Romana 066. - Lewty, Marjorie - Kettős Esküvő

Marjoire Lewty (Romana 66.
Marjorie Lewty
Kettős esküvő
Lightning Strike 1990
Henry Winchester magával viszi Párizs

melletti családi villájukba beosztottját, a
szépséges Lisát, hogy együtt fejezzenek be
egy kezdő számítógép-felhasználóknak
szóló kézikönyvet. Henry mamája meleg
fogadtatásban részesíti a lányt, akit
főnöke arra is megkér, hogy az érte
rajongó Carolyn jelenlétében színleljenek
boldog szeretőket. Bár úgy tűnik, Henry
nem viszonozza Lisa őszinte szerelmét, mégis féltékenykedik...
1
Kettős esküvő
1. FEJEZET
A csók egészen váratlanul érte Lisát. Nem kívánta, és nem is esett

neki jól.
Az irodahelyiséget, melyet a cég kereskedelmi igazgatójával, Paul
Donaldsonnel osztott meg, üvegfal választotta el a nagyteremtől.
Este fél hat lévén, rajtuk kívül mindenki hazament. Az asztali
lámpákat már kikapcsolták, az író, és a számítógépekre pedig
rákerült az ezüstszürke műanyag védőhuzat. A beszűrődő londoni
utca zajától és a hosszúkás terem két homlokfalára szerelt kvarcórák
ketyegésétől eltekintve csönd volt.
Lisa éppen az íróasztala fölé hajolva ellenőrizte, hogy a kéthetes
skóciai utazáshoz szükséges papírokat hiánytalanul berakta-e az
irattáskájába. A bőröndjét már reggel elhelyezte Paul kocsijának
csomagtartójában. Úgy tervezték, hogy munka után rögtön
elindulnak, és egymást felváltva vezetnek.
Amikor bekattintotta a táska csatját, kellemes izgatottság lett úrrá
rajta, s bársonyos pillákkal árnyékolt szeme boldogan felcsillant.
Örült az utazásnak, mely az első komolyabb megbízást jelentette
számára, mióta személyi titkárnő volt. Ráadásul még sosem járt
Skóciában, és az utazás időpontja is éppen megfelelt neki.
Nem hallotta Paul közeledő lépteit, s amikor felegyenesedett, a
fiatalember orvul átölelte hátulról. A néhány hét alatt, mióta mellette
dolgozott, még sosem tapasztalt semmiféle közeledési kísérletet.
Most azonban nem érthette félre az erős férfikéz szorítását a melle
alatt.
2
Marjoire Lewty (Romana 66.)
Halkan felkiáltott, és megpróbálta magát kiszabadítani, de Paul

feljebb csúsztatta a kezét, s ajkával megérintette a nyakát és szőke
haját, melyet az irodában mindig összekötve hordott.
- Paul, légy szíves... - Azt remélte, ennyiből ért majd a főnök.
- Ma különösen csinos vagy, és már régóta vágyom rá, hogy
beletemessem az arcomat a hajadba. Nemsokára kettesben leszünk,
és remekül fogjuk érezni magunkat.
Ugye te is így gondolod? - fordította nevetve maga felé a karjában
a férfi.
- Paul, ne, ezt tényleg nem... - ellenkezett Lisa megbotránkozva.
Paul vonzó arca egészen közel került az övéhez. Leheletén
érződött az ital szaga - aznap hosszú ebédszünetet tartott. A feje
egyre jobban kivörösödött, és halántékán hevesen lüktetni kezdtek az
ütőerek. Résnyire nyitotta, majd a lányéra tapasztotta a száját.
Egyedül voltak az irodában, sőt a földszinti portást kivéve
valószínűleg az egész épületben. Lisa inkább dühöt érzett, mint
félelmet. Karja a teste mellé szorult, de könyökét sikerült
behajlítania, s ökölbe szorított kezével próbálta eltolni magát Paultól.
Hiába küzdött - mintha egy sziklát akart volna odébb görgetni.
- Mi az ördögöt művelnek itt? - förmedt rájuk egy mély és dühös
férfihang az ajtóból.
Paul nyomban elengedte a lányt - aki kis híján hanyatt esett -, és
látszólag higgadtan megigazította a nyakkendőjét.
- Henry! Na még ilyet! - kiáltott fel, és szája barátságos mosolyra
húzódott. Szándékosan se választhattál volna rosszabb pillanatot a
visszatérésre.
- Nézőpont kérdése - válaszolt a férfi élesen, miközben feléjük
igyekezett. Barnára sült, keskeny arcának vonásai kemények voltak,
akár egy gránitszoboré.
3
Kettős esküvő
Lisa az íróasztalának támaszkodott, és kábultan pislogott. A

váratlanul felbukkant magas férfi Henry Winchester volt, a cég
igazgatója. Kevés időt töltött a cégnél. A lány csupán egyszer látta
távolról, és még egyetlen szót sem váltott vele. Mindössze annyit
tudott róla, hogy Paul mostohabátyja. A főnök csak egyszer beszélt
róla az ő jelenlétében, akkor is csúfondáros mosollyal nyilatkozott: -
Két külön világ vagyunk... Paul rettentő ravasz, és vág az esze, mint
a beretva.
Henry Winchester napbarnította arcán elfojtott düh tükröződött, s
Lisát figyelemre sem méltatta.
- Bejössz az irodámba, Paul? Meg kell beszélnünk néhány dolgot.
Persze csak akkor, ha nem vagy túlságosan elfoglalt. - Hangjában
rideg megvetés csengett.
Paul zavartan nevetett: - Csak nem gondolod, hogy...
- De. Éppen úgy gondolom - vágott a szavába a mostohabátyja. -
Nagyon is szárnyal most a képzeletem. - Parancsoló fejmozdulattal a
folyosóra nyíló ajtó felé biccentett.
- Rendben, ha ragaszkodsz hozzá - sértődött meg Paul. Felvont
szemöldökkel Lisára pillantott, vállat vont, és erőltetetten hanyag
léptekkel elindult a felvonóhoz.
Winchester követte. A küszöbnél azonban megfordult.
A lányon heves szívdobogás lett úrrá. Ha a nagyfőnöknek az a
szándéka, hogy kioktassa, hát ő azt nem fogja tűrni.
- Stephens, ugyebár? - kérdezte mereven Winchester. - Mrs.
Hendersontől tudom, hogy a mostohaöcsémmel Skóciába
szándékozott utazni. Már most közölhetem, hogy ott nincs szükség
magára.
4
Lisa felemelte fejét, és a férfira nézett. Winchesternek érdekes,

világosszürke szeme volt, szivárványhártyáját sötét karika övezte. A
neonlámpák fényében úgy csillogott ez a szempár, mint a csiszolt
acél.
- Hogyhogy nincs rám szükség? Megállapodtunk, hogy utazom,
mindent előkészítettem - háborgott Lisa. Felháborítónak találta, hogy
ez a férfi csak úgy besétáljon ide, és egyetlen mondattal
keresztülhúzza a napok óta dédelgetett terveit.
- Kénytelen lesz másképpen múlatni az idejét, kisasszony.
Bizonyára talál más lehetőséget a szórakozásra: munkaidőn kívül. -
Henry Winchester gúnyosan elhúzta keskeny ajkát, s rideg szürke
szemével tetőtől talpig végigmérte a lányt.
Lisa ellenkezni akart, de egy árva szó sem jött ki a torkán. Milyen
utálatos alak! Egyetlen pillanatot sem bírna ki tovább a társaságában.
Felkapta az irattáskáját, a vállára vetette a kézitáskáját, és kiviharzott
az irodából. Reszketett a térde, ahogy lerohant a női öltözőbe, ahol a
dühtől magánkívül leroskadt az első székre. Még soha senki nem
beszélt vele ilyen sértőn, ilyen fennhéjázón. Még egy ügyvezető
igazgatónak sincs joga ahhoz, hogy ilyen durva, pökhendi módon
bánjon az alkalmazottjával! Henry Winchester nyilván másként
vélekedett erről. Az épület legfelső emeletén lévő irodájában
fenyegető terpeszben állt jóképű mostohaöccse előtt, aki az íróasztal
sarkán ülve hanyagul lóbálta egyik lábát.
- Nem gondolod, hogy túljátszod a báty szerepét, Henry? Semmi
okod nem volt rá, hogy...
5
Kettős esküvő
- Semmi okom? Ennek a megítélését csak bízd rám! Hazafelé

menet találkoztam Mrs. Hendersonnel. Úgy gondolta, hogy
tulajdonképpen nincs abban semmi kifogásolható, ha Miss Stephens
társaságában utazol Skóciába. Csakhogy a lány nagyon rövid ideje
dolgozik a cégnél, és nagyon fiatal. Azon kívül roppant csinos... -
mondta Henry, a titkárnő aggodalmaskodó hangját utánozva. - Úgy
vettem észre, Mrs. Henderson ismer már téged a kisded játékaiddal
együtt. Roppant megalázó, ha az ember a mostohaöccséről úton-
útfélen azt hallja, hogy módszeresen elcsábítja a cég fiatal nőnemű
alkalmazottait.
- Ne finnyáskodj már, Henry! - védekezett Paul megsemmisülten.
- Nem lehet mindenki olyan szent életű, mint te. Egyébként sem állt
szándékomban Miss Stephenst elcsábítani. Amit az irodában láttál,
az csak egy baráti búcsúpuszi volt a munkaidő végeztével. Ebben
csak nincs semmi kivetnivaló? Vagy mégis? Henry összeráncolta a
homlokát, s a keze ökölbe szorult.
- Talán nincs, de egy ilyen pusziból könnyedén következhet más
is. És ha két hetet Skóciában szándékozol eltölteni egy lánnyal,
mégiscsak kézenfekvő, ha az ember felteszi magának a kérdést,
vajon mi sül ki ebből a két hét alatt.
Paul sápadt arca sötétvörös színt öltött. A fiatalember lecsúszott
az íróasztalról, és odaállt nála sokkal magasabb mostohabátyja elé.
- Neked ez nyilvánvalóan kézenfekvő. Te mindent az ok és okozat
szemszögéből elemzel, érzelmek nálad nem játszhatnak szerepet. Te
nem adnál egy lánynak éjszakára búcsúcsókot, igaz? Legfeljebb a
számítógépedet csókolnád meg.
Henry eleresztette füle mellett a bántó megjegyzést.
- Szerintem - mondta dühösen - már éppen elég bajt okoztál ennél
a cégnél, Paul.
6
Nagyon jól tudod, hogy rég kidobtak volna, ha nem vagy a

féltestvérem.
- Carolynra célzol, ugye? Meddig fogod még felhánytorgatni? Ez
a dolog már rég a múlté.
- Lehet, hogy szerinted már a múlté, szerintem nem. Te szépen
kereket oldottál, és a nyakamba varrtad a kicsikét.
Donaldson a nadrágzsebébe mélyesztette a kezét, és dacosan hátat
fordított. - Mindent elintéztem. Nem hagytam Carolynt a pácban, ezt
te is nagyon jól tudod.
Ha most a jótevőt akarod játszani előtte, az a te ügyed. Azon
kívül, ami történt, nem csak az én hibám volt. Carolyn egyszerűen
túl...
- Tartsd a szád! - kiáltott rá Henry, és Paul arca egyszeriben
elsápadt. - Fogd be a szád, és takarodj az utamból! Utazz el
Skóciába, és lehetőleg jó ideig ne kerülj a szemem elé! Na, gyerünk,
tűnj már el! A mostohaöccse fejét lehorgasztva távozott.
Lisa eközben sápadt arcát szemlélte a női öltöző tükrében.
Micsoda ostobaság! - füstölgött magában. Paul bolondot csinált
magából és őbelőle is... Ezt a legkevésbé sem várta volna
rokonszenves, fiatal főnökétől.
7
Kettős esküvő
Leginkább az tetszett neki új munkahelyén, az iroda-

felszereléseket és berendezéseket forgalmazó Winchester Electronics
cég londoni kirendeltségén, hogy a világos, korszerűen berendezett,
áttekinthető irodákban szinte egyáltalán nem volt kitéve a férfiak
zaklatásának. Lisa teljes mértékben osztotta az apja véleményét,
miszerint az iroda munkára, nem pedig szórakozásra való. Örült,
mikor felvették ide. Előzőleg már több helyen felmondott: vagy
azért, mert nem látott esélyt az előmenetelre, vagy pedig azért, mert -
ahogy az a legutóbbi munkahelyén, egy villamossági cikkekkel
foglalkozó nagykereskedelmi cégnél is megtörtént - kénytelen volt az
erősebb nem egyre tolakodóbbá váló közeledési kísérleteit elviselni.
A belépése óta eltelt néhány hét alatt, Paul személyi titkárnőjeként
sok örömet lelt új munkakörében, s el sem tudott volna képzelni a
fiatalembernél barátságosabb főnököt. Donaldson még akkor is
mindig képes volt egy vidám mosollyal vagy tréfával lelket önteni
belé, amikor majd elárasztotta őket a rengeteg munka, és minden a
feje tetején állt. Igazán jól megértették egymást, és Lisa ellenvetés
nélkül helyettesítette a főnökét, mikor az szabadnapot vett ki, hogy
valamelyik barátnőjével leruccanjon a tengerpartra. Ebédszünetben
meg sokszor a boltokat járta, hogy Henderson valamelyik nője
számára születésnapi ajándékot vásároljon, színházjegyet, éttermi
asztalt foglaltasson vagy virágot rendeljen. Már az elején rájött tehát,
hogy Paul javíthatatlan szoknyavadász, de úgy hitte, ő maga nem
forog veszélyben - főleg, hogy gyakran összekacsintottak s együtt
nevettek egy-egy lányon.
8
Őszintén kedvelte Pault, s váratlanul érte, hogy a fiatalember őrá

is kivetette a hálóját. Biztosan csak azért történhetett meg, mert
ebédre túl sokat ivott, mentegette magában. Henry Winchester sajnos
valóban épp a legrosszabbkor toppant be, ráadásul miatta füstbe ment
a skóciai utazás is. Paul meglepetésszerű támadását segítség nélkül,
egyedül is el tudta volna hárítani.
Hideg vízzel lehűtötte az arcát, és megpróbálta józanul
mérlegelni, hogy mit is tehetne. Haza nem mehet, mert az
amerikaiak, akikkel a szülei átmenetileg lakást cseréltek, már
bizonyára beköltöztek. Hol tölthetné az éjszakát? Talán egy
szállodában? Ez az egyetlen megoldás kínálkozott. Teljesen
megrémült, amikor észbe kapott, hogy a bőröndje Paul kocsijában
van. Márpedig csomag nélkül még szállodában sem éjszakázhat.
Kivette a kabátját az öltözőszekrényből, felkapta a táskáit, és a
lifthez szaladt.
A mélygarázsban feltétlenül ki kell vennie a bőröndjét a kocsiból,
mielőtt Paul útnak indul.
Megnyomta a hívógombot. Semmi nem történt. Ekkor jutott
eszébe, hogy a felvonó éjjel soha nem működik. Halkan szitkozódva
elindult lefelé a lépcsőn, hogy gyalog tegye meg a négy emeletet.
A legalsó fordulóban szörnyű dolog történt: Lisa a sietségtől
elszédült, az utolsó fordulóban elvesztette az egyensúlyát, és
megcsúszott a sima linóleummal borított lépcsőn. Fájdalmasan
megütötte magát. Egy pillanatig csendben feküdt, azon töprengett,
nem törte-e el valamijét. Már csak ez hiányzott! Könnyek gyűltek a
szemébe.
Nem szokott bőgni, de most egyszerűen elege volt.
- Jólesik? - érdeklődött a háta mögött egy gúnyos hang.
9
Kettős esküvő
Nem volt olyan állapotban, hogy képes lett volna visszavágni.

Amikor nagy nehezen felült, egy pár ragyogóan kitisztított fekete
cipőt látott maga előtt, néhány lépcsőfokkal feljebb.
- Mi történt? Remélem, nem sérült meg. Vagy mégis? Ha kitörtem
volna a nyakamat, magának az sem számítana, gondolta gyűlölködve
a lány. Kábultan megrázta a fejét, és azt kívánta, bárcsak tűnne már
el Henry Winchester és hagyná őt békén.
A cipő el is tűnt a szeme elől, mert az, aki viselte, odaült mellé a
lépcsőre.
- Szóval megsérült vagy nem? - sürgette a választ türelmetlenül a
férfi.
Lisa még mindig nem tudta, épségben van-e minden tagja.
Összeszorította a fogát, és némán a fejét ingatta.
Winchester az álla alá nyúlt, és az arcába nézett.
- Maga sír - állapította meg bosszúsan. - Ilyen rettenetes csapás
magának, hogy dugába dőlt a Paullal tervezett utazása? Bármi is
lenne maguk közt, biztosíthatom, hogy a jóképű mostohaöcsém
halálos veszedelmet jelent az olyan kislányok számára, amilyen
maga. Paul nem érdemli meg, hogy akár egy könnycseppet is
hullasson miatta.
Még hogy én kislány! Nahát! - gurult dühbe Lisa. Könnyei azon
nyomban elapadtak, és nem először sajnálta, hogy fiatalabbnak
látszik a tényleges életkoránál, huszonkét évesnél.
- Amit Paulról és rólam feltételez, az merő tévedés. Semmi sincs
köztünk. Egyáltalában semmi.
- Semmi? Nem úgy nézett ki, amikor váratlanul benyitottam.
- Nem tehetek róla, ha egy olyan gondolkodású embernek, mint
maga, úgy tűnt - vagdalkozott dühödten Lisa. - De akkor is ez az
igazság.
10
Hosszúnak tűnő másodpercekig némán nézték egymást. A lány

zöld szeme haragosan szikrázott, miközben Henry Winchester olyan
ridegen villogtatta szürke szemét, hogy Lisán félelem lett úrrá. De
pillanatnyilag egyáltalában nem érdekelte, hogy a cég vezetőjével
van dolga, aki bármikor kirúghatja. Az igazságtalan bánásmód
ugyanis azon kevés dolgok közé tartozott, amelyeket soha nem tudott
elviselni.
- Hát jó, ha maga mondja - törte meg a csendet vállvonogatva
Winchester. De akkor sem utazik Skóciába. Most pedig az lesz a
legjobb, ha szépen hazamegy.
- Felállt és kezét nyújtotta a lánynak, hogy felsegítse.
Lisa nem akarta észrevenni a segítő kezet. Megpróbált a maga
erejéből felállni, de mindjárt vissza is hanyatlott. Még egyszer
nekiveselkedett, de az eredmény ugyanaz volt. Ráadásul most heves
fájdalmat is érzett a jobb térdében. Belekapaszkodott a korlátba, és
így végre sikerült felhúzózkodnia, miközben testsúlyát a bal lábára
helyezte.
A férfi lemondóan sóhajtott, amikor átlátta a helyzetet.
- Inkább üljön le megint, hogy megnézhessük, mi baja történt -
adta ki az utasítást.
A lány kénytelen-kelletlen engedelmeskedett. A nagyfőnök
letérdelt eléje, s óvatosan megmozgatta előbb a bokáját, majd a
térdét. Mikor hozzáért a jobb térdéhez, Lisa feljajdult.
- Hm, hát ez bármi lehet - vélekedett Winchester. - Izomhúzódás,
ínszakadás, akár törés is, de remélem, hogy mégsem az.
Mindenesetre szüksége lenne orvosra.
Hazaviszem.
- Nem! - ellenkezett Lisa hevesen. - Kedves magától, de nem
tudok... nem akarok hazamenni - tette hozzá megszeppenve.
11
Kettős esküvő
- Nincs sok értelme, hogy itt maradjon, kislány. Paul már régen
elutazott - nézett rá szigorúan a férfi.
Lisa a legszívesebben pofon ütötte volna. Szóval ez az ember még
mindig azt hiszi, hogy neki megszakad a szíve, amiért nem utazhat
Paullal Skóciába. Nehezen elfojtott haraggal így szólt: - Nekem
teljesen mindegy, hol tartózkodik Paul. Egyedül az izgat, hogy a
kocsijában maradt a bőröndöm. Mivel egy szállodában szándékozom
eltölteni az éjszakát, szükségem van a holmimra. - Diadalmas érzés
töltötte el, mikor észrevette, hogy Henry Winchester felhúzza
szemöldökét. Büszke volt magára, hogy még mindig képes ilyen
nyugodtan társalogni.
A férfi ismét leereszkedett mellé a lépcsőre. Lisa azt kívánta,
bárcsak ne tette volna, mert a közelsége igencsak nyugtalanítóan
hatott rá. Bár hozzá sem ért, nagyon is érezte a méretre szabott, drága
sötétszürke öltönyben a férfi izmos testének jelenlétét.
Paul társaságában ilyet még sohasem érzett, még akkor sem,
amikor Donaldson az imént letámadta.
- Idehallgasson! Hogyhogy nem tud hazamenni? És mit hord itt
nekem össze szállodáról? Egyébként oda is csak akkor mehet, ha
orvos már látta.
- Nem tudok hazamenni - magyarázta türelmesen a lány, mintha
valami nehéz felfogású kisdiákkal beszélne -, ugyanis a házunkat
elfoglalta egy ötgyermekes amerikai család. A szüleim a
szabadságuk idejére cseréltek velük, és ők jelenleg valahol
Floridában tartózkodnak. Mivel a legközelebbi rokonaim
Cornwallban laknak, Londonban pedig senkit sem ismerek, akinél az
éjszakát eltölthetném, úgy tűnik, a szálloda az egyetlen megoldás, és
nagyon hálás lennék magának, ha megnézné, nem tette-e ki Paul a
bőröndömet. - Határozott fejmozdulattal jelezte, hogy addig ott vár.
Szőke fürtjei kicsúsztak a haját összefogó szalag alól.
12
- Te jó ég! - csettintett Henry Winchester. - Egyre cifrább lesz a

helyzet. Lemegyek a garázsba, és megkeresem a bőröndjét. Várjon
meg itt! Henry nagyon gyorsan visszajött, de üres kézzel.
- Ne rémüljön meg, megtaláltam a bőröndjét, csak lent hagytam!
Paul a nagy Sietségben nyilván kidobta a kocsiból, és sajnos egy
pocsolyában kötött ki... Most szépen eljön hozzám, én pedig
megkérem egy orvos barátomat, hogy vizsgálja meg.
A hátsó bejáratnál van a kocsim.
- Igazán nem szeretnék alkalmatlankodni - jelentette ki Lisa
magasra emelt fejjel.
- De ha esetleg el tudna vinni egy kórházba... - Hogy
bebizonyítsa, nem teljesen tehetetlen, fel akart állni, de összerándult
a fájdalomtól.
- Ne gyerekeskedjen! - szólt rá Winchester türelmetlenül. - Nem
fogják bent tartani éjszakára, ha csak valami egyszerű térdsérülésről
van szó. Mit akar csinálni? Szállodai szobát keresni, amikor egész
London tele van turistával? Természetesen gondoskodom magáról -
fűzte hozzá homlokát ráncolva. - Amennyiben a lépcsővel volt
valami baj, akkor mint főnök én vagyok a felelős a balesetért.
- Ne aggódjon, nem fogok magától kártérítést követelni! - Lisa
megpróbált méltóságteljes ábrázatot ölteni, miközben fél lábon állva
egyik kezével a korlátba kapaszkodott. - Ha tényleg tudni akarja,
annyit mondhatok, hogy a balesetnek az a bánásmód volt az oka,
amit az imént kellett elszenvednem a cég vezetőitől. Mégpedig
mindkettőtől - tette hozzá élesen. - Sajnos nem tudtam elég gyorsan
eltűnni.
Ezúttal Henry Winchester őszinte érdeklődéssel mérte végig, úgy,
mint egy emberi lényt, nem pedig mint valami átkos terhet, amit a
balszerencse gördített az útjába.
13
Kettős esküvő
- Értem már... Ha így áll a helyzet, akkor a vétkes felek

kötelessége, hogy gondoskodjanak magáról. Mivel a mostohaöcsém
vélhetően már elhagyta Londont, velem kell beérnie. Szóval
gyerünk! - Ne... - ellenkezett rémülten Lisa, mikor a férfi átkarolta. -
Tudok...
- Nem tud - jelentette ki határozottan Winchester, és egyszerűen
felemelte.
A lány Henry mellére hajtotta a fejét, és kibomlott haja szétterült a
sötétszürke zakón. Hallotta Winchester egyenletes szívverését és
érezte teste friss, férfias illatát.
Legbelül egyszeriben úgy érezte, hogy mindez teljesen
természetes és helyénvaló. A másodperc egy töredékéig még
szorosabban hozzásimult Henryhez, és önkéntelenül átkarolta a
nyakát.
- Jól van, kislány, csak kapaszkodjon erősen! Mindjárt odaérünk.
Ettől ismét magához tért és bosszankodott saját gyengeségén.
Alkalmat adok ennek a lekezelő, durva fráternek, hogy az erős
védelmező szerepében tetszelegjen. Még hogy én kislány! -
berzenkedett magában.
Winchester előzőleg biztosan felszólt a garázsból telefonon az
éjszakai portásnak, mert Mr. Jenner már várta őket a hátsó bejáratnál,
egy csodálatos, bordó Jaguar mellett.
- Megcsúszott a lépcsőn a kisasszony, igazam van? Ez a síkos
lépcsőborítás meglehetősen veszélyes - jegyezte meg Mr. Jenner a
szeme sarkából a főnökére sandítva.
- Teljesen igaza van - helyeselt Henry. - Intézkedni fogok, hogy
cseréljék ki.
14
Lenne szíves jó szélesre kitárni a kocsi ajtaját, hogy

besegíthessem Miss Stephenst? - Letette Lisát, és tartotta, míg a lány
ráállt az egészséges lábára. - Így, és egy kecses szökelléssel már bent
is van - biztatta mosolyogva.
Nézze meg az ember, gondolta Lisa, még humora is van!
Lehuppant az anyósülésre, és óvatosan beemelte a lábát. Hangosan
felnyögött, amikor a fájdalom belenyilallt a térdébe.
- Nagyon fáj? - kérdezte tőle Henry, aki becsusszant a kormány
mögé, és beindította a motort.
Lisának jólesett volna most néhány együtt érző szó, de ezt hiába
várta. Bezzeg Paul vigasztalta volna! Mindig nagyon aggódott érte,
ha csak megfázott vagy fájt a feje.
- Elmúlt már. - Lisa megkönnyebbült sóhajjal hátradőlt, és a
biztonsági övért nyúlt. - Nyilván semmi komoly.
- Majd meglátjuk - szólt kurtán a férfi.
A lány lopva figyelte zárkózott arcát. Miért is kellene velem
éreznie? Hiszen csak kolonc vagyok a nyakán.
Lehet, hogy az állásom is kockán forog, rettent meg. Éppen akkor,
amikor már előremeneteli lehetőségekkel számolt a cégnél, azzal
kacérkodott, hogy felhagy a titkárnői tevékenységgel és elvégez egy
számítógépes tanfolyamot, ami már régóta érdekelte. Ezt a
lehetőséget nem teheti kockára azzal, hogy összerúgja a patkót a
nagyfőnökkel. Némi töprengés után úgy döntött, az lesz a
legokosabb, ha engedelmeskedik. Karba fonta a kezét, és ártatlan
hangon így szólt: - Igazán kedves magától, hogy gondoskodik rólam,
Mr. Winchester.
- Szóra sem érdemes - válaszolta az udvariasan.
15
Kettős esküvő
Lisa újra hallgatásba burkolózott, miközben a drága sportkocsi

tovasuhant a londoni utcákon. Határozottan élvezte, hogy ilyen
fényűző járműben utazhat. A kocsi belsejében bőr -, és enyhe
szivarillat terjengett. Az üzletember jellemzői - állapította meg
magában -, ahogy minden egyéb Winchester környezetében és rajta:
a méretre szabott sötétszürke öltöny, a hófehér ing, kifogástalan
kézelője, a nemesacélból vagy talán platinából készült karóra lágy
csillogása a csuklóján. No és a rendíthetetlen, már-már arcátlan
magabiztosság.
Megnézte a férfi kezét, mely lazán nyugodott a kormánykeréken.
Vékony, inas ujjai voltak, és rövidre vágott, ápolt körmei.
Hát igen, ez a Henry Winchester mégiscsak remek fickó, villant át
az agyán, és erőt kellett vennie magán, hogy elviselhetővé tompítsa a
férfiról alkotott képet.
Amikor valahol a West Enden bekanyarodtak egy nagy lakóház
elé, már alkonyodott.
- Egyszerűbb lesz, ha megállok itt, és nem a garázsból kell
föltámogatnom magát - mondta a főnök. Kiszállt, pénzt dobott a
parkolóórába, majd kinyitotta a másik ajtót, hogy segítsen kiszállni
az utasának. - Csak óvatosan! - figyelmeztette. - Nehogy
rosszabbodjon a sérülése! Lisa elfogadta a segítséget. Magában be
kellett vallania, hogy kellemes érzés volt a férfi izmos karjára
támaszkodni, miközben végigsántikált a ház bejáratáig vezető rövid
feljárón. Kellemes és felkavaró! A gyomrában mintha bizsergett
volna valami, s egyfajta szédülés jött rá, ez azonban egyáltalán nem a
gyors liftnek volt betudható.
16
Szégyellte, hogy ennyire a hatalmába keríti egy férfi, akit

tulajdonképpen ki nem állhat. Bár Henry Winchesternek is vonzó a
külseje, ez a mélabús érzékiség igazán nem az én esetem. Paul
Donaldson életvidám, évődő viselkedése sokkal közelebb áll
hozzám, szögezte le magában.
Legalábbis ez volt a helyzet, amíg arra a kínos jelenetre sor nem
került az irodában.
Istenem, miért kell a nők és férfiak közti kapcsolatnak mindig
ilyen bonyolultnak lennie? A férfiaknál sosem lehet tudni, hányadán
áll velük az ember.
17
Kettős esküvő
2. FEJEZET
Henry Winchester lakása többé-kevésbé úgy nézett ki, ahogy Lisa

elképzelte: világos színű puha bőrfotelok, beépített szekrények,
alacsony, üveglapú dohányzóasztalok.
Mint egy elnöki lakosztály, gondolta, olyan otthonos és hívogató.
Henry Winchester leültette egy széles kanapéra, szilvaszínű
bársonypárnát tolt a háta mögé, és azt mondta: - Jobban teszi, ha
felrakja a lábát. Segítsek? - Be sem várva a választ, felemelte a lány
bal lábát, aztán nagyon óvatosan a sérült jobbat is.
Lisa fájdalmában az ajkába harapott.
- Nagyon kellemetlen? - kérdezte a férfi, és megtapogatta a
bokáját.
A lány bólintott.
- Egy kicsit.
- Húzza fel a szoknyáját! - parancsolt rá Winchester.
- Jól értettem? - pirult el Lisa.
- Csak szeretném látni a sérülést, minden hátsó szándék nélkül -
hangzott a türelmetlen válasz.
Jellemző, azzal szórakozik, hogy kelepcébe csal, gondolta a lány.
De úgy határozott, nem fog vitatkozni, legalábbis egyelőre nem.
Engedelmesen felhúzta szűk sötétkék szoknyáját, és a férfi óvatosan
megérintette a duzzanatot. De miért nem veszi már el a kezét? Igazán
felesleges ennyi ideig a térdét tapogatni... Lisa érezte, ahogy arca
fokozatosan tűzpirossá válik. Ha orvos vizsgálgatná, az persze más
volna.
Henry gondterhelten hümmögött, és visszahúzta a szoknyát.
18
- Jól megdagadt a térde! Felhívom Johnt. Talán át tud jönni, hogy

megvizsgálja.
Kér valamit inni addig is? Egy korty konyak visszahozza az
életerejét a megrázkódtatás után.
- Csak egy pohár vizet kérnék - szerénykedett Lisa, és azon
töprengett, vajon melyik megrázkódtatásra gondolhatott a férfi,
hiszen több is érte a nap folyamán.
Henry Winchester a bárszekrényhez lépett, és töltött a lánynak
egy pohár ásványvizet. Magának kevert egy italt, aztán felkapott egy
drótnélküli telefonkészüléket, levetette magát az egyik mély
bőrfotelba, és nagy sóhajtással kinyújtotta hosszú lábát.
Ennél egyértelműbben nem is jelezhette volna, hogy kemény
munkával eltöltött napot tudhat maga mögött, Lisa pedig lassan kezd
az idegeire menni. Miután nagyot kortyolt az italból, kihúzta a
telefon antennáját, és nyomkodni kezdte a gombokat.
- Te vagy az, John?... Itt Henry... Köszönöm jól, és te?... Ide
hallgass, John, itthon vagyok, és nálam van egy fiatal lány.
Alkalmazottam, megsérült a térde. Elesett a lépcsőn az irodában, és
valahogy felelősnek érzem magam a baleset miatt. Esetleg át tudnál...
Remek, köszönöm, barátom. Addig is... - Felhörpintette az ital
maradékát, és a poharat a telefonnal együtt maga mellé tette a
padlóra. Ezután hátradőlt és lehunyta a szemét.
Lisa a buborékos vizet kortyolgatta. Tényleg jobban esett volna
neki a konyak.
Pocsékul érezte magát, és térdében a fájdalom egyre erősebben
lüktetett. Bárcsak hazamehetne! Bevenne egy aszpirint, lefeküdne a
saját ágyába, reggel pedig felhívná a saját orvosát, és nem lenne
ráutalva senkire. Főleg nem erre a nagyképű alakra.
19
Kettős esküvő
Remélte, hogy az orvos megértőbb lesz. Talán tud majd keríteni

neki egy kórházi ágyat, ahol az éjszakát eltöltheti. Sajnos nincs elég
pénze, hogy rögtön kifizesse...
A férfira pillantott, aki elnyújtózott a fotelban, mintha aludna.
Elég kimerültnek látszott. Lisa egy darabig szinte gyengéden
figyelte, hogyan emelkedik és süllyed széles mellkasa, amint
egyenletesen veszi a levegőt. Érdekes szürke szemét most eltakarták
hosszú pillái, s egy sötét hajtincs napbarnított homlokába lógott,
melyen már megjelentek az első ráncok.
Nem, nem akarok egy cseppnyi rokonszenvet sem érezni iránta,
egyedül ő tehet arról, hogy most kénytelen velem foglalkozni,
gondolta a lány. Ha nem avatkozott volna be önhatalmúlag a Paullal
tervezett utazásunkba, mindez nem történt volna meg.
Hát úgy kell neki! A harag természetesen nem segített rajta.
Óvatosan megmozdította a jobb lábát, és elhatározta, most már
kivárja, mi lesz ennek a rémes estének a vége.
Henry Winchester a füle botját sem mozdította, mikor tíz perccel
később megszólalt a kaputelefon.
- Mr. Winchester! - szólította Lisa először halkan. Aztán
hangosabban: - Valaki van az ajtónál.
Nem jött válasz. A lány a földre eresztette bal lábát, áthajolt a
fotel felé, és ujjával megbökte a férfit ott, ahol éppen érte: az
övcsatja alatt.
Winchester felpattant.
- Mi az ördög...? - kiáltott fel dühösen.
Lisa önkéntelenül elmosolyodott.
- Valaki be akar jönni - magyarázta neki, mire az feltápászkodott,
és a készülékhez ment.
- Ja, vagy úgy... Halló, John? Gyere fel! - Bosszús pillantást vetett
Lisára, és eltűnt a folyosón.
20
A lány még szélesebben mosolygott, és azt sajnálta, hogy nem

erősebben bökdöste.
Valahogy serkentőleg hatott az önérzetére, hogy a Winchester-cég
nagy hatalmú főnökét ilyen tiszteletlen módon felébresztette az
álmából.
Henry egy alacsony, szőke hajú, aranykeretes szemüveget viselő
fiatalemberrel tért vissza.
- Itt a lány, akiről beszéltem - mondta neki, és fejével Lisa felé
biccentett.
Hát illik így bemutatni valakit? - Lisa Stephens a nevem, doktor -
mutatkozott be a lány, és kedvesen a fiatalemberre mosolygott.
Az orvos leült mellé a kanapéra.
- Üdvözlöm, Miss Stephens, John Fraser vagyok. Örülök, hogy
megismerhetem. - Látszott is rajta, hogy örül. - Hallottam, hogy
elesett a lépcsőn. Nagyon sajnálom. Talán Henry agyondolgoztatta
magát? Túlóráznia kellett? Rettenetes, mennyire megszállottja a
munkának.
- Nem, erről szó sincs - ellenkezett a lány. - Egyedül az én hibám
volt. Mr. Fraser
Winchester csak véletlenül járt arra, és úgy gondolta, segítenie
kell nekem. Attól félek, nagyon a terhére vagyok. - Félresimította
kibomlott szőke hajának egy tincsét, és arcán megjelent egy
gödröcske.
- Azt azért nem hiszem - jegyezte meg az orvos hízelgőén.
A házigazda egy távolabbi sarokba húzódott, és beletemetkezett
egy újságba.
Fraser doktor vállat vont.
21
Kettős esküvő
- Nos, akkor megnézzük azt a sérülést. - Óvatosan és alaposan

vizsgálta meg Lisa lábát. - Úgy tűnik, nem tört el semmije.
Ínhúzódása van, azt pedig csak pihenéssel lehet gyógyítani. Négy-öt
napig nem szabad mozgatni, és azután is csak óvatosan szabad
terhelni a lábát. Addig is borogatni kell hideg vizes ruhával.
- De hát ezt most nem tudom... - szólalt meg nekibúsulva a lány.
Henry félbeszakította.
- Miss Stephensnek van egy kis gondja, John. Hogy rövid legyek:
Különféle okoknál fogva jelenleg nincs hová hazamennie. Amikor a
baleset történt, éppen egy üzleti útra készült, Skóciába. -
Kétségbeesetten körülnézett a szobában. - Itt nem maradhat -
jelentette ki.
- Hát nővérkének éppenséggel nem is vagy alkalmas, öregfiú -
somolygott a doktor. - Viszont tudok egy megoldást, a
Doverscourtban véletlenül van egy szabad ágy.
- Lisához fordult, hogy megmagyarázza: - A Doverscourt egy
klinika, mindjárt itt a sarkon. Ott vagyok osztályos orvos, és néhány
napra biztosan el tudjuk szállásolni.
Egy magánklinikán a West Enden! Valószínűleg több száz font
éjszakánként! - Azt hiszem, azt nem tudnám... - dadogott a lány.
Henry Winchestert azonban fellelkesítette a gondolat: - Remek
ötlet! Természetesen én állom a költségeket.
Már döntöttek is Lisa sorsáról, anélkül hogy neki beleszólása lett
volna.
- Nos, akkor letámogatjuk a kocsidhoz Miss Stephenst, és
mindjárt be is szállítjuk a klinikára. - Fraser doktor hangja most
nagyon magabiztosan csengett. - Annál jobb, minél hamarabb ágyba
kerül. A biztonság okáért röntgenfelvételt is készíthetünk.
A lány valósággal címre kézbesített csomagnak érezte magát,
mikor levitték a kocsihoz.
22
Öt nappal később Lisa virágos pongyolában ült ágya mellett a

karosszékben. Úgy találta, hogy a betegeskedés igen kellemes dolog
is lehet, főleg akkor, ha az embernek megvan hozzá a pénze.
Itt, a Doverscourt magánklinikán minden roppant fényűző volt. A
betegeket szó szerint kényeztették, a koszt pedig... A főszakács
minden reggel személyesen látogatta végig a szobákat, hogy
megbeszélje a betegekkel az aznapi étrendet. Színes televízió, rádió,
sztereó magnó - semmi sem hiányzott.
Egy csokor krémszínű rózsától eltekintve, melyhez egy mielőbbi
gyógyulást! H. W. szövegű üdvözlőkártyát mellékeltek, Lisa semmit
sem hallott Henry Winchester felől. A főnök a virágot nyilván
telefonon rendelte, mivel a szöveget kerek, szinte gyerekes betűkkel
írták, ami nem származhatott a Winchester-cég vezetőjének kezétől.
Fraser doktor viszont mindennap benézett hozzá, és beszélgetésre
is szakított időt.
Kifaggatta a betegét az olvasmányai felől, és másnap hozott neki
egy halom könyvet.
Lisa időközben telefonon beszélt Floridában nyaraló szüleivel. Az
édesanyja nagyon aggódott, amikor meghallotta, mi történt, de ő
megnyugtatta, hogy jó kezekben van.
Élvezte, hogy a kedves ápolószemélyzet pátyolgatja, és nem
töprengett azon, mi lesz ezután. Az volt az egyetlen feladata, hogy
pihenjen és néha megmozgassa a lábujjait, hogy erősítse lába
izomzatát.
Tekintete túlságosan is gyakran tévedt a virágcsokorra, ami
ugyancsak zavarta lelki nyugalmát. Ilyenkor ugyanis kénytelen volt
Henry Winchesterre gondolni. A férfi rejtélyt jelentett számára. Nem
értette, miért érzi magát ennyire felelősnek a balesetért. Az ő
helyében bárki más bevitette volna a legközelebbi közkórházba, és
ezzel elintézettnek tekintette volna az ügyet.
23
Kettős esküvő
Talán egyszeriben rokonszenv ébredt volna a férfiban őiránta?

Aligha. Lisának valószínűleg csak híres szerelmi történetek hatására
támadtak ilyen gondolatai. Ebben a fényűző környezetben nagyon is
könnyen adta át magát ilyen álmodozásnak.
Azt bizonygatta magának, hogy a férfi a legkevésbé sem
viselkedett úgy, mintha ő különösebb hatással lett volna rá -
ellenkezőleg. Számára ő csak egy fiatal kis csitri, akinek annyi esze
sincs, hogy átlásson olyasvalakin, mint Paul Donaldson, ráadásul
hebehurgya módon elvágódott a lépcsőn. Minden más magyarázat
csak hiú ábránd.
Henry Winchester bizonyos tekintetben hasonlít valami múlt
századi előkelő, fásult regényhősre. A viselkedésének egyetlen
indítéka van: attól tart, hogy az alkalmazottja üzemi balesetnek
tekinti a lépcsőn bekövetkezett sérülését és bepereli a céget.
Valószínűleg soha többé nem fogom viszontlátni, gondolta
elszomorodva.
Ebben tévedett. Aznap reggel valamivel később, a szokottnál is
rózsásabb arccal jelent meg a fiatal ápolónő a szobájában. Még
mielőtt bejelenthette volna a látogatót, Henry Winchester bukkant fel
mögötte.
Lisa úgy találta, a férfi egyszerűen tökéletesen fest
elmaradhatatlan sötét üzleti öltönyében és fehér ingében. Lassú
léptekkel vágott át a szobán és odaült az ágy szélére. Olyan sokáig
nézte a lányt, hogy az zavartan lesütötte a szemét.
- Nos, hogy van? John szerint holnap már ki is eresztik, ha addig
vigyáz magára.
Szerintem ugyan egy kicsit korai lesz, de valószínűleg szükségük
van a szobára. Mi a véleménye? Lisa úgy érezte, a szíve túl szaporán
ver. Hirtelenjében úgy tűnt, a férfi betölti az egész szobát - a levegő
szinte szikrázott körülötte.
24
- Tegnap és ma már járkáltam, és igen jól boldogulok a lábammal.

De be kell vallanom, szívesen hagytam magam kényeztetni.
Egyébként nagyon köszönöm a rózsát - mosolyodott el félénken,
anélkül hogy felpillantott volna.
- Nincs mit - vakkantotta a férfi.
- És hátra van még a költség térítése - folytatta Lisa sietve. - Ha
esetleg most lenne szíves rendezni a számlát, én majd átutalom
magának a pénzt, ha a szüleim megint itthon lesznek. A
bankszámlám jelenleg...
A férfi elhárító kézmozdulatot tett.
- Erről hallani sem akarok. Minden el van intézve. És nem várok
ezért köszönetet sem. Nem tudom, ki volt az, aki a távollétemben
azzal a rettenetes linóleummal fedette le a lépcsőt, de a cég
mindenesetre vállalja a felelősséget a balesetéért, örülök, hogy nem
esett komolyabb baja.
Lisa ellenkezni akart, de Henry Winchester nem hagyta, hogy
szóhoz jusson.
- Tudja már, hová megy, ha kiengedik holnap? Még mindig nem
tud hazamenni? - Az unokanővéremhez utazom - mondta Lisa, és
megpróbált olyan határozottnak látszani, mintha ezt már régen
eldöntötte volna, és nem csak az imént jutott volna eszébe. - Janet
egy kis szálloda tulajdonosa Marazionban, Penzance mellett.
Áprilisban biztosan van még üres szobája.
Henry a homlokát ráncolta.
- Penzance Cornwall legtávolabbi szegletében van! Azt mondják,
ott a világ vége.
Tényleg ilyen messzire kell utaznia? Szerintem még nincs olyan
állapotban.
25
Kettős esküvő
- Semmi más nem jut eszembe - jelentette ki Lisa. - Néhány napig

ott maradhatok, amíg ismét munkába nem állok. - Lopva egy
pillantást vetett a főnökére. Vajon nem most közli-e majd, hogy
felmond neki? - Na igen - mondta a férfi vontatottan. - Erről még
beszélnünk kell. Azok után, ami történt, semmi esetre sem dolgozhat
megint Paul mellett.
A lány dacos képet vágott, aztán rá kellett jönnie, hogy merő
időpocsékolás vitatkozni Henry Winchesterrel, aki dühös képet
vágott. Nyilván minden felbosszantja, ami Paullal kapcsolatos.
- Beszélt már az unokanővérével? - érdeklődött a férfi.
- Nem, tulajdonképpen még nem.
- Akkor hagyja! Van egy jobb ötletem.
Lisa úgy érezte, most már lassan a saját lábára kell állnia.
- Nem kell rólam tovább gondoskodnia. Nem vagyok már beteg,
és boldogulok magam is. Egyébként... jobb is lesz így nekem.
A férfi rá sem hederített.
- Hányszor használt számítógépet, amióta Paul mellett dolgozik? -
Számítógépet? - döbbent meg a lány. - Még soha. Nem volt rá
szükség az osztályunkon - vallotta be nyíltan. - Kellett volna? - Még
szöveget sem szerkesztett soha? - Nem, pedig elég nevetséges dolog
a huszadik század végén, egy régimódi írógépen pötyögni. Paul be
akart állíttatni egy gépet, és többször is eszébe juttattam, de valahogy
sosem került rá sor.
- Nem lep meg - szorította össze az ajkát Winchester. - Lenne
kedve elvégezni egy számítógépes tanfolyamot, a szövegszerkesztést
is beleértve? - kérdezte váratlanul.
Hiszen az nagyszerű lenne! Lisa boldogan elmosolyodott, arcán
feltűnt a gödröcske.
26
- Örömmel! Évek óta ez a vágyam! - Hallgassa meg a tervemet,

mielőtt örömrivalgásban törne ki! Éppen egy új számítógéptípus
kifejlesztésének végén tartok ősszel szeretném piacra dobni. Ha van
kedve, a segítségemre lehetne ebben.
- Hogy segíthetnék én? Halvány fogalmam sincs a
számítógépekről, azt én...
Henry leintette. Ez volt az első alkalom, hogy Lisára mosolygott,
és a hatás döbbenetes volt.
A lány egyszerűen nem tudta róla levenni a tekintetét.
Megbabonázva nézte a különös szürke szemek sarkából kiinduló
nevetőráncokat, a sűrű, bársonyos szempillákat, a szépen ívelt
ajkakat és barnára sült arcból kivillanó fehér fogsort. Elszédült, s a
szoba forogni kezdett körülötte. Lehunyta a szemét, és a forgás
abbamaradt. Furcsa, gondolta, elég gyenge lehetek még...
- Miféle lány maga? Mindjárt megfutamodik? - kérdezte Henry
szemrehányóan.
- Tudom, hogy semmit nem konyít a számítógéphez, de nekem
éppen ez kell. Hogy úgy mondjam, kísérleti nyúlra van szükségem.
- Ó persze - tátogott bárgyún Lisa. Winchester folytatta, és ő
lassan felfogta, hogy egy könyvről van szó, melyet az újonnan
kifejlesztett számítógéphez ír.
- Jó ötlet, nem gondolja? - kérdezte a férfi. A szeme színe mintha
acélszürkéről ezüstszürkére változott volna.
- Hogy mi? Persze, az - vágta rá nyomban Lisa, pedig nem tudta
egész világosan, mivel is értett egyet. Az agya nem működött
tökéletesen, és az adott pillanatban minden meglehetősen zavarosnak
tűnt.
27
Kettős esküvő
- Remek. Az útlevele magánál van? Minek ide útlevél? -

értetlenkedett magában a lány. Behunyta a szemét, és megpróbált
összpontosítani. Eszébe jutott, hogy minden személyes iratát a
tárcájába tette, s az most a táskájában van.
- Igen - válaszolta.
- Akkor jó. Két legyet ütünk egy csapásra - közölte a férfi
titokzatosan és felállt. Minden a legnagyobb rendben lesz, majd
meglátja. A holnapi viszontlátásra! Vigyázzon magára, kísérleti
nyulacska! - Előrehajolt, és a mutatóujjával könnyedén
végigsimította a lány arcát.
Henry távozása után a barátságos kis kórterem hirtelen üresnek és
sivárnak hatott.
Két legyet? Kísérleti nyúl? Mit akar mindez jelenteni? Lisa
egyszeriben úgy érezte magát, mint aki egy idegen világba csöppent,
ahol a legfurcsább dolgok is megtörténhetnek.
Nemsokára belépett a vidám ápolónő, és hozta az ebédet. Szorgos
körülményességgel helyezte el a tányért és evőeszközt az
étkezőasztalkán.
- A kedvenc étele, Miss Stephens. Párolt lazac zöldborsóval.
Igazán sokkal jobban néz ki. Tényleg van már valami színe az
arcának. És a haja... csodálatos! Mit nem adnék, ha nekem ilyen
hajam lehetne! - Leplezetlen csodálattal bámulta a lány keskeny arca
körül repdeső, csillogó szőke fürtöket, aztán eszébe jutott a többi
beteg ebédje, amit még ki kellett osztania, és sietve távozott.
Amikor ebéd után bejött, hogy elvigye a tálcát és megigazítsa az
ágyat a délutáni alváshoz, Lisa megkérdezte tőle: - Nővérke, mondott
valami olyasmit a doktor, hogy agyrázkódást kaptam? Kicsit
szédülök, és valahogy úgy kóvályog a fejem...
Az ápolónő a fejét rázta.
28
- Nincs agyrázkódása, azt megvizsgálták rögtön, miután behozták.

Egy kicsit még gyenge, ez minden. Most lefekszik és alszik egy jót.
Lisa engedelmesen lefeküdt, de alvásra gondolni sem tudott.
- Az ördögbe! - mondta hangosan.
Igazán nevetséges. Kihagyott volna az agyam? Miért nem tudok
pontosan visszaemlékezni arra, amit Henry Winchester mondott?
Csak pillanatnyi elmezavarról lehet szó. Holnapra biztosan elmúlik...
Felkapta a Fraser doktortól kapott krimit, és olvasni próbált. Csak
nagy sokára vette észre, hogy fordítva tartja kezében a könyvet.
29
Kettős esküvő
3. FEJEZET
Amikor Lisa másnap reggel felébredt, sokkal jobban érezte magát.

Bár még mindig nem emlékezett mindenre, amiről Henry
Winchesterrel előző nap beszéltek, annyi azért eszébe jutott, hogy
szóba került az útlevele és valamiféle közös utazás, amibe bele is
egyezett. De hát erről szó sem lehet. Henry Winchester határozott
viselkedése, mellyel rendelkezett felette, kicsit nyugtalanította.
Semmi esetre sem utazik el vele, inkább Cornwallban tölti a
következő néhány napot az unokanővérénél, Janetnél.
Sajnos többször is sikertelenül próbálkozott, hogy felhívja Janetet.
Ezért úgy döntött, a szerencséjében bízva utazik Cornwallba. Nem
tudta elképzelni, hogy az unokanővére bezárta volna a szállót
áprilisban, amikor beérkeznek a nyári szobafoglalások.
Gondosan átkefélte hosszú haját, és halványan kirúzsozta a száját.
Különösebb kikészítésre nem volt szüksége a cornwalli utazáshoz.
- Jó reggelt, Miss Stephens! Felkészült rá, hogy visszatérjen a
nagyvilágba? - nyitott be a főnővér. Magas, kellemes megjelenésű
középkorú asszony volt, és kiváló ápolónő. - Hogy érzi magát? -
Köszönöm, jól. Hogy ne érezném jól magam azok után, hogy ilyen
remek ellátásban részesültem? Úgy szeretném megköszönni a
nővéreknek és a kedves személyzetnek, de mivel minden olyan
hirtelen történt, nincs nálam...
A főnővér mosolyogva legyintett.
- Ne csináljon ebből gondot magának! Mr. Winchester már
elintézett mindent.
30
Egyébként itt van, lent várja magát. A nővérke mindjárt magáért

jön, és viszi a csomagját. Minden jót, és köszönöm, hogy ilyen
példás betegünk volt. - Búcsúzóul kezet nyújtott, és kiment.
Itt van és rám vár, gondolta Lisa, és görcsbe rándult a gyomra.
Miért van rám ilyen nagy hatással ez a férfi? - Elkészült, Miss
Stephens? - jött be mosolyogva a nappalos nővér. - Felsegítsem a
kabátját? A főnővér azt mondta, hogy elviheti a botot. Hasznára
válhat még.
Lisa felállt, és kissé ügyetlenül belebújt könnyű kabátjába. Ezután
megfogta a járóbot fogantyúját, de olyan óvatosan, mintha mérges
kígyóhoz nyúlna. A nővér karjára támaszkodva, aki másik kezében a
bőröndöt vitte, elindult a felvonó felé.
Henry Winchester a földszinti várószoba ablakánál állva
bámészkodott.
- Megjöttünk, Mr. Winchester. A beteg gyógyultan távozhat -
jelentette neki az ápolónő huncut mosollyal.
A férfi rögtön feléjük fordult, és elvette Lisa bőröndjét.
- Nagyon köszönöm, nővérke. Most már én fogom Miss Stephens
gondját viselni.
Bizonyára dolga van. Nagyon hálásak vagyunk a kitűnő ápolásért
és gondoskodásért.
Ugye, Lisa? - Ó igen, nagyon köszönöm, nővér - susogta Lisa,
anélkül hogy egy pillantást vetett volna Henry Winchesterre. -
Mindannyian nagyszerűek voltak.
- Csak a dolgunkat végeztük. - A nővér hamiskásan
elmosolyodott, és tekintetét rögtön megint Henry Winchesterre
szegezte. - Jó utat! - tette hozzá. - Ezután még sugárzóbb mosollyal
az arcán távozott.
Henry végigmérte a lányt.
31
Kettős esküvő
- Jobban néz már ki - jegyezte meg. Szeme a napfényben szinte

ezüstszínűnek hatott. Nyárias vászonöltönyében és kihajtott gallérú
csíkos ingében egyáltalán nem festett hivatalosan.
Maradj nyugton! - biztatta magát a lány. Te csak maradj hűvös és
hivatalos! - Sokkal jobban is érzem magam. Roppant hálás vagyok
magának, amiért a gondjaiba vett. Elhatároztam, hogy rögtön
Cornwallba utazom az unokanővéremhez. Esetleg el tudna még vinni
a Paddington pályaudvarra? - Sajnos nem - közölte vidám mosollyal
a férfi. - A klinika előtt vár a taxi, indulunk a Heathrow repülőtérre.
Ugyanis foglaltattam magának helyet a párizsi járatra.
Így sajnos csalódást kell okoznunk az unokanővérének. Később
biztosan lesz alkalma, hogy felhívja, és mindent elmagyarázzon neki.
Lisa hitetlenkedve pislogott.
- Igazán nem tudom, miről beszél, Mr. Winchester. Aligha
egyeztem bele, hogy Párizsba utazzam magával.
- De bizony, beleegyezett - állította a férfi határozottan. - Jöjjön,
ne várakoztassuk a taxit! Hozza magával a botot, az nem árthat. -
Felkapta a bőröndöt, és eltökélten belekarolt a lányba.
Mivel Lisa nem akart vele közelharcba bocsátkozni, kénytelen-
kelletlen vele ment.
Ráadásul a férfi kezének szorítása alatt teljesen tehetetlennek
érezte magát. Tehetetlennek és feldúltnak.
A taxiban a sarokba húzódott, és mély lélegzetet vett, mielőtt
megszólalt: - Azt hiszem, nem voltam egészen magamnál, amikor
tegnap meglátogatott. Biztosan összevissza beszéltem. Tényleg nem
emlékszem semmiféle közös párizsi utazásra. Ha meg valóban
beleegyeztem, akkor az óta megváltoztattam a véleményemet.
Remélem, ez nem okoz magának túl nagy bonyodalmat - fűzte
hozzá udvariasan, mert eszébe jutott, hogy jobb lesz nem
felbosszantani a nagyfőnököt, hiszen az állása foroghat kockán.
32
- Te jó ég! - sóhajtott fel Henry. - Még egyszer el kell

magyaráznom az egészet? Röviden: a szállásgondjai megoldására azt
javasoltam, hogy kísérjen el Párizsba, ahol kézikönyvet írok egy új
számítógéphez. A gép az én fejlesztésem, ősszel kívánom piacra
dobni. Mivel azt állította, fogalma sincs a számítógépekről, úgy
gondoltam, próbaképpen dolgozhatna a könyv alapján. Mint kísérleti
nyúlra lenne szükségem magára. Elég lelkesnek tűnt az ötletem
hallatán.
- Lelkes lettem volna? - kétkedett Lisa.
- Természetesen. Ezért rögtön meg is tettem a szükséges
intézkedéseket: foglaltattam magának helyet a ma délutáni járatra és
így tovább.
A mély, bársonyos hang furcsa megnyugtató hatással volt a
lányra. De hogy Henry Winchesterrel Párizsba utazzon? Együtt
dolgozzon vele, naponta lássa őt?! Nem volt benne biztos, hogy
kibírná. Olyan... annyira lehengerlő! Kétségbeesetten kijátszotta
utolsó kártyáját. Erősen a férfi szemébe nézett, és félénk mosolyt
erőltetett az arcára.
- És mi a biztosíték arra, hogy Párizsban nagyobb biztonságban
leszek magával, mint Skóciában Paullal? - Kénytelen lesz elhinni,
hogy velem biztonságban érezheti magát. Amúgy megnyugtathatom,
tizenévesekre még sosem vetettem ki a hálómat - nevetett a férfi.
A lányt majd szétvetette a düh, zöld szeme haragosan villogott.
- És hogy teljesen nyugodt legyen, Párizs külvárosában,
édesanyám házában fogunk lakni - folytatta csillapítóan Winchester.
Lisa még mindig nem szólt.
- Nos? Meg van elégedve? - sürgette a választ a főnök.
- Hát... hát talán igen - suttogta Lisa. Teljesen kiszáradt a torka.
- Akkor jó - mondta kedvesen Winchester. - Tudtam, hogy meg
lehet magát győzni.
33
Kettős esküvő
A lány lehunyta a szemét és hátradőlt. Ez a férfi valahogy képes őt

megbabonázni, és a vonzereje ellen aligha tud védekezni.
Pedig még kell védenem magam Henry Winchesterrel szemben,
gondolta, különben ki tudja, hová vezethet még ez az egész.
Hogyhogy hová vezethet? - szólalt meg benne egy belső hang.
Természetesen nem vezet sehova. A kapcsolatotok szigorúan a
hivatalos kereteken belül fog maradni, és ez csak előnyös lehet
számodra. Henry megígérte, hogy számítógépes tanfolyamra
járhatsz, amire mindig is vágytál. Ellenszolgáltatásként pedig
kísérleti nyulat kell játszanod, mást nem kíván tőled.
A Heathrow repülőtéren Henry ragaszkodott hozzá, hogy
tolószéket kerítsen, és úgy tűnt, egyáltalán nem érzi kínosnak, hogy
abban kell tologatnia a lányt.
Lisának ez annál kínosabb volt.
- Biztos vagyok benne, hogy tudnék járni - jelentette ki homlokát
ráncolva, és közben majdnem megrándította a nyakát, ahogy a válla
fölött megpróbált Henryre nézni.
- Természetesen tudna - válaszolta a férfi, és rendíthetetlen
nyugalommal tovább gurította. - De most még ne járjon! Lisa mély
sóhajtással megadta magát. Ha egész őszinte akart lenni, be kellett
ismernie, hogy járás és különösen lépcsőmászás közben fájdalmat
ugyan nem, de egyfajta bizonytalanságot érzett.
Megkönnyebbült, mikor végre elhelyezkedhetett a gépen.
Természetesen első osztályra szólt a jegyük, ahol elég tágas volt az
utastér, és a lábát is kényelmesen ki tudta nyújtani.
- Jól van? - érdeklődött Henry udvariasan, miután felszálltak.
34
- Remekül - válaszolta Lisa élénken. - Már az elmúlt hat nap alatt

is remekül éreztem magam az ön költségére, Mr. Winchester. Ahhoz
pedig egyáltalán nem vagyok hozzászokva, hogy első osztályon
utazzam. Ne vegye hálátlanságnak, de úgy érzem magam, mint aki
fölött gyámkodnak - mondta, és nagyot nyelt. Közben elkapta a férfi
vidám pillantását.
- Nem gyámkodom maga fölött, erről biztosíthatom. Egyszerűen
csak a legjobb ellátást biztosítom a kísérleti nyulam részére.
- Most meg kinevet. Maga egy... lehetetlen alak! - Heves
mozdulattal elfordította fejét, fényes hajfürtjei meglebbentek.
Nevetést hallott, és bosszúsan összeszorította a száját. Lepillantott az
angol partokra, melyek gyorsan távolodtak a szeme elől.
- Kér egy italt? Vagy inkább teát? - Teát kérek - válaszolta sietve
a légikisasszonynak.
- Mindketten teát kérünk, és hozzá enni is valami keveset -
mondta Winchester.
Lisa meglepetten elfordult az ablaktól: nem várta, hogy a főnöke
ilyen hétköznapi italt fog rendelni, mint a tea.
- Délután mindig teát iszom, ha tehetem - magyarázkodott a férfi.
- A teázási szertartás szerintem egyike a kevés, még el nem feledett
angol szokásnak. Nem gondolja? Lisa bólintott.
- Szóval ebben egyetértünk. A végén még kiderül, mennyi közös
vonásunk van...
Bizonyára érdekli az édesanyám, hiszen nála fogunk lakni.
Anyám nagy házat visz, nem messze Párizstól. Francia, és amióta
elvált apámtól, egy francia férfi felesége. A mostohaapámat Claude
Delage-nak hívják, egy művészeti galéria tulajdonosa Párizsban.
Anyám fenntart számomra néhány szobát, ahol dolgozhatom, amikor
meglátogatom. Az utóbbi időben anyám sajnos nem volt valami jól,
aggódom miatta.
35
Kettős esküvő
- Akkor biztosan nem örül a látogatóknak - aggályoskodott a lány.

- Nem lenne szabad odavinnie.
Henry Winchester a fejét rázta.
- Mindig örül, ha megismerkedhet valakivel. Egyébként van egy
kiváló házvezetőnője, Marié. Azon kívül egy fiatal szobalány is segít
neki. Nem lesz terhére anyámnak, e felől biztosíthatom.
Visszatért a légikisasszony, vajassüteményt szolgált fel a teához.
Miután Lisa töltött, Henry beleharapott egy süteménybe.
- Van még kérdése? - A vállalat egyedül a magáé, vagy... -
kérdezte habozva a lány. - Éppen elgondolkodtam...
- Úgy látom, ez roppantul érdekli - komorult el a férfi. - Apám
halála után Paul elég jelentős hányadot örökölt a cégből,
valószínűleg anyám unszolásának köszönhetően. Ezen kívül részesül
a nyereségből is. Paul és én köztem szerencsére nincs vérrokonság.
- A legkevésbé sem érdekel Paul vagyoni helyzete - jelentette ki
hűvösen Lisa.
- Nem? Hát akkor bizonyára tévesen ítéltem meg magát.
Sajnálom. Tudja, túlságosan is jól ismerem a drágalátos
mostohaöcsém üzelmeit, és egyáltalán nem veszem jó néven, hogy
még munkaidőben is szerelmi kalandokba bonyolódik.
- Maga gyűlöli őt. Igazam van? - kérdezte Lisa eltöprengve.
- Igen - válaszolta a férfi kurtán.
- Elhiszi, ha azt mondom, hogy Paullal sohasem volt közöttünk
semmi? - Nehezemre esik. Ugyanis nem tudom elképzelni, hogy Paul
ne próbálna megkörnyékezni egy ilyen lányt, mint maga. Egy ilyen
szép kísérleti nyulacskát... - A férfi könnyedén kisimított Lisa
arcából egy rakoncátlan szőke tincset.
A lány hátravetette a fejét.
36
- Van még valami - jelentette ki élesen. - Ez a kísérleti nyúl játék

kezd már nagyon unalmassá válni, nem gondolja? Beleegyeztem,
hogy segítek a kézikönyve elkészítésében. Azt is elmondtam, hogy
nincs tapasztalatom a számítógépek terén. De ettől még egyáltalán
nem vagyok gyengeelméjű, és rosszulesik, ha úgy bánnak velem,
mintha az volnék.
- Bocsánat- mondta a férfi, de a hangja vidáman csengett. - A
jövőben igyekszem nem bosszantani, amennyiben megígéri, hogy
nem lesz ilyen zsémbes.
- Nem vagyok az... - kezdett rögtön ellenkezni Lisa, de észrevette
a férfi arcán a mosolyt, és érezte, ahogy az ő szája sarka is mosolyra
húzódik.
- Így már jobb lesz - jelentette ki elégedetten a főnök. - Egyáltalán
nem tartom gyengeelméjűnek. Különben sosem választottam volna
magát a tervemhez.
- Nagyon köszönöm. Miután ennyi jót mondott rólam, csak abban
reménykedem, hogy nem fogok csalódást okozni. Az iskolában nem
jeleskedtem matematikából.
- Ehhez nincs szüksége matematikai tehetségre - bátorította
Henry. - Ahhoz, amit kitaláltam magának, semmi másra nem kell
támaszkodnia, mint a józan eszére. Ha tovább akarja képezni magát
számítógépes területen, például programozónak, ahhoz már
szükséges egyfajta különleges gondolkodásmód. De hát lépésről
lépésre akarunk haladni, ugyebár? - Odatolta a lánynak a
teáscsészéjét. - Töltene még? Még világos volt, mikor a taxi a
Charles de Gaulle repülőtérről egy Párizs külterületén lévő széles
fasorba ért, majd ráfordult egy kocsifelhajtóra, és lefékezett a
hatalmas park közepén álló tekintélyes épület előtt.
37
Kettős esküvő
Henry édesanyja - magas, törékeny hölgy testre szabott,

pasztellkék ruhában - a villa bejáratánál várta őket. Sötét, hátrafésült
haját kontyba tűzve viselte, a halántékán már őszült. Kifejező barna
szeme boldogan felcsillant, mikor a fiát átölelte.
Lisa gyanította, hogy már türelmetlenül várta jöttüket.
- Hogy vagy, mama? - Henry kétoldalt arcon csókolta édesanyját,
majd kicsit eltolta magától és az arcát vizsgálta. - Jobban nézel ki.
- Jobban is vagyok. A mostani orvosom nagyon lelkiismeretesen
kezel. - Madame Delage kézen fogta Henryt, majd Lisához fordult. -
Maga ugye Lisa? - kérdezte az alig észrevehető akcentustól
eltekintve folyékony angolsággal, és szabad kezét a lány felé
nyújtotta. - Isten hozta Franciaországban! Lisa figyelmét nem kerülte
el éber, érdeklődő pillantása, mellyel tetőtől talpig végigmérte.
- Henry beszámolt a balesetéről. Rémes! Jöjjön be és pihenjen le
egy kicsit! Aztán vacsora előtt még iszunk egy kortyot, hogy jobb
legyen az étvágyunk. Fiam, kísérd be a nappaliba a vendéget!
Szegénykét biztosan kimerítette az út.
- Nagyon köszönöm, de elboldogulok magam is - mondta sietve
Lisa. Lehajolt, és botja után nyúlt, melyet Henry a bőröndje mellé
tett. Attól félt, hogy a férfi megint ölbe kapja, úgy viszi be a házba.
Már a puszta gondolatra is bizsergő érzés futott végig a hátán.
Henry az édesanyjára mosolygott: - Lisa roppant öntudatos ifjú
hölgy, akinek nem lehet egykönnyen segíteni. Kivéve, ha az ember
erőszakoskodik.
- Ne higgyen neki, madame Delage! Mr. Winchester nagyon
előzékeny volt, és a baleset után a legjobb ellátást biztosította
számomra - hadarta Lisa, miközben egy hosszú terembe követte a
ház asszonyát.
38
A kandallóban, melynek párkányát csodálatos márványlapokkal

rakták ki, lobogott a tűz. A fényes parkettával borított helyiség
meghitten előkelő hangulatot árasztott, ízlésesen összeválogatott,
szép antik bútorok, kínai szőnyegek, modern ülőgarnitúra, a falakon
pedig kortárs festők képei.
- Kísérd Lisát a kandallóhoz, Henry! Este még hűvös van ilyenkor
- mondta madame Delage, és a vendég felé fordulva hozzáfűzte: -
Párizsban az a szokás, hogy április elején kikapcsolják a fűtést. Ám
én a hosszú angliai tartózkodásom alatt rugalmasabb lettem.
Egyébként is, szerintem csodálatos a nyílt tűz.
Henry szolgálatkészen hozott a lánynak egy kecses, aranyozott
faragású széket, mert úgy gondolta, kényelmesebb lesz neki az
egyenes hátú szék, mint egy öblös fotel.
Ezután egy alacsony, faberakással díszített asztalkát tolt elé,
melyre félig töltött poharat helyezett.
- Konyak, kevertem hozzá egy kis vizet. Ez a legjobb ital ilyen
utazás után - jelentette ki, s egyik kezét bátorítólag a lány vállára
rakta.
Szinte már túlságosan is figyelmes, gondolta Lisa. Észrevette,
hogy Henry édesanyja figyeli, ahogy a fia párnát igazít a háta mögé.
A főnök sosem viselkedett így Londonban. Mi lehet a célja ezzel? -
töprengett, miközben a konyakot szopogatta, és hallgatta a
beszélgetést, ami meglehetősen hétköznapi ügyekről folyt: a
repülőútjukról, a Delage Galériában rendezendő kiállításról, valamint
a napok óta tartó rendkívüli időjárásról.
- Április Párizsban... Valószínűleg túl fiatal ahhoz, hogy
emlékezzen erre a bájos dalra, kedves Lisa - váltott témát a ház
asszonya. - De Párizs áprilisban tényleg elragadó. Járt már itt azelőtt?
- Osztálykiránduláson kétszer is voltam Franciaországban, de
Párizsban még nem.
39
Kettős esküvő
- Akkor most a legszebb oldaláról ismerheti meg a fővárosunkat.

Henry majd megmutatja magának az összes látnivalót. Ugye,
drágám? A Louvre-t, a Montmartre-ot, a Notre-Dame-ot és
természetesen a Szajnát meg a...
Henry nevetve felemelte a kezét.
- Elég, mama! Elfelejted, miért hoztam magammal Lisát. Azért,
hogy segítsen a munkámban. Szorgalmasan dolgozni fogunk.
- De nem túl szorgalmasan - erősködött madame Delage. - És ha
te mindenáron bele akarsz bolondulni a munkába, majd én kerítek
Lisának egy jóképű fiatalembert, aki megmutatja neki a várost.
A fia tettetett kétségbeeséssel felsóhajtott.
- Csak óvatosan, Lisa, anyám menthetetlenül regényes alkat.
Madame Delage nevetve felemelkedett karosszékéből.
40
- Nem is tagadom. A világon minden a szerelem körül forog, nem

tudtad? Megitta a konyakját, Lisa? Jöjjön, megmutatom a szobáját,
még pihenhet egy kicsit vacsora előtt. - Az asszony megállt az
ajtóban, és visszafordult Henryhez - A te szobádat bocsátottuk Lisa
rendelkezésére, mivel az a földszinten van. A tied lesz a fenti szoba a
fehérneműs szekrény mellett. Marié már felvitte a holmidat.
Gondolom, nincs ellenvetésed. Jobb, ha Lisának nem kell
lépcsőmászással kínlódnia. Emlékszem még, mennyire nehezemre
esett lépcsőt járni, amikor eltört a bokám. - Válaszra sem várva
belekarolt a lányba és átvezette a hatalmas, márványpadlójú
csarnokon egy tágas hálószobába. - Attól tartok, egy nőnek elég sivár
ez a szoba - szabadkozott. Körbejárt, megigazította a csipketerítőt a
mahagóni komódon, és letépett egy hervadt levelet a rózsacsokorról,
mely a fésülködőasztalon állt. - Pedig Marié, a házvezetőnőm
megpróbálta egy kicsit kicsinosítani. De az ágy legalább nagyon
kényelmes. Megkérem Henryt, hogy hozza ide a bőröndjét. De aztán
le kell feküdnie, hogy kipihenje magát! Még arra is lesz elég ideje,
hogy vacsora előtt lezuhanyozzon. A zuhanyzó itt van a tapétás ajtó
mögött. A másik ajtó Henry irodájába vezet.
Lisa habozva megállt az óriási hálószoba közepén, és egy kicsit
tanácstalannak érezte magát.
- Semmit sem csomagoltam be, amit a vacsorához felvehetnék -
szólalt meg. Minden olyan váratlanul jött. Úgy értem, ez a látogatás
önöknél.
Vajon mit mondhatott Henry az édesanyjának, miért hozott engem
ilyen váratlanul ide? - töprengett magában.
- Ne csináljon ebből gondot magának! Nagyon csinos úgy, ahogy
van. A sötétkék és a fehér remekül áll magának, egyébként is igen jól
mutat a két szín együtt. És kérem, szólítson csak Monique-nak.
Megszoktam, hogy mindenkit a keresztnevén szólítok.
41
Kettős esküvő
Sokkal barátságosabb. Nyugodtan vegye fel azt, amihez kedve

van! - Szinte félénken érintette meg Lisa karját. - Annyira örülök,
hogy Henry magával hozta, kedvesem.
Igazán boldog vagyok.
Miközben Lisa azt latolgatta, mire vélje ezt a különös
megjegyzést, Monique már el is hagyta a szobát.
42
4. FEJEZET
Henry hamarosan behozta a bőröndöt. Lerakta egy székre az ágy

mellé, aztán körülnézett a szobában. Arca nem árulta el, mit gondol
eközben. Meglazította a nyakkendőjét, és kigombolta inge legfelső
gombját. Nyakán kilátszott a sima, lebarnult bőr.
Lisa tekintete ott ragadt, majd mikor ráeszmélt, mit is tesz,
gyorsan elnézett másfelé. A fésülködőasztalhoz lépett, és egyik
kezével rátámaszkodott.
- Haragszik, amiért kiüldöztem a szobájából? Igazán sajnálom -
mondta hátat fordítva. - Az édesanyja nagyon kedves és gondoskodó,
de biztosan fel tudnék menni a lépcsőn.
- Nem, anyámnak igaza van. Itt, a földszinten jobb lesz magának.
Csak éppen azon gondolkodtam...
Lisa várakozva felemelte a fejét, és a tükörből figyelte Henry
arcát.
- Éppen azon gondolkodtam, milyen szép volna, ha együtt
lakhatnánk benne - mondta csendesen a főnöke.
- Ó! - Lisának elakadt a lélegzete.
A férfi elhúzta a száját, és elindult az ajtó felé.
- Ezzel a megjegyzéssel az öcsém szintjére süllyedek, úgyhogy
inkább megtartom magamnak, a gondolataimban. Vacsoránál
találkozunk - mondta még távozóban.
Kellemes melegség áramlott át Lisán, ahogy lassan leült a
fésülködőasztal előtti zsámolyra.
- Nahát ilyet! - szólalt meg félhangosan. Még mindig nem tért
magához az ámulatból.
43
Kettős esküvő
Természetesen tudta, hogy Henry szavait nem kell komolyan

venni. A legtöbb férfi nagyon élvezi, ha ilyen célzásokkal zavarba
hozhat nőket. Azt azonban nem hitte volna, hogy Henry Winchester
is ily módon fitogtatja férfiasságát.
Egyszerűen el akarta felejteni ezt a jelentéktelen megjegyzést.
Bosszúságára azonban állandóan ez jutott eszébe, miután
visszahajtotta a takarót és bebújt a puha ágyba.
A férfi szavai mintha üldözték volna, akárcsak szürke szemének
kihívó villanása...
Bárcsak Monique ne Henry hálószobájában szállásolta volna el! A
friss ágyneműnek enyhe levendulaillata volt. Henry bizonyára nem
használ ilyen illatszert, gondolta. Ennek ellenére túl meghittnek
érezte, hogy a férfi ágyában fekve az ő szavai járnak az eszében, még
ha ő azokat csak tréfának szánta is.
Türelmetlenül kipattant az ágyból, elhatározta, hogy kicsomagol
és lezuhanyozik.
Nem azért van itt, hogy Henry Winchesterről álmodozzon. A cége
alkalmazottjaként jött ide dolgozni.
Elhúzta a ruhásszekrény ajtaját. A szekrény üres volt, csak egy
estélyi férfiöltöny lógott a végében.
Óvatosan végigsimított a sötétkék szöveten, és elképzelte, milyen
nagyszerűen festhet ebben a ruhában Henry. Visszahúzta a kezét,
mintha megégette volna. Ez nem mehet így tovább! Nem
alacsonyodhat le annyira, hogy úgy rajongjon egy férfiért, mint
valami csitri.
44
Sietve elkezdett kicsomagolni a bőröndből, s a ruháit olyan

messzire akasztotta Henry öltönyétől, amennyire csak tudta. A
Paullal eredetileg tervezett üzleti úthoz főleg egyszerű, hagyományos
szabású holmikat csomagolt be. A vacsorához egy rövid ujjú,
borostyánszínű ruhát választott ki, mely szerencsére gyűrődésmentes
anyagból készült. Kiterítette az ágyra, és kiment a fürdőszobába.
Épp hogy kifestette magát, már kopogtak is a hálószoba ajtaján.
Monique jött be. Párizsi divat szerint varrott, egyszerűségében is
mutatós kis fekete ruhát viselt.
- Néhány perc múlva ehetünk - jelentette be. - Majd mutatom az
utat az ebédlőbe.
Elég nehéz tájékozódni ebben a nagy házban, ha valaki nem
ismeri. - Miután Lisa felállt a zsámolyról, kijelentette: - Nahát,
drágám, csodálatosan néz ki. Ez a szín remekül illik a hajához, és a
hímzett gallér is nagyon édes. - Felsóhajtott. - Én sajnos elértem abba
a korba, amikor már csak a fekete és a tompa színek között
választhatok.
A férjem rá akar beszélni, hogy hordjak élénkebb színeket, de
valahogy azokban nem érzem jól magam.
Lisának rokonszenves volt Henry édesanyja, és jól érezte magát a
társaságában.
- Én szeretem a feketét - jelentette ki. - Minden alkalomra
hordható, és magának kitűnően áll. Nekem még nincs elég
önbizalmam ahhoz, hogy nappali viseletnek, rövid ruhának is feketét
vegyek fel.
Monique nevetett.
45
Kettős esküvő
- Amíg itt lesz, feltétlenül el kell mennünk egy bevásárló portyára.

Maga vesz egy rövid fekete ruhát, én pedig egy merész pirosat, és az
önbizalmunkat semmi sem ingathatja meg. Mit szól hozzá? - Attól
tartok, a pénztárcám nem bírna el egy párizsi bevásárló portyával
járó kiadást, de szívesen elkísérem. Persze csak akkor, ha a fia
hajlandó nekem szabadnapot adni.
- Azt majd én elintézem - jelentette ki Monique határozottan.
Vajon Henry tőle örökölte a tekintélyes egyéniségét? Lisa azon
töprengett, ha vita alakul ki anya és fia között, melyikük lehet az, aki
alul marad? Madame Delage ugyan törékenynek látszik, de azért
nem szabad lebecsülni.
- Természetesen lesz szabad ideje is - folytatta Monique. - Henry
feltétlenül beviszi magát Párizsba, hogy megmutassa a
nevezetességeket, a szavát vettem Neki is jót fog tenni egy kis
kikapcsolódás, túl sokat dolgozik.
- De hát azért hozott magával, hogy segítsek neki a számítógépes
kézikönyve elkészítésében - ellenkezett Lisa. - Biztosan nem akar
velem várost nézni - Nem?! - kérdezett vissza Monique felvont
szemöldökkel. - Majd meglátjuk.
Ha elkészült, átmehetünk a szalonba, a férjem biztosan megkínál
minket valami innivalóval.
Henry az ablaknak háttal állt a szalonban, egy feltűnően csinos,
sima gesztenyebarna hajú, fiatal nő társaságában, aki szilvakék ruhát
viselt, mely még inkább kiemelte kék szemét. Odaszaladt Monique-
hoz, ér arcon csókolta.
- Milyen nagylelkű öntől, madame, hogy maradhatok. Ne vegye
zokon, hogy idetolakodtam, de amikor hallottam, hogy Henry
hazalátogat, nem bírtam magammal.
Egy örökkévalóság óta nem láttam.
Henry elnézően mosolygott.
46
- Éppen hat hete - helyesbített.

- Nekem hat évszázadnak tűnik - selypegett a lány. - Henry az én
őrangyalom.
Egyszerűen nem boldogulok nélküle - mosolygott elbűvölően a
ház asszonyára.
- Tudom, Carolyn. - Monique kissé kényszeredetten mosolygott,
és Lisa karjára tette a kezét. - Lisa, bemutatom Carolyn Blake-et. A
férjem galériájában dolgozik.
Carolyn, ő Lisa Stephens, Henry egy barátnője Angliából.
Carolyn megdermedt, és csinos arca falfehérré vált.
Lisa szívesen megnyugtatta volna, hogy csak azért jött, hogy
Henrynek segítsen a munkájában. Valamiért mégsem árulta el,
hanem udvarias mosollyal kezet nyújtott.
- Örvendek - mondta.
Carolyn idegenkedve érintette meg a kezét, és megint Henryhez
fordult, aki merev arccal figyelte a három nőt maga körül.
- Henry, annyi mesélnivalóm van. A galériában igazán élvezem a
munkát, és a franciatudásom is egyre gyarapszik. Claude nagyon
meg van elégedve velem. - Belekarolt Henrybe, és csábos mosolyt
vetett rá. - Igazán megható a kedvességed, hogy megszerezted nekem
ezt az állást. Te mindig olyan jó vagy hozzám.
- Igen, tényleg az vagyok - jegyezte meg a férfi szárazon.
Lisa homlokát ráncolva figyelte a beszélgetést, és kajánul azt
latolgatta, vajon Henry észreveszi-e, hogy Carolyn csak
színészkedik. Vagy lehet, hogy ez mégsem színház, hanem két
egymáshoz nagyon közel álló ember bizalmas beszélgetése? -
töprengett tovább. Furcsamód ezt a gondolatot szörnyűnek találta.
Monique megérintette a karját.
47
Kettős esküvő
- Jöjjön, szeretném megismertetni a férjemmel! - Odavezette Lisát

a tágas szalon másik végébe egy magas, szikár férfihoz, aki a fényes
faasztalon álló palackokat és csillogó kristálypoharakat rendezgette.
A kölcsönös bemutatkozást követően Claude Delage
szertartásosan kezet csókolt a lánynak.
- Örvendek, mademoiselle. Mindent el fogunk követni, hogy jól
érezze magát nálunk.
- Hálásan köszönöm - mondta Lisa. Titkon azt kívánta, bárcsak
Henry egyértelműbben a szülei értésére adta volna, hogy ő csupán az
alkalmazottja és dolgozni jött ide. Kínosnak érezte, hogy úgy
köszöntik, mint valami fontos vendéget. Bár úgy sejtette, Claude
Delage valószínűleg akkor is ugyanilyen udvariasan viselkedne vele,
ha ismerné ittlétének valós okát. Lopva szemügyre vette a ház urát.
Előkelőnek, műveltnek - és talán egy kicsit gunyorosnak tűnt, s
rendkívül jóképű volt. Szerelmes tekintettel nyújtotta át feleségének
a poharat.
Carolyn ez alatt letelepedett Henryvel a kandalló melletti
heverőre, és élénken magyarázott neki valamit. Közben egyik kezét
mintegy véletlenül a férfi térdére helyezte, s ott is felejtette.
Monique figyelte őket, és rosszallóan felvonta a szemöldökét.
- Nem gondolod, hogy én is igényt tarthatok a fiam társaságára? -
kérdezte Claude-tól, és határozott léptekkel elindult a pár felé.
Henry mindjárt felpattant, kedvesen átölelte az édesanyját, és
magára hagyta Carolynt, aki duzzogva elhúzta szép ívű száját.
Claude Delage jót mulatott és halkan nevetgélt magában, aztán a
vendégnek szentelte figyelmét.
- Teljesen felgyógyult a balesetéből, Miss Stephens? - kérdezte.
- Igen, megint jól vagyok. De inkább szólítson Lisának, kérem.
48
- Örömmel. - Sötét szemével érdeklődve vizsgálgatta a lányt. -

Ugye régebb óta ismeri már Henryt? - Nem, csak néhány napja. -
Lisa mindjárt az elején tisztázni akarta, hogy milyen viszonyban
állnak Henryvel. De mielőtt még végiggondolta volna, mit is
mondjon, Claude Delage meghajolt, és mindkét arcán megcsókolta.
- Ah, un coup de foudre - mormolta. - Nagyszerű.
Coup de foudre... Ez vajon mit jelenthet? Az iskolai
franciaórákról emlékezett rá, hogy coup annyit jelent, mint ütés vagy
rúgás. Talán Claude a lépcsőn való leesésére céloz? Bizonytalanul
mosolygott, és belekortyolt a borába. Kedvelte ezt a szikár franciát,
kedvelté Monique-ot, és hát igen, kedvelte Henryt. De pusztán csak
kedvelte?
Carolyn ellenben az első pillantástól fogva nem tetszett neki,
pedig általában nem volt ellenséges az idegenekkel szemben. De
ahogy Carolyn ráakaszkodott Henryre és dicsőítette, azt egyszerűen
visszataszítónak találta. Remélhetőleg nem bukkan fel túl gyakran ez
a lány, amíg ő itt lakik.
A Henry elbeszéléséből már megismert Marié kacsasültet tálalt
nekik párolt zöldborsóval és valami különleges mártással, végül
zárófogásnak citromtortát. Bár mindent kiválóan készítettek el,
Lisának nem volt étvágya. Claude Delage mellett ült az asztalnál, és
kedvetlenül turkálta az ételt a tányérján.
- Marié konyhaművészete a régi - állapította meg Henry
elismerően.
Carolyn, akinek sikerült Henry mellett helyet foglalni,
mosolyogva megszólalt: - Elle est une chef tout-á-fait marveilleuse.
Henry megfejthetetlen pillantást vetett rá.
49
Kettős esküvő
- Csakugyan kitűnő konyhafőnök. A kiejtésed sokat javult,

drágám. De azt hiszem, a névelő nem nőnemű, tehát nem une hanem
un. Igazam van, Claude? - Igazad van, nálunk a konyhafőnök még
mindig hímnemű - erősítette meg hamiskás mosollyal monsieur
Delage. - A francia konyhába még nem férkőzött be a feminizmus.
Mindenki nevetett, noha Carolyn kissé erőltetetten kacagott, és
sértetten elhúzta a száját, amikor Henry hozzáfűzte: - De amíg Lisa
nálunk van, itthon angolul fogunk beszélni. Bár ért franciául, ugye? -
Csak alapfokon - vallotta be a lány. Még hozzá akarta tenni, hogy
miatta ugyan ne zavartassák magukat, főleg ha Carolyn, a drága,
ilyen szépen halad a helyes kiejtés elsajátításában. De nem akarta,
hogy esetleg rosszindulatúnak tartsák. Odahajolt Monique-hoz, és
súgva megkérdezte: - Nagyon udvariatlan lennék, ha most
visszavonulnék a szobámba? Egyszerre nagyon fáradtnak érzem
magam.
- Nem is csodálom, kedvesem. Elkísérem. - Monique felállt, és
kézen fogta Lisát. - Szegény kislány túlságosan kifáradt - jelentette
ki. - Ragaszkodom hozzá, hogy azonnal ágyba bújjon és kipihenje
magát. Jöjjön, Lisa! A lány alig hallhatóan elnézést kért, és Monique-
kal együtt elhagyta az ebédlőt.
Még észrevette, hogy Henry félig felemelkedik a székéről, aztán
mégis visszaül. Biztosan megkönnyebbült, hogy az édesanyja magára
vállalta a vendéggel való törődés gondját.
Alig tíz perccel később Lisa betakarózva feküdt a hatalmas
franciaágyban... Henry fekhelyén. De erre most nem akart gondolni.
Monique nagyon gondoskodó volt, és biztosította arról, hogy
mindent megtalál, amire szüksége lehet. Mielőtt távozott volna, hogy
csatlakozzék a többiekhez, megígérte, hogy küld a szobalánnyal egy
meleg italt.
50
- Később hozok magának egy altatót arra az esetre, ha nem tudna

elaludni. Nincsenek fájdalmai? Lisa a fejét rázta.
- Nem, nincsenek. Csak fáradt vagyok.
Hazugnak érezte magát, mert minden erőfeszítés nélkül fenn
tudott volna még maradni. Testileg semmi baja nem volt, a térde sem
fájt. Az érzései viszont teljesen összezavarodtak, és nem bírt volna
egy perccel sem tovább az asztalnál maradni.
Mi történt vele? Mindig büszke volt rá, hogy képes megőrizni a
hidegvérét és a józan eszét. Lehet, hogy az orvosok tévedtek, és
amikor elesett a lépcsőn, mégiscsak agyrázkódást kapott? Eszébe
jutottak rövid emlékezetkiesései, melyek a Henryvel folytatott
klinikai beszélgetése során jelentkeztek.
Catherine, a szobalány hozott neki egy pohár meleg tejet, melyet
lassú kortyokban ivott meg. Sajnálta, hogy nem csomagolt be
magának egy könyvet, mert szívesen olvasott elalvás előtt az ágyban.
Majd holnap kér valami szórakoztató olvasmányt Monique-tól.
Lehajtotta fejét a hűvös, levendulaillatú párnára, és megpróbálta
tisztázni a zűrzavart.
Értelme azt sugallta, hogy nincs mit tisztázni. Azért jött ide, hogy
Henry Winchesternek dolgozzon. Semmi köze ahhoz, ha egy kék
szemű, babaarcú, selypegő lány szégyentelenül kiveti a férfira a
hálóját.
Halk kopogást hallott az ajtón.
- Jöjjön be, madame! Monique helyett Henry lépett be a szobába.
Lisa szája hirtelen teljesen kiszáradt, és egy kicsivel feljebb húzta
a takarót. Nem merte egészen az álláig felhúzni, nehogy
szemérmeskedőnek tűnjön.
A férfi az ágyhoz jött, és feléje nyújtotta egyik kezét. Lisa egy
pillanatig bolond módon azt hitte, meg akarja érinteni, és szíve vadul
verni kezdett.
51
Kettős esküvő
Winchester azonban csak egy levél altatót akart neki átnyújtani.

- Anyám megkért, hogy ezt adjam oda magának - mondta
mosolyogva. Nyilván észrevette a lány arcán a rémületet. - Ezenkívül
magamhoz szeretném venni a borotvakészletemet. Marié itt felejtette,
amikor átköltöztetett. Bemehetek a fürdőszobába? - Hát persze -
mondta Lisa rekedten.
A férfi eltűnt a fürdőben, majd ismét megjelent, kezében egy
borotvával, egy nagy tubussal és egy üveg arcszesszel. Az ágy
végénél megtorpant, és ugyanolyan mosollyal nézte Lisát, mint az
előbb.
- Úgy látom, kényelmesen elhelyezkedett az ágyamban, Lisa.
Jobban van? - Látható élvezettel legeltette tekintetét a lány bársonyos
bőrén, nyakán és karján, majd a keble domborulatán, melyet a
hálóing alig takart el.
- Köszönöm, jól vagyok - nyelt nagyot Lisa. - Kezdhetjük a
munkát, amikor csak akarja, Mr. Winchester.
- Csak semmi sietség. Előbb szokjon meg itt egy kicsit. Anyám
nagyon örül, hogy nálunk van. Azt mondta, szeretné megmutatni
magának a párizsi üzleteket. Tegye olyan kellemessé az itt
tartózkodását, amennyire csak lehet! Használja ki a remek alkalmat,
és frissítse fel a franciatudását! Nem hagyhatnánk el a Mr.
Winchestert és a magázódást? Henry a keresztnevem.
- Ha már a franciánál tartunk... - szólalt meg Lisa.
- Igen? - fordult vissza az ajtóból a férfi.
- Tulajdonképpen mit jelent az, hogy coup de foudre? Henry
felvonta a szemöldökét.
52
- Villámcsapást jelent, vagy valami ehhez hasonlót. - Rákacsintott

a lányra. Meg ezzel a kifejezéssel illetik azt betegséget is, melyet úgy
hívnak, hogy szerelem első látásra. Válaszd ki a megfelelőt, kicsi
Lisa! - Szájáról eltűnt a mosoly, és szigorúan nézett a lányra. - Miért
akarod tudni? Lisa nem állta a veséző pillantást. Erőlködve a takaró
mintázatát nézte.
- Nem lényeges. Egy könyvben akadtam rá.
- Értem - mondta a férfi elnyújtva. - Hát akkor, jó éjszakát, Lisa!
Lisa még sokáig nézte a becsukódó ajtót. Szerelem első látásra!
Nem, ez nem lehet! Vagy mégis? Henry Winchester, a barna bőrű,
jóképű férfi, aki az irodába lépve majd felrobbant a dühtől, mert Paul
megcsókolta őt. A főnök, aki melléült a lépcsőn, amikor ő beverte a
térdét. Henry, aki ölben a kocsihoz vitte...
Minderre élesen emlékezett. Ezután cserbenhagyta a józan ész, és
már csak a teste volt működőképes, mely mindenféle, számára addig
ismeretlen és nyugtalanító jelzéseket adott le.
Szerelem első látásra...
Lisa az éjjeli lámpa után tapogatózott, és lekapcsolta. Ezután
becsukta a szemét, maga köré fonta karját, és kéjesen felsóhajtott.
- Igen - dünnyögte álmosan. - Ó, igen.
53
Kettős esküvő
5. FEJEZET
Másnap a reggeli napfényben Lisa az ágyban ülve reggelizett, és

közben gondolkodott.
Ha számítógéppel akar dolgozni, szüksége lesz az eszére. De
vajon eszénél van-e? Nem valami ésszerű dolog Henry Winchesterbe
beleszeretni.
Próbáld meg józanul tisztázni a helyzetedet, Lisa! Jó kis logikai
gyakorlat lesz.
Belemártotta a baracklekvárba a kiflije csücskét, nagyot harapott
belőle, és törni kezdte a fejét. Belekotort a kézitáskájába, elővett egy
jegyzetfüzetet, és szaporán írni kezdett.
Tény: Ostobaság beleélned magad abba, hogy szerelmes vagy egy
olyan férfiba, akit még csak három-négy alkalommal láttál.
Kérdés: Tényleg olyan kevésre tartod magad, hogy beleszeretsz
egy olyan emberbe, aki úgy kezel, mint egy gyereket?
Kérdés: Elfelejtetted, hogy elsősorban azért hozott ide, mert
hasznára lehetsz, másodsorban pedig azért, mert biztos akar benne
lenni, hogy nem jelented fel a céget a baleseted miatt?
Tény: Nagyon jól tudod, hogy nem versenghetsz ezzel a csábos
Carolynnal!
Tény: Henry Winchester elképesztően jóképű férfi. Ez
tagadhatatlan. Amit tegnap este éreztél, nem volt más, mint a tested
válasza a vonzerejére. Minden más csak képzelődés. Szép álom, de
nem élhetsz álomvilágban.
Végkövetkeztetés: Nem vagy - és ezt aláhúzta - szerelmes Henry
Winchesterbe.
54
Tárgyilagos és egész logikus helyzetelemzés, állapította meg

elégedetten. Talán mégiscsak tudok értelmesen gondolkodni...
Összecsapta a jegyzetfüzetet, élvezettel kiitta az utolsó korty
kávét, és fürgén kiugrott az ágyból.
A zuhany alatt megkönnyebbülve állapította meg, hogy térdét
most először megint teljesen egészségesnek érzi.
Ezután felkészült a munkanapra: tengerészkék szoknya, fehér blúz
és egy leheletnyi festék. Miután átkefélte szőke haját, benyitott a
dolgozószobába. Senki nem volt ott.
Megállt középen, és érdeklődve körülnézett. A helyiség kisebb
volt, mint a szomszédos hálószoba, de ugyanolyan rendezett és tiszta.
A számítógéppel, a fénymásolóval és az ablak alatti íróasztallal
szinte a megszólalásig ugyanúgy festett, mint a londoni iroda. A
leeresztett redőny lécei között beszűrődő reggeli fény csíkokat vetett
az íróasztalon tornyosuló irattartókra és jegyzettömbökre.
Lisa sietve megfordult az ajtónyitásra.
- Gondoltam, hogy itt találom - mosolygott rá a rakott szoknyás,
batisztblúzos Monique. - Jól aludt? - érdeklődött kedvesen.
- Kitűnően. Megint teljesen egészséges vagyok, és munkára kész.
Madame Delage tétován körülnézett a kitakarított helyiségben.
- Egyáltalán nem ismerem itt ki magam. Henry persze mindent
megmutathatna magának, de sajnos a fiam nincs itt. - Lehajolt és
kisimított egy láthatatlan gyűrődést a szoknyáján. - Tegnap
visszavitte Carolynt Párizsba. Később még telefonált, azt mondta, ma
reggel lesz egy tárgyalása a városban, ezért az egyszerűség kedvéért
ott tölti az éjszakát. Tudja, Claude galériájában van egy ágy. - Némi
töprengés után homlokát ráncolva kijelentette: - Gondolom, ott aludt.
55
Kettős esküvő
Tulajdonképpen ő sem hiszi, hogy a fia ott töltötte az éjszakát,

villant át a lány agyán. És ez egyáltalán nem tetszik neki. De nekem
sem jelezte egy belső hang. Az elképzelt jelenet - Henry és Carolyn
az ágyban, a lány gesztenyebarna haja szétterül a párnán, csábító ajka
hívogatóan csókra nyílik, sima bőrét a férfi keze simogatja Lisát
sóvárgó, tehetetlen szomorúsággal töltötte el.
Nem, féltékenységnek az ő helyzetében nem lehet helye.
Elhatározta, hogy a jövőben teljesen személytelenül gondol Henryre,
és semmi mást nem lát benne, mint egy komoly cég vezetőjét. Ha
továbbra is engedne az olyan álmodozásnak, amilyen tegnap este
hatalmába kerítette, a férfi azt nagyon hamar észrevenné.
Barátságosan rámosolyogna, és ennyit szólna: Sajnálom Lisa, nincs
mit tenni. Akkor pedig ő azt kívánná, bárcsak meg se született volna.
- Lenne kedve megnézni a kertet, amíg Henry visszajön? -
kérdezte Monique.
- Örömmel. - Lisa igyekezett visszatérni a valóságba. - Anyám
szenvedélyes kertész, és nagyon fogja érdekelni, milyen virágok
nyílnak Párizsban.
A gondozott kert tele volt bokrokkal és virágágyásokkal.
- Jean, Marié férje végzi itt a kerti munkát - magyarázta madame
Delage. Ugyanis nem vagyok jó kertész. Jobban tudok virágot
festeni, mint nevelni.
- Ó, hát maga festette azt a virágcsendéletet a hálószobában? Már
megcsodáltam, nagyon szép.
- Csak kedvtelésből festek. - Monique szerényen elmosolyodott. -
De örülök, hogy végre van időm festeni. Mindig is ez volt a vágyam.
56
Csendben tovább sétáltak, és Lisának az jutott eszébe, talán

Monique éppen azokra az időkre gondol, amikor nem volt módja
festeni. Lehet, hogy Henry apja nem vonzódott a művészethez. Az ő
számára, aki létrehozott egy olyan cégóriást, mint a Winchester
Electronics, az üzleten kívül valószínűleg más nem is létezett.
Miközben a kertben bandukoltak, madame Delage néhány virágzó
bokorra mutatott.
- Az első tavaszi virágok már elnyíltak. Itt valamivel előbbre tart a
természet, mint Angliában, sőt annál is korábban, mint Angliának
azon a részén, ahol én laktam.
- Valahol délen? - kérdezte Lisa udvariasan. Az volt a benyomása,
hogy Monique gondolatai máshol járnak.
- Igen, délen. Az egyik Londonhoz közeli grófságban. - Madame
Delage hangja meglehetősen keserűen csengett, és Lisa rájött, hogy
kérdése tapintatlan volt. Henry anyja talán nem szívesen emlékezik
vissza arra az időre, amikor egy idegen országban élt a gyermeke
apjával.
- Kedvetlennek tűnt a hangom? Pedig nincs rá okom, gyönyörű
házban laktam, a nagyszerű fiammal. Igaz, az első házasságom nem
volt túl boldog - sóhajtott Monique. - Azt hiszem, nagyrészt én is
tehettem erről. - Ezután felélénkülve másra terelte a szót. - Most
pedig meséljen nekem a maga otthonáról! A szüleivel lakik? Lisa
készségesen válaszolt, szívesen mesélt a streathami házukról és a
szüleiről.
- Most éppen az Egyesült Államokban töltik a szabadságukat, és
ott ünneplik az ezüstlakodalmukat.
- Ez igazán nagyszerű! Henry említette, amikor telefonált
Londonból, hogy elutaztak. Roppantul aggódott, mert maga nem
tudta, hová mehetne, miután kiengedik a kórházból.
57
Kettős esküvő
Lisa magán érezte Monique kérdő pillantását, de nem volt kedve

ezzel kapcsolatosan nyilatkozni. Ha megtenné, apró részletekbe
kellene bocsátkoznia, ezt pedig semmi esetre sem szeretné.
- Pompás idejük van - folytatta a csevegést. - A kórházból
felhívtam őket. Esetleg telefonálhatnék nekik ma délután, hogy
tudják, hol is vagyok? Az időeltolódás miatt ők ilyenkor még
alszanak. Amikor legutóbb beszéltünk... - Nem fejezhette be a
mondatot, mert egy közeledő kocsi zaja félbeszakította.
- Henry lesz az - hegyezte a fülét Monique. Tétován Lisára nézett,
feléje nyújtotta kezét, majd ismét leeresztette. - Ne vegye a szívére
ezt a dolgot Carolynnal! Henry már gyermekkora óta ismeri... Jöjjön,
üdvözöljük a fiamat! - Átsietett a pázsiton, Lisa lassúbb léptekkel
követte.
Mit jelentsen mindez? Miből gondolja Monique, hogy őt bántja
Henry és Carolyn viszonya? Talán tegnap a vacsoránál túl
egyértelműen kimutatta a féltékenységét? Nem, ez nem valószínű.
Csak az a magyarázat marad, hogy Henry szülei azt hiszik, ő a
barátnője. Ezt monsieur Delage megjegyzése is alátámasztja a coup
de foudre-ral kapcsolatosan. Ha tényleg így van, akkor rettenetes
helyzetbe került, és amilyen hamar csak lehet, beszélnie kell
Henryvel.
Fekete Renault sportkocsi állt meg a bejárat előtt, Henry szállt ki
belőle. Elhatározása ellenére Lisa szíve vadul kalapálni kezdett,
amint meglátta. Roppant jól festett magas, karcsú, sportos alkatával.
Sötét haja csillogott a napsütésben. Egyik karjával átölelte anyja
derekát és homlokon csókolta.
- Megjöttem, mama. A tékozló fiú hazatért. - Lisát is mosolyogva
üdvözölte. - Szervusz, szívem! Jól aludtál? - Másik kezével az ő
derekát fogta át, és így mentek be a házba.
58
Monique a galériáról beszélgetett Henryvel és megkérdezte,

találkozott-e még Claude-dal.
Lisa alig figyelt oda, mivel másra nem tudott gondolni, mint
Henry kezének erős szorítására a derekán. Megremegett, mire a
szorítás erősödött.
A hallban Monique kiszabadította magát a fia karjából, és Henry
ekkor a lányt is elengedte. Közben furcsa tekintettel nézett rá, mely
jelenthetett mindent - vagy semmit.
- Van még kávé, mama? - kérdezte. - Bár nem nagyon érek rá
kávézni, végre tényleg munkához kellene látnom.
- Megkérem Catherine-t, hogy vigye a kávét a dolgozószobádba -
kiáltott utána az édesanyja. - Mindketten kértek? - Természetesen.
Lisa nálam lesz.
- Persze - bólintott Monique, és elindult a konyha felé.
Henry mosolygós pillantást vetett a lányra.
- Nos? Teljesen felgyógyultál? - Teljesen. Köszönöm a kérdésed -
válaszolta Lisa tartózkodóan.
- Akkor munkára fel! - Már jártam az irodában, de nem volt ott
senki. - Te jó ég, ez majdnem úgy hangzott, mint valami
szemrehányás, kapott észbe.
- Nem lehettem ott, mivel Párizsban voltam - kajánkodott a férfi.
Vagy két percig némán nézték egymást. Henry szeme sarkában
nevetőráncok jelentek meg, Lisa tekintete viszont bizonytalanságot
árult el. Úgy érezte, mintha bármelyik pillanatban kicsúszhatna lába
alól a talaj.
Henry már nem mosolygott, összehúzott szemmel méricskélte.
59
Kettős esküvő
- Túl csinos vagy ahhoz, hogy egy irodába legyél bezárva. Nem
vagyok benne biztos, hogy... - Elharapta a mondat végét, és a
homlokát ráncolta. - Hagyjuk, gyere! - szólt türelmetlenül, és hosszú
léptekkel átvágott az előcsarnokon Az irodában Winchester levette a
zakóját, és az íróasztala mögött álló forgószékbe ült. Nagy
odafigyeléssel rendezgetni kezdte a papírokat és az irattartókat.
- Ülj már le! - szólalt meg kissé bosszúsan, és egy székre mutatott.
Lisa állva maradt, és a szék támlájára támaszkodott. Összeszedte
minden bátorságát, és belevágott: - Mr. Winchester...
- Henry - helyesbített a férfi, anélkül hogy felnézett volna az
irataiból.
- Mr. Winchester! - ismételte csak azért is Lisa. - Mielőtt
munkához látunk, el kell valamit mondanom.
A hangjában valami mellékzönge felkelthette Winchester
érdeklődését, mert végre felemelte a fejét.
- Hallgatlak! Lisa vett egy mély lélegzetet.
- Szeretném tudni, mit mesélt az édesanyjának a londoni esetről.
Mit tud Paulról és rólam madame Delage? Szemmel láthatólag úgy
gondolja, hogy... - Semmiképp sem lett volna szabad így kezdenie.
Ijedtében hátrált két lépést, olyan vasvilla szemeket meresztett rá a
főnöke.
- Nem szokásom anyámat sikamlós munkahelyi pletykákkal
szórakoztatni - jelentette ki hűvösen.
- De ő azt gondolja, hogy... - fogott bele újult erővel Lisa.
A férfi megint a szavába vágott.
- Az emberek gondolhatnak, amit akarnak. Anyámnak azt
mondtam, azért jöttél velem, hogy segíts a munkámban. Ez
egyébként megfelel az igazságnak. Mit mondtam volna még? Hogy
odavagy a mostohaöcsémért, és úgy gondoltam, jobb lesz, ha
elszakítalak tőle? Ez aligha érdekelte volna.
60
- Egyáltalában nem így értettem - esett kétségbe a lány. Őrjítő.

Miért kell ennek az embernek mindent kiforgatnia? - Akkor hogy
érted? Elmagyaráznád? De légy szíves, fogd rövidre, mert szeretnék
végre munkához látni.
Erre most mit mondjon? Hogy madame Delage szemmel láthatóan
azt gondolja, a fia azért hozta őt ide, mert ő a... barátnője?
Emlékezett a férfi megjegyzésére, miszerint nem érdeklik a csitrik.
Nagyon jól el tudta képzelni, hogyan válaszolna erre. Vagy
kinevetné, vagy pedig rázúdítaná haragját. Egyiket sem akarta
megkockáztatni.
Catherine bejött a kávéval, és ezzel lezáródott az ügy, - Hagyjuk,
nem lényeges! - mondta Lisa, és leült a székre, melyet Henry
felkínált neki. - Sajnálom, hogy egyáltalán mondtam valamit.
Megtudhatnám végre, mit kell csinálnom? Henry hosszú ideig
felvont szemöldökkel nézett rá, végül megszólalt: - Talán először el
kellene mondanod, hogy mit csináltál Londonban. Titkárnőként
dolgoztál? - Személyi titkárnőként vettek föl, de gyakorlatilag Paul
munkatársa voltam az irodai berendezések részlegén. Kereskedelmi
végzettségem van, de gépírást is tanultam, mert az mindig hasznos
lehet.
- Elmondanád kissé részletesebben, hogy milyen feladataid voltak
Paul munkatársaként? - kérdezte csúfondárosan Henry. -
Természetesen kizárólag üzleti téren értettem.
Bár Lisa bosszankodott, magába fojtott egy goromba megjegyzést
Csak gondoljon, amit akar! Mit számít a véleménye? Megitta a
kávéját, s lecsillapodott.
61
Kettős esküvő
- Mindig volt elég tennivalóm. Tárgyaltam vevőkkel és

szállítókkal, néha személyesen kerestem fel őket. A nyilvántartásokat
és megrendelési lapokat naprakészen tartottam, felügyeltem a
szállítási határidők betartására, ezen kívül százféle más dologgal is
foglalkoztam, ami egy osztályon adódhat.
- Vagyis te végezted Paul munkáját.
- Nem, nem, igazságtalanság volna ezt állítani - jelentette ki a lány
sietve. Bár ha jobban belegondolt, tulajdonképpen ez volt a helyzet.
Az utóbbi időben a fiatalember valóban többet volt úton, mint
irodában.
Nagyszerű vagy - mondta neki gyakran -, mindenre odafigyelsz.
Ez hízelgett neki, és észre sem vette, hogy Paul túlságosan sok
mindent bízott rá.
- Élveztem a munkát - biztosította Henryt. - Szívesebben
dolgoztam volna ugyan a műszaki részlegen, ahhoz azonban szükség
lett volna számítógépes ismeretekre.
Szeptemberben akartam elkezdeni egy esti tanfolyamot.
Winchester érdeklődve hallgatta.
- Az esti tanfolyamot kiverheted a fejedből. Ugyanazt a tudást
megszerezheted tőlem is, mégpedig fele annyi idő alatt. Egyéni
oktatásban részesülsz, ennél jobbat elképzelni sem lehet.
- Köszönöm, Mr. Winchester - hálálkodott tartózkodóan Lisa. -
Nagyon kedves öntől.
Henry kissé kedvetlenül nézett rá.
- Megmondtam neked, hogy a Mr. Winchesterezést felejtsd el.
Miért nem tegezel? Lisa felállt és az ablakhoz ment, mert nem bírta
elviselni Henry bíráló tekintetét.
Miközben a redőny hézagai között kikémlelt, elhatározta, hogy
visszatér az előző témára.
62
- Az előbb megpróbáltam neked elmagyarázni valamit, de

szándékosan félreértettél. Arról van szó, hogy kellemetlen helyzetbe
kerültem. Édesanyád monsieur Delage-zsal egyetemben azt hiszi,
hogy a közös munkára való hivatkozás csupán ürügy, és valójában
azért hoztál magaddal, mert a barátnőd vagyok... vagy valami
ilyesmi. Ez nehéz helyzet a számomra. Azt hiszem, itt az ideje, hogy
elmondd nekik az igazat.
Lisa hallotta, ahogy Henry hátratolja a széket, majd odaáll mellé
az ablakhoz, olyan közel, hogy összeért a karjuk. Odébbhúzódott, s a
térde egyszeriben egészen elgyengült. Rettenetes, milyen hatással
van rá ez a férfi.
Én bezzeg nem vagyok rá különösebb hatással, gondolta,
miközben oldalról lopva figyelte Henry markáns arcélét. Kíváncsi
volt, mit felel. Arra a válaszra azonban, amit végül is kapott,
egyáltalán nem számított.
- Valamit el kell neked mondanom, Lisa. Azt reméltem, még
várhatok vele. De ha már felhoztad ezt a dolgot, megtudhatod most
is.
- Nem értem...
- Nem is értheted - válaszolta Henry halk, de feszült hangon -,
mivel még semmit sem mondtam. Gyere, ülj le és hallgass ide! -
Egyik kezét a lány vállára tette. Kezének melege áthatolt a blúz
vékony anyagán.
Lisa összerándult, és megpróbálta magát kiszabadítani.
Henry azonnal elengedte, szinte ellökte magától.
63
Kettős esküvő
- Amint látom, még mindig Paul jár a fejedben. El sem viseled

egy másik férfi érintését? - Anélkül, hogy megvárta volna a választ,
odahúzott egy széket és minden finomkodást mellőzve belenyomta a
lányt. - No, ide hallgass! - mondta íróasztalának támaszkodva, kezét
a mellén összefonva. - Van egy kis gondom, és számítok a
segítségedre. A gond neve Carolyn.
Erre aztán igazán nem gondolt volna Lisa. Semmi esetre sem
akart a férfi szerelmi ügyeibe belekeveredni.
- Nem hiszem, hogy... - kezdte.
- Maradj csendben és figyelj ide! - parancsolt rá nyersen Henry. -
Carolyn ugyanis iszonyúan féltékeny rád.
Lisa csúfondárosan elhúzta a száját.
- Azt nem hiszem.
- Miért nem? Teljesen világos. Idejövök egy kimondottan szép
nővel, és azt állítom, hogy vele akarok dolgozni. Természetesen
Carolyn már szőtt is e köré egy saját kis történetet.
Kimondottan szép nő! Ez a bók Henry szájából úgy hangzott,
mint valami szemrehányás.
- Ugyanaz az elmélete, akárcsak édesanyádnak és monsieur
Delage-nak. Ez az, amiről beszéltem.
- Pontosan tudom, hogy miről beszéltél. - Henry kétségbeesetten
beletúrt a hajába.
Lisa felnevetett volna, ha nem olyan dühös. Először tapasztalta,
hogy ez a rideg, józan gondolkodású észlény elveszti az uralmat az
idegei fölött.
64
- És mi a gond? - érdeklődött. - Mit kívánsz, mit tegyek? A

továbbiakban zárkózzam el a... rokonszenved elől? - Jellemző a
nőkre. Remekül ki tudnak forgatni mindent - sóhajtott csüggedten a
férfi. - Figyelj ide, pontosan elmagyarázom, de ne vágj a szavamba!
Lisa az ölébe ejtette a kezét, és megpróbált közömbös arcot vágni,
mintha teljesen hidegen hagyná a dolog.
- Carolyn úgy gondolja, jogában áll, hogy rendelkezzen velem és
az időmmel. Az apja ugyanis a keresztapám és a legjobb barátom
volt. Mindent megadott nekem, amit a saját apámtól hiába vártam
volna: szeretetet, megértést, bátorítást, jó tanácsot. Mikor három
évvel ezelőtt meghalt egy autóbalesetben, ez életem legszörnyűbb
megrázkódtatása volt. Carolyn akkor múlt tizennyolc éves, éppen
befejezte a középiskolát, és nagyon érzékenyen érintette a veszteség.
Borzasztóan elkeseredett, teljesen magára maradt. Az apja alig
hagyott rá pénzt, egyetemi magántanárként nem gyűjtött vagyont.
Az anyja meg már régebben külön élt a családtól. Carolyn belém
kapaszkodott, én pedig megpróbáltam segíteni neki, amennyire csak
tudtam. Néhány sikeres és kevésbé sikeres próbálkozás után állást
szereztem neki Claude galériájában, és bútorozott szobát is találtam
neki egy kedves párizsi családnál.
Lisa még mindig nem szólalt meg.
Henry várt, és azt a benyomást keltette, mintha kissé
kényelmetlenül érezné magát, aztán folytatta: - Az a baj, hogy
mindenfélét kitalál velem kapcsolatosan. Ismered az elméletet a
betegről, aki beleszeret az orvosába? Nyilvánvalóan ilyesmit
magyaráz be magának.
Most azt vette a fejébe, hogy feleségül fogom venni. Egy ideje
már sejtettem, hogy ez lesz a vége, mert akárhányszor látogatóba
jöttem, felbukkant valamilyen ürüggyel.
65
Kettős esküvő
Nem vitt rá a lélek, hogy elutasítsam. Szegény, buta kis Carolyn.

Igazán nagyon kedvelem, de nem áll szándékomban feleségül
venni... Egyáltalán nem áll szándékomban megnősülni! - fűzte hozzá
emelt hangon és kihívóan nézett Lisára.
A lány állta a tekintetét.
- Ne kiabálj velem! Végül is én nem várom el tőled, hogy
feleségül vegyél.
- Bocsáss meg, kérlek, egy kicsit túloztam. Egyszerűen csak
nyugalomra van szükségem, és szeretnék haladni a munkámmal.
Regényes bonyodalmakra nem vágyom. A legkevésbé sem hiányzik
most nekem egy szerelmi bánatban szenvedő lány, aki rám
akaszkodik.
- Úgy tűnik, mégsem vagy képes olyan ésszerűen gondolkodni,
ahogy folyvást állítod magadról. Kicsivel több előrelátással biztosan
elkerülhetted volna ezt a kellemetlenséget - mondta szinte
kárörvendően Lisa. - Azt viszont igazán nem tudom, hogyan tudnék
én segíteni rajtad.
- Pedig tudnál, Lisa. Részt vehetnél a játékban, hogy Carolyn
elhiggye, amire tegnap utaltam neki.
A lánynak elállt a lélegzete.
- Csak nem azt mondtad Carolynnak, hogy én..., hogy mi... -
szinte alig bírta kimondani - lefeküdtünk egymással? - Ezt
magyarázza be magának, és szerintem, az lenne a leghelyesebb, ha
meghagynám ebben a hitében. Nem akarom csak úgy egyszerűen
elküldeni, mert sajnálom.
Jobb, ha azt gondolja, egy másik nő van a háttérben.
Lisa a dühtől magánkívül felpattant.
- Hogy merészelsz ilyen szörnyű dolgot művelni? Ehhez
egyáltalán nincsen jogod... - mondta elcsukló hangon.
Henry megfogta a kezét.
66
- Ne izgasd fel magad, Lisa! Ettől még nem áll feje tetejére a
világ. Ez látszott a legésszerűbbnek.
- A legésszerűbbnek - ismételte gúnyosan Lisa. - Miféle ember
vagy te? Ésszerűségről beszélsz, közben ilyet teszel! - Mit tettem? -
kérdezte a férfi lágyan. - Mindössze neked bókoltam azzal, hogy azt
színleltem, szerelmes vagyok beléd. Hidd el, ez tényleg bók! A
szerelem szót a másik nemhez fűződő viszonyomban még sosem
alkalmaztam. - Még erősebben szorította a lány kezét. - Csak arra
kérlek, ne cáfold meg, ha megint szóba kerül a dolog.
Számítok a jóindulatodra, Lisa. - Nem bírta megállni, hogy ne
nevessen e közhelyszerű fordulaton. - Végül is Carolynnak sosem
kell megtudnia, hogy a te szíved Paulért dobog.
Már megint Paul! - Mi köze ehhez Paulnak? Henry egy pillanatig
tanácstalannak tűnt, aztán elengedte Lisa kezét, és sietve kijelentette:
- Természetesen semmi. Csak úgy eszembe jutott. Mi a véleményed
a dologról? Segítesz? Nagy szívességet tennél nekem és Carolynnak.
Könnyebben le tudna rólam mondani. Hamar beleszeretne egy
kedves fiúba, és...
- Te meg szabad lennél, a munkádnak áldozhatnád magad, és nem
kellene többé más emberek érzelmeivel törődnöd. Ez már mindennek
a teteje! Henry tekintete ellágyult.
- Igazán remek lány vagy, Lisa. Alig hiszem, hogy ezt a
színjátékot valaha is igazán el kellene játszanunk, ugyanis nem
valószínű, hogy Carolynt látni fogjuk, amíg te itt vagy. Nagyon hálás
vagyok neked.
- Lehetsz is - válaszolta szárazon Lisa. - Bár nem tudom, miért
egyeztem bele, hogy szerelmet színleljek irántad.
- Hát annyira nehezedre esne? - kérdezte csúfondárosan a férfi.
67
Kettős esküvő
- Teljességgel lehetetlen - dobta vissza a labdát Lisa. Ha már

hazudnia kell, meggyőzően fog hazudni. - Egyáltalán nem vagy az
esetem. Minden nőt sajnálok, aki beléd szeret. És csak ezért segítek
neked megszabadulni Carolyntól. Nem a te kedvedért teszem.
- Értem - válaszolta Henry csendesen. Komoly volt, nem
gúnyolódott, nem is haragudott már. Most először kezelte
egyenrangú félként a lányt, aki egyfajta elégtételt érzett.
Megállapodtak egymással.
- Szegény Carolyn - mondta sóhajtva Lisa, és felállt. Erősebben
érezte, mint valaha, milyen vonzerő árad Henryből. Semmi esetre
sem szabad ennek a vonzerőnek engednie, ha nem akar úgy járni,
mint Carolyn. A férfira nézett, és csak úgy mellékesen megkérdezte:
- Egyáltalán nem szándékozol valaha is... megnősülni? Henry
lekicsinylően elhúzta a száját, és a fejét rázta.
- A statisztikák nem valami biztatóak. Amit gyerekkoromban a
házasságról tapasztaltam, az bőven elég nekem. Átéltem, ahogy a
szüleim pokollá tették egymás életét. Bár a második férjével anyám
nagyon boldognak látszik. Ennek ellenére nemet mondok. - Még
egyszer nyomatékosan megrázta a fejét. - Már régen beláttam, hogy a
házasság nem való nekem. Manapság a legésszerűbb megoldás a
tartós kapcsolat, szoros kötelék nélkül.
- Sosem jutott még eszedbe, hogy egy nap még a híres józanságod
sem lesz elegendő arra, hogy kihúzzon a bajból? A férfi
bizalmatlanul hunyorgott szürke szemével.
- Ne nevess rajtam! Nincs hozzá jogod, még ha nekem dolgozol
is. Különben sem ajánlatos olyan férfival kikezdeni, amilyen én
vagyok.
A lány gyomra görcsbe rándult, amikor Henry arca egyre
közeledett, és acélszürke szeme szorosan az övé előtt csillogott.
68
- Nem kezdtem ki veled - ellenkezett, szaporán szedve a levegőt. -

Csak nem szeretem, ha valaki túlságosan a befolyása alá akar vonni.
Ezért megpróbálom egy kicsit oldottabbá tenni a légkört.
- Értem. Nos, ha egyszer megint eszedbe jutna oldottabbá tenni a
légkört, gondolj arra is, hogy mi lehet a következménye! - suttogta
fenyegető közelségben a férfi, és egy csókkal lezárta Lisa száját.
A lánynak borzongás futott végig a testén. A csók először kemény
volt, olyan, mintha Henry meg akarta volna büntetni, de aztán ajka
finoman simogatta az övét.
- Kellemes... nagyon, nagyon kellemes - suttogta Winchester a
foga között.
Kellemes? Micsoda ostoba kifejezés! Nemhogy kellemes volt, de
a legizgatóbb dolog, amit Lisa valaha is érzett. Még sosem izgatta fel
egy csók ennyire, hogy úgy érezze, mintha valami vad örvény
ragadná magával.
Henry átfogta a derekát, és magához szorította, Lisa pedig
karjával átfonta a nyakát, teste fellángolt, szinte elolvadt, szétnyitotta
ajkát, amint a férfi nyelve egyre követelőzőbben és
szenvedélyesebben hatolt a szájába. Még szorosabban egymáshoz
simultak, és a férfi teste megfeszült a vágytól. Minden forogni
kezdett Lisa körül, végül mégis győzött az értelem.
- Ne, kérlek ne - nyögte zihálva, és oldalt fordította a fejét. Henry
azonnal elengedte, és ő visszatámolygott a székéhez. Kapkodva
szedte a levegőt.
A férfi az ablakhoz lépett, és erőteljes rántással felhúzta a redőnyt,
majd feltolta az ablak alsó részét.
- Egy kis friss levegő jót fog tenni. - Megfordult, és sötéten Lisára
nézett.
- Azt hiszem, nem lesz jó, ha itt maradok - mondta váratlanul a
lány. - Szeretnék elutazni, amilyen gyorsan csak lehet.
69
Kettős esküvő
- Miért? - kérdezte nyersen a férfi.

Lisa felemelte a kezét, majd megint leeresztette.
- Talán nem elég egyértelmű? - Azért, mert megcsókoltalak? -
Henry nyersen felnevetett. - Olyan kihívóan néztél rám a hosszú
szempillád alól, hogy nem tehettem mást. Paulra is ilyen
pillantásokat vetettél? - Mi köze ennek Paulhoz? - sziszegett dühösen
Lisa. - Úgy látszik, nem megy ki a fejedből Paul. Nem törölhetnénk
ki végre az emlékezetünkből? Henry vállat vont, és a szavakat lassan
formálva megszólalt: - Éppen megállapítottam valamit: talán sikerül
végre elfelejtened Pault.
- Szóval akkor ez afféle kísérlet? Megpróbálod elfeledtetni velem
Pault? - Ha akarod. Azt hiszem, szívességet teszek neked ezzel. -
Winchester szürke szeme hidegen megvillant. - Láss most már
munkához! Most az a legfontosabb.
Lisa a kék irattartóra meredt, amit Henry eléje tartott. Úgy vette
észre, mintha a férfi keze remegne kissé, de lehet, hogy tévedett. Ő
maga ugyan még reszketett, de Henryt egy csók aligha hozhatta ki a
sodrából.
Most neki kell döntenie. Vagy ott marad, és ezzel kockára teszi a
lelki nyugalmát, vagy pedig helyben felmond, és soha többé nem
látja a férfit. A második megoldás tűnt okosabbnak és jobbnak.
Kivette Henry kezéből az irattartót.
Winchester biccentett, és alig észrevehetően elmosolyodott,
mintha éppen megint felfedezett volna valamit. És úgy is történt,
gondolta Lisa. Megállapíthatta magában, hogy bármilyen
nézeteltérésre kerülne is sor, mindig ő lesz a nyertes kettőnk közül.
Olyan kimerültnek érezte magát, mint aki éppen elvesztett egy
mérkőzést.
70
- Ez a könyvem kézirata. Kezdd el tanulmányozni! Majd

visszajövök, hogy lássam, hogy haladsz. Sok szerencsét! Lisa nem
volt benne biztos, hogy kifelé menet Henry nem simogatta-e meg a
vállát.
Lehet, hogy csak képzelte.
Mély lélegzetet vett, kinyitotta a kék irattartót, és belemélyedt.
71
Kettős esküvő
6. FEJEZET
Körülbelül félóra múlva Henry visszajött az irodába. Mikor leült

Lisa mellé, a lány felnézett és távolságtartó mosollyal üdvözölte.
Elhatározta, hogy most már igazán csak szigorúan üzleti szinten fog
vele érintkezni. Mindenesetre nem volt még kedve azon törni a fejét,
hogyan is képzeli el együttlétüket Monique és Claude jelenlétében.
- Sétáltam a kertben - szólalt meg a férfi. - Kérlek, bocsáss meg...
- bizonytalan kézmozdulatot tett -, az iméntiek miatt. Megbocsátasz,
és elkezdhetjük végre a munkát? Lisa nem szeretett haragot tartani,
ezen kívül Winchester elnézést is kért. Kurtán bólintott.
- Igen, Mr. Winchester.
- Henry - javította ki a férfi.
- Hát jó, akkor Henry - mondta a lány közönyösen, és a kék
gyűrűs irattartóra mutatott. - Szinte már végigolvastam a bevezetőt.
Ez az a számítógép, mellyel meg kell tanulnom bánni? Henry
szeretettel végigsimított az új gép házán.
- Igen, ő lenne az.
Lisa elnézte a férfi kezét, vékony ujjait, és szúrást érzett a
gyomrában. Ha ilyen gyengéden érne őhozzá is, ahogy a
számítógéphez, az nagyon jólesne neki. Kényszerítette magát, hogy
megint a munkájára gondoljon.
- Te magad tervezted az egészet? - érdeklődött.
- Ugyan, dehogy. Nem tudnék annyi időt szakítani ilyesmire,
hiszen ott van a cég.
72
A műszaki oldala nem annyira érdekel a dolognak, bár néha azt

kívánom, bárcsak többet értenék hozzá. A dorseti gyárunkban kiváló
csapat munkálkodik. Londonban csak a kereskedelmi részlegünk
van. - Elgondolkodó arcot vágott. - Mivel te a kereskedelmi
részlegnél dolgozol, meg kell mondanom neked, az a tervem, hogy
felszámolom.
- Nahát! - Ez aztán a csapás, gondolta Lisa. - És mi lesz az
alkalmazottakkal? Henry megvetően felhorkant.
- Paul miatt aggódsz? Felesleges, ő elboldogul maga is. A
legönzőbb ember, akit valaha is ismertem, mindig magára gondol
legelőször.
Lisának nem tetszett ez a lekicsinylő hangnem.
- Szerintem igazságtalan vagy hozzá - adott hangot a
felháborodásának. - Jól kiismertem, mialatt együtt dolgoztunk, és
kedves embernek tartom. Barátságos és megértő. Az, hogy szeret
szórakozni, még korántsem jelenti azt, hogy... - Ahogy meglátta
Henry dühös arckifejezését, elbizonytalanodott, és elhallgatott. -
Bocsáss meg, semmi közöm hozzá. Egyébként a saját állásom is
eszembe jutott.
Henry az ablakhoz ment, és némán állt egy ideig.
Lisa elkeseredetten meredt a hátára. Miért is vette ilyen hevesen
védelmébe Pault? Tudhatta volna, hogy felbosszantja ezzel a fiú
mostohabátyját.
- Semmi baj - fordult vissza derűs képpel Henry. - Téged szívesen
magam mellé veszlek. Ha majd megint Angliában leszünk, elviszlek
Dorsetbe, megmutatom a gyárat, és összeismertetlek a gárdával. Joe
Kewley, a programozónk biztosan tetszeni fog neked. Igen
tehetséges ember. Ha meg akarod tanulni ezt a szakmát, ő a
megfelelő ember, hogy megtanítson rá.
73
Kettős esküvő
- Jól hangzik - mondta Lisa egykedvűen, hogy Henry ne vegye

észre, mennyire tetszik neki az ötlet. Lehet, hogy Winchester
megváltozik, ha együtt dolgoznak, talán még bele is szeret... Halvány
remény volt, de mégiscsak valami, amibe kapaszkodhatott.
- Természetesen ott lennél az őszi szakvásáron is, mikor
bemutatjuk az új számítógépünket - csillant fel Henry szeme. - Addig
azonban még rengeteg munka vár ránk. Nekem az a legfontosabb,
hogy egy igazán jól használható kézikönyvet mellékeljünk a géphez.
Hetek óta ezen dolgozom. Az eredmény ott fekszik előtted.
Lisa oldalvást Henryre pillantott. Szóval őt csak ez érdekli...
- Az a szándékom - folytatta vidáman a férfi -, hogy a
számítógépet szoftverekkel együtt kínálom. A szoftverek
természetesen kompatíbilisek, vagyis tökéletesen illeszkednek más
számítógéprendszerekhez. A mi szempontunkból az a lényeg, hogy a
vevő kezdettől fogva használni tudja a berendezést az általunk
szállított programokkal együtt. Érted, hogy mit jelent ez? - Azt
hiszem, igen. - Lisa ugyan nem értett mindent, de úgy gondolta, a
kéziköny majd felvilágosítással szolgál neki. - Tulajdonképpen
milyen vásárlói réteget szándékozol megcélozni? Henry elismerően
bólintott.
- Aha, az értékesítési szakember kérdez! Főleg idősebb felnőttekre
gondolok, akik esetleg át akarják képezni magukat. A fiatalabbak
nagyrészt a számítógéppel nőttek fel, de például nyugdíjasoknak
vagy háziasszonyoknak a számítógép hét lakat alatt őrzött titkot
jelent. Bár tudják, milyen hasznos lehet, nem merik megvásárolni,
mert túl bonyolultnak hiszik a kezelését.
- Szóval nekem kellene a nyugdíjas vagy a háziasszony szerepét
játszanom? - Pontosan.
74
- Értem. Akkor előbb bele kell élnem magam a szerepembe. Mi

legyen a nevem? Henry meglepődött. Lisa mosolygós arcát figyelte,
melyen megjelentek a gödröcskék, aztán elnézően így szólt: -
Technika emberi vonásokkal? Na jó, legyen Smith.
- Egyetértek. Szóval Mrs. Smith vagyok, negyvenéves
háziasszony, akinek a gyermekei kirepültek a családi fészekből. A
férjem a vállalatába szerelmes, én pedig rettentően unatkozom, és
azon gondolkodom, milyen új foglalatosságot találjak magamnak. -
Lisa észrevette, hogy a játékos mód, mellyel Henry hőn szeretett
anyagát kezeli, kissé idegesíti a férfit.
- Valami olyasminek kell lennie, amiben örömödet leled. Mi a
véleményed a főzésről? - Vissza a régi női szerephez! - fintorgott
Lisa. - Nem baj. Majd ínyencboltok megrendelésére fogok
különlegességeket készíteni. Menjünk tovább! Henry elgondolkozva
megvakarta az állát. Úgy tűnt, kezd belemenni a játékba.
- Tegyük fel, hogy a fiad elköltözött és megkezdte az egyetemi
tanulmányait. Az íróasztalán ott áll a legfőbb kincse: egy személyi
számítógép. Ez itt. - Szeretettel végigsimította az asztalon álló
készülék dobozát. - Mielőtt a gyerek elment a kollégiumba, a
következőt mondta neked: Miért nem használod a számítógépemet az
új munkádhoz, mama? Nekem semmi kifogásom nem lenne ellene.
Lisa felnevetett.
- Valószínűleg inkább elzárná előlem a szekrénybe.
- De ő kedves fiú, szereti a mamáját.
- Hát jó - engedett a lány. - Azt mondanám neki, hogy nem értek a
számítógéphez, és félek tőle.
- Mire ő azt válaszolná: Csak ezt a remek kézikönyvet kell
átolvasnod, és minden egészen egyszerű lesz. Egy pillanat alatt
felfogod az egészet, derék, okos anyukám.
75
Kettős esküvő
- Örülnék, ha egyszer ilyen fiam lenne - mondta a lány halkan. -

Na jó, rendben.
Én vagyok Mrs. Smith, bedobhatsz a mély vízbe. Hamarosan
kiderül, hogy a kézikönyved alapján tudok-e úszni, vagy
megfulladok. Egészen izgalmas! Most már látom, hogyan értetted a
kísérleti nyúl példázatot.
- Félre a tréfával! Halál komolyan gondolom a dolgot, Lisa.
Hozzászoktam ahhoz, hogy a számítógépes nyelvet használjam
szakemberek társaságában, s nehezemre esik közérthetően
elmagyarázni valakinek, aki még sosem használta, hogyan is kell
bánni egy ilyen szerkezettel.
- Szerinted tényleg meg tudnám tanulni a kezelését? - kérdezte
hitetlenkedve alany.
Henry hosszan végigmérte különös szürke szemével. Valami
megmagyarázhatatlan oknál fogva tekintete megállapodott Lisa
ajkán.
- Természetesen képes vagy rá. Éppen te vagy az, akire
szükségem van.
A mély hang érzéki húrokat pendített meg Lisában, s továbbra is
ott visszhangzott fülében. Te vagy az, akire szükségem van! A lány
érezte, ahogy arcát elönti a forróság, és gyorsan oldalt pillantott.
- Remek - mondta nyugodtan. - Ez úgy hangzik, mint egy valódi
kihívás. Alig várom, hogy elkezdhessem.
Henry hátradőlt a székében, és vizsgálódva figyelte.
- Egyáltalán miért akarod megtanulni a számítógép kezelését? -
Nem is tudom. Miért csinál az ember bizonyos dolgokat? A
technikáé a jövő, és én gondolok a jövőmre. Ha mindehhez értek,
talán átmehetek a cég műszaki részlegére. Az érdekesebb volna, mint
forgószékeket vagy iroda-berendezéseket árulni.
A férfi felnevetett, majd mindjárt megint elkomolyodott.
76
- Törekvő vagy, ugye? - Az hát. Egy nap még igazgatóvá fogsz

kinevezni - válaszolta könnyedén a lány. - Talán tíz év múlva, akkor
harminckettő leszek. Túl fiatal kor az egy cégvezetőnőnek? - Azt
hiszem, nem. De addig már rég férjnél leszel, és családod lesz.
- Néha még a cégvezetők is házasodnak. Nőneműek is.
Egyszer csak úgy tűnt, Henryt untatja a beszélgetés. Felállt, és
átvonult az íróasztalához.
- Folytatjuk? Lisa leült az új számítógép elé. Mosolyogva azt
fontolgatta, hogy ő is képes lenne-e beleszeretni egy ilyen gépbe,
ahogy Henry tette.
- Szerintem lassan itt az ideje, hogy Lisa kapjon egy szabadnapot -
mondta szemrehányóan Monique öt nappal később a reggelinél
Henrynek. - Reggeltől estig dolgoztatod, kimerültnek látszik
szegény.
Henry letette a kávéscsészét, és félrehajtott fejjel szemrevételezte
Lisát.
- Kimerültél, nyuszi? Lisa mosolyogva a tányérjába nézett.
Okosabbnak látta, ha Henry tekintetét elkerüli. Az a kellemetlen
érzése támadt, hogy Monique figyeli. Bizonyára azon töri a fejét,
milyen viszony lehet közte és a fia között. Lisa nem tudta elképzelni,
hogy Monique sejthet valamit a Carolyn ellen szőtt
összeesküvésükről.
Megkönnyebbülve állapította meg, hogy nem kell másképpen
viselkednie Henryvel, mint azelőtt. A napi munka elvégzése után
rendszerint alig látta a férfit, aki többnyire mindjárt vacsora után
eltűnt az irodájában. Lisa hozzászokott, hogy korán aludni tér.
Az első napon történtek óta Henry igyekezett munka közben a
személyes dolgokat kirekeszteni a játékból. Ettől függetlenül mindig
nagyon behatóan nézett rá, még akkor is, ha valamit éppen el kellett
magyaráznia, és Lisa ettől állandóan zavarba jött.
77
Kettős esküvő
Azon tanakodott, vajon nem szándékosan teszi-e ezt a főnök, mert

élvezi, ha zavarba hozhatja.
A kérdésre, hogy kimerültnek érzi-e magát, most halkan azt
válaszolta: - Köszönöm, jól érzem magam.
- Hallod, mama, Lisa jól van. És még rengeteget kell dolgoznunk.
Sajnálom, de a párizsi városnézésből ma nem lesz semmi. Talán
holnap - vetette oda félvállról, és Lisa tudta, hogy gondolatai már az
aznapi munkán jártak.
A dolgozószoba ezen a reggelen szűkebbnek és levegőtlenebbnek
tűnt Lisának, mint máskor. A képernyő előtt görnyedt, amelyről apró
betűk és jelek vibráltak. A kurzor - a kis fehér négyszög, mely a
képernyőn a következő jel helyzetét mutatja nagyon zavarta a szemét
az állandó villogással. Egy óra elteltével szúró fejfájást észlelt a
homloka mögött.
- Henry... - fordult hátra.
A férfi felpillantott az íróasztala mellől, és rosszallóan felvonta a
szemöldökét.
Mindig így tett, ha megzavarták gondolkodás közben.
- Nem lehet leállítani a kurzor villogását? Megőrülök tőle.
Henry odament hozzá, és a képernyőre pillantott.
- Nekem még nem tűnt fel, de igazad van. Azon gondolkodom... -
szólalt meg eltöprengve, aztán elhallgatott. Előrehajolt, úgyhogy
szája majdnem a lány hajához ért.
Lisát csiklandozta a lehelete, és a szíve vadul kalapálni kezdett.
Mereven bámult maga elé és várta, hogy mi lesz.
- Mivel mosod a hajad? - kérdezte váratlanul a férfi.
- Samponnal - felelte csodálkozva Lisa. - Tiki a márkája,
amennyiben érdekel.
78
Azért ezt veszem, mert a gyártója nem végez állatkísérleteket.

Zavar az illata? - Ellenkezőleg - biztosította Henry. - Nagyon
izgatónak találom. Nézz rám, Lisa! - parancsolta, és megpenderítette
a forgószéket.
A lány kelletlenül felnézett. A tekintetük találkozott, és ez úgy
hatott rá, mintha áramütés érte volna. Az arca lángvörös lett, de
szemrebbenés nélkül állta Henry kutató tekintetét.
Furcsamód most a férfi volt az, aki először másfelé nézett. Kicsit
zavart pillantása a lány szemétől a szájáig vándorolt, mielőtt
megszólalt: - Anyámnak valószínűleg igaza van. Túlságosan igénybe
vettelek, pedig nem akarok a kísérleti nyulamból igáslovat csinálni.
Remekül dolgoztál, és a mai napra elvégeztük az előírt feladatot.
Zárjuk be a boltot és vessük bele magunkat a nagyváros forgatagába!
Mit szólsz hozzá? - Nem rossz - mondta Lisa visszafogottan,
izgatottságát leplezve. - Fáradtsága egy pillanat alatt elszállt.
- Akkor gyerünk! Öt perc múlva találkozunk a kocsinál, rendben?
Henrynek bizonyára nincs is kedve Párizsba menni, csak az anyja
kívánságának tesz eleget. Talán tényleg nyúzottnak lát, és attól tart,
hogy kiborulok, ha nem pihenünk egy kicsit, töprengett a lány.
Felállt és végignézett magán. Ez a fehér blúz és a kék szoknya túl
egyszerű.
- Tizenöt perc - mondta élénken. - így nem mehetek Párizsba -
magyarázkodott.
Winchester türelmetlenül méregette.
- Nekem tetszel.
- Köszönöm, ha ez bók akart lenni - mosolyodott el kedvesen a
lány. - Mégis szeretnék átöltözni. Negyedóra múlva a kocsinál! -
utánozta Henry parancsoló hanghordozását, és átsietett a szobájába.
79
Kettős esküvő
Izgatottan átvizsgálta szerény ruhatárát, melyet eredetileg a

skóciai utazáshoz csomagolt össze. A párizsi városnézéshez
tulajdonképpen csak egy nyersszínű vászonkosztüm felelt meg.
Levette a fogasról, és kiválasztott hozzá egy kávébarna selyemblúzt.
A fésülködőasztal elé ült, és belenézett a tükörbe. A haját
munkához mindig összefogta a tarkóján. Most kioldotta a szalagot, és
ujjaival fellazította a szőke hajzuhatagot.
A férfi hanyagul a fekete Renault motorházának támaszkodva állt,
és unottan az eget bámulta, mint aki hosszabb várakozásra
rendezkedett be.
- Pontosan tizennégy perc volt - jelentette be vidáman Lisa.
- Hm. Nagyon izgató - állapította meg Henry, miután tetőtől talpig
tüzetesen szemügyre vette a lányt, és kitárta neki a kocsi ajtaját.
- Izgató? Ezt mire értetted? - kérdezte Lisa felháborodva.
Henry csúfondáros pillantást vetett rá a kormány mellől.
- A csábítóan rendetlen hajadra. - Ujjával megérintett egy
hajfürtöt, mely a lány arcába hullott. - Ez a látvány összetúrt
kispárnákra és kapkodva ledobált ruhákra emlékeztet egy férfit.
Lisa feszülten nézett maga elé.
- Nem tehetek róla, hogy ilyen élénk a képzeleted.
- Ne húzd fel magad, kislány! - mondta Henry foghegyről, és
beindította a motort. - Minden férfi ilyesmiket gondol. Nem vetted
még észre? - Ez volna a nemes lovag, aki megmentett a halálnál is
rosszabb szörnyűségtől a londoni irodában? - gúnyolódott Lisa. Azt
várta, hogy a főnök dühösen ráförmed vagy legalábbis
méltatlankodva felvonja a szemöldökét, hogy elhallgattassa.
- Szavak nélkül is válaszolhatnék erre, ha kevésbé forgalmas
helyen lennénk - dünnyögte Winchester. Már az elővárosban jártak,
és az utcazaj elnyomta a hangját.
80
Lisa hallgatott, de elkezdett benne vibrálni valami, mintha a motor

rezgése átterjedne a testére is.
- Hová megyünk? - kérdezte nagy sokára.
- Először is parkolóhelyet kell találnunk. Nem lesz könnyű.
Azután a belső sugallatainkat követve egyszerűen azt tesszük,
amihez kedvünk van.
Behajtottak egy hosszú alagútba, s amikor kiértek belőle, a forró
levegő vibráló fátyla mögött látszott előttük egész Párizs.
- Milyen csodálatos - suttogta Lisa elfogódottan. Nem bírt betelni
a festői látvánnyal, amit a díszes házfalakból, nyílegyenes
ablaksorokból, kisebb-nagyobb facsoportokból és az ég felé törő
templomtornyokból álló városkép nyújtott. - Jé, ott az Eiffel-torony!
Most már elhiszem, hogy Párizsban vagyok. És ott kanyarog a
Szajna a sok hídjával. Akár egy gyémánt nyakék! - Hangja elcsuklott
az igazgatottságtól. Hát nem nagyszerű, hogy ilyen csodálatos időben
pillantom meg először Párizst? Igazán lenyűgöző! Köszönöm, hogy
elhoztál.
Henry nem vette le tekintetét a forgalmas útról, de egyik kezével
elengedte a kormányt, és megérintette a lány térdét.
- Én köszönöm, hogy eljöttél velem, Lisa - mondta halkan.
Te jó ég! Csak egy francia képes így hízelegni! - gondolta a lány.
Nemhiába, hogy Henry ereiben felerészt francia vér csörgedezik.
Elbűvölő tud lenni, ha akar. Lisa nem volt benne biztos, hogy még
sokáig képes lesz titkolni előle, mit érez iránta. Talán nem is
szükséges eltitkolni, gondolta kábultan. Lehet, hogy Párizs
varázslatos hangulata a segítségére lesz.
Henry szerencsére rövid keresgélés után talált parkolóhelyet egy
hatalmas földalatti garázsban. Lisa megpróbálta számon tartani, hány
emeletet mentek lefelé, de szinte végtelennek tűnt a föld mélyére
vezető út.
81
Kettős esküvő
- Egyedül soha be nem tenném ide a lábam. Félelem lesz úrrá az

emberen ebben a mélységben.
Henry odafordult hozzá.
- De nem vagy egyedül, kislány. Megvédelek, ha kell, és nem is
ez lenne az első alkalom - fűzte hozzá kacsintva. - Jobban teszed, ha
a kocsiban hagyod a kosztümkabátodat, hogy ne kelljen egész nap
cipelned. Borzasztó meleg lesz.
- De fázom - vetette ellen vacogva a lány.
- Odafent hét ágra süt a nap, izzadni fogsz. Vedd már le! - Henry
kikapcsolta a biztonsági övet, és elkezdte kigombolni Lisa kabátját.
Mikor a melle előtt kezdett a gombokkal babrálni, a lány, meg
sem mert moccanni, és hirtelen forróság öntötte el. Tudta, hogy arca
tűzpiros. Most kifejezetten örült a mélygarázs sötétjének.
Henry lesegítette róla a kabátot és közben átkarolta.
- Ez itt nem éppen a legregényesebb helye Párizsnak - suttogta
egész közelről a fülébe, majd megfogta az állát, maga felé fordította
az arcát, és mohón a szájára tapadt.
Lisa minden ellenállás nélkül a karjába omlott.
Henry forró ajkával simogatta a száját, lassan ide-oda vándorolt
rajta, míg a lány végül engedett és bebocsátotta. Néhány percig
boldogságtól eltelve szorosan a férfihoz simult, aki egyre
szenvedélyesebben és követelődzőbben csókolta, de amikor testén
vágyakozó borzongás futott végig, összeszedte minden erejét és
kiszabadította magát az ölelésből.
82
- Azt hiszem, igazad van - sóhajtott fel Henry, és az ujja köré

csavart egy hosszú szőke tincset. - Ha ez válasz az előbbi kérdésedre,
még mindig ugyanaz az ember vagyok, aki megmentett Paul karmai
közül. S a mostohaöcsémmel ellentétben néhány elvhez még tartom
magam, legalábbis remélem. - Áthajolt a lányhoz, és kinyitotta neki a
kocsi ajtaját. - A legjobban úgy állhatunk ellen a kísértésnek, ha
átadjuk magunkat Párizsnak és látványosságainak.
Lisa elgyengült térddel szállt ki, és közben ezt gondolta: a főnök
legfeljebb jót mulat egy-egy ilyen csókon, míg én minden
alkalommal még inkább belészeretek. A kocsiban attól félt, hogy
elveszti érzései felett az uralmát, de miután kiértek a szabad ég alá és
a napsütötte körutakat rótták, felvidult, magával ragadta a nagyváros
forgataga.
- Mit szeretnél megnézni? - karolt bele a férfi.
Lisa rövid ideig azon gondolkodott, hogy mit olvasott, hallott
vagy látott a tévében Párizsról. Elkezdte sorolni: - A Notre-Dame-ot,
a Louvre-t, az Operát, a Pompidou-központot, a Montmartreot, a
Tuileriák kertjét, a könyvvásárt a Szajna-parton, a szép üzleteket...
- Elég, hagyd abba! - intette le Henry. - Már a hallatán is
tiltakozik a lábam.
Igyunk előbb valami hideget! Rendben? - Rendben - egyezett bele
a lány. Most egyetértett volna a férfi bármilyen javaslatával. Ez az ő
napja, és lehet, hogy ez lesz az egyetlen szabad nap, amit együtt
tölthetnek, így minden másodpercét ki kell élveznie. Vidáman
lépkedett Henry mellett, s vissza kellett fognia magát, nehogy táncra
perdüljön jókedvében.
Henry nemsokára megtalálta, amit keresett: egy kerthelyiséget,
ahol piros napernyők és árnyas fák nyújtottak védelmet a napsugarak
ellen.
83
Kettős esküvő
- Mennyei - susogta Lisa és jéghideg Pernod-t ivott ásványvízzel

karcsú, hosszú pohárból. - Szeretem a te Párizsodat.
- Az én Párizsomat? - kérdezte Henry felhúzott szemöldökkel. -
Na igen, talán félig igényt tarthatok rá, bár sosem éltem igazán
Franciaországban. Anyám kétnyelvűnek nevelt ugyan, valószínűleg
azért, mert mindig reménykedett benne, hogy egy napon majd
Franciaországba költözöm. De sosem került erre sor.
- Azért, mert apád halála után te vetted át Angliában a céget? -
kérdezte tőle Lisa.
Mindent meg akart tudni róla, a legapróbb részletekig. Fogalma
sincs a múltjáról...
Henry is Pernod-t ivott. Nagyot kortyolt az étvágygerjesztő
ánizsos párlatból, majd némi töprengés után megszólalt: - Már
valamivel apám halála előtt átvettem a céget. Még a szüleim válása
előtt.
Mindjárt a tanulmányaim befejezése után apám mellett kezdtem
dolgozni. Lassan egyre világosabbá vált előttem, hogy ő már nem
képes megfelelni a követelményeknek. Az alkohol komoly gondot
jelentett a számára. - Keserű vonás jelent meg a szája sarkában. - A
válás után rosszabbodott a helyzet, és egyedül kellett vezetnem a
céget.
Valójában elégedett voltam, mert ettől kezdve a saját
elképzeléseimet valósíthattam meg. Később apám újra megnősült, és
néhány hónapig úgy nézett ki, hogy ismét ura a helyzetnek, de ez
nem tartott sokáig, és két évvel ezelőtt meghalt. Mivel a
mostohaanyám saját vagyonnal rendelkezett, a céget háromnegyed
részben én örököltem.
A maradék egynegyedet a fia, Paul Donaldson kapta, akit ismersz.
- Gúnyos pillantást vetett a lányra.
Hirtelenjében mintha felhő takarta volna el a napot.
84
- Kérlek, ne kezdjük ezt megint. Legalább itt ne! - könyörgött

Lisa.
- Hiányzik? - kérdezte tőle Henry kesernyés mosollyal.
- Csak nem akarom elrontani ezt a szép napot az állandó
csipkelődéssel - jelentette ki fojtott hangon.
- Belátással kell lenned irántam. Olyan vagyok, mint a beteg, aki
állandó lázméréssel akarja megállapítani, hogy jobban van-e már.
A lány ezt csak egyféleképpen tudta értelmezni. Koppanva letette
poharát az asztalra.
- Szóval nem vagy megelégedve a munkámmal? Azt veted a
szememre, hogy csak Paulról álmodozom, és ezzel fecsérlem az
időmet? Henry az asztal fölött átnyúlva megfogta a kezét.
- Nyugodj meg, kedvesem! Semmit nem hányok a szemedre, a
munkádat pedig kitűnően végzed - nézett rá békülékeny mosollyal. -
Nem lesz több csipkelődés, megígérem, szép napunk lesz. Megittad?
Akkor mehetünk.
Csodálatos órákat töltöttek együtt. A nap egyetlenegyszer sem
bújt felhő mögé, és ha így is történt volna, Lisa azt sem vette volna
észre. Henry vele volt, és csak ez számított.
A Louvre-ban kavargó tömegben belekarolt Henrybe, nehogy
elsodródjanak egymás mellől. A festményekre, melyeket látni akart,
sokszor csak egy röpke pillantást vethetett mások feje fölött. A Mona
Lisa előtt azonban hosszú ideig álltak.
- Most már menjünk! - kérte végül.
- Minden rendben? - érdeklődött Henry, mikor megint kint voltak
az utcán.
A lány bólintott.
- Lenyűgöző. Miután az ember olyan sok fényképet és
lenyomatott látott már, egyszer csak ott áll az eredeti előtt, és
egészen meghatódik.
85
Kettős esküvő
Henry furcsa pillantást vetett rá.

- Következő állomásként a Notre-Dame-ot akartam javasolni, de
ha az is így kibillent a lelki nyugalmadból...
- Kinevetsz - jegyezte meg szemrehányóan a lány.
- Sosem tenném! Csak egyfolytában új tapasztalatokat gyűjtök -
válaszolta könnyedén Winchester. - Gyere, tegyünk egy kísérletet a
Notre-Dame-mal! Éppen istentiszteletet tartottak, de a hívőket
valósággal elnyelte a hatalmas gótikus székesegyház. Sokkal többen
voltak a turisták, akik párosával vagy csoportokba verődve az
idegenvezetőkre figyeltek.
Lisa egy csendesebb oldalhajóba húzta Henryt, és lélegzet-
visszafojtva nézett felfelé, csodálta a magasba törő oszlopokat és a
hatalmas rózsaablakokat, melyek világító ékszerekként lebegni
látszottak a félhomályban.
A mise éppen a könyörgésnél tartott, a pap hangja végigzengett a
katedrálison.
Lisa Henry karjába kapaszkodott és áhítattal figyelte a szertartást.
Aztán egyszer csak villanófények és surrogó filmfelvevők törték meg
a varázst.
- Nahát! - háborgott Lisa. - Ezt igazán elhagyhatnák.
- Menjünk? - kérdezte Winchester, és a lány bólintott.
Átsétáltak a katedrális előtti kis téren.
- Már megint az a különös kifejezés ült ki az arcodra - jegyezte
meg Henry.
- Miféle kifejezés? - hökkent meg Lisa.
- Nagyon ismerősnek tűnik már, csak az okát nem tudom. Ha
rájövök, megmondom. Azt javaslom, most nézzünk meg valami
könnyedebb épületet. Kiterjedésében ugyan nem kisebb, csak éppen
a huszadik század jellegzetes műemléke, nem pedig a
tizenharmadiké.
86
- Hadd találjam ki! A Pompidou-központ? - Okos kislány.

Mehetnénk persze a Musée dOrsay-ba is, de valószínűleg hosszú sort
kellene végigállnunk, hogy bejussunk az impresszionista festők
kiállítására. Ezt ma inkább hagyjuk ki! A Pompidou-központ
mindenesetre vidámabb, és szintén legalább háromcsillagos látnivaló
turisták számára.
Ettől kezdve a nap hátralevő része csupa mulatság volt. A
Pompidou-központban műanyag csövekben mozgólépcsőztek,
melyek az épület külső falára szerelve olyanok voltak, mint valami
áttetsző hernyók. Az alattuk elterülő téren megbámulták a
mutatványosokat, átsétáltak a képekkel és szobrokkal teli, egyedien
modern építésű, magas, levegős termeken.
- Nem fantasztikus? - kérdezte lelkesen Henry az ebédnél a
tetőterasz éttermében. - Ez az épület elképesztő műszaki
megoldásokat rejt.
- És mi van az olyan épületek műszaki megoldásaival, mint a
Notre-Dame? - kérdezett vissza Lisa. - Akkoriban még nem volt
számítógép, amivel el lehetett volna végezni a tervezést.
Henrynek nevetnie kellett.
- Csak nem rejtett bírálatot hallok? Azt hittem, a jövőbe tekintő
ifjú hölgy vagy.
- A jövő a jelenből fejlődik, a jelen pedig a múltból. Talán nem? -
Lisának egyszeriben megjött a bátorsága ahhoz, hogy vitába szálljon
a főnökkel. - Az egyiknek szüksége van a másikra. Hiszen ez
kézenfekvő.
- Egy nulla a javadra. - Henry szomorkásán elhúzta a száját. -
Szépen ledorongolsz, ha a kedvenc vesszőparipám kerül szóba. Ebéd
után megnézheted a rue du Faubourg-Saint-Honoré előkelő üzleteit.
87
Kettős esküvő
Észre sem vették az idő múlását. Nevetgéltek és csevegtek, kézen

fogva sétáltak, mint egy szerelmespár. Henry mindazonáltal kifejtette
abbéli véleményét, hogy a sok utcai kávéház áldásos működése
nélkül elviselhetetlen volna egy gyalogos városnéző körút, annyira
elgyötri az ember lábát. Bár sétájukat gyakran megszakították, egy
idő múltán Lisa is belefáradt a látványosságokba.
Kimerülten letelepedtek valahol a Szajna-parton, és révült
tekintettel bámulták az aszfaltfestőket és a könyvárusok előtti
sürgést-forgást. A Szajnán a késő délutáni párás napfényben kis
motorcsónakok és a bateaux-mouches-nak nevezett jellegzetes
kirándulóhajók pöfögtek.
- Egy ilyen hajókirándulás kétségkívül kikerekítené a városnézést
- állapította meg Henry. - No, majd legközelebb.
Vajon csak udvariasságból mondta ezt, vagy komolyan gondolta?
Lisa nagyot sóhajtott.
- Így is csodálatos volt. Nem is lehetett volna szebb az első
Párizsban töltött napom. Nagyon köszönöm neked.
- Én is köszönöm. Rengeteg mindent tanultam ma.
- Te tanultál valamit? Azt hittem, Párizs minden zegét-zugát
ismered.
Henry ránézett. A fák árnyékában sötéten csillogott a szeme.
- Nem Párizsra gondoltam - mondta halkan.
Lisa nem bírta félrekapni a tekintetét, a férfi komoly pillantása
fogva tartotta. Úgy érezte, mintha zuhanna, mintha alámerülne
valami mély tengerbe. Hevesen megrázta a fejét, és nyelve hegyével
megnedvesítette száraz ajkát.
- Szerinted kaphatnánk itt valamit inni? Víz is megfelelne.
Borzasztó szomjas vagyok.
88
- Mit szólnál egy fagylalthoz? Az előbb láttam egy fagylaltos

bódét. Maradj itt a padon, én visszamegyek, és veszek két adagot.
Megígérhetem, hogy a legjobb fagylalt lesz, amit életedben ettél.
Az első kanál hideg, tejszínes finomság után Lisa megállapította,
hogy a férfinak igaza volt.
- Ízlik? - kérdezte Henry, miközben nekilátott a saját adagjának. -
Megmondtam neked.
- Hm, egyszerűen mennyei - sóhajtott fel Lisa elragadtatva, és az
utolsó cseppet is kikanalazta a műanyag pohárkából.
- A fagylaltkészítéshez igazán értenek a franciák - magyarázta
Henry. - Ni csak! A szád sarkában ott ragadt valami. Szabad? -
Odahajolt, és lenyalogatta az olvadt fagylaltcseppeket. - Tényleg
finom - suttogta, miközben nyelve hegyet végigjártatta a lány puha
ajkának körvonalain, majd egy pillanatra a szájába csúsztatta.
Csak futó, szinte játékos csók volt, Lisa mégis a mennyekben
érezte magát tőle.
- Igazán kár, hogy indulnunk kell, de a mama visszavár minket
vacsorára. És ma még rengeteg a dolgom - fűzte hozzá sóhajtva a
férfi. - A szabadnapra tervezett összes munkát be kell még pótolni.
- Értem - állt fel szomorúan Lisa is.
Miért nem hagyja, hogy szép lassan ébredjek föl ebből az
álomból? Muszáj rögtön lerángatnia a földre? A szeme sarkából
figyelte Henryt, akinek az arca zárkózott kifejezést öltött. Úgy tűnt,
teljesítettnek tekinti a kötelességét és gondolatban már visszatért
imádott számítógépéhez. Lisának valójában számolnia kellett volna
ezzel, mégis végtelen szomorúság lett rajta úrrá.
89
Kettős esküvő
7. FEJEZET
- Ha már itt vagyunk a városban, benézhetnénk Claude-hoz a

galériába - javasolta Henry, miután bedobta a szemétkosárba a
kiürült fagylaltos poharakat. - Ma valószínűleg tovább dolgozik, mert
szombaton nyílik a legújabb kiállítása.
Ezúttal nem időztek a mélygarázs homályában, Henry sietni akart.
- A galéria útba esik hazafelé, mindjárt a boulevard Saint-Germain
közelében van - magyarázta, miközben ügyesen kormányozta a
kocsit a kanyargós felhajtón. Ha találunk parkolóhelyet a közelben,
kiszállunk egy pillanatra, ha nem, akkor egyenesen továbbhajtunk.
Lisa nem szólt semmit, mert úgy érezte, nem kérték ki a
véleményét. Titkon azt remélte, nem találnak parkolóhelyet, mert
attól tartott, hogy Carolyn is a galériában lesz. Viszolygott a
lehetőségtől, hogy esetleg találkoznia kell vele.
Winchester visszatért a szokásos hivatalos hangnemhez.
Parkolóhelyet is találtak.
Miért is ne találtunk volna? - gondolta Lisa letörten. Elpártolt tőle
a szerencse.
Átkeltek egy szűk utcácskán, mely teli volt hívogató kis
üzletekkel: könyvesboltokkal, régiségkereskedésekkel,
divatáruboltokkal - megannyi színes kirakattal. Az üzletek még
nyitva voltak, de rövid körülnézésre sem maradt idő. Henry már a
galéria ajtaja előtt állt és kopogott.
Aranyszínű betűkből kirakva ott díszelgett a felirat: Galerié
Delage.
90
Claude örömteli meglepetéssel üdvözölte őket. Ingujjban, kócos

hajjal nyitotta ki az ajtót, sötét szemében gyerekes vidámság
csillogott.
- Meg akarjátok nézni, micsoda felfordulás van nálam? Nyakig
vagyunk a munkában. - Sugárzó tekintettel nézte őket, és szemmel
láthatóan büszke volt angol nyelvtudására. Az eladótéren keresztül
hátravezette vendégeit a kiállító terembe.
A fehérre meszelt falaknak fordítva bekeretezett képek sorakoztak
a padlón. A terem közepén, egy asztalon katalógusok, meghívók és
nemzetközi művészeti folyóiratok hevertek.
Egy tarka pulóveres fiatalember, akinek cigaretta fityegett a
szájában, nagy odafigyeléssel feliratokat gépelt. Monsieur Delage
Philippe néven mutatta be, mire felállt, udvariasan meghajolt és
kíváncsi tekintettel méregette Lisát.
A lány szíve összeszorult, amikor megpillantotta Carolynt.
Tűzpiros farmert meg oroszos ingblúzt viselt, és egy létra tetején
állva gipsszel tapasztotta be a szögek ütötte kis lyukakat a falon.
- Henry! Jaj de örülök! Tényleg te vagy az? Megismertem ám a
hangodat! - Lázas sietséggel lemászott a létráról, közben leejtette a
simítót, majd Winchester karjába csimpaszkodott. - Henry, drágám,
segítened kell. Nem tudok...
Lisa nem hallotta, mit mond tovább, mert Claude kezdte
körbekísérni a galériában.
Néhány képet megfordított, hogy vendége megcsodálhassa, és
kissé tört angolsággal folyamatosan beszélt hozzá. A lány udvariasan
mosolygott, néhány semmitmondó megjegyzést tett, miközben
sikertelenül próbálta kihallgatni a terem másik oldalán Henry és
Carolyn között folyó beszélgetést - Claude, van egy perced a
számunkra? - kiáltotta oda Henry.
91
Kettős esküvő
A galéria tulajdonosa egy röpke meghajlással elnézést kért, és

odament a párhoz.
Carolyn közben belekarolt Henrybe nagy kék szemében könnyek
csillogtak.
Lisa savanyúan tovább nézelődött, aztán belelapozott egy
művészeti folyóiratba, visszatette az asztalra, majd az ablakhoz ment
és elmélázva kibámult az utcára.
Néhány perc múlva odalépett hozzá Henry és a vállára tette a
kezét.
- Drágám, egy kis időre magadra kell hagyjalak. Carolynnak
nézeteltérése támadt a főbérlőjével, odamegyek vele és tisztázom az
ügyet. Claude majd elszórakoztat, amíg nem vagyok itt. Rendben? -
Homlokon csókolta és kedvesen elköszönt tőle, de mindezt biztosan
csak Carolyn miatt tette, aki mostanáig nem is vett tudomást Lisa
jelenlétéről.
Miközben Henryvel karöltve távoztak a galériából, gyilkos
pillantást vetett Lisa felé.
Nem adta fel, gondolta a lány. Talán a végén tényleg oltár elé
citálja.
Amikor átkeltek az úttesten, Henry kicsit közelebb hajolt
Carolynhoz, aki csodáló tekintettel nézett fel rá. Lisa egyszeriben
fáradtnak érezte magát, fájt a lába, és a legszívesebben sírva elbújt
volna valahová, amiért a szép napját így elrontották.
Monsieur Delage odaállt mellé, ő is a távozókat nézte a
kirakatablakon keresztül.
92
- Henry rendkívül értelmes ember - jelentette ki elgondolkodva -,

de ez az okos ember időnként nagyon bután viselkedik egy bizonyos
ravasz nőszemély társaságában... No de van kávé az irodámban, Lisa.
Igyunk egy csészével, amíg Henryre várunk! Lisa észrevette a
Claude sötét szemében bujkáló gúnyt. Carolyn ravasz? Henry
biztosan nem tartja annak. Az ő számára egy csinos, ártatlan kislány,
aki szerelmes belé, mert a gondjaiba vette.
Vajon mit akkor az igazság? Miközben követte Claude-ot az
irodába, Carolyn iménti gyűlölködő pillantása jutott eszébe, és
egyszeriben úgy érezte, tudja, mi az igazság.
Eltelt egy óra, és Henry még mindig nem érkezett vissza. Lisa
több csésze teát megivott és jó néhány folyóiratot átlapozott anélkül,
hogy elolvasta volna őket.
Hét körül bedugta a fejét az irodába a kimerült Claude: - Mára
végeztünk, de Henry még mindig nincs itt. Szerintem az lesz a
legjobb, ha most hazamegyünk. Persze csak akkor, ha maga is így
gondolja. Biztosan finom vacsora vár ránk.
A lány azonnal felállt.
- Egyetértek, monsieur Delage. Hiszen Henry kocsival van, és
haza tud jönni, amint végzett. - Ezt talán egy kissé bosszús hangon
mondta, de hát végül is bosszús volt.
Claude kényelmes autójával utaztak vissza. Ha Lisa arra gondolt,
hogy most Henry mellett ülhetne, a legszívesebben elsírta volna
magát. Csak a férfi járt a fejében, egyszerűen képtelen volt bármi
másra gondolni. Nehogy elbőgje magát, inkább elmesélte Claude-
nak, mi mindent látott aznap Párizsban.
Mikor begördültek a villa elé, Claude leállította a motort, és
együtt érzően megpaskolta Lisa hideg kezét.
- Ne aggódjon, kedvesem, minden jóra fordul! - Bizonyára
megérezte, mennyire szenved.
93
Kettős esküvő
Lisa a legszívesebben mindent elmondott volna neki. Henry

valószínűleg semmit sem árult el szüleinek a nevetséges félrevezető
hadműveletről, amit kiagyalt. Ha ő most megemlítené a cselszövést,
azzal csak tovább bonyolítaná a helyzetet.
Természetesen el kellett mondaniuk Monique-nak, hogy mi
történt, és az asszony nem tudta leplezni, mennyire nincs ínyére a
dolog.
- Nagyon udvariatlan volt Henrytől, hogy magára hagyta és
elment Carolynnal. - Barna szeme csak úgy villogott mérgében. -
Majd én beszélek a fejével, amint megjön.
- Kérem, ne tegye - könyörgött Lisa rémülten. - Tényleg nem
számít... Különben csodálatos napot töltöttünk Párizsban.
Monique éles pillantást vetett rá, és Lisa megint attól tartott, hogy
arcáról le tudják olvasni, mit érez.
- Nagy volt a hőség - hadarta -, és a városnézés mindig
megkínozza az ember lábát... Lezuhanyozhatnék még gyorsan
vacsora előtt? - Természetesen, drágám. Ma úgyis kicsit később
eszünk. Marié meghívta magához a húgát családostól néhány napra,
így aztán alig győzi a munkát. Tehát kivételesen fél kilenckor lesz a
vacsora. Addig remélhetőleg a fiam is visszaér.
Henry azonban csak a vacsora után érkezett vissza. Claude már
visszavonult a dolgozószobájába, Lisa és Monique még kávézgatott,
mikor Carolyn kíséretében belépett.
- Mama, kérlek, bocsáss meg. Remélem, nem várakoztattunk meg
benneteket - vágott bűnbánó arcot. - Lisa, drágám, elnézést kell
kérnem, amiért egyedül hagytalak. De ha megtudod az okát, biztosan
megértesz. - Egyik karjával átölelte a lányt, és arcával futólag
megérintette a haját.
Lisa mozdulatlanul tűrte a megjátszott gyengédséget. Még mindig
ezt az idétlen színjátékot folytatja, gondolta méla undorral.
94
Henry ezután kézen fogta Carolynt, és odavezette az

édesanyjához.
- Mama, ez a szegény gyermek ostoba módon felelősnek érzi
magát a késésért.
Az az igazság, hogy nem tudja, hol hajthatná le ma éjjel a csinos
fejecskéjét. - Elnéző mosollyal figyelte Carolyn sírástól elgyötört
arcát. - Hetek óta nézeteltérései vannak a főbérlőjével, és ma végleg
kenyértörésre került a sor. Azért mentem vele, hogy tárgyaljak a
hölggyel, de az valóban egy boszorkány. A legképtelenebb dolgokat
állította, és az egész roppant kínos volt. Végül nem maradt más hátra,
összecsomagoltuk Carolyn holmiját és elhagytuk a lakást. Próbáltunk
más helyet keresni, de nem találtunk megfelelőt így azt javasoltam
Carolynnak, hogy ma éjjel egyelőre maradjon nálunk, és holnap
próbáljon másik albérletet keresni.
Carolyn Monique-ra nézett könnyben úszó, hatalmas kék
szemével.
- Borzasztóan sajnálom, madame, hogy csak úgy berontok ide, és
ennyi kellemetlenséget okozok. Bárhol elalszom, akár a padlón vagy
a kanapén is.
- Arra nem lesz szükség. Találunk neked egy ágyat. Nagyon
örülünk, hogy itt vagy köztünk, Carolyn - jelentette ki
kötelességszerűen a ház asszonya. - Mindjárt rendbe hozok neked
egy szobát. Üljetek le, hozatom nektek a vacsorát! - fordult a fiához.
A kedves modorához képest szokatlanul éles hanghordozás
félreérthetetlen volt.
Henry, aki éppen egy széket vitt az asztalhoz Carolyn számára,
meglepetten felvonta szemöldökét.
Lisa felállt.
- Viheted az én székemet is, Henry. Végeztem az evéssel.
- De hát... - ellenkezett a férfi.
95
Kettős esküvő
- Úgyis fel akartam hívni a szüleimet. Megbeszéltük, hogy ilyen

tájban fogok telefonálni - tért ki előle kedvesen a lány. Miközben
kifelé igyekezett, látta, amint Carolyn bizalmasan Henry karjára teszi
a kezét.
Lisa a szobájában leroskadt az ágyra. Megpróbálta másra terelni a
gondolatait, mielőtt felhívja a szüleit. Egy héttel azelőtt már beszélt
velük telefonon, de csak tőmondatokban.
- Jaj de örülök, drágám! Már nagyon vártuk a hívásodat. - Az
édesanyja hangja olyan melegnek és vigasztalónak hatott. - Még
mindig nem tudom felfogni, hogy több ezer kilométer távolságból
beszélgethetek veled. Franciaországban vagy még? Tetszik? És láttad
már Párizst? Lisa nagyot nyelt.
- Igen, még Franciaországban vagyok, és ma voltunk Párizsban...
És ti mit csináltatok?
- Csodálatos időnk van. Egészen más világ ez itt. Az embernek
látnia kell Miami Beachet, hogy elhiggye. Amióta itt vagyunk, még
egyszer sem borult be az ég, itt tényleg mindig süt a nap. Annyi
mindent csináltunk! Kirándultunk például az Everglades
rezervátumba, és láttam aligátort. No és a madarak! Micsoda
színkavalkád, elképesztő! Tegnap meg tudod, hol voltunk? Nevetni
fogsz... A Disneyworldben! Emlékszel még, hogy fintorogtam, ha
csak a nevét meghallottam? De ez a mesevilág igazán nagyszerű.
Rengeteget fényképeztünk. Itt minden hatalmas, és állandóan
történik valami. Furcsa lesz ezek után megint visszazökkenni az
álmos streathami életbe.
Lisa még sosem hallotta ilyen bőbeszédűen lelkendezni az anyját,
akit általában semmi nem hozott ki a nyugalmából.
96
- Remekül hangzik. Alig várom már, hogy mindent részletesen

elmeséljetek. - Igyekezett palástolni nyomott hangulatát. - Mikor
jöttök haza? - Kedden New Yorkba utazunk, azt még mindenképp
látnom kell. Ott maradunk éjszakára is, és szerdán repülünk haza.
Valószínűleg szerda este érkezünk meg. Te mikor jössz? - Még nem
tudom - mondta Lisa. - Nem tisztáztuk. De hát tudjátok az itteni
számomat. Hívjatok fel, ha megérkeztetek! - Rendben - mondta az
édesanyja vidáman. - Vigyázz magadra, és légy jó kislány! Üdvözöld
még édesapádat is! Lisa lelkiismeretesen feljegyezte, hány percet
beszélt, ugyanis ki akarta fizetni a telefondíjat. Mint várta jobban
érezte magát, miután elcsevegett a szüleivel. Kapcsolatba került az
általa megszokott, hétköznapi világgal, amelyben boldogan élt,
mielőtt szerelembe esett.
Még sokáig ülve maradt az ágyán és megpróbált rendet tenni a
fejében. Mindig értelmes józan gondolkodásra képes embernek
tartotta magát. Helyes, rendes, valamelyest csinos, de nem túl kacér
fiatal lánynak, aki a szülei házában gondtalan kertvárosi életet él,
nyáron teniszezik, tollaslabdázik, télen pedig egy színjátszó csoport
tagjaként tevékenykedik. Úgy gondolta, egy nap majd beleszeret
valakibe, férjhez megy, gyerekeket szül és a szüleiéhez hasonló életet
él.
Nem számolt azzal, hogy a szerelem ilyen lehengerlő érzés lehet,
hogy olyan váratlanul éri, mint derült égből a villámcsapás és
teljesen felborítja az érzelmi egyensúlyát.
Henry és Carolyn ebben a pillanatban egymás oldalán ülnek az
étkezőasztalnál. A gondolat olyan szörnyen fájdalmas volt, hogy
kínjában összegörnyedt.
Kopogtak, és nyomban ezután feltárult az ajtó.
Lisa felállt, s úgy bámult Henryre, mintha szellemet látna.
97
Kettős esküvő
- Mi történt? Úgy nézel ki, mint aki kísértetet lát - mondta a férfi
ingerülten.
A lány nyelve hegyével megnedvesítette kiszáradt ajkát.
- Csak elgondolkoztam. Megijesztettél.
- Gondoltam, segítek, ha nem kapsz vonalat Miamiba.
- Nagyon köszönöm - mondta Lisa távolságtartóan. - Jól
elboldogultam magam is. Nem kellett volna emiatt egyedül hagynod
Carolynt. Egyébként - folytatta határozottan -, nem gondolod, hogy
felhagyhatnánk végre a szerelem tettetésével? Tényleg nincs semmi
értelme. Nem is volt soha.
A férfi szürke szeme felvillant.
- Csak nem vagy féltékeny? - Féltékeny? - gúnyolódott a lány. -
Nevetséges! Csak azon töprengek, miért kell megvédenem téged a
kis barátnődtől, amikor rögtön ugrasz, ha csak füttyent. Nem hiszem,
hogy különösebben meg lenne róla győződve, hogy érdeklődsz
irántam. - Úgy találod? Akkor meg kellene győznünk róla, nem? A
férfi szeme vészjóslóan csillogott.
Lisa hátrálni kezdett, míg végül az ágy mellett háttal a falnak
ütközött.
- Nem gondolod? - ismételte halkan Henry, és átölelte. - Talán
előbb még gyakorolnunk kellene egy kicsit.
- Nem... Ne, ezt nem teheted - próbált védekezni Lisa, miközben
önkéntelenül a férfi nyaka köré fonta karját.
- Még sosem csókoltalak meg igazán. Hiba volt.
Lisa homályosan úgy érezte, hogy Henrynek - vele ellentétben -
eszében sincs átadni magát a szenvedélynek. Belenézett a szemébe,
mely olyan sötétszürke volt, mint vihar előtti csendben egy tó
felszíne. Csúfondárosan mosolygott, mintha kinevetné magában
Lisát az iménti kirohanás miatt.
98
A lány tekintete megállapodott Henry száján, és heves vágy

uralkodott el rajta. Ha nem csókol meg, elájulok, vagy meghalok,
gondolta kábultan.
- Most megmutatom, milyen egy igazi csók, jó? - suttogta Henry
közvetlen közelből.
Az álom valóra vált. Lisa lehunyta a szemét, és átadta magát az
érzéki mámornak, melyet a férfi ajkának simogatása keltett benne.
Még mindig ugyanott állt. Mikor Henry finoman az ágy felé tolta, ő
engedelmesen lefeküdt.
A férfi elnyúlt mellette, és fél könyökre támaszkodva figyelte.
- Szép vagy - suttogta. - Nagyon szép. Tudod, mit csinálnék veled
a legszívesebben, Lisa? Akarod tudni? Megmutassam? Lisa fejében
minden kavargott, ernyedtnek érezte magát, és majdnem elvesztette
önuralmát. De csak majdnem, ugyanis az agya még épp felfogta,
hogy Henry nagyon is jól tudja, mit tesz. Összeszorította az ajkát, és
egy hirtelen mozdulattal elfordította a fejét. A hosszú szőke fürtök
lepelként borították be a párnát Henry ujjaival beletúrt a hajtengerbe,
és felborzolta. Lisa egyszeriben megérezte a viselkedésében beálló
változást. Már nem udvarolt neki, csak a vágy vad ösztönének
engedelmeskedett. Miközben egyik lábával átkulcsolta a testét,
szorosan hozzásimult, hogy éreztesse ágaskodó gerjedelmét.
Lisa nem tudott tovább ellenállni. Szerette a férfit, amióta először
találkoztak, és most a régen várt beteljesedés ígéretét jelentette
mindez.
99
Kettős esküvő
- Miért is kellett megkérdeznem? - sóhajtotta Henry. Zihálva

lélegzett, és testén remegés futott végig. Elkezdte lefejteni a lány
blúzát, türelmetlenül rángatta a gombokat, majd a melltartó kapcsát
keresgélte. - Nem nyitnád ki ezt a vackot? - bökte ki nyersen, és
egyik kezével megérintette a vékony anyag alatt kirajzolódó kemény
mellbimbót, másik kezét a rugalmas öv alatt a lány szoknyája alá
csúsztatta.
Lisának az izgalomtól elakadt a lélegzete, reszketve tűrte, hogy a
férfi simogassa.
Arra ocsúdott, hogy Henry már nem fekszik rajta, hanem az ágy
szélén ül, s a térdén könyökölve szörnyen káromkodik.
Ugyanakkor a szomszédos dolgozószobából hangos beszéd és zaj
szüremlett át.
- A mindenségit, hát nem tudtak volna várni egy kicsit? - A férfi
ingerülten felugrott, levetette magát egy karosszékbe, és dühödten a
szőnyegre meredt.
Lisa felült az ágyon, és sietve begombolta a blúzát.
- Mi történik ott? - Marié van odaát. Biztos vendégágyat állít fel a
becses családjával - mondta Henry ingerülten.
- Carolynnak? - Nem, nekem. Carolyn azt a szobát kapja,
amelyikben én aludtam. Anyám ötlete volt.
- Itt alszol a szomszédban? - kérdezte Lisa ijedten. Te jó ég,
gondolta, messze a ház többi lakójától, és csak egy ajtó választ el
bennünket! - A mama valószínűleg azt gondolja, nagy szívességet
tesz nekünk ezzel. - Winchester ezután megint dühös hallgatásba
burkolózott, és cipője sarkával mérgesen kopogott a szőnyegpadlón.
Végül Lisa nem bírta tovább, és erélyesen rászólt: - Hagyd abba!
Henry csodálkozva meredt rá.
100
- Lisa - kezdte fojtott hangon -, beszélnünk kell egymással! -

Igen? - kérdezett vissza hűvösen a lány. Átfogta felhúzott térdét, és
ártatlan arccal nézett Henryre. - Elhelyezkedtem, nekikezdhetsz.
- Ez nem mulatságos - mondta mogorván Henry. - Elég nagy
bajba keveredtem.
- Nem értem, miért. Ha úgy gondolod, nem tudsz jól aludni a
vendégágyon, akkor visszaengedlek a saját szobádba, és én költözöm
oda. - Lisa látta, ahogy a férfi ökölbe szorította a kezét, míg az
ujjpercek egész elfehéredve dudorodtak ki, és tudta, hogy kezd az
idegeire menni.
- Ne tettesd magad ilyen bárgyúnak! Egy lány, aki összeáll a
mostohaöcsémmel, nem lehet ártatlan.
Lisa szeme dühösen felcsillant, a legszívesebben Henry szemébe
vágta volna, hogy nincs igaza. De minek? Eddig sem volt hajlandó
hinni neki, miért tenné most? Talán jobb is, ha meghagyom abban a
hitben, hogy Paulba vagyok szerelmes, gondolta.
Egyfajta védőpajzsot jelentene nekem, ha megint elveszteném a
fejem, amikor kettesben vagyunk. Ezért hallgatott, és némán a vállát
vonogatta.
Henry sokáig nézte, mielőtt folytatta: - Mindkettőnknek vannak
gondjai, és ezeket csak úgy lehet megoldani, ha értelmesen és
tárgyilagosan megbeszéljük őket.
Aha, gondolta a lány, szóval megint ura a helyzetnek, és az
észlény beszél belőle.
- Tény, hogy roppantul tetszel nekem, és nyíltan bevallom,
nagyon szeretnék veled lefeküdni. Ezt nem láthattam előre, amikor
azt ajánlottam neked, hogy gyere ide.
Most viszont már így esett, és ezt meg kell gondolnunk.
Lisa alig tudta elhinni, hogy ez a hűvös, megfontolt ember az
imént majdnem teljesen megfeledkezett magáról.
101
Kettős esküvő
- Szerintem nincs semmi gond - válaszolta neki olyan hűvösen,

ahogy csak tellett tőle. - Semmi esetre sem szeretnélek kellemetlen
helyzetbe hozni. Az lesz a legjobb, ha rögtön visszautazom Angliába.
- Nem! - csattant fel Henry. - Nem lehet, mert szükségem van rád
a kézikönyv befejezéséhez. Körülbelül három-négy napot vesz még
igénybe. Úgyhogy leghamarabb szerdán utazhatsz el.
- Ezzel még nincs megoldva minden. Amióta itt vagyok,
állandóan fennáll a veszély, hogy elveszted az önuralmadat, és
letepersz - mondta Lisa.
Henry gyanakvó pillantást vetett rá.
- Ez igaz. Végül is férfi vagyok.
- Én pedig nő. Elég kellemetlen, nem? - Nem feltétlenül. Adott
esetben egész jól működhetne a dolog. Ismered a véleményemet a
tartós kapcsolatokról, és tudom, hogy még mindig Paulért vagy oda.
De azt is tudom, hogy ugyanúgy kívánsz, mint én téged. Úgyhogy
semmi szükség az érzelgésre. Teljesen természetes testi vonzalomról
van szó közöttünk. Miért védekezzünk ellene? Azon kívül
mindketten jobban tudnánk dolgozni, ha nem kellene állandóan azon
igyekeznünk, hogy ezt leküzdjük.
Lisa egyre növekvő megdöbbenéssel hallgatta.
- Mit ajánlasz? Egy éjszakát? Két éjszakát? Hármat? Vagy arra
gondolsz, hogy a viszonyunk legyen... Minek is nevezted? Tartós
kapcsolat minden kötelezettség nélkül? - kérdezte nyugodt hangon.
- Ezt neked kell eldöntened, Lisa. Bármi lehet, amit javasolsz.
Minden helyzetben belátó leszek.
Lisa dühében alig jutott szóhoz, és a legszívesebben lekent volna
Henrynek egy pofont, hogy elűzze arcáról az önelégült mosolyt. Ám
a férfi valószínűleg egyáltalán nem értette volna meg a
felháborodását.
102
- Erre csak egy választ lehet adni, az pedig: nem. Nem, nem és
nem. - Elégtétellel látta, hogy Henry elsápad. Biztosan nem ilyen
válaszra számított.
- Rendben van - mondta hűvösen a férfi. - Elsőre is felfogtam.
Felesleges ismételned magadat. Elég sokáig beszélgettünk. Jobb lesz,
ha most megnézem, mi történik odaát.
- Várj! - állt az útjába Lisa. - Szeretném egyszer s mindenkorra
tisztázni a helyzetet. Azt mondtad, három-négynapi munkánk van
még a kézikönyvvel. Nagyon hálás lennék neked, ha szerdára
foglalnál nekem helyet a londoni gépen. A szüleim akkor érnek
vissza Floridából, vagyis megint haza tudok menni. Otthonról majd
elküldöm a felmondásomat.
- Mi az ördögért akarsz felmondani? - értetlenkedett Henry. -
Hiszen az itteni munkánk során bebizonyítottad, hogy van műszaki
érzéked. Természetesen tovább kell képezni magadat, de azután majd
dolgozhatsz a technikai részlegünkben. Ha pedig unalmas lesz
számodra az irodai munka, áthelyeztetheted magad a dorseti
gyárunkba.
- Te is ott dolgozol? - kérdezte hűvösen Lisa.
Henry megint értetlenül nézett rá.
- Időnként. - Ezután felderült az arca, és csúfondárosan elhúzta a
száját - Rájöttem végre, miről van szó. Nem kell félned, a jövőben a
közeledbe se megyek, amennyiben ez megnyugtat.
Lisa a fésülködőasztalhoz lépett, és gondolataiba merülve a
hajkefével játszadozott. Mi lett a ma délutáni felhőtlen
barátságunkból! - gondolta szomorúan.
- Majd megfontolom - jelentette ki tömören, és elkezdte a haját
kefélni. A tükörben látta még, hogy Henry határozatlanul álldogál.
Lenyomj a dolgozószoba ajtajának kilincsét, és átmegy. Mindjárt
ezután megint feltűnt a feje az ajtónyílásban.
103
Kettős esküvő
- Már elmentek - újságolta. - Valójában hálásnak kellene nekik

lennem, amiért megvédtek attól, hogy bolondot csináljak magamból.
Visszamegyünk a többiekhez? Carolynt remélhetőleg sikerült
meggyőznünk, hiszen elég sokáig voltunk távol.
Szóval csak ezért jött be! - Muszáj tovább játszanunk ezt az
ostoba bújócskát? - kérdezte Lisa mereven.
- Feltétlenül, kitűnően működik. Azt hiszem, Carolyn lassan
belátja, hogy nem faraghat belőlem férjet.
Carolyn egyedül gubbasztott a szalonban. Amint meglátta Henryt,
felugrott és odaszaladt hozzá.
- Idehoztam a kávédat, nem ittad meg. - Duzzogva kézen fogta a
férfit, és magával vonszolta egy asztalhoz.
Henry óvatosan kiszabadította magát.
- Köszönöm, Carolyn, de elég kávét ittam már.
- Akkor ülj ide hozzám és mesélj valamit! - kérte hízelkedve a
lány.
- Sajnálom, drágám, de még dolgoznom kell. Valószínűleg sokáig
fog tartani, de holnap reggel együtt keresünk neked valami szállást.
Aludj jól! - simogatta meg búcsúzóul a lány selymes barna haját.
Olyan barátságosan és finoman bánt vele, hogy Lisa alig bírta
elviselni.
Tüntetően átvonult a szoba másik végébe, és úgy tett, mintha az
egyik kisasztalon álló kínai vázát nézegetné.
Henry bosszantóan bizalmas tekintetet vetett rá.
- Ha befejeztem a munkát, még benézek hozzád, Lisa drágám -
mondta halkan, miközben kiment.
Lisában forrt a düh, és a legszívesebben utána hajította volna a
vázát. Nem volt kedve tovább színészkedni Carolyn előtt, és ki akart
menni.
104
Carolyn azonban az útjába állt. Kék szeme haragosan villogott, és

arcán piros foltok jelentek meg. Büszkén hátravetett fejjel nézett vélt
vetélytársára.
- Biztosan azt hiszi, hogy el fogja venni feleségül. Pedig nem
fogja megtenni, higgye el nekem! Az nem zavar engem, ha lefekszik
holmi nőcskékkel. Ha elege lesz magából, majd visszajön hozzám,
ahogy eddig is. Mindent megtesz, amit csak akarok.
Tudom, hogy szeret. És azt is tudom, hogy feleségül fog venni.
Lisa undorral nézte a csinos, de haragtól eltorzult arcot.
- Erre nem vennék mérget - vetette oda foghegyről. - Ha
megbocsát, akkor én most... - Elviharzott Carolyn mellett, aki
döbbenten hápogott.
A hallban összefutott Monique-kal. Az asszony bosszúsnak
látszott.
- Marié nincs éppen oda az örömtől, hogy megint át kell rendeznie
a szobákat - tájékoztatta Lisát. - Hogy ennek is épp akkor kell
történnie, amikor tele a ház! De majd csak megoldjuk valahogy. Hol
vannak a többiek? - Carolyn a szalonban, Henry pedig a
dolgozószobájában. Még segítenem kell neki. - Lisa úgy döntött,
ehhez az ártalmatlan hazugsághoz folyamodik, mert attól tartott,
különben kénytelen lesz Carolyn társaságában tölteni az est hátralevő
részét.
Madame Delage elhúzta a száját és felsóhajtott.
- Akkor fel kell áldoznom magam, és eleget kell tennem
háziasszonyi kötelességeimnek. Jó éjszakát, drágám! És ne hagyja,
hogy a fiam agyondolgoztassa! - Mielőtt elindult volna, mosolyogva
előrehajolt és jobbról-balról megcsókolta Lisát.
A szobájában Lisa felkapcsolta az ágy melletti olvasólámpát, és
kényelmesen elhelyezkedett. A szomszéd szobából nem hallatszott
neszezés.
105
Kettős esküvő
Vajon Henrynek milyen halaszthatatlan dolga akadhatott? A

kézikönyvet a maga részéről már befejezte, hiszen mindig előbbre
járt egy lépéssel.
Talán nem is dolgozik, csupán ezzel az ürüggyel akart egyedül
maradni. Talán nincs is az irodájában. Észrevétlenül kiszökhetett a
kertbe az oldalsó bejáraton, és elhajthatott - például Párizsba.
Lisa tanácstalanul bámult az ajtóra. Nagyon is szerette volna
tudni, hogy hol lehet a férfi.
Eltelt egy óra, és már kétszer is végigolvasta a fejezetet, de nem
fogta fel a tartalmát. Az órára nézett. Negyed tizenegy volt.
Időközben egész bizonyossá vált abban, hogy Henry nincs a
szomszédban. Úgy gondolta, az a legokosabb, ha mindjárt lefekszik
aludni és elfelejti a nap kevésbé örvendetes eseményeit.
Körülbelül egy óra hosszat olvasta még az ágyban a krimit, míg
végül nem bírta már nyitva tartani a szemét. Ennek ellenére még
mindig nem tudta, ki a gyilkos. Ásítva kapcsolta le a villanyt, és
hamarosan könnyű álomba szenderedett - egyfajta éber álomba.
Mintha Henry szólongatta volna a nevén. Kinyitotta a száját, hogy
válaszoljon, de kiszáradt torkát egyetlen hang sem hagyta el.
Tekintetét a sötétbe meresztve látta, hogy egy hatalmas, ijesztő alak
áll az ágya mellett.
Tudta, hogy ébren van, és nem álmodik. Félénken kinyújtotta a
karját, és a villanykapcsoló után tapogatózott Végre megtalálta, és a
következő pillanatban világos lett.
Lisa megdermedt ijedtében. Valaki rákiáltott. Védekezően az arca
elé kapta a kezét, mert úgy érezte, mintha rádőlnének a szoba falai.
Fojtottan felsikított, és visszazuhant a sötétségbe.
106
8. FEJEZET
Lisa felnyitotta a szemét. A szoba most világos volt. Henry állt az

ágya mellett, aki lehajolt hozzá, és kisimított egy hajtincset az
arcából.
- Mi történt? Csak arra emlékszem... - dadogta, és fel akart ülni.
- Pszt, kedvesem! - A férfi leült az ágy szélére, és szorosan
magához ölelte. Megijedtél, de most már minden rendben.
Biztonságban vagy.
Lisa hozzábújt, az ing vékony anyagán át érezte Henry testének
melegét és friss, férfias illatát. - Szegény kislány, alighanem rosszat
álmodtál. - Hangja megnyugtató volt, és gyengéd, akárcsak a keze,
mellyel az arcát simogatta.
Sosem gondolta volna, hogy Henry ilyen kedves tud lenni.
Carolynhoz talán igen, de őhozzá?! - Rosszat álmodtál, ugye? -
Valahogy úgy... - Fejét még mindig a férfi mellén nyugtatta. Érezte
egyenletes szívverését és a sajátját is, mely még elég szapora volt. -
Már évek óta rendszeresen kísért ez az álomkép - magyarázta. -
Felébredek, és tudom is, hogy ébren vagyok, aztán egy szörnyű,
árnyszerű alakot látok az ágyam mellett. Majdhogynem lebénulok az
ijedségtől. Megpróbálok kiáltani, de egy hang sem jön ki a torkomon.
Amint felgyújtom a villanyt, az alak semmivé foszlik. Egy idő múlva
aztán újra megnyugszom.
De most... - Egész testében remegett.
- De most a világosban sem tűnt el az alak, mert én voltam az.
Szegény Lisa, kérlek, bocsásd meg, hogy még álmodban is
ijesztgetlek.
107
Kettős esküvő
A lány félelme fokozatosan alábbhagyott, és a szíve is megint

nyugodtabban vert.
Nagyszerű volt Henry mellett, a karjaiban feküdni. Még órákig
így tudott volna maradni, de az nem vezetett volna semmi jóra.
Mosolyogva kiszabadította magát az ölelésből, és hátradobta a haját.
- Lisa megint jól van - jelentette be tréfásan. - Köszönöm, hogy
megmentetted.
- Örömmel tettem - mondta Henry, és barátian megölelte.
Egyszeriben megint olyan fesztelenül tudtak beszélgetni, mint
délután Párizsban.
Henry egy idő múlva felállt az ágyról.
- Nem is tudod, hogy miért jöttem be a szobádba. Átdolgoztam a
kézikönyv utolsó fejezetét, de egyáltalán nem vagyok vele
megelégedve. Gondoltam, talán megnézhetnéd, ha még ébren vagy.
Kopogtam, szólongattalak, de csak furcsa zajt hallottam.
Bejöttem hát és éppen villanyt akartam gyújtani, amikor
megláttad a kísértetedet.
- Sajnálom... Szívesen segítek neked. Mindjárt átmegyek, csak
rendbe hozom magamat. - A lány érezte, hogy Henry a meztelen
karját és hálóingének mély kivágását nézi.
- Vegyél fel valamit, különben aligha fogunk tudni munkához
látni! - Ne izgulj, dolgozni fogunk! Elfelejtetted, hogy az irodádban
Mrs. Smith vagyok, egy kedves negyvenéves háziasszony, akinek
férje és felnőtt fia van? Szóval csak semmi zaklatás, ha szabad
kérnem.
A férfi nem nevetett.
- Igyekszem nem elfelejteni - ígérte, és sietve elhagyta a szobát.
Lisa gyorsan arcot mosott, farmert és pulóvert húzott, majd
átment az irodába.
108
- Remek - jelentette ki a férfi hivatalos hangon. - Ülj le,

elmagyarázom, miről van szó! Ez a spreadsheet egy részlete. Ne
kérdezd, hogy mi az spreadsheet, érd be annyival, hogy afféle
táblázatkezelő: rovatok és oszlopok vannak benne. Mrs. Smith
számára mindenesetre nagyon hasznos lesz. Különböző vásárlóktól
mindenféle megrendelést kap az ínyenckészítményeire, és az egyes
hozzávalók napi árát is figyelembe kell vennie ahhoz, hogy helyes
legyen a számítása. Tudsz követni? - Azt hiszem, igen.
- Az a gond - folytatta Henry elgondolkodva -, hogy minden kis
lemeznél előfordulhat, hogy a tárolt adatok esetleg eltűnnek. Bár
vannak megoldások arra, hogy...
Lisa érezte, hogy a figyelme folyamatosan lankad. Henry élénk,
lelkesedéstől csillogó szemét nézte, és ráeszmélt, hogy ebben a
pillanatban ő csak Mrs. Smith, akinek egy úgynevezett spreadsheettel
vannak gondjai. Úgy tűnt, a férfi teljesen elfelejtette, hogy röviddel
ezelőtt még le akart vele feküdni.
Bő két óra alatt többé-kevésbé tisztázták a spreadsheet kezelésével
kapcsolatos homályos részleteket. Henry rendkívül boldog volt, Lisa
arca kipirult a nagy erőfeszítéstől.
- Hihetetlen! Lisa, igazán nagyszerű vagy.
- Mrs. Smith - javította ki a lány, és elnyomott egy ásítást.
- Végeztünk a munkával, nem vagy többé Mrs. Smith - mondta
kedvesen Henry -, hanem Lisa Stephens, nagyon izgató, fiatal hölgy.
Lisa úgy érezte, elhagyja minden ereje. Türtőztetnie kellett magát,
hogy ne simuljon oda hozzá, és ne mutassa ki, mennyire kívánja.
- Tényleg nem tudom, hogy boldogulnék nélküled. Még sosem
ismertem senkit, akivel ilyen jól tudok együtt dolgozni. Úgy tűnik, a
gondolataink azonos hullámhosszon működnek.
109
Kettős esküvő
- Igazán remek! - állt fel a lány. - Ha már nincs rám szükséged,

visszafekszem aludni. Megígérem, hogy nem ismétlem meg a
kísértetes jelenetet.
- Én sem fogok megint megjelenni az ágyadnál - fogadkozott
Henry. Rövid szünet után folytatta: - Hacsak nem változott meg a
véleményed a javaslatommal kapcsolatosan.
- Ilyen gyorsan nem változtatok véleményt. Ebben a tekintetben
nem vagyunk azonos hullámhosszon.
- Csak gondoltam, még egyszer szerencsét próbálok. De ha már
nem akarsz velem lefeküdni, legalább megihatnánk egy búcsúitalt.
Lisának kiszáradt a torka, és melege lett Lehet, hogy a
megfeszített munka miatt, de lehet, hogy az volt az oka, hogy
figyelte Henryt, aki kócos hajjal és kigombolt inggallérral hajolt a kis
italszekrény fölé. Éjszakai közös munkájuk közben ebben a csendes
szobában, ahol csak két íróasztali lámpa világított, veszélyesen
meghitt hangulat alakult ki. Odamehetne a férfihoz, átkarolhatná,
kigombolhatná az ingét... Nem, mondta magában, nem vagyok én
ilyen... ilyen...
Henry felemelt két üveget, és kérdően nézett Lisára.
- Csak ásványvizet kérek - válaszolta meg ő a néma kérdést.
- Azt én nem nevezném altató italnak. Csak egy kortyot hajts fel
ebből, hogy jól aludj - nyomott a lány kezébe egy poharat. -
Egyébként van is okunk az ünneplésre.
Koccintsunk! A spreadsheet fölötti győzelmünkre! - Igen, a
spreadsheet. - Lisa egy hajtásra kiitta a szódás whiskyt. - Örülök,
hogy rájöttem - jegyezte meg szárazon. - Majd még átnézem és
gyakorlom, hogy egész biztos legyek a dolgomban. Köszönöm az
italt, és jó éjszakát. Holnap találkozunk.
110
- Ezek voltak a legkiábrándítóbb szavak, amiket valaha is

hallottam. Jó éjszakát! A lány becsukta maga mögött az ajtót, és
nekitámaszkodott. Szemében könnyek csillogtak. Okos dolog volt
megfutamodni, vagy csak álszemérmeskedés, vagy egyenesen
ostobaság? Nem tudta eldönteni. Csak azt tudta, hogy még soha
életében nem érezte magát ennyire boldogtalannak.
Nyugtalan éjszakája volt, keveset aludt.
Monique éppen kávét öntött magának a nagy ezüstkannából,
amikor lement reggelizni.
Henry az anyja mellett ült, bosszantóan friss volt, és lerítt róla,
hogy ki van békülve istennel és a világgal.
Claude már az ajtóban toporgott.
- Carolyn, gyere már, légy szíves. Sietnünk kell. Jó reggelt, Lisa!
Ma este látjuk magát és Henryt a megnyitón, ugye? - A választ meg
sem várva, türelmetlenül kitessékelte a szobából Carolynt, aki durcás
arccal engedelmeskedett.
Mindjárt ezután felbőgött a kocsi motorja.
- Kiállítás előtt Claude mindig ilyen - magyarázta elnéző
mosollyal Monique, és Lisának is tölteni készült.
Henry segítőkészen odanyújtotta a csészéjét. A lány szemlesütve
megköszönte.
- Henry azt mondta, hogy késő éjszakáig dolgoztak - folytatta
madame Delage a kávéját kortyolgatva. Közben hol a lányt, hol
pedig Henryt méregette kíváncsi pillantásokkal. Mintha azon
töprengett volna, mivel töltötték az éjszaka hátralevő részét a
fiatalok.
A fia elégedetten hátradőlt a székében.
- Lisának nem is lehet elég munkát adni, mama. Ma reggel igazán
vállalkozó kedvűnek látszik.
111
Kettős esküvő
- Szerintem inkább egy kissé fáradtnak. Ma szabadnapot adsz

neki, ragaszkodom hozzá.
- Nem kell mindjárt felbosszantanod magad, mama - dörmögte
Henry - Ma reggel úgysem akartam dolgozni, mert Carolynnak kell
albérletet keresnem. Biztosan el fog tartani délutánig, hacsak nincs
rendkívüli szerencsém.
- Rendben - bólintott az anyja. - Ma este korán vacsorázunk,
mielőtt elmegyünk a megnyitóra. Claude persze haza sem jön, majd
csak este, a megnyitó után. Hazajössz időben, hogy elvihess minket
Lisával? - Természetesen. Megtiszteltetés számomra, hogy e
csodálatos hölgyeket elkísérhetem - hajlongott tréfásan Henry.
Monique szeretetteljes pillantással követte a fiát, ahogy elhagyja a
szobát. Ezután Lisához fordult és megkérdezte: - És mi mit
csináljunk ma délelőtt? Ha jól értettem, késő éjszakáig dolgozott. Ki
kell kapcsolódnia. Egy párizsi kirándulás kirakat nézegetés nélkül
nem az igazi. Bemenjünk a városba? - Igazán remek lenne.
- Jó - mondta vidáman Monique. - Jean be tud vinni minket
kocsival. Jean Marié férje, de ezt már biztosan tudja. Örülni fog,
hogy egy kicsit elszabadulhat a népes rokonságtól. Tíz óra körül
induljunk? Nagyon szeretek vásárolni. Biztosan jól fogunk együtt
szórakozni.
Valóban jól szórakoztak, és Lisa kitűnően megértette magát
Monique-kal. Végigjárták a csillogó-villogó áruházakat, majd
megcsodálták a rue du Faubourg-Saint Honoré előkelő kirakatait.
- Ezek az árak! - kiáltott fel Lisa, miután átszámította a francia
frankban megadott összeget angol fontra. - Azt hiszem, sosem
mernék egy ilyen üzletbe belépni.
112
- Várjon csak! - mondta Monique titokzatosan. - Mutatok

magának valamit. Átvezette Lisát a hömpölygő embertömegen a
kisebb mellékutcák felé, és ott megállt egy Louise feliratú üvegajtó
előtt. Kecses nő sietett elébük szűk fekete ruhában, nyakában
gyöngysorral. Monique-kal jó ideig franciául társalogtak, amiből
Lisa egy szót sem értett.
Arra számított, hogy itt is, akárcsak az előkelő üzletek
kirakataiban, csak néhány ruha lesz kiállítva. De ez a bolt tele volt
áruval. A legkülönfélébb anyagokból készült ruhák lógtak szorosan
egymás mellett, minden elképzelhető színben és mintával.
- Louise nagyon népszerű - súgta Monique. - A divatos párizsiak
jó része itt vásárol.
Úgy látszik, a színek és szabásminták eldorádójában ő is ki akar
választani magának valamit, gondolta a lány, és örült, hogy ennek
tanúja lehet.
Louise néhányszor körbejárta Lisát, a szakértő szemével
méregette, és közben egy-két szóval franciául közölte észrevételeit.
- Minthogy Louise nem beszél angolul, jobb lesz, ha én tárgyalok
vele. Biztosan találunk magának valami megfelelő ruhát a mai estére.
- Nekem? - kérdezte Lisa döbbenten. - Azt hittem, magának akar
vásárolni valamit.
Monique titokzatosan mosolygott.
- Nem, nekem jelenleg megvan mindenem, ami szükséges. De
magának kell valami szép ruha a megnyitóra.
Lisa kétségbeesett. Ezek a ruhák itt valószínűleg egy vagyonba
kerülnek.
- Tényleg nincs szükségem új holmira. Két ruhám is van, nagyon
csinosak - bizonygatta -, és különben sem fog engem ott senki sem
megnézni.
113
Kettős esküvő
- Egy fiatal lány mindig szeretne új ruhát - jelentette ki Monique

ellentmondást nem tűrő hangon. - Hagyjon mindent Louise-ra! Úgy
tűnt, Louise már választott is. Miközben ide-oda tologatta a
ruhaállványon a vállfákat, csendben társalgott magában.
- Mit mond? - kérdezte halkan Lisa.
- Valami nagyon hízelgőt magáról. Főleg a hajáért van oda.
Félóra múlva Lisa a sok próbától egészen elkábult, a karja is
belefájdult a gyakori emelgetésbe. Végül Louise megtalálta a
megfelelő ruhát, és elismerően tapsolt.
- Voilá! Ez az! - Odavezette Lisát az álló tükör elé, hogy
megszemlélhesse az eredményt.
Lisa alig ismert magára a karcsú, előkelő hölgyben, aki a tükörből
nézett vissza rá.
A halványzöld krepdesinből készült ruha felső része követte a
teste vonalát, kiemelte darázsderekát. A széles vállpántokat
elefántcsontszínű hímzett minta díszítette, mely megismétlődött a
térdig érő, bő alj szegélyén. A ruha egészében egyszerű, mégis
különleges benyomást keltett, de Lisa álmában sem gondolta volna,
hogy valaha is vehet magának valami hasonlót. Hiába, ez Párizs! -
Elle est ravissante, exquise! - ujjongott Louise. Hanyagul egy széles
stólát dobott a lány meztelen vállára, és néhány csattal villámgyorsan
laza kontyba tűzte Lisa haját. Ezután hátrált pár lépést, és elégedetten
megcsodálta művét.
Monique is elismerően bólintott.
- Igen, csakugyan elragadó. Felséges. Mon dieu! - sóhajtott. -
Istenem, de csodálatos dolog is fiatalnak lenni. Tetszik, kedvesem?
Lisa nem jutott szóhoz. Lassan megfordult a tükör előtt, és
megpróbálta azonosítani magát a párizsi modellruhát viselő lánnyal.
114
- El vagyok ragadtatva! - mondta megilletődve. - Nem túl feltűnő?

Végső soron csak Henry beosztottja vagyok, közönséges vállalati
alkalmazott.
Monique egy legyintéssel félresöpörte az aggályait.
- Ma este maga családtag, drágám. Claude megnyitói mindig
fényes eseményt jelentenek. A ruhára feltétlenül szüksége van.
Remekül áll magának. Miután ilyen keményen dolgozott Henrynek,
szeretnénk magának egy kellemes estét szerezni, melyre szívesen
gondol vissza.
Lisa engedett, miután némi töprengés után felmérte, hogy a
bankszámlája még éppen elviselné ezt a rendkívüli kiadást. Madame
Delage a saját nevére állíttatta ki a számlát, de később majd elszámol
vele. Vidáman lóbálta kezében a rózsaszín, Louise feliratú szatyrot,
amikor néhány perccel később kiléptek az utcára.
- A cipőt a Lafayette Áruházban vesszük meg - jelentette be
Monique -, utána pedig bekapunk valamit. Nem szeretem délben a
bőséges ebédet. Maga hogy van vele? - Hasonlóképp - jelentette ki
Lisa. Átadta magát Párizs varázsának, és mindenbe beleegyezett
volna.
Félóra múlva újabb két szatyrot lóbált boldogan. Az egyikben egy
pár magas sarkú bőrszandál rejtőzött, díszes aranyszínű pánttal, a
másikban pedig könnyű, fehér gyapjú vállkendő lapult.
- Arra az esetre, ha este hűvösre fordulna az idő - mondta madame
Delage.
Egy utcai kávéház teraszán piros-fehér csíkos napernyő
árnyékában omlettet ettek, és utána megittak egy pohár fehérbort.
Mivel Monique fáradtnak érezte magát, taxit hívattak a pincérrel.
- Nagyon köszönöm, madame Delage - hálálkodott Lisa, miután
elengedték a taxit. - Nagyszerű délelőtt volt.
115
Kettős esküvő
- Én is nagyon jól éreztem magam. Mindig sajnáltam, hogy nincs

lányom, akinek szép holmikat vehetnék.
- El vagyok ragadtatva a ruhámtól. Elszámolhatunk most? - Lisa
kinyitotta a táskáját és kivette a csekkfüzetét.
- Szeretném, ha átengedné nekem a számla rendezését - kérte az
asszony. - Igazán örömet szerez nekem, ha ma este szép lesz.
Egyébként is én vettem rá a ruhavásárlásra. Ne firtassuk ezt tovább,
rendben? Most pedig eljött az ideje a délutáni alvásnak. - Váratlanul
fojtottan felkiáltott, és kezét a gyomrára szorította. Szenvedő arca
egészen elsápadt.
- Rosszul van, madame? Monique levegő után kapkodott, és
lehunyta a szemét. Kicsivel később megkönnyebbült sóhajjal ismét
felnyitotta.
- Elmúlt. Valószínűleg túl gyorsan ettem az omlettet. Most már jól
vagyok.
- Biztos? - kérdezte aggodalmasan Lisa.
Az asszony gyors mozdulattal végigsimította Lisa arcát.
- Egészen biztos. Időnként rám jön egy-egy ilyen enyhe roham, de
valójában semmiség. Most alszom egy kicsit, és magának is ezt
ajánlom. A vásárlás kifárasztja az embert. Hat óra körül majd eszünk
pár falatot, mielőtt elindulnánk a kiállításra. No menjen, és miattam
ne aggódjon! Lisa aludt néhány órát, aztán fél hét körül
megvacsorázott Monique-kal, és elkezdett készülődni a megnyitóra.
Időközben Henry is megérkezett, hogy elvigye Carolyn bőröndjét,
ugyanis talált számára albérletet. Még időben vissza akart érni, hogy
édesanyját és Lisát bevigye a városba.
Lisa kiterítette a zöld ruhát az ágyon, és óvatosan megérintette a
selymes anyagot.
Századszor töprengett el rajta, hogy Monique miért ajándékozta
neki ezt a ruhát.
116
Egyetlen hihető magyarázat létezett csak: az volt a célja, hogy ő

elkápráztassa Henryt és így háttérbe szorítsa Carolynt.
Fájdalmasan elmosolyodott. Monique egyáltalán nem látja át a
helyzetet. Egyébként az sem biztos, hogy ő maga tisztában van-e
vele. Egyvalami mindenesetre nem változott - még mindig őrülten
szerelmes Henrybe, aki viszont csak a számítógépét szereti.
Legfeljebb időnként szüksége van egy lányra, hogy nemi vágyát
csillapítsa.
Ostoba voltam, kesergett Lisa, és elszégyellte magát. Hagytam,
hogy Henry kihasználjon a saját céljaira, most pedig engedem, hogy
ugyanezt tegye velem az anyja.
Mindezt igen megalázónak találta. Az sem vezetne sehová, ha
tovább itt maradna.
Akkor meg miért szépítse ki magát ma este Henry kedvéért? Nem
megyek el, mondta magában dacosan. Fejfájást fogok színlelni, és
itthon maradok.
Tekintete a szép ruhára tévedt, melyet Monique oly nagy
élvezettel választott ki számára - mindegy, milyen mögöttes
szándékkal. Udvariatlanság és hálátlanság lenne csalódást okozni
neki. Azt mondta, ma este családtagnak fogják tekinteni.
Hát jó - határozta el -, akkor ma este a családhoz fogok tartozni. A
szürke kísérleti nyúl csodálatos hercegnővé válik. Ha pedig nem
tűnik fel a hercegnek, akkor is elég izgalmas lesz elmenni, már csak
a szép ruha miatt is.
117
Kettős esküvő
Volt még elég ideje, hogy megmossa a haját, és alaposan

lezuhanyozzon. Tetszett neki a fürdőszoba férfias, indigókék színű
berendezése. Henry vajon maga választotta ki a színeket? Az
összhatás hűvös volt, kissé titokzatos, de illett hozzá. A gondos
házvezetőnő Henry összes személyes holmiját eltávolította. Női
illatszerek kerültek a polcra, melyeket bizonyára Monique válogatott
össze - krémek, testápoló szerek, samponok, parfümök és más
effélék.
Egészen más volt ez, mint az angliai otthonában megszokott
piciny fürdőszobája.
Pedig nemsokára ott lesz, talán épp a teniszklub egy táncestjére
vagy a jégpályára fog készülődni.
Lisa megpróbálta magának bemagyarázni, hogy megint minden
úgy lesz, mint azelőtt, de nem ment. Érezte, hogy soha többé nem
fog találkozni olyan férfival, aki ennyire felkavarná a lelkét, és úgy
forrásba hozná vérét, mint Henry Winchester.
Zuhanyozás után becsavarta magát egy bolyhos, sötétkék
fürdőlepedőbe, és visszament a hálószobába.
Elakadt a lélegzete a meglepetéstől. Henry bordó
selyemköntösben állt a nyitott szekrény előtt és az ő ruháit tologatta
félre. Mikor hallotta Lisát kilépni a fürdőszobából, megfordult és
összehúzott szemmel vizsgálgatta a fürdőlepedő alól kivillanó hosszú
lábszárát.
- Milyen örömteli meglepetés ilyen lenge öltözetben találkozni
veled.
- Nekem viszont nem öröm - vágott vissza a lány, és szorosan
fogta a fürdőlepedőt. - Mit keresel a hálószobámban? - Véletlenül ez
az én hálószobám, és az öltönyömet akarom elvinni. A mama
ragaszkodik hozzá, hogy ezt vegyem fel.
118
- Jó. Akkor vedd ki és tűnj el! - parancsolta a lány gorombán.

Gyerekes dolog lett volna visszamenekülni a fürdőszobába, bár a
legszívesebben ezt tette volna.
- Ha nem tévedek, a fürdőlepedő, amelyik olyan vonzó rajtad,
szintén az enyém - legeltette tovább pimaszul a szemét a férfi.
Közelebb lépett, felemelte a törülköző egyik sarkát, és megvizsgálta
a belehímzett kezdőbetűket. - Bizony, az enyém.
Lisa elvörösödött, és kitépte Henry kezéből a lepedő sarkát.
Közben kivillant a melle.
- Jaj! - kiáltott fel levegő után kapkodva, és kétségbeesetten
megpróbálta szorosabbra húzni magán a fürdőlepedőt. - Igazán
nevetséges.
Henry szélesen mosolygott.
- Azt éppen nem mondanám, hogy nevetséges. Inkább más szavak
jutnak eszembe, mint varázslatos, elragadó, izgató - súgta, és
elkomolyodott. Szorosan ott állt a lány előtt, aki hátrálni akart, de a
lába nem engedelmeskedett. Lesütötte a szemét, és észrevette, hogy a
férfi a köntös alatt meztelen, és izgalmi állapotba került. - Kérlek,
menj! - suttogta rémülten.
Henry szürke szeme sötéten csillogott a vágytól.
- Előbb adnod kell nekem valamit, még ha csak egy csókot is.
Mikor a férfi átölelte, a fürdőlepedő lecsúszott, de ez most már
nem zavarta Lisát.
Nem bírt tovább ellenállni, és heves vágy fogta el. Egymásra talált
az ajkuk, és forró csókban forrt össze. Lisa a férfi izmos testéhez
simult, aki finoman simogatni kezdte a kemény, kiálló mellbimbókat.
- Kérlek, Lisa... - esdekelt Henry. - Olyan szép lenne. Megígérem,
elfelejted Pault a karjaimban.
119
Kettős esküvő
Lisa nem tudta, miért, de észhez tért. Lehet, hogy azért, mert a
férfi Pault említette, vagy pedig az volt az oka, hogy meztelen lába
hozzáért a zöld selyemruhához, amikor Henry le akarta dönteni az
ágyra. Fel kell már öltöznie, Monique minden percben hívhatja.
Minden erejét összeszedve ellökte magától a férfit.
- Ilyen őrültséget! - lihegte, és megint beburkolta magát a
fürdőlepedőbe. - Elfelejtetted, hogy édesanyáddal mindjárt indulunk
a kiállítás megnyitására? - Hallotta Henry zihálását, és nem mert az
arcába nézni. - Megkaptad a csókot. Most már menj, hogy fel tudjak
öltözködni! A férfi az ablak elé állt, és kinézett az alkonyodó tájra.
- Talán szerencse, hogy legalább neked helyén van az eszed, Lisa.
Nagyon köszönöm, hogy emlékeztettél rá. - Odament a szekrényhez,
kiemelte az öltönyét, aztán rámosolygott Lisára. - Ebben leszel ma
este? - kérdezte az ágyon kiterített zöld ruhára mutatva.
- Igen. Szép, ugye? Édesanyád óhaja volt, hogy megvegyem.
Ajándékba akarja nekem adni, de természetesen nem fogadhatom el.
Talán elmagyarázhatnád neki, miért... Mindenesetre nem akarom,
hogy hálátlannak tartson, nagyon megszerettem.
- Ő is kedvel téged. Úgy tekint már rád, mint leendő menyére.
- Jaj istenem! Akkor mielőbb fel kell világosítanod. Hát nem
tudja, hogy józan észérvektől vezérelve úgy döntöttél, soha nem
fogsz megházasodni? Henry higgadtan kisimította a karjára terített
öltönyt, és mielőtt elhagyta volna a szobát, halkan csak ennyit
mondott: - Nemsokára találkozunk, Lisa.
120
9. FEJEZET
- Kicsit késésben vagyunk. - Monique fekete selyemkosztümben

várakozott Lisával a Galerié Delage bejárata előtt Henryre, hogy
visszaérjen a parkolóból. Ahogy illik. - Sötét szeme pajkosan
csillogott, miközben Lisa fülébe súgta: - Nagy feltűnést fog kelteni,
kedvesem. Varázslatosan fest.
- Magának köszönhetem - válaszolta Lisa, s mosolyogva
szemlélte a galéria kirakatüvegében a tükörképét. A halványzöld
ruhás, kontyba fésült hajú, karcsú teremtés szinte idegennek tűnt
számára.
Közrefogták a felbukkanó Henryt, és együtt léptek be a galériába.
Lisa megbotlott a küszöbön szokatlanul magas sarkú, új
szandáljában, és nekitántorodott a férfinak.
Az érintés úgy hatott rá, mint egy áramütés. Zavartan bocsánatot
kért, és mindjárt el is távolodott, de még elkapta Henry csúfondáros
pillantását.
Winchester a simán hátrakefélt sötét hajával úgy festett, mint egy
született francia.
Remekül állt rajta a sötétkék öltöny a fehér selyeminggel. Lisán
borzongás futott végig, és igyekezett magát felvértezni a lehengerlő
vonzerővel szemben. Semmi esetre sem hagyhatja, hogy eluralkodjék
rajta az esztelen vágy. Egy percig sem feledkezhet meg arról, hogy
Henry csak nemi kielégülést akar találni nála. Az ő számára viszont
ez csak rövid, szédítő repülés volna a csillagokba, melyet fájdalmas
zuhanás követne a szomorú valóságba.
121
Kettős esküvő
- Te remegsz - hajolt hozzá a férfi. - Ideges vagy? - Egy kicsit.

Még sosem voltam ilyen ünnepélyes megnyitón, azon kívül a
jelenkori festészethez jóformán semmit sem értek. - Lisa úgy találta,
hihető magyarázatot adott.
Henry bátorítóan megszorította a karját.
- Nem kell izgulnod. Vegyél példát rólam! Egy ilyen megnyitón
senki sem a képekre figyel. És amint meglátnak téged, amúgy sem
akarnak több festményt megnézni. Mondtam már, hogy csodálatos
vagy? A lány elégedetten mosolygott.
- Nocsak! A kísérleti nyulacska hercegnővé változott? - Az én
kísérleti nyulam, tehát az én hercegnőm. Megvédem én a
hercegnőmet más férfiak szégyentelen zaklatása elől.
A lány valami birtokosi büszkeséget vélt kihallani a tréfás hang
mögül. Szíve az örömteli izgalomtól szaporábban kezdett verni,
mikor Henry a derekára tette kezét.
A galéria egész más látványt nyújtott, mint egy nappal korábban.
A frissen meszelt falakon egymástól távol óriási képek lógtak,
melyek legtöbbjét ragyogó színekkel festették. A legutóbbi divatot
követő, drága ruhákba öltözött nők és férfiak álldogáltak kisebb-
nagyobb csoportokban borospohárral a kezükben, és oldottan
beszélgettek.
Néhányan körbesétáltak, és komoly arckifejezéssel bírálták a
képeket. Azonban a legtöbb látogató felszabadultan csevegett és
nevetgélt, a termeket hangzavar és francia parfümök illatkeveréke
töltötte be.
122
A terem végében egy hosszú asztalon borosüvegek és

olajbogyóval meg egyéb rágcsálnivalóval teli tálacskák álltak.
Philippe, Claude fiatal alkalmazottja szolgálta fel az italt. Carolyn is
segédkezett neki. Világossárga, csillogó anyagból készült ujjatlan
ruhát viselt, mely szorosan ráfeszült, s testének minden domborulatát
kiemelte.
Annyira fiatalnak és sebezhetőnek látszott, hogy Lisa egyszeriben
nagyon is jól megértette, miért tart attól Monique, hogy Henry egy
szép napon mégis beleszeret.
Miközben Carolyn a poharakat töltögette, pillantása nyugtalanul
cikázott ide-oda.
Amikor Henry oldalán felfedezte Lisát, megremegett a keze, és
kiöntötte a vörösbort a fehér abroszra. Egy lépést tett előre, mintha
oda akarna szaladni Henryhez, de Philippe gyorsan egy szalvétát
nyomott a kezébe, így kénytelen volt duzzogva felitatni a bortócsát.
- Te jó ég, úgy látom, baj van - komorult el Winchester.
Keresztülsietett a termen, és kivette Carolyn kezéből a szalvétát.
Súgott valamit a fülébe, mire a lány hálásan rámosolygott.
Claude odament a feleségéhez és Lisához, üdvözlésképpen
mindkettőjüket arcon csókolta.
- Az én két gyönyörűséges hölgyvendégem - mondta büszkén, és
sötét szeme csillogott a boldogságtól.
Mintha tényleg családtag lennék, gondolta Lisa félig vidáman,
félig szomorkásán, mert ez mégsem volt igaz.
- Jöjjön, összeismertetem néhány hírességgel - szólt hozzá Claude,
és borospoharat nyomott a kezébe. Remek hangulatban volt.
Monique már elindult, hogy üdvözölje régi barátait, és egyik
csoporttól a másikig sétált.
123
Kettős esküvő
Lisát Claude úgy mutatta be a vendégeknek, mint a mostohafiam,

Henry egy nagyon kedves barátnője Angliából. Érezte, ahogy a
férfiak és nők bíráló tekintettel méregetik, és alig értett valamit
abból, amit franciául mondtak neki. Egyre több vendég érkezett a
galériába, s a zsivaj egyre erősödött.
Winchester még mindig Carolynt istápolta a tálalóasztal mellett.
Lisa majdhogynem azt kívánta, bárcsak ő is olyan lenne, mint
Carolyn, aki ennyi ember előtt is képes boldogan odarohanni a
férfihoz, és birtoklóan karon ragadni.
Henry valószínűleg el is várja tőle, mint azt is, hogy ő részt
vegyen az idétlen színjátékában. Nem, fogadkozott dühösen Lisa, ha
a feje tetejére áll, akkor sem teszem meg neki ezt a szívességet. Oldja
meg egyedül a gondjait! - Mindenképp meg kell ismerkednie a
művészünkkel - ocsúdott fel Claude szavaira. - A fiatalember kissé
ideges, mert ez az első kiállítása.
Nem ő az egyetlen, aki ideges, gondolta a lány, miközben
monsieur Delage egy nyurga fiatalemberhez vezette.
A művésznek rövidre nyírt, fekete haja volt, és szilvakék
bársonyöltönyt viselt.
Jacques Garard néven mutatkozott be.
- Lisa csak néhány szót beszél franciául, Jacques. Most lehetősége
van az angol nyelvet gyakorolni. - Claude ezzel magukra hagyta
őket.
A fiatalember álmatag tekintete felcsillant, ahogy végigmérte a
lányt.
- Tetszenek magának a képeim legalább egy kicsit? - kérdezte
félénken.
124
- Még nem volt módomban igazán megnézni őket - vallotta be

mosolyogva Lisa. - Lenne kedve megmutatni? Jacques rögtön
készségesen a rendelkezésére állt, és miközben képtől képig kísérte,
éberen figyelte.
- A kisteremben is van néhány festmény. Jöjjön, menjünk át! -
unszolta, és bátortalanul megérintette a karját.
Odaát csak egy idősebb úr tartózkodott, aki egy karosszékben
szunyókált. Három nagy kép lógott a feje fölött.
Lisa megállt az első előtt.
- Eh bien? Nos, mit szól hozzá? Lisa meglehetősen tanácstalanul
szemlélte a hatalmas vásznat, melyen piros foltok virítottak ki a
zavaros, kékeszöld háttérből.
- Tetszenek a festményei. - Lázasan gondolkodott, mit mondhatna
még. - Attól tartok, ezt nem egészen értem... - Egyszer csak
megvilágosodott előtte, mit is ábrázol a kép, és megkönnyebbülten
felkiáltott: - Ó! Most látom végre, hogy ezek almák.
Zöldek, pirosak, sárgák. Ez csendélet, ugye? Jacques odavolt az
örömtől.
- Maga rendkívül okos, mademoiselle. Bárcsak az összes barátom
ilyen lenne. - Boldogan sugárzó tekintettel nézett a lányra. - Igen, ez
csendélet, vagy ahogy franciául mondják, nature morte, szó szerinti
fordításban halott természet.
- Halott természet? De hát az almák olyan frissnek és zamatosnak
látszanak.
- Ez az, amit a képemnek ki kell fejeznie. De ezt nem tudom ilyen
kutyafuttában elmagyarázni. Mademoiselle, nagy megtiszteltetés
lenne a számomra, ha egyszer felkeresne a műtermemben. További
festményeket is mutathatnék magának. - A fiatalember bizakodva
nézett rá.
125
Kettős esküvő
Mindketten ijedten összerezzentek, amikor zord képpel odalépett

hozzájuk Henry, és franciául Jacques-ra mordult.
Lisa nem értette a szavait, de nem kerülte el a figyelmét a rideg
hanghordozás.
Jacques sápadtan meghajolt.
- Bocsásson meg, mademoiselle, de ezt meg én nem értem
egészen. Köszönöm, hogy megnézte a képeimet - tette hozzá
színpadias mosollyal, és visszament a galéria nagytermébe.
Henry haragos szemeket meresztett a lányra.
- Szóval a hátam mögött ilyesmit művelsz?! Lisa annyira
képtelennek tartotta a feltételezést, hogy azt várta, a férfi mindjárt
elneveti magát, de Winchester vonásai komolyak maradtak.
- Ne gyerekeskedj! - orrolt meg. - Tényleg érdekelnek Jacques
festményei, amit rólad nem lehet állítani.
- Igazán? A művész úr valószínűleg már azt is felajánlotta neked,
hogy megmutatja a bélyeggyűjteményét. Gyors munka! Lehet, hogy
Henry Winchester féltékeny? - hüledezett magában Lisa.
- Ehhez nincs hozzáfűznivalóm - felelte durcásan. - Hihetetlenül
bizalmatlan vagy. Tessék, fogd a poharamat! - Odaadta neki üres
borospoharát és elindult a nagyterem felé.
- Tényleg ennyire érdekelnek ezek a képek? Azt mondtam a
mamának, hogy egy kicsit kimegyünk levegőzni. Gyere! - ragadta
karon Henry.
Lisa torkában dobogó szívvel követte a férfit az utcára.
Henry a parkoló felé irányította, és kinyitotta a fekete Renault
ajtaját.
126
- Láttad Párizst nappal, most megnézheted teljes esti

fénypompájában is - mondta mosolyogva. Nyilvánvalóan jobb
kedvre derült, amint maguk mögött hagyták a galériát. - Tegyünk egy
kis körutat! Az éjszakai Párizs olyan volt, mint valami csoda.
Minden fürdött a fényben: a fák, a virágágyások és a csodálatos
paloták.
Lisa egészen odavolt a gyönyörűségtől. Bár Henrynek a
forgalomra kellett figyelnie, megmutatta az összes nevezetességet,
ahogyan a Concorde térről a Champs Élysées-n keresztül a Diadalív
felé hajtottak. Megkerülték az óriási, nyolcszögletű teret, melynek
közepén a két kivilágított szökőkút csillogó vízsugarakat lövellt az
éjszakai égbolt felé.
- Mint a mesében - suttogta a lány.
- Pedig egykor itt, a Concorde téren állt a nyaktiló, és a hóhér itt
végezte szégyenletes munkáját. Erről biztos nem akarsz most hallani.
Nézd inkább a luxori obeliszket, mely II. Ramszesz fáraó tetteit
dicsőíti! - mutatott a szökőkutak közt, a tér középpontjában
magasodó vékony oszlopra Henry.
- A véres történelme ellenére is nekem Párizs a világ legszebb
varosa - sóhajtott boldogan Lisa.
- Mivel félig francia vagyok, egyetértek veled, de még rengeteg
dolgot nem láttál.
Sokszor vissza kell jönnünk, hogy mindent megismerj.
Lisa lopva a férfira sandított. Az utcai lámpák fényénél élesen
kirajzolódott az arcéle: erőteljes orra, határozott álla és szigorú szája.
Olyan magától értetődően vetette oda az utolsó mondatot, mintha
kettejükre valami közös jövő várna. Mivel a lány tudta, hogy ez nem
lesz így, megpróbálta a csodálatos estét annyira kiélvezni, amennyire
csak lehet.
127
Kettős esküvő
- Párizs éjszaka a legszebb - vélte a férfi. - Nem véletlenül hívják

a fények városának. Most elviszlek a Pont, de Almához, az Alma-
hídhoz, onnan indulnak a kirándulóhajók. Itt az alkalom, hogy
bepótoljuk, amit a múltkor elmulasztottunk.
A hajóút a Szajnán még szebb volt, mint az éjjeli kocsikázás.
Henry gondosan bebugyolálta Lisát a vállkendőjébe, karját a vállán
felejtette és szorosan magához vonta. Így ültek a bateaux-mouche
fedélzetén, és összebújva élvezték a páratlan látványt.
- Először lefelé megyünk a folyón, az Eiffel-toronyig. Figyelj,
mindjárt meglátod! - Még közelebb húzta magához Lisát, hogy
jobban láthassa a nevezetes építményt, melynek a sötét égbolt előtt
kirajzolódó vasváza olyan volt, mint valami finom ötvösmunka. -
Lenyűgöző, nem? Most megfordulunk, és a folyásiránnyal szemben
elhajózunk a Musée d Orsay és a Francia Akadémia székháza előtt.
Nézd csak, milyen szép a kivilágított Notre-Dame! Lisa kényelmesen
Henrynek dőlt, fejét a vállára hajtotta, és ahogy hallgatta, úgy érezte,
mintha a hangja valahonnan messziről jönne. A körülötte történő
dolgokból már semmit sem érzékelt, csak élvezte a boldog pillanatot.
Határtalan elégedettség töltötte el, és teljesen helyénvalónak találta,
hogy szorosan Henryhez bújva ülhet ezen a hajón.
A különféle hangokat, a közlekedés zaját, a többi utas
beszélgetését, a víz csobogását csak halványan, távolról érzékelte.
Mikor Henry megcsókolta, ezt teljes szenvedéllyel viszonozta. Ebben
a pillanatban annyira szerette, hogy szinte fájt. Így nem mehet
tovább, gondolta. El kell fogadnom az ajánlatát - minden
következményével együtt. Még ma éjjel, amint hazaérünk...
Mintha olvasott volna a gondolataiban, Henry alig hallhatóan
megkérdezte tőle: - Akarod, Lisa? Majd utána? A lány válasz helyett
még szorosabban hozzábújt, és újabb csókot kívánt. Közben már
tudta, hogy semmi nem térítheti el elhatározásától.
128
Amikor ismét a kocsiban ültek, Lisa fésűt és tükröt vett elő

táskájából, és megpróbálta rendbe hozni a haját.
- Egy pillanatra be kellene néznünk a galériába - mondta
kelletlenül Henry. Még biztosan együtt van a társaság.
- Rémesen nézhetek ki. A hajam borzasztó...
- Gyönyörű a hajad. Alig várom már, hogy kihúzhassam belőle a
csatokat és az ujjaim között érezhessem a selymes fürtjeidét -
suttogta fátyolos hangon a férfi.
Lisának is nehezére esett várakozás - lángolt a teste a vágytól.
Henry beindította a motort, aztán odahajolt hozzá és hosszan,
érzékien megcsókolta. Ezután játékosan az ujja köré csavart egy
elszabadult hajfürtöt és azt is a szájához érintette.
- Ki meri azt állítani, hogy nem vagyok romantikus lélek? -
kérdezte nevetve, s éles kanyart véve kifordult a parkolóból.
Túl gyorsan visszaérkeztek a galériához. Lisának alig volt ideje
visszatérni a valóságba. Henry már ki is nyitotta a kocsi ajtaját és
segített neki kiszállni.
- Ezúttal nem kell színházat játszanunk - jelentette ki, mikor
beléptek. - Carolynnak szembe kell néznie a valósággal.
Vajon meddig tart ez a boldog állapot? - töprengett Lisa, azonban
nem igazán érdekelte a válasz.
Időközben sok vendég elment, állapította meg első pillantásra.
Rögtön ezután feltűntek neki a piros cédulák néhány kép mellett.
Nagyszerű, futott át az agyán, tehát máris elkelt néhány kép. A
kedves Jacques most biztosan majd kiugrik a bőréből örömében.
Henry váratlanul úgy megszorította a karját, hogy fájdalmat
okozott, és közben trágárul káromkodott. Dühödten meredt a terem
másik végébe.
129
Kettős esküvő
Lisa is abba az irányba nézett, és felfedezte Pault. A fiatalember

hanyagul a tálalóasztalnak támaszkodott, és tekintetével követte
Carolyn minden mozdulatát, aki éppen a poharakat rakta el.
Mikor Paul észrevette Henryt és Lisát, azonnal odament hozzájuk.
Csábosán a lányra mosolygott, és derekát átfogva megcsókolta.
- Üdv, Lisa! Hogy vagy? Hallottam, hogy itt teszed magad
hasznossá.
Henry odaállt Lisa elé, mintha a testével is védelmezni akarná.
Elsápadt, vonásai megkeményedtek.
- Mi az ördögöt keresel te itt? - rivallt rá Paulra.
- Téged, öregem - jelentette ki higgadtan a mostohaöccse. - Van
néhány hírem a számodra, biztosan érdekelni fognak. Közben meg
régi ismeretségeket újítok fel kacsintott Carolynra, és szélesen
elvigyorodott. - A legváratlanabb helyeken találkozik az ember a
barátaival.
Henrynek ökölbe szorult a keze. Lisa megrettent, hogy mindjárt
összeverekednek.
- Ne izgasd fel magad! Nem fogok a nyakatokra akaszkodni -
folytatta fesztelenül a fiatalember. - Kivettem egy szobát egy csinos
kis szállodában, mindjárt itt a sarkon, a Hotel Wienben. Nem jönnél
át velem oda? Itt nem tudunk zavartalanul beszélgetni.
- Semmi kedvem sincs veled beszélgetni. Van bőr a képeden
idejönni a történtek után? - kelt ki magából Henry.
- Sajnálom, öregem, de nagyon sietek. Telefonáltam a villába, de
a házvezetőnő azt mondta, hogy itt vagy. Erre idejöttem. Hidd el,
tényleg nagyon sürgős ügyről van szó! Nem tűr halasztást,
semmiképp sem tudok holnapig várni.
- Hát jó - adta be a derekát Winchester, és megadóan felsóhajtott.
- Veled megyek. Nincs mit tenni - fordult savanyúan Lisához. -
Sietek, ahogy csak tudok.
130
Paul sugárzott az örömtől.

- Nemsokára találkozunk, Lisa - mondta, és megpaskolta a lány
arcát. - Rengeteg mesélnivalóm van.
- A meséidet csak tartsd meg magadnak! - Henry közel állt ahhoz,
hogy elveszítse önuralmát. - Na gyerünk már! - sürgette a
mostohaöccsét.
Paul elhúzta a száját, és Henryt követve kiment a galériából.
Most mi lesz? - töprengett Lisa leverten. Körülnézett Claude-ot és
Monique-ot keresve, de sehol sem látta a házaspárt. Philippe az
üvegeket és poharakat szedte le az asztalról, Carolyn pedig szemmel
láthatóan kelletlenül segített neki.
Ekkor monsieur Delage lépett ki az irodából, egyenesen Lisa felé
tartott, s karon fogta, hogy félrevonja.
- Monique elég rossz állapotban van - mondta halk, aggodalmas
hangon. - Rögtön hazaviszem. Már felhívtam az orvost is, otthon fog
várni ránk. Monique arra kéri, hogy jöjjön velünk és vigyázzon rá,
amíg hazaérünk. Megtenné, Lisa? - Természetesen - bólintott Lisa, és
megpróbálta leküzdeni egyre növekvő nyugtalanságát.
- Mindjárt indulhatunk. Nem tudja, hol van Henry? - szólt vissza a
válla fölött monsieur Delage.
- Egész váratlanul megjelent Paul, és Henry elment vele a
szállodájába. Valamit meg akarnak beszélni.
Monique összegörnyedve ült egy széken az irodában. Öregnek és
betegnek látszott.
Lisa közeledő lépteit hallva felemelte a fejét, és elkínzottan
mosolygott.
- Már megint az az átkozott görcs. Ostoba dolog, nem? Lisa
letérdelt mellé, és melengetni kezdte jéghideg tapintású kezét.
- Nemsokára otthon lesz. Az orvosa rögtön megvizsgálja -
próbálta felvidítani.
131
Kettős esküvő
Nem volt könnyű dolga, egészen megrémült Monique

arckifejezésétől.
Claude nagyon óvatosan vezetett hazafelé.
Lisa csendben ült Monique mellett a kényelmes hátsó ülésen és
szorosan fogta az asszony kezét. Mire bekanyarodtak a villa elé, az
orvos kocsija már ott állt a kaviccsal felszórt feljárón.
Betámogatták Monique-ot a szalonba, aztán Lisa tapintatosan
kijött, és becsukta maga mögött az ajtót. Leült a hallban, és várt.
Marié is előkerült a hátsó helyiségek egyikéből, és megdöbbenten
összecsapta kezét, mikor meglátta, hogy Lisa ott ül. A lány kereste a
megfelelő szavakat, és az ajtóra mutatva megszólalt: - Madame est
maiadé, beteg.
- Mon dieu! - A házvezetőnő az ég felé fordította tekintetét, de
nem tűnt különösebben meglepettnek.
Lehet, hogy számított erre, gondolta Lisa.
Kisvártatva kijött a szalonból Claude, és pergő franciasággal
mondott valamit Marie-nak, aki felrohant az emeletre. Monsieur
Delage ezután Lisához fordult. Nagyon gondterheltnek látszott, de a
hangja nyugodtan csengett.
- Az orvos mentőt hívott. Mindjárt itt lesznek. Meg kell találnom
Henryt, hogy értesítsem. Meg tudja mondani pontosan, hogy hol
van? Lisa megpróbált visszaemlékezni Paul szavaira, és lázasan
erőltette az agyát.
- Egy kis szállodában van... Valahol a galéria közelében...
Emlékszem már, a Hotel Wienben.
- Hotel Wien. Persze, tudom már. Köszönöm, kedvesem. -
Monsieur Delage kis ideig még gondterhelten téblábolt, majd
megsimogatta Lisa kezét. - Bíznunk kell, mást nem tehetünk.
132
A lány könnyes szemmel visszavonult a szobájába. Hallotta,

ahogy szirénázva megérkezik a mentőkocsi, aztán később, ahogy
elindul. Leült az ágyra és várt.
A következő néhány óra alatt rettenetesen gyötörte a
bizonytalanság. Nem tudta, hogy melyik kórházba szállították
Monique-ot, és azt sem, hogy valójában mi a baja.
Jó volna, ha ki tudná faggatni Marie-t. Elhatározta, hogy végre
rendesen megtanul franciául, ha megint otthon lesz Londonban. De
tulajdonképpen minek? Valószínűleg úgysem jön ide soha többé.
Éjfél felé világossá vált, hogy sem Claude, sem Henry nem fog
visszajönni. Levetkőzött és bebújt az ágyba. A dolgozószoba felőli
ajtót nyitva hagyta, hogy hallja, ha cseng a telefon.
Mintha egy örökkévalóság telt volna el azóta, hogy Henryvel
összeölelkezve sétahajókázott a Szajnán. Vágyódott utána, és azt
kívánta, bárcsak mellette lehetne itt, a saját széles ágyában. A
vágyakozás fokozatosan teljesen megőrjítette.
Lassan megvirradt. Lisa csak rövid ideig aludt, és közben is
mindig felébredt.
Amint világos lett, felkelt, lezuhanyozott, felöltözött, és beült a
dolgozószobába.
Marié tálcán reggelit hozott neki, és a telefonra mutogatva
kérdezett valamit franciául.
Bár Lisa nem értett egy szót sem, felfogta a lényeget.
- Nem - rázta a fejét, és ő is a telefonra mutatott. - Nem kaptam
még híreket - mondta tagoltan.
A házvezetőnő türelmetlenül vállat vont és kiment.
133
Kettős esküvő
Lisa egész nap igyekezett a munkára összpontosítani, és

nekiveselkedett, hogy kitöltse a táblázatkezelő rovatait Mrs. Smith
aznapi rendelésének adataival. Megpróbált nem gondolni Monique-ra
és a kórházra, de a figyelme gyakran elkalandozott, és sokszor csak
bámulta a képernyőt anélkül, hogy felismerte volna a betűket meg a
számokat.
Nem sokkal este tíz után beállított Henry, és lerogyott az íróasztal
előtti karosszékbe. Arca szürke volt a kiállott izgalmaktól és a
kialvatlanságtól, mély árkok húzódtak a szeme alatt.
Lisa felugrott a gép mellől, és félénken megérintette a vállát.
- Mi történt? Winchester fáradtan felnyitotta a szemét.
- Rögtön megműtötték, még éppen időben. S az orvosok azt
mondják... - alig bírta továbbmondani -, hogy rendbe fog jönni.
Lisa odanyomta arcát a férfi hajához, és magához vonta.
- Szörnyű órák voltak - suttogta Henry.
Marié valószínűleg hallotta a Reanult ismerős hangját, mert
kisvártatva ő is megjelent a dolgozószobában, és számtalan kérdéssel
ostromolta a férfit. Miután a válaszok szemmel láthatóan
megnyugtatták, szóáradatban tört ki, aztán kiment.
- Jólelkű teremtés, és nagyon szereti anyámat. Készít nekem egy
kis harapnivalót - mondta Henry fáradtan. - Légy szíves, adj innom
valamit.
Lisa az italszekrényhez lépett, és kevert egy nagy adag whiskyt
szódával. Tudta már, hogyan szereti Henry.
- Köszönöm. - A férfi egy hajtásra kiürítette a poharat, és az
íróasztalra tette. Ez jólesett. Te szentséges ég, milyen fáradt vagyok!
- Aludnod kell - mondta Lisa. - Feküdj le odaát az ágyadra,
kényelmesebb, mint itt.
- Ha téged nem zavar...
134
- Ne butáskodj, persze hogy nem zavar. Gyere! - Kézen fogta és

felhúzta Henryt a székből, aki engedelmesen követte a hálószobába
és végigvágódott az ágyon. Lisa lehúzta róla a cipőjét, és betakarta.
- Így, és most aludj! A férfi kinyújtotta utána karját, és odahúzta
magához.
- Ne menj el! - kérte csendesen. - Szeretem, ha mellettem vagy.
Lisa hallotta, ahogy kinyílik, majd csukódik a dolgozószoba
ajtaja. Valószínűleg Marié hozta be a harapnivalót Henrynek.
Felkelt és behajtotta az összekötő ajtót. Ezután levette a cipőjét és
ruháját, majd leheveredett Henry mellé, aki már el is aludt.
Hosszú ideig nyugodtan feküdt mellette, és hallgatta egyenletes
légzését. Mikor a férfi halk nyögéssel megmozdult, Lisának görcsbe
rándult a teste. Henry még mindig mélyen aludt, de álmában egyik
karjával átölelte. Lisa megkönnyebbülten felsóhajtott és elengedte
magát, majd még szorosabban hozzábújt.
Ha Marié rokonai nem olyan hangosak és nem zavarják meg őket,
előző éjjel szeretkeztek volna ebben az ágyban. Egy ideig átengedte
magát az ábrándozásnak, és lefestette magában, hogy is történt volna
mindez. Kinyújtotta a kezét, s óvatosan megérintette Henry haját és
kisimult, verítékgyöngyös homlokát Megvonaglott a teste. Olyan
nagyon kívánta a férfit, hogy ezt alig bírta már elviselni. Perzselte a
vágy, nem jött a szemére álom. Ha most odafordulna Henryhez és
átölelné, vajon felébredne, és szeretkeznének? Hirtelen rádöbbent,
hogy kéjes gondolatok foglalkoztatják, miközben Henry édesanyja
súlyos betegen fekszik, sőt talán épp a haláltusáját vívja. Elszégyellte
magát érzéketlensége miatt, és erős lelkiismeret-furdalás gyötörte.
Óvatosan, nehogy felébressze a férfit, kiszabadította magát a karja
közül, és kicsusszant a meleg takaró alól.
A hűvös levegő megborzongatta felhevült bőrét.
135
Kettős esküvő
Fogta a ruháit, és miután meggyőződött róla, hogy Henry békésen

tovább alszik, lábujjhegyen átment a dolgozószobába. Kinyitotta a
pótágyat és megágyazott rajta, hogy ott töltse magányos éjszakáját.
136
10. FEJEZET
Lisa csak hajnal felé szenderült el, s fényes nappal volt már,
amikor felébredt.
Kicsit még fekve maradt, hogy összeszedje a gondolatait. Mikor a
szomszédos fürdőszobából zajt hallott, felugrott, gyorsan magára
rángatta a farmert és a pulóvert, majd ujjaival hátragereblyézte kócos
haját.
- Megkérhetlek, hogy menj ki, amíg felöltözöm? Itt vannak a
ruháim - nyitott be pár perc múlva Henry, s egy fejbiccentéssel a
sarokban álló szekrényre mutatott. Csak egy törülköző volt a dereka
köré csavarva.
Lisa szótlanul átment a hálószobába és behúzta maga mögött az
ajtót. Nem tudta, mivel magyarázza, hogy Henry ilyen elutasítóan
bánik vele, mikor pedig előző este látszólag olyan nagy szüksége volt
rá.
Winchester épp akkor jött vissza, mikor Lisa a haját kefélte.
Könnyű szürke öltönyt viselt fehér inggel, és a haja tökéletesen meg
volt fésülve. Egyedül a sötétkék nyakkendőn látszott, hogy sietve
kötötte meg, mert a csomó ferdén állt.
- Sajnálom, hogy tegnap elüldöztelek az ágyadból - mondta,
anélkül hogy közben Lisára nézett volna. - Valószínűleg kellemetlen
volt egy ágyban feküdni velem - fűzte hozzá hűvösen.
- Én... - kezdte Lisa, de a férfi nem figyelt rá.
- Most elmegyek - jelentette ki. - Előbb a kórházba, talán
beengednek anyámhoz.
137
Kettős esküvő
Claude néhány napig nem jön haza. A galériában alszik, hogy

közelebb legyen a kórházhoz. Én pedig, amennyiben az orvosok
biztató hírekkel szolgálnak, Londonba repülök. Néhány fontos
tárgyalásom van, melyek... - most először jött ki egy kissé a sodrából
- a mostohaöcsémmel kapcsolatosak. Tehát egyedül kell befejezned a
kézikönyvet.
- Igen - állt fel Lisa. Majdnem azt is hozzátette, hogy uram, de
nem akarta feleslegesen bosszantani Henryt.
- Hát akkor indulok is. Előreláthatólag szerdán jövök vissza.
- Igen - mondta ismét a lány, és mikor Winchester már a kilincsre
tette a kezét, utána kiáltott: - Henry...
A férfi hátrafordult, és várakozva nézett rá.
- Nagyon... - Lisa habozott. - Nagyon sajnálom édesanyádat.
Remélem, nemsokára jobban lesz. Ha érdeklődni akarok a hogyléte
felől, milyen számot hívjak? - Felhívhatod Claude-ot. A száma benne
van a telefonkönyvben - válaszolta kurtán Henry.
Lisa nemsokára hallotta a távozó kocsi hangját. Leült a
fésülködőasztal előtti zsámolyra, és előregörnyedt, mintha ütés érte
volna a gyomrán. Henry egyértelműbben nem is adhatta volna
értésére, hogy ma reggel örült volna, ha ott találja maga mellett az
ágyban, és bosszantotta, hogy nem maradt nála.
Többet azonban nem várt tőlem sem szeretetet, sem pedig
megértést. Most már semmi nem köt ide, gondolta szomorúan.
Reggeli után odaült a számítógép elé, és egész nap megállás
nélkül dolgozott, eltekintve az ebédszünettől és egy rövid sétától a
kertben.
Késő délután kikereste Claude telefonszámát, és felhívta a
galériában.
- Henry azt mondta, érdeklődhetem magánál a felesége állapota
iránt - mondta bátortalanul.
138
Claude elmesélte, hogy éppen a kórházból jött vissza, és az

orvosoktól örvendetes híreket kapott.
- Néhány percig beszélhettem is Monique-kal. Már jobb a kedve,
és a lelkemre kötötte, köszönjem meg magának, hogy olyan
kedvesen ápolta. Magam is szeretném ezt megköszönni. - Claude
még tudni akarta, hogy Lisának nincs-e szüksége valamire. Miután a
lány biztosította róla, hogy Marié kifogástalanul a gondját viseli,
megnyugodva letette a kagylót.
Való igaz, hogy a munka minden természetű bajra alkalmazható
gyógymód, gondolta a lány. Ugyanis sikerült az egész napot
átvészelnie anélkül, hogy akár egyszer is könnyekben tört volna ki. A
lelke mélyén azonban gyötörte a fájdalom.
Napközben még csak megbirkózott vele, de annál erősebben tört
rá éjszaka. A coup de foudre, az a bizonyos szerelem első látásra a
legszörnyűbb dolog a világon, ha az illető, akibe az ember szerelmes,
nem viszonozza az érzelmeit, szögezte le keserűen.
Lisa kedden késő délután fejezte be a munkát. Kikapcsolta a
számítógépet, aztán a kinyomtatott oldalakat az íróasztalra tette,
hogy Henry átnézhesse, amint visszajön.
Ezután kiment a kertbe, kimerülten leült egy fehérre festett
vasszékre, és elgondolkozott, mit tegyen. Henry valószínűleg szerdán
érkezik, vagyis holnap. Nem volt benne biztos, hogy képes lesz még
egyszer elviselni rideg, megközelíthetetlen arckifejezésének
látványát. Talán az lesz a legjobb, ha kora reggel elutazom, gondolta.
- Szóval itt bujkálsz, drágám.
Ijedten megfordult.
139
Kettős esküvő
Paul közeledett feléje nagy léptekkel a gyepen át. Messziről

látszott, hogy kitűnő hangulatban van. Kigombolt inge szabad
betekintést engedett lebarnult mellkasára, barna hajába világosabb
tincsek keveredtek, melyeket biztosan nem a skóciai napfény fakított
ki. Jó néhány órát kellett ehhez valami szépségszalonban eltöltenie.
Lisa mindjárt jobb kedvre derült Minden előzmény ellenére jól
érezte magát Paul társaságában.
- Hogy kerülsz ide? - kérdezte. - Henry sajnos nincs itt.
Paul leült mellé egy székre.
- Nem is Henryvel akartam találkozni, hanem veled. Nagyon
meglepődtem, mikor a múltkor megláttalak a galériában. Egyébként
Claude Delage árulta el, hogy itt talállak. Elég nyúzottnak látszol,
kicsim. Mi van veled, mit csinálsz itt? - érdeklődött nevetve. -
Amennyiben nem túlságosan tolakodó a kérdésem.
- Mindenről te tehetsz - jelentette ki Lisa. - Ha aznap nem veted
rám magad, Henry nem viselkedett volna velem olyan rémesen, én
pedig nem estem volna le a lépcsőn, és nem ütöttem volna meg a
térdemet. A mostohabátyád felelősnek érezte magát a balesetért, és a
gondjaiba vett. A szüleim ugyanis elutaztak és az egész házat
kiadták, így nem volt hová mennem.
Paul értetlenül nézett Lisára, aki dióhéjban összefoglalta az
eseményeket.
- Te jó ég! Tudom, hogy Henryben túlteng a felelősségérzet, de
azt hiszem, ezúttal inkább arról van szó, hogy fülig beléd szeretett.
Ha már a mamájához is hazahozott... - hallgatott el sokat sejtetően a
fiatalember.
- Félreérted a helyzetet, nem erről van szó - sóhajtott a lány. - Úgy
gondolta, segítségére lehetek a munkájában. De te hogy kerülsz ide
Párizsba, amikor Skóciában kellene lenned? Paul önelégülten
beletúrt göndör hajába.
140
- Akár hiszed, akár nem, egy leendő hollywoodi filmcsillag áll

előtted.
Nem telt bele sok idő, és Lisa megtudta az egész történetet. A
skóciai szállodában Paul találkozott egy amerikai társulattal éppen a
39 lépcsőfok című Hitchcock-film felújított változatát forgatták a
környéken. A fiatalember összebarátkozott a rendezővel, akinek
feltűnt jól fényképezhető külseje, és próbafelvételeket készített vele.
Végül adott neki egy szerepet a következő filmjében, melyet
Hollywoodban forgatnak majd.
- Jobb, mint íróasztalokat árulni - vigyorgott Paul. -
Természetesen azonnal ki akarok lépni a cégtől. Henry meg akarja
venni a részemet, így legalább megszabadul végre tőlem. Sosem
értettük meg egymást. Ezért jöttem utána Párizsba. Mihelyt a pénz
egy részét a zsebemben tudhatom, eltűnök innen, és belevetem
magam az élvezetekbe Los Angelesben.
- Fogadd szívből jövő jókívánságaimat! Örülök, hogy végre
megtaláltad, amit akartál.
- De még nem hallottál mindent. Van egy további meglepetésem
is a számodra.
Megnősülök.
- Nem hiszem! - Pedig igaz, becsületszavamra. A nagy nőcsábász
megváltozott.
- Netán ismerem a szerencsés hölgyet? - Lehetséges - mondta a
fiatalember. - Carolyn Blake-nek hívják, és Claude Delage
galériájában dolgozik. Véletlenül találkoztam vele a kiállítás
megnyitóján, és majd földbe gyökerezett a lábam. Tudod... - kezdte,
és bal kezének kifogástalanul ápolt körmét nézegette -, Carolynnal
néhány évvel ezelőtt igen szoros barátságban voltunk. Aztán meg,
hát igen, rosszra fordultak a dolgok, és szakítottunk, ahogy az már
lenni szokott.
141
Kettős esküvő
Lisa megrökönyödve nézett rá, és egyszeriben minden

megvilágosodott előtte.
Monique tett néhány utalást, Henry pedig, aki mindig olyan
odaadóan védelmezte Carolynt, gyűlölte Pault.
- Úgy érted, hogy az a lány teherbe esett, te pedig
cserbenhagytad? Paul arca pipacsvörös lett.
- Így is mondhatjuk. Az ilyesmi gyakran előfordul - védekezett. -
Szerintem nem viselkedtem becstelenül vele szemben. Adtam neki
elég pénzt, hogy elintézhesse a dolgot. Ezután egy fél évre, üzleti
útra az Egyesült Államokba mentem, és nem gondoltam rá többé.
Lisa rosszallóan nézett rá.
- Ez nem volt valami derék megoldás. - Egyre inkább megértette
Henry viselkedését. Paul nem az az ártalmatlan széptevő, akinek
mindig is tartotta.
- Tudom. Furdalt is a lelkiismeret... Néha. Most viszont itt a
lehetőség, hogy mindent jóvátegyek. Mikor viszontláttuk egymást,
majdnem hanyatt vágódtam. Carolyn ugyanígy volt vele. Nem
felejtettük el, milyen jól kijöttünk egymással valamikor.
- Carolynt akarod feleségül venni? - kérdezte tompán Lisa. - Én
meg azt hittem, hogy Henryt szereti.
Paul a fejét rázta.
- Mindent elmesélt nekem. Szegény lány olyan egyedül van, és
annyira nincsen önbizalma. Szüksége volt valakire, aki...
Lisa ugyan sosem tapasztalta, hogy Carolynnak kevés volna az
önbizalma.
Monique egyszer azt mondta, hogy az a lány pontosan tudja, mit
akar, és a férjhez menés az egyetlen célja. Most végre teljesülhet a
kívánsága, és mindenki meg lehet elégedve. Vajon Henry is? Erre
nem tudott volna válaszolni.
142
- Hát nem nagyszerű? - lelkendezett Paul. - Olyan szép, sokkal

szebb, mint azelőtt. Képzeld csak el, micsoda feltűnést fog kelteni
Kaliforniában! Remekül fogunk szórakozni... Amennyiben Henry
átutalja a pénzemet. Remélhetőleg megteszi, de merő rosszindulatból
keresztül is húzhatja a számításaimat.
- Ez igaz - válaszolta a lány, és egyetértően bólintott. Most már
sok minden kezdett megvilágosodni előtte.
Több mint egy órát ültek még a kertben. Paulból ömlött a szó.
Magáról mesélt, ígéretes jövőbeli kilátásairól, és azt latolgatta,
mennyire megemeli majd a tekintélyét Hollywoodban, ha Carolynnal
az oldalán mutatkozik.
- Egy olyan vonzó nő társaságában, mint Carolyn, mindjárt
másképp tekintenek az emberre.
Mikor besötétedett, Lisa felállt.
- Kérsz valamit inni, mielőtt indulsz? - Inkább nem - mondta Paul.
- Kölcsönzött kocsival jöttem, és egyébként sem szeretnék az
esküvőm előtt meghalni, örülök, hogy megkerestelek. Hiszen barátok
vagyunk, tőlem kell megtudnod a velem kapcsolatos híreket, nem
pedig Henrytől.
- Azt kívánom, hogy nagyon boldog légy Carolynnal.
- Köszönöm, Lisa. Küldök neked képeslapot Los Angelesből -
ígérte vigyorogva a fiatalember, aztán a derekánál fogva magához
húzta Lisát, és szájon csókolta. - Ez az, amiről a múltkor
lemaradtunk. Isten áldjon, drágám! Egyedül is kitalálok.
Lisa nézte, ahogy sietős léptekkel távozik. A villa sarkánál
megállt, s még egyszer búcsút intett. A lány pedig visszaintett neki,
aztán újra leült a székre, és gondolataiba merülve nézte az alkonyodó
égboltot.
143
Kettős esküvő
Paul és Carolyn! Ez aztán vidám befejezés. Nagyon jól

összeillenek, legalábbis egy ideig. Remekül el tudta képzelni, milyen
gondtalan életet élnek majd a napsütötte Kaliforniában. Paul igazán
nem arra termett, hogy munkával sanyargassa magát.
Mikor már majdnem besötétedett, Lisa döntött. Bement a
konyhába, ahol Jean éppen újságot olvasott, Marié pedig a tűzhely
körül sürgölődött.
Szótár segítségével előre megfogalmazta magában a kérdéseit.
Bár az iskolában a nyelvtanulás nem volt az erőssége, valamire
mégiscsak emlékezett a franciaórákról.
Mosolyogva Jeanra nézett. Valahogy tudtára kell adnia, hogy
holnap reggel kilenckor a repülőtérre szeretne kimenni, és megkérni,
hogy rendeljen neki kocsit.
- Sil vous platt, monsieur. Je veux aller a Charles de Gaulle
aéroport en le maiin... - Hogy is van az, hogy holnap? Persze,
demain... - demain a neuf heures.
Vouler vous ordonner un taxi pour moi, sil vous platt - Nem is
ment olyan rosszul, gondolta.
Jean felállt, összecsapta az újságot, majd szóáradatban tört ki,
amiből Lisa semmit sem értett. A férfi azonban, úgy tűnt, megértette,
hogy mit akar, ugyanis bólintott és elmosolyodott.
- A neuf heures - ismételte Lisa a biztonság kedvéért. Reggel
kilenckor még nem kell attól tartania, hogy Henryvel találkozik. -
Merci bien - mondott köszönetet Jeannak, majd felsietett a szobájába,
hogy felhívja Claude-ot.
Monsieur Delage megkönnyebbülten beszélt, szinte vidáman.
Monique-nak jó napja volt, sokat javult a közérzete. Most már csak
idő kérdése, hogy teljesen felgyógyuljon. Claude azt is mondta,
másnap hazaugrik rendesen megfürödni és tiszta fehérneműért.
144
Marié bevitte Lisának a vacsorát a dolgozószobába, de ő csak

turkált az ételben.
A házvezetőnő úgyis tudta, hogy valami nincs vele rendjén, ezért
nem csodálkozott rossz étvágyán.
A lány végül bement a hálószobába és csomagolni kezdett.
Másnap reggel kilenckor Lisa a hallban ülve várta a taxit. Mellette
a földön ott állt a tömött bőröndje.
Leginkább a Henrynek szóló rövid levél megírása esett nehezére.
Köszönöm Neked a Párizsban töltött kellemes órákat, és azt, hogy
olyan kedves voltál hozzám. Biztosan megérted, hogy jobb, ha most
elutazom. Élveztem a munkát a számítógéppel, és remélem, elégedett
leszel az utolsó fejezethez fűzött megjegyzéseimmel. Sok sikert az
őszi vásárhoz! Szívélyes üdvözlettel: Lisa.
Felállt és türelmetlenül az ablakhoz ment. A várakozás idegessé
tette, azon kívül attól is tartott, hogy Henry bármelyik percben
megjelenhet kocsijával a felhajtón.
Remélhetőleg Jean megértette, hogy kilenc órára kérte a taxit.
Meg akart győződni erről. Útban a konyha felé épp a megfelelő
szavakat keresgélte, mikor a hallban kis híján beleütközött Henrybe.
- Ó, szervusz! - üdvözölte, és zavarában nedves tenyerébe vájta a
körmeit. - Nem is hallottam, hogy megérkeztél.
- Nem? - kérdezte udvarias hangsúllyal a férfi.
Semmi sem változott. Henry most is teljesen kifejezéstelen arccal
nézett rá, sőt Lisának az volt az érzése, hogy nem is rá, hanem rajta
keresztül néz.
- Jól utaztál? - Köszönöm, megjárja. Elutazol? - pillantott a
csomagokra.
Lisa nyelt egyet.
145
Kettős esküvő
- Szerdát beszéltünk meg, nem? Az irodában hagytam neked

üzenetet. Átdolgoztam az utolsó fejezetet, a kinyomtatott lapokat a
jegyzeteimmel együtt az íróasztalodra tettem.
- Igen? - kérdezte a férfi szórakozottan.
- Ez minden? - csattant fel a lány. - Semmi köszönet a
munkámért? A színészkedésért, amibe a te kedvedért mentem bele? -
Mert színészkedés volt, semmi több, gondolta.
Henry végre ránézett, s Lisa észrevette arcán a feszültséget.
- Ennyire nehezedre esett? - kérdezte fájdalmas hangon. - Ettől
függetlenül nagyon köszönöm.
A ház előtt fékcsikorgás hallatszott. Megérkezett a taxi.
Henry felkapta a bőröndöt, és a kocsihoz kísérte Lisát.
- Viszontlátásra, Henry! - köszönt el a lány, és megpróbálta a férfi
arcának minden egyes vonását egy életre az emlékezetébe vésni.
Búcsúzóul kezet akart nyújtani, de mivel Henry mozdulatlan maradt,
nem tette meg. Úgy érezte, a lábai felmondják a szolgálatot, s örült,
hogy beülhet a kocsiba.
A sofőr becsapta az ajtót, és a kormányhoz ült.
Henry ekkor az ajtókilincsre tette a kezét és beszólt a lehúzott
üvegű ablakon: - Remélem, jól döntöttél.
Lisa nem nézett vissza. Tudta, hogy Henry már úgysem lenne ott.
A repülőtér félelmetesen nagy volt, és tele emberekkel.
Lisának eszébe jutott, hogy Henry milyen könnyedén vezette át a
tömegen, amikor megérkeztek. Most legszívesebben leült volna
valahová, hogy elsírja magát. Gombócot érzett a torkában, és beletelt
kis időbe, mire összeszedte magát. Tétován tolta maga előtt a
poggyászkocsit, míg végül észrevett egy információs ablakot, és utat
tört magának arrafelé. Szerencsére az ott ülő hölgy beszélt angolul.
146
- Nincs nálam elég frank, de van ez a hitelkártyám. Elfogadják itt?

És hol vehetek repülőjegyet? A hölgy megkérte, hogy fáradjon a
következő ablakhoz. Ott megnyugtatták, hogy minden további nélkül
foglalhat helyet a következő londoni járatra, és a neve felkerült a
várólistára.
Megkönnyebbült. Végre elhagyhatja ezt az országot, melyben
olyan boldog, egyszersmind szörnyen boldogtalan is volt. Kinyitotta
a kézitáskáját, hogy kivegye belőle a hitelkártyát, mikor valaki karon
ragadta.
A táska kirepült a kezéből, és végigcsúszott a földön.
Csak nem rablótámadás?! - rettent meg. Rémülten fordult hátra, és
Henryt pillantotta meg, amint éppen lehajol, hogy összeszedje a
holmiját.
- Bocsáss meg, Lisa! Csak meg akartam akadályozni, hogy a
pénzedet repülőjegyre költsd. Gyere! - Karon fogta a lányt, másik
kezével pedig a poggyászkocsit tolta. - Átkozottul nehéz volt
parkolóhelyet találnom, csak a tilosban tudtam megállni.
Remélem, nem szállították el a kocsimat a rendőrök.
Lisa remegő térddel követte.
Winchester szó nélkül beültette a Renault-ba. Rezzenéstelen
arccal beindította a motort, majd őrült sebességgel száguldott végig a
városon.
Egész úton egy szót sem szóltak egymáshoz.
Henry a Delage-villa előtt a fékre taposott. Kirángatta a lányt az
ülésről, és bevonszolta a dolgozószobába.
- Mit jelentsen ez? - mutatott a kinyomtatott lapokra. - Elrontottad
a táblázatot jelentette ki vádlón. - Rosszul vitted be az adatokat, és
így ötszáz kiló füstölt lazac Mrs. Smith nyakán maradt. A csődbe
kergetnéd szegény asszonyt? Lisa bűntudatosan nézett rá.
147
Kettős esküvő
- Tényleg ezt tettem? És ezért hoztál vissza, hogy ezt közöld

velem? A férfi betuszkolta a hálószobába.
- Itt nyugodtan tudunk beszélgetni - jelentette ki, és furcsán
csillogott a szeme. Ülj le! - parancsolta, és ő maga elhelyezkedett az
egyetlen kényelmes karosszékben, mely a szobában volt.
Lisa leült az ágy szélére. Döbbenten állapította meg, hogy Henry
ideges.
- Szóval nem akarsz feleségül menni Paulhoz? - kérdezte
Winchester hosszas torokköszörülés után.
Lisa elképedve nézett rá.
- Persze hogy nem megyek hozzá Paulhoz! Hiszen Paul Carolynt
veszi feleségül.
- Ezt éppen most tudtam meg Claude-tól. Eddig azt hittem, hogy
te és Paul...
Valószínűleg mindent rosszul láttam.
A lánynak elege lett. Meg akarta bántani Henryt, ahogy az
megbántotta őt.
- Cserbenhagyott a híres józan eszed? - gúnyolódott.
Winchester felugrott, mintha kígyó marta volna meg, és a vállánál
fogva durván megrázta a lányt.
- A mindenségit, Lisa, ez nem mulatságos! Nagyon bánt Paul és
Carolyn? - Elég volt! - rivallt rá Lisa, és könnyek szöktek a szemébe.
- Hagyd már abba végre! A férfi leült mellé az ágyra.
- Természetesen egyáltalán nem bánt. Miért is bántana? Paul
sosem jelentett nekem semmit azon kívül, hogy szívesen dolgoztam
vele együtt.
- Akkor miért hagytál meg abban a hitben, hogy van köztetek
valami? - Ezt mindig is te magyaráztad be magadnak! Állandóan erre
célozgattál. Paul! Paul! Paul! Mást sem hallottam tőled. Annyira
elegem volt már abból, hogy az ellenkezőjéről győzködjelek.
148
Henry elsápadt. Bár szorosan Lisa mellett ült, nem ért hozzá.
- Ha nem mégy hozzá Paulhoz, lennél az én feleségem? -
kérdezte.
- Micsoda? - Lisa nem akart hinni a fülének.
- Lisa, csodálatos, imádni való drága Lisám, hozzám kell jönnöd
feleségül. Szükségem van rád, nem bírok nélküled élni. Drágám,
szeretlek! Ezt még sosem mondtam egyetlen nőnek sem. Akkor
világosodott meg bennem igazán, mialatt Londonban voltam. Ha
jobban belegondolok, már akkor beléd szerettem, amikor leestél a
lépcsőn.
- Coup de foudre? - Igen, szerelem első látásra. De ezt csak akkor
fogtam fel, amikor már nem tudhattalak magam mellett. Amíg
Londonban voltam, majd megőrjített a gondolat, hogy te Paullal
mulatsz Párizsban. Megfigyeltem az arcodat, amikor a hajóút után
visszamentünk a galériába, és ő ott volt. Olyan szerelmesnek
látszottál. Meg tudtam volna ölni azt a fickót.
Lisa mély lélegzetet vett.
- Szerelmes is voltam. Most is az vagyok, mégpedig beléd.
- Ezt mondd még egyszer! - Szeretlek - mondta a lány egyszerűen.
- Azóta szeretlek, hogy rám rivalltál Paul irodájában. Én ugyanis
szintén első látásra beléd szerettem. Szeretlek és vágyódom utánad,
de nem kell feleségül venned. Tudom, mi a véleményed a
házasságról - tette hozzá elfúló hangon.
149
Kettős esküvő
- Azt viszont nem tudod, hogy mi a véleményem a veled kötendő

házasságról... - Henry szürke szeme egészen sötét lett a
szenvedélytől. - Örömmel megmutatom neked. - Karjába vette Lisát,
és olyan hevesen csókolta, hogy a lány nem kapott levegőt. Miután
az ágyra fektette, finoman simogatni kezdte a combján, majd kezét
lassan feljebb csúsztatta. - Csak nem vagy...? - Szűz? - kérdezte Lisa,
és a fejét rázta. - A főiskolán történt, egy táncest után. Nem volt nagy
élmény. Ó! - nyögött fel kéjesen, mikor a férfi megérintette a combja
közt.
- Nem vesztegethetjük tovább az időt - suttogta Henry rekedten.
Levette az ingét, Lisát is kibújtatta a ruhájából, és odafeküdt a lány
mellé. - Egyszer már eljutottunk idáig - suttogta Lisa fülébe. - Azóta
állandóan csak erre gondoltam, ez után vágyakoztam. Most semmi
sem zavarhat meg minket. Drágám, egyszerűen gyönyörű vagy,
csodálatos, csábító... - Alaposan megnézte a lány minden porcikáját,
mintha nem tudna betelni a látvánnyal, majd egész testét csókokkal
borította be.
Lisa szorosan odasimult hozzá, úgy érezte, mintha valami belső
tűz fokozatosan szétmarcangolná. Szíve vadul kalapált, és Henry
izgató simogatása szinte elviselhetetlenné fokozta benne a vágyat.
Akadozva vette a levegőt, fejét ide-oda dobálta, közben magához
szorította, és nevén szólongatta Henryt. Ujja hegyével egyenként
körberajzolta a férfi minden egyes csigolyáját, majd hívogatóan
megemelte a csípőjét.
Henry az élvezettől felnyögve belehatolt. Csodálatos, vad gyönyör
járta át a lány egész testét, és azt kívánta, bárcsak sose érne véget.
Együtt jutottak el a csúcspontra, közösen élvezték a gyönyör
robbanásszerű kisülését, majd fokozatos csillapodását.
150
Lisa kimerülten és elgyötörve, de leírhatatlan boldogságot érezve

pihegett Henry karjaiban. Alig tudta elhinni, hogy létezik ilyen
csoda, amelyet éppen átélt. Azt remélte, hogy nem puszta álom az
egész.
A férfi megmozdult, és csókolgatni kezdte a nyakát. A következő
néhány órában újra és újra bebizonyította Lisának, hogy nem
álmodik.
Valamikor délután keltek fel. Sokáig zuhanyoztak együtt, végül
felöltözködtek, és kéz a kézben kimentek a konyhába.
Marié mosolyogva nézte őket. Kivitt nekik a teraszra egy tányér
frissen sült süteményt és egy nagy kanna teát.
- Még mindig nem tudom felfogni, hogy lehettem ilyen ostoba -
ingatta a fejét hitetlenkedve a férfi.
- Cserbenhagyott az éles elméd?! - incselkedett vele Lisa.
- Jól van, megérdemlem. De megőrjített a gondolat, hogy Pault
szereted. Minden jel erre utalt. Kezdettől fogva tetszettél nekem, de
nagyon makacsul tartottam magam ahhoz, hogy sosem nősülök meg.
El akartam veled feledtetni Pault, és szentül azt hittem, hogy ez
sikerülni is fog. De minden rosszul alakult. Először felbukkant ő,
aztán pedig megbetegedett a mama. Sokáig nem tudtuk, hogy
egyáltalán túléli-e. Pokoli volt a napokig tartó bizonytalanság.
- Tényleg jobban van? - kérdezte Lisa. - Úgy szerettem volna
meglátogatni, mielőtt elutazom, de valahogy nem jött össze.
- Szépen javul az állapota. Ha elmondjuk neki, mit határoztunk,
biztosan hamarabb felgyógyul. Már az első naptól fogva kedvelt...
De ki nem? - Te.
- Az nem miattad volt. Csak Paulra voltam nagyon dühös -
jelentette ki Henry. Láttam, milyen komiszul bánt Carolynnal, és
megfogadtam, minden erőmmel megpróbálom megakadályozni,
hogy megint előfordulhasson valami hasonló.
151
Kettős esküvő
- Most már nekem is minden világos. Paul elmesélte, amikor itt

volt. Talán most majd lehiggad. Úgy tűnik, tényleg szereti Carolynt,
és a szerelme viszonzásra talált.
Idejött, hogy mindezt elmondja nekem. Valósággal úszott a
boldogságban.
- Tudom, akkor már itthon voltam. A tervezettnél hamarabb
jöttem vissza Londonból, mert nem bírtam ki nélküled. Beszéltem a
jogászokkal Paul kilépése ügyében, de egész idő alatt képtelen
voltam odafigyelni, mert attól féltem, hogy amint kiteszem a lábam,
megint megkörnyékez téged. Így aztán az első adandó alakalommal
visszarepültem. Amikor megérkeztem ide, a karjaiban pillantottalak
meg, éppen megcsókolt. Ettől kezdve pokolian éreztem magam.
Ráadásul Paul azt mondta, azonnal szüksége van a cég ráeső részéből
némi készpénzre, mert házasodni készül.
- Te meg azt hitted, hogy...
- Persze. Azt gondoltam, hogy téged akar feleségül venni. Hiszen
láttam, ahogy megcsókolt. Hogy miért nem tekertem ki azonnal a
nyakát, azt most sem tudom.
- Te jó ég! Micsoda szörnyű félreértés! Paul csókja csak baráti
búcsúpuszi volt.
Sokáig hallgattak. Közben lebukott a nap, és megnőttek az
árnyékok.
Henry a lányhoz hajolt, összeért az arcuk.
- Most már tudom, milyen ostoba voltam. Állandóan rossz
következtetéseket vontam le.
- A józan ész nem mindig segít az emberen.
- Igaz, főleg akkor nem, ha szerelemről van szó - fűzte hozzá
megadóan a férfi.
152
Hátratolta a székét, és karjába vonta Lisát. Olyan szorosan ölelte,

mintha soha többé nem akarná elereszteni. - Most pedig bemegyünk
a kórházba, és elmondjuk a mamának a nagy újságot. Szerintem
Claude is ott van nála. Rögtön utána felhívjuk a szüleidet. Már előre
örülök, hogy megismerkedhetem velük végre. Mit gondolsz, tetszeni
fogok nekik? - Egy pillanatig elgondolkodó arcot vágott, aztán
megint felcsillant a szeme. - Utána elmegyünk Párizs legjobb
vendéglőjébe, és nagy lakomát csapunk. - Újra megcsókolta Lisát. -
Gondolj csak bele, milyen csodálatos élet vár ránk! Elutazom veled
Dorsetbe, van egy kis házam a tengerparton. Ha nem tetszik, veszünk
másikat.
- Akkor ott lehetek, amikor a számítógéped piacra kerül - örült
meg Lisa. - Már elszomorodtam, hogy kimaradok a vásárból. Főleg
azok után, hogy szegény Mrs. Smith nyakán hagytam azt a
töméntelen sok füstölt lazacot - nevetett. - Tényleg feleségül akarsz
venni egy ilyen lányt? Aki ennyire rosszul gazdálkodik a pénzzel? -
Csak téged akarlak feleségül venni. Mert szeretlek, és az egész
életemet veled akarom leélni.
153

Romana 066. - Lewty, Marjorie - Kettős Esküvő

Uploaded by

Document Information

Original Title

Copyright

Available Formats

Share this document

Share or Embed Document

Sharing Options

Did you find this document useful?

Is this content inappropriate?

Copyright:

Available Formats

Romana 066. - Lewty, Marjorie - Kettős Esküvő

Uploaded by

Copyright:

Available Formats

Marjoire Lewty (Romana 66.

Henry Winchester magával viszi Párizs

A csók egészen váratlanul érte Lisát. Nem kívánta, és nem is esett

Halkan felkiáltott, és megpróbálta magát kiszabadítani, de Paul

Lisa az íróasztalának támaszkodott, és kábultan pislogott. A

Lisa felemelte fejét, és a férfira nézett. Winchesternek érdekes,

- Semmi okom? Ennek a megítélését csak bízd rám! Hazafelé

Nagyon jól tudod, hogy rég kidobtak volna, ha nem vagy a

Leginkább az tetszett neki új munkahelyén, az iroda-

Őszintén kedvelte Pault, s váratlanul érte, hogy a fiatalember őrá

Nem volt olyan állapotban, hogy képes lett volna visszavágni.

Hosszúnak tűnő másodpercekig némán nézték egymást. A lány

- Te jó ég! - csettintett Henry Winchester. - Egyre cifrább lesz a

- Értem már... Ha így áll a helyzet, akkor a vétkes felek

Lenne szíves jó szélesre kitárni a kocsi ajtaját, hogy

Lisa újra hallgatásba burkolózott, miközben a drága sportkocsi

Szégyellte, hogy ennyire a hatalmába keríti egy férfi, akit

Henry Winchester lakása többé-kevésbé úgy nézett ki, ahogy Lisa

- Jól megdagadt a térde! Felhívom Johnt. Talán át tud jönni, hogy

Remélte, hogy az orvos megértőbb lesz. Talán tud majd keríteni

A lány még szélesebben mosolygott, és azt sajnálta, hogy nem

- Nos, akkor megnézzük azt a sérülést. - Óvatosan és alaposan

Öt nappal később Lisa virágos pongyolában ült ágya mellett a

Talán egyszeriben rokonszenv ébredt volna a férfiban őiránta?

- Tegnap és ma már járkáltam, és igen jól boldogulok a lábammal.

- Semmi más nem jut eszembe - jelentette ki Lisa. - Néhány napig

- Örömmel! Évek óta ez a vágyam! - Hallgassa meg a tervemet,

- Remek. Az útlevele magánál van? Minek ide útlevél? -

- Nincs agyrázkódása, azt megvizsgálták rögtön, miután behozták.

Amikor Lisa másnap reggel felébredt, sokkal jobban érezte magát.

Egyébként itt van, lent várja magát. A nővérke mindjárt magáért

- Jobban néz már ki - jegyezte meg. Szeme a napfényben szinte

- Te jó ég! - sóhajtott fel Henry. - Még egyszer el kell

A lány lehunyta a szemét és hátradőlt. Ez a férfi valahogy képes őt

- Remekül - válaszolta Lisa élénken. - Már az elmúlt hat nap alatt

- Akkor biztosan nem örül a látogatóknak - aggályoskodott a lány.

- Van még valami - jelentette ki élesen. - Ez a kísérleti nyúl játék

Henry édesanyja - magas, törékeny hölgy testre szabott,

A kandallóban, melynek párkányát csodálatos márványlapokkal

- Akkor most a legszebb oldaláról ismerheti meg a fővárosunkat.

- Nem is tagadom. A világon minden a szerelem körül forog, nem

Sokkal barátságosabb. Nyugodtan vegye fel azt, amihez kedve

Henry hamarosan behozta a bőröndöt. Lerakta egy székre az ágy

Természetesen tudta, hogy Henry szavait nem kell komolyan

Sietve elkezdett kicsomagolni a bőröndből, s a ruháit olyan

- Amíg itt lesz, feltétlenül el kell mennünk egy bevásárló portyára.

- Éppen hat hete - helyesbített.

- Jöjjön, szeretném megismertetni a férjemmel! - Odavezette Lisát

- Örömmel. - Sötét szemével érdeklődve vizsgálgatta a lányt. -

- Csakugyan kitűnő konyhafőnök. A kiejtésed sokat javult,

- Később hozok magának egy altatót arra az esetre, ha nem tudna

Winchester azonban csak egy levél altatót akart neki átnyújtani.

- Villámcsapást jelent, vagy valami ehhez hasonlót. - Rákacsintott

Másnap a reggeli napfényben Lisa az ágyban ülve reggelizett, és

Tárgyilagos és egész logikus helyzetelemzés, állapította meg

Tulajdonképpen ő sem hiszi, hogy a fia ott töltötte az éjszakát,

Csendben tovább sétáltak, és Lisának az jutott eszébe, talán

Lisa magán érezte Monique kérdő pillantását, de nem volt kedve

Monique a galériáról beszélgetett Henryvel és megkérdezte,

- Egyáltalában nem így értettem - esett kétségbe a lány. Őrjítő.

- Mindig volt elég tennivalóm. Tárgyaltam vevőkkel és

- Az előbb megpróbáltam neked elmagyarázni valamit, de

- Amint látom, még mindig Paul jár a fejedben. El sem viseled