Lukács evangéliuma

Görögből fordította: dr Gyenis Jánosné

Luk 1. Az útkészítőről szóló bizonyságtétel

Luk. 1,1 Mivelhogy sokan nekiláttak, és megpróbálták sorjában

elmondani, és megírni, azokat a dolgokat, és eseményeket, amelyek
minálunk beteljesedtek1
Luk. 1,2 Úgy, amint nékünk előnkbe adták, és ahogy ránk maradt azoktól,
akik kezdettől fogva szemtanúi, és szolgái voltak az Igének2
Luk. 1,3 Tetszék énnékem, és jónak láttam én is, ki eleitől fogva
mindeneknek szorgalmasan, és pontosan utána jártam, hogy azokról
rendszerint írjak, hogy sorjában leírjam néked, jó, tiszteletreméltó, nagyra
becsült, igen derék Theofilus,
Luk. 1,4 Hogy megtudhasd3 megismerd, és megértsed azoknak a
dolgoknak, igéknek (logosz) igazságát, és bizonyosságát, hogy
meggyőződjél róla. És megtudd a kétségtelen valóságot, mennyire
megbízhatók azok a tanok, - és magad is megdönthetetlen bizonyosságot
szerezhess, - amelyekre taníttattál4
Luk. 1,5 Heródesnek, a Júdea királyának idejében élt vala egy Zakariás
nevű pap. Az Abia rendjéből, vagyis osztályából. Az ő felesége pedig az
Áron leányai közül való vala, az Áron törzséből származott, és annak neve
Erzsébet.

1 És a következő könyvében Lukács arról is ír, hogy ebben a könyvben kiről ír: „Első
könyvemet írtam, Theofilus mindazokról, amiket kezdett Jézus cselekedni és tanítani,
mind a napig, melyen fölviteték, minekutána parancsolatokat, és megbízást adott a
Szent Szellem által az apostoloknak, kiket kiválasztott vala magának” (Csel. 1,1-2).
2 János apostol erről így tesz bizonyságot: „Ami kezdettől fogva vala, amit
hallottunk, amit szemeinkkel láttunk, amit szemléltünk, megfigyeltünk, és kezeinkkel
illettünk, megtapintottunk, az életnek Igéjéről - Logoszáról. És mert az élet megjelent
mi pedig láttuk, és tanúbizonyságot teszünk róla és hirdetjük néktek is az örök életet,
amely azelőtt az Atyánál vala most pedig megjelent nékünk” (1 Ján. 1,1-2).
3 Megtudhasd (aszphaleia): - bizonyosság, megdönthetetlenség. Cáfolhatatlan
bizonyosság, megdönthetetlen bizonyíték. A mgingás lehetőségének kizárása.
4 Taníttattál (katékheó): - elhangzik a fülekbe, vagyis (kiterjesztve), tájékoztat
(informál), oktat (nevel), tanít. Tehát az Evangélium bizonyságtételei: „… pedig azért
írattak meg, hogy higgyétek, hogy Jézus a Krisztus, az Istennek Fia, és hogy ezt
hívén, életetek legyen az ő nevében” (Ján. 20,31).
Luk. 1,6 És mind a ketten igazak, azaz megigazultak valának az Isten előtt,
és szentül éltek, kik az Úrnak minden parancsolataiban és rendeléseiben
feddhetetlenül, és tökéletesen jártak5
Luk. 1,7 És nem volt nékik gyermekük, mert Erzsébet meddő, vagyis
terméketlen, magtalan vala, és mind a ketten immár idős, élemedett,
előrehaladott, hajlott korú emberek valának, akik életük alkonya felé
jártak.
Luk. 1,8 Lőn, történt pedig, hogy mikor ő rendjének, vagyis osztályának
sorában papi szolgálatot végzett az Isten előtt,
Luk. 1,9 A papi tiszt szokása szerint reá jutott a sor, hogy bemenvén az
Úrnak templomába, a szentélybe, hogy jó illatot gerjesszen, vagyis
illatáldozatot mutasson be6
Luk. 1,10 És a népnek egész sokasága kint várta, és közben imádkozék a
jó illatozás idején7
5 Betartották az Úr parancsát, ahogy az Úr parancsolta: „Vigyázzatok azért, hogy úgy
cselekedjetek, - tartsátok meg, és teljesítsétek azt úgy, - amint az Úr, a ti Istenetek
parancsolta néktek; ne térjetek se jobbra, se balra. Mindig, és mindenben azon az
úton járjatok, amelyet az Úr, a ti Istenetek parancsolt néktek, hogy éljetek, és jól
legyen dolgotok, és hosszú ideig élhessetek, és lakhassatok a földön, amelyet bírni
fogtok, amelyet birtokba vesztek” (5 Móz. 5,32-33).
6 Zakariás pap Isten igéjének kijelentése szerint: „… az Abia rendjéből való…
pap…” (Luk.1,5) volt, tehát Áron házából származott, ahogy erről a Krónikák könyve
beszámol (1 Krón. 23.13) Áron fiai leszármazottainak „rendjeik” voltak, Dávid és
Sádók osztotta el őket az ő tisztük szerint a szolgálatra: „Eloszták pedig őket sors
által…. mert a szenthelynek fejedelmei és Istennek fejedelmei valának úgy az
Eleázár, mint az Itamár fiai közül valók” (1 Krón. 24.5) Eleázár és Itamár Áron fiai
voltak. (2Móz.28,1). És huszonnégy papi rendet alakítottak ki – a huszonnégy papi
fejedelem szerint – ebből: „…Abija…a nyolcadik” (1 Krón. 24.10) Ebből a rendből
származott Zakariás, és az ő tiszte, ahogy az Úr megparancsolta Áronnak: „Ez az ő
hivatalos rendjük szolgálatukban, hogy bejárnának az Úr házába sorban, az ő
atyjuknak, Áronnak rendelése szerint, mint megparancsolta volt néki az Úr, Izráel
Istene” (1 Krón. 24.19) Tehát ők kiválasztottak voltak, akik az Isten házában szolgáltak
a füstölő – az ige más helyén: illattételre való – oltár mellett (1 Krón. 6.49) A
fentiekben leírtakból megtudjuk, hogy Zakariás Áron leszármazottja volt, az Ároni
nemzetségből származott, és az ő felesége, Erzsébet, szintén. Zakariáson – mint
felszentelten – a kenet olaja volt. / Lásd: 2 Móz.29,21 / A kenet olaja pedig a Szent
Szellem előképe, tehát Zakariás a Szent szellem kenete alatt szolgált. Másképp nem
is mehetett volna be az Úr jelenlétébe. Ezt a szolgálatot, amit ő végzett, már a mózesi
törvények meghatározták, mint örökkévaló rendtartást Izrael népének. Már a szent
sátorba illattételre való oltárt kellett tenni, ahogy az Úr megparancsolta, és azon
minden reggel és este jó illatú füstölőszert kellett a főpapnak füstölögtetni. (2 Móz.
30).
7 Zakariás szolgálatát a törvény így határozta meg: „És vegye tele a tömjénezőt
eleven szénnel az oltárról, amely az Úr előtt van, és vegye tele a két markát a porrá
tört illatos fűszerekből való füstölőből, és vigye be a függönyön, a kárpiton belűl. És
Luk. 1,11 Néki pedig megjelenék az Úrnak angyala, állván a füstölő,
vagyis az illatáldozati oltár jobbja felől.
Luk. 1,12 És láttára megrettene, és zavarba jött, megháborodott,
összezavarodott Zakariás, és nyugtalanság, és félelem szállá meg őt.
Luk. 1,13 Monda pedig az angyal néki: Ne félj Zakariás; mert
meghallgattatott a te könyörgésed, a te kérő imád, és a te feleséged
Erzsébet szül néked fiat, és nevezed az ő nevét Jánosnak.
Luk. 1,14 És lészen tenéked örömödre és vigasságodra. Boldog leszel, és
ujjongani fogsz rajta, és sokan fognak örvendezni az ő születésén, az ő
világra jövetelének;
Luk. 1,15 Mert nagy lészen az Úr előtt, és bort8 azaz részegítő mámorító,
bódító italt9 nem iszik; és betelik Szent Szellemmel még az ő anyjának
méhétől fogva10
vesse a füstölőt, és tegye rá az illatáldozatot a tűzre az Úr színe előtt, hogy befedje,
beborítsa a füstölő illatáldozat felhője a fedelet, amely a bizonyság felett van, hogy
meg ne haljon. Senki se legyen a gyülekezet a kijelentés sátorában, amikor bemegy a
szenthelybe, a szentélybe… egészen az ő kijöveteléig…” (3 Móz. 16,12-13.17).
8 Bor (oinosz): általában erjesztett ital; mámort keltő ital.
9 Részegítő (szikera): - héber eredetű [H7941] sékár = egy részegítő, mámorító, azaz
alaposan megerjesztett folyadék. Megrészegítő; erős bódító hatású, sörszerűen
erjesztett ital, amely készülhet szőlőből, árpából, vagy datolyából is.
110 Bemerítő János nazir volt, hiszen a nazir törvény szólt így: „Szólj Izráel fiainak,
és mondd meg nékik: Mikor férfi vagy asszony külön fogadást tesz, nazireusi
fogadást, hogy így az Úrnak szentelje magát. Bortól és részegítő italtól szakassza el
magát, és tartózkodjék. Borecetet és részegítő italból való ecetet ne igyék, és semmi
szőlőből csinált, szőlőből készült italt se igyék, se új, se aszú, azaz szárított szőlőt ne
egyék. Az ő nazireusságának egész idején át semmi afélét ne igyék, és ne egyék, ami a
szőlőtőről kerül, a szőlő magvától fogva a szőlő héjáig” (4 Móz. 6,2-4). Isten így
rendelkezett minden Őnéki szentelt ember felől: „És élt ebben az időben egy férfiú
Czórából, a Dán nemzetségéből való, névszerint Manoah, kinek felesége magtalan,
azaz meddő volt, és nem szült. És egyszer megjelent az Úrnak angyala az asszonynak,
és monda néki: Ímé most magtalan, azaz meddő vagy, és nem szültél; de terhes
leszesz, és fiat szülsz. Azért most megójjad magad, és mostantól fogva vigyázz, és ne
igyál se bort, se más részegítő italt, és ne egyél semmi tisztátalant. Mert íme, terhes
leszesz, és fiat szülsz… Istennek szenteltetett lesz az a gyermek anyjának méhétől
fogva…”(Bír. 13,2-5). A papok törvénye is az, hogy mielőtt az Úr színe előtt
megjelennének: „Áronnak pedig szóla az Úr, mondván: Bort és szeszes, részegítő
italt ne igyatok te és a te fiaid veled, mikor bementek a gyülekezet, vagyis a kijelentés
sátorába, hogy meg ne haljatok. Örökkévaló rendtartás legyen ez a ti
nemzetségeitekben. - Örök rendelkezés legyen ez nektek nemzedékről nemzedékre.
Hogy különbséget tehessetek a szent és közönséges között, a tiszta és tisztátalan
között. És hogy taníthassátok - mert így tudjátok tanítani - Izráel fiait mindazokra a
rendelésekre, amelyeket az Úr szólott, és kijelentett vala nékik Mózes által” (3 Móz.
10,8-11). És hogy ez minden olyan hívőre vonatkozik, aki teljesen az Úrnak szenteli
magát, azt az Újszövetség jelenti ki: „Annakokáért ne legyetek esztelenek, és
Luk. 1,16 És az Izrael fiai közül sokakat megtérít, vagyis visszafordít az
Úrhoz, az ő Istenükhöz.
Luk. 1,17 És az Ő, vagyis az Úrnak színe előtt fog járni az Illés
szellemével és erejével. Hogy az atyák szívét a fiakhoz visszatérítse,
visszafordítsa, és az engedetleneket, a meggyőzhetetlen, makacs,
csökönyös hitetleneket az igazak, azaz a megigazultak vagy
megigazítottak bölcsességére, okosságára térítse, és észjárására,
megfontoltságára hozza. Hogy készítsen az Úrnak és állítson az Úr elé
alkalmas, tökéletes, és felkészült népet11
Luk. 1,18 És monda Zakariás az angyalnak: Miről tudhatom én ezt a
dolgot meg? Miről fogom ezt felismerni? Mert én vén, vagyis öreg
vagyok, és az én feleségem is igen idős, előrehaladt a korban.
Luk. 1,19 És felelvén az angyal, monda néki: Én Gábriel vagyok, ki az
Isten színe előtt állok; és küldettem, hogy szóljak, és beszéljek veled, és ez
örvendetes dolgokat, ezt a jó hírt meghozzam, és tudtodra adjam néked.
Luk. 1,20 És ímé megnémulsz, és nem szólhatsz, mert nem fogsz tudni
megszólalni, és beszélni, mert hallgatásra leszel ítélve mindama napig,
amelyen ezek meglesznek, amíg ez be nem következik, vagyis a
beteljesedés napjáig: mivelhogy nem hittél az én beszédimnek, az én
igéimnek, amelyek beteljesednek az ő idejükben, azaz, ha majd eljön az
ideje.
Luk. 1,21 A nép pedig várja vala Zakariást, és csodálkozék, hogy a
templomban késik, hogy oly sokáig ott időzik a szentélyben.
Luk. 1,22 És kijővén, nem szólhata nékik, mert nem tudott, nem volt képes
velük beszélni. Eszükbe vevék azért, mert ebből rájöttek, megértették, és
fölismerték, hogy látást látott, hogy látomása volt a szentélyben, mert ő
csak mutogatott, és fejével integetett nékik, és néma maradt.
Luk. 1,23 És lőn, hogy mikor leteltek az ő szolgálatának napjai, elméne
haza.
Luk. 1,24 E napok után pedig fogada méhében, és áldott állapotba jutott
Erzsébet az ő felesége, és elrejtőzék, eltitkolta és teljesen visszavonult öt
hónapig, mondván:

meggondolatlanok, hanem megértsétek, mi legyen az Úrnak akarata. És meg ne

részegedjetek bortól, miben kicsapongás van. Ne részegeskedjetek, mert a borral
léhaság jár együtt, hanem teljesedjetek be Szent Szellemmel” (Eféz. 5,17-18).
111 Őbenne fog beteljesedni a prófécia, amelyet így hirdetett meg az Úr: „Ímé,
elküldöm én az én követemet, aki egyengeti és megtisztítja előttem az utat, és
mindjárt eljön az ő templomába az Úr, akit ti kerestek, aki után vágyódtok, és a
szövetségnek követe, akit ti kívántok; ímé, eljön - jön már, - azt mondja a Seregeknek
Ura. És az atyák szívét a fiakhoz fordítja. a fiakhoz téríti, a fiak szívét pedig az
atyákhoz, hogy el ne jöjjek, és meg ne verjem e földet átokkal, és hogy pusztulással
ne sújtsam a földet, amikor eljövök” (Malak. 3,1; 4.6).
Luk. 1,25 Így cselekedett velem az Úr a napokban, amelyekben reám
tekinte, hogy elvegye az én gyalázatomat, az én szégyenemet, melyet
viseltem az emberek között. Hogy levegye rólam, és ami az emberek előtt
szégyenemre volt, attól megszabadított.
Luk. 1,26 A hatodik hónapban pedig elküldeték Gábriel angyal Istentől
Galileának városába, amelynek neve Názáret,
Luk. 1,27 Egy szűzhöz, aki a Dávid házából való József nevű férfiúnak
volt eljegyezve, Józsefnek volt jegyese. A szűznek neve pedig Mária.
Luk. 1,28 És bemenvén az angyal őhozzá, monda néki: Örülj, kegyelembe
fogadott! Az Úr veled van, áldott vagy te az asszonyok között.
Luk. 1,29 Az pedig látván, megdöbbene, és zavarba jött, összezavarodott
az ő beszédén, az ő Igéjén, és elgondolkodék, és fontolgatta, hogy micsoda
köszöntés ez, és mit jelenthet?!
Luk. 1,30 És monda néki az angyal: Ne félj Mária, mert kegyelmet, -
vagyis Isten jóindulatát, kedvezését, jóindulatú gondoskodását - találtál az
Istennél.
Luk. 1,31 És ímé fogansz a te méhedben, és szülsz fiat12 és nevezed az ő
nevét JÉZUSNAK13
Luk. 1,32 Ez nagy lészen, és a Magasságos Fiának hivattatik; és néki adja
az Úr Isten Dávidnak, az ő atyjának, királyi székét, trónját14

112 Így teljesedett be a Róla - az Úr Jézusról - szóló prófécia: „Ezért ád jelt néktek az
Úr maga: Ímé, a szűz fogan méhében, és szül fiat, s nevezi azt Immánuelnek” (Ésa.
7,14) Az Úr Jézus is kijelenti, hogy a jel, Ő: „Mert miképpen Jónás jelül volt, és jellé
vált a Ninivebelieknek, azonképpen lesz az embernek Fia is jellé e nemzetségnek”
(Luk. 11,30).
113 Máté beszámolója így hangzik: „A Jézus Krisztus születése, eredete,
világrajövetele pedig így vala: Mária, az ő anyja, eljegyeztetvén Józsefnek, mielőtt
egybekeltek, és egyesültek volna, viselősnek, vagyis várandósnak találtaték a Szent
Szellemtől. József pedig, az ő férje, mivelhogy igaz, azaz megigazult vagy
megigazított, igaznak nyilvánított volt, aki Isten rendelésével egyező, „jogrendjéhez”
igazodó ember vala és nem akará őt gyalázatba keverni, és a nyilvánosság előtt
megszégyeníteni, megalázásnak kitenni, és rossz hírbe hozni, el akarta őt titkon
bocsátani, vagyis szabadon akarta bocsátani. Mikor pedig ezeket magában
elgondolta, és ezeket forgatta szívében ezen töprengett, tűnődött: ímé az Úrnak
angyala, hírvivő követe álomban megjelenék néki, mondván: József, Dávidnak fia, ne
félj magadhoz venni Máriát, a te feleségedet, mert aki benne fogantatott, a Szent
Szellemtől van az. Szül pedig fiat, és nevezd annak nevét Jézusnak, mert ő szabadítja
meg az ő népét annak bűneiből, azaz céltévesztéséből. Mindez pedig azért lőn, azért
történt, hogy beteljesedjék, amit az Úr mondott volt a próféta által, aki így szól: Ímé
a szűz fogan méhében és szül fiat, és annak nevét Immánuelnek nevezik, ami azt
jelenti: Velünk az Isten” (Mát. 1,18-23).
114 A próféták mind Őróla szóltak, és a próféciák Őbenne teljesedtek be. Kijelentést
nyert, hogy az örökkévaló Király fiúgyermekként fog megszületni: „Mert egy
gyermek születik nékünk, fiú adatik nékünk, és az uralom az ő vállán lészen, és hívják
Luk. 1,33 És királyként uralkodik a Jákób házán mindörökké; és az ő
királyságának, országának, és uralkodásának vége nem lészen!15
Luk. 1,34 Monda pedig Mária az angyalnak: Mimódon hogyan lehetséges
ez, holott én férfit nem ismerek?
Luk. 1,35 És felelvén az angyal, monda néki: A Szent Szellem száll te
reád, és a Magasságosnak ereje árnyékoz meg, és ragyogó ködbe burkol be
árnyékával, és természetfölötti befolyással vesz körül téged; azért ami
születik is szentnek hivatik, Isten Fiának.
Luk. 1,36 És ímé Erzsébet, a te rokonod áldott állapotba jutott; ő is fogant
fiat az ő vénségében, az ő öregségében; és ez már a hatodik hónapja néki,
akit meddőnek, vagyis magtalannak neveztek:
Luk. 1,37 Mert az Istennél semmi sem lehetetlen, és nincs olyan dolog,
ami ne valósulna meg. Mert Isten egyetlen szava (rémája): kijelentése sem
hiúsulhat meg16
nevét: csodálatosnak, tanácsosnak, erős Istennek, örökkévalóság atyjának, békesség
fejedelmének! Uralma növekedésének és békéjének nem lesz vége a Dávid trónján és
királysága felett, hogy fölemelje és megerősítse, és megszilárdítsa azt jogosság és
igazság által mostantól mindörökké. A seregek Urának buzgó, és féltő szerelme
mívelendi, és viszi véghez ezt! Beszédet, egy igét küldött az Úr Jákóbnak, és leesett
Izráelben” (Ésa. 9,6-8) „Ímé, eljőnek a napok, azt mondja az Úr, és támasztok
Dávidnak igaz magvat, igaz sarjat, és uralkodik, mint király, és bölcsen cselekszik és
méltányosságot, és igazságot cselekszik e földön… és ez lesz az ő neve, amellyel
nevezik őt: Az Úr a mi igazságunk!” (Jer. 23,5-6) Mert: „Nem töröm, és nem szegem
meg az én szövetségemet, és ami kijött az én számból, el nem változtatom, és meg
nem másítom. Megesküdtem egykor az én szentségemre: vajon megcsalhatnám-e
Dávidot? Nem fogok hazudni Dávidnak. Az ő magva örökké megmarad, és az ő
királyi széke olyan előttem, mint a nap. Megáll örökké, mint a hold, és bizonyos, mint
a felhőben lévő bizonyság. Szela” (Zsolt. 89,35-38) Mert az Úr azt ígérte Dávidnak:
„És állandó lészen a te házad, és a te országod mindörökké tiéd lészen, és a te trónod
erős, és szilárd lészen mindörökké” (2 Sám. 7,16).
115 A próféták már előre jelezték ezt: „Hatalom, dicsőség és királyi uralom adatott
neki, hogy mindenféle nyelvű nép és nemzet őt tisztelje. Hatalma az örök hatalom,
amely nem múlik el, és királyi uralma nem semmisül meg” (Dán. 7,14) „És a sántát
maradékká teszem, mert meg fognak maradni, a gyengét, és az elszélesztettet pedig
erős nemzetté, és az Úr uralkodik rajtuk, és fölöttük a Sion hegyén mostantól fogva
mindörökké” (Mik. 4,7) És: „Az Úr a mennyekbe helyeztette az ő székét és az ő
uralkodása mindenre kihat, az Ő királyi hatalmával mindenen uralkodik” (Zsolt.
103,19) „Megismertetve az emberekkel az ÚR hatalmas tetteit, országa ragyogó,
fényes dicsőségét. A te országod örökre fennálló ország, és a te uralkodásod
nemzedékről nemzedékre tart” (Zsolt. 145,12-13) Az apostolon keresztül nyer
kijelentést, hogy kiről szóltak az előző próféciák: „Ámde a Fiúról így szól: A te
királyi széked, a te trónusod, óh Isten örökkön örökké megáll. Igazságnak pálcája a
te országodnak királyi pálcája” (Zsid. 1,8).
116 Jób megvallása Istennek: „Tudom, hogy te mindent megtehetsz, és senki téged el
nem fordíthat attól, amit elgondoltál, és nincs olyan szándékod, amelyet meg ne
Luk. 1,38 Monda pedig Mária: Ímhol az Úrnak szolgálója,
rabszolgálóleánya; legyen nékem, váljék valóra, és történjék velem, a te
beszéded, a te (rémád): igéd, kijelentésed szerint. És elméne őtőle az
angyal.
Luk. 1,39 Fölkelvén fölkerekedett, és útnak indult pedig Mária azokban a
napokban, és nagy sietséggel méne a hegységbe, Júdának városába;
Luk. 1,40 És beméne Zakariásnak házába, és köszönté Erzsébetet.
Luk. 1,41 És lőn, vagyis az történt, hogy mikor meghallotta Erzsébet
Mária köszöntését, örömében a magzat repese megmozdult, felujjongott,
és rugdalózni kezdett az ő méhében; és betelék Erzsébet Szent
Szellemmel;
Luk. 1,42 És fennszóval, hangos szóval így kiálta, mondván: Áldott vagy
te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse.
Luk. 1,43 És honnét van, hogyan lehet ez nékem, és hogy történhet ez meg
velem, hogy az eljövendőnek anyja, az én Uramé eljön én hozzám?
Luk. 1,44 Mert lám, mihelyt a te köszöntésednek szava füleimbe hatolt, a
magzat ujjongó örvendezéssel kezde repesni, rugdalózni az én méhemben.
Luk. 1,45 És boldog az, aki hitt; mert beteljesednek azok, amiket az Úr
néki mondott.
Luk. 1,46 Akkor monda Mária: Magasztalja az én lelkem, az én egész
lényem az Urat17
Luk. 1,47 És örvendez az én szellemem az én megtartó, üdvözítő18
Istenemben, és ujjongásba tör ki19
Luk. 1,48 Mert reá tekintett, és meglátta az ő szolgáló leányának alázatos
állapotát, alacsony voltát; mert ímé mostantól fogva boldognak, és
áldottnak mondanak, és hirdetnek engem minden nemzetségek, és minden
nemzedékek.

valósíthatnál” (Jób. 42,2) Jeremiás megvallása: „Ah, ah, Uram Isten! Ímé te
teremtetted, Te alkottad a mennyet és földet a te nagy hatalmaddal és a te
kiterjesztett, kinyújtott karoddal, és semmi sincs lehetetlen előtted!” (Jer. 32,17) És
Isten nem változott. A tanítványok kérdésére, hogy ki üdvözülhet, az Úr Jézus
válasza: „Jézus pedig rájuk tekintvén, monda nékik: Embereknél ez lehetetlen, de
Istennél minden lehetséges” (Mát. 19,26).
117 Dávid buzdítására Mária is magasztalja az Urat: „Dicsőítsétek velem az Urat!
Hirdessétek velem az ÚR nagyságát, és magasztaljuk együtt az ő nevét!” (Zsolt. 34,4).
118 Üdvözítő (szótér): megváltó, szabadító, megtartó, megmentő, segítő, gyámolító,
gyógyító.
119 Mária megcselekszi az Igét, amit a Szent Szellem Dávidon keresztül mond:
„Örüljetek az Úrban, vigadozzatok, és ujjongjatok ti igazak, ti, akik megigazultatok,
akiket igaznak nyilvánítottak! Örvendezzetek mindnyájan ti igaz szívűek” (Zsolt. 32,11)
„Örvendezzetek, és vigadjatok ti igazak, akik megigazultatok, az Úrban; a hívekhez,
vagyis a megigazult emberekhez illik a dicséret” (Zsolt. 33,1).
Luk. 1,49 Mert nagy, fenséges dolgokat cselekedék velem a Hatalmas, a
Mindenható; és szent az ő neve!20
Luk. 1,50 És az ő irgalmassága nemzetségről nemzetségre, és nemzedékről
nemzedékre száll, és marad azokon, akik őt tisztelik21
Luk. 1,51 Hatalmas dolgot cselekedék, megvalósította hatalmának uralmát
karjának ereje által, és karja bizonyságot tett hatalmáról, megmutatta
erejét. Szétszórta, és elszéleszté az ő szívük gondolatában, és szándékában
felfuvalkodottakat, a kevélyeket, gőgösöket, akiket szívük / bensőjük
gondolkodása fennhéjázásra bírt22
Luk. 1,52 Hatalmasokat, a hatalom birtokosait, uralkodókat döntött le
trónjaikról, levetette, letaszította fejedelmi székükből, és alázatosakat,
vagyis alacsonyakat, megalázottakat, kicsinyeket magasztalt, és emelt fel 23
Luk. 1,53 Éhezőket töltött be javakkal, és gazdagokat, bővelkedőket
bocsátott, és küldött el üres kézzel, éhesen24
220 Dávidon keresztül a Szent Szellem az Úr Nevéről ad kijelentést: „Tiszteljék, és
magasztalják a te nagy, és fenséges nevedet, - szent az!” (Zsolt. 99,3) Mert: „Váltságot
küldött az ő népének, gondoskodott népe megváltásáról, elrendelte szövetségét
örökre; szent és fenséges az ő neve” (Zsolt. 111,9).
221 Mária a Dávid által kijelentett igazságokat vallja meg: „Mert amilyen magas az ég
a földtől, olyan nagy az ő kegyelme, és szeretete az őt tisztelők iránt” Amilyen
könyörülő, és irgalmas az atya a fiakhoz, olyan könyörülő, és irgalmas az Úr az őt
tisztelők iránt”. „Mert az Úr kegyelme öröktől fogva való és örökkévaló az őt
tisztelőkön, és az ő igazsága a fiaknak fiain. (Más fordítás: De az ÚR szeretete
mindörökké az istenfélőkkel van, és igazsága még az unokáikkal is” (Zsolt.
103,11.13.17) „Mert nap és paizs az Úr Isten; kegyelmet és dicsőséget ád az Úr nem
vonja meg a jót, a javait azoktól, akik ártatlanul, és feddhetetlenül élnek. Seregeknek
Ura! Boldog ember az, aki bízik benned” (Zsolt. 84,12-13) Mert megígérte az Úr, hogy:
„De irgalmasságot cselekszem ezeriziglen azokkal, akik engem szeretnek, és az én
parancsolatimat megtartják” (2 Móz. 20,6).
222 És a prófécia hangzik erről: „Feltűrte, és kinyújtotta az Úr szent karját minden
népeknek szemei előtt, hogy lássák a föld minden határai Istenünk szabadítását!”
(Ésa. 52,10) Ezért: „Énekeljetek az Úrnak új éneket, mert csodadolgokat cselekedett,
és csodákat tett; megsegítette őt, és szabadulást szerzett az ő jobb keze és az ő
szentséges karja” (Zsolt. 98,1) „Az Úrnak jobb keze felmagasztaltatott; az Úrnak jobb
keze hatalmasan cselekedett. Fölemelte jobbját az ÚR, az ÚR jobbja hatalmasan
munkálkodik!” (Zsolt. 118,16).
223 Mert: „Megtartja, és támogatja az Úr a nyomorultakat, alázatosokat; a
gonoszokat, bűnösöket földig, porig megalázza” (Zsolt. 147,6) „Mert aki magát
felmagasztalja, megaláztatik; és aki magát megalázza, felmagasztaltatik” (Mát. 23,12).
224 Így is van megírva: „A jóllakottak bérért, a megelégedettek kenyérért szegődnek
el, Éhezők pedig nem lesznek, és akik éheztek, folyton ünnepelnek; S míg a magtalan,
aki meddő volt hét gyermeket szül, a sokgyermekű, akinek sok fia volt
megfogyatkozik, és gyászol” (1 Sám. 2,5) Mert: „Az oroszlánok sínylődnek,
szűkölködnek, és éheznek; de akik az Urat keresik, akik az Úrhoz folyamodnak,
semmi jót sem nélkülöznek” (Zsolt. 34,11) Hát: „Adjanak hálát az Úrnak az ő
Luk. 1,54 Fölkarolta, gondjába vette, és felvevé gyermekének, Izráelnek,
az ő szolgájának ügyét, és gondját, hogy megemlékezzék az ő
irgalmasságáról, amint megígérte atyáinknak25
Luk. 1,55 Nem feledi irgalmasságát, amiképpen szólott, és kijelentett, és
megígért a mi atyáinknak, Ábrahám iránt és az ő magva iránt
mindörökké26
Luk. 1,56 Marada pedig Mária Erzsébettel mintegy három hónapig; azután
haza tére otthonába.

kegyelméért, szeretetéért, és az emberek fiai iránt való csodadolgaiért, és az

emberekkel tett csodáiért. Hogy megelégíté, és megitatta a szomjúhozókat, és az
éhezőket betölté jóval!” (Zsolt. 107,8-9).
225 Az Úr ígéreteinek beteljesedéséről énekel Mária: „De te Izráel, én szolgám,
Jákób, akit én kiválasztottam, és elválasztottam, Ábrahámnak, az én barátomnak
magva. Te, akit én a föld utolsó részéről hoztalak, akit a föld végén ragadtalak meg,
és véghatárairól, annak széléről elhívtalak, és ezt mondám néked: Szolgám vagy te,
kiválasztottalak, és elválasztottalak és meg nem útállak, és meg nem vetlek. Ne félj,
mert én veled vagyok, ne csüggedj, mert én vagyok Istened; megerősítelek, sőt
megsegítlek, és igazságom győzelmes jobbjával támogatlak” (Ésa. 41,8-10) „Mert
férjed, aki alkotott, a te Teremtőd, seregeknek Ura az Ő neve, és megváltód Izráelnek
Szentje, az egész föld Istenének hívattatik” (Ésa. 54,5) Dávid így prófétál:
„Megemlékezett az ő kegyelméről és Izráel házához való hűségéről. Hűséggel és
szeretettel gondolt Izráel házára; látták a föld határai mind a mi Istenünknek
szabadítását” (Zsolt. 98,3).
226 Az Ábrahámnak tett ígéret így hangzott: „És nagy nemzetté, nagy néppé teszlek,
és megáldalak téged, naggyá teszem, és felmagasztalom a te nevedet, és áldás leszel.
És megáldom azokat, akik téged áldanak, és aki téged átkoz, vagy gyaláz,
megátkozom azt: és megáldatnak te benned a föld minden nemzetségei” „És
megállapítom az én szövetségemet én közöttem és te közötted, és te utánad a te
magod között annak nemzedékei szerint örök szövetségül, hogy legyek tenéked
Istened, és a te magodnak te utánad” (1 Móz. 12,2-3; 17,7). És az Újszövetségben nyer
kijelentést, hogy ki az Ábrahám magva: „Az ígéretek pedig Ábrahámnak adattak és
az ő magvának. Nem mondja: És a magvaknak, mint sokról; hanem mint egyről. És a
te magodnak, aki a Krisztus” (Gal. 3,16)
Megjegyzés Mária énekéhez: Tehát Mária dicsőítő énekében és magasztalásában
mindazokat a próféciákat mondta el, amelyeknek beteljesedését megígérte Isten
számára – és az emberiség számára. A Szent Szellem uralma alá kerülve válaszol
Isten dicsőítésével Erzsébet szavaira, mégpedig az Ószövetség igéinek egy új
összeállításával, amely által a mondottak új tartalmat nyernek. Így kezdi magasztaló
énekét: „…Magasztalja egész lényem az Urat” (Luk. 1.46). Idézve Dávidot, aki így
énekelt az Úrnak: „Magasztallak, hogy csodálatosan megkülönböztettél.
Csodálatosak a te cselekedeteid! És jól tudja ezt az én egész lényem” (Zsolt. 139.14).
Máriát valóban csodálatosan megkülönböztette az Úr, hiszen egyedülálló feladatra
kapott elhívást. Ezért így folytatja: „És örvendez az én szellemem az én megtartó
Istenemben… Mert nagy dolgokat cselekedék velem a Hatalmas; és szent az ő neve!”
(Luk. 1.47.49) Idézve ezzel a Zsoltárokban és a Sámuel könyvében kijelentett
Luk. 1,57 Erzsébetnek pedig betelék, elérkezett az ő szülésének ideje, és
szüle fiat.
Luk. 1,58 És meghallák az ő szomszédai, a környéken lakók és rokonai,
hogy az Úr nagy kegyelmességet, szerető irgalmasságot cselekedett ővele,
hogy milyen irgalmas volt hozzá; hogy felmagasztalta irgalmában; és
együtt örülének, és örvendeznek vele.

igazságokat: „… Örvendez az én szívem az Úrban, Felmagasztaltatott az én szarvam

az Úrban” (1 Sám. 2.1) „…Az Úrnak jobb keze hatalmasan cselekedett! Az Úrnak jobb
keze felmagasztaltatott; az Úrnak jobb keze hatalmasan cselekedett! ... Hatalmasan
cselekedett velünk az Úr, azért örvendezünk” (Zsolt. 118.15-16; 126.3). és végig így
folytatja Mária, befejezve az Ábrahámnak tett ígérettel: „Felvevé Izráelnek, az ő
szolgájának ügyét, hogy megemlékezzék az ő irgalmasságáról, Amiképpen szólott volt
a mi atyáinknak, Ábrahám iránt és az ő magva iránt mindörökké!” (Luk. 1.54-55)
Idézve több próféciát, és jelezve azok beteljesülését, hiszen már Dávid így prófétált:
„Megemlékezett az ő kegyelméről és Izráel házához való hűségéről; látták a föld
határai mind a mi Istenünknek szabadítását” (Zsolt. 98.3). És folytatja a Szent Szellem
Mikeás prófétán keresztül, kifejtve azt is, hogy mit jelent Isten hűsége, irgalma,
kegyelme: „Hűséget mutatsz a Jákóbnak, irgalmasságot Ábrahámnak, amint
megesküdtél atyáinknak még az ősidőkben. Kicsoda olyan Isten, mint te, aki
megbocsátja a bűnt és elengedi öröksége maradékának vétkét?! Nem tartja meg
haragját örökké, mert gyönyörködik az irgalmasságban! Hozzánk térvén, könyörül
rajtunk; eltapodja álnokságainkat. Bizony a tenger mélységébe veted minden
bűnünket!” (Mik. 7,20.18-19) Ézsaiás prófétán keresztül pedig így bátorít az Úr, még
világosabbá téve az ígéretet: „De te Izráel, én szolgám, Jákób! Akit én
elválasztottam, Ábrahámnak, az én barátomnak magva; Te, akit én a föld utolsó
részéről hoztalak és véghatárairól elhívtalak, és ezt mondám néked: Szolgám vagy te,
elválasztottalak és meg nem útállak: Ne félj, mert én veled vagyok; ne csüggedj, mert
én vagyok Istened; megerősítelek, sőt megsegítlek, és igazságom jobbjával
támogatlak” (Ésa. 41,8-10) Ugyancsak Ézsaiás prófétán keresztül jelenti ki a Szent
Szellem, hogy az előző ige kiről beszél, kit választott el Isten: „Ímé az én szolgám,
akit gyámolítok, az én választottam, akit szívem kedvel, Szellememet adtam ő belé,
törvényt beszél a népeknek” (Ésa. 42.1) Az ígéreteknek és próféciáknak, azok
teljesülésének valóságos tartalmát pedig az Újszövetség fejti ki: „Az ígéretek pedig
Ábrahámnak adattak és az ő magvának. Nem mondja: És a magvaknak, mint sokról;
hanem mint egyről. És a te magodnak, aki a Krisztus” (Gal. 3.16) Tehát az ígéretek az
„Ábrahám magvának” adattak és Krisztusban és az Ő népében teljesedtek be, hiszen
a pogányokból lett szenteknek is – akik már a Krisztuséi lettek – ezt mondja a Szent
Szellem: „Mert mindnyájan Isten fiai vagytok a Krisztus Jézusban való hit által.
Mert akik Krisztusba meritkeztetek be, Krisztust öltöztétek fel. Krisztusban tehát
nincs zsidó, sem görög, nincs szolga, sem szabad, nincs férfi, sem nő, mert ti
mindnyájan egyek vagytok a Krisztus Jézusban. Ha pedig Krisztuséi vagytok, tehát az
Ábrahám magva vagytok, és ígéret szerint örökösök” (Gal. 3,26-29) És hogy semmi
kétségünk ne maradjon Isten ígéreteivel kapcsolatban, így folytatódik a kijelentés:
Luk. 1,59 És lőn, történt pedig nyolcad napon, eljövének, hogy
körülmetéljék a gyermeket; és az ő atyja nevéről Zakariásnak akarák őt
nevezni27
Luk. 1,60 És felelvén, tiltakozott az ő anyja, és monda: Nem; ne úgy
hívjátok, hanem Jánosnak neveztessék.
Luk. 1,61 És így válaszoltak, és mondának néki: Senki sincs a te
rokonságodban, aki ezen a néven neveztetnék.
Luk. 1,62 És intének az ő atyjának, hogy minek akarja neveztetni?
Luk. 1,63 Az pedig egy kis írótáblát kérvén, ezt írá mondván: János a
neve. És elcsodálkozának, meglepődtek mindnyájan.
Luk. 1,64 És feloldódék, és megnyílt az ő szája, és megoldódott nyelve
azonnal, és szóla, áldván és magasztalva az Istent, és dicsőítve beszélni
kezdett28
Luk. 1,65 És félelem szállott minden ő szomszédaikra, és ijedelem támadt
mindazokban, akik körülöttük laktak; és Júdeának egész hegyes
tartományában elhirdettetének, és szóbeszéd tárgyává lettek mind e
dolgok, és mindenhol erről az eseményről beszéltek.
Luk. 1,66 És szívükre vevék mindenek, akik meghallák, és elgondolkodva
mondának: Vajon mi lesz e gyermekből? Ugyan mivé válik még ez a
gyermek? És az Úrnak keze vala ővele29
Luk. 1,67 És Zakariás, az ő atyja beteljesedék Szent Szellemmel, és
prófétála mondván:
Luk. 1,68 Áldott legyen az Úr, Izráel Istene, hogy rátekintett népére,
meglátogatta és megváltást szerzett neki, és megváltotta az ő népét30

„Mert valahány ígérete van Istennek, azokra őbenne /Krisztusban/ van az igen, és
ezért általa van az ámen is, az Isten dicsőségére általunk” (2Kor. 1.20) .
227 Mert a törvény parancsa így hangzott: „Nyolcnapos korában körülmetéltessék
nálatok minden férfigyermek nemzedékeiteknél nemzedékről nemzedékre; akár háznál
született, akár pénzen vásároltatott valamely idegentől, aki nem a te magodból való”
(1 Móz. 17,12).
228 Beteljesedett a prófécia: „Azon a napon szarvat sarjasztok Izráel házának, és a te
szádat megnyitom közöttük, és megtudják, hogy én vagyok az Úr” „Azon a napon
megnyílik szád ott a megmenekült előtt, és szólasz, és tovább nem maradsz néma; s
leszel nékik csodajelül, és intő jelül, és megtudják, hogy én vagyok az Úr” (Ezék.
29,21;24,27).
229 Úrnak keze (kheir): - a kéz (szó szerint vagy képletesen (erő, hatalom);
képletesen: a tevékenységre, hatóerőre utal. Átvitt értelemben: Isten keze = hatalma;
hangsúlyosan Isten alkotó-teremtő hatalma, amellyel a világot kormányozza, és
különleges beavatkozásával segíti az embert.
330 Megváltotta (lütrószisz): - váltságdíj kifizetése (átvitt értelemben). Visszavásárolt,
visszavásárlás. Váltságot szerez neki. A görög szó szószerinti jelentése: a bűn
kötelékeinek MEGOLDÁS-ára utal. Kiváltás, rabszolga felszabadítása.
Luk. 1,69 És felemelte az üdvösségnek31 szarvát nékünk, elhozta az
üdvösség erejét az ő gyermekének, Dávidnak házában32
Luk. 1,70 Amint szólott, kijelentette, és meghirdette az ő szent prófétáinak
/ az Ő szentjeinek / szája által, kik eleitől, ősidőktől fogva voltak33
Luk. 1,71 Hogy a mi ellenségeinktől megszabadít, megment, biztonságba
helyez, és mindazoknak kezéből, akik minket gyűlölnek, megvetnek,
utálnak, zaklatnak, üldöznek;
Luk. 1,72 Hogy irgalmasságot cselekedjék a mi atyáinkkal, és
megemlékezzék az ő szent szövetségéről,
Luk. 1,73 Arról az esküvésről, amellyel megesküdt Ábrahámnak, a mi
ősatyánknak, hogy ő megadja nékünk34

331 Üdv, üdvösség: a görög szótéria szavak (amelyek pontosan megfelelnek a héber
jásá; jesuá jelentésének) tartalmazzák a bűnbocsánatot, megmenekülést (rossztól,
veszélytől, ártalomtól, betegségtől, balesetből, bűnökből. Mindenfajta problémából,
bajból); megszabadítás (mindenfajta veszedelemből, gonosz szellemi lényektől
/démonoktól/; oltalmazás; biztonság; állandóság; jólét (bővölködés anyagi és szellemi
javakban); jóllét (egészség); boldogság, megtartatás;
332 A Szent Szellem a prófétákon keresztül így szól a Felkentről, a Messiásról:
„Hűséget esküdött az Úr Dávidnak, nem tér el attól, nem másítja azt meg: Ágyékod
gyümölcsét ültetem székedbe, trónodra; Megnövesztem ott Dávidnak hatalmát,
szövétneket szerzek az én felkentemnek, és gondom lesz felkentem mécsesére.
Ellenségeire szégyent borítok, rajta pedig koronája ragyog” (Zsolt. 132,11.17-18) „Az ő
idejében megszabadul Júda, és Izráel bátorságosan lakozik, és biztonságban él, és ez
lesz az ő neve, amellyel nevezik őt: Az Úr a mi igazságunk!” (Jer. 23,6) Az apostolon
keresztül pedig kijelenti a Szent Szellem, hogy a Dávidnak tett ígéret kiről szólt:
„Atyámfiai férfiak, szabad nyilván szólanom ti előttetek Dávid pátriárkáról, hogy ő
megholt és eltemettetett, és az ő sírja mind e mai napig minálunk van. Próféta lévén
azért, és tudván, hogy az Isten néki esküvéssel megesküdött, hogy majd az ő
ágyékának gyümölcséből támasztja a Krisztust hústest szerint, hogy helyeztesse az ő
királyi székibe, az ő trónjára” (Csel. 2,29-30).
333 Péter apostolon keresztül kerül kijelentésre, hogy a prófétákon keresztül a Szent
Szellem szólt: „Mert sohasem ember akaratából származott a prófétai szó; hanem a
Szent Szellemtől indíttatva szólottak az Istennek szent emberei” (2 Pét. 1,21).
334 Dávid próféciája: „Megemlékezik az ő szövetségéről mindörökké; az ő
rendeletéről, amelyet megszabott ezer nemzetségiglen, az ezer nemzedéknek
parancsolt igére; Amelyet kötött Ábrahámmal, és az ő Izsáknak tett esküvéséről”
(Zsolt. 105,8-9) Az Ábrahámnak tett ígéret, és a neki ajándékozott szövetség: „Mikor
Ábrám kilencvenkilenc esztendős vala, megjelenék az Úr Ábrámnak, és monda néki:
Én a mindenható Isten vagyok, járj én előttem, és légy tökéletes, és feddhetetlen. És
megkötöm az én szövetségemet én közöttem és te közöttedm megajándékozlak
szövetségemmel: és felette igen megsokasítlak téged. És arcára borula Ábrám; az
Isten pedig szóla őnéki, mondván: Ami engem illet, ímhol az én szövetségem te veled,
hogy népek sokaságának atyjává leszesz. És ne neveztessék ezután a te neved
Ábrámnak, hanem legyen a te neved Ábrahám, mert népek sokaságának atyjává
teszlek téged. És felette igen megsokasítalak téged; és népekké teszlek, mert népeket
Luk. 1,74 Hogy megszabadulván a mi ellenségeink, a mi gyűlölőink
kezéből, félelem nélkül, és félelmet nem ismerve, Istent tisztelve
szolgáljunk néki35
Luk. 1,75 Szentségben, / Isten akaratának, és tetszésének megfelelően / és
igazságban / megigazulva / Őelőtte, az Ő színe előtt járva a mi életünknek
minden napjaiban36
Luk. 1,76 Te pedig kis gyermek, a magasságos Isten prófétájának
hivattatol; mert az Úr színe előtt jársz, hogy az ő útait előkészítsd 37

támasztok belőled, és királyok is származnak tőled. És adom tenéked és a te

magodnak te utánad a te bujdosásod földét hol jövevény vagy, Kánaánnak egész
földét, örök birtokul; és Istenük leszek nékik. És megállapítom az én szövetségemet én
közöttem és te közötted, és te utánad a te magod között annak nemzedékei szerint
örök szövetségül, hogy legyek tenéked Istened, és a te magodnak te utánad.
Annakfelette monda Isten Ábrahámnak: Te pedig az én szövetségemet megőrizzed, te
és a te magod te utánad az ő nemzedékei szerint” (1 Móz. 17,1-9) Az Úr újra-és újra
megerősíti ígéretét: „Az Isten pedig monda: Kétségnélkűl a te feleséged Sára szül
néked fiat, és nevezed annak nevét Izsáknak, és megerősítem az én szövetségemet ő
vele örökkévaló szövetségül az ő magvának ő utána” (1 Móz. 17,19) Ábrahám hitének
próbája után esküvel erősíti meg Isten az ígéretet: „És monda: Én magamra
esküszöm, azt mondja az Úr: mivelhogy e dolgot cselekedéd, és nem kedvezél a te
fiadnak és nem tagadtad meg tőlem a fiad, a te egyetlenegyedet. Hogy megáldván
megáldalak tégedet, és bőségesen megsokasítom a te magodat, mint az ég csillagait,
és mint a fövényt, mely a tenger partján van, és a te magod örökség szerint fogja
bírni az ő ellenségeinek kapuját. És megáldatnak a te magodban a földnek minden
nemzetségei, mivelhogy engedtél az én beszédemnek” (1 Móz. 22,16-18) És az
Újszövetség kijelentése: „Mert az Isten, amikor ígéretet tett Ábrahámnak, mivelhogy
nem esküdhetett nagyobbra, önmagára esküdött. Mondván: Bizony megáldván
megáldalak téged, és megsokasítván megsokasítalak téged” (Zsid. 6,13-14-17) Az
ígéreteknek és próféciáknak, azok teljesülésének valóságos tartalmát pedig az
Újszövetség fejti ki: „Az ígéretek pedig Ábrahámnak adattak és az ő magvának.
Nem mondja: És a magvaknak, mint sokról; hanem mint egyről. És a te magodnak,
aki a Krisztus” (Gal. 3.16) „Ha pedig Krisztuséi vagytok, tehát az Ábrahám magva
vagytok, és ígéret szerint örökösök” (Gal. 3,29).
335 Az Úr Jézus úgy szabadított meg, hogy: „Mivel tehát a gyermekek testből és
vérből valók, ő is hasonlatosképpen részese lett azoknak, hogy a halál által
megsemmisítse, működésképtelenné, tétlenné tegye azt, akinek hatalma van a
halálon, tudniillik az ördögöt, És megszabadítsa azokat, akik a haláltól való félelem
miatt teljes életükben rabok valának” (Zsid. 2,14-15) A félelemtől pedig úgy
szabadultunk meg, hogy: „És mi megismertük és elhittük az Istennek irántunk való
szeretetét. Az Isten szeretet; és aki a szeretetben marad, az Istenben marad, és az
Isten is ő benne. A szeretetben nincsen félelem; sőt a teljes szeretet kiűzi a félelmet,
mert a félelem gyötrelemmel jár: aki pedig fél, nem lett teljessé, nem lett bevégzett,
célba érő, érett korú a szeretetben” (1 Ján. 4,16.18).
336 És hogy ezt hogyan tudjuk megvalósítani, arról így szól a Szent Szellem: „És
felöltözzétek amaz új, újszerű, ismeretlen, szokatlan, meglepő embert, mely Isten
Luk. 1,77 És az üdvösség, a szabadulás, megmenekülés ismeretére
megtanítsad az ő népét, a bűnöknek, azaz a céltévesztés bocsánatában, és
hogy közöld céltévesztésük elengedését.
Luk. 1,78 A mi Istenünk nagy irgalmasságáért, az Ő szívéből fakadó
könyörületességéből, amellyel meglátogatott minket a naptámadat, a
fölkelő fény a magasságból,
Luk. 1,79 Hogy megjelenjék38 felragyogjon azoknak, akik a sötétségben39
és a halálnak árnyékában40 ülnek, vesztegelnek, lakoznak. Hogy igazgassa,
vezesse, irányítsa a mi lábainkat, és teljesen kiegyenesítse lépteinket a
békességnek41 útjára!42

szerint teremtetett igazságban / hit által való megigazulásban / és valóságos

szentségben. Aki Teremtőjének képmására állandóan megújul, hogy egyre jobban
megismerje őt” (Eféz. 4,24; Kol. 3,10).
337 Zakariásnak így jelenti be az angyal a születendő gyermek feladatát: „És az Ő
előtte, vagyis az Úrnak színe előtt fog járni az Illés szellemével és erejével. Hogy az
atyák szívét a fiakhoz visszatérítse, visszafordítsa, és az engedetleneket, a
meggyőzhetetlen, makacs, csökönyös hitetleneket az igazak, azaz megigazultak vagy
megigazítottak, az igaznak nyilvánítottak bölcsességére, okosságára térítse, vezesse,
észjárására hozza, hogy az egész személyiség „beállítottságát”, irányultságát
megváltoztassa. Hogy készítsen az Úrnak, és állítson az Úr elé tökéletes, felkészült
népet” (Luk. 1,17) Mert őbenne fog beteljesedni a prófécia, amelyet így hirdetett meg
az Úr: „Ímé, elküldöm én az én követemet, és megtisztítja, és egyengeti előttem az
utat, és mindjárt eljön az ő templomába az Úr, akit ti kerestek, aki után vágyódtok, és
a szövetségnek követe, akit ti kívántok. ímé, eljön, jön már, azt mondja a Seregeknek
Ura. És az atyák szívét a fiakhoz fordítja, a fiakhoz téríti, a fiak szívét pedig az
atyákhoz, hogy el ne jöjjek és meg ne verjem e földet átokkal, és pusztulással ne
sújtsam a földet, amikor eljövök” (Malak. 3,1; 4.6).
338 Megjelenjék (epiphainó): - ráragyog, azaz (szó szerint) láthatóvá vagy (átvitt
értelemben) ismertté válik. megjelenik, de nem köznapi értelemben; fényt ad;
feltűnik, felragyog, mint egy csillag. Megmutat, láttat, nyilvánvalóvá tesz,
meglátszik.
339 Sötétség (szkotosz): - homályosság, azaz sötétség (szó szerint vagy képletesen);
homály, sötétség; alkony(at); alvilág, a halál sötétsége; átvitt értelemben: homály =
titok(zatosság), rejtekezés; az ismeretlenség homálya.
440 Árnyék (szkia): - homály vagy egy árnyék (szó szerint vagy képletesen: botlás,
eltévelyedés sötétsége vagy egy sejtetés). Árnyék, sötét folt, melynek az, az oka,
hogy egy tárgy, vagy valami a fény útjába kerül. Átvitt értelemben is. Árnykép, ami
nem a valóság. Látszat; értéktelen semmiség, hiábavalóság, jelentéktelen dolog.
441 Békesség (eiréné): az az állapot, amelyben minden a maga helyén van: épség; jó
egészség; jólét; a veszély érzetétől való mentesség; háborítatlanság; boldogság,
boldogulás.
442 Hogy beteljesüljenek a próféciák: „A nép, amely sötétségben jár vala, lát nagy
világosságot; akik lakoznak a halál árnyékának földében, fény, világosság ragyog fel
fölöttük!” „Így szólván a foglyoknak: Jöjjetek ki! És azoknak, akik sötétben ülnek:
Lépjetek elő! Jöjjetek a napvilágra! Az utakon legelnek, és útközben lesz élelmük, és
Luk. 1,80 A kis gyermek pedig növekedik és erősödik vala szellemben; és
a pusztában, a sivatagban, egy sivár, elhagyatott, magányos helyen
tartózkodott mind ama napig, amelyen megmutatta magát, amelyen
bemutatkozott az Izráelnek. Amíg nyilvánosan fel nem lépett Izraelben43
Luk. 2. Krisztus Belép az emberi létbe

minden halmokon, még a kopár hegyeken is legelőjük lesz: Nem éheznek, nem
szomjúhoznak, nem bántja őket délibáb és a nap heve; mert aki rajtuk könyörült,
vezeti, terelgeti őket, és őket vizek forrásaihoz viszi” (Ésa. 9,2; 49,9-10) „És feltámad,
fölragyog néktek, akik félitek az én nevemet, az igazságnak / a megigazulásnak /
napja, és gyógyulás lesz az ő szárnyai alatt, és sugarai gyógyulást hoznak, és
kimentek és ugrándoztok, mint a hizlalt tulkok, vagy mint a hizlalóból kiszabadult
borjak” (Malak. 4,2).
443 Zakariás próféciája: Zakariás engedelmességének legnagyobb jutalma, hogy nem
csak felnyílt a szája, hanem „beteljesedett Szent Szellemmel” (Luk. 1,67) – a
prófétaság Szellemével, vagyis a Krisztus Szellemével (1 Pét. 1.11) – és azonnal
prófétálni kezdett. A prófécia pedig amit mond, Isten igéje. Ahogy Mária a Szent
Szellem uralma alatt prófétikus igéket mond, mégpedig az Ószövetség igéinek egy új
összeállításával, amely által a mondottak új tartalmat nyernek, ugyanígy Zakariás is.
Áldotta Istent a megváltásért, a szabadításért, a szövetség megtartásáért, „Áldott az
Úr, Izráel Istene, hogy meglátogatta és megváltotta az ő népét” (Luk. 1,68) idézve a
Zsoltárokból: „Váltságot küldött az ő népének, elrendelte szövetségét örökre; szent és
rettenetes az ő neve” (Zsolt. 111,9). Ézsaiás próféciáiból: „Ne félj, férgecske Jákób,
maroknyi Izráel, én megsegítlek, szól az Úr, a te megváltód, Izráelnek Szentje!” (Ésa.
41,14) És az Úr Zakariáson keresztül aktualizálta a próféciákat.
Zakariás a továbbiakban arról szól, hogy mindaz, amit ő most mond, azok a
próféták által előre kijelentett isteni igazságok: „Amint szólott az ő szent prófétáinak
szája által, kik eleitől fogva voltak” (Luk. 1,70)
Az apostolok is arra hivatkoznak minden prédikációjukban és
bizonyságtételükben – amelyet az Úr Jézusról tesznek – a Szent Szellem kitöltetése
után, hogy a próféták előre megmondták, amik most megtörténtek: „Az Isten pedig,
amikről eleve megmondotta minden ő prófétájának szája által… ekképpen töltötte
be” (Csel. 3,18) „…amikről szólott az Isten minden ő szent prófétájának szája által
eleitől fogva” (Csel. 3,21) „Melyet eleve megígért Isten az ő prófétái által a
szentírásokban” (Róm. 1,2).
Az Ige, a legfőbb tekintély

Ezeken az igéken keresztül arra tanít bennünket az Úr, hogy bármit látunk,
hallunk, tapasztalunk, amik még nem voltak eddigi hitéletünkben, amelyek újnak
tűnnek Isten népének, vagy gyermekének életében, meg kell vizsgálni az ige –
mégpedig az írott ige – tükrében, és a próféciák fényében. Isten ugyanis mindent
kijelentett, ami volt, van és lesz, és minden megírásra is került. Maga az Úr Jézus
erről így tesz bizonyságot: „Mert nincs semmi rejtett dolog, ami meg ne jelentetnék;
Luk. 2,1 És lőn, vagyis történt azokban a napokban, Augusztus császártól
parancsolat, rendelet adaték ki, hogy mind az egész lakott föld, vagyis az
egész világ, összeirattassék, és a birodalom lakosságát számlálják össze.
Luk. 2,2 Ez az összeírás, vagyis népszámlálás először akkor történt, mikor
Siriában Czirénius volt a helytartó, a kormányozó.
Luk. 2,3 Mennek vala azért mindenek, hogy beírattassanak, - hogy
összeírják, - kiki a maga városába.

és semmi sem volt eltitkolva, hanem hogy nyilvánosságra jusson. Ha valakinek van
füle a hallásra, hallja” (Márk. 4.22-23)
Tehát bármilyen vonzó egy tanítás, egy jelenség, egy megnyilvánulás, egy
megtapasztalás, ha azt a Szent Szellem Isten igéjével nem támasztja alá, tartsuk távol
magunkat tőle.

A Szabadító és a szabadítás

Zakariás így folytatja prófétálását: „Hogy a mi ellenségeinktől megszabadít, és

mindazoknak kezéből, akik minket gyűlölnek” (Luk 2,71).
Már Dávid is így tesz bizonyságot, Isten szabadításáról, aki népéről úgy
gondoskodott, hogy: „… kisegíté őket a gyűlölő kezéből; kimentette őket ellenség
kezéből” (Zsolt. 106,10) Az Újszövetség pedig kijelenti, hogy Isten népének gyűlölői és
ellenségei a sátán és csapata / a sátán szó jelentése ugyanis: ellenség; ellenfél, üldöző,
vádoló / tehát a Zakariás próféciája már az Úr Jézus szabadító munkájára vonatkozik.
Mert az Úr Jézus szabadított meg bennünket a sátán hatalmából.
Zakariás így folytatja beszédét: „Hogy irgalmasságot cselekedjék a mi
atyáinkkal, és megemlékezzék az ő szent szövetségéről. Az esküvésről, amellyel
megesküdt Ábrahámnak, a mi atyánknak, hogy ő megadja nékünk” (Luk.2,72-73)
idézve Isten Ábrahámnak tett ígéretét, amely így hangzott: „…Én magamra
esküszöm azt mondja az Úr: …Hogy megáldván megáldalak tégedet, és bőségesen
megsokasítom a te magodat mint az ég csillagait, és mint a fövényt, mely a tenger
partján van, és a te magod örökség szerint fogja bírni az ő ellenségeinek kapuját. És
megáldatnak a te magodban a földnek minden nemzetségei…” (1 Móz. 22,16-18). Ezt
az ígéretet Isten akkor adta először Ábrahámnak, amikor ő – engedelmeskedve Isten
igéjének – elhagyta a földjét, háznépét és elindult arra a földre, amelyre az Úr küldte.
Isten újra és újra megismételte ígéretét, bátorítva Ábrahámot, s amikor azt
parancsolta, hogy Izsákot – az egyetlen egyet, az ígéret fiát – áldozza fel a Mórija
hegyén, és Ábrahám bizalommal és hitnek teljességével elindult gyermekével, hogy
engedelmesen megcselekedje Isten szavát. / Ez a parancs Ábrahám hitének próbája
volt. / Ekkor az Úr eküvéssel is megerősítette ígéretét. Ebben az ígéretben Isten már a
„mag” – aki az Úr Jézus – győzelmét is kijelenti, hiszen azt mondja, hogy: „a te
magod örökség szerint fogja bírni az ő ellenségeinek kapuját” (1Móz 22,17).
Az Ábrahámnak adott ígéretek – melyeket az Úr többször megismételt – arra
tanítanak, hogy az Úr ígéreteit többször is megerősíti. Lehet hogy a hitet is
megpróbálja – de a próba kiállásában is Ő segít – ilyenkor a próba kiállása után
valósul meg életünkben az ígéret.
Luk. 2,4 Felméne pedig József is Galileából, Názáret városából Júdeába, a
Dávid városába, mely Betlehemnek neveztetik, mivelhogy a Dávid
házából és háznépe közül való volt, a Dávid nemzetségéből származott;
Luk. 2,5 Hogy beirattassék, vagyis hogy összeírják feleségével Máriával
együtt, aki néki jegyeztetett feleségül, és várandós vala, azaz áldott
állapotban volt.
Luk. 2,6 És lőn, vagyis történt, hogy mikor ott valának, betelének az ő
szülésének napjai, és elérkezett a szülés ideje.

Erről az ígéretről emlékezik meg Dávid is: „Oh Ábrahámnak, az ő szolgájának

magva; oh Jákóbnak, az ő választottának fiai! Ő, az Úr a mi Istenünk, az egész földre
kihat az ő ítélete. Megemlékezik az ő szövetségéről mindörökké; az ő rendeletéről, a
melyet megszabott ezer nemzetségiglen; Amelyet kötött Ábrahámmal, és az ő
Izsáknak tett esküvéséről. És odaállatta azt Jákóbnak szabályul, Izráelnek örök
szövetségül” (Zsolt. 105,6-10)
A zsidókhoz írt levél pedig magyarázatot ad arról, hogy a fenti ígéretek kire
vonatkoznak: „Mert az Isten, mikor ígéretet tett Ábrahámnak, mivelhogy nem
esküdhetett nagyobbra, önmagára esküdött. Mondván: Bizony megáldván
megáldalak téged, és megsokasítván megsokasítalak téged” (Zsid. 6.13-14) Erről az
esküvel megerősített szövetségről prófétál tehát Zakariás azt is elmondva, hogy kire
vonatkozik ez a szent szövetség, és mi Isten akarata velünk – a Krisztus népével – így
szólva: „Hogy megszabadulván a mi ellenségeink kezéből, félelem nélkül szolgáljunk
néki” (Luk.1,74).
Az Újszövetségben kerül az is kijelentésre, hogy az ellenség a sátán, és
csapata: „…a ti ellenségetek, az ördög” (1 Pét. 5.8). Az Úr gondoskodott a
szabadítóról és a szabadításról is. Ennek módjáról és a Szabadító személyéről így szól
a kijelentés: „Mivel tehát a gyermekek testből és vérből valók, ő is / Krisztus /
hasonlatosképpen részese lett azoknak, hogy a halál által megsemmisítse azt, akinek
hatalma van a halálon, tudniillik az ördögöt, És megszabadítsa azokat, akik a
haláltól való félelem miatt teljes életükben rabok valának” (Zsid. 2.14-15).
Az előzőekben idézett igék is arról tesznek bizonyságot, hogy az
Ószövetségben leírtakat mint előképet tárja elénk Isten igéje, amelyben minden az Úr
Jézus Krisztus hatalmas művére, az Ő szabadítására, megváltására, és az ellenség
felett aratott győzelmére mutat.
Erről a szabadításról, annak céljáról és eredményéről prófétál Zakariás ezt
mondva: „…félelem nélkül szolgáljunk néki. Szentségben és igazságban ő előtte a mi
életünknek minden napjaiban” (Luk.2,75).
Tehát már nem kell félnünk, hiszen a Szabadító eljött. A halál és ura, az ördög
minden csapatával legyőzve. Ezért szolgálhatjuk félelem nélkül az Urat. Zakariás
próféciájában ez az eljövendő szabadítás és győzelem jelentetett ki.
Zakariás ezek után a megszületett gyermeke feladatáról prófétál a
következőképpen: „Te pedig kis gyermek, a magasságos Isten prófétájának
hivattatol; mert az Úr előtt jársz, hogy az ő útait megkészítsed” (Luk. 2,76) Ebben az
igében több próféciát alkalmaz a Szent Szellem a jelenlegi körülményre
vonatkoztatva. Kijelenti, hogy megszületett az útkészítő, vagyis az a valaki, aki a
Szabadító Isten előtt fog járni. Ezek a próféciák a következők szerint kerültek
Luk. 2,7 És szülé az ő elsőszülött fiát; és bepólyálá őt, és helyezteté vagyis
fektette őt a jászolba, mivelhogy nem vala nékik helyük a vendégfogadó
háznál, a szálláson44
Luk. 2,8 Valának pedig pásztorok azon a vidéken, akik künn a mezőn a
szabad ég alatt tanyáztak, és vigyáztak, és őrködtek éjszaka, őrváltásról
őrváltásra az ő nyájuk mellett, és éjnek idején őrizték nyájukat.
Luk. 2,9 És ímé az Úrnak angyala hozzájuk jöve, és egyszerre csak ott
termett mellettük, megjelent nekik, és ott állt előttük, és az Úrnak -
Istennek - dicsősége, fényessége körülvevé és körülragyogta őket: és nagy
megírásra: „Ímé, elküldöm én az én követemet, és megtisztítja előttem az utat, és
mindjárt eljön az ő templomába az Úr, akit ti kerestek, és a szövetségnek követe, akit
ti kívántok; ímé, eljön, azt mondja a Seregeknek Ura” (Malak. 3.1) „Ímé, én elküldöm
néktek Illyést, a prófétát, mielőtt eljön az Úrnak nagy és félelmetes napja. És az atyák
szívét a fiakhoz fordítja, a fiak szívét pedig az atyákhoz…” (Malak. 4.5-6).
A Szent Szellem ezzel megerősíti az angyal által kijelentett igéket.
Az Úr Jézus pedig így tesz bizonyságot Bemerítő Jánosról: „Mert ő az, akiről meg
van írva: Ímé én elküldöm az én követemet a te orcád előtt, aki megkészíti előtted a te
útadat… Illés ő, aki eljövendő vala” (Mát. 11,10.14).
Zakariás a továbbiakban fia további feladatáról prófétál: „És az üdvösség
ismeretére megtanítsad az ő népét, a bűnöknek bocsánatában” (Luk. 1.77).
(A Keresztelő János neve a görög eredetiben így hangzik: „János a bemerítő”.
Ezt a „baptisztész” szóval fejezi ki a görög szöveg, amelynek jelentése: bemerítő,
alámerítő. A magyar fordításban szereplő „keresztel” szó a görög szöveg szerint –
amely a „baptidzó” szót használja – bemerít, alámerít, vagy: egy tárgyat ismételten
bemárt egy folyadékba, tehát nem keresztel, hanem alámerít. A keresztel szó a görög
szövegben egyáltalán nem szerepel. /Balázs Károly: Újszövetségi Szómutató Szótár –
Logos Kiadó Bp. 1998./ 910-es szó a 83.oldalon, és a 907-es szó a 82. oldalon./

Amire tanít Isten igéje

Bemerítő János a Krisztusban újjászületett, és Szent Szellemmel beteljesedett ember
eljövetelének előképe, mert minden újjászületett ember egyben útkészítővé is válik,
aki hirdeti a bűnbocsánatot, a megtérést, és azt, Aki által mindez lehetséges: az Úr
Jézus Krisztust, a Szabadító Istent.
444 Ez pedig akkor, és azért történt: „Mikor pedig eljött az időnek teljessége
befejezettsége, vége, kibocsátotta, és elküldte Isten az ő Fiát, aki asszonytól lett, aki
asszonytól született, aki törvény alatt, törvénynek alávetve lett, Hogy a törvény alatt
levőket megváltsa, hogy elnyerjük a fiúságot” (Gal. 4,4) És hogy milyen törvénynek
lett alávetve az Úr Jézus, arról így beszél az Ige: „És amint elrendeltetett, hogy az
emberek egyszer meghaljanak…” (Zsid. 9,27) Így az Úr Jézusnak is testben kellett
eljönni, hogy a halál „törvénye” alatt lehessen, ahogy ezt Isten Igéje ki is jelenti:
„Mivel tehát a gyermekek testből és vérből valók, ő is hasonlatosképpen részese lett
azoknak, hogy a halál által megsemmisítse azt, akinek hatalma van a halálon,
tudniillik az ördögöt. És megszabadítsa azokat, akik a haláltól való félelem miatt
teljes életükben rabok valának” (Zsid 2,14-15) „Mert a Jézus Krisztusban való élet, a
természetfeletti élet szellemének törvénye felszabadított, és megszabadított a
kötelékekből, és szabaddá tett engem a bűn és a halál törvényétől” (Róm. 8,2).
félelemmel megfélemlének, nagyon megijedtek, megrémültek; és nagy
félelem vett erőt rajtuk.
Luk. 2,10 És monda az angyal nékik: Ne féljetek, mert meglátjátok, jó hírt
hoztam, mert ímé örömhírként hirdetek, és adok tudtul néktek nagy
örömet, mely az egész népnek, és minden népnek öröme lészen:
Luk. 2,11 Mert született néktek ma a Megtartó, az Üdvözítő, Megmentő,
Szabadító, ki maga az Úr Krisztus, a Dávid városában45
Luk. 2,12 Ez pedig néktek a jele: találtok egy kis gyermeket, egy
újszülöttet bepólyálva feküdni a jászolban.
Luk. 2,13 És hirtelenséggel jelenék az angyallal mennyei seregek sokasága
a mennyei hadseregből, akik az Istent dicsérik, és ezt mondják vala:
Luk. 2,14 Dicsőség a magasságos mennyekben az Istennek, és e földön
békesség, és az emberekhez jó akarat.
Luk. 2,15 És lőn, vagyis történt, hogy mikor elmentek, és visszatértek az
angyalok őtőlük a mennybe, mondának a pásztoremberek egymásnak:
Menjünk el mind Betlehemig, és lássuk meg e dolgot, ezt a (rémát):

445 És folytatódik a kijelentés: „Ez nagy lészen, és a Magasságos Fiának hivattatik.

És néki adja az Úr Isten a Dávidnak, az ő atyjának, királyi székét, trónját. És
királyként uralkodik a Jákób házán mindörökké; és az ő királyságának,
uralkodásának, és országának vége nem lészen!” (Luk. 1,32-33) A próféták mind Őróla
szóltak, és a próféciák Őbenne teljesedtek be. Kijelentést nyert, hogy az örökkévaló
Király fiúgyermekként fog megszületni: „Mert egy gyermek születik nékünk, fiú
adatik nékünk, és az uralom az ő vállán lészen, és hívják nevét: csodálatosnak,
tanácsosnak, erős Istennek, Örökkévaló Atyának, békesség fejedelmének! Uralma
növekedésének és békéjének nem lesz vége a Dávid trónján és királysága felett, hogy
fölemelje és megerősítse, és megszilárdítsa azt jogosság és igazság által mostantól
mindörökké. A seregek Urának buzgó, és féltő szerelme viszi véghez ezt! Beszédet,
azaz egy igét küldött az Úr Jákóbnak, és eljutott, és leesett Izráelben” (Ésa. 9,6-8)
„Ímé, eljőnek a napok, azt mondja az Úr, és támasztok Dávidnak igaz magvat, igaz
sarjat. És uralkodik, mint király, mint olyan király, aki bölcsen uralkodik, és bölcsen
cselekszik és méltányosságot, és igazságot cselekszik e földön, mert jog és igazság
szerint jár el az országban… és ez lesz az ő neve, amellyel nevezik őt: Az Úr a mi
igazságunk!” (Jer. 23,5-6) Mert: „Nem töröm, és nem szegem meg az én
szövetségemet, és ami kijött az én számból, el nem változtatom, és meg nem másítom.
Megesküdtem egykor az én szentségemre: vajon megcsalhatnám-e Dávidot? Nem
fogok hazudni Dávidnak. Az ő magva örökké megmarad, és az ő királyi széke olyan
előttem, mint a nap. Megáll örökké, mint a hold, és bizonyos, mint a felhőben lévő
bizonyság. Szela” (Zsolt. 89,35-38) Mert az Úr azt ígérte Dávidnak: „És állandó lészen
a te házad, és a te országod mindörökké tiéd lészen, és a te trónod erős, és szilárd
lészen mindörökké” (2 Sám. 7,16) Dávid így énekel Róla: „Maradjon meg, és tartson
neve mindörökké; viruljon neve, terjedjen híre, míg a nap lesz, míg a nap ragyog;
vele áldják magukat mind a nemzetek. Nevével mondjanak egymásra áldást, és
magasztalják őt, és mondja őt boldognak minden nép” (Zsolt. 72,17).
kijelentést, Igét, amelyet az Úr megjelentett, tudtunkra és hírül adott
nékünk, hogy hogyan is történt mindaz, amiről üzent nekünk az Úr.
Luk. 2,16 Elmenének azért, gyorsan és sietséggel útra keltek, és
megtalálák Máriát és Józsefet, és a kis gyermeket, az újszülöttet, ki a
jászolban fekszik vala.
Luk. 2,17 És ezt látván, elhirdeték, elmondták azt az üzenetet, azt a
kijelentést, ami nékik a gyermek felől mondatott vala.
Luk. 2,18 És mindenek, akik hallák, elcsodálkozának és megdöbbentek
azokon, amiket a pásztorok nékik mondottak.
Luk. 2,19 Mária pedig mind ez igéket, ezeket a (rémákat): kijelentéseket
megtartja, megjegyezte, megőrizt, emlékezetébe véste, és szívében a
bensőjében forgatta és mérlegelve fontolgatta vala, és el-elgondolkodott
rajtuk.
Luk. 2,20 A pásztorok pedig visszatérének, dicsőítvén és dicsérvén
magasztalták az Istent mind azok felől, amiket pontosan úgy hallottak és
láttak, amint nékik megmondatott, ahogyan Ő megüzente nekik.
Luk. 2,21 És mikor betölt, vagyis letelt a nyolc nap, hogy a kis gyermeket
körülmetéljék, nevezék az ő nevét Jézusnak, amint őt az angyal nevezte,
mielőtt fogantatott volna anyja méhében, azaz még mielőtt Mária méhébe
fogadta volna.
Luk. 2,22 Mikor pedig betöltek, elteltek Mária tisztulásának napjai a
Mózes törvénye szerint, felvivék őt Jeruzsálembe, hogy bemutassák az
Úrnak.
Luk. 2,23 Ahogyan megíratott, és ahogy elő volt írva az Úr törvényében,
hogy: Minden elsőszülött, azaz az anyaméhet megnyitó fiúmagzat az
Úrnak szenteltessék, és így az Úr szentjének hivatik.
Luk. 2,24 És hogy áldozatot adjanak, és mutassanak be, a szerint amint
megmondatott az Úr törvényében, vagyis az Úr törvényébe foglalt
rendelkezés szerint: Egy pár gerlicét, vagy két galambfiat46
446 Az Úr – miután megigazultnak nyilvánította Ábrámot a hite miatt – adott egy jelet:
„Ez pedig az én szövetségem, melyet meg kell tartanotok én közöttem és ti közöttetek,
és a te utánad való magod között: minden férfi körülmetéltessék nálatok. És
metéljétek körül a ti férfitestetek bőrének elejét, vagyis a szeméremtestetek bőrét, és
az lesz az én közöttem és ti közöttetek való szövetségnek jele. Nyolcnapos korában
körülmetéltessék nálatok minden férfigyermek nemzedékeiteknél; akár háznál
született, akár pénzen vásároltatott valamely idegentől, aki nem a te magodból való.
Körülmetéltetvén körülmetéltessék a házadban született és a pénzeden vett; és
örökkévaló szövetségül lesz az én szövetségem a ti testeteken. A körülmetéletlen férfi
pedig, aki körül nem metélteti az ő férfitestének, az ő szeméremtestének bőrét, az
ilyen személy kivágattatik az ő népe közűl, mert elutasította, és felbontotta az én
szövetségemet” (1 Móz. 17,10-14) Ábrahám pedig teljesítette az Úr parancsát: „És
nevezé Ábrahám az ő fiának nevét, aki néki született vala, akit szült vala néki Sára,
Izsáknak: És körülmetélé Ábrahám az ő fiát Izsákot, nyolcnapos korában, amint
Luk. 2,25 És ímé élt vala Jeruzsálemben egy ember, akinek neve Simeon
volt, és ez az ember igaz, azaz ihaznak nyilvánított, és istenfélő vala, aki
várta az Izráel vigasztalását, és a Szent Szellem vala őrajta, lakott őbenne.
Luk. 2,26 És kijelentetett néki, kinyilatkoztatást kapott a Szent Szellem
által, hogy addig halált nem lát, amíg meg nem látja az Úrnak Krisztusát.
Luk. 2,27 És ő a Szellem indításából, és ösztönzésére a templomba méne,
és mikor a gyermek Jézust bevivék szülői, hogy őérette a törvény szokása
szerint cselekedjenek, hogy a törvény előírásának eleget tegyenek,
Luk. 2,28 Akkor ő ölelő karjaiba vevé őt, és magasztalva áldá az Istent, és
monda:
Luk. 2,29 Mostan bocsátod el, Uram, a te rabszolgádat, a te beszéded a Te
(rémád): igéd, kijelentésed szerint, békességben:
Luk. 2,30 Mert már] meglátták az én szemeim a te üdvösségedet a Te
Üdvözítődet, a megváltásodat, megmentő hatalmadat, és szabadításodat,
Luk. 2,31 Amelyet rendeltél, és készítettél minden népeknek minden
nemzeteknek szeme láttára, és számára;
Luk. 2,32 Hogy megjelenjék világosságul, fényül a pogányok, azaz a
nemzetek megvilágosítására. hogy azt nemzeteknek leleplezd,
kinyilatkoztasd, és a te népednek, az Izráelnek dicsőségére47

parancsolta vala néki az Isten” (1 Móz. 21,3-4) A fiút szülő asszonyra vonatkozóan
pedig így rendelkezett Isten: „Szólj Izráel fiainak, mondván: Ha az asszony
lebetegszik, és fiat szül, tisztátalan legyen hét napig; az ő havi betegségének ideje
szerint legyen tisztátalan. A nyolcadik napon pedig metéljék körül a fiú férfitestének,
vagysi szeméremtestének bőrét” (3 Móz. 12,2-3) „Azután még harminchárom napig
maradjon otthon az anya a vértől való tisztulás miatt; semmi szent dolgot ne illessen,
a szent helyre se menjen be, míg el nem telnek az ő tisztulásának napjai. Mikor pedig
letelnek az ő tisztulásának napjai, fiú miatt vagy leány miatt, hozzon egészen
égőáldozatul esztendős bárányt, galambfiat vagy gerlicét vétekáldozatul, a
gyülekezet, azaz a kijelentés sátorának nyílása, bejárata elé a paphoz. És áldozza
meg azt az Úr színe előtt; és szerezzen néki engesztelést; így lesz tisztává az ő
vérfolyása után. Ez a törvénye a fiút vagy leányt szülő asszonynak. Ha pedig nincs
elég módja bárányhoz, vagyis ha nem telik neki bárányra, vigyen két gerlicét vagy
két galambfiat, egyiket egészen égőáldozatul, a másikat vétekáldozatul, és szerezzen
néki engesztelést a pap, és tiszta lesz” (3 Móz. 12,4.6-8)
447 Simeon kijelentést kapott arról, hogy megszületett az Üdvözítő: „Elhoztam
igazságomat, nincs messze, és az én szabadításom nem késik, Sionban lesz
szabadításom, és Izráelen dicsőségem” (Ésa. 46,13) Mert: „…nem marad, nem lesz
mindig sötét ott, ahol most szorongatás, elnyomás van; először megalázta Zebulon és
Nafthali földjét, de azután megdicsőíti a tenger útját, a Jordán túlsó partját és a
pogányok határát, és területét. A nép, amely sötétségben jár vala, lát nagy
világosságot; akik lakoznak a halál árnyékának földében, fény, világosság ragyog fel
fölöttük!” (Ésa. 9,1-2). „Az Ige volt az igazi világosság, és az igazi világosság, a fény
érkezőben volt, és már eljött a világba, és fénybe borított, beragyogott minden
embert. Amely megvilágosít minden e világra jövő embert. Ő jött el a világba” (Ján.
Luk. 2,33 József pedig és az ő anyja csodálkozának, és megdöbbentek
azokon, amiket ő felőle mondottak.
Luk. 2,34 És megáldá őket Simeon, és monda Máriának, az ő anyjának:
Ímé ez vettetett, Ő rendeltetett sokaknak elestére, romlására, bukására, és
feltámadására, és felemelésére. Sokaknak elestére és talpra állítására,
felébredésére az Izráelben, jegyül és jelül, akinek sokan ellene mondanak,
és ellenszegülnek.
Luk. 2,35 Sőt a te személyedet is általhatja az éles tőr; hogy sok szív - a
szellemi életük központjának - titkos gondolatai nyilvánvalókká legyenek,
kiderüljenek, lelepleződjenek. hogy nyilvánosságra jöjjenek sok szívből, a
bensőből az elgondolások, és lehulljon a lepel48

1,9) „És az Ige, a (logosz) hústestté lett és itt élt, itt sátorozott, sátrat vert, és
letáborozott mi közöttünk. Közöttünk vett szállást, és láttuk, szemléltük az ő
dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét. Amely olyan volt, mint az Atya
mellől érkező Egyszülöttnek dicsősége; mint az Atyától származó egyszülött
dicsősége. Aki teljes vala kegyelemmel és igazsággal, azaz maga volt az (alétheia): a
VALÓSÁG” (Ján. 1.14) És így teljesedett be az Úr ígérete: „Tudtul adta az Úr az ő
szabadítását; a népek előtt megjelentette, nyilvánvalóvá tette az ő igazságát.
Megemlékezett az ő kegyelméről és Izráel házához való hűségéről, és hűséggel és
szeretettel gondolt Izráel házára; látták a föld határai mind a mi Istenünknek
szabadítását” (Zsolt. 98,2-3) „Mert bizony megvigasztalja az Úr Siont, megvigasztalja
minden romjait, és pusztáját olyanná teszi, mint az Éden, és kietlenjét, kopár földjét
olyanná, mint az Úrnak kertje, öröm és vígasság találtatik abban, és boldog
örvendezés lesz majd benne, hálaadás és dicséret szava, magasztalás és hangos
zsoltárének!” (Ésa. 51,3) Hát: „Ujjongjatok egek, és föld örvendezz, vigadozz, törjetek
ki ujjongásba, és ujjongva énekeljetek hegyek; mert megszánta és megvígasztalá
népét az Úr, és könyörül szegényein, a nyomorultakon” (Ésa. 49,13) „Ujjongva
énekeljetek, és vígan ujjongjatok mindnyájan, Jeruzsálem romjai, mert megvígasztalá
az Úr népét, megváltá Jeruzsálemet” (Ésa. 52,9) „Örüljenek az egek és örvendezzen a
föld; harsogjon, és zúgjon a tenger és minden benne való! Viduljon, és ujjongjon a
mező és minden, ami rajta van; örvend, és ujjongnak akkor az erdő minden fája is, Az
Úrnak orcája előtt, mert eljön, mert eljön, hogy megítélje e földet. Megítéli majd a
világot igazsággal, és pártatlanul a népeket az ő hűségével” (Zsolt. 96,11-13) Hát:
„Vigasztaljátok, vigasztaljátok népemet, így szól Istenetek! Szóljatok Jeruzsálem
szívéhez, és hirdessétek néki, hogy vége van nyomorúságának, letelt rabsága, hogy
bűne megbocsáttatott; hiszen kétszeresen sújtotta őt az Úr keze minden bűneiért”
(Ésa. 40,1-2).
448 Őbenne teljesednek be a próféciák: „És Ő néktek szenthely lészen; de megütközés
köve és botránkozás sziklája Izráel két házának. Olyan szikla, amelybe belebotlanak,
s tőr, kelepce, csapda és háló Jeruzsálem lakosainak. És megütköznek, és
megbotlanak köztük sokan, s elesnek és összetöretnek; tőrbe esnek és megfogatnak,
mert megfogja őket a csapda!” (Ésa. 8,14-15) Mert: „Csalárdabb a szív, - az ember
bensője - mindennél, és javíthatatlanul gonosz az; kicsoda ismerhetné, ki tudná
kiismerni azt? Én, az Úr vagyok az, aki a szívet - a bensőt - fürkészem, és a veséket
vizsgálom. Én, az Úr vagyok a szívek vizsgálója, az életek megítélője, hogy
Luk. 2,36 És vala ott egy prófétaasszony, Anna, a Fánuel leánya,
az Áser nemzetségéből, - törzséből - való. Ez sok időt élt, és már
igen öreg, előrehaladott, élemedett korú volt, miután az ő
szüzességétől fogva hét esztendeig élt férjével, vagyis aki csak hét
évig élt férjével hajadonkora után,
Luk. 2,37 És ez mintegy nyolcvannégy esztendős özvegy vala, aki
nem távozék el a templomból, hanem böjtölésekkel és
imádkozásokkal szolgál vala éjjel és nappal.
Luk. 2,38 Ez is ugyanazon órában oda állván, hálát adott az
Úrnak, dicsőítette magasztalta az Istent, és vallást tett az Isten
mellett, és szóla őfelőle mindeneknek, akik Jeruzsálemben a
váltságot várták49
Luk. 2,39 És mikor mindent elvégeztek amivel az Úr törvénye
szerint tartoztak, visszatérének Galileába, az ő városukba,
Názáretbe.
Luk. 2,40 A kis gyermek pedig gyarapodik, és növekedik, és
erősödék szellemben, beteljesedve bölcsességgel, mely őt
megtöltötte; és az Istennek kegyelme, jóindulata, kedvezése,
jóindulatú gondoskodása vala ő rajta.
Luk. 2,41 Az ő szülei pedig évenként feljártak Jeruzsálembe a
húsvét, vagyis a pászka-bárány ünnepére, a szokásnak
megfelelően50
megfizessek kinek-kinek az ő útai szerint és cselekedeteinek gyümölcse szerint. És
mindenkivel úgy bánok, ahogyan élete és tetteinek a gyümölcse szerint megérdemli”
(Jer. 17,9-10).
449 Mert meg van írva, hogy: „Jó az Úr azoknak, akik várják őt, a benne
reménykedőkhöz; a személynek, amely keresi őt, a hozzá folyamodókhoz. Jó csendben
várni és megadással lenni az Úr szabadításáig” (Siral. 3,25-26) Az Úr is így
rendelkezett: „A valóban özvegy és hagyatott, a magára maradt asszony pedig
reménységét az Istenben veti, és foglalatos, és kitart a könyörgésekben és
imádságokban éjjel és nappal” (1 Tim. 5,5).
550 Mert így hangzott Isten törvénye: „Ügyelj az Abib hónapra, és készíts az Úrnak, a
te Istenednek páskhát; mert az Abib hónapban hozott ki téged az Úr, a te Istened
Egyiptomból éjjel. Páskha gyanánt, páska áldozatul pedig vágj le az Úrnak, a te
Istenednek juhot és ökröt, azaz marhát azon a helyen, amelyet kiválaszt az Úr, a te
Istened, hogy oda helyezze az ő nevét, hogy ott lakjék az ő neve. Ne egyél azzal)
semmi kovászost, hanem hét napon át egyél azzal kovásztalan lepényeket,
nyomorúságnak kenyerét, mert sietséggel jöttél ki Egyiptom földéről, hogy
megemlékezzél arról a napról életednek minden idejében, amelyen kijöttél Egyiptom
földéről. És ne lásson senki kovászt hét napon át sehol a te határodban; és a húsból,
amelyet az első napon estve megáldozol, semmi ne maradjon reggelig. Nem ölheted
Luk. 2,42 És mikor tizenkét esztendős lett, szintén fölmennek
Jeruzsálembe az ünnep szokása szerint;
Luk. 2,43 És mikor eltelének az ünnepnapok, hazafelé indultak, és mikor
ők visszaindultak, a gyermek Jézus visszamaradt, vagyis hátra maradt
Jeruzsálemben anélkül, hogy szülei tudták volna; és nem vevék észre sem
József, sem az ő anyja;
Luk. 2,44 Hanem abban a hitben voltak, és azt gondolták, hogy az úti
társaságban, azaz útitársaik körében van. És már egy napi járóföldet
menének, és csak azután keresék őt a rokonok és az ismerősök között;
Luk. 2,45 És mikor nem találák őt sehol, visszafordultak, és
visszamenének Jeruzsálembe, hogy megkeressék.
Luk. 2,46 És történt, hogy harmadnapra ráakadtak, és megtalálták őt a
templomban, a doktorok, - a tanítók, a mesterek - között ülve, amint őket
hol hallgatta, hol meg kérdezgette őket.
Luk. 2,47 És mindnyájan, akik őt hallgatták, elálmélkodának
meghökkentek, és megdöbbentek, az ő értelmén, az ő bölcsességén, és
csodálkoztak okosságán, és az ő feleletein51
Luk. 2,48 És szülei meglátván őt, elcsodálkozának, és monda néki az ő
anyja: Fiam, miért cselekedted ezt velünk? Ímé atyád és én nagy bánattal,
szomorúan, gyötrődve, fájdalommal kerestünk téged.

le a páskhát akármelyikben a te városaid közül, vagyis akármelyik lakóhelyeden,

amelyeket az Úr, a te Istened ád néked. Hanem azon a helyen, amelyet kiválaszt az
Úr, a te Istened, hogy az ő nevét oda helyezze, hogy ott lakjék az ő neve. Ott öld le a
páskhát estve, napnyugtakor, azaz naplementekor, abban az időben, amikor kijöttél
Egyiptomból. Azon a helyen süsd és edd is meg, amelyet kiválaszt az Úr, a te Istened;
reggel pedig fordulj vissza és menj haza a te hajlékodba” (5 Móz. 16,1-7) És a Krisztus
népéhez így szól az Úr: Tisztítsátok, és takarítsátok el azért a régi kovászt, hogy
legyetek új tésztává, aminthogy kovász nélkül valók vagytok. Hiszen mentesek is
vagytok a kovásztól, vagyis nem vagytok romlottak, vagy megrontottak, mert a mi
húsvéti bárányunk, a mi pászkaáldozatunk, a Krisztus megáldoztatott, vagyis már
áldozatot mutatott be érettünk. Azért ne régi kovásszal ünnepeljünk, sem
rosszaságnak, becstelenségnek, gyávaságnak, alkalmatlanságnak, és gonoszságnak,
vagyis romlottságnak, hitványságnak, vagy rosszindulatnak kovászával. Hanem
tisztaságnak, őszinteségnek, nyíltszívűségnek és igazságnak, vagyis a valóságnak,
azaz Isten Igéjének kovásztalanságában, ami nem romlott, és nem megrontott” (1 Kor.
5,7-8) „Tudván, hogy nem veszendő holmin, nem romlandó, múlandó ezüstön vagy
aranyon váltattatok meg a ti atyáitoktól örökölt hiábavaló, értéktelen, üres
életetekből. Hanem drága véren, mint hibátlan és szeplőtlen, be nem szennyezett,
mocsoktalan bárányén, a Krisztusén” (1Pét 1,18-19).
551 Ez pedig végig így volt az Úr Jézus földi tartózkodása, és szolgálatának ideje alatt:
„… És álmélkodnak, és ezt mondják vala: Honnét van ebben ez a bölcsesség…?”
(Mát. 13,54) És: „Csodálkoztak a zsidók ezen, és ezt kérdezték: „Hogyan ismerheti ez
az Írást, hiszen nem is tanulta?” (Jn. 7,15).
Luk. 2,49 Ő pedig monda nékik: Mi dolog, hogy engem kerestetek? Avagy
nem tudjátok-é, hogy nékem azokban kell foglalatosnak lennem, amelyek
az én Atyámnak dolgai? Hogy Atyám házában kell lennem?
Luk. 2,50 De ők nem fogták fel, és nem érték e beszédet, amit ő nékik
szóla.
Luk. 2,51 És aláméne velők, és méne Názáretbe; és alárendelte magát,
engedelmes vala nékik. És az ő anyja gondosan szívében tartá, és
megőrizte, szívébe véste mind ezeket a dolgokat (rémákat): igéket,
megnyilatkozásokat.
Luk. 2,52 Jézus pedig gyarapodék, és növekedett, fejlődött bölcsességben,
érettségben, termetében, és testmagasságában, és az Isten és emberek előtt
való kedvességben52

Luk. 3. Az útkészítő az Úr Jézushoz való megtérésre hívja az

embereket

Luk. 3,1 Tibériusz császár uralkodásának tizenötödik esztendejében pedig,

mikor Júdeában Poncius Pilátus volt a helytartó, És Galileának negyedes
fejedelme Heródes, Iturea és Trakhónitis tartományának pedig negyedes
fejedelme az ő testvére Filep, Abiléné negyedes fejedelme meg Lisániás.
Luk. 3,2 Annás és Kajafás főpapsága alatt, vagyis a papi fejedelmek
idején, szólt az Úrnak szava, kijelentése, Igéje Jánoshoz, a Zakariás fiához
a pusztában, a magányos, elhagyatott sivatagban.
Luk. 3,3 És elindult a Jordán mellett lévő minden tartományba, és bejárta a
Jordánt környékező egész vidéket prédikálván, és hirdette a megtérést,
azaz a más felismerésre térést jelképező bemerítést, a gondolkozás
megváltoztatását a bűnöknek bocsánatára, eltörlésére, azaz a cél
elvétésének megbocsátására, és elengedésére53

552 Mert azt mondja az Úr: „Így találsz, és nyersz kedvességet és jó értelmet, és
jóindulatot Istennek és embernek szemei előtt” (Péld. 3,4).
553 Ő az, akinek születését, feladatát és nevét, angyal jelentette be atyjának,
Zakariásnak: „Monda pedig az angyal néki: Ne félj Zakariás; mert meghallgattatott
a te könyörgésed, és a te feleséged Erzsébet szül néked fiat, és nevezed az ő nevét
Jánosnak” (Luk. 1,13). Ő az, aki gyermekkorától fogva a pusztában élt: „A kis
gyermek pedig nevekedik és erősödik vala szellemben; és a pusztában, a sivatagban,
egy elhagyatott, magányos helyen tartózkodott mind ama napig, amelyen
megmutatta magát az Izráelnek,- amíg nyilvánosan fel nem lépett Izraelben -
amelyen szolgálatba lépett” (Luk. 1,80) Így ír Máté bemerítő János szolgálatáról:
„Azokban a napokban pedig megjelent Bemerítő János, aki prédikál vala, és ezt
hirdette, tanítván Júdea pusztájában, a Júdeai-sivatagban. És így prédikált vala:
Térjetek meg, térjetek új felismerésre, változtassátok meg gondolkozásmódotokat;
térjetek, forduljatok vissza Isten felé, mert elközelített a mennyeknek országa,
királysága, uralma” (Mát. 3,1-2). Már a prófétákon keresztül is megtérésre hívja Isten
Luk. 3,4 Amint meg van írva Ézsaiás próféta beszédeinek könyvében, ki
ezt mondja: Kiáltónak szava szól a pusztában, a magányos, elhagyatott
sivatagban: Készítsétek meg az Úrnak útját, egyengessétek meg, és
tegyétek egyenessé az ő ösvényeit.
Luk. 3,5 Minden völgyet, minden szakadékot töltsetek fel; Teljék be min-
den hasadék. Minden hegy és halom, és magaslat megalacsonyíttatik.
Minden hegyet és halmot hordjatok el. És az egyenetlenek, az elgörbült
kanyargós utak egyenessé, és a göröngyös utak simákká lesznek;
Luk. 3,6 És meglátja minden hústest az Istennek szabadítását, megmentő
hatalmát, és Üdvözítőjét54

népét: „Így szól a Seregek Ura, Jahve, Izráel Istene: Jobbítsátok meg a ti útjaitokat
és cselekedeteiteket , és veletek lakozom e helyen, és akkor megengedem, hogy ezen a
helyen tartózkodjatok!” (Jer. 7,3). „Térj vissza hát Izráel az Úrhoz, a te Istenedhez,
mert erőtlenné lettél, és elbuktál álnokságod, és igazságtalanságod, vagyis az Ige
hiánya miatt! Vigyetek veletek beszédeket, Igéket és kijelentéseket, és térjetek vissza
az Úrhoz! Mondjátok néki: Végy el minden álnokságot. Bocsáss meg minden
igazságtalanságot! És fogadd szívesen azt, ami jó, és ajkaink tulkaival áldozunk
néked” (Hós. 14,2-3) „Bizony így szól az Úr az Izráel házához: Engem keressetek, és
éltek!” (Ámós. 5,4) „Térjetek az én bizonyítékomhoz; Ímé közlöm veletek, kiárasztom
rátok az én Életet adó erőmet, és tudtotokra adom, és megismertetem veletek az én
beszédemet, az én (logoszomat), Igémet” (Péld. 1,23). Az Evangélium pedig kijelenti,
hogy kit ismertet meg az Úr: „És az Ige (logosz) hústestté lett és lakozék mi
közöttünk, és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét, aki
teljes vala kegyelemmel és igazsággal” (Ján. 1,14).
554 Ézsaiás így prófétál Bemerítő János szolgálatáról: „Egy szó, egy hang kiált: A
pusztában készítsétek az Úrnak útját, ösvényt egyengessetek a pusztában az Úrnak.
Építsetek egyenes utat a kietlenben a mi Istenünknek! Minden völgy fölemelkedjék,
minden hegy és halom alászálljon, süllyedjen le, és legyen az egyenetlen egyenessé és
a bércek rónává, és a dombvidék síksággá. És megjelenik az Úr dicsősége, és minden
hústest látni fogja azt; mert az Úr szája szólt, az ÚR maga mondja ezt” (Ésa. 40,3-5).
Bemerítő János a farizeusok kérdésére, hogy ki ő, így válaszol, kijelentve, hogy az
Ézsaiás által mondott prófécia őbenne teljesedett be: „Monda: Én kiáltó szó vagyok a
pusztában. Egyengessétek az Úrnak útját, amint megmondotta Ézsaiás próféta” (Ján.
1,23). És Ézsaiás prófétál a Megváltóról, és a megváltásról, vagyis az Útkészítő utáni
eseményről: „Halld őrállóidat! Felemelik szavukat, hangosan kiáltanak, ujjonganak
egyetemben, mert saját szemükkel szemtől-szembe látják, hogy mint hozza vissza
Siont az Úr, mert visszatér az ÚR a Sionra - a harcos vagy a diadalmas Egyházra!
Ujjongva vígan énekeljetek mindnyájan, Jeruzsálem romjai, mert megvígasztalá az
Úr népét, megváltá Jeruzsálemet, visszavásárolja, kiváltja Isten az ő népét. Feltűrte
az Úr szent karját, és kinyújtotta minden nép szeme láttára, hogy lássák a föld
minden határai Istenünk szabadítását!” (Ésa. 52,8-10) Dávid is a Megváltóról, és a
megváltásról prófétál: „Énekeljetek az Úrnak új éneket, mert csodadolgokat
cselekedett, és csodákat tett; megsegítette őt az ő jobb keze, szabadulást szerzett
jobbja, az ő szentséges karja. Tudtul adta az Úr az ő szabadítását, megmutatta
szabadító erejét; a népek előtt megjelentette, nyilvánvalóvá tette az ő igazságát.
Luk. 3,7 Monda azért a sokaságnak, a tömegnek, amely kiméne hozzá,
hogy általa bemeríttessék: Viperák, mérges kígyók ivadékai, kicsoda intett
meg, ki figyelmeztetett titeket, hogy a bekövetkező, az eljövendő harag
elől fussatok, és meneküljetek?
Luk. 3,8 Teremjetek azért megtéréshez, vagyis más felismerésre téréshez, a
gondolkozásmód megváltozásához méltó gyümölcsöket, és ne
mondogassátok magatokban: Ábrahám a mi atyánk! Mert mondom néktek,
hogy az Isten ezekből a kövekből is támaszthat fiakat Ábrahámnak.
Luk. 3,9 Immár pedig a fejsze is rávettetett, rá van fektetve a fák
gyökerére: minden fa azért, amely jó, nemes, kitűnő gyümölcsöt nem
terem, kivágattatik, és a tűzre vettetik55
Luk. 3,10 És megkérdé őt a sokaság, a tömeg, mondván: Mit cselekedjünk
tehát?
Luk. 3,11 Ő pedig felelvén, monda nékik: Akinek két köntöse, két ruhája
van, egyiket adja annak, akinek egy sincs; és akinek van eledele,
hasonlókép cselekedjék.
Megemlékezett az ő kegyelméről és Izráel házához való hűségéről, mert hűséggel és
szeretettel gondolt Izráel házára; látták a földön mindenütt a mi Istenünknek
szabadítását” (Zsolt. 98,1-3).
555 Máté bizonyságtételéből kerül kijelentésre, hogy kiknek mondja ezt Bemerítő
János: „Mikor pedig látá, hogy a farizeusok és sadduceusok közül sokan mennek
Őhozzá, hogy bemeritkezzenek, monda nékik: Mérges kígyóknak, viperáknak
ivadékai! Kicsoda intett meg, ki figyelmeztetett titeket, hogy az Istennek
elkövetkezendő haragjától megmeneküljetek? Teremjetek hát megtéréshez, azaz a
gondolkozásmód megváltoztatáshoz, az új felismerésre téréshez, az Isten felé
forduláshoz méltó gyümölcsöket. És ne gondoljátok, ne véljétek, hogy így szólhattok,
és arra hivatkozhattok magatokban: Ábrahám a mi atyánk! Mert mondom néktek,
hogy az Isten eme kövekből is támaszthat fiakat Ábrahámnak, mert van ereje,
hatalma, képessége. A fejsze pedig immár a fák gyökerére vettetett. Azért minden fa,
amely jó, nemes gyümölcsöt nem terem, kivágattatik, és tűzre vettetik” (Mát. 3,7-10).
Az Úr Jézus is így szól a farizeusokhoz, szintén viperák fajzatának nevezve őket,
amikor azt mondják, hogy Ő Belzebub által űzi ki a démonokat: „Mérges kígyóknak,
viperáknak ivadékai, mi módon, és hogyan szólhattok jókat gonosz létetekre, holott
gonoszak, káros, veszélyes, ártalmas ellenségek vagytok? Mert a szívnek
teljességéből szól a száj, mert amivel csordultig van a szív, azt szólja a száj” (Mát.
12,34). És megismétli az Úr a kijelentést: „Kígyók, mérges kígyóknak, viperáknak
ivadékai, miképpen kerülitek ki a gyehennának büntetését, hogyan menekülhetnétek
meg a gyehennával sújtó ítélettől?” (Mát. 23,33). A hitetlen zsidókhoz is így szól az Úr
Jézus, és egyben minden szándékosan hitetlen embernek szól a kijelentés: „Ti az
ördög, a vádló, rágalmazó, félrevezető atyától valók vagytok, tőle származtok, és a ti
atyátok – aki az ellenség – kívánságait, vágyait vagytok képesek,és akarjátok
teljesíteni. Az emberölő, embergyilkos volt kezdettől fogva, és nem állott meg az
igazságban a valóságban, azaz az Igében, mert nincsen ő benne igazság, vagyis az
Ige, a valóság. Mikor hazugságot szól, a sajátjából szól; mert hazug, csaló, hamisító,
és hazugság, kitalálás, csalás, becsapás atyja” (Ján. 8,44).
Luk. 3,12 És eljövének a vámszedők is, hogy bemerítse őket, és mondának
néki: Mester, tanító, mit cselekedjünk?
Luk. 3,13 Ő pedig monda nékik: Semmi többet ne követeljetek, semmivel
se hajtsatok be többet annál, mint amennyi jogos, mint amennyi elő van
írva.
Luk. 3,14 És megkérdék őt a vitézek, a katonák is, mondván: Hát mi mit
cselekedjünk? És monda nékik: Senkit se háborítsatok, ne zaklassatok, és
ne bántalmazzatok, se ne erőszakoskodjatok. Senkinek fenyegetésére ne
legyetek; Senkit se félemlítsetek meg; Senkit se vádoljatok hamisan, se
meg ne zsaroljatok; és elégedjetek meg zsoldotokkal.
Luk. 3,15 A nép nagyon nyugtalan volt, és a bensőjükben mind azon
gondolkoztak, és egyre azt fontolgatták, azon töprengtek János felől, hogy
vajon nem ő-e a Krisztus;
Luk. 3,16 Felele János mindnyájuknak, mondván: Én ugyan vízbe
merítelek be titeket; de eljő valaki, aki nálamnál erősebb, hatalmasabb,
akinek nem vagyok méltó, hogy sarujának kötőjét, vagyis saruszíját
megoldjam, és kifűzzem: Ő majd Szent Szellembe és tűzbe merít be
titeket:
Luk. 3,17 Kinek szórólapátja kezében van, hogy rendet teremtsen szérűjén.
Teljesen megtisztítja szérűjét; és a gabonát, a búzát az ő csűrébe az ő
magtárába gyűjti, a polyvát pedig megégeti olthatatlan tűzzel.
Luk. 3,18 És még sok más tanítással hirdette a népnek az üdvösséget, és
egyebekre is buzdította, bátorította, és tanította őket, hirdetve az
Evangéliumot, a győztes hadvezér érkezésének örömhírét a népnek56

556 János apostol bizonyságtétele Bemerítő Jánosról: „És ez a János tanúságtétele

amikor a zsidók, azaz a júdeaiak papokat és Lévitákat küldöttek Jeruzsálemből, hogy
megkérdezzék őt: Kicsoda vagy te? És erre megvallá és nem tagadá; és megvallá,
hogy: Nem én vagyok a Krisztus. Felele nékik János, mondván: Én csak vízbe merítek
be; de köztetek áll az, akit ti nem ismertek. És én nem ismertem őt; de aki elkülde
engem, hogy vízbe merítsek, az mondá nékem: Akire látod a Szellemet leszállani és
rajta megnyugodni, Ő az, aki bemerít Szent Szellembe. És én láttam, és bizonyságot
tettem arról, hogy Ő az Isten Fia” (Ján. 1,19-20.26.33-34) A feltámadott Úr parancsa a
tanítványainak: „És velük összejővén, megparancsolta nékik, hogy el ne menjenek,
hogy el ne távozzanak Jeruzsálemből, hanem várják be az Atyának ígéretét, melyet
úgymond, hallottatok tőlem: Hogy János ugyan vízbe merített be, ti azonban Szent
Szellembe fogtok bemeríttetni nem sok nap múlva. És vesztek erőt, minekutána a
Szent Szellem eljő reátok: és azután lesztek nékem tanúim úgy Jeruzsálemben, mint az
egész Júdeában és Samariában és a földnek mind végső határáig” (Csel. 1,4-5.8) És ez
így következett be: „És mikor a pünkösd napja eljött, mindnyájan egy akarattal
együtt valának ugyanazon a helyen. És lőn nagy hirtelenséggel az égből mintegy
sebesen zúgó szélnek zendülése, és hirtelen hatalmas szélrohamhoz hasonló zúgás
támadt az égből, amely betöltötte az egész házat, ahol ülnek vala. És megjelentek
előttük kettős tüzes nyelvek és üle mindenikre azok közül (Más fordítás: Majd valami
Luk. 3,19 Mikor pedig Heródes, a negyedes fejedelem, megfeddetett ő
tőle, amikor megrótta Heródiásért, az ő testvérének, Filepnek feleségéért
és mindama gonoszságokért, gonosz tettekért, amiket Heródes elkövetett,
Luk. 3,20 Ez még azzal tetézte mindezeket, hogy Jánost börtönbe
csukatta57
Luk. 3,21 Történt pedig, hogy mikor az egész nép bemerítkezett, és Jézus
is bemeríttetett, és mialatt imádkozott, megnyilatkozik az ég,
Luk. 3,22 És leszáll Őreá a Szent Szellem látható módon, testi ábrázatban,
mint egy galamb, vagyis galambhoz hasonló testi alakban, és szózat
lángnyelvek jelentek meg előttük, amelyek szétoszlottak, és leszálltak
mindegyikükre). És megtelének mindnyájan Szent Szellemmel, és kezdének beszélni
különféle nyelveken, amint a Szellem adta nékik szólniok” (Csel. 2,1-4). És a Szent
szellembe való bemerítés pünkösdtől kezdve folyamatosan történik. Pál apostol így
prédikál Bemerítő Jánosról: „Minekutána előbb János az ő eljövetele előtt a
megtérésnek bemerítését prédikálta, és hirdette Izráel egész népének. És mikor be
akará végezni János az ő tisztét, az ő pályafutását, monda: Kinek gondoltok engem?
Nem én vagyok az, hanem ímé én utánam jő, kinek nem vagyok méltó megoldani
lábainak saruját” (Csel. 13,24-25) Az apostol Efézusban talált tizenkét hívőt, és így
beszélt hozzájuk: „Monda pedig Pál: János, amikor bemerített, megtérést követelt,
azt mondván a népnek, hogy aki ő utána jövendő, abban higgyenek, tudniillik a
Krisztus Jézusban. Mikor pedig ezt hallák, bemerítkeztek az Úr Jézusnak nevébe. És
mikor Pál reájuk vetette, rájuk tette kezét, szálla a Szent Szellem ő reájuk; és szólnak
vala különböző nyelveken, és prófétálnak vala. Valának pedig a férfiak összesen
mintegy tizenketten” (Csel. 19,4-7).
557 Márk részletesen ír Bemerítő János sorsáról: „Mert maga Heródes fogatta el és
vettette és bilincseltette meg a börtönben Jánost, Heródiás miatt, Fülöpnek, az ő
testvérének felesége miatt, mivelhogy azt vette vala feleségül. Mert János azt mondá
Heródesnek: Nem szabad néked a testvéred feleségével élned. Heródiás pedig ezért
megharagudott rá, és ólálkodik vala utána, és meg akarja vala őt ölni; de nem teheti.
Mert Heródes fél vala Jánostól, igaz és szent embernek ismervén őt, oltalmazá, és
védelmébe vette őt; és ráhallgatván gyakran zavarba jött, és sok dologban követi, és
örömest, szívesen hallgatja vala őt. De egy alkalmatos nap, vagyis a kedvező alkalom
jöttével, mikor Heródes a maga születése ünnepén nagyjainak, vagyis főembereinek,
vezéreinek és Galilea előkelő embereinek lakomát ad vala, és ennek a Heródiásnak a
leánya beméne és táncola, és megtetszék Heródesnek és a vendégeknek, monda a
király a leánynak: Kérj tőlem, amit akarsz, és megadom néked. És megesküvék néki,
hogy: Bármit kérsz tőlem, megadom néked, még ha országom felét is. Az pedig,
vagyis a leány kimenvén, monda az ő anyjának: Mit kérjek? Ez pedig mondja: A
Bemerítő János fejét. És a királyhoz nagy sietve azonnal bemenvén, kéré őt
mondván: Akarom, hogy mindjárt add ide nékem a Bemerítő János fejét egy tálban. A
király pedig, noha igen megszomorodék, de esküje és a vendégek miatt nem akará őt
elutasítani. És azonnal hóhért küldvén a király, megparancsolá, hogy hozzák el
annak fejét. Ez pedig elmenvén, fejét vevé annak a börtönben, és előhozá a fejét egy
tálban és adá a leánynak; a leány pedig az anyjának adá azt. A tanítványai pedig,
amikor ezt meghallották vala, eljövének, és elvivék a holttestet, és sírboltba
helyezték” (Márk. 6,13-29). Mert azt mondta neki Bemerítő János, idézve Isten Igéjét:
hallatszott a mennyből, ezt mondván: Te vagy amaz én szerelmes, nagyon
szeretett Fiam, te benned gyönyörködöm. Te nyerted el tetszésemet,
benned telik kedvem!58
Luk. 3,23 Maga Jézus pedig mintegy harminc esztendős volt, amikor
elkezdte szolgálatát, és tanítani kezdett. Ki, amint állítják vala, a József fia
vala, ez pedig a Hélié,
Luk. 3,24 Ez Mattáté, ez Lévié, ez Melkié, ez Jannáé, ez Józsefé,
Luk. 3,25 Ez Matthatiásé, ez Ámosé, ez Naumé, ez Eslié, ez Naggaié,
Luk. 3,26 Ez Maáté, ez Matthatiásé, ez Sémeié, ez Józsefé, ez Júdáé,
„A te fiútestvéred feleségének szemérmét fel ne fedd; a te fiútestvérednek szemérme
az” (3 Móz. 18,16) „Ha pedig elveszi valaki az ő fiútestvérének feleségét: vérfertőzést
követ el az; az ő fiútestvérének szemérmét fedte fel; magtalanok,vagyis
gyermektelenek legyenek” (3 Móz. 20,21).
558 A Máté írása szerinti Evangélium további részletekkel szolgál: „Akkor eljőve
Jézus Galileából a Jordán mellé Jánoshoz, hogy bemeríttesse magát Őáltala. János
azonban erősen ellenállt, és visszatartja vala őt, mondván: Nékem kell, nekem van
arra szükségem, hogy általad bemerítkezzem, hogy te meríts be engem, és mégis te
jössz én hozzám? Jézus pedig felelvén, monda néki: Engedj hadd történjék ez most
így, mert így illik nékünk minden igazságot betöltenünk. Ekkor engede néki. És
miután Jézus alámerítkezett, azonnal feljött a vízből; és ímé az egek
megnyilatkozának néki, és ő - János - látá az Istennek Szellemét alájőni mintegy
galambot és Őreá szállani. És ímé az égből szózat hallatszott, egy égi hang ezt
mondja vala: Ez amaz én szerelmes fiam, akiben én gyönyörködöm, akiben kedvem
telik, kiben én megengeszteltettem” (Mát. 3,13-17). Márk bizonyságtétele így hangzik:
„És történt azokban a napokban, eljöve Jézus a galileai Názáretből, és bemeríttette
magát János által a Jordánban. És azonnal feljővén a vízből, látá az egeket
megnyilatkozni, meghasadni, és a Szellemet, mint egy galambot vagyis galamb
alakjában Őreá leszállani, és rajta megnyugodni. És szózat lőn az égből: Te vagy az
én szerelmes, kedvesen, drágán, nagyon szeretett fiam, akiben én gyönyörködöm.
Tebenned telik kedvem, akiben én megengeszteltettem” (Márk. 1,9-11). Lukács is
bizonyságot tesz: „Történt pedig, hogy mikor az egész nép bemerítkezett, és Jézus is
bemeríttetett, és imádkozott, megnyilatkozék az ég. És leszálla ő reá a Szent Szellem
testi ábrázatban, mint egy galamb, vagyis galambhoz hasonló személy alakjában, és
hang hallatszott a mennyből, ezt mondván: Te vagy amaz én szerelmes Fiam, te
benned gyönyörködöm!” (Luk. 3,21-22) János apostolon keresztül jelenti ki a Szent
Szellem, hogy miért kellett Bemerítő Jánosnak a bemerítés szolgálatát végezni: „És
én nem ismertem őt; de hogy megjelentessék, nyilvánvalóvá, és ismertté legyen
Izráelnek, azért jöttem én, aki vízbe meritek be. És ezután bizonyságot tőn János,
mondván: Láttam a Szellemet leszállani az égből, mint egy galambot, vagyis galamb
alakjában; és megnyugovék Őrajta, és rajta is maradt” (Ján. 1,31-32). Őbenne
teljesedett be ez a prófécia is: „Ímé az én szolgám, akit gyámolítok, akit támogatok,
az én választottam, akit szívem kedvel, akiben gyönyörködöm, Szellememet adtam
őbelé, törvényt beszél a népeknek” (Ésa. 42,1) Mert Ő az: „Akin az Úrnak Szelleme
megnyugszik: bölcsességnek és értelemnek Szelleme, tanácsnak és hatalomnak, és
erőnek Szelleme, az Úr ismeretének és félelmének, a szentség Szelleme” (Ésa. 11,2)
Dávid így prófétált erről: „Törvényül hirdetem: Az Úr mondá nékem: Én fiam vagy
Luk. 3,27 Ez Joannáé, ez Rhésáé, ez Zorobábelé, ez Saláthielé, ez Nérié,
Luk. 3,28 Ez Melkié, ez Addié, ez Hosámé, ez Elmodámé, ez Éré,
Luk. 3,29 Ez Jóséé, ez Eliézeré, ez Jórimé, ez Mattáté, ez Lévié,
Luk. 3,30 Ez Simeoné, ez Júdáé, ez Józsefé, ez Jónáné, ez Eliákimé,
Luk. 3,31 Ez Méleáé, ez Maináné, ez Mattátáé, ez Nátáné, ez Dávidé,
Luk. 3,32 Ez Jesséé, ez Obedé, ez Boázé, ez Sálmoné, ez Naássoné,
Luk. 3,33 Ez Aminádábé, ez Arámé, ez Esroné, ez Fáresé, ez Júdáé.
Luk. 3,34 Ez Jákóbé, ez Izsáké, ez Ábrahámé, ez Táréé, ez Nákhoré,
Luk. 3,35 Ez Sárukhé, ez Ragávé, ez Fáleké, ez Eberé, ez Saláé,
Luk. 3,36 Ez Kajnáné, ez Arfaksádé, ez Semé, ez Noéé, ez Lámekhé,
Luk. 3,37 Ez Mathuséláé, ez Énókhé, ez Járedé, ez Mahalaléelé, ez
Kajnáné,
Luk. 3,38 Ez Énósé, ez Sethé, ez Ádámé, ez pedig az Istené.

Luk. 4. A kísértés lényege

Luk. 4,1 Jézus pedig Szent Szellemmel telve, visszatért a Jordántól, és

viteték a Szellemtől a pusztába59 magányos, elhagyatott, sivatagba. [Más
fordítás: A Szent Szellem a pusztába vezette, irányította őt].
Luk. 4,2 Negyven napig, kísértetvén az ördög60 a félrevezető, ellenség,
ellenálló által. És nem evék semmit azokban a napokban; de mikor azok
elmúltak, végre megéhezék.
Luk. 4,3 És monda néki az ördög, a vádló. Ha valóban Isten Fia vagy,
mondd e kőnek, hogy változzék kenyérré.
Luk. 4,4 Jézus pedig felele néki, mondván: Meg van írva, hogy nemcsak
kenyérrel él az ember, hanem az Istennek valamennyi igéjével61
kijelentésével.
Luk. 4,5 Majd felvezette őt az ördög egy nagy magas hegyre, és
megmutatá néki a lakott földkerekség minden országait, a föld minden
királyságát egy szempillantásban,
Luk. 4,6 És monda néki az ördög: Néked adom mindezt a hatalmat, ezt az
egész birodalmat, és ezeknek dicsőségét; mert nékem adatott, nekem lett
átadva, kiszolgáltatva, és annak adom, akinek akarom [Más fordítás:
Neked adom ezeknek a királyságoknak minden hatalmát és dicsőségét.
Mert mindez az enyém, és én annak adom, akinek akarom];
Luk. 4,7 Azért ha te leborulsz a földre és hódolsz előttem, és engem
imádsz, mindez a tied lesz.
te; én ma nemzettelek téged” (Zsolt. 2,7).
559 Puszta (erémosz): magányos, elhagyatott, sivár, sivatag.
660 Ördög (diabolosz): vádló, rágalmazó, uszító, hibáztató, félrevezető, ellenség,
ellenálló.
661 Ige (réma): kijelentés, Isten aktuális, frissen megelevenedett szava.
Luk. 4,8 Felelvén pedig Jézus, monda néki: Távozz tőlem, Sátán; mert
meg van írva: Az Urat, a te Istenedet imádd, és csak néki szolgálj.
Luk. 4,9 Azután Jeruzsálembe vezette őt, és a templom ormára, a templom
párkányára állítván, monda néki: Ha Isten Fia vagy, vesd alá magad, és
ugorj le innét;
Luk. 4,10 Mert meg van írva: Az ő angyalainak parancsol te felőled, hogy
megőrizzenek, és oltalmazzanak téged.
Luk. 4,11 És: Kezükben, a tenyerükön hordoznak, és ők felemelnek
kezeikkel téged, hogy valamiképp meg ne üssed lábadat a kőbe.
Luk. 4,12 Felelvén pedig Jézus, monda néki: Megmondatott: Ne kísértsd
az Urat, a te Istenedet62

662 Máté is beszámol az Úr Jézus megkísértéséről: „Akkor Jézus viteték a Szellemtől a

pusztába, egy magányos, elhagyatott helyre, hogy megkísértessék, az ördögtől. És
mikor negyven nap és negyven éjjel böjtölt vala, végül megéhezék. És hozzámenvén a
kísértő, monda néki: Ha Isten fia vagy, parancsold meg, hogy e kövek változzanak
kenyerekké. Ő pedig felelvén, monda: Meg van írva: Nemcsak kenyérrel él az ember,
hanem minden Igével, kijelentéssel,, amely Istennek szájából származik. Ekkor vivé
Őt az ördög a szent városba, és odahelyezé a templom tetejére, párkányára. És
monda néki: Ha Isten fia vagy, vesd alá magadat; mert meg van írva: Az ő
angyalainak parancsol felőled, és kézen hordoznak, hogy megőrizzenek téged, hogy
meg ne üsd lábadat a kőbe. Monda néki Jézus: Viszont meg van írva: Ne kísértsd az
Urat, a te Istenedet. Végül vivé Őt az ördög egy igen magas hegyre, és felvonultatta
szeme előtt a világ minden országát, királyságát; és azok dicsőségét, és gazdagságát.
És monda néki: Mindezeket, vagyis mindezt a hatalmat és ezeknek dicsőségét néked
adom, mert nékem adatott, és annak adom, akinek akarom, ha leborulva imádsz
engem. Ekkor monda néki Jézus: Eredj el, távozz tőlem, el innen! sátán, mert meg
van írva: Az Urat, a te Istenedet imádd, és csak néki szolgálj. Ekkor otthagyta őt az
ördög. És ímé angyalok jövének hozzá és szolgálnak vala néki” (Mát. 4,1-11). A Márk
írása szerinti Evangélium röviden így számol be a kísértés történetről: „És ott volt a
pusztában, sivatagban. Negyven napig kísértetve a sátántól, és a vadállatokkal vala
együtt. És az angyalok szolgálnak vala néki” (Márk. 1,13). A sátán Isten szavát
kérdőjelezi meg, hogy elbizonytalanítsa Jézust. Ha valóban Isten Fia vagy, fordítsd a
te isteni erődet a te saját szükségleteid kielégítésére. Pedig Isten már korábban így
szólt: „És ímé az égből szózat hallatszott, egy égi hang ezt mondja vala: Ez amaz én
szerelmes fiam, akiben én gyönyörködöm, akiben kedvem telik, kiben én
megengeszteltettem” (Mát. 3,17). Ebben a történetben az Úr Jézus arra tanít, hogy az
ördög próbálkozásait – kísértését – csak Isten élő beszédével lehet visszaverni: „…
az ember nemcsak kenyérrel él, hanem mindazzal él az ember, ami az Úrnak szájából
származik” (5 Móz. 8,3). „Mert az Istennek beszéde, igéje, élő energia, és élesebb
minden kétélű kardnál, és elhat a szívnek és a szellemnek, ízületeknek és a velőknek
megoszlásáig, szétválásáig, és megítéli a gondolatokat és a szívnek szándékait” (Zsid.
4,12). Maga az Úr kijelentette, hogy: „Nem olyan-e az én igém, mint a tűz? Azt
mondja az Úr, vagy mint a sziklazúzó pöröly?” (Jer. 23,29). Az apostol is arra tanít,
hogy győzni csak Isten Igéjével lehet, ezért: „Öltsétek magatokra az Isten minden
fegyverzetét, hogy megállhassatok az ördögnek minden ravaszságával, minden
Luk. 4,13 És elvégezvén minden kísértést az ördög, a vádló, rágalmazó,
eltávozék tőle egy időre63
Luk. 4,14 Jézus pedig visszatért a Szellemnek erejével64 erő
megnyilvánulásával Galileába, és híre méne néki az egész környéken65
Luk. 4,15 És ő tanít azoknak zsinagógáiban, dicsőítve, és magasztalva
mindenektől66
Luk. 4,16 És méne Názáretbe, ahol felneveltetett: és beméne szokása
szerint szombatnapon, vagyis a heti pihenőnapon, a világi elfoglaltságoktól
való megnyugvás napján a zsinagógába, és felállt olvasni.
mesterkedéseivel szemben. Mert nem vér és hústest ellen van nékünk tusakodásunk,
harcunk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok, az erők és hatalmak ellen,
ez élet sötétségének világbírói ellen, a sötétség világának urai ellen, a gonoszság
szellemei ellen, melyek a magasságban vannak. Annakokáért vegyétek föl az Istennek
minden fegyverét, hogy ellenállhassatok ama gonosz napon, és mindeneket
elvégezvén, és leküzdve megállhassatok. Az üdvösség sisakját is fölvegyétek, és a
Szellemnek kardját, amely az Isten beszéde” (Eféz. 6,11-13.17). A kísértő Isten Igéjét
idézi, de kihagyja az ígéret teljesedésének feltételét: „Mert azt mondtad te: Az Úr az
én oltalmam; a Felségest választottad a te hajlékoddá. Nem illet, és nem érhet téged
a veszedelem, és baj, és csapás nem közelget, sőt nem is férhet a sátorodhoz. Mert az
ő angyalainak parancsolt felőled, hogy őrizzenek téged, hogy vigyázzanak rád
minden utadban. Kézen hordoznak, és kézen fogva vezetnek téged, hogy meg ne üssed
lábadat a kőbe” (Zsolt. 91,9-12). A sátán nem tudta, hogy azt kísérti, és akarja
céltévesztésbe vinni, aki maga a CÉL, és aki így figyelmezteti az Övéit: „Ne
szeressétek a világot, se azokat, amik a világban vannak. Ha valaki a világot szereti,
nincs meg abban az Atya szeretete. Mert mindaz, ami a világban van, a hústest
kívánsága, és a szemek kívánsága, és az élettel való kérkedés, ami nem az Atyától
van, hanem a világból. És a világ elmúlik, és annak kívánsága is; de aki az Isten
akaratát cselekszi, megmarad örökké” (1 Ján. 2,15-17). „Mert mit használ az
embernek, ha az egész világot megnyeri is, de az ő életében kárt vall? Avagy micsoda
váltságot adhat az ember az ő életéért?” (Mát. 16,26). A megkísértetés okáról így ír
Isten Igéje: „Annakokáért mindenestől fogva hasonlatosnak kellett lennie az
atyafiakhoz, a testvéreihez, hogy könyörülő, és irgalmas legyen és hű főpap az Isten
előtt való dolgokban, és szolgálatban, hogy engesztelést szerezzen a nép bűneiért.
Mert amennyiben szenvedett, ő maga is megkísértetvén, segíthet azokon, akik
megkísértetnek” (Zsid. 2,17-18). Az Úr Jézus megkísértetett, de nem bukott el, ezért
bátorít így az apostol: „Mert nem olyan főpapunk van, aki ne tudna megindulni
erőtlenségeinken, hanem olyan, aki hozzánk hasonlóan kísértést szenvedett
mindenben, kivéve a bűnt, azaz céltévesztést. Járuljunk tehát bizalommal a kegyelem
trónusához, hogy irgalmat nyerjünk, és kegyelmet találjunk, amikor segítségre van
szükségünk” (Zsid. 4,15-16). Jakab apostol pedig gyakorlati útmutatást ad a
győzelemhez: „Engedelmeskedjetek azért az Istennek; de álljatok ellene az ördögnek,
és elfut tőletek” (Jak. 4,7).
663 Amikor az Úr Jézus kijelenti tanítványainak, hogy neki szenvednie kell, Péter
ennek ellene mond. Ezzel kijelentést nyer az is, hogy a hústesti ember
gondolkozásában a sátán gondolatai tükröződnek vissza, amelyek egyben
céltévesztésre csábítanak: „Ő pedig megfordulván, monda Péternek: Távozz tőlem,
Luk. 4,17 És odanyújtották néki az Ézsaiás próféta tekercsét; és kiterítve a
tekercset, megtalálta azt a helyet, ahol ez vala írva:
Luk. 4,18 Az Úrnak Szelleme van énrajtam, mivelhogy felkent engem,
hogy a koldusszegényeknek, a koldusoknak örömhírt vigyek, az
Evangéliumot hirdessem. Elküldött, hogy a töredelmes, az összetört
szívűeket meggyógyítsam, hogy a foglyoknak, a raboknak szabadulást
hirdessek és a vakok szemeinek megnyílását, hogy a vakok újra lássanak.
Hogy szabadon bocsássam a lesújtottakat, az elnyomottakat, a

takarodj előlem; Eredj a hátam mögé; kelepce vagy nékem, akadályul szolgálsz,
bűnre csábítasz engem. Mert nem gondolsz az Isten dolgaira, hanem az emberi
dolgokra. Mert emberi módon, s nem Isten tervei szerint gondolkozol, nem érted
azokat, mik Istenéi, hanem azokat, mik emberekéi; Mert nem az Isten dolgain jár az
eszed, hanem az emberek dolgain” (Mát. 16,23). Mielőtt az Úr rálépett a szenvedés
útjára, így búcsúzott tanítványaitól – egyben kijelentve azt is, hogy a szellemi
emberen nincs hatalma a sátánnak: „Már nem sokat beszélek veletek, mert eljön e
világ fejedelme, bár felettem nincs hatalma” (Jn. 14,30).
664 Erejével (dünamisz): erő megnyilvánulás, csodatevő erő.
665 A pusztai kísértés után az Úr Jézus folytatta az Evangélium hirdetését:
„Minekutána pedig János tömlöcbe, azaz fogságba vettetett, elméne Jézus Galileába,
és hirdette az Isten országának evangéliumát. És mondván: Betelt az idő, és
elközelített az Istennek országa, királysága, uralma; térjetek meg, térjetek új
felismerésre, változtassátok meg gondolkozásmódotokat; térjetek, forduljatok vissza
Isten felé, és higgyetek az evangéliumban” (Márk. 1,14-15). A tanítványoknak adott
parancsban kerül kijelentésre, hogy mit jelent az Evangélium hirdetése: „Elmenvén
pedig prédikáljatok, és hirdessétek, mondván: Elközelített a mennyeknek országa.
Betegeket gyógyítsatok, poklosokat, azaz leprásokat tisztítsatok, halottakat
támasszatok, ördögöket űzzetek. Ingyen vettétek, ingyen kaptátok, ingyen adjátok”
(Mát. 10,7-8).
666 Isten királyságának hirdetését csodák, és jelek kísérik, ezt látva, magasztalta
mindenki az Urat: „És bejárá Jézus az egész Galileát, tanítva azok zsinagógáiban, és
hirdetve az Isten országának evangéliumát, a királyság örömhírét, és gyógyítva a
nép között minden betegséget és minden erőtlenséget, fogyatékosságot, bajt,
gyengeséget” (Mát. 4,23). „És prédikál vala, hirdette az igét azoknak zsinagógáiban,
azaz összejövetelein, egész Galileában, és ördögöket, azaz démonokat űz, vagyis
hajít, dob ki vala” (Márk. 1,39). Erről tesz bizonyságot az apostol is: „A názáreti
Jézust felkente az Isten Szent Szellemmel és hatalommal, és ő szertejárt, jót tett, és
meggyógyított mindenkit, akik az ördög igájában vergődtek, mert az Isten volt vele”
(Csel. 10,38). Ézsaiás így prófétál a Messiás, és az Övéi - küldetéséről: „Az Úr Isten
Szelleme van én rajtam azért, mert fölkent engem az Úr, hogy a szegényeknek örömöt
mondjak. Elküldött, hogy bekössem a megtört szívűeket, hogy hirdessek a foglyoknak
szabadon bocsátást, és a megkötözötteknek megoldást. Hogy hirdessem az Úr
jókedvének esztendejét, és Istenünk bosszúállása napját; megvigasztaljak minden
gyászolót. Hogy tegyek Sion gyászolóira, adjak nékik ékességet a hamu helyett,
örömnek kenetét a gyász helyett, dicsőségnek palástját a csüggedt szellem helyett,
hogy igazság fáinak neveztessenek, az Úr plántáinak, az Ő dicsőségére!” (Ésa. 61,1-3).
megkínzottakat, a szétzúzott szívűeket, és hogy békességben elbocsássam
a megtörteket,
Luk. 4,19 Hogy kihirdessem az Úrnak kedves esztendejét, az Úr
kiengesztelődésének, kegyelmének idejét.
Luk. 4,20 És összegöngyölítve a könyvtekercset, átadá a szolgának, és
leült. És a zsinagógában mindenek szemei Őreá valának függesztve.
Luk. 4,21 Ő pedig kezde hozzájuk szólani: Ma teljesedett be ez az Írás a ti
fületek hallatára67
Luk. 4,22 És mindnyájan bizonyságot tőnek felőle, egyetértettek vele, és
rábólintottak. És elálmélkodnak kedves beszédein, amelyek szájából
származtak, és csodálattal hallgatták a gyönyörű szavakat, amiket mondott.
Majd elcsodálkoztak azon, hogy a kegyelem igéit hirdeti, és mondának:
Avagy nem a József fia-é ez?68

„Ímé, jó szerencsés, és eredményes lesz szolgám munkája, magasságos, felséges és

dicső lesz nagyon. Magasra emelkedik, igen hatalmas lesz” (Ésa. 52,13). És azért a
pogányok Galileájában szolgál az Úr Jézus, hogy beteljesítse ezt a próféciát is:
„Kevés az, hogy nékem szolgám légy, a Jákób nemzetséginek megépítésére és Izráel
megszabadultjainak, szétszóratásban lévő megmaradottjainak visszahozására: sőt a
népeknek, a pogányoknak / nemzeteknek / is világosságul adtalak, hogy üdvöm, azaz
szabadításom, helyreállításom, gyógyításom, éppé tevésem… vagyis: az üdvösségem
a föld végéig terjedjen!” (Ésa. 49,6).
667 Ez pedig így lett megírva: „Az Úr Isten, Uramnak, az Úrnak Szelleme van, és
nyugszik én rajtam azért, mert fölkent engem az Úr, hogy a szegényeknek, az
alázatosaknak örömhírt vigyek, és mondjak. Elküldött, hogy bekössem a megtört
szívűeket, hogy hirdessek a foglyoknak szabadulást, és a megkötözötteknek
megoldást, és szabadon bocsátást; Hogy hirdessem az Úr jókedvének, kegyelmének
esztendejét, és Istenünk bosszúállása napját. Megvigasztaljak minden gyászolót;
Hogy tegyek Sion gyászolóira hamu helyett fejdíszt, gyászfátyol helyett illatos olajat,
örömnek kenetét a gyász helyett, és a csüggedés helyett öröméneket. Dicsőségnek
palástját a csüggedt szellem helyett, hogy igazság fáinak neveztessenek, az Úr
plántáinak, ültetvényének, az Ő dicsőségére, akik Őt ékesítik!” (Ésa. 61,1-3). És: „Ímé
az én szolgám, akit gyámolítok, akit támogatok, az én választottam, akit szívem
kedvel, akiben gyönyörködöm, Szellememet adtam ő belé, és változást hirdet a
népeknek, és döntésre késztet. Én, az Úr, hívtalak el igazságban, és fogom kezedet, és
megőrizlek, és népnek szövetségévé teszlek, pogányoknak, azaz nemzeteknek
világosságává. Hogy megnyisd a vakoknak szemeit, hogy a foglyot a tömlöcből
kihozzad, és a fogházból a sötétben ülőket” (Ésa. 42,1.6-7)

668 Máté is bizonyságot tesz a történtekről: „És hazájába érve visszatért a saját
városába, és tanítja vala őket az ő zsinagógájukban a gyülekezés helyén, annyira,
hogy álmélkodnak és megdöbbenve, meglepődve, elámulva, magukon kívül voltak a
megdöbbenéstől, szörnyülködtek, és feldúltan ezt mondják vala. Honnét van Őbenne
ez a bölcsesség és az erők, és honnan van csodatevő ereje? Nem ez-é amaz
ácsmesternek fia? Nem az ő anyját hívják-e Máriának, és az ő testvéreit Jakabnak,
Józsénak, Simonnak, és Júdásnak? És az ő nőtestvérei is nem mind minálunk vannak-
Luk. 4,23 És monda nékik: Bizonyára azt a példabeszédet mondjátok
nékem: Orvos, gyógyítsd meg magadat! Amiket hallottunk, hogy
Kapernaumban történtek, itt a te hazádban, a te szülővárosodban is
cselekedd meg azokat.
Luk. 4,24 Monda pedig: Bizony mondom néktek: Egy próféta sem kedves
az ő hazájában, és egyetlen prófétát sem fogadnak el a saját
szülővárosában.
Luk. 4,25 És igazán mondom néktek, hogy Illés idejében sok
özvegyasszony volt Izráelben, mikor az ég három esztendeig és hat
hónapig be volt zárva, úgy hogy az egész tartományban nagy éhség volt,
sőt az egész földön nagy éhínség támadt.
Luk. 4,26 Mégis azok közül senkihez nem küldetett Illés, hanem csak
Sidonnak Sareptájába az özvegyasszonyhoz.
Luk. 4,27 És az Elizeus próféta idejében sok bélpoklos volt Izráelben; de
azok közül egy sem tisztult meg, csak a Szíriából való Naámán.

e? Honnét vannak tehát ennél mindezek. Honnan kapta mind e hatalmat? És

megbotránkoznak vala ő benne, és nem tudták őt elfogadni, és belebotolva tőrbe, és
csapdába estek. Jézus pedig monda nékik: Nincsen próféta tisztesség nélkül,
megbecsülés híján, és nem vetik meg a prófétát, hanem csak az ő hazájában, a saját
szülővárosában, és házában. Nem is tőn ott sok csodát, és nem is mutatta ott meg
hatalmának egy jelét sem, az ő hitetlenségük miatt” (Mát. 13,54-58). Márk arról tesz
bizonyságot, hogy mikor ment el szülővárosába. Az Úr Jézus feltámasztja Jairus
leányát: „És Jézus akkor kiméne, és eltávozott onnét, és méne az ő hazájába, és
követék őt az ő tanítványai. És amint eljött vala a szombat, tanítani kezde a
zsinagógában; és sokan, akik őt hallák, elálmélkodnak vala, mondván: Honnét
vannak ennél ezek, honnan veszi ezeket? És mely bölcsesség az, ami néki adatott, és
miféle csodák ezek, amelyek keze nyomán támadnak. Hogy ily csodadolgok is
történnek általa? Avagy nem ez-é az az ácsmester, Máriának a fia, Jakabnak,
Józsénak, Júdásnak és Simonnak pedig testvére? És nincsenek-e itt közöttünk az ő
nőtestvérei is? És megbotránkoznak vala ő benne. Jézus pedig monda nékik: Nincs
próféta tisztesség nélkül, és nem vetik meg a prófétát másutt csak a maga hazájában,
és a rokonai között és a maga házában. Nem is tudott itt egyetlen csodát sem tenni,
azon kívül, hogy néhány beteget - kezét rájuk téve - meggyógyított. És csodálkozik
vala azoknak hitetlenségén. Aztán sorra járja vala a környező falvakat, tanítván”
(Márk. 6,1-6). És a zsidó nép mindig így nyilatkozik, mert azt hiszi, hogy ismeri Őt.
Amikor az Úr kijelenti, hogy Ő honnan való, a zsidók reakciója: „És mondának:
Nem ez-é Jézus, a József fia, akinek mi ismerjük atyját és anyját? Mi módon mondja
hát ez, hogy: A mennyből szállottam alá?” (Ján. 6,42). Mert aki azt hiszi, hogy ismeri
Őt, az így nyilatkozik: „De jól tudjuk, honnan való ez; mikor pedig eljő a Krisztus,
róla senki sem tudja, honnan való” (Ján. 7,27). János bizonyságtétele így hangzik: Az
Úr Szamáriában hirdeti az Igét, majd: „Két nap múlva pedig kiméne onnét, és elméne
Galileába. Mert Jézus maga tett bizonyságot arról, hogy a prófétának nincs
tisztessége, és nincs becsülete a maga, azaz a saját hazájában. (Ján. 4,43-44).
Luk. 4,28 És betelének mindnyájan haraggal, és indulat, düh, harag töltötte
be őket a zsinagógában, mikor ezeket hallották69
Luk. 4,29 És felkelvén felpattantak, és kiűzték, kikergették őt a városon
kívül és vivék, felvonszolák őt annak a hegynek szélére, a hegy peremére,
a szakadék széléig, amelyen az ő városuk épült, hogy onnan letaszítsák.
Luk. 4,30 Ő azonban közöttük átmenve, eltávozék. Keresztülment a
tömegen, és otthagyta őket.
Luk. 4,31 És leméne Kapernaumba, Galilea városába; és tanítja vala
azokat szombatnapokon70 vagyis a világi elfoglaltságoktól való
megnyugvás napján.
Luk. 4,32 És csodálkoznak, és megdöbbentek az ő tudományán, az Ő
tanításán, mert beszéde hatalmas vala.71 [Más fordítás: Beszéde, azaz Igéje
felzaklatta őket, mert hatalommal és tekintéllyel beszélt]
Luk. 4,33 És a zsinagógában vala egy tisztátalan ördögi szellemtől
megszállt ember, akit egy démon tartott hatalmában, aki fennhangon72
felsikoltva kiálta,
Luk. 4,34 Mondván: Ah, mi közünk hozzád, és mi dolgunk egymással
názáreti Jézus? Jöttél, hogy elveszíts, hogy elpusztíts minket? A
vesztünkre jöttél? Ismerlek téged, tudom ki vagy: az Istennek ama Szentje!
Luk. 4,35 És megdorgálá őt, ráparancsolva Jézus, mondván: Némulj meg,
fogd be a szád, és menj ki ez emberből! És az ördög, azaz a démon azt a
középre vetvén odavágta Őt közéjük, és kiméne belőle. És nem árta néki
semmit, semmi kárt nem tett benne, és semmi bajt nem okozott.
Luk. 4,36 És támada félelem, és rémület fogta el mindnyájukat, és
mindenkire nagy döbbenet ült, és egymással szólnak és beszélnek vala és
ezt kérdezgették egymástól, mondván. Mi dolog ez, hogy nagy
méltósággal és teljhatalommal73 tekintéllyel, és természetfeletti tettekben
megnyilvánuló erővel parancsol a tisztátalan, gonosz szellemeknek, a
démonoknak, és kimennek. [Más fordítás: Vajon miféle tanítás, milyen

669 És azért öntötte el őket a düh, a harag, mert az Úr azt mondta, hogy nem a
választott népből valókhoz küldte Isten az Ő prófétáit, hanem a pogányokhoz, vagyis
a nemzetekből valókhoz, akik be is fogadták őket, és ezért áldást nyertek, és
megtisztultak. Ugyanis: Szidón kanaániták által lakott föníciai város. Szarepta:
föníciai város Türosz és Szidón között. Naámán pedig: szíriai hadvezér volt, vagyis:
pogány.
770 Szombatnap: (sabbat) = nyugalom; a heti pihenőnap, a világi elfoglaltságoktól
való megnyugvás napja.
771 Hatalmas: (exúszia): Szó szerint a kifelé megmutatkozó, látható teljhatalom.
772 Fennhangon (anakradzó): felsikoltva.
773 Teljhatalom (dünamisz): hatalomból fakadó tekintéllyel, és természetfeletti
tettekben megnyilvánuló erővel.
beszéd, milyen Ige ez! Joggal és hatalommal rendelkezik a tisztátalan
szellemeken, és azok ki is mennek].
Luk. 4,37 És elterjede a hír Őfelőle annak a vidéknek minden helyén74
Luk. 4,38 Azután a zsinagógából eltávozván, a Simon házába méne. A
Simon napa, azaz anyósa pedig nagy hideglelésben feküdt, mert magas láz
gyötörte. És szóltak az érdekében Jézusnak, és könyörögtek neki érette.
Luk. 4,39 És Jézus mellé állván, fölébe hajolva, megdorgálá a hideglelést,
és parancsolt a láznak, és az elhagyá őt, és elmúlt. És ő azonnal felkelvén,
szolgála nékik75

774 Máté csak röviden tudósít a történtekről: „És lőn, mikor elvégezte Jézus e
beszédeket, vagyis befejezte, bevégezte az Ige szólását, álmélkodik vala a sokaság az
ő tanításán. [Más fordítás: A tömeget nagyon megrázta a tanítása / az Ő tudománya,
szó szerint: ki voltak ütve; nagyon megijedtek, megdöbbentek, megrémültek,
megrendültek, magukon kívül voltak a megdöbbenéstől]. Mert úgy tanítja vala őket,
mint akinek hatalma, felhatalmazása van, és nem úgy, mint az írástudók, vagyis a
farizeusok, és törvénytanítók” (Mát. 7,28-29). Márk beszámolója így hangzik: „És
bemenének, betértek Kapernaumba; és mindjárt szombatnapon bemenvén a
zsinagógába, tanít vala. És elálmélkodnak, megdöbbentek, és felzaklatta a
zsinagógában lévőket az ő tanítása, az ő tudománya; mert úgy tanítja vala őket, mint
akinek hatalma van, mint aki Istentől fennhatóságot kapott, és nem úgy, mint az
írástudók. Éppen ott volt a zsinagógában, egy tisztátalan szellemben levő ember, aki
felkiáltott, felsikoltott, és monda: Ah! Mi dolgunk van nékünk veled? Mi közünk
egymáshoz Názáreti Jézus? Azért jöttél-é, hogy romlásba vigyél és elveszíts,
elpusztíts, megsemmisíts, minket? A vesztünkre jöttél? Tudom rólad, hogy ki vagy te:
az Istennek Szentje. [Más fordítás: El innen! Mi bajod velünk, názáreti Jézus? Azért
jöttél, hogy elpusztíts minket]? És megdorgálva őt, ráparancsolt, keményen rászólt
Jézus, mondván: Némulj meg, hallgass, kötessék be, és fogd be a szád, szájkosarat
rád, és menj, takarodj ki belőle. És a tisztátalan szellem erre össze-vissza rángatta,
jól megrázta az embert, és fennszóval, hangosan kiáltva, sikítva, ordítva kiméne
belőle. És mindnyájan elálmélkodnak, és megdöbbennek, elcsodálkoztak, elképedtek,
és megrémültek annyira, hogy egymás között kérdezgették mondván: Mi ez? Ki ez?
Micsoda új tudomány ez? Tanítása egészen új. Akkora hatalma, ereje, képessége van,
hogy parancsol a tisztátalan szellemeknek is, és engedelmeskednek néki. És azonnal
elterjedt az ő híre Galilea egész környékére, egész vidékére” (Márk. 1,21-28). //
Megjegyzés: Galilea legészakibb részét Izráel fogságba vitele után pogányokkal telepítették
be, akiknek leszármazottai még itt éltek Jézus korában (Mt 4,13–15). a déli részen lakó zsidók
megvetették őket (Jn 7,52): Bibliai nevek és fogalmak //. Az Úr Jézus isteni hatalma
átsugárzott az Ő emberi testén is, hiszen: „… Ő Isten dicsőségének
visszatükröződése, kisugárzása, és az Ő valóságának, az Ő lényének képmása. Aki
hatalmas szavával fenntartja, és hordozza a mindenséget, aki miután minket
bűneinktől megtisztított, üle a mennyei Felségnek jobbjára a magasságban” (Zsid.
1,3). A démonok azért rettegtek, mert hitték, hogy egy Isten van, de az ő hitük halott,
mert nem tudják cselekedni Isten akaratát: „Te hiszed, hogy az Isten egy. Jól teszed.
Az ördögök, azaz a démonok is hiszik, és rettegnek. Akarod-e pedig tudni, te
hiábavaló ember, hogy a hit cselekedetek nélkül megholt?” (Jak. 2,19-20).
Luk. 4,40 A nap lementével, vagyis napnyugtakor pedig, mindenek,
akiknek különféle betegeik valának, a különféle bajokban szenvedő
betegeket Őhozzá vivék; ő pedig mindegyikőjükre rátette kezeit, és
meggyógyítá őket.
Luk. 4,41 Sokakból pedig ördögök, azaz gonosz szellemek, démonok is
mentek ki, kiáltozván, rikoltva, sikítva, ordítva, és mondván: Te vagy ama
Krisztus, az Isten Fia! De ő megdorgálván, nem engedi őket szólani,
mivelhogy tudták, hogy Ő a Krisztus76

775 Máté bizonyságtétele így hangzik: „És aztán bemenvén Jézus a Péter házába,
észrevette, hogy annak napa, azaz anyósa hideglelésben fekszik és lázban ég. És
illeté, vagyis megérintette, megfogta annak kezét, és elhagyta őt a hideglelés, és a láz;
és fölkele, és szolgála nékik” (Mát. 8,14-15). Márk is leírja a történteket: „És a
zsinagógából azonnal kimenvén, a Simon és András házához menének Jakabbal és
Jánossal együtt. A Simon napa, azaz anyósa pedig hideglelésben, lázasan fekszik
vala, és azonnal szólnak néki, vagyis Jézusnak felőle. És ő odamenvén, fölemeli azt,
annak kezét fogván talpra állította; és elhagyá azt a hideglelés, a láz azonnal, és
szolgál vala nékik” (Márk. 1,29-31) .
776 Máté bizonyságtétele így hangzik: „Az est beálltával pedig vivének hozzá sok
ördöngöst, azaz démontól megszállottat, démonizáltat, akikben gonosz szellem volt,
és egy szóval, egy igével kiűzé a tisztátalan gonosz szellemeket, és meggyógyít vala
minden beteget, akik gonoszul szenvedtek, és akik szerencsétlenül, nyomorúságosan,
rosszul voltak. Hogy beteljesedjék, amit Ézsaiás próféta mondott, így szólván: Ő vette
el, Ő viselte, magára vette, hordozta, eltávolította, megszüntette a mi
erőtlenségünket, gyengélkedéseinket, gyengeségeinket, bajainkat. És Ő vette le
rólunk, ő hordozta, eltávolította a mi fájdalmainkat, nyavalyáinkat, csapásainkat,
betegségeinket” (Mát. 8,16-17). Márk is leírja a történetet: „Estefelé pedig, amikor
leszállt a nap, mind Őhozzá vivék a betegeseket, a súlyosan, nyomorúságosan beteg,
fájdalmas rosszul lévőket, és az ördöngösöket, azaz a gonosz szellemtől
megszállottakat, vagyis a démonizáltakat. És az egész város oda gyűlt vala az ajtó
elé, és ott tolongott az ajtó előtt. És meggyógyíta sokakat, akik különféle
betegségekben, nyavalyákban, bajokban, rosszullétben voltak. És minden
fogyatékosságot, krónikus jellegű fizikai rendellenességet, ami az az emberi
szervezetben volt, eltávolított. És mindenkit, aki gyötrő, kínos betegségben sínylődött,
gyötrődött, és gonoszul szenvedett vala meggyógyított. És sok ördögöt, azaz gonosz
szellemet, démont, kiűzött, kihajított, kidobott, és nem hagyta, nem engedte vala
szólni, sőt szóhoz sem engedte jutni az ördögöket, azaz a gonosz szellemeket,
démonokat, mivelhogy Őt felismerék” (Márk. 1,32-34). A gonosz szellemek felismerték,
hogy Ő az Isten Fia, de azok, akik „ismerték” az Írásokat, így szóltak felőle: „Az
írástudók pedig, akik Jeruzsálemből jöttek vala le, azt mondák, hogy: Belzebub van
vele, és benne, és: Az ördögök fejedelme által, annak segítségével űzi ki az ördögöket,
azaz a démonokat” (Márk. 3,22). Pedig már Ézsaiás így prófétált felőle: „És nem
mondja többé a lakos, hogy beteg vagyok! A nép, amely benne lakozik,
bűnbocsánatot nyer” (Ésa. 33,24). Mert Ő az: „Aki megbocsátja minden bűnödet,
meggyógyítja minden betegségedet. Aki megváltja életedet a koporsótól, a sírtól,
kegyelemmel, szeretettel és irgalmassággal koronáz meg téged” (Zsolt. 103,3-4).
Luk. 4,42 A nap fölkeltekor pedig kimenvén, puszta77 elhagyatott, lakatlan
helyre; de a sokaság, a tömeg azonban felkeresi őt, és hozzá menének, és
körülvevék őt, és tartóztatták őt, hogy ne menjen el tőlük.
Luk. 4,43 Ő pedig monda nékik: Egyéb városoknak is hirdetnem kell
nékem az Istennek országát, el kell mondanom az Isten királyságáról szóló
örömhírt, mert azért küldettem.
Luk. 4,44 És prédikál vala Galilea zsinagógáiban78

Luk. 5. A csodálatos halfogás

Luk. 5,1 És lőn, hogy mikor a sokaság hozzá tódult, és nagy tömeg vette
körül, hogy hallgassa az Isten beszédét, igéjét, Ő a Genezáret tavánál áll
vala;
Luk. 5,2 És láta két hajót állani a vizen, amely a part mentén vesztegelt: a
halászok pedig, miután azokból kiszállottak, mossák vala az ő hálóikat.
Luk. 5,3 És ő bemenvén az egyik hajóba, amely a Simoné vala, kéré őt,
hogy vigye egy kissé beljebb a földtől, a parttól: és mikor leült, a hajóból
tanítá a sokaságot.
Luk. 5,4 Mikor pedig befejezte a tanítást, és megszűnt beszélni, monda
Simonnak: Evezz a mélyre, és vessétek ki hálóitokat fogásra.

777 Puszta (erémosz): magányos, elhagyatott, lakatlan.

778 Márk is leírja a történteket: „Kora reggel pedig, még szürkületkor, fölkelvén
kiméne, és eltávozott a városból, és elméne egy puszta, elhagyatott, lakatlan,
magányos helyre és ott imádkozék. Simon pedig és a vele lévők utána sietnek hogy
megkeressék; És amikor megtalálák őt, mondának néki: Mindenki téged keres. És ő
monda nékik: Menjünk a közel való városokba, hogy ott is prédikáljak, és hirdessem
az igét, a királyságot, mert azért jöttem. És prédikál vala, és hirdette az igét azoknak
zsinagógáiban, egész Galileában, és ördögöket azaz démonokat űz, hajít, és dob ki
vala” (Márk. 1,35-39). Máté bizonyságtétele: Ő pedig: „… bejárta egész Galileát,
tanított a zsinagógáikban, hirdette a mennyek országának evangéliumát, és gyógyított
mindenféle betegséget, kórt, fogyatékosságot, rosszullétet és erőtlenséget,
enerváltságot a nép körében” (Mát. 4,23) Erről tesz bizonyságot az apostol is: „A
názáreti Jézust felkente az Isten Szent Szellemmel és hatalommal, és ő szertejárt, jót
tett, és meggyógyított mindenkit, akik az ördög igájában vergődtek, mert az Isten volt
vele” (Csel. 10,38) Ézsaiás így prófétál a Messiás küldetéséről: „Az Úr Isten Szelleme
van én rajtam azért, mert fölkent engem az Úr, hogy a szegényeknek örömöt mondjak.
Elküldött, hogy bekössem a megtört szívűeket, hogy hirdessek a foglyoknak
szabadulást, és a megkötözötteknek megoldást, és szabadon bocsátást. Hogy
hirdessem az Úr jókedvének esztendejét, és Istenünk bosszúállása napját;
megvigasztaljak minden gyászolót. Hogy tegyek Sion gyászolóira, adjak nékik
ékességet a hamu helyett, örömnek kenetét a gyász helyett, dicsőségnek palástját a
csüggedt szellem helyett, hogy igazság fáinak neveztessenek, az Úr plántáinak, az Ő
dicsőségére!” (Ésa. 61,1-3)
Luk. 5,5 És felelvén Simon, monda néki: Mester, jóllehet az egész éjszaka
fáradtunk, és keményen dolgoztunk, küszködtünk, még sem fogtunk
semmit: mindazáltal a te szavadra mégis levetem a hálót.
Luk. 5,6 És ezt megtévén, halaknak nagy sokaságát kerítik be, olyan
hatalmas tömegű halat fogtak be, hogy szakadoz vala pedig az ő hálójuk.
Luk. 5,7 Intenek azért társaiknak, akik a másik hajóban valának, hogy
jöjjenek és segítsenek nékik. És eljövén, megtölték mind a két hajót,
annyira, hogy csaknem elsüllyednek.
Luk. 5,8 Látván pedig ezt Simon Péter, Jézusnak lábai elé esék, lábaihoz
borult, mondván: Eredj el én tőlem, mert én bűnös, azaz a célt eltévesztő
ember vagyok, Uram!
Luk. 5,9 Mert félelem79 megdöbbenés, csodálkozás fogta körül őt és
mindazokat, akik ővele valának, a nagy halfogás miatt, amelyet fogtak;
Luk. 5,10 Hasonlóképen Jakabot és Jánost is, a Zebedeus fiait, akik
Simonnak társai valának. És monda Simonnak Jézus: Ne félj; mostantól
fogva embereket fogsz halászni, emberhalász leszel.
Luk. 5,11 És kieveztek a partra, a hajókat a szárazra vonván, elhagyták
mindenüket és követék Őt80

779 Félelem (thambosz): elképedés, megdöbbenés, csodálkozás.

880 A János írása szerinti Evangélium bemutatja az előzményeket: a leendő
tanítványok először hallottak Jézusról: „Másnap ismét ott állt János két
tanítványával együtt, és rátekintve Jézusra, aki arra járt, így szólt: „íme, az Isten
Báránya!” Meghallotta a két tanítvány, hogy ő ezt mondta, és követték Jézust. Jézus
megfordult, és amikor meglátta, hogy követik őt, megszólította őket: „Mit kerestek?”
Ők pedig ezt válaszolták: „Rabbi - ami azt jelenti: Mester -, hol van a lakásod?” Ő
így szólt: „Jöjjetek, és meglátjátok.” Elmentek tehát, meglátták, hol lakik, és nála
maradtak azon a napon; körülbelül délután négy óra volt ekkor. A kettő közül, akik
ezt hallották Jánostól és követték őt, András, Simon Péter testvére volt az egyik. Ő
mihelyt találkozott testvérével, Simonnal, ezt mondta neki: „Megtaláltuk a Messiást”
- ami azt jelenti: Felkent. Odavitte Jézushoz, aki rátekintve így szólt: „Te Simon vagy,
Jóna fia: téged Kéfásnak fognak hívni” - ami azt jelenti: Kőszikla” (Jn. 1,35-42). Márk
rövid híradása így hangzik. Később Jézus: „Mikor pedig Galilea tengere mellett járt,
látá Simont és Andrást, annak testvérét, amint a tengerbe körhálót vetének, azaz
kerítőhálót dobtak; mert halászok valának. Így szólította meg őket Jézus: gyertek,
kövessetek engem, és én azt művelem, hogy embereket halásszatok, és
emberhalászokká teszlek benneteket. És azonnal elhagyván az ő kerítőhálóikat,
csatlakoztak hozzá, és követék őt” (Márk. 1,16-18). Máté bizonyságtétele így hangzik:
„Mikor pedig a galileai tenger mellett jár vala Jézus, láta két testvért, Simont, akit
Péternek neveznek, és Andrást az ő testvérét, amint a tengerbe körhálót vetnek vala;
mert halászok valának. És monda nékik: jöjjetek utánam, kövessetek engem, és azt
művelem, hogy embereket halásszatok. Emberek halászává teszlek benneteket. Azok
pedig azonnal otthagyván a hálókat, csatlakoztak hozzá, és követék őt. És útját
folytatva, megpillantott más két testvért, Jakabot a Zebedeus fiát, és Jánost amannak
testvérét, amint a hajóban atyjukkal Zebedeussal a hálóikat kötözgetik, javították,
Luk. 5,12 És lőn, hogy mikor az egyik városban vala, ímé vala ott egy
poklossággal teljes, azaz leprával borított ember: és mikor meglátta Jézust,
arcra borulva kéré őt, mondván: Uram, hatalmadban áll, hogy ha akarod,
megtisztíthatsz engem, mert te képes vagy rá!
Luk. 5,13 Jézus pedig kinyújtván kezét, megérintette azt, mondván:
Akarom, tisztulj meg. És azonnal eltávozék tőle a bélpoklosság, azaz a
lepra.
Luk. 5,14 És ő megparancsolá néki, hogy azt senkinek se mondja el;
hanem eredj el, úgymond, mutasd meg magad a papnak, és vígy áldozatot
a te megtisztulásodért, amint Mózes parancsolta, bizonyságul őnékik. Ez
lesz nekik a bizonyíték arra, hogy meggyógyultál.
Luk. 5,15 A hír azonban annál inkább terjedt Őfelőle; és nagy sokaság
verődött össze és emberek tömegei mentek hozzá, hogy Őt hallgassák, és
hogy általa meggyógyuljanak az ő betegségeikből81
rendezték, foltozták, vala; és hívá őket. Azok pedig azonnal otthagyván a hajót és
atyjukat, csatlakoztak Hozzá, és a nyomába szegődve követék őt” (Mát. 4,18-22). Az
erről szóló próféciák beteljesülése ezzel elkezdődött: „Ímé én sok halász után küldök,
és sok halászt hívatok, ezt mondja az Úr, hogy halásszák ki őket; az után pedig
elküldök sok vadász után, hogy vadásszák ki őket minden hegyből, minden halomból
és a sziklák hasadékaiból is. Oh Uram, én erősségem, én bástyám, mentsváram és én
menedékem a nyomorúság idején! Hozzád jőnek majd a nemzetek a föld legszéléről
is, és ezt mondják: Bizony hamis isteneket bírtak a mi atyáink és hiábavalókat, mert
nincs köztük segíteni tudó, egyik sem ér semmit” (Jer. 16,16.19). Ezékiel már prófétált
az „emberhalászok”- ról. Az Úr megmutatta Ezékielnek az Új templomot: „Azután
visszavitt engem a templom bejáratához. Ott víz fakadt a templom küszöbe alól kelet
felől, mert a templom keletre néz. A víz a templom déli oldala mellől, az oltártól délre
folyt tovább. És mondá nékem: Ez a víz a keleti tájékra folyt ki, és a lapácra megyen
alá, és a tengerbe megyen be, a tengerbe szakad, és meggyógyul a víz. És lészen,
hogy minden élő állat, amely nyüzsög, valahova e folyam bemegyen, élni fog; és a
halaknak nagy bőségük lészen, mert ez a víz bement oda, és azok meggyógyulnak, és
él minden, valahova e folyó bement. És lészen, hogy halászok állnak rajta Éngeditől
(vadkecskék forrása / pogányok) Énegláimig (a két borjú forrása / Izráel): varsák
kivető helye lészen; nemük szerint lesznek benne a halak, mint a nagy tenger halai,
nagy bőséggel” (Ez. 47,1.8-10)
881 Máté írásából kerül kijelentésre, hogy előzőleg az Úr Jézus a hegyen volt, és ott
Isten jelenlétében imádkozott: „Mikor leszállott, vagyis lejött vala a hegyről, nagy
sokaság, nagy tömeg csatlakozott hozzá és követé őt. És ímé egyszer csak eljövén egy
bélpoklos, azaz leprás, térdre esék előtte, és a lábához borult, mondván: Uram, ha
akarod, megtisztíthatsz engem, mert van hatalmad, hogy megtisztíts. És kinyújtván
kezét, megilleté, megérintette őt Jézus, mondván: Akarom, tisztulj meg. És azonnal
eltisztult annak poklossága, azaz leprája. És ekkor megparancsolta néki Jézus:
vigyázz, és ügyelj, hogy senkinek se mondd el. Hanem menj el, mutasd meg magadat
a papnak, és vidd, és ajánld fel az áldozati ajándékot, amelyet Mózes rendelt,
bizonyságul nékik, hogy bizonyíték legyen számukra, hogy meggyógyultál” (Mát. 8,1-
4). Márk írása szerinti Evangélium bizonyságtétele: „És jöve, és odament hozzá egy
Luk. 5,16 De Ő félrevonult a pusztákba, és imádkozék.
Luk. 5,17 És lőn egy napon, hogy ő tanít vala: és ott ülnek a farizeusok és
a törvénynek tanítói is, és hallgatták őt, akik jöttek Galileának és Júdeának
minden faluiból és Jeruzsálemből: és az Úrnak hatalma, ereje vala Ővele,
és az Úr ereje ösztönözte, hogy gyógyítson.
Luk. 5,18 És ímé valami férfiak ágyon egy embert hoznak, aki gutaütött,
és béna vala; és igyekeznek azt bevinni és ő elébe tenni.
Luk. 5,19 De nem találván módot, hogy a sokaság, a tömeg miatt miképp
vigyék őt be, felhágnak a háztetőre, és a cseréphéjazaton át bocsátják őt alá
ágyastól Jézus elé a középre.
Luk. 5,20 És látván azoknak hitét, monda: Ember, megbocsáttattak néked a
te bűneid, azaz a te céltévesztésed.
Luk. 5,21 Az írástudók pedig és a farizeusok elkezdnek tanakodni,
fontolgatni, okoskodni, mondván: Kicsoda ez az ember, aki ily káromlást

bélpoklos, azaz leprás, aki könyörögve és térdre borulva így szólt hozzá: Ha akarod,
megtisztíthatsz, mert meg tudsz tisztítani engem. Jézus pedig könyörületességre
indulván megszánta, és kezét kinyújtva megérinté őt, és monda néki: Akarom, tisztulj
meg. És amint ezt mondja vala, azonnal eltávozék róla a poklosság, azaz a lepra és
megtisztult. És erélyesen rászólva Jézus azonnal elküldé őt, És monda néki: vigyázz,
hogy senkinek semmit ne szólj, és ne mondj el; hanem eredj el, mutasd meg magadat
a papnak, és vidd, ajánld fel a te tisztulásodért, amit Mózes parancsolt, bizonyságul
nékik. Az pedig kimenvén, elment, és kezde sokat beszélni és terjeszteni a dolgot, és
elkezdte mindenfelé hirdetni és híresztelni az esetet, annyira, hogy nyilvánosan
immár be sem mehetett Jézus a városba, hanem künn puszta helyeken vala, és
mennek vala hozzá mindenfelől” (Márk. 1,40-45). János írása jelenti ki, hogy miért
követte az Urat a tömeg: „És nagy sokaság, nagy tömeg követé őt, mivelhogy látják
vala az ő csodatételeit, amelyeket cselekszik vala a betegeken” (Ján. 6,2). Ez a leprás
odament az Úr Jézushoz, pedig a törvény kimondja: „Ha valamely ember testének
bőrén daganat, vagy tarjagosság, azaz var, vagy fehér folt támad, és az ő testének
bőrén poklos fakadékká lehet, és poklos kiütés lesz belőle: vigyék el az ilyet Áronhoz,
a paphoz, vagy egy valamelyikhez az ő papfiai közül. És nézze meg a pap azt a test
bőrén lévő fakadékot. Ha a szőr a fakadékban fehérré változott, és ha a fakadéknak
felülete mélyebben van az ő testének bőrénél: akkor poklos fakadék az. Mihelyt látja
ezt a pap, tisztátalannak ítélje azt. A poklos ember pedig, akin a fakadék van,
megszaggatott ruhában és mezítelen fővel és gondozatlan hajjal legyen, és a bajuszát
fedezze be, és takarja el, és ezt kiáltsa: Tisztátalan, tisztátalan! Mindaddig tisztátalan
legyen, amíg rajta van a fakadék, tisztátalan az; csak ő maga lakjék egyedül, a
táboron kívül legyen az ő lakása” (3 Móz. 13,2-3.5-46). Mert a törvény parancsa szerint
a gyógyulás csak Istentől lehet, ezért Istennek kell áldozatot bemutatni: „Ez legyen a
poklos embernek törvénye az ő megtisztulásának napján, hogy vigyék a paphoz, és
megtisztulva a pap elé kerüljön. A pap pedig menjen ki a táboron kívül, és nézze meg
a pap, és ha úgy látja hogy meggyógyult a poklos fakadék,: Akkor parancsolja meg a
pap, hogy hozzanak a megtisztulandó emberért két élő, tiszta madarat, cédrusfát,
karmazsint, bíborfonalat és izsópot” (3 Móz. 14,2-4).
szól, aki Istent gyalázza? Ki bocsáthatja meg a bűnt? kinek van hatalma
vétkeket elengedni, az egy Istenen kívül?
Luk. 5,22 Jézus pedig észrevévén az ő tanakodásukat, mert ismerte, átlátta
gondolataikat, fontolgatásaikra rálátott, monda nékik: Mit tanakodtok?
Miért gondolkodtok így, mit fontolgattok, mit okoskodtok a ti
szívetekben?
Luk. 5,23 Melyik könnyebb, azt mondani: Megbocsáttattak néked a te
bűneid; vagy azt mondani: Kelj fel és járj?
Luk. 5,24 Hogy pedig megtudjátok, hogy az ember Fiának van hatalma e
földön megbocsátani a bűnöket, ezzel a bénához fordult, és monda a
gutaütöttnek: Néked mondom, kelj fel, és fölvévén nyoszolyádat, eredj
haza!
Luk. 5,25 És az rögtön felkelvén, felállt azok szemeláttára, felvevé amin
feküdt, és elméne haza, dicsőítvén az Istent.
Luk. 5,26 És az álmélkodás elfogá mindnyájukat, és mindenki
eksztázisban dicsőítette Istent, és betelének szent félelemmel, mondván:
Bizony hihetetlen, megfoghatatlan, különös csodadolgokat láttunk ma!82

882 Máté bizonyságtétele így hangzik: „És hajóra szállva átkele a tavon, és méne a
maga városába Kapernaumba . És ímé hoznak vala hozzá egy hordágyra helyezett
gutaütött embert, egy bénát. És látva Jézus azoknak hitét, monda a gutaütöttnek, a
bénának: Bízzál fiam! Megbocsáttattak néked a te bűneid, azaz a te céltévesztésed.
És ímé némelyek az írástudók, és törvénytanítók közül mondának magukban: Ez
káromlást szól! Ez az ember Istent káromolja, gyalázza. És Jézus látva - mivel
ismerte - az ő gondolataikat, tűnődéseiket, belelátva a gondolataikba monda: Miért
gondoltok gonoszt a ti szívetekben? Miért hatnak a rossz indulatok szívetekben? Mert
ugyan mi könnyebb, mi jár kevesebb fáradtsággal, és mi egyszerűbb, ezt mondani-é:
Megbocsáttattak néked a te bűneid; vagy ezt mondani: Kelj föl és járj? Hogy pedig
megtudjátok, meglássátok, megmutatom nektek, hogy az ember Fiának van hatalma a
földön a bűnöket megbocsátani, ekkor monda a gutaütöttnek, a bénának: Kelj föl,
vedd föl a te hordágyadat, és eredj haza. És az felkelvén, haza méne. A sokaság, a
tömeg pedig ezt látván, elálmélkodik, megrémült, és félelem fogta el őket, és dicsőíté
az Istent, hogy ilyen nagy dolgokra hatalmat adott az embereknek” (Mát. 9,1-8). Márk
is bizonyságot tesz a történtekről: „Néhány nap múlva pedig ismét visszatért
Kapernaumba, és mihelyt elterjedt a híre, hogy otthon van, azonnal olyan sokan
jöttek össze, hogy még az ajtó elébe sem fértek, és még ajtó előtti téren sem volt hely;
és hirdette nékik az igét. És jövének hozzá egy gutaütöttet, egy bénát hozva, akit
négyen cipelnek vala. És mivel a sokaság, a tömeg miatt nem férkőzhettek azzal ő
hozzá, nem fértek a közelébe, - így nem tudták eléje vinni - megbonták ama háznak
fedelét, ahol Ő vala, vagyis kibontották fölötte a tetőt, és rést törvén a nyíláson át,
leeresztik a nyoszolyát, vagyis a hordágyat, amelyben a gutaütött béna feküdt. Jézus
pedig azoknak nagy hitét látván, így szólt a bénához: Fiam, megbocsáttattak néked a
te bűneid, a te céltévesztésed. Valának pedig ott némely írástudók, és törvénytanítók,
törvénymagyarázók, akik ott ülnek vala, szívükben, azaz bensőjükben így okoskodván
tanakodtak, és ezt fontolgatták, így mérlegelték a dolgot: Mi dolog, hogy ez ilyen
Luk. 5,27 Ezek után pedig kiméne, és láta egy Lévi nevű vámszedőt, aki a
vámnál ül vala, és monda néki: Kövess engem!
Luk. 5,28 És az mindeneket elhagyván felkele, és követé őt83
Luk. 5,29 És Lévi nagy lakomát, nagy vendégséget rendezett néki az ő
házánál; és vala ott nagy sokasága a vámszedőknek és egyebeknek, akik
ővelük letelepedtek volt, akik velük együtt dőltek asztalhoz.
Luk. 5,30 És köztük az írástudók, és törvénytanítók, és farizeusok
zúgolódnak, és így panaszkodnak az ő tanítványai ellen, mondván: Miért
esztek és isztok a vámszedőkkel és a bűnösökkel?
káromlásokat szól? Káromkodik, Istent káromolja, Istent gyalázza. Ki bocsáthatja
meg, ki engedheti el a bűnöket más, az egyetlen Istenen kívül? És Jézus azonnal
észrevevé, mert belelátott gondolataikba, átlátta gondolataikat, és felismerte az Ő
szellemével, hogy azok magukban így okoskodnak, így tanakodnak, hogy milyen
fontolgatások ébrednek bennük, és monda nékik: Miért gondoljátok ezeket a ti
szívetekben? Miért tanakodtok így, miért fontolgatjátok ezeket, és mit tűnődtök ezen
szívetekben, a ti bensőtökben, és mit okoskodtok ezen? Mi könnyebb, azt mondanom-
e a gutaütött bénának: Megbocsáttattak néked a te bűneid, azaz a te céltévesztésed
bocsánatot nyert, vagy ezt mondanom: Kelj fel, vedd fel a te nyoszolyádat, és menj?
Azért pedig hogy megtudjátok, és meglássátok, hogy az ember Fiának van hatalma e
földön a bűnöket megbocsátani, ezzel odafordult a bénához: Mondom néked, kelj föl,
vedd fel hordágyadat, és eredj haza. Az pedig azonnal fölkele és felvévén a
hordágyat, kiméne mindenkinek szeme láttára. Úgy hogy mindenki elálmélkodék, és
félelem fogta el őket, és csodálkoztak valamennyien, és szinte magukon kívül voltak,
és eksztázisban dicsőiték az Istent, ezt mondván: Bizony hihetetlen csodadolgokat
láttunk ma. Soha sem láttunk ilyet, hogy ilyen hatalmat adott az embereknek!” (Márk.
2,1-12). „És elterjede az ő híre egész Siriában: és hozzávivék mindazokat, akik
rosszul, és nyomorúságosan valának, minden szenvedőt. A különféle betegségekben,
súlyos nyavalyákban és kínokban, gyötrelmekben sínylődőket, akiket különféle
betegségek és bajok gyötörtek, és a fájdalmas bajokban szenvedőket, démonoktól
megszállottakat, vagyis a démonizáltakat, epilepsziásokat, holdkórosokat és gutaütött
bénákat, és inaszakadtakat, és meggyógyítja vala őket” (Mát. 4,24). Hiszen a prófétán
keresztül már kijelentette az Úr: „Én, én vagyok, aki eltörlöm álnokságaidat, és
gonoszságodat önmagamért, és bűneidről, és gonoszságodról nem emlékezem meg!”
(Ésa. 43,25). Erről szól Mikeás próféta is: „Kicsoda olyan Isten, mint te, aki
megbocsátja a bűnt, a gonoszságot, és elengedi öröksége, azaz népe maradékának
vétkét, gonoszságát, és büntetését?! Nem tartja meg haragját örökké, mert
gyönyörködik az irgalmasságban, és mert abban telik kedve, hogy kegyelmet ad!
Hozzánk térvén, könyörül rajtunk, újra irgalmas lesz hozzánk; eltapodja
álnokságainkat, és igazságtalanságunkat. Bizony a tenger mélységébe veted minden
bűnünket!” (Mik. 7,18-19). Dávid is erről prófétál: „Áldjad én lelkem az Urat, és el ne
feledkezzél semmi jótéteményéről és ne feledd el, mennyi jót tett veled. Aki - Ő -
megbocsátja minden bűnödet, minden gonoszságodat, meggyógyítja minden
betegségedet, és fogyatékosságodat, rosszullétedet. Aki megváltja életedet a
koporsótól, és a sírtól; kegyelemmel, szeretettel és irgalmassággal koronáz meg
téged” (Zsolt. 103,2-4). És a próféciák beteljesedtek az Úr Jézusban, Aki mindig és
minden beteget meggyógyított, és meggyógyít, ha Hozzá fordulnak: „És nagy
Luk. 5,31 És felelvén Jézus, monda nékik: Az egészségeseknek nincs
szükségük orvosra, hanem a betegeknek.
Luk. 5,32 Nem azért jöttem, hogy az igazakat, azaz a megigazultakat
hívjam, hanem a bűnösöket, a célt eltévesztőket a megtérésre, arra hogy az
életük megváltozzon, és hogy más felismerésre, gondolkozásmód
megváltozásra térjenek84
Luk. 5,33 Azok pedig mondának néki: Mi az oka, hogy a János tanítványai
gyakorta böjtölnek és imádkoznak, valamint a farizeusokéi is; a te
tanítványaid pedig esznek és isznak?
sokaság megy vala hozzá, vivén magukkal sántákat, és bénákat, vakokat, némákat,
csonkákat, nyomorékokat és sok más beteget, és odahelyezik őket a Jézus lábai elé.
És meggyógyítá őket, úgy hogy a sokaság álmélkodik, és csodálkozik vala, látván,
hogy a némák beszélnek, a csonkák megépülnek, a nyomorékok épek lesznek, a
sánták, és a bénák járnak, a vakok látnak: és dicsőiték Izráel Istenét” (Mát. 15,30-31)
„És elfogá mindnyájukat a félelem, és dicsőiték az Istent, mondván: Nagy próféta
támadt mi köztünk; és: Az Isten megtekintette, és meglátogatta az ő népét” (Luk. 7,16).
Pál apostol bizonyságtételében kerül kijelentésre, hogy minden nyomorúság,
betegség, szegénység, és a földi életet jellemző sok probléma azt jelenti, hogy az
„ördög igájában vergődnek az emberek: „Ti ismeritek azt a dolgot, mely lőn az egész
Júdeában, Galileától kezdve, az után a bemerítés után, melyet János prédikált. A
názáreti Jézust, mint kené fel őt az Isten Szent Szellemmel és hatalommal, ki
széjjeljárt jót tévén és meggyógyítván mindeneket, kik az ördög hatalma alatt voltak,
akik az ördög igájában vergődtek; mert maga az Isten vala Őbenne” (Csel. 10,37-38).
883 Máté bizonyságtétele: „És mikor Jézus onnét tovább méne, láta egy embert ülni a
vámszedő helyen, akinek Máté volt a neve, és monda néki: Kövess engem! És az
felkelvén, követé őt” (Mát. 9,9). És Márk így ír róla: „És amikor tovaméne, és a
vámnál elhaladt, meglátá Lévit, az Alfeus fiát, aki a vámszedő helyen ül vala, és
monda néki: Kövess engemet. És felkelvén, követi vala őt” (Márk. 2,14).
884 Máté is bizonyságot tesz a történtekről: „És történt, amikor vendégül látta, és Ő -
Jézus - letelepedik a házban, és asztalhoz dőlt, ímé sok vámszedő és bűnös, azaz
céltévesztett jött oda és letelepedtek Jézussal és az ő tanítványaival az asztalhoz, és
asztalhoz dőltek. És látva ezt a farizeusok, mondának az ő tanítványainak: Miért
eszik ez a ti Mesteretek a vámszedőkkel és bűnösökkel, azaz céltévesztettekkel együtt?
Jézus pedig ezt hallván, monda nékik: Nem az egészségeseknek van szüksége orvosra,
hanem a betegeknek, azoknak, akik gonoszul, szerencsétlenül, nyomorúságosan,
súlyosan szenvednek, azaz a rosszul lévőknek. Elmenvén pedig tanuljátok meg, mi az:
Irgalmasságot, és könyörületet akarok és nem áldozatot. Mert nem az igazakat, nem
a megigazultakat jöttem hívogatni, hanem a bűnösöket azaz a céltévesztetteket a
megtérésre, gondolkodásmód megváltoztatására, hogy visszatérjenek,
visszaforduljanak Isten felé” (Mát. 9,10-13). Márk bizonyságtétele így hangzik: „És
történt, amikor Ő ennek házában asztalhoz üle, vagyis Lévi házában asztalhoz dőlt, a
vámszedők és bűnösök azaz céltévesztett emberek is sokan odaülnek vala, és sok
vámszedő és vétkező is asztalhoz dőlt Jézussal és az ő tanítványaival; mert sokan
valának kik nyomába szegődtek, és követék őt. És amikor látták az írástudók, és
törvénytanítók és a farizeusok, hogy együtt eszik a vámszedőkkel és bűnösökkel, azaz
a céltévesztettekkel, mondának az ő tanítványainak: Mi dolog, hogy a ti Mesteretek
Luk. 5,34 Ő pedig monda nékik: Avagy rábírhatjátok-e azt, hogy a
lakodalmasok böjtöljenek, amíg a vőlegény velük van?
Luk. 5,35 De eljőnek a napok, és mikor a vőlegény elvétetik85
elragadtatik őtőlük, akkor majd böjtölnek azokban a napokban. [Más
fordítás: De eljön majd az idő, amikor a vőlegényt elveszik tőlük. Ők majd
akkor böjtölnek]86
Luk. 5,36 És monda nékik példabeszédet is: Senki nem toldja az új posztó
foltot az ó posztóhoz; mert különben az újat is megszakasztja, eltépi és az
ó posztóhoz nem illik az újból való folt. [Más fordítás: Senki nem tép ki
vámszedőkkel és a bűnösökkel eszik és iszik? És amikor ezt hallja vala Jézus, monda
nékik: Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek,
azoknak, akik rosszul, szerencsétlenül, nyomorúságosan vannak. Nem azért jöttem,
hogy igazakat, vagyis megigazultakat, hanem hogy bűnösöket, a céltévesztetteket
hívjam megtérésre, vagyis gondolkodásmód megváltoztatására, Isten felé való
visszatérés-, visszafordulásra” (Márk. 2,15-17). És az Úr Jézus így folytatja a
kijelentést: „Mert az embernek Fia azért jött, hogy megkeresse, megmentse és
megtartsa, ami elveszett vala” (Mát. 18,11). És a kijelentés megismételtetik: „Mert
azért jött az embernek Fia, hogy megkeresse és megtartsa, az elveszettet” (Luk. 19,10).
„Mert nem azért küldte az Isten az Ő Fiát erre a világra, hogy elítélje az embereket,
hanem hogy megmeneküljön, és megtartassék vagyis üdvözüljön a világ általa” (Ján.
3,17). Tehát az Úr Jézus azért jött, hogy ezt a próféciát is betöltse: „Az elveszettet
megkeresem, s az elűzöttet visszahozom, az eltévedtet visszaterelem, s a megtöröttet,
és sérültet bekötözöm, s a beteget, és a gyengét erősítem; a kövérre és az erősre
vigyázok…” (Ezék. 34,16). És így folytatódik a kijelentés: „Ha pedig tudnátok, és
értenétek, hogy mit jelent ez: Irgalmasságot akarok és nem áldozatot, nem ítéltétek
volna el az ártatlanokat, azokat, akik nem vétkeztek” (Mát. 12,7) Pedig: „Megjelentette
néked, oh ember, mi légyen a jó, és mit kíván az Úr te tőled! Csak azt, hogy igazságot
cselekedjél, hogy élj törvény szerint, vagyis szeressed az irgalmasságot, és törekedj
szeretetre, és hogy alázatosan járj a te Isteneddel” (Mik. 6,8). „Mert szeretetet
kívánok én és nem áldozatot: az Istennek ismeretét inkább, mintsem égőáldozatokat”
(Hós. 6,6). „Hogy ártatlan vér ne ontassék ki a te földeden, a te országodban, amelyet
az Úr, a te Istened ád néked örökségül, és hogy a vér ne legyen rajtad, és ne terheljen
vérontás” (5 Móz. 19,10). Pál apostol bizonyságtétele: „Igaz beszéd ez és teljes
elfogadásra méltó, hogy Krisztus Jézus azért jött e világra, hogy megtartsa,
meggyógyítsa, megszabadítsa, azaz üdvözítse a bűnösöket, akik közül első vagyok
én” (1 Tim. 1,15).
885 Elvétetik (apairó): elragadtatik.
886 Máté így ír erről: „Akkor a János tanítványai odamentek hozzá, mondván: Miért
van az, hogy amíg mi és a farizeusok sokat, és gyakran böjtölünk, a te tanítványaid
pedig nem böjtölnek? És monda nékik Jézus: Vajon szomorkodhatik-é a násznép,
amíg velük van a vőlegény? De eljőnek a napok, amikor elvétetik tőlük a vőlegény, és
erővel elviszik, és akkor majd ők fognak böjtölni” (Mát. 9,14-15). Márk elbeszélése
pedig így hangzik: „A János és a farizeusok tanítványai pedig böjtölnek vala.
Odamennek azért és mondának néki: Mi az oka, hogy Jánosnak és a farizeusoknak
tanítványai böjtölnek, a te tanítványaid pedig nem böjtölnek? Jézus pedig monda
nékik: Avagy böjtölhet-e a vőlegény násznépe, amíg velük van a vőlegény? Ameddig
foltot új ruhából, hogy régi ruhára varrja. Ha ezt teszi, kiszakítja az új
ruhát, és az új ruhából készült folt sem illik a régi ruhához].
Luk. 5,37 És senki sem tölti az újbort ó tömlőkbe; mert különben az újbor
megszakasztja, szétrepeszti a régi tömlőket, és a bor kiömöl, és a tömlők is
kiszakadnak, tönkremennek, elvesznek.
Luk. 5,38 Hanem az újbort új tömlőkbe kell tölteni, és mind a kettő
megmarad.
Luk. 5,39 És senki, aki ó bort iszik, mindjárt újat nem kíván. Az nem akar
újat, mert azt mondja: Jobb az ó87
Luk. 6. Jézus Úr minden felett

Luk. 6,1 Lőn pedig a húsvét szombatját követő második szombaton, hogy
a gabonaföldeken, a vetések között méne által, és az ő tanítványai
gabonafejeket szaggatván és azokat kezeikkel kimorzsolván, ettek.
Luk. 6,2 Némelyek pedig a farizeusok közül mondának nékik: Miért
cselekszitek azt, amit szombatnapokon nem szabad cselekedni?
Luk. 6,3 És felelvén Jézus, monda nékik: Nem olvastátok-é, mit
cselekedett Dávid, mikor megéhezett ő, és akik vele voltak?

a vőlegény velük van, nem böjtölhetnek. De jőnek majd napok, amikor elvétetik tőlük
a vőlegény, és akkor böjtölni fognak azokon a napokon” (Márk. 2,18-20). Az Úr Jézus
halála és feltámadása után, vagyis amikor elvétetett tőlük a vőlegény: „Valának pedig
Antiókiában az ott levő gyülekezetben némely próféták és tanítók: Barnabás és
Simeon, ki hivattatik vala Nigernek, és a Czirénei Luczius és Manaen, ki Heródessel,
a negyedes fejedelemmel együtt neveltetett vala, és Saulus. És egyszer, mikor azért
azok szolgálának az Úrnak és böjtölnek, monda a Szent Szellem: Válasszátok el
nékem Barnabást és Saulust a munkára, amelyre én őket elhívtam. Akkor, miután
böjtöltek és imádkoztak, és kezeiket reájuk vetették, elbocsáták őket” (Csel. 13,1-3).
887 Máté bizonyságtétele: „Senki sem tesz, és nem varr pedig új posztóból foltot az
ócska, a régi ruhára. Mert ami azt kitoldaná, amivel a lyukat betölti, - a toldás - még
elszakít a ruhából, és magához szakítja a köpenyt, és csúnyább, rosszabb szakadás
keletkezik. Újbort sem töltenek ó tömlőkbe; ha mégis megteszik, a tömlők
szétszakadoznak, szétrepednek, és a bor kiömöl, és elfolyik, a tömlők is
tönkremennek, elvesznek, elpusztulnak; hanem az újbort új tömlőkbe töltik, és akkor
mindkettő megmarad” (Mát. 9,16-17). Márk így ír az Úr Jézus kijelentéséről: „Senki
sem varr pedig új posztóból foltot ó, vagyis a régi ruhára; máskülönben, ami azt
kitoldaná, még kiszakít belőle, az új a régiből, és nagyobb és csúnyább szakadás lesz.
És senki sem tölt újbort régi tömlőkbe; különben az újbor a tömlőket szétszakítja,
szétrepeszti, a bor is kiömlik, és odalenne, a tömlők is elpusztulnak; hanem az újbort
új tömlőkbe kell tölteni, mert új tömlőbe való” (Márk. 2,21-22). ELIHU így beszél
Jóbnak az új tömlőről, és az újborról, aki a Szent Szellem: „Mert tele vagyok
beszéddel; szorongat, és unszolgat engem a bennem levő Szellem. Ímé, bensőm
olyan, mint az újbor, amelynek nyílása nincsen; miként az új tömlők, csaknem
szétszakad” (Jób. 32,18-19).
Luk. 6,4 Mi módon ment be az Úrnak házába és vette el az oltárra felrakott
szent kenyereket és ette meg és adott azoknak is, akik vele voltak,
amelyeket pedig nem szabad megenni, hanem csak a papoknak.?
Luk. 6,5 És monda nékik: Az embernek Fia ura a szombatnak is88
Luk. 6,6 Lőn pedig más szombaton is, hogy ő a zsinagógába, az
összejöveteli helyre méne és tanít. És vala ott egy ember, akinek a jobb
karja száradt, sorvadt volt.
Luk. 6,7 Az írástudók, a törvénytanítók és farizeusok pedig leselkednek89
ő utána, azaz figyelték Jézust, ha vajon gyógyít-e majd szombatnapon,
888 És más példát is mond a szombat „megtöréséről” az Úr Jézus a vallásos
farizeusoknak: „Vagy nem olvastátok-é a törvényben, hogy szombatnapon megtörik a
papok a szombatot, és megszegik a szombatra vonatkozó törvényt, a szombati
tilalmat; és ezzel megszentségtelenítik a szombatot, és közönséges nappá teszik a
templomban. És nem esnek vád alá, mert nem vétkeznek. Mondom pedig néktek, hogy
még a templomnál is nagyobb van itt. Ha pedig tudnátok, és megértenétek mit jelent
ez: Irgalmasságot akarok és nem áldozatot, nem ítéltétek volna el az ártatlanokat,
azokat, akik nem vétkeztek, akik semmi rosszat nem tettek, akik nem eshetnek vád alá.
Mert a szombatnak is Ura az embernek Fia” (Mát. 12,5-8). Márk is bizonyságot tesz a
történtekről, és az Úr Jézus kijelentéséről: „És történt, hogy szombatnapon a
gabonaföldeken, a vetések közt megy vala által, és az ő tanítványai mentükben a
kalászokat kezdék vala tépdesni. Ekkor a farizeusok mondának néki: Ímé nézd, miért
művelik azt szombatnapon, amit nem szabad? Ő pedig monda nékik: Soha sem
olvastátok-é, mit tett Dávid, mikor szükséget szenvedett, és megéhezett vala társaival
egybe, akik vele voltak? Mi módon ment be az Isten házába az Abiátár főpap
idejében és ette meg az Úrnak felajánlott, és kitett szent kenyereket, amelyeket nem
szabad megenni másnak csak a papoknak; és adott a társainak is, azoknak akik vele
voltak? Majd hozzátette Jézus: A szombat lőn az emberért, nem az ember a
szombatért. Annak okáért az embernek Fia a szombatnak is ura” (Márk. 2, 28). A
törvény pedig csak annyit mondott: „Ha bemégy a te felebarátod vetésébe, kezeddel
szaggass kalászokat, de sarlóval ne vágj be a te felebarátod vetésébe” (5 Móz. 23,25).
És az Úr egy történeten keresztül mutatja be, hogy a törvény szellemi. Dávid menekül
Saul király elől, és bemegy Akhimélek paphoz: „És monda Dávid Akhimélek papnak:
A király bízott reám valamit, és monda nékem: Senki se tudja meg azt a dolgot,
amiért elküldelek téged, és amit parancsoltam néked; azért a legényeket pedig más
helyre rendeltem. Most azért, mi van kezednél? Adj öt kenyeret nékem, vagy egyebet,
ami éppen akad. És felele a pap Dávidnak, és monda: Nincs közönséges kenyér
kezemnél, hanem csak szentelt kenyér van, ha ugyan a szolgák tisztán tartották
magokat, legalább az asszonytól. Dávid pedig felele a papnak, és monda néki:
Bizonyára el volt tiltva mi tőlünk az asszony mind tegnap, mind azelőtt mikor
elindulék, és a szolgák holmija is tiszta vala, jóllehet az út közönséges: azért
bizonyára megtartatik ma szentnek az edényekben, vagyis a bensőnkben. Adott azért
a pap néki szentelt kenyeret, mert nem volt ott más kenyér, hanem csak szent áldozati
kenyér, melyeket el szoktak venni az Úrnak színe elől, hogy meleg, frissen sült
kenyeret tegyenek ahelyett azon a napon, amelyen az előbbit elvevék” (1 Sám. 21,2-6).
És tette ezt Dávid, annak ellenére, hogy ismerte a törvényt, amely kimondja a
papoknak: „És végy lisztlángot, vagyis finomlisztet, és süss abból tizenkét lepényt;
hogy vádat találjanak ellene, ugyanis okot akartak találni arra, hogy
vádolhassák.
Luk. 6,8 Ő pedig ismerve azoknak gondolatait, fontolgatásait, mert
belelátott gondolataikba, és látva szándékukat, monda a száradt, a sorvadt
kezű embernek: Kelj fel és állj elő a középre! És felkelvén odaállt.
Luk. 6,9 Monda azért nékik Jézus: Valamit kérdek tőletek: Szabad-é
szombaton jót tenni, vagy rosszat tenni? Az életet megtartani, megmenteni,
vagy elveszteni, pusztulni hagyni?

két tized efából, azaz vékából készüljön egy lepény. És helyeztesd el azokat két
rendben, azaz két sorban; hatot egy rendbe, egy sorba, a színarannyal bevont
asztalra az Úr elé. És tégy mindenik rendhez, azaz a sorok mellé tiszta tömjént, és
legyen emlékeztetőül a kenyér mellett, ez legyen a kenyérnél az áldozat emlékeztető
része, tűzáldozatul az Úrnak. Szombat napról szombat napra rakja fel azt a pap az
Úr elé szüntelen; örök szövetség kötelezi erre Izráel fiait. Azután legyen az Ároné és
az ő fiaié, akik egyék meg azokat szent helyen, mert mint igen szentséges, az övé az,
az Úrnak tűzáldozataiból, mert az ÚR legszentebb tűzáldozatai közé tartozik, örök
rendelés szerint” (3 Móz. 24,5-9). A sabbat, vagyis a nyugalom napjáról pedig így
rendelkezett Isten: „Hat napon át munkálkodjál, és végezd minden dolgodat. De a
hetedik nap az Úrnak a te Istenednek szombatja, a nyugalomnapja: semmi dolgot se
tégy, semmiféle munkát ne végezz azon se magad, se fiad, se leányod, se szolgád, se
szolgálóleányod, se barmod, se jövevényed, aki a te kapuidon belől van. Mert hat
napon teremté, hat nap alatt alkotta az Úr az eget és a földet, a tengert és mindent,
ami azokban van. A hetedik napon pedig megnyugovék, megpihent. Azért megáldá az
Úr a szombatot, a nyugalom napját, és megszentelé azt” (2 Móz. 20,9-11). Hiszen Ő - a
Teremtő - adta a szombatot, vagyis a nyugalom napját, amiről így szól az Úr szava:
„Mikor pedig elvégezé Isten hetednapon az ő munkáját, megszünék a hetedik napon
minden munkájától, és megpihent. És megáldá Isten a hetedik napot, és megszentelé
azt; mivelhogy azon szűnt vala meg minden munkájától, melyet teremtve szerzett
vala” (1 Móz. 2,2-3). A törvény pedig világosan kijelenti a szombat célját: „Hat napon
át munkálkodjál, és végezd minden dolgodat. De a hetedik nap az Úrnak, a te
Istenednek szombatja, a nyugalom napja, a heti pihenőnap, a világi elfoglaltságoktól
való megnyugvás napja. Semmi dolgot se tégy azon, se magad, se fiad, se leányod, se
szolgád, se szolgálóleányod, se ökröd, se szamarad, és semminemű barmod, azaz
semmiféle állatod, se jövevényed, aki a te kapuidon belől van, hogy megnyugodjék, és
hadd pihenjen a te szolgád és szolgálóleányod, hozzád hasonlóan” (5 Móz. 5,13-14). A
tízparancsolatba is bele foglaltatott a szombatra, a nyugalom napjára vonatkozó
parancs: „Hat napon át végezd dolgaidat, minden munkádat, a hetedik napon pedig
nyugodjál, hogy nyugodjék, és pihenjen a te ökröd és szamarad, és megpihenjen, és
lélegzethez jusson a te szolgálód fia és a jövevény” (2 Móz. 23,12). Az apostolon
keresztül nyer kijelentést, hogy a sabbat törvénye csak előképe a Krisztusban való
életnek: „Senki el ne ítéljen titeket ételért és italért, ünnep, újhold vagy szombat
miatt. Hiszen ezek csak árnyékai az eljövendő Krisztusnak, aki a valóság” (Kol. 2,16-17).
889 Leselkednek (paratéreisthai): a hivatalból történő megfigyelést jelenti.
Luk. 6,10 És körültekintve, és végignézve mindnyájukon, monda a sorvadt
kezű embernek: Nyújtsd ki a kezedet! Az pedig úgy cselekedék, szót
fogadva neki, és keze oly éppé, és egészségessé lőn, mint a másik.
Luk. 6,11 Azok a törvénytanítók és farizeusok pedig eltelnek
esztelenséggel, és vak dühvel, és arról tanakodtak és tanácskoztak vala
egymás közt, hogy mit cselekedjenek Jézussal90
Luk. 6,12 És lőn azokban a napokban, kiméne a hegyre imádkozni, és az
éjszakát átvirrasztva az Istenhez való imádkozásban tölté el

990 Márk is bizonyságot tesz a történtekről, egyben figyelmeztet Isten Igéje, hogy a
vallásos emberek a világiakkal, és a politikusokkal - Heródes-pártiak - együtt el
akarják pusztítani az Úr Jézust, és a testét, azaz a kihívottak gyülekezetét: „És ismét
beméne a zsinagógába, és vala ott egy megszáradt, egy sorvadt kezű ember. És lesik
vala és figyelik Jézust, hogy vajon meggyógyítja-e szombatnapon; hogy vádolhassák
őt, hogy vádat emelhessenek ellene. Akkor monda a megszáradt, a sorvadt kezű
embernek: Állj elő a középre. Azoknak pedig monda: Szabad-é szombatnapon jót
vagy rosszat tenni? Életet menteni, vagy kioltani? De azok hallgatnak vala. Ő pedig
elnézvén őket haraggal, bánkódván szívük keménysége miatt, monda az embernek:
Nyújtsd ki a kezedet. És kinyújtá, és meggyógyult a keze és éppé lőn, mint a másik.
Akkor a farizeusok kimenvén, a Heródes- pártiakkal együtt mindjárt tanácsot
tartának ellene, hogy hogyan végezzenek vele, hogy elveszítsék őt” (Márk. 3,1-6).
Máté is bizonyságot tesz a történtekről, újabb részleteket feltárva: „És távozván
onnan bement az ő zsinagógájukba, az összejöveteli helységükbe. És ímé, vala ott egy
elszáradt, egy sorvadt, béna kezű ember. És megkérdék őt, mondván: Ha szabad-e,
megengedett dolog-e szombatnapon gyógyítani? Hogy vádolhassák őt, hogy vádat
emeljenek ellene. Ő pedig monda nékik: Kicsoda közületek az az ember, akinek van
egy juha, és ha az szombatnapon a verembe, vagy egy gödörbe esik, meg nem
ragadja, és nem követ-e el mindent hogy kihúzza azt? Pedig hát mennyivel drágább,
mennyivel többet ér, fontosabb, becsesebb az ember a juhnál! Szabad, és
megengedhető tehát szombatnapon is jót cselekedni. Akkor monda annak az
embernek: Nyújtsd ki a kezedet. És kinyújtá, és meggyógyult, és olyan éppé, olyan
egészségessé lőn, mint a másik. A farizeusok pedig kimenvén, tanácsot tartának
ellene, hogyan veszíthetnék el őt. És elhatározták, hogy végeznek vele, hogy megölik
Jézust” (Mát. 12,9-14). Mert: „… a farizeusok közül néhányan ezt mondták: „Nem
Istentől való ez az ember, mert nem tartja meg a szombatot.” Mások így szóltak:
„Hogyan tehetne bűnös, azaz céltévesztett ember ilyen jeleket?” És meghasonlás
támadt köztük” (Ján. 9,16). Az Úr válasza erre: „Minthogy a körülmetélkedést Mózes
rendelte el nektek - nem mintha Mózestől volna, hanem az atyáktól van -, és
szombaton is körülmetélitek az embert, akkor miért haragusztok énrám, hogy egy
embert teljesen meggyógyítottam szombaton” (Ján. 7,22-23). Már Dávid így prófétált
erről: „Mert felőlem szólnak elleneim, és akik életemre törnek, együtt tanácskoznak”
(Zsolt.71,10). „Megátalkodottak gonosz szándékukban; megegyeztek, hogy tőrt vetnek
titkon, mondják: ki látja őket. (Más fordítás: Eltökélték magukat a gonosztettre,
megbeszélik, hogy titokban tőrt vetnek. Gondolják: Ki látja őket)? Álnokságokat
koholnak, és terveznek, titokban tartják tervüket, és a kikoholt tervet végrehatják;
mindenikük keble és szíve kikutathatatlan, és kifürkészhetetlen az ember belseje és
Luk. 6,13 És mikor megvirrada, előszólítá az ő tanítványait és kiválaszta
azok közül tizenkettőt, akiket apostoloknak91 - akiket kiküldötteknek - is
nevez.
Luk. 6,14 Simont, akit Péternek is nevez, és Andrást. Annak testvérét,
Jakabot és Jánost, Filepet és Bertalant.
Luk. 6,15 Mátét és Tamást, Jakabot, az Alfeus fiát, és Simont, aki
Zelotesnek neveztetik, vagyis akit zelótának, vakbuzgónak is neveztek,
Luk. 6,16 Júdást, a Jakab fiát és Iskáriótes Júdást, aki árulóvá is lőn, aki
kiszolgáltatója, átadója lett;
Luk. 6,17 És alámenvén ő velük, megálla a síkságon, és az ő
tanítványainak serege, nagy sokasága volt jelen, és a népnek nagy
sokasága, nagy néptömeg egész Júdeából és Jeruzsálemből és Tírusnak és
Sidonnak tengermelléki határából, akik jöttek, hogy hallgassák őt és
meggyógyíttassanak93 betegségeikből94 fogyatékosságukból,
rosszulléteikből, minden bajból, csapásból, és gyötrő, kínos
betegségeikből.
Luk. 6,18 És akik tisztátalan, gonosz szellemektől gyötrettek, és
szenvedtek, akiket tisztátalan szellemek zaklattak, kínoztak, rendre
meggyógyultak.
Luk. 6,19 És az egész sokaság, az egész tömeg igyekezik vala őt illetni,
megérinteni: mert erő, és hatalom áradt, sugárzott ki belőle, és mindeneket
meggyógyított, helyreállított, éppé tett, és betegségtől megszabadított95
szíve” (Zsolt. 64,6-7).
991 Apostol (aposztolosz): hivatalosan, konkrét megbízással kiküldött személy, akit
felruháztak hatalommal feladata elvégzésére; az evangélium nagykövete;
993 Meggyógyíttassanak (iaomai): meggyógyít, helyreállít, éppé tesz, betegségtől
megszabadít.
994 Betegségeik (noszosz): betegség, fogyatékosság, rosszullét, nyavalya, krónikus
jellegű fizikai rendellenesség az emberi szervezetben; Ártalom, baj, csapás, panasz;
gyötrő, kínos betegségek.
995 Máté még részletesebb leírást ad az Úr Jézus tetteiről: „És bejárá Jézus az egész
Galileát, tanítva azok zsinagógáiban, és hirdetve az Isten országának evangéliumát,
a királyság örömhírét, és gyógyítva a nép között minden betegséget és minden
erőtlenséget, fogyatékosságot, bajt, gyengeséget. És elterjede az ő híre egész
Siriában: és hozzá vivék mindazokat, akik rosszul, szerencsétlenül, nyomorúságosan,
valának, azaz minden szenvedőt. A különféle betegségekben, súlyos nyavalyákban és
kínokban, gyötrelmekben sínylődőket, a fájdalmas bajokban szenvedőket,
ördöngösöket, vagyis démonoktól megszállottakatm azaz démonizáltakat,
epilepsziásokat, holdkórosokat és gutaütötteket, bénákat, és inaszakadtakat, és
meggyógyítja vala őket. És nagy sokaság, nagy tömeg követé őt, és szegődött
nyomába, és csatlakozott hozzá; Csapatostul kísérték Galileából és a Tízvárosból,
Dekapoliszból és Jeruzsálemből és Júdeából és a Jordánon túlról való
tartományokból” (Mát. 4,23-25). Mert az Úr Jézus nem csak szavakkal hirdette Isten
országát, hanem bemutatta, hogy ez mit jelent az emberek életében: „És bejárta vala
Luk. 6,20 Ő pedig felemelvén szemeit az ő tanítványaira, monda:
Boldogok96 vagytok ti koldusszegények: mert tiétek az Isten országa, Isten
királysága97
Luk. 6,21 Boldogok ti, kik most éheztek: mert megelégíttettek. Boldogok
ti, kik most sírtok: mert nevetni fogtok98
Luk. 6,22 Boldogok lesztek, mikor titeket az emberek gyűlölnek99 és
zaklatnak, üldöznek, és amikor kizárnak a zsinagógákból, amikor bántanak
titeket. És szidalmaznak, amikor rosszat mondanak rólatok; és megvetnek,
csúfolnak, gúnyolnak, gyaláznak titeket, és kivetik, kitörlik a ti neveteket,
Jézus a városokat mind, és a falvakat, tanítván azoknak zsinagógáiban, és hirdetvén
az Isten országának evangéliumát, és gyógyítván mindenféle betegséget és
mindenféle erőtlenséget a nép között” (Mát. 9,35). „És nagy sokaság megy vala hozzá,
vivén magukkal sántákat, bénákat, vakokat, némákat, csonkákat, nyomorékokat és
sok más beteget, és odahelyezik őket a Jézus lábai elé; és Ő meggyógyítá őket” (Mát.
15,30). Az emberek pedig – hallva és látva a csodákat – özönlöttek Hozzá: „Az est
beálltával pedig vivének hozzá sok megszállottat, és egy szóval kiűzé a tisztátalan
szellemeket, és meggyógyít vala minden beteget; Hogy beteljesedjék, amit Ézsaiás
próféta mondott, így szólván: Ő vette el a mi erőtlenségünket, és ő távolította el a mi
betegségünket” (Mát. 8,16-17). „És kimenvén Jézus, láta nagy sokaságot, és megszáná
őket, és azoknak betegeit meggyógyítá” (Mát. 14,14). Az Úr Jézus a tanítványainak azt
is kijelenti, hogy ez az evangélium lesz a jele annak, hogy befejeződött ez a
világkorszak: „És az Isten országának ez az evangéliuma hirdettetik majd az egész
világon, bizonyságul minden népnek; és akkor jő el a vég” (Mát. 24,14). Márk írása
szerinti Evangélium bizonyságtétele így hangzik: „És Jézus prédikál vala, hirdeti az
igét azoknak zsinagógáiban, egész Galileában, és démonokat űz, hajít, és dob ki
vala” (Márk. 1,39). Erről tesz bizonyságot az apostol is: „A názáreti Jézust felkente az
Isten Szent Szellemmel és hatalommal, és ő szertejárt, jót tett, és meggyógyított
mindenkit, akik az ördög igájában vergődtek, mert az Isten volt vele” (Csel. 10,38). Így
teljesült be a Dávid által mondott prófécia: „De az Úrhoz kiáltanak szorultságukban,
és nyomorúságukban: sanyarúságukból, szorult helyzetükből kiszabadította őket.
Kibocsátá az ő szavát, elküldte igéjét, és meggyógyítá őket, és kimenté őket az ő
vermeikből, a sír mélyéről” (Zsolt. 107,19-20).
996 Boldogok [(makariosz): a gondoktól és bajoktól mentes az élete, (amely: jelenti a
hiánytalanság és hibátlanság állapotát, mely az anyagi jólétet is magában foglalja. Ez
a boldogság, az Istennel való közösségből fakad, és Isten ajándéka.
997 Máté írásán keresztül jelenti ki az Úr, hogy milyen koldusszegényekről beszél:
„Boldogok a szellemben szegények, a szellemi nincstelenek, a szellem koldusai: mert
övék a mennyeknek országa, királysága” (Mát. 5,3). Jakab apostol így figyelmezteti a
hívőket: „Figyeljetek csak ide, szeretett testvéreim: vajon nem Isten választotta-e ki
azokat, akik a világ szemében szegények, hogy hitben gazdagok legyenek, és
örököljék azt az országot, amelyet Isten az őt szeretőknek ígért” (Jak. 2,5). És hogy
kik és miért boldogok, azt Ézsaiás prófétán keresztül jelenti ki az Úr: „Mert így szól
a magasságos, a magasztos és felséges, aki örök hajlékában lakozik, és akinek neve
szent. Magasságban és szentségben lakom, de a megrontottal, az elnyomott,
szerencsétlen nyomorulttal, és alázatos, szerény, szelíd szívűvel is, hogy
megelevenítsem, életre keltsem az alázatosok szellemét, és megelevenítsem, életre
mint gonosz nevet; és gonosznak tartanak, megrágalmaznak és
kiközösítenek titeket, mint holmi gonosztevőket, és mint valami
szégyenletes dolgot, elvetnek az embernek Fiáért.
Luk. 6,23 Örüljetek azon a napon és örvendezzetek, sőt ujjongjatok; mert
ímé a ti jutalmatok bőséges a mennyben; hiszen hasonlóképen cselekedtek
a prófétákkal az ő atyáik100
Luk. 6,24 De jaj néktek, mert rossz lesz nektek, gazdagoknak, mert ti már
megkaptátok a ti vigasztalásotokat101

keltsem a megtörtek szívét, azaz bensőjét” (Ésa. 57,15). Mert: „Isten előtt kedves
áldozatok: a töredelmes szellem; a töredelmes és megtört szívet, oh Isten nem veted te
meg!” (Zsolt. 51,19). És ne kézzel csinált házakat építsetek nekem, mert: „Ezt mondja
az ÚR: A menny az én trónusom, a föld pedig lábam zsámolya. Milyen házat akartok
építeni nekem, és milyen helyen kellene tartózkodnom? Hiszen mindent az én kezem
alkotott, így keletkezett minden - így szól az ÚR. Mert én arra tekintek, aki nyomorult,
aki szegény és megtört szellemű, és aki igéimet tiszteli” (Ésa. 66,1-2).
998 Máté így tesz bizonyságot az Úr Jézus szavairól: „Boldogok, akik sírnak,
szomorkodnak, keseregnek, gyászolnak: mert ők megvigasztaltatnak, és mert meg
fogják bátorítani őket. Boldogok, akik éhezik és szomjúhozzák az igazságot, azaz a
megigazulást: mert ők megelégíttetnek, és majd eltelnek vele” (Mát. 5,4.6). Dávidon
keresztül hangzik a kijelentés arról, hogy ki után kell vágyakozni: „Mint a szarvas
kívánkozik a folyóvizekre, úgy kívánkozik az én egész lényem, minden érzésem, egész
személyem Hozzád, oh, Isten! Szomjúhozik egész személyem Istenhez, az élő Istenhez;
mikor mehetek el és jelenhetek meg Isten előtt?” (Zsolt. 42,2-3). Isten hívása: „Oh
mindnyájan, kik szomjúhoztok, jertek e vizekre, ti is, kiknek nincs pénzetek, jertek,
vegyetek és egyetek, jertek, vegyetek pénz nélkül és ingyen, bort - az öröm
szimbóluma - és tejet - az Evangélium szimbóluma. - Miért adtok pénzt azért, ami
nem kenyér, és gyűjtött kincseteket, és keresményeteket azért, ami meg nem elégíthet,
amivel nem lehet jóllakni? Hallgassatok, hallgassatok reám, hogy jót egyetek, és
gyönyörködjetek kövérségben” (Ésa. 55,1-2). „Mert vizet öntök, vizet árasztok a
szomjúhozóra, és folyóvizeket a szárazra; kiöntöm, kiárasztom Szellememet a te
magodra, és áldásomat a te csemetéidre. És nevekednek, mint fű a víz mellett, és mint
a fűzfák vizek folyásinál” (Ésa. 44,3-4). Az Úr Jézus pedig kijelenti: „… aki énbennem
hisz, nem szomjazik meg soha” (Jn. 6,35). Péter apostol buzdítása: „Mint most
született csecsemők, a tiszta, csalárdságtól mentes, szellemi, hamisítatlan,
megtévesztetlen tej, Isten Igéje után epekedjetek, és nagyon vágyakozzatok, hogy
általa növekedjetek az üdvösségre” (1 Pét. 2,2). Mert az Úr Jézusban beteljesedett a
prófécia: „Az Úr Isten Szelleme nyugszik én rajtam azért, mert fölkent engem az Úr,
hogy a szegényeknek, az alázatosaknak örömhírt vigyek. Elküldött, hogy bekössem a
megtört szívűeket, hogy hirdessek a foglyoknak szabadulást, és a megkötözötteknek
megoldást, és szabadon bocsátást. Hogy hirdessem az Úr jókedvének, kegyelmének
esztendejét, és Istenünk bosszúállása napját. Megvigasztaljak minden gyászolót.
Hogy tegyek Sion gyászolóira, adjak nékik ékességet, - fejdíszt - a hamu helyett,
örömnek kenetét, illatos olajat a gyász helyett, dicsőségnek palástját, és öröméneket
a a csüggedés helyett. Hogy megigazulás fáinak neveztessenek, az Úr plántáinak, az
Ő dicsőségére, akik őt ékesítik!” (Ésa. 61,1-3). És: „Mert a Bárány, aki a
Luk. 6,25 Jaj néktek, mert rossz lesz nektek, kik beteltetek, kik most
jóllaktatok, mert éhezni fogtok. Jaj néktek, kik most nevettek; mert sírni és
gyászolni, és jajgatni fogtok102
Luk. 6,26 Jaj néktek, mikor minden ember jót mond felőletek, amikor
mindenki dicsér titeket, ha az emberek hízelegnek nektek; mert épen így
cselekedtek a hamis prófétákkal az ő atyáik103
Luk. 6,27 De néktek mondom, kik engem hallgattok: Szeressétek104
ellenségeiteket, jól tegyetek azokkal, akik titeket gyűlölnek105 zaklatnak, és
üldöznek,
királyiszéknek közepette van, legelteti őket, és a vizeknek élő forrásaira, azaz az élet
vizének forrásaihoz viszi őket; és eltöröl Isten az ő szemeikről minden könnyet” (Jel.
7,17). És: „Akik könnyhullatással vetnek, vigadozással, és ujjongva aratnak majd. Aki
vetőmagját sírva emelve megy tova, vigadozással jő elő, kévéit emelve. (Más
fordítás: Aki sírva indul, mikor vetőmagját viszi, ujjongva érkezzék, ha kévéit
hozza)” (Zsolt. 126,5-6). „Mert az Isten szerint való szomorúság üdvösségre való
megbánhatatlan megtérést, Istenhez való visszafordulást szerez; a világ szerint való
szomorúság pedig halált szerez” (2 Kor. 7,10). A megtérés – vagyis a céltévesztés
felismerésének és megvallásának – eredményét mutatja be az Ige Dávidon keresztül:
„Monda azért Dávid Nátánnak: Vétkeztem az Úr ellen! És monda Nátán Dávidnak:
Az Úr is elvette, elengedte a te bűnödet, azaz céltévesztésedet, nem fogsz meghalni”
(2 Sám. 12,13).
999 Gyűlölnek (miszeó): zaklatnak, üldöznek.
1100 Máté így ír az Úr Jézus beszédéről: „Boldogok, akik háborúságot, vagyis:
üldözést szenvednek, vagy akiket zaklatnak / követnek / megfigyelnek / leírnak / sőt:
akik közé beépülnek, vagy akiket a törvény / a bíróság előtt vádolnak az igazságért,
azaz a megigazulás, az igazzá válás miatt: mert övék a mennyeknek országa,
királysága. Boldogok vagytok, ha szidalmaznak, csúfolnak, gúnyolnak, gyaláznak,
megszégyenítnek és háborgatnak, üldöznek titeket, és mindenféle gonosz hazugságot
mondanak ellenetek én érettem. Örüljetek és örvendezzetek, sőt ujjongjatok,
vigadjatok ilyenkor, mert a ti jutalmatok bőséges a mennyekben: mert így
háborgatták, üldözték, zaklatták, vádolták a prófétákat, az Isten nevében szóló, isteni
akaratot közvetítő személyeket is, akik előttetek éltek” (Mát. 5,10-12). Jánoson keresztül
pedig az Úr Jézus figyelmezteti a mindenkori Övéit: „Ezeket azért mondom néktek,
hogy meg ne botránkozzatok, azaz nehogy botlásba vigyen. A gyülekezetekből, és
zsinagógákból kirekesztenek, kizárnak titeket; sőt jön idő, hogy aki öldököl titeket,
mind azt hiszi, hogy isteni tiszteletet cselekszik. (Más fordítás: Sőt eljön az óra,
amikor mindaz, aki megöl titeket, azt hiszi, hogy Istennek tetsző szolgálatot végez)”
(Ján. 16,1-3). És az apostol így bátorítja Krisztus népét: „Boldogok, és a legteljesebb
mértékben áldottak vagytok, ha Krisztus nevéért gyaláznak, ha szidalmat kaptok,
ócsárolnak titeket. Mert megnyugszik rajtatok a dicsőségnek és az Istennek Szelleme.
Amit amazok káromolnak, becsmérelnek, tiszteletlenül beszélnek Róla ugyan, de ti
dicsőítitek azt” (1Pét 4:14). Mert az Úr Szelleme: „… bölcsességnek és értelemnek
Szelleme, tanácsnak és hatalomnak, és erőnek Szelleme, az Úr ismeretének és
félelmének Szelleme” (Ésa. 11,2). Tehát: „… ha szenvedtek, vagy ha szenvednetek
kellene, ha kínlódtok is a megigazulás miatt, boldogok, és a legteljesebb mértékben
szerencsések, áldottak vagytok. Azoktól való félelemből ne féljetek, és a tőlük való
Luk. 6,28 Áldjátok106 vagyis ajánljátok Isten kegyelmébe azokat, akik
titeket átkoznak, akik rosszat mondanak rólatok, és imádkozzatok azokért,
akik titeket háborgatnak, akik bántalmaznak, rágalmaznak, gyaláznak,
nyomorgatnak, hamisan vádolnak.
Luk. 6,29 Aki egyik arcodat megüti, fordítsd néki a másikat is; és attól, aki
felső ruhádat elveszi, ne vond, és ne tagadd meg alsó ruhádat se.
Luk. 6,30 Mindennek pedig, aki tőled kér, adj; és attól, aki elveszi a tiédet,
ne kérd, ne követeld vissza.

félelem meg ne ijesszen benneteket. Ne rettegjetek, félelem, rémület, rettegés, “fóbia”

ne fogjon el benneteket tőlük, se zavarba ne essetek. Ez nehogy nyugtalanná tegyen,
ne aggasszon, vagy nyugtalanítson,, és ne zaklasson fel” (1Pét 3:14). És az apostol
folytatja a bátorítást: „Mert az kedves dolog, azaz az kegyelem, ha valaki Istenről
való meggyőződéséért, Istenre néző lelkiismerettel tűr keserűségeket, sérelmeket,
méltatlanul, és igazságtalanul szenvedvén. Mert micsoda dicsőség az, ha vétkezve és
arcul veretve tűrtök, vagyis ha kitartóan tűritek a hibátok miatt kapott verést? De ha
jót cselekedve és mégis szenvedve tűrtök, és ha kitartóan cselekszitek a jót és tűritek
érte a szenvedést, ez kedves dolog az Isten szemében” (1 Pét. 2,19-20). A jeruzsálemi
apostolok – a Szent Szellem kitöltése után – hirdetik az Úr Jézusban való hitet és
üdvösséget – példát adva a minden korban élő hívőknek – ezért: „… előszólították az
apostolokat, megveretvén őket, azután, megparancsolák nekik, hogy a Jézus nevében
ne szóljanak, és elbocsáták őket. Ők annakokáért örömmel menének el a nagytanács
színe elől, hogy méltókká tétettek arra, hogy az ő nevéért gyalázattal illettessenek,
hogy gyalázatot szenvedjenek. És mindennap a templomban és házanként nem
szűnnek vala meg, tanítani és hirdetni Jézust, a Krisztust” (Csel. 5,40-42). És az apostol
így folytatja: „Mert néktek adatott az a kegyelem a Krisztusért, nemcsak hogy
higgyetek Őbenne, hanem az is, hogy szenvedjetek is Ő érette” (Fil. 1,29). Mert: „Ha
e világból valók volnátok, a világ szeretné azt, ami az övé; de mivelhogy nem vagytok
e világból valók, hanem én választottalak ki magamnak titeket e világból, azért
gyűlöl titeket a világ. Emlékezzetek meg ama beszédekről, azokról az igékről,
amelyeket én mondtam néktek: Nem nagyobb a szolga az ő uránál. Ha engem
üldöztek, titeket is üldöznek majd; ha az én beszédemet, igémet megtartották, a
tiéteket is megtartják majd. De mindezt az én nevemért cselekszik veletek, mivelhogy
nem ismerik azt, aki küldött engem” (Ján. 15,19-21). De Isten így bátorít: „Emeljétek
az égre szemeiteket, és tekintsetek le a földre ide alá. Mert az egek, mint a füst
elfogynak, szétfoszlanak, és a föld, mint a ruha megavul, és szétmállik, és lakosai
hasonlókép elvesznek, és úgy elhullnak, mint a legyek; de szabadításom örökre
megmarad, és igazságom meg nem romol, és meg nem rendül. Hallgassatok rám, kik
tudjátok, és ismeritek az igazságot, te nép, kinek szívében van, aki szívébe zárta
törvényemet, tanításomat! Ne féljetek az emberek gyalázatától, és szidalmaik miatt
kétségbe ne essetek, szitkozódásuktól ne rendüljetek meg! Mert mint a ruhát, moly
emészti meg, és mint a gyapjat, féreg eszi meg őket, de az én igazságom örökre
megmarad, és szabadításom nemzetségről nemzetségre, és nemzedékről nemzedékre!”
(Ésa. 51,6-8). Jakab apostol bátorítása: „Például vegyétek, atyámfiai, testvéreim, a
szenvedésben és béketűrésben a prófétákat, akik az Úr nevében szólottak” (Jak. 5,10).
Pál apostol bátorítása: „Mert ti, atyámfiai, testvéreim, hasonlóvá lettetek az Isten
Luk. 6,31 És amint akarjátok, hogy az emberek veletek cselekedjenek, ti is
akképpen cselekedjetek azokkal. [Más fordítás: Úgy bánjatok másokkal,
ahogyan ti is szeretnétek, hogy bánjanak veletek]107
Luk. 6,32 Mert ha csak azokat szeretitek, akik titeket szeretnek, mi
jutalmatok van, micsoda kegyelem van általatok? Hiszen a bűnösök108 azaz
a célt eltévesztők is szeretik azokat, kik őket szeretik.
Luk. 6,33 És ha csak azokkal tesztek jól, akik veletek jól tesznek, mi
jutalmatok van, micsoda kegyelem van általatok? Hiszen a bűnösök, a célt
eltévesztők is ugyanazt cselekszik.
gyülekezeteihez, amelyek Júdeában vannak a Krisztus Jézusban, mivelhogy ugyanúgy
szenvedtetek ti is a saját honfitársaitoktól, a saját népetektől, miként azok is a
zsidóktól. Akik megölték az Úr Jézust is és a saját prófétáikat, és minket is üldöznek,
és az Istennek nem tetszenek, nem kedvesek Isten előtt, és minden embernek
ellenségei. Akik megtiltják nékünk, akadályoznak minket abban is, hogy a
pogányoknak prédikáljunk, hogy üdvözüljenek; így teszik teljessé mindenkor
bűneiket; de végre utolérte őket az Isten haragja” (1 Thess. 2,14-16). István vértanú így
beszél a zsidó vezetőkhöz, azaz a vallásos emberekhez: „Kemény nyakú és
körülmetéletlen szívű és fülű emberek, ti mindenkor a Szent Szellemnek ellene
igyekeztek, és ellene szegültök, mint atyáitok, ti azonképpen. A próféták közül kit nem
üldöztek a ti atyáitok? És megölték azokat, akik eleve hirdették amaz Igaznak
eljövetelét: kinek ti most árulóivá és gyilkosaivá lettetek” (Csel. 7,51-52).
1101 Jakab apostolon keresztül folytatódik a kijelentés: „Nosza, immár ti gazdagok,
sírjatok, jajgatván a ti nyomorúságaitok miatt, amelyek elkövetkeznek reátok.
Gazdagságotok megrothadt, és a ruháitokat moly ette meg; Aranyotokat és
ezüstötöket rozsda fogta meg, és azok rozsdája bizonyság ellenetek, és megemészti a
ti hústesteteket, mint a tűz. Kincset gyűjtöttetek még az utolsó napokban is!” (Jak. 5,1-
3). Ámos így prófétál a „gazdagokról”: „Jaj azoknak, akik gondtalanul élnek a
Sionon, és akik elbizakodnak Szamaria hegyén; akik a népek elejének elei, akik a
legkiválóbb nép előkelői, és akikhez folyamodik az Izráelnek háza! Megesküdt az Úr
Isten Önmagára; ezt mondja az Úr, a Seregek Istene: Útálom a Jákób kevélységét,
büszkeségét, fennhéjázását, és nem szeretem az ő palotáit, és erődjeit; azért
kiszolgáltatom, és prédára vetem a várost mindenestől” (Ámós. 6,1.8).
1102 Mert Ézsaiás próféciája beteljesedik: „Azért így szól az Úr Isten, az én Uram, az
ÚR: Ímé, szolgáim esznek, ti pedig éheztek, ímé, szolgáim isznak, ti pedig
szomjúhoztok, ímé, szolgáim örvendnek, de ti megszégyenültök! Ímé, szolgáim
vígadnak szívük boldogságában, és ujjonganak örvendező szívvel, ti pedig kiáltani
fogtok szívetek fájdalmában, és megtört lélekkel jajgatni fogtok” (Ésa. 65,13-14). Hát:
„Nyomorkodjatok, és gyötrődjetek és gyászoljatok és sírjatok; a ti nevetésetek
gyászra forduljon, és örömötök szomorúságra” (Jak. 4,9). Hiszen: „Nevetés közben is
fájhat a szív; és végre az öröm fordul szomorúságra, és az öröm vége is lehet bánat”
(Péld. 14,13).
1103 A hamis prófétákról így szól az Úr: „Ők a világból valók, ezért a világ szerint
beszélnek, és a világ rájuk hallgat” (1 Ján. 4,5).
1104 Szeressétek (agapaó): szeret önzetlenül, tárgya érdemeitől függetlenül. Isteni
tulajdonság megnyilvánulása az emberek iránt, amely azok javát, üdvösségét
munkálja.
Luk. 6,34 És ha csak azoknak adtok kölcsönt, akiktől remélitek, hogy
visszakapjátok, mi jutalmatok van? Mit ér a nálatok lévő kegyelem?
Hiszen a bűnösök, a célt eltévesztők is adnak kölcsönt a bűnösöknek, a célt
eltévesztőknek, hogy ugyanannyit kapjanak vissza.
Luk. 6,35 Ti többet tegyetek. Szeressétek és Isten szerinti szeretet
nyilvánuljon meg általatok, amely azok javát, üdvösségét munkálja, és jól
tegyetek ellenségeitekkel, és adjatok kölcsönt, semmit érte nem várván; és
a ti jutalmatok sok lesz, és ama magasságos Istennek fiai lesztek: mert ő
jól tévő a háládatlanokkal és gonoszokkal.
1105 Gyűlölnek (miszeó): megvet, utál, főleg zaklat, üldöz.
1106 Áldjátok (eulogeó): Isten kegyelmébe ajánl.
1107 És így folytatódik a kijelentés: „… Ne álljatok ellene a gonosznak, ne szálljatok
szembe, ne harcoljatok ellene, hanem aki arcul üt téged jobb felől, fordítsd felé a
másik orcádat is. És aki törvénykezni, pereskedni akar veled és elvenni a te alsó
ruhádat, engedd oda néki a felsőt is. És aki téged egy mértföldútra, azaz -
ezerlépésnyi szolgálatra - kényszerít, menj el vele kettőre. Aki tőled kér, adj néki; és
aki tőled kölcsön akar kérni, el ne fordulj attól, és ne tagadd meg, vissza ne utasítsd.
Hallottátok, hogy megmondatott: Szeresd felebarátodat, a közeledben lévő
embertársadat, a különböző, „másféle” más fajtából való, - Ádámi – idegent. És
semmibe sem vedd ellenségedet” Én pedig azt mondom néktek: Szeressétek Isten
szerinti szeretettel ellenségeiteket, áldjátok, kimondott szavaitokkal üdvhozó erőt
közvetítsetek azok felé, akik titeket átkoznak, akik nektek rosszat kívánva átkozódnak.
Jót tegyetek azokkal, akik titeket gyűlölnek, vagyis haragosaitokkal, akik utálnak,
megvetnek, és imádkozzatok azokért, akik háborgatnak, rágalmaznak, zaklatnak,
fenyegetnek, ártanak, sértegetnek, gyaláznak, bántalmaznak, és kergetnek, üldöznek
titeket. Hogy legyetek a ti mennyei Atyátoknak fiai, aki felhozza az ő napját mind a
gonoszokra, a rosszakra, haszontalan, hibás, silányokra, mind a jókra, és esőt ád
mind az igazaknak, azaz a megigazultaknak, mind a hamisaknak, vagyis a nem-
hívőknek, engedetleneknek, igazságtalanoknak, azaz ige nélkülieknek” (Mát. 5,39-45).
„Mert Isten akarata az, hogy jót cselekedve némítsátok el az értelmetlen emberek
tudatlanságát” (1 Pét. 2,15). Ezért: „Nem fizetvén gonosszal a gonoszért, avagy
szidalommal a szidalomért; sőt ellenkezőleg áldást mondván, tudva, hogy arra
hívattatok el, hogy áldást örököljetek” (1 Pét. 3,9). Mert: „Isten szerinti szeretet
nyilvánuljon meg a másik ember iránt, amely nem illeti gonosszal a felebarátot, nem
szerez az embertársnak gonosz bántalmazást, és nem tesz rosszat. Tehát a szeretettel
teljesen betöltjük a törtvényt” (Róm. 13,10). „Mert az egész törvény ez egy igében
teljesedik be: Szeresd felebarátodat, mint magadat” (Gal. 5,14). Ezért ti: „Áldjátok,
azaz ajánljátok Isten kegyelmébe azokat, akik titeket kergetnek; áldjátok, és jót
kívánjatok azoknak, és ne átkozzátok, ne mondjatok rosszat” (Róm. 12,14). Hanem:
„Amit szeretnétek tehát, hogy az emberek ti veletek cselekedjenek, mindazt ti is úgy
cselekedjetek velük; mert ez a törvény és ezt tanítják a próféták. [Más fordítás: Ez a
törvény és a próféták tanításának lényege]” (Mát. 7,12). Tehát: „Vigyázzatok, hogy
senki senkinek rosszért rosszal ne fizessen; hanem mindenkor jóra törekedjetek úgy
egymás iránt, mint mindenki iránt” (1 Thess. 5,15). És: „Ne mondd: Ahogy ő bánt
velem, én is úgy bánok vele, megfizetek mindenkinek cselekedete szerint!” (Péld.
24,29). „Ne mondd: Megfizetek a rosszért! Reménykedj az Úrban, ő megsegít téged”
Luk. 6,36 Legyetek azért irgalmasok, könyörületesek, mint a ti Atyátok is
irgalmas, könyörületes109
Luk. 6,37 Ne ítéljetek110 és nem ítéltettek. [Más fordítás: Ne ítéljetek el
másokat és akkor titeket sem ítélnek el]. Ne kárhoztassatok, és nem
kárhoztattok. Megbocsássatok másoknak, néktek is megbocsáttatik. [Más
fordítás: Senkit se vádoljatok, és akkor titeket sem vádolnak majd. Adjatok
felmentést, és titeket is felmentenek]111
Luk. 6,38 Adjatok, néktek is adatik; jó mértéket, megnyomottat és
megrázottat, színig teltet adnak a ti öletekbe. Mert azzal a mértékkel
(Péld. 20,22). „Mert Isten akarata az, hogy jót cselekedve némítsátok el az értelmetlen
emberek tudatlanságát” (1 Pét. 2,15). Hogy mit is jelent az ellenség „áldása” erre az Úr
Jézus maga ad gyakorlati útmutatást: „Mikor pedig elmenének a helyre, mely
Koponya helyének mondatik, ott megfeszítik őt és a gonosztevőket, egyiket jobb kéz
felől, a másikat balkéz felől. Jézus pedig monda: Atyám! Bocsásd meg nékik; mert
nem tudják mit cselekesznek” (Luk. 23,33-34). És az Övéi követik Őt: „Amikor
megkövezték Istvánt, az így imádkozott: „Úr Jézus, vedd magadhoz szellememet!”
Térdre esvén pedig, nagy fennszóval kiálta: Uram, ne tulajdonítsd nékik e bűnt! És
ezt mondván, elaluvék” (Csel. 7,59-60). Tehát: „Legyetek annakokáért követői az
Istennek, mint szeretett gyermekek” (Eféz. 5,1).
1108 A bűnösök (hamartólosz) a célt eltévesztők.
1109 Máté is ír az Úr Jézus parancsáról: „Mert ha csupán azokat szeretitek, akik titeket
szeretnek, micsoda jutalmát veszitek? Miféle fizetséget kaptok? Avagy a vámszedők is
nem ugyanazt cselekszik-e? És ha csak a ti atyátok fiait, a ti testvéreiteket
köszöntitek, mit cselekesztek másoknál többet? Mi különöset, rendkívülit tesztek?
Nemde a vámszedők, és a pogányok, azaz a nemzetekből valók is nem azonképpen
cselekszenek-e?” (Mát. 5,46-47). És: „Aki tőled kér, adj néki; és aki tőled kölcsön akar
kérni, el ne fordulj attól, ne tagadd meg, vissza ne utasítsd” (Mát. 5,42). És hogy kinek
adjunk, ha kér, arról így szól az Úr: Bár az Úr áldása van az Ő népén, de: „Ha mégis
szegénnyé lesz valaki a te atyádfiai, a te testvéreid közül valamelyikben a te kapuid
közül, vagy valamelyik lakóhelyeden, a te földeden, abban az országban, amelyet az
Úr, a te Istened ád néked. Ne keményítsd meg a te szívedet, és ne légy keményszívű.
Be se zárjad kezedet, és ne légy szűkmarkú a te szegény atyádfia előtt, a te szegény
testvéreddel szemben. Hanem örömest nyisd meg a te kezedet néki, és légy hozzá
bőkezű, és örömest, és szívesen adj kölcsön néki, amennyi elég az ő szükségére, ami
nélkül szűkölködik. Bizonyára adj néki szívesen, és meg ne háborodjék azon a te
szíved, mikor adsz néki, és ne essék rosszul az, hogy adsz; mert az ilyen dologért áld
meg téged az Úr, a te Istened minden munkádban, és mindenben, amire kezedet veted.
Mert a szegény nem fogy ki a földről, azért én parancsolom néked, mondván:
Örömest nyisd meg kezedet, légy bőkezű a te szűkölködő, szegény atyádfiához,
testvéredhez a te földeden, a te országodban” (5 Móz. 15,7-8.10-11). És „Ha pénzt adsz
kölcsön az én népemnek, a szegénynek, aki veled van; ne légy hozzá olyan, mint a
hitelező, és ne légy neki uzsorása; ne vessetek ki reá uzsorát” (2 Móz. 22,25). „Ne végy
ő tőle kamatot vagy uzsorát, hanem légy istenfélő és engedd, hogy megélhessen
melletted a te atyádfia. Pénzedet ne add néki kamatra, se uzsoráért ne add a te
eleségedet. Én vagyok az Úr, a ti Istenetek, aki kihoztalak titeket Egyiptom földéről,
hogy néktek adjam Kánaán földét, és Istenetek legyek néktek” (3Móz. 25,36-38). Mert:
mérnek néktek, amellyel ti mértek. [Más fordítás: Adjatok, és nektek is
adni fognak, többet, mint gondolnátok! A kezetekbe majd olyan sokat
öntenek, nem is bírjátok el, sőt az öletekbe ömlik majd. Mert amilyen
mértékkel ti mértek, olyan mértékkel mérnek majd viszonzásul nektek is]112
Luk. 6,39 Példabeszédet, vagyis példázatot is monda nékik: Vajon a vak
vezetheti-é a világtalant? Avagy nem mindketten a verembe esnek-é?
Luk. 6.40 Nem feljebb való a tanítvány az ő mesterénél; hanem mikor
tökéletes lesz, mindenki olyan lesz, mint a mestere, vagyis aki pedig
teljesen felkészült, az lesz olyan, mint a mestere.
„… az igaz, azaz a megigazult irgalmas, és könyörületes, és adakozó” (Zsolt. 37,21).
És: „Isten szerinti szeretet nyilvánuljon meg a másik ember iránt, amely nem illeti
gonosszal a felebarátot. Nem szerez az embertársnak gonosz bántalmazást, nem tesz
rosszat. Annakokáért a törvénynek betöltése a szeretet” (Róm. 13,10). Tehát: „Legyetek
annakokáért követői az Istennek, mint szeretett gyermekek” (Eféz. 5,1). És az apostol
így folytatja a megvallást: „Ki az elmúlt időkben, az előző nemzedékek során hagyta
a pogányokat mind a maguk útján haladni: Jóllehet nem hagyta magát
tanúbizonyság nélkül, mert jótevőnk volt, adván mennyből esőket és termő időket
nékünk, és betöltvén eledellel és örömmel a mi szívünket” (Csel. 14,16-17). Hát ti is:
„Legyetek azért ti valóban olyan tökéletesek, felnőtt, érett korú, célba érkezők, éppen
úgy, mint ahogy a ti mennyei Atyátok tökéletes, célját betöltött, és a célban van.”
(Mát. 5,48). Hát te is: „Tökéletes, és feddhetetlen légy az Úrral, a te Isteneddel” (5
Móz. 18,13).
1110 Ítél (krinó): véleményt formál; felebarátjaink magatartásának megítélése,
elbírálása. Kedvezőtlen mellékértelemmel elítél bírál(gat), rosszall.
1111 Máté is bizonyságot tesz az Úr Jézus kijelentéséről: „Ne ítélkezzetek, hogy ne
ítéltessetek, hogy fölöttetek se ítélkezzenek, és nehogy elítéljenek titeket is. Mert
amilyen ítélettel ítélkeztek, és elmarasztaló véleményt alkottok, olyannal ítéltettek,
olyannal fognak titeket is megítélni, fölöttetek is ítélkezni. És amilyen mértékkel
mértek másoknak, olyannal mérnek majd vissza néktek is” (Mát. 7,1-2). „Mert ha
megbocsátjátok, vagyis ha elengeditek az embereknek eleséseiket hibás lépéseiket,
botlásaikat, baklövéseiket, melléfogásaikat, megbocsát, és elengedi néktek is a ti
mennyei Atyátok azokat” (Mát. 6,14). És így folytatja az apostol: Ne szóljátok meg
egymást, testvéreim. Aki testvérét megszólja, vagy ítélkezik felette, az a törvény ellen
szól, és a törvény felett ítélkezik. Ha pedig a törvény felett ítélkezel, nem megtartója,
hanem ítélő bírája vagy a törvénynek. Egy a törvényadó és az ítélőbíró, aki
megmenthet és elveszthet. De ki vagy te, hogy ítélkezel felebarátod felett?” (Jak. 4,11-
12). „Te kicsoda vagy, hogy elítéled, és megbírálod a más szolgáját? Az ő tulajdon
urának áll vagy esik. De meg fog állani, mert az Úr által képes, hogy megálljon, mert
hatalmas ereje van az Úrnak arra, hogy megerősítse, és felállítsa” (Róm. 14,4). „Te
pedig miért ítéled el a te atyádfiát, a te testvéredet? Avagy te is miért veted meg, és
nézed le, állítod semminek a te atyádfiát? A te testvéredet. Hiszen mindnyájan oda
jutunk majd a Krisztus díjkiosztó emelvénye, trónja elé” (Róm. 14,10) „Mert
mindnyájunknak leplezetlenül kell odaállnunk a Krisztus díjkiosztó emelvénye, trónja
elé, hogy mindenki megkapja, amit megérdemel, a szerint, amit e testben, azaz saját
személyében cselekedett: akár jót, akár gonoszat” (2Kor. 5,10). „Ezért nincs hát
számodra mentség, és menthetetlen vagy, bárki vagy is, te ember, aki ítélkezel. Mert
Luk. 6,41 Miért nézed pedig a szálkát, amely a te atyádfia szemében van, a
gerendát pedig, mely a te saját szemedben van, nem veszed észre?
Luk. 6,42 Avagy mi módon mondhatod a te atyádfiának: Atyámfia, hadd
vessem ki a szálkát a te szemedből, holott te a te szemedben lévő gerendát
nem látod. Te képmutató, vesd ki először a gerendát a te szemedből és
akkor majd elég jól, és elég élesen látsz ahhoz, hogy kivesd a szálkát,
amely a te atyádfia, a te testvéred szemében van.
Luk. 6,43 Nem jó fa az, amely romlott gyümölcsöt terem; és nem romlott
fa az, amely jó, nemes gyümölcsöt terem, vagyis aki pedig teljesen
felkészült, az lesz olyan, mint a mestere. [Más fordítás: A jó fa nem
teremhet rossz gyümölcsöt. Ugyanígy rossz fa sem teremhet jó
gyümölcsöt].
Luk. 6,44 Mert minden fa az ő tulajdon gyümölcséről ismertetik meg; mert
a tövisről, vagy a tüskebokorról, és a bogáncsról nem szednek fügét, sem a
szederindáról, vagy csipkebokorról nem szüretelnek szőlőt113
Luk. 6,45 A jó ember az ő szívének jó kincséből hoz elő jót; és a gonosz
ember az ő szívének gonosz kincséből, gonoszsága tárából hoz elő
gonoszt: mert a szívnek teljességéből szól az ő szája. [Más fordítás: A jó
ember szívében jó dolgok vannak, és azokból jó dolgokat hoz elő. A gonosz

amikor, és amiben mást elítélsz, és más felett ítélkezel, magadat marasztalod el,
magadra mondasz ítéletet, hiszen ugyanazt, vagy hasonlókat teszel te is, miközben
ítélkezel” (Róm 2,1). „Azért a megfelelő idő előtt semmit se ítéljetek el, míg el nem jő
az Úr, aki egyrészt világosságra hozza, megvilágítja, fénybe borítja a sötétségnek
titkait, rejtekeit, rejtelmeit, titkos dolgait. Másrészt megjelenti, földeríti,
nyilvánvalóvá teszi, kinyilatkoztatja, nyilvánosságra hozza, láthatókká teszi a
szíveknek, azaz a bensőknek tanácsait, szándékait, akaratát. És akkor mindenkinek
az Istentől lészen a dicsérete. Majd mindenki megkapja az elismerést az Istentől” (1
Kor. 4,5).
1112 Az apostol pedig így folytatja: „Vegyétek figyelembe, hogy aki kevés magot vet a
földbe, az kevés termést is fog aratni. Aki pedig bőven veti a magokat, annak az
aratása is bőséges lesz” (2 Kor. 9,6). És: „Az ajándékozó bővelkedik, és aki mást
felüdít, maga is felüdül” (Péld. 11,25). Bizony: „Tévelyegnek, akik rosszat akarnak, a
szeretet és a hűség, és a hit pedig jót akar” (Péld. 14,22).
1113 Jakab apostolon keresztül folytatódik a kijelentés: „Avagy atyámfiai, testvéreim,
teremhet-e a fügefa olajbogyót, vagy a szőlőtő fügét? Azonképpen egy forrás sem
adhat sós és édes vizet” (Jak. 3,12) „Vagy legyetek jó fák, és teremjetek jó gyümölcsöt,
vagy legyetek romlott fák, és teremjetek romlott gyümölcsöt, mert ha jó a fa, jó a
gyümölcse is, ha rossz a fa, rossz a gyümölcse is; mert gyümölcséről ismerik meg a
fát” (Mát. 12,33). Mert: „… minden jó fa jó nemes gyümölcsöt terem; a romlott, rossz,
hitvány, haszontalan fa pedig rossz, káros, gonosz, semmirekellő, hitvány,
haszontalan, hibás, silány gyümölcsöt terem. Nem teremhet, és nem képes jó fa rossz,
káros, gonosz, semmirekellő, hitvány, haszontalan, hibás, silány gyümölcsöt; és a
romlott, rossz, hitvány, haszontalan fa sem teremhet nemes, szép gyümölcsöt” (Mát.
7,17-18).
ember szívében azonban gonosz dolgok vannak, és azokból gonosz
dolgokat hoz elő. Mert amivel csordultig van, és amitől túlárad a szív, azt
szólja, azt beszéli a száj]114
Luk. 6,46 Miért mondjátok pedig nékem, és miért hívtok segítségül így:
Uram! Uram! Ha nem teszitek, amiket mondok?
Luk. 6,47 Valaki én hozzám jő és hallgatja az én beszédimet, az én Igémet
és azokat megtartja, és engedelmeskedik a szavaimnak, és azok szerint
cselekszik, megmondom néktek, mihez hasonló. [Más fordítás: Mindenki,

1114 És így folytatja az Úr Jézus: „De mondom néktek: Minden hivalkodó,

haszontalan, hiábavaló, felesleges, hatástalan, eredménytelen beszédért, amit
beszélnek, amit valaha kimondanak az emberek, számot adnak majd az ítélet napján.
Mert a te beszédedből ismertetel, és mert szavaid alapján nyilvánítanak igaznak,
vagyis igazulsz meg. És a te beszédidből ismertetel hamisnak. [Más fordítás: mert
szavaid alapján mentenek fel, és szavaid alapján marasztalnak el téged, és vonsz
magadra ítéletet]” (Mát. 12,36-37). Hiszen: „Amik pedig a szájból jőnek ki, a szívből
származnak, és azok fertőztetik meg, azok teszik tisztátalanná az embert. Mert a
szívből származnak a gonosz gondolatok, gyilkosságok, házasságtörések,
paráznaságok, lopások, hamis tanúbizonyságok, és tanúskodások, istenkáromlások.
Ezek fertőztetik meg, és teszik tisztátalanná az embert…” (Mát. 15,18-20). Ezért
figyelmeztet így a Szent Szellem: „Semmi rothadt, és bomlasztó beszéd a ti szátokból
ki ne származzék, ki ne jöjjön. Hanem csak amely hasznos. És csak akkor szóljatok,
ha az jó a szükséges építésre, hogy áldásos legyen a hallgatóknak, és hogy áldást
hozzon azokra, akik hallják” (Eféz. 4,29). És: Ezekre emlékeztesd kérvén, kérve őket az
Úr, az Isten színe előtt, hogy ne vitatkozzanak, ne vívjanak szócsatát haszontalanul,
ne folytassanak haszontalan szóharcot, a hallgatóknak romlására” (2 Tim. 2,14).
„Mert ilyenkor gonoszságod oktatja a te szádat, és a ravaszok nyelvét választottad. A
te szád ítél meg téged, és saját szád tesz bűnössé, nem én, és a te ajakaid
bizonyítanak, és vallanak ellened” (Jób. 15,5-6). Hiszen: „A férfi szájának hasznával
elégedik meg az ő belseje, az ő beszédének jövedelmével lakik jól. Mert amit mond az
ember, annak a gyümölcséből fog jóllakni az ő bensője, és amit a beszéde terem,
azzal kell jóllaknia. Mind a halál, mind az élet a nyelv hatalmában van, és amiképpen
kiki szeret azzal élni, úgy eszi annak gyümölcsét” (Péld. 18,20-21). Ezért mindenkor az
élet beszédét szóljátok, és: „A Krisztusnak beszéde, Igéje lakozzék ti bennetek
gazdagon, minden bölcsességben; tanítván és intvén egymást zsoltárokkal,
dicséretekkel, szellemi énekekkel, hálával zengedezvén a ti szívetekben az Úrnak,
Istennek” (Kol. 3,16). Már a vízözön előtt így szólt az Úr: „És látá az Úr, hogy
megsokasult, és elhatalmasodott az ember - az ádámi, vagyis emberi faj -
gonoszsága a földön, és hogy szíve, azaz bensője: a szellemi életénk központja, és
gondolatának minden szándéka, és alkotása / minden elképzelése, terve, célja, és
kivitelezése / szüntelen csak gonosz” (1 Móz. 6,5). Noé a megtisztított, és megújult
földön áldozatot mutat be az Úrnak: „És megérezé az Úr a kedves illatot, és monda
az Úr az ő szívében: Nem átkozom meg többé a földet az emberért, az ádámi, azaz
emberi faj miatt. Mert az ember szívének minden gondolata, elképzelése, terve, és
szándéka gonosz az ő ifjúságától fogva; és többé nem vesztem el mind az élő állatot,
mint cselekedtem” (1 Móz. 8,21). Hiszen azért szükséges újonnan születni, mert:
aki hozzám jön, és meghallgatja szavaimat és tettekre is váltja,
megmutatom néktek, kihez hasonló].
Luk. 6,48 Hasonló valamely házépítő emberhez, aki leásott és mélyre
hatolt, és kősziklára vetett fundamentumot, a kősziklára alapozott. Mikor
aztán árvíz lett, beleütközött a folyóvíz abba a házba, és ostromolta azt a
házat; de azt meg nem mozdíthatta, de nem volt rá ereje, hogy megingassa:
mert kősziklán épült.
Luk. 6,49 Aki pedig hallgatja, de nem tartja meg, nem váltja tettre, hasonló
ahhoz az emberhez, aki csak a földön építette házát fundamentum, alapkő
letétele nélkül. Amelybe beleütközvén a folyóvíz ostromolta, azonnal
összeomlott, összeroskadt, és nagy lett annak a háznak romlása. [Más
fordítás: De az az ember, aki hallja a szavaimat, és nem engedelmeskedik
azoknak, az ahhoz az emberhez hasonlít, aki alap nélkül, a földre építette a
házát. Amikor jött az árvíz, és nekiütközött az ár, a ház azonnal
összeomlott, és az egész elpusztult, romhalmazzá vált]115
„Álnokság, romlottság van az ő szívében, az ő bensőjében, a szellemi életének
központjában, és gonoszt forral minden időben, rosszat kohol, és eszel ki mindenkor,
háborúságot, vitát, veszekedést, perlekedést indít, és viszálykodást szít” (Péld. 6,14).
Mert: „Csalárdabb, álnokabb a szív mindennél, és gonosz, beteg, gyógyíthatatlan,
szenvedést okozó és javíthatatlan az; ki tudná kiismerni azt? Én, az Úr vagyok az, aki
a szívet fürkészem, és a veséket vizsgálom…” (Jer. 17,9-10). Hát ezért: „Minden féltett
dolognál jobban őrizd meg szívedet, a szellemi életed központját, a te bensődet, mert
abból indul ki minden élet. Vesd el tőled a száj hamisságát, és tartsd távol szádtól a
csalárdságot, és az ajkak álnokságát távoztasd el magadtól” (Péld. 4,23-24).
1115 Máté még részletesebb leírást ad az Úr Jézus kijelentéséről: „Mindenki, aki
valóban meghallgatja én tőlem e beszédeket, ez igéket, és tettre váltja őket,
hasonlítom azt a bölcs emberhez, aki a kősziklára építette az ő házát: És ömlött,
zuhogott, szakadt a záporeső, felhőszakadás támadt. És eljött az árvíz, kiáradtak a
folyók. És fújtak, süvítettek a szelek, és beleütköztek abba a házba, nekidőltek,
nekizúdultak, nekicsaptak, nekiestek annak a háznak, és ostromolták azt a házat; de
nem dőlt, nem omlott össze: mert a kősziklára építtetett, mert alapja a kősziklára volt
vetve. És mindenki, aki meghallgatja én tőlem e beszédeket, aki hallja e szavaimat,
Igéimet, és nem cselekszi meg, nem váltja tetté azokat, hasonlatos lesz a bolond, az
olyan ostoba, balga emberhez, aki a fövényre, parti homokra építette házát: És
ömlött, szakadt a záporeső, felhőszakadás támadt. És eljött az árvíz, kiáradtak a
folyók. És fújtak, süvítettek a szelek, és beleütköztek abba a házba, rázúdulva és
ostromolták azt a házat; és összeomlott: és nagy lett annak romlása, hatalmas kár
keletkezett benne. Teljesen elpusztult, összeomlott nagy zuhanással, és romhalmazzá
vált” (Mát. 7,24-27). Az apostol így figyelmezteti a mindenkori hívőket: ha azt
akarjátok, hogy változzatok: „Az igének pedig megtartói, és cselekvői legyetek és ne
csak hallgatói, hogy be ne csapjátok magatokat. Mert ha valaki csak hallgatója az
igének és nem megtartója, és nem cselekvője, az ilyen hasonlatos ahhoz az emberhez,
aki tükörben nézi az ő természet szerinti ábrázatát: Mert megnézte ugyan magát és
elment, és azonnal elfelejtette, hogy milyen volt” (Jak. 1,22-24). Mert: „A teljes Írás
Istentől ihletett és hasznos a tanításra, az érvelésre, a meggyőzésre, a megjobbításra,
Luk. 7. A hit amely gyógyít.

Luk. 7,1 Mikor pedig minden ő beszédeit, Igéjét, Isten aktuális, frissen
megelevenedett szavának kijelentését a nép hallatára befejezte, beméne
Kapernaumba116
Luk. 7,2 Egy századosnak rabszolgája pedig, aki nála nagy
megbecsülésnek örvendett, és akit nagyon kedvelt, igen rosszul lévén,
gonoszul szenvedett, és nagyon beteg volt, és már-már haldoklott.
Luk. 7,3 Az pedig, mikor hallott Jézus felől, hozzá küldé a zsidók véneit,
néhány júdeai azaz: vallási vezetőt, kérvén őt, hogy jöjjön el és gyógyítsa
meg az ő rabszolgáját, és mentse meg életét.
Luk. 7,4 Azok pedig Jézushoz menvén, igen buzgón és nagy igyekezettel
kérék őt, mondván: Megérdemli, hogy megtedd néki;
Luk. 7,5 Mert szereti a mi nemzetünket, a mi népünket, és a zsinagógát is
ő építtette nékünk.
Luk. 7,6 Jézus tehát elméne velük. Mikor azonban már nem messze volt a
háztól, eléje küldé a százados néhány jó barátját, üzenvén néki: Uram, ne
fáraszd magad; mert nem vagyok méltó, és nem vagyok arra érdemes,
hogy hajlékomba, az én házamba jöjj;
Luk. 7,7 Amiért is magamat sem tartottam érdemesnek és méltónak arra,
hogy hozzád menjek: hanem csak szóval mondd, csak szólj egy igét egy
vezényszót, és meggyógyul az én szolgám.
Luk. 7,8 Mert én is hatalom alá vetett, hatalommal, tekintéllyel rendelkező
ember vagyok, és nekem is vannak alárendelt katonáim; és ha az egyiknek
azt mondom: Eredj el, elmegy; vagy a másiknak: Jövel, eljő; és ha
szolgámnak szólok: Tedd ezt, azt teszi.
Luk. 7,9 Jézus pedig ezeket hallván, elcsodálkozék ő rajta; és
hátrafordulván monda az őt követő sokaságnak: Mondom néktek, ilyen
nagy hitet Izráelben sem találtam!
korrekcióra, helyreállításra, a megigazultságra való nevelésre. Hogy tökéletes, és
elkészült legyen az Isten embere, minden jó cselekedetre felkészített” (2 Tim. 3,16-17).
És hogy mi az a kőszikla, amire építeni kell, arról így beszél a Szent Szellem az
apostolon keresztül: „Kérve kérlek azért az Isten, a Krisztus Jézus színe előtt, és
jelenlétében, aki ítélni fog élőket és holtakat az Ő eljövetelekor és az Ő országában.
Hirdesd az igét, az Evangéliumot, állj elő vele alkalmatos, alkalmatlan időben. Ints,
érvelj, kérj, győzz meg, buzdíts, biztass, bátoríts teljes türelemmel és hozzáértéssel,
tudománnyal” (2 Tim. 4,1-2). Dávid pedig így prófétál erről: „Zarándokének. Akik az
Úrban bíznak, olyanok, mint a Sion hegye, amely nem inog, hanem örökre megáll.
(Más fordítás. Akik az Úrban bíznak, olyanok, mint a harcos vagy a diadalmas
Egyház legvége, végső határa, amit nem lehet megrázni, rendíthetetlen” (Zsolt. 125,1).
1116 A pusztai kísértés után Galileába költözött, ahogy erről Máté beszámol: „És
elhagyva Názáretet, elméne és letelepedett a tengerparti Kapernaumban, a Zebulon
és Nafthali határain” (Mát. 4,13).
Luk. 7,10 És a küldöttek visszatérvén a házhoz, a beteg rabszolgát már
egészségben találák117
Luk. 7,11 És lőn másnap, hogy méne Nain nevű városba; és az ő
tanítványai menének ővele, és nagy sokaság, nagy tömeg.
Luk. 7,12 Mikor pedig a város kapujához közelített, ímé egy halottat
hoznak vala ki, egyetlen egy fiát az anyjának, és az özvegyasszony vala; és
a városból nagy sokaság volt ő vele, jókora tömeg kísérte.
Luk. 7,13 És látván őt az Úr, megsajnálta, megesett a szíve rajta, és monda
néki: Ne sírj.
Luk. 7,14 És oda menvén, megérintette a koporsót; a vivők pedig
megállnak. És monda: Ifjú, néked mondom, kelj föl! Kelj életre!
Luk. 7,15 És felüle a megholt, és kezde szólni; és adá őt anyjának.
Luk. 7,16 És elfogá mind azokat a félelem, a rémület, és dicsőiték,
magasztalják az Istent, mondván: Nagy próféta támadt mi köztünk; és: Az
Isten megtekintette, és meglátogatta az ő népé. [Más fordítás: és: Eljött
Isten, hogy segítsen az Ő népének]118
1117 Máté így írja le a történteket: „Mikor pedig beérkezett Jézus Kapernaumba, egy
százados lépett hozzá, kérve őt. És ezt mondván: Uram, az én rabszolgám otthon
gutaütötten, bénán fekszik, és nagy kínokat szenved, borzasztóan gyötrődik. És
monda néki Jézus: Elmegyek és meggyógyítom őt. És felelvén a százados, monda:
Uram, nem vagyok én arra érdemes, hogy az én hajlékomba, az én otthonomba
belépj; hanem csak szólj egy szót, egy Igét, és meggyógyul, éppé lesz az én
rabszolgám. Mert én is hatalmasság alá vetett ember vagyok, és nekem is vannak
alárendelt katonáim, akiknek én parancsolok. És mondom egyiknek: Eredj el, indulj
útnak, és elindul; és a másiknak: Jöszte, és eljő; és az én rabszolgámnak: Tedd ezt, és
megteszi. Jézus pedig, amikor ezt hallá, meglepődött, és monda az őt követőknek:
Bizony mondom néktek, még az Izráelben sem találtam ilyen nagy hitet senkinél. És
monda Jézus a századosnak: Eredj el, és legyen néked a te hited szerint; Ahogy
hittél, úgy történjék veled. És meggyógyult annak szolgája abban az órában” (Mát.
8,5-13). És beteljesült a prófécia: „Elküldte igéjét, meggyógyította, és a sír mélyéről
kimentette...” (Zsolt. 107,20).
1118 Amikor a tömeg látja a csodákat, akkor dicsőíti Istent: „A sokaság, a tömeg pedig
ezt látván, elcsodálkozott, és félelem fogta el őket, és dicsőíté az Istent, hogy ilyen
nagy dolgokra adott hatalmat az embereknek” (Mát. 9,8). És azt mondják, hogy: „Az
emberek azért látva a jelt, amelyet Jézus tőn, mondának: Bizonnyal ez ama próféta,
aki eljövendő vala a világra” (Ján. 6,14). Egy előképben mutatja be a Szent Szellem
azt a hatalmat, amivel felruházta Isten az Ő Fiát. Illés feltámasztja egy
özvegyasszony fiát. Ezzel azt is bemutatja Isten Igéje, hogy az emberek elhiggyék,
hogy a próféta - az Úr Jézus - szájában az Ige igazság: „Ekkor Illés fogta a
gyermeket, levitte a felső szobából a házba, odaadta az anyjának, és ezt mondta Illés:
Nézd, él a fiad! Az asszony így felelt Illésnek: Most már tudom, hogy te Isten embere
vagy, és hogy igaz a te szádban az ÚR igéje!” (1Kir. 17,23). Hiszen így hangzott
Isten ígérete Mózesen keresztül „Prófétát támasztok nékik az ő atyjokfiai közül,
olyat, mint te, és az én igéimet adom annak szájába, és megmond nékik mindent, amit
parancsolok néki. És ha valaki nem hallgat az én igéimre, amelyeket az én nevemben
Luk. 7,17 És elterjedt róla e hír az egész Júdeában, és a körül való minden
tartományban, az egész környéken.
Luk. 7,18 És Jánosnak mindezeket elmondják, és hírül vitték, beszámoltak
mindezekről a tanítványai. És János az ő tanítványai közül kettőt
előszólítván,
Luk. 7,19 Elküldé Jézushoz, az Úrhoz, mondván: Te vagy-é az, aki
eljövendő vala, vagy mást várjunk?
Luk. 7,20 Mikor azért azok a férfiak odamentek Jézushoz, mondának:
Bemerítő János küldött minket te hozzád, mondván: Te vagy-é az, aki
eljövendő vala, vagy mást várjunk?
Luk. 7,21 Azon órában pedig sokakat gyógyít meg betegségekből,
fájdalmakból, gyötrő bajokból, az őket verő ostoroktól, csapásokból, és
tisztátalan gonosz szellemektől szabadított meg, és sok vaknak és adta
vissza a látását.
Luk. 7,22 És felelvén Jézus, monda nékik: Elmenvén mondjátok meg
Jánosnak, amiket láttatok és hallottatok: hogy a vakok szemeik világát
veszik és látnak, a sánták járnak, a poklosok, a leprások megtisztulnak, a
süketek hallanak, a halottak feltámadnak, a koldusszegényeknek az
Evangélium prédikáltatik.
Luk. 7,23 És boldog, valaki én bennem meg nem botránkozik [Más
fordítás: és boldog az aki el tud fogadni engem, aki miattam tőrbe nem
esik, és el nem botlik119
szól, én megkeresem azon, és azt felelősségre vonom!” (5 Móz. 18,18-19). Péter apostol
él az Úr által adott hatalommal, és feltámasztja Dorkást: „Péter pedig mindenkit
kiküldvén, térdre esve imádkozék; és a holttesthez fordulván, monda: Tábita, kelj fel!
Az pedig felnyitá szemeit; és meglátván Pétert, felüle. És az kezét nyújtva néki,
felemelé, és talpra állította őt; és beszólítván a szenteket és az özvegyasszonyokat,
megmutatta nekik, hogy él, eleikbe állatván őt. És tudtára lőn az egész Joppénak,
mert elterjedt ennek a híre; és sokan hittek az Úrban” (Csel. 9,40-42). Az Úr Jézus
ezzel a hatalommal felruházva küldte, és küldi ki mindenkori tanítványait. „És
előszólítván magához hívta tizenkét tanítványát, hatalmat, képességet,
felhatalmazást ada nékik a tisztátalan gonosz szellemek felett, hogy kiűzzék azokat,
és gyógyítsanak mindenfajta betegséget, bajt, csapást és minden erőtlenséget, és
gyengeséget” Azt mondva: Betegeket gyógyítsatok, poklosokat, leprásokat
tisztítsatok, halottakat támasszatok, és keltsetek életre, ördögi, gonosz szellemeket,
démonokat űzzetek. Ingyen vettétek, ingyen adjátok” (Mát. 10,1.8). Az Úr Jézus akkor –
és mindenkor – mielőtt kiküldi az Övéit, azt mondja: „Ímé adok néktek hatalmat,
hogy a kígyókon és skorpiókon tapodjatok, és az ellenségnek minden erején; és
semmi nem árthat néktek” (Luk. 10,19).
1119 Bemerítő János elbizonytalanodásának egyik oka az volt, hogy Jánoshoz is
eljutott az Úr Jézus tetteinek híre, Aki: „… bejárta vala Jézus a városokat mind, és a
falvakat, tanítván azoknak zsinagógáiban, és hirdetvén az Isten országának
Evangéliumát, az Isten királyságáról szóló örömhírt, a győztes hadvezér érkezésének
hírét. És gyógyítván mindenféle betegséget és minden bajt, kórt, fogyatékosságot,
Luk. 7,24 Mikor pedig elmentek a János követei, kezdé mondani a
sokaságnak János felől: Mit látni mentetek ki a pusztába? Szél ingatta
nádszálat?
Luk. 7,25 Hát mit látni mentetek ki? Finom, puha, előkelő ruhákba öltözött
embert-é? Ímé akik drága, és fényűző öltözetben és gyönyörűségben és
bőségben, fényűzésben, pompában és kényelemben élnek, a királyok
palotáiban vannak.
Luk. 7,26 Hát mit látni mentetek ki? Prófétát-é? Bizony, sőt mondom
néktek, prófétánál is nagyobbat.
Luk. 7,27 Ő az, aki felől meg van írva: Ímé én elküldöm az én követemet,
az én angyalomat a te orcád, a te megjelenésed előtt, ki elkészíti előtted a
te útadat120

rosszullétet, krónikus jellegű fizikai rendellenességet az emberi szervezetben.

Ártalmat, csapást, panaszt; gyötrő, kínos betegségeket a nép között” (Mát. 9,35).
Ennek ellenére Bemerítő János tömlöcbe volt, és a Szabadító őt nem szabadította ki.
Mert: „Mikor pedig Heródes, a negyedes fejedelem, megfeddetett ő tőle Heródiásért,
az ő testvérének, Filepnek feleségéért és mindama gonoszságokért, minden gonosz
tettéért, amiket Heródes cselekedett, Ez még azzal tetézte mindezeket, hogy Jánost
tömlöcbe csukatta” (Luk. 3,19-20). Pedig az Úr Jézus szolgálatának eredményeként
beteljesedtek a próféciák: „Megelevenednek, életre kelnek halottaid és föltámadnak a
holttestek: serkenjetek föl, ébredjetek, és ujjongva énekeljetek, akik a porban
lakoztok, mert harmatod az élet harmata, és visszaadja a föld az árnyakat!” (Ésa.
26,19). „És meghallják ama napon a siketek az írás beszédeit, és a homályból és
sötétből a vakoknak szemei látni fognak. És nagy örömük lesz a szenvedőknek az
Úrban, és a szegény emberek vígadnak Izráel Szentjében” (Ésa. 29,18-19). „És
megismerik a tévelygő szelleműek az értelmet, és észhez térnek, és akik zúgolódnak,
levonják a tanulságot” (Ésa. 29,24). „Mondjátok a remegő szívűeknek: legyetek erősek,
ne féljetek! Ímé, Istenetek bosszúra jő, az Isten, aki megfizet, Ő jő, és megszabadít
titeket! Akkor a vakok szemei megnyílnak, és a süketek fülei megnyittatnak, Akkor
ugrándoz, mint szarvas a sánta, és ujjong a néma nyelve, mert a pusztában víz fakad,
és patakok erednek a kietlenben, a pusztában” (Ésa. 35,4-6).
1120 Márk további részleteket közöl az Úr Jézus kijelentéséről: „Amint meg van írva a
prófétáknál: Ímé én elküldöm az én követemet a Te orcád, a Te személyed előtt, hogy
előkészítse a Te útadat előtted. Kiáltónak szava hangzik a pusztában: Készítsétek meg
az Úrnak útját, egyengessétek meg, és tegyétek egyenessé az ő ösvényeit. Előáll vala
János, bemerítvén a pusztában, prédikálván az új felismerésre térésről szóló
alámerítkezést, a gondolkodásmód megváltoztatására való bemerítést. Visszatérést,
visszafordulást Isten felé a bűnöknek a cél elvétésének bocsánatára, eltörlésére. És
kiméne, kivonult hozzá Júdeának egész tartománya és a Jeruzsálembeliek is, és
alámerítkeztek mindnyájan őáltala a Jordán vizében, bűneikről, céltévesztésükről
vallást tévén” (Márk. 1,2-5). És bemerítő Jánosban beteljesült a prófécia, amely így lett
megírva: „Ímé, elküldöm én az én követemet, és megtisztítja előttem az utat. És
mindjárt eljön az ő templomába az Úr, akit ti kerestek, és a szövetségnek követe, akit
ti kívántok; ímé, eljön, azt mondja a Seregeknek Ura” „Ímé, én elküldöm néktek
Illyést, a prófétát, mielőtt eljön az Úrnak nagy és félelmetes napja. És az atyák szívét
Luk. 7,28 Mert mondom néktek, hogy azok között, akik asszonytól
születtek, egy sincs nagyobb próféta Keresztelő Jánosnál; de aki legkisebb
az Isten országában, Isten királyságában, nagyobb őnála121
Luk. 7,29 És mikor ezt hallotta az egész nép és a vámszedők, igazat adnak
az Istennek azzal, hogy bemerítkeztek a János bemerítésével;
Luk. 7,30 A farizeusok pedig és a törvénytudók, a törvényismerők az Isten
tanácsát, Isten akaratát elvetették, és megvetették, Isten szándékát
semmibe vették ő magukra nézve, és nem merítkeztek be ő általa. [Más
fordítás: De a farizeusok és törvénytanítók visszautasították azt, amit Isten
akart adni számukra, és ők nem akarták, hogy János bemerítse őket].
Luk. 7,31 Monda pedig az Úr: Mihez hasonlítsam azért e nemzetségnek,
ennek a nemzedéknek embereit? És mihez hasonlók?
Luk. 7,32 Hasonlók a piacon, a vásártéren üldögélő gyermekekhez, kik
egymásnak kiáltanak, és ezt mondják: Sípoltunk, és furulyáztunk, és
fuvoláztunk néktek, és nem táncoltatok; siralmas énekeket, siratót,
gyászdalt énekeltünk néktek, és nem sírtatok, nem zokogtatok.
Luk. 7,33 Mert eljött Bemerítő János, aki kenyeret sem eszik, bort sem
iszik, és ezt mondjátok: Ördögi gonosz szellem, démon van benne, démon
vette birtokába.
Luk. 7,34 Eljött az embernek Fia, aki eszik és iszik, és ezt mondjátok: Ímé
a falánk, a nagyétkű és borivó, iszákos, részeges ember, a vámszedők és
bűnösök, a célt eltévesztők barátja.
Luk. 7,35 És igazoltatik a bölcsesség minden ő fiaitól [Más fordítás: De a
bölcsességet minden cselekedete igazolja].

a fiakhoz fordítja, a fiak szívét pedig az atyákhoz, hogy el ne jöjjek, és meg ne verjem
e földet átokkal” (Malak. 3,1; 4,5-6). Ézsaiás is róla prófétálva mondotta: „Egy szó
kiált: A pusztában készítsétek az Úrnak útját, ösvényt egyengessetek a kietlenben a mi
Istenünknek! Minden völgy fölemelkedjék, minden hegy és halom alászálljon, és
legyen az egyenetlen, az elgörbült, kanyargós egyenessé és a bércek rónává. És
megjelenik az Úr dicsősége, és minden hústest látni fogja azt; - Az üdvözítő,
megmentő, szabadító Isten, az ÚR maga mondja ezt” (Ésa. 40,3-5). Máté így ír erről:
„Azokban a napokban megjelent Bemerítő János, és ezt hirdette Júdea pusztájában:
Térjetek meg, mert elközelített a mennyek országa! Mert ő volt az, akiről Ézsaiás így
prófétált: Kiáltó hangja szól a pusztában: Készítsétek az Úr útját, tegyétek egyenessé
ösvényeit!” (Mát. 3,1-3).
1121 A megváltás még nem történt meg, ezért az új teremtés még nem jöhetett létre. Az
Úr Jézus kijelentését bemerítő Jánosról ez az ige világítja meg: „Azért mindenki, aki
Krisztusban van, új, ismeretlen, szokatlan, meglepő teremtés, új teremtmény. A
régiek, az eredeti, kezdeti, ősi elmúltak, a régi megszűnt, tovatűnt, ímé, újjá lett
minden. Valami új valósult meg, új jött létre, új állt elő” (2 Kor. 5,17)
Luk. 7,36 Kéré pedig őt egy a farizeusok közül, hogy ő vele egyék, és
ebédre hívta őt; annakokáért bemenvén a farizeus házába, leült enni,
asztalhoz dőlt.
Luk. 7,37 És ímé a városban egy asszony, aki bűnös vala, mikor megtudta,
hogy ő a farizeus házában leült, hogy asztalhoz dőlt enni, hoza egy
alabástrom szelence drága kenetet.
Luk. 7,38 És megállván hátul az ő lábainál sírva, könnyeivel kezdé öntözni
az ő lábait, és fejének hajával törlé meg, és csókolgatá az ő lábait, és
megkené drága kenettel.
Luk. 7,39 Mikor pedig ezt látta a farizeus, aki őt meghívta, monda
magában: Ez, ha próféta volna, tudná ki és miféle asszony az, aki őt érinti:
hogy bűnös. [Más fordítás: ha ő volna ama próféta, tudná, ki ez, és tudná,
hogy ez az asszony, aki hozzáér: bűnös].
Luk. 7,40 És felelvén Jézus, monda néki: Simon, van valami mondani
valóm néked. És az monda: Mester, mondjad.
Luk. 7,41 Egy hitelezőnek két adósa vala: az egyik adós vala ötszáz
pénzzel, ötszáz dénárral / 1 dénár értéke egy munkás napszámának felelt
meg / a másik pedig ötvennel.
Luk. 7,42 És mikor nem volt nékik miből megadni, mind a kettőnek
kegyelemből elengedé. E kettő közül azért, mondd meg, melyik szereti őt
jobban?
Luk. 7,43 Felelvén pedig Simon, monda: Azt gondolom, hogy az, akinek
többet engedett el. És Jézus monda néki: Igazán ítéltél, és helyesen
válaszoltál.
Luk. 7,44 És az asszonyhoz fordulván, monda Simonnak: Látod-é ez
asszonyt? Bejövék a te házadba, az én lábaimnak vizet nem adtál: ez pedig
könnyeivel öntözi az én lábaimat, és fejének hajával törlé meg.
Luk. 7,45 Engem meg nem csókoltál: ez pedig az időtől fogva, hogy
bejöttem, nem szűnt meg az én lábaimat csókolgatni.
Luk. 7,46 Olajjal az én fejemet meg nem kented: ez pedig drága kenettel
kené meg az én lábaimat122
Luk. 7,47 Minekokáért mondom néked: Néki sok bűne bocsáttatott meg;
mert igen szeretett; akinek pedig kevés bocsáttatik meg, kevésbé szeret.
Luk. 7,48 És monda annak: Megbocsáttattak néked a te bűneid.
1122 János apostolon keresztül jelenti ki a Szent Szellem, hogy ki volt az az asszony:
„ Az a Mária volt pedig az, akinek a testvére Lázár beteg vala, aki megkente vala az
Urat kenettel és a hajával törlé meg annak lábait” (Ján. 11,2). Márk így írja le a
történetet. Először Mária akkor kente meg az Urat, amikor megszabadította őt:
„Mikor pedig Bethániában a poklos, leprás Simon házánál vala, amint asztalhoz üle,
asztalhoz dőlt, egy asszony méne oda, akinél alabástrom edény vala valódi és igen
drága nárdus olajjal. És eltörvén az alabástrom edényt kitölté azt az ő - Jézus -
fejére” (Márk. 14,3).
Luk. 7,49 És akik együtt ülnek vele az asztalnál, kezdék magukban
mondani: Ki ez, hogy a bűnöket is megbocsátja?
Luk. 7,50 Monda pedig az asszonynak: A te hited megtartott, megmentett
téged. Eredj el békességgel!123

Luk. 8. Használd azt, amit kaptál

Luk. 8,1 És lőn ez után, hogy ő jár vala városonként és falunként, tanítván,
és prédikálván és hirdetvén az Isten országát, az Isten királyságáról, Isten
uralmáról szóló örömhírt, az Evangéliumot, és vele a tizenkettő124
1123 Az Úr Jézus kihangsúlyozza minden gyógyulásnál a hit döntő szerepét. Így volt
ez a vérfolyásos asszony esetében is, akinek az Úr ezt mondja „… Leányom, a te
hited megtartott, meggyógyított téged. Eredj el békével, és gyógyulj meg a te
bajodból. [Más fordítás: És megszabadulva a te kínzó bajodtól, a téged verő ostortól,
maradj egészséges; Nem kell többé szenvedned]” (Márk. 5,34). A vak is hit által nyerte
vissza szeme világát: „Jézus pedig monda néki: Eredj el, a te hited megtartott,
meggyógyított téged. És azonnal megjött a szeme világa, újra látott, és nyomban
feltekintett rá, és követi vala Jézust az úton” (Márk. 10,52). Az Úr Jézus mindenkinek
visszaadta a szeme világát, aki hittel kérte, kijelentve azt is, hogy a hitük gyógyította
meg őket: „s mikor Jézus tovább ment onnét, két vak csatlakozott hozzá, és nyomába
szegődött kiáltozva és ezt mondva: Könyörülj rajtunk, légy irgalmas hozzánk,
Dávidnak fia! Mikor pedig beméne a házba, oda menének hozzá a vakok, és monda
nékik Jézus: Hiszitek-é, hogy én azt megcselekedhetem, hogy meg tudom ezt tenni?
Mondának néki: Igen, Uram. Akkor megérintette az ő szemeiket, mondván: Legyen
néktek a ti hitetek szerint. És megnyilatkozának azoknak szemei…” (Mát. 9,27-30).
1124 Az eseményt így jegyzi fel a többi Evangéliumíró. Máté: „Mikor pedig
meghallotta Jézus, hogy János börtönbe vettetett, visszatért Galileába. És odahagyva
Názáretet, elméne és lakozék a tengerparti Kapernaumban, a Zebulon és Naftali
határain. Hogy beteljesedjék, amit Ézsaiás próféta mondott, így szólván: Zebulonnak
földje és Naftalinak földje, a tenger felé, a Jordánon túl, a pogányok Galileája. A
nép, amely sötétségben ül vala, láta nagy világosságot, és akik a halálnak földében
és árnyékában ülnek vala, azoknak világosság támada. Ettől fogva kezde Jézus
prédikálni, és ezt mondani: Térjetek meg, mert elközelgetett a mennyeknek országa”
(Mát. 4,12-17). Márk bizonyságtétele: „Minekutána pedig János elfogatott és
tömlöcbe vettetett, elméne Jézus Galileába, prédikálván az Isten országának, az Isten
királyságának evangéliumát, örömhírét. És mondván: Betölt, beteljesedett, - mert
letelt a kijelölt idő, - és elközelített az Istennek országa, királysága, Isten királyi
uralma. Térjetek meg, térjetek más felismerésre, változtassátok meg
gondolkodásmódotokat, és higgyetek az evangéliumban, az üdvösség jó hírében, az
örömhírben” (Márk. 1,14-15). És hogy mi az Evangélium, az örömhír, amiben hinni
kell, azt Pál apostol bizonyságtétele magyarázza: „Mert amikor még erőtlenek,
gyengék voltunk a hústest miatt, ami engedett a kísértésnek, a rendelt, az alkalmatos,
meghatározott, és kijelölt időben halt meg Krisztus értünk, istentelenekért, értünk,
akik Isten nélkül éltünk, ezért gonoszok voltunk” (Róm. 5,6). Tehát az Evangéliumban
való hit: „… az Istenhez való megtérés, és a mi Urunk Jézus Krisztusban való
hit…” (Csel. 20,21).
Luk. 8,2 És némely asszonyok, akiket tisztátalan gonosz szellemektől
szabadított meg, és betegségekből gyógyított meg, a magdalai Mária, aki
Magdalénának neveztetik, kiből hét ördög, hét gonosz szellem, hét démon
ment ki,
Luk. 8,3 És Johanna, Khúzának, a Heródes gondviselőjének felesége, és
Zsuzsánna, és sok más asszony, kik az ő vagyonukból szolgálnak néki125
Luk. 8,4 Mikor pedig nagy sokaság gyűlt egybe, nagy tömeg csatlakozott
hozzá, és minden városból mentek vala ő hozzá, monda példázat által:126

1125 A néki szolgáló asszonyok az Úr Jézus szolgálatának kezdetétől, ott maradtak a

Megfeszített haláláig, és feltámadásáig: „Valának pedig asszonyok is, akik távolról
nézik és figyelik, akik között vala Mária Magdaléna, és Mária, a kis Jakabnak és
Józsénak anyja, és Salomé. Akik mikor Galileában vala, akkor is követték vala őt, és
szolgálnak vala néki; és sok más asszony, akik vele mentek vala fel Jeruzsálembe”
(Márk. 15,40-41). János további részletekkel egészíti ki a történetet: „A Jézus keresztje
alatt pedig ott állottak vala az ő anyja, és az ő anyjának nőtestvére, Mária, a Kleopás
felesége, és Mária Magdaléna. Jézus azért, mikor látja vala, hogy ott áll az ő anyja
és az a tanítvány, akit szeret vala, monda az ő anyjának: Asszony, ímhol a te fiad!
Azután monda a tanítványnak: Ímhol a te anyád! És ettől az órától magához,
otthonába fogadá azt az a tanítvány” (Ján. 19,25-27). Ezek az asszonyok akartak
gondoskodni a holttestről is: „Mikor pedig elmúlt a szombat, a nyugalom napja,
Mária Magdaléna, és Mária a Jakab anyja, és Salomé, illatos drága keneteket
vásárlának, hogy elmenvén, megkenjék őt, hogy bebalzsamozzák Jézus testét. És
korán reggel, a hétnek első napján a sírbolthoz menének” (Márk. 16,1-2). A
Feltámadott Úr először Mária Magdalénának jelent meg: „Mikor pedig korán reggel,
a hétnek - az abbahagyásnak - első napján - miután föltámadott vala, - megjelent,
megmutatkozott, és láthatóvá vált először Mária Magdalénának, akiből hét ördögöt,
hét gonosz szellemet, démont űzött hajított vala ki” (Márk. 16,9). Ő volt az a Mária, aki
a farizeus házában megkente drága kenettel az Urat: „És ímé a városban egy asszony,
aki bűnös vala, mikor megtudta, hogy ő a farizeus házában asztalhoz dőlt enni, hoza
egy alabástrom szelence drága kenetet. És megállván hátul az ő lábainál sírva,
könnyeivel kezdé öntözni az ő lábait, és fejének hajával törlé meg, és csókolgatá az ő
lábait, és megkené drága kenettel” (Luk. 7,36-38). Ezek az asszonyok hirdették először
az Evangéliumot, azt, hogy FELTÁMADOTT: „És visszatérvén a sírtól, hírül adták,
és elmondták mindezeket a tizenegynek, és mind a többieknek. Valának pedig Mária
Magdaléna, és Johanna, és a Jakab anyja Mária, és egyéb asszonyok ővelük, akik
ezeket mondák az apostoloknak. De az ő szavuk csak üres beszédnek látszék azok
előtt; és nem hivének nékik” (Luk. 24,9-11). Dávid így prófétált ezekről az
asszonyokról: „Az Úr ad vala szólniuk az örömhírt, az Evangéliumot vivő asszonyok
nagy csapatának” (Zsolt. 68,12).
1126 Példázat (parabolé): Példabeszéd: A héber szerint: Másál. Ezek sajátos
hasonlatok, vagy képes beszédek, melyek azon kívül, amit mondanak, még mást is
jelentenek; a rejtett értelmű, közvetett kifejezés minden formáját jelenti. A görög
szerint parabolé. egymás mellé állítás; összehasonlítás, hasonlat; példa, példázat;
jelkép; allegória; talány. - összevetés; Valamennyire jellemző a rejtélyes, titokzatos.
Két síkon értelmezhető rövid történet, melynek valódi és szellemi jelentését egymás
Luk. 8,5 Kiméne a magvető, hogy elvesse az ő magvát: és magvetés
közben némely esék az útfélre; és az égi madarak fölcsipegették azt.
Luk. 8,6 És némely esék a kősziklára, a köves talajra; és mikor kikelt,
kihajtott, elszáradt, mert nem vala nedvessége.
Luk. 8,7 Némely esék a tövis, a szúrós bogáncs közé; és a tövisek, a szúrós
bogáncsok vele együtt növekedvén, megfojtják azt.
Luk. 8,8 Némely pedig esék a jó földbe; és mikor kikelt, és felnövekedett,
százannyi hasznot, százszoros termést hoza. Ezeket mondván, emelt
hangon kiált vala: Akinek van füle a hallásra, hallja meg127
Luk. 8,9 És megkérdék őt az ő tanítványai, mondván: Mit jelent e
példázat? Mi a példabeszéd értelme?
Luk. 8,10 Ő pedig monda nékik: Néktek adatott, hogy az Isten országának,
az Isten királyságának titkait megismerjétek, és megértsétek; a többieknek
példázatokban adatik, hogy látván ne lássanak, és hallván ne értsenek, és
belátásra ne jussanak128
mellé helyezik, vagy párhuzamba állítják azért, hogy abból tanulságokat vonjanak le.
A szó bizonyos értelmében Jézus egész igehirdetése döntően másál-szerű, amely
lehet: általános érvényű összehasonlítás, történeti formájú (tipikus vagy egyszeri
érvényű) elbeszélés, követendő vagy kerülendő magatartást szemléltető történet,
rövid mondás (hasonlat, metafora, jelkép, szólás-mondás, közmondás, jelszó, találós
kérdés vagy mese) és allegória.
1127 Máté is bizonyságot tesz az Úr Jézus példázatáról: „És nagy sokaság, nagy tömeg
gyülekezik ő hozzá, annyira, hogy ő a hajóba méne leülni; az egész sokaság, a tömeg
pedig a parton áll vala. (Más fordításban: a tömeg pedig a tengerparton, a földön
vala). És sokat beszél nékik, és sok mindenre tanította őket példázatokban, mondván:
Ímé kiméne a magvető vetni, És amikor ő vet vala, némely mag az útszélre, az út
mellé hullott; és eljövén a madarak, felkapkodták, felcsipegették azt. Némely pedig a
köves helyre esék, a sziklás talajba hullott, ahol nem sok földje vala; és hamar
kihajtott, mivelhogy nem vala mélyen a földben. De mikor a nap felkelt, és
magasabbra hágott, elsült, mert a forró napsütésben megperzselődött, és kiégett; és
mivelhogy gyökere nem vala, elszáradt. Némely pedig a tövisek, a szúrós bogáncsok
közé esék, és a tövisek, a bogáncsok felnevekedvén, megfojtják azt. Némely pedig a jó
földbe esék, és gyümölcsöt terme, némely száz annyit, némely hatvan annyit, némely
pedig harminc annyit. Akinek van füle a hallásra, hallja meg” (Mát. 13,2-9).
1128 Máté is bizonyságot tesz az Úr Jézus kijelentéséről, további részletekkel
kiegészítve: „A tanítványok pedig hozzámenvén, mondának néki: Miért szólasz nékik
példázatokban? Ő pedig felelvén, monda nékik: Mert néktek megadatott, hogy
érthessétek a mennyek országának, az Isten királyságának titkait, ezeknek pedig nem
adatott meg. Mert akinek van, annak adatik, és bővölködik; de akinek nincs, az is
elvétetik tőle, amiről azt hiszi, hogy van. Azért beszélek nekik példázatokban, mert
látván nem látnak, és hallván nem hallanak, nem fogják fel, és nem értenek, ezért
belátásra sem jutnak. És beteljesedék rajtuk Ézsaiás próféciája, amely ezt mondja:
Hallván halljatok, és ne értsetek; és látván lássatok, és ne ismerjetek: Mert
megkövéredett, megkeményedett, megkérgesedett, elhízott, érzéketlenné vált,
eltompult e népnek szíve, háj nőtte be e nép szívét, és füleikkel nehezen hallottak, és
Luk. 8,11 A példázat pedig ez: A mag az Isten beszéde, az Isten: igéje.
Luk. 8,12 Az útfélen valók pedig azok, akik hallják, és meg is hallották az
igét, aztán eljő az ördög, a félrevezető, az ellenség, és kikapja, kiragadja,
kitépi az igét az ő szívükből, a bensőjükből, a szellemi életük
központjából, hogy ne higgyenek, és ne üdvözüljenek.
Luk. 8,13 És a kősziklán valók, a sziklás földbe esettek azok, akik, mikor
meghallják, és megértik, örömmel, ujjongással veszik, és be is fogadják az
igét. De ezeknek nincs gyökerük, mert nem ver bennük gyökeret. Ők azok,
akik egy ideig hisznek, a kísértés idején pedig, amikor nehézségek jönnek,
szemeiket behunyták. Hogy valami módon ne lássanak szemeikkel, és ne halljanak
füleikkel, és ne értsenek szívükkel, és meg ne térjenek, és meg ne gyógyítsam őket.
Hogy ne forduljanak hozzám, hogy helyreállítsam őket. A ti szemeitek pedig
boldogok, hogy látnak; és a ti füleitek, hogy hallanak” (Mát. 13,10-16). Márk
bizonyságtételében mindenkinek mondja az Úr, akik körülötte vannak: „Mikor pedig
egyedül vala, megkérdezék őt a körülötte lévők a tizenkettővel együtt a példázat felől.
Ő pedig monda nékik: Néktek adatott, hogy az Isten országának titkát tudjátok, ama
kívül levőknek pedig példázatokban adatnak mindenek. Hogy nézvén nézzenek, és ne
lássanak; és hallván halljanak, és ne értsenek, hogy soha meg ne térjenek, hogy ne
forduljanak Istenhez, és tévedéseik, hibáik, amit elkövettek meg ne bocsáttassanak”
(Márk. 4,10-12). Az Úr Jézus imája világítja meg az értetlenség okát, amely miatt
okoskodnak, bölcseknek képzelve magukat: „Abban az időben szólván Jézus, monda:
Hálákat adok néked, és magasztallak, dicsőítelek, áldalak téged, és vallást teszek
rólad Atyám, mennynek és földnek Ura. Hogy elrejtetted, és titokban tartottad,
eltitkoltad ezeket az igazságokat a bölcsek és az értelmesek, az okosok, és éles eszűek
elől, és a kisdedeknek megjelentetted, kijelentetted, kinyilatkoztattad leleplezted,
láthatóvá tetted” (Mát. 11,25). Ézsaiás kérdésére, hogy ha nem hisznek neki, így
válaszol az Úr: „És monda: Menj, és mondd ezt e népnek. Hallván halljatok, és ne
értsetek, s látván lássatok, és ne ismerjetek. Kövérítsd meg e nép szívét, és füleit dugd
be, és szemeit kend be: ne lásson szemeivel, ne halljon füleivel, ne értsen szívével,
hogy meg ne térjen, és meg ne gyógyuljon” (Ésa. 6,9-10). „Mert tanács-vesztett nép,
tanácstalan nemzet ez és nincs bennük értelem, ezért értelmetlen” (5 Móz. 32,28). Az
Úr Jézusban nem ismerik fel az ő Istenüket, ezért így szól az Úr: „Hogy beteljesedjék
az Ézsaiás próféta beszéde, amelyet monda: Uram, ki hitt a mi tanításunknak? És az
Úr karja kinek jelentetett meg? Az Úr ereje ki előtt lett nyilvánvalóvá? Azért nem
hihetnek vala, mert ismét monda Ézsaiás: Megvakította az ő szemeiket, és
megkeményítette az ő szívüket; hogy szemeikkel ne lássanak, és szívükkel ne értsenek,
és meg ne térjenek, és meg ne gyógyítsam őket. Ezeket mondá Ézsaiás, amikor látá az
ő dicsőségét; és beszél őfelőle” (Ján. 12,37-41). Pál apostol Rómában hirdeti a
zsidóknak a Krisztust, de: „Mivel pedig nem egyeznek meg, nem értettek egyet
egymással, szétoszlottak. Ekkor Pál ez egy szót, ez egy igét mondá: Jól, és helyesen
szólott a Szent Szellem Ézsaiás próféta által a mi atyáinknak, mondván: Eredj el
ehhez a néphez és mondd: Hallván halljatok, és ne értsetek; és nézvén nézzetek, és ne
lássatok! Mert megkövéredett e népnek szíve, és füleikkel nehezen hallanak, és
szemeiket behunyják; hogy szemeikkel ne lássanak, füleikkel ne halljanak, szívükkel
ne értsenek és meg ne térjenek, és meg ne gyógyítsam őket. Legyen azért néktek
tudtotokra, hogy a pogány népeknek küldetett az Istennek ez üdvözítése, és ők meg is
többé már nem hisznek Istenben, és elszakadnak, elfordulnak, elpártolnak
tőle.
Luk. 8,14 És amelyik a tövis, a szúrós bogáncs közé esett, ezek azok, akik
hallották az igét. De elmenvén, a földi élet, és a megélhetés miatti
aggodalomtól, és gondjaitól, a megélhetésről való gondoskodás, és
törekvés miatt, vagy e világ gazdagságától, a vagyoni javak bőségétől és
gyönyörűségeitől, élvezeteitől, és vágyaitól megfojtatnak, úgyhogy
gyümölcsérésig nem jutnak és gyümölcsöt nem teremnek.

hallgatják. És mikor ezeket mondotta, elmenének a zsidók, maguk között sokat

vetekedve, és vitatkozva” (Csel. 28,25-29). És kijelentés az értetlenség okáról: „Ha
mégis leplezett, és nem elég világos a mi evangéliumunk, azoknak leplezett, és nem
világos, akik elvesznek. Akikben e világ Istene megvakította a hitetlenek elméit,
gondolkozását, mert hitetlenek, és így nem látják meg a Krisztus dicsőségéről szóló
evangélium világosságát, aki az Isten képe” (2 Kor. 4,3-4). Mert: „… megtompultak,
megkérgesedtek, érzéketlenné váltak az ő elméik, érzékeik, gondolkozásuk, értelmük,
felfogóképességük. Mert ugyanaz a lepel, az a fedél mind e mai napig ott van,
megmaradt az Ószövetségen, amikor olvassák, s rajta is marad, mivelhogy a
Krisztusban tűnik el” (2 Kor. 3,14). „Mert az Isten igazságát, az Istentől eredő
megigazulást nem ismervén, nem értették és az ő tulajdon igazságukat, a maguk
igazságos voltát igyekezvén érvényesíteni, és elismertetni. az Isten igazságának, az
Istentől eredő megigazulásnak nem engedelmeskedtek, nem rendelték alá magukat”
(Róm. 10,3). És nem ismerték fel Isten szeretetét, Aki köztük megjelent: „Mert úgy
szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen őbenne, el
ne vesszen, hanem örök élete legyen. Mert nem azért küldte az Isten az ő Fiát a
világra, hogy elítélje a világot, hanem hogy megtartassék, és üdvözüljön a világ
általa. Aki hiszen őbenne, az nem jut ítéletre; aki pedig nem hisz, már ítélet alatt van,
mivelhogy nem hitt az Isten egyszülött Fiának nevében” (Ján. 3,16-18). És azért van
már ítélet alatt, mert az ítélet az: „Ez pedig az ítélet, hogy a világosság e világra jött,
hogy a fény behatolt a világba, az emberek közé, és az emberek inkább szerették a
sötétséget, mint a világosságot, a fényt, mert az ő cselekedeteik gonoszak valának.
Ezért: Most megy végbe az ítélet e világ felett; most vettetik ki e világ fejedelme” …
Aki megítéltetett” (Ján. 3,19; 12,31; 16,11). Őróluk pedig így szól az Úr: „Amint
meg van írva: Az Isten kábultság, bódultság, érzéketlenség, mély álom szellemét adta
nékik; és mindmáig érteni nem tudó szellemet. Szemeket hogy ne lássanak, füleket,
hogy ne halljanak, mind e mai napig. Dávid is ezt mondja: Változzék az ő asztaluk
tőrré, és hurokká, hálóvá, és csapdává, kelepcévé, megbotlássá, eltántorítássá,
megütközéssé, vagy felháborodás tárgyává és megtorlássá, és pusztítássá. [Más
fordítás: Az asztali közösségük. - vesztükre legyen, azaz, sorsuk romlás legyen].
Sötétüljenek meg, és homályosodjanak el az ő szemeik, és látomásaik hogy ne
lássanak és az ő hátukat mindenkorra, és minden időn át folyamatosan görbítsd meg,
hogy szemeik csak a földre legyenek szegezve” (Róm. 11,8-10). És ennek addig kellett
tartania, amíg eljön a Szent Szellem, mert amikor az Úr Jézus testben járt közöttük:
„… még nem adatott a Szellem, mivel Jézus még nem dicsőült meg” (Jn.7,3). Ezékiel
így prófétál arról, hogy miért nem látnak és hallanak: „És lőn az Úrnak szava, igéje
énhozzám, mondván: Embernek fia! Pártos ház, engedetlen nép közepette lakol,
Luk. 8,15 Amelyik pedig a jó és megfelelő földbe esett, ezek azok, akik a
meghallott igét tiszta és őszinte szívvel hallgatják, és megtartják, megőrzik
azt, és birtokukba veszik, és ragaszkodnak is hozzá, és gyümölcsöt
teremnek türelemmel, kitartással, és állhatatossággal129
Luk. 8,16 Senki pedig, ha gyertyát, vagy lámpást, vagy mécsest gyújt, be
nem fedi azt valami edénnyel, sem az ágy alá nem rejti; hanem a
gyertyatartóba, vagy a lámpatartóra, vagy a mécstartóra teszi, hogy akik
bemennek, lássák a világosságot, a fényt130

kiknek szemeik vannak a látásra, de nem látnak, füleik vannak a hallásra, de nem
hallanak, mert ők pártos ház, mert engedetlen nép ez” (Ezék. 12,1-2).
1129 Márk bizonyságtétele így hangzik: „És monda a tanítványoknak: Nem értitek ezt
a példázatot? Akkor mi módon, és hogyan értitek meg majd a többi példázatot? És
Máté így folytatja: „Ti halljátok meg azért a magvető példázatát. Ha valaki hallja az
igét a mennyeknek országáról, az Isten királyságáról és nem érti meg, nem szívleli
meg, eljő a gonosz és elkapja, elrabolja, elragadja tőle azt, ami annak szívébe,
bensőjébe vettetett vala. Ez az, amely az útfélre esett. Amely pedig a köves helyre, a
sziklás talajra hullott ez az, aki hallja az igét, és mindjárt nagy örömmel és
ujjongással befogadja; De nem gyökerezik meg benne, hanem csak ideig való, csak
rövid ideig tartó, ideiglenes, átmeneti, alkalomszerű. Mihelyt pedig háborúság vagy
nyomorúság, vagy nehézség, baj, nyomorgatás vagy üldözés éri az ige miatt, azonnal
megbotránkozik, eltántorodik, és elveszti a hitét, megbotlik. Amely pedig a tövisek, a
szúrós bogáncs közé esett, ez az aki hallja az igét. De e világnak, ennek a létkornak
gondja, evilág dolgai miatti aggodalom, gondoskodás és törekvés, és a csalóka
gazdagságnak csábítása elfojtja az igét. És gyümölcsöt nem terem, meddő marad.
Amely pedig a jó földbe esett, ez az, aki hallja és megérti az igét, és belátásra jut; aki
gyümölcsöt is terem, és terem némely száz annyit, némely hatvan annyit, némely
pedig harminc annyit” (Mát. 13,18-23). Már Ezékiel előre megprófétálta ezeket: „És
eljőnek hozzád, ahogy a nép össze szokott jőni, mintha népgyűlésre jönnének. S oda
ülnek elődbe, mint az én népem, és hallgatják beszédedet, de nem cselekszik meg, de
nem a szerint élnek, hanem szerelmeskedő énekként veszik azokat ajkukra, és pajzán
dallá lesz az a szájukban, szívük és az eszük pedig nyereség után jár” (Ezék. 33,31).
Pedig: „Akik meg akarnak gazdagodni, kísértetbe meg tőrbe, meg csapdába, és sok
esztelen és káros kívánságba esnek, melyek az embereket veszedelembe, romlásba
merítik, és pusztulásba döntik. Mert minden rossznak gyökere a pénz szerelme: mely
után sóvárogván némelyek eltévelyedtek a hittől, és magukat általszegezték sok
fájdalommal. Ezért: Azoknak, akik gazdagok e világon, mondd meg, hogy ne
fuvalkodjanak fel, és ne legyenek gőgösek, se ne reménykedjenek a bizonytalan
gazdagságban, hanem az élő Istenben, aki bőségesen megad nékünk mindent a mi
tápláltatásunkra, és a megélhetésünkre” (1 Tim. 6,9-10.17). Mert: „Aki bízik az ő
gazdagságában, elesik; de mint a fa ága az igazak kivirágoznak, és virulnak” (Péld.
11,28). És azért életbevágóan fontos a „mag”, vagyis Isten Igéje, mert: „Az Isten
akarata szül minket az igazság, a valóság igéje által, hogy az ő teremtményeinek
mintegy első zsengéje legyünk. Ezért… szelídséggel fogadjátok a beoltott igét, amely
megtarthat benneteket. Az igének pedig megtartói, és cselekvői legyetek és ne csak
hallgatói, hogy be ne csapjátok magatokat. Mert ha valaki hallgatója az igének és
Luk. 8,17 Mert nincs oly titok, és titkos, elrejtett helyen lévő dolog, ami
ismertté, jól láthatóvá, nyilvánvalóvá ne válna, és elő ne kerülne; és nincs
oly elrejtett, eldugott, titokban tartott dolog, mely ki ne tudódnék, amely
napvilágra, és nyilvánosságra ne kerülne, és ismertté ne válna131
Luk. 8,18 Meglássátok azért és vigyázzatok, mi módon és hogyan
hallgatjátok az igét: mert akinek van, annak adatik; és akinek nincs, még
amijét gondolja is, hogy van, elragadják tőle132
Luk. 8,19 Jövének pedig hozzá az ő anyja és atyjafiai, a testvérei, de nem
tudtak Jézushoz jutni a sokaság miatt.
nem megtartója, és cselekvője, az ilyen hasonlatos ahhoz az emberhez, aki tükörben
nézi az ő természet szerinti ábrázatát: Mert megnézte magát és elment, és azonnal
elfelejtette, milyen volt” (Jak. 1,18.21-24). „Mert az Istennek beszéde, igéje élő és ható,
működő, tevékeny, hatékony élő energia. És élesebb, és metszőbb, áthatóbb,
mélyrehatóbb minden kétélű fegyvernél és minden kétélű kardnál. És elhat a szívnek
és a szellemnek, az ízeknek és a velőknek megoszlásáig (Más fordítás: és áthatol az
elme és a szellem, az ízületek és a velők szétválásáig, felosztásáig, és megosztásáig,
és döntésre alkalmassá teszi a gondolatokat és a szívnek, vagyis a szellemi élet
központjának indulatait, és szándékait, gondolatait, nézeteit, véleményét, és
gondolkodását)” (Zsid. 4,12).
1130 Az Úr Jézus kijelentése a világosságról, amit nem szabad elrejteni: „Ismét szóla
azért hozzájuk Jézus, mondván: Én vagyok a világ világossága: aki engem követ,
nem járhat a sötétségben, hanem övé lesz az életnek világossága” (Ján. 8,12). „Míg e
világon vagyok, e világ világossága vagyok” (Ján. 9,5). És az Övéiről is így szól az
Úr: „Ti vagytok a világ világossága, a kozmosz fénye, a világ számára a fény. Nem
rejtethetik el, nem lehet titokban tartani a hegyen épített várost. Gyertyát sem azért
gyújtanak, hogy a véka alá, hanem hogy a gyertyatartóba tegyék és fényljék,
ragyogjon, fényt adjon mindazoknak, akik a házban vannak. Úgy fényljék és
ragyogjon fel a ti világosságtok, fényetek az emberek előtt, hogy észrevegyék, és
meglássák a ti jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék, magasztalják a ti mennyei
Atyátokat, aki a mennyekben van” (Mát. 5,14-16). „Mert valátok régen sötétség, most
pedig világosság az Úrban: mint világosságnak fiai úgy járjatok, és éljetek. Mert a
világosságnak gyümölcse minden jóságban és igazságban és valóságban van” (Eféz.
5,8-9). A János írása szerinti Evangélium így tesz bizonyságot a világosságról: „Az
igazi világosság az Ige, amely megvilágosít minden e világra jövő embert” (Ján. 1,9-
11). Hát ne rejtsétek el a bennetek lévő világosságot, mert: „így fényletek közöttük,
amikor Isten életet adó üzenetét mondjátok nekik” (Fil. 2,16).
1131 Ha üldöznek benneteket: „Azért ne féljetek, ne ijedjetek, és ne rémüljetek, meg
tőlük. Mert nincs oly rejtett, leplezett, eltitkolt dolog, ami napfényre ne jönne, le ne
lepleződnék; és oly titok, rejtett, titkos, vagy színlelt dolog, ami ki ne tudódnék. Amit
néktek a sötétben mondok, a világosságban mondjátok; és amit fülbe súgva hallotok,
a háztetőkről hirdessétek” (Mát. 10,26-27). Márk egy más összefüggésben idézi az Úr
Jézus szavait: Mert nincs semmi titkolt dolog, mely egyszer láthatóvá nem lesz és
nincs olyan elrejtett dolog, mely egyszer napvilágra nem kerül; Mert csak azért van
titok, hogy kiderüljön, és rejtelem, hogy napfényre jusson. Ha valakinek van füle a
hallásra, hallja és értse meg” (Márk. 4,22-23). A mindenkori hívőket így figyelmezteti
az Úr: „óvakodjatok, és oltalmazzátok meg magatokat a vallásos tanításoktól, ami
Luk. 8,20 És tudtára adák néki, mondván: A te anyád és atyádfiai, a
testvéreid künn állnak, téged akarván látni.
Luk. 8,21 Ő pedig felelvén, monda nékik: Az én anyám és az én atyámfiai,
az én testvéreim ezek, akik az Isten beszédét, igéjét hallgatják, és
megcselekszik azt133
Luk. 8,22 Lőn pedig egy napon, hogy beméne a hajóba ő és az ő
tanítványai; és monda nékik: Menjünk a tónak túlsó partjára. És
elindulnak.
Luk. 8,23 De hajózásuk közben elszenderedék, és álomba merülve elaludt;
és szélvész, forgószél csapott le a tóra, és a hajó kezdett vízzel megtelni, és
megmerülnek, és veszedelemben valának.
Luk. 8,24 És hozzá menvén, felébresztették őt mondván: Mester, Mester,
elveszünk, elpusztít a vihar! Ő pedig felkelvén megdorgálá a szelet és a
víznek habjait, ráparancsolva a hullámokra; és lecsillapodtak, és megszűnt
a háborgás, megszűnt a tenger hullámzása, és lőn csendesség, és lett
szélcsend.
Luk. 8,25 És monda nékik: Hol van a ti hitetek? És félelemmel,
megrettenve, és döbbenten csodálkoznak vala, mondván egymásnak:

képmutatás: „Mert nincs oly rejtett dolog, mely napfényre ne jönne, amely le ne
lepleződnék; és oly titok, mely ki ne tudódnék” (Luk. 12,2). „Mert minden cselekedetet
az Isten ítéletre előhoz, minden titkos, és eltitkolt dologgal, akár jó, akár gonosz
legyen az” (Préd. 12,16). És: „Feltárja a sötétségből a mélységes titkokat, és a
halálnak árnyékát is világosságra hozza. (Más fordítás: Mély, sötét titkokat leplez le,
napvilágra hozza a homályos dolgokat)” (Jób. 12,22).
1132 Az Úr Jézus példázatokat mondva tanít, és: „A tanítványok pedig hozzámenvén,
mondának néki: Miért szólasz nékik példázatokban? Ő pedig felelvén, monda nékik:
Mert néktek megadatott, hogy érthessétek a mennyek országának, Isten
királyságának titkait, ezeknek pedig nem adatott meg. Mert akinek van, annak adatik,
és bővölködik; de akinek nincs, az is elvétetik tőle, amije van” (Mát. 13,10-12). Az Úr a
tálentomokról mond példázatában azt mondja, hogy aki elásta a kapott tálentomát:
„Vegyétek el azért tőle a tálentumot, és adjátok annak, akinek tíz tálentoma van. Mert
mindenkinek, akinek van, adatik, és megszaporíttatik; akinek pedig nincsen, attól az
is elvétetik, amije van” (Mát. 25,28-29). Más példázatnál is ugyanaz a kijelentés
hangzik: „És monda nékik: Megjegyezzétek, amit hallotok: Amilyen mértékkel
mértek, olyannal mérnek néktek, sőt ráadást adnak néktek, akik halljátok. Mert
akinek van, annak adatik; és akinek nincs, attól az is elvétetik, amije van” (Márk. 4,24-
25).
1133 Márk bizonyságtételében az Úr Jézus démonokat űz, de a hozzátartozói „odakint”
állnak meg: „És megérkeznek az ő testvérei és az ő anyja, és kívül megállva,
beküldenek hozzá, hívatván őt. Körülötte pedig sokaság ül vala; és mondának néki:
Ímé a te anyád és a te testvéreid ott künn keresnek téged. Ő pedig felele nékik,
mondván: Ki az én anyám vagy kik az én testvéreim? Azután elnézvén köröskörül a
körülötte ülőkön, monda: Ímé az én anyám és az én testvéreim. Mert aki az Isten
akaratát cselekszi, az az én fitestvérem és nőtestvérem és az én anyám” (Márk. 3,31-35).
Ugyan ki ez, hogy a szeleknek is, a víznek is parancsol, és azok
engedelmeskednek néki?134
Luk. 8,26 És eveznek a Gaderénusok tartományaiba, mely Galileával
átellenben van.
Luk. 8,27 És mikor ő kiment a földre, jöve elébe a városból egy ember,
kiben ördögök, gonosz szellemek voltak sok időtől fogva, mert már régóta
démonok szállták meg, birtokba vették, és birtokolták. Sem ruhába nem
öltözött, sem házban nem lakott, mert nem maradt meg, hanem a
sírboltokban.
Luk. 8,28 És mikor észrevette, és meglátta Jézust, hangosan felüvöltött,
felsikoltott és lábai elé esék néki, és leborult eléje, a földre vetve magát,
és azt ordította. Mi közöm van nékem te veled, Jézus, felséges Istennek Fia
mit akarsz tőlem, Jézus, a Magasságos Isten Fia; mi közöm hozzád, mi
dolgod, mi bajod van velem. Kérlek téged, ne gyötörj! Könyörgök, ne
kínozz, ne bánts engem.
Luk. 8,29 Mert Jézus azt parancsolá annak a tisztátalan szellemnek, hogy
menjen ki az emberből. Mert gyakran elragadá őt: annakokáért láncokkal
és békókkal megkötözve őriztették; de a kötelékeket elszaggatván, az
ördögtől, a gonosz szellemektől a pusztákba hajtatik. [Más fordítás: A
gonosz szellemek, a démonok már régóta hatalmukban tartották őt, ezért
az emberek láncokkal és lábbilincsekkel kötözték meg és őrizték őt. Ő
azonban mindig letépte magáról a láncokat, és a gonosz szellem, a démon
a pusztába, magányos, elhagyatott sivatagba űzte, hajszolta, és kergette].

1134 Már Dávid így prófétál: „De az Úrhoz kiáltanak az ő szorultságukban, az ő

nyomorúságukban, és sanyarúságukból kivezeti őket, és szorult helyzetükből
kiszabadította őket. Lecsendesítette a szélvészt, hogy csillapodjék, és
megcsendesedtek a habok, és elcsitultak a hullámok. És örülnek, hogy lecsillapodtak
vala, és a kívánt kikötőbe vezette őket” (Zsolt. 107,28-30). „Serkenj fel! Miért alszol
Uram?! Kelj fel, ébredj! Ne vess, ne taszíts el minket végképp!” „Kelj fel, Uram, lépj
elő haragodban, emelkedjél fel ellenségeim dühe ellen, és szállj szembe dühös
ellenségeimmel; serkenj, kelj fel mellettem, te, aki parancsoltál ítéletet, szolgáltass
igazságot nekem!” (Zsolt. 44,24; 7,7). Hiszen Te vagy: „Aki hegyeket hoztál létre
erőddel, és hatalmat öltöttél magadra; Aki lecsillapítottad a tengerek zúgását,
hullámaik zúgását, a nemzetek háborgását” (Zsolt. 65,7-8). Hát: „Uram, Seregeknek
Istene! Kicsoda olyan erős, mint te vagy Uram? És a te hűséges voltod körülvesz
téged. Te uralkodsz a tengernek kevélységén, a dühöngő tengeren; mikor az ő habjai
felemelkednek, ha hullámai tornyosulnak, te csendesíted le azokat” (Zsolt. 89,9-10). Pál
apostol ismerve az Urat, így bátorítja a mindenkori hívőket: „Semmi felől ne
aggódjatok, hanem imádságotokban és könyörgésetekben minden alkalommal
hálaadással tárjátok fel kívánságaitokat, kéréseiteket az Isten előtt. És az Istennek
békessége, mely minden értelmet felülhalad, meg fogja őrizni szíveiteket és
gondolataitokat a Krisztus Jézusban” (Fil. 4,6-7).
Luk. 8,30 Megkérdé pedig őt Jézus, mondván: Mi a neved? És ő monda:
Légió; mert sok ördög ment vala bele. [Más fordítás: Sok gonosz szellem
költözött bele, és sok démon tartotta megszállva].
Luk. 8,31 És kérék őt, könyörögnek Jézusnak, hogy ne parancsolja nékik,
hogy a feneketlen mélységbe menjenek.
Luk. 8,32 Vala pedig ott egy nagy disznónyáj, egy nagy konda, legelészve
és turkálva a hegyen; és a gonosz szellemek, a démonok kérék őt és
könyörögnek Jézusnak, hogy engedje meg nékik, hogy azokba menjenek.
És megengedé nékik.
Luk. 8,33 És minekutána kimentek az ördögök, a gonosz szellemek, a
démonok az emberből, bemenének a disznókba, és megszállták őket; és a
disznónyáj a meredekről a tóba rohant, és megfulladt.
Luk. 8,34 A pásztorok pedig, akik legeltették őket látván mi történt,
elfutnak, és elmenvén, hírré adák a városban és a falukban.
Luk. 8,35 Kimenének azért megnézni mi történt; és menének Jézushoz, és
ülve találák az embert, kiből az ördögök, a gonosz szellemek, a démonok
kimentek, felöltözve és eszénél a Jézus lábainál; és megfélemlének, és
nagyon megrémültek, megrettentek.
Luk. 8,36 Elbeszélék pedig nékik azok is, akik látták, mi módon szabadult
meg az ördöngős akiben a gonosz szellemek voltak.
Luk. 8,37 És kéré őt a Gadarénusok körül való tartományok egész
sokasága, hogy ő közülük menjen el, mert nagy félelem lett úrrá rajtuk: ő
pedig beülvén a hajóba, visszatért135
Luk. 8,38 Kéré pedig őt az az ember, akiből az ördögök, a gonosz
szellemek kimentek, hogy ő vele lehessen, és hadd menjen vele; de Jézus
elbocsátá őt, mondván:
Luk. 8,39 Térj vissza házadhoz, és beszéld el, mely nagy dolgokat tett az
Isten veled. Elméne azért, hirdetvén az egész városban, mely nagy
dolgokat cselekedett Jézus, hogy milyen nagy jót tett ővele.
Luk. 8,40 És lőn, hogy mikor Jézus visszatért, a nép örömmel fogadá őt;
mert mindnyájan várják vala őt.
Luk. 8,41 És ímé eljöve egy ember, kinek Jairus vala neve, ki a
zsinagógának feje volt; és Jézus lába elé a földre borulva kéré őt, hogy
menjen be az ő házába;

1135 Az emberek nem ismerték fel Szabadítójukat, de a démonok felismerték

elítélőjüket: „A tisztátalan szellemek, a démonok, mikor meglátták vala őt, elé
vetették magukat, és hangosan kiáltoztak, rikoltoztak, sikítottak, ordítottak, mondván:
Te vagy az Istennek a Fia. Ő pedig szigorúan rájuk parancsolt, és erélyesen
megtiltotta nekik, hogy őt ki ne jelentsék, és nehogy felfedjék kilétét, hogy ne tegyék
őt láthatóvá, nyilvánvalóvá” (Márk. 3,11-12).
Luk. 8,42 Mert vala néki egy egyetlen leánya, mintegy tizenkét esztendős,
és az halálán volt. Mikor pedig ő méne, a sokaság, a tömeg szorongatá,
mert tolongott, összezsúfolódott és szorosan körülvette őt136
Luk. 8,43 És egy asszony, ki vérfolyásban volt tizenkét esztendőtől fogva,
és bár minden vagyonát, minden pénzét az orvosokra költötte, de senki
nem volt képes meggyógyítani,
Luk. 8,44 Hátulról hozzá járulván megérintette az ő ruhájának peremét, a
felsőruhájának szegélybojtját; és azonnal elálla vérének folyása.
Luk. 8,45 És monda Jézus: Ki az, aki engem illete? Ki érintett meg? És
mikor mindnyájan tagadták, monda Péter, és akik ővele valának: Mester, a
sokaság nyom és szorongat téged, és azt mondod: Ki az, aki engem
megérintett?
Luk. 8,46 Jézus pedig monda: megérintett engem valaki; mert én
észrevettem, és éreztem, hogy erő származék ki tőlem, hogy erő áradt ki
belőlem.
Luk. 8,47 Mikor pedig látta az asszony; hogy nem maradt titokban és
észrevétlen, reszketve előjöve és előtte leesvén, a földre borulva elmondta
néki az egész sokaság, az egész nép előtt, miért érintette meg őt, és hogy
azonnal meggyógyult.
Luk. 8,48 És ő monda néki: Bízzál leányom, a te hited megtartott,
meggyógyított, éppé tett téged; eredj el békességgel, és maradj
egészséges137
1136 Máté így írja le a történetet: „És hajóra szállva átkele a tengeren, és méne a
maga városába. …és ímé egy főember, egy zsinagógai elöljáró eljövén leborula
előtte, mondván: Az én leányom épen most halt meg; de jer, vesd reá kezedet, és és
életre kel, és élni fog. És erre felkelvén Jézus útnak indult, és követé őt tanítványaival
együtt” (Mát. 9,1.18-19).
1137 Márk is bizonyságot tesz a történtekről, további részletekkel kiegészítve: „És egy
asszony pedig, aki tizenkét év óta vérfolyásos vala. És sok orvostól sokat szenvedett,
és minden vagyonát magára költötte, és semmit sem javult és semmi hasznát sem
látta, sőt inkább még rosszabbul lett. Mikor Jézus felől hallott vala, amikor
meghallotta, amit Jézusról beszéltek eljött, és a sokaságban hátulról kerülve
megérintette annak ruháját. Mert így gondolkodott és ezt mondja vala: Ha csak
ruháit megérintem is, meggyógyulok. És vérének forrása azonnal kiszáradt, elapadt
és megérzi testében, hogy kigyógyult bajából. Jézus pedig azonnal észrevevén magán,
hogy isteni erő áradott vala ki belőle, ezért megfordult a sokaságban, és monda:
Kicsoda érintette meg az én ruháimat? És mondának néki az ő tanítványai: Látod,
hogy a sokaság hogyan tolong körülötted és szorít össze téged, és azt kérdezed:
Kicsoda érintett meg engem? És körülnéze, hogy lássa azt, aki ezt cselekedte. Az
asszony pedig tudva, hogy mi történt vele, félve és remegve megy vala oda és elébe
borult, és elmonda néki mindent igazán. Ő pedig monda néki: Leányom, a te hited
megtartott, és meggyógyított téged. Eredj el békével, és bajodtól megszabadulva
maradj egészséges” (Márk. 5,25-34). A törvény magyarázza meg, hogy miért csak
titokban, hátulról férkőzött az asszony az Úr Jézushoz. Hiszen a törvény kimondja,
Luk. 8,49 Mikor még a szó szájában vala, eljöve egy ember a zsinagóga
fejének házától, mondván néki: Meghalt a leányod; ne fáraszd, ne zavard
tovább a Mestert!
Luk. 8,50 Jézus pedig mikor ezt hallotta, felele néki, mondván: Ne félj;
csak higgy, és megtartatik, életben marad és meggyógyul, a lányod.
Luk. 8,51 Bemenvén pedig a házba, senkit nem enged be, csak Pétert,
Jakabot, Jánost és a leányzó atyját és anyját.
Luk. 8,52 Sírának pedig mindnyájan, jajgatnak, és zokogva gyászolják azt;
ő pedig monda: Ne sírjatok; nem halt meg, hanem aluszik.
Luk. 8,53 És kinevették, kigúnyolták Őt, mert tisztában voltak vele, hiszen
látták, hogy meghalt.
Luk. 8,54 Ő pedig mindenkit kiküldvén, és a leányzó kezét megfogván,
kiálta, mondván: Leányzó, kelj, ébredj, és támadj fel!
Luk. 8,55 És visszatért annak szelleme, és azonnal fölkele; és ő
parancsolá, hogy adjanak néki enni.

hogy: „Mikor asszony lesz magfolyóssá és véressé lesz az ő magfolyása a testében,

hét napig legyen az ő havi bajában, hét napig számít havi tisztulásban levőnek, és
mindenki aki érinti őt, tisztátalan legyen estvéig. Mindaz is, amin fekszik az ő havi
bajában, havi tisztulása idején, tisztátalan legyen és mindaz is, amin ül, tisztátalan
legyen. És hogyha sok napig tart az asszonynak az ő vérfolyása a havi bajának idején
kívül, vagy ha a folyás a havi bajon túl, a havi tisztulás idejénél tovább tart:
valameddig az ő tisztátalanságának folyása tart, akkor tisztátalan legyen folyásának
egész idején, mint havi tisztulásának idején, tisztátalan az. És bárki ér hozzá azokhoz,
tisztátalan lesz, mossa ki azért a ruháit, és mosódjék meg vízben, és tisztátalan legyen
estvéig” (3 Móz. 15,19-20.25.27). Az asszony azért hitte, hogy már az Úr Jézus
ruhájának érintésétől meggyógyul, mert hallotta – ahogy ezt a Márk írása szerinti
Evangélium kijelenti – hogy: „És ahová bemegy vala az Úr Jézus a falvakba vagy
városokba, vagy majorokba, vagy településekre, a betegeket letevék a tereken, és a
piacokon, és kérik vala őt, hogy legalább a ruhája szegélyét megérinthessék. És
valahányan csak megérintették meggyógyulnak” (Márk. 6,56). És: „… sok embert
meggyógyított, úgy hogy akiknek valami bajuk volt, reá rohanának, hogy
megérinthessék Őt” (márk. 3,10). És bárhová megy az Úr, az Ő híre már megelőzi,
egyben kijelentést nyer, hogy az ő gyógyulásuk oka az volt – és ma is az – hogy
„felismerték” Őt: „És általkelvén a túlsó partra, eljutnak Genezáret földére. És
mikor felismerték Őt annak a helynek lakosai, szétküldnek abba az egész környékbe,
és minden beteget hozzá hoznak; És kérik vala őt, hogy csak az ő ruhájának peremét,
az ő ruhájának szegélyét megérinthessék. És akik megérintették vala, mindnyájan
meggyógyulnak” (Mát. 14,34-36). Ezzel az erővel ruházta fel az Úr az övéit is:
„Úgyannyira, hogy az utcákra hozták ki a betegeket, és letevék ágyakon és
nyoszolyákon, hogy az arra menő Péternek legalább csak árnyéka is érje
valamelyiket közülük, és vetődjék rá valamelyikükre. És a szomszéd városok népe is
Jeruzsálembe gyűlt, hozva betegeket és tisztátalan szellemektől gyötrötteket: kik mind
meggyógyulnak” (Csel. 5,15-16).
Luk. 8,56 És elálmélkodnak, és nagyon meg voltak döbbenve, magukon
kívül, extázisban / önkívületben voltak annak szülei; ő pedig
megparancsolá, hogy senkinek ne mondják, ami történt138
Luk. 9. Az apostolok küldetése

Luk. 9,1 Minekutána pedig összehívta Jézus az ő tizenkét tanítványát, ada

nékik erőt és hatalmat minden ördögök, gonosz szellemek, démonok ellen,
betegségek, és minden baj, és csapás gyógyítására.

1138 Máté bizonyságtétele így hangzik: „Mikor ezeket mondá nékik, ímé egy főember,
egy zsinagógai elöljáró eljövén leborula előtte, mondván: Az én leányom épen most
halt meg; de jer, vesd reá kezedet, és megelevenedik, és életre kel, és élni fog. És
felkelvén Jézus és követé őt tanítványaival együtt. És Jézus a főember házához érvén
bement az elöljáró házába, és látván a sípolókat és a tolongó, zajongó, jajgató
tömeget, a temetési zenét játszó embereket, azonnal rájuk szólt és, monda nékik:
Menjetek el innen, mert a leányzó nem halt meg, hanem csak aluszik. És kinevették,
kigúnyolták őt. Mikor pedig a sokaság eltávolíttatik, és amikor kiterelték onnan az
embereket, bemenvén a szobába, megfogá annak a kislánynak a kezét, és a leányzó
felébredt, feltámadt. És elterjede ez a hír abban az egész tartományban, az egész
vidéken” (Mát. 9,18-19.23-26). Márk is leírja a történteket: „Mikor még beszél vala,
odajövének a zsinagóga fejétől, a zsinagógai elöljáró házától, mondván: Leányod
meghalt; mit fárasztod tovább a Mestert? Jézus pedig, amint hallá a beszédet, amit
mondanak vala, azonnal monda a zsinagógai elöljárónak: Ne félj, csak higgy. És
senkinek sem engedi meg, hogy vele menjen, csak Péternek és Jakabnak és Jánosnak,
a Jakab testvérének. És méne a zsinagógai elöljáró házához, és látá a zűrzavart, a
sok hangosan siránkozót és jajgatót. És bemenvén, monda nékik: Mit zavarogtok?
Miért csináltok ilyen zűrzavart, és miért sírtok? A gyermek nem halt meg, hanem
csak alszik. És nevetik vala őt. Ő pedig kiküldvén valamennyit, maga mellé vevé a
gyermeknek atyját és anyját és a vele levőket, és beméne oda, ahol a gyermek fekszik
vala. És megfogván a gyermeknek kezét, monda néki: Talitha, kúmi; ami
megmagyarázva azt teszi: Leányka, néked mondom, kelj föl. És a leányka azonnal
fölkele és jár vala. Mert tizenkét esztendős vala. És nagy csodálkozással
csodálkoznak, és azt sem tudták, hova legyenek a nagy ámulattól. Ő pedig szigorúan
meghagyta nékik, hogy ezt senki meg ne tudja. És mondá, hogy adjanak annak a
leánykának enni” (Márk. 5,35-43). A kislányt siratók, az izraeli szokásoknak
megfelelően cselekedtek, ahogyan erről Isten igéje szól: „Jeremiás is siratá Jósiást,
és siralmas énekekkel siratják vala őt az éneklő férfiak és asszonyok mindnyájan
mind e mai napig, amelyek szokásossá lettek Izráelben, s ímé azok meg vannak írva
a Jeremiás siralmaiban, és el is rendelték ezt” (2 Krón. 35,25). Pedig már Dávid így
prófétál az Úrról: „Féljen az Úrtól mind az egész föld, rettegjen tőle minden földi
lakó. Mert ő szólt és meglett, ő parancsolt és előállott” (Zsolt. 33,8-9). De a testi ember
csak így gondolkozik: „Mint a víz kiapad a tóból, a patak elapad, kiszárad: Úgy
fekszik le az ember és nem kél fel, ha egyszer lefeküdt; az egek elmúlásáig sem
ébrednek, nem költetnek föl az ő álmukból, és nem serkennek föl alvásukból” (Jób.
14,11-12). De a szellemi embert így bátorítja az apostol: „Nem akarom továbbá,
atyámfiai, testvéreim, hogy tudatlanságban legyetek azok felől, akik elaludtak,
Luk. 9,2 És elküldé őket, hogy prédikálják, és hirdessék az Isten országát,
az Isten királyságát, királyi uralmát, és betegeket gyógyítsanak.
Luk. 9,3 És monda nékik: Semmit az útra ne vigyetek, se pálcákat, se
táskát, se tarisznyát, se kenyeret, se pénzt; se két-két; alsóruhátok ne
legyen.
Luk. 9,4 És valamely házba bementek, ott maradjatok, ott szálljatok meg,
és onnét induljatok tovább.
Luk. 9,5 És valakik be nem fogadnak, és ahol nem látnak szívesen titeket,
kimenvén abból a városból, még a port is verjétek le lábaitokról, ellenük
szóló tanúságtételül. Ez figyelmeztetés lesz majd a számukra,
Luk. 9,6 Az apostolok tehát útnak indultak, és kimenvén bejárták a falukat,
hirdetvén az Evangéliumot, az örömhírt, a győztes hadvezér érkezésének
jóhírét, és gyógyítván a betegeket mindenütt139
elhunytak, hogy ne bánkódjatok, és ne szomorkodjatok, mint a többiek, akiknek
nincsen reménységük. Mert ha hisszük, hogy Jézus meghalt és feltámadott,
azonképpen az is bizonyos, hogy az Isten is előhozza azokat, akik elaludtak, akik
elhunytak, a Jézus által ő vele együtt” (1 Thess. 4,13-14).
1139 Máté írása további részleteket közöl a kiküldetésről: „És magához hívta tizenkét
tanítványát, teljhatalmat ada nékik a tisztátalan gonosz szellemek felett, hogy kiűzzék
azokat, és gyógyítsanak mindenfajta betegséget, bajt, csapást, és minden
erőtlenséget, és gyengeséget. Ezt a tizenkettőt küldé ki Jézus, és megparancsolá
nékik, mondván: Pogányok útjára ne menjetek, a nemzetekhez vivő úton el ne
induljatok, és Szamaritánusok városába ne térjetek be; Hanem menjetek inkább
Izráel házának eltévelyedett, és ezért elveszett juhaihoz. Elmenvén prédikáljatok, és
ezt hirdessétek nekik, mondván: Elközelített a mennyeknek országa, a mennyeknek
királysága; Isten királyi uralma. Betegeket gyógyítsatok, poklosokat, leprásokat
tisztítsatok, halottakat támasszatok, ördögöket, gonosz szellemeket, démonokat
űzzetek. Ingyen vettétek, mert ajándékba kaptátok, ingyen, ajándékba adjátok. Ne
szerezzetek aranyat, se ezüstöt, se réz-pénzt a ti erszényetekbe. Ne vigyetek az útra se
útitáskát, vagy tarisznyát, se két ruhát, se sarut, se pálcát; mert méltó a munkás az ő
táplálékára, a munkás ugyanis megérdemli, hogy gondoskodjanak róla. Amely
városba vagy faluba pedig bementek, tudakozzátok meg, ki abban méltó; és ott
maradjatok, amíg tovább nem mehettek. Ha pedig beléptek a házba, köszöntsétek azt
e szavakkal: Békesség, vagyis az az állapot, amelyben minden a maga helyén van:
épség; jó egészség; jólét, a veszély érzetétől való mentesség, boldogság, boldogulás a
háznak. És ha méltó a ház, szálljon a ti békességetek reá; ha pedig nem méltó, a ti
békességetek rátok térjen vissza. És ha valaki nem fogad be titeket, és nem hallgatja
a ti beszédeteket, Igéiteket, távozzatok abból a házból, vagy városból, és mikor
kimentek abból a házból, vagy városból, még lábaitok porát is rázzátok le lábatokról.
Bizony mondom néktek: A döntés, és válság napján könnyebb, és elviselhetőbb,
kíméletesebb sorsa, a helyzete Szodoma és Gomora földjének, mint annak a
városnak” (Mát. 10,1.5-15). Megjegyzés: A görög szöveg – sem a eredeti latin
Vulgata, sem a német, katolikus, református fordítások – nem tartalmazzák ezt a
részt: „Bizony mondom néktek: Szodomának vagy Gomorának tűrhetőbb lesz a
dolga az ítélet napján, mint annak a városnak. (A Szent István társulat
Luk. 9,7 Meghallá pedig Heródes a negyedes fejedelem, mindazokat, amik
őáltala történtek: és kétségek közt, és zavarban volt, nyugtalankodott, és
nem tudta, mitévő legyen, mivelhogy némelyek azt mondák, hogy János
támadt fel a halálból, a halottak közül;
Luk. 9,8 Némelyek pedig, hogy Illés jött vissza, és jelent meg; mások meg,
hogy a régi próféták közül támadt fel valamelyik.

megjegyzésében az szerepel, hogy: Több görög kézirat hozzá teszi: Bizony

mondom nektek, tűrhetőbb sorsa lesz Szodomának és Gomorának az ítélet
napján, mint annak a városnak). Márk is bizonyságot tesz az Úr Jézus parancsáról,
amelyet így teljesítettek a kiválasztott tanítványok: „A tanítványok pedig elindultak,
és kimenvén, prédikálják, és hirdetik az embereknek, hogy térjenek meg. És sok
ördögöt, démont, tisztátalan gonosz szellemet űznek vala ki, és olajjal sok beteget
megkennek és meggyógyítnak vala” (Márk. 6,12-13). És hogy ez a parancs a minden
korban élő tanítványokra is vonatkozik, azt Pál apostolon keresztül mutatja be a Szent
Szellem. Az apostol Antiókiába megy Barnabással, de: 1. nem egyedül ment hirdetni
az Igét. 2. ahol nem fogadták be az Igét, ott az Úr Jézus parancsa szerint cselekedtek.
Erről így számol be Isten Igéje: „A zsidók azonban felindítják, felingerelték ellenük
az istenfélő és tekintélyes asszonyokat és a városnak előkelőit, és üldözést
támasztanak Pál és Barnabás ellen, és kiűzik őket határukból. Azok pedig lábuknak
porát lerázván ellenük, elmenének Ikoniumba” (Csel. 13,47-52). A Szent Szellem
kijelenti, hogy mi az az egyetlen ruha, amelybe fel kell öltözni. Milyen sarunak kell a
lábunkon lenni, hiszen harcba küld a seregek Ura: „Mert nem vér és hústest ellen van
nékünk tusakodásunk, harcunk, kell nékünk viaskodnunk, küzdenünk, birkóznunk,
hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, ez élet, e létkor sötétségének
világbírói, vagyis e világ ura ellen, és a gonoszság rosszindulatú szellemei ellen,
melyek a magasságban vannak. [Más fordítás: A jelenlegi sötét világot irányító
hatalmas és gonosz szellemek, erők és hatalmak ellen, akik a magasságban vannak].
Annakokáért vegyétek föl és hordozzátok az Istennek minden fegyverét, hogy
ellenállhassatok és szembeszállhassatok, harcolhassatok ama gonosz napon - e
veszedelmes időben, - és mindeneket elvégezvén megállhassatok. Álljatok hát elő
körül övezvén derekatokat, csípőtöket igazlelkűséggel, Krisztus valóságával, és
felöltözvén a megigazultság mellvasába, a hit páncéljába, mellvértjébe. És
felsaruzván lábaitokat a békesség Evangéliumának, az örömhír hirdetésének
készségével. [Más fordítás: Legyetek állandóan készenlétben az örömhírt, a győztes
hadvezér érkezésének hírét hirdetni]. Mindezekhez fölvévén és hordozva a hitnek
hatalmas pajzsát, amellyel ama gonosznak, a veszélyes ellenségnek minden tüzes és
izzó nyilát megolthatjátok, elfojthatjátok, és megszüntethetitek. Az üdvösség sisakját
is fölvegyétek és ragadjátok meg a Szellem harci kardját, a hatalom támadó
fegyverét, amely az Isten beszéde, kijelentése. Minden imádsággal és könyörgéssel
imádkozván minden időben Szellemben, és ugyanezen dologban legyetek éberek, és
evégett virrasszatok minden kitartással, teljes állhatatossággal és könyörgéssel..”.
[Más fordítás: Minden helyzetben imádkozzatok Szent Szellemben. Gyakoroljátok az
imádkozás és kérés minden fajtáját! Erre mindig legyetek készen, maradjatok éberek,
Luk. 9,9 Heródes így töprengett, és monda: Jánosnak én vettem fejét:
kicsoda hát ez, aki felől én ilyen dolgokat hallok? És igyekezik vala őt
látni, és igyekezett keresni az alkalmat, hogy láthassa140
Luk. 9,10 Visszatérvén pedig az apostolok, részletesen beszámoltak néki
mindenről, amit cselekedtek. És azokat maga mellé vévén elvonult
magánosan egy csöndes tájékra, a Bethsaida nevű városnak puszta helyére.
Luk. 9,11 A sokaság, a tömeg pedig ezt megtudván, követé őt: és ő
örömmel fogadván őket, szóla nékik az Isten országáról, Isten
királyságáról, királyi uralkodásáról, és akiknek gyógyulásra volt
szükségük, azokat meggyógyítá.
Luk. 9,12 A nap pedig hanyatlani kezdett, és már közeledett az este; és a
tizenkettő őhozzá járulván, monda néki: Bocsásd el a sokaságot, a
tömeget, hogy elmenvén a körülvaló falvakba és majorokba
megszálljanak, és eledelt találjanak, mert itt puszta helyen vagyunk. Ez
egy lakatlan hely.

és tartsatok ki az imádkozásban]” (Eféz. 6,12-18).

1140 Márk is bizonyságot tesz a történtekről: Az Úr Jézus kiküldi a hetven tanítványt,
felruházva őket erővel, és hatalommal: „És sok ördögöt űznek vala ki, és olajjal sok
beteget megkennek és meggyógyítnak vala. És meghallá ezeket Heródes király - mert
közismertté vált az Ő / Jézus / neve - és monda: Bemerítő János támadt fel a halálból
és azért működnek benne ezek a csodatevő erők. Némelyek meg azt mondják vala,
hogy Illés Ő; ismét mások meg azt mondják vala, hogy Próféta, vagy olyan, mint egy
a próféták közül. Heródes pedig ezeket hallván, monda: Akinek én fejét vétetém, az a
János ez; ő támadt fel a halálból. Mert maga Heródes fogatta el és vettette vala
börtönbe Jánost, Heródiás miatt, Fülöpnek, az ő testvérének felesége miatt,
mivelhogy azt vette vala feleségül. Mert János azt mondá Heródesnek: Nem szabad
néked a testvéred feleségével élned. Heródiás pedig ezért megharagudott rá, és
ólálkodik vala utána, és meg akarja vala őt ölni; de nem teheti. Mert Heródes fél
vala Jánostól, igaz és szent embernek ismervén őt, és védelmébe vette, és oltalmazá
őt; és ráhallgatván gyakran zavarba jött, de sok dologban követi, és örömest és
szívesen hallgatja vala őt. De egy alkalmatos nap, a kedvező alkalom jöttével, mikor
Heródes a maga születése ünnepén főembereinek, vezéreinek és Galilea előkelő
embereinek lakomát ad vala, És ennek a Heródiásnak a leánya beméne és táncola, és
megtetszék Heródesnek és a vendégeknek, monda a király a leánynak: Kérj tőlem,
amit akarsz, és megadom néked. És megesküvék néki, hogy: Bármit kérsz tőlem,
megadom néked, még ha országom felét is. Az a leány pedig kimenvén, monda az ő
anyjának: Mit kérjek? Ez pedig mondja: A Bemerítő János fejét. És a királyhoz nagy
sietve azonnal bemenvén, kéré őt mondván: Akarom, hogy mindjárt add ide nékem a
Bemerítő János fejét egy tálban. A király pedig, noha igen megszomorodék, de esküje
és a vendégek miatt nem akará őt elutasítani. És azonnal hóhért küldvén,
megparancsolá, hogy hozzák el annak fejét. Ez pedig elmenvén, lefejezte Jánost a
börtönben, és előhozá a fejét egy tálban és adá a leánynak; a leány pedig az
anyjának adá azt. A tanítványai pedig, amikor ezt meghallották vala, eljövének, és
elvivék a holttestet, és egy sírboltba helyezték” (Márk. 6,13-29).
Luk. 9,13 Ő pedig monda nékik: Adjatok nékik ti enni. Azok pedig
mondának: Nincs nékünk több öt kenyerünknél és két halunknál; hanem ha
elmegyünk, és mi veszünk eledelt ennek az egész népnek.
Luk. 9,14 Mert valának ott mintegy ötezren férfiak. Monda pedig az ő
tanítványainak: Ültessétek le őket csoportokba ötvenével.
Luk. 9,15 És akképpen cselekedének, és leültették valamennyit.
Luk. 9,16 Minekutána pedig vette az öt kenyeret és a két halat, a mennybe
emelvén szemeit, megáldá azokat és hálát adott értük, és megtörte azokat;
és adá a tanítványoknak, hogy osszák szét az embereknek.
Luk. 9,17 Evének azért és megelégednek, jóllaktak mindnyájan; és
felszedik, ami darabok maradtak tőlük, tizenkét kosárral141

1141 Márk bizonyságtétele: És az apostolok visszatérve összegyülekeznek Jézushoz, és

elbeszélnek néki mindent, azt is, amiket cselekedtek, azt is, amiket tanítottak vala. Ő
pedig monda nékik: Jertek el velem csupán ti magatok valamely puszta, lakatlan
helyre és pihenjetek meg egy kevéssé. Mert sokan valának a járó-kelők, hogy még
evésre sem volt alkalmas idejük. És elmenének hajón egy puszta, lakatlan helyre
csupán ő maguk. A sokaság pedig meglátá őket, amint mennek vala, és sokan
megismerék Őt; és minden városból összefutnak oda gyalog, és megelőzék őket, és
hozzá gyülekeznek. És kimenvén Jézus nagy sokaságot láta, és megszáná őket, mert
olyanok valának, mint a pásztor nélkül való juhok. És kezdé őket sokra tanítani.
Mikor pedig immár nagy idő vala, és az idő már későre járt, hozzámenvén az ő
tanítványai mondának: Puszta, lakatlan ez a hely, és az idő már későre jár: Bocsásd
el őket, hogy elmenvén a környező településekre és falvakba, vegyenek magoknak
kenyeret; mert nincs mit enniük. Ő pedig felelvén, monda nékik: Adjatok nékik ti
enniük. És mondának néki: Elmenvén, vegyünk-é kétszáz pénz, kétszáz dénár árú
kenyeret, hogy enni adjunk nékik? Ő pedig monda nékik: Hány kenyeretek van?
Menjetek és nézzétek meg. Amikor megnézték és megtudták, mondának: Öt kenyerünk
van és két halunk. És parancsolá nékik, hogy ültessenek le mindenkit csoportonként
egy-egy csoportba a zöld pázsitra. Letelepedének azért szakaszonként, százas és
ötvenes csoportokban. Ő pedig vette vala az öt kenyeret és a két halat, és az égre
tekintvén, hálákat ada, és megáldotta; és megtörte a kenyereket és adá
tanítványainak, hogy tegyék azok elé; és a két halat is elosztá mindnyájuk között.
Evének azért mindnyájan, és megelégednek és jól is laktak; És maradékot is szednek
fel tizenkét tele kosárral, és a halakból is, ami maradt. Akik pedig a kenyerekből
ettek, mintegy ötezren valának csak a férfiak” (Márk. 6,30-44). János is bizonyságot
tesz az Úr Jézus csodatettéről: „Ezek után elméne Jézus a galileai tengeren, a
Tiberiáson túl. És nagy sokaság követé őt, mivelhogy látják vala az ő csodatételeit,
amelyeket cselekszik vala a betegeken. Felméne pedig Jézus a hegyre, és leüle ott a
tanítványaival. Közel vala pedig húsvét, a zsidók ünnepe. Mikor azért felemelé Jézus
a szemeit, és körültekintett, és látá, hogy nagy sokaság jő hozzá, monda Filepnek:
Honnan vegyünk kenyeret, hogy ehessenek ezek? Ezt pedig azért mondá, hogy
próbára tegye őt; mert ő maga tudta, mit akar vala cselekedni. Felele néki Filep:
Kétszáz dénár árú kenyér nem elég ezeknek, hogy mindenikük kapjon valami keveset.
Monda néki egy az ő tanítványai közül, András, a Simon Péter testvére: Van itt egy
gyermek, akinek van öt árpa kenyere és két hala; de mi az ennyinek? Jézus pedig
Luk. 9,18 És lőn, mikor ő magában imádkozék, vele valának a
tanítványok; és megkérdé őket, mondván: Kinek mond engem a sokaság, a
tömeg?
Luk. 9,19 Ők pedig felelvén, mondának: Egyesek Bemerítő Jánosnak;
némelyek pedig Illésnek; némelyek pedig, hogy a régi próféták közül
támadt fel valamelyik.
Luk. 9,20 És monda nékik: Hát ti kinek mondotok engem? Felelvén pedig
Péter, monda: Az Isten ama Krisztusának.
Luk. 9,21 Ő pedig reájuk parancsolván, meghagyá, hogy ezt senkinek ne
mondják, hogy erről senkinek se szóljanak;
Luk. 9,22 Ezt mondván: Szükség az ember Fiának sokat szenvedni és
megvettetni a vénektől, a főpapoktól és írástudóktól, a törvénytanítóktól,
és a törvénymagyarázóktól, - akik elutasítják, és nem ismerik el, - és
megöletni, és harmadnapon feltámadni, és életre kelni.

monda: Ültessétek le az embereket. Nagy fű vala pedig azon a helyen. Leülnek azért
a férfiak, szám szerint mintegy ötezren. Jézus pedig vevé a kenyereket, és hálát adván
kiosztotta a tanítványoknak, a tanítványok pedig a leülteknek; hasonlóképen osztott a
halakból is, amennyit kívántak vala. Amint pedig betelének, és jóllaktak, monda az ő
tanítványainak: Szedjétek össze a megmaradt darabokat, hogy semmi el ne vesszen,
és ne menjen kárba. Összeszedik azért, és megtöltenek tizenkét kosarat az öt
árpakenyérből való darabokkal, amelyek megmaradtak vala az evők után” (Ján. 6,1-
13). Dávid így prófétál az Úr Jézus tetteiről: „Dicsérjétek az Urat… Nagyok az Úrnak
cselekedetei; kívánatosak mindazoknak, akik gyönyörködnek azokban, és
kikutathatják, akiknek csak kedvük telik benne. Dicsőség és méltóság az ő
cselekedete. Munkája fenséges és ékes, és igazsága megmarad mindvégig, örökre.
Emlékezetet szerzett az ő csodálatos dolgainak, és emlékezetessé tette csodáit;
kegyelmes és irgalmas az Úr. Eledelt ad az őt félőknek; megemlékezik az ő
szövetségéről örökké” (Zsolt. 111,1-5). „Mindenki szemei tereád vigyáznak, és
mindenki várakozva néz rád, és te idejében megadod eledelüket. Megnyitod a te
kezedet, és megelégítesz minden élőt ingyen, kegyelmesen. Igaz az Úr minden ő
útjában, és minden dolgában kegyelmes, és minden tette jóságos” (Zsolt. 145,15-17).
Egy előképben pedig így hangzik a prófécia az Úr Jézus csodatettéről: „Egyszer jöve
pedig egy férfi Baál Sálisából, és hoz vala az Isten emberének első zsengék kenyereit,
húsz árpakenyeret, és megzsendült gabonafejeket az ő ruhájában. De Elizeus monda:
Add oda a népnek, hadd egyenek. Felele az ő szolgája: Minek adjam ezt száz
embernek? Ő pedig monda ismét: Add oda a népnek, hadd egyenek, mert ezt mondja
az Úr: Esznek, és még marad is. És ő eleikbe adá, és evének, és még maradt is belőle,
az Úrnak beszéde szerint” (2 Kir. 4,42-44).
Luk. 9,23 Mondja vala pedig mindeneknek: Ha valaki én utánam akar jőni,
tagadja meg magát, és vegye fel az ő keresztjét142 az ő kínkaróját minden
nap, és kövessen engem.
Luk. 9,24 Mert aki meg akarja tartani, és menteni az ő életét, elveszti,
romlásba viszi azt; aki pedig elveszti az ő életét én érettem, az megtartja,
megmenti azt.
Luk. 9,25 Mert mit használ, és mi haszna van abból az embernek, ha mind
e világot megnyeri is, ő magát pedig elveszti, romlásba viszi, és
elpusztítja, vagy magában kárt vallva önmagának kárt okoz, és veszteséget
szenved?
Luk. 9,26 Mert valaki szégyell engem és az én beszédemet, Igéimet, az
embernek Fia is szégyellni fogja azt, mikor eljő az ő dicsőségével, és az
Atyáéval és a szent angyalokéval143
1142 Vegye fel az ő keresztjét: Ez azt jelenti, hogy nem önmagának él, nem a saját
akaratának, vágyainak, érzelmeinek, és gondolatainak a beteljesítésére összpontosít,
hanem ezeket rendszeresen és folyamatosan Isten és más emberek érdekeinek rendeli
alá. képletesen: halálnak kitettség, azaz önmegtagadás.
1143 A Máté írása szerinti Evangélium jelenti ki, hogy mikor és miért szólt így az Úr
Jézus: „… kezdé Jézus jelenteni az ő tanítványainak, hogy néki Jeruzsálembe kell
menni, és sokat szenvedni a vénektől és a főpapoktól és az írástudóktól, és megöletni,
és harmadnapon föltámadni. És Péter magához vonva őt, kezdé feddeni, mondván:
Mentsen Isten, Uram! Nem eshetik ez meg te véled. Ő pedig megfordulván, monda
Péternek: Távozz tőlem Sátán; bántásomra vagy nékem, és csapdát állítasz nekem;
mert nem gondolsz az Isten dolgaira, hanem az emberi dolgokra. És nem az Isten
szerint gondolkozol, hanem az emberek szerint. Ekkor monda Jézus az ő
tanítványainak: Ha valaki jőni akar én utánam, tagadja meg magát és vegye fel az ő
keresztjét, kínkaróját naponta, és kövessen engem. Mert aki meg akarja tartani,
menteni az ő életét, elveszti azt; aki pedig elveszti az ő életét én érettem és az
evangéliumért, megtalálja, megmenti azt. Mert mit használ az embernek, ha az egész
világot megnyeri is, de az élete kárt szenved? Avagy micsoda váltságot adhat az
ember az ő életéért?” (Mát. 16,21-26). Mert: „Bizony, bizony mondom néktek: Ha a
földbe esett gabonamag el nem hal, csak egymaga marad; ha pedig elhal, sok
gyümölcsöt terem. Aki szereti a maga életét, elveszti, elpusztítja, romlásba viszi azt;
és aki kevésbé szereti, és választja a maga életét e világon, örök életre tartja meg azt.
Aki nékem szolgál, engem kövessen; és ahol én vagyok, ott lesz az én szolgám is: és
aki nékem szolgál, megbecsüli azt az Atya” (Ján. 12,24-26). Mert: „Valaki igyekezik az
ő életét megtartani elveszti elpusztítja, romlásba viszi azt, és valaki elveszti azt,
megeleveníti megtartja, életben tartja azt” (Luk. 17,33). Az apostolok is így:
„Erősítették a tanítványokat, és bátorították őket, hogy maradjanak meg a hitben, és
hogy sok háborúságon, és sok nyomorúságon, szorongattatáson által kell nékünk az
Isten országába bemennünk” (Csel. 14,22). Hogy senki meg ne tántorodjék a mostani
megpróbáltatásokban; mert ti magatok tudjátok, hogy mi arra rendeltettünk. Mert
mikor közöttetek valánk is, előre megmondtuk néktek, hogy szorongattatásnak leszünk
kitéve, hogy üldözni fognak minket; amint meg is történt, és tudjátok és
tapasztaltátok” (1 Thess. 3,3-4). „De mindazok is, akik Istenben való hitben akarnak
Luk. 9,27 Mondom pedig néktek bizonnyal, hogy vannak az itt állók közül
némelyek, kik a halált meg nem kóstolják, és meg nem tapasztalják,
mígnem meglátják az Istennek országát, az Isten királyságát, királyi
uralmát eljönni hatalommal144
Luk. 9,28 És lőn e beszédek, ez igék elmondása után mintegy nyolcad
nappal, hogy maga mellé vevé Pétert, Jánost és Jakabot, és felméne a
hegyre imádkozni.
Luk. 9,29 És imádkozása közben az ő orcájának ábrázata, az Ő jelenléte,
az Ő külső, látható alakja elváltozék, és más lett, és az ő ruhája csillogó, és
élni Krisztus Jézusban, szintén üldöztetni fognak” (2 Tim. 3,12). De az Úr kijelentése
minden Őbenne hívő embernek szól: „A sokaságot, a tömeget pedig az ő
tanítványaival együtt magához szólítván, monda nékik: Ha valaki én utánam akar
jőni, tagadja meg magát, - mert mindenkinek, aki követni akar engem, annak előbb
meg kell tagadnia önmagát, és már nem önmagának él, nem a saját akaratának,
vágyainak, érzelmeinek, és gondolatainak a beteljesítésére összpontosít, hanem
ezeket rendszeresen és folyamatosan Isten és más emberek érdekeinek rendeli alá, -
és úgy kövessen engem. Mert valaki meg akarja menteni, és tartani az ő életét,
elveszti, pusztulásba viszi azt; valaki pedig elveszti az ő életét én érettem és az
Evangéliumért, az megtalálja, és megmenti azt. Mert mit használ az embernek, ha az
egész világot megnyeri, életében pedig kárt vall, és elveszíti? Avagy mit adhat az
ember váltságul az ő életéért? Mert valaki szégyell engem és az én beszédeimet,
Igéimet e házasságtörő és bűnös, céltévesztett nemzetség között, és nemzedék előtt;
ebben a parázna, elfajult és bűnös korban. Az embernek Fia is szégyellni fogja azt,
valahányszor eljő az ő Atyja dicsőségében, fényességében, ragyogásában, erejében a
szent angyalokkal” (Márk. 8,34-38). János apostol így ír a kijelentésről: „Bizony,
bizony mondom néktek: Ha a földbe esett gabonamag el nem hal, csak egymaga
marad; ha pedig elhal, sok gyümölcsöt terem. Aki szereti a maga életét, elveszti,
elpusztítja, romlásba viszi azt; és aki kevésbé szereti, és választja a maga életét e
világon, örök életre tartja meg azt. Aki nékem szolgál, engem kövessen; és ahol én
vagyok, ott lesz az én szolgám is: és aki nékem szolgál, megbecsüli azt az Atya” (Ján.
12,24-26). Mert: „Valaki igyekezik az ő életét megtartani, elveszti elpusztítja, romlásba
viszi azt, és valaki elveszti azt, megeleveníti, megtartja, életben tartja, azt” (Luk.
17,33). Dávid így prófétál erről: „Hiszen senki sem válthatja meg magát, nem adhat
magáért váltságdíjat Istennek. Mert olyan drága az élet váltsága, hogy végképp abba
kell hagynia, és le kell tennie róla, még ha örökké élne is, és nem látná meg a
sírgödröt. Pedig meglátja! Meghalnak a bölcsek, a bolond és ostoba is elpusztul, és
másokra hagyják vagyonukat” (Zsolt. 49,8-11). Pál apostolon keresztül fejti ki a Szent
Szellem, hogy mit jelent az Úr Jézus kijelentése a gyakorlatban: „Akik pedig
Krisztuséi, a hústestet, azaz a bűnös természetüket szenvedélyeivel, kívánságaival és
vágyaival együtt megfeszítették, eltörlik, kiirtják, legyőzik. (Más fordítás: Minden
olyan magatartás, amellyel az ember Krisztus megfeszítésének jegyében megtagadja
hústesti életét, és a világban őt körülvevő bűnt. (dr Varga Zsigmond: Újszövetségi
görög-magyar szótár 879. oldal: sztauroó)]” (Gal. 5,24). Erre mutat példát Pál
apostol, amikor azt mondja, hogy: „Hanem megsanyargatom, megzabolázom, állon
ütöm, megöklözöm, alávetem testemet, egész lényemet, és szolgává teszem,
rabszolgaságba kényszerítem, leigázom, hogy míg másoknak prédikálok, hirdetem az
ragyogóan, sugárzóan fehér és fénylő lőn, és fényben ragyogott, fehéren
tündöklött, s villogó fehéren szikrázni kezdett.
Luk. 9,30 És ímé egyszerre két férfi tűnt fel, és beszél vala ő vele, kik
valának Mózes és Illés;
Luk. 9,31 Kik dicsőségben megjelenvén, beszélik vala az ő halálát, melyet
Jeruzsálemben fog megteljesíteni.
Luk. 9,32 Pétert pedig és a vele lévőket elnyomá az álom; de mikor
felébredtek, láták az ő dicsőségét, és ama két férfiút, kik vele állanak vala.

Igét - és hogy amikor másokat versenybe hívok - magam valami módon méltatlanná
ne legyek. Magam ne legyek alkalmatlanná a küzdelemre, valamiképpen olyannak ne
bizonyuljak, mint aki nem állja ki a próbát” (1Kor. 9,27). És ezt meg is tudjuk tenni:
„Hiszen tudjuk, hogy a mi ó emberünk Ővele megfeszíttetett, hogy teljesen
működésképtelenné, erejét vesztetté legyen, tétlenné, tehetetlenné váljon a bűnnek
teste, a a bűn hatalmában álló, céltévesztett én. Hogy ezután ne szolgáljunk, és ne
legyünk rabszolgája a bűnnek, a céltévesztésnek. Mert aki így meghalt, felszabadult a
bűn alól, és megigazult, felmentést nyert a bűntől, A CÉL ELVÉTÉSÉTŐL” (Róm 6,6-
7). Azért kell bemerítkezni a Szent Szellembe: „Hogy levetkezzétek ama régi élet
szerint való ó embert, mely meg van romolva a csalárdság kívánságai miatt;
újuljatok meg szellemetekben és elmétekben, És felöltözzétek amaz új embert, mely
Isten szerint teremtetett igazságban és valóságos szentségben” (Ef. 4,22-24). „Mert
akik Krisztusba meritkeztetek be, Krisztust öltöztétek fel” (Gal. 3,27). Pál apostol így
bátorítja Timóteust, és a minden időben élő Istent szeretőket: „Ne szégyeneld hát a
mi Urunk bizonyságtételét, se engem, az ő foglyát; hanem velem együtt szenvedj az
evangéliumért Istennek hatalma szerint, Isten ereje által” (2 Tim. 1,8). Mert: „Ha
tűrünk, vele együtt fogunk uralkodni is: ha megtagadjuk, ő is megtagad minket” (2
Tim. 2,12). A feltámadott Úr ígérete: „Aki győz, az fehér ruhákba öltözik; és nem
törlöm ki annak nevét az élet könyvéből, és vallást teszek annak nevéről az én Atyám
előtt és az ő angyalai előtt” (Jel. 3,5). Ezt tudva így bátorít az apostol: „Ne veszítsétek
el tehát bizalmatokat, amelynek nagy jutalma van” (Zsid. 10,35).
1144 Máté is bizonyságot tesz az Úr Jézus kijelentéséről, azt is kijelentve, hogy ez mit
jelent: „Bizony mondom néktek: Azok között, akik itt állanak, vannak némelyek, akik
nem kóstolják, nem ízlelik, és nem tapasztalják meg a halált, amíg meg nem látják az
embernek Fiát eljőni királyként az ő országában, az ő királyságában” (Mát. 16,28). A
farizeusok kérdésére így válaszol az Úr: „Megkérdeztetvén pedig a farizeusoktól,
mikor jő el az Isten országa, felele nékik és monda: Az Isten országa nem szemmel
láthatólag jő el, nem úgy jön el, hogy az ember jelekből következtethetne rá, vagy
kiszámíthatná. Sem azt nem mondják: Ímé itt, vagy: Ímé amott van; mert ímé az Isten
országa közöttetek, van” (Luk. 17,20-21). Mert Isten országa akkor nyilatkozik meg,
amikor a Szent Szellem erejével hirdetik a Krisztust. Ezért azt mondja az apostol:
„Én is, amikor megérkeztem hozzátok, testvéreim, nem úgy érkeztem, mint aki
ékesszólás vagy bölcsesség fölényével hirdeti nektek az Isten titkát. És az én
beszédem és az én prédikálásom nem emberi bölcsességnek hitető beszédében állott,
hanem Szellemnek és erőnek megmutatásában: hogy hitetek ne emberek
bölcsességén, hanem Isten erején nyugodjék” (1 Kor. 2,1.4-5). „Mert nem beszédben
áll, és nem szavakon alapszik, és nem szóban nyilatkozik meg az Istennek országa,
Luk. 9,33 És lőn, mikor már indulni készültek azok, és eltávoztak őtőle,
monda Péter Jézusnak: Mester, jó nékünk itt lennünk: csináljunk azért
három hajlékot, három sátrat, egyet néked, Mózesnek is egyet, és egyet
Illésnek; nem tudván mit mond.
Luk. 9,34 És mikor ő ezeket mondá, felhő támada és ragyogó köd burkolta
be, természetfölötti befolyással vette körül őket; ők pedig nagyon
megijedtek, és megrémültek, amikor a felhő körülvette őket, és amikor a
felhőbe kerültek, és a felhőbe jutottak.
Luk. 9,35 És szózat lőn a felhőből, mondván: Ez amaz én szerelmes Fiam
akit kiválasztottam, őt hallgassátok.
Luk. 9,36 És mikor a szózat lőn, találtaték Jézus csak maga. Ők pedig
hallgatnak, és semmit abból, amit láttak, senkinek el nem mondának
azokban a napokban145

Isten királysága, uralma, hanem erőben, hatalomban, csodatevő erőben” (1 Kor. 4,20).
Hogy ez megtörténjen, ahhoz az Úr Jézus által ígért mennyei erőt kell megkapni
minden hívőnek: „És ímé én elküldöm ti reátok az én Atyámnak ígéretét; ti pedig
maradjatok Jeruzsálem városában, mígnem felruháztattok mennyei erővel” (Luk.
24,49). Mert: „… János… vízbe merített be, ti azonban Szent Szellembe fogtok
bemeríttetni nem sok nap múlva. És: „… vesztek erőt, minekutána a Szent Szellem
eljő reátok: és lesztek nékem tanúim úgy Jeruzsálemben, mint az egész Júdeában és
Samariában és a földnek mind végső határáig” (Csel. 1,5.8). És ez be is teljesedett
pünkösdkor: „És mikor a pünkösd napja eljött, mindnyájan egy akarattal együtt
valának ugyanazon a helyen. És lőn nagy hirtelenséggel az égből mintegy sebesen
zúgó szélnek zendülése, hatalmas szélrohamhoz hasonló zúgás támadt, és betöltötte
az egész házat, ahol ülnek vala. És megjelentek előttük kettős tüzes nyelvek, és
leszálltak mindenikre azok közül. És megtelnek mindnyájan Szent Szellemmel, és
kezdenek szólni más, különféle nyelveken, amint a Szellem adta nékik szólniuk” (Csel.
2,1-4). Így vált valóra az Úr ígérete, aki megígérte a Szent Szellem eljövetelét: „Az
igazságnak ama Szellemét: akit a világ be nem fogadhat, és meg nem kaphat, mert
nem látja őt és nem ismeri őt; de ti ismeritek őt, mert nálatok lakik, és bennetek
marad. Nem hagylak titeket árvákul; eljövök ti hozzátok. Még egy kevés idő és a
világ nem lát engem többé; de ti megláttok engem: mert én élek, ti is élni fogtok.
Azon a napon megtudjátok majd ti, hogy én az én Atyámban vagyok, és ti én bennem,
és én ti bennetek” (Ján. 14,17-20). Hiszen: Így is van megírva: Az első ember, Ádám,
élőlénnyé lett, az utolsó Ádám, - az Úr Jézus - pedig megelevenítő Szellemmé” (1Kor
15,45). Dávid így prófétál erről: „Az Úr a mennyekbe helyeztette az ő trónját és az ő
uralkodása mindenre kihat, királyi hatalmával mindenen uralkodik” (Zsolt. 103,19).
Ezért: „Dicsér és magasztal téged Uram minden teremtményed és áldanak téged a Te
híveid. Országodnak dicsőségéről szólnak. Elmondják, hogy országod milyen
dicsőséges, és a te hatalmadat beszélik. Hogy tudtul adják az ember fiainak az Úr
hatalmát, és hatalmas tetteit, és az ő országának fényes, ragyogó dicsőségét. A te
országod örökre fennálló ország, és a te uralkodásod nemzedékről nemzedékre tart”
(Zsolt. 145,10-13).
1145 Máté bizonyságtétele így hangzik: „És hat nap múlva maga mellé vevé Jézus
Pétert, Jakabot és ennek testvérét Jánost, és felvivé őket magukban egy igen magas
Luk. 9,37 És lőn másnap, mikor ők a hegyről leszállottak, sok nép méne
elébe, és hatalmas tömeg várta Jézust.
Luk. 9,38 És ímé egy a sokaság közül felkiálta, mondván: Mester, kérlek
téged, tekints az én fiamra; mert nékem egyetlen egyem:
Luk. 9,39 És ímé a szellem elkapja, és megragadja őt, és hirtelen hangosan
felordít. És rángatja, gyötri, marcangolja, és szaggatja őt, és annyira
megkínozza, habzik a szája, és nehezen megy el tőle, nehezen hagyja el őt,
miután meggyötörte, összetörte, és agyonkínozta.

hegyre. És elváltozék, átalakult ott szemük láttára, és az ő orcája fénylett, és ragyog

vala, mint a nap, ruhája pedig fehéren ragyogott, tündökölt, mint a fényesség, úgy
vakított, mint a fény, mint a napsugár, mert olyan fehérek lettek, mintha napfényből
volnának. És ímé egyszerre láthatóvá lett ő nékik Mózes és Illés, akik beszélnek vala
Ővele - Jézussal. Péter pedig megszólalván, monda Jézusnak: Uram, jó nékünk itt
lennünk. Ha akarod, építsünk itt három hajlékot, három sátrat, néked egyet,
Mózesnek is egyet, Illésnek is egyet. Mikor ő még beszél vala, ímé fénylő, ragyogó,
világos felhő borítá, árnyékolá be, hirtelen nagy, fényes köd vevé körül őket. És ímé
szózat lőn a felhőből, mondván: Ez az én szerelmes, nagyon szeretett, drága Fiam,
akiben én gyönyörködöm, kiben én megnyugodtam; ő nyerte el tetszésemet, akiben
kedvem telik: Őt hallgassátok. És a tanítványok amint ezt hallák, arcra esének és
igen megrémülnek, és megrettentek, és nagy félelem fogta el őket. Jézus pedig
hozzájuk lépett, és megérintette őket, és monda: álljatok fel és ne féljetek! Mikor
pedig szemeiket fölemelik], senkit sem látnak, hanem csak Jézust egyedül. És mikor a
hegyről alá jövének, meghagyta, a lelkükre kötötte nékik Jézus, mondván: Senkinek
se mondjátok el, amit láttatok, míg fel nem támadt, életre nem kelt az embernek Fia a
halálból, a halottak közül” (Mát. 17,1-9). (Megjegyzés: az időpont megjelölésében:
„hat nap múlva”, nem számítja a határnapokat, míg a római módon számító Lukács
nyolc napról beszél). Péter apostol bizonyságtétele: „Mert nem mesterkélt, és nem
kitalált meséket, mítoszokat követve ismertettük meg veletek a mi Urunk Jézus
Krisztus hatalmát és eljövetelét; hanem mint akik szemlélői, szemtanúi voltunk az Ö
nagyságának, isteni fenségének. Mert amikor az Atya Istentől azt a tisztességet és
dicsőséget nyerte, hogy hozzá a felséges dicsőség ilyen szózatot intézett: Ez az én
szeretett Fiam, akiben én gyönyörködöm: Ezt az égből jövő szózatot mi hallottuk,
együtt lévén vele a szent hegyen” (2 Pét. 1,16-18). Már Mózes így prófétált az Úr
Jézusról, ezt mondva: „Prófétát támaszt néked az Úr, a te Istened te közüled, a te
atyádfiai közül, olyat, mint én: azt hallgassátok! Egészen úgy, amint kérted az Úrtól,
a te Istenedtől a Hóreben a gyülekezésnek napján, mondván: Ne halljam többé, mert
nem tudom tovább hallgatni az Úrnak, az én Istenemnek szavát, és ne lássam többé,
mert nem tudom tovább nézni ezt a nagy tüzet, mert meghalok! Az Úr pedig így szólt
hozzám és monda nékem: Jól mondták, amit mondtak. Prófétát támasztok nékik az ő
atyjokfiai közül, olyat, mint te, és az én igéimet adom annak szájába, és megmond
nékik mindent, amit parancsolok néki. És ha valaki nem hallgat az én igéimre,
amelyeket az én nevemben szól, én megkeresem azon,
és azt én felelősségre vonom!” (5 Móz. 18,15-19). És az apostol megerősíti, hogy kiről
szólt a prófécia: „Mert Mózes ezt mondotta az atyáknak: Prófétát támaszt néktek az
Úr, a ti Istenetek a ti atyátokfiai közül, olyat, mint én; őt hallgassátok mindenben,
Luk. 9,40 És kérem a te tanítványaidat, hogy űzzék ki azt, de nem tudták,
nem volt rá hatalmuk, képtelenek voltak rá.
Luk. 9,41 Felelvén pedig Jézus, monda: Óh hitetlen és elfajult nemzetség.
Eltévelyedett emberek, kificamodott, elfordult, elcsavarodott és romlott
nemzedék! Meddig leszek köztetek? Meddig kell még veletek maradnom?
És meddig tűrlek, és hordozlak titeket, és meddig kell még türelmesnek
lennem veletek, és titeket elszenvednem? Hozd ide a te fiadat!
Luk. 9,42 Amíg pedig az a fiú még feléje tartott, és még oda sem ért, azon
közben az ördög, a gonosz szellem, a démon leteperte, és a földre vetette,
megtépte, és megrázta, és szaggatni és marcangolni kezdte. De Jézus
megdorgálá a tisztátalan gonosz szellemet, és ráparancsolt, és
meggyógyította, megszabadította, helyreállította, és éppé tette a
gyermeket, és adá azt az ő atyjának146
amit csak mond néktek. És aki nem hallgat erre a prófétára, azt ki kell irtani a nép
közül” (Csel. 3,22-23).
1146 Máté még részletesebben mondja el a történteket: „És mikor visszamentek és a
sokasághoz, a tömeghez értek, egy ember jöve hozzá, térdre esvén Őelőtte és így
kérlelte őt, mondván: Uram, könyörülj, és segíts az én fiamon, mert epilepsziás és
nagyon sokat és kegyetlenül, gonoszul szenved. Mivelhogy sokszor megtörténik vele,
hogy gyakorta esik a tűzbe, és gyakorta a vízbe. És elvittem őt a te tanítványaidhoz,
és nem tudták, képtelenek voltak őt meggyógyítani. Jézus pedig felelvén, monda: Óh
hitetlen és elfajult, elfordított, eltérített, eltévelyedett, elhajlott, fonák, romlott, torz
nemzetség, és nemzedék! Vajon meddig leszek veletek? Meddig kell még köztetek
maradnom; meddig tűrjelek és hordozzalak titeket? Vajon meddig szenvedlek titeket?
Meddig kell még türelmesnek lennem veletek, és elviselni benneteket? Hozzátok őt ide
hozzám. És megdorgálá őt, rákiáltott, ráparancsolt, keményen, szigorúan rászólt
Jézus, és kiméne belőle az ördög, a démon, a gonosz szellem; és meggyógyult,
egészséges lett a gyermek azon órától fogva” (Mát. 17,14-18). Márk beszámolója a
tanítványok tehetetlenségéről, így hangzik: „És mikor a tanítványokhoz ment vala,
nagy sokaságot láta körülöttük, és írástudókat, akik azokkal versengenek, és
vitatkoznak vala. És az egész sokaság meglátván őt, azonnal elálmélkodik,
megdöbbent, és hozzásietvén köszönté őt. Ő pedig megkérdezi az írástudókat: Mit
versengetek ezekkel, miről vitatkoztok velük? És felelvén egy a sokaságból, monda:
Mester, ide hoztam hozzád az én fiamat, akiben néma szellem van. És ahol csak
előfogja, megragadja, szaggatja őt, és úgy leteperi őt, hogy tajtékzik, a fogát
csikorgatja, és megmerevedik. Mondám hát tanítványaidnak, hogy űzzék ki azt, de
nem tudták. Ő pedig felelvén néki, monda: Óh hitetlen nemzetség, és nemzedék,
meddig leszek még veletek? Meddig szenvedlek még titeket? Hozzátok őt hozzám. És
hozzá vivék azt; és mihelyt ő meglátta azt, a szellem azonnal szaggatá azt; és leesvén
a földre, tajtékot túrván fetreng vala. (Más fordítás: és amikor meglátta őt a szellem,
azonnal megrázta a fiút, úgyhogy az a földre esve fetrengett és tajtékzott). És
megkérdezé az atyját: Mennyi ideje, hogy ez esett rajta, hogy ő így van? Az pedig
monda: Gyermeksége óta. És gyakorta veté őt tűzbe is, vízbe is, hogy elveszítse, hogy
elpusztítsa őt; de ha valamit tehetsz, szánj meg minket, és légy segítségül nékünk,
könyörülvén rajtunk. Jézus pedig monda néki: Ha hiheted azt, minden lehetséges a
Luk. 9,43 Elálmélkodnak, és megdöbbennek pedig mindnyájan az Istennek
nagyságos erején, és elámultak Isten nagyságán. Mikor pedig mindnyájan
csodálkoznak mind azokon, amiket Jézus cselekedék, monda az ő
tanítványainak:
Luk. 9,44 Vegyétek füleitekbe ezeket a beszédeket, és jól jegyezzétek meg:
Mert az embernek Fia árulással az emberek kezébe fog adatni, és
elkerülhetetlenül meg fog történni, hogy kiszolgáltatják.
Luk. 9,45 De ők nem érték e mondást, ezt a kijelentést, és el vala rejtve, el
volt az leplezve előlük, hogy fel ne fogják, és meg ne értsék; és féltek őt
megkérdezni e mondás felől, e kijelentés értelméről.
Luk. 9,46 Támada pedig bennük az a gondolat, az a számítgatás, hogy ki
nagyobb közöttük [Más fordítás: a tanítványok egymás között vitatkozni
kezdtek, és vetélkedés csúszott be közéjük a felől, hogy ki közöttük a
legnagyobb].
Luk. 9,47 Jézus pedig látván az ő szívük gondolatát és fontolgatását, egy
kis gyermeket megfogván, maga mellé állatá azt,
Luk. 9,48 És monda nékik: Valaki e kis gyermeket befogadja az én
nevemben, engem fogad be; és valaki engem befogad, azt fogadja be, aki
engem elküldött; mert aki legkisebb mindnyájan ti közöttetek, az lesz
nagy147
hívőnek. (Más fordítás: Jézus ezt mondta neki: „Ha lehet valamit tennem? - Minden
lehetséges annak, aki hisz). A gyermek atyja pedig azonnal kiáltván, könnyhullatással
monda: Hiszek Uram! Légy segítségül az én hitetlenségemnek. Jézus pedig mikor
látta vala, hogy a sokaság még inkább összetódul, és összefut, megdorgálá a
tisztátalan szellemet, és ráparancsolt, mondván néki: Te néma és süket szellem, én
parancsolom néked, menj ki belőle, és többé belé ne menj! És kiáltás és erős
szaggatás között kiméne. (Más fordítás: Erre az felkiáltott, erősen megrázta őt, és
kiment belőle); az a gyermek pedig olyan lőn, mint egy halott, annyira, hogy sokan
azt mondják vala, hogy meghalt, hogy vége van. Jézus pedig megfogván, megragadta
kezét, fölemelve magához térítette; és az fölkele” (Márk. 9,14-27). Mózesen keresztül
már így hangzik a prófécia a hitetlen nemzedékről: „Gonoszak voltak hozzá,
elromlottak, nem fiai, a maguk gyalázatja; romlott és elvetemült, hitvány, fonák és
hamis nemzedék ez” (5 Móz. 32,5).
1147 Az Úr Jézus hogy felkészítse tanítványait, kijelenti, hogy Őt meg fogják ölni: „És
megérkeztek Kapernaumba. És amikor már otthon voltak, megkérdezé őket: Mi felett
vetekedtetek egymással az úton? Miről vitatkoztatok útközben? De ők hallgatnak,
mert egymás között a felett vetekedtek vala, arról vitatkoztak az úton, ki a nagyobb?
És leülvén, odaszólítá a tizenkettőt, és így szólt hozzájuk: Ha valaki első akar lenni,
legyen mindenki között utolsó és mindenkinek szolgája. És kézen fogva egy
kisgyermeket, közéjük állatá azt; és ölébe vévén átölelte, majd monda nékik: Aki az
ilyen kisgyermekek közül egyet is befogad az én nevemben, engem fogad be; és aki
engem befogad, nem engem fogad be, hanem azt, aki engem elbocsátott” (Márk. 9,33-
35). Még az utolsó vacsorán is, amikor az Úr Jézus kijelenti, hogy a tanítványok
egyike elárulja Őt, Ők: „Támada pedig köztük versengés is, hogy ki tekinthető köztük
Luk. 9,49 Felelvén pedig János, monda: Mester, láttunk valakit, aki a te
nevedben ördögöket, gonosz szellemeket, démonokat hajt ki, és űz; és
megtiltottuk neki, mivelhogy téged nem követ mi velünk.
Luk. 9,50 És monda néki Jézus: Ne tiltsátok el: mert aki nincs ellenünk,
mellettünk van. [Más fordítás: ne tiltsátok meg, mert aki nincs ellenetek,
az veletek van]148
Luk. 9,51 Lőn pedig, mikor az idő elközelget, hogy ő felvitessék, eltökélte,
és szilárdan elhatározta a szívében, hogy Jeruzsálembe megy. [Más

nagyobbnak. Ő pedig monda nékik: A pogányokon, a népeken uralkodnak az ő

királyaik, és akiknek azokon hatalmuk van, akik hatalmuk alá hajtják őket,
jótevőknek hívatják magukat. De ti ne úgy cselekedjetek: hanem aki legnagyobb
köztetek, olyan legyen, mint aki legkisebb; és aki fő, aki vezet, mint aki szolgál. Mert
melyik nagyobb, az-e, aki az asztalnál ül, vagy az aki szolgál? Nemde aki az asztalnál
ül? De én ti köztetek olyan vagyok, mint aki szolgál” (Luk. 22,24-27). Hát közöttetek is:
„… aki a legnagyobb közöttetek, legyen a ti szolgátok. Mert aki magát
felmagasztalja, és magasra emeli, megaláztatik; és aki magát megalázza,
felmagasztaltatik, azt magasra emelik” (Mát. 23,11-12). Az Úr Jézus példázatokkal
világítja meg kijelentését: „Mikor valaki lakodalomba hív, ne ülj a fő helyre; mert
netalán náladnál nagyobb tiszteletben álló, érdemesebb embert is hívott meg az, és
eljövén odamegy hozzád, aki mind téged, mind azt meghívta, ezt mondja majd néked:
Engedd át ennek a helyet! És akkor szégyenszemre az utolsó helyre fogsz kerülni.
Hanem mikor meghívnak, menj el és ülj le az utolsó helyre; hogy mikor eljő az, aki
téged meghívott, ezt mondja néked: Barátom ülj feljebb! Akkor néked dicsőséged lesz
azok előtt, akik veled együtt ülnek. Mert mindenki, aki magát felmagasztalja,
megaláztatik; és aki magát megalázza, felmagasztaltatik” (Luk. 14,8-11). „Dávid
ismerte Urát, és ilyen megvallást tesz, példát adva Krisztus népének: „Grádicsok
éneke, zarándokének Dávidtól. Uram, nem fuvalkodott fel az én szívem, szemeim sem
láttak magasra, nem kevély a tekintetem, és nem jártam nagy dolgok után, erőmet
haladó csodadolgok után. Nem törekszem arra, ami túl nagy és elérhetetlen nekem;
Sőt lecsendesítem és elnémítom legbelső énemet, mint anya a gyermekét. Mint az
elválasztott gyermek, olyan bennem az én legbelső énem” (Zsolt. 131,1-2). Mert: „Az
embernek kevélysége megalázza őt; az alázatos pedig tisztességet nyer” (Péld. 29,23).
„A csúfolódókat Ő megcsúfolja, az alázatosaknak pedig kegyelmet ad” (Péld. 3,34).
Mert: „A megromlás előtt felfuvalkodik az ember elméje; a tisztesség előtt pedig
alázatosság van. (Más fordítás: Akire romlás vár, annak fölfuvalkodik a szíve, de
akire dicsőség, az alázatos)” (Péld. 18,12). Ezért jobb az: „hogyha megaláznak,
felmagasztalásnak mondod azt, és ő az alázatost megtartja” (Jób. 22,29 . Az apostol is
arra kéri a mindenkori hívőket, hogy: Ne irányítson benneteket az önzés, irigység,
vagy büszkeség! Ellenkezőleg, alázatosak legyetek, és adjatok a másiknak több
tiszteletet, mint amit magatoknak kívántok!” Fil. 2,2-3).
1148 Márk is leírja a történteket: „János pedig elkezd beszélni, mondván: Mester,
látánk valakit, aki a te neveddel ördögöket, tisztátalan szellemeket, démonokat űz. Aki
nem követ minket, és eltiltók őt, mivelhogy nem tartozik közénk, nem csatlakozott
hozzánk. Jézus pedig monda: Ne tiltsátok el őt; mert senki sincs, aki csodát tesz az én
nevemben és mindjárt gonoszul szólhatna felőlem, és ugyanakkor gyalázni tudna
fordítás: Amikor Jézus felvitetésének napjai betelőben voltak, arcát
szilárdan a Jeruzsálembe vivő útra fordította],
Luk. 9,52 És követeket külde az ő orcája, az Ő személye előtt; és miután a
küldöttek útra keltek és megérkeztek, bementek egy szamaritánus faluba,
hogy néki szállást készítsenek.
Luk. 9,53 De nem fogadák be őt, mivelhogy ő Jeruzsálembe megy vala
[Más fordítás: Mert arca a jeruzsálemi útra volt szegezve].
Luk. 9,54 Mikor pedig ezt látták az ő tanítványai, Jakab és János,
mondának: Uram, akarod-é, hogy mondjuk, hogy tűz szálljon alá az égből,
és eméssze meg, hogy pusztítsa el ezeket? [Más fordítás: hogy a mennyből
tüzet parancsoljunk rájuk, hogy megégesse őket], mint Illyés is
cselekedett?149

engem. (Más fordítás: Ne tiltsátok el, mert lehetetlen, hogy valaki az én nevemben
úgy gyakoroljon isteni hatalmat, hogy utána nemsokára becsméreljen, és gonoszul
beszéljen rólam, gyalázzon, és átkozzon engem). Mert aki nincs ellenünk, mellettünk
van” (Márk. 9,38-40). Máté így írja le: „Aki velem nincsen, ellenem van; és aki velem
nem gyűjt, tékozol. [Más fordítás: Aki nem velem dolgozik, ellenem dolgozik; és aki
velem nem gyűjt, széjjelszór, pazarol]. Csak az van ellenetek, ki nincs velem” (Mát.
12,30). És így zárja beszédét: „Aki velem nincs, ellenem van; és aki velem nem takar,
nem gyűjt, nem szed össze, tékozol” (Luk. 11,23). A Szent Szellem egy előképben
mutatja be, hogy miért így válaszolt az Úr Jézus, kijelentve azt is, hogy csak a Szent
Szellem által lehet démont űzni, vagy prófétálni: „Kiméne… Mózes, … és összegyűjte
hetven férfiút a nép vénei közül, és állatá őket a sátor körül. Akkor leszálla az Úr
felhőben, és szóla néki, és elszakaszta abból a Szellemből, amely vala őbenne,
Mózesben, és adá a hetven vén férfiúba. Mihelyt pedig megnyugovék ő rajtuk a
Szellem, menten prófétálnak, de nem többé. Két férfiú azonban elmaradt vala a
táborban; egyiknek neve Eldád, a másiknak neve Médád, és ezeken is megnyugodott
vala a Szellem; mert azok is az összeírottak közül valók, de nem mentek vala el a
sátorhoz, és mégis prófétálnak a táborban. Elfutamodik azért egy ifjú, és megjelenté
Mózesnek, és monda: Eldád és Médád prófétálnak a táborban. Akkor megszólalt
Józsué, a Nún fia, Mózes szolgája, és monda: Uram, Mózes, tiltsd meg nekik! És
felele néki Mózes: Avagy érettem buzgólkodol-é? Miért vagy ilyen féltékeny? Vajha
az Úrnak minden népe próféta volna, hogy adná az Úr az ő Szellemét ő beléjük” (4
Móz. 11,24-29). És azt is bemutatja Isten Igéje, hogy mi történik akkor, ha nem a Szent
szellem által cselekednek: „Erre a vándorló zsidó ördögűzők közül is megkísérelték
néhányan, hogy a gonosz szellemektől megszállottak felett kimondják az Úr Jézus
nevét. Így szóltak: „Kényszerítünk titeket arra a Jézusra, akit Pál hirdet!” Egy
Szkéva nevű zsidó főpap hét fia is ezt tette. A gonosz szellem azonban visszafelelt, és
azt mondta nekik: „Jézust ismerem, Pálról is tudok, de ti kik vagytok?” Az az ember
pedig, akiben a gonosz szellem volt, rájuk ugrott, legyűrte őket, és föléjük kerekedett,
úgyhogy meztelenül és sebesülten futottak ki abból a házból” (Csel. 19,13-16).
1149 És ez így van megírva: Aház király Illés prófétát üldözte: „És hozzá külde egy
ötven ember előtt járó főembert, az egyik parancsnokát az alatta való ötven emberrel.
És mikor ez hozzá felment, ott ült fenn a hegy tetején, és monda néki: Isten embere, a
király azt parancsolja: Jöjj le! Felelvén Illés, monda az ötven ember előtt járó
Luk. 9,55 De Jézus megfordulván, megdorgálá őket, mondván: Nem
tudjátok minémű szellem van ti bennetek. [Más fordítás: nem tudjátok,
milyen szellemben vagytok]:
Luk. 9,56 Mert az embernek Fia nem azért jött, hogy elveszítse az
emberek életét, hanem hogy megmentse, megtartsa, üdvözítse. Elmenének
azért más faluba150
Luk. 9,57 Lőn pedig, mikor menének, valaki monda néki az úton:
Követlek téged Uram, bárhová is mégy!
Luk. 9,58 És monda néki Jézus: A rókáknak barlangjuk van, és az égi
madaraknak fészkük; de az ember Fiának nincs fejét hová lehajtania151
Luk. 9,59 Monda pedig másnak: Kövess engem. Az pedig monda: Uram,
engedd meg nékem, hogy előbb elmenjek és eltemessem az én atyámat.
Luk. 9,60 Monda pedig néki Jézus: Hagyd a holtakra, hogy hadd, temessék
el az ő halottaikat: te pedig elmenvén, hirdesd az Isten országát, az Isten
királyságát.
főembernek, az ötven ember parancsnokának: Ha én Isten embere vagyok, szálljon
tűz alá az égből, és emésszen meg téged és az alattad való ötven embert. És tűz szálla
alá az égből, és megemészti őt és az ő ötven emberét. És ismét külde őhozzá a király
más ötven ember előtt való főembert, mind az ötven férfival egybe, aki szóla és
monda néki: Isten embere, a király azt parancsolja, hogy hamar jöjj alá! És felele
Illés, és monda nékik: Ha Isten embere vagyok, szálljon tűz az égből alá, és emésszen
meg téged és a te ötven emberedet. És Istennek tüze szálla alá az égből, és
megemészti őt és az ő ötven emberét” (2 Kir. 1,9-12).
1150 Az Úr Jézus újra-és újra kijelenti jövetele célját: „És ha valaki hallja az én
beszédeimet és nem hisz, és nem tartja meg azokat, én nem ítélem el azt: mert nem
azért jöttem, hogy elítéljem a világot, hanem hogy megmentsem, és megtartsam”
(Ján. 12,47). „Mert nem azért küldte az Isten az Ő Fiát a világra, hogy elítélje a
világot, hanem hogy megmeneküljön, megtartassék, üdvözüljön a világ általa” (Ján.
3,17). Pál apostol is erről tesz bizonyságot: „Igaz beszéd ez, megbízható, és hiteles az
Ige, és teljes elfogadásra méltó, hogy Krisztus Jézus azért jött e világra, hogy
megmentse, megtartsa, üdvözítse a bűnösöket, a célt eltévesztőket, akik közül első
vagyok én” (1 Tim. 1,15).
1151 A Máté írásába kerül kijelentésre, hogy ki akarta követni az Urat: „És
hozzámenvén egy írástudó, egy törvénytanító, törvénymagyarázó, monda néki:
Mester, követlek téged, akárhova mégy. És monda néki Jézus: A rókáknak vagyon
odújuk, és az égi madaraknak fészkük; de az ember Fiának nincs hová fejét
lehajtani” (Mát. 8,19-20). Az Úr Jézus egy próféciára utal válaszában, egyben
kijelentve azt is, hogy ki Ő, hiszen nem volt „hajléktalan”: Mert: „… odahagyva
Názáretet, elméne és lakozék a tengerparti Kapernaumban, a Zebulon és Nafthali
határain” (Mát. 4,13) Viszont a prófécia így szól Róla: „Izráel reménysége,
megszabadítója a nyomorúság idején! Miért vagy e földön úgy, mint valami jövevény,
és mint valami utas, aki csak éjjeli szállásra tér be? Miért vagy olyan, mint a
megriasztott férfi, mint a riadt ember, akit megbénít a félelem; mint a vitéz, aki nem
tud segíteni? Hiszen te közöttünk vagy, Uram Jahve, és mi a te nevedről neveztetünk;
ne hagyj el minket!” (Jer. 14,8-9).
Luk. 9,61 Monda pedig egy másik is: Követlek téged Uram; de előbb
engedd meg nékem, hogy búcsút vegyek azoktól, akik az én házamban
vannak.
Luk. 9,62 És monda néki Jézus: Valaki az eke szarvára veti kezét, és hátra
tekint, nem alkalmas az Isten országára, az nem való az Isten
királyságába152
Luk. 10. A hetvenkét tanítvány elküldése

Luk. 10,1 Ezek után pedig kiválasztott, és kirendelt, szolgálatba állított az

Úr másokat is, hetven tanítványt, és elküldé azokat kettőnként az ő orcája,
a maga személye előtt, minden városba és helységbe, ahová Ő menni
készült153

1152 Pál apostol megvallása: „De egyet cselekszem, azokat, amelyek hátam mögött
vannak, elfelejtvén, azoknak pedig, amelyek előttem vannak, nékik dőlvén, és
nekilendülve, célegyenest igyekszem, és futok a cél felé az Istennek a Krisztus
Jézusban onnét felülről való elhívása jutalmára” (Fil. 3,14). „Egy másik pedig az ő
tanítványai közül monda néki: Uram, engedd meg nékem, hogy előbb elmenjek és
eltemessem az én atyámat. Jézus pedig monda néki: Te csak kövess engem, és hagyd,
hogy a halottak temessék el az ő halottaikat” (Mát. 8,21-22). Egy előképben így szól az
Úr azokhoz, akik már Krisztusnak szentelték az életüket: Az egész időn át, amelyre az
Úrnak szentelte magát, megholtnak testéhez be ne menjen. Se atyjának, se anyjának,
se fiú- se leánytestvéreinek holttestével meg ne fertőztesse, és tisztátalanná ne tegye
magát, mikor meghalnak, mert az ő Istenének nazireussága - mert Istennek szentelt
haj - van az ő fején. Az ő nazireusságának egész idejében szent legyen az Úrnak, és
az Úrnak legyen szentelve, és a világtól el legyen különítve” (4 móz. 6,6-8). És hogy kik
a holtak, arról Pál apostolon keresztül szól a Szent Szellem: „És titeket, akiket
halottakká tettek az elesések, a hibás lépések, botlások, baklövések, melléfogások, és
a ti hústesteteknek körülmetéletlensége, megelevenített, életre keltett együtt Ővele,
megbocsátván minden elesésünket” (Kol. 2,13). Ezért nem a közösség vállalás a cél,
hanem a Megváltó szeretete: „Én is amikor megérkeztem hozzátok testvéreim,
atyámfiai nem úgy érkeztem, mint aki ékesszólás keresett szavaival, magasröptű,
fellengző beszéddel, vagy bölcsesség fölényével hirdeti nektek az Isten, a Krisztus
bizonyságtételét, misztériumát, szent titkát. Mert úgy határoztam, hogy nem tudok
közöttetek másról, csak Jézus Krisztusról, még pedig róla is, mint a megfeszítettről”
(1Kor. 2,1-2). Pál apostol vallástétele: „Mi pedig Krisztust prédikáljuk, mint
megfeszítettet, a zsidóknak ugyan botránkozást, a görögöknek pedig bolondságot” (1
Kor. 1,23). De: „… én elsősorban azt adtam át nektek, amit én magam is kaptam; hogy
tudniillik Krisztus meghalt a mi bűneinkért az Írások szerint. Eltemették, és -
ugyancsak az Írások szerint - feltámadt a harmadik napon” (1 Kor. 15,3) „Mert nem
önmagunkat hirdetjük, hanem Krisztus Jézust, az Urat, önmagunkat, pedig mint
szolgáitokat Jézusért” (2 Kor. 4,5).
1153 És így folytatódik a kijelentés: „Sokkal jobban van dolga, és jobban boldogul a
kettő, mint az egy; mert azoknak jó jutalmuk vala az ő munkájukból, és
fáradozásuknak szép eredménye van. Mert ha elesnek is, az egyik felemeli a társát.
Jaj pedig az egyedül valónak, ha elesik, és nincsen, aki őt felemelje. Ha az egyiket
Luk. 10,2 Monda azért nékik: Az aratni való sok, de a munkás kevés;
Imádkozzatok hát, és kérjétek azért az aratásnak Urát, hogy küldjön
munkásokat az ő aratásába.
Luk. 10,3 Menjetek el: Ímé, én elbocsátlak titeket, mint bárányokat a
farkasok közé.
Luk. 10,4 Az útra ne vigyetek magatokkal, és ne hordozzatok erszényt,
pénzes zacskót, se táskát, vagy tarisznyát, se sarut; és az úton senkit ne
köszöntsetek.
Luk. 10,5 Valamely házba bementek, először ezt mondjátok: Békesség,
épség, jó egészség, jólét, a veszély érzetétől való mentesség; boldogság,
boldogulás e háznak!
Luk. 10,6 És ha lesz ott valaki békességnek fia, a ti békességetek azon
marad, és megnyugszik rajta; ha nem, ti reátok tér vissza.
Luk. 10,7 Ugyanazon házban maradjatok pedig, azt evén és iván, amit ők
adnak: mert méltó, a munkás az ő jutalmára, és megérdemli a maga bérét.
Tilos házról-házra járnotok154
Luk. 10,8 És valamely városba bementek, és befogadnak titeket, azt
egyétek, amit előtökbe adnak:
Luk. 10,9 És gyógyítsátok a betegeket, akik ott lesznek, és mondjátok
nékik: Elközelített hozzátok az Isten országa, az Isten királysága, uralma.
Luk. 10,10 Valamely városba pedig bementek, és titeket be nem fogadnak,
annak utcáira, vagy piacára, és tereire kimenvén, ezt mondjátok:
Luk. 10,11 Még a port is, amely reánk ragadt a ti várostokból, itt köztetek
letöröljük [Más fordítás: lerázzuk még a port is, amely városotokból
lábunkra tapadt, bizonyságul ellenetek]; mindazáltal ez legyen tudtotokra,
hogy közel jött hozzátok Isten királysága, Isten uralma155
Luk. 10,12 Mondom pedig néktek, hogy a Szodomabeliek állapota
tűrhetőbb156 elviselhetőbb, kibírhatóbb lesz ama napon, hogysem azé a
városé157
megtámadja is valaki, ketten ellene állhatnak annak; és a hármas kötél nem hamar
szakad el” (Préd. 4,9-10.12).
1154 Pál apostol bizonyságtétele így hangzik: „Ekképpen rendelte az Úr is, hogy akik
az evangéliumot hirdetik, és prédikálják, az evangéliumból éljenek” (1 Kor. 9,14).
1155 Hirdessétek, hogy: „… megjelent az Isten üdvözítő kegyelme minden embernek”
(Tit. 2,11). Az apostol így követi az Úr szavát: „Elterjedt pedig az Úrnak igéje az
egész tartományban. A zsidók azonban felingerelték ellenük az istenfélő és tekintélyes
asszonyokat és a város előkelőit, és üldözést támasztanak Pál és Barnabás ellen, és
kiűzték őket határukból. Ők pedig lábuknak porát lerázván ellenük, elmenének
Ikóniumba” (Csel. 13,49-51).
1156 Tűrhetőbb (anektoterosz): elviselhetőbb, tűrhetőbb, kibírhatóbb.
1157 „És ha valaki nem fogad be titeket, és nem hallgatja, sőt meg sem hallgatja a ti
beszédeteket, igéiteket, távozzatok abból a házból, vagy városból és, mikor kimentek
abból a házból, vagy városból, még lábaitok porát is verjétek, rázzátok le. Bizony
Luk. 10,13 Jaj néked Korazin! Jaj néked Bethsaida! mert ha Tírusban és
Sídonban lettek, és történtek volna azok a csodák,158 amelyek nálatok
történtek, régen zsákban és hamuban ülve megtértek volna, és régen más
felismerésre tértek volna, és gondolkodásmódot változtattak volna.
Luk. 10,14 Hanem Tírusnak és Sídonnak tűrhetőbb lesz állapota
elviselhetőbb lesz a helyzete, a sorsa az ítéletkor, hogysem néktek.
Luk. 10,15 És te Kapernaum, mely mind az égig felmagasztaltattál, aki azt
hiszed, hogy a Mennybe emelkedsz, a holtak birodalmáig, a holtak
országáig fogsz lealáztatni159
mondom néktek: A döntés, a válság napján könnyebb, elviselhetőbb, tűrhetőbb,
kíméletesebb sorsa, helyzete lesz a Szodoma és Gomora földjének, mint annak a
városnak” (Mát. 10,14-15). „Mert a föld, amely beissza a gyakorta reá hulló esőt és
hasznos füvet és növényt terem azoknak, akikért, és akik számára műveltetik, áldást
nyer Istentől; Amely pedig töviseket és bojtorjánokat terem, megvetett és közel van az
átokhoz, annak vége megégetés” (Zsid. 6,7-8).
1158 Csodák (dünamisz) erő megnyilvánulások.
1159 Máté így ír erről: „Ekkor elkezdi szemükre hányni ama városoknak, amelyekben
legtöbb csodái lőnek, melyekben hatalmát a legtöbbször mutatta meg, ahol a legtöbb
erő működött általa, és ahol a legtöbb erő-megnyilvánulás történt, hogy nem tértek
vala meg, és nem változtatták meg a gondolkodásukat, és az életüket; nem tértek más
felismerésre. Jaj, rossz lesz néked Korazin népe! Jaj rossz lesz néked Bethsaida! Mert
ha Tírusban és Sídonban történnek vala azok a hatalmas csodák, és működtek volna
azok az erők, amelyek bennetek történtek, Rég megtértek volna, és az ő lakóik már
régen megváltoztatták volna életüket, régen más felismerésre tértek volna, és
gondolkozásmódot változtattak volna gyászruhában, szőrzsákban és hamuban. De
mondom néktek: Tírusnak és Sídonnak könnyebb dolga, elviselhetőbb, tűrhetőbb
sorsa lesz a válság, és döntés napján, hogysem néktek. Te is Kapernaum, aki az égig
felmagasztaltattál talán az égig emelkedsz? Egészen az alvilágig fogsz lesüllyedni.
Mert ha Szodomában történnek vala azok a hatalmas csodák, és működtek volna azok
az erők, amelyek te benned történtek, amelyeket ti láttatok, mind e mai napig
megmaradt volna, és még ma is állna. De mondom néktek, hogy Szodoma földének,
és népének könnyebb dolga, és elviselhetőbb, tűrhetőbb sorsa lesz az ítélet napján,
hogysem néked” (Mát. 11,20-24). Hiszen látták az Ő csodáit, és még sem változtatták
meg a gondolkodásmódjukat: „És alámenvén ővelük, megálla a síkságon, és vele
együtt az ő tanítványainak serege, nagy sokasága, és nagy néptömeg egész Júdeából
és Jeruzsálemből és Tírusnak és Sídonnak tengermelléki határából, akik jöttek, hogy
hallgassák őt és meggyógyíttassanak betegségeikből. És akik tisztátalan szellemektől
gyötrettek, meggyógyulnak. És az egész sokaság igyekezik vala őt illetni,
megérinteni: mert erő áradt ki belőle, és mindenkit meggyógyít” (Luk. 6,17-19). És
mert nem változtatták meg a gondolkodásukat, és az életüket: „Mert azt mondja az
Úr Isten, az én Uram, az ÚR: Mikor elpusztult várossá, romvárossá leszel, mint
amely városokat nem laknak. Mikor a feneketlen óceán mélységének roppant árja
felemelkedik reád, és rád zúdul, hogy beborítsanak, teljesen befedjenek a nagy vizek.
Akkor ledőlsz, lehullasz azokkal, kik sírgödörbe szállnak, a sírba roskadókhoz, a
hajdan népéhez, a hajdan élt emberekhez; és laksz a mélységek országában, a hajdan
pusztaságaiban, az ősidők óta puszta helyen, együtt azokkal, akik sírgödörbe szálltak,
Luk. 10,16 Aki titeket hallgat, engem hallgat, és aki titeket megvet, és
elutasít, engem vet meg, engem utasít el; és aki engem vet meg, és engem
utasít el, azt veti meg, és utasítja el, aki engem elküldött160
Luk. 10,17 Visszatére pedig a hetven tanítvány örömmel, és ujjongva
jelentette, mondván: Uram, még az ördögök, még a gonosz szellemek, a
démonok is engedelmeskedtek161 nékünk, a te neved által, amikor a
nevedben rájuk parancsoltunk!
Luk. 10,18 Ő pedig monda nékik: Látám a Sátánt, mint a villámlást
lehullani az égből. Amint villámként zuhant, és bukott le a mennyből162

hogy többé senki ne lakjék benned. És ha megmutattam dicsőségemet az élőknek

földén, rémület, rettegés árad rád, rettenetes véget adva neked, és nem leszel; s
keresni fognak, de soha többé meg nem találnak, ezt mondja az Úr Isten, az én Uram,
az ÚR” (Ezék. 26,19-21).
1160 De: „Aki titeket befogad, engem fogad be; és aki engem befogad, azt fogadja be,
aki engem küldött” (Mát. 10,40). Bizony, bizony mondom néktek: Aki befogadja, ha
valakit elküldök, engem fogad be; aki pedig engem befogad, azt fogadja be, aki
engem küldött” (Ján. 13,20). És hogy ne maradjunk bizonytalanságban, hogy kit
küldött az Úr, arról így hangzik az Úr Jézus szava: „… az igazságnak Szelleme… Ő
tesz majd én rólam bizonyságot. És: Ő engem dicsőít majd…” (Ján. 15,26; 16,14).
1161 Engedelmeskedik (hüpotasszó): aláveti magát; meghódol.
1162 Ézsiás is prófétál erről, ezt kérdezve: „Miként estél alá az égről fényes csillag,
hajnal fia!? Levágattál, és lehullottál a földre, aki népeken tapostál, népek legyőzője!
Holott te ezt mondád szívedben: Az égbe megyek fel, az Isten csillagai fölé helyezem
ülőszékemet, trónomat, és odaülök az istenek hegyére, és lakom a gyülekezet hegyén
messze északon. Felibök hágok a magas felhőknek, és fölmegyek a felhők csúcsára,
és hasonló leszek a Magasságoshoz, a Felségeshez” (Ésa. 14,12-14). János apostolon
keresztül jön a felelet: „Ezután háború támadt és lőn viaskodás a mennyben. Mihály
és az ő angyalai harcra keltek, és viaskodnak vala a sárkánnyal; és a sárkány is
harcra kelt, és viaskodik vala és az ő angyalai; De nem vehetnek diadalmat, nem
tudtak felülkerekedni, és nem volt maradásuk többé, és az ő helyük sem találtaték a
mennyben. És vetteték a nagy sárkány, ama régi kígyó, a hatalmas sárkány, az ősi
kígyó, aki neveztetik ördögnek és a sátánnak, ki mind az egész föld kerekségét elhiteti
és megtéveszti, vetteték a földre, és az ő angyalai is ő vele levettetének. És hallék
nagy szózatot a mennyben, amely ezt mondja vala: Most lett meg az üdvösség és az
erő, és a mi Istenünknek országa, és az ő Krisztusának hatalma; mert a mi
atyánkfiainak, a mi testvéreink vádolója levettetett, ki vádolja vala őket éjjel és
nappal a mi Istenünk színe előtt. És ők legyőzték azt a Bárány véréért, és az ő
bizonyságtételüknek beszédéért, a bizonyságtételük igéjével; és az ő életüket nem
kímélték mind halálig” (Jel. 12,7-11). És beteljesült Isten ígérete, amelyet az ember
bukásakor jelentett ki az Édenben: „És monda az Úr Isten a kígyónak: Mivelhogy ezt
cselekedted, átkozott légy minden barom, minden állat, és minden mezei vad között;
hasadon járj, és port egyél életed minden napjaiban. És ellenségeskedést támasztok
közötted és az asszony között, a te magod között, és az ő magva között: az neked
fejedre tapos, te pedig annak sarkát mardosod” (1 Móz. 3,14-15).
Luk. 10,19 Ímé adok néktek hatalmat,163 hogy kígyókon és skorpiókon
tapodjatok, és az ellenségnek minden erején. [Más fordítás: Hatalmatok
van az ellenség minden ereje fölött, mert hatalmat adok, hogy minden
ellenséges erőn és hatalmon úrrá legyetek]; és semmi nem árthat néktek164
Luk. 10,20 De azon ne örüljetek, hogy a gonosz szellemek néktek
engedelmeskednek; és hogy a szellemek alátok vannak rendelve; hanem
inkább azon örüljetek, hogy a ti neveitek fel vannak írva165 a mennyben166
Luk. 10,21 Azon órában örvendeze,167 és ujjongva ugrál az örömtől Jézus a
Szent Szellemben, és monda: Hálákat adok néked, és dicsérlek,
magasztallak, dicsőítelek, és áldalak téged Atyám, mennynek és földnek
Ura, hogy elrejtetted168 titokban tarottad, eltitkoltad ezeket a bölcsek és

1163 Hatalom (exúszia): felhatalmazás, hatalom, tekintély, jog, jogosultság

1164 Márk írása szerinti Evangélium bizonyságtétele minden Krisztusban hívő ember
számára: „Azokat pedig, akik hitre jutottak, és hisznek, ilyen jelek követik: az én
nevemben ördögöket, gonosz szellemeket, démonokat űznek, és hajítanak ki; új,
ismeretlen, szokatlan, meglepő nyelveken szólnak. Kígyókat vesznek föl, és ha valami
halálost isznak, meg nem árt nékik: betegekre vetik kezeiket, és azok meggyógyulnak”
(Márk. 16,17-18). Ez az ígéret az újjá született embernek szól. Erről így beszél az Úr
Jézus Nikodémusznak: „…Bizony, bizony mondom néked: Ha valaki nem születik
vízből és Szellemből, nem mehet be az Isten országába. Ami hústestből született,
hústest az; és ami Szellemből született, szellem az. Ne csodálkozz, hogy azt mondám
néked: Szükség néktek újonnan születnetek” (Ján. 3,5-7). A feltámadott Úr ígérete az
Övéinek: „… monda azért nékik - a tanítványainak, és a mindenkori Övéinek - Jézus:
Békesség néktek! Amiként engem küldött vala az Atya, én is akképpen küldelek titeket.
És mikor ezt mondta, rájuk lehelt, és így folytatva monda nékik: Vegyetek Szent
Szellemet” (Ján. 20,21-22). Mert ez a hatalom – erő – csak azután nyilvánul meg, ha:
„… vesztek erőt, minekutána a Szent Szellem eljő, és leszáll reátok: és lesztek nékem
tanúim, bizonyságtevőim úgy Jeruzsálemben, mint az egész Júdeában és Samariában
és a földnek mind végső határáig” (Csel. 1,8). Már Dávid így prófétál az új
teremtésről: „Oroszlánon és áspiskígyón jársz, és eltaposod az oroszlánt és a viperát.
Megtaposod, és eltiprod az oroszlánkölyköt és a sárkányt” (Zsolt. 91,13). És Pál
apostolon mutatja be a Szent Szellem, hogy a fenti prófécia a látható világ szintjén is
működik. „Mikor pedig Pál nagy sok venyigét, rőzsét szedett, és gyűjtött össze és a
tűzre tette, egy vipera a melegből kimászva, a kezébe mart, és az ő kezére ragadt. De
néki, minekutána a kígyót lerázta a tűzbe, semmi baja sem lőn” (Csel. 28,3.5).
1165 fel vannak írva (graphó): be vannak vésve.
1166 János apostol bizonyságtétele: És látám a halottakat, nagyokat és kicsinyeket,
állani az Isten trónusa előtt; és könyvek nyittatának meg, majd egy más könyv
nyittaték meg, amely az életnek könyve; és szétválasztásra kerülnek a halottak
azokból, amik a könyvekbe voltak írva, az ő cselekedeteik szerint” (Jel. 20,12). És a
mennyei Jeruzsálembe: „… nem megy abba be semmi tisztátalan, sem aki
utálatosságot és hazugságot cselekszik, hanem csak akik beírattak az élet könyvébe,
amely a Bárányé” (Jel. 21,27).
1167 Örvendezik (agalliaó): a szó szoros értelmében: ujjong, ugrál az örömtől.
1168 Elrejt (apokrüptó): titokban tart, eltitkol.
értelmesek169 elől, és felfedted, feltártad, leleplezted, kinyilatkoztattad,
kijelentetted a kisdedeknek, a kiskorúaknak. Igen, Atyám, mert így volt
kedves te előtted, így láttad jónak, és mert így határoztál, és döntöttél170
Luk. 10,22 Mindent nékem adott az én Atyám: és senki sem tudja171 és
nem érti, kicsoda a Fiú, csak az Atya. És kicsoda az Atya, hanem csak a
Fiú, és akinek a Fiú akarja megjelenteni172 aki elől a leplet elakarja vonni173
Luk. 10,23 És a tanítványokhoz fordulván monda ő maguknak: Boldog
szemek, amelyek látják azokat, amelyeket ti láttok174

1169 Értelmes (szünetosz): értelmes, éles eszű, okos.

1170 Máté bizonyságtétele így hangzik: „Abban az időben szólván Jézus, monda:
Hálákat adok néked, és magasztallak, dicsőítelek, áldalak téged, vallást téve rólad
Atyám, mennynek és földnek Ura. Hogy elrejtetted, titokban tartottad, ezeket a
bölcsek és az értelmesek, okosok éles eszűek előtt, és a kisdedeknek a kiskorúaknak
megjelentetted. Igen Atyám, mert így volt kedves te előtted, így láttad jónak, így
láttad helyesnek” (Mát. 11,25-26). És az apostolon keresztül jelenti ki a Szent Szellem
az okot: „Mert ami az Isten felől tudható, megismerhető, megérthető, és nyilvánvaló,
nyilván van ő bennük, és világosan ismerik, mert az Isten megjelentette, és
nyilvánvalóvá, és láthatóvá tette, sőt kijelentette nékik. Mert ami Istenben
láthatatlan, tudniillik az Ő örökké való hatalma, és istensége, és az Ő ereje, ami
képessé teszi bármi megtételére, a világ teremtésétől fogva az ő alkotásaiból, az Ő
műveiből, és munkái értelmes vizsgálata révén megértetvén megláttatik. És világosan
látszanak, mivel a teremtett dolgokból érzékelhetők, úgy, hogy ők menthetetlenek,
nincs hát mentségük. Mert bár az Istent megismerték, és az Ő létezésének tökéletesen
tudatában vannak, mindazáltal nem mint Istent dicsőítették őt, sem néki hálákat nem
adtak, hanem az ő okoskodásaikban hiábavalókká lettek, és belevesztek
gondolataikba, és üressé váltak, holtpontra jutottak elgondolásaikkal; bolonddá,
bálványimádókká váltak, és az ő balgatag, érteni nem akaró, és oktalan szívük, az ő
bensőjük megsötétedett, és egészen sötétségbe borult, és megvakult. Magukat
bölcseknek vallván, és bölcseknek tartván kérkedtek, és közben balgatagokká,
oktalanná, bolonddá, és esztelenné lettek. És az örökkévaló, halhatatlan Istennek
dicsőségét, fölségét felcserélték, és behelyettesítették, és meghamisították a mulandó,
pusztulásra ítélt, és halandó embereknek, és madaraknak, és négylábú és csúszó-
mászó állatoknak képmásával, kifaragott ábrázatával, képével” (Róm. 1,19-23). „Mivel
tehát a világ, evilág a saját maga bölcsessége, tudása, ismerete és tapasztalata útján
nem ismerte meg Istent a maga bölcsességében, és nem is akart tudni róla, mert nem
is értette. Tetszett Istennek, aki úgy határozott, és döntött, mert úgy látta helyesnek és
jónak, hogy az igehirdetés bolondsága, az ostobaságnak, képtelenségnek látszó
igehirdetés által üdvözítse, és szerezzen bűnbocsánatot, megszabadítást, biztonságot,
jólétet, egészséget, boldogságot, és tartsa meg a hívőket, azokat, akik hisznek. Mert
nézzétek, és tekintsétek meg, és lássátok csak a ti tőle való elhívatásotokat, és
meghívásotokat testvéreim. Nem sokan vannak köztetek olyanok, akik emberi
megítélés, akik a világ, és a hústest szerint bölcsek, hatalmasak, és erősek, vagy
előkelők, vagy nemesek, vagy nemes gondolkodásúak. Sőt, ellenkezőleg azokat
választotta ki az Isten, akik evilág szemében bolondok, balgák, oktalanok, ostobák,
hogy megszégyenítse a bölcseket, és azokat választotta, és válogatta ki az Isten, akik
Luk. 10,24 Mert mondom néktek, hogy sok próféta és király kívánta látni,
amiket ti láttok, de nem látták; és hallani, amiket hallotok, de nem
hallották175
Luk. 10,25 És ímé egy törvénytudó, egy törvénytanító felállt, kísértvén176
őt, és mondván: Mester, mit cselekedjem, hogy az örök életet vehessem, 177
hogy osztályrészül kapjam, hogy az örök élet örököse lehessek?
Luk. 10,26 Ő pedig monda annak: A törvényben mi van megírva? Mit szab
meg a törvény? Mint olvasod, és hogyan értelmezed?

a világ szemében erőtlenek és gyöngék, hogy megszégyenítse az erőseket. És azokat

választotta ki az Isten, akik a világ szemében nem előkelők, hanem alacsonyrendűek,
sőt lenézettek, akiket semmibe vesznek, megvetnek, sőt akikről tudomást sem vesznek;
és a semmiket, a gyöngéket, megvetetteket, a nemlétezőket, hogy semmikké tegye és
megszégyenítse, mellőzze, félretehesse a valamiket, az erőseket” (1Kor. 1,21.26-28).
1171 Nem tudja (ginószkó): nincs tudatába, senki sem érti.
1172 Megjelenti (apokalüptó): feltár, nyilvánvalóvá tesz, felfed, leleplez, kijelent.
1173 Mert: „Az Atya szereti a Fiút, és az ő kezébe adott mindent. Aki hisz a Fiúban,
örök élete van; aki pedig nem engedelmeskedik a Fiúnak, nem lát életet, hanem az
Isten haragja marad rajta, azaz a sátán hatalma alatt marad” (Ján. 3,35-36). És az Úr
Jézus imája: „Amiként te hatalmat adtál néki minden hústesten, minden halandó
felett, hogy örök életet adjon mindennek, amit néki adtál. Az pedig az örök élet, hogy
megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és akit elküldtél, a Jézus Krisztust” (Ján.
17,2-3). Pál apostol bizonyságtétele: „Mert mindent az ő lábai alá vetett. Mikor pedig
azt mondja, hogy minden alája van vetve, nyilvánvaló hogy azon kívül, annak
kivételével, aki neki mindent alávetett, aki a mindenséget alá rendelte. Mikor pedig
minden alája vettetett, akkor maga a Fiú is alávettetik annak, aki neki mindent
alávetett, hogy az Isten legyen minden mindenben. [Más fordítás: amikor azonban alá
fogja rendelni a mindenséget, akkor majd maga a Fiú is alá fogja rendelni magát
Annak, aki a mindenséget alá rendelte, hogy Isten legyen minden mindenekben]” (1
Kor. 15,27-28). A feltámadott Úr átadja ezt a hatalmat a kihívottak közösségének, az
eklézsiának: „És hozzájuk menvén Jézus, szóla nékik, mondván: Nékem adatott
minden hatalom mennyen és földön. Elmenvén azért, tegyetek tanítványokká minden
népeket, bemerítvén őket az Atyának, a Fiúnak és a Szent Szellemnek nevében,
Tanítván őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam néktek: és ímé én
tiveletek vagyok minden napon a világ végezetéig. Ámen” (Mát. 28,18-20). És hogy ez a
hatalom – amelyet visszaad Istennek – a Krisztusé, és az Ő testéé, vagyis az
Eklézsiáé, a felkenté,– azaz a fiúé – arról így beszél az Ige: „Sőt bizonyságot tett
valahol valaki, mondván: Micsoda az ember, hogy megemlékezel ő róla, és gondolsz
rá, avagy az embernek fia, hogy gondod van reá, hogy reá tekintesz, és meglátogatod,
gondoskodsz róla, és vigyázol rá? Kisebbé tetted őt rövid időre az angyaloknál,
dicsőséggel és tisztességgel, és méltósággal megkoronáztad őt és úrrá tetted kezeid
munkáin. Mindent lábai alá vetettél. Mert azzal, hogy néki mindent, a mindenséget
alávetette, semmit sem hagyott alávetetlenül: de most még nem látjuk, hogy néki
minden, a mindenség alávettetett, hogy minden uralma alatt áll. Azt azonban látjuk,
hogy Jézus, aki egy rövid időre kisebbé tétetett az angyaloknál, a halál
elszenvedéséért dicsőséggel, hírnévvel, tekintéllyel, méltósággal és tisztességgel
Luk. 10,27 Az pedig felelvén, monda: Szeresd178 az Urat, a te Istenedet
teljes szívedből, teljes bensődből és teljes lelkedből,179 és minden
erődből.180 Teljes elmédből181 minden gondolatoddal, és teljes értelmeddel;
és szeresd182 a te felebarátodat,183 mint önmagadat.
Luk. 10,28 Monda pedig annak: Jól feleltél; ezt cselekedd, és élsz.
Luk. 10,29 Az pedig igazolni akarván magát, és keresve a maga igazát,
monda Jézusnak: De ki az én felebarátom, ki az én legközelebbi
embertársam?

koronáztatott meg, hogy az Isten kegyelméből mindenkiért megízlelje, megtapasztalja

a halált” (Zsid. 2,6-9). Erről tesz bizonyságot a Szent Szellem Dávidon keresztül is:
„Micsoda az ember, a halandó - mondom - hogy megemlékezel róla, hogy számon
tartod, gondolsz rá, figyelemre méltatod. És az embernek fia, hogy gondod van reá,
meglátogatod, számba veszed, utánanézel, utána mégy, gondját viseled, törődsz vele.
Hiszen kevéssel tetted őt kisebbé az Istennél, és dicsőséggel és tisztességgel,
fenséggel, méltósággal, tisztelettel, pompával megkoronáztad őt! Úrrá tetted őt
kezeid munkáin, kezed alkotásain, és kezed művei fölé állítottad, mindent lábai alá
vetettél. Juhokat és mindenféle barmot, mindenféle jószágot, és még a mezőnek
vadait, a mezei állatokat is. Az ég madarait és a tenger halait, mindent, ami a tenger
ösvényein jár. Uram! Mi Urunk Istenünk, mily felséges, csodálatos, dicsőséges,
fenséges a te neved az egész földön, széles e világon!” (Zsolt. 8,5-10). Hiszen Krisztus
a fej, és az eklézsia – a kihívottak gyülekezete, mely Uráról, Krisztusról neveztetik –
az Ő teste: „És Ő a feje a testnek, az egyháznak: aki a kezdet, elsőszülött a halottak
közül; hogy mindenekben Ő legyen az első. Mert tetszett az egész Teljességnek, hogy
benne lakjék” „Mert Őbenne lakozik az istenségnek egész teljessége testileg, és
benne jutottatok el ti is ehhez a teljességhez, mert ő a feje minden fejedelemségnek és
hatalmasságnak” (Kol. 1,18-19; 2,9-10). És az apostolon keresztül hangzó kijelentés:
„Akár Pál, akár Apollós, akár Kéfás, akár világ, akár a biológiai élet, akár halál,
akár jelenvalók, akár következendők, eljövendők, a bekövetkezendők minden a tiétek.
Ti pedig Krisztusé Krisztus pedig Istené” (1 Kor. 3,22-23). És Ő, vagyis az Úr Jézus:
„Felül van minden fejedelemségen és hatalmasságon és erőn és uraságon és minden
néven, mely neveztetik nemcsak e világon, hanem a következendőben is: Mert Isten:
az Ő lábai alá vetett mindeneket, és Őt tette mindeneknek fölötte az
anyaszentegyháznak fejévé, Mely az Ő teste, az Ő személye, teljessége Őnéki, aki
mindeneket betölt mindenekkel” (Eféz. 1,21-23). „Mert Ő benne lakozik az istenségnek
egész teljessége testileg, az Ő személyében. És ti Őbenne vagytok beteljesedve, aki
feje minden fejedelemségnek és hatalmasságnak”(Kol. 2,9-10).
1174 Salamonnak mintegy előképül mondja Sába királynője: „Boldogok az embereid,
és boldogok azok a szolgák, akik állandóan előtted állnak, és hallgatják bölcs
szavaidat” (1 Kir. 10,8).
1175 Péter apostol bizonyságtétele: „Amely üdvösség felől tudakozódtak és
nyomozódtak, keresték, kutatták a próféták, akik a nektek szánt kegyelem felől
jövendöltek és prófétáltak. Nyomozódván vizsgálták, hogy mely vagy milyen időre, és
körülményekre jelenté ki a Krisztusnak őbennük levő, őbennük működő Szelleme. Aki
előre hirdette és bizonyságot tett a Krisztus szenvedéseiről és az azok után való
dicsőségről” (1Pét 1:10-11).
Luk. 10,30 Jézus pedig felelvén, monda: Egy ember megy vala alá
Jeruzsálemből Jerikóba, és rablók, útonállók, haramiák kezébe esék, akik
azt kifosztván véresre verték és megsebesítvén elmenének, és ott hagyják
félholtan.
Luk. 10,31 Történet szerint184 pedig megy vala alá azon az úton egy pap,
aki bár látta, és észrevette, elkerülte, átmenve az út másik oldalára, és
elment mellette.
Luk. 10,32 Hasonlóképpen egy Lévita is, mikor arra a helyre ment, és azt
látta, megnézte és ő is átment az út másik oldalára, és elment.
Luk. 10,33 Egy szamaritánus pedig az úton menvén, odaért, ahol az vala:
és mikor azt látta, megesett rajta a szíve, megsajnálta, megszánta, és
könyörületességre indult.
Luk. 10,34 És hozzájárulván, bekötözi annak sebeit, olajat és bort töltvén
azokba; és azt felhelyezvén az ő tulajdon barmára, a saját állatára, vivé a
vendégfogadó házhoz, és gondját viselve ápolta.
Luk. 10,35 Másnap pedig elmenőben két ezüstpénzt kivévén, elővett két
dénárt, és adta a gazdának, a fogadósnak és monda néki: Viselj gondot reá,
és valamit ezen fölül reáköltesz, én mikor visszatérek, megadom néked.
Luk. 10,36 E három közül azért kit gondolsz, hogy felebarátja volt annak,
aki a rablók, a haramiák, az útonállók kezébe esett?
Luk. 10,37 Az pedig monda: Az, aki irgalmas szívű volt iránta, és
könyörült rajta. Monda azért néki Jézus: Eredj el, és te is akképpen
cselekedjél185

1176 Kísért (ekpeiradzó): megpróbál elcsábítani (bűnre, vagyis céltévesztésre. Támadó

élű próbálkozás. kísértget valakit azzal a céllal, hogy ellene szóló adathoz,
bizonyítékhoz, nyilatkozathoz jusson részéről.
1177 Örök életet vehessem (kléronomeó): hogy osztályrészül kapjam, vagyis az örök
élet örököse lehessek.
1178 Szeresd (agapaó): Ez azt jelenti: magadat teljesen odaadni, átadni, teljesen
összekötni magad Istennel, eggyé válni vele. Vagyis teljesen odaszánni magad, és
elveszni, feloldódni a szeretetben.
1179 Lélek (pszükhé): élet, elme, benső.
1180 Erő (iszkhüsz): férfias erőt, küzdőképességet jelent.
1181 Elme (dianoia): gondolat, értelem.
1182 Szeret (agapaó): magát teljesen átadja, teljesen összeköti és eggyé válik azzal,
akit szeret.
1183 Felebarát (plészion): - közelálló személy, a közeledben lévő embertárs, szomszéd.
A másik, a különböző; „másféle” más fajtából való (Ádámi), idegen. Az oldalamon
lévő; honfitárs.
1184 Történet szerint (szügküria): véletlenül, történetesen.
1185 Máté így ír erről: Amikor egy törvénytanító megkérdezi az Úr Jézust, Ő így
válaszol: „… Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, egész lényeddel és teljes
elmédből, egész gondolkozásmódoddal. A második pedig hasonlatos ehhez: Szeresd
Luk. 10,38 Lőn pedig, mikor az úton menének, hogy ő beméne egy faluba;
egy Márta nevű asszony pedig befogadá őt házába,186 és szívesen vendégül
látja.
Luk. 10,39 És ennek vala egy Mária nevezetű testvére, ki is Jézus lábainál
leülvén, hallgatja vala az ő beszédét, az Ő igéjét.
Luk. 10,40 Márta pedig foglalatos volt a szüntelen való szolgálatban, és őt
eközben a sok készülődés teljesen lefoglalta. Sürgött-forgott a sok
felszolgálásban; előállván azért, monda: Uram, nincs-é arra gondod és nem
törődsz azzal, hogy az én testvérem magamra hagyott engem, hogy
szolgáljak? Mondjad azért néki, hogy segítsen nékem.
Luk. 10,41 Felelvén pedig, monda néki Jézus: Márta, Márta, szorgalmas
vagy és sokra igyekezel, sokat töröd magad, és sok mindenre van gondod,
és az zaklatottá tesz:
Luk. 10,42 De egy a szükséges dolog: és Mária a jobb részt választotta,
mely el nem vétetik őtőle, azt, amelyik örökre megmarad187
felebarátodat, mint saját magadat. E két parancsolaton függ, és ezen alapszik az
egész törvény és a próféták” (Mát. 22,37-40). Ezt már a törvény kimondta: „Halld
Izráel: az Úr, a mi Istenünk, Jahve, az Örökkévaló egyedül az Úr! Szeressed azért az
Urat, Jahvét, az Örökkévalót, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lényeddel és teljes
erődből” (5 Móz. 6,4-5). És: „Bosszúálló ne légy, és haragot ne tarts a te néped fiai
ellen, hanem szeressed felebarátodat, mint magadat. Én vagyok az Úr, Jahve, az
Örökkévaló!” (3 Móz. 19,18). „Mert az egész törvény ez egy igében teljesedik be:
Szeresd felebarátodat, embertársadat, és minden embert, mint saját magadat” (Gal.
5,14). Ez a királyok Királyának törvénye: „Ha ellenben megtartjátok, és betöltitek a
királyi törvényt az Írás szerint: Szeressed felebarátodat, mint tenmagadat, jól
cselekesztek” (Jak. 2,8). Tehát: „Amit akartok, és amit szeretnétek, hogy az emberek ti
veletek cselekedjenek, mindazt ti is úgy cselekedjétek azokkal; mert ez a törvény és
ezt tanítják a próféták. [Más fordítás: Ez a törvény és a próféták tanításának
lényege]” (Mát. 7,12). Ezért: „Senkinek semmivel ne tartozzatok, hanem csak azzal,
hogy egymást - az ugyanabból a fajtából valót, a Krisztusit - szeressétek. És aki
szereti a felebarátját, embertársát, - a különböző, „másféle” más fajtából való Ádámi
idegent is - a törvényt, Isten útmutatását, tanítását, amelyet az Igében jelentett ki
betöltötte, megvalósította, tartalmat adott neki. Mert ez: Ne légy házasságtörő, ne
ölj, ne lopj, hamis tanúbizonyságot ne szólj, ne kívánd a másét, és ha valamely más
parancsolat van, egy egészbe foglalja ez az egy ige: Szeressed felebarátodat, a közel
levő embert, a szomszédot, az embertársadat, mint saját magadat. A Isten szerinti
szeretet nem illeti gonosszal a felebarátot, és nem szerez az embertársnak gonosz
bántalmazást, és nem tesz rosszat. Annakokáért a törvénynek betöltése a szeretet,
mert a szeretettel teljesen betöltjük a törtvényt” (Róm. 13,8-10).
1186 Befogadja házába (hüpodekhomai): szívesen vendégül látja].
1187 Az Úr Jézus tanácsa az aggódás helyett az egyetlen szükséges dologról: „Hanem
keressétek először Istennek országát, királyságát, és az Ő igazzá nyilvánítását; és
ezek is mind ráadásul megadatnak, hozzáadatnak néktek. [Más fordítás: Ezek a
dolgok pedig mind elétek lesznek téve ráadásként]” (Mát. 6,33). Ezért: „Semmi felől,
és semmi miatt ne aggódjatok, hanem imádságotokban és könyörgésetekben
Luk. 11. Légy világosság a világ számára!

Luk. 11,1 És történt egy alkalommal, hogy Jézus imádkozott egy helyen,
és amikor befejezte, monda néki egy az ő tanítványai közül: Uram, taníts
minket imádkozni, miképpen János is megtanította az ő tanítványait, az ő
követőit.
Luk. 11,2 Monda pedig nékik: Mikor imádkoztok, ezt mondjátok: Mi
Atyánk, ki vagy a mennyekben, szenteltessék meg, és legyen szent a te
neved. Jöjjön el a te országod, a Te királyságod, a Te királyi uralmad, és
nyilvánuljon meg a Te hatalmad. Legyen meg a te akaratod, miképpen a
mennyben, azonképpen e földön is.188

mindenkor hálaadással tárjátok fel kívánságaitokat, kéréseiteket az Isten előtt” (Fil.

4,6). És: „Minden gondotokat, nyugtalanságotokat, és aggodalmatokat Őreá vessetek,
minden gondotokkal forduljatok hozzá, mert néki gondja van reátok, törődik veletek,
és gondoskodik rólatok” (1Pét 5,7). Már Dávid ezt tanácsolja: „Vessed az Úrra a te
terhedet, ő gondot visel rólad…” (Zsolt. 55,23) És az aggodalmaskodás helyett:
„Gyönyörködjél az Úrban, és megadja néked szíved kéréseit. Hagyjad az Úrra a te
útadat, és bízzál benne, majd ő teljesíti, mert ő munkálkodik” (Zsolt. 37,4-5). Már a
prédikátoron keresztül kijelenti az Úr, az egyetlen szükséges dolgot: „A dolognak
summája, a végső tanulság mindezeket hallván ez: tiszteld az Istent, és az ő
parancsolatit megtartsad; mert ez az embernek fődolga!” (Préd. 12,15). Mert: „Bizony
szereti ő a népeket! Mind kezednél vannak az ő szentjei, oda szegődnek, és
letelepednek, a te lábaidhoz, és hallgatják, és befogadják a te beszédeidet” (5 Móz.
33,3). Dávid is ír az egyetlen szükséges dologról: „A bölcsesség kezdete az Úrnak
tisztelete; jó belátása van mindenkinek, aki ezt gyakorolja, és a józaneszűek mind
eszerint élnek; és azok dicsérete megmarad mindvégig” (Zsolt. 111,10).
1188 Máté bizonyságtétele így hangzik: „Ti azért így imádkozzatok: Mi Atyánk, ki vagy
a mennyekben, szenteltessék meg, és legyen szent a te neved. Jöjjön el a te országod,
a te királyságod; valósuljon meg, és legyen meg, a te akaratod, amint a mennyben,
úgy a földön is. A mi létezésünkhöz szükséges mindennapi kenyerünket add meg
nékünk ma. És bocsásd meg a mi vétkeinket. Engedd el tartozásainkat,
adósságainkat, amint mi is megbocsátunk azoknak, akik ellenünk vétkeztek, és ahogy
mi is elengedtük azokat, a nekünk tartozóknak. És ne engedj olyan helyzetbe kerülni
minket, amely kísértésbe vinne. De szabadíts, és ments meg, óvj meg, és védelmezzél
meg minket a gonosztól, és ragadj ki a rosszból. Ragadj meg, és vonj magadhoz a
gonosztól. Mert tiéd az ország, az uralom, a királyi hatalom, az erő és a dicsőség
mind örökké, az örökkévalóságon át. Ámen!” (Mát. 6,9-13). Dávid megvallása és
buzdítása: „Országodnak dicsőségéről szólnak, és a te hatalmadat beszélik. A te
országod örökre fennálló, örökkévaló ország, és a te uralkodásod nemzedékről
nemzedékre tart” (Zsolt. 145,11.13) „Az Úr a mennyekbe helyeztette, állította fel az ő
székét, az Ő trónját és az ő uralkodása mindenre kihat, királyi hatalmával mindenen
uralkodik. Áldjátok az Urat ő angyalai, ti hatalmas erejűek, akik teljesítitek az ő
rendeletét az Ő parancsát, hallgatván az ő rendeletének, parancsának szavára.
Áldjátok az Urat minden ő serege: ő szolgái, akaratának teljesítői, végrehajtói!
Luk. 11,3 A mi mindennapi, a létfenntartáshoz szükséges kenyerünket add
meg nékünk minden nap189
Luk. 11,4 És bocsásd meg, engedd el nékünk a mi bűneinket. Mert mi is
megbocsátunk, és elengedjük minden ellenünk vétkezőnek, és azoknak,
akik rosszat tesznek nekünk, akik ezért nékünk adósok, aki nekünk
tartoznak.190 És ne ne engedd, hogy kísértésbe essünk; de szabadíts, és
ments meg, óvjál, és védjél, és őriz meg minket a gonosztól, a rossz, káros,
gonosz, rosszakaratú ördögtől.191
Áldjátok az Urat minden ő teremtményei, az ő uralkodásának minden helyén!” (Zsolt.
103,19-22).
1189 Agur is így imádkozik: „A hiábavalóságot és a hazugságot messze távoztasd
tőlem. Óvj meg a hiábavaló és hazug beszédtől. Szegénységet vagy gazdagságot ne
adj nékem; táplálj engem hozzám illendő eledellel, adj annyi eledelt, amennyi
szükséges. (Más fordítás: oszd ki nekem a törvény szerint nekem járó kenyeret)”
(Péld. 30,8).
1190 Márk is bizonyságot tesz az Úr Jézus kijelentéséről: „És mikor imádkozva
megálltok, bocsássátok meg, és engedjétek el, ha valaki ellen valami panaszotok van,
ha nehezteltek valakire; hogy a ti mennyei Atyátok is megbocsássa és elengedje a ti
vétkeiteket, botlásaitokat, baklövéseiteket. Ha pedig ti meg nem bocsátotok, és el nem
engeditek, a ti mennyei Atyátok sem bocsátja meg, és nem engedi el a ti vétkeiteket,
botlásaitokat, baklövéseiteket” (Márk. 11,25-26). Ti pedig: „legyetek egymáshoz
jóságosak, kedvesek, jóindulatúak, irgalmasok, könyörületesek, megindulni képesek,
együttérzők egymás iránt, megengedvén, és megbocsátva mindig egymásnak,
miképpen az Isten is a Krisztusban megengedett, megbocsátott néktek” (Eféz. 4,32). És
kijelenti azt is, hogy miért kell megbocsájtani: „Mert ha elengeditek az embereknek
eleséseiket hibás lépéseiket, botlásaikat, baklövéseiket, melléfogásaikat, megbocsát,
és elengedi néktek is a ti mennyei Atyátok azokat. Ha pedig meg nem bocsátjátok, ha
ti nem engeditek el az embereknek az ő vétkeiket, botlásaikat, eleséseiket, hibás
lépéseiket, baklövéseiket, melléfogásaikat, a ti mennyei Atyátok sem bocsátja meg, és
nem fogja elengedni a ti vétkeiteket, botlásaitokat, eleséseiteket” (Mát. 6,14-15). Az Úr
Jézus megmossa a tanítványok lábát, hogy megtisztuljanak, példát adva ezzel arra,
hogy mit jelent a bűnbocsánat: „Mikor azért megmosta azoknak lábait, és a felső
ruháját felvette, újra leülvén monda nékik: Értitek-é, hogy mit cselekedtem veletek?
Ti engem így hívtok: Mester, és Uram. És jól mondjátok, mert az vagyok. Azért, ha én
az Úr és a Mester megmostam a ti lábaitokat, néktek is meg kell mosnotok egymás
lábait. Mert példát adtam néktek, hogy amiképpen én cselekedtem veletek, ti is
akképpen cselekedjetek” (Ján. 13,12-15). És a Szent Szellem kijelentése arról, hogy mit
tett az Úr Jézus: „… Jézus Krisztus, aki a hű tanúbizonyság, a hű tanú… aki minket
szeretett, és megmosott bennünket a mi bűneinkből az ő vére, az Ő élete árán” (Jel.
1,5). Péter megkérdezi az Úr Jézust: „… Uram, hányszor lehet az én atyámfiának
ellenem vétkezni, és néki megbocsátanom? Még hétszer is? Monda néki Jézus: Nem
mondom néked, hogy még hétszer is, hanem még hetvenhétszer, sőt hetvenszer hétszer
is” (Mát. 18,21-22) .
1191 Az apostol bátorítása: Isten nem kísért, ezért: „Senki se mondja, mikor kísértetik,
amikor kísértésbe jut: Az Istentől kísértetem: mert az Isten gonoszsággal, és a
gonosztól nem kísérthető, ő maga pedig senkit sem kísért. Hanem mindenki kísértetik,
Luk. 11,5 És monda nékik: Ki az közületek, akinek barátja van, és ahhoz
megy éjfélkor, az éjszaka közepén, és ezt mondja néki: Barátom, adj
nékem kölcsön három kenyeret,
Luk. 11,6 Mert az én barátom én hozzám jött az útról, és nincs mit elébe
tegyek. nincs mit adjak ennie;
Luk. 11,7 Az pedig onnét belülről felelvén, ezt mondaná: Ne bánts, ne
zaklass, ne zavarj, és ne háborgass engem: immár az ajtó be van zárva, és
az én gyermekeim velem vannak az ágyban; nem kelhetek fel, és nem
adhatok néked?
Luk. 11,8 Mondom néktek, ha azért nem fog is felkelni és adni néki, mert
az barátja, de annak tolakodása, szemtelensége, és alkalmatlankodása miatt
felkél és ád néki, amennyi kell, amire szüksége van.
Luk. 11,9 Én is mondom néktek: Kérjetek és megadatik néktek; keressetek
és találtok; zörgessetek és megnyittatik néktek.
Luk. 11,10 Mert aki kér, mind kap, és elnyer, hozzájut; és aki keres, talál;
és a zörgetőnek megnyittatik.
Luk. 11,11 Melyik atya pedig az közületek, akitől a fia kenyeret kér,
kenyér után sóvárog, és vágyakozik, és ő talán követ ád néki? Vagy ha
halat, vajon a hal helyett kígyót ád-é néki?
Luk. 11,12 Avagy ha tojást kér, ha tojás után sóvárog, és vágyakozik, vajon
skorpiót ád-é néki?
Luk. 11,13 Ha azért ti gonosz, rossz, káros létetekre, akik romlást árasztó
életet éltek, tudtok a ti fiaitoknak jó ajándékokat adni, mennyivel inkább
ád a ti mennyei Atyátok Szent Szellemet azoknak, akik tőle sóvárogva, és
vágyakozva kérik.192

amikor vonja és édesgeti, csalogatja a tulajdon kívánsága. Azután a kívánság

megfoganván, bűnt szül; a bűn pedig teljességre jutván halált nemz” (Jak. 1,13-15) .
1192 Máté is bizonyságot tesz az Úr Jézus kijelentéséről, amit az Övéinek mond:
„Kérjetek és adatik néktek; keressetek és találtok; zörgessetek, és megnyittatik néktek.
Mert mindenki, aki kér, mind kap, megnyeri azt, amit kér; és aki keres, talál,
megtalálja, amit keres; és a zörgetőnek megnyittatik, és aki kopogtat, annak ajtó
nyílik. Avagy ki az az ember közületek, aki ha az ő fia kenyeret kér tőle, netán követ
ád néki? És ha halat kér, vajon kígyót ad-e néki? Ha azért ti gonosz, romlással teli
létetekre tudtok a ti fiaitoknak jó ajándékokat adni, mennyivel inkább ád a ti mennyei
Atyátok jókat azoknak, akik kérnek tőle?!” (Mát. 7,7-11). És hangzik a kijelentés, hogy
miért kell először is a Szent Szellemet kérni: „… Mert azt, amit kérnünk kell, amint
kellene, nem tudjuk. Hogy mit imádkozzunk, és hogy azt hogyan kell helyesen
tennünk, nem tudjuk. De maga a Szellem esedezik, jár közben miérettünk
kimondhatatlan, összefüggéstelen, nem egybefüggő, nem értelmesen elmondott
beszéddel, fohászkodásokkal, szavakba nem önthető, emberileg megfoghatatlan
sóhajtozásokkal. S Ő, aki pedig a szíveket vizsgálja, fürkészi, kutatja, tudja mit
kíván, mire irányul a Szellem gondolata, elgondolása, törekvése mert Isten tetszése,
akarata szerint, Istenhez igazodva esedezik, és[jár közben, emel szót a szentekért”
Luk. 11,14 És egyszer azután ördögöt, egy gonosz szellemet, süketnéma
démont űz vala ki, mely néma vala. És lőn, hogy mikor kiment az ördög, a
démon, megszólala a süketnéma és elkezdett beszélni; és csodálkozék a
sokaság, a tömeg.
Luk. 11,15 Némelyek pedig azok közül mondának: A Belzebub által, az
ördögök, a gonosz szellemek, a démonok fejedelme által űzi, és hajtja ki
az ördögöket, a démonokat.
Luk. 11,16 Mások meg, kísértvén őt, mennyei jelt kívánnak, és követeltek
tőle.

(Róm. 8,26-27). És hangzik a kijelentés, hogy miért kell először is a Szent Szellemet
kérni: „… Mert azt, amit kérnünk kell, amint kellene, nem tudjuk. Hogy mit
imádkozzunk, és hogy azt hogyan kell helyesen tennünk, nem tudjuk. De maga a
Szellem esedezik, jár közben miérettünk kimondhatatlan, összefüggéstelen, nem
egybefüggő, nem értelmesen elmondott beszéddel, fohászkodásokkal, szavakba nem
önthető, emberileg megfoghatatlan sóhajtozásokkal. S Ő, aki pedig a szíveket
vizsgálja, fürkészi, kutatja, tudja mit kíván, mire irányul a Szellem gondolata,
elgondolása, törekvése mert Isten tetszése, akarata szerint, Istenhez igazodva
esedezik, és[jár közben, emel szót a szentekért” (Róm. 8,26-27). És hangzik a
kijelentés, hogy miért kell először is a Szent Szellemet kérni: „… Mert azt, amit
kérnünk kell, amint kellene, nem tudjuk. Hogy mit imádkozzunk, és hogy azt hogyan
kell helyesen tennünk, nem tudjuk. De maga a Szellem esedezik, jár közben
miérettünk kimondhatatlan, összefüggéstelen, nem egybefüggő, nem értelmesen
elmondott beszéddel, fohászkodásokkal, szavakba nem önthető, emberileg
megfoghatatlan sóhajtozásokkal. S Ő, aki pedig a szíveket vizsgálja, fürkészi,
kutatja, tudja mit kíván, mire irányul a Szellem gondolata, elgondolása, törekvése
mert Isten tetszése, akarata szerint, Istenhez igazodva esedezik, és jár közben, emel
szót a szentekért” (Róm. 8,26-27). Ezért: „Minden imádságotokban és
könyörgésetekben imádkozzatok mindenkor a Szellem által” (Eféz. 6,18). Mert: „A
Szent Szellem a bölcsességnek, szakételemnek, és ügyességnek, értelemnek Szelleme.
Ítélőképességnek, megkülönböztető képességnek, felismerésnek, megértésnek
Szelleme. Tanácsnak, előrejelzésnek és hatalomnak Szelleme. Erőnek, vitézségnek,
bátorságnak Szelleme. Az Úr ismeretének, és tiszteletének Szelleme” (Ézs 11:2). És
hogy miért és hogyan kell Őt kérni az Úrtól: „Ha pedig valakinek közületek nincsen
bölcsessége, kérje Istentől, aki mindenkinek készségesen és szemrehányás nélkül
adja. És megadatik néki, és meg is kapja. De kérje hittel, semmit sem kételkedvén:
mert aki kételkedik, hasonlatos a tenger habjához, az olyan, mint a tenger hulláma,
amelyet a szél hajt, sodor és ide s tova-hány. Mert ne vélje, ne gondolja tehát az ilyen
ember, hogy kaphat bármit az Úrtól; A kétszívű, a minden útjában állhatatlan ember”
(Jak. 1,5-8). Mert a Szent Szellem nélkül: „Kéritek, de nem kapjátok meg, mert nem jól
kéritek, hogy gerjedelmeitekre költsétek azt, mert csupán élvezeteitekre akarjátok
eltékozolni” (Jak. 4,3). Ezért imádkozzatok mindenkor a Szellem által, mert Ő a hit
Szelleme is: „És amit könyörgésetekben, imádságotokban hittel kértek, mindazt meg
is kapjátok, ha hisztek. [Más fordítás: Meg is fogtok kapni mindent, amit csak hittel
imádságban kértek]” (Mát. 21,22).
Luk. 11,17 Ő pedig tudván, és ismervén azoknak gondolatát - átlátott
rajtuk, - monda nékik: Minden ország, és minden királyság, és minden
birodalom, amely magával meghasonlik, és amelyben megosztás van, és
önmaga ellen harcol, elpusztul, és semmivé lesz; és ház a házzal ha
meghasonlik, leomlik, és az a család, amely önmaga ellen harcol, szétesik.
Luk. 11,18 És a Sátán is, ha ő magával meghasonlik, és önmaga ellen
harcol, mi módon állhat meg az ő országa, és hogyan maradhatna fenn a
királysága? Mert azt mondjátok, hogy én a Belzebub által, a Belzebub
segítségével űzöm, és hajítom ki az ördögöket, a gonosz szellemeket, a
démonokat.
Luk. 11,19 És ha én a Belzebub által, a Belzebub segítségével űzöm, és
hajítom ki az ördögöket, a démonokat, a ti fiaitok ki által, kinek a
segítségével űzik, és hajítják ki őket? Annakokáért ők maguk lesznek a ti
bíráitok, és ők maguk bizonyítják, hogy nincs igazatok.
Luk. 11,20 Ha pedig Isten ujjával, Isten hatalmával űzöm, és hajítom ki az
ördögöket, a démonokat, a gonosz szellemeket, akkor kétség nélkül
elérkezett hozzátok az Isten országa, Isten királysága193

1193 Az Evangélium beszámolója szerint többször vittek az Úr Jézushoz gonosz

szellemektől megszállott vak és néma embert: „Akkor egy vak és néma ördöngőst,
egy megszállottat hoztak ő eléje; és Ő meggyógyítá azt, annyira, hogy a vak és néma
mind beszél, mind lát vala. És elálmélkodik, elcsodálkozik az egész sokaság, és
monda: Vajon nem ez-é Dávidnak ama Fia? A farizeusok pedig ezt hallván,
mondának: Ez nem űzi ki az ördögöket másként, csak Belzebubbal, az ördögök
fejedelmének a segítségével. Jézus pedig, tudva, és ismerve az ő gondolataikat,
monda nékik: Minden ország, amely önmagával meghasonlik, elpusztul; és egy város
vagy háznép sem állhat meg, és maradhat fenn, amely meghasonlik önmagával. Ha
pedig a sátán a sátánt űzi ki, önmagával hasonlott meg; és akkor hogyan, és mi
módon állhat meg, maradhat fenn tehát az ő országa? És ha én Belzebub által űzöm
ki az ördögöket, a ti fiaitok ki által űzik ki? Azért ők maguk lesznek a ti bíráitok. Ha
pedig én Istennek Szelleme által űzöm ki az ördögöket, akkor kétség nélkül elérkezett
hozzátok az Isten országa” (Mát. 12,22-28). És mert a tömeg csodálkozik, és
megdöbben a történteken, a farizeusok így reagálnak: „A farizeusok pedig ezt
mondják vala: Az ördögök, a gonosz szellemek, a démonok fejedelme által űzi ki az
ördögöket, a gonosz szellemeket, démonokat. Mert a tömeg ezt mondja: És az
ördögöt, a gonosz szellemet, a démont kiűzvén, megszólalt a néma. És a sokaság, a
tömeg csodálkozik vala, mondván: Soha nem láttak ilyet Izráelben!” (Mát. 9,33-34).
Később már bármit jelent ki az Úr, a sokaság is azt mondja: „… Ördög, démon van
benned…” (Ján. 7,20). Márk beszámol arról, hogy saját családja sem hitt az Úr
Jézusban. „Azután haza térének. És ott ismét egybegyűlt a sokaság, a tömeg annyira,
hogy még nem is ehetnek, mert még evésre sem maradt idejük. Amint az övéi, a
hozzátartozói tudomást szereztek erről, eljövének, hogy megfogják, és erővel elvigyék
őt; mert azt mondják vala, hogy magán kívül van, hogy megzavarodott,
megháborodott, hogy elvesztette az eszét. Az írástudók, törvénytanítók pedig, akik
Jeruzsálemből jöttek vala le, azt mondák, hogy: Belzebub van benne. És: Az
Luk. 11,21 Mikor az erős fegyveres teljes fegyverzetben őrzi az ő
palotáját, amije van, minden vagyona békességben, és biztonságban van;
Luk. 11,22 De ha rá tör, és megtámadja őt valaki, aki még nála is erősebb,
legyőzi őt, és teljes fegyverzetét elveszi, melyhez bízott, és amit tőle
zsákmányol, elosztja.194
Luk. 11,23 Aki velem nincs, ellenem van, és aki nem velem dolgozik,
ellenem dolgozik; és aki velem nem takar, nem gyűjt, az tékozol, és
széjjelszór.195

ördögök, a gonosz szellemek, a démonok fejedelme által űzi, hajítja ki az ördögöket,

a gonosz szellemeket, a démonokat. Ő pedig magához híván azokat a
törvénytanítókat, példázatokban monda nékik: Sátán milyen módon tud, és hogyan
képes Sátánt kiűzni? És ha egy ország, egy királyság önmagával meghasonlik, és
részekre szakad, meg nem maradhat az az ország. [Más fordításban: Hiszen az a
királyság, amelyben megosztottság van, és önmaga ellen harcol, nem képes
megállni]. És ha egy ház önmagával meghasonlik, és részekre szakad, meg nem
maradhat az a ház. És ha egy háznép, egy család amelyben megosztottság van, és
önmaga ellen harcol, nem maradhat fönn többé az a háznép, az a család. És ha a
Sátán önmaga ellen támadt és meghasonlott, nem maradhat meg, nem képes
megállani tovább, hanem vége van, elpusztul. Bizony mondom néktek, hogy minden
tévedés, hiba, céltévesztés megbocsáttatik az emberek fiainak, még a káromlások is
mind, és minden rágalmazás, gyalázkodás, becsmérlődés, szitkozódás, istenkáromlás,
amit kimondanak, amelyekkel káromlanak: De aki a Szent Szellem ellen szól
káromlást, a Szent Szellemet gyalázza, rágalmazza, becsméreli, nem nyer bocsánatot
soha, hanem vétkes marad bűne miatt örökké. Mert olyan bűnt követett el, amelyet
soha nem lehet megbocsátani, ezért örök véteknek terhe nyomja, és örökre a sátán
rabja marad; Mivelhogy ezt mondják vala: Tisztátalan, gonosz szellem, démon van
Őbenne, tisztátalan szellem vette birtokába, szállta meg” (Márk. 3,20-30).
1194 Máté bizonyságtétele az Úr Jézus kijelentéséről: „Avagy mi módon, és hogyan
törhet be valaki a hatalmasnak, az erősnek házába és rabolhatja el annak kincseit,
vagyonát; hanemha megkötözi előbb a hatalmast, az erőst, és akkor rabolja ki annak
házát?” (Mát. 12,29). Mert bizony: „Nem foszthatja ki, nem dúlhatja fel senki az erős
harcosnak, a hatalmasnak kincseit, vagyonát, és nem hatolhat be, és nem törhet be
annak házába, hanemha elébb az erős vitézt megkötözi, és azután foszthatja ki annak
házát” (Márk. 3,27). A prófétán keresztül így szól a Megváltó: „Elvétethetik-é a préda
az erőstől? El lehet-e venni a zsákmányt a hőstől? És megszabadulhatnak-e az igazak
foglyai? megmenekülhetnek-e a foglyok az erőszakostól? Igen, így szól az Úr, az
erőstől, a hőstől elvétetnek a foglyok is, és megszabadul a kegyetlen erőszakos
zsákmánya, és háborgatóidat én háborítom meg, perlőiddel én fogok perelni, és én
szabadítom, én tartom meg fiaidat. És etetem nyomorgatóiddal, elnyomóiddal az
önnön húsokat, és mint a musttól, vérüktől megrészegednek, és megtudja minden
hústest, hogy én vagyok az Úr; megtartód, és szabadítód, és megváltód, Jákóbnak
erős Istene!” (Ésa. 49,24-26). És a golgotai kínoszlopon ez megtörtént, mert az Úr
Jézus: „Lefegyverezte a fejedelemségeket és a hatalmasságokat, őket bátran
mutogatta, és nyilvánosan megszégyenítette, diadalmaskodott rajtuk Krisztusban”
(Kol. 2,15). Mert: „Aki a bűnt, a céltévesztést cselekszi, az ördögből van; mert az
Luk. 11,24 Mikor a tisztátalan, gonosz szellem kimegy az emberből, víz
nélkül való helyeken jár, száraz sivár helyeken vándorol és bolyong,
nyugalmat, felüdülést, csillapodást keresvén; és mikor nem talál, ezt
mondja: Visszatérek az én házamba, ahonnét kijöttem.
Luk. 11,25 És amikor visszamegy, kisöpörve és felékesítve, kicsinosítva,
rendbe hozva, és feldíszítve találja azt.
Luk. 11,26 Akkor tüstént elsiet, és elmegy, és maga mellé vesz más hét
szellemet, magánál gonoszabbakat, és ezek mind behatolnak, letelepednek,
és ott élnek; és annak az embernek utolsó állapota gonoszabb,
nyomorúságosabb, nehezebb, veszélyesebb lesz a korábbi állapotánál.196
Luk. 11,27 Lőn pedig mikor ezeket mondá, fölemelvén szavát egy asszony
a sokaság közül, a tömegből, és monda néki: boldog az az anyaméh, amely
téged hordozott, és az emlők, melyeket szoptál, amelyek tápláltak.

ördög kezdettől fogva bűnben leledzik, céltévesztő. Azért jelent meg az Istennek Fia,
hogy az ördög munkáit lerontsa” (1 Ján. 3,8). Az Úr Jézus felhatalmazása szerint, a
munkát folytatni kell az Ő testének, vagyis a kihívottak gyülekezetének: „Bizony
mondom néktek: Amit megköttök a földön, a mennyben is kötve lészen; és amit
megoldotok a földön, a mennyben is oldva lészen” (Mát. 18,18).
1195 Amikor a tanítványok látnak valakit, aki nem jár velük, de az Úr Jézus nevében
démonokat űz, el akarják tiltani: „És monda nékik Jézus: Ne tiltsátok el: mert aki
nincs ellenünk, mellettünk van” (Luk. 9,50). És Márk is megismétli a kijelentést: „Mert
aki nincs ellenünk, az mellettünk van” (Márk. 9,40).
1196 Máté bizonyságtétele így hangzik az Úr Jézus kijelentéséről, amelyet a
szándékosan hitetlen zsidóknak mond: „Mikor pedig a tisztátalan, gonosz,
szentségtelen szellem kimegy az emberből, víz nélkül való sivár, száraz helyeken
bolyong, nyugalmat, csillapodást keresve, és nem talál: Akkor ezt mondja:
Visszatérek az én házamba, ahonnét kijöttem. És oda menvén, üresen, gazdátlanul,
kisöpörve és fölékesítve, feldíszítve találja azt. Akkor nyomban elsiet és vesz maga
mellé más hét szellemet, gonoszabbakat ő magánál, és mind bemenvén, ott lakoznak;
és ennek az embernek a sorsa pedig rosszabbra fordul, és az utolsó állapota
gonoszabb lesz mint az előző volt. Így lesz, és ez történik majd ezzel a gonosz
nemzetséggel, és nemzedékkel is” (Mát. 12,43-45). Ez a rosszabb állapot lehet súlyos,
vagy gyógyíthatatlan betegség is, erről így beszél Isten igéje: Az Úr Jézus
meggyógyítja a Bethesda tavánál 38 éve betegen fekvő embert. És egyben
nyilvánvalóvá teszi a betegség okát: „Ezek után találkozék vele Jézus a templomban,
és monda néki: Ímé meggyógyultál; többé ne vétkezzél, hogy rosszabbul ne legyen
dolgod, hogy valami rosszabb ne történjék veled!” (Ján. 5,14). Ezért Péter apostol így
figyelmezteti a mindenkori hívőket: „Józanok, Isten Igéje szerint gondolkodók
legyetek! Vigyázzatok, éberek legyetek figyeljetek! Mert a ti ellenségetek, az ördög, a
vádló, rágalmazó, a sátán, mint ordító oroszlán szertejár, kószálva mindenütt, és
keresvén, kit elnyeljen” (1Pét 5:8). És hogy soha ne maradjon üres a házatok, azért:
„Mint most született csecsemők, a tiszta, csalárdságtól mentes, szellemi,
hamisítatlan, megtéveszthetetlen tej, Isten igéje után vágyakozzatok, hogy azon
növekedjetek. az üdvösségre, amíg majd megmenekültök” (1Pét 2:2).
Luk. 11,28 Ő pedig monda: Sőt inkább azok az igazán boldogok, akik
hallgatják, megértik, és felfogják az Istennek beszédét, Igéjét, és
megtartják, és megőrzik azt és engedelmeskednek.197
Luk. 11,29 Mikor pedig egyre nagyobb sokaság, egyre nagyobb tömeg
tódult, és gyülekezett hozzá, torlódott össze mellette, kezdé mondani: E
nemzetség és ez a nemzedék káros, veszélyes, ellenséges, ártalmas,
gonosz: jelt kíván, és csodajelt követel, de jel nem adatik néki, hanem ha
Jónás prófétának ama jele;
Luk. 11,30 Mert miképpen Jónás jelül volt a Ninivebelieknek, azonképpen,
és úgy lesz jel az embernek Fia is e nemzetségnek, és ennek a
nemzedéknek. 198

1197 Mert: „az Istennek beszéde, igéje élő és ható, működő, tevékeny, hatékony, élő
energia. És élesebb, metszőbb, áthatóbb, mélyrehatóbb minden kétélű fegyvernél,
minden kétélű kardnál. És elhat a szívnek és a szellemnek, az ízeknek és a velőknek
megoszlásáig. (Más fordítás: és áthatol az elme és a szellem, az ízületek és a velők
szétválásáig, felosztásáig, és megosztásáig, és döntésre alkalmassá teszi a
gondolatokat, és a szívnek, a szellemi élet központjának indulatait, és szándékait,
gondolatait, nézeteit, véleményét, és gondolkodását” (Zsid. 4,12). „És most fiaim,
hallgassatok engemet, mert boldogok, akik az én útjaimat megőrzik, és megtartják.
Hallgassátok a tudományt és legyetek bölcsek, és ne hanyagoljátok el, és magatokat
el ne vonjátok! Boldog ember, aki hallgat engem, az én ajtóm előtt virrasztván
minden nap, az én ajtóim félfáit őrizvén. Mert aki megtalál, és megnyer engem, az
életet találja meg, és nyer életet, és nyert az Úrtól jóakaratot, kegyelmet” (Péld. 8,32-
35). „Az igének pedig megtartói és cselekvői legyetek és ne csak hallgatói, becsapván,
és megcsalván magatokat. Mert ha valaki csak hallgatója az igének és nem
megtartója, és cselekvője, az ilyen hasonlatos ahhoz az emberhez, aki tükörben nézi
az ő természet szerinti ábrázatát: Mert megnézte ugyan magát de elment, és azonnal
elfelejtette, milyen volt. De aki belenéz a szabadság tökéletes törvényébe és
megmarad amellett, az nem feledékeny hallgató, hanem tevékeny megvalósítója: azt
boldoggá teszi cselekedete” (Jak. 1,22-25).
1198 Máté bizonyságtétele így hangzik: „Megszólították őt némelyek az írástudók, a
törvénymagyarázók és farizeusok közül, mondván: Mester, jelt akarnánk látni te
tőled. Ő pedig felelvén, monda nékik: E rossz, káros, gonosz, hitvány és hűtlen,
házasságtörő nemzetség és nemzedék jelt kíván, jelt követel; és nem adatik más jel
néki, hanemha csak Jónás prófétának jele. Mert amiképpen Jónás három éjjel és
három nap volt a cethal gyomrában, azonképpen az embernek Fia is három nap és
három éjjel lesz a föld - a látható világ – gyomrában” (Mát. 12,38-40). És bármilyen
csodát tesz az Úr, a vallásos emberek mindig azt mondják, hogy: „És hozzá menvén a
farizeusok és sadduceusok, kísértvén kérék őt, hogy mutasson nékik mennyei jelt. Ő
pedig felelvén, monda nékik: Mikor esteledik, azt mondjátok: Szép idő lesz; mert
veres az ég. Reggel pedig: Ma zivatar lesz; mert az ég borús és veres. Képmutatók, az
ég ábrázatját meg tudjátok ítélni, az idők jeleit pedig nem tudjátok? E gonosz és
parázna nemzetség, és nemzedék jelt kíván, jelt követel; és nem adatik néki más jel,
hanemha a Jónás prófétának jele. És ott hagyván őket, elméne” (Mát. 16,1-4). Az Úr
Jézus démonokat űz, a sokaság álmélkodik, de: „Mások meg, kísértvén őt, mennyei
Luk. 11,31 A Délnek királynéasszonya, dél királynője felkelt, az ítéletkor,
a - válságos helyzetben - e nemzetség, és e nemzedék férfijaival, és elítéli
őket: mert ő eljött a földnek széléről, a föld végső határáról, a föld
legvégéről, hogy hallhassa a Salamon bölcsességét; és ímé nagyobb van itt
Salamonnál.199
Luk. 11,32 Ninive férfiai a döntéskor előállnak e nemzetséggel, és ezzel a
generációval, nemzedékkel, és elítélik ezt. Mivelhogy ők megtértek, és

jelt kívánnak, és követelnek tőle” (Luk. 11,16). „És kijövének hozzá a farizeusok, és
kezdék őt faggatni, és el kezdtek vitatkozni vele, mennyei jelt kívánván követeltek tőle,
hogy kísértsék őt. Ő pedig szellemében, a szelleme mélyéről felfohászkodván, monda:
Miért kíván jelt ez a nemzetség, és ez a nemzedék? Bizony mondom néktek: Nem
adatik jel ennek a nemzetségnek, ennek a nemzedéknek. És ott hagyván őket, ismét
hajóba szálla, és a túlsó partra méne” (Márk. 8,11-13). Az Úr a Benne való hitre hívja
a zsidókat, s a válaszuk: „Micsoda jelt mutatsz tehát te, hogy lássuk és higgyünk
néked? Mit művelsz?” (Ján. 6,30). És az Úr válasza: „Ha jeleket és csodákat nem
láttok, nem hisztek” (Ján. 4,48). Az Úr Jézus ostorral űzi ki a kufárokat a templomból
és a zsidók válasza: „... Micsoda jelt mutatsz nékünk, hogy ezeket cselekszed?” (Ján.
2,18). Aki csak a kíváncsiságát akarja kielégíteni, az úgy jár, mint Heródes: „Heródes
pedig Jézust látván igen megörült: mert sok időtől fogva kívánta, és szerette volna őt
látni, mivelhogy sokat hallott ő felőle, és reménylé, hogy majd valami csodát lát,
melyet ő tesz az ő szeme láttára. Kérdezé hosszasan pedig őt sok beszéddel; de Ő
semmit nem válaszolt néki” (Luk. 23,8-9). Pál apostol így beszél az emberről: „És
miközben a zsidók jelt kívánnak. A görögök, a pogányok pedig bölcsességet keresnek,
és követelnek. De mi a legnagyobb csodát hirdetjük nekik, mert: mi a megfeszített,
oszlopra feszített Krisztust hirdetjük, prédikáljuk, aki a zsidóknak ugyan megütközés,
sértő, bántó dolog, a pogányoknak, a nemzeteknek pedig bolondság, oktalanság,
képtelenség. (1Kor. 1,22). Jónás jele: a halálból /a cethal gyomrából / feltámadt: „Az Úr
pedig egy nagy halat rendelt, hogy benyelje Jónást. És lőn Jónás a halnak
gyomrában három nap és három éjjel. És könyörge Jónás az Úrnak, az ő Istenének a
halnak gyomrából. Az ÚR pedig parancsot adott a halnak, és az kiköpte Jónást a
szárazföldre” (Jón. 2,1-2.11).
1199 Máté is bizonyságot tesz az Úr Jézus kijelentéséről: „Ninive férfiai a válság, és
változáskor együtt áll döntés elé; és együtt jelennek meg majd ezzel a nemzetséggel,
és nemzedékkel együtt. És elítélik; (A görög fogalom mondanivalója: a kárt hozó
valami, azaz a sátán hatalma alatt lévő nemzedéket) mivelhogy ők más felismerésre
tértek és megváltoztatták életüket válaszul a Jónás prédikálására, igehirdetésére; és
ímé most pedig nagyobb van itt Jónásnál. Délnek királyné asszonya felkél, és együtt
áll majd döntés elé e nemzetséggel, és nemzedékkel együtt. És elítéli ezt a
nemzedéket: mert ő eljött a földnek széléről, a föld végső határairól, a föld másik
végéről, hogy hallhassa a Salamon bölcsességét; és ímé, most pedig nagyobb van itt
Salamonnál” (Mát. 12,41-42). Sába királynőjéről így szól Isten Igéje: „Sába királynője
hallotta Salamon hírét, azért eljött, hogy próbára tegye Salamont találós kérdésekkel.
Megérkezett Jeruzsálembe Salamonhoz igen tekintélyes kísérettel és tevékkel,
amelyek balzsamot, töméntelen aranyat meg drágakövet hoztak. Beszélt vele
megváltoztatták a gondolkodásmódjukat, és az életüket és visszatértek,
visszafordultak Isten felé a Jónás prédikálására, igehirdetésére.200
Luk. 11,33 Senki pedig, ha gyertyát vagy lámpást, mécsest gyújt, nem
teszi rejtekbe, hogy eltakarja, sem a véka alá, hogy elrejtse, hanem a
gyertyatartóba, vagy a lámpatartóra, a mécstartóra, a mécslábra állítja,
hogy a belépők, akik bemennek, lássák a világosságot, a ragyogást,
sugárzást, a fényt.201
Luk. 11,34 A testnek,202 a személynek lámpása, mécsese, világa a szem: ha
azért a te szemed, és a te tekinteted őszinte, nyílt, egyenes, tettetés nélküli,
mindenről, amit kigondolt. De Salamon megfelelt minden szavára. Nem volt egyetlen
olyan rejtélyes szó sem, amelyikre Salamon ne tudott volna megfelelni” (2Krón. 9,1-2).
2200 Jónásról így szól a Szent Szellem: „És felkele, és elindult Jónás, és elméne
Ninivébe az Úr szava szerint. Ninive pedig nagy városa vala Istennek, háromnapi
járó föld - három nap kellett a bejárásához. És kezde Jónás bemenni a városba
egynapi járásra, és kiálta és ezt hirdette, és monda: Még negyven nap, és elpusztul
Ninive! A Niniveiek pedig hívének Istenben, és böjtöt hirdetnek, és nagyjaiktól fogva
kicsinyeikig zsákba öltöznek, zsákruhát öltött a város apraja-nagyja” (Jón. 3,3-5).
Amikor az Úr Jézus bemerítkezett, már akkor kijelentést nyert, hogy ki Ő: „És Jézus
miután alámerítkezett, azonnal kijöve a vízből; és ímé az egek megnyilatkozának
néki, és ő látá az Istennek Szellemét alájőni mintegy galambot és Őreá szállani. És
ímé az égből szózat hallatszott, egy égi hang ezt mondja vala: Ez amaz én szerelmes
fiam, akiben én gyönyörködöm, akiben kedvem telik, kiben én megengeszteltettem”
(Mát. 3,16-17). Erről tesz bizonyságot Bemerítő János is: „És bizonyságot tőn, és
tanúsította János, mondván: Láttam a Szellemet leszállani, leereszkedni az égből,
galamb alakjában; és megnyugovék Őrajta, és rajta is maradt” (Ján. 1,32). Pál
apostolon keresztül nyer kijelentést, hogy ki jött el hústestben: „És minden versengés
nélkül, közismerten nagy a hitnek eme titka: Isten megjelent, és láthatóvá,
nyilvánvalóvá, ismertté vált, megmutatkozott hústestben. Megigazíttatott szellemben.
Megláttatott, megmutatkozott az angyaloknak. Hirdettetett a pogányok, a népek,
nemzetek közt, hittek benne a világon, felvitetett dicsőségbe” (1 Tim. 3,16). Őbenne
teljesedett be a prófécia, mely szerint: „Mert egy gyermek születik nekünk, fiú adatik
nekünk. Az uralom az ő vállán lesz, és így fogják nevezni: Csodálatos Tanácsos, Erős
Isten, Örökkévaló Atya, Békesség Fejedelme!” (Ésa. 9.6).
2201 A kijelentés fontossága miatt az Úr Jézus többször felhívja a tanítványai, és a
minden korban élő hívők figyelmét: „És monda nékik: Avagy azért hozzák-é, azért
veszik-e elő a gyertyát, vagy a lámpást, vagy vajon azért van a mécs, hogy véka alá,
vagy az ágy alá tegyék és elrejtsék? És nem azért-é, hogy a gyertyatartóba, vagy a
lámpatartóba, mécstartóra tegyék?” (Márk. 4,21). És ismét: „Senki pedig, ha gyertyát,
vagy lámpást gyújt, be nem fedi, le nem takarja azt valami edénnyel, sem az ágy alá
nem rejti; hanem a gyertyatartóba, vagy a lámpatartóra teszi, hogy akik bemennek,
lássák a világosságot” (Luk. 8,16). Mert: „Ti vagytok a világ világossága, a kozmosz
fénye; ti vagytok a világ számára a fény. Nem rejtethetik el, és nem lehet eltitkolni,
titokban tartani a hegyen épített, a hegyen elhelyezett várost. Gyertyát, vagy lámpást,
vagy mécsest sem azért gyújtanak, hogy a véka alá, hanem hogy a gyertyatartóba,
vagy lámpatartóra, mécslábra tegyék, és onnan világítson, ragyogjon, adjon fényt
mindazoknak, akik a házban vannak” (Mát. 5,14-15). Pál apostolon keresztül teszi
érthető, tiszta, a te egész tested, egész személyed, egész lényed is világos,
fénylő, ragyogó, és fénytelt lesz. Ha pedig a te szemed gonosz,
rosszakaratú, rosszindulatú, a te tested, egész személyed, egész lényed is
sötét, fény nélküli, és tudatlanságban lévő.
Luk.11,35 Meglásd, és vigyázz azért, hogy a világosság, a fény, a tűz,
mely tebenned van, sötétség, homályosság, vakság, és tudatlanság ne
legyen. [Más fordítás: Vigyázz tehát, hogy az a világosság, ami benned
van, nehogy sötétséggé váljon].
Luk. 11,36 Annakokáért ha a te egész tested, egész személyed, egész
lényed világos, fénytelt, ragyogó, és semmi részében sincs homályosság,
és nincsen benne egyetlen sötét, és tudatlanságban lévő rész sem, olyan
világos, fényes, fénylő, és ragyogó lesz egészen, mint mikor a lámpás,
vagy mécses megvilágosít és beragyog téged az ő világosságával. Mint
amikor a mécs fénybe borít téged a fényével. [Más fordítás: mintha a
villám fénye világított volna meg].203
Luk. 11,37 Beszéd közben pedig kéré őt egy farizeus, hogy ebédeljen nála.
Bemenvén azért, asztalhoz telepedett, asztalhoz dőlt.
Luk. 11,38 A farizeus pedig mikor ezt látta, elcsodálkozék, hogy ebéd előtt
előbb nem mosdott meg, hogy Jézus étkezés előtt nem merítette vízbe a
kezét.204

egyértelművé a kijelentést a Szent Szellem: „Mert nem magunkat prédikáljuk és

hirdetjük, hanem az Úr Jézus Krisztust, mint Urat. Magunkat pedig, mint a ti
szolgáitokat, sőt rabszolgáitokat Jézusért, az Ő kedvéért. Mert az Isten, aki szólt:
sötétségből világosság ragyogjon, fény támadjon, ő maga gyújtott, és támasztott
világosságot. Ő csillant és ragyogott fel a mi szívünkben, a mi bensőnkben az Isten
dicsősége ismeretének a Jézus Krisztus arcán való világoltatása végett. [Más fordítás:
Hogy terjedjen ismerete az Isten dicsőségének, mely Jézus Krisztus személyében
fényeskedik, annak a dicsőséges felismerésnek sugároztatására, mely Istennek a
Krisztus orcáján megjelenő fénye]” (2 Kor. 4,5-6).
2202 Teste (szóma): személye; lényege, ereje.
2203 Máté így ír az Úr Jézus kijelentéséről: „A test, a te egész személyed, egész lényed
lámpása, mécsese a szem, a tekintet. Ha azért a te szemed, a te tekinteted tiszta,
őszinte, egyenes, tettetés nélküli, a te egész tested a te egész lényed világos, fénytelt,
fénylő, ragyogó lesz. Ha pedig a te szemed, a te tekinteted gonosz, álnok, a te egész
tested, egész lényed sötét, homályos, beborult lesz. Ha azért a benned lévő
világosság, fény, sötétség: mennyivel nagyobb lesz akkor maga a sötétség?!” (Mát.
6,22-23). Mert: „Az Ige az igazi világosság, a fény, eljött volt már a világba, amely
megvilágosított, és fénybe borított, beragyogott minden e világra jövő embert. Ő jött
el a világba. A világban volt és a világ általa jött létre, általa teremtetett, rajta
keresztül támadt, de a világ nem ismerte fel őt” (Ján. 1,9-10). De ti ismeritek Őt, hát:
„Úgy fényljék, világítson, ragyogjon fel a ti világosságtok, fényetek az emberek előtt,
hogy meglássák, észrevegyék a ti jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék, és magasztalják a
ti mennyei Atyátokat” (Mát. 5,16).
Luk. 11,39 Monda pedig az Úr néki: Ti farizeusok jóllehet a pohárnak és
tálnak külső részét megtisztítjátok; de a belsőtök rakva ragadománnyal.
Csordultig tele vagytok rablásvággyal, kapzsisággal és gonoszsággal.
Luk. 11,40 Bolondok, esztelenek, balgák, aki azt teremtette, ami kívül van,
Aki megalkotta a külsőt, nem ugyanaz teremtette-é azt is, ami belül van,
nem az alkotta-e meg a belsőt is?
Luk. 11,41 Csak adjátok alamizsnául, adományképpen ami benne van; és
minden tiszta lesz néktek. [Más fordítás: Ne így cselekedjetek. Adjátok oda
inkább ami benne van, a rászorulóknak, és akkor tiszták lesztek
egészen].205
Luk. 11,42 De jaj néktek farizeusok! Mert megadjátok a dézsmát, a tizedet a
mentából, rutából, a kaporból és minden paréjból minden veteményből, és
minden zöldségféléből. De hátra hagyjátok, mellőzitek, és elhanyagoljátok a
döntést, az Isten szeretetét: pedig ezeket kellene cselekedni, és amazokat sem
elhagyni és elhanyagolni.206
2204 A farizeus azért csodálkozott: „Mert a farizeusok és a zsidók, a júdeaiak mind a
régiek rendelését követve, és ragaszkodva a vének hagyományaihoz, nem esznek,
hanemha kezüket erősen megmossák egy maréknyi vízzel. (Más fordítás: A farizeusok
ugyanis, mint minden zsidó, júdeai, nem esznek addig, amíg egy adott módon kezet
nem mosnak. Ezzel is megtartva tiszteletreméltó őseik tanítását)” És piacról jövén
sem esznek, ha meg nem mosakodnak; és sok egyéb is van, aminek megtartását
átvették, és hagyományként őriznek, poharaknak, korsóknak, rézedényeknek és
nyoszolyáknak - fekhelyeknek - megmosását” (Márk. 7,3-4). Pedig: „Minden tiszta a
tisztáknak: de a megfertőztetetteknek és hitetleneknek semmi sem tiszta; hanem
megfertőztetett és szennyes azoknak mind elméjük, mind lelkiismeretük” (Tit. 1,15).
2205 Máté így ír az Úr Jézus kijelentéséről: „Jaj néktek képmutató, és kétszínű
írástudók, törvénytanítók, törvénymagyarázók és farizeusok! Mert megtisztítjátok, és
tisztára mossátok a pohárnak és tálnak külsejét, a belseje pedig tele van
ragadománnyal, mohósággal, rablásvággyal, sok csalással, kapzsisággal, rablott
holmival és mértéktelenséggel, szennyel, féktelenséggel, telhetetlenséggel, és
tisztátalansággal. Te vak farizeus, tisztítsd meg előbb a pohár és tál belsejét, hogy
külsejük is tiszta legyen” (Mát. 23,25-26).
2206 Máté még részletesebben írja le az Úr Jézus kijelentését: „Jaj néktek képmutató,
kétszínű írástudók, törvénytanítók, törvénymagyarázók, és farizeusok! Mert
megdézsmáljátok a mentát, a kaprot és a köményt, és elhagyjátok amik nehezebbek a
törvényben, az igazságosságot, a jogot, az irgalmasságot, és a könyörületet, és a
hűséget, és a hitet: pedig ezeket kellene cselekedni, és gyakorolni, és amazokat sem
elhagyni” (Mát. 23,23). „Az igazságnak és igaz, ítéletnek gyakorlását inkább szereti az
Úr az áldozatnál. (Más fordítás: Az igaz és törvényes cselekvést többre becsüli az
ÚR, mint az áldozatot)” (Péld. 21,3). A törvény pedig így hangzott: „A földnek minden
tizede, a föld vetéséből, a fa gyümölcséből az Úré; szentség az az Úrnak, az ÚR szent
tulajdona az” (3 Móz. 27,30). És a prófétákon keresztül pedig így szólt – és szól ma is –
minden hívőhöz: „Megjelentette néked, oh ember, mi légyen a jó, és mit kíván az Úr
te tőled! Csak azt, hogy igazságot cselekedjél, szeressed az irgalmasságot, törekedj
szeretetre, és hogy alázatosan járj a te Isteneddel” (Mik. 6,8). Aki szereti az Urat, az
Luk. 11,43 Jaj néktek farizeusok! Mert szeretitek az elől ülést a
gyülekezetekben, a főhelyet a zsinagógában, a gyülekezés helyén, és a
piacokon, és a vásártéren, és a tereken való köszöntéseket.207
Luk. 11,44 Jaj néktek képmutató írástudók, törvénymagyarázók és
farizeusok! Mert olyanok vagytok, mint a jeltelen, és felismerhetetlen
sírboltok, és mint a rég beomlott sírok, amelyek nem látszanak, és az
emberek, akik azokon járnak, nem tudják, ezért mit sem sejtve járnak
felettük.208

engedelmeskedik is néki: „Mert szeretetet kívánok én és nem áldozatot: az Istennek

ismeretét inkább, mintsem égőáldozatokat” (Hós. 6,6). Hát: „Szeressed azért az Urat,
a te Istenedet teljes szívedből, teljes lényeddel, és teljes erődből” (5 Móz. 6,5). Saulon
keresztül mutatja meg a Szent Szellem, hogy mi az Úr akarata: „Sámuel pedig
monda: Vajon kedvesebb-é az Úr előtt az égő- és véres áldozat, mint az Úr szava,
igéje iránt való engedelmesség? Ímé, jobb az engedelmesség a véres áldozatnál és a
szófogadás a kosok kövérénél! Mert, mint a varázslásnak bűne, olyan az
engedetlenség; és bálványozás és bálványimádás az ellenszegülés. Mivel te
megvetetted az Úrnak beszédét, igéjét, ő is megvetett téged, hogy ne légy király” (1
Sám. 15,22-23).
2207 Márk így ír a történtekről: „Ő pedig monda nékik az ő tanításában: Őrizkedjetek
az írástudóktól, akik örömest járnak hosszú köntösökben és szeretik a piacokon, és a
tereken való köszöntéseket. És a gyülekezetekben, a zsinagógákban a főhelyeken ülni,
és a lakomákon az asztalfőn: Akik az özvegyeknek házát fölemésztik és színből
hosszan imádkoznak: ezekre vár a legsúlyosabb ítélet” (Márk. 12,38-40). Mert:
„Minden ő dolgaikat pedig csak azért cselekszik, minden tettüket az vezeti, arra
törekszenek, hogy lássák, és bámulják őket az emberek, hogy feltűnjenek az
embereknek: mert megszélesítik az ő homlokszíjaikat, az imaszíjaikat; És
megnagyobbítják az ő köntöseik peremét, szegélybojtjait, és hosszú bojtokat raknak
magukra. És szeretik a lakomákon, és a díszebédeken a főhelyet, az első helyen
fekvést, és a gyülekezetekben, a zsinagógákban az elölűlést, az első helyre, a
díszhelyre ülni. És a piacokon és vásártereken való köszöntéseket, és hogy az
emberek így hívják őket: Mester, Mester, Rabbi, Rabbi, tanító!” (Mát. 23,5-7). És az Úr
ismét figyelmezteti az övéit, hogy ne csak hívőknek mutassák magukat: „Ezenközben
mikor sok ezerből álló sokaság gyűlt egybe, annyira, hogy egymást letapossák, kezdé
az ő tanítványainak mondani: Mindenekelőtt oltalmazzátok meg magatokat, és
óvakodjatok a farizeusok kovászától, mely a képmutatás” (Luk. 12,1). És az Úr azt is
kijelenti, hogy miért óvja tanítványait, hogy ne csak látszatra legyenek hívők, hanem
szívből: „És az egész nép hallására monda az ő tanítványainak: Oltalmazzátok meg
magatokat, és óvakodjatok az írástudóktól, kik hosszú, díszes köntösökben akarnak
járni, és szeretik és szívesen veszik a piacokon, és a tereken való köszöntéseket, és a
gyülekezetekben, a zsinagógákban az első ülést, a főhelyeket, és a lakomákon az
asztalfőn ülni. Kik az özvegyeknek házát felemésztik, és színből hosszan imádkoznak;
ezek súlyosabb ítélet alá esnek. Ezekre vár a legsúlyosabb ítélet” (Luk. 20,45-47).
Hiszen az Úr parancsa így szólt a ruhák szegélyeire varrt bojtokról, és azok céljáról:
„Szólj Izráel fiainak, és mondjad nékik, hogy készítsenek maguknak bojtokat az ő
ruháik szegélyére az ő nemzetségeik szerint nemzedékről nemzedékre, és tegyenek a
Luk. 11,45 Felelvén pedig egy a törvénytudók közül, monda néki: Mester,
mikor ezeket mondod, minket is sértegetsz, és bántasz. [Más fordítás: Erre
egy törvénytudó méltatlankodni kezdett: „Mester, ha ilyeneket mondasz,
minket is gyalázol].
Luk. 11,46 Ő pedig monda: Jaj néktek is törvénytudók! Mert
elhordozhatatlan, elviselhetetlenül nehéz és nyomasztóterhekkel terhelitek
meg az embereket, de ti magatok nem nyúltok hozzá, egy ujjatokkal sem
illetitek, és meg sem érintitek azokat a terheket. [Más fordítás: Rossz lesz
nektek is, törvénytanítók! Olyan szabályokat hoztok, és kényszerítetek az
szeglet bojtjára kék bíborzsinórt. És arra való legyen néktek a bojt, hogy mikor
látjátok és valahányszor ránéztek, megemlékezzetek az Úrnak minden
parancsolatjáról, hogy megcselekedjétek azokat; és ne nézzetek a ti szívetek után, és
a ti szemeitek után, és ne csábítson el titeket sem a szívetek, sem a szemetek, amelyek
után ti paráználkodtok, és amelyek paráznaságba vihetnek benneteket. Hogy
megemlékezzetek, és megcselekedjétek minden én parancsolatomat, és legyetek
szentek a ti Istenetek előtt” (4 Móz. 15,38-41). „Mert a papnak ajkai őrzik a tudományt,
az Isten ismeretét, és az ő szájából tanítást várnak, mivel a Seregek Urának követe ő.
De ti elhajlottatok, és letértetek erről az útról, sokakat megbotránkoztattatok a
törvénnyel, és tanításotok miatt sokan elbuktak. Felbontottátok, és megrontottátok
Lévi szövetségét, azt mondja a Seregeknek Ura” (Malak. 2,7-8). Pedig: „A gonosznak
ezt mondja Isten: Miért beszélsz te rendeléseimről, és veszed szádra az én
szövetségemet? Hogy mered emlegetni rendelkezéseimet, és szádra venni
szövetségemet? Hiszen te gyűlölöd a feddést, és hátad mögé veted rendelésimet, és
elveted igéimet! Ha lopót látsz, mellé adod magad, vele cimborálsz, és ha
paráznákat, társalkodol velük, és a paráznákkal tartasz. A szádat gonoszságra tátod,
és szádból gonosz beszéd jön ki, és a nyelved csalárdságot sző” (Zsolt. 50,16-19). Péter
apostol így beszél a vének tanácskozásán a törvénynek a pogányok által való
betartásáról: „Most azért mit kísértitek azzal az Istent, hogy a tanítványok nyakába
oly igát tegyetek, melyet sem a mi atyáink sem mi el nem hordozhattunk? Sőt inkább
az Úr Jézus Krisztus kegyelme által hisszük, hogy megtartatunk, üdvözülünk,
miképpen azok is” (Csel. 15,10-11). És Pál apostol így folytatja: „Mert maguk a
körülmetélkedettek sem tartják meg a törvényt; hanem azért akarják, hogy ti
körülmetélkedjetek, hogy a ti hústestetekkel dicsekedjenek” (Gal. 6,13).
2208 Máté így ír az Úr Jézus kijelentéséről: „Jaj néktek képmutató, kétszínű írástudók,
törvénytanítók, törvénymagyarázók és farizeusok, mert hasonlatosak vagytok a
fehérre meszelt sírokhoz, amelyek kívülről szépeknek tetszenek, belül pedig holtaknak
csontjaival és minden undoksággal rakvák, és minden tisztátalansággal vannak tele.
Épen így ti is, kívülről igazaknak, megigazultaknak látszotok ugyan az emberek előtt,
az emberek szemében, de belül, a bensőtök tele van képmutatással, kétszínűséggel és
törvénytelenséggel, törvényszegéssel, törvényrontással, és gonoszsággal” (Mát. 23,27-
28). Már Dávid is prófétál a vallásos emberekről: „Mert nincsen az ő szájukban
egyenesség. Nem jön ki szájukon őszinte szó, igazság, valóság, az Ige. Belsejük csupa
romlottság, merő álnokság, istentelenség, rosszindulat, hiábavalóság, szívükben
gonoszat forralnak. Nyitott sír, és megnyílt koporsó az ő torkuk, nyelvükkel
hízelkednek. Sima a nyelvük, csalárd, hízelgésre hajlik; nyelvüket álnokul forgatják”
(Zsolt. 5,10).
emberekre, amiket nehéz betartani. Ti viszont meg sem próbáljátok
betartani ezeket a szabályokat]209
Luk. 11,47 Jaj néktek! Mert ti építitek a próféták sírjait, síremlékeit; pedig
a ti atyáitok ölték meg őket.
Luk. 11,48 Tehát bizonyságot tesztek és jóváhagyjátok atyáitok
cselekedeteit, és bűntársaik vagytok; mert azok megölték őket, ti pedig
építitek sírjaikat.210
Luk. 11,49 Ezért mondta az Isten bölcsessége is: Küldök őhozzájuk
prófétákat, Isten nevében szóló, isteni akaratot közvetítő személyeket, és
2209 Máté így ír a vallási vezetőkről: „Mert ők elviselhetetlenül nehéz, súlyos és
elhordozhatatlan, nyomasztó terheket kötöznek egybe, és az emberek vállaira vetik;
de ők maguk azonban az ujjukkal sem akarják azokat illetni, megmozdítani. (Más
fordítás: Szigorú szabályokat állítanak föl, amelyeknek nehéz engedelmeskedni.
Ráerőltetik más emberekre, hogy tartsák be ezeket, ők maguk viszont meg sem
próbálják követni ezeket a szabályokat)” (Mát. 23,4). Péter apostol így beszél a
pogányokról a zsidó vallásúakhoz: „Most azért mit kísértitek az Istent, hogy a
tanítványok nyakába oly igát tegyetek, melyet sem a mi atyáink, sem mi el nem
hordozhattunk?” (Csel. 15,10).
2210 Az Úr Jézus így bátorítja népét: Ha üldöznek benneteket: „Örüljetek és
örvendezzetek, ujjongjatok ilyenkor, mert a ti jutalmatok bőséges a mennyekben: mert
így háborgatták, üldözték, zaklatták, vádolták a prófétákat, az Isten nevében szóló,
isteni akaratot közvetítő személyeket is, akik előttetek éltek” (Mát. 5,12). És így szól az
Úr a vallásos júdeaiakhoz: „Jaj néktek képmutató, kétszínű írástudók,
törvénymagyarázók és farizeusok! Mert építitek a próféták, az Isten nevében szóló,
isteni akaratot közvetítő személyek sírjait és ékesítgetitek, feldíszítitek az igazak, a
megigazultak síremlékeit. És ezt mondjátok: Ha mi atyáink korában éltünk volna,
nem lettünk volna az ő bűntársaik a próféták vérében. [Más fordítás: nem vettünk
volna részt, és nem vállaltunk volna közösséget velük a próféták vérének
kiontásában]. Így hát magatok ellen tesztek bizonyságot. Magatok is megvalljátok, és
magatok ellen tanúskodtok azzal, hogy fiai vagytok azoknak, akik megölték a
prófétákat” (Mát. 23,29-31). Jakab apostol bátorítása: „Például vegyétek, atyámfiai,
testvéreim, a szenvedésben és béketűrésben a prófétákat, akik az Úr nevében
szólottak” (Jak. 5,10). Pál apostol bátorítása: „Mert ti, atyámfiai, testvéreim, követői
lettetek az Isten gyülekezeteinek, amelyek Júdeában vannak a Krisztus Jézusban,
mivelhogy ugyanúgy szenvedtetek ti is a saját honfitársaitoktól, miként azok is a
zsidóktól. Akik megölték az Úr Jézust is és a saját prófétáikat, és minket is üldöznek,
és az Istennek nem tetszenek, Isten előtt nem kedvesek, és minden embernek
ellenségei. Akik megtiltják nékünk, és akadályoznak minket abban is, hogy a
pogányoknak prédikáljunk, hogy üdvözüljenek; így teszik teljessé mindenkor
bűneiket; de végre utolérte őket az Isten haragja” (1 Thess. 2,14-15). István vértanú így
beszél a zsidó vezetőkhöz: „Kemény nyakú és körülmetéletlen szívű és fülű emberek,
ti mindenkor a Szent Szellemnek ellene igyekeztek, és ellene szegültök, mint atyáitok,
ti azonképpen. A próféták közül kit nem üldöztek a ti atyáitok? És megölték azokat,
akik eleve hirdették amaz Igaznak eljövetelét: kinek ti most árulóivá és gyilkosaivá
lettetek” (Csel. 7,51-52). Illés próféta is így panaszkodik az Úrnak: „Nagyon
buzgólkodtam az Úrért, a Seregek Istenéért, mert Izráel fiai elhagyták szövetségedet,
apostolokat; és azok közül némelyeket megölnek, és némelyeket
kérlelhetetlenül, és folyamatosan üldöznek;
Luk. 11,50 Hogy számon kéressék e nemzetségtől, és e nemzedéktől
minden próféták vére, mely e világ fundamentumának felvettetésétől fogva
eddig a nemzedékig kiontatott. [Más fordítás: hogy számon kéressék
minden próféta vére, amelyet e látható világ alapjának levetésétől /
elvetésétől fogva kiontottak].211
Luk. 11,51 Az Ábel vérétől fogva mind a Zakariás véréig, ki elveszett, akit
meggyilkoltak az oltár és a templom között: bizony, mondom néktek,
lerombolták oltáraidat, prófétáidat pedig fegyverrel ölték meg. Egyedül én maradtam
meg, de az én életemet is el akarják venni” (1Kir. 19,10). Nehémiás ilyen megvallást
tesz az Úrnak: „Makacskodnak pedig és pártot ütnek ellened, és veték törvényedet
hátuk mögé; prófétáidat is meggyilkolták, akik bizonyságot tőnek ellenük, hogy őket
te hozzád térítenék, és nagy bosszúsággal illettek téged. (Más fordítás: Ők azonban
engedetlenné váltak, és föllázadtak ellened, törvényednek hátat fordítottak,
prófétáidat meggyilkolták, mert intették és hozzád akarták téríteni őket; ilyen
gyalázatos dolgot követtek el)” (Nehem. 9,26).
2211 Máté bizonyságtétele az Úr Jézus kijelentéséről: „Kígyók, mérges kígyóknak,
viperáknak fajzatai, ivadékai, miképpen kerülitek ki a gyehennának büntetését [Más
fordítás: Hogyan menekülhetnétek meg a gyehennával sújtó ítélettől]? Annakokáért
ímé prófétákat, bölcseket és írástudókat, törvénytanítókat, törvénymagyarázókat
küldök én hozzátok: és azok közül némelyeket megöltök, és megfeszítetek, másokat
azok közül a ti zsinagógáitokban megostoroztok és városról-városra üldöztök. Hogy
reátok szálljon minden igaz, minden megigazult vére, amely kiömlött, amelyet
kiontottak a földön, az igaz, a megigazult Ábelnek vérétől Zakariásnak, a Barakiás
fiának véréig, akit a templom és az oltár között megöltetek. Bizony mondom néktek,
mindezek reá következnek erre a nemzetségre. Mindez megtörténik ezzel a
nemzedékkel” (Mát. 23,33-36). A hitetlen zsidókhoz így szól az Úr Jézus: „Ti az ördög,
- aki a vádló, rágalmazó, félrevezető, ellenség - atyától valók vagytok, tőle
származtok, és a ti atyátok kívánságait, vágyait tudjátok, és akarjátok, - mert csak ezt
vagytok képesek - teljesíteni. Az emberölő volt kezdettől fogva, és nem állott meg az
igazságban, a valóságban, ami az Ige, mert nincsen ő benne az Ige, a valóság. Mikor
hazugságot szól, a sajátjából szól; mert hazug, csaló, hamisító és hazugság,
valótlanság, kitalálás, csalás, becsapás atyja” (Ján. 8,44). Az Úr sokszor
figyelmeztette népét, hogy tévelyeg: „És az Úr, az ő atyáiknak Istene elküldé
hozzájuk követeit jó idején. Igen, idejében küldött nekik üzenetet követei által, mert
kedvez vala az ő népének, és az ő lakhelyének. De ők az Isten követeit kigúnyolták, az
ő beszédeit, kijelentéseit megvetették, és prófétáival gúnyt űztek; míglen az Úrnak
haragja felgerjede, és oly magasra nem csapott az ő népe ellen, s többé nem vala
segítség, és nem volt mentség” (2 Krón. 36,15-16). És ma is ezt teszi, mert Ő nem
változott. Az Úr Jézus így figyelmezteti az Övéit: „De óvakodjatok az emberektől;
mert törvényszékekre adnak, és ítélő tanácsoknak, és bíróságoknak fognak átadni
titeket és az ő gyülekezeteikben, és zsinagógáikban megostoroznak, és
megkorbácsolnak titeket” (Mát. 10,17). „A gyülekezetekből, és zsinagógákból
kirekesztenek, kizárnak titeket; sőt jön idő, hogy aki öldököl titeket, mind azt hiszi,
hogy isteni tiszteletet cselekszik, hogy Istennek tetsző szolgálatot végez. És ezeket
számon kéretik e nemzetségtől. [Más fordítás: Igen, mondom néktek,
számot kell adnia ennek a nemzedéknek]212
Luk. 11,52 Jaj néktek törvénytudók! Mert elvettétek, magatokhoz
ragadtátok, és lefoglaltátok a tudománynak, és ismeretnek kulcsát. Ti
magatok nem mentetek be, és akik be akartak menni, azokat
meggátoltátok. [Más fordítás: Mert az emberektől elvettétek a kulcsot,
amely Isten ismeretére vezet. Ti magatok nem használtátok, és

azért cselekszik veletek, mert nem ismerték meg az Atyát, sem engem” (Ján. 16,2-3).
De: „Mikor pedig abban a városban üldöznek titeket, szaladjatok, fussatok,
meneküljetek a másikba. Mert bizony mondom néktek: be sem járjátok Izráel
városait, míg az embernek Fia eljövend. [Más fordítás: Igazán mondom: nem
végzitek el ezt a munkát Izrael minden városában, mire az Emberfia visszajön
hozzátok]” (Mát. 10,23). És ez meg is történt, erről így tesz bizonyságot Saul, aki
később Pál lett. Amikor az Úr Jézus a damaszkuszi úton megszólítja, így válaszol:
„És én mondék: Uram, ők magok tudják, hogy én tömlöcbe vetettem és vertem
zsinagógáról zsinagógára járva azokat, akik hisznek vala te benned: És mikor ama te
mártírodnak, vértanúdnak, Istvánnak vére kiontaték, én is ott állék és helyeslém az ő
megöletését, és őrizém azoknak köntösét, akik őt megölték. És minden zsinagógában
gyakorta büntetvén őket, káromlásra kényszerítettem; és felettébb dühösködvén
ellenük, sőt ellenük való féktelen őrjöngésemben kergettem, és üldöztem őket mind az
idegen városokig is” (Csel. 22,19-20; 26,11). És az Úr Jézus befogadása és újjá születése
után így vallja meg, hogy: „A zsidóktól ötször kaptam negyvenet, negyven botütést
egy híján. Háromszor megostoroztak, egyszer megköveztek…” (2 Kor. 11,24-25). De ő
mégis csak Krisztust hirdeti: „Akiben van a bölcsességnek és ismeretnek, és
tudománynak minden kincse elrejtve. [Más fordítás: Benne rejlenek a bölcsesség
rejtett, titkos - a természeti embernek hozzáférhetetlen - kincsei” (Kol. 2,3). Mert Ő,
vagyis: „… Krisztus az Isten ereje, hatalma, és Isten bölcsessége. Mert Ő adatott
nékünk: „… bölcsességül… Istentől, és megigazulásul, szentségül, megszentelődésül
és váltságul: váltság általi szabadításul” (1Kor. 1,24.30). És sokan lesznek mártírok a
Krisztusba vetett hitük miatt: „Abban az időben pedig Heródes király elkezde
kegyetlenkedni némelyekkel a gyülekezetből valók közül. Megöleti, kivégezteti pedig
Jakabot, Jánosnak testvérét, fegyverrel, karddal” (Csel. 12,1-2). Vértanúhalált hal
István is. „És kiűzvén a városon kívül, megkövezék: a tanúbizonyságok pedig
felsőruháikat egy Saulus nevezetű ifjú lábaihoz rakták le. Megkövezék azért Istvánt,
ki imádkozik, és ezt mondja vala: Uram Jézus, vedd magadhoz az én szellememet!”
(Csel. 7,58-59). És ez így volt régen is: „Az Isten pedig felruházta Szellemével
Zakariást, a Jójada pap fiát, aki felállt a nép között, és monda nékik: Ezt mondja az
Isten: Miért szegtétek meg az Úrnak parancsolatait? - mert az nem használ néktek.
Ha elhagytátok az Urat, ő is elhagy titeket. Amazok pedig reá támadván, ott az Úr
háza pitvarában megkövezék őt a király parancsolatjából” (2 Krón. 24,20-21)
2212 Kain gyilkossága pedig így történt: „Egyszer azt mondta Kain a testvérének,
Ábelnak: Menjünk ki a mezőre! Amikor a mezőn voltak, rátámadt Káin a testvérére,
Ábelra, és meggyilkolta” (1Móz. 4,8). És ez azért történt, mert: „Hit által vitt Ábel
becsesebb áldozatot Istennek, mint Kain, ami által bizonyságot nyert a felől, hogy
megakadályoztátok - útját álltátok - ebben azokat is, akik be akartak
menni].213
Luk. 11,53 Mikor pedig ezeket mondá nékik, az írástudók, és
törvénymagyarázók és farizeusok, akik a vallási vezetők, kezdenek felette
igen ellene állani, és nagyon feldühödtek rá, és őt sok dolog felől
kikérdezgetni, és faggatni. [Más fordítás: Amikor Jézus elment onnan, a
törvénytanítók és farizeusok rosszindulattal kérdezgetni kezdték őt
mindenféléről],

igaz, bizonyságot tevén az ő ajándékairól Isten, úgyhogy hite által még holta után is
beszél” (Zsid. 11,4). Káinról szóló bizonyságtétel: „Mert ez az üzenet, a kijelentés,
amelyet kezdettől fogva hallottatok, hogy szeressük egymást úgy, hogy teljesen
szánjátok oda magatokat egymásnak; Nem úgy, mint ahogyan Káin, aki a gonoszból
vala, aki a gonoszból származott, és meggyilkolá az ő testvérét. És miért? Kinek a
kedvéért gyilkolta meg azt? Mivel az ő cselekedetei gonoszok valának, mert az ő
feladata a gonoszság volt, a testvéréé pedig igazak, igaznak nyilvánított volt” (1 Ján.
3,11-12).
2213 Máté így ír az Úr kijelentéséről: „De jaj néktek képmutató, színészkedő, kétszínű
írástudók, törvénytanítók, törvénymagyarázók és farizeusok! Mert a mennyeknek
országát bezárjátok az emberek előtt; mivelhogy ti nem mentek be, akik be akarnának
menni, azokat sem bocsátjátok be. [Más fordítás: akik megpróbálnak bemenni, akik
befelé igyekeznek, sem engeditek bemenni]” (Mát. 23,13). Már Ézsaiás prófétán
keresztül hangzott az Úr szava: „Népem nyomorgatói gyermekek. Gyermekek
sanyargatnak, és asszonyok uralkodnak rajta! A te vezéreid hitetők, és ösvényidnek
útját elrejtik előled, félrevezetnek, tévútra visznek téged” (Ésa. 3,13). „Mert e nép
vezérei hitetőkké lettek, és tévútra vezették ezt a népet, és akiket vezetnek
megzavarodtak, és elvesztek” (Ésa. 9,16). Pedig: „Jaj azoknak, akik az Úrtól
mélységesen elrejtik tanácsukat, akik el akarják titkolni tervüket az ÚR elől, és akik a
sötétségben szoktak cselekedni, sötétben hajtják végre tettüket, mert azt gondolják, és
mondják: Ki lát minket és ki ismer minket?” (Ésa. 29,15). „Mert kicsinyeiktől fogva
nagyjaikig, apraja-nagyja mindnyájan telhetetlenségre, nyerészkedésre adták
magukat. A prófétától fogva a papig mindnyájan csalárdságot űznek, hamisságot
művelnek. És hazugsággal gyógyítgatják az én népem leányának romlását,
könnyelműen mondván: Békesség, békesség, és nincs békesség!” (Jer. 6,13-14). Pedig:
„… ismered az ő akaratát, a törvényben, az Igében megnyilatkozó isteni akaratot, és
meg tudod ítélni, és ki tudod választani, dönteni tudsz mi a helyes, és mik azok,
amelyek különböznek attól, mert oktatást nyertél, és megtanultad a törvényből, Isten
Igéjéből. És meg vagy győződve arról is, mert elhitetted magaddal, hogy te a vakok
vezetője vagy, meg a sötétben járók, és sötétben élők világossága, és fénye. A
balgatagok, a tudatlanok, értetlenek, oktalanok tanítója, nevelője, oktatója,
fegyelmezője, a kiskorúak, a gyermekek, kisdedek, tapasztalatlanok mestere és
tanítója vagy, mivel birtokodban van a törvényben, Isten Igéjében az ismeret, és
megismerés, és a tudás kiformálódása, és az igazság, a valóság külső formája, váza,
látszata, a tartalom nélküli formája. Ha tehát mást tanítasz, és oktatsz, és
felvilágosítsz, magadat nem tanítod, nem oktatod? Aki hirdeted, és prédikálod, hogy
ne lopj, és magad lopsz? Azt mondod: ne törj házasságot, s magad házasságot törsz?
Luk. 11,54 Ólálkodván ő utána, és kelepcét állítva neki, és igyekezvén
valamit az ő szájából kikapni, hogy valamely szaván, mely száját elhagyja,
megfoghassák, és vádolhassák őt. [Más fordítás: Közben azt figyelték,
hogy hol használhatnák föl ellene, amit mondott. Leselkedtek rá, és
alattomban figyelték. És vadásztak arra, hátha valami olyat talál mondani,
amivel vád alá helyezhetnék].

Luk. 12. A vallásos képmutatás

Luk. 12,1 Ezenközben, mikor sok ezerből álló, megszámlálhatatlan

sokaság gyűlt egybe úgy, hogy csaknem legázolták egymást, először csak a
tanítványaihoz kezdett beszélni, és kezdé mondani: Mindenekelőtt
vigyázzatok, őrizkedjetek, és oltalmazzátok meg magatokat a farizeusok
kovászától. Az ő mindent átjáró, megerjesztő emberi magatartásától, és
tanításától, mely a képmutatás. Mert ez csak szerepjátszás, tettetés,
színlelés, és megtévesztés.214
Utálod a bálványokat, és aki kifejezed, hogy irtózol, undorodsz, borzadsz, és
iszonyodsz az istenszobroktól, és templomrablást, és templomgyalázást követsz el, és
szentségtörő vagy? Aki a törvénnyel dicsekszel, kérkedsz, és büszkélkedsz, a törvény
megszegésével, és megrontása által, a törvény áthágásával gyalázod,
tiszteletlenséggel illeted, becsülésétől fosztod meg, mert csúfot űzöl, és megveted az
Istent? Bizony miattatok káromolják, és rossz hírbe hozzák, rosszat mondanak rá,
rágalmazzák, becsmérelik az Isten nevét a pogányok, a nemzetek között, úgy amint
meg van írva” (Róm. 2,18-24). Ezért így szól az Úr: „Jaj a pásztoroknak, akik veszni
hagyják és elszélesztik az én mezőmnek juhait, azt mondja az Úr. Azért ezt mondja az
Úr, Izráel Istene a pásztoroknak, akik legeltetik, pásztorolják, és vezetik az én
népemet. Ti szélesztettétek el az én juhaimat és űztétek el őket; és nem néztetek
utánuk. Ímé, én megbüntetem a ti cselekedeteiteknek gonoszságát, azt mondja az Úr.
(Más fordítás: Azért ezt mondja az ÚR, Izráel Istene a pásztorokról és vezetőkről: Ti
hagytátok, hogy elszéledjen és szétszóródjon a nyájam, nem vigyáztatok rá. De én
számon kérem tőletek gaztetteiteket - így szól az ÚR). (Jer. 23,1-2.. „Elvész, és elpusztul
az én népem, mivelhogy tudomány nélkül való, és nem ismeri Istent. Mivelhogy te
megvetetted a tudományt, én is megvetlek téged, hogy papom ne légy. És mivelhogy
elfeledkeztél Istened tanításáról, elfeledkezem én is a te fiaidról, és nem törődöm
velük” (Hós. 4,6)
2214 Mert: „Minden ő dolgaikat pedig csak azért cselekszik, minden tettüket az vezeti,
és arra törekszenek, hogy feltűnjenek az embereknek, hogy lássák és bámulják őket:
mert megszélesítik az ő homlokszíjaikat, az imaszíjaikat, és ezért tesznek magukra
nagyobb imadobozt. És megnagyobbítják az ő köntöseik peremét, a köntös
szegélybojtjait, és hosszú bojtokat raknak magukra” (Mát. 23,5). Máté
bizonyságtételében azoktól is óvja az Övéit az Úr, hogy olyan szektáktól is
óvakodjanak, amelyek vallási, és egyben politikai pártok is: „Jézus pedig monda
nékik: Vigyázzatok és őrizkedjetek a farizeusok és sadduceusok kovászától” (Mát.
16,6). Külön figyelmezteti az Úr a mindenkorban élő Övéit, hogy a politikától is - ami
a világ része, - őrizkedjenek: És ő inti vala őket, mondván: Vigyázzatok, őrizkedjetek,
Luk. 12,2 Mert nincs oly rejtett, elleplezett dolog, mely napfényre ne jőne
és nyilvánvalóvá ne válna, és le ne lelepleződne, amely ismertté ne válna;
és oly elrejtett titok, mely ki ne tudódnék. [Más fordítás: Minden dologról
lehull egyszer a lepel, akárhogy leplezzék is, nincs elrejtett dolog, amely
utóbb ismertté nem válnék].215
Luk. 12,3 Annakokáért amit a sötétben mondtatok, a világosságban fog
meghallatszani, és fényes nappal lesz elhíresztelve, és a fényben halljátok
majd vissza; és amit fülbe súgtatok a rejtekházakban, Vagy belső
szobában, és amit a zárt falak közt fülbe súgtok, azt a házak tetején fogják
kihirdetni, és nyilvánosan ismertté tenni.

és óvakodjatok a farizeusok, az elkülönülő, kirekesztően vallásos emberek kovászától,

a vallásos emberek mindent átjáró, megerjesztő tanától, amely lehet vallásos vagy
politikai, és a Heródes kovászától, a világi / politikai hatalmaktól, és elvektől!”
(Márk. 8,15). És Pál apostol is arra buzdítja a mindenkorban élő hívőket, hogy:
„Tisztítsátok, és takarítsátok el azért a régi kovászt, hogy legyetek új tésztává,
aminthogy kovász nélkül valók vagytok. Hiszen mentesek is vagytok a kovásztól, nem
vagytok romlottak, vagy megrontottak, mert a mi húsvéti bárányunk, a mi
pászkaáldozatunk, a Krisztus megáldoztatott, már áldozatot mutatott be érettünk.
Azért ne régi kovásszal ünnepeljünk, sem rosszaságnak, becstelenségnek,
gyávaságnak, alkalmatlanságnak, és gonoszságnak, romlottságnak, hitványságnak,
vagy rosszindulatnak kovászával, hanem tisztaságnak, őszinteségnek,
nyíltszívűségnek és igazságnak, a valóságnak, Isten Igéjének kovásztalanságában,
ami nem romlott, és nem megrontott” (1 Kor. 5,7 -8)
2215 És a kijelentés fontossága miatt újra -és újra elmondja az Úr: „Mert nincs oly
titok, és titkos, elrejtett helyen lévő dolog, ami ismertté, jól láthatóvá, nyilvánvalóvá
ne válna, és elő ne kerülne; és nincs oly elrejtett, eldugott, titokban tartott dolog,
mely ki ne tudódnék, amely napvilágra, és nyilvánosságra ne kerülne, és ismertté ne
válna” (Luk. 8,17). És ha üldöznek benneteket, ti: „Azért ne féljetek, ne rettenjetek, és
ne ijedjetek, ne rémüljetek, és ne riadjatok meg tőlük. Mert nincs oly rejtett, vagy
leplezett, és eltitkolt dolog, ami egyszer napfényre ne jőne, és le ne lepleződnék; és
oly titok, vagy olyan rejtett, titkos, vagy színlelt dolog, ami ki ne tudódnék” (Mát.
10,26). Márk egy más összefüggésben idézi az Úr Jézus szavait: Mert nincs semmi
rejtett dolog, ami meg ne jelentetnék, és ami ki ne derülne. És semmi sem volt
eltitkolva vagy elrejtve, hanem hogy nyilvánosságra, napfényre jusson,
nyilvánvalóvá, ismertté, láthatóvá váljon, és megmutatkozzon. [Más fordítások: Mert
nincs semmi titkolt dolog, mely egyszer láthatóvá nem lesz és nincs olyan elrejtett
dolog, mely egyszer napvilágra nem kerül. Mert csak azért van titok, hogy kiderüljön,
és rejtelem, hogy napfényre jusson]. Ha valakinek van füle a hallásra, hallja, és értse
meg” (Márk. 4,22-23). A mindenkori hívőket így figyelmezteti az Úr: „Mert minden
cselekedetet az Isten ítéletre előhoz, minden titkos, és titkolt dologgal, akár jó, akár
gonosz, vagy rossz legyen az” (Préd. 12,16). Ő az, Aki: „Feltárja a sötétségből a
mélységes titkokat, és a halálnak árnyékát is világosságra hozza. (Más fordítás:
Mély, sötét titkokat leplez le, napvilágra hozza a homályos dolgokat)” (Jób. 12,22).
Luk. 12,4 Mondom pedig néktek, én barátaimnak, bizalmas társaimnak:
Nehogy féljetek, és ne rémülnetek meg azoktól, kik a testet216 ölik meg,
pusztítják el, és azon túl többet nem tehetnek veletek és többet nem
árthatnak.
Luk. 12,5 De megmondom, néktek kitől féljetek: Féljetek attól, aki
minekutána megöl, elpusztít, van arra is hatalma, hogy a gyehennára, a
Siralom-völgybe vessen, vagy az izzó, parázsló, szemétbe dobjon
benneteket. Bizony, mondom néktek, ettől féljetek.217
Luk. 12,6 Nemde öt verebet meg lehet venni két filléren? És egy sincs
azok közül Istennél elfelejtve.
Luk. 12,7 De néktek a fejetek hajszálai is mind számon vannak, mind meg
vannak számlálva. Ne féljetek, és ne aggódjatok, sok verébnél
értékesebbek, drágábbak, különbek vagytok.218
2216 Test (szóma): személy, egó, az én, az élő szervezet.
2217 Máté így ír az Úr Jézus kijelentéséről: „Amit néktek a sötétben mondok, a
világosságban, fényes nappal és verőfényben mondjátok és szóljátok; és amit fülbe
súgva hallotok, a háztetőkről hírnökként hirdessétek és prédikáljátok. És ne féljetek
azoktól, akik csak a testet, vagyis az élő szervezetet ölik meg, mert csak azt képesek
megölni, és elpusztítani. A legbelső éneteket pedig meg nem ölhetik, mert megölni
nincs hatalmukban, ezért nem is képesek. Hanem attól féljetek inkább, akinek
hatalma van mind a legbelső éneteket, mind a testet, az élő szervezetet elveszíteni, aki
el tudja pusztítani, és el tudja taszítani a gyehennába, a Siralom-völgybe: a nagy
nyomorúságba” (Mát. 10,27-28). Már Ézsaiás így bátorítja Isten mindenkori népét: „Ti
ne mondjátok összeesküvésnek, árulásnak, és törvényellenes szövetségnek, valamit e
nép összeesküvésnek, árulásnak, és törvényellenes szövetségnek mond, és amitől fél,
attól ne féljetek, és ijedjetek meg, és ne rémüljetek meg, és ne rettegjetek. A seregek
Urát: Őt szenteljétek meg. Őt tartsátok szentnek, Őt féljétek, és Őt rettegjétek, Őt
tiszteljétek reszketéssel! És Ő néktek szenthely lészen; de megütközés köve és
botránkozás sziklája Izráel két házának, s tőr és háló Jeruzsálem lakosainak (Más
fordítás: akkor ő is megszentel. De Izráel két háza számára olyan kő lesz, amelybe
beleütköznek, olyan szikla, amelybe belebotlanak, Jeruzsálem lakóinak pedig kelepce
és csapda). És megbotlanak, és megütköznek köztük sokan, s elesnek és összetöretnek;
tőrbe esnek és megfogatnak! Kösd be e bizonyságtételt, és pecsételd be e tanítást
tanítványaimban! (Más fordítás: Lezárom ezt az intelmet, lepecsételem ezt a tanítást
tanítványaim számára)” (Ésa. 8,12-16). „Hallgassatok rám, kik ismeritek, és tudjátok
az igazságot, te nép. Én népem, kinek szívében van törvényem, ki szívébe zárta
tanításomat! Ne féljetek az emberek gyalázatától, és szidalmaik miatt ne rendüljetek
meg, és kétségbe ne essetek! Mert úgy járnak, mint a ruha, melyet megrág a moly,
mint a gyapjú, melyet megrág a féreg. De az én igazságom örökre megmarad, és
szabadításom nemzedékről nemzedékre. Én, én vagyok megvigasztalótok! Ki vagy te,
hogy félsz halandó embertől? Ember fiától, aki a fű sorsára jut?!” (Ésa. 51,7-8.12).
2218 Máté így ír erről: „Nemde, két verebecskét meg lehet venni egy kis fillérért? És
egy sem esik azok közül a földre, és el sem pusztulhat el közülük egy sem a ti Atyátok
tudtán kívül! Néktek pedig még a fejetek hajszálai is mind számon vannak tartva, és
meg vannak számolva, és egyetlen hajszál sem vész el a fejetekről. Ne féljetek, ne
Luk. 12,8 Mondom pedig néktek: Valaki vallást tesz219 én rólam az
emberek előtt, az embernek Fia is megvallja azt az Isten angyalai,
hírnökei, és követei előtt. [Más fordítás: Mondom nektek: hogyha valaki
elismeri az emberek előtt, hogy hozzám tartozik, arról az Emberfia is
elismeri Isten angyalai előtt, hogy hozzá tartozik, és magáénak vallja azt];
Luk. 12,9 Aki pedig megtagad engem az emberek előtt, megtagadtatik az
Isten angyalai előtt.220

ijedjetek, ne rémüljetek, és ne riadjatok meg azért; ti sok verebecskénél drágábbak,

és különbek vagytok, és többet értek” (Mát. 10,29-31). Ezért a ti: „… fejeteknek egy
hajszála sem vész el” (Luk. 21,18). „Mert a szegény, a szükségben levő, elnyomott,
szerencsétlen, nyomorult, segítségre szoruló nem lesz teljesen, és végképpen
elfelejtve. A nyomorultak, az elnyomott szerencsétlenek reménye és várakozása sem
vész el örökre. És aki bajban is remél, nem csalódik soha” (Zsolt. 9,19).
2219 Vallást tesz (homologeó): ugyanazt mondják velem (együtt). Tehát jelentése még:
ugyanazt mondja, mint én, egyetért velem (a nyilvánosság előtt). Azonosul velem,
elismer, elfogad engem (az emberek előtt).
2220 Máté is bizonyságot tesz az Úr Jézus kijelentéséről: „Valaki azért vallást tesz én
rólam és elismeri, hogy hisz bennem az emberek előtt, majd én is vallást teszek arról
az én mennyei Atyám előtt, és arról én is elismerem mennyei Atyám előtt, hogy
hozzám tartozik. Aki pedig megtagad és elutasít engem az emberek előtt, én is
megtagadom azt majd az én mennyei Atyám előtt” (Mát. 10,32-33). Márk
bizonyságtétele pedig így hangzik: „Mert valaki szégyell engem és az én
beszédeimet, az én Igéimet e parázna, házasságtörő és bűnös, céltévesztett nemzetség
között, és nemzedék előtt, ebben a parázna, elfajult és bűnös korban. Az embernek
Fia is szégyellni fogja azt, mikor valahányszor eljő az ő Atyja dicsőségében,
fényességében, ragyogásában, erejében a szent angyalokkal” (Márk. 8,38). Dávid is
erről prófétál: „És a királyok előtt szólok a te bizonyságaidról, és nem szégyenülök
meg” (Zsolt. 119,46). Pál apostol így bátorítja Timóteust, és a minden időben élő, Istent
szeretőket: „Ne szégyeneld hát a mi Urunk bizonyságtételét, se engem, az ő foglyát,
aki Őérte vagyok bilincsben, hanem együtt szenvedj, és velem együtt szenvedd el a
nehézséget, a bajt, a bántalmat. Türelmesen szenvedd el a rosszat, vállald a
szenvedést, nehézségeket, a nyomorúságot az Evangéliumért Istennek hatalma, és
ereje szerint. [Más fordítás: Ehelyett vállald az evangéliumért a szenvedéseket velem
együtt, Istennek ereje által]” (2 Tim. 1,8). Mert: „Ha tűrünk, kitartunk, és állhatatosak
vagyunk, vele együtt fogunk uralkodni is, vele együtt királyságra fogunk jutni mi is:
ha megtagadjuk, elutasítjuk, ő is megtagad, elutasít minket” (2 Tim. 2,12). A
feltámadott Úr ígérete: „Aki győz, az fehér ruhákba öltözik; és nem törlöm ki annak
nevét az élet könyvéből, és vallást teszek annak nevéről az én Atyám előtt és az ő
angyalai előtt” (Jel. 3,5). Ezt tudva így bátorít az apostol: „Ne veszítsétek el tehát
bizalmatokat, amelynek nagy jutalma van” (Zsid. 10,35). Mert: „Senkiben nincs meg
az Atya, aki tagadja a Fiút. Aki vallást tesz a Fiúról, abban az Atya is megvan. Amit
azért ti kezdettől hallottatok, az maradjon meg bennetek. Ha bennetek marad az, amit
kezdettől fogva hallottatok, ti is az Atyában és a Fiúban maradtok. És az az ígéret,
amelyet ő ígért nékünk: az örök élet” (1 Ján. 2,23-25). És: „Akié a Fiú, azé az élet:
Luk. 12,10 És ha valaki valamit mond - legyen az akár kijelentés, tanítás,
prédikáció, vagy prófécia - az embernek Fia ellen, megbocsáttatik annak;
de annak, aki a Szent Szellem ellen szól káromlást, a Szent Szellemet
gyalázza azzal hogy Róla valótlanságot terjeszt és állít, az az Istent
káromolja, és meg nem bocsáttatik annak.221
Luk. 12,11 Mikor, és valahányszor pedig a zsinagógákba, vagy a
gyülekezetekbe visznek benneteket, és a fejedelmek, - vagy egy ország
első embere elé, - és hatalmasságok - vagy más hatóságok, - elé hurcolnak,
ne aggodalmaskodjatok, és nehogy azon tépelődjetek, hogyan és mivel
akiben nincs meg az Isten Fia, az élet sincs meg abban” (1 Ján. 5,12).
2221 Máté bizonyságtétele így hangzik: „Azt mondom azért néktek: Minden bűn,
céltévesztés és káromlás, gyalázkodás, rágalmazás, becsmérlődés, megbocsáttatik az
embereknek; de a Szellem káromlása, gyalázása becsmérlése, a Szellem elleni
szitkozódás nem bocsáttatik meg az embereknek. Még aki az ember Fia ellen szól,
annak is megbocsáttatik. De aki a Szent Szellem ellen szól, és Őt leszólja, annak sem
ezen - sem ebben a világban, ebben a létkorban, - sem a más világon, a jövendő
létkorban meg nem bocsáttatik” (Mát. 12,31-32). Márk is bizonyságot tesz az Úr Jézus
kijelentéséről: „Bizony mondom néktek, hogy minden vétek, tévedés, hiba, vagy
céltévesztés megbocsáttatik az emberek fiainak, még a káromlások is mind, és minden
rágalmazás, gyalázkodás, becsmérlődés, szitkozódás, istenkáromlás, amit
kimondanak, amelyekkel káromlanak, és bármennyi káromlást szólnak, bármennyi
káromlás hagyja is el a szájukat. De aki a Szent Szellem ellen szól káromlást, aki a
Szent Szellemet gyalázza, rágalmazza, becsméreli, nem nyer bocsánatot soha, hanem
vétkes marad bűne miatt örökké. Mert olyan bűnt követett el, amelyet soha nem lehet
megbocsátani, ezért örök véteknek terhe nyomja, és örök kárhozatra méltó. / a görög
szerint ez azt jelenti, hogy: alá vetve marad a sátánnak, az ő hatálya, vádja alá eső, és
vádolható. Vagyis: a sátán rabja marad /; Jézus azért mondta ezt, mivelhogy ezt
mondják vala: Tisztátalan, szennyes, gonosz szellem, démon van Őbenne, hogy Jézust
tisztátalan szellem vette birtokába, és szállta meg” (Márk. 3,28-30). Az apostolon
keresztül jelenti ki az Úr, hogy: „Mert ha szándékosan, önként, készségesen, szabad
akaratból, vagy elhatározásból, kényszerítés nélkül vétkezünk, vagy vétjük el a célt,
és hibázunk, megbotlunk, az igazság, a valóság, az Ige teljes megismerésére való
eljutás, és befogadása után, Akkor többé nincs bűnökért, a cél elvétésért való áldozat.
Erre a bűnre már nincsen engesztelő áldozat, hanem az ítéletnek valami rettenetes,
félelmetes, ijesztő, szörnyű várása és a tűznek lángja, a tűz lobogó, mohó heve, amely
megemészti az ellenszegülőket. Aki megveti, és megszegi, vagy érvényteleníti, és
hatálytalanítja, vagy megszünteti, és megsemmisíti a Mózes törvényét, két vagy
három tanúbizonyságra, két vagy három tanú vallomása alapján irgalom nélkül
meghal. Gondoljátok meg, mennyivel súlyosabb büntetésre méltónak ítéltetik az, aki
az Isten Fiát megtapodja, és megveti, és a szövetségnek vérét, mellyel
megszenteltetett, tisztátalannak, közönségesnek, szentségtelennek, és megfertőzöttnek
tartja, és a kegyelemnek Szellemét bántalmazza, sértegeti, és gyalázattal illeti,
megveti, csúfolja, kigúnyolja, és megcsúfolja?” (Zsid. 10,26-29). Ezért azt tanácsolja az
Úr, hogy ha szándékosan elkövetett bűnt tapasztalunk: „Ha valaki megtudja, és látja,
hogy az ő atyjafia vétkezik, eltéveszti a célpontot, és hibázik, de nem halálos bűnt, de
nem halálos a tévedése, hibája, könyörögjön, és az Isten életet ad annak, aki nem
védekezzetek, vagy hogy mi módon vagy mit szóljatok védelmetekre, és
mit mondjatok;
Luk. 12,12 Mert a Szent Szellem azon órában - a maga idejében - megtanít
titeket, mit kell mondanotok.222
Luk. 12,13 Monda pedig néki valaki a sokaság, a tömeg közül: Mester,
mondd meg az én testvéremnek, hogy ossza meg velem az örökséget.
Luk. 12,14 Ő pedig monda néki: Ember, ki tett engem köztetek bíróvá
vagy osztóvá?

halálos a céltévesztése. Van halálos bűn halálból eredő, és halálra visszavezető

tévedés, hiba; nem az ilyenért mondom, hogy könyörögjön. Minden igazságtalanság
istentelenség, Isten nélküliség bűn, céltévesztés. De van nem halálos bűn, céltévesztés
is, vagyis olyan elvétése a célnak, ami nem vezet halálra” (1 Ján. 5,16-17). Pál apostol
megvallásával világítja meg az Úr az előző kijelentéseket: „És hálát adok annak, aki
engem megerősített, - aki erőt adott nekem, és hatalommal felruházott, - a Krisztus
Jézusnak, a mi Urunknak, hogy engem hűségesnek, és megbízhatónak tartott,
rendelvén a szolgálatára. Ki előbb istenkáromló, szitkozódó, és az övéit üldöző és
erőszakoskodó, kevély, gőgös, önhitt, elbizakodott, önkényes, féktelen valék. De
könyörült rajtam és mégis irgalmat nyertem, mert tudatlanul cselekedtem.
Tájékozatlan voltam, és nem értettem, ezért hitetlenségben, és engedetlenségben
voltam. Szerfelett megsokasodott és bőségesen kiáradt rám, és túláradt rajtam pedig
Istennek a mi Urunknak kegyelme hittel és Isten szerinti szeretettel. Igaz beszéd ez,
megbízható, és hiteles az Ige és mindenképp teljes elfogadásra méltó, hogy Krisztus
Jézus azért jött e világra, hogy megtartsa, üdvözítse, megmentse, és megszabadítsa a
bűnösöket, a célt eltévesztőket, akik közül első és legnagyobb vagyok én. De azért
könyörült rajtam, és azért nyertem irgalmasságot, hogy Jézus Krisztus bennem
mutassa meg legelőbb a teljes, és mindenre elég hosszútűrését, végtelen türelmét,
példa gyanánt azoknak, akik a jövőben hisznek Őbenne és így az örök életre jutnak”
(1 Tim. 1,12-16).
2222 Máté így ír az Úr Jézus szavairól: „De óvakodjatok az emberektől; mert
törvényszékekre adnak és ítélő tanácsoknak, és bíróságoknak fognak átadni titeket és
az ő gyülekezeteikben és zsinagógáikban megostoroznak, és megkorbácsolnak titeket;
És helytartók, vezető emberek, és fejedelmek, és kormányzók, és királyok elé
hurcolnak titeket énmiattam, bizonyságul, és tanúságtételül, hogy tanúbizonyságot
tegyetek őnekik, és a pogányoknak, a más nemzetekhez tartozóknak. De mikor
elárulnak, kiszolgáltatnak, és átadnak titeket, és bíróság elé állítanak, ne
aggodalmaskodjatok, és ne legyen gondotok arra, és nehogy aggódva tépelődjetek, és
ne töprengjetek, ne nyugtalankodjatok, hogy mi módon vagy mit szóljatok, vagy mit
beszéljetek. Mert megadatik abban az órában, amit mondanotok kell majd, és az,
hogy hogyan beszéljetek. Mert nem ti vagytok, akik szóltok, akik beszéltek, hanem a ti
Atyátoknak Szelleme az, aki szól ti bennetek, és általatok, és rajtatok keresztül” (Mát.
10,17-20). Bátorít a Szent Szellem, Márkon keresztül is: „Mikor pedig elárulnak, és
kiszolgáltatnak, és fogva visznek, hogy átadjanak titeket, ne aggodalmaskodjatok,
nehogy tépelődjetek előre a miatt, hogy mit szóljatok, és ne gondolkodjatok előre,
hanem ami adatik néktek abban az órában, azt szóljátok; mert nem ti vagytok, akik
szóltok, hanem a Szent Szellem” (Márk. 13,11). Ezért mondom, hogy: „Tökéljétek, és
Luk. 12,15 Monda azért nékik: Meglássátok, hogy eltávoztassátok a
telhetetlenséget, a kapzsiságot, a mohóságot, és a fösvénységet; mert nem
a vagyonnal, nem az anyagi javakkal való bővölködésben van az embernek
az ő élete. [Más fordítás: Vigyázzatok, óvakodjatok, tartózkodjatok és
őrizkedjetek mindenféle kapzsiságtól. Mert az ember élete nem attól függ,
hogy milyen nagy a vagyona. Mert ha bőségben él is valaki, életét akkor
sem a vagyona tartja meg].223
Luk. 12,16 És monda nékik egy példázatot, egy hasonlatot, szólván: Egy
gazdag, jómódú, vagyonos embernek bőségesen termett a földje.
Luk. 12,17 Azért magában okoskodik, és így gondolkozott és latolgatta,
mérlegelte, és így tanakodott magában mondván: Mit cselekedjem? Mert
nincs hová betakarítanom, és begyűjtenem az én termésemet.

határozzátok]el azért a ti szívetekben, a ti bensőtökben, hogy nem gondoskodtok, és

nem töprengtek előre, hogy miként védekezzetek, vagy hogy mit feleljetek
védelmetekre: Mert én adok néktek szájat és bölcsességet, melynek ellene nem
szólhatnak, sem ellene nem állhatnak mind azok, akik magukat ellenetekbe vetik.
[Más fordítás: amelynek nem tud ellenállni, vagy ellene mondani egyetlen
ellenfeletek sem, azok, akik nektek ellenszegülnek” (Luk. 21,14-15). Már az
Ószövetségben is így bátorította az Úr az Övéit: „És monda Mózes az Úrnak: Kérlek,
Uram, nem vagyok én ékesen szóló sem tegnaptól, sem tegnap előttől fogva, sem
azóta, hogy szólottál a te szolgáddal; mert én nehéz ajkú és nehéz nyelvű vagyok. Az
Úr pedig monda néki: Ki adott szájat az embernek? Avagy ki tesz némává vagy
süketté, vagy látóvá, vagy vakká? Nemde én, az Úr, Jahve, az Örökkévaló? Most hát
eredj, és én leszek a te száddal, és megtanítlak téged arra, amit beszélned kell” (2
Móz. 4,10-12). Jeremiáshoz is így szól az Úr: „Az Úr pedig monda nékem: Ne mondd
ezt: Ifjú vagyok én; hanem menj mind azokhoz, akikhez küldelek téged, és beszéld, és
hirdesd mindazt, amit parancsolok néked. Ne félj tőlük, mert én veled vagyok, hogy
megszabadítsalak, és megmentelek) téged! Mond az Úr. És kinyújtá az Úr, Jahve, az
Örökkévaló az ő kezét, és megilleté, megérinté a számat, és monda nékem az Úr: Ímé,
az én igéimet adom a te szádba!” (Jer. 1,7-9).
2223 Attól kérte valaki, hogy ossza meg vele testvére az örökséget, aki azt tanította,
hogy: „És aki törvénykezni, vagyis pereskedni akar veled és elvenni a te alsó ruhádat,
a te tunikádat, engedd oda néki a felsőt, a köntösödet is” (Mát. 5,40). És az apostol
kifejti, hogy miért: „Ámde valóban nagy, sőt a legnagyobb tőke, és nyereségforrás az
Istenfélelem, Isten gyermeki tisztelete, megelégedéssel. Mert semmit sem hoztunk be a
világba, világos és nyilvánvaló, hogy ki sem vihetünk, hogy nem lehetséges, mert nem
vagyunk képesek, nincs hatalmunk magunkkal vinni semmit. De ha van élelmünk és
ruházatunk, és fedél a fejünk felett elégedjünk meg vele. Akik pedig meg akarnak
gazdagodni, kísértésbe, - az ördög kelepcéjébe - meg tőrbe, csapdába, és sok
esztelen, értelmetlen és káros, ártalmas kívánságba esnek, melyek az embereket
veszedelembe, romlásba és pusztulásba sodorják, döntik. Mert minden rossznak,
minden gonosz bajnak, szerencsétlenségnek, viszontagságnak gyökere a pénz
szerelme, a kapzsiság: mely után sóvárogván törekszenek, mikor ez után futnak,
némelyek eltévelyedtek a hittől, és magukat általszegezték sok fájdalommal, sok
szomorúsággal, bánattal” (1 Tim. 6,6-10).
Luk. 12,18 És monda: Ezt cselekszem: Az én csűrjeimet, a magtáraimat
lebontom, és nagyobbakat építek; és azokba takarom, és oda takarítom be,
és ott fogom tárolni minden gabonámat, minden termésemet, és javaimat.
Luk. 12,19 És azután majd elégedetten ezt mondom magamnak: Sok
javaid vannak sok esztendőre eltéve, mert annyi jó dolgot halmoztál fel,
ami több évre is elegendő lesz. Tedd magadat kényelembe, pihenj, egyél,
igyál, gyönyörködjél, örvendezz, és vigadozzál, mulassál, s élj jól, élvezd
az életet]!
Luk. 12,20 Monda pedig néki az Isten: Te bolond, ostoba, öntelt, és
meggondolatlan, ez éjjel elkérik, visszakövetelik tőled a te életedet; amiket
pedig készítettél, a vagyon, amit összegyűjtöttél, amit felhalmoztál, és
mindaz, amit szereztél, kiéi lesznek?
Luk. 12,21 Így van dolga annak, és így jár az, aki kincset takar magának,
aki elraktároz, és felhalmoz, és nem az Istenben gazdag.224
2224 Az Úr Jézus figyelmeztetése: „Ne gyűjtsetek, és ne halmozzatok fel magatoknak
kincseket a földön, hol azokat a rozsda megeszi, és tönkreteszi, és a moly megemészti,
megrágja, és ahol a tolvajok betörnek, és átásva a falat kiássák és ellopják. Hanem
gyűjtsetek magatoknak kincseket a mennyben, ahol sem a rozsda nem marja, és nem
teszi tönkre, sem a moly nem rágja, és meg nem emészti, és ahol a tolvajok nem
törnek be, nem ássák át falat, és el nem lopják. Mert ahol van a ti kincsetek, ott van a
ti szívetek is” (Mát. 6,19-21). Ezért hangzik így az apostoli figyelmeztetés: „Azoknak,
akik gazdagok e világon, mondd meg, hogy ne fuvalkodjanak fel, ne legyenek
gőgösek / fennhéjázók, nagyképűek, se ne reménykedjenek a bizonytalan
gazdagságban, hanem az élő Istenben, aki bőségesen megad nékünk mindent a mi
tápláltatásunkra, és megélhetésünkre. Hogy jót tegyenek, legyenek gazdagok a jó
cselekedetekben, legyenek szíves adakozók, vagyonukat másokkal közlők, másokkal
közösséget vállalók. Kincset gyűjtvén maguknak jó alapul a jövőre, hogy elnyerjék, és
megragadják az örök életet, az igazi életet” (1 Tim. 6,17-19). Tehát: „Ne fáraszd
magadat ebben, hogy meggazdagodj; ez ilyen hústesti eszességedtől szűnjél meg, és a
magad belátásából hagyd abba” (Péld. 23,4). Mert: „Siet a marhakeresésre, a
vagyonszerzésre a gonosz szemű ember, és vagyont akar szerezni a kapzsi ember; és
nem veszi észre, hogy szükség jő reá, és nem tudja, hogy ínségbe jut” (Péld. 28,22).
Hát: „Nosza immár ti gazdagok, sírjatok, jajgatván a ti nyomorúságaitok, a
szerencsétlenségek, szenvedések, a fájdalom miatt, amelyek elkövetkeznek reátok,
amelyek rátok törnek. Gazdagságotok megrothadt, és a ruháitokat moly ette meg.
Aranyotokat és ezüstötöket rozsda fogta meg, és azok rozsdája bizonyság ellenetek, és
megemészti a ti hústesteteket, mint a tűz. Kincset gyűjtöttetek, halmoztatok fel az
utolsó napokban is!” (Jak. 5,1-3). Hanem: „Fösvénység nélkül való legyen a magatok
viselete, ne legyetek pénzsóvárak; érjétek be, és elégedjetek meg azzal, amitek van;
mert Ő mondotta: Nem hagylak el, nem maradok el, sem el nem távozom tőled” (Zsid.
13,5). Mert: „Akik gazdagságukban, erejükben, hatalmukban, vitézségükben,
tehetségükben,): bíznak, és nagy vagyonukkal, nagy gazdagságukkal dicsekszenek, és
kérkednek, gondolatuk ez: az ő házuk örökkévaló, örökké megmarad, lakóhelyeik
nemzedékről-nemzedékre szállnak, nevüket hangoztatják a földön. [Héber szerint:
bensőjük háza soha véget nem érő, és lakóhelyeik korszakról, korszakra,
Luk. 12,22 Monda pedig az ő tanítványainak: Annakokáért mondom
néktek, ne aggodalmaskodjatok, nehogy tépelődjetek a ti életetek felől, és
ne nyugtalankodjatok megélhetésetek miatt, hogy mit egyetek; se a ti
testetek, a ti személyetek felől, hogy mibe öltözködjetek.
Luk. 12,23 Az élet több, és értékesebb, hogysem az eledel, és fontosabb a
tápláléknál. És a test, a személyetek értékesebb, mint az öltözet, a ruházat.
Luk. 12,24 Tekintsétek meg a hollókat, hogy nem vetnek, sem nem
aratnak; kiknek nincs tárházuk, sem csűrjük, raktáruk és magtáruk; és az
Isten gondoskodik róluk, táplálja, és eltartja őket: mennyivel drágábbak,
értékesebbek, és fontosabbak vagytok ti a madaraknál?
Luk. 12,25 Kicsoda pedig az közületek, aki aggodalmaskodásával, vagy
nyugtalankodásával és tépelődésével megnövelheti, megnyújthatja
termetét egy arasszal? Vagy csak egy órával meghosszabbíthatná az életét;
Luk. 12,26 Annakokáért ha a legkisebb, legcsekélyebb,
legjelentéktelenebb dolgot sem tehetitek, ha a legcsekélyebbre sem
vagytok képesek, és a legkisebbre sincs hatalmatok, és még az egészen kis

generációkról generációkra, nemzedékről-nemzedékre. Nevüket hirdetik, a földön.

»Egy másik fordítás szerint: Sírjuk lesz lakóhelyük mindörökre; hajlékuk
nemzedékről nemzedékre, noha nevet szereztek maguknak földjükön«. Pedig az
ember, még ha tisztességben van sem marad meg. Hasonlít a barmokhoz, az
állatokhoz, amelyeket levágnak. [Héber szerint: Pedig az emberi – ádámi – faj, ha
tisztességes, becsületes, és méltósága van, akkor is hiába zúgolódik, panaszkodik,
hasonlóvá válik az állathoz, amely elpusztul]. Ez az ő sorsuk bolondság nékik; de
azért gyönyörködnek szavukban az ő követőik. [Más fordítás: Ez a bolondok sorsa, és
követik őket azok, akik gyönyörködnek beszédükben]. Szela. Mint juhok, a Seolra
vettetnek, a halál legelteti őket, és az igazak uralkodnak rajtuk reggel; alakjukat
elemészti a Seol, távol az ő lakásuktól. [Más fordítás: Mint juhok roskadnak a holtak
hazájába; a halál pásztorolja őket. Alakjuk reggelre elenyészik, s a holtak hazája lesz
lakóhelyük s az igaz szívűek taposnak sírjaikon]” (Zsolt. 49,7.12-15). „Bizony
árnyékként jár, és él az ember; bizony csak hiába, haszontalanul szorgalmatoskodik,
és hiába vesződik; rakásra gyűjt, és halmoz fel, raktároz el, de nem tudja, ki takarítja
be azokat, hogy ki fogja hasznát venni!” (Zsolt. 39,7). „Akik nem tudjátok, mit hoz a
holnap: mert micsoda a ti életetek? Bizony pára az, mint a lehelet, amely rövid ideig
látszik, azután pedig eltűnik, ismét eloszlik. Holott ezt kellene mondanotok: Ha az Úr
akarja és élünk, ím ezt, vagy amazt fogjuk cselekedni. Ti ellenben
elbizakodottságotokban, üres kevélységetekben dicsekedtek, kérkedtek, nyegle
kijelentésekkel hencegtek: Minden ilyen dicsekedés gonosz, és) rossz, haszontalan,
káros” (Jak. 4,14-16). „Mert micsoda reménysége lehet a képmutatónak, hogy
telhetetlenkedett, ha az Isten mégis elragadja az ő életét, ha véget vet neki Isten, és
számon kéri tőle életét?” (Jób. 27,8). „Ne dicsekedjél a holnapi nappal; mert nem
tudod, mit hoz a nap tereád” (Péld. 27,1). Mert: „A gazdagnak vagyona az ő erős
városa, és mint a magas kőfal, az ő gondolata szerint, magas várfalnak képzeli” (Péld.
18,11).
dolgokban is tehetetlenek vagytok, mit aggodalmaskodtok és tépelődtök a
többi felől?
Luk. 12,27 Tekintsétek meg a mezei liliomokat, mi módon növekednek:
nem fáradoznak, nem gürcölnek, nem vesződnek és nem dolgoznak
keményen és nem fonnak, nem szőnek: de mondom néktek: Salamon az ő
teljes királyi dicsőségében és méltóságában sem öltözött úgy, mint ezek
közül egy.
Luk. 12,28 Ha pedig a füvet, vagy a mezei virágot, mely ma a mezőn van,
és holnap kemencébe dobják, így ruházza az Isten; mennyivel inkább
titeket, ti kicsinyhitűek, ti kételkedők!
Luk. 12,29 Ti se kérdezzétek, és ne arra törekedjetek, és ne azt keressétek,
mit egyetek vagy mit igyatok; és nehogy kételkedjetek, és aggódjatok,
vagy nyugtalankodjatok, és félelem és remény közt ne lebegjetek.
Luk. 12,30 Mert mind ezeket a világi pogányok, a világi emberek keresik,
és kérdezik, mert mindezekre csak a világ nemzeteinek törekvése irányul;
a ti Atyátok pedig tudja, hogy néktek szükségetek van ezekre.
Luk. 12,31 Csak keressétek inkább, és törekedjetek, és igyekezzetek, és
kívánjátok az Isten országát, és az ő királyságát, és ezek mind megadatnak
néktek, és elétek lesznek téve ráadásként.225

2225 Máté bizonyságtétele: „Azért azt mondom néktek: Ne aggodalmaskodjatok, és ne

nyugtalankodjatok, nehogy aggódva tépelődjetek a ti éltetek felől, a megélhetésetek
miatt, hogy mit egyetek és mit igyatok; sem a ti testetek a ti személyetek felől, mibe
öltözködjetek, miből ruházkodjatok. Avagy nem több-e az élet hogysem az eledel, a
táplálék, és a test a ti személyetek, hogysem az öltözet, a ruha? Tekintsetek az égi
madarakra, hogy nem vetnek, nem aratnak, sem csűrbe, magtárakba nem takarnak,
és nem gyűjtenek; és a ti mennyei Atyátok eltartja és táplálja azokat. Nem sokkal
különbek, becsesebbek, drágábbak, többet érők, és sokkal fontosabbak vagytok-e
azoknál? Kicsoda pedig az közületek, aki aggodalmaskodásával, tépelődésével, vagy
azzal, hogy gondot hordoz, megnövelheti termetét. Ki adhat pedig közületek gondjai
által magasságához egy arasszal? [Más fordítás: Ugyan ki toldhatja meg életét, és
nyújthatja meg életkorát csak egy könyöknyivel is, ha aggodalmaskodik]? Az öltözet,
a ruházat felől is mit aggodalmaskodtok, miért nyugtalankodtok, miért viseltek
gondot, és miért tépelődtök? Vegyétek eszetekbe, és figyeljétek, nézzétek meg, és
tanuljátok el a mező liliomait vagy a bíbor színű pipacs virágait, mi módon
növekednek: nem munkálkodnak, nem fáradoznak, és nem szőnek-fonnak; De
mondom néktek, hogy Salamon minden, az ő teljes dicsőségében, és pompája teljében
sem öltözködött úgy, mint ezek közül akár csak egy is. Ha pedig a mezőnek füvét, és a
mezei virágot, amely ma van és virít, és holnap kemencébe, tűzbe vetik és dobják, így
ruházza, így öltözteti az Isten; nem sokkal inkább-e, nem sokkal jobban titeket, ti
kicsinyhitűek? Ne aggodalmaskodjatok, és ne nyugtalankodjatok; nehogy aggódva
tépelődjetek tehát, és ne mondjátok, és ne kérdezgessétek, ne vegyetek hát gondot
magatokra ilyen beszéddel: Mit együnk? Vagy: Mit igyunk? Vagy: Mivel
ruházkodjunk, vagy: Mit öltsünk magunkra? Mert mind ezeket a pogányok, a
nemzetekből valók kérdezik. [Más fordítás: Mert mindezekre a pogányok törekszenek,
Luk. 12,32 Ne félj te kicsiny nyáj; mert tetszett, örömmel való döntése a ti
Atyátoknak, hogy néktek ajándékozza az országot, a királyságot, a királyi
hatalmat.
Luk. 12,33 Adjátok el, amitek van, és adjatok alamizsnát a rászorulóknak,
könyörületességet gyakorolva. Szerezzetek magatoknak oly erszényeket,
amelyek kimeríthetetlenek, melyek meg nem avulnak, nem rongyolódnak
el, és nem mennek tönkre. elfogyhatatlan kincset a mennyországban, ahol
a tolvaj hozzá nem fér, sem a moly meg nem emészti.

és ők keresik]. Mert jól tudja a ti mennyei Atyátok, hogy mindezekre szükségetek van.
Hanem keressétek először Istennek országát, királyságát, és az ő igazságát, az Ő
igazzá nyilvánítását; és ezek is mind ráadásul megadatnak, hozzáadatnak néktek.
[Más fordítás: Ezek a dolgok pedig mind elétek lesznek téve ráadásként]. Ne
aggodalmaskodjatok, és nehogy aggódva tépelődjetek tehát a holnap felől. Ne
viseljetek hát gondot a másnap miatt; mert a holnap majd aggodalmaskodik a maga
dolgai felől, gondoskodik magáról, a holnapnak ugyanis meg lesz a maga gondja.
Elég minden napnak a maga baja. Vagyis elég minden napra annyi a bajból, amennyi
reá jut, ami rossz benne" (Mát. 6,25-34). Mert: „Ki szerez a hollónak eledelt, mikor a
fiai Istenhez kiáltoznak; kóvályognak, mert nincs mit enniük?” (Jób. 39,3). Hiszen
Isten az: „Aki megadja táplálékát a baromnak, az állatoknak, meg a holló-fiaknak,
amelyek kárognak” (Zsolt. 147,9). Ezért: „Semmi felől ne aggódjatok, és semmi gondot
ne hordozzatok. Semmi felől ne tépelődjetek, és ne nyugtalankodjatok, hanem
imádságotokban és könyörgésetekben minden alkalommal hálaadással tárjátok fel
kívánságaitokat, és kéréseiteket az Isten előtt” (Fil. 4,6). És: „Minden gondotokat,
aggodalmatokat ő reá vessétek, mert néki gondja van reátok, törődik veletek,
gondoskodik rólatok” (1Pét 5,7). Már Dávid ezt tanácsolja: „Vessed az Úrra a te
terhedet, ő gondot visel rólad…” (Zsolt. 55,23). És az aggodalmaskodás helyett:
„Gyönyörködjél az Úrban, és Ő megadja néked szíved kéréseit, és kívánságait.
Hagyjad az Úrra a te útadat, és bízzál benne, majd ő teljesíti. [Más fordítás: Tárd fel
az Úr előtt a te életedet, sorsodat, bízzál benne, mert ő munkálkodik]” (Zsolt. 37,4-5).
És: „Az én Istenem pedig be fogja tölteni minden szükségeteket az Ő gazdagsága
szerint dicsőségesen a Krisztus Jézusban. [Más fordítás: Isten dicsőséges gazdagsága
mind a Krisztus Jézusban van elhelyezve, és ott található. Ehhez a dicsőséges
gazdagsághoz mérten fog az én Istenem gondoskodni mindenről, amire szükségetek
van]” (Fil. 4,19). Mert: „Hiába néktek korán felkelnetek, későn feküdnötök,
fáradsággal szerzett kenyeret ennetek! Mert akit az ÚR Jahve, az Örökkévaló szeret,
annak álmában is ad eleget” (Zsolt. 127,2). Ezért boldogan vallja Dávid: „Az Úr,
Jahve, az Örökkévaló az én pásztorom. Ő legeltet, pásztorol, táplál, ellát, vezet,
kormányoz, igazgat, dédelget engem; nem szűkölködöm, és nem szenvedek hiányt,
semmiben meg nem fogyatkozom, és semmi híjával nem leszek” (Zsolt. 23,1). Hiszen:
„Gyermek voltam, meg is vénhedtem, de nem láttam, hogy elhagyottá lett volna az
igaz a megigazult, a magzatja, gyermeke pedig kenyérkéregetővé, sem azt hogy
koldussá vált” (Zsolt. 37,25). Az apostol pedig így folytatja: „Hanem hirdetjük, és
prédikáljuk amint meg van írva: Amit szem nem látott, fül nem hallott, és ember
szíve, a bensőnk meg sem sejtett, föl nem fogott, és meg sem gondolt azt készítette el
az Isten az őt szeretőknek, azoknak, akik magukat teljesen átadják Istennek, és eggyé
Luk. 12,34 Mert ahol van a ti kincsetek, ott van a ti szívetek, a ti bensőtök,
a szellemi életetek központja is.226
Luk. 12,35 Legyenek a ti derekaitok, a ti csípőtök felövezve, és
szövétnekeitek, lámpásotok, vagy mécsetek meggyújtva. [Más fordítás:
Legyetek készen! Legyetek felöltözve teljesen, és lámpásotok mindig
világítson];
Luk. 12,36 Ti meg hasonlók az olyan emberekhez, akik az ő urukat
visszavárják, mikor jő meg a menyegzőről, hogy mihelyt megjő és zörget,

válnak vele” (1Kor. 2,9). Mert: „Aki az Ő saját Fiának nem kedvezett, és nem kímélte,
hanem őt mindnyájunkért odaadta, és áldozatul kiszolgáltatta, mi módon ne
ajándékozna vele, és miért ne adna ingyen, kegyelemből az Ő Fiával együtt mindent
minékünk? (Róm. 8,32) .
2226 Az Úr Jézus parancsa a mindenkorban élő Övéinek: „Ne gyűjtsetek, és ne
halmozzatok fel magatoknak kincseket a földön, ahol azokat a rozsda megeszi, és
tönkreteszi, és a moly megemészti, megrágja, és ahol a tolvajok betörnek, és átásva a
falat kiássák és ellopják. Hanem gyűjtsetek magatoknak kincseket a mennyben, ahol
sem a rozsda nem marja, és nem teszi tönkre, sem a moly nem rágja, és meg nem
emészti, és ahol a tolvajok nem törnek be, nem ássák át falat, és nem lopják el. Mert
ahol van a ti kincsetek, ott van a ti szívetek is” (Mát. 6,19-21). Az Úr Jézust megkérdezi
egy ifjú, hogy a parancsolatok betartásán kívül még mit kell tennie: „Monda néki
Jézus: Ha tökéletes akarsz lenni, eredj, add el vagyonodat, és oszd ki a szegényeknek,
és kincsed lesz mennyben. És azután jer és kövess engem. [Más fordítás: Jézus ezt
felelte neki: „Akarod a végső célt elérni? Végcélba akarsz jutni? Eredj el, add el
vagyonodat, oszd el a szegényeknek s kincsed lesz a mennyben. Azután jer, kövess
engem]. Az ifjú pedig e beszédet, ezt az Igét hallván, elméne megszomorodva; mert
sok jószága vala, nagyon gazdag volt. Jézus pedig monda az ő tanítványainak:
Bizony mondom néktek, hogy a gazdag nehezen megy be a mennyeknek országába.
Ismét, és újra csak azt mondom pedig néktek: Könnyebb és egyszerűbb a tevének a tű
fokán átmenni, hogysem a gazdagnak az Isten országába bejutni” (Mát. 19,21-24).
Erre: „… Péter kezdé mondani néki: Ímé, mi elhagytunk mindent, és követtünk téged.
Jézus pedig felelvén, monda: Bizony mondom néktek, senki sincs, aki elhagyta házát,
vagy fitestvéreit, vagy nőtestvéreit, vagy atyját, vagy anyját, vagy feleségét, vagy
gyermekeit, vagy szántóföldjeit én érettem és az Evangéliumért, aki száz annyit ne
kapna most ebben az időben, és ebben a világban, házakat, fitestvéreket,
nőtestvéreket, anyákat, gyermekeket és szántóföldeket, üldözésekkel együtt. A jövendő
világon, az örökkévalóságban pedig örök életet” (Márk. 10,28-30). Ezért hangzik így az
apostoli figyelmeztetés: „Akik pedig meg akarnak gazdagodni, kísértésbe - az ördög
kelepcéjébe - meg tőrbe, csapdába, és sok esztelen, értelmetlen és káros, ártalmas
kívánságba esnek, melyek az embereket veszedelembe, és romlásba, pusztulásba
sodorják. Mert minden rossznak, gonosz bajnak, szerencsétlenségnek gyökere a pénz
szerelme, a pénzvágy, a kapzsiság: mely után sóvárogván, és igyekezve törekszenek,
mikor ez után futnak, némelyek eltévelyedtek a hittől, és magukat általszegezték sok
fájdalommal, szomorúsággal, bánattal” (1 Tim. 6,9-10). „Azoknak, akik gazdagok e
világon, mondd meg, hogy ne fuvalkodjanak fel, ne legyenek gőgösek / fennhéjázók,
nagyképűek, se ne reménykedjenek a bizonytalan gazdagságban, hanem az élő
azonnal megnyissák néki. [Más fordítás: Akiknek arra van gondjuk, hogy
bármikor kerekedik is fel uruk a menyegzőből, amikor eljő és kopogtat,
tüstént megnyissanak neki].
Luk. 12,37 Boldogok, szerencsések, és a gondoktól és bajoktól mentes az
életük azoknak a rabszolgáknak, kiket az úr, mikor haza megy, vigyázva,
ébren virrasztva és készen talál. Bizony mondom néktek, hogy felövezvén
magát leülteti azokat és előjövén, szolgál nékik.
Luk. 12,38 És ha megjő a második őrváltáskor, és ha a harmadik
őrváltáskor jő meg, és úgy találja őket, boldogok azok a rabszolgák. [Más
fordítás: Boldogok, akiket készen talál, akár éjfélkor, akár hajnalban jön is
haza]!

Istenben, aki bőségesen megad nékünk mindent a mi tápláltatásunkra, a mi

megélhetésünkre. Hogy jót tegyenek, legyenek gazdagok a jó cselekedetekben,
legyenek szíves adakozók, vagyonukat másokkal közlők, és közösséget vállalók.
Kincset gyűjtvén maguknak jó alapul a jövőre, hogy elnyerjék, és megragadják az
örök életet, az igazi életet” (1 Tim. 6,17-19). Tehát: „Ne fáraszd magadat ebben, hogy
meggazdagodj; ez ilyen hústesti eszességedtől szűnjél meg, és a magad belátásából
hagyd abba” (Péld. 23,4). Mert: „Siet a marhakeresésre, a vagyonszerzésre a gonosz
szemű ember, és vagyont akar szerezni a kapzsi ember; és nem veszi észre, hogy
szükség jő reá, hogy ínségbe jut” (Péld. 28,22). Hát: „Nosza immár ti gazdagok,
sírjatok, jajgatván a ti nyomorúságaitok, a szerencsétlenségek, szenvedések, fájdalom
miatt, amelyek elkövetkeznek reátok, amelyek rátok. Gazdagságotok megrothadt, és
a ruháitokat moly ette meg. Aranyotokat és ezüstötöket rozsda fogta meg, és azok
rozsdája bizonyság ellenetek, és megemészti a ti hústesteteket, mint a tűz. Kincset
gyűjtöttetek, és halmoztatok fel az utolsó napokban!” (Jak. 5,1-3). Hanem:
„Fösvénység nélkül való legyen a magatok viselete. Ne legyetek pénzsóvárak;
elégedjetek meg, és érjétek be azzal, amitek van; mert Ő mondotta: Nem hagylak el,
és nem maradok el, sem el nem távozom tőled” (Zsid. 13,5). Mert: „… ha
feltámadtatok, ha életre keltetek a Krisztussal, az odafelvalókat keressétek, ahol a
Krisztus van, az Istennek jobbján ülvén. Az odafelvaló dolgokkal, a mennyeiekkel
törődjetek. azokon elmélkedjetek, nem a földieken” (Kol. 3,1-2). „Mivelhogy nem a
láthatókra nézünk, hanem a láthatatlanokra; mert a láthatók ideig valók, a
láthatatlanok pedig örökkévalók” (2 Kor. 4,18). Mert: „… meg van írva: „Amit szem
nem látott, fül nem hallott, és ember szíve meg sem sejtett, föl nem fogta, meg se
gondolta, azt készítette el az Isten az őt szeretőknek” (1Kor. 2,9). „Romolhatatlan,
szeplőtelen, be nem szennyezett és hervadhatatlan, el nem múló örökségre, amely a
mennyekben van fenntartva, és megőrizve számunkra” (1Pét 1,4). Ezért: „…
keressétek először Istennek országát, és az ő igazságát; és ezek is mind ráadásul
megadatnak néktek” (Mát. 6,33). Az első jeruzsálemi gyülekezet így teljesítette az Úr
Jézus parancsát: „Mindnyájan pedig, akik hisznek, együtt, és egy akaraton valának.
[Más fordítás: A hívők mind ugyanazon a helyen, ugyanabból a célból tartózkodtak],
és mindenük köz vala, mindent közösnek tekintettek; És jószágukat és marháikat,
vagyonukat, birtokaikat és javaikat eladogatták, és árát szétosztogatták azokat
egymás között, mindenkinek, amint kinek-kinek szüksége vala” (Csel. 2,44-45).
Luk. 12,39 Ezt pedig értsétek, és jegyezzétek meg, hogy ha tudná a ház
gazdája, mely órában jő el a tolvaj, vigyázna, ébren virrasztva őrködne, és
nem engedné, hogy az ő házába törjön.
Luk. 12,40 Ti is azért legyetek készek: mert amely órában nem
gondolnátok, amikor nem várjátok, és amikor nem számítotok rá, abban jő,
és érkezik meg az embernek Fia.227
Luk. 12,41 Monda pedig néki Péter: Uram, nékünk mondod-é ezt a
példázatot, ezt a hasonlatot, vagy mindenkinek is?

2227 Máté bizonyságtétele: „Arról a napról és óráról pedig senki sem tud, még a
mennyei angyalok sem, hanem csak az én Atyám egyedül. Virrasszatok, mert
amiképpen pedig a Noé napjaiban vala, akképpen lesz az ember Fiának eljövetele, és
megérkezése is. Mert amiképpen az özönvíz előtt való napokban esznek és isznak
vala, házasodnak és férjhez mennek vala, mind ama napig, amelyen Noé a bárkába
méne. És semmit sem sejtettek és semmit nem vesznek vala észre, nem eszméltek fel és
nem is gondoltak rá, mígnem eljöve az özönvíz és mindnyájukat elragadá, és
elsodorta. Akképpen lesz az ember Fiának eljövetele, megérkezés, megjelenése is.
Vigyázzatok azért, legyetek állandóan készen, virrasszatok, legyetek éberek mert nem
tudjátok, mely órában, vagy melyik nap jő el a ti Uratok. Azt pedig jegyezzétek meg,
és emlékezzetek erre, és legyetek tudatában, hogy ha tudná a ház ura, hogy az
éjszakának melyik szakában, melyik órájában, melyik őrváltáskor jő el a tolvaj:
akkor ébren maradna, virrasztana, és vigyázna, és nem engedné, hogy házába törjön.
Azért legyetek készen, és mindig álljatok készenlétben, olyanok legyetek, mint a
felkészítettség állapotában lévők ti is, akiket előkészítettek erre az eseményre; mert
amely órában nem gondoljátok, abban jő el az embernek Fia” (Mát. 24,36-39). És az
Úr újra és újra figyelmezteti az Úr az Övéit: „Vigyázzatok azért, mert sem a napot,
sem az órát nem tudjátok, amelyen az embernek Fia eljő” (Mát. 25,13). És: „…
vigyázzatok magatokra, hogy valamikor meg ne nehezedjék a ti szívetek
dobzódásnak, mámornak, részegségnek és ez élet - a megélhetés - gondjainak miatta,
és váratlanul reátok ne jöjjön, és hirtelen meg ne lepjen titeket az a nap. Vigyázzatok
azért minden időben, kérvén, hogy méltókká tétessetek arra, hogy elkerüljétek
mindezeket, amik bekövetkeznek, és megállhassatok az embernek Fia előtt. (Más
fordítás: Legyetek tehát éberek és szüntelen könyörögjetek, hogy kimenekülhessetek
mindazokból, amik történni fognak, és hogy megállhassatok az Emberfia előtt)!”
(Luk. 21,34-36). Tehát: „Figyeljetek, vigyázzatok, legyetek ébren és imádkozzatok;
mert nem tudjátok, mikor jő el az az idő. Úgy mint az az ember, aki messze útra kelve,
házát elhagyván, és rabszolgáit felhatalmazván, és kinek-kinek a maga dolgát
megszabván, az ajtónállónak is megparancsolta, hogy vigyázzon. [Más fordítás:
Olyan ez, mint mikor egy külföldre utazó elhagyja házát, s rabszolgáinak
meghatalmazást ad, és kinek-kinek a maga munkáját kiadja, az ajtónállónak pedig
megparancsolja, hogy ébren legyen, hogy virrasszon, hogy őrt álljon]. Vigyázzatok
azért, legyetek hát ébren, virrasszatok, mert nem tudjátok, mikor érkezik meg a
háznak ura, este-é vagy éjfélkor, vagy kakasszókor, vagy reggel? Hogy, ha hirtelen,
váratlanul megérkezik, ne találjon titeket aludva, tétlenül, ellustulva. Amiket pedig
néktek mondok, mindenkinek mondom: Vigyázzatok, maradjatok ébren, virrasszatok”
(Márk. 13,33-37). És: „Vigyázzatok, legyetek éberek, virrasszatok, és figyeljetek.
Luk. 12,42 Monda pedig az Úr: Kicsoda hát a hű, megbízható és bölcs
sáfár, kit az úr gondviselővé tőn az ő háza népén, hogy adja ki nékik
élelmüket a maga idejében?
Luk. 12,43 Boldog az a rabszolga, akit az ő ura, mikor megérkezik, ilyen
munkában talál!
Luk. 12,44 Bizony mondom néktek, hogy minden jószága felett
gondviselővé teszi őt, és az egész vagyonát is rábízza.228

Álljatok meg szilárdan, mozdíthatatlanul; tartsatok ki állhatatosan a hitben, legyetek

férfiak, viselkedjetek bátran, és cselekedjetek férfiasan, legyetek erősek,
győzedelmeskedjetek!” (1 Kor. 16,13). „Mert igen jól tudjátok ti magatok, hogy az
Úrnak napja úgy jő el, mint a tolvaj éjjel” (1 Thess. 5,2). Ezért azt mondja a
megdicsőült Úr: „Ímé eljövök, mint a tolvaj. Boldog, aki vigyáz és őrzi az ő ruháit,
hogy mezítelenen ne járjon, és meg ne lássák az ő rútságát, az ő szégyenét” (Jel.
16,15). Hát: „Ne is aludjunk azért, mint a többiek, hanem legyünk éberek és józanok”
(1 Thess. 5,6). És ne legyetek gonosz szolgák: „Annakokáért ne legyetek esztelenek,
meggondolatlanok, hanem megértsétek, mi legyen az Úrnak akarata. És meg ne
részegedjetek bortól, miben kicsapongás van: hanem teljesedjetek be Szent
Szellemmel. (Más fordítás: Ne részegeskedjetek, mert a borral léhaság jár együtt,
hanem teljetek meg Szellemmel)” (Eféz. 5,17-8). Mert: „A vége pedig mindennek
közel, karnyújtásnyira van. Annakokáért legyetek mértékletesek, egészséges
gondolkodású, józan, megfontolt, az Igét szemmel tartók, éberek, okosak, hogy
imádkozhassatok” (1Pét 4,7). „Legyetek azért, atyámfiai, béketűrők az Úrnak
eljöveteléig. Ímé a szántóvető várja a földnek drága gyümölcsét, béketűréssel, és
türelmesen várja, míg reggeli - korai - és estveli - késői - esőt kap. Legyetek ti is
béketűrők, legyetek ti is türelemmel, és erősítsétek meg szíveteket, mert az Úrnak
eljövetele közel van” (Jak. 5,7-8). Mert: „… el fog jönni az Úr napja, mégpedig úgy,
mint a tolvaj, amikor az egek recsegve-ropogva elmúlnak, az elemek égve
felbomlanak, a föld és a rajta levő alkotások is megégnek. (Más fordítás: a föld és a
rajta lévő alkotások is megégnek: Ez a fordítás későbbi hagyományon alapul, a
legrégibb szöveg értelme: a föld és a rajta levő alkotások is megtaláltatnak, abban az
értelemben, hogy sorra kerülnek)” (2 Pét. 3,10).
2228 Máté így írja le a kijelentést: „Kicsoda hát a hű, megbízható és bölcs rabszolga,
akit az ő ura gondviselővé tőn az ő háza népén, hogy a maga idejében adjon azoknak
eledelt. Boldog az a rabszolga, akit az ő hazatérő ura, ebben a munkában talál.
Bizony mondom néktek, hogy minden jószága fölött gondviselővé teszi őt, és meg
fogja bízni egész vagyona kezelésével. Ha pedig ama gonosz, hitvány rabszolga így
szólna az ő szívében: Halogatja még az én uram a hazajövetelt. És az ő
rabszolgatársait verni kezdené, a részegesekkel és a korhelyekkel pedig enni és inni
kezdene: Megjő annak a szolgának az ura, amely napon nem várja, és amely órában
nem gondolja, nem is sejti, És ketté vágatja őt, és a képmutatók sorsára juttatja. ott
lészen sírás, jajgatás és fogcsikorgatás” (Mát. 24,45-51). Pál apostol ismerve az ő Ura
parancsát, ezt vallja: „Úgy tekintsen, és úgy számítson, és értékeljen minket minden
ember, mint Krisztus szolgáit, és parancsvégrehajtóit, alárendeltjeit. És Isten szent
titkainak sáfárait, gondnokait, intézőit. Ami pedig egyébiránt a sáfárokban, a
Luk. 12,45 Ha pedig az a rabszolga így szólna az ő szívében, az ő
bensőjében: Halogatja még az én uram a hazajövetelt; és kezdené verni a
rabszolgákat és rabszolgalányokat, és enni és inni és részegeskedni:
Luk. 12,46 Megérkezik annak a rabszolgának az ura, amely napon nem
várja, és amely órában nem gondolja, amelyet nem ismer, amikor nem is
sejti, és amikor nem is számít rá, és kettévágatja őt, és a hitetlenek, a
megbízhatatlan, és hűtlen álnokok sorsára juttatja.
Luk. 12,47 És amely szolga tudta és ismerte az ő urának akaratát, de
mégsem állt készen és nem végezte el, sőt nem is fogott hozzá
teljesítéséhez, sem annak akarata szerint nem cselekedett, sokkal
büntettetik meg, sok verést kap;
Luk. 12,48 Aki pedig nem tudta, nem ismerte és nem értette meg, és
büntetésre méltó, verést érdemlő dolgokat cselekedett, kevesebbel
büntettetik, kevesebb verést és botütést kap. És valakinek sokat adtak,
sokat követelnek tőle; és akire sokat bíztak, attól többet kérnek számon.229
Luk. 12,49 Azért jöttem, hogy e világra tüzet bocsássak: és mit akarok, ha
az immár meggerjedett. [Más fordítás: és mennyire szeretném, ha az már
lángra lobbant volna, ha már lángolna]?
Luk. 12,50 De bemerítéssel kell nékem alámeríttetnem; és mely igen
szorongattatom, gyötrődöm, míglen az elvégeztetik, míg be nem teljesedik.
Luk. 12,51 Gondoljátok-é, hogy azért jöttem, hogy békességet adjak e
földön, hogy békességet, háborítatlanságot, jólétet, a veszély érzetétől való
mentességet, és boldogságot hozzak e földre? Nem, mondom néktek; sőt
inkább meghasonlást, megosztást, széthúzást.
Luk. 12,52 Mert mostantól fogva öten lesznek egy házban, egy családban,
akik meghasonlanak egymással, három kettő ellen, és kettő, három ellen

gondnokokban, intézőkben, akik a megbízó, a tulajdonos javaival felelősen

gazdálkodnak. Akinek megvan a hatalma arra, hogy a rábízott ügyekben
TÖRVÉNYKEZZEN, pénzügyeit rendezze: gondnoka annak, és számot ad róluk a
tulajdonosnak, megkívántatik, az, hogy mindenik hűnek, és megbízhatónak
találtassék, és bizonyuljon. (1 Kor. 4,1-2). „Aki tehát tudna jót tenni, de nem teszi: bűne
az annak” (Jak. 4,17). És hogy mi az a jó, amit tenni kell: „Mert ha az evangéliumot
hirdetem, azzal nincs mit dicsekednem, mivel kényszer nehezedik rám. Jaj nekem
ugyanis, ha nem hirdetem az evangéliumot! Mert ha akaratom szerint művelem ezt,
jutalmam van; ha pedig akaratom nélkül, sáfársággal bízattam meg” (1 Kor. 9,16-17).
2229 Már a mózesi törvény így prófétál az engedetlenség következményéről, arról,
hogy a sátán hatalma alá kerül: „Hogyha vétkezik valaki, és cselekszik valamit az
Úrnak valamely parancsolata ellen, amit nem kell cselekedni, ha nem tudta is:
vétkessé lesz, és hordozza az ő vétségének terhét” (3 Móz. 5,17). És: „Akkor, ha a
bűnös ütleget érdemel, vonassa le azt a bíró, és üttessen arra maga előtt annak
bűnössége szerint való számban, amennyit a bűne miatt megérdemel” (5 Móz. 25,2).
Luk. 12,53 Meghasonlik az atya a fiú ellen, és a fiú az atya ellen; és az
anya a leány ellen, és a leány az anya ellen; napa a menye ellen, és a
menye a napa ellen fordul, és szembeszáll.230
Luk. 12,54 Monda pedig a sokaságnak, a tömegnek is: Mikor látjátok,
hogy napnyugatról felhő támad, azonnal ezt mondjátok: Záporeső,
égzengéssel kísért vihar, és zivatar jő; és úgy lesz.
Luk. 12,55 És mikor halljátok fúni a déli szelet, ezt mondjátok: Égető
hőség jön; és úgy lesz.
Luk. 12,56 Képmutatók, az égnek és a földnek ábrázatáról tudtok ítéletet
tenni. [Más fordítás: a föld és az ég arculatát meg tudjátok vizsgálni, és
jelenségeit felismeritek]? Erről az időről, erről a korszakról pedig mi
dolog, hogy nem tudtok ítéletet tenni. [Más fordítás: miért nem ismeritek
föl akkor mindazt, ami most történik, és ezt a mostani) időszakot hogy-
hogy nem vizsgáljátok meg]?
Luk. 12,57 És mi dolog, hogy ti magatoktól is meg nem ítélitek, és miért
nem tudjátok magatoktól eldönteni, mi az igaz?231
2230 Máté így ír a kijelentésről: „Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy békességet,
a veszély érzetétől való mentességet, és háborítatlanságot hozzak, és bocsássak e
földre; nem azért jöttem, hogy békességet hozzak, és bocsássak, hanem hogy fegyvert,
harci kardot vetni jöttem. Mert azért jöttem, hogy meghasonlást támasszak az ember
és az ő atyja, hogy szétválasszam, és egymás ellen fordítsam az embert és atyját, a
leányt és az ő anyját, a menyet és az ő napát, az anyósát; És hogy az embernek
ellensége legyen az ő saját háza népe, a tulajdon családja” (Mát. 10,34-36). Az Úr
Jézus saját családján mutatja be, hogy mit jelent az előző kijelentése. Egyik
alkalommal, amikor nagy sokaság vette körül, és Ő meggyógyította a betegeket, és
kiűzte a démonokat: „Amint az övéi, a hozzátartozói ezt meghallák, és tudomást
szereztek erről, eljövének, hogy megfogják, és erővel elvigyék őt; mert azt mondják
vala, hogy magán kívül van, hogy nincs magánál, extázisban / önkívületben van;
hogy megzavarodott; megháborodott; hogy elvesztette az eszét. Az írástudók, a
törvénytanítók pedig, akik Jeruzsálemből jöttek vala le, azt mondák, hogy: Belzebub
van vele, hogy Belzebub szállta meg, és van benne. És: Az ördögök, a démonok, a
gonosz szellemek fejedelme által, az ő segítségével űzi, és hajítja ki az ördögöket, a
démonokat, a gonosz szellemeket” (Mk. 3,21-22). „Mert a testvérei sem hittek benne”
(Ján. 7,5). A próféta már előre figyelmeztette Isten népét: „Ne higgyetek a barátnak;
ne bízzatok a tanácsadóban, vagy a jó ismerősben; az öledben ülő előtt is zárd be
szádnak ajtaját, még asszonyod előtt is, akit magadhoz ölelsz, vigyázz, hogy mit
mondasz. Mert a fiú bolondnak tartja atyját, és gyalázatosan bánik apjával, a leány
anyja ellen támad, a meny az ő napára; az embernek saját háznépe az ellensége”
(Mik. 7,5-6).
2231 Máté így ír az Úr Jézus kijelentéséről: „Ő pedig felelvén, monda nékik: Mikor
esteledik, azt mondjátok: Szép, derűs, jó idő lesz; mert veres és tűzpiros az ég.
Reggel pedig: Ma zivatar és vihar lesz; mert az ég borús és veres. Képmutatók! Annyi
tudásotok van, hogy az ég ábrázatját meg tudjátok ítélni, az ég jeleit felismeritek, és
az ég színéből tudtok következtetni, az idők ismertetőjeleit pedig nem tudjátok, nem
vagytok képesek megítélni, és felismerni?” (Mát. 16,2-3).
Luk. 12,58 Mikor pedig a te ellenségeddel, vagy a peres féllel a fejedelem,
az elöljáró, vagy a bíró elé mégy, igyekezzél az úton megmenekedni,
megszabadulni tőle, és még útközben kibékülni, és békésen megegyezni
vele, hogy téged ne vonjon a bíró elé, és a bíró át ne adjon téged a
poroszlónak, a börtönőrnek és a poroszló, a börtönőr a tömlöcbe ne vessen
téged.
Luk. 12,59 Mondom néked, hogy nem jössz, nem szabadulsz ki onnét,
mígnem megfizetsz mind az utolsó fillérig [Más fordítás: amíg le nem
hámlik rólad a leprától származó utolsó pikkely is].232
Luk. 13. Változtassátok meg a szíveteket!

2232 Máté is ír erről: „Légy jóakarója a te ellenségednek hamar, és ellenfeleddel, vagy

peres feleddel szemben légy békülékeny. Légy jóindulatú, és siess megegyezni vele
még idejében, amíg az úton vagy vele, hogy ellenséged, vagy az ellenfeled
valamiképpen a bíró kezébe ne adjon, és a bíró oda ne adjon a poroszló, a
törvényszolga, a börtönőr, az ítéletvégrehajtó kezébe, és tömlöcbe ne vessen téged, és
fogságba ne kerülj. Bizony úgy van, és mondom néked: ki nem jössz, ki nem
szabadulsz onnét, mígnem megfizetsz, és amíg meg nem adod, és le nem fizeted a
tarozásod az utolsó fillérig” (Mát. 5,25-26). Ha ember ellen van panaszod, bocsáss
meg: „Mert ha megbocsátjátok, az embereknek az ő vétkeiket megbocsát, néktek is a
ti mennyei Atyátok. [Más fordítás: Ha ugyanis elengeditek az embereknek eleséseiket
hibás lépéseiket, botlásaikat, baklövéseiket, melléfogásaikat, megbocsát, és elengedi
néktek is a ti mennyei Atyátok azokat]. Ha pedig meg nem bocsátjátok, ha ti nem
engeditek el az embereknek az ő vétkeiket, botlásaikat, eleséseiket, hibás lépéseiket,
baklövéseiket, melléfogásaikat, a ti mennyei Atyátok sem bocsátja meg, és Ő sem
fogja elengedni a ti vétkeiteket, botlásaitokat, eleséseiteket” (Mát. 6,14.15). Mert ha
nem bocsátasz meg, engedetlenséged következménye megmarad, hiszen a
megbocsátás feltétele az ima meghallgatásnak: „És mikor imádkozva megálltok,
bocsássátok meg, és engedjétek el, ha valaki ellen valami panaszotok van, ha
nehezteltek valakire; hogy a ti mennyei Atyátok is megbocsássa néktek, és elengedje a
ti vétkeiteket botlásaitokat, baklövéseiteket. Ha pedig ti meg nem bocsátotok, és el
nem engeditek, a ti mennyei Atyátok sem bocsátja meg, és nem engedi el a ti
vétkeiteket” (Márk. 11,25-26). Ezért figyelmeztet az apostol, hogy: „
Vigyázzatok atyámfiai, testvéreim, hogy valaha ne legyen bármelyikőtöknek hitetlen
gonosz szíve, hogy az élő Istentől elszakadjon. Hanem buzdítsátok egymást minden
napon, míg tart a ma, hogy egyikőtök se keményíttessék meg a bűnnek csalárdsága
által, a bűn csábításától. Mert részeseivé lettünk Krisztusnak, ha ugyan az elkezdett
bizodalmat, amely kezdetben élt bennünk mindvégig erősen, és szilárdan megtartjuk.
E mondás szerint: Ma, ha az ő szavát halljátok, meg ne keményítsétek a ti szíveiteket,
mint az elkeseredéskor” (Zsid. 3,12-15). Ne arról beszélj, hogy mit tett, vagy nem tett a
másik ember: „Ne állj ki elhamarkodottan, amikor perelsz, mert mit csinálsz majd a
végén, ha ellenfeled megszégyenít? A magad perét pereld ellenfeleddel, de a más
titkát ne fedd föl, mert aki hallja, szidalmaz téged, és rágalmazásod nem vonhatod
vissza” (Péld. 25,8-10)
Luk. 13,1 Jövének pedig ugyanazon időben némelyek, kik néki hírt
mondának a Galileabeliek felől, kiknek vérét Pilátus az ő áldozatukkal
elegyítette, az áldozat vérével összekeverte.
Luk. 13,2 És felelvén Jézus, monda nékik: Gondoljátok-é, hogy ezek a
Galileabeliek bűnösebbek célt eltévesztőbbek voltak valamennyi
Galileabelinél, mivelhogy ezeket szenvedték?
Luk. 13,3 Nem, mondom néktek: sőt inkább, ha meg nem tértek, ha meg
nem változtatjátok azt, ahogyan gondolkodtok, és ahogy éltek, és ha más
felismerésre nem tértek, mindnyájan, hasonlóképen elvesztek, és úgy
fogtok elpusztulni, mint ők.
Luk. 13,4 Vagy az a tizennyolc, akire rádőlt, rászakadt a torony Siloámban,
és megölte őket, gondoljátok-é, hogy bűnösebb volt? Többel tartozott,
többel volt adós minden más Jeruzsálemben lakó embernél?
Luk. 13,5 Nem, mondom néktek: sőt inkább, ha meg nem tértek, ha meg
nem változtatjátok azt, ahogyan gondolkodtok, és ahogy éltek, ha más
felismerésre nem tértek, mindnyájan hasonlóképen elvesztek, és úgy
fogtok elpusztulni, mint ők.233
Luk. 13,6 És ezt a példázatot mondá: Vala egy embernek egy fügefája
szőlejébe ültetve; és elméne, hogy azon gyümölcsöt keressen, és nem
talála.
Luk. 13,7 És monda a vincellérnek: Ímé három esztendeje járok
gyümölcsöt keresni e fügefán, és nem találok: vágd ki azt; miért foglalja és
használja a földet is hiába?
Luk. 13,8 Az pedig felelvén, monda néki: Uram, hagyj békét néki még ez
esztendőben, míg köröskörül megkapálom és megtrágyázom:
Luk. 13,9 És ha jövőre gyümölcsöt terem, jó akkor meghagyjuk; ha pedig
nem, azután vágd ki azt.234
2233 Ugyanis: „Mindenki vétkezett, mindenki eltévesztette a célpontot, és híjával van,
nélkülözi, és szűkölködik az Isten dicsősége nélkül” (Róm. 3,23). Már a prófétákon
keresztül így szólt az Úr: „Mivel megutálta és megvetette és visszautasította e nép
Siloahnak lassan, és csendesen folydogáló vizét, és Recinben és Remalja fiában
gyönyörködik és örvendezik” (Ésa. 8,6). Ezért mindenkit a maga tettei szerint ítélek
meg, Izráel háza! - így szól az én Uram, az ÚR. Térjetek meg, változtassátok meg
gondolkozásmódotokat, és ahogy éltek, hagyjátok el vétkeiteket, akkor nem fogtok
elbukni bűneitek, céltévesztésetek miatt. Hagyjatok fel vétkeitekkel, amelyeket
elkövettetek, és újuljatok meg szívetekben és szellemetekben! Miért halnátok meg,
Izráel háza? Hiszen nem kívánom a halandó halálát - így szól az én Uram, az ÚR -,
térjetek hát meg és éljetek” (Ezék. 18,30-32).
2234 Máté így ír a fügefáról: „Korán reggel pedig, ahogy indult vissza Jeruzsálembe,
és a város felé ment, közben megéhezék. És ahogy észrevett egy fügefát az út mellett,
oda méne hozzá, és nem talála azon semmit, hanem csak levelet; ezért így szólt a
fához, és monda annak: Gyümölcs te rajtad ezután soha többé ne teremjen; És a
fügefa azonnal kiszáradt” (Mát. 21,18-19). Erről prédikált már Bemerítő János is,
Luk. 13,10 Tanít vala pedig szombatnapon,235 a nyugalom napján, a heti
pihenőnapon, a világi elfoglaltságoktól való megnyugvás napján egy
zsinagógában.
Luk. 13,11 És ímé vala ott egy asszony, kiben betegségnek szelleme lakott
tizennyolc esztendőtől fogva, akit már tizennyolc éve gyötört a betegség
szelleme; és meg volt görbedve annyira, hogy teljességgel nem tudott
felegyenesedni.
Luk. 13,12 És mikor azt látta Jézus, előszólítá, és magához hívta őt, így
szólva hozzá: Asszony, feloldattál, és szabad vagy, megszabadultál, fel
vagy oldozva a te betegségedből!
Luk. 13,13 És reá veté, rátette kezeit; és azonnal felegyenesedik, és
dicsőíté az Istent.
Luk. 13,14 Felelvén pedig a zsinagógafő, a zsinagógavezetője, elöljárója,
haragudva, fölháborodva, és méltatlankodva a felett való bosszúságában,
hogy szombatnapon, a nyugalom napján gyógyított Jézus, monda a
sokaságnak, a tömegnek: Hat nap van, amelyen munkálkodni kell; azokon
jöjjetek azért és gyógyíttassátok magatokat, és ne szombatnapon, ne a
nyugalom napján.
Luk. 13,15 Felele azért néki az Úr, és monda: Képmutató, szombatnapon
nem oldja-é el mindenitek az ő ökrét vagy szamarát a jászoltól, és nem
viszi-é, nem vezeti-e el itatni?
Luk. 13,16 Hát ezt, az Ábrahám leányát, kit a Sátán megkötözött, és fogva
tartott ímé tizennyolc esztendeje, nem kellett-é feloldani e kötélből? És
nem szabad szombatnapon, a nyugalom napján feloldani bilincsétől, a
kötelékből?

amikor azt hirdette: „A fejsze pedig immár a fák gyökerére vettetett. Azért minden fa,
amely jó és nemes gyümölcsöt nem terem, kivágattatik, és tűzre vettetik” (Mát. 3,10).
Mert csak a megigazult ember tud gyümölcsöt teremni: „Az igaz, a megigazult
virágzik és virul, mint a pálmafa, és magasra növekedik, mint a cédrus a Libanonon.
Még a vén korban is gyümölcsöznek; kövérek, dús lombúak és zöldellők lesznek”
(Zsolt. 92,13.15). Isten hosszútűrésének oka az, hogy Ő a SZERETET: „Nem
késlekedik, és nem késik el az ígérettel az Úr, mint némelyek késedelemnek tartják.
Hanem türelemmel viseltetik irántunk, és hosszan tűr érettünk, nem akarván, hogy
némelyek, elvesszenek, elpusztuljanak, megsemmisüljenek, hanem hogy mindenki
megtérésre, a gondolkodásmód megváltozásra jusson, és új felismerésre térjen. És a
mi Urunknak türelmét, és hosszútűrését üdvösségnek, - biztonság, oltalom, védelem,
épség, egészség, a menekülés alkalmának - tartsátok; amiképpen a mi szeretett
atyánkfia, testvérünk Pál is írt néktek a néki adott bölcsesség szerint” (2 Pét. 3,9.15).
„Aki azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön, és az igazság ismeretére, a
Krisztusnak megismerésére eljusson” (1Tim. 2,4).
2235 Szombatnap (szabbaton): nyugalom napja, a heti pihenőnap, a világi
elfoglaltságoktól való megnyugvás napja.
Luk. 13,17 És mikor ezeket mondta, megszégyenülnek mindnyájan
ellenfelei, kik magukat néki ellenébe veték, akik szembeszegültek vele; és
az egész nép örül vala mindazokon a dicsőséges dolgokon, és
mindazoknak a csodáknak, amelyek őáltala lettek, amelyeket ő vitt
véghez.236
Luk. 13,18 Monda pedig Jézus: Mihez hasonló az Isten országa, az Isten
királysága? És mihez hasonlítsam azt, mivel is vessem össze?
Luk. 13,19 Hasonló a mustármaghoz, melyet az ember vévén, elvet az ő
kertjében; és felnevelkedett, felnőtt, és lett nagy fává, és az égi madarak
fészket raktak annak ágain.237

2236 A törvény így hangzott: „Hat napon át munkálkodjál, és végezd minden

dolgodat; De a hetedik nap az Úrnak a te Istenednek szombatja, nyugalomnapja.
Semmi dolgot se tégy, és semmiféle munkát ne végezz azon se magad, se fiad, se
leányod, se szolgád, se szolgálóleányod, se barmod, se jövevényed, aki a te kapuidon
belől van. Mert hat napon teremté, és alkotta meg az Úr az eget és a földet, a tengert
és mindent, ami azokban van, a hetedik napon pedig megnyugovék, megpihent. Azért
megáldá az Úr a szombat, a nyugalom napját és megszentelte, és elkülönítette azt” (2
Móz. 20,9-11). És Mózesen keresztül jelenti ki Isten, hogy a nyugalom napja, a
szabadítás napja: „Hat napon át munkálkodjál, és dolgozz, és végezd minden
dolgodat, mindenféle munkádat. De a hetedik nap az Úrnak, a te Istenednek
szombatja, a nyugalomnapja. Semmi dolgot se tégy, és semmiféle munkát ne végezz
azon, se magad, se fiad, se leányod, se szolgád, se szolgálóleányod, se ökröd, se
szamarad, és semminemű barmod, se jövevényed, aki a te kapuidon belől van, hogy
megnyugodjék, hadd pihenjen a te szolgád és szolgálóleányod, mint te magad,
hozzád hasonlóan. És megemlékezzél róla, hogy szolga voltál Egyiptom földén, és
kihozott onnan téged az Úr, a te Istened erős kézzel és kinyújtott karral. Azért
parancsolta néked az Úr, a te Istened, hogy a szombat, a nyugalom napját
megtartsad” (5 Móz. 5,13-15). És azért adta az Úr, hogy felismerjék Őt. „És adtam
nékik szombatjaimat, a nyugalom napjait is, hogy legyenek jegyül köztem és ő
közöttük, és annak jeléül, hogy köztük vagyok, és hogy megtudják, hogy én vagyok az
Úr, az ő megszentelőjük, aki elkülöníti őket” (Ezék. 20,12).
2237 Máté bizonyságtétele így hangzik: „Más példázatot, példabeszédet is adott
eléjük, mondván: Hasonlatos a mennyeknek országa a mustármaghoz, amelyet vévén
az ember, elvet az ő mezejében, a szántóföldjében. Amely kisebb ugyan minden
magnál; de amikor felnő, nagyobb a veteményeknél, és fává lesz, fává terebélyesedik,
annyira, hogy reá szállnak az égi madarak, és fészket raknak ágain” (Mát. 13,31-32).
„Ezt a példázatot mondá nékik Jézus; de ők nem értették, mit jelent, amit szól vala
nékik” (Ján. 10,6). Isten országa az Úr Jézusban jelent meg, és folytatódott – és
növekedett – az Ő teste, vagyis a kihívottak gyülekezete által. Ezért Péter apostol így
buzdítja a mindenkori hívőket: „…növekedjetek, és erősödjetek a kegyelemben és a
mi Urunknak és megtartó, megváltó, megmentő, gyógyító, üdvözítő Jézus
Krisztusunknak ismeretében, kegyelmében és megismerésében. Néki legyen dicsőség,
tisztesség, méltóság, fény, ragyogás mind most, mind örökkön-örökké. Ámen” (2 Pét.
3,18). De hogy Isten országa megnyilvánuljon a jelenvalóvilágban, ahhoz a hitnek is
növekedni kell. A tanítványok nem tudtak kiűzni egy démont, és: „Ekkor a
Luk. 13,20 És ismét monda: Mihez hasonlítsam az Isten országát, az Isten
királyságát?
Luk. 13,21 Hasonló a kovászhoz,238 melyet az asszony vévén, három
mérce239 lisztbe keverte, várva, mígnem az egész megkel.240
Luk. 13,22 És városokon és falvakon megy vala által, tanítva, és
Jeruzsálembe menve.241
Luk. 13,23 Monda pedig néki valaki: Uram, avagy kevesen vannak-é akik
üdvözülnek? [Más fordítás: Uram, csak néhány ember fog megmenekülni]?
Ő pedig monda nékik:
tanítványok magukban Jézushoz menvén, mondának néki: Mi miért nem tudtuk, miért
nem voltunk képesek azt a gonosz szellemet kiűzni, kihajítani? Jézus pedig monda
nékik: A ti kishitűségetek, hitetlenségetek miatt. Mert kevés, gyenge a hitetek. Mert
bizony mondom néktek: Ha csak akkora hitetek volna, mint a mustármag, azt
mondanátok ennek a hegynek: Menj innen amoda, és elmenne; és semmi sem volna
lehetetlen néktek” (Mát. 17,19-20). Lukács is erről tesz bizonyságot: „Monda pedig az
Úr: Ha annyi hitetek volna, mint a mustármag, ezt mondanátok, ím ez
eperfának,vagy vadfügefának: Szakadj ki gyökerestől, és plántáltassál a tengerbe; és
engedelmeskedne néktek” (Luk. 17,6). „Mert nem beszédben áll, és nem szavakon
alapszik, nem szóban nyilatkozik meg az Istennek országa, az Isten királysága,
uralma, hanem csodatevő erőben, és hatalomban” (1 Kor. 4,20). A prófécia pedig így
szól az Úr Jézusról és az Ő testéről, a kihívottak gyülekezetéről: „Így szól az Úr
Isten, az én Uram, az ÚR: És veszek én ama magas cédrus tetejéből, és elültetem.
Felső ágaiból egy gyönge ágat szegek le, s elplántálom én magas és fölemelt hegyen.
(Más fordítás: Majd én magam török le a magas cédrus hegyéről egy ágat, egy
gyenge hajtást, és elplántálom, egy magasba emelkedő hegyen). Izráel magasságos
hegyén plántálom őt, és ágat nevel és gyümölcsöt terem s nagyságos és pompás
cédrussá nevekedik, hogy lakjanak alatta, mindenféle szárnyas madarak és ágainak
és lombjának árnyékában fognak lakozni. És megismeri, és akkor majd megtudja a
mező minden fája, hogy én, az Úr tettem a magas fát alacsonnyá, az alacsony fát
magassá; megszárasztottam a zöldellő fát, és zölddé, virulóvá tettem a kiszáradt fát.
Én, az Úr szólottam és megcselekedtem, mert amit én, az ÚR, Jahve, az Örökkévaló
megmondok, azt meg is teszem” (Ezék. 17,22-24).
2238 Kovász: (dzümé): jelentése: Erjedés; kenyér készítéséhez használt ,,savanyított
kenyértészta” (a kenyérdagasztás és szakasztás után a tálban visszamaradt nyers
tészta, amelyet kis lágy cipóalakban meghagynak, és amit a következő sütésnél, mint
erjesztő anyagot használnak) ami a dagasztott kenyértésztát megkeleszti. Képletesen:
magatartás, vagy tanítás, tanítási mód, amely „keleszt”, tovább hat és erjeszt; tehát a
meglévőt valamilyen irányban megváltoztatja, akár kedvező, akár kedvezőtlen
irányban; a mindent átjáró, megerjesztő tan, eszme, amely lehet vallásos vagy
politikai.
2239 Mérce: (szaton): űrmérték száraz anyagok mérésére, kb. 12 liter.
2240 Máté bizonyságtétele: „Más példázatot, hasonlatot is mondott és tárt eléjük:
Hasonlatos a mennyeknek országa, az Isten királysága a kovászhoz, amelyet vévén az
asszony, három mérce, azaz 12 liter lisztbe belekever, mígnem az egész megkel” (Mát.
13,33). A kovászról így beszél Isten Igéje: „Kis, egy parányi kovász az egész tésztát
megkeleszti, és megposhasztja, megerjeszti” (Gal. 5,9). Mert van romlott kovász is,
Luk. 13,24 Igyekezzetek bemenni, küzdjetek, harcoljatok, törekedjetek
arra, hogy bejussatok a szoros kapun: mert sokan, mondom néktek,
igyekeznek bemenni, keresik majd a bejutást, de nem mehetnek, nem
tudnak, mert nem lesz rá erejük.242
Luk. 13,25 Mikor már a gazda, a ház ura felkél és bezárja az ajtót, és
kezdetek kívül állani és az ajtót, mondván: Uram! Uram! Nyisd meg
nékünk; és ő felelvén, ezt mondja néktek: Nem ismerlek titeket. Nem
tudom, honnét valók vagytok ti;

ezért az Úr Jézus így inti az Övéit, egyben azt is kijelentve, hogy Ő mit ért kovászon:
„… Vigyázzatok és őrizkedjetek a farizeusok és sadduceusok kovászától. Ők pedig
tanakodtak, és fontolgatták, töprenkedtek, és arról beszélgettek maguk között,
mondván: Nem hoztunk kenyeret magunkkal. Jézus pedig észrevévén és megértvén
ezt, monda nékik: Mit tanakodtok magatok között? Mit töprenkedtek, és fontolgattok
magatokban? Mit beszélgettek egymás között óh kicsinyhitűek, hogy kenyeret nem
hoztatok magatokkal, és nincs kenyeretek? Mégsem értitek-é? Még mindig nem
fogtátok föl, nem is emlékeztek-é? És nem jut eszetekbe az ötezernek öt kenyere, és
hogy hány kosárt töltöttetek meg? Hogy hány kosár maradékot szedtetek össze? Sem
a négyezernek hét kenyerére, és hogy hány kosárt töltöttetek meg? Hogy ott hány
nagy kosár maradékot szedtetek össze? Hogyan és miért nem értitek meg, hogyhogy
nem fogjátok fel, hogy nem kenyérről mondtam néktek, hogy őrizkedjetek, és
óvakodjatok a farizeusok és sadduceusok kovászától!? Ekkor értették meg, és fogták
fel, hogy nem arról szólott, és nem attól óvta őket, hogy a kenyér kovászától, hanem
hogy a farizeusok és sadduceusok tudományától, tanaitól, és tanításától őrizkedjenek,
és óvakodjanak” (Mát. 16,6-12). Azért: „Hogy megítélhessétek, és el tudjátok dönteni
és bírálni, hogy mi a rossz és mi a jó, mi a helyes, a lényeges, a fontos. És az eltérő
dolgokat meg tudjátok vizsgálni. Hogy legyetek napfény tiszták, egyértelműek,
kifogástalanok, feddhetetlenek, minden hamisságtól mentesek és botlás nélkül valók.
Megütközést nem keltők, meg nem botránkoztatók, vagyis: nem tévútra vezetők, nem
eltévelyítők, olyanok, akikben senki meg nem botolhat, a Krisztusnak napjára.
Teljesek lévén a megigazulásnak gyümölcsével, és hasznos eredményével, melyet
Jézus Krisztus teremt az Isten dicsőségére, magasztalására, és dicséretére. [Más
fordítás: És gazdagon teremjétek a megigazulás gyümölcseit Jézus Krisztusban]”
(Fil. 1,10-11). „Továbbá, Atyámfiai, testvéreim, vegyétek számba mindazt, amik csak
igazak, ami a valóság, Isten Igéje. Amik csak tisztességesek, amik csak igazságosak,
amik csak tiszták, amik csak kedvesek, ami szeretetreméltó, ami barátságos, kellemes,
amik csak jó hírűek, ha van valami kiválóság, és ha van valami dicséret, ha valami
nemes és dicséretes, ezekről gondolkodjatok, azon járjon az eszetek. [Más fordítás:
Végül, testvéreim, azokon a dolgokon gondolkodjatok, amik igazak, dicséretre
méltók, igazságosak, tisztességesek, szépek, tiszteletre méltók, kiválók és
dicséretesek; valami magasztos: azt vegyétek figyelembe, arra irányuljanak
gondolataitok]” (Fil. 4,8). „Hogy járjatok, és éljetek méltóan az Úrhoz, teljes
tetszésére, minden jó cselekedettel gyümölcsöt teremvén és növekedvén az Isten
megismerésében” (Kol. 1,10).
2241 Az Úr Jézus földi szolgálata alatt újra-és újra hirdeti az Evangéliumot, bemutatva,
hogy annak szerves részét képezi a gyógyítás: „És bejárá Jézus az egész Galileát,
Luk. 13,26 Akkor kezditek mondani: Te előtted ettünk és ittunk, és a mi
utcáinkon, és tereinken tanítottál;
Luk. 13,27 De ezt mondja: Mondom néktek, nem ismerlek titeket, és nem
tudom, honét valók vagytok ti; távozzatok el én tőlem mindnyájan, akik
elhatároltátok magatokat tőlem, és külön útra tértetek, akik hamisságot,
igazságtalanságot, gonoszságot, istentelenséget cselekesztek! [Más
fordítás: Akik nem vagytok hívők, mert hiányzik belőletek az ige, és nem az
ige szerint éltetek].243

tanítva azok zsinagógáiban, és hirdetve az Isten országának evangéliumát, a

királyság örömhírét, és gyógyított a nép között minden betegséget és minden
erőtlenséget, és fogyatékosságot, bajt, gyengeséget” (Mát. 4,23). „És körüljárja és
bejárja vala Jézus a városokat mind, és a falvakat, tanítván azoknak zsinagógáiban,
és hirdetvén az Isten országának Evangéliumát, az Isten királyságáról szóló
örömhírt, királyi uralmának jó hírét, a győztes hadvezér érkezésének hírét. És
gyógyítván mindenféle és mindenfajta betegséget és mindenféle erőtlenséget,
gyengeséget, minden bajt, kórt, fogyatékosságot, rosszullétet, krónikus jellegű fizikai
rendellenességet az emberi szervezetben. Ártalmat, csapást, panaszt, gyötrő, kínos
betegségeket a nép között” (Mát. 9,35).
2242 Máté is bizonyságot tesz az Úr Jézus kijelentéséről: „Menjetek, és lépjetek be a
szoros, a szűk, és keskeny kapun az örök életre. Mert tágas, és széles az a kapu és
széles, lapos, és tág az az út, amely félre vezet, és a veszedelemre, a romlásra,
pusztulásra, a teljes megsemmisülésbe visz, és sokan vannak, akik azon járnak, és
rajta mennek be. Mert szoros, és szűk, keskeny az a kapu és keskeny, és szoros az az
út, amely az örökéletre visz, és kevesen, sőt csak néhányan vannak, akik megtalálják
azt, akik rátalálnak, rálelnek arra” (Mát. 7,13-14).
2243 Az Úr Jézus újra figyelmeztet, elmondva az okokat, amelyek miatt nem tudnak
az emberek a szoros kapun bemenni: 1.) Akik haragot táplálnak szívükben: „Én
pedig azt mondom néktek, hogy mindaz, aki haragszik, aki haragot tart, és neheztel
az ő atyjafiára, az ő testvérére, méltó az ítéletre, és ki van téve a vádolónak. Aki
pedig azt mondja az ő atyjafiának, vagy a felebarátjának: Ráka, azaz: hitvány,
oktalan, ostoba, buta, méltó a főtörvényszékre, a főtanács, a Szanhedrin ítéletére. Aki
pedig ezt mondja: Bolond, azaz: ostoba, értelmetlen, ki lesz téve a gyehenna tüzének”
(Mát. 5,22). .)Akik nem az Úr Jézuson keresztül akarnak bemenni, hiszen Ő az
ajtó/kapu: „Ezt a példázatot, ezt a példabeszédet mondá nékik Jézus; de ők nem
értették, mi az, amit szól vala nékik, és hogy mit akart vele mondani. Újra monda
azért nékik Jézus: Bizony, bizony mondom néktek, hogy én vagyok a juhoknak ajtaja,
a juhok számára a kapu. Én vagyok az ajtó, a kapu: ha valaki én rajtam megy be,
megtartatik, és gondviselésbe, ellátásba, védelembe részesül, és megmenekül,
üdvözül, és bejár és kijár, és tovább megy, tovább halad majd, és legelőt talál” (Ján.
10,6-7.9). 3.)Akik csak a szájukkal vallják Úrnak Jézust, de nem cselekszik az Igét:
„Nem minden, aki ezt mondja nékem: Uram! Uram! megyen be a mennyek
országába; hanem csak az, aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát. Sokan
mondják majd nékem és áradoznak ama napon: Uram! Uram! Nem a te nevedben
prófétáltunk, és tanítottunk-e, és nem a te nevedben űztünk, és dobtunk ki ördögöket,
démonokat, gonosz szellemeket, és nem cselekedtünk-e sok hatalmas dolgot, sok
Luk. 13,28 Ott lesz sírás, jajgatás, és fogak csikorgatása, mikor látjátok
Ábrahámot, Izsákot és Jákóbot, és a prófétákat mind az Isten országában,
az Isten királyságában, magatokat pedig kirekesztve, és kívülre vetve, mert
ti ki lesztek onnan zárva.
Luk. 13,29 És jőnek napkeletről és napnyugatról, és északról és délről, és
az Isten országában letelepednek, és asztalhoz dőlnek az Isten
királyságában.244
Luk. 13,30 És ímé vannak utolsók, akik elsők lesznek, és vannak elsők,
akik utolsók lesznek.
csodát, és nem történt-e sok erő-megnyilvánulás általunk a te nevedben? És akkor
vallást teszek, és kijelentem, és kinyilvánítom, és megvallom majd nékik: Sohasem
ismertelek titeket; távozzatok tőlem, a színem elől, ti gonosztevők, akik a törvény
megrontásán munkálkodtok, akik a törvénytelenséget cselekedtétek” (Mát. 7,21-23). 4.)
És így folytatódik a kijelentés: „Miért mondjátok pedig nékem, és miért hívtok
segítségül így: Uram! Uram! Ha nem teszitek, amiket mondok?” (Luk. 6,46).
5.)Továbbá aki az Úr Jézus elé helyez bárkit: „Aki inkább szereti atyját és anyját,
hogysem engemet, és jobban ragaszkodik apjához vagy anyjához, semmint hozzám,
nem méltó én hozzám. És aki inkább szereti, és jobban ragaszkodik, jobban kedveli
fiát és leányát, hogysem engemet, és jobban ragaszkodik hozzájuk, mint hozzám, nem
méltó én hozzám. És aki nem fogadja el, és föl nem veszi vállára az ő keresztjét
naponta, azaz: nem vállalja a halálnak kitettséget, és az önmegtagadást, és nem úgy
követ engem, és nem úgy csatlakozik hozzám, és nem azzal jön utánam, nem méltó én
hozzám, és nem érdemli meg, hogy hozzám tartozzon. Aki megtalálja az ő életét,
vagy aki próbálja megtartani az életét, elveszti, és pusztulásba viszi azt, és aki
elveszti, pusztulásba viszi az ő életét én érettem, megtalálja, és megmenti azt” (Mát.
10,37-39). 6.)Akik nem teljesednek be Szent Szellemmel: „Akkor hasonlatos lesz a
mennyeknek országa, Isten királysága ama tíz szűzhöz, akik fogták az ő lámpásaikat,
kimenének a vőlegény elé, a vőlegény fogadására. Öt pedig közülük eszes, okos,
bölcs, meggondolt, értelmes vala, és öt bolond, balga, ostoba, esztelen,
meggondolatlan. Ugyanis akik bolondok, balgák, ostobák, esztelenek,
meggondolatlanok valának, mikor lámpásaikat magukhoz vették, nem vivének
magukkal olajat; Az eszesek, okosak, bölcsek pedig lámpásaikkal együtt olajat
vivének az ő edényeikben. Késvén pedig a vőlegény, mindannyian elálmosodtak, és
elszunnyadnak, majd el is aludtak. Éjfélkor pedig kiáltás lőn, kiáltás hangzott: Ímhol
jő a vőlegény! Jöjjetek elébe a fogadására! Akkor felébredtek és felkelének mind azok
a szüzek, és elkészíték, rendbe hozták az ő lámpásaikat. A bolondok, balgák, ostobák,
esztelenek pedig így szóltak, és mondának az eszesekhez, az okosakhoz, bölcsekhez:
Adjatok nékünk egy kis olajat a ti olajotokból, mert a mi lámpásaink kialvóban
vannak. Az eszesek pedig így válaszoltak, és felelének, mondván: Netalán nem lenne
elegendő nékünk és néktek is; menjetek inkább az árusokhoz, és vegyetek
magatoknak. Mikor pedig venni járnak vala, és azok az ostoba lányok még távol
voltak, megérkezék a vőlegény; és azok a lányok, akik készen valának, bemenének
ővele a menyegzőbe, és bezáraték az ajtó. Később pedig a többi szüzek is
megjövének, mondván: Uram! Uram! Nyisd meg mi nékünk. Ő pedig felelvén így
válaszolt, és monda: Bizony mondom néktek, nem ismerlek titeket” (Mát. 25,1-12).
Mert: „… Akiben pedig nincs a Krisztus Szelleme, az nem az övé. [Más fordítás: Ha
Luk. 13,31 Ugyanazon napon jövének ő hozzá némelyek a farizeusok
közül, mondván néki: Eredj ki és menj el innét: mert Heródes meg akar
téged ölni.
Luk. 13,32 És monda nékik: Elmenvén mondjátok meg annak a rókának:
Ímé ördögöket, gonosz szellemeket, démonokat űzök ki és gyógyítok ma
és holnap, és harmadnapon elvégeztetem, elérkezek a végcélba, és
befejezem, véghezviszem.

pedig valakinek a Krisztus Szelleme nem birtoka, nem birtokolja, az nem is az Övé]”
(Róm. 8,9). 7.) Akikben nincs szeretetet: „Ha embereknek vagy angyaloknak nyelvén
szólok is, szeretet pedig nincs énbennem, olyanná lettem, mint a zengő érc, vagy mint
a visszhangzó gongütés, vagy pengő cimbalom, vagy a megzendülő cintányér. És ha
jövendőt tudok is mondani, ha prófétálni tudok is, mert bennem van a prófétálás
ajándéka. És minden titkot és minden tudományt, és bölcsességet ismerek, tudok, és
felfogom, úgyhogy teljes ismeretem van, s ha minden titkot tudnék, ha látnám az
ismeret egész területét; és ha teljes hitem van is, úgyannyira, hogy hegyeket
mozdíthatok ki helyükről, és helyezhetnék át, szeretet pedig nincs énbennem, semmi
vagyok, mert semmit sem érek. És ha egész vagyonomat mind szétosztom is a
nélkülözők közt, a szegények táplálására. És ha testemet, a teljes lényemet tűzre
adom, hogy elégessenek, ha tűzhalálra, tűz martalékául szánom égőáldozatul, hogy
dicsekedhessem, szeretet pedig nincs énbennem, semmi hasznom abból, mit sem
használ nekem” (1 Kor. 13,1-3). Vagyis nem él bennük Isten, hiszen: „… az Isten
szeretet. … Az Isten szeretet; és aki a szeretetben marad, az Istenben marad, és az
Isten is ő benne” (1 Ján. 4,8.16). Mert: „Mi a haszna, atyámfiai, testvéreim, ha valaki
azt mondja, hogy hite van, hogy birtokában van a hit, cselekedetei pedig nincsenek, a
hit cselekedetei nem jelennek meg? Avagy megtarthatja-é, képes megmenteni,
üdvözíteni őt egyedül a hit?” (Jak. 2,14). „Azonképpen a hit is, ha cselekedetei
nincsenek, megholt, és halott ő magában” (Jak. 2,17). Hát: „Fiacskáim, gyermekeim,
ne szóval szeressünk, - ne csak prédikáljunk az Isten szerinti szeretetről - se nyelvvel,
és ne is csak beszéljünk róla; hanem cselekedettel és valósággal, ige szerinti
tettekkel” (1 Ján. 3,18). Ezek azok a vallásos emberek – akik csak beszélnek az Úr
Jézusról, de nem fogadták be, és a szívükben nem Ő él, azoknak – azt mondja az Úr:
„Mérges kígyóknak, viperáknak fajzatai és ivadékai, mi módon, és hogyan szólhattok
jókat? Hogy is volnátok képesek jót beszélni, holott gonoszak, rossz, káros,
semmirekellő, hitványak vagytok? Mert a szívnek teljességéből, bőségéből szól a száj.
[Más fordítás: Mert amivel csordultig van, amitől túlárad a szív, azt szólja a száj]. De
mondom néktek: Minden hivalkodó, haszontalan, hiábavaló, felesleges, hatástalan,
eredménytelen beszédért, megnyilatkozásért, és Igéért, amit beszélnek, amit valaha
kimondanak az emberek, számot adnak majd az ítélet napján. Mert a te beszédedből,
kijelentésedből, tanításodból, prédikációdból, ismertetel, és szavaid alapján
nyilvánítanak igaznak, és igazulsz meg. És a te beszédedből ismertetel hamisnak,
mert szavaid alapján mentenek fel, és szavaid alapján marasztalnak el téged, és
vonsz magadra ítéletet” (Mát. 12,34.36-37). Ők azok, akik azt mondják: Ismerem őt, és
az ő parancsolatait nem tartja meg, hazug az, és nincs meg abban az igazság, a
valóság, a Krisztus” (1 Ján. 2,4). Vagyis nincs bennük Szent Szellem: „… mert a
Luk. 13,33 Hanem nékem ma és holnap és azután úton kell lennem; mert
nem lehetséges, és nem is engedhető meg, hogy a próféta Jeruzsálemen
kívül vesszen el.245
Luk. 13,34 Jeruzsálem! Jeruzsálem! Ki megölöd a prófétákat,246 és
megkövezed azokat, akik tehozzád küldettek. Hányszor akartam
egybegyűjteni a te fiaidat, miképpen a tyúk az ő kis csirkéit az ő szárnyai
alá, és ti nem akarátok!
Luk. 13,35 Ímé pusztán hagyatik néktek, és elhagyatott lesz a ti házatok, a
ti templomotok; és bizony mondom néktek, hogy nem láttok engem,
mígnem eljő az idő, mikor ezt mondjátok: Áldott, aki jő az Úrnak
nevében!246

Szellem az Igazság, a valóság” (1 Ján. 5,6). „Még ha azt mondják is: Él az Úr! Bizony
hamisan esküsznek!” (Jer. 5,2).
2244 Máté is bizonyságot tesz az Úr Jézus kijelentéséről: „De azt mondom néktek,
hogy sokan eljőnek, sokan fognak érkezni napkeletről és napnyugatról is, és
letelepednek, asztalhoz dőlnek Ábrahámmal, Izsákkal és Jákóbbal a mennyek
országában: Ez ország fiai pedig, akik Isten országa fiainak tartják magukat
kivettetnek a külső sötétségre; holott lészen sírás, jajgatás, siránkozás és fogaknak
csikorgatása” (Mát. 8,11-12). Mert beteljesül az Írás, amely kimondja: „És teszem
minden hegyemet úttá, és ösvényeim magasak lesznek. Ímé, ezek messziről jönnek,
ímé amazok észak és a tenger felől, és amazok Sinnek földéről! Ujjongjatok egek, és
föld örvendezz, vigadozz, törjetek ki ujjongásba hegyek; mert megvígasztalá népét az
Úr, és könyörül szegényein!” (Ésa. 49,11-13) .
2245 Az Úr saját tanítványainak kijelenti, hogy mi fog vele történni: És maga mellé
vévén a tizenkettőt, monda nékik: Ímé felmegyünk Jeruzsálembe, és beteljesedik
minden az embernek Fián, amit a próféták megírtak. Mert a pogányok kezébe adatik,
és megcsúfoltatik, és meggyaláztatik, és megköpdöstetik; És megostorozván, megölik
őt; és harmadnapon feltámad” (Luk. 18,31-33).
2246 Próféta: Isten nevében szóló, isteni akaratot közvetítő személy, aki Isten előtt áll,
Isten jelenlétében él, és Tőle vesz Igéket.
2246 És így folytatja az Úr Jézus: „Jeruzsálem, Jeruzsálem! Ki megölöd a prófétákat
és megkövezed azokat, akik te hozzád küldettek. Hányszor akartam egybegyűjteni a te
fiaidat, miképpen a tyúk egybegyűjti kis csirkéit szárnya alá; és te nem akartad. Ímé,
pusztán hagyatik néktek, és elhagyottá lesz a ti házatok. [Más fordítás: Meglátjátok,
itt marad nektek lakatlanul a Házatok, a templomotok]. Mert mondom néktek:
Mostantól fogva nem láttok engem mindaddig, mígnem ezt mondjátok, és amíg nem
zengitek, és így nem kiáltotok: Áldott, aki jő az Úrnak nevében!” (Mát. 23,37-39).
Vagyis amíg a Dávid által mondott prófécia be nem teljesedik: „Áldott, aki az ÚR
nevében jön! Megáldunk titeket az ÚR házából” (Zsolt. 118,26). „Mondván: Vajha
megismerted volna te is, csak e te mostani napodon is, amik néked a te békességedre
valók, a békességre vezető utat! De most már el van rejtve a te szemeid elől. Mert
jőnek reád napok, mikor a te ellenségeid te körülted palánkot építenek, és sáncot
húznak, és körülvesznek, körülzárnak téged, és mindenfelől megszorítanak téged. És
a földre tipornak téged, és a te fiaidat te benned; és nem hagynak te benned követ
kövön; mivelhogy nem ismerted meg a te meglátogatásodnak idejét” (Luk. 19,42-44).
Luk. 14. Krisztus követése,

Luk. 14,1 És lőn, mikor a főfarizeusok közül egynek, a farizeusok egyik

vezetőjének házához ment szombatnapon,247 a nyugalom napján kenyeret
enni, az ott lévők ez alatt leselkednek vala Őutána, és megfigyelték,
szemmel tartották őt.
Luk. 14,2 És ímé egy vízkóros ember állt meg előtte.
Luk. 14,3 És felelvén Jézus, szóla és elkezdett beszélni a törvénytudóknak
és a farizeusoknak, mondván: Szabad-e, megengedett-e szombatnapon, a
nyugalom napján gyógyítani?
Luk. 14,4 Azok pedig hallgatnak. És Ő megfogván azt a beteget, rátette
kezét, és meggyógyítá és elbocsátá.248
Luk. 14,5 Azután így szólt a törvénytanítókhoz és a farizeusokhoz, és
monda: Ki az közületek, akinek szamara vagy ökre a kútba, vagy egy
gödörbe esik, és nem vonja, nem húzza-e ki azt azonnal szombatnapon, a
nyugalom napján?
Pál apostol is bizonyságot tesz: „Ezek a hitetlen júdeaiak ölték meg az Úr Jézust és a
prófétákat, és ők kényszerítettek minket, hogy Júdeát sietve elhagyjuk. Ezek nem
tetszenek Istennek, és minden emberrel ellenségesek” (1 Thess. 2,15). És így szól az Úr:
„Azért ti miattatok mezővé szántatik a Sion, és kőhalommá, romhalmazzá lesz
Jeruzsálem, a templom hegye pedig erdős heggyé” (Mik. 3,12). A próféták szavaival
sokszor ostorozta már az Úr őket, kijelentve az engedetlenség következményeit is:
„Ha pedig nem hallgattok e szókra, ezekre az igékre, én magamra esküszöm, azt
mondja az Úr, hogy elpusztul, és rommá lesz e ház” (Jer. 22,5). És: „Kigyomlálom az
Izráelt e föld színéről, amelyet nékik adtam; e házat, ezt a templomot, melyet az én
nevemnek szenteltem, elvetem szemeim, és színem elől, és az Izráel példabeszédül és
meséül, és gúny tárgyává lészen minden nép előtt. És bár e ház, ez a templom
felséges, mégis akik elmennek mellette, elcsodálkoznak, felkiáltanak, és elborzadva
szisszennek föl és azt mondják: Miért cselekedett így az Úr ezzel a földdel, ezzel az
országgal, és ezzel a házzal, ezzel a templommal? És azt felelik: Azért, mert
elhagyták az Urat, az ő Istenüket, aki az ő atyáikat kihozta volt Egyiptom földéből, és
idegen istenekhez ragaszkodtak, és azokat imádták, és azoknak szolgáltak, és azokat
tisztelték: ezért bocsátá őreájuk az Úr mind ezt a nyomorúságot, és veszedelmet” (1
Kir. 9,7-9). „Országotok pusztaság, városaitokat tűz perzselé föl, földeteket szemetek
láttára idegenek emésztik, és tarolják le, és pusztaság az, mint ahol idegenek dúltak”
(Ésa. 1,7). Mert: „Hiába ostoroztam fiaitokat, a fenyítés nem fogott rajtok; fegyveretek
úgy emésztette, és irtotta prófétáitokat, mint pusztító oroszlán” (Jer. 2,30).
2247 Szombatnap (sabbat) a nyugalom napja, a heti pihenőnap, a világi
elfoglaltságoktól való megnyugvás napja.
2248 Lukács beszámol arról, hogy a farizeusok közül többen meghívták az
asztalukhoz, Ő pedig elfogadta a meghívásokat, annak ellenére, hogy pontosan
ismerte szándékukat: „Kéré pedig őt egy a farizeusok közül, hogy ő vele egyék;
annakokáért bemenvén a farizeus házába leült, ledőlt az asztalhoz enni” (Luk. 7,36).
Egy másik alkalommal is: „… kéré őt egy farizeus, hogy ebédeljen nála. Bemenvén
azért, leült, asztalhoz telepedett, asztalhoz dőlt” (Luk. 11,37).
Luk. 14,6 És nem felelhetnek vala Őellene semmit, mert nem tudtak erre
mit felelni.249
Luk. 14,7 És egy példázatot monda a hivatalosoknak és a vendégeknek,
mikor észre vevé, mi módon, és hogyan keresik maguknak, és válogatják a
fő helyeket, a díszhelyeket, az első helyen fekvést, mondván nékik:
Luk. 14,8 Mikor valaki lakodalomba hív, ne dőlj le a fő helyre; mert
netalán náladnál nagyobb tiszteletben álló, vagy egy fontosabb, és
előkelőbb, egy megbecsülésnek örvendő, tisztelt, tiszteletre méltóbb
embert is hívott meg az,
2249 Az Úr Jézus a zsinagógában is a szeretett törvénye szerint cselekedett, gyógyítva,
és szabadítva a szenvedőket: „És ímé, vala ott egy elszáradt, sorvadt, béna kezű
ember. És megkérdék őt, mondván: Ha szabad-e, megengedett dolog-e
szombatnapon, a nyugalom napján gyógyítani? Hogy vádolhassák őt, hogy vádat
emelhessenek ellene. Ő pedig monda nékik: Kicsoda közületek az az ember, akinek
van egy juha, és ha az szombatnapon a verembe vagy egy gödörbe esik, meg nem
ragadja, és nem követ el mindent hogy kihúzza azt? Pedig hát mennyivel drágább,
mennyivel többet ér, értékesebb, fontosabb, becsesebb, az ember a juhnál! Szabad, és
megengedhető tehát szombatnapon jót cselekedni. Akkor monda annak az embernek:
Nyújtsd ki a kezedet. És kinyújtá és meggyógyult, és olyan éppé és egészségessé lőn,
mint a másik. A farizeusok pedig kimenvén, tanácsot tartának ellene, hogyan
veszíthetnék el őt és elhatározták, hogy végeznek vele, hogy megölik Jézust” (Mát.
12,10-14). Márk is bizonyságot tesz a történtekről, egyben figyelmeztet Isten Igéje,
hogy a vallásos emberek a világiakkal, és a politikusokkal, a - Heródes-pártiakkal -
együtt el akarják pusztítani az Úr Jézust - és a testét, a kihívottak gyülekezetét, az
eklézsiát: „És ismét beméne a zsinagógába, és vala ott egy megszáradt, egy sorvadt
kezű ember. És lesik vala, figyelték őt, hogy meggyógyítja-e szombatnapon; hogy
vádolhassák őt, hogy vádat emelhessenek ellene. Akkor monda a megszáradt, a
sorvadt kezű embernek: Állj elő a középre. Azoknak pedig monda: Szabad-é
szombatnapon jót vagy rosszat tenni? Életet menteni, vagy kioltani? De azok
hallgatnak vala. Ő pedig elnézvén őket haraggal, bánkódván, és sajnálva őket szívük
keménysége miatt, és monda az embernek: Nyújtsd ki a kezedet. És kinyújtá, és
meggyógyult a keze és éppé lőn, mint a másik. Akkor a farizeusok kimenvén, a
Heródes- pártiakkal mindjárt tanácsot tartának ellene, hogy elveszítsék őt, és hogy
hogyan végezzenek vele” (Márk. 3,1-6). Lukács bizonyságtétele így hangzik: „Lőn
pedig más szombaton is, hogy ő a zsinagógába méne és tanít, és vala ott egy ember,
akinek a jobb keze száradt, sorvadt volt. Az írástudók és farizeusok pedig leselkednek
ő utána, és figyelték, ha vajon gyógyít-e majd szombatnapon, hogy vádat találjanak
ellene. Ő pedig tudván és ismerve azoknak gondolatait, monda a száradt, a sorvadt
kezű embernek: Kelj fel és állj elő! És az felkelvén, előáll. Monda azért nékik Jézus:
Valamit kérdek tőletek: Szabad-é szombaton jót tenni, vagy rosszat tenni? Az életet
megmenteni, és megtartani, vagy elveszteni és kioltani? És körültekintve, és
végignézve mindnyájukon, így szólt a beteghez: Nyújtsd ki a kezedet! Az pedig úgy
cselekedék, és kinyújtotta, és keze meggyógyult, és oly éppé lőn, mint a másik. Azok
pedig eltelnek esztelenséggel, esztelen indulat szállta meg őket és arról beszélgetnek
vala egymás közt, hogy mit cselekedjenek Jézussal?” (Luk. 6,6-11). És: „Erre a
farizeusok közül néhányan ezt mondták: „Nem Istentől való ez az ember, mert nem
Luk. 14,9 És mikor megérkezik az, és hozzád lép aki mind téged, mind azt
meghívta, ezt mondja majd néked: Engedd és add át ennek a helyet! És
akkor szégyennel az utolsó helyre fogsz kerülni, és akkor neked
szégyenkezve a legutolsó helyet kell elfoglalnod.
Luk. 14,10 Hanem mikor meghívnak, menj el és dőlj le az utolsó helyre;
hogy mikor eljő és belép majd az, aki téged meghívott, ezt mondja néked:
Barátom ülj feljebb, ülj előbbre egy jobb helyre! Akkor néked dicsőséged
lesz azok előtt, minden asztaltársad előtt mindazok előtt, akikkel együtt
dőltél asztalhoz, és így a többi vendég tisztelni fog.
Luk. 14,11 Mert mindenki, aki magát felmagasztalja és fölemeli,
megaláztatik; és aki magát megalázza, felmagasztaltatik és fölemeltetik.250

tartja meg a szombatot.” Mások így szóltak: „Hogyan tehetne bűnös, céltévesztett
ember ilyen jeleket?” És meghasonlás támadt köztük” (Ján. 9,16). Már Dávid így
prófétált erről: „Mert felőlem szólnak elleneim, és akik életemre törnek, együtt
tanácskoznak” (Zsolt.71,10). „Megátalkodottak gonosz szándékukban, eltökélték
magukat a gonosztettre; megegyeztek, hogy tőrt vetnek titkon, mondják: ki látja őket?
Álnokságokat koholnak, és terveznek, és titokban tartják tervüket, és a kikoholt tervet
végrehatják. Mindenikük keble és szíve kikutathatatlan, kifürkészhetetlen” (Zsolt. 64,6-
7). A törvény így hangzott: „Hat napon át munkálkodjál, és végezd minden dolgodat;
De a hetedik nap az Úrnak a te Istenednek szombatja, a nyugalomnapja. Semmi
dolgot se tégy és semmiféle munkát ne végezz azon se magad, se fiad, se leányod, se
szolgád, se szolgálóleányod, se barmod, se jövevényed, aki a te kapuidon belől van.
Mert hat napon teremté és alkotá meg az Úr az eget és a földet, a tengert és mindent,
ami azokban van, a hetedik napon pedig megnyugovék. Azért megáldá az Úr a
szombat, a nyugalom napját és megszentelte, elkülönítette azt” (2 Móz. 20,9-11). És
Mózesen keresztül kijelenti Isten, hogy a nyugalom napja, a szabadítás napja: „Hat
napon át munkálkodjál, és dolgozz, és végezd minden dolgodat, és mindenféle
munkádat. De a hetedik nap az Úrnak, a te Istenednek szombatja, nyugalomnapja.
Semmi dolgot se tégy, és semmiféle munkát ne végezz azon, se magad, se fiad, se
leányod, se szolgád, se szolgálóleányod, se ökröd, se szamarad, és semminemű
barmod, se jövevényed, aki a te kapuidon belől van, hogy megnyugodjék és pihenjen
a te szolgád és szolgálóleányod, mint te magad, hozzád hasonlóan. És
megemlékezzél róla, hogy szolga voltál Egyiptom földén, és kihozott onnan téged az
Úr, a te Istened erős kézzel és kinyújtott karral. Azért parancsolta néked az Úr, a te
Istened, hogy a szombat, a nyugalom napját megtartsad” (5 Móz. 5,13-15). És azért
adta az Úr, hogy felismerjék Őt. „És adtam nékik szombatjaimat, a nyugalom napjait
is, hogy legyenek jegyül köztem és ő közöttük, és annak jeléül, hogy köztük vagyok, és
hogy megtudják, hogy én vagyok az Úr, az ő megszentelőjük, aki elkülöníti őket”
(Ezék. 20,12).
2250 És az Úr Jézus példázaton mutatja be az Isten előtti megalázkodást, és annak
eredményét: „Két ember méne fel a templomba imádkozni; az egyik farizeus, és a
másik vámszedő. A farizeus megállván, ily módon imádkozik magában: Isten! hálákat
adok néked, hogy nem vagyok olyan, mint a többi ember, akik ragadozók, rablók,
hamisak, gonoszok, paráznák, vagy mint ím, e vámszedő is. Böjtölök kétszer egy
héten; dézsmát és tizedet adok mindenből, amit szerzek. A vámszedő pedig távol
Luk. 14,12 Monda pedig annak is, aki őt meghívta: Mikor ebédet vagy
vacsorát készítesz, ne hívd barátaidat, se testvéreidet, se rokonaidat, se
gazdag szomszédjaidat; nehogy viszont ők is meghívjanak téged, és
visszafizessék néked, mert akkor ezzel már megkaptad jutalmadat.
Luk. 14,13 Hanem mikor lakomát készítesz, ha vendégséget rendezel, hívd
a szegényeket, a nincsteleneket, a koldusokat, csonkabonkákat,
nyomorékokat, bénákat, sántákat, vakokat:
Luk. 14,14 És boldog leszel; mivelhogy nem fizethetik vissza néked, mert
nincs miből visszafizetniük, nincs miből viszonozniuk ezt neked; mert
majd visszafizettetik néked és meglesz a jutalmad a megigazultak
feltámadásakor.251

állván, még szemeit sem akarja vala az égre emelni, hanem veri vala mellét,
mondván: Isten, légy irgalmas nékem, bűnösnek! Mondom néktek, ez megigazulva
méne alá az ő házához, inkább hogysem amaz: mert valaki felmagasztalja magát,
megaláztatik; és aki megalázza magát, felmagasztaltatik” (Luk. 18,10-14). Mert: „Az
embernek kevélysége megalázza őt; az alázatos pedig tisztességet nyer” (Péld. 29,23).
„A csúfolódókat ő megcsúfolja, az alázatosaknak pedig kegyelmet ad” (Péld. 3,34).
Mert: „A megromlás előtt felfuvalkodik az ember elméje; a tisztesség előtt pedig
alázatosság van. (Más fordítás: Akire romlás vár, annak fölfuvalkodik a szíve, de
akire dicsőség, az alázatos)” (Péld. 18,12). Ezért jobb az: „Hogyha megaláznak,
felmagasztalásnak mondod azt, és ő az alázatost megtartja” (Jób. 22,29). Azt
tanácsolja a Szent Szellem, hogy: „Alázzátok meg tehát magatokat Istennek
hatalmas, erős keze alatt, hogy felmagasztaljon, és megdicsőítsen, és felemeljen
titeket a maga idejében, a megfelelő időben” (1Pét 5,6). „Alázzátok meg magatokat az
Úr előtt, és Ő felmagasztal titeket” (Jak. 4,10). Az emberek előtti megalázkodásra
mutat példát az Úr Jézus: „Ti engem így hívtok: Mester, és Uram. És jól mondjátok,
mert az vagyok. Azért, ha én az Úr és a Mester megmostam a ti lábaitokat, néktek is
meg kell mosnotok egymás lábait. Mert példát adtam néktek, hogy amiképpen én
cselekedtem veletek, ti is akképpen cselekedjetek” (Ján. 13,13-15). Tehát: „… Ha
valaki első akar lenni, legyen mindenek között utolsó és mindenkinek szolgája”
(Márk. 9,35). Az apostol is arra kéri a mindenkori hívőket, hogy: „Teljesítsétek be, és
tegyétek teljessé az én örömömet azzal, hogy egyenlő indulattal, egyetértésben, egyet
akarva, és gondolva, közös lelkesedéssel legyetek, ugyanazon Isten szerinti szeretettel
viseltetvén, egy érzésben összeforrva, egyugyanazon indulattal lévén, ugyanarra
törekedve. Semmit nem cselekedvén versengésből, vetélkedésből, önzésből,
viszálykodásból, perlekedésre való hajlamból, sem hiábavaló hiú dicsőségből,
önhittségből, se hiú dicsőségvágyból, hanem alázatosan egymást különbeknek,
kiválóbbnak tartván, és többre becsülvén ti magatoknál” Fil. 2,2-3).
2251 És így folytatja az Úr: „Ne csodálkozzatok, és ne lepődjetek meg ezen: mert eljő
az óra, amelyben mindazok, akik a koporsókban vannak, meghallják, felfogják, és
megértik az ő szavát, az ő beszédét. És kijőnek akik a jót, akik a szeretetre méltó
dolgokat cselekedték, az élet feltámadására, és a már most jelenlévő örökélet
birtoklására. Akik pedig a gonoszt, az értéktelen, hitvány, haszontalan, hatástalant
művelték, gyakorolták, és jól érezték magukat benne, döntésük következményeként
elszenvedett válságra, krízis feltámadására” (Ján. 5,28-29). „És ha csak azokkal
Luk. 14,15 Hallván pedig ezeket egy azok közül, akik ővele együtt ülnek
vala, monda néki: Boldog az, aki eszik kenyeret az Isten országában, aki
Isten országának, Isten királyságának a vendége; aki az Isten királyságában
lakománál fog ülni.
Luk. 14,16 Ő pedig monda annak: Egy ember készíte nagy vacsorát,
sokakat meghíva;
Luk. 14,17 És elküldé rabszolgáját a vacsora idején, hogy megmondja a
hivatalosoknak, a meghívottaknak: Jertek el, mert immár minden kész!
Luk. 14,18 És mindnyájan egyenlőképpen kezdék magukat mentegetni. Az
első monda néki: Szántóföldet vettem, és ki kell mennem, hogy azt
meglássam; kérlek téged, ments ki engem!
Luk. 14,19 És másik monda: Öt igavonó ökröt vettem, és elmegyek, hogy
azokat megpróbáljam; kérlek téged, ments ki engem!
Luk. 14,20 A másik pedig monda: Feleséget vettem, és azért nem mehetek.
Luk. 14,21 Mikor azért az a szolga haza ment, megmondá ezeket az ő
urának. Akkor haragra gerjedt a gazda, és monda az ő szolgájának. Siess,
és eredj hamar a város útjaira, és utcáira és szorosaira, és tereire és
sikátoraira, és az útkereszteződésekre, és a szegényeket, csonkabonkákat,
nyomorékokat, sántákat és vakokat hozd be ide.
Luk. 14,22 És monda a szolga: Uram, meglett, megtörtént, megtettem
amint parancsoltad, és mégis van hely.
Luk. 14,23 Akkor monda az úr a szolgának: Eredj el az utakra és a
sövényekhez, a kerítésekhez, és az ösvényekre, és unszolj, és kényszeríts
bejőni mindenkit, hogy megteljék az én házam.
Luk. 14,24 Mert mondom néktek, hogy senki azok közül a hivatalos
férfiak közül meg nem kóstolja az én vacsorámat.252

tesztek jól, akik veletek jól tesznek, mi jutalmatok van? Micsoda kegyelem van
általatok? Hiszen a bűnösök, a célt eltévesztők is ugyanazt cselekszik” (Luk. 6,33).
Hanem: „Oszd meg kenyeredet az éhezővel… Mert: ha kenyeret adsz az éhezőnek, és
jól tartod a nyomorultat, akkor fölragyog a sötétben világosságod, és homályod
olyan lesz, mint a déli napfény. Az ÚR vezet majd szüntelen, kopár földön is jól tart
téged. Csontjaidat megerősíti, olyan leszel, mint a jól öntözött kert, mint a forrás,
amelyből nem fogy ki a víz. (Ézs. 58,7-11). Hát: „Ne késs jót tenni a rászorulóval ha
módodban van, hogy megtedd! Ha van mit adnod, ne mondd embertársadnak: Menj
el, jöjj holnap, majd akkor adok!” (Péld. 3,27-28)
2252 Máté így írja le a példázatot: „És megszólalván Jézus, ismét példázatokban beszél
vala nékik, mondván: Hasonlatos a mennyeknek országa, Isten Királysága a
királyhoz, aki az ő fiának menyegzőt szerze, és aki esküvői vacsorát rendezett fiának.
És elküldé rabszolgáit, hogy meghívják azokat, akik a menyegzőre hivatalosak
valának; de ők nem akarnak vala eljőni. Ismét külde más rabszolgákat, s azt üzente
mondván: Mondjátok meg a hivatalosoknak, a meghívottaknak: Ímé, a lakomát
elkészítettem, ökreim és hizlalt állataim levágva vannak, és kész minden; jertek el a
menyegzőre, az esküvői vacsorára, a lakodalomba. De azok a meghívottak nem
Luk. 14,25 Megy vala pedig ő vele nagy sokaság, hatalmas tömeg; és
megfordulván, monda azoknak:
Luk. 14,26 Ha valaki hozzám jön, és nem szeret jobban engem, mint a
saját apját, anyját, feleségét, gyermekeit, és testvéreit, sőt az életénél is
jobban, az nem lehet a tanítványom, mert nem képes a tanítványommá
válni.
Luk. 14,27 És valaki nem veszi fel, és nem hordozza az ő keresztjét, nem
vállalja a halálnak kitettséget, és nem tagadja meg önmagát, és úgy nem

hallgattak rá, és nem törődtek a hívással, hanem elmenének, az egyik a maga

szántóföldjére, a másik a maga kereskedésébe, és az üzlete után nézett. A többiek, a
maradék pedig megragadták az ő rabszolgáit, és megverték, erőszakoskodtak velük,
gyalázattal illették és megölték őket. Meghallván pedig ezt a király haragra gerjedt,
és elküldvén hadait, csapatait, és kivezényelte hadseregét, és azokat a gyilkosokat
elveszté, elpusztította, megölette, és felkoncoltatta, és azoknak városait felgyújtatta,
és fölégeté. Akkor monda az ő rabszolgáinak: A menyegző, és az esküvői vacsora
ugyan készen van, de a hivatalosok, a meghívottak nem valának méltók rá. Menjetek
azért a keresztutakra, és az útkereszteződésekhez, és akiket csak találtok, hívjátok be
a menyegzőbe. És kimenvén azok a rabszolgák az utakra, begyűjték mind, akiket csak
találtak vala, jókat és gonoszokat, a rossz, káros, gonosz, semmirekellő, hitványakat
egyaránt. És megtelék a menyegzői terem vendégekkel, asztalhoz dőlőkkel. Bemenvén
pedig a király, hogy megtekintse a vendégeket, az asztalhoz dőlőket, észrevett ott egy
embert, akinek nem vala menyegzői ruhája. És monda néki: Barátom, hogy kerültél,
mi módon és hogyan jöhettél be ide, holott nincsen menyegzői ruhád? Az pedig néma
maradt, és hallgat. Akkor monda a király a szolgáknak: Kötözzétek meg a lábait és
kezeit, és vigyétek és vessétek őt a külső sötétségre; ott lészen sírás, jajgatás és
fogcsikorgatás. Mert sokan vannak a hivatalosok, az elhívottak; mert sok ember kap
meghívást, de kevesen a választottak, kevés van kiválasztva” (Mát. 22,1-14).
„Ekképpen lesznek az utolsók elsők és az elsők utolsók; mert sokan vannak a
hivatalosok, sok a meghívott, de kevesen a választottak, a kiválasztott” (Mát. 20,16). És
hogy milyen ruhában kell lennünk a menyegzőn, arról így szól a Szent Szellem:
„Örüljünk és örvendezzünk, és adjunk dicsőséget néki, és ujjongjunk és dicsőítsük Őt,
mert eljött a Bárány menyegzője, és az ő felesége elkészítette magát. És adatott
annak, hogy körbetekerje magát, és felöltözzék tiszta és ragyogó fehér, fényes,
tündöklő gyolcsba; mert a fehér, fényes, tündöklő gyolcs a szenteknek igazságos
cselekedetei, a megigazulás tettei. És monda nékem: Írd meg: Boldogok azok, akik a
Bárány menyegzőjének vacsorájára hivatalosak, a meghívottak. És monda nékem:
Ezek az Istennek igaz beszédei, valóságos igéi” (Jel. 19,7-9). És így folytatódik a
kijelentés: „De azt mondom néktek, hogy sokan eljőnek, sokan fognak érkezni
napkeletről és napnyugatról is, és letelepednek, asztalhoz dőlnek Ábrahámmal,
Izsákkal és Jákóbbal a mennyek országában: Ez ország fiai pedig, akiket a királyság
illetne, akik Isten országa fiainak tartják magukat, kivettetnek a külső sötétségre;
holott lészen sírás, jajgatás, siránkozás és fogaknak csikorgatása” (Mát. 8,11-12).
Bizony: „Ott lesz sírás és fogak csikorgatása, mikor látjátok Ábrahámot, Izsákot és
Jákóbot, és a prófétákat mind az Isten országában, magatokat pedig kirekesztve. És
jőnek napkeletről és napnyugatról, és északról és délről, és az Isten országában
jön utánam, nem lehet az én tanítványom, mert nem képes a
tanítványommá válni.253
Luk. 14,28 Mert ha közületek valaki tornyot akar építeni, nemde először
leülvén kiszámítja a költséget, ha van-e mivel elvégezze, hogy telik-e
mindenre a befejezésig?
Luk. 14,29 Nehogy minekutána fundamentumot, alapot vetett, és teljesen
befejezni nem képes, csúfolni, és gúnyolni kezdje őt mindenki, aki látja,
Luk. 14,30 Ezt mondván: Ez az ember elkezdette az építést, és nem bírta
véghezvinni, nem volt képes teljesen befejezni!
letelepednek” (Luk. 13,28-29). Mert beteljesül az Írás, amely kimondja: „És mert
minden hegyen utat készítek, és ösvényeim magasak lesznek, és kimagaslanak az
országutak. Ímé, ezek messziről jönnek ímé, amazok észak és a tenger felől, és
amazok Sinnek földéről! Ujjongjatok egek, és föld örvendezz, és vigadozz, ujjongva
énekeljetek, törjetek ki ujjongásba hegyek; mert megszánta, és megvígasztalá népét
az Úr, és könyörül szegényein, a nyomorultakon!” (Ésa. 49,11-13). De: „Ha valaki
hallja, de nem fogja fel az igét a mennyeknek országáról, az Isten királyságáról, és
nem érti meg, és nem jut belátáshoz, és meg nem szívleli, eljő a gonosz és elrabolja
tőle azt, ami annak szívébe, a bensőjébe vettetett vala. Ez az, amely az útfélre esett.
Amely pedig a tövisek, vagy a szúrós bogáncs közé esett, ez az, aki meghallgatja az
igét. De e világnak gondja, és a világ dolgai miatti aggodalom, gondoskodás és
törekvés, és a gazdagságnak csalárdsága és csábítása elfojtja az igét. És gyümölcsöt
nem terem, hanem meddő marad” (Mát. 13,19.22). „Annakokáért mondom néktek, hogy
elvétetik tőletek az Istennek országa, az Isten királysága, és oly népnek adatik, amely
megtermi annak gyümölcsét” (Mát. 21,43). Pál apostolon keresztül így szól a Szent
Szellem: „Ekkor Pál és Barnabás bátran ezt mondta: „Először nektek kellett
hirdetnünk az Isten igéjét, mivel azonban ti elutasítjátok, és nem tartjátok magatokat
méltónak az örök életre, íme, a pogányokhoz fordulunk” (Csel. 13,46).
2253 Mert: „Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy békességet, a veszély érzetétől
való mentességet, és háborítatlanságot hozzak, és bocsássak e földre; nem azért
jöttem, hogy békességet hozzak, és bocsássak, hanem hogy fegyvert, harci kardot
vetni jöttem. Mert azért jöttem, hogy meghasonlást támasszak az ember és az ő atyja
között, hogy szétválasszam, és egymás ellen fordítsam az embert és atyját, a leányt és
az ő anyját, a menyet és az ő napát, az anyósát; És hogy az embernek ellensége
legyen az ő saját háza népe, a tulajdon családja. Aki inkább szereti atyját és anyját,
hogysem engemet, és jobban ragaszkodik apjához vagy anyjához, semmint hozzám,
nem méltó én hozzám. És aki inkább szereti, és jobban ragaszkodik, jobban kedveli
fiát és leányát, hogysem engemet, és jobban ragaszkodik hozzájuk, mint hozzám, nem
méltó én hozzám. És aki nem fogadja el, és föl nem veszi vállára az ő keresztjét, az ő
kínkaróját naponta, és nem vállalja a halálnak kitettséget, és az önmegtagadást, és
nem úgy követ engem, és nem úgy csatlakozik hozzám, és nem jön azzal utánam, nem
méltó én hozzám, és nem érdemli meg, hogy hozzám tartozzon. Aki megtalálja az ő
életét, vagy aki próbálja megtartani az életét, elveszti, pusztulásba viszi azt, és aki
elveszti, pusztulásba viszi az ő életét én érettem, megtalálja, és megmenti azt” (Mát.
10,34-39). „Mert valaki szégyell engem és az én beszédeimet, az én Igéimet e parázna,
házasságtörő és bűnös, céltévesztett nemzetség között, és nemzedék előtt, ebben az
elfajult és bűnös korban, Az embernek Fia is szégyellni fogja azt, valahányszor eljő
Luk. 14,31 Vagy valamely király, aki harcra készül egy másik királlyal
szemben mikor háborúba megy, hogy egy másik királlyal megütközzék,
nemde leülvén először tanácskozik, hogy tízezerrel szembeszállhat-é azzal,
aki ő ellene húszezerrel jött, és harcolhat-e tízezer emberrel az ellen, aki
húszezerrel jön ellene]?
Luk. 14,32 Mert ha nem tudja felvenni a harcot ellene, akkor követeket
küld az ellenséghez, amíg a másik király még távol van, és békét kér.254
Luk. 14,33 Ezenképpen azért valaki közületek búcsút nem vesz minden
anyagi és szellemi javaitól, birtokaitól, a számára lehetséges, megengedett
az ő Atyja dicsőségében, fényességében, ragyogásában, erejében a szent
angyalokkal” (Márk. 8,38). Már Mózesen keresztül figyelmeztet a Szent Szellem: „Ha
testvéred, a te anyádnak fia, vagy a te fiad vagy leányod, vagy a kebleden lévő
kedvelt feleséged, vagy testi-lelki barátod titkon csalogat, mondván: Nosza, menjünk
és tiszteljünk idegen isteneket, akiket nem ismertetek sem te, sem atyáid. Ama népek
istenei közül, akik körültetek vannak, közel hozzád vagy távol tőled, a földnek egyik
végétől a másik végéig: Ne engedj néki, és ne hallgass reá, ne nézz reá szánalommal,
ne kíméld, és ne rejtegesd őt” (5 Móz. 13,6-8). Ezért Léviről – példaként minden hívő
számára – így prófétál Mózes: „Aki azt mondta az ő atyjáról és anyjáról. Nem láttam
őt. És az ő atyjafiait nem ismerte, fiaival sem gondolt; mert megtartották a te
beszédedet, és ragaszkodtak szövetségedhez” (5 Móz. 33,9). Pál apostol így bátorítja
Timóteust, és a minden időben élő, Istent szeretőket: „Ne szégyeneld hát a mi Urunk
bizonyságtételét, se engem, az ő foglyát, aki Őérte vagyok bilincsben, hanem velem
együtt szenvedd el a nehézséget, a bajt, a bántalmat. Türelmesen szenvedd el a
rosszat, vállald a szenvedést, nehézségeket, a nyomorúságot az Evangéliumért
Istennek hatalma, és ereje szerint. [Más fordítás: Ehelyett vállald az evangéliumért a
szenvedéseket velem együtt, Istennek ereje, erő megnyilvánulása által]” (2 Tim. 1,8). A
feltámadott Úr ígérete: „Aki győz, az fehér ruhákba öltözik; és nem törlöm ki annak
nevét az élet könyvéből, és vallást teszek annak nevéről az én Atyám előtt és az ő
angyalai előtt” (Jel. 3,5). Ezt tudva így bátorít az apostol: „Ne veszítsétek el tehát
bizalmatokat, amelynek nagy jutalma van” (Zsid. 10,35). „És Péter kezdé mondani
néki: Ímé, mi elhagytunk mindent, és követtünk téged. Jézus pedig felelvén, monda:
Bizony mondom néktek, senki sincs, aki elhagyta házát, vagy fitestvéreit, vagy
nőtestvéreit, vagy atyját, vagy anyját, vagy feleségét, vagy gyermekeit, vagy
szántóföldjeit én érettem és az Evangéliumért; Aki száz annyit ne kapna most ebben
az időben, és ebben a világban, házakat, fitestvéreket, nőtestvéreket, anyákat,
gyermekeket és szántóföldeket, üldözésekkel együtt. A jövendő világon, az
örökkévalóságban pedig örök életet” (Márk. 10,28-30). Mert: „Aki győz, a győztest
magam mellé ültetem a trónra, ahogy én is győztem, és együtt ülök Atyámmal a
trónon” (Jel. 3,21). És Lukács ismét bizonyságot tesz az Úr Jézus kijelentéséről:
„Mondja vala pedig mindeneknek: Ha valaki én utánam akar jőni, tagadja meg
magát, és vegye fel az ő keresztjét, az ő kínkaróját minden nap, és kövessen engem.
Mert aki meg akarja menteni, és tartani, és az ő életét, elveszti, romlásba viszi azt;
aki pedig elveszti az ő életét én érettem, az megmenti, megtartja azt. Mert mit
használ, és mi haszna van abból az embernek, ha mind e világot megnyeri is, ő magát
pedig elveszti, romlásba viszi, és elpusztítja, vagy magában kárt vallva önmagának
kárt okoz, és veszteséget szenved?” (Luk. 9,23-25). A Máté írása szerinti Evangélium
dolgoktól, saját kezdeményezéseitől, az nem képes, ezért nem is lehet az
én tanítványom.255
Luk. 14,34 Jó, és alkalmas, megfelelő, hasznos, kiváló, és előnyös a só: de
ha a só megízetlenül, ha elveszti az ízét, akkor ostobának bizonyul, és
bolonddá válik. Hogyan tudják azt visszaadni, és akkor mivel sózzák meg?
Luk. 14,35 Sem a földre, sem a trágyára nem alkalmas, nem megfelelő,
vagy hasznos: kivetik azt. Akinek van füle a hallásra, hallja meg.256
Lukács evangélium 15. fejezet: Öröm a mennyben

jelenti ki, hogy mikor és miért szólt így az Úr Jézus: „… kezdé Jézus jelenteni és
elmagyarázni az ő tanítványainak, hogy néki Jeruzsálembe kell menni. És sokat
szenvedni a vénektől és a főpapoktól és az írástudóktól, és törvénytanítóktól, és
megöletni, és harmadnapon föltámadni, életre kelni. És Péter félrehívta, és magához
vonta őt, és kezdte óva inteni mondván: Mentsen Isten! Távol legyen ez tőled, Uram!
Semmiképpen sem történhet ez meg te véled. Ő pedig megfordulván, monda Péternek:
Távozz tőlem Sátán; bántásomra vagy nékem és bűnre csábítasz engem. Mert emberi
módon, s nem Isten tervei szerint gondolkozol. Mert nem az Isten dolgain jár az
eszed, hanem az emberek dolgain, és mert nem arra van gondod, amit az Isten akar,
hanem arra, amit az emberek akarnak. Ekkor monda Jézus az ő tanítványainak: Ha
valaki jőni akar én utánam, tagadja meg magát és vegye fel az ő keresztjét naponta,
megtagadva önmagát, vállalva a halálnak kitettséget, és kövessen engem. Mert aki
meg akarja menteni, és tartani az ő életét, pusztulásba viszi, megsemmisíti azt; aki
pedig elveszti az ő életét én érettem, megtalálja, megnyeri azt. Mert mit használ, és
ugyan mi haszna lenne abból az embernek, ha az egész világot megnyeri is, de az
életével fizet érte, ha elveszítené az életét? Avagy micsoda váltságot, vagy
váltságdíjat adhat az ember az ő életéért? Mit tud majd fizetni azért, hogy
visszakapja az életét; vagy mit adhat az ember cserébe az ő életéért?” (Mát. 16,21-26).
Mert: „Bizony, bizony mondom néktek: Ha a földbe esett gabonamag el nem hal,
csak egymaga marad; ha pedig elhal, sok gyümölcsöt terem, sokszoros termést hoz.
Aki szereti a maga életét,és kedvét leli önmagában, és barátja e világi életének,
elveszti romlásba viszi, és elpusztítja azt. És aki gyűlöli, megveti, semmibe sem veszi,
és kevésbé szereti a maga életét e világon, örök életre tartja meg azt. Aki nékem
szolgál, engem kövessen; és ahol én vagyok, ott lesz az én szolgám is: és aki nékem
szolgál, megbecsüli, és megajándékozza azt az Atya” (Ján. 12,24-26). Mert: „Valaki
igyekezik az ő életét megtartani, tönkreteszi, romlásba viszi, elveszti, elpusztítja,
megsemmisíti azt, és valaki elveszti azt, megeleveníti, életre szüli, feltámasztja azt.
[Más fordítás: Ha valaki azt keresi, hogyan menthetné / tarthatná meg a maga
számára az életét, az elpusztítja: halálra adja az életét. Aki pedig elpusztítja, halálra
adja az életét, az életben tartja / feltámasztja / életre kelti]” (Luk. 17,33).
2254 Már a prófétán keresztül így figyelmeztet az Úr: „Mert az eszes tanácsokkal
viselhetsz hadat hasznodra; és a megmaradás a tanácsosok sokasága által van. (Más
fordítás: Irányítás kell a hadviseléshez, és segítséget jelent a sok tanácsadó” (Péld.
24,6). A prédikátor pedig azt mondja, hogy: „Ilyen bölcsességet is láttam a nap alatt,
és nagyon rám nehezedett: Tudniillik, hogy egy kicsiny város volt, és abban kevés
ember volt, és eljött az ellen hatalmas király, és azt körülvette, és az ellen nagy
erősségeket épített. És találtatott abban egy szegény ember, aki bölcs volt, és az ő
Luk. 15,1 Közelgetnek vala pedig ő hozzá és köré gyűltek a vámszedők és
a bűnösök, a célt eltévesztők mind, és mindnyájan igyekeztek Jézushoz,
hogy hallgassák őt.
Luk. 15,2 És zúgolódnak, és morgolódnak, és méltatlankodnak egymás
közt a farizeusok, és az írástudók, és törvénymagyarázók mondván: Ez
bűnösöket, céltévesztőket fogad magához, és elfogadja őket; velük
érintkezik, és együtt eszik velük.257
Luk. 15,3 Ő pedig ezt a példázatot beszélé nékik, mondván:

bölcsességével a várost megszabadította; de senki meg nem emlékezett arról a

szegény emberről, és nem törődtek tovább vele. Akkor ezt mondtam: Többet ér a
bölcsesség a hatalomnál, de a szegények bölcsességét mégis megvetik, és nem
hallgatnak beszédükre. Pedig a bölcsek nyugodt szavaira kell inkább hallgatni, mint
az ostobák közt uralkodónak a kiabálására. Mert többet ér a bölcsesség a harci
eszközöknél…” (Préd. 9,15-20).
2255 Mert: „… Valaki az eke szarvára veti kezét, és hátra tekint, nem alkalmas az Isten
országára, az nem való az Isten királyságába” (Luk. 9,62). „Akkor Péter monda néki:
Ímé, mi elhagytunk mindent és követtünk téged: mink lesz hát minékünk? Jézus pedig
monda nékik: aki elhagyta házait, vagy fitestvéreit, vagy nőtestvéreit, vagy atyját,
vagy anyját, vagy feleségét, vagy gyermekeit, vagy szántóföldjeit az én nevemért,
mindaz száz annyit vészen, százszor annyit kap vissza, és örökség szerint nyer örök
életet, egy természetfeletti létformát, az életnek egy más létezési formáját” (Mát.
19,27.29). Hát: „Ti azért bátorságosok, és erősek legyetek, kezeiteket le ne eresszétek,
és ne lankadjatok el, mert a ti munkátoknak, a ti tetteiteknek jutalma van” (2 Krón.
15,7). Mert így szól az ígéret: „Aki győz, a győztest magam mellé ültetem a trónra,
ahogy én is győztem, és együtt ülök atyámmal a trónon” (Jel. 3,21). És: „… ímé, új
egeket és új földet teremtek, és a régiek ingyen sem említtetnek, a régire nem is
emlékeznek, és senkinek, még csak eszébe sem jutnak; Hanem örüljetek és vigadjatok,
és örvendjetek azoknak mindörökké, amelyeket én teremtek; mert ímé, Jeruzsálemet
vígassággá teremtem, és az ő népét örömmé” (Ésa. 65,17-18). Az apostol ismerve az
Úr Jézus kijelentését, ilyen megvallást tesz: „De amelyek nékem egykor nyereségek
valának, amelyeket előnynek tartottam, azokat a Krisztusért kárnak, és veszteségnek
ítéltem, hátránynak tekintem, és akadálynak tartom. Sőt annakfelette most is kárnak
ítélek mindent az én Uram, Jézus Krisztus fenséges ismeretének túláradó gazdagsága
miatt, és páratlan nagyságáért, és az Ő mindent fölülmúló voltáért mindent kárba
veszni hagytam és szemétnek ítélek, hogy a Krisztust megnyerjem, és hozzá
tartozzam, és benne élhessek” (Fil. 3,7-8). „De egyet cselekszem, azokat, amelyek
hátam mögött vannak, elfelejtvén, azoknak pedig, amelyek előttem vannak, nékik
dőlvén, nekifeszülvén, nekilendülvén, célegyenest igyekszem, és futok egyenest a cél
felé: az Istennek a Krisztus Jézusban onnét felülről való elhívása jutalmára” (Fil.
3,14). Egy előképben így szól az Úr azokhoz, akik már Krisztusnak szentelték az
életüket: Az egész időn át, amelyre az Úrnak szentelte magát, megholtnak testéhez be
ne menjen. Se atyjának, se anyjának, se fiú- se leánytestvéreinek holttestével meg ne
fertőztesse, tisztátalanná ne tegye magát, mikor meghalnak, mert az ő Istenének
nazireussága, Istennek szentelt haj van az ő fején. Az ő nazireusságának egész
idejében szent legyen az Úrnak, és az Úrnak legyen szentelve, a világtól el legyen
Luk. 15,4 Melyik ember az közületek, akinek ha száz juha van, és egyet
azok közül elveszt, nem hagyja ott a kilencvenkilencet a pusztában, és nem
megy az elveszett után, mígnem megtalálja azt?
Luk. 15,5 És ha megtalálta, felveti az ő vállára, örülvén és örvendezve,
vidáman.
Luk. 15,6 És haza menvén, egybehívja barátait és szomszédjait, mondván
nékik: Örvendezzetek, ünnepeljetek, és vigadjatok én velem, mert
megtaláltam az én juhomat, amely elveszett vala.

különítve” (4 Móz. 6,6-8). És hogy kik a holtak, arról Pál apostolon keresztül szól a
Szent Szellem: „titeket, kik holtak valátok a bűnökben, akiket halottakká tettek az
elesések, hibás lépések, botlások, baklövések, melléfogások, és a ti hústesteteknek
körülmetéletlensége, megelevenített, életre keltett együtt Ővele, megbocsátván
minden bűnötöket, minden eleséseteket” (Kol. 2,13). Ezért nem a közösség vállalás a
cél, hanem a Megváltó szeretete: „Én is, amikor megérkeztem hozzátok atyámfiai,
testvéreim, nem azért mentem, és nem úgy érkeztem, mint aki ékesszólás keresett
szavaival, vagy magasröptű, fellengző beszéddel, vagy bölcsesség fölényével hirdeti
nektek az Isten, a Krisztus bizonyságtételét, misztériumát, szent titkát, tanúságtételét.
Mert úgy határoztam, és úgy döntöttem, hogy nem tudok közöttetek másról, és nem
akarok semmiről sem tudni, csak Jézus Krisztusról, még pedig róla is, mint a
megfeszítettről, mint az oszlopra feszítettről” (1Kor. 2,1-2). Már a próféta által is
meghirdette az Úr, hogy: „Aki követi az igazságot és az irgalmasságot, nyer életet,
igazságot és tisztességet. (Más fordítás: Akinek életvezetését a szeretet, jóakarat, hit
és istenfélelem vezeti, az megigazulást nyer, és természetfeletti életet)” (Péld. 21,21).
2256 Az Úr Jézus így szól a mindenkori tanítványihoz: „Ti vagytok a földnek sója, ha
pedig a só megízetlenül, mivel sózzák meg, mivel lehetne ízét, és erejét visszaadni?
Nem jó azután semmire, mert semmi ereje nincs többé, nem tud győzni, hanem másra
nem való, hanem hogy kidobják és eltapossák, széttiporják az emberek” (Mát. 5,13).
Még teljesebbé teszi a kijelentést Márk: „Mert mindenki tűzzel sózatik meg, és
minden áldozat sóval sózatik meg. [Más fordítás: Minden áldozatra szánt dolgot a
tűzre tétel előtt megsóznak]. Jó, és hasznos a só: de ha a só ízét veszti, és ízetlenné
válik, mivel adtok ízt néki? Hogyan adjátok vissza az ízét? Legyen bennetek só, és
legyetek békében egymással” (Márk. 9,49-50). Jóbon keresztül pedig így szól a Szent
Szellem: „Vajon ízetlen, sótalan étket eszik-é az ember; avagy kellemes íze van-é a
tojásfehérnek? Iszonyodom érinteni is; olyanok azok nékem, mint a megromlott
kenyér [Héber: nem akarom érinteni sem, undort keltő étel. Irtózom még hozzányúlni
is]!” (Jób. 6,6-7). A törvény kimondja, hogy: „Minden te ételáldozatodat pedig sózd
meg sóval, és a te ételáldozatodból soha el ne maradjon a te Istened szövetségének
sója; minden te áldozatodhoz sót adj” (3 Móz. 2,13). És hogy kik az áldozati
ajándékok, arról így beszél Pál apostol,: „…emlékeztetvén titeket az Istentől nékem
adott kegyelem által, hogy amikor az örömüzenet papi szolgálatát végzem, én a
Krisztus Jézusnak a nemzetek közé kirendelt áldozó papja vagyok; hogy a pogány
népek a Szent Szellemtől megszentelt kedves áldozati ajándékká legyenek” (Róm.
15,16). Így inti Pál apostol a mindenkori hívőket: „Bölcsen viseljétek magatokat, az
ismeret és tapasztalat legmagasabb szintű, érett, megfontolt alkalmazásával a kívül
valók irányában. A jó alkalmatosságot, az alkalmas / megfelelő időt áron is
Luk. 15,7 Mondom néktek, hogy ily módon nagyobb öröm és ujjongás lesz
a mennyben egy megtérő bűnös, egy céltévesztett gondolkodásmód
megváltoztatásán, észre térésén, ha az más felismerésre tér és aki
megváltoztatja az életét, hogysem kilencvenkilenc megigazult emberen,
akinek nincs szüksége megtérésre, a gondolkodásmód megváltoztatására;
nincs szüksége arra,hogy más felismerésre térjen; és nincs szüksége arra,
hogy megváltoztassa az életét.258

megváltván, és kihasználva a lehetőséget, megragadva az alkalmat, és Jézus életével

kiszabadítva a bűn és a sátán rabszolgaságából őket. A ti beszédetek a ti Igéitek
mindenkor, és minden időben kellemetes, kedves, megnyerő, elfogadható legyen,
sóval, a Szent Szellemmel fűszerezett, és ízesített; hogy tudjátok, hogy kinek milyen
választ kell adnotok” (Kol. 4,5-6). Az Úr Jézus figyelmezteti tanítványait – kijelentve
azt is, hogy mit jelent a só – hogy a Szent Szellem ereje – nélkül nem tudnak
eredményesen tanúskodni mellette: „És egybegyűjtvén őket, egyszer amikor együtt
evett, - sózott velük - meghagyá nékik, hogy el ne menjenek Jeruzsálemből, hanem
várják be türelemmel az Atyának ígéretét, melyet úgymond, hallottatok tőlem: Hogy
János ugyan vízbe merített, ti azonban Szent Szellembe fogtok bemeríttetni nem sok
nap múlva. És vesztek erőt, minekutána a Szent Szellem eljő, és leszáll reátok: és
lesztek nékem tanúim, bizonyságtevőim úgy Jeruzsálemben, mint az egész Júdeában
és Samariában és a földnek mind végső határáig” (Csel. 1,4-5.8). Már a prófécia így
hangzott, mert: „Nektek tudnotok kellene, hogy az ÚR, Izráel Istene Dávidnak és
fiának adta Izráel királyságát, sónak szövetsége, a Szent Szellem ereje által” (2Krón.
13,5). Hiszen így szólt az ÚR Dávidhoz: „Ha majd letelik az időd, és pihenni térsz
őseidhez, fölemelem majd az egyik fiadat, és szilárddá teszem az ő királyságát. Ő épít
nekem házat, én pedig megerősítem a trónját örökre. Atyja leszek neki, és ő a fiam
lesz. Nem vonom meg tőle szeretetemet, ahogyan megvontam elődödtől, hanem
házam és királyságom szolgálatába állítom örökre, és trónja örökké szilárd lesz”
(1Krón. 17,11-14). „Ő így szólít engem: Atyám vagy te; én Istenem és szabadításom
kősziklája! Én meg elsőszülöttemmé teszem őt és feljebbvalóvá a föld királyainál.
Örökké megtartom néki az én kegyelmemet és szeretetemet, és az én szövetségem
bizonyos és állandó marad ő vele. És az ő magvát örökkévalóvá teszem, és az ő
királyi székét, mint az egeknek napjait” (Zsolt. 89,27-30). És Dávid fiáról – aki a
Krisztus – ezt mondja a Szent Szellem: „Viszont valahányszor behozza, és újra
bevezeti az ő elsőszülöttét a világba, így szól: És leborulva imádják őt az Istennek
minden angyalai. A fiúhoz ellenben így: A te királyi széked, a te trónod, óh Isten
örökkön örökké megáll, és megmarad. Igazságnak pálcája, jogara a te országodnak
a te királyságodnak, birodalmadnak, uralmadnak, és a te királyi hatalmadnak
pálcája, jogara” (Zsid. 1,6.8).
2257 Amikor az Úr Jézus Lévit, azaz: Mátét elhívja, hogy kövesse Őt, akkor: „Lévi
nagy lakomát, nagy vendégséget készíte néki az ő házánál; és vala ott nagy sokasága
a vámszedőknek és másoknak, akik ővelük együtt letelepedtek, és asztalhoz dőltek. És
köztük az írástudók és farizeusok zúgolódnak az ő tanítványai ellen, mondván: Miért
esztek és isztok a vámszedőkkel és a bűnösökkel, céltévesztettekkel együtt? És felelvén
Jézus, monda nékik: Az egészségeseknek nincs szükségük orvosra, hanem a
Luk. 15,8 Avagy ha valamely asszonynak tíz drakhmája, tíz ezüstpénze
van, és egy drakhmát, egy ezüstpénzt, - ami körülbelül egy napi
munkabérének felel meg - elveszít, nem gyújt-e gyertyát, vagy lámpást,
vagy mécset, nem gyújt-e világot, és nem sepri-e ki a házat, és nem keresi-
e gondosan, mígnem megtalálja?
Luk. 15,9 És ha megtalálta, egybehívja az ő asszonybarátait és
szomszédjait, mondván: Örüljetek én velem, mert megtaláltam a drakhmát,
az ezüstpénzemet, melyet elvesztettem vala!
Luk. 15,10 Ezenképpen, mondom néktek, hogy ilyen öröm, és örvendezés,
és ujjongás van az Isten angyalainak színe előtt egy bűnös ember
megtérésén, egyetlen gondolkozását megváltoztató bűnösön, aki más
felismerésre tér, aki megváltoztatja az életét.
Luk. 15,11 Azután így folytatta, és monda: Egy embernek vala két fia;
Luk. 15,12 És monda az ifjabbik az ő atyjának: Atyám, add ki a vagyonból
rám eső részt! És az megosztá köztük a vagyont.
Luk. 15,13 Nem sok idő múlva aztán a kisebbik fiú összeszedvén
mindenét, messze vidékre, egy távoli, messze tartományba költözik; és ott
kicsapongó életet folytatott, és léhán, feslett életet élve, és züllött
életmódjával eltékozlá, elpazarolta, elfecsérelte, szétszórta vagyonát.

betegeknek. Nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem a bűnösöket a

megtérésre, a gondolkodásmód megváltoztatására, hogy visszatérjenek,
visszaforduljanak Isten felé” (Luk. 5,29-32). Hiszen Isten már a prófétán keresztül
kijelentette ezzel kapcsolatos akaratát: „Hiszen nem kívánom én a bűnös ember
halálát - így szól az én Uram, az ÚR -, hanem azt, hogy megtérjen útjáról, és éljen”
(Ezék. 18,23).
2258 Máté így ír az Úr Jézus kijelentéséről: „Mit gondoltok, mi a véleményetek? Ha
valamely embernek száz juha van, és egy azok közül eltévelyedik, elkóborol,
elcsatangol, - mert eltévelyítették, félrevezették, eltérítették, becsapták: - vajon a
kilencvenkilencet nem hagyja-e ott, és a hegyekre menvén, nem keresi-e azt, amelyik
eltévelyedett, amelyik elveszett? És ha történetesen megtalálja azt, bizony mondom
néktek, jobban örvend azon, mint a kilencvenkilencen, amely el nem tévelyedett,
amelyik nem tévedt el. Ugyanígy a ti mennyei Atyátok sem akarja, hogy egy is
elvesszen, elpusztuljon, tönkremenjen, megsemmisüljön e kicsinyek közül” (Mát. 18,12-
14). „Mert az embernek Fia azért jött, hogy üdvözítse: megtartsa, megőrizze,
megmentse, kiszabadítsa, biztonságba helyezze, meggyógyítsa azt, aki elveszett vala,
aki tönkrement” (Mát. 18,11). És így folytatja az Úr Jézus: „Mert az embernek Fia nem
azért jött, hogy elveszítse az emberek életét, hanem hogy megmentse, és megtartsa…”
(Luk. 9,56). „Mert nem azért küldte az Isten az ő Fiát a világba, hogy elítélje a
világot, hanem hogy megtartassék, hogy üdvözüljön a világ általa” (Ján. 3,17). Tehát
az Úr Jézus azért jött, hogy ezt a próféciát is betöltse: „Az elveszettet megkeresem, az
eltévedtet visszaterelem, s az elűzöttet visszahozom, a megtöröttet és sérültet
bekötözöm, s a beteget és a gyengét erősítem; a kövérre és az erősre vigyázok…”
(Ezék. 34,16).
Luk. 15,14 Minekutána pedig mindent elköltött, és elpazarolt, elpocsékolt,
támada nagy éhínség azon a vidéken, és ő kezde szükséget látni.
Luk. 15,15 Akkor elmenvén, hozzá szegődött annak a vidéknek egyik
polgárához; és az elküldé őt az ő mezeire disznókat legeltetni.
Luk. 15,16 És kívánja vala megtölteni az ő gyomrát azzal a moslékkal,
azzal a szentjánoskenyérrel, amit a disznók ettek. [Más fordítás: Ő pedig
szívesen jóllakott volna akár azzal az eleséggel is, amit a disznók ettek]; de
senki sem ad vala néki.
Luk. 15,17 Mikor aztán magába szállt, monda: Az én atyámnak mily sok
bérese bővölködik kenyérben, dúskál ennivalóban, én pedig éhen halok
meg!
Luk. 15,18 Fölkelvén útra kelek, és elmegyek az én atyámhoz, és ezt
mondom néki: Atyám, hibáztam, és vétkeztem az ég ellen és te ellened.
Luk. 15,19 És nem vagyok immár méltó, hogy a te fiadnak hívattassam;
tégy engem olyanná, mint a te béreseid közül egy!
Luk. 15,20 És felkelvén, fölkerekedett és útra kelve, elméne az ő atyjához.
Mikor pedig még távol volt, már messziről meglátá őt az ő atyja, és
megindult rajta a szíve, és megszánta, és megkönyörült rajta, és elébe
futott, és a nyakába esék, és megcsókolgatá őt.
Luk. 15,21 És monda néki a fia: Atyám, hibáztam, és vétkeztem az ég
ellen és te ellened; és nem vagyok immár méltó, hogy a te fiadnak
hívattassam!
Luk. 15,22 Az atyja pedig monda az ő rabszolgáinak: Siessetek, és
hozzátok ki az eredeti legszebb, és legdrágább ruháját, és adjátok fel rá; és
húzzatok gyűrűt a kezére, és sarut a lábaira!
Luk. 15,23 És előhozván a hízott tulkot, vágjátok le, és együnk, és
vigadjunk.
Luk. 15,24 Mert ez az én fiam meghalt, halott volt, és feltámadott, életre
kelt; elveszett, és megtaláltatott. Kezdenek azért vigadni.259
2259 És az Úr Jézusra kell tekinteni ahhoz, hogy megértsük, amit tett velünk az Úr:
„Amelyet megmutatott a Krisztusban, mikor feltámasztotta Őt a halálból, és ültette
Őt a maga jobbjára a mennyekben” (Eféz. 1,20). És: „Vele együtt titeket is
megelevenített, életre keltett, feltámasztott, akik megölötten holtak valátok a ti
vétkeitek, hibás lépéseitek, botlásaitok, eleséseitek és bűneitek, céltévesztésetek
következtében” (Eféz. 2,1). „De az Isten gazdag lévén irgalmasságban, az Ő nagy
szerelméből, mellyel minket szeretett. [Más fordítás: De a végtelenül irgalmas Isten
abban mutatta meg isteni természetét, nagy szeretetét irántunk]. Minket, kik meg
voltunk halva a vétkek, hibás lépések, botlások, elesések, baklövések, melléfogások
miatt, megelevenített, életre keltett együtt a Krisztussal, - kegyelemből tartattatok
meg, és kaptátok a megváltást. Mert Isten kegyelme által szabadultatok meg, és
üdvözültetek. És vele együtt feltámasztott, életre keltett, és vele együtt ültetett maga
mellé a mennyekben minket, Krisztus Jézusban” (Eféz. 2,4-6). „Akiben van a mi
váltságunk, mert ebben a szerelmesben lett mienk a váltság, és történt a
Luk. 15,25 Az ő nagyobbik, az idősebbik] fia pedig ezalatt a mezőn vala:
és mikor hazajövén, közelgetett a házhoz, hallá a zenét és táncot.
Luk. 15,26 És előszólítván egyet a szolgák közül, megtudakozza, mi dolog
az, és hogy mi történik itt?
Luk. 15,27 Az pedig monda néki: A te öcséd jött meg; és atyád levágatta a
hízott tulkot, mivelhogy egészségben nyerte őt vissza.
Luk. 15,28 Erre ő megharaguvék, és nem akart bemenni. Az ő atyja
annakokáért kimenvén, kérleli őt.
Luk. 15,29 Ő pedig felelvén, monda atyjának: Ímé ennyi esztendőtől fogva
szolgálok néked, és soha parancsolatodat át nem hágtam, és meg nem
szegtem és soha meg nem kerültem: és nékem soha nem adtál egy kecske
fiat, hogy az én barátaimmal vigadjak és mulathassak.

megváltásunk az Ő vére árán, és a bűnöknek, félre-csúszásoknak, elhajlásoknak

bocsánata, és eltörlése, és az elesések elengedése, az Ő kegyelmének gazdagsága
szerint, az Ő kegyelmének gazdag voltához mérten” (Eféz. 1,7). Mert bizony mi is:
Eltemettettünk, és szellemben hasonlóvá váltunk azért Ővele együtt a bemerítés által
a halálba: hogy miképpen feltámasztatott, és életre kelt Krisztus a halálból, a
halottak közül az Atyának dicsősége fényessége, ragyogása, ereje által, azonképpen
mi is új, és újszerű, ismeretlen, szokatlan, meglepő, természetfeletti életben járjunk.
Mert ha az ő halálának hasonlatossága szerint Ővele eggyé lettünk, és egybenőttünk,
egyesültünk, bizonyára feltámadásáé szerint is azok leszünk, feltámadásával is
összenőttekké leszünk, és egyesülünk. Tudván azt, hogy a mi ó emberünk Ővele
oszlopra feszíttetett, hogy megerőtlenüljön, és teljesen működésképtelenné, erejét
vesztetté legyen a bűnnek teste, a céltévesztett én. És megsemmisüljön, elpusztuljon,
tétlenné, tehetetlenné váljon a bűn hatalmában álló, a céltévesztett test, a
céltévesztett én, hogy ezután ne legyünk rabszolgája, és ne szolgáljunk a bűnnek, ne
legyünk a céltévesztés rabszolgái” (Róm. 6,3-4.6). Így teljesedett be a prófécia:
„Kicsoda olyan Isten, mint te, aki megbocsátja a bűnt és elengedi öröksége
maradékának vétkét?! Nem tartja meg haragját örökké, mert gyönyörködik az
irgalmasságban! Hozzánk térvén, könyörül rajtunk; eltapodja álnokságainkat. Bizony
a tenger mélységébe veted minden bűnünket! Hűséget mutatsz a Jákóbnak,
irgalmasságot Ábrahámnak, amint megesküdtél atyáinknak még az ősidőkben” (Mik.
7,18-20). „Mert amilyen magas az ég a földtől, olyan nagy az ő kegyelme az őt félők
iránt. Amilyen távol van a napkelet a napnyugattól, olyan messze veti el tőlünk a mi
vétkeinket. Amilyen könyörülő az atya a fiakhoz, olyan könyörülő az Úr az őt félők
iránt” (Zsolt. 103,11-13). Dávid így imádkozik, prófétálva a Krisztus népéről: „Oh
Isten, gyermekségemtől tanítottál engem; és mind mostanig hirdetem a te csodáidat.
Vénségemig és megőszülésemig se hagyj el engem, oh Isten, hogy hirdessem a te
karodat, a te hatalmadat e nemzedéknek, és minden következendőnek a te nagy
tetteidet. Hisz a te igazságod, oh Isten, felhat a magas égig, mert nagyságos és
hatalmas dolgokat cselekedtél, és vittél véghez; kicsoda hasonló te hozzád, és ki
olyan, mint te, oh Isten?! Aki sok bajt, rosszat, szerencsétlenséget, viszontagságot, és
nyomorúságot, szorongattatást, megpróbáltatást, gyötrődést láttattál velünk, de ismét
megelevenítesz, életre hívsz, és a föld feneketlen mélységéből ismét felhozol és
kiemelsz minket” (Zsolt. 71,17-20).
Luk. 15,30 Mikor pedig ez a te fiad megjött, aki paráznákkal, cédákkal,
szajhákkal ette fel, és tékozolta el a te vagyonodat, levágattad néki a hízott
tulkot.
Luk. 15,31 Az pedig monda néki: Fiam, te mindenkor énvelem vagy, és
mindenem a tiéd!
Luk. 15,32 Vigadnod és örülnöd kellene hát, hogy ez a te testvéred
meghalt - mert halott volt - és feltámadott, életre kelt. elveszett, és
megtaláltatott.260

Luk. 16. Az igazi gazdagság

Luk. 16,1 Monda pedig az ő tanítványainak is: Vala egy gazdag ember,
kinek vala egy sáfára, egy intézője, egy vagyonkezelője; és az bevádoltatik
nála, hogy vagyonát eltékozolja, elfecsérli.
Luk. 16,2 Hívá azért azt, és monda néki: Mit hallok felőled? Adj számot a
te sáfárságodról, számolj be gondnokságodról, a te intézőségedről, és a
vagyonomról, és a vele való gazdálkodásodról; mert nem maradhatsz
tovább sáfár, vagyonkezelő.
Luk. 16,3 Az intéző, a sáfár pedig így gondolkodott magában: Mit
műveljek, és mitévő legyek, mivelhogy az én uram elveszi tőlem a
sáfárságot? Kapálni nem tudok, és nem is bírok, mert nincs erőm; koldulni
és kéregetni szégyellek!
Luk. 16,4 Tudom, mit tegyek, hogy mikor a sáfárságtól megfosztatom,
amikor elmozdítanak, és leváltanak a sáfárságból, a gondnokságból;
amikor az úr elcsap az intézőségből, barátaim legyenek, és befogadjanak
engem házaikba.
Luk. 16,5 És magához hívatván az ő urának minden egyes adósát, és
monda az elsőnek: Mennyivel tartozol az én uramnak?
Luk. 16,6 Az pedig monda: Száz bátus, azaz: 3700 liter olajjal. És monda
néki: Vedd a te adósleveledet, és leülvén hamar írj ötvenet.
Luk. 16,7 Azután monda másnak: Te pedig mennyivel tartozol? Az pedig
monda: Száz kórus tehát 39300 liter búzával. És monda annak: Vedd a te
adósleveledet, és írj nyolcvanat.
Luk. 16,8 És még dicséri is az úr a hamis és tisztességtelen sáfárt, hogy
eszesen és körültekintően cselekedett, hogy okosan és megfontoltan járt el.

2260 És így folytatódik a kijelentés: „Avagy nem szabad-e nékem a magaméval azt
tennem, amit akarok? Avagy a te szemed azért gonosz, mert én jó vagyok? Irigy
vagy, mert én jót teszek ezekkel az emberekkel; Rossz szemmel nézed talán, hogy én
jó vagyok?” (Mát. 20,15). Ézsaiáson keresztül kerül kijelentésre, hogy kikről beszél az
Úr: „Hisz az Úr megváltottai megtérnek, és ujjongás között Sionba jönnek; és örök
öröm fejükön, vígasságot és örömöt találnak; és eltűnik fájdalom és sóhaj” (Ésa. 35,10).
Mert e világnak, ennek a világkorszaknak fiai eszesebbek a világosságnak,
a fénynek fiainál a saját nemzedékükben.261
Luk. 16,9 Én is mondom néktek, szerezzetek magatoknak barátokat a
hamis mammonnal, és használjátok a világi vagyont, hogy „barátokat”
szerezzetek magatoknak, hogy mikor meghaltok, befogadjanak benneteket
az örök hajlékokba, az örök sátrakba, az elkezdődött világban.262
Luk. 16,10 Aki hű megbízható, és becsületes a kevesen, a legcsekélyebb
dologban, a sokon, és a nagy dolgokban is hű, megbízható, és becsületes

2261 Hogy kikről beszél az Úr Jézus azt az efézusi levélben jelenti ki, azt mondva: Ha
Krisztusban megigazultunk, akkor: „… valamennyien a világosság, a fény és a
nappal fiai vagytok, nem vagyunk az éjszakáé, sem a sötétségé” (1Thessz. 5,5). „Mert
valátok régen sötétség, most pedig világosság, fény az Úrban: mint világosságnak,
fénynek] fiai úgy járjatok, és úgy éljetek” (Eféz. 5,8). És már Dávidon keresztül
kijelentést nyer, hogy ki az Úr, és minek vagyunk sáfárai, intézői, és vagyonkezelői:
„Az Úré a föld s annak teljessége, és minden, ami azt betölti; a föld kereksége és a
rajta lakók” (Zsolt. 24,1). És: „Ő, az Úr megparancsolta nékünk, hogy hirdessük a
népnek, és tegyünk bizonyságot arról, hogy Ő az Istentől rendelt bírája élőknek és
holtaknak. Erről a próféták mind bizonyságot tesznek, hogy bűneinek bocsánatát
veszi, az ő neve által mindenki, aki hiszen Őbenne” (Csel. 10,42-43). Ezért: „Kérve
kérlek az Isten és Krisztus Jézus színe előtt, aki ítélni fog élőket és holtakat az ő
eljövetelekor és az ő országában. Hirdesd az igét, állj elő vele alkalmatos, és
alkalmatlan időben, ints, feddj, buzdíts teljes béketűréssel, és türelemmel, és
tanítással” (2 Tim. 4,1-2). Mert mindnyájunknak számot kell adnia sáfárságáról: „Mert
nékünk mindnyájunknak meg kell jelennünk, és leplezetlenül kell odaállnunk, és
láthatókká kell lennünk a Krisztus díjkiosztó emelvénye előtt, hogy kiki
megjutalmaztassék a szerint, amiket e testben, személyében cselekedett, vagy jót,
vagy gonoszt, rosszat, romlott, züllött, gyalázatos, káros, ártalmas, értéktelen, hitvány
dolgot” (2 Kor. 5,10). És Dávid bizonyságtétele így hangzik az Úrról: „Az irgalmashoz
irgalmas vagy, a tökéleteshez tökéletes vagy. A tisztához tiszta vagy; s a visszáshoz
visszás vagy, és a hamisnak ellenállsz” (Zsolt. 18,26-27).
2262 És így folytatódik a kijelentés: „Azoknak, akik gazdagok e világon, mondd meg,
hogy ne fuvalkodjanak fel, ne legyenek gőgösek, se ne reménykedjenek a bizonytalan
gazdagságban, hanem az élő Istenben, aki bőségesen megad nékünk mindent a mi
megélhetésünkre. Hogy jót tegyenek, legyenek gazdagok a jó cselekedetekben,
legyenek szíves adakozók, közlők, javaikat osszák meg másokkal. Kincset gyűjtvén
maguknak jó alapul a jövőre, hogy elnyerjék az örök, az igazi életet” (1 Tim. 6,17-19).
Mert: „Senki sem szolgálhat két úrnak. Mert vagy az egyiket gyűlöli, és ellenszenvet
érez iránta, és a másikat szereti, és teljesen odaszánja magát; vagy az egyikhez
ragaszkodik, és tiszteli, és a másikat megveti, lenézi, lekicsinyli. Nem szolgálhattok
Istennek és a Mammonnak, az e világi gazdagságnak, a vagyonnak, a pénznek” (Mát.
6,24). Az Úr Jézus parancsa a mindenkorban élő Övéinek: „Adjátok el, amitek van, és
adjatok alamizsnát a rászorulóknak, részvétet és szánalmat érezve, és
könyörületességet gyakorolva. Szerezzetek magatoknak oly erszényeket, amelyek
kimeríthetetlenek, melyek meg nem avulnak, amelyek nem rongyolódnak el, és nem
mennek tönkre: elfogyhatatlan kincset a mennyországban, ahol a tolvaj hozzá nem
az; és aki a kevesen, legcsekélyebb dologban hamis, a sokon, és a nagy
dolgokban is hamis az.
Luk. 16,11 Ha azért a hamis mammonon hűségesek, megbízhatóak, és
becsületesek nem voltatok, és nem kezeltétek hűségesen a világi vagyont,
ki bízná reátok az igazi kincset, a valódi, és valóságos gazdagságot?
Luk. 16,12 És ha a másén hűségesek, megbízhatóak, és becsületesek nem
voltatok, ki adja oda néktek, azt ami a tiétek?
Luk. 16,13 Egy szolga sem szolgálhat két úrnak: mert vagy az egyiket
gyűlöli, és ellenszenvet érez iránta, és a másikat szereti, és a másiknak
fér, sem a moly meg nem emészti, és nem tudja tönkretenni. Mert ahol van a ti
kincsetek, ott van a ti szívetek is” (Luk. 12,33-34). És Máté is ír az Úr Jézus
kijelentéséről: „Ne gyűjtsetek, és ne halmozzatok fel magatoknak kincseket a földön,
hol a rozsda marja, és tönkreteszi, és a moly megrágja, és ahol a tolvajok betörnek,
és átássák a falat és ellopják. Hanem gyűjtsetek magatoknak kincseket mennyben,
ahol sem a rozsda nem teszi tönkre, sem a moly meg nem rágja, és ahol a tolvajok
nem törnek be, sem el nem lopják. Mert ahol van a ti kincsetek, ott van a ti szívetek, a
ti bensőtök, szellemi életetek központja is” (Mát. 6,19-21). Ezért hangzik így az apostoli
figyelmeztetés: „Akik pedig meg akarnak gazdagodni, kísértetbe meg tőrbe, meg
csapdába, és sok esztelen és káros kívánságba esnek, melyek az embereket
veszedelembe és pusztulásba döntik. Mert minden rossznak gyökere a pénz
szerelme: mely után sóvárogván némelyek eltévelyedtek a hittől, és magukat
általszegezték sok fájdalommal” (1 Tim. 6,9-10). Tehát: „Ne fáraszd magadat ebben,
hogy meggazdagodj; ez ilyen hústesti eszességedtől szűnjél meg, és a magad
belátásából hagyd abba” (Péld. 23,4). Mert: „Siet a vagyonszerzésre a gonosz szemű
kapzsi; és nem veszi észre, hogy szükség jő reá, és ínségbe jut” (Péld. 28,22). Hát:
„Nosza immár ti gazdagok, sírjatok, jajgatván a ti bekövetkező nyomorúságaitok
miatt, amelyek elkövetkeznek reátok. Gazdagságotok megrothadt, és a ruháitokat
moly ette meg; Aranyotokat és ezüstötöket rozsda fogta meg, és azok rozsdája
bizonyság ellenetek, és megemészti a ti hústesteteket, mint a tűz. Kincset gyűjtöttetek
még az utolsó napokban is!” (Jak. 5,1-3). Hanem: „Fösvénység nélkül való legyen a
magatok viselete, és ne legyetek pénzsóvárak; elégedjetek meg, és érjétek be azzal,
amitek van; mert Ő mondotta: Nem hagylak el, és nem maradok el, sem el nem
távozom tőled” (Zsid. 13,5). Mert: „… ha feltámadtatok a Krisztussal, az odafelvalókat
keressétek, ahol a Krisztus van, az Istennek jobbján ülvén. Az odafenn valókkal
törődjetek, ne a földiekkel” (Kol. 3,1-2). „Mivelhogy nem a láthatókra nézünk, hanem
a láthatatlanokra; mert a láthatók ideig valók, a láthatatlanok pedig örökkévalók” (2
Kor. 4,18). Mert: „… meg van írva: „Amit szem nem látott, fül nem hallott, és ember
szíve meg sem sejtett, föl nem fogott, meg se gondolt, azt készítette el az Isten az őt
szeretőknek” (1Kor. 2,9). „Romolhatatlan, szeplőtelen és hervadhatatlan, és el nem
múló örökségre, amely a mennyekben van fenntartva, és megőrizve számunkra” (1Pét
1,4). Ezért: „… keressétek először Istennek országát, és az ő igazságát; és ezek is
mind, ráadásul megadatnak néktek” (Mát. 6,33). Az első jeruzsálemi gyülekezet így
teljesítette az Úr Jézus parancsát: „Mindnyájan pedig, akik hisznek, együtt, és egy
akaraton. valának. [Más fordítás: A hívők mind ugyanazon a helyen, ugyanabból a
célból tartózkodtak], és mindent közösnek tekintettek. És vagyonukat, birtokaikat és
javaikat eladogatták, és az árát szétosztogatták egymás között, mindenkinek, amint
teljesen odaszánja magát; vagy az egyikhez ragaszkodik, alárendeli magát,
rendelkezésére áll, és tiszteli, és a másikat megveti, lenézi. Nem
lehetséges, mert nem vagytok képesek szolgálni az Istennek és a
mammonnak, az e világi gazdagságnak, a vagyonnak, a pénznek és a
fösvénységnek, és kapzsiságnak.263
Luk. 16,14 Hallák pedig mindezeket a kapzsi, kirekesztően vallásos
farizeusok is, kik pénzszeretők, [fukar, kapzsi pénzsóvárak valának; és
csúfolják, és kinevették, kigúnyolták őt.
Luk. 16,15 És monda nékik: Ti vagytok, akik az emberek előtt magatokat
megigazultaknak mutatjátok; de az Isten ismeri a ti szíveteket, mert belelát
szívetekbe, a bensőtökbe: mert ami az emberek közt magasztos, és ami az
emberek szemében nagy érték, és nagyra becsült, az Isten előtt utálatos, és
megvetést érdemel.264
Luk. 16,16 A törvény és a próféták, az Isten nevében szóló, isteni akaratot
közvetítő személyek, akik Isten jelenlétében élnek, és Tőle vesznek Igéket,
Bemerítő Jánosig valának. Az időtől fogva az Istennek országa, királysága,
és uralma hirdettetik, és mindenki erőszakkal tör abba. és mindenki teljes
erejéből igyekszik bejutni oda. [Más fordítás: A törvényt és a prófétákat
Jánosig hirdették, azóta az Isten országának örömhírét, az Isten
királyságának örömüzenetét hirdetik. És mindenki erejét megfeszítve
törekedik be abba, mert senki se juthat el oda erőfeszítés nélkül].265
kinek-kinek szüksége vala” (Csel. 2,44-45).
2263 És hogy az Úr mit ért mammonon, vagyis bálványon, azt János apostolon
keresztül fejti ki a Szent Szellem: „Ne szeressétek a világot, se azokat, amik a
világban vannak. Ha valaki a világot szereti, nincs meg abban az Atya szeretete. Mert
mindaz, ami a világban van, a hústest kívánsága, és a szemek kívánsága, és az élet
kérkedése nem az Atyától van, hanem a világból. És a világ elmúlik, és annak
kívánsága is; de aki az Isten akaratát cselekszi, megmarad örökké” (1 Ján. 2,15-17).
Hát: „Parázna férfiak és asszonyok, nem tudjátok-é, hogy a világ barátsága
ellenségeskedés az Istennel? Aki azért e világ barátja akar lenni, és e világgal
barátságot köt, az Isten ellenségévé lesz” (Jak. 4,4)
2264 Mert: „… ti… kívülről megigazultaknak látszotok ugyan az emberek előtt, és az
emberek szemében, de a bensőtök rakva képmutatással, és törvényszegéssel,
törvényrontással, és gonoszsággal” (Mát. 23,28). Már Sámuel prófétához így szólt az
Úr: „… az ember azt nézi, ami szeme előtt van, de az Úr azt nézi, mi a szívben van”
(1 Sám. 16,7).
2265 Máté bizonyságtétele így hangzik: „A Bemerítő János idejétől fogva pedig mind
mostanig, az ő megjelenésétől mostanáig erőszakoskodnak a mennyek országáért, és
a mennyek országa erővel tör előre, és erőszakosok igyekeznek hatalmukba keríteni,
és ők ragadják azt magukhoz. Mert a próféták, az Isten nevében szóló, isteni
akaratot közvetítő személyek, akik Isten jelenlétében éltek, és Tőle vettek Igéket, és a
törvény Jánosig / a kegyelem korszakáig / prófétáltak vala” (Mát. 11,12-13). Hát:
„Igyekezzetek bemenni, küzdjetek, harcoljatok, törekedjetek arra, hogy bejussatok a
szoros kapun: mert sokan, mondom néktek, igyekeznek bemenni, keresik majd a
Luk. 16,17 Könnyebb pedig a mennynek és a földnek elmúlni, hogysem a
törvényből egy pontocskának elesni.266
Luk. 16,18 Valaki elbocsátja feleségét, és mást vesz el, házasságtörést
követ el; és valaki férjétől elbocsátott asszonyt vesz feleségül, szintén
házasságtörést követ el.267
Luk. 16,19 Vala pedig egy gazdag ember, és öltözik vala bíborba és
patyolatba, mindennap dúsan fényűzően vigadozván. [Más fordítás: és nap
mint nap, fényes lakomát rendezett, és dúsan lakmározott, és pompában
vigadott]:
bejutást, de nem mehetnek, nem tudnak, mert nem lesz rá erejük” (Luk. 13,24). Máté is
bizonyságot tesz az Úr Jézus kijelentéséről: „Menjetek, és lépjetek be a szoros, a
szűk, és keskeny kapun az örök életre. Mert tágas, és széles az a kapu és széles, lapos,
és tág az az út, amely félre vezet, és a veszedelemre, a romlásra, pusztulásra, a teljes
megsemmisülésbe visz, és sokan vannak, akik azon járnak, és rajta mennek be. Mert
szoros, és szűk, keskeny az a kapu és keskeny, és szoros az az út, amely az örökéletre
visz, és kevesen, sőt csak néhányan vannak, akik megtalálják azt, akik rátalálnak,
rálelnek arra” (Mát. 7,13-14)
2266 Máté is bizonyságot tesz az Úr Jézus kijelentéséről: „Mert bizony, úgy van, ahogy
mondom néktek, míg az ég és a föld el nem múlik, és meg nem semmisül, hanem
fennáll, a törvényből, Isten útmutatásából, tanításából, amelyet az Igében jelentett ki
egy jóta vagy egyetlen pontocska el nem múlik. És egy i betű vagy egy vesszőcske,
egyetlen írásjel sem vész el és nem veszíti érvényét, amíg minden be nem teljesedik,
és amíg csak minden meg nem történik, és valóra nem válik, és meg nem lesz” (Mát.
5,18). Bizony: „Az ég és a föld elmúlnak, de az én beszédeim, az én igéim
semmiképpen el nem múlnak” (Luk. 21,33). Dávid próféciájában kerül kijelentésre,
hogy kitette a kijelentést: „Uram, Jahve, Örökkévaló! Örökké megmarad a te igéd a
mennyben, szilárdan, akár az ég” (Zsolt. 119,89). Ézsaiás is Róla prófétál, kijelentve,
hogy minden mulandó, csak Isten Igéje áll meg örökké: „Szózat szól: Kiálts! És
monda: Mit kiáltsak? Minden hústest csak fű, és minden szépsége, mint a mező
virága! Megszáradt a fű, elhullt a virág, ha az Úrnak szele fuvallt reá; bizony csak fű
a nép. Megszáradt a fű, elhullt a virág; de Istenünk beszéde, igéje mindörökre
megmarad!” (Ésa. 40,6-8). Ezt ismétli meg Péter apostol is: „Mert minden hústest
olyan, mint a fű, és az embernek minden dicsősége, méltósága, megbecsülése,
dicsérete olyan, mint a fű, mint a mező virága. Elhervad, megszárad a fű, és virága
elhull. De az Úr beszéde megmarad örökké. Ez a beszéd pedig az Evangélium, amely
néktek hirdettetett” (1Pét 1,24-25). Mert: „… az Úr, Jahve az Örökkévaló kegyelme, és
szeretete öröktől fogva való és örökkévaló az őt félőkön, és az Úr mindörökké az
istenfélőkkel van, és az ő igazsága a fiaknak fiain, még az unokáikkal is; Azokon, akik
megtartják az ő szövetségét és megemlékeznek az ő parancsolatjairól, hogy azokat
megcselekedjék, és törődnek rendelkezéseinek teljesítésével” (Zsolt. 103,17-18).
2267 Mert: „… Valaki elbocsátja feleségét, aki elválik a feleségétől, házasságtörés
esetét kivéve, okot ad neki a házasságtörésre, és házasságtörővé teszi; és aki
elbocsátottat vesz el: házasságtörővé lesz ” (Mát. 5,32).Az Úr Jézus kijelentése a
házasság mindkét szereplőjéről: „… Aki elbocsátja feleségét, és mást vesz el,
házasságtörést követ el az ellen. Ha pedig a feleség hagyja el a férjét és mással kel
egybe, házasságtörést követ el” (Márk. 10,11-12). Hát: „…Nem olvastátok-é, hogy a
Luk. 16,20 És vala egy Lázár nevű szegény, magával tehetetlen koldus, ki
az ő kapuja elé volt vetve, aki ott feküdt a gazdag kapubejárata előtt,
fájdalmas gennyes sebekkel borítva.
Luk. 16,21 És kíván és vágyódott vala megelégedni a morzsalékokkal,
melyek hullnak vala a gazdagnak asztaláról; de az ebek is eljővén, nyalják
vala az ő sebeit, az ő fekélyeit. [Más fordítás: És azt kívánta, hogy bárcsak
jóllakhatna a gazdag asztaláról lehulló morzsákkal, abból, ami a gazdag
ember asztaláról hulladékként lekerült; de csak a kutyák jöttek hozzá, és
nyaldosták az ő sebeit].

Teremtő kezdettől fogva férfiúvá és asszonnyá teremté őket, és ezt mondá: Annak
okáért elhagyja a férfiú atyját és anyját; és ragaszkodik feleségéhez, és lesznek ketten
egy hústestté. Úgy hogy többé nem kettő, hanem egy hústest. Amit azért az Isten
egybeszerkesztett, ember el ne válassza” (Mát. 19,4-6). Az Úr az apostolon keresztül
folytatja a kijelentést: „Azoknak pedig, akik házasságban élnek, hagyom és utasítást
adok, de nem én, hanem az Úr, hogy a nőtől a férj nehogy eltávozzon, és elváljon.
Hogyha pedig elválik, és ha mégis elhagyná, maradjon házasság nélkül, vagy
béküljön meg a férjével; és a férj se bocsássa el a feleségét, és nehogy elhagyja” (1
Kor. 7,10-11). Ugyanis: „Tisztességes minden tekintetben, és legyen megbecsült
mindenki előtt a házasság, és a szeplőtelen házaságy. És a házasélet legyen tiszta; a
paráznákat pedig és a házasságtörőket megítéli az Isten” (Zsid. 13,4). „Az Úr az
apostolon keresztül folytatja kijelentést: „Mert a férjes asszony, míg él a férj, ehhez
van kötve, ezzel van összekapcsolva törvény szerint, mert férfi hatalma alatt élő,
férfinek alávetett nőt is a törvény csak az élő férjhez köti. De ha meghal a férj,
felszabadul, feloldoztatott az asszony a férj törvénye alól. Azért tehát az ő férjének
életében házasságtörőnek mondatik, ha más férfihoz megy. Ha azonban meghal a
férje, szabaddá lesz a törvénytől, megszabadul a törvényes kötöttségtől, úgy hogy
nem lesz házasságtörő, ha más férfihoz megy” (Róm. 7,2-3).
„És azt mondjátok: Miért? Azért, mert az ÚR a tanúja annak, hogy hűtlen lettél
ifjúkorodban elvett feleségedhez, pedig ő a társad, feleséged, akivel szövetség köt
össze. Egy ember se tesz ilyent, akiben maradt még szellem. De mire is törekszik az
ember? Arra, hogy utódot kapjon Istentől. Vigyázzatok azért magatokra, és ne
legyetek hűtlenek ifjúkorotokban elvett feleségetekhez! Megvetem azt, aki elválik
feleségétől - mondja az Úr, Jahve az Örökkévaló, Izráel Istene -, mert erőszak tapad
ruhájára - mondja a Seregek Ura. Vigyázzatok magatokra, ne legyetek hűtlenek!”
(Malak. 2,14-16). Mert aki házasság – vagyis szövetségtörő – lesz, az: „Aki elhagyja
ifjúkorának társát, és megfeledkezik az Isten előtt kötött szövetségről. …a halálra
hanyatlik az ő háza, és az ő ösvényei az élet nélkül valókhoz” (Péld. 2,17-18). Ismét:
„Valaki elbocsátja feleségét, és aki elválik a feleségétől, házasságtörés esetét kivéve,
okot ad neki a házasságtörésre, és házasságtörővé teszi; és aki elbocsátottat vesz el,
házasságtörővé lesz” (Mát. 19,9). Mert Isten kezdettől így: „Teremté az Isten az
embert az ő képére, a maga képmására, Isten képére teremté őt: férfiúvá és
asszonnyá teremté őket” (1 Móz. 1,27). „Annakokáért elhagyja a férfiú az ő atyját és
az ő anyját, és ragaszkodik feleségéhez: és lesznek egy hústestté” (1 Móz. 2,24).
Luk. 16,22 Lőn pedig, hogy meghala a szegény, nincstelen koldus, és
viteték az angyaloktól az Ábrahám kebelébe; meghala pedig a gazdag is,
és eltemettették, elhantolták.
Luk. 16,23 És amint ez a pokolban268 felemelé az ő szemeit, kínokban
lévén, kínok között gyötrődve, megpillantotta, és észrevette, a megjelenő,
és láthatóvá váló Ábrahámot távol, és Lázárt annak kebelében.
Luk. 16,24 És ő kiáltván, monda: Atyám Ábrahám! Könyörülj rajtam, és
szánj meg engem, és küld el Lázárt, hogy mártsa az ő ujjának hegyét

2268 A pokolról és a hústest halála utáni sorsról sok mondanivalója van Isten Igéjének.
Az Úr Jézus a hitetlen zsidókhoz így beszél: „Ott lesz sírás, jajgatás, és fogak
csikorgatása, mikor látjátok Ábrahámot, Izsákot és Jákóbot, és a prófétákat mind az
Isten országában, az Isten királyságában, magatokat pedig kirekesztve és kívülre
vetve, mert ti ki lesztek onnan zárva” (Luk. 13,28). Jób így beszél az Isten nélkül élő
emberről: „Mert micsoda reménysége lehet a képmutatónak, az istentelennek, az
Isten nélkül élőnek, hogy telhetetlenkedett, ha az Isten mégis elragadja az ő életét?
Meghallgatja-e kiáltását az Isten, ha eljő a nyomorúság reá, ha végszükségbe kerül?
Vajon gyönyörködhetik-e a Mindenhatóban; segítségül hívhatja-e mindenkor az
Istent?” (Jób. 27,8-10). Mert ahogy: „Szárazság és hőség nyeli el a hó vizét, a pokol,
azaz a holtak hazája azokat, akik vétkeznek. Elfelejti őt az anyaméh, féregnek lesz
csemegéjévé, és édességévé. Nem emlékeznek róla többé, és összetörik az álnokság,
mint a reves fa” (Jób. 24,19-20). Dávid így beszél a pokolról: „Mert halál hullámai
vettek engem körül, Az istentelenség árjai rettentettek engem; (Más fordítás: Mert
körülvettek a halál örvényei, pusztító áradat rettent engem). A pokol kötelei vettek
körül, S a halál tőrei estek reám. (Más fordítás: A sír kötelei fonódtak körém, a halál
csapdái meredtek rám). Szükségemben az Urat hívtam, S az én Istenemhez kiáltottam:
És meghallá lakóhelyéről szavamat, S kiáltásom eljutott füleibe.(Más fordítás:
Nyomorúságomban az Úrhoz kiáltottam, az én Istenemhez. Meghallotta hangomat
templomában, kiáltásom fülébe jutott)” (2 Sám. 22,5-7). Mert nagy én rajtam a te
kegyelmed, hiszen annyira szeretsz engem, hogy kiszabadítottad életemet a mélységes
pokolból, azaz: a sír mélyéből” Zsolt. 86,13). A Példabeszédek is említi: „Mint a sír és
a pokol meg nem elégednek azaz: amilyen telhetetlen a halál és az elmúlás helye,
éppoly telhetetlen az emberi szem, és úgy az embernek szemei meg nem elégednek”
(Péld. 27,20). A keresztény lexikon így ír a Pokolról, a HÁDÉSZ-ról: a szó szoros
értelmében: láthatatlan, azaz Hádész, vagy az eltávozott lelkek helye, állapota, a
holtak birodalma. A halottak tartózkodási helye, vagy állapota. Megfelel a héber
seolnak, amit sírnak fordítanak. Az Újszövetségben gyehennának nevezi az írás..
Gyehenna: (geenna): - Hinnom völgye (jelentése: nyöszörgés, sóhajtás; kegyelmes,
jóságos, gazdag), Hinnom fia; - ge-henna (vagy Gaj-Hinnom), Jeruzsálem egyik
völgye, (átvitt értelemben) az örök büntetés helyének, vagy állapotának
megnevezésére használják. BDB: Siralom-völgy: a nagy nyomorúság; A »gyehenna«
sehol sem földrajzi, hanem mindenütt teológiai fogalom, mely az Isten eljövendő
ítéletének eszmei helyét jelöli. Seol: A holtak hazájának neve az Ószövetségben, hova
az emberek haláluk után »alászállanak«. Sírgödörszerű képződmény. Ezt a téries
képzetet nem szabad túlértékelni. A seolba való leszállás gyakran csak a meghalás
képes kifejezése, az eltemetésre történő utalás. (Keresztény lexikon).
vízbe, és hűsítse meg az én nyelvemet; mert fájdalmasan szenvedek, és
kínlódok, és iszonyúan gyötrődöm e lángban.
Luk. 16,25 Monda pedig Ábrahám: Fiam, jusson eszedbe, és emlékezzél
meg róla, hogy te javaidat elvetted, és hogy milyen jó dolgod volt a te
életedben, éppen úgy, mint Lázár a bajokat, szerencsétlenségeket,
viszontagságokat, és hogy kijutott neki a rosszból. Most pedig ő
vigasztaltatik, te pedig szenvedsz, a te osztályrészed pedig a gyötrelem.269
Luk. 16,26 És mindenekfelett, mi köztünk és ti közöttetek nagy közbevetés
van, egy hatalmas áthághatatlan szakadék tátong, úgy, hogy akik
akarnának, és hajlandók volnának innét ti hozzátok általmenni, nem
mehetnek, nem képesek rá, mert nem lehetséges számukra, sem azok onnét
hozzánk át nem jöhetnek, mert nem képesek rá, mert nem lehetséges
számukra, mert innen nincs átkelés.
Luk. 16,27 Monda pedig amaz: Kérlek azért téged Atyám, hogy bocsásd,
és küld el őt az én atyámnak házához;

2269 És így folytatódik a kijelentés: „De jaj! Rossz lesz nektek, gazdagoknak, mert [ti
már megkaptátok a ti vigasztalásotokat” (Luk. 6,24). Jakab apostol is így beszél a földi
javakban bízó emberekről: „Nosza, immár ti gazdagok, sírjatok, jajgatván a ti
nyomorúságaitok miatt, amelyek elkövetkeznek reátok. Gazdagságotok megrothadt,
és a ruháitokat moly rágta, és ette meg; Aranyotokat és ezüstötöket rozsda fogta meg,
és azok rozsdája bizonyság, tanúskodik ellenetek, és megemészti a ti hústesteteket,
mint a tűz. Kincset gyűjtöttetek még az utolsó napokban is!” (Jak. 5,1-3). Mert Ézsaiás
próféciája beteljesedik: „Azért így szól az Úr Isten, az én Uram, az Úr, Jahve az
Örökkévaló: Ímé, szolgáim esznek, ti pedig éheztek, ímé, szolgáim isznak, ti pedig
szomjúhoztok, ímé, szolgáim örvendnek, de ti megszégyenültök! Ímé, szolgáim
vígadnak szívük boldogságában, és ujjonganak örvendező szívvel, ti pedig kiáltani
fogtok szívetek fájdalmában, és megtört lélekkel jajgatni fogtok” (Ésa. 65,13-14). Hát:
„Nyomorkodjatok, gyötrődjetek és gyászoljatok és sírjatok; a ti nevetésetek gyászra
forduljon, és örömötök szomorúságra” (Jak. 4,9). Jób pedig így elmélkedik a
gazdagnak, és a szegénynek sorsáról: „Mi az oka, hogy a gonoszok élnek, vénséget
érnek, sőt még meg is gyarapodnak? Miért maradhatnak életben a bűnösök? Magas
kort érnek el, sőt meg is gazdagodnak. Dobot és hárfát ragadnak, és örvendeznek a
síp zengésének. Jóllétben töltik el napjaikat, és egy pillanat alatt szállnak alá a sírba;
Noha azt mondják Istennek: Távozzál el tőlünk, mert a te utjaidnak tudásában nem
gyönyörködünk! Micsoda a Mindenható, hogy tiszteljük őt, és mit nyerünk vele, ha
esedezünk előtte? Hányszor aluszik el a gonoszok szövétneke, és jő rájuk az ő
veszedelmük! Hányszor osztogatja részűket haragjában. Olyanok lesznek, mint a
pozdorja a szél előtt, és mint a polyva, amelyet forgószél ragad el. Ez meghal az ő
teljes boldogságában, egészen megelégedetten és nyugodtan; Fejőedényei tejjel
vannak tele, csontjainak velője nedvességtől árad. Amaz elkeseredett lélekkel hal
meg, mert nem élhetett a jóval. Együtt feküsznek a porban, és féreg lepi őket” (Jób.
21,7.12-15.17-18.23-26)
Luk. 16,28 Mert van öt testvérem; hogy bizonyságot tegyen nékik, és
figyelmeztesse őket, és beszéljen a lelkükre, hogy ők is ide, e
gyötrelemnek, e kínzó fájdalomnak helyére ne jussanak.
Luk. 16,29 Monda néki Ábrahám: Van Mózesük és prófétáik; hallgassák
azokat, és hallgassanak rájuk.
Luk. 16,30 Ama pedig tovább erősködött, és monda: Nem úgy, atyám
Ábrahám; hanem ha a halottak közül feltámad, és úgy megy valaki
hozzájuk, megtérnek, felismerésre térnek, és megváltoztatják
gondolkozásmódjukat!
Luk. 16,31 Ő pedig monda néki: Ha Mózesre és a prófétákra nem
hallgatnak, még az sem győzi meg őket, és még annak sem adnának hitelt,
és még annak sem hisznek majd, ha valaki a halottak közül feltámad.

Luk. 17. Botrányok, botlások, bűnre csábítások

Luk. 17,1 Monda pedig a tanítványoknak: Lehetetlen dolog, és

elkerülhetetlen, hogy botránkozások, botlások, bűnre csábítások ne
essenek, és hogy kelepcék ne készüljenek; de jaj annak, aki által esnek, aki
azokat készíti, és aki által eljönnek. [Más fordítás: Biztos, hogy fognak
olyan dolgok történni, amelyek bűnbe viszik az embereket, de nagyon rossz
lesz annak, aki miatt ez történik].
Luk. 17,2 Jobb, és elviselhetőbb volna annak, ha egy malomkövet
vetnének a nyakába, és ha a tengerbe vetnék, hogysem mint egyet e
kicsinyek közül megbotránkoztasson, tőrbe csaljon, hitszegésre,
aposztáziára, vagy elégedetlenségre csábítson, botlásba és bűnbe vigyen.270

2270 Máté bizonyságtétele így hangzik: „Aki pedig megbotránkoztat, bűnre,

elpártolásra, elégedetlenségre csábít, botlásba visz csak egyet is e kicsinyek közül,
akik énbennem hisznek, jobb annak, hogy malomkövet kössenek a nyakára, és a
tenger mélységébe vessék, a tenger fenekére süllyesszék. Jaj a világnak a bűn csapdái
miatt! Mert szükség, és kikerülhetetlen, hogy botránkozások essenek, hogy kelepcék
támadjanak, hogy botrányok jöjjenek; de jaj annak az embernek, aki által a
botránkozás esik. [Más fordítás: Sajnálom a világban élő embereket a miatt, ami
bűnbe viszi őket! Elkerülhetetlen ugyan, hogy egyesek bűnbe essenek, de rossz lesz
annak, aki bűnbe viszi az embereket; Mert szükségszerű ugyan, hogy jöjjenek
csábítások a bűnre, mégis jaj annak az embernek, aki által jönnek]” (Mát. 18,6-7). Pál
apostolon keresztül jelenti ki a Szent Szellem, hogy miért szükséges hogy
botránkozások (hamis tanok és tanítások) legyenek, amelyek megosztást, szakadást
hoznak a nyájban: „Mert szükséges, és kell is hogy szakadások, viszály, pártoskodás,
meghasonlás, széthúzás, megosztottság, különböző vallási irányzatok, vallásos
csoportok, szekták is legyenek köztetek, hogy a kipróbáltak, állhatatosak,
megbízhatóak, hitelesek nyilvánvalókká, jól láthatókká váljanak, és
megismertessenek, kitűnjenek ti köztetek. Mert a megbízhatók csak így tűnnek ki
közületek” (1 Kor. 11,19). Ezek a Krisztus népéből támadnak, ahogy ezt Pál apostol az
Luk. 17,3 Vigyázzatok, és ügyeljetek magatokra. Óvakodjatok tőlük, és
őrizzétek meg magatokat: ha pedig a te atyádfia, a te testvéred vétkezik
ellened, mulasztást követ el, vagy megsért, figyelmeztesd, és dorgáld meg
őt; és ha megtér, és ha megbánja, bocsáss meg néki.
Luk. 17,4 És ha egy napon, vagy ha naponta hétszer vétkezik ellened, vagy
mulasztást követ el, vagy megsért, és egy napon hétszer te hozzád tér,
mondván: Megbántam; megbocsáss néki.271

efézusi véneknek kijelenti: „Mert én tudom azt, hogy az én eltávozásom után jőnek ti
közétek gonosz, és dühös farkasok, kik nem kedveznek a nyájnak, és nem kímélik a
nyájat. Sőt ti magatok közül is támadnak férfiak, kik fonák dolgokat beszélnek, hogy a
tanítványokat maguk után vonják” (Csel. 20,29-30). Az Úr már kijelentette, hogy az Ő
népének mit kell tenni a hamis tanítókkal: „Mikor te közötted jövendőmondó,
próféta, vagy álomlátó támad és jelt vagy csodát ad néked tudtodra. Ha bekövetkezik
is az a jel vagy a csoda, amelyről szólott vala néked, mondván: Kövessünk idegen
isteneket, akiket te nem ismersz, és tiszteljük azokat: Ne hallgass efféle
jövendőmondónak és prófétának beszédeire, vagy az efféle álomlátóra. Mert az Úr, a
ti Istenetek tesz próbára titeket, hogy megtudja, ha szeretitek-e az Urat, a ti
Isteneteket teljes szívetekből, és teljes lelketekből? Az Urat, a ti Isteneteket
kövessétek, és őt féljétek, és az ő parancsolatait tartsátok meg, és az ő szavára
hallgassatok, őt tiszteljétek, és ő hozzá ragaszkodjatok. Az a jövendőmondó pedig
vagy álomlátó ölettessék meg, annak meg kell halnia. Mert pártütést hirdetett az Úr
ellen, a ti Istenetek ellen, és mert el akart téríteni Istenetektől, az Úrtól, Jahvétól az
Örökkévalótól, aki kihozott titeket Egyiptom földéből, és megszabadított téged a
szolgaságnak házából; hogy elfordítson és eltántorítson téged arról az útról, amelyet
parancsolt néked az Úr, a te Istened, hogy azon járj. Gyomláld, és takarítsd ki azért a
gonoszt magad közül” (5 Móz. 13,1-6). János apostol is szól a hamis tanítókról:
„Fiacskáim, itt az utolsó óra; és amint hallottátok, hogy az antikrisztus eljő, így most
sok antikrisztus támadt, és jelent meg; ahonnan tudjuk, hogy itt az utolsó óra.
Közülünk váltak ki, de nem voltak közülünk valók; mert ha közülünk valók lettek
volna, velünk maradtak volna; de hogy nyilvánvalóvá legyen felőlük, hogy nem
mindnyájan közülünk valók” (1 Ján. 2,18-19). Péter apostol is erre figyelmezteti a
Krisztus népét: „Valának pedig hamis próféták is a nép között, amiképpen ti köztetek
is lesznek hamis tanítók, akik veszedelmes eretnekségeket fognak becsempészni,
romlásba döntő tévtanokat terjesztenek, és az Urat, aki megváltotta őket,
megtagadván, önmagukra hirtelen való veszedelmet és gyors pusztulást hoznak. És
sokan fogják követni azoknak romlottságát; akik miatt az igazság útja káromoltatni
fog. És a telhetetlenség miatt költött beszédekkel vásárt űznek belőletek, kiknek ítélete
régtől fogva nem szünetel, és romlásuk nem szunnyad. (Más fordítás: Kapzsiságukban
megkísérlik, hogy hízelgő szavakkal becsapjanak majd titeket, és szép szavakkal
fognak kifosztani kapzsiságukban; De már rég kimondatott és készen van az ítélet, s
pusztulásukat nem kerülik el)” (2 Pét. 2,1-3). És sokan fognak ezekre hallgatni, és
ennek eredményéről így szól a Szent Szellem: „A Szellem pedig világosan,
egyértelműen mondja, hogy az utolsó időben, az elkövetkező legutolsó korszakban
némelyek elszakadnak, elpártolnak, eltávolodnak, és külön útra térnek a hittől, hitető,
Luk. 17,5 És mondának az apostolok az Úrnak: Növeljed, és erősítsd a mi
hitünket!272
Luk. 17,6 Monda pedig az Úr: Ha akkora hitetek volna, mint a mustármag,
ezt mondanátok ím ez eperfának: Szakadj ki gyökerestől, és plántáltassál
és eressz gyökeret a tengerbe; engedelmeskedne, és szót fogadna
néktek.273
Luk. 17,7 Kicsoda pedig ti közületek az, aki, ha egy rabszolgája van, és az
szánt vagy legeltet, tüstént azt mondja annak, mihelyt a mezőről megjő:
Jer elő és jöjj ide hamar, dőlj asztalhoz?
megtévesztő, félrevezető, eltévelyítő szellemekre és démoni, gonosz szellemek
tanításaira figyelmezvén, és ördögi, sátáni tanításokat hallgatva. Hamis dolgokat
állító, hazug beszédűeknek képmutatása színlelése által, kik meg vannak bélyegezve a
saját lelkiismeretükben” (1 Tim. 4,1-2)
2271 Máté bizonyságtétele: „Ha pedig a te atyádfia, a te testvéred vétkezik ellened,
menj el és figyelmeztesd, és győzd meg őt, mutass rá a tévedésére négyszem közt. Ha
hallgat rád és megérti, megnyerted a te atyádfiát, a te testvéredet, és segítettél, hogy
megmaradjon, mint testvéred; Ha pedig nem hallgat rád, végy magad mellé még
egyet vagy kettőt, egy vagy két testvéredet, hogy két vagy három tanú vallomásával
erősíttessék minden szó. Ha azokra nem hallgat, hanem elengedi a füle mellett, és
figyelmen kívül hagyja, és azoknak sem engedelmeskedik, mondd meg a kihívott
gyülekezetnek, az eklézsiának. Ha pedig a kihívott gyülekezetre, az eklézsiára sem
hallgat, és azt is elengedi a füle mellett, figyelmen kívül hagyva, és azoknak sem
engedelmeskedik, legyen előtted olyan, mint a pogány, mint a nemzetekből való, és a
vámszedő. [Más fordítás: Akkor úgy kell vele bánni, mint egy pogánnyal vagy
vámszedővel]” (Mát. 18,15-17). Péter apostol pedig: „… monda: Uram, hányszor lehet
az én atyámfiának ellenem vétkezni, és hányszor kell néki megbocsátanom? Még
hétszer is? Monda néki Jézus: Nem mondom néked, hogy még hétszer is, hanem még
hetvenszer hétszer is” (Mát. 18,21-22). És azért kell megdorgálni, és figyelmeztetni,
mert: „Jobban megrendíti a dorgálás az értelmes embert, mint száz botütés az
ostobát” (Péld. 17,10-11). Pál apostolon keresztül így hangzik a kijelentés: Ha pedig
eltévelyedik valaki az igazságtól: „Atyámfiai, testvéreim, még ha előfogja is az
embert valami bűn, és ha valakit tetten is érnek valamilyen hibás lépés, botlás,
baklövés, melléfogásban, ti, akik szellemi emberek vagytok, igazítsátok helyre az ilyet
szelídségnek szellemével, jóindulattal, barátságossággal, higgadtsággal. De azért
vigyázz magadra, hogy meg ne kísértessél te magad is. [Más fordítás: Az ilyen
testvért gyengéden és szelíden azok igazítsák helyre, akik a Szent Szellem szerint
élnek! De ők is vigyázzanak magukra, nehogy ugyanabba a kísértésbe essenek]” (Gal.
6,1). És: „Ha pedig valaki nem engedelmeskedik a mi levél által való beszédünknek,
igénknek, azt jegyezzétek meg. És ne társalkodjatok, és ne legyetek közösségben vele,
ne tartsatok kapcsolatot, ne keveredjetek össze, ne is érintkezzetek vele, hogy
elgondolkozzon, és elszégyellje magát. De ne tartsátok ellenségnek, hanem
figyelmeztessétek, térítsétek észre, „tegyétek helyre", és okos érvekkel győzzétek meg,
ahogyan testvéreinket szoktuk” (2 Thess. 3,14-15). Mert: „Atyámfiai, testvéreim, hogyha
valaki ti köztetek eltévelyedik az igazságtól, és megtéríti őt valaki, Tudja meg, hogy
aki bűnöst térít meg és visszafordít az ő tévelygő útjáról, életet ment meg a haláltól és
sok bűnt, sok tévedést, és hibát elfedez” (Jak. 5,19-20). És azért is kell figyelmeztetni,
Luk. 17,8 Sőt nem ezt mondja-e [inkább néki: Készíts vacsorámra valót, és
felövezvén274 magadat, szolgálj fel nékem, míg én eszem és iszom; és
azután egyél és igyál te?
Luk. 17,9 Avagy megköszöni-e, vagy netán hálával tartozik-e annak a
rabszolgának, hogy megtette, amit néki parancsolt? Nem gondolom.
Luk. 17,10 Ezenképpen ti is, ha mindazokat megcselekedtétek, és ha
teljesítettétek mindazt, amik néktek parancsoltattak, mondjátok, hogy:
Haszontalan rabszolgák vagyunk; mert amit kötelesek voltunk cselekedni,
azt cselekedtük. [Más fordítás: Értéktelen, haszontalan, semmirekellő,
mert azt mondja az Úr: „És ha elfordul az igaz az ő igazságától, és cselekszik
álnokságot, és én vetek eléje botránkozást: ő meg fog halni. Ha meg nem intetted őt,
vétke miatt hal meg és elfelejtetnek igazságai, amelyeket cselekedett; de vérét, vagyis
életét a te kezedből kívánom meg. (Más fordítás: Ha az igaz letér az igaz útról, és
gonoszságot követ el, akkor én bukását okozom, és ő meg fog halni. Ha nem
figyelmezteted őt, akkor meghal ugyan vétke miatt, és emléke sem marad meg igaz
tetteinek, amelyeket véghezvitt, de a életét tőled kérem számon). Ha pedig te
megintetted, és figyelmeztetted azt az igazat, hogy az igaz ne vétkezzék, és ő nem
vétkezik többé: élvén él, életben marad, mert engedett a figyelmeztetésnek, és te is a
te életedet megmentetted” (Ezék. 3,20-21). Dávid így imádkozik: „Ha rosszul bántam
jóakarómmal, ha kifosztottam, aki ok nélkül bántott, akkor ellenség üldözzön, és
érjen utol engem, tiporja földre életemet, tapossa porba dicsőségemet!” (Zsolt. 7,5-6).
Úgy töltöd be Isten akaratát, ha megbocsátasz, hiszen az Úr már az Ószövetségben
kijelentette, hogy mit kell tenni: „Ne gyűlöld a te atyádfiát szívedben; fedd meg a te
felebarátodat nyíltan, és bátran, hogy ne viseljed az ő bűnének terhét, és hogy ne légy
részes a vétkében” (3 Móz. 19,17). De: „Ne álljon elő egy tanú senki ellen semmiféle
hamisság és semmiféle bűn miatt, mert nem lehet elég egy tanú senkinek a bűne vagy
vétke dolgában sem; akármilyen bűnben bűnös valaki, és bármilyen vétket követett is
el, két tanú szavára vagy három tanú szavára álljon a dolog, és csak két vagy három
tanú szavával lehet érvényes egy ügy” (5 Móz. 19,15). Ha ti: „… Mert ha
megbocsátjátok, az embereknek az ő vétkeiket, megbocsát néktek is a ti mennyei
Atyátok. [Más fordítás: Ha ugyanis elengeditek az embereknek eleséseiket, hibás
lépéseiket, botlásaikat, baklövéseiket, melléfogásaikat, megbocsát, és elengedi néktek
is a ti mennyei Atyátok azokat]. Ha pedig meg nem bocsátjátok, és nem engeditek el
az embereknek az ő vétkeiket, botlásaikat, eleséseiket, hibás lépéseiket, baklövéseiket,
melléfogásaikat, a ti mennyei Atyátok sem bocsátja meg, és Ő sem fogja elengedni a
ti vétkeiteket, botlásaitokat, eleséseiteket” (Mát. 6,14-15). Az Úr Jézus által tanított ima
is ezt jelenti ki: „És bocsásd meg a mi vétkeinket. Engedd el tartozásainkat,
adósságainkat, amint mi is megbocsátunk azoknak, akik ellenünk vétkeztek, és ahogy
mi is elengedtük azokat, a nekünk tartozóknak” (Mát. 6,12). A megbocsátás feltétele az
ima meghallgatásnak is: „És mikor imádkozva megálltok, bocsássátok meg, és
engedjétek el, ha valaki ellen valami panaszotok van, ha nehezteltek valakire; hogy a
ti mennyei Atyátok is megbocsássa néktek, és elengedje a ti vétkeiteket, botlásaitokat,
baklövéseiteket. Ha pedig ti meg nem bocsátotok, és el nem engeditek, a ti mennyei
Atyátok sem bocsátja meg, és nem engedi el a ti vétkeiteket” (Márk. 11,25-26). Hát ezért
ti is: „Legyetek pedig egymáshoz jóságosak, irgalmasok, megengedvén, és
megbocsátva egymásnak, miképpen az Isten is a Krisztusban megengedett, és
alkalmatlan rabszolgák vagyunk, akik nem hoztunk hasznot, csak annyit
tettünk, amit tartoztunk megtenni].275
Luk. 17,11 És az történt, hogy mikor útban vala Jeruzsálem felé, hogy ő
Samária és Galilea között haladt át.
Luk. 17,12 És mikor egy faluba beméne, szembejött vele tíz bélpoklos, tíz
leprás férfi, kik távol megállnak:
Luk. 17,13 És felemelik szavukat, és kiáltozva kérték, mondván: Jézus,
Mester, irgalmazz nékünk; szánj meg minket, és könyörülj rajtunk!

megbocsátott néktek” (Eféz. 4,32). És: „Öltözzetek föl azért, mint az Istennek
választottai, szentek és szeretettek, könyörületes szívet, jóságosságot, alázatosságot,
szelídséget, hosszútűrést; Elszenvedvén viseljétek el egymást és megbocsátván
kölcsönösen egymásnak, ha valakinek valaki ellen panasza volna; miképpen a
Krisztus, az Úr is megbocsátott néktek, úgy tegyetek ti is” (Kol. 3,12-13). És hogy ezt
meg tudjátok tenni, előbb: „… öltözzétek fel az Úr Jézus Krisztust…” (Róm. 13,14)
2272 Növeljed: (prosthes hémin pistin) adj nekünk még hitet.
2273 Máté bizonyságtétele: „Jézus pedig felelvén, monda nékik: Bizony mondom
néktek, ha van hitetek és nem kételkedtek, nemcsak azt cselekszitek, ami e fügefán
esett, és nem csak a fügefával tehetitek meg ezt, hanem ha azt mondjátok e hegynek:
Kelj és emelkedj fel, és zuhanj a tengerbe, az is meglészen, az is megtörténik, majd;
És amit könyörgésetekben, imádságotokban hittel kértek, mindazt meg is kapjátok, ha
hisztek. [Más fordítás: Meg is fogtok kapni mindent, amit csak hittel imádságban
kértek]” (Mát. 21,21-22). Ehhez azonban az szükséges, hogy: „Legyetek az Istenhit
birtokosai; Legyen bennetek Isten hite. Mert bizony mondom néktek, ha valaki azt
mondja, azt parancsolja ennek a hegynek: Kelj fel és ugorjál a tengerbe! És szívében,
a bensőjében nem kételkedik, nem bizonytalankodik, hanem hiszi, hogy amit mond,
megtörténik, meg lesz néki, mert annak meg is adatik az amit mondott. Azért mondom
néktek: Amit könyörgésetekben kértek higgyétek, hogy mindazt megnyeritek, és
meglészen néktek. [Más fordítás: higgyétek, hogy már megkaptátok, és a tiétek lesz
az]” (Márk. 11,22-24). Ha pedig nem teljesül a kérésünk, az: … A ti kishitűségetek,
hitetlenségetek miatt. Mert kevés, gyenge a hitetek. Mert bizony mondom néktek: Ha
csak akkora hitetek volna, mint a mustármag, azt mondanátok ennek a hegynek:
Menj innen amoda, és elmenne; és semmi sem volna lehetetlen néktek” (Mát. 17,20). És
az Úr Jézus kijelenti, hogy mitől növekszik a hit: „Azért tehát a hit hallásból van, az
Ige hallásából fakad, a hallás pedig Isten Igéje: Krisztus beszéde, igéje, kijelentése
által. (Más fordítás: Tehát a hit a meghallott üzenetből, a meghallott üzenet pedig
Krisztus kijelentésén keresztül van)” (Róm. 10,17).
2274 Felövez: (peridzónnümi): körülövez, ruhát övvel leszorít, hogy dolgozni / menni
tudjon.
2275 Pál apostol megvallása: „Mert ha az evangéliumot, az örömüzenetet, a jó hírt
hirdetem, prédikálom, nem dicsekedhetem, és nem is dicsekvés az nekem, mert
szükség, és kötelesség kényszerít engem, mivel kényszer alatt vagyok, kényszer
nehezedik rám. Jaj ugyanis nékem, ha az evangéliumot nem hirdetem, nem
prédikálom. Mert ha szabad akaratom szerint jó kedvvel, és önként, önszántamból,
készségesen teszem ezt, jutalmam van, bért kapok. Ha pedig akaratom nélkül, nem
önszántamból, hanem akaratom ellenére, kényszerűségből, akkor sáfársággal
Luk. 17,14 És mikor őket meglátta, monda nékik: Elmenvén mutassátok
meg magatokat a papoknak. És az történt, hogy míg odamennek,
megtisztulnak.
Luk. 17,15 Egy pedig ő közülük, mikor észrevette, és meglátta, hogy
meggyógyult, visszatért, fennhangon dicsőítvén az Istent nagy szóval, és
Istennek hangos dicséretével az ajkán];
Luk. 17,16 És arccal leborula az ő lábainál hálákat adván néki: és az az
ember Samáriabeli vala.
Luk. 17,17 Felelvén pedig Jézus, monda: Avagy nem tízen tisztulának-é
meg? Hol van a többi kilenc?
Luk. 17,18 Nem találkoztak, és nem akadt más akik visszatértek volna
dicsőséget adni az Istennek, csak ez az idegen?
Luk. 17,19 És monda néki az Úr: Kelj föl, és menj el: a te hited téged
meggyógyított.276
bízattam meg, akkor csak megbízott intéző, tiszttartó vagyok” (1 Kor. 9,16-17). Mert így
szólt, és szól az Úr a mindenkorban élő hívőkhöz: „Te pedig, embernek fia, szólj
néped fiaihoz: A megigazultnak megigazult volta meg nem menti őt a napon, amelyen
vétkezik, és a hitetlen hitetlensége által el nem esik, nem bukik el bűne miatt a napon,
melyen megtér hitetlenségéből. És az igaz nem élhet az ő igazsága, az ő
megigazultsága által a napon, melyen vétkessé válik. Mikor ezt mondom az igazról:
Élvén éljen, élni fog; és ő elbizakodik igazságában, megigazultságában, és
gonoszságot cselekszik: semmi igazsága, a megigazult volta emlékezetbe nem jő.
akkor igaz, megigazult tettei nem kerülnek említésre, és gonoszsága miatt, melyet
cselekedett, meghal. S ha mondom a hitetlennek: halállal halsz meg; és ő megtér
bűnéből, és törvény szerint és igazságot cselekszik; … többé nem cselekedvén
gonoszságot: akkor élni fog, és meg nem hal” (Ezék. 33,12-15).
2276 Mert meg van írva, hogy: „Kegyelmes, irgalmas és könyörületes az Úr,
késedelmes a haragra mert türelme hosszú, nagy kegyelmű és szeretete nagy. Jó az
Úr mindenki iránt, és mindenkihez, és könyörületes(és irgalmas minden
teremtményéhez” (Zsolt. 145,8-9). Ezzel a gyógyítással az Úr Jézus újabb lehetőséget
adott a papoknak arra, hogy Őt felismerjék, hiszen a leprát, a poklosságot csak Isten
gyógyíthatta meg: „Szóla ismét az Úr Mózesnek és Áronnak, mondván: Ha valamely
ember testének bőrén daganat, vagy tarjagosság, vagy fehér folt támad, és poklos
kiütés lesz belőle a bőrén: vigyék el az ilyet Áronhoz, a paphoz, vagy egy
valamelyikhez az ő papfiai közül. És nézze meg a pap azt a test bőrén lévő kiütést, és
fakadékot. Ha a szőr a fakadékban, és a kiütésben fehérré változott, és ha a
fakadéknak felülete mélyebben van az ő testének bőrénél és a kiütés felülete bemélyed
a bőrébe: akkor poklos fakadék, poklos kiütés az. Mihelyt látja ezt a pap,
tisztátalannak ítélje azt” (3 Móz. 13,1-3). „A poklos ember pedig, akin a fakadék van,
megszaggatott ruhában gondozatlan hajjal maradjon, és mezítelen fővel legyen, és a
bajuszát fedezze be, takarja el, és ezt kiáltsa: Tisztátalan, tisztátalan! Mindaddig
tisztátalan legyen, amíg rajta van a fakadék, vagy a kiütés, tisztátalan az; csak ő
maga lakjék egyedül. A táboron kívül legyen az ő lakása” (3 Móz. 13,45-46). És: „Ez a
poklos emberre vonatkozó törvény, amikor megtisztulva a pap elé kerül: menjen ki a
pap a táboron kívülre, és ha úgy látja a pap, hogy meggyógyult a poklos ember a
Luk. 17,20 Megkérdeztetvén pedig a farizeusoktól, mikor jő el az Isten
országa, felele nékik és monda: Az Isten országa, az Isten Királysága nem
szemmel láthatólag, nem szembetűnő módon jő el. Mert az Isten országa
nem úgy jön el, hogy az ember jelekből következtethetne rá; és nem
megfigyelhető módon jön el. Természettudományos értelemben nem
vizsgálható, nem lehet tudományos kutatás tárgyává tenni, és nem úgy jön
el, hogy az ember azt kiszámíthatná.277
Luk. 17,21 Sem azt nem mondják: Ímé itt, vagy: Ímé amott van; mert ímé
az Isten országa, az Isten királysága, királyi uralma közöttetek van].278
poklos kiütésből, akkor hozzanak a pap parancsára a megtisztulni akaróért két élő
tiszta madarat, cédrusfát, bíborfonalat és izsópot” (3 Móz. 14,2-4).
2277 Kiszámíthatná: Az eredeti görög szó csillagászati szakkifejezés, arra utal, hogy az
ember a csillagászati jelenségeket meg tudja figyelni, előre ki tudja számítani.
2278 Már Bemerítő János hirdeti Isten királyságának közeljöttét, és azt, hogy az kiben
jön el: „És ezt mondja, és így prédikált, ezt hirdetve: Térjetek meg, térjetek új
felismerésre, változtassátok meg gondolkozásmódotokat; térjetek, forduljatok vissza
Isten felé, mert elközelített a mennyeknek országa, a mennyeknek királysága, uralma”
(Mát. 3,2). Mert Isten királysága Krisztusban már közel jött: A nép nagyon nyugtalan
volt, és a bensőjükben mind azon gondolkoztak, és egyre azt fontolgatták, azon
töprengtek János felől, hogy vajon nem ő-e a Krisztus; Felele János mindnyájuknak,
mondván: Én ugyan vízbe merítelek be titeket; de eljő valaki, aki nálamnál erősebb,
hatalmasabb, akinek nem vagyok méltó, hogy sarujának kötőjét, saruszíját
megoldjam, és kifűzzem: Ő majd Szent Szellembe és tűzbe merít be titeket. Kinek
szórólapátja kezében van, hogy rendet teremtsen szérűjén. Teljesen megtisztítja
szérűjét; és a gabonát, a búzát az ő csűrébe az ő magtárába gyűjti, a polyvát pedig
megégeti olthatatlan tűzzel. És még sok más tanítással hirdette a népnek az
üdvösséget, és egyebekre is buzdította, bátorította, és tanította őket, hirdetve az
Evangéliumot, a győztes hadvezér érkezésének örömhírét a népnek” (Luk. 3,15-18). Az
Úr Jézus démonokat űz, és így szól a hitetlen farizeusokhoz, kijelentve, hogy Őbenne
már meg is érkezett: „Ha pedig én Istennek Szelleme által űzöm, és hajítom ki az
ördögöket, a gonosz, tisztátalan szellemeket, a démonokat, akkor bizony kétség nélkül
elérkezett hozzátok az Isten országa, az Isten királysága, uralma” (Mát. 12,28).
Nikodémusznak jelenti ki az Úr, hogy ezt csak azok láthatják meg, akik felülről
születtek: „…Bizony, bizony mondom néked: ha valaki újonnan nem születik, ha nem
származik fentről, nem láthatja, mert nem képes meglátni, felfogni az Isten országát ”
(Ján. 3,3). És Pál apostolon keresztül folytatódik a kijelentés: „Mert az Isten országa,
királysága, uralma nem evés, nem ivás, nem eszem-iszom, és nem ételben, nem
italban áll, hanem megigazultság, békesség: az az állapot, amelyben minden a maga
helyén van: épség, jó egészség, jólét, a veszély érzetétől való mentesség, boldogság,
boldogulás, jókedv, és vidámság, a Szent Szellemben” (Róm. 14,17). Ezért: „Én is,
amikor megérkeztem hozzátok atyámfiai, testvéreim, nem azért mentem, és nem úgy
érkeztem, mint aki ékesszólás keresett szavaival, vagy magasröptű, fellengző
beszéddel, vagy bölcsesség fölényével hirdeti nektek az Isten, a Krisztus
bizonyságtételét, misztériumát, szent titkát, tanúságtételét” (1Kor. 2,1). „És az én
beszédem és az én prédikálásom, az én igehirdetésem nem emberi bölcsességnek
hitető beszédeiben, nem a bölcsesség meggyőző és rábeszélő szavaiból állott, és nem
Luk. 17,22 Monda pedig a tanítványoknak: Eljő az idő, mikor kívántok
látni akár egyetlen egyet az ember Fiának napjai közül, és nem láttok.
Luk. 17,23 És mondják majd néktek: Ímé itt, vagy: Ímé amott van; de ne
menjetek el, és ne fussatok utána, és ne kövessétek:
Luk. 17,24 Mert miként a felvillanó villámlás az ég aljától az ég aljáig
fénylik és megvilágítja az eget; úgy és olyan lesz az embernek Fia is az ő
napján. [Más fordítás: Mert ahogyan a villám cikázik, és az ég aljától az
ég aljáig egyszerre villan fel és fénylik, úgy jön el az emberfia is az ő
napján].279
Luk. 17,25 De előbb sokat kell néki szenvednie és megvettetnie e
nemzetségtől, mert kell, hogy ez a nemzedék elvesse, elutasítsa őt.
Luk. 17,26 És miként a Noé napjaiban történt, úgy lesz az ember Fiának
napjaiban is.
Luk. 17,27 Ettek, ittak, házasodtak, férjhez mentek mindama napig,
amelyen Noé a bárkába beméne, és eljöve az özönvíz, és mindeneket
elveszte, mindenkit elpusztított.
Luk. 17,28 Hasonlóképpen, mint a Lót napjaiban is lett; ettek, ittak, vettek,
adtak, ültettek, építettek;
Luk. 17,29 De amely napon kiment Lót Szodomából, tűz és kénkő, kéneső
hullott az égből, és mindenkit elvesztett, elpusztított:

tudományos szavakkal szólott, hanem Szellemnek és erőnek, hatalomnak, és

csodatevő erőnek megmutatásában, és megnyilvánulásában” (1 Kor. 2,4). „Mert nem
beszédben áll, és nem szavakon alapszik, nem szóban nyilatkozik meg az Istennek
országa, az Isten királysága, uralma, hanem csodatevő erőben, és hatalomban” (1
Kor. 4,20)
2279 Ezért: „Ha valaki ezt mondja akkor néktek: Ímé, itt a Krisztus, a Felkent, vagy
amott; ne higgyétek. Mert hamis Krisztusok, hamis felkentek és hamis próféták állnak
majd elő, és fognak fellépni, és nagy jeleket és csodákat tesznek és mutogatnak,
annyira, hogy elhitessék, és megtévesszék, hogy tévútra vezessék, eltévelyítsék,
tévedésbe ejtsék, ha lehet, a választottakat, a kiválogatottakat, még az Isten
választottait is. Emlékezzetek ímé előre megmondottam néktek. Azért ha azt mondják
majd néktek: Ímé a pusztában van; ne menjetek ki. Ímé a belső szobákban; ne
higgyétek” (Mát. 24,23-26). „Mert amiképpen a villámlás napkeletről támad, és
láthatóvá válik, felragyog, fénylik és ellátszik egész napnyugtáig, úgy lesz az ember
Fiának eljövetele, megérkezése, látogatása is. [Más fordítás: Mert amikor eljön az
Emberfia, az olyan lesz, mint az égen keleten felvillanó villám, amelyet még
nyugaton is lehet látni]. És akkor feltűnik, felragyog, fénylik, láthatóvá lesz az ember
Fiának jele az égen. (Itt: felragyog, fénylik; felvillan, felvillanása után tartósan
árasztja fényét). És akkor sír, és jajgatásba tör ki, jajveszékel, gyászolni fog, és mellét
veri a föld minden nemzetsége, népe, és meglátják az embernek Fiát eljőni az ég
felhőiben nagy hatalommal, erővel és dicsőséggel” (Mát. 24,27.30).
Luk. 17,30 Ezenképpen lesz, és ugyanez fog bekövetkezni azon a napon,
melyen az embernek Fia megjelenik, amelyen az Emberfiáról a lepel
lehull, és lelepleződik.280
Luk. 17,31 Az nap, aki a háztetőn lesz, és az ő holmija a házban, ne
szálljon le, hogy elvigye; és aki a mezőn, azonképpen ne forduljon hátra,
és ne térjen vissza.
Luk. 17,32 Emlékezzetek Lót feleségére!281
Luk. 17,33 Valaki igyekezik az ő életét megtartani, elveszti,282 romlásba
viszi, elpusztítja, megsemmisíti azt, és valaki elveszti azt, megeleveníti,
2280 Az Emberfia eljövetelének módjáról így beszél az Úr: Virrasszatok, mert
amiképpen pedig a Noé napjaiban vala, akképpen lesz az ember Fiának eljövetele,
megérkezése is. [Más fordítás: Amikor az Emberfia ismét eljön a földre, hasonló lesz
a helyzet, mint Noé idejében volt]. Mert amiképpen az özönvíz előtt való napokban
esznek és isznak vala, házasodnak és férjhez mennek vala, mind ama napig, amelyen
Noé a bárkába méne. És semmit sem sejtenek, és semmit nem vesznek vala észre,
mígnem eljöve az özönvíz és mindnyájukat elragadá, elsodorta: akképpen lesz az
ember Fiának eljövetele megérkezése, megjelenése is. (Más fordítás: Az emberek
addig nem tudták, mi fog történni, és nem ismerték fel a veszélyt, amíg a vízözön oda
nem ért, és el nem pusztította valamennyiüket). Ugyanígy lesz, amikor az Emberfia
eljön a földre” (Mát. 24,27.37-39). Noé napjairól így tesz bizonyságot a Szent Szellem:
„És látá az Úr, hogy megsokasult, és elhatalmasodott az ember gonoszsága a földön,
és hogy az ember szívének minden szándéka, gondolata, és minden alkotása
szüntelenül csak gonosz. A föld pedig romlott és mind romlottabb vala Isten előtt és
megtelék a föld erőszakoskodással. Tekinte azért Isten a földre, és látta, hogy
mennyire megromlott, mert minden hústest megrontotta vala az ő útját, és mindenki
rossz útra tért. Monda azért Isten Noénak: Minden hústestnek vége elérkezett előttem,
mivelhogy a föld erőszakoskodással telt meg általuk: és ímé elvesztem, elpusztítom
őket a földdel együtt” (1 Móz. 6,5.11-13). De: „Hit által kapott kijelentést Noé azokról
a dolgokról, amelyek még nem voltak láthatók, és Istent félve és tisztelve készítette el
a bárkát háza népe megmentésére. E hite által ítélte el a világot, és a hitből való
igazság örökösévé lett” És így Noé megmenekült családjával együtt, az Úr tanácsa
által elkészített bárkában: „Beméne azért Noé és az ő fiai, az ő felesége, és fiainak
feleségei ővele a bárkába, az özönvíz elől” (1 Móz. 7,7). „És oda vesze minden földön
járó hústest, madár, barom, vad, és a földön nyüzsgő minden csúszó-mászó állat, és
minden féreg, és minden ember. Mindaz meghalt, aminek orrában élet lehelete vala, a
szárazon valók közül, ami a szárazföldön élt mind meghala. És eltörle az Isten
minden élőt, amely a föld színén vala, minden élőt, az embertől a baromig, a csúszó-
mászó állatig, és az égi madárig; mindenek eltöröltetnek a földről; és csak Noé
marada meg, és azok, akik vele valának a bárkában” (1 Móz. 7,21-23). Péter apostol is
erről tesz bizonyságot, és egyben figyelmezteti a minden korban élő hívőket: „Nem
kímélte meg az őskor világát sem, hanem csak Noét, az igazság hirdetőjét őrizte meg
nyolcadmagával, amikor özönvízzel borította el az istentelenek világát” (2 Pét. 2,5).
De: „Tudjátok meg elsősorban azt, hogy az utolsó időben, az utolsó napokban
csúfolkodók támadnak, akik mindenből gúnyt űznek, akik saját kívánságaik szerint
járnak, és élnek. És ezt kérdezgetik: Hol van az ő eljövetelének ígérete? Mert amióta
az atyák elhunytak, minden azonképpen marad a teremtés kezdetétől fogva. Mert
életben tartja azt. [Más fordítás: Ha valaki azt keresi, hogyan menthetné,
és tarthatná meg a maga számára az életét, az elpusztítja, azaz: halálra
adja az életét. Aki pedig elpusztítja, halálra adja az életét, az életben tartja
életre kelti].
Luk. 17,34 Mondom néktek, azon az éjszakán ketten lesznek egy ágyban;
az egyik felvétetik, az egyiket Isten elfogadja, magáénak nyilvánítja, és a
másik elhagyatik, a másik elvettetik, mert az egyik a kettő közül másféle,
másfajta, idegen.
Luk. 17,35 Két asszony őröl együtt ugyanazon a helyen; az egyik
felvétetik, az egyiket Isten elfogadja, magáénak nyilvánítja, és a másik
elhagyatik, a másik elvettetik, mert az egyik a kettő közül másféle,
másfajta, idegen.
Luk. 17,36 Ketten lesznek a mezőn; az egyik felvétetik, az egyiket Isten
elfogadja, magáénak nyilvánítja, és a másik elhagyatik, elvettetik, mert az
egyik a kettő közül másféle, másfajta, idegen.283
készakarva nem tudják azt, mert rejtve marad előttük, és szándékosan meg is
feledkeznek róla, hogy egek régtől fogva voltak, és föld mely vízből és víz által állott
elő az Isten szavára. Az akkori világ az isteni szó által özönvízzel elboríttatván,
elárasztva elveszett elpusztult. A mostani egek pedig és a föld, ugyanazon szó által
megkíméltettek, és megmaradtak, tűznek tartatván fenn, az ítéletnek és az istentelen
emberek romlásának, pusztulásának napjára” (2 Pét. 3,3-7). Ugyanígy:
„Elhamvasztotta és pusztulásra ítélte Szodoma és Gomora városát, intő példaként
azoknak, akik istentelenül, Isten nélkül élnek. Viszont az igaz, Isten által
megigazultnak nyilvánított Lótot megszabadította, aki szenvedett az elvetemültek
kicsapongó viselkedésétől. Mert ennek az embernek az igaz lelke napról napra
gyötrődött közöttük gonosz cselekedeteiket látva és hallva. Éppen így meg tudja
szabadítani az Úr a hívőket a megpróbáltatásból, a gonoszokat pedig büntetések
között tudja megtartani az ítélet napjára” (2 Pét. 2,6-9). És Júdás apostol így ír erről:
„Ugyanígy Szodoma és Gomora, meg a körülöttük levő városok, amelyek ezekhez
hasonló módon paráználkodtak, és kicsapongó, züllött életet éltek, és idegen hústest
utáni kívánság hajtotta őket, például szolgálnak, amikor az örök tűz büntetését
elszenvedik” (Jud. 1,7). Ezékiel prófétán keresztül jelenti ki a Szent Szellem, hogy mi
volt az ok, amely kicsapongó, züllött élethez vezette őket: Az volt a bűne…
Szodomának: kevélység, eledel bősége és gondtalan békesség volt nála… de a
szűkölködőnek és szegénynek kezét nem fogta meg, és a nyomorultat és a szegényt
mégsem támogatta. Felfuvalkodtak, utálatos dolgokat műveltek előttem, azért
elvetettem őket, amikor ezt láttam” (Ezék. 16,49-50).
2281 Az Úr angyalai kivitték Lótot, és vele élő családját, mielőtt elpusztult a bűn
városa: „Amikor vitték őket kifelé, ezt mondták: Mentsd az életedet! Ne nézz hátra, és
ne állj meg sehol a környéken! A hegyre menekülj, különben elpusztulsz! De a:
„Mögötte menő felesége azonban hátratekintett, és sóbálvánnyá lett” (1 Móz. 19,17.26).
2282 Elveszti (apollümi): elpusztítja, tönkreteszi, megsemmisíti, romlásba viszi.
2283 Máté bizonyságtételében, amikor az Úr visszajön: „Akkor ketten lesznek a mezőn;
az egyik felvétetik, az egyiket Isten elfogadja, magáénak nyilvánítja, a másik ott
hagyatik, elvettetik, mert az egyik a kettő közül másféle, másfajta, idegen. Két
Luk. 17,37 És felelvén, mondának néki: Hol, Uram? Ő pedig monda
nékik: ahol a test,284 a dög, az élettelen test, a hulla, oda gyűlnek a
saskeselyűk285 a démonok.286

Luk. 18. A hamis bíróról és özvegyasszonyról;

Luk. 18,1 Monda pedig nékik példázatot is arról, hogy mindig, minden
időben, szüntelen imádkozni kell, és meg nem restülni287 nem szabad
belefáradniuk, meglankadniuk, kimerülniük; és nem szabad elmulasztani,
kihagyni, hibázni, elhanyagolni.288

asszony őröl a malomban; az egyik felvétetik, az egyiket Isten elfogadja, magáénak

nyilvánítja, a másik ott hagyatik, elvettetik, mert az egyik a kettő közül másféle,
másfajta, idegen” (Mát. 24,40-41).
2284 Test (ptóma): dög, élettelen test, hulla.
2285 Saskeselyűk: a démonok szimbólumai.
2286 Máté is bizonyságot tesz az Úr Jézus kijelentéséről: „Mert ahol a dög, a tetem, a
hulla van, oda gyűlnek a keselyűk, a démonok. [Más fordítás: Ahol a keselyűk
összegyűlnek, ott van a holttest]” (Mát. 24,28). A tanítványok kérdésére még
egyértelműbb választ ad az Úr, kijelentve, hogy ahol a testi ember nem született újjá,
vagyis halott: „…Mert a saskeselyű Fiai vért szívnak, és ahol dög van, mindjárt ott
terem” (Jób. 39,33). Hiszen aki nem születetett újjá, az még mindig bűneiben van,
akiről azt mondja a Szent Szellem: „A bűnös minden nap kínokban gyötrődik, a rövid
időben, mely a zsarnoknak jut. (Az istentelen kínozza önmagát egész életében, és az
erőszakoskodó előtt is rejtve van az ő esztendeinek száma; de az erőszakos ember
évei meg vannak számlálva). Ijesztő rémítő) hangokat hallanak fülei, pusztulás
támadhat rá még békében is. (Más fordítás: A félelem hangja cseng az ő füleiben; a
békesség idején tör rá a pusztító). Sorsa, hogy keselyűk falják fel a testét, jól tudja,
hogy pusztulás fenyegeti, merthogy Isten ellen emelte a kezét, s szembe mert szegülni
a Mindenhatóval” (Jób 15,20-21.25). És ezért: „ímé, feltámasztom, útnak indítom és
idehozom a Káldeusokat, Babilónia lakóját, a harcias, kegyetlen és vakmerő
nemzetet, amely eljárja a földet széltében, hogy hajlékokat foglaljon el, amelyek nem
az övéi. Rettenetes és iszonyatos, félelmetes és borzalmas ez a nép, önmaga szerzi
törvényét és hatalmát, ereje szab neki törvényt és hatalmat. És lovai serényebbek, és
gyorsabbak a párducoknál, és gyorsabbak és vadabbak a pusztai farkasoknál, és
előtörtetnek, vágtatnak az ő lovasai, és özönlenek; és az ő lovasai messziről jőnek,
repülnek, mint a zsákmányra siető és lecsapó keselyű” (Hab. 1,6-8).
2287 Meg nem restülni (ekkakeó egkakeó): nem szabad belefáradni, meglankadni,
kimerülni, és nem szabad feladni; az imádkozásban hanyagokká ne legyenek; és nem
szabad elcsüggedni; elmulasztani, kihagyni, hibázni, elhanyagolni.
2288 A szent Szellem kitöltésére várva - amit meg is kaptak - a hívők: „… mindnyájan
egy szívvel-lélekkel s állandóan, kitartóan, állhatatosan foglalatosak valának az
imádkozásban és a könyörgésben, az asszonyokkal és Máriával, Jézusnak anyjával,
és az Ő atyjafiaival, testvéreivel együtt” (Csel. 1,14). Ezért így buzdítja a mindenkori
hívőket az apostolon keresztül a Szent Szellem: „… legyetek a könyörgésben,
imádságban állhatatosak, szorgalmasok, kitartóak, ragaszkodók” (Róm. 12,12). És az
Luk. 18,2 Mondván: Volt egy bíró egy városban, aki Istent nem félt és
embert nem becsült, nem tisztelt, és nem érdekelte, hogy mit gondolnak
róla az emberek.
Luk. 18,3 Volt pedig abban a városban egy özvegyasszony, aki gyakran]
elméne ahhoz, és azt hajtogatta, mondván: Állj bosszút értem az én
ellenségemen. [Más fordítás: Szolgáltass nekem igazságot az
ellenségemmel szemben].
Luk. 18,4 Az pedig nem akará, nem volt rá hajlandó, vonakodott egy ideig;
de azután monda ő magában: Jól lehet, Istent nem félek, és nem tisztelek,
és embert nem becsülök, és nem érdekel, hogy mit gondolnak rólam.289
Luk. 18,5 Mindazáltal mivelhogy nékem terhemre van ez az
özvegyasszony, megszabadítom őt, hogy szüntelen reám járván, ne
gyötörjön engem. [Más fordítás: Hogy ne járjon ide, és ne zaklasson
engem vég nélkül, és mivel folyton zavar engem ez az özvegyasszony
igazságot szolgáltatok neki].
Luk. 18,6 Monda pedig az Úr: Halljátok, mit mond e hamis igazságtalan,
istentelen, Isten nélkül élő bíró!
Luk. 18,7 Hát az Isten nem áll-e bosszút az ő választottaiért, kik őhozzá
kiáltanak éjjel és nappal, ha hosszútűrő is irántuk? Nem szolgáltat-e
igazságot az ő választottainak? Vajon várakoztatja-e őket]?

apostol minden gyülekezetben így buzdítja a hívőket: „…szüntelenül imádkozzatok,

mindenért hálát adjatok, mert ez az Isten akarata Jézus Krisztus által a ti javatokra”
(1Thessz. 5,16-18).Ezért: „Minden imádsággal és könyörgéssel imádkozván minden
időben Szellemben, és ugyanezen dologban legyetek éberek, és evégett virrasszatok
minden kitartással, teljes állhatatossággal és könyörgéssel minden szentekért. [Más
fordítás: Minden helyzetben imádkozzatok Szent Szellemben. Gyakoroljátok az
imádkozás és kérés minden fajtáját! Erre mindig legyetek készen, maradjatok éberek,
és tartsatok ki az imádkozásban]!” (Eféz. 6,18). És ismét: „Az imádságban
állhatatosak, kitartóak és éberek legyetek, vigyázván, és őrködve virrasszatok abban
hálaadással” (Kol. 4,2). Dávid így imádkozik például minden kor hívőinek: „Én az
Istenhez kiáltok, és az Úr megsegít, és megszabadít engem. Bár reggel, délben, este
gondban vagyok, és panaszkodom és sóhajtozom, ő meghallja az én szómat.
Megszabadít engem békességre a rám támadó hadtól, bár sokan vannak ellenem”
(Zsolt. 55,17-19). „Uram, szabadító Istenem, hozzád kiáltok éjjel-nappal. Nappal
kiáltok, éjjelente előtted vagyok: Jusson elődbe imádságom, hajtsad füled az én
kiáltozásomra, figyelj esedezésemre!” (Zsolt. 88,2-3).
2289 Mert csak: „Az igaz érti meg szegényeknek ügyét; az istentelen pedig nem tudja
megérteni” (Péld. 29,7). Pedig az Úr már kijelentette, hogy: „Tanuljatok jót tenni,
törekedjetek igazságra, térítsétek jó útra az erőszakoskodót! Védjétek meg az árvák
jogát és az özvegyek peres ügyét!” (Ézs. 1,17). „ Ne nyomorgassátok az özvegyeket és
árvákat! Ha mégis nyomorgatjátok őket, és hozzám kiáltanak segítségért, bizony
meghallgatom kiáltásukat. Fölgerjed haragom, és fegyverrel öllek meg benneteket, és
majd a ti feleségeitek lesznek özvegyekké, és gyermekeitek árvákká” (2 Móz. 22,22-24).
Luk. 18,8 Mondom néktek, hogy bosszút áll értök, és igazságot szolgáltat
nekik hamar. Mindazáltal csak az a kérdés, hogy az embernek Fia mikor
eljő, avagy talál-e hitet e földön?290
Luk. 18,9 Némelyeknek pedig, kik elbizakodtak magukban, mert azt
gondolták hogy ők igazak, és a többieket semmibe sem vették. [Más
fordítás: néhányuknak pedig, akik meg voltak győződve arról, hogy ők
megigazultak, a többieket pedig lenézték, és megvetetették], ezt a
példázatot is mondá:
Luk. 18,10 Két ember méne fel a templomba imádkozni; az egyik
farizeus,291 és a másik vámszedő.
Luk. 18,11 A farizeus megállván, odaállt előre, emelt fővel, és ily módon -
magának beszélve a következőket - imádkozta magában:292 Isten! Hálákat
adok néked, hogy nem vagyok olyan, mint a többi ember, akik ragadozók,
zsarolók, uzsorások, harácsolók, rablók, hamisak, gonoszok, becstelenek,
igazságtalanok, csalók, házasságtörők, vagy mint ím, e vámszedő is.
Luk. 18,12 Böjtölök kétszer egy héten; tizedet adok mindenből, amit
szerzek.293
Luk. 18,13 A vámszedő pedig megállt hátul, és még a tekintetét sem akarja
és merte vala az égre felemelni, hanem veri vala mellét, és így könyörgött
mondván: Isten, légy irgalmas nékem, könyörülj rajtam, bűnösön, a célt
eltévesztőn és engesztelődj ki velem!294
2290 Mert: „Hit nélkül pedig lehetetlen Istennek tetszeni, senki sem lehet kedves Isten
előtt, mert aki az Istent keresi, és Isten elé járul, hinnie kell, hogy ő létezik és
megjutalmazza azokat, akik őt keresik” (Zsid. 11,6). Ezért már a prófétán keresztül így
szól az Úr: „Erősítsétek a lankadt kezeket, és szilárdítsátok meg és tegyétek erőssé a
tántorgó és roskadozó térdeket. Mondjátok a remegő szívűeknek: Legyetek erősek, ne
féljetek! Íme, jön Istenetek, és bosszút áll, jön Isten, és megfizet, megszabadít
benneteket!” (Ésa. 35,3-4). A próféciát megerősíti az apostolon keresztül is: „Ezért
tehát a lankadt, és lecsüggesztett kezeket és a megroskadt térdeket erősítsétek meg, és
egyenesítsétek föl. És lábaitokkal egyenesen és egyenes ösvényen járjatok, hogy a
sánta el ne hajoljon, és meg ne botoljon, sőt inkább meggyógyuljon” (Zsid. 12,12-13).
2291 Farizeus: elkülönülő („szeparatista”), vagyis kirekesztően vallásos (elkülönült,
elzárkózó; elválasztó). Kiemelkedően kegyes férfiak zárt csoportja, szektája.
2292 Imádkozta magában: Más értelmezés szerint: önmagáról; vagy: önmagára nézve;
vagy: önmagához. Vagyis imádsága magával való beszélgetés volt.
2293 Az ilyen imára az Úr válasza: „… Ti vagytok, akik az emberek előtt magatokat
megigazítjátok, és megigazultaknak mutatjátok; de az Isten ismeri a ti szíveteket,
mert belelát szívetekbe, a bensőtökbe: mert ami az emberek közt magasztos, és ami az
emberek szemében nagy érték, és nagyra becsült, az Isten előtt utálatos és megvetést
érdemel” (Luk. 16,15)

2294 Dávid így könyörög az Úrhoz, megalázva magát, a Betsabéval történt eset után:
„Könyörülj rajtam én Istenem a te kegyelmességed szerint; irgalmasságodnak
sokasága szerint töröld el az én hűtlenségemet, és bűneimet! Egészen moss ki
Luk. 18,14 Mondom néktek, ez megigazulva méne alá az ő házához,
inkább hogysem amaz: mert valaki felmagasztalja magát, megaláztatik; és
aki megalázza magát, felmagasztaltatik.295
Luk. 18,15 Vivének pedig hozzá kisgyermekeket, csecsemőket296 is, hogy
kezét rájuk tegye, és megérintse őket; mikor pedig a tanítványok ezt
meglátták, megdorgálták azokat, és elutasították őket.
Luk. 18,16 De Jézus magához híván őket, monda: Engedjétek, hogy a
kisgyermekek297 én hozzám jöjjenek, és ne tiltsátok el őket [; mert ilyeneké
az Istennek országa, az Isten királysága.
engemet az én álnokságomból, teljesen mosd le rólam bűnömet és az én vétkeimből
tisztíts ki engemet; Mert ismerem az én bűneimet, és tudom, hogy hűtlen voltam, és az
én vétkem szüntelen előttem forog. Egyedül te ellened vétkeztem, és cselekedtem azt,
ami gonosz a te szemeid előtt, és amit rossznak látsz, ezért igazad van, ha szólsz, és
jogos az ítéleted; hogy igaz légy beszédedben, és tiszta ítéletedben. Ímé én vétekben
fogantattam, és bűnben melengetett engem az anyám” (Zsolt. 51,3-7).
2295 Az Úr Jézus példázatokkal világítja meg kijelentését: „Mikor valaki lakodalomba
hív, ne ülj a fő helyre; mert netalán náladnál nagyobb tiszteletben álló embert is
hívott meg az, És eljövén az, aki mind téged, mind azt meghívta, ezt mondja majd
néked: Engedd ennek a helyet! És akkor szégyennel az utolsó helyre fogsz ülni.
Hanem mikor meghívnak, menj el és ülj le az utolsó helyre; hogy mikor eljő az, aki
téged meghívott, ezt mondja néked: Barátom ülj feljebb! Akkor néked dicsőséged lesz
azok előtt, akik veled együtt ülnek. Mert mindenki, aki magát felmagasztalja,
megaláztatik; és aki magát megalázza, felmagasztaltatik” (Luk. 14,8-11). Mert: „Az
embernek kevélysége megalázza őt; az alázatos pedig tisztességet nyer” (Péld. 29,23).
És: „A csúfolódókat ő megcsúfolja, az alázatosaknak pedig kegyelmet ad” (Péld. 3,34).
Mert: „A megromlás előtt felfuvalkodik az ember elméje; a tisztesség előtt pedig
alázatosság van. (Más fordítás: Akire romlás vár, annak fölfuvalkodik a szíve, de
akire dicsőség, az alázatos)” (Péld. 18,12). Mert: „Micsoda népség az, amely tisztának
tartja magát, pedig ki sem mosták szennyéből! Micsoda népség az, amely kevély
szemű és fennhéjázó tekintetű!” (Péld. 30,12-13). Ezért jobb az: „Hogyha megaláznak,
felmagasztalásnak mondod azt, és ő az alázatost megtartja” (Jób. 22,29). Az apostol
is arra kéri a mindenkori hívőket, hogy: „Teljesítsétek be, és tegyétek teljessé az én
örömömet azzal, hogy egyenlő indulattal, egyetértésben, egyet akarva, és gondolva,
közös lelkesedéssel legyetek, ugyanazon Isten szerinti szeretettel viseltetvén, egy
érzésben összeforrva, egyugyanazon indulattal lévén, ugyanarra törekedve. Semmit
nem cselekedvén versengésből, vetélkedésből, önzésből, viszálykodásból,
perlekedésre való hajlamból, sem hiábavaló hiú dicsőségből, önhittségből, se hiú
dicsőségvágyból, hanem alázatosan egymást különbeknek, kiválóbbnak tartván, és
többre becsülvén ti magatoknál” Fil. 2,2-3). Péter apostol is erre figyelmeztet:
„Hasonlatosképpen ti ifjabbak engedelmeskedjetek a véneknek, fogadjatok szót az
elöljáróknak. Mindnyájan pedig, egymásnak engedelmeskedvén, az alázatosságot
öltsétek fel, mert az Isten a kevélyeknek, a felfuvalkodottaknak, gőgös, és büszkéknek
ellene áll, és a kevélyekkel szembeszáll, de az alázatosaknak pedig kegyelmet ad.
Alázzátok meg tehát magatokat Istennek hatalmas, erős keze alatt, hogy
felmagasztaljon, megdicsőítsen, és felemeljen titeket a maga idejében, a megfelelő
időben” (1Pét 5,5-6).
Luk. 18,17 Bizony mondom néktek: Aki nem úgy fogadja az Isten
országát, mint egy kisgyermek, semmiképpen nem megy be abba.298
Luk. 18,18 Jézus elé járult, és megkérdé őt egy főember, mondván: Jó
Mester, mit cselekedjem, milyen jótettet hajtsak végre hogy elnyerhessem
az örökéletet?
Luk. 18,19 Monda pedig néki Jézus: Miért mondasz engem jónak? Nincs
senki jó, csak az egyetlen Isten.

2296 Csecsemőket (brephosz): Az Újszövetség ezt a kifejezést alkalmazza a még meg

nem született magzatra, az újszülöttre, az ennél valamivel idősebbre, és a frissen
újjászületett hívőkre.
2297 Kisgyermekek (paidion): kisbaba, kisgyermek, átvitt értelemben: egy éretlen
keresztény hívő.
2298 Mikor a tanítványok megkérdezik, hogy ki a nagyobb Isten királyságában, az Úr
Jézus válaszként: „És előhíván Jézus egy kisgyermeket, közéjük állítja vala azt, És
monda: Bizony mondom néktek, ha meg nem tértek, ha meg nem változtok, ha meg
nem fordultok, és olyanok nem lesztek, mint a kisgyermekek, semmiképpen nem
mentek be a mennyeknek országába, a mennyeknek királyságába” (Mát. 18,2-3).
„Akinek van füle a hallásra, hallja meg” (Mát. 11,15). Amikor Nikodémusz az Úr
Jézushoz megy, az Úr Jézus válasza világítja meg, hogy az előzőekben milyen
kisgyermekeket példáz Ő: „Felele Jézus és monda néki: Bizony, bizony mondom
néked: ha valaki újonnan nem születik, nem származik fentről, nem láthatja, mert
nem képes meglátni, felfogni az Isten országát. Monda néki Nikodémusz: Mi módon
születhetik az ember, ha vén? Vajon bemehet-e az ő anyjának méhébe másodszor, és
születhetik-e? Felele Jézus: Bizony, bizony mondom néked: Ha valaki nem születik,
nem származik vízből és Szellemből, nem mehet be, mert nem tud, nem képes bemenni
az Isten országába, az Isten királyságába, birodalmába. Ami hústestből született,
hústest az, amit hústest hoz létre, hústest az; és ami Szent Szellemből született, aki
Szent Szellemből jön létre, szellem az. Ne csodálkozz, hogy azt mondám néked:
Szükség néktek újonnan születnetek, fentről kell származnotok” (Ján. 3,3-7). És Pál
apostolon keresztül folytatódik a kijelentés: „Hozzátok azonban, testvérek, atyámfiai
nem szólhattam, és nem beszélhettem úgy, mint szellemi emberekhez, hanem csak
mint hústestiekhez, mint az olyan megtért emberekhez, akiket még a „hús”, és nem a
szellem irányit, vezet. Mint akik még nem nőttetek fel Krisztusban, mert még
kisdedek, gyermekek, kiskorúak vagytok. Tejjel tápláltalak, és itallal öntöztelek,
itattalak meg, és itattalak át titeket, nem kemény eledellel, nem szilárd étellel, mert
még nem bírtátok volna el, még nem voltatok képesek megérteni, mert még nem
voltatok felruházva a Szent Szellem erejével, ezért nem voltatok még elég erősek. Sőt
még most sem bírjátok el, még most sem vagytok elég erősek. Mert még hústestiek
vagytok. Amikor ugyanis irigység, féltékenység, vetélkedés, versengés és
viszálykodás, civódás, vita, visszavonás, meghasonlás, széthúzás van közöttetek, nem
hústestiek vagytok-e, és nem emberi módon viselkedtek-e?” (1Kor 3,1-3). Péter
apostolon keresztül tovább szól az Úr: „Levetvén és kitakarítva magatokból azért
minden gonoszságot, rosszaságot, romlottságot, becstelenséget, hitványságot,
aljasságot, haszontalanságot, rosszindulatot. Minden álnokságot, ravaszságot,
Luk. 18,20 A parancsolatokat tudod: Ne kövess el házasságtörést; ne ölj;
ne lopj; hamis tanúbizonyságot ne tégy, tiszteld atyádat és anyádat.299
Luk. 18,21 Az pedig monda: Mindezeket ifjúságomtól fogva
megtartottam.
Luk. 18,22 Jézus ezeket hallván, monda néki: Még egy fogyatkozás van
benned, még egyvalami hiányzik belőled: Add el mindenedet, amid van, és
oszd el a szegényeknek, és kincsed lesz a mennyországban; és jer, kövess
engem. [Más fordítás: Jézus ezt felelte neki: „Akarod a végső célt elérni?
A végcélba akarsz jutni? Eredj el, add el vagyonodat, oszd el a
szegényeknek s kincsed lesz a mennyben. Azután jer, kövess engem].

csalást, cselt, körmönfontságot, képmutatást, tettetést, színlelést megtévesztést,

irigykedést, féltékenységet, rosszindulatot, rosszakaratot, becsmérlést, gyűlöletet, és
minden rágalmazást, mindenféle megszólást, gonosz rosszindulatú beszédet. És ne
mondjatok senkiről rosszat. Mint most született csecsemők, a tiszta, csalárdságtól
mentes szellemi, hamisítatlan, és megtéveszthetetlen tej, az alapvető, nélkülözhetetlen
szellemi / Igei eledel után vágyakozzatok, hogy általa növekedjetek az üdvösségre,
amíg majd megmenekültök” (1Pét 2:1-2). „Mint akik újonnan születtetek nem romlandó
magból, de romolhatatlanból, Istennek igéje által, Isten élő és megmaradó beszédén
keresztül, amely él és megmarad örökké” (1Pét 1,23). Dávid ismerte Urát, és ilyen
megvallást tesz, példát adva Krisztus népének… lecsendesítem és elnémítom
magamat, legbelső énemet, mint anya a gyermekét. Amilyen az elválasztott gyermek
az anyjánál; mint az elválasztott gyermek, olyan bennem az én legbelső énem” (Zsolt.
131,2).
2299 A Szent Szellem így magyarázza a törvényt: „Mert ez: Ne légy házasságtörő, ne
ölj, ne lopj, hamis tanúbizonyságot ne szólj, ne kívánd, és ha valamely más
parancsolat van, ebben az igében foglaltatik egybe, mert egy egészbe foglalja ez az
egy ige: Szeressed felebarátodat, a közel levő embert, szomszédot, embertársadat,
mint saját magadat” (Róm. 13,9-10). Az Úr Jézus így foglalja össze az összes
parancsolatot: Amit akartok, és amit szeretnétek azért, hogy az emberek ti veletek
cselekedjenek, és bánjanak, mindazt ti is úgy cselekedjétek, és ugyanazt tegyétek meg
velük; mert ez a törvény és ezt tanítják a próféták. [Más fordítás: Ez a törvény és a
próféták tanításának lényege]” (Mát. 7,12). És: „Tiszteljed a te atyádat és a te
anyádat ami az első parancsolat amelyhez ígéret is kapcsolódik. Hogy jól legyen
néked dolgod, és hogy boldog, sikeres és hosszú életű légy e földön” (Eféz. 6,2-3).
„Mert Isten parancsolta ezt, mondván: Tiszteld atyádat és anyádat, és: Aki atyját
vagy anyját szidalmazza, sértegeti, gyalázza, rosszat mond rá, átkozza, gonoszul
beszél, becsméreli, ócsárolja, halállal lakoljon” (Mát. 15,4). És: „Mert Mózes azt
mondotta: Tiszteld atyádat és anyádat. És: Aki atyját vagy anyját szidalmazza,
gyalázza gonoszat, rosszat mond; becsmérli, ócsárolja, átkozza, meghal” (Márk. 7,10).
És ezt a parancsolatot is megváltoztatták a vallásos zsidók, előképül és
figyelmeztetésül a Krisztus népének: „Tiszteld atyádat és anyádat amint
megparancsolta néked az Úr, a te Istened; hogy hosszú ideig élj és jó dolgod lehessen
azon a földön, amelyet az Úr a te Istened ad te néked” (2 Móz. 20,12; 5 Móz. 5,16).
Pedig azt mondta az Úr, hogy: „Átkozott, aki kevésre becsüli, és aki gyalázza az ő
atyját vagy anyját! És mondja az egész nép: Ámen!” (5 Móz. 27,16).
Luk. 18,23 Az pedig ezeket hallván, igen megszomorodott, és eltávozott;
mert igen gazdag vala.300
Luk. 18,24 És mikor látta Jézus, hogy az igen megszomorodik, monda:
Mily nehezen és kelletlenül mennek be az Isten országába, az Isten
királyságába, akiknek gazdagságuk, vagyonuk, pénzük van!
Luk. 18,25 Mert könnyebb és egyszerűbb a tevének a tű fokán átmenni,
hogysem a vagyonos gazdagnak az Isten országába, Isten királyságába
bejutni és bemenni.301

3300 Pedig meg van írva: „Aki bízik az ő gazdagságában, elesik; de mint a fa ága, az
igazak kivirágoznak” (Péld. 11.28).
3301 Máté is bizonyságot tesz a történtekről, és az Úr Jézus kijelentéséről: „Az ifjú
pedig e beszédet, ezt az Igét hallván, eltávozott megszomorodva; mert sok jószága,
vagyona vala, nagyon gazdag volt. Jézus pedig monda az ő tanítványainak: Bizony
mondom néktek, hogy a gazdagnak nehéz bejutnia, mert nehezen megy be a
mennyeknek országába. Ismét mondom pedig néktek: Könnyebb a tevének a tű fokán
átmenni, hogysem a gazdagnak az Isten országába bejutni. A tanítványok pedig
ezeket hallván, felettébb álmélkodtak, nagyon megdöbbentek, meglepődtek,
megrendültek, és igen csodálkoznak vala mondván: Kicsoda üdvözülhet tehát? Ki
menekülhet meg akkor? Jézus pedig rájuk tekintvén monda nékik: Embereknél ez
lehetetlen, és emberek szerint ez képtelenség, mert erre senki sem képes. De Istennél,
és Isten mellé állva minden lehetséges. [Más fordítás: Jézus rájuk nézett, és ezt
mondta: „Az emberek semmit sem tudnak ezért tenni. Istennek viszont minden
lehetséges]” (Mát. 19,22-26). Márk bizonyságtétele így hangzik: „Jézus pedig
körültekintvén, monda tanítványainak: Mily nehezen mennek be az Isten országába,
akiknek gazdagságuk, nagy vagyonuk, sok pénzük, világi bölcsességük van! A
tanítványok pedig álmélkodtak, megdöbbentek, elcsodálkoztak, és megütköztek az ő
beszédén; de Jézus ismét felelvén, monda nékik: Gyermekeim, mily nehéz azoknak,
akik a gazdagságban bíznak, és milyen sok bajjal jár az Isten országába, az Isten
királyságába bemenni! Könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, hogysem a
gazdagnak az Isten országába bejutni. [Más fordítás: Kevesebb fáradtsággal megy át
egy teve a tű fokán, mint egy gazdag az Isten királyságába]. Azok pedig még inkább
álmélkodtak, és megrökönyödve így szóltak maguk között: Kicsoda üdvözülhet tehát?
Hát ki is menekülhet meg? Jézus pedig rájuk tekintvén, monda: Az embereknél
lehetetlen, de nem az Istennél; mert az Istennél minden lehetséges” (Márk. 10,23-27).
Ezért így int az apostol: „Akik pedig meg akarnak gazdagodni, kísértésbe, az ördög
kelepcéjébe, meg tőrbe, csapdába, és sok esztelen, értelmetlen és káros, ártalmas
kívánságba esnek, melyek az embereket veszedelembe sodorják, romlásba és
pusztulásba döntik. Mert minden rossznak, és minden gonosz bajnak,
szerencsétlenségnek, viszontagságnak gyökere a pénz szerelme, a pénzvágy, a
kapzsiság: mely után sóvárogván törekszenek, és ez után futva némelyek eltévelyedtek
a hittől, és magukat általszegezték sok fájdalommal, szomorúsággal, bánattal” (1 Tim.
6,9-10). Az apostol figyelmeztetése: „Figyeljetek csak ide, és halljátok meg szeretett
atyámfiai, testvéreim, avagy nem az Isten választotta-e ki magának e világ szegényeit,
akik a világ szemében koldusszegények, nincstelenek, hogy gazdagok legyenek
hitben. És örökösei az országnak, ama királyságnak, amelyet azoknak hirdettetett
Luk. 18,26 Akik pedig ezt hallották, mondának hát akkor: Ki üdvözülhet,
és ki menekülhet meg?
Luk. 18,27 Ő pedig monda: Ami embereknél lehetetlen, és képtelenség,
lehetséges az Istennél.302
Luk. 18,28 És monda Péter: Ímé mi mindent elhagytunk, és követtünk
téged!303
Luk. 18,29 Ő pedig monda nékik: Bizony mondom néktek, hogy senki
sincs, aki elhagyta házát, vagy szüleit, vagy testvéreit, vagy feleségét, vagy
gyermekeit az Isten országáért, az Isten királyságáért,
Luk. 18,30 Aki sokszorta többet ne kapna ebben az időben, és ezen a
világon, a jövendő világon pedig örök életet. [Más fordítás: hogy ne kapná
vissza sokszorosát már ebben a világban, a jövendő világban pedig az
örök életet].304

meg, és ígért, akik őt szeretik, akik magukat teljesen odaadják, átadják, teljesen
összekötik Istennel, eggyé válnak vele?” (Jak. 2,5).
3302 Már Mózesen keresztül hangzik a kijelentés: „Avagy az Úrnak lehetetlen-e
valami?” (1 Móz. 18,14). „Mert az Istennél semmi sem lehetetlen, és nincs olyan
dolog, ami ne valósulna meg. Mert Isten egyetlen szava, kijelentése sem hiúsulhat
meg” (Luk. 1,37). És Isten nem változott: „Tudom, hogy te mindent megtehetsz, és
senki téged el nem fordíthat attól, amit elgondoltál, és nincs olyan szándékod,
amelyet meg ne valósíthatnál” (Jób. 42,2) Jeremiás megvallása: „Ah, ah, Uram Isten!
Ímé te teremtetted a mennyet és földet a te nagy hatalmaddal és a te kiterjesztett
karoddal, és semmi sincs lehetetlen előtted!” (Jer. 32,17).
3303 Mert az Úr Jézus hívására, így válaszoltak, elhagyva mindent: „És kieveztek a
partra, a hajókat a szárazra vonván, elhagyták mindenüket és követék Őt” (Luk. 5,11).
3304 Máté is bizonyságot tesz az ígéretről: „Akkor felelvén Péter, monda néki: Ímé, mi
elhagytunk mindent és követtünk téged: mink lesz hát minékünk? Jézus pedig monda
nékik: Bizony mondom néktek, hogy ti, akik követtetek engem, az újjászületéskor,
amikor az embernek Fia beül az ő dicsőségének királyi székébe, amikor helyet foglal
dicsőségének trónján, ti is beültök majd tizenkét királyi székbe, és ti is ott ültök majd
vele tizenkét trónon, és így választjátok szét, különböztetitek meg, és válogatjátok ki,
az Izráel tizenkét nemzetségét. És aki elhagyta házait, vagy fitestvéreit, vagy
nőtestvéreit, vagy atyját, vagy anyját, vagy feleségét, vagy gyermekeit, vagy
szántóföldjeit az én nevemért, mindaz száz annyit vészen, százszor annyit kap vissza,
és örökség szerint nyer örök életet, egy természetfeletti létformát, az életnek egy más
létezési formáját” (Mát. 19,27-29). És az Úr Jézusra kell tekinteni ahhoz, hogy
megértsük, amit tett velünk az Úr: „Amelyet megmutatott a Krisztusban, mikor
feltámasztotta Őt a halálból, és ültette Őt a maga jobbjára a mennyekben” (Eféz.
1,20). Sőt: „Minket, kik meg voltunk halva a vétkek, hibás lépések, botlások, elesések,
baklövések, melléfogások miatt, megelevenített, életre keltett együtt a Krisztussal, -
kegyelemből tartattatok meg, és kaptátok a megváltást. Mert Isten kegyelme által
szabadultatok meg, és üdvözültetek. És vele együtt feltámasztott, életre keltett, és vele
együtt ültetett maga mellé a mennyekben minket, Krisztus Jézusban” (Eféz. 2,5-6).
Luk. 18,31 És félrevonta a tizenkettőt, és maga mellé vévén őket, monda
nékik: Ímé felmegyünk Jeruzsálembe, és beteljesedik minden az embernek
Fián, amit a próféták megírtak.
Luk. 18,32 Mert a pogányok, a nemzetekből valók kezébe adatik,
elárulják, és kiszolgáltatják, átadják, és megcsúfoltatik, kigúnyolják, és
kinevetik, és meggyaláztatik,305 megvetéssel, szégyenletesen, gyalázatosan,
gonoszul bánnak vele, bántalmazzák, és megköpdösik.
Luk. 18,33 És megostorozván, megkorbácsolván megölik őt; és
harmadnapon feltámad.
Luk. 18,34 Ők pedig ezekből semmit nem értének, semmit sem fogtak fel;
és a beszéd ez az Ige, kijelentés rejtve maradt előlük, és nem fogták fel. Ez
a beszéd olyan homályos volt előttük, hogy nem értették, hogy mit akart
vele mondani.306
3305 Meggyaláztatik (hübridzó): undorral, megvetéssel, szégyenletesen, gyalázatosan,
utálatosan, gonoszul bánnak vele, és bántalmazzák.
3306 Az Úr Jézus sokszor elmondta, hogy a próféciák hogyan teljesednek be. Először
akkor, mikor Péter apostol megvallja, hogy Jézus az Isten Fia: „Ettől fogva kezdé
Jézus jelenteni és elmagyarázni az ő tanítványainak, hogy néki Jeruzsálembe kell
menni. És sokat szenvedni a vénektől és a főpapoktól és az írástudóktól, és
törvénytanítóktól, és megöletni, és harmadnapon föltámadni, életre kelni” (Mát.
16,21). És az Úr Jézus újra-és újra elmondja tanítványainak, hogy hogyan teljesednek
be a próféciák, amelyek Őróla szólnak: „Mikor pedig Galileában jártak vala, monda
nékik Jézus: Az ember Fia emberek kezébe adatik, mert szükségszerű, hogy az
Emberfiát átadják majd az embereknek. És megölik őt, de harmadnapon föltámad, és
életre kel. És erre felettébb megszomorodnak” (Mát. 17,22-23). És ismét: „És mikor
felment vala Jézus Jeruzsálembe, útközben csupán a tizenkét tanítványt vévén
magához, monda nékik. Jól figyeljetek! Ímé, felmegyünk Jeruzsálembe, és az
embernek Fia átadatik - mert elárulják, és kiszolgáltatják - a főpapoknak, a papi
fejedelmeknek, és írástudóknak, a törvénytanítóknak, és törvénymagyarázóknak, és
halálra ítélik őt. És a pogányok, a nemzetbeliek kezébe adják őt, és kiszolgáltatják a
más nemzetekből valóknak, hogy megcsúfolják, hogy kigúnyolják és megostorozzák,
megkorbácsolják, és keresztre, kínoszlopra feszítsék; de harmadnap feltámad, és
életre kel” (Mát. 20,17-19). A Szent Szellem kitöltése után Péter apostol így beszél a
zsidókhoz, hirdetve az Úr Jézus feltámadását: „Azért, aki az Isten elvégzett
tanácsából és rendeléséből hatalmatokba adatott, ti az istentelenek által kínoszlopra
szegeztétek és megöltétek. Kit az Isten feltámasztott, a halál fájdalmait, bilincseit
megoldván; mivelhogy lehetetlen volt néki attól fogva tartatnia, mert nem volt
lehetséges, hogy a halál hatalmában tartsa, legyőzze, visszafogja, akadályozza őt.
Mert Dávid már eleve ezt mondja Őróla: Magam előtt láttam az Urat mindenkor,
mert Ő nékem jobb kezem felől van, hogy meg ne tántorodjam, hogy meg ne inogjak,
meg ne rendüljek, és hogy biztonságban legyek. Annakokáért örvendezett az én
szívem, az én bensőm, és vígadott az én nyelvem; annak felette az én hústestem is
reménységben nyugszik. [Más fordítás: Örül hát szívem és nyelvem énekel, még a
húsom is reménységgel sátorozik itt]. Mert nem hagyod az én életemet a sírban, a
halottak országában; és nem engeded, hogy a te Szented rothadást, bomlást,
Luk. 18,35 Lőn pedig, mikor Jerikóhoz közeledett, egy vak koldus ül vala
az út mellett koldulván, és kéregetett.
Luk. 18,36 És mikor hallotta, hogy nagy tömeg megy el mellette,
kérdezősködött, és tudakozódott, hogy mi dolog az, és hogy mi történt?
Luk. 18,37 Megmondták pedig néki, hogy a Názáretbeli Jézus megy el
arra.
Luk. 18,38 És kiálta, mondván: Jézus, Dávidnak Fia, könyörülj rajtam!
Luk. 18,39 Akik pedig elől mentek, rászóltak, csitították, és dorgálták őt,
hogy hallgasson; de ő annál inkább, és annál hangosabban kiálta:
Dávidnak Fia, könyörülj rajtam!
Luk. 18,40 És Jézus megállván, parancsolá, hogy vezessék azt hozzá; és
amikor odaért, megkérdé őt,

pusztulást, elmúlást lásson. Megjelentetted nékem, megismertetted velem az életnek

útjait. Megmutattad nekem az életre vezető ösvényeket; betöltesz engem örömmel,
örvendezéssel a Te orcád előtt. [Más fordítás: Közel jössz hozzám, és nagy örömmel
töltesz be; Életre vivő utakat ismertettél meg velem. Jelenléteddel együtt lakva meg
fogsz majd tölteni jókedvvel]. Atyámfiai, testvéreim férfiak, szabad nyíltan szólanom
ti előttetek Dávid pátriárkáról, hogy ő megholt és eltemettetett, és az ő sírja mind e
mai napig minálunk van, hogy ő életének végére jutott, el is temették. Próféta, Isten
nevében szóló, isteni akaratot közvetítő személy lévén azért, és tudván, hogy az Isten
néki esküvéssel megesküdött, hogy majd az ő ágyékának gyümölcséből támasztja a
Krisztust hústest szerint, hogy helyeztesse az ő királyi székibe, az ő trónjára. Előre
látván ezt, szólott a Krisztus feltámadásáról, hogy az Ő élete nem hagyatott a sírban,
sem az Ő hústeste rothadást, bomlást, pusztulást nem látott” (Csel. 2,23-31). Dávid
próféciája így hangzik: „Az Úrra néztem szüntelen; mert jobb kezem felől van, meg
nem rendülök, nem tántorodom meg. Azért örül az én szívem, az én bensőm, és
örvendez, ujjong az én szellemem. Hústestem is biztosságban lakozik, tábort ver,
sátorozik. Mert nem hagysz engem a Seolban, a holtak hazájában. Nem engeded,
hogy a te szented leszálljon a sírba, és rothadást bomlást, pusztulást, enyészetet
lásson. Te tanítasz engem az élet ösvényére, megismerteted velem az élet útját. Teljes
öröm van tenálad; a te jobbodon gyönyörűségek vannak örökké” (Zsolt. 16,8-11).
Amikor a béna meggyógyul, Péter apostol így hirdeti az Úr Jézus feltámadását, „Az
Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak Istene, a mi atyáinknak Istene megdicsőítette az
ő Fiát, az ő szolgáját, Jézust, kit ti elárultatok, kiszolgáltattatok, és átadtatok, és
megtagadtatok Pilátus előtt, noha ő úgy ítélt, hogy elbocsátja. [Más fordítás: Nem!
Isten tette ezt! Ő az Ábrahám, Izsák és Jákób Istene, a mi ősapáinknak Istene. Ő
dicsőítette meg szolgáját, Jézust ezzel a gyógyulással. Igen, azt a Jézust, akinek ti a
halálát akartátok. Mert Pilátus már elhatározta, hogy felmenti, szabadon engedi, de ti
nem akartátok őt]. Ti pedig azt a szentet és igazat megtagadátok, és kívánátok, hogy a
gyilkos ember bocsáttassék el néktek. [Más fordítás: Elutasítottátok, megtagadtátok
Jézust, a Szentet és az Igazságost. És követeltétek, hogy egy gyilkos embernek adjon
kegyelmet a kedvetekért]. Az életnek fejedelmét pedig megölétek; kit az Isten
feltámasztott a halálból, minek mi bizonyságai vagyunk. [Más fordítás: Megöltétek
azt, aki az életet adja. Isten azonban feltámasztotta Jézust a halálból. Ennek tanúi
vagyunk - a saját szemünkkel láttuk őt]” (Csel. 3,13-15).
Luk. 18,41 Mondván: Mit akarsz, hogy cselekedjem veled? Az pedig
monda: Uram, hogy az én szemem világa megjöjjön, hogy ismét lássak,
hogy újra föltekintsek rád.
Luk. 18,42 És Jézus monda néki: Láss, a te hited téged megtartott,
meggyógyított.
Luk. 18,43 És azonnal megjöve annak szeme világa, és rögtön föltekintett,
és csatlakozott hozzá, és követé őt, dicsőítvén az Istent. Az egész sokaság
pedig ezt látván, dicsőséget ada az Istennek.307
Luk. 19: Használd, amit Istentől kapsz

Luk. 19,1 És bemenvén, áthaladt, és keresztülment Jerikón.

Luk. 19,2 És ímé vala ott egy ember, akit nevéről Zákeusnak hívtak; és az
fővámszedő, az adószedők elöljárója vala, és gazdag.

3307 Márk bizonyságtétele így hangzik: „És Jerikóba érkezének: és mikor ő és az ő

tanítványai és nagy sokaság, tekintélyes számú tömeg Jerikóból kimennek vala, a
Timeus fia, a vak Bartimeus, ott üle az útfélen és kéregetett, koldulván. És amikor
meghallá, hogy a Názáreti Jézus megy el arra, kezde hangosan kiáltani, mondván:
Jézus, Dávidnak Fia, könyörülj rajtam! És sokan feddik vala őt és többen is
rászóltak, hogy hallgasson; de ő annál hangosabban kiáltozott vala: Dávidnak Fia,
könyörülj rajtam! Akkor Jézus megállván, mondá, hogy hívják elő. És előhívják vala
a vakot, mondván néki: Bízzál; kelj föl, hív tégedet. Az pedig felső ruháját ledobván
felugrott, és Jézushoz méne. És felelvén Jézus, monda néki: Mit akarsz, hogy
cselekedjem veled? A vak pedig monda néki: Mester, Rabbuni, hogy újra lássak, hogy
feltekinthessek Rád. Jézus pedig monda néki: Eredj el, a te hited meggyógyított téged.
És azonnal megjött a szeme világa, újra látott, és nyomban feltekintett rá, és követi
vala Jézust az úton” (Márk. 10,46-52). Az Úr Jézus mindenkinek visszaadta a szeme
világát, aki hittel kérte: „S mikor Jézus tovább ment onnét, két vak csatlakozott
hozzá, és nyomába szegődve követé őt, kiáltozva és ezt mondva: Könyörülj rajtunk,
légy irgalmas hozzánk, Dávidnak fia! Mikor pedig beméne a házba, oda menének
hozzá a vakok, és monda nékik Jézus: Hiszitek-e, hogy én azt megcselekedhetem?
Hogy meg tudom ezt tenni? Mondának néki: Igen, Uram. Akkor megérintette az ő
szemeiket, mondván: Legyen néktek, és történjen a ti hitetek szerint, úgy ahogyan
hittétek. És megnyilatkozának azoknak szemei…” (Mát. 9,27-30). Így teljesült be a
prófécia: „Az Úr, Jahve az Örökkévaló megnyitja a vakok szemeit, az Úr, Jahve az
Örökkévaló felegyenesíti a meggörnyedteket; szereti az Úr Jahve az Örökkévaló az
igazakat” (Zsolt. 146,8). Hát: „Mondjátok a remegő szívűeknek: legyetek erősek, ne
féljetek! Ímé, Istenetek bosszúra jő, az Isten, a ki megfizet, Ő jő, és megszabadít
titeket! Akkor a vakok szemei megnyílnak, és a süketek fülei megnyittatnak” (Ésa.
35,4-5). „És meghallják ama napon a siketek az írás beszédeit, a könyvtekercs igéit, és
a vakok szemei pedig látni fognak a homály és a sötétség után. És nagy örömük lesz a
szenvedőknek az Úrban, Jahvéban az Örökkévalóban és a szegény emberek vígadnak,
ujjongnak, ugrálnak örömükben, Izráel Szentjében” (Ésa. 29,18-19).
Luk. 19,3] És igyekezik, Jézust látni, mert szerette volna tudni, hogy ki az;
de a sokaság, a tömeg miatt azonban nem láthatta, mivelhogy termete
szerint alacsony termetű ember volt.
Luk. 19,4 És előre futván felhágott egy eperfüge fára, egy vadfügefára
hogy őt lássa; mert arra vala elmenendő.
Luk. 19,5 És mikor arra a helyre jutott, feltekintvén Jézus, látá őt, és
monda néki: Zákeus, hamar szállj alá; mert ma nékem a te házadban kell
megszállnom.
Luk. 19,6 És sietve leszálla, és örömmel befogadta őt.
Luk. 19,7 És mikor ezt látták, mindnyájan zúgolódnak, mondván hogy:
Bűnös,308 céltévesztett emberhez ment be szállásra.
Luk. 19,8 Zákeus pedig előállván, monda az Úrnak: Uram, ímé minden
vagyonomnak felét a szegényeknek adom, és ha valakitől valamit
patvarkodással, hamis ürüggyel, vagy csalással elvettem, kizsaroltam,
négy annyit adok helyébe, a négyszeresét adom vissza neki.
Luk. 19,9 Monda pedig néki Jézus: Ma lett üdvössége ennek a háznak!
Mivelhogy ő is Ábrahám fia.309

3308 Bűnös (hamartólosz): céltévesztő.

3309 Már a törvény kimondta, hogy aki egy másik ember ellen vétkezik az az Úr ellen
vétkezik: „Mikor vétkezik valaki, és hűtlenséget követ el az Úr ellen, tudniillik azzal,
hogy eltagadja felebarátjának reábízott vagy kezébe adott, vagy attól elrabolt
holmiját, vagy zsarolja felebarátját. Vagy ha elveszett holmit talált, és eltagadja, vagy
valami miatt hamisan esküszik, akármi is az, amit az ember úgy cselekszik, hogy
vétkezik vele. Ez történjék: Mivelhogy vétkezett, és adóssá lett, térítse vissza az
elrablottat, amit rabolt, vagy a zsaroltat, amit zsarolt, vagy a reá bízottat, ami reá
bízatott, vagy az elveszettet, amit megtalált. Vagy akármi legyen, amire hamisan
esküdött, fizesse meg azt teljes értéke szerint, és hozzátoldva az ötödrészét, adja azt
annak, akié volt, bűnbevallása és a jóvátételi áldozat napján” (3 Móz. 6,2-5). És aki
vétkezett, annak mit kell tennie: „Szólj Izráel fiainak: hogy ha férfi, vagy asszony
bármilyen vétket követ el, egy másik ember ellen, az az Úrral szemben válik hűtlenné,
és így adós lesz. Vallja meg azért az ő bűnét, amelyet elkövetett, és fizesse meg a kárt,
amit okozott teljes értékében, azután toldja ahhoz annak ötödrészét, és adja annak,
akinek kárt tett, és úgy térítsék meg annak, akinek tartoznak vele” (4 Móz. 5,6-7). Aki a
másik ember bárányát megölte: „A bárányért pedig négy annyit kell adnia, négyszer
annyit kell fizetnie, mivelhogy ezt tette, és mivel könyörtelen volt, és annak nem
kedvezett” (2 Sám. 12,6). És így hangzik Isten szava: „S ha mondom a hitetlennek:
halállal halsz meg; és ő megtér bűnéből és törvény szerint s igazságot cselekszik.
Zálogot visszaad a hitetlen, rablottat megtérít, az életre vivő rendelkezéseket követi,
többé nem cselekedvén gonoszságot: élvén él, és meg nem hal. Semmi ő vétke,
mellyel vétkezett, emlékezetbe nem jön néki, és nem kerülnek említésre; Követte a
törvényt - a szeretet törvényét - és az igazságot, az igét, tehát élni fog” (Ezék. 33,14-
16). És az Újszövetségben kerül kijelentésre, hogy milyen törvényt kell követni:
„Mert az egész törvény ez egy igében teljesedik be: Szeresd felebarátodat,
embertársadat, és minden embert, mint saját magadat” (Gal. 5,14). „Mert a törvény
Luk. 19,10 Mert azért jött az embernek Fia, hogy megkeresse megmentse,
és megtartsa, üdvözítse a mi elveszett.310
Luk. 19,11 És mikor azok ezeket hallották, folytatá és monda egy
példázatot, mivelhogy közel vala Jeruzsálemhez, és azok azt gondolák,
hogy azonnal megjelenik,311 nyilvánvalóvá válik, hamarosan megvalósul
az Isten országa, az Isten Királysága, királyi uralma.312
Luk. 19,12 Monda azért: Egy nemes ember elutazott egy távoli országba,
hogy királyi méltóságot szerezzen magának, és hogy ott királlyá
koronázzák, aztán visszatérjen hazájába.
vége, bevégzése, végcélja, beteljesedése, megszűnése, befejeződése Krisztus, minden
hívőnek, - és mindenkinek, aki hisz - megigazulására” (Róm. 10,4). És milyen
igazságot, hiszen: „… a Szellem az igazság” (1 Ján. 5,6).
3310 Az Úr Jézus újra-és újra kijelenti földre jövetelének célját: „Mert az embernek
Fia azért jött, hogy megtartsa, megőrizze, megmentse, kiszabadítsa, biztonságba
helyezze, meggyógyítsa, üdvözítse azt, aki elveszett, aki tönkrement vala” (Mát. 18,11).
És így folytatja az Úr Jézus: „Mert az embernek Fia nem azért jött, hogy elveszítse az
emberek életét, hanem hogy megmentse, és megtartsa…” (Luk. 9,56). „Mert nem azért
küldte az Isten az Ő Fiát erre a világra, hogy elítélje a világot, hanem hogy
megtartassék, megmeneküljön, üdvözüljön a világ általa” (Ján. 3,17). A farizeusokhoz
pedig így szól: „Elmenvén pedig tanuljátok meg, mi az: Irgalmasságot és
könyörületet akarok és nem áldozatot. Mert nem a megigazultakat hívogatni jöttem,
hanem a bűnösöket, a céltévesztetteket a megtérésre, a gondolkodásmód
megváltoztatására, hogy visszatérjenek, visszaforduljanak Isten felé” (Mát. 9,13)
3311 Megjelenik (anaphainó): feltűnik, megmutatkozik, nyilvánvalóvá válik,
hamarosan megvalósul.
3312 Már Bemerítő János hirdeti Isten királyságának közeljöttét, és azt, hogy az kiben
jön el: „És ezt mondja, és így prédikált, ezt hirdetve vala: Térjetek meg, térjetek új
felismerésre, változtassátok meg gondolkozásmódotokat; térjetek, forduljatok vissza
Isten felé, mert elközelített a mennyeknek országa, a mennyeknek királysága, uralma”
(Mát. 3,2). Az Úr Jézus betegeket gyógyít, démonokat űz. és a farizeusok mégis azt
kérdezik Tőle, hogy: „… mikor jő el az Isten országa. Felele nékik és monda: Az
Isten országa, az Isten Királysága nem szemmel láthatólag, és nem szembetűnő
módon jő el. Mert az Isten országa nem úgy jön el, hogy az ember jelekből
következtethetne rá; és nem megfigyelhető módon jön el. Természettudományos
értelemben nem vizsgálható, nem lehet tudományos kutatás tárgyává tenni, és nem
úgy jön el, hogy az ember azt kiszámíthatná. Sem azt nem mondják: Ímé itt, vagy:
Ímé amott van; mert ímé az Isten országa, az Isten királysága, királyi uralma
közöttetek van” (Luk. 17,20-21). Mert Isten királysága Krisztusban már közel jött: „A
nép nagyon nyugtalan volt, és a bensőjükben mind azon gondolkoztak, és egyre azt
fontolgatták, azon töprengtek János felől, hogy vajon nem ő-e a Krisztus; Felele
János mindnyájuknak, mondván: Én ugyan vízbe merítelek be titeket; de eljő valaki,
aki nálamnál erősebb, hatalmasabb, akinek nem vagyok méltó, hogy sarujának
kötőjét, saruszíját megoldjam, és kifűzzem. Ő majd Szent Szellembe és tűzbe merít be
titeket. Kinek szórólapátja kezében van, hogy rendet teremtsen szérűjén. Teljesen
megtisztítja szérűjét; és a gabonát, a búzát az ő csűrébe az ő magtárába gyűjti, a
polyvát pedig megégeti olthatatlan tűzzel. És még sok más tanítással hirdette a
Luk. 19,13 Előszólítván azért tíz rabszolgáját, ada nékik tíz gírát és
monda nékik: Kereskedjetek, míg megjövök
Luk. 19,14 Az ő alattvalói pedig gyűlölték őt, és követséget küldének
utána, mondván: Nem akarjuk, hogy ő uralkodjék mi rajtunk, hogy ő
legyen a király.
Luk. 19,15 És lőn, mikor megjött az ország vétele után, amikor
megszerezte a királyi méltóságot, parancsolt, hogy az ő szolgáit, akiknek a
pénzt adta, hívják ő hozzá, hogy megtudja, ki mint kereskedett.
Luk. 19,16 Eljöve pedig az első, mondván: Uram, a te gírád tíz gírát nyert.
Luk. 19,17 Ő pedig monda néki: Jól vagyon jó rabszolgám; mivelhogy
kevesen voltál hű, legyen hatalmad, és fennhatóságod tíz városon.
Luk. 19,18 És jöve a második, mondván: Uram, a te gírád öt gírát nyert, öt
gira hasznot hozott.
Luk. 19,19 Monda pedig ennek is: Néked is legyen birodalmad, és
uralkodj te is öt városon.313
népnek az üdvösséget, és egyebekre is buzdította, bátorította, és tanította őket,
hirdetve az Evangéliumot, a győztes hadvezér érkezésének örömhírét a népnek” (Luk.
3,15-18). Az Úr Jézus démonokat űz, és így szól a hitetlen farizeusokhoz, kijelentve,
hogy Őbenne már meg is érkezett: „Ha pedig én Istennek Szelleme által űzöm, és
hajítom ki az ördögöket, a gonosz, tisztátalan szellemeket, a démonokat, akkor bizony
kétség nélkül elérkezett hozzátok az Isten országa, az Isten királysága, uralma” (Mát.
12,28). Nikodémusznak jelenti ki az Úr, hogy ezt csak azok láthatják meg, akik
felülről születtek: „…Bizony, bizony mondom néked: ha valaki újonnan nem születik,
ha nem származik fentről, nem láthatja, mert nem képes meglátni, felfogni az Isten
országát” (Ján. 3,3). És Pál apostolon keresztül folytatódik a kijelentés: „Mert az Isten
országa, királysága, uralma nem evés, nem ivás, nem eszem-iszom, és nem ételben,
nem italban áll, hanem megigazultság, békesség, boldogság, boldogulás, jókedv, és
vidámság, a Szent Szellemben” (Róm. 14,17). Ezért: „Én is, amikor megérkeztem
hozzátok atyámfiai, testvéreim, nem azért mentem, és nem úgy érkeztem, mint aki
ékesszólás keresett szavaival, vagy magasröptű, fellengző beszéddel, vagy bölcsesség
fölényével hirdeti nektek az Isten, a Krisztus bizonyságtételét, misztériumát, szent
titkát, tanúságtételét” (1Kor. 2,1). „És az én beszédem és az én prédikálásom, az én
igehirdetésem nem emberi bölcsességnek hitető beszédeiben, nem a bölcsesség
meggyőző és rábeszélő szavaiból állott, és nem tudományos szavakkal szólott, hanem
Szellemnek és erőnek, hatalomnak, és csodatevő erőnek megmutatásában, és
megnyilvánulásában” (1 Kor. 2,4). „Mert nem beszédben áll, és nem szavakon
alapszik, nem szóban nyilatkozik meg az Istennek országa, az Isten királysága,
uralma, hanem csodatevő erőben, és hatalomban” (1 Kor. 4,20).
3313 Máté bizonyságtételében további részleteket közöl: „Mert épen úgy van ez, mint
az az ember, aki idegenbe készülve, útra akarván kelni, eléhívatá az ő rabszolgáit, és
amije volt, minden vagyonát átadá nékik, és rájuk bízza. És ada az egyiknek öt
tálentomot, a másiknak kettőt, a harmadiknak pedig egyet, kinek-kinek az ő erejéhez
képest; és azonnal útra kele, és elment idegenbe. Elmenvén pedig aki az öt tálentomot
kapta vala, kereskedék azokkal, és szerze további öt tálentomot. Azonképpen akié a
kettő vala, az is ugyanígy tett és további kettőt nyere. Aki pedig az egyet kapta vala,
Luk. 19,20 És jöve egy másik, mondván: Uram, ímhol a te gírád, melyet
egy kendőbe kötve őriztem, és félretéve tartottam;
Luk. 19,21 Mert féltem tőled, mivelhogy kemény,314 szigorú, rideg, merev,
könyörtelen ember vagy; elveszed, amit nem te tettél el, és azt is behajtod,
amit nem fektettél be, és aratod, amit nem te vetettél.
Luk. 19,22 Monda pedig annak: A te saját szavaid alapján ítéllek meg
téged, gonosz,315 haszontalan, semmirekellő, hitvány, gyáva rabszolga316
Tudtad, hogy én kemény, rideg, merev, könyörtelen, és szigorú ember

elmenvén, gödröt ásott, és elásá azt a földbe, és elrejté az ő urának pénzét. Hosszú
idő múlva pedig megjöve ama rabszolgáknak ura, és számot vete velük, elszámoltatta
őket. És előjövén aki az öt tálentomot kapta vala, hoza további öt tálentomot,
mondván: Uram, öt tálentomot adtál vala nékem; ímé más öt tálentomot nyertem
azokon. Az ő ura pedig monda néki: Jól vagyon jó és hű rabszolgám, kevesen voltál
hű, sokra bízlak, és sokak fölé foglak állítani ezután; menj be a te uradnak örömébe,
urad ünnepi lakomájára. Előjövén pedig az is, aki a két tálentomot kapta vala,
monda: Uram, két tálentomot adtál volt nékem; ímé további két tálentomot szereztem
hozzá. Monda néki az ő ura: Jól vagyon jó és hű rabszolgám, kevesen voltál hű,
sokra bízlak ezután, és sokak fölé foglak állítani; menj be a te uradnak örömébe,
urad ünnepi lakomájára” (Mát. 25,14-23). Az apostolok fejtik ki a példázat értelmét:
Mindenki, ahogyan befogadta magába a kegyelmet - a Szent Szellemet, és
megnyilvánulását - úgy szolgáljon Isten kegyelmének változatos, különféle
megnyilvánulásával, mint jó, hasznos sáfár” (1Pét 4,10). De: „Minthogy azért a
gyülekezetben végzett szolgálat közben, a bennünk lakozó Szent Szellem különböző
megnyilvánulásai vannak a nékünk adott kegyelem szerint, akár írásmagyarázás,
prófétai igehirdetés, a hitnek szabálya és mértéke szerint teljesítsük. Akár szolgálat -
a mások javára végzett szellemi, vagy anyagi tevékenység - a szolgálatban
munkálkodjunk, és maradjunk, fáradozzunk, forgolódjunk, és szenteljük magunkat
annak a szolgálatnak. Akár tanító, szentelje magát a tanításnak. Akár segítségül hívó,
- aki esedezés, buzdítás vagy vigasztalás által könyörög, kér, kérlel, imádkozik - jóra
serkentő beszéddel buzdítson. A bátorító bátorítson; a vigasztaló vigasztaljon. Az
adakozó, aki ad a másiknak egy részt abból, amije van, szelídségben, szerénységben,
egyszerűségben, egyenességben, becsületességgel, és jószívűséggel, tettetés vagy
önzés és hátsó gondolatok nélküli jósággal adjon. Az elöljáró, - aki élen jár, mint
követendő példa, - aki vezet, irányít, gondoskodik valakiről, szorgalmatossággal,
igyekezettel, buzgósággal, serénységgel tegye. A könyörülő, aki irgalmasságot
gyakorol, vidámsággal, jókedvvel, derűben, örömest, vidáman művelje” (Róm. 12,6-8).
Ugyanis: „A Szellem látható megnyilvánulásait mindenki azért kapja, hogy
használjon vele” (1 Kor. 12,7). „És Ő adott némelyeket apostolokul, követként.
Némelyeket prófétákul. Némelyeket evangélistákul,az evangélium, az örömüzenet
hirdetőjeként, némelyeket pedig pásztorokul és tanítókul, ajándékul az embereknek: A
szentek tökéletesbbítése, teljességre juttatása céljából, hogy felkészítse, és alkalmassá
tegye a szenteket a szolgálat végzésére, a Krisztus testének, személyének építésére”
(Eféz. 4,11-12). És: „Aki hű a kevesen, a sokon is hű az; és aki a kevesen hamis, a
sokon is hamis az” (Luk. 16,10) „Mert akinek van, annak adatik és bővölködik,
úgyhogy feleslege lesz; de akinek nincs, attól az is elvétetik, amije van” (Márk. 4,25).
vagyok, ki elveszem, amit nem én tettem el, és behajtom azt is, amit nem
fektettem be, és aratom, amit nem én vetettem;
Luk. 19,23 Miért nem adtad azért az én pénzemet a pénzváltók asztalára,
és én megjövén, kamatostól kaptam volna azt vissza?
Luk. 19,24 És az ott állóknak monda: Vegyétek el ettől a gírát, és adjátok
annak, akinek tíz gírája van.
Luk. 19,25 És mondának néki: Uram, tíz gírája van!
Luk. 19,26 És ő monda: Mert mondom néktek, hogy mindenkinek, akinek
van, adatik; akinek pedig nincs, még amije van is, elvétetik tőle
Luk. 19,27 Sőt ennek felette amaz én ellenségeimet is, kik nem akarták,
hogy én ő rajtok uralkodjam, hogy királlyá legyek felettük hozzátok ide, és
öljétek meg előttem.317

És: „Mert akik jól szolgálnak, szép és méltó tisztességet, rangot szereznek maguknak,
és sok bizodalmat, és magabiztosságot a nyilvánosság előtt való szólásban, és a
Jézus Krisztusba vetett hit hirdetésére” (1 Tim. 3,13)
3314 Kemény (ausztérosz): szigorú, rideg, merev, kemény, könyörtelen.
3315 Gonosz (ponérosz): haszontalan, semmirekellő, hitvány, gyáva.
3316 Meg van írva, hogy: „Mind a halál, mind az élet a nyelv hatalmában van, és
amiképpen kiki szeret azzal élni, úgy eszi annak gyümölcsét” (Péld. 18,21). Így a te:
„Szádnak beszédei által estél tőrbe, megfogattattál a te szádnak beszédivel” (Péld. 6,2).
3317 Máté így folytatja a bizonyságtételét: „Előjövén pedig az is, aki az egy
tálentomot kapta vala, monda: Uram, tudtam - mert ismerlek téged, - hogy te
kegyetlen, kemény, kérlelhetetlen, szigorú ember vagy, aki ott is aratsz, ahol nem
vetettél, és onnan is gyűjtesz, ahová magot nem szórtál. Azért félelmemben elmentem
és elástam, elrejtettem a te tálentomodat a földbe. Ímé megvan, ami a tied. Az ő ura
pedig felelvén, monda néki: Gonosz és rest rabszolga, tudtad, hogy ott is aratok, ahol
nem vetettem, és onnan is gyűjtök, ahol nem vetettem, ahová magot nem szórtam; El
kellett volna tehát helyezned az én pénzemet a pénzváltóknál; és én, megjövén,
nyereséggel kaptam volna meg a magamét. Vegyétek el azért tőle a tálentomot, és
adjátok annak, akinek tíz tálentoma van. Mert mindenkinek, akinek van, aki
felhasználja azt, amije van, adatik és megszaporíttatik és bővelkedni fog, sőt
fölöslege is lesz; akinek pedig nincsen, aki nem használja föl azt, amije van, attól az
is elvétetik, amije van. És a haszontalan, semmirekellő, hasznavehetetlen rabszolgát,
aki nem hozott hasznot, vessétek a külső sötétségre; ott lészen sírás és
fogcsikorgatás” (Mát. 25,24-30). Az Úr Jézus példázatokat mondva tanít, és: „A
tanítványok pedig hozzámenvén, mondának néki: Miért szólasz nékik példázatokban?
Ő pedig felelvén, monda nékik: Mert néktek megadatott, hogy érthessétek a mennyek
országának, az Isten királyságának titkait, ezeknek pedig nem adatott meg. Mert
akinek van, annak adatik, és bővölködik, úgyhogy feleslege lesz; de akinek nincs, az
is elvétetik tőle, amije van, vagy amiről úgy gondolja, hogy van” (Mát. 13,10-12).. Más
példázatnál is ugyanaz a kijelentés hangzik: „És monda nékik: Megjegyezzétek, és
figyeljetek arra, amit hallotok, hogy mi módon, és hogyan hallgatjátok, mert:
Amilyen mértékkel mértek, olyannal mérnek néktek, sőt ráadást adnak néktek, akik
halljátok, sőt hozzá is tesznek számotokra. Mert akinek van, annak adatik; és akinek
nincs, attól az is elvétetik, amije van” (Márk. 4,24-25). Hát: „Vigyázzatok, mi módon és
Luk. 19,28 És ezeket mondván, megy vala elől, felmenvén
Jeruzsálembe.318
Luk. 19,29 És lőn, mikor közelgetett Béthfágéhoz és Bethániához, a
hegyhez, mely Olajfák hegyének hivatik, elkülde kettőt az ő tanítványai
közül,
Luk. 19,30 Mondván: Menjetek el az átellenben levő faluba; melybe
bemenvén, találtok egy megkötött vemhet, egy megkötött szamárcsikót,
melyen soha egy ember sem ült: eloldván azt, hozzátok ide.
Luk. 19,31 És ha valaki kérdez titeket: Miért oldjátok el? Ezt mondjátok
annak: Mert az Úrnak szüksége van reá.
Luk. 19,32 És elmenvén a küldöttek, úgy találák, amint nékik mondotta.
Luk. 19,33 És mikor a vemhet, a szamárcsikót eloldák, mondának nékik
annak gazdái: Miért oldjátok el a vemhet, a szamárcsikót?
Luk. 19,34 Ők pedig mondának: Az Úrnak szüksége van reá
Luk. 19,35 Elvivék azért azt Jézushoz: és az ő felsőruháikat ráterítették a
szamárcsikóra, és felültették rá Jézust.
Luk. 19,36 És mikor ő méne, az emberek az ő felsőruháikat az útra teríték.
Luk. 19,37 Mikor pedig immár közelgete az Olajfák hegyének lejtőjéhez, a
tanítványok egész sokasága örvendezve kezdé dicsérni és magasztalni az
Istent hangos kiáltással mindazokért a csodákért, amelyeket láttak;
Luk. 19,38 Mondván: Áldott a Király, ki jő az Úrnak nevében! Békesség a
mennyben, és dicsőség a magasságban!
Luk. 19,39 És némelyek a farizeusok közül a sokaságból mondának néki:
Mester, dorgáld meg, utasítsd rendre, és intsd le a te tanítványaidat!
Luk. 19,40 És ő felelvén, monda nékik: Mondom néktek, hogyha ezek
elhallgatnak, a kövek fognak kiáltani.
Luk. 19,41 És mikor közeledett, látván a várost, sírva fakadt rajta.319
hogyan hallgatjátok az igét: mert akinek van, annak adatik; és akinek nincs, még
amijét gondolja is, hogy van, elvétetik tőle” (Luk. 8,18)
3318 Márk így ír erről: „Útban valának pedig Jeruzsálembe menve fel; és előttük megy
vala Jézus, ők pedig álmélkodnak, rajtuk pedig döbbenet ült; és hol csodálkoztak, hol
meg féltek….” (Márk. 10,32).
3319 Máté is bizonyságot tesz az Úr Jézus Jeruzsálembe történő bevonulásáról: „És
mikor Jeruzsálemhez közeledének Bethfagé és Bethánia felé, az olajfák hegyénél
elkülde kettőt tanítványai közül ezzel a megbízatással, És monda nékik: Eredjetek
abba a faluba, amely előttetek van; és amint beértek, azonnal találtok egy megkötött
vemhet, egy szamárcsikót, amelyen ember nem ült még soha; azt oldjátok el és
hozzátok ide. És ha valaki azt mondja néktek: Miért teszitek ezt? Mondjátok: Az
Úrnak van szüksége reá, de hamarosan visszaküldi. És azonnal elbocsátja.
Elmenének azért és megtalálák a megkötött vemhet, a szamárcsikót, az ajtónál kívül a
kettős útnál, és eloldák azt. Az ott állók közül pedig, akik ott ácsorogtak, némelyek
mondának nékik: Mit műveltek, hogy eloldjátok a vemhet, a szamárcsikót? Ők pedig
felelének nékik, úgy, amint Jézus megparancsolta vala. És elengedték őket. És oda
Luk. 19,42 Mondván: Bár felismerted volna ezen a napon te is a
békességre vezető utat! De most már el van rejtve a szemeid elől.
Luk. 19,43 Mert jőnek reád napok, mikor a te ellenségeid te körülted
sáncot húznak és ostromfalat építenek, és körülvesznek, körülzárnak,
bekerítenek téged, és mindenfelől szorongatnak, és ostromolnak téged.
Luk. 19,44 És a földre tipornak,320 földig lerombolnak, és a földdel
egyenlővé tesznek téged és a te fiaidat te benned; és nem hagynak te
benned követ kövön; mivelhogy nem ismerted meg a te

vivék a vemhet, a szamárcsikót Jézushoz, és ráterítették felső ruháikat; ő pedig felüle

reá. Sokan pedig felső ruháikat az útra teríték, mások pedig zöld ágakat szegdelnek
vala a fákról és az útra hányják vala, mások a mezőn vágott lombos ágakat szórtak
Elé. Akik pedig előtte menének, és akik követék, kiáltanak, mondván: Hozsánna!
Áldott, aki jő az Úrnak nevében! Áldott a mi Atyánknak, Dávidnak országa,
Dávidnak közelgő királysága, amely jő az Úrnak nevében! Hozsánna a
magasságban! És így vonult be Jézus Jeruzsálembe, és a templomba; és mindent
körülnézvén, mivelhogy az idő már késő vala, kiméne Bethániába a tizenkettővel”
(Márk. 11,1-11). Máté bizonyságtétele további részleteket is közöl az eseményről: „És
mikor közeledtek Jeruzsálemhez, és Bethfagéba, az olajfák hegyéhez jutottak vala,
akkor elkülde Jézus két tanítványt, És monda nékik: Menjetek ebbe a szemközt levő
faluba, amely előttetek van, és mindjárt találtok egy megkötött szamarat és vele
együtt az ő vemhét, az ő csikóját; oldjátok el és hozzátok ide nékem. És ha valaki
valamit szól néktek, mondjátok, hogy az Úrnak van szüksége rájuk: és legott el fogja
bocsátani őket. Mindez pedig azért történt, hogy beteljesedjék a próféta mondása,
aki így szólott: Mondjátok meg Sion leányának: Vedd észre, ímhol jő néked a te
királyod, alázatosan és szamárháton ülve, és teherhordozó szamárnak vemhén,
csikóján ülve. A tanítványok pedig elmenvén és úgy cselekedvén, amint Jézus
parancsolta vala nékik, Elhozák és odavezették a szamarat a csikójával együtt, és
felső ruháikat rájuk teríték, és felült azokra. A sokaság, a tömeg legnagyobb része
pedig felső ruháit az útra teríté; mások pedig a fákról gallyakat vagdalnak és
hintenek vala az útra. megint mások ágakat tördeltek a fákról és beszórták velük az
utat. Az előtte és utána menő, az utána tóduló sokaság, a tömeg pedig hangosan így
kiált vala, mondván: Hozsánna! Légy segítségül Isten a Dávid fiának! Áldott, aki jő
az Úrnak nevében! Hozsánna a magasságban. [Más fordítás: Légy segítségül Isten ki
vagy a magasságban, szabadíts, óh, ments meg hát Magasságos]! És amikor bevonult
vala Jeruzsálembe, felbolydult, megmozdult, izgalomba jött az egész város, mondván:
Kicsoda ez? A sokaság pedig monda: Ez Jézus, a galileai Názáretből való próféta”
(Mát. 21,1-11). Jézus pedig: „…ott hagyván őket, kiméne a városból Bethániába, és ott
marada éjjel, és ott szabad ég alatt töltötte az éjszakát” (Mát. 21,17). János apostol is
bizonyságot tesz a prófécia beteljesüléséről: „Találván pedig Jézus egy fiatal
szamarat, felüle arra, amint meg van írva: Ne félj Sionnak leánya: Ímé a te királyod
jő, szamárnak vemhén, szamárcsikón ülve. Ezeket pedig nem értették eleinte az ő
tanítványai: hanem mikor megdicsőítették Jézus, akkor emlékezének vissza, hogy ezek
ő felőle vannak megírva, és hogy ezeket művelték ő vele” (Ján. 12,14-16). És a próféták
mind ezt az eseményt hirdették. Zakariás így ír erről: „Örülj nagyon Sionnak leánya,
örvendezz, ujjongj és hirdesd, Jeruzsálem leánya! Ímé, jön néked a te Királyod; igaz
meglátogatásodnak idejét. Mert nem ismerted fel azt az időt, amikor Isten
eljött hozzád, hogy megmentsen téged.321
Luk. 19,45 És bemenvén a templomba, kezdé kiűzni azokat, akik adnak és
vesznek vala abban,
Luk. 19,46 Mondván nékik: Meg van írva: Az én házam imádságnak háza;
ti pedig azt latroknak barlangjává tettétek.
Luk. 19,47 És tanít vala minden nap a templomban. A főpapok, a papi
fejedelmek pedig és az írástudók, törvénymagyarázók a nép vezetőivel és a
nép előkelői igyekeznek vala őt elveszteni, elpusztítani:
és szabadító, mert diadalmas Ő; szegény és szamárháton ülő, azaz nőstény
szamárnak vemhén, szamárcsikó hátán” (Zak. 9,9). Ézsaiás is erről prófétál. „Ímé, az
Úr hirdette mind a föld határáig, hírül adta a föld széléig: Mondjátok meg Sion
leányának, jön már Szabadítód, Megmentőd, Üdvözítőd! ímé, eljött szabadulásod,
ímé, jutalma vele jő, és megfizetése Őelőtte! És hívják őket szent népnek, az Úr
megváltottainak, és téged hívnak: keresett és nem elhagyott városnak” (Ésa. 62,11-12).
Hát: „Magas hegyre menj fel, örömmondó Sion! Emeld föl szódat magasan,
örömmondó Jeruzsálem! Emeld föl, ne félj! mondjad Júda városinak: Ímhol
Istenetek. (Más fordítás: Magas hegyre menj föl, ki örömhírt viszel Sionnak, kiálts
erős hangon, ki örömhírt viszel Jeruzsálemnek! Kiálts, ne félj! Mondd Júda
városainak: Itt van Istenetek! Ímé, az Úr Isten az én Uram, az Úr, Jahve az
Örökkévaló jő hatalommal, és karja uralkodik! Ímé, jutalma vele jő, és megfizetése Ő
előtte” (Ésa. 40,9-11). Sofóniás is így prófétál: „Énekelj és ujjongj Sionnak leánya!
kiálts örömödben, harsogj Izráel! Örvendj örvendezz és teljes szívvel vigadj
Jeruzsálem leánya! Megváltoztatta az Úr a te ítéletedet, elfordította eltávolította
ellenségedet; Izráel királya, az Úr, közötted van, nem látsz többé gonoszt, nem kell
többé veszedelemtől félned! Azon a napon ezt mondják, és így biztatják
Jeruzsálemnek: Ne félj! Ne lankadjanak kezeid, ne csüggedj el Sion! Az Úr, a te
Istened közötted van; erős ő, megtart és megsegít; örül te rajtad örömmel, boldogan
hallgat az ő szerelmében, és megújít szeretetével. Énekléssel örvendez, ujjongva örül
néked” (Sof. 3,14-17). Egy előképben bemutatott prófécia teljesült be: „….Azt mondja
az Úr: Királlyá kentelek téged Izráelen. Akkor nagy sietséggel kiki mind vevé az ő
ruháját, és alája terítették a grádics felső részére a lépcsőre és megfuvaták a
harsonákat, és kikiálták: Jéhu uralkodik!” (2 Kir. 9,12-13). Dávid pedig így prófétál:
„Ez a nap az, amelyet az Úr rendelt; örvendezzünk és vigadjunk ezen! Oh Uram,
segíts most; oh Uram, adj most jó előmenetelt! Áldott, a ki jő az Úrnak nevében;
áldunk titeket, akik az Úr házából valók vagytok!” (Zsolt. 118,24-25).
3320 A földre tipornak (edaphidzó): földig lerombolnak, és a földdel egyenlővé
tesznek.
3321 És megismétli az Úr Jézus: Jeruzsálem! Jeruzsálem! Ki megölöd a prófétákat, és
megkövezed azokat, akik tehozzád küldettek, hányszor akartam egybegyűjteni a te
fiaidat, miképpen a tyúk az ő kis csirkéit az ő szárnyai alá, és ti nem akarátok! Ímé
pusztán hagyatik néktek a ti házatok; és bizony mondom néktek, hogy nem láttok
engem, mígnem eljő az idő, mikor ezt mondjátok: Áldott, aki jő az Úrnak nevében”
(Luk. 13,34-35). És így folytatja az Úr Jézus: „Jeruzsálem, Jeruzsálem! Ki megölöd a
prófétákat és megkövezed azokat, akik te hozzád küldettek, hányszor akartam
egybegyűjteni a te fiaidat, miképpen a tyúk egybegyűjti kis csirkéit szárnya alá. És te
Luk. 19,48 És nem találták el, mit cselekedjenek; mert az egész nép ő rajta
függ vala, reá hallgatván. [Más fordítás: De még nem találták meg a
módját, hogy mit tegyenek vele, mert az egész nép - hallgatva őt -
rajongott érte].322
Luk. 20. Isten elküldi a Fiát.

Luk. 20,1 És lőn azok közül a napok közül egyen, mikor ő a népet tanítá a
templomban, és az Evangéliumot hirdeti, megjelentek, és hozzáléptek a

nem akartad. Ímé, pusztán hagyatik néktek, és elhagyottá lesz a ti házatok. Mert
mondom néktek: Mostantól fogva nem láttok engem mindaddig, mígnem ezt
mondjátok, és amíg nem zengitek, és így nem kiáltotok: Áldott, aki jő az Úrnak
nevében!” (Mát. 23,37-39). Amíg a Dávid által mondott prófécia be nem teljesedik:
„Áldott, aki az ÚR nevében jön! Megáldunk titeket az ÚR házából” (Zsolt. 118,26). Pál
apostol is bizonyságot tesz: „Ezek a hitetlen júdeaiak ölték meg az Úr Jézust és a
prófétákat, és ők kényszerítettek minket, hogy Júdeát sietve elhagyjuk. Ezek nem
tetszenek Istennek, és minden emberrel ellenségesek” (1 Thess. 2,15). És így szól az Úr:
„Azért ti miattatok mezővé szántatik a Sion, és kőhalommá, romhalmazzá lesz
Jeruzsálem, a templom hegye pedig erdős heggyé” (Mik. 3,12). A próféták szavaival
sokszor ostorozta már az Úr őket, kijelentve az engedetlenség következményeit is:
„Ha pedig nem hallgattok e szókra, ezekre az igékre, én magamra esküszöm, azt
mondja az Úr, hogy rommá lesz, és elpusztul e ház” (Jer. 22,5). És: „Kigyomlálom az
Izráelt e föld színéről. Kiirtom Izráelt arról a földről, amelyet nékik adtam; e házat,
ezt a templomot, melyet az én nevemnek szenteltem, elvetem szemeim és színem elől,
és az Izráel példabeszédül és meséül, és gúny tárgyává lészen minden nép előtt. És
bár e ház, ez a templom felséges, mégis akik elmennek mellette, elcsodálkoznak,
elborzadva szisszennek föl, és felkiáltanak azt mondva: Miért cselekedett így az Úr
ezzel a földdel, ezzel az országgal és ezzel a házzal, ezzel a templommal? És azt
felelik: Azért, mert elhagyták az Urat, az ő Istenüket, aki az ő atyáikat kihozta volt
Egyiptom földéből, és idegen istenekhez ragaszkodtak, és azokat imádták, és azoknak
szolgáltak, azokat tisztelték: ezért bocsátá őreájuk az Úr mind ezt a nyomorúságot és
veszedelmet” (1 Kir. 9,7-9). „Országotok pusztaság, városaitokat tűz perzselé föl,
földeteket szemetek láttára idegenek emésztik és tarolják le, és pusztaság az, mint
ahol idegenek dúltak” (Ésa. 1,7). Mert: „Hiába ostoroztam fiaitokat, a fenyítés nem
fogott rajtuk; fegyveretek úgy emésztette és irtotta prófétáitokat, mint pusztító
oroszlán” (Jer. 2,30).
3322 Máté bizonyságtétele így hangzik: „És ezután beméne Jézus az Isten
templomába, és kiűzi az árusokat és a vevőket mind a templomépületből, mindazokat,
akik árulnak és vásárolnak vala, akik adtak és vettek a templomban; és a pénzváltók
asztalait és a galambárusok székeit és padjait is felforgatá, és felborította. És monda
nékik: Meg van írva: Az én házam imádság házának mondatik. Ti pedig azt
latroknak barlangjává tettétek. És menének hozzá vakok és sánták, bénák, és csonkák
a templomban; és meggyógyítá őket. A főpapok, a papi fejedelmek és írástudók, és
törvénytanítók, törvénymagyarázók pedig, látván a csodákat, a hatalmas dolgokat,
amelyeket cselekedett, amelyeket Jézus tett vala, és a gyermekeket, akik hangosan
kiáltottak vala a templomban, és ezt mondták vala: Hozsánna! Légy segítségül Isten
főpapok, a papi fejedelmek és az írástudók, a törvénymagyarázók a
vénekkel egybe,
Luk. 20,2 És mondának néki, így szólván: Mondd meg nékünk, milyen
hatalom birtokában cselekszed ezeket? Vagy ki az, aki néked ezt a
hatalmat adta?
Luk. 20,3 Felelvén pedig, monda nékik: Én is kérdek egy dolgot tőletek;
mondjátok meg azért nékem:
Luk. 20,4 A János bemerítése mennyből vala-e, vagy emberektől?

a Dávid fiának! Szabadíts meg hát! Haragra gerjedének, haragra lobbantak. És

mindezek miatt nagyon dühösek lettek, bosszankodtak, méltatlankodtak. És dühösen
megkérdezték tőle: Hallod, mit mondanak, mit kiabálnak ezek? Jézus pedig monda
nékik: Hallom. Sohasem olvastátok-é az Írást: A gyermekek és kisdedek, és
csecsemők szája által szereztél, és vettél dicsőséget és dicséretet. [Más fordítás:
Hogy: Te tanítottad meg a gyermekeket és a csecsemőket, hogy szájukból dicséret
jöjjön elő, és hogy gyermekek szájával fogom helyreállítani Isten dicséretét, és
gyerekek és csecsemők ajkával hirdetted dicsőségedet]. És erre ott hagyván őket,
kiméne a városból Bethániába, és ott marada éjjel, és ott szabad ég alatt töltötte az
éjszakát” (Mát. 21,12-17). Márk is bizonyságot tesz a történtekről: „És beméne Jézus
Jeruzsálembe, és a templomba; és mindent körülnézvén, mivelhogy az idő már késő
vala, kiméne Bethániába a tizenkettővel” (Márk. 11,11). De már késő van, ezért az
éjszakát Jeruzsálemen kívül tölti, és másnap reggel: „És Jeruzsálembe érkezének. És
Jézus bemenvén a templomba, kezdé kiűzni azokat, akik a templomban árulnak és
vásárolnak vala; a pénzváltók asztalait, és a galambárusok székeit és állványait
pedig felborította; És nem engedi vala, hogy valaki edényt vigyen a templomon
keresztül. És tanít vala, mondván nékik: Nincsen-e megírva: Az én házam imádság
házának neveztetik minden nép között? Ti pedig rablók barlangjává tettétek azt. És
meghallák az írástudók, a törvénytanítók, törvénymagyarázók és a főpapok, a papi
fejedelmek, és tanakodnak, és keresik a lehetőségét annak, hogy mi módon
veszíthetnék, hogyan ölhetnék meg őt. Mert félnek vala tőle, mivelhogy az egész
sokaság, az egész tömeg álmélkodik, és tanítása magával ragadta az egész
sokaságot, az egész nép lelkesedett tanításáért” (Mk. 11,15-18). János bizonyságtétele
pedig így hangzik: „Mert közel vala a zsidók húsvétja, a Pászka, és ezért felméne
Jézus is Jeruzsálembe. És ott találá a kalmárokat, a kereskedőket a templomban a
szenthelyen, az ökrök, juhok és galambok árusait és a pénzváltókat, amint
asztalaiknál ülnek vala, akik ott telepedtek le. És kötélből ostort csinálván, kiűzé
mindnyájukat a templomból, a szenthelyről, az ökröket is a juhokat is; és a
pénzváltók pénzét szétszórta, az asztalokat pedig felborította, felforgatta. És a
galambárusoknak monda: Hordjátok el ezeket innen; ne tegyétek az én Atyámnak
házát kalmárság házává” (Ján. 2,13-16). A próféták mind az Úr Jézusról, és az Ő
testének templomáról beszélnek: „És az idegeneket, akik az Úrhoz adák magukat,
akik csatlakoznak az Úrhoz, hogy néki szolgáljanak és hogy szeressék az Úr nevét,
hogy Ő néki szolgái legyenek. Mindenkit, aki megőrzi a szombatot, akik vigyáznak,
hogy meg ne sértsék a nyugalom napját, hogy meg ne fertőztesse azt, és a
szövetségemhez ragaszkodókat: Szent hegyemre viszem föl ezeket, és megvidámítom
őket imádságom házában, és örömet szerzek nekik abban a házban ahol hozzám
Luk. 20,5 Azok pedig tanakodnak, és így okoskodtak maguk közt: Ha ezt
mondjuk: Mennyből; azt fogja mondani: Miért nem hittetek tehát néki?
Luk. 20,6 Ha pedig ezt mondjuk: Emberektől; az egész nép megkövez
minket: mert meg van győződve, hogy János próféta volt.
Luk. 20,7 Felelének azért, hogy ők nem tudják, honnét vala.
Luk. 20,8 És Jézus monda nékik: Én sem mondom meg néktek, micsoda
hatalommal cselekszem ezeket.323
Luk. 20,9 És kezdé a népnek e példázatot mondani: Egy ember plántála
szőlőt, és kiadá azt szőlőműveseknek, és hosszú időre idegenbe távozott.
Luk. 20,10 És annak idején, a megfelelő időben elküldé rabszolgáját a
szőlőművesekhez, hogy adják oda neki a részét a szőlő terméséből. A
szőlőművesek pedig azt megvervén, üres kézzel elkergették.
Luk. 20,11 És még másik rabszolgát is külde; de azok azt is csúffá tették,
és megvervén és meggyalázván, üres kézzel űzték el.
Luk. 20,12 És még harmadikat is külde; de azok azt is sebesre verve
kiveték.324
imádkoznak. Egészen égő és véres áldozataik kedvesek lesznek oltáromon; mert
házam imádság házának hivatik minden népek számára!” (Ésa. 56,6-7). De azt mondja
az Úr: „És eljöttök, és megálltok előttem e házban, amely az én nevemről neveztetik,
és ezt mondjátok: Megszabadultunk…Vajon latrok barlangjává lett-e ez a ház ti
előttetek, amely az én nevemről neveztetik? Majd én is annak nézem, azt mondja az
Úr” (Jer. 7,10-11). És hogy ki az, aki a templomban meggyógyítja a vakokat és
bénákat, arról így prófétál Ézsaiás: „Mondjátok a remegő szívűeknek: legyetek
erősek, ne féljetek! Ímé, Istenetek bosszúra jő. Az Isten, aki megfizet, Ő jő, és
megszabadít titeket! Akkor a vakok szemei megnyílnak, és a süketek fülei
megnyittatnak, Akkor ugrándoz, mint szarvas a sánta, és ujjong a néma nyelve, mert
a pusztában víz fakad, és patakok erednek a kietlenben, a pusztában” (Ésa. 35,4-6).
Dávid pedig így imádkozik és prófétál, s az Úr Jézus idézi a próféciát: „ Ó, Urunk, mi
Urunk Istenünk, mily felséges a te neved az egész földön, aki az egekre helyezted
dicsőségedet, az égen is megmutattad fenségedet. A csecsemők és csecsszopók
szájával erősítetted meg és építed hatalmadat a te ellenségeid miatt, a te
ellenfeleiddel szemben, hogy a gyűlölködőt, az ellenséget és bosszúállót elnémítsd”
(Zsolt. 8,2-3).
3323 Pedig az Úr Jézus már korábba kijelentette, hogy milyen hatalommal cselekszik:
„Az Úrnak Szelleme van énrajtam, mivelhogy felkent engem, hogy a szegényeknek az
Evangéliumot hirdessem. Elküldött, hogy a töredelmes szívűeket meggyógyítsam,
hogy a foglyoknak szabadulást hirdessek és a vakok szemeinek megnyílását, látásuk
visszanyerését. Hogy szabadon bocsássam a lesújtottakat, az elnyomottakat, a
megkínzottakat, a megtörteket. Hogy kihirdessem az Úrnak kedves esztendejét,
kegyelmének idejét” (Luk. 4,18-19). És az apostoloktól – akik az Úr Jézus hatalmával
és erejével csodákat tettek – ugyanezt kérdezték a vallásos emberek akkor, és azóta
is: „És mikor őket a középre állítják, vallatták őket, és így faggatóztak: Micsoda
hatalommal, vagy kinek a nevében cselekedtétek ti ezt?” (Csel. 4,7).
3324 Erről tesz bizonyságot a Krónikák könyve: „És az Úr, az ő atyáiknak Istene
elküldé hozzájuk követeit idejében, mert szánta, és kedvez vala az ő népének és az ő
Luk. 20,13 Monda azért a szőlőnek ura: Mit cselekedjem? Elküldöm az én
szeretett fiamat: talán azt, ha látják, megbecsülik.
Luk. 20,14 De mikor azt meglátták a szőlőművesek, megbeszélték egymás
közt, mondván: Ez az örökös; jertek, öljük meg őt, hogy a miénk legyen az
örökség!
Luk. 20,15 És kivetvén őt a szőlőből, megölték. Mit cselekszik azért a
szőlőnek ura azokkal?
Luk. 20,16 Elmegy és elveszti, elpusztítja, megöli azokat a
szőlőműveseket, és a szőlőt másoknak adja. És mikor ezt hallották,
mondának: Távol legyen az!325

lakhelyének. De ők az Isten követeit kigúnyolták, az ő beszédeit, kijelentését

megvetették, és prófétáival gúnyt űztek; míglen az Úrnak haragja felgerjed az ő népe
ellen, s többé nem vala segítség” (2 Krón. 36,15-16). És erről tesz bizonyságot István
vértanú a szanhedrin előtt: „A próféták közül kit nem üldöztek a ti atyáitok? És
megölték azokat, akik eleve hirdették amaz Igaznak eljövetelét: kinek ti most árulóivá
és gyilkosaivá lettetek” (Csel. 7,52).
3325 Máté is bizonyságot tesz a történtekről: „Más példázatot halljatok: Vala egy
házigazda, aki szőlőt plántált, szőlőt telepített, és azt gyepűvel, sövénnyel bekerítette.
Sajtót ásott le benne, és őrtornyot épített, és kiadta azt munkásoknak, és elutazott
idegenbe, távozott messze földre. Mikor pedig a gyümölcs, a szüret ideje elérkezett
vala, elküldé rabszolgáit a munkásokhoz, hogy megkapja a termésből a neki járó
részt, hogy szedjék be a termést. És a munkások megfogván az ő rabszolgáit, az
egyiket megverték, a másikat megölték, a harmadikat pedig megkövezték. Ismét küld
más rabszolgákat, többet, mint előbb; és velük is ugyanezt tették. Végül és utoljára
pedig elküldé azokhoz a maga fiát, mert ezt gondolta magában: A fiamat biztosan
tisztelni fogják, és meg fogják becsülni; Talán a fiammal szemben csak elszégyellik
magukat. De a munkások, meglátván a fiút, mondának maguk közt: Ez az örökös;
jertek, öljük meg őt, és foglaljuk el az ő örökségét; És megragadván őt, kivetik,
kidobják a szőlőn kívül és megölték. Mit gondoltok? Mikor azért megjő a szőlőnek
ura, mit cselekszik ezekkel a munkásokkal? Mondának néki: A gonoszok sorsára
juttatja, gonoszul elveszti és elpusztítja őket. A szőlőt pedig kiadja más
munkásoknak, akik beadják majd néki a gyümölcsöt a megfelelő időben” (Mát. 21,33-
41). Isten pedig bizonyságot tesz az Úr Jézusról: „És ímé egy égi hang ezt mondja
vala: Ez amaz én szerelmes fiam, akiben én gyönyörködöm, akiben kedvem telik”
(Mát. 3,17). És Őt: „… tette mindennek örökösévé, aki által a világot is teremtette,
létrehozta, alkotta” (Zsid. 1,2). És az apostol teszi világossá a példázatot: „Ezért Jézus
is, hogy megszentelje a népet tulajdon vére által, a kapun kívül szenvedett” (Zsid.
13,12). Erről a szőlőről prófétál Ézsaiás: „Hadd énekelek kedvesemről,
szerelmesemnek énekét az Ő szőlőjéről! Kedvesemnek szőlője van nagyon kövér
hegyen; Felásta és megtisztította a kövektől, nemes vesszőt plántált, ültetett belé, és
közepére tornyot építtetett, sőt benne már sajtót is vágatott; és várta, hogy majd jó
szőlőt terem, és az vadszőlőt termett! Mostan azért, Jeruzsálem lakosi és Júda férfiai:
tegyetek igazságot köztem és szőlőm között! Mit kellett volna még tennem szőlőmmel;
amit meg nem tettem vele? Miért vártam, hogy jó szőlőt terem, holott vadszőlőt
termett?! Azért most tudatom veletek, hogy mit teszek szőlőmmel; lerombolom
Luk. 20,17 Ő pedig reájuk tekintvén, monda: Mi az tehát, ami meg van
írva: Amely követ az építők megvetettek, elutasítottak, és a próbán
elvetettek, az lett a szeglet fejévé, a sarokkővé?
Luk. 20,18 Valaki erre a kőre esik, össze fog zúzódni mindenki; akire
pedig ez esik reá, szétmorzsolja, és agyonzúzza azt.326
Luk. 20,19 Az írástudók és főpapok abban az időben lehetőséget kerestek,
hogy kezüket rávessék, de féltek a néptől, mert az megértette, hogy róluk
mondta ezt a példázatot.

kerítését, hogy lelegeltessék, kidöntöm a kőfalát, hogy összetiporják; És hagyom,

hogy elvaduljon; nem metszetik, és nem kapáltatik meg, tövis és gaz veri föl, és
parancsolok a fellegeknek, hogy rá esőt ne adjanak! A seregek Urának szőlője pedig
Izráel háza, és Júda férfiai az Ő gyönyörűséges ültetvénye; és várt jogőrzésre, s ím
lőn jogorzás, várt törvényességre és lett önkényesség; és irgalomra, s ím lőn siralom!
Igazságra várt, és lett kiáltó gazság!” (Ésa. 5,1-7). A tövis pedig: „… e világnak
gondja és a gazdagságnak csalárdsága (amely) elfojtja az igét, és gyümölcsöt nem
terem” (Mát. 13,22). Ennek következményéről így prófétál Jeremiás: „A magad
gonoszsága fenyít, és ver meg téged, és a te elpártolásod büntet meg téged. Tudd meg
hát és lásd meg: mily gonosz és keserves dolog, hogy elhagytad az Urat, a te
Istenedet, és hogy nem félsz engemet, ezt mondja az Úr, a Seregeknek Ura. Bizony
régóta széttörtem a te igádat, és letéptem köteleidet, és azt mondtad: Nem leszek
rabszolga; mindamellett minden magas halmon és minden lombos fa alatt bujkálsz
vala te, mint egy parázna. Pedig én úgy plántáltalak vala el téged, mint nemes
szőlővesszőt, mindenestől hűséges, mint igazán valódi magot: mi módon, és hogyan
változtál hát nékem idegen szőlőtőnek fattyú hajtásává?” (Jer. 2,19-21). Ezért:
„Elhagytam házamat; ellöktem, és magára hagytam örökségemet, ellenségének
kezébe adtam azt, akit szeretek. Az én örökségem olyanná lett hozzám, és úgy bánt
velem, mint az oroszlán az erdőben; ordítva támadt ellenem, ezért meggyűlöltem.
Tarka madár-e az én örökségem nékem? Nem gyűlnek-e ellene madarak mindenfelől,
és körülfogják. Jöjjetek, (gyűljetek össze mind ti mezei vadak; siessetek az evésre,
jöjjetek, egyetek! Sok pásztor pusztította az én szőlőmet, taposta az én
osztályrészemet; az én drága örökségemet sivatag, sivár pusztává tették!” (Jer. 12,7-
10). Dávid pedig így imádkozik, – példát adva a minden korban élő hívőknek – és így
prófétál: „Seregek Istene, állíts helyre minket! Újíts meg bennünket! Világoltasd, és
ragyogtasd ránk a te orcádat, hogy megszabaduljunk! Egyiptomból szőlőtőt hoztál ki,
kiűzéd a pogányokat, a népeket és azt elültetéd. Helyét elegyengetted, és gyökeret
eresztett, és ellepi a földet. Hegyeket fogott el, és borított be az árnyéka, és a vesszei
olyanok lettek, mint az Isten cédrusfái. Sarjait a tengerig növesztette, és hajtásait a
folyamig. Miért rontottad el annak gyepűit? Miért romboltad le kerítéseit, hogy
szaggathassa minden járókelő, hogy szedhessen róla, aki csak arra jár? Pusztítja azt
a vaddisznó, és lerágja az erdei vadkan, és lelegeli a mezei vad. Oh Seregek Istene!
Kérlek, térj vissza, és fordulj hozzánk! Tekints alá az egekből és lásd és tekintsd meg
e szőlőtőt! És a csemetét, amit jobbod ültetett oltalmazd, a sarjat, a fiút, akit
magadnak felneveltél! Elégett a tűzben, levágatott; dorgálásodtól pusztuljanak el
akik fölperzselték, levagdalták. Legyen a te kezed a te jobbodnak férfiján, és az
embernek fián, akit megerősítettél magadnak. Legyen kezed azzal a férfival, jobbod
Luk. 20,20 Annakokáért vigyázván őreá, leselkedőket küldenek ki, akik
igazaknak tettették magukat, hogy őt megfogják beszédében; hogy átadják
a felsőbbségnek, és a helytartó hatalmának.327
Luk. 20,21 Kik megkérdezék őt, mondván: Mester, tudjuk, hogy te
helyesen beszélsz és tanítasz, és személyt nem válogatsz, és nem nézed
senki személyét; nem a külsőre vagy tekintettel, hanem az Istennek útját
igazán, az igazsághoz ragaszkodva, az igazság alapján tanítod:
Luk. 20,22 Szabad-e nékünk adót fizetnünk a császárnak, vagy nem?

azzal az emberrel, akit magadnak neveltél, és mi nem pártolunk el tőled. Eleveníts

meg minket, és tarts életben bennünket és imádjuk, és segítségül hívjuk a te nevedet”
(Zsolt. 80,8-19). Az Úr Jézus így szól tanítványaihoz és egyben kijelentést ad a
szőlőtőről, és a szőlőről: „Én vagyok az igazi szőlőtő, és az én Atyám a szőlőműves.
Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők…” (Ján. 15,1.5).
3326 A vallásos zsidókhoz így szól az Úr Jézus: „… Sohasem olvastátok-é az
írásokban: Amely követ az építők megvetettek, az lett a szegletnek feje; az Úrtól lett
ez, és csodálatos a mi szemeink előtt. Ezért mondom nektek, hogy elvétetik tőletek az
Isten országa, és olyan népnek adatik, amely megtermi annak gyümölcsét” (Mát.
21,42-43). És a Szent Szellem megismétli: „Ez lett a sarokkő, amelyet ti, az építők,
megvetettetek, és nincsen üdvösség senki másban, mert nem is adatott az embereknek
az ég alatt más név, amely által üdvözülhetnénk” (Csel. 4,11-12). Ez a prófécia is az Úr
Jézus Krisztusban teljesedett be: „Ezért így szól az én Uram, az Úr, Jahve az
örökkévaló: A Sionra egy követ teszek le alapul, szilárd követ, drága sarokkövet
alapul. Aki hisz, az nem menekül el!” (Ézs. 28,16). Pál apostol idézi a próféciát, ezzel
kijelentve, hogy ez az Úr Jézusban beteljesedett: „Amint meg van írva: Ímé
beleütközés, megütközés, és botlás kövét és megbotránkozás, botrány, KELEPCE,
eltántorítás, megütközés, vagy felháborodás kőszikláját helyezem Sionba, és aki hisz
Őbenne, és magát rábízza, nem szégyenül meg, és nem fog csalódni” (Róm. 9,33). Az
Úr Jézushoz megtért pogányokhoz így szól az Úr Péter apostolon keresztül: „Akihez
járulván, mint élő, az emberektől ugyan megvetett, rossznak, alkalmatlannak
nyilvánított, és elutasított, de Istennél választott, becses, értékes, és drága kőhöz. Ti
magatok is, mint élő kövek épüljetek fel szellemi házzá, szent, Isten számára
elkülönített, - elhatárolt mindentől, ami tisztátalan, közönséges - papsággá, hogy
olyan szellemi áldozatokkal áldozzatok, amelyek kedvesek, és szívesen fogadottak
Istennek a Jézus Krisztus által. Azért van meg az Írásban: Ímé szegletkövet, egy
sarokkövet teszek Sionban, amely kiválasztott, becses, értékes, drága; és aki hisz, és
bízik abban, meg nem szégyenül. Azt szégyen nem éri. Tisztesség, megbecsülés,
tisztelet azért néktek, akik hisztek, és bíztok benne. Az engedetleneknek, - akik nem
hisznek, akik szándékosan és önfejűen hitetlenek - pedig: A kő, amelyet az építők
megvetettek, a próbán elvetettek, rossznak, alkalmatlannak nyilvánítottak,
megtagadtak, és elutasítottak, az lett a szegletnek fejévé, az vált sarokkővé, az vált
kiindulóponttá. És egyben botlásnak, megbotránkozásnak, elbukásnak kövévé, és
botránkozásnak, a felháborodás okává, a botrány sziklájává” (1Pét 2,4-7). És ennek
eredménye az lett, hogy: „Azért immár nem vagytok jövevények és zsellérek, nem
vagytok idegenek, hanem polgártársai a szenteknek és családtagjai az Istennek.Kik
fölépíttettetek Isten házává az apostoloknak és prófétáknak alapkövén, lévén a
Luk. 20,23 Ő pedig felismerve álnokságukat, ravaszkodásukat, mert
mélyére látott alattomosságuknak, monda nékik: Mit kísértetek engem?
Luk. 20,24 Mutassatok nékem egy pénzt; kinek a képe és felirata van
rajta? És felelvén, mondának: A császáré.
Luk. 20,25 Ő pedig monda nékik: Adjátok meg azért ami a császáré, a
császárnak, és ami az Istené, az Istennek.
Luk. 20,26 És nem tudták őt megfogni beszédében a nép előtt; és
csodálkozván az ő feleletén, megdöbbenve elhallgatnak.328

szegletkő, a sarokkő maga Jézus Krisztus” (Eféz. 2,19-20). Mert: „Az a kő, amelyet az
építők megvetettek, el-és visszautasítottak, szegletkővé lett! Az Úrtól lett ez,
csodálatos ez a mi szemeink előtt! (Zsolt. 118,22-23). Ézsaiás pedig hirdeti, hogy ki ez a
kő: „A seregek Urát: Őt szenteljétek meg, Őt féljétek, és Őt rettegjétek!. És Ő néktek
szenthely lészen; de megütközés köve és botránkozás sziklája Izráel két házának, s tőr
és háló Jeruzsálem lakosainak. És megütköznek köztük sokan, s elesnek és
összetöretnek; tőrbe esnek és megfogatnak! Kösd be e bizonyságtételt, és pecsételd be
e tanítást tanítványaimba” (Ésa. 8,13-16). Dániel is erről a kőről prófétál: „… egy kő
leszakada kéz érintése nélkül, és letöri azt az állóképet vas- és cseréplábairól, és
darabokra zúzá azokat. Akkor eggyé zúzódik a vas, cserép, réz, ezüst és arany, és
lőnek, mint a nyári szérűn a polyva, és felkapá azokat a szél, és helyüket sem találák
azoknak. Az a kő pedig, amely leüté az állóképet nagy heggyé lőn, és betölté az egész
földet. És: „… támaszt az egek Istene birodalmat, egy királyságot, mely soha örökké
meg nem romol, nem semmisül meg, és ez a birodalom, ez a királyi uralom más népre
nem száll át, hanem szétzúzza és elrontja mindazokat a birodalmakat, és
királyságokat, maga pedig megáll örökké” (Dán. 2,34-35.44)
3327 Máté is bizonyságot tesz a történtekről: „Ekkor a farizeusok elmenvén, és
félrevonulva, tanácskozást tartának, és kitervelték, és elhatározták, hogy beszédben
hogyan ejtsék, és csalják őt tőrbe, hogy szavaiban fogják meg Őt. És elküldék hozzá
tanítványaikat a Heródes pártiakkal együtt…” (Mát.22,15-16). Márk bizonyságtétele
pedig így hangzik: „És küldének hozzá némelyeket a farizeusok szektája és a Heródes
pártiak közül, akik a fennálló rendszert támogatták, hogy megfogják őt a beszédben,
hogy szóval csalják tőrbe” (Márk. 12,13).
328
3 Máté is bizonyságot tesz az Úr Jézus megkísértéséről. Jöttek a kiküldött kémek:
„És elküldék hozzá tanítványaikat a Heródes pártiakkal együtt, akik ezt mondják
vala: Mester, Tanító, tudjuk, hogy igazságos vagy és az Isten útját igazán, az
igazsághoz ragaszkodva, a valóságnak, az Igének megfelelően tanítod. És nem
törődsz senkivel, és nem tartasz senkitől, mert téged nem érdekel, hogy az emberek
mit gondolnak. Az embereknek személyére nem nézel, nem veszed figyelembe az
emberek tekintélyét, számodra minden ember egyforma, és nem vagy emberek
személye iránt részrehajló, és nem igazodsz emberi tekintélyhez.
Mondd meg azért nékünk, mit gondolsz, mi a véleményed: Szabad-e a császárnak
adót fizetnünk, vagy nem? Jézus pedig ismervén az ő álnokságukat, és jól látva
gonosz szándékukat, monda: Mit kísértgettek engem, képmutatók? Mutassátok nékem
az adópénzt. Azok pedig oda vivének néki egy dénárt. És monda nékik: Kié ez a kép,
és a felírás? Mondának néki: A császáré. Akkor monda nékik: Adjátok meg azért ami
a császáré a császárnak; és ami az Istené, az Istennek. És ezt hallván, meglepődtek,
Luk. 20,27 Hozzá menvén pedig a sadduceusok329 közül némelyek, akik
tagadják, hogy van feltámadás, és megkérdék őt,
Luk. 20,28 Mondván: Mester, Mózes előírta nékünk, ha valakinek testvére
meghal, kinek felesége volt, és magzatok nélkül hal meg, hogy annak
testvére elvegye annak feleségét, és támasszon magot, utódot az ő
testvérének.330
Luk. 20,29 Hét testvér vala azért: és az első feleséget vévén, meghalt
magzatok nélkül;
Luk. 20,30 A másik vevé el azért annak feleségét, és az is magzatok nélkül
halt meg;

és elcsodálkoznak, és ott hagyván őt, elmentek, eloldalogtak” (Mát. 22, 16-22). Márk
bizonyságtétele így hangzik: „Azok pedig odamenvén, mondának néki: Mester, tudjuk
hogy igaz, őszinte, és nyílt vagy, és nem gondolsz senkivel; mert nem tekintesz
emberek személyére, és nem tartasz senkitől, mert nem veszed figyelembe az emberek
tekintélyét, hanem az igazsághoz ragaszkodva, a valóság, az Ige alapján tanítod az
Istennek útját. Szabad-e a császárnak adót fizetni vagy nem? Fizessünk-e vagy ne
fizessünk? Ő pedig ismervén az ő képmutatásukat, átlátta a kétszínűségüket, és
monda nékik: Mit kísértetek engem? Hozzatok nekem egy pénzt, egy dénárt, hogy
megnézzem. Azok pedig hoznak. És monda nékik: Kié ez a kép és a felírás? Azok
pedig mondának néki: A Császáré. És felelvén Jézus, monda nékik: Adjátok meg ami
a Császáré, a Császárnak, és ami az Istené, az Istennek. És elálmélkodnak,
elcsodálkoznak, és igencsak megdöbbentek ő rajta” (Márk. 12,14-17). „Ezt pedig azért
mondák, hogy megkísértsék őt, hogy legyen őt mivel vádolniuk…” (Ján. 8,6). Pál
apostolon keresztül megerősíti az Úr Jézus parancsát - a kijelentést - a Szent Szellem:
„Adjátok meg azért mindenkinek, amivel tartoztok: ami megilleti, akinek az adóval, a
kirótt, kiszabott adót, akinek a vámmal, a vámot, akinek a félelemmel, a félelmet;
akinek hódolattal, annak a hódolatot, akinek a tisztességgel és megbecsüléssel, annak
a tisztességet, és a megbecsülést” (Róm. 13,7). Péter apostol is így figyelmezteti a
hívőket: „Engedelmeskedjetek, alkalmazkodjatok, és vessétek magatokat alá azért
minden társadalmi, emberek között megszokott rendelésnek, intézménynek, emberi
rendnek, emberi felettes hatóságnak, a törvényhozóknak, törvényadóknak az Úrért.
Akár királynak, mint feljebbvalónak, mint a legfőbb hatalomnak. Uralkodóknak,
kormányzóknak, elnököknek, vagy másféle vezetőknek. Akár helytartóknak,
kormányzati pozícióban levőknek, a tényleges hatalom birtokosainak, vezetőknek,
elöljáróknak, mint akiket ő küld a gonosztévők, az ártalmas, kárt okozók
megbüntetésére, hogy számon kérjen, igazságot szolgáltasson, a jól cselekvőknek
pedig dicséretére” (1Pét 2:13-14).
3329 sadduceusok: vallási felekezet, szekta, de elsősorban politikai párt volt, amely a
vallási és politikai hatalmat összekapcsolta.
3330 A mózesi törvény kimondta. hogy: „Ha testvérek laknak együtt, és meghal egyik
közülük, és nincs annak fia: a megholtnak felesége ne menjen ki a háztól idegen
férfiúhoz; hanem a sógora menjen be hozzá, és vegye el őt magának feleségül, és
éljen vele sógorsági házasságban. És majd az elsőszülött, akit szülni fog, a megholt
testvér nevét kapja, hogy annak neve ki ne töröltessék Izráelből” (5Móz. 25,5-6).
Luk. 20,31 Akkor a harmadik vette el azt; és hasonlóképen mind a heten
is; és nem hagytak magot, és meghaltak.
Luk. 20,32 Mind ezek után pedig meghalt az asszony is.
Luk. 20,33 A feltámadáskor azért kinek a felesége lesz közülük? Mert
mind a hétnek felesége volt.
Luk. 20,34 És felelvén, monda nékik Jézus: E világnak fiai házasodnak és
férjhez adatnak:
Luk. 20,35 De akik méltónak ítéltetnek ama eljövendő világkorszakra,
hogy részük legyen a halottak közül való feltámadásban, azok nem
házasodnak majd, és férjhez sem mennek.331
Luk. 20,36 Mert meg sem halhatnak többé: mert hasonlók az angyalokhoz;
és az Isten fiai, mivelhogy a feltámadásnak fiai.332
Luk. 20,37 Hogy pedig a halottak feltámadnak, Mózes is megjelentette a
csipkebokornál, mikor az Urat Ábrahám Istenének és Izsák Istenének és
Jákób Istenének mondja.333
3331 Máté bizonyságtételében így felel a sadduceusoknak az Úr Jézus: „Ugyanazon a
napon menének hozzá a sadduceusok, akik a feltámadást tagadják, és azt állítják,
hogy nincs feltámadás, és megkérdezék őt, Mondván: Mester, Mózes azt mondotta:
Ha valaki magzatok nélkül hal meg, annak testvére vegye el annak feleségét, és
támasszon magot testvérének. Vala pedig minálunk hét testvér: és az első feleséget
vévén, meghalt; és mivelhogy nem vala magzata, feleségét a testvérére hagyá;
Hasonlóképpen a második is, a harmadik is, és így egymásután mind a hét.
Legutoljára pedig az asszony is meghala. A feltámadáskor azért a hét közül melyiké
lesz az asszony? Mert mindeniké vala.
Jézus pedig felelvén, monda nékik: Tévelyegtek, mivelhogy nem ismeritek sem az
írásokat, sem az Istennek hatalmát. Mert a feltámadáskor sem nem házasodnak, sem
férjhez nem mennek, hanem olyanok lesznek, mint az Isten angyalai a mennyben”
(Mát. 22,23-30).
3332 Mert: az Úr Jézus Krisztus fiai, hiszen az Úr kijelentette, hogy: „… Én vagyok a
feltámadás és az élet: aki hisz én bennem, ha meghal is, él” (Ján. 11,25). A jövendő
világra csak azok lesznek méltók, akik újonnan születtek, akik Istenből születtek:
„Valakik pedig befogadák őt, azokat felhatalmazta arra, és hatalmat ada hogy Isten
fiaivá legyenek, azoknak, akik az Ő nevében hisznek; Akik nem vérből, sem a
hústestnek akaratából, ösztönéből, sem a férfiúnak indulatjából, vágyából, hanem
Istenből születtek” (Ján. 1,12-13)
3333 Ez pedig így történt. Mózes elmenekülve Egyiptomból, a midianiták földjére
jutott, és mikor: „Mózes pedig őrzi, és legelteti vala az ő ipának, az ő apósának,
Jethrónak, a Midián papjának juhait, és hajtá a juhokat a pusztán túl és juta az Isten
hegyéhez, Hórebhez. Ott megjelenék néki az Úr angyala tűznek lángjában egy
csipkebokor közepéből, és látá, hogy ímé a csipkebokor tűzben ég vala; de a
csipkebokor mégsem ég el. S monda Mózes: Odamegyek, hogy lássam e nagy csodát,
miért nem ég el a csipkebokor. És látá az Úr, hogy oda méne megnézni, és szólítá őt
Isten a csipkebokorból, mondván: Mózes, Mózes. Ez pedig monda: Ímhol vagyok. És
monda: Ne jöjj ide közel, oldd le a te saruidat lábaidról; mert a hely, amelyen állasz,
szent föld. És monda: Én vagyok a te atyádnak Istene, Ábrahámnak Istene, Izsáknak
Luk. 20,38 Az Isten pedig nem a holtaknak, hanem az élőknek Istene: mert
mindenek élnek ő néki. Mert Őbenne mindenki él.
Luk. 20,39 Felelvén pedig némelyek az írástudók, a törvénymagyarázók
közül, és mondának: Mester, helyesen, pontosan mondád!
Luk. 20,40 És többé semmit sem mertek tőle kérdezni.
Luk. 20,41 Monda pedig nékik: Mi módon mondják, hogy a Krisztus
Dávidnak fia?
Luk. 20,42 Holott maga Dávid mondja a zsoltárok könyvében: Monda az
Úr az én Uramnak ülj le jobbomon,
Luk. 20,43 Míglen vetem a te ellenségeidet a te lábaid alá zsámolyul.
Luk. 20,44 Dávid azért Urának mondja őt, mi módon fia tehát néki?334

Istene és Jákóbnak Istene. Mózes pedig elrejté az ő orcáját, mert fél vala az Istenre
tekinteni” (2 Móz. 3,1-6). István vértanú a szanhedrin előtt tett bizonyságtételében
hivatkozik erre az eseményre: „És negyven esztendő elteltével megjelenék néki a
Sínai hegy pusztájában az Úrnak angyala csipkebokornak tüzes lángjában. Mózes
pedig mikor meglátta, elcsodálkozék a látáson. Mikor pedig oda méne, hogy
megszemlélje, lőn az Úrnak szava ő hozzá: Én vagyok a te atyáidnak Istene,
Ábrahámnak Istene, és Izsáknak Istene, és Jákóbnak Istene. Mózes pedig
megrémülvén, nem meri megnézni. Az Úr pedig monda néki: Oldozd le sarudat
lábaidról; mert a hely, amelyen állasz, szent föld” (Csel. 7,30-33).
3334 Máté bizonyságtétele így hangzik: „Mikor pedig a farizeusok összegyülekeztek,
és együtt voltak, kérdezi őket Jézus, Mondván: Miképpen vélekedtek ti a Krisztus
felől? Mit gondoltok ti a Krisztusról, a Messiásról? Kinek a fia? Mondának néki: A
Dávidé. Majd újabb kérdést tett fel nekik: Miképpen hívja, hogyan nevezheti tehát őt
Dávid a Szent Szellem által Urának, ezt mondván: Monda az Úr az én Uramnak: Ülj
az én jobb kezem felől, az én jobbomra, míglen vetem a te valamennyi ellenségeidet a
te lábaid alá zsámolyul. Ha tehát Dávid Urának hívja, és szólítja őt, mi módon fia?
És senki egy szót sem felelhet vala néki; sem pedig nem meri vala Őt e naptól fogva
többé senki megkérdezni” (Mát. 22,41-46). Márk is bizonyságot tesz a történetről: „És
felele Jézus és monda, amint a templomban tanít vala: Mi módon mondják az
írástudók, hogy a Krisztus Dávidnak Fia? Hiszen Dávid maga mondotta a Szent
Szellem által: Monda az Úr az én Uramnak: ülj az én jobb kezem felől, míglen vetem
a te ellenségeidet lábaid alá zsámolyul. Tehát maga Dávid nevezi őt Urának, akkor
mi módon, és hogyan lehet a fia hát néki? És a nagy sokaság szíves örömest hallgatja
vala őt” (Márk. 12,35-37). Péter apostol vallástétele a zsidók előtt: „Mert nem Dávid
emelkedett fel a mennybe; hiszen ő maga mondja: Monda az Úr az én Uramnak: Ülj
az én jobb kezem felől, Míglen vetem a te ellenségeidet lábaid alá zsámolyul, amíg
ellenségeidet hatalmad alá vetem. Bizonnyal tudja meg azért Izráelnek egész háza,
hogy Úrrá és Krisztussá tette őt az Isten, azt a Jézust, akit ti megfeszítettetek” (Csel.
2,34-36). Hiszen: Ő a Messiás, a Szabadító. Ő az, aki a Seregek Ura nevét viseli, vele
egy. Neve lényét jelenti ki. Úr = lehetőségeinek nincs korlátja. Aki az Atya jobbján ül,
vagyis dicsőséges létmódban van (Jubileumi kommentár). Dávid próféciája pedig így
hangzott: „Monda az Úr az én uramnak: Ülj az én jobbomon, amíg ellenségeidet
zsámolyul vetem a te lábaid alá” (Zsolt. 110,1). És: „Az Úrnak Szelleme szólott én
bennem, és az ő beszéde az én nyelvem által” (2 Sám. 23,2). Angyal sem lehetett, mert
Luk. 20,45 És miközben az egész nép hallgatta őt, így szólt, és monda az ő
tanítványainak:
Luk. 20,46 Őrizkedjetek, és óvakodjatok, oltalmazzátok meg magatokat az
írástudóktól, a törvénymagyarázóktól. Akik előszeretettel járkálnak
hosszú, díszes köntösökben és szeretik a piacokon és a tereken való
köszöntéseket, és a gyülekezetekben az első ülést, és a lakomákon a
főhelyeket, szó szerint: első helyen fekvést;
Luk. 20,47 Kik az özvegyeknek házát felemésztik, és látszatra,
színlelésből hosszadalmasan, terjengősen imádkoznak; ezeknél a kelleténél
több, haszontalan vita előzi meg döntésüket valami mellett vagy ellen,
hogy azt elfogadják, vagy befogadják.335

azt mondja az Írás „Melyik angyalnak mondotta pedig valaha: Ülj az én jobb kezem
felől, ülj az én jobbomra, míglen ellenségeidet lábaidnak zsámolyává teszem?” (Zsid. 1,13).
3335 Így tanítja az Úr Jézus az embereket a törvény magyarázóktól való óvakodásra, és
annak okára: „Akkor szóla Jézus a sokaságnak, a tömegnek, és az ő tanítványainak.
Ezt mondva: A törvénytanítóknak és a farizeusoknak van hatalmuk arra, hogy
megmagyarázzák Mózes törvényét: Annakokáért amit parancsolnak, és amit
mondanak néktek, mindazt megtartsátok, megőrizzétek, és megcselekedjétek; de az ő
cselekedeteik szerint ne cselekedjetek, és cselekedeteiket ne kövessétek. Mert ők
mondják, és tanítják, de nem cselekszik, nem váltják tetté. Mert ők Szigorú
szabályokat állítanak föl, amelyeknek nehéz engedelmeskedni. Ráerőltetik más
emberekre, hogy tartsák be ezeket, ők maguk viszont meg sem próbálják követni
ezeket a szabályokat. Minden ő dolgaikat pedig csak azért cselekszik és minden
tettüket az vezeti, hogy lássák és bámulják őket az emberek, hogy feltűnjenek az
embereknek: mert megszélesítik az ő homlokszíjaikat, az imaszíjaikat, és tesznek
magukra nagyobb imadobozt; és megnagyobbítják az ő köntöseik peremét és
szegélybojtjait, hosszú bojtokat rakva magukra; És szeretik a lakomákon a főhelyet,
az első helyen fekvést, és a gyülekezetekben, a zsinagógákban az elöl ülést. Szeretnek
az első helyre, a díszhelyre ülni. És a piacokon és vásártereken való köszöntéseket és
üdvözléseket, és hogy az emberek így hívják őket: Mester, Mester, tanító. Jaj néktek
képmutató, színlelő írástudók, törvénytanítók, törvénymagyarázók és farizeusok, mert
nagyokat imádkozva felemésztitek és felélitek az özvegyek házát arra hivatkozva,
hogy sokat imádkoztok, és színből külső látszatra hosszan, terjengősen imádkoztok;
ezért annál súlyosabb lesz a ti büntetésetek, mert ezzel rendkívüli ítéletet vontok
magatokra” (Mát. 23,1.5-7.14). Erről így prófétált Ézsaiás próféta:: „Jaj a hamis
határozatok határozóinak, akik jogtalan rendeleteket hoznak, és a jegyzőknek, akik
gonoszt jegyeznek, és irataik csak terheket rónak ki. Hogy elriasszák a gyöngéket a
törvénykezéstől elnyújtják a nincstelenek perét, s elrabolják népem szegényeinek
igazságát, megfosztják jogaiktól népem nyomorultjait, hogy legyenek az özvegyek az
ő prédájuk. És az özvegyeket kizsákmányolják, és az árvákat kifosztják. S vajon mit
műveltek a meglátogatásnak napján, és a messzünnen rátok jövő pusztulásnak
napján, amikor megjön messziről az ítéletidő? Kihez futtok majd segítségért, és hol
hagyjátok dicsőségeteket, és kincseiteket?” (Ésa. 10,1-3). Az Úr parancsa így szólt a
ruhák szegélyeire varrt bojtokról, és azok céljáról: „Szólj Izráel fiainak, és mondjad
nékik, hogy készítsenek maguknak bojtokat az ő ruháik szegélyére az ő nemzetségeik
Luk. 21. Mindenkor legyetek készen!

Luk. 21,1 És mikor feltekintett, látá, hogy a gazdagok hogyan hányják az ő

ajándékaikat a perselybe.
Luk. 21,2 És észrevett ott egy szegény özvegyasszonyt is, hogy abba két
fillért dobott.
Luk. 21,3 És monda: Igazán mondom néktek, hogy e szegény özvegy
mindenkinél többet dobott a perselybe:
Luk. 21,4 Mert mindezek az ő fölöslegükből vetettek Istennek az
ajándékokhoz: de ez a maga szegénységéből, ami megélhetésére kellett,
mind bevetette.336
Luk. 21,5 És mikor némelyek mondának a templom felől, hogy gyönyörű
kövekkel és ajándékokkal van díszítve, monda:
Luk. 21,6 Ezekből, amiket láttok, jőnek napok, melyekben kő kövön nem
marad, mely le nem romboltatnék, ami el ne pusztulna.
szerint, nemzedékről nemzedékre. És tegyenek a szeglet bojtjára kék zsinórt. És arra
való legyen néktek a bojt, hogy valahányszor ránéztek, megemlékezzetek az Úrnak
minden parancsolatjáról, hogy megcselekedjétek azokat; és ne nézzetek a ti szívetek
után, és a ti szemeitek után, és ne csábítson el titeket sem a szívetek, sem a szemetek,
amelyek paráznaságba vihetnek benneteket. Hogy emlékezzetek, és teljesítsétek
minden én parancsolatomat, és legyetek szentek a ti Istenetek előtt” (4 Móz. 15,38-41).
„Mert a papnak ajkai őrzik a tudományt, az Isten ismeretét, és az ő szájából tanítást
várnak, mivel a Seregek Urának követe ő. De ti elhajlottatok, és letértetek erről az
útról, és tanításotok miatt sokan elbuktak. Felbontottátok, és megrontottátok Lévi
szövetségét, azt mondja a Seregeknek Ura” (Malak. 2,7-8). Pedig: „A gonosznak pedig
ezt mondja Isten: Hogy mered emlegetni rendelkezéseimet, és szádra venni
szövetségemet)? Hiszen te gyűlölöd a feddést) és hátad mögé veted rendelésimet, és
elveted igéimet! Ha tolvajt látsz, mellé adod magad, és vele cimborálsz, és ha
paráznákat, társalkodsz, és velük tartasz. A szádat gonoszságra tátod, és szádból
gonosz beszéd jön ki, és a nyelved csalárdságot sző” (Zsolt. 50,16-19). Péter apostol így
beszél a vének tanácskozásán a törvénynek a pogányok által való betartásáról: „Most
azért mit kísértitek azzal az Istent, hogy a tanítványok nyakába oly igát tegyetek,
melyet sem a mi atyáink sem mi el nem hordozhattunk? Ellenben abban hiszünk, hogy
mi is az Úr Jézus kegyelme által üdvözülünk. éppen úgy, mint ők” (Csel. 15,10-11). És
Pál apostol így folytatja: „Mert maguk a körülmetélkedettek sem tartják meg a
törvényt; hanem azért akarják, hogy ti körülmetélkedjetek, hogy a ti hústestetekkel
dicsekedjenek” (Gal. 6,13)
3336 Márk így írja le a történteket: „És leülvén Jézus a templomperselynek
átellenében, nézi vala, hogy a sokaság miként dob pénzt a perselybe. Sok gazdag
pedig sokat dob vala abba. És egy szegény, nincstelen özvegyasszony is odajövén, két
fillért, azaz egy krajcárt dob bele. Akkor odahívta tanítványait, és monda nékik:
Bizony mondom néktek, hogy ez a szegény, nincstelen özvegyasszony többet dobott,
hogysem mind a többi, akik a perselybe dobtak vala. Mert azok mindnyájan az ő
fölöslegükből vetének; ez pedig az ő szegénységéből, az ő szűkölködéséből, amije
csak volt, mind bedobta, az ő egész vagyonát, az egész megélhetését” (Márk. 12,41-44).
Luk. 21,7 Megkérdék pedig őt, mondván: Mester, mikor lesznek azért
ezek? És mi lesz a jel, mikor mind ezek meglesznek?337
Luk. 21,8 Ő pedig monda: Vigyázzatok, hogy el ne hitessenek, meg ne
tévesszenek, és nehogy félrevezessenek benneteket: mert sokan jőnek el az
én nevemben, kik ezt mondják: Én vagyok; és: A kijelölt, elrendelt idő
elközelgett; ne menjetek azért utánuk, ti ne kövessétek őket.338
Luk. 21,9 Amikor háborúk zaját és lázadások hírét halljátok, és
felfordulásokról hallanátok, nehogy megrémüljetek, ne rettenjetek meg;
mert szükségszerű, hogy ezek megtörténjenek előbb, de nem jő mindjárt a
3337 Az Úr Jézus így folytatja az elkövetkezendőket: „Jeruzsálem, Jeruzsálem! Ki
megölöd a prófétákat és megkövezed azokat, akik te hozzád küldettek. hányszor
akartam egybegyűjteni a te fiaidat, miképpen a tyúk egybegyűjti kis csirkéit szárnya
alá; és te nem akartad. Ímé, pusztán hagyatik néktek, és elhagyottá lesz a ti házatok,
a ti templomotok” (Mát. 23,37-38). És így folytatódik a kijelentés: „Mert jőnek reád
napok, mikor a te ellenségeid te körülted sáncot húznak és ostromfalat építenek, és
körülvesznek, körülzárnak, bekerítenek téged, és mindenfelől szorongatnak, és
ostromolnak téged. És a földre tipornak, földig lerombolnak, és a földdel egyenlővé
tesznek téged és a te fiaidat te benned; és nem hagynak te benned követ kövön;
mivelhogy nem ismerted meg a te meglátogatásodnak idejét. Mert nem ismerted fel
azt az időt, amikor Isten eljött hozzád, hogy megmentsen téged” (Luk. 19,43-44). Már a
próféták előre szóltak ezekről, kijelentve az elkövetkezendő dolgok okát is: „… ti
miattatok mezővé szántatik a Sion, és kőhalommá lesz Jeruzsálem, a templom hegye
pedig erdős heggyé” (Mik. 3,12). Jeremiás így hivatkozik Mikeás próféciájára: „A
móreseti Mikeás prófétált… mondván: Ezt mondja a Seregeknek Ura: A Siont
fölszántják, mint szántóföldet, és Jeruzsálem elpusztul, romhalmaz lesz, és a
templomhegy pedig erdős magaslat” (Jer. 26,18). És ennek következménye az lesz,
mondja az Úr: Kigyomlálom az Izráelt e föld színéről, amelyet nékik adtam; e házat,
e templomot, melyet az én nevemnek szenteltem, elvetem színem elől, és az Izráel
példabeszédül és gúny tárgyává lészen minden nép előtt. És bármilyen felséges is ez a
templom, mégis akik elmennek mellette, elcsodálkoznak, és elborzadva szisszennek
föl, és ezt kérdezik: Miért cselekedett, miért bánt így az Úr ezzel a földdel, és ezzel a
templommal? És azt felelik: Azért, mert elhagyták az Urat, az ő Istenüket, aki az ő
atyáikat kihozta volt Egyiptom földéből, és idegen istenekhez ragaszkodtak, és azokat
imádták, és azoknak szolgáltak és azokat tisztelték: ezért bocsátá ő reájuk az Úr mind
ezt a nyomorúságot, veszedelmet” (1 Kir. 9,7-9). Ezért én is: „… elfordítom tőlük
arcomat, hadd fertőztessék meg szent helyemet; s betörjenek belé a rontók és
megfertőztessék. És elhozom a pogányok leggonoszabbjait, hadd foglalják el
házaikat; s véget vetek a hatalmasok kevélységének, s fertőzött lesz templomuk.
Rettegés jön, s keresnek békét, és nincs” (Ezék. 7,22.25).
3338 Már a testté lett Ige, az Úr Jézus így figyelmezteti az Övéit: „… Vigyázzatok, és
figyeljetek, hogy valaki el ne hitessen, félre ne vezessen, meg ne tévesszen, tévútra ne
vezessen, el ne tévelyítsen titeket. Mert sokan jőnek majd az én nevemben, akik ezt
mondják: Én vagyok a Krisztus, a Felkent; és sokakat elhitetnek, és megtévesztenek
majd. És akkor sokan megbotránkoznak, eltántorodnak, elbotlanak, bűnbe esnek, s
tőr fogja meg őket, mert elvesztik a hitüket, és elárulják, és kiszolgáltatják egymást,
és meggyűlölik egymást. És sok hamis próféta támad, és lép fel, akik sokakat
vég, ezzel még nincs itt a megvalósulás, beteljesedés, célba érkezés,
bevégzés.339
Luk. 21,10 Akkor monda nékik: Nemzet, nemzet ellen támad, és ország,
ország ellen;
Luk. 21,11 És minden felé hatalmas, földindulások,340 földrengések
lesznek, rázkódik és remeg a föld, és lesznek kozmikus rengések
mennydörgés kíséretében, és a levegőben szélviharok. És éhségek,341
éhínség, és éhhalál, és döghalálok,342 járványos és nagy területen elterjedő,

elhitetnek, félrevezetnek, megtévesztenek, eltévelyítnek, tévedésbe ejtenek. És annak

következtében, hogy törvényrontással telik meg a világ, a legtöbb emberben kihűl a
szeretet. Ha valaki ezt mondja akkor néktek: Ímé, itt a Krisztus, a Felkent, vagy
amott; ne higgyétek. Mert hamis Krisztusok, hamis felkentek, és hamis próféták
támadnak, és állnak majd elő, és nagy jeleket és csodákat tesznek, annyira, hogy
elhitessék, és megtévesszék, eltévelyítsék, tévútra vezessék, ha lehet a választottakat
is” (Mát. 24,4-5.10-12.23-24). Sokszor figyelmezteti az Úr Jézus az Övéit:
„Őrizkedjetek, óvakodjatok, pedig a hamis prófétáktól, és ügyeljetek, figyeljetek oda,
és tartsátok szemmel az ál- a látszat, és hazug prófétákat, akik juhoknak ruhájában,
báránybőrben, bárány-külsőben jőnek hozzátok, de belül ragadozó farkasok.
Gyümölcseikről ismeritek meg, és ismeritek fel őket. Vajon a tövisről, vagy a
tövisbokorról szednek-e szőlőt, és a bojtorjánról, vagy a bogáncskóróról, vagy a
tüskés gyomnövényről fügét?” (Mát. 7,15-16). Az Úr Jézus eljöveteléről: „És mondják
majd néktek: Ímé itt, vagy: Ímé amott van; de ne menjetek oda, és ne kövessétek őket”
(Luk. 17,23). Ezért: „Ezt mondja a Seregek Ura: Ne hallgassátok azoknak a
prófétáknak szavait, akik néktek prófétálnak. Elbolondítnak, és hiábavalóvá tesznek
benneteket: az ő szívüknek látását szólják, nem az Úr szájából valót, nem azt, amit az
Úr, Jahve az Örökkévaló adott” (Jer. 23,16). Már Ezékielen keresztül is így
figyelmeztet az Úr: „Elöljárói ő közepette, mint a ragadományt ragadozó farkasok:
vért ontani, életeket elveszteni, embereket elpusztítani nyereségvágyból. És prófétái
mázolnak nékik mázzal, mázolják a habarcsot: hiábavalóságot látnak, s jövendölnek
hazugságot nékik, mondván: Így szól az Úr Isten! Holott az Úr nem beszélt, nem
szólt” (Ezék. 22,27-28). Pál apostolon keresztül folytatódik a kijelentés: „Senki titeket
meg ne csaljon, félre ne vezessen, meg ne tévesszen, el ne ámítson hiú, üres
beszédekkel, és hazugságokkal, üres fecsegéssel. Mert az ilyen dolgokért jő az Isten
haragja a hitetlenség fiaira. Annakokáért ne legyetek részesei ezeknek, ne vállaljatok
velük közösséget, és ne legyen velük semmi dolgotok” (Eféz. 5,6-7). És Jeremiáson
keresztül már figyelmezteti népét az Úr: „… Hazugságot prófétálnak a próféták az
én nevemben; nem küldtem őket, nem parancsoltam nékik, nem is beszéltem velük;
hazug látomást, varázslást, hiábavaló varázsigéket, hiábavalóságot és maguk koholta
csalárdságot jövendölnek és prófétálnak néktek. Nem küldöttem e prófétákat, de ők
mégis úgy igyekeztek, és futottak, nem szólottam nékik, mégis prófétáltak. Mert ezt
mondja a Seregek Ura, Izráel Istene: Ne engedjétek, hogy rászedjenek benneteket a
próféták és a jósok, akik köztetek vannak, és ne hallgassatok az álmodók álmaira.
Mert ők hazugságot prófétálnak néktek az én nevemben: Nem küldöttem őket, azt
mondja az Úr” (Jer. 14,14;23,21; 29,8-9). János apostolon keresztül további
figyelmeztetést ad a Szent Szellem: „Szeretteim, ne higgyetek minden szellemnek,
fertőző, halálos betegségek. És rettegtetések,343 rettenetes / ijesztő / rémes
látványok, rémképek, borzalmas, félelmet keltő jelenségek és események,
és nagy, hatalmas, rendkívüli hangok lesznek az égből, és különös jelek
tűnnek fel az égen.344
Luk. 21,12 De mind ezeknek előtte kezet emelnek rátok, és üldöznek,345
zaklatnak, megfigyelnek, beépülnek közétek, és bíróság előtt vádolnak,
adván a gyülekezetek elé, vagy kiszolgáltatnak benneteket a

hanem vizsgáljátok meg a szellemeket, ha Istenből vannak-e; mert sok hamis próféta
jött ki a világba. Erről ismerjétek meg az Isten Szellemét: valamely szellem Jézust
hústestben megjelent Krisztusnak vallja, az Istenből van; És valamely szellem nem
vallja Jézust hústestben megjelent Krisztusnak, nincsen az Istenből: és az az
antikrisztus szelleme, amelyről hallottátok, hogy eljő; és most e világban van már.
Azok a világból valók; azért a világ szerint beszélnek, és a világ hallgat rájuk. Mi az
Istenből vagyunk: aki ismeri az Istent, hallgat reánk, aki nincsen az Istenből, nem
hallgat reánk. Erről ismerjük meg az igazságnak Szellemét és a tévelygésnek
szellemét” (1 Ján. 4,1-3.5-6). Az Úr Jézus kijelenti, hogy honnan ismerhető fel az általa
küldött próféta: „Mikor pedig eljő majd a Vigasztaló, a Pártfogó, akit én küldök
néktek az Atyából, az igazságnak Szelleme, aki az Atyából származik, az tesz majd én
rólam bizonyságot. …Ő … elvezet titeket a teljes igazságra; mert nem önmagából
szól, hanem azokat mondja, amiket hall, és az eljövendő dolgokat is kijelenti nektek.
Ő engem dicsőít majd, mert az enyémből vesz, és megjelenti néktek” (Ján. 15,26; 16,13-
14). És János apostolon keresztül folytatódik a kijelentés: „Fiacskáim, itt az utolsó
óra; és amint hallottátok, hogy az antikrisztus eljő, így most sok antikrisztus támadt;
a honnan tudjuk, hogy itt az utolsó óra. Közülünk indultak el, és váltak ki, de nem
voltak közülünk valók; mert ha közülünk valók lettek volna, velünk maradtak volna;
de hogy nyilvánvalóvá legyen felőlük, hogy nem mindnyájan közülünk valók” (1 Ján.
2,18-19).
3339 Márk így ír erről: „Mikor pedig hallani fogtok háborúkról és háborúk híreiről,
meg ne rémüljetek, meg ne riadjatok, és ne rémüldözzetek, mert meg kell történniük.
De ez még nem a vég, nem az időnek a célba érkezése” (Márk. 13,7).
3340 Földindulások (szeiszmosz): földrengések, rázkódik és remeg a föld, nagy
földlökések, kozmikus rengések mennydörgés kíséretében, a levegőben szélviharok.
3341 Éhség (limosz): éhezés; éhínség; éhhalál.
3342 Döghalálok (loimosz): járványos és nagy területen elterjedő, fertőző, halálos
betegségek.
3343 Rettegtetések (phobétron): rettenetes / ijesztő / rémes látvány, rémkép;
borzalmas, félelmet keltő jelenség vagy esemény, és félelmetes látványok vagy
tünemények.
3344 Máté így írja le az eljövendő eseményeket: „Mert nemzet támad nemzet ellen, és
ország, ország ellen. És lesznek éhségek, sok helyen az embereknek nem lesz mit
enniük, és döghalálok, ragályos betegségek, és földindulások, földrengések
mindenfelé. Mindez pedig a sok nyomorúságnak, gyötrelemnek, fájdalomnak kezdete.
És mindez még csak olyan lesz, mint a szülési fájdalmak, a vajúdás kínjainak kezdete”
(Mát. 24,7-8). Ekkor: „… hamis Krisztusok, hamis felkentek és hamis próféták
zsinagógáknak, és tömlöcökbe vetnek és királyok és vezetők elé hurcolnak
az én nevemért.346
Luk. 21,13 De ez alkalom lesz néktek, hogy tanúbizonyságot tegyetek.
Luk. 21,14 Határozzátok el azért a ti szívetekben, a ti bensőtökben, hogy
nem töprengtek, és nem gondoskodtok előre arról, hogy miként
védekezzetek, vagy hogy mit feleljetek védelmetekre:

támadnak, és állnak majd elő, és nagy jeleket és csodákat tesznek, annyira, hogy
elhitessék és megtévesszék, ha lehet, a választottakat is” (Mát. 24,24-25). Már a
prófétákon keresztül így szólt az Úr a bekövetkezendőkről: „Fenyegető jövendölés
Egyiptom ellen. Ímé az Úr, Jahve az Örökkévaló könnyű felhőre ül és száguld gyors
felhőn, és bemegy Egyiptomba, és megháborodnak és meginognak előtte
Egyiptomnak bálványai, és az egyiptomiak szíve, bensője megolvad őbennük és
megdermed keblükben. És körülkerítik az egyiptomiak az egyiptomiakat, és egyik
hadakozik a másik ellen, testvér testvér ellen, és ember embertársa ellen, város, város
ellen, és ország, ország ellen. Oda lesz Egyiptom bátorsága, tanácstalanná lesznek.
Kérdezgetik majd a bálványokat és a szellemeket, a halottidézőket és a
jövendőmondókat. És kiszolgáltatottak lesznek az egyiptomiak egy kemény úrnak
kezébe, és kegyetlen király uralkodik rajtuk, szól az Úr, Jahve az Örökkévaló a
seregeknek Ura” (Ésa. 19,1-4). Azt mondja az Úr, mert: Én megindítom és
megrendítem az eget és a földet. És ledöntöm a királyi trónokat, és megtöröm a népek
királyainak erejét. Felforgatom a harci kocsikat a harcosokkal együtt, elhullnak a
lovak a lovasokkal együtt; és az emberek egymás kardja által esnek el” (Agge. 2,21-22).
És: „… ezekben az időkben nincs békessége sem a kimenőnek, sem a hazajövőnek, és
nincs biztonságban sem az eltávozó, sem a hazatérő, mivelhogy nagy a nyomorúsága
mindazoknak, és mert sok gyötrelem szakadt mindazokra, akik e földön laknak.
Annyira, hogy egyik nép a másik népet és egyik város a másik várost elpusztítja és
szétzúzza, mert idegen isten gyötri őket minden sanyarúsággal, és mindenféle
nyomorúsággal. Ti azért bátorságosok és erősek legyetek, kezeiteket le ne eresszétek,
és ne lankadjatok el, mert a ti munkátoknak, a ti tetteiteknek jutalma van” (2 Krón.
15,5-7). És én: „Csodás jeleket mutatok az égen és a földön: vért, tüzet és
füstoszlopokat. A nap elsötétül, a hold vérvörös lesz, mielőtt eljön az Úr, Jahve az
Örökkévaló nagy és félelmetes napja. De megmenekül mindenki, aki segítségül hívja
az Úr, Jahve az Örökkévaló nevét, mert a Sion hegyén és Jeruzsálemben lesz a
menedék az Úr, Jahve az Örökkévaló ígérete szerint, és azok menekülnek meg, akiket
elhív az Úr, Jahve az Örökkévaló” (Jóel. 3,3-5).És mindazok megmenekülnek: „….
akik Jézus Krisztus az ő Uruk és a mi Urunk nevét bárhol, mind az ő helyükön mind a
miénken, és mind az ő helyzetükben, és körülményeikben segítségül hívják” (1 Kor. 1,2).
3345 Üldöznek titeket [(diókó): üldöznek, zaklatnak, megfigyelnek, beépülnek közétek,
és bíróság előtt vádolnak],
3346 Az Úr Jézus mielőtt visszamegy a mennybe, így figyelmezteti tanítványait: „De
óvakodjatok az emberektől; mert törvényszékekre adnak és ítélő tanácsoknak,
bíróságoknak fognak átadni titeket és az ő gyülekezeteikben és zsinagógáikban
megostoroznak, és megkorbácsolnak titeket; És királyok elé hurcolnak titeket
Luk. 21,15 Mert én adok néktek szájat és bölcsességet, amelynek nem tud
ellenállni, vagy ellene mondani egyetlen ellenfeletek sem, azok, akik
nektek ellenszegülnek.347
Luk. 21,16 Elárulnak, és kiszolgáltatnak pedig titeket még a szülők és
testvérek, és a rokonok, és a bizalmas, kedves barátok is; és halálra adnak,
és kivégeztetnek némelyeket ti közületek.

énmiattam, hogy tanúbizonyságot tegyetek őnekik, és a pogányoknak, a más

nemzetekhez tartozóknak” (Mát. 10,17-18). De: „Ha gyűlöl titeket a világ, tudjátok, és
értsétek meg, hogy engem elébb gyűlölt ti nálatoknál. Ha e világból volnátok, a világ
szeretné azt, ami az övé, ami a saját tulajdona, ami hozzá tartozik; de mivelhogy nem
vagytok e világból, hanem én választottalak ki magamnak titeket e világból, azért
gyűlöl titeket a világ. Emlékezzetek meg ama beszédekről, igékről, amelyeket én
mondtam néktek: Nem nagyobb a rabszolga az ő uránál. Ha engem üldöztek,
zaklattak, megfigyeltek, bíróság előtt vádoltak, titeket is üldöznek, zaklatnak,
megfigyelnek, bíróság előtt vádolnak majd. Ha az én beszédemet, igémet,
tanításomat, tevékenységemet megfigyelés alatt tartották, ellenőrizték, kontrollálták,
a tiéteket is megfigyelés alatt tartják, ellenőrzik, kontrollálják majd. De mindezt az én
nevemért cselekszik veletek, mivelhogy nem ismerik azt, aki küldött engem” (Ján.
15,18-21). Az Úr Jézus így bátorította és bátorítja a mindenkori tanítványait: „Azért
beszéltem ezeket néktek, hogy békességetek legyen én bennem. E világon
nyomorúságtok, szorongatásotok lesz, üldözést szenvedtek, megpróbáltatások érnek
titeket. De bízzatok: én legyőztem a világot, és a világ legyőzve áll alattam” (Jn.
16,33). Az Úr Jézus mennybemenetele után azonnal elkezdődött az üldözés: „Abban
az időben pedig Heródes király elkezdett kegyetlenkedni a gyülekezet egyes tagjaival.
Megöleti pedig Jakabot, Jánosnak testvérét karddal” (Csel. 12,1-2). Pál apostol vallja
meg, hogy mennyi üldözésben és bántódásban van része annak, aki a Krisztus Nevét
vallja: „A zsidóktól ötször kaptam negyven botütést egy híján. Háromszor
megostoroztak, egyszer megköveztek, háromszor hajótörést szenvedtem, éjt-napot a
mélységben töltöttem; Gyakorta való utazásban, veszedelemben folyó vizeken,
veszedelemben rablók közt, veszedelemben népem között, veszedelemben pogányok
között, veszedelemben városban, veszedelemben pusztában, veszedelemben tengeren,
veszedelemben hamis atyafiak, hamis testvérek közt; Fáradságban és
nyomorúságban, és vesződségben gyötrődve, kínlódva, gyakorta való virrasztásban,
éhségben és szomjúságban, gyakorta való böjtölésben-koplalásban. Hidegben
sokszor fagyoskodva, és mezítelenségben” (2 Kor. 11,24-27). És mielőtt véget ér ez a
világkorszak: „Akkor nyomorúságra adnak, elárulnak és kiszolgáltatnak majd
benneteket, hogy megkínozzanak, és megölnek titeket. És gyűlöletesek lesztek minden
nép, az összes nemzetek előtt az én nevemért, mert hisztek bennem” (Mát. 24,9). János
még további részletekkel egészíti ki az elkövetkezendőket: „A gyülekezetekből, és a
zsinagógákból kirekesztenek, kizárnak, kiközösítenek titeket; sőt jön idő, hogy aki
öldököl titeket, mind azt hiszi, hogy isteni tiszteletet cselekszik, hogy Istennek tetsző
szolgálatot végez. És ezeket azért cselekszik veletek, mert nem ismerték meg és nem
ismerték fel az Atyát, és engem” (Ján. 16,2-3).
Luk. 21,17 És gyűlöletesek lesztek mindenki előtt, és mindenki gyűlölni
fog, ellenszenvet érez, megvet, utál, és főleg zaklat, és üldöz majd titeket
azért mert az én nevemet valljátok.
Luk. 21,18 De fejeteknek egy hajszála sem vész el.
Luk. 21,19 A ti béketűrésetek348 által, állhatatosságotokkal; kitartásotokkal,
Kitartó hittel nyeritek,349 és mentitek meg az életeteket.350
Luk. 21,20 Mikor pedig látjátok Jeruzsálemet hadseregektől körülvéve,
akkor tudjátok meg, hogy elközelgett az ő elpusztulása.

3347 Máté így ír az Úr Jézus bátorításáról: „De mikor elárulnak, kiszolgáltatnak, és

átadnak titeket, és bíróság elé állítanak, ne aggodalmaskodjatok, és ne legyen
gondotok arra, és nehogy aggódva tépelődjetek, és ne töprengjetek, ne
nyugtalankodjatok, hogy mi módon vagy mit szóljatok, vagy mit beszéljetek. Mert
megadatik abban az órában, amit mondanotok kell majd, és az, hogy hogyan
beszéljetek. Mert nem ti vagytok, akik szóltok, akik beszéltek, hanem a ti Atyátoknak
Szelleme az, aki szól ti bennetek, és általatok, és rajtatok keresztül” (Mát. 10,19-20).
Lukács is ír az Úr Jézus bátorításáról: „Mikor, és valahányszor pedig a
zsinagógákba, vagy a gyülekezetekbe visznek benneteket, és a fejedelmek, vagy egy
ország első embere elé, és hatalmasságok vagy más hatóságok elé hurcolnak, ne
aggodalmaskodjatok, és nehogy azon tépelődjetek, hogyan és mivel védekezzetek,
vagy hogy mi módon vagy mit szóljatok védelmetekre, és mit mondjatok. Mert a Szent
Szellem azon órában megtanít titeket, mit kell mondanotok” (Luk. 12,11-12). Már az
Ószövetségben is így bátorította az Úr az Övéit: „És monda Mózes az Úrnak: Kérlek,
Uram, nem vagyok én ékesen szóló sem tegnaptól, sem tegnapelőttől fogva, sem
azóta, hogy szólottál a te szolgáddal; mert én nehéz ajkú és nehéz nyelvű vagyok. Az
Úr pedig monda néki: Ki adott szájat az embernek? Avagy ki tesz némává vagy
süketté, vagy látóvá, vagy vakká? Nemde én, az Úr? Most hát eredj, és én leszek a te
száddal, és megtanítlak téged arra, amit beszélned kell” (2 Móz. 4,10-12). Jeremiáshoz
is így szól az Úr: „Az Úr pedig monda nékem: Ne mondd ezt: Ifjú vagyok én; hanem
menj mind azokhoz, akikhez küldelek téged, és beszéld, és hirdesd mindazt, amit
parancsolok néked. Ne félj tőlük, mert én veled vagyok, hogy megszabadítsalak, és
megmentelek téged! Mond az Úr, És kinyújtá az Úr az ő kezét, és megilleté, és
megérintette a számat, és monda nékem az Úr: Ímé, az én igéimet adom a te
szádba!” (Jer. 1,7-9). Ezért: „Célt téveszt minden fegyver, amit ellened kovácsoltak,
meghazudtolsz minden nyelvet, mely törvénykezni mer veled. Ez az öröksége az Úr,
Jahve az Örökkévaló szolgáinak, így szolgáltatok nekik igazságot - így szól az Úr,
Jahve az Örökkévaló ” (Ésa. 54,17). Isten Igéje bemutatja, hogy hogyan teljesült – és
teljesül – be az Úr Jézus ígérete. Az apostolok keze által a béna feláll, és jár, ezért a
szanhedrin kihallgatja őket: „És mikor őket a középre állitják, tudakozzák, vallatják
őket: Micsoda hatalommal, vagy micsoda név által cselekedtétek ti ezt. Akkor Péter,
Szent Szellemmel megtelve, monda nékik: Népnek fejedelmei, vezetői, főemberei és
Izráelnek vénei! Ha e mai napon mi egy nyomorék, magatehetetlen, beteg emberrel
való jótétemény felől hallgattatunk ki, és folyik a vizsgálat ellenünk, és ítélkezés alá
kerültünk, hogy mi által gyógyult meg ez: Legyen tudtotokra mindnyájatoknak és az
Izráel egész népének, hogy a mi Urunknak, a Názáretbeli Jézus Krisztusnak neve és
hatalma által történt. Ő az, akit ti megfeszítettetek, karóra húzva kivégeztetek, kit
Luk. 21,21 Akkor, akik Júdeában lesznek, fussanak, és meneküljenek a
hegyekre; és akik annak közepette, menjenek ki abból; és akik a mezőben,
ne menjenek be abba.
Luk. 21,22 Mert azok az igazságszolgáltatásnak napjai, hogy
beteljesedjenek mindazok, amik megírattak.351
Luk. 21,23 Jaj pedig a terhes és szoptató asszonyoknak azokban a
napokban; mert nagy nyomorúság, és szorongattatás szakad a földre, és
harag sújtja majd a népet.

Isten feltámasztott halottaiból. Ő általa áll ez ti előttetek épségben” (Csel. 4,7-10).

István is a szanhedrin előtt tesz bizonyságot: „Megjelentek, és előálltak azonban
némelyek az úgynevezett felszabadítottak zsinagógájából, mely a szabadosokénak,
Cirénebeliekének, Alexandriabeliekének és a Ciliciából, és Ázsiából valókénak
neveztetett, kik Istvánnal vetekednek, és vitatkoznak vala. De nem tudtak
szembeszállni, és nem állhattak ellene a bölcsességnek és a Szellemnek, mely által
szól, beszél vala” (Csel. 6,9-10). De ezért imádkozni is kell: „Urunkon, a Krisztus
Jézuson át és a Szellem szeretete által arra bátorítalak, és buzdítalak titeket
testvéreim, hogy Istennek mondott imádságaitokban küzdjetek velem együtt, értem”
(Róm. 15,30). És: „Az imádkozásban legyetek kitartóak, és legyetek éberek: ne
szűnjetek meg hálát adni. Imádkozzatok egyúttal értünk is, hogy Isten nyissa meg
előttünk az ige ajtaját, hogy szólhassuk a Krisztus titkát, amely miatt most fogoly is
vagyok, Hogy nyilvánvalóvá tegyem azt úgy, amint nékem szólnom kell” (Kol. 4,2-4).
„Minden imádságotokban és könyörgésetekben imádkozzatok mindenkor a Szellem
által. Éppen azért legyetek éberek, teljes állhatatossággal könyörögve az összes
szentekért; és énértem is, hogy adassék nekem az ige, ha szóra nyitom a számat, hogy
bátran ismertessem meg az evangélium titkát” (Eféz. 6,18-19)
3348 Béketűrésetek (hüpomoné): alatta maradás, várakozás, helytállás valakivel, vagy
valamivel szemben; eltűrés, elviselés, kitartás, ellenállás, megmaradás valami mellett,
állhatatosság, merészség. Szó szerint azt fejezi ki: valami (teher, nehézség,
megpróbáltatás) alatt megmarad, várakozik, a helyét nem hagyja el, kibírja… stb.
tűrés, elviselés; türelem, kitartás, állhatatosság.
3349 Nyeritek meg: ktamoai szó jelentései: megszerez, elnyer, megvásárol, birtokba
vesz, birtokában tart, birtokol.
3350 Máté így írja le az Úr Jézus szavait: „Abban az időben halálra adja testvér
testvérét, apa gyermekét; fellázadnak, és támadnak gyermekek saját szüleik ellen, és
halálra juttatják, és megöletik őket. És gyűlöletesek lesztek, mindenki és minden
nemzet előtt az én nevem miatt; de aki mindvégi megáll, kitart, és állhatatos marad,
az megtartatik, üdvözül, megmenekül, és megszabadul” (Mát. 10,21-22). Ahogy
közeledik ennek a világkorszaknak a lezárása, úgy fokozódik az üldözés: „A
gyülekezetekből, és a zsinagógákból kirekesztenek, kizárnak, kiközösítenek titeket; sőt
jön idő, hogy aki öldököl titeket, mind azt hiszi, hogy isteni tiszteletet cselekszik, hogy
Istennek szolgál vele, és hogy Istennek tetsző szolgálatot végez. És ezeket azért
cselekszik veletek, mert nem ismerték meg és nem ismerték fel az Atyát bennem” (Ján.
16,2-3). Lukács idézi az Úr Jézus szavait, amelyben elmondja, hogy mire számíthatnak
az Övéi: „Gondoljátok-e, hogy azért jöttem, hogy békességet hozzak e földre? Nem,
mondom néktek; sőt inkább meghasonlást, megosztást, széthúzást. Mert mostantól
Luk. 21,24 És elhullnak fegyvernek, kardnak éle, és a hatalom szája által,
és fogva vitetnek minden pogányok, valamennyi nemzet közé; és
Jeruzsálem megtapodtatik a pogányoktól, míglen beteljesül a pogányok
ideje, a kijelölt, elrendelt korszaka.352
Luk. 21,25 És lesznek természetfölötti jelek a napban, holdban és
csillagokban, és a földön pogányok szorongása, rettegése, aggodalma a
szükség, a nehéz helyzet, a bizonytalanságból eredő állapot és zavar miatt,

fogva öten lesznek egy házban, egy családban, akik meghasonlanak egymással,
három kettő ellen, és kettő, három ellen. Meghasonlik az atya a fiú ellen, és a fiú az
atya ellen; és az anya a leány ellen, és a leány az anya ellen; napa a menye ellen, és
a menye a napa ellen fordul, és szembeszáll” (Luk. 12,51-53). A prófétán keresztül
pedig így figyelmeztet a Szent Szellem: „Ne higgyetek a barátnak; ne bízzatok a
tanácsadóban, sem a jó ismerősben; az öledben ülő előtt is zárd be szádnak ajtaját,
és még asszonyod előtt is, akit magadhoz ölelsz, vigyázz, hogy mit mondasz. Mert a
fiú bolondnak tartja atyját, és gyalázatosan bánik apjával, a leány anyja ellen támad,
a meny az ő az anyósa ellen; az embernek saját háznépe az ellensége” (Mik. 7,5-6). És:
„Akkor nyomorúságra adnak, elárulnak és kiszolgáltatnak majd benneteket, hogy
megkínozzanak, és megölnek titeket. És gyűlöletesek lesztek minden nép, az összes
nemzetek előtt az én nevemért, mert hisztek bennem. És akkor sokan
megbotránkoznak, eltántorodnak, elbotlanak, bűnbe esnek, s tőr fogja meg őket, mert
elvesztik a hitüket, és elárulják, és kiszolgáltatják egymást, és meggyűlölik egymást.
És mivelhogy a gonoszság, a törvényszegés, és a törvénytelenség megsokasodik, és
elhatalmasodik, az Isten szerinti szeretet sokakban meghidegül. De aki mindvégig
állhatatos marad, a végsőkig, a megvalósulásig, beteljesedésig, befejeződésig kitart
és tűr, elvisel, kibír, helytáll, az üdvözül, megmenekül, az meg lesz tartva és életben
marad” (Mát. 24,9-10.12-13). Az Úr Jézus kijelentése arról, hogy ezeket miért teszik az
Őbenne hívőkkel: „De mindezt az én nevemért teszik veletek, mert nem ismerik azt,
aki elküldött engem” (Jn. 15,21). De ti ne féljetek, mert: „Néktek pedig még a fejetek
hajszálai is mind számon vannak tartva, és egyetlen hajszál sem vész el a fejetekről”
(Mát. 10,30). Így bátorít tovább a Szent Szellem: „Semmit ne félj azoktól, amiket
szenvedned kell: Ímé a Sátán egynéhányat ti közületek a tömlöcbe fog vetni, hogy
megpróbáltassatok; és lesz tíz napig való nyomorúságtok. Légy hű) mind halálig, és
néked adom az életnek koronáját” (Jel. 2,10). A megdicsőült Úr ígérete: „Aki győz,
oszloppá teszem azt az én Istenemnek templomában, és többé onnét ki nem jő; és
felírom őreá az én Istenemnek nevét, és az én Istenem városának nevét, az új
Jeruzsálemét, amely a mennyből száll alá az én Istenemtől, és az én új nevemet.
Akinek van füle, hallja, mit mond a Szellem a gyülekezeteknek” (Jel. 3,12-13).
3351 És így szól az Úr Jézus: „Jeruzsálem, Jeruzsálem! Ki megölöd a prófétákat és
megkövezed azokat, akik te hozzád küldettek, hányszor akartam egybegyűjteni a te
fiaidat, miképpen a tyúk egybegyűjti kis csirkéit szárnya alá; és te nem akartad. Ímé,
elhagyottá lakatlanná lesz a ti házatok” (Mát. 23,37-38). „Mondván: Bár felismerted
volna ezen a napon te is a békességre vezető utat! De most már el van rejtve a
szemeid elől. Mert jőnek reád napok, mikor a te ellenségeid te körülted sáncot húznak
és ostromfalat építenek, és körülvesznek, körülzárnak, bekerítenek téged, és
ahogy a változékony, nyughatatlan nemzetek, - akik nem ismerik az igaz
Istent - mint a tenger hullámverése, és a szökőár harsognak.353
Luk. 21,26 Mikor az embereknek eláll a lélegzetük, elalélnak,
megdermednek, tanácstalanná, tehetetlenné válnak, elvesztik bátorságukat
a félelem, rémület, riadalom, és ijedtség miatt, és azoknak reszkető várása,
és a rossz előérzet, az előrelátott kellemetlenség, és annak megsejtése miatt
amik e föld kerekségére, az emberek által lakott világra zúduló

mindenfelől szorongatnak, és ostromolnak téged. És a földre tipornak, földig

lerombolnak, és a földdel egyenlővé tesznek téged és a te fiaidat te benned; és nem
hagynak te benned követ kövön; mivelhogy nem ismerted meg a te
meglátogatásodnak idejét. Mert nem ismerted fel azt az időt, amikor Isten eljött
hozzád, hogy megmentsen téged” (Luk. 19,42-44). „Azért ti miattatok mezővé szántatik
a Sion, és kőhalommá, és romhalmazzá lesz Jeruzsálem, a templom hegye pedig
erdős heggyé” (Mik. 3,12). A próféták szavaival sokszor ostorozta már az Úr őket,
kijelentve az engedetlenség következményeit is: „Ha pedig nem hallgattok e szókra,
ezekre az igékre, én magamra esküszöm, azt mondja az Úr, hogy elpusztul és rommá
lesz e ház” (Jer. 22,5). És: „Kigyomlálom az Izráelt e föld színéről, amelyet nékik
adtam; e házat, ezt a templomot, melyet az én nevemnek szenteltem, elvetem szemeim
elől, és az Izráel példabeszédül és meséül, és gúny tárgyává lészen minden nép előtt.
És bár e ház, ez a templom felséges, mégis akik elmennek mellette, elcsodálkoznak, és
elborzadva szisszennek föl, és felkiáltanak, és azt mondják: Miért cselekedett így az
Úr ezzel a földdel és ezzel a házzal, ezzel a templommal? És azt felelik: Azért, mert
elhagyták az Urat, az ő Istenüket, aki az ő atyáikat kihozta volt Egyiptom földéből, és
idegen istenekhez ragaszkodtak, és azokat tisztelték, és imádták, és azoknak
szolgáltak: ezért bocsátá őreájuk az Úr mind ezt a nyomorúságot, és veszedelmet” (1
Kir. 9,7-9). „Országotok pusztaság, városaitokat tűz perzselé föl, földeteket szemetek
láttára idegenek emésztik és tarolják le, és pusztaság lesz, mint ahol idegenek dúltak”
(Ésa. 1,7). Mert: „Hiába ostoroztam fiaitokat, a fenyítés nem fogott rajtok; fegyveretek
úgy emésztette, és irtotta prófétáitokat, mint pusztító oroszlán” (Jer. 2,30). És folytatja
az Úr Jézus, így szólva az Övéihez: „Mikor azért látjátok majd, hogy a szent helyen
megjelenik az az utálatos dolog, ami pusztítást okoz - amelyről Dániel próféta
szólott, - aki olvassa, gondolkodjék róla, és értse meg. Akkor akik Júdeában lesznek,
fussanak, meneküljenek a hegyekre; A ház tetején levő ne szálljon alá, ne jöjjön le,
hogy házából valamit kivigyen; És a mezőn levő ne forduljon, ne térjen vissza, hogy
az ő ruháját elvigye” (Mát. 24,15-18). A hústestté lett Ige a Dánielen keresztül mondott
próféciát erősíti meg: „A hatvankét hét eltelte után megölik a Felkentet, senkije sem
lesz. Egy eljövendő fejedelem népe pedig elpusztítja a várost és a szentélyt. Elvégzett
dolog, hogy pusztán álljanak a háború végéig. De a fejedelemnek is vége lesz, ha jön
az áradat. Erős szövetséget köt sokakkal egy hétre, de a hét közepén véget vet a
véres- és az ételáldozatnak. A templom szegélyére, tetejére odakerül az iszonyatos
bálvány, míg csak rá nem szakad a pusztítóra a végleges megsemmisülés” (Dán. 9,26-
27). „Parancsára előállnak csapatai. Meggyalázzák a megerősített szentélyt,
megszüntetik a mindennapi áldozatot, és felállítják az iszonyatos bálványt. És akik
gonoszul cselekedtek, és vétkeztek a szövetség ellen, azokat hízelkedésekkel ráveszi,
szörnyűségek várásától. Mert az egek erősségei, összetartó erői
megrendülnek, inognak, megtántorodnak.354
Luk. 21,27 És akkor meglátják az embernek Fiát megjelenni, és
megérkezni a felhőben, nagy erővel, hatalommal és erő-megnyilvánulással
és nagy dicsőséggel, fényben, és ragyogásban.355
Luk. 21,28 Mikor pedig ezek a dolgok kezdenek meglenni, egyenesedjetek
fel és emeljétek fel a ti fejeteket; mert elközelget a ti váltságtok,356 a teljes
felszabadítás, szabadon bocsátás ideje.357

hogy elhagyják hitüket; ellenben az Istenét ismerő nép, azok, akik ragaszkodnak
Istenükhöz felbátorodik és bátor tetteket visznek véghez. És a nép értelmesei és
okosai sokakat oktatnak és meggyőznek, de elesnek fegyver és tűz miatt, fogság és
fosztogatás, de csak egy időre. És miközben elhullnak, megsegíttetnek kicsiny
segítséggel, és sokan csatlakoznak hozzájuk képmutató beszédekkel. Az értelmesek
közül is elesnek néhányan, hogy kipróbáltak, tiszták és fehérek legyenek a vég
idejére, mert még nincs itt a megszabott idő” (Dán. 11,31-40). „Attól fogva, hogy
megszüntették a mindennapi áldozatokat, és felállították az iszonyatos bálványt,
ezerkétszázkilencven nap telik el. Boldog, aki várja, és aki állhatatos marad, és
megéri az ezerháromszáz és harmincöt nap elteltét. Te pedig menj el a vég felé; és
majd nyugszol, és elpihensz, és felkelsz a te sorsodra a végső napon” (Dán. 12,11-13).
És: „Ezenképpen lesz azon a napon melyen az embernek Fia megjelenik. Az nap, aki
a háztetőn lesz, és az ő holmija a házban, ne szálljon és ne jöjjön le, hogy elvigye; és
aki a mezőn lesz, azonképpen az se forduljon vissza” (Luk. 17,30-31).
3352 Pál apostol idézi Ézsaiás által mondott próféciát: „Ézsaiás pedig fennszóval
hirdeti, és ezt kiáltja Izráel felől: Ha Izráel fiainak száma annyi volna is, mint a
tenger fövenye, homokja, akkor is csak a maradék üdvözül” (Róm. 9,27). Mert Ézsaiás
így szólt a testi Izráelhez: „Mert ha annyi volna is néped, Izráel, mint tengerparton a
homok, csak a maradék tér meg. El van rendelve pusztulásod, igazságos ítélet árad
rád” (Ézs. 10,22). Már Mózesen keresztül hangzott a kijelentés: „És amiképpen
örvendezett az Úr rajtatok, hogy jót tett veletek és megsokasított titeket: akképpen fog
örvendezni az Úr rajtatok, hogy kiveszt és kipusztít titeket; és ki fogtok gyomláltatni
arról a földről, amelyre te bemégy, hogy bírjad azt. És szétszór téged az Úr minden
nép közé, a földnek egyik végétől a földnek másik végéig; és szolgálni fogsz ott
idegen isteneket, akiket sem te nem ismertél, sem a te atyáid: fát és követ” (5 Móz.
28,63-54). Aszáf pedig így imádkozik: „Aszáf zsoltára. Oh Isten, pogányok jöttek be
örökségedbe, meggyalázták, és megfertőztették szent templomodat, Jeruzsálemet
kőhalommá, romhalmazzá tették. Szolgáid holttestét az ég madarainak adták
eledelül, szenteid húsát a föld vadjainak. Ontották vérüket, mint a vizet Jeruzsálem
körül, s nem volt, aki eltemette volna őket. Csúffá, és gyalázattá lettünk
szomszédjaink előtt, csúfságul és nevetségül a körültünk lakóknak” (Zsolt. 79,1-4).
„Hiszen Te vagy Atyánk, hiszen Ábrahám nem tud minket, és Izráel nem ismer
minket, Te, Uram, vagy a mi Atyánk, megváltónk, ez neved öröktől fogva. Miért
engeded, Uram, hogy letévedjünk utjaidról? Miért engeded, hogy a szívünk kemény
legyen, s ne féljen téged? Fordulj szolgáidhoz, örökséged nemzetségeiért! Szent
néped csak kis ideig birtokolta szent helyedet, azután ellenségeink taposták. Olyanok
lettünk, mintha sohasem uralkodtál volna rajtunk, mintha nem a te nevedről neveztek
Luk. 21,29 Monda pedig nékik egy példázatot: Tekintsétek meg a fügefát
és minden fákat:
Luk. 21,30 Mikor immár hajtanak, és ezt látjátok, ti magatoktól tudjátok,
hogy már közel van a nyár.
Luk. 21,31 Ezenképpen ti is, mikor látjátok, hogy ezek meglesznek,
tudjátok meg, hogy közel van az Isten országa, az Isten királysága.
Luk. 21,32 Bizony mondom néktek, hogy e nemzetség és ez a nemzedék el
nem múlik, míg mindezek meg nem történnek.

volna el” (Ésa. 63,16-19). És a próféciát Jóel prófétán keresztül folytatja az Úr: „De
mindaz, aki az Úrnak nevét hívja segítségül, megmenekül; mert a Sion hegyén és
Jeruzsálemben lészen a szabadulás, amint megígérte az Úr, és a megszabadultak közt
lesznek azok, akiket elhív az Úr!” (Jóel. 2,32). Pál apostolon keresztül pedig kijelentést
nyer a Sion hegyének, és Jeruzsálemnek helye, ahol a szabadulás lesz: „az Isten
gyülekezetének, amely Korintusban van, a Krisztus Jézusban megszentelteknek,
azoknak, akiket ő elhívott és saját népévé tett; mindazokkal együtt, akik a mi Urunk
Jézus Krisztus nevét, az ő Uruk és a mi Urunk nevét bárhol segítségül hívják” (1 Kor.
1,2). És Pál apostol így folytatja: „Mert nem szeretném, hogy ne tudjátok. Sőt
fontosnak tartom, hogy ne a magatok eszétől vezettessétek magatokat, hanem
akarom, hogy értsétek meg atyámfiai, testvéreim ezt a titkot. Hogy magatokat el ne
hitessétek, és nehogy egyéni véleményetekre hagyatkozva el ne bízzátok magatokat,
hogy a megkeményedés, a megátalkodottság, a vakság, konokság, és érzéketlenné
válás Izraelre nézve csak részben történt. Izráelnek csak egy részét érte, hogy
részleges megkövesedés támadt Izraelen mindaddig ameddig a pogányok, a
nemzetekből kiválók teljessége bemegyen, teljes számban meg nem tér. És így az
egész Izráel megtartatik, üdvözül, amint meg van írva: Eljön Sionból a Szabadító, a
Megmentő és eltörli, elveszi, eltávolítja Jákobtól a gonoszságukat, az istentelenséget,
a hitetlenséget, és elvetemültséget, és az istentelen gyakorlatokat” (Róm. 11,25-26).
3353 Máté így ír a nagy nyomorúság napjai utáni eseményekről: „És azonnal ama
napok nyomorúságai, szorongattatásai, megpróbáltatásai, szorongásai, gyötrelmei
után a nap elsötétedik, elhomályosul, és a hold nem fénylik, nem sugározza fényét, és
a csillagok az égről lehullanak, és az egeknek erősségei, a világmindséget összetartó
erők megrendülnek, és a mennyei hatalmak meginognak” (Mát. 24,29). Márk is
bizonyságot tesz az Úr Jézus szavairól: „De azokban a napokban, azután a
nyomorúság, elnyomás, üldözés után, amikor a gyötrelmek véget érnek, a nap
elsötétedik, sötétségbe borul. És a hold nem fénylik, nem adja többé fényét, És az ég
csillagai lehullanak, és az egekben levő hatalmasságok, erősségek, az egek tartóerői,
és a hatalmak meginognak, és a mindenséget összetartó erők megrendülnek,
megremegnek, rázkódnak, inognak, megtántorodnak” (Márk. 13,24-25). János apostol
ezt így látja látomásában, a Feltámadott Úrról: „Azután látám, mikor a hatodik
pecsétet felnyitotta, és ímé hatalmas földrengés támadt, és a nap feketévé lőn mint a
szőrzsák, mint egy fekete szőrcsuha, és a telihold egészen olyan lőn, mint a vér; És az
ég csillagai a földre hullának, miképpen a fügefa hullatja éretlen gyümölcseit, mikor
nagy szél rázza. És az ég is eltűnt, mint egy felgöngyölődő könyvtekercs” (Jel. 6,12-14).
Dávid is erről az időről prófétál: „Igazságosságodban meghallgatsz minket, mi
szabadító Istenünk, segítőnk, s megrendítő, fenséges jeleket adsz. Te vagy a föld
Luk. 21,33 Az ég és a föld elmúlnak,358 de az én beszédeim, az én igéim
semmiképpen el nem múlnak, és semmiképp sem veszítik érvényüket.359
Luk. 21,34 De vigyázzatok magatokra, hogy valamikor meg ne nehezedjék
a ti szívetek360 dobzódásnak,361 részegségnek és ez élet, a megélhetés
gondjainak,362 aggodalmának, a megélhetésről való gondoskodás, és
törekvés miatt, és váratlanul,363 hirtelen, rajtaütésszerűen, és kelepceképp;
készületlenül reátok ne jöjjön és hirtelen lepjen meg titeket, és
készületlenül ne érjen benneteket az a nap:

határainak reménye, s reménysége a távoli partoknak. Aki hegyeket építsz és

megszilárdítod erőddel, körül vagy övezve hatalommal. Te csendesíted el a tenger
morajlását, hullámainak vészjósló bömbölését, zúgását. A népek háborognak; a
nemzetek zavarba jőnek. És félelemmel való tiszteletre, csodálatra, bámulatra késztet
az emlékeztető jel, a pózna, a bizonyíték a végen lakókban, amikor helyet foglalsz, és
elhelyezkedel, és másnap reggel a fény behasít a sötétségbe. És amikor felkelsz,
örömre, örömkiáltásra fakasztod, ujjongásra indítod a végen lakókat” (Zsolt. 65,6-9).
Ézsiás próféciája is ezekről az időkről szól: „Mert az ég csillagai és csillagzatai nem
ragyogtatják fényüket, sötét lesz a fölkelő nap, és a hold fényét nem tündökölteti. És
meglátogatom a földön a bűnt, a világ gonoszságát, és a gonoszokon vétküket, és
megszüntetem az istentelenek kevélységét, és az erőszakoskodóknak gőgjét
megalázom. Drágábbá teszem az embert, a halandót a színaranynál, és az embert
Ofir kincsaranyánál. Ezért az egeket megrendítem, és megindul helyéről a föld is, a
seregek Urának búsulása miatt, izzó haragjának napján” (Ésa. 13,10-13). Jóel prófétán
keresztül jelenti ki a Szent Szellem, hogy mindez az Úr napjának eljövetele előtt
történik: „És csodajeleket mutatok az égen és a földön; vért, tüzet és füstoszlopokat.
A nap elsötétül, és sötétséggé válik, a hold pedig vérré, minekelőtte eljő az Úrnak
nagy és félelmetes, rettenetes napja. De mindaz, aki az Úrnak nevét hívja segítségül,
megmenekül; mert a Sion hegyén és Jeruzsálemben lészen a szabadulás, a menedék,
amint megígérte az Úr, és a megszabadultak közt lesznek azok, akiket elhív az Úr!”
(Jóel. 2,30-32). Pál apostolon keresztül pedig kijelentést nyer, hogy hol van a Sion
hegye, és Jeruzsálem: „… az Isten kihívott gyülekezetének, eklézsiájának amely
Korinthuszban van, a Krisztus Jézusban megszentelteknek, hivatalos, elhívott
szenteknek, akik már kapcsolatba kerültek Istennel. Azoknak, akiket ő elhívott és saját
népévé tett, mindazokkal együtt, akik Jézus Krisztus az ő Uruk és a mi Urunk nevét
bárhol, mind az ő helyükön mind a miénken, és mind az ő helyzetükben, és
körülményeikben segítségül hívják”(1Kor. 1,2). Hogy kik a megszenteltek, és ez által
szentek, arról így tesz bizonyságot Isten Igéje: „Júdás… az elhívottaknak, akik az
Atya Istentől megszenteltettek, és Jézus Krisztustól megtartattak” (Júd. 1,1). „Akik ki
vannak választva az Atya Isten eleve rendelése szerint, a Szellem megszentelésében,
engedelmességre és Jézus Krisztus vérével való meghintésre…” (1 Pét. 1,2). „Amely
akarattal szenteltettünk meg egyszer s mindenkorra, a Jézus Krisztus testének
megáldozása által” (Zsid. 10,10). Aki: „… egyetlenegy áldozatával örökre
tökéletesekké tette a megszentelteket” (Zsid. 10,14). Ekkor teljesedett be a prófécia,
amely így hangzott: „De mindaz, aki az Úrnak, Jahvénak az Örökkévalónak nevét
hívja segítségül, megmenekül, üdvözül. Mert a Sion hegyén és Jeruzsálemben lészen
a szabadulás, és a menedék a menekültek számára, amint megígérte az Úr, Jahve az
Luk. 21,35 Mert mintegy tőr,364 csapda, hurok, háló, úgy lep meg,
megrohan, és rátör kikerülhetetlenül mindenkire, akik az egész föld
felszínén tartózkodnak, lakoznak.365
Luk. 21,36 Vigyázzatok, és éberen virrasszatok azért minden időben
imádkozván, és kérvén, hogy méltókká tétessetek arra, hogy elkerüljétek
mindezeket és hogy kimenekedjetek mindazokból, amik bekövetkeznek,366
ami elkerülhetetlenül meg fog történni, és ami még körül fog venni, és
odaállhassatok az Emberfia színe elé!367

Örökkévaló, és a megszabadultak közt lesznek azok, akiket elhív az Úr, Jahve az

Örökkévaló!” (Jóel. 2,32). És így folytatja az Úr, akkor jön a késői eső: „És
megtudjátok, hogy az Izráel között vagyok én, és hogy én vagyok az Úr, Jahve az
Örökkévaló, a ti Istenetek és nincs más! És soha többé nem pironkodik az én népem,
és nem kell szégyenkeznie soha többé. És lészen azután, hogy kiöntöm Szellememet
minden hústestre, és prófétálnak a ti fiaitok és leányaitok; véneitek álmokat
álmodnak; ifjaitok pedig látomásokat látnak. Sőt még a szolgákra és szolgálókra is
kiöntöm azokban a napokban az én Szellememet” (Jóel. 2,27-29).
3354 Ézsaiás így prófétál ezekről az eseményekről: „Széthull az ég minden serege,
összecsavarodik az ég, mint egy tekercs; úgy lehull egész serege, ahogy a levél lehull
a szőlőről, ahogy lehull a fügefáról a hervadó lomb” (Ésa. 34,4).
3355 Máté így ír a bekövetkezendő eseményről: „És akkor feltetszik, felragyog,
felvillan, és felvillanása után tartósan árasztja fényét az ember Fiának jele az égen.
És akkor sír, és jajgatásba tör ki, gyászol, és mellét veri a föld minden nemzetsége,
népe, és meglátják az embernek Fiát eljőni az ég felhőin nagy dicsőséggel, erőben és
hatalommal” (Mát. 24,30). Márk is ír az Úr Jézus visszajöveteléről: „De azokban a
napokban, azután a nyomorúság, elnyomás, üldözés után, amikor a gyötrelmek véget
érnek, a nap elsötétedik, sötétségbe borul. És a hold nem fénylik, nem adja többé
fényét, És az ég csillagai lehullanak, és az egekben levő hatalmasságok, erősségek,
az egek tartóerői, és a hatalmak meginognak, és a mindenséget összetartó erők
megrendülnek, megremegnek, rázkódnak, inognak, megtántorodnak. És akkor
meglátják az embernek Fiát eljőni, feltűnni, megjelenni, láthatóvá válni felhőkben
nagy hatalommal, nagy erővel és dicsőséggel, fényességgel, ragyogással” (Márk.
13,24-27). Az Úr Jézus kijelentése tanítványainak az Ő visszajöveteléről: „Mert
miként a felvillanó villámlás cikázik az ég aljától az ég aljáig, és egyszerre villan fel
és fénylik; úgy jön el az embernek Fia is az ő napján. De előbb sokat kell néki
szenvednie és megvettetnie e nemzetségtől és ettől a nemzedéktől” (Luk. 17,24-25). De:
„Bizony mondom néktek: Azok között, akik itt állnak, vannak némelyek, akik nem
kóstolják, nem ízlelik, nem tapasztalják meg a halált, amíg meg nem látják az
embernek Fiát eljőni királyként az ő országában, az ő királyságában” (Mát. 16,28). Az
Úr Jézus feltámadása után negyven napig tanította a tanítványait, majd: „…És mikor
ezeket mondotta, az ő láttukra felemelkedett, azután felhő vette hátára, s elszakította
szemüktől. De mialatt meredten néztek a mennybe távozó után, hogy hogyan
emelkedik az égbe, két személy állott meg mellettük fehér ruhában, Kik szóltak is:
Galileabeli férfiak, mit álltok itt, nézve az égre emelt tekintettel? Ez a Jézus, aki
fölemelkedett tőletek a mennybe, ugyanazon a módon jő majd el ismét, ahogyan
szemetek láttára elment” (Csel. 1,9-11). János apostol bizonyságtétele: „Ímé eljő,
Luk. 21,37 Tanít vala pedig naponta a templomban; éjszakára pedig
kimenvén, a hegyen tölti az éjszakát, mely Olajfák hegyének neveztetik.
Luk. 21,38 És kora reggel hozzá megy, hozzá siet vala az egész nép, hogy
őt hallgassa a templomban.

Luk. 22. Készüljetek fel a nehézségekre!

közeledik, és megjelenik a felhőben. És minden szem meglátja őt, minden szemnek

megmutatja magát, még akik őt által szegezték, átdöfték, keresztülszúrták is. És
siratja őt, és mellét veri fölötte, gyászol, és jajgat e földnek minden nemzetsége,
összes népe. Úgy van. Ámen. Én vagyok az Alfa, és az Omega, kezdet, és vég, ezt
mondja az Úr, aki van és aki vala és aki eljövendő, a Mindenható, Teljhatalmú,
mindeneken uralkodó” (Jel. 1,7-8). Ahogy elragadtatásban látta: „És látám, hogy az ég
megnyílt, és ímé vala egy fehér ló, és aki azon ül vala, hivatik vala Hűnek és Igaznak,
és igazságosan ítél és hadakozik. És az ő szeme tűz lángja, és fején sokágú korona és
rajta egy-egy név, amelyet senki sem tud rajta kívül. És vérrel hintett ruhába vala
öltöztetve és a neve Isten Igéjének neveztetik. És mennyei seregek követik vala őt
fehér lovakon, fehér és tiszta gyolcsba öltözve. És az ő szájából éles kard jő vala ki,
hogy azzal verje a pogányokat, a népeket; és ő fogja azokat legeltetni, pásztorolni, és
királyi pálcáddal erősen, szilárdan kormányozod őket; és ő nyomja a mindenható
Isten haragja hevének borsajtóját. És az ő ruháján és tomporán oda vala írva az ő
neve: királyoknak Királya, és uraknak Ura” (Jel. 19,11-16). Pál apostol megvallása az
Úr Jézus visszajöveteléről: „Azon a napon, amikor majd eljön, hogy dicsőségét
megmutassa szentjeiben, és csodálatos hatalmát megmutassa bennetek, hívőkben” (2
Thess. 1,10). Ézsaiás is az Úr Jézus visszajöveteléről prófétál: „Jajgassatok, mert
közeledik az Úrnak napja, mint pusztító hatalom jő a Mindenhatótól. Ezért
megerőtlenülnek és lehanyatlanak minden kezek, és megdermed minden embernek
szíve; És megrémülnek, megriadnak, kínok és fájdalmak fogják el őket, és
szenvednek, gyötrődnek, mint a szülőasszony; Riadtan néznek egymásra és egyik a
másikon csodálkozik, és arcuk lángba borul és ég. Ímé az Úrnak napja jő kegyetlen
búsulással és felgerjedt haraggal, hogy a földet pusztasággá tegye, és annak bűnöseit
elveszesse arról. Mert az ég csillagai és csillagzatai nem ragyogtatják fényüket és
világosságukat, sötét lesz a fölkelő nap támadásakor, és a hold fényét nem
tündökölteti. És meglátogatom a földön a bűnt és a világ gonoszságát, és
megszüntetem az istentelene, az Isten nélkül élőknek kevélységét és véget vetek a
kevélyek gőgjének, és az erőszakoskodóknak gőgösségét megalázom. Drágábbá
teszem a halandó embert a színaranynál, és az emberiséget, az ádámi fajt Ofir
aranyánál. Ezért az egeket megrendítem, és megindul helyéről a föld is, a seregek
Urának búsulása miatt, és felgerjedett haragjának napján” (Ésa. 13,6-13). Jóel is erről
prófétál: „Tömegek, tömegek! Hatalmas tömeg van a döntés völgyében! Mert közel
van az Úrnak napja a sorsdöntő nap a döntés völgyében! A nap és hold elsötétednek;
a csillagok bevonják és elvesztik fényüket; Az Úr hangja pedig megharsan a Sionról
és megzendül és mennydörög Jeruzsálemből, és megrendülnek az egek és a föld; de
az Úr az ő népének oltalma, menedéke, védelme, és népét megoltalmazza és az Izráel
Luk. 22,1 Elközelgetett pedig a kovásztalan kenyerek ünnepe, mely
húsvétnak mondatik, és amelyet páskának is neveztek.367
Luk. 22,2 És a főpapok, a papi fejedelmek és az írástudók,
törvénymagyarázók keresnek vala módot, és törekednek megtalálni, hogy
milyen módon, és hogyan öljék meg őt. Mert féltek a néptől a
köznéptömegétől.368
Luk. 22,3 Beméne,369 behatolt pedig a Sátán370 Júdásnak a szívébe, ki
Iskáriótesnek neveztetik, és egyike volt a tizenkettőnek;

fiainak erőssége!” (Jóel. 3,14-16). Péter apostolon keresztül jelenti ki a Szent Szellem,
hogy az Úr napja, az Úr Jézus eljövetelének napja: „Az Úr napja pedig úgy jő majd
el, mint éjjeli tolvaj, amikor az egek recsegve-ropogva nagy robajjal, óriási zajjal,
zúgva tovatűnnek, továbbhaladnak, elmúlnak, semmivé válnak. Az elemek, a világ
elemei, az anyag alkotórészei, a tapasztalati világ anyagi alkatelemei pedig megégve
felbomlanak, felolvadnak, és feloldódva széthullnak, és a föld, és a rajta levő
alkotások is megtaláltatnak, abban az értelemben, hogy sorra kerülnek. Mivelhogy
azért mindezek felbomlanak, és széthullnak, milyeneknek kell lennetek, és hogyan kell
élnetek néktek szent, Istennek szentelt, Istenhez méltó, a világtól és annak szennyétől
való elkülönült életben, Isten tiszteletében. Akik várjátok és sóvárogjátok, akik
szorgalmasan buzgólkodtok, nem vesztegetve az időtöket haszontalan dolgokra, és
siettetitek az Isten napjának eljövetelét, amely miatt az egek tűzbe borulva, és
lángolva felbomlanak és széthullnak, és a világ elemei, az anyag alkotórészei, a
tapasztalati világ anyagi alkatelemei égve megolvadnak!” (2 Pét. 3,10-12). És ismét
János apostol látomása: „Láttam az éjszakai látomásban: Jött valaki az ég felhőin,
aki emberfiához hasonló volt; az öregkorú felé tartott, és odavezették hozzá.
Hatalom, dicsőség és királyi uralom adatott neki, hogy mindenféle nyelvű nép és
nemzet őt tisztelje. Hatalma az örök hatalom, amely nem múlik el, és királyi uralma
nem semmisül meg” (Dán. 7,13-14). És az Úr Jézus visszajövetelének célja:„És láttam:
íme, egy fehér felhő, és a felhőn ült valaki, az Emberfiához hasonló: a fején
aranykorona volt, a kezében pedig éles sarló, mert eljött az aratás ideje, és a vetés
már érett a földön, és learatta a földet” (Jel. 14,14-16).
3356 Váltság (apolütrószisz): teljes felszabadítás, szabadon bocsátás.
3357 Mert bár már most: „… Isten gyermekei vagyunk, de még nem lett nyilvánvaló,
hogy milyenné leszünk. Tudjuk, hogy amikor ez nyilvánvalóvá lesz, hasonlóvá leszünk
hozzá, és olyannak fogjuk őt látni, amilyen valójában” (1Jn. 3,2). Ez pedig akkor lesz:
„Mikor Krisztus, a mi életünk megjelenik, akkor vele együtt ti is megjelentek
dicsőségben” (Kol. 3,4). És: „Mi pedig, miközben fedetlen arccal, tükrözzük az Úr
dicsőségét mindnyájan, ugyanarra a képre formálódunk át az Úr Szelleme által
dicsőségről dicsőségre” (2Kor. 3,18). „aki az ő dicsőséges testéhez hasonlóvá
változtatja a mi nyomorúságos testünket, azzal az erővel, amellyel maga alá vethet
mindeneket” (Fil. 3,21). „Amikor eljő majd, hogy megdicsőíttessék az ő szentjeiben, és
csodáltassék mindazokban, akik hisznek (mivelhogy a mi tanúbizonyságunknak hitele
volt ti nálatok ama napon” (2 Thess. 1,10). És akkor teljesedik be a prófécia, amely azt
mondja: „Harci paripákhoz hasonlók, mint a mének, úgy száguldanak. Hangjuk, mint
a harci szekereké, amelyek a hegyek magasára hágnak; pattog, akár a lobogó tűz,
amely fölemészti a tarlót, mint egy hatalmas, harcra kész nép. Előtte remegnek a
Luk. 22,4 És elmenvén, megbeszélé a főpapokkal, a papi fejedelmekkel és
a templomőrség parancsnokaival, mi módon és hogyan adja át, és
szolgáltatja ki nékik.
Luk. 22,5 És azok örömmel fogadják, és megállapodtak vele és
megígérték, hogy pénzt adnak néki;
Luk. 22,6 Ő elfogadta az egyezséget, és kedvező alkalmat keresett arra,
hogy a kezükre adhassa és kiszolgáltathassa őt, amikor nincs jelen a
sokaság.371

népek, minden arc elsápad. Száguldanak, mint a hősök, mint a harcosok, megmásszák
a falakat. Biztosan haladnak útjukon, nem térnek le ösvényükről. Nem taszigálják
egymást, mindegyik a maga útján jár. A fegyvereken is keresztültörnek, nem lehet
föltartóztatni őket. Betörnek a városba, felfutnak a falra; bemennek a házakba, az
ablakon keresztül behatolnak, mint a tolvaj. Színe előtt megremeg a föld,
megrendülnek az egek, a nap és a hold elsötétedik, a csillagok elvesztik fényüket. Az
Úr hallatja szavát serege színe előtt. Mert serege töméntelen, s akik parancsát
végrehajtják, azok hatalmasak. Mert nagy az Úrnak napja, igen félelmetes. Ki állhat
meg színe előtt?” (Jóel. 2,4-11). De nemcsak a mi szabadulásunk történik meg, hanem:
„… maga a teremtett világ is megszabadul, hogy a teremtett világot is fel fogja
szabadítani a romlandóság rabszolgaságától, a mulandóság szolgai állapotából, és a
teremtett világ is átjut az Isten fiainak dicsőséges szabadságába. Mert tudjuk, hogy
az egész teremtett világ, és a teremtmények, és az egész természet együtt, és
egyetemben fohászkodik, sóhajtozik, nyög, nyöszörög és vajúdik, a szülés
fájdalmaiban kínlódik egészen mostanáig. Sőt, nemcsak ez a világ, hanem maguk a
Szellem zsengéjének, kezdetének birtokosai, akik mint a Szellem teljességéből az első
részlet, mi magunk is, akik bensőnkben hordozzuk a Szellem zsengéjét, fohászkodunk,
sóhajtozunk, és nyögünk magunkban, a mi bensőnkben, a szellemünkben. Várván a
fiúságot, egy fiú helyére helyezést, hogy méltóvá tétessünk az apa teljes jogaiba,
kiváltságaiba, és méltóságaiba való belépésre. A mi testünknek megváltását, a
holttestünkből való, váltság általi megszabadítást. Mert reménységben tartattunk
meg, a megváltásunk még reménybeli, ugyanis megváltásunk megtörtént, de a földi
élet látható jelenségei ezt nem kinyilatkoztatják, hanem elrejtik. Ez a remény a mi
bensőnkben a Szellemmel együtt van elhelyezve, és ez még nem látszik, mármint a mi
„bensőnk”, vagy „belső” emberünk. A reménység pedig, ha láttatik, nem reménység;
mert amit lát valaki, miért reméli is azt? Hiszen: Az a remény, amit már teljesedni
látunk, többé nem remény” (Róm. 8,21-24). A prófétán keresztül jelenti ki Isten, hogy
az ember céltévesztése - gonoszsága - mit jelent az egész teremtett világ számára:
„Meddig gyászol még a föld, meddig marad száraz a mező füve? Lakóinak
gonoszsága miatt elpusztul állat és madár… ” (Jer. 12,4). „De új eget és új földet
várunk az ő ígérete szerint, amelyekben igazság lakozik” (2 Pét. 3,13). Isten ígérete:
„Mert én új eget és új földet teremtek, a régire nem is emlékeznek, senkinek sem jut
eszébe” (Ézs. 65,17). János apostol látomása: „És láttam új eget és új földet, mert az
első ég és az első föld elmúlt, és a tenger sincs többé” (Jel. 21,1). Az apostol
kétségbeesetten így kiált fel, de a megoldásra is rámutat: „Óh én nyomorult, szegény,
szerencsétlen, szenvedő ember! Kicsoda szabadít meg, ki fog kiragadni engem e
halál-testből? Ebből a halálra ítélt testből, amely a halálé? Ebből a holtestből? Az
Luk. 22,7 Elérkezett pedig a kovásztalan kenyerek napja, amikor fel kellett
áldozni a húsvéti bárányt, a pászkabárányt;
Luk. 22,8 És elküldé Pétert és Jánost, mondván: Elmenvén, készítsétek el
nékünk a húsvéti bárányt, a húsvéti vacsorát, hogy megegyük.
Luk. 22,9 Ők pedig mondának néki: Mi a kívánságod? Hol akarod, hogy
elkészítsük?
Luk. 22,10 És ő monda nékik: Ímé, mikor megérkeztek, és bementek a
városba, szembe jő veletek egy ember, ki egy korsó vizet visz; kövessétek
őt abba a házba, amelybe bemegy.
Istentől felkínált kegyelem a mi Urunkon, a Krisztus Jézuson keresztül” (Róm. 7,24)
„Azért is sóhajtozunk ebben, óhajtván felöltözni erre a mi mennyei hajlékunkat; Ha
ugyan felöltözötten is mezíteleneknek nem találtatunk! Mert mi is, akik e sátorban
vagyunk, megterhelten sóhajtozunk, minthogy nem szeretnénk ezt levetni, hanem
felölteni rá amazt, hogy a halandót elnyelje az élet” (2 Kor. 5,2-4). „Mert e romlandó,
mulandóság állapotában lévő testnek romolhatatlanságba kell öltöznie, és e
halandónak halhatatlanságba” (1Kor. 15,53) „Ő pecsétjével el is jegyzett minket, és a
Szellem zálogát adta szívünkbe” (2Kor. 1,22). „Aki záloga, foglalója a mi
örökségünknek, s feladata az Istennek megtartott nép megváltása és ezzel az Isten
dicsőségének magasztalása; míg a teljes szabadságba behelyeztethetünk az Ő
dicsőségének dicséretére” (Eféz. 1,14).
3358 Elmúlik (parerkhomai): elmúlik, de nem a végleges megsemmisülés értelmében,
hanem csak tovább halad, érvénytelenné válik.
3359 Máté így idézi az Úr Jézus szavait: „A fügefáról vegyétek pedig a példát, és
okuljatok: mikor az ága már zsendül, amikor gyenge hajtást hoz, és a levelei
kibontakoznak, tudjátok, hogy közel van a nyár: Azonképpen ti is, mikor mindezeket
az eseményeket látjátok megtörténni, tudjátok meg, vegyétek észre, hogy közel van az
idő, és Ő az ajtó előtt van, és hamarosan eljön. Bizony mondom néktek, el nem múlik
ez a nemzetség, mígnem mindezek meglesznek, be nem következnek. Az ég és a föld
elmúlnak, - megváltoznak, más, jobb állapotba mennek át, - de az én beszédeim, az
én szavaim, Igéim azonban semmiképpen el nem múlnak, semmiképp sem veszítik
érvényüket” (Mát. 24,32-35). És az Úr a szívünkbe akarja vésni ezt az igazságot, ezért
újra-és újra megismétli: „Mert bizony, úgy van, ahogy mondom néktek, míg az ég és a
föld el nem múlik, és meg nem semmisül, hanem fennáll, a törvényből: Isten
útmutatásából, tanításából, amelyet az Igében jelentett ki egy jóta vagy egyetlen
pontocska el nem múlik. És egy i betű vagy egy vesszőcske, és egyetlen írásjel sem
vész el és nem veszíti érvényét, amíg minden be nem teljesedik, és amíg csak minden
meg nem történik, és valóra nem válik, és meg nem lesz” (Mát. 5,18). Mert:
„Könnyebb pedig a mennynek és a földnek elmúlni, hogysem a törvényből: Isten
útmutatásából, tanításából, amelyet az Igében jelentett ki, egy pontocskának elesni”
(Luk. 16,17). Dávid így prófétál: „Uram, Jahve Örökkévaló! Örökké megmarad a te
igéd a mennyben, szilárdan, akár az ég” (Zsolt. 119,89). Ézsaiás is Róla prófétál,
kijelentve, hogy minden mulandó, csak Isten Igéje áll meg örökké: „Szózat szól:
Kiálts! És monda: Mit kiáltsak? Minden hústest csak fű, és minden szépsége, mint a
mező virága! Megszáradt a fű, elhullt, mert elhervadt a virág, ha az Úrnak szele
fuvallt reá; bizony csak fű a nép. Megszáradt a fű, elhullt, mert elhervadt a virág; de
Istenünk beszéde, igéje mindörökre megmarad!” (Ésa. 40,6-8). Ezt ismétli meg Péter
Luk. 22,11 És mondjátok a ház gazdájának: Ezt mondja néked a Mester:
Hol van az a szállás, az a teherleoldó hely, ahol megeszem az én
tanítványaimmal a húsvéti bárányt, a pászkát; a húsvéti vacsorát?
Luk. 22,12 És ő mutat néktek egy szőnyegekkel borított nagy vacsoráló
helyet, berendezve, ott készítsétek el.
Luk. 22,13 Elmenvén pedig, úgy találák, amint mondta nékik; és
elkészíték a húsvéti bárányt, a pászkát, vagyis a húsvéti vacsorát.372
Luk. 22,14 És mikor eljött az idő, asztalhoz dőlt az apostolokkal együtt.

apostol is: „Mert minden hústest olyan, mint a fű, és az embernek minden dicsősége,
tekintélye, méltósága olyan, mint a fű, mint a mező virága. Elhervad, és megszárad a
fű, és virága elhull: De az Úr beszéde, kijelentése, élőbeszéde, Isten aktuális, frissen
megelevenedett szava, Igéje megmarad örökké. Ez pedig az a beszéd, az az Ige, az a
kijelentés, amely néktek örömüzenetként győzelmet hirdettetett” (1Pét 1,24-25). Dávid
így prófétál Arról, aki: „Régente fundáltad a földet, Te vetettél hajdan alapot a
földnek, s az egek is a te kezednek munkája és alkotása. Azok elvesznek és
elpusztulnak, de Te megmaradsz; mindazok elavulnak, mint a ruha; mint az öltözetet,
elváltoztatod azokat, és ők elváltoznak. De te ugyanaz vagy és ugyanaz maradsz, és a
te esztendeid el nem fogynak, mert éveidnek soha sincs vége” (Zsolt. 102,26-28). Az
apostol idézi a Dávid által mondott próféciát: „És: Te Uram kezdetben alapítottad a
földet, és a te kezeidnek művei a látható, és láthatatlan egek. Azok elvesznek, el
fognak tűnni, de te változatlanul megmaradsz, és mindazok, mint a ruha megavulnak,
tönkremennek. És palástként összehajtod azokat és elváltoznak, megváltoztatod,
másmilyenné teszed, és kicseréled, te pedig ugyanaz vagy, és ugyanaz maradsz, és a
te esztendeid el nem fogynak” (Zsid. 1,10-12). Mert az egész teremtett világ mulandó:
„Emeljétek az égre szemeiteket, és tekintsetek le a földre ide alá. Mert az egek, mint a
füst szétfoszlanak, és elfogynak és a föld, mint a ruha megavul és szétmállik, és
lakosai hasonlóképp elvesznek, és úgy elhullnak, mint a legyek. De szabadításom
örökre megmarad, és igazságom meg nem romol, meg nem rendül” (Ésa. 51,6).
3360 Szív (kardia): a szellemi élet központja.
3361 Dobzódás (kraipalé): másnaposság, szédülés, mámortól, ami szellemi csömört,
undort, kiábrándultságot, szellemi kábultságot is okozhat.
3362 Ez élet gondjai (biótikosz): a jelenlegi létezéshez kapcsolódó gondok.
3363 Váratlanul (aiphnidiosz): hirtelen, rajtaütésszerűen, és kelepceképp,
készületlenül.
3364 Tőr (pagisz): csapda, hurok, tőr; háló, vagyis egy olyan trükk, fortély, amellyel az
embereket megtéveszti, vagy tőrbe csalja.
3365 Mátén keresztül is így figyelmeztet az Úr: „Azért legyetek készen, és mindig
álljatok készenlétben ti is, akiket előkészítettek erre az eseményre; mert amely órában
nem gondoljátok, abban jő el az embernek Fia” (Mát. 24,44). Hát: „Ne is aludjunk
azért mint a többiek, hanem legyünk éberek és józanok” (1 Thess. 5,6). Mert: „…a
világ, ennek a létkornak gondjai, és az emiatti aggódás, tépelődés, törekvés, és a
gazdagság csalárdsága; a vagyon, és bőség csábítása, a csalóka, félrevezető
gazdagság, és egyéb, más dolgok kívánsága, és megkívánása közbejővén; és egyéb
vágyak szívükbe lopódzva behatolnak a szívükbe, és elfojtják, teljesen elnyomják az
igét. És így gyümölcstelen lesz. Úgyhogy ez sem hoz termést, meddő, eredménytelen
Luk. 22,15 És monda nékik: Kívánva kívántam a húsvéti bárányt, a
pászka-bárányt a húsvéti vacsorát megenni veletek, mielőtt én szenvednék:
Luk. 22,16 Mert mondom néktek, hogy többé már nem eszem abból,
míglen beteljesedik, és el nem jut a teljességre az Isten királysága.
Luk. 22,17 És a pohárt vévén, minekutána hálákat adott, monda: Vegyétek
ezt, és osszátok el magatok között:
Luk. 22,18 Mert mondom néktek, hogy nem iszom a szőlőtőkének
gyümölcséből, a szőlőtő terméséből, míglen eljő az Isten országa, az Isten
királysága.
marad” (Márk. 4,19). De mi: „Mint nappal, ékesen, illőmódon, őszintén járjunk. Nem
tobzódásokban, tivornyázásban, zavargás és kicsapongásban és részegségekben. Ne
evés-ivásban, dorbézolásban, dáridózás és mulatozásban, dőzsölésben. Nem
bujálkodásokban, együtthálásban, ágyrajárásban, és feslettségekben,
kicsapongásban, gátlástalan, féktelen viselkedésben, kéjsóvárgásban. Nem
versengésben és irigységben: ne civakodásban, féltékenységben, hivalkodásban,
vetélkedésben. Hanem öltözzétek fel az Úr Jézus Krisztust, és a hústestet ne
tápláljátok a kívánságokra, és ne dédelgessétek, és ne úgy gondozzátok, és ápoljátok,
hogy bűnös kívánságokra gerjedjen” (Róm. 13,13-14). Az apostolok sem szűnnek meg
figyelmeztetni a hívőket: „És meg ne részegedjetek bortól, miben kicsapongás van,
ami a megmentetlen állapotból fakadó veszélyes életmódra utal, és amiben
menthetetlen romlás van, hanem teljesedjetek be újra meg újra Szent Szellemmel”
(Eféz. 5,18). „hogy többé ne emberi vágyak, hanem az Isten akarata szerint éljétek le
hústesti életetek hátralevő idejét. Bizony, elég volt abból, hogy a múltban a pogányok
szokása szerint kicsapongásokban, kívánságokban, részegeskedésekben,
dorbézolásokban, tivornyázásokban és szentségtelen bálványimádásokban éltetek.
Azért haragusznak rátok, sőt káromolják Istent, mert nem rohantok velük együtt a
kicsapongásnak ugyanabba a posványába” (1 Pét. 4,2-4). A Szent Szellem már Izráel
fiait is így figyelmeztette: „Ne tarts a bor mellett dőzsölőkkel, se a falánk
húsevőkkel!” (Péld. 23,20). Mert: „Jaj azoknak, akik jó reggelen részegítő ital után
futkosnak, és mulatnak estig, és bor hevíti őket: Citera és lant, dob, fuvola és bor
mellett lakmároznak, de az Úr, Jahve az Örökkévaló tetteit nem veszik észre, kezének
munkáját nem látják meg” (Ésa. 5,11-12). Mert: „A bor csúfolódóvá tesz, a részegítő
ital lármássá, senki sem bölcs, aki attól tántorog” (Péld. 20,1). És: „Jaj azoknak, akik
hősök borivásban és vitézek részegítő ital vegyítésében, keverésében” (Ésa. 5,22). Ha a
gyülekezetbe mentek: „Bort és részegítő italt ne igyatok te és a te fiaid veled, mikor
bementek a gyülekezet, a kijelentés sátorába, hogy meg ne haljatok. Örökkévaló
rendtartás legyen ez a ti nemzetségeitekben, nemzedékről nemzedékre. Hogy
különbséget tehessetek a szent és közönséges között, a tiszta és tisztátalan között” (3
Móz. 10,9-10). És: „A Krisztusnak beszéde, Igéje lakozzék, és éljen ti bennetek
gazdagon, minden bölcsességben. Tanítva, buzdítva és emlékeztetve egymást
zsoltárokkal, dicséretekkel, magasztaló szellemi énekekkel, és nyelveken énekléssel,
vagy annak magyarázatával. Hálával zengedezvén a ti szívetekben, a ti bensőtökben
az Úrnak” (Kol. 3,16). Mert: „ Amikor azt mondják: Békesség és biztonság, akkor tör
rájuk hirtelen a végső romlás, mint a fájdalom a várandós asszonyra; és nem fognak
megmenekülni. Ti azonban, testvéreim, nem vagytok sötétségben, hogy az a nap
tolvajként lephetne meg titeket. Hiszen valamennyien a világosság és a nappal fiai
Luk. 22,19 És minekutána a kenyeret vette, hálákat adván megszegé,
megtörte, és adá373 nékik, mondván: Ez az én testem,374 személyem, teljes
lényem, erőm, mely ti érettetek adatik: ezt cselekedjétek az én
emlékezetemre.
Luk. 22,20 Hasonlóképen a pohárt is, minekutána vacsorált, ezt mondván:
ez a pohár értetek, és helyettetek ömlő vérem által az Újszövetség.375
Luk. 22,21 De ímé annak a keze, aki engem elárul, kiszolgáltat és átad,
velem van az asztalon.

vagytok, nem vagyunk az éjszakáé, sem a sötétségé. Akkor ne is aludjunk, mint a

többiek, hanem legyünk éberek és józanok. Mert akik alusznak, éjjel alusznak, és akik
megrészegednek, éjjel részegednek meg. Mi azonban, akik a nappal fiai vagyunk,
legyünk éberek, és józanok, vegyük magunkra a hit és a szeretet páncélját, és mint
sisakot, az üdvösség reménységét” (1 Thess. 5,3-8). Mert azokra, akik nem a Szent
Szellemmel teljesek, hanem a világi emberek szerint –a hústest szerint – élnek:
„Rettegés, verem és kelepce fenyeget téged, föld lakója! Mert aki a rettentő hír elől
menekül, verembe esik, és aki kijön a veremből, kelepcébe kerül. Megnyílnak a magas
ég csatornái, és megrendülnek a föld alapjai. Recseg, ropog a föld, darabokra törik a
föld, inogva reng a föld! Ide-oda tántorog a föld, mint a részeg, és meglódul, mint a
kaliba, düledezik, mint a kunyhó! Ránehezedik vétke, és elesik, nem is kel föl többé.
Azon a napon megbünteti az Úr, Jahve az Örökkévaló a magasság seregét a
magasságban, és a föld királyait a földön. Egy csomóba gyűjtik őket, mint foglyokat
a verembe. Börtönbe zárják, és hosszú idő múlva megbüntetik őket. Elpirul a sápadt
hold, szégyenkezik az izzó nap, mert a Seregek Ura, Jahve az Örökkévaló lesz a
király a Sion hegyén és Jeruzsálemben, és vénei előtt ragyog dicsősége” (Ésa. 24,17-
23).
3366 Bekövetkezik (melló): elkerülhetetlenül meg fog történni, és ami még körül fog
venni.
3367 És: „Vigyázzatok, legyetek éberek, virrasszatok, figyeljetek, álljatok meg
szilárdan, mozdíthatatlanul, és tartsatok ki állhatatosan a hitben. Legyetek férfiak,
viselkedjetek bátran, és cselekedjetek férfiasan, legyetek erősek, és
győzedelmeskedjetek!” (1 Kor. 16,13). Tehát: „Figyeljetek, vigyázzatok, legyetek ébren
és imádkozzatok; mert nem tudjátok, mikor jő el az az idő” (Márk. 13,33). Hát: „Ne is
aludjunk azért, mint a többiek, hanem legyünk éberek és józanok, az Ige szerint élők,
megfontoltak, és vigyázók” (1 Thess. 5,6). „Annakokáért vegyétek föl, és hordozzátok
az Istennek minden fegyverét, hogy ellenállhassatok, és szembeszállhassatok,
harcolhassatok ama gonosz napon - a veszedelmes időben, - és mindeneket
elvégezvén megállhassatok a gonosszal szemben. Minden helyzetben imádkozzatok
Szent Szellemben. Gyakoroljátok az imádkozás és kérés minden fajtáját! Erre mindig
legyetek készen, maradjatok éberek, és tartsatok ki az imádkozásban” (Eféz. 6,13.18).
„És meg nem félemlvén, meg nem rettenve az ellenállóktól. Semmiféle módon ne
féljetek, ne ijedezzetek, ne riadjatok meg ellenségeitektől, és a szembeszegülőktől.
Ami azoknak a veszedelem, a romlás, pusztulás jele és bizonyítéka, néktek az
üdvösségé, a megmenekülésé, megmentésé, és megszabadításé, és ez az Istentől van”
(Fil. 1,28). De: „Józanok, összeszedettek, higgadtak, körültekintőek legyetek,
vigyázzatok, maradjatok ébren, virrasszatok, óvatosak és éberek legyetek, őrködjetek
Luk. 22,22 És az embernek Fia jóllehet elmegy, amint elrendeltetett, és
elvégeztetett: de jaj annak az embernek, aki által elárultatik, aki
kiszolgáltatja!
Luk. 22,23 És ők kezdék egymás között kérdezni, vajon ki lehet az ő
közöttük, aki ezt meg fogja tenni?376
Luk. 22,24 Ezután támada pedig köztük versengés,377 civakodás, vita, hogy
ki tekinthető köztük nagyobbnak.
Luk. 22,25 Erre ő így felelt nekik: A királyok uralkodnak népeiken, és akik
hatalmuk alá hajtják őket, jótevőknek hívatják, neveztetik magukat.
mert a ti ellenségetek, az ördög, a sátán mint ordító és üvöltő oroszlán körbejár, és
ott kószál mindenütt, keresvén kit elnyeljen: Akinek álljatok ellen, akivel szálljatok
szembe keményen a hit erejével, és harcoljatok, erősek lévén a hitben. Szilárd,
rendíthetetlen bizalommal, meggyőződéssel, tudva, és látva hogy a világban lévő
atyafiságotokon, testvéreiteken, a szentek összességén ugyanazok a szenvedések,
bajok teljesednek be. A minden kegyelemnek Istene pedig, aki az ő örök dicsőségére
hívott el minket a Krisztus Jézusban, titeket, akik rövid ideig szenvedtetek, Ő maga
fog helyreigazítani; maga fog titeket felkészíteni, megszilárdítani, megerősíteni és
megalapozni, biztos alapra helyezni” (1Pét 5:8-10). „Mert nem haragra rendelt minket
az Isten, hanem arra, hogy üdvösséget szerezzünk a mi Urunk Jézus Krisztus által,
De: szüntelenül imádkozzatok” (1 Thess. 5,9.17). „Az imádságban állhatatosak,
kitartóak és éberek legyetek, vigyázván, és őrködve virrasszatok abban hálaadással”
(Kol. 4,2). „Vigyázzatok azért, és legyetek állandóan készen, virrasszatok; legyetek
éberek, mert nem tudjátok, mely órában, vagy melyik napon jő el a ti Uratok. Azt
pedig jegyezzétek, és értsétek meg, és legyetek tudatába, hogy ha tudná a ház ura,
hogy az éjszakának melyik szakában, melyik órájában, vagy melyik őrváltáskor jő el
a tolvaj: akkor ébren maradna, virrasztana, vigyázna, és nem engedné, hogy házába
betörjön. Azért legyetek készen, és mindig álljatok készenlétben ti is, akiket
előkészítettek erre az eseményre; mert amely órában nem gondoljátok, abban jő el az
embernek Fia” (Mát. 24,42.44).
3367 Így hangzik a szabadulás / azaz: a húsvét ünnepéről / szóló prófécia „Szóljatok
Izráel egész gyülekezetének, egész közösségének, mondván: E hónak tizedikén
mindenki vegyen magának egy bárányt az atyáknak háza szerint, családonként és
házanként egy bárányt. Hogyha a háznép kevés a bárányhoz, akkor a házához közel
való, a legközelebbi szomszédjával együtt vegyen a személyek száma szerint. Kit-kit
ételéhez képest számítsatok a bárányhoz, vegyétek számításba, hogy ki mennyit tud
megenni a bárányból. A bárány ép, hibátlan, hím, egy esztendős legyen. A juhok
közül vagy a kecskék közül vegyétek. És legyen nálatok őrizet alatt e hónap
tizennegyedik napjáig, és ölje meg Izráel községének egész gyülekezete estennen. És
vegyenek a vérből, és azokban a házakban, ahol azt megeszik, hintsenek a két
ajtófélre és a szemöldökfára. A húst pedig egyék meg azon éjjel, tűzön sütve,
kovásztalan kenyérrel és keserű füvekkel egyék meg azt. Ugyanazon az éjszakán
egyék meg a tűzön sült húst, és egyenek hozzá kovásztalan kenyeret keserű füvekkel.
Ne hagyjatok belőle reggelre. Ha mégis marad belőle reggelre, azt égessétek el. És
ilyen módon egyétek azt meg: Derekaitokat felövezve, saruitok lábaitokon és
pálcáitok kezetekben, és nagy sietséggel egyétek azt; mert az Úr páskája az” (2 Móz.
12,3-11). És arról is rendelkezi az Úr, hogy mikor kell ezt az ünnepet megtartani:
Luk. 22,26 De ti ne úgy, és ne így cselekedjetek: hanem aki legnagyobb
köztetek, olyan legyen, mint aki legkisebb; és aki fő, aki vezet, mint aki
szolgál.
Luk. 22,27 Mert melyik nagyobb, az-e, aki asztalnál ül, aki asztalhoz dőlt,
vagy aki szolgál? Nemde aki asztalnál ül, aki asztalhoz dől? De én ti
köztetek olyan vagyok, mint aki szolgál.378
Luk. 22,28 Ti vagytok pedig azok, akik kitartottatok, és megmaradtatok én
velem az én kísértéseimben,379 azokban a támadó élű próbálkozásokban,

„Őrizzétek meg ezt az igét. Örökre szóló rendelkezés ez nektek és fiaitoknak. És

mikor bementek a földre, melyet az Úr ad néktek, amint megmondotta, ahogyan
megígérte: akkor tartsátok meg ezt a szertartást” (2 Móz. 12,24-25).
3368 A vallási vezetők kezdettől arra törekedtek, és keresték a módot, hogy az Úr
Jézust elveszítsék. Amikor a sorvadt kezű embert meggyógyítja: „A farizeusok pedig
kimenvén, tanácsot tartának ellene, hogyan veszíthetnék el őt, és elhatározták, hogy
végeznek vele, hogy megölik Jézust” (Mát. 12,14). Már Dávid így prófétált erről: „Mert
felőlem szólnak elleneim, és akik életemre törnek, együtt tanácskoznak” (Zsolt.71,10).
„Eltökélték magukat a gonosztettre, megbeszélik, hogy titokban tőrt vetnek.
Gondolják: Ki látja őket? Álnokságokat koholnak, és a kikoholt tervet végrehatják;
mindenikük keble és szíve kikutathatatlan, mert kifürkészhetetlen az ember belseje és
szíve” (Zsolt. 64,6-7). Az Úr Jézus csodáit látva: „Egybegyűjtik azért a főpapok, a papi
fejedelmek és a farizeusok a főtanácsot, és mondának: Mit cselekedjünk? Mert ez az
ember sok csodát művel. Ha ekképpen hagyjuk őt, mindenki hinni fog őbenne: és
eljőnek majd a rómaiak és elveszik tőlünk mind e helyet, mind e népet” (Ján. 11,47-48).
„Közel vala pedig a zsidók húsvétja: és sokan mennek fel Jeruzsálembe a vidékről
húsvét előtt, hogy megtisztuljanak. Keresék azért Jézust, és így tanakodtak egymás
között a templomban állva: Mit gondoltok, hogy nem jön-e fel az ünnepre? A papi
fejedelmek pedig és a farizeusok is parancsolatot adnak, hogy ha valaki megtudja,
hogy hol van, jelentse meg, hogy őt elfoghassák” (Ján. 11,55-57). És: „Akkor
egybegyűlnek a főpapok, az írástudók, és törvénymagyarázók, és a nép vénei a főpap
palotájába, akit Kajafásnak hívtak. És tanácsot tartanak, és tervet készítettek, és
megegyeztek abban, hogy Jézust álnoksággal megfogják, hogy csellel, cselvetéssel
csapdába csalják, elfogják és megöljék. De azt mondják vala: Ne az ünnepen: hogy
zendülés ne legyen, nehogy zavargás törjön ki a nép között” (Mát. 26,3-5.) És eljött az
alkalmas idő, mert: „Két nap múlva pedig húsvét, - a páska - vala és a kovásztalan
kenyerek ünnepe. És a főpapok és az írástudók, és törvénymagyarázók tanakodnak
vala, és keresik a módját, hogy csalárdsággal, ravaszsággal, csellel mi módon fogják
meg, hogyan ejtsék tőrbe és öljék meg őt. Mert azt mondják vala: Ne az ünnepen,
hogy a nép fel ne zendüljön, fel ne lázadjon, hogy zavargás ne legyen a nép körében”
(Márk. 14,1-2). Így teljesültek be a Dávid által mondott próféciák. Amelyek így
hangzottak: „Miért háborognak, dühösködnek, tombolnak, agyarkodnak, dühöngnek,
zúgolódnak, morognak, és miért fennhéjázók a pogányok, a nemzetek? A népek miért
kovácsolnak, és miért gondolnak, terveznek hiú, céltalan, sikertelen, üres, hiábavaló,
semmit érő, haszontalan terveket? A föld királyai fölkelnek, összegyűlnek; nagyjai, a
fejedelmek összeesküsznek, és együtt tanácskoznak az Úr ellen és Fölkentje -
Krisztusa – ellen” (Zsolt 2,1-2).
amikor megpróbáltak ellenem szóló adathoz, bizonyítékhoz,
nyilatkozathoz jutni;
Luk. 22,29 Én rátok hagyom örökségül a királyságot, a királyi hatalmat,
ahogyan az én Atyám örökségül hagyta rám azt,
Luk. 22,30 Hogy egyetek és igyatok az én asztalomon az én országomban,
az én királyságomban, és trónon helyet foglalva, kiválogatjátok az
Izráelnek tizenkét nemzetségét, tizenkét törzsét.380
Luk. 22,31 Monda pedig az Úr: Simon! Simon! ímé a Sátán kikért titeket,
hogy megrázzon, és megrostáljon, mint a búzát;
3369 Bement (eiszerkhomai): behatolt.
3370 Sátán (Szátánász): ellenség, üldöző, vádoló.
3371 Júdás árulásáról így ír Máté: „Akkor a tizenkettő közül egy, akit Iskáriótes
Júdásnak, kerióti férfinak hívtak, a főpapokhoz menvén, Monda: Mit akartok nékem
adni, és én kezetekbe adom Őt? Azok pedig felajánlottak néki harminc ezüstpénzt,
harminc sékelt, ami egy rabszolga ára. És ettől fogva a megfelelő, a kedvező
alkalmat keresi vala, hogy hogy kiszolgáltassa, és átadhassa, hogy elárulja és eladja
Őt, a Mesterét” (Mát. 26,14-16). Pál apostolon keresztül nyer kijelentést, hogy mi volt a
Júdás bensőjében lévő romlás oka: „Akik pedig meg akarnak gazdagodni, kísértésbe,
az ördög kelepcéjébe, meg tőrbe, csapdába, és sok esztelen, értelmetlen és káros,
ártalmas kívánságba esnek, melyek az embereket veszedelembe sodorják, romlásba
és pusztulásba döntik. Mert minden rossznak, és minden gonosz bajnak,
szerencsétlenségnek, viszontagságnak gyökere a pénz szerelme, a pénzvágy, a
kapzsiság: mely után sóvárogván törekszenek, és ez után futva némelyek eltévelyedtek
a hittől, és magukat általszegezték sok fájdalommal, szomorúsággal, bánattal” (1 Tim.
6,9-10). Jánoson keresztül kerül kijelentésre, hogy Júdás a pénz szerelmese volt, ezért:
„… tolvaj vala, és nála vala az erszény, és amit abba tesznek vala, elcseni,
elszedegeti” (Jan. 12,6). Hogy a sátán – aki az ördög – mikor kerítette teljesen
hatalmába Júdást, azt Jánoson keresztül jelenti ki a Szent Szellem: „És az utolsó
vacsora közben, amikor az ördög belesugallta már Iskáriótes Júdásnak, a Simon
fiának szívébe, hogy árulja el őt” (Ján. 13,2). Az Úr Jézus a János apostol kérdésére az
utolsó vacsorán ezt ki is jelenti: „Felele Jézus: Az, akinek én a bemártott falatot
adom. És bemártván a falatot, adá Iskáriótes Júdásnak, a Simon fiának. És a falat
után akkor beméne abba a Sátán. Monda azért néki Jézus: amit tenni szándékozol,
tedd meg hamar” (Ján. 13,26-27). Zakariás próféta már így szól az Úr Jézust eláruló
felől: „És mondám nékik: Ha jónak tetszik néktek, adjátok meg az én béremet; ha
pedig nem: tartsátok meg! És harminc ezüstpénzt fizettek béremül” (Zak. 11,12). Júdás
egy rabszolga áráért adta el az Urat, mert meg van írva, hogy: „Ha rabszolgát öklel
föl az ökör, vagy rabszolgálót: adassék azok urának harminc ezüst siklus, harminc
ezüstpénz, az ökör pedig köveztessék meg” (2 Móz. 21,32). Pál apostolon keresztül
kijelentést nyer, hogy az ökör az apostolokat jelképezi: „Mert a Mózes törvényében
meg van írva: Ne kösd fel, és ne kösd be a nyomtató ökörnek száját. Avagy talán az
ökrökre van-e az Istennek gondja? Avagy nem érettünk mondja-e általában? Mert mi
érettünk íratott meg…” (1 Kor. 9,9-10). Az Urat elárulóról így prófétál Dávid:
„Veszedelem van bensőjében, romlás uralkodik benne; s nem távozik annak teréről a
zsarnokság és csalárdság. Mert nem ellenség szidalmazott, és nem az ellenség gyaláz
engem, hisz azt elszenvedném. Nem gyűlölőm emelte fel magát ellenem, és nem
Luk. 22,32 De én imádkoztam érted, hogy el ne fogyatkozzék a te hited: te
azért idővel megtérvén, a te atyádfiait erősítsd, támogasd, és tápláld.
Luk. 22,33 Ő pedig monda néki: Uram, te veled kész vagyok mind
tömlöcre, mind halálra menni!
Luk. 22,34 És ő monda: Mondom néked Péter: Ma nem szól addig a kakas,
míg te háromszor meg nem tagadod, hogy ismersz engem.381

gyűlölőm hatalmaskodik rajtam, hiszen elrejtettem volna magamat az elől. Hanem te,
hozzám hasonló halandó, magamfajta ember, én barátom és ismerősöm, Akik együtt
édes bizalomban éltünk; az Isten házába együtt jártunk a tömegben” (Zsolt. 55,12-15).
Az is kijelentést nyer, hogy kitől származott Júdás: „Aki eltéveszti a célpontot, és a
céltévesztést cselekszi, az ördögből van, az ördögtől származik, mert az ördög
kezdettől fogva bűnben leledzik, már kezdetben elvétette a célpontot” (1 Ján. 3,8).
3372 Máté így írja le a történteket: „A kovásztalan kenyerek első napján pedig
Jézushoz mennek a tanítványok, mondván: Hol akarod, hogy megkészítsük néked
ételedre a húsvéti bárányt, a pászkavacsorát, hogy megehesd? Ő pedig monda:
Menjetek el a városba ama bizonyos emberhez és ezt mondjátok néki: A Mester
üzeni: Az én időm közel van; nálad tartom meg a húsvétot tanítványaimmal. És úgy
cselekednek a tanítványok, amint Jézus parancsolta vala nékik; és elkészítik a
húsvéti, a pászkavacsorát” (Mát. 26,17-19). Márk bizonyságtétele így hangzik: „És a
kovásztalan kenyerek ünnepének első napján, mikor a húsvéti a pászka-bárányt
vágják vala, mondának néki az ő tanítványai: Hol akarod, hogy elmenvén
megkészítsük, hogy megehesd a húsvéti, a pászka-bárányt? Akkor elkülde kettőt az ő
tanítványai közül, és monda nékik: Menjetek el a városba, és egy ember jő előtökbe,
aki egy korsó vizet visz; szegődjetek a nyomába, és kövessétek őt, És ahová bemegy,
mondjátok a házigazdának: A Mester kérdi: hol van az a szállás, ahol megeszem az
én tanítványaimmal a húsvéti, a pászka-bárányt? És ő mutat néktek egy nagy
vacsoráló házat berendezve, egy nagy, vánkosokkal jól berendezett felházat készen:
ott készítsétek el nékünk. Elmennek azért az ő tanítványai, és jutának a városba, és
úgy találák, amint nékik megmondotta, és elkészítik a húsvéti, a pászka-bárányt”
(Márk. 14,12-16). A pászkabárányról, annak leölésének – helyéről és idejéről –valamint
elfogyasztásának módjára vonatkozóan nagyon részletes parancsot ad az Úr:
„Szóljatok Izráel egész gyülekezetének, egész közösségének, mondván: E hónak
tizedikén mindenki vegyen magának egy bárányt az atyáknak háza szerint,
családonként és házanként egy bárányt. Hogyha a háznép kevés a bárányhoz, akkor
a házához közel való szomszédjával együtt vegyen a személyek száma szerint;
Vegyétek számításba, hogy ki mennyit tud megenni a bárányból. A bárány ép,
hibátlan, hím, egy esztendős legyen; a juhok közül vagy a kecskék közül vegyétek. És
legyen nálatok őrizet alatt e hónap tizennegyedik napjáig, és ölje meg Izráel
községének egész gyülekezete estennen. És vegyenek a vérből, és azokban a
házakban, ahol azt megeszik, hintsenek a két ajtófélre és a szemöldökfára. A húst
pedig egyék meg azon éjjel, tűzön sütve, kovásztalan kenyérrel és keserű füvekkel
egyék meg azt. És ne hagyjatok belőle reggelre, vagy ami megmarad belőle reggelre,
tűzzel égessétek meg. Az első hónapban, a hónapnak tizennegyedik napjának estéjétől
Luk. 22,35 És monda nékik: Mikor elküldtelek benneteket erszény, táska
és saru nélkül, volt-é valamiben hiányotok? nélkülöztetek-e valamit? Ők
pedig mondának: Semmiben sem.382
Luk. 22,36 Monda azért nékik: De most, akinek erszénye van, elővegye,
hasonlóképen a táskát; és akinek nincs kardja, adja el felső ruháját, és
vegyen kardot.

kezdve egyetek kovásztalan kenyeret, a hónap huszonegyedik napjának estéjéig. Hét

napon át ne találtassék kovász a ti házaitokban; mert valaki kovászost eszik, az a
személy kiírtatik Izráel gyülekezetéből, akár jövevény, akár az ország szülöttje
legyen. Semmi kovászost ne egyetek, minden lakóhelyeteken, kovásztalan kenyeret
egyetek. Összehívta tehát Mózes Izráel összes véneit és monda nékik: Fogjatok hozzá
és vegyetek magatoknak bárányt családjaitok szerint és öljétek meg a pászkát. És
vegyetek egy kötés izsópot és mártsátok a vérbe, amely az edényben van, és hintsétek
meg a szemöldökfát és a két ajtófelet abból a vérből, amely az edényben van; ti
közületek pedig senki se menjen ki az ő házának ajtaján reggelig. Mikor átvonul az
Úr, hogy megverje az Egyiptombelieket és meglátja a vért a szemöldökfán és a két
ajtófélen: elmegy az Úr az ajtó mellett és kihagyja az Úr azt az ajtót, és nem engedi,
hogy a pusztító bemenjen öldökölni a ti házaitokba, hogy titeket is csapással sújtson.
Őrizzétek meg ezt az igét. Örökre szóló rendelkezés ez nektek és fiaitoknak. És
mikor bementek a földre, melyet az Úr ad néktek, amint megmondotta, ahogyan
megígérte vala: akkor tartsátok meg ezt a szertartást. Mikor pedig a ti fiaitok
mondják néktek: Mit jelent ez a ti szertartástok? Akkor mondjátok: Pászka-áldozat ez
az Úrnak, aki elment az Izráel fiainak házai mellett, és kihagyta Izráel fiainak a
házait Egyiptomban, mikor megverte az Egyiptombelieket, a mi házainkat pedig
megoltalmazta. És a nép meghajtá magát és leborula. És menének és úgy
cselekedének az Izráel fiai, amint megparancsolta vala az Úr Mózesnek és Áronnak;
és úgy jártak el” (2 Móz. 12,3-8.10.18-28). És: „Nem ölheted le a pászkát
akármelyikben a te városaid közül, akármelyik lakóhelyeden, amelyeket az Úr, a te
Istened ad néked. Hanem azon a helyen, amelyet kiválaszt az Úr, a te Istened, hogy az
ő nevét oda helyezze, és hogy ott lakjék az ő neve. Ott öld le a pászkát este,
napnyugtakor, abban az időpontban, amikor kijöttél Egyiptomból. Azon a helyen süsd
és edd is meg, amelyet kiválaszt az Úr, a te Istened; reggel pedig fordulj vissza és
menj haza a te hajlékodba” (5 Móz. 16,5-7). Az Újszövetség népének is szól a
kovásztalanságról, és a húsvéti bárányról szóló parancs, és egyben kijelentést nyer az
előkép értelme: az Úr Jézus áldozata: „Tisztítsátok, és takarítsátok el azért a régi
kovászt, hogy legyetek új tésztává, aminthogy kovász nélkül valók vagytok. Hiszen
mentesek is vagytok a kovásztól, és nem vagytok romlottak, vagy megrontottak; mert
a mi húsvéti bárányunk, a mi pászkaáldozatunk, a Krisztus már áldozatot mutatott be
érettünk. Azért ne régi kovásszal ünnepeljünk, sem rosszaságnak, becstelenségnek,
gyávaságnak, alkalmatlanságnak, és gonoszságnak, romlottságnak, hitványságnak,
vagy rosszindulatnak kovászával, hanem tisztaságnak, őszinteségnek,
nyíltszívűségnek és igazságnak, a valóságnak, azaz Isten Igéjének
kovásztalanságában, ami nem romlott, és nem megrontott” (1 Kor. 5,7-8).
Luk. 22,37 Mert mondom néktek, hogy még ennek az írásnak be kell
teljesülni rajtam, hogy: És a gonoszok közé számláltatott. Mert ami
felőlem elrendeltetett, az most beteljesedik.383
Luk. 22,38 Azok pedig mondának: Uram, ímé van itt két kard. Ő pedig
monda: Elég.
Luk. 22,39 Ezután eltávozott onnan, és méne az ő szokása szerint az
Olajfák hegyére; követék pedig őt az ő tanítványai is.384
Luk. 22,40 Mikor pedig odaért a megszokott helyre, így szólt hozzájuk:
Imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek.
3373 Megszegé és adá (klaó didómi): megtörte, és átnyújtotta.
3374Teste (szóma): személye, teljes lénye, erereje].
3375 Máté így írja le az utolsó vacsorát, amin csak az apostolok vehettek részt: „Mikor
pedig evének, vevé Jézus a kenyeret és hálákat adván megtöré és adá a
tanítványoknak, és monda: Vegyétek, egyétek; ez az én testem, az én személyem, és
erőm. És vevén a poharat és hálákat adván, adá azoknak, ezt mondván: Igyatok
ebből mindnyájan; Mert ez az én vérem, az újszövetségnek vére, amely sokakért
kiontatik bűnöknek, a cél elvétésének bocsánatára, és eltörlésére. Mondom pedig
néktek, hogy: Mostantól fogva nem iszom a szőlőtőkének ebből a terméséből mind
ama napig, amikor újan iszom azt veletek az én Atyámnak országában,
királyságában. És dicséretet énekelvén, kimenének az olajfák hegyére” (Mát. 26,26-30).
János apostol írása szerint az Úr Jézus – a jelenlévő tömegnek - szintén arról beszél,
hogy az Ő teste étel, és az Ő vére ital. De az utolsó vacsorán a testté lett Ige, az Úr
Jézus Krisztus az Övéinek adja az Ő testét és vérét, azaz: lényét, énjét, erejét. Akik
még nem az Övéi, azoknak adta az Ő hústestét: az Igét, mely szintén az Ő látható
teste: „Bizony, bizony mondom néktek: Aki én bennem hisz, örök, természetfeletti
élete, az életnek egy más létezési formája van annak. Én vagyok az életnek kenyere. A
ti atyáitok a mannát ették a pusztában, és meghaltak. Ez az a kenyér, amely a
mennyből szállott alá, hogy kiki egyék belőle és meg ne haljon. Én vagyok amaz élő
kenyér, amely a mennyből szállott alá; ha valaki eszik e kenyérből, él örökké. És az a
kenyér pedig, amelyet én adok, az én hústestem, amelyet én adok a világ életéért.
Tusakodnak, és vitatkozni kezdtek a zsidók, a júdeaiak egymás között, és ezt
kérdezték: mondván: Mi módon adhatja ez nékünk a hústestét, hogy azt együk?
Monda azért nékik Jézus: Bizony, bizony mondom néktek: Ha nem eszitek az ember
Fiának hústestét, és nem isszátok az ő vérét, nincs élet bennetek. Aki eszi az én
hústestemet és issza az én véremet, örök élete van annak, és én feltámasztom azt az
utolsó napon. Mert az én hústestem bizony valóságos étel és az én vérem bizony
valóságos ital. Aki megrágja, és eszi az én hústestemet, és issza az én véremet, az én
bennem lakozik és én is abban. Amiként elküldött engem amaz élő Atya, és én az Atya
által élek: akként az is, aki engem eszik, él én általam. Ez az a kenyér, amely a
mennyből szállott alá; nem úgy, mint a ti atyáitok ették a mannát és meghaltak. Aki
ezt a kenyeret eszi, él örökké. Ezeket mondá a zsinagógában, amikor tanít vala
Kapernaumba” (Ján. 6,47-59). Hiszen: „…az Ige hústestté lett és lakozék, sátrat vert,
letáborozott mi közöttünk és láttuk, szemléltük az ő dicsőségét, mint az Atya
egyszülöttjének dicsőségét” (Ján. 1,14). A jeruzsálemi keresztények naponta törték
meg a kenyeret, azaz: Isten igéjét: „Akik pedig hittek a beszédének, bemerítkeznek, és
azon a napon mintegy háromezer személy csatlakozott hozzájuk. Ezek pedig kitartóan
Luk. 22,41 És eltávozék tőlük mintegy kőhajításnyira; és térdre esvén
imádkozék,
Luk. 22,42 Mondván: Atyám, ha akarod, távoztasd el tőlem e pohárt;
mindazáltal ne az én akaratom, hanem a tiéd legyen!
Luk. 22,43 És angyal jelenék meg néki mennyből, erősítvén őt.
Luk. 22,44 És haláltusában385 lévén, harcában, küzdelmében, és
gyötrődésében, buzgóságosabban,386 elszántabban, odaadóbban,
kitartóbban, állhatatosabban imádkozék; és az ő verítéke olyan vala, mint a
nagy vércseppek, melyek a földre hullanak.
részt vettek az apostoli tanításban, a közösségben, a kenyér megtörésében és az
imádkozásban. Napról napra állhatatosan, egy szívvel voltak a templomban, és
amikor házanként megtörték a kenyeret, örömmel és tiszta szívvel részesültek az
ételben” (Csel. 2,41-42.46). A kenyér megtörésének ideje: „A hét első napján pedig,
amikor összegyűltünk, hogy megtörjük a kenyeret, Pál prédikált nekik, és mivel
másnap már el akart utazni, a tanítást egészen éjfélig meghosszabbította” (Csel. 20,7).
Az Úr Jézust hatalmas tömeg hallgatta, éhen szomjan, s a tanítványok szóltak az
Úrnak emiatt: „És parancsolá nékik, hogy ültessenek le mindenkit csoportonként a
zöld pázsitra. Letelepednek azért szakaszonként, százával és ötvenével. Ekkor Jézus
vette az öt kenyeret és a két halat, feltekintett az égre, megáldotta és megtörte a
kenyereket, majd átadta a tanítványoknak, hogy tegyék eléjük; és a két halat is
elosztotta mindnyájuknak. Miután mind ettek, és jól is laktak, összeszedték a
kenyérdarabokat tizenkét tele kosárral; és azt is, ami a halakból maradt. Akik pedig
ettek a kenyerekből, ötezren voltak, csak férfiak” (Márk. 6,39-44). A feltámadott Úr az
emmausi úton megjelenik két tanítványnak: „És amikor asztalhoz telepedett velük,
vette a kenyeret, megáldotta, és megtörte és nekik adta. Erre megnyílt a szemük, és
felismerték, ő azonban eltűnt előlük” (Luk. 24,30-31). Pál apostol a Troási
gyülekezetben hirdeti Isten igéjét: „A hétnek első napján pedig a tanítványok
egybegyűlvén a kenyér megszegésére, megtörésére, Pál prédikál vala nékik,
mivelhogy másnap el akara menni; és a tanítást megnyújtá éjfélig. Vala pedig
elegendő szövétnek és fény abban a felházban, ahol egybe valának gyülekezve. Egy
Eutikhus nevű ifjú pedig ül vala az ablakban, mély álomba merülve: és mivelhogy
Pál sok ideig prédikála, elnyomatván az álom által, aláesék a harmadik rendházból,
és halva véteték föl. Pál pedig alámenvén, reá borula, és magához ölelve monda: Ne
háborogjatok, és ne zajongjatok; mert az élet benne van. Azután fölméne, és
megszegé, megtörte a kenyeret és megízleli, eszik, és sokáig, mind virradatig
beszélgetvén, úgy indula el” (Csel. 20,7-11). Pál apostolt hajón viszik a római fogságra,
és a hajó nagy viharba kerül: „Addig pedig, míg nappal lenne, inti vala Pál
mindnyájukat, hogy egyenek, mondván: Ma tizennegyedik napja, mióta folyton étlen
várakoztok, semmit sem véve magatokhoz. Azért intelek benneteket, hogy egyetek,
mert ez a ti javatokra szolgál, mert üdvösségeteket; megmeneküléseteket szolgálja.
Mert közületek senkinek sem esik le egy hajszál a fejéről. Mikor pedig ezeket mondá,
és kenyeret vőn kezébe, hálákat ada Istennek mindnyájuk előtt, és megtörvén, kezde
enni. Felbátorodván pedig mindnyájan, szintén vevének magukhoz táplálékot. Valánk
pedig a hajóban lélekszám szerint összesen kétszázhetvenhatan” (Csel. 27,33). Pál
apostol tanítása a Korintusbeli – és minden – hívőknek: „Mint okosokhoz szólok, és
úgy szólok hozzátok, mint bölcsekhez. Úgy beszélek veletek, mint akikről tudom, hogy
Luk. 22,45 És minekutána fölkelt az imádkozástól, az ő tanítványaihoz
menvén, aludva találá őket a szomorúság miatt,
Luk. 22,46 És monda nékik: Mit alusztok? Keljetek fel és imádkozzatok,
nehogy kísértésbe essetek.387

Luk. 22,47 És mikor még beszél, ímé sokaság jöve, melynek az méne
előtte, aki Júdásnak neveztetik, egy a tizenkettő közül és Jézushoz lépett,
hogy őt megcsókolja.

eszeteket használjátok. Ítéljétek meg ti, amit mondok. A hálaadásnak pohara, kelyhe,
amelyet megáldunk, nem a Krisztus vérével való közösségünk-e? A kenyér, amelyet
megszegünk, amelyet megtörünk nem a Krisztus testével, az Ő személyével való
közösségünk-e? Mert egy a kenyér, és egyetlen test, egyetlen személy vagyunk sokan;
mert mindnyájan az egy kenyérből részesedünk” (1 Kor. 10,15-17). Ezért: „Nem
ihatjátok az Úr poharát, és az ördögök, a démonok poharát is. Nem lehettek az Úr
asztalának és az ördögök, a démonok asztalának részesei” (1 Kor. 10,21). „Azért aki
méltatlanul eszi e kenyeret, vagy issza az Úrnak poharát, vétkezik az Úr teste és vére
ellen” (1 Kor. 11,27). „Mert én ugyanis az Úrtól vettem, amit átadtam néktek: hogy az
Úr Jézus azon az éjszakán, melyen elárultatott, kiszolgáltatott, és átadatott, fogta a
kenyeret. És hálákat adván, megtörte és ezt mondotta: Vegyétek, egyétek! Ez az én
testem, az én teljes lényem, mely ti érettetek, és helyettetek megtöretik; ezt
cselekedjétek a rólam való megemlékezésül. Ugyanígy a poharat is vette az étkezés
után, és így szólt: E pohár amaz újtestamentum, az Újszövetség az én vérem által, az
én véremben, valahányszor, és amikor csak isztok belőle, az énrólam való
megemlékezésül tegyétek ezt” (1 Kor. 11,23-25). Az apostol megvallása: „mert én nem
embertől vettem, nem is tanítottak rá, hanem Jézus Krisztus kinyilatkoztatásából
kaptam” (Gal. 1,12).
3376 Máté így írja le a történteket: „És amikor esznek vala, monda: Bizony mondom
néktek, ti közületek egy elárul, kiszolgáltat, és átad engem. És felettébb
megszomorodva, kezdék egyenként kérdezni, és mondani néki: Én vagyok-e az,
Uram? Talán csak nem én? Ő pedig felelvén, monda: Aki velem együtt mártja kezét a
tálba, az árul el, az szolgáltat ki, és ad át engem. Az embernek Fia jóllehet elmegyen
és elhagyja a világot, amint meg van írva felőle, de jaj annak az embernek, aki az
embernek Fiát elárulja; jobb volna annak az embernek, ha meg sem született volna.
Megszólalván Júdás is, aki elárulja vala őt, monda: talán csak nem én vagyok az,
Mester? Monda néki: Te mondád” (Mát. 26,21-25). János további részleteket közöl:
„Nem mindnyájatokról szólok; tudom én kiket választottam el; hanem hogy
beteljesedjék az írás: Aki velem ette a kenyeret, a sarkát emelte fel ellenem. Most
megmondom néktek, mielőtt meglenne, hogy mikor meglesz, higgyétek majd, hogy én
VAGYOK. Bizony, bizony mondom néktek: Aki befogadja, ha valakit elküldök, engem
fogad be; aki pedig engem befogad, azt fogadja be, aki engem küldött. Mikor ezeket
mondja vala Jézus, igen nyugtalankodik, és megrendült, zaklatott, feldúlt lett
szellemében, s bizonyságot tőn, és monda: Bizony, bizony mondom néktek, hogy egy
ti közületek elárul, és kiszolgáltat, átad engem. A tanítványok ekkor tanácstalanul, és
zavartan egymásra tekintének bizonytalankodva, hogy kiről szól. Egy pedig az ő
tanítványai közül a Jézus kebelén nyugszik vala, Jézus keblére dőlve feküdt, akit
Luk. 22,48 Jézus pedig monda néki: Júdás, csókkal árulod el, és
szolgáltatod ki az embernek Fiát?
Luk. 22,49 Látván pedig azok, akik ő körülötte valának, hogy mi készül,
mondának néki: Uram, vágjuk-e őket fegyverrel?
Luk. 22,50 És közülük valaki megvágá a főpap szolgáját, és levágá annak
jobb fülét.
Luk. 22,51 Felelvén pedig Jézus, monda: Elég eddig. És megérintve annak
fülét, meggyógyítja és helyreállítja azt.

szeret vala Jézus. Int azért ennek Simon Péter, hogy tudakozza meg, ki az, akiről
szól? Az pedig a Jézus kebelére hajolván, monda néki: Uram, ki az? Felele Jézus: Az,
akinek én a bemártott falatot adom. És bemártván a falatot, adá Iskáriótes Júdásnak,
a Simon fiának. És a falattal együtt beméne abba a Sátán. Monda azért néki Jézus:
Amit cselekszel, amit tenni szándékozol, hamar cselekedjed. Ezt pedig senki sem érté
a leültek közül, miért mondta néki. Némelyek ugyanis állítják, mivelhogy az erszény
Júdásnál vala, hogy azt mondá néki Jézus: Vedd meg, amikre szükségünk van az
ünnepre; vagy, hogy adjon valamit a szegényeknek” (Ján. 13,19-29). A Szent Szellem
kitöltése után így beszél Péter apostol: „És azokban a napokban felkelvén Péter a
tanítványok között, monda - vala pedig ott együtt mintegy százhúsz főnyi sokaság: -
Atyámfiai, testvéreim, férfiak, szükség volt beteljesedni annak az írásnak, melyet
megjövendölt, amit előre megmondott, kinyilatkoztatott a Szent Szellem Dávid szája
által Júdás felől, ki vezetőjük lőn azoknak, akik elfogták Jézust. Mert mi közénk
számláltatott, közénk tartozott, és elnyerte ennek a szolgálatnak az osztályrészét, és a
mi szolgálatunk részese volt. Ez a szolgálat jutott neki örökségül” (Csel. 1,15-17).
Dávid így prófétál erről: „Istennek átka szállott ő reá, s mivelhogy benne fekszik, nem
kél fel többé! Még az én jóakaróm is, akiben megbíztam, aki kenyeremet ette,
fölemelte sarkát ellenem és ellenem támadt” (Zsolt. 41,9-10).
3377 Versengés (philoneikia): civakodás, vita.
3378 A tanítványokban újra-és újra felmerül a kérdés, hogy ki nagyobb közöttük:
„Abban az órában menének a tanítványok Jézushoz, és megkérdezték tőle mondván:
Vajon ki a legnagyobb, a leghatalmasabb, a legfontosabb a mennyeknek országában,
a mennyeknek királyságában? És előhíván Jézus egy kisgyermeket, közéjük állítja
vala azt, És monda: Bizony mondom néktek, ha meg nem tértek, ha meg nem
változtok, ha meg nem fordultok, és olyanok nem lesztek, mint a kisgyermekek,
semmiképpen nem mentek be a mennyeknek országába, a mennyeknek királyságába.
Aki azért annyira megalázza magát, és annyira kicsivé lesz, mint ez a kis gyermek, az
a legnagyobb, a leghatalmasabb, és legfontosabb a mennyeknek országában, a
mennyek királyságában ” (Mát. 18,1-4). És amikor az Úr kijelenti, hogy szenvednie
kell, akkor is ugyanez a kérdés foglalkoztatja őket: „A tanítványok egymás között
vitatkozni kezdtek, és vetélkedés csúszott be közéjük a felől, hogy ki közöttük a
legnagyobb. Jézus pedig látván az ő szívük gondolatát és fontolgatását, egy kis
gyermeket megfogván, maga mellé állatá azt, És monda nékik: Valaki e kis gyermeket
befogadja az én nevemben, engem fogad be; és valaki engem befogad, azt fogadja be,
aki engem elküldött; mert aki legkisebb mindnyájan ti közöttetek, az lesz nagy” (Luk.
9,46-48). Egy másik példázattal is megvilágítja az Úr Jézus válaszát: „Jézus pedig
előszólítván őket, monda: Tudjátok, hogy a pogányok felett fejedelmek uralkodnak, és
Luk. 22,52 Monda pedig Jézus azoknak, akik ő hozzá mentek, a
főpapoknak, az ellene kivonult papi fejedelmeknek, a templomőrség
vezetőinek és a véneknek: Mint valami latorra, úgy vonultok ki ellenem,
mint valami rabló ellen kardokkal és fustélyokkal és botokkal?
Luk. 22,53 Mikor minden nap veletek voltam a templomban, nem
emeltetek rám kezet; de ez a ti órátok, és a sötétségnek hatalma, itt leplezi
le magát a sötétség hatalmassága.

a nemzeteket fejedelmeik uralmuk alá hajtják, zsarnokoskodnak, és hatalmaskodnak

az embereken, és fontos embereik szeretik a hatalmukat éreztetni velük; s nagyjaik
visszaélnek a hatalmukkal. De ne így legyen közöttetek; hanem aki közöttetek nagy
akar lenni, legyen a ti szolgátok; És aki közöttetek első akar lenni, legyen a ti
rabszolgátok. Valamint az embernek Fia nem azért jött el a földre, hogy néki
szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és adja az ő életét váltságul sokakért, és ez
által sok embert megmentsen” (Mát. 20,25-28). Hát közöttetek is: „… aki a legnagyobb
közöttetek, legyen a ti szolgátok. Mert aki magát felmagasztalja, és magasra emeli,
megaláztatik; és aki magát megalázza, felmagasztaltatik, és magasra emelik” (Mát.
23,11-12). Az Úr Jézus példázatokkal világítja meg kijelentését: „Mikor valaki
lakodalomba hív, ne dőlj le a fő helyre; mert netalán náladnál nagyobb tiszteletben
álló, vagy egy fontosabb, és előkelőbb, egy megbecsülésnek örvendő, tisztelt,
tiszteletre méltóbb embert is hívott meg az. És mikor megérkezik az, és hozzád lép aki
mind téged, mind azt meghívta, ezt mondja majd néked: Engedd és add át ennek a
helyet! És akkor szégyennel az utolsó helyre fogsz kerülni, és akkor neked
szégyenkezve a legutolsó helyet kell elfoglalnod. Hanem mikor meghívnak, menj el és
dőlj le az utolsó helyre; hogy mikor eljő és belép majd az, aki téged meghívott, ezt
mondja néked: Barátom ülj feljebb, ülj előbbre egy jobb helyre! Akkor néked
dicsőséged lesz azok előtt, minden asztaltársad előtt mindazok előtt, akikkel együtt
dőltél asztalhoz, és így a többi vendég tisztelni fog. Mert mindenki, aki magát
felmagasztalja és fölemeli, megaláztatik; és aki magát megalázza, felmagasztaltatik
és fölemeltetik” (Luk. 14,8-11). És Pál apostol az Úr Jézus kijelentése szerint szolgál.
„Mert én, noha mindenkivel szemben, és mindenkitől szabad, független vagyok,
magamat mindenkinek rabszolgájává tettem, hogy a többséget megnyerjem” (1 Kor.
9,19). „Nem mintha uralkodni akarnánk rajtatok, hiteteken keresztül, nem, inkább
örömötökben szeretnénk közreműködni. A hitetek ugyanis szilárd” (2 Kor. 1,24). Mert
hogyan uralkodhatnánk, hiszen: „...kicsoda Pál és kicsoda Apollós? Csak szolgák,
kik által hívőkké lettetek, és pedig amint kinek-kinek az Úr adta” (1 Kor. 3,5). Isten
Igéje Péter apostolon keresztül is figyelmezteti a gyülekezet elöljáróit, azaz véneit:
„A köztetek lévő presbitereket kérem én, a presbitertárs, és a Krisztus szenvedésének
tanúja, és a megjelenendő dicsőségnek részese. Legeltessétek az Istennek köztetek
lévő nyáját, gondot viselvén arra nem kényszerítésből, hanem örömest. Sem nem rút
nyerészkedésből, hanem jóindulattal; Sem nem úgy, hogy uralkodjatok a
gyülekezeteken, hanem mint példányképei a nyájnak” (1 Pét. 5,1-3). „Dávid ismerte
Urát, és ilyen megvallást tesz, példát adva Krisztus népének: „Grádicsok éneke,
zarándokének Dávidtól. Uram, nem fuvalkodott fel az én szívem, szemeim sem láttak
magasra, nem kevély a tekintetem, és nem jártam nagy dolgok után, erőmet haladó
Luk. 22,54 Megfogva, megragadva azért őt, elvezeték, és bekísérték a
főpap házába. Péter pedig követi vala messziről.388
Luk. 22,55 És mikor tüzet gerjesztettek, tüzet gyújtottak az udvar közepén,
és ők körülülték, Péter is leült közéjük.
Luk. 22,56 És meglátván őt egy szolgálóleány, amint a világosságnál ült,
szemeit reá vetvén, szemügyre vette, és figyelmesen megnézve, monda: Ez
is ő vele vala!
Luk. 22,57 Ő pedig megtagadá őt, mondván: Asszony, nem ismerem őt!

csodadolgok után. Nem törekszem arra, ami túl nagy és elérhetetlen nekem; Sőt
csitítom, és lecsendesítem és elnémítom legbelső énemet, és amilyen az elválasztott
gyermek az anyjánál, mint az elválasztott gyermek, olyan bennem az én legbelső
énem)” (Zsolt. 131,1-2). Mert: „Az embernek kevélysége megalázza őt; az alázatos
pedig tisztességet nyer” (Péld. 29,23). „A csúfolódókat ő megcsúfolja, az
alázatosaknak pedig kegyelmet ad” (Péld. 3,34). Mert: „Akire romlás vár, annak
fölfuvalkodik a szíve, de akire dicsőség, az alázatos” (Péld. 18,12). Ezért jobb az:
„hogyha megaláznak, felmagasztalásnak mondod azt, és ő az alázatost megtartja”
(Jób. 22,29) .
3379 Kísértéseimben (peiraszmosz): azokban a támadó élű próbálkozásokban, amikor
megpróbáltak ellenem szóló adathoz, bizonyítékhoz, nyilatkozathoz jutni.
3380 A kijelentést így folytatja az Úr: „Ne félj te kicsiny nyáj; mert tetszett, és örömmel
való döntése a ti Atyátoknak, hogy néktek ajándékozza az országot, a királyságot, a
királyi hatalmat” (Luk. 12,32). Ez pedig akkor lesz: „… az újjászületéskor, amikor az
embernek Fia beül az ő dicsőségének királyi székébe, amikor helyet foglal
dicsőségének trónján, ti is beültök majd tizenkét királyi székbe, és ti is ott ültök majd
vele tizenkét trónon, és így választjátok szét, különböztetitek meg, és válogatjátok ki,
az Izráel tizenkét nemzetségét ” (Mát. 19,28). És: „Mikor pedig eljő az embernek Fia
az ő dicsőségében, és ő vele mind a szent angyalok, akkor beül majd az ő
dicsőségének királyiszékébe, és helyet foglal fönséges trónján. És elébe, az Ő színe
elé gyűjtetnek mind a népek, nemzetek, és elválasztja, különíti őket egymástól, miként
a pásztor elválasztja, és elkülöníti a juhokat a kecskéktől. És a juhokat jobb keze
felől, a kecskéket pedig bal keze felől állítja. Akkor ezt mondja a király a jobb keze
felől állóknak: Jertek, én Atyámnak áldottai, örököljétek, vegyétek örök birtokul ez
országot, ezt a királyságot, amelyet nektek készítettem a világ megalapítása,
teremtése, és levetése óta” (Mát. 25,31-34). „De azt mondom néktek, hogy sokan
eljőnek, sokan fognak érkezni napkeletről és napnyugatról is, és letelepednek, és
asztalhoz dőlnek Ábrahámmal, Izsákkal és Jákóbbal a mennyek országában: akik
pedig Isten országa fiainak tartják magukat kivettetnek a külső sötétségre; holott
lészen sírás, jajgatás, siránkozás és fogaknak csikorgatása” (Mát. 8,11-12) Az
apostolon keresztül folytatódik a kijelentés a szentekhez, a Krisztus népéhez: „Igaz
beszéd ez, és megbízható az ige. Mert ha vele együtt meghaltunk, vele együtt fogunk
élni is. Ha tűrünk, kitartunk, és állhatatosak vagyunk, vele együtt fogunk uralkodni is,
vele együtt királyságra fogunk jutni mi is: ha megtagadjuk, elutasítjuk, ő is
megtagad, elutasít minket” (2 Tim. 2,11-12). „Vagy nem tudjátok, hogy a szentek a
világot ítélik meg?” (1 Kor. 6,2 ). A megdicsőült Úr kijelentése: „A győzteseknek, akik
mindvégig, egészen a beteljesedésig, befejeződésig megtartják azt, amit én
Luk. 22,58 És rövid idő múlva más látván őt, monda: Te is azok közül való
vagy! Péter pedig monda: Ember, nem vagyok!
Luk. 22,59 És úgy egy óra múlva más valaki erősítette, és határozottan
állította mondván: Bizony ez is vele vala: mert Galileából való is.
Luk. 22,60 Péter pedig ismét tagadta: Ember, nem tudom, és nem is értem,
hogy, mit mondasz! És azonnal, mikor ő még beszélt, megszólalt a kakas.
Luk. 22,61 És hátra fordulván az Úr, ránézett Péterre. És eszébe jutott, és
megemlékezett Péter az Úr szaváról, az Úr Igéjéről, amint néki mondta:
Mielőtt a kakas szól, háromszor megtagadsz engem.
parancsoltam nekik, hogy cselekedjék, - ugyanúgy,ahogy én is cselekedtem és
cselekszem, - felhatalmazást, képességet, lehetőséget adok a nemzetek, népek fölött;
És uralkodnak rajtuk vasvesszővel. És mint a fazekas edényei széttöretnek.
Amiképpen én is vettem, az én Atyámtól. És adom azoknak a hajnalcsillagot. Akinek
van füle hallja, meghallja, felfogja, megérti mit mond a Szellem a gyülekezeteknek, a
kihívottak közösségeinek, az eklézsiának!” (Jel. 2,26-29). És hogy mit ad az Úr, arról
így beszél: Én Jézus küldöttem az én angyalomat, hogy ezekről bizonyságot tegyen
néktek a gyülekezetekben. Én vagyok… ama fényes hajnali csillag” (Jel. 22,16). És:
„Aki győz, megadom annak, hogy az én királyiszékemben, az én trónusomon üljön
velem, amint én is győztem és ültem az én Atyámmal az ő királyiszékében, az ő
trónusán. Akinek van füle, hallja meg, mit mond a Szellem a gyülekezeteknek!” (Jel.
3,21-22). Dávid így prófétál Krisztusról, és az Ő népéről: „Az Úr végzését hirdetem: Ő
így szólt hozzám: „A Fiam vagy, ma adtam neked életet. Kérd tőlem, és örökségül
adom neked a népeket, nemzeteket, birtokodul a földkerekséget. Vasvesszővel
verheted őket, és mint a cserépedényt összetörheted” (Zsolt 2,7-9). És a világmindenség
Uráról – aki a Krisztus – prófétál Dávid: „Kelj fel, oh Isten, ítéld meg a földet, mert
néked jutnak örökségül minden népek” (Zsolt. 82,8). Ő az Úr, és Ő a király:
„Megemlékeznek és megtérnek az Úrhoz a föld minden határai, és leborul előtted a
pogányok minden nemzetsége. Mert az Úré a királyi hatalom, uralkodik a
pogányokon, a nemzeteken is” (Zsolt. 22,28-29). Ővele együtt Isten minden ígérete,
ereje, hatalma azoké, akik elnyerték a fiúság Szellemét: „Mikor pedig eljött az
időnek teljessége, kibocsátotta Isten az ő Fiát, aki asszonytól lett, aki törvény alatt
lett, Hogy a törvény alatt levőket megváltsa, hogy elnyerjük a fiúságot. Minthogy
pedig fiak vagytok, kibocsátotta az Isten az ő Fiának Szellemét a ti szíveitekbe, ki ezt
kiáltja: Abba, Atya! Azért nem vagy többé szolga, hanem fiú; ha pedig fiú, Istennek
örököse is Krisztus által” (Gal. 4,4-7) Mert Ővele együtt lettek a fiak is mindennek
örökösei: „Akit tett mindennek örökösévé, aki által a világot is teremtette” (Zsid. 1,2).
3381 Máté így írja le a történteket: A húsvéti vacsora után: „… dicséretet énekelvén,
kimennek az olajfák hegyére. Akkor monda nékik Jézus: Mindnyájan ezen az éjszakán
megbotránkoztok, megbotlotok és tőrbe estek és elveszítitek a hiteteket én bennem.
Mert meg van írva: Megverem és megölöm a pásztort, és elszélednek, szétszóródnak
a nyájnak juhai. De föltámadásom után előttetek megyek majd Galileába. Péter
pedig felelvén, monda néki: Ha mindnyájan megbotránkoznak, megütköznek is, és ha
el is veszítik a hitüket te benned, én soha meg nem botránkozom, és meg nem
ütközöm. Monda néki Jézus: Bizony mondom néked, ezen az éjszakán, mielőtt
megszólal a kakas, háromszor megtagadsz engem, és háromszor fogod letagadni,
hogy ismersz engem. Péter tovább erősködött, és így fogadkozott: Ha meg kell is
Luk. 22,62 És kimenvén Péter, elkeseredetten sírt, zokogott, és jajgatott.389
Luk. 22,63 És azok a férfiak, akik fogva tartották, és őrizték Jézust,
csúfolják, gúnyolják vala, ököllel ütve őt.
Luk. 22,64 Majd szemeit eltakarván arcul csapdossák őt, és kérdezték őt,
mondván: Prófétáld meg ki az, aki téged ver, ki ütött meg téged?
Luk. 22,65 És sok egyéb dolgot mondának néki, és káromló szájjal trágár
és becsmérlő szavakkal szidalmazván őt.390

veled halnom, akkor sem tagadom le, hogy ismerlek téged. Hasonlóképen szólnak és
fogadkoznak vala a többi tanítványok is” (Mát. 26,30-35). És ez így került megírásra:
„Fegyver, serkenj fel az én pásztorom ellen és a férfiú ellen, aki nékem társam! Így
szól a Seregeknek Ura. Verd meg a pásztort és elszélednek a juhok, én pedig a
kicsinyek ellen fordítom kezemet” (Zak. 13,7). Mikor az Úr kijelenti, hogy el kell
mennie tőlük, Péter válasza egy kérdés: „Monda néki Simon Péter: Uram, hová
mégy? Felele néki Jézus: Ahová én megyek, most én utánam nem jöhetsz; utóbb
azonban utánam jössz. Monda néki Péter: Uram, miért nem mehetek most utánad?
Az életemet adom éretted! Felele néki Jézus: Az életedet adod érettem? Bizony,
bizony mondom néked, nem szól addig a kakas, mígnem háromszor megtagadsz
engem” (Ján. 13,36-38). Péter apostol megtérése után, így figyelmezteti a testvéreket:
„Józanok, összeszedettek, higgadtak, körültekintőek legyetek, vigyázzatok,
maradjatok ébren, virrasszatok, óvatosak és éberek legyetek, őrködjetek, mert a ti
ellenségetek, az ördög, a sátán, mint ordító és üvöltő oroszlán szertejár, körbejár, és
ott kószál mindenütt keresvén kit elnyeljen” (1Pét 5,8).
3382 Az Úr előzőleg így küldte ki tanítványait: „És megparancsolá nékik, hogy az útra
semmit ne vigyenek egy pálcán kívül; se táskát, se kenyeret, se pénzt az övükben;
Hanem húzzanak sarut, de két ruhát ne öltsenek” (Márk. 6,8-9).
3383 És ez így lett megírva: „Azért részt osztok néki a nagyokkal, és zsákmányt a
hatalmasokkal oszt, mivelhogy életét halálra adta, és a bűnösök közé számláltatott;
pedig ő sokak bűnét hordozta, és a bűnösökért imádkozott!” (Ésa. 53,12).
3384 Az Úr Jézus a templomban tanít, de az éjszakát az olajfák hegyén tölti: „Tanít
vala pedig naponta a templomban; éjszakára pedig kimenvén, a hegyen tartózkodott,
mely Olajfák hegyének neveztetik” (Luk. 21,37). Mikor szolgákat küldenek a vallási
vezetők, hogy elfogják őt: „Jézus pedig elméne az Olajfák hegyére” (Ján. 8,1). Innen
küldi el tanítványait, hogy elkészítsék a húsvéti vacsorát: „És mikor Jeruzsálemhez
közeledének, Bethfagé és Bethánia felé, az olajfák hegyénél, elkülde kettőt
tanítványai közül” (Márk. 11,1). Itt jelenti ki tanítványainak az elkövetkezendő
eseményeket: „Mikor pedig az olajfák hegyén ül vala, a templom átellenében,
megkérdezék őt magukban Péter, Jakab, János és András” (Márk. 13,3). Feltámadása
után itt búcsúzott el tanítványaitól, és innen ment vissza a mennybe: „ezután
visszatértek Jeruzsálembe a hegyről, mely hivatik Olajfák hegyének, mely Jeruzsálem
mellett van, egy szombatnapi járóföldre” (Csel. 1,12).
3385 Haláltusában lévén (agónia): harcában, küzdelemben, és gyötrődésében.
3386 Buzgóságosabban (ekteneszteron): elszántabban, odaadóbban, kitartóbban,
állhatatosabban.
Luk. 22,66 Amint megvirradt, és nappal lett, egybegyűlt a nép véneinek
tanácsa, főpapok, a papi fejedelmek és írástudók, a törvénymagyarázók: és
elővezettették őt az ő gyülekezetükbe, a nagytanácsba, a Szanhedrinbe,
Luk. 22,67 S ott felszólították, mondván: Ha te vagy a Krisztus, mondd
meg nékünk. Monda pedig nékik: Ha mondom néktek, nem hiszitek:
Luk. 22,68 De ha kérdezlek is, nem feleltek nékem, sem szabadon nem
bocsátotok.

3387 Máté így írja le a Gecsemáné kertben történteket: „Akkor elméne Jézus velük egy
helyre, amelyet Gecsemánénak hívtak, és monda a tanítványoknak: Üljetek le itt, míg
elmegyek, és amott imádkozom. És maga mellé vévén Pétert és Zebedeusnak két fiát,
kezde szomorkodni, és remegni és gyötrődni. Ekkor monda nékik: Felette igen
szomorú az én egész lényem mind halálig! Bánat fogja körül egész lényemet, míg
csak a halál el nem jön. Maradjatok itt és vigyázzatok, és virrasszatok én velem. És
egy kissé előre menve, arcra borult könyörögvén és mondván: Atyám! Ha lehetséges,
múljék el tőlem e pohár. Mindazáltal ne úgy legyen amint én akarom, hanem amint te.
Akkor visszament a tanítványokhoz és alva találá őket, és monda Péternek: Így nem
bírtatok, ennyire nem volt erőtök vigyázni és virrasztani velem egy óráig sem!?
Vigyázzatok és virrasszatok. Maradjatok ébren és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne
essetek; mert jóllehet a szellem kész, de a hústest erőtlen. Ismét elméne másodszor is,
és könyörge, mondván: Atyám! Ha el nem múlhatik tőlem e pohár, hogy ki ne igyam,
legyen meg a te akaratod. És mikor visszatér vala, ismét alva találá őket; mert
megnehezedtek vala az ő szemeik és nem tudták nyitva tartani, mert szemükre álom
súlya nehezedett. És ott hagyva őket, ismét elméne és imádkozik harmadszor,
ugyanazon beszéddel, ugyanazokkal az igékkel szólván. Ekkor visszatért, és méne az
ő tanítványaihoz, és monda nékik: Aludjatok immár és nyugodjatok. Ímé, eljött az
óra, és az embernek Fia a bűnösök, céltévesztettek kezébe adatik. Keljetek fel, és
induljunk! Ímé elközelgett, aki engem elárul” (Mát. 26,36-46). Márk bizonyságtétele
így hangzik: „És menének ama helyre, amelynek Gecsemáné a neve; és monda az ő
tanítványainak: Üljetek le itt, amíg imádkozom. És maga mellé vevé Pétert és
Jakabot és Jánost, és kezde rettegni és gyötrődni, rémület és otthontalanság,
hontalanság érzete kezdte nyugtalanítani; És monda nékik: Szomorú az én egész
lényem, halálos szomorúság borult rám mind halálig; maradjatok itt, és vigyázzatok,
őrködjetek, és virrasszatok. És egy kevéssé előre menvén, a földre esék, a földre
borult, és imádkozék, hogyha lehetséges, múljék el tőle ez az óra; És monda: Abba,
Atyám! Minden lehetséges néked. Vidd el, távoztasd el tőlem ezt a poharat, ments
meg engem e pohártól; mindazáltal ne az én akaratom legyen meg, hanem a tied.
Azután visszatért és aludva találá őket, és monda Péternek: Simon, alszol? Nem
bírtál egy óráig vigyázni? Nem voltál képes egyetlen órát virrasztani, nem volt erőd
egy órát ébren tölteni? Vigyázzatok, virrasszatok, maradjatok ébren és imádkozzatok,
hogy kísértetbe ne jussatok; a szellem ugyan kész és hajlandó, de a hústest erőtlen.
És ismét elmenvén, imádkozék, ugyanazon szavakkal szólván. Amikor pedig
visszatért, ismét aludva találá őket; mert a szemeik megnehezedtek vala, és szemükre
álom nehezedett, és nem tudták mit feleljenek néki. Harmadszor is jöve, és monda
nékik: Aludjatok immár és nyugodjatok. Elég! Megvan a döntés! Eljött az óra, nincs
Luk. 22,69 Mostantól fogva ül az embernek Fia az Isten hatalmának jobbja
felől,391 a hatalomból fakadó erő jobbján.
Luk. 22,70 Mondának pedig mindnyájan: Te vagy tehát az Isten Fia? Ő
pedig monda nékik: Ti mondjátok, hogy én vagyok!
Luk. 22,71 Azok pedig mondának: Mi szükségünk van még bizonyítékra,
vagy tanúvallomásra? Hiszen mi magunk hallottuk az ő szájából.392
Lukács evangélium 23. fejezet: A keresztút

a gonosz előtt akadály. Ímé az embernek Fia a bűnösök kezébe adatik. Ébredjetek,
Keljetek föl, menjünk: ímé elközelgett, aki engem elárul, és kiszolgáltat” (Márk. 14,32-
42). János is erről tesz bizonyságot: „Mikor ezeket mondta vala Jézus, kiméne az ő
tanítványaival együtt túl a Kedron patakán, ahol egy kert vala, amelybe bemenének ő
és az ő tanítványai. Ismeri pedig azt a helyet Júdás is, aki őt elárulta, kiszolgáltatta,
aki átadta vala; mivelhogy gyakorta ott gyűlt egybe Jézus az ő tanítványaival” (Ján.
18,1-2). Most így kérte az Atyát: „Most az én egész lényem háborog, megrendült, és
nyugtalan, felzaklatódott, és feldúlt; és mit mondjak? Kérjem azt, hogy Atyám, ments
meg engem ettől az órától. De hiszen éppen ezért az óráért jöttem!” (Ján. 12,27). Az
apostoli bizonyságtétel így hangzik: „Ki az ő hústestének napjaiban könyörgésekkel
és esedezésekkel, erős kiáltás és könnyhullatás közben járult ahhoz, aki képes, akinek
hatalma van megszabadítani őt a halálból, és meghallgattatott az ő Istentiszteletéért”
(Zsid. 5,7-8).
3388 Máté így írja le a történteket: „És még mikor beszél vala, ímé Júdás, egy a
tizenkettő közül, eljöve és vele együtt sok nép fegyverekkel, kardokkal és botokkal,
dorongokkal a főpapoktól és a nép véneitől. Aki pedig őt elárulja vala, jelt ada nékik
mondván: Akit én majd megcsókolok, ő az, fogjátok, ragadjátok meg őt. És mindjárt
Jézushoz lépvén monda: Üdvöz légy Mester! És megcsókolá őt. Jézus pedig monda
néki: Barátom hát ezért jöttél? Akkor tedd azt, amiért jöttél. Akkor a fegyveresek
hozzálépve, kezeiket Jézusra veték és megragadták, és letartóztatták őt. És ímé egyik
azok közül, akik a Jézussal valának, kinyújtván kezét kardjához kapva kirántá, és a
főpap rabszolgáját megcsapván levágá annak egyik fülét. Akkor monda néki Jézus:
Tedd helyére kardodat; mert akik fegyvert fognak, akik kardot ragadnak, fegyver,
kard által által pusztulnak, vesznek el. Avagy azt gondolod-e, hogy nem kérhetném
most az én Atyámat, hogy adjon ide mellém többet tizenkét légiónyi angyalnál? De mi
módon teljesednének be az írások, hogy ennek így kell történni, és bekövetkezni?
Ugyanekkor pedig a tömeghez fordult, és monda Jézus a sokaságnak: Mint valami
latorra, mint egy haramiára, vagy mint valami rablóra, úgy jöttetek, és úgy törtök
rám fegyverekkel, kardokkal és botokkal, és dorongokkal felfegyverkezve, hogy
elfogjatok engem? Naponként nálatok ültem, tanítván a templomban, és nem fogtatok
meg engem és nem nyúltatok hozzám. Mindez pedig azért történt, hogy
beteljesedjenek a próféták írásai. Ekkor elhagyták őt a tanítványok mind és elfutnak
és elmenekülnek. Amazok pedig megfogván a foglyul ejtett Jézust, vivék Kajafáshoz,
a főpaphoz, ahol az írástudók és a vének egybegyűltek vala. Péter pedig követi vala
őt távolról egész a főpap palotájának udvaráig; és bemenvén, leült a szolgák, a
poroszlók közé, hogy lássa mi lesz a dolog vége, mi fog történni” (Mát. 26,47-58). Márk
még további részleteket tár fel: „Egy ifjú pedig követé őt, akinek meztelen testét csak
Luk. 23,1 És felkerekedve elindult az ő egész sokaságuk, és vezették őt
Pilátushoz.
Luk. 23,2 És kezdék őt vádolni, mondván: Úgy találtuk, hogy ez a népet
megzavarja, és félrevezeti, mert tiltja a császár adójának fizetését,
mivelhogy ő magát ama király Krisztusnak mondja.
Luk. 23,3 Pilátus pedig megkérdé őt, mondván: Te vagy-é a zsidók a
júdeaiak királya? És ő felelvén néki, monda: Te mondod!
Luk. 23,4 Monda pedig Pilátus a főpapoknak, a papi fejedelmeknek és a
sokaságnak, a tömegnek: Semmi vétséget nem találok ez emberben.
egy gyolcs ing takarta; és megfogták, megragadták őt az ifjak. De ő ott hagyva az
ingét, meztelenül elszaladt tőlük, és elmenekült. És elvezették Jézust a főpaphoz. És
oda gyűltek, és összeültek mindnyájan a főpapok, a papi fejedelmek, a vének és az
írástudók. Péter pedig távolról követé őt, be egészen a főpap palotájának udvaráig:
és ott együtt leült a szolgákkal, és melegszik vala a tűznél” (Márk. 14,51-54). János még
további részletekkel írja le a történteket: „Júdás azért magához vevén a katonai
csapatot, és a papi fejedelmektől és a farizeusoktól küldött templomi szolgákat, oda
méne fáklyákkal, lámpásokkal és fegyverekkel. Jézus azért tudván mindazt, ami reá
következendő vala, előre méne, és monda azoknak: Kit kerestek? Felelének néki: A
názáreti Jézust. Monda nékik Jézus: Én vagyok. Ott állt pedig ő velük Júdás is, aki
elárulta, aki kiszolgáltatta, és átadta őt. Mikor azért azt mondá nékik, hogy: Én
VAGYOK hátra hőköltek és földre zuhantak. Ismét megkérdezé azért őket: Kit
kerestek? És azok mondának: A názáreti Jézust. Felele Jézus: Mondtam néktek, hogy
én vagyok az. Azért, ha engem kerestek, ezeket bocsássátok el, és hagyjátok elmenni.
Hogy beteljesüljön a beszéd, az ige, amelyet mondott: Azok közül, akiket nékem adtál,
senkit sem vesztettem el. Simon Péter pedig, akinek szablyája vala, kirántá azt, és
megüté a főpap szolgáját, és lecsapta annak jobb fülét. A szolga neve pedig Málkus
vala. Monda azért Jézus Péternek: Tedd hüvelyébe a te szablyádat; avagy nem kell-e
kiinnom a poharat, amelyet az Atya adott nékem? A katonai csapat azért és az
ezredes és a zsidók, a júdeaiak szolgái - a templomszolgák, a templomőrök -
megfogták Jézust, és megkötözték őt” (Ján. 18,3-12). Az Úr Jézus így figyelmezteti a
mindenkori hívőket: „Ha valaki fogságba visz mást, ő is fogságba megy; ha valaki
fegyverrel öl, fegyverrel kell annak megöletni. Itt van a szentek békességes tűrése és
hite” (Jel. 13,10). Péter apostol bizonyságot tesz arról, hogy a próféták ezt előre
megmondták: „Atyámfiai, testvéreim, férfiak, szükség volt beteljesedni annak az
írásnak, melyet megjövendölt, amit előre megmondott, kinyilatkoztatott a Szent
Szellem Dávid szája által Júdás felől, ki vezetőjük lőn azoknak, akik elfogták Jézust.
Mert mi közénk számláltatott, közénk tartozott, és elnyerte ennek a szolgálatnak az
osztályrészét, és a mi szolgálatunk részese volt. Ez a szolgálat jutott neki örökségül”
(Csel. 1,16-17). És Dávid így prófétál erről: „Még az én jóakaróm is, akiben bíztam,
aki kenyeremet ette, fölemelte sarkát ellenem, és az is ellenem támadt” (Zsolt. 41,10).
Jeremiás is erről szólt: „Orrunk éltető lehelete, az Úr felkentje megfogattatott és
foglyul esett az ő vermeikben, akiről azt gondoltuk, és mondottuk: az ő árnyékában
élünk a pogányok között, hogy oltalma alatt élhetünk a népek között” (Siral. 4,20). Így
teljesedett be a prófécia: „Fegyver, serkenj fel az én pásztorom ellen és a férfiú ellen,
aki nékem társam! Így szól a Seregeknek Ura. Verd meg a pásztort és elszélednek a
juhok, én pedig még a bojtárokra is kezet emelek” (Zak. 13,7). És Júdásról így szól a
Luk. 23,5 De azok annál hevesebben állították, mondván: A népet
felzendíti és fellázítja tanításával, tanítván az egész Júdeában, elkezdve
Galileától mind idáig.
Luk. 23,6 Pilátus pedig Galileát hallván, megkérdé, vajon galileai ember-e
ő?
Luk. 23,7 És mikor megtudta, hogy ő a Heródes fennhatósága alá tartozik,
Heródeshez küldé őt, mivelhogy az is Jeruzsálemben tartózkodott azokban
a napokban.393

prófécia: Jó szándékúak a baráttól kapott sebek, de csalárd a gyűlölködőnek a

csókja” (Péld. 27,6).
3389 Az Úr Jézus tudva, hogy eljött szenvedésének órája, kijelenti tanítványainak,
hogy mindnyájan el fogják veszíteni hitüket. Egyben az is kijelentést nyer, hogy
ameddig meg nem kapja a hívő Isten erejét –nem kerül a Szent Szellembe
bemerítésre – addig „bár a szellem készséges ugyan, de a (hús)test erőtlen” (Mát.
26,41): „Péter pedig felelvén, monda néki: Ha mindnyájan megbotránkoznak,
megütköznek is, és ha el is veszítik a hitüket te benned, én soha meg nem
botránkozom, és meg nem ütközöm. Monda néki Jézus: Bizony mondom néked, ezen
az éjszakán, mielőtt megszólal a kakas, háromszor megtagadsz engem, és háromszor
fogod letagadni, hogy ismersz engem. Péter tovább erősködött, és így fogadkozott:
Ha meg kell is veled halnom, akkor sem tagadom le, hogy ismerlek téged.
Hasonlóképen szólnak és fogadkoznak vala a többi tanítványok is. Amazok pedig
megfogván a foglyul ejtett Jézust, vivék Kajafáshoz, a főpaphoz, ahol az írástudók és
a vének egybegyűltek vala. Péter pedig követi vala őt távolról egész a főpap
palotájának udvaráig; és bemenvén, leült a szolgák, a poroszlók közé, hogy lássa mi
lesz a dolog vége, mi fog történni. Péter pedig ez alatt künn ül vala az udvaron, és
hozzá menvén egy szolgálóleány, monda: Te is a Galileabeli Jézussal valál. Ő pedig
mindenkinek hallatára megtagadá, mondván: Nem tudom nem is értem, mit mondasz.
Mikor pedig kiméne a tornácra, meglátá őt egy másik szolgálóleány, és monda az ott
levőknek: Ez is a názáreti Jézussal vala. És ismét megtagadá és esküvéssel is
megerősítette, hogy: Nem is ismerem ezt az embert. Kevés idő múlva pedig az ott
álldogálók menének hozzá, és mondának Péternek: Bizony te is közülük való vagy;
hiszen a te beszéde a tájszólásod is elárul téged. Ekkor elkezdett átok alatt esküt
tenni, hogy: Nem ismerem ezt az embert. És a kakas azonnal megszólalt. És
megemlékezék Péter a Jézus beszédéről, igéjéről, amit Jézus korábban mondott neki:
Mielőtt a kakas szólana, háromszor megtagadsz engem, háromszor fogod letagadni,
hogy ismersz engem; és kimenvén onnan, keserves sírásra fakadt” (Mát. 26,33-35.57-
58.69-75). Márk bizonyságtétele így hangzik: „És monda nékik Jézus: Ezen az
éjszakán mindnyájan megbotránkoztok bennem; mert meg van írva: Megverem a
pásztort, és elszélednek a juhok. Péter pedig monda néki: Ha mindnyájan
megbotránkoznak is, de én nem. És monda néki Jézus: Bizony mondom néked, hogy
ezen az éjszakán, mielőtt a kakas kétszer szólana, háromszor tagadsz meg engem. Ő
pedig annál inkább erősíti vala: Ha veled együtt kell is meghalnom, semmiképpen
meg nem tagadlak téged. Hasonlóképen szólnak vala a többiek is” (Márk. 14,27.29-31).
De amikor az Úr Jézust letartóztatják, és vezetik Kajafáshoz, a főpap házába, akkor:
„Péter pedig távolról követé őt, be egészen a főpap palotájának udvaráig: és ott üle
Luk. 23,8 Heródes pedig Jézust látván igen megörült: mert sok időtől
fogva kívánta őt látni, mivelhogy sokat hallott ő felőle, és reménylé hogy
valami csodát tesz majd az ő szeme láttára.
Luk. 23,9 Kérdezé pedig őt hosszasan sok beszéddel; de ő semmit nem
felele néki.
Luk. 23,10 Ott állanak vala pedig a főpapok, a papi fejedelmek és az
írástudók, teljes igyekezettel hevesen, és nagy erővel vádolván őt.

a szolgákkal, és melegszik vala a tűznél. Amint pedig Péter lent vala az udvarban,
odajöve egy a főpap szolgálói közül; És meglátván Pétert, amint melegszik vala,
rátekintvén, monda: Te is a Názáreti Jézussal valál! Ő pedig megtagadá, mondván:
Nem ismerem, s nem is értem, mit mondasz. És kiméne a tornácra; és a kakas
megszólala. A szolgáló pedig meglátva őt, kezdé ismét mondani az ott állóknak: Ez
közülük való. Ő pedig ismét megtagadá. De kevés idő múlva az ott állók ismét
mondják vala Péternek: Bizony közülük való vagy; mert Galileabeli is vagy, és a
beszéded is elárul téged. Ő pedig kezde átkozódni és esküdözni, hogy: Nem ismerem
azt az embert, akiről beszéltek. És másodszor szóla a kakas. És Péternek eszébe juta
a beszéd, amelyet néki Jézus mondott vala, hogy mielőtt a kakas kétszer szólana,
háromszor megtagadsz engem. És sírva fakada” (Márk. 14,54.66-72). János is
bizonyságot tesz a történtekről: Az Úr Jézus elmondja, hogy ahová Ő most megy,
nem mehetnek vele tanítványai. Péter válasza egy kérdés: „Monda néki Simon Péter:
Uram, hová mégy? Felele néki Jézus: Ahová én megyek, most én utánam nem
jöhetsz; utóbb azonban utánam jössz. Monda néki Péter: Uram, miért nem mehetek
most utánad? Az életemet adom éretted. Felele néki Jézus: Az életedet adod érettem?
Bizony, bizony mondom néked, nem szól addig a kakas, mígnem háromszor
megtagadsz engem” (Ján. 13,36-38). János további részleteket tár elénk: „Simon Péter
pedig, és egy másik tanítvány követi vala Jézust. Ez a tanítvány pedig ismerős vala a
főpappal, és beméne Jézussal együtt a főpap udvarába, Péter pedig kívül áll vala az
ajtónál. Kiméne azért ama másik tanítvány, aki a főpappal ismerős vala, és szóla az
ajtót őrző leánynak és bevivé Pétert. Szóla azért Péterhez az ajtóőrző leány: Nemde,
te is ez ember tanítványai közül való vagy? Monda ő: Nem vagyok. A szolgák pedig
és a poroszlók, a templomőrök a parazsat élesztgetve ácsorogtak, mivelhogy hűvös
vala, és melegszenek vala. Ott áll vala pedig Péter is ő velük együtt, és melegszik
vala. Mondának azért néki: Nemde, te is ennek a tanítványai közül való vagy?
Megtagadá ő, és monda: Nem vagyok. Monda egy a főpap szolgái közül, rokona
annak, akinek a fülét Péter levágta: Nem láttalak-e én téged ő vele együtt a kertben?
Ismét megtagadá azért Péter; és a kakas azonnal megszólalt” (Ján. 18,15-18.25-27).
Ezért így figyelmeztet Isten igéje: „Azért aki azt hiszi, azt gondolja, és úgy véli, hogy
áll, vigyázzon, és ügyeljen, hogy el ne essék” (1 Kor. 10,12).
3390 Máté így írja le a történteket: „Akkor szemébe köpdösnek és arcul csapdosták és
ütötték, ököllel verték őt, némelyek pedig botokkal verik, és vesszővel csapdosták,
Mondván: Prófétáld meg nékünk Krisztus, kicsoda az, aki üt téged?” (Mát. 26,67-68).
Ézsaiás is megprófétálta ezeket az eseményeket: „Az Úr Isten az én Uram, az Úr
megnyitotta fülemet, és én nem voltam engedetlen, hátra nem fordultam, és nem
hátráltam meg. Hátamat odaadám a verőknek, és hagytam, hogy verjék a hátamat, és
Luk. 23,11 Heródes pedig az ő katonai kíséretével együtt semminek
állítván és kicsúfolván őt, minekutána felöltöztette fényűző fényes ruhába,
visszaküldi Pilátushoz.
Luk. 23,12 És az napon kötöttek barátságot egymással Pilátus és Heródes;
mert azelőtt haragban, és ellenségeskedésben valának egymással.
Luk. 23,13 Pilátus pedig a főpapokat, a papi fejedelmeket, főembereket és
a népet egybegyűjtvén összehívta,

orcámat a szaggatóknak, hogy tépjék a szakállamat, arcomat) nem fedeztem és nem

takartam be a gyalázás és köpdösés előtt. És az Úr Isten, az én Uram, az Úr megsegít
engemet, azért nem szégyenülök meg, és nem maradok gyalázatban, ezért olyanná
tettem képemet, az arcomat, mint a kovakő, és tudtam, hogy szégyent nem vallok.
Közel van, aki engem megigazít, és aki igazságot ad nekem. Ki perel én velem? Ki
mer perbe szállni velem? Álljunk együtt elő! Kicsoda peresem? Ki az én vádlóm?
közelegjen hozzám, lépjen ide! Ímé, az Úr Isten, az én Uram, az Úr megsegít engem,
kicsoda kárhoztatna engem? Ki mer bűnösnek mondani? Ímé, mindnyájan, mint a
ruha megavulnak, és szétmállanak, moly emészti, és rágja meg őket! Ki féli közületek
az Urat? És ki hallgat az ő szolgája szavára? Ő, aki sötétségben jár és nincs
fényesség néki, nem ragyog rá fény, bízzék az Úr nevében, és támaszkodjék Istenhez!
Ímé, ti mind, akik tüzet gyújtotok, felövezvén magatokat tüzes nyilakkal, vettessetek
tüzeteknek lángjába és a tüzes nyilakba, amelyeket meggyújtottatok! Kezemből jő ez
rátok; fájdalomban fogtok feküdni !” (Ésa. 50,5-11). Egy előképben is bemutatja a
Szent Szellem az Úr gyalázását: „Feltátották ellenem szájukat, gyalázatosan arcul
csapdostak, és gyalázkodva arcul vertek engem, összecsődültek ellenem. Adott engem
az Isten az álnoknak, és a gonoszok kezébe ejte engemet” (Jób. 16,10).
3391 Hatalmának jobbja felől (dünamisz dexiosz): hatalomból fakadó erő jobbján.
3392 Már a húsvét előtti nap a vallási vezetők azon tanácskoztak, hogy az Úr Jézust
elfogják, és megöljék: „Akkor egybegyűlnek a főpapok, az írástudók, és
törvénymagyarázók, és a nép vénei a főpap palotájába, akit Kajafásnak hívtak, És
tanácsot tartanak, és tervet készítettek, és megegyeztek abban, hogy Jézust
álnoksággal megfogják, hogy csellel, cselvetéssel csapdába csalják, és elfogják és
megöljék. De azt mondják vala: Ne az ünnepen: hogy zendülés ne legyen, nehogy
zavargás törjön ki a nép között ” (Mát. 26,3-5). És az Úr Jézusról így szól a prófécia:
„Mert felőlem szólnak elleneim, és akik életemre törnek, együtt tanácskoznak”
(Zsolt.71,10). „Eltökélték magukat a gonosztettre, megbeszélik, hogy titokban tőrt
vetnek. Gondolják: Ki látja őket? Álnokságokat terveznek, titokban tartják tervüket,
és a kikoholt tervet végrehatják; mindenikük keble és szíve kikutathatatlan, mert
kifürkészhetetlen az ember belseje és szíve” (Zsolt. 64,6-7). És a vallási vezetők az Úr
Jézus kihallgatásakor hamis tanúkat igyekeztek szerezni: „A főpapok pedig és a
vének és az egész nagytanács, a Szanhedrin hamis bizonyságot keresnek vala, és
igyekeztek hamis tanúvallomásra szert tenni Jézus ellen, hogy halálra ítélhessék, és
adhassák Őt; És nem találnak. És noha sok hamis tanú jött vala elő, még sem
találnak. Utoljára pedig előjövén két hamis tanú, Akik azt állították mondván: Ez azt
mondta: Leronthatom, mert hatalmam van arra, hogy leromboljam az Isten
templomát, és három nap alatt felépítsem azt. Erre fölállt a főpap, monda néki:
Luk. 23,14 Monda nékik: Idehoztátok nékem ez embert, mint aki a népet
félrevezeti: és ímé én ti előttetek kivallatván, semmi olyan vétséget nem
találtam ez emberben, amivel őt vádoljátok:
Luk. 23,15 De még Heródes sem; mert titeket őhozzá küldtelek; és ímé
semmi halált érdemlő dolgot nem követett el ő.
Luk. 23,16 Megfenyítvén azért őt, szabadon bocsátom.394
Luk. 23,17 Szabadon kell engedni nékik ünnepenként egy foglyot.
Luk. 23,18 De felkiálta az egész sokaság, mondván: Vidd el, öld meg,
veszítsd el Őt, és engedd szabadon nékünk Barabást!
Semmit sem felelsz-e? Micsoda tanúbizonyságot tesznek ezek ellened? Miért nem
felelsz semmit arra, amivel ezek vádolnak]? Jézus pedig hallgat vala. És felelvén a
főpap, monda néki: Az élő Istenre kényszerítelek téged, és az élő Isten nevében
megesketlek, és parancsolom, hogy mondd meg nékünk, ha te vagy-e a Krisztus, a
Messiás, az Istennek Fia? Monda néki Jézus: Te mondád, Én Vagyok. Sőt mondom
néktek: Mostantól fogva meglátjátok az embernek Fiát ülni az Isten erejének jobbján,
és eljőni az égnek felhőiben. Ekkor a főpap megszaggatá a maga ruháit, és monda:
Káromlást szólott! Istent káromolta és gyalázta. Mi szükségünk van még
bizonyságokra? Több tanúra nincs is szükségünk. Ímé most hallottátok az ő
káromlását, amit Isten ellen mondott. Mi a véleményetek? Mi az ítéletetek? Azok
pedig felelvén mondának: Méltó a halálra. Bűnös, halált érdemel. Mikor pedig reggel
lőn, tanácsot tartának mind a főpapok, az összes papi fejedelmek és a nép vénei, és
azt a határozatot hozták Jézus ellen, hogy halálra adják őt” (Mát. 26,59-66;27,1). Azért
kerestek – akár hamis – tanúkat is, mert a vallásos emberek a törvényt betű szerint
betartják, és a törvény kimondta, hogy: „Csak két vagy három tanú vallomása
alapján szabad valakit halálra ítélni; egy tanú vallomása alapján nem szabad. Nem
lehet elég egy tanú senkinek a bűne vagy vétke dolgában sem, bármilyen vétket
követett is el. Két vagy három tanú szavával lehet érvényes egy ügy” (5 Móz. 17,6;
19,15). Márk bizonyságtétele így hangzik: „És elvezették Jézust a főpaphoz. És oda
gyűltek, és összeültek mindnyájan a főpapok, a papi fejedelmek, a vének és az
írástudók. A főpapok, a papi fejedelmek pedig és az egész tanács, a Szanhedrin
bizonyítékot keresnek vala Jézus ellen, hogy halálra adhassák, hogy halálra
ítélhessék őt; de nem találnak vala. Mert sokan tesznek vala ugyan hamis
tanúbizonyságot, hamis tanúvallomást ellene, de a bizonyságtételek, a vallomások
nem valának megegyezők, nem voltak egybehangzók. És némelyek felállnak és hamis
tanúbizonyságot tőnek ellene, mondván: Mi hallottuk, mikor ezt mondá: Én lerontom,
lerombolom ezt a kézzel csinált templomot, és harmad napra mást építek, amely nem
kézzel csináltatott. De még így sem vala egyező, egybehangzó az ő bizonyságtételük,
vallomásuk. Akkor a főpap odaállván a középre, megkérdé Jézust, mondván: Semmit
sem felelsz-e? Miféle bizonyságot tesznek, mit vallanak ezek te ellened? Ő pedig
hallgat vala, és semmit sem felel. Ismét megkérdezé őt a főpap, és monda néki: Te
vagy-e a Krisztus, az áldott Isten Fia? Jézus pedig monda: Én Vagyok. És
meglátjátok majd az embernek Fiát ülni a hatalomnak - a Hatalmas, a Mindenható -
jobbján, és eljőni az ég felhőiben. A főpap pedig megszaggatván ruháit, köntösét,
monda: Mi szükségünk van még tanúkra? Hallátok az istenkáromlást. Mi tetszik
néktek? Mi a ti véleményetek erről? Azok pedig halálra méltónak ítélték őt
mindnyájan” (Márk. 14,53.55-64). János is ír a történtekről: „A főpap azért vallatta, és
Luk. 23,19 Ki a városban lett valami lázadásért és gyilkosságért vettetett a
tömlöcbe.
Luk. 23,20 Pilátus azért ismét felszólalt szabadon akarván bocsátani
Jézust;
Luk. 23,21 De azok tovább ordítoztak mondván: Feszítsd meg! Feszítsd
meg őt! Kínkaróra vele!
Luk. 23,22 Ő pedig harmadszor is odafordult hozzájuk, és monda nékik:
Mert mi mi rosszat tett ez? Semmi halálra méltó vádat nem találtam
őbenne; megfenyítvén azért őt, szabadon eresztem!
kérdezi Jézust az ő tanítványai felől, és az ő tanítása, és tevékenysége felől. Felele
néki Jézus: Én nyilvánosan, és nyíltan szólottam a világnak, és mindenkor tanítottam
a zsinagógában és a templomban, ahol a zsidók mindenünnen összegyülekeznek; és
titkon semmit sem szólottam. Mit kérdesz engem? Kérdezd azokat, akik hallották, mit
szóltam nékik: ímé ők tudják, amiket nékik szólottam. Mikor pedig ő ezeket mondja
vala, egy a poroszlók, a törvényszolgák közül, aki ott áll vala, arcul üti Jézust,
mondván: így felelsz-e a főpapnak? Felele néki Jézus: Ha helytelenül, vagy gonoszul
szóltam, tégy bizonyságot a gonoszságról; ha pedig jól, miért versz engem. Elküldé őt
Annás megkötözve Kajafáshoz, a főpaphoz” (Ján. 18,19-24).
3393 Így kísértették az Úr Jézust, aki épp az ellenkezőjét mondta annak, amivel a nép
vezetői vádolják: „Mondd meg azért nékünk, mit gondolsz, mi a véleményed: Szabad-
e a császárnak adót fizetnünk, vagy nem? Jézus pedig ismervén az ő álnokságukat, és
jól látva gonosz szándékukat, monda: Mit kísértgettek engem, képmutatók?
Mutassátok nékem az adópénzt. Azok pedig oda vivének néki egy dénárt. És monda
nékik: Kié ez a kép, és a felírás? Mondának néki: A császáré. Akkor monda nékik:
Adjátok meg azért ami a császáré a császárnak; és ami az Istené, az Istennek. És ezt
hallván, meglepődtek, és elcsodálkoznak, és ott hagyván őt, elmentek, eloldalogtak”
(Mát. 22,17-22). De mindenképp meg akarták ölni az Urat, ezért sietve: „Mikor pedig
reggel lőn, tanácsot tartának mind a főpapok, az összes papi fejedelmek és a nép
vénei, és azt a határozatot hozták Jézus ellen, hogy halálra adják őt. És megkötözvén
elhurcolták és átadták őt Poncius Pilátusnak, a helytartónak. Jézus pedig ott álla a
helytartó előtt; és kérdezé Őt a helytartó, mondván: Te vagy-e a zsidók királya? Jézus
pedig monda néki: Te mondod. És mikor vádolák Őt a főpapok a papi fejedelmek és a
vének, semmit sem felele. Akkor monda néki Pilátus: Nem hallod-e, mily sok
tanúbizonyságot tesznek ellened? Hogy mennyi mindennel vádolnak? És nem felele
néki egyetlen szóra, egyetlen vádra sem, úgy hogy a helytartó igen elcsodálkozott, és
nagyon meglepődött” (Mát. 27,1-2.11-14). János apostol bizonyságtétele: „Vivék azért
Jézust Kajafástól a törvényházba a pretóriumba, a helytartóságra. Vala pedig reggel.
És ők nem menének be a törvényházba, a helytartóságra, hogy meg ne fertőztessenek,
és nehogy tisztátalanokká legyenek. Hanem hogy megehessék a húsvéti bárányt, a
húsvéti pászkát” (Ján. 18,28). János így tesz bizonyságot a Pilátus előtt zajló
eseményekről: „Kiméne azért Pilátus ő hozzájuk, és monda: Micsoda vádat hoztok
fel? Milyen vádat emeltek ez ember ellen? Felelének és mondának néki: Ha
gonosztevő, bűnös, ártalmas, kárt okozó nem volna ez, nem adtuk volna őt a te
kezedbe. Monda azért nékik Pilátus: Vigyétek el őt ti, és ítéljétek meg őt a ti
törvényeitek szerint. Mondának azért néki a zsidók, a júdeaiak: Nékünk senkit sem
szabad, mert nincs jogunk megölni; Hogy beteljesedjék a Jézus szava, igéje, amelyet
Luk. 23,23 Azok pedig nagy fennszóval sürgették, és hangos kiáltásokkal
követelték kérvén, hogy megfeszíttessék, hogy karóba húzva, kivégezzék;
és az ő szavuk és a főpapoké erőt vesz vala, és kiáltozásuk győzött.
Luk. 23,24 És Pilátus ekkor úgy döntött, hogy megítélé, hogy meglegyen,
amit kérnek vala, hogy legyen meg a követelésük.
Luk. 23,25 És szabadon engedte nékik azt, aki lázadásért és gyilkosságért
vettetett a tömlöcbe, akit kértek vala; Jézust pedig átengedte, átadta,
kiszolgáltatta az ő akaratuknak.395

monda, amikor jelenti vala, hogy milyen halállal kell majd meghalnia. Ismét beméne
azért Pilátus a törvényházba, a helytartóságra, a pretóriumba, és szólítja vala Jézust,
és monda néki: Te vagy a Zsidók királya? Felele néki Jézus: Magadtól mondod-e te
ezt, vagy mások beszélték néked én felőlem? Felele Pilátus: Avagy zsidó vagyok-e
én? A te néped és a papi fejedelmek, a főpapok adtak téged az én kezembe: mit
cselekedtél? Felele Jézus: Az én országom, és az én királyságom nem e világból való.
Ha e világból való volna az én országom, az én királyságom, az én szolgáim
vitézkednének, és harcolnának, hogy át ne adassam, hogy ki ne szolgáltassanak a
zsidóknak. Ámde az én országom, az én királyságom nem innen való. Monda azért
néki Pilátus: Király vagy-e hát te csakugyan? Felele Jézus: Te mondod, hogy én
király vagyok. Én azért születtem, és azért jöttem e világra, hogy bizonyságot tegyek
az igazságról, valóságról. Mindaz, aki az igazságból, a valóságból való, hallgat az
én szómra. Monda néki Pilátus: Micsoda az igazság, a valóság? És amint ezt
mondá, újra kiméne a zsidókhoz, és monda nékik: Én nem találok benne semmi bűnt,
nem találok benne semmi a vádolásra valót” (Ján. 18,29-38). Dávid próféciája a zsidó
nép vezetőiről, és Isten Fiáról: „A föld királyai fölkelnek, összegyűlnek; nagyjai, a
fejedelmek összeesküsznek, és együtt tanácskoznak az Úr ellen és Fölkentje - a
Krisztusa -ellen” (Zsolt 2,2). Már Dávid így prófétált erről: „Megátalkodottak gonosz
szándékukban, eltökélték magukat a gonosztettre; megegyeztek, hogy tőrt vetnek
titkon, mondják: ki látja őket? Álnokságokat koholnak, és terveznek, titokban tartják
tervüket, és a kikoholt tervet végrehatják; mindenikük keble és szíve kikutathatatlan,
mert kifürkészhetetlen az ember belseje és szíve” (Zsolt. 64,6-7). Pál apostol
bizonyságtétele arról, hogy mindez miért történt: „Mert azt, aki bűnt, céltévesztést
nem ismert, bűnné, céltévesztetté tette értünk, azért, hogy mi Isten igazsága legyünk
Őbenne. Hogy általa megigazultak legyünk Istenben” (2 Kor. 5,21).
3394 István vértanú bizonyságtétele a szanhedrin előtt: „Nem! Isten tette ezt! Ő az
Ábrahám, Izsák és Jákób Istene, a mi ősapáinknak Istene. Ő dicsőítette meg
szolgáját, Jézust ezzel a gyógyulással. Igen, azt a Jézust, akinek ti a halálát
akartátok. Mert Pilátus már elhatározta, hogy felmenti, szabadon engedi, de ti nem
akartátok őt. Elutasítottátok, megtagadtátok Jézust, a Szentet és az Igazságost. És
követeltétek, hogy egy gyilkos embernek adjon kegyelmet a kedvetekért, Megöltétek
azt, aki az életet adja. Isten azonban feltámasztotta Jézust a halálból. Ennek tanúi
vagyunk - a saját szemünkkel láttuk őt” (Csel. 3,13-15).
3395 Máté bizonyságtétele az eseményekről így hangzik: „Ünnepenként pedig a
helytartónak szokása volt egy foglyot szabadon bocsátani, a sokaság, a nép kérésére,
és kedvéért, akit akarnak, akit a tömeg választott. Vala pedig akkor egy nevezetes,
egy hírhedt foglyuk, egy bűnöző, akit Barabásnak hívtak. Mikor azért
Luk. 23,26 Mikor azért elvezették őt, egy Cirénebeli Simont megragadván,
ki a mezőről jöve, arra tevék a keresztfát, a kínkarót, hogy vigye Jézus
után.366
Luk. 23,27 Követé pedig őt a népnek és az asszonyoknak nagy sokasága
nagy tömege, a akik jajgatva gyászolják és siratták őt.
Luk. 23,28 Jézus pedig feléjük fordulván, monda: Jeruzsálem leányai, ne
sírjatok, ne zokogjatok, és ne jajgassatok én rajtam, hanem ti magatokon
sírjatok, jajgassatok, és zokogjatok, és a ti magzataitokon, a ti
gyermekeiteken.
egybegyülekeztek, monda nékik Pilátus: Melyiket akarjátok, hogy elbocsássam
szabadon néktek: Barabást-e, vagy Jézust, akit Krisztusnak hívnak? Mert észrevette,
és tisztában volt vele, hogy irigységből, féltékenységből, rosszindulatból, gyűlöletből
adták Őt kézbe és szolgáltatták ki neki. Amint pedig ő az ítélőszékben ül vala, külde ő
hozzá a felesége, ezt üzenvén: Ne avatkozzál és semmivel se ártsd magadat amaz igaz
ember dolgába; mert sokat szenvedtem ma álmomban Őmiatta, amikor ma éjjel róla
álmodtam. A főpapok, a papi fejedelmek és vének pedig felbujtották a sokaságot, a
népet, hogy Barabást kérjék, és követeljék ki, Jézust pedig veszítsék el, ítéljék halálra.
A helytartó pedig újra megkérdezte őket: A kettő közül melyiket akarjátok, hogy
elbocsássam, és szabadon engedjem néktek? Azok pedig mondának: Barabást.
Monda nékik Pilátus: Mit cselekedjem hát Jézussal, akit Krisztusnak hívnak?
Mindnyájan ezt kiáltották: Feszíttessék meg! A helytartó pedig nyomatékosan monda:
Mert mi rosszat cselekedett? Azok pedig még inkább, és még hangosabban, és
harsányabban kiáltoznak, és ordítoznak vala, mondván: Feszíttessék meg! Pilátus
pedig látván, hogy semmi sem használ, hogy semmire sem megy velük, hanem még
nagyobb háborúság, és zavargás támad, a forrongás még nagyobb lesz, és a zajongás
mindinkább növekszik, fokozódik; sőt ebből még lázadás is kitörhet, vizet vévén,
megmosá kezeit a sokaság előtt, mondván. Ártatlan vagyok ez igaz embernek vérétől,
ti lássátok. Ti feleltek érte! És az egész tömeg zúgta: Vére rajtunk és fiainkon. Akkor
elbocsátá, és szabadon engedte nékik Barabást; Jézust pedig megostoroztatván,
kiszolgáltatta, és kezükbe adá hogy megfeszíttessék, hogy kivégezzék” (Mát. 27,15-26).
Márk bizonyságtételében kerül kijelentésre, hogy kit szimbolizál Barabás, hiszen a
sátán az, aki fellázadt Isten ellen, és „embergyilkos” volt kezdettől fogva. Így maradt
a zsidó nép a sátán fogságába: „Ünnepenként pedig egy foglyot szokott szabadon
engedni nékik, akit épen óhajtanak, akit kérnek. Vala pedig a fogságban egy Barabás
nevű, megkötöztetve ama lázadókkal együtt, akik a lázadás alkalmával gyilkosságot
követtek vala el. És a sokaság kiáltván, kezdé kérni Pilátust arra, amit mindenkor
megtesz vala nékik. Pilátus pedig felele nékik, mondván: Akarjátok-e, hogy
elbocsássam néktek a zsidók királyát? Mert tudja vala, hogy irigységből,
féltékenység, és rosszindulatból, adták őt kézbe, és gyűlöletből szolgáltatták ki a
főpapok, a papi fejedelmek. A főpapok azonban felindítják, felbujtották, fellázították a
sokaságot, a népet, hogy inkább Barabás elbocsátását követeljék. Pilátus pedig
felelvén, ismét monda nékik: Mit akartok tehát, hogy cselekedjem ezzel, akit a zsidók
királyának mondotok? És azok ismét kiáltanak, és ordítanak: Feszítsd meg őt! Pilátus
pedig monda nékik: Mert mi rosszat, mi gonoszat cselekedett? Azok pedig még
hangosabban kiáltanak, és ordítják vala: Feszítsd meg őt!” (Márk. 15,6-14). Dávid így
prófétál ezekről az eseményekről: „Tulkok sokasága kerített be engem. Hatalmas
Luk. 23,29 Mert ímé jőnek napok, melyeken ezt mondják: Boldogok a
meddők, és amely méhek nem szültek, és az emlők, melyek nem
szoptattak!
Luk. 23,30 Akkor kezdik kiáltani, és mondani a hegyeknek: Essetek mi
reánk; és a halmoknak: Borítsatok és rejtsetek el minket!397
Luk. 23,31 Mert ha a zöldellő életerős élőfán ezt művelik, mi esik az
elszáradt halottfán?398
Luk. 23,32 Vivének pedig két másikat is, két gonosztevőt ő vele, hogy
megölessenek, hogy vele együtt végezzék ki őket.
bikák vettek körül. körülfogtak és bekerítettek engem Básán bikái. Feltátották rám
szájukat, mint a ragadozó és ordító oroszlán” (Zsolt. 22,13-14). Még Pilátus kézmosása
is szerepel a próféciában: „Ártatlan vagyok, megmosom kezemet…” (Zsolt. 26,6). És
meg van írva, hogy: „Aki igaznak mondja, igaznak nyilvánítja a bűnöst, a gonosz
ártó árulót, és törvény előtt felelősségre vonja, bíróság elé idézi, vádolja, és ítéletet
mond, és elítéli, és alávaló, tisztátalannak nyilvánítja az igazat, az ártatlant, a
szentet, utálatosság az Úrnak egyaránt mind a kettő” (Péld. 17,15). És kijelentésre
kerül az is, hogy miért üldözik a nemzetek a zsidó népet: „Aki igaznak mondja a
bűnöst, a gonosz istentelent, az Isten nélkül élőt, azt átkozzák a népek, és arra
dühösek, és haragszanak a nemzetek” (Péld. 24,24).
3366 Máté további részleteket ír le arról, hogy mi történt, mielőtt kivitték az Úr Jézust
megfeszíteni: „Akkor a helytartó vitézei, katonái elvivék Jézust az őrházba, a
pretoriumba, és oda gyűjtik hozzá az egész csapatot, az egész helyőrséget. És
levetkeztetvén Őt, bíborpalástot adnak reá. És tövisből fonott koronát tőnek a fejére,
és a fejébe nyomták, és nádszálat a jobb kezébe; és térdet hajtva előtte, csúfolják és
gúnyolják vala őt, mondván: Üdvöz légy zsidóknak királya! És mikor megköpdösik
őt, elvevék a nádszálat, és a fejéhez verdesik vala. És miután megcsúfolták, miután
befejezték a gúnyolódást, levevék róla a palástot és az ő maga ruháiba öltöztetik; és
elvivék, hogy megfeszítsék őt. Mikor kifelé menve kijutottak a városból, találkoznak
egy cirénei emberrel, aki Ciréne városából származott, akit Simonnak hívnak vala;
ezt kényszerítik, hogy vigye az Ő keresztjét, az Ő kínoszlopát” (Mát. 27,27-32). Ézsaiás
így prófétál: „Hátamat odaadám a verőknek, és hagytam, hogy verjék a hátamat, és
orcámat a szaggatóknak, és arcomat nem takartam el a gyalázás és köpdösés előtt”
(Ésa. 50,6). Jób is így beszél, mintegy megprófétálva az Úr Jézus gyalázását:
„Utálnak engem… és nem átallnak pökdösni előttem és arcomba köpni” (Jób. 30,10).
3397 És újra megismétlésre kerül a kijelentés, és a bekövetkezendőknek oka is: „Jaj
pedig a terhes és szoptató asszonyoknak azokon a napokon” (Mát. 24,19). És az ok:
„Mondván: Bár felismerted volna ezen a napon te is a békességre vezető utat! De
most már el van rejtve a szemeid elől. Mert jőnek reád napok, mikor a te ellenségeid
te körülted sáncot húznak és ostromfalat építenek, és körülvesznek, körülzárnak,
bekerítenek téged, és mindenfelől szorongatnak, és ostromolnak téged. És a földre
tipornak, földig lerombolnak, és a földdel egyenlővé tesznek téged és a te fiaidat te
benned; és nem hagynak te benned követ kövön; mivelhogy nem ismerted meg a te
meglátogatásodnak idejét. Mert nem ismerted fel azt az időt, amikor Isten eljött
hozzád, hogy megmentsen téged” (Luk. 19,42-44). És akkor: „Jaj pedig a terhes és
szoptató asszonyoknak azokban a napokban. Mert nagy nyomorúság, és
szorongattatás szakad a földre, és harag sújtja majd a népet. És elhullnak
Luk. 23,33 Mikor pedig elmenének a helyre, mely Koponya helyének
mondatik, ott megfeszítik őt és a gonosztevőket, egyiket jobbkéz felől, a
másikat balkéz felől.
Luk. 23,34 Jézus pedig így könyörgött, és monda: Atyám! Bocsásd meg
nékik; mert nem tudják mit cselekesznek. Elosztván pedig az ő ruháit,
vetének reájuk sorsot.
Luk. 23,35 És a nép megálla nézni. Gúnyolják, és nevetik pedig őt a
főemberek is azokkal egybe, mondván: Másokat megmentett, és

fegyvernek, kardnak éle, és a hatalom szája által, és fogva vitetnek minden pogányok,
valamennyi nemzet közé; és Jeruzsálem megtapodtatik a pogányoktól, míglen
beteljesül a pogányok ideje, a kijelölt, elrendelt korszaka” (Luk. 21,23-24). Pál apostol
is bizonyságot tesz: „Ezek a hitetlen júdeaiak ölték meg az Úr Jézust és a prófétákat,
és ők kényszerítettek minket, hogy Júdeát sietve elhagyjuk. Ezek nem tetszenek
Istennek, és minden emberrel ellenségesek” (1 Thess. 2,15). És így szól az Úr: „Azért ti
miattatok mezővé szántatik a Sion, és kőhalommá, és romhalmazzá lesz Jeruzsálem, a
templom hegye pedig erdős heggyé” (Mik. 3,12). A próféták szavaival sokszor
ostorozta már az Úr őket, kijelentve az engedetlenség következményeit is: „Ha pedig
nem hallgattok e szókra, ezekre az igékre, én magamra esküszöm, azt mondja az Úr,
hogy rommá lesz, és elpusztul e ház” (Jer. 22,5). „Országotok pusztaság, városaitokat
tűz perzselé föl, földeteket szemetek láttára idegenek emésztik és tarolják le, és
pusztaság lesz az, mint ahol idegenek dúltak” (Ésa. 1,7). Mert: „Hiába ostoroztam
fiaitokat, a fenyítés nem fogott rajtok; fegyveretek úgy emésztette és irtotta
prófétáitokat, mint pusztító oroszlán” (Jer. 2,30). Mert Ézsaiás így szólt a testi
Izráelhez: „Mert ha annyi volna is néped, Izráel, mint tengerparton a homok, csak a
maradék tér meg. El van rendelve pusztulásod, igazságos ítélet árad rád” (Ézs. 10,22).
Pál apostol idézi Ézsaiás által mondott próféciát: „fennszóval hirdeti, és ezt kiáltja
Izráel felől: Ha Izráel fiainak száma annyi volna is, mint a tenger fövenye, homokja,
akkor is csak a maradék üdvözül” (Róm. 9,27). Már Mózesen keresztül hangzott a
kijelentés: „És amiképpen örvendezett az Úr rajtatok, hogy jót tett veletek és
megsokasított titeket: akképpen fog örvendezni az Úr rajtatok, hogy kiveszt és
kipusztít titeket; és ki fogtok gyomláltatni arról a földről, amelyre te bemégy, hogy
bírjad azt. És szétszór téged az Úr minden nép közé, a földnek egyik végétől a földnek
másik végéig; és szolgálni fogsz ott idegen isteneket, akiket sem te nem ismertél, sem
a te atyáid: fát és követ” (5 Móz. 28,63-54). Aszáf pedig így imádkozik: „Aszáf
zsoltára. Oh Isten, pogányok törtek örökségedre, és meggyalázták, megfertőztették
szent templomodat. Jeruzsálemet kőhalommá, romhalmazzá tették. Szolgáid holttestét
az ég madarainak adták eledelül, szentjeid húsát a föld vadjainak. Ontották vérüket,
mint a vizet Jeruzsálem körül, s nem volt, aki eltemette volna őket. Csúffá, és
gyalázattá lettünk szomszédjaink előtt, csúfságul és nevetségül a körültünk lakóknak”
(Zsolt. 79,1-4). És a próféciát Jóel prófétán keresztül folytatja az Úr: „De mindaz, aki
az Úrnak nevét hívja segítségül, megmenekül; mert a Sion hegyén és Jeruzsálemben
lészen a szabadulás, amint megígérte az Úr, és a megszabadultak közt lesznek azok,
akiket elhív az Úr!” (Jóel. 2,32). Pál apostolon keresztül pedig kijelentést nyer a Sion
hegyének, és Jeruzsálemnek helye, ahol a szabadulás lesz: „az Isten gyülekezetének,
amely Korinthusban van, a Krisztus Jézusban megszentelteknek, azoknak, akiket ő
megszabadított, mentse, és szabadítsa meg magát, ha ő a Krisztus, az
Istennek ama választottja, ha Ő a Kiválasztott.
Luk. 23,36 Csúfolják, és tréfálkoznak, kinevetik, kigúnyolják pedig őt a
vitézekm a katonák is, odajárulván és savanyú borral kínálván őt.
Luk. 23,37 És ezt mondván néki: Ha te vagy a zsidóknak, a júdeaiaknak
ama Királya, szabadítsd és mentsd meg magadat!
Luk. 23,38 Vala pedig egy felirat is fölébe írva görög, római és zsidó
betűkkel: Ez a zsidóknak, a júdeaiaknak ama Királya.
Luk. 23,39 A felfüggesztett gonosztevők közül pedig az egyik szidalmazá
őt, és e szavakkal gyalázta mondván: Miféle Krisztus vagy te? Krisztus
vagy-e te? Ha te vagy a Krisztus, szabadítsd és mentsd meg magadat,
minket is!
Luk. 23,40 Felelvén pedig a másik, megdorgálta, rendreutasította, megrótta
őt, mondván: Az Istent sem féled-e te? Hiszen te ugyanazon ítélet alatt
vagy!
Luk. 23,41 És mi ugyan jogosan, és igazságosan; mert a mi
cselekedetünknek megérdemelt büntetését vesszük: ez pedig semmi
rosszat, vagy gonoszat nem követett el.
Luk. 23,42 És monda Jézusnak: Uram, emlékezzél meg én rólam, mikor
eljössz a te országodban, a Te királyságodban!
Luk. 23,43 És monda néki Jézus: Bizony mondom néked: Még ezen a
napon velem leszel a paradicsomban.399
elhívott és saját népévé tett; mindazokkal együtt, akik a mi Urunk Jézus Krisztus
nevét, az ő Uruk és a mi Urunk nevét bárhol segítségül hívják” (1 Kor. 1,2).És Pál
apostol így folytatja: „Mert nem szeretném, hogy ne tudjátok. Sőt fontosnak tartom,
hogy ne a magatok eszétől vezettessétek magatokat, hanem akarom, hogy értsétek
meg atyámfiai, testvéreim ezt a titkot. Hogy magatokat el ne hitessétek, és nehogy
egyéni véleményetekre hagyatkozva el ne bízzátok magatokat, hogy a
megkeményedés, a megátalkodottság, a vakság, konokság, és érzéketlenné válás
Izraelre nézve csak részben történt. Izráelnek csak egy részét érte, hogy részleges
megkövesedés támadt Izraelen mindaddig ameddig a pogányok, azaz a nemzetekből
kiválók teljessége bemegyen, teljes számban meg nem tér. És így az egész Izráel
megtartatik, üdvözül, amint meg van írva: Eljön Sionból a Szabadító, a Megmentő és
eltörli, elveszi, eltávolítja Jákobtól a gonoszságukat, az istentelenséget, a
hitetlenséget, és elvetemültséget, és az istentelen gyakorlatokat” (Róm. 11,25-26).
3398 Erről így hangzik az isteni szó: „Ímé, az igaz e földön megnyeri jutalmát;
mennyivel inkább az istentelen, az Isten nélkül élő bűnös, a céltévesztett!” (Péld. 11,31).
3399 Máté is bizonyságot tesz az Úr jézus megfeszítéséről: „És mikor eljutnak, és
megérkeznek arra a helyre, amelyet Golgotának, koponya helyének neveznek,
Méreggel megelegyített ecetet adnak néki inni; és megízlelvén, nem akart, nem volt
hajlandó meginni. Minek utána pedig megfeszítik őt, elosztják az ő ruháit, sorsot
vetvén; hogy beteljék a próféta mondása: Megosztoznak az én ruháimon, és az én
köntösömre sorsot vetnek. És leülvén, leheveredtek, és ott őrzik vala Őt. És feje fölé
illeszték az ő elítéltetésének okát, az ellene emelt vádiratot, oda írván: Ez Jézus, a
Luk. 23,44 Tizenkét órától egészen három óráig sötétség lett az egész
földön, mert a nap világossága kihagyott.400
Luk. 23,45 És meghomályosodik, és elsötétedik a nap, és a templom
kárpitja, a Szenthelyet és a Szentek Szentjét elválasztó kárpit a jeruzsálemi
Templomban középen ketté hasada.

zsidók királya. Akkor megfeszítenek vele együtt két latrot, két haramiát is, egyiket
jobbkéz felől, és a másikat balkéz felől. Az arra menők pedig szidalmazzák,
gyalázzák, becsmérelik vala őt, fejüket hajtogatva, csóválva, és rázogatva. És ezt
mondván: Te, ki lerontod a templomot és harmadnapra fölépíted, szabadítsd és
mentsd meg magadat; ha Isten Fia vagy, szállj le a keresztről, a kínoszlopról!
Hasonlóképen a főpapok, a papi fejedelmek is csúfolódván gúnyolták őt az
írástudókkal, a törvénytanítókkal és a vénekkel egyetemben, és ezt mondják vala:
Másokat megtartott, és megmentett, megszabadított, magát nem tudja, nem képes
megtartani, nincs hatalma megmenteni, megszabadítani. Ha Izráel királya, szálljon
le most a keresztről, akkor majd hiszünk benne. Bízott az Istenben; mentse meg,
szabadítsa meg, óvja meg, és védelmezze most Őt. Lássuk, hogyan menti meg most
Isten; hát ragadja ki most Ő a bajból, ha ugyan akarja; mert azt mondta: Isten Fia
vagyok. Akiket vele együtt feszítenek meg, a latrok, a haramiák is ugyanazt hányják
vala szemére, és ugyanígy gúnyolták, gyalázták, ócsárolták; szidalmazták Jézust”
(Mát. 27,33-44). Márk bizonyságtétele: És vivék őt a Golgota nevű helyre, amely
megmagyarázva annyi, mint: koponya helye. És mirhás bort adnak vala néki inni; de
ő nem fogadá el. És megfeszítvén őt, elosztják az ő ruháit, sorsot vetvén azokra, ki
mit kapjon. Vala pedig három óra - a mi időszámításunk szerint délelőtt kilencnek
felel meg, - mikor megfeszítik őt. A vád oka pedig így vala fölébe felírva: A zsidók
királya. Két rablót, haramiát, két gonosztevőt is megfeszítenek vele, egyet jobb és
egyet bal keze felől. És beteljesedék az írás, amely azt mondja: És a bűnösök közé
számláltaték, a gonoszok közé sorolták. Az arra menők pedig szidalmazzák, és
gyalázzák vala őt, fejüket hajtogatván, csóválván, és mondván: Hah! No lám! Aki
lerontod a templomot, és három nap alatt fölépíted; Szabadítsd, mentsd meg
magadat, és szállj le a keresztről! Hasonlóképen pedig a főpapok, a papi fejedelmek
is, csúfolódván egymás között, az írástudókkal együtt mondják vala: Másokat
megmentett, megszabadított, megtartott, de magát nem képes megmenteni,
megszabadítani, megtartani. A Krisztus, az Izráel királya, szálljon le most a
keresztről a szemünk láttára, hogy lássuk és higgyünk. Akiket vele feszítettek meg,
azok is szidalmazzák, gúnyolják, és gyalázzák vala őt” (Márk. 15,21-32). János
bizonyságtétele így hangzik: „És felemelvén, és cipelvén az ő keresztfáját, az Ő
kínoszlopát, méne az úgynevezett Koponya helyére, amelyet héberül Golgotának
hívnak: Ahol megfeszítették, kínoszlopra feszítették őt, és ővele más kettőt, egyfelől,
és másfelől, középen pedig Jézust. Pilátus pedig feliratot készíttetett, és feltevé a
keresztfára, a kínoszlopra. Ez vala pedig az írás: A NÁZÁRETI JÉZUS, A ZSIDÓK
KIRÁLYA. Sokan olvassák azért ezt a feliratot a zsidók közül; mivelhogy közel vala a
városhoz az a hely, ahol Jézus megfeszíttetett, kínoszlopra szegeztetett vala: és
Luk. 23,46 És hangosan kiáltván Jézus nagy, messze hangzó szóval,
monda: Atyám, a te kezeidbe teszem le az én szellememet. És ezeket
mondván, meghala, kilehelte, kibocsátotta szellemét.401
Luk. 23,47 Látván pedig a százados, ami történt, dicsőíté az Istent,
mondván: Bizony ez ember igaz vala.
Luk. 23,48 És az egész sokaság, az egész tömeg, mely e dolognak látására
ment oda, látván azokat, amik történtek, mellét verve megtére.402

héberül, görögül és latinul vala az írva. Mondának azért Pilátusnak a zsidók papi
fejedelmei, főpapjai: Ne írd: A zsidók királya; hanem hogy ő mondotta: A zsidók
királya vagyok. Felele Pilátus: Amit megírtam, megírtam. A vitézek, a katonák azért,
mikor megfeszítették Jézust, vevék az ő ruháit, és négy részre osztják, egy részt
mindenik vitéznek, és a köntösét. A köntös pedig varrástalan vala, felülről mindvégig
szövött. Mondának azért egymásnak: Ezt ne hasogassuk el, hanem vessünk sorsot
reá, kié legyen. Hogy beteljesedjék az írás, amely ezt mondja: Megosztoztak
ruháimon, és a köntösömre sorsot vetettek. A vitézek, a katonák tehát ezeket
művelték” (Ján. 19,17-24). Péter apostol arról tesz bizonyságot, hogy az Úr Jézus
némán tűrt:„ Aki szidalmaztatván, becsmérelve, ócsárolva, gyalázva, a szidalmat nem
viszonozta. Szenvedvén nem fenyegetőzött, hanem elviselte, eltűrte. Ellenben hagyta
az igazságosan ítélőre, és átadta ügyét az igazságosan ítélőnek” (1Pét 2,23). Az
apostol bizonyságtétele: „Annakokáért Jézus is, hogy megszentelje az ő tulajdon vére
által a népet, a kapun kívül szenvedett. Menjünk ki tehát Őhozzá a táboron kívülre, az
ő gyalázatát hordozván” (Zsid. 13,12-13).Ugyanis az Úr Jézust a Golgotára vitték
megfeszíteni, és ott szenvedett. //A GOLGOTA (koponya (helye). Latin neve Kálvária; (pedig):
Hegy Jeruzsálemen kívül//. Péter apostol a Szent Szellem kitöltése után így beszél a
zsidókhoz: „Nem! Isten tette ezt! Ő az Ábrahám, Izsák és Jákób Istene, a mi
ősapáinknak Istene. Ő dicsőítette meg szolgáját Jézust, ezzel a gyógyulással. Igen,
azt a Jézust, akinek ti a halálát akartátok. Mert Pilátus már elhatározta, hogy
felmenti, szabadon engedi, de ti nem akartátok őt. Elutasítottátok, megtagadtátok
Jézust, a Szentet és az Igazságost. És követeltétek, hogy egy gyilkos embernek adjon
kegyelmet a kedvetekért, Megöltétek azt, aki az életet adja. Isten azonban
feltámasztotta Jézust a halálból. Ennek tanúi vagyunk - a saját szemünkkel láttuk őt.
De most, atyámfiai, testvérek, tudom hogy tudatlanságból cselekedtetek, miképpen a
ti fejedelmeitek is. Az Isten pedig, amikről eleve megmondotta, amit előre kihirdetett
minden ő prófétájának szája által, hogy a Krisztusnak szenvednie kell, ekképpen
töltötte be” (Csel. 3,13-15.17-18). És így folytatja az apostol: „Ezt e világ, e létkor
fejedelmei és vezetői, és uralkodói közül senki sem ismerte fel, egy sem tudta, mert ha
felismerték, és ha tudták volna, a dicsőség Urát soha nem feszítették volna meg, nem
vonták volna kínoszlopra” (1Kor. 2,8). Az Úr Jézus kivégzésének minden részletét
megprófétálták, még a mirhás borról is hangzik prófécia: „Adjátok a részegítő italt az
elveszendőnek, és a bort a keseredett szívűeknek” (Péld. 31,6). Dávid így prófétál az Úr
Jézus meggyalázásáról és megfeszítéséről, amit némán tűrt, magában imádkozva:
„Én pedig néked könyörgök, oh, Uram; a kegyelem idején, oh Isten, a te kegyelmed
sokaságához képest nagy szeretettel hallgass meg engem és segíts meg a te
megszabadító hűségeddel, Igéddel. Ments ki engem az iszapból, (húzz ki a sárból,
Luk. 23,49 Az ő ismerősei pedig mind, és az asszonyok, akik Galileából
követék őt, távol állának, nézvén ezeket.403
Luk. 23,50 És ímé egy ember, kinek József vala neve a nagytanács, a
Szanhedrin tagja, jó és igaz férfiú,
Luk. 23,51 Aki nem értett egyet a többiek határozatával és eljárásával,
Arimatiából, a júdeaiak egyik városából való, ki maga is várja vala az
Istennek országát, az Isten királyságát;
Luk. 23,52 Ez oda menvén Pilátushoz, elkéré a Jézus testét.

hogy el ne süllyedjek; hadd szabaduljak, hadd meneküljek meg gyűlölőimtől és a

feneketlen örvénylő vizekből; Hogy el ne borítson, és ne sodorhasson el a vizek árja,
és el ne nyeljen a mélység, és a veremnek szája be ne záruljon felettem! Hallgass meg
engem, Uram, jóságos szeretettel mert jó a te kegyelmességed! A te
irgalmasságodnak sokasága szerint tekints én reám, és nagy irgalmaddal fordulj
hozzám; És ne rejtsd el orcádat a te szolgádtól; mert bajban vagyok, szorongattatom
nagyon: siess, hallgass meg engem! Légy közel hozzám és válts meg engem; és ments
meg ellenségeimtől. Te tudod az én gyalázatomat, szégyenemet és pirulásomat; jól
ismered minden szorongatómat, minden ellenségemet. A gyalázat megtörte szívemet
és beteggé lettem; várok vala részvétre, de hiába; vigasztalókra, de nem találok. Sőt
ételemben mérget adnak vala, és szomjúságomban ecettel itatnak vala engem. Legyen
az ő asztaluk előttük tőrré, váljék a saját asztaluk kelepcévé, és a bátorságosoknak
hálóvá, jólétük idején is csapdává. Sötétüljenek meg, és homályosodjanak el az ő
szemeik, hogy ne lássanak; és az ő derekukat tedd mindenkorra roskataggá,
erőtlenné. Öntsd ki a te bosszús haragodat reájuk, és a te izzó haragod érje utol őket.
Legyen az ő palotájuk puszta, és az ő hajlékukban ne legyen lakos; Mert akit te
megvertél, azt üldözik, és a tőled sújtottak fájdalmát szólják meg. Annak a kínjáról
beszélgetnek, akit megsebeztél. Szedd össze álnokságaikat, és büntesd meg őket
bűneikért, és a te igazságodra, a megigazulásra ne jussanak el. Ne jussanak
kegyelmedhez. Töröltessenek ki az élők könyvéből, és az igazak, a megigazultak közé
ne írattassanak. Engem pedig, aki nyomorult, megalázott és szenvedő vagyok,
emeljen fel, oh, Isten, a te segedelmed, és segíts meg, és oltalmazz, Istenem!” (Zsolt.
69,14-33). És ismét Dávid próféciája, az Úr Jézus szenvedéséről: „Ne légy messze
tőlem, mert közel a baj, a nyomorúság, és nincs, aki segítsen. Tulkok sokasága
kerített be engem, körülfogtak engem Básán bikái. Feltátották rám szájukat, mint a
ragadozó és ordító oroszlán. Szétfolytam, és úgy kiöntettem, mint a víz; kificamodtak
a csontjaim és mind széthullottak; szívem olyan lett, mint a viasz, megolvadt belső
részeim között. Torkom, és erőm kiszáradt, mint cserép, nyelvem ínyemhez tapadt, és
a halál porába fektetsz engemet. Mert ebek vettek körül engem, a gonoszok serege
körülfogott, a gonoszok bandája kerített be; átlyukasztották kezeimet és lábaimat.
Megszámlálhatnám minden csontomat, ők pedig csak néznek s bámulnak rám.
Megosztoznak ruháimon, és köntösömre sorsot vetnek. De te, óh, Uram, ne légy
messze tőlem; én erősségem, siess segítségemre. Szabadíts és ments meg engem a
kardtól, a fegyvertől, s az én egyetlenemet, az én életemet a kutyák körmeiből, és
hatalmából. Ments, és szabadíts meg engem az oroszlán torkából, és a bivalyok
szarvai közül hallgass meg engem, nyomorultat. Hadd hirdessem nevedet
atyámfiainak, testvéreimnek, és dicsérjelek téged a gyülekezetben” (Zsolt. 22,12-23). És
Luk. 23,53 És levévén azt, becsavarta, betekerte azt gyolcsba, és
helyezteté azt egy sziklába vágott sírboltba, melyben még senki sem
feküdt. És a sír szájára nagy követ hengerített.
Luk. 23,54 És az a nap péntek vala, és szombat, a nyugalom napja, a világi
elfoglaltságoktól való megnyugvás napja virrada rá.404
Luk. 23, 55 Az őt követő, és kísérő asszonyok is pedig, kik vele Galileából
jöttek, megnézék a sírboltot, hogy miképpen helyeztetett el az ő teste.
Luk. 23,56 Visszatérvén pedig, készítének fűszerszámokat, illatszereket és
drága keneteket.
Dávid prófétál az Úr Jézus sorsáról, és az Őt követők üldözőinek sorsáról is:
„Legyenek ezek mindig az Úr előtt, emléküket pedig irtsa ki, és törölje el a földről!
Mivel nem volt gondja arra, hogy másokkal szeretettel bánjon, hanem a nyomorult és
szegény embert, a megtört szívűt halálba kergette. Mivelhogy szerette az átkot, azért
érte el őt; és mivel nem volt kedve az áldáshoz, azért távozék az el ő tőle. Fedje el az
átok, mint a köntös, hatoljon belsejébe, miként a víz, hassa át csontjait, mint az olaj.
Legyen az néki palástul, amelybe beburkolódzik, és övül, amellyel mindenkor övezze
magát. Ez legyen jutalmuk az Úrtól az én vádolóimnak, és akik gonoszul szólnak
ellenem. Te pedig, Uram, nevedért állj mellém, ments meg jóságodban és
irgalmadban! Mert szegény, elhagyatott és nyomorult vagyok én, még a szívem is
megsebesíttetett én bennem. Úgy hanyatlom el, mint az árnyék az ő megnyúlásakor;
ide s-tova hányattatom, mint a sáska. Térdeim tántorognak az éhségtől, és testem
megfogyatkozott a kövérségtől. Sőt gyalázatossá lettem előttük, gúny tárgya lettem
számukra; ha látnak engem, fejüket csóválják. Segíts meg engem, Uram Isten;
szabadíts, és ments meg engem a te kegyelmed szerint! Hadd tudják meg, hogy a te
kezed munkája ez, hogy te cselekedted ezt, Uram! Átkozzanak ők, de te áldj meg!
Fölkelnek ellenem, de szégyenüljenek meg és örvendezzen a te szolgád. Öltözzenek az
én vádlóim gyalázatba, és burkolózzanak szégyenükbe, mint egy köpenybe! Hálát
adok az Úrnak felettébb hangos szóval magasztalom, vidám ajakkal dicsőítem az én
számmal, és dicsérem őt a sokaság közepette! Mert jobb keze felől áll a szegénynek,
hogy megszabadítsa azoktól, hogy megmentse bíráitól” (Zsolt. 109,15-31). Ézsaiás így
prófétál Megváltónkról: „És ő megsebesíttetett bűneinkért, a mi vétkeink miatt kapott
sebeket. Megrontatott a mi vétkeinkért, bűneink miatt törték össze, békességünknek
büntetése rajta van. Ő bűnhődött, hogy nekünk békességünk legyen, és az ő sebeivel,
az ő sebei árán gyógyulánk meg. Mindnyájan, mint juhok eltévelyedtünk, és
(tévelyegtünk, mindenki a maga útját járta; de az Úr mindnyájunk vétkét ő reá veté,
őt sújtotta mindnyájunk bűnéért. Kínoztatott, pedig alázatos volt, és száját nem
nyitotta meg, mint bárány, mely mészárszékre vitetik, és mint juh, mely megnémul az
őt nyírók előtt; és száját nem nyitotta meg! Fogság és ítélet nélkül hurcolták el, és
kortársainál ki gondolt arra, ki törődött azzal, hogy kivágatott az élők földéből, hogy
amikor kiirtják a földön élők közül, hogy népem bűnéért lőn rajta vereség, népem
vétke miatt éri a büntetés?! És a gonoszok közt adtak sírt néki, és a gazdagok mellé
jutott kínos halál után: pedig nem cselekedett hamisságot, nem követett el
gonoszságot, és álnokság sem találtatott szájában. Az Úr akarata volt az, hogy
betegség törje össze. De ha fel is áldozta magát jóvátételül, mégis meglátja utódait,
sokáig él. Az Úr akarata célhoz jut vele” (Ésa. 53,5-10). Dániel is Őróla szól: „A
hatvankét hét eltelte után megölik a felkentet, senkije sem lesz. Egy eljövendő
Luk. 23,57 És szombaton,405 a nyugalom napján,- ami a világi
elfoglaltságoktól való megnyugvás napja - nyugovának a parancsolat
szerint.406

Lukács evangélium 24. fejezet: Az Úr Jézus

megjelenik a választottainak.

fejedelem népe pedig elpusztítja a várost és a szentélyt. Elvégzett dolog, hogy pusztán
álljanak a háború végéig. De a fejedelemnek is vége lesz, ha jön az áradat” (Dán.
9,26). Az Úr Jézus az Emmausi tanítványoknak is a próféciákra hivatkozik: „És ő
monda nékik: Óh, balgatagok és rest szívűek mindazoknak elhívésére, amiket a
próféták szóltak! Avagy nem ezeket kellett-e szenvedni a Krisztusnak, és úgy menni be
az ő dicsőségébe? És elkezdvén Mózestől és minden prófétáktól fogva, magyarázza
vala nékik minden írásokban, amik ő felőle megírattak” (Luk. 24,25-27). Pál apostol is
ezekre a próféciákra hivatkozik: „… bizonyságot tévén mind kicsinynek, mind
nagynak, semmit sem mondván azokon kívül, amikről mind a próféták megmondották,
mind Mózes, hogy be fognak teljesedni: Hogy a Krisztusnak szenvedni kell, hogy mint
a halottak feltámadásából első, világosságot fog hirdetni e népnek és a
pogányoknak” (Csel. 26,22-23).
4400 Három óra: az ókorban a nappalt 12 órára osztották, a nappali időszámítás tehát
hajnalban indult, a mi déli 12 óránk 6 órának felelt meg.
4401 Dávid Zsoltárát idézi az Úr: „Kezedre bízom szellememet, te váltasz meg
engemet, oh Uram, hűséges Isten” (Zsolt. 31,6). Akik az Úréi követik az Ő példáját, és
egyben kijelentést nyer Isten neve is: Amikor megkövezték Istvánt, az így imádkozott:
„Úr Jézus, vedd magadhoz szellememet!” (Csel. 7,59). Máté is bizonyságot tesz az
eseményekről: „Hat órától kezdve pedig sötétség borult az egész földre, kilenc óráig.
Kilenc óra körül pedig nagy fennszóval kiálta Jézus, mondván: ELI, ELI! LAMA
SABAKTÁNI? Azaz: Én Istenem, én Istenem! Miért hagytál el engemet? Némelyek
pedig az ott állók közül, amint ezt hallák, mondának: Illést hívja ez. És egy közülük
azonnal oda futamodván, egy szivacsot vőn, és megtöltvén ecettel egy nádszálra tűzve
inni ád vala néki. A többiek pedig ezt mondják vala: Hagyd el, lássuk eljő-e Illés,
hogy megszabadítsa, és megmentse Őt? Jézus pedig ismét nagy fennszóval kiáltván
kiadá, kilehelte, kibocsátotta szellemét. És ímé abban a pillanatban a templom
kárpitja felülről egészen aljáig ketté hasada; és a föld megindula, megrendült, és
rengett; és a kősziklák és a sziklaszirtek meghasadtak. És a sírok megnyílának, és sok
elhuny szentnek kik elaludtak, teste, teljes valója, egész személye föltámada, életre
kelt. És kijövén a sírokból, a Jézus föltámadása után bementek a szent városba, és
sokaknak megjelentek, és láthatókká lettek” (Mát. 27,45-53). A próféták azokról a
természeti jelenségekről prófétálnak, amik kísérik a megváltás megtörténtét,
kijelentve, hogy ez a nap az Úr napja: „A nap elsötétül, és sötétséggé válik, a hold
pedig vérré, és vérvörös lesz minekelőtte eljő az Úrnak nagy és rettenetes napja”
(Jóel. 2,31). Jóel is erről a napról, és a kísérő jelenségekről prófétál: „Tömegek,
tömegek! Hatalmas tömeg van a döntés völgyében! Mert közel van az Úrnak napja a
döntés völgyében! A nap és hold elsötétednek; a csillagok bevonják fényüket; Az Úr
Luk. 24,1 A hétnek első napján407 pedig kora reggel, mikor még alig
hajnalodott, a sírbolthoz menének, vivén az elkészített fűszerszámokat, az
illatszereket, és némely más asszonyok is velük.
Luk. 24,2 És a zárókövet a sírbolt elől elhengerítve találák.
Luk. 24,3 És mikor bementek, nem találák az Úr Jézus holttestét.
Luk. 24,4 És lőn, hogy mikor ők e felett megdöbbentek, és tanácstalanul
megzavarodva álltak, ímé két férfiú álla melléjük fénylő, villogó, ragyogó
öltözetben;408

pedig megharsan a Sionról és megzendül Jeruzsálemből, és megrendülnek az egek és

a föld; de az Úr az ő népének oltalma és az Izráel fiainak erőssége!” (Jóel. 3,14-16).
„Felöltöztetem az egeket sötétségbe, és gyászruhával födöm be azokat” (Ésa. 50,3).
Ekkor törte fel a Bárány a hatodik pecsétet: „Azután látám, mikor a hatodik pecsétet
felnyitotta, és ímé nagy földindulás lőn, nagy földrengés támadt és a nap elsötétült, és
feketévé lőn mint a szőrzsák, és a hold egészen olyan lőn, mint a vér” (Jel. 6,12). A
próféták az Úr Jézus szenvedéséről, és annak következményeiről így prófétálnak:
„Megesküdt az Úr a Jákób méltóságára, fenségére, felmagasztalására: Soha el nem
felejtem semmi cselekedetüket! Ne rendüljön-e meg e miatt a föld? És ne búsuljon-e,
és ne gyászoljon annak minden lakosa?! Bizony felindul, megemelkedik egészen, mint
a folyam, és dagad és árad és apad, mint Egyiptom folyója. És lészen azon a napon,
azt mondja az Úr Isten: Lenyugtatom a napot délben, és besötétítem a földet fényes
nappal” (Ámós. 8,7-9). Márk bizonyságtétele így hangzik: „Mikor pedig hat óra lőn,
sötétség támada az egész földön kilenc óráig. És kilenc órakor fennszóval, hangosan
felkiáltott Jézus mondván: Elói, Elói! Lamma Sabaktáni? Ami megmagyarázva,
lefordítva annyi, mint: Én Istenem, én Istenem! Miért hagytál el engemet? Némelyek
pedig meghallván ezt az ott állók közül, mondának: Ímé Illést hívja. Egy ember pedig
odafutamodék és egy szivacsot megtöltvén ecettel és azt nádszálra tűzvén, inni ada
néki, mondván: Hagyjátok el, lássuk, ha eljő-e Illés, hogy levegye, hogy
megszabadítsa őt. Jézus pedig nagy fennszóval kiáltván kibocsátá, kilehelte, kifújta
szellemét. És a templom kárpitja a tetejétől aljáig ketté hasada” (Márk. 15,33-38).
Dávid így prófétál ezekről az eseményekről: „Én Istenem, én Istenem, miért hagytál
el engemet? Távol van tőlem a segítség, pedig jajgatva kiáltok. Benned bíztak
atyáink; bíztak és te megszabadítottad, és megmentetted őket. Hozzád kiáltottak
segítségért és megmenekültek; benned bíztak és nem szégyenültek meg. De én féreg
vagyok, nem ember, gyaláznak az emberek, és megvet a nép. A kik engem látnak,
mind csúfolkodnak, gúnyolódnak rajtam, félrehúzzák ajkaikat, és ajkukat biggyesztik
és hajtogatják, csóválják fejüket: Az Úrra bízta magát, mentse hát meg őt; szabadítsa
meg őt, hiszen gyönyörködött benne, és kedvelte! Mert te hoztál ki engem az anyám
méhéből, és biztattál biztonságba helyeztél engem anyámnak emlőin. Már anyám
ölében is rád voltam utalva; anyám méhétől fogva te voltál Istenem. Ne légy messze
tőlem, mert közel a nyomorúság, a baj, és nincs, aki segítsen” (Zsolt. 22,2-3.5-12). Az
apostol bizonyságtétele a kárpit meghasadásának eredményéről: „Aki által van a
menetelünk is, mert megnyílt számunkra az út, és szabadon járulhatunk hitben ahhoz
a kegyelemhez, amelyben most állunk, élünk, és vagyunk, és dicsekszünk a
reménységgel, hogy az isteni dicsőség részesei lehetünk” (Róm. 5,2). Mert Őáltala van
menetelünk mindkettőnknek egy Szellemben az Atyához” (Eféz. 2,18). És ismét:
Luk. 24,5 És mikor ők megrémülvén, félve, és reszketve a földre hajták
orcájukat, azok mondának nékik: Mit keresitek a holtak között az élőt?
Luk. 24,6 Nincs itt, hanem feltámadott: emlékezzetek rá, mint beszélt
néktek, még mikor Galileában volt,
Luk. 24,7 Mondván: Szükség az ember Fiának elárultatni, és kiszolgáltatni
a bűnös, a céltévesztett emberek kezébe és hatalmába, és megfeszíttetni, és
harmadnapon feltámadni.
Luk. 24,8 Megemlékeznek azért az ő szavairól.409

„Őbenne van bátorságunk és szabad utunk bizodalommal való menetelünk Istenhez a

Benne való hit által” (Ef. 3,12). Hát: „Járuljunk azért bizodalommal a kegyelem
királyi székéhez, hogy irgalmasságot nyerjünk, és kegyelmet találjunk, alkalmas
időben való segítségül, amikor segítségre van szükségünk” (Zsid. 4,16). És újra – és
újra hangzik a kijelentés: „Mivelhogy azért atyámfiai bizodalmunk van a szentélybe
való bemenetelre a Jézus vére által. Azon az úton, amelyet ő szentelt, és nyitott meg
előttünk, új és élő út gyanánt, a kárpit, azaz az ő hústeste által” (Zsid. 10,19-20). János
további részleteket közöl írásában: „Ezután tudván Jézus, hogy immár minden
elvégeztetett, hogy beteljesedjék az írás, monda: Szomjúhozom. Vala pedig ott egy
ecettel teli edény. Azok azért szivacsot töltvén meg ecettel, és izsópra tévén azt, oda
vivék az ő szájához. Mikor azért elvette Jézus az ecetet, monda: Elvégeztetett! És
lehajtván fejét, kibocsátotta, kilehelte szellemét” (Ján. 19,28-30).
4402 Máté bizonyságtétele így hangzik: „A százados pedig és a katonák, akik ő vele
őrizték vala Jézust, látván a földrengést, és vihart, és a többi eseményt, igen
megrémülnek, nagyon megijedtek, megrettentek, mondván: Bizony, valóban Istennek
Fia vala ez!” (Mát. 27,54). És Márk is ír erről: „Látván pedig a százados, aki vele
átellenben, vele szemben áll vala, hogy ekként, és ilyen módon hangosan kiáltva
bocsátja, lehelte, fújta ki szellemét, monda: Bizony, ez az ember valóságosan Isten
Fia vala!” (Márk. 15,39).
4403 A néki szolgáló asszonyok ott maradtak a Megfeszített haláláig: „Sok asszony
vala pedig ott, akik távolról szemlélődtek és figyeltek, akik Galileából követték
Jézust, szolgálván néki. Ezek közt volt Mária Magdaléna, és Mária a Jakab és Józsé
anyja, és a Zebedeus fiainak anyja” (Mát. 27,55-56). „Valának pedig asszonyok is, akik
távolról nézik és figyelik, akik között vala Mária Magdaléna, és Mária, a kis
Jakabnak és Józsénak anyja, és Salomé, Akik, mikor Galileában vala, akkor is
követték vala őt, és szolgálnak vala néki; és sok más asszony, akik vele mentek vala
fel Jeruzsálembe” (Márk. 15,40-41). Erről is prófétál Dávid: „Szeretteim és barátaim
félreállnak csapásomban; rokonaim pedig messze állanak” (Zsolt. 38,12). János
további részletekkel egészíti ki a történetet: „A Jézus keresztje, kínoszlopa alatt pedig
ott állottak vala az ő anyja, és az ő anyjának nőtestvére; Mária, a Kleopás felesége,
és Mária Magdaléna. Jézus azért, mikor látja vala, hogy ott áll az ő anyja és az a
tanítvány, akit szeret vala, monda az ő anyjának: Asszony, ímhol a te fiad! Azután
monda a tanítványnak: Ímhol a te anyád! És ettől az órától magához, az otthonába
fogadá azt az a tanítvány” (Ján. 19,25-27). Ezek az asszonyok az Úr Jézus
szolgálatának megkezdésétől követték, és szolgálták Őt: És némely asszonyok, akiket
tisztátalan gonosz szellemektől, démonoktól és betegségekből gyógyított meg, Mária,
aki Magdalénának neveztetik, kiből hét ördög ment ki, És Johanna, Khúzának, a
Luk. 24,9 És visszatérvén a sírbolttól, elmondták mindezeket a
tizenegynek, és mind a többieknek.
Luk. 24,10 Valának pedig Mária Magdaléna, és Johanna, és a Jakab anyja
Mária, és egyéb asszonyok ővelük, akik ezeket mondák az apostoloknak.
Luk. 24,11 De az ő szavuk csak üres beszédnek, üres fecsegésnek,
ostobaságnak, és haszontalan mesének látszék azok előtt; és nem adtak
hitelt nékik.

Heródes gondviselőjének felesége, és Zsuzsánna, és sok más asszony, kik az ő

vagyonukból szolgálának néki” (Luk. 8,1-3).
4404 Máté így írja le az Úr Jézus testének temetését: „Mikor pedig beesteledik, eljött
egy gazdag ember Arimatiából, név szerint József, aki maga is tanítványa volt
Jézusnak; Ez Pilátushoz menvén, kéri vala a Jézus holttestét. Akkor parancsolá
Pilátus, hogy adják át a holttestet. És magához vévén József a holttestet, begöngyölé
azt tiszta vászonlepedőbe. És elhelyezé azt a maga új sírjába, amelyet a sziklába
vágatott: és a sír szájára, a bejáratához egy nagykövet hengerítvén, elméne. Ott vala
pedig Mária Magdaléna és a másik Mária, akik ott maradtak, és a sír átellenében
ülnek vala. Másnap pedig, amely péntek, az előkészület napja után következik,
egybegyűlnek a főpapok, a papi fejedelmek és a farizeusok Pilátushoz, Ezt mondván:
Uram, emlékezünk, hogy az a hitető, az a csaló tévtanító még életében azt mondotta
volt: Harmadnapra föltámadok. Parancsold meg azért, hogy őrizzék a sírt
harmadnapig, nehogy az ő tanítványai odamenvén éjjel, ellopják őt és azt mondják a
népnek: Feltámadott a halálból. És az utolsó hitetés az utolsó hazugság, gonoszabb
és rosszabb legyen az elsőnél. Pilátus pedig monda nékik: Van őrségetek; menjetek,
őriztessétek ti, amint tudjátok, és ahogy jónak látjátok. Ők pedig elmenvén, a sírt
őrizet alá helyezik lepecsételvén a követ, és őrséget állítottak” (Mát. 27,57-66). Márk
így írja le az Úr Jézus holttestének, a fizikai testének eltemetését: „És mikor immár
este lőn, mivelhogy péntek, az előkészület napja vala, azaz szombat, a nyugalom
napja: a világi elfoglaltságoktól való megnyugvás előtt való nap, Eljöve az arimatiai
József, egy tisztességes tanácsbeli, a Szanhedrin előkelő tagja, aki maga is várja vala
az Isten országát, az Isten királyságát; beméne bátran Pilátushoz, és kéré Jézusnak
holttestét. Pilátus pedig meglepődött, és csodálkozék, és nem akarta elhinni, hogy
immár meghalt volna; és magához hivatva a századost, megkérdé tőle, ha régen halt-
e meg? Hogy csakugyan meghalt-e? És megtudván a századostól, kiadatá, és
odaajándékozá a holttestet Józsefnek. Ő pedig gyolcsot vásárolván, és levévén őt,
begöngyölé a gyolcsba és elhelyezé egy sírboltba, amely kősziklából vala kivágva; és
követ hengeríte a sírbolt szájára. Mária Magdaléna pedig és Mária, a Józsé anyja,
nézik, figyelik vala, hová helyezik, hová temetik” (Márk. 15,42-47). János is megírja a
temetést, és minden evangéliumíró újabb és újabb részleteket ír le: „A zsidók pedig,
hogy a holttestek szombaton, a nyugalom napján át a keresztfán, a kínoszlopon ne
maradjanak. Miután péntek az előkészület napja vala, (mert annak a szombatnak
napja nagy és fontos nap vala) kérék Pilátust, hogy törjék meg azoknak a
lábszárcsontját és vegyék le őket. Eljövének azért a vitézek, a katonák, és megtörék az
elsőnek lábszárcsontját és a másikét is, aki ővele együtt feszíttetett meg, aki vele
együtt volt kínoszlopra szegezve; Mikor pedig Jézushoz érének és látják vala, hogy ő
Luk. 24,12 Péter azonban felkelvén elfut a sírbolthoz, és behajolván látá,
hogy csak a gyolcsszalagok vannak ott; és elméne, magában csodálkozván
e dolgon.410
Luk. 24,13 És ímé azok közül ketten elindultak, és mennek vala
ugyanazon a napon egy faluba, mely Jeruzsálemtől hatvan futamatnyira,
hatvan stádiumnyira411A vala, melynek neve vala Emmaus.
Luk. 24,14 És beszélgetnek maguk közt mindazokról, amik történtek.

már halott, nem törék meg az ő lábszárcsontját; Hanem egy a vitézek közül
lándzsával átszúrta az oldalát, és azonnal vér és víz jöve ki abból. És aki végignézte,
és látta, tanúsítja, és bizonyságot tett, és igaz, szavahihető az ő tanúbizonysága az ő
tanúskodása; és az tudja, hogy ő igazat mond, hogy ti is higgyetek. Mert azért
történtek ezek, hogy beteljesedjék az írás: Az ő csontja meg ne törettessék. Másutt
ismét így szól az írás: Néznek majd arra, akit általszegeztek, akit átdöftek. Ezek után
pedig kéré Pilátust az arimathiai József, aki a Jézus tanítványa vala, - de csak
titokban, a zsidóktól való félelem miatt, - hogy levehesse a Jézus holttestét. És
megengedé Pilátus. Elméne azért és levevé a Jézus holttestét. Eljöve pedig
Nikodémus is - aki éjszaka ment vala először Jézushoz, - hozván mirhából és áloéból
való kenetet, mintegy száz fontot. Vevék azért a Jézus holttestét, és begöngyölgetik azt
lepedőkbe, és illatos szerekkel és fűszerekkel együtt körülkötötték gyolcsszalagokkal,
amint a zsidóknál szokás a temetésre előkészíteni. Azon a helyen pedig, ahol
megfeszítették, ahol kínoszlopra feszítették, vala egy kert, és a kertben egy új sírbolt,
amelybe még senki sem helyeztetett vala. A zsidók péntekje, ünnepi előkészülete miatt
azért, mivelhogy az a sírbolt közel vala, abba helyhezteték Jézus” (Ján. 19,31-42). A
korabeli temetkezési szokás szerint a holttestet vászoncsíkokba pólyálták. És tették
ezt azért, mert a törvény parancsa így hangzott: „Ha valakiben halálos ítéletre való
bűn van, és kivégzik, és felakasztatod azt fára. Ne maradjon éjjel az ő holtteste a fán,
hanem temesd el azt még azon a napon. Mert átkozott Isten előtt, aki fán függ; és
meg ne fertőztessed, és tisztátalanná ne tedd azt a földet, amelyet az Úr, a te Istened
ad néked örökségül” (5 Móz. 21,22-23). János apostol így tesz bizonyságot arról, hogy
ki volt az, akit kivégeztek, és eltemettek: „Ő az a Jézus Krisztus, aki eljött víz és vér
által: nemcsak a víz által, hanem a víz és a vér által; a Szellem pedig bizonyságot
tesz róla, mert a Szellem az Igazság” (1Jn. 5,6-7). Az Úr Jézus testének ilyen módon
való temetésével teljesedett be az Ézsaiáson keresztül mondott prófécia: „És a
gonoszok közt adtak sírt néki, és a gazdagok mellé jutott kínos halál után: pedig nem
cselekedett hamisságot, nem követett el gonoszságot, és álnokság sem találtatott
szájában” (Ésa. 53,9). A katonák nem törték el az Úr Jézus lábszárait, és így
beteljesedett a Dávid által mondott prófécia is: „Sok baja van az igaznak, de
valamennyiből kimenti az Úr. Megőrzi minden csontját, egy sem töretik meg azokból”
(Zsolt. 34,20-21). A tömeg mellét verve, sírva, és gyászolva ment haza, ezzel
beteljesedett ez a prófécia is: „A Dávid házára és Jeruzsálem lakosaira pedig
kiöntöm, kiárasztom a kegyelemnek és könyörületességnek Szellemét, és reám
tekintenek, akit átszegeztek, és átdöftek, és siratják, és úgy gyászolják őt, amint
siratják az egyetlen fiút, és keseregnek utána, amint keseregnek az elsőszülött után.
Azon a napon olyan nagy gyász, és siralom lesz Jeruzsálemben, amilyen volt a
Luk. 24,15 És lőn, hogy amint beszélgetnek és tanakodnak, és együtt
vitatják a történteket, maga Jézus hozzájuk menvén melléjük szegődött, és
velük együtt megy vala az úton.
Luk. 24,16 De szemüket akadályozta, és visszatartotta valami attól, hogy
felismerjék.
Luk. 24,17 Monda pedig nékik: Micsoda szavak ezek, amelyeket
egymással váltotok jártotokban? Miről beszélgettek egymással útközben?
És miért vagytok szomorú és komor ábrázattal? És miért vagytok olyanok,
mint akit szomorúság, és nyomasztó teher tölt be?
hadadrimmoni siralom a Megiddo völgyében” (Zak. 12,10-11). Pál apostol is
bizonyságot tesz erről a zsidók előtt: „Atyámfiai, testvérek, férfiak, Ábrahám
nemzetségének fiai, és kik ti köztetek félik az Istent, ez üdvösségnek beszéde, igéje
néktek küldetett. Mert akik lakoznak Jeruzsálemben és azoknak fejedelmei, mivelhogy
őt fel nem ismerték, sem nem értették a prófétáknak szavait, melyeket minden
szombaton felolvasnak, ítéletükkel betöltötték beteljesítették. És bár semmi halálra
való okot nem találtak, azt követelték Pilátustól, hogy kivégeztesse. És mikor
mindazokat elvégezték, mindent végrehajtottak amik ő felőle megírattak, a fáról
levéve sírba helyezték. De az Isten feltámasztotta, életrekeltette őt a halálból” (Csel.
13,26-30).
4405 Szombat Szabbat (azaz Sabbat): a nyugalom napja, ami a világi elfoglaltságoktól
való megnyugvás napja.
4406 A parancs így szólt, kövessétek az Urat, akinek most van a nyugodalom napja:
„Hat napon át munkálkodjatok és végezzétek munkátokat; a hetedik nap pedig szent
legyen előttetek, az Úr nyugodalmának szombatja. Valaki azon munkálkodik,
megölettessék” (2 Móz. 35,2).
4407 A hétnek első napja (szabbaton): az ünnep / a nyugalom lezárásának napja.
4408 Máté így írja le az eseményeket, további részleteket is leírva: „A szombat, a
világi elfoglaltságoktól való megnyugvás napjának elmúltával pedig, a hét első
napjának hajnalán, kiméne Mária Magdaléna és a másik Mária, hogy megnézzék a
sírboltot. És hirtelen nagy földindulás, nagy földrengés, és nagy szélvihar támadt;
mert az Úrnak angyala leszállván a mennyből, és oda menvén a sírbolthoz,
elhengeríté a követ a sírbolt szájáról, és reá üle arra. A megjelenése és a tekintete
pedig olyan volt, mint a villámlás, mint a fényes ragyogás, és a ruhája fehér, mint a
hó. Az őrök pedig tőle való féltükben megrettentek, halálra rémültek az angyaltól, és
reszketni kezdtek a félelemtől, és olyanokká lőnek, mint a holtak. Az angyal pedig
megszólalván, monda az asszonyoknak: Ti ne féljetek; mert tudom, hogy a
megfeszített Jézust keresitek. Nincsen itt, mert feltámadott, amint megmondotta volt.
Jertek, lássátok a helyet, ahol feküdt, ahol nyugodott vala az Úr. És azután menjetek
gyorsan és siessetek és mondjátok meg az ő tanítványainak, hogy feltámadott a
halálból; és ímé előttetek megy Galileába; ott meglátjátok őt, mert ott megjelenik,
megmutatkozik néktek, ímé megmondottam néktek” (Mát. 28,1-7). Márk
bizonyságtétele pedig így hangzik: „Mikor pedig elmúlt a szombat, a nyugalom
napja, Mária Magdaléna, és Mária a Jakab anyja, és Salomé, illatos drága keneteket
vásárlának, hogy elmenvén megkenjék őt, hogy bebalzsamozzák Jézus testét. És
korán reggel, a hétnek első napján a sírbolthoz menének napfelkeltekor. És így
tanakodnak és mondják vala maguk között: Kicsoda hengeríti el nékünk a követ a
Luk. 24,18 Felelvén pedig az egyik, kinek neve Kleofás, és monda néki:
Csak te vagy-é jövevény? Csak te vagy az egyetlen idegen Jeruzsálemben,
és nem tudod mi történt ott e napokon?
Luk. 24,19 És monda nékik: Micsoda dolgok? Azok pedig mondának
néki: Amelyek esének a Názáretbeli Jézuson, ki próféta vala,
cselekedetben és beszédben hatalmas Isten előtt és az egész nép előtt.412
Luk. 24,20 És hogyan szolgáltatták ki őt a főpapok, a papi fejedelmek és a
mi főembereink halálos ítéletre, és megfeszítik.

sírbolt bejáratáról]? És odatekintvén, láták, hogy a kő el van hengerítve; mert felette

nagy vala. És bemenvén a sírboltba, látának egy ifjút ülni jobb felől, hosszú fehér
ruhába öltözve; és megfélemlének, megrettennek, megrémülnek. Az pedig monda
nékik: Ne féljetek. A Názáreti Jézust keresitek, aki megfeszíttetett; föltámadott, életre
kelt, nincsen itt; ímé a hely, ahová őt helyezték. De menjetek el, mondjátok meg az ő
tanítványainak és Péternek, hogy előttetek megyen Galileába; ott meglátjátok őt,
amint megmondotta néktek. És nagyhamar kijövén, elfutnak a sírbolttól, mert
félelem, rettegés, remegés és szorongás, vett rajtuk erőt és álmélkodás, és döbbenet
fogta vala el őket, mert megijedtek, és összezavarodtak, és magukon kívül,
eksztázisban voltak; és annyira féltek, hogy senkinek semmit sem szólnak vala”
(Márk. 16,1-8). Ezek az asszonyok voltak Jézussal akkor, mikor városról városra járt,
és szolgált. Ők voltak haláláig a keresztnél, és ők mentek először a sírbolthoz is: „És
némely asszonyok, akiket tisztátalan gonosz szellemektől és betegségekből gyógyított
meg, Mária, aki Magdalénának neveztetik, kiből hét ördög hét démon ment ki, És
Johanna, Khúzának, a Heródes gondviselőjének, az egyik főemberének felesége, és
Zsuzsánna, és sok más asszony, kik az ő vagyonukból szolgálának néki” (Luk. 8,2-3).
És ezek az asszonyok voltak ott, amikor az Úr Jézus holttestét behelyezték a
sírboltba: „Visszatérvén pedig, készítének fűszerszámokat, illatszereket és drága
keneteket. És szombaton, a nyugalom napján, nyugovának a parancsolat szerint”
(Luk. 23,56-57). János is bizonyságot tesz a történtekről: „A hétnek első napján pedig
hajnalban, még szürkületkor, oda méne Mária Magdaléna a sírbolthoz, és látá, hogy
elvétetett a kő a sírbolt elől. Futa azért és méne Simon Péterhez és ama másik
tanítványhoz, akit Jézus szeret vala, és monda nékik: Elvitték az Urat a sírból, és nem
tudjuk, hová tették őt. Kiméne azért Péter és a másik tanítvány, és menének a
sírbolthoz. Együtt futnak vala pedig mindketten: de ama másik tanítvány gyorsabban
futva hamar megelőzi Pétert, és előbb juta a sírbolthoz. És lehajolván, látá, hogy ott
hevernek a gyolcsszalagok, mindazáltal nem megy vala be. Megjött azután Simon
Péter is nyomban utána, és beméne a sírba: és látta az ott heverő gyolcsszalagokat.
És a kendő, amely az ő fején volt, nem a gyolcsszalagokkal együtt van, hanem külön
összehajtogatva egy másik helyen. Akkor aztán beméne a másik tanítvány is, aki
először jutott a sírbolthoz, és lát és hisz vala. Mert nem tudták, nem értették vala még
az írást, hogy fel kell támadnia a halálból, a halottak közül. Visszamenének azért a
tanítványok az övéikhez. Mária pedig künn áll vala a sírnál, a sírbolt felé fordulva, és
sírt, zokogott, jajgatott. Amíg azonban siránkozik, behajol, és benéz vala a sírboltba;
És láta két angyalt fehér ruhában ülni, egyiket fejtől, másikat lábtól, ahol a Jézus
holtteste feküdt vala. És mondának azok néki: Asszony mit sírsz, és miért zokogsz, és
jajgatsz? Monda nékik: Mert elvitték az én Uramat, és nem tudom, hova tették őt”
Luk. 24,21 Pedig mi azt reméltük, hogy ő az, aki meg fogja váltani az
Izráelt. De mindezek mellett ma van harmadnapja, hogy ezek történtek.
Luk. 24,22 Hanem valami közülünk való asszonyok is megdöbbentettek
minket, kik kora hajnalban a sírboltnál valának;
Luk. 24,23 És mikor nem találták az ő holttestét, haza jöttek, mondván,
hogy angyalok megjelenését is látták, kik azt mondják, hogy ő él.413
Luk. 24,24 És azok közül némelyek, kik velünk valának, elmenének a
sírbolthoz, és úgy találák, amint az asszonyok is mondták; őt pedig nem
látták.
(Ján. 20,1-13).
4409 Az Úr Jézus sokszor kijelentette a tanítványainak, amik vele történni fognak:
„Mikor pedig Galileában jártak vala, monda nékik Jézus: Az ember Fia emberek
kezébe adatik, mert szükségszerű, hogy az Emberfiát átadják majd az embereknek; És
megölik őt, de harmadnapon föltámad, és életre kel. És erre felettébb
megszomorodtak” (Mát. 17,22-23).
4410 A néki szolgáló asszonyok ott maradtak a Megfeszített haláláig. Ott voltak,
amikor az Úr Jézust felfeszítették: „Valának pedig asszonyok is, akik távolról nézik
vala, akik között vala Mária Magdaléna, és Mária, a kis Jakabnak és Józsénak anyja,
és Salomé, Akik, mikor Galileában vala, akkor is követték vala őt, és szolgálnak vala
néki; és sok más asszony, akik vele mentek vala fel Jeruzsálembe” (Márk. 15,40-41).
Máté is ír erről: „Sok asszony vala pedig ott, akik távolról szemlélődnek vala, akik
Galileából követték Jézust, szolgálván néki. Ezek közt volt Mária Magdaléna, és
Mária a Jakab és Józsé anyja, és a Zebedeus fiainak anyja” (Mát. 27,55-56). János
további részletekkel egészíti ki a történetet: „A Jézus keresztje kínoszlopa alatt pedig
ott állottak vala az ő anyja, és az ő anyjának nőtestvére; Mária, a Kleopás felesége,
és Mária Magdaléna. Jézus azért, mikor látja vala, hogy ott áll az ő anyja és az a
tanítvány, akit szeret vala, monda az ő anyjának: Asszony, ímhol a te fiad! Azután
monda a tanítványnak: Ímhol a te anyád! És ettől az órától magához fogadta azt az a
tanítvány” (Ján. 19,25-27). Amikor a sírboltba behelyezték a holttestet: „Ott vala
pedig Mária Magdaléna és a másik Mária, akik a sírral szemben ülnek vala” (Mát.
27,61). Elkísérték az őt követő asszonyok is pedig, kik vele Galileából jöttek,
megnézék a sírboltot, és hogy miképpen helyeztetett el az ő holtteste. Visszatérvén
pedig, készítének fűszerszámokat és keneteket. És szombaton nyugovának a
parancsolat szerint” (Luk. 23,50-57). Ezek az asszonyok az Úr Jézus szolgálatának
megkezdésétől követték, és szolgálták Őt: És némely asszonyok, akiket tisztátalan,
gonosz szellemektől, démonoktól szabadított meg, és betegségekből gyógyított meg,
Mária, aki Magdalénának neveztetik, kiből hét ördög ment ki, És Johanna,
Khúzának, a Heródes gondviselőjének, főemberének felesége, és Zsuzsánna, és sok
más asszony, kik az ő vagyonukból szolgálának néki” (Luk. 8,1-3). És az Úr Jézus
feltámadása, és önmaga kijelentésekor is ők voltak ott: „A szombat, a világi
elfoglaltságoktól való megnyugvás napjának elmúltával pedig, a hét első napjának
hajnalán, kiméne Mária Magdaléna és a másik Mária, hogy megnézzék a sírboltot.
És hirtelen nagy földindulás, nagy földrengés, és nagy szélvihar támadt; mert az
Úrnak angyala leszállván a mennyből, és oda menvén a sírbolthoz, elhengeríté a
követ a sírbolt szájáról, és reá üle arra. A megjelenése és a tekintete pedig olyan volt,
mint a villámlás, mint a fényes ragyogás, és a ruhája fehér, mint a hó. Az őrök pedig
Luk. 24,25 És ő monda nékik: Óh balgatagok és rest szívűek! Lassú,
közömbös, tompa a bensőtök mindazoknak elhívésére, amiket a próféták
szóltak!
Luk. 24,26 Avagy nem ezeket kellett-é a Krisztusnak, és úgy menni be az ő
dicsőségébe, az Ő méltóságába, ragyogó fényességébe, és így
megdicsőülnie?

tőle való féltükben megrettenének, halálra rémültek az angyaltól, és reszketni kezdtek

a félelemtől, és olyanokká lőnek, mint a holtak. Az angyal pedig megszólalván,
monda az asszonyoknak: Ti ne féljetek; mert tudom, hogy a megfeszített Jézust
keresitek. Nincsen itt, mert feltámadott, amint megmondotta volt. Jertek, lássátok a
helyet, ahol feküdt, ahol nyugodott vala az Úr. És azután menjetek gyorsan és
siessetek és mondjátok meg az ő tanítványainak, hogy feltámadott a halálból; és ímé
előttetek megy Galileába; ott meglátjátok őt, mert ott megjelenik, megmutatkozik
néktek, ímé megmondottam néktek. És gyorsan eltávozván a sírbolttól félelemmel és
nagy örömmel futnak vala, hogy megvigyék a hírt az ő tanítványainak. Mikor pedig
mennek vala, hogy megmondják az ő tanítványainak, ímé egyszerre csak szembe jöve
ővelük Jézus, mondván: Legyetek üdvözölve! Azok pedig hozzá járulván, megragadák
az ő lábait, leborulának előtte és imádták őt. Akkor monda nékik Jézus: Ne féljetek!
Menjetek el, és vigyétek hírül az én atyámfiainak, a testvéreimnek, hogy térjenek
vissza Galileába, és ott meglátnak engem, mert megjelenek, megmutatkozom nékik”
(Mát. 28,1-10).Az Úr Jézus feltámadásáról így hangzik Márk bizonyságtétele: „Mikor
pedig elmúlt a szombat, a nyugalom napja, Mária Magdaléna, és Mária a Jakab
anyja, és Salomé, illatos drága keneteket vásárlának, hogy elmenvén megkenjék őt,
hogy bebalzsamozzák Jézus testét. És korán reggel, a hétnek első napján a sírbolthoz
menének napfelkeltekor. És így tanakodnak és mondják vala maguk között: Kicsoda
hengeríti el nékünk a követ a sírbolt bejáratáról]? És odatekintvén, láták, hogy a kő
el van hengerítve; mert felette nagy vala. És bemenvén a sírboltba, látának egy ifjút
ülni jobb felől, hosszú fehér ruhába öltözve; és megfélemlének, megrettennek,
megrémülnek. Az pedig monda nékik: Ne féljetek. A Názáreti Jézust keresitek, aki
megfeszíttetett; föltámadott, életre kelt, nincsen itt; ímé a hely, ahová őt helyezték. De
menjetek el, mondjátok meg az ő tanítványainak és Péternek, hogy előttetek megyen
Galileába; ott meglátjátok őt, amint megmondotta néktek. És nagyhamar kijövén,
elfutnak a sírbolttól, mert félelem, rettegés, remegés és szorongás vett rajtuk erőt és
álmélkodás, és döbbenet fogta vala el őket, mert megijedtek, és összezavarodtak, és
magukon kívül, eksztázisban voltak; és annyira féltek, hogy senkinek semmit sem
szólnak vala. Mikor pedig korán reggel, a hétnek első napján, miután föltámadott
vala, megjelenik megmutatkozik, láthatóvá válik először Mária Magdalénának,
akiből hét ördögöt, hét gonosz szellemet, démont űzött, hajított vala ki. Ez elmenvén,
megjelenté azoknak, akik vele valának és keseregnek, szomorkodnak, sírnak és
gyászolnak vala. Azok pedig mikor hallották, hogy él és ő látta vala, nem hivék”
(Márk. 16,1-10). János is bizonyságot tesz az Úr Jézus feltámadásáról: „A hétnek első
napján pedig hajnalban, még szürkületkor, oda méne Mária Magdaléna a sírbolthoz,
és látá, hogy elvétetett a kő a sírbolt elől. Futa azért és méne Simon Péterhez és ama
Luk. 24,27 És elkezdvén Mózestől és minden prófétáktól fogva,
magyarázza és értelmezi vala nékik minden írásokban, amik őfelőle
megírattak.414
Luk. 24,28 Elközelítenek pedig a faluhoz, amelybe mennek vala; és ő úgy
tőn, mintha tovább menne.
Luk. 24,29 De kérték, és erősen marasztalták őt, mondván: Maradj velünk,
mert immár beesteledik, és a nap lehanyatlott! Beméne azért, hogy velük
maradjon.

másik tanítványhoz, akit Jézus szeret vala, és monda nékik: Elvitték az Urat a sírból,
és nem tudjuk, hová tették őt. Kiméne azért Péter és a másik tanítvány, és menének a
sírbolthoz. Együtt futnak vala pedig mindketten: de ama másik tanítvány gyorsabban
futva hamar megelőzi Pétert, és előbb juta a sírbolthoz. És lehajolván, látá, hogy ott
hevernek a gyolcsszalagok, mindazáltal nem megy vala be. Megjött azután Simon
Péter is nyomban utána, és beméne a sírba: és látta az ott heverő gyolcsszalagokat.
És a kendő, amely az ő fején volt, nem a gyolcsszalagokkal együtt van, hanem külön
összehajtogatva egy másik helyen. Akkor aztán beméne a másik tanítvány is, aki
először jutott a sírbolthoz, és lát és hisz vala. Mert nem tudták, nem értették vala még
az írást, hogy fel kell támadnia a halálból, a halottak közül. Visszamenének azért a
tanítványok az övéikhez. Mária pedig künn áll vala a sírnál, a sírbolt felé fordulva, és
sírt, zokogott, jajgatott. Amíg azonban siránkozik, behajol, és benéz vala a sírboltba;
És láta két angyalt fehér ruhában ülni, egyiket fejtől, másikat lábtól, ahol a Jézus:
holtteste feküdt vala. És mondának azok néki: Asszony mit sírsz, és miért zokogsz, és
jajgatsz? Monda nékik: Mert elvitték az én Uramat, és nem tudom, hova tették őt. És
mikor ezeket mondotta, hátra fordult, és észrevette az ott álló Jézust, de nem ismerte
fel, hogy Jézus az. Monda néki Jézus: Asszony, mit sírsz, zokogsz, és jajgatsz? Kit
keresel? Az pedig azt gondolván, hogy a kert őre az, monda néki: Uram, ha te vitted
el őt, mondd meg nékem, hová tetted őt, és én elviszem őt. Monda néki Jézus: Mária!
Az megfordulván, monda néki: Rabbóni! Ami azt teszi: Mester! Monda néki Jézus: Ne
fogj tovább, engedj el, és ne tartóztass fel engem; mert nem mentem még fel az én
Atyámhoz; hanem menj az én atyámfiaihoz, az én testvéreimhez és mondd nékik:
Felmegyek az én Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, és az én Istenemhez, és a ti
Istenetekhez. Elméne Mária Magdaléna, hirdetvén a tanítványoknak, hogy látta az
Urat, és hogy ezeket mondotta néki” (Ján. 20,1-2.11-18). Dávid így prófétál az örömhírt
vivő asszonyokról: „Az Úr ad vala szólniuk az örömhírt vivő asszonyok nagy
csapatának” (Zsolt. 68,12).
4411A Stádium: 1 stádium kb. 180-190 m.
4412 Mert azt mondta a nép, hogy: „… Nagy próféta támadt mi köztünk; és: Eljött
Isten, hogy segítsen az Ő népének” (Luk. 7,16). „… Ez Jézus, a galileai Názáretből
való próféta” (Mát. 21,11). Mert:„Az emberek azért látva a jelt, amelyet Jézus tőn,
mondának: Bizonnyal ez ama próféta, aki eljövendő vala a világra” (Ján. 6,14).
Hiszen így hangzott Isten ígérete Mózesen keresztül: „Prófétát támasztok nékik az ő
atyjokfiai közül, olyat, mint te, és az én igéimet adom annak szájába, és megmond
nékik mindent, amit parancsolok néki. És ha valaki nem hallgat az én igéimre,
amelyeket az én nevemben szól, én megkeresem azon, és azt én felelősségre vonom!”
(5 Móz. 18,18-19).
Luk. 24,30 És lőn, mikor asztalhoz telepedett, asztalhoz dőlt velük, a
kenyeret vévén megáldá, és megszegvén, megtörvén, nékik nyújtva
odaadta.
Luk. 24,31 És megnyilatkozának az ő szemeik, és megismerik őt; de ő
eltűnt előlük láthatatlanná vált számukra.
Luk. 24,32 És mondának egymásnak: Avagy nem gerjedezett-e, nem nem
lobbant-e izzó lángra a mi szívünk, a mi bensőnk mi bennünk, amikor

4413 A feltámadás megtörténtét először angyalok jelentették be a sírbolthoz kiment

asszonyoknak: „Az angyal pedig megszólalván, monda az asszonyoknak: Ti ne
féljetek; mert tudom, hogy a megfeszített Jézust keresitek. Nincsen itt, mert
feltámadott, amint megmondotta volt. Jertek, lássátok a helyet, ahol feküdt, ahol
nyugodott az Úr” (Mát. 28,5-6).
4414 Már az Édenben így hangzik az ígéret a „mag”-ról a céltévesztett ember számára:
„És monda az Úr Isten a kígyónak: Mivelhogy ezt cselekedted, átkozott légy minden
barom, minden állat és minden mezei vad között; hasadon járj, és port egyél életed
minden napjaiban. És ellenségeskedést támasztok közötted és az asszony között, a te
magod között, és az ő magva között: az neked fejedre tapos, te pedig annak sarkát
mardosod” (1 Móz. 3,14-15). Ezt a „magot” kapja meg Ábrahám, és örökli Jákób, és
Izsák: „Hogy megáldván megáldalak tégedet, és bőségesen megsokasítom a te
magodat, mint az ég csillagait, és mint a fövényt, mely a tenger partján van, és a te
magod örökség szerint fogja bírni az ő ellenségeinek kapuját. És megáldatnak a te
magodban a földnek minden nemzetségei, mivelhogy engedtél az én beszédemnek” (1
Móz. 22,17-18). És az Újszövetségben nyer kijelentést, hogy ki az Ábrahám magja: „Az
ígéretek pedig Ábrahámnak adattak és az ő magvának. Nem mondja: És a
magvaknak, mint sokról; hanem mint egyről. És a te magodnak, aki a Krisztus” (Gal.
3,16). És a pogányokból, a nemzetekből megtérteknek is így szól az Úr: „Ha pedig
Krisztuséi vagytok, tehát az Ábrahám magva vagytok, és ígéret szerint örökösök”
(Gal. 3,29). Ez a „mag” fiúgyermekként fog belépni a világba: „Mert egy gyermek
születik nékünk, fiú adatik nékünk, és az uralom az ő vállán lészen, és hívják nevét:
csodálatosnak, tanácsosnak, erős Istennek, örökkévalóság atyjának, békesség
fejedelmének! Uralma növekedésének és békéjének nem lesz vége a Dávid trónján és
királysága felett, hogy fölemelje és megerősítse azt jogosság és igazság által
mostantól mindörökké. A seregek Urának buzgó szerelme műveli ezt!” (Ésa. 9,6-7). Az
lesz a jel, hogy beteljesedett az ígéret, hogy szűztől fog születni: „Ezért ad jelt néktek
az Úr maga: Ímé, a szűz fogan méhében, és szül fiat, s nevezi azt Immánuelnek,
aminek jelentése: velünk az Isten” (Ésa. 7,14). Ez a gyermek Dávid magvából
származik: „Ímé, eljőnek a napok, azt mondja az Úr, és támasztok Dávidnak igaz
magvat, és uralkodik, mint király, és bölcsen cselekszik és méltányosságot és
igazságot cselekszik e földön. Az ő idejében megszabadul Júda, és Izráel
bátorságosan lakozik, és ez lesz az ő neve, amellyel nevezik őt: Az Úr a mi
igazságunk, a mi megigazulásunk!” (Jer. 23,5-6). Ő király lesz: „És az én szolgám,
Dávid lesz a király ő rajtuk, s egy pásztora lesz mindnyájuknak; és az én törvényeim
szerint járnak, s parancsolataimat megőrzik és cselekszik” (Ezék. 37,24). És egyben
próféta is lesz: „Prófétát támaszt néked az Úr, a te Istened te közüled, a te atyádfiai
beszélt hozzánk az úton, és mikor magyarázta és feltárta, megnyitotta,
kifejtette előttünk az Írásokat?415
Luk. 24,33 És felkelvén útra keltek azon órában, és visszatérének
Jeruzsálembe, és egybegyűlve találák a tizenegyet és azokat, akik velük
valának.
Luk. 24,34 Kik ezt mondják vala: Valóban feltámadott az Úr, és megjelent
Simonnak!
Luk. 24,35 És ezek is részletesen elmondták, mi történt az úton, és
miképpen ismerték meg ők a kenyér megtöréséről.
közül olyat, mint én: azt hallgassátok” (5 Móz. 18,15). De – mondja – Ézsaiás. „Ki hitt
a mi tanításunknak, és az Úr karja kinek jelentetett meg? Felnőtt, mint egy vesszőszál
Ő előtte, és mint gyökér a száraz földből, nem volt néki alakja és ékessége amiben
gyönyörködhettünk volna, sem olyan külseje, amiért kedvelhettük volna, és néztünk
reá, de nem vala ábrázata kívánatos! Utált és megvetett és az emberektől elhagyott
volt, fájdalmak férfia és betegség ismerője! Mint aki elől orcánkat elrejtjük, utált és
megvetett volt; és nem törődtünk vele. Pedig betegségeinket ő viselte, és
fájdalmainkat hordozta, és mi azt gondoltuk, hogy ostoroztatik, verettetik és
kínoztatik Istentől, hogy Isten csapása sújtotta és kínozta! És ő megsebesíttetett
bűneinkért, megrontatott a mi vétkeinkért, békességünknek büntetése rajta van, és az
ő sebeivel gyógyultunk meg. Mindnyájan, mint juhok eltévelyedtünk, mindenki a
maga útját járta; de az Úr őt sújtotta mindnyájunk bűnéért. Kínoztatott, pedig
alázatos volt, és száját nem nyitotta meg, mint bárány, mely mészárszékre vitetik, és
mint juh, mely megnémul az őt nyírók előtt; és száját nem nyitotta meg! Fogság és
ítélet nélkül hurcolták el, és kortársainál ki gondolt arra, és ki törődött azzal, hogy
kivágatott az élők földéből, hogy népem bűnéért lőn rajta vereség?! És a gonoszok
közt adtak sírt néki, és a gazdagok mellé jutott kínos halál után: pedig nem
cselekedett hamisságot, és álnokság sem találtatott szájában. És az Úr akarta őt
megrontani betegség által; hogyha életét áldozatul adja, magot lát, és napjait
meghosszabbítja, és az Úr akarata az ő keze által jó szerencsés lesz és célhoz jut.
Mert szenvedése folytán látni fog és gyötrelmeitől megszabadulva látja őket, és
megelégszik, ismeretével igaz szolgám sokakat megigazít, és vétkeiket ő viseli, és ő
hordozza el. Azért részt osztok néki a nagyokkal, és zsákmányt a hatalmasokkal oszt,
mivelhogy életét halálra adta, és a bűnösök közé számláltatott; pedig ő sokak bűnét
hordozá, és a bűnösökért imádkozott!” (Ésa. 53,1-12). Dániel is őróla, és az Ő haláláról
prófétál: „A hatvankét hét múlva pedig kiírtatik a Messiás és senkije sem lesz…”
(Dán. 9,26). Mózes prófétálja meg, hogy hogyan végzik ki a Messiást: „És monda az
Úr Mózesnek: Csinálj magadnak tüzes kígyót, és tűzd fel azt póznára: és ha valaki
megmarattatik, és feltekint arra, életben maradjon. Csinált azért Mózes rézkígyót, és
feltűzé azt póznára. És lőn, hogy ha a kígyó valakit megmar vala, és az feltekinte a
rézkígyóra, életben marada” (4 Móz. 21,8-9). És azt az örömhírt kell hirdetni, hogy
maga a mindenható Isten jött el, hogy meghaljon, és megjutalmazza örök élettel
azokat, akik ezt elhiszik: „Magas hegyre menj fel, örömmondó Sion! Emeld föl
szódat magasan, örömmondó Jeruzsálem! Emeld föl, ne félj! Mondjad Júda
városinak: Ímhol Istenetek! Ímé, az Úr Isten jő hatalommal, és karja uralkodik! Ímé,
jutalma vele jő, és megfizetése Ő előtte” (Ésa. 40,9-10). Mikeáson keresztül is hangzik
a kijelentés, Isten az, aki kegyelmet ad: „Kicsoda olyan Isten, mint te, aki
Luk. 24,36 És mikor ezeket beszélék, megálla maga Jézus ő közöttük, és
monda nékik: Békesség néktek!
Luk. 24,37 Azok megrettentek, zavarukban és félelmükben azt gondolták,
hogy valami szellemet látnak.
Luk. 24,38 Ő azonban így szólt hozzájuk: Miért rémültetek meg, és mit
vagytok zavarban. És miért támad kétség, okoskodás, fontolgatás,
aggodalmaskodás a szívetekben?

megbocsátja a bűnt és elengedi öröksége maradékának vétkét?! Nem tartja meg

haragját örökké, mert gyönyörködik az irgalmasságban, és abban telik kedve, hogy
kegyelmet ad! Hozzánk térvén, könyörül rajtunk; eltapodja álnokságainkat. Bizony a
tenger mélységébe veted minden bűnünket!” (Mik. 7,18-19). Péter apostolon keresztül
kerül kijelentésre, hogy a próféták már Krisztus Szelleme által szóltak: „vizsgálva, és
kutatva, hogy mely vagy milyen időre, milyen korszakra jelenté azt ki a Krisztusnak
őbennük lakozó, és működő Szelleme. Aki eleve hirdette, és bizonyságot tett a a
Krisztusra váró szenvedésekről és az ezeket követő dicsőségről, és megdicsőülésről”
(1 Pét. 1,11). Ezért egészen bizonyosnak tartjuk a prófétai beszédet, amelyre jól
teszitek, ha mint sötét helyen világító lámpásra figyeltek, amíg felragyog a nap, és
felkel a hajnalcsillag szívetekben. Mindenekelőtt tudnotok kell, hogy az Írás egyetlen
próféciája sem ered önkényes magyarázatból. Mert sohasem ember akaratából
származott a prófétai szó; hanem a Szent Szellemtől indíttatva szólottak az Istennek
szent emberei” (2 Pét. 1,19-21). Isten igéje azt is kijelenti, hogy miért kellett testet
ölteni Istennek, és miből szabadította meg azokat, akik ezt elhiszik: „Mert illendő, és
méltó vala Istenhez, hogy őt, akiért, és akin keresztül a mindenséget teremtette, sok
fiakat vezérelvén dicsőségre, az ő üdvösségük szerzőjét, és fejedelmét szenvedések
által tegye tökéletessé, és vigye végcélba, és dicsőítse meg. Mivel tehát a gyermekek
hústestből és vérből valók, ő is hasonlatosképpen részese lett azoknak, hogy a halál
által erejét veszítse, teljesen működésképtelenné, hatástalanná tegye azt, akinek
hatalma van, aki erőt és hatalmat birtokol a halálon, tudniillik az ördögöt, az
ellenséget, a sátánt. És megszabadítsa, szabadon bocsáthassa azokat, akik a haláltól
való félelem és rettegés miatt teljes életükben kiszolgáltatottak, és rabszolgaságban
tartottak valának” (Zsid. 2,10.14-15).
4415 Azért a kenyér megtöréséről ismerték fel az Urat, mert ezek a tanítványok is jelen
voltak az ötezer ember megvendégelésénél, ahol az Úr maga „törte meg” az igét, és Ő
adta a tanítványoknak, hogy csoportokban leültetve az embereket, táplálják őket: „És
mikor megparancsolá a sokaságnak, a tömegnek, hogy üljenek és telepedjenek le a
fűre, kezébe vevé az öt kenyeret és két halat, és szemeit az égre emelvén, hálákat ada
és megáldotta. És megszegvén, megtörte a kenyereket, és adá a tanítványoknak, a
tanítványok pedig a sokaságnak, a tömegnek” (Mát. 14,19). A jeruzsálemi hívők is
folyamatosan a „megtört igével” táplálkoztak: „És foglalatosok valának az apostolok
tudományában, és kitartóan, folyamatosan részt vettek az apostolok tanításaiban, és
a közösségben, a kenyérnek megtörésében és a könyörgésekben, az imádkozásban”
(Csel. 2,42). Mégpedig minden nap házankét, vagyis a szent helyen „törték meg az
Igét”: „És minden nap egy akarattal, teljes egyetértésben, közös elhatározásból
kitartva folyamatosan a templomban, a szent helyen tartózkodtak, és megtörve
Luk. 24,39 Lássátok meg az én kezeimet és lábaimat, hogy én magam
vagyok: érintsetek, és tapogassatok meg engem, és lássatok; mert a
szellemnek nincs húsa és csontja, amint látjátok, hogy nékem van!
Luk. 24,40 És ezeket mondván, megmutatá nékik kezeit és lábait.
Luk. 24,41 Mikor pedig még nem hisznek az öröm miatt, és csodálkoznak,
monda nékik: Van-é itt valami enni valótok?
Luk. 24,42 Ők pedig adnak néki egy darab sült halat, és valami
lépesmézet,
Luk. 24,43 Ő pedig elvette és szemük láttára megette.416
házanként a kenyeret, részesednek vala táplálékban örömmel, ujjongással és tiszta
szívvel” (Csel. 2,46). Mózes történetén keresztül jelenti ki az Úr, hogy ahol a hívők
egybegyűlnek, ott van a szent hely, és szent föld: „És látá az Úr, hogy oda méne
megnézni, és szólítá őt Isten a csipkebokorból, mondván: Mózes, Mózes. Ez pedig
monda: Ímhol vagyok. És monda: Ne jöjj ide közel, oldd le a te saruidat lábaidról;
mert a hely, amelyen állasz, szent föld” (2 Móz. 3,4-5). Jerikó előtt Józsuéhoz is így
szól Isten követe, kijelentve, hogy ahol Józsué áll, ott van a szent föld: „És monda
az Úr seregének fejedelme Józsuénak: Oldd le a te saruidat lábaidról, mert szent a
hely, amelyen állasz. És úgy cselekedék Józsué” (Józs. 5,15). A kenyér „Ige” megtörése
ad kijelentést, és szabadulást: „Addig pedig, míg nappal lenne, arra biztatta) Pál
mindnyájukat, hogy egyenek, mondván: Ma tizennegyedik napja, mióta folyton étlen
várakoztok, semmit sem véve magatokhoz, semmit sem ettetek. Azért biztatlak
benneteket, hogy egyetek, mert ez a ti javatokra szolgál, mert megmeneküléseteket
szolgálja. Mert közületek senkinek sem esik le egy hajszál sem a fejéről. Mikor pedig
ezeket mondá, és kenyeret vőn kezébe, hálákat ada Istennek mindnyájuk előtt, és
megtörvén, kezde enni. Felbátorodván pedig mindnyájan, szintén vesznek magukhoz
táplálékot, ők is enni kezdtek” (Csel. 27,33-36).
4416 János így számol be az Úr Jézus megjelenéséről: „Mikor azért beesteledett azon
a napon, a hétnek első napján, és mikor az ajtók zárva valának, ahol egybegyűltek
vala a tanítványok, a zsidóktól, a júdeaiaktól való félelem miatt, megjelent Jézus és
megállt a középen, és monda nékik: Békesség néktek! És ezt mondván, megmutatja
nékik a kezeit és az oldalát. Örvendeznek azért a tanítványok, hogy látják vala az
Urat. Ismét monda azért nékik Jézus: Békesség néktek! Amiként engem küldött vala
az Atya, én is akképpen küldelek titeket., És mikor ezt mondta, rájuk lehelle, rájuk fújt
és monda nékik: Vegyetek, fogadjátok be a Szent Szellemet: Akiknek bűneit
megbocsátjátok, megbocsáttatnak azoknak; akikéit megtartjátok, megtartatnak.
Tamás pedig, egy a tizenkettő közül, akit Kettősnek, akit Ikernek hívtak, nem vala
ővelük, amikor eljött, amikor megjelent vala Jézus. Mondának azért néki a többi
tanítványok: Láttuk az Urat. Ő pedig monda nékik: Ha nem látom, és nem érintem
meg ujjammal az ő kezein a szegek helyeit, és be nem bocsátom ujjaimat a szegek
helyébe, és az én kezemet be nem bocsátom az ő oldalába, semmiképpen el nem
hiszem. És nyolc nap múlva ismét benn valának az ő tanítványai, Tamás is ő velük.
Noha az ajtó zárva vala, beméne Jézus, és megálla a középen és monda: Békesség
néktek! Azután monda Tamásnak: Nyújtsd ide a te ujjadat és nézd meg az én
kezeimet; és nyújtsd ide a te kezedet, és tedd az oldalamra: és ne légy hitetlen, hanem
hívő. És felele Tamás és monda néki: Én Uram és én Istenem! Monda néki Jézus:
Mivelhogy láttál engem, Tamás, hittél: boldogok, akik nem látnak és hisznek” (Ján.
Luk. 24,44 És monda nékik: Ezek azok a beszédek, ezek az igék, melyeket
szóltam néktek, mikor még veletek valék, hogy szükség beteljesedni
mindazoknak, amik megírattak a Mózes törvényében, a prófétáknál és a
zsoltárokban én felőlem.
Luk. 24,45 Akkor megnyilatkoztatá az ő elméjüket, a szellemi
felfogóképességüket, hogy értsék az írásokat.
Luk. 24,46 És monda nékik: Így van megírva, és így kellett szenvedni a
Krisztusnak, és feltámadni a halálból harmadnapon:

20,19-29). A feltámadott Úr újra – és újra megmutatja magát tanítványainak: „Ezek

után ismét megjelentette, láthatóvá, nyilvánvalóvá tette magát Jézus a
tanítványoknak a Tibériás tengerénél. Megjelentette, láthatóvá, nyilvánvalóvá tette
pedig ekképpen: Együtt valának Simon Péter, és Tamás, akit Kettősnek, azaz Ikernek
hívtak, és Nátánáel, a galileai Kánából való, és a Zebedeus fiai, és más kettő is az ő
tanítványai közül. Monda nékik Simon Péter: Elmegyek halászni. Mondának néki:
Elmegyünk mi is te veled. Elmennek és azonnal a hajóba szállnak; és azon az
éjszakán nem fogtak semmit. Mikor pedig immár reggeledett és megvirradt, megállt
Jézus a parton; a tanítványok azonban nem ismerték meg, hogy Jézus van ott. Monda
azért nékik Jézus: Fiaim! Van-e valami ennivalótok? Felellnek néki: Nincsen! Ő
pedig monda nékik: Vessétek a hálót a hajónak jobb oldala felől, és találtok. Oda
vetik azért, és kivonni már nem bírták azt a halaknak sokasága miatt. Szóla azért az a
tanítvány, akit Jézus szeret vala Péternek: Az Úr van ott! Simon Péter azért, amikor
hallja vala, hogy ott van az Úr, magára vette az ingét a felső ruháját, mert mezítelen
vala, és beveti magát a tengerbe. A többi tanítványok pedig a hajón mennek, mert
nem messze valának a parttól, hanem mintegy kétszáz singnyire - kb. 100 méterre, -
és kivonták a hálót a halakkal. Mikor azért a partra szállnak, látják, hogy izzó
parázs van ott, és azon felül sózott hal és kenyér. Monda nékik Jézus: Hozzatok a
halakból, amelyeket most fogtatok. Felszáll Simon Péter, és kivonja a hálót a partra,
amely tele volt nagy halakkal, százötvenhárommal; és noha ennyi vala, nem
szakadozik vala a háló. Monda nékik Jézus: Jertek, ebédeljetek. A tanítványok közül
pedig senki sem meri vala tőle megkérdezni: Ki vagy te? Mivelhogy tudják vala, hogy
az Úr Ő. Oda ment azért Jézus, és vette a kenyeret és adta nékik, és hasonlóképpen a
halat is. Ezzel már harmadszor jelent meg és tette magát láthatóvá Jézus az ő
tanítványainak, minekutána feltámadt a halálból” (Ján. 21,1-14). És negyven napon át
ismét bizonyságot tesz arról, hogy Ő él: „Kiknek az ő szenvedése után sok
bizonyítékkal meg is mutatta, hogy ő él, negyven napon át ismételten megjelenvén
nékik megláttatta magát, és szólván az Isten országára, az Isten királyságára, királyi
uralmára tartozó dolgokról” (Csel. 1,3). Pál apostol bizonyságtétele a feltámadott Úr
megjelenéseiről: „És hogy megjelent Kéfásnak, azután a tizenkettőnek. Azután
megjelent, megmutatta magát több mint ötszáz atyafinak, testvérnek egyszerre, kik
közül a legtöbben mind máig élnek, némelyek azonban el is aludtak, elhunytak.
Azután megjelent Jakabnak, azután mind az összes apostoloknak. Legutolszor pedig
mindenek között, mint egy idétlennek, mint egy félresikerültnek, nékem is megjelent”
(1 Kor. 15,5-8). Péter apostol is bizonyságot tesz: „És mi vagyunk bizonyságai
mindazoknak, amiket mind a zsidóknak, a júdeaiaknak tartományában, mind
Jeruzsálemben cselekedett; akit megölének, fára feszítvén. Ezt az Isten feltámasztá
Luk. 24,47 És prédikáltatni az ő nevében a megtérést, a gondolkozásmód
megváltoztatását, és a bűnök, a céltévesztés megbocsátását minden
pogányok, minden nép, az összes nemzetek között Jeruzsálemtől elkezdve.
Luk. 24,48 Ti vagytok pedig ezeknek bizonyságai.
Luk. 24,49 És ímé én kibocsátom, és elküldöm ti reátok az én Atyámnak
ígéretét; ti pedig maradjatok Jeruzsálem városában, mígnem felruháztattok
mennyei erővel, amíg a mennyből jövő hatalmat nem öltöttétek
magatokra.417

harmadnapon, és megadá, hogy ő megjelenjék nyilvánvalóan, és láthatóvá váljon,

Nem az egész népnek, hanem az Istentől eleve választott bizonyságoknak, az előre
kiválasztott tanúknak, nékünk, kik együtt ettünk és együtt ittunk ő vele, minekutána
feltámadott halottaiból. És megparancsolta nékünk, hogy hirdessük a népnek, és
tegyünk bizonyságot, hogy ő az Istentől rendelt bírája élőknek és holtaknak. Erről a
próféták, az Isten előtt álló, Isten jelenlétében élő, Isten nevében szóló, isteni
akaratot közvetítő személyek mind bizonyságot tesznek, és tanúsítják, hogy bűneinek
bocsánatát, a céltévesztés elengedését, eltörlését vesziaz Ő Nevében mindenki, aki
hitre jut Őbenne” (Csel. 10,39-43). És János apostol így ír a mindenkorban élő
hívőknek: „Ami kezdettől fogva vala, amit hallottunk, amit szemeinkkel láttunk, amit
szemléltünk, és amit megfigyeltünk, és kezeinkkel illettünk és megtapintottunk, az
életnek Igéjéről” (1 Ján. 1,1).
4417 Már Bemerítő János így prófétál: „Én ugyan vízbe merítelek be titeket
megtérésre, a gondolkozásmód megváltoztatása végett, hogy más felismerésre
térjetek, de aki utánam jő, aki a nyomomba lép, erősebb és hatalmasabb nálamnál,
akinek saruját hordozni sem vagyok méltó, sem alkalmas, vagy megfelelő; ő Szent
Szellembe és tűzbe merít be majd titeket” (Mát. 3,11). Az Úr Jézus feltámadása után 40
napon keresztül: „És egybegyűjtvén őket, egyszer, amikor együtt evett, - sózott velük -
meghagyá nékik, hogy el ne menjenek Jeruzsálemből, hanem várják be türelemmel az
Atyának ígéretét, melyet úgymond, hallottatok tőlem: Hogy János ugyan vízbe
merített, ti azonban Szent Szellembe fogtok bemeríttetni nem sok nap múlva” (Csel.
1,4-5). Mert akkor: „…vesztek erőt, minekutána a Szent Szellem eljő, és leszáll reátok:
és lesztek nékem tanúim, bizonyságtevőim úgy Jeruzsálemben, mint az egész
Júdeában és Samariában és a földnek mind végső határáig” (Csel. 1,8). Már Dávid így
prófétál: „Várjad az Urat, légy erős; bátorodjék szíved és várjad az Urat” (Zsolt.
27,14). Pál apostolon keresztül hangzik a kijelentés arról, hogy kit kell várni: „Az Úr
pedig a Szellem és ahol az Úrnak Szelleme, ott a szabadság” (2 Kor. 3,17). És hogy ki
az az Úr, azt az Úr Jézus jelenti ki: „Az Isten Szellem: és akik őt imádják, szükség,
hogy szellemben és igazságban imádják” (Ján. 4,24). Az Úr Jézus szenvedése előtt
már megígéri az övéinek a Szent Szellemet, és feladatát: „És én kérem az Atyát, és
más, egy másfajta vigasztalót, Pártfogót, Bátorítót, Segítőt, Védőt, Közbenjárót,
Védőügyvédet, szószólót ad néktek, hogy veletek maradjon, és hogy bennetek éljen
mindörökké. Az igazságnak, a Valóságnak ama Szellemét: akit a világ be nem
fogadhat, Akit nem fog fel, nem érzékel, nem ért meg, mert nem képes rá, ezért nem is
lehetséges számára. Mert nem látja, nem veszi észre, ezért nem is tapasztalja meg őt.
És nem ismeri Őt, és nem is akar tudni Róla. De ti ismeritek, érzékelitek, és
megértitek Őt, mert nálatok lakik, és bennetek él, és bennetek marad, mert veletek, és
Luk. 24,50 Kivezette pedig őket Bethániáig; és felemelvén az ő kezeit,
megáldá őket.
Luk. 24,51 És lőn, hogy míg áldá őket418 tőlük elválva, és eltávolodva,
felviteték, felemeltetett a mennybe.
Luk. 24,52 Ők pedig imádva őt, visszatérének nagy örömmel ujjongva
Jeruzsálembe.419
Luk. 24,53 És mindenkor a templomban valának, dicsérvén és áldván az
Istent. Ámen.420

bennetek leszek. Nem hagylak titeket árvákul; eljövök ti hozzátok. Ama Vigasztaló,
Pártfogó, Bátorító, Segítő, Védő, Közbenjáró, Védőügyvéd, szószóló pedig, a Szent
Szellem, akit az én nevemben küld az Atya, Ő mindenre megtanít majd titeket, és
eszetekbe juttatja mindazokat, amiket mondottam néktek” (Ján. 14,16-18.26). És: „…
mikor csak eljő Ő, az igazságnak, a valóságnak Szelleme, elvezérel, utat mutat,
kísérni fog az úton, irányítani, tanítani fog titeket minden igazságra, és bevezet titeket
a teljes valóságba. Mert nem Őmagától szól, hanem azokat szólja, amiket hall, és a
bekövetkezendőket megjelenti, és az eljövendő dolgokat is tudatja veletek. Ő engem
dicsőít majd, mert az enyémből vesz, az enyémből merít, mert engem foglal magába,
és megjelenti néktek ” (Ján. 16,13-14). „Mikor pedig eljő majd a Vigasztaló, a
Pártfogó, Bátorító, Szószóló, akit én küldök néktek az Atyától, az igazságnak, a
valóságnak Szelleme, aki az Atyától származik, Ő tesz majd én rólam bizonyságot.
De ti is bizonyságot tesztek; mert kezdettől fogva én velem vagytok” (Ján. 15,26-27).
És: „én az igazat, a valóságot mondom néktek: Jobb néktek, hogy én elmenjek: mert
ha el nem megyek, nem jő el hozzátok a Vigasztaló, Pártfogó, Bátorító, Segítő, Védő,
Közbenjáró, Védőügyvéd, szószóló: ha pedig elmegyek, elküldöm Őt ti hozzátok. És
Ő, mikor eljő, megfeddi a világot bűn tekintetében, és napvilágra hozza, rábizonyítja,
felfedi, föltárja, leleplezi a látható világ, evilág céltévesztését. Igazság, igazzá válás,
igaznak bizonyulás, megigazulás és ítélet, döntés, megkülönböztetés, különbségtétel
tekintetében. Bűn tekintetében, hogy a céltévesztés az, hogy nem hisznek én bennem;
És igazság tekintetében, hogy én az én Atyámhoz megyek, és többé nem láttok engem.
Ítélet tekintetében pedig, hogy e világnak fejedelme megítéltetett” (Ján. 16,7-11). Már
Ézsaiás így prófétál a Szent Szellem kiáradásáról, és annak eredményéről: „Végül
kiárad ránk a Szellem a magasból, és lészen a puszta termőfölddé, és a termőföld
erdőnek tartatik; És lakozik a pusztában jogosság, és igazság fog ülni a termőföldön;
És lesz az igazság műve békesség, és az igazság gyümölcse nyugalom és biztonság
mindörökké. Népem békesség hajlékában lakozik, biztonság sátraiban, gondtalan
nyugalomban” (Ésa. 32,15-18). Mert: „a Szellem az igazság” (1 Ján. 5,6). Az Atya
ígérete pedig így hangzott: „És lészen az után, hogy kiöntöm Szellememet minden
hústestre, és prófétálnak a ti fiaitok és leányaitok; véneitek álmokat álmodnak;
ifjaitok pedig látomásokat látnak. Sőt még a szolgákra és szolgálóleányokra is
kiöntöm azokban a napokban az én Szellememet” (Jóel. 2,28-29). Ézsaiás prófétán
keresztül is hangzik az ígéret: „Mert vizet öntök vizet árasztok a szomjúhozóra, és
folyóvizeket a szárazra; kiöntöm, kiárasztom Szellememet a te magodra, és
áldásomat a te csemetéidre. És növekednek, mint fű a víz mellett, és mint a fűzfák
vizek folyásinál” (Ésa. 44,3-4).
4418 És mert az Úr mi főpapunk is, így prófétál róla Mózes, egy előképben bemutatva,
hogy az áldozat bemutatása után történt mindez: „Azután felemelé kezeit Áron a
népre, és megáldá azt és leszálla, miután elvégezte vala a bűnért való áldozatot, az
egészen égőáldozatot és a hálaáldozatot” (3 Móz. 9,22).
4419 Amikor a tanítványok egy része megbotránkozott az Úr Jézus beszédén, akkor
így szólt hozzájuk: „Hát ha meglátjátok az embernek Fiát felszállani oda, ahol
előzőleg vala?!” (Ján. 6,62). Az evangéliumok bizonyságtétele szerint az
apostolokkal való beszéde után: „Az Úr azért, minekutána szólott vala nékik,
felemeltetett a mennybe, és elfoglalta helyét az Isten jobbján” (Márk. 16,19). Lukács
részletesebben ír az Úr mennybemeneteléről: „De mialatt meredten néztek a
mennybe távozó után, hogy hogyan emelkedik az égbe, két személy állott meg
mellettük fehér ruhában, Kik szóltak is: Galileabeli férfiak, mit álltok itt, nézve az
égre emelt tekintettel? Ez a Jézus, aki fölemelkedett tőletek a mennybe, ugyanazon a
módon jő majd el ismét, ahogyan szemetek láttára elment. Ezután visszatértek
Jeruzsálembe a hegyről, mely hivatik Olajfák hegyének, mely Jeruzsálem mellett van,
egy szombatnap járóföldre” (Csel. 1,9-12). Péter apostol bizonyságtétele: „Aki legyőzte
a halált, hogy az örök élet örökösei legyünk, és Istennek jobbjában van, felmenvén a
legfelső égbe, miután uralma alá vetette az angyalokat, a hatalmakat, és erősségeket”
(1Pét 3:22).
4420 És Péter apostol a Szent Szellem kitöltetése után, így hirdeti az Igét a templom
udvarában: „Izraelita férfiak, halljátok meg e beszédeket, ezeket az igéket: A názáreti
Jézust, azt a férfiút, aki Istentől bizonyságot nyert, akit az Isten igazolt előttetek erők,
csodatételek és jelek által, melyeket Őáltala cselekedett Isten ti köztetek, amint
magatok is tudjátok. Azért, aki az Isten elvégzett tanácsából és rendeléséből
hatalmatokba adatott, ti az istentelenek által kínoszlopra szegeztétek és megöltétek:
Kit az Isten feltámasztott, a halál fájdalmait, bilincseit megoldván; mivelhogy
lehetetlen volt néki attól fogva tartatnia, mert nem volt lehetséges, hogy a halál
hatalmában tartsa, legyőzze, visszafogja, akadályozza őt” (Csel. 2,22-24). Így töltve be
Isten igéjét, aki azt mondta: „Ezt mondja az Úr: Állj az Úr házának pitvarába, és
hirdesd Júdának minden városából azoknak, akik imádkozni jőnek az Úr házába,
mindazokat az igéket, amelyeket parancsoltam néked, hogy mondd el nékik. Egy szót
se hagyj el! Hátha hallgatnak rá, és szót fogadnak, és mindenki megtér az ő gonosz
útjától… ” (Jer. 26,2-3)