T ANULA

A ~r
/ tJ£ E K SZ T A .'Z IS OSVENYE

M A N D A L A V e d a K Ó N Y V K I A D Ó
DR. GEORGE FEUERSTEIN

TA NTHA
Á Z E K S Z T Á Z I S Ö SV ÉN YÉ

MANDALA-VEDA KÖ NY VK IA D Ó
BUDAKESZI
 A FO RD ÍTÁ S

AZ AL ÁB B ! KIADÁS A LAPJÁN KÉSZÜLT:

TANTRA, THE PATH OF ECSTASY

FO RD ÍTO TTA :

DÓKA RÓBERT

SZERKESZTETTE:

BAKOS ATTILA

F ILO Z Ó F IA I LEKTOR:

BAKOS ATTILA

A BO R ÍTÓ T ÉS A K Ö N Y V E T T E R V E Z T E :

EGE Dl-KOVÁCS MELINDA

B O RÍTÓ GRAFIK A:

EGEDI-KOVÁCS MELINDA

Minden jog lenntartva. A könyv egyetlen része sem sokszorosítható

vagy közölhető semmilyen formában és értelemben,

elektronikus vagy mechanikus módon, beleértve a lénymásolást,

rögzítést vagy az informáé iórögztt és bármely formáját a kiadó írásos jóváhagyása nélkül.

ISBN 965 9456 19 4

copyright © By G eorg F e u e r s t e i n P H . D . , 1998

HUNGARIAN TRANSLATION © RÖBERT DÖKA 2004-

HUNGARIAN EDITION © MANDALA-VEDA PUBLISHER ESTABLISHMENT, 2004.

C over and B o o k D e s i g n © M e l i n d a E g e d i - K o v ä c s , 2004.

L e v é l c í m : 2092 B u d a k e s z i Pr. 157

INTERNET: w v v w .m a n d a la -v e d a .h u
 Cdjáníom ezt a k önyvei ő eg y ü GshöpelGórnának,
kaíjána-mitrámnak, segítő barátomnak,
aki a vadzsrajána buddhizmus ösvényén k érésziül
feln yitotta szem em et a lantra m ögött rejlő valóságra,
valam int a tantrikus hagyom ány m inden egyk or vo/t
n agy m esterének, akik a felszabadulásrólszóló
m eggyőző tanításaik lám pásávalévszázadokon k eresztül
m egvilágították e baljós, sötét k or szellem i kutatóinak lépéseit,
egészen napjainkig.
hBárcsak biztosan haladnának a je le n kor
tiszta törekvésű kutatói az önátaíakitás ösvényén,
és felfedez n ék a TJalóságfelülm úlhatatlan gyönyörét,
m entesen m inden önös elképzeléstől, téveszm étől

A S zerző
 T a r t a l o m j e g y z é k 7

Tantra,
TARTALOMJEGYZÉK

O
N

a>

VT
Előszó 9 (A
N
Bevezetés - Tantra, a nagy spirituális szintézis 19
Qx

1. fejezet Szanszára - A lét forgataga 41 (A

2. fejezet Az idő, az anyagi világ kötelékei és Káli Istennő 55 3

3
3. fejezet Ez a másik világ - A szanszára egyenlő a nirvánával 67
4. fejezet A testetöltés titka - Amint fent, úgy lent 79 <
a>v

5. fejezet Siva és Sakti isteni játéka 99 <A

6. fejezet A Guru-elv - Siva megtestesülése 115 n>

7. fejezet Beavatás - A fény lehozatala 127 n>

8. fejezet Tanítványság - Az önátalakítás megpróbáltatásai 145

9. fejezet A tantrikus ösvény - Ritualitás és természetesség 157
10. fejezet A finomfizikai test és környezete 179
11. fejezet A kígyóerő felébresztése 207
12. fejezet Mantra - A hang ereje 229
13. fejezet Njásza, Mudrá és Jantra - A szent tér megteremtése 247
14. fejezet A vágy átnemesítése 273
15. fejezet A megvilágosodás és az elme rejtett erői 301

Zárszó - A tantra múltja, jelene ésjövője 321

 Szivem ben im ádom az Ustennőt, kinek les lé i ambrózia mossa, s gyönyörű,
m ini a oil/ámíás. H elkerekedve la k h elyéről elin du l Siua k irályi palotájába,
kinyílva a szusumna' gyön yörű lótuszait.

B h a i r a v í - s z t ó t r a 12.

I A gerincben található energiavezeték.

 ELŐSZÓ

f\ „tantra" SZÓ NYUGATON mára igen közismert kifejezéssé vált

bizonyos körökben. Bár, mint ahogy az a közismert kifejezé­
sekkel lenni szokott, a népszerűség nem vonta maga után a tényleges
megértést. Gyakran röpdösnek körülöttünk az olyan szavak, mint „tu­
datosság”, „holisztikus”, „kreativitás” vagy „immagináció”, de vajon
hány ember képes értelmes magyarázattal szolgálni jelentésüket illető­
en? Ehhez hasonlóan, a tantra is számtalan nyugati ember képzelőere­
jét ragadta magával, de sajnos csak néhányuk tudja valójában miről is
szól, még azok közül is, akik gyakorolják, tanítják vagy írnak róla.
A tantra vagy tantrizmus egy rendkívül sokrétű és összetett
ezoterikus hagyomány, melynek eredete az ősi India. Első felbuk­
kanását úgy az i. sz. 500-as évekre tehetjük, noha vannak hívei,
akik jóval ősibbnek állítják eredetét. Tantraszerű eszméket és gya­
korlatokat valóban találhatunk a korábbi korok hagyományaiban és
tanításaiban, de a tantra, mint hinduizmust és buddhizmust időben
túlélő, teljes körű mozgalom vagy kultúra megszületése csak az i. sz.
első évezred derekára tehető. Teljes kiforrottságát Abhinava Gupta
filozófiai iskolájában érte el, nagyjából 1000 körül. Igen komoly ha­
tással volt a vedántáho^hasonló, nem tantrikus iskolák megjelenésé­
re és gyakorlataira egyaránt. Eme hagyományok követői gyakorta
nem vették észre a tantra hatását, olyannyira, hogy felháborodottan
reagáltak még a legfinomabb felvetésre is, amely tipikusan
tantrikus gyakorlataikra célzott.
Ennek oka, hogy a tantra —néhány követőjének szélsőségesen el­
lentmondásos gyakorlatainak köszönhetően —fokozatosan rossz hír­
névre tett szert a hinduizmus szűk berkein belül. Ezt tetézte India
viktoriánus kori gyarmatosítása, amikor a puritanizmus kénysze­
rítette földalatti mozgalommá a tantrikus gyakornokokat. Ma a tantra
főként a dél-indiai Srí Vidjá hagyomány konzervatív (szamaja) körei­
ben, és a tibeti buddhista hagyományban él tovább, mindemellett
mindkét vonalnak megvannak a maga különösen elkötelezett gyakor­
lói, akik érthető módon jobb szeretnek távol maradni a nyilvánosság
rivaldafényétől. Nyugaton főként a tibeti vad&rajána buddhizmus vált
ma is egyre szélesülő körben ismerté, ezért viszonylag könnyű avatás­
hoz és útmutatáshoz jutni a tantra ezen formájában.
A kezdetek kezdetén, a tantra egyfajta „new age”-es mozgalom­
ként értelmezte magát, melynek tanításait egyenesen a kali-jugára, a
spirituális hanyatlás jelenleg is tartó korszakára szabták. Herbert V.
Guenther közismert buddhológus szerint a Tantrák (a tantrikus
szentírások) „igen egészséges és józan életszemléletet tükröznek”.
Véleménye, miszerint a tantrikus látásmód még ma is helyes és érvé­
nyes, egybecseng a tantra több más nyugati tudósának és tanulójának
méltató gondolataival. A brit Róbert Beer, a gyönyörű és gazdag szín-
világú thankák2 színvak festője megjegyezte, hogy a számtalan
tantrikus legenda lélektani magva „egyetemes vonzerővel és alkalmaz­
hatósággal rendelkezik, amely felette áll a különböző kultúráknak,
vallásoknak és fajoknak”. En továbbmennék, és azt mondanám, hogy
a tantrikus lélektan és gyakorlat sok eleme nélkülözhetetlen azok szá­
mára, akik az önmegismerés folyamata után kutatnak, és akik őszin­
tén belefogtak a spirituális önátlényegítés nemes feladatába.
A tantra a kezdetektől fogva meglovagolta, mind a hinduizmus,
mind a buddhizmus szellemi hullámait, és tanításait még az indiai
eredetű, csekélyebb lélekszámú dzsaina vallásban is megtalálhatjuk.

2 Thanka vagy thangka — Vás zonra festett, brokáttal keretezett szent kép, amely a lelki elmélyedést
segíti, (ford.)
 Előszó 1

A hindu tantra —amelyet én önhatalmúlag csak tantra-jógának fogok ne- »

vezni, megkülönböztetve a buddhista és a dzsaina változatoktól —, -
először Sir John Woodroffe írásain keresztül tárult a nyugati világ elé.
A híres Mahánirvána-tantra általa készített angol fordítása 19 1 3-ban
került kiadásra, majd néhány évvel később ezt követte a „Sakti és *
Sákta” ill. „A kígyóerő”. Akkoriban szégyenletes dolognak számított,
ha egy tudós a tantrikus hagyományt tanulmányozta, amelyet a hindu
kultúra legzüllöttebb megnyilvánulásaként ítéltek el. Woodroffe, a -
kalkuttai Legfelsőbb Bíróság bírójaként, minden szabályt megszegett *
azzal, hogy indiai ruhát hordott, és a tantrában járatos hindu, tudós “
papok (pandíták) lábainál üldögélt, őket hallgatva. Egyszer a követke­
zőket mondta: <
Gyakran megkérdezik, miért fogtam bele a*ianira-msgí ih tanulmá­
nyozásába, mi több, bizonyos angliai körökben (a kontinensen lévők- „
kel ellentétben) azt is sugallva a kérdéssel, hogy időmet és energiámat „
sokkalta hasznosabb dolgokra is használhattam volna. Az egyik vála­
szom a következő: a megszámlálhatatlan kritika nyomvonalát követ­
ve, mindig találhat az ember valami jót. Ez alól a jelen helyzet sem
kivétel. Jómagam mindig is tiltakoztam az indiai kultúrát és annak né­
peit ért rágalmak ellen... Kutatásaim során azt találtam, hogy a sásgtrák
rendkívüli jelentőséggel bírtak az indiai vallás fejlődése szempontjá­
ból, míg a tantra-sásztrák vagy Ágamák nem, sőt néhányan azt gondol­
ják, hogy ezek bagatell írások, melyeknek egyáltalán semmilyen jelen­
tőségük nincs, csupán egyetlen értéktelen megnyilvánulást alkotnak
egy olyan országban, amely a megszámlálhatatlan különféle vallási
csoportok özönét árasztotta ki magából az évszázadok során. Ráadá­
sul szemben állnak a Védákkal, a szmritivel és a Puránákkal, India leg­
ősibb és legfontosabb szentírásaival, melyek a legkülönfélébb módon
és elmélyültségi szinten irányítják a templomi és az otthoni rituális
ill. szellemi életet, India egészében, évszázadok óta, egészen napjain­
kig... Azon felül, hogy a tantra-sásztrák történelmi jelentőségűek, való­
ban rendelkeznek —egy sok szempontból egyedülállóan bensőséges —
értékkel, amely indokolja tanulmányozásukat. Emiatt az indiai okkul­
tizmus kincsestárának is nevezhetjük őket. A Tantrák eme rejtett
oldala tudományos fontosságú, ezért nem véletlen, hogy ez keltette
fel leginkább a nyugaton jelenleg újra életre kelő spirituális kutatás
érdeklődését.
E nyolc évtizeddel ezelőtt született szavak, ugyanazon okok mi­
att, még ma is érvényesek. Az ezt követő években néhány nyugati tu­
dós, kutatásaikért mentegetőzve, de mégiscsak elkezdte követni eme
merész úttörő nyomdokait. Ez a folyamat annak ellenére sem állt le,
hogy manapság a hindu tantra-jógát nem nagyon kutatják, főként ma­
gasröptű tanításai miatt, melyek megértéséhez közvetlen tapasztalás
szükséges, vagy legalább egy beavatott hiteles magyarázata.
Egészen más a helyzet a buddhista tantra tanításaival, amely fő­
ként a vadzsrajána (gyémánt jármű) hagyományon belül maradt fenn.
Tibet I950-es kínai megszállása, ill. főként őszentsége a Dalai Láma
I959-es menekülése óta, a tibeti lámák kegyesen oktatják és avatják
be a nyugati szellemi törekvőket a vadzsrajána buddhizmus tanaiba,
rejtelmeibe. Hogy tanításukat száműzetésük idején is megőrizzék,
sok magas rangú láma mutatott hajlandóságot a nyugati tudósokkal
való szoros együttműködésre, így pontos fordításai születhettek a ti­
beti tantráknak, azok nélkülözhetetlen magyarázó tanulmányaival
együtt. Ennek köszönhetően mára a tantrizmus buddhista ága, nem­
csak, hogy sokkal szélesebb körben elterjedt, hanem jóval mélyebben
megértett hindu párjánál.
A számtalan kiváló buddhista tantra könyv segítségével valós képet
kaphatunk erről a hagyományról, felvértezve magunkat az álokosko­
dásokkal szemben. A hindu tantráról szóló kevés hiteles könyv, vala­
mint a fent említett Woodroffe könyvei, bár az időpontok és a helyek
tekintetében sokszor pontatlanok, mégis sok szempontból példa ér­
tékűnek tekinthetők. A hinduknak sajnos sohasem volt olyan kiter­
jedt, tanítást és gyakorlatot bemutató szerzetesi hagyományuk, mint
a buddhistáknak, különösen, mint a tibeti Gelugpa iskolának. Ezért,
noha nem lehetetlen, mégis nehéz olyan hindu tantrikus beavatottat
találni, aki nemcsak mestere a tantra gyakorlati mélységeinek, de képes
annak elméleti megvilágítását is tudományos alapossággal vázolni.
Ebből adódóan természetes módon fordult a nyugati tudomány in­
kább a buddhista tantra felé. Egy figyelemreméltó kivétel mégis léte­
zik: Laksmandzsú Szvámí (1907—1994). a kasmíri kaula hagyomány
 E l ő s z ó l 3

H
O
3

O
N

0>
x-
N

Qn
N

3
c*
0)s

N
n>

a>

Laksm andzsú S zy á m í ( i 9 0 7 - z 994), a hindu tantra elméleti és gyakorlati

mélységeinek egyaránt kiváló mestere.

jeles beavatottja és terjesztője, aki sok nyugati tudósra és hindu

bölcsre volt inspiráló hatással. Laksm andzsú Szvám í sok tanítványa
úgy tartja, hogy m esterük, a 10. sz.-i híres tanító és beavatott,
Abhinava G u p ta reinkarnációja volt.
A hindu ta n tra örökségének szegényes kutatása és a róla m egjelent
kevés alapos kiadvány az utóbbi években teret adott egy nagy halom
téveszméken alapuló, népszerű könyvnek, amelyeket egyszerűen csak
„neo -tan trista” könyveknek hívok. O lyan szinten egyszerűsítik le a
dolgokat, hogy egy valódi beavatott vajmi keveset találna bennük az
általa követett tantrikus hagyom ányból. A leggyakoribb torzítás a
t a n t r a - jó g á t pusztán rituális vagy szakrális közösülésként beállítani.
Ennek eredményeként az átlagember elméjében a tantra egyelővé vált
a nemi élettel. Semmi sem esik messzebb az igazságtól!
Áttanulmányoztam ezen könyvek jó részét, melyekre egy tibeti lá­
ma tréfásan csak annyit mondott: „Kalifornia-tantra” . Egyszer még
egy előadásra is beültem, ahol egy minden nemű szellemi ihletettség
nélküli, gyakorlatilag pornó videót mutattak be, ezzel mutatva be a
neo-tantrizmust —a feléig bírtam, aztán leléptem. A neo-tantrista ki­
adványokkal való találkozásaimkor, minden esetben azzal a szomorú
érzéssel kellett szembesülnöm, hogy téves módon, teljesen félreértik
a tantrikus ösvényt. Tévedésük legfőbb alapja a tantrikus gyönyör
(ánanda, mahá-szubha) és a hétköznapi orgazmus során átélt testi öröm
összekeverése. Valójában az olyan szavak, mint a „gyönyör” vagy az
„öröm” képezik a neo-tantrikus irodalom legfőbb figyelemfelkeltő
jelszavait. Ezen kiadványok minden bizonnyal nagy segítséget nyújta­
nak azoknak az embereknek, akik egy színesebb és beteljesültebb ne­
mi életre vágynak, de szinte minden esetben igen messze esnek a tantra
eredeti szellemiségétől. Ebből adódóan sajnos félrevezetik az embere­
ket, és ahelyett, hogy az egyént a minden élőlényre áldást hozó, ön­
nön benső megvilágosodásának elérésére buzdítanák, csak a nárciz-
must, az önáltatást és a hamis reményeket táplálják benne.
Egyre égetőbb ezért a szükség a hindu tantra filozófiájának és
gyakorlatának hiteles arcképe iránt, így ezt a szerepet igyekszik be­
tölteni a jelen könyv. Megközelítési módom elsősorban a hindu
tantra eredeti szentírásaira, másodsorban a jóga elmúlt 3 5 évnyi gya­
korlása során szerzett saját tapasztalataimra, harmadsorban pedig
a vad&rajána buddhizmus 1993 óta tartó tanulmányozására és gya­
korlására épül. A dologhoz való hozzáállásom inkább szimpatikus,
mint „objektív” vagy kívülálló. Azon területek esetén, amelyekről
nincsenek személyes tapasztalásaim, a tantrikus írások bizonysága­
ira, az elérhető tudományos irodalomra és az elmélyült gyakorno­
kok magyarázataira támaszkodtam.
A buddhista és a hindu tantra közti számos különbség ellenére úgy
gondolom, hogy igen sok ponton egyezik a két tanítás, ami segíti az
egyik hagyomány tanulóját a másik hagyomány megértésében. Ezért
ahol szükséges vagy hasznos volt, bátran hívtam segítségül buddhista
 E l ő s z ó 1 5

H
tantrabeli műveltségem a hindu tantra-jóga érdekesebb és mélyrehatóbb °
magyarázásához. Mindemellett nem volt célom sem elrejteni a budd­
hista tantrát, sem összekeverni azt annak hindu társával. a
Úgy hiszem, lehetséges hitelesen írni egy bevezető tanulmányt a
tantráról, anélkül, hogy elmélyülnénk a tantrikus ösvény gyakorlatában, ~
ugyanúgy, ahogyan az embernek nem kell elektromérnöknek lennie n
ahhoz, hogy pontosan elmagyarázza a számítógép darabjait és azok
működését egy laikus embernek. Valójában egy laikus még jobb leírást
is adhat a profi szakembernél, aki hajlamos lehet elveszni szakterüle- n
tének apró részleteiben, vagy aki egyszerűen nem elég jó előadó. Ami- "
kor elkezdi elmagyarázni, hogyan kell pontosan megépíteni egy szá- 3
mítógépet a semmiből, akkor az jóval mélyebb megértést igényel, <
mint amit egy egyszerű embertől elvárhatnánk.
Művemet inkább leíró, helyenként értékmegállapító jellegűnek te­
kintem, mint előírónak. Más szóval: a jelen kiadás nem kézikönyv a »
tantra gyakorlatához. A tantra fogalmi világa sokkalta részletesebb an­
nál, hogy bele lehessen foglalni egy ekkora könyvbe, ami elsősorban
az átlag érdeklődőnek készült. Még azt sem jelenthetem ki, hogy a
tantra minden fontos fogalma vagy gyakorlata belekerült. Ha vesszük
például a finomfizikai anatómiáról a csakrákról, nádikról, stb. szóló fe­
jezetet, akkor ez a témakör könnyedén kitenne egy önálló könyvet is.
Ehhez hasonlóan, a kígyóerőről (kundaliní-sakti) szóló részt is vaskos
kötetekké lehetne bővíteni. Nem említettem meg továbbá a tantra
összes ágát, iskoláját és megközelítési módját, részben azért, mert
sokukat nem ismerjük eléggé, ill. nem tisztázott az egymással való
kapcsolatuk, másrészt pedig nem akartam ezt a bevezető jellegű köny­
vet akadémiai kiadványokra emlékeztető anyagokkal terhelni. Ezért
tartózkodtam belemenni a hatha-jóga apró részleteibe, ami arra
kényszerített, hogy visszafogjam magam, és beérjem csupán néhány
mitologikus történettel, valamint néhány ihletett mester rövid élet­
történetével. Remélem, hogy egyszer majd, a nem is túl távoli jövő­
ben, sikerül kiadni a tantra filozófiájának, irodalmának, történetének
és gyakorlatának egy minden részletre kiterjedő, összefoglaló művét,
amely, reményeim szerint, a téma több szakértőjének együttes mun­
kájából születik majd meg.
 A széles körben elterjedt neo-tantrista könyvekkel ellentétben,
nem állíthatom, hogy ez, vagy bármely más tantra-jógáról vagy általá­
ban véve jógáról szóló könyv helyettesítheti a tanárt, a beavatást vagy
a személyes átadást. A tantrikus ösvényen való sikerhez elengedhetet­
len a hiteles mestertől való beavatás, és a hosszú évek kitartó gyakor­
lása. Útmutatás, hiteles beavatás és teljes elkötelezettség nélkül a
tantra-jóga gyakorlója a józan eszét és az egészségét teszi kockára. Az
eredeti írásokban található számtalan figyelmeztetés nem csupán re­
torikai jellegű, mert az általuk leírt veszélyek cseppet sem túlzóak.
A tantra-jóga, mint ahogy azt nem egy szentírás kihangsúlyozza, való­
jában egy veszélyes ösvény, amely az ostobákat még szorosabb bék­
lyókba köti, és csak a bölcs törekvőket vezeti el a benső szabadsághoz
és a spirituális örömhöz. Nem véletlenül hívják az igaz tantrikus tö­
rekvőket hősöknek (yíra), mert csalóka és veszélyes vizeken kell evez­
niük, ami állandó éberséget és belső erőt követel.
Nem találok okot, amiért a nyugati félteke őszinte kutatói ne len­
nének képesek mesteri szintre jutni a tantra-jógában, amit bizonyít,
hogy néhányuk ténylegesen el is érte azt. De minden esetben a saját
magukon való kemény munka előzte meg a spirituális megvilágoso­
dást. Nem lehet kanyarokat levágni, mert a gyors eredmények ill. a
hétvégi megvilágosodás utáni vágy csupán a kali-juga, a megtévesztett-
ség és mohóság uralta jelen kor tünete csupán.
A tantra meglehetősen összetett hagyomány. Még ez a bevezető
könyv is igen sok olyan részt tartalmaz, amely figyelmes olvasást és
elmélyült gondolkodást igényel. Ez a kötet minden tekintetben több
figyelmet követel, mint társa a „Shambhala jóga kalauz”. Aki csak
most ismerkedik a jógával, annak mindenféleképpen ez utóbbit javas­
lom először5, és csak utána vágjon bele a tantra nagyobb rálátást
igénylő témakörébe.
Ha jelen könyvünknek sikerült szétoszlatnia a tantra-jóga körül ki­
alakult, gyakran igen súlyos félreértéseket, és ezáltal megnyitnia az

5 A Shambhala jóga kalauz még nem jelent meg magyar nyelven, de helyette a kiadó gondozásában
megjelent Yoga tradíció I-II. kötetéből hiteles betekintést kaphat az olvasó a jóga szerteágazó rend­
szeréről, történelméről, (ford.)
 E l ő s z ó 1 7

utat a lelkiekben gyümölcsöző, tantrikus vagy bármilyen más spiritu­ B

3
ális tapasztalás irányába, akkor elérte célját.
Nem maradt más hátra, mint köszönetét mondani azoknak, akik O
segítették könyvem fizikai formába öntését: kiadómnak, Sámuel
O
Bercholznak és szerkesztőmnek, Peter Turnernek éleslátásukért és a N

minőség iránti elkötelezettségükért; Larry Hamberlinnek a gondos n

nyomdai előkészítésért; Ron Sureshának a kézirat figyelmes gondo­
zásáért, és a Shambhala kiadó összes többi munkatársának, akik lel­
c*
kesen segítették a mű megszületését; továbbá Glen Hayesnek,
Michael Magee-nek, Swami Atmarupanandának valamint Douglas
Renfrew Brooksnak, aki készségesen válaszolt kérdéseimre, kérése­ 3
o
imre; Dávid Gordon White-nak és Christopher Chapple-nek a kéz­
iratokhoz fűzött értékes magyarázataik miatt; James Rheának és
Margó Galnak, akik kedvesen rendelkezésemre bocsátották rajzai­
kat; és végül de nem utolsó sorban feleségemnek, Trishának, aki a
nagy gonddal nézte át a kéziratot, valamint megértő odafigyeléséért
és folyamatos támogatásáért.
G eorg F euerstein
 em beri éleib ő lezernyi démon szü/eiijk,
cfe a gyakorlásJegyveréoele/pusztíikaíó m ind.

M A T S Z J ÉN D R A - S Z A N H I TÁ 7.20
 T a n t r a , a n a g y s p i r i t u á l i s s z i n t é z i s 1 9

H
n
3

Ö
N

BEVEZETÉS l
c/i

ö a n tra , a n agy sp iritu á lis szintézis

N

«/>

A TANTRA D E F IN ÍC IÓ I 3
Ci
<
as

TANTRA SZANSZKRIT SZÓ, ami a jó gáh oz hasonlatosan többféle kü-

... lönböző, de eredetében egymással kapcsolatban álló jelentéssel *

bír. Világi szinten azt jelenti: szövet. Maga a szó a tan gyökből szár­
mazik, melynek jelentése: feszíteni. Szintén ebből a gyökből szárma­
zik a tantu (fonál, kötél) szó is. Míg a fonál olyasvalami, ami terjedel­
mes, addig a szövet a kifeszítést juttatja eszünkbe. A tantra jelenthet
még rendszert, rituálét, tant és tömör kivonatot is. Az ezoterikus ma­
gyarázók szerint a tantra az, ami kitágítja igjána, a tudás kereteit. Az
ausztrál származású Agéhánanda Bhárati, a Syracuse-i Egyetem el­
hunyt antropológia professzorra, továbbá a dasanámi rend szerzetese,
komolyan érvelt amellett, hogy csak a múlandó tudás kereteit lehet ki­
tágítani, a változatlan bölcsességét nem. Ez így nem teljesen pontos.
A tudás, bár nem különbözik a Valóságtól, és ebből kifolyólag örök­
életű, mégis fejleszthető, abban az értelemben, hogy a lelki törekvő
egyre elmélyülő gyakorlatának megfelelően, fokozatosan fedi fel az
Igazságot. Olyan ez, mint mikor egy szivacsot belerakunk egy sekély
tócsába. Fokozatosan szívja fel a vizet, míg a végén teljesen telítődik
a nedvességgel. Ehhez hasonlóan a tudás, bár mindig egy, fokozato­
san fejlődik a gyakorlóban. Másképp megfogalmazva: az egyén fejlő­
dése során egyre jobban és jobban képessé válik befogadni az örök
bölcsességet.
T a n t r a , a n a g y s p i r i t u á l i s s z i n t é z i s

Ezen felül a lantra jelenti a tudás által feltárt, mindent felölelő,

„fokozatosan kifeszülő” Valóságot. Mint ilyen „folyamatosságot” is
jelent, az egy darabban szőtt egészet, amely magába foglalja a transz­
cendenciát és az immanenciát, azaz a dolgok meghaladását és a ben­
nük való tartózkodást. Abszolút és relatív valóság, lét és létrejövés,
lelki és elmebeli tudatosság, végtelenség és végesség, szellem és anyag,
felülemelkedés és bennragadás, vagy ahogyan a szanszkrit nyelv
mondja: nirvána és szanszára, brahman és dzsagat4 . Itt a szanszára és a
dzsagat szavak jelentése: az érzékeken keresztül tapasztalt áramlás5.
Történelmileg a tantra jól körülhatárolható spirituális iskolát je­
lent, amely nagyjából másfél évezreddel ezelőtt jutott vezető sze­
rephez Indiában, s amely a lélek és az anyag közti folytonosságot
hirdette6. A szó jelenti a szentírásokat is, amelyek a tantrikus taní­
tást felfedik, de néha használják általános, nem tantrikus iratok je­
lölésére is. A hagyomány 64 Tantráról beszél, de éppúgy, ahogy a
108 Upanisadnál, a szám itt is eszményi, amelynek nincs történeti
alapja. Ennél jóval több Tantráról tudunk, bár csak néhány élte túl
az idő pusztítását.
A tantra gyakorlóját általában szádhakának (ha férfi) ill. szádhikának
(ha nő) hívják, de szokás még tántrikának vagy tantra-jóginnak (ha fér­
fi) ill. tantra-jóginínek (ha nő) is hívni. A tantrikus ösvény mesterét
sziddhának, „tökéletességet elértnek”, nagymesterét mabá-szjddbának,
„rendkívüli tökéletességet elértnek” hívják, amely szavak a szidh (be­
fejez, elér) gyökből erednek. A női mestereket sziddba-anganáknak hív­
ják, ahol az anga szó jelentése: végtag, rész. A tantrikus ösvényt ma­
gát gyakran említik szádhanaként vagy szádhanáként (szintén a szidh
gyökből ered), ami azt jelenti: „ami a tökéletességhez vezet”; az ezen
az úton elért megvalósítást pedig sziddhinek hívják, ami szó szerint tö­
kéletességet és mélyreható beteljesülést is jelent. A sziddhi utalhat a

4 Szanszára - létforgatag, nirvána - a belőle való kiszabadulás; brahman - Ab szolútum, dzsagat - anya­
gi világmindenség, (ford.)
5 Ez az érzékszervekbe (akaratunk ellenére) szakadatlanul beáramló érzéktárgyakra utal, melyekkel,
az érzékszerveken keresztül, a világi elme lefoglalja magát, (ford.)
6 Itt az anyag a lélek kiterjedése, olyan értelemben, hogy nem különbözik tőle. Ez teljességgel ellen­
tétes a tantrát megelőző indiai bölcseleti rendszerek, mint például; a szánkhja vagy a vétUnta vélemé­
nyével, melyek lélek és anyag teljes különbözőségét hirdetik.
 T a n t r a , a n a g y s p i r i t u á l i s s z i n t é z i s

Csinnamaszjá, akinek leválasztott fejei a test tantran keresztüli

meghaladását jelképezik.
felszabadulásra vagy megvilágosodásra, ill. a természetfeletti (de
még mindig anyagi) képességekre is, amelyek a tantrikus mesterek­
nél fejlődnek ki, megvilágosodásuk vagy a koncentrációban elért
kiválóságuk eredményeképpen. A tanítót, legyen az férfi vagy nő,
megvilágosodott vagy sem, ácsárjának, „példamutatónak” vagy guru­
nak, „súlyosnak” nevezik, ahol az előbbi jelentése az ácsára (viselke­
dés) szóból származik.

T A N T R A - A S Ö T É T KOR T A N Í T Á S A

A tantra úgy értelmezi magát, mint a jelenlegi sötét korszak, a kali-

juga evangéliumát. A hindu világszemlélet szerint a világ léte ciklikus
természetű, ahol a kör az arany korral kezdődik, és a spiritualitásra
való hajlam fokozatos csökkenésével éri el a sötét kort, majd újrakez­
dődik a fény és a bőség egy következő arany korával. A korszakokat
jugáknak (iga) hívják, valószínűleg azért, mert a feltételekhez kötött
lét az idő kerekéhez (kála-csakraj van láncolva, azaz mozgása, változá­
sa kényszerű és megváltoztathatatlan. Négy ilyen juga van, amelyek
egymást követik újra és újra, egész idő alatt „érlelve” az élőlényeket,
de főként az emberi létforma lényeit7. Az írások gyakran úgy hivat­
koznak erre a tapasztalás általi fejlesztő folyamatra, mint egyfajta
„főzésre”. A négy világkorszak sorrendben a következő:

1. A szatja-juga vagy krita-juga, melyben az igazság (s^atja) ural­

kodik mindenek felett, és amelyben minden szépen kivite­
lezett (krita).
2. A trétá-juga, amelyben az igazság és az erény egy kicsit kezd
csökkenni.
3. A dvápara-juga, ahol az igazság és az erény még jobban vissza­
szorul.
4- A kali-juga, amit a tudatlanság, a megtévesztettség és a mohó­
ság jellemez.

7 A z egész világegyetem emberihez hasonlatos testfelépítésű, tudatosságú lényeit, (ford.)

 l a n t r a , a n a g y s p i r i t u á l i s s z i n t é z i s

-i
Ezen korszakok egybeesnek az ókori görög és perzsa hagyomány O
3
négy korszakával. Igen kifejező erejű, hogy a korszakok szanszkrit ne­
vei összefüggésbe hozhatók a kockajátékkal, ami az indiaiak egyik leg­ Q
kedveltebb szórakozása, már a védikus korok óta. A legkevesebb ötezer­
&
éves Rig-védának van egy himnusza (10.34), amelyet szoktak az N

„Egy szerencsejátékos siralmai”-nak is nevezni, mert írója költőien re

pr

fakad ki a szerencsejáték iránti szenvedélyes ragaszkodása miatt.

A kockákról azt mondja: „a kéztelenek legyőznek engem, akinek pe­
Os
dig van keze”, veszteséget, szégyent és szomorúságot okozva. N

A Mahábhárata eposzban feljegyzett Bhárata-háború pedig egy tisz­ </>

tességtelen kockajáték „gyümölcse” volt, ahol Judhisthira Maharadzsa 3

e*
egyetlen dobással vesztette el egész királyságát, melyet így unokatest­ <
Ok
vére, a gonosz Durjódhana szerzett meg. Isi

N
A krita a szerencsés vagy „szépen kivitelezett” dobást jelöli, a dvá- re
para (kettes) a két pontot érő dobást, a trétá (hármas) a három pon­ re
tot érőt, míg a „hajt”, „kényszerít” jelentésű kai gyökből származó káli
pedig minden elvesztését, amit a kockán egyetlen pont jelöl. A káli szó
a gyakori félreértések ellenére, nem egyenlő a jól ismert istennőre uta­
ló Káli szóval. Mégis, mivel Káli mind az időt, mind a pusztulást kép­
viseli, ezért nem erőltetett őt a kali-jugával összefüggésbe hozni, még
akkor sem, ha ő természetesen az idő minden pillanatát uralja.
A Tantrák azt írják az első, arany korról, hogy anyagi és spirituá­
lis bőség jellemzi. A Mahánirvána-tantra (1.20-29) szerint e kor
bölcs és erényes emberei, a jóga gyakorlásával és áldozatok bemutatá­
sával elégedetté tették a félisteneket és az ősatyákat. A Védák tanul­
mányozása, a meditáció, a vezeklések, az érzékek uralma és a jótékony
adományozás révén nagy állhatatosságot és erőt értek el. Halandósá­
guk ellenére éppen olyanok voltak, mint a dévák, a félistenek. Az ural­
kodók nemes lelkűek voltak, és mindig készek voltak megvédeni a rá­
juk bízottakat, míg az átlagemberek közt nem voltak még tolvajok,
hazugok, ostobák vagy falánkok. Senki sem volt önző, irigy vagy ké­
jes. Az emberek kedvező tudata akképp nyilvánult meg a külvilágban,
hogy a föld rengeteg gabonát termett, a tehenek bőségesen adtak te­
jet, a fák roskadoztak a sok gyümölcstől és a bőséges eső dússá tette
az egész növényzetet. Nem volt éhínség vagy betegség, sem idő előtti
2 4 T a n t r a , a n a g y s p i r i t u á l i s s z i n t é z i s

- halál. Az emberek jószívűek, boldogok, szépek és gazdagok voltak. A

n társadalom jól irányítható volt és békés.
A következő korban, a trétá-jugában, az emberek elvesztették benső
békéjüket, és képtelenné váltak a védikus szertartások pontos betartá­
sára, mégis buzgón ragaszkodtak hozzájuk. Ekkor Siva könyörületé-
ben hasznos hagyományokat (szmriti) hozott a Földre, amelyek által
^ az ősi tanítást jobban meg tudták érteni és gyakorolni.
Ennek ellenére az emberiség rossz felé tartó pályára állt, ami a
^ harmadik korban vált nyilvánvalóvá. Az emberek feladták a szynritikben
leírt módszereket, és ezért csak fokozták zavarodottságukat és szen-
a védéseiket. Tudati és érzelmi betegségük egyre csak fokozódott, és
. mint ahogy a Mahánirvána-tantra hangsúlyozza: „elvesztették a rájuk
bízott isteni törvény (dkarma) felét”. Ekkor Siva újra beavatkozott, és
összeállította a szanhitákat és más, ma is létező szentírásokat.
A negyedik kor, a kali-juga eljövetelével az isteni törvény egésze
elveszett. Sok hindu gondolja úgy, hogy e korszak az Isten-ember,
Krisna eltávozásának pillanatában köszöntött be, amit i. e. 3I02-re
raknak, nem sokkal a nagy Bhárata háború után. Erre a dátumra
nincs régészeti bizonyíték, továbbá valószínű, hogy Krisna jóval ké­
sőbb élt, de ez a jelen témánk szempontjából teljesen lényegtelen.
Ami számít viszont, az az, hogy a hagyományhű szerzők szinte
mindegyike szerint még igen sokáig fog tartani ez a korszak8.
A hindu számítások szerint még csak a sötét kor bevezető fázisában
vagyunk, ahol maga a kor 360 000 évig fog tartani9. Ezen hagyomá­
nyos hindu időszámítás nézőpontja szerint a nyugati ciklus szerint
beharangozott új korszak, a Vízöntő kora félreértés. A legjobb, amit
jósolnak, hogy ez az önámítás egy részciklusa a nagyba ágyazva,
amiben a téves derűlátást és nyugalmat egyre romló állapotok köve­
tik majd. Ez pontosan egybeesik a New Age mozgalmat kritizáló

8 Figyelemreméltó kivételt képez ez alól S r í Juktésvara, Paramahansza Jógánanda guruja, aki szerint
jelenleg a dvápara-jugában vagyunk, ami 1699-ben kezdődött. Részletesebben ld.: a kiadó go ndozásá­
ban megjelent, Az élet virágának ősi titka című könyvben ( 7 6 - 7 8 . old.), (ford.)
9 Bizonyos szerzők szerint 43 2 0 0 0 évig, ami magába foglalja a két korszak határán lévő átmeneti
időszakot is, az időtartam tehát ugyanaz, csak van aki a korszakhoz csatolja annak bevezető szaka­
szát is, és van aki külön veszi.
 T a n t r a , a n a g y s p i r i t u á l i s s z i n t é z i s

néhány nyugati véleményével, míg mások a hindu modell valótlan és

félredátumozott volta mellett érvelnek.
Bármi legyen is az igazság, a Tantrák kiemelik: tanításuk a jelen­
leg is tartó sötét kor börtönébe zárt spirituális kutatók számára ké­
szült. A Mahánirvána-tantra (1.36-42) az Istennő profetikus szavai­
val, ily módon írja le a jelenlegi világkorszakot:

A minden törvényt elpusztító, ördögi folyamatokban, jelenségekben és

tettekben bővelkedő, bűnökkel teli kali-juga előrehaladtával a Védők
használhatatlanná válnak, mit sem szólva a Szmritikről. A számtalan
lelki történetet és a felszabadulás különböző ösvényeit leíró Puránák pe­
dig elpusztulnak. Uram, az^emberek elfordulnak az erényes tettektől és
megrögzötten gátlástalanná, büszkeségtől őrülté, ördögi tettekbe habaro-
dottá, kéjessé, zavarná, kegyetlenné, durvává, trágárrá, álnokká, rövid
életűvé, tompa eszűvé, betegségtől sújtottá, szomorúvá, visszataszítóvá,
gyengévé, hitvánnyá, aljas magatartásúvá, gonosztársaságot keresővé és
tolvajokká válnak. Gazemberekké lesznek, akik csak kritizálni, felelős­
ségre vonni, rágalmazni és másokat megbántani tudnak, akik nem érez-
nek bűnt, félelmet vagy ellenérzést más feleségének elcsábításában. Nyo­
morult, mocskos, szerencsétlen koldusokká kényszerülnek, akik betegek
önnön csavargó életüktől.

A Mahánirvána-tantra tovább folytatja a kali-juga sivár kietlensé­

gének leírását, majd kiemeli: a bráhmanák, a papok züllötté válnak és
csupán az emberek rászedése végett hajtják végre vallási gyakorlatai­
kat. így a törvény jdharma) őrei csak közreműködnek a szent hagyo­
mányok és az erkölcsi rend elpusztításában. A Tantra ezután megis­
métli: Siva azért fedte fel a tantrikus tanítást, hogy visszafordítsa a
történelem folyását és javítson ezen a tragikus helyzeten. A tantra
mesterei mélységesen optimista természetűek.
T a n t r a n a g y s p i r i t u á l i s s z i n t é z i s

A TANTRA S ZÉLS ŐSÉGES M E GKÖ ZELÍTÉS E

A tantra mesterei szerint még a legrosszabb társadalmi és erkölcsi

körülmények közepette is lehetséges a felszabadulás vagy megvilá­
gosodás elérése. Ugyanakkor felhívják a figyelmet, hogy az előző ko­
rokban kialakított vagy kinyilatkoztatott, hagyományos eszközök
használata nem megfelelő többé, hiszen azokat egy jóval nagyobb spi­
rituális és erkölcsi állóképességű emberre tervezték, aki egy benső
gyarapodást szolgáló, sokkalta békésebb környezetben élt. A sötétség
jelen kora számtalan akadályt állít a lelki fejlődés útjába, módfelett
nehézzé téve ezzel az előrehaladást. Ezért sokkal erőteljesebb lépések
kellenek: a tantra módszertana.
Mi teszi oly különlegessé a tantrikus tanításokat, ami miatt job­
ban szolgálják a sötét kor spirituális igényeit, mint más rendszerek?
A tantrikus módszerek sok szempontból nagyon is hasonlítanak a
nem tantrikus utak gyakorlataihoz. Amiben feltűnően különböznek,
az átfogóságuk és radikális magatartásuk. Hiszen a reménytelenül el­
esett embernek még az utolsó szalmaszálba is kapaszkodnia kell, már­
pedig a kali-juga embere többnyire ilyen. A lelki hagyomány több ezer
évig tartó emelkedett korszakai után, a kali-juga kezdetén a tantrikus
mesterek felismerték a tényt, miszerint a sötét kor szülte tespedtség
és csökönyösség, valamint a világi dolgokhoz, kapcsolatokhoz való
beteges ragaszkodás letöréséhez sokkal erőteljesebb technikákra van
szükség, éppúgy, mint a lelki értelem és felfogóképesség felélesztésé­
hez. Megvizsgálva az időtlen idők óta tanítóról tanítványra szálló ak­
kori gyakorlatokat, felismerték, hogy azok végzése tiszta és nemes jel­
lemet igényel, mellyel viszont a sötét kor embere nem rendelkezik
többé. Hogy mégis segíthessenek a kali-juga emberiségén, a tantra mes­
terei átalakították a régi tanításokat, és a gyakorlatok egy egészen új
repertoárját állították össze. Jelszavuk két szóban foglalható össze:
„minden mehet”. Vagy legalábbis majdnem minden.
A tantra mesterei még olyan gyakorlatokat is jóváhagytak, melye­
ket a hagyományos moralista vagy transzcendentalista iskolák bűnös­
nek tekintettek. A tantra ezen vonása ténylegesen antinómikus, ellent­
mondásos, azaz ellentétes (anti) az általánosan elfogadott normával,
 T a n t r a , a n a g y s p i r i t u á l i s s z i n t é z i s

H
törvénnyel (nomos), ahogyan az az ógörög szóból kifejthető. A tantrikus Q
3
szövegek a pratilóman (száliránnyal ellentétes) és a parávritti (megfor­
n
dulás, szembefordulás) szavakkal írják le tanításaikat. Néhány emel­ D

kedett mester egészen különleges életmódot hozott létre ebből a for­

Q
dított gondolkodásmódból, melyet legjobban a ruhátlanul sétálgató N

és szemétdombon lakó avadhúták, szent őrültek képviselnek. Legfőbb n

7T
példaképük Dattátréja, az isteni ember, aki feltehetően a trétá-jngában
élt. A puránikus irodalom a tri-múrti (a hindu szentháromság) —név
D>
szerint: Brahmá (a teremtő), Visnu (a fenntartó) és Siva (a pusztí­
tó) —, inkarnációjaként magasztalja.
De egészen napjainkban is találhatunk még ilyen beavatottakat, 3
Ct
mint például a 20. sz.-i Rang Avadhoot (Ranga Avadhúta), a
Gudzsaratbeli Narésvarból, akit szintén Dattátréja megtestesülése­
ként tisztelnek. Ez az avadhúta főiskolát végzett, Tolsztoj műveit for­
dította, és saját könyveket írt szanszkrit nyelven, mégis teljes egysze­ a

rűségben élt, nem igazán vonzódva bármilyen formális valláshoz. Az

aghórí nevű szekta tagjai még ennél is szélsőségesebben utasítják el a
bevett formaságokat, s gyakran láthatóak hullaégetők környékén,
egyetlen öltözetükben: a hamvasztó máglya hamvaiból vett hamuval
bekenve, miközben magányos meditációjukat gyakorolják.
Eme tantrikus ellentmondásosság leginkább a hírhedt „balkezes”
iskolák gyakorlatai esetén ütközik ki. Tagjaik olyan úgymond törvény­
telen gyakorlatokat alkalmaznak, mint a nem házastárssal történő ri­
tuális nemi közösülés (maithuná), a nemi vágyat fokozó aphrodisi-
acumok, az alkohol és a hús fogyasztása (amely legutóbbi különösen
szentségtelen India vegetáriánus kultúrájában), vagy halottidéző szer­
tartások végzése temetőkben. Ezekről a „balkezes” irányzatokról a
14- fejezetben lesz részletesebben szó.
Érthető módon az ortodox brahminok mindig is döbbenettel és
megvetéssel tekintettek a tantrára, vagy a tantra gyakorlóira. Ennek el­
lenére a mindent toleránsán magába olvasztó hindu társadalom —
mely a Föld legősibb, sokrétűségét megőrző és folytonosan létező
társadalma —évezredeken keresztül engedte egymás mellett virágoz­
ni a legkülönfélébb vallási és spirituális hagyományokat. Emellett
a tantra néhány generáció alatti elterjedését elősegítő másik tényező
T a n t r a , a n a g y s p i r i t u á l i s s z i n t é z i s

a tantrikus beavatottak hathatós, fehér ill. fekete mágikus képességeiről

szóló híresztelések voltak. Az emberek féltek a tántrikák átkaitól és va­
rázslataitól, s ezért nem akartak olyannak mutatkozni, mint aki elítéli
vagy rágalmazza őket, még akkor sem, ha a tantrikus látásmódot és gya­
korlatokat helytelennek tartották. A vidéki India még mind a mai napig
egyszerre tiszteli és féli az aszkétákat, különösen a tantrikus viselkedést
folytatókat. A jóginokat és jóginíket mindig is számtalan rejtett erő birto­
kosainak tartották. A tantrikus beavatottak esetén ezt az erőt különösen
nagynak érezték, mert ők igen gyakran voltak szoros közelségben az élet
sötét oldalával, név szerint: a halottak birodalmával.
A tantrikus színskála egyik végén a fekete mágiához tartozó, tel­
jességgel szabad szellemű gyakorlatokat látjuk, melyek minden tekin­
tetben szembeállnak a hindu és más társadalmak értékeivel. A másik
végén pedig olyan mestereket találunk, akik minden tanítást és szer­
tartást pocskondiázva, kizárólag a tökéletes spontaneitás (sgahadgsa)
eszményét dicsőítik. A legtöbb iskola ezen két véglet közé esik; nagy­
ban szertartásos jellegűek, de áthatja őket a felismerés, mely szerint a
felszabadulás a bölcsességből fakad, ami benső és hozzánk tartozó,
ezért lehetetlen elérni külső eszközökkel. A számtalan tantrikus gya­
korlat kizárólagos célja az elme tükrének megtisztítása, hogy az tor-
zítatlanul tükrözhesse vissza az örökkévaló Valóságot, lehetővé téve
az ősi bölcsesség tiszta felragyogását.

A T A N T R A T Ö R T É N , EL M I G Y Ö K E R E I

A tantra, sok téren újító volta ellenére, a kezdetektől fogva a ko­

rábbi tanítások folytatásának tartotta magát. így, míg a buddhista
tantra egy egészen Gautama Buddháig visszavezethető ezoterikus ha­
gyományként értelmezi magát, addig a hindu tantra a Védák kinyilat­
koztatott tanításait jelöli meg kezdetének. Néhányan főként az
Atharva-védához kötik, annak minden más Védát felülmúlóan mági­
kus tartalma miatt, ráadásul a legszigorúbb ortodox hindu körökben
ennek van a legkisebb jelentősége a négy közül. Néha viszont az ötö­
dik Védaként hivatkoznak a Tantrákra.
 T a n t r a , a n a g y s p i r i t u á l i s s z i n t é z i s 2 9

H
A védikus10 eredet tantrikus igényét az ortodox brahminok vitatják a
és ellenzik. Nem tagadják ugyan a tantra védikus gyökereit, de tanítá- -
sait romlottnak és eretneknek tartják. Ennek ellenére értékítéletük el- o
marad a jelenlegi társadalmi valóság mögött, hiszen a tantra legalább
az i. sz.-i második évezred elejétől fogva szerves része a hindu kultú- «
rának. Ahhoz, hogy megérthessük a hindu tantrát, először meg kell ér- ™
tenünk a hinduizmust és a védikus örökséget, éppúgy, ahogy a budd­
hista tantra (vad^srajána) megértésének is előfeltétele a mahájána budd- ~
hizmus ismerete. *
Az eredetileg tisztán szóbeli hagyományként létező Védák képe- “
zik a hinduizmus alapját, melyek később az emberiség messze legré- 3
gebbi irodalmi alkotásaivá váltak. A 19- sz. nyugati tudósai önkénye- <
sen i. e. 1200—1500 közé helyezték keletkezésüket11, míg India böl- „
csei időtlen kinyilatkoztatásnak tartják. Az i. e. 1900 környékén „
Észak-Indiát sújtó természeti katasztrófáról jelenleg rendelkezé- a
sünkre álló földtani bizonyítékok arra késztették a tudósokat, hogy
újból megvizsgálják a tényeket. Eme katasztrófa során nagyobb tek­
tonikus elmozdulás történt, melyet messze ható időjárási változás
követett: az egykoron széles Szaraszvatí folyó vékony erecskévé
apadt. Mivel a Szaraszvatít a Rig-védában a folyók legnagyobbika­
ként dicsőítik, ezért eme himnusz gyűjteményt minden bizonnyal
i. e. 1900 előtt költötték, sőt nagy valószínűséggel jóval korábban.
A szakértők egyre nagyobb tábora úgy véli, a Rig-véda himnuszainak
döntő része az i. e.-i harmadik, sőt néhányuk szerint a negyedik év­
ezredben keletkezett. A másik három védikus gyűjtemény: a Jadzsur-,
a Száma- és az Atharva-véda is nagy valószínűséggel a katasztrófa
előtti időkből származik.
A Védák időpontjának helyes megállapítása viszont egyidejűvé te­
szi a védikus civilizációt az ún. Indus-Szaraszvatí kultúrával, melynek
virágzása i. e. 3000 és i. e. 1700 közé esik, a történelmi India észak­
nyugati részén található mai Pakisztán területén. A két kultúra közti

10 A védikus szó a szanszkrit vaidika megfelelője, ami minden kinyilatkoztatott szentírásra vonatko­
zik; ellentéte a hagyományból kialakult, nem kinyilatkoztatott szmárta irodalom.
11 Főként azért, mert nem akarták elfogadni az Ószövetségnél régebbi szakrális irodalom létezését.
(ford.)
T a n t r a , n a g y s p i r i t u á l i s s z i n t é z i s

Egy tantrikus mester meditáció közben. ( Fényképezte: Richard Lannoy)

párhuzam oly szem betűnő, hogy feltételezhetjük: nem két különböző

kultúráról van szó, hanem ugyanarról. E z azt jelenti, hogy a védikus
írások vizsgálatakor nem csak az írott anyag, hanem a régészeti lele­
tek is segítenek megérteni az írásokat, illetve az őket létrehozó kultú­
rát. A z összekapcsolt irodalmi és régészeti bizonyítékok által létreho­
zott sokoldalú látásm ód roppant érdekes, mert általa kitűnik, hogy a
védikus civilizációt mélységes lelki látásm ód és értékrend alapján irá­
nyították. E z alapján úgy tűnik, hogy India nemcsak a világ legősibb
fennm aradt kultúrája (melynek kezdetei az i. e. hetedik évezredre
nyúlnak vissza), hanem a legmaradandóbb lelki örökséget magában
rejtegető is. Aki előítéletek nélkül tanulm ányozta India bölcseleti
 T a n t r a , a n a g y s p i r i t u á l i s s z i n t é z i s

hagyományait, az minden bizonnyal úgy tekint az indiai szellemi n

3
örökségre, mint egy megszámlálhatatlan sziklányi aranyrögöt rejtő
aranybányára, melyben a tantrikus rög az egyik legnagyobb. D
A tantrát irtózattal szemlélő ortodox panditákat leszámítva a mű­
O
velt hinduk többsége már régóta úgy tekint rá, mint egy védikus N

örökséggel párhuzamosan és azzal szoros kölcsönhatásban fejlődő <b

7C
hagyományra, sokkal inkább, mint egy azzal kizárólag szembeszegü­ VI

lő rendszerre. Természetesen különbséget tesznek a hindu spiritua-

Eh
litás védikus (vaidíka) és a tantrikus (tántríka) áramlatai között, de ez N
a különbségtétel a tantra átütő sikeréről tesz tanúbizonyságot, mint VI

a hinduizmus egyik kulturális és szellemi irányzata. Sok esetben a 3

Ct
tantra olyan hatással volt, hogy a maga tipikusan tantrikus gyakorla­ <
ftrv
taival és tanaival átformálta a védikus áramlatot. Példa erre a púdzsá
N
(imádat) nevű szertartás, melyben valamely istenség szobrát vagy ké­ fb

pét imádják megfelelő szertartások közepette, ez sokkal inkább fb

tantrikus jellegű, mintsem védikus. Ennek ellenére a brahminok India-

szerte gyakorolják a tipikusan védikus szertartásokon felül vagy
legfőképpen azok helyett. Ezen brahminok legtöbbjének eszébe sem
jutna elgondolkozni azon, hogy valójában egy ténylegesen tantrikus
eredetű tevékenységet végez.
Sok tántrika egy korábbi kinyilatkoztatásként tiszteli a Védákat,
melyek —mint ahogy azt már megemlítettük —elvesztették hatékony­
ságukat a jelenleg is tartó kali-jugában. Ezért a következőket olvashat­
juk a Mahánirvána-tantrában (2.14-15):

A Tantrákban kinyilatkoztatott mantrák hatékonyak a kali-jugában,

azonnali gyümölcsöt teremnek, és minden szakrális tevékenységhez^aján-
lottak, legyen az^a recitálásuk, áldozat, szertartás vagy bármi más.
A védikus gyakorlatok erőtlenek, mint a méreg nélküli kígyó vagy egy
holttest, annak ellenére, hogy a kezdetek kezdetén, a szatja-jugában gyü­
mölcsöt termettek.

Eme kijelentés súlyát csak akkor érthetjük meg, amikor komolyan

figyelembe vesszük a védikus örökség isteni kinyilatkoztatású voltát.
Ezért azt mondani, hogy nem használhatóak többé, az a legnagyobb
eretnekség. A Mahánirvána-tantra szerzője úgy birkózik meg eme
problémával, hogy saját hagyományát is a Legfelsőbb közvetlen kinyi­
latkoztatásának állítja be. Ezt megteheti, hiszen az indiai kultúra
mindig is elfogadta a magasabbrendű tudás és lelki bölcsesség magas
szintű meditációból és eksztázisból való megnyilvánulásának lehető­
ségét. A Legfelsőbbnek vagy egy bizonyos istenségnek tulajdonítani
valamilyen tanítást egyaránt kényelmes oktatási módszer, ráadásul
igazolja azt is, hogy az így megszerzett tudás nem pusztán az értelem
vagy a képzelet terméke, hanem a kifinomultabb síkok és a végső Va­
lóság szentek általi közvetlen megvalósításából származik. Ezt értik
azalatt, amikor a Védákat emberfelettinek (atimánusa) nevezik.
A Mahánirvána-tantra sohasem utasítja el teljes egészében a
védikus kinyilatkoztatást, hanem saját újszerű ezotériájának megala­
pozására használja. Nem tekinti a védikus lelki gyakorlatok széles
skáláját haszontalannak, egyszerűen csak a kalifuga embere képtelen
őket sikeresen alkalmazni. A Kula-arnava-tantrában (2.10) Siva még
azt is kijelenti: a védikus tudás lényegét a bölcsesség rúdjával köpül-
te ki a Védák és az Ágamák óceánjából. Ezzel egyértelműen bizalmat
szavaz a védikus kinyilatkoztatásnak. Mégis, ugyanabban a Tantrában
(2.68), ugyanő kijelenti:

Kedvesem, akik jártasak a négy Védában, de nem ismerik a kulát, azok

„kutyafőzők". Ugyanakkor, ha egy alacsony kasztú kutyafőző ismeri a
kulát, akkorfelette áll a brabminnak.

A kula szó itt, mint ahogyan azt majd később kifejtem, a tantrikus
bölcsesség lényegét jelenti, ami nem más, mint az isteni erő (sakti)
bölcsessége. A fenti versszak az elméleti tudást a közvetlen tapaszta­
lásnál farizeusi módon többre tartó papi réteg álcázott kritikája. Ez­
zel szemben a tantrikus törekvők mindenekelőtt gyakorlati teológu­
sok. Egyetlen céljuk a kifinomultabb világok feletti uralom elérése,
majd végül a minden anyagin túli végső Valóság tényleges megvalósí­
tása. Mint ahogyan azt a tantrikus szaktekintélyek is határozottan ál­
lítják, lényegretörő lelki gyakorlataik hatékonyságának köszönhetően
felülmúlják a brahminokat, a védikus kinyilatkozás őrzőit, akik öröklés
 T a n t r a , a n a g y s p i r i t u á l i s s z i n t é z i s 3 3

H
útján hagyományozzák tovább pozíciójukat, mint a hindu társadalom °
legmagasabb osztálya. -
Van-e a Védákban valamilyen bizonyíték a tantrikus eszmékre d
vagy gyakorlatokra, mint ahogyan azt néhány tudós gondolja?
Manóranydzsan Baszu szerint a Tantrák a legősibb szentírások, me- *
lyek egyidősek a Védákkal, ha nem idősebbek náluk. Mivel a Védák n
keletkezését az i. e.-i negyedik-harmadik évezred környékére helyezik, »
N

ez azt jelentené, hogy a Tantrák legalább öt-hatezer évesek. Ez egybe­

esik néhány tibeti buddhista láma véleményével, amely szerint a *
(buddhista) tantrdt legelőször évezredekkel Gautama Buddha előtt ta- “
nították. Ezen eredeti tantrikus tanításokat egy másik megvilágoso- 3
dotthoz, Tenpa Senrab Buddhához, a tibeti bőn hagyomány megala- <
pítójához kötik.12 Egy késői hindu mű, a Nárájaníja-tantra szerint a
Védák származnak a Tantrákból és nem fordítva. Az általános «
tantrikus vélemény azonban az, hogy a Tantrák egy újabb, Védákat „
felváltó kinyilatkoztatást alkotnak. Ehhez hasonlóan a tudósok dön­
tő többsége is elutasítja azon elgondolást, miszerint a tantra a Védák
korából vagy azt megelőző korszakból származik.
Nagy biztonsággal állíthatjuk a védikus és a tantrikus kinyilatkoz­
tatás közti folytonosság tagadhatatlan voltát. Sok fontos tantrikus
gyakorlatnak megtalálhatjuk a védikus megfelelőjét. Ennélfogva a tu­
dósok felhívják a figyelmet a kifejezetten az ősi mágikus tanok fő őr-
zőjeként ismert Angiraszok ősrégi papi családjához kötött Atharva-
véda mágikus gondolkodásmódjára és gyakorlataira. A kutatók szintén
tantrikus felhangokat vélnek felfedezni Siva és Rúdra védikus isten­
ségekben, ill. Nirriti és Járná védikus istennőkben. Ezen felül a
védikus papok mágikus verseket (mantra), áldozati előírásokat, állatál­
dozatokat, mágikus ábrákat (janira) és áldozataik benső, elmebeli fel­
idézését alkalmazták áldozataik során, éppúgy, mint a tantrikus
beavatottak. Általános vélemény, hogy a védikus ember nem hasz­
nált szobrokat az imádat során, és hogy ez kizárólagosan a tantra
révén fejlődött ki. Ugyanakkor találunk a Rig-védában (I .2 I .2 ) egy

1 2 Lo po n T enzín N am dak, a tibeti bönpo hagyom ány Yu ng-d run g bőn iskolájának vezetője szerint
Tenpa Senrab Buddha 1 8 0 0 0 évvel ezelőtt élt. (A tudom ány mai állása szerint az i. sz.-i 8 .- 1 0 . sz.
környékén.)
3 4 T a n t r a . a n a g y s p i r i t u á l i s s z i n t é z i s

talányos sort: „az emberek Indrát és Agnit imádják” (indrágnt sumbhatá

narah), ami lehet, hogy a púdzsára való utalás. A tdntrikákho^ hasonlóan
a védikus bölcsek is égtek a rejtett világok és valóságok valódi megis­
merésének vágyától, és nem pusztán csak a felszabadulás irányába
mutató filozófiai tudást művelték. Amint azt a II. sz.-i. Sziddha-
sziddhánta-paddhati (2.31) kijelenti: a jógin az, aki valóban ismeri
(tapasztalja) testének energiaközpontjait (csakra), a benne keringő öt-
~ féle életlevegőt, stb.
Sőt, még az sem kizárt, hogy a tantrikus fogalomként megismert
kundaliní, a sokszorosan összetekeredett —és ezért gyakran kígyóként
ábrázolt — spirituális energia ismerete megvolt a védikus időkben.
. A Rig-véda egyik himnuszában (10.136.7) a kunamnamá kifejezést ta-
^ lálhatjuk, ami erősen görbítettet jelent. Ezt néhány tudós úgy értel­
mezi a versben, mint a kundaliní-saktira való rejtett utalást, hiszen ezt
° a „kígyóerőt” néhány korai tantrikus iskola kubdzsikának1 ^, görbült-
nek, tekervényesnek nevezte.
Visszatérve a történeti áttekintéshez: ahogyan a védikus szertar­
tások egyre bonyolultabbá és bonyolultabbá váltak, úgy váltak a körü­
löttük keringő szóbeli magyarázatok is egyre inkább mesterkélté, mi­
nek következtében a brahmínok úgy érezték, szükség van magyarázó
írásokra. Ezeket Bráhmanáknak nevezték el, melyek közül a legkoráb­
biak nem sokkal a korábban említett katasztrófa előtt készültek. Mint
a nevük is sugallja, a brakminoknak14 és tanítványaiknak készültek,
akiknek nemcsak a szertartások menetét kellett megtanulniuk, hanem
a mögöttük lévő kozmológiát és teológiát is.
Ha tantrikus elemeket próbálunk keresni a Bráhmanákban, akkor
megtalálhatjuk őket abban a felfogásban, miszerint a nemi egyesülés
az egyfajta áldozat, és ez egy olyan gondolat amely hidat képez a
tantra maithuná fogalmához. A Bráhmanákat teljességgel áthatja a nemi
szimbolizmus, ami már a Védákban is bőségesen felfedezhető. Ráadá­
sul a bídzsa-mantrák (mag mantrák) legelőször a Bráhmanákban fordul­
nak elő, ahol a különféle istenségekhez társították őket. Például a
Sata-patha-bráhmanában a Szúrjához, a Napistenhez kapcsolt martira
13 A kubdzsiká ugyanúgy nőnem ű, mint a kundaliní. (ford.)
1 4 A brakmin és a bráhmana szó ugyanazt jelen ti, s ez utóbbiból szárm azik a Bráhmana.
 T a n t r a , a n a g y s p i r i t u á l i s s z i n t é z i s 3 5

H
az óm ghrini szájúja namah, azaz: „Óm. Ghrini. Hódolat Szúrjanak.”. °
A „ghrmi” bídzsa-mantra szimbolikus magyarázatát a következő legen­
dában találjuk: Egyszer Visnu egy íjon pihentette fejét. Az íj húrját
hangyák kezdték rágni, mígnem az elpattant, és elválasztotta Visnu
fejét testétől. A fej a „ghrin” hang kíséretében leesett, majd Nappá vál- ~
tozott. (A bídzsa-mantrúkról részletesebben majd a 12. fejezetben lesz <»
szó.) Egy másik, legelőször az Aitaréja-bráhmanában kifejtett gondo- <»
lat is megerősíti a védikus és a tantrikus hagyomány közti folytonos- -
ságot, amely szerint az áldozati szertartás végzése közben minden *
résztvevő egy brahmin szintjére emelkedik. Néhány Tantra tovább "
megy, és nyíltan elutasítja a kaszti különbözőségeket, valamint a ritu­
ális megszerkesztettséget. Valójában ez a tantrikus hagyomány egyik
tényleges sajátossága.
A Bráhmanákat időrendben az Aranjakák (erdei remetéknek szóló „
szentírások) követték, majd az Upanisadok (misztikusoknak szóló fi-
lozófiai értekezések). Ez utóbbi szövegek a tantrával való további pár­
huzamok feltárására adnak lehetőséget. Az Upanisandok bemutatják
a finomfizikai életerő (prána vagy vúju) áramlatait, valamint azok test­
beli örvényszerű központjait (csakraj és vezetékeit; ezek mind-mind
tipikusan tantrikus dolgok. Ennek ellenére ezek nem voltak teljesen
ismeretlen fogalmak, hiszen már az Atharva-véda (1 5-15.2-9) is meg­
említi az életerő különféle áramlatait, valamint (10.2.3 I) az istenek
várának (test) nyolc kerekét (csakra).
A korai Upanisadok folytatták a korábbi kor nemi képeken keresz­
tüli fogalomalkotó módszerét is. így a Cshándógja-upanisad
(2 .I.I3 .I-2 ) egy mágikus párhuzamon keresztül teszi egyenlővé a
védikus kántálás (számán) különféle részeit a nemi közösülés külön­
böző fázisaival, ami automatikusan a tantrizmus balkezes vagy kaula
iskoláinak maithuná szertartását juttatja eszünkbe. A szöveg még a
mitbuna (közösülés) szót is használja. Ugyanebben a részben találha­
tó a vdma-dévja kifejezés, ami egyfajta verselésre utal, de a tantrikus
várna szóra is emlékeztet, melynek jelenése: „nő” vagy „bal kéz”.
A Brihad-áranjaka-upanisad (6.4*3) a különféle női testrészeket a
különböző szakrális tárgyakhoz hasonlítja.
 Nemi szerve az^áldozati oltár, haja azáldozati fű, hőre a szóma-prés, két
ajka pedig a középen lévő tűz■Mert bizony amilyen nagy a világ annak,
aki a vádzsapéja (erót adó italáldozat) szertartással áldoz, épp olyan nagy
a világ annak is, aki ezt tudva gyakorolja a nemi közösülést. Aki ily mó­
don gyakorolja a nemi közösülést, a^ magába olvasztja a nő erényeit, de
aki erről tudatlanul, attól a nő szívja el erényeit magába.

A Brihad-áranjaka-upanisad azzal folytatja, hogy amint behatol a

férfi a nőbe, azonnal nyomja ajkát az övére, cirógassa nemi szervét,
majd suttogja el a következő varázsigét:

Te, aki minden végtagból kinőttél, és a szívbőlfejlődtél ki, te vagy minden

végtag lényege. Gyötörd itt ezt a nőt, mintha mérgezett nyíl döfie volna át!

Ez az ősi Upanisad azt is leírja, milyen szertartásos lépéseket kell

tenni, amikor a férfi magja elhagyja nemi szervét: „Fogja meg azt gyű­
rűs és hüvelyk ujjával, és dörzsölje szét mellkasán [azaz a szív-csakra
környékén], vagy a két szemöldöke között [azaz a homlok-csakra
környékén] Ez az előírás, amely révén a férfi visszanyerheti nemi
erejét, akár egyenesen a tantrikus irodalomból is származhatna. Nem
meglepő ezért, hogy Mádhavánanda Szvámí, a Brihad-áranjaka-
upanisad egyik legortodoxabb fordítója, úgy, ahogy van kihagyta ezt
a részt fordításából.
A tantrikus és védikus örökség közti hasonlóságok ellenére a
tantra egy önálló hagyomány, amely a védikus spiritualitás és kultúra
folyamának méltó társaként hömpölyög végig India történelmén.
A két hagyomány közti kölcsönhatás roppant összetett és mind a mai
napig tart, ennek ellenére a védikus hagyomány követői többnyire ha­
mis evangéliumként tekintettek a tantrára. Gyakran bélyegezték taní­
tásait násztikának, hiteltelennek15, mert azok nem erősítették meg a
Védák igazságait. Mint láthattuk, a helyzet korántsem ilyen egyszerű,
ráadásul néhány késői Tantra szándékosan igyekszik hidat építeni a
brabminok védikus hagyománya felé.

I 5 A nás^tika a na —„n em ” , és az as^ti —„van ” szavakból szárm azik.

 T A NTR A-JÓ G A

A tantra a velejéig jógikus hagyomány, és a Tantrák száihaná-

sásztráknak, a lelki gyakorlatok könyveinek hívják magukat. Az igába
fogás mellett a szanszkrit jóga szó másik két jelentése a „tan” és az
„egyesülés, összekapcsolódás”, ami miatt gyakran „egyesítő tannak”
is fordítják. Ez az, amit a nyugati ember spiritualitásnak vagy misz­
ticizmusnak nevez. Gyakorta használt összetétel a tantra-jóga, melynek
jelentése egyszerűen csak: tantrikus tan, és a tantrikus hagyomány
kifejezetten tapasztalati voltát (jóga) igyekszik kidomborítani, ami a
kifinomultabb finomfizikai síkok, majd legvégül a végső Valóság meg­
valósítását jelenti. A tantra-jóga egy egyesítő tan, amely a Tantrákban
lefektetett hit és a bennük leírt gyakorlatok eszköze által egyszerre
kiáradó, fokozó, és egyszerre befelé forduló, szövegmagyarázó, amely
utóbbi a Tantrákhoz kapcsolódó magyarázatokban kristályosodott ki.
Egyesítve az elmét —azaz összpontosítva azt —, a tantra-jóga egyesíti a
tér, az idő és a transzcendens lét látszólag különböző valóságait. Új­
ra felébreszti azt az eredeti folytonosságot, amit az egyéniséggé válás
folyamata látszólag elveszett.
A tantra-jóga, mint ahogy már tárgyaltuk, egy viszonylag későn
jövő fejezet a jóga szinte időtlenül hosszú történelmében. Ugyanak­
kor, ahogy említettük, már a védikus korban is felfedezhetünk elő-
tantrikus elemeket. A jóga főgyökere minden kétséget kizáróan a
nagyjából ötezer évvel ezelőtt összeállított Védákban található.
Legősibb formájában a szertartásos imádat és a meditáció keveréke
volt, azzal a kizárólagos céllal, hogy megnyissa a mennyei birodal­
mak és az azon túl lévő világok kapuit. Szoros kapcsolatban volt a
védikus áldozati kultúrával, a papi himnuszokkal, a szent eksztázis
létrejöttét elősegítő szórna ital misztériumával, valamint a kifino­
multabb síkok látomásaival, azok felépítésével, férfi és női istensé­
geivel együtt, éppúgy, mint az elhunyt ősökkel, ill. más szellemlé­
nyekkel való kapcsolatteremtéssel.
Egy jellegzetesen védikus jógin-fajta a risi, a „látó”, aki megpil­
lantotta vagy érzékelte a szent szótagokban (mantra) vagy himnuszok­
ban megénekelt valóságokat. A védikus himnuszokban való jártasság
kifinomult jógikus művészet volt, amely nem csupán kiváló nyelvi ké­
pességeket követelt, hanem fokozott koncentrációs képességet is, elő­
adásuk és megalkotásuk terén egyaránt. Ebben pedig a mantra-jóga és
a meditációs képszerűsítés tényleges kezdeteit fedezhetjük fel, melyek
később a tantrizmus alapjait képezik majd.
A tantrikus szellemiség kibontakozása előbb a Bráhmanákon és Upa-
nisadokon keresztül történt, majd a Mahábhárata filozófiailag és
spirituálisán egyaránt gazdag korában folytatódott, míg végül az idő­
számításunk első évszázadainak Tantráiban el nem érte sajátságos,
önálló formáját. Az ezt követő évszázadokban elszaporodtak a
tantrikus iskolák, és tetemes irodalmat hoztak létre szanszkrit, ill. kü­
lönféle bennszülött nyelveken, melyek feldolgozása döntő mértékben
még mindig várat magára. Ráadásul a gyűjtemények nagy része elve­
szett, és csupán a megmaradt kéziratok szórványos idézeteiből és uta­
lásaiból ismerjük őket.
Bármilyen Tantrát olvasson is az ember, mindig nagy hangsúlyt
fog találni benne a személyes felfedezésen és tapasztaláson. A nyuga­
tiak szomjaznak a spirituális dimenziókkal való könnyen megszerez­
hető, gyors és közvetlen találkozásra, de általában nem képesek meg­
érteni a tantra elméleti és gyakorlati vázát, melyen keresztül a
tantrikus beavatottak elérték végső céljukat, az önmegvalósítást vagy
megvilágosodást. A jógával foglalkozó ember sok minden ismerős do­
loggal találkozhat a tantrában, hiszen India lelki történelmének tágabb
látóteréből szemlélve a tantra-jóga a jógának csak az egyik változata,
még akkor is, ha a lelki tudás és a szellemi módszerek mérhetetlen
tárházát jelenti. Egységesítésre törekvő szemléletének köszönhetően
különleges vonzerővel rendelkezik a nyugati kutatók számára, akik
felismerték a holisztikus gondolkodás értékeit.
ddrdzsuna, a D egfelsőbb Qdr o tt van m indenki szívében,
id e-od a vetve en erg iájával(m ája) minden élőlényt,
m intha azok egyjárm ű n (ja n ira ) ülve zötykölődnének.
 S z a n s z á r a A l ét f o r g a t a g a 4 1

H
O
3

ELSŐ FEJEZET *TT

M

A K Ö R Ü L Ö T T Ü N K L É V Ő V I LÁ G M E G É R T É S E 3
Cí

<
rbv
M

/% mikor a világról beszélünk, akkor általában sokféle dolgot ér- *

jl tünk alatta, melyek mind-mind az emberi tapasztalás alapját a
képezik, legfőképpen közvetlen környezetünket, Földünket és a rajta
buzgón tevékenykedő fajunkat. Ezzel szemben az univerzum és a ko^
mos^ rokon fogalmak már sokkal elvontabbak és személytelenebbek
hozzájuk képest. Néhányan talán tudják, hogy az angol világ (world)
szó az ó-norvég verőid szóból származik, melynek jelentése: az „ember
kora” vagy „emberi kor” (a ver szó a latin vir —„ember” szóval rokon).
Ennek következtében a világ (world) szó eredeti értelmében egy olyan
kort vagy ciklust jelöl a világmindenség végtelen történelmében,
amely az emberiséghez kapcsolódik. Az ősi ember számára értelmet­
len lett volna világot az emberi léttől elválasztva szemlélni. Ezért a
„világ” azt jelentette: „az emberiség tartózkodási helye”.
A világkorszakok egymásutánjának ősi gondolata kiváló eszközül
szolgált a régmúlt idők embere számára a hatalmas kulturális össze­
függések spirituális nézőpontból való megértéséhez. Mint azt a beve­
zetőben is elmagyaráztuk, az indiai látásmód szerint jócskán a szelle­
mi és erkölcsi hanyatlás kali-jugájaban élünk. De ez csak rövidtávon
rossz hír. A történelem nagy távlatokban való szemlélésével India ha­
gyományos kozmológusai egy cseppet sem hajlottak a borúlátás felé,
hiszen lelki szemeik előtt minden egyes sötét kor végén egy új arany­
kor beköszöntét látták. A világkorszakok (juga) eme egymást követő
váltakozását az időhöz kötött anyagi lét természetes részének tekintet­
ték, melyben az ismétlődő születéseken keresztül az emberek és a töb­
bi élőlény megkapja a spirituális és az erkölcsi érlelődés lehetőségét.
A szanszkrit nyelvnek több szava van a „világra"16, de egyik serr
képes jobban kifejezni az idő működésén keresztüli emberi tapaszta­
lás eme vég nélkül ismétlődő körét, mint a sanszára kifejezés. Szó sze­
rint azt jelenti: „ami összefelé folyik”, és a görög syn előképzc
szanszkrit megfelelőjéből: szám —„össze”, ill. a szrí —„folyni” gyöl
összetételéből képződik, kifejezve a lét állandó áramlását, forgatagát,
amely kiszámíthatatlan sorsszerűséggel hoz össze élőlényt és élette­
len tárgyat. A szanszkrit szóval néha összetételeket is alkotnak, mint
például: a szanszára-mandala (létforgatag köre), a szanszára-csakra (lét­
forgatag kereke), a szanszára-szágara (létforgatag óceánja) vagy a szan-
szára-vriksa (létforgatag fája). Gyakran fordítják a szanszárát „feltéte­
lekhez kötött létnek” vagy „világi létnek”, ezek, bár kiváló kifejezések,
mégsem adják vissza az anyagbeli egyéni életek ismétlődő voltát, me­
lyek az idő folyamán siklanak, egyszer a láthatatlan, finomfizikai,
másszor a kézzelfogható, durvafizikai világokba merülve.
A szanszára az élet és halál, a születés és újjászületés, az újabb élet,
majd az azt követő újabb halál végtelen körforgása. Az ebben való lé­
tet a sors (daiva) határozza meg, ami az élőlények közti karmikus ela­
dósodás kibogozhatatlan és átvághatatlan hálója. A szanszára egyenlő a
karmával, ami —ahogyan a kortárs tantrikus beavatott, Vimalánanda is
kiemelte —azt jelenti, hogy főként emlékezés. A ciklikus és feltételek­
hez kötött létet sokféle törvény irányítja, melyek az anyagi természet
megfagyott emlékei, de mindegyikük alapja az ok és okozat törvénye.
Ezt a törvényt fogalmazta meg Newton a fizika nyelvén, azaz, hogy
minden hatáshoz (erőhöz) tartozik egy ugyanolyan erejű ellenhatás
(ellenerő). India szentjei szerint ez a törvény nemcsak a kézzelfog­
ható síkon működik, hanem ugyanolyan mértékben hat az elme biro­
dalmában is, formálva akaratunkat, gondolatainkat, érzéseinket és
minden egyéb szellemi folyamatunkat. Mivel a nyugati tudomány fő­
ként az anyag sűrű birodalmát vizsgálja, elmulasztja az ok-okozatiság

I 6 Pl.: dóságát, visva, lóka vagy bhava.

 S z a n s z á r a A lét f o r g a t a g a

átfogó megismerését, és ezért elfogadja az egyébként értelmetlen vé­

letlen események létét. Egy mélyebb, spirituális nézőpontból nézve
minden esemény mögött ott húzódik valamilyen kiváltó ok. A világi
lét egy végtelenül összetett hálózat vagy mátrix, melyben minden ál­
lapot létrehoz egy másik állapotot. Ezt fejezi ki a karma.
Ahogy a brit matematikus és filozófus Alfréd North Whitehead
mondaná: „a sza.nsz.ara maga a folyamat”. Ami pedig keresztülmegy
ezen a folyamaton, az nem más, mint az emberi lélek (dzsíva), amely,
vagy inkább aki elszenvedi az ismétlődő születéseket, azzal a céllal,
hogy a sok-sok tapasztalás után végre megvalósítsa a minden világi
megnyilvánuláson túl lévő, valódi célját, az örökkévaló lét és tudatos­
ság állapotát. A világ egy iskola, melynek gondolatával nemcsak In­
diában találkozhatunk. Ha az emberi életnek van egy mindenen átíve­
lő, végső célja, értelme, akkor az a lelki bölcsesség (vidjá, gjána) foko­
zatos fölébresztése.
Más szempontból viszont a szanszára egyenlő a májával, azaz a vi­
lág és önmagunk helyzetének, ill. valós voltának alapvető félreértésé­
ben gyökerező illúziók finoman szőtt hálójával. Félreértésünk abból
ered, hogy hamis én-tudatban élve a világi egonkkal azonosítjuk ma­
gunkat, tiszta létünk és oszthatatlan lelki tudatosságunk helyett.
A világgal szembeni félreértésünk pedig abból áll, hogy egy önma­
gunktól teljességgel elválasztható külső valóságnak tekintjük azt, és
nem ismerjük fel annak benső természetünkkel rokon voltát. Ez a spi­
rituális vakságból eredő alapvető tévedés (avidjá) az, ami állandóan to­
vábbköti a karmikus egymásba kapcsolódásokat. Ez áll minden, teret
és időt behatároló és behatároltan érzékelő képességünk mögött, és ez
minden szenvedés (dnhkha) érzékelésének elsődleges oka.
A hindu írások szemléletes képekkel magyarázzák el a körkörös
lét természetét. A Mahábhárata (j11.5), India két nagy nemzeti epo­
szának egyike tartalmaz egy figyelemreméltó szakaszt, melyet az ért­
hetőség kedvéért inkább a saját szavaimmal közlök, fordítás helyett.
Egyszer egy brahmin eltévedt egy áthatolhatatlan, veszélyes vadál­
latoktól és növényektől hemzsegő dzsungelben, amely még magát
Jamát, a halál urát is megrémisztetté volna. Nem csoda, hogy a sze­
gény brahmint hatalmába kerítette a félelem. Akárhogy is próbált utat
törni magának a bozótban, csak egyre beljebb és beljebb került. Fel­
nézett, és látta, hogy az egész dzsungelt beborítja egy áthatolhatatlan
háló, amely felett megpillantott egy hatalmas nőt széttárt karokkal.
Otfejű, kígyó alakú szörnyek tűntek fel az égen.
Ekkor a halálra rémült brahmin beleesett egy bozót rejtette gödör­
be. Cserjékbe gabalyodott lábbal lógott ott fejjel lefelé, amikor a
gödör alján egy kígyót pillantott meg, szélénél pedig egy hatfejű és
tizenkét lábú, óriási elefántot. Roppant méretű méhek dongtak körü­
lötte, és egy lépből kicseppenő mézcsepp pont a brahmin szájába esett,
mire roppant szomjúság öntötte el.
Fekete és fehér patkányok rágcsáltak egy fát a gödör szélénél, és
rögtön tudta, csak idő kérdése és az rádől a gödörre, s agyonüti őt.
A félelemtől már majdnem önkívületben, a segítség leghalványabb re­
ménye nélkül, mégis elkeseredetten ragaszkodott az élethez.
Ezen lidérces kép az anyagi világ képmása, annak minden képte­
lenségével és alattomosságával együtt. A dzsungel természetesen az
életet jelképezi, a bősz fenevadak pedig a ránk nehezedő betegségeket,
sorscsapásokat. A hatalmas nő az élet átmenetiségét, a gödör az em­
beri testet, a benne tekergő kígyó pedig az időt. A cserje, melybe a
brahmin belegabalyodik a lét utáni mohó vágyunk. Az elefánt az évet
jelképezi, ahol hat feje az indiai hat évszakra17, tizenkét lába pedig
a tizenkét hónapra utal. Az élet fáját rágcsáló fehér és fekete egerek
a nappalok és az éjszakák, akik a halál hírnökei (a fa előbb-utóbb biz­
tos kidől). A méhek a vágyaink, a mézcseppek pedig időleges földi
gyönyöreink, melyek vágyaink beteljesítéséből erednek.
A fenti szövegben kifejezett gondolkodásmód nemcsak a Ma-
hábháratára és korára jellemző. Kulcsa lehet ez a Tantrák megértésé­
nek is, melyek több száz évvel később íródtak. Példának okáért a
Kula-arnava-tantrában (1.61-63) Siva kijelenti:

A szanszára minden szenvedés gyökere. Aki ebben a világban él, ag_bi­

zonyosan szenvedésnek van kitéve. De, ó kedvesem, aki a lemondást
(tjága) gyakorolja, azjoizonyosan boldog.

1 7 A mi négy évszakunk meg a vén asszonyok nyara és az olvadás ideje, (ford.)

 S z a n s z á r a A lét f o r g a t a g a

H
Kedvesem, el kell hagynia a szanszárát, ami minden szenvedés szülőbe- c
3
lye, minden szerencsétlenség termőtalaja, és a gonoszság lakhelye. -
O Istennő, a szanszáráhozkötődőelme kötél nélkül is megkötözött,Jegy- a
ver nélkül is megsebzett, és borzasztó erejű méreg veszélyezteti.
Mivel a szanszára a kezdetén, a közepén és a végén is csak szenvedés, *
ezért el kell hagyni! Tartózkodj hát az_ örök Valóságban, mert ezáltal n
ténylegesen boldog lehetsz! »
N

A szanszárában tőrbe csalva lenni azt jelenti: vég nélkül ismételget- *

ni saját karmikus sémáinkat. Aki megértette ezt a tényt, az a feltété- "
lekhez kötött világban való következő újraszületést létrehozó 3
karmikus magok elégetésével, mindig is kutatta a belőle való kijutás
lehetőségeit. Ezt a véleményt osztják a tantra mesterei is. Amint majd
be fogom mutatni, az idő meghaladására tett kísérletük nem csupán *
az időleges lét köréből való kimenekülésre irányul, hanem az idő és a n
tér feletti tényleges uralom megszerzésére. A korábbi tetteiből és
törekvéseiből megszülető karmikus erők által hajtott egyént, aki a
ciklikus lét birodalmának rabja, szanszárinnak hívják, melynek leggyako­
ribb fordítása az anyagi világban „lakó” vagy „vándorló”. Ezzel szem­
ben akinek a felszabadító éberség révén sikerült túllépnie a karmán és
az idő múlásán, azt többek között mahá-sziddhának, „nagy mesternek”
nevezik, hiszen meghaladta vagy „kijátszotta” az időt.18 Csak az
ilyen személynek fedi fel a szanszára önnön rejtett, isteni természetét.

A VILÁG FELÉPÍTÉSE

A többi hagyományos kozmológiához hasonlóan a hindu is úgy

fogja fel a szanszárát, mint a tapasztalás egy hatalmas, hierarchikusan
felépített helyszínét, amely magában foglalja a lét megszámlálhatatlan
különféle élőlény által benépesített síkjait. A látható anyagi világ csu­
pán egy a tizennégy ilyen sík közül, amiből a Föld felett hat, alatta

I 8 A z „id ő kijátszása” (kála-vattycsana) kifejezés tipikusan tantrikus szóhasználat, melynek eredete a

védikus időkbe nyúlik vissza.
4 6 S z a n s z á r a A l ét f o r g a t a g a

- hét található. Mind a Föld feletti, mind az alá kiterjedő világok, bár
n láthatatlanok a hétköznapi szem számára, mégis megpillanthatóak
a tisztánlátás (dúra-darsana —„távolba látás”) képességével. Amint azt
>3 néhány hindu szöveg állítja, és a sámánok világszerte megerősítik,
még az ezen világokba való eljutás is lehetséges finomfizikai testünk-
'1 ben. Valójában éppen eme természetfeletti tudásszerző képesség ré­
vén épültek fel az ősi világmodellek.
N Sok nyugati fordító pusztán a képzelet szüleményének tartja az
2 így kialakított világszemléletet. Általában azzal szokták bizonyítani
képzeletszülte voltukat, hogy a felső és alsó világok többféle változat­
ig bán fordulnak elő az ősi írásokban, de mint tudjuk, minden leírás
. csak annyira hiteles, amennyire azt az őt megalkotó ember megisme-
v. rő és kifejező képességei lehetővé teszik. Ha egy tucat ember lát
c egyetlen eseményt, akkor egy tucatnyi különböző leírás születik arról,
2 mint a vak emberek és az elefánt jól ismert történetében19.
Ha megvizsgáljuk a különféle spirituális hagyományok kozmoló­
giáját, akkor meglepő átfedéseket tapasztalunk. Felfoghatjuk ezt úgy,
mint annak igazolását, hogy az egyik hagyomány a másikból kölcsö­
nözte alapötleteit, vagy sokkal ésszerűbben, mint annak bizonyítékát,
hogy mindegyik valós tapasztaláson alapuló tudás. Ez persze nem je­
lenti, hogy az alkotó képzelőerő nem befolyásolta a világ ősi leíróit,
de ez a mai modern kozmológiára is igaz, sőt valójában minden más
tudományra is.
Miért fontos a világ felépítéséről beszélni a lantra kapcsán? A tant-
rának, és minden más spirituális hagyománynak a célja a külső és belső
tapasztalati világon való felülemelkedés, de ahhoz, hogy ezt megte-
hessük, meg kell ismernünk azt.
A Tantrák nagyjából ugyanolyan metafizikus világképet írnak le,
mint a Puránák. A Puránák ősi elbeszélések, melyekben a mítosz a
(főként az uralkodó családokkal kapcsolatos) történelemmel kevere­
dik, a vallás a népi kultúrával, és metafizika a gyakorlati erkölcsi taní­
tásokkal. Stílusukat tekintve enciklopédikusak, és céljuk az idők

19 A történet szerint egyszer néhány vak ember elkezdett beszélgetni az elefán tról. A z egyik, aki a
lábát tapin to tta, azt m ondta, hogy az elefánt az egy vastag o szlo p szerű állat, a m ásik aki a fülét, az
m eg, hogy egy tapos, legyezőszerű , a harm adik az orm ányát, stb. (ford.)
 S z a n s z á r a A lét f o r g a t a g a 4 7

kezdetétől a saját korukig tartó időszak feltárása. A Puránák a tudás

védikus kinyilatkoztatással párhuzamosan futó áramlatát alkotják.
Eredetileg a Védákba, Bráhmanákba, Aranjakákba és Upanisadokba be D
nem került tudást foglalták magukba, a fenti írásokhoz tartozó ma­
D
gyarázatokkal együtt. Idővel azonban a brahminok egyre inkább kisajá­ N

tították a védikus kinyilatkoztatást, ezért az ortodox körön kívülre n>

eső spirituális tekintélyek és újító szándékú emberek megalkották a ma­

N

guk irodalmát: a Puránákat, a Ágamákat, a Szanhitákat és a Tant-

O*
rákat20. Ezen másik irodalom művei közül mindegyiket szentnek N

tartja az őt követő közösség, sok tanításukban, eszményükben és

nyelvi kifejezésmódjukban közösek a védikus maggal, míg sok tekin­ 2
tetben, megközelítési módjukban, stílusukban különböznek. Általá­
nos módon kifejezve: mindannyian a kali-jugához_kapcsolódnak. A köz­
N
tük lévő hasonlóságok egyike a közös metafizikai világszemléletük.
A tantrikus-puránikus világkép szerint Földünk egy hatalmas, ft)

többsíkú és többrétegű, gyakran a „Brahmá tojásaként” (brahmánda)

leírt világegyetem közepén helyezkedik el. A hagyomány szerint szám­
talan sziget úszik a végtelen kozmikus óceánban. A kézzelfogható
anyagi Föld a világegyetem legdurvább és legkevésbé látványos megje­
lenési formája. A mindenség csak elmélyült meditációban fedi fel iga­
zi ragyogását. A Puránák és a Tantrák leírása szerint Földünk valójá­
ban egy óriási kör alakú sík része, melyet bhú-mandalának (föld típusú
bolygók körének) neveznek, s melynek átmérője 500 millió jódgsana
(6,4 milliárd km.). Ennek fele érdekes módon majdnem megegyezik
a Nap—Plútó legkisebb távolsággal (kb. 3 milliárd km)21.
Bhú-mandala hét koncentrikus területből, kontinensből áll, melye­
ket egyenlő körökben óriási óceánok választanak el. A legbelső föld­
rész vagy sziget a dgsambú-dvípa, „Dzsambú sziget” nevet viseli, és át­
mérője 100 000 jódzsana (kb. I 280 000 km). Nevét a földrész szívét

2 0 A hagyom ány szerint 1 8 fő és 1 8 m ellék Purána van, am elyekben Sivát, K álit, V isn u t, K risn át és
más istenségeket im ádnak, 2 8 (Sivá t im ádó) Agam a, 1 0 8 (V isn u t im ádó) Szan h itá és 6 4 Tantra van.
A M ahábhárata eposz sok részében közös a Puránákkal és magát is Puránának nevezi. A Rám ájana
eposzt a hagyom ány az eredeti versnek ( ádi-kavja) tartja, de jelen szan szkrit form ájában bizonyosan
későbbi, m int a M ahábhárata.
2 1 A N ap és a P lú tó átlagos távolsága kb. 6 m illiárd km, ami m ajdnem a védikus érték kétszerese,
ennek oka a P lú tó nagyon elnyúlt pályája. Az írásban m egadott érték kb. a kétszerese a N ap és a leg­
távolabbi még szabad szem m el látható b olygó, a Szatu rn u sz közti távolságnak, (ford.)
4 8 S z a n s z á r a A l ét f o r g a t a g a

“ képező bhú-mandala középpontjában lévő Méru vagy Szűrném hegyen

N növő Dzsambú fáról kapta. A Méru egy tömör aranyból álló kozmi­
kus hegy, melynek magassága 84 000 jódzsana (kb. I 076 000 km).
ö Néha egy kúphoz hasonlítják, amely mérhetetlen magasságokba nyú-
e lik. A védikus és más kultúrák látnokai gyakran említik az élet fája­
ként is. A Dzsambú sziget kilenc részre (várná) oszlik, melyből nyolc
« félig mennyei jellegű, míg a kilencedik bhárata-varsa, ami alatt manap-
~ ság Indiát értik, de eredetileg ez egész Földet jelentette. Mivel a
2 Bhágavata-purána 9000 jódzsanában (kb. 116 000 km) adja meg bhára­
ta-varsa észak-déli tengelyének hosszát, nyilvánvaló, hogy az ősi böl­
cs esek által felosztott Föld jóval nagyobb volt, mint az öt érzék által
. érzékelhető Föld.
>. A Föld fölött lévő magasabb síkok mellett, létezik hét egymás
után következő, alsóbb régió is, mindegyikben különféle élőlények­
ig kel. Lentről kezdve a hét sík sorrendben: pátála22, raszatala, maháta-
la, talátala, szutala, vitala és atala, ahol a tala jelentése: „sík” vagy
„szint”. Néha a Föld és a pátála között másféle nevű poklokat (nara-
ka) határoznak meg.
A Föld (bhúr-lóka) felett hat magasabb sík vagy birodalom (lóka)
található, amelyeknek, a közel-keleti vallásokhoz hasonlóan, meg­
vannak a maguk különféle fajtájú, rangú félistenei vagy angyalai. A
mennyei birodalmak felszálló sorrendben a következők: bhuvar-lóka,
szyarga-lóka, mahar-lóka, dzsana-lóka, tapó-lóka és szatja-lóka. A legfelsőbb
síkot a Teremtő (Brahmá) lakja, ez a Brahmá-tojás azon egyedüli ré­
sze, amely túléli a többi sík szabályos időközönként megismétlődő el­
pusztulását (pralaja), ezért szatja-lóka adja a következő kozmikus evo­
lúció magját. Ennek ellenére még maga a Teremtő sem élvezheti a
tényleges halhatatlanságot, és a Brahmá 120 évének megfelelő 42200
kalpa után ő is befejezi életét. Mivel egy kalpa (Brahmá egy nappala)
4 320 000 000 emberi évig tart, Brahmá élete 45 3 248 000 000 000
földi évig tart.23 A mostani Brahmá az 51. életévében jár. A távoli jö­
vőben bekövetkező elkerülhetetlen halálakor az egész Brahmá-tojás

2 2 A pátála néha az ö ssz es alsó régió együ ttes m egnevezéseként is használt.

2 3 Található olyan írás is, am ely szerin t Brahmá saját időszám ítása szerint 1 0 0 évet él, ami
3 1 1 0 4 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 fö ld i évnek felel meg.
 S z a n s z á r a A l ét f o r g a t a g a 4 9

H
megsemmisül. Ekkor az egész világegyetemünk összeomlik, megsem­ Q
3
misül. Ezért nem tartják India spirituális iskolái hosszú távon vonzó
célnak szatja-lóka elérését. Az indiai tanítások valójában úgy dicsőítik D
a leggyorsabb és legmélyebb tapasztalásra alkalmas emberi létformát,
D
mint a születés és halál körforgásából való kijutásra legalkalmasabb, N
egyedülálló síkot, amely után még maguk a félistenek is vágynak.
A szinte végtelen kiterjedésű Brahmá-tojás mögött az alaktalan
Abszolút felfoghatatlan világa van, ami a Mundaka-upanisad (3-1.7)
szerint „kifinomultabb a legkifinomultabbnál”. A Tantrákban Sivával
és Saktival azonosított Abszolút túlvan az ok és okozat sors által
uralt világán, és a felszabadulásról szóló tanítások végső célja. Ez a 3
Eí
téren és időn túli Valóság, a halhatatlan, aki felfoghatatlan módon be­
hatol a világmindenségbe, annak minden síkjával s élőlényével együtt,
N
és ezért az emberi lények legbensőbb spirituális lényege. Az Abszolút
mindenben benne rejlő volta nélkül a felszabadulás nem lenne lehet­ rt>

séges, a mindenekfelett álló volta nélkül pedig nem lenne értelme.

Mivel a durvafizikai világot leszámítva a világegyetem különböző
síkjai csak a meditáció és a benső látás ösvénye révén érhetőek el, a vi­
lág Tantrákban és a Puránákban található háromdimenziós leírása
sokkal inkább leegyszerűsítése (ha nem elferdítése) a valóságnak, hi­
szen egy végtelenül összetett és soksíkú valóságról van szó. Minden­
képpen a tantrikus mesterek tapasztalásainak szerves részét képező
valóságról van szó, és ezért nem szabad az érzéki tapasztalás világá­
ból származó tudás szemüvegén keresztül megítélni.
A magasabb és alacsonyabb síkok olyanok, mint a hagyma héjai,
és úgy rétegződnek egymáson makrokozmikus szinten, mint az em­
ber „burkai” (kosa) mikrokozmikus szinten. Ez a párhuzam alapvető
gondolata a tantrikus lelki gyakorlatnak, ezért a elkövetkező fejeze­
tekben igyekszem majd megmagyarázni jelképrendszerét, a finomfi­
zikai test felépítésével (csakrák, nádik stb.) együtt. A fizikai test szel­
lemi burkain történő (meditáció közbeni) áthatolás célja a látható
és láthatatlan világokon való átszárnyalás, és az isteni önvaló, a vég­
ső Valóság megvalósítása.
 5 0
Szeánszára A l ét f o r 0 a t a 9 a

“ K I J U T Á S AZ A N Y A G I V I L Á G B Ö R T Ö N É B Ő L
V
N

A tantra-jógának, mint minden jógának, a célja a kozmikus tojás fel-

a törése, hogy Joseph Chilton Pearce szemléletes hasonlatát használ­
jam. Ennek végrehajtása magában foglalja a tér és az idő szövétneké-
nek átszelését. Mivel a világ nem csupán rajtunk kívül létezik, hanem
tudatunkban is, a kettő kölcsönhatása miatt nem képzelhetjük el úgy
a felszabadulást, mint egy világból való pusztán térbeli kilövést. A fel­
szabadulás a tudatban végbemenő esemény. Ezért volt igaza a fent
említett Pearce-nek, amikor jelképes, lélektani magyarázatot adott a
kozmikus tojásra:

v. A mi kozmikus tojásunk nem más, mint fogalmaink, képleteink összes­

sége, amelyekből világunk előáll, elképzelések, melyek meghatározzák az_
° általunk elfogadható valóságot. A tojás feltörése az^egyfajta gondolko­
dásmód, amelyben a tudat kiszökhet az^anyagi világ héjából, és egy új
kozmikus tojást alkothat.

A mi esetünkben a feltörés eszköze a tantra-jóga ösvénye. Ez

nyitja meg előttünk az ismétlődő születés és halál világából kiveze­
tő utat. A jógin számára viszont ez nem csupán a szabaddá váló kép­
zelet, hiszen a képzelet az elme birodalmához tartozik, és emiatt
még az anyagi világ része. Ugyanakkor a képzeletnek megvan a ké­
pessége, hogy megragadja a minket fogva tartó valóság természetét,
és megmutassa a kifelé vezető utat. Amikor megtette ezen feladatát,
akkor a felszabadulás elérése érdekében le kell válnia. Maga a képze­
let által vezetett elme nem képes kilépni az anyagi világból, annak
tartozéka. Valójában semmi sem hagyja el az anyagi világ köteléke­
it. A kozmikus tojás feltörése pusztán a korlátok közé szorított
megértésünk feltörése, egy rés képzeletünk falán, melyen át a
tényleges bölcsesség megnyilvánulhat. A felszabadulás bizonyos
szempontból nem egy esemény, mert nincs benne nyereség vagy
veszteség. A lelki bölcsesség teljes megnyilvánulásának hatására áttet­
szővé váló világ felfedi valódi természetünket, amelynek a szabadság
 S z a n s z d r a A l ét f o r g a t a g a 5 1

elválaszthatatlan része. A gondolat, miszerint kötöttségek rabjai va- °

gyünk az első és az utolsó illúzió. -
A jóginnak nem célja a fennálló kozmikus tojás elpusztítása után
egy újabb létrehozása. Épp ellenkezőleg, a tantra gyakorlói mindent
megtesznek, hogy áthatoljanak az illúzió fátylán, ami a Valóság mén- ~
tális szüleménye. Ily módon biztosan megszabadulnak minden lehet­
séges kozmikus kötöttségtől, most és mindörökké.
Jógikus szemszögből nézve a kozmikus vagy Brahmá-tojás egy
börtön. Az illúzió (mája) hatása alatt álló emberek többsége a legki- n
sebb mértékben sem fogja fel önmaga által fenntartott rabságát. De *>
akiben már hajnalodik a tudás fénye az megláthatja, vagy inkább meg- 3
tapasztalhatja a világ korlátok közé szorító voltát. Érzékennyé válik a
tényre, miszerint az anyagi létet minden porcikájában átjárja a szen­
vedés (duhkha). Nem feltétlenül találja meg azonnal a kozmikus bőr- „
tönből kivezető utat, de ahogy egyre inkább telítődik bölcsességgel, «
úgy nő az anyagi világmindenségen túl lévő Valóság érzékelésének ké­
pessége. Ekkor megérti, hogy az Abszolút, bár felette áll térnek és
időnek, örökkévaló önvalója (átman) formájában saját magában is
benne tartózkodik, és ezzel meg is találta a felszabadulás rejtett ka­
pujához vezető utat. Más szavakkal: a börtön kapui sohasem voltak
zárva. Ahogy azt az advaita-véiánta jeles tanítója, Sankara is kifejtette
népszerű Vivéka-csúdámanijában (571):

Az ostobák tévesen a kötöttségeken és a felszabaduláson elmélkednek,

de ezek csak az^elme állapotai, hiszen bár a felh ő is árnyékot vethet a
szemre, mégis maga a Nap világítja meg. Ugyanígy a soha nem vál­
tozó Valóság is mentes a kettősségektől, mert maga a ragaszkodástól
mentes tudatosság.

Amikor megvalósítjuk a korábban karmikus sémáink által elhomá­

lyosított, elpusztíthatatlan önvalót, akkor felülemelkedünk a világon,
ami azt jelenti, legyőztük annak korlátolt érzékelését. Abban a pilla­
natban elveszti a világ ellenséges minőségét, és helyette a jóságos,
örökkévaló Valóságként fedi fel magát. Amíg ez a pillanat el nem jön,
addig a Valóságról alkotott saját elképzeléseink rabjai vagyunk, és az
Abszolút Igazság többszörösen megtört, egyéni visszatükröződését
adjuk. Ez a kötöttség (bandha) jelentése a felszabadulásról szóló hin­
du tanításokban, beleértve a tantrát is.
A ciklikus létben az a legkellemetlenebb, hogy szenvedéssel átita­
tott. Ezt a szenvedést pedig a változás és a halál formájában megjele­
nő átmenetiség érzékelése okozza. Ezek pedig a következő fejezet tár­
gyát képező idő (kála) tevékenységei.
5 4

<u
N

'AJ
>
»3
S

'3
N

<
U
N

s
a

Ü lú u elfelfalod az idol' ü e oayy D Cálí, az ősered eíiform ája m indennel.

MA H Á N I R V Á N A - TA N T R A ( 4. 32)
 Az i d ő . az a n y a g i v i l á g k ö t e l é k e i . . .

M Á S O D I K FEJEZET

y iz ¿dó, az anyagi világ kötelékei és D C álíUstennő

A M I N D E N B E N J E L E N L É V Ő ÉS A M I N D E N E N T Ú L L É V Ő I D Ő

ár a szanszára egyszerre térbeli és időbeli börtön, utóbbi aspek-

Ji_.i* tusa mégis fontosabb. A Maitrájaní-upanisad (6.16) a testet
öltött időt egy nagy óceánnak nevezi, melyben minden élőlény, még
maga az időn lépkedő napisten, Szavitri24 is létezik és „főződik”
vagy érlelődik. Az idő változást jelent, legyen az természetes ritmusú
vagy akár hirtelen lefolyású. A nyugati emberek többsége városban la­
kik, ezért általában már rég elfelejtette az élet természetes ritmusát.
Az élet gyors múlása és a legfőképpen a fényt és meleget adó elektro­
mosságon, ill. (gyógyszerektől a tartósítószerekig) a legkülönfélébb
mérgező anyagokon keresztül megnyilvánuló helyettesítő valóság
igencsak leválasztott minket saját belső testi egységünkről és biorit­
musunkról. Jelen tudatosságunk szinte kizárólag csak lineárisan tud
működni, és az idő múltról jövőbe történő múlását csak egy egyenes
mentén tudja elképzelni, és nem önismétlő koncentrikus körök for­
májában. Ennek megfelelően örökké az időt hajszoljuk, vagy a jövő
után sóvárgunk, vagy a múlt emlékei miatt bánkódunk, míg igen gyak­
ran elfelejtünk tudatosak lenni a jelen pillanatban. Ezzel szemben az
eredeti tudatosság nem ragad meg az idő köreiben, amelyek a legrit­
kább esetben hoznak többet a testi és elmebeli szenvedésnél.

2 4 N em ö sszetéveszten dő Szavitrível, a tanulás és a m űvészetek Istennőjével, aki más néven:

Szaraszvatí.
 Azt idő (hála) India szentjeinek egyik legkedveltebb témája már a
védikus kor óta.25267Az Atharva-védában találhatunk két erősen átvitt
értelmű himnuszt, melyek az idő misztériumáról szólnak. Az egyik
(19-5 3) úgy beszél az időről, mint az istenek között az elsőről, aki a
„legfelsőbb birodalomban trónol”, minden élőlény és a tapasg, a ben­
ső energia, a benső tűz teremtője. A másik (19-54), hasonló hangu­
latú himnusz így szól:

Akidéből jöttek létre a kozmikus vizek. Akidéből származik a^irnád-

ságos meditáció (brahman2'^), a benső energia (tapasz) és a tér min­
den iránya. ( l)
Az^időnek köszönhetően tisztít meg mindent a szél. Az^időnek köszönhe­
tően hatalmas a Föld. Amidőn nyugszik a nagy mennyország is. ( 2)
Hajdan a fiú idő nemzette a múltat és a jövőt. Amidőn keresztül jöt­
tek létre a dicsőítő himnuszok. Amidőn keresztül jöttek létre agáldoza-
ti szövegek, ( j)
Az^idő indította útjára áráldozatot, hogy ellássa az_isteneket aráldo­
zati felajánlással. Ar időben léteznek a gandharvák és ag_ apszaras-
Zpk.z7 Aridőben alapíttatnak a mennyei világok, ( f)
Aridőben helyezkedik el a mennyei Angirasrés Atharvan. Kettejük vi­
lágában, a jámborok síkján, a köztes lét tereiben és arimádságos medi­
tációval elérhető legfelső világban is úgy megy c^a^idő, mint a legha­
talmasabb istenség, (y)

Szó szerint idéztem ezt a védikus himnuszt, főként azért, mert

tökéletesen szólaltatja meg azt az idővel kapcsolatos filozófiát, ame­
lyet a néhány évezreddel későbbi Tantrák is képviselnek. Mivel az

2 5 A kóla szó csak egyetlen egyszer ( 1 0 .4 2 .9 ) fordul eló a Rig-védában, egy olyan részben, amit né­
hány nyugati tudós későbbi betoldásnak vél. Ennek ellenére kom olyan izgatta a védikus kor emberét
az idő kérdésköre, de azt inkább a ritán, a kozm ikus renden keresztül vizsgálta, am elyet egyébként
S zú rjáh o z, a N ap isten h ez, m int az idő hajtójához kö töttek. A N apnak roppant fontos szerepe volt
a védikus spiritu alitásb an , am it ezért szin te Nap-jé^áfutA is nevezhetnénk.
26 A brahman szónak itt sem m i.köze a védánta filo zó fia Brahman fogalm ához, (ami ebben az időben
még nem is létezett).
2 7 A gandharvák főként zenével fo glalko zó félistenek (a gandh, „sz a g o ln i” vagy „ho zzátapad n i” s z ó ­
ból szárm azik), az apszaraszok mennyei nim fák (az apasZj „v íz ” szóból szárm azik).
 Az idő. az a n y a g i v i l á g k ö t e l é k e i . . . 5 7

•H
Atharva-véda sok szempontból előrevetíti a tantrikus ösvényt, néhány D
3
tudós és tantrát követő úgy tekint erre a védikus himnuszgyűjtemény­
re, ill. arra a kulturális környezetre, amiben létrejött, mint a tantra D
egyik történelmi gyökerére.
C
Az időre, mint a „leghatalmasabb istenségre” történő utalást nem N

szabad félremagyarázni, és azt gondolni, hogy pusztán a hétköznapi n

időre vonatkozik, hiszen az idő az maga a végső Valóság, az ő életet adó,
fenntartó és irányító aspektusában, amit a buddhista tantra kala-csakra-
kéntzS ismer. Hasonló gondolattal találkozunk a Déví-máhátmjában is, N

vagy közismertebb nevén a Csandíban, ami a benne megszólított is­

tennő után kapta a nevét. Ez a himnusz ugyanaz a sáktáknak (Sakti, a 3
Cí
nagy Istennő imádóinak), mint a Visnut Krisna formájában történő
alászállásában imádóknak a Bhagavad-gítá. Mindkét mű 700 verses, és
híveik nagy buzgalommal olvassák nap mint nap.
A Csandí szívből jövő módon zengi az anyagvilág méheként vagy fb
az isteni anyaként megjelenő Istennő dicsőségét. Bár örökkévaló,
számtalan formában nyilvánul meg (I . 64- 64), Ő minden őseredeti
oka (1.78), a világok fenntartója (I .7 I ), a idő különböző hatásainak
formájában megjelenve a változások előidézője (I I .9), aki képes el­
pusztítani a világot (I I .9 ), de aki képes elvezetni a felszabaduláshoz
is (4-9). Ő a védikus himnuszok és az áldozati formulák tárháza
(4-10), akit még az istenek ura, Indra is imád ( 5-81 ) , aki beragyog­
ja a tér minden irányát (5-92), aki a félistenek, a gandbarvák és a
nágák29 minden kincsét birtokolja (5.1 II), és aki értelemként (budd-
hí) ott lakozik minden élőlény szívében ( 11.8). De amint az a him­
nusz rövid leírásából kiderült, az Istennőnek megvan a pusztító ol­
dala is. Nem csak a démonikus erőket győzi le, hanem a világminden­
séget is elpusztítja a megfelelő időben. Híveinek azonban jóságos,

2 8 A Tan tra-rádzsa-tantra ( 1 8-9) azt m ondja az idő kerekéről, hogy folyam atosan fo ro g a kozm ikus
tojás kü lön b öző szintjei körül, az óram utató járásával m egegyező irányban. Ebben az értelem ben a
kála~csakra a m egnyilvánult anyagi világegyetem része. Ebben a részben kim ondottan a N ap járására
utal, amit egy szekér szim b olizál, m elynek egyik oldalán lévő kereke (a N ap) a kozm ikus tojás héját
képező legtávolabbi hegyláncon gördül, a másik oldalon pedig a tengelye a világ közepét képező
M éru hegy cetején n yugszik. A kála~csakra alapvető szim bólum a még a srí-csakrának vagy srí-janirának,
am iről m ajd a 13 - fejezetben lesz részletesen szó.
29 A nágák kígyószerű lények, a föld alatti kincsek és a spirituális bölcsességek ő rzői.
5 8 A z i d ő , az a n y a g i v i l á g k ö t e l é k e i . .

~ anyai arculatát mutatja, védelmezve, majd végül felszabadítva őket.

n Megelégedvén a dicsőítéssel, az Istennő ekképp válaszol:

ö Bárkinek, aki nagy odafigyeléssel és szakadatlanul imád engem ezekkel

S a himnuszokkal, annak útjáhól kétségtelenül eltávolítók minden nehézz
séget. (t2..z)
N

'O
N
2 KÁ L Í . S I V A ÉS A K O Z M I K U S T Á N C
0)
a Az idő tantrikus megközelítéséről szóló egyetlen egy rövid össze­
. foglalás sem lehetne teljes Káli Istennő bemutatása nélkül, aki
i. Saktinak, az Abszolút női aspektusának legmegdöbbentőbb megnyil-
c vánulása. Neve a hála szó nőnemű alakja, melynek jelentése: „idő”,
* „halál” és „fekete”. Eme három, egymástól különálló jelentés egység­
be olvad Káli Istennő személyében. A fekete az összes szín hiánya,
míg a fehér az összes szín együttes jelenléte. A szentéletű
Rámakrisna, Vivékánanda guruja e g y hívő odaadásával magyarázta el
Káli nevét: „Feketének látod őt, mert távol vagy tőle. Menj közel hoz­
zá, és felismered, hogy ő minden színtől mentes.1”. A fennkölt 19. sz.-i
mester tanításairól és életéről szóló Rámakrisna evangéliuma című
könyvben a következő imát találjuk:

A sűrű sötétségben a Te formátlan alakod dereng fel, ó Anya, ezért a

jógínok sötét barlangokban meditálnak. A végtelen sötét ölén,
Mahánirvána (Siva) felemelkedő hullámain nyugodtan és kimeríthe­
tetlenül hömpölyög a béke. K i vagy Te, ó Anya, aki a Kiüresedett fo r ­
máját felöltve a sötétség leplébe burkolózva ül egyedül a szamádhi
szentélyében? Lábad minden félelmet elűző lótuszából szereteted vil­
lámai cikáznak, s szellem arcod rémisztő és ordító nevetésed ragyogá­
sában virrad.

A világegyetem elnyelése, felfalása vagy elpusztítása csak egy a

fekete Istennő hátborzongató szerepei közül. Nem csak az egyéni
élőlényekre hoz halált, hanem a kozmikus tojásra is, amelyben a
 Az i d ő . az a n y a g i v i l á g k ö t e l é k e i . . .

különféle lények magasabb vagy alacsonyabb szinten élik önálló éle- Q

tűket. A Mahánirvána-tanrában (4-29-31) az Istennőt a legfőbb ~
jóginínek szólítják, mert az idők végezetén még magát az idő elpusztí- o
tóját is, a Mahákála formájában megjelenő Sivát is elnyeli.
Bengál és Nepál számtalan templomában Kálit feketére vagy sö- ~
tétkékre festett kőszobrokkal ábrázolják. A hindu szakrális művészet
emberihez hasonlatos alakban, vérengző kinézetű nőként ábrázolja,
akinek dúskeblű teste meztelen, és terpeszállásban áll vagy pedig szét­
vetett lábakkal ül földön fekvő, szintén meztelen isteni társán, Siván, ~
kinek teste hamuval van bekenve, és merevedett hímvesszője égnek áll. “
Szemei tágra nyíltak, hosszú vörös nyelvét pedig kiölti vértől csöpö- 3
gő, fogakkal teli szájából. Nyakában ötven emberi koponyából készült
fűzért visel, derekát pedig emberi kezekből készült öv díszíti. A kopo­
nyák (néha a szanszkrit ábécé betűi) a világegyetem alapvető energiáit „
jelzik, a kezek a tetteket és azok karmikus gyümölcseit. Homloka kö- »
zepén mindentudóságát szimbolizáló harmadik szeme található. Álta­
lában négykarú, de ismert két-, hat-, nyolc- ill. tízkarú formája is. Az
egyik bal keze egy levágott emberi fejet fog a hajánál fogva, ami a fel­
szabaduláskor megsemmisülő világi ego halálát jelképezi, a másik bal
keze egy véres kardot tart, amivel az anyagi világ összes béklyóját el­
vágja. Az egyik jobb keze félelmet eloszlató kéztartásban van, a másik
áldásra emelkedik. Bokáján, csuklóján és felkarján kígyók tekeregnek,
melyek az anyagi világ időbeni köreit és a beavatatlan számára veszé­
lyes, de a beavatottat a tér és az idő béklyóitól megszabadító rejtett
tudást egyaránt jelképezik. A kígyók utalnak a világi kötöttségeknek
és a felszabadulásnak egyaránt eszközéül szolgáló titokzatos kundal-
iní-saktira, az emberi testben kígyószerűen összetekeredve szunnyadó
spirituális energiára is. Ezen az aprólékos, spirituális szempontok
alapján kidolgozott formán felül persze sokféle rémületet keltő Káli
ábrázolást szült a művészi képzelet.
Eme megközelítési mód ellenére hívei szerető, gondoskodó és vé­
delmező anyaként érzékelik őt. Könnyes szemmel és vágyakozó szív­
vel szólítják meg Káli Mát (Káli Anyát), jó egészséget, gazdagságot,
boldogságot vagy éppen felszabadulást kérve tőle. Ő pedig kényezte­
tő anyaként adományoz minden jót emberi gyermekeinek.
60 Az i d ő , az a n y a g i v i l á g k ö t e l é k e i . . .

A^absçolût pusztító arculatát képviselő Káli Istennő.

(R a j z o l t a : J ames R he a )
 Az i d ő , az a n y a g i v i l á g k ö t e l é k e i . . . 61

Srí Rámakrisna ( 1836—1886) eksztázisban.

(A F É NY KÉ P A N ew YORK- I R a M a K RI S H NA - V I VE KANA N DA
Központ t ul ajd on a )
 Az i d ő . az a n y a g i v i l á g k ö t e l é k e i . . .

Rámakrisna, az Istennő lelkes híve minden jóga gyümölcséért imádko­

zott hozzá, s megerősítette: „Mindent megmutatott nekem, ami a
Védákban, a Védánta-szútrában, a Puránkban vagy a Tantrákban talál­
>3 ható.”. Hívei felé mindig jóságos arcát mutatja. Még pusztító oldala
E
is jóindulatúvá változik, és minden külső és belső akadályt eltávolít,
legfőképpen a lelki vakságot, s az időn és téren túl lévő legmagasabb
rendű megvalósítást adományozza. „Mivel felfalod az időt, Te vagy
Káli, az őseredeti formája mindennek” — mondja a Mahánirvána-
tantra (4-32). Az idők végezetén a hatalmas Istennő felfalja a teret
kitöltő számtalan létforma mindegyikét. Ekkor intim egyesülésben
kettesben marad szeretett kedvesével, Sivával, az újabb ősrobbanásig,
mígnem az újabb kozmikus tojás létre nem jön önnön hamvaiból.
Az Abszolút női és férfi aspektusa valójában sohasem válik el tel­
jesen egymástól. Ennél fogva Káli pusztító szerepét is gyakran kötik
össze Sivával, akit néha Mahákálának, „nagy időnek” neveznek. Van a
Mahánirvána-tantrának egy nagyon találó verse (5 -14 1), melyben az
Istennő egyik híve szólal meg:

Azőseredeti Kálikat (Kálit) imádom, kinek tagjai a sötét esőfelhőhöz

hasonlatosak, aki a Holdat hordja koronáján, háromszemű, vörös ruhát
hord, kinek felemelt kezei áldást osztanak és szétoszlatják a félelmet, s
aki egy nyitott vörös lótuszon állva elbűvölő mosolyával a^édes bortól
részegült, s azdőtte táncoló Mahákála (Siva) felé fordul.

Káli szörnyű képéhez hasonlatosan, Siva tánca is a hinduizmus fő

alapelemei közé tartozik. A táncoló Sivát Natarádzsaként, a „tánco­
sok királyaként” ismerik. Tánca az egész világmindenségre kiterjed.
Tánclépései magukba foglalják a világ teremtését, fenntartását és el­
pusztítását, éppúgy, mint az igazság elrejtését, ill. a kegyet, amely ál­
tal a végső Valóság felfedi valódi formáját. Amit nyugaton sokszor
nem szoktak figyelembe venni az az, hogy Siva táncának többféle for­
mája van, ahol mindegyik egy jól meghatározható, különböző, de egy­
mással mégis összefüggő üzenetet hordoz. A legismertebb közülük a
tándava, amelyben Siva féktelen vadsággal táncol egy temetőben vagy
egy halottégető helyen.
 Az i dő, az a n y a g i v i l á g k ö t e l é k e i . . . 6 3

A hindu mitológia szerint Siva egyszer meglátogatott egy csapat £>

3
erdei kunyhókban élő szentet. Valódi személyiségéről tudatlanul a
szentek becsmérelni kezdték őt. De átkaiknak nem volt hatása, ezért Q
ráuszítottak egy vérengző tigrist. Mire Siva élve megnyúzta az állatot,
a
és bundáját a dereka köré kötötte. Saját megtévesztettségüktől elva­ N

kultan a szentek még mindig nem ismerték fel, ezért egy óriási kígyót
vr
küldtek ellene. Siva egyszerűen megragadta és a nyaka köré tekerte,
mint valami ártalmatlan nyakláncot. Végül az erdei remeték egy go­
nosz fekete törpét küldtek ellene, de Siva egyetlen fújással a földbe N

döngölte őt, és jobb lábát a törpe hátára rakta. A Mujalaka nevű dé- </)

monikus törpe a karmikus visszahatásokat jelképezi, melyeket feltét­ 3

c»
lenül le kell győzni a felszabadulás eléréséhez. <
rt*
Ekkor Siva belekezdett kozmikus táncába, amely még a félistene­ (sí
N
ket is odavonzotta a mennyei birodalmakból. ?° Tánca közben üteme­ 0)

sen verte dobját, ami vakító fényt árasztott, minek következtében a n

világmindenség lassacskán kezdett megolvadni körülötte. Alapos

megfontolás után azonban visszaállította a megsemmisülni készülő
világot. Táncának legfőbb szemlélője maga Káli volt, a rettenetes kül­
lemű istennő. Egy másik történet szerint ő volt pusztító táncának
előidézője. Szerette volna legyőzni Sivát táncban, de végül meghódolt
előtte, s az imádatába fogott. Alázatosságát látva Siva elmagyarázta
neki, hogy nem az ő kezdeti kihívó fellépése ellen táncolta táncát, ha­
nem az erdei remetéket akarta isteni látomásban részesíteni.
A Natarádzsa formában megjelenő Sivát általában négy, hat vagy tíz
karral ábrázolják, valamint vadul lebegő, kobraszerű haj fonatokkal, a
jobb lábával a leszorított törpén áll, míg a ballal tánclépésben, és az idők
végén bekövetkező kozmikus pusztulást jelképező tűzgyűrű veszi körül.
Eme négykarú formájában jobb felső kezében dobot (damaru) tart, a bal
felsőben pedig tüzet. A jobb alsó keze félelmet eloszlató tartásban van,
míg a bal alsó a felszabadulást adományozó felemelt lábára mutat.

3 0 Van egy érdekes dél-in diai tö rtén et, amely a Pondicherrycőí 7 5 km -re délre, C ítam param ban (né­
ha: Chidam baram ) található Siva tem plom hoz kö tődik, m iszerint Siva gyönyörű táncát két híve is
látta. A z egyik neve V jághrapáda, „tig rislá b ú ” , a m ásiké Patanydzsali volt, akit a helyi bölcsek a zo ­
n osítanak a V isn u t ágyként összetekeredve tartó Sésa kígyóval, és akit a jó l ism ert Jó g a -szu trák sze r­
zőjének tartanak.
6 4 Az i d ő , az a n y a g i v i l á g k ö t e l é k e i . . .

V
A sdkták szerint Káli az, aki az anyagi lét szálait szövő és kibontó
ütemes táncot járja. Egy történet szerint Durgá istennő egyszer egy
Raktabídzsa („vércsepp”) nevű démonnal küzdött, de akárhogy is
a próbálta levágni tagjait kardjával, képtelen volt megölni őt, mert a dé­
E
mon minden egyes földre hulló vércseppjéből ezer új, Raktabídzsa
erejéhez hasonlatos démon kelt életre. Amikor Durgá dühe elérte csú­
N

'O csát, homlokából előpattant Káli istennő, és könyörtelenül mészárol­

ni kezdte a démonokat, oly gyorsasággal, hogy csak egy összemosódó
örvénylés látszott. Soha célt nem tévesztő kardcsapásai között azon­
aj
nal felszívta a földre fröccsenő vért, véget vetve ezzel a démonok to­
N

a vábbi sokszorozódásának, egészen addig, míg végül magát Rakta-

bídzsát is el nem pusztította.
a
Dicsőséges győzelmében táncra perdült, és minél tovább táncolt
c annál inkább kezdte elveszíteni józan eszét. Féktelenül tomboló tán­
a
f- ca megremegtette a Földet, és már-már az egész világegyetemet a
pusztulással fenyegette. A megrettent félistenek kérésére Siva lépett
az Istennőhöz, és arra kérte, hagyja abba táncát. Mikor az elutasítot­
ta kérését, Siva leborult előtte. Mire ő azonnal ráugrott, egyik lábát a
mellére, a másikat kinyújtott lábaira helyezte, és tovább folytatta tán­
cát. Egy kis idő múltán ráeszmélt, hogy a saját férje testén táncol, mi­
re elszégyellte magát és abbahagyta. A félisteneknek sikerült megaka­
dályozni a világ elpusztítását, az emberek és a többi élőlény pedig
folytathatta az idő ritmusa által diktált életét.
 !y i u ila tjetjyeiem az ọ /r íe síe .

K s é m a r á d z s a : P r a t j a b h i g j á - hridaja
 H A R MA D I K FEJ EZET

ö z a másiÁ világ — Hl szanszára egyenlő a n irván ával

A KÉT I G A Z S Á G

l mióta a világ nyugati felén felbukkant a vallási és kulturális sok-

L - színűség, egyre több és több ember teszi fel a kérdést: vajon
mi lehet a különféle dolgok mögött meghúzódó igazság? Einstein
relativitás elméletének varázsa alatt, sokan azt a túlzó gondolatot vall­
ják magukénak, miszerint az igazság viszonylagos, és kizárólag a meg­
figyelőtől függ. Ez a nézőpont nem teljesen haszontalan, mert az
emberben tiszteletet és elfogadást ébreszthet mások látásmódja iránt.
De nem kielégítő azoknak, akik az élet tartós boldogságot hozó, ma­
gasabb rendű célját kutatják. Az ilyen embereknek felül kell emelked­
niük az igazság változékony voltának földhözragadt felfogásán.
Amint azt a világ nagy szellemi iskolái is határozottan állítják, az
igazság mindig egy, még akkor is, ha sok ösvény vezet hozzá. Az igaz­
ság az maga a Valóság, ami mindig csak egyetlen lehet. Ami viszont
ténylegesen viszonylagos, az a mi érzékelésünk és megértésünk.
Ezért a tantra mesterei a megértés két szintjét különböztetik meg,
a valóság két szintjének megfelelően. Az első a világi látásmód (lauki-
ka), ami a tompa anyagi mindenséget tekinti a lét egyetlen síkjának, s
ami elfogult és romlott. A második a spirituális látásmód (ádhjátmika),
amelyet az egy igazsághoz, azaz a végső Valósághoz vezető bölcsesség
hat át. A világi megértést a vágy s a megtévesztettség járja át, és ezért
aligha megbízható útmutató azok számára, akik az örökkévaló bol­
dogságot kutatják. Világi ügyek terén persze roppant hasznos, még ha
Ez a m á s i k v i l á g . . .

spirituális kérdésekben nem is. És fordítva is igaz: a lelki tudás nem

tesz képessé minket egy motorkerékpár megszerelésére, de harmoni­
kus élethez segít minket, ami biztos háttere minden magasabb rendű
tapasztalásnak. Megtanít minket a világi tudás kezelésére, és azáltal,
hogy képessé tesz a romboló érzelmek és hozzáállás leküzdésére,
ügyessé nevel minket az anyagi világban való problémamegoldás terén
is. Ez a fajta tudás minden tekintetben felette áll a földinek, ezt nyil­
vánvalóvá teszi az a tény is, hogy az útmutató bölcsesség hiányában
minden világi tudás nagyon könnyen válik előbb-utóbb romboló ha­
tásúvá. Nem véletlen, hogy jelen korunk sok kritikusa érvelt már meg­
győzően elgépiesedő világunk fejlődési iránya ellen.

AZ IS M É T L Ő D Ő SZÜLETÉS ISTENI TERMÉSZETE

Az átlagos, nem megvilágosodott elme számára a világ a különfé­

le gyönyört és szenvedést szülő tapasztalások színhelye, amiről időn­
ként úgy tűnik, a lehető legjobb létállapot, mígnem a betegségek, a
veszteségek vagy a halál meg nem mutatja ennek téves voltát. Ez az
élethez való naiv és felszínes hozzáállásról tesz tanúbizonyságot.
A tisztán látó értelem számára viszont ez távol áll az ideális hely
képzetétől, hiszen nem képes maradandó boldogságot nyújtani. Itt
mindent a múlandóság, az idő véres állkapcsa ural. Az emberi lények
különösen rövid életűek, és számtalan kellemetlen élményt kénytele­
nek elszenvedni. Ahogy azt Gautama Buddha lényegretörően össze­
foglalta: „A születés szenvedés. Az élet szenvedés. A halál szenvedés.
Minden szenvedés.”
Közismert kijelentése sok tantrikus és védikus szövegben köszön
vissza. Patanydzsali, a Jóga-szútrák szerzője a következőképpen fogal­
mazza ezt meg egyik aforizmájában (2.15): „A józan ítélőképességű
embernek minden szenvedés” (duhkkam éva szarvam vivékinah). A véges
valóságban mindenhatóként uralkodó szenvedés felismerésén felül,
messze az önös személyiség tudatlan megközelítési módján túl, léte­
zik egy harmadik, meglepő lehetőség az anyagi lét természetének
megértésére. Ez a tantrikus látásmód, amely szerint —ahogy azt az
 Ez a m á s i k v i l á g . . . 6 9

egyik kortárs mester mondta —a feltételekhez kötött világmindenség

(szanszpra) az a bizonyos „másik” világ. Hagyományosabb (buddhis­
ta) szóhasználattal élve: a szanszára egyenlő a nirvánával. o
M it jelent ez? Semmiesetre sem azt, hogy a hétköznapi életet te­
kintjük mennyei paradicsomnak. Ehelyett, minden nemű önámítástól *
mentesen, egy gondolkodásmódbeli váltást fejez ki, amely a magasabb
rendű tudás révén áttetszővé teszi a jelenségvilágot. A dolgokat nem
egymástól élesen különválaszthatóként szemléli, hanem együtt, azaz
együtt értelmezi őket, és együtt létezőként tekint rájuk. Bármilyen ~
különbözőség legyen is, az csupán az egy ugyanazon belüli módosu- “
lás vagy megnyilvánulás. Anagarika Góvinda láma a következőképpen
Ct
magyarázza ezt: <
IV
(A

Jó és rossz, szent és világi, érzékszervi és spirituális, világban lévő és

ágon túli, tudatlanság és megvilágosodás, szanszára és nirvána, stb. —
ezek nem egymás abszolút ellentétei vagy teljességgel különböző kategó­
riák, hanem ag_egyazon valóság különböző oldalai.

Szigorúan véve, a „szanszára egyenlő a nirvánával” szóhasználat

csak a buddhista filozófiai nyelvezetben használatos, még akkor is, ha
a nirvána szó és az általa hordozott jelentés egyaránt megtalálható a
hinduizmusban is. Ugyanígy a gondolat, miszerint az anyagi világ
nem különbözik a végső Valóságtól, éppoly mértékben őshonos a hin­
du iskolákban is, mint a buddhizmus berkein belül. Amint azt a ko­
rai, néhány tudós szerint az i. e. második évezredben keletkezett
Cshándógja-upanisad (3.I4-I) idős szentje is kijelenti: „Bizony ez
mind az Abszolút” (szarvam kbalvidam brahma). Ez azt jelenti, hogy az
egész anyagi világmindenség nem más, mint egyetlen létező, amely
magában hordoz minden elképzelhetőt.
Ezen ősi nézet a buddhizmusban és a hinduizmusban egyaránt el­
terjedő középkori szahadzsijá mozgalomban érte el tetőpontját. A sza-
hadzsa szó szerint együtt (szaha) születettet (dzsa) jelent, s a véges és
végtelen, a jelenségvilág és az önmagától való világ tényleges egységé­
re utal. A kifejezést szokták „ösztönös”-nek, „természetes”-nek vagy
„spontán’-nak is fordítani, utalva ezzel a Valóság oszthatatlan voltára.
7 0 Ez a m á s i k v i l á g . . .

*. A szahadzsijá mozgalom erősen tantrikus irányultságú, és a tantra leg-

n bensőbb metafizikai lényegét kristályosítja ki. Az egyik tantrikus
mester, a talán az i. e. 800 környékén élő Szaharapáda, a buddhista
o mahá-sziddhák egyike a következőképpen fejti ki a szahadzsa lényegét:
s
2 Bár a házi lámpák már égnek, a vak mégis a sötétben él. Bár a sponta­
neitás mindent felölelő és közeli, a megtévesztett mindig távol marad.
2 A méhek jó l tudják: a virágban található a méz^ De hogyan fogja a meg-
2 tévesztett valaha is megérteni: a szanszára és a nirvána nem kettő.
Semmit sem kell tagadni, semmit sem kell jóváhagyni vagy megragad-
a ni, mert ez^megérthetetlen. Az^értelem töredékei verik bilincsbe a megté-
. vesztettet, de az_osztatlan és tiszta mindig spontán marad.
O

B A középkori szahadzsijá vaisnava nevű tantrikus mozgalom egyik

° írása, a Ratna-szára szerint az élőlények a szahadzsából születnek, a sza-
hadzsában élnek és a szahadzsában tűnnek el újra. A nagy jelentőségű
kaula hagyomány Akula-víra-tantra nevű írásának mindkét fennmaradt
változata úgy írja le a szahadzsát, mint a mindentudás, a mindenütt je-
lenlevőség és a jóság által jellemzett létállapotot. Amikor a lelki tö­
rekvő eléri, minden addigi felfogása beleolvad, s elméje végleg lecsen­
desedik. Majd száműz magától minden kettősséget, megszabadul
minden szenvedéstől, és minden karmikus magot hamuvá éget, így a
világi lét fája nem képes többé rügyet fakasztani. A szanszárát nirváná­
val egyenlővé tévő tantrikus kijelentést kétféleképpen közelíthetjük
meg. Az első szerint a véges világ ténylegesen a végső Valóság, ami
más szavakkal azt jelenti, hogy az általunk behatárolt mindenségként
érzékelt világ lényegében csak illúziónk, káprázatunk. A második sze­
rint az ember az örökkévaló és változatlan Valóságnak tapasztalja a vi­
lágot. Mindkét megközelítés helyes, és jól megfér egymással. De léte­
zik egy harmadik is, ami minden kijelentést egy útmutatónak tekint,
amely éppúgy benne foglaltatik az eredeti szövegben. Az útmutatás
vagy figyelmeztetés a következő: mivel a világ és a Valóság elválaszt­
hatatlan egymástól, ezért tedd ezt valósággá magadnak, a saját életed­
ben. Ez magában rejti a tantrikus gondolkodásmódot, amely határo­
zottan gyakorlati jellegű. Amint azt a bevezetőben is említettem,
 Ez a má s i k v i l á g . . . 7 1

a Tantrák mindenekelőtt szádhana-sásztrák, a spirituális tanulót segítő °

írások. Valódi természetünk, a szahadzsa mindig velünk van. Olyan, -
mint az ajkunkon lévő mézcsepp, amit tudatlanságunkból adódóan o
mégis állandóan csak magunkon kívül keresünk. A tantra megtanítja
nekünk a nektári méz élvezetét, ami már öröktől fogva ott van a nyel- n
vünkön, egyre csak fokozva éberségünket.
N

A F Ü G G Ő L E G E S , A V Í Z S Z I N T E S ÉS A Z E G Y E S Í T Ő T A N Í T Á S n

Egy másik könyvemben az élethez való hozzáállás három fajtáját 3

különböztettem meg: a függőlegest, a vízszintest és az egyesítőt. Az <
első kettő szanszkrit megfelelője sorrendben a nivritti-márga (meg-
szüntetés/eltávolodás ösvénye) és a pravritti-márga (tevékenység ösvé- n
nye), a harmadik lehetőséget pedig púrna-márgának (teljesség ösvénye)
fordíthatnánk.
A vízszintes megközelítés a létforgatagban lévő emberek (szán-
szárin) közül a kifelé fordulóra jellemző, aki munkájával, családjával,
tulajdonával, helyzetével és kilátásaival van elfoglalva. A spirituális fej­
lődés egy bizonyos szintjén ezen embertípus törekvései teljesen he-
lyénvalóak, és ezért a hindu bölcsek temérdek írást (sásztra) alkottak az
ilyen világi elméjű emberek számára, amelyek az élet különféle terüle­
tein próbálják hozzásegíteni az egyént egy jobb élet eléréséhez. Ezen
művek közül nyugaton talán a Káma-szútra a legismertebb, amely a
nemiség technikai és mögöttes emberi részleteivel foglalkozik, és ere­
detileg a hindu társadalom kiváltságos osztályai számára írták.
A vízszintes gondolkodásmódhoz tartoznak még az igen terjedel­
mes hindu jogi irodalom Dharma-sásztrákként ismert művei is. Kö­
zülük a legismertebb a legendás Manunak tulajdonított, 2 685 vers­
ből álló Mánava-dharma-sásztra vagy más néven a Manu-szmriti. Az
összes ide tartozó írás egyetlen célja, hogy útmutatással szolgáljon az
első három emberi életcél vagy törekvés (purusa-artha leírva: purusártha)
terén, melyek név szerint: az anyagi gyarapodás (artha), érzékiség vagy
szenvedélyes önkifejezés (káma) és az erkölcs vagy törvény szerinti
jámbor vallásosság (dharma).
 Manu, akit a jelen emberi faj ősnemzőjeként tartanak számon,
négy részre osztotta az emberi életpályát: a tanuló, a családos, a
visszavonult és a lemondott szakaszra. Mindegyik szakasz 21 évig
tart (más írások szerint 25 évig), ami összesen egy 84 (100) éves
életet ad ki. Az elsőben kerülnek lerakásra az élethez szükséges értel­
mi, erkölcsi és vallási alapok. A másodikban következik a védikus ta­
nok mindennapi életben való gyakorlati alkalmazása. Majd, mikor az
illető gyermekei már felnőttek és saját családot alapítottak, elérkezett
a visszavonulás ideje, amikor is a még mindig családos ember, akár
társával együtt, egy erdőbe vagy egy, a világi élettől távoli szent hely­
re zarándokol. Ekkor veszi át a szerepet életében a függőleges gondol­
kodásmód. A harmadik életszakaszban lemondást végző törekvő előtt
megnyílik a lehetőség lelki életének felgyorsítására, meditációjának
elmélyítésére, és mindenekelőtt a végső eszményt képező felszabadu­
lásra való összpontosításra. Ezt az eszményt tekintik a negyedik, és
egyben legfontosabb emberi életcélnak, törekvésnek. Mikor életét már
csak ennek az eszménynek a kutatása tölti ki, akkor belép a lemondott
rendbe, és lemondásából származó minden erejével kizárólag a transz­
cendens Valóság, a magában és minden élőlényben ott rejtőző önvaló
megvalósításán fáradozik. A teljességgel ihletett szent élete mindent
magába egyesítő, ami túlmutat mind a vízszintes, mind a függőleges
tudati hozzáálláson, bár csírájában mindkettőben ott rejlik.
A vízszintes filozófia által vezetett nyugati világban nem találhat­
juk meg az emberi élet India által felvázolt utolsó két fázisát. A mi
visszavonulásról alkotott felfogásunk nem tartalmazza a magasabb
rendű emberi lét utáni törekvés eszményét. Ehelyett általában az él­
vezetek utáni törtetés fokozódásaként tekintünk rá, ami egyébként
amúgy is kitöltötte az addigi életünk döntő részét. Materialista
szemléletünk nem tud mit kezdeni a benső munka fogalmával, és so­
hasem fordul a felszabadulás nemes eszménye felé. Rendkívül kevés
ember néz szembe visszavonulása idején az önvaló mélyebb megisme­
résének lehetőségével, és igen kevesen kötelezik el magukat a spiritu­
ális dimenziók kutatásának. így hát megállapíthatjuk: modern társa­
dalmunkat teljességgel a vízszintes gondolkodásmód uralja. Sok
tudással kecsegtet, de vajmi kevés bölcsességgel. Ugyanakkor a függőleges
 Hz a má s i k v i l á g . . .

irányú törekvések terén, mint amilyen a New Age mozgalom és a hoz- o

zá hasonlatos új iskolák, azt láthatjuk, hogy a folyamat általában nem «
jut túl az értelmi tökéletesedésen, a népszerűsítő propagandán, a a
pszichológiai elemzésen és az álvallásos szenteskedésen. Ezek persze
tiszta formájukban előkészítő segédei lehetnek a valódi spiritualitás n
gyakorlatnak, melynek célja nem a tudás, az élvezet, a vagyoni gyara­
podás vagy a morális jóság, hanem a hamis ego tényleges meghaladá­
sa, és az emberi természet teljes átalakítása.
A tényleges felszabadulás, és a felszabadult síkon lévő élet áll a n
bölcsesség velejét alkotó móksa-sásztrák középpontjában, melyek ma- "
gukban foglalják a kinyilatkoztatás által létrejött írásokat (sruti) és 3
a hagyományból születetteket (szmriti). Az első kategóriába tartoznak <
a Védák, az Upanisadok, a Bráhmanák, az Áranjakák és a tantra köve- ,,
tői szerint a Tantrák. A hagyományhoz tartozó írások száma felbe- n
csülhetetlenül nagy és szinte végtelenül sokféle fajtájuk van. Közéjük „
tartozik, többek között a Mahábhárata eposz (melynek legfontosabb,
önálló műként is számon tartott része a Bhagavad-gítá), a számtalan
Purána (melyek közül a legfontosabbat, a Bhágavata-puránát sok
irányzat kinyilatkoztatott műként tiszteli) és a Szútrák (főként a
Patanydzsali-féle Jóga-szútrák), valamint ezek számtalan magyaráza­
ta, ill. a magyarázatokhoz írt magyarázatok.
India irodalmának döntő hányada a felszabadulással foglalkozik,
vagy annak az irányába mutat, ezért az általam „függőleges megköze­
lítési módnak” nevezett kategóriába esik. Egyértelműen megfogalma­
zott céljukkal, a szabadság jelen világunkon túli állapotával, félreért­
hetetlenül megmutatják a vízszintes gondolkodásmód karmikus
kötöttségekbe gabalyító útjáról letérő ösvényt. Ügy tekintenek a fel­
szabadulásra, mint az egyént feltételekhez kötő kötelékek (baridba)
megnyilvánulási tereként szolgáló hétköznapi élet létállapotával szö­
ges ellentétben álló helyzetre. Minden ajánlott gyakorlatuk egyetlen
célja lépésről lépésre továbbsegíteni a kutatót az önnön testébe és a
véges világba való saját maga által létrehozott bezárkózásból történő
kiszabadulás irányába. Ha ezen irányultságot egy hasonlattal szeret­
nénk leírni, akkor azt mondhatnánk, hogy a felszabadulás egy repülés
a jelen világból egyenesen a felfogható világmindenség fölé.
 A felszabadulásról való függőleges gondolkodás m indig is erősen
éreztette hatását az indiai kultúrában. M ár a kezdetek kezdetén felfe­
dezhető a korai Upanisadokban, m int a Brihad-áranjaka vagy a
Cshándógja, de csúcspontját az a d v a it a - v é d á n t a tanításaiban érte el,
melyet sok mű m ellett, a filo zó fia elterjesztője, a neves tanító,
Sankara által írt Vivéka-csúdám ani fejt ki. A mű szerint a tárgyi világ
ártalmasabb, m int a kobra mérge (7 7 ), a test pedig alig ér többet a
kárhozatnál ( 87) . M ivel szerinte a test és a világ egy, és m indkettő je­
lentéktelen, a lelki törekvőnek kizárólag az önvalóra ajánlatos kon­
centrálnia, feladván m inden más törekvést. A 132. vers szerint az ön­
való m indent beragyogó m ódon van jelen a gondolat barlangjában
('d h í-g u h a ) , azaz az bennünk, a szívünkben. A hozzá vezető ösvényt a
367. vers írja le, amely szerint az a beszéd korlátozásából, a szerzési
és a birtoklási vágytól való m entességből, a csapongástól való tartóz­
kodásból valamint az állandó magánykeresésből áll. Ezek az eszközök
m agukba foglalják a jó g a m int a megvilágosodásra való függőleges tö ­
rekvés legfőbb kapuit.
H a India a felszabadulást kizárólag csak függőleges m ódon
m egközelítő tanításokat h o zo tt volna létre, akkor útm utatásai talán
nem lennének annyira találóak és értékesek, m int am ilyenek. D e
India szentjei már réges-régen elküzd ötték m agukat az egyesítő tö ­
rekvések m egvalósításáig, m elyek még napjainkban is különleges je­
lentőséggel bírnak. A z egyesítő irányzatok m egtalálhatóak a fent
em lített két U panisadban, valam int a korábban idézett kijelentés­
ben: „B izo n y ez m ind az A b s z o lú t” , amely egy tipikus gondolat eb­
ből a korai korból. A z egyesítő m egközelítési m ód legteljesebb m eg­
nyilvánulását a Bhagavad-gítában találhatjuk, amely jó g a - s á s z t r á n a k

m ondja m agát, de szinte kivétel nélkül m inden irányzat kin yilatk oz­
tato tt írásnak tekin ti, ezért egyáltalán nem tú lzó m ódon India
B ibliájának is szokták nevezni.
A z egyesítő eszmék virágkora a ta n tra felemelkedésével vette kez­
detét. Bár a tantrikus írások közel sem mentesek a függőleges m egköze­
lítés gyakorlataitól és nézeteitől, de többségük egyértelműen az egye­
sítő irány felé m utat. M indezeken felül, úgy tekintenek a világra, m int
a végső Valóság megnyilvánulására, és a testre, m int a Legfelsőbb
 Ez a m á s i k v i l á g . . .

templom ára. Ennek következtében ferde szemmel tekintenek a fü g g ő ­

leges iskolák által kedvelt szélsőséges vezeklő gyakorlatokra, melyeket
már Buddha is bírált i. e. 500 környékén. Ezért a Kula-arnava-
tantrában (1 .7 5 -7 6 , 79- 80, 84) Siva így szólítja meg az Istennőt:

o sto b á k , k ik e t m eg té v e sz te tt az^ i l lu z ó r ik u s e n e rg ia ( m á j a ) a test s a ­

n ya rg a tá sá va l és k o p la lá s s a l p r ó b á ljá k m eg e lé r n i a L á t h a t a t la n t

(p a r ó k s a ) .
D e h o g y a n is é r h e tn é e l a f e ls z a b a d u l á s t a m ily e n t u d a t la n a test b ü n t e ­

tésén k e r e s z t ü lP V a jo n p u s z t u l t - e m á r e l h a t a lm a s k íg y ó , m e r t sz é tv e r t

egy h a n g y a b o ly t P

A sz a m a r a k h o z ^ h a s o n la t o s a k a jó g in o k k a l e g y ü tt, a k ik m e z t e le n ü l v á n ­

d o r o ln a k a v ilá g b a n m in d e n sz ég y en é rz et n é lk ü l, és a k ik n e k a ház^és az^

e r d ő u g y a n o ly a n .

O I s t e n n ő , ha a z^ em berek f e ls z a b a d u lh a t n á n a k p u s z t á n testü k s á r r a l és

h a m u v a l v a l ó b ekenése á lt a l, a k k o r a f a l u s i a k , a k ik s á r b a n és h a m u b a n

é ln e k , m á r m i n d rég f e l s z a b a d u lt a k v o ln a .

O I s t e n n ő , a p a p a g á jo k és a m y n a m a d a r a k n a g y tu d ó s o k , m e r t s z ó r a ­

k o z ta tó d o lg o k a t m e s é ln e k és id é z n e k f e l az^ em b erek e lő tt.

A z egyesítő tanítások nyomatékosan kihangsúlyozzák a benső

munka vagy a benső áldozat ( a n t a r - já g a ) fontosságát a külső szertar­
tásokkal szemben, anélkül, hogy egészében elvetnének m inden nemű
külső im ádatot. A Kula-arnava-tantra (5-70) ezt így fejezi ki:

A h o g y egy k ir á ly is jo b b a n k e d v e li a p a lo t á já b a n é l ő a la t t v a ló it , m in t

a m a z o n k í v ü l é lő k e t, ú g y T e is , ó I s t e n n ő , jo b b a n k eg y e le d a z o k a t, a k ik

m in d e n m á s tö r e k v é sn é l e lm é ly ü lt e b b e n m ű v e lik a b e n s ő á ld o z a t o t.

A benső áldozat felfedezése jóval a ta n t r a megjelenése előtt tör­

tént, de az ember természete csökönyös, és így hajlamos elutasítani a
tudatosság benső világát, és erősen hajlik a kizárólag a külső világban
való tevékenykedésre, ezért m indig is csak néhány kiválasztott szűk
körű ügye maradt. A ta n tra sok tanára lépett fel eme hajlam ellen,
amely ízig -vé rig áthatotta India papi kultúrájának d ö n tő részét.
Felléptek továbbá a kettősségeket tagadó (advaita) papi filozófia ellen
is, ami az Egy eléréséhez a sokaságtól való elmenekülést ajánlotta. Bár
a tantra sok szempontból folytatta a Sankara-féle non-dualizmus me­
tafizikáját és nyelvezetét, de igyekezett annak kifejezéseit új jelentés­
sel felruházni. A tantrikus Egy (éka) például nem a brahmanikus taní­
tók élettagadó egysége, hanem a mindent magába ölelő Teljesség
(fúrna), amely jelen van a testben, az elmében és a világban is, és mégis
felette áll mindezeknek. A tantra legnagyobb érdeme az általa követett
egyesítő megközelítési mód. Erre utal maga a tantra szó is, melynek
egyik jelentése a sok közül a „folyamatosság”.
Ez a folyamatosság az, amit a megvilágosodottak nirvánaként va­
lósítanak meg, az anyagi világ rabjai pedig szanszáraként érzékelnek.
Ezek egyáltalán nem különböző, egymással ellentétes valóságok. Ók
ugyanahhoz a léthez tartoznak, ugyanazt az eszenciát (szama-rasza)
képviselik. Ez az íz merőben különbözőnek tűnik a különféle embe­
reknek, azok hozott karmikus hajlamainak megfelelően, amelyek
egyfajta lepelként vagy mentális szűrőkét eltorzítják az igazságot.
A hétköznapi embernek az Egy örökké rejtve marad. A lelki kutatók
szeme előtt távoli célként lebeg, amit talán néhány élet alatt meg is
lehet valósítani. A tényleges beavatottak számára a legmegbízhatóbb
benső útmutató. Az önvalót megvalósított szenteknek viszont ez az
egyetlen egy dolog, ami létezik, hiszen már ők maguk is a Teljesség
részévé váltak.
 ty i lé le Ắ m inden léte ző összessége.

K allata S z p a n d a - k ár iká já ból (2 . 3 )

 NEGYEDIK FEJEZET

JA iesíeiö liés iiiJ a — JA m in iJen i, úcjy Jen i

AZ EMBERI ÉLET EGYEDÜLÁLL Ó ÉRTÉKE

ta n tra egyik legnagyobb ajándéka a spirituális világ számára a

/ testtel kapcsolatos filozófiájában rejlik. A z őt m egelőző és

körülvevő függőleges tanításokkal ellentétben a ta n tra igen komolyan
vette az emberi testet. A függőleges látásm ód testre vonatkozó álta­
lános szem léletét, többek kö zött, a valószínűleg a 3- sz.-ban készült
M aitrajání-upanisadban (1.3) is m egtalálhatjuk:

O T is z t e le t r e m é lt ó , m i h a s z n a v a n a k e lle m e tle n s z a g ú és v a ló t la n test

é lv e z e té b ő l s z á r m a z ó ö r ö m n e k , h isz e n a z ^ p u s z tá n c so n to k , bor, p o r c o k ,

iz m o k , c s o n tv e lő , h ú s , h ím m a g , vér, n y á lk a , k ö n n y , g e n n y , ü r ü lé k , v i z e ­

le t, g á z o k , epe és n y á l ö sszesség ei3 M i h a s z n a v a n a test é lv e z e té b ő l s z á r ­

m a z ó ö r ö m n e k , h is z e n a z t a v á g y , a d ü h , a m o h ó sá g , a m eg tév e szte ttség ,

a f é l e l e m , a r e m é n y v e sz te tts é g , az^ irig y sé g , a v á g y o t t d o lg o k tó l v a ló e l-

s z a k ít o t t s á g , a k e lle m e t le n d o lg o k e lv ise lé se , a f a l á n k s á g , a s z o m jú s á g , a

s z e n il i t á s , a betegség, a s z o m o r ú s á g , a h a lá l és a r o k o n s z e n v s ú j t j a ?

A fü ggőleges filo z ó fia i látásm ód a testet a karm a táptalajának

tekin ti, és a m egvilágosodás természetes akadályaként fogja fel.
A szanszkrit nyelv legáltalánosabb szava a testre a d é h a , amely a d ih , „be­
szenn yez” , „b e p iszk o l” igei gyökből származik. E z persze annak tisz ­
tátalan voltára utal. D e létezik ugyanannak a gyöknek egy másik je-
lentése is: „beken” vagy „felken”, ami a déha szót egy sokkal nemesebb
jelentéssel ruházza fel: „bekent” vagy „felkent”. A korábbi szanszkrit-
ban a saríra szóval jelölték a testet, ami a sri, „nyugodni valamin” vagy
„támogatni” gyökből ered, és teljességgel pozitív jelentést sugall,
miszerint a test a lélek támasza vagy váza, amin keresztül az anyagi
világot megtapasztalhatja. Ezen gondolatot továbbmélyítve pedig ki­
alakult egy olyan test-felfogás, ami azt a Legfelsőbb templomaként
értelmezi. Ezen megközelítést már a korai Upanisadokban is megta­
lálhatjuk, de igazán részletesen csak a tantra jóval későbbi megjelené­
se után került kidolgozásra.
A tantra nem tagadó test-felfogása közvetlenül következik a vilá­
got nem puszta illúzióként, hanem a legfelsőbb Valóság megnyilvánu­
lásaként értelmező egyesítő metafizikájából. Ha a világ valóságos, ak­
kor a testnek is annak kell lennie. Ha a világ isteni természetű, akkor
a testnek is annak kell lennie. Ha a világot az isteni erő (sakti) terem­
téseként vagy aspektusaként tiszteljük, akkor a testre is így kell tekin­
tenünk. A test a világ része, és mint ahogy majd látni fogjuk, a világ
is része a testnek. Másképpen megfogalmazva: amikor valóban meg­
értjük a testet, akkor felfedezzük, hogy valójában maga a világ, amit
teljességgel áthat az isteni természet.
Az emberi idegrendszer roppant összetettségének köszönhetően a
test képes a tudatosság magasabb megnyilvánulásának is teret adni,
ami különösen fontos tulajdonság. Ezért a tantrikus írások sokszor
emlékeztetik a tanulót az emberi élet egyedülálló értékére. A Kula-
arnava-tantrában (1 .16-27) az Úr Siva kijelenti:

Miután elérte a testet, melyet roppant nehégelérni, és amely afelszaba-

duláshogvezető létraként szolgál, ki lehetne bűnösebb annál, mint aki
nem hatol át rajta egészen agönvalóig?
Ezért aki a lehető legjobb létformát elérve nem ismeri fe l önnön áldásos
helyzetét, agönmagagyilkosa.
Hogyan ismerhetné meg valaki agemberi élet végső célját agemberi test
nélkül? Attól kezdve, hogy elérte agembert test ajándékát, ahhog méltó
tetteket kell végrehajtania.
 Maga által kell saját magát védelmeznie minden szempontból. Ön­
maga az^edény minden számára. Törekednie kell önmaga védelmére,
máskülönben nem pillanthatja meg ag^Igazságot.
A falu, a ház, a föld, a pénz, ag_ áldásos vagy a kellemetlen karma
könnyedén elérhető újra meg újra, de az^áldott emberi test nem.
Az^emberek mindig a test megóvására törekszenek. Nem szeretnék felad­
ni azt, még akkor sem, ha az_ leprától vagy más betegségtől sújtott.
A tudás elérése végett, a jámbor embernek szándékosan meg kell óvnia a
testet. A tudás célja a jóga-meditáció elérése, ami hamarjában felszaba­
dítja a törekvőt.
Aki nem védi magát az^ártalmas dolgoktól, az^a jóra törekedve hogyan
érheti el valaha is az_önvalótP
Aki nem gyógyítja ki magát a pokoli betegségekből, amíg itt van a Föl­
dön, az_mit csinál majd a betegségekkel, ha olyan helyre kerül, ahol nem
létezik ellenszeré
Ki az^a bolond, aki elkezd kutat ásni, mikor már egész háza lángokban
allé Amíg csak létezik eg_a test, az^lgazságot ápolni kell.
Az^öregkor olyan, mint egy nősténytigris; acélét úgy folyik el, mint tö­
rött edényből a vízi a betegségek úgy csapnak le, akár az^ellenségek. Égért
a legfőbb jót kell gyakorolni, méghozzá azonnal.
A legfőbb jót kell gyakorolni, míg az^érzékek nem gyengülnek el teljesen, a
szenvedés nem ereszt teljesen gyökeret, és a balsors nem áraszt el mindent.

Amikor kibontjuk a fenti versek fogalmi tartalmát, akkor az em­

beri élet rendkívüli értékeivel találjuk szembe magunkat, hiszen az
önvaló megvalósításához elvezető egyetlen síkra bukkantunk. Ez
megajándékozhat minket az éberség adományával, amely révén képe­
sek lehetünk létünk kihívásaira megfelelő válaszokat adni, és ezáltal
értékes döntéseket hozni az életben. Az egyik alapvető lehetőség nem
más, mint karma-gyártó önkéntelen sémáink meghaladása, melyek
mindig a tudatosság éberségének hiányában kialakult és berögzült vi­
selkedésmintákból jönnek létre, s életünket egy üres, önismétlő vég
nélküliség felé taszítják. Megvan a lehetőségünk, hogy egyre tudato-
sabbá váljunk a minket ide-oda vető erők révén, és egyre inkább
kezünkbe vegyük önnön sorsunkat, melyet tudattalanul ugyan, de mi
teremtettünk. Majd végül a test és az elme által megnyilvánított leg­
különfélébb dolgok helyett ténylegesen azonosulhatunk az éberség
elvével, az önvalóval (átman). Kézzelfoghatóbban megfogalmazva: fel­
adhatjuk téves önazonosításainkat, melyek szerint mi egy bizonyos
fajhoz, valláshoz, nemhez, korhoz, társadalmi osztályhoz, képzettség­
hez vagy hivatáshoz tartozó személyiségek vagyunk.
A hinduk, beleértve a tantra majdnem minden tanárát is, nem úgy
tekintenek a halálra, mint a lét végére, hanem mint annak csupán
egyetlen állomására, melyet számtalan újabb születés, majd újabb ha­
lál követ. Felfogásuk szerint ezt az örök körforgást csak az elme meg­
szokott tevékenységeibe való beavatkozással lehet megszakítani,
amelynek legfőbb háttere és mozgatórugója önnön önazonosításunk
felemelése a test és az elme szintjéről a lélek, az önvaló szintjére.
Amikor ez a fajta szemléletbeli felemelkedés már visszafordíthatatla­
nul megtörtént, akkor azt a felszabadulás állapotának hívják. Mivel je­
len életünk a korábbi meg nem világosodott életeinkbeli törekvéseink
(s^ankalpa) és tetteink összessége, ezért lehetetlen megmondani, mely
előző életekben elvetett magok termettek már gyümölcsöt, és melyek
váratnak még eredményükkel. Ez azt is jelenti, hogy nem tudjuk tö­
kéletes pontossággal megállapítani az adott megtestesült gyümölcs
sajátságos értékét. Mint azt mindannyian tudjuk, az élet tele van
meglepetésekkel, és ezek jó része korábbi születéseinkben fizikai
síkon végzett tevékenységeinkből, valamint a finom-fizikai síkbéli
mentális vágyainkból, irtózatainkból sarjadt ki. Néhány indiai szelle­
mi iskola szerint még abban sem lehetünk biztosak, hogy következő
születésünk is szükségszerűen az emberi létformában lesz. Ezért a
legnagyobb áldásnak az emberi születés elérését tartják. De a hétköz­
napi életnél mennyivel szerencsésebb az, amelyben találkozhatunk a
lelki tanítómesterrel és tanításával, melyek képesek kiszabadítani
minket az ismétlődő születés és halál egyébként örök körforgásából.
Ugyanakkor, amennyire értékes az emberi élet, annyira törékeny és
rövid is. így hát az összes felszabadulásra törekvő iskola megegyezik
abban, hogy minden adódó lehetőséget ki kell használnunk az önis­
meret, az önátalakítás és az önmeghaladás művészetének kifejleszté­
sére, melyet lelki tudásnak, jógának vagy tantrának hívnak. A Bhágavata-
puránában (7-6.1-9) egy Prahláda nevű gyermekszent a következő­
képpen magyarázza el az emberi élet jelentőségét:

A bölcs ember még fiatalon keddje el a Legfelsőbbnek kedves erények mű­

velését, hiszen acemberi születést roppant nehéz^elérni a Földön, ráadá­
sul gyorsan tovasuhanó és minden pillanatában jelentőségteljes.
Ezért az_ Ur lótuszlábának oltalmához kell fordulni, mert Ő minden
élőlény kedves jóakarója, és mindegyikük önvalójának jószívű Ura.
Az^érzékigyönyörök csupán kínok, melyeket a testet öltött lelkek szánal­
masan hajszolnak mindenütt, pusztán mert sorsuk rabszolgáik ők.
Ezért fe l kell adni acélvezetéket, mert acéletet értelmetlen velük elveszr
tegetni, hiszen nem képesek a legfőbb béke áldását elhozni, amit egyedül
csak a Legfelsőbb Úr lótuszlábának áldása nyújthat.
Ezért acanyagi világ által fogva tartott értelmes embernek harcba kell
szállnia a békéért, méghozzá addig, amíg acemberi test virágzik, és nem
sújtja acöregkor.
Acemberi élet ideje to o év, melynek fele acönuralom teljes hiányában
telik el, hiszen éjszaka mindenki öntudatlan álomba merül.
H úscév telik el acelején a gyermekkorral, amikor acember még zava­
rodott, nem érti a világot, és acfjú k or játékaival. Egy másik húscév
telik el acöregkorral, amikor acember már testileg legyengül, és akarat­
ereje elhagyja.
Afennmaradó éveket a megtévesztettség és a kielégíthetetlen vágyak mi­
att a családos életre pazarolja, betegesen ragaszkodva abhoc
Hogyan lenne képes felszabadítani magát acacem ber, aki ragaszkodik
a családos élethec érzékszervei zabolátlanok és a szentimentális érzelmek
erős kötelékei kötik.

A felszabadulás előfeltételezi az anyagi világ érzéktárgyairól és

kapcsolatairól való gyökeres benső lemondást, amit egyenlő mérték­
ben kell kísérjen az isteni Valóságra való egyhegyű összpontosítás.
Prahláda végső célja Isten, Visnu volt, aki számtalan megpróbáltatás
után végül megajándékozta a legmagasabb rendű megvalósítással.
Prahláda apja Hiranjakasipu király volt, akit ugyanolyan mérték­
ben áthatott Visnu, hiszen állandóan Rá összpontosított. De az ő
8 4 A t e s t e t ő l t é s t i t k a i . .

esetében egy kicsit más formában nyilvánult meg: nem szeretetteljes

n módon, hanem végtelen gyűlölet által hajtva gondolt állandóan
Visnura, és ez a meditáció végül elhozta számára a felszabadulást. Ez
egy tipikusan tantrás stílusban tanító történet, és csak a tantra képes
elfogadható magyarázattal szolgálni erre a meglepő bravúrra. Akár
szeretet, akár gyűlölet által hajtva, de amíg az elme a Legfelsőbbre
” összpontosít tökéletes egyhegyűséggel, addig lelki tevékenységet vé­
gez. Ahhoz, hogy meghaladja önnön korlátáit az elmének egy nálánál
magasabb rendű tudati tárgyra kell összpontosítania, egy emelkedet-
tebb elvvel kell átitatódnia. Ahogy azt a Sata-patha-bráhmana
(10.5-2.20) is kijelentette az ősidőkben: „Az ember azzá válik, ami­
. re [az elméje] összpontosít” vagy „amit [az elméjében] imád” (tam
l. jathá jathá wpászaté tad éva bhavati). A tantra, mint minden más indiai
rendszer, igyekezett feltárni és kidolgozni eme misztikus igazság mé-
“ lyebb vonatkozásait.

K O R T A L A N TEST, I D Ő T L E N E LM E

Ha a maradandó boldogság elérésére törekszünk, amely egybeesik

a megvilágosodásból származó teljes éberséggel, akkor figyelmet kell
szentelnünk testi létünknek is, méghozzá itt és most. A spirituális ke­
resők sajnos tűi gyakran keresik a testi létüktől független végső betel­
jesedést, és sajnos túl gyakran állnak meg az elme képzelőereje által
létrehozott különféle „tudatszinteken”, amelyek sem felszabadulást,
sem lelki elégedettséget nem nyújtanak, ahelyett, hogy a magasabb
rendű lét és tudatosság tényleges állapotába jutnának. Ezzel szemben
a tantra komolyan veszi a testet, nem olyan értelemben, hogy megpró­
bálja azt a végletekig kielégíteni, hanem mint a spirituális tapasztalás
talaját, eszközét.
Kiválóan kifejezi a tantrikus megközelítés lényegét a Jóga-
vászistha (4-23-18-24), egy figyelemreméltó és igen terjedelmes
szanszkrit nyelvű mű, amelyet nagy valószínűséggel egy i. sz. II. sz.-
ban élt kasmíri beavatott írt, akire komoly hatást gyakorolt a tantra.
A következőket adta a nagy szent, Vaszistha szájába:
 A t e s t e t ö l t é s t i t k a . . 8 5

Ez_a test az_ostoba számára csupán véget nem érő szenvedések okozója, Ö
3
de a bölcsnek a végtelen gyönyör forrása.
Elvesztését a bölcs nem tekinti veszteségnek, de amíg benne él, számára D
kizárólag a lelki gyönyör tárháza.
D
A bölcs járműként használja testét, amely sebesen szállítja őt ebben a vi­ N

lágban, valamint úgy tekint rá, mint a felszabadulás eléréséhez^és a vé­ n

yr
get nem érő örömhözz elszállító szekérre.
N

Mivel a test lehetővé teszi a bölcsnek a hang, a forma, az^íZt a felszín és

azz illat megtapasztalását, éppúgy, mint a bőséget vagy a barátságot, N

ezért temérdek előnye származik belőle.

Annak ellenére, hogy a test szenvedéssel és örömmel teli tettek egész^lán- 3
colatának teszi ki, a mindent tudó bölcs képes türelmesen eltűrni min­ <
Ok
den tapasztalást.
N
A kínzó boldogtalanságtól mentesen, a bölcs uralkodik a testként ismert CD

város fölött, ahogy Vászava (Indra) uralkodik boldogan városában. n>

Nem taszítja le őt tüzes lóként a büszkeség vermébe, és nem adja „leá­

nyát”, a bölcsességet az^ördögi mohóság kezére.

A test tehát az a mező, ahol növekszünk és learatjuk kellemes vagy

kellemetlen, örömteli vagy fájdalmas tapasztalatainkat. Bár a kelle­
metlen, fájdalmas tapasztalások rövid távon nem okoznak örömet,
hosszú távon viszont annál inkább, hiszen, ha elég bölcsek vagyunk,
akkor az őket megillető módon kezeljük őket, mint tanulságos lecké­
ket. Nincs tapasztalás, amelynek ne lenne valamilyen értelme. Igen
sok embert pont egy kellemetlen élmény, egy szenvedéssel teli életsza­
kasz vagy egy súlyos betegség vezetett el egy nagyobb spirituális át­
töréshez. Még a testi fájdalmat sem kell kizárólag kellemetlen él­
ményként felfogni. Néha éppen ez az eksztázishoz vezető kapu. Ne­
kem személy szerint egyszer át kellett esnem egy kellemetlen három­
órás fogászati beavatkozáson. A novokain injekció nem hatott eléggé,
és miután egy összetettebb beavatkozáson kellett átesnem a fogorvo­
si székben mozdulatlanul szenvedve, végül eljutottam egy pontig,
ahogy egyszerűen meghódoltam a helyzetnek. Majd, ahogy a fájda­
lommal szembeni ellenállásom megszűnt, hirtelen egy eufórikus álla­
potában találtam magamat, ami eltartott egészen a műtét végéig. Egy
olyan tudati hozzáállásba sikerült behatolnom, ami aláhúzta a vezek-
lés (tapasz) világszerte ismert erényeit. A fájdalomtól való menekülés
helyett teljes összpontosítással átadtam magam neki, és ezáltal sike­
rült fölé emelkednem. Azóta több asszonytól is hallottam hasonló él­
ményeket gyermekszülés terén.
Michael Murphy és Rhea A. White A zónán belül című népszerű
könyvében több, közismert labdarúgót és bokszolót említ, akik törött
csontjuk ellenére folytatták mérkőzésüket teljes egészében megfeled­
kezve fájdalmukról. Ezenfelül néhány atléta —többnyire a hosszútáv­
futók köréből —azért idézi elő a fájdalmat, hogy eksztázissá és több­
let energiává alakítsa azt. Ahogy Gerald Heard, a védánta egyik korai
nyugati tolmácsolója rámutatott a gondolatébresztő Fájdalom, szex
és idő című könyvében, hogy a fájdalom sokkal több, mint egy figyel­
meztető jelzés, ez a bennünk rejlő fejlődésre váró energia jelzője:

A hagyományos és jelenlegi vélemény szerint agemberi evolúciónak vé­

ge. Bármilyen benyomás érje is agembert, akár kellemes, akár kellemet­
len, csak a megőrzést és a kényelmet szolgálja, ami által vissza kívánja
állítani agát helyzetéhegkötő stabilitás kibillenését. Egy beható élmény
által nem lehet kreativitásra és a lét egy új szintjének kialakítására sar­
kallni őt. Egcsak azt bizonyítaná, hogy olyan képességeket és adottságo­
kat fejlesztünk, melyek kifejlesztése oly hosszúra nyúlik, és annyira
igénybe veszi életerőnket, hogy mire készen leszünk, addigra fájdalom­
mentessé válunk. Ijesztőnek tűnik, de elegendő bizonyíték áll rendelkezé­
sünkre ennek igazolására. ...
A gúj elv egyszerű. Akár tételként is megfogalmazhatnánk: minél aktívabb
valaki agelme síkján, annál kevésbé érzi afájdalmat. ... Afélig éber ember
szenved a legjobban, és a legéberebb ember tart legkevésbé a fájdalomtól.

Az utolsó bekezdésben említett elvet igen gyakran láthatjuk jóginok

és fakírok körében, akik fokozott elmebeli összpontosításuknak kö­
szönhetően érzéketlennek tűnnek a fájdalom iránt. Heard úr helyesen
gondolta, hogy a fájdalom tapasztalását lehetővé tévő energia vagy élet­
erő jelentheti a lehetőséget további fejlődésünkre, ami már nem a test,
hanem a tudat szintjén történik. Ennek lehetősége valójában egy kihívás
 A t e s t e t ő l t é s t i t k a . .

számunkra, hiszen hogy valósággá tegyük, a tudat síkján kell válaszol­

nunk rá. Ez viszont pontosan egybeesik a jóga és a tantra céljával.
A félreérthetetlenség kedvéért megjegyezzük, hogy a tantra nem
kívánja meg beavatottaitól semmilyen fölösleges fájdalom céltalan el­
viselését. A célja az, mint India minden más felszabadulásra törekvő
tanításának, hogy felülemelkedjen mindenféle szenvedésen, és felfe­
dezze a lét leírhatatlan gyönyörét. De a tantra egészen tisztán látja a
földi és más feltételekhez kötött világokban való élet kevert tapaszta­
lásait, melyeket higgadtsággal, türelmes elfogadással és önfegyelem­
mel kell megközelítenünk. A félelemmel teli elkerülése mindannak,
amit kellemetlen tapasztalásnak vélünk, pusztán csak megerősíti az
önmagunkat kizárólag a korlátok közé szorított testtel és elmével
azonosító szemléletet, ami a kellemetlen élmények szülője. Ehhez ha­
sonlóan, a kellemesnek vélt élményekhez való beteges ragaszkodás a
karmikus vakság egy másik formája, amely által továbbra is makacsul
kitartunk megvilágosodástól mentes állapotunk mellett.
A tantra hangsúlyozottan kér minket, haladjuk meg a hagyomá­
nyos hideg, kívülálló mentalitást tapasztalásainkat illetően. Ehelyett a
sokkal kifinomultabb szemlélődő, tudatosító hozzáállást ajánlja,
melyben megérthetjük: a vizsgáló és a vizsgált dolog nem választható
teljesen külön egymástól. A tantrikus megközelítés szerint az élet
összes tapasztalását az Egy játékaként kell felfognunk. Akár kellemes,
akár kellemetlen, minden tapasztalás részese az abszolút szépségnek,
teljességnek, a Valóság önfeledt örömének (mahá-szukha). Amikor meg­
értettük, hogy amitől leginkább rettegünk —legyen az az egészség, a
vagyon, a kapcsolatok vagy magának az életnek az elvesztése —, az nem
velünk történik, hanem létünk tágabb keretein belül, akkor elkezdjük
felismerni a testet öltésben rejlő roppant ötletes humort. Ez a fajta
látásmód ténylegesen eljuttat a felszabaduláshoz.
A tantrikus írások rámutatnak arra, ami az ősi spiritualitás talán
legfontosabb felfedezése, nevezetesen, hogy mi vagyunk a világ. A vi­
lág a mi igazi testünk. Ezért mi valóban kortalanok vagyunk, hiszen a
hindu kozmológia szerint a világot létrehozó ősrobbanás, a jelen
világegyetem elpusztulása után újra bekövetkezik, és ez a folyamat a
végtelenségig fog ismétlődni. A kozmikus lét folyamatosan feltárja,
8 8 A t e s t e t ö l t é s t i t k a i . . .

~ majd összezárja magát. Ezen felül, mivel a test és az elme csak fogal-
n milag különbözik egymástól, és az anyagi világ ugyanazon folyamatá-
«u nak csak jelenleg különböző formában megjelenő elemei, ezért az
e elménk éppúgy időtlen. Ez a mélységes felfedezés kerül kifejezésre a
E makrokozmosz és a mikrokozmosz egységéről szóló ősi tanításokban.

'O
“ A M A K R O K O Z M O S Z ÉS A M I K R O K O Z M O S Z M I S Z T É R I U M A

A mikrokozmoszt a makrokozmosz visszatükröződéseként értel-

o mező ősi tanítás nemcsak a mágiában és az asztrológiához hasonlatos
. ősrégi tudományokban alapvető fontosságú, hanem a spirituális isko-
t. Iákban, így a tantrákban is. A Visava-szára-tantra gyakran idézett kije-
s lentése ekképpen fogalmazza ezt meg: „Ami itt van az mindenhol van,
° ami itt nincs az nincs sehol sem.” A nyugati ezotériában jártas embe­
rek számára jól ismert ez az elv Hermész Triszmegisztosz híres mon­
dásából: „Amint fent, úgy lent.” Ráadásul ezen hermészi éleslátás
nélkül, amit a modern tudomány a holografikus világegyetem gondo­
latával fedezett fel újra, nem vagyunk képesek megérteni a Védákat és
a későbbi hindu szentírások legtöbbjét. Ez a gondolkodásmód képe­
zi a kulcsot például a legtöbb Mahábháratában vagy Puránákban talál­
ható történet mélyebb megértéséhez, melyek igen nagy spirituális
jelentőséggel bírnak. Természetesen ez képezi az alapját a tantrikus
elméletnek és gyakorlatnak egyaránt.
A Tantrák szerint a mikrokozmoszban, azaz a testben és az elmé­
ben találjuk a külső mindenséghez vezető utat. A világegyetem egész
felépítése hűen tükröződik vissza testünkben és elménkben. Ahogy a
tantrikus hatásokat mutató 17- sz.-i hatha-jóga kézikönyv, a Siva-szan-
hitá (2.1-5) kijelenti:

A testben létezik a Méru hegy, a bét földrész a tavak, agóceánok, a he­

gyek, a síkságok és ezen síkságok védelmezői.
Benne léteznek a látók, a szentek, mind a csillagok és a bolygók, a
szent gázlók és a zarándokhelyek, valamint agistenségek ott találha­
tó kegyszobrai.
 A t e s t e t ö l t é s t i t k a . . 8 9

Benne kering a Nap és a Hold, melyek a teremtés és a pusztulás élőidé- °

" 3
Zpi, és benne található a^éter, a levegő, a tűg, a ví^és a föld elem. -
Összes tettével együtt a testben létezik a három világ minden megteste­
sült élőlénye, akik mindannyian a Méru hegyhezkapcsolódnak.
Q
Aki tudja ezt az a g igazi jógin, e felől semmi kétség. ~
CD

A világmindenséget magunkba hatolva is megközelíthetjük, mert az ■»

N

objektív és a szubjektív valóság ugyanabból az abszolút Valóságból jön

létre, és ugyanabban létezik. A lelki síkon teljesen azonosak. A finomfi- ~
zikai világokban alig különböznek, és csak a durvafizikai világban hoz- “
zák létre a szellemi evolúció látszólag különálló vonalait. Ez persze
semmit sem jelent a materialisták számára, akik csak az anyagi elemek
létében hisznek, és csak vonakodva fogadják el a tudat létezését, de azt
is csak mint az agy formájában megnyilvánuló anyag termékét. A *
tantrikus látásmód sokkal átfogóbb és kifinomultabb, hiszen figyelem- „
be veszi az emberiség lélektani és spirituális teljesítőképességét.
Az egyik tekintélyes iskola, a kasmíri Pratjabhigjá szerint a
tantrikus lételmélet 36 elemből vagy kategóriából (tattva) áll. Ezek a
végső Valóságból, vagy Parama Sivából nyilvánulnak meg, akit vagy
amit az elemek felett állónak (atattva) hívnak. Leszálló sorrendben
ezek a következők:

I. A lapelvek

1. Siva (jóságos) —a kétpólusú végső Valóság férfias vagy tuda­

tos aspektusa.
2. Sakti (erő, képesség) — a kétpólusú végső Valóság nőies
vagy ható aspektusa, amely a tudatot „én”-re és „ez”-re,
alanyra és tárgyra osztja, de anélkül, hogy függetlenítené
őket egymástól.
3- Szadákhjá (szatnak, örökkévalónak nevezett) vagy Szadá Siva
(örökké jóságos) —a transzcendentális akarat (iccshá), amely
felismeri és elfogadja az „én ez vagyok” gondolatát, ahol a
hangsúly az alanyon (én) és nem a tárgyon (ez) van.
9 0 A t e s t e t ö l t é s t i t k a i . . .

A L É T E Z É S 36 E L E M E A T A N T R A S Z E R I N T .

13
s
</> ' PARAMASIVA s
N
Végső Valóság '
'3 i
N
V) 1>' ' /
-SÉ
aj X\ ^
SlVA

.
'\
S akti
k.
N

a
i- c ;
✓ '
t SZADÁKHJÁ '
a
u I vagy I
Suddha-
\SZADÁ SlVA^ tattvák —
v /
C tiszta
a
I-• elemek
ÍSVARA
oc
-C
G
O
-G

-iá -5
uG <u
V<t> I SZAD-VIDJÁ * G
<Ouß v t
Asuddha-
”0;
. . : r ______ suddha-
M ája tattvák —
az ö t kanycsuka:
\ ^ Jtalá, Vldjá, rága, hála, ujja ti tiszta és
] tisztátalan
. -7 V - ^<u
< elemek
\
PURUSA 1 PRAKRITI
lélek t anyag
P-
r Asuddha-
buddhi '
ctí V tattvák —
cn
N I ahankára Tisztátalan
JO elemek
cp;
-c; ’ manasz | to indrija
buddhi —értelem
ahankára —hamis ego 8' |j tanmátra
t n a n a s elme <
i o indrija —érzékszerv
j tanmátra —finomfizikai elem
j bbúta —durvafizikai elem
 A t e s t e t ö l t é s t i t k a . . . 91

, , H
4- Isvara (legfelsőbb irányító/Ur) —a Teremtő, aki az „ez vagyok °
én” gondolatnak felel meg, ahol a hangsúly az Egy tárgyi ol­
dalán van, és ezért lehetővé teszi a kozmikus evolúciót. o
5. Szad-vidjá (öröklét tudása) vagy Suddha-vidjá (tiszta tudás) —
Q
a tárgyi és az alanyi valóság közti kiegyensúlyozó tényező, *
amely nem választható el teljesen az Egytől.

II. Ko rlátozó elvek

0'
N

6. Mája (aki megmér51) —a végső Valóság megtévesztő ereje, “

amely által az Egy, az alany és a tárgy különválasztásán kérész- 3
tül, behatároltnak és megmérhetőnek tűnik; a tisztátalan <
(anyagi) lét kezdetét jelöli. 1
N
n>

A mája által áthatott öt burok (kanycsuka): «,

7- Kalá (rész) —a tudat végtelen teremtőerejét végessé tevő elv,
amely határok közé szorítja a hatékonyságot.
8. Vídjá (tudás) —a tudat mindentudó voltát lecsökkentő elem,
amely a véges tudást létrehozza.
9. Rága (ragaszkodás) —a tudat teljességét (púrnatva) megszakí­
tó elv, amely a töredékes lét utáni vágyat életre kelti.
10. Kála (idő) —a tudat örökkévalóságát eltörlő elv, amely által az
a múlt, a jelen és a jövő által behatároltan múlandóvá válik.
11. Nijati (szükség) —a tudat függetlenségét és mindent átható
voltát megszüntető elv, amely az okhoz, a térhez és a formá­
hoz való kötődés által korlátok közé szorítja azt.

III. Egyedi elvek

12. Purusa (ember) vagy Anu (atom) —a tudatos alany vagy ön­
való, aki a tárgyi valóságot tapasztalja.
I 3• Prakriti (anyagi teremtés) —a tárgyi valóság vagy természet,
amely minden tapasztaló alany számára sajátságos formát ölt.

3 1 Nőnemű.
IV A BENSŐ ESZKÖZÖK (a n ta h k a ra n a ) ELVEI

14- Buddhi (értelem) —a döntéshozás és az ítélőképesség tu­

datburka.
15- Ahankára (én-képző) —a hamis egyéniséget kialakító elv, ami
által a léleknek lehetősége nyílik az anyagi tapasztalásra, s
melyet legfőképpen az „én ilyen vagy olyan vagyok” ill. az
„én ilyen vagy olyan dolgokat birtoklók” gondolata jellemez.
16. Manasz (elme) —az érzékszervek által közvetített behatások
(ingerek) „feldolgozója” (az értelem számára képzetté, fo­
galommá alakító).

V A TAPASZTALÁS ELVEI

Az öt érzékszerv vagy megismerő szerv (gjánéndrija):

17- Ghrána (illat) —a szaglás szerve.
18 . Rasza (íz) —az ízlelés szerve.
19- Csaksusz (látvány) —a látás szerve.
20. Szparsa (tapintás) —a tapintás szerve.
21. Sravana (hallás) —a hallás szerve.

Az öt cselekvő szerv (karméndrija):

22. Vács (beszéd) —a kommunikáció képessége.
23. Haszta (kéz) —a tevékenység képessége.
24- Páda (láb) —a helyváltoztatás képessége.
25- Páju (végbélnyílás) —az ürítés képessége.
26. Upahaszta (nemi szerv) —a nemzés képessége.

Az öt finomfizikai elem (tanmátra):

27- Sabda-tanmátra (hang finomfizikai eleme) —a hang érzékelé­
sének képessége.
28 . Szparsa-tanmátra (érintés finomfizikai eleme) —a tapintás ér­
zékelésének képessége.
29- Rúpa-tanmátra (alak finomfizikai eleme) —a látás érzékelésé­
nek képessége.
 A t e s t e t ö l t é s t i t k a . .

30. Rasza-tanmátra (íz finomfizikai eleme) —az ízlelés érzékelé­

sének képessége.
31. Gandha-tanmátra (szaglás finomfizikai eleme) —a szaglás ér­
zékelésének képessége.

VI. A DURVAFIZIKAI ELVEK

32. Akása-bhúta (éter elem) —a hang finomfizikai eleméből létre­

jövő üresség vagy tér.
3 3- Váju-bhúta (levegő elem) —az érintés finomfizikai eleméből
létrejövő mozgékonyság.
34■Agni-bhúta (tűz elem) —a látás finomfizikai eleméből létre­
jövő kialakulás.
3 5- Ápó-bhúta (víz elem) —az ízlelés finomfizikai eleméből létre­
jövő folyékonyság.
36. Prithiví-bhúta (föld elem) —a szaglás finomfizikai eleméből
létrejövő szilárdság.

A tantrikus lételmélet célja megválaszolni a kérdést: hogyan vál­

hat az Egy sokká, vagy hogyan képes az egyedülálló végső Valóság
az érzékszerveinken keresztül tapasztalt megszámlálhatatlan tárgy­
nak életet adni? Minden felszabadulásra törekvő tanítás nyújt vala­
miféle választ a teremtés talányára, hiszen ahhoz, hogy elérjük a fel­
szabadulást, vissza kell fejtenünk utunkat a soktól egészen az
Egyig. A 8. sz.-ban élt Sankara által megfogalmazott advaita-védánta
szerint a sokrétűség világa kizárólag a lelki tudatlanság (avidjá)
eredménye. A világ a meg nem világosodott elme által gyártott lát­
szólagos képzet. Amikor az egész gyökerét adó tudatlanság eltűnik,
a világ felfedi valódi természetét, amely nem más, mint mindenek
felett álló, örökléttel (s^at), tudatossággal (csit) és gyönyörrel (ánan-
da) rendelkező Egy, amit összefoglalóan s^acs-csid-ánandának nevez­
nek. Sankara szerint a jelenségvilág nem nem-létező, hiszen a végső
felismerés szerint egy a végső Valósággal, hanem valótlan (ászát),
mert másvalaminek tűnik, mint ami valójában. Hogy megmagyaráz­
zák ezt a furcsa állapotot, a védánta bölcsei gyakran használják a mája
kifejezést, ami illúziót jelent. Ezen gondolat szerint az Egy sokká
válása nem egy tényleges kiáradásként fogható fel, hanem csak egy
látszólagos fejlődésként (vivarta).
Az advaita-védántábog hasonlatosan a tantra legtöbb iskolája is fenn­
tartja a végső Valóság egyedülálló voltát, de ők inkább azon személet fe­
lé hajlanak, miszerint a sok valóságos, és nem csak látszólag alakul ki az
Egyből, de közben állandóan az Egyben marad, a kozmikus létezés egy­
fajta örökkévaló háttérfüggönyeként. Ők elutasítanak minden illúzióval
kapcsolatos filozófiai tantételt. A világ kiáradásáról szóló tant szád-
kárja-vádának hívják, ami szerint az okozat (húrja) eredendően létezik
(s?at) az okban, azaz az anyagi világ nem jöhetett volna létre, ha koráb­
ban nem létezett volna valamilyen megnyilvánulatlan formában az ab­
szolút Létben. Négyezer évvel ezelőtt, messze a tantra kialakulása előtt,
talán pont erről a metafizikai elvről tanította Uddálaka 24 éves fiát,
Svétakétut. Kiemelte, hogy az agyagedény, az agyagváza és az agyagszo­
bor mind-mind agyagból készült, de ennek ellenére nevük, formájuk,
rendeltetésük különböző. Ezután (Cshándógja-upanisad 6.2.1-2)
Uddálaka határozottan kétségbevonta azon spirituális tézist, miszerint
a valami létrejöhet a semmiből (creatio ex nihilo):

Kedves gyermekem! A kezdetek kezdetén mindég egyetlen volt, második

nélkül. Néhányan azt mondják, hogy mindég nem-létező egyetlen volt,
második nélkül, és hogy a nemlétből jött létre a lét.
De vajon hogyan mehetett végbe mindég, ó kedvesem? Hogyan jöhetett
létre a lét a nemlétből? Egy bizonyos, ó kedvesem, a kezdetek kezdetén
míndegegyetlen volt, második nélkül.

Majdnem egy évezreddel később a Bhagavad-gítá (2.16) megis­

mételte ezen gondolatokat a következőképpen kifejezve:

A nem-létezőből (ászát) nem jön létre a lét (bbáva), a létezőből (szat)

pedig nem jön létre a nemlét (abbáva).

A kiáradásról alkotott tantrikus elképzelés jelentősége, mint

minden tantrikus kérdés esetén, nem filozófiai, hanem gyakorlati.
 A t e s t e t ö l t é s t i t k a . .

H
Mert a lét kategóriái térképként szolgálnak a jógiitoknak és a tánt-
rikáknak, melynek segítségével felkutathatják a sokság útvesztőjéből -
kivezető ösvényt, amely végül elvezet a kettősségektől mentes Való­
ság egységéhez.
A tantrikus lételmélet alapvető kategóriáit már jóval korábban ki- ~
dolgozta a szánkhja bölcseleti iskola, melynek fogalmait a Rig-védában
is megtalálhatjuk. Hagyományos formájában, melyet Isvara Krisna
foglalt össze Szánkhja-káriká című művében, 24 lételméleti alapelvet
határoz meg, majd 25.-ként pedig a tudatos önvalót (purusa) határoz- ^
za meg. A 24 alaptényező az anyagi természet (prakriti) hatáskörébe "
tartozik, és lényegében megegyezik a tantrikus filozófusok által meg­
határozottakkal, amit az előzőekben vázoltam. Ezen felül még 12
alapelvvel bővítették a sort, melyeket kifinomult meditációikban és
eksztatikus tudatállapotaikban megélt mélyreható tapasztalásaik ré­
vén fedtek fel. »
A legutolsó elem a tiszta tudatosság, a minden élőlényben közös
elpusztíthatatlan önazonosság. A Pratjabhigjá iskola Parama Sivának
nevezi, azaz „aki a legteljesebb mértékben jóságos”. Az advaita-védán-
tával ellentétben a Pratjabhigjá rendszer fenntartja, hogy a végső Va­
lóság, bár egyetlen, mégis magába foglalja a transzcendentális ható­
erőt, képességet (saktij. A kettő elválaszthatatlan egymástól. Ahogy a
Tantrák mondják: Siva erőtlen Sakti nélkül, és Sakti is éppúgy tehe­
tetlen Siva nélkül.
Ez ízig-vérig tantrikus tantétel. Amint azt a saiva tántrikák szeretik
aláhúzni: a valóság természetének általuk történő megértése egészen
más minőséget képvisel, mint az advaita-védánta metafizikája, messze
meghaladja azt. Ezért nekik nem kell segítségül hívniuk egy különál­
ló hatóerőt, a máját, amellyel megmagyarázhatják a világ létezését, és
nem is kell elutasítaniuk annak valóságos voltát. Véleményük szerint
non-dualista látásmódjuk sokkal következetesebb, mint az advaita-
védántáé. Hiszen a saiva filozófusok szerint mind a mája, mind az anya­
gi világ szerves része az Egynek, és a világ nem csupán egy árnyékkép,
melyet fel kell adni, hanem Siva dicsőséges megnyilvánulása. Mind­
azonáltal az advaita-védánta az ő szemükben nem teljesen non-dualis­
ta, mert az Egy létezésén túl elfogadja a mája örök idők óta tartó
9 6 A t e s t e t ö l t é s t i t k a i . .

hatását, amely elválasztható az Egytől, és a sokaság oka. Sankara elő-

~ re megérezte ezt a támadási felületet, és a máját nem úgy magyarázta,
mint egy önmagában létező valóságot, sem pedig képzeletbeli dolog­
ként, hiszen akkor nem lenne ereje, hanem mint az Abszolúttól elvá­
laszthatatlanul létező meghatározhatatlant (anirvacsaníja).
A Valóság energia vagy hatóerő aspektusának a felhasználása a tant-
rikus mesterek egyedülálló és felülmúlhatatlan erőssége. Ezért a tant­
* rát néha tévesen azonosítják a saktizmussal. Mindkettő egy jól körülha-
2 tárolható spirituális áramlat, még akkor is, ha nagyban hatottak
egymásra az évszázadok során. A Siváról és Saktiról szóló tanokról a
0 következő fejezet szól majd. Szükséges itt megjegyezni, hogy a két
- aspektussal: tudatossággal és energiával rendelkező végső Valóság
nyilvánul meg világmindenségként. Ennek köszönhetően vagyunk ké-
c pesek mi, akik ezen Valóság részesei vagyunk, ráébredni igazi termé­
ig szerünkre, még akkor is, ha jelen testünkben vagyunk.
Mi vagyunk a világ, ahogy azt a modern ökológiai gondolkodású
filozófusok is újra felfedezték, és mi vagyunk az is, ami meghaladja,
megteremti és fenntartja a világot, majd pedig újra visszavonja azt
végtelen és időtlen kiterjedésébe.
Cdjó g a m inden k étség ei kizáróan Sî'u a és S a k /i egyesülése (szam ájóga).

T a n t r a - szá ra ( 702)
 S i v a és S a k t i i s t e n i j á t é k a

ÖTÖDIK FEJEZET

Si'oa és S a Á ti isten ijá té k a

I S T E N E K , I S T E N N Ő K ÉS A V É G S Ő V A L Ó S Á G

/ tantrikus világszemlélet elfogadja a félistenek létezését, akik az

A embereknél jóval hosszabb életűek, a finomfizikai síkokon
(magasabb rezgésű anyagi bolygórendszerekben) élnek és számunkra
természetfelettinek tűnő erőkkel vannak megáldva. A tántrikák imákon,
könyörgéseken, meditativ képszerűsítéseiken és nem utolsósorban
mantrák zengésén keresztül keresik segítségüket. Ugyanakkor tisztán
látják, hogy ezen istenségek emelkedett helyzetük ellenére sem teljes
mértékben kiforrott spirituális törekvők, mint a tökéletességet elért
mesterek (sziddba). Az istenek és istennők nagy hatalommal és erőkkel
rendelkeznek, de nem felszabadultak. A hinduizmuson belül széles
körben elfogadott nézet szerint csak úgy érhetik el a felszabadulást,
ha előbb emberi lényként leszületnek a Földre. A tantrikus panteon­
ban számtalan istenség található, melyek közül néhány a vadzsrajána
buddhizmusban is megtalálható. A legtöbb esetben ártó hatások és
karmikus akadályok elhárításához hívják segítségüket. A nyugati elme
általában egy kézlegyintéssel utasítja el a tantra ezen aspektusát, mint­
ha az csak babona, vagy jobb esetben az emberi elmében lévő képze­
letbeli őstípusok kivetítése lenne. A tantrát gyakorlók számára a félis­
tenek nagyon is valóságosak, de mindegyik egy jól meghatározott
energiát ural, irányít, melyet főként, de nem kizárólagosan csak meditá­
cióban lehet kézzelfoghatóan megérezni. A tántrikák rácsatlakoznak ezek­
re az energiákra, s ezek segítségével próbálják elérni önátnemesítő
1 0 0 Siva és Sakt i i s t eni j á t é k a

- céljaikat, szétoszlatni vagy visszaverni az őket érő negatív hatásokat,

n és előmozdítani mások spirituális fejlődését vagy az anyagi világgal
u szembeni küzdőképességét.
a A tantrikus szádhakák igencsak otthon vannak a lét finomfizikai
E dimenzióiban, és e láthatatlan világok energiáinak irányításában. Ked­
vező helyzetükből nézve az átlagember szinte vak, és tudatlan az ott-
^ honunkként szolgáló egysíkú világegyetemet átható és irányító
temérdek erőt illetően. A Bhagavad-gítá (2.69) megfogalmazásában:
JX
Ami minden élőlény számára éjszaka, az^az^önjegyelmezett törekvőnek
a (szamjamin) ébrenlét. Amiben pedig minden élőlény ébren van, az^éj-
. szaka (azaz lényegtelen) a látó bölcsnek.
a

c Az olyan kifejezések, mint a „kezdetleges többistenhívőség”, mel-

c lyel a tantrát és általában a hinduizmust illetik, előre gyártott címkék,
melyek nem képesek helyesen megítélni a tényleges valóságot. A tant­
rikus szertartások közepette imádott istenek és istennők a finomfizi­
kai síkokon jelenlévő intelligens energiák jól meghatározott megsze­
mélyesítői. Ezen felül a tantrikus törekvő tudja, hogy minden félisten
és a hozzá tartozó istennő egy rejtjel, szimbólum, amely a jelenlegi
megnyilvánulási formájukon túl létező Abszolút Istenség, az egyetlen
Létező felé mutat. Az írásokban és a szertartásos imádatban az intel­
ligens energia és az azt megszemélyesítő jelkép, ill. annak isteni szár­
mazása közti határok gyakran elhomályosulnak. Ezért a tantrikus
mesterek az egy Valóság különféle, de egymással összefüggő arculata­
iként fogják fel a félisteneket. Amikor egy bizonyos istenséget szólí­
tanak meg, akkor ezzel áthidalják a személyes és a személytelen, a kéz­
zelfogható és az elvont, a lélektani és a lételméleti közti szakadékot.
Mindeközben tudatosak a bizonyos istenség mögött feltűnő vagy
azon át fénylő egyetlen Létezőről. Valójában az egyetlen Létező min­
denütt jelenlévő ragyogása ruházza fel szentséggel és különös jelen­
tőséggel az isteneket. Ennek ellenére a tántrikák idegenkednek az iste­
nek korlátok közé szorított lényként való megközelítésétől, és a végső
Valóságtól való különválasztásától. Valójában az istenek és az isten­
nők azon Valóság előcsarnokai lehetnek.
 Si va és S a k t i i s t e n i j á t é k a

H
Q
A kér nagy részre, Ágamákra 3

és Nigam ákra osztható Tantrák-

D
ban a különféle istenségek nevei
jelölik az egyetlen, örökkévaló O
N

Létezőt. A z Agamákban például

n
leggyakrabban Sivát im ádják a r
L eg fe lső b b k é n t, de e lő fo rd u l
Bhairava, Ganésa (G anapati) és Ch
N

V isnu is. A Nigam ákban az örök­

létet és tiszta tudatosságot általá­
3
ban női formájában közelítik meg Cl
<
Istennőként, Anyaként vagy H a ­ rv

tóerőként (sakti), és a Déví, Káli,

Durgá, Urna, Laksm í, Kubdzsiká
rb
vagy más egyéb nevekkel illetik.
A néven túl az adott istenség különféle tulajdonságait is alkalmazzák az
A bszolú t leírására, még akkor is, ha m indig tisztán értik: a Legfelsőbb
Istenség lényegét tekintve túlvan m inden nemű szavakban kifejezhe­
tő címkén és kategórián. A Legfelsőbb ilyesfajta megszemélyesítése az
odaadás (bhakti) fejlődését szolgálja, melyet a tantrikus törekvők vál­
tozó mélységekig művelnek. Főként D él-India saiva iskoláiban, élükön
a Sziddhánta vonallal, hangsúlyozzák ki az odaadó m egközelítés fo n ­
tosságát, és ott állítják leghatározottabban a Legfelsőbb Ú r és a ter­
m észetfeletti tudatosságú lelkek közti nagyon finom , de egyértelmű
különbözőséget. M ég a tantra legegyértelműbben non-dualista köve­
tőit is átitatja az idő homályába vesző, többek között Sivával kapcso­
latos m itológia. Felhasználják azt odaadó életük kifejlesztéséhez, m i­
közben meg vannak győződve a végső Valóság tulajdonságok nélküli
és egyedülálló voltáról.
Ezen hajlam által átitatva sok Tantrát az U r Siva közvetlen m eg­
nyilatkozásaként tartanak szám on. Ú g y írják le Ő t , m int aki a hatal­
mas méretű, paradicsomi Kailásza hegy tetején ül, tanítására m indig
figyelm es ifjú hitvesével. A z egészen késői M ahánirvána-tantra ( i . I -
2, 5-10) ezen szavakkal kezdődik:
 A legkülönfélébb drágakövekkel ékesített, sokféle fával és növénnyel borí­
tott, számtalan madár csicsergésétől hangos, minden évszakban más és
más virágok illatával átitatott, gyönyörteli, hűsítő, illatos és enyhe szel­
lők által fú jt ...
temérdek mester, dalnok, mennyei nimfa és Ganapati követői által be­
népesített mindent felülmúló hegy csúcsán ült a hallgatag Istenség, min­
den mozgó és mozdulatlan élőlény tanítója, aki örökké jóságos, mindig
gyönyörtelí, a könyörület nektári óceánja, akifehér, mint a kámfor vagy
a jázmin, és a tiszta jóság minőségében (suddha-szattva) van, mindent
átható, tér-ruhájú (meztelen), agelesettek megmentője, a jóginok ura és
szeretnének tárgya, akinek hajkontyára a Gangesgcsobban-3x, akit dús
hajfürtök díszítenek, könnyű megbékíteni, bölcsességgel teljes, afelszaba­
dulás (kaivalja^-I) gyümölcsének adományozója, alaktalan, félelem
nélküli, mentes a kettősségektől, akit nem képes semmi sem beszennyez■-
ni, mindig nagy lelkesedéssel cselekszik mindenki javára és minden fé l­
isten Istene. Látván Sivát derűs, nyugodt arcával, Párvatí Istennő hó­
dolatát ajánlotta neki, és agegésgvilág javát keresve tanítását kérte.

M a jd fo ly tatja Siva tanításaival, valam int további kérdésekkel,

m elyeket isten i hitvese tesz fel, és az azokra adott válaszokkal.
E zen m agával ragadó irodalm i m egoldás e Tantra tartalm ának h ite ­
lességéről, k in y ila tk o z ta to tt voltáról és spirituális erejéről szándé­
ko zik m eggyő zn i az olvasót. A m in t Siva tanításai végkövetkezte­
tésekén kijelenti:

Kérdéseidre adott válaszommal teljes egészében kinyilatkoztattam ebben

a Tantrában a legtitkosabb tanítást (szádhaná), és a mindent felülm ú­
ló bölcsességet. ( 1 4 .10 0 )

3 2 Siva fogja fel fején a hatalmas erővel alászálló Gangeszt. (ford.)

3 3 S z ó szerint egyedüllétet jelent, de Patanydzsali is használja Jóga-szútráiban a jóginok által vágyott
legmagasabb rendű célra.
 M a jd Siva megígéri:

Ha valakit megvakitott a tudatlanság, tompa vagy tettei által rásze­

dett, de figyelmesen hallgatja eme Tantrát, azmegszabadul a karma
kötelékeitől. ( 1 4 .1 0 3 )

N e m a M ahánirvána-tantra az egyetlen írás, amely ilyet állít.

A tantrikus irodalom tanulmányozásának célja a felszabadulás utáni
vágy felébresztése, ami viszont a filo zó fia gondos gyakorlati alkalma­
zására serkenti a törekvőt. H a majd eljön az ideje, erőfeszítéseik gyü­
m ölcsöt teremnek, és Siva ígérete beteljesedik.
M in d en Tantra osztja ezt a fajta derülátó hozzáállást, de egyön­
tetűen kihangsúlyozzák, hogy kinyilatkoztatott tanításaikat titokban
kell tartani, mert nem juthatnak arra éretlen személyek birtokába,
akik nem lennének képesek értékelni azt, nem m eríthetnének belőlük
semmi hasznot, és akik számára ezért inkább ártalmas lenne m intsem
hasznos. Em e figyelm eztetést jó lenne komolyan venniük a tantrával
hiteles beavatás, és a vele járó életre szóló elkötelezettség és felelős­
ségvállalás nélkül foglalkozó nyugati embereknek.

PARAMA SIVA - A V É G S Ő VALÓ SÁ G

Am ikor a Tantrák Siváról beszélnek, akkor az Istenség, a végső Va­

lóság vagy a Parama Siva szavakat használják. Szacs-csid-ánandának ne­
vezik, aki örökléttel (szett), teljes tudatossággal (csit) és gyönyörrel
(ártania) rendelkezik. M it jelent ez? A z öröklét a létezés teljessége, a
Teljes (púrna). Ahogy már jelenleg is felfogjuk, mi csupán a lét nagyon
parányi szeletét vagyunk képesek tapasztalni. Érzékelésünk meglehe­
tősen szűk rezgéshatárok közé szo ríto tt. N e m halljuk teljes terjedel­
mében a denevérek szakaszos sivítását, vagy a delfinek ultrahangos tá­
jékozódási jeleit, sem az elefántok alacsony frekvenciájú hívójeleit.
Látásunk közel sem olyan éles, m int a sasé, és nem látunk sem az in f­
ravörös, sem az ultraibolya tartományokban. Izérző bim bóink sokkal­
ta gyengébbek azon halakénál, amelyek képesek egész bőrfelületükön
104 S i v a és S a k t i i s t e n i j á t é k a

~ ízeket érezni, s a kutyákhoz képest a szaglásunk sem m ondható túl jó ­

n nak. É rthető tehát, hogy a lét érzékszerveink révén tapasztalt parányi
« m orzsáját úgy érzékeljük, m intha az a világm indenség egésze lenne.
H a nem tudjuk m eghaladni ezt a gyermeki szem léletet, akkor gon-
£ dolkodásunk a szegényes materializm us szintjére tom pul, ami csírá­
jában fojtja el spirituális növekedésünket, és továbbra is a szanszára
,a kötelékeibe zár. Ezen csapda elkerülése végett a józan észhez és az
N in tu íció ho z kell folyam odnunk.
^ A fejlett tántrikák érzékelőképessége és elmebeli teljesítőképessége
általában nagyban m egnő, ezért a lét rejtett, finom fizikai dim enziói-
a ról alkotott véleményüknek nagy súlya van. M indannyian m eg­
egyeznek abban, hogy a durvafizikai csupán töredéke az egész anyagi
világnak, ráadásul ez rendelkezik a legalacsonyabb rezgésszinttel. Szá-
c mukra Parama Siva, a m indent magában foglaló Lét, egyszerre transz­
ig cendentális, világon túli (visvóttírna) és immanens, világban lévő vagy
világból álló (visva-maja). A végső Valóság a megmérhetetlen teremtő
rezgés (szpanda), a durva- és finom fizikai világok számtalan tárgyát al­
kotó különféle rezgések alapja. D ávid Bohm , az egyik legkiválóbb mai
fizikus, egy olyan m ozgásként írta le a valóságot, amely az „együtt je­
lenlévő, egymást kölcsönösen átható és összekeveredő, különböző
beburkoltsági szinten lévő elemek sorozataként” jelenik meg. E z na­
gyon közel áll a Valóság tantrikus fogalm ához, ami a m indenütt jelen­
lévő rezgés. A m i viszont hiányzik Bhom definíciójából az az, hogy ez
a dinam ikus Lét határtalan tudatossággal rendelkezik.
A tantrikus mesterek olyan szavakkal írják le a végső Valóságot,
m int a csit (tudat vagy tudatosság), a csattanja (aki/ami tudatos), a
pará-szamvit (legfelsőbb ismerő) vagy a hridaja (szív). A legutolsó
m egjelölés különösen érdekes, mert azt az időtlen spirituális m egkö­
zelítést idézi, amely szerint az emberi szív a tudatosság székhelye. Ily
m ódon az emberi szív nyitja meg a kaput az egyetemes Szív felé.
A lelki törekvő számára a szív egyenlő saját igazi énjével, ami nem a
test vagy az elme, hanem az örökléttel, tudatossággal és gyönyörrel
rendelkező önvaló.
A lelki tudatosság vagy éberség persze elég messze áll attól, ami­
re ezen kifejezések hétköznapi jelentései utalnak, hiszen az abszolút
 S i v a és S a k t i i s t e n i j á t é k a 10 5

Lét nem válik szét alannyá és tárggyá. A z önvaló éberségének hétköz­ D

3
napi életben való megtapasztalása az elérhető legtökéletesebb m ód a
Lét önragyogó természetének megközelítésére. A csit örökkévaló, tisz­ O
ta és ragyogó intelligencia, amely állandóan beragyogja az annak vé­
D
gességét felépítő, tőle nem különböző m illiárdnyi alakot. N

Parama Siva két részből áll: prakása és vimarsa. A z első fényességet, ft

yr
a m ásodik vizsgálatot jelent. A prakása a fények Fénye, amelynek nin­ M
N

csen forrása, de egymaga forrása m indennek. A vimarsa (amely a mris

&
— „érin ten i” gyökből származik) pedig az isteni „tü k ö r” , amelyben az N

örök Fény visszatükröződik. Éneikül a legfőbb Fény sohasem ragyog­

na be egyetlen világot vagy emberi szívet sem. N élküle teljességgel te­ 3
ct
hetetlen lenne. A vimarsa a Lét önmagát visszatükröző természete, ez
felelős a többsíkú világm indenség megteremtéséért, melyben a legfel­
sőbb Fény parányi fényekként vagy tárgyakként megnyilvánul. O lyan
ez, m intha egy prizmával különféle színű fénynyalábokra osztanánk a re
rá vetülő egyetlen fehér fénycsóvát. Saját önvalónk ébersége m egis­
m étli ezt a visszatükröző képességet a Léten belül. E z teszi lehetővé
számunkra, hogy visszalépjünk tetteinktől, m egvizsgáljuk őket, majd
végül visszavezessük m agunkat a Forrás Fényhez.
Parama Siva végtelenül hatalmas, Ő minden erő, energia birtokosa
(saktimat). A végső Valóság belső természetéhez tartozó öt legfontosabb
energia vagy képesség (sakti) a következő: mindent felfedő tudatosság
(csit), m indentől független gyönyör (ártania), határtalan akarat (iccshá),
teljes tudás (gjána) és egyetemes lendület vagy cselekvés (krijá). A Való­
ságban benne rejlő gyönyör-természet gondolata roppant vonzó, hiszen
jelenleg a szenvedéssel teli, feltételekhez kötött világok hálójába vagyunk
belegabalyodva. Egy biztos, ennek a gyönyörnek nincsen tárgya. Amikor
mi boldogok vagyunk, akkor többnyire valami miatt vagyunk boldogok.
Boldogságunk egy rajtunk kívül eső dologtól függ, ezért behatárolt és
rövid életű. Csak akkor lehetünk függetlenek a külső érzelmi táplálékok­
tól, ha kifejlesztjük magunkban az elégedettség helyes fokmérőjét. K ül­
ső kutatásunk egyszer csak lecsökken, és felfedezzük a bennünk lévő
örömöt, amely a Lét felülmúlhatatlan gyönyöréről üzen nekünk.
Parama Siva határtalan akarata m indenhatóságát jelenti, m íg tel­
jes tudása m indentudóságát. A z egyetemes lendület vagy cselekvés
 1 06 Siva és S a k t i isteni j á t é k a

~ Parama Siva azon képességére utal, amely által minden elképzelhető

N form át képes felöltem . A végső Valóságban benne rejlő öt energia vagy
mu képesség (sakti) az alapja önmaga elrejtésének és felfedésének is egy-
a ben, a Lét két aspektusának, melyek által az immanensé válik, m iköz­
E ben m egőrzi transzcendens és teljes voltát.

'0
Z SIVA - A T U D A T O S SÁ G ALAPELVE

Siva, Parama Sivával ellentétben, a végső Valóság azon aspektusa,

a amely tudatos. E z a tiszta alany, a tiszta „én” , az „én vagyok” vagy az
■ „én ez vagyok” , „én itt vagyok” leghalványabb gondolata nélkül. Ezért
,.. a kasmíri saivizmus filo zófusai ahantának, „énségnek” is nevezik. A tant-
c ra neves mestere, Abhinava G u p ta a szívben tartózkodó Sivához
^ rendeli a m antrikus erővel rendelkező aham, „én” szót. A spirituális
evolúció szem szögéből nézve a Siva elv (siva-tattva) az első, ami m eg­
jelenik a végső Valóságban. E z m egnyilvánulatlan m ódon magában
foglalja a lét összes többi rákövetkező alapelvét, de csupán tudatos­
ságként nyilvánul meg, annak tárgya nélkül. E zt a legelső lételméleti
alapelvet egyértelműen meg kell különböztetni az „én -kép ző tő l”
(ahankára), amely az E gy sokká váló fejlődési folyamatában jóval
később jön létre. Bizonyos szem pontból a világi ego a lelki én „le fo ­
k o z o tt” változata. Siva a Parama Sivában rejlő alapvető tudatosság
energia (csit-sakti) kiválásából jön létre. A „kiválás” szó bizonyos szem ­
pontból félrevezető, mert egyfajta térbeli képet vetít elénk, holott
Siva felette áll térnek és időnek egyaránt. Ennek ellenére, amikor ezen
m etafizikai viszonyokról beszélünk, akkor el kell fogadnunk nyelvünk
korlátáit, és egy ellentm ondásos, s talán nem is teljesen találó hason­
lathoz kell folyam odnunk.
Tantra-áloka (3-201) cím ű művében Abhinava G u p ta Siváról,
m int a világm indenség „anyjáról és apjáról” , illetve, m int az egyete­
mes cselekvőről beszél. Siva az, aki (vagy ami) a többsíkú világegye­
tem magja, aki életet ad az összes többi lételm életi kategóriának. E n ­
nek ellenére nincs Sivában semminemű kettősség, hiszen ő teljes mér­
tékben elmerül a Saktival való gyönyörteli egyesülésben.
 S i v a és S a k t i i s t e n i j á t é k a 0 7

S AKTI - A Z E N E R G I A A LA P E L V E o
3

Sakti a végső Valóság m ásodik aspektusa vagy alapelve, ő testest- n

ti meg a kreativitást. Bár általában a Siva elv után szokták felsorolni,
Sakti Sivával együtt létezik, és együtt teremti meg az anyagi világ­
egyetemet. Ezért téves volna megnyilvánuló vagy kifejlődő alapelvnek
tekinteni. A Sak tit követő néhány iskola nem is különálló elvként em- >»
N
líti, hanem Sivával együtt.
H a külön veszik, akkor a végső Valóság gyönyör aspektusának ~
megnyilvánulásaként tartják szám on. A legmagasabb síkon, ő a tükör, “
melyben a tudatosság, a Siva elv visszatükröződik, s ily m ódon ő az
ezzel létrejövő kettősség, az alany és a tárgy, a tapasztaló és a tapasz­
talt kettéválásának magja. Ezen felül szpanda-saktiként, „legalapvetőbb
energiaként” is ismerik. Ahogy Sakti előidézi a fejlődés menetét vagy «
a fokozatos megnyilvánulást, elhom ályosítja a tudatot (Siv á t). E zt a »
nimésa, „lezárás” szóval jelölik, melynek ellentéte az unmésa, „kin yitás” ,
ami a Siva valódi term észetét feltáró folyamatra utal, s amelynek ré­
sze a m indenség elpusztítása is, m ind makrokozmikus (a világciklus
végén), m ind m ikrokozm ikus szinten (meditáció közben).
A z elrejtés és feltárás, bezárás és kinyitás viszonylagos fogalm ak,
melyek m indennél többet m ondanak a tantrikus törekvőknek életük
átalakítása terén. F ilo zó fiai szem pontból figyelembe kell vennünk,
hogy a tattvák megnyilvánulása és átalakulása egyaránt a végső Valósá­
gon belül történik. Ahogy Dzsaidéva Szin gh, a kasmíri saivizmus egyik
legkiválóbb korunkbeli tolm ácsolója kifejti Szpanda-kárikához (1.2)
írott magyarázataiban:

A világ nem úgy van Benne, mint dió a héjában, ahol a diónak meg­
van a maga különálló léte, és a héj, ameddig csak létezik, magában tart­
ja ót. A világnak nincs Sivától független, önálló léte, éppúgy, ahogy a
dió is a héjból származik. Ezért amikor a g mondjuk: a világ Belőle
áradt ki, akkor nem azt mondjuk, hogy úgy áll elő belőle, mint a dió a
héjból, ahol a dió és a héj egyértelműen különbözik egymástól. A világ
és Siva nem különbözőek. A külső megjelenés szemszögéből Siva a világ,
a Valóság szemszögéből nézve pedig a világ Siva.
10 8 S i v a és S a k t i i s t e n i j á t é k a

~ E gy másik fo n to s dolgot is meg kell em lítenünk, m égpedig, hogy

n Sakti elfátyolozó hatása nem zárja el tekintetünk elől Sivát teljes
n m értékben, m áskülönben spirituális fejlődésünk teljes egészében kivi-
¡3 telezhetetlen lenne. Em berként annyit pillanthatunk meg örökléttel,
E tudatossággal és gyönyörrel teli, eredeti term észetünkből, amennyi
ahhoz kell, hogy teljes mértékben annak maradéktalan helyreállításá­
N nak szenteljük m agunkat. N yitva áll előttünk a lehetőség valós létünk
n újrafelfedezésére, éppúgy, m int annak megtagadására, és egy átlag fö l-
2 di élet leélésére, melyet az általános karma-gyártó érzelmek és gon d o­
latok m ellett legfőképpen az önáltatás (moha), a m ohóság (lábba) és a
o düh (kródha) irányít. Szabadon választhatjuk a szabadságot, éppúgy,
. m int a feltételekhez k ö tö tt karmikus lét kötelékeit. A tantra egy olyan
^ ösvény, amely elvezet a minden elmebeli és érzelmi beakadáson túl lé­
c vő eredetiséghez, egységhez és áttetszőséghez. E z velünk született
° szabadságunk és tün d öklő ragyogásunk megvalósítását jelenti, m int
Siva és Sakti.

S I V A ÉS S A KT I S Z E R E L M I J Á T É K A ÉS A T E R E M T É S

A hindu ikonográfusok számtalan kísérletet tettek már, hogy há­

rom dim enzióban ábrázolják a Siva és Sakti közti nulladim enziós
kapcsolatot. A z egyik legnépszerűbb kép az Ardha-nárísvara, a „fé lig
nő Ú r ” , melyet néha helytelenül kétneműnek magyaráznak. A z alak
bal oldala egy dús kebellel rendelkező női alak fele, a jobb pedig egy
férfi, aki gyakran Siva háromágú szigonyát tartja kezében. E z a kép
Siva és Sakti egyesülésének egy nyilvánvalóan kezdetleges form ája,
amely a tudat és az erő k ö zti, egy ugyanazon Valóságon belüli szaka­
datlan folyton osságot szándékszik bem utatni. E z t a transzcendentá­
lis helyzetet még a polaritás szó sem írná le pontosan. Sokkal jobb
hasonlatot adhatna egy hologram , ami az egyik irányból nézve egy b i­
zonyos képet láttatna, a m ásikból nézve egy másikat.
A z Ardha-nárísvara képben található kifejezésbeli hiányosságot
m egtalálhatjuk más tantrikus festményeken és szobrokon is, melyek
Siva és Sakti bensőséges ölelkezését ábrázolják. A z általában érzéki
 S i v a és S a k t i i s t e n i j á t é k a 1 0 9

Sakti széttárt lábakkal ül szeretett kedvese ölében, m iközben kúszó- °

növényhez hasonlatosan szinte körülfonja Sivát végtagjaival, és
gyönyörteli arcával felfelé tekint. E z t a helyzetet a tibetiek jab-jum a
(apa-anya) tartásnak nevezik. E z a szemléletes m otívum testi szerel­
met sejtet, ami érthető, hiszen a legtöbb ember számára a nemi egye- n

sülés során kerül csak sor valamiféle egységélmény átélésére. Am ikor

feloldódnak kedvesük karjai közt, látszatra a tantrikus mesterek ön­
meghaladó tudatosságához hasonlatos élményben van részük. N e m ~
m eglepő hát, ha a nyugati neo-tantristák soraiban a tantra általában n

egy m inden várakozást felülm úló nemi öröm öt előidéző rendszer, “

melyben a legfőbb dolog az elnyújtott vagy többszörösen ism ételt 3
orgazm us. A neo-tantristák célja az isteni pár utánzása, m iközben <
elfelejtkeznek arról, hogy Siva és Sakti egyesülése transzcendentális, «„
és ezért túl van m inden anyagbeli nemiségen. Egyesülésük gyüm ölcse, I
és ezért a tantra-jóga végcélja is, nem a testi orgazmus, hanem a m in- „
dent elárasztó, de m egszakítás nélküli gyönyör, amely felette áll az
emberi idegrendszer által előállítható öröm ön.
A harmadik, festményeken és szobrokon gyakran előforduló m o­
tívum a hátratám aszkodó, háton fekvő Sivát ábrázolja, am int Sakti
(általában félelem keltő K áli formájában) éppen féktelenül rajta to-
porzékol, kezében fegyverekkel, emberi koponyákból fű zö tt füzérrel a
nyakában, és áldozatai kio n to tt vérétől csöpögő kiö ltött nyelvével. E z
a kép adja a Siva-Sakti jelképrendszerbe való legmélyebb betekintést.
Ezen Sivát merev nemi szervvel ábrázolják, teste tetőtől talpig ham u­
val bekenve, ami egyértelműen jelzi, hogy közöm bös nemi izgatottsá­
gát illetően, és általában a világgal szemben. Testének halovány, szin­
te áttetsző fehér színe isteni ragyogását jelképezi. N em véletlen, hogy
kinézetre egy hullához hasonlít, amire a hulla-póznak (s ava-ászana")
nevezett testtartása utal, mert a kép egy olyan gyakorlatra m utat rá,
ami valójában atantra lelke, de amit a nyugati érdeklődő általában nem
tart túl vonzónak. E z a balkezes tántrikák régi szokása, m iszerint egy
női m estertől kapnak beavatást egy temetőben. Ebben a férfi törekvő
Sivát utánozza, aki halott m inden szenvedélynek, és maga a tudatos­
ság. M é g véréből is hamuvá égetnek egy kicsit, ami végleges vágyta-
lanságának a jelképe.
110 S i v a és Sakti i s t e n i j á t é k a

A Siva és Sakti közti m agasztos nemi egyesülés szerfelett leegy­

szerűsített ábrázolása a jóni~linga, amit szoktak rajzolni, festeni de fa­
ragni is. Egy kör alakú vagy ovális form ából áll, melynek közepében
egy felállólinga van elhelyezve. Ezek képviselik a női, ill. a benne lévő
férfi nemi szervet, és a hozzájuk tartozó teremtő energiákat. A jóni
(női nemi szerv) Sa k tit, az energiát és az im m anenciát, a linga (jel
vagy férfi nemi szerv) pedig Sivát, a tudatosságot és a transzcenden­
ciát jelképezi. Ö sszekapcsolódásuk a teremtő egyesülést festi meg,
melynek következményeképpen a Parama Sivában lévő egységből m eg­
születhet a sokaság. E z a jelkép belekerült a gerinc alján található
energiaközpont, a múládhára-csakra magyarázataiba is, hiszen ez a
kígyóerő (kundaliní-sakti), a helyhez nem köthető Sakti székhelye. A k í­
gyóerőről azt tartják, hogy három és félszer (más szövegek szerint
nyolcszor) tekeredik körbe a sivaAingdn. A spirális rácsavarodás újfent
Sakti örök dinam izm usát fejezi ki.
A hindu tantrában széles körben elterjedt egy m ásik igen nagy
hatású jelkép, amely Siva és Sakti ö sszefo n ó d ó , egym ást k ie gé szí­
tő viszonyát fejezi ki: a srí-jantra ez, m ellyel részletesebben a 13-
 Siva és Sakt i i st eni j á t é k a 1 1 1

H
fejezetben fo gu n k fo g la lk o zn i. A benne lévő öt élére állíto tt három ­ n
3
szög Sa k tit jelképezi, a négy csúcsára á llíto tt pedig Sivát. A m et­
széspontjaikban összesen 43 három szög jön létre, ami a lét teljes­ Q
ségét hivatott kifejezn i.
Q
A m i számunkra m ost fontos, az az, hogy a hindu tantrában^4 N

Sakti játssza az aktív szerepet, m íg Siva, bár szenvedélyét felkorbá­ <n

csolja Sakti szerelmi játéka, mégis passzív és közöm bös marad. Siva a
tudatosság teljes rezdületlenségének a megnyilvánulása, Sakti pedig
O'
az erő és az energia végtelen cselekvő- és hatóképességét fejezi ki. Ő k N

együtt képviselik az élet és a halál, a teremtés és a pusztulás, az üres­

ség és a form a, a m ozgás és a m ozdulatlanság játékát. Kettejük játéka 3
c\
megnyilvánul a teremtés minden szintjén, mert ahogy már láttuk, az
eredendően a végső Valóságban létezik. Ahogy lefelé m ászunk a töb b ­
síkú világegyetem létráján, a transzcendenstől a finom -fizikáin át a
töm ör anyagig, úgy válik a bennük rejlő eredeti, tiszta „kettősség” ha­ n>

tározott ellentétté. E zt szanszkritül a dvandva, „kettős, páros” szóval

fejezik ki, ami a fény és a sötétség, a meleg és a hideg, a nedvesség és
a szárazság, a dicsőség és a becstelenség, a hírnév és a névtelenség, stb.
ellentétpárjaira utal. A tantrikus gyakorlónak felül kell emelkedni raj­
tuk, tudatuk a lét anyagi síkjáról a lelkire való felemelésével, melyet a
nirdvandva, a „kettősségeken tú li” szó jelöl. E zzel kapcsolatban a nyu­
gati életszem léletet az emberi őstípusokon keresztül m egközelítő
Cári G ustav Ju n g igen érdekes gondolatokat alkotott:

Egy indiai célja nem agerkölcsi tökéletesség, hanem a nirdvandva ál­

lapotának elérése. Szeretné megszabadítani magát aganyagi termé­
szettől, és ezgel a céllal kutatja meditációban a formátlanság és üres­
ség állapotát. Ezgel szemben én szeretnék makacsul kitartani a g
anyagi természeten való eleven szemlélődés és a tudati képek mellett.
Nem szeretnék megszabadulni sem emberi természetemtől, sem önma­
gámtól, de aganyagi természettől sem, hiszen ezek számomra a lét
legnagyobb csodáinak tűnnek.34

34 A buddhista tantrában az aktív elvet (upája, „e s z k ö z ” ) tekintik férfias természetűnek, és a pa ssz í­

vat (pragjá, „megis mer ő képesség, bölcsesség” ) nőiesnek.
1 1 2 Siva és Sakti i st eni j á t é k a

Z Ju n g elgondolása nagyjából a hindu írások által prakriti-lajának,

n az anyagi term észetben való feloldódásnak nevezett eszm éhez ha­
sonló. E z t a kifejezést azon mesterekre is használják, akik az anyá­
sa gi term észeten való egyhegyű m editációjuknak köszönhetően ezen
6 term észet transzcendentális lényegével egyesültek, az öröklét, a tu-
2 datosság és a gyönyör helyett. Ju n g inkább a végső Valóság m egnyil­
vánulásaihoz és sokrétűségéhez v o n zó d o tt, m intsem annak tulaj-
~ donságok nélküli egységéhez. A z indiai gondolkodás eme szeletének
2 kifogásolása azonban nem veszi figyelem be, hogy a hinduizm us
nem csupán fü ggőleges, hanem egyesítő ösvényeket is magában fo g-
o lal, élükön a tantrával.
■ A tantrikus hagyomány, m int ahogy azt láttuk, pozitívan értékeli
■_ a m egnyilvánult világokat, melyek az A b szolú ton belül, és A b szo lú t­
e ként nyilvánulnak meg. Igaz, a tantrikus törekvők, m int az általam
2 függőlegesnek nevezett hagyomány követői, szeretnék megszabadíta­
ni m agukat a kettősségek világának kényszerítő erejétől. Ennek elle­
nére nem pusztán a m egnyilvánult világokból való elmenekülés a cél­
juk, hanem az önm egvalósítás csúcsának, azaz a felszabadulásnak az
elérése. Ezért a tantra mesterei m inden tekintetben urai a lét fin o m fi­
zikai síkjainak is. N e m csak a felszabadulás végső tökéletességét (szid-
dhi) „birtok olják” , hanem a finom fizikai m isztikus képességeket is,
melyeket szintén sziddhiknek hívnak, és amelyekkel képesek a különbö­
ző fin om fizikai síkok létállapotait uralni. Tantrikus nézőpontból a
Ju n g által választott ösvény megragad az értelmi spekuláció síkján,
ami végső soron még m indig a tudat karmikus állapota, és m int ilyen
a mája m egtévesztő erejének alárendelt.
V isszatérve fő kérdésünkhöz: lételm életi szem szögb ől v izsgál­
va a végső V alóság Sivára és Saktira való különválását a kettőssé­
gek, feltételek h ez k ö tö tt világ szin tjén történő m egtapasztalásának
anyam éheként fo g h a tju k fel. M in d e n ellentét és kettősség — le g fő ­
képpen a fé rfi és a nő —, amivel csak találkozhatu nk az anyagi v i­
lágban, eleve benne fo g la lta tik Siva és S a k ti párosában. Siva és
S a k ti egyesítő viszon yát lélektani szem pon tbó l nézve két lélek
k ö z ti kapcsolat jelképeként fo g h a tju k fel, vagy Ju n g kifejezéseit
használva: az anima és az animus összekapcsolódásaként. M iv e l Siva
 S i v a és S a k t i i s t e n i j á t é k a 3

H
és S a k ti végső soron tökéletes egységben van, ugyanígy m i is ehhez °
hasonló egyesítettséget érhetünk el önnön lelkűnkön belül. T ováb- -
bá, m ivel a végső V alóságnak ezen két arculata van, a lélek is ren- o
delkezik férfias és nőies term észetű aspektussal. A m in t fe n t, úgy
lent. A m in t kin t, úgy bent. A tantrikus m etafizika egyben m éta- *
p szich o ló g ia is, m élyreható gyakorlati jelentőséggel.

3
Ct
<

n
o>
1 14

0)
N

'<U
>

£
V>

N
V)

V
N

<3

a
u,

C
C3

f-

1 $ g u ru O lra h m á , a g u ru TJisnu, a g u ru ÜKafiádéua ( S io a J.

0 az an yagi lé i óceánján Á eresziülviuö révész,

(jg y e d ü la z öröAké ¿¡egyen sú lyozott gu ru a legfőbb állapot.

P ÚR NÁN AND A S R í - TA T T VA - C S I N T Á M A N IJ Á BÓ L (2.36)

 HATODI K FEJEZET

A S u ru -elu — S uva ?<jtestesüfése

á me*

A G U R U M I N T AZ ISTENI KÜ LD Ö T T

■ ely-
JL A ben a szent és titkos tanítást időtlen idők óta szóban adják
tovább a mesterek tanítványaiknak. Ebből a szem pontból (is) nagy
különbség van a tantra és a neo-tantra kö zö tt, am it általában beavatás
nélküli, tudásukat könyvből m erítő lelkesen önjelölt mesterek gyako­
rolnak és hirdetnek. E zzel szemben, ahogy azt a M ahánirvána-tantra
(12 .293-25) már réges-régen kijelentette, m inden könyv csupán te­
her m indaddig, amíg nem ismerjük fel a m ögö ttü k rejtőző valóságot.
A pusztán elméleti tanulás vagy filozofálgatás sem m ilyen m érték után
sem képes a felszabadulást előidézni. A Jóga-sikhá-upanisad ( 1 . 4) to ­
vábbmegy, és az írások csapdájáról (sásztra-dzsála) beszél. A Jó ga-
bídzsában ( 9) ezt olvashatjuk:

Akik a logika, a nyelvtan stb. véget nem érő tanulmányozása miatt az

írások csapdájába estek, azoknak elméje zavarttá válik.

A V íná-sikha-tantra (137) rámutat arra, hogy a könyvekre

könnyen szert lehet tenni, de a gyakorlat tényleges szabályait, ú tm u­
tatásait nehéz m egszerezni. A tantrikus gyakorlatok helyes végrehaj­
tásának ismerete nélkül, vajmi kevés sikerre szám íthatunk, ez kü lön ö ­
sen igaz a mantrák recitálása terén. Em ellett azonban az is igaz, hogy
a tantrikus hagyományban igen sok könyvet írtak. A műveket alkotó
1 1 6 A G u r u - e l v S i v a m e g t e s t e s ü l é s e

“ szádkakák és sziddhák nyilván úgy gondolták, hogy az írott szó segíthe-

N ti a többi, utánuk születő törekvő fejlődését.
-jj A tantrikus tekintélyek minden esetben ragaszkodnak ahhoz, hogy
a csak és kizárólag a közvetlenül a tanár szájából elhangzó útm utatás
E rendelkezik erővel, és csak ez hozhat valódi belső gyarapodást. „A be­
." avatás” —m ondja maga Siva a M antra-jóga-szanhitában (5) — „a kulcs
~ m inden győzelem hez” . M a jd így folytatja:
N

2 Istennő! Aki nem részesül beavatásban, ag nem válhat sikeressé és jó

sorsúvá. Ezért mindenkinek avatást kell kérnie egy arra méltó, hiteles
a lelki tanítómestertől.

u. A tantrikus mesterek döntő fontosságú pillanatnak tekintik a be­

c avatást (díksá) az egyén spirituális fejlődése terén. E gy olyan esemény­
ig nek, amikor az arra kész tantrikus mester képessé teszi a tanítványt
a spirituális igazságok befogadására. M in t az összes többi indiai
szellem i hagyom ányban, a tantrában is ezt a mestert hívják gurunak.
A szanszkrit szót használják főnévként és melléknévként is. Eredetét
tekintve a gu r gyökből jön, ami „nehéznek lenn it” jelent. Ily m ódon a
guru egy olyan valaki, akinek személyes m egvalósításából eredő b öl­
csessége és tanácsa súlyos, vagy sokat nyom a latba, azaz akinek sors­
dön tő súlya van a tanítvány spirituális kibontakozása terén. Kicsit
hétköznapibb m ódon m egfogalm azva: a guru a spirituálisán nehézsú­
lyú versenyző. A guru sz ó ezoterikus jelentését a Kankála-m áliní-
tantra (1 .1 7 -1 8 ) a következő m ódon magyarázza el:

Agu szótag a sötétséget jelöli, a ra [értsd: ru] pedig ama sötétség vissza­
szorítását. Ezért mivel ő a sötétséget szétoszlató, gurunak hívják.
A ga szótag a lelki tökéletesség (sziddhi) adományozását jelöli, a ra a
bűnök elpusztítóját. A gu hang Visnut, a tanárt magát jelöli.

A bűn itt a hamis én által állandósított létállapotot létrehozó és

tám ogató karmikus hajlamra utal, ami az önvaló eredeti állapotától me­
rőben különbözik. A guru az a küldött, aki szétoszlatja a spirituális
vakságot, és átadásán, tanításán keresztül biztosan vezeti a tanítványt
 A G u r u - e l v S i v a m e g t e s t e s ü l é s e

a tökéletesség (sziddki) felé. Ezek után nem nehéz kitalálni, miért tulaj­
donít a tantra oly nagy jelentőséget a guru személyének és szerepének.
E gy m ásik ezoterikus magyarázattal a G u ru -gítá (46) szolgál:

A gu szótag az^„anyagi természet minőségein (guna) túl lévőt” jelent,

a ru pedig azt jelenti: „forma nélküli”. Aki aganyagi természet minő­
ségein való felülemelkedést adományozza azt gurunak hívják.

A z anyagi természet három alap minőségből (guna) áll, melyek

egyenként a ragyogást (szattva), a dinamizmust (radzsasf) és a tétlenséget
(tamasz) képviselik. A z ő összjátékuk határoz meg minden megnyilvánult
létezőt, beleértve vég nélküli módon tevékeny elménket is. A z önmegva­
lósítás vagy felszabadulás előfeltétele az ezen három alap minőségen va­
ló felülemelkedés. A tanítómester egyik legnagyobb ajándéka a tanítvány­
nak a gunák játéka felett álló, pusztán szemlélődő tudatosság. A Bhász-
kara által írt Siva-szútra-várttika (3-27) szerint a befejezett mester
olyan tulajdonságokkal bír, m int a brahminok által viselt szent zsinór.
A guru egyik szerepe, hogy ő ülteti el a megvilágosodás m agját a
tanítvány szívében, ami a tanítvány rendszeres napi gyakorlatainak
(szádhaná) köszönhetően idővel kicsirázik, majd rügyezni kezd. Eme
ajándékot hívják a Tantrák és a jógikus írások a lelki tanítóm ester ke­
gyének (guru-kripá vagy guru-praszáda). A Siva-szanhitában ( 3 .I I - I 4 )
ezzel kapcsolatban a következő három versszakot találjuk:

Csak a guru szájáról elhangzó tudás vezet el a felszabaduláshoz, a töb­

bi nem terem gyümölcsöt, erőtlen és csupán nehézségeket okoz,
Aki önnön elkötelezett tanítványságával és szolgálatával megpróbálja
elégedetté tenni a gurut, agmegkapja a titkos tudást, majd pedig idővel
elnyeri annak minden gyümölcsét.
A guru minden kétséget kizáróan egy apa, a guru egy anya, a guru egy
félisten (déva). Ezért a tanítványnak követnie kell őt minden tettében,
gondolatában és szavában.
A guru kegyéből érhet el bármit ami áldásos, ezért mindig követnie kell
őt, máskülönben nem fo g fejlődni.
1 18 A Gu r u - e l v Siva m e g t e s t e s ü l é s e

~ A tantra-jógát gyakorolni egy mester beavatás által megnyilvánuló

n kegye nélkül csupán hiábavaló próbálkozás, a beavatatlan keresők
S z iszü fo szh o z hasonlatosan görgetik hegynek felfelé önnön karmájuk
» súlyos kövét, de a törekvés végén csak az elcsüggedés és az önáltatás
E vár rájuk. C sak egy beavatott mester kegyteljes közbeavatkozása
." csökkentheti ama karmikus kő súlyát, és töltheti fel a törekvő izm ait
,a a benső fejlődés hegycsúcsának eléréséhez szükséges erővel. M ivel a
n spirituális beavatás fogalm a nem ismert a nyugati kultúrában, csupán
2 néhány ember képes felmérni a benne rejlő egyedülálló lehetőséget.
Ehelyett inkább az erő és a kihasználás kérdéskörével foglalkoznak.
0 Elm életeiket az elm últ években a média által leleplezett felelőtlen és
. sértő viselkedésű spirituális tanítók példáira alapozzák. D e ezen vélt
t, vagy valós emberi gyarlóság semmit sem von le a beavatás hiteles ha-
c gyományának értékéből, amely időtlen idők óta hatékony és helytálló.
° Bármilyen hiányosság legyen is jelen a guru hagyományban, az az
egyének sajátossága, és nem a beavatás folyamatáé. H o g y szem léltes­
sük ezt a kérdést, vegyük a m atem atikát. Egy tökéletesen helyes és
alapos jelrendszer, de azért vannak jó és kevésbé jó matematika taná­
rok, akik közül ném elyiknek sikerül elmagyarázni tanulóinak ezt a jel­
rendszert, s annak benső értelmi szépségét, némelyiknek nem. Lehet,
hogy valaki m egértette a matematika elveit, szabályait, de ez még nem
jelenti, hogy ezt a tudást át is tudja adni másoknak, és ezért közel
sem b izto s, hogy m inden fajta beállítottságú tanulóját be tudja vezet­
ni a felsőbb m atematika rejtelmeibe.
A beavatás közben, legyen az form ális, szertartás általi vagy fo r­
maságok nélkül, akár pusztán egy pillantás általi, a guru átad valamit
a tanítványnak önnön benső, örökléttel, tudatossággal és gyönyörrel
teli term észetéből. M ás m egközelítésben: a guru m egnyitja a tanít­
ványt, érzékennyé és befogadóvá teszi a végső Valóságra. A beavatás
folyam ata a tanítvány elméjének egyfajta benső m egtisztítása, amit a
későbbiekben fenn kell tartani, és a szorgalmas spirituális gyakorlatok
által fokozatosan növelni. A felszabadulás ösvényének teljes folyam a­
tát egyfajta állandó katarzis-sorozatként lehet felfogni, amely elvezeti
a tanulót a hétköznapi létállapotból addig a pontig, ahol már egy tisz­
ta kristályhoz hasonlatosan tökéletesen tükrözi vissza a tudatosság
 A G u i u - e 1v S i v a m e g t e s t e s ü l é s e 1 1 9

fén y ét. A m egtisztulásra alkalm azott előbbi hasonlat széles körben el- Q
terjedt India felszabadulással foglalkozó irodalmában, éppúgy, m int
m aguk a m egtisztító gyakorlatok. o
A m atem atikai példához hasonlatosan, a spirituális kutatónak is
kell, hogy legyen egyfajta hajlam a, hozzáállása, amely révén be tu d - *
ja fo gad n i a beavatást. N éh ány ember jobb adottságokkal rendelke- ™
zik, m ások kevésbé, m inden csak és kizárólag az előző életekben
elvégzett m unkától fü g g . E zért néhány beavatott már rö gtön a be­
avatás pillanatában nagyobb áttörést, átütő változást érzékel, m íg n

másokban csak lappangó m ódon bontja ki magát a folyam at. D e m in- »

den esetben elkerülhetetlen m ódon felőrli az ego falait, és fo ko zato- 3
san létrehozza a lélek eredeti term észete szerinti em elkedett <
rezgést, lehetővé téve a tanítványnak, hogy kom oly eltökéltséggel "
kövesse a tanítások guru által m egszabott ösvényét. M uktán and a „
Szv ám í a következőket m ondta: „

Aguru által adott beavatás egyszerűen és könnyen megy végbe. A szidd-

hák (tökéletességet elért mesterek) szerint, ha a guru elültette a Sakti
magját, akkor az_a lehető legtermészetesebb módon sarjad virágoktól és
gyümölcsöktől roskadozó fává.

H o g y m eghozza-e a beavatás még jelen életben a felszabadulás

gyüm ölcsét, az sok tényezőtől fü gg, de legfőképpen a tanítvány spi­
rituális érettségétől, és a szádhanában való szorgalm asságától.

GURU-JÓGA

A z egyéniséggé nevelt nyugati embernek nagy nehézséget okoz

annak megértése, hogy a guru nem elsősorban egy személy, hanem egy
szerepkör és egy feladat. Persze a guru szerepe m indig egy személy fe­
lé nyilvánul m eg, és ezért m indig egy sajátos személyiségen keresztül
m utatkozik meg. E z talán a legösszezavaróbb a nyugati tanulók szá­
mára, akik az egész elvet csak külső, testi síkon akarják megérteni.
N ehézségüket csak súlyosbítja az általában keleti tanítók jellegzetes,
1 2 0 A G u r u - e l v S i v a m e g t e s t e s ü l é s e

~ kultúrájuk által átszínezett személyiségük, ami igen könnyen kerül

n kom oly összeütközésbe a nyugati elmével. Ezen term észetbeli, szo-
'u kásbeli különbségek arra ösztönözték Cári Ju n go t, hogy teljes egészé-
a ben elvessen m iden gondolatot, m iszerint a jógikus vagy a tantrikus
5 gyakorlatok a nyugati emberek számára is hasznosak lehetnek.
2 Agurut, m int ahogyan az a fenti Siva-szanhitá idézetből is láthat-
.a tűk, egyszerre tekintik apának, anyának és félistennek is. M it jelent
N ez? A hagyom ányos hindu társadalomban a guru kétségtelenül össze-
2 fo n ó d ik egyfajta szü lői szereppel, és ezért a férfi tanítókat gyakran
bábának (nagyapa hin d iü l), a női mestereket mátának (szanszkritül és
a hindiül egyaránt a mátri alanyesete) vagy mának hívják, ahol m indket­
tő anyát jelent. E z a fajta m egszólítás általában szokatlan, sőt, sok-
i. szór kifejezetten ellenszenves a függetlenségre hangolt nyugati elme
c számára. Ezért a nyugaton tanító hindu mestereknek alakítani kellett
° a form ális dolgokon, mert ellenkező esetben kikerülhetetlen nehézsé­
gekkel találták szembe magukat tanítványaikat illetően.
Bár már a guru szülői voltának megértése is nehézségekbe ütközik
a nyugati emberek számára, a guru isteni volta még inkább. A nyugati
lelki kutatók lehet, hogy jártasak a pszichológiában, de nem ism erik a
keleti spirituális hagyom ányok mélységeit, és ezért hajlamosak a lelki
tanítóm ester és Isten helyzetét összekapcsoló hagyom ányt az ego fel­
fújásaként, valam int a spirituális zsarnokságra és kihasználásra való
nyílt felhívásként értelm ezni. A témával kapcsolatban őfelsége a D a ­
lai Láma bölcsen m egjegyezte, hogy a guru-jógát, melyben a tanítvány
lelki tanítóm esterét a végső Valóság közvetlen megnyilvánulásaként
fogja fel, nem gyakorolhatja kezdő tanuló. Fejlettebb szinten, m int
m inden tantrikus mester, természetesen maradéktalanul osztja a ha­
gyom ányos gyakorlatot.
A guru isteni voltát nem úgy kell érteni, hogy a guru pöffeszkedve
saját emberi term észetét isteni mércével méri, és ezáltal egyenlővé te­
szi magát a Legfelsőbbel. Ehelyett inkább azt kell észrevenni, hogy
önnön hamis személyiségének meghaladása (és nem eltörlése) révén
képessé válik m ásokat, azaz a tanítványait is felszabadítani. M ás sza­
vakkal: ha a guru valódi, hiteles lelki tanítóm ester (szád-guru), akkor
m ások sp iritu ális ébredésének m egsegítésekor képes tökéletes
 A G u r u - e l v S i v a m e g t e s t e s ü l é s e 1 2 1

H
mértékben felfüggeszteni személyes m egfontolásait. E z természetes °
m ódon ébreszti rá a tanítványt guruja felszabadult vagy m egvilágoso­
dott voltának felismerésére. Ezen felül a hagyomány szerint m ég ak- a
kor is helyes így tekinteni a gurura ha az még nem tökéletesen beérke­
zett. Ennek oka, hogy a nem befejezett mester is mester a kezdő ta- >»
nulóhoz képest. Ily m ódon a tanítvány hite (sraddhá) kom oly szerepet »
VI
N

E z persze azt jelenti, hogy a tanítvánnyá válni igyekvő kutatónak

igen nagy gonddal kell m egválasztani mesterét. H a valaki nem talál n

egy tökéletesen felébredt gurut, akkor legalább arról kell m egbizonyo- “

sodnia, hogy mestere maradéktalanul becsületes és őszinte m ódon ku- 3
tatja az A b szolú tat, és hogy őszintén hajlandó segíteni a tanítvány <
fejlődését. A z ok, amiért egy még meg nem világosodott tanítóra is Z
tekinthetünk úgy, m intha m egvilágosodott mester lenne, egyszerű: „
ezen elfogadás nélkül a tanítvány állandóan csak megkérdőjelezné a »
tanár törekvéseinek helyességét, ami gyakorlatilag elháríthatatlan aka­
dályokat gördítene tényleges fejlődésének útjába. M ásfelő l, ha valaki
m egtanul bízni a guru útm utatásában, még akkor is ha az a legtöbb
esetben felülbírálja az egyén felfogóképességét és ítélőképességét, ak­
kor képes lesz bízni az életben magában, türelm et, alázatot és más
erényes tulajdonságokat tanulva.
A legtöbb nyugati spirituális tanuló számára a guru-jóga jelenti a
tanítványság legfontosabb kihívását. Lévén sokkal elevenebben él ben­
nük a „gon dolj magadra” és a „légy önm agad” gondolata, igen gyak­
ran összetévesztik a guru előtti m eghódolást egyfajta gyermeki fü g g ő ­
séggel. A valóságban azonban a szad-gurunak nincs semmiféle vágya a
szü lő szerepre. A szad-guru apasága vagy anyasága csupán a tanítvány
felé m egnyilvánuló feltétel nélküli törődés és gondoskodás egyik ele­
me, melynek kizárólagos célja a spirituális fejlődés előm ozdítása.
A mester személye által életrekelő ¿nrw-energia egyetlen célja — ahogy
azt egy korunkbeli beavatott m egfogalm azta —, hogy feloldja a tanít­
ványnak nevezett látszatjelenséget.
Sajnos nem minden spirituális tanító szad-guru, ezért a lelki ku­
tatónak kellő körültekintéssel kell használnia értelmét és józan íté­
lőképességét, m ielőtt a tanítvánnyá válás vagy a beavatás vágyával
1 2 2 A G u r u - e l v S i v a m e g t e s t e s ü l é s e

m egközelít egy tanítót. E z egy örök téma már időtlen idők óta. A
a>
N m ajdnem ezer éve keletkezett Kula-arnava-tantrában ( I 3 - I 0 4 - I 0 5 ,
MU 1 0 7 -H O ) például maga Siva m ondja a következőket:

£
Számtalanok a guruk, mint a lámpák a házakban, de, ó Istennő, nehéz
<A
olyan gurut találni, aki Naphozhasonlatosan mindent felfed.
N

'<3 Számtalan a Védákban, s más írásokban jártas guru, de, ó Istennő, ne­
N hézolyan gurut találni, aki ismeri a legfelsőbb Igazságot.
-* Számtalan a jelentéktelen mantrákat és gyógynövény főzeteket ismerő
<U
guru, de, ó Istennő, nehéz, olyan gurut találni e Földön, aki ismeri a
N

a Nigamák és azAgamák által leírt mantrákat.

Számtalan a tanítványai vagyonát megrablóguru, de, ó Istennő, nehéz
a
olyan gurut találni, aki tanítványai szenvedését veszi el.
Számtalan ember köti le magát e Földön a társadalmi osztályok, az
a
H életszakaszok szerinti kasztok és a család dolgaival, de nehézolyan gu ­
rut találni, aki nem törődik mindezekkel.
Azértelmes embernek olyan gurut kell választania, aki már elérte a leg­
felsőbb Gyönyört, kizárólag ilyen gurut, és nem másmilyent.

A Tantrák további tulajdonságokat sorolnak fel, melyeknek meg

kell lenniük egy lelki tanítóm esterben. Ezekhez újra a Kula-arnava-
tantrát (13-70, 86, 8 8-8 9) idézzük:

Kedvesem! Akinek elméje mentes azérgéktárgyaktól, s minden külső se­

gítség nélkül is szilárd, és akinek lélegzete erőfeszítés nélkül is nyugodt,
agt gurunak hívják.
Aki valóban ismeri a lét kategóriáit (tattva), Sivától azanyagi eleme­
kig, azt a legkiválóbb gurunak tartják.
Kedvesem! Aki ismeri a test (pindaj és a makrokozmosz(brahmánda)
titokzatos azonosságát, valamint a test célját, azguru, más senki sem.
Aki jártas a 84 testtartásban, élén a lótuszüléssel, és aki ismeri a nyolc-
fokú-jógát, azt a legkiválóbb gurunak tartják.

A guru szerepe elsősorban a tanítvány jellemtelenségeinek folyama­

tos és hiteles visszatükrözéséből áll, ugyanakkor ezzel párhuzamosan
 A G u r u - e l v S i v a m e g t e s t e s ü l é s e 1 2 3

H
a benne lévő transzcendentális önvaló, a végső Valóság érzékelésének Cl

3
erősítéséből. Ezen kettős szerep m iatt a guru munkája a tanítványok­
kal egyszerre p u sztító és újraépítő. A tanítványoknak ez nem egy­ e
könnyen elviselhető, de roppant hasznos, sốt, m egtisztelő. M u k -
o
tánanda Szvám í A sziddhák titkai cím ű könyvében m egem líti, hogy N

amikor végre megkapta a beavató mantrát lelki tanítóm esterétől, a nagy n>
X-

N itján anda Bhagavántól, akkor egyszerre érzett egyfajta „benső for-

N

róságot és a gyönyör hứsségét” .

A számtalan újra és újra berögzített szokásm inta által m egerősí­
tett hamis én-tudat állandóan ellenáll a változásnak, legfőképpen a
tantra által előirányzott gyökeres átalakításoknak. Ennek következté­ 3
Ci
ben a tanítómesterbe, a folyam atba és az önmagukba vetett szilárd h i­ <
n>\
ten túl m agukhoz kell ölelniük a szorgalmas tanítványság általi önát­ c/l
N
alakítást is. A guru képes tanítványait elvezetni az örök forráshoz, de n>

nem ihat helyettük az életadó elixírből. A kegy és az önálló erőfeszí­ n>

tés egyaránt szükséges a felszabadulás eléréséhez.

A guruba vetett hit egy idő után szeretetté (bhaktij m élyül. Am ikor
M uktánanda Szvám í, aki maga is nagy beavatott volt, szeretett guru­
járól beszél, akkor önkéntelenül is egy költői hangulatú, hálatelt d i­
csőítésbe csap át:

Csak amikor eszméletlenül elmerültem Nitjánanda eksztázisában, ak­

kor voltam képes felfogni, hogy ki is volt ő valójában. A szeretet nektár­
ja Ő, ami akkor ébred fel, mikor minden élő és élettelen egyaránt egybe
olvad. Ó a világ gyönyörűsége. Áthat minden formát, tudatost és tudat­
talant egyaránt. Ő a ragyogó Nap, a Hold, és a mennyek csillagai. Ő
szökell és libeg szeretetteljesen minden szellőben, tudatossága pislákol
minden férfiban és nőben. Csak Nitjánanda létezik, semmi más, csak
Nitjánanda. O az^Abszplútgyönyöre, az_önvalógyönyöre, a szabadság
gyönyöre és a szeretet gyönyöre. Csak a szeretet létezik, a szeretet, csak a
szeretet, és semmi más.

H o g y ilyen m egvalósításhoz jusson, M uktánanda Szvám ínak el

kellett engednie a m egszokott én -tu d ato t. C sak ha m egszületett
a m inden önös korlátunk lerombolására irányuló vágy, akkor tudja
1 2 4 A G u r u - e l v S i v a m e g t e s t e s ü l é s e

- a gu ru -e nergia végrehajtani átnem esítő m unkáját. Ekkor a guru, mim

n az öröklét, a tudatosság és a gyönyör m egtestesítője, fokozatosar
'» felfed i m agát. E zért beszél Ksém arádzsa Siva-szútra-vim arsiníjábar
ö (2-6) a „gururól, m int eszk ö zrő l” (gurúpája). E z em lékeztet a M eg-
E váltó szavaira Ján os evangélium ában ( 14 -6): „ E n vagyok az út, as
igazság és az é le t.”
^ N e m az a cél, hogy a tanítványt lenyelje a tanítóm ester személyi-
~ sége, hanem, hogy egyesítse őt saját valódi természetével, amely a;
2 egyedülálló Valóság. M ás szavakkal: m ikor a gurunak sikerül szétosz­
latnia a benső sötétséget, akkor elhomályosul a tanító és a tanítvány
a az ösvény és a cél, sőt még a felszabadulás és a feltételekhez k ö tö tt­
. ség kö zti különbség is. C sak a m indent magába ölelő gyönyörteli Va­
u lóság létezik. A hogy a M ahánirvána-tantra (14-116, 13 5) állítja:
C

° Akkor élvezi valaki a felszabadulást, amikorfelismeri, hogy agönvaló a

tanú, agigazság, a teljesség (puma), a mindent átható, a kettősségektől
mentes, a Legfelsőbb és a testben lakozó, de a test által meg nem kötött.
Agönvaló tudása (átma-gjána), ó Istennő, ag egyetlen eszköga végső
felszabadulásra. Aki tudja ezt, agvalóban felszabadult ebben a világ­
ban, efelől semmi kétség.
ỉ 2 6

<u

vu
>
a
E
10

'<3
N

c
a
í—

d ẵ tju rrj tu d a ío ssá y a é le ir e k e ia ta n íto á n y tu d a tá b a n ...

iíy m ódon a d a tik a b e a o a íá s, a m e ly ü é y ü la fe ls z a b a d u lá st a dom á n yozza .

A bhinava G upta pa r á - TR í s I K H Á - V 1 V A R A N Á J Á B d L
 HETEDIK FEJEZET

0 3 eauaéás — *71 fé n y leAozaíaJa

A LELKI T A N Í T Ó M E S T E R M E G K Ö Z E L Í T É S E

j \ m ikor valaki m egtalálta azt a m estert, aki képes őt hitében

JL JL és törekvésében m egerősíteni és inspirálni, akkor alázatosan
és az előírásoknak m egfelelően m egközelítve őt, avatást kell kérnie
tőle. A z ősi védikus hagyomány szerint a jelöltnek tű zifát kell hoznia
mesterének, ami kifejezi igyekezetét a hamis ego hamuvá égetésére.
M ive l m indent felülm úló m ódon ez a spirituális kutató számára a leg­
fontosabb lépés, ezért néhány Tantra szerint az illetőnek gondosan
kell kutatnia leendő tanára után, ha szükséges, akár 12 éven keresztül
is. A tantrikus mesterek nem szentesítik a spirituális életben a józan
ésszel ellentétes döntéseket, hiszen oly sok forog kockán. A tanít­
vánnyá válás egy életre szóló elkötelezettség, vagy legalább a felszaba­
dulás eléréséig. A Tantrák m eglehetős nyíltsággal beszélnek a hiteles
guru tulajdonságairól. E zzel kapcsolatban a Sáradhá-tilaka-tantra
( 2 - I 4 I - I 4 4 ) kijelenti:

A jó tanítványnak, akinek jelleme tiszta, mentes a test szerinti apához^

és anyáhozyaló kötődéstől, érzékei szabályozottak és az^emberi élet leg­
magasabb rendű céljának [azaz^ a felszabadulásnak] szeretné szentelni
magát, egy guruhozjtell fordulnia.
A tanítómesternek értenie kell az^Ágamák lényegét, ag_ írások mögöttes
jelentését, és éppannyira elkötelezettnek kell lennie mások szolgálatában,
mint a mantrák recitálásában vagy az^imádatban.
B e a v a t á s A f é n y l e h o z a t a l a

A tanítómesternek olyan embernek kell lennie, akinek szavai nem csaló­

kák, békések, a Védákkal és azok jelentésével összhangban vannak, a jó ­
ga ösvényét magasztalják, és megérintik még a félistenek szívét is.
Aki ilyen tulajdonságokkal rendelkezik, azt az^Ágamák gurunak nevezik.

A 16. sz .-i Srí-tattva-csin tám an i (2 .2 0 -2 1 ) szerint a gurunak

nem csak a mantrákat és a jantrákat kell ism ernie, hanem m indenek­
előtt a benső önvaló (adhjátman) m egvalósítását elért szem élynek
kell lennie, és ezért békés elm éjűnek valam int tökéletességet elért­
nek (sziddha) kell lennie. A m in t azt a Kula-arnava-tantra ( I 3 - I 2 I -
124) kijelenti:

Az. igazság ismerője (tattva-vid) gurunak tekinthető, még akkor is,

ha nem rendelkezik a mesterek összes tulajdonságával, mert egyedül
csak az^igazság ismerője a felszabadult, és egyedül ő képes felszaba­
dítani másokat.
Aki ismeri az^igazságot, ó hatalmas Istennő, az^képes még a vadállato­
kat (pasu)3-5 is átragyogni, de hogyan tudná az. igazságot nélkülöző
magához^ölelni a legbensőbb önvalóról szóló igazságot.
Akit az^igazság ismerői tanítanak, az^minden kétséget kizáróan maga is
hamarosan megismeri az^igazságot, de azt, ó Istennő, akit a „vadálla­
tok” tanítanak, az^maga is vadállattá válik.
Egyedül csak az^igazság által áthatott tud másokat is áthatni az^igazz
sággal, 6 Istennő, de akit nem hat át, az másokat sem képes áthatni.
Csak a felszabadult lélek képes a feltételhez^kötött lelkeket felszabadíta­
ni. Hogyan szabadíthatna fe l bárkit is, aki maga sem felszabadult?

A tantrikus m esterek nyom atékosan kih angsú lyo zzák az olyan

guru elérésének fo n to ssá gá t, aki egy hiteles és fo ly to n o s tanítványt
láncolat tagja. A Kula-arnava-tantra (14-5) szerint az „iste n e k ”
csak azt o ltalm azzák , aki m egőrzi a tanítványt lánc (parampará) tö-
retlenségét. A szan szkrit parampará szó szó szerin ti jelentése: „egy-
m ás/rákövetkező u tán ” , am i a tan ító k szakadatlan egym ásutánjára

3 5 A vadállat sz ó az állatias ösztönei által vezérelt, spirituális érdeklődéssel nem rendelkező ember-
re vonatkozik.
 B e a v a t á s A f é n y l e h o z a t a l a 1 2 9

H
utal, akiket a m esterről tanítványra szálló erővel felru h ázo tt tudás Q
3
átadása köt össze. U g yan ez a Tantra (14-8) azt tanácsolja a lelki
1
kutatókn ak, hogy egy olyan m estert keressenek, aki nem csak egy a
töretlen , de a L eg fe lső b b tő l, m agától Parama S iv á tó l eredő tanítvá-
D
nyi lánc tagja. N

A z ilyen láncolat a soha nem csökkenő villanyáramhoz hasonlatos, a>

7?
ami egy néha elvékonyodó, de m indig összefüggő vezetékben áramlik.
N

N éh a, ha az átadás megszakad, a tanítás és a tanítványt lánc újjáélesz­

tése végett egy nagy szent születik le a Földre. Jó példa erre a kö zis­
mert buddhista mester, Aszanga is, aki közvetlenül M aitréja budd­
hától tanult, s ennek köszönhetően volt képes m egújítani a mahájana 3
a
buddhizm us tanításait. M ellesleg Aszanga testvére, Vaszubandhu ké­ <
ok
telkedett leginkább abban, hogy bátyját maga M aitréja buddha taní­ </t
N
totta volna. Ennek ellenére az Aszangából áradó bölcsesség hamaro­ n>

san m egváltoztatta Vaszubandhu elméjét és hozzáállását. E gy másik Cd

példa M atszjéndra N áth a, a hindu tantrabeli kaula hagyomány jóginí

irányzatának megalapítója.
E gy Kaula-gjána-nirm ajában (1 6 .2 7 -3 7 ) elm esélt legenda sze­
rin t, az Ú r Siva maga oktatta a kaula titkait fiának, Vatuka
Kárttikéjának (más néven: Szk an d a), aki tudatlanságából adódóan a
tanítás szent szövegeit az óceánba dobta. E zu tán Siva m entette meg
az írást, azáltal, hogy m egölte a halat, amely lenyelte. E gy titkos
helyre dugta, de Kruddha (Szkanda) egy egér alakját felöltve ello p ­
ta, m ajd újra az óceánba dobta, és ekkor egy hatalmas m éretű hal
nyelte le. Siva, M atszjén d ra N áth ak én t fe lö ltö tte egy halász alakját,
készített egy hálót, m elynek szálát Sak ti fo n ta, és k ifo gta vele a ha­
talm as halat, s ezzel újra visszaszerezte a kula-ágama^ 6 (kula hagyo­
mány) tanításait.
A tanítványt lánc fontosságának hagyományos kihangsúlyozása
különösen fontos a nyugati ember számára. A m int már korábban is
m ondtam , a neo-tantrizm us lényegében azon tanítók házi m ozgalm a,
akik nem kapták meg egy élő tanítványt láncolatba tartozó, hiteles lel­
ki tanítóm ester tanítását, társaságát, beavatását és kegyét. Szám talan

3 6 A tantra kula iskolájával részletesebben a 9. fejezetben foglalkozunk.

1 3 0 B e a v a t á s A f é n y l e h o z a t a l a

- előnnyel jár, ha valaki egy ilyen biztos láncolathoz tartozik, mert az

n az eltévelyedés temérdek ellenszerének biztonságát hordozza magá-
bán. A tanítványi lánc a hiteles mesterek egymásba kapcsolt láncolata,
a m elynek m inden láncszeme átadja bölcsességét és képességét az arra
E érdemes tanítványainak, akikből a legjelesebbek az utána következő
.1 láncszemekké válnak. Aguru és a tanítvány kö zti szoros kapcsolat, ami
^ a hagyom ány szerint még a halálon túl is tart, csak addig marad
N sértetlen, am íg a tanítvány m egőrzi az átadás elméleti és gyakorlati
2 teljességét, hitelességét, még akkor is, ha saját elhatározásából válik
spirituális tanárrá. Ezért a folytonosság fenntartása végett a tántrikák
a napi gyakorlataikban nem csak sajátgurujuknak ajánlják hódolatukat,
. hanem parama-gurujuknak (mesterük mestere) is, és parápara-gurujuknak
u (mesterük mesterét tanító m ester), sőt más tanítványi láncok meste-
c reinek, és nem utolsósorban az egész láncolatot elindító, azt megala-
° p ító gurunak is.
Am ikor a guru felhatalm azza tanítványát mások tanítására, akkor
ezzel azt fejezi ki, hogy m éltónak és érettnek találta a láncolat fo ly­
tatására. A z összes guru felelősséggel tartozik a lánc egészéért, és
ezért szívügyének tekinti annak hitelességét, egységének m egőrzését.
Ezért nem adnak oly könnyen engedélyt a tanításra. A Kula-arnava-
tantra ( 14 - 12 ) szerint, akik m egszegik e szabályt, azok nem a felsza­
badulást érik el, hanem a poklokat.
A ho gy a tanítványnak körültekintőnek kell lennie későbbi guruja
felkutatásakor, úgy a tanítónak is alaposan meg kell vizsgálnia a h o z­
zá folyam odó spirituális kutatót, hiszen a bensőséges tanításokat nem
lehet kiadni egy arra érdemetlen vagy felkészületlen személynek. Egy
alkalmatlan személynek avatást adni nemcsak, hogy értelm etlen, de
roppant veszélyes is, m ind a tanár, m ind a tanuló számára. Ahogy a
Kula-arnava-tantra ( 14 - 17 - 18 ) kijelenti:

A hamis tanítványoknak átadott tudás mindig mentes ag_ odaadástól,

ezért éppoly tisztátalan, mint a kutyazsírral kevert tehéntej.
Ha valaki félelemből, mohóságból vagy anyagi megfontolásból beavat
egy arra méltatlan személyt, akkor magára zúdítja a félistenek átkát, és
tette nem ér semmit.
 B e a v a t á s A f é ny l e h o z a t a l a 1 3 1

A Kula-arnava-tantra (14-19) szerint a beavatásra vágyó jelöltet Ö

3
három hónap és egy év k ö zti ideig kell próbára tenni. A z írás tovább
megy, és azt m ondja, a gurunak ezen próbaidő alatt m inden életbeli, Q
pénzzel, alázattal, szabályokkal kapcsolatos téren m agából k ifo rd u lt
D
m ódon kell viselkednie. M ás szavakkal: meg kell próbálnia m egté­ N

vesztenie je lö ltjé t, akinek eközben meg kell értenie tanára őrült vi­ n
**
selkedését és kegyteljes voltát. A törekvőnek sohasem szabad szem
elől tévesztenie a mestere zavaró tettei m ögö tt húzódó eredeti szán­
dékot, legyen a guru akár kegyetlen, közönyös vagy e lfo g u lt. A z írás N

szerint a tanár m ég ráncigálhatja, sőt akár meg is verheti tanítványát «/»

ezen idő alatt. 3

n
A Kula-avalí-nirnaja ismeretlen szerzője komor kijelentéssel él,
m iszerint az az ostoba, aki az írás tanítását egy guru útm utatása nél­
kül tanulm ányozza, az meg fo g halni, és tettei egyenesen a pokolba
vezetik m ajd. Ugyanakkor a Srí-tattva-csintám ani (2.5) szerint az ar­ n>

ra felkészült tanítványnak adott beavatás m illiárdnyi élet alatt össze­

gy ű jtö tt bűnt képes elpusztítani. Ezen felül (2 .7 -8 ) kijelenti, hogy az
avatás képessé teszi a brahmint brahma-lóka (Brahmá lakhelye, tudatsík­
ja) elérésére, a harcosi kaszt tagját Indra birodalmának elérésére, a ke­
reskedő-kézműves kasztbelit Pradzsápati világának, a m unkást pedig
a szellemek mennyei birodalmának elérésére. M ás Tantrák nem o szt­
ják fel a beavatás gyüm ölcseit kasztok szerint, hanem kihangsúlyoz­
zák, hogy aki nem törődik társadalmi helyzetével, ha m egfelelően ava­
to tt, elérheti a felszabadulást, a legmagasabb rendű célt. A tantrikus
hagyom ány valójában sok szem pontból ellenzi és igyekszik aláaknáz­
ni a hindu társadalom felépítését, ráadásul a tantra legkorábbi m este­
rei alsóbb kasztokból származtak.
A M ahánirvána-tantra ( I . I 30-1 3 I ) szerint a beavatás általi tan ít­
vánnyá válás form ális kérése így hangzik:

O kegyes úr, elesettek megmentője! Hozgád jöttem oltalomért! Te, aki

oly dicsőséges vagy, kérlek, vesd lótuszlábad árnyékát fejemre!
Ekképp imádkozván és dicsőítve a gurut legjobb képességei szerint, a ta­
nítványnak ott kell maradnia mestere előtt szótlanul, s összetett kézgel.
1 3 2 B e a v a t á s A f é n y l e h o z a t a l a

~ E z a fajta könyörgés kifejezi a törekvő szívbéli kutatási vágyát,

n valam int, hogy kész alávetni m agát a szigorú tanításoknak és a ta-
-u nár útm utatásainak. So kféle m ódon kerülhetett kapcsolatba leendő
e gurujával, és sokféle próbát kellett kiállnia. A z is előford ulhat, hogy
E a tan ító azzal teszi próbára a kutató eltökéltségét, kom olyságát,
hogy töb bször is m egtagadja a beavatást. A tantrikus buddhizm us
tanulói körében jó l ism ert M ilarepa története, aki M a rp á tó l kért út-
~ m utatást, tanítást, de előtte egymás után a legkülönfélébb herkule-
2 si feladatokat kellett végrehajtania. M arpa m esterét, N áló p á t is a
legkülönféléb b m ódon tette próbára guruja, T iló p a . D e ők kom oly
o sp irituális képességekkel (adhikára) rendelkeztek, s ennek köszönhe-
. tőén képesek voltak m inden kihívással szem benézni és m egoldani
v. azokat, am elyek valójában már kiképzésük részét alkották. A legtöbb
c esetben azonban a guru ennél sokkal elnézőbb, és m egáldja az átla-
° gos képességekkel rendelkező alázatos kezdőt, akit m inden esetlen­
sége ellenére is beavat, de aki pont ezen kegynek köszönhetően nem
marad alkalm atlan annak befogadására. M in d e n t egybevéve: a hite­
les tan ító k sohasem szűkm arkúak, hanem m indig m ások végső, lel­
ki jólétének elősegítése az egyetlen vágyuk.

A B E A VA T Á S S Z E R T A R T Á S A

Szan szkritü l a beavatást a díksá szó jelöli. Abhinava G u p ta Pará-

trísikhá-laghu-vrittijében (25) ezt a kifejezést szó származástanilag
a dana (adás) és a ksapana (elpusztítás) szavakkal hozza kapcsolatba.
A beavatás elpusztítja a tanítványt a tudatlanság béklyóiba kötő tu ­
datlanságot, és megáldja a felszabadulás felé vezető önismerettel
(szya-pratítij. A Kula-arnava-tantra (17-51) szerint a díksá isteni álla­
p o tot (divja-bháva) ad, és eltörli a jellem telenségek szégyenfoltjait,
melyek kö zü l a legrosszabb a spirituális tudatlanság. Ezen m egköze­
lítés az isteni (divja) és az eltörlés (ksálana) szavakkal hozza ö sszefüg­
gésbe a díksát. N éh a a díksá szinonim ájaként használják a beszentelés,
m egszentelés (abhiséka) szavakat is, de néhány szövegben ez egy külön
szertartást jelöl, amelyet tarthatnak az avatás előtt és után egyaránt.
 A spirituális ösvényen való haladás roppant lassú, vagy inkább le­
hetetlen a tanítványi avatás nélkül. A hogy Siva is kijelenti a M antra-
jóga-szanhitában (5):

Istenné! Nem érhet el sikert vagy helyes célt az, aki nem avatott. Ezért
minden erejével egy guru beavatásának elnyerésére kell törekednie.

Am ikor a mester elfogadja a jelöltet az avatásra, akkor akár abban

a pillanatban is beavathatja, függetlenül a helyzettől. M ind ent egybe­
véve, ahogy a M antra-jóga-szanhitá (10) is emlékeztet m inket, a guru
m indig önhatalm ú (szyá-dhína), és minden erővel, képességgel m egál­
d ott. A tanító általában kijelöl egy helyet és id őpontot az avatás szer­
tartására. A hely legtöbbször a guru lakhelye, de gyakran egy különle­
ges szent hely, egy tem plom , síremlék, barlang vagy egy szent folyó
partja, amelyek persze igen gyakran egybeesnek a guru lakhelyével.
A folyópartok közül a G angeszét különösen áldásosnak tartják.
A Buddha óta a tem etők (samasána) is kedvelt helyek ? 7 főként a
tantra kaula iskolájának balkezes ösvényén járók számára. M ircea
Eliade a következőket fű zi ehhez hozzá:

A számos indiai vezeklő iskola által igénybevett temető (samasána) és

a hozgá kapcsolódó hullákon ülve történő meditáció szerepe jó l ismert.
A dolog szimbolikáját több helyen is megtalálhatjuk a különféle
írásokban: a temető a mentális lét egészét képviseli, melyet agönös én­
tudat táplál, a tetemek pedig a különféle érzékszervi és elmebeli tevé­
kenységeket. Világi tapasztalásai kellős közepén elhelyezkedve a jógin
elégeti őket tápláló tetteit és azok visszahatásait, éppúgy, ahogy a hul­
lát égetik el a temetőben. A temetőben való meditáció sokkal közvetle­
nebbül idézi elő a g önös tapasztalások lángra lobbanását, továbbá
azáltal, hogy rettenetes démonokat idégmeg ésgyő gle elméjében, képes
megszabadítani a gyakorlót a félelemtől.37

3 7 A Mad dzshima-nikája ( 1 . 7 9 ) szerint maga Buddha is egy temetőben élt szigorú vezeklésének el­
ső éveiben, és elszenesedett csontokat használt párnaként.
 A tantra egyik szélsőséges, aghórí nevű irányzata híres arról, hogy
tagjai gyakorta tartózkodnak temetőkben, ahol akár koponyákat is
lopnak, sőt m ég emberi hullák maradványait is elfogyasztják. É let­
m ódjuk tökéletes bem utatása a tantrában tám ogatott visszájára fo r­
d íto tt értékeknek, m ert el akar juttatni arra pontra, ahol a Valóság
meghalad minden bevett m oralitást. A z aghórinok, ahogy eme ellent­
m ondásos hagyom ány követőit nevezik, nőtlenségi fogadalom ban és
általában igen szigorú vezeklések közepette élne.? 8 Előhírnökeik, a
kápálikák ehhez hasonló m ódon folytattak a temetőben is végzendő
szokatlan gyakorlatokat, de azok sokkal inkább orgiába hajlóak voltak,
m intsem vezeklők. A kápálika név koponya-viselőt jelent, és a beavatot­
tak azon szokására utal, m iszerint egy koponyát hordtak magukkal
evőedényként.
Bradzsamádhava Bhattácsárja A Tantra világa cím ű önéletrajzában
felidéz egy 1934-ben történt esetet. Ahogy nemrég elhunyt nővéré­
nek testét belem erítette a G angesz vizébe a nap végi végső szertartá­
sos mosdatásra, észrevett egy csontvázszerű alakú embert, aki éppen
egy általa vízből kihalászott emberi tetem elszenesedett maradványa­
it harapdálta. Bhattácsárját döbbenet és undor töltö tte el. M egfárad­
va a nap esem ényeitől, a tem ető kapujához közel dűlt le pihenni. Va­
lam i felriasztotta, s álmosan kinyitotta szem eit, mire ugyanazt az em­
bert látta maga előtt üldögélni. E gy aghórin volt. Bhattácsárjának, aki
igen fiatalon kapott beavatást a tantrába, igencsak össze kellett szed­
nie m agát, hogy legyőzze rém ületét. Ekkor az aghórin arra késztette,
h o gy leg yő zze ítéletekkel teli elm éjét. H irte le n hátralökte
Bhattácsárját, ráült a mellkasára, és különféle mantrákat kezdett vibrál­
ni. M iu tá n testére és körülötte m indenfelé köpött néhányat, eltűnt az
éjszakában, éppolyan gyorsan, ahogy érkezett. Bhattácsárja sohasem
talált választ erre a különös esetre, de mindenféleképpen egyfajta be­
avatásban vagy áldásban volt része.
tantrában teljesen természetes volt a
N a g y valószínűséggel a korai
tem etőben történő beavatás. E z nem m eglepő, hiszen a tantra a bráh-
manai ortodoxia körein kívül, a társadalom peremén jö tt létre, ahol

3 8 A z aghóra, „nem félelmetes” Siva egyik neve, aki az agbórinok imádatának célja.
 B e a v a t á s A f é n y l e h o z a t a l a 1 3 5

H
másféle nézetek uralkodtak a tisztaságról. Szin tén valószínű, hogy a D
3
tantra legkorábbi tanítói gyakran nők voltak, főként olyanok, akik m o­
1
sónőként (dombi) keresték a kenyerüket. O
Bhattácsárja első guruja és beavatója egy nő volt, a „sáfrány színű
Q
h ö lg y ” , aki kókuszdió-kereskedő volt, és emellett nem csekély megva­ N

lósítással rendelkező tantrikus beavatott. Vele kapcsolatos visszaem ­ ro

yr
lékezései olvasmányosak, m int egy kalandos regény. A hölgy m agányo­
san élt, távol a társadalom tól, de furcsa m ódon bensőséges viszonyt
D-
tartott fenn a fiatal brahmin fiúval, aki évekkel később megírta a fent N

em lített könyvet, sok m ásik m ellett, m int például a kétkötetes,

A saivizmus története cím űt. 3
Ct
Bármilyen helyet jelöljön is ki a guru az avatás helyszínéül, legyen
az akár egy tem ető, szentnek, alkalmasnak és áldásosnak kell tekinte­
ni. A M antra-jóga-szanhitá (19) kijelenti: semmi sem magasabb ren­
dű a gurunál, akinek szavai az isteni kinyilatkoztatáshoz hasonlatosak. 0)

A m egfelelő időpont kiválasztásánál a guru figyelembe veheti In ­

dia ősi tudom ányát, az asztrológiát. A M antra-jóga-szanhitá ( 1 1 - 18 )
részletes leírást ad a kedvező és a kedvezőtlen asztrológiai jegyekről
és évszakokról. A legjobb hónapnak a Csaitrát (nagyjából március)
tartja, valamint különösen áldásosnak tekinti a nap- ill. holdfogyatko­
zásokat. A z időpontnak m egfelelőnek kell lennie az avatás közben se­
gítségül hívott istenség, valamint annak mantrája szem pontjából.
A V íná-sikha-tantra (15) a hónap negyedik, ötödik, kilencedik és leg­
főképpen a tizenegyedik napját tekinti kedvezőnek.
A z avatás előtt legalább egy nappal a tanítványnak tartózkodnia
kell a nemi élettől, és különféle m eghatározott előkészítő szertartá­
sokon kell keresztülmennie, m int például a b öjt vagy a mester ló tu sz­
lábán való elmélkedés. A M antra-jóga-szanhitá (10) szerint az avatást
m egelőző napon a tanítónak meg kell kötnie a tanítvány fejbúbjának
hátulján lévő hajtincset (síkká), e g y álom-mantrát (szyápa-mantra) reci­
tálva, amit a tanítványnak három szor meg kell ismételnie m ielőtt le­
fekszik aludni. A mantra a következőképpen szól:

Hódolatom ajánlom a győzedelmes Háromszeműnek [Sivaj, Pingalának

és a hatalmas önvalónak. Hódolat az_ egyetemes Rámának, az^Almok
B e a v a t á s A f é n y l e h o z a t a l a

Urának. Mond el álmomban teljes valójában, mit kell tennem. Kegyem­

ből Én, Mahésvara [Sivaj megáldalak a cselekvés képességével.

A z avatás napjának reggelén a tanítvány elmondja álmát gurujának.

A következő álomképeket tartják kedvezőnek: leány, ernyő, kocsi, lám ­
pás, palota, lótu sz, fo lyó, elefánt, bika, virágfüzér, óceán, gyüm ölcsfa,
hegy, ló, áldozati hús, bor és likőr. A z utolsó három fontos szerepet
játszik a balkezes tantrában, legfőképpen annak kaula ösvényén. Ahogy
az álomképeket, melyeknek egy kicsit másféle jelentőséget tulajdoní­
tanak a nyugati világban, úgy ezen anyagokat is széles körben hasz­
nálják teljesen világi m ódon is. A beavató mesternek is készülnie kell
az avatásra. A V íná-sikha-tan tra (23) meghatározása szerint egész éj­
jel ébren kell maradnia, és folyam atosan egy védelmet b iztosító
mantrát kell recitálnia.
Ezen mantrát a tanítóm ester a leendő tanítvány jellemvonásainak
és spirituális céljainak figyelembevételével állítja össze, amelyeket ál­
talában benső megérzése alapján határoz m eg, de léteznek hagyom á­
nyos táblázatok (csakra) is. M ivel a mantra azon istenség legbensőbb
lényege, aki attól fogva m eghatározó szerepet tölt be a tanítvány spi­
rituális gyakorlatában, roppant fontos, hogy a m egfelelő mantra kerül­
jön átadásra. A M antra-jóga-szanhitá (21) elmagyarázza a kula-akula-
csakra (leírva: kulákula-csakraj néhány részletét, ami a szanszkrit ábécé
ötven betűjét csoportosítja az öt durvafizikai elem szerint.

Levegő Tűz Föld V íz Ét e r

a, á i, í u, ü r, r 1, r
e ai o au rh
k kh g gh ri
c eh i Jh ri
t th d dh n
t th d dh n

P ph b bh m

Y r 1 V s
s ks 1 s h
 A K U L A -A K U LA -C SA K R A 39

E zen a táblázat segítségével a tanítóm ester a tanítvány jellemének

leginkább m egfelelő mantrát adhatja át. Például, ha a guru m egállapí­
totta, hogy a jelölt lényegi jelleme az éter elemhez tartozik, akkor eb­
ből adódóan Siva m isztérium ába lenne leghelyesebb őt beavatni, ezért
Siva egyik matúráját adja át neki, ami lehet például az óm namah sivája.
A fö ld és a víz elemek jó l összeférnek, éppúgy, m int a tűz és a levegő,
m íg az éter minden elemmel jó l társítható. Ezért lehet olyan mantrát
adni, amelynek betűi nemcsak a tanítvány jellemének m egfelelő o sz­
lop ból kerültek ki, hanem másik, de az adott elemmel harm onizáló
elem oszlopából is.
M ivel bizonyos napokat és a nap bizonyos óráit egy adott isten­
séghez kötik, a guru elhalaszthatja az avatást a m egfelelő alkalom ig.
E ttő l függetlenül, minden esetben a beavatás legfontosabb eleme a ta­
nítvány lelki tanítóm ester általi spirituális erővel való tényleges felru­
házása. A z a mantra, am it nem ruháztak fel eme erővel az lényegében
teljesen haszontalan.
A V íná-sikha-tantra (25) elmagyarázza, hogyan készít színes p o ­
rokból a guru gyönyörű mandalát, melynek a négy égtáj irányába néző
négy kapuja van. Különféle felajánlásokat tesz, valamint elméjében
m egjeleníti a fő istenséget, és más félisteneket is, akiknek a védelemét
kéri. Am ikor a m egszentelt tér ily m ódon előáll, és a jelölt annak
rendje és m ódja szerint m egtisztult, a guru behívja a törekvőt a man­
dulába. Jellem ző m ódon a tanár kelet vagy dél felé fordulva ül, az ava-
tandóval szemben, noha a M ahánirvána-tantra (3-13 3) szerint észak
vagy kelet felé, a tanítvánnyal a balján.
E zu tán további vizualizáció és imádat következik, majd végül a
mester elmagyarázza a jelöltnek az imádat alapvető, kezdő lépéseit, az
iskola tanításainak lényegét, és bizonyos esetekben a légzésszabályo- 3
9

39 Fo ntos megjegyeznünk, Hogy a táblázat nyelvtani szempontból nem tökéletes, mert a klasszikus
szanszkrit nyelvnek csak 4 9 betűje létezik. N e m létezik ks betű (második oszlop, ut ols ó sor) , vala­
mint a harmadik osz lo p utolsó sorában megis mét lődő / valószínűleg a kimaradt visza rga nevű betű
(leírva: h) helyett áll. A betűk kiejtését részletesen lásd a kiadó gondozásában megjelent Bhagavad-
gítá sza nszkrit kiejtési útmutatójában, ( fo r d .)
1 3 8 B e a v a t á s A f é n y l e h o z a t a l a

zás ill. a m editáció m űvészetét. Ezután figyelm ezteti beavatottját az

n átadandó mantra teljes titokban tartására, majd végül átadja az általa
kiválasztott mantrát. E mantrát általában a jobb fülbe súgják, és három ­
szor ism étlik m eg. A M ahánirvána-tantra (3-132) szerint hétszer kell
a brahmin tanítvány jobb fülébe súgni, más kasztból származó tanítvá­
nyok esetén a bal fülbe. E z is jelzi a kü lönböző iskolák közti elméle-
.a ti és gyakorlati különbségeket.
“ A szertartás végén a tanítvány teljes testével föld re b orul a m es­
ter e lő tt, aki, a M ahánirván a-tan tra (3-1 3 7) szerin t, a következő­
ket m ondja:
N

a
. Ébredj kedves gyermekem, felszabadultál! Légy az^Abszolútról (brah-
l. mán) szóló tudás elkötelezettje! Válj hát örökké önfegyelmezetté, igazsá-
c gossá, erőssé és egészségessé!
a
h-
U gyanaz a Tantra (3-139) egyértelműen kijelenti, hogy amint a
tanítvány megkapta a mantrát, lénye telítődik a mantra által m egszólí­
to tt istenséggel. E zen túl a gurunak engedelmes m ódon vándorol a ta­
nítvány a világban „m in t egy félisten” . E z azt jelenti, hogy az isteni
test (divja-déha) kifejlesztésének magja elültetett.
M iu tá n felajánlott a gurunak egy kis gyüm ölcsöt, fü stö lő t, pénzt
vagy önnön lényét, a tanítvány, tisztelete jeléül, az óram utató járásá­
val m egegyező irányban három szor körbejárja a gurut. Ezután kap a
szertartás során az isteneknek felajánlott étel maradékából, majd vé­
gül elmegy a tem plom ba, és hálája jeléül im ádatot végez.

AZ ISTE NI ERŐ A L Á S Z Á L L Á S A

A beavatásnak többféle form ája van, céljától és az adott iskola ha­

gyom ányaitól függően. Agéhánanda Bháratí Szvám í szerint a korunk-
beli nátha rend három fajta avatást különböztet meg: a jóga-díksá egy jól
m eghatározott jógikus gyakorlatba való beavatás, melynek során nem
adnak át mantrát-, az upajóga-díksá egy, az önvaló megvalósítása céljából
ism ételt mantrába való beavatás; m íg a gjána-dtksá a lelki bölcsességbe,
 B e a v a t á s A f é n y l e h o z a t a l a 1 3 9

egy mantra segítségével való beavatás, amely elvezetheti a jelöltet a °

végső Valóság konkrét m egvalósításához. -
A Tantrák egy m ásfajta m egkülönböztetést is adnak, létezik „ha- a
gyom ányos avatás” (sgámají-dtksá) és egy „fiúgyerm ek beavatása”
(putraka-díksá). A z első célja a tanítvány m egtisztítása, amely sokféle
szertartásból áll, melyeket a Tantra-szára ( I 3) sorol fel, nem keveseb­
bet, m int 84-et. A m ásodik felem eli a tanítványt vagy spirituális
„gyerm eket” (putraka) egy magasabb tudatossági szintre, pusztán a gu ­
ru kegyéből. E zt általában akkor adják, ha az első avatás b etöltötte *
szerepét, elérte célját. “
A Srí-tattva-csintám ani (2.6) három csoportra osztja az avatáso- 3
kát:sámbhavt-, sáktéjí-, és mántrí-díksára. A z első beavatás teljesen spon- <
tán történik, a guru kegyéből, valamit sivaságának (sivatá) m egvalósítá- „
sából, és pusztán a guru pillantása, érintése vagy kiejtett szavai által „
kel életre. Erre a legjobb példa Vivékánanda Szvám í, aki a fogalm akon „>
túli eksztázis (nirvikalpa-sgamddhí) állapotába esett, amikor guruja,
Rám akrisna lábát a gyanútlan tanítvány mellkasára helyezte. A m áso­
dik fajtadiksá a beavatott benső erejét (sakti) használja. A harmadik,
ami egyben az avatások közül a legalacsonyabb rendű, pusztán mantra
segítségével történik.
A Sáradá-tilaka-tantra (4-3) négyféle avatásról beszél:

1. Krijá-vatí-díksá —az átlagos képességű tanítványok számára tör­

ténő szertartásos beavatás, ez nagyjából megegyezik a fent em­
mántrí-díksával.
lített
2. Varna-maji-díksá — egy olyan beavatás, melynek során a mester
szanszkrit betűket helyez mentálisan a tanítvány testébe, és ez­
által ébreszti fel a hang benne nyugvó erejét, amely az abszolút
tudatosság erejének felébresztéséhez vezet.
3. Kald-dtma-dtksd — olyan beavatás, amelyben a tanító fin o m fiz i­
kai energiákat (kaid) irányít a tanítvány testébe, és ezáltal feléb­
reszti erejüket.
4- Védha-mají-díksá —„átszúrással” történő beavatás, melyben a guru el­
méjét a tanítványban szunnyadó kígyóerőre (kundalim-saktij össz­
pontosítja, és feléleszti azt a gerinc alján lévő energiaközpontban
1 4 0 B e a v a t á s A f é n y l e h o z a t a l a

(csakra), m ajd gondosan felfelé vezeti a fejtetőn található

n korona-csakrába, a felszabadulás ajándékát adományozva ezzel
«u tanítványának. A Kula-arnava-tantra (4-64) szerint az „átszú-
a rás” (védha) erőteljes gyönyörérzést, testi remegést, tántorgást,
£ újjászületés érzést, hirtelen mély álomba merülést vagy bá-
2 gyadtságot idézhet elő.
N

'<3

“ A z utolsó három változat csak a különleges spirituális adottsá-

2 gokkal rendelkező jelöltek esetén alkalm azható, akik m egfelelő felké­
szültséget hoznak m agukkal előző életeikből. Rághava Bhatta a
a Sáradá-tilaka-tantrához ( 5 - I 2 I ) írt magyarázatában m egem líti, hogy
. a híres 19- sz.-i mester, Szóm ánanda a negyedik m ódon avatta be
ü U tpaladévát.
c A saivizmus kasmíri iskoláinak is megvan a m aguk négyrétű beosz-
^ tása4 ° , m íg a Kula-arnava-tanra (14-39) hétféle beavatást em lít4
41.
0
M ásfajta felosztások is ismeretesek, de ezek lényegében megegyeznek.
A m i m indben közös, az az isteni Sakti kegyes átlényegítő ereje. H o g y
tüstént m egvalósítja-e a beavatott a végső Valóságot, vagy fokozato­
san éri el azt, az korábbról ho zott spirituális fejlettségétől és befoga­
dóképességétől fü gg.
A beavatás folyam atát igen találóan fejezi ki a ¡akti-pata kifejezés,
melynek szó szerinti jelentése: az „erő alászállása” . E z a kifejezés egy
kicsit félrevezető, mert az isteni Sakti m indenütt jelen van, és nem kell
neki sehová se mennie. A felszabadulást még el nem ért személyek szá­
mára azonban a kegy alászálló természetűnek tűnik, melyet a kundaliní-
sakti felemelkedése követ, ami szintén az isteni erő egyik m egnyilvánu­
lási form ája. Ahogy a Kula-arnava-tantra (4-86) m egfogalm azza: Sakti

4 0 ( I ) anupája-díksá —külső eszközök nélküli beavatás, ami csak az igen fejlett tanítványok esetében
alkalmazható, akik képesek elérni a megvilágosodást pusztán egy megvilágosodott beavatott jelenlé­
tétől, ez a típus nagyjából megegyezik a fenti védha-mají-díksával j (2 ) sámbbaví-díksá — ugyanaz, mint
fent; (3 ) sakti-díksá —benső erő általi beavatás, nagyjából a nála régebbi sáktéjí-díksá azonos; (4) ánaví-
díksá — „ a to m n yi ” beavatás, ami a kasmíri saivizmusban az önvalóra használt anu szóra utal, ez külön­
féle szertartásokból és a tudatot erősítő jógikus gyakorlatokból áll.
• 4 1 ( I ) krijá-dtksá — szertartások általi; (2 ) varna-díksá, ez megegyezik a fenci varna-mají-díksá; (3 ) kalá-
diksá, ami a fenti kalá-átma-díksá azonos; ( 4 ) szparsa-díhsá —érintéssel történő, a fenti sámbhaví-díksá
egyik formája; (5) vág-díksá —szavakkal (vács) történő, a sámbhavi-díksá másik formája; (6) drig-díksá —
a gu ru puszta pillantásával (drik), ez is a sámbhaví-díksá egyik formája; (7) mána-diksá —elmével (mán-
asz) történő, ami a fenti lábjegyzetbéli anupája-díksá azonos.
 B e a v a t á s A f é n y l e h o z a t a l a 1 4 1

H
játékán keresztül a „vadállatok” fpasuj átalakulnak Sivává. U gyanez az Ö
3
írás (14-89-90, 9 5-9 6) a következőket is kijelenti:
D
Kedvesem! Ahogy a vas is arannyá válik, ha higannyal vegyül, úgy éri
3
el agönvaló is a sivaság létállapotát, mikor a beavatás áthatja. N

Amikor a beavatás tüze elkezdi égetni a karmát, a mája béklyói fella­

zulnak. Aki karmikus magok nélküli, és elérte a bölcsesség legfelsőbb ál­
N
lapotát, agS ivóvá válik.
Q'
A beavatottnak nincs szüksége rá, hogy bármit is a vezekléssel, a szabá­ N

lyok vagy fogadalmak betartásával, sem a szent helyek látogatásával

vagy a test fegyelmezésével érjen el. 2
©
Viszont, ó kedvesem, agavatatlanok mantrázása, imádata vagy bármi­ <
lyen más lelki törekvése olyan, mint a sziklára vetett mag, mely nem bog lei
N
semmilyen gyümölcsöt. rt

A beavatás m indent felülm úló fontossága m iatt a Tantrák egyhan­

gúlag javasolják a kutatónak majdani beavató lelki tanítómestere fel­
kutatását. A hogy már láttuk a guru Siva, és ahogy Siva, úgy ő is ma­
gával h o zza S a k tit. A Szv ájam b hu va-szútra-szangrah a (1 .2 )
Szad jó d zsjó ti magyarázata szerint a végső Valóság (Siva) bölcsesség­
ként (gjána) és beavatásként (dtksá) nyilvánul meg, ahol m indkettő
Sakti term észetéből van. A mesterhez hasonlatosan persze a tanítvány
is Siva és Sakti, de ő még nem fedezte fel magában ezt az igazságot.
A beavatás során, a tudatosság és az energia m isztikus átalakító erejé­
nek köszönhetően, a tanítvány újra összeköttetésbe kerül lényének
mélyebb valóságával. O n n a n tó l kezdve az Istennő elkezdi kérlelhetet­
lenül felőrölni a tisztátalanság beavatott benső látását befedő szám ­
talan rétegét. A tanítvány szigorú fegyelem eszköze általi tudatos
együttm űködésének függvényében, ez a katartikus folyam at előbb
vagy utóbb a m egvilágosodáshoz vagy a felszabadulás állapotához ve­
zet. A Szvájam bhuva-szútra-szangraha (2.2 4 ) kijelenti:
 A beavatás egyedül képes megszabadítani a törekvőt a legfelsőbb lakhe­
lyet elfedő hatalmas köteléktől, és felfelé vezetni őt Siva lakhelyére
(saiva-dháman

D e a „fe lfe lé ” „le fe lé t” és „átlós irányt” is jelent, mivel a végső

V alóság m in d en ü tt jelen van, ugyanabban az időben, vagy sehol sem,
és sem m ikor. A h o g y a Szvájam bhuva-szútra-szangraha (3-7) maga
is beismeri:

Az^ösvény egy olyan út, amin utazni kell. Ilyen út nem létezik a Leg­
felsőbb Úr irányába, és nincs kivitelezhető mozgás a lélek (punsz_ =
purusa) számára, mert mindkettő mindenütt jelenlévő.

A felszabadulás m indig jelen van, de a beavatás által életre keltett

folyam at által fo g ez az igazság közeledni hozzánk, m ígnem az elme
végül belefárad a pótvalóságok gyártásába. A d d ig szakadatlanul verő­
dünk a mája behatároló erejének hatalmas hálójában, és keserves kü z­
delmek közepette próbáljuk m agunkat fokozatosan kiszabadítani sa­
ját m agunk által gyártott spirituális tanaink segítségével.4
2

4 2 A dbáman szó egyszerre jelent fényt és lakhelyet is, ezért tündöklő lakhelynek is lehetne fordíta-
1 4 4

11

U
N
eu

'O
N

JC

OJ

<3
k.

c
a

7 ia n á r az első betű, a tanítvány az utolsó. 7 tudás a találkozóhely.

71 tanítás az összekötő kapocs.

Ta i t t i r í j a - upanisad (3 . 1 . 1)
 T a n í t v á n y s á g Az ö n á t a l a k í t á s . . 1 4 5

H
o
3

a
N

NYOLCADI K FEJEZET »

Uanítoánysácj — bAz önáialahitás m egpróbáltatásai ~

N
V)

A TANÍTVÁNY T U L A JD O N S Á G A I 3
c*
<
n>\

\ N
/ , hogy láttuk, a Tantráknak jó l körvonalazott elképzelései vannak „
Á 3L a hiteles lelki tanítóm estert felhatalm azó tulajdonságokról. „
D e ugyanolyan m ódon m eghatározzák a jó tanítvány (sisja) tulajdon­
ságait vagy alkalmasságát (adhikára) is. A Sáradá-tilaka-tantra (2 .1 4 5 ­
152) például a következő jellemvonásokat sorolja fel:

A tanítványnak nemesnek^ (kulína), tisztának, az^emben élet legma­

gasabb rendű célja (felszabadulás) utáni kutatónak, a Védákban mű­
veltnek, ügyesnek, a megfelelő időben a felszabadulásra összpontosító-
nak, minden élőlény felé örökké jóságosnak, a védikus kinyilatkoztatás
iránt hűségesnek (ásztikja), a hiteltelen elvek követésétől mentesnek, sa­
ját kötelességében (szya-dharma) kitartónak, valamint alapja és any­
ja iránt szeretetteljesnek kell lennie. Lelkesen kell hallgatnia tanárát a
testtel, beszéddel és elmével kapcsolatos dolgokban, mentesnek kell lennie
az önteltségtől a tanítóval, a társadalmi ranggal, a tudással és a gazz
dagsággal kapcsolatos dolgokban. Ha szükséges, az^életét kell adnia a gu ­
ru utasításainak végrehajtásáért, s önös terveit feladva, mindig a mes­
ter útmutatása szerint kell örömtelién dolgoznia.43

4 3 A kulína szó jelenthet jó családi származást is.

 A z utolsó rész (versszak) különös feltételeket állít, melynek m eg­
értésével a modern nyugati olvasónak nehézségei lehetnek. A m egfe­
lelő szövegkörnyezetből kiragadva, vagy arra érzelm ileg éretlen tanít­
ványok által követett formájában valóban helyes, ha veszélyesnek
tűnik szám unkra. Ugyanakkor a g u r u iránti teljes elkötelezettség a ha­
gyományos m egközelítésben sokkal inkább a mester és tanítvány kö z­
ti m isztikus folyam at eszközeként szolgál. M in é l inkább leveti a s is ja

önös törekvéseit, hamis érzelmeit és önző tetteit, annál inkább képes

a g u r u benső spirituális állapotát magában is létrehozni. E z pedig nem
valaminek az elvesztése, ahogy azt kezdetben az elme gondolja, hanem
egy felbecsülhetetlen nyereség. A tanítvány nem válik akaratsze­
génnyé, agym osott zambivá, akinek egyetlen feladata a tanár gon d ol­
kodás nélküli utánzása. A hiteles mester ehelyett határozottan arra
biztatja tanítványát, hogy az önmegismerés, az önmeghaladás és az
önátlényegítés folyam atán keresztül valósítsa meg saját, egyedi termé­
szetét, ami szükségszerűen egyedülálló m inden egyénben.
A Kaula-gjána-nirnaja (14-4-14) kiegészíti a fenti leírást, és el­
m ondja nekünk, hogy ki m éltatlan a g u r u által a beavatáson keresztül
adom ányozott bölcsességre:

I s t e n n ő , k e d v e s e m ! E z t a m in d e n t f e l ü l m ú l ó k a u la t a n t n e m s z a b a d á t ­

a d n i a z o k n a k , a k ik b e n n in c s o d a a d á s a k u la ( e g y e s ü l é s é s a g u r u

ir á n t . S e m a n n a k , a k i to m p a e s z ű , n e m ő s z in te , á lla n d ó a n csa k p a n a s z ^

k o d ik , o sto b a , g y e n g e e lm é jű v a g y k ig ú n y o lja a g ig a z s á g o t . N e m r é sz e sít­

h eti k egyében a z t , a k i g y ű l ö l i a g isten ség ek k e g y s z o b r a it, a g á l d o z a t i t ü ­

z e t v a g y a v e z e k lő k e t. A z o k , a k ik m é g is á t a d já k e titk o s t a n o k a t a m ily e n

t a n u ló k n a k , n e m érh e tik e l a tökéletességet.

U gyanakkor, fo lytatja a K aula-gjána-nirnaja (1 4 -9 ), azok a taná­

rok, akik az arra kész tanítványoknak átadják a felszabaduláshoz ve­
zető bölcsességet, hosszú életűek lesznek. E z a kijelentés kifejezi a
gu ru és a s is ja k ö z ti roppant szoros kapcsolatot. M ih e ly st az avatás
m egtörtén t, a m ester és a tanítvány, egy korunkbeli tanítóm ester 4

4 4 R észletesen lásd a 9- fejezetben.

 T a n í t v á n y s á g Az ö n á t a l a k í t á s . .

szavaival élve: „kapásból összekapcsolódik” . E gy felő l a g u r u táplálja

a tanítványt önnön életének lényegével, és ha ezt egy arra m éltatlan
tanítvánnyal teszi, akkor a tanító élete is m egrövidül. A makacs vagy
más m ódon érdem etlen tanítványok csak a g u ru energiáiból élnek.
H a a tanár teljességgel m egvilágosodott, akkor a spirituális energia
( s a k t i) kifogyhatatlan tárháza, de ez az energia nem feltétlen ül képes
a tanár anyagi testét is m aradéktalanul fenntartani. A tudatosan
nem fejlő d ő tanítvány valójában csak gát a tanár életében. H a ez a
béklyó elég szoros, akkor a m ester még testét is feladhatja^ hogy egy
m ásik síkon folytathassa spirituális m unkáját, ahonnan m egadhatja
a lehetőséget a durvafizikai síkon lévő tanítványnak az élet (tudati)
nehézségein való áttörésre.

A TANTRI KUS ÖSV ÉNY ELŐFELTÉTELEI

A z arra hivatott tanító általi beavatás következményeképpen a spi­

rituális kutató tanítvánnyá nemesedik. Ez egy gyökeres változás, ami
m egköveteli a tanítványtól, hogy a tudatosság hiányát éberséggé, a ha­
nyagságot felelősségvállalássá, az önám ítást pedig valósággá alakítsa.
Ezen új életm ód szerves része a g u r u által m eghatározott tanítások
gyakorlati követése. E z a jógikus ösvény, vagy ahogyan a Tantrák
mondják: a sg á d h a n a . Ahogy már a bevezetőben is kifejtettem , ez a
szanszkrit kifejezés a sg id h (befejezni) gyökből ered, am iből a sg id d h i

(tökéletesség, elérés, m egvalósítás), és a sg id d h a (tökéletességet elért,

m egvalósított) szavak is származnak.
A s is ja szó szó szerint azt jelenti: „aki tanítva van” , de tanulónak
vagy tanítványnak szokás fordítani. A Kula-arnava-tantra (17-30) úgy
írja le m int aki testét, egészségét és minden életerejét a g u r u n a k szen­
teli, és tanul (sik s a té ') tőle. A szó a gyökből jön, am iből a sá sg a (uta­
sítás), a sá s g a n a (útm utatás), a sá sg tr a (útm utatás vagy írás, szentírás)
és a s á s g t r in (tudós) szárm azik. Érdekes m ódon ugyanennek a gyök­
nek egy másik jelentése a „fen yíten i” . E z kifejezi a tanítás neveléssel
és a javító büntetéssel (d a n d a ) való kapcsolatát, ami a latin d is c ip lin a

szóban is kifejezésre kerül.

1 4 8 T a n í t v á n y s á g Az ö n á t a l a k í t á s . .

A z ember úgy gon d oln á, Hogy a legtöbb tanár, úgy kezeli m ak­
rancos d iákját, hogy pu sztán elutasítja ő t, vagy a rem etelakból (ásra-
•u ma) vagy ko lostorbó l (matha) való távozásra szó lítja fel. E zen túlm e­
nően a hagyom ány ismer olyan tanítókat, akik az akaratos vagy lu s­
ta tanítványok esetében nem riadtak vissza a testi fenyítés eszközé­
tő l sem. A mai nyugati ember számára, aki a testtudat igen erős k ö ­
telékeiben él, a testi fenyítésnek már a puszta gondolata is szörn yű­
séges. E zért nálunk ez a b ü n tető m ódszer nem igazán eredményes.
A m ikor viszon t egy m ásik kultúrából szárm azó leírásokat tanulm á­
nyozunk, akkor figyelem be kell venni a kulturális, társadalm i kü ­
lönbségeket. És ami még fo n to sab b, nem szabad elfelejtenünk, Hogy
jelen esetben egy olyan közegről van szó, ahol a hiteles guruk m in­
dig is nagy becsben tartották az erőszakm entesség (ahinszá) m indent
m ást m egelő ző erényét. H a a hajdani időkben alkalm azták is a tes­
° ti fen yítést, arra m int eszközre m indig is a bölcsesség hosszútávra
tekin tő szem én keresztül tekintettek.
Tökéletes példája ennek a buddhista tantrikus mester, M arpa ese­
te, aki híres volt arról, hogy gyakran rásózott tanítványaira. Érdekes
m ódon pont ez a heves magatartás volt az, ami segített a legtöbbet
kihozn i tanítványaiból. A Milarepával szembeni durva bánásmódja
még a saját feleségét is tiltakozásra késztette, de nevelése mindennek
ellenére áldásosnak bizonyult legtündöklőbb tanítványa számára, akit
azóta is T ibet egyik legnagyobb mestereként tartanak szám on. M iu ­
tán M ilarepa szilárdan m egállapodott a m egvilágosodásban, ugyan­
olyan érzülettel folytatta guruja mélyről jövő dicsőítését. Egyik dalá­
ban ekképp szólítja meg M arpát:

Imádko^értem, és emlékéig rám, e tudatlan tanítványra!

Imádkofértem, és örökké ölelj át végtelen kegyeddel!

A Sáradá-tilaka-tantra (25-4) szerint a tanítvány legfőbb köteles­

sége a „hat ellenség” legyőzése, melyek a következők: vágy, düh, m o­
hóság, önáltatás, büszkeség és irigység. Ugyanakkor ugyanezen tulaj­
donságokat határozza meg a Tantra az avatásra m éltó jelöltek esetén
is. N in cs ebben semmi ellentm ondás, mert a guru gondosan figyel,
 T a n í t v á n y s á g Az ö n á t a l a k í t á s . . 1 4 9

hogy az adott személynek le kell-e még győznie ezeket a tulajdonsá­ O

3
gokat, vagy pedig már m egvilágosodott, és ezért nincs szüksége sem­
m ilyen további beavatásra vagy útm utatásra. Ezért a tanár keresi a ta­ B

nítványban a negatív érzelmek és hozzáállás viszonylagos hiányát, va­

D
lam int a megértés s a változásra és spirituális növekedésre irányuló N

egészséges akarat legparányibb m orzsáját. A z a tanítvány, akiben ezen n

r
erények egyike sem lelhető fel, ahogy a M antra-jóga-szanhitá (8)
N

m ondja: csak keserűséget (duhkha) okoz a lelki tanítómesternek.

D>
H a a tanítványban nincs meg legalább a vágy a felszabadulás után, N

akkor nemcsak, hogy nem kezd bele az önátlényegítés nehézkes fo ­

lyamatába, de számtalan nehézséggel és csalódással kell szem benéz­ 3
e*
nie. A felszabadulásra való vágy neve mumuksutva, ami a bubhuksutva, a
r&.
kizárólag az anyagi tapasztalás utáni vágy ellentéte. A tantrában termé­
N
szetesen ez a két törekvés nem teljesen összeegyeztethetetlen. A z n>

örökké változó anyagi világ (szatiszára) és a transzcendens Valóság n

(nirvána) végső azonosságát m egvalósított tantrikus beavatott egy­
szerre képes a felszabadulás állapotában lenni, és az anyagi világ mély
élvezeteiben elmerülni. A kezdők számára azonban kom oly kihívást
jelent a világi vágyak legyőzése, és a spirituális valóságban való maga­
sabb rendű gyönyör megtalálása.
E m iatt a tantrikus mesterek többé-kevésbé szigorú irányelveket
szabnak meg tanítványaiknak, melyeket szddhanának hívnak. E zek b izo ­
nyos m értékig iskolánként és tanítvány! lánconként változhatnak, de
legfontosabb alapelveiket tekintve közösek: számtalan gyakorlatuk
k ö zö tt bizonyosan m egtaláljuk a mantra recitálást, a különféle imákat,
az im ádatot és a vizualizációt. A tantrikus ösvény ezen különféle ele­
meit részletesebben is tárgyaljuk a következő fejezetekben. M o s t csak
azt vizsgáljuk, hogy nagy általánosságban hogyan kapcsolódnak a ta-
nítványsághoz.
A szádhaná minden fajtája azt a célt szolgálja, hogy leválassza a ta­
nítványt saját begyöpesedett gondolkodásm ódjáról és tudatosság nél­
küli hajlam airól. E bből adódóan ez egy szent m egpróbáltatásokból ál­
ló folyam at, amiben ki kell tartani. Ezért olyan nehéz számunkra,
nyugati embereknek, akik általában félünk mindennemű fájdalom tól, —
éppúgy, ahogy a haláltól vagy a betegségektől — megragadni a beavatás
alapját képező folyam atot. H ajlam osak vagyunk rosszérzéssel és un­
dorral vegyes csodálattal eltelve szem lélni a jóginok és jógintk szélsősé­
ges vezekléseit, m iközben azt kérdezzük m agunktól: miért követnek
el ennyi m indent, hogy önm agukat büntessék?
D e amit m i önsanyargatásnak vélünk, az a beavatottak számára az
önmeghaladás szükséges velejárója, ami által a később a személyiség
teljes átalakítását véghezvivő benső energia m ozgásba lendül. A Tant-
rák néha az ősi tapas^szót használják a m egtisztító m egpróbáltatások
leírására. A szó jelentése: „iz z á s” vagy „h ő ” , de nagy általánosságban
használják „vezeklés” vagy „önm egtartóztatás” értelemben is. A vé-
dikus világszem léletben a tapasz^ az a folyam at, amely által az Egy
(éka) m egsokszorozza önm agát, életet adva a többsíkú anyagi világ­
m indenségnek, annak m egszámlálhatatlan létform ájával együtt. Ilyen
értelemben maga a végső Valóság vállalja önkéntesen a világm inden­
séget m egterem tő önfeláldozás m egpróbáltatásait. M inden teremtő
folyam atnak velejárója az ilyesfajta önfeláldozás, ez alól a tanítvány-
ság sem kivétel, am it úgy lehetne felfogn i, m int önm agunk minden
részletre kiterjedő újrateremtését, vagy m int egy új személyiség m eg­
teremtését. Szigorúan véve persze a tanítvány által m egteremtendő
szem élyiség nem lesz teljesen új, hanem minden élőlény eredeti és
örökkévaló önazonossága, amit átmannak, önvalónak hívnak. C sak az
idő és a tér viszonylagos világába ragadt, meg nem világosodott szem ­
lélő számára tűnik változásnak ez a folyam at. A m egvilágosodottnak
a m egvilágosodás annak a megvalósítása, ami m indig is jelen volt, és
m indig is az egyedüli, változatlan Valóság vagy önazonosság marad.
A tanítványság tehát az a folyam at, ami által az önmagát feltéte­
lekhez kötöttnek vagy megvilágosodás nélkülinek gondoló személy
felismeri: a felszabadulás m indig jelen van. E z a felébredés az öntisz­
títás m értékétől fü gg, azaz az elme tükrének tisztultságától. A felsza­
badulás vagy feltételekhez kötöttség egész játéka az elme szintjén zaj­
lik. N e m m egvilágosodottnak lenni annyi, m int tudatlannak lenni
arról, ami m indig is igaz bennünk. Tanítványnak lenni pedig annyi, mint
átnevelni a m agunkról és a valóság egészéről alkotott gondolatainkat.
M ás m ódon m egfogalm azva ezt az általános tudatlanságot (avíd-
já), azt m ondhatjuk, hogy valójában m inden téren az önm agunk által
 T a n í t v á n y s á g Az ö n á t a l a k í t á s . . 1 5 l

kitalált elképzelések hálójában vergődünk. Ezen képzetek kéz a kéz- °

ben form álják léthez való hozzáállásunkat, ami idővel m indig szoká­
sokká és hajlam okká kristályosodik ki. E gy felfogást m egváltoztatni a
elég nehéz, de m egszabadulni egy szokástól néha leküzdhetetlen ne­
hézségnek tűnik. A legtöbb esetben gondolkodási és viselkedési séma- n

inkról még parányi mértékben sem vagyunk tudatosak.

A lelki tanulóságban két folyam at jelentkezik egyszerre: egy- •»
részt önnön éberségünket próbáljuk feléleszteni, m ásrészt a guru, ~
term észetes vagy erőltetett m ódon, de próbálja aláásni a tanítványt n

elvakító szokásm intákat, melyek oly illú z ió t idéznek elő, am itől a “

tanítvány a csontokat és a húst körbeszövő bőr által m indentől el- 3
határolt, külön álló lényként tekint magára. A tanárt elsősorban nem <
az érdekli, hogy vajon a tanítvány szereti-e a fűszeres ételeket, vagy ™
a jéghideg italokat, hiszen m indaddig, am íg ezen előnyben részesí- „
tések nem kényszeres szokások, addig nem állnak akadályként az „
éber tudatosság útjába. E nnek ellenére a guru általában elvárja ta n ít­
ványától, hogy az teljes egészében átform álja életét, hiszen az ö n ­
vizsgálat előrehaladta során gyakorlatilag m inden régi szokásm in tá­
tól határozottan meg kell válni. M e rt ha valaki nem bírja a fűszeres
ételeket vagy a jéghideg italokat, akkor az egyfajta válságot idézhet
elő, és az kom oly felism erésekhez vezethet az egyén szokásait, s eb­
ből adódóan jellem ét illetően.
A guru sohasem hagyja békén a tanítványt, amíg úgy véli, valam i­
lyen ragaszkodása (sganga) gátat állít az önmegismerés vagy az önm eg­
haladás elé. A ragaszkodás, legalábbis az anyagi dolgokhoz, egy hatal­
mas feltartóztató erő. A lantra nem tekinti az anyagi világ dolgait ön­
m agukban ártalmasnak, hiszen bizonyos szem pontból m inden Siva,
így azok is. A hozzájuk való ragaszkodással csak az a probléma, hogy
általa rajtunk kívülállónak tapasztaljuk őket, és ezért korlátok közé
szorított én-tudatként állandóan újraform álják hamis önazonossá­
gunkat, az egyetemes önvaló felfedése helyett. A tántrikák nem akarják
eltékozolni a ragaszkodásban jelen lévő energiát, hanem a végső V aló­
ság irányába terelik azt. H a a Siva vagy Sakti iránti ragaszkodás átra­
gyog m inden más ragaszkodáson, akkor a felszabadulás már csak egy
karnyújtásnyira van.
 A tantrikus gyakornokok törekvése: m inden fellelhető energiát
egy fókuszpontba gyűjteni, és a Legfelsőbbre irányítani azt. A szám ­
talan tantrikus gyakorlat mindegyike, valamint a m ögöttük húzódó
szem lélet, ezt az egyetlen célt szolgálja. Két nagyobb kategóriába so­
rolhatók, ahogy azt a Jóga-bhásja ( I .I 2 ) egyértelműen m egkülönböz­
teti: szenvedélynélküliség (vairágjaj és spirituális gyakorlat (abhjásza),
m int a felszabadulás elérésének két különböző eszköze. M ind egyik
tantrikus tan (szádhaná) tartalm azza ezt a két, belső tisztasághoz (sud-
dhi) vezető szakrális m unkafajtát. „ A m egtisztult elmében” — m ondja
a M ahánirvána-tantra (7-94) — „fogan meg az A b szolú tról szóló tu ­
dás.” A z A b szolú t (brahman) Siva, aki örökléttel, teljes tudatossággal
és gyönyörterm észettel rendelkezik. A vágytalanság nem ragaszkodást
jelent. A Kula-arnava-tantra (1-55) szavaival:

A ragaszkodástól való mentesség (nihsgangaj a felszabadulás egyetlen

eszköze. Minden tökéletlenség a ragaszkodásból ered. Ezért ha valaki fe l­
adja a ragaszkodást, és átadja magát a Valóságnak, az^boldoggá válik.

A gyakorlás lényegében öntisztítást jelent. A bölcsesség felébredé­

séig a törekvőnek teljes lényével erre a katartikus folyam atra kell kon­
centrálnia, amely szinte kizárólag elméjében játszódik. E z főként az
elmében meglévő tisztátalan képzetek (asuddha-vikalpaj kiürítését je­
lenti. A z átlagos tanítvány esetében a beavatás hozhat egy azonnali, de
pillanatnyi in tu íció t az abszolút lét fenségéről, de ez önmagában nem
távolítja el örökre a tisztátalan képzeteket. H elyette inkább a meg
nem világosodottságból eredő kettősségek tapasztalása fo g hamaro­
san visszatérni. E z pedig az olyan tényezőknek ad életet, melyek to ­
vábbra is fenntartják bennünk ezt az éberség nélküli állapotot.
A guru beavatáskor adom ányozott kegye m egnyitja a m egvilágoso­
dás felé vezető kapukat, lehetőséget adva a tanítványnak a m egtisztu­
lásról szóló tanok hittel teli elfogadására. A guru kegye közvetlen uta­
sításai form ájában is állandóan elérhető a tanítvány számára. E zzel
kapcsolatban a M antra-siró-bhairava (vagy ahogy a Siva-szútra-
guru szájában lévő erje még magánál a
vim arsiní 2 .6 is) kijelenti: „A
gurunál is hatalm asabb.” M ás szóval: a guru a kegy járműve, egy olyan
 T a n í t v á n y s á g Az ö n á t a l a k í t á s . . 1 5 3

H
áldást hozó energia, ami meghaladja önnön személyes tudását, képes­ Q
3
ségét vagy tehetségét. A Tantrák egyöntetűen felhívják a figyelm et,
hogy a gyakorlás folytonossága a szádhaná sikerességének egyik le gfo n ­ O
tosabb feltétele. Ahogy a Jóga-szútra ( I .I 4 ) kifejezi: a gyakorlatokat
ö
kihagyás nélkül és hosszabb időn át kell végezni. Csak a tapasztalt ta­ N

nítóm ester képes m egm ondani, milyen gyorsan vagy lassan válhat si­ re
pr
keressé a tanítvány ezen az ösvényen. Általánosságban persze jó elővi­
N

gyázatosnak lenni, és nem túlértékelni saját képességeinket, valamint

ÖV
alaposan felkészülni egy hosszan elhúzódó gyakorlási folyam atra. N

A tantra gyakran állítja be magát gyors ösvényként, hiszen szent­

írásai egy em beröltőnyi gyakorlás után már sikert ígérnek. D e ez m in­ 3
Q
den esetben előfeltételezi, hogy a gyakorlónak megvan a szükséges <
n>\
karmikus alapja, valam int, hogy képes herkulesi erőfeszítéseket tenni.
N
Ezért a „gyors” azt jelenti: „olyan gyorsan, amilyen gyorsan csak az re
egyén számára lehet” . Ehhez hasonlóan a tántrikák néha „könnyűnek” re
nevezik ösvényüket, ami szintén egy viszonylagos kifejezés. E z az ös­
vény annyival könnyebb, m int a többi, hogy azok nehezen járhatóak a
jelen sötét korban (kali-juga), és ezért többet kívánnak meg törekvőik­
től. A tantra, ahogy azt már a bevezetőben is kifejtettem , egy olyan
rendszer, am it speciálisan a jelen kor spirituális kutatóinak igényei
szerint terveztek. A kali-juga mindenre kiterjedő spirituális és erkölcsi
hanyatlása m iatt a jelen korban születők már eleve hátrányból indul­
nak, ezért a Tantrák sürgetése szerint a leghatékonyabb tanításhoz
kell folyam odnunk: a tantrikus rendszerhez.
Tanítványaik alkalmas (jógajatá) voltát vizsgálva a tantrikus m este­
rek a következő három cselekvési m ódot vagy vérmérsékletet külön­
böztetik meg:
I. A pasu-bháva (állatias jellem) a rad^sas^és a tamasz, a szenvedély
és a tudatlanság minőségének erőteljes összjátéka, amit a szattva, a jó ­
ság m inőségének m ajdnem teljes hiánya jellem ez. E z a baljós összeté­
tel olyan nemkívánatos jellemvonásokat eredményez, m int a m egté-
vesztettség (bhránti), az enerváltság (tandrá) vagy a nem törődöm ség
(álaszja). Ugyanakkor nem feltétlenül nyilvánul meg m inden ilyen m i­
nőségben lévő emberen ez az összes jellemvonás egyszerre. A Kula-
arnava-tantra (13-90) szerint a vadállatot (pasu) nyolc kötelék (pasa)
1 5 4 T n n í t v á n y s á g Az ö n á t a l a k í t á s . .

köti, név szerint: a megvetés, a kétség, a félelem, az elfogultság (lad-

n dzsá), az undor, a család, a szokás és a kaszt. E lső ránézésre nehéz len­
ne ezeket a mai nyugati környezetben alkalmazni.
A tanítvány szellem i éretlensége a felelős ezekért a jellem vonáso­
kért, melyek kizárják az „állatias” jellem ű törekvőt bizonyos szertar­
tások és gyakorlatok végzéséből. Szám ukra a lelki élet egy sokkal ha­
gyom ányosabb m egközelítése ajánlott, és legfőképpen az „ö t lényeg”
(panycsa-tattva) szertartásból vannak (önm aguk által) kizárva, melyről
2 a 14- fejezetben lesz részletesebben szó. A Kaula-avalí-nirnaya szerint
még elmében sem szabad gyakorolniuk ezeket a szertartásokat. H e ­
o lyette m inden erejükkel a gurut kell szolgálniuk, mert ez m egtisztítja
. őket kedvezőtlen jellem vonásaiktól. A z „állatias” jellem kifejezés nem
u. egy beskatulyázás, már csak azért sem, mert a legtöbb kezdő tanítvány
c ebbe a kategóriába esik. A pasu kifejezés gyakran azon gyakornokokra
° is utal, akik a tantrát sokkal hagyományosabb m ódon gyakorolják, az­
az az „ö t lényeggel” foglalkoznak, melyek név szerint: a hús, a hal, a
bor, a (szárított) gabona és a nemi közösülés, ami esetükben sokkal
inkább szó szerint értendő, m intsem átvitt értelemben. Figyelemre­
m éltó, hogy a fejlettebb beavatott nőkkel való tényleges szakrális kö­
zösülés helyett kétféle virágból tesz felajánlást, melyek a férfi és a női
nemi szerveket jelképezik.
2. víra-bháva (hősies jellem) a radzsasz^ és a szattva túlsúlyának
A
eredménye, nagyon kevés tamasz^ jelenlétével. A M ahánirvána-tantra
(1.54) szerint egyedül az ilyen vonásokkal rendelkező tanítvány al­
kalmas a tantra gyakorlására. E z az írás a másik két kategória puszta
létét is m egkérdőjelezi e sötét korban, de ennek nem sok értelme van,
hiszen az előbbi „állatias” jellem igen széles körben elterjedt.
3- A divja-bbáva (isteni jellem) szintén a radgasz^ts a szattva termé­
ke, de itt az utóbbi van túlsúlyban. A z ilyen istenes jellem bizony igen
ritka, főként a kali-jugában. E zt a kategóriát az különbözteti meg az
előző tő l, hogy ebben sokkal intenzívebb a fejlődés, ami jó l tükrözi a
tantrikus szem léletet.
A tantra a spirituális hős (víra) ösvénye, akit a következőképpen
határoz meg a Kula-arnava-tantra (17-25):
 T’ a n í t v á n y s á g Az ö n á t a l a k í t á s . . 1 5 5

Mivel mentes a szenvedélytől, a büszkeségtől, a csüggedéstől, a dühtől, az_ D

3
irigységtől és az^önáltatástól, valamint messze eltávolodott a radzsasztól «
és a támasztól, ezért bősnek hívják őt.45 0

O
A Kula-avalí-nirnaja szerint a hősies gyakornok felülem elkedik az N

elmében lévő kettőségek játékán. E z pedig egy fontos, sőt elkerülhe­ n

x*
tetlen követelmény, főként ha azt nézzük, hogy a tantra még a legszo­
N
katlanabb eszközöket is hajlandó használni, melyek egyébként a bűn
Ch
és a zavarodottság érzésének hálójával ejtenék foglyul a gyám oltalan N

tanítványt. A tantrikus hősnek felül kell emelkednie a társadalmi nem ­

tetszésen vagy kiközösítésen, és szilárdan meg kell állapodnia az el­ 3
Cí
lenkezésekkel és hányattatásokkal m itsem törődő ösvényén. A jelen
sötét korban, a M ahánirvána-tantra (4-19) szerint csak a hősies taní­
N
tás (víra-szádbaná) hoz kézzelfogható gyüm ölcsöt. Ezen szentírás sze­ a
rint a hősies tanítás megegyezik a kaula iskola tanaival, melyet a kö­ 0)

vetkező fejezetben m utatunk be.

4 5 Az eredeti szövegben egy szójáték található a vtra (hős) és a víta-rága (szenvedélytől mentes), ill.
a radzsaszytamó-vidbúra (messze eltávolodott a radzsasztól é s a támasztól) kifejezésekkel.
1 5 6

4>

QJ
N

'4)
>

N
M

4)

V eddmagadhoz a Siua talaján nöuekoő bölcsességei, m e/g különleges,

m indenki á íia ívá ggoii tulajdonságok tárháza, ggó ggír m indenki számára
és a lelk iggöngörhöz oezet.

U m á p a t i S i v á c s á r j a : S at a - r at n a - s z a n g r a h a (5)
 A t a n t r i k u s ö s v é n y . . . 15

KI LENCEDI K FEJEZET

5 ? tan trihu s ösoény — C R iiu alitás és ierm észeiessécj

ELSŐ LÉPÉSEK AZ Ö SV ÉN Y EN

A . .
/ tantrikus ösvény a hétköznapok m indig változó szádhanájában
X Á m egszülető kihívásokra való érzékenység és az adott iskola
vagy tanítványi lánc ősi hagyományainak pontos követése közti
egyensúlyi játék. A helyzet egy virtuóz klasszikus darab előadásához
hasonlatos, ahol a zene egyszerre nyilvánul meg a kreatív önkifejezés­
ből, és a kérlelhetetlenül pontos kottából. A tantra legtöbb iskolája
nagyban ritualisztikus, de m indig igyekszenek odafigyelni, hogy a
szertartások ne fojtsák meg a tanítvány természetességét, mert énei­
kül m egvalósíthatatlan a benső növekedés. A tantrikus ösvény szerves
részét képező szám talan szabály és form alitás célja a törekvő elméjé­
nek lecsendesítése, valam int akaraterejének megszilárdítása.
A z előző fejezetben elmagyaráztuk a tanítvány legfőbb tulajdon­
ságait. D e a tantrikus beavatottnak nem csak szilárd akaraterővel és
jellem m el kell rendelkeznie, hanem hittel (sraddhá) is. H a már m eg­
kapta a tanítványi avatást, akkor nem szabad többé kételkednie a guru
vagy a tanítások hitelességében vagy hatékonyságában, sem a felszaba­
dulás valóságában vagy önnön spirituális energiáiban. A hit nem vak
hiszékenység, hanem az elme mélyreható és roppant energiagazdag ál­
lapota. A Bhagavad-gítá (4-39) kijelenti, hogy az egyén hite és sze­
mélyiségének lényege kö zt szoros összefüggés van. „Am ilyen az em­
ber hite” — m ondja a szentírás — „bizony olyan maga az ember is.”
A Jóga-bhásja (1.2 0 ) egy gondos anyához hasonlítja a hitet, mivel az
1 5 8 A t a n t r i k u s ö s v é n y . . .

« megvédi a jó g in t és a jó g in ít . V ácsaszpati M isra, a Tattva-vaisáradí

n (1.20) szerzője a hitről, m int a „ jó g a gyökeréről” beszél. A Siva-szan-
"v hitá (3-16, I 8 - 19) megállapítja:
>
*3
c C s a k a h it t e l és á llh a t a t o s s á g g a l r e n d e lk e z ő k v á lh a t n a k sik e re ssé , a h it e t-

Z le n ek n e m . E g e r t m o s t a n t ó l g y a k o r o lj k e m é n y e n !

^ A s ik e r első j e l e a m a r r ó l v a ló b iz o n y o s s á g , h o g y a tö rek v é s g y ü m ö lc s ö t

n h o z g m a jd . A m á s o d ik , h o g y a h it m e g s z ilá r d u l, a h a r m a d ik p e d ig a g u -

r u im á d a t a .

A n e g y e d ik a k ie g y e n s ú ly o z o t t s á g ( s g a m a t á -b h á v a ) , ag^ ö tö d ik ag^érgé-

a kék s z a b á ly o z á s a , a h a to d ik p e d ig a m é rsé k e lt t á p lá lk o z á s . H e t e d ik n in c s .

A hit után a lelki tanítóm ester iránti odaadás ( g u r u -b h a k ti) az

c egyetlen fo n to s erény és gyakorlat. A z eddig leírtak alapján egyér-
” telm ű kell legyen szám unkra, m iért. A z ilyen odaadás hiányában a
beavatáskor a m ester képtelen átadni a tanítványnak a tudatosság
energiáját, vagy a későbbiek során a szükséges tanításokat és ú tm u ­
tatásokat akár testi, akár m entális szinten. A gu ru és a s is ja kö zti vi­
szony term észetesen nem egy üzleti egyezség, hanem egy szív és
szív k ö zti kapcsolat. A h o gy a tanár teljes erejével a tanuló felébresz­
tésének szenteli m agát, úgy benne is meg kell legyen az erős vágy a
folyam atban való részvételre, am it szerető odafigyelésével fejezhet
ki. Ily m ódon a szeretet és az odaadás vezetékén keresztüláram lik
a spirituális átadás. E z t term észetesen nem szabad összetéveszteni
a m ind ig kihasználáson alapuló világi érzelm ekkel és rom antikával.
A gu ru iránti odaadás, m indenekelőtt mély tiszteletb ől és hálából áll.
A sg á d h a n á harm adik eleme a mester által adott tanítás m ielőbbi gya­
korlati alkalm azása, legyen az bárm ilyen nehéz, önkényesnek vagy
képtelennek tűn ő. A tanárnak nincs sem m ilyen oka rá, hogy a ta n ít­
ványt a szükséges m egtisztuláson túl felesleges nehézségekkel ter­
helje. H ely ette inkább olyan cselekvési folyam atot ajánl, ami az ő
esetében is gyüm ölcsöt h o z o tt, és am it a tanítvány szükségeinek és
képességeinek gondos figyelem bevételével alakít ki. M ilarepa azt a
látszólag értelm etlen feladatot kapta, hogy újra és újra építsen egy
tornyo t, am it újra és újra le kellett rom bolnia. Ily m ódon segített
 A t a n t r i k u s ö s v é n y . . . 159

M arpa m egszabadulni tanítványának a korábbról fekete m águsként °

ö sszegy ű jtött kedvezőtlen k a r m á já tó l.

A m indennek alapjául szolgáló hit, a tanítóm ester iránti odaadás o

és a szorgalmas gyakorlás alkotja azon alapvető megértés alapját, m i­
szerint az A b szolú t m indenütt jelenlévő, és a tanítványnak m inden n

körülmény közepette emlékeznie kell az Igazságra. E z az a tudás, le- re

gyen önerőből m egszerzett, kegy általi vagy m indkettőből fakadó, ami
a felszabaduláshoz vezet. A szertartások, a m a n trá k és m inden más
gyakorlat csupán segédeszköz. C élju k az elme tükréről eltávolítani n

m inden valóságot torzító tényezőt. „A m egtisztult szívben nő az A b ­

szolútról szóló tudás” — m ondja a M ahánirvána-tantra (7-94)- 3
A tantrikus eszközök száma nagy, de a bölcsesség egy, csakúgy, m int <
az általa felfedett Valóság.
H a a lelki tudás adja a tényleges felszabadító erőt, akkor miért „
fo glalkozzunk bármilyen más gyakorlattal? Van a ta n trá b a n egy „esz- *
köztélén” ( a n u p á ja ) szem lélet, az ösvénytelen ösvény gondolata, me­
lyen a kegy alászállása azonnal és maradéktalanul elpusztítja tudatlan­
ság forrását. A nyugati tanulók term észetükből adódóan vonzódnak
ehhez az erőkifejtés nélkülinek tűnő ösvényhez, de meg kell érteniük,
hogy ez csak azon nagyon kevés ember számára m űködik, akinek m eg­
van az ehhez szükséges előfeltétele. M indenki másnak hagyom ányo­
san a tanár által előírt, bevett gyakorlatok általi léttisztítás vesződsé­
ges folyam atát ajánlják. Ezek a kiegészítő jó tanácsok önmagukban
még nem visznek el a felszabadulásig. A 10 . sz.-i tantrikus mester,
Abhinava G u p ta szerint a jó g a fokozatai legjobb esetben is csak egy
olyan eksztatikus állapotot idéznek elő, amiben a szem lélődő a szem ­
lélődés (elmebeli) tárgyával való képzet szintű önazonosítást érheti
el, de a vele való tényleges egységet nem. M ásképp megfogalm azva:
végső soron nem juttatnak el a felszabadulásig, mivel nem képesek
felébreszteni a tiszta fogalom alkotást ( s u d d h a - v ik a l p a ) , ami közvetlenül
önnön lényegi term észetünkből fakad .46
A tanítvány erősségeit és terheit átlátó mester nélkül örökké
fennáll annak a veszélye, hogy az túlbecsü li önnön spirituális

46 Ez az elképzelés nem egyezik meg a j ó g á t nyolc lépcsőfokra osztó Patanydzsali eredeti elgondo­
lásával (vö.: az a s z a m p r a g já t a - s z a m á d h i gondolatával), ( f o r d .)
teljesítőképességét. A türelmetlenségre hajlamos nyugati spirituális
kutatók könnyen esnek az önámítás áldozatául. N éhány évig követik
a „közvetlen m egközelítés” ösvénytelen ösvényét, talán egy-két köny­
vet is elolvasnak, vagy néhány előadásra is elmennek, és m agabiztosan
arról győzik meg m agukat, hogy ők már az önm egvalósítás egy igen
magas szintjére érkeztek. A valóságban azonban ez a fajta m egvalósí­
tás pusztán egy elmebeli képzet. Csupán az őszinte tanítvánnyá válás
lenne képes szertefoszlatni téves önértékelésüket. Ahogy John Blofeld
író észrevételezi: „m ég oly sok évnyi erőfeszítés után is csak viszony­
lag kevesen folyam odnak a közvetlen tapasztaláshoz, ami által képe­
sek lennének felülkerekedni azon az elemi szinten, ahol az elmét pró­
bálják egy rövid időre lenyugtatni” .
H a valaki megkapta a sakti-pátát, akkor is rengeteg tényleges m un­
ka van m ég hátra, ezért nem érdemes időt fecsérelni azon gyors sikert
ígérő „m esterekre” , akik válogatás nélkül adják avatásaikat m indenki­
nek. N éhányan azt gondolják: m ost, hogy megkapták az avatást,
innentől már folytathatják m aguktól is, nem akadályoztatva a guru
elvárásai és követelményei által. E z önmagában m egm utatja éretlensé­
güket, valamint a tanítás és az útm utatás számukra nélkülözhetetlen
voltát. A sakti-páta közben valójában m inden átadásra kerül, de hogy a
kutató képes-e ezt bölcsen feléleszteni, az már más kérdés.
A z Igazság ismerete az út, de ahogy a Kula-arnava-tantra ( I .I 0 7 )
m egerősíti, ezt az utat egy hiteles lelki tanítóm esternek kell felfednie.
U gyan ez az írás (2.3 1 -3 3) kijelenti:

A kula bölcsessége ragyog abban, ó Istennő, aki tisztátalanságait múlt­

béli vezetéseivel, adományozásaival, áldozatokkal, zarándoklatokkal,
recitálással és fogadalmakkal visszaszorította.
A kula bölcsessége ragyog abban, ógyönyörű Istennő, aki agimádott
istensége és a guru iránti odaadásával téged és engem egyaránt elége­
detté tesg
A kula bölcsessége ragyog abban, aki tiszta elméjű, békés, elkötelezett,
mesterének bű követője, nagyon odaadó és rejtett [nem vonja magára
gyakorlásával mások figyelmét].
 A TA NTRIKUS Ö SV ÉN Y KÖRVON ALAI

A tantrikus ösvény iskoláról iskolára változik egy kicsit. A z évszá­

zadok során a tantrikus mesterek számtalan szádhanát fejlesztettek ki,
melyek mindegyike egy magasabb szintű megvalósításhoz vagy akár a
felszabaduláshoz vezeti a gyakorlót. A buddhista Szádhaná-málá 312
különböző szádhanát határoz meg: különféle imádati formákat, képsze-
rűsítéseket, mantrákat és szertartásokat. Általánosan elfogadott becs­
lések szerint a Tantrák tartalmának 80%-a különféle szertartásokkal
foglalkozik, és ez jól kifejezi a tantrikus megközelítési m ódot. Ezek le­
hetnek külső és belső szertartások, vagy ahogy mondják: a „benső áldo­
zat” (antar-jága), ami a minden körülmények közepette fenntartandó
önátlényegítő hozzáállás. E kettő szertartásfajta együttesen az önátala­
kítás egy roppant átfogó jógáját adja. Néhány Tantra felhasználja a
Patanydzsali közism ert Jóga-szútráiban m egfogalm azott rendszert, me­
lyet a szerző töm ör aforizmáiban nyolc „tagra” (anga) osztott:

1. Jama — az önuralom kifejlődését segítő ötféle erkölcsi tiltás: az

erőszakmentesség, az igazságosság, a lopás tilalma, a nemi ön­
m egtartóztatás és a m ohóságtól való tartózkodás.
2. Nijama —az önuralom kifejlődését segítő ötféle erkölcsi előírás:
a tisztaság, az elégedettség, a vezeklés, az önfejlesztés vágya és
a Legfelsőbb Ú r előtti m eghódolás.
3- Aszana — testtartások, melyek segítségével a gyakorló kö zöm ­
bössé válhat a durvafizikai ellentétpárokból (dvandva), m int h i­
deg-m eleg, száraz-nedves, stb. születő kettősségektől.
4- Pránájáma — az „életenergia kiterjesztése” a légzőgyakorlatok
segítségével.
Pratjáhára — az érzékek visszavonása.
5.
6. Dháraná — koncentráció, melynek során az elme egyetlen tudat­
tárgyra irányul, ami lehet egy mantra, vagy egy istenséget képvi­
selő szerkesztett ábra (janira).
7- Dhjána — m editáció, ami a koncentráció elm élyítése, term észe­
tessé válása, s amelyben a tudat egyre inkább egyesül annak
tárgyával.
 8. Szamádhi — „összerakni/egyesíteni” vagy eksztázis, amiben m eg­
valósul a m editáció tárgyában való teljes elmerülés, a vele való
maradéktalan egység érzése.

A z ez idáig le nem fo rd íto tt szanszkrit nyelvű Sáradá-tilaka-

tantra (25-5) is részletesen bemutat nyolc lépcsőfokot, de azokat
Patanydzsalitól, alkalmanként jelentős mértékben eltérő m ódon d efi­
niálja. A jama kategóriájába például belevesz további öt tényezőt, név
szerint: a részvétet, a becsületességet, a türelm et, az állhatatosságot
és a mérsékelt evést, valamint a m ohóságtól való mentesség helyett a
tisztaságot (saucsa) em líti. Eme Tantra 15- sz.-i magyarázója, Rághava
érdekes idézeteket hoz ezen erények alkalmazásának bemutatására.
Ezek szerint a vágyat az erőszakmentesség és a nemi önm egtartózta­
tás segítségével lehet legyőzni, a dühöt a részvét és a türelem segítsé­
gével, a m ohóságot a lopástól való tartózkodás, az igazságosság és a
becsületesség eszközével, az önám ítást (m egtévesztettséget) a mérsé­
kelt evéssel és a tisztasággal, a büszkeséget a türelemmel és a becsü­
letességgel, az irigységet az erőszakm entességgel, a részvéttel, a be­
csületességgel és a türelemmel.
A Tantra a nijama szintet is kibővíti a szent hagyományban való
hittel, az adom ányozással, az istenségek imádatával, a tanítások hall­
gatásával, a szerénységgel, a m egkülönböztető képességgel, a mantrák
recitálásával és a szertartásos felajánlásokkal.
Ezen felül Patanydzsali nem ír le részletesen egyetlen testtartást
sem, a Sáradá-tilaka-tantra viszont kiemel ö tö t, az ászana szint bem u­
tatására: a lótuszülést (padmászana), a szvasztika-ülést (szyasztikászanaj, a
gyém án t- vagy villám lás-ü lést (vadzsrászanaj, az áldásos-ülést
(bhadrászana) és a h ős-p ózt (vírászana).
A pránájáma és a pratjáhára szinteket nagyjából a hagyom ányos
m ódon határozza m eg. A pránájáma folyam ata: a bal oldali vezetéken
(idd) való l ó egység ideig tartó belélegzés, m ajd 64 egységnyi ideig
való légzésvisszatartás, m iközben az életerőt a kö zp on ti vezetékbe
(szusumnáj kell vezetni, végül a jobb oldali vezetéken (pingalá) való
32 egységnyi ideig tartó kilélegzés. A légzésszabályozás történhet
 A t a n t r i k u s ö s v é n y . . . 1 6 3

m aggal (szagarbha) vagy mag nélkül (vigarbha), azaz mantra-recítalas- D

sal, vagy anélkül.
A z érzékek visszavonását ugyanúgy a csapongó érzékek saját tár- o
gyaikról való visszavonásaként határozza meg.
Q
A Tantra szerint a dháraná viszont az életlevegőnek (prána-marut) a n

test kü lön böző pontjaiba történő irányítása, olyanokba, m int a lábuj- a

jak, a sarkak, a térdek, a com bok, a gáttájék (s^ívaní, szó szerint: var- ■»
N

rat), a nemi szerv, a köldök, a szív, a nyak, a torok, a nyelvcsap, az orr, ~

a két szem öldök közti rész, a hom lok, a fejtető és a felette 12 ujjnyi- n

ra található m isztikus hely. E z a gyakorlat m egszünteti a finom fizikai “

energiavezetékekben (nádi) lévő eldugulásokat, és fokozza az életerő 3
áramlását, ami viszont összpontosítja az elmét, és ezáltal elősegíti a <
m editációs istenséggel való szorosabb azonosulást. „
A dhjána a választott istenségen, m int magán az önvalón való me- „
ditáció. A tantrában általában ez a gyakorlat egy m editatív képsze- „
rűsítés form ájában nyilvánul meg, amelyben az istenség egy ember­
szerű eleven ragyogásként jelenik meg.
Patanydzsalival szöges ellen tétb en, a Sárad h á-tilaka-tan tra
szerint a szamádhi az egyéni lélek
(dzsíva) és az egyetemes önvaló azo ­
nosságán való szakadatlan m editáció. E z a d efin íció kifejezi a tantra
n o n-d ualisztikus m etafizikai látásm ódját, ami jelentősen kü lö n b ö ­
zik a hagyom ányosan nyíltan dualistának tekin tett Patanydzsali-féle
jógarendszertől.
Persze azt semmiesetre sem m ondhatjuk, hogy az összes Tantra
egyértelműen azt a fajta határozott non-dualizm ust hirdeti, ami
m ondjuk a M ahánirvána-tantrát jellem zi. A megalkuvás nélküli non-
dualista m etafizika valójában sokkal inkább a későbbi Tantrákban je­
lenik meg. A dél-indiai Agam ák például inkább a döntően dualista
m etafizikát részesítik előnyben, egyértelmű különbséget téve Isten és
teremtése kö zött. A korai tantra, úgy tűnik, egyfajta feltételes non-du-
alizm us felé hajlik, ami sok U panisad tanítására is jellem ző. A Kula-
arnava-tantrában ( I .I 9 ) maga Siva emlékeztet m inket, hogy végső so­
ron az ilyesfajta különbségtétel a véges világhoz tartozik, és csupán
vélemény kérdése:
 Néhánycm a non-dualiztnust választják, mások a dualizmust, de mind­
egyikük tudja: ágén Valóságom felette áll dualizmusnak, non-dualig-
musnak egyaránt.

A gyakorlat szintjén az ilyen filo zó fia i különbségtétel a legtöbb

esetben teljesen lényegtelen. A m íg a törekvő a megvilágosodás eléré­
sén fáradozik, addig m indig is lesz egyfajta kihangsúlyozott dualitás
vagy kettősség, hiszen a gyakornok a Legfelsőbbre vagy az önvalóra,
m int az imádat és az igyekezet tárgyára tekint. A m egvilágosodást
m egelőzően, úgy tűnik, az emberi szívnek szüksége van egy második
énre, ami felé áraszthatja szeretetét, s amiben hihet és reménykedhet.
M é g a fejlett gyakornokok is gyakran választják a dualista im ádatot,
pedig ők a Legfelsőbbet saját lényegi term észetükként fogják fel ér­
telm ükkel, és annak érzékelik mélyreható intuíciójukkal is. M ég a tö ­
kéletes tantrikus beavatottként is szám on tartott, szélsőségesen non-
dualista és elvont filo zó fu s Sankara is gyönyörű him nuszokat írt az
Istenként és Istennőként megnyilvánuló Legfelsőbbhöz, bár néhány
tudós m egkérdőjelezte ezen művek hitelességét.
N o h a Patanydzsali nyolcfokú ösvénye egy mindenre kiterjedő
vázlatként határozza meg önm agát, ez mégsem magyarázza meg
szám talan sajátosan tantrikus vonását. Tudom ásom szerint ezek szer­
kesztett, rendszerezett formában sohasem voltak jelen a Tantrákban,
így kiváló alapként, vázként szolgált számukra. A következő gyakorla­
tokat, melyek nem feltétlenül találhatóak meg m inden iskolában, a
nyolcfokú jóga kiegészítésének kell tekinteni:

I . A z előkészítő tisztítás: (a) önm agunk m egtisztítása: főként az

elemek m egtisztításán (bhúta-suddhi) keresztül (amiről a I I . fe­
jezetben részletesebben is lesz szó); (b) a szertartás vagy lelki
gyakorlat helyének m egtisztítása, ami először annak kristály­
tisztára való takarításából, majd virágokkal, virágfüzérekkel,
füstölőkkel, kám forral és lámpásokkal való feldíszítéséből áll.
(c) az alapvető mantra m egtisztítása: a mantra összekapcsolása
az ábécé betűivel, hagyom ányos, majd fo rd íto tt sorrendben;
(d) a szertartás elemeinek m egtisztítása: víz rácseppentésével,
 A t a n t r i k u s ö s v é n 1 6 5

H
közben egy tisztító mantra recitálásával, és a m egfelelő szim bo- °
likus kéztartások (főként a dhénu-mudra) alkalmazásával; (e) az
istenség szobrának (képének) m egtisztítása víz rácseppentésé- o
vei, a hozzá tartozó mantra recitálásával, ami az istenség legben­
sőbb lényege. ~
2. E lőkészítő gyakorlat (purascsarana), melynek célja a teljes m eg- ™
szentelés (púrna-abhiséka), és ami különböző mantrák egymás “
utáni, hosszabb ideig tartó recitálásából áll. Ezek célja a felm e- ~
rülő (tudati) akadályok eltávolítása, valamint a képszerűsítő n

m editációhoz (dhjána) és a szertartáshoz szükséges energia “

megteremtése. A Kula-arnava-tantra (15-8) szerint ez a gya- 3
korlat a következőképpen zajlik: „A napi három szori (hajnali, <
déli, sötétedéskori) im ádatot, a napi rendszeres recitálást, a víz „
felajánlását (tarpana), az áldozatot, és a brahminok etetését élőké- „
szüleieknek nevezik.4 7 ” U gyanez az írás (15-7) az ötrétű im á- „
datot (panycsa-anga-upászana) is az előkészítő gyakorlatok
k ö zött em líti, amelyet tiszta helyeken, folyópartokon, barlan­
gokban, hegytetőkön, zarándokhelyeken, folyók összefolyásá­
nál, szent ligetekben, elhagyott kertekben, bilvafa tövénél, he­
gyek lejtőin, tem plom okban, tengerparton, vagy o tth on lehet
végezni (1 5 -2 2 -2 3 ). A purascsaranát lehet valamilyen veszély
vagy betegség leküzdése ellen is gyakorolni. M inden esetben
ezerszer vagy többször kell a mantrát elism ételni. A buddhista
tantrában például a vadzsra-szattva-mantrát kell a jelöltnek 100 000-
szer elrecitálnia. A M ahánirvána-tantra ( 3 .1 1 3) az adott mantra
32 000-szeri ismétlését írja elő. A Kankála-m áliní-tantra sze­
rint ajánlatos az előkészítő mantrikus gyakorlatot áldásos na­
pokon végezni, akkor is hajnaltól sötétedésig. H a ez nem m eg­
oldható, akkor legalább egy tetszőlegesen kijelölt napon kell a
mantrát 12 000-szer elzengeni. A V íná-sikha-tantra (367)
szerint I 008 ismétlés után jelenik meg a mantra „legfelsőbb
form ája” , azaz ezután erősödik meg. E z a fajta mantrikus gya­
korlat, amely életre kelti a mantra erejét, és felkészíti az elmét a

47 A Brihan-níla-tantra még a rituális fürdetést (s^nána) is beleveszi.'

1 6 6 A t a n t r i k u s ö s v é n y . . .

<u
teljes tanítvánnyá válás megpróbáltatásaira, átfedésben van az
<u
előkészítő tisztítások kategóriájával.
*4» 3. A mantrák zengése a faním legegyetemesebb gyakorlata, amellyel
>
»3 részletesen a 12. fejezetben foglalkozunk.
E
4- A z istenségek üléseként szolgáló mandalák (vagy jantrák') készí­
C/>
tése igen fo n to s eleme a tantrikus szertartásoknak. Jelenlétük
N

'O beszenteli a helyet, azaz megvéd a nem kívánt entitásoktól és

N negatív energiáktól. Részletesebben a 13- fejezetben foglalko­
v»
zunk velük.
<l>
5. A njásza az életerő egy bizonyos tárgyba való szertartásos bele-
N

a áram oltatása, ami lehet az emberi test is, am it ez a folyam at

tisztító la g áthangol. Részletesebben ezzel is a 13* fejezetben
a
u foglalkozunk.
C 6. A mudrá a legtöbb iskolában fontos eleme a szádhanának. K ü lö n ­
a
f- b öző kéztartásokat jelent, melyeket a szertartások közben
használnak, am iről a 13- fejezetben lesz szó.
7- A dévatá'púdzsá a választott istenség imádatát jelenti. E z a kö ­
vetkező eszközöket foglalja magában: ülés (ászana) készítése az
istenség számára, üdvözlése, lábának megmosása, nyers rizs,
víz, tej, m éz, virágok, szantálpép, dúrvá-íű (egyfajta kusafű),
ruha, ékszerek, illatosíto tt cikkek, fü stö lők, étel és más anya­
gok felajánlása, víz készítése fürdetéshez, lobogó lámpások va­
lam int imák felajánlása. A z imádat magában foglalja továbbá a
tűzáld ozatot (hóma), aminek eredete a védikus időkre nyúlik
vissza. A z anyagokat a tűzbe ajánlják, és ez viszi őket m egtisz­
títo tt form ájukban az istenséghez.
8. A gum-púdzsá a lelki tanítóm ester im ádata, akit a L egfelsőbb
m egtestesülésének tartanak. E z nem csak a guru iránti tisz te ­
let kifejezése, hanem a mester és tanítvány kö zti spirituális
kapcsolat m egerősítése is. A tanár jelenlétének hiányában an­
nak szandálját (páduká) használják helyettesítésképpen a szer­
tartás közben.
9. A daksina a tanítónak ünnepélyesen átadott ajándék. E z az aján­
dék fejezi ki a kölcsönösséget, ami nélkül a spirituális átadás
 A t a n t r i k u s ö s v é n y . . . 1 6 7

nem m űködik. K ifejezi a tanítvány elkötelezettségét a beavatás- °

sál kezdődő lelki folyam at iránt.
10. A játrá a szent vagy nagy energiájú helyekre való zarándokla- o
tót jelenti, ahol a gyakornok elm élyítheti szádhanáját. A tant-
rikus törekvők azokat a helyeket tartják a legszentebbnek,
amelyeket az Istennő testrészei m egszenteltek. Egy, a Kálilá-
purána 18. fejezete által elmesélt tantrikus m ítosz szerint
Siva felesége, S z a tí (Déví) feláldozta m agát, m iután őt és fér­
jét apja, Daksa becsmérelte. Siva annyira elszom orodott hala- ~
látói, hogy kedvese élettelen testét a vállán víve céltalanul “
b olyongott a Föld ön . A félistenek behatoltak a testbe, és da­
rabonként szétválasztották. Ahová egy testrész esett, az a hely
m egszentelődött. A z ilyen helyeket üléseknek (pítha) nevezik,
és az írások 4 és 108 közti darab ilyen helyet említenek.
A leginkább tiszteltek: az északnyugat-indiai Ó dd iján a, a „
panydzsábi Dzsálandhara és az asszami Kámarúpa (vagy
Kám ákhja). A z utolsót különösen erőteljesnek tartják, mert
ide esett D éví nemi szerve (jóni). M ivel a test a m akrokoz-
m oszt tükrözi vissza, m inden zarándokhely m egtalálható
benne, ezért néhány Tantra egyfajta benső zarándoklatot ír
elő a Szaraszvatí folyó (értsd a központi energiavezeték)
m entén, egészen a G angesz és a Jam uná (idd és pingalá) hom -
lok-csakra területén található összefolyásáig.
11. Avrata fogadalm at jelent, és többféle tevékenységből áll, élü­
kön a durgá-púdzsával, D urgá istennő napi imádatával, amit
„nagy fo g a d a lo m é k é n t (mahd-vrata) ismernek. Ezen felül a
gyakornok tehet még további felajánlásokat (szamaja), m int
például a böjtölés, vagy a virrasztás, amelyek egyaránt kom o­
lyan erősítik a törekvő szádhanáját.
12. Alatd-szddhaná, vagy a „kúszónövény tana” a balkezes tantra
kaula iskolájának sajátossága, amit a 14 - fejezetben fejtünk ki
részletesebben.
13- V éd ő amuletteknek vagy varázslatoknak (mindkettőt kavacsának,
„páncélnak” hívják) fontos szerepe van a tantra néhány iskolájá­
ban. N éha bolygókkal társítják össze őket, melyekre bizonyos,
 jó l m eghatározott félistenekkel szoros kapcsolatban lévő ener­
giák k ü lö n b ö ző jellegű m egnyilvánulásaiként tekintenek.
A Kirana-tantra útmutatásokat tartalmaz a kilenc bolygónak
(nava-graha) bem utatott áldozatokhoz. A Varáda-tantra leír egy
gyakorlatot, melyben minden istenséghez a test egy bizonyos
részének védelme érdekében fordulnak. A Prána-tósaníban is
idézett Szádhu-szankaliní-tantra (127) meghatározza a hét
minden napjához tartozó kavacsákat. Ezen amuletteknek megvan
a maga bolygója és félistene, férfiak esetén a nyakban vagy a
jobb karon kell hordani, nők esetén a bal karon.
14- A z ábécé betűiből álló táblázatok segítségével a jelölt számá­
ra legalkalmasabb mantrát határozzák meg. A Kula-arnava-
tantra (2.7 8 ) hatféle táblázatot em lít meg: akathaha-csakra,
akadama-csakra, naksatra-csakra, rási-csakra, rini-csakra és kula-
akula-csakra, amely utóbbit a 7. fejezetben be is m utattuk.
1 5 - A term észetfeletti képességek (sziddhi) megszerzése és alkal­
mazása, fehér és fekete mágikus célokból egyaránt gyakori a
tantrán belül. Erről a 15- fejezetben szólunk részletesebben.

A beavatott napi program ja nagy általánosságban a következő

gyakorlatokat tartalm azza: az elemek m egtisztítása, az életerő m eg­
felelő áram oltatása (njásza), ami által a test átnem esedik, a válasz­
to tt istenség elm ebeli és fizik ai im ádata, kiegészítve a tűzáldozattal
(kóma), valam int a mantra recitálás. Bárm ilyen kü lső szertartást vé­
gezzen is, sohasem hiányozhat belőle az elmebeli képszerűsítésen
keresztül m egnyilvánuló tudati végrehajtás, hiszen ez m indennek a
lényege. A szertartás egy magasabb szin tű koncentrációt és különös
aprólékosságot kíván m eg, így néhány iskola m ajdnem olyan áh ítat­
tal tekint a világi élet közepette is kom olyan gyakorló szádhakáira,
m int m egvilágosult mestereire.
A szertartásos imádatnak (púdzsd) általában négy szintjét határoz­
zák meg. A legkezdetlegesebb az, ami külső tevékenységből áll, amely
irányulhat az istenség szobrára, képére, vagy akár egy jantra vagy man­
dula absztrakt form ájában való megtestesülésére is. M agasabb rendű
nála az az imádat, amiben mantrákat recitálnak és dicsőítő himnuszokat
 A t a n t r i k u s ö s v é n y . . . 69

H
(su tá v á ) énekelnek. A rákövetkező kategóriában m egnyilvánul a válasz- °
to tt istenségen való jógikus szem lélődés, a legmagasabb rendűben pe- «
dig a Legfelsőbbel való teljes egység, a különbözőség minden nem ű o
érzése nélkül. A z egyik híres su tá v á a M ahim ná-sztava, amely szerző­
jének a zenész félistenek (g a n d h a r v a ) vezetőjét, Puspadantát („V irág- n

fo g ú ” ) tartják. A m ű egy költői megemlékezés Siva nagyságáról •*

( m a h im n á ), akit a m úlandó boldogság adom ányozójaként és m inden
félisten g u r u ja k é n t énekel meg a szerző. Egy másik népszerű tantrikus
him nusz a Sankarának tulajd on ított Ananda-laharí, ami egy m egem - ~
lékezés az Istennőről, kinek gyönyörhullám ai lemossák az odaadó tö- “
rekvő m inden bűnét. Szervesen kapcsolódik ehhez a m űhöz a szintén 3
Sankarának tulajd on ított Szaundarja-laharí, ami a Srí-vidjá hagyo­
mány legmélyebben tisztelt írásműve. Említésre m éltó még egy kö­
nyörgés, az i. sz. 9 00 körül íródott kasmíri Panycsa-sztaví him nusz, ^
ami az Istennőt a „világm indenség anyjaként” im ádott Tripurá forrná- n

jában szólítja meg.

A z im ádatról szólnunk kell még néhány utolsó szót. Am ikor a
törekvő hibát követ el a szertartás során, akkor azt azonnal ki kell
javítania a m egfelelő, p r á ja s -c itta nevű engesztelő vezekléssel. A hiba
súlyosságától függően ez a helyreigazító tett állhat egy m a n tra recitá-
lásából, vagy egy nagyon bonyolult szertartás elvégzéséből.
A hogy az látható, a ta n t r a egy rituálékkal igen nagy mértékben át­
itatott életm ódot ír elő követőinek. Célja a gyakornok figyelm ét,
amennyire csak lehet a s g á d h a n á já r a irányítani, semmilyen, vagy leg­
alábbis kevés lehetőséget adva a figyelem elterelődésére. D e ahogyan
azt a fejezet elején is m ondtam , ez a jól szerkesztettség nem tapos­
hatja el a spirituális fejlődés közben kibontakozó természetességet,
ami m indenkiben egyéni, csak rá jellem ző m ódon nyilvánul meg.
A törekvőnek meg kell tanulnia, hogy mikor kell még keményebben
dolgoznia, és mikor kell egy kicsit kiengednie, illetve, hogy mikor kell
a hagyom ányok szabályaihoz ragaszkodnia, és mikor kell a benső b öl­
csesség útm utató szavára hallgatnia. A m egvilágosodást elérve m inden
m egszokott eszmén és szabályon képes felülkerekedni, és teljes ter­
mészetességgel élheti a lét teljességéből származó szabad életét.
 A TITOKTARTÁS KÖTELEZETTSÉGE

A titoktartás roppant fo n to s a ta n trá b a n , csakúgy, m int a többi

spirituális hagyom ányban. A Kaula-avalí-nirnaja például kik öti,
hogy a tanításokat annyira gondosan titokban kell tartani, m intha
egy anya közösülne. Ezen követelm ény m ögö tt az húzód ik meg,
hogy aki a beavatás folyam atáról vagy saját spirituális tapasztalata­
iról beszél, az szétszórja energiáit. E zen felü l a tantrikus titkokat
beavatatlanok számára kifecsegő magára vonja m ások nem tetszését
és rossz szándékát, fő leg, ha balkezes gyakorlatokról van szó. R á ­
adásul a tantrikus tudás csak bajt fo g hozni azok fejére, akik nem
érettek rá. N éh án y Tantra kom oly karmikus következm ényekről b iz ­
tosítja azon beavatottakat, akik kifecsegik hagyom ányuk titkait az
azokat befogadni nem képes szem élyeknek.
E z a szabály úgy tűnik ellentmondásban van a Mahánirvána-
tantrában kétszer is m egtalálható (4 -79- 80, 8.190) kijelentéssel, m i­
szerint a tantrikus ösvényt a k a li-ju g a megerősödéséekor m indennemű
titoktartás nélkül, nyíltan kell gyakorolni. E z persze feltételezi a gya­
korláshoz szükséges kedvező környezetet ( I .I 4 7 ) . A nyíltan szabad
szellem ű M ahánirvána-tantra valójában sok olyan, korábban titkos
szertartást tett közzé, melyeket m ost ezáltal bárki tanulm ányozhat.
U gyanakkor naivitás lenne azt gondolni, hogy a manapság közkézen
lévő fordítás tartalm azza a szá d h a n á m inden titkát. Ráadásul, beavatás
nélkül egyetlen szertartás sem eredményes. E z bizonyos értelemben
védelmet nyújt a ta n tra azon kutatói számára, akik kizárólag könyvből
akarnak m egtanulni m indent.
A tantrikus szövegek m egértése körüli nehézségek egyik oka az
élő hagyom ánnyal való eleven kapcsolat hiánya, a m ásik egy szándé­
kos akadály, m elyet tudatosan em eltek a ta n trd t kutató be nem ava­
tottak elé. E z a „szü rkü leti nyelvezet” (s z a n d h já - b h á s á ) . A nap eme
m isztikus időszaka egy különös energiával teli, ami lehet pozitív és
negatív is, s ezért a beavatottak időtlen idők óta hajnalban, ill.
napnyugtakor speciális szertartásokat végeznek (éppúgy, mint
délben). íg y a szürkületi nyelvezet egy olyan szóhasználat, ami
egyszerre m egvilágítja és elfedi a valóságot. H ason latai sokféle
 A t a n t r i k u s ö s v é n y . . .

szövegértelm ezésre adnak lehetőséget, ugyanakkor elfedik a tényle­

ges jelentést a kívülállók elől. Anagarika G óvin d a láma, a buddhista
ta n tra e g y beavatottja a következőket írta:

A s z im b o lik u s n y e lv e z e t n e m c sa k a sz en tség es d o lg o k b e a v a to tta k v a g y

be nem a v a t o tt a k r é sz é r ő l tö r té n ő , az^ in t e lle k t u á lis k ív á n c s is á g , a

j ó g i k u s e sz k ö z ö k fé lr e é r te lm e z é s e v a g y a m is z t ik u s képességek á l t a l i p r o -

f a n i z á l á s a e lle n i v é d e le m c é ljá b ó l j ö t t létre, h a n e m a z o n té n y m ia t t is,

m is z e r in t a z ^ á tla g o s n y e lv e z e t n e m képes k ife je z n i a s z e lle m le g k ifin o ­

m u lt a b b t a p a s z t a lá s a it . A le ír h a t a t la n , m e ly e t csa k a b e a v a to tt v a g y ta ­

p a s z t a ló érth et m eg , c s u p á n h a s o n la t o k és lá ts z ó la g o s e lle n t m o n d á s o k á l ­

t a l f e j e z h e t ő k i.

N éhány példa a s z a n d h já - b h á s á r a :

va d zsra (villámlás) = lin g a (jel vagy férfi nemi szerv) = s ú n ja (üres)

s z ú r ja (N ap) = ra d zsa sz^ (menstruációs vér) = p ín g a lá (jobb oldali
energiavezeték) = jobb orrlyuk
a va d h á tí (női lem ondott) = szu su m n á (központi vezeték) = p r a g já

(megismerő képesség vagy bölcsesség)

sza m a ra sza („ugyanaz az íz ” vagy egyesült állapot) = közösülés = lég­
zés visszatartás = elmebeli összpontosítás = a hím m ag vissza­
tartása.

A néhány tantrikus szövegben előforduló sz a n d h á -b h á sá kifejezés,

sok fejtörést okozott, és ma is eleven téma tudom ányos körökben.
A hozzáértők közül néhányan azt gondolják, hogy ez csupán a sza n d -

h á ja - b h á s á , „szándékos nyelvezet” m egrövidült változata. M ivel az írá­

sokban a sz a n d h á - és a s z a n d h já - b h á s á v a l egyaránt találkozhatunk, ezért
feltételezhetjük, hogy bár jelentésük nem egyezik meg teljesen, azért
mégsem zárják ki egymást. M ind en esetben ugyanarra a dologra utal
m indkét kifejezés, ami M ircea Eliade szavaival élve a „titko s, sötét és
kétértelm ű nyelvezet, melyben a tudatosság egy állapotát erotikus
nyelvezettel fejezik ki, és a m itológia vagy kozm ológia szakkifejezései
h a t h a -jó g ik u s vagy nemi jelentéssel egészülnek k i.”
 BAL, J OBB, ÉS AMI A Z O N TÚL VAN

M ivel a ta n tra roppant összetett hagyomány, tanítói már a kezde­

tek kezdete óta m egpróbálták különféle m ódon osztályozni, ezzel is
segítve a könnyebb m egértést. így hát bevezették a tanítvány! hagyo­
mány ( á m n á ja ) , az ülések ( p ít h a ) és az áramlatok (sg ró ta ) fogalm át.
A tantrikus örökség legismertebb felosztása három ösvényre történik:
a jobbkezes, a balkezes és a k a u la . Ezek m ind-m ind többé-kevésbé egy­
értelműen m eghatároznak egyfajta m ódot vagy stílust, ahogy a ta n t r á t

gyakorolják.
A jobbkezes ösvény ( d a k s in a - m á r g a ) az, amit hagyományos (s^ a m a -

j a ) ta n trá n a k nevezhetnénk. Főként azért, mert ez a fajta m egközelítés

inkább jelképesen értelm ezi a tantrikus szertartások leglényegesebb­
jét, az „ö t elem ” (p a n y c sa -ta ttv a ) szertartást, m intsem szó szerint.
A d a k s in a szó jelentése: „jo b b ” és „d é l” . E z a kettős jelentés utal arra
is, hogy ha valaki kelet felé, a legfőbb szertartási irányba néz, akkor a
dél a jobb keze felé van. A z egyik hagyomány szerint minden tanítás
Siva öt arcából áradt ki, melyekhez néhány klasszikus tekintély még
bizonyos Tantrákat is hozzárendelt4 8 . Ezen elrendezések azonban
szánalmasan elégtelennek bizonyulnak a ta n tra kusza történelm i való­
ságának vizsgálatakor.
A z úgynevezett balkezes ösvényről (y á m a -m á r g a ), melyet az észak­
kal társítanak, gyakran m ondják, hogy legfőképpen a s ^ id d h ik m egszer­
zése körül forog, és ez a szó m indkét értelmében igaz, úgyis, m int
„tökéletesség” (felszabadulás) és m int „erő ” (term észetfeletti ké­
pességek). Tény, hogy különösen erős mágikus áramlat hatja át a
balkezes ösvény iskoláit. Ezen irányzat majdnem minden Tantrája el­
veszett, és csak néhányukat ism erjük név szerint. A balkezes iskolák
esnek a legtávolabb a védikus hinduizm us eredeti vonalától, m egálla­
podva a hindu kultúra és társadalom peremén.
A szim bolikusan a déllel társított jobbkezes ösvény (d a k s in a - m á r g a )
sok szem pontból közelebb maradt az ortodox hindu felfogáshoz.

48 Az örökkévaló Siva öt arca: Szadjódzsáta (nyugati), Várnádévá (északi), Aghóra (déli),

Tatpurusa (keleti) és Isána (felfelé tekintő). A dél-indiai Sziddhánta irányzat 28 Agamáját gyakran
társítják Siva felfelé tekintő arcával, de a k a u la írások a k a u la irányzatot is.
Kerüli a szélsőséges gyakorlatokat, és egyetért a védikus társadalmi
rend fenntartásával. M ás néven „jobbkezes viselkedésként” (d a k s in a -
á c sá r a ) is ismerik. A Prána-tósaní (7-4) szerint születése alapján
m indenki ehhez az ösvényhez tartozik, és a balkezes ösvényre csak a
m egfelelő beavatás által léphet rá, ezt az elképzelést azonban nem
tám ogatják széles körben. A Kula-arnava-tantra például hétféle „visel­
kedést” különböztet meg:

1. vé d a -á c sá ra — a lelki élet védikus m egközelítése (ortodox brah-

m anizm us)
2. v a is n a v a - á c s á r a — a lelki élet megközelítése V isnu imádatán
keresztül
3. a iv a - á c s á r a — a lelki élet m egközelítése Siva imádatán keresztül
4- d a k s in a - á c s á r a — a jobbkezes m egközelítés
5. v á m a - á c s á r a — a balkezes m egközelítés, amely magában foglalja a
m egszentelt nővel (v á rn a ) való szakrális közösülést
6. s z id d á n t a - á c s á r a — a lelki élet s z id d h á n t a (legtökéletesebb) m egkö­
zelítése, ez a balkezes ösvény egy fejlettebb form ája, amely nyo­
matékosan kiemeli a benső imádat fontosságát
7. k a u la -á c s á r a —a k a u la m egközelítés, ami a legmagasabb rendű
spirituális gyakorlatként, és a ta n tr a jobb-, ill. a balkezes iskolá­
inak szintéziseként állítja be magát.

E z a hét m egközelítési m ód a spirituális elmélyültség egy létráját

alkotja, csúcsán a k u la vagy k a u la iskolával4 9 . „Sem m i sem magasabb
rendű a k a u lá n á l” — m ondja a Kula-arnava-tantra ( 2 . 8) , majd így fo ly ­
tatja ( 2 . 9):

Iste n n ő ! A k u la m in d e n t it o k le g t it k o s a b b ja , m in d e n lé n y e g le g lé n y e -

g e s e b b ik e , m in d e n [ s z e lle m i] m a g a s s á g le g m a g a s a b b ik a , m e ly e t k ö z y

v é tle n ü l S i v a n y ila t k o z t a t o t t k i, és a m e ly e t f ü l r ő l f ü l r e adnak át

(a za z^ s z ó b a n ) .

49 Ez a k a u la hagyomány, és csakis a k a u la hagyomány rangsora.

 A t a n t r a k a u la ága talán az i. sz.-i 5- sz.-ban keletkezett, és úgy há­
rom -négy évszázaddal később emelkedett igazán fe l5° . Egyesül ben­
ne a d a k s in a - és a v á m a -m á r g a , s számtalan beavatottat és szentírást
adott a világnak, mely utóbbiak közül sok elveszett5
51. A z átadás lán­
0
colata ( s ^ a n t a t i) sok iskolából és aliskolából áll, melyeket még m ind a
mai napig nem ism erünk eléggé.
A z egyik korai k a u la iskola, amelynek törekvése Kubdzsiká istennő
imádata köré csoportosult, több Tantrát is létrehozott, melyek közül
több m int nyolcvanat név szerint is ismerünk. A z istennő neve a
szanszkrit k u b d zsa szóból ered, melynek jelentése: „összetekeredett” ,
ami utalás a k u n d a l i n í - t nergiára, annak felébredés előtti, m egnyilvánu-
latlan állapotában.
A k a u la , vagy kaulizm us, ahogy a ta n t r a eme ágát néha nevezik, ha­
marosan m ajdnem teljesen egyet jelentett a ta n trá v a l a szubkontinens
északi részén. A 13- századra az erős hatású k a u la hagyomány néhány
eleme beszivárgott a dél-indiai s z id d h á n t a hagyomány sok iskolájába.
A k a u la irányzat sajátságos jellem zője a ta n trá n belül a s a k t i elvének
m eghatározó jelenléte, az elméletben és a gyakorlatban egyaránt. E n ­
nek egyik megnyilvánulása a kígyóerőről ( k u n d a lin í-s a k ti) szóló tanítás,
m ásik pedig az a tény, hogy a nők m indig is kiem elt szerepet játszot­
tak a k a u la körökben, egyrészt tantrikus társakként, de legfőképpen
beavatókként. A z egyik felosztás szerint a k a u la hagyom ányt két rész­
re oszthatjuk: a jó g in i-k a u lá r a és a s z id d h a - k a u lá r a , ahol az elsőbe női
mesterek (j ó g i m ') avatnak be, a másodikban pedig férfiak ( sz íd d h a ) .

A k a u la sajátosságok megtalálhatóak más tantrikus irányzatokban is, név

szerint: a dél-indiai s r i-v id já , valamint a kasmíri k ra m a hagyományban.
A tantrikus vallásgyakorlat egyik igen fontos eleme a 64 jó g in í

imádata, akiknek számos kör alakú tem plom ot szenteltek. A legism er­
tebb tem plom Khadzsurahónál található, melynek legrégebbi részeit

5 0 Az i. sz.-í 1 0 . sz.-ban éle Abhinava Gup ta szerint tíz korai kaula tanító volt, nem beleszámítva a
saját közvetlen vonalát, sem Maccshanda fiait, akik, mivel a hagyomány megőrizte nevüket, nagy va­
lószínűséggel utódai voltak.
51 A legf on tos abb kaula szentírások a következők: Kula-arnava-tantra, Kaula-gjána-nirnaja,
Szankéta-paddhatí, Kaula-avalí-nirnaja, Kaula-csúdámani-tantra, Akula-víra-tantra (két változata lé­
te zik), Kubdzsiká-tantra, Sziddha-jógísvara-tantra (ezt a terjedelmes, de ma már nem fellelhető
munkát gyakran az első kaula Tantraként említik).
i. sz. 600 és 800 k ö zött építették. Khadzsurahó M adhja Pradés nép­
szerű turistalátványossága, köszönhetően az épület számtalan falán
m egszem lélhető kendőzetlen nemi kővéseteinek. Szám talan magyará­
zat született már ezen „buja képek” jelentésére, közülük M ichael
Rabe-é a legm eggyőzőbb. Szerinte ezek képi leírások a mennyei élve­
zetekről, melyek az ilyen tem plom ok építését elrendelő és tám ogató
királyokra várnak. A tem plom ok tehát a mennyei paradicsom 52
( szya rga ) fö ld i m odelljei.
A z istennőként im ádott j ó g i n i k nagy valószínűséggel eredetileg női
mesterek voltak, akik a ta n tra titkaiba nyújtottak beavatást. Szám uk
ugyanúgy jelképes, m int a Tantráké, melyekből néhány írás szerint
szintén 64 van. A jó g in ik faragványai kör alakban vannak elhelyezve a
központi Siva szobor körül, ami lehet emberszerű, vagy lin g a form á­
jában m egjelenő.
Néhány írás említést tesz 64 Bhairaváról (Siva megnyilvánulási for­
mája) és 64 Kaláról (Istennő megnyilvánulási formája). így hát 64 épp­
olyan jelentőségteljes és szent, mint más hindu hagyományokban a 108.
A k a u la - t a n t r a egyik kiemelkedő mestere M atszjéndra N áth a volt,
akit a jó g in í-k a u la ág alapítójának tartanak. A hagyom ány szerint ő
volt Góraksa N áth a, az eredeti h a t h a -jó g a létrehozójának tanítója is.
A valóságban azonban úgy tűnik, évszázadok választották el a két
mestert egym ástól. H acsak nem feltételezzük egy másik M atszjéndra
nevű mester létezését, aki Góraksa idejében élt, akkor csupán az el­
m éből elmébe történő m isztikus átadás jógikus tette maradhat egyet­
len magyarázatként.
A k u la kifejezésnek 20-nál is több különböző jelentése van, me­
lyek közül a legfontosabbak a „család” , a „cso p o rt” vagy a „sokaság” .
A k u la filo zófiailag a végső Valóságra utal, ami felette áll Siva és Sakti
transzcendentális elvének. Létezik azonban néhány olyan iskola és
írás is, amely a k u la szót a „kozm ikus családra” használja, azaz a m eg­
nyilvánult világegyetemre, és a benne lévő energiára, Saktira. Ahogy a
M ahánirvána-tantra (7-97-98) kijelenti:

5 2 E z a paradicsom nem egyenlő az abszolút létállapottal, sem a lélek eredeti Helyzetével, fín om fi-
zikai hely, amit többnyire Indrához kötnek, ahol a hosszan tartó élvezetek után újabb földi születés
következik, (ford.)
 A z ^ e g y é n i le lk e t ( d z y ív a ) , a ^ a n y a g i term é sz etet, a teret, a z s id ó t, u r é t e r t ,

a f ö l d e t , a v iz e t , a t ü z e t és a le v eg ő t k u lá n a k h ív já k .

Ó Ő s e r e d e t i! A k u la - á c s á r a a z ^ a la k ta la n s á g ( n ir v ik a lp a ) g y a k o r lá s a a

bennük r e jlő A b s z o l ú t (b r a h m a n ) f e lis m e r é s é v e l, a m i g a z d a g s á g o t,

e r é n y t , g y ö n y ö r t és f e l s z a b a d u l á s t e re d m é n y e z -

Ehhez hasonlóan, az a k u la kifejezést, melynek jelentése: „am i nem

k u la ” , néha a Siva elv, m int a legfelsőbb létállapottól kü lönböző leírá­
sára használják.
A k u la szót használhatják Siva és Sakti egyesülésének kifejezésére
is, és ebből adódóan az egyesülésből fakadó gyönyör leírására is. V é ­
gezetül: még azt a bensőséges kört is k u lá n a k nevezik, ahol a k a u la ta­
nokat gyakorolják.
A k ik a végső k u la megvalósításra törekszenek, azokat k a u lá k n a k

vagy k a u lik á k n a k hívják. Ennél fogva a ta n tra ezen ágát k u lá n a k és k a u lá -

nak egyaránt nevezik. A z utóbbi m ögöttes jelentését a Kula-arnava-

tantra ( 17 -45 ) magyarázta el:

K a u l á n a k n e v e z ik , m e r t m e g ő r z i a f i a t a l s á g o t (k a u m á r a ) , s m ert sz er-

t e fo s z la t ja a s z ü le té s t és h a lá lt ( l a j a ) , és m e r t ö ss z e k a p c so ló d ik az^egész^

k u l á v a l .5 3

Abhinava G u p ta Tantra-álóka (29-29) cím ű műve szerint a k a u la -

ta n tra alapítója egy M accshanda (más néven: M ína) nevű mester volt.
Valószínűleg asszami uralkodó volt, akit a ta n tra korai tr ja m b a k a ágával
hoznak összefüggésbe, de néha M atszjéndrával is azonosítják.

5 3 Az eredeti versben egy szójátékot találunk a k a u m á r a és a la j a szavak első szótagjaival, melyek a

szót adják.
k a u la
178

<u

a
£

S3
N

Ü71 le s i /in g á já n a k im á d a tá v a la fe lsz a b a d u lá s

é s a z é lv e z e t é r h e iö e l. U ste n n 'ó l

G z a lin y a a le slb e n lé v ő iö lé le ie s s é g b ö lá ll,

é s a b izo n yo ssá g a d o m á n yo zó ja .

KA U LA - G J AN A - N I R NA J A (3.27)
 A f i n o m f i z i k a i t es t és k ö r n y e z e t e

TIZEDIK FEJEZET

^71finom fizikai test és környezete

TÁGABB KÖ R N Y E Z E T Ü N K

/ számunkra ismerős durvafizikai világm indenség és a végső Va­

.L .A lóság k ö zött a finom fizikai (szú k sm a ) lét többrétegű világa he­
lyezkedik el. A z Egy elérésére irányuló törekvéseik közepette, a
tantrikus gyakornokok m egkerülhetetlenül átszelik ezen közbenső
világokat, melyek láthatatlanok a hétköznapi szem számára, de nem
kevésbé valóságosabbak (vagy valótlanabbak), m int a látható anyagi
világ. A finom fizikai dim enziók gondolata már az ősi Védákban is fel­
lelhető, és sok, ha nem összes egyéb spirituális és vallásos hagyomány
is átvette őket. Ezen dim enziókban laknak a félistenek, az ősatyák és
még sok más fajtájú élőlény, beleértve a fö ld ö z kö tött létű dém oni lé­
nyeket (b h ú ta ) is.
Ugyanakkor m i is folyam atosan létezünk a finom fizikai dim enzi­
ókban, bár erről kevés kivételt leszámítva nem vagyunk tudatosak. In­
dián belül és kívül egyaránt sok beavatott világított már rá arra, hogy
látható világegyetem ünk életének folyását igen nagy mértékben ala­
kítják az azon világokból jövő erők. M ind ad d ig, am íg nem vagyunk
tudatosak ezen erőkről, ki vagyunk nekik szolgáltatva. Ezért a
tantrikus törekvőknek mihamarabb meg kell tanulniuk megvédeni
m agukat az arról a síkról érkező nem kívánt beavatkozástól, hiszen
azok bármikor m egjelenhetnek, főként szertartások végzése közben.
Ennek egyik m ódja a finom fizikai világok lakói barátságának és segít­
ségének elnyerése, akik így magukra vállalják a védelm ező szerepét.
1 8 0 A f i n o m f i z i k a i t e s t és k ö r n y e z e t e

~ E z kezdetben a nekik ajánlott rendszeres szertartásos felajánlás köz-

n beni fohászkodás révén valósulhat meg, majd fejlettebb szinten már a
'<u kizárólag az elme és elme közti kom m unikáció révén. A nem kívánt
ö asztrális támadások elhárítását elősegíti még a mentálisan és fizikai-
c lag egyaránt létrehozott tüzes szegély, amely körülöleli a m egszentelt
2 teret, m a n d u lá t , melyben a tantrikus szertartásokat végzik.
* A nagy tantrikus mestereknek ( m a h á - s z id d h a ) általában egy egész
n kíséretnyi védelm ezőjük van, akik a legkülönfélébb finom fizikai sí-
2 kokról kerülnek ki. M ivel m inden pártfogó csak a saját világában ké­
pes hatékony lenni, ezért m indegyiknek sajátságos szerepe és feladata
a van. A védelem különösen fontos az alacsonyabb finom fizikai szintek
esetén, melyekhez a felsőbb szintek lakóinak általában nincs hozzáfé-
^ rése, bár őnekik is megvannak a nekik alárendelt „alsegítőik” , akik az
c alacsonyabb szinteken elvégzik a feladatokat. E zt a témát ritkán fedik
* fel nyilvánosság előtt, és megértése beavatást igényel.

A FINOMFIZIKAI JÁ R M Ű

H ogyan veszünk részt a lét finom fizikai dimenzióiban? A válasz

egyszerű: saját finom fizikai energiamezőinken és tudatburkainkon ke­
resztül. Ezeket gyakran különféle „testeknek” (d é h a , sa r ír a ) vagy „bur­
koknak” (ko sa) nevezik, de néhány iskola szerint ezek egyetlen rendszert
alkotnak, melyet „szupravezető testnek” ( á t iv á h ik a -d é h a ) , „benső eszköz­
nek” (a n ta h -k á ra n a ) vagy „nyolcrétű városnak” ( p u r ja s t a k a ) hívnak.
A z egyetlen élőlényhez kötődő, egymáson párhuzamosan létező
testek gondolata egészen a háromezer éves Taittiríja-upanisadig (2.7)
nyúlik vissza. A z írás öt burkot különböztet meg, melyek egymásba
ágyazva egyre inkább elfedik a végső Valóságot:

1 . A n n a -m a ja -k ó s a vagy „étel összetételű burok” — ez a mi jól is­

mert durvafizikai testünk, mellyel az anyagi világot bejárjuk.
2. P r á n a - m a ja - k ó s a vagy „életerő összetételű burok” — a durvafizi­
kaihoz kapcsolódó, és azt fenntartó energiamező. E z köti össze
a durvafizikai testet az elmével.
 A f i n o m f i z i k a i t e s t és k ö r n y e z e t e 181

H
3. M a n ó - m a j a -k ó s a vagy „elme összetételű burok” — az elmére utal, »
m int az érzékszerveket irányító központra. A z elmét ( m a n a sz) a
kétség és az akarat, azaz az irtózat és a vágy igázza le, és ezért o
tudatunkat vagy a külső érzéktárgyak felé, vagy a képzelet biro­
dalmába vezeti. E zt a tudatburkot főként a tétlenség ( t a n ia s z ) és *
a szenvedély (ra d zsa sz) irányítja.
4- V ig já n a - m a ja - k ó s a vagy „megismerés összetételű burok” —ez az ér­
telem ( b u d d h i) burka, ami a m egkülönböztető képesség tudati
szerve, a valóst valótlantól elválasztani képes bölcsesség székhe- n

lye. M íg az elme kétségeket és bizonytalanságot támaszt, addig

az értelem bizonyosságot, kiegyensúlyozottságot és hitet tá- 3
maszt, köszönhetően a benne uralkodó fényességnek ( s z a ttv a ) . <

4. A n a n d a - m a j a - k ó s a vagy „g yön yö r ö sszetételű b u ro k ” — a T

Taittiríja-upanisad magával az anyagon túli önvalóval (á tm a n ) ^
azonosítja, de a későbbi v é d á n ta iskolák a végső Valóságot vagy
önvalót legmélyebben és legelső „rétegben” eltakaró fátyolként
értelm ezik .54 E gy biztos: ezt a gyönyört (ánanda) nem szabad
összetéveszteni egyfajta értelmet ( v ig j á n a ) felülm úló érzelmi ál­
lapottal. A fö ld i érzelmek az elmében képződnek, és főként az
első két burokban fejtik ki hatásukat.

Bár ez az ötrétű ősi m odell ebben a formában nem általános a

ta n trá n belül, tartalm i felosztását tekintve a tantrikus beavatottak
mégis teljes mértékben elfogadják.
A ta n tra egyik, filo zó fiailag igen csiszolt iskolája, a Trika három
testet különböztet meg: a durvafizikait, a finom fizikait és az okságit.
A z általában p u r ja s t a k á n a k nevezett finom fizikai test, az amit mi p szi­
chének vagy elmének nevezünk. A z élőlényhez annak fizikai világban
történő testetöltései révén kötődik.
A z oksági test (k á r a n a -s a r ír a ), m int ahogy a neve is sugallja, a töb­
bi buroknak életet adó karmikus magokat tárolja, amelyek révén a vilá­
got tapasztaljuk és újabb karm át gyártunk, újra és újra megpörgetvén

54 A védántában ezt hamis egónak ( a h a n k á r a ) vagy énképzőnek nevezik, ami a lélek anyagi világbeli
személyiségét létrehozza, attól függetlenül, hogy az adott iskola elfogadja-e a lélek eredeti szemé­
lyiségének létezést vagy sem. ( f o r d .)
a születés és halál kerekét. E z képezi a fin o m fizik a i test (ebben a
m egközelítésben: elme) lényegi alapját. A z oksági testet „m agasabb
rendű te stk é n t” ( p a r a -s a r ír a ) is ism erik, és a Trika filo z ó fu so k sze­
rint a m á jú (anyagi illú zió ) összességéből áll, annak öt „burkával”
(k a n y csu k a ) együ tt, ahogy azt a 4- fejezetben k ife jtettü k . E z b iz to ­
sítja a fo ly to n o sság o t nem csak két születés k ö zö tt, hanem két u n i­
verzális terem tés k ö z ö tt is. A fin o m fizik a i testtel ellentétben az o k­
sági test nem sem m isül meg a világegyetem pusztulásakor (p r a l a j a ) ,
hanem alapjául szolgál egy következő m úlandó fin o m fizik a i test
m egterem tésének. C sak a teljes felszabadulás elérésekor sem m isül
m eg, m ikor a lélek leveti m inden testét, és kizárólag végső V alóság­
ként, önvalóként létezik. A fel nem szabadult lélek különféle
karmikus tudatcsírái képezik a feltételekhez k ö tö tt lét fájának koz­
m ikus álom ból való felébredés pillanatában történő újb óli rügyfa-
kasztását. Ily m ódon, az összes többi élőlénnyel karöltve mi
m agunk vagyunk a felelősek az általunk benépesített világ m ilyen­
ségéért. E g y ü tt terem tjük, és együtt tartjuk fenn azt.
A Sziddha-sziddhánta-paddhati első fejezete, hogy még eggyel
több példával bizonyítsa a ta n t r a m etafizikai sokszínűségét, hatféle
testet kü lönböztet meg, melyeket „göm bnek” (p i n d a ) nevez. Ezek vi­
szont a lét egy finom abb felosztását adják, kezdve az „őseredeti tes­
tei” ( á d ja -p in d a ) egészen a „m agzati testig” ( g a r b b a - p in d a ) . Ráadásul
nem határozottan különálló burkokként kell felfogn i őket, hanem
m int egybefonódó és kölcsönösen egymástól fü ggő rétegeket. M in d ­
annyian az egyedülálló isteni Erő ( s a k t i) megnyilvánulásai, amelyből
kiáradva sokféle m ódon tükröződnek vissza a többrétegű világegye­
temben. M indenekelőtt, ezen burkok a tudatosság és a tapasztalás
kü lön böző szintjeihez kapcsolódnak.
A végső E gyhez való felem elkedésük közben a tantrikus jó g i n o k

és jó g in ík lépésről lépésre fo kozzák éberségünket, ami képessé teszi

őket a lét egyre kifin o m u ltab b síkjainak m egtapasztalására. A z anya­
gi síkon való tapasztaláson keresztül a testet környezetétől fü g g e t­
lennek véljük, de a lét magasabb szin tjein a test és környezete k ö z ­
ti határok elm osódni látszanak, az őseredeti test pedig azonos
terjedelm ű magával a világm indenséggel. M ás szavakkal: a testi lét
 A f i n o m f i z i k a i t e s t és k ö r n y e z e t e 1 8 3

H
magasabb szintjén szó szerint mi m agunk vagyunk a világ. A z o n a °
szinten ténylegesen m indent áthatóak és m indentudóak vagyunk.
H a egy fokkal lejjebb lépünk a tudatosság kozm ikus evolúciójának =>
létráján, akkor már egy fokkal hangsúlyosabb a tudat, a test és an­
nak környezete kö zti hasadék. n

V é g ü l a sűrű anyagi síkon nemcsak, hogy különállónak tapasztal- re

juk testünket annak környezetétől, hanem még elménket is elválaszt­
juk tőle. E z a végső hasítás végzetesnek bizonyul az egész emberi faj
számára, mert leválaszt m inket érzéseinkről. N e m vagyunk képesek *
többé érzékelni testünk jelzéseit, ami pedig a másokkal való kom m u- “
nikáció elsődleges eszköze. E záltal elidegenedünk m agunktól, fizikai 3
környezetünktől, és egym ástól. Következésképp: állandóan harm óni- <
ától m egfo sztott összeütközésekben élünk a lét e világban megnyílva- „
nuló legkülönfélébb szintjein, ami csak zavarodottságot, bizonytalan- ^
ságot és nagyfokú boldogtalanságot szül. »
A pszichológusok, éberséget fokozó módszerek kifejlesztésével
már régóta kutatják e bajok gyógyírját. A közelm últban azonban rá­
jöttek, hogy ennél több is kell, mert a fokozottabb éberség nem fe l­
tétlenül teszi képessé az egyént a szükséges változtatások m egtételé­
re. így a testre m int a magatartási változások médiumára kezdtek
összpontosítani. A z Eleanor Crisw ell pszichológia professzor által
kifejlesztett „szom atikus jó g a ” egy ígéretes próbálkozás a test-kö z­
pontú terápia és a biofeedback tudásának a jóga ősi bölcsességével
való ötvözésére. A test és az elme közti kapcsolat elmélyítésével,
a szom atikus jóga célja a mélyebb m editativ tapasztalásra és spirituá­
lis növekedésre való képességünk felhasználása. Ehhez hasonlóan
a tantra is nagymértékben foglalkozik a testtel, annak energetikai hát­
terének vizsgálatán keresztül. M ivel a finom fizikai test felette áll
a durvafizikainak, a tantrikus m egközelítés sokkal közvetlenebb, és fi­
gyelembe veszi, hogy a sokkal mélyebben rejlő karmikus tényezőink
felelősek az energetikai és testi begyöpesedéseinkért.
 A H A S A D É K BE GY ÓGY Í TÁ SA - A TANTRI KUS GYÓGYS ZER

A finom fizikai test a durvafizikai energetikai táptalaja. Természe­

téből adódóan könnyebben kezelhető az elme és a tudatos irányítás
számára. A fin om fizikai síkon minden változás azonnali, ugyanakkor
törékeny is, melynek fenntartása kom oly eltökéltséget igényel. M i­
helyst egy fin om fizikai síkon m egtörtént változás átszűrődött a dur­
vafizikai szintre, sokkal szilárdabbá és hosszantartóbbá válik. E zzel
szemben viszont roppant nehéz létrehozni és fenntartani bárminemű
változást pusztán a durvafizikai síkról. E z az összefüggés legjobban
talán az egészség terén m utatkozik meg. Betarthatja valaki a legjobb
diétát, és végezheti a legkiválóbb gyakorlatokat, mégis ledöntheti a lá­
báról valamilyen betegség. V iszo n t ha egy tantrikus mester, az illető
karmikus adottságait figyelem be véve behangolja annak finom fizikai
energiam ezőjét, akkor képes igen hatékonyan és gyorsan, ha nem
azonnal, gyógyulást előidézni. A m i viszont még ennél is fontosabb:
azáltal, hogy fin om fizikai testéből eltávolítja a korábban zavarokat,
kétségeket, akaratgyengeséget és türelm etlenséget okozó blokkokat,
képes m egszilárdítani az egyént a spirituális ösvényen.
A ta n tra kialakította a maga kezelési m ódszereit, melyek csupán
igen kis mértékben ismeretesek nyugaton. Alapját az önm egtisztítás
képezi, de nemcsak testi és elmebeli, hanem energetikai (fin o m fiz i­
kai) szinten is. A testi tisztulás tudományát kom oly m élységekig k i­
d olgozta a h a t h a -jó g a , ami egy t a n t r a - jó g ik u s irányzat. A z elme m egtisz­
títása elsősorban m editációból és vizualizációból áll, főként az illető
választott (vezető, védelmező) istenségének ( is t a - d é v a t a ) vizualizáció­
jából. A z energetikai m egtisztulás, ami a t a n t r a erős oldala, a meditativ
képszerűsítés és a légzésszabályozás folyam atán keresztül nyilvánul
m eg, azaz a p r á n a - í ramlás fokozásán és harmonizálásán keresztül.
A p rán a ugyanaz a finom fizikai síkon, ami a lélegzet durvafizikain.
A testi betegségek valójában eme életenergia áramlásában bekövetkezett
akadályok kivetülései. És m egfordítva: m inden, durvafizikai testben
történő sérülésnek megvan a maga energetikai következménye. Ezen
hatások egymást váltva befolyásolják az elme m űködését. M ivel az el­
me a tantrikus törekvő legfőbb eszköze, mellyel kitű zött célját meg
 A f i n o mf i z i k a i test és k ö r n y e z e t e

szeretné valósítani, ezért nagy gonddal kell a kiegyensúlyozottság ál­

lapotában tartani, hiszen ez teszi lehetővé a szellemi kifinom odás spi­
rituális folyam atát.
A z energiaelzáródások feloldásával, és a finom fizikai testen lévő
sérülések „befoltozásával” a tantrikus gyakornokok m egelőzik a testi
betegségeket és az elmebeli kiegyensúlyozatlanságot. M egértik, hogy
az egészség nem egy folyam atosan létező eredmény, mert m ind a fi­
nom -, m ind a durvafizikai testet állandóan különböző hatások érik
saját környezetükből. Ezen felül a korábbi és jelen törekvéseink által
elültetett karmikus m agok folyam atosan bontogatják rügyeiket, ku­
tatva a megnyilvánulás lehetőségét. Betegséget okozhat még a jógikus
gyakorlatok végzése közbeni nem törődöm ség, figyelm etlenség, ahogy
azt Csidghanánanda N áth a is kiemeli Szat-karm a-szangraha cím ű
művében. A z írás különféle tisztító gyakorlatokat ír elő olyan esetek­
re, amikor a hagyományos jóga-technikák és gyógykészítm ények már
nem képesek helyrehozni a bajt.
A te ste tö ltö tt állapotban nem lehet elérni a tökéletes kiegyen­
sú lyo zo ttság o t. M in d en létező, beleértve saját egészségünket is, fo ­
lyam atos áramlásban van. N e m tud hatju k, hogy m ikor és m ilyen
m ódon befolyásol m inket karm ánk vagy környezetünk. Tantrikus
szem szögb ől nézve azonban az erős és egészséges test egyértelm ű­
en előnyt jelent, m ert a spirituális fejlődés igen m egerőltető, és a le­
gyön gü lt szervezet nem képes kiállni a spirituális önátlényegítés
benső tüzet. E zért a tantrikus gyakornokok gondosan odafigyelnek
testi egészségük fenntartására.
E célból folyam odnak a h a t h a -jó g a gyakorlataihoz, és az Ájur-véda
(egészség tudománya) számtalan természetes gyógym ódjához, a
gyógynövényektől kezdve a tisztítókúrákig, b öjtökig. M é g alkím iai
főzeteket is használnak, melyekről azt tartják, elősegítik az egészsé­
get és a hosszú életet. A legkorábbi időktől fogva szoros kapcsolat van
a ta n tra é s az orvoslás, ill. az alkímia kö zö tt. M indhárom az egyéni ta­
pasztalás és felfedezés által fejlődött évszázadokon keresztül. Szám os
beavatott írt szöveget a jógáról vagy az orvoslásról. Ilyen például
Patanydzsali, a Jóga-szútrák szerzője, akinek orvosi és nyelvtani m un­
kákat is tulajdonítanak.
18 6 A f i n o m f i z i k a i t e s t és k ö r n y e z e t e

Ágasatja , a megvilágosodott mester és gyógyító,

akit hagyományosan a^ „elm e tudományának” fordítható csittar gyógyászat elvei
és gyakorlatai megfogalmazójának tartanak.
(M arshall G o v i n d a n © r a j z a )

D él-In d iáb an a tantrikus c s itta r o k kifejlesztették a m aguk kü­

lön gyógyászatát, amely széles körben használ szervetlen anyagokat
(sókat, fém eket és m ég m érgező keverékeket is). C é lju k egy olyan
saját gyógyító rendszer kifejlesztése volt, ami fü ggetlen az Á jur-
véd átó l, az északi hagyom án yok term észetes g y ó g y á sza tá tó l.
U gyanakkor, északi társaikhoz hasonlatosan, a dél tantrikus beava­
to ttja i is kihangsú lyozták a p r d n a és az elme m indent felü lm ú ló sze­
repét a gyógyulás folyam atában.5

55 A tam il c s i t t a r a szanszkrit su tá d b a m egfelelője, és ezért nem összetévesztendő az ugyancsak

szanszkrit c s i t t á v a l, ami elmét vagy tudatosságot jelent.
 A f i n o m f i z i k a i t e s t és k ö r n y e z e t e 1 8 7

H
A c s it t a r orvoslást, melyet c s it t a - v a it t ija m k é n t vagy az „elm e tudom á­ a
3

nyaként” is ismernek, hagyományosan az ősi m esterig, A gasztjáig (ta­

“t
m ilul: Akattijar) vezetik vissza. A z egyébként ismeretlen datálású 3
A gasztja, nem csak m egvilágosodott mester volt, hanem gyógyító és
D
csodatevő is. E gy látó ( r is i) , akinek neve alatt a R ig-véda szám os him ­ N

nusza született, s aki a Vidéha nevű törzs uralkodójának, Lópám udrá n

x*
nevű leányát vette feleségül. A Rig-védában ( 1 . 179-4) fennm aradt i/i
N
egy kettejük kö zti lenyűgöző párbeszéd, ami ide illik. Lópám udrá, az
öregedés közeledtétől tartva, beleunt az állandó nemi önm egtartózta­
tásba. Férje szigorú fogadalm ak közepette és nemi önm egtartóztatást
követve élt, hogy nélkülözhetetlen erőt nyerjen spirituális fejlődésé­ 3
c*
hez. Egyszer m egvallotta férjének iránta érzett m indent elborító ne­ <
CD\
mi vágyát, mire Agasztja emlékeztette őt, hogy az aszketikus benső «/>
N
tűz kedves az isteneknek, és az e téren tett törekvés soha sem vész n>

kárba. M a jd hozzátette: „S z á z sorscsapást is legyőzünk, ha párként CD

( m it h u n a ) egyesülünk.” Ú g y tűnhet, ezzel a nemi közösülésre, m int az

önátlényegítésen keresztüli magasabb rendű egyesülés lehetőségére
utal. D e am int a him nusz folytatja: m iután Agasztja engedett a nemi
közösülést illetően, Lópám udrá egyszerűen „szárazra szívta a lihegő
szentet” . M ás szavakkal megfogalm azva: a látó ideiglenesen kizökkent
az összpontosítás állapotából, és elvesztette magját. D e a történet
boldog véget ér, mert m egtudjuk, hogy Agasztja „m eglelte valódi re­
ményeinek beteljesülését az istenek k ö z ö tt” .
A z indiai hagyomány szerint Agasztja vitte a védikus örökséget a
szubkontinens déli részére. A z is lehetséges, hogy ő valójában a tam il­
ajkú D é l tantrikus szentírásainak Agasztjája, viszont az is tény, hogy
igen sok nagy szent viselte ezt a gyakori nevet, melyet szám talan szö ­
veg m egem lít a hindu irodalom legkülönfélébb ágaiban.
A tantrikus gyógyászat, legyen az északi vagy déli, a spirituális
gyakorlattal szorosan összefonódva fejlő dö tt ki, s célja azok segítése,
akik önnön elméjük H im alájáját akarják m egm ászni. A test és az el­
me k ö zti, finom fizikai energiavezetékeken keresztül megnyilvánuló
kölcsönhatások terén tett felfedezései még ma is érvényesek. N éhány
nyugati fizikus nekilátott a testi lét eme rejtett dim enziójának feltér­
képezéséhez, és kutatásaikkal fokozatosan kezdik m egerősíteni
1 8 8 A f i n o m f i z i k a i t e s t és k ö r n y e z e t e

~ a tantrikus beavatottak és gyógyítók felfedezéseit. A z „energiagyógyá-

n szat” és a „rezgés-gyógyászat” mai úttörői m inden kétséget kizáróan
"u sokra értékelnék a nagy m últra visszatekintő tantrikus gyógyászat
a mélyebb gyakorlati megismerését.
£

" LÓ T U S Z O K . C S AKR ÁK ÉS EN ERGI AVEZ ETÉKEK

2 A fin om fizikai test energiáját p rá n á n a k nevezik, melynek jelentése:

„é let” vagy „életerő” . E z az ősrégi szanszkrit kifejezés már a
0 Védákban is előfordul. A Rig-védában (1 0 .9 0 .1 3 ) a kozm ikus ember
. lélegzetét jelenti, m ásutt az élet leheletét általánosságban. A z
1 Atharva-véda ( l 1 .4 .11) szerint úgy ö ltö zteti az embert az életlevegő,
c ahogyan az apa ö ltö zteti szeretett kisfiát. U gyanez az írás ( 1 5-15-2)
° hét p r á n á r ó l (belélegzés), hét a p á n á ról (kilélegzés) és hét yjá r t á r ó l (szét­
áradó levegő) tesz em líté st, ráadásul előre v e títi a későbbi
U panisadok és Tantrák életlevegővel kapcsolatos vizsgálódásait. E b ­
ből is láthatjuk, hogy India szentjei már a kezdetek kezdetétől össze­
kapcsolták a lélegzetet az életerővel, ami az egész világm indenséget
áthatja, életet adva m indennek. M élyebb jelentésében a szanszkrit
p rána szó ugyanazt a jelentést hordozza, m int a latin s p ir itu s , amellyel
például a lélegzettel összefü ggő eredetű inspiráció és expiráció sza­
vakban is találkozhatunk. A szellem és a lélegzet kö zti kapcsolatot
ugyanúgy kifejezi az ógörög pneum a vagy a héber ru a h szó is. Ezen
kapcsolatok nagy jelentőségűek, mert kifejezik a lélegzet spirituális
tapasztalásban b etö ltött szerepének korai felismerését.
A p rá n a , az életenergia a testben jó l körülhatárolható, mert veze­
tékekbe ( n á d i) és örvényekbe (csa k ra ) összesűrűsödve áramlik. N éha
ezeket a vezetékeket, tévesen, a véredényekkel, a csa k rá ka t pedig az
idegfonatokkal azonosítják. Vasant G . Rele volt az egyik legelső nyu­
gati, aki a kígyóerőről ( k u n d a lin i-s a k ti) valamint annak csa k rá ko n keresz­
tül történő emelkedéséről írt. Ő egyértelműen azonosította a c sa k r á k a t
a főbb idegfonatokkal, am ellett érvelve, hogy a finom fizikai test e
tudati-energetikai kö zp on tok h o z kapcsolt erője (s a k t i ) nem más,
m int az idegi tevékenység során végigfutó ingerület. Figyelm ét persze
 A f i n o m f i z i k a i t e s t és k ö r n y e z e t e 1 8 9

H
elkerülte az a tény, hogy a szanszkrit írások eme erőket a tudatosság D
. . , 3
durva anyagon túli energiáiként határozták meg, és nem tudatosság- -
tói független idegélettani hatásokként. N éhány nyugati orvosi szak- a
tekintély még továbbment, és azt állította, hogy a c s a k r a -rendszer

pusztán egy kezdetleges anatómiai m odell. n

Tény, hogy vannak párhuzam ok a fin om - és durvafizikai test ™

kö zö tt, ebből adódóan azok szervei között is, de ezek kü lön böző “
síkokon párhuzam osan léteznek, és semmiesetre sem egyenlők. A leg- ~
szem beötlőbb különbség az az, hogy míg az idegfonatok a gerincosz- n

lopon kívül helyezkednek el, addig a csa k r á k a testi szinten a gerincben “

található központi vezetéken belül. A c sa k r á k a t nyilvánvalóan nem le- 3
hét m egtalálni a test felboncolásával, hanem csak egy m editativ álla- <
pótban, melyben érzékelését egy magasabb rezgésszintre hozva, az
ember belülről képes érzékelni ezt az energiamezőt. ^
A tisztánlátás „szemével” a finomfizikai test egy ragyogó s vibráló n
energiamezőnek látszik, ami folyamatos benső áramlásban van, és amely­
ben keresztül-kasul fénylő szálak vagy vonalak cikáznak. A durvafizikai
testtel ellentétben, amely szilárd és állandó alakú, ez se nem tömör, se
nem alakíthatatlan. Bár vannak viszonylag stabil részei, a finom fizikai test
nagymértékben és gyorsan reagál az elme állapotaira, és az egyén általá­
ban állandóan változó elmeállapotait tükrözi vissza, méghozzá igen hűen.
A finom fizikai test legállandóbb részeit „kerekeknek” (csa k ra ) vagy
„ló tu szo k n ak” (p a dm a ) nevezik, mert alakjuk körkörös, és állandó
örvénylő m ozgásban vannak, s mert beléjük csatlakoznak a prána-

vezetékek, és rajtuk keresztül áramlik ki-be az életenergia. F in o m fiz i­

kai „anatóm iánk” imént felvázolt elemei különösen érzékenyek az
elmebeli hatásokra, és ezért gyakran állnak m editációs és vizualizáci-
ós gyakorlatok középpontjában. A legtöbb tantrikus mester hét fő tu­
dati-energetikai központról beszél, de akad iskola, amely csak ötről, míg
mások kilencről, tízről, tizenegyről vagy jóval töb bről56 beszélnek.

5 6 A Jóga-visaja, a Mat szjéndrának tulajdonított rövid szöveg szerint kilenc kisebb tudati-energeti­
kai közp ont található az ágjá-csakra felett, név szerint: a tri-kuta (hármas csúcs), a tri-hatha (hármas
erő), a gólháta (talán a góla-hátaka szóból származik, melynek jelentése: „arany bika” ), a sikhara (tető­
pont, hegycsúcs), a tri-sikba (hármas hajtincs), a vadasra (villámlás), az óm-kára (óm-képző), az úrdb-
va-nákba (talán az úrdbva-náka szóból származik, melynek jelentése: „fe lső boltozat, menny bolt” ) és
a bbrúvór-mukba (két szemöldök közti nyílás).
1 9 0 A f i n o m f i z i k a i t e s t és k ö r n y e z e t e

N éhány író úgy állítja be ezen eltéréseket, m int annak bizonyítékát,

hogy a c sa k r á k pusztán a képzelet szüleményei. E zt a legtöbb tantrikus
■« szöveg már önmagában m egcáfolja, azon tényen felül, m iszerint a ke­
leti és a nyugati tisztánlátók egym ástól függetlenül ugyanazt a leírást
adták ezekről a fin om fizikai „szervekről” . Ráadásul egy japán mester
és kutató, H iro sh i M otoyam a képes volt kim utatni a c sa k r á k létezését
.a egy készülék segítségével, ami a test bioenergetikai áramlatait méri.
E zzel szemben néhány tantrikus mű a csa k rá ka t a jógikus vizuali­
záció alkotásainak tekinti. A z egyik ilyen m ű a Sankarának tulajd on í­
tott Ánanda-laharí. M in d ezek ellenére nem lehetetlen e két m egköze­
lítési m ód kibékíthetetlensége, hiszen m inél erősebb a csa k rá kra való
. összpontosítás, annál energizáltabb állapotba kerülnek, és így erősebb
fényben ragyognak, következtetésképp: jobban láthatóvá válnak a
tisztánlátók számára. A tantrikus beavatottak szerint az átlagember
° esetén a c sa k r á k egy m inim ális szinten m űködnek, és ezért a kókadt,
becsukódott lótu szh o z hasonlatosak. Jógikus szem pontból nézve
szinte alig hogy léteznek. A benső munka révén azonban m aguktól fo ­
kozódik m űködésük, s m int virágba boruló lótu szok nyílnak ki felfe­
lé, az A b szolú t Fény felé (ami valójában m indenütt jelen van).
R áadásul az átlagem berben nemcsak hogy alulm űködnek, de
egym ással sincsenek összehangolva. A spirituális gyakorlatok során
fokozatosan behangolódnak, m ígnem végül tökéletesen együtt re­
zegnek. E kkor szólal m eg az eksztázisban h allott óm szótag, ami az
egész terem tett világegyetem et átrezegteti. Ekkorra, ezzel párhuza­
m osan a test és az elme tökéletes kiegyensúlyozottsága és összhan g­
ja is kialakul.
A z t a tényt, hogy a különböző mesterek más számokat adtak meg
a csa k rá k a t illetően, nem szabad ellentm ondásként értelm eznünk.
A c s a k r a -m o d e lle k csupán útm utatóul szolgálnak a tantrikus törekvők
számára, melyek a valóságot illetően próbálják eligazítani a kutatót
önnön benső odisszeájában, mely a soktól az Egy felé tart. És ahogy
azt már látjuk, ez a kérdés roppant szövevényes. A hogy azt a Swami
Ram a, két tanítványa, valam int néhány közrem űködő segítségével írt
Jó ga és a pszichoterápia cím ű kiváló könyv is helyesen m egem líti:
 A f i n o m f i z i k a i test é s k ö r n y e z e t e 1 9 1

H
O
3

3
c*

A bét csakra.

A csa k rá k e g y fa jta k e r e tü l v a g y k ö z p o n t u l s z o lg a in a k , m e ly b e n s z á m t a la n

tén yeg o ta lá lk o z h a t és k erü lh e t e g y m á ssa l k ö lcsö n h a tá sb a . T is z t á n k e ll lá t ­

n u n k , hogy ezen k ö z p o n to k érzékelése igen h o m á ly o s és összetett ü g y. M i n ­

d en sz ó b e li k ísérlet, m e ly m e g p ró b á lja le ír n i ókét, c su p á n töredékes.

A legáltalánosabban elfogadott c s a k r a - modell a következő Két tu ­

dati-energetikai központot határozza meg leszálló sorrendben:

I. S z a h a s z r á r a -c s a k r a (ezer küllőjű kerék57) — a fejtetőn található, a

„Brahman-résnek” ( b r a h m a -r a n d b r a ) is nevezik, mivel a felszabadu­
lás pillanatában a testetöltött tudat ezen a résen hagyja el a testet,
hogy az Abszolútba (b ra h m a n ) olvadjon. Ezen tudati-energetikai

57 A sz a b á s z r a — ezer és az a ra —küllő szavak összetételéből.

központ ránézésre megszámlálhatatlan fénylő szálból áll, melyek
a fej tetején a hajhatártól felfelé a végtelenségig terjednek. Ez
egyszerre a végső Valóság és az agy síkja is. Szim bolikusan ez
a M éru hegy csúcsa, ami Siva szent trónusa, a valóságban pedig
a gerincben található szu su m n á ~ n á d í felső vége. A tantrikus gyakor­
nok célja egyesíteni az Istennő-erőt, Saktit Sivával, ezáltal érve el
a megvilágosodás gyönyörtől túláradó állapotát. E z az eksztázis­
ban és soha el nem múló megvilágosodásban megnyilvánuló
egyesülés a kígyóerő ( k u n d a lin í- s a k t i) felemelkedettségétől függ,
 A f i n o m f i z i k a i t e s t és k ö r n y e z e t e 1 9 3

amely eredetileg a legalsó csa k ra b a n szunnyad összetekeredve. Az

átlagember esetén a sz a h a s z r a r a -c s a k r a felelős az egyén értelmi te­
vékenységéért, a buddhi „m űködéséért” . A jó g in b a n vagy jó g in t b e n

egyfajta misztikus tapasztalás és megvilágosodás-élmény révén

nyilvánul meg teljes mértékben ez az energia.
2. A g ja -c s a k r a (irányítás kereke) — a hom lok közepén helyezkedik
el, ahol a hindu nők általában egy pöttyel ( b in d u ) jelölik helyét.
E z a finom fizikai „szerv” az elme telepatikus „adó-vevője” ,
amin keresztül többek között a g u r u és tanítvány közti m eta­
kom m unikáció is m egvalósul. Közism ert neve a „harm adik
szem ” , ezért gyakran ábrázolják egy harmadik valódi szemmel
az istenségek, főként Siva, vagy a m egvilágosult mesterek hom ­
lokán. E z a szó kifejezi tevékenységét, m int a m etafizikai tisz­
tánlátás (d ú r a -d a r sa n a ) és más term észetfeletti képességek
„szervét” . Kétlevelű lótuszként ábrázolják, ami az emberi elme
1 9 4 A f i n o m f i z i k a i t e s t és k ö r n y e z e t e

e
a

j . ^4 visuddha-csakra.

term észetes kettősségalkotó term észetére utal. A z elme,

szanszkritül: tn a n a sz , a tudat azon burka, tényezője, ami m indig
az igen és a nem, a vagy és a sem között ingadozik. M ég álta­
lánosabban véve, az á g já -c s a k r a képes az alsó Károm és a fejtető-
c sa k r a tevékenységét is segíteni, lehetővé téve az alacsonyabb
rendű életcélok, illetve a bölcsesség, a spiritualítás és megvilá­
gosodás elérését egyaránt. Ez azért van, mert az á g já -c s a k r a a ta­
lálkozási helye a három fő energiavezetéknek ( id á , p i n g a lá és

szu su m n á ) , s ezért hármas összefolyásnak ( t r i-v é n i) is hívják.

3. V is u d d h a -c s o k r a (tiszta kerék) vagy v is u d d h i-c s a k r a (tisztaság kereke)
— a torok alatt található, ezért torok-csakrának (k a n t h a - c s a k r a j is
nevezik. A z ötödik elemmel, az éterrel (á ká sa ) kapcsolják össze,
és ezért a hanggal, illetve a hallással. Neve feltételezhetően az
éter tisztaságára utal, ami a többi négy elem (levegő, tűz, víz,
fold) forrása. Kálícsarana Sat-csakra-nirúpanához (28) írt
magyarázata szerint ez a tudati-energetikai központ azért tisz­
ta, mert ezen a cso k rá n elmélkedve a h a n szp megpillantásával
 A f i n o m f i z i k a i t est és k ö r n y e z e t e 1 9 5

4. A^anáhata-csakra.

a törekvő eléri a megtisztulást* A h arisb a itt Siva és Sakti világ­

gal való kölcsönhatását jelenti, ami a testi világban a be- és
kilégzés ritmikus váltakozásában nyilvánul meg. Ezen csa k ra rej­
tett jelentősége az egyensúly létrehozásában rejlik5’ **, főként az
adás és elfogadás közti egyensúly megteremtésében, ami a be-
és kilélegzés, a beszéd és csönd, stb., kettősségében ölt testet.
Ez a központ a durvafizikai test és a finom fizikai elme kö zött
félúton helyezkedik el. A z őt jelölő 16 lótuszlevél a szanszkrit
ábécé 14 m agánhangzóját és két mellékjelét hordozza magán,
ami kifejezi, hogy a c sa k r a a beszéd anyaméhe, hiszen a m agán­
hangzók egyszerűbb hangok a mássalhangzóknál.

58 Ez egyébként megmagyarázza a'hallással való összekapcsolását, hiszen a fülben található a testi

egyensúly központja.
19 6 A f i n o m f i z i k ű i t e s t és k ö r n y e z e t e

OJ

4. A n á h a ta -c sa k ra (nem ü tö tt [hang] kereke) — a szívnél helyez­

kedik el, s ezért a „szív ló tu sza k é n t” (b r i t - p a d m a vagy h r id a ja -

k a m a la ) is ism erik. M á r a R ig-véd a kora óta sokkal inkább a

szívet, és nem a fejet tekin tik a test és a tudat k ö z ti igazi
£
hídnak. A későbbi írások, m int a D h ján a-b in d u -u p an isad
( 5 0 ) , azt m ondják: az egyéni tudatosság a szív, korábbi jó és
•a rossz karm a által h a jto tt, 12 k ü llő jű kerekében fo ro g körbe­
körbe. A tudat vagy figyelem szüntelen m ozgását, áramlását
csak a lélek eredeti önazon osságként történő m egvalósításá­
a>
val lehet m egszü n tetn i.
N

o So k tanító összpontosítja tanításait eme csa k ra köré, mivel ennek

energizálása automatikusan előidézi a többi csa k ra harmonikus
a
fejlődését is. A sz ív -c s a k r a „felébresztése” nélkül a többi központ
aktiválása könnyen okozhat testi vagy érzelmi zavarokat. A tant-
rikus beavatottak elsődleges célja a kígyóerő ( k u n d a lin í- s a k t i)

g y ö k é r - c s a k r á b ó l s z ív - c s a k r á b a történő felemelése, méghozzá olyan

gyorsan, amilyen gyorsan csak lehet, mert ezzel elkerülhetik az
alsó három csa k ra aktiválása körül esetlegesen kialakuló problémá­
kat. Ezen központok az alacsonyabb rendű testi tevékenységekért
(lentről felfelé: emésztés, nemiség, kiválasztás) felelnek, és a
hozzájuk kapcsolódó, vágyak és szorongások formájában (elmé­
ben) megjelenő érzelmi s gondolati im pulzusokért. A szív felet­
ti központok már viszonylag „biztonságosak” , de a sz ív -c s a k r a
aktiválása nélkül itt is felmerülhetnek problémák, mint az elme­
beli túlzott labilitás, az érzelmi túlérzékenység vagy a misztikus
állapotok iránti (megvilágosodás elérését zavaró mértékű) szél­
sőséges érzékenység, ami akár folyamatos hallucinációvá is fajul­
hat. A szív-központ közvetve is megnyitható a kedvesség, a rész­
vét, a szenvedélynélküliség, a nyugodtság és más hasonló erények
gyakorlása által, melyek mindannyian a spirituális ösvény alappil­
lérei. Szilárd gyökeret eresztve bennük elháríthatjuk, vagy leg­
alábbis nagyban csökkenthetjük, az alsó három csa k ra aktiválása
közben esetlegesen kialakuló káros mellékhatásokat.
Am ikor a szív-közp ont „feléled” , m eghallható a benső fin o m fi­
zikai hang, a náda, ami „nem ü tö tt” , azaz nem mechanikai
 A f i n o m f i z i k a i t e s t és k ö r n y e z e t e 197

Q
3

Q
N

rt>

3
c*
<
rth
ír

N
n>

CD

j . A manipúra-csakra.

eszközök által jön létre, nem a téren keresztül érkezik, hanem a

m indent átható, m indenütt jelenlévő alaprezgés: az óm, amely
m egfelel a „szférák zenéjének0 először Pythagorasz által m eg­
fogalm azott gnosztikus gondolatával.
5♦ M a n ip ú r a -c s a k r a (drágakő-város kereke) — n á b h i-e s a k r a k é n t (köl­
dök kerék) is ismerik, ami a testen való helyére utal. A durvafi­
zikai síkon a solar plexus a m egfelelője, amit a második agynak
is hívnak, mert az idegrendszernek annyira fejlett része. Jelké­
pe a tízlevelű lótusz, amit a tűz elemmel társítanak. A 16, sz.-Í
bengáli mester, Púrnánada által írt Sat-csakra-nirúpana (21)
szerint az ezen a cso k rá n való elmélkedés által a durvafizikai vi­
lágot elpusztítani és megteremteni képes term észetfeletti erő
érhető eh M inden tudati-energetikai központnak megvan a ma­
ga hozzárendelt uralkodó istennője, s ez a m a n ip ú r a - c s a k r a ese­
tén Lákiní, akiről azt tartják, igencsak kedveli a húst és a vért.
Ez a c so k r a testi síkon megnyilvánuló hatására, az emésztésre
1 9 8 A f i n o m f i z i k a i t e s t é s k ö r n y e z e t e

a
£

'a

N
i/>

<3

<3
s­

c
C
E-~*

6. /! szyádhistbána-csakra .

utal. Szokatlan nevét ama tény m iatt kapta, m iszerint „ragyo­

gó, m int egy drágakő’’ (Gautam íja-tantra 34- fejezet),
6. S z y á d h is t h á n a - c s a k r a (önmagán nyugvó kerék59) — a nemi szer­
veknél található, és a víz elemmel valamint az ízérzéssel társít­
ják, Ahogy Sinánanda Rádhá Szvám í Kundaliní-jóga a nyugat
számára cím ű úttörő könyvében rám utatott: ez az ízlelés nem ­
csak a hagyományos ízérzetet jelenti, hanem az élet alantas
m egközelítése során hajszolt érzéki tapasztalásokból származó
ízérzetet is, ami lehet kellemes és kellemetlen egyaránt. Ez az a
csa k ra , amely minden más központnál jobban kötődik a vágy­
hoz, legfőképpen a nemi vágyhoz. A Rudra-jám ala (27-58) sze­
rint ez a központ onnan kapta a nevét, hogy ez a p a r a ~ lin g a (ma­
gasabb rendű jel) székhelye, melyet a szya (saját) előtag jelöl.
H atlevelű lótusszal jelölik, melynek levelei a hat gyötrő érzel­
met képviselik: a kéjt (k á tn a ) , a dühöt (k ró d h a ) , a m ohóságot

59 A s z y a —saját és az a d h is t h á n a —alap szavak összetételéből.

 A f i n o m f i z i k a i t est és k ö r n y e z e t e

( ló b h a ) , a m egtévesztettséget (m o h a ), a büszkeséget (m a d a ) é s az
irigységet ( m a ts z a r ja ). Ezen hamis egoból (aha n ka ra ) születő té­
nyezőket a központon való szemlélődés által lehet legyőzni.
6. M ú lá d k á r a - c s a k r a (gyökér-támasz kerék60) — a gerincoszlop leg­
alján helyezkedik el, a fejtető-központ ellenpólusa. H a a SZOL'

h a sự ấ ra -csa k ra a tran szcend en ciát, a m in d en ü tt jelenlévő

A bszolútat és a felszabadulást képviseli, akkor a m ú lấ d h ấ r a - c s a k r a
az im m anenciát, a testi korlátokat és a feltételekhez kötöttsé­
get. Hagyom ányosan a föld elemet társítják hozzá, amit jelké­
pe, a tér négy égtáját képviselő négylevelu lótusz is kifejez. Ez
a gyökere ( m ú ld ) é s a támasza (a d h a r a ) az összes többi csa k rấ n a k ,

hiszen ebben nyugszik az emberi test isteni energiája, a kunda-

lin í-s a k t i. Bár térben és tevékenységét illetően egyaránt ez a

60 A m ú la — gyökér és az a d b á ra —alap vagy támasz szavak összetételéből.

2 0 0 A f i n o m f i z i k a i test és k ö r n y e z e t e

a>
legalacsonyabb közp on t, nélküle a felszabadulás elérhetetlen
<u
N volna. Ebben a gondolatban újra fellelhetjük, hogy a tantrikus
'4» filo zó fia milyen nagyra tartja a fizikai testetöltést, a lét alanta­
*3 sabb világait és az élet árnyékos oldalát. N e m dicsőítve, és nem
E
is ördöginek kikiáltva a föld elemet, melyen minden nyugszik,
eszközként kell felhasználnunk azt benső növekedésünkhöz és
végső m egvilágosodásunkhoz. Ezért elutasítás helyett élnünk
N kell az általa feltárulkozó lehetőséggel, mert enélkül biztosan
ragaszkodás alakul ki bennünk iránta.
Qj

Egy adott csa k r a életrekeltése megfelel egy bizonyos energia- és

. tudatállapot felélesztésének, ahol a folyam at csúcsán persze a koroná­
id c sa k ra áll. Am ikor az isteni energia a legalsó központból a fejtető ezer-
c szirm ú lótuszába érkezik, átalakul a tudatosság is: az alany és tárgy
° közti korlátok feloldódnak, és a beavatott átéli a tökéletes egység ál­
lapotát, m egtapasztalja a teljességet. A kígyóerő a gerinc vezetékén
„k ú sz ik ” felfelé, a korona-csínra felé, ebbe a vezetékbe csatlakozik be
az összes csa k ra , ahogy néhány írás mondja: „fonálon csüngő gyöngy­
szem ekhez hasonlatosan” . Eme gerincben található vezeték vagy
sz u su m n á -n á d í a finom fizikai m ező vagy test ( s z ú k s m a - s a r ír a ) burkát al­
kotó életerő áramlásának csak az egyik, bár kétségtelenül a le gfo n to ­
sabb vezetéke. E zt az egész hálózatot n á d í- c s a k r á n a k nevezik.
N éhány Tantra 72 000 vezetékről (n á d i) beszél, bár a Siva-szan-
hitá (2.1 3) szerint 3 50 000 van, m íg a Tri-sikhi-bráhm ana-upanisad
(2.7 6 ) szerint valójában m egszám lálhatatlanul sok. A Siva-szvaróda-
ja (31, 3 5) kijelenti:

A testb en so k fé le veze té k van, m e ly e k m in d e n p o r c ik á já t á t h a t já k .

A b ö lc sn e k m eg k e ll é rte n ie o k ét, m e r t csak íg y é rth e ti m eg s a já t testét.

K e r e s z t ü l - k a s u l , f ö l f e l e és le fe le , m in d e n t b e h á ló z n a k a testb en , s k e ré k -

h e z f a s o n l a t o s a n e g y e s ü ln e k . A z ^ é le te r ő tő l f ü g g n e k , és ezért m ű k ö d é s ü k a

test lé leg z eté h e z^ v a n k ö tv e .

A n á d ik a t , helytelen m egközelítéssel, néha még a sza n szk n t iroda­

lom ban is olyan csövecskékként értelm ezik, amelyeken keresztül az
 A test finom fizikai vezetékei (nádi),
melyeken keresztül az^ életenergia áramlik.
életerő körkörösen áram lik, h o lo tt valójában ezek az életenergia
áram latai.
A legősibb hagyomány, amelyről például a Brihad-áranjaka-
upanisad (4-2.3) is tud ósít, 101 ilyen vezetéket ismer, melyek közül
csak egyre m ondja azt, hogy egészen a korona -c s a k r á ig tart, ahol az a
halhatatlanságba vezet. E z a különleges vezeték nem más, m int a ge­
rinc m entén húzódó, aminek m inden t a n t r a - jó g a iskola m egkülönböz­
tetett jelentőséget tulajdonít; ezt különféle olyan elnevezéseiben is
kifejezésre juttatja, m int a m ó k s a -m á r g a (felszabadulás útja) vagy a
n i r á la m b a n a - a n t a r a (alá nem tám asztott benső). Érdekes, hogy legálta­
lánosabb megnevezése, a sz u su m n á -n á d í „legkegyesebb vezetéket” je­
lent. Kegyes, mert ez a felszabadulás királyi útja.
A Sat-csakra-nirúpana (2) szerint a központi vezeték több réteg­
ből áll, ahol m indenegyes rákövetkező réteg kifinom ultabb az előző­
nél. A legbelső vezetéket c s it r á - vagy c s i t r in í- n á d í n a k nevezik, közte és a
s z u s u m n á -n á ií kö zö tt található a v a d z srá -n á d í (gyémántkeménységű ve­
zeték). A legbelső vezetéket b r a h m a - n á d ín a k (Brahman vezetéke) is ne­
vezik, mert ez vezeti a felébredt k u n d a l in í - s a k t i t .

A z életenergia m indezen ragyogó szálai a tojás alakú „gu m ó b ó l”

(bandaj erednek, ami a gáttájékon helyezkedik el. M éretét kilenc és ti­
zenegy ujjnyi hosszúnak és négyujjnyi szélesnek szokták megadni,
ami alapján egészen a köldök aljáig kell, hogy érjen. E z a hely nagyjá­
ból m egfelel a japán zen írások k a r a já n a k .

A fontosabb életerő-vezetékek a hom lok -c s a k r a középagynál lévő

részében végződnek, és csak központi vezeték megy tovább a fejtető
közp on tjáig, ahol a végtelenség felé nyílik. A legtöbb t a n t r ik u s írás a
következő 14 fő vezetéket határozza meg: szu su m n á , iiá (serkentő,
frissítő ), p in g a lá (hom okszínű, sötétsárga), sz a ra szy a tí (aki folyik,
áram lik), púsá (tápláló), va ru n á (körbezáró), h a s z t i- d z s ih v á (elefánt­
nyelv), ja s a s z y in í (pom pás), á la m b u s z á vagy á la m b u s á (nagyon köd ös),
kuhú (ú jh o ld ), v is v o d á r á (mindenség köldöke), p a ja s z y in t (vizes),
sa n k b in í (gyöngyök anyja) és gá n dh á rá vagy gá n dh á rí (hercegnőhöz ha­
sonlatos vagy illa to z ó ). Ezek a kifejezések általánosan használtak, de
néha más van egyik-m ásik helyett. M ás írások például tíz vezetékről
beszélnek, melyeket a test tíz nyílásához vagy „kapujához” (d v á r a )
 A f i n o m f i z i k ü i t e s t és k ö r n y e z e t e 2 0 3

H
kötnek, melyek a következők: a két szem, a két fül, a két orrlyuk, a D
3

száj, a nemi szerv nyílása, a végbélnyílás és a köldök vagy a fejtetőn

n
található b r a h m a -ra n d h ra (Brahman nyílása)61 . o
Az id d - és a p in g a lá -n á d í spirálisan csavarodik a központi vezeték
o
körül, és találkozik minden csa k rá b a n . A z első a s z u su m n á -n á d í bal olda­ N

lán indul, a második a jobbon. Testi szinten a bal és a jobb orrlyukhoz n

7T
kötik őket, valamint a szim patikus és a paraszimpatikus idegrendszer­
N

hez. A z elsőhöz szim bolikusan a hűsítő H old at, a m ásodikhoz a heví­

£>v

tő N ap o t kapcsolják. Itt újra meg kell jegyeznünk, hogy a tantrikus N

m etafizikában a m akrokozm osz hűen tükröződik vissza az egyén tes­

tének és elméjének m ikrokozm oszában. Ily m ódon a N ap és a H o ld 3
c*
fontos jelenségeket jelképez a tudati-energetikai rendszerben. A hold- <
n>.
és napjellegű csatornák tevékenysége, valamint a kettejük közti köl­ t/>
N
csönhatás által van a tudatosság állandó ism étlődő m ozgásban, és ez rt

az, ami az ébrenlétet és alvást, a befelé ill. a kifelé fordulást előidézi. n

Ő k felelnek az átlagos elmében lévő feszültség megteremtéséért.

A nap- és a holdjellegű vezetékek, ugyanakkor m égiscsak kü­
lönböznek a m ikrokozm ikus H o ld tó l és N a p tó l. A z elsőt a gyom or
tájékára helyezik, ahol az elfogyasztja a fejben található H o ld b ó l csö­
p ögő nektárt ( a m r it a ) . A jó g i n n a k vagy jó g in ín e k meg kell szereznie az
uralmat e természetes folyam at felett, és fokoznia kell azt, hogy a
gyom orban való veszteglés helyett a nektár e folyama az egész testben
szétterjedhessen. A z t m ondják, ez növeli az életenergiát és az élet­
kort. A h a t h a -jó g á b a n a fo rd íto tt testhelyzetű gyakorlatokat, főként a
vállonállást ( v ip a r i t a - k a r a n i ) és a fejenállást (sza rvá n g á sza n a ) , szándéko­
san használják a m ikrokozm ikus N a p és H o ld helyzetének m egfordí­
tására, mert ezzel m egelőzhetik a hold-nektár elpazarlását.
Ahogy Dávid G ord on W hite A test alkímiája: A sziddha hagyo­
mány a középkori Indiában cím ű könyvében bizonyos mélységekig ki­
fejti: a mikrokozmikus égitestek nagy szerepet kapnak az alkímiában
is, ami akárhogy is nézzük szorosan kapcsolódik a jó g á h o z^ és az á ju r -

v é d ik u s gyógyításhoz egyaránt. A mikrokozmikus H old at 16 ujj vagy

egység ( k a id ) nagyságúnak írják le, ami a holdfázisoknak felel meg.

6 1 Az utolsó már a I I., de ez nem is durvafizikai nyílás, (ford.)

2 0 4 A f i n o m f i z i k a i t e s t és k ö r n y e z e t e

~ A tizenhatodik ujjnyi méretet, amikor a makrokozmikus H o ld teli-

n holddá válik, a halhatatlansággal és a nemi önm egtartóztatás ösvényé-
vei kapcsolják össze, azaz a befelé fordulás, a benső szemlélődés, a le­
tt mondás és önnön term észetünk megismerésének jógikus folyamatával.
c Am ikor az életenergia a középső vezetéken áramlik keresztül, ami-
2 re egyébként csak ritkán kerül sor egy nap folyam án, akkor viszonyla-
.q gos kiegyensúlyozottság jelenik meg testünkben és elménkben. A z
n életerő szusumnában való áramlása a halhatatlansághoz vezető ösvény,
2 azaz a fejben található m ikrokozm ikus H o ld b ó l csepegő, átlényegítő
nektár teljes felhasználása. A legtöbb esetben azonban a gerincveze-
a tékben történő áramlás nem több egy erőtlen szivárgásnál, és így nem
is nyilvánítja meg áldásos hatásait. N éhány emberben az idd m űködé-
se kerül túlsúlyba, m íg másokban a p ingáidé. Csak a beavatottakban van
c a szusumnd m űködése túlsúlyban, ami a benső békében, a harmóniában
2 és az elme világosságában fejezi ki magát. A hagyomány összeköti e
három vezeték m űködésének intenzitását az anyagi természet három
alap m inőségével, amelyek: a tamasz_ (tétlenség elve), a radszas^ (tevé­
kenység elve) és a szattva (világosság elve).
M ie lő tt a kígyóerő felemelkedne a gerinc energiavezetékén, m in­
den tisztátalanságnak el kell tűnnie a n á d ik hálózatából. A z átlagem ­
ber esetén ezek vezetékek energetikailag szennyezett állapotban van­
nak, ami m egakadályozza az életenergia szabad áramlását, és ezért
gondolati és érzelmi zavarokat okozhat az elmében, valamint spiritu­
ális vakságot. E z egy másik m egközelítési m ód az ember helyzetének
megértéséhez, ráadásul felfedi az öntisztulás jógikus folyamatának
ezoterikus aspektusát. Erről még részletesebben lesz majd szó a kö­
vetkező fejezetben.
20 6

13

fd z a jó g in , a k ib e n m eg m o zd u la k u n d a íin i-sa k ii,

Íe r m é s z e ije íe iii k é p e ssé g e k e i é r e l. f i ú m á sí le k ie in e m ég m o n d a n i!

S y e r e k já ié k k á o á lik szá m á ra a k ó la f.id ő va g y k o fá i) le g y ő zé se .

HA T HA-J 6 GA - P RA D í PI KÁ ( 3 . 1 2 0 )
 A k í g y ó e r ő f e l é b r e s z t é s e 2 0 7

H
D
3

Q
N

T IZ E N E G Y E D IK FE JE ZE T -
x-
M

^ k ícjyó erö feléb resztése

N

AZ É RZ ÉK EL É S K A P U I N A K M E G T I S Z T Í T Á S A 3

n*
Á 4/1
/ z, hogy hogyan látjuk a világot, attó l fü g g , hogy kik vagyunk. *
,í A legegyszerűbb szin ten , ha egy gyermek végigm egy az utcán, n
akkor könnyedén észreveszi az összes játékb o lto t, a spórolós keres­
kedő m inden leértékelést azonnal kiszúr a kirakatokban, egy építész
a szokatlan külsejű épületeket veszi szem ügyre, a taxisofőr pedig a
házszám okra figyel. A z érzékelés m inden esetben szelektív, hiszen
az egyén érdekeltségétől és figyelm étő l fü g g . E z a szelekciós h o zzá ­
állás ugyanúgy igaz az élet olyan fontosabb területeire is, m int a
kapcsolatok, az erkölcs, a m unka, a pihenés, az egészség, a betegség,
a fájd alom , a halál és az élet utáni lét. Velük szem beni m agatar­
tásunkat sokféle tényező határozza m eg, melyek kö zül, ahogy azt
a tantrikus is m ondja, a karmikus feltételekhez kötöttség mértéke
a legjelentősebb hatású.
M ú ltb é li döntéseink form áznak m inket, ami ugyanaz, m intha azt
m ondanánk: szokásaink teremtményei vagyunk. Jógikus szavakkal
m egfogalm azva: gondolataink és tetteink döntő részben a legkisebb
ellenállás ösvényét követik, ami azt jelenti, hogy a finom fizikai test
energetikai sablonja által m eghatározottak. E z a magyarázat arra,
hogy m iért oly nehéz m egváltoztatni viselkedésünket, jellem ünket,
még akkor is, ha józan eszünkkel felfogtu k régi szokásaink hibás,
terméketlen és rom boló voltát. Ily m ódon a tantrikus gyakornok, a
jellem i fejlődés m ellett, az életerő áramlási csatornáit is igyekszik
átalakítani. E z az átalakító folyam at az energiavezetékek (nádi) m eg­
tisztításából áll, amit nádí-sódhanának neveznek.
A hogy azt az előzó' fejezetben már kifejtettem , ezen energiaveze­
tékek az átlagemberben is léteznek, csak az ő esetében szennyezetteb-
bek, m inek következtében nem teljes mértékben m űködnek, s ezért
útját állják az egészségnek és a spirituális gyarapodásnak. A tantra
mesterének jellem zően célja a középső energiavezeték megnyitása,
melyen keresztül az életenergia így szabadon áramolhat, s majd ha el­
jön az ideje ugyanilyen m ódon követhesse azt a kundaliní sokkal erő­
teljesebb energiája.
A nádi-rendszer előzetes m egtisztítása nélkül a kígyóerő (kunda-
liní-sakti) gerinc mentén történő felemelkedése nemcsak, hogy lehetet­
len, de már pusztán kísérlet szintjén is roppant veszélyes, mert a
közpon ti vezetékbe (szusunmá-nádí) történő belépés helyett annak bár­
melyik oldalán könnyen betörhet az idd- vagy a pingalá-nádíba, ami
mérhetetlen mértékben károsítja a testet és az elmét egyaránt. Ez tör­
tént G ó p í Krisnával is, amikor egyszer kundaliníje spontán m ódon fel­
ébredt. Fojtogató beszám olója a belőle származó testi fájdalm áról és
elmebeli gyötrelm eiről időtlen figyelm eztetőül áll m inden törekvő
előtt, aki bele akar kóstolni a kígyóerőbe. E zzel kapcsolatban a követ­
kezőket írta:

Arcom teljesen elsápadt, testem lefogyott és legyöngült. Undort éreztem

agétel iránt, és szívbe markoló félelmet éreztem minden pillanatban,
mikor bármit is lenyeltem. ... Nyugtalanságom oly szintre jutott, hogy
mégfél óráig sem voltam képes nyugton egyhelyben ülni. Amikor így tet­
tem, figyelmemet ellenállhatatlanul magával ragadta elmém különös vi­
selkedése. Ekkor a mindig jelenlévőfélelemérzet hirtelen felfokozódott, és
szívem hevesen vert.

E zt m egelőzően kifejtette, hogyan idézett elő testében a kundaliní

mérhetetlen forróságot: „oly elviselhetetlen fájdalm at okozva, hogy
csak vonaglottam és ide-oda hánykolódtam , m iközben hideg verejték
csurgott arcomról és tagjaim ról” . M ajd így folytatja:
 A kígyóért) f e l é b r e s z t é s e 2 0 9

Cópí Krisna ( 1 9 0 3 —1 9 84), akinek kundalinível kapcsolatos tapasztalásairól szóló

írásai nagymértékben jelkeltették a Nyugat kundaliní-jóga iránti érdeklődését.

(F é n y k é p : C huck R o b i n s o n ©)
2 0 A k í g y ó e r ő f e l é b r e s z t é s e

R é m i s z t ő r e n d e lle n e s sé g e k á llt a k e lő s z e r v e im b e n , m in d e g y ik o ly ije s z t ő

és f á j d a l m a s v o lt , h o g y a z o n is c s o d á lk o z o m , h o g y a n s ik e r ü lt m e g ő r iz n i

ö n u r a lm a m a r o h a m a la t t . L é n y e m te lje s f i n o m f i z i k a i része égett, és

m e g s e m m is ü ln i lá t s z o t t a. b e lse jé b e n c ik á z ó t ü z e s lá n g n y e lv e k t ő l.

T u d t a m , é letem eg y h a js z á lo n m ú li k c sa k , s s z ív e m n e m b ír ja m á r so ­

k á ig e s z ö r n y ű t ú lfe s z íte ttsé g e t. T o r k o m k is z á r a d t , s teste m m in d e n p o r -

N

'<3 c ik á ja lá n g o ló n a k és iz g ó n a k t ű n t , de n e m v o lt a m k ép es e n y h ít e n i k ín z ó

N s z e n v e d é s e im e n . H a le tt v o ln a egy k ú t v a g y egy f o l y ó a k ö z e lb e n , b iz to s

b e le u g r o tta m v o ln a h id eg m ély ség eib e in k á b b a h a lá lt v á la s z t v a a k k o r i

11
h e ly z e t e m m e l s z e m b e n . .. . A k iú tk e r e sé s g o n d o la t á v a l g y ö t ö r t e m z a v a r o ­
N

a d o tt e lm é m e t , de csa k a r e m é n y t e le n kétségbeesés v e tt k ö r ü l m in d e n

ir á n y b ó l. E r ő f e s z ít é s e im k ifá r a s z t o t t a k , s ú g y érez te m a m é ly b e s ü l l y e ­
a
v, d ek , te lje se n t u d a t o s a n a f á j d a l o m b u g y o g ó ten g e rérő l, m e ly b e b e le fu l­

c l a d n i k é s z ü lt e m .
a

A szakirodalom más, ehhez hasonló esetekről is tudósít. A z ame­

rikai pszichiáter, Lee Sannella, egy, a k u n d a lin í term észetfeletti voltá­
nak m inden előítélet nélküli megvizsgálására és megértésére létrejött
orvosi testület egyik legelső tagja egy könyvében azt fejtegette, hogy
az energiamezőben lévő gátak valójában „stresszpontok” . A széles
körben olvasott, A Kundaliní-élm ény cím ű könyvében a következő­
képpen magyarázza:

F e lfe lé h a la d ó p á l y á j á n a k u n d a lin ín e k m in d e n fé le tis z tá ta la n s á g o k k a l

k e ll t a lá lk o z n ia , m e ly e k e t e rő teljes tevéken ység ével szétéget. . .. B iz o n y o s

s z a n s z k r it n y e l v ű ír á so k h á r o m n a g y o b b a k a d á ly - t íp u s t e m líte n e k , m e ly e ­

ket „ c s o m ó k n a k ” n e v e z n e k ... . E z e k r e a z a k a d á ly o k r a v a g y g á ta k r a ú g y te­

k in t h e t ü n k , m in t str e ssz p o n to k r a . I l y m ó d o n , fe le m e lk e d é se k ö zb en a k u n ­

d a l i n í m e g sz a b a d ítja a k ö z p o n ti id e g re n d sze rt a str e ssz tő l. E z g y a k r a n j á r

a f á j d a l o m érzésével. A m i k o r a k u n d a l in í belép ezekbe a g a k a d á ly o k b a , a d ­

d ig d o lg o z ik r a jt u k , a m íg a z o k teljesen f e l n e m o ld ó d n a k .

Sannella kijelentése csak részben helytálló, mert csak azokra az

esetekre igaz, amikor a k u n d a lin í túlságosan korán vagy nem a helyes
m ódon ébred fel, azaz a m egfelelő előkészítés nélkül. A tantrikus
 A k í g y ó e r ő f e l é b r e s z t é s e 2 1 1

írások mindig kihangsúlyozzák a megfelelő alapozás nélkülözhetetlen c

fontosságát, még mielőtt bárminemű kígyóerőt közvetlenül feléb­
resztő gyakorlatba belekezdenénk. Ahogy a 14 - sz.-i mester, o
Szvátmaráma a Hatha-jóga-pradípikában ( 3-107 ) kijelenti: a k u n d a l i ­
D
ni „a felszabadulást adományozza a j ó g i n n a k , de a tudatlannak csak a
feltételekhez kötöttséget”. Egy éles kés a szakavatott orvos kezében
életet menthet, de az ostoba kezében helyrehozhatatlan bajokat okozhat. ■»
N

Hasonlóan, a k u n d a lin í sem jó vagy rossz önmagában. Ez az Istennő­

energia, annak testben megnyilvánuló formájában. Hacsak tudatosan *
nem működünk vele együtt, a legkifinomultabb finomfizikai létálla- "
pótban marad, áthatva minket az életerő (p rá n a ) közegén keresztül, de
sohasem lép be tudatosságunk mezőjébe. A léttisztítás és a tényleges
tanítvánnyá válás folyamatán keresztül sokkal közvetlenebbül része­
sülhetünk áldásából, mintha életünkbe csak egy erőteljes átalakító
energiaként hívnánk meg. A k u n d a l i n í , azt mondják, rejtett állapotában
maga a tiszta képesség. Ez csak bizonyos szempontból igaz, mert az
Istennő-energia mindig érdekünkben tevékenykedik, fenntartva min­
den finomfizikai energetikai folyamatot, melyek alapját képezik lé­
nyünk testi és elmebeli részeinek, azok tevékenységeivel együtt. Fel­
ébredt állapotában azonban az önátlényegítés és a spirituális fejlődés
megvilágosodásban tetőző folyamatának fantasztikus eszközévé válik.
Ahogy azt a Rudra-jámala (2 .26 .41 ) kijelenti: „A k u n d a lin í örökké a
jó g a mestere.” Majd ugyanez az írás (2.26 .21-22) a „ jó g a anyjának” és
a „ jó g a adományozójának” nevezi a kígyóerőt.
A különféle testtartások (á s z a n a j a benső energiavezetékek ( n á d i)

megtisztulását eredményezik. A Hatha-jóga-pradípiká ( 1. 39) kieme­

li a tökéletességet elért mester ( s z id d h a ) testtarást ( s z id d h á s z u n a ) mint
az erre a célra legalkalmasabbat, bár más írások más tartásokat része­
sítenek előnyben. A s z id d h á s z a n a végrehajtásakor a bal sarkat a végbél­
nyíláshoz helyezzük, a jobbat pedig a nemi szervek elé, miközben ál­
lunk a mellkason nyugszik, és tekintetünkkel a szemöldökünk közti
pontra összpontosítunk. Néha a lábak sorrendje fordított. Eme nép­
szerű ülés hatása abban rejlik, hogy egyensúlyba hozza a finomfizikai
energiákat és ezáltal próbálja felébreszteni a kígyóerőt.
 Bár a s z id d h á $ z a n á h o z _ hasonlatos testtartások fontosak, a benső
energiavezetékek megtisztításában a legfontosabb szerepet mégis a
h a t h a -jó g a szentírások által igen részletesen kidolgozott légzésszabá­
lyozás játssza. A Ghéranda-szanhitá ( 5-36) a tisztító folyamatok két
alapvető fajtáját különbözteti meg: az egyik a sza m a n u (elmebeli),
a másik a n ir m a n u (nem elmebeli). A szöveg leírása szerint ez utóbbi
a d h a u t in a k nevezett testi tisztító folyamatokból áll, melyek a követke­
ző elemeket foglalják magukba:

1. a n ta r -d b a u ti (benső tisztítás), amely az alábbi négy részből áll:

(a) v á ta -s z á r a (levegő-folyamat) — szájon át történő belégzés,
majd a levegő beleken keresztül történő kiürítése
(b) v á r i-s z á r a (víz-folyamat) —víz62 nyelése, mígnem a gyomor
teljesen megtelik, majd annak beleken keresztüli kiürítése
(emésztőrendszer tisztítása)
(c) v a h n i- s z á r a (tűz-folyamat) — a köldök százszori benyomása
a gerinc felé, ami fokozza az emésztés tüzet
(d) b a h is - k r i t a (külső tett) — szájon át történő levegőnyelés,
mígnem a gyomor megtelik vele, kilencven percig történő
benntartás, majd kiürítése a beleken keresztül; ezt köve­
tően köldökig érő vízbe kell állni, és a belek kinyomása
tisztítás céljából
2. d a n ta -d h a u ti (fogtisztítás) —elsősorban a fogak és a nyelv, de a
fülek és a homloküreg megtisztítása is
3 . h r id - d h a u t i ( s z ív megtisztítása), ami a következőkből áll:
(a) a torok kitisztítása banánfa, kurkuma vagy nád szálával
(b) a gyomor vízzel való megtöltése, majd szándékos kihányása
(c) egy hosszú, vékony ruhacsík lenyelése a vége kivételével,
majd annak kihúzása (ezt a folyamatot v á s z ó - d h a u t in a k , „ru­
hával való tisztításnak” is nevezik)
4- m ú la - s ó d b a n a (végbéltisztítás) —ez történhet kurkuma, víz vagy
a középső ujj segítségével.

62 Általában sós. (ford.)

 A k í g y ó e r ő f e l é b r e s z t é s e 2

A szamanu típusú tisztító gyakorlat magos (szabidba) légző­

gyakorlatból áll, azaz egy mantra néma ismétléséből. A Ghéranda-
szanhitá (5-38-44) a következőképpen magyarázza:

Egy alkalmas ülőhelyre leülve, a jógin vegye fel a lótuszülést. Ezután

helyezge a gurut szívébe6^, amint azt tőle elsajátította, majd, hogy a
légzésszabályozásfolyamatán keresztül megtisztulhasson, kezdje el a ve­
zetékek megtisztítását.
A levegő elem erőteljes ésfüstszínű mag-szótagján (bídgsa) meditálva,
a szent lélegezzen be a Hold-csatornán (bal orrlyuk), miközben ismé­
telje a mag-szótagot 16 alkalommal.
Majd tartsa vissza lélegzetét ugyanazon szótag óvszert ismétléséig, s lé­
legezzen ki a Nap-csatornán (jobb orrlyuk) j 2-szeri ismétlésnyi ideig.
Felemelve a tüzet a köldökgyökerétől (kanda) meditáljon aföld elem izz
Zásán. Majd ismételje a tüzelem mag-szótagját 16-szpr, miközben be­
lélegzik a Nap-csatornán (jobb orrlyuk).
Ezek után tartsa vissza lélegzetét 64-szen ismétlésnyi ideig, és lélegezz
Zen ki a Hold-csatornán 3 2-szeri ismétlés időtartamáig.
Meditálva a Holdnak orra hegyére vetülő tündöklő visszatükröződé­
sén, lélegezzen be az idán (bal orrlyuk) a tham mag-szótag 1 6-szori
ismétléséig.
Majd [az orra hegyén lévő Holdból] csöpögő nektáron meditálva tart­
sa vissza lélegzetét a vám mag-szótag 64-szeri ismétlésének idejéig, és
ezáltal tisztítsa meg energiavezetékeit. Végül, határozottan lélegezzen ki
a la mag-szótag 3 2-szeri megismétlése közben.

A fenti részben említett mag-szótagok egyfajta gyökér-hangok,

melyeket a négy elemmel társítanak: jam — levegő; ram — tűz; lám —
föld; és tham —a vizualizált Hold, ami a halhatatlanság nektárjaként
(amrita) a víz elem magasabb rendű formája. A víz elem általános mag-
szótagja a vám. Az ötödik elem, a „kvinteszencia” az éter, melynek
szótagja a ham. Bár ezt nem említi a fenti részlet, a szóbeli hagyomány
épp olyannyira számításba veszi az éter elemet is.6
3

63 Hz a njás^a folyamata, amiről részletesebben a 13. fejezetben lesz szó.

 E zért a k ö zism ert korunkbeli hatha-jóga mester, B. K . S . Iyengar
a következőképpen fe jti ki a légzésszabályozás és az elemek kö zti
kapcsolatot:

Testünk öt elemből áll. A föld elem ag amely acélét elixírjének (pránaj

termeléséért felelős. A levegő elem a belégzésen és a kilégzésen keresztül
egy köpülőrúdként használatos, míg a szétosztás agéter elemen keresztül
történik. Agéter a tér, és alaptulajdonsága, hogy képes összehúzódni és
kiterjedni. Amikor belélegzel, agéter eleme szétterjed, hogy benntartsa a
lélegzetet. Mikor pedig kilélegzel agéter összezsugorodik, hogy kinyomja
a mérgeket.
Két elem maradt még hátra: a vígés a tűg Ha a tűgjelen van, akkor
a vízgel lehet kioltani. Egagt sugallja számunkra, hogy a tűgés a víg
két egymással ellentétes elem. A föld, a levegő és agéter elem segítségével
egyfajta súrlódás jön létre a vígés a tűgközött, ami nemcsak létrehozz
za agenergiát, hanemfel is szabadítja agt, éppúgy, ahogy a vígis képes
turbinákat mozgatni ag elektromos áramot termelő vízerőművekben.
Hogy áramot termelhessenek, a víznek egy bizonyos sebességgel kellfoly­
nia. Nem megfelelő áramlás esetén nemfog elektromos áramot termel­
ni. Ugyanígy van bennünk is, ahol a normál lélegzés nem termel erőtel­
jes energiát. Ezért szenved legtöbbünk a stressztől és a túlzott megeről­
tetéstől, melynek eredményeként keringésünk gyenge lesz, amt alapjaiban
ássa alá egészségünket és boldogságunkat. Ha agáramlás nem megfele­
lő, akkor éppen hogy csak létezünk, alig élünk.
A pránájáma gyakorlása során megpróbáljuk a lélegzetet agátlagoshog
képest nagyon hosszúra elnyújtani. Ily módon a tűgés a viselem talál­
kozik, ahol ega találkozás agúj energiát felszabadító levegő elem segít­
ségével történik meg a testben. Egt agisteni energiát a jóginok kundali-
ní-saktinak nevezik, és ega prána energiája.

M ás szövegek hasonló folyam atokat ajánlanak, melyekben az élet­

erő bal és jobb oldali vezetékeit felváltva teszik tevékennyé. A Siva-
szanhitá (3 .2 6 -2 8 ) szerint a váltott orrlyukú légzést 2 0-szor kell
végezni naponta négy alkalom m al: hajnalban, délben, napnyugtakor
és éjfélkor. H a valaki három hónapon át rendszeresen végzi ezt a
 A k í g y ó e r ő f e l é b r e s z t é s e 2 1 5

korábban már leírt gyakorlatot, akkor energiavezetékei minden kétsé- c

get kizáróan megtisztulnak. Ez természetesen csak akkor következik
be, ha a gyakorló a helyes módon végzi a légzőgyakorlatot.
A Siva-szanhitá (3 .3 1 -3 2 ) azt is megemlíti, hogy mikor a n á d ik

megtisztultak, akkor bizonyos jelek jelentkeznek majd: a test kiegyen­

súlyozottá (sza m a ), széppé és kellemes illatúvá válik, míg a hang vissz-
hangossá, valamint az étvágy is fokozódik. Ráadásul az ily módon fi- »
nomfizikailag megtisztult j ó g i n mindig „csordultig teli szívű”, energi- ~
kus és erős lesz. A Hatha-jóga-pradípiká (2 . 19) a test soványságát és n
ragyogását adja meg a megtisztult n á d i - rendszer tüneteként, bár akad- “
tak és akadnak olyan felébredt k u n d a lin t jű mesterek, akik testesebbek.
A h a t h a -jó g a írások és a Tantrák egyaránt megemlítik, hogy a benső
hang (n á d a ) egyre kifinomodó formában megnyilvánulva idővel hall­
hatóvá válik a törekvő számára. ^
Ekkor a s z á d b a k a egy jól hangolt hangszerhez hasonlatos, készen a „
ta n tra magasabb rendű folyamatainak befogadására, melyek immáron
ténylegesen meghozzák a kígyóerő felébresztését. Ahogy majd a kö­
vetkező fejezetben részletesebben is kifejtem, ezen folyamatok a
különféle légzőgyakorlatoktól egészen a roppant összetett szertartá­
sokig és vizualizációkig terjednek. Mielőtt azonban a tantrikus reper­
toár részletesebb magyarázatába belekezdenénk, meg kell értenünk
néhány dolgot a kígyóerőről, ami a t a n t r a - jó g a legbensőbb lényege.

AZ I S T E N N Ő - E N E R G I A FELÉBRESZTÉSE

Ahogy azt már láttuk, a világmindenség a Siva és Sakti, az Isten

és Istennő, a Lét és Létrejövés, a Tudatosság és Energia közti transz­
cendentális kettősségből ered. A mindennemű kozmikus elvet és lét­
állapotot mikrokozmikusan visszatükröző emberi testben az isteni
energia két fő formában nyilvánítja meg magát: életenergiaként
(p rá n a ) és kígyóerőként ( k u n d a lt n ís a k t i) .

Az életenergia mindenütt, egyetemesen jelen van a mindenség

egészében, és ezért „elsődleges életerőnek” ( m u k h ja -p r á n a ) nevezik.
Ez az öt alábbi, emberi testtel kapcsolatos tevékenységi formában
nyilvánul meg, melyeket az ősi Cshándógja-upanisad (2.13-6) a
„mennyei világok kapuőreinek” nevez:

1 . P rá n a — jelen esetben a felemelkedő életenergiát jelenti, amely

főként a köldök és a szív között helyezkedik el, és többnyire a
belégzéshez kötik, de gyakran a be- és kilégzéshez egyaránt.
2. A p á n a (lefelé áramló lélegzet) — ez a lefelé áramló életenergia,
amelyet a törzs alsó részéhez és a kilégzéshez kapcsolnak.
3- V j á n a (szétáradó lélegzet) — a minden tagban keringő élet­
energia.
4 - U d á n a (felfelé áramló lélegzet) —az olyan élettani tevékenysé­
gekhez kötik, mint a beszéd vagy a büfögés, de jelöli a figyelem
felemelkedését a tudatosság magasabb rendű állapotaiba.
5. Sza rn á m (középső lélegzet) —a hasüregben helyezkedik el, ahol
az emésztés folyamatában vesz részt.

Ezen öt fenti alaptípuson túl bizonyos írások öt másodlagos faj­

tát (u p a p rá n a ) is megemlítenek: nága (kígyó), kú rm a (teknős), k r i- k a r a

(¿ri-készítő), d e v a -d a tta (istenadta) és d h a n a n y d z s a ja (gazdagság meg-

hódítása/meghódítója), melyeket sorrendben a hányással vagy böfö­
géssel, a pislogással, az éhséggel vagy tüsszentéssel, az alvással vagy
ásítással és a test szétbomlásával kapcsolják össze.
Jógikus szemszögből nézve az életerő két legfontosabb megnyil­
vánulási formája a p r á t ia és az a p á m , mert ezek képezik a lélegzés hul­
lámzásának finomfizikai alapját. A légzésszabályozás közvetlenül hat
az életerő fel- és leszálló áramlatára, ami —nagyjából nyolcvan percen­
ként —természetes módon váltakozik a gerincvezeték bal ( id á ) és jobb
( p in g a lá ) oldalán található két energiavezeték között64. A légzéssza­
bályozás végső célja a p r á n a központi energiavezetéken (s z u s u m n á - n á d í ')
keresztüli áramoltatása, amely maga után vonja a k u n d a lin t sokkal erő­
teljesebb energiáját.

6 4 Ezt a váltakozást bárki könnyedén leellenőrizheti, mert a bal, ill. a jobb orrlyukat nyitja meg,
amit némi két orrlyukas átmeneti időszak választ el egymástól. Az áramlást meg lehet változtatni,
méghozzá nagyon egyszerűen: a megfelelő oldal hónaljára kell nyomást gyakorolni. Az életenergia
áramlását kórmeghatározó és önvizsgálati célokra is használják, az ebben való jártasságot pedig a [lé­
legzet] hangja felébresztésének tudásaként (szyaródaja-vigjána) ismerik.
 A k í g y ó e r ő f e l é b r e s z t é s e 2 1 7

M i is valójában a k u n d a lin í? Válaszom ban Sir John W oodroffe &

3
gondolataihoz fordulok, aki reges-régen, már 1918-ban tűn őd ött
ezen a kérdésen. Ahogy azt megjegyezte, az isteni energia két m ódon O
ö lt testet: statikus vagy m egnyilvánulatlan formában ( k u n d a lin í) , vala­
Q
m in t dinam ikus, áram ló form ában (p rá n a ). Az utóbbi felel a N

testetöltést lehetővé tévő összes életfolyam at fenntartásáért, m íg az rt

X-

előbbi az energia végtelen tárháza, amely összetekeredve honol m eg­

nyilvánulatlan állapotban a gerinc alján, a legalsó csa k rá b a n . E z a k ö z­
D.
pont a norm ális esetben zárt kifolyónyílása az energia (és a tudatos­ N

ság) végtelen raktárának.

A neves tantrikus mester, Abhinava Gupta terjedelmes művé­ 3
E*
ben, a Tantra-álókában (3- fejezet) különbséget tesz a p ú r n a -k u n -

d a lin í, a p r á n a -k u n d a lin í és az ú r d h v a -k u n d a lin í között. Az első a tel­

jességként (p ú rn a ), a második az életenergiaként (p rá n a ), a harma­
dik pedig a felfelé mozgó (ú rd b va ) felébredt kígyóként megjelenő n>

isteni energiát jelenti.

A test és környezete számára szabadon rendelkezésre álló p rá na

eleven energiája segítségével a jó g in vagy a jó g in í rácsatlakozhat az

anyagi energiák anyaméhére, magára az Istennő-energiára, amely leg­
alacsonyabb rendű megnyilvánulásának az emberi testben a gerincve­
zeték alján lévő energiaközpont felel meg. Ez a Sakti által irányított
kozmikus evolúció (alsó) végállomása. Itt az Istennő a föld elemben
kerül nyugalmi helyzetbe, messze önmaga kimerítésétől: ez a min­
dent felülmúló erő ekkor pusztán megnyilvánulatlan állapotban lé­
tezik, várva a tudatos tetteken keresztüli újra felébresztésére.
A szanszkrit nyelvű írások úgy beszélnek a k u n d a lin ír o l, mint ami három
és félszer van a ¡in g a , Siva „jelképe” körül „feltekeredve”. A csavarodás
minden fonata az anyagi természet ( p r a k r it i) egyik alapját képviseli, az
az anyagvilágot felépítő három alapminőséget, amely a t a m a s ^ (tudat­
lanság), a ra d zsa sz^ (szenvedély) és a sz a ttv a (jóság). Eme elgondolást
párhuzamba állíthatjuk a Visnu egész világegyetemet átszelő három
lépéséről szóló védikus tanítással. Csupán egy nála jóval hatalmasabb
személyiség képes a mindenséget ily módon átszelni. A kígyóerő ese­
tében az anyag ilyesfajta meghaladását hivatott kifejezni az utolsó fél
2 1 8 A k í g y ó e r ő f e l é b r e s z t é s e

<u
fordulat. A k u n d a lin í szó szerinti jelentése: „aki összetekeredett65”, és
<u
N a k u n d a l a , fülbevaló szóval van rokonságban, talán épp abban a formá­
'D jában ahogy a p a s u p a t á k , majd később néhány h a t h a -jó g a iskola, főként a
53 k á n p b a ta irányzat tagjai viselték. Néhány szöveg lerövidíti a szót
£
k u n d a lí-v é , míg mások a k u t il á n g í (összetekeredett testű) kifejezést
használják. A k u n d a lin í tekeredő fonatai képi módon fejezik ki a meg-
N
'3 nyilvánulatlanság gondolatát. Ugyanezen okból utal a Sráradhá-tila-
N ka-tantra (15-62) a kígyóerőre göröngyként ( p in d a ) .
<s>
A transzcendens síkról a földi világokba tartó tudati evolúció fo­
lyamatát szemléletessé tehetjük a modern kozmológia egy ideillő mo­
3 delljén keresztül. Az ősrobbanás „idején” a világ egy olyan állapotban
létezett, amit mi egy felfoghatatlanul sűrű energia-golyóként tudnánk
szavakba önteni, ezt gyakran „kvantum vákuumnak” is nevezik. Ügy
15 milliárd évvel ezelőtt egyszer csak (ismeretlen okokból) elindult
3
{-■ egy láncreakció ebben az eredeti magas rezgésű energia-levesben, ami
a hidrogén atomok létrejöttéhez vezetett. Ez az esemény egybeesett a
tér és az idő előbukkanásával, majd pedig tér-idő mindenségünk fo­
kozatos átalakulásával, annak milliárdnyi galaxisával, szupernóvájával,
feketelyukával, kvazárjával valamint a közöttük szétszóródó hideg és
sötét anyaggal. Mérhetetlen kiterjedésében foglal helyet a Föld boly­
gó és az emberi faj, mindkettő a káoszt kozmosszá alakító ős-villanás,
vagy jógikus szavakkal: Siva eksztatikus táncának szüleménye.66
A tudósok jelenleg serényen kutatják az anyagban rejlő energia
felszabadítását, magas rezgésű szubatomikus részecskék protonná
ütköztetésével. A jó g i n o k és jó g in ík ehhez hasonló műveletet hajtanak
végre önnön testük és elméjük laboratóriumában. Életerejüket
„ütköztetik neki” a «¿¿¡'-rendszer központi energiavezetékében lévő
elzáródásoknak. A Góraksa-paddhati ( 1.4 7 - 51) kristálytisztán elma­
gyarázza ezt a folyamatot:

6 5 N ő n em ű. (Jorá.)
66 Érdekes, Hogy a végső Valóságra talán leggyakrabban használt brahman kifejezés a brih, nőni g yö k­
ből ered. Az Upanisadokban a világ a leírhatatlan, tulajdonságok nélküli brahmanból tűnik elő, ami
lényegében megegyezik az ősrobbanás-elmélettel. Az eredeti kvantum vákuum vagy hullám szintén
leírhatatlan, és ezért - csakúgy, mint a brahman felette áll térnek és időnek, ugyanakkor belőle jött
létre logikus sorrendben az egész világegyetem.
 A k í g y ó e r ő f e l é b r e s z t é s e 2 1 9

H
A kígyóerő nyolcszorosán összetekeredve a gumó (kanda) felett marad Ö
3
mindaddig, amígfejével befedi agAbszplútfelé nyíló ajtó nyílását.
Azon ag ajtón keresztül ag Abszolút felé vezető biztonságos ajtót lehet D
elérni. Azt agajtót arcával eltakarva alszik a hatalmas Istennő [agát-
O
lagemberben], N

Agelme és a légzés összehangolt működésével kiegészített buddhi-jógaóy n

általfelébresztve, a tűfokán átfűződő szálhoghasonlatosanfelemelkedik

a szusumnán keresztül.
Egy kígyóformájában aludva egy tündöklő kötélheghasonlatos, de ami­ N

kor a jóga tüze [azag a légzésszabályozás és ag elmefegyelmezés] feléb­

reszti, felemelkedik a szusumnán keresztül. 3
e*
Úgy törje be a jógin a kundalint segítségével a felszabadulás kapuját, <
rtK
mint ahogyan kulccsal ront be valaki hevesen egy ajtón! c/»
N

Vimálánanada, a tantra Aghórí ágának korunkbeli mestere a fentiek- „

hez hasonlóan kifejti egy könyvében, hogy a kundaliní felemelkedéséhez
nyomást kell gyakorolnunk rá, és csak addig fog felfelé emelkedni, amíg
ezt a hatást fenntartjuk. Talán nyelvbotlásában, de a gravitációt hibáz­
tatja a kígyóerő nyugalmi, vagy ha már felébredt a lehető leggyorsabban
a legalsó tudati-energetikai központba való visszatérő hajlama m iatt. A
Hatha-jóga-pradípikában ( 3 . I I I - I I 2 ) a következő sorokat találjuk:

A farkánál megragadva kell felébreszteni azt agaivó kígyót. Ezután e

sakti, szendergésébőlfelébredve, erőteljesen emelkedikfelfelé.
A paridhánaóS segítségével kell megragadni azt afekvő kígyót, majd a
Nap-csatornán belélegezye minden reggel és este úgy 9 0 percen keresztül
kell megmozdulásra késztetni.

A fent em lített gyakorlatot sakti-csálanaként (saktit beindító) ism e­

rik. A végbél záróizm ainak összehúzásával (múla-bandha) és állzárral6
8
7

6 7 A buddhi-jóga, az „értelem jóg ája ’' egy olyan folyamat, amely a kristálytiszta értelem segítségével
próbálja meg elérni a jóga egységét.
68 A paridkátia szó használata jelen szövegkörnyezetben igen különös. Jelentése: „fe lrakás” vagy „kö~
rülvevés” , de itt a megmozgatást hivatott kifejezni. Néhány magyarázó szerint ez a naulí gyakorlatá­
ra utal, melynek során a hosszanti hasizmokat mozgatják felváltva kör körös mozgást érve el.
( d z s á la n d h a r a - b a n d h a ) végzik, miközben visszatartják a lélegzetet, ami a
p rá n a és az a p á tia keveredését és „belobbanását” idézi elő, melynek kö­
szönhetően az életenergia a központi vezetékbe áramol. A szövegek
néha a m a n t h a n a (köpülés) szót használják a p r á n a és az apána „belob­
banását” előidéző folyamatra, ami a teli tüdejű légzésvisszatartás
(ku m b h a ka) és a legfigyelmesebb összpontosítás által történik. A kas­
mírt j ó g i n í , Lallá erre a folyamatra utal egyik misztikus versében:

B e c s u k v á n testem a j t a j a i t és a b la k a it ,

E lf o g t a m a t o lv a jt , a p r á n á t , és b e z á r ta m ő t.

S z o r o s a n m e g k ö tö z te m s z ív e m z u g á b a n ,

E s m e g k o r b á c s o lta m a z^ ó m k o r b á c s á v a l.

M e g r á n t o t t a m a l c í m e p a r ip á já n a k k a n t á r já t ,

A Á g v e z e t é k e n k e r e s z t ü l k e r in g e tv e ö ss z e sű r íte tte m a z^ életerő t.

E k k o r a H o ld - r é s z e c s k e (.s a s i- k a lá ) tén y leg ese n e lo lv a d t és sz e r te fo s z lo tt,

M a j d a z ^ Ü r e s e g y b e o lv a d t a z ^ U r e s s e l.

O s s z e s ű r í t v e a z ^ ó m -h a n g o t ,

I z z ó s z é n h e z ^ b a s o n la to s s á tettem testem .

M a g a m m ö g ö tt h a g y v a a b a t k e r e sz tu ta t

U t a z t a m a z ^ Ig a z s á g ö s v é n y é n .

S e k k o r é n , L a l l á , e lé rte m a F é n y H a j l é k á t .

A kígyó farkánál történő megragadásának korábbi ábrázolása igen

jellemző a h a t h a -jó g a erőteljes (b a th a ) megközelítési módjára. Néhány
ortodox mestere talán tiszteletlennek vélné az isteni Sakti ilyesfajta
leírását, míg mások az Istennő kényszerítésének, és felszabadító ke­
gye mechanikus elérésének gondolata ellen tiltakoznának.
Abban mindenki egyetért, hogy a kígyóenergiának fel kell emel­
kednie a központi energiavezetékben, melyet „nagy ösvénynek” (m ah á-

p a tb a ) és „halotthamvasztó területnek” (sm a sá n a ) is hívnak, mert

egyedül csak ez vezet a felszabaduláshoz. Eme tipikusan tantrikus jel­
képekkel összhangban a Ghéranda-szanhitá ( 3-45 ) megszabja, hogy
az ebben az ezoterikus folyamatban résztvevő j o g ú in a k be kell kennie
testét hamuval, ami az összes világi érzéktárgyról és vágyról való ben­
ső lemondásának külső kifejezése. A beavatottnak, aki fel akarja
 A k í g y ó e r ő f e l é b r e s z t é s e 2 2 l

ébreszteni a k u n d a lin ít , késznek kell lennie a halálra, mert ez a folya- Q

3
mát majdnem szó szerint szemtől szembe elébe vág a halál folyama- -
tának. Ahogy a kígyóerő elkezd emelkedni a központi vezetékben, a j ó - a

g in vagy j ó g i n í addigi benső világa, mikrokozmosza fokozatosan szer­

tefoszlik. Röviden majd kitérek erre a folyamatra, de előbb bemutat- *
nám Abhinava Gupta p r á n a -d a n d a -p r a jó g á já t, avagy az „életerő bothoz n
(d a n d a ) hasonlatossá tételének folyamatát”. “
N

A kobra csak akkor veszélyes, ha össze van tekeredve, bármely pilla- -

natban támadásra készen, elernyedt testtel gyakorlatilag ártalmatlan. n
Ehhez hasonlóan, a k u n d a l in í is csak a meg nem világosodott embert új­
ra és újra a világi k a r m a kötelékei közé kötő érzéki tapasztalások és vágy- 3
tárgyak utáni sóvárgás üzemanyagaként működő szétterjedt életenergia <
formájában veszélyes. Amikor a kígyóerő kiegyenesedik nem valamiféle
méreg, hanem a nektár forrása, mert csak akkor egyenesedik ki, mikor „
belépett a felszabaduláshoz és gyönyörhöz vezető központi energiave- „
zetékbe. Ahogy Dzsajadratha magyarázza a Tantra-álókához (5. feje­
zet) írt magyarázatában: amikor valaki ráüt egy kígyóra, az felhúzza
magát, és bothoz hasonlatosan merevvé válik. Ugyanígy megy a „köpü-
lés” közben is: a k u n d a l in í felkúszik a s z u s u m n á függőleges ösvényén, fe­
jével elérve a legfelső tudati-energetikai központot.
Az Istennő-erő testbéli felemelkedését összekapcsolják az anyagi
elemek fokozatos felbomlásával, amit la ja - k r a m á n a k (feloldódás/meg-
semmisülés folyamata) vagy l a ja - jó g á n a k (feloldódás/megsemmisülés
tana) neveznek. A la ja kifejezés a jelen szövegösszefüggésben az anya­
gi elemeknek az anyagi természet idő és tér előtti (p r a k r it i- p r a d h á n a )
alapállapotába való visszaolvadására utal. Eme gyakran félreértett fo­
lyamatról tisztább képet kapunk az alábbi Hatha-jóga-pradípiká
(4-34) idézetből:

S o k a n m o n d já k : J a j a , l a j a ” , de m i a la ja v a ló d i te r m é sz e te ? A la ja az^

é r z é k tá r g y a k r a v a ló nem e m lé k e z é s, m e ly n e k oka, hogy h a jla m a ik

( v á s z a n á ) n e m é b red n e k f e l többé.

Ez a Szvátmáráma tollából származó strófa rámutat arra, hogy a

mikrokozmikus megsemmisülés jógikus folyamata drámai változást
idéz elő az elmében, mert kisöpri belőle a tudatalattiból származó
karmikus magokat. Ez a jó g a minden magasabb rendű folyamatának a
célja, mert csak a karmikus magok maradéktalan elégetésekor válik jö­
vőbeni kicsírázásuk lehetetlenné és a felszabadulás biztossá. De
Szvátmáráma magyarázata nem árul el túl sokat arról, hogy hogyan is
megy ténylegesen végbe ez a tantrikus folyamat. A Tantrák már egy
kicsit bőbeszédűbbek e kérdésben, ami csupán egy a t a n t r a - jó g a oly
sok, tapasztalat által megvalósítható igazságaiból.
Nagy általánosságban nézve, a la ja hatása a k u n d a lin í csa k rá ró l

csa k rá ra történő emelkedésével áll elő. Megérkezése minden egyes

csa k rá b a n fokozza annak rezgését és működésének intenzitását, de
amint tovább emelkedik a rákövetkező központba, az Istennő-energia
távozása az elhagyott központot (és központokat) úgy hagyja, mint­
ha az üres volna. Ennek oka, hogy a Sakti minden központban csodá­
latos módon elvégzi az elemek (t a ttv a ) mélyreható megtisztítását, vég­
telenül finom szintre hozva őket. Még pontosabban: rezgésüket az
anyagi természet (p r a k r it i ) lehető legmagasabb rezgésszintjére emeli,
és ily módon újra elnyelődnek a lét kozmikus anyaméhében. Ettől
fogva —vagy legalább a k u n d a lin í egy felemelkedési periódusáig — az
intelligens Istennő-erő folyamatosan végzi saját tevékenységét.
Ez a benső folyamat az alapja a b h ú t a -s u d d h i szertartásnak, amely
vizualizáció során az anyagi elemeket az isteni Saktiban való fokoza­
tos feloldódásuk által tisztítják meg. Ezt a Bhúta-suddhi-tantra által
részletesen leírt gyakorlatot az önmagunk választott istenségként
( is t a - d é v a t á ) történő vizualizációja, és a szertartásos imádat előtt vég­
zik. A föld elem a talpak és a combok közti részt irányítja, a víz elem
a combok és a köldök köztit, a tűz a köldök és a szív köztit, a levegő
a szív és a homlok közti részen uralkodik, az éter pedig a homlok
felettin. A gyakorló vizualizációja során a föld elemet a vízbe olvaszt­
ja, a vizet a tűzbe, a tüzet a levegőbe, a levegőt az éterbe, majd végül
az étert a magasabb rendű elvbe (ta ttva ), mígnem minden beleolvad
magába az Istennő-energiába.
E folyamat kezdetén a j ó g i n vagy j ó g i n í tisztátalan lényként (p á p a -

p u ru sa ) indul, s a képszerűsítés ereje által újrateremti magát tiszta

lényként, az isteni energia méltó edényeként. Ezután a k u n d a lin í
 A k í g y ó e r ő f e l é b r e s z t é s e 2 2

folyamatán keresztül ez a képszerúsített tiszta test és elme valósággá

válik, mert a kígyóért) középső energiavezetéken keresztüli felemelke­
dése újraismétli a b h ú ta -su d d h i mentális folyamatát, szó szerint meg­
változtatva a test kémiáját. A k u n d a l in í - j ó g a ismételt gyakorlása által a
tantrikus beavatott sikeresen emeli meg tartósan önnön testének rez­
gésszámát, ami az oly hőn áhított „isteni test” ( d iv ja -d é h a ) kifejleszté­
séhez vezet.
A vibráció szóhasználat semmiesetre sem egy modern dolog, ha­
nem szerves eleme a ta n tra szótárának, főként annak kasmíri iskolái­
ban. A vibráció/rezgés szófordulatot nagy aprólékossággal részletez­
ték a szpan da iskola filozófus jó g in ja i. Szerintük minden rezgés: az
anyagi elemek, azok finomfizikai mintái, az érzéktárgyak, az életerő
és a csa k rá k. Még maga Sakti is rezgés-természetű, bár az Ő rezgése
mai szavakkal kifejezve: „földöntúli”. A szpan da mesterek egyfajta
„kvázi-vibrációnak”, azaz félig-meddig rezgésnek nevezik, de közben
szilárdan kitartanak a transzcendentális Sakti tevékeny volta mellett,
hiszen máskülönben nem volna elfogadható magyarázat a világ léte­
zésére, vagy állandó változásának tenyere. Érdemes a fizikus Dávid
Bohm ehhez hasonló „teljesmozgás” 69 gondolatát ideidézni, ami lé­
nyegében meghatározhatatlan és megmérhetetlen. Eme szóalkotás a
minden „bennfoglalt rend” végső alapjára utal, azaz a minden részé­
ben visszatükröződő sokszorosan beburkolt valóságra.
Ugyanígy, a k u n d a l i n í a végső, anyagi világon túli rezgés, Sakti, aki
a j ó g i n vagy j ó g i m helyhez kötött test-elméjén keresztül sokkal közvet­
lenebbül befolyásolja a tér-idő kontinuumot. Mindent felülmúló rez­
gése alapjaiban alakítja át a test és az elme minden szegletét, mígnem
végül az anyagi világ általunk ismert törvényeit áthágni képes, termé­
szetfeletti képességeket magában hordozó, átlényegített isteni test
( d iv ja -d é h a ) előáll.
A legalsó tudati-energetikai központhoz társított föld elem bele­
olvad a szaglás lényegiségébe (g a n d h a -ta n m á tra ). Az ébredő k u n d a l i n í ve­
zeti a második központba, ahol az Istennő-erő a víz elemet beleol­
vasztja az íz hozzá tartozó energetikai lényegiségébe (ra sz a -ta n m á tra ).

6 9 A z eredeti szövegben: holomovement. (ford.)

Ennek finomfizikai eredménye felemelkedik a köldök-csakrába, ahol a
k u n d a lim átlényegíti a tűz elemet a látás lényegiségébe (r ú p a - t a n m á t r a ).
Ennek „párlata” jut fel a szív központjába, ahol a k u n d a lin í a levegő
elemet olvasztja bele a tapintás energetikai lényegiségébe (s z p a r s a - t a n -
m á tr a ). A levegő elem eme finomfizikai formájában emelkedik a torok-
csakrába, ahol az étert finomítja a hang lényegiségébe (sa b d a -ta n m á tr a ).

A jógikus alkímia eme eredménye emelkedik tovább az á g já - c s a k r á b a , a

harmadik szembe, ahol az elme (m a n a s z ) beleolvad az értelembe (b ú d -
d h i) , ami utána az anyagi természet finomfizikai anyaméhébe (s z ú k s m a -
p r a k r it i ) olvad. Az átlényegülés végső fázisa akkor érkezik el, amikor a
kígyóerő eléri a legfelső központot, a fejtető-csakrát, ahol az anyagi
természet finomfizikai anyaméhe beleolvad a p a r a -b in d u b a , ami az
egyéni test-elme legmagasabb rendű származási pontja. A felolvadás
(la ja ) gondolata alapvető a t a n t r a - jó g á b a n . Ahogy azt a Kula-arnava-
tantrában (9-36) is olvashatjuk:

T í z m i l l i ó s z e r t a r t á s e lv ég z ése e g y e n lő eg y etle n h im n u sz ^ e lz e n g é s é v e l, tíz z

m i l l i ó h im n u s s z a l f e l é r egy m a n t r a eg y etle n r e c it á lá s a , t íz m il l i ó r e c it á -

lá s e r e d m é n y é n e k m e g fe le l e g y etle n m e d itá c ió e r e d m é n y e , és t í z m i l l i ó m e ­

d it á c ió v a l é r f e l e g y e tle n [ p i l l a n a t n y i ] f e l o l d ó d á s ( l a j a ) .

Ily módon, a korona-csakra felé való emelkedése közben a k u n d a l i-

n í-s a k ti új erőt ad minden csa k rá n a k , majd visszazárja őket. Ez a vissza-
zárás azonban különbözik az átlagemberre jellemző korábbi alacsony
szintű működéstől, mert a beavatott csa b a i nem a bennük lévő ener­
getikai szennyeződések (karmikus gátak) miatt vannak zárva, hanem
mert energiájuk átlényegítése megtörtént. Amikor a k u n d a lin í ezután
visszatér a gerinc alján lévő nyugvóhelyére, a c sa k r á k visszanyerik saját
szerepüket, működésüket, de egy sokkal egységesebb és harmoniku­
sabb módon.
Amint a k u n d a lin í belép az á g já - c s a k r á b a , a középagynál lévő köz­
pontba, új formát ölt, létezése átalakul, és c s it-k u n d a lin ív é válik, azaz a
„tudatosság kígyójává” . Ezt az eseményt a kettősségektől való meg­
szabadulás vég nélküli gyönyörének megvalósítása kíséri. Ez a Sakti
 A k í g y ó e r ő f e l é b r e s z t é s e 2 2 5

/ H
és az Úr Siva egyesüléséből származó üdvállapot átterjed a test égé- °
szere, egy csapásra átlényegítve azt.
Útja során az emelkedő k u n d a lin í különféle testi és elmebeli szó- o
katlan jelenséget idézhet elő, melyek mind az Istennő-erővel való tö­
kéletlen azonosulásból és a testhez való túlzott ragaszkodásból ered- *
nek. A Tantrák szerint váratlan ujjongás, ugrálás (u d b h a va va g y p lu t i) ,

remegés (k a m p a n a ), örvénylő érzés (g h ú r n i) , álmosság (nidrá) vagy akár

eksztatikus érzések (á n a n d a ) törhetnek ránk, melyek közül egyik sem ~
éri el a transzcendentális megvalósításból származó lelki gyönyör in- ~
tenzitását és magasztosságát. A szövegek sokféle hallható jelenségről “
tesznek említést, melyek a benső hang (n á d a ) egyre finomodó meg­
nyilvánulásai.
A kígyóerő hat alapvető „keréken” keresztüli felemelkedését a
„hat központ átszúrásának” (sa t-csa k r a -b h é d a n a ) nevezik. Ezt a furcsa „
kifejezést az magyarázza, hogy az átlagemberben a c s a k r á k fejletlenek „
és gyönyörű lótuszvirágok helyett inkább csomókhoz ( g r a n t h i) ha­
sonlatosak. A felébredt k u n d a lin í áttöri őket, ezáltal nyitottá teszi
őket, felszabadítja energiájukat, élénkíti és kiegyensúlyozza őket.
Három csa k ra különös kihívást jelent a j ó g i n vagy a j ó g i n í számára,
ezért a tantrikus és a nem tantrikus írások egyaránt három csomót
említenek: a gyökér-, a torok- és a homlok-csakrát. Ezeket sorrend­
ben b ra h m a -, v is n u - és r u d r a - g r a n t h in a k nevezik Brahmá, Visnu és
Rúdra (Siva) istenségek után.
Vannak más helyek is, ahol az életenergia „összecsomósodik”,
összeszűkülést okozva az energetikai rendszerben. Ezek a blokkok a
m arm an nak (csatlakozás) nevezett érzékeny pontokon fordulnak legin­
kább elő, melyek a test egészében szétszórva találhatóak. A jó g a , a
ta n tra és az Ájur-véda egybehangzóan 18 ilyen pontot határoz meg.
A Sándilja-upanisad (1.8) a következő 25 helyet említi: lábfejek, nagy­
lábujjak, bokák, lábszárak, térdek, combok, az ürítés és a nemzés szer­
vei, köldök, szív, torok, nyaki bevágás (kú p a —„kút”), szájpadlás, orr,
szemek, a szemöldökök közti rész, homlok és fejtető. A t a n t r a - alapú

h a t h a -jó g a tartalmaz olyan gyakorlatokat is, melyeknek kifejezetten az

a célja, hogy felszabadítsa az ezekben a m a rm an okb an megrekedt ener­
giát. Ezek során először az életenergiát összpontosított képszerűsítés
segítségével keresztülvezetik mindegyik marmanon, majd pedig vissza­
tartják a lélegzetet, ami hatékonnyá teszi őket, végül a kilégzéskor el­
engedik az energiagátat. Ez egy kiváló mód betegség esetén a bennünk
zajló gyógyulási folyamat tudatos megtámogatására.
A tantra célja a kundalim folyamatos felemelkedett helyzetben tar­
tása a legfelső tudati-energetikai központban, ami megegyezik a fel­
szabadulás állapotával. A kundaliní a kezdetek kezdetén ugyanakkor
természetes módon mindig visszatér a legalsó csakrába, mert a test
és az elme még nem áll készen fenntartására. Ezért a gyakorlónak új­
ra és újra meg kell hívnia az Istennő-erőt, hogy a szahaszrára-csakrát jel­
képező Kailásza hegy tetején egyesüljön isteni hitvesével, Sivával. Ez
fokozatosan megsemmisít minden, önmagunk testtel és elmével való
azonosítására irányuló karmikus hajlamot, melyek visszatartanak va­
lódi önazonosságunk felismerésétől, ami nem más, mint Siva-Sakti.
A kasmíri tantrában ez az örökké gyönyörteli transzcendentális önazo­
nosság az aham (én), ami a véges hamis ego, az ahankára (én-képző)
ellentéte, melyet az élvezetek lehető legnagyobb mértékű fokozása, és
a fájdalmak lehető legcsekélyebbre történő visszaszorítása jellemez,
miközben szakadatlanul veti a szenvedések magjait.
A tantra-jógában a gyakornok folyamatosan törekszik az önmagun­
kat véges, különálló lényként értelmező illúzió szertefoszlatására,
amit a kula-kundaliní és az akula transzcendentális alapelv, azaz Siva
egyesítésével kíván elérni. Amikor ez sikerül, semmi sem marad töb­
bé, amit ne végtelenül gyönyörtelinek érzékelne a törekvő. Még a
korábban anyaggöröngyként (pínda) tapasztalt test is végtelenül tuda­
tosnak, s a gyönyör éltető nektárjával átitatottnak tűnik, nem külön­
bözvén az összes többi testtől, sőt magától a világmindenségtől sem.
Sakti hatására a test kémiája átalakul, és a törekvő teljesen meg­
változni látszik a külső szemlélő számára. Egyre ragyogóbbá válik,
mert elkezd megnyilvánulni benne a legmagasabb rendű tudatosság és
gyönyör (csid-ánanda). A tantrikus beavatott szó szerint a Fény hírho­
zó világítótornya lesz e világban.
2 2 8

41

<U
N
is i

'41

*3

N
'3

C
3
h-

?7lz elm éi teljes m értéhben rögzíti a gyön yörű benső h an g (nátha),

éppúgy, ahogy a hígyó oáíih mozdulatlanná a csaíéteh illatára,
eífiagyua korábbi áííhatatlanságát.
Ue/jesen elfelejtve a világot hová m áshová is m eh etn e?

NADA- BINDU- UPAN ISAD (43)

 M a n t r a A h a n g e r e j e 22 9

Q
3

D
N

TI ZENKETTEDI K FEJEZET »
5P
M

DICanira — 0% Aan<j e re je
N

A HANG VILÁGEGYETEME 3
o
<
n­
t "
j ^ modern tudomány és az ősi tantra abban megegyezik, hogy a vi- „
J lágegyetem egy energia-óceán. Abban viszont különböznek, »
hogy hogyan kell ezt érteni. A tantrikus megközelítés szerint eme
megállapítás nagyon egyénre szabott következtetéseket von maga
után. Ha az anyag tényleg felbontható energiává, akkor az emberi test,
mint az anyagi világmindenség terméke is ugyanígy energia, csak egy
kezdetlegesebb szinten. Ahogy a korábban bemutatott Tantrák állítot­
ták: az energia és a tudatosság végső soron egyesül ugyanazon végső
Valóság, Siva-Sakti két pólusaként. Ezért az emberi test végső meg­
közelítésben nem pusztán tudattalan anyag, hanem a végtelen tuda­
tosságéi Energia „lefokozott” formája. Eme látásmódnak igen szerte­
ágazó gyakorlati eredménye van az egyén számára. Mert ha a test nem
pusztán az anyagtalan lélek szarkofágja, hanem egy élő, rezgő valóság,
melyet ugyanaz a tudatosság hat át, ami az elmét áthatja, akkor fel
kell adnunk testünket tudatos önvalónktól alapvetően független kül­
ső tárgyként szemlélő hozzáállásunkat. A test és az elme szokásos
különválasztása nemcsak hogy indokolatlan, de a spirituális kutató
végcélját képező teljesség eszményével is ellentétes. Hagyományos mó­
don kifejezve: a test a Legfelsőbb temploma. Ez a minden létező lénye­
gi egységét megtapasztaló megvalósítás alapja, ez az ugródeszka, mely­
ről elrugaszkodva a megvilágosodást elérhetjük; a megvilágosodást,
amelynek ha minden igaz, magába kell foglalnia a fizikai test minden
egyes sejtjét a harmincezer kvadrillió70 közül.
A tantrikus állásfoglalás egyértelmű: a lét egy, és mi vagyunk az.
Minden eleme és azok felosztottsága csupán egy rákövetkező elmebeli
szülemény ( v ik a lp a ) . Ennek ellenére a Tantrák nem utasítják el a külön­
bözőséget teljes mértékben. A sok az eggyen belül jelenik meg, de létre-
jövetele sohasem független tőle. A tantrikus mesterek pusztán a kettős­
ség gondolatát utasítják el, és a velejáró hamis ego-szülte elkülönítő
hajlamot. A lét maga a folytonosság, amely az „alapvető lényegiség és
annak anyagi burokként történő megnyilvánulása között feszül”.
Mindezt gyönyörűen kifejezi a kígyóerő (k u n d a l in í - s a k t i ) fogalma,
ami a végső energia, Sakti, ahogy az a megfelelő módon lefokozódva
megnyilvánul az emberi testben. A k u n d a l im a tudatosság-energia
( c s its a k ti ), és mint ilyen, a mindent felülmúló értelmi erő, amely az
életenergia (p r á n a j közegén keresztül fenntartja a testet és az elmét.
Teljes felébredése után a k u n d a lin í leglényegesebb szerepét, testi és
elmebeli részünk fenntartását és működtetését közvetlenül tapasztal­
hatjuk. Gópí Krisna élénk kifejezőerővel a következőképpen fogalma­
zott ezzel kapcsolatban:

S o k a t tö r te m a f e j e m a v á la s z o n , v é g ig g o n d o lv a m in d e n lehetőség et, h ogy

m a g y a r á z a t t a l s z o lg á lh a s s a k a m e g le p ő f e jlő d é s é r e , a h o g y n a p r ó l n a p r a ,

ó r á r ó l ó r á r a é lé n k e n f i g y e l t e m em e in t e llig e n s r a g y o g á s h ih e te tle n m o z z

g á s á t . O l y k o r - o l y k o r e lc s o d á lk o z t a m a g ö s s z e t e t t id e g i tev é k e n y sé g e k rő l

á lt a la f e lf e d e t t r e jté ly e s t u d á s o n , és a z o n a g ü g y e s s é g e n , a h o g y id e -o d a

m o z g o tt, m in t h a a test m in d e n m o z d u la t á r ó l és tettér ő l t u d a to s le n n e .

A k u n d a lin í kozmikus —vagy akár azon túli —tudatos energia vol­

ta ősi nevéből, a s z a r a s z y a t íb ó l született, ami azt jelenti: „aki folyik”7 1 .
Eredetileg ez volt a neve Észak-India leghatalmasabb folyójának,
amely a védikus civilizáció hátországán iramlott keresztül, ma
azonban már csak kiszáradt medre fekszik mélyen eltemetve a Thar

7 0 3 0 • 1 0 2 7 (ford.)
7 1 Szintén nőnemű, (ford.)
 M a n t r a - A h a n g e r e j e 231

sivatag homokdűnéi alatt. Eme vidék korábbi kulturális nagyságának

emléke Szaraszvatí, a tanulás istennőjének alakjában élt tovább, akit ~
hagyományosan indiai lanttal ( v ín á ) ábrázolnak. Valójában Sakti min- o
den tudás és bölcsesség forrása, az Istennőerő hiányában sem az elme,
sem az agy nem létezne. n
Ezen felül, a tantrikus írásokban a v ín á -d a n d a vagy „vonó” a ge- "■
rincoszlop egy rejtett megnevezése, és így a benne haladó központi *
energiavezetéké is. Amikor a központi vezeték aktívvá vált a benne fel- -
emelkedő életenergiának (p r á n a ) köszönhetően, melyet maga a kígyó- n
erő követ, sokféle finomfizikai benső hangot lehet belül hallani. Eh- *
hez kapcsolódik az a gondolat, miszerint az isteni kígyó teste a 3
szanszkrit ábécé ötven betűjéből áll, ami megfelel a Káli istennő által <
viselt ötven koponyából fűzött nyakéknek (málá). Az ábécét a „betűk
füzérének” ( y a r n a -m á la ) nevezik, érzékeltetve a védikus szentek által n
az emberi nyelvben látott magasabb rendű célt, nevezetesen az isteni a
Valóság leírását és a hozzá méltó tisztelet kifejezését.
A szanszkrit, mint ahogy azt maga a szó is kifejezi: tudatosan
megszerkesztett (szanszkrita) nyelv. A hagyomány szerint ez az istenek
nyelve (déva~vánpz). Az írást magát a „félistenek városából valónak”
(déva-nágarí) tartják, ami utal arra a tantrikus (és egyben védikus)
gondolatra, hogy az ábécé minden betűje egyfajta alapvető energiát
vagy félisteni erőt képvisel. Ezek az anyagi energiák együtt szövik a
mindenség hálóját, és így a testi létét is. Itt újra egy olyan gondolattal
találkozunk, ami a tantra kvinteszenciája, azaz, hogy a mikrokozmosz
a makrokozmoszt tükrözi vissza bennünk. A test és a világegyetem
nagyjából ugyanazon energiakiegyenlítődések által jött létre, melyeket
a tantrikusok a spirituális gyakorlatok és szent látomások eredménye­
ként létrejött szanszkrit ábécé ötven betűjével fejeztek ki.
Ahogy a Sáradá-tilaka-tantra (I.I0 8 ) kijelenti: „a kundaliní az Ab­
szolút hangrezgés (sabda-brahmanAz Abszolút hangrezgés, a hang­
talan Abszolút (asabda-brahman) leereszkedett a kozmikus hang (sabda)
szintjéről, más nyelven: a hermészi „szférák harmóniájából”, vagy72

7 2 A vám szó olyan beszédet jelene, ami költői és gyönyörű.

2 3 2 M a n t r a A h a n g e r e j e

- a gnosztikus Logoszból („Kezdetben vala az Ige”). A Mantra-jóga-

n szanhitá (3) a következő magyarázattal szolgál:
</)
'<U

a B á r h o l le g y e n is b á r m ily e n tev é k e n y sé g , a g e lk e r ü lh e t e t le n ü l k a p c s o la t-

E b á n v a n a re zg é ssel. U g y a n íg y , b á r h o l is le g y en ta p a s z t a lh a t ó b á r m ily e n

rezg és, a g m e g v á lt o z t a t h a t a t la n u l ö ss z e k a p c so ló d ik a [ h a llh a t ó vagy

” h a llh a t a t la n ] h a n g g a l.

“ A le g e ls ő id ő p illa n a t b a n lé t r e jö v ő k ü lö n b ö z ő sé g k ö v etk e zté b e n a g e g é s g

2 te re m té s is re z g é ste r m é sz e tú . A g e k k o r lé t r e jö v ő h a n g a p r a n a v a , m e ly ­

nek á ld á s o s m e g je le n é s i f o r m á j a a g ó m - k á r a .
N

a
- A Sáradá-tilaka-tantra ( I.I0 8 ) a hang keletkezésének időfázisa­
in keresztül a következőképpen írja le a világ keletkezésének folya-
c matat: a legfelsőbb Saktiból, a ragyogás (s g a t t v a ) tényezője által át­
° hatott tudatosságból keletkezik a legkifinomultabb hang (d h v a n i ),
amit a ragyogás és a lendületesség (r a d g s a s g j megjelenése jellemez.
A d h v a n ib ó l fejlődik ki a finomfizikai hang (n á d a ), melyet a ragyogás,
a lendületesség és a tehetetlenség (t a m a s z ) jellemez. A finom hang
ezután életet ad a megszorítás vagy akadályozás energiájának (n ir ó d -

h ik á ) , amelyben túlteng a tétlenség (ta m a sz ) minősége. Ez a lételmé­

leti alapelv kiárasztja a „félholdat” (a rd h én d u , egybeolvadás előtt:
a r d h a -in d u ) , ami ezen az alacsonyabb szinten újra megnyilvánítja a
ragyogás anyagi minőségének túlsúlyát. Belőle származik a rezgő
forráspont ( h in d u ) , minden földi hang és szó közvetlen eredete.
Ezek m a n trá k a t formálnak, melyek ily módon Sakti megnyilvánulásai
vagy járművei. Ez az írás (1.8 ) korábban elmagyarázza, hogy maga
a h in d u három részből áll: n á d a , h in d u és b íd z s a (mag). Az első részt a
tudatosság (Siva) uralja, a másodikat az energia (Sakti), a harma­
dikat pedig a tudatosság és az energia együttes jelenléte. A hang ki­
fejlődésének ilyesfajta ezoterikus fejtegetései általában igen nehe­
zen értelmezhetőek a gyakorlati ta n tra körein kívül. Ugyanakkor
roppant bőbeszédűvé válnak mihelyst a gyakorló elkezd fejlődni a
m a n t r a - v id já , a „m a n tra tudományának” ösvényén.
A fülünkkel hallott hangokkal ellentétben, a kozmikus hang
nem okozata semminek. Egy végtelen rezgés (szp a n d a ), ami azonos
terjedelmű magával a világmindenséggel, és csak mély meditációban
lehet megvalósítani, ahol az érzékek és az elme nem fejtik ki zavaró
tevékenységüket. Az őseredeti hangot az óm szótag fejezi ki. Habár a
Rig-véda közvetlenül nem említi, több himnusz is utal az óm szótag­
ra, melyet p r a n a v á n a k 7 3 és u d g it h á n a k is neveznek. Legelőször a Sukla-
jadzsur-véda ( I .l) említi, majd később, az Upanisadok korábban már
úgy magyarázták, hogy a három alapvető hang, az a az u és az m együt­
teséből áll. A Mándúkja-upanisad (9 -12 ) szerint ez a hármas az éb­
renlét, az álom és (mély) alvás három tudatállapotát jelképezi. Ezeken
felül található a „negyedik” ( t ú r ija ) , ami a minden tudatállapotban
fennmaradó tökéletes éberség állapotát jelöli. Ez a végső lét és tuda­
tosság. A későbbi írások részletesen kidolgozták ezt a jelképrendszert,
hozzáadva a náda (finomfizikai hang) és a h in d u (nulladimenziós
magpont) elemét. Ezeket a metalélektani finomságokat a következő
részben fogom majd részletezni.
A hanggal és a transzcendenciával kapcsolatos tantrikus elmélke­
dések végtelenül ősiek, de már a védikus vá cs, isteni beszéd gondola­
tában is fellelhetjük előjelüket. A Rig-védában ( 10 . 125 . 3- 5) a v á c s az
ugyanilyen nevű Istennő képében személyesül meg, aki a következő
szent szavakat mondja:

E n v a g y o k a k ir á ly n ő i, a g a z d a g s á g ö s s z e g y ű jt ő je , a b ö lc s, á r á l d o z a t e l­

f o g a d á s á r a m é ltó k k ö z ü l a le g fő b b . A z _ is t e n e k so k h e ly r e h ely e ztek e n g e m ,

s íg y én s z á m t a la n h e ly e n j e l e n v a g y o k , és tem é rd e k f o r m á b a b e h a to lo k .

A z é t e l t e v ő e g y e d ü l r a jt a m k e r e s z t ü l lá t , lé le g z ik és h a llja a k im o n d o t ­

ta t. B e n n e m t a r t ó z k o d v á n , [ e r r ő l t u d a t l a n u l ] e le n y é sz n e k m in d . F i ­

g y e l j e n r á m , k i h a ll, m e r t e lm o n d o m m ib e n n y u g o d jo n a h it !

É n b iz o n y f e lf e d e m m a g a m b ó l a g t, a m i e g y lé n y e g ű a z iste n e k k e l és a z

e m b ere k k el. B á r k i t , a k it csa k a k a r o k ije s z t ő v é ( u g r a ) teszek, le g y e n a z

lá t ó , s z e n t v a g y b r a h m in .

A Rig-véda egy másik himnusza ( 10.71 .4 ) szerint: „aki lát, nem

látja Vácsot, aki figyel, nem hallja őt”. „De felfedi magát” — folytatja73

7 3 A Tantrák különbséget tesznek a védikus, a saiva és a sakta pranava között. A z első a fent említett
óm, a második a hűm, a harmadik pedig a hrtm.
2 3 4 M a n t r a A h a n g e r e j e

a szöveg —„mint ahogyan a szerető feleség fedi fel testét hitvesének”.

Más szavakkal: Vács rendkívül kifinomult, és csak önmaga fedheti fel
saját magát, azaz a kegy közvetítője ő. Ahogy a nyitó vers is kijelenti:
a Vács gyengédsége következtében fedte fel magát először a védikus lát-
2 nokoknak. Majd a harmadik versben folytatja: a bölcs dalnokok áldoza­
taikon keresztül kutatták Vács nyomát, és végül minden szentben el­
rejtve találták meg. Ezek után nem kérdéses, hogy ez a védikus istennő
ugyanaz, mint az isteni Energia, akit a későbbi időkben Saktinak nevez­
el tek el, és lényét a kígyóerő formájában idézték meg.
A hang vagy a rezgés fejlődését leíró különféle modellekben kö-
o zös az, hogy mindegyik szerint legalább három szinten létezik a hang.
. A tantrikus írások a következő hármat különböztetik meg:
a
In

c I. P a s ja n tí-v á c s (látható beszéd) —a hang legkifinomultabb formá-

° ja, melyet kizárólag csak intuíció révén lehet érzékelni.
2 . M a d h j a m á - v á c s (középső beszéd) — a finomfizikai síkon létező
hang, ami a gondolat hangja.
3. V d ik h a r í- v á c s (megnyilvánult beszéd) —a levegő rezgésén keresz­
tül terjedő hallható hang.

Az ezen a hármon túl, a transzcendentális síkon létezik a „legfel­

sőbb beszéd” (p a r á - v á c s ), ami maga Sakti tökéletes egyesülésben
Sivával. Ez az a bizonyos hangtalan hang, amelyre a Rig-véda
( 10. 129 ) is utal az „Egy lélegzet lélegzetlenül” szóhasználattal.
A hang három szintje megfelel a kígyóerő háromféle formájának
vagy szintjének:

1. Ú r d h v a -k u n d a lin í (felső kígyó) —az először az á g já -c s a k r á b a n te­

vékeny k u n d a lin í, amely később tovább emelkedik a fejtető-
csakra ezerszirmú lótuszába7 4 .
2. M a d h ja -k u n d a lin í (középső kígyó) —a szív tájékán aktív Istennő­
erő, amely képes felfelé és lefelé is elmozdulni.

7 4 Az úrdhva- és az andhah-kundalinít használják a felfelé emelkedő ill. a lefelé szálló kígyóerőre is.
 M a n t r a A h a n g e r e j e 2 3 5

3. Andhah-kundaliní (alsó kígyó) — a legelőször az alsó három °

csakrában tevékeny tudati-spirituális energia.
n
a

Isteni formájában a kígyóerőt pará-kundaliniként, „felsőbb rendű kí­

gyóerőként” ismerik, aki maga Sakti. A tantrikus filozófia szemszö- n
géből nézve a világegyetem minden egyes eleme vagy formája az ő
megnyilvánulása, és őt jelképezi. A mai kvantumfizika fényében a »
tantra „energianyelvezete” sokkal jobban érthető a kívülállók számára, -
mint mondjuk keletkezésekor kétezer vagy még több évvel ezelőtt. n
A test központi tengelye mentén történő felfelé tartó útja során az »
Istennőerő lépésről lépésre „bontja fel” a csakrákat. Ezt megközelíthet- 3
jük a hangok nyelvén is. A különféle Tantrák gyakorlatilag teljesen <
megegyező leírásai alapján, amikor a kundalint elhagyja a legalsó csakrát, *
akkor a múládhára lótuszának leveleire ráírt négy betű által kifejezett „
alapvető energiákban sűrűsödik össze. Ezután továbbhalad a második „
csakrdba, ahol a hat levél által kifejezett energiákat gyűjti össze, és így
tovább. Végül az ágjá-csakra két levele által leírt energiák magával a
csakrával együtt beleolvadnak a transzcendentális mag-pontba (fejtető-
csakra). Amikor az ábécé mind az ötven betűje, azaz a legalapvetőbb
rezgések ily módon feloldódtak, a megvilágosodás előáll. A Sáradá-
tilaka-tantra ( 5 .I2 I- I3 2 ) leírást ad egyfajta beavatásról (diksd), mely­
ben a tanítómester belép a tanítvány testébe, és maga végzi el ezt a fo­
lyamatot. Erről a hetedik fejezetben volt részletesen szó a védha-díksd,
azaz a „átszúrással/áthatolással történő beavatás” során.

A M ANTRÁK TERMÉSZETE

A kundalint testét egyfajta módon kifejező szanszkrit ábécé ötven

betűjét (várná) „anyaméheknek” (mátriká) nevezik, amely „anyácská­
kat” is jelenthet. Ők a nyelvet felépítő összes hang bölcsői, s az ő ere­
detük a finomfizikai hang (ndda). Ezen betűk nemcsak a világi sza­
vak építőkövei, de a mantrdnak nevezett szent hangoké is. Egy mantra
állhat egyetlen betűből, szótagból, szóból vagy akár egy egész sza­
kaszból is. Ily módon az a magánhangzó, az áh szótag, az aham (én)
2 3 6 M a n t r a A h a n g e r e j e

szó, vagy a s iv ó ‘h am (Siva vagyok) kifejezés egyaránt lehet mantrikus

n horderejű. A hagyomány szerint ráadásul még a négy védikus him ­
nuszgyűjtem ény, a R ig -, a Jadzsur-, a Szám a- és az Atharva-véda is k i­
zárólag m a n trá k b ó l áll, mivel him nuszaikat látó bölcsek ( r is i) nyilatkoz­
tatták ki.
A m a n tra szó a m án (gondolni) gyökből és az eszközséget kifeje­
lj ző tr a képzőből áll. Ily m ódon a m a n tra szó szerinti jelentése: a „gon -
N dolat eszköze” . Ksémarádzsa a Siva-szútrához ( I . l ) írott Vim arsiní
cím ű magyarázatában kifejti, hogy a m a n tra egy olyan dolog, „amely
által a használó titkosan betekintést nyerhet vagy belülről visszatük-
* rözheti, kifejezheti a Legfelsőbb Ú r természetével való azonosságát” .
. E z az értelmezés a m a n tra é s a m anana (gondolkodás, figyelembevétel,
elmélkedés) közti kapcsolatot dom borítja ki. M ás, hagyományos sz ó ­

éi fejtések szerint a m a n tra az elme ( m a n a sz) megvédelmezéséről ( tr á n a )

° kapta a nevét.
Korábban sok tudós úgy gondolta, hogy a m a n trá k csupán értel­
m etlen, össze-vissza szótagok, ezzel szemben azonban terem tő erők,
melyek közvetlenül a tudatra hatnak. D e ahhoz, hogy egy hangnak
m antrikus ereje legyen, egy beavatottnak kell átadnia azt. M ás szóval:
önmagában a közism ert óm hang még nem rendelkezik nagyobb m ant­
rikus erővel, m int például a dom b szó. M antrikus erejét csak akkor
nyeri el, ha egy beavatott mester erővel ruházza fel, és átadja tanítvá­
nyának. E z egy életbevágóan fontos kérdés, ami az átlag nyugati ku­
tató számára teljességgel ismeretlen. A z ok, amiért a m a n trá k ily m ó­
don kapják meg erejüket, az az, hogy legbensőbb lényegüknek nem
mást kapnak, m int az Istennő-erőt magát. „Ő n é lk ü le ” — m ondja a
Tantra-szadbháva — „ugyanúgy terméketlenek, m int az őszi fel­
h ő k” 7 5 . Kizárólag csak egy felébredt k u n d a lin íjű beavatott képes erő­
vel felruházni egy hangot — bármilyen hangot —, s ezáltal m a n trá v á

tenni. A hogy Siva m ondja isteni hitvesének a M ahánirvána-tantrában

(5-18): „Kedvesem ! M antráid m egszám lálhatatlanok.”
A sikeres ttianfra-gyakorlat nem csak a m egfelelő beavatástól függ,
hanem a hang m ö gö tti lényegiség m egvalósításától is. E zt teszi

7 5 Eszak-India őszi égboltja N ap tó l tagyogó és gyakorlatilag felhőtlen. Ha néha-néha meg is jele­

nik egy felhő, az biztosan nem hullat esőt.
 M a n t r a A h a n g e r e j e 2 3 7

egyértelművé a (Vim arsiní 2 .1 -ben idézett) Srí-kanthíja-szanhitá, D

amely a következőket mondja:
•n
D

A m a n t r in 76 m in d a d d ig nem lehet sik e r e s, a m íg k ü lö n b ö z ik a

D

m a n t r á t ó l. E n n e k e g y e tle n g y ö k e r e a b ölcsesség k e ll, h o g y le g y e n , m á s k ü - ~

lö n b e n n e m v á lh a t sik e re ssé . n

A m a n trá t fel kell ébreszteni (p r a b u d d h a ) , hogy a benne rejlő erő ki­

szabadulhasson. E zt „mantrikus tudatosságként” ( m a n t r a - c s a it a n ja ) is is- *
merik, ami a fizikailag hallható hang m ögötti spirituális erő szintjéig “
hatol. Ahogy a nyugati származású Chétanánanda Szvám í magyarázza:
' C*
<
B á r m i l y e n m a n t r á t h a s z n á lju n k is, v é g s ő s o r o n a g a lé n y e g , h o g y k i f i ­

n o m ít s u k t u d a t o s s á g u n k a t , és é b e rsé g ü n k e t a d d ig a p o n t ig fo k o z g u k , a h o l n

m á r é re z g ü k a b e n n ü n k f o l y a m a t o s a n j e l e n l é v ő p u lz á lá s t . A m i k o r e z t „
e lé r jü k , m ég m a g á r ó l a m a n t r á r ó l is m e g fe le d k e z ü n k , h isz e n e k k o r m á r

te lje se n éberek v a g y u n k , t á v o l a b e n n ü n k és k ö r ü lö t t ü n k n y ü z s g ő f o r g a ­

ta g tó l. E n n e k e r e d m é n y e k é p p e n a g a re zg é s-ö ssze ssé g , a m it m a g u n k n a k

nevezünk eg észéb en m e g v á lt o z ik . A fo ly a m a t so rá n önm agunkat

lé n y e g ít jü k á t.

A „tud atosság” nélküli m a n tra nem különbözik bármely más hét­

köznapi hangtól. Ahogy a Kula-arnava-tantra (15-61-64) kijelenti:

A tu d a to s s á g n é lk ü li m a n t r á k n e m töb b ek p u s z t a b e tű k n é l. N e m te r e m ­

n e k g y ü m ö lc s ö t m ég t r i l l í ó n y i is m é t lé s u t á n se m .

A g a g á l l a p o t , a m e ly a k k o r n y i l v á n u l m eg , a m ik o r a m a n t r á t t u d a t o ­

s a n r e c it á ljá k , o ly a n e r e d m é n y t k ín á l a z o n n a l, a m it leh etetlen e lé r n i

s z á z , ezer, s z á z cZ t r vag y t í z m i l l i ó [ f ig y e lm e t le n ] r e c it á lá s s a l se m .

K u lé s v a r í! A s z ív és a to ro k c s o m ó i s z é t s z a k a d n a k , m in d e n ta g ú j e rő ­

re k a p , a g ö r ö m k ö n n y e i, lib a b ő r ö z é s , te sti rem eg és és a k a d o z ó b e szé d f o g

b iz t o s a n m e g je le n n i .. .

. . . a m ik o r a m a n t r a tu d a to s s á g g a l m e g á ld v a k e r ü l k ie jté sr e , a k á r c s a k

7 6 A mantra recitálója.
2 3 8 M a n t r a A h a n g e r e j e

- e g y sz e r is . A m i k o r ily e n tü n e te k je le n t k e z n e k , a k k o r a [ m a n t r á t ] a ( s p i ­

n r i t u á l i s ) h a g y o m á n y n a k m e g fe le lő n e k m o n d já k .
V)
MU

a A m a n tra „fe ltö lté sé t” vagy „m egerősítését” egy p u ra scsa ra n a (elő-

£ készítő gyakorlat) nevezetű módszerrel kell m egtennünk, melynek lé­
nyege, hogy ezerszer kell m egism ételnünk a m a n trá t. Ahogy erről a
Srí-tattva-csintám ani (2 0 .3 -4 ) kijelenti:
N

f A h o g y a test s e m k ép es a lé lek n é lk ü l c se le k e d n i, u g y a n íg y a m a n t r a se m

k ép es m ű k ö d n i a g e l ő k é s z ít ő g y a k o r l a t n é lk ü l.

É g é r t a g y a k o r n o k n a k m in d e n e k e lő t t k e r e s z t ü l k e ll m e n n ie ezen a g e lő ­

. k é s z ít ő g y a k o r la t o n . C s a k ezen k e r e s z t ü l lehet a [ m a n t r a ] isten ség ét i r á -

u n y i t á s a lá v o n n i .

C
£ A m ásodik strófa egy újabb magyarázattal szolgál a m a n t r a és a ha­
gyom ányos hang k ö zti különbségre. A m íg m inden hang csak közvet­
ve, de természetesen az Istennő energiájából szárm azik, addig a m a n t r a
Sakti közvetlen megnyilvánulása. E z adja különleges erejét és a spiri­
tuális ösvényen való hatékonyságát. A z a gondolat, hogy egy istensé­
get uralm unk alá hozunk igen szokatlannak, sőt talán sértőnek is tűn­
het a nyugati fü l számára, de a ta n t r a szerint ezen istenségek (d é va tá )

végső soron csak bizonyos fajta magasabb rendű finom fizikai energi­
ák. M ive l intelligens erők és látszólag személyek köré ö sszpontosul­
nak, a tantrikus gyakornokok nagy gonddal ügyelnek arra, hogy a kel­
lő tisztelettel és odaadással közelítsék meg őket. M egértik, hogy ezen
istenség-energiák a saját valódi term észetükből, az önvalóból vannak.
E gy istenség uralm unk alá hajtása azt jelenti, hogy képessé válunk az
általa irányított bizonyos energia felhasználására, akár spirituális fej­
lődésünk, akár világi céljaink elérése érdekében. A tantrikus gyakor­
noknak folyam atosan arra kell törekednie, hogy a kettősség gondola­
tát az egy felismerésévé nemesítse, és meglássa ennek egyetlenségét
(ék a tv a ), amely csak a tünemény világ síkján tűnik különbözőségnek.
Ezért tisztán látják, hogy ők egyszerre az im ádatot végzők, és az im á­
dat végső tárgyai.
 M a n t r a A h a n g e r e j e 2 3 9

A M an tra-jó g a-szan h itá részletes útm utatást ad arról, hogy h o - °

gyan kell egy tanítványnak m a n trá t választani, melyek a m a n tra átadá­
sa szem p on tjáb ó l kedvező és kedvezőtlen napok, valam int a c
m antrikus gyakorlatok különféle gyüm ölcseiről is szól. A m a n trá k a t

lehet a felszabadulás elérése céljából, de egyéb m ásodrendű célok el- n

érésére is használni, m int például a betegség legyőzése, káros hatá­

sok sem legesítése, vagy akár gazdagság vagy hatalom elnyerése. E gy
kicsit is fejlettebb törekvő persze sohasem adná alá, és nem fo ly a ­
m odna m a n trá k h o z^ a legm agasabb rendű emberi életcélon (p u ru sá rth a ), ~
azaz a felszabaduláson kívül sem m ilyen más cél elérésére. A “
tantrikus szertartások során a m a n trá k a t az oltár, az ülés (ahová le­
ülve v égzik ), az eszközök (edények, felajánló kanál, stb.) és m aguk
a felajánlandók (virág, víz, étel) m egtisztítására, vagy istenségek í 11.
védelm ezők megidézésére használják. Ennek ellenére a szent hang *
tudom ányát (m a n tr a -sá sz tr a ) már az ősi id ő k tő l fogva széles körben n

használták világi dolgokra is. Ebben az esetben a m a n trá k m ágikus

varázsigékké válnak, az önátalakítás és önm eghaladás szolgálatában
álló szent rezgések helyett.
A Kula-arnava-tantra (15-65-70) tizenhat hiányosságot em lít,
amelyek eredménytelenné tehetik a m a n tra gyakorlását. E zek közül né­
hány a következő: a m a n tra lehet „elakadt” (egy szótag ism étlésével),
„rosszul szó tago lt” , „m egszakadó” , „élettelen” , „érthetetlen” , „in ga­
d o zó ” , „félelm et keltő” , „erőtlen” és „ham is” . Eme hiányosságok or­
voslására a Sáradá-tilaka-tantra (2.1 I I ) a jó n i-m u d r á végzését írja
e lő 77. E z a gyakorlat jól ismert a h a t h a -jó g a írásokból, végrehajtása pe­
dig a következő: a gát izm ait össze kell húzni, melynek következtében
az életenergia elkezd felfelé áramolni. A tantrikus gyakornoknak
azonban ezen felül még a szanszkrit ábécé ötven betűjét is vizualizál-
ni kell, am int a gerinc aljáról felemelkednek a fejtető-csakrába.
U gyanez a szöveg (2 .1 1 2 ) ad egy másik változatot is erre a gyakor­
latra, melyet a Kula-arnava-tantrában (15-71-72) is m egtalálhatunk.
E z a következő tíz helyrehozó tisztító gyakorlat (sg a n sg k á ra ):

7 7 Néh ány magyarázó szerint a jóni-m udrá itt mást jelent.

 1. Teremtés (d z sa n a n a ) —a m a n trá t alkotó szótagok kifejtése az
ábécéből.
2. Felélénkítés (d ^ stv a n a ) — m inden szótag külön-külön ism étlé­
se, az óm elészúrásával.
3. Kalapálás ( tá da n a ) —a m a n tra minden leírt szótagjának vízzel
hintése, a levegő elem m ag-szótagjának ( ja m ) ismétlése közben.
4- Felébresztés (b o d h a n a ) — m inden egyes leírt szótag m egérinté­
se vörös oleander virággal, a tűz elem m ag-szótagjának (ra m )

ismétlése közben. A virágok számának meg kell egyeznie a

szótagok számával.
5. Felszentelés ( a b h is é k a ) — m indegyik leírt szótag behintése
szent fügefa (a sv a tth a ) gallyait tartalm azó vízzel. A z ágacskák
számának meg kell egyeznie a szótagok számával.
6. M e g tisztítá s ( v im a lí-k a r a n a ) — annak vizualizációja, hogy a
m a n tra m inden tisztátalansága elég a fény m a n tr d ja , az óm b ra u m

ismétlése során.
7- M egerősítés ( á p já ja n a ) — m inden leírt szótag kusafüvet tartal­
m azó vízzel való m eghintése.
8. V íz felajánlása (ta rp a n a ) — víz felajánlása a m a n trá n a k , a követ­
kező kijelentés közben: „Jóllakatom a m a n trá t ezzel és ezzel” .
9. Fény felajánlása ( d íp a n a ) — az ó m b r ím s r í m szótagok beszúrása
a m a n tra elejére.
10. Elrejtés ( g u p t i) — saját m a n trá n k titokban tartása.

A m a n trá k ö sszesű rített erejét „m ag-szó tagn ak ” ( b íd g s a ) nevezik.

Az óm az eredeti m a g-szótag, az összes többi forrása. A M an tra-
jóga-szan h itá (71) „m ind en m a n trá k legjobbikának” nevezi, h o zzá ­
téve, hogy az összes többi m a n tra tőle kapja az erejét. Ily m ódon az
óm szám talan m a n tra előtt és után is áll. N éh ány példa a legism er­
tebbek közül:

ó m n a m a h s iv á ja — „ Ó m . H ó d o la t Sivának.”
ó m n a m ó b h a g a v a te — „ Ó m . H ó d o la t a Legfelsőbb Ú rnak,
[Krisnának vagy V isn u n a k ].”
ó m n a m ó g a n é s á ja — „ O m . H ó d o la t [az elefántfejű] Ganésának.”
 M a n t r a A h a n g e r e j e 2 4 1

/ "i
ó m n a m ó n á r á ja n á ja — „ Ó m . H ó d o la t Nárájanának [V isn u n a k ].” »
ó m b b ú r b h u v a h s z y a h ta t s z a v i t u r v a r é n ja m b h a rg ó d é v a s z ja d h ím a h i d b ijó j ó n a h

p r a c s ó d a já t — „ Ó m . F öld . K özép ső asztrális világ. [Félisteni] o

m ennyország. M editáljun k Szavitri legkiválóbb ragyogásán!
Inspirálja ő gondolatainkat!” (E z a híres védikus g á ja t r í- *
m a n tra 7 8) «
óm s á n t é p r a s á n t é s z a r v a -k r ó d h ó p a s a m a n i — „ Ó m . Békében, békét hozva «
győzessék le m inden d ü h !” »
ó m s z a c s - c s id - é k a m b r a h m a — „ Ó m . A z egyedüli lét és tudatosság, n

az A b sz o lú t.” 7
79
8 ■»
3

A M ahánirvána-tantra (3-13) a legutolsó b ra h m a -m a n trá t m inden <

m a n tra legkiválóbbjának nevezi, amely nemcsak a felszabadulást ¡T
( m óksa ) , hanem az erényt (d h a rm a ), a gazdagságot (a rth a ) és a gyönyört »
(kd m a ) is azonnal odaadom ányozza. Bármely gyakornoknak m egfele- „
lő, és nem igényli a korábban em lített pontos tisztításokat. „P usztán
átvételével” — m ondja ugyanez az írás (3-24) — „az egyént áthatja az
A b sz o lú t.” M a jd ez a Tantra (3-26) folytatja: „a b ra h m a -m a n tra által
őriztetve, és az A b szolú t ragyogása által beburkolva, tündöklővé vá­
lik, m intha egy másik N ap tűnne fel az égen.”
A védikus és a tantrikus mesterek az ó m - on kívül évszázadokon
keresztül sok más elsődleges m a n trá t is elméjükbe idéztek. Ezeket a
m ag-szótagokat (b íd z s a ) lehet m agunkban, általánosan, más erőteljes
kifejezésekkel közösen egy m a n trá t alkotva is recitálni. A M antra-jóga-
szanhitá ( 7 1 ) szerint nyolc elsődleges b íd z s a - m a n t r a van, melyek a leg­
különfélébb esetekben használatosak, de közös bennük, hogy csak a
jó g in n a k fedik fel titkosabb m isztérium ukat:

l .A i m - g u r u -b id z s a (a lelki tanítóm ester m ag-szótagja), de hívják

A gn i feleségének ( v a h n i-d z s á já ) is.

7 8 A gájatrí-m antra egy egészen más, nem tantrikus megközelítésű fordítása és magyarázata megta­
lálható a Kia dó és a Har món ia Alapítvány közös gondozásában megjelent Bhagavad-gítá, A z Édes
A bsz ol út R ejtett Kincse című könyvben, (ford.)
7 9 Az itt megtalálható szacs megegyezik a könyvben korábban több ször megjelent szat szóval, csak
itt hangváltozás miatt átalakul.
2 4 2 M a n t r a A h a n g e r e j e

2. H r ím — s a k t i- b íd z s a (Sakti m ag-szótagja), másik neve

n a m á já -b íd z s a .

3. K lím — k á m a - b íd z s a (a [lelki] vágy m ag-szótagja).

o 4 -K r ím — j ó g a - b íd z s a (az egyesülés m ag-szótagja), másik neve
a k á lí-b íd z s a .

Z 5 -S r im — r a m á - b íd z s a (a [spirituális] gyönyör m ag-szótagja).

N A Ram á a szerencse istennőjének, Laksm ínak egy másik neve,
n ezért l a k s m í- b íd z s á n a k is nevezik.
2 6. T r ín i — t é d z s a -b td z s a (a [benső] tűz m ag-szótagja).
7- S z tr ím — s á n t i - b íd z s a (a béke m ag-szótagja).
a 8. H lím — r a k s á - b íd z s a (a védelem m ag-szótagja).

v. M ás iskolák vagy írások vagy csak más neveket adnak ennek a

c nyolc alapvető b íd z s á n a k , vagy teljes egészében másképp is csoportosít­
° ják. N éhány fontos másik m ag-szótag a következő: a lá m , v á m , ra m ,

ja m , ham (az öt elemmel és az öt alsó csa k rá va l társítottak), a h ű m , búm

(y a rm a n , azaz „p a jzs” ) és a p h a t (a sztra , azaz „fegyver” ) .

A R EC IT Á L ÁS M Ű VÉSZETE

Am ikor a törekvő megkapta a m a n trá t egy beavatott ajkáról, akkor

biztos lehet a mantrikus recitálás (d z sa p a ) sikerében, feltéve persze, ha
m egfogadja a helyes recitálásra vonatkozó útmutatásokat. A z odafigye­
lés, a rendszeresség és a sokszori ismétlés a három legfontosabb köve­
telmény. Ezen felül léteznek bizonyos szent helyek, ahol a m a n tra gya­
korlását különösen áldásosnak tartják. A Kula-arnava-tantra (15-25)
szerint a lelki tanítómester, egy b r a h m in , egy tehén, egy fa, víz vagy szent
tűz közelében végzett d z sa p a különösen ígéretes. Ugyanez a szöveg
(15-46-47) hozzáteszi még a mantrikus recitáció érdekében végzett
„beöm lesztést” ( n já s z a ) , amelyről a következő fejezetben lesz szó.
A d zsa p á t három alapvető m ódon lehet végezni: szóban (v á c s ik a ) ,
suttogva ( u p á n s u ) és elmében (m d n a s z a ) . A z első esetet, melyben hall­
ható m ódon történik a recitálás, kezdetlegesebbnek tekintik a másik
kettőnél. A suttogásos m ód esetén csak az ajkak m ozognak, de
 M a n t r a A h a n g e r e j e 2 4 3

hallható hangot nem ad az ember. M é g ennél is fejlettebb szint az el­ O

3
mebeli recitálás, amelynek során a figyelem kizárólag a m a n tra benső
jelentésére irányul. O
A 21, a 108 és az 1008-szori ismétlést tartják a legáldásosabb­
nak, de a m a n tra erejének ( v ir ja ) felszabadításához több százezer is­
métlés is szükséges lehet. H a ez egyszer már m egtörtént, akkor a
m a n tra akár egyetlen kiejtése is képes m egidézni ezt az erőt a recitáló
m a n t r in n a k vagy d z s a p in n a k . A gyakorlatban egy idő után a m a n tra ter­
mészetes m ódon ism étli önm agát, és benső erejét egy állandó töltés
form ájában érezheti az ember. E z az „ism ételetlen ism étlés” (a d z sa p a -

d zsa p a ), amit h a n sz a -m a n tra k é n t is ismernek, és amely sokkal több, m int 3

Cl
egy sokszori ismétlés eredményeként kialakult elmebeli visszhang. Ez <
ftK
nem csupán egy barázda az elménkben, ami a szóbeli ismételgetés ha­
tására alakult ki, hanem egy elm e-átalakító energetikai állapot.
H aszn o s dolog még az ismétlések számolása, amely leggyakrab­ r*

ban olvasó ( m á id ) segítségével történik. A füzérek 15, 24, 2 7, 30, 50,

de leginkább 108 szem ből, és egy főszem ből állnak, mely utóbbi a g u ­
rut vagy a közpon ti energiavezetéket jelképező M éru hegyet képviseli.
A I 08-at már ősidők óta szentnek és áldásosnak tartják India szerte.
Sokféle magyarázattal szolgáltak már eme igencsak szim bolikus
számra, melyek közül a legelfogadhatóbb csillagászati alapokon nyug­
szik. A szentek már a védikus korban is tudták, hogy a N ap és a H o ld
átlagos távolsága a F ö ld tő l egyaránt saját átm érőjük m egközelítőleg
108 szorosa. Ahogy Subhas Kak védikus kutató m egm utatta: ez a
szám m eghatározó volt a védikus tűzoltár megépítése során. A jelké­
pek nyelvén kifejezve: a 108 a mennyek és a F öld közti teret alkotó
középső régiót ( a n t a r ik s a ) jelképező szám. Ezért — egyfajta indiai Já ­
kob lajtorjaként — a 108 szem az anyagi világból az isteni Valóság
tün döklő birodalmába vezető ugyanennyi lépést képviseli.
A z im afüzért gyakran nevezik a k s a - m á lá n a k , „szem ek füzérének”
ami ugyanaz, m int a v a r n a -m á lá , a szanszkrit nyelv „betűinek fűzére” .
Ezért az ötven szemes füzér az egész ábécét képviseli. A Kula-arnava-
tantra (15-48) különbséget tesz az elképzelt és a tényleges füzér kö ­
z ö tt. A z első a szanszkrit ábécé ötven betűjéből áll, m íg a m ásodik ké­
szülhet szantálfából, kristályból, kagylóhéjból, korallból vagy akár
2 4 4 M a n t r a A h a n g e r e j e

- „R úd ra szem éből” (ru d rá ksa ), ami Siva szent fájának, a kék márvány-
n fának sokoldalú m agja. A M antra-jóga-szanhitá ( 76) többféle egyéb
«u anyagot is em lít, amelyek alkalmasak ilyen füzér készítésére. M in d
0 m inden szakrális tárgyat, az im afüzért is meg kell tisztítani használat
E előtt. A M ahánirvána-tantra ( 6. 1 7 1 - 172 ) a következő mantrikus szö ­
veget adja m eg erre a célra:
N
"3

“ Ó füzér! Ó füzér! Ó nagy szám oló! Te vagy m inden erő lényege.

2 B e n n e d m e g le lh e tő a n é g y cél [ a z ^ a n y a g i g y a r a p o d á s , a f ö l d i g y ö n y ö r , a

e r k ö lc s és a f e l s z a b a d u l á s ] . E z é r t a d o m á n y o z g ^ n e k e m m in d e n s ik e r t !
N
a
. Egy m ásik hagyom ányos m ód az ismétlések menetének szám sze-
1 rű követésére a kézen való szám olás. T öb bféle m ódszer ismeretes,
B melyeknél ném elyik egy bizonyos jól m eghatározott m a n tr á h o z _ köthe-
° tő. N e m tartják kedvezőnek, ha valaki egyszerűen csak az ujjai hegyé­
vel szám ol, ehelyett — a M antra-jóga-szanhitá (75) szerint — a lenti
m ódon kell végighaladni hüvelykujjunkkal az ujjperceken.
A m a n trá t helyes hanghordozással és sebességgel kell m egszólaltat­
ni, ahogy azt a tanítóm ester m egm utatta. H ogyha valaki — ahogy azt
a Kula-arnava-tantra (15-55) egyértelművé teszi — túl gyorsan ism é­
tel, akkor fennáll annak az esélye, hogy m egbetegszik az illető. H a túl
lassan, akkor meg gyengíteni fogja saját energiáit. A d zsa p a m indkét
esetben „haszontalan lesz, m int a törött korsóban lévő v íz” . U gyanez
a Tantra (15 -5 7-5 8) ezenfelül rámutat a recitálás kezdetére és befe­
jezésére jellem ző természetes tökéletlenségekre, melyeket egy speciá­
lis m antrikus gyakorlattal lehet visszaszorítani, név szerint az adott
m a n tra 7-szeri vagy 108-szori elvibrálásával, az elejére és a végére be­
szúrva az óm szótagot.
M ivel a m a n trá k a t m egfelelően sokszor és m egfelelően sok napon
keresztül kell kom oly alapossággal recitálni, hogy gyüm ölcsöt terem­
jenek, a törekvő bizony könnyen elfáradhat. Erre az esetre az írások
általában a d zsa p a m editációvá történő áttünésszerű átalakítását java­
solják. M a jd ezután, ha az elme kim erült a m editációban, akkor vissza
lehet „kap csoln i” a recitálásra, ami ezáltal m egújult életerővel és lel­
kesedéssel fo g telítődni.
 A mantra ismétlésének számolása a^ujjperceken.

A m a tú rá k a t nem csak szóban vagy elmében lehet ismételni, de írás­

ban is, papírra, fémre, ruhára vagy bármilyen más anyagra. E zt a m ód­
szert lik h it a - d ^ s a p á n a k nevezik, ami Sivánanda Rádhá Szvám í szavaival
élve: „békét, lelki egyensúlyt és benső erőt h o z” . Ez persze a d ^ sa p a

összes többi formájára is igaz. Ahogy az minden jógikus gyakorlatra

igaz, a m a n tra recitálás sikere is nagymértékben a gyakorló eltökéltsé­
gétől és odaadásától függ.
2 4 6

<u

>
13

c
a

C flfelém törekvő lélek sz eretet teljesfela já n lá s

fejy en az egyetlen feoéf, gyüm ölcs, virá g vagy eg y kis víz,
n agy öröm m elfogadom e f ön .

BH A G A VA D - G í T Á (9.26)
 N j á s z a , M u d r á és J a n i r a . . 247

H
&
3

D
N

TI Z E NHA R MA DI K FEJ EZET -9C

</i

D^C/dsza, JlCudrá és {Jan ira —dTlszéni lé r m egterem tése

N
VI

A T E S T S Z E N T T É TÉ TE L E 3
e*
<

/\ ta n tra azon egyik legalapvetőbb tanítását, m iszerint a testi világ ^

. . végső soron egy az isteni Valósággal, nem csupán elméleti „
szinten kell megérteni, vagy csak hinni benne, hanem meg is kell va­
lósítani. C sak ez esetben érhetjük el a felszabadulást a véges form ák
változó valóságának kényszerítő erői alól. D e ahhoz, hogy m egvaló­
síthassuk — buddhista tantrikus m egfogalm azással élve — a világ és
önnön testünk nirvánikus lényegét, át kell érezzük azok tisztaságát és a
n ir v á n a tökéletes egységét, m éghozzá itt és m ost. E z a neves teológiai
tézis, az im it a t io D e i , az isteni sík jelen életünkben (életünkkel) törté­
nő lemásolása. A hogy azt India ősi szentjei felismerték: azzá válunk,
amin m egfelelő odafigyeléssel és kitartással m editálunk, és ezért igen
nagy gonddal kell m egválasztanunk m editációnk tárgyát.
E z t az ezoterikus alapelvet szépen ábrázolja a tehetségtelen tanít­
vány hagyományos története, aki még a legegyszerűbb m editációra
vonatkozó útm utatást sem volt képes követni. Képtelen volt az írások
olvasására vagy tanulmányozására, vagy akár csak egyetlen egy m a n tra

megtanulására is. Fejletlen tanítványa megsegítésére tett utolsó kísér­

letében a gu ru m egkérdezte, m i a legkellemesebb dolog, amire csak
gondolni tud. A fiú szája fü lig érő m osolyra fakadt, és lelkesen m ond­
ta mesterének, hogy van egy kedvenc tehene, m indig arra szokott gon­
dolni, mert oly sok öröm öt okozott neki. Ekkor a g u r u azonnal bezár­
ta a tanítványt egy szobába, és megparancsolta, hogy ne csináljon
2 4 8 N j á s z a , M u d r á és J a n t r a . .

- sem m it, csak gon doljon m indig a tehénre. Am ikor a mester néhány
n nap múlva m eglátogatta, mély m editációban találta a legényt, aki még
-<u hozzá sem nyúlt az ajtó alatt becsúsztatott ételhez. A tanár várt még
a néhány napot, majd odakiáltott tanítványának: jöjjön már vissza me­
E ditációjából. A válasz egy hangos „m ú ú ú ” volt. Ekkor a g u r u felfogta:
tanítványa oly bőszen ö sszp ontosított tehén barátjára, hogy azzá is
N vált. R ö g tö n tudta, m ost már könnyű lesz neki m egtanítani, hogyan
~ irányítsa m inden gondolatát a Legfelsőbbre, s ezáltal hogyan valósít-
^ sa azt m eg ugyanolyan gyorsan.
A tantrikus gyakornokok választott istenségük ( ís t a -d é v a t á ), legyen
a az akár férfi, akár nő, saját testükbe történő megidézésével is m egtá-
. m ogatják a végső Valóságra irányuló m editációjukat. Legelőször m eg-
u tisztítják és m egszentelik m agukat, majd a külső és belső tér minden
c tisztátalanságtól és akadálytól való m egtisztulásának m editativ kép­
° szerűsítése által rendbe teszik környezetüket is. Élénk képsze-
rűsítésüket m eghatározott m a n trá k ismétlése és jelképes kéztartások
(m u d rá ) bem utatása kíséri. Em e folyam at része az elemek I I . fejezet­
ben bem utatott m egtisztítása (b h ú t a - s u d d h i ) is.
U gyanilyen fontosak a különféle alakzatok, melyeket az „elrende­
zés szertartása” ( n já s ^ a ) során alakítanak ki, s amely egészen a Bráh-
manák korai utó-védikus korába nyúlik vissza. E z a folyam at a való­
ság magasabb rendű aspektusaival telített képszerűsített isteni test
m egterem téséből áll. A Kula-arnava-tatra (15-46) szerint annak a
gyakornoknak, aki a t ijá s ^ a során létrehozta magának a „páncélt” , útja
során nem kell aggódnia semmilyen akadály m iatt, s úgy szárnyal,
m int „az elefánt, amely m eglátott egy oroszlánt” . A V íná-sikha-tantra
(7 2 -7 3 ) egy olyan m editációs gyakorlatot ír elő, amely során a s^ á d -

haka halandó testének hamuvá égését, és a fejét folyam atosan öntöző

am bróziás záporból ( a m r it a - d h á r á ) létrejövő új „bölcsesség testének”
(v i d já - d é h a ) m egteremtését képszerűsíti magában. E zt a bonyolult fo ­
lyam atot kiegészíti a fejtető fölé képszerűsített szent óm szótag
m antrikus energiájának lefelé való folyatása.
A ta n tr a igen sokféle n já s z á t ismer. A M antra-jóga-szanhitá (49) sze­
rint viszont csak hetet tekinthetünk fontosnak. A szöveg az általános
 N j á s z a . M u d r á és J a n t r a . . 2 4 9

im ádathoz a kara- é s az a n g a - n já s z á t , a bonyolultabbakhoz pedig a r is i-

és a m á tr ik á -n já szá t emeli ki. A z alábbiak a legáltalánosabbak:

Q
1. D z s ív a -n já s z a , „élet elrendezése” — általában az elemek m eg­
O
tisztítása ( b h ú t a - s u d d h i ) után hajtják végre, és p r á n a -n já s z á n a k , az N

„életerő elrendezésének” is nevezik. A M ahánirvána-tantra (5-5) n

X-

szerint a szív jobb kézzel történő m egérintéséből áll, m iközben az

a m , h r ím , k r ó m , h a n sza h s z p ’ h a m valam elyikét ejtik ki, és választott is­
Cr.
tenségük életerejének elképzelt testükbe való behatolását képsze- N

rű sítik m agukban.
2. M á tr ik á -n já s z a , „ábécé elrendezése” — a d z s ív a -n já s z á t követi. 3
c*
Ü g y tartják, az Istennő teste a szanszkrit ábécé ötven betűjéből áll. A
betűket a hat alsó csakrába kell helyezni a következő sorrendben: a ha

és a ksa8° kerül a hom lok á g já - c s a k r á já b a ; tizenhat m agánhangzó ke­

rül a torok-csakra lótuszának tizenhat levelébe; a m ássalhangzók a a
k h a - tói a c h a - ig 8
81
0 a szív-központ lótuszának 12 szirmába; a d a - tó i82

a p h a - ig a köldök-csakra lótuszának 10 szirmába; a ba-tól a l a - ig hat

a nemi-csakrába; a va, a sa ( sa ) , a sa (sa ) é s a sza pedig a legalsó tu­
dati-energetikai központba. A M antra-jóga-szanhitá (50-51) kü­
lönbséget tesz a „k ü lső ” ( b á h ja -n já s z a ) és a „belső elrendezéshez”
(:a n t a r - n j á s z a ) tartozó betűsorrend kö zött. A fenti az utóbbi. A kül­
ső során pedig test kü lönböző pontjaira helyezik a jobb kezet, amint
azt az alábbi táblázat bem utatja.

8 0 N em létezik olyan betű, bogy ksa. Ez a mindig valamilyen orrhangnak ejtett ún. anuszvárára (rh)
utal. A szanszkrit nyelvben mindig egy a-val (eredetileg rövid i ) ejtik az összes magánhangzót (az
ábécében), tehát nem bé, c s é , stb. hanem ba, csa , stb. A cha, p h a , stb. hehezetes hangok egy hangnak
számítanak, bár két betűvel írjuk át őket (jelen könyvben a könnyebb kiejthetoség kedvéért az a~kat
is odaírtuk), ( fo r d .)
8 1 Cerebrális tha (tha). ( fo r d .)
8 2 Cerebrális da (da). ( fo r d .)
250 N j á s z a , M u d r á és J a n t r a . . .

<u

A M Á T R IK Á -N JÁ S Z A , A ZA Z AZ „ÁBÉCÉ ELR E N D E ZÉ SE".

a>

'U T EST­ H üvelyk - M utató ­ Kö z é p s ő G yű r űs- Kis- T en yér

>
13 KÉSZEK ujj ujj UJJ UJJ UJJ
£

Szív X
N
Homlok X X
'0

- Arc X
Fej X
U Száj X X X
N Ajkak X
o
Felső és alsó
o fogsor X
*- Száj belseje X X
c

a
Orcák X X X
H
Szemek X X
Fülek X
Orrlyukak X X
Tarkó X X X
Kézfejek X X X
Felsőkarok X X X
Alsókarok X X X
Könyökök X X X
Combok X X X
Lábszárak X X X
Térdek X X X
Oldalak X X X
Hát X X X
Köldök X X X X
Has X X X X X
Mellkas
különféle helyei X
Vállak X
Két váll közti hely X
 N j á s z a , M u d r á és J a n t r a . . 2 5 1

h
A sorrend haladhat a fejtől lefelé, vagy a szívtől felfelé és lefelé, és Q
3
gyakran kiegészítik légzésszabályozással (p r á n á já m a ) is. M ind en egyes
•n
érintés során kiejtik az ábécé egy betűjét, elé az óm , utána a nam ab Q
(hódolat) szót illesztve.
Q
3- R i s i - n j á s z a , „látó elrendezése” —egy látó ( r is i) kegyszobrának be­ N
állítása a neki m egfelelő mennyei régiót képviselő főhelyre, a hozzá 0>

tartozó m a n tra vibrálásával. M iu tán a látót elhelyezték a fő helyen, és

N

az annak m egfelelő m ódon köszöntötték, egy versmértékes verset kell

Ck
kántálni, a szívbe helyezve a jelenlévő istenséget. Ezen felül a „m a go t” N

( b íd z s a , amely jelentheti az összes mássalhangzót is) a nemi szervek­

be kell helyezni, m íg az „erőket” (s a k t i , amely jelentheti az összes ma­ 2
E*
gánhangzót is) a lábfejekbe kell helyezni. <
n>\
4- K a r a -n já s z a , „kézfejen való elhelyezés” — az ujjak valamint a te­
N
nyerek és a kézhátak megérintése m a n trá k mondása közben. ru

j. A n g a -n já s z a , a „testrészeken való elhelyezés” — általában a test n>

hat tagján végzik, és ezért s a d - a n g a - n j d s z d n a k 83 is nevezik. A követke­
zőképpen zajlik: a szív megérintése tenyérrel, közben az á im h r id a já ja

nam ah recitálása; a hom lok megérintése négy ujjal, közben az ó m k lim

s ir a s i s z y á h á ismétlése; a fejtető megérintése a hüvelykujj végével, k ö z­

ben az ó m s z a h u h s í k á ja i v a s a t ; a vállak érintése keresztezett kézzel, k ö z­
ben az ó m s z a h u h k a v a c s á ja h ú m recitálása; a becsukott szemek m egérin­
tése a m utató- és a középső ujjal, közben az ó m h h u v a h n é t r a - t r a já ja v a -

u sa t; a bal tenyér megérintése a jobb kéz m utató- és középső ujjával,

közben az óm h h u r hhuvah p h a t ismétlése. N éhány írás nyolc helyet em ­
lít: a fejtetőt, a hom lokot, a szem öldökök közti pontot, a torkot, a
szívet, a köld ököt, a nemi szerveket és a gáttájékot.
6. P ít h a -n já s z a , a „m egszentelt ülések elhelyezése” — különböző
testhelyzetek (p it h a ) felvétele, melyeket a ta n t r a kedvező hatásúnak tart
(ld.: 9- fejezet).

A Kula-arnava-tantra (4-19) különösen ajánlja a m a h á -só d h á -

n já sz á t, melynek eredménye a d é v a tá -h h á v a , a választott istenséggel való

teljes azonosulás érzése, állapota. Ahogy a neve is kifejezi, ez egy

8? A sad — „Hat” és az anga — „ t a g ” szavakból.

2 5 2 N j á s z a , M u d r á és J a n t r a . .

<u
kü lön bö ző m antrikus form ulák ismétlésével egybekötött hat darabos
„elhelyezés” , melynek elemei: a p ra p a n y c sa -, a b h u v a n a -, a m ú r ti-, a
m a n tra -, a d a iv a ta - és a m á t r ik á - n j á s z a . Aki gyakorolja ezt a szertartást,
13 az az írás (4-120, 4-122) szerint nem csak az önfegyelm et, a kegyet,
E
a győzelm et, a hírnevet és a jó szerencsét nyeri el, de az á g já - s z id d h it

(4 - 128 ) is, ami azon képesség, amely révén felism erhető, hogy m in­
N

<1 denki és m inden a maga természete által kiszabott rendet követi töké­
N letes pontossággal, továbbá — folytatja a szöveg ( 4 - I2 4 - I2 5 ) — soha­
sem kell aggódnia asztrális dém onok támadásai, vagy a bolygóállások
a>
m iatt. E zt m egelőzően ( 4 - I 2 I ) a szöveg kijelenti, hogy bárhol legyen
N

a is, ezen n já s z a elvégezése esetén a hely és tíz jó d z s a n á n y i (kb. 140 km)

sugarában m inden m egszentelődik.
a
A tantrikus gyakornok a n já s z a eszközével tisztítja meg és teszi
egyben kozm ikussá testét. Ahogy a könyv során nem győzöm újra és
újra m egism ételni, a ta n tra nagy figyelm et ford ít a dolgok ö sszefüg­
gésére: sz a rv a m sa rv a -á tm a k a m , „m inden mindennek a lényege” . A testi
m ikrokozm osz ereklyetartóként hordozza magában az egész makro-
kozm oszt, hiszen m inden, ami csak létezik, az egyetlen Egyből jön
létre. Kom olyan véve e szem léletet, a sz á d b a k a a n já s z a és a választott
istenségével való m editativ azonosulás folyam atán keresztül jelképe­
sen újból felidézi és m egerősíti azt. E z a folyam at nemcsak a (Siva
elvvel m egegyező) magasabb rendű tudatossághoz vezet el, de szük­
ségszerűen a (Sakti elvvel megegyező) energetikai lét magasabb szin t­
jére is. E zért a beavatott m egjelenített testét s á k t a -d é h á n a k ( s a k t i v a l tö l­
tött test) vagy s z a k a lí- k a r a n á n a k (tökéletes eszköz) is nevezik. E zzel a
különleges hatékonyságú járművel törekszik a tantrikus kutató m eg­
valósítani a Siva és Sakti közti tökéletes egység fennkölt állapotát,
ami nem más, m int Parama-Siva, túl m indenféle különbözőségen,
mégsem elszakadva a teremtés sokféleségétől.
E z a kozm ikussá vagy istenivé tett test lényegében egy mantrikus
test, hiszen a m a n tra az A b szolú t legmélyebb lényegisége. Ahogy a
V ám aká-ísvarí-m ata, a d él-in d iai Srí-vid já iskola egyik fo n to s
Tantrájának kezdő strófája mondja:
 N j á s z a , M u d r á és J a n t r a . .

L e b o r u lo k M á tr ik á is t e n n ő e lő t t , aki m a n t r á k b ó l, G a n é s á k b ó l,

J ó g i n í k b ó í , b o ly g ó k b ó l, c silla g k é p e k b ő l és g o d iá k u s o k b ó lfo r m á g t a t o t t .8 ^

N e m meglepő m ódon, a n já s g á t összetett mantrikus recitálások kí­

sérik, melyek célja a hétköznapi halandóból félistenné válás spirituális
átalakító folyamatának megerősítése. Eme szertartás egy képzett gu ru

közvetlen útmutatását és átadását igényli. N oha néhány szöveg felfedi

bizonyos félistenek m a n t r á it , azok hatástalanok maradnak a megfelelő
erővel való felruházás nélkül. Ugyanez igaz a félistenekhez kötött kéz­
tartások (m u d rá ) végzésére is, melyekről a következőkben lesz szó.

M U D R Á K - A K I F E J E Z Ő KÉ ZT ART ÁS OK

A ta n t r a gyakorlói a világm indenséget igen gazdag szim bolikus

tartalom m al ruházzák fel, még annak ellenére is, hogy végső céljuk
m inden elképzelés és jelentés meghaladása. A szá dh a n á céljára azonban
az átlag halandó világa túl szűkös és unalmas, ezért alapjaiból kiin­
dulva újra kell értelm ezni, hogy a spirituális utazó felhalm ozhassa a
ta n tra útján rá váró számtalan tapasztalatot. Ily m ódon a t á n t r ik á k vilá­
ga finom an szólva m eglehetősen különbözik a beavatatlanok világá­
tól. A tantrikus szertartások egyik fő jellemvonása a jelképekben való
gazdagság, melynek fontos alkotóelemét képezi többek k ö zött a
szanszkritül „pecsétnek” (m u d rá ) nevezett számtalan kéztartás is.
Em e gyakorlat kétségtelenül jelen volt már a védikus kor papsága kö­
rében is, de roppant kifinom ultságát, aprólékosságát csak a ta n tra fel­
emelkedésekor nyerte el, úgy az i. sz.-i első évezred derekán. M aga a
m u drá szó több kü lönböző jelentéssel is bír, jelenthet: bizonyos h a th a -

jó g a gyakorlatokat8
85 ; a tantrikus nemi rituálé során a női partnert; a
4

8 4 A versben említett Ganésák és Jóginík a férfias és a nőies energiákat jelentik. A z előbbiek az ele­
fántfejű istenség, Ganésa (a gáttá, „sokaság, sereg” és az ísa, „ ú r ” szavakból) megnyilvánulásai. Ok
Siva férfi társai. A Jóginík, ahogy a név is sugallja, a jóga olyan női beavatottjai, akik elérték a félis­
tenek szintjét. További részletek a 14- fejezetben találhatók.
8 5 A legismertebb „p ecsétek” a mahá-tnudrá (nagy pecsét), a rólí-mudrá (törhetetlen pecsét) és a vtpa-
ríta-karaní-mudrá (for dí to tt tett pecsétje). Ezeja gyakorlatokat főként a Ghéranda-szanhitá, a Siva-
szanhítá és a Hatha-jóga-pradípiká írja le.
2 5 4 N j á s z a M u d r á és J a n t r a . .

- néhány tantrikus irányzat, élükön a Kánphatákkal (a k a t h a -jó g a vete­

n ránjai), által viselt nagy fülbevalót; vagy szárított gabonát (melyről
azt tartják, nemi vágyat fokozó hatása van).
ö A jelképes kéztartásokat ( h a sz ta -m u d r á ) az ikonográfia, a tánc, az
E imádat (p ú d g sá ), a recitálás ( d g sa p a ) és a m editáció ( d h já n a ) egyaránt
használja, sőt még a mágikus rítusok során is felbukkannak. A
tantrikus szófejtéstan szerint a m ud rá kifejezés eredete az „örvendez­
ni n i” jelentésű m űd gyökhöz köthető. Ezen pecsétekről azt tartják,
2 öröm m el tö ltik el a félisteneket, mert megpecsételik az istenség és a
beavatott kö zti kapcsolatot. A hogy a M antra-jóga-szanhitá (5 3) ki-
o jelenti: „ A szentek m ud rá na k nevezik, mert boldoggá teszi az összes
. félistent, és m inden bűnt eltöröl.8 6 ” D ouglas Renfrew Brooks ame-
ü rikai tudós, aki mélységében tanulm ányozta a Srí-vidjá hagyományt,
c m egjegyzi, hogy az egy bizonyos istenséghez tartozó m u d rá vagy
° m udrák végzésével a gyakornok „fizik ai síkon és látható m ódon nyilvá­
nítja meg az isteni fo rm át” . E z egyszerre kifejezi és elm élyíti a t á n t r i-

ka kapcsolatát választott istenségével. A m udrá egyfajta „u jj-já ték ” ,

ahogy azt egy tudós fo rd íto tta, abban a mély értelemben, hogy az em­
beri síkon magát az isteni játékot ( lila ) tükrözi vissza, amely a végte­
len tudatosság (Siva) és energia (Sakti) játéka. A z öt ujj az öt elem ­
hez köthető, kozm ikus jelentőséget adva a kéznek. Ahogy Brooks
rámutat: a m udrá végzésével a gyakornok egy bizonyos energiára tesz
szert, amely a kéztartás által képszerűen kifejezett istenség sajátos as­
pektusa. A m u d rá k nem csupán egy élénk eleme szüleményei, hanem
közvetlenül a beavatottakon keresztül nyilvánultak meg. E zt nagyon
szépen összefoglalja Ksémarádzsa Siva-szátrához (3-26) írt V i-
m arsiní cím ű sokatm ondó magyarázata. Korábbi m unkájában, a Trika-
szárában a következőket mondja:

A sz e n te t m in d i g a testében s p o n t á n m e g je le n ő p ecsétek ( m u d r á ) j e l l e m ­

z ik ( m u d i t a h ) . E g y e d ü l őa p e cséte k h o r d o z ó ja ( m u d r á - d h a r a ) . M á s o k

csa k c so n to k ( c s o n t o s u j j a i k ) h o r d o z ó i.

86 A szövegben egy szójáték található a módana (felvidít, boldoggá tesz) és a drávana (elűz, eltün­
tet) szavak között.
 N j á s z a , M u d r á és J a n t r a . . 2 5 5

A sokatm ondó kéztartásokat India-szerte jól ismerik, és minden

szertartás alapelemeinek számítanak, melyeket időtlen idők óta hasz­
nálnak. A z idők folyamán külön művészetté fejlődött a kéztartások
használata. Faragott szobrokban és festményeken tűntek fel, szerves
részévé válva az istenségeket és a náluk is magasabb rendű lényeket áb­
rázoló ikonográfiának, kifejezve azok kozmikus és földi lényét, szere­
peit. Ezután a művészi képzelőerő, visszahatva a szertartásokra, sokré­
tűen gyarapította azokat. E zzel kapcsolatban el kell mondanunk, hogy
egy olyan környezetben vagyunk, ahol a művész hagyományosan jó g i n

v a g y jó g im , és az alkotás folyamata a spirituális gyakorlatnak teljesség­

gel elkötelezett, egyhegyű figyelemmel végrehajtott tevékenység. A ha­
gyományos indiai művészetet ezért egyfajta jó g á n a k tekinthetjük.
A ta n tra sokféle kéztartást ismer. A dzsaina M udrá-avadhi 114
m ud rá t em lít, m íg a buddhista M anydzsusrí-m úla-kalpa 3 5. fejezeté­
ben I 08-at, melyek közül 5 5-öt használnak nagy általánosságban.
A D zsajákhja-szanhitá 8. fejezete 58-at, a Tantra-rádzsa-tantra 4. fe­
jezete 2 5 -ö t em lít, a Sáradá-tilaka-tantra ( 2 3 .I 0 6 - 1 14) pedig csupán
2 5 6 N j á s z a , M u d r á és J a n t r a . .

u
OJ
N

a
£

c
c
2. Aváhani-mudra.

kilencet. A z imádat közben használt m udrák száma istenségről isten­

ségre változik, ezért a M antra-jóga-szanhitá (5 3) szerint 19 pecsét
kell V isn u , 10 Siva és az Istennő, Tripurá-szundarí, 9 Durgá, 7
Ganésá, 5 T ára, 4 Szaraszvatí, 2 Rám a és Parasu-ráma, és csupán egy
Laksm í im ádatához.
A legáltalánosabban használt kéztartások, végrehajtásuk és ma­
gyarázatuk:

1. A n y d z s a li-m u d r á (hódolatajánlás pecsétje). Fordítsuk össze két

tenyerünket szívünk előtt, nyú jto tt ujjakkal felfelé. H a ezt a
hom lok elé em elik, akkor még mélyebb hódolatot fejez ki. A z
istenségek és szent személyek tiszteletteljes üdvözlésekor
használják.
2. A v á h a n i-m u d r á (meghívás pecsétje). Tegyük két kezünket egy­
más mellé, tenyérrel felfelé, egy edény-szerűséget formázva,
nyú jtott ujjakkal előre, de behajlított hüvelykujjal. Valam i, ez
lehet például egy virág, istenségnek történő felajánlásakor
használják.
4' Szannidhápaní-mudrá.
258 N j á s z a , M u d r á és J a n t r a . .

6. Dkếnu-mudrấ.
 N j á s z a , M u d r ó és J a n t r a . . 2 5 9

H
Q
3
*1
Q

O
N

rt
x-

Ov
N

VI

2
ct
<
<✓>
N
rt>

rt>

3. S z t h á p a n a ~ k a r m a n í~ m u d r á (rögzítő tett pecsétje). Ugyanaz, m int

a fenti, csak fo rd íto tt tenyerekkel.
4- S z á n n i db á p a n í-m u d r á (közelhozás pecsétje). Szorítsuk Össze uj­
jainkat, a hüvelykujjal a tetejükön.
5. S z a n n ir ó d h a n í-m u d r á (teljes ellenőrzés pecsétje). U gyanaz, m int
az előző, de itt a hüvelykujjat körbezárja a többi ujj.
6. D k é n u -m u d r á (tehén pecsét), de hívják a t n r it í - k a r a n a - m u d r á n a k

(halhatatlanság nektárját létrehozó pecsét) is. A két tenyerün­

ket egymás felé fordítva a jobb m utatóujj és a bal középső ujj
érintkezik a hegyénél, ugyanígy a bal m utatóujj hegye a jobb
középső ujj hegyével, a jobb gyűrűs ujj a bal kisujjal, a bal gyű­
rűs ujj pedig a jobb kisujjal.
7. M a ts z ja -m u d r á (hal pecsét). A bal tenyerünket helyezzük a jobb
kézfejünkre, úgy, hogy a hüvelykujjak szét felé állnak, a többi
ujjunk nyújtva van.
8. K ú r m a -tn u d r á (teknős pecsét). Fordítsuk egymás felé két tenye­
rünket, oly m ódon, hogy a jobb hüvelykujj a bal csuklón nyu­
godjon, a jobb m utatóujj a bal hüvelykujj hegyét érintse, vala­
m int a jobb kis- és a bal m utatóujj hegye találkozzon.
 M U d r á é s J a n t r a . .
2 6 0 N j à s Z a ,
 N j á s z a . M u d r á és J a n t r a 2 6 1

H
Q
a

o
N

n
7T

D*
N

in

3
c*
<
<v

9. P a d m a -m u d rá (lótusz pecsét). Csuklóinkat érintsük össze, nem

összeérintkező ujjainkkal egy lótuszvirágot formázva.
10. J ó n i - m u d r á (anyaméh vagy női nemi szerv pecsét). Kezeink
élüknél összeérnek, a tenyerek enyhén egymás felé fordulnak.
E zu tán akasszuk össze kisujjainkat, és keresztezzük gyűrűsuj­
jainkat a teljesen kin yújtott, hegyüknél egym áshoz tám aszko­
dó középső ujjaink m ögö tt. A gyűrűsujjakat a m utatóujjak
fogják meg. E z az Istennő klasszikus jelképe.

A Srí-vidjá hagyományban Tripurá-szundarí istennőt tíz kéztar­

tással hívják meg, melyek a híres s r i-ja n t r a (vagy s r í- c s a k r a ) kiegészítő
három szögeiből álló kilenc alakzatát (csa k ra ) jelképezik, a tizedik pe­
dig m agát a j a n t r á t vagy a m indenséget képviselő istennőt.
Ezen tíz kéztartást a tíz Jóginível is összekapcsolják, akik a kö ­
vetkezők: S zarv a-szan k só b h in í, Szarva-vidrávaní, Szarvákarsiní,
Szarva-vasankarí, Szarvónm ádiní, Szarva-mahánkusá, Szarva-kécsarí,
Szarva-bídzsá, Szarva-jóni és Szarva-tri-khandá. Ő ket nem csupán
 Tripurá Sgundarí Istennő (Margó Gál rajza)

élőlényeknek, hanem energiáknak is tartják. A z „elakadás istenségei­

nek” ( á v a r a n a -d é v a tá ) is hívják őket, mert a beavatott által meghaladan­
dó bizonyos korlátokat képviselnek. A Srí-vidjá hagyomány összesen
28 Jó g in ít ismer, ahol m indegyikük egy bizonyos képességet ( s ^ id d h i)

képvisel, és megvan a helye a s r í-ja n tr á b a n . E z a téma roppant össze­

tett, és nem sokat m ond a beavatatlannak.
A kéztartásokon túl még néhány testtartás is jelentőségteljes.
A tantrikus irodalom sokféle tartást sorol fel, melyeket néha „teljes
végrehajtásnak” ( s z a k a l i- k r i t i ) nevez.
 N j á s z a , M u d r á és J a n t r a . . 2 6 3

Ezen felül még gyógyászati célokra is használnak m u d rá k a t, ami °

csupán egy a ta n tra és az Ajur-véda közti átfedések közül. Jó példa erre ->
a p rá n a -m u d rá (élet-pecsét), ami szívinfarktus megelőzésére és a belő- o
le való felépülés segítésére használt. Végrehajtása a következő m ódon
történik: m indkét kezünkön a hüvelykujjunkat és a középső, illetve a n

gyűrűsujjunkat összeérintjük a hegyüknél, majd a m utatóujjat a hü­

velykujj dom bjához hajtjuk. «
N

Süketségre a középső ujj hüvelykujj-dom bhoz való behajlítását ja­

vasolják m indkét kézen, m iközben a hüvelykujjak enyhén nyom ják a n

középső ujjakat. E zt a gyakorlatot s ú n ja -m u d r á n a k (üresség-pecsét) “

nevezik, talán azért, mert a hallás az éter elemhez kötődik, ami az 3
üresség, amelyben semmilyen más elem nem jelenik meg, és talán <
azért, mert a középső és a hüvelykujj egy nullát form áz. „
A ki nehéznek érzi testét, annak a tantrikus mesterek a s z ú r ja - „
m ud rá t (N ap-pecsét) ajánlják. Végrehajtása során a hüvelykujj-dom b- n

ját nyom ják a gyűrűsujjal, m indkét kézen, lótuszülésben (p a d m a -

á s z a n a j. A hüvelykujj a N ap o t képviseli, a gyűrűsujj pedig a víz elemet.

Kettejük találkozása pedig fokozza az energia áramlását a testben.
A g já n a -m u d r á (bölcsesség pecsétje) gyakorlásával az álm atlansá­
got, a benső feszültséget, a gyenge emlékezőképességet és az elme
egyéb nemkívánatos állapotait gyógyíthatjuk. A gyakorlat a m utató-
és a hüvelykujj hegyeinek karikaszerű összeérintéséből áll, m iközben
a többi ujj kinyújtva ellazul. A kézfej maga a térdeken nyugszik, vala­
milyen ülésben ülve. E zt a kéztartást c s in - m u d r á n a k (tudatosság pe­
csétje) is nevezik, és gyakran alkalmazzák m editáció közben, lótusz-
(p a d m á s z a n a j vagy tökéletes ülésben (s z id d h á s z a n a j ülve.
Ezen felü l több kü lö n b ö ző m udrát is használnak m editáció k ö z ­
ben, m elyek nem csak akkor használatosak. A legáltalánosabb ezek
k ö zü l a d h já n a - m u d r a (m editáció pecsétje), amelynél a bal kezet
felfelé néző te/iyérrel az ölbe rakják, majd rá a jobb kezet szintén fel­
felé néző tenyérrel. N éh a a két hüvelykujj finom an m egtám aszkodik
egym áson.
 J A N T R Á K ÉS M A N D A L Á K - A S Z E N T G E O M E T R I A

Ha a m a n tra a választott istenség lelke, akkor a ja n t r a a teste.

A ja n ir a ugyanakkor a világm indenség nagyban leegyszerűsített képe,
s mivel a világegyetem az A b szolú t anyagi megnyilvánulása, ezért az
istenségé is. A tantrikus szertartás során m egszólított istenség gyűj­
tőedényeként vagy járm űveként, a ja n t r a egy szent terület, melyet
különféle energiák hatnak át. M aga a ja n t r a szó szerint „e szk ö zt” ,
„szerkezetet” vagy „gépezetet” jelent, és a Kula-arnava-tantra (17-61)
szerint olyasvalami, ami megvédi ( t r á ja t é ) az élőlényeket a félelem től
és Jam ától, a halál urától. A ja n t r á t csakugyan egyfajta koncentrációs
és képszerűsítő eszközként használják a tantrikus szertartások során,
ahol az adott istenség által képviselt energiák és tudatosság grafikus
képviselője.
A z imádat során használt ja n tr á k o n túl vannak még hordozható
ja n t r á k is, melyek egyfajta am ulettként szolgálnak, védelmezve vagy
gyógyítva viselőjüket. A következőkben csak a p ú d z s a -ja n tr á k r ó l (im á­
dat eszközei) lesz szó, a r a k s a - ja n t r á k r ó l (védelmező eszközök) nem.
A ja n tr á k a t rajzolhatják hom okba, fára vagy papírra, karcolhatják
fém be, de véshetik kőbe vagy más kemény anyagba is. A legtöbb eset­
ben egyszerű geom etriai alakzatokból állnak: pontokból, három szö­
gekből, négyzetekből, téglalapokból, ö t- és hatszögekből, körökből és
spirálokból, de előfordulnak bennük lótuszvirágok vagy szanszkrit
betűk is. N éh a még ennél is összetettebb képi ábrázolásokat is hasz­
nálnak m intáikban. Képi szem pontból legelevenebb változataikat m an-

d a lá k n a k nevezik, melyek legfontosabb alapja a körkörös elrendezés, és

a tibeti tantrikus buddhizm us leggyakoribb ábrázolási m ódját képe­
zik. D zsajaratha, Abhinava Gupta'T antra-álóka (37-12) cím ű művé­
hez írt magyarázatában kifejti, hogy a m a n d a la az, ami a Siva lényegét
(szá ra ) jelentő m andát eredményez. „N éh án y m a n d a la ' — emelte ki
M ircea Eliade — „egy labirintushoz hasonlatos, m íg mások sánccal,
tornyokkal, kertekkel körülhatárolt palotákhoz hasonlatosak, ahol
virágm intákat és kristályvázm intákat találunk egymás m ellett, me­
lyekben néha a lótuszvirág vagy a gyémánt képe fedezhető fe l.” A
 N j d s z a , M u d r d és J a n t r a . . . 2 6 5

/, H
m a n d a lá k a t nyugaton C ári Ju n g és iskolája tette közism erté. O a „tel- °
jesség ősm intáit” fedezte fel bennük.
A tantrikus szertartások során használt mindenféle geom etriai
szerkesztések m ögött álló mélyértelm ű jelképrendszert a m a n d a lá k fe­
jezik ki legjobban. A m a n d a ld k n a k tüzes szegélye van, ami egyrészt ~
megvédi a beavatottat a külső zavaró hatásoktól, valamint kifejezi a
beavatott tudatlanságát és karmáját hamuvá égető bölcsesség tüzet. •>
A tüzes szegélyen belül található a gyémántkeménységű kör, ami a ~
m egvilágosodást jelképezi. Ezután gyakran egy nyolc tem etőt ábrázó- *
ló kör következik, ami az anyagi világ által behálózott tudatosság >»
nyolc form áját fejezi ki. A harmadik kör lótuszvirág alakú, kifejezve a 3
spirituális vagy a testi újjászületést. Ezen utolsó körön belül találha­
tó a négyzet alakú „p alota” (v i m á n a ) , ami a m a n d u la különféle istensé­
geit tartalm azza. Ennek négy kapuja van, m indegyikben egy rém isztő „
külsejű védelm ező istenséggel. „
A képgazdag m a n d a la palotájának leegyszerűsített képviselőjeként
is felfogható ja n tr á n a k szintén négy kapuja van. Ezen belül található a
b h ú -p u r a (Föld-város) nevű külső gyűrű, melyet gyakran egy lótuszle­
velekből álló kör képvisel. A belső rész istenségről istenségre változik.
A z egész közepén pedig szinte m egváltoztathatatlanul ott egy pont
(h in d u ) . E z a teremtés anyaméhe, s az egész j a n t r a forráspontja.
A m a n trá k h o ^ hasonlatosan a j a n t r á k száma is elvileg m eghatároz­
hatatlan. A Jantra-uddhára-szarvaszva8 7 , egy nemrég keletkezett
szanszkrit szöveg egészen tízezer ja n tr á r ó l beszél. Egy közism ertebb
szöveg, a Sankarának tulajd on ított Szaundarja-laharíhoz írt kiegészí­
tés 103 ja n t r á t sorol fel. A M antra-m ahódadhi 79 ja n t r á t ír le, melyek
közül többet a viszonylag késői Jantra-prakása és a Jantra-púdzsana-
prakára ábrázol is.
A legism ertebb ja n tr á k a j a n t r a - r á d z s a (eszközök királya), a m u k ti-

ja n t r a (felszabadulás eszköze), a g a n a p a ti-ja n tr a (szellemek urának esz­

kö ze), v is n u -ja n t r a (Visnu eszköze) és a k á lí-ja n t r a (K áli eszköze).
M indezeken felül, messze a legismertebb ja n t r a a s r í-ja n t r a vagy s r í-

csa k ra , ami az istenség szám talan form ájú női megnyilvánulásának,

8 7 S z ó szerinti jelentése: „minden, amit a jantrák készítéséről tudni kell ”.

266 N j á s z a , M u d r á és J a n t r a . .

<u

<u
N
ISI

*3
£

'O
N
I/)

aj

a
i-,

c
c
E—

Sri-jantra.

Srínek a szim bolikus képviselője. E z á D él-Indiában és a szubkon­

tinens más részein is még ma is virágzó Srí-vidjá hagyomány leg­
szentebb jelképe. E z a j a n t r a öt fokozatosan növekvő méretű egyenlő
oldalú három szögből áll, melyek a Legfelsőbb nőies vagy energia ter­
m észetét (Sakti) képviselik, és négy fokozatosan növekvő méretű
egyenlő oldalú három szögből, melyek a Legfelsőbb férfias vagy tuda­
tosság term észetét (Siva) képviselik. Sakti három szögei általában le­
felé m utatnak, m íg Siváé felfelé. Eme „m éheknek” ( jó n ij nevezett ki­
lenc nagyobb három szög m etszéspontjai 43 kis három szöget hoznak
létre. Ö sszetett ábrájukat a három párhuzamos vonalból állő b b ú -p u r a

négyszögletes alakja zárja körbe, sőt gyakran a t r i- v r it t á n a k nevezett

három koncentrikus kör is határolja még (a négyszögön belül). A z
első kör 21 M átriká, isten-anya jelképe, a második kör másik
 N j a s z a , M u d r á és J a n t r a , . 2 6 7

H
D

Kált-jantra.

16 M átrikát képvisel, a harmadik a Nicjáknak nevezett 16 örökkéva­

ló élőlényt jelképezi, akiket a H o ld 15 napjához ( t it h i ) , az évente 16-
szor előforduló teliholdhoz és a H o ld nektárjához kötnek* E zután
(befelé menet) jön a tizenhatlevelű lótusz, melynek minden levele a
Kalá női istenségek egyikét képviseli* E zt követi a nyolclevelű lótusz,
ahol a levelek nyolc istenséget jelképeznek*
A 43 összekevert három szög egy 14 csúcsú alakzatot form áz, ahol
a 14 csúcs mindegyike egy istenség háza. Valójában minden három ­
szög egy-egy istenség tartózkodási helye* A középső pont (h in d u ) ,

amit a „teljes mértékben gyönyörből álló keréknek’* (s^ a r v a -á n a n d a -

m a ja - c s a k r a ) is neveznek, magát a nagy Istennőt, Tripurá Szundarít

képviseli, akinek az egész ja n tr á t szentelték*
2 6 8 N j á s z a , M u d r á és J a n t r a . .

~ A s r í-ja n tr a kü lön bö ző részeit párhuzamba állítják az emberi test

n különféle részeivel is. Ily m ódon a külső négyzetszerűséget alkotó há-
« rom vonal sorrendben a lábfejeknek, a térdeknek és a com boknak fe-
>3 lel m eg, a három koncentrikus kör a hasi résznek, a 16 levelű lótusz
E a törzs alsó részének, a 8 levelű a köldöknek, a különféle három szö-
.“ gek pedig a felsőtest kü lön bö ző részeinek, de legfőképpen a fejnek fe-
^ lelnek m eg. A középső p ont a fejtető-csakra ezerszirm ú lótuszának
“ felel m eg, amely az isteni világ felé nyíló kapu. Ily m ódon a s r í-ja n tr a

2 felfogható a kozm ikus p u ru sa (ember) vagy világember geom etriai áb­

rázolásaként is.
o A m egdöbbentő m atem atikai struktúrának bizonyuló s r í-ja n t r a k i­
. váló bem utatója a m ind a mai napig legm eghatározóbb tantrikus ág,
„ a Srí-vidjá m etafizikai bonyolultságának. Ezen felül a t a n t r a k a u la vo-
B nalának is több vonását magán hordozza, de a s z a m a ja (hagyományos)
° vezette más konzervatívabb iskolákét és mesterekét is.
E gy általános tantrikus szertartás során a j a n t r á t a bevezető szak­
rális mosakodás (á csa m a n a ), a különféle légzésszabályozással egybekö­
tö tt n já s z á k és a választott istenségen való m editáció után készítik el.
A j a n t r a - é pítés legfontosabb eleme a p r á n a - p r a t is t h á szertartás, amely
során m eghívják az alakzatba az istenséget, akinek készítették.
Éneikül a j a n t r a csupán egy élettelen tárgy marad. A z istenség a j a n t r a
igazi élete (p rd n a ), amelyet m egszólítással, imákkal és más eszközök
segítségével szilárdítanak meg (p r a t is t h d ) benne. E zu tán a beavatott
bensővé teszi a ja n t r á t , azáltal, hogy az istenséggel együtt testében k i­
vetíti azt. E z t további külső szertartások követik, m int például az is­
tenség m egszólítása valam int a neki és szellem i kísérőinek, társainak
történő felajánlások. A z egész szertartás végén az időlegesen készített
ja n t r á t elpusztítják, és a m entális j a n t r a is visszaolvad a központi p o n t­
ba. Em e szertartáson keresztül a belső és a külső, a m ikro- és a
m akrokozm ikus valóságok m egfejthetetlen m ódon egybefonódnak,
összhangban a ta n tra különlegesen összetett jelképrendszerével.
A m a n t r á k o n , m u d r d k o n , n já s z d k o n , ja n t r á k o n és a tantrikus szertartás
többi elemein keresztül a beavatott egyfajta szent lőállást ás magának
a hétköznapi anyagi valóságban. Ebben a m egszentelt térben, melybe
az istenségeket és más magasrendű lényeket is meghívja, hajthatatlan
 N j á s z a . M u d r á és J a n t r a . . . 2 6 9

m ódon küzd az önátalakítás erőpróbájában. A külső szem lélő szám a- c

ra, akit csak a munka és a család köt le, s nem a felszabadulás utáni
vágy vezérel, a t á n t r ik á k életmódja nehéznek és gyötrelmesnek tűnhet. d

A beavatott szem szögéből viszont az átlagember látás- és életm ódja

tűnik kínzónak és értelmetlennek, hiszen a létforgatag embere (szá n - n

s z á r in ) egyfolytában oly m ódon vágyik a beteljesedésre és a boldogság- ■»

ra, hogy nem képes felfogn i: ezek valójában nem érhetőek el hagyo­
mányos m ódon. Bármilyen gyönyörre akadjon is az átlagember, az -
b izto s, hogy m indig rövid életű és előbb-utóbb gyötrelemhez vezet. ~
A tantrikus ösvény ezzel szemben viszont az örökkévaló gyönyör, a “
„nagy öröm ” (m a h á -sz u k h a ) kutatása, amely soha, semmilyen körűim é- 3
nyék közepette sem sem m isül meg. Ahogy azt az írások újra és újra
m egism étlik, a tantrikus beavatott egyszerre élvezi a jó g á t és a b h ó g á t, a
m u k tit és a b h u k t it , azaz a spirituális önm egvalósítást és az anyagi világ »
élvezetét, hiszen közvetlenül tapasztalja a n ir v á n a és a sza n sg á ra azo- „
nosságát. Rálelve valódi középpontjukra, nem vesznek el többé az ér­
zéki világban, hanem jó l tudják, hogyan kell azt a Legfelsőbb m egnyil­
vánulásaként élvezni. A hogy a kasmíri beavatott, Utpaladéva énekli
egyik Sivához írott himnuszában:

A v i l á g i c m b e r e k h e z jia s o n la t o s a n , ó U r a m , s z o m ja z t a m én is ú j r a m eg

ú j r a az_ é r z é k tá r g y a k a t, v a g y lá s s a m őket teste d k é n t, a k ü lö n b ö z ő sé g

m in d e n n e m ű g o n d o la t a n é l k ü l ?

A beavatott tudja, hogy az összetett gyakorlatokba és hosszú

m editációkba befektetett idő és energia nem vész kárba, hanem a má­
sokat a tér és az idő világm indensége által béklyókba kötő önös ego
félelm eit és korlátáit meghaladó beteljesülés elérésének legrövidebb
útvonalát adom ányozza. A hogy a Bhagavad-gítából (3-5) már régóta
ismert: „m indenki cselekvésre kényszerül tehetetlenül, hiszen az élet
maga a cselekvés” . A kihívás lényege: oly m ódon tevékenykedni, hogy
tetteink et ne a tudatlanság és a m egtévesztettség vezesse, hanem
a felszabadító bölcsesség. M essze m indenféle babonától, a szertartá­
sok elm etisztító ereje képessé teheti az elmét önnön természetének,
a tiszta tudatosságnak felismerésére. A ta n tra nem tekinti a cselekvést
2 7 0 N j á s z a , M u d r á és J a n t r a . .

a bölcsességgel szögesen ellentétben állónak, m int ahogy azt például

n az advaíta-védánta teszi. A végső valóság, ami nem más, m int a tiszta
»u tudatosság, ugyanolyan mértékben a tiszta energia is. Ezért a gjána és
a krija, a tudás és a cselekvés csupán ugyanannak a valóságnak a két ar­
culata. A tantra eme talán legfontosabb gondolati adománya, hosszú
időn keresztül az egyik legnagyobb filo zó fiai vitatéma volt az indiai
,o spirituális körökben.
A tantrikus mesterek azért élvezik a spirituális ösvény szépségét,
mert m iközben haladnak az önm egvalósítás legfennköltebb célja, a
felszabadulás felé, bizonyosak ama tény felől, m iszerint m indig fe l­
szabadult állapotban vannak, és ezt csupán újra fel kell fedezniük,
emlékezve vagy újra felidézve ezt az örökérvényű igazságot. Ahogy a
,, költő-m esternő Lallá énekli:
S
° Ha vágyaid elpattintották agidő hálójánakfonalát,
Elhets^otthon, vagy tanyát üthets^a^erdőben is.
Felismervén, hogy a tiszta önvaló mindent átható,
Amilyennek megismered, olyanná válsgmajd.
2 7 2

4>

<U

>
*3
£

'0
N

<u

N
c

o
L.

c
c

57 vágy (kóma) eszköze állalk ellm űve/ni a vágyat.

57 vágyat a vágyba kelle/uelni.
57 uágy eszköze általvágyva,
a vágyban tartózkodva ke//megmozdítani a vi/ágoi.

VAM A K A- f S V A R A - TA N T R A 4. 4 6
 A v á g y á t n e m e s í t é s e 2 7 3

T IZ E N N E G Y E D IK FEJEZET

oáejy áínem esüése

A VÁGY MŰ VE LÉS E

. a az A b szolú t m indenütt jelenlévő, m int ahogy azt a

Jl A tantrikus mesterek állítják, akkor jelen kell lennie a testben
is, ami így nem különbözhet tőle. E z a döntő fontosságú m egközelí­
tési m ód vezetett lényegében a ta n tra létrejöttéhez, ami egyfajta ma­
gába foglaló, egyesítő látásm óddal rendelkezik, az isteni természet
m egnyilvánulásaként ölelve m agához a testetöltést. India legtöbb le­
m ondáspárti, függőleges gondolkodású rendszere tipikusan csak a
test kényelm etlenségeit és kellemetlenségeit veszi észre, amelyek csu­
pán akadályozzák a szabadság gyönyörének elérését. A test és a testi
tevékenységek undorral és rém ülettel tö ltik el a vezeklőt, tartozzon az
bármilyen irányzathoz is. A gondolat, m iszerint a test csupán egy
zsák m ocsok, igen otthonos India vezeklői körében, és nem áll messze
a mediterrán vidék gnosztikusaitól sem.
A tantrikus mesterek egy gyökeresen különböző hozzáállást vál­
laltak magukra, amit lényegretörően fejeznek ki a ta n t r a egyik leghíre­
sebb képviselőjének, Tirum úlarnak szavai:

A k i k h a g y já k a testet e ls o r v a d n i, a le lk e t p u s z t ít j á k e l,

S n e m a g ig a z sá g t u d á s á t é r ik e l.

M e g t a n u l v a a test t á p lá lá s á n a k m esterség ét,

T á p l á l t a m a testet, és é lte tte m a le lk e t.

2 7 4 A v á g y á t n e m e s i t é s e

oj

»3
s

'3

-X

Qj
N

a
t-

Tirum úlar (i. sg. 7. sg.), a tantra neves mestere.

(R a j z o l t a : M arshall G o v i n d a n O)

Korábban úgy gondoltam, a test tisztátalan,

Majd megláttam a benne rejtego Végső Valóságot.
A tökéletes Egy belépett a test templomába,
Egert védelmegém és megóvom testem.

E z a testet elfogadó gondolkodásm ód volt az, ami a tántrikák kö­

rében egy egészen új hozzáállást alakított ki a nemiség, az érzelmek
és a női nem iránt. H átrányként vagy veszélyforrásként való szem lé­
lésük helyett a tantra beavatottjai Örömmel láttak bennük egy másik,
gyorsabb lehetőséget a felszabadulás elérésére. Ráadásul egyre inkább
úgy tűnik, hogy a tantra ezoterikus világába bevezető legfontosabb
beavatok eredetileg nem férfi, hanem női mesterek voltak. E z segít
m egértenünk, miért becsülték oly sokra a t á n t r ik á k a nőket, már a kez­
detek kezdetétől. Siva társának, az isteni Sakti megnyilvánulásainak
tekintették őket, aki nem más, m int a végső Valóság női arculata.
India aszkétikus irányzatainak tanításai a következő filo z ó fia i és
k o zm o ló g ia i egyenlőségeken (következtetéseken) alapultak: az
„anyagi term észet ( p r a k r it i) , lélek (p u r u s a ) ”, továbbá az „anyagi ter­
m észet = szenvedés (d u k k h a ) ”, viszont a „lélek = gyönyör (á n a n d a ) ”

és a „szenvedés = nem kívánatos ( a k á m ja ) ”, de a „gyönyör = kívá­

natos ( k a n tja ) ” és a „fé r fi (p u n sz)) = lélek” , illetve a „n ő (s z t r í ) —

anyagi term észet” , am i a szerencsétlen és végzetes „n ő = szenvedés

= nem kívánatos” szellem i egyenlőséghez vezetett. A ta n tra a feje te­
tejére á llíto tta ezt a széles körben elterjedt lem ondáspárti nézetet.
Bár a női nemet továbbra is az anyagi term észettel azo n o síto tta,
többé már nem az illú zió ( m á ja ) vagy a tévutak term észetének, ha­
nem S a k ti m egnyilvánulásának tekin tette, ami önm agában is kívána­
tossá tette azt.
E zt az újszerű m egközelítési m ódot a Kula-arnava-tantra (2 .2 3 ­
24) dióhéjban így fejezi ki:

A j ó g i n n e m lehet b h ó g in , és a h h ó g in se m ism e r h e ti a jó g á t . M é g is , ó

K e d v e s e m , a m in d e n e k f e l e t t á lló k a u la [ ö sv é n y e ] a jó g a és a hhóga

e g y ü tte s lé n yeg e.

Ó k u la Ú r n ő j e ! A k u la t a n ítá s o k b a n a h hóga k ö z v e t le n ü l a jó g á h o z , a

h ű n a j ó k a r m á h o z a v ilá g p e d ig a f e l s z a b a d u l á s h o z v e z e t .

A h hóga itt „élvezetet” jelent, különösképpen a világi gyönyöröket,

a h h ó g in pedig e „gyönyörök kutatója” , akit leginkább az érzékek háló­
jába gabalyodott átlagos fö ld i halandó képvisel. A jó g á t ennek pontos
ellentejeként szokás kezelni. A k a u la ösvényen, követői szerint viszont
m indkét szélsőséget egységbe kovácsolja egy harmadik, egyesítő m eg­
közelítési m ód. A t á n t r ik á k nem törekszenek betegesen az érzéki gyö­
nyörökre, de nem is tartózkodnak szigorúan attól; nem törekszenek
végzetesen a m isztikus egység vagy egyesülés ( jó g a ) anyagi világból va­
ló kizárására, de nem is utasítják el azt. Ehelyett a világot Siva és Sak­
ti kivetüléseként fogják fel, melynek következtében készek szabadon
gyönyörködni annak m indenféle tevékenységében. Szerin tük minden
csak nézőpont kérdése. Ezért az Am rita-bindu-upanisad (2) ősi
szentjei az elmét nevezték m eg, m ind az anyagi kötelékek, m ind a fe l­
szabadulás valódi okaként. A tiszta elme számára m inden tiszta.
A tévképzetektől és alantas ösztön öktől tisztátalan elméjűek számára
azonban még a tiszta is szennyezett. Ahogy a Vigjána-bhairavában
(123) olvashatjuk:

A m i t a c se k é ly m e g é rté sse l re n d e lk e z ő k t is z t á n a k n e v e z n e k , az_ t is z t á t a -

la n s á g S a m b b u ( S i v a ) sz e m s z ö g é b ő l n é z v e . D e [a z _ ig a z s á g ] n e m t i s z :

ta , és n e m is t is z t á t a la n . E z é r t a z^ a z^ ig a zá n b o ld o g , a k i m e n te s a z j l y e s -

f a j t a k é p z e te k tő l.

M in d en , am it a különféle illúziók, tévképzetek, félreértések és ne­

gatív érzelmek által terhelt elme m int nemkívánatost vagy kifogásol­
hatót elutasít, azt a tantrikus beavatott fegyelm ezett elméje nyíltan
üdvözli m int az istenség egy form áját.
A t á n t r ik á k számára a világ a végső Létező teste, a nők Sakti álru­
hába bújva, a nemiség a Siva és Sakti közti szerelmi játék, a világi él­
vezet pedig a legfelsőbb gyönyör átalakulása. A tantrikus gyakornokok
nemcsak a tiszta törekvést és a tiszta gondolkodást, de a tiszta vágyat
(ká m a ) is igyekeznek kifejleszteni. Ahogy a Kula-arnava-tantra (9-76­
77) is kijelenti:

A m in d e n t f e l s z á n t ó N a p h o z , vai J a m in d e n t e lh a m v a s z t ó t ú z h ö z ^ h a -

s o n la t o s a n é lvez^ a j ó g i n m in d e n t , de b ú n m ég se m é r in t i.

A m in d e n t m e g é r in t ő sz é lh e z , a m in d e n ü t t j e le n lé v ő térh ezjva g y a v íz b e tel­

je s e n b e le m e r ítk e z ő em b erh ez h a s o n la to sa n a jó g i n is m in d ig tiszta m a r a d .

A t á n t r ik á k nem félnek az anyag mélyére hatolni a tényleges erede­

ti tudatosság, a lélek megtalálása végett. A balkezes ösvény vagy b i­
zonyos k a u la iskolák követői tudatosan törekszenek az anyagi lét
legmélyebb alapjáig lemenni, melyet az alsó két c sa k r a által képviselt
tevékenységek végzésével fejeznek ki. N evén nevezve a dolgokat: nem
szégyenlősködnek az emberi nemiséget illetően, amit ők az Istennő,
 A v á g y á t n e m e s í t é s e 2 7 7

Sakti, m inden vágy lényegének egyik megnyilvánulásaként fognak fel.

M ikrokozm ikus form ájában, k u n d a lin í- s a k t ik é n t ő áll minden testi és el­
mebeli folyam at m ögött, beleértve a test természetes késztetéseit is, O
m int a széklet ürítését ( m ú lá d b á r a -c s a k r á b o ^ k ö t ö tt ) vagy a nemi vágyat
( s z y á d b is t b á n a - c s a k r á h o ^ k ö tö tt).
E zek általában tabu témának szám ítanak a judeo-keresztény kul­ n
7T
túrkörben, ahol szám talan viselkedési szabállyal, törvénnyel és nagy
N

fo k ú elnyom ással kapcsolják össze. Sigm u n d Freud m egm utatta azt

Efc
a végletességet, amelyre civilizációnk felépült, név szerint az ö sz tö ­ N

nök m egtagadásának tényét, s azt, hogy ez szükségszerűen e lő fe l­ V>

tételezi ezen m érhetetlenül erős vágyak ki nem elégítését (azok B

elfojtásával, elnyom ásával). A la n tr a pontosan az ö sztönélettel szán­ <

dékozik szem benézni. V>

N
E z magába foglalja a Freud által javasolt átalakítás meghaladását
is. E gy másik könyvemben a f e ln e m e s ít é s s s kifejezést alkottam a tant- CD

rikus gondolkodásm ód leírására. M íg az átalakítást többnyire a tár­

sadalom által ránk erőltetett külső irányelvek m ozgatják, addig a fel­
nemesítés alapot képez az átnemesítést lehetővé tévő tudatosság
fényének az adott pszichoszom atikus folyam at szintjére történő
lehozásának, azaz a p rán a és a k u n d a lin í felkeltésének és működésbe
léptetésének. E z lehetővé teszi a tantrikus beavatott számára, hogy
mélyebb összefüggéseiben lássa a létet, s annak részeként a nem isé­
get, mert a nemi késztetés csupán egy (a második c sa k rá h o ^ tz v to z o )

kifejeződése annak a spirituális erőnek, amely az emberi és az ember­

feletti lehetőségek egész spektrumára kiterjed és átfogja azt.
A felnem esítés tudatelem ző gondolata szerint bármikor, amikor
m eggátoljuk a nemi késztetés m egfelelő időben történő kifejeződését,
és helyette figyelm ünket m ondjuk egy m űvészeti alkotás létrehozásá­
ra fo rd ítju k, akkor alkotó tevékenységünkkel új medret adunk nemi
energiánknak. A legtöbb ember számára ez egy teljesen tudattalanul
és rendszertelenül m űködő folyam at (már ha egyáltalán m űködik va­
lamilyen szin ten ), ahogy azt már szám talan tudatos átlényegítésre tö ­
rekvő művész is kifejtette önéletrajzában. A t á n t r ik á k tisztán látják

88 Az eredeti szövegben snperlimation. V ö. a subltm ation-n al. (ford.)

2 7 8 A v á g y á t n e m e s í t é s e

~ a tényt, m iszerint a kreatív alkotást m ozgató energia már nem nemi

n vágy, hanem a k u n d a lin í-s a k ti sokkal sarkalatosabb energiája, ami m eg­
nyilvánulhat az alapvető testfenntartási tevékenységekként, a nemi
a késztetésként, a másokon való uralkodási vágy, a kreatív törekvések,
a kom m unikációs vágy vagy a tudásvágy form ájában is, m íg végül a
m inden létező késztetést és vágyat meghaladni képes erő formájában.
A vágy eme hét m egnyilvánulási form áját a hét tudati-energetikai köz-
“ ponttal kapcsolják össze, ahol a hetedik jelentősége különleges, lévén
2 ez ténylegesen meghaladja a test-elm ét.
A teljes önátlényegítésre, vagy ahogy Ken W ilber m ondta: az
N „A tm an Terv” végrehajtására való törekvés képezi a vágyak és szükség­
. letek csúcsát. Ennek oka, hogy az illúzió által korlátok közé szorított
1 önazonosításunkon alapuló összes részleges vágy teljes meghaladása-
c kor visszanyerjük eredeti term észetünket, az önvalót, ami minden
vágy és beteljesülés m ögöttes letéteményese. Ahogy a Bhagavad-gítá
(2 . 70) kijelenti:

A h o g y a v í z j é p he a teli és m o z d u la t la n óceá n b a , ú g y h a to l be m in d e n v á g y

a békét elért em berbe, de a k i v á g y v a v á g y a k o z ik , abba so h a sem i ly m ó d o n .

A meg nem világosodott lények, több-kevesebb lelkesedéssel, de te­

li vannak vágyakkal és törekvésekkel. M in él több vágyat elégítettek ki,
annál több új vágy jelenik meg. E z képezi a sg a n s z á r a hajtóerejét. A m eg­
világosodott lények ezzel szemben viszont a vágyak végtelenségében
úsznak, és ezért nem kell belekapaszkodniuk egyikbe sem, hanem béké­
ben, beteljesülésben, ragaszkodástól mentesen élhetnek e világban, s
mégis megérezve az élet és annak számtalan formájának ízességét.

A S Z E R E L E M T E S T I ÉS S P I R I T U Á L I S S Í K O N V A L Ó M E G J E L E N É S E

A vágyat és a spirituális életet összeegyeztethetőnek tartó tant-

rikus nézőpontot nagyon szépen szem lélteti Siva isten m itológiai
alakja. A Puránákban Siva nemcsak a jó g in o k és a t a p a s z y in o k (aszkéta)
m intaképe, hanem a kielégíthetetlen vágy istensége is, főként annak
nemi formájában. Siva rejtélyes alakjáról írott zseniális munkájában
Wendy Doniger O ’Flaherty körvonalazta az eme ősi istenség szemé­
lyében lévő ellentmondásos jellemvonásokat.
Siva egy mezítelen aszkéta, akinek nemi szerve állandóan merev
aki oly mély meditációba merül, hogy az már pusztulással fenyege­
ti a világegyetemet, de akit ennek ellenére bármikor hatalmába kerít
a szenvedély, ha megpillant egy gyönyörűséges hajadont, aki a leg­
kiválóbb vezeklő (ezt hamuval bekent teste jelképezi), aki ugyanak­
kor arról prédikál, hogy élvezeteink (káma) fokozása végett vezeté­
seket (tapasz) kell végeznünk, aki a vezeklők mintaképe, s képes a
legszigorúbb önfegyelmet is megtartani, akár ezer évig is, de aki
minden gondolkodás nélkül szerelmeskedik kedvesével, Párvatíval,
akár egy évezreden át is.
O ’Flaherty megfigyelte, hogy „Siva az élet egészét testesíti meg,
annak minden részletében, minden pillanatában. Egyedül neki nem
kell választania, rajta keresztül az összes egymással szembenálló do­
log elfogadásra kerül.” Ez nagy pontossággal illik egy Sivával és
Saktival azonosulni vágyó tantrikus beavatott hozzáállására is.
A tántrikák már a megvilágosodást megelőzően is igyekszenek a meg­
világosodás általános kedvező helyzetével élni, nagy szenvedéllyel,
de ragaszkodás nélkül mindig emlékezve az Abszolút mindenütt je­
lenlévő voltára. „A gyönyör maga az Abszolút (brahman) ,” —mondja
a Kula-arnava-tantra ( 8 0 ) — „és ez a gyönyör a testben létezik.”
A majdnem háromezer évvel korábbi Brihad-áranjaka-upanisad
(2.4-I I ) nyomatékosan a „gyönyör (ánanda) egyetlen középpontja­
ként” utal a nemi szervekre.
A törekvő elmebeli és testi képességeit a ragaszkodástól való men­
tességre gyakorlati szinten legjobban a maithuná (kúszás89) nemi
szertartása teszi próbára, ami nemcsak a balkezes iskolák mélységesen
lényeges eleme, de a tantra széles körben elterjedt kaula ága sok isko­
lájának is. A vele rokonértelmú mitkuna (kúszás, összekapcsolás) szó
gyakran előfordul a Rig-védában és más ősi védikus írásokban. A ne­
mi polaritás alapgondolata valójában kiemelkedő jelképes motívum

89 Növényé, (ford.)
volt már a védikus korban is, és tulajdonképpen a t a n t r á h o z hasonló ké­
sőbbi m etafizikai rendszerek alapkövének m ondhatjuk.
A ta n tra azon aspektusa, amely szerint a spirituális szerelm et
igyekszik leho zn i a fö ld re, és a testi szerelm et a magasabb dim en­
ziókba em elni, volt a legfő bb oka a ta n tra indiai hanyatlásának, és
népszerű nyugati m egújhodásának. D ávid G o rd o n W h ite szerint a
fo nto sság szerint m ásodik kiváló ok saját sorain b elülről jö tt. M e g ­
jelent a ta n tra m egbotránkoztató gyakorlatait m e gtisztító roppant
nagy hatású m ester-tudós, Abhinava G u p ta , aki egy hihetetlenül b o ­
n yo lu lt intellektuális m iszticizm u st h o z o tt létre, talán m ind közül
a legösszetettebb et. „A bhinava a tantrizm u st egy kiem elt szin tű
m isztikus ösvénnyé alakította, ami túl b on yo lu lt, k ifin o m u lt és
szertartásos volt ahhoz, hogy az átlagem ber m egérthesse. ... A lét 36
vagy 37 m etafizikai szin tje befogadhatatlan volt India töm egei szá­
mára, és kevés válasszal szo lgált a hétköznapi ember kérdéseire, tö ­
rekvéseire és problém áira.”
N e m lehet kérdésessé tenni a tantrikus hagyomány túlzó és el-
tévelyedett vonásait, melyek természetes m ódon éltették hindu társa­
dalom konzervatívabb köreiben a ta n trá v a l szembeni hosszantartó
bizalm atlanságot és kritikát. Roppant vékony vonal húzódik meg a
gátlástalanul szabatos cselekvés és a felszabadulásra való spontán tö ­
rekvés, a visszahúzó m orális normák meghaladása és közönséges er­
kölcstelenség, valam int az Istennő emberi formában történő imádata
és az önös élvezetek hajszolása kö zött. A komolyabb tantrikus tekin­
télyek tisztában voltak ezzel a veszéllyel, és ezért sok Tantrában talál­
hatunk álszent törekvőkre figyelm eztető, intő gondolatokat, hiszen
ezek az emberek a valódi önátlényegítés helyett a hamis ego szeszé­
lyeinek kiszolgálása végett fordulnak a tantrikus gyakorlatokhoz. A
Kula-arnava-tantra (2. I I 2 - I I 9) például a következőket mondja:

A b o r iv á s , a h ú s e v é s és k e d v e s ü n k a r c á n a k b á m u lá s a m ég n e m v e z e t ö n ­

m a g á b a n a le g fe lső b b á lla p o th o z -

C s u p á n a te h ív e id , ó I s t e n n ő , és m á s s e n k i se m is m e r i a k u la em e l á ­

t á s m ó d já t , a m e ly é lv e z e tn e k és f e l s z a b a d u l á s n a k e g y a r á n t a d o m á n y o z ó ­

j a , és c s u p á n a g u r u k egye r é v é n é r h e tő el.
 A v á g y á t n e m e s í t é s e 2 8 1

H
A g u r u ú t m u t a t á s á n a k h iá n y á b a n a z^ em b erek csa k telje se n ö s s z e z a v a r ­ a
a
j á k m a g u k a t , s íg y m in d e n k i m á st is.
"i
N é h á n y g a z e m b e r r a jo n g a h e ly te le n v ise lk e d é s n é p sz e r ű síté sé é r t, de h o ­ a

g y a n is v á lh a t n á n a k őt m e s te r r é ( s z y á m in ) , v a g y m ié r t n e v á ln á n a k ta ­
D
n í t v á n y a ik (s z é v a k a ) u g y a n o ly a n n á ? N

A z ^ á t a d á s (p a r a m p a r á ) h iá n y á b a n so k a k a t r á s z e d a s a já t e lm é jü k á l ­ m
7T
t a l k it a lá lt k a u lik a h a m is t u d á s a .

H a a z^ em b e r p u s z t á n b o r iv á s s a l e lé r h e tn é a tökéletességet ( s z i d d h i j , a k ­
Q'
k o r m in d e n b o r issz a c sir k e fo g ó elérte v o ln a m á r a z t. N

H a a h ú s e v é s ö n m a g á b a n e lv e z e tn e a k iv á ló s á g h o z , a k k o r a v ilá g ö sszes

h ú s e v ő je m in d e n k ü lö n ö s e b b e rő fe sz íté s n é lk ü l é lv e z n é é rd e m e it. 2
a*
H a a n ő v e l ( s a k t i) v a ló p u s z t a k ö z ö s ü lé s a fe ls z a b a d u lá s h o z ^ v e z e tn e , <
fi«
a k k o r a v ilá g ö ssze s t e r e m tm é n y e c s u p á n a n ő k k e l v a ló e g y ü tté lé s r é v én i/i

N
elérte v o ln a a z t. a

M a jd a szöveg (5-99, 111- 112) ekképp folytatja:

A k i [s z e r t a r t á s o s a n ] elő készítetlen a n y a g o t (b o rt) isz ik , [e lő k é sz íte tle n ]

h ú st eszik , és k ik én y sze ríte tt m ó d o n k ö z ö sü l, az^a r a u r a v a n e v ű p o k o lb a j u t .

S a k t i m o z d u l a t l a n u l a ls z ik a v a d á lla t b a n ( v il á g i j e l l e m ű e m b e r ) , de

é lé n k e n é b ren v a n a k a u lik á b a n . A k i s z o lg á lja S a k t it , a z t S a k t i s z o lg á ­

ló le á n y a k é n t is m e r ik .

A k it betölt az önmaga és a legfelsőbb Sakti közti egység vagy kö­

zösülés gyönyöre, az [a m egfelelő hozzáállással] vesz részt a
m a it h u n á b a n , m íg mások csak szoknyavadászok.

A SZERELE M RE N DK ÍV Ü LI LÉNYEGE

A ta n t r a rituális közösülését sokféle ezoterikus meggondolás veszi

körül, amelyek m ind a ta n t r a lényeges elemét képezik, s amelyek nélkül
ez a különleges gyakorlat értelmezhetetlen és céltalan. Ahogy Dávid
G o rd o n W h ite m egmutatta: a tantrikus spiritualitás egyik gondolati
főpillére a ra sza , amelynek sokféle különböző fordítása létezik. Jelenti
282 A v á g y á t n e m e s í t é s e

egyszer a nélkülözhetetlen életfenntartó folyadékot, m int ahogy az

már a védikus időkben is volt. A testi folyadékok, főként a hímmag és
a hüvelyváladék90 energiával fe ltö ltö tt anyagokként való szemlélése,
kezelése már a korai időkben kialakult, ezért a szabadság és a halhatat­
lanság ösvényén járó törekvőnek gondosan munkára kell fognia azokat.
A védikus látnokok a s z ó m á r ó l, az isteni csapolásról beszélnek, ami
összeköttetést biztosít az istenek társaságával. Ennek gondolata ké-
“ sőbb az a m r it a , a halhatatlanság nektárjának fogalmába olvadt bele,
aminek kozm ikus megfelelője a r é ta sz , az isteni mag. A Kaula-gjána-nir-
naja (14-94) például a k a u la igazi állapotának nevezi az a m r it á t . Ez a
tantrikus gyakorlat és megvalósítás legfontosabb pontja.
. A ta n tra teljes mértékben kihasználta ezt a gondolatot, ami nagy­
ban m egtermékenyítette az Ájur-véda és az alkímia fogalm i gerincét
is. Korábban a r a sz a egyfajta folyadékszerűséget jelentett, ami a vér, a
hús, a zsír, a csont, a csontvelő, a hím m ag és a m enstruációs vér m el­
lett a test egyik alkotóeleme (d h á tu ). Későbbi jelentése: higany, azaz
Siva m agja. A ta n tra , az Ájur-véda és az alkímia közti párhuzam ok
gyökere a világm indenséget Siva és Sakti teremtéseként felfogó , s azt
nemi és erotikus kifejezésekkel leíró filozófiában rejlik. A középkori
indiai alkím iában az Istennő nemi folyadékát azonosították m enstru­
ációs vérének kénnel kevert csillám szerű anyagával. Siva higanyként
m egjelenő magjával együtt ebből próbáltak aranyat előállítani. A ta n t r a

balkezes és bizonyos k a u la irányzataiban a m enstruáló nőt különösen

kívánatosnak tartották, ami — m ondanunk sem kell — egy újabb hin­
du erkölcsi szabály megszegését jelentette. A Jóga-sikhá-upanisad
( 1 . 138 ) a r á d z s a - jó g a összetételt a m enstruációs vér (r a d z s a s z ) és a
hím m ag (r é ta s z ) egyesüléseként magyarázza. M íg néhány balkezes is­
kola vette a bátorságot és a m enstruációs vért szó szerint összekever­
te a férfi m aggal, bár a legtöbb tanító szerint ezt csupán képletesen
kell érteni, mert valójában az ellentétes nemű gyakornokokból kiára­
dó női és a férfi energiák finom fizikai egyesüléséről van szó.

9 0 Bár a női nemi váladékot vörösnek írják le, nem kell a rakta kifejezést szükségszerűen menstruá­
ciós vérként értelmeznünk. E z jelentheti az összes hüvelyváladékot általánosságban, de legfőképpen
a nemi izgalom során termelődő hormonokban gazdag váladékot. Ezt jóni-tattvaként, az „anyaméh/hü-
vely lényegisége/alapelveként” is ismerik.
 A v á g y á t n e m e s í t é s e 2 8 3

A szó szerinti értelmezés, többek k ö zött olyan h a t h a -jó g a gyakor­

latok kifejlődéséhez vezetett, m int a v a d z s r ó lí-m u d r á . A H atha-jóga-
pradípiká (3-86-91) a következő leírást adja:

a
E g y a r r a e lő ír t , m e g fe le lő c s ő se g ítség év e l ó v a t o s a n és fo k o z a t o s a n k e ll le ­ N

veg ő t f ú j n i a f é r f i n e m i s z e r v n y ílá s á b a ( v a d z s r a ) . r&

pr
A n ő h ü v e ly é b e h u lla n i k é s z ü lő h ím m a g o t ezgel a g y a k o r la t t a l k e ll v is s z a ­
N
v o n n i. H a m á r k iá r a m lo t t , a jó g in n a k n e m i sz e r v é v e l [ a n ő n e m i v á la ­

d é k á v a l e g yü tt] v is s z a k e ll s z ív n ia s a já t m a g já t és m eg k e ll ő r iz n ie . N

I l y m ó d o n a jó g a is m e r ő jé n e k te lje s m érté k b en m eg k e ll ő r iz n ie m a g já t .

E z á l t a l le g y ő z h e ti a h a lá lt . A m a g e lh u lla t á s á b ó l h a lá l s z á r m a z ik , m eg ­ 3
c>
ő rz é sé b ő l élet. <
n>>
A m a g m e g ta r tá sa ré v é n a j ó g i n teste k e lle m e s i l l a t ú v á v á li k . M i n d a d ­
N
d ig , a m íg m a g já t testében t a r t ja , h o g y a n is létezh etn e s z á m á r a f é le le m n>

va g y h a lá l? n>

A f é r f i m a g ja á g ú m é t ó l f ü g g , a g é l e t p e d ig a m a g tó l. E z é r t m i n d á g ú ­

m é t, m i n d a m a g o t g o n d o s a n m eg k e ll ő r iz n i.

A jó g a is m e r ő je , akt te lje s m érté k b en m e s te r é v é v á l t em e g y a k o r la t n a k ,

s z ív j a f e l [ a v á la d é k o k a t ] n e m i sz e r v é n k e r e s z tü l, és i ly m ó d o n ő rizg e

m eg s a já t és n e m i p a r t n e r é n e k m a g já t is.

A z alkímia fent em lített „aranya” tantrikus kifejezéssel élve az

Isten és az Istennő mennyei hajlékáról a t á n t r ik a megfelelően előkészí­
tett testébe leszűrődő házastársi gyönyöréből származó eksztázis álla­
pota. A jó g in elragadtatása a női és férfi energiákra oszló lét alapvetően
erotikus természetének tudatos megtapasztalása, vagy az abban való
közvetlen részvétel (szá k sá tk á ra ). A z Isten és az Istennő közti szerelmi
játék ( lila ) központi témává vált a s z a h a d z s ijá v a is n a v a hagyomány köve­
tői kö zö tt, akik a Krisna és gyönyörű kedvese, Rádhá formájában
m egjelenő V isn u tantrikus im ádói9 1 . E z a 16.-tól a 19- századig
Bengálban virágzó irányzat fogalm azta meg a legteljesebb mértékben
a ta n tra egyedülálló szellemiségét. A legtöbb kézikönyvnek szám ító

91 Nemcsak a szahadzsijá irányzat követői között, hanem már jóval korábban a Visnut a bhakti (oda­
adás) és a sz?vá (szolgálat!) eszményén keresztül megközelítő, hagyományos értelemben vett vais-
navák körében is. (ford.)
Tantra száraz, szabályos tudom ányos igényű nyelvezeten íródott, h i­
szen ez volt létrejöttük célja. A s z a b a d g s ijá mesterek azonban eleven,
hasonlatokban gazdag költői formában közvetítették gondolataikat és
érzelmeiket, ráadásul a saját nyelvükön. Verseik — melyek inkább ins­
pirálni és egy fennkölt hangulatot m egidézni szeretnének, m intsem
csak lejegyezni a tanítást — egy olyan életm ódot fejeznek ki, amely
m agához öleli a más, lemondás ösvényét eszményét követő hagyom á­
nyokban oly nagymértékben elnyom ott érzelmi világot.
A s z a b a d z s ijá k tipikusan szerelem től mámoros emberhez hasonlato­
san éltek. „M e g fo r d íto tt tanítás” ( u lt á - va g y u d z s á n a -s z ú d h a n á ) nevű
eszm ényükhöz híven, férfiként Sivával, nőként Saktival azonosították
m agukat, és m egpróbálták kifejezni isteni egyesülésüket, valamint a
sajátságos m a it h u n á gyakorlatukból származó szerelmi gyönyört. „ E l­
vezetnek” ( sz a m b b é g a ) nevezték, ami magába foglalja a spontaneitás ál­
lapotába (sg a h a d zsa ) való visszatérést is. H osszantartó érzelmi töltésű
dalokat énekeltek, melyeket Krisna isteni neveinek éneklése követett,
ezáltal tartva fenn az emelkedett állapotot, amit ők az odaadás vagy
szeretet ( b h a k ti ) lényegi esszenciájának (ra sza ) tekintettek. Ebben ter­
mészetes m ódon adódott, hogy minden férfi hívő maga Krisna, a
„feketés külsejű U r ” , és m inden női hívő maga Rádhá. Egyfajta szer­
tartásos színészkedés révén előrevetítették ennek megvalósítását,
gyakran magukra öltve a tehénpásztorleányok szerény öltözékét (ek­
kor egy kijelölt „K risn a ” volt a szerető), vagy ritkábban a tehénpász­
torokét (ekkor egy kijelölt „R á d h á ” volt a szeretett) 9 2 .
A híres 19- sz.-i bengáli szent, Rámakrisna, Vivékánanda Szvám í g u ­
r u ja köztudottan egy ideig úgy imádta az Abszolútat, hogy női ruhákba
öltözött, és női hívekhez vagy tehénpásztorleányokhoz (g ó p t ) hasonlato­
san viselkedett. Eme szokatlan gyakorlatról a következőket mondta:

T ö b b n a p o t tö ltö tte m e l I s t e n s z o lg á ló le á n y a k é n t . N ő i r u h á k b a ö ltö z te m ,

ékszerek et r a k ta m m a g a m r a , és a n ő k h ö z ^ h a so n la to sa n k e n d ő v e l f e d t e m

be f e l s ő teste m . F e je m e n k e n d ő v e l vé g ez tem az_ esti im á d a t o t a sz o b o r

e lő tt . .. N e m t u d t a m f é r f i k é n t g o n d o l n i m a g a m r a .

9 2 Alapvető különbség a szahadzsijá é s a hagyományos vaisnava iskolák (brahmá, srí, kumára és rúdra) között,
hogy az utóbbiak nem élvezni, hanem szolgálni szeretnék az Isten és az Istennő szerelmét, (ford.)
K r isn a és R á d h á örök sze re lm i já té k a .
 E gy ideig, az isteni őrület szorításában Srí Rám akrisna szertartá­
sosan imádta önnön nemi szervét, m int Siva jelét ( l in g a ) . Srí
Rám akrisna egyértelműen ízig-vérig t á n t r ik a volt, bár manapság több­
nyire az a d v a it a - v é d á n t a szentéletű mestereként emlékeznek rá. Kétség­
telen, hogy kizárólag a brah m an t fogadta el valóságosnak, és minden
mást illuzórikusnak tekintett. M égis, egy helyen m egjegyzi, hogy a
brah m an és a sa k ti egy és ugyanaz, m int a „tű z és annak égető ereje .
E zért különösen m eglepő egy kijelentése, amiben „nem jónak m inő­
sítette a h a t h a -jó g á t , mert az tú lzo tt figyelm et követel meg gyakorlójá­
tól a test irányába. Ugyanakkor tudjuk, hogy a test, m int minden más
anyagi form a az A b szo lú t megnyilvánulása.
A s g a h a d g s ijd k , m int Rám akrisna is, a v a isn a v a hagyomány legszen­
tebb írását, a híres Bhágavata-puránát tekintették irányadónak. Ebben
az i. sz. 9- vagy 10. sz.-ban készült hatalmas terjedelmű szanszkrit
nyelvű műben az Isten-em ber Krisna a helyi falusi emberek szerelmes
feleségeivel csintalankodik. A hagyományos v a isn a v a filo zó fia ezt a
részt teljesen képletesen értelmezi: az Isten és az emberi lelkek közti
táncként. A vallástudósok nagy többsége ugyanakkor úgy véli, ez egy
nyilvánvaló példája a tantrikus behatásnak, ami végül szerintük a sg a -

b a d g s ijá vonal létrejöttéhez vezetett.

A s g a h a d g s ijá k , saját kifejezésükkel élve „term észetes em berként”
(s z a h a d z s a - m á n u s a ) határozták meg önnön isteni term észetüket, amit
szerintük az esszenciális folyadék (ra sg a ), vagy ahogyan G le n Hayes
ford ítja, az „isteni nedű” megcsapolásával vagy előállításával lehet el­
érni. E z a halhatatlan és halhatatlanná tevő folyadék a m egfordítás —
legfőképpen a hím m ag nemi aktus közbeni visszaszívása (úrd hva -

ré ta sz ) — tantrikus folyam atán keresztül válik elérhetővé. M ás szóval:

az igazi folyadékot (hím m ag), ami átlagos körülmények esetén el­
hagyja a testet, gondosan m egőrzik és átalakítják ra sg á vá , ami ezután
a halhatatlanságot hozza el az ember szívében lévő valódi férfi vagy
valódi nő form ájában. A tantrikus írások, az Ájur-véda szóhasznála­
tára támaszkodva, a hím m ag ó d g sa ssg á való átalakításáról beszélnek,
ami a spirituális folyam at lényegi étele. A z orgazmus során nemcsak
a m ag megy pocsékba, de kiürül az elraktározott ódgsasz^ is, és ez gá­
tolja a spirituális gyarapodást. A Kula-gjána-nirnaja (14-57) szerint
 A v á g y á t n e m e s í t é s e 2 8

a férfim ag átalakítása révén a beavatott eléri a nyolc term észetfeletti

képességet. A mag és a neki m egfelelő energia megőrzése fontos eleme
a ta n trá n a k , amit a nyugati neo-tantrizm usban szeretnek szinte telje- ■
sen elfelejteni, hiszen követői sokkal inkább a Kám a-szútrát tekintik
t
irányadónak, m intsem a tantrikus örökséget. *

A tantrikus kultúra egyik kulcsfogalm át képező óífeű5^_kifejezés az

„erősnek lenni” jelentésű vadzs gyökből származik, és „e rő t” , „élet- -

erőt” jelent. A testben v í r ja k é n t , „férfiasságként” jelenik meg, amely

szó a v ír a , „h ő s” szóhoz kapcsolódik. A z ősi indiai gyógyászat szerint
az ódzsasz^ a test alkotóelemeinek (d h á tu ) kvinteszenciája. N éhány ko- “
runkbeli magyarázó az albuminnal vagy a glikogénnel azonosítja, de a
jó g in számára ez egy finom fizikai anyag vagy erő. Ú g y tartják, szétosz­
lik az egész testben, de legfőképpen a hímmagban ö sszpontosul. Ez
az életerő (p r á n a ) legkifinom ultabb formája, amely a testet és az el­
mét fenntartja, és a benső gyarapodás, valamint az élőlény ( d z s ív a ) ha- „
mis egojának meghaladása m ögött álló hajtóerő.
Az ó d z sa sz ^ kifejezés legelőször az Atharva-védában ( 2 .I 7 - I) fordul
elő, ahol az ó d zsa ssza l azon osított A gn i félistent eme életeszenciáért
könyörögve szólítják meg. Ahogy a him nuszgyűjtem ény más verseiből
kiderül, az im ádónak nemi önm egtartóztatást ( b r a h m a c s a r ja ) kell
gyakorolnia, amit már évezredek óta az ódzsasz^ megőrzésének és létre­
hozásának legjobb módszereként tartanak számon. Patanydzsali Jóga-
szútráiban (2.3 8 ) kijelenti, hogy a nemi önm egtartóztatás (b ra h m a c­

s a r ja ) gyakorlatában szilárdan m egállapodott jó g in elnyeri ezt a fé rfi­

asságot vagy energiát. Sem m i kétség, a szellem i erő közvetlenül az
ó d zsa sz, vagy a neki m egfelelő r a sz a összegyűjtéséből ered.
A z alkímiai folyadék, vagy r a sz a azt m ondják a v a sz tu b a n (alkotó­
elem) tartózkodik, ami az isteni testet m egépítő építőkövekre utal.
A korai s z a h a d z s ijá v a i s n a v a költő, Krisnadásza szavaival élve:

A k i m e g é rti a k o z m ik u s a la p a lk o tó e le m (v a s z t u ) lé n y eg ét,

A z ^ e l is é ri a n n a k k in c s é t.

A k o z m ik u s a lk o tó e le m n é lk ü l so h a se m le s z e l képes e lé r n i

A sö tétes s z í n ű U r a t p á s z t o r i m e n n y o r s z á g á b a n .

S e n k i se m k ép es f e l f o g n i , h o g y a k o z m ik u s lét a lk o tó e le m e
 M i n d e n ü t t je l e n v a n a z ^ is te n i n e d ű b e n ( r a s z a ) .

A z is te m n e d ű n é l k ü l n e m létezh et a k o z m ik u s a la p e le m

A v ilá g e g y e te m h á r o m r é g ió já b a n .

A z ^ iz g p is t e n i n e d ű b e n v a n a z e g y etle n k o z m ik u s a lk o tó e le m .

H a n e m t a p a s z t a lo d e zt a k o z m ik u s a la p e le m e t,

a k k o r so h a se m éred e l a sö tétes s z í n ű U r a t .

A z ^ e r o t ik u s á lla p o t g y ö n y ö r ű s é g e s m e g ta p a s z ta lá s a

a z is t e n i n e d ű testetö ltése.

A m a e r o t ik u s á lla p o t s o r á n a fe k e té s s z í n ű Ü r i r á n y ít ja

a k o z m ik u s a la p e le m e t .

A s z a h a d z s ijá k teljes mértékben megragadták a test érzelmi és esz­

tétikai lehetőségeit, am it lírai költészetükben fogalm aztak meg.
A sz á d h a n á által létrehozott isteni testről szóló képletes leírásaik távol
állnak a legtöbb tantrikus irányzat tudatot és világot leíró rezzenés­
telen kom olyságától. L ótuszos tavacskáról (sza ró va ra ) beszélnek, ami
virágokkal teli. V ize nem más, m int a halhatatlanság nektárja, amely
egyetlen kék ló tu szbó l csepeg. A tó maga a „H atalm as U r szem ének”
( m a h é s a - ló c s a n a ) nevezett leggyönyörűbb kertben terül el. Folyik eme
áldott kertben egy folyó is, amely a távoli hegyekből érkezik, ahol a
legkülönfélébb értékes anyagokat tartalm azó örvényként létezik (ez
talán az önátlényegítés r a s z á já t term elő hüvely belső falára vonatkozik,
ami kétségtelenül egy jó példa a célzatos tantrikus nyelvezetre).
A z ehhez hasonló képgazdagság jó l kifejezi a ra d zsa sz, az anyagi
term észet tevékeny, áramló minőségének spirituális gyakorlatban tör­
ténő felhasználására való tantrikus hajlam ot. T öb b ek k ö zött ez áll a
ta n tra vágyhoz való igenlő hozzáállása m ögö tt, ami egyszerűen az
energia egy magasabb síkon való megélése, hiszen ez m ozgósítható a
vágyott spirituális cél elérése érdekében is. A másik dolog, amit gya­
korta ajánlanak az a féktelen düh, a végső zavarodottság vagy akár a
gyűlölet felhasználása az érzelmek felett álló világ, azaz maga a végső
Lét terem tő lüktetésének (szp a n d a ) elérése végett.
 A v á g y á t n e m e s í t é s e

AZ ÖT M

A balkezes iskolák és néhány k a u la irányzat legszervesebb elemeinek

egyike a p a n y c sa -m a -k á r a , az „ö t m betű” . Nevét öt „hozzávalójáról”
vagy „alkotóelem éről” (d ra vya ) kapta, melyek mindegyike szanszkritül
tn-el kezdődik: a m a d ja vagy m a d ir á (bor vagy likőr), a m a t s z ja (hal), a
m á n sza (hús), a m udrá (szárított gabona) és a m a it h u n á (nemi kö zösü­
lés). Ezeket az „ö t alapelvnek” (p a n y c s a - t a t t v a ) is nevezik.
A z első négyet nemi vágyat fokozó szernek tartják. A zt könnyű be­
látni, hogyan képes akár csak egy kis mennyiségű alkohol is letörni a
gátlásokat egy gyakorlatilag antialkoholista társadalomban, és beindíta­
ni a nemi energiákat. A hal és a hús fogyasztásának ugyanilyen hatása
lehet egy olyan emberben, aki egyébként szigorúan vegetáriánus, hatá­
rozott morális, társadalmi rendelkezésekkel a húsevő étrend ellen. A ne­
gyedik összetevő állítólagos nemi vágyat fokozó tulajdonsága azonban
már nem annyira nyilvánvaló, sok fejtörést okozva ezzel a tudósoknak.
A tantrikus szövegkörnyezetben a m udrá általában kéztartást je­
lent. A h a t h a -jó g a nyelvén különféle jól m eghatározott testtartásokat.
A buddhista ta n trá b a n a m udrá az egyik elnevezése a szertartásos kö zö ­
sülésben résztvevő nối partnernek. Ezek m ind „pecsétek” — ahogy azt
a szanszkrit szó eredetileg jelenti —, melyek egyfajta m ódon lepecsé­
telik vagy benntartják az életerőt a testben. N em ismeretes, hogy a
szárított gabona milyen értelemben lehet ilyen pecsét vagy nemi izga­
tószer. N éhány tudós „kidney babnak” 9 ? fordította ezt a szó t, ami
nem sokat segít rajtunk, m íg mások „erjesztett gabonának” fo rd íto t­
ták, aminek már több értelme van.
A Kula-arnava-tantra (5.29-30) tizenkétféle bort sorol fel, melyek­
ből a tizenkettediket szu rá n a k nevezi, és három további alfajtára osztja,
amelyeket még az „istenek is nagyra becsülnek” ( d é v a t á - p r ijá ) . A Sakti-
szangama-tantra ( 9. 46) tizenhárom fajtát említ meg, de ez a Tantra
egyértelművé teszi, hogy bármilyen bor megteszi, ha m a tú rá k k a l meg­
tisztítjuk. A Kula-arnava-tantra (5-79) szerint a bor Saktit, a hús pedig 9
3

93 E z a nálunk is ismert vöröses színű bab, tudományosabb nevein: veteménybab vagy fürcös/spa-
nyol bab. (ford.)
Sivát jelképezi. A jobbkezes iskolákban ezeket és a többi anyagot csak
jelképesen értelmezik, és teljesen bizalmasan kezelik. A harmadik út
módszerét követve néha tejjel vagy édes gyümölcslével helyettesítik a
bort. A Kula-arnava-tantra (5.85-86) határozottan kijelenti:

I s t e n n ő ! A z ^ is te n s é g e k és a z ^ ő sa ty á k im á d a t a u t á n , a s á s k á k b a n e lő ir t

m ó d o n és a g u r u r a e m lé k e z v e n e m h ib a ( d ó s a ) a b o r iv á s b á n v a g y a h ú s ­

e v ésb en v a l ó e lm e r ü lé s .

A borhoz^ ( m a d h u ) és a h ú sk o z ^ k e ll f o l y a m o d n i a a z^ isten ség ek és a z^ ő s-

a t y á k e lég e d etté tételéh ez, v a l a m in t b r a h m a n o n v a l ó m e d it á c ió já n a k

m e g s z ilá r d ít á s a v é g e tt, de so h a se m ö n n ö n é lv e z e te i c é ljá b ó l. M á s k ü l ö n ­

b en b ű n ö s s é v á l i k .

Továbbá ( 5. 80):

A g y ö n y ö r ( á n a n d a ) a b r a h m a n e g y ik f o r m á j a , és ez^a testb en lé te z ik .

A j ó g i n á l t a l m e g iv o t t b o r n y i l v á n í t j a m eg .

E z az írás ( 5 .I 0 7 - I 0 8 ) azt is elmagyarázza, hogy az igazi bor a

k u n d a lin í-s a k ti ( e jt e t ő - c s a k r á b a történő felemelkedéséből és a „tu d atos­
ság H o ld jával” ( c s ic s - c s a n d r a 9 ^ ) való egybeolvadásából származó nek­
tár. E z az am brózia a külső szertartás természetes mágnese, amely
nélkül a bor fogyasztásának nem lenne értelme.
A M ahánirvána-tantra (6.8) háromféle halat engedélyez rituális
fogyasztásra, melyeket babból vagy más hasonló anyagból készült sü­
teményekkel lehet p ó tolni. A Prána-tósaní (7-2) szerint a m a t s z ja a
m inden béklyótól m egszabadító megváltó erőt képviseli.
A Kula-arnava-tantra (5-44) háromféle húst említ, attól függően,
hogy az égből, a földről vagy a vízből származik. A z írás szerint a rituá­
lis célokra és az előírt módon történő állatölés nem bűn. H a szükséges,
akkor a hús pótolható gyömbérrel, fokhagymával vagy sóval. A M ahánir­
vána-tantra (6.6) csak a hím állatok lemészárlását bünteti, talán azért,
mert ők a ta n tra által kedvelt szenvedélyes radzsasz^ minőségét képviselik.9
4

9 4 A kifejezésben a csit változik csics-é.

 A v á g y á t n e m e s í t é s e

A z utolsó rituális „hozzávaló ”, a m a it b u n á magába sűríti az egész

tantrikus folyam atot, amelynek célja a kettősségektől való m egszaba­
dulás, és az alapvető létegység állapotának visszaállítása m inden léte­
zővel, ami szerinte a mi elidegeníthetetlen alapterm észetünk. A férfi
és a női gyakornok közti nemi egyesülés a Sivával és a Saktival, az Is­
tennel és az Istennővel való transzcendentális eggyéválás végső gyö­
nyörének belső megtapasztalása.

AZ I S T E N N Ő I MÁ D A T A EGY N Ő KÉPÉBEN

A balkezes és a k a u la s z á d h a n á leglényegesebb eleme az összekap­

csolódás vagy m a it b u n á , melynek során a férfi és a női gyakornok
eljátssza a Siva és Sakti közti közösülést. Általában, de nem kizáró­
lagosan ezt a szertartást csoportos m ódon végzik, s ekkor csa k ra -

púd zsá n a k (kerék imádata) vagy r a s z a -c s a k r á n a k (lényeg/eszencia kereke)

nevezik. A c sa k ra azon tényre utal, m iszerint a nemi közösülés szertar­
tásában a gyakornokok a középen elhelyezkedő g u r u és partnere körül
helyezkednek el kör alakban. A gu rut a „kör uraként” (c sa k résva ra ) is­
merik. Ö a szertartás során felszabaduló összes energia tengelye és
összekötő pontja. A férfi résztvevőket általában b b a ir a v á n a k , a nőieket
b h a ir a v ín a k nevezik, Siva és Sakti után, akik „rém isztőek” (b b ír a ) az át­
lag fö ld i halandónak, és egyszerre végtelenül gyönyörűek a beavatot­
tak számára. M ás általános megjelölések is ismeretesek a női partner
számára, ezek: a s a k t i, a jó g in t és a n á jík á .

Sokféle c s a k r a -p ú d z s á t különböztetnek meg. Ezért beszél a Rudra-

jámala a végrehajtóknak irányítást, uralkodást (rá d g sa ) adom ányozó
r á d z s a - c s a k r á r ó l, a jólétet adom ányozó m a b á - c s a k r á r ó l, a boldogságot
hozó d é v a - c s a k r á r ó l, és az egymagában a felszabaduláshoz vezető v ír a -

c s a k r á r ó l. A M ahánirvána-tantra (8 .1 5 3 ) különbséget tesz a b h a ir a v i-

c sa k r a és a ta ttv a - vagy d iv ja - c s a k r a kö zött. A z előbbit m indenféle

gyakornok számára alkalmasnak tartja, de a m ásodikat csak mesterek
végezhetik, akik elérték a b ra h m a n tudását, és ezért m inden élőlényben
és létezőben látják azt.
 A Kula-arnava-tantra ( 10 . 3) a napi rendszerességű imádatot tartja a
legjobbnak, és a havonkéntit vagy ünnepenkéntit a legritkább még ér­
demleges hatásúnak, ami esetén a beavatott egy idő után visszaeshet a
korábbi vadállati (p a su ) szintre. A H o ld dagadó kéthetének nyolcadik, ti­
zennegyedik és tizenötödik napjait, a teliholdas napokat, azokat a napo­
kat, amikor a N ap egy másik állatövi jegybe lép át, valamint a g u r u , illet­
ve a g u r u g u r u já n a k a születésnapját tartja a legalkalmasabb napoknak.
A szöveg később ( 1 1.8) kiköti, hogy a napi imádatot a nap egésze során
végezni kell, m íg az alkalomszerűt az éjszaka idejére kell korlátozni.
A tényleges nemi egyesülésnek többféle neve van, ilyen a m a it h u n á ,

a m it h u n a , a sz a n g a m a , a sz a n g b a tta , a já m a la , a s z t r í- s z é v a n a vagy a l a t d - s z á i -
hand (kúszónövény gyakorlat). E z utolsó kifejezi, hogy a férfi és a nổi
gyakornok közösülés közben tagjaikkal egymásba fonódnak intim
ölelésben. E z t a gyakorlatot „kúszónövényhez hasonlatosan csavaro­
d o tt” ( la t á -v é s t it a k a ) néven Vatszjajana is leírja Kám a-szútrájában
( 2 . 15 ) . A szakrális közösülést nagyfokú előkészületek előzik meg, és
szigorú előírások szerint zajlik, melyről a M ahánirvána-tantra 6. feje­
zete szám ol be részletesen. Elm életi síkon legalábbis így zajlik a fo ­
lyamat. U gyanakkor mivel nem minden tantrikus „család” ( k u la ) volt
hiteles spirituális csoport, nyílván nem m eglepő, hogy alkalmanként
vagy gyakorta, de orgiákká faju lt, fajul a dolog. A zért toldottam be a
jelen id őt, mert Indiában még m ind a mai napig vannak ilyen
tantrikus körök, amelyek ugyanannyira földalattiak és ugyanúgy tit­
kon toborozzák tagjaikat, m int korábban.
A ta n tr a -típ u s ú tanítások nagyobb ellenérzésbe ütközn ek a m o ­
dern Indiában, m int a judeo-keresztény N y u g a to n . N éh ány ta n ító ­
nak egyetlen célja nyilvánosan gún yt ű zn i a közerkölcsből, m int,
ahogyan azt Bhagvan S r í Radnyés, közism ertebb nevén O s h o is te t­
te, saját kárára. Bár sohasem ta rto zo tt egyetlen tantrikus vonalhoz
sem , ö n je lö lt m egvilágosod ott vo lt, aki a ta n tra egy változataként
m utatta be kitalált tanításait. A jó g á t a ta n trá va l szöges ellentétben
álló d ologként kezelte:

A jó g a a z éberség á lt a li e lfo jt á s , a t a n t r a a z éberség á l t a l i é lvezetb e

m e r ü lé s .
 E z természetesen már-már torzítás szintű leegyszerűsítése a dol­
goknak, Radnyés mégis erre alapozta tanítványaival szexuális színhá­
zát, akiket ezzel gátlásaik és neurózisuk alól szándékozott felszabadí­
tani. A z tény, hogy Radnyés ismerte annyira a ta n trá t, hogy megértse:
abban a nemi élet nem marad nemi élet, hanem szerelemmé nemese­
dik, de felismerte annak alkalmazhatatlanságát általános szinten, és a
benne résztvevők téves céljait. „ A ta n tra ” — m ondta — „célja nem a k i­
elégülés segítése, hanem annak átnem esítése.” Bár, m int tudjuk igen
kevés tanítványa hallotta meg ezt az egyébként helyénvaló üzenetet,
így m éltán érdemelte ki magának a „szex guru” becenevet.
Sem m i szemfényvesztés nincs a tantrikus nemi közösülésben,
még akkor sem, ha csoportosan végzik. Ideális esetben minden részt­
vevő spirituális gyakornok, de a beavatott férfiak társulhatnak beava-
tatlan nőkkel, akiket ekkor a m egfelelő m ódon kell vezetni, vagy ha
kell, irányítani. Ehhez hasonlóan, ritka esetben egy női beavatottnak is
lehet férfi partnere, akinek a szertartás ideje alatt teljes készséggel és
pontossággal kell követnie a számára előírt szerepet. Bhadzsamadhva
Bhattácsárja A Tantra V ilága cím ű önéletrajzi írásában elm ondja, fia­
tal fiúként hogyan avatta be a ta n t r a nemi titkaiba egy nő, a titokza­
tos „sáfrányba ö ltö zö tt h ö lg y ” . Kettesben elmentek egy elhagyatott
tem plom hoz, ahol a b h a ir a v í tüzet gyújtott, fü stö lőt dobott bele, majd
elm élyült m editációba m erült. M ellette ülve ő is becsukta szem eit és
m egpróbált elmélyülni. Ekkor a nő gyengéd kezének érintését érezte
testén, s amikor felpillantott végső meglepetésére anyaszült m eztele­
nül látta maga előtt hason fekve, lótuszülésben lévő lábakkal, nemi
szervére és köré szórt virágszirmokkal, hamuval bekent nemi szőrzet­
tel és testtel, valamint vörös és fekete púderrel bekenve. A női nemi
szerv95 a nő testének legszentebb erőpontja, és ezért ennek m egfele­
lően kell imádni.
A Bhattácsárja élettörténetében m egjelenő b h a ir a v í átszellem ülten
nézett rá és megkérte, üljön az ölébe, m int ahogy azt már korábban is
tette, bár egy darabka ruhát sem viselt. M e g volt döbbenve, de enge­
delmeskedett:

95 Erre a szanszkrit leginkább a jótii szót használja, ami anyaméhet is jelent.

2 9 4 A v á g y á t n e m e s í t é s e

tu
R á k a p a s z k o d t a m a s z e n t testre, és r á ü lt e m a z ó s s z e f o n t lá b a i á lt a l lé t­
II
N re h o z o tt sö té t ré sz re . A le g e ls ő é r in té sr e é re z te m , h o g y bőre t ű z fo r r ó . H ő ­
(/>
sége s z in t e e lv is e lh e te tle n v o lt , de t u d t a m , itt m o s t n e m én k érd ez ek . F e l ­
>
o v e tte m a sz o k á s o s ló t u s z ü lé s t .. . P e rc e k teltek , ta lá n ó r á k . K i t é r d e k e lt?
£
A g y ö n y ö r h u l l á m a i j á r t á k á t m in d a 84 000 n á d im a t , m e ly e k r ő l ő

m in d ig b e sz é lt. G e r in c e m a ljá n egy p i l l a n a t n y i h u llá m o t é reztem ,

N
'O a m e ly f e l f e l é és le fe lé k ez d e tt c ik á z n i g e r in c e m b e n . B e c s u k t a m sz e m e m e t.

2 A b h a ir a v í azt m ondta a Bhattácsárjának: „Te vagy az élő láng, az

örök idő, a N a p , a bra h m a n , m íg én a holttest, az időhöz k ö tött, az ég
o és a ló tu sz .” M a jd szanszkrit versek recitálására kérte, mire ő hama­
. rosan elvesztette a nő jelenlétének érzetét, és a sajátjáét is:
D
Sm

c V a la m i e lk e z d e tt d o m b o r o d n i a n e m i s z e r v e m k ö r ü l. E g y fa j t a rezgés, f e ­

° s z ít é s , és f o r r ó , m é ly d o b b a n á so k d ö n g te k lü k t e t é s r ő l lü k te té sre . M i n é l

erőseb b h u llá m o k jö t t e k , a n n á l jo b b a n m o z g a tt a m g e r in c e m e t . .. a te l­

je s s é g , a b e te lje s ü lé s és a z _ö n fe le d tsé g f u r c s a érzése ü l t id e g e im re .

M a jd végül, amikor m agához tért, kim erültnek érezte magát, de

rögtön azt kérdezte, m ikor fogják újra felkeresni a romos tem plom ot.
A nő b izto síto tta, hogy újra és újra találkozni fognak ott, m egjegyez­
ve: „ A szőnyegnek is szüksége van valakire, aki ráül.” So k évvel ké­
sőbb, nem sokkal a nő halála előtt, az a következőket magyarázta:

M i n d e n é r z e le m n e k , a m it ő l egy f é r f i csa k s z e n v e d , le g y e n a z _k o n k r é ta n

n e m i v a g y csa k n e m i je lle g ű , a le g é le tr e v a ló b b á ld o z a t r a v a n sz ü k ség e.

E g a le g k ív á n a t o s a b b s a le g m e g g o n d o la tla n a b b é r z e le m , és a z é h s é g u t á n

a le g ö n ö seb b is. E z b á lv á n y o z z a a z é n t le g in k á b b , és u t á lja le g in k á b b

m e g o s z ta n i ö r ö m é t és b e te lje sü lé sé t m á s o k k a l. E z a le g in k á b b v á g y o t t , és

a le g in k á b b s z á n a lo m r a m é ltó . T e r e m t ő és p u s z t ít ó is e g y b e n . O r o m , s

b á n a t . B o r u l j le a n e m is é g , a h l á d i n í ( e k s z tá z is e re je ) e lő tt.

A z évek során a Bhattácsárja m egtanulta női beavatójától a tant-

rikus imádat különféle m egszentelő és egyéb szertartásait. A Kula-
arnava-tantra (2.1 3 4) elég egyértelműen kifejti a nemi közösülésről,
 A v á g y á t n e m e s í t é s e

hogy kizárólag csak a m egfelelő m ódon szabad végezni, gondosan

megszervezett szertartás részeként. A ki nem így tesz, az nehezen
m egszerzett tudásának elvesztését kockáztatja. A ho gy a szöveg
(3 .1 3 6 ) kijelenti: „M é g egy szál [áldozati] füvet sem szabad helyte­
lenül felvenni.” így a m a it h u n á szakrális közösülése összetett szertar­
tásrendbe ágyazódik, ami — a férfi beavatott részéről — magába fo g ­
lalja bizonyos m a n trá k recitálását, m egtisztító folyam atokat, kifejező
kéztartásokat, önmaga Sivaként és partnere Saktiként való képsze-
rűsítését valamint ezután az Istennő emberi formában való im ádatát,
ami önmagában is szám talan szertartásos tettből áll. A tényleges kö ­
zösülés a végtelennek tűnő előkészületek után jön, ami az elkötelezett
és összpontosító gyakornokon kívül m indenkit bizonyosan elriaszta­
na. E m ellett, ahogy az a Bhattácsárja saját beavatásáról szóló leírásá­
ból is kitűnik, a m a it h u n á nem a nemi életről, hanem az energiáról
szól, legfőképpen a k u n d a lin t hatalmas testi-tudati erejéről.
A Bhattácsárja az éj leple alatt részt vett más beavatottakból álló
tantrikus körökben is, m int ahogy az ilyen szertartások esetén m eg­
szokott. H o sszú éneklés után a neki kijelölt hölgy az ölébe ü lt, majd
utána további éneklés és m editáció következett. Érzékiség nem volt
jelen, csak az érzékek átnemesítése, azok intenzív ingerlése által.
A ta n tra egyik módszere a felek közti érzelmi kötelékek és az érzéki­
ség kialakulásának megelőzésére a párok véletlenszerű kiválasztása.
Bármelyik leány vagy asszony társulhat bármelyik férfival.
A m a it h u n á a női nemi szervek vagy anyaméh j ó n i - p ú d ^ s á k é n t ismert
szertartásos imádatának legfontosabb lényege. A Jóni-tantra (8.13)
szerzője szerint ez a szertartás annyira fontos, hogy m inden egyéb
fajta imádat felfüggesztését írja elő a j ó n i - p ü d z s á kizárólagos végzése
m ellett. A szöveg (8.2) odáig megy, hogy kijelenti: „e nélkül el sem
lehet érni a felszabadulást” . A tantrikus és puránikus m itológia egyik
legfontosabb m otívum a Siva kedvese elvesztése m iatti őrülete. T éb o -
lyodottan táncolt a F öld ön keresztül-kasul, vállán hordozva kedvese
élettelen testét. M ivel tánca pusztulással fenyegette már az egész te­
remtést, a többi istenség közbelépett. V isn u darabokra vágta az Is­
tennő testét. A Földre eső részek azonnal erőpontokat hoztak létre,
amelyek később zarándokhelyekké és imádati központokká váltak.
2 9 6 A v á g y á t n e m e s í t é s e

- A z Istennő nemi szerve az asszámi Kámákhjánál esett le. A kegyhelyen

n nincs im ádandó szobra Dévínek, a legfőbb szentséget az Istennő imá-
« datának helyszínén egy jó n it ábrázoló sziklahasíték képviseli. A szikla
a folyam atosan nedves egy belőle jövő parányi forrás m iatt, ráadásul jú-
S lius és augusztus havában a vasoxidban gazdag víz még vöröses szín-
2 ben is folyik.
^ A Jó n i- és a Brihad-jóni-tantra a jó n i tíz részéről beszél, ahol
N m indegyiknek megvan a maga női istensége, és ezen istennők m ajd-
^ nem teljesen m egegyeznek a bölcsesség tíz istennőjével (d a sa -m a h á -

v id já ) . M ás szóval: a j ó n i az isteni jelenlét és erő székhelye. A női nemi

o szőrzetet soha sem szabad leborotválni, bizonyos szem pontból ellen­
. tétben a Brihad-áranjaka-upanisadban (4-4-3) kifejezett ősi jelkép-
í. rendszerrel, ahol a hajat gyakorta használták áldozati fűként.
c A Jóni-tantra (2 .3 -4 ) kilencféle hajadont határoz meg, aki külö-
° nősen alkalmas a szertartásos imádatra, de bármilyen tapasztalt és
buja nőt alkalmasnak tart. A szöveg (3 .2 5 -2 6 ) kim ondottan kizárja
a szüzeket, mert ők csak az erő ( s ^ id d b i) elvesztéséhez vezetnek.
A Kaula-ávalí-nirnaja (15-7) viszont szüzek (k u m á rt) imádatát írja
elő, azt állítva, hogy Siva és D éví egyaránt szűz. Ó k é t lehet egyedül
vagy csoportosan is im ádni. E gy későbbi helyen egy olyan szertartás
kerül leírásra, amiben kilenc fiatal lány és kilenc fiatal fiú vesz rész, s
amelyben semmilyen nemi jellegű tevékenység nem zajlik.
A gyakornok a szertartást m indenféle közösülés nélkül a saját
anyján is végrehajthatja, de ismeretesek olyan írások is, amelyek tisz­
tán csak jelképesen, de itt is előírják. A Vám aká-ísvarí-m ata-tantra
(2.1 9 ) ezen felül kijelenti, hogy a j ó g i n sohase alkalm azzon erőszakot
a női beavatottakkal szemben, kizárólag saját akaratukból kell részt
venniük. U gyanakkor vannak szövegek, amelyek különféle mágikus
form ulákat írnak le a nők meghódítására.
A M ahácsína-ácsára-kram a-tantra 3- fejezete kik ö ti, hogy a női
partnernek egy gyönyörű fiatal nőnek kell lennie, aki nem szégyen­
lős, s akit leginkább a színésznők, prostitu áltak, m osónők, p ászto r­
nők és fod rászok soraiból kell tob o rozn i, fő kén t a sú d ra kasztból, de
akár b r a h m in nő is lehet. A szöveg ugyan nem em líti a k s a t r ija vagy
 A v á g y á t n e m e s í t é s e 2

a v a is ja kasztbeli nőket, de nem ism erünk rájuk vonatkozó korláto­

zást. A la n tr a az egyenlőség híve, és legalább a szertartások idejére
szám űz m indennem ű kaszti különbözőséget. N éh ány Tantra, m int
a Kám ákhjá is, kijelenti, hogy a gyakorlat sikeressége érdekében
jo b b , ha a nő nem a feleségünk, mert könnyebb m eglátni az Isten ­
nőt egy idegenben, m int egy hozzánk túlságosan közelálló, velünk
érzelm i kö telék b en élő szem élyb en . A legko n zervatívab b
M ahánirvána-tantra ( 8. 178 ) viszont pont a feleséget részesíti
előnyben e célra. E z t a két lehetőséget a s z y a k t já (saját) és a p a r a k íjá

(másé) kifejezések adják vissza.

A m a it h u n á t m egelőző előkészítő szertartások során a jó n it szan-
tálpéppel kenik be. E z virághoz hasonlatos szépségűvé teszi, és kife­
jezi a ta n tra m enstruációs vér iránti érdeklődését, am it szintén „virág­
nak” (p u s p a ) hívnak. A női beavatottnak, vagy s a k t in a k enyhén
narkotikus hatású kendert (v id z s a já ) is felajánlanak. Ezen a napon
m inden s z a d im indiai kendert szív, melyet szanszkritül bhangának, hin­
diül bhángnak neveznek. A Kaula-avalí-nirnaja (2 .1 1 0 -I I I ) a kendert
a bor alternatívájaként em líti, és négyféléről beszél, azok m egtisztító
m a n t r á iv a l együtt.
Ezután a jó g in megkéri a nőt, jöjjön és üljön a jobb combjára.
M a jd a s a k t i, akit „hírvivőnek” ( d ú ti) is neveznek bort kap inni, majd
a férfi beavatott csókolgatva és ölelgetve elkezdi felébreszteni benne
a nemi vágyat. M indeközben a sz á d h a k a m a n trá k a t m ond, legfőképpen a
j ó n i b í d z s a - m a n t r á já t . A nő viszont, hogy előkészítse a m a it h u n á nagy ál­
dozatára, szantálpéppel és sáfránnyal (k u n k u m a ) keni be a férfi nemi
szervét ( lin g a ).
A jelképes jelentőségén tú l, a szertartásos közösülés egyik célja
egy m egszentelt anyag létrehozása, am it jó n i-ta ttv á n a k neveznek,
és am it a j ó g i n n a k magába kell fogadnia. E z lehet szájon át vagy a ne­
mi szervén keresztül, a v a d z s r ó lí-m u d r á segítségével, ami a férfi nemi
szervet egyfajta szívócsőként használja. A szakrális anyaggá átala­
kult hüvelyváladékkal kevert sáfrányból később a jó g in egy p o n to t
( t ila k a ) fest hom lokára. A tantrikus j ó n i - t a t t v a és a védikus szó m a köz­
ti hasonlóságok gyakran előtűnnek. M in d k e ttő t vöröses színűnek,
a H o ld h o z k ap cso ló d ó n a k és fe h é re s a l k o t ó e l e m ű n e k 96 írjá k le.

M i n t o l y s o k s z o r , a t a n t r a m o s t is v i s s z a t é r a z ő s i j e l k é p e k h e z és

sz e rta rtá so s g y a k o rla th o z .

A m a it h u n á t a b e f e j e z ő s z e r t a r t á s k ö v e t i , m e l y n e k s o r á n h ó d o l a t u ­

k a t a j á n l j á k a j ó m n a k és a g u r u n a k , a m i t ö b b n y i r e m a n t r á k r e c i t á l á s á b ó l

áll. M i n t l á t t u k t e h á t , a j ó n i - p ú d z s á e g y s z a k r á l i s f o l y a m a t , a m e l y a z á l­

t a l á b a n s z e n t s é g t e l e n n e k és k ö z ö n s é g e s n e k t e k i n t e t t t e s t i t e v é k e n y s é ­

g e k e t h a s z n á l j a fe l.

A c sa k r a -p ú d z sá t e t ő p o n t j á n a r é s z t v e v ő k m i n d az ö n f e l e d t s é g á lla ­

p o t á b a k e r ü l n e k , s e k k o r b á r m i l y e n t e t t m e g e n g e d e t t . A h o g y a K u la -

arn a v a -ta n tra ( 8 . 6 3 ) k ife jti: az ö n elfele jtés isten sé g g e l (d iv a t a ) közös

ö r ö m m á m o r á b a n a g y a k o rn o k o k végtelen ö r ö m b e n sétálh atn ak, v e rse ­

ket m o n d h a tn a k , é n ek e lh e tn ek , ta p s o lh a tn a k , ö r ö m k ö n n y e k e t h u lla t­

h a t n a k , h a n g s z e r e n j á t s z h a t n a k , t á n c o l h a t n a k , t á n t o r o g h a t n a k és a k á r

ö s s z e is e s h e t n e k . E h e t n e k e g y m á s m e g t i s z t í t o t t t á l j á b ó l , e t e t h e t i k

e g y m á s t s z á jb ó l s z ájb a és te r m é sz e te s e n ta lá lo m ra b á rm ik o r s z e r e t­

k e z h e t n e k a m á s i k k a l . A z ír á s a z ö r ö m v a g y f e l l e l k e s ü l t s é g ( u l l á s z a ) h é t

s z in tjé t k ü lö n b ö z te ti m eg, ah ol a h ete d ik a k ö v e tk e ző n yo lc á lla p o t­

ból áll: rem egés Ợ t a m p a n a '), sző rszálak fe lb o rz o ló d ása (ró m á n ycsa ),

( s z í v ) d o b o g á s ( s z p h u r a n a ), s z e r e t e t k ö n n y e k h u l l a t á s a (p r é m á s r u ), ve re j­

tékezés (s z y é d a ), nevetés ( h á s z ja ) , tánc ( lá s z ja ) és ö n feled t é n e k lé s

( g á ja n a ) . A z t m o n d já k , e z e k a b e a v a t o t t m ú l t a t , je le n t és j ö v ő t i s m e r ő

tu d á s á b ó l sz á rm a z n a k . A K u la -a rn a v a -ta n tra ( 8 . 7 5 ) to v á b b á b iz t o s ít

m i n k e t , h o g y a z e k s z t á z i s e m e k ü l s ő t ü n e t e i e l le n é r e s e m m i f é l e e l m e ­

z a v a r r a ( v i k r i t i ) n e m k e ll g o n d o l n i .

A m a it h u n á t a lá n a l e g r e n d k í v ü l i b b e le m e a z ö t „ c s a l á d i a l a p a l ­

kotón ak” ( k u la - d r a v ja ') , ennek e lle n é re m in d e g y ik szükséges a

ta n t rik u s s z e r ta r t á s lé n y e g é n e k sik eres m e g v a ló s ít á s á h o z . R á a d á s u l

a K u la -a rn a v a -ta n ra ( 5 .6 9 ) a lá h ú z z a , h o g y az „ ö t m ” n é lk ü l a t ö b ­

b i t a n r i k u s e s z k ö z is t e r m é k e t l e n m a r a d , m i n t a z á l d o z a t i t ű z h e ­

ly e tt a h a m u b a ö n t ö t t fe la já n lá s. H a m e g fe le lő e n h a sz n á ljá k , a k k o r

a „ k u la ig a z sá g á n a k m eg lá tásá t” ( k u la -ta ttv a -a r th a -d a r s a n a ) ado­

m á n y o z z a , a z az a v é g s ő V a ló s á g b e fo g a d á s á t. A m ik o r ily m ó d o n

96 Az egyik megközelítés esetén ez a férfi magja, másik esetben pedig a tej.

 A v á g y á t n e m e s í t é s e 2 9 9

b e f o g a d j a B h a i r a v á t v a g y S i v á t , a k k o r a K u l a - a r n a v a - t a n t r a ( 5 -7 4 )

sz e rin t a gyakorn ok e ln yeri az „azon osság lá tá sm ó d já t” (s^ama-

darsana). E z az A b s z o l ú t f e lis m e r é s e m in d e n é lő lé n y b e n és l é t e z ő ­

ben, a h o g y azt m ár jó val a tantra m e g je le n é s e e lő tt az is te n - e m b e r

K r i s n a is t a n í t o t t a a B h a g a v a d - g í t á b a n ( 6 . 32 ) .

3
O
 3 0 0

<u

'<U

53
E
V>

'<3

N
vi
JÉ
<u

<3

a
k.

c
a
H

UstennőfCd test a ídeyfelsőbb íemp/oma.

Tíz élőlény (jíoa) Szacfá-Siua.
TJesd e l a tudás szennyét, és uéyezd az imádatot
az „én oayyok O szellem ében!

K U LA - A R N A VA - TA N T RA ( 9 .4 1 )

I
 TI ZENÖTÖDI K FEJZET

Ttt m ecjuilácjosocfás és az elm e re jte tt e rő i

AZ ÉLVEZETEN TÚLI GYÖ N YÖ R

'<>•. ok szem pon tból m eg lehet közelíten i a tantrikus sz á d h a n á t.

k _ ./ E gy felő l ez a gyönyör művelése az élvezetek végletekig való

fokozásával. Élvezet és szenvedés, szu k h a é s d u h k h a , az anyagi lét fo ­
nala és szövétneke. M in d en átlagem ber m egpróbálja a lehető legna­
gyobb élvezetet és a lehető legkisebb szenvedést elérni az életben.
A fü ggőleges term észetű folyam atokban a halandó élvezetek vagy az
érzékek kielégítése utáni vágya hagyom ányosan a tudatlanság ( a v id -

já ) m ellékterm ékének szám ít, és em iatt a szenvedés legfő b b forrásá­

nak is. A h o gy a Jó ga-szű trák (2 .1 6 ) töm ören és velősen kifejezik : a
fájdalm at vagy szenvedést kell legyőzni. Ennek elérésére a csapongó
érzékek m egzabolázását írják elő követendő m ódszerként, m éghoz­
zá a rezzenéstelen elm eösszpontosítás és a befelé figyelés (p r a t j a k -
cséta n a ) folyam ata által.
A ta n tra , bár egyetért a szenvedés nemkívánatos voltával, nem
osztja a függőleges jellegű hagyományok leegyszerűsített véleményét,
m iszerint az élvezetre való vágy ( kám a) alaptermészetét tekintve rossz
vagy bűnös. Ehelyett egy újszerű, sokkal szélesebb látásm óddal figye­
lembe veszi a fájdalmas tapasztalások elkerülésére és az élvezetes örö­
m ök elérésére irányuló természetes emberi késztetést. A z élvezetből
szárm azó öröm a t á n t r ik á k megvalósítása szerint a legfelsőbb gyönyör
megnyilvánulása, ami elidegeníthetetlen része lényünknek. M ásképp
m egfogalm azva: a fö ld i gyönyörök utáni kutatásunk végső soron az
3 0 2 A m e g v i l á g o s o d á s és az e l m e . . .

a»
önvaló (d tm a n ) gyönyörének kutatása. Ezért önmagában még semmi
baj nincs a gyönyörrel. Anyagi viszonylatban a baj vele csak az, hogy
túlságosan is korlátok közé szo ríto tt, parányi töredéke csupán a lét
m inden egyes atom jában rejtező energiának. Ezen felül a fö ld i gyö­
£
nyör reménytelenül m úlandó, s ezért rabbá próbál tenni m inket, hi­
ín
szen újra és újra át akarjuk élni a gyönyör pillanatait. Kisebb vagy na­
N

'O gyobb m értékben, de ez a hajsza rabszolgává tesz m indannyiunkat, és

N ezért teljes egészében a szenvedés egy form ája. És ez így van akár az
ín
érzéki gyönyörökhöz láncoljuk m agunkat, akár a szenvedéstől való
V
m entesség valódi állapotának kutatásához. M in d két esetben elfedjük
N

a benső szabadságunkat és lelki gyönyörterm észetünket.

A tantrikus ösvény egy zseniális középút, amely a gyönyörről és
a
k> gyötrelem ről alkotott kezdetleges elképzelések m ögö tt álló termé­
c szetes (sza b a d a sa ) állapotot igyekszik kifejleszteni, legalábbis ideális
a
f- esetben. A ta n tra igyekszik a hétköznapi élet minden elemében m eg­
nyilvánítani azokat a szent pillanatokat, melyekben a nálunk ma-
gasabbrendű igazságokkal találkozunk, és a lét egészére nagyobb
tudatossággal látunk rá, ugyanúgy, ahogy a hétköznapi élvezeteket is
próbálja olyan szin tig fo ko zn i, ahol felfedik valódi gyönyör-term észe­
tüket. E zt fejezi ki a Vigjána-bhairava, a talán a 16 . sz.-bó l vagy egy
kicsit korábbról szárm azó figyelem rem éltó kasmíri szöveg, melyet né­
ha Siva-gjána-upanisadnak, a „Siva bölcsességéről szóló titkos taní­
tásnak” is neveznek. A szöveg (65) a következő útm utatást adja:

[ A jó g in ] egész, v ilá g m in d e n s é g r e v a g y ö n n ö n testére, m in t a s a já t

( s z y a ) g y ö n y ö r é v e l te lir e t e k in t s e n . E k k o r ő b e n ső n e k t á r ja ( a m r it a ) se ­

g ít s é g é v e l e g y sz e r ib e n f e l ö l t i a le g felső b b g y ö n y ö r f o r m á j á t .

A Vigjána-bhairava önm agunk isteni helyzetének szemlélésre vagy

a rá való folyam atos „emlékezésre” 112 m ódot ír le. K ü lön b ö ző hely­
zetekre kü lön böző módszereket ad, főként olyanokat, amelyekben
nagym értékű testi-tud ati energia kerül m egm ozgatásra, m int például
a féktelen düh vagy szenvedély pillanataiban. Roppant nehéz az olyan
elmét átalakítani, amit a tespedtségben, fásultságban és közönyben
m egnyilvánuló tudatlanság tehetetlen minősége (ta m a sz ) ural. Am ikor
 A m e g v i l á g o s o d á s és az e l me . . . 3 0 3

a m ozgás szenvedélyes m inősége (ra d zsa sz) kerül uralomra, akkor a O

3
folyton változó m inőségben lévő felkavart elméből származó energia­
cserét fel lehet használni előrevivő célokra is. A t a m á s it ó l a s z a t t v á ig (ra­ D
gyogás m inősége) vezető úton először a ra d g sa sz jelenlétét kell elérni.
O
A következő, Vigjána-bhairavából (69 -7 2) származó versek élethűen N

ábrázolják a tantrikus m egközelítési m ódot: fb

r

A s a k t ib a v a ló b e h a to lá sb ó l eredő b o ld o g sá g ( s z a k b a ) a v ele v a ló k ő - -

Z Ö s ü lé s c s ú c s p o n t já n , nem m á s, m in t s a já t brahm an i A b s z o lú t *
Ig a z sá g u n k . “
Ó I s t e n i Ú r n ő , m ég a s a k t i h iá n y á b a n is á r a m lik a g y ö n y ö r a s z á m t a - 3
la n s z ív á s b ó l és k ö p ü lé s b ő l s z á r m a z ó , v ele ( n ő v e l) m e g t a p a s z t a lt g y ö ­

n y ö r e m lé k é b ő l. „

A h o g y a n v a la k i n a g y ö r ö m ö t ( á n a n d a ) érez^egy rég n e m lá to tt k e d v e s „
r o k o n á v a l v a ló ú jr a t a lá lk o z á s a k o r , ú g y m e d it á ljo n a fe lé b r e d ő g y ö n y ö - n

r ö n , e lm e r ítv e b e n n e te lje s e lm é jé t.

M e g t a p a s z t a lv a az^étel és a z ^ ita l m e g íz le lé sé b ő l s z á r m a z ó é lv e z e tb ő l ere­

d ő ö r ö m k ite lje se d é sé t, m e d it á ljo n a g y ö n y ö r t e lis é g á lla p o t á n , m e r t eb b ő l

s z á r m a z ik a h a t a lm a s g y ö n y ö r ( m a h á -s z u k h a ) .

A feni idézet első két strófájában található állapot feltérképezését

teljes mértékben m egtették a balkezes és a k a u la iskolák gyakorlói.
O lyan m ódon alkalmazták a nemiséget, hogy az a legtöbb ember szá­
mára a lehető legnagyobb élvezetet nyújtsa, de közben az öröm m ég­
se kerítse hatalmába az elmét. A t á n t r ik á k m indig is sokkalta mélysége­
sebb igazságot láttak a nemiségben, m int amit egy puszta orgazmus
felfedni képes. Valójában az orgazmus gyorsan tovatűnő hulláma zár­
ja rövidre a nemi szerveken keresztül az élvezet folyam át. M egtö rtén ­
tével nagy m ennyiségű életerő (p rá n a ) távozik, és ezzel tulajdonkép­
pen csökkenti az éberséget, tudatosságot. V iszon t a tantrikus m este­
reket az életerő megőrzése és az éberség fokozása érdekli a legjobban,
hiszen jól tudják, az energia és a tündöklő egyhegyűségű éberség a
gyönyörhöz vezető két legfontosabb eszköz.
V alódi term észetünk, a transzcendens önvaló a legmagasabb
rendű lét, tudatosság és energia, ami velünk „sz ü le te tt” m ódon
gyönyörteli. A gyönyör (á na nd a ) nem egyfajta tapasztalás, hiszen a ta­
pasztalások jönnek és mennek, de örökkévaló és változatlan. A zzal,
hogy a nemi élet során m egpillanthatjuk a gyönyör egy képmását, le­
hetőséget kapunk annak felfedezésére vagy újra felfedezésére m inden
más körülm ény közepette is, m indaddig, amíg képesek vagyunk fel­
tartóztatni az elme futószalagját.
A Tri-pura-rahaszja, a dél-indiai Srí-vidjá hagyomány egyedülálló
írása szerint időszakosan ugyan, de m indannyian tapasztaljuk saját,
gyönyörteli term észetünket. A m ű beszél egyfajta időleges eksztázis­
ról ( k s a n a -s z a m á d h i) , amely során az önvaló keresztülragyog tudatossá­
gunkon. Bárcsak m egtanulnánk elkapni az ilyen pillanatokat! Ezek az
önvalót felvillantó pillanatok leginkább az álom és az ébrenlét közi
átmeneti időszakokban, valam int két meghatározó tapasztalás vagy
erőteljes gondolat kö zti rövid időben, vagy a szörnyű félelem illetve
a féktelen düh tetőpontján nyilvánulnak meg.
Ezen tovasuhanó eksztázisocskák a Tri-pura-rahaszja által oly
nagyra tartott spontán eksztázis ( s z a h a d z s a - s z a m á d h i) m orzsái. E z t erő­
síti meg az írás egy ( I O .I - 2 3 , 3 6- 40) története is:

H é m a lé h k á lá t t a , h o g y sz ere tett f é r j e elérte a h ő n á h íto tt le g felső b b á l l a ­

p o t o t és ezért n e m z a v a r t a ő t. H á r o m ó ra e ltelte u t á n a f é r f i fe lé b r e d t a

c so d á s á lla p o t b ó l: k in y it o t t a sz e m e it és m e g lá tta k ed v esét a m eg szo k o tt

k ö r n y e z e tt e l e g y ü t t . É g v e a v á g y t ó l, h o g y ú j r a id ő z h e sse n a m a g a sz to s

á lla p o t b a n , le h u n y t a s z e m e it.

E k k o r a n ő h ir t e le n m e g r a g a d v a sz ere tett f é r j e kezét g y ö n y ö r ű a m b r ó z i-

á s s z a v a k k a l a k ö v e tk e z ő k e t k érd ezte: „ K é r l e k m o n d e l, m it t a lá lt á l,

a m it e l n y e r s z h a b e c su k o d a sz e m e d és e lv e s z t e s z ha n y it v a h a g y o d a z t ?

M i t ö r t é n ik , ha b e h u n y o d ő k e t? M i t ö r té n ik , ha n y it v a m a r a d n a k ? K é r ­

le k , m o n d e l n e k e m , ó e g y e t le n e m ! S z e r e t n é k h a lla n i t a p a s z t a lá s o d r ó l.’’

I l y m ó d o n kérdezgetve la s s a n és v o n a k o d v a , m in t h a b o r tó l v o ln a részeg,

v a g y a s e m m it t e v é s t ő l e l t u n y u l t , a k ö v etk e ző k e t m o n d t a n e jé n e k : „ K e d ­

v e s e m ! V é g re m e g t a lá lt a m a tö kéletes n y u g a lm a t . N e m le lek tö b b é n y u ­

g a l m a t a k ü l s ő é r z é k tá r g y a k b a n , m e ly e k c s u p á n sz e n v e d é s s e l teltek. E l e ­

g e m v a n a g o l y a n tettek b ő l, m e ly e k e t a f o l y t o n csa k k é r ő d z ő teh én h e z h a ­

s o n la t o s a n a s z o k á so k ir á n y ít a n a k .
 A m e g v i l á g o s o d á s és az elme. 3 0 5

A k i t r a jt a k í v ü l lé v ő sz e re n csé tlen ség e v a k k á tett, a z^ n em is m e r i a m a - °

' 3
g á b a n r e jt ő z ő ig a z i g y ö n y ö r t . O l y a n e z, m in t h a v a la k i k o ld u ln i m e n n e , «
m e r t n e m t u d s a já t k in c s e ir ő l. I l y e n v o lt a m én is. T u d a t l a n u l a g y ö - o
n y ö r b e n n e m lé v ő ó c e á n já r ó l, ú jr a és ú jr a a tá r g y i v ilá g b ó l n y e r h e t ő é l­

veze te k u t á n ir a m o d t a m , m in t h a a z o k m in d e n t f e l ü l m ú l ó a k le n n é n e k , ~
m ég a k k o r is, ha t u d t a m : c s o r d u lt ig v a n n a k t ö m é n y s z e n v e d é s se l, és t ü ­

n é k e n y e k , m in t a v i l l á m l á s . A s z o k á s h a t a lm a m ia t t ö r ö k é r v é n y ű n e k *

v é lte m ő k et. ~
A k i t s z á m t a la n sz e n v e d é s s ú l y t , n e m é r i e l a n y u g a lm a t . I l y m ó d o n , az^ N
ö r ö m ö t és b á n a t o t m e g k ü lö n b ö z te t n i k ép tele n em b erek m in d ig h a s z t a la - “
n u l g y ű j t ö g e t i k sz e n v e d é s e ik so k a sá g á t. D e n ek em elég a m ily e n t ö r e k v é - 3

se k b ő l, m e ly e k csa k f o k o z n á k a sz e n v e d é s t a p a s z t a lá s á t ! <

K e d v e s e m ! Ö s s z e t e t t k é z z e l k ö n y ö r g ö m h o z z d d , légy kegyes h o z z á m ! Ú j ­

ra r á a k a r o k le ln i az_ ö n v a ló m b en ső g yö n yö réb en lé v ő n y u g a lo m r a . n

Ó te, k i r o p p a n t sz e r e n c sé tle n v a g y , h is z e n b á r m a g a d is is m e r e d ezt az^ n

á lla p o t o t , f e l a d o d a m a n y u g a lm a t , és h ely e tte szen vedéshez^ v e z e tő h a ­

s z o n t a la n tettek k el k ö tö d le m a g a d a t. ”

V é g ig h a llg a t v a ezt, a b ö lc s n ő e lm o s o ly o d o t t , m a j d ekképp s z ó lo t t: „ K e d ­

v e s f é r j e m , k e ttő n k k ö z ü l te v a g y a z , a k i n e m is m e r i a szen tség es le g fe l­

ső b b á lla p o t o t , m e ly e t m e g is m e r v é n a t is z ta s z í v ű t u d ó s n e m té v e d m eg

többé. E g a z ^ á lla p o t t á v o l á l l tő led , m in t az^ ég a F ö l d f e l s z í n é t ő l . Te

m a jd n e m s e m m it se m t u d s z , h is z e n a m a á lla p o t m e g v a ló s ítá s a m in d e n

kétséget k iz á r ó a n a leg k evésb é se m f ü g g a sz e m b e c su k á sá tó l v a g y k i n y i ­

t á s á t ó l. U g y a n í g y n e m v a l a m i v é g z é sé v e l, v a g y n e m v é g z é sé v e l leh et e l­

é r n i. U g y a n í g y n e m a j ö v é s s e l és n e m a m e n é ss e l leh et a z t a g á l l a p o t o t

m e g v a ló s ít a n i.

H o g y a n leh etn e e lé r n i a T e lje s t v a l a m i v é g zé sé v el, v a g y v a la h o v á m e ­

n é s s e l, v a g y a sz e m b e c s u k á s á v a lP H a b e lü l h e ly e z k e d n e el, a k k o r h o g y a n

leh etn e a l a p á l l a p o t m a g a a T e lje s s é g é M i l l i á r d n y i és m i l l i á r d n y i v i ­

lá g e g y e te m lé te z ik e g y etle n sz eg leté b en . H o g y a n t ü n te th e tn é n k e l őket a

c s u p á n u j j n y i sz é le s s z e m h é j p u s z t a k in y i t á s á v a l v a g y b e c s u k á s á v a lP

O , v a jo n m it is m o n d h a t n é k m ég tév k ép z ete d e lk é p e s z tő m é r t é k é r ő l?

F i g y e l j r á m , h erceg ! E l m o n d o m n e k e d , m i a lé n y e g i ig a z sá g . M i n d a d ­

d ig , a m íg a t u d a t la n s á g c s o m ó it n e m v á g o d á t, a p ig a p b o ld o g s á g e lm e ­

n e k ü l e lő le d . M i l l i á r d n y i c s o m ó v a n , a m e ly b ő l a m eg tévesztettség kötele
3 0 6 A m e g v i l á g o s o d á s és az e l m e . . .

aj
e lő á ll. .. . S z a b a d u l j m eg e c s o m ó k tó l, és z á r d b ö rtö n b e a g o n d o la t o t , m e ­

ly e t s z ív e d b e n lá t o k . I r t s d k i az_ ‘ én n e m v a g y o k e z j le g sz o ro sa b b c s o m ó ­

j á t . L á s d m e g m in d e n ü t t a z ^ o s z t a t la n , g y ö n y ö r t e li, m in d e n h o v á k it e r je ­

*3 d ő ö n v a ló t . A z ^ e g é s z ^ v ilá g o t lá s d a z ^ ö n v a ló b a n , m in t h a az^egy tü k ö r b e n
E
t ü k r ö z ő d n e . S o h a s e g o n d o ld , h o g y b á r h o l, b á r m ik o r , b á r m i is lé te z ik a z

ö n v a ló n k í v ü l . B e lé p v é n m in d e n b e , ú g y id ő z z ib e n n e , m in t a m i a z _ ö n ­
N
v a ló a la p te r m é s z e te r é v é n v a n b e n n e .”

M e g h a llg a t v á n k ed v ese s z a v a i t , a r a g y o g ó H é m a c s ú d a e g y sz e rib e n m e g ­

s z a b a d u lt té v k é p z e te itő l, és m eg értette, h o g y a z ^ ö n v a ló m a g a a T e ljesség ,

aj
a m i m in d e n ü t t j e l e n v a n . E l m e r ü l v é n m a g á b a n a T e lje s b e n , f o k o z a t o ­

a s a n t e lje s s z ilá r d s á g g a l m e g v a ló s íto t t a a z ^ e lm o n d o tta k a t, és b o ld o g a n é lt,

m íg m eg n e m h a lt H é m a l é k h á v a l , s egy sereg h a ja d o n n a l.
a

c A sz a h a d z sa -sz a m á d h i a n yitott szem ű eksztázis, amely felism eri a

° n ir v á n á t a sza n sz á rá b a n , vagy másképp megfogalm azva: amelyben már
m indkét fogalom meghaladásra került. A megvalósítás eme síkját el­
ért szent már állandóan boldog. Abhinava G u p ta a Tantra-álóka cím ű
hatalmas művében a gyönyör következő hét szintjéről beszél:

1. N id z s a -á n a n d a (n id z s á n a n d a ) , vagy „ösztö n ö s gyönyör” — azon a

m egvalósítási szinten létezik, amelyen az önvaló a tárgyi világ­
tól teljes mértékben különbözőnek tűnik, és ami az üresség
(s ú n j a t á ) szívben lévő tárgyi oldalára való összpontosítás révén
áll elő.
2. N ir á n a n d a , vagy „gyönyörtelen” — a külső valóságra való össz­
pontosítás közben jön létre. A z életenergia (p r á n a ) egészen a
fejtető-csakráig tartó felfelé emelkedéséből ered.
3. P a r a -á n a n d a (p a rá n a n d a ), vagy „legfelsőbb gyönyör” — annak
m egvalósítása, hogy az önvaló végtelen kiterjedésében magába
fo glal m inden különbözőnek tűnő létező dolgot. A z életener­
gia apánaként a fejtető központból a szívbe történő á tsz á llá sá ­
ból szárm azik.
4- B r a h m a -á n a n d a (b ra h m á n a n d a ), vagy „brahm ani gyönyör” — ha­
sonlít a p a ránandához, de itt a tárgyakat a teljesség részeként
 A m e g v i l á g o s o d á s és az e l m e . . . 3 0 7

szem léli a j ó g i n . E z az állapot akkor áll elő, amikor az életerő a

szívnél eléri sza rn á m form áját.
5. M a h á -á n a n d a ( m a há na n da ) , vagy „hatalm as gyönyör” — az önvaló
m inden tárgyi form a felett álló voltának m egvalósításából áll,
o
ami az életerő a gerincben udhánaként történő felemelkedéséből
származik.
6. C s id -á n a n d a , vagy „tudatosság gyönyör” — az önvaló tárgyként,
alanyként és az érzékelés eszközeként való megvalósítása, ami
az u d h á n a v já n á v á való átalakulásából származik.
7- D z sa g a d -á n a n d a , vagy „világm indenség gyönyör” — az önvaló
m indenben benne lévő és m indent magába foglaló voltának 3
Q
megvalósítása. E z a m egvilágosodás legteljesebb fajtája.

A SÖ T ÉTSÉGB Ő L A FÉNYBE

India spirituális hagyományainak majdnem mindegyike m ó k s a -s á s z t -

ra , azaz a felszabadulásról szóló tanítás. Egy sokat idézett Upanisadbeli

ima szavaival élve: céljuk a törekvő kivezetése a téveszmékből az igaz­
ságra, a sötétségből a fényre. A végső célt a különböző önmegvalósítá­
si rendszerekben különbözőképpen képzelik el. Patanydzsali jógaszem ­
léletében ( jó g a - d a r s a n a ) például a felszabadulás a tudatosság örökkévaló
alapelvének (p u ru sa ) a tudattalan anyagi természettől ( p r a k r it i) való
visszavonhatatlan szétválasztásából áll. Em iatt Bhódzsa király, a Jó ga­
szúrták egyik magyarázója „szétválásként” ( v ijé g a ) határozza meg a j ó ­
g á t. A z átlagos, meg nem világosodott állapotban a p u r u s a vagy lélek az
anyagi természet folyamataiba belegabalyodottnak, beleakadtnak gon­
dolja magát, elfeledvén örökkévaló szabadságát. A p á t a n y d z s a la - jó g a célja
a valójában bilincstelen p u ru sa leválasztása az anyagi természet automa­
tizm usáról (ebbe persze beletartozik az agytól fü ggő elme is), a meg­
különböztetés ( v iv é k a ) és a higgadtság ( v a ir á g ja ) eszközén keresztül.
A végső'állapotot „egyedüllétnek” ( k a iv a lja ) nevezik, ami a lélek anyagot
meghaladó különválását jelenti.
E z a fajta m egközelítés végeredménye nem egyezik meg a ta n tra

spirituális végcéljával. A tantrikus mesterek minden helyen a p u r u s a és

a p r a k r it i, vagy Siva és Sakti végső egységéről beszélnek. Szám ukra,
m int ahogy azt már láttuk, az anyagi természet nem a tudatosságtól
mentes anyagot jelenti, ami egyfajta tehetetlen sziklaként nehezedik
a lélekre, hanem a tudatosságot is magába foglaló egyetlen Valóság élő
m egnyilvánulását. Ezért jelent mást a felszabadulás a ta n trá b a n , m int a
p á t a n y iz s a la -jó g á b a n .

Patanydzsali szerint a felszabadulás a p r a k r it i alap alkotóelem ei­

nek, az anyagi term észet három minőségének (g u n a j az ama természet
alapját képező, azt mégis meghaladó természetbe történő visszaszívó-
dásán (p r a t ip r a s z a v a j m úlik, amikor is az egész test-elm e minden szin­
tű m egnyilvánulása feloldódik. Ezért számára a felszabadulás elkerül­
hetetlenül egybeesik a testi burkok halával, és a hozzájuk tartozó el­
me m egszűnésével is. A z egyéni kozm osz tehát m egszűnik létezni,
éppúgy, ahogy a hindu m itologikus kozm ológiában is elpusztul az
egész világegyetem kozm ikus tojása a Teremtő Istenség, Brahmá vég­
ső álomba merülésekor. A z egyetlen szám ottevő különbség csak az,
hogy amikor Brahmá újra felébred álmából (m egszületik), az egész
m indenség újra előtűnik, m íg az egyéni élőlény felszabadulásakor
teste s elméje örökre szertefoszlik. M eghaladva teret és időt a p u r u s a
testetlenné válik, ezért a test-elmével való önazonosítása egy fe lfo g ­
hatatlan m ódon saját magára kiszabott illúzió, melynek szörnyű kö­
vetkezményei vannak. E z a téves önazonosítás ahhoz hasonlatos,
m intha valaki a tükörben lévő képét tekintené saját énjének.
A ta n tra is elfogadja az ilyesfajta hamis önazonosítás tényét, de
egy kicsit másképp értelm ezi azt. Szerinte a tükör, azaz az anyagi ter­
m észet legalább annyira valóságos, m int a benne lévő személyiség.
A hiba o tt jelenik meg, amikor kizárólag a tükörben m egjelenő kép­
pel azonosítjuk m agunkat, ekkor a kép függetlené válik (valójában
csak tűnik) a visszatükrözött őstől. A tantrikus mesterek sohasem
restek m egism ételni, hogy Siva és Sakti csak a mi felfogásunkban kü­
lön bö ző lények, az A b szolú t Valóság szintjén valójában egyek. így hát
érzékszerveink nem egy teljesen illuzórikus képet m utatnak nekünk a
külső világról, hanem csak m ondjuk úgy, a fél igazságot. U gyan így az
elménk sem egy teljesen illuzórikus benső világegyetemet vázol elénk,
hanem csak egy részleges valóságot. Am ikor olyannak látjuk a világot,
m int amilyen Q a th á -b h ú ta ) , akkor a külső-belső, az alany-tárgy vagy a
lélek-anyag minden ellentéte egyszeriben egybeolvad. N em marad
más, m int a felfoghatatlan Egy, ami átjárja az elme és az érzékszervek
által felfogható m indenség m inden zegét-zugát.
A Kula-arnava-tantra (8 .1 0 9 ) a következőképpen magyarázza az
eksztatikus önfeledtség állapotát, a s z a m á d b it :

S i v a és S a k t i e g y e sü lé sé n e k ( s z a m a jó g a j p i l l a n a t á t , a m i a k u lá t k ö v e ­

tő k „ t a lá lk o z á s a ” ( s z a n d h j á 9 7 ) , e k s z tá z is k é n t ír já k le.

A „találkozás” a m indenütt jelenlevőség és a véges testben élés, a

m indentudás és a korlátolt tudás, az örökkévalóság és a pillanatnyi
emberi élet, a határtalan gyönyörterm észet és az öröm s fájdalom ket­
tősségének jelen tapasztalása egyidejű létezésének ellentm ondásos
pontja. E z a felszabadulás pillanata, ami egyáltalán nem egy pillanat,
hiszen felette áll térnek és időnek. A felszabadult mester tündöklőén
ragyogó, ugyanakkor egyazon pillanatban jelen van a tudatlanság és
szenvedés sötét világában is.
A Kula-arnava-tantra (9.1 4 ) egy másik, ezzel ellentétes m eghatá­
rozást is ad a s z a m á d h ir a :

A g e l m e n e m h a ll, s z a g o l, é r in t , lá t , n e m t a p a s z t a lja a z ö r ö m ö t v a g y a

s z e n v e d é s t, és n e m a lk o t f o g a l m a t s e m m ir ő l. E g y f a r ö n k h ö z h a s o n l a t o -

s a n n e m t u d s e m m it , és n e m is éb er s e m m ir ő l. A k i i ly m é rté k b e n e lm e ­

r ü l t S i v á b a n , a z ^ z e k s z t á z i s b a n t a r t ó z k o d ik .

Ez tökéletes leírása a „fo galm ak on tú l lévő eksztázisn ak”

( n ír v ík a lp a -s z a m á d h i) , ami akkor jelenik m eg, am ikor az elm eközeget
a legkisebb m ozgás sem kavarja fe l, és am ikor a tudatosság m egsza­
badítja m agát m inden nem ű illu zó riku s rárakódástól. E z t azonban
nem szabad összetéveszteni a felszabadulással, mert ez az ugyan
végtelenül m agasztos szint még m indig kizárja a külső világot. A vég­
ső eksztázist s z a h a d z s a - s z a m á d h in a k nevezik, ami maga a felszabadulás.

9 7 A szandbjá a sötétség és a fény közti hajnali és alkonyati átm enetet is jelenheti.

3 1 0 A m e g v i l á g o s o d á s és az e l m e . . .

<u
E z nem igényli a test-elm e levetését, hanem itt és m ost valósul
a*
m eg. E z t a felü lm ú lh atatlan állap oto t élve felszabadulásnak ( d z s í-
</»
v a n -m u k ti) nevezik.
>
<3 A Kula-arnava-tantra (9.2 3 ) kijelenti, hogy a legfelsőbb önvaló
E
(p a ra m á tm a n ) m egvalósítása után „bárhová forduljon is az elme, ott
1»
bizonyosan ‘összeszedett’ ( s z a m á d h á ja ) lesz” . M ás szóval: a m egvilágo­
N

'<3 sod ott elme eksztatikusán irányul m inden tárgyára. Bár az írás nem
N állítja nyíltan szembe a n i r v i k a lp a - s z a m á d h it a felszabadulással, elem zé­
i/>
séből m égis kettejük jelentős különbözősége tűnik ki. A felszabadult
QJ
lényről szólva a Kula-arnava-tantra (9-22) kijelenti:
N

Aki az ö n v a ló e g y e tle n á lla p o t á b a n t a r t ó z k o d ik ( á t m a ik a - b b á v a -

n i s t h a ) , a n n a k m in d e n tette im á d a t , m in d e n s z a v a egy m a n t r a , és m i n ­

c d e n p i l l a n t á s a egy m e d itá c ió .
a

„A z ilyen lény szám ára” — folytatja (9.2 6 ) a szöveg — „nem ma­

rad sem m i végrehajtandó.” Ugyanakkor, pontosan annak köszönhető­
en élvezi a felszabadult élőlény a legm agasztosabb szabadságot, s éri
el ezáltal könnyedén k itű zö tt céljait, vagy a tudatlanság és a szenve­
dés újabb karmikus magjának elültetése nélkül azért képes kötetlenül
cselekedni, m ert nem rabja többé a karm a szokások form ájában m eg­
nyilvánuló kényszerítő erejének, melyet a hamis ego álszemélyisége
táplál. A felszabadult élőlény ténylegesen szabad, legalábbis az átlag­
ember nézőpontjából. A felszabadulás fölényes helyzetéből nézve a
szabadság és a kö töttség kérdése meg sem jelenik. A z t is m ondhat­
nánk, hogy a felszabadult lény az összes létező erő teljességének
kényszere alatt cselekszik.
E gy ind szöveg azon kijelentése, m iszerint egy felszab adu lt lény
egyetlen szem pillantás alatt elpusztíthatn á az egész v ilágo t, kétség­
telenül igaz, de nem szó szerinti értelem ben. Ó n á lló szem élyiség­
ként m ég a felszabadu lt lélek sem képes ilyesm it ten n i. D e m ivel ő
nem egy szem élyiség többé, hanem maga az Istenség, az egész világ­
egyetem elpusztítása ténylegesen az „ ő ” hatáskörében van. M áso k
ezt inkább úgy értelm ezik, hogy a j ó g i n a saját világát, azaz az elm é­
jét p u sz títja el képletesen. Bárhogy legyen is, sem m ilyen elm ebeli
 A m e g v i l á g o s o d á s és az e l m e . . .

döntés vagy hatás nem képes ilyesm ire. A m indenhatóság nem vala­
m iféle végtelenül m egsokszorozott emberi képesség, hanem egy
egészen más term észetű valami.
U gyanez m ondható el a m indentudóságra. A felszabadult lényt
„alap ból” m indentudónak m inősítik, hiszen ő m inden tudás, de ez
csak az abszolút lét síkján igaz. A különböző jelenségekből álló vilá­
gunkban a felszabadult mester sok m indenről lehet tudatlan, de en­
nek ellenére szabad bejárása van a tudáshoz akkor és úgy, ahogy akar­
ja. E z egy másik példa a felszabadulás ellentmondásosságra. Ezen
gondolatok a term észetfeletti erők világa felé irányítanak m inket.9 ®

A T E R M É S Z E T F E L E T T I E R Ő K ÉS A T Ö K É L E T E S S É G E R E J E

Ahogy eksztázis és eksztázis k ö zött is van különbség, úgy erő és

erő, vagy energia és energia közt is van. A fel még nem szabadító sza -

m á d b ik azonban egyáltalán nem örömszegények vagy unalmasak, rá­

adásul a legtöbb esetben a teljes m egvilágosodáshoz elvezető út nél­
külözhetetlen állomásai. So k szem pontból hasonlatos hozzájuk a
„tökéletességeknek” ( s z id d h i) nevezett számtalan term észetfeletti ké­
pesség is, amelyek a gyakornok s z á d h a n á ja során m aguktól jelennek
meg, s amelyeket hasznosan és lényegre törő m ódon is fel lehet hasz­
nálni. N éhány függőleges m egközelítésű iskola, élükön az a d v a it a -

v é d á n t á v a l, nagy gyanakvással kezeli őket, és gyakorta ellenjavallja fe j­

lesztésüket vagy használatukat. A z a filo zó fia , amely a világot úgy,
ahogy van a spirituális gyakornok számára veszélyesnek tekinti, m in­
denféleképpen átviszi ezen szemléletét az illuzórikus világgal való
m inden elképzelhető kölcsönhatásra vagy kapcsolatra is. Ily m ódon a
véges emberi testben megjelenő term észetfeletti képességek csak egy
újabb lehetőséget adnak a m egtévesztettség és az anyagi világhoz Ián-9
8

98 H a a m indentudás csak az A bszolút Siva term észetében képes teljes m értékben m egnyilvánulni,
a Saktib an nem, akkor m égiscsak van valam ilyen különbség kettejük kö zött (m ég felszab ad ult síkon
is). A tantrikus értelem ben felszabadult lélek viszon t po n t a kettő teljes egységét (egységének fe lis ­
m erését) valósította meg felszabadulásával. Vesse ezt össze a kedves olvasó A sötétségből a fén ybe alfe-
jezet Patanydzsalit tárgyaló kezdő bekezdéseivel, és alkosson izgalm as, go n d o latéb resztő filo zó fia i
vélem ényt a d o lo gró l! (ford.)
coltság megerősítésére. E zért szigorúan el kell utasítani őket, vagy
legalábbis soha sem szabad őket használni, vagy felfedni.
Ehhez hasonló álláspontot fejt ki a tantrikus b a t b a -jó g á t az a d v a it a -

v é d á n ta alapjaira felépítve tanító Jóga-tattva-upanisad (3-1 I I ) , amely

nyíltan tám ogatja a v id é h a -m u k tit, azaz a testetlen felszabadulást
(3 .1 4 2 ). A tantrikus látásm ód egésze ettől gyökeresen különbözik.
Ennek töm ör lényegét egy m ásik nagy jelentőségű h a t h a -jó g a írás,
a Jóga-sikhá-upanisad ( 1 -40) fejezi ki legtökéletesebb m ódon, amely
a j ó g i n istenivé tett, átalakított testéről beszél. E z a halhatatlan, átlé-
nyegített anyagból álló test ragyogó, m int az éter, és még a félistenek
számára is láthatatlan. E z a test az összes term észetfeletti képesség
tárháza, élén a bármilyen alak felöltésének képességével. A nagy mes­
terek alakváltoztató képessége jó l ismert a jó g a hagyományában, és az
egyik legnépszerűbb népi m otívum is.
A Jóga-sikhá-upanisad (1 .4 8 -4 9 ) finom an kigúnyolja a tudás em­
berét, az értelem által törekvőt, aki a hús-vér test ( m á n s z a -p in d a ) bű­
völete alatt áll, ahelyett, hogy teljes mértékben uralná azt. A z ilyen
ember, a korábbi életei során létrehozott karmikus erényeinek és vét­
keinek köszönhetően újra és újra m egszületni kényszerül. A z igazi
bölcs ( g já n in j azonban meghaladja a k a rm á t, és már életében felszaba­
dulttá válik. Látszólag van teste, de valójában az anyagtalan, m int az
üres tér, és ezért lehetetlen a helyét m eghatározni, m egérinteni, m eg­
sérteni vagy m egölni.
E z a középkori jó g a -ír á s ( I .I 5 2 - I 5 5 ) különbséget tesz a termé­
szetes és a művi term észetfeletti képességek kö zö tt, az alábbi m ódon:

K é t f é l e e r ő v a g y képesség lé te z ik e v ilá g b a n : a m ű v i (k a lp it a ) és a ter­

m é sz e te s ( a k a l p i t a j .

A z o n erőket, a m e ly e k a z ^ a lk ím ia , a g y ó g y n ö v é n y e k t u d o m á n y a , a s z e r ­

ta r tá s o k , a m á g ia , a m a n t r a r e c it á lá s és a z ^ e z e k b e z ^ b a s o n ló g y a k o r la to k

r é v é n á lln a k e lő , m e s te r k é ltn e k n e v e z ik .

A m i l y e n f o ly a m a t o k végzéséből e re d ő erők m ú la n d ó a k , és g y e n g ék . A z o k az_

erők e llen b en , a m e ly e k ily e n m ű v e lé s n é lk ü l, s a já t m a g u k tó l jö n n e k létre,

k iz á r ó la g a z ^ ö n v a ló v a l v a ló egység (jó g a ) törekvéséb ől, kedvesek a z J J r n a k .

A m i l y e n m a g u k tó l m e g je le n ő erők m en tesek a m ű v is é g tő l (k a lp a n á ) .
 A m e g v i l á g o s o d á s é s a z e l m e . . . 3 13

E g e k ag_ erő k , képességek tö kéletesen k id o lg o z o tta k ( s g id d b a ) , ta r tó s a k ,

3
e rő sek , eg yb eesn ek a g i s t e n i a k a r a t t a l ( ic c s h á ) és a t ö r e k v ő s a já t j ó g á j a - -

b ó l tö r n e k elő . H o s s z ú i d ő u t á n je le n n e k m eg , és csa k a g a k b a n , a k ik o
m e n te se k a k a r m ik u s v o n á s o k t ó l ( v á s g a n á ) .
EJ

A tökéletességet elért tantrikus mesterek ( s g id d b a ) nemcsak felsza­

badult lények, hanem egyfajta varázslók, akiknek az anyagi világm in­
denség törvényei nem állítanak korlátokat. Egy beavatott ily m ódon,
Sivához hasonlatosan s a k t im a t azaz erővel (sa k ti) felruházott. A terme- n

szetfeletti képességek ( s g id d h i) egyszerűen csak az isteni erő vagy sa k ti "

megnyilvánulásai. A z a d v a it a - v é d á n t a hagyományosan elutasító vélemé­
nyével szemben a Jóga-sikhá-upanisad ( I.I5 9 - I Ó O ) egyértelműen
melegen üdvözli a term észetfeletti képességek megjelenését:
N

A h o g y a g a r a n y m ű v e s a g a r a n y h ite le ssé g é t f i n o m s á g i p r ó b á v a l á l l a - n

p í t j a m e g , ú g y leh et b e a g o n o s ít a n i a b e a v a t o t t a t és a d g s í v a n - m u k t á t

e rő i á lta l.

V a la m ily e n f ö l d ö n t ú l i ( a la u k ik a ) t u la jd o n s á g v a la m ik o r b iz t o s a n m eg ­

m u t a t ja m a g á t b e n n e . A m i l y e n képességeket n é lk ü lö z ő em b ereket v is g o n t

fe lt é t e le k b e g k ö t ö t t n e k k e ll te k in t e n i.

Eszak-India 84 nagy beavatottat ( mahá-sgiddha) ismer, akik k ö zött

hinduk és buddhisták egyaránt vannak. A legismertebb mesterek:
M ín a p a " (egy bengáli halász, akit gyakran összetévesztenek
M atszjéndra N áth ával), Luípa (hercegnek született, de már fiatalon
lem ondott a világról, és a helyi halászoktól koldult alam izsnát),
V irúp a (buddhista szerzetes, aki galam bot evett borral, m ígnem elta­
nácsolták a kolostorból; magas szintű megvalósítását egyszer úgy m u­
tatta be, hogy egy tavon, lótuszról lótuszra lépkedve kelt á t), Szaraha
(egy b r a h m in , aki kedvelte a likőrt, de azt állította, hogy soha életében
nem ivott, és ártatlanságának bizonyítására különféle általa kitalált
próbákat állt ki, m int például a folyékony réz ivása), Góraksa (a h a tb a -9

99 A tibeti -pa megegyezik a szanszkrit -pádával, mindkettőt a nevekhez kapcsolják a tisztelet kife­
jezéséül.
3 1 4 A m e g v i l á g o s o d á s és az e l m e . . .

<D

<D
N
«/>
'<U
>

VI

'C
N

a
j­

c
a
t—

Tibeti fametszet M atsqéndra Nátháról (halak ura)f

akit a &4 mahá-sziddha egyikének tartanak.

jó g a nevezetes alapítója), Csaurangipa (egy herceg, akit m ostohaany­

ja azzal vádolt, hogy m egerőszakolta őt, s em iatt kiközösítették a csa­
ládból; mágikus képességeinek köszönhetően képes volt visszanövesz­
teni levágott kezeit és lábait), N ágárdzsuna (az egyik legnagyobb
buddhista beavatott és tud ós), T ilópa (egy király főpapja volt, aki le­
m ondott tisztségéről, és vándorló orvossá lett, melynek során elérte
a test, a beszéd és az elme minden term észetfeletti erőit), N árópa
(Tilópa legfőbb tanítványa valamint M arpa tanítója, aki később a h í­
res tibeti mester, M ilarepa tanítója le tt), Dzsálandhara (egy b r a h m in

s g id d h a , aki három száz tanítványával belépett a d d k in ik m ennyországá­

b a), Kanhapa (Dzsálandhara tanítványa, az idők során alakja köré sok
meseszerű történet szövődött) és Kapálapa (egy alacsony származá­
sú munkás, aki a „koponyás jó g in n a k ” (k a p d la ) nevezte magát, lévén
m indig volt nála egy koponya).
A dél-indiai hagyomány 18 c s it ta r t (a s z jd d b a tamil megfelelője)
em lít. K özülük a legnépszerűbbek: Akattijar (szanszkritül: Agasztja,
azt tartják, ő vitte el a t a n t r d t a szubkontinens déli részére), T irum úlar
 A m e g v i l á g o s o d á s és az e l m e . . .

(valószínűleg a 7- sz.-ban ő írta a híres tam il nyelvű m unkát, a T iru -

m antiram ot), Pám pátti (közism ert mester, nevének jelentése: „tán co ­
ló kígyó jú ” , ami utalás felébredt k u n d a lin í jé r e , durva költészetének
célja mások meghökkentése és felébresztése v o lt), Akappéj (késő kö­
zépkori mester, aki teljességgel üresnek (s ú n j a ) magyarázta a világm in­
denséget), Itaikkátar (talán a 15- sz.-ban élt Tiruvannam alaiban, ahol
öt évszázaddal később a nagy szent, Ramana M aharsi is letelepedett).
M á s fontos szentek, akiket nem szokás a 18 m a h á - s z id d h a kö zött
em legetni: Csivavákkijar (nagy m isztikus, költő és a hagyományos
társadalom kritikusa, aki talán a 9- sz.-ban é lt), Pattinattár (10 . sz.-i
mester, akinek néhány verse bekerült a Tiru-m urai cím ű déli sivaita
kánonba; van egy ugyanilyen nevű 15- sz.-i beavatott is, akinek költé­
szete a legkiválóbb a c s it ta r o k k ö z ö tt). A 19- sz. egyik legnagyobb ta­
m il mestere és költője Rám alinga (tam ilul: Irámalinka Csuvam ikal)
volt, aki az elm ondások szerint egy fénycsóvaként hagyta el e világot.
So k versében ír „aranyszínű” halhatatlan testéről, ami a gnosztikus
„m egdicsőült test” m egfelelője.
A z alkímiát, a tantrikus gyógyászatot és a „test művelését” (k a ja -
szá d b a n a j leginkább a s z id d h á k és a m a h á -s z id d h á k körein belül gyakorol­
ták és fejlesztették. A test művelése jelen esetben az emberi testben
lévő lehetőségek kiaknázását jelenti, egyfajta eszközként használva a
spirituális átlényegítéshez. A cél egy olyan testi jármű létrehozása, ami
ellenáll az idő pusztításának, azaz halhatatlan, gyémántkeménységű
(v a d z s r a ) és isteni ( d iv ja ) , s amely a világegyetem m indenféle erőivel fel­
ruházott. E z a törekvés vezetett úgy i. sz. 1000 környékén a h a t b a -jó g a

kialakulásához, legfőképpen a n á t h a -s z jd d h á k n a k köszönhetően.

A z északi hagyomány kilenc n á th á t (úr) ismer, kiknek tetteit
szám talan legenda őrzi m ind a mai napig. Sivát az „első úrnak” ( á d i-

n á tb a ) nevezik, ő tanította M atszjéndrát. M in d közül messze a

legnagyrabecsültebb n á th a M atszjéndra tanítványa, G óraksa, aki a k á n -
p h a ta rend m egalapítója, és akinek soraiban a h a t h a -jé g a k ifin o m u lt m ű­
vészetté fejlő dö tt.
A h a th a -jó g a egyértelműen kijelentett célja a test felkészítése a r á d z s a -
jó g á b a n gyakorolt fokozott meditáció nehézségeire, valamint a megvilá­
gosodás beköszöntére, ami elkerülhetetlenül jelentős energetikai és
biokém iai változásokkal jár együtt. A nem előkészített testben az is­
teni energia ( s a k t i) felemelkedése károsodásokat és idő előtti halált
okozhat, s ezért a test rendszerét m inden síkon alaposan meg kell
tisztítan i a h a t h a -jó g a különféle leleményes eszköze által. A h a t h a -jó g in

a makkegészséges testen túl egy olyan elpusztíthatatlan test kifejlesz­

tésén is fáradozik, amely bármilyen form át képes felölteni, és az
összes term észetfeletti erő birtokosa.
A ta n tra é s a j ó g a általában a következő főbb term észetfeletti erő­
ket, képességeket ( m a h á - s z id d h i) határozza meg:

1 . A n im á (parányivá válás) — az atom nyi (a n u j méretűvé válás

képessége, amely magába foglalja a láthatatlanná válást is.
2. M a h im á (hatalmas méretűvé válás) —a végtelen naggyá válás ké­
pessége.
3. L a g h im á (levitáció) — a gravitáció törvényének áthágása, vagy
másképp, Vigjána Bhiksu Jóga-várttikájának (3-45) szavaival
élve: „olyan könnyűvé válás, m int a festő ecsetének végén talál­
ható pam utpam acs” .
4- P rá p ti (kiterjedés) — a Jóga-bhásja (3-45) szavaival kifejezve:
„a H o ld elérése ujjaink begyével” .
5. P r á k á m ja (akarat) — annak képessége, hogy akadálytalanul hasz­
náljuk akaratunkat. A z ezt az erőt birtokló jó g in a Jóga-bhásja
(3-45) szerint például úgy veti bele magát a földbe, m intha az
víz lenne.
6. V a s it v a (uralom) — az öt durvafizikai elem (b h ú ta j és a nekik
m egfelelő finom fizikai m inták (t a n m á t r a ) feletti uralom.
7- Is it r it v a (uralkodás, úrság) — az anyagi elemek és a belőlük elő­
álló dolgok teremtése, fenntartása és elpusztítása feletti teljes
uralom.
8. K á m á v a s z á jít v a (vágyak beteljesülése) — a vágyak (k á m a ) betelje­
sítésének ( a v a s z á jitv a ) képessége az anyagi elemek feletti uralom
révén. Ezen képesség által a mester bármilyen élőlényt életre
hívhat, bármilyen célból, és ez a lény megmarad m indaddig,
am íg a létrehozója által kijelölt vége el nem következik. A z
irodalom ismer például mesterségesen létrehozott elméket
 A m e g v i l á g o s o d á s és az e l m e . . .

( n ir m á n a - c s it t a ) , amelyek bizonyos feladatokat hajtanak végre,

név szerint a létrehozó vagy másvalaki k a r m á já n a k csökkentését.

A szövegek m egem lítenek, és bizonyos esetekben le is írnak szám ­

talan egyéb másodlagos term észetfeletti képességet. E z azt m utatja,
hogy ezek semmiesetre sem velejárói a spirituális átlényegítés szá d h a -

ka által végzett folyam atának. A nyugati parapszichológia, ami egy

gyenge alapokon álló és igen fiatal tudom ányág, ez idáig nem tanul­
m ányozta kellő mélységben a ta n t r a és a jó g a ezen aspektusát. Persze
kevés jógin vetné alá magát szívesen laboratórium i vizsgálatoknak, me­
lyeket nagy valószínűséggel lényegtelen és talán nevetséges törekvé­
seknek tekintenének. A zo k ugyanakkor, akik alávetették magukat kü­
lönféle vizsgálatoknak, m int Rám a Szvám í is, felettébb szokatlan ké­
pességekről tettek tanúbizonyságot, ami nagyban igazolta a ta n tra és
a jó g a állításait.
H a az önm egvalósítás tantrikus ösvényét fehér mágiának nevez­
zük, akkor elm ondhatjuk, hogy a ta n trá n a k megvan a fekete mágikus
oldala is. Természetesen a ta n tra m int egész nem rekeszti ki magából
a „m esterséges” erők tudatos fejlesztését és használatát, ráadásul
bizonyos esetekben a szövegek olyan gyakorlatokat is leírnak, melyek­
kel a használó kizárólag önös és jellem ileg öngáncsoló vég felé
tarthat. Valójában egész Tantrákat találunk, amelyek a kizárólag csak
a fekete mágiára specializálódtak100. A Dam ara-tantra jó példa a
ta n trá n belül erre a baljós irányzatra.
M é g egy olyan sokra tartott Tantra, m int a Vám aká-ísvarí-tantra
is több igencsak m egkérdőjelezhető gyakorlatot em lít meg. Egy má­
gikus gyakorlatot ír elő (2.1) például, ami bármilyen körülmények
közepette felizgatja és m eghódítja a fiatal nőket. A m ű szerint az elő­
írt m a n tra Krisna fuvolájához hasonlatosan vonzza a nőket annak al­
kalm azójához, m ajd pedig, mikor m egérinti őket, azok teljesen szo l­
gálatkésszé válnak. Ú g y viselkednek, a szöveg állítása szerint, m intha
zavarodottak, félájultak, izgatottak és kapatosak volnának.

100 A Nétra-tantra különbséget tesz a Váma-tantrák (természetfeletti erőkkel foglalkozó Tantrák),

a Garuda-tantrák (mérgekkel foglalkozó Tantrák) és a Bhúta-tantrák (szellemekkel és ördögűzéssel
foglalkozó Tantrák) között.
 E z az erő vagy képesség a jól ismert tantrikus folyam athoz, a „hat
tetth ez” (sa t-k a rm a ) köthető, amely által ellenségeinket uralmunk alá
hajthatjuk. A Dam ara-tantra szerint ezek a következők:

1. V a s ik a r a n a (legyőzés) — a más emberi, félistent vagy az alacso­

nyabb rendű világokból származó szellemlények uralmunk alá
hajtásának képessége.
2. S z ta m b h a n a (m egállítás) —mások tetteinek megakadályozását és
az azokból szárm azó eredmények megnyilvánulásának m egelő­
zését előidéző képesség.
3. V id v é s a n a (ellenségeskedés szítása) — emberek közti elégedet­
lenség és viszály szításának képessége.
4- U ccsá ta n a (m egfutam ítás) — az ellenségek elkergetésének képes­
sége, de lehet egy olyan képesség is, amelynek köszönhetően
pusztán a gondolat erejével fel lehet robbantani dolgokat.
5- M á ra n a (halál okozása) — mások pusztán elm eösszpontosítás
általi m egölésének képessége.
6. S á n ti (lebékítés) — démonikus behatások elhárításának a képes­
sége, legyenek azok karmikus természetűek, rossz csillagállás­
ból vagy átokból eredőek.

G yakorlatilag csak személyes élvezeti érdekből alkalmaz (ott) né­

hány tantrikus gyakornok p u sztító gyakorlatokat, még akkor is, ha
ezek a fekete mágikus dolgok nem hogy nem szabadítanak ki a karm a

kötelékeiből, de még szorosabbra is húzzák azokat. Könnyű elképzel­

ni, hogy miért fejlesztettek ki a tantrikus mesterek különféle védő
gyakorlatokat, melyek a term észetfeletti képességek használatát is
magukba foglalják. A mágikus körben ( m a n d a la ) végzett, m indenki ja­
vát szolgáló szakrális „m unkát” meg kell védeni a külső behatásoktól,
nemcsak durvafizikai, hanem finom fizikai síkon is. A term észetfelet­
ti képességek használata, vagy szándékosan a másoknak való ártás
céljával végrehajtott szertartások mélyen m egsértik a ta n tra magas
szin tű erkölcsi elveit. Ezért a ta n trá n belül m indenez irányú m egnyil­
vánulást elfajulásnak kell tekintenünk.
 A m e g v i l á g o s o d á s és az e l m e . . .

Ugyanakkor kellően ébernek kell lennünk, és nem szabad egy spi­

rituális hagyom ányt pusztán csak a hibái alapján m egítélnünk.
A ta n tra tiszta formájában egy egyedülálló hagyomány, melyet fenn-
költ mesterek hoztak létre, kiknek bölcs tanításai m indm áig semmit
sem veszítettek helytállóságukból. N em szabad e téren osztanunk
C ári Ju n g egy I9 3 4 -e s k u n d a l in í - j ó g á v a l kapcsolatos előadásán vázolt
borúlátását, m iszerint a Kelet által alkalm azott jelképrendszer m eg­
közelíthetetlen szám unkra. M egközelíthető és nagyban személyes jel­
legű gyakorlataikon keresztül a tantrikus és a jógikus tanok sokkal na­
gyobb mértékben nyitják meg magukat előttünk, és fedik fel titkaikat.
U gyanolyan szorgalmasnak kell lennünk spirituális tanulm ányaink­
ban és gyakorlatainkban, m int ahogy azt bármilyen más tudom ányos
kutatás terén tennénk. A ta n t r a vagy bármilyen más jó g a gyakorlása ter­
mészetesen igen nagymértékben rajtunk m úlik, hiszen mi vagyunk a
tapasztalok, de a tapasztalás tárgyai is egyben. Ráadásul az energeti­
kai átalakulás is figyelem rem éltó, hiszen az végül egész önazonosítá­
sunkat át fogja form álni, és a legjobb esetben pedig a Tantrák által
m agasztalt felszabadulásbeli végtelen gyönyörhöz vezet m inket.
Szabadon választhatunk, melyik ösvényt követjük. S ez a dönté­
sünk lesz az, ami önálló emberként és közösségi lényként egyaránt
m eghatározza majd egész jövőnket. Bárcsak a bölcsesség nemes útját
választanánk!
3 2 0

4>

2 ¡z Ó ír iá r í k a r o k k a lv á rja a zo  a i, ầ i h u ta ija ik O / .

T i r u - manti ram
 Z á r s z ó

Z Á R SZ Ó

A T A N T R A M Ú L T J A , J E L E N E ÉS J Ö V Ő J E

/ ”, ta n tra sok ezer mestert adott a világnak, és még több ezer írás-
Á művet is, a legkülönfélébb nyelveken. A tantrikus hősök legna­
gyobbjai közül is csak keveset ism erünk név szerint, életük részleteit
pedig sok esetben még az ő esetükben sem. A tantrikus irodalom b öl­
csességéről alkotott képünk szintén m eglehetősen töredékes, nem is
beszélve annak gyakorlatáról vagy m egtapasztalásáról. A z a parányi rá­
látás, amivel néhány elkötelezett tudósnak köszönhetően jelenleg ren­
delkezünk, önmagában még kevés a tantrikus örökség jelentőségének
felbecsüléséhez a világ spirituális hagyományai kö zött.
A ta n tra a hindu társadalom pereméről ered, és ott is indult virág­
zásnak, am it ezért később fokozatosan elkezdett átalakítani. A ta n tra

o tth on t b izto síto tt m indazoknak, akik a közvetlen spirituális tapasz­

talásra vágytak, de az ortodox hinduizm ust (.s z m á t r a - b r á h m a n a s á g )

túlságosan korlátozónak és kirekesztőnek találták. A tantrikus körök

tárva-nyitva álltak m inden kaszt számára, és legalább a szertartások
idejére a b r a h m in o k és az érinthetetlenek egy serlegből ittak, egy
tányérból ettek és szabadon keverték testi nedveiket a c s a k r a -p ú d z s á

során, amelyben m indannyian istenekké és istennőkké válhattak, m en­

tesen m indennem ű kulturális és társadalmi m egszorítástól. E gy bra h -

m in n a k lehetett sú d ra tanára, és fordítva. Senki sem volt kizárva az érté­

kes tanításokból, sem a megvilágosodás jelen életében történő eléréséből.
Sajnos a ta n tra m indenkire kiterjedő szellemisége nem volt képes ki­
küszöbölni a széles társadalomban élő származási előítéletet.
A ta n tra ugyanakkor m egváltoztatta azok életét, akik követték ös­
vényét, s talán bizonyos mértékben azokét is, akik nem, hiszen csa­
ládtagjaik, barátaik vagy szom szédjaik révén közvetve ők is áldásos
hatása alá kerülhettek. Ahogy már Patanydzsali is kijelentette Jóga-
szútráiban (2.3 5): aki szilárdan m egállapodott az erőszaknélküliség
( a h in s z á ) erényében, az lecsökkenti másokban az ellene irányuló ellen­
séges érzelmeket. Ily m ódon hozzájárul a nagyszerű emberi jósághoz,
a ló k a - s z a n g r a h a eszményéhez, ahogy azt a Bhagavad-gítá (3.20) jóval
két évezreddel ezelőtt legelőször hirdette. E z az eszmény vált később
a m a h á já n a és a v a d z s r a jd n a buddhizm us alappillérévé, melyeket a bód-

k is z a t t v a ösvényeként is ismernek. A b ó d h is z a tt v a egy élőlény (sza ttv a ),

aki azért törekszik a m egvilágosodásra ( b ó d h i) , hogy így sokkal haté­

konyabban segíthessen másokon. E zt az eszm ényt nyugaton gyakran
félreértik, és azt feltételezik, hogy a b ó d h is z a tt v a lem ond önmaga m eg­
világosodásáról, mert ezáltal folytathatja mások segítését. D e a budd­
hista tanítók ennél jóval bölcsebbek. H am ar felism erték, hogy csak
akkor lehet m ásokon —élén a spirituális gyarapodással — minden szin­
ten a lehető legjobban segíteni, ha a segíteni vágyó már legyőzte saját
személyes problém áit, vagy jobb esetben már elérte a m egvilágoso­
dást. A b ó d h is z a tt v a fogadalm a szerint m egvilágosodott lényként a
m egnyilvánult világokban marad m indaddig, amíg minden lény fel
nem szabadul. Ó maga csak ekkor fogja feladni testi járműveit, és
eggyé válni az alaktalan Valósággal. E zt a feladatot életről életre ma­
gára akarja vállalni, ha kell örökre. M ilyen ennél nemesebb eszmény
lehetne inspirálóbb számunkra?
A z ilyen hosszú távú szemlélet nélkül, amely figyelembe veszi
m ások szenvedéseit is, m inden spiritualitás azt kockáztatja, hogy egy­
fajta szellemi önim ádattá fajul. Ebben az esetben a törekvő enged az
elme mélyen rejlő természetének, azaz az önm agát különálló énként
értelm ező illúziónak, am it pedig eredetileg le akart győzni. F ilo z ó fi­
ai téren a ta n tra meglehetősen „környezetbarát” természetű, hiszen
felismeri minden élőlény és élettelen létező végső egységét, sőt azonos­
ságát. A különállóság csak az elme terméke. A társadalom szintjére
 Z á r s z ó

lefordítva: a tantrikus gyakornokok nem húzhatnak értelmi vagy ér­

zelm i falakat önm aguk és a többi élőlény közé, de még önm aguk és az
élettelen dolgok közé sem. M ivel minden a végső Valóságban létezik,
ami viszont a tiszta tudatosság, ezért nincs semmi, ami nem tudatos­
ság. A z ilyesfajta életszemléletnek nem kell összem osnia a nélkülöz­
hetetlen különbözőségeket, de jó ösztönzője lehet a mesterségesen ál­
líto tt korlátok eltávolításának.
A nagy ta n trik u s tu d ó s-b e a v a to tt G ó p in á th a K avirád zsa
(1 8 8 7 —1976) az emberiség kollektív felszabadulásában h itt, és még
azt is fenntartotta, hogy ezt egyetlen fejlett mester is képes lenne el­
érni saját s g á d h a n á já v a l, akár egyetlen élet alatt. Tanításait a „nagy
egyesítő jó g á n a k ” ( a k h a n d a -m a b á jó g a ) nevezte, m elyet g u r u já tó l,

V isuddhánandától kapott, egy m estertől, akihez a titokzatos tibeti

Gjánaganydzsa remetelakot fű zik, ami nagy valószínűséggel maga
Sam bhala. A Kavirádzsa maga nem érte el a sg á d h a n a eme különlegesen
magas szin tjét, s ez idáig úgy tűnik, senkinek sem sikerült felm ente­
nie a világot k a r m á ja alól, ellenkező esetben már észrevettük volna a
globális spirituális ébredés félreérthetetlen jeleit. M in d en t egybevéve
a kollektív felszabadulás talán egy tünetmentes eszmény, am it az
emelkedett mesterek elérhetnek, de nem valósíthatnak m eg teljesen.
A ta n tra nyugati féltekére érkezésével eme ősi hagyom ánynak új
kihívásokkal kell szem benéznie. M é g m ind a mai napig vannak nagy
tanítók, de ahogy az lenni szokott kész tanítvány már csak kevés akad.
A nyugati tanítványok gyakran a spirituális gyakorlatba is verseny­
szellemben érkeznek meg, pedig abban semmi helye nincs az ilyesm i­
nek. E gy nap alatt akarnak mesterekké válni, és tanítványokat tobo­
rozni m aguk köré, még jóval azelőtt, hogy késszé válnának az ezzel
járó felm érhetetlen felelősség elhordozására. E z a fajta gondolkodás­
m ód a neo-tantrista iskolák gom bam ód történő elszaporodásához
vezetett, de sajnos legtöbbjük nem több az eredeti ta n tra karikatúrá­
jánál. U gyan ez a kritika illeti a számtalan yqga-oktatót és iskolát is,
melyek tantrista vagy tantrikus jellegű tanításokat is magukénak val­
lanak, de csupán az önám ítás és a term észetfeletti képességekkel való
visszaélés melegágyai. N e feledjük: egy tantrikus tanár még akkor is
kom oly károkat okozhat tanítványainak, ha egyébként jó szándékú,
s magas erkölcsi szinten áll.
Sokak érdeklődését felkeltette a neo-tantrizm us, nem is csoda, hi­
szen az nemi izgalm akkal és beteljesüléssel kecsegtet, m iközben tisz­
tán nemi szervi késztetéseket vagy neurotikus érzelmi szükségleteket
öltö ztet a spiritualitás köntösébe. H a többet tudnánk a ta n tra indiai
történelm éről, akkor m inden generáció esetén kétségtelenül m egtalál­
nánk benne az ennek m egfelelő helyzeteket. Azaz a neo-tantristákra
jellem ző mai m egközelítési m ód évszázadok során újra és újra felbuk­
kant, és teljesen téves okokból a hiteles tantrikus körök köré csopor­
tosult. N e m tartalm aznának a Tantrák oly sok figyelm eztetést, ha
csak a tényleges spirituális kutatók találnának utat a ta n trá h o z . M ám o­
ros kutatók m inden korban voltak, de a szakrális tudást nem tékozol-
ták az ilyen kíváncsi betolakodókra. M anapság már a legtöbb fontos
Tantra elérhető (angol nyelven) könyv form ában, és sok, korábban
titkos gyakorlat mára már ismerté vált, a szövegek szavával élve: „m int
egy közönséges szajha” . E z persze lehetőséget ad az önjelölt
tantristáknak is saját egyéni szertartásaik és filo zó fiá ju k kiagyalására,
amit aztán ta n tra k é n t m utathatnak be.
Ennek ellenére a tantrikus tanítások m ögöttes lényege éppoly rej­
tett, m int bármikor, és csak annak fedi fel m agát, aki egy hiteles lelki
tanítóm estertől kapott m egfelelő beavatást. T öb bek k ö zött ez az oka
annak, hogy az élő mesterek szerepe továbbra is létfontosságú a spi­
rituális ösvényen. A beavatás és a szóbeli átadás nélkül a tanítások
nem kelnének életre. Am ikor a g u r u és a tanítvány szem től szembe ül
egymással, m egtörténik az átadás sajátos folyam ata, ami kapukat nyit
a tanítvány elméjében, megadva ezzel a lehetőséget a spirituális gya­
rapodás következő szintjének elérésére.
So k nyugati kutatónak gondot okoz a g u r u szerepe, ami idegennek
tűn ik a mi kultúránkban, egy kultúrában, ami még az időseket sem
tiszteli többé. Kétségtelenül voltak elszom orító esetek az utóbbi
években, évtizedekben, amelyekben Keletről jö tt g u ru k képtelenek
voltak ösvényük szabályainak m egfelelni. Ráadásul sok esetben
előford ult, hogy képtelenek voltak megérteni a nyugati tanítványok
gondolkodását, zavart és szörnyülködést, vagy akár még rosszabbat
keltve bennük. Ugyanakkor néhány kutató teljes egészében elutasítot­
ta a hagyományos tanítványságot, egy sokkal „dem okratikusabb” ta­
nítási és tanulási m ódot választva. Szám ukra a hagyományos mes­
ter-tanítvány viszony túlságosan egyenetlen, hiszen a tanítványnak
kell magára vállalnia az alárendelt fél szerepét. Ő k sokkal inkább a ve­
lük egyenrangúakkal való kapcsolatból származó tanulást és gyarapo­
dást részesítik előnyben.
E z a hozzáállás természetesen érthető, de megvannak a korlátái.
H a a velünk egyenlő szinten lévők teljességgel m egvalósított ta n tra -

vagyjógíj-mesterek lennének, akkor kétségtelenül áldásos volna a velük

való társulás. A valóságban persze nem erről van szó, csupán vak vezet
világtalant. Társaink természetesen hasznos segítőknek bizonyulhat­
nak, m int az élet m inden területén, de ha elménket a ta n tra végcéljára
akarjuk összpontosítani, ami nem más, m int a felszabadulás, akkor
nem kerülhetjük el a. g u r u nélkülözhetetlen vezetését. A z ilyen útm u­
tatás vagy átadás viszont sohasem történhet meg a tanítványság ha­
gyom ányos, jó l kipróbált ösvényén kívül, amelyen a g u r u felelősséget
vállal tanítványa fejlődéséért. H iszen a tanítványság a tanítvány ( s is ja )

spirituális fejlődésének és erkölcsi gyarapodásának folyam atos nyo-

m onkövetését és vizsgálatát is maga után vonja.
A ta n tra m indenekelőtt a szunnyadó képességeket ébreszti fel, s
ezt bölcsen kell kezelni, a mások iránti kedvesség és együttérzés szel­
lemében. Ezen képességek vagy erők bárminemű helytelen felhaszná­
lásának kom oly karmikus következményei vannak, m ind a tanítvány,
m ind az avatást nyújtó, a tanítást kiszolgáltató és az azt tám ogató
energiát adó tanító számára. A ta n tra egy hatékony eszköz, amely
érettséget, önism eretet és jószívűséget igényel használata során. Tény,
hogy a ta n tra sohasem volt könnyen elérhető, de ez a hagyom ányt és
az esetlegesen tanítvánnyá váló személyeket egyaránt védelmezte,
és ez ugyanúgy igaz m ost is, m int száz meg ezer évvel ezelőtt. Akik
valóban készek az avatásra és az átadásra, azok előbb vagy utóbb b iz­
tosan kapcsolatba kerülnek egy igaz tanítóval és hagyománnyal. H a a
karm a törvényét általános érvényűnek fo gju k fel, akkor annak erre az
esetre is m űködnie kell. A zért vonzódunk egy tanítóhoz, mert benső
lényünk együtt rezeg vele. M in d a d d ig, am íg az ösvényen való kudar­
cainkat a szükséges tapasztalás részeként fo g ju k fel, bizonyosan
gyarapodni fo g u n k lépésről lépésre. A z őszinteség és a becsületes­
ség a legnagyobb o ltalm un k az úto n , akár m egtaláltuk m esterünket,
akár nem.
A tantrikus jógairányzatnak tekinthető h a t h a -jó g a növekvő népsze­
rűsége ellenére a szó szoros értelmében vett ta n tra nagy valószínűség­
gel nem fo g nagy tömegeket vonzani a belátható jövőben. M ég a tibe­
ti ta n trá n a k tekinthető v a d z s r a já n a buddhizm us iránti, amúgy m indent
egybevetve nagyon kívánatos érdeklődés jelenlegi megnövekedése elle­
nére sem gondolhatjuk, hogy ezerszámra állnak majd sorba a felké­
szült tanítvány-jelöltek, akik még a mi életünkben saját lábukon álló
mesterekké válnak. Ugyanakkor a ta n tra , a jó g á h o z^ hasonlatosan belé­
pett nyugati világunkba, és úgy tűnik, itt is marad. H iteles mesterei­
nek köszönhetően a jövőben nagy valószínűséggel kom oly átalakító
erővé válik m ajd, de vajon ki tudná m egm ondani, hogy milyen form á­
ban és mértékben fo g majd hatni? A z t sem tudjuk m egjósolni, hogy
maga a tantrikus örökség hogyan fo g átalakulni a nyugattal való talál­
kozásának köszönhetően.
A hogy az idő során m ajd a nyugati beavatottak is mesterekké vál­
nak, nem szabad m eglepődnünk azon, ha különféle változtatások, vál­
tozatok jelennek m eg, ahogy ez a ta n tra Indiából Tibetbe terjedése so­
rán is előfordult már. A ta n t r a átalakulása talán még ennél is mélyre­
hatóbb lesz, hiszen a tantrikus hagyaték és a nyugati kultúra közti kü­
lönbségek sokkal jelentőségteljesebbek, m int az India és T ibet k ö z ti­
ek. A z t m indenféleképpen elm ondhatjuk, hogy a ta n tra egy egészen új
ösvényt nyito tt m eg, melynek jövője nagyban meghatározhatatlan.
Ha a ta n tra képes elég nyugati gyakornokot maga köré toborozni,
akkor fontos szerepet játszhat egy olyan civilizáció megszületésében,
amely m inden ember közös jólétét tartja szem előtt, legyenek azok
bármilyen nem zeti vagy etnikai hovatartozásúak. A tantrikus hagyo­
mánynak adottak a lehetőségei filo zó fia i egyenlősítő törekvései nem ­
zeti határokon átívelő kiterjesztésére, meghaladva a társadalomhoz
való b igo tt kötődés szűk korlátáit. E z lesz m ajd a t a n t r a vég ső erőpró­
bája és az általa elérhető legteljesebb beteljesülés.
K -o w m K ö rn e n :
ỉỹ v Á m l & » * > .: Ỉ 2A B A D U L A S AK a m a

ẺLEĨA H i m a l a j a
g .R. W M * * * : Ç H A Ç ftm G iĩA

Q4U*ij*p*+Az: Indiai Eờloseỉíểge könyve (200

D * G- E u tv ú U U *:S o g a T r a d í c i ó I . - I I . ( 200

P U E L IK A C IÓ K , H
e s 6G V 6E A k t u á lis HÍRf \2
W W .M ñ N M L A -S E O A .H U
 TANTJtÁ
DR. G E O R G E F E U E R S T E I N

A H O G Y EK SZTÁ ZIS ÉS EK SZTÁ ZIS között is van különbség, úgy erő és erő, vagy
energia és energia közt is van. A tantra vagy tantrizmus egy rendkívül sokrétű és
összetett ezoterikus hagyomány, melynek eredete az ősi India. Tiszta formájában egy
egyedülálló hagyomány, melyet fennkölt mesterek hoztak létre, kiknek bölcs tanításai
mindmáig semmit sem veszítettek helytállóságukból.

A hindu tantra örökségének szegényes kutatása az utóbbi években teret adott egy
halom téveszméken alapuló, népszerű könyvnek, amelyeket egyszerűen csak „neo-
tantrista” könyveknek hívunk. A leggyakoribb torzítás a tantra-jógát pusztán rituális
vagy szakrális közösülésként beállítani. Ennek eredményeként az átlagember elméjében
a tantra egyenlővé vált a nemi élettel. Semmi sem esik messzebb az igazságtól!

A tantra egy olyan hatékony eszköz, amely mindenekelőtt a szunnyadó képessége­

ket ébreszti fel, s ezt bölcsen kell kezelni, a mások iránti kedvesség és együttérzés
szellemében. Egyik legalapvetőbb tanítását, miszerint a testi világ végső soron egy
az isteni Valósággal, nem csupán elméleti szinten kell megérteni, vagy csak hinni
benne, hanem meg is kell valósítani. Csak ez esetben érhetjük el a felszabadulást
az anyag valóságának kényszerítő erői alól. De ahhoz, hogy érzékelhessük a világ és
önnön testünk isteni lényegét, át kell ereznünk azok tisztaságát és tökéletes egységét,
méghozzá itt és most. Ez a neves teológiai tézis, az imitatio Dei, az isteni sík jelen
életünkben (életünkkel) történő lemásolása. Ahogy azt India ősi szentjei felismerték:
azzá válunk, amin megfelelő odafigyeléssel és kitartással meditálunk, és ezért igen
nagy gonddal kell megválasztanunk meditációnk tárgyát.

fI W A N H A L A I

\ i /
*•£.0 ■ *
■ £- 0 - r

2990 F t. K Ö N YV K IA DÓ