangsúlyozza az erre az időre szóló jelen-
való igazság fontosságát. A zenének, amelyet az Úr tiszteletére használunk, azt az egyedülálló
üzenetet és missziót kell szolgálnia, amelyet Isten a H.N. Adventista Egyházra bízott. Nem
énekelhetjük az egyszerűen csak dicsőítő énekeket, amelyeket azok az evangéliumi protestáns
szerzők szereztek, akik nem tudják, mit csinál Jézus most a mennyben.
A Jelenések könyve tartalmaz néhány istentiszteleti jelenetet, amelyek világos példá-
kat nyújtanak számunkra azzal kapcsolatban, hogy a jelenvaló igazságnak hogyan kell megha-
tároznia az istentiszteleti szolgálatban alkalmazott zene központi témáját.
Jelenések könyve negyedik fejezetében, mielőtt Jézus megérkezett mennybemenetele-
kor, a menny figyelme Istenre, az Atyára irányult, aki a trónján ült. A huszonnégy vén az al-
kalommal összhangban most Istenre, az Atyára, mint Teremtőre összpontosítva énekelt:

„Méltó vagy Uram, hogy végy dicsőséget és tisztességet és erőt; mert te teremtettél
mindent, és a te akaratodért vannak és teremttettek” (Jel 4,11).
Amikor Jézus meghalt a kereszten, a mennyei sereg istentiszteleti zenéje Jézus Sátán
feletti győzelméről szólt:

„És hallottam nagy szózatot az égben, amely ezt mondta: Most lett meg az üdvösség és
az erő, és Istenünk országa, és Krisztusának hatalma; mert a mi atyánkfiainak vádolója levet-
tetett, aki vádolta őket éjjel és nappal Istenünk előtt. És legyőzték azt a Bárány véréért és bi-
zonyságtételük beszédéért; és életüket nem kímélték mindhalálig. Annak okáért örüljetek egek,
és akik lakoztok azokban. Jaj a föld és a tenger lakosainak; mert leszállt az ördög hozzátok,
úgymint aki tudja, hogy kevés ideje van” (Jel 12,10-12).
Jézus mennybemenetelekor a mennyei kórus témát váltott, Jézusról, a Megváltóról
kezdett énekelni. A négy élőlény, a huszonnégy vén és az angyalsereg új éneket énekelt erre
az alkalomra:

„Méltó vagy, hogy elvedd a könyvet és megnyisd annak pecsétjeit: mert megölettél és
megváltottál minket Istennek a te véred által, minden ágazatból és nyelvből és népből és nem-
zetből, és tettél minket a mi Istenünknek királyokká és papokká; és uralkodunk a földön. És
láttam és hallottam a királyi szék és a lelkes lények és a vének közül sok angyalnak szavát; és
az ő számuk tízezerszer tízezer és ezerszer ezer. Nagy szóval ezt mondták: Méltó a megöletett
Bárány, hogy vegyen erőt és gazdagságot és bölcsességet és hatalmasságot és tisztességet és
dicsőséget és áldást” (Jel 5,9-12).
Amikor Jézus végül átveszi e világ országait a hetedik trombitaszó hangzásakor, a
mennyei lények éneke erre a nagy eseményre összpontosít majd:

„A hetedik angyal is trombitált, és nagy szózatok lettek a mennyben, amelyek ezt

mondták: E világnak országai a mi Urunkéi és az Ő Krisztusáéi lettek, aki örökkön örökké
uralkodik. És a huszonnégy vén, aki az Isten előtt ül királyi székein, orcájára esett és imádta

62
az Istent, ezt mondván: Hálát adunk néked Uram, Mindenható Isten, aki vagy, és aki voltál, és
aki eljövendő vagy; mert a te nagy hatalmadat kezedhez vetted, és a te országlásodat elkezdet-
ted. És megharagudtak a pogányok, és eljött a te haragod, és a halottak ideje, hogy megítél-
tessenek, és jutalmat adj szolgáidnak, a prófétáknak és a szenteknek; és akik a te nevedet félik,
kicsinyeknek és nagyoknak; és elpusztítsd azokat, akik a földet pusztítják” (Jel 11,15-18).
Amikor Isten népe végül győzelmet arat a fenevad és képmása felett, énekük központi
témája ez lesz:
„És énekelték Mózesnek, Isten szolgájának az énekét, és a Bárány énekét, ezt mond-
ván: Nagyok és csodálatosak a dolgaid, Mindenható Úr Isten; igazságosak és igazak az útja-
id, ó, Szentek Királya! Ki ne félne Téged, Uram, és ki ne dicsőítené a nevedet? Mert csak
egyedül vagy szent. Mert eljönnek mind a pogányok, és lehajolnak előtted, mert ítéleteid nyil-
vánvalókká lettek” (Jel 15,3-4).
Amikor Isten végül megítéli a népe vérét ontó paráznát, a mennyei kórusok éneke ezt
az eseményt fogja tükrözni:
„És ezek után hallottam mintegy nagy sokaság nagy szavát az égben, amely ezt mond-
ta: Alleluja! Az üdvösség és a dicsőség és a tisztesség és a hatalom az Úré, a mi Istenünkké!
Mert igazak és igazságosak az Ő ítéletei, és azt a nagy paráznát, amely az egész földet meg-
rontotta az ő paráznaságával, elítélte, és megbosszulta az ő szolgáinak vérét annak kezén”
(Jel 19,1-2).
Végezetül, amikor a megváltottak a mennyben és az új földön lesznek, énekük is ezt
az eseményt tükrözi:

„És hallottam nagy szózatot, amely ezt mondta az égből: Íme, Isten sátora az embe-
rekkel van, és velük lakozik, és azok az ő népe lesznek, és maga az Isten lesz velük, az ő Iste-
nük. És Isten eltöröl minden könnyet szemükről; és a halál nem lesz többé; sem gyász, sem
kiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak” (Jel 21,3-4).
A lényeg az, hogy a h. n. adventista istentiszteletnek egyedülálló üzenetünket és külde-
tésünket kell ma tükröznie. A mára szóló jelenvaló igazság üzenete az, hogy Jézus a szentek
szentjében van, és nemsokára megkezdi az élők megítélését. Istentiszteletünknek nem ezt a
tényt kellene tükröznie? Nem teológiánknak kellene doxológiánkat meghatároznia?
Ha úgy tiszteljük Istent, mint protestáns barátaink, létünk célját vetjük el. Hívhatjuk
istentiszteletünket „adventista istentiszteletnek”, ha ritkán, vagy egyáltalán nem foglalkozunk
azzal, amit Jézus most a mennyben tesz, és azzal, amit népünknek kellene tennie ezzel egyide-
jűleg a földön?

63
A szentek szentjéből a szentélybe
E könyvben korábban már taglaltuk Ellen White trón-látomását 131 és megje-
gyeztük, hogy azok, akik nem léptek be a szentek szentjébe Jézussal, a trón előtt maradtak a
szentélyben. Figyeljük meg még egyszer, mi történik velük:

"Megfordultam, hogy lássam a még mindig a trón előtt térdeplő csoportot. Nem vették
észre, hogy Jézus elhagyta a trónt. Úgy látszott, mintha Sátán lenne a trón mellett, és Isten
munkáját próbálná folytatni. Láttam, amint feltekintettek a trónhoz, és így imádkoztak: Atyám,
add nekünk lelkedet! Sátán erre rájuk árasztotta szentségtelen befolyását; leheletében sok
világosság és erő volt, de hiányzott belőle a mindent megédesítő szeretet, az öröm és a békes-
ség. Sátán célja az volt, hogy tévelyítsen, visszatartson és megcsalja Isten gyermekeit.” 132
Ellen White itt annak a vallásos világnak a bukását ecseteli, amely elvetette a szentek
szentje üzenetét 1844-ben. E látomás dermesztő része a második változatban található, ame-
lyet Ellen White Enoch Jacobs-nak küldött. Ebben Ellen White kijelentette, hogy sokan azok
közül, akik eredetileg beléptek a szentek szentjébe Jézussal, visszamentek a szentélybe:
„Láttam, hogy egyik a másik után hagyta ott a csapatot, amely éppen Jézushoz imád-
kozott a szentek szentjében és azokhoz csatlakoztak, akik a trón előtt voltak, és azonnal el-
nyerték Sátán szentségtelen befolyását.” 133
Lehet-e kétségünk a felől, hogy Ellen White itt sok h. n. adventista hitehagyásáról ír?
Nem azokról beszél, akik hátat fordítottak a H. N. Adventista Egyház megkülönböztető, szen-
tek szentjéről szóló üzenetének és elmentek, hogy magukévá tegyék Babilon, más szóval a
Sátán zsinagógája teológiáját és istentiszteleti stílusát?
Ellen White itt nem a H. N. Adventista Egyházban növekvő számban megjelenő kor-
társ irányzatról beszél, akik jobban szeretik a színjátékot, a pantomimot, a mágus show-kat, a
lendületes beszélgetéseket, a bábozást, a kortárs keresztény zenét, a szórakozást, a táncot,
hogy növeljék az egyházat, ahelyett, hogy a hígítatlan jelenvaló igazságot, Isten szentek szent-
jéről szóló, mára vonatkozó üzenetét részesítenék előnyben?
Nem látta-e Ellen White előre azt az időt, amikor a maradék között sokan jobban fog-
ják szeretni Willow Creek, Saddleback és a Kristály katedrális „evangéliumi világosságát”?
Nem látta-e vajon látomásban azt a kort, amikor a maradék tagjai jobban szeretik majd az
olyan könyveket, mint amilyen a The Purpose Driven Life és The Purpose Driven Church
mint a Nagy küzdelmet? Nem látta előre azt az időt, amikor a tantételek hirdetése vagy a Pró-
fétaság Lelke ihletett írásainak használata hanyatlóban lesz és majdnem el is tűnik majd?
Ellen White régóta figyelmeztet arra, hogy mi lesz Sátán stratégiája a Prófétaság Lel-
kére vonatkozóan a vég idején:

131
Early Writings (Korai írások), 54-56. old.
132
Ugyanott, 56. old.
133
The Day-Star, 1846. március 14.

64
 „Sátán legutolsó csalása az lesz, hogy Isten Lelkének bizonyságtételeit hatástalanná
teszi. Ha nincs mennyei látás, a nép elvadul (Péld 29,18). Sátán ügyesen munkálkodik majd
különböző módokon és különböző eszközök által, hogy Isten maradék népének az igazi bizony-
ságtételekbe vetett bizalmát megingassa. Hamis látomásokat hoz be, hogy félrevezessen, és a
hamisat az igazival elegyíti, illetve ellenszenvet kelt az emberekben, így majd mindazt, ami a
látomás nevet viseli, a fanatizmus megnyilvánulásainak tekintik. A becsületes lelkek viszont
azáltal, hogy összevetik egymással a hamisat és az igazat, majd képesek lesznek különbséget
tenni közöttük.” 134
Arra is figyelmeztetett, hogy a gyűlölet lelkülete is fellobban majd a bizonyságtételek
ellen:

„Sátáni gyűlölet támad a bizonyságtételek ellen. Sátán célja az lesz, hogy megingassa
a gyülekezetek bizonyságtételekbe vetett hitét, mivel csak akkor tudja csalásait könnyen elfo-
gadtatni az emberekkel, ha nem figyelnek Isten Lelkének feddéseire és tanácsaira.” 135
Ellen White ismételten figyelmeztetett arra, hogy a vallásos világ hogyan egyesül
majd egy végső nagy hitehagyásban a legutolsó időben:
„Az állítólagos keresztények és a hitetlenek között ma alig lehet különbséget tenni.
Számos egyháztag szereti azt, amit a világ és könnyen felzárkózik a világ mellé. Sátán egyesí-
teni akarja őket, hogy mindnyájukat a spiritualizmus soraiba sodorva ügyét erősebbé tegye. A
pápistákat, akik a csodákat az igazi egyház jeleként dicsőítik, könnyen megtéveszti ez a cso-
datévő hatalom; a protestánsok pedig, mivel eldobták az igazság pajzsát, szintén a csalás ál-
dozataivá válnak. Katolikusok, protestánsok és a világ fiai egyaránt elfogadják a kegyesség
formáját a kegyesség ereje nélkül, és ebben a szövetségben a világot megtérítő és régóta várt
millennium nagyszerű mozgalmának kezdetét látják.” 136
Néhány, az elmúlt évtizedekben a H. N. Adventista Egyházban történt dolog nagyon
zavar. Például arany érmét adtunk II. János Pál pápának (noha jó szándékkal); az utolsó Gene-
rálkonferencián a Szentszék zászlaja ki volt tűzve az emelvényen; meghívtak két római kato-
likus papot, hogy tartsanak előadásokat a misszióról az Andrews Egyetem Teológiai Szeminá-
riumán. Részvételünk a lutheránus és katolikus teológusok közreműködésével tartott, egymás
kölcsönös megértésére irányuló párbeszéd megrendezésében; az Egyházak Világtanácsának
kóstolgatása különböző módokon, a 666-os szám hagyományos jelentésének átvitele a pápa-
ságról az emberi természetre úgy általában. Továbbá néhány főiskolai tanárunk álláspontja
szerint a megértés hídját kellene kiépítenünk Rómával.

134
The Faith I Live By 296. old.
135
Selected Messages, 1. kötet 48. old.
136
The Great Controversy (A nagy küzdelem), 588-589. old.

65
 Bárhová megyek, egyre növekvő aggodalmat érzek h. n. adventisták között, akik ösz-
szerezzennek, amikor igehirdetések a pápaságot az antikrisztussal, a hitehagyó protestantiz-
must pedig a hamis prófétával azonosítják. Legnagyobb félelmük: nem kellene bántanunk
barátainkat, a katolikusokat és a protestánsokat. Nem kellene-e inkább attól félnünk, hogy
Istent bántjuk meg azzal, hogy nem hirdetjük üzenetét és nem teljesítjük küldetésünket, ame-
lyet a H. N. Adventista Egyházra bízott? 137
Ahelyett, hogy a tűzzel játszunk, nem kellene-e biztos hangot adni a trombitának, és
figyelmeztetni az embereket a közelgő konfliktus élet-halál kérdéseire?

137
Ellen White megmagyarázta a hármas angyali üzenet életbevágó fontosságát, amikor azt mondta: „Lelkek
sorsa múlik azon, ahogyan ezeket az üzeneteket fogadják” (Early Writings /Korai írások/ 259. old.).

66
 4. fejezet

Az éjféli kiáltás és a hangos kiáltás

Eddigi tanulmányunkban az éjféli kiáltással kapcsolatos, 1844-ben történt események-

kel foglalkoztunk. Egy pillantást vetettünk néhány zavaró, a H. N. Adventista Egyházban
megjelent irányzatra is. De most a jövőre kell összpontosítanunk. Ebben a fejezetben meg
fogjuk figyelni, hogy mi vezetett ide 1844 után, és hogyan fog mindez globális méretekben
megismétlődni, amikor a végső hangos kiáltás hirdettetik a világnak.

Az éjféli kiáltás mozgalom

Röviden térjünk vissza azok tapasztalatához, akik 1844-ben közölték az ítélet órájáról
szóló üzenetet. Ellen White élénken ecsetelte e mozgalom vallásos tapasztalatát:

„Az apostolok kora óta támadt nagy vallási megmozdulások közül egyik sem volt men-
tesebb az emberi hibáktól és sátáni mesterkedésektől, mint az 1844. évi őszi mozgalom. A
mozgalomnak azok a résztvevői, akik erősen álltak az igazság talapzatán, még most, hosszú
évek múltán is érzik annak az áldott munkának a szent befolyását, és tanúsítják, hogy az Isten-
től volt.” 138
Ellen White nem mástól kapott információt ad tovább. Ő a hívők csoportjához tarto-
zott és osztozott tapasztalatukban. Személyes ismereteit osztotta meg. És milyen volt e cso-
port tapasztalata? A válasz: tapasztalatuk nagyon hasonlított az ősegyházéhoz, ahogy az
Apostolok cselekedetei első néhány fejezete leírja.
Sokan azok közül, akik hirdették az ítélet órájának üzenetét 1844-ben eladták minde-
nüket, hogy pénzalapról gondoskodjanak a jó hírek kinyomtatásához és kifizessék más hívők
adósságait. Egész éjszakákat imádkoztak át közösen. Intenzíven és buzgón tanulmányozták
Bibliájukat arra törekedve, hogy megtudják Isten életükre vonatkozó akaratát. Megvallották
egymásnak bűneiket, és mindent rendeztek testvéreikkel. Legmélyebb vágyuk az volt, hogy
tiszták legyenek, amikor Jézus eljön
És mély, az apostolok kora óta legteljesebb vallásos tapasztalatuk ellenére mégis azt
kell megtudnunk, hogy azok, akik hirdették az ítélet órájának üzenetét, nem voltak készen az
Urukkal való találkozásra.
Ellen White így ír:

„A nép azonban még nem volt felkészülve arra, hogy Urával találkozzék. Még hiány-
zott valami a felkészülésükhöz. Világosságra volt szükségük, amely figyelmüket Isten mennyei

138
The Great Controversy (A nagy küzdelem), 401-402. old.

67
templomára irányítja, hogy Főpapjuk szolgálatának hitben való felismerése közben új felada-
tokat lássanak meg. Az egyháznak további intő és eligazító üzenetet kellett kapnia.” 139
Látjuk, hogy nem voltak készek arra, hogy találkozzanak Urukkal, mert meg kellett
érteniük Jézusnak a mennyei szentek szentjében végzett munkáját. Ahogy megértették, hogy
Jézus mit csinál ott, rájöttek új kötelességeikre is. Szükségük volt a figyelmeztetés és eligazí-
tás egy másik üzenetére. És mi volt ennek az üzenetnek a lényege? Ellen White így folytatta:

„Azt mondja a próféta: Kicsoda szenvedheti el az Ő eljövetelének napját? És kicsoda

áll meg az Ő megjelenésekor: Hiszen olyan Ő, mint az ötvösnek tüze és a ruhamosóknak lúg-
ja! És ül, mint ötvös vagy ezüsttisztogató és megtisztítja Lévi fiait és fényessé teszi őket, mint
az aranyat és ezüstöt; és igazsággal visznek ételáldozatot az Úrnak (Mal 3,2-3). Azoknak, akik
akkor élnek a földön, amikor Krisztus befejezi közbenjárását a mennyei templomban, a szent
Isten színe előtt közbenjáró nélkül kell megállniuk. Ruhájuknak hótisztának kell lennie, jelle-
müknek a „meghintés vére” által meg kell tisztulnia a bűntől. Isten kegyelme és kitartó emberi
igyekezet által győzniük kell a bűn ellen vívott harcban. Miközben a vizsgálati ítélet folyik a
mennyben, és Krisztus a bűnbánó hívők bűneit eltávolítja a templomból, a földön Isten népe
között a tisztogatás, a bűntől való szabadulás különleges munkájának kell végbemennie. Ezt a
munkát még világosabban megismerhetjük a Jelenések könyve 14. fejezetébe foglalt üzenet-
ből.” 140
Ellen White kifejtette, hogy amikor ez a munka befejeződik, Jézus eljön:

„Amikor ez a munka befejeződik, Krisztus követői készek lesznek megjelenésére.” 141

Az ítélet órájának üzenetét akkori hirdetőiről Ellen White megjegyezte, hogy az üze-
netet meg kell fosztani azoktól a tévedésektől, amelyeket a pogányoktól és a pápistáktól örö-
költek, és meg kell tartaniuk Isten minden parancsolatát:

„Nem voltak mentesek a tévtanoktól. Láttam Isten kegyelmét és jóságát, hogy figyel-
meztetést küldött a földre az embereknek mennyei üzenetek által, hogy szívük szorgalmas vizs-
gálatára és az Írások kutatására késztesse őket. Ezáltal szabadulhatnak meg a pogányoktól és
a pápa híveitől átvett tévedésektől. Az üzenetek segítségével vezette Isten oda a népét, ahol
nagyobb hatalommal fáradozhat érte, s ahol az megtarthatja minden parancsolatát.” 142
Egyértelmű, hogy a mennyei szentek szentjében új kötelességeik kinyilvánítására ke-
rült sor. Akik hirdették az ítélet órájának üzenetét, még meg kellett érteniük Isten törvényének
örök érvényű voltát, a hetedik napi szombat szentségét, a bűn feletti teljes győzelem kulcsfon-

139
Ugyanott, 424-425. old.
140
The Great Controversy (A nagy küzdelem), 424-425. old.
141
ugyanott, 425. old.
142
Early Writings (Korai írások), 249-250. old. Lásd még a Korai írások 243. oldalát is.

68
tosságú szükségességét a próbaidő lejárta előtt, a tényt, hogy a holtak így maradnak a feltá-
madásig, és hogy gondot kell viselnünk testük templomára.

Az élők megítélése
Az első angyal üzenete és az 1844-es éjféli kiáltás bejelentette, hogy Jézus nemsokára
megkezdi a holtak megítélését a szentek szentjében. 143
Ez az ítélet kezdődött meg 1844. október 22.-én. Az idők végén azonban Isten másik
bejelentését kell várnunk maradék népe által arról, hogy az élők megítélése megkezdődik.
Ellen White a vizsgálati ítélet e két szakaszáról írt:

„Az ítélet most folyik a mennyei szentélyben. Sok éve tart ez a munka. Nemsokára –
senki sem tudja, milyen hamar – az élők eseteihez érkezik. Isten félelmetes jelenlétében fogják
életünket megvizsgálni.” 144
A Nagy küzdelem 1911-es kiadásában Ellen White világossá tette, hogy az élők fölötti
ítélet még nem kezdődött el:
„A mennyei templomban most folyik az ítélet. Már hosszú évek óta tart. Hamar – senki
sem tudja, hogy milyen hamar – az élők nevéhez érnek. Isten félelmetes jelenlétében kerül
mérlegre az életük.” 145

„Védőügyvédünk a föld első lakóitól kezdve minden nemzedékben élők ügyét előter-
jeszti; és a sort az élőkkel zárja.” 146

A hangos kiáltás
Amikor az élők megítélésének bejelentése megtörténik, a hármas angyali üzenetet is-
mét hirdetni fogják a megfelelő sorrendben, amit Jelenések 18,1-5 negyedik angyala fog fel-
erősíteni. A világ figyelme a szentek szentjére és az ott kinyilatkoztatott megkülönböztető
igazságokra fog irányulni. Rá fognak ébredni a törvény kötelező jellegére és a szombat szent-
ségére a harmadik angyal üzenetének összefüggésében. Tehát a szombatot még egyszer hir-
detni fogják a maga teljességében. 147

143
Még azok is csak később értették meg ezt, akik hirdették az üzenetet.
144
The Faith I Live By, 211. old.
145
The Great Controversy (A nagy küzdelem), 490. old.
146
Ugyanott, 483. old.
147
Láttam, hogy Istennek vannak gyermekei, akik nem értik, és nem tartják meg a szombatot. Ők nem utasították
el a rá vonatkozó világosságot. A nyomorúságos idő kezdetén betöltekeztünk Szentlélekkel, amint kimentünk és
teljesebben hirdettük a szombatot. Korai írások, 33. old.

69
 Figyelmük rá fog terelődni a halottak állapotáról szóló tanításra is a spiritualizmusnak
a keresztény gyülekezetekbe való benyomulása miatt, és ahogy az élők megítélése előrehalad,
végre meg fogják érteni, hogy a bűn feletti teljes győzelemre van szükségük.
A kérdésre, hogy ki fogja hirdetni ezt az átfogó, az egész világnak szóló üzenetet, az a
válasz, hogy eleinte emberek Babilonon kívül álló csoportja hirdeti majd. Mondani sem kell,
hogy nem tudják kihívni Isten népét Babilonból, ha ők maguk benne vannak! Ezt a küldetést
Isten maradék egyháza viszi végbe, akik megtartják Isten parancsolatait, és rendelkeznek Jé-
zus hitével.
Istennek lesz egykor olyan népe, akik odatesznek mindent az áldozati oltárra, magukat
és mindenüket, amijük csak van. Olyanok lesznek, mint a milleriták voltak, csak jobbak. Ők
részesülni fognak a késői eső korlátlan hatalmában. Eladják javaikat, hogy pénzalapról gon-
doskodjanak az evangélium nyomtatására és terjesztésére, és hogy kifizessék más hívők adós-
ságait. Egész éjszakákat imádkoznak közösen át. Alaposan tanulmányozzák Bibliájukat, nagy
buzgósággal arra törekszenek, hogy megismerjék Isten életükre vonatkozó akaratát. Mély
szeretet él bennük a lelkek iránt és elszántan törekszenek megmentésükre. Megvallják egy-
másnak bűneiket, és helyreállítják kapcsolatukat testvéreikkel. Legmélyebb vágyakozásuk,
hogy tiszták legyenek, amikor Jézus eljön.
Jel 14,8 üzenete, amelyet 1844-ben hirdettek először, még egyszer elhangzik, csak
sokkal nagyobb hatalommal és világszéles méretekben. Babilon/Sátán zsinagógájának egyre
szaporodó bűnei lelepleződnek és laikusok és klerikusok óriási tömegei hagyják majd el a
hitehagyó vallási rendszereket. A hangos kiáltás üzenete Jel 18,1-5-ben található, ahol a
Szentírás Sátán és angyalainak démonikus jelenlétéről beszél a végidőbeli Babilonban:

„És ezek után láttam más angyalt leszállani a mennyből, akinek nagy hatalma volt; és
a föld fénylett annak dicsőségétől. És kiáltott teljes erejéből, nagy szóval mondván: Leomlott,
leomlott Babilon és lett ördögöknek lakhelyévé, minden tisztátalan lélek tömlöcévé és minden
tisztátalan és gyűlölséges madárnak tömlöcévé. Mert az ő paráznasága haragjának borából
ivott valamennyi nép, a föld királyai vele paráználkodtak és a földnek kalmárai az ő tobzódá-
sának erejéből meggazdagodtak. És hallottam más szózatot a mennyből, amely ezt mondta:
Fussatok ki belőle én népem, hogy ne legyetek részesek az ő bűneiben és ne kapjatok az ő
csapásaiból.”
Ellen White összekapcsolta az 1844-ben hirdetett második angyali üzenetet Jel 18,1-5
hangos kiáltásának végső üzenetével:

A második angyal üzenete Babilon bukásáról megismétlődik, de az egyházakba 1844

óta behatolt romlás megemlítésével. Ennek az angyalnak a munkája a megfelelő időben kez-
dődik, hogy csatlakozzon a harmadik angyal utolsó nagy feladatához, amint az hangos kiál-
tássá növekszik. Isten népét ez készíti fel arra, hogy helytálljon a próba idején, amellyel rövi-

70
desen szembesülnek. Láttam, hogy nagy világosság nyugodott meg rajtuk, és összefogtak,
hogy félelem nélkül hirdessék a harmadik angyal üzenetét. 148
Fontos figyelembe venni a közvetlen szövegösszefüggést, amelyben ez a szentírási
szakasz található. Jel 17,1-17 és 18, 6-24 ugyanezt az eseményt írja le – azt a pillanatot, ami-
kor Babilon (Sátán zsinagógája) darabjaira hullik szét. Babilon fizikai bukásának e két ábrá-
zolása között Isten előzetes figyelmeztetését találjuk: felszólítja népét, hogy vonuljanak ki a
világszéles rendszerből, mielőtt az szétesik.
Jel 18,1-5 bejelenti itt a földön, hogy az 1844-ben holtakkal kezdődő ítélet nemsokára
az élők eseteivel zárul le.
Ez a hatalmas üzenet felszólítja a világot, hogy fogadja el Isten pecsétjét és utasítsa
vissza a fenevad bélyegét. Ez az üzenet majd felgyorsítja a harmadik angyal üzenetét, éppen
úgy, ahogy az éjféli kiáltás felerősítette a második angyal üzenetét. Az éjféli kiáltás, (ami be-
jelentette a holtak megítélésének kezdetét) halvány lesz a hangos kiáltás hatalmával összeha-
sonlítva (az élők megítélésének bejelentése).
Ellen White félreérthetetlen kifejezésekkel kapcsolta össze az éjféli kiáltás üzenetét a
hangos kiáltással:
Úgy látszott, hogy ez az üzenet a kiegészítő részét képezi a harmadik angyal üzeneté-
nek és éppúgy csatlakozott ehhez, amiképpen az éjféli kiáltás 1844-ben a második angyali
üzenethez. Isten dicsősége pihent meg a várakozó szenteken, akik félelmet nem ismerve hir-
dették az utolsó ünnepélyes intelmet és Babilon bukását. Felszólították Istennek népét, hogy
fussanak ki Babilonból, nehogy részesei legyenek rettenetes végzetének 149.
Egy másik helyen Ellen White megmagyarázta az összefüggést az 1844-ben elhang-
zott éjféli kiáltás és Jel 18,1-5 végső hangos kiáltása között:

„Ez az ige arra az időre utal, amikor a Jel 18. fejezetének angyala meg fogja ismételni
a Jel 14,8 második angyalának üzenetét; azt, hogy Babilon elbukott. A Jel 18. fejezetében em-
lített angyal utalni fog azokra a rontásokra is, amelyek 1844 nyara, az üzenet első meghirde-
tése óta utat találtak a Babilont megtestesítő szervezetekbe. A vallásos világ szörnyű állapotát
mutatja be ez az üzenet. Az igazság ismételt elutasításával az emberek lelki látása egyre ho-
mályosabb, szíve egyre makacsabb lesz, mígnem teljesen hitetlenségbe merevednek. Isten in-
téseivel dacolva konokul lábbal tiporják a Tízparancsolat egyik törvényét, és végül még üldö-

148
Early Writings (Korai írások), 277. old. Ellen White élénken ecsetelte ezeknek a gyülekezeteknek az állapo-
tát: „Láttam, hogy mióta Jézus elhagyta a mennyei templom szentélyét és átlépett a második kárpiton, az egyhá-
zak mind több és több, tisztátalan, undorító madárral teltek meg… A gonosz angyalok megszámlálhatatlan sere-
ge árad szét az egész földön, és megtölti az egyházakat. Sátánnak eme alkalmazottai örömujjongva tekintenek a
vallásos közösségekre, mert a vallás köpenye a legnagyobb bűnt és gonoszságot takarja.” (Early Writings, 274.
old.). Úgy hangzik ez, mint olyan hely, ahonnan evangelizációs eszközeidet és módszereidet kell átvenned?
149
Ugyanott, 277-278. old.

71
zik is azokat, akik a Tízparancsolatot szentnek tartják. Aki Isten Igéjét és népét megveti, az
Krisztust veti meg. Amikor az egyházak elfogadják a spiritizmus tanításait, az érzékiséget fé-
kező korlát ledől, és hitvallásuk csak palást lesz, amely alá gonoszságukat rejtik. A természet-
fölötti megnyilatkoztatásokba vetett hit ajtót nyit az ördög csalásai és tanításai előtt, és a szel-
lemvilág befolyása meg fog mutatkozni az egyházakban.” 150
Jelenések 18,1-5 angyala a leírás szerint „teljes erejéből, nagy szóval” kiált. Az egész
föld mennyei dicsőséggel telik meg. Ellen White magyarázata szerint, a végső hangos kiáltás
hatalma messze felülmúlja az éjféli kiáltás hatalmát: „Láttam, hogy ez az üzenet az éjféli kiál-
tást messze felülmúló hatalommal és erővel fog lezárulni. Mennyei erővel felruházva, fénylő
és szent odaadástól ragyogó arccal” 151 mentek ki, hogy hirdessék a mennyei üzenetet. A
különböző vallásos testületekben szétszórtan élő értékes lelkek engedelmeskedtek a hívásnak,
és sietve kijöttek a megpecsételt sorsú egyházakból, ahogyan Lót igyekezett elhagyni Sodomát
annak pusztulása előtt. Isten népe megerősödött a dicsőségtől, amely gazdagon nyugodott
meg rajtuk, és felkészítette őket arra, hogy megállhassanak a próba idején. Egy sokaság
hangját hallottam, amely ezt mondta: »Itt van a szentek állhatatossága, akik megtartják Isten
parancsolatait és Jézus hitét«”.
Erről a megújulásról és eredményeiről Ellen White kifejtette:

„A hit és a kegyesség súlyos hanyatlása ellenére is vannak Krisztusnak hűséges köve-

tői ezekben az egyházakban. Mielőtt Isten utoljára látogatná meg ítéletével a földet, népe kö-
zött olyan lelki ébredés lesz, amire az apostoli idők óta nem volt példa. Isten Lelke és ereje
kiárad népére. Akkor majd sokan elkülönülnek azoktól az egyházaktól, amelyekben a világ
szeretete kiszorítja az Isten és igéje iránti szeretetet. Sokan – lelkészek és egyháztagok – bol-
dogan elfogadják azokat a nagyszerű igazságokat, amelyeket Isten ebben az időben hirdet,
hogy népet készítsen az Úr második eljövetelére.” 155
Az élők megítélésének idején a H. N. Adventista Egyház megkülönböztető tanításai
még egyszer előtérbe kerülnek az egész világra kiterjedően és korlátlan hatalommal – a tör-
vény és a szombat (Isten pecsétje), a halottak állapota (a spiritualizmus ellensúlyozása), a Pró-
fétaság Lelke (hogy vigasztalja és vezesse a maradékot), gondoskodás testünk templomáról,
és annak szükségessége, hogy jellemet fejlesszünk a menny számára – mindezt új megvilágí-
tásban fogja látni a világ.
Ezek az igazságok a horgony szerepét fogják betölteni Isten népe számára az örvénylő
vihar közepette. Ellen White tökéletesen fogalmazott, amikor azt mondta, hogy mindenki, aki

150
The Great Controversy (A nagy küzdelem), 603. old.
151
Nem feledkezünk meg arról, hogy azok arca is ragyogott a szent odaszánástól, akik az éjféli kiáltás üzenetét
hirdették.
155
The Great Controversy, 464. old.

72
elfogadja ezeket az üzeneteket, védve lesz Sátán sok csalásától. Másrészt azokat, akiknek csak
felszínes vallási tapasztalatuk lesz, őszi levélként fogja elsodorni a vihar.
Ahogy abban az időszakban történt, amely 1844-hez vezetett, démonikus ellenállás
nyilatkozott meg Isten népének üzenete ellen. Ahogy a hitehagyó prédikátorok az éjféli kiáltás
idején, 1844-ben minden tőlük telhetőt megtettek, hogy kirekesszék az első két angyal üzene-
tének világosságát, a prédikátorok pedig a legmesszebbmenőkig elmennek majd, hogy kire-
kesszék a hangos kiáltás világosságát:
Ahogy a vita egyéb kérdéseket is érint és az emberek figyelme Isten sárba tiport törvé-
nyére terelődik, Sátán akcióba kezd. Az üzenetet kísérő erő felingerli azokat, akik ellenzik
hirdetését. A papság szinte emberfeletti erőfeszítéssel igyekszik elzárni a világosságot, ne-
hogy híveire sugározzék. Minden rendelkezésre álló eszközzel megkíséreli elfojtani e létfon-
tosságú kérdések megvitatását. 156
Isten népe majd felszólítást kap, hogy legyen állhatatos a dühödt ellenállásnak ebben
az időszakában. A kitartás (állhatatosság) szó két stratégiai fontosságú helyen szerepel a Je-
lenések könyve második felében, mindkettő a harmadik angyali üzenet kontextusában. (Jel
13,10; 14,12):
„Mivel megtartottad kitartásra intő beszédemet, én is megtartalak téged a megpróbál-
tatás idején, amely az egész világra eljön, hogy megpróbálja a föld lakosait.” (Jel 3,10, újon-
nan revideált Károli-fordítás).
Akkoriban sok h. n. adventista, akik vallásos tapasztalatukat tragikusan felszínes ala-
pokra építette – pl. jelekre és csodákra, érzésekre, érzelmekre, szükségérzetekre, izgalmakra,
vidám istentiszteleti szolgálatokra, akik azt mondják: nem lehet győzni a bűn felett – majd
horgony nélkül találja magát a nyomorúságos idő közepette. Prédául fognak esni Sátán szá-
mos megtévesztésének. Sőt, Ellen White kijelenti, hogy a nyomorúság idején később majd
gyötrő fájdalommal vallják meg bűneiket, de akkor már túl késő lesz:

Azok az állítólagos keresztények, akik a végső félelmetes csatáig nem készültek el, re-
ményt vesztve, mardosó fájdalommal fogják megvallani bűneiket, miközben a gonoszok ujjon-
ganak gyötrelmükön. Ez a bűnvallomás éppolyan, mint Ézsaué és Júdásé volt. A törvénysze-
gés következményét siratják, nem pedig magát a bűnt. Nem bánták meg és nem utálják igazán
a bűnt. Azért ismerik be bűnüket, mert félnek a büntetéstől, de az egykori fáraóhoz hasonlóan
a büntetés elmúltával újra dacolnának a mennyel. 157
Ellen White szerint ez lesz a tíz szűz példázatának végső beteljesedésének az ideje,
amikor a balga szüzek gyötrődve kiáltanak az Úrhoz: Uram, Uram nyisd meg nékünk! (Mát

156
Ugyanott, 607. old.
157
Ugyanott, 620. old.

73
25,11). Rettenetes lesz a válasz attól, aki bezárta a szentek szentjének ajtaját: „Nem ismerlek
titeket!” (Mát 25,12). 158
Ámós próféta élénk kifejezésekkel írta le ezt az időszakot:

„Íme napok jönnek, azt mondja az Úr Isten, és éhséget bocsátok e földre; nem kenyér
után való éhséget, sem víz után való szomjúságot, hanem az Úr beszédének hallgatása után.
És vándorolni fognak tengertől tengerig és északtól fogva napkeletig. Futkosnak, hogy keres-
sék az Úrnak beszédét, de nem találják meg” (Ámós 8,11-12).
Ellen White többször leírta: a válságnak ebben az idejében sokan elpártolnak a hittől.
Sőt, kijelentette, hogy a többség el fogja hagyni korábbi hitét:

„Amikor Krisztus vallását a leginkább lebecsülik, amikor törvényét legjobban megve-

tik, lelkesedésünknek akkor kell a legforróbbnak, bátorságunknak és szilárdságunknak a leg-
tántoríthatatlanabbnak lennie. Álljunk az igazság oldalára, amikor a többség elhagy minket,
akkor harcoljuk az Úr harcát, amikor kevés a harcos; ez a próbatételünk. Akkor majd lelkese-
dést kell merítenünk mások hidegségéből, bátorságot gyávaságukból és hűséget árulások-
ból.” 159
Ellen White világossá tette, hogy akik lépésről-lépésre engednek a világi elvárásoknak
és megalkusznak a világi szokásokkal, elhagyják hitüket, és az ellenség soraihoz csatlakoz-
nak:

„Polyvafelhőket hord el majd a szél onnan is, ahol mi csak tiszta búzát látunk. Mind-
azok, akik magukra öltik ugyan a szentély díszeit, de nem öltöznek Krisztus igazságos tetteibe,
szégyenteljes mezítelenségükben mutatkoznak majd meg.” 160
Lesznek egyháztagok, akik vallották, hogy hisznek a harmadik angyal üzenetében,
akkor azonban elhagyják a szentek szentjének üzenetét és az ellenség soraiba csatlakoznak:

„Amikor közeledik a vihar, sokan, akik hitet tettek a harmadik angyal üzenete mellett,
de az igazságnak való engedelmesség híján nem szentelődtek meg, elhagyják helyüket, és az
ellenség soraiba lépnek. Mivel egyesülnek a világgal, és azonosulnak szellemével, szinte egé-
szen magukévá teszik a világ szemléletét. És amikor a próba jön, csak a könnyű és népszerű
utat tudják választani. Tehetséges, kellemes emberek, akik valamikor szívesen követték az
igazságot, képességeiket megtévesztésre és félrevezetésre használják. Korábbi testvéreik leg-
elkeseredettebb ellenségeivé válnak.” 161

158
Lásd a Krisztus példázatai c. könyv utolsó fejezetét!
159
Testimonies for the Church, V. kötet. 136. old.
160
Maranatha, 200. old.
161
The Faith I Live By, 336. old.

74
 Azt olvassuk, hogy a hangos kiáltás üzenete majd olyan tömegeket hoz ki Babilonból,
akik Isten gyermekei:

„Láttam, hogy Istennek számos hűséges gyermeke van a névleges adventisták között és
a bukott egyházakban is, és még mielőtt a hét csapás kitöltetik a földre, lelkészeket és egyház-
tagokat hív ki az Úr ezekből az egyházakból, és ők örömmel elfogadják az igazságot.” 162

Valódi és hamis ébredések

Sátán olvassa a Bibliát és a Prófétaság Lelke írásait, ezért tudja, hogy ez a nagy meg-
újulás eljön. Stratégiájában benne van, hogy hamis ébredést idéz elő zsinagógájában (Babi-
lonban), mielőtt az eredeti bekövetkezik. Ellen White „A nagy küzdelem” c. könyv „Modern
ébredések” c. fejezetében teljes részletességgel kifejti, hogy Sátán hogyan fogja felhasználni
ezt a hamis megújulást, hogy a megtévesztés állapotában tartsa azokat, akik a trón előtt ma-
radtak a szent helyen.

„Sátán ezt jól tudja; ezért, még mielőtt elhangzana a harmadik angyal hangos kiáltá-
sa, izgalmat idéz elő a vallásos testületekben, hogy az igazság elutasítói azt képzeljék, misze-
rint Isten velük van. Azt hiszi, hogy ily módon sikerül neki az őszinte lelkeket továbbra is fél-
revezetnie és elhitetni velük, hogy Isten még mindig munkálkodik az egyházakért. Azonban a
világosság fényesen felragyog, és az őszinte lelkek elhagyják az elesett egyházakat, és a ma-
radékhoz csatlakoznak.” 163
Egy másik helyen pedig kijelentette:

„A lelkek ellensége gátolni akarja ezt a munkát. Mielőtt e megmozdulás ideje elérke-
zik, megkísérli kibontakozását megakadályozni hamisítvány létrehozásával. Azokban az egy-
házakban, amelyeket megtévesztő befolyása alá tud vonni, azt a látszatot kelti, hogy Isten cso-
dálatos munkát végez értük; pedig ez a munka más lélektől származik. Sátán a vallás leple
alatt próbálja meg befolyását a keresztény világra kiterjeszteni.” 164
Ellen White világosan megmagyarázta e hamis ébredések jellegzetességeit, amelyek
az eredetit megelőzve támadnak. Fordítsunk gondos figyelmet arra, amit mond, és aztán
őszintén kérdezzük meg magunktól, vajon nem ezek-e azok az ébredések, amelyek éppen
most mennek végbe sok h. n. adventista gyülekezetben:

„Sok újkori ébredés kísérő jelenségei azonban élesen különböznek azoktól a megnyi-
latkozásoktól, amelyek régebben kísérték Isten szolgáinak a fáradozásait. Igaz, hogy sok he-
lyen fellángol az érdeklődés, a gyülekezetek sok taggal szaporodnak, és sokan mondják, hogy
megtértek, de az eredmények nem olyanok, hogy a lelki élet hasonló mértékű elmélyülését is

162
Early Writings (Korai írások), 261. old.
163
Ugyanott, 261. old.
164
The Great Controversy (A nagy küzdelem), 464. old.

75
bizonyítanák. A világosság, amely időre fellángol, csakhamar kialszik, az előbbinél sűrűbb
sötétséget hagyva maga után.
A látványos ébredések nagyon sokszor a képzelet megmozgatásával, az érzelmek fel-
keltésével lángolnak fel. Az így szerzett hívek nemigen akarnak a Biblia igazságára hallgatni;
nem nagyon érdekli őket a próféták és apostolok bizonyságtevése. Csak az az istentisztelet
érdekes nekik, amiben szenzáció van. A higgadt gondolkodást kiváltó üzenet nem talál bennük
visszhangra. Isten Igéjének világos intéseire, amelyek örök érdekeiket közvetlenül érintik,
ügyet sem vetnek.” 165
A kép világos: A vég idején a keresztény világ azt fogja állítani, hogy Jézust követi.
Jelek és csodák nyilvánulnak meg, politikai befolyásra fognak törekedni, az érzelmeket és az
érzéseket helyezik előtérbe, pszichológiai önsegítő csoportok, a haladás evangéliuma és más
trükkök alkalmazásához folyamodnak, de nem akarnak belépni a szentek szentjébe, és nem
fogadják el az ott megnyilatkozó megkülönböztető igazságokat, amelyek fel fogják készíteni
Isten népét a megpróbáltatás idejére. Akkor majd Sátán számos megtévesztését fogadják el a
törvényre, szombatra, a halottak állapotára, a Prófétaság Lelkére, és arra vonatkozóan, hogy
szükség van-e jellemfejlesztésre a nyomorúság idején való megálláshoz.
Ugyanabban a fejezetben Ellen White a teljesség igényével taglalja az eredeti, igazi
megújulás jellegzetességeit is. 166 A kiemelkedő elemek között a következőket találjuk:

• Isten lelki törvényének prédikálása, amely rávezeti az embereket, hogy meglás-

sák bűnös voltukat Isten szentségének világosságában.

• A Kálvária látomása, amely segít a bűn által Jézusnak okozott szenvedés meg-
értésében.

• A bűnös újjászületésének folyamatában csillapíthatatlan éhség és szomjúság a

szentség után, szívének megváltozása és átalakulása.

• Heves utálat a bűn iránt, bűnbánat, bűnvallomás, elfordulás bűntől.

• A szentség, az Isten törvénye iránti szerető engedelmesség élete, és szolgáló

élet a Szentlélek ereje által.

• Az öröm és béke élete Krisztusban.

Ellen White világos és egyszerű útmutatást adott arra nézve, hogyan tegyünk különb-
séget az igazi és a hamis megújulás között:

165
Ugyanott, 463. old.
166
Messzemenőkig javasoljuk, hogy mindenki olvassa el a fejezetet imádságos szívvel és alaposan. Megmentheti
az életünket.

76
 „Az elmúlt fél évszázad sok ébredésében kisebb-nagyobb mértékben azok a hatások
érvényesültek, amelyek a jövő nagyobb mozgalmaiban fognak megmutatkozni: érzelmi túlfű-
töttség, az igaz és a hamis keveredése. Ezek nagyon alkalmasak az emberek félrevezetésére.
De senkinek sem kell eltévednie. Isten Igéjének fényénél nem nehéz megállapítani e mozgal-
mak jellegét. Ahol az emberek figyelmen kívül hagyják a Biblia bizonyságtételét és elfordul-
nak azoktól a lélekpróbáló igazságoktól, amelyek önmegtagadást és a világról való lemondást
igénylik, oda Isten nem küldi áldását. Ebben biztosak lehetünk. És a mérték, amelyet Krisztus
maga adott – „gyümölcseikről ismeritek meg őket” (Mát 7,16) – megmutatja, hogy ezek a
mozgalmak nem Isten Lelkétől vannak.” 167

Hódolat a szentek lábánál

Emlékszünk Jel 3,9 kijelentésére, amely szerint a Sátán zsinagógájából valók majd
leborulnak a szentek lábánál, és megvallják, hogy Isten igazán szerette őket? A kérdés a kö-
vetkező: azokkal történik ez, akik az éjféli kiáltást hirdették 1844-ben? Természetesen nem.
Akik csúfot űztek Isten küldötteiből és kivetették őket a gyülekezetekből, sohasem ismerték el
és nem vallották meg, hogy Isten igazán szerette ezeket az embereket. Az ítélet üzenete hirde-
tőinek ellenségei mind abban a tudatban haltak meg, hogy nekik volt igazuk, és a Miller-
mozgalom hívei tévedtek. Hogy is van ez tehát? Meg kell értenünk ezt a kritikus pillanatot.
Az egyik dolog az, ami mindig zavarba ejtett és elgondolkodásra késztetett a hosszú
évek során, amint a filadelfiai gyülekezethez intézett üzenetet olvastam. Ez pedig a követke-
ző: Ellen White miért alkalmazza a filadelfiai üzenetet az 1844-es éjféli kiáltás mozgalomra
és azokra, akik majd átmennek az utolsó nagy megpróbáltatáson a próbaidő lezárulása után?
Miután sokat gondolkodtam erről, azt hiszem, hogy tudom ennek az okát. Ahogy lát-
tuk, mi történt 1844-ben a holtak megítélésének kezdetekor, az akkori események kicsiben
párhuzamba állíthatóak azzal, ami majd nagy léptékben fog történni Isten népével a vég ide-
jén, az élők megítéltetésének időszaka alatt. Mindkét mozgalom a szentek szentjébe vezette
Isten népét. Az első a holtak megítélését jelentette be, az utóbbi pedig az élők megítélését
hirdette ki.
A hűséges filadelfiaiak e két csoportját – a hűséges adventisták, akik a harmadik an-
gyal üzenetének hitében haltak meg, illetve a 144000 élő szent – a különleges feltámadás ke-
retén belül kell értelmeznünk. A hűséges filadelfiaiak, akik 1844-ben beléptek a szentek
szentjébe, élni fognak abban a pillanatban, amikor Isten élő szentjei átélik végső szabadulásu-
kat, mert feltámadnak a halálból a rendkívüli feltámadás során. (Jel 14,13; Dán 12,2. 12).
Ellen White kifejtette: amikor az élő szentek Isten hangjára megszabadulnak Babilon
őket megsemmisítő törekvésétől, akkor azok, akik a harmadik angyal üzenetének hitében hal-
tak meg, fel fognak támadni.

167
The Great Controversy (A nagy küzdelem), 464-465. old.

77
 Azok, akik a harmadik angyal üzenetébe vetett hitben haltak meg (akik beléptek Jé-
zussal a szentek szentjébe 1844 után), megdicsőülten jönnek elő sírjukból, hogy meghallják,
amikor Isten békeszövetséget köt törvénye megtartóival. Azok is, akik Krisztust átszegezték
(Jel 1,7), akik gúnyolódtak és nevettek haláltusáján; és akik a leghevesebben támadták igaz-
ságát és népét, feltámadnak, hogy meglássák Krisztus dicsőségét, és a hűségesek és engedel-
mesek megdicsőitését. 168
Akiket az ítélet órája üzenetének hirdetéséért üldöztek 1843-ban és 1844-ben, feltá-
madnak, ahogyan ellenségeik is. A 144000 élő szent és üldözőik is életben lesznek. Mindkét
csoport – akik beléptek a szentek szentjébe és ellenlábasaik is – látni fogják, hogy Jézus iga-
zán szerette maradék egyházát, Ellen White leírja ezt az események csúcspontját jelentő pilla-
natot: 169
„Láttam, hogy a papok, akik halálba vezetik nyájukat, szörnyű pályafutásukat rövide-
sen befejezik. Isten csapásai nemsokára kiöntetnek. Ámde nem elég, hogy a hamis pásztorokat
csak egy-két csapás sújtsa. Isten felgerjedt haragjában kinyújtja majd igazságos kezét, és nem
vonja mindaddig vissza, amíg tervét végre nem hajtotta. Ezeknek a béreseknek le kell borulni-
uk a szentek lábaihoz, és el kell ismerniük, hogy Isten szerette őket, mert hűségesen kitartottak
igazsága mellett és megtartották parancsolatait, míg csak minden istentelen ki nem írtatik a
földről.” 170
Egy másik helyen Ellen White leírta, hogy mi fog történni, amikor Isten élő szentjei
megszabadulnak a végső halálos ítélettől:

„Mind a száznegyvennégyezren el voltak pecsételve, s bensőséges egységben tömörül-

tek. Homlokukra ez volt írva: Isten, új Jeruzsálem és egy dicső csillag, amely Jézus nevét tar-
talmazta. Boldog, szent állapotunk felbőszítette a gonoszokat. Ránk akartak rohanni, hogy
börtönbe vessenek bennünket, de kinyújtottuk karunkat az Úr nevében, s ők tehetetlenül a
földre zuhantak. Sátán zsinagógája ekkor döbbent rá, hogy Isten szeret bennünket, akik meg-
mossuk egymás lábát, és szent csókkal köszöntjük testvéreinket.” 171

Egy másik ajtó

Jel 3,20 megemlít egy másik ajtót, de ez nem a mennyben van, hanem a földön – ez az
egyéni emberi szív ajtaja:

168
Ugyanott, 637. old.
169
Figyeljük meg, hogy Ellen White itt úgy határozza meg Sátán zsinagógáját, mint hamis pásztorokat és béres
papokat. Ezek azok, akik hódolni fognak a szentek lábánál és arra kényszerülnek, hogy elismerjék: Isten igazán
szerette népét.
170
Early Writings, 124. old.
171
Ugyanott, 15. old.

78
 „Íme, az ajtó előtt állok és zörgetek, és ha valaki meghallja a hangomat, és megnyitja
az ajtót, bemegyek ahhoz, és vele vacsorálok, és ő énvelem.” 172
Amikor Jézus népe bűneitől tisztítja a mennyei templomot, népének a földön hozzá
kell járulnia, hogy lelkük templomát megtisztítsa ugyanazoktól a bűnöktől. A mennyben Jézus
megnyitotta a szentek szentjébe vezető ajtót a kulccsal, de a szív csak belülről nyitható, azaz a
kulcs a mi kezünkben van. Mielőtt Jézus meg tudja tisztítani bűneink feljegyzését ott fenn, be
kell lépnie szívünkbe, és meg kell tisztítania azt itt a földön. Jézus az élők ítéletében nem fog-
ja kitörölni a mennyei feljegyzésekből azokat a bűnöket, amelyeket nem tisztította ki a szívből
a földön. Az Úr szolgája azt mondja:

„Láttam, hogy sokan annyi szemetet halmoztak fel szívük ajtajánál, hogy nem tudták
kinyitni az ajtót. Némelyeknek ki kell küszöbölniük testvéreikkel való nézeteltéréseiket. Má-
soknak gonosz természetüket, önző kapzsiságukat kell eltávolítaniuk, hogy kinyithassák az
ajtót. Egyesek a szívük ajtaja elé gördítették a világot, amely elzárja az ajtót. Ezt az összes
szemetet el kell vinni az ajtó elől, hogy kinyithassák az ajtót, és köszönthessék az Üdvözí-
tőt.”173

„A világ szeretete kiszorította Krisztus szeretetét. Amikor a szemetet eltávolítják a szív

ajtaja elől, és az feltárul Krisztus meghívására, Ő bejön, és birtokba veszi a lélek templo-
mát. 174
Könyvünben már korábban megjegyeztük, hogy a milleriták őszintén odaszentelték
magukat Jézusnak, mégsem voltak készen az Urukkal való találkozásra. Elméjüknek a szentek
szentjére kellett irányulnia, ahol majd új kötelezettségeik tárulnak fel előttük. A figyelmezte-
tés és eligazítás egy másik üzenetére volt szükségük. 175
És mi ez a figyelmeztető és eligazító üzenet? Ellen White Mal 3,2-3 idézésével vála-
szolt:

„De kicsoda szenvedheti el az ő eljövetelének napját? És kicsoda áll meg az ő megje-

lenésekor? Hiszen olyan ő, mint az ötvösnek tüze, és a ruhamosóknak lúgja! És ül mint ötvös
vagy ezüsttisztogató, és megtisztítja Lévi fiait, és fényessé teszi őket, mint az aranyat és ezüs-
töt; és igazsággal visznek ételáldozatot az Úrnak.”
Aztán Ellen White elmagyarázta, mit jelentenek ezek a szavak:

172
Noha ez a vers a laodiceai gyülekezetről mint testületről szól, sokkal konkrétabb és erőteljesebb módon
vonatkozik egyénekre a gyülekezeten belül. Ez világosan látható az egyes szám harmadik személy alkalmazása
révén is.
173
Spiritual Gifts, 4B kötet, 28-29. old.
174
Testimonies for the Church, 4. kötet, 616. old.
175
Ugyanott, 74. old.

79
 „Azoknak, akik akkor élnek a földön, amikor Krisztus befejezi közbenjárását a meny-
nyei templomban, a szent Isten színe előtt közbenjáró nélkül kell megállniuk. Ruhájuknak
hótisztának kell lennie, jellemüknek a »meghintés vére« által meg kell tisztulnia a bűntől. Is-
ten kegyelme és kitartó emberi igyekezet által győzniük kell a bűn ellen vívott harcban. Mi-
közben a vizsgálati ítélet folyik a mennyben, és Krisztus a bűnbánó hívők bűneit eltávolítja a
templomból, a földön Isten népe között a tisztogatás, a bűntől való szabadulás különleges
munkájának kell végbemennie. Ezt a munkát még világosabban megismerhetjük a Jel 14. feje-
zetének üzenetből." 176
Ellen White kifejtette, hogy amikor ez a munka befejeződik, Isten népe készen lesz, és
Jézus el fog jönni:
„E munka lezárulásakor Krisztus követői készen lesznek Uruk fogadására.” 177
Megfigyelhetjük, hogy Mal 3,2 egyik kérdése így kezdődik: „Kicsoda viseli el az Ő
eljövetelének napját?” Nem ez az egyetlen hely, ahol a kérdés elhangzik a Szentírásban. Ve-
gyünk szemügyre más igehelyeket is:
„Mert eljött az Ő haragjának nagy napja, és ki állhat meg?” (Jel 6,17) 178
„Bizony nagy az Úrnak napja és igen rettenetes! Ki állhatja ki azt?” (Jóel 2,11) 179
„Ki lakhat közülünk megemésztő tűzzel, ki lakhat közülünk örök hőséggel?” (Ésa
33,14).
Uram, kicsoda tartózkodhat sátorodban, kicsoda lakozhat szent hegyeden? (Zsolt
180
15,1).
„Kicsoda megy fel az Úr hegyére? És kicsoda áll meg az Ő szent helyén?” (Zsolt
181
24,3)

176
The Great Controversy (A nagy küzdelem), 424-425. old.
177
Ugyanott, 425. old.
178
Az erre a kérdésre adott válasz a 7. fejezetben található. A 144000 majd képes lesz megállni az Isten
haragjának napján. Máshol, a Jelenések könyvében kiváló jellemüket taglalják: Jel 14,1-5.
179
Joel 2,1-10. élénk szimbolizmussal írja le Jézus második eljövetelét. Isten serege, mint pusztító tűz száll alá és
a föld puszta vadon marad utánuk (3. vers). A sereg megjelenése, külseje olyan, mint a lovaké és harci szekereké
(4. és 5. versek). Tökéletes alakzatban menetelnek és egyiküket sem vágja le fegyver (6-8. versek). Behatolnak
az ablakokon, mint a tolvaj (9. vers). Reszket előttük a föld, és megrendülnek az egek; a nap és a hold
elsötétednek, a csillagok is bevonják fényüket. És megzendül az Úrnak szava az Ő serege előtt, mert felette nagy
az Ő tábora; mert hatalmas az Ő rendeletének végrehajtója. (10-11. vers). Aztán elhangzik a kérdés: Bizony nagy
az Úrnak napja, és igen rettenetes! Ki állhatja ki azt? (11. vers). A kérdés után közvetlenül előkészületre volt
szükség, hogy meg tudjanak állni. Ezt az engesztelési nap alapján írja le a Biblia. A trombita felharsan, a nép
összegyülekezik és böjtöl, megszaggatják ruháikat és megsanyargatják lelküket sírással és kesergéssel (Joel 2,
11-17).
180
A 15. zsoltár aztán leírja azok kiváló jellemét, akik majd az Ő sátorában lakoznak és az Isten szent hegyén a
Sionon: Aki tökéletességben jár, igazságot cselekszik és igazat szól az ő szívében, nem rágalmaz nyelvével; nem
tesz rosszat felebarátjának és nem szerez gyalázatot rokonainak. A megbélyegzett utálatos az Ő szemeiben, de az
Urat félőket tiszteli: Aki kárára esküszik és meg nem változtatja. Pénzét nem adja uzsorára, és nem vesz
ajándékot az ártatlan ellen. Aki ezeket cselekszi, nem rendül meg soha örökké.” Jelenések könyve világosan
jelzi, hogy a 144000 az Isten szent hegyén fog lakozni „és soha el nem távoznak onnan” (Jel 14,1; 6, 17).

80
 Ezeknek és más szakaszoknak a gondos tanulmányozása nyilvánvalóvá teszi, hogy a
kérdést a kiváló erkölcsi jellem hangsúlyozása válaszolja meg, amivel Isten népének rendel-
keznie kell, hogy megállhasson Krisztus eljövetelekor. Vegyünk egy példát: Ésa 33,14-15.
Miután felteszi a kérdéseket a 14. versben: „Ki lakozhat közülünk megemésztő tűzzel? Ki lak-
hat közülünk örök hőséggel?” Az egyértelmű választ a 15. vers adja meg.

„Aki igazságban jár és egyenesen beszél, aki megveti a zsarolt nyereséget, aki kezét
rázván nem vesz ajándékot, aki fülét bedugja, hogy véres tervet ne halljon, és szemét befogja,
hogy gonoszt ne lásson.”
Néhányan talán ellenkeznének, mert e szakaszok többsége az Ótestamentumból való:
Isten többet várt el az ószövetségi nemzedéktől, mint tőlünk, akik sokkal nagyobb világosság-
gal rendelkezünk, mint ők rendelkeztek? 182
Továbbá, az Újszövetség következetesen egyetért az Ószövetséggel abban, hogy kü-
lönleges előkészületre van szükség ahhoz, hogy megálljunk Jézus jelenlétében, amikor eljön:
Jézus kijelentette: „Boldogok, akiknek szívük tiszta, mert ők az Istent meglátják” (Mát
5,8).
A Zsidókhoz írt levél elmondja, hogy szentség nélkül senki sem látja meg az Urat
(Zsid 12,14). Azt is mondja nekünk, hogy „Szolgáljunk Istennek tetsző módon, kegyességgel
és félelemmel. Mert a mi Istenünk megemésztő tűz” (Zsid 12,28-29).
János, a szeretett tanítvány megmagyarázza, hogy mindenki, aki látni szeretné Jézust,
amint van, az „megtisztítja magát, amint Ő is tiszta” (1Ján 3,8).
Pál apostol is hozzáteszi bizonyságtételeit, amikor arról biztosít bennünket, hogy Jézus
önmagát adta, hogy megtisztíthassa az egyházat, amelyen nincsen „szeplő, vagy sömörgözés,
vagy valami afféle” (Eféz 5,25-27). A félreértés elkerülése végett a nagy apostol biztosít ben-
nünket:

„Mert megjelent az Isten üdvözítő kegyelme minden embernek, amely arra tanít min-
ket, hogy megtagadván a hitetlenséget és a világi kívánságokat, mértékletesen, igazán és szen-
tül éljünk a jelenvaló világon: Várván ama boldog reménységet és a nagy Istennek és megtar-
tó Jézus Krisztusunknak dicsősége megjelenését; Aki önmagát adta miérettünk, hogy megvált-
son minket minden hamisságtól és tisztítson Önmagának kiváltképpen való népet, jó cseleke-
detekre igyekezőt” (Tit 2,11-14).
Apostolok cselekedetei 3,19-21-ben Péter apostol az események világos sorrendjét
tárja fel, amit jó, ha a maradék egyház szem előtt tart:

181
A kérdésre adott azonnali válasz így hangzik: Az ártatlan kezű és tiszta szívű, aki nem adja lelkét
hiábavalóságra és nem esküszik meg csalárdságra. Áldást nyer az Úrtól és igazságot az üdvösség Istenétől.
182
Zsid 2,2-3. jelzi, hogy jobban számon kérhetőek vagyunk, mint ők, mert nagyobb világosságunk van.

81
 „Bánjátok meg azért és térjetek meg, hogy eltöröltessenek a ti bűneitek, hogy így eljöj-
jenek a felüdülés idei az Úrnak színétől. És elküldje Jézust, aki néktek előre hirdettetett. Kit az
égnek kell magában fogadnia mind az időkig, míglen újjá teremtetnek mindenek, amikről szó-
lott az Isten minden ő szent prófétájának szája által eleitől fogva” (Csel 3,19-21).
Legalább négy egymást követő eseményről van szó ezekben a versekben:

• Bűnbánat és megtérés

• A bűnök eltörlése

• A felüdülés ideje

• Jézus eljövetele
Fontos szem előtt tartani, hogy Csel 3,19-21-et átjárja a szentély terminológiája. A
zsidók, akik hallgatták Pétert, azonnal összekapcsolták a bűnök eltörlését a 3Móz 16-ban ta-
lálható engesztelési nappal. Minden zsidó tudta, hogy a bűnök nem töröltetnek el a naponkénti
szolgálat során. Tudták, hogy azok a bűnösről az áldozatra kerültek át, az áldozat vére által
pedig a szentélyre. Megbocsáttattak, de nem töröltettek el. A vallási év végén az engesztelési
napon töröltettek ki a bűnök a szentélybeli feljegyzésekből.
Néhányan tévesen azt feltételezték, hogy amikor Csel 3,19 a bűnök eltörlésére utal,
akkor a bűnök megbocsátásáról szól. De ez egyszerűen nem igaz. Péter apostol ismerte a kü-
lönbséget a bűn megbocsátása és a bűn eltörlése között. Csel 2,38 szerint Péter a megtérőket
így tanácsolta pünkösd napján: „Péter pedig mondta nekik: Térjetek meg és keresztelkedjetek
meg mindnyájan a Jézus Krisztusnak nevében a bűnöknek bocsánatára; és veszitek a Szentlé-
lek ajándékát.” Valamivel később pedig Jézusról beszélt: „Ezt Isten fejedelemmé és megtar-
tóvá emelte jobbjával, hogy adjon az Izraelnek bűnbánatot és bűnöknek bocsánatát.” 183
Ismét emlékeznünk kell arra, hogy, hogy ez a szentély szóhasználata. Pünkösdtől
kezdve Isten népének bűneit a szentélyre hárították át a naponkénti szolgálat során, a bűnös
pedig bocsánatot nyert. Az engesztelési napon azonban, amelynek idején élünk, a megbocsá-
tott bűnök, amelyek bekerültek a szentélybe Jézus vére által, kitöröltetnek a mennyei feljegy-
zésekből.
Nagy hangsúly került arra, amit Jézus tesz a mennyei szentélyben, amint bocsánatot
nyert szentjeinek feljegyzéseit eltörli. De nem kapott elég figyelmet az, amit párhuzamosan a
földön kell tenni, amikor Krisztus megtisztítja a mennyei feljegyzéseket.
Az engesztelés napján, amikor a főpap kitörölte a bűn feljegyzéseit a szentek szentjé-
ben, a népnek kívül kellett összegyülekeznie, lelküket megsanyargatva 184 böjtöléssel 185 és

183
A megbocsátásra vonatkozó szó, az aphesis a bűn kárhoztatásától való megszabadításra utal. A kitörlésre,
eltörlésre vonatkozó szó az exaleipo, és azt jelenti: eltörölni, gyökerestől kitépni, kitörölni.
184
Lev 16, 29-30; 23, 27.
185
Ésa 58; Joel 2,11kk.

82
munkaszünetet tartva. 186 3Móz 23 azt mondja, hogy azokat, akik nem sanyargatták meg lelkü-
ket, kivágták a gyülekezetből (3Móz 23, 28-30). Tudjuk, hogy ma a nagy engesztelési napon
élünk. Nem az ünneplés ideje van, hanem a lélek megsanyargatásának és a bűn feletti győze-
lem elnyerésének az ideje. Rengeteg idő lesz az ünneplésre a jövőben, amikor a sátoros ünne-
pet ünnepeljük. 187
Láthatjuk, hogy a kereszténység többségének nagyon felszínes elképzelése van az üd-
vösségről. Szemléletüket az a lökhárító-matrica foglalja össze, amely büszkén hirdeti: Nem
vagyok tökéletes, csak bocsánatban részesültem. Vagy nézzük azt a matricát, amelyik azt
mondja: Dudálj, ha szereted Jézust! Nem akarjuk túlszárnyalni ezt, de valaki készített egy
olyan lökhárító matricát, amely ezt hirdeti: „Ha szereted Jézust, fizess tizedet, dudálni bárki
tud.” Jézus messze túlmegy mindezeken és azt mondja: „Ha engem szerettek, tartsátok meg
parancsolataimat!” (Ján 14, 15). A Jelenések könyve, amely megfogalmazását tekintve olyan
világos, mint a déli verőfény – elmondja, hogy Isten népe meg fogja tartani az Ő parancsolata-
it, és Sátán gyűlölni fogja őket ezért (Jel 12, 17; 14, 12; 22, 14). Be fognak lépni a szentek
szentjébe Jézussal, és életüket összhangba hozzák Isten törvényével. Meg fogják tartani a
szombatot, és el fogják utasítani a fenevad bélyegét, életüket is kockáztatva.
Thomas Mostert „Hidden Heresy?” (Rejtett eretnekség?) című kitűnő könyvében
megmutatta, hogy a nagy mega- és gigagyülekezetek ma nagyon keveset beszélnek törvény-
ről, bűnbánatról, szentségről, bűn feletti győzelemről alapvető hitelvekre vonatkozó állítása-
ikban. Majd folytatja anélkül, hogy kimondaná: ezek az egyházak nem említik a halottak álla-
potát, a szombatot, az egészséges életmódot és az advent előtti vizsgálati ítéletet, vagy a H. N.
Adventista Egyház bármely más megkülönböztető tantételét sem.
Ezekben a gyülekezetekben azt a dobpergést lehet hallani, hogy a törvény keresztre
lett feszítve; hogy nem vagyunk a törvény alatt, hanem a kegyelem alatt; hogy nem vagyunk a
betű alatt, hanem a lélek uralma alatt; hogy hit, nem pedig cselekedetek által üdvözülünk (ami
bizonyára igaz, ha helyesen értjük); hogy a szombat megtartása törvényeskedés; hogy a
szombat a zsidóknak adatott; és hogy senki sem képes tökéletes jellemet fejleszteni itt a föl-
dön, illetve aki egyszer megváltatott, az sohasem veszhet el; hogy Jézus megtartotta a tör-
vényt értünk, ezért nekünk nem kell megtartanunk.
Az igazság az, hogy a hármas angyali üzenet az evangélium minden felszínes szemlé-
letét helyteleníti, nemcsak biztosít bennünket Krisztus engesztelő áldozatának objektív áldá-
sairól, hanem meg is parancsolja, hogy féljük Istent, Neki adjuk a dicsőséget, és imádjuk Őt

186
Lev 16, 29-30; 23, 28; Joel 2 ezt a napot jellemzi.
187
Jel 7, 9-10 ezt a jövőbeli mennyei örömteli ünneplést ecseteli: Azután láttam, és ímé egy nagy sokaság,
amelyet senki meg nem számlálhatott, minden nemzetből és ágazatból és népből és nyelvből és a királyiszék
előtt és a Bárány előtt állnak fehér ruhákba öltözve és a kezeikben pálmaágak. És kiáltanak nagy szóvan: Az
üdvösség a mi Istenünké, aki a királyiszékben ül és a Bárányé.

83
mint teremtőnket. Azt is megparancsolja, hogy jöjjünk ki Babilonból és utasítsuk vissza a
fenevad bélyegét.
Visszatérve Csel 3,19-21-hez, ez a szakasz dióhéjban azt is elmondja, hogy Jézus mi-
ért vár. Nem arra vár, hogy még több jel teljesedjen be, hogy eljöhessen. Arra vár, hogy iga-
zán bánkódjunk a bűn miatt és forduljunk el tőle. Arra vár, hogy igazán megtérjünk. Arra vár,
hogy teljes győzelmet arassunk a bűn felett az Ő ereje által, hogy bűneink eltöröltessenek,
hogy elnyerhessük a késői esőt, hogy elküldhesse Jézust. Ellen White arról biztosít minket,
hogy:

„A késői eső hullni fog Isten népére. Egy hatalmas angyal fog lejönni a mennyből, és
az egész föld fényleni fog dicsőségétől. Készek vagyunk arra, hogy részt vegyünk a harmadik
angyal dicső munkájában? Edényeink készen állnak-e, hogy befogadjuk a mennyei harmatot?
Van-e bűn és szenny a szívünkben? Ha igen, tisztítsuk meg a lélek templomát és készüljünk fel
a késői eső záporaira. A felüdülés az Úr színe elől sohasem jön el azokra a szívekre, amelyek
tele vannak tisztátalansággal. Vajha Isten segítene meghalnunk az énnek, hogy Krisztus, a
dicsőség reménysége kiformálódhasson belül.” 188

„Egyikünk sem nyeri el Isten pecsétjét, amíg jellemünkön folt vagy szenny éktelenke-
dik. Velünk marad, hogy meggyógyítsa jellemhibáinkat, hogy megtisztítsa a lélek templomát
minden szennytől. Akkor majd ránk hull a késői eső, ahogy a korai eső hullott a tanítványokra
pünkösdkor. 189
Sátán rajta tartja gonosz szemét a H. N. Adventista Egyházon. Meg fogja próbálni
egyházunkat visszaléptetni a szentélybe, hogy ott imádkozzanak, ahogy a névleges adventis-
ták és a bukott egyházak teszik. A kritikus kérdések az alábbiak: Megengedjük, hogy ez tör-
ténjen? Felszólalunk-e a válság e mostani idejében, vagy a diplomatikusan hallgató többség-
ben maradunk?
Mint h. n. adventisták nagyon is ismerjük Illés történetét. Hisszük, hogy Izraelnek ez a
történelmi válsága globális méretekben megismétlődik a vég idején. 1Kir 16-18. fejezetei leír-
ják, hogy Isten saját választott népe egy összehasonlíthatatlan hitehagyás közepette élt.
Kármel hegyén sor került a kártyák végső kiterítésére Isten igaz prófétája és Jezabel hamis
prófétái között. Illés egy trombita hangján kiáltotta a nép felé:

„Meddig sántikáltok kétfelé? Ha az Úr az Isten, kövessétek Őt, de ha a Baál, akkor

kövessétek azt!” (1Kir 18,21).
Az ember arra számított volna, hogy a nép azonnal lelkesen válaszol: „Követni fogjuk
az Urat.” De nem így volt. A nép továbbra is hallgatott. A szomorú feljegyzés megállapítja:
„De a nép nem felelt néki csak egy szót sem”.

188
Ye Shall Receive Power, 295. old.
189
Christian Experience and Teaching of Mrs. Ellen G. White, 189. old.

84
 Ellen White így kommentálta a nép Illés erőteljes felhívására adott semmitmondó vá-
laszát:

„Ha Isten jobban gyűlöli az egyik bűnt, mint a másikat, amiben népe vétkes, akkor az
a súlyosabb, ha a válság közepette tétlenek maradnak. Isten súlyos bűntettnek tekinti, ha vala-
ki közönyös és semleges marad egy vallási válságban, ugyanolyan súlyosnak, mint az Isten
elleni ellenségeskedés legrosszabb fajtáját.” 190
Csendben maradunk, vagy az Úr oldalára állunk?

190
Testimonies for the Church, 3. kötet, 281. old.

85
 Epilógus

Amint elgondolkodtam azon, hogyan fejezzem be ezt a könyvet, egy igeszakasz buk-
kant fel ismétlődően elmémben – a bölcs ember példázata, aki sziklára építette a házát és a
bolond emberé, aki homokra építkezett. Ez a példázat a következőképpen hangzik:

„Valaki azért hallja tőlem e beszédeket és megcselekszi azokat, hasonlítom azt a bölcs
emberhez, aki kősziklára építette az ő házát: és ömlött az eső és eljött az árvíz és fújtak a sze-
lek és beleütköztek abba a házba; de nem dőlt össze, mert kősziklára építtetett.
És valaki hallja tőlem e beszédeket és nem cselekszi meg azokat, hasonlítom azt a bo-
lond emberhez, aki a fövenyre építette az ő házát. És ömlött az eső, és eljött az árvíz és fújtak
a szelek, és beleütköztek abba a házba; és összeomlott: és nagy lett annak romlása.

És mikor elvégezte Jézus e beszédeket, álmélkodott a sokaság az ő tanításán, mert úgy

tanította őket, mint akinek hatalma van, és nem úgy, mint az írástudók” (Mát 7,24-29).
E példázat tartalmaz néhány jelképet, amelyeket ki is emeltem. Értelmezzük ezek je-
lentését külön-külön, aztán rakjuk össze őket.

Sziklára építeni
Mit ábrázol a szikla ebben a példázatban?
„Azért van meg az Írásban: Íme, szegletkövet teszek Sionban, amely kiválasztott, be-
cses; és aki hisz abban, meg nem szégyenül” (1Pét 2,6).
Sziklára építeni nyilvánvalóan annyit jelent, mint Krisztusra építeni. De figyeljük csak
meg, hogy itt nem egy szokványos, élettelen kőszikláról van szó, hanem élő kőszikláról,
amely életet közvetít. Amint a sziklára építünk, Jézus élete árad belénk, és eggyé válunk Vele:

„Krisztus az igazi fundamentum, az élő Kő. Akik Őreá építenek, mindnyájan részeseivé
válnak életének. … A kövek eggyé válnak az alappal, mert ugyanaz az élet hatja át a nagy
egészet. Ilyen épületnek a zivatar sem árthat, mert aki életét Istenhez kapcsolja, Vele együtt
mindent túlél.” 191
De mit jelent Jézusra, a kősziklára építeni? Azt jelenti, hogy valamilyen titokzatos,
misztikus személyes tapasztalatunk van Vele, amely érzéseken és érzelmeken alapul? Egyál-
talán nem. A példázat megmagyarázza, hogy a kősziklára építeni azt jelenti, hogy halljuk Jé-
zus szavait és megcselekedjük azokat.

„Azért, aki hallja tőlem e beszédeket és megcselekszi azokat, hasonlítom azt a bölcs
emberhez, aki kősziklára építette a házát” (Mát 7, 24).
191
Thoughts from the Mount of Blessings, 150. old.

86
 Ellen White részletezte ezt a gondolatot:

„A törvény magasztos elvei, amelyek Isten jellemét tükrözik, Krisztus hegyi beszédének
szavaiban fejeződnek ki. Mindaz, aki ezekre építi életét, Krisztusra, a Korszakok Kősziklájára
épít. Az Ige befogadásával Krisztust fogadjuk be. Csakis azok építenek rá, akik így fogadják el
Krisztus szavait.” 192

A házépítés munkája
Mit ábrázol a házépítés munkája? A következő kijelentések kifejtik, hogy a házépítés a
jellemformálás művét jelképezi:

„Mindenki számára óriási munkaterület önmaga jellemének építése. Az épület napról

napra közelebb áll a befejezéshez. Isten szava figyelmeztet rá, hogyan építsünk, s arra is, hogy
házunk az örökkévaló sziklára épüljön. Közeleg az idő, amikor feltárul munkánk eredménye.
Most kell művelnünk az Isten által ránk bízott erőket, s olyan jellemet kell formálnunk, amely
hasznavehetővé tesz bennünket ebben az életben és az örökkévalóságban is.” 193
„Jellemünk építésekor Krisztusra kell építenünk. Ő a biztos alap. Alap, amely soha
meg nem ingatható. A kísértés és megpróbáltatás vihara sem tudja megingatni azt az épületet,
amely az Örök Kősziklához rögzül.” 194

A homokra építeni
Mit jelent homokra építeni? A példázat maga adja meg a világos jelentést:

„És valaki hallja tőlem e beszédeket és nem cselekszi azokat, hasonlítom azt a bolond
emberhez, aki homokra építette a házát” (Mát 7,26).
Ésa 28,16-18 szembeállítja a biztos kőszikla alapra építést a hazugságokra építők hiá-
bavalóságával:

„Ezért így szól az Úr Isten: Íme, Sionban egy követ tettem le, egy próbakövet, drága
szegletkövet, erős alappal, aki benne hisz, nem fut. És a jogosságot mérőkötéllé tettem, és az
igazságot szintezővé, és jég söpri el a hazugság oltalmát, és vizek ragadják el a rejteket.”
Ellen White az alábbi mély betekintést nyújtja ehhez:

„Az, aki – mint a zsidók Krisztus napjaiban – emberi eszmék, ceremóniák és formasá-
gok alapzatára épít, vagy bármire, ami független Krisztus kegyelmétől, jellemét süllyedő ho-

192
Ugyanott, 148-149. old.
193
Child Guidance, 164. old.
194
Child Guidance, 166. old.

87
mokra építi. A kísértés ádáz viharai el fogják söpörni a homok-alapzatot, és háza megsemmi-
sül.” 195
A sziklára és a homokra építés közötti ellentét láthatóvá válik a szakasz utolsó versé-
ben. Az áll ott, hogy Jézus úgy tanított, mint, akinek hatalma van és nem úgy, mint az írástu-
dók vagy teológusok. Krisztus korának teológusai az emberi vélemények és hagyományok
özönét tanították, Jézus viszont Isten felhígítatlan szavát hirdette.

A szelek
Pál apostol az hamis tanításokat az igazsággal ellentétes irányban fújó szélként ábrá-
zolta:

„Hogy többé ne legyünk gyermekek, akiket ide s tova hány a hab, és hajt a tanításnak
akármi szele az emberek álnoksága által, a tévelygés ravaszságához való csalárdság által;
hanem az igazságot követvén szeretetben, mindenestől fogva növekedjünk abban, aki a fej, a
Krisztusban” (Eféz 4,14-15).
Jakab is kifejtette, hogy aki kételkedik, hasonlatos a tenger habjához, amelyet a hullá-
mok és a szél hajtanak:
„De kérje hittel, semmit se kételkedvén, mert aki kételkedik, hasonlatos a tenger hab-
jához, amelyet a szél hajt és ide s tova hány” (Jak 1,6).
Mit adott nekünk Isten, hogy eltávolítsunk mindenféle kételyt? A Biblia az, ami elve-
szi a kételkedést, mert a hit hallásból van, a hallás pedig Isten igéjének hallása által (Róm
10,17).
A szelek azonban eszkatológiai összefüggésben is értelmezhetőek. Jel 7,1-ben négy, a
földet elpusztítani akaró viszály szeleit visszatartó angyalról szóló leírást találunk:

„Ezek után négy angyalt láttam állni a földnek négy szegletén, a földnek négy szelét
tartva, hogy szél ne fújjon a földre, se a tengerre, se semmi élőfára” (Jel 7,1).
Amikor ezeket a szeleket elengedik, a viszály olyan jelenetei elevenednek meg, ame-
lyeket toll nem képes ábrázolni:

„Az emberek nem ismerik fel az őrálló angyalokat, akik a négy szelet mérsékelik, hogy
ne fújjanak, míg el nem pecsételik Isten szolgáit. De amikor Isten utasítja majd angyalait,
hogy eresszék el a szeleket, olyan viszály következik, amelyet a toll nem képes leírni.” 196

195
Signs of the Times, 1909. szept. 8.
196
Testimonies for the Church, 6. kötet. 408. old.

88
 „Amint Isten angyalai nem tartják többé féken az emberi szenvedély vad szeleit, a
viszály elemei elszabadulnak. Az ókori Jeruzsálem pusztulásához hasonló szörnyű romlás
fogja sújtani az egész világot.” 197

Árvizek
Jel 12,15 Isten népének üldöztetéséről beszél az 1260 év során. A kemény megpróbál-
tatásnak ezt az időszakát úgy írja le, hogy a sárkány a szájából vizet bocsát ki, mintegy árada-
tot, hogy a víz elragadja az asszonyt:

„És bocsátott a kígyó az ő szájából az asszony után vizet, mintegy folyóvizet, hogy azt
a folyóvízzel elragadtassa.”
Ésaiás könyvében Sénakhérib Júda földjére irányuló invázióját is mint egy mindent
elsöprő vízáradatot jellemzi az Írás, amely nyakig ért:

„Azért íme, rájuk hozza az Úr a folyónak erős és sok vizét, Asszíria királyát és minden
ő hatalmát, és feljön minden medre fölé, és folyik minden partja felett, és becsap Júdába, és
megáradván átmegy rajta s torkig ér, és elterjesztett szárnyai ellepik földednek szélességét,
óh, Immánuel.” (Ésa 8,7-8).

A ház összeomlása
Jelenések könyvében a nagy Babilon egy világméretű rendszerként jelenik meg, amely
elutasítja Isten Szavát, és megpróbálja mindenkire ráerőltetni, hogy fogadják el emberi véle-
ményeit és hagyományait.
Jel 14,6-7 első angyala megparancsolja a föld lakosainak, hogy féljék az Istent, és Né-
ki adjanak dicsőséget, és imádják Őt, mint Teremtőt, mert eljött az Ő ítéletének órája. Azután
a második angyal is megjelenik, amint az ég közepén repül és hangosan hirdeti: „Elesett, el-
esett Babilon, a nagy város, mert paráznaságának haragborával megitatta az összes népet”
(Jel 14,8). Látni fogjuk, hogy Babilon azért bukott el, mert erjedt borát adta az összes nem-
zetnek. A Bibliában a bor a hamis tanítás jelképe. A végeredmény az, hogy Babilon nem fo-
gadta el az első angyal üzenetének igazságait, ezért elbukott.
Ahogy láttuk már Jel 18,1-4-ben, a második angyalnak ezt az üzenetét először 1844
nyarán hirdették, majd felerősítik, és nagy hatalommal képviselik a hangos kiáltás idején:

„És ezek után láttam más angyalt leszállani a mennyből, akinek nagy hatalma volt és
a föld fénylett annak dicsőségétől. És kiáltott teljes erejéből, nagy szóval, mondván: Leomlott,
leomlott a nagy Babilon és lett ördögöknek lakhelyévé és minden tisztátalan léleknek tömlöcé-
vé és minden tisztátalan és gyűlölséges madárnak tömlöcévé, mert az ő paráznaságának ha-
ragborából ivott valamennyi nép, és a földnek királyai ővele paráználkodtak, és a földnek

197
The Faith I Live By, 215. old.

89
kalmárai az ő tobzódásának erejéből meggazdagodtak. És hallottam más szózatot a menny-
ből, amely ezt mondta: Fussatok ki belőle én népem, hogy ne legyetek részesek az ő bűneiben,
és ne kapjatok az ő csapásaiból” (Jel 18,1-4).
A lényeg, amit meg kell jegyeznünk: Babilon az emberi hagyományok és vélemények
homokjára épült. Nem fogadja el a hármas angyali üzenetben és a mennyei szentek szentjében
kinyilatkoztatott igazságokat. Ezért Babilon leomlik és mindenki, aki úgy dönt, hogy benne
marad, együtt bukik vele.
A politika, gazdaság, vallás, művészet, tudomány, szórakozás emberi bölcsességre és
nagyságra épített egész világméretű rendszere le fog omlani. Csak akik isteni hasonlóság sze-
rinti jellemet építettek, azok lesznek képesek megállni.

„Ti, akik reménységeteket az énre alapozzátok, homokra építkeztek. De még nem túl
késő elmenekülni a közelgő pusztulás elől. Mielőtt a vihar kitör, meneküljetek biztos alap-
ra.” 198
Azzal a kijelentéssel fejezem be ezt a könyvet, amelyet Ellen White az elmének a Bib-
lia igazságaival történő megerősítésének fontosságával kapcsolatban tett, hogy megállhassunk
a végső küzdelemben:

„Csak azok fognak az utolsó nagy küzdelemben végig kitartani, akik felvértezték ér-
telmüket a Bibliai igazságaival. Egyszer mindenki fel fogja tenni magának ezt a súlyos kér-
dést: Istennek engedelmeskedjem-e, vagy embereknek? A döntő óra már a küszöbön van. Szi-
lárdan áll-e lábunk a sziklán, Isten változhatatlan Igéjén? Ki tudunk-e híven tartani Isten pa-
rancsolatai és Jézus hite mellett?” 199

198
Thoughts from the Mount of Blessings (Gondolatok a hegyibeszédről), 152. old.
199
The Great Controversy (A nagy küzdelem), 593-594. old.

90
 Függelékek
Függelék # 1
Hírlevélcikk, válasz az Insight-ban megjelent cikkre arról, hogy miért hagyja el ifjúságunk
az egyházat

Kedves Barátaim!
Egyik felekezeti kiadványunkban a közelmúltban megjelent, „Ez nem az üzenet” című
írásra szeretnék e havi hírlevelemben keresztény jóindulattal reagálni a két szerző által
hangsúlyozott néhány előfeltevésre.
A szerzők megosztják annak általuk vélt néhány okát, hogy miért hagyja el ifjúságunk
az egyházat. A felelősséget elsősorban magának az egyháznak tulajdonítják. Engem
elszomorít, amikor azt tapasztalom, hogy az egyházra hárítják az ifjúságunk kivonulásával
kapcsolatos felelősség oroszlánrészét. Igaz ugyan, hogy részben az egyházé a felelősség, de
ha felelősségjátékot fogunk játszani, nem sokra megyünk. Ennek a cikknek a szerzői
sajnálatos módon egy sor tévhitnek a foglyai annak az okait illetően, hogy miért hagyja el
ifjúságunk az egyházat.

Tévhit # 1: „Az egyház hibáztatható ifjúságunk távozása miatt”

Úgy vélem, hogy ifjúságunk kivonulása az egyházból sokkal összetettebb dolog, mint
ahogyan a cikk írói látják. A szerzők szerint maga az egyház az oka annak, hogy nem tudja
megtartani ifjúságát. De igazságos-e ez a megállapítás?
A fiatalok átlagosan körülbelül heti öt vagy hat órán keresztül vannak a gyülekezetben,
míg az iskolában, a szülőkkel és a tömegkommunikáció eszközeivel több mint száz órát
töltenek el (ha napi nyolc óra alvást veszünk figyelembe). Nem a szülőket, a tanárokat és a
médiumokat kellene inkább hibáztatnunk? Miért nem a televíziót és korunk világi kultúráját
hibáztatják – hiszen ezek teszik nehézzé az egyház számára, hogy állja a „versenyt”? És miért
nem tudjuk megérteni azt, hogy magának az ifjúságnak kell viselnie a felelősség egy jó
részét? Elvégre Isten választási szabadságot adott nekik. Ha rosszul használják fel, nem
kellene osztozniuk a felelősségben? Az ítélet napján azt fogják talán mondani Jézusnak: „Az
egyház nem elégítette ki az igényeimet”?

Tévhit # 2: „Fiataljaink ismerik üzenetünket, és már megunták hallgatni”

Ez a hiedelem egyszerűen nem felel meg a valóságnak. A szerzők azt feltételezik,
hogy tizenhét és tizennyolc éves ifjaink ismerik az üzenetünket. A legnagyobb tisztelettel
kérdezem: a szerzők melyik bolygón élnek? A Fresno Central gyülekezet rangidős lelkésze
voltam majdnem tizenegy évig, és tudom, hogy mi sem áll távolabb az igazságtól! Csak
próbáld megkérni az ifjúságot, hogy idézzen egy versnél többet a bibliából egyházunk
bármely tanításával kapcsolatban, és nézd meg, hogyan megy! Nyilván vannak kivételek, de a
kivétel csak erősíti a szabályt. A szomorú valóság az, hogy fiataljaink nem hallják

91
megkülönböztető igazságainkat a családi istentiszteleten, szombatiskolai osztályainkban és
szószékeinkről sem! Isten igéje iránti éhség van a földön.

Tévhit # 3: „Nem üzenetünk változtatja meg az embereket, hanem a Szentlélek”

Ez a szlogen jól hangzik, ha eltekintünk attól a ténytől, hogy a Biblia szerint a
Szentlélek az üzenet által változtatja meg az embereket. A Szentlélek és az Írás
elválaszthatatlan egymástól. A Szentlélek nem vákuumban ténykedik, hanem az Írás
közvetítése által változtatja meg az emberek szívét és életét (lásd Róm 10,17; Eféz 5,26; Zsolt
119,9-11; Eféz 6,17). A Hetednapi Adventista Egyház egyedülálló küldtése az, hogy a hármas
angyali üzenetet a Szentlélek erejével elvigye a világnak.

Tévhit # 4: „Ha igazi keresztények lennénk, nem mondanánk az embereknek azt, hogy
változtassák meg a viselkedésüket, mielőtt csatlakoznak hozzánk.”
Ez a kijelentés figyelmen kívül hagyja a Prófétaság Lelkének világos tanácsát. Figyeld
meg a Bizonyságtételek a gyülekezet számára 5. kötete 172. oldalát:

„A gyülekezet gyengeségét azoknak a tagoknak a csatlakozása okozza, akiknek nem

újult meg a szíve és nem alakult át az élete. Ezt a tényt gyakran semmibe veszik. Néhány
lelkész és némely gyülekezet annyira sóvárog a számbeli növekedés után, hogy nem tesznek
bizonyságot a keresztényietlen szokások és gyakorlatok ellen. Az igazság elfogadóit nem
tanítják meg arra, hogy nincsenek biztonságban, ha világi a viselkedésük, és csak a nevük
keresztény. Eddig Sátán alattvalói voltak, ezentúl legyenek Krisztus alárendeltjei. Életüknek
kell tanúskodnia arról, hogy más vezetőt választottak. A közvélemény jó szemmel nézi, ha
valaki hitvalló keresztény. Kevés önmegtagadás és önfeláldozás kell a kereszténység
színleléséhez, és ahhoz, hogy nevünk a gyülekezet névsorában legyen. Ezért sokan
csatlakoznak az egyházhoz a nélkül, hogy előbb Krisztussal egyesültek volna. Ez azonban
Sátán győzelme. Akik csak ennyire tértek meg, azok a legeredményesebb ügynökei. Csapdául
szolgálnak más lelkek számára. Hamis fények ők, akik az óvatlanokat a kárhozatba csábítják.
Hiába törekszenek emberek arra, hogy a keresztény utat szélessé és kellemessé tegyék a
világiak számára. Isten nem simította el, és nem szélesítette ki a göröngyös, keskeny utat. Ha
szeretnénk bemenni az életre, ugyanazt az útvonalat kell követnünk, amelyen Jézus és
tanítványai haladtak – az alázat, az önmegtagadás és az áldozatvállalás útját.”
A Fresno Central-ban arra törekszünk, hogy szeretettel bánjunk az emberekkel, és úgy
fogadjuk el őket, ahogy vannak. Megteszünk minden tőlünk telhetőt (emberi gyarlóságaink és
hiányosságaink ellenére), hogy úgy érezzék magukat, mintha közénk tartoznának. De azt
jelenti-e ez, hogy egyháztagnak kell tekintenünk őket, mielőtt feladnák keresztényietlen
szokásaikat és eljárásaikat? Nem hiszem! Isten soha nem hagyja úgy az embereket, ahogy
vannak, Ő mindig magasabb színvonalra emeli őket. El kell fogadnunk az embereket és sze-

92
retnünk kell őket, ez azonban nem jelenti azt, hogy keresztségre és a gyülekezethez való csat-
lakozásra kellene buzdítanunk őket, amikor még megszegik a világos bibliai elveket.

Tévhit # 5: „A társadalomnak nem úgy kellene azonosítania a hetednapi adventistákat,

hogy a nem dohányzó, nem ivó, nem táncoló vegetáriánusok, hanem inkább úgy, hogy a
város legkedvesebb emberei.”
Nem úgy kellene-e megismernie az embereknek a hetednapi adventistákat, hogy ők a
város legkedvesebb nem dohányzó, nem ivó, nem táncoló vegetáriánusai? Az egyik kizárja a
másikat? Ez nem vagy-vagy, hanem is-is kérdés.

Tévhit # 6: „Fő problémánk az, hogy azt gondoljuk az egyház általunk elfogadott
üzenetéről: ez igaz és pontos üzenet, amely átalakítja az embert.”
A szerzők mesteri módon alkottak egy szalmabábot. Én soha nem hittem ezt, és
kétlem, hogy sok más testvér gondolná így. Igaz ugyan, hogy a vallásos információ nem alakít
át önmagában és önmagától, mégis nagy hatalma van, amikor a Szentlélek használja fel. Ha
nem hiszed el azt, hogy az információ átalakítja a fiatalok életét és megváltoztatja őket, csak
nézd meg a televízió, a zene, a videójátékok és a filmek viselkedésükre gyakorolt hatását.

Tévhit # 7: „A legfontosabb parancsolat szeretni Istent és egymást.”

Ez biztosan igaz kijelentés, ha úgy határozzuk meg a szeretetet, ahogy Pál apostol tette
Róm 13,10-ben: „a törvény betöltése a szeretet”, vagy ahogy Jézus definiálta Ján 14,15-ben:
„Ha engem szerettek, parancsolataimat megtartsátok”. A szerzők sajnálatos módon
elválasztják egymástól a szeretetet és a parancsolatokat. Ha azt mondják, hogy a törvény
hatástalan szeretet nélkül, akkor állításukat azzal a kijelentéssel kellene kiegyensúlyozniuk,
hogy a szeretet igazság nélkül csak szentimentalizmus. Pál apostol gondoskodott az
egyensúlyról, amikor úgy fogalmazott, hogy „az igazságot szólva szeretetben” (a King James
fordításban speaking the truth in love).
Ha elfogadjuk két szerzőnk tanácsát, akkor az egyház tényleg bajban van! Százhatvan
éves történelme során a Hetednapi Adventista Egyház a Szentlélek munkálkodása által maradt
egyben, aki megőrízte üzenetünk, életstílusunk és üzenetünk sértetlenségét. Ha nem így lett
volna, az egyház régen darabokra tört és széthullott volna. Azt hiszem, hogy az egyház Észak-
Amerikában azért szembesült annyi szakadással és zavarral, mert elbagatellizáltuk, sőt
némely esetben elfelejtettük „a hitet, amely egykor a szenteknek adatott”.
Pozitívan fogalmazva, bátorítóak számomra azok a dolgok, amelyeket történni látok a
fiatal laikusok körében az egyházban. Felvillanyoz, amikor olyan laikusok által vezetett
mozgalmakat látok, mint amilyen például az Ifjúsági Generálkonferencia országszerte
megtalálható különböző tagozataival. Ezeken az összejöveteleken az ember nagy szomjúságot
és éhséget érezhet az igazság iránt, és bizonyosságot ebben a posztmodern világban, ahol a
kétely és az „ismeretelméleti sokféleség” uralkodik.

93
 A közelmúltban felbátorított több főiskolai hallgató is, akik egy elhúzódó távollét után
tértek vissza egyházunkba a bizonytalanság vadonából. Kifejezett érdeklődésük annak
tanulmányozása volt, hogy mivel lehetne az adventista egyházat működésre bírni. Szintén
bátorítanak gyakori utazásaim Dél-Amerikába (ott nőttem fel), ahol látom, hogyan szívják
magukba fiataljaink sajátos küldetésünket, üzenetünket és életstílusunkat, olyan mértékben,
hogy elérik nem adventista barátaikat.
Imádkozzunk, hogy az Úr hozzon ébredést és megújulást otthonainkba, iskoláinkba,
gyülekezeteinkbe és személyes életünkbe.

Függelék # 2
Az Indiana-i táborösszejövetelről szóló bizonyságtétel
„Nem lehet túl nagyra becsülni azt a munkát, amelyet az Úr el fog végezni azokon a
választott eszközein keresztül, akik teljesítik akaratát, és véghezviszik szándékát. Az Úr meg-
mutatta nekem, hogy az Indianában történt dolgok, amelyekről beszámoltál, meg fognak is-
métlődni a próbaidő lejárta előtt. Mindenféle otromba dologgal állnak majd elő. Dobszó, ze-
ne és tánc kíséretében fognak kiáltozni. Értelmes emberek annyira megzavarodnak, hogy nem
lesznek képesek helyes döntésekre; és mindezt a Szentlélek munkájának nevezik.
A Szentlélek soha nem jelenik meg ilyen módon, ilyen tébolyodott zsivajban. Ez Sátán
találmánya arra, hogy elfedje ravasz módszereit, melyeket a napjainkra szóló őszinte, feleme-
lő, nemesítő és megszentelő igazság hatástalanítására használ. Inkább soha ne legyen zene az
istentiszteleten, mint hogy úgy alkalmazzuk a hangszereket, ahogyan az januárban a tábor-
összejövetelen történt. A napjainkra szóló igazságnak semmi ilyenre nincs szüksége a lelkek
megnyerése érdekében. A hangzavar megbénítja a józan észt, és megakadályozza azt az ál-
dást, amit a helyesen vezetett összejövetel adna. Sátáni erők társulnak a lármához és a zűrza-
varhoz, és ezt nevezik a Szentlélek munkájának.
Amikor a tábor-összejövetel befejeződik, elvégezetlenül marad mindaz a jó, amit a
szent igazság bemutatása révén el kellett, és el is lehetett volna végezni. Az állítólagos meg-
újulás résztvevői olyan benyomásokat nyernek, melyek következtében eltávolodnak az Úrtól.
Nem tudják elmondani, amit azelőtt megismertek a bibliai elvekre vonatkozóan.
Nem szabad bátorítani az ilyenfajta istentiszteletet. 1844 után ugyanez a befolyás
áradt be sorainkba. Ugyanezek a dolgok történtek. Az emberek fellelkesedtek, és az őket kész-
tető hatalmat Isten hatalmának gondolták...
Nem fogom felidézni a történelem fájdalmas időszakát, mert az túl nehéz volna. De ja-
nuárban megmutatta nekem az Úr, hogy téveszmék és helytelen módszerek keverednek bele a
tábori összejövetelekbe, és a történelem megismétli önmagát. Nagyon szomorú lettem. Az Úr
utasított, hogy mondjam el: ezeken az alkalmakon démonok vannak jelen emberi formában,
akik minden ravaszságot bevetnek, amit csak Sátán felhasználhat az értelmes emberek kiáb-

94
rándítására. Az ellenség úgy próbálta alakítani a dolgokat, hogy a tábor-összejövetelek, ame-
lyeknek a harmadik angyali üzenet igazságát kellett volna tömegekkel megismertetniük, elve-
szítsék erejüket és befolyásukat.
A harmadik angyal üzenetének világosan kell hangoznia. Meg kell tisztítani az olcsó és
szánalmas emberi elgondolások szálaitól, amelyeket a hazugság atyja készített, leplezve ma-
gát, mint az elbűvölő kígyó, amelyet Sátán eszközként használt ősszüleink megtévesztésére.
Így próbálja Sátán rátenni pecsétjét arra a munkára, amelyet Isten tisztán szeretne tovább-
vinni. A Szentléleknek nincs semmi köze ahhoz a hangzavarhoz, amely elhaladt előttem janu-
árban. Sátán működik az ilyen zene lármája és zűrzavara által, pedig a megfelelően vezetett
zene Istent dicsérné és dicsőítené. Így azonban a mérgeskígyó harapásához teszi hasonlóvá a
hatását.
A múltban történt dolgok meg fognak ismétlődni a jövőben. Sátán kelepcévé fogja ten-
ni a zenét annak alkalmazási módja által. Isten felhívja népét, akik előtt ott van a világosság
az igében és a bizonyságtételekben, hogy olvassák, gondolkodjanak rajta, és szívleljék meg.
Az Úr világos és határozott tanítást adott, amelyet mindenki megérthet. De a nyugtalanító
vágy, hogy valami újat kezdeményezzenek, furcsa doktrínákat eredményez, és nagyrészt
megsemmisíti azoknak a befolyását, akik jóra vezető eszközök lettek volna, ha megtartották
volna kezdeti bizalmukat az Úrtól nyert igazság iránt.
»Azért tehát még jobban kell nekünk a hallottakra figyelnünk, hogy valamiképpen el
ne sodródjunk. Mert ha az angyalok által hirdetett beszéd erős volt, és minden bűn és engedet-
lenség elvette igazságos büntetését, hogyan menekülünk meg mi, ha nem törődünk ilyen nagy
üdvösséggel? Ezt kezdetben az Úr hirdette, majd azok, akik hallották, megerősítették szá-
munkra…« (Zsid 2,1-3). »Vigyázzatok, testvéreim, hogy valaha ne legyen közületek senkinek
hitetlen, gonosz szíve, hogy az élő Istentől elszakadjon, hanem intsétek egymást mindennap,
amíg tart a ma, hogy egyikőtök se keményedjék meg a bűn csalárdsága által. Mert részeseivé
lettünk Krisztusnak, ha azt a bizalmat, amely kezdetben élt bennünk, mindvégig erősen meg-
őrizzük« (Zsid 3,12-14).

Haskell testvérek, fel kell vennünk a fegyverzet minden darabját, és mindent elvégezve,
szilárdan kell állnunk. Az evangélium védelmében állunk, és csatlakoznunk kell az Úr tettre
kész, hatalmas seregéhez. Az Úr Hűséges követőinek félreérthetetlenül kell hirdetniük az igaz-
ságot. Amit ma üdvözítő igazságnak neveznek, az jórészt a Szentlélekkel való szembeszegülés-
hez vezető üres fecsegés…
Sok szó esik a Szentlélek kitöltéséről, és némelyek ezt olyan módon magyarázzák, ami
rossz hatással van a gyülekezetre. Az örök élet a Szentírás élő tanításainak elfogadása, és
Isten akaratának cselekvése. Ez Isten Fia testének evése és vérének ivása. Akik ezt teszik, azok
számára az evangélium által felragyog az élet és a halhatatlanság, mert Isten Igéje igazság,
lélek és élet. A Jézus Krisztusban, mint személyes Megváltóban hívő embereknek az a kivált-

95
sága, hogy táplálkozhatnak Isten igéjével. A Szentlélek tárja fel az Igét, a Bibliát, a halhatat-
lan igazságot, amely imádkozó kutatójának lelki inakat és izmokat ad.
»Tudakozzátok az írásokat – jelentette ki Jézus – mert azt hiszitek, hogy azokban van
az örök életetek; és ezek azok, amelyek bizonyságot tesznek rólam« (Ján 5,39). Akik mélyen a
felszín alá ásnak, meg fogják találni az igazság rejtett kincseit. A Szentlélek a komoly kutató
mellett áll. Megvilágítja az Igét, és új jelentőségében tárja fel az igazságot. A kutatót soha
nem tapasztalt öröm és béke tölti el. Ráébred az igazság értékére, úgy, mint azelőtt soha. Új,
mennyei fény ragyog az Igére, mintha arany betűkkel írták volna. Az Igébe életet és lelket önt-
ve, maga Isten szólította meg a szívet és az értelmet.
Minden őszinte igetanulmányozó Istenhez emeli szívét, és könyörög a Lélek segítségé-
ért. Ezért hamarosan felfedezi, hogy az Ige jóval magasabb szinten áll az önmagát tanítónak
vélő ember képzeletszülte kijelentéseinél, akinek gyenge, ingatag elméleteit az élő Isten Igéje
nem támasztja alá. Ezeket az elméleteket olyan emberek találták ki, akik nem tanulták meg az
első nagy leckét, amely szerint Isten Lelke és élete Igéjében van. Ha befogadták volna szívük-
be Isten Igéjének örök tanítását, akkor megértenék, mennyire hiábavaló minden próbálkozá-
suk arra, hogy valami újjal keltsenek szenzációt. Arra van szükségük, hogy megtanulják Isten
Igéjének alapelveit, mert akkor az élet igéjét tudják nyújtani az embereknek, hogy megkülön-
böztethessék a pelyvát a búzától, ahogyan Jézus ígérte tanítványainak” (Szemelvények Ellen
G. White írásaiból, 2. kötet, 36-39. o.)

Függelék # 3
További látomások
„Az Úr a következő látomást adta nekem 1847-ben, amikor a testvérek összegyűltek a
Maine állambeli Topsham-ban.
Az imádság rendkívüli lelkületét éreztük. Ezért amikor imádkoztunk, a Szentlélek le-
szállt ránk. Hamarosan elveszítettem szemem elől a földi dolgokat, és látomásban Isten dicső-
sége vett körül. Egy angyalt láttam gyorsan hozzám repülni. Nagy sebességgel elvitt a földről
a Szent Városba. A városban egy templomot láttam, amelybe bementem. Áthaladtam egy ajtón
mielőtt az első függönyhöz értem. Ezt a függönyt felemelték előttem, és továbbhaladtam a
szentélybe. Itt megláttam a jóillattétel oltárát, a gyertyatartót a hét lámpással és a kenyerek
asztalát. A szentély dicsőségének megtekintése után Jézus fölemelte a második függönyt, és
bementem a szentek szentjébe.
A legszentebb helyen megláttam a frigyládát, a teteje és az oldalai színaranyból vol-
tak. Mindkét végén a szárnyait fölé terjesztve egy-egy szépséges angyal volt. Arcukkal egymás
felé fordultak, és lefelé néztek. Az angyalok között egy arany tömjénező volt. A frigyláda fö-
lött, ahol az angyalok álltak, rendkívül fényes dicsőség volt, ez Isten trónjának látszott. Jézus
a frigyláda előtt állt, s amint a szentek imája felszállt hozzá, az illatszer a tömjénezőben füs-

96
tölni kezdett, Jézus az illatszer füstjével együtt felajánlotta a szentek imáját Atyjának. A frigy-
ládában az aranytál volt a mannával, Áron kivirágzott vesszeje és a két kőtábla, amelyek
könyvként csukódtak össze. Jézus kinyitotta, és láttam az Isten ujjával írt tízparancsolatot. Az
egyik táblán négy parancsolat volt, a másikon hat. Az első táblán lévő négy parancsolat fé-
nyesebben ragyogott, mint a másik hat. A negyedik parancsolat azonban, a szombatünneplés
parancsa mindegyiknél jobban fénylett, mert a szombat arra volt elkülönítve, hogy Isten szent
nevének tiszteletére megtartsuk. A szent szombat tündöklő volt, dicsfény övezte. Láttam, hogy
a szombat parancsolata nem lett a keresztre szögezve. Ha oda lett volna szögezve, akkor a
többi kilenc parancsolat is, és szabadságunkban állna mindet megszegni a negyedikkel együtt.
Láttam, hogy Isten nem változtatta meg a szombatot, mert Ő soha nem változik. Hiszen a pápa
változtatta a hét hetedik napjáról az elsőre, mert ő változtatta meg az időket és a törvényeket.
Láttam, hogy ha Isten helyezte volna a nyugalomnapot a hét hetedik napjáról az elsőre, akkor
megváltoztatta volna a nyugalomnapnak a mennyei templom legszentebb helyén a frigyládá-
ban lévő, kőtáblára írt parancsolatát, amelyet így olvashatnánk: Az első nap az Úrnak, a te
Istenednek nyugalomnapja. Én viszont azt láttam, hogy ugyanúgy olvasható most is, mint
amikor Isten ujjával a kőtáblára írta, és átadta Mózesnek a Sinai hegyen: »De a hetedik nap
az Úrnak, a te Istenednek szombatja«. Láttam, hogy a szent szombat volt a válaszfal Isten
hűséges népe és a hitetlenek között, és az is maradt; és hogy a szombat az a nagy kérdés,
amely egyesíteni fogja Isten drága, várakozó szentjeinek szívét.
Láttam, hogy Istennek vannak gyermekei, akik nem ismerik fel és nem ünneplik a
szombatot. Ők nem utasították el a rá vonatkozó világosságot. Ezért a nyomorúság idejének
kezdetén Szentlélekkel telve elindultunk, és teljesebben hirdettük a szombatot. Ez felbőszítette
az egyházakat és a névleges adventistákat. Ekkor viszont Isten választottai mindannyian vilá-
gosan látták, hogy nálunk van az igazság, kijöttek, és velünk együtt viselték el az üldözést.
Kardot, éhséget, járványokat és nagy zűrzavart láttam a földön. A gonoszok azt gondolták,
hogy mi hoztuk rájuk az ítéleteket, felkeltek, és tanácsot tartottak, hogy kiirtsanak bennünket a
földről, azt gondolva, hogy akkor megszűnik a baj.
A nyomorúság idején mindannyian elmenekültünk a városokból és a falvakból, a go-
noszok azonban üldözőbe vettek bennünket, és karddal a kezükben törtek be a szentek házai-
ba. Felemelték a kardot, hogy megöljenek bennünket, de a kard eltört, és olyan tehetetlenül
esett le, mint egy szalmaszál. Akkor valamennyien éjjel-nappal szabadulásért kiáltottunk, és
kiáltásunk feljutott Isten elé. A nap felkelt, a hold pedig mozdulatlanul állt. A patakok vize
megszűnt folyni. Sötét, sűrű felhők emelkedtek az égre és ütköztek egymásba. A dicsőség
egyetlen tiszta foltja megmaradt, onnan hallottuk Isten sok víz zúgásához hasonló hangját,
amely megrázta az eget és a földet. Isten Izraele fölfelé tekintve állt, hallgatva a Jehova szá-
jából elhangzó szavakat, amelyek a leghangosabb mennydörgéshez hasonlóan gördültek vé-
gig a földön. Isten Izraele fölfelé tekintve állt, hallgatva a Jehova szájából elhangzó szavakat,
amelyek a leghangosabb mennydörgéshez hasonlóan gördültek végig a földön. Félelmetesen

97
ünnepélyes volt ez. A szentek minden mondat végén felkiáltottak: »Dicsőség! Alleluja!«. Arcu-
kat Isten dicsősége világította be. Ettől a dicsőségtől ragyogott Mózes arca, amikor lejött a
Sinai-hegyről. A gonoszok nem tudtak rájuk tekinteni a dicsőség miatt. S amikor az örök ál-
dást kihirdették azokra, akik Istent tisztelték szombatja megszentelésével, a fenevad és képmá-
sa feletti győzelem hatalmas kiáltása hallatszott.
Ekkor kezdetét vette a szombatév, a föld megpihenésének időszaka. Láttam az istenfélő
rabszolgát, amint győztesen felkel, lerázza láncait, amelyekkel megkötözték, miközben gonosz
gazdája zavarában nem tudja, mit tegyen, mert a gonoszok nem érthették Isten szavait. Rövi-
desen megjelent a nagy fehér felhő. Szebbnek látszott, mint bármikor azelőtt. Az Emberfia ült
rajta. Először nem láttuk Jézust a felhőn, de amikor közelebb jött a földhöz, megpillantottuk
kedves személyét. Ennek a felhőnek a megjelenése volt az Emberfiának jele az égen. Isten Fi-
ának hangja dicső halhatatlanságba öltözötten hívta elő az alvó szenteket. Az élő szentek egy
pillanat alatt elváltoztak, és a feltámadottakkal együtt elragadtattak a felhőszekérre. Nagyon
dicsőséges látvány volt, ahogy a felhőszekér fölfelé gördült. Mindkét oldalán szárnyak voltak,
alatta pedig kerekek. Amint a szekér fölfelé haladt, a kerekek így kiáltottak: »Szent!«, a suho-
gó szárnyak is ezt kiáltották: »Szent!«, és a felhőt kísérő szent angyalok kísérete így kiáltott:
»Szent, szent, szent a Mindenható Úr Isten!«. A felhőt alkotó szentek ezt harsogták: »Dicső-
ség! Halleluja!«. A szekér pedig tovább emelkedett a Szent Város felé. Jézus kitárta az arany-
fényű város kapuit, és bevezetett bennünket. Itt szívélyesen fogadtak benünket, mivel megtar-
tottuk Isten parancsolatait, és jogunk volt az élet fájához. …
1849. január ötödikén a Connecticut állambeli Rocky Hillben a szent szombat kezde-
tén Belden testvér családjával imaórát tartottunk. A Szentlélek leszállt ránk. Látomásban a
szentek szentjébe ragadtattam, ahol Jézus még mindig közbenjárt Isten népéért. Ruhája alján
csengettyűket és gránátalmákat láttam. Azután láttam, hogy Jézus nem hagyja el a szentek
szentjét, amíg nem dőlt el mindenkinek az esete üdvösségre vagy kárhozatra; és hogy Isten
haragjának napja akkor jöhet el, amikor Jézus befejezi munkáját a szentek szentjében, leveszi
papi ruháját, és fölveszi a bosszú öltözékét. Akkor Jézus kilép az Atya és az ember közül, és
Isten nem hallgat tovább, hanem kitölti haragját igazsága visszautasítóira. Láttam, hogy a
nemzetek haragja, Isten haragja és a halottak megítélésének ideje különálló, egymást követő
lépések, továbbá azt, hogy Mihály még nem kelt föl, és hogy a nyomorúság ideje – amilyen
még nem volt a földön – még nem kezdődött el. A nemzetek most dühödnek fel, de amikor fő-
papunk befejezi szentélybeli munkáját, fel fog kelni, felveszi a bosszúállás ruháit, és akkor a
hét utolsó csapás elkezdődik.” (Early Writings, 32-35.)

98
 Függelék # 4
„A nyitott és a zárt ajtó”
1849. március 24.-én, szombaton áldásos és nagyon érdekes összejövetelünk volt a
Maine állambeli Topshamban lakó testvéreknél. A Szentlélek kiáradt ránk, és engem lélekben
elvitt az élő Isten városába. Megmutatták nekem, hogy nem lehet elválasztani egymástól Isten
parancsolatait és Jézus Krisztus bezárt ajtó felőli bizonyságtételét, és hogy akkor jött el az
ideje, hogy Isten parancsolatai teljes jelentőségükkel felragyogjanak, valamint hogy Isten
népe meg legyen próbálva a szombat igazságával, amikor a mennyei szentélyben kitárult a
szentek szentjének ajtaja. A frigyláda a tízparancsolattal a szentek szentjében áll. Ez az ajtó
csak akkor nyílt ki, amikor Jézus 1844-ben befejezte közbenjárását a szentélyben. Akkor Jézus
felállt, bezárta a szentély ajtaját, kinyitotta a szentek szentjébe vezető ajtót, és bement a má-
sodik függönyön belülre, ahol most a frigyládánál áll, és ahol most Izráel hite eléri.
Láttam, hogy Jézus bezárta a szentély ajtaját, és senki nem nyithatja ki (Jel 3,7-8)… és
kinyitotta a szentek szentjébe vezető ajtót. Így láthatóvá vált a frigyláda, a parancsolatok fel-
ragyogtak Isten népe számára, és a szombat kérdése próba elé állítja őket.
Láttam, hogy ez a szombat-próba nem következhetett be addig, amíg Jézus nem fejezte
be közbenjárását a szentélyben, és nem ment be a második függönyön belülre. Ezért azok a
keresztények, akik elaludtak a szentek szentje ajtajának megnyitása előtt, amikor az éjféli kiál-
tás befejeződött 1844 hetedik hónapjában, és nem tartották meg a valódi szombatot, most re-
ménységben alszanak; mert nem volt világosságuk a szombatról, és nem is próbáltattak meg
azzal kapcsolatban. Láttam, hogy Sátán megkísértett némelyeket ebben a kérdésben. Mivel
olyan sok hűséges keresztény aludt el győztes hitben, pedig nem tartották meg az igazi szom-
batot, kételkednek abban, hogy most próbává válik.
A jelenvaló igazság ellenségei megpróbálták kinyitni a szentély ajtaját, amelyet Jézus
becsukott, és bezárni a szentek szentjének ajtaját, amelyet 1844-ben kinyitott, ahol a frigyláda
van a Jehova ujjával a két kőtáblára írt tízparancsolattal.
Sátán az elpecsételésnek ebben az idejében minden eszközt felhasznál arra, hogy elte-
relje Isten népének figyelmét a jelenvaló igazságról, és ingadozóvá tegye őket. Láttam, hogy
Isten fedezéket készít népe fölé, hogy megvédje őket a nyomorúság idején; mindenkit, aki az
igazság mellett döntött és tiszta a szíve, el fog rejteni a Mindenható.
Sátán tudta ezt, ezért nagy erőfeszítéseket tett, hogy minél több ember elbizonytalanít-
son és megingasson az igazságot illetően. Láttam, hogy a New Yorkban és máshol tapasztalt
kopogtatás Sátán hatalma volt, és hogy az ilyen dolgok egyre gyakoribbakká válnak, illetve
vallásos köntöst öltenek, hogy a megtévesztett embereket nagyobb biztonságba ringassa, és
hogy lehetőleg Isten népének figyelmét ezekre a dolgokra terelje, hogy kételkedjenek a Szent-
lélek tanításaiban és hatalmában. …

99
 Láttam, hogy eszközei által Sátán több módszert használt. Olyan lelkészek révén mun-
kálkodott, akik elvetették az igazságot, és súlyos téveszméknek adattak át, hogy a hazugságnak
higgyenek, és elkárhozzanak. Igehirdetés vagy imádság közben egyesek kimerülten és gyámol-
talanul elestek, nem a Szentlélek ereje, hanem Sátán hatalma által, amit ezekre az ügynökökre
és rajtuk keresztül a népre lehelt. Miközben prédikált, imádkozott vagy beszélgetett, néhány
állítólagos adventista hipnózist használt, hogy híveket szerezzen; az emberek pedig örültek
ennek a befolyásnak, mert a Szentléleknek tulajdonították. A hipnózist alkalmazó egyes lelké-
szek annyira az ördögi sötétség és csalás foglyai lettek, hogy azt gondolták, Isten adott nekik
hatalmat erre. Teljesen magukhoz hasonlóvá tették Istent, hatalmát pedig semmibe vették.
Sátán egyes ügynökei a szentek testét támadták meg – azokét, akiket nem tudtak
megtéveszteni vagy ördögi befolyás által eltéríteni az igazságtól. Ó, bárcsak mindenki úgy
láthatná ezt, ahogy Isten kijelentette nekem, hogy jobban ismerjék Sátán fortélyait, és résen
legyenek! Láttam, hogy Sátán ilyen eszközökkel ügyködött, hogy éppen az elpecsételésnek
ebben az időszakában megzavarja és félrevezesse Isten népét. Láttam némelyeket, akik nem
álltak a jelenvaló igazság talapzatán. Térdük reszketett, lábuk meg-megcsúszott, mivel nem
voltak megalapozva az igazságban. A Mindenható Isten nem tudta rájuk kiterjeszteni
oltalmát, amíg így remegtek.
Sátán kipróbálta minden művészetét, hogy ott tartsa őket, ahol vannak, amíg
befejeződik az elpecsételés, és Isten betakarja népét, ők pedig Isten tüzes haragja elleni
oltalom nélkül maradnak a hét utolsó csapás idején. Isten már elkezdte kiterjeszteni takaróját
népe fölé, és hamarosan mindenki fölé kiterjeszti, akinek menedéke lesz az öldöklés napján.
Isten hatalommal fog népéért dolgozni; és Sátán is engedélyt kap, hogy ténykedjen.
Láttam, hogy a rejtélyes jelek és csodák, valamint a hamis reformációk szaporodni és
terjedni fognak. Azok a reformációk, amelyeket megmutattak nekem, nem a tévedéstől az
igazsághoz való fordulások voltak. Kísérő angyalom arra utasított, hogy keressem a lelkekért
való munkálkodás lehetőségét ugyanúgy, mint máskor. Kerestem, de nem találtam; mert
üdvösségük ideje elmúlt. …
Az itt említett »hamis reformációknak« még láthatóbbakká kell válniuk. Ez különösen
azokra vonatkozik, akik hallották és elutasították az adventről szóló tanítás világosságát. Ők
súlyos téveszmék foglyai lettek. Nem akarnak fáradságos erőfeszítéseket tenni a bűnösökért,
ahogyan azelőtt. Miután elutasították az adventet, és átadattak Sátán megtévesztéseinek,
üdvösségük ideje elmúlt. Mindazonáltal ez nem vonatkozik azokra, akik nem hallották és nem
utasították vissza a második advent tanítását.”
„Félelmetes dolog könnyelműen bánni az igazsággal, amely meggyőzte értelmünket és
megérintette szívünket. Nem utasíthatjuk büntetlenül vissza Isten figyelmeztetéseit, amelyeket
kegyelméből küld nekünk. Nóé napjaiban üzenet érkezett a mennyből, és az emberek sorsa
attól függött, hogyan bántak ezzel az üzenettel. Mivel elutasították a figyelmeztetést, Isten

100
visszavonta Lelkét a bűnbe süllyedt emberektől, és elpusztultak az özönvízben. Ábrahám
idejében az isteni irgalom megszűnt kérlelni Sodoma bűnös lakóit, és a mennyből küldött tűz
majdnem Lótot is megemésztette feleségével és lányaival együtt. Amint Krisztus napjaiban is
történt. Isten Fia a nemzedék hitetlen zsidóinak kijelentette: »pusztán hagyatik a házatok«.
Továbbtekintve az utolsó napokra, azokról, akik »nem fogadták be az igazság szeretetét
üdvösségükre« ugyanaz a végtelen hatalom kijelenti: »Ezért Isten a tévelygés erejét bocsátja
rájuk, hogy higgyenek a hazugságnak; hogy kárhoztassanak mindazok, akik nem hittek az
igazságnak, hanem gyönyörködtek az igazságtalanságban.« Amikor visszautasítják Igéjének
tanításait, Isten visszavonja Lelkét, és átadja őket azoknak a csalásoknak, amelyeket
szeretnek.” (Early Writings, 42-45.)

Függelék # 5
Az adventmozgalom szemléltetése
„Több csoportot láttam, amelyeket kötelek tartottak össze. Ezekben a csoportokban
sokan teljes sötétségben voltak. Szemük a földet nézte, és nem látszott kapcsolat köztük és
Jézus között. Elszórtan mégis akadtak ezekben a csoportokban olyanok, akiknek a tekintete
derűsnek látszott, és szemüket az égre emelték. Jézustól napsugárhoz hasonló fénysugarak
érkeztek hozzájuk. Egy angyal figyelmes szemlélésre utasított. Észrevettem, hogy angyal
vigyázott minden világossággal rendelkező emberre, a sötétségben lévőket viszont gonosz
angyalok vettek körül. Egy angyal kiáltásának hangját hallottam: «Féljétek Istent, és adjatok
neki dicsőséget, mert eljött ítéletének órája«.

Azok, akik elfogadták a világosságot Jézustól, örömteli szívvel megbecsülték a rájuk

hulló drága fényt. Arcuk szent örömtől ragyogott, tekintetüket élénk érdeklődéssel felfelé
irányították Jézusra, hangjuk pedig az angyal hangjával összhangban csendült fel: «Féljétek
Istent, és adjatok neki dicsőséget, mert eljött ítéletének órája«. Amikor kiáltásuk elhangzott,
láttam, hogy a sötétségben lévők vállal és csípővel lökdösték őket. Azután sokan, akik
megbecsülték a szent világosságot, elszakították az őket fogva tartó köteleket, és elkülönültek
azoktól a csoportoktól. Amint ezt tették, a különböző csoportokhoz tartozó, és azok által
tisztelt emberek mentek át közöttük – és egyesek megnyerő szavakkal, mások haragos
pillantásokkal és fenyegető taglejtésekkel – megerősítették a gyengülő kötelékeket. Ezek a
férfiak minduntalan azt ismételgették: »Isten velünk van. Világosságban vagyunk. Nálunk van
az igazság.« Megkérdeztem, hogy kik voltak ezek a férfiak, és azt a választ kaptam, hogy ezek
lelkészek és vezető emberek, akik elvetették a világosságot, és nem voltak hajlandóak átadni
azt másoknak.
Láttam azokat, akik megbecsülték a világosságot, amint lelkes vággyal néztek fölfelé,
Jézust várva, hogy eljöjjön és magához vegye őket. Hamarosan egy felhő vonult föléjük, ekkor
arcuk elszomorodott. Érdeklődtem a felhő mibenlétéről, azt a választ kaptam, hogy a felhő

101
csalódásukat jelképezi. Elmúlt az az időpont, amikorra várták, Jézus azonban nem jött el.
Miközben a várakozók elbátortalanodtak, az előbb említett lelkészek és vezető emberek
örvendeztek, a világosság elutasítói pedig valamennyien diadalt ültek, Sátán és gonosz
angyalai is ujjongtak.
Aztán egy másik angyal hangját hallottam: »Elesett, elesett Babilon!« Fény ragyogott
az elcsüggedtekre, és Jézus megjelenése utáni lelkes vágyakozással ismét az égre szögezték
tekintetüket. Sok angyalt láttam tanácskozni a Babilon elestét hírül adó angyallal, akik
egyesültek vele a felhívásban: »Ímhol jön a vőlegény! Jöjjetek elébe!« Amikor a különböző
csoportok tagjai egyszerre ezt kiáltották, a világosság elutasítói igyekeztek nyomást
gyakorolni rájuk, és dühös arckifejezéssel kigúnyolták őket, miközben Sátán és angyalai arra
törekedtek, hogy sötétségbe borítsák, és a mennyei fény visszautasítására késztessék őket.
Ekkor egy hangot hallottam, amely így szólt azokhoz, akiket lökdöstek és gúnyoltak:
»Gyertek ki közülük, és tisztátalant ne érintsetek«. Engedelmeskedve ennek a hangnak, sokan
eltépték az őket akadályozó köteleket, és elhagyták azokat a csoportokat, amelyek sötétségben
voltak. Csatlakoztak azokhoz, akik már korábban elnyerték szabadságukat, és boldogan
egyesültek velük a felhívás hirdetésében. Hallottam azok komoly, gyötrődő imáját, akik még a
sötétségben lévők csoportjaiban voltak. A lelkészek és a vezetők körbejártak ezekben a
különböző csoportokban, hogy szilárdabban rögzítsék a köteleket, de még mindig hallottam a
komoly imának ezt a hangját. Akkor láttam az imádkozókat, amint segítségért nyújtották ki a
kezüket az egyesült, szabad, Istenben örvendező csoportok felé. Azok komolyan az ég felé
tekintve, és fölfelé mutatva így válaszoltak: »Gyertek ki közülük, és különüljetek el«. Láttam
szabadságukért küzdő embereket, akik végül elszakították a köteleket, amelyek fogva tartották
őket. Ellenálltak a kötelek szorosabb rögzítésére irányuló próbálkozásoknak, és elutasították
a megismételt kijelentéseket: »Isten velünk van.« »Nálunk van az igazság.«
Állandóan hagyták el emberek a sötétségben veszteglő csoportokat, és csatlakoztak az
önálló csapathoz, amely a föld fölé emelt nyílt területen volt. Tekintetüket fölfelé irányították,
Isten dicsősége nyugodott meg rajtuk, és örvendezve hirdették dicséretét. E csoport közelében
voltak egyesek, akik a világosság befolyása alá kerültek ugyan, de nem egyesültek teljesen
velük. Mindenki élénk érdeklődéssel nézett fölfelé, aki értékelte a rá áradó fényt, Jézus pedig
kedves jóváhagyással tekintett rájuk. Várták Őt, és vágyakoztak megjelenésére. Nem vetettek
sóvárgó pillantást a földre. De ismét egy felhő telepedett a várakozókra, és láttam, hogy
bágyadt szemüket lefelé irányították. Megkérdeztem a változás okát. Kísérő angyalom így
válaszolt: »Megint meghiúsultak a várakozásaik. Jézus még nem jöhet a földre. Nagyobb
próbákat kell még elviselniük érte. Meg kell tisztulniuk, fehéredniük és próbáltatniuk. Akik
kitartanak abban a keserű próbában, örök győzelmet szereznek.«
Jézus nem úgy jött a földre, amint az örvendező csoport várta – hogy a földön tisztítja
meg tűzzel a szenthelyet.Láttam, hogy helyesen számították a profetikus időszakokat; a

102
prófétai idő lezárult 1844-ben, Jézus bement a szentek szentjébe, hogy megtisztítsa a szentélyt
a napok végén. Abban tévedtek, hogy nem értették meg, mi a szenthely, és mit jelent a
megtisztítása.
Amint ismét a várakozó, csalódott csoportra tekintettem, szomorúnak látszottak.
Gondosan megvizsgálták hitük bizonyítákait, ellenőrízték a prófétai időszakok számítását, de
nem találtak benne hibát. Az idő letelt, de hol van a Megváltó? Szem elől vesztették Őt.
Megmutatták nekem a tanítványok csalódását, amikor nem találták Jézus testét a
sírban. Mária azt mondta: »Elvitték Uramat a sírból. és nem tudom, hová tették Őt«.
Angyalok mondták el a bánatos tanítványoknak, hogy Uruk feltámadt, és előttük fog Galileábe
menni. Láttam, hogy Jézus hasonló módon a legmélyebb együttérzéssel viszonyult az
eljövetelét váró csalódott hívőkhöz; és elküldte angyalait, hogy gondolataikat a menny felé
irányítsák. Megvilágította, hogy ez a föld nem a szentély, hanem neki a mennyei szentek
szentjébe volt szükséges bemennie elfedezést végezni népéért, és átvenni a világot Atyjától.
Azután tér vissza a földre, és viszi magával őket, hogy örökre vele legyenek. Az első
tanítványok csalódása jól jelképezi az 1844-ben Urukat várók csalódását.
Visszavittek abba az időbe, amikor Jézus diadalmasan bevonult Jeruzsálembe. Az
örvendező tanítványok azt hitték, hogy át akarja venni a hatalmat, és földi uralkodó kíván
lenni. Nagy reményeket táplálva követték királyukat. Szép pálmaágakat vágtak, felsőruhájukat
levették, és nagy lelkesedéssel az útra terítették. Néhányan előtte haladtak, mások mögötte, ezt
kiáltva: »Hozsánna Dávid fiának! Áldott, aki az Úr nevében jön! Hozsánna a magasságban!«
Az izgalom zavarta a farizeusokat, ezért azt akarták, hogy Jézus dorgálja meg tanítványait. Ő
azonban ezt mondta nekik: »hogyha ezek elhallgatnak, a kövek fognak kiáltani«. Zakariás 9,9
próféciája beteljesedett; a tanítványoknak azonban keserű csalódást kellett átélniük. Néhány
nap múlva a Kálváriára követték Jézust, ahol kegyetlen keresztrefeszítését kellett
végignézniük. Szemtanúi voltak kínhalálának, és sírba helyezték őt. Szívük bánattal telt meg;
egyetlen várakozásuk sem valósult meg, és reményeik Jézussal együtt meghaltak. De amikor
feltámadt, és megjelent tanítványainak, reménységük újraéledt. Megtalálták Őt.
Láttam, hogy azok csalódása, akik 1844-ben az hittek az Úr eljövetelében, különbözött
az első tanítványok csalódásától. Az első és a második angyal üzenetében prófécia teljesedett
be. A megfelelő időben hirdették ezeket, így megvalósították azt a munkát, amelyet Isten
véghezvinni tervezett általuk. (Early Writings 240-245.)

Függelék # 6
Más szemléltetés
Megmutatták nekem az érdeklődő figyelmet, amelyet az egész menny tanúsított a
földön folyó munka iránt. Jézus egy hatalmas angyalt bízott meg azzal, hogy leszálljon a
földre, és második eljövetelére való készülésre intse lakóit. Amikor az angyal a mennyben

103
elhagyta Jézus jelenlétét, túláradóan tündöklő és dicsőséges fény ment előtte. Küldetéséről
közölték velem, hogy dicsőségével be kell ragyognia a földet, és figyelmeztetnie kell az embert
Isten közelgő haragjára. Emberek sokasága fogadta el a világosságot. Közülük néhányan
nagyon komolyaknak látszottak, mások pedig örvendezőek és elragadtatottak voltak. A
világosság befogadói mindannyian a menny felé tekintettek, és magasztalták Istent. Bár
mindannyiukra hullott, néhányan csak a hatása alá kerültek, de nem fogadták el teljesen.
Sokakat nagy harag töltött el. A lelkészek és a nép összefogott a gonoszokkal, és eltökélten
ellenálltak az erős angyal által árasztott világosságnak. Azok viszont, akik elfogadták, szoros
egységbe tömörültek, és kivonultak a világból.
Sátán és angyalai serényen tevékenykedtek annak érdekében, hogy minél több ember
figyelmét elvonják a világosságtól. A világosságot elvetők csoportja sötétben maradt. Láttam
Isten angyalát, amint a legmélyebb érdeklődéssel figyelte az Úr hitvalló népét, hogy rögzítse
jellemüket, amelyet a mennyei eredetű üzenet által alakítottak ki. És amikor nagyon sok Jézus
szeretetét valló ember megvetéssel, gúnnyal és gyűlülettel fordult el a mennyei üzenettől, egy
angyal a kezében lévő pergamentekercsre írta a szégyenletes feljegyzést. Az egész menny
megütközött azon, hogy Jézust így semmibe vették hitvalló követői.
Láttam a várakozók csalódását, amikor Uruk nem jött el a kitűzött időpontban. Isten
célja az volt, hogy elrejtse a jövőt, és döntés elé állítsa népét. Ha nem konkrét időpontra
hirdették volna Krisztus eljövetelét, Isten nem valósíthatta volna meg a célját. Sátán nagyon
sok emberrel elhitette, hogy az ítéletnek és a próbaidő végének nagy eseményeire csak a távoli
jövőben kerül sor. Szükséges volt arra késztetni az embereket, hogy a jelenben komolyan
készüljenek.
Amikor az idő elmúlt, azok, akik nem fogadták el teljesen az angyal által hozott
világosságot, egyesültek az üzenet megvetőivel, és kigúnyolták a csalódott hívőket. Angyalok
figyelték Krisztus hitvalló követőinek helyzetét. A meghatározott idő elmúlása próbára tette és
megvizsgálta őket; nagyon sokan megmérettek a mérlegen, és híjával találtattak. Hangosan
állították, hogy keresztények, a legtöbb dologban mégsem követték Krisztust.Sátán ujjongott
Jézus hitvalló követőinek állapotán. Csapdájában tartotta őket. Rábírta a többséget, hogy
hagyják el az egyenes utat, és más úton próbáljanak a mennybe jutni.Az angyalok a tisztát és
szentet a Sionban lévő bűnösökkel és világszerető képmutatókkal keveredve látták. Vigyáztak
Jézus igaz tanítványaira; de a romlottak rosszul hatottak a szentekre. Azoknak, akik forrón
vágytak a Jézussal való találkozásra, hitvalló testvéreik megtiltották, hogy beszéljenek
eljöveteléről. Angyalok figyelték a jelenetet, és együttéreztek a maradékkal, amely várta
Urának megjelenését.
Egy másik hatalmas angyalt kapott megbízatást arra, hogy leszálljon a földre. Jézus
feliratott tett a kezébe, és amikor megérkezett a földre, ezt kiáltotta: »Elesett, elesett
Babilon!« Akkor láttam, hogy a csalódottak újból az égre emelték szemüket, hittel és

104
reménykedve várva Uruk megjelenését. Sokan azonban balga állapotukban maradtak, mintha
aludtak volna, mégis mély bánat nyomát láthattam arcukon. Azok, akik korábban csalódtak,
megértették az Írásból, hogy a késedelem időszakában vannak, és türelmesen várniuk kell a
látomás beteljesedésére. Ugyanaz a bizonyíték, amely arra késztette őket, hogy 1843-ban
Urukat várják, továbbvezette őket a Krisztus 1844-es érkezésében való hithez. Láttam
azonban, hogy többségük hite nem volt olyan erős, mint 1843-ban. Csalódásuk gyengítette
meggyőződésüket.
Amikor Isten népe egyesült a második angyal kiáltásában, a mennyei sereg a
legmélyrehatóbb érdeklőssel figyelte az üzenet hatását. Sok Krisztus nevét viselő embert
láttam, aki megvetéssel és gúnnyal támadt a csalódottakra. A gúnyos szavakat: »Még nem
mentetek fel a mennybe!« egy angyal feljegyezte. Az angyal így szólt: »Istent gúnyolják!« Az
ősi időkben elkövetett hasonló bűnre hívták fel a figyelmemet. Illés a mennybe ragadtatott,
palástja pedig Elizeusra hullott. Akkor a gonosz fiatalok, akik szüleiktől megtanulták
megvetni Isten emberét, követték Elizeust, és gúnyolódva azt kiabálták: »Menj föl, kopasz,
menj föl, kopasz!« Miközben így sértegették szolgáját, magát Istent sértették meg, és ott, akkor
elnyerték büntetésüket. A szentek mennybemeneteléről szóló tanítás kicsúfolóit hasonló módon
fogja Isten haragja meglátogatni, és megértik, hogy milyen súlyos bűn Alkotójukból gúnyt
űzni.
Jézus más angyalokat bízott meg azzal, hogy gyorsan repüljenek, és erősítsék meg
népének hanyatló hitét, készítsék fel őket a második angyal üzenetének és a hamarosan
bekövetkező mennyei események megértésére. Láttam, hogy ezek az angyalok nagy hatalmat
és világosságot kapnak Jézustól, és sebesen a földre repülnek, hogy teljesítsék feladatukat, a
második angyal munkájának támogatását. Nagy világosság ragyogott Isten népére, amint az
angyalok ezt kiáltották: »Ímhol jön a vőlegény, jöjjetek elébe!« Azután láttam, hogy ezek a
csalódottak felkelnek, és a második angyallal összhangban hirdetik: »Ímhol jön a vőlegény,
jöjjetek elébe!« Az angyalok fénye mindenhol áthatolt a sötétségen. Sátán és angyalai
akadályozni igyekeztek azt, hogy a világosság terjedjen, és elérje a tervezett hatást.
Vetélkedtek a mennyei angyalokkal, azt mondták nekik, hogy Isten félrevezette a népet, és
minden világosságukkal és hatalmukkal sem tudják elérni, hogy a világ higgyen Krisztus
jövetelében. Noha Sátán igyekezett eltorlaszolni az utat, és az emberek figyelmét elvonni a
világosságtól, Isten angyalai folytatták munkájukat.
A világosság elfogadói nagyon boldognak tűntek. A menny felé néztek rendíthetetlenül,
és nagyon várták Jézus megjelenését. Néhányan sírtak és tusakodva imádkoztak. Úgy tűnt,
hogy szemük saját magukra rögzült, és nem mertek föltekinteni. Egy mennyei fény eloszlatta a
körülöttük lévő sötétséget, és tekintetüket önmagukról felfelé irányította, miközben minden
vonásuk hálát és szent örömöt fejezett ki. Jézus és az egész mennyei sereg jóváhagyással nézte
a hűséges várakozókat.

105
 Azok, akik elutasították az első angyal üzenetének világosságát és szembehelyezkedtek
vele, elveszítették a másodiknak a világosságát is. Az a hatalom és dicsőség, amely az »Ímhol
jön a vőlegény« üzenetet kísérte, nem válhatott áldásukra. Jézus rosszallóan fordult el tőlük,
mivel semmibe vették és elutasították őt. Az üzenet elfogadóit a dicsőség felhője borította be.
Semmiképpen sem akarták megbántani Istent, vártak, vigyáztak és azért imádkoztak, hogy
megismerjék akaratát. Láttam, hogy Sátán és angyalai igyekeztek elzárni Isten népétől a
mennyei világosságot; amíg azonban a várakozók becsben tartották a világosságot, és
tekintetüket a földről Jézusra emelték, Sátánnak nem volt hatalma ahhoz, hogy megfossza őket
a drága fénysugaraktól. A menny üzenete felbőszítette Sátánt és angyalait, és arra sarkallta a
magukat Jézust szerető keresztényeknek valló, de eljövetelét gyűlölő embereket, hogy
megvessék és kigúnyolják a hűséges hívőket. Egy angyal azonban feljegyzett minden sértést,
minden igazságtalanságot, amelyet Isten gyermekei elszenvedtek hitvalló testvéreiktől.
Nagyon sokan felemelték hangjukat, és így kiáltottak: »Ímhol jön a vőlegény!« és
otthagyták hittestvéreiket, akik nem szerették a közeledő Jézust, és nem tűrték meg, hogy
második eljövetelét emlegessék. Láttam, hogy Jézus elfordítja arcát azoktól, akik elutasították
és megvetették eljövetelét, azután pedig utasította angyalait, hogy vezessék ki népét a
tisztátalanok közül, nehogy ők is beszennyeződjenek. Az üzenetnek engedelmeskedők szabadon
és egységben álltak. Szent fény tükröződött rajtuk. Lemondtak a világról, feláldozták földi
érdekeiket, feladták evilági kincseiket, és aggódó tekintetüket az égre emelve várták, hogy
megláthassák szeretett szabadítójukat. Szent fény ragyogott arcukon, tanúságot téve a
lelkükben uralkodó békéről és örömről. Jézus utasította angyalait, hogy menjenek el, és
erősítsék meg őket, mert elközelített próbájuk ideje. Láttam, hogy ezek a várakozók még nem
lettek kellőképpen megpróbálva. Nem voltak hibátlanok. Láttam Isten könyörületét és jóságát,
amely abban nyilvánult meg, hogy figyelmeztetést és ismételt üzeneteket küldött a földre az
embereknek, hogy szívük gondos vizsgálatára és az Írások tanulmányozására késztesse őket,
és levetkőzzék azokat a hibákat, amelyeket a pogányoktól és a római katolikusoktól vettek át.
Üzenetei által Isten előkészítette népét arra, hogy nagyobb hatalommal munkálkodhasson
értük, és arra, hogy megtarthassák minden parancsolatát”.(Early Writings 245-250.)

Függelék # 7
A harmadik angyal üzenete
„Amikor Jézus szolgálata a szenthelyen véget ért, átment a szentek szentjébe, és
megállt az Isten törvényét tartalmazó frigyláda előtt, elküldött egy másik hatalmas angyalt a
világnak szóló harmadik üzenettel.Egy pergamentekercset tett az angyal kezébe (Jelenések
10), aki hatalomban és fenségben leszállt a földre, és félelmetes figyelmeztetést hirdetett a
legsúlyosabb fenyegetéssel, amilyet valaha is kapott az ember. Ennek az üzenetnek az volt a
célja, hogy őrhelyükre állítsa Isten gyermekeit, megmutatva nekik a kísértésnek és a kínnak

106
közeledő óráját.Az angyal így szólt: »Közelharcba kerülnek a fenevaddal és képmásával. Az
örök életben csak akkor reménykedhetnek, ha állhatatosak maradnak. Noha életük forog
kockán, ragaszkodniuk kell az igazsághoz.« A harmadik angyal így fejezi be üzenetét: »Itt van
a szenteknek békességes tűrése, itt a kik megtartják az Isten parancsolatait és a Jézus hitét!«
Miközben elismételte szavait, a mennyei szentély felé mutatott. Az üzenet minden elfogadójá-
nak figyelme a mennyei szentélyre irányul, ahol Jézus a frigyláda előtt áll, végső közbenjárá-
sát végezve mindazokért, akikre az irgalom még mindig várakozik, és azokra, akik tudatlansá-
guk miatt szegték meg Isten törvényét. Ez az engesztelés mind az elhunyt, mind az élő igaza-
kért folyik. Ide tartozik mindenki, aki Krisztusba vetett hitben halt meg, de mivel nem volt
világossága Isten parancsolatairól, tudatlanul szegte meg a törvény előírásait.
Amikor Jézus kinyitotta a szentek szentjének ajtaját, láthatóvá vált a szombatünneplés
parancsolata, és Isten népe Izráelhez hasonlóan megpróbáltatott, hogy megtartják-e Isten
törvényét. Láttam a harmadik angyalt, amint a csalódottak figyelmét felfelé mutatva a
mennyei szentek szentjébe vezető útra irányította. Amint hit által belépnek a szentek
szentjébe, rátalálnak Jézusra, reménységük és örömük újra életre kel. Láttam, hogy
számbavették a múltat, visszatekintve a második advent hirdetésének tapasztalatán át a
kitűzött idő elmúlásáig 1844-ben. Megértik csalódásuk magyarázatát, ezért az öröm és a
bizonyosság újra megeleveníti őket. A harmadik angyal megvilágította a múltat, a jelent és a
jövőt, így felismerik, hogy valóban Isten vezette őket rejtélyes gondviselése által.
A maradék követte Jézust a szentek szentjébe, ott megpillantották a frigyládát és a
kegyelem trónját, amelyeknek a dicsősége lenyűgözte őket. Jézus akkor felemelte a frigyláda
tetejét, és láthatóvá váltak a kőtáblák a rájuk írt tízparancsolattal. Amikor elolvasták az élő
igéket, visszahőköltek, mert a tíz szent utasítás között meglátták a negyedik parancsolatot a
többi kilencnél ragyogóbb fénnyel, a dicsőség sugárkoronájával övezve. Semmit nem találtak
ott, ami arról tájékoztatta volna őket, hogy a szombat megszűnt ünnep lenni, vagy a hét első
napja váltotta fel. A parancsolat ugyanúgy olvasható, mint amikor Isten hirdette ki a hegyről
ünnepélyes hangon és félelmetes fenségben, villámok cikázása és mennydörgés közben;
ugyanaz, mint amikor saját ujjával írta a kőtáblákra: » Hat napon át munkálkodjál, és végezd
minden dolgodat; de a hetedik nap az Úrnak, a te Istenednek szombatja«. Meglepődnek,
amikor látják, hogyan őrízte a Gondviselés a tízparancsolatot. Megértik, hogy a törvény
közvetlenül az Úr mellett, szentségének árnyékában és védelmében van. Ráébrednek, hogy
eddig lábbal taposták a tízparancsolat negyedik parancsolatát, és olyan napot ünnepeltek
meg a Jehova által megszentelt nap helyett, amelyet a pogányok és a római katolikusok
hagyományoztak rájuk. Megalázzák magukat Isten előtt, és gyászolják múltbeli
törvényszegéseiket.
Láttam, hogy a tömjénezőben füstölgött az illatszer, amikor Jézus felajánlotta
bűnvallomásaikat és imáikat az Atyának. Ekkor ragyogó fény nyugodott meg Jézuson és a
kegyelem királyi székén; a komoly imádkozók pedig, akiket nyomasztott felfedezésük, hogy

107
Isten tövényének áthágói voltak, áldásban részesültek, és arcuk felderült a reménytől és az
örömtől. Csatlakoztak a harmadik angyal munkájához, és felemelték a hangjukat, hogy
hirdessék az ünnepélyes figyelmeztetést. Először csak kevesen fogadták el, a hűségesek
azonban tettrekészen folytatták az üzenet hirdetését. Akkor láttam, hogy sokan elfogadják a
harmadik angyal üzenetét, és egyesítik hangjukat azokkal, akik először hirdették a
figyelmeztetést, és tisztelték Istent az által, hogy megtartották megszentelt pihenőnapját.
A harmadik üzenetet elfogadói közül sokan nem szereztek tapasztalatot a két korábbi
üzenetről. Sátán tudta ezt, és gonosz szemét rajtuk tartotta, hogy elbuktassa őket; de a
harmadik angyal a szentek szentjébe irányította őket, és azok, akiknek volt tapasztalata a
korábbi üzenetekről, megmutatták nekik a mennyei szentélybe vezető utat. Sokan meglátták az
angyalok üzeneteiben az igazságok tökéletes láncolatát, boldogan elfogadták azokat a maguk
rendjében, és hit által követték Jézust a mennyei szentélybe. Az üzeneteket Isten népének
horgonyaként mutatták be nekem. Akik megértik és elfogadják ezeket, azokat Sátán sokféle
megtévesztése nem fogja elsodorni.
Az 1844-es nagy csalódás után Sátán és angyalai serényen tevékenykedtek, csapdákat
állítottak a hitükben elbizonytalanodottak számára. Azokat igyekeztek elejteni, akik részt
vettek az adventüzenet hirdetésében, és az alázatosság benyomását keltették. Néhányan a
jövőbe mutattak az első és második üzenet beteljesedésével kapcsolatban, mások pedig
visszamutattak a távoli múltba, kijelentve, hogy régen valóra váltak. Befolyásuk megzavarta a
tapasztalatlanok hitét. Némelyek azért kutatták a Bibliát, hogy saját, a többiekétől független
hitet konstruáljanak. Sátán diadalt ült, mivel tudta, hogy azokat, akik felhúzzák a horgonyt,
különböző tévedések által befolyásolhatja, és a tanítások szeleivel ide-oda sodorhatja. Az első
és a második üzenetben élen járók közül sokan megtagadták ezeket a felhívásokat, ezért
megoszlás és zűrzavar keletkezett a mozgalomban.
Figyelmemet ezután William Millerre hívták fel. Zavartnak látszott, és a népe iránti
aggodalom terhelte meg. A közösség, amely egységes és szeretetteljes volt, 1844-ben
elveszítette szeretetét, tagjai szembefordultak egymással, és hideg, visszaesett állapotba
kerültek. Ezt látva Miller Vilmosnak bánat emésztette el az erejét. Láttam vezetőket, amint
figyelték őt, attól tartva, hogy elfogadja a harmadik angyal üzenetét és Isten parancsolatait.
Hogyha a mennyei világosság felé fordult volna, tervet készítettek volna arra, hogy eltereljék
figyelmét. Emberi ráhatással igyekeztek sötétségben tartani őt, és megőrizni befolyását azok
között, akik ellenezték az igazságot. Végül Miller Vilmos felemelte hangját a mennyei
világosság ellen. Abban hibázott, hogy nem fogadta el az üzenetet, amely teljesen
megmagyarázta volna csalódását, fényt vetett volna a múltra, és dicsőségessé tette volna azt,
ezáltal megújította volna kimerült energiáit és reménységét, és Isten dicsőítésére késztette
volna. Emberi bölcsességre támaszkodott az isteni helyett, de a Mestere ügyében végzett
fárasztó munka megtörte idős korára, ezért az ő felelőssége kisebb, mint azoké, akik
visszatartották az igazságtól. Ők a felelősek, a bűn rájuk hárul.

108
 Ha Miller Vilmos megismerhette volna a harmadik üzenet világosságát, magyarázatot
kapott volna sok dologra, amely sötét és rejtélyes maradt számára. Hittestvérei azonban olyan
mély szeretetet és érdeklődést mutattak iránta, hogy úgy vélte, nem tudna elszakadni tőlük.
Szíve hajlott volna az igazság felé, de hittestvéreire nézett, akik ellenezték azt. Azoktól
szakadjon el, akikkel együtt hirdette Jézus eljövetelét? Azt gondolta, hogy bizonyosan nem
vezetik félre őt.
Isten megengedte, hogy Sátán hatalma, a bűn uralma alá essen, és a sírba rejtette el
Miller Vilmost azok elől, akik folytonosan elvonni igyekeztek őt az igazságtól. Mózes akkor
hibázott, amikor az ígéret földjére készült belépni. Láttam, hogy Miller Vilmos hasonló módon
tévedett, amikor már a mennyei Kánaánba készült bemenni, mivel engedte, hogy befolyása az
igazság ellen hasson. Mások késztették erre, másoknak kell elszámolniuk erről. De angyalok
vigyáznak Isten e szolgájának drága poraira, és elő fog jönni az utolsó harsonaszóra.” (Early
Writings 254-258.)

Függelék # 8
Szilárd álláspont
„Láttam egy csapatot, amely szilárdan és erős fegyverzetben állt őrhelyén és
egy tapodtat sem hátrált meg azok támadása elől, akik a közösség megalapozott hitét akarták
megingatni. Istentetszéssel tekintett le rájuk. Három fokozatot láttam: az első, a második és
harmadik angyal üzenetét. Kísérő angyalom így szólt: »Jaj annak, aki ezeken az üzeneteken a
legkisebb mértékben változtatni mer. Ezeknek az üzeneteknek a helyes megértése létkérdés.
Emberi lelkek sorsa függ elfogadásuktól«. Az üzeneteket szemlélve láttam azt is, hogy Isten
népe milyen drága áron szerezte meg tapasztalatait, nagy küzdelmekbe és sok szenvedésbe
kerültek. Isten lépésről-lépésre vezette gyermekeit, amíg végül szilárd, megingathatatlan
emelvényre állította őket. Láttam, amint egyes személyek e szilárd emelvényhez közeledtek, és
annak alapjait kezdték vizsgálni. Egyesek nagy örömmel, haladéktalanul felléptek a
dobogóra. Mások viszont hibákat kezdtek keresni az alapjaiban. Előbb javításokat óhajtottak
rajta, mert úgy vélték, hogy az emelvény tökéletesebb legyen, a rajta lévő emberek pedig
boldogabbak. Egyesek leléptek róla, és megállapították, hogy az egész helytelenül van
felépítve. Én azonban láttam, hogy akik rajta voltak, mindannyian szilárdan álltak helyükön,
sőt még azokat is intették, akik leszálltak az emelvényről, hogy hagyjanak fel folytonos
panaszaikkal; mert Isten volt ennek a műnek az építőmestere, ezért ők Istennel perlekedtek.
Még egyszer elbeszélték Isten csodálatos cselekedeteit, amelyek őket erre az álláspontra
késztették, és szemüket az ég felé emelve, fennhangon magasztalták Istent. Ennek hatására
néhány panaszkodó elhagyta az emelvényt, Ez úgy hatott azok közül néhányra, akik
panaszkodtak, hogy elhagyták a dobogót, az alázatos tekintetűek pedig a helyükre léptek.
Figyelmemet Krisztus első eljövetelének hirdetésére terelték. János küldetett el, hogy
Illés próféta lelkével és erejével készítse Jézus útját. Azok, akik elvetették János

109
bizonyságtételét, Jézus tanításait sem fogadták el. Ellenkezésük a Messiás eljövetelét előre
jelző üzenettel szemben oda juttatta őket, hogy a legnyilvánvalóbb bizonyítékokat sem
fogadták el arra nézve, hogy ő a Megváltó. János üzenetének elvetőit Sátán arra késztette,
hogy tovább menjenek: utasítsák el Krisztust, és feszítsék keresztre. Ezzel olyan álláspontra
helyezkedtek, amelynek következtében nem részesülhettek pünkösd napjának áldásában, és
nem ismerhették meg a mennyei szentélybe vezető utat sem. A templom kárpitjának
kettéhasadása azt jelezte, hogy Isten nem fogadja el többé a zsidó áldozatokat és
ceremóniákat. A nagy áldozat megtörtént és elfogadást nyert, a Szentlélek pedig, amely
pünkösd napján kiáradt a tanítványokra, gondolataikat a földi szentélyről a mennyeire
irányította, ahova Jézus saját vérével lépett be, hogy kiárassza tanítványaira megváltása
áldásait. A zsidók viszont teljes sötétségben hagyattak. Elveszítették az összes világosságot,
amit a megváltás tervének ismerete adhatott volna nekik, és továbbra is haszontalan
áldozataikban és felajánlásaikban bíztak. A földi szentély szerepét a mennyei szentély vette át,
ők azonban nem tudtak a változásról. Ezért nem volt semmi hasznuk Krisztusnak a mennyei
szentélyben végzett közbenjárói szolgálatából.
Sokan elszörnyedve tekintenek a zsidókra, mivel Krisztust megtagadták és keresztre
feszítették. Amikor Krisztus szégyenletes megaláztatásának történetét olvassák, azt gondolják,
hogy ők szeretik, és nem tagadták volna meg az Úr Jézust, miként Péter, s nem feszítették
volna keresztre, mint a zsidók. Ámde Isten, aki minden ember szívében olvas, próbára tette
szeretetüket, amelyet vallanak. Az egész menny a legnagyobb érdeklődéssel szemlélte, hogy
miként fogadják az első angyal üzenetét. Azonban sokan, akik azt állították, hogy szeretik
Jézust, és könnyezve olvasták a kereszt történetét, kigúnyolták az eljöveteléről szóló jó hírt.
Ahelyett, hogy örömmel elfogadták volna az üzenetet, megtévesztésnek minősítették. Gyűlölték
azokat, akik örömmel várták az Úr eljövetelét, és kizárták őket az egyházakból. Az első üzenet
elutasítói nem vehették hasznát a második üzenetnek és az éjféli kiáltásnak sem, amelyek
pedig felkészítették volna őket arra, hogy hit által belépjenek Jézussal a mennyei szentek
szentjébe. A két korábbi üzenet visszautasítása által annyira elsötétítették értelmüket, hogy
nem képesek világosságot látni a harmadik angyal üzenetében, amely a szentek szentjébe
mutatja az utat. Láttam, hogy a névleges egyházak ugyanúgy keresztre feszítették ezeket az
üzeneteket, ahogyan hajdan a zsidó papi fejedelmek és a római helytartó keresztre feszítették
Jézust. Ezért nincs tudomásuk a szentek szentjébe vezető útról, és nem is részesülhetnek Jézus
közbenjárói szolgálatának áldásaiban. Ahogyan egykor a zsidók továbbra is bemutatták
haszontalan áldozataikat a földi szentélyben, éppúgy küldik ők is haszontalan imáikat a
mennyei templomnak abba a részébe, amelyből Jézus már eltávozott. Sátán örül ennek a
csalásnak, vallásos külsőt ölt magára, és önmagára irányítja ezeknek a névleges
keresztényeknek a figyelmét. Hazug csodái és jelei által csapdájába csalja őket. Különböző
módszerekkel téveszti meg az embereket. A legkülönfélébb csalásokat agyalja ki, hogy a
különböző jellemeket befolyásolja. Vannak emberek, akik undorral tekintenek valamely

110
csalásra, a másikat pedig készséggel elfogadják. Sokakat vezet félre a Sátán a spiritizmus
által. Sokszor úgy jelenik meg, mint a világosság angyala és hamis reformációk által igyekszik
befolyását kiterjeszteni. Az egyes egyházak rendkívül büszkék, és azt hiszik, hogy a jó Isten
csodálatos dolgozik értük, holott elért eredményeik idegen lélek művei. Az izgalom megszűnik,
és az egyházak és a világ rosszabb állapotban maradnak, mint azelőtt voltak.
Láttam, hogy Istennek őszinte gyermekei vannak a névleges adventisták között és az
elesett egyházakban, és még mielőtt a hét csapás kitöltetik, az őszinte lelkészek és egyháztagok
kihívatnak ezekből az egyházakból, és örömmel elfogadják az igazságot. Sátán ezt tudja; ezért
még mielőtt elhangzana a harmadik angyal hangos kiáltása, izgalmat kelt ezekben a vallási
testületekben, hogy az igazság elutasítói azt képzeljék, Isten velük van. Azt reméli, hogy ilyen
módon sikerül neki az őszinte lelkeket félrevezetni, és elhitetni velük, hogy Isten még mindig
munkálkodik az egyházakért. Azonban a világosság fényesen felragyog, az őszinte lelkek
elhagyják az elesett egyházakat, és a maradék mellett foglalnak állást.” (Early Writings, 258-
261)

Függelék # 9
Babilon bűnei
„Láttam, hogy mióta a második angyal kihirdette az egyházak bukását, azóta még
romlottabbak lettek. Nevükben Krisztus követői, mégsem lehet megkülönböztetni őket a
világtól. A lelkészek idézik ugyan Isten igéjét, de simulékonyan prédikálnak. Ez ellen a
természetes szívnek nincs kifogása. Az igazság, a Krisztus általi üdvösség szelleme és ereje
gyűlöletes az ézéki szív számára. A népszerű prédikációkban nincs semmi, ami felkeltené
Sátán haragját, megszólítaná a szívet és a lelkiismeretet, vagy szembesítené a bűnöst a
közeledő ítélet kijózanító valóságával. A gonosz emberek többnyire elégedettek a valódi
istenfélelem nélküli, formai kegyességgel, és az ilyen vallást akarják támogatni.
Az angyal így szólt: »Csak az igazság teljes fegyverzete képesíti az embert arra, hogy
legyőzze a sötétség hatalmasságait, és győzelmét megőrizze fölöttük. Sátán teljesen hatalmába
kerítette az egyházi testületeket. Isten igéjének egyszerű, metsző igazságai helyett az egyházak
emberi cselekedetekkel és kijelentésekkel foglalkoznak. A világ barátsága és szellemének
elfogadása ellenségeskedés Istennel. Amikor az igazság a maga egyszerűségében és erejében
– ahogy az Jézusban van – szembekerül a világ szellemével, az üldözés lelkülete azonnal
felébred. Nagyon sok ember van, aki kereszténynek vallja magát, de nem ismeri Istent. A
természetes szív nem változott meg, és a testies gondolkodásmód ellenségeskedésben áll
Istennel. Más nevet viselnek, de mindnyájan hűséges szolgái Sátánnak.«
Láttam, hogy amióta Jézus átment a mennyei templom szentélyéből a szentek
szentjébe, az egyházak fokozatosan egyre több tisztátalan és utálatos madárral teltek meg.
Nagy romlottságot és hitványságot láttam az egyházakban; tagjaik mégis kereszténynek

111
vallják magukat. Hitvallásuk, imáik és buzdító beszédeik utálatosságok Isten szemében. Az
angyal így szólt: »Isten nem gyönyörködik gyülekezeteikben. Önzőek és lelkiismeretfurdalás
nélkül csalnak. Sok gonoszságuk fölé pedig a vallás köpenyét öltik magukra. «Láthattam a
névleges egyházak büszkeségét is. Istennel sem gondolnak. Testies érzülettel csak önmagukra
gondolnak, felékesítik szegény, romlandó testüket s megelégedetten és öntelten tekintenek
magukra. Jézus és angyalai haraggal tekintenek rájuk. Az angyal így szólt: »Bűnük és gőgjük
az égig ér. Sorsuk eldőlt. Az igazság és az ítélet sokáig szunnyadt, de hamarosan fel fog
ébredni. Enyém a bosszúállás, én megfizetek – így szól az Úr.« A harmadik angyal rettenetes
fenyegetései megvalósulnak, és az összes gonosz ki fogja inni Isten haragjának poharát. A
gonosz angyalok megszámlálhatatlan serege árad szét az egész földön és megtölti az
egyházakat. Sátánnak ügynökei diadalittasan tekintenek a vallási testületekre, mert vallásuk
köpenye a legnagyobb bűnöket és romlottságot takarja.
Az egész menny felháborodással szemléli az emberi lényeket, Isten teremtményeit, akik
a lealacsonyodás legnagyobb mélységeibe taszítják embertársaikat, egy szintre helyezve őket
az állatokkal. Annak a drága Üdvözítőnek a hitvalló követői, aki mindig részvéttel tekintett az
emberi fájdalmakra, készségesen részt vesznek a rettenetes bűnben: rabszolgákkal és emberi
lelkekkel kereskednek. Emberi gyötrelmet visznek helyről helyre, megveszik és eladják. Az
angyalok mindezt feljegyezték, könyvbe írták. A jámbor rabszolgák, apák, anyák, gyerekek és
testvérek minden könnyét megőrzik a mennyben. Isten már csak rövid ideig tartja vissza
felháborodását. Haragja rettenetesen felgerjed e nép ellen és különösen vallási testületei
ellen, amelyek szentesítették e szörnyű kereskedelmet, sőt, maguk is részt vesznek benne. A
szelíd és alázatos Jézus állítólagos követői szívtelen közömbösséggel nézik ezt az
igazságtalanságot, ezt az elnyomást és ezeket a szerencsétlen áldozatokat. Sokan maguk is
gyűlöletes elégedettséggel okoznak leírhatatlan kínokat, és mégis imádni merik Istent. Ez
ünnepélyes gúnyolódás; Sátán pedig ujjong, Jézusnak és angyalainak diadalittasan mutatja
ezt az ellentmondást, miközben így szól hozzájuk: Íme, ilyenek Krisztus követői!
Ezek az állítólagos keresztények könnyezve olvassák a mártírok történetét.
Csodálkoznak azon, hogy emberek valaha ennyire megkeményedtek, és ilyen kegyetlenül
bántak embertársaikkal. Azok az emberek, akik így gondolkodnak, és így beszélnek, mégis
emberi lényeket tartanak rabszolgaságban. De ez még nem minden. Széttépik a családi
kötelékeket, és a legkegyetlenebbül elnyomják embertársaikat. Ugyanazzal a kérlelhetetlen
kegyetlenséggel okoznak embertelen kínokat, mint ahogyan a római katolikusok és a
pogányok tették Krisztus követőivel. Az angyal így szólt: »Még a pogányoknak is elviselhetőbb
lesz a helyzete az ítélet napján, mint ezeknek az embereknek«. Az elnyomottak kiáltása
felhatott az égig, s az angyalok döbbenten nézik azokat a kimondhatatlan szenvedéseket,
amelyeket az Isten képmására teremtett emberek okoznak embertársaiknak. Az angyal
kijelentette: »A kínzók nevét vérrel írták, korbácsütésekkel jelölték meg, és a szenvedés égő,
gyötrelmes könnyeivel árasztották el. Isten haragja mindaddig nem szűnik meg, amíg ezeknek

112
az országoknak meg nem fizet, s amíg kétszeresen meg nem torolja Babilon bűneit. Úgy fizet
neki, ahogyan ő fizetett, és kétszeresen viszonozza cselekedeteit. Kettős mértékkel mér neki
abba a kehelybe, amelybe ő is mért«."
Láttam, hogy a rabszolga-kereskedő felelős azoknak a rabszolgáknak a lelkéért is,
akiket tudatlanságban tart, és a rabszolgák bűneit uraiktól kéri számon Isten. Nem fogadhatja
be a mennybe azt a rabszolgát, akit tudatlanságban tartottak és lealacsonyítottak, s aki
semmit sem tud Istenről és a Bibliáról, aki urának vesszején kívül semmitől sem félt, és aki
még az állatnál is mélyebbre süllyedt. De azért a legjobb és legkegyesebb módon bánik vele,
miként ezt az együttérző Isten teheti. Úgy tekinti, mintha sohasem létezett volna. Ellenben
gazdája kénytelen lesz a hét utolsó csapást elszenvedni, és a második feltámadáskor életre
kelni, hogy elszenvedje a második halál gyötrelmeit. Ezt követeli Isten igazságossága” (Early
Writings, 273-275).

113
 Stephen Bohr az adventüzenet sokol-
dalú, tevékeny képviselője: a kalifor-
niai Fresno Central gyülekezet veze-
tő lelkésze, a 3ABN televízió előadó-
ja, valamint a jelenvaló igazság hir-
detését végző Secrets Unsealed Ministry vezetője, az
Amazing Facts főiskoláján pedig teológiát tanít.
Az Amerikai Egyesült Államokban született, de Ve-
nezuelában és Kolumbiában nőtt fel, ahol szülei több
mint három évtizeden keresztül misszionáriusként
szolgáltak.

114