Dr.

Hadadi László

Geriátria és idősgondozás – egyetemi

jegyzet

2015
 Tartalomjegyzék
Az öregedés folyamata ...................................................................................................................... 1
Az öregedés mutatói ......................................................................................................................... 3
Az öregedéssel összefüggő élettani változások .................................................................................. 5
Testi (szomatikus) változások ........................................................................................................ 5
Bőr és függelékei ....................................................................................................................... 5
Érzékszervek.............................................................................................................................. 5
Testtartás, járás ......................................................................................................................... 6
Szív- és érrendszer ..................................................................................................................... 6
Légzőrendszer ........................................................................................................................... 6
Emésztőrendszer ....................................................................................................................... 7
Húgy-ivar rendszer .................................................................................................................... 7
Az öregkorral járó lelki problémák ................................................................................................. 7
Életmódbeli sajátosságok .............................................................................................................. 7
Alvás, pihenés ........................................................................................................................... 8
A klinikai geriátria alapelvei ............................................................................................................... 9
A betegségek sajátosságai időskorban ........................................................................................... 9
Idősgyógyászati állapotfelmérés .................................................................................................... 9
Anamnézis, kommunikáció az idős beteggel ................................................................................ 10
A testi egészség felmérése ....................................................................................................... 11
A lelki egészség vizsgálata ........................................................................................................ 16
A szociális háttér feltárása ....................................................................................................... 17
A funkcionális státusz felmérése .............................................................................................. 17
A gyógyszeres kezelés sajátosságai időskorban................................................................................ 19
Megváltozott farmakokinetika..................................................................................................... 19
A gyógyszerrendelés és –adagolás szempontjai időskorban ......................................................... 19
Betegségek időskorban ................................................................................................................... 21
A légzőrendszeri patológia jellegzetességei ................................................................................. 21
Idült hörghurut és obstruktív emphysema ............................................................................... 21
Tüdőgyulladás ......................................................................................................................... 21
Tuberkulózis ............................................................................................................................ 22
Szív- és érrendszeri betegségek időskorban ................................................................................. 22
Atherosclerosis ........................................................................................................................ 22
 Ischaemiás szívbetegség .......................................................................................................... 23
Magas vérnyomás betegség időskorban................................................................................... 24
Syncope ................................................................................................................................... 25
Ritmus- és vezetési zavarok ..................................................................................................... 25
Aorta billentyű szűkület ........................................................................................................... 26
Perifériás érbetegségek – atherosclerosis obliterans ................................................................ 26
Mélyvénás trombózis és tüdőembólia ...................................................................................... 27
Cukorbetegség időskorban .......................................................................................................... 27
Pajzsmirigy betegségek ................................................................................................................ 28
Elhízás ......................................................................................................................................... 29
Mozgásszervi problémák ............................................................................................................. 29
Csontritkulás (osteoporózis) .................................................................................................... 29
Csontlágyulás (osteomalacia) ................................................................................................... 30
Combnyaktörés ....................................................................................................................... 31
Porckopás (arthrosis) ............................................................................................................... 31
Elesés .......................................................................................................................................... 32
Ágyhoz kötöttség (immobilizációs szindróma).............................................................................. 33
Felfekvés – decubitus .................................................................................................................. 34
Ergoterápia.................................................................................................................................. 36
Emésztőrendszeri problémák....................................................................................................... 37
Gastro-oesophagealis reflux betegség (GERD):......................................................................... 37
Gastro-duodenális fekélybetegség ........................................................................................... 38
Gyomorrák .............................................................................................................................. 38
Akut has .................................................................................................................................. 38
Széklet inkontinencia ............................................................................................................... 39
A vizeletkiválasztó rendszer időskori betegségei .......................................................................... 39
Gyógyszerek okozta nefropátia: ............................................................................................... 39
Vizeletfertőzés ......................................................................................................................... 40
Vizelet inkontinencia ............................................................................................................... 40
Vizeletretenció ........................................................................................................................ 42
Jóindulatú prosztata megnagyobbodás .................................................................................... 43
Kiszáradás – dehidráció ............................................................................................................... 43
Neuro-pszichiátirai kórképek időskorban ..................................................................................... 44
 Cerebro-vasculáris betegségek ................................................................................................ 45
Demencia ................................................................................................................................ 46
Az időskori depresszió jellegzetességei .................................................................................... 47
Skizoform és paranoid tünetcsoportok: ................................................................................... 48
Akut zavartsági állapot (delírium): ........................................................................................... 48
Időskori bántalmazás ...................................................................................................................... 50
Az időskori bántalmazás formái ................................................................................................... 50
A bántalmazás megjelenése ........................................................................................................ 50
Az abúzus jelei ............................................................................................................................. 51
Megelőzés ................................................................................................................................... 51
Haldoklás ........................................................................................................................................ 52
Kommunikáció a haldoklóval ....................................................................................................... 52
Halál bekövetkezésének módjai:.................................................................................................. 53
A halál megállapítása................................................................................................................... 53
Gyász .............................................................................................................................................. 54
Hospice és palliatív ellátás ............................................................................................................... 55
Rövidítések jegyzéke ....................................................................................................................... 57
Felhasznált irodalom ....................................................................................................................... 58
Az öregedés folyamata
Az öregedés folyamatának tanulmányozása, illetve a vele járó problémák megoldásainak
keresése egyidős az emberi civilizációval. A gerontológia kifejezés görög eredetű, a geron (öreg, idős)
és a logos (tudomány) szavakból származik. Szakterülete az öregedés és az időskor tanulmányozása
az orvostudomány, a pszichológia, a gazdasági és a szociológiai kutatások tapasztalataira
támaszkodva. A geriátria (iateria: orvoslás, kezelés) lényegében idősgyógyászatot, a gerontológia
orvosi, ápolói oldalát jelenti, amely az időskorúak betegségeivel, azok megelőzésével, gyógyításával
és az ápolással foglalkozik.

Jelenleg úgy tekintünk az öregedésre, mint a szervezet reprodukciós érettsége után fellépő
progresszív funkcionális kapacitáscsökkenésre. Ez az életkor előrehaladásával együtt változó biológiai
jelenség, mely a szervezet átalakulásához, végül halálához vezet. Az emberi faj életkapacitása jelenleg
120-130 év, tehát amennyiben nem érnék a szervezetet kórképző ártalmak, az ún. "természetes
öregedéssel" ennyit élhetnénk. A dokumentumokkal alátámasztott leghosszabb eddigi élettartam 122
év volt (a francia Jeanne Calment 1875. február 21.-én született és 1997. augusztus 4.-én hunyt el).

Több száz elmélet született az öregedés magyarázatára, azonban a legtöbbjük nélkülözi a

valódi tudományos alapot és egyik sem tárt még fel bizonyítottan kulcsfontosságú összefüggéseket a
folyamatot illetően. [1] Ennek megfelelően az idősödést nem tudjuk megakadályozni vagy
visszafordítani. A teljesség igénye nélkül következik néhány, közvetett tudományos bizonyítékkal
rendelkező elmélet:

1. Az oxidatív stressz elmélete: a nem semlegesített szabad oxigén gyökök károsítják a sejtek
működésében kulcsfontosságú szerepet betöltő molekulákat, többek között a
dezoxiribonukleinsavat (DNS-t). A felhalmozódó „hibák” az anyagcsere zavarához, majd a
sejtek pusztulásához vezetnek. Annak ellenére, hogy az antioxidánsok jótékony hatásának
több in-vitro és epidemiológiai bizonyítéka is van, klinikai tanulmányokban nem sikerült
az elméletet igazolni. [1]
2. A sejtosztódás (mitózis) rendellenes kontrolljának elmélete: a legtöbb sejt meghatározott
számú alkalommal képes osztódni. A DNS bizonyos szekvenciái (az ún. telomérek) a
megrövidülésük által „megjegyezik” a lezajlott sejtosztódásokat: minden osztódás után
rövidebbek maradnak, majd egy adott hossz alatt további sejtosztódás nem lehetséges.
Más sejtek a „hibás” szabályozás következtében burjánzásnak indulhatnak, az érintett
szövet jó- vagy rosszindulatú daganatos elváltozását előidézve. [1]
3. A fehérje-elváltozások elmélete: a proteinek kémiai szerkezetének megváltozása
(oxidáció, foszforiláció, glikáció) olyan fehérjemolekulákat eredményez amelyek a
szervezetben betöltött feladataikat már nem képesek megfelelően ellátni. [1]

A különböző genetikai tényezők (genotípus) által meghatározott élettartamot nagymértékben

befolyásoljak az egyes környezeti hatások, így a fenotípus variabilitása az öregedést illetően még
fokozottabb lesz, ezért az emberek nagyon eltérő módon és ritmusban öregszenek meg (eltérő
öregedési minták). [1]

1
 Az időskor meghatározásakor több szempontot vehetünk figyelembe. A kronológiai életkor
nem más, mint az anyakönyvi adatoknak megfelelő kor. A biológiai életkor a szervezet élettani
(fiziológiás) állapotát veszi figyelembe és a kronológiaihoz képest mind pozitív, mind negatív irányba
jelentősen eltolódhat. Az Egészségügyi Világszervezet (World Health Organization, WHO) 1963.-as
osztályozása alapján a kronológiai életkor a következő szakaszokra tagolódik: 45-59 év: középkorúak;
60-74 év: idősödők; 75-89 év: idősek; 90 fölött: aggok. Ezzel az egyszerű felosztással szemben az
egyén biológiai életkora számos tényezőtől függ, mint például: egészségi állapot, testi erőnlét (fittség),
szellemi frissesség, teljesítőképesség, külső megjelenés, stb. E szerint tehát az ember nem a naptári
évek szerint öregszik, minél inkább korosodik, annál jobban különbözik másoktól, ugyanakkor nincs
két egyforma öregedés sem. [2]

2
Az öregedés mutatói
Egy adott népesség elöregedésének mértékét több paraméterrel jellemezhetjük. Ilyen
például a születések száma, vagy a születéskor várható élettartam (1. Ábra.); ez utóbbi az élet
hosszúságának leggyakrabban használt mutatószáma. A születéskor várható élettartamot számos
tényező befolyásolja: az emberek kulturáltsági foka, a népesség egészségkultúrája, az orvostudomány
fejlettség, a technikai vívmányok szintje, a lakosság élet- és lakáskörülményei, a táplálkozási szokások,
a szűrővizsgálatok elterjedése, a védőoltások alkalmazásától és még sorolhatnánk.

80 78
75
75 74
73
71
70 70
70 68
66
65

60
1990 2000 2011

Férfi Nő Átlag

1. Ábra. A születéskor várható élettartam alakulása Romániában 1990-2011 között. A függőleges

tengelyen az életkor években van ábrázolva (forrás: WHO)

Az öregedési index segítségével az idősek számát viszonyítjuk a fiatalkorúak számához. Más

európai országokhoz hasonlóan, a XX század második felében Romániában is jelentősen emelkedett
az index értéke. Ez csökkenő gyermekszámot jelent, párhuzamosan az időskorúak számának
növekedésével. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) tájékoztatása szerint a világon 2020-ra több
mint egy milliárd ember lesz 60 év feletti. A romániai társadalom is elöregedő tendenciát mutat (2.
Ábra), ennek pedig számos szociális-egészségügyi következménye van. [3]

A csökkenő gyermekszám, egyéb tényezőkkel együtt – mint a növekvő női arány

(férfihalálozás emelkedése), a nők krónikus megbetegedéseinek mind gyakoribb előfordulása,
valamint a növekvő rászorultság az egészség és az életminőség vonatkozásában – növekvő
esélyszóródáshoz és kockázatfokozódáshoz vezet. A ma időskorba kerülőknek egyre kevesebb
gyermeke, unokája van, ők maguk is különböző gyermekszámú családból származnak és kevesebb
hozzájuk hasonló korú rokonuk van. A kiterjedt családi támogató rendszer egyre kevesebb személyre
korlátozódik, a megnövekedett földrajzi mobilitás pedig még ezt a kisebb létszámú családot is
megosztja földrajzilag. A kapcsolatok szűkülésével a szubjektív, informális és érzelmi alapon nyújtott
támasz csökken, ami csupán anyagi eszközökkel nem helyettesíthető. [3] Mindezek következtében az
egészségügyi alkalmazottak egyre nagyobb szerephez jutnak az idősgondozásban.

3
 Öregedési Index

250 215.4
200
156.9
150
103.1
100
56.5
50 30.6

0
1950 1975 2000 2025 2050

2. Ábra. Az öregedési index alakulása Romániában: 1975-ben 100 gyermekkorúra még 56 időskorú
ember jutott, 2000-ben már 103. A függőleges tengelyen az öregedési index értéke van ábrázolva
(forrás: WHO)

4
Az öregedéssel összefüggő élettani változások
Az életkor előrehaladtával testi (szomatikus) és lelki (pszichés) változásokon megyünk
keresztül, egyénenként változó ütemben, melyet a genetikai háttér, a környezeti tényezők,
táplálkozási szokások, stb. határoznak meg. Itt fontos megjegyezni, hogy egy szervrendszer, vagy
funkció gyors leromlása mindig kóros állapot, nem pedig az élettani öregedés következménye. Mint
bárki más, az idős emberek is azért betegek, mert megbetegedtek, és nem azért mert idősek. [2]

Testi (szomatikus) változások

Az időskorban bekövetkező testi változások hatással vannak a külső megjelenésére (bőr, haj,
szőrzet, testtartás, járás), az érzékszervek állapotára (látás, hallás, szaglás, ízlelés) és a a belső szervek
működésére is (szívműködés, légzés, emésztés, kiválasztás).

Bőr és függelékei
A bőr alatti szövetek elvékonyodása, a verejték- és faggyúmirigyek számának és működésének
csökkenése miatt időskorban a bőr rugalmatlan, laza, ráncolható/ráncos és kiszáradásra hajlamos lesz.
Csökken a szőrtüszők száma: a haj és a szőrzet megritkul, főleg férfiaknál kialakul a jellegzetes
kopaszodás. Időskorban megszaporodnak a festékfoltok (anyajegyek, pigmentfoltok). Csökken a bőr
érzékelő funkciója is. A bőr szárazsága viszkető érzést idéz elő, a vakarózással a bőr sérülése, fertőzés
alakulhat ki. Idős korban a sebgyógyulás nehezebb. Mindezek miatt a bőr testtakaró funkcióját
fokozottan óvni kell. Aktívan törekedni kell a sérülések elkerülésére, javasolt a különböző hidratáló
krémek használata, a körmök rövidre vágása, illetve a megfelelő folyadékbevitel biztosítása. [3, 4]

Érzékszervek
A kültakaró víz- és zsírtartalmának csökkenése a szemhéjak bőrét is lazábbá, ráncoltabbá
teszi. Csökken a könnymirigyek működése, emiatt a szem kevésbé lesz csillogó, valamint égő, viszkető
érzésről is panaszkodhatnak az idős egyének, ezen műkönnyel lehet segíteni. Megváltozik a látás
élessége és erőssége (időskori távollátás, vagy presbyopia alakul ki), de változhat a fényérzékelés és a
színlátás is. Gyakori betegségek a szürke- és a zöldhályog (szemlencse elhomályosodása ill. a
szemnyomás fokozódása), ezek speciális szemészeti kezelést igényelnek. A látás károsodása növeli a
hajlamot az illúziókra, a visszahúzódásra (mobilitás csökkenése) és a társadalmi elszigetelődésre. A
rendszeres szemészeti vizsgálat, a megfelelő szemüveg/kontaklencse viselése nem csak a
látászavarokon segíthet, hanem az öregedéssel együtt járó szociális problémák egy részének a
megoldását is lehetővé teheti. [3, 4]

A halláscsökkenés a leggyakoribb idős korban előforduló érzékszervi veszteség. Az életkorral

arányos halláscsökkenés a magas hangok tartományában kezdődik, majd fokozatosan terjed át a
beszédhangok tartományába. Az életkor emelkedésével általában fokozódik, bár a folyamat igen
lassú. A hallás károsodását okozhatja a fül és/vagy az agy betegsége, de erős, tartós zajhatás is, ezért
a megfelelő szakorvosi kivizsgálás mindenképpen indokolt. A látás károsodásához hasonlóan, a
hallászavar is társadalmi elszigeteltséghez vezet, depressziót, gyanakvást és romló problémamegoldó
készséget vált ki, mivel a megfelelő információk nem jutnak el az idős személyhez. A hallókészülék
használata ezért több szempontból is hasznos lehet. [3, 4]

5
 A szaglóérzékelés az életkor növekedésével általában csökken, bár az egyéni eltérések igen
nagyok. Ez a folyamat főleg az 50 év feletti időszakra tehető, és még súlyosabb a 70 év feletti
időszakban. Az ízérzékelés általános csökkenésén belül is nagyok az egyéni eltérések. Az ízérzékelés
csökkenése főképp annak tulajdonítható, hogy az ízlelőbimbók száma a fiatalkori 250 helyett
időskorban kb. 100-ra csökken le. A nyálmirigyek sorvadása (szájszárazság) csökkenti az ízérzékelést,
amit tovább ronthat a dohányzás és az alkoholfogyasztás. A látás, a szaglás és az ízérzékelés
csökkenése az étvágytalanság előidézője is lehet idős korban. Ezt valamennyire ellensúlyozhatja a
megfelelő tálalási technika alkalmazása. A szaglóérzékelés csökkenésének másik gyakorlati fontosságú
következménye, hogy szükség lehet füstérzékelő készülék felszerelése az idős személy otthonában.
[3]

Testtartás, járás
Időskorban gyakori a hajlott gerincoszlop miatti görnyedt, púpos testtartás, a különböző
mozgásszervi elváltozások miatti sántítás, illetve az instabil állás, járás. Az izomzat tömege lassan fogy
(az izomrostok helyét zsír, illetve egyéb kötőszövet foglalja el), az összehúzódó képességük,
ingerlékenységük szintén lecsökken. Mindez fokozottabban érvényesül a rendszeres erőkifejtésre,
munkára nem használt izomcsoportokban. A csontszövet is átalakul, rugalmas anyagai lassan
felszívódnak, a csontok merevvé, törékennyé válnak. A csigolyaközti porckorongok víztartalma,
duzzadtsága csökken, így a gerincoszlop hohssza és a testmagasság is kevesebb lesz 1-2 cm-rel. Az
intenzív csontleépülés gyakoribb nőknél, a menopauza után. Ha ez kóros mértékű, akkor
csontritkulásról (osteoporosisról) beszélünk. Gyakran erről már csak akkor szerzünk róla tudomást,
ha szövődményei, a csonttörések jelentkeznek. A csontritkulásos állapot és következményei
legalábbis részben megelőzhetőek, ill. a kockázatuk csökkenthető. A megelőzés kulcsa a helyes
táplálkozás (tejtermékek, kálciumdús élemiszerek) és a mozgásgazdag életmód (heti rendszerességű
torna, séta, úszás). [3]

Szív- és érrendszer
A szívizom tömege nő (hipertrófia), teljesítőképessége azonban csökken. A billentyűk
megvastagodnak, az ingerképző és ingervezető rendszer működésében kifejezett lassulás észlelhető,
ezért csökken a pulzusszám. Az erek falai megvastagszanak, rugalmasságuk csökken, az aorta kitágul,
a hajszálerek sérülékenyebbé, törékenyebbé válnak. Funkcionális szempontból a perctérfogat enyhén
lelassul, a kevesebb β-adrenerg receptor miatt az adrenerg ingerekre adott válasz csökkent lesz, a
nagy- és kisvérköri ellenállás megnövekszik. Mindezek miatt a maximális terhelhetőség lecsökken, az
idős ember jóval könnyebben fárad, kevesebbet teljesít, több pihenést igényel. [2, 3, 5]

Légzőrendszer
Időseknél a légvétel során kevesebb levegő áramlik a tüdőbe, mint a korábbi
életszakaszokban. Ennek következtében a légcsere volumene (mennyisége) csökken, kevesebb oxigén
kerül a vérbe, majd onnan a sejtekbe. A bordaporcok elmeszesednek és ezáltal a mellkas légzési
kitérései csökkennek, a mellkas hordószerűen kitágul. A gázcsere lecsökkenése különösen nyilvánvaló
terheléskor, amikor a szervezet oxigénigénye hirtelen fokozódik (pl.: gyorsabb járáskor, futás
alkalmával, lépcsőn felfelé haladáskor, magaslaton). A gázcsere javjtásában fontos szerep jut a
légzőtornának, különösen a nehezen mozgó és ágyhoz kötött idős személyeknél. [6]

6
Emésztőrendszer
A fogakat támasztó szövetek (csont- és kötőszövet) sorvadása előbb-utóbb a fogak
meglazulásához, majd kihullásához vezet. A folyamatot gyorsíthatja a fog támasztószövetének
elfajulása és gyulladása, melyet gyakran fogkő okozhat. A rágóképesség csökkenését figyelembe kell
venni egyrészt az étrend összeállításában, másrészt a megfelelő konyhatechnikai eljárások
kiválasztásakor. Mivel az érzékszervi ingerek hatása jóval gyengébb, az összes emésztőnedv, így nyál
elválasztása is lecsökken, ami viszont nehezebbé teszi az egyes falatok lenyelését. Az emésztőnedv-
elválasztás csökkenése az idősek étvágycsökkenését idézi elő; ebben közrejátszanak egyes
gyógyszerek (ha sok tablettát kell bevenni), sőt lelki tényezők is (egyedüllét, magány). Gyengül a
vékony- és vastagbél perisztaltikus mozgása, lassul a béltartalom továbbítása; a vastagbél renyhe
mozgása székrekedést idézhet elő. E mellett ugyanakkor gyakori a gyógyszerszedéshez kapcsolódó
székrekedés is. Megváltozik a bélflóra összetétele: azok a baktériumok, amelyek jótékony hatást
gyakorolnak a bélműködésre, fokozatosan elveszítik ezt az előnyös befolyásukat, csökken az
anyagcserében játszott szerepük, emellett felszaporodnak a rothasztó baktériumok. A székrekedés
megelőzésére a táplálkozásban növelni kell a rosttartalmú ételek (pl.: alma, körte, szilva, kukorica,
zöldborsó, teljes kiőrlésű lisztből készült kenyerek stb.) és a folyadék (legalább 2 liter víz) naponta
elfogyasztott mennyiségét. Ezáltal fokozódik a bélmozgás, ezzel gyorsítva a kiürülést. [3, 6]

Húgy-ivar rendszer
Az idős ember veséje kevésbé képes alkalmazkodni a folyadék- és sóháztartás, valamint a
véráramlás aktuális változásaihoz. A vesefunkciók beszűkülése folytán a vesén át kiválasztódó egyes
vegyületek elhúzódóan ürülnek ki (pl. egyes szívgyógyszerek), és emiatt koncentrációjuk
megemelkedik a vérben. A szomjúságérzet gyengülése is jelentős probléma, a nem megfelelő
folyadékfogyasztás hatására a vese működése károsodhat és kiszáradás léphet fel. Gyakori az éjszakai
vizelés: az idős férfiak 50 %-ában, az idős nők mintegy 70%-ában fordul elő. Nőknél csökken a gát
izomtónusa, ezért gyakoribb a vizeletürítés sürgőssége és a visszatartási képtelenség (inkontinencia).
Férfiaknál a prosztata megnövekedése okoz gyakori és nehézkes vizelést. [3, 6]

Az öregkorral járó lelki problémák

Nagyon nagy a száma azoknak az idős embereknek, akiknek az érdeklődési köre jelentősen
beszűkül, szinte érdektelenné válnak a körülöttük zajló történésekkel szemben. Az időskor talán
legjelentősebb lelki problémái a magányosság és a feleslegessé válás érzése. Ez utóbbi szorosan
összefügg a munka és a nyugdíjazás, a munkanélküliség, illetve a megbetegedés problémakörével. A
nyugdíjazás, a munkanélküliség nagyon sok idős embernél változást okoz: anyagi, életszínvonalbeli
visszaesést eredményez, az inaktivitás veszélyét hordozza, ugyanakkor a hasznosságtudat
csökkenését eredményezi. Ebben a helyzetben az idős egyén egyre céltalanabbnak látja helyzetét,
mindez depressziót eredményezhet, sőt, szélsőséges helyzetben akár öngyilkosság is előfordulhat. [3]

Életmódbeli sajátosságok
A testi- és lelki változások elkerülhetetlenül vezetnek az életmód átalakulásához. Az életkor
előrehaladtával csökken az idős emberek cselekvési készsége, valamint a saját személyére és a
környezetre irányuló érdeklődés. Mind fizikai, mind lelki okból hajlamossá válnak arra, hogy

7
elhanyagolják saját magukat és környezetüket. Felcserélőd(het)nek a napszakok, a táplálkozás, a
tisztálkodás rendszertelenül történhet.

Alvás, pihenés
Az életkor előrehaladtával az alvás összmennyisége minimálisan csökken, viszont jelentősen
megváltozhat az alvás időzítése, 24 órás megoszlása. A változások – nagy egyéni variációkkal – már az
élet derekán, a középkorúaknál megjelenhetnek, és az idősödés során kifejezettebbé válhatnak. Az
idős ember általában korán ébred, este nehezebben alszik el, éjszaka többször felébred: minden
negyedik, ötödik idősebb ember alváselégtelenségről, álmatlanságról panaszkodik. Felületesebben
alszik éjszaka, gyakran horkol, nappal viszont könnyebben elbóbiskol – akár olvasás, beszélgetés
közben. Nehezebb az alkalmazkodás az alvásritmust megzavaró tényezőkhöz, ezért a megszokott
időben fekszik és kel, vigyáz az evéssel, kávéval, teával, alkohollal, mert attól tart, hogy különben nem
jön álom a szemére. Az alvást időskorban számos tényező megzavarhatja: testi fájdalmak; éjszakai
vizelési inger; a mozgás beszűkülésével járó kényelmetlenségek; a különböző testi betegségekben
alkalmazott, de az alvásra elvileg nem ható gyógyszerek, amelyek elalvási nehézséget okoznak (pl.
vérnyomáscsökkentő, néhány daganatellenes szer stb.). Az idős kor szomorú kísérői, a magány, a
veszteségek és a gyász a hangulat romlásához, szorongáshoz vezethetnek, mindez tovább rontja az
alvást. [6]

Attól függően, hogyan éli meg a korosodással járó változásokat, az öregedés folyamata lehet
„sikeres” és „sikertelen”. „Sikeres” öregedéskor az egyén alkalmazkodik a változásokhoz, jól
felhasználja képességeit, megkísérli leküzdeni gyengeségeit, de elfogadja azokat, amelyeken nem
képes változtatni. Ha elkerülhetetlen, hogy másoktól függő viszonyba kerüljön, elfogadja a függőség
állapotát, megőrizve önbecsülését. Ezen felül örömet, kielégülést nyújtó tevékenységekben vesz részt,
továbbra is vannak életcéljai, tápláló étrendet fogyaszt, és képességeinek megfelelően mozog,
tornászik, sportol. „Sikertelen” öregedés esetén az ember nem fogadja el az öregedés tényét és
megpróbál továbbra is fiatalnak látszani, gyengeségéből, betegségeiből előnyöket formál magának,
hogy másokat manipulálhasson. Ugyanakkor dühöt és keserűséget érez az egész világgal szemben;
sértődött, amiért nem törődnek vele többet. Mindemellett értéktelennek érzi magát, aki csak teher
mások számára, nem törekszik arra, hogy egészséges életmódot folytasson, nincs semmi célja az
életben, abbahagyja minden testi aktivitással járó szokását és üldögélő életmódot alakít ki. Ezáltal
elszigetelődhet a többi embertől, nem fog elfogadni semmi újat (minden változást elutasít, állandóan
kritizál) és folyton összehasonlítgatja a jelent a múlttal. [3]

8
A klinikai geriátria alapelvei
A betegségek sajátosságai időskorban
Az öregedéssel statisztikailag nő a krónikus betegségek előfordulásának gyakorisága. Ennek
egyik oka, hogy az eltelt idő folyamán összegződő patogén faktorok bizonyos stádiumban klinikailag
is megnyilvánuló kórfolyamatot indítanak el. Másrészt pedig a látens (nyugvó) szervelváltozások
megnyilvánulása által létrejövő funkciózavarok egy patológiai láncreakciót elindítva egyre súlyosabb
betegségek megjelenését idézhetik elő. Ráadásul az öregedő ember alkalmazkodó képessége a
változó környezeti igényekhez minden irányban csökkent, ezt mind a diagnosztika, mind a kezelés
kapcsán figyelembe kell venni.

Mindezekből következik, hogy sokkal nagyobb a valószínűsége a különböző idült (krónikus)

betegségek jelenlétének időskorban; ezekből akár egyszerre több is fennállhat (multimorbiditás),
illetve kezelést igényelhet, megnehezítve a gyógyszeres terápia beállítását, hiszen a megnövekedett
gyógyszermennyiséget és a kölcsönhatások lehetőségének megsokszorozódását is figyelembe kell
venni. A gyógyszeres kezelés nehézségei miatt gyakori a iatrogén patológia jelenléte időskorban.

Az idült patológia által dominált klinikai képet tarkító heveny (akut) betegségek lezajlása
gyakran atípusos, illetve tünetszegény, és csak a krónikus betegség „fellángolása” hívja fel rájuk a
figyelmet. Jó példa erre az idős beteg idült szívelégtelenségének hirtelen súlyosbodását kiváltó
tüdőgyulladás, amikor a légszomj és a nagyfokú elesettség/fáradás van előtérben a magas láz,
pleurális fájdalom helyett, sőt, ez utóbbiak akár hiányozhatnak is. Fontos ezért a heveny problémák
aktív, tudatos keresése az idősek idült betegségeinek hirtelen, „ok nélkül” történő súlyosbodásakor.
A különböző társbetegségek (komorbiditás) nagyon jellegzetesek az idősgyógyászatban; az egyik
betegség lehet egy másik következménye (dominó effektus), de akár közös háttérrel is
rendelkezhetnek. Ezek az együtt fennálló betegségek fokozhatják is egymás kórlefolyását (korrelációs
patológia). Amennyiben egy szerven belül több kóros folyamat is jelen van egyszerre, polypathiáról
beszélünk.

Idősgyógyászati állapotfelmérés
Mint arról már történt említés, maga az öregség nem jelent betegséget. Azért fontos ezt
tudatosítani mind az orvosban, mind a páciensben, mert mindkettőjük hajlamos lehet egy adott
tünetet (pl. fáradás, nehézlégzés, lát), vagy tünetegyüttest (szindrómát) pusztán az eltelt évek
számával magyarázni. Előbbi esetben a helyes diagnózis megállapítása, illetve a kezelés elkezdése fog
késni, a második esetben pedig a beteg nem, vagy csak későn fordul a bajával orvoshoz. Az
egészségügyi dolgozók szempontjából tehát fontos az aktív megközelítési mód kialakítása, vagyis
megfelelő mennyiségű időt és energiát kell fordítani az idős betegre is. A második fontos alapelv a
komplex probléma-orientáltság: a geriátriában nem érvényes az az elv, hogy minden fennálló tünetet
egy adott betegség okoz, hiszen az idős embereknek gyakran több (kezelt, vagy kezeletlen) krónikus
betegsége van egy időben, amelyek egy esetleges akut probléma klinikai képét tovább színesítik. Ezért
minden tünet, probléma okát külön meg kell keresni és meg kell állapítani a kezelésük fontossági
sorrendjét, figyelembe véve az esetleges gyógyszer-kölcsönhatásokat is. [1]

9
 A geriátriai állapotfelmérés olyan, mindenre kiterjedő, általában interdiszciplináris
diagnosztikus eljárás, amelynek célja, hogy az elesett, idős ember orvosi, pszicho-szociális és
funkcionális adottságait és problémáit megállapítsa. [7] Ennek során rákérdezünk a testi és lelki
egészségi állapotára, meghatározzuk a páciens funkcionális teljesítőképességét és megpróbálunk
információt szerezni a különböző szociális, környezeti tényezőknek az idős személyre gyakorolt
hatásáról (szociális anamnézis). Mindebben nagy segítséget nyújthat egyes standardizált
kérdőívek/vizsgálatok szelektív használata – vagyis egy adott probléma felmerülése esetén való
célzott kitöltése/elvégzése. Az állapotfelmérés történhet a családorvosi rendelőben, szakambulancián
vagy különböző fekvőbeteg intézményekben (kórház, ápoló otthon, gondozóház…).

Mivel komplex patológiáról van szó, általában több egészségügyi probléma egyidejű
jelentével, a csapatmunkának kiemelt szerepe van a geriátria módszertanában. A gyógyítás, illetve a
rehabilitáció folyamatának vezetője és a csapat irányítója a beteg kezelőorvosa, a geriáter. Gyakran
van azonban szükség más szakemberek bevonására és itt nem csak a társszakmák specialistáitól (pl.
ortopéd, urológus, fül-orr-gégész, urológus, onkológus, kardiológus…) való konzílium kéréséről van
szó. Az ápolók és a dietetikus szaktudása mellett a szükségletnek megfelelően érdemes fizikoterápiás
asszisztens, gyógytornász, pszichoterapeuta, logopédus, masszőr, foglalkozási terapeuta, stb.
segítségét igénybe venni, hogy az idős páciens összes problémáját minél teljesebben és
hatékonyabban lehessen kezelni.

A geriátriai kórisme felállításának menete lényegében azonos az általános belgyógyászati

kivizsgáláséval (anamnézis felvétele, a páciens fizikális vizsgálata, a labor- és a paraklinikai leletek
kiértékelése). Ezeket kiegészítjük gondosan kiválogatott kérdőívekkel (beteg, hozzátartozók töltik ki),
illetve a további interjú során alkalmazott (legfontosabb panaszok, korábbi betegségek, használt
gyógyszerek) és standardizált mérőeszközök használatával. Az adatgyűjtés során nyert információkat
egy kiértékelő lap kitöltésével összegezzük. Mindezek alapján el lehet dönteni, hogy hol, milyen
körülmények között, kinek és milyen típusú ápolásban/kezelésben kell részesítenie az adott pácienst,
vagyis összeállítunk egy individualizált ápolási-kezelési tervet. A szorosan együttműködő gyógyító
team, a kiértékelés eredményeit felhasználva a szükséges lépéseket megtervezi és végrehajtja. [1]

Anamnézis, kommunikáció az idős beteggel

Az orvosi diagnosztika alapját a geriátriában is a kórtörténet helyes dokumentálása és
értékelése képezi. A diagnosztikai tévedéseknek és a hiábavaló vizsgálatok elvégzésének leggyakoribb
oka a hiányos anamnézis. Időskorban a kórtörténet felvétele sokkal hosszadalmasabb, az ezzel
eltöltött idő akár többszöröse is lehet, mint egy fiatal páciensnél. Ennek számos oka van: a hosszabb
élettartam során többszörös a lehetséges egészségügyi problémák száma, a hosszú beszélgetés során
könnyebb elkalandozni; kommunikációs problémák merülhetnek fel (hallás- és látáscsökkenés,
kognitív funkciók hanyatlása); a beteg feledékeny lehet és a panaszait fokozott szubjektivitással
mondja el; a panaszok az életkor előrehaladásával egyre atípusosabbakká válhatnak. Szintén akadályt
jelenthet az esetleges depresszió, vagy a félelem a kórháztól és a különböző vizsgálatoktól. Érdemes
a panaszokat időrend és ok-okozati összefüggés szerint csoportosítani és értékelni – ez viszont tovább
nehezíti az orvos dolgát, aki a hosszas kórtörténethez szükséges idő miatt eleve türelmetlenné válhat.

10
 Nagyon fontos a megfelelő orvos-beteg kapcsolat kialakítása, ehhez egy jó kezdetet
biztosíthat, ha első alkalommal hagyjuk „beszélni” a beteget, pl. meséltessük el egy napját. A
kommunikáció során érdemes néhány alapvető szabály betartani [2]:

- Hozzátartozó csakis a beteg engedélyével lehet jelen a kivizsgálás során.

- A beteg lássa jól az arcunkat, a szájmozgás és mimika segítség lehet számára, főleg ha a
hallása károsodott.
- A hangerőt csak annyira fokozzuk, amennyire szükséges. Kiabálni felesleges, mert az a
magánhangzókat emeli ki, amelyeket a beteg egyébként is jobban hall, a fontos
információkat hordozó mássalhangzók pedig elvesznek.
- Jól artikulálva, lehetőleg mélyebb hangzásra törekedve beszéljünk.
- Kérdéseink a lehető legegyszerűbb megfogalmazásúak, minél kevésbé félreérthetők
legyenek.
- A tünetnek gyakran nem specifikus volta miatt fontosabb azt tudni, hogy azok mióta
tartanak, milyen sorrendben keletkeztek, mint a panaszok-tünetek pontos természete.
- A legjobb eredményt türelmes, ismételt kérdezéssel érhetjük el. Az első találkozáskor
felvett anamnézis valószínűleg nem lesz teljes; a hiányosságokat ismételt rákérdezéssel
pótolhatjuk a későbbi alkalmakkor.

A testi egészség felmérése

Ennek során rákérdezünk a komolyabb betegségekre (pl. amelyek kórházi kezelést, esetleg
sebészeti beavatkozást igényeltek), a jelenleg szedett gyógyszerekre, korábbi transzfúziókra,
oltásokra (influenza, tetanusz, pneumococcus), esetleges allergiára, az elvégzett preventív
szűrővizsgálatok eredményeire (pl. prosztata specifikus antigén értéke, nőgyógyászati lelet). Bár a
családi kórtörténet jelentősége kisebb, mint gyermek- és fiatalkorban, érdemes rákérdezni az
Alzheimer kór, a cukorbetegség, szívérrendszeri és daganatos betegségek családi halmozódására.
Elvégezzük ugyanakkor a szervrendszerek általános áttekintését, rákérdezve a következőkre [2]:
- általános panaszok és tünetek (fáradékonyság, gyengeség, étvágytalanság, súlyvesztés,
alvászavar);
- bőr (viszketés, nem gyógyuló sebek)
- mozgásszervi (ízületi-, izom- és csontfájdalmak, ízületi mozgáskorlátozottság)
- légzés (nehézlégzés, köhögés)
- szív- és érrendszer (mellkasi fájdalom, szédülés, eszméletvesztés, vizenyő, sántítás)
- Gyomor-bélrendszer (rágási-nyelési problémák, hasi fájdalom, hányinger, hányás,
hasmenés, székrekedés, véres széklet)
- Húgyúti (gyakori vizelési inger, nehezített ill. fájdalmas vizelés, vérvizelés, incontinentia)
- Genitális (vérzés)
- Neurológiai (fejfájás, látási és hallási zavar, egyensúlyzavar, elesés, átmeneti
végtaggyengeség és zsibbadás)
- Pszichiátriai (depresszió, feszültség, feledékenység, zavarodottság).
Az anamnézist kiegészíti a fizikális vizsgálat. Ennek során az általános belgyógyászati
vizsgálatot kiegészítjük [2]:

11
 - az a. temporalisok, az a. carotisok és alsó végtagok osztóereinek tapintásával,
meghallgatásával (perifériás érbetegség rutinszerű keresése)
- a vérnyomás megmérésével felállás és néhány perc állás után is (ortosztatikus
hipotónia dokumentálása, mint elesés lehetséges oka)
- a látási és hallási funkciók felmérésével
- a szájüreg megtekintésével (daganatos elváltozás keresése)
- rectalis és nőgyógyászati vizsgálattal (tumorkeresés)
- a járásbiztonságot akadályozó lábfejelváltozások szűrésével (körömelváltozások,
tyúkszem, deformitások, stb.).

Különféle standardizált vizsgálatokat végzünk el egyes komplex problémák felderítésére, ilyen

például az egyensúly- és járásvizsgálathoz használt Tinetti-teszt (I. Táblázat) [8], vagy a Mini
Nutritional Assessment tesztsor [9] a tápláltság fokának megítélésére (II. és III. Táblázat).

I. Táblázat. A Tinetti-tesztet az elesés kockázatának megbecsüléséhez használjuk. [8]

Egyensúly (használati utasítás: A vizsgált személy kemény, karfa nélküli széken üljön. A következő
tevékenységeket teszteljük.)
1.Ülési egyensúly
2.Felkelés a székről
3.Felkelési kísérlet
4.A felállás egyensúlya
5.Egyensúly állás közben
6.Gyengéd meglökés
(vizsgált személy szorosan Támolyog, fogódzkodik, de megtartja magát (1 pont)
zárt lábakkal áll, a vizsgáló
tenyerével 3x gyengéden
meglöki a beteg
szegycsontját)
7.Behunyt szemmel (ua.
mint a 6. pontnál)
8.Háromszázhatvan fokos
fordulás
Támaszkodik, vagy mozog a széken (0 pont)
… pont
Nyugodtan, biztonságosan ül (1 pont)
Segítség nélkül nem képes (0 pont)
Karjai segítségével (1 pont) … pont
Segítség nélkül (2 pont)
Segítség nélkül nem tud (0 pont)
Többszöri próbálkozásra sikerül (1 pont) … pont
Első próbálkozásra felkel (2 pont)
Bizonytalan (támolyog, lábát mozgatja, törzse kifejezetten (első 5
másodperc) inog (0 pont)
Biztosan áll, de botot, járókeretet vagy más kapaszkodási … pont
lehetőséget vesz igénybe (1 pont)
Minden támogatás nélkül biztosan áll (2 pont)
Bizonytalan (0 pont)
Biztosan áll, de széles alapon (a sarkak medialis oldala közötti
…pont
távolság több mint 10 cm) (1 pont)
Támogatás nélkül, keskeny alapon (2 pont)
Kezd elesni (0 pont)
…pont
Biztonságos (2 pont)
Bizonytalan (0 pont)
…pont
Biztonságos (1 pont)
Szakaszos lépések (0 pont)
Folytonos lépések (1 pont) …pont
Bizonytalan (kapaszkodik, inog) (0 pont)

12
 Biztonságos (1 pont)
Bizonytalan (rosszul méri a távolságot, beesik a székbe)(0 pont)
9.Leülés Karjait használja, a mozgás nem sima (1 pont) …pont
Biztonságos, sima mozgás (2 pont)
Egyensúlyvizsgálat pontszáma: ……/16 pont
Járás (használati utasítás: A beteg a vizsgálóval áll együtt; végigmegy a folyosón, vagy átmegy a szobán,
először a megszokott tempóban, majd visszafelé gyors, de biztonságos sebességgel (használja a megszokott
segítséget pl. bot, járókeret).
10.Járás megkezdése Tétovázás, vagy többszöri kísérlet (0 pont)
(azonnal a felszólítás … pont
Tétovázás nélkül (1 pont)
után)
A lendülő jobb láb nem halad el a során a támaszkodó bal láb
mellett (0 pont)
A lépés során elhalad a támaszkodó láb mellett. (1 pont)
A jobb láb nem emelkedik teljesen el a földtől (0 pont)
11.A lépés hossza és A jobb láb teljesen elemelkedik a földtől. (1 pont)
… pont
magassága A lendülő bal láb nem halad el a során a támaszkodó bal láb mellett
(0 pont)
A lépés során elhalad a támaszkodó láb mellett. (1 pont)
A bal láb nem emelkedik teljesen el a földtől (0 pont)
A bal láb teljesen elemelkedik a földtől. (1 pont)
A két láb nem egyformán hosszú lépéseket tesz (0 pont)
12.A lépés szimmetriája … pont
A lépések hossza egyenlő (1 pont)
Az egyes lépések között megáll, vagy a lépések nem folyamatosak
13.A lépések
(0 pont) … pont
folyamatossága
A lépések folyamatosak (1 pont)
14.Útvonal (kb. 25-30 cm- Kifejezett eltérés (0 pont)
es padlóburkoló laphoz Enyhe, vagy mérsékelt eltérés, vagy segédeszközt használ a
viszonyítva, figyeljük az járáshoz (1 pont) … pont
egyik láb járását kb. 3
Egyenesen jár, segítség nélkül (2 pont)
méter távolságon)
Kifejezetten ingadozik, vagy segítséget használ a járáshoz (0 pont)
Nem ingadozik, de behajlítja a térdét, meghajlítja a hátát, vagy járás
15.Törzs közben széttárja a karját (1 pont) … pont
Nem ingadozik, nem hajlítja be a térdét, nem használja a karjait,
vagy segítséget a járáshoz (2 pont)
Sarkak között kellő távolság (0 pont)
16.Járás … pont
A sarkak járás közben csaknem érintkeznek (1 pont)
Járásvizsgálat pontszáma: ……/12 pont
Összpontszám: ……/28 pont
Kiértékelés: a 26 alatti pontszám általában kóros, minél alacsonyabb a pontszám, a probléma annál
jelentősebb. Ha az összpontszám 19 alatt van, az elesés kockázata ötszörös.

Az alultápláltság időskorban nem csak az egyértelmű egészségügyi problémákkal jár együtt,

hanem akár jogi következményeket is vonhat maga után (az ápolás/gondozás elhanyagolása, időskori

13
abúzus). Ezért is érdemes a már említett standardizált módszereket használni a felmérés során – pl.
az alultápláltsági index kiszámítása (II. és III. Táblázat).

II. Táblázat. Mini Nutritional Assessment 1 – előzetes felmérés (szűrés). TTI – testtömeg index
Életkor: …… Nem: …… Testsúly: …… Magasság: ……
1. Csökkent az élelem fogyasztása az utolsó 3 súlyos étvágytalanság: 0 pont
hónapban étvágytalanság, emésztési közepes étvágytalanság: 1 pont … pont
problémák, vagy rágási/egyéb okok miatt? nem étvágytalan: 2 pont
>3 kg fogyás: 0 pont
nem tudja: 1 pont
2. Testsúlycsökkenés az utóbbi hónapokban? … pont
1-3 kg fogyás: 2 pont
nincs testsúlycsökkenés: 3 pont
ágyhoz, vagy székhez kötött: 0 pont
3. Mozgásképesség lakásban mozog, de nem jár ki: 1 pont … pont
szabad mozgású: 2 pont
4. Érte-e pszichés stressz, vagy akut betegség az igen: 0 pont
… pont
utóbbi 3 hónapban? nem: 2 pont
súlyos demencia, vagy depresszió: 0 pont
5. Vannak-e neuro-pszichiátriai problémái? enyhe demencia: 1 pont … pont
nincs ilyen betegsége: 2 pont
<19: 0 pont
6. Testtömeg index (TTI: kg/m2) = 19-20: 1 pont
… pont
testtömeg(kg)/magasság(m)2 21-22: 2 pont
≥23: 3 pont
Szűrés értékelése (maximum 14 pont): … pont
• 12 pont, vagy több: normális, nincs rizikótényező, nincs szükség további felmérésre;
• 11 pont, vagy kevesebb: alultápláltság lehetséges, további felmérés szükséges.

III. Táblázat. Mini Nutritional Assessment 2 – további felmérés

7. Önellátó (nem él idősotthonban, vagy nem: 0
… pont
kórházban)? igen: 1
igen: 0
8. Szed-e legalább háromféle gyógyszert? … pont
nem: 1
nem: 0
9. Van-e felfekvés, vagy fekély a bőrön? … pont
igen: 1
egyszer: 0
10. Hányszor étkezik naponta? kétszer: 1 … pont
háromszor: 2
11. Fehérjebevitel:
- Fogyaszt-e tejet, sajtot vagy joghurtot naponta minimum egyszer? Igen/Nem
- Fogyaszt-e hüvelyes zöldségfélét vagy tojást hetente minimum egyszer? Igen/Nem … pont
- Fogyaszt-e húst, halat vagy baromfit naponta? Igen/Nem
Ha 0 vagy 1 igen válasz van: 0 pont; ha 2 igen válasz van: 0.5 pont; ha 3 igen válasz van: 1pont
12. Fogyaszt-e naponta két vagy több nem: 0 pont
… pont
alkalommal gyümölcsöt vagy zöldséget? igen: 1 pont

14
 <3 csészével: 0 pont
13. Mennyi folyadékot iszik naponta (víz, tea,
3-5 csészével: 0.5 pont … pont
kávé, tej, gyümölcslé)?
>5 csészével: 1 pont
képtelen segítség nélkül étkezni: 0 pont
14. Az étkezés módja önállóan étkezik némi nehézséggel: 1 pont … pont
önállóan, problémamentesen étkezik: 2 pont
saját értékelése szerint alultáplált: 0 pont
bizonytalan a saját értékelésében: 1
15. Önértékelés az étkezésről … pont
saját megállapítása szerint nincs gondja az
étkezéssel: 2
rosszabb: 0 pont
16. Milyennek ítéli meg saját egészségi
nem tudja: 0.5 pont
állapotát összehasonlítva más hasonló korú … pont
éppen olyan jó: 1 pont
személlyel?
Jobb: 2 pont
<21 cm: 0 pont
17. Karközépi körfogat 21-22 cm: 0.5 pont … pont
>22 cm: 1 pont
<31 cm: 0 pont
18. Lábszár körfogat … pont
≥31 cm: 1 pont
Felmérés eredménye (maximum 16 pont): … pont
Szűrés eredménye: … pont
Összpontszám (maximum 30 pont): … pont
Alultápláltsági index:
• 17-23,5 pont: az alultápláltság kockázata nagy
• < 17 pont: rosszul táplált

A laboratóriumi vizsgálatoknak sokszor jut nagyobb jelentőség az idősgyógyászatban, a

különböző atípusos kórformák miatt. Megerősítik a felmerült diagnózist, vagy, ha a panaszok és
tünetek nem jellegzetesek, lehetővé teszik a helyes kórisme felállítását. A rendszeresen elvégzett
szűrővizsgálatok olyan lappangó, tünetszegény betegségek felismerését teszik lehetővé, mint a
cukorbetegség, az idült veseelégtelenség, esetleg a rejtett vérzés (tápcsatornai és húgy-ivarrendszeri
daganatok), vagy a rosszindulatú hematológiai betegségek okozta vérszegénység. [2]

Egyéb szóba jöhető vizsgálatok a testi egészségi állapot felmérése során:

- elektrokardiogram (EKG) – szinte minden idős betegnél kimutathatóak elváltozások
- mellkasröntgen – érdemes elvégezni akár hirtelen állapotromlás, nem jellegzetes
panaszok, tünetek esetén is (tüdőgyulladás, rosszindulatú daganat…)
- ultrahang (hasi, szív, stb.)
- csontsűrűség-mérés
- bármilyen egyéb kivizsgálás, ami a felmerült kérdéseket tisztázhatja, azonban mindig
mérlegelni kell az adott vizsgálattal felmerülő rizikó és a várható haszon arányát (pl.
romló vesefunkció kontrasztanyag adása után, stb.)

15
A lelki egészség vizsgálata
Megpróbáljuk felmérni a kognitív működést (a mentális státust), az esteleges affektív
zavarokat (szorongás és depresszió), az esetleges fájdalom megélését, illetve az erre adott fiziológiás,
illetve pszichés reakciókat. [6]

A kognitív működés vizsgálatához, illetve a demencia kockázatának felméréshez

használhatjuk az órarajzolási tesztet, vagy a Mini Mental State Examination (MMSE) feladatsort (IV.
táblázat).

IV. Táblázat. A Mini Mental State Examination (MMSE) gyorsteszt a demencia fokának megállapításához
A mai napon melyik évben (1 pont) … pont
melyik évszakban (1 pont) … pont
1. Időbeli orientáció melyik hónapban (1 pont) … pont
a hét melyik napján vagyunk (1 pont) … pont
hányadikát írunk? (1 pont) … pont
Melyik országban (1 pont) … pont
megyében (1 pont) … pont
2. Térbeli orientáció városban (1 pont) … pont
épületben, emeleten vagyunk (1 pont) … pont
mi a pontos cím? (1 pont) … pont
Három tárgyat kell megnevezni, másodpercenként egyet felsorolva
és felkérni a beteget, hogy ismételje el azokat. Addig kell a
3. Megjegyző emlékezés … pont
felsorolást ismételni, amíg a beteg meg nem tanulja mind a hármat.
(3 pont)
Kérjük meg a beteget, hogy számoljon hetesével. Minden helyes
válasz egy pontot ér. Öt válasz után meg kell állítani. Másik
4. Figyelem és számolás … pont
lehetőség, hogy betűzzön egy szót visszafelé pl.: v-i-l-á-g – g-á-l-i-v)
(5 pont)
Kérjük meg a beteget, hogy ismételje el a harmadik pontban
5. Felidéző emlékezés megtanult három tárgy nevét. Minden helyes válasz egy pontot ér. … pont
(3 pont)
Mutassunk rá egy írószerszámra és egy órára. Kérjük meg a beteget,
6. Beszéd … pont
hogy nevezze meg azokat. (2 pont)
Ismételtessük meg a beteggel a következő mondatot: „Semmi akkor
7. Ismételés … pont
így vagy úgy.” (1 pont)
8. Adjunk a betegnek három lépéses utasítást. Pl. „Fogja ezt a papírlapot a jobb kezébe,
… pont
hajtsa félbe, és tegye le a földre”. (3 pont)
9. Szólítsuk fel a beteget, olvassa el a következő mondatot: „Csukja be a szemét!” és hajtsa
… pont
végre az abban foglalt utasítást. (1 pont)
10. Kérjük meg a beteget, hogy írjon le egy tetszés szerinti mondatot. A mondatnak legyen
… pont
alanya, állítmánya és értelme; a pontozásnál a nyelvtani hibáktól el kell tekinteni (1 pont)
11. Egy-öt cm-es méretben rajzoljuk le az alábbi ábrát és kérjük fel a beteget arra, hogy azt
pontosan másolja le. Egy pont akkor adható, ha a szögekből és az oldalakból egy sem hiányzik … pont
és megvan a két közös metszéspont által bezárt négyszög. (1 pont)
Kiértékelés – összpontszám:
≤9 pont – súlyos
10-18 pont – közepes kognitív deficit
19-24 pont – enyhe
≥25 pont – normális eredmény

16
 Az időskori depresszió jelenlétének, illetve súlyosságának meghatározására használható
például a Yesavage-féle geriátriai depresszió skála (V. táblázat).

V. Táblázat. A Yesavage-féle geriátriai depresszió skála

1. Elégedett alapvetően az életével? Igen Nem
2. Sokat csökkent-e az aktivitása és az érdeklődése? Igen Nem
3. Üresnek érzi az életét? Igen Nem
4. Gyakran unatkozik? Igen Nem
5. Többnyire jókedvű? Igen Nem
6. Fél attól, hogy valami rossz történik Önnel? Igen Nem
7. Többnyire boldognak érzi magát? Igen Nem
8. Gyakran érzi elhagyatottnak magát? Igen Nem
9. Jobban szeret otthon lenni, mint elmenni hazulról és új dolgokat csinálni? Igen Nem
10. Érzése szerint több gondja van az emlékezőképességével mostanában? Igen Nem
11. Véleménye szerint csodálatos dolog most élni? Igen Nem
12. Meglehetősen értéktelennek érzi azt az állapotot, amiben most van? Igen Nem
13. Ereje teljében lévőnek érzi magát? Igen Nem
14. Reménytelennek érzi a helyzetét? Igen Nem
15. Véleménye szerint a legtöbb ember jobb helyzetben van mint Ön? Igen Nem

Bold – 1 pont, normal – 0 pont Pontszám:_____/15

Kiértékelés: <5 pont – normális

5-10 pont – enyhe depresszió
>10 pont – súlyos depresszió

A fájdalomérzet mennyiségi jellemzésére más szakterületekhez hasonlóan a geriátriában is

vizuális-analóg skálákat használnak.

A szociális háttér feltárása

Ez talán a legnehezebb része a geriátriai állapotfelmérésnek; sok időt, odafigyelést és
tapintatot igényel a kérdező részéről. A teljesség igénye nélkül javasolható a következő területek
érintése a szociális anamnézis alkalmával: családi háttér (családtagok betegekhez való viszonya),
lakáskörülmények, anyagi helyzet, önellátó- és járóképesség, táplálkozási szokások, dohányzás,
alkoholfogyasztás, mindennapos elfoglaltságok, hobbik. Így például rá lehet kérdezni a
lakáskörülmények felderítésekor a háztartás kényelmességére, biztonságosságára – világítás, a
kapcsolók elérhetősége, szőnyegek állapota (szakadás, csúszás), karfás székek hiánya, alacsony
támlájú székek, bútorzat elhelyezése (akadályok, elesésveszély), fűtés, a konyha felszereltsége,
gáztűzhely kapcsoló gombjai (mennyire könnyen és biztonságosan használhatóak), vagy a fürdőszobai
fogódzók, síkos, csúszós aljzat, alacsony WC ülőke. Fontos lehet még a zárak állapota
(segítségnyújtás), vagy akár a lépcsőház kialakítása (magas lépcsőfok, korlát hiánya, rossz világítás,
csúszásveszély), stb. [2, 7]

A funkcionális státusz felmérése

A szokásos napi tevékenységeket térképezzük fel. Itt is rendelkezésre állnak standardizált
kérdőívek, mint például az ADL skála (Activities of Daily Living – VI. Táblázat), az IADL skála
(Instrumental Activities of Daily Living VII. Táblázat), Barthel Index, stb.

17
VI. Táblázat - A napi élettevékenység aktivitási skálája (ADL)
Tevékenység Önálló?
1. Fürdés – Nincs segítsége, vagy csak a test egy részéhez van szüksége segítségre Igen/Nem
2. Öltözködés – Segítség nélkül öltözködik, kivéve a cipőfűző megkötését Igen/Nem
3. WC használat – Egyedül megy a WC-re, használat után a ruháit egyedül elrendezi, és
Igen/Nem
segítség nélkül visszamegy (esetleg botot vagy járókeretet használ, éjjel ágytálat vagy kacsát)
4. Közlekedés – Segítség nélkül fekszik vagy ül le kel fel az ágyból, ill. a székből (esetleg botot,
Igen/Nem
vagy járókeretet használ)
5. Continentia – Teljes széklet- és vizeletkontroll („balesetek” nélkül) Igen/Nem
6. Táplálkozás – Segítség nélkül étkezik (kivéve a hús felszeletelését és a kenyér
Igen/Nem
megvajazását)
Összpontszám (az „igen” válaszok száma a lehetséges 6-ból) …… pont
Értékelés:
 6 pont – teljes funkcióképesség
 4 pont – mérsékelt funkciókárosodást
 2 pont – súlyos funkciókárosodás

VII. Táblázat. Mindennapos eszközhasználat felmérése (IADL)

1. Tud-e telefonálni?
2. El tud-e érni sétányi távolságon túli helyeket?
3. Tud-e bevásárolni az élelmiszerboltban? Külön pontszám minden kérdésnél:
4. El tudja készíteni saját ételét? • Ha segítség nélkül: 3 pont
5. El tudja-e végezni a háztartási munkát? • Ha bizonyos segítséggel: 2 pont
6. El tudja-e a végezni kisebb javításokat? • Ha teljesen képtelen: 1 pont
7. Tud-e egyedül mosni magára? Összpontszám: …pont
8. Tud-e, vagy tudna-e gyógyszert bevenni?
9. Tud-e saját pénzével gazdálkodni?
Megjegyzések: mindegyik kérdés esetében az első válasz függetlenséget, a második segítséggel való
kivitelezhetőséget, a harmadik függőséget jelent. Jóllehet a pontszám csak egy bizonyos betegre
vonatkozik, de a skála segítségével jól követhető az időbeli állapotromlás. A 4-7. kérdésekre a vizsgált beteg
nemétől függően módosíthatók.

18
A gyógyszeres kezelés sajátosságai időskorban
Az egyes hatóanyagoknak nyilván ugyanaz a farmakodinámiája (gyógyszerhatása) időskorban
is, azonban a megváltozott metabolizmus miatt eltérő lesz a farmakokinetika (gyógyszer-anyagcsere),
ez pedig megnövekedett gyógyszerérzékenységet eredményez. A következő változásokat kell szem
előtt tartani:

Megváltozott farmakokinetika
Felszívódás: a tápcsatorna motilitásának csökkenése és a kisebb mennyiségben termelt
emésztőnedvek enyhén csökkentheti a felszívódó gyógyszermennyiséget, ez a folyamat egyes
készítményeknél elhúzódóbb lehet. A hatóanyagok szállítása is lassabb lehet a lelassult keringés és a
szállító fehérjék mennyiségének lecsökkenése miatt (lásd hipoalbuminémiát okozó alultápláltság).
Eltérő a gyógyszerek megoszlása is: a kisebb összvíztér miatt nagyobb lesz a vízben oldódó
gyógyszerek koncentrációja, a megnövekedett mennyiségű zsírszövet pedig a zsírban oldódó
gyógyszerek (pl. diazepam) koncentrációjának csökkenését idézheti elő. Mindezek mellett számolni
kell a célreceptorok számának megváltozásával (pl. a beadott atropin kevesebb muszkarin típusú
paraszimpatikus receptorra fog hatni a szívben, viszont a streptomycin-kötődés megnövekedett a
vestibuláris rendszerben, ami fokozott toxicitáshoz vezet). Metabolizáció: a májban található
enzimrendszerek aktivitása lecsökken időskorban, ezért az itt átalakuló gyógyszerek metabolizációja
lassabb, hatásuk elhúzódóbb lesz. Itt történnek a gyógyszerkölcsönhatásokért felelős enzimindukciós
(pl. carbamazepin) és enzimgátlási (pl. amiodaron, grapefruit-lé) folyamatok is; a többféle egyszerre
szedett gyógyszer egymásra hatását sokszor nagyon nehéz előre megjósolni. Elimináció: leszámítva az
epekiválasztás és –ürülés zavarait, a gyógyszerek májon át történő kiürülése nem csökken. Ezzel
szemben a vese kiválasztó funkciója normálisan is beszűkül az életkor előrehaladtával. Sok gyógyszer
vérszintje megnő, akár toxikus hatást is előidézve olyan dózisban, ami egy fiatal egyénnél normális
lenne (pl: digoxin, fenilbutazon, tetraciklin, penicillin, barbiturátok…). [2]

A megváltozott anyagcsere mellett figyelembe kell venni, hogy a krónikus betegségekre

általában többféle gyógyszert kell szedni, ezt tovább bonyolítja az a nem ritka helyzet, amikor többféle
patológia egyszerre van jelen és igényel kezelést. Az idősek könnyebben elfelejtik bevenni a
gyógyszereiket, illetve összekeverik az egyes készítményeket/adagokat. Szintén adagolási hibához
vezet a nem megfelelő compliance.

A gyógyszerrendelés és –adagolás szempontjai időskorban

• Aki nem beteg, nem kell gyógyítani. Az öregség az emberi élet egyik normális szakasza: nem
kell és nem is lehet gyógyszerekkel meggyógyítani, de megelőzni vagy késleltetni sem.

• A beteget indokolatlanul veszélynek tesszük ki, ha megalapozott diagnózis és a beteg

állapotának (különösen: vesefunkció) ismerete nélkül adunk gyógyszert, de akkor is, ha
hiányoznak a felírandó gyógyszer farmakokinetikájának alapismeretei.

• Ne vonjunk meg egyébként indokolt és hasznos gyógyszert csak azért, mert a beteg idős.

• A gyógyszert ne írjuk fel automatikusan ismételten, hanem mindig csak a beteg állapotának
ellenőrzése után.

19
 • Lehetőség szerint minél kevesebb gyógyszert rendeljünk egyszerre: a takarékosság
szempontja mellett fennáll az étvágyrontó hatás, a pontatlan szedés, a tévedések,
gyógyszercserék veszélye. Ezeknek a valószínűsége annál nagyobb, minél többféle gyógyszert
és minél többszöri napi adagolásban kap a beteg.

• A kölcsönhatás befolyásolja egyes gyógyszerek hatását: pl. az ízületi panaszokra adott non-
szteroid gyulladáscsökkentők kissé emelik a vérnyomást, ezáltal gyengítik a
vérnyomáscsökkentők hatását, és a vérlemezkék működését gátolva növelik a vérzés
veszélyét alvadásgátló kezelés közben.

• A tartósan gyógyszert szedőknél új gyógyszerfajta felírásakor (de azon kívül is) érdemes
ellenőrizni, hogy milyen gyógyszereket szed a beteg, és nem indokolt-e változtatni.

• Járóbeteg rendelésen jó, ha a beteg pontosan felírja valamennyi gyógyszerét, vagy ha erre
nem képes, akkor magával hozza mindegyiket vagy a dobozaikat

• Leggyakrabban találkozunk a laxativumokkal, altatókkal/nyugtatókkal, a szívre és keringésre

ható gyógyszerekkel, az antireumatikumokkal és az agyi érbetegség miatt rendelt szerekkel

• Nagyon előrehaladott életkor a gyógyszeradagok csökkentését teszi szükségessé: 75 éves

kortól átlag 10%-kal, 85 éves kortól 20%-kal.

A fentieken kívül számolnunk kell bizonyos comlpliance-t érintő problémákkal. Ilyen pl. az
öngyógyszerezés, amikor a páciens azonos tünetre (amit azonban más betegség okoz) magától azonos
gyógyszert szed, a gyógyszerfüggőség vagy a kezelés önkényes abbahagyása. Ez utóbbi történhet
azért, mert a beteg úgy gondolja, nincs már szüksége a gyógyszerre (pl. magas vérnyomás: a célérték
elérése után) vagy, mert nem fogadja el a betegség tényét, illetve a kezelés szükségességét (a
tablettákat készakarva a szemétbe dobja, ellenőrzéskor a nyelve alá rejti, majd később kiköpi, stb. –
parenterális kezelést tehet szükségessé). Másik gyakori probléma, hogy a páciens egyszerűen elfelejti
bevenni a gyógyszerét, erre jelenthet megoldást a „naptár” készítése vagy a műanyag dobozokba való
kikészítés. [2]

A gyógyszeres kezeléssel kapcsolatban felmerülhetnek továbbá etikai problémák: pl. ha a

beteg demens – és ezért döntésképtelennek tartják – az akaratát gyakran felülbírálja a család, vagy az
illető intézmény személyzete. Bár ez egy szükséges lépés lehet, ne feledjük, hogy mindenkinek joga
van a megfelelő tájékoztatáshoz a betegségével, annak kezelésével, illetve prognózisával
kapcsolatban. Tiszteletben kell tartanunk az előre megfogalmazott kívánságokat nem csak a
gyógyszerszedést, hanem az egyéb kezelési eljárásokat illetően is.

20
Betegségek időskorban
A légzőrendszeri patológia jellegzetességei
Az idősödő mellkas és tüdő szöveteinek rugalmassága, valamint az légzésben résztvevő izmok
ereje lecsökken, a mellkas a belégzés állapotában fixálódik. Időskorban az alveolusok kitágulnak,
megnövekszik az alveolo-arteriális gradiens, a gázcsere romlik, a vitálkapacitás pedig lecsökken. A
mellkas hordószerűvé válik, a rekeszek mélyen ülnek. Ezt az állapotot nevezzük időskori
emphysemának. Ha kialakult, megnövekszik a veszélye a broncho-pulmonális fertőzéseknek
(hörghurut, tüdőgyulladás), főleg ha az illető ágyhoz kötött, pangásos szívelégtelenségben szenved,
vagy masszív expozíciónak van kitéve. [2]

Idült hörghurut és obstruktív emphysema

Az idült hörghurut az egyik legelterjedtebb krónikus betegség, ami az idős populációt
fokozottan érinti. Bár az oka pontosan nem ismert, familiáris és exogén (dohányzás, légszennyezés,
klíma) kóroki tényezők egyaránt közrejátszanak a kialakulásában és súlyosbodásában. Legfőbb tünetei
az állandó vagy időszakos köhögés és köpetürítés (ez gennyes lehet), amelyek több-kevesebb
nehézlégzéssel (dyspnoe) társulnak. Akut fertőzések súlyosbítják a lefolyását, a tünetek hirtelen
súlyosbodását okozva. Az idült obstruktív tüdőbetegség (chronic obstructive pulmonary disease -
COPD) lehet az idült hörghurut, vagy az obstruktív emphysema következménye. Ez utóbbira a szenilis
emphysemától eltérően jellemző a kis légutakban levő áramlási akadály jelenléte is. Klasszikusan a
COPD két klinikai formáját írják le: a „pink puffer” és a „blue bloater” típusait (VIII. Táblázat).

VIII. Táblázat. Az idült obstruktív tüdőbetegség formáinak jellegzetességei

Klinikai jellemzők Pink puffer Blue bloater
Testtömeg Sovány Normális/ kövér
Cianózis Nincs Van
Poliglobulia Kismértékű Jelentős
Fulladás Jelentős Kissé fullad
Hypoxémia Enyhe/nincs Jelentős
Hypercapnia Nincs Van
Intracraniális nyomás Normális Magas lehet
CO2 narkózis veszély Kicsi Nagy

A COPD általános megelőző-kezelési eljárásai közé tartozik a dohányzási tilalom, a hideg,

nedves környezet kerülése, fűtési idényben a levegő nedvesítése, az orrmelléküregek szanálása, a
védőoltások (influenza, pneumococcus) időben történő beadása, illetve a légzőtorna alkalmazása. A
heveny fellángolások alkalmával az obstrukciót és fertőzést kell megelőzni, illetve kezelni
bronchospasmolyticumok (β-mimetikumok, theophyllin-származékok), nyákoldók, valamint célzott
antibiotikum kezelés (ha nem lehet: széles spektrum/kombináció) adásával. [2]

Tüdőgyulladás
Időskorban a pneumónia lefolyása-gyógyulása akár 3-4 hétig is eltart. Az ebben a
populációban gyakran előforduló hajlamosító tényezők az ágyhoz kötöttség, a tudatzavar jelenléte, az
alutápláltság, a szívbetegségek, az immunszupresszióval járó állapotok, valamint az előzetes légúti
fertőzések. A tudatzavar, demencia és a nyelési zavarok (stroke, egyéb neurológiai betegség
szövődménye) hajlamosítanak a súlyosabb lefolyású aspirációs pneumónia kialakulására. [2]

21
 A tüdőgyulladás „klasszikus” tünetei (hidegrázás, magas láz, pleurális fájdalom, köhögés,
köpetürítés) ritkábban vannak jelen időseknél. Jellegzetes a lappangó kezdet, láz nincs, vagy csak
alacsony, a betegség általános rossz közérzettel, elesettséggel jár. Gyakran a pszichés zavartság, az
elesettség, gyengeség hirtelen fokozódása, vagy a táplálék- és folyadékfelvétel elutasítása hívja fel a
figyelmet. Objektív vizsgálatkor a jellegzetes hallgatódzási lelet (krepitáció) mellett cianózist
(szederjesség), száraz nyelvet, emelkedett légzésszámot és –szívritmust (tachycardiát) vehetünk
észre. A tünetszegény klinikai formák, ha nincsenek időben kórismézve és kezelve, súlyos
következményekhez vezethetnek (légzési- és keringési elégtelenség, shock kialakulása). A diagnózis
megállapításához nagy segítséget nyújt a vérkép (neutrofilek számának emelkedése) és a
mellkasröntgen (jellegzetes tüdő-beszűrődések). Az időskori pneumónia szövődményei lehetnek:
pleurális folyadékgyülem, tüdőtályog kialakulása, asthmaszerű spasticus bronchitis megjelenése, a
mobilitás beszűkülése miatti mélyvénás trombózis és a következményes tüdőembólia. Súlyos esetben
légzési- és keringési elégtelenség, fatális kimenetelű szeptikus shock is kialakulhat.

A kezelési elvek magukban foglalják a légúti betegségek általános megelőző-kezelési eljárásait

(ld. fennebb – COPD) és a célzott antibiotikumos terápiát. Ha jelen van, a magas láz csillapítására
fizikális módszerek lehetnek szükségesek; nagyon fontos a megfelelő hidratálás és táplálás (súlyos
esetben gyomorszondán át, vagy parenterálisan). Szükség lehet a légzés stimulálására (légzőtorna),
súlyos esetben akár gépi lélegeztetésre is. Mindezek mellett lényeges a társbetegségek, súlyosbító
tényezők felismerése és megfelelő ellátása: szívelégtelenség, hypoxia, sav-bázis egyensúly- és
elektrolit zavarok, hyperglycaemia, stb.

Tuberkulózis
A tbc egyre inkább az idősek betegségévé válik. Náluk a kórlefolyás súlyosabb, a betegség
halálozása emelkedett (egyes adatok szerint akár a hatszorosára is). Időskori hajlamosító tényezők: a
hosszabb élet során eleve több lehetőség van az infekcióra; a BCG-oltást nem biztos, hogy megkapták
(ezt leellenőrizni is nehéz), a maradványtünetek jelenléte (ha nem volt megfelelően kezelve) miatt
nagyobb az ismételt fertőzés veszélye; az alultápláltság, a rossz életkörülmények és az
immunszupresszióval járó állapotok. [2]

Szív- és érrendszeri betegségek időskorban

Atherosclerosis
Az érelmeszesedés pontos okát ma sem tudjuk, azonban számos tanulmány igazolja, hogy az
előrehaladott életkor a legfontosabb független kardiovaszkuláris rizikófaktor. Ennek több
magyarázata is lehetséges: az érrendszer időskorra bekövetkező változásai elősegítik az
atherosclerotikus elváltozások kialakulását, az egyéb rizikótényezők is több időn át hatottak, illetve
időskorban gyakoriak a társbetegségek (pl. cukorbetegség, magas vérzsírszint, hipertónia), amelyek
szintén hozzájárulnak az érelmeszesedés megjelenéséhez. Jelenleg az atherosclerosis és komplikációi
vezetik az elhalálozási statisztikákat a világon.

Az atherosclerosis ma ismert főbb rizikófaktorai a következőek: az életkor, a (férfi) nem, a

családi halmozódás, a magas vérnyomás, a dohányzás, a cukorbetegség, a magas koleszterinszint, az
elhízás, a mozgásszegény életmód, illetve olyan pszicho-szociális faktorok, mint a stressz és a
depresszió. A súlyosságtól, illetve attól függően, hogy melyik érterületet érinti, változatos klinikai
megjelenési formák lehetnek, a tünetszegény atheroscleroticus érelváltozásoktól az akár

22
életveszélyes szövődményekig, mint a szívinfarktus, a stroke vagy a végtag-amputáció. A betegség
kezelési elvei időseknél is hasonlóak, mint fiatalabb korban. [5]

Ischaemiás szívbetegség
Az ischaemiás szívbetegség (ISZB) leggyakoribb oka a koszorúerek elmeszesedése. Ehhez
hozzá kell tenni, hogy az idős szív hajlamosabb az ischemiára. Az idült ISZB (tünetmentes, stabil angina
pectoris) mellett az akut formákat (instabil angina, szívinfarktus) is hasonló elvek szerint kezeljük, mint
a fiatalabb páciensek esetében. Fokozott figyelmet kell fordítani az az időseknél gyakrabban
megjelenő gyógyszermelléhatásokra és komplikációkra.

Szívinfarktus időskorban: A szívinfarktus gyakorlatilag koszorúér-elzáródás miatti

szívizomelhalást jelent. Leggyakrabban az atherosclerosis szövődményeként jön létre, előfordulása az
életkor előrehaladtával nő. Az infarktussal beutalt betegek fele, illetve az e miatt elhunytak 80%-a 65
évnél idősebb. Ebben az életkorban, más akut betegségekhez hasonlóan, gyakori az atípusos klinikai
megjelenés. Az esetek kb. 40%-ban hiányzik a jellegzetes szorító mellkasi fájdalom, helyette
nehézlégzéssel, izzadással, hányingerrel, hányással, hasi (epigasztriális) fájdalommal, akut zavartsági
állapottal találkozunk. Időskorban magas a halálozási ráta, elérheti a 20%-t egy hónappal- és akár a
35%-t is 1 évvel az infarktus után. A diagnózis megállapításában az anamnézis mellett nagy segítséget
nyújt az EKG (jellegzetes ST-T elváltozások), a szívultrahang (bal kamrai falmozgás-zavarok) illetve a
laborvizsgálatokkal kimutatható szívizom-nekrózis markerek (pl. troponin) szérumszintjének
megemelkedése. Az időben elvégzett koszorúérfestés igazolja a coronaria-elzáródást. A
szövődmények is gyakoribbak időskorban:
- szívelégtelenség: fokozódhat egészen a heveny tüdővizenyő, majd a kardiogén shock
megjelenéséig
- pitvari és kamrai ritmuszavarok, ingerületvezetési zavarok
- szívmegállás (általában kamrafibrilláció, ritkábban aszisztolé miatt)
- mechanikus szövődmények: a kamraközti sövény, szemölcsizmok, vagy a kamra
szabad falának szakadása, jellemzően időskorban, nőknél
- pericarditis (a szívburok gyulladása)
- rekurrens ischaemia (posztinfarktusos angina)
- immobilizáció miatti mélyvénás trombózis és tüdőembólia (ma már ritka).
A szívinfarktus kezelési elvei hasonlóak időskorban is; a magas szövődmény- és halálozási
rátát a reperfúziós eljárások (vérrög oldása – trombolízis, perkután coronaria intervenció – PCI) a
fiatalabb betegek esetében tapasztaltakhoz hasonlóan képesek csökkenteni. Ha a beteg időben, a
tünetek megjelenése utáni első 12-24 órában orvoshoz fordul, el lehet végezni az elzáródott ér
kinyitását (reperfúziós kezelés). Ha később állapítják meg a diagnózist, marad a „klasszikus”
gyógyszeres terápia, amelyre különben a reperfúzió után is szükség van: vérhígító (anticoaguláns)-,
vérlemezke-gátló (antiaggregáns)-, β-receptor blokáns-, angiotenzin konvertáló enzim (ACE)
gátló/angiotenzin receptor blokkoló (ARB)- és statin kezelés. A „klasszikus” terápia eredményei
azonban minden korcsoportban, úgy rövid, mint hosszú távon rosszabbak a reperfúziós kezeléssel
elérteknél. Mindezek mellett szükség van a felmerülő komplikációk megfelelő ellátására, valamint
életmód-változtatásra: dohányzás elhagyása, zsírszegény diéta, testsúly-kontroll, stb. és a fizikai
aktivitás rehabilitáció formájában történő fokozatos újrakezdésére. [5]

23
Magas vérnyomás betegség időskorban
Akkor beszélhetünk artériás hipertóniáról (HT-ról), ha nyugalomban, legalább három
alkalommal, amelyeket minimum egyhetes időközök választanak el, 140/90 Hgmm feletti
vérnyomásértéket mérünk egy adott páciensnél. [10] A felnőtt populáció kb. 40%-a érintett,
időskorban ez az arány még magasabb (70 év felett több mint 60%!). Klinikai szempontból
megkülönböztetünk:

- esszenciális (idiopátiás) HT-t – leggyakoribb, nem csak az idős populációban, oka nem ismert
- izolált szisztolés HT-t – jellegzetesen időskorban alakul ki, ez az „igazi geriátriai hypertonia”,
az erek rugalmasságának csökkenése miatt megnövekedett nagyvérköri rezisztenciának
fontos szerepe van a patogenézisében
- szekunder – izolált formája ritkább idős korban, inkább rátevődik az esszenciális formára;
leggyakoribbak a renovaszkuláris, a renoparenchimás, az endokrin és a neurogén okok.
Időskorban a HT gyakran teljesen tünetmentes, vagy, ha vannak is tünetek, azok nem
jellegzetesek: fejfájás, szédülés, látászavar (fekete pontok látása), fülzúgás, szívdobogás-érzés. Ha elég
ideig áll fenn, megjelennek a célszervkárosodás (szövődmények) tünetei:
- Szív: mellkasi fájdalom/diszkomfort, nehézlégzés, szívdobogás
- Vese: szomjúság, nycturia (fokozott éjszakai vizeletürítés), polyuria
- Agy: álmatlanság, nyugtalanság, dezorientáció (főleg 70 év fölött)
A diagnózis megállapításához, illetve az utánkövetéshez szükséges vérnyomásmérés
történhet járóbeteg-rendelőben, otthon, vagy akár 24 órás ambuláns monitorozással. Nagyon fontos
a helyes mérési technika: nyugalomban; ülő testhelyzetben; megtámasztott háttal és alkarral; a
megfelelő méretű mandzsettával; a szívvel egy szinten hallgatni a felkart; első alkalommal mindkét
karon; majd állva, fekve és az alsó végtagokon is – főleg időseknél, cukorbetegeknél. A HT
szövődményei érinthetik a szív-érrendszert: hipertenzív szívbetegség, infarktus, szívelégtelenség,
aorta-dissectio alakulhat ki, a vesét (veseelégtelenség) és a központi idegrendszert (stroke, hipertenzív
encephalopathia, stroke). Ezért fontos megkeresni és kezelni az esetleg még tünetmentes
célszervkárosodásokat, még a súlyosabb szövődmények megjelenése előtt: EKG, szívultrahang;
vizeletvizsgálat (fehérjevizelés), vesefunkció (kreatinin-clearance), szemfenék vizsgálat, nyaki és
perifériás erek ultrahangos vizsgálata, stb.[10]

A HT kezelésének célja A cél a vérnyomás normalizálása (<140/90 Hgmm). Izolált szisztolés

magas vérnyomás estén 80 éves kor felett a szisztolés vérnyomás célértéke 140-150 Hgmm; minden
más esetben a célérték <140/90 Hgmm. [10] Helyes kezeléssel csökken a komplikációk esélye: 12-
25%-al az összhalálozás, 35%-al a stroke és 25%-al a szívinfarktus előfordulása. A terápia szerves részét
képezi a nem gyógyszeres kezelés, ez a HT minden formájában javasolt (IX. Táblázat).

Gyógyszeres kezelést abban az esetben adunk, ha nem elég az életmód-változtatás. A

következő szabályokat szükséges betartani: minél kevesebb gyógyszert adjunk, a legkisebb hatásos
dózisban, a kölcsönhatások figyelembevételével (idős beteg szinte biztosan szed egyéb gyógyszereket
is); a vérnyomást fokozatosan csökkentjük az ortosztatikus hipotónia időseknél eleve nagyobb
veszélye miatt. A rendelkezésre álló főbb gyógyszercsoportok: ACE gátlók (enalapril, ramipril),
kálcium-antagonisták (nifedipin, amlodipin), diuretikumok (indapamid, hydrochlorothiazid), ARB
(losartan), β-receptor blokkolók (metoprolol, bisoprolol), centrális hatású szerek (rilmenidin,

24
doxazosin). Izolált szisztolés HT estén érdemes a gyógyszeres kezelést diuretikummal kezdeni, ha ez
nem elég, akkor kombinált terápiát vezetünk be.
IX. Táblázat. A magas vérnyomás nem gyógyszeres kezelésének elvei. TTI – testtömeg index [11]
Beavatkozás Elérhető vérnyomáscsökkenés
Ideális testsúly elérése, megtartása (TTI <25kg/m2) 5-20 Hgmm
Rendszeres testmozgás 4-9 Hgmm
Sószegény étrend 2-8 Hgmm
Sok (friss) zöldség, gyümölcs, teljes kiőrlésű gabona, zsírszegény
8-14 Hgmm
tejtermék, hal, sovány hús – kálium és kalcium bevitel növelése
Alkoholfogyasztás lecsökkentése 2-10 Hgmm
Önmagában nem csökkenti a magas
Dohányzás elhagyása vérnyomást, viszont a kardiovaszkuláris
kockázatot igen

Syncope
Syncope alatt hirtelen bekövetkező, átmeneti eszméletvesztést értünk, melynek során a
beteg elveszíti a posturalis tónusát, majd spontán magához tér. Az időskor egyik nagyon gyakori
problémája, sürgősségi kivizsgálást igényel. Jelentőségét a fizikai sérülésveszély és az életminőség
nagyfokú romlása, adja. Ez utóbbi a személyiség- és a viselkedés megváltozását, valamint az önállóság
elvesztését vonhatja maga után. A syncope az agyi véráramlás csökkenése miatt következik be, ennek
a leggyakoribb okai időskorban: az ortosztatikus hipotónia, a szív ritmus- és vezetési zavarai, bizonyos
reflex (neurogén) mechanizmusok és, ritkábban, egyéb súlyos betegségek, mint a tüdőembólia, a
tápcsatornai vérzés, vagy a szepszis. [2, 5]

Ortosztatikus hipotónia: főleg az idős populációt érintő egészségügyi probléma. Lényege,

hogy fekvő vagy ülő helyzetből történő felálláskor több, mint 20 Hgmm-el esik a vérnyomás. Ilyenkor
az alsó testfélben felhalmozódó vérmennyiséget a szívnek megnövekedett munkával kell
továbbítania. Ha a kompenzációs mechanizmusok (erek összehúzódása, tahikardia, stb.) nem
megfelelően működnek, vérnyomásesés (hipotónia) alakul ki. Az ortosztatikus hipotónia kialakulását
elősegítik: a szívbetegségek (pl. ritmuszavarok, szívelégtelenség, aorta billentyű szűkület, stb.), a
folyadékvesztés (vérzés, hányás, hasmenés, kiszáradás, láz), a cukorbetegség, vagy az agresszív
vérnyomáscsökkentő kezelés, de más gyógyszerek is (pl. antidepresszánsok). A tüneteket a szédülés,
gyengeség, zavartság, szívdobogás, látászavar (fekete pontok, „elsötétül a kép”), ájulás és elesés
jellemzi, ezek akkor következnek be, amikor a páciens hosszabb ideig tartó fekvő (vagy akár ülő)
helyzetből hirtelen felemelkedik. Az alábbi kezelési elveket kell szem előtt tartanunk:
- mindig át kell nézni a gyógyszereket – mit, mikor, mennyit szed, tényleg szükség van-e rá, nem
keveri-e össze
- ha egy konkrét betegség a kiváltó ok, akkor annak a kezelése
- javasoljuk a betegnek, hogy lassan keljen fel: előbb felül az ágy szélére, vár 2-3 percet, majd
utána áll fel
- fontos a megfelelő hidratálás, sóbevitel
- kerülendők: forró fürdő, alkoholfogyasztás, kiadós étkezés, hosszas ágyban fekvés. [2]

Ritmus- és vezetési zavarok

A leggyakoribb időseket érintő ritmuszavar a pitvarfibrilláció: a 65 év feletti populáció 3-5%-
a, a 80 év feletti korosztály 8%-a szenved tőle. A ritmuszavar által okozott éves stroke- és halálozási
ráta kb. 5%. Több klinikai forma (paroxizmális, perzisztens, permanens) ismert. Bár sokszor nem okoz

25
jelentős panaszt, a pitvarfibrilláció szívdobogással, gyengeségérzéssel, nehézlégzéssel, akár
syncopéval is járhat. A kivizsgálás során keresni kell az esetleges kiváltó tényezőket (pl.
pajzsmirigytúltengés). A ritmuszavar legfőbb szövődménye a kardiogén embólia, illetve a
következményes stroke, ezért szinte mindig véralvadásgátló kezelést igényel. Időskorban ez számos
problémát vet fel, mert bár a kor előrehaladtával nő a stroke rizikója, hasonlóan emelkedik a
kezeléssel együtt járó vérzéses szövődmények kockázata. A megnövekedett rizikó mellett a
gyógyszerkölcsönhatások és az adagolási hibák gyakorisága nehezítik a kezelést.

A vezetési zavarok közül időskorban gyakoribbak: a szinuszcsomó-betegség, illetve a pitvar-

kamrai (AV) blokk. Az ok általában az ingerületképző és vezető rendszer „elöregedése”. Jellegzetes
tünetek a syncope, a szívdobogás, a gyengeség és a légszomj. Ha a vezetési zavar tüneteket okoz,
általában szívritmus-szabályozó készülék (pacemaker) beültetésre van szükség.

Aorta billentyű szűkület

Az aorta billentyű meszes szűkülete a leggyakoribb billentyűbetegség Európában; 75 év felett
a súlyos szűkület előfordulása 3%. A súlyos szűkületek fele tünetmentes, a többi esetben a betegek
syncope, angina, illetve szívelégtelenség miatt fordulnak orvoshoz. A pontos diagnózis
megállapításához a klinikai vizsgálat mellett szívultrahangos vizsgálat elvégzésére van szükség. A
betegség kezelése nyílt szívműtéttel történik, amit az idős (gyakran 80 év feletti) betegeknél a
leromlott általános állapot és a társbetegségek miatt gyakran nem lehet elvégezni. Az utóbbi időben
a perkután, katéteren keresztül történő billentyű beültetés jelenthet megoldást az inoperábilis idős
betegeknek, ez a módszer ugyanis jóval kisebb operációs rizikóval jár. [12]

Perifériás érbetegségek – atherosclerosis obliterans

A betegséget a különböző (általában alsó végtagi) erek atheroscleroticus szűkülete, vagy
elzáródása okozza. A legfontosabb rizikófaktorok a dohányzás és cukorbetegség. Tünetek és
osztályozás:
- I: panasz nincs, csak kisebb objektív eltérések
- IIa: járáskor végtagfájdalom jelentkezik több mint 250 m megtétele után
- IIb: végtagfájdalom járáskor kevesebb, mint 250 m megtétele után
- III: nyugalmi végtagfájdalom
- IV: szövetelhalás (gangréna) van jelen
Kezelési elvek: célja a helyi vérkeringés helyreállítása/javítása, a gangréna megelőzése, illetve
kezelése (célzott antibiotikum terápia), lehetőség szerint a végtag megtartása az érrekonstrukciós
beavatkozások és a gyógyszeres kezelés segítségével. A prevenció magában foglalja:
- a rizikófaktorok csökkentését (dohányzás elhagyása)
- a járástréninget (I-II stádium)
- a bőr épségének védelmét (feltörést okozó lábbeli, pedikűr okozta apró sérülés, a lábujjak
körmének gombás elváltozása)
- a benőtt köröm megelőzését: a körömsarkokat meghagyni, és csak a bőrredőn túlnőtt részt
levágni;
- a túlságosan forró vagy jéghideg lábfürdő, illetve a láb túlzott lehűlésének elkerülését;
- a lábfejet (talp, sarok) rendszeres megvizsgálását, nem jelent-e meg valamilyen elváltozás;
- a rendszeres angiológiai ellenőrzést. [2]

26
Mélyvénás trombózis és tüdőembólia
A mély vénákban bekövetkező vérrögképződést a Wirchow által megfogalmazott hármas
patomechanizmus (érfalsérülés, véráramlás csökkenése és a vér alvadékonyságának fokozódása)
magyarázza. Az alsó végtag és a medence gyűjtőereiből a vérrögök a vérárammal elsodródnak, majd
a jobb szívfelen átjutva beékelődnek a tüdőosztóér egy ágába (tüdőembólia – TE). A szívinfarktus és a
stroke után a tüdőembólia a harmadik leggyakoribb szívérrendszeri betegség, halálozása kezelés
nélkül 25-30%, kezeléssel 2-8%. Az időskor önmagában is a betegség hajlamosító tényezője. Ezen kívül
a kockázatot tovább növelik ebben a korban: a hosszas ágyban fekvés, a traumák, műtétek és a
posztoperatív szak, a stroke, az onkológiai betegségek és kezelésük, a szívelégtelenség, a
veseelégtelenség, a súlyos fertőzések (szepszis), stb.[2, 13, 14]

A mélyvénás trombózis (MVT) lehet tünetmentes – főleg ha kórházi bennfekvéskor alakul ki –

csak az embólia kiváltotta keringési katasztrófa hívja fel rá a figyelmet. Máskor jelen van az alsó
végtagi fájdalom és/vagy vizenyős duzzanat (ödéma), ezek általában aszimmetrikusak. A TE szintén
lehet tünetmentes, ha kicsi ér záródik el. A klinikai gyanút felvetheti az „ok nélküli” nehézlégzés és
tahikardia, az enyhe hőemelkedés, a mellkasi fájdalom, a véres köpet és a cianózis jelenléte; a
tüneteknek legtöbbször csak egy része van jelen. Amennyiben a tüdőosztóér egyik nagy ága záródott
el, hipotónia és shock alakulhat ki (masszív TE). [14]

A MVT diagnózisához a klinikai vizsgálatot duplex (Doppler vizsgálattal kiegészített

kétdimenziós) ultrahang vizsgálattal és laboratóriumi tesztekkel (pl. D-dimer szint) egészítjük ki.
Tüdőembólia diagnosztizálásához felhasználható a kontrasztanyagos mellkas komputertomográfia
(CT, a legpontosabb), az EKG (csak masszív embóliát mutat ki), a szívultrahang (szintén csak masszív
embóliát mutat ki) és a ventillációs/perfúziós szcintigráfia (ez azonban időigényes). [5, 14]

Megelőzés, kezelés: a (bármilyen okból) kórházi kezelésre szoruló páciensnél automatikusan

fel kell mérni a MVT rizikóját; ez fokozottan érvényes idős betegek esetén. A posztoperatív szakban
nagyon fontos a mielőbbi mobilizálás. A kompressziós harisnya hordása és az alvadásgátló terápia
képezi mind megelőzés, mind kezelés alapját. A masszív tüdőembólia hemodinamikai instabilitással
jár, ilyenkor vérrögoldó kezelésre (trombolízis), vagy a beékelődött thrombus sebészi eltávolítására
(nyílt szívműtét) van szükség. [13]

Cukorbetegség időskorban
A diabetes mellitus (DM) egy idült metabolikus betegség, amelyet az inzulin hiány és/vagy a
szövetek inzulin iránti rezisztenciája által okozott tartós hyperglycaemia jellemez. A kor
előrehaladtával csökken az inzulint kiválasztó sejtek száma és a glükóztolerancia. A 65 évnél idősebbek
kb. 10%-a cukorbeteg. Időskorban jellegzetes a lappangó kezdet, a lassú lefolyás. A jellegzetes klinikai
triász (polyuria, polyphagia, polydipsia) csak később kerül előtérbe. Hajlamosító tényezők a
pajzsmirigy-túlműködés és az elhízás. [2]

Az 1. típusú, vagy inzulin-dependens DM (IDDM) ritka időskorban. Ezek a páciensek általában

soványak, betegségüket az inzulint termelő a szigetsejtek ellen képződött antitestek okozzák. A
leggyakoribb forma időskorban a 2. típusú, más néven nem inzulin-dependens DM (NIDDM). Ezek a
betegek általában túlsúlyosak/elhízottak, a központi kóroki tényező a perifériás inzulin rezisztencia.
Amennyiben a hasnyálmirigy szigetsejtjei a túlzott inzulintermelés következtében „kimerülnek”,

27
kialakul a 2. típusú DM inzulint igénylő formája (insulin requiring DM - IRDM), ekkor az orális
antidiabetikus kezelést inzulin terápiával egészítik ki. [1]

A pozitív diagnózishoz legalább egy kritérium megléte szükséges a következők közül:

- Tünetek+random vércukorszint> 11.1 mmol (200 mg/dl)
- Éhomi vércukorszint> 7 mmol (126 mg/dl)
- Glukóz-tolerancia teszt alkalmával a 2 órára mért vércukorszint> 11.1 mmol (200 mg/dl). [1]
Bár a cukorbetegség sokáig tünetmentes maradhat, számos súlyos szövődmény kialakulásával
járhat:
- retinopátia – akár a látás elvesztése
- az érző, a mozgató és a vegetatív beidegzés zavarai (neuropátia)
- nefropátia – amely akár terminális veseelégtelenséget is okozhat
- macroangiopátia: infarktus, stroke, perifériás érszűkület
- a kis erek betegsége (microangiopátia) felelős a retina, az idegek és a vese megbetegedéséért
- nehezen gyógyuló sebek, súlyos bőrfertőzések
- ketoacidózis (IDDM – ritka időseknél) és hiperozmoláris kóma (NIDDM)
- hipoglikémia, akár a kóma kialakulásáig.
Hiperozmoláris kómára hajlamosítanak: a lázas állapotok (tehát bármilyen heveny fertőző
betegség), nagymennyiségű szénhidrát fogyasztása, egyes gyógyszerek (pl. kortikoszteroidok, thiazid
diureticumok), illetve a hatástalan orális kezelés. A komplikációk megelőzhetőek időben felállított
diagnózis esetén. Főbb halálokok cukorbetegségben: szívinfarktus, stroke, perifériás érbetegség – a
DM az atheroscleroticus szívérrendszeri betegségek egyik legjelentősebb független rizikótényezője.

A cukorbetegség kezelési elvei közé tartozik az életmód-változtatás az ideális testsúly elérése

és megtartása érdekében. Ezt rendszeres testmozgással és a diéta betartásával lehet elérni. Ez utóbbit
úgy kell kialakítani, hogy a naponta bevitt energiamennyiség ne haladja meg az ideális testsúly által
megkívánt értéket (ha ideális – megtartani; ha elhízott – kevesebb kalória, míg el nem éri az ideálist).
A szénhidráttartalomnak a beteg tűrőképességének megfelelően csökkentett kell lennie, optimális
mennyiségű fehérje-, vitamin- és ásványi anyag bevitele mellett. Kerülni kell a zsírbő ételeket is.
NIDDM esetén, ha a diéta nem elég a vércukorszint rendezéséhez, orális antidiabetikus kezelést kell
elkezdeni; főbb gyógyszercsoportok: biguanidok – pl. metformin; szulfanilureák – pl. glicazid;
tiazolidin-dionok – pl. pioglitazone; α-glukozidáz gátlók – pl. acarbose. Az IDDM és IRDM formák
esetén inzulin terápiára van szükség. A hatás időtartamának függvényében több típusú készítmény áll
rendelkezésre; az inzulinkezelés szövődménye lehet a súlygyarapodás és a hipoglikémia. A betegeket
és hozzátartozóikat informálni kell a lehetséges komplikációkról; fontos a szövődmények aktív
keresése és kezelése. [2]

Pajzsmirigy betegségek
Szinte az összes pajzsmirigy betegség gyakoribb időskorban. A tünetek általában nem
típusosak, ezért a következő klinikai tünetek meglétekor fontos kizárni a thyroida megbetegedését.
Hyperthyreosis (pajzsmirigy-túltengés) esetén dominálhat a szívelégtelenséggel, pitvarfibrillációval
(rohamokban is) járó klinikai kép; apátia, konfúzió és depresszió fordulhat elő, az exophtalmia pedig
viszonylag ritka. A hypothyreosis (pajzsmirigy-alulműködés) klasszikus tünetei csak az esetek kb. 1/3-
ban vannak jelen, ezzel szemben feltűnő lehet a csökkent mobilitás és a romló általános állapot, az

28
„idő előtti” öregedés, az állandó fázékonyság, valamint a folyamatosan csökkenő szellemi és motoros
aktivitás. A haj és a szőrzet gyérré, durva-, és merev szálúvá válik. A kórisme megállapítása a
laboratóriumi vizsgálatok elvégzésével viszonylag könnyű, ha a klinikai gyanú felmerült. [2]

Elhízás
Az obezitás a testtömeg kóros mértékű megnövekedését jelenti a zsírszövet felhalmozódása
következtében. A leggyakoribb metabolikus probléma, Romániában 4 emberből egy elhízott. Oka a
fokozott kalóriabevitel, amelyet nem követ megfelelő mértékű energia-felhasználás. Ehhez hozzájárul
még: a genetikai háttér, a mozgásszegény életmód, szocio-kulturális faktorok, a menopauza, pszichés
tényezők, gyógyszerek, stb. [2]

Fontos szem előtt tartani, hogy a tápláltsági státus megítélése nagyon szubjektív lehet. A
testtömeg, a tápláltság és az elhízás objektív felméréséhez használjuk például a testtömeg indexet
(TTI, X. táblázat), vagy a haskörfogatot.
X. Táblázat. Az elhízás osztályozása a testtömeg index függvényében
Alultápláltság: <18.5 kg/m2
Ideális testsúly: 18.5-24.9 kg/m2
testtömeg (kg) Túlsúlyos: 25-29.9 kg/m2
TTI = 2
magasság (m) I fokú elhízás:30-34.9 kg/m2
II fokú elhízás:35-39.9 kg/m2
III fokú elhízás: >40 kg/m2

Az elhízás klinikai jelentőségét a gyakorisága mellett az adja, hogy:

- mint kardio-vaszkuláris rizikófaktor hozzájárul a szívinfarktus, a szívelégtelenség és a stroke
kialakulásához
- a metabolikus szindróma része a DM, a HT, a magas triglicerid- és alacsony HDL-koleszterin
szint mellett
- A szív- és érrendszeri problémák mellett megnöveli a következő betegségek kialakulásának
esélyét: DM, ízületi betegségek (pl. porckopás = arthrosis), alvási apnoe szindróma, egyes
malignus daganatok (vastagbél, prosztata, mell)
Kimutatták, hogy 5-10% testsúlycsökkenés hatására lecsökken a vérnyomás, a rosszindulatú
daganatok és a szívérrendszeri betegségek kockázata, enyhülnek a porckopás tünetei és
normalizálódhat a vércukorszint. [2]

Az elhízást időskorban is kezelni kell. Fel kell deríteni az okát, rendszeres testmozgást
(legalább 30 perc naponta, 5-7 nap minden héten) és kiegyensúlyozott diétát kell elkezdeni. A
hatékony terápiához szükség lehet egyéb szakemberek (pl. pszichológus, dietetikus) bevonásához.
Fontos kiemelni a prevenció, vagyis az egészséges életmód promoválásának a szerepét.

Mozgásszervi problémák
Csontritkulás (osteoporózis)
A csontritkulás a csontállomány kóros mértékű lecsökkenését jelenti. Következtében a
csontok nem képesek többé ellenállni a normális mechanikai terhelésnek sem. Nem csak a nők
betegsége, bár náluk gyakoribb; a fontosabb rizikótényezők a következők:
- legveszélyeztetettebbek a kistermetű, vékony csontozatú, sovány nők menopauza után

29
 - családi előfordulás
- tartósan kalciumszegény étrend
- dohányzás
- rendszeres és túlzott alkoholfogyasztás
- fizikai inaktivitás
- bizonyos gyógyszerek (pl. kortikoszteroidok, anticonvulsiv szerek). [2]
Az osteoporózis tünetei a csontállomány mintegy felének elvesztése után jelentkeznek: súlyos
csontfájdalmak, törések. Ez utóbbiak kiváltásához elegendő akár minimális trauma elszenvedése.

A betegségnek primer és szekunder formáját különböztetjük meg; előbbinek két altípusa van.
Az I. típusú primer osteoporózis alatt a menopauza után megjelenő csontritkulást értjük: az 50.-70.
életév között kezdődik, és kizárólag nőket érint. Gyors és súlyos csontállomány csökkenés jellemzi;
gyakori a trabecularis csontok, a csigolyák, a distalis alkar csontjainak és a medencecsontnak a törése,
valamint a fogak elvesztése. A II. típust nevezzük még időskori vagy involúciós oteoporózisnak is. A 70.
év betöltése után kezdődik, nőket és férfiakat egyaránt érint. A corticalis és trabecularis állományt
egyaránt érinti a veszteség; klinikailag a combnyaktörés, a csigolyák összeroppanása és a kyphosis
kialakulása jellemzi. [2]

A szekunder osteoporózis gyanúja esetén idejekorán érdemes keresni és kezelni a lehetséges

okokat: férfi és női hypogonadismus, Cushing-kór, hyperthyreosis, gyomorrezekció utáni állapot,
hemiplegia és egyéb eredetű immobilizáció, COPD, rheumatoid arthritis, mellékpajzsmirigy-
túlműködés, myeloma multiplex, kortikoszteroid-, heparin- és anticonvulsiv kezelés, cukorbetegség,
idült májbetegségek. [2]

A diagnózis megállapítása az anamnézis (csontfájdalmak, törések), a fizikális vizsgálat

(fájdalmas gerincoszlop, sérült terület védelmét célzó izomgörcs), a laboratóriumi analízisek (a szérum
kalcium és foszfor szintje normális, ellenben a vizeletben megnövekedett lehet; az alkalikus foszfatáz
szintje nő és sokáig magas maradhat törések alkalmával) és a csontsűrűség-mérés
(oteodensitometria) alapján történik.

A legfontosabb szövődmények a csonttörések: csigolya-összeroppanás, combnyaktörés, stb.

Az ezeket követő hosszas lábadozás számos egyéb problémát vet fel (ld. lennebb).

Mivel a kialakult csontelváltozások nem visszafordíthatóak, a legfontosabb és a

legeredményesebb az időben elkezdett prevenció: a dohányzás és az alkoholfogyasztás elhagyása,
rendszeres testmozgás beiktatása az életvitelbe, illetve a kalciumban és D-vitaminban gazdag étrend
fogyasztása. Ha a betegség már kialakult, fontos a törések megelőzése és a csontsűrűség megőrzése
(bifoszfonátok adása, kalcium- és D vitamin pótlás, torna). Törésekkor kerülni kell a hosszas
immobilizációt. [2]

Csontlágyulás (osteomalacia)
A betegséget a D vitamin hiánya vagy –anyagcserezavara okozza. Főleg a 70 év feletti nőket
érinti. Tünetei közzé tartoznak: az általános fájdalom, a derékfájás, az izmok gyengesége, merevsége,
a csontok nyomásérzékenysége és deformitása. A fájdalom nagyon súlyos lehet. Szövődményei a
deformitások és –törések létrejötte (akár combnyaktörés is). Az idejében elkezdett D vitamin kezelés
teljes gyógyulást eredményezhet. [2]

30
Combnyaktörés
Az időskor gyakori és súlyos megbetegedése, az életminőség nagymértékű romlásával és
magas mortalitással jár. Általában sebészeti kezelést és azt követően hosszas lábadozást igényel.
Leggyakoribb oka az elesés, osteoporózis és/vagy osteomalacia esetén elég egy minor trauma is a
bekövetkezéséhez. Egyéb okok és rizikófaktorok: örökletes tényezők (magas, sovány egyének); D
vitamin hiánya; demineralizáció (myeloma, rosszindulatú daganatok metasztázisai, DM);
mozgásszegény életmód illetve a hosszas immobilizáció; szédülés, egyensúlyzavarok és neuro-
pszichiátriai problémák, amelyek eleséshez vezethetnek; arthrosis; magas vérnyomás.

A diagnózis felállításához a tünetek (fájdalmas alhas és comb, kifelé fordult és megrövidült

alsó végtag, illetve tapintásra fájdalmas lágyéktájék) mellett röntgenfelvétel készítésére, ritkábban
egyéb képalkotó vizsgálatra (computer-tomográfia, mágneses rezonancia) van szükség.

A combnyaktörésnek számos szövődménye lehet. Ilyen a coxarthrosis, a combcsont-fejecs

elhalása, vagy a törés nem megfelelő összeforrása. A következményes immobilizáció miatt
jelenthetnek meg: a felfekvések, MVT és tüdőembólia, vizeletfertőzés és –inkontinencia, viselkedési
zavarok (agresszivitás, depresszió, együttműködés hiánya, stb.), a szellemi és fizikai leépülés
fokozódása.

A kezelés célja a fájdalommentes mobilitás helyreállítása úgy, hogy az minél hasonlóbb legyen
a törés előttihez. A leghatékonyabb nyilván a sebészi korrekció; a műtét utáni felépülés annál
gyorsabb, minél aktívabb volt fizikailag a beteg a törés előtt. A megelőzés módszereit képezik: a
kiegyensúlyozott, kalciumban és D vitaminban gazdag étrend fogyasztása, valamint az életkornak és
egészségi állapotnak megfelelő rendszeres testmozgás, edzés.

Porckopás (arthrosis)
Az ízületek degeneratív betegsége, mely egyben a mozgáskorlátozottság leggyakoribb oka
időskorban: a 60 év feletti korosztály minimum felét érinti. A folyamat rendszerint még az időskor
előtt, észrevétlenül elkezdődik és lassan, fokozatosan halad előre. Az ízületi porc felszínének apró
egyenletességei lassan fokozódnak. Az ízfelszín elváltozásaival mindig együtt jár az ízületi tok
gyulladása (synovitis). Arthrosisra hajlamosító tényezők: bármilyen ízületi károsodás, elhízás és egyéb
metabolikus-endokrin zavarok (pl. cukorbetegség).

Általában néhány nagy ízület érintett, leggyakrabban a térd és a csípő. A mozgás korlátozottá
válik az ízület merevsége miatt. Jellemző az ízület mozgatásra kiváltódó vagy időszakosan jelentkező
fájdalma (pl. csak meginduláskor van jelen). A lehajlás és az alacsony ülőhelyről történő felkelés
nehezítetté válik. Ha érintett, a térdízület stabilitása csökken, különösen a lépcsőn lefelé haladás lesz
nehéz és fájdalmas. A beteg ízület mozgatáskor recsegés hallható. Mivel a mozgás beszűkült, a
porckopást az izmok atrófiája kísérheti. Ezen kívül bekövetkezhet a synovitis időnkénti fellángolása
(duzzanat, melegség, erősödő fájdalom).

Kezelési elvek: nagyon fontos a megfelelő fájdalomcsillapítás. Meg kell keresni a fájdalom
forrását – az ízület körüli lágyrészek fájdalma helyi kezelésre jól reagál. A nem-szteroid
gyulladáscsökkentő gyógyszerek (non-steroidal anti-inflammatory drugs – NSAID, pl. diclofenac,
ibuprofen, stb.) hatásosabbak az ízületi fájdalom enyhítésére, mint a többi fájdalomcsillapító.
Figyelembe kell venni azonban, hogy fokozhatják a veleszületett vagy szerzett vérzékenységet,
gyomorpanaszt, főleg elhúzódó terápia esetén. Kezelni kell továbbá a jelenlévő hajlamosító

31
tényezőket, mint az elhízás, vagy a cukorbetegség. Indokolt esetben szóba jön az ortopédiai műtétek
elvégzése (protézisek beültetése). [2]

Elesés
Az elesés az időskor egyik nagy problémája, számos oka van és jelentős pszichés illetve
szomatikus következményekkel jár az idős egyénre nézve. Az esetek kb. 5-5%-ában jár csonttöréssel,
illetve lágyrészsérüléssel; az időskori halálozás egyik fontos tényezője. Általában 65 éves kor felett, az
idős ember különböző betegségei és a környezete közötti interakció miatt következik be. Gyakran
közrejátszik még, hogy az idős személy nem hajlandó/nem tudja elfogadni az előrehaladott életkor
miatti fizikai korlátokat. [15]

A következő, igen változatos okok vezethetnek eleséshez [16]:

- orthostaticus és posztprandiális (étkezés utáni) hipotónia, illetve a Syncope összes lehetséges
oka (ld. ott)
- alkoholfogyasztás
- gyógyszerek (nyugtatók, altatók, vérnyomáscsökkentők, vízhajtók, ritmuszavar ellenes
szerek…)
- szédüléssel járó kórképek
- szívritmuszavarok
- neurológiai (stroke, Parkinson kór, demencia…) és mozgásszervi (pl. porckopás, törések után)
problémák
- pszichés zavartság
- környezeti akadályok, látászavarok
- alacsony vércukorszint
- vérszegénység, stb.…
Az elesés kockázatának felmérésére használjuk pl. a Tinetti tesztet [8] (Id. Idősgyógyászati
állapotfelmérés). Az elesés relatív kockázatát fokozó tényezőket a XI. Táblázat foglalja össze.
XI. Táblázat. Az elesés relatív kockázatának emelkedése otthon élő időseknél [15]
Egyensúlyzavar x 1.7
Járászavar x 2.3
Felkelési nehézség x 2.2
Kognitív zavarok (demencia) x 1.9
Központi idegrendszerre ható gyógyszerek szedése x 1.9
Inkontinencia x 2.3
Látási problémák x 1.6
Elesés az elmúlt 3-6 hónapban x 3-8

Az Amerikai Geriátriai Társaság az elesés kockázatának rutinszerű felmérését javasolja

orvoshoz forduló idős betegeknél (3. Ábra). Ha az elesés ismétlődött (≥2 elesés az utóbbi 6 hónapban),
eszméletvesztéssel vagy sérüléssel (főleg törés, arcsérülés) járt, az idős személy fokozott kockázatnak
van kitéve és helyzete további vizsgálatot (teljes geriátriai állapotfelmérést) igényel. [16]

Az elesés következményei lehetnek:

- fizikai traumák: törések (combnyak, medence…); koponyatrauma (intracraniális
vérömlenyek); lágyrészsérülés
- (akár hosszas) immobilizáció, annak minden lehetséges szövődményével

32
 - fizikai aktivitás beszűkülése
- depresszió, félelem az elindulástól, elszigetelődés
- fatális kimenetel (trauma közvetlen hatása/szövődmények miatt)

3. Ábra. Algoritmus az elesési kockázat szűrésére és felmérésére – [16] alapján

Elesés esetében az ápolás, gondozás magában foglalja az idős ember felügyeletét, főleg
fokozott kockázat esetén. Az akadályok kiiktatása, a megfelelő megvilágítás, lépcsőkorlát, fürdőszobai
fogódzok, stb. felszerelése megelőzi az elesések kb. felét. Szükség lehet segédeszközök használatára:
járókeret, támbot; ezek biztonságérzetet is adnak. Fontos a iatrogén tényezők kiiktatása (gyógyszerek
szükségességének, lehetséges kölcsönhatásainak megvizsgálása). Ajánlott az alkoholfogyasztás
kerülése, a rendszeres szemészeti vizsgálat és a rendszeres torna végzése, a minél jobb fizikai aktivitás
megőrzésének érdekében. Ha szükséges, konzíliumot kell kérni, szemész, neurológus, kardiológus,
ortopéd, fül-orr-gégész, stb. bevonásával a gyógyító csapatba. [15, 16]

Ágyhoz kötöttség (immobilizációs szindróma)

Az általános állapot, önellátó képesség fokozatos romlása a fizikai aktivitás beszűküléséhez,
végső esetben pedig ágyhoz kötöttséghez vezet. A fekvő helyzetben eltöltött idővel arányosan
nehezebb az idős személyt a fekvő helyzetből kimozdítani. Az immobilizációs szindrómának számos
oka lehet:
- Előrehaladott életkor
- Pszichés problémák (szorongás, depresszió)
- Nem megfelelő családi környezet
- Bármilyen súlyos, rokkantságot okozó betegség
- Félelem az eleséstől

33
 - Adaptációs nehézségek. [6]
A fekvő helyzethez való alkalmazkodás eredményeképpen az egyes szervrendszerek
működése megváltozik, az anyagcsere átalakul. Az izomzat gyengül, kivéve a hátizomzatot, amely
egyre feszesebb, egyre merevebb less. Felültetési kísérletnél a feszülő hátizmok tovább húzódnak,
fájdalmas izomgörcsöt okozva. A keringés és a vérnyomás szabályozási mechanizmusai egyre inkább
alkalmazkodnak a vízszintes testhelyzethez. Felültetéskor az agy vérellátása romlik, a beteg szédül,
elsápad, akár az eszméletét is elvesztheti (ortosztatikus hipotónia, syncope veszélye). A légzés
mindinkább hasi típusúvá és felületessé válik. Felültetéskor a hasi nyomás fokozódása akadályozza a
rekesz leszállását (a belégzést) ezért légszomj jelentkezik. Átrendeződik az anyagcsere: már egy-két
hét alatt megindul a csontokból a mész vesztése. Minden egyes hét fekvés után két hét fennjáró
életmód szükséges ahhoz, hogy a csontok anyagcseréje visszaálljon a megfelelő állapotba. A
bélmotilitás lelassul, a záróizomzat ellazul. A kialakult székrekedés ellenére mind nagyobb a
valószínűsége annak, hogy a beteg inkontinens legyen (nem tudja kontrollálni a székletét és a vizelet
kiürítését. Alultápláltság és krónikus kiszáradás (dehidráció) alakulhat ki. Az állapot előrehaladtával
egyre nyilvánvalóbbá válnak az olyan pszichés tünetek, mint az infantilizmus, álmatlanság,
dezorientáció, és depresszió. Mindezek mellett az immobilizáció miatt felfekvések alakulnak ki. Súlyos,
életveszélyes szövődmény lehet a MVT és a következményes tüdőembólia. [2]

Körülbelül három hónap folyamatos fekvés után az ágyhoz kötöttség visszafordíthatatlanná

válik. A kialakult immobilizációs szindróma nem gyógyítható, viszont helyes ápolással, gondozással
megelőzhető:
- A legfontosabb a mindennapi fizikai (és szellemi) aktivitás, önellátás megőrzése. Ebben
hasznos segítséget nyújthat az ergoterápia.
- Az ágyhoz kötöttséghez vezető betegségek kezelése során lehetővé kell tenni a minél
hamarabbi mobilizálás.
- Pszichoterápia a megelőzés szerves részét képezi, hiszen a kialakult pszichés problémák
nagymértékben hozzájárulnak az ágyhoz kötöttség kialakulásához akár egy testi betegség
utáni lábadozás során is.
- A család, a környezet pozitív hozzáállása, segítsége nagyban hozzájárulhat a végleges ágyhoz
kötöttség elkerüléséhez. [2]

Felfekvés – decubitus
A felfekvéses sebek az elődomborodó csontfelszínek felett elhelyezkedő lágyrészek (bőr,
subcutis, izomzat) ischaemiás károsodását és következményes elhalását jelentik. Kialakulásának oka
az érintett szövetek vérkeringésének károsodása, miután azok hosszú időn át tartó nyomásnak voltak
kitéve. Kórházban a felfekvések mintegy 70%-a a beutalás első két hete alatt keletkezik, vagyis amíg a
beteg állapota a legsúlyosabb. Nagyon sok idős embert érint; a kórházban ápoltak kb. 10%-nál, az
ápolási/idősotthonban a gondozottak kb. 20%-nál alakul ki. A decubitus ellátása nagyon sok pénzbe
kerül: a kezelési költségek évente 1,4-2,1 milliárd fontba (1.7-2.5 milliárd €) kerülnek csak Angliában.
[2]

A felfekvés által leggyakrabban érintett területek: általában a keresztcsont-tájék, a fenék, a

sarkak és a bokák lágyrészei sérülnek, de máshol is előfordulhat, pl: a térd oldalsó része, a könyök, a
gerincoszlop mentén, a lapockák felett, a fej hátsó része, a fül, vagy a bordák szintjén. (4. Ábra)

34
 A decubitus kialakulását négy fizikai tényező hosszabb időn át történő együtthatása segíti elő:
az érintett terület nyomása, az ott kialakuló rétegeltolódás és dörzsölés, valamint a nedvesség
jelenléte. Van, amikor elég néhány óra a sebek létrejöttéhez, főleg intenzív terápián gondozott kritikus
állapotú, gyakran öntudatlan betegek esetében.

4. Ábra: a felfekvés kialakulásának predilekciós helyei

Egyéb rizikófaktorok: immobilitás (bénulás); inaktivitás (nagyfokú elesettséggel járó

állapotok); alultápláltság; hypoalbuminémia; csökkent éberség (zavart tudat); ödéma (vizenyő);
cukorbetegség; perifériás keringési zavar; gipszrögzítés; vérszegénység; malignus folyamat;
dohányzás; kortikoszteroid kezelés; súlyos szívelégtelenség; alacsony vérnyomás; shock; hypoxia.

A decubitus osztályozása (5. ábra): az I. stádium bőrpír megjelenésével jár, az érintett

területen a bőr megkeményedett és fájdalmas lehet; evolúcióját tekintve az elváltozás reverzíbilis. A
II. stádiumban a hámszövet körülírt, felületes hiánya figyelhető meg, körülötte a bőr indurált,
hyperaemiás. A seb serozus váladékozása is jelen lehet. Ez az elváltozás is visszafordítható. A III.
stádiumban mélyebb, a bőr alatti kötőszövetet is érintő seb figyelhető meg, éles széllel, necrotikus
alappal. Serozus vagy gennyes váladékozás is jelen van. Ez utóbbi esetben már megvan a fertőzés
tovaterjedésének esélye (szepszis), ami akár az életet is veszélyeztetheti. A IV stádium a kötőszöveten
is túl terjedő fekélyt jelent: a seb érintheti az izmokat, inakat, ízületi tokot, csonthártyát, akár a csontot
is, életveszélyes fertőzést (osteomyelitis) okozva. [2]

35
 A felfekvéses sebek megelőzése, ápolása, kezelése: a legfontosabb a nyomás alatt álló terület
változtatása (a mozgásképtelen beteg forgatása minden második órában; de ha bőrpír látható,
gyakrabban; decubitus matrac), illetve a gondos bőrápolás: alapos lemosás után teljesen szárazra kell
törölni, majd a predilekciós helyeket bekenni A-vitamint és cinkoxidot tartalmazó puhító kenőccsel.
Ügyelni kell, hogy a beteg ágyneműje ne legyen gyűrött. A hajlamosító betegségeket, kóros
állapotokat a lehetőség szerint meg kell keresni és gyógyítani. Amennyiben van, a gipszrögzítést
rutinszerűen ellenőrizni kell, keresve a felfekvés jeleit. A prevenciós eljárásokat jól összefoglalja az a
négy cselekvés, melyek kezdőbetűi az angol SKIN (bőr) szót adják: Support surface (a bőrfelület
ápolása), Keep moving (mozgatás, forgatás), Incontinence surveillance (inkontinencia figyelése, a helyi
nedvesség hatásának kiküszöbölése), Nutrition and hydration (megfelelő étrend és folyadékbevitel
biztosítása). [1]

5. Ábra. A felfekvés stadializálása (forrás:

http://www.thinkpressurecare.co.uk/media/3236/pressure_ulcer_classification.pdf)

Leghatékonyabb a megelőzés; ha kialakult a felfekvés, a kezelés igen hosszadalmas lehet, a

beteg prognózisa pedig nagymértékben romlik. A decubitus szakszerű kezelése valódi csapatmunka.
Egyrészt az alultápláltságot meg kell szüntetni (megfelelő fehérje- és vitamindús étrend). Másrészt az
elhalt szöveteket el kell távolítani (plasztikai sebészeti, ortopédiai beavatkozások), a kialakult
fertőzéseket pedig szisztémásan adott antibiotikummal kell kezelni. [2]

Ergoterápia
Az ergon szó görögül cselekvést, tettet jelent. Az ergoterápia pedig olyan tevékenységek
alkalmazását jelenti, amelyek célja a funkciók helyreállításának és használatának előmozdítása, annak
érdekében, hogy segítse az érintett személyt a munkahelyi, társadalmi, személyes és otthoni
elvárásoknak megfelelni és az életben a lehető legteljesebb mértékben részt venni (WFOT-World
Federation of Occupational Therapy). Szinonimái: rehabilitációs tevékenység terápia, foglalkoztató
terápia.

Bármilyen funkció zavara, kiesése képezheti az ergoterápia javallatát: kézfunkciók zavara,

önellátási nehézségek, kognitív funkciók zavarai, koordinációs problémák, segédeszköz használat
szükségessége, stb. A szükségleteknek megfelelően, egy egyénre szabott rehabilitációs terv keretén

36
belül igyekszik fejleszteni a kézügyességet, a kognitív funkciókat, növelni az önellátás képességét,
felkészíteni az otthoni életre/munkába való visszatérésre a pácienst.

Ennek megfelelően az ergoterápia segítséget nyújthat:

- motoros funkciók fejlesztésében (nagymozgások; finommanipuláció, precízió; szem-kéz
koordináció; egyensúly-koordináció)
- szenzoros stimulációban (taktilis ingerek érzékelése, elkülönítése; bőrérzékelés fejlesztése;
vizuális és akusztikus érzékelés)
- kognitív funkciók fejlesztésében
- ADL (activities of daily living) tréning: étkezés, öltözködés, tisztálkodás begyakorlása pl.
elhúzódó betegség utáni rehabilitáció keretén belül
- segédeszközök használatának megtanításában (protézisek/ortézisek felvétele, használata,
tisztán tartása)
- aktív életre való felkészítésben.
A segítségnyújtás szerepe az ergoterapeutára hárul. Ő az aki:
- felméri a beteg meglévő képességeit, szükségleteit, otthoni körülményeit
- pontos tevékenységanalízist végez
- gyakoroltat, lehetőleg valós életszituációs helyzetekben
- segédeszközöket kínál fel, adaptál
- környezeti adaptációt valósít meg az új élethelyzetnek megfelelően (pl. akadálymentesség
kialakítása a lakáson belül rokkantság esetén)
- terápiás tanácsokkal látja el páciensét.

Emésztőrendszeri problémák
Gastro-oesophagealis reflux betegség (GERD)
Lényege, hogy a gyomortartalom időnként visszafolyik a nyelőcsőbe. Időseknél gyakoribb; az
előrehaladott életkor a GERD súlyosabb formáinak a rizikótényezője, mert a perisztaltika a
korosodással csökken, akárcsak a termelt nyál mennyisége. Ehhez hozzájárul még a gyomor
ürülésének és a nyálkahártya regenerációjának lassulása. Egyéb rizikófaktorok: a hiatus hernia
(rekeszsérv) – gyakoribb időskorban; nagy mennyiségben fogyasztott gyógyszerek. [2]

Klinikai jellegzetességek: legfőbb tünet a pyrosis (gyomorégés): a visszafolyó gyomortartalom

a nyelőcső nyálkahártyájának idült gyulladását okozza. Ez aztán eróziókkal, kifekélyesedéssel, illetve
következményes vérzésekkel és szűkületekkel jár. A kor előrehaladtával az atípusos tünetek kerülnek
előtérbe: a gyomorégés, savas regurgitáció előfordulása kisebb. Helyette inkább dominálnak: hányás,
étvágytalanság, testsúlycsökkenés, anorexia, mellkasi fájdalom, fájdalmas nyelés, vérszegénység. A
pontos diagnózishoz felső tápcsatornai endoszkópiára van szükség.

A GERD kezelésének során a cél a tünetek enyhítése, a nyálkahártya gyulladásának

meggyógyítása, a kiújulás és a komplikációk megelőzése. Szükséges életmódbeli változtatások: elhízás
kerülése, dohányzás elhagyása, alváskor a fej legyen kissé magasabban, kerülni kell az alkohol, kávé,
csoki, szénsavas italok fogyasztását. A gyógyszeres kezelés a gyomorsav termelésének csökkentését
célozza, pl. protonpumpa gátlók (omeprazol, lansoprazol, esomeprazol…) és hisztamin receptor
antagonisták (ranitidin, famotidin…) segítségével.

37
 A GERD kiújulását segítik elő: az előrehaladott életkor, a rég fennálló reflux betegség, a
tünetek fennmaradása a nyálkahártya-eróziók meggyógyulása után is, nagy rekeszsérv jelenléte.

Gastro-duodenális fekélybetegség
Bár a gyomor- és nyombélfekély előfordulása az átlagpopulációban csökkenőben van,
időseknél a fekélybetegség komplikációi miatti kórházi beutalások száma és a halálozási ráta magas
maradt. Időskori rizikótényezők: a Helicobacter Pylori fertőzés, valamint a NSAID (és egyéb
gyógyszerek) gyakori fogyasztása. A tüneteket elfedhetik a társbetegségek tünetei illetve azok
kezelése. A diagnózist felső tápcsatornai endoszkópia segítségével, illetve a H. pylori kimutatásával
állapítjuk meg. A kezelési elvek közé tartozik: a H. pylori fertőzés eradikálása (antibiotikum), NSAID
kezelés kiiktatása, életstílus- és étrend váltás (dohányzás elhagyása, alkohol, kávé, csípős, fűszeres
ételek, szénsavas italok fogyasztásának kerülése, a gyomorsavat megkötő ételek gyakori – napi 6-7
alkalommal történő – fogyasztása: tej, lágytojás, burgonyapüré, tejbedara, keksz, kétszersült, piskóta,
stb.), antiszekretoros kezelés (omeprazol…)

Gyomorrák
A második leggyakoribb malignus betegség. A főbb rizikótényezők közzé tartoznak: a férfi
nem, a H. pylori fertőzés, a nitrit- és nitrát tartalmú ételek fogyasztása, a dohányzás, az elhízás, a
családi előfordulás és az atrófiás gastritis jelenléte. A betegség tünetei nem jellegzetesek:
testsúlycsökkenés, hasi fájdalmak, hányinger, hányás, étvágytalanság, nyelési nehezítettség
(dysphagia), rejtett vérzés okozta vérszegénység. E miatt általában előrehaladott állapotban
diagnosztizálják és a prognózisa igen rossz. Kezelési lehetőségek: sebészeti beavatkozás, kemo- és
sugárterápia.

Akut has
A sebészi akut hasat a különösebb előzmény nélküli, 24-72 órán belül jelentkezett hasi
fájdalom jellemzi, melyekhez gasztroenterológiai, nőgyógyászati vagy urológiai tünetek társulhatnak.
A kiváltó ok szerint lehet traumás és nem traumás eredetű. Akut hasat okozhatnak:
1. hirtelen fellépő gyulladásos folyamat (pl. appendicitis – vakbélgyulladás, pancreatitis –
hasnyálmirigy-gyulladás, stb. amelyek peritonitis – hashártyagyulladás kialakulásához
vezetnek)
2. üreges szerv perforációja (pl. gyomorfekély)
3. üreges szerv elzáródása (pl. sérv kizáródása, rákos daganat okozta bélelzáródás, stb.)
4. hasi szervek akut vérellátási zavara (pl. bélinfarktus)
5. sérülések
6. masszív hasűri, illetve gyomor-bélrendszeri vérzés
Tünetek: gyorsan romló általános állapot, hasi fájdalom (helyi vagy generalizált), hányinger,
hányás, izzadás, nyugtalanság (akut zavartság!), szédülés, elájulás, fokozódó légzés- és pulzusszám.
Ezek mellett jelen vannak még a kiváltó tényező tünetei (gyulladás esetén láz…). Időskorban az akut
has tünetei atípusosak lehetnek, lefolyása sokkal viharosabb, a diagnózis késhet, a szövődmények
pedig gyakoribbak. A bélhangok nem hallhatósága talán a legfontosabb fizikális jel.

Erősebb hasi fájdalom esetén minden idős személyt kórházba kell utalni, akár van fizikai
eltérés, akár nincs. A kezelés sürgős sebészeti beavatkozás végrehajtásával történik.

38
Széklet inkontinencia
A nem megfelelő időpontban történő székletürítés az időskor egyik gyakori problémája. A
végbél belső záróizmának tónusa gyengül a kor előrehaladtával. A széklet inkontinenciának számos
oka lehet:
- hasmenés – a leggyakoribb (a lelassult járóképesség miatt nem képes elérni idejében
a mellékhelyiséget),
- nem megfelelő étrend
- egyéb helyi problémák: végbél előreesés (rectum prolapsus), aranyér, a széklet-
impactatio, a záróizom gyengesége, illetve lazasága
- Kismedencei sugárterápia
- Kemoterápia
- Stroke
- Gyógyszermellékhatás
- Gerincvelő sérülései
Akármi okozza, az inkontinencia az életminőség nagymértékű romlását okozza, az önértékelés
elvesztéséhez, depresszióhoz és szociális elszigetelődéshez vezetve. A probléma sokszor rejtve marad
a szégyenérzet miatt.

Az ápolás, gondozás célja megkísérelni a beteget megszabadítani inkontinenciájától, lehetővé

tenni a WC használhatóságát, megközelíthetőségét. Érdemes megfigyelni a napirendet, majd a
széklet, vizeletürítés megszokott ideje előtt szólni, hogy menjen a páciens a mellékhelyiségbe. A
megoldást nem szabad a pelenkára hagyni – ez csak súlyosbítani fogja a problémát. A székletes
pelenkát azonnal cserélni kell, az altestet mindig le kell mosni, majd a bőrt bekenni bőrvédő
krémmel/hintőporozni.

A kezelési elvek magokba foglalják az étrendváltoztatást, a hasmenés és/vagy székrekedés

kezelését, az inkontinenciát/hasmenést/székrekedést, mint mellékhatást okozó gyógyszerek
kihagyását, esetleg a medencefenék izomzatának erősítését tornagyakorlatokkal. Helyi okok esetén
szóba jön a sebészi kezelés.

A vizeletkiválasztó rendszer időskori betegségei

Időskorban a vesék tömege (a kéregállomány glomerulusainak száma) lecsökken és romlik a
vesék vérátáramlása. A vesén át kiválasztódó vegyületek kiürülése elhúzódik, koncentrációjuk a
vérben megnövekszik, pl: digoxin, antibiotikumok (cefalosporinok, gentamicin, stb.). A vizelettartási
képesség mindkét nemnél romlik, férfiaknál kialakul a prosztata jóindulatú megnagyobbodása.

Az idős populációban a vesebetegségeknek a veséhez köthető és szív-érrendszeri

problémákhoz köthető rizikótényezői vannak. Előbbiek közzé tartoznak a nefrotoxikus gyógyszerek, a
vizeletfertőzés (a két legfontosabb), a fehérjedús étrend és a kőbetegség (obstrukció). Utóbbiakat a
magas vérnyomás, a cukorbetegség, az érelmeszesedés és a dohányzás képviselik.

Gyógyszerek okozta nefropátia:

A különböző gyógyszerek kiválthatnak reverzíbilis és veseelégtelenség felé haladó
funkciózavart is. A nefropátiák 15-20%-ban, az akut veseelégtelenség 25%-ban a gyógyszeres kezelés
következménye. A legfontosabb nefrotoxikus gyógyszercsoportok: NSAID (aspirin, ibuprofen,
paracetamol, indometacin, piroxicam, ketoprofen, stb.), kinolon származék antibiotikumok

39
(ciprofloxacin, norfloxacin, ofloxacin, stb.), β-laktamin antibiotikumok (penicillin, oxacillin, metcillin,
ampicillin, amoxicillin, stb.), aminoglikozid antibiotikumok (gentamicin, amikacin, streptomocin,
neomicin, kanamicin, stb), egyes vérnyomáscsökkentők (hidralazin; α-metil dopa; ACE-gátlók –
captopril, enalapril, ramipril, lisinopril, quinapril, stb). Az egyik nagyon gyakori probléma a súlyos
állapotú, általában intenzív terápián ápolt betegek széles spektrumú antibiotikus kezelése. Ilyenkor a
vesefunkció gyakran eleve károsodott, a szükséges gyógyszerek közül pedig több is tovább fogja
rontani azt. [2]

Vizeletfertőzés
Nagyon gyakori probléma időskorban: 65 év felett a nők 20%-ánál, a férfiak 10-ánál alakul ki;
az időseknél sokszor lappangó, tünetszegény formában jelentkezik. A leggyakoribb kórokozók a
baktériumok, mint pl. az Escherichia Coli (legelterjedtebb), Klebsiella, Proteus, Pseudomonas,
Enterococcus, stb. A fertőzés útja szerint több típust különítünk el:
- felszálló: húgycső → húgyhólyag → (veziko-ureterális reflux) → húgyvezeték → vese
- hematogén (szeptikus gócból): bőr-, fog-, orrmelléküreg-, stb. tályogok, endocarditis → vese
- direkt: sebészeti-urológiai beavatkozások, hólyagkatéterezés
A vizeletfertőzést favorizáló tényezők időskorban:
- nőknél az anatómiai viszonyok és a hólyag prolapsus okozta inkomplett hólyagürülés,
vizeletretenció
- férfiaknál a prosztata megnagyobbodása vezet inkomplett hólyagürüléshez és
vizeletretencióhoz
- sebészeti/urológiai/nőgyógyászati beavatkozások (akár egyszerű hólyagkatéterezés is!)
- állandó hólyagkatéter – szinte mindig fertőzőssel jár, egyszerre több kórokozó jelenlétével
- kőbetegség
- immunitás csökkenése
- vesefunkció romlása
- cukorbetegség
- ágyhoz kötöttség
- pszichés problémák – demencia
Vizeletfertőzésre hívja fel a figyelmet az alhasi fájdalom, a fájdalmas vizelés, a polyuria, a
dysuria, a zavaros vagy sötét színű vizelet. Időskorban azonban a betegség gyakran tünetszegény, sőt
tünetmentes is lehet (pl. permanens katéter esetén). A láz időseknél súlyos fertőzés estén is
hiányozhat, ha viszont megjelenik mindig magas húgyúti fertőzést jelent (pl. vesemedence-gyulladás).
A diagnózishoz elvégzett vizeletvizsgálat fehér- és vörösvérsejtek, nitritek, és baktériumok jelenlétét
igazolja. A vizeletminta levétele után széles spektrumú antibiotikum kezelés elkezdése javasolt, amit
majd célzott terápiával váltunk fel az urokultúra és antibiogramm eredménye alapján. Fontos a
favorizáló tényezők beazonosítása és megfelelő ellátása.

Vizelet inkontinencia
Az Agency for Health Care Policy and Research meghatározása szerint a vizelet inkontinencia
nem más, mint akaratlan vizeletvesztés, mely problémát okoz. [17] Ez egyaránt lehet szociális és/vagy
higiénés kellemetlenség. Az immobilizációs szindróma, az instabilitás (elesés) és az intellektuális
hanyatlás mellett a 4 nagy geriátriai probléma egyike. Körülbelül 200 millió embert érint a világon, a
kórházban ápolt időseknek a 30-40%-t. A vizelet inkontinencia nem önálló kórkép, hanem tünet, oka

40
pedig a hólyag kiürítő-záró mechanizmus összjátékának funkcionális zavara, vagyis a vizelet
tárolásának elégtelensége.

Normálisan egy adott vizeletmennyiség mellett megjelenik a vizelési inger, melynek hatására
elsőként a gáti izomzat és a húgycső záróizma lazul el, amit a hólyagizomzat (detrusor) összehúzódása
követ. A vizelés végeztével ennek a fordítottja játszódik le, a hólyag izomzata ellazul, a húgycső
izomzata pedig összehúzódik. Az életkor előrehaladásával párhuzamosan meggyengülnek a
vizeletelvezető rendszer tartóelemei, gyakoribbá válnak a hólyagizomzat gátolatlan összehúzódásai,
gyengül a húgycső „párna” funkciója, a húgyútakat bélelő hám pedig sorvad. Csökken a hólyag
befogadó képessége, a vizeletáramlás sebessége és a húgycső zárási ereje, a vizelés utáni
maradékvizelet mennyisége pedig megnő. Megváltozik a folyadék-kiválasztás üteme is: az esti és éjjeli
időszakra helyeződik át, hozzájárulva az amúgy is gyakori időskori alvászavarok okaihoz.

A vizelet inkontinencia kockázati tényezői:

- előrehaladott életkor
- nőknél a terhességekkel, szülésekkel gyengül a medencefenék izomzata
- vízhajtó kezelés
- cerebro-vasculáris betegségek
- kognitív diszfunkció (demencia)
- kismedencei műtétek
- elhízás
- cukorbetegség
- idült székrekedés
A következő klinikai formákat különítjük el:

1. Stressz/effort (feszülési) inkontinencia: Oka a húgycső záró mechanizmusának elégtelen

működése; az érintettek kilencven százaléka nő. A fizikai aktivitás (köhögés, nevetés, lépcsőn járás,
torna) alatt jelentkező akaratlan vizeletvesztés jellemzi, mely úgy jön létre, hogy a (detrusor
kontrakció nélkül) megemelkedő intravezikális nyomás meghaladja a maximális záróizom-nyomást.
Megjelenését favorizálja: a (többszörös) szülés után meggyengült izomzat, menopauza, bizonyos
gyógyszerek mellékhatásai, elhízás, idült székrekedés, időskori izomatrófia.

2. Késztetéses (urgens) inkontinencia: Akaratlan vizeletelfolyás panasza kísérő, vagy azonnal

megelőző késztetéssel. Lényegében egyszerre jelentkezik a vizelési késztetés, a hólyagizomzat
összehúzódása és a vizeletelfolyás. Oka az akaratlan detrusor-összehúzódás, mely az izom
hiperaktivitása, instabilitása, illetve a húgyhólyag hiperszenzitivitása miatt következik be. Ez utóbbit
okozhatja vizeletfertőzés, hólyagkő, daganatok (akár jóindulatú prosztata megnagyobbodás is), vagy
stroke utáni állapot. Hiperaktív hólyagról beszélünk, ha helyi patológiai vagy endokrin okok nélküli,
gyakori és sürgető vizelési késztetésről számol be a beteg. Ez együtt járhat a késztetéses
inkontinenciával.

3. Túlfolyásos (ál-) inkontinencia: Akkor jelentkezik, ha a felgyülemlett vizeletmennyiség

meghaladja a hólyag kapacitását. Inkább a férfiak érintettek, a prosztata megnagyobbodása
következtében. Mindkét nemnél favorizálják: egyes gyógyszerek mellékhatásai (béta-blokkolók,
nyugtatók, antidepresszánsok), valamint a cukorbetegség (diabéteszes neuropátia) és egyes
neurológiai problémák (Parkinson kór, Alzheimer betegség).

41
 4. Neurogén: Súlyos neurológiai megbetegedések okozzák: gerincvelői szintű bénulások,
tumorok, sclerosis multiplex, Parkinson kór, Alzheimer betegség, stb. Sokszor a betegben nem
tudatosul, hogy vizeletet veszít.

5. Funkcionális: Fizikai (pl. arthrosis, egyéb mozgásszervi betegségek) és/vagy pszichés (pl.
demencia) problémák miatt a beteg nem tud idejében eljutni a mellékhelyiségig. Megjelenését
favorizálhatja a hirtelen környezetváltozás (pl. kórházi beutalás) és az ágyhoz kötöttség.

Az inkontinencia következményei:
- egészségügyi: bőrirritáció, felfekvés, gáttájéki fertőzések, alvászavarok (éjszaki gyakori
vizeletürítés)
- pszichológiai: önbecsülés csökkenése, elszigetelődés, depresszió, reménytelenség
- szociális és gazdasági: ápolási költségek emelkedése, intézeti elhelyezés szükségessé válása.
Az inkontinencia miatt jelentkező pácienseknél az alábbi kivizsgálások elvégzése minden
esetben fokozottan javasolt. Az anamnézis során rákérdezünk a tünetek jellegére és időtartamára, a
releváns gyógyszeres és műtéti kórelőzményre, a szexuális- és bélfunkciókra, az életminőségre
gyakorolt hatásra. Az általános fizikai vizsgálat alatt fel kell mérni a mobilitást és a mentális státust, el
kell végezni a has és a gát fizikális vizsgálatát, valamint a vaginális és a rectalis digitális vizsgálatot. Ide
tartozik még a hasűri nyomásra bekövetkező vizeletvesztés felmérése (megfigyelni, hogy veszít-e
vizeletet pl. köhögéskor) és egy egyszerű neurológiai vizsgálat. A tüneteket érdemes számszerűsíteni
(vizelési napló vezetése). Fontos továbbá a laboratóriumi vizeletelemzés elvégzése és a maradék
vizelet maghatározása (hasi ultrahang).

A javasolt diagnosztikai vizsgálatok közzé tartoznak: validált kérdőívek kitöltése, kismedencei

szervek süllyedésének vizsgálata, vizeletáramlás-mérés (uroflowmetria), urodinamikai vizsgálat
(inkontinencia elleni programozott műtét esetén), a húgyútak képalkotó és vizsgálata.

Ajánlható vizsgálatok: komplett urodinamikai vizsgálat, betét teszt (az akaratlan

vizeletvesztés kimutatásához megmérjük egy betét súlyát használat előtt és két órányi normális napi
tevékenység után), neurofiziológiai vizsgálatok és központi idegrendszeri Képalkotó vizsgálatok. A
továbbra is megoldatlan inkontinencia esetén javasolt az endoszkópia.

A vizelet inkontinencia esetében szóba jöhető kezelési elvek:

- életvitel változtatás (pl. 2-4 óránként programszerűen WC-re menni)
- elősegítő tényezők azonosítása, kiküszöbölése amennyiben lehet
- fizikoterápia, torna (effort inkontinencia esetén)
- gyógyszeres terápia (anticholinerg szerek, imipramin)
- különböző eszközök (betét) használata
- sebészet, ha lokális ok kimutatható.

Vizeletretenció
A vizeletretenció egy gyakori geriátriai probléma, a húgyhólyag kiürítésének képtelenségét
jelenti. Okozhatja a húgycső szintjén lévő akadály (prosztata jóindulatú megnagyobbodása, rákos
daganata), illetve a vizeletürítés szabályozásának zavara (gerincvelő sérülése, daganata, stroke,
porckorong sérv, gyógyszer mellékhatás). A retenció fontos hajlamosító tényezője az ágyhoz
kötöttség. Vizelet inkontinenciához, fertőzéshez, sőt akár veseelégtelenséghez is vezethet.

42
 A kialakulásához szükséges idő szerint beszélünk heveny és idült vizeletretencióról. Előbbi
hirtelen jelentkezik, átmenetileg fennálló, jól meghatározott oka van (pl. fertőzések, mérgezések) és
hólyagkatéterezést igényel. Az idült forma időseknél, főleg prosztata megnagyobbodás miatt, hosszas
evolúció (pollakiuria, dysuria) után alakul ki.

A retenció mértéke szerint van teljes (komplett) és nem teljes (inkomplett) forma. Komplett
vizeletretenció alakul ki férfiaknál a prosztata megnagyobbodása miatt, nőknél pedig bizonyos
neurológiai és záróizom problémák esetén. A hólyag ilyenkor feszül, fájdalmas, tapintható. Az
inkomplett forma okai lehetnek neurológiai problémák (pl. rachianestesia után, diabéteszes
neuropátia estén), kőbetegség, prosztata rák, húgycső szűkület, méhfibróma. Lassú evolúció, gyakori
vizelés, ismétlődő vizeletfertőzés és inkontinencia kialakulása jellemzi.

A vizeletretenció kezelési elvei magukban foglalják az ok megkeresését és felszámolását,

illetve a hólyagkatéterezést, ami azonban fertőzés kockázatával jár együtt. Amennyiben lehet, a
permanens hólyagkatétert el kell kerülni a fertőzésveszély miatt.

Jóindulatú prosztata megnagyobbodás

A prosztata leggyakoribb megbetegedése, a 60 évnél idősebb férfiakat érinti. Jellegzetes
tünetei a dysuria (nehéz vizelés), a pollakiuria (sokszor, keveset ürít), a nycturia (éjszakai gyakori
vizelés), a vizeletsugár szakadozottsága és a nem teljesen kiürülő hólyag érzete (retenció). Mindezek
mellett túlfolyásos inkontinencia jelentkezhet.

A diagnózis megállapítása az anamnézis, a fizikális vizsgálat (prosztata tapintása) és hasi

ultrahangos vizsgálat elvégzése alapján történik. Szükséges még a prosztata specifikus antigén (PSA)
szérumszintjének megállapítása (megnövekedett érték a prosztata rosszindulatú daganatára utal),
illetve a vesefunkciós tesztek (szérum urea, kreatinin) elvégzése. Ezeket néha ki kell egészíteni
prosztata-biopsziával és képalkotó vizsgálatokkal (CT, MR).

A betegség szövődményei lehetnek: húgyhólyagkő és –kitüremkedések (diverticulumok)

képződése, heveny vizeletretenció megjelenése, vérvizelés (hematuria), vizeletfertőzés és prosztata-
gyulladás (prosztatitisz) kialakulása.

Kezelési elvek: gyógyszeres kezelésként alfa-blokkolók (pl. tamsulozin) és anti-androgén

szerek (pl. finasterid) adhatók, amennyiben ezekkel nem érhető el megfelelő eredmény, szóba jön az
urológiai műtét elvégzése.

Kiszáradás – dehidráció
Nagy mennyiségű folyadék- és elektrolitvesztés, illetve elégtelen folyadékbevitel
következtében kialakuló kórkép, melynek súlyossága a só- és vízvesztés mértékétől függ. Minden
életkorban előfordulhat, de időskorban igen gyakori és a legsúlyosabb következményekkel is ekkor,
valamint újszülött- és kisgyermekkorban jár. Időseknél sokszor későn ismerik fel, így súlyos
komplikációk alakulhatnak ki: veseelégtelenség, trombózisok (mélyvénás, cerebrális), neurológiai
zavarok, hipotónia, sokk, halál.

A kiszáradásnak számos oka lehet:

- gyógyszer mellékhatás (vérnyomáscsökkentők, vízhajtók, antidepresszánsok)
- időskorban a szomjúságérzet csökkent

43
 - ágyhoz kötöttség – másokra van rászorulva
- vesefunkció beszűkülése
- (akut) betegségek: hányás, hasmenés, égés, vérzés, ascites, hashártyagyulladás, stb.
- lázas állapot, nagyfokú izzadás
- cukorbetegség (ketoacidózis és hiperozmoláris kóma)
- alkoholizmus.

A súlyosság függvényében változatos tünetek jelentkezhetnek:

- szomjúságérzet (időskorban csökkent lehet)
- nyelv, nyálkahártyák szárazak
- a bőr száraz, turgora csökkent, hámlik
- csökkent mennyiségű, sötét színű vizelet
- székrekedés
- fejfájás, szédülés, járászavar, elesés
- apátia, depresszió
- ortosztatikus hipotónia, emelkedett pulzusszám
- álmosság, zavartság, végső esetben görcsrohamok és kóma

A megelőzés érdekében fontos szem előtt tartani, hogy a napi 2 liternyi folyadékszükséglet
meleg időben és fizikai terhelés esetén megnövekszik. Célszerű a fizikai terhelést elkerülni
kánikulában; kifáradás, elszédülés esetén meg kell pihenni. Az étrend ne legyen proteindús, ajánlott
a kávé, a kóla és a koffeines italok fogyasztásának mellőzése, ezek ugyanis megnövelik a vizelet
kiválasztását. Az alkoholfogyasztást le kell csökkenteni, lehetőség szerint el kell hagyni.

A súlyos időskori dehidrációt kórházban kell kezelni. Monitorizálni kell a testsúlyt, a

folyadékfogyasztást, a vizeletmennyiséget és –sűrűséget, a szérum kreatinin-, urea-, nátrium- és
káliumszintjét. A folyadék és elektrolit pótlás enyhébb esetben történhet szájon át (rehidratációs
oldatok – sókat is tartalmaznak), vagy, súlyosabb esetben parenterálisan (infúzió): 1.5-3 l izotóniás
oldat/24h (0.9% NaCl, 5% glukóz, stb.). Ha hirtelen sok folyadékot és elektrolitot kell pótolni, ajánlott
az intravénás adagolás, enyhébb esetben használható a hipodermoclysis, vagyis a subcutisba történő
(izotóniás) folyadékadás. A has, mellkas, comb, lapockatájék (ez utóbbi különösen hasznos lehet
agitált betegnél) bőr alatti kötőszövetéből a folyadék a nyirok-, illetve a vénás keringésbe kerül. Ha az
adagolás helye puffadt, ödémás lesz, a kanült máshová kell tenni (akár 1-7 napig is meg lehet őrizni
egy adott helyen). Az eljárás komplikációjaként lokális fertőzés és irritáció léphet fel (ez utóbbi
hipertóniás oldat adásakor).

Neuro-pszichiátirai kórképek időskorban

A szívérrendszeri betegségek után az időskor második leggyakoribb morbiditási tényezőjét
képezik. A jegyzet keretei nem teszik lehetővé, hogy az összes neuro-pszichiátriai probléma említésre
kerüljön, a továbbiakban szó lesz a stroke-ról, az akut zavartsági állapotról (delírium), az amnesztikus
szindróma, a dementia és a depresszió kórképeiről, valamint a skizoform és paranoid tünetcsoportok
időskori jellemzőiről.

44
Cerebro-vasculáris betegségek
Az agyi érbetegségek a mortalitási statisztikák szerint a halálestek összességének 12-15%-ért
felelősek; morbiditási szempontból pedig világszinten a rokkantság leggyakoribb okaként szerepelnek.
[2, 6]

A heveny agyi érkatasztrófa (stroke) a vérellátás megszűnését jelenti az agy egy adott
területén, melynek következtében az illető zóna által irányított funkciók változó mértékben
károsodnak. Oka lehet az adott ér vérrög által történő elzáródása (ischaemiás stroke, az esetek kb.
80%-ban), vagy megrepedése, következményes agyi vérömlennyel (vérzéses stroke). Amennyiben a
tünetek 24 órán belül eltűnnek, tranziens ischaemiás attakról (TIA) beszélünk. Ezt az első néhány
percben-órában lehetetlen elkülöníteni a stroke-tól. Mindkét klinikai forma ideggyógyászati
sürgősség, azonnali kórházi beutalást és kezelést tesz szükségessé. [2]

A stroke és a TIA főbb rizikótényezői közzé tartoznak: előrehaladott életkor (legjelentősebb),

férfi nem, családi halmozódás, magas vérnyomás betegség, magas koleszterin szint, cukorbetegség,
elhízás, dohányzás (ezek egyben az érelmeszesedés kockázati tényező is; a stroke leggyakrabban
ennek a heveny megnyilvánulása); pitvarfibrilláció (a vérrög ilyenkor a „remegő” bal pitvarban
képződik, majd embolusként beékelődik egy kis agyi artériába), véralvadási zavarok (főleg a vérzéses
stroke esetén), alkoholizmus.

A tünetek igen változatosak lehetnek, mind jellegüket, mind kiterjedtségüket/súlyosságukat,

mind az időbeni fennállásukat tekintve: átmeneti érzéskieséstől egészen a kómáig, vagy a fatális
kimenetelig. Az érintett agyi területnek megfelelően alakulhatnak ki az érzés- és érzékelés (látás,
hallás…) zavarai, különböző testrészek bénulásai (gyakran féloldali érzés- és mozgáskiesés),
beszédzavar, szédülés, egyensúlyzavarok, fejfájás, kóma. A tünetek jellege segít lokalizálni az érintett
agyi érterületet. A klinikai neurológiai vizsgálat mellett a pontos diagnózishoz agyi képalkotó
eljárásokra (CT, mágneses rezonancia MR) van szükség.

Amennyiben az ischaemiás stroke biztos diagnózisát a tünetek megjelenésétől számított 3

órán belül állapítják meg és nincsenek különösebb ellenjavallatok, javasolt a vérrögoldó kezelés
beadása, az ér átjárhatóságának időben történő helyreállítása ugyanis értékes, még el nem halt agyi
zónákat menthet meg. Ennek a kezelésnek a legfőbb kockázata a következményes vérzés, de a beteg
esélyei még így is jobbak, mint ha csak a „hagyományos” kezelést alkalmaznák. A különböző
véralvadásgátló és vérnyomáscsökkentő szerekre a vérrög feloldása után is szükség van. Vérzéses
stroke esetén meg kell próbálni a vérzést kontrollálni (a magas vérnyomás agresszív csökkentésével,
ha jelen vannak, véralvadási zavarok kezelésével). A minél hamarabb elkezdett rehabilitáció segíthet
visszaszerezni az elvesztett képességek egy részét. A lezajlott stroke után egy újabb agyi történés
kockázata magas. A megelőzés érdekében fontos a kardiovaszkuláris rizikótényezők megfelelő
kezelése (magas vérnyomás és cukorbetegség hatékony kontrollja, magas vérzsírszint lecsökkentése,
vérhígító kezelés adása a pitvarfibrilláló betegeknek, stb.).

Amnesztikus szindróma

A tünetegyüttes általában hirtelen kialakult betegség talaján jelenik meg és változó

időtartamú lehet. A megőrző emlékezés kifejezett károsodása jellemzi, megtartott az azonnali
felidézés mellett. Az új ismeretek elsajátítási képessége lecsökken (tanulás = felidézés). Jellegzetes

45
tünetek lehetnek még az időbeni tájékozatlanság és a konfabuláció. A felfogás, az észrevevés és a
kognitív funkciók (intellektus) rendszerint sértetlenek, azaz a memóriazavar többnyire izolált tünet.

Demencia
Hosszú lefolyású, irreverzíbilis neurológiai kórkép, amely az intellektuális funkciók
beszűküléséhez vezet. A szellemi aktivitás több része egyszerre érintett: észlelés, memória, beszéd,
tér- és időbeli orientáció, érzelmek, személyiség. Nagyon gyakori kórképről van szó: a 65 éves vagy
idősebb lakosság körülbelül 10%-a érintett; 65 éves korban az esély 1% majd a kor előrehaladásával
pervalencia 4 évente megduplázódik. Etiológiáját tekintve a fejlett ipari országokban az esetek több
mint felét az Alzheimer demencia (AD) teszi ki, nálunk a vasculáris demencia a gyakoribb (nem ritkák
a kevert formák sem). Az Alzheimer-kór az agyszövet ismeretlen eredetű degeneratív betegségét
jelenti, mely progresszív leépüléshez vezet. Jelenleg nem lehet meggyógyítani. [7]

A demencia alábbi kockázati tényezőit ismerjük:

- előrehaladott életkor: a betegség 65 éves kor felett gyakori
- nemi megoszlás: nőknél az AD, férfiaknál a vasculáris demencia a gyakoribb
- iskolai végzettség (pl. 75 éves kor felett, kevesebb: mint 8 elvégzett osztály esetén a kórkép
kétszer gyakoribb)
- örökletes tényezők: első fokú rokonok között az AD kockázata négyszeres
- koponya trauma után az AD relatív kockázata megkétszereződik
- a dohányzás valamelyest véd az AD ellen, de növeli a vasculáris demencia rizikóját (cerebro-
vasculáris betegségek rizikója: HT, DM, elhízás, magas koleszterin szint, dohányzás,
alkoholizmus).
A demencia kórképe lassan súlyosbodik, az alábbi elváltozások fokozatosan következnek be:
először a memória és a tájékozódás (előbb az idő-, majd a térbeli) romlik, majd megváltozik a
viselkedés, lelassul a gondolkodás, beszűkül a mindennapos aktivitás és megjelennek a sztereotípiák,
hallucinációk. Később kifejezés- és megértésbeli zavarok, beszéd- és felismerési zavarok jelentkeznek,
a beteg apátiás és irritábilis lesz, a közönyös periódusok dühkitöréssel váltakoznak. Végül megjelennek
az önellátási zavarok (táplálkozás, öltözködés, higiénia) amit a teljes amnézia és dezorientáció követ
(nem tudja a nevét, eltéved a saját házában…). [7]

Bár a valódi demencia nem gyógyítható, a demencia-szerű kórképek (XII Táblázat) 20%-a
visszafordítható és további 20 %-ban a progresszió lassítható. Ezért a pszeudodemencia okait mindig
keresni, kezelni kell.
XII. Táblázat. A reverzibilis (pszeudo-) demencia legfontosabb okai [7]:
Drog, gyógyszer: korszerűtlen altatók (barbiturátok), nyugtatók és/vagy anticholinerg hatású
D
központi idegrendszeri szerek, bizonyos vízhajtók, izomrelaxánsok stb.
E Emocionális betegségek: depresszív pszeudodemencia, szorongásos szindrómák stb.
Metabolikus és endokrin betegségek: DM, hypo- és hyperthyreosis, hypo- és
M
hyperparathyreosis, Addison-kór stb.
E Érzékszervi betegségek: látás- és halláscsökkenés
N Neurológiai betegségek: normotenzív hydrocephalus
T Trauma, tumor
I Infekció: meningitisz (baziláris tbc, neuroszifilisz stb.)
A Alkoholmegvonás, alkoholos encephalopathia

46
 Ha több oki tényező van együtt jelen (kevert formák: pszeudo- és kezdődő valódi demencia)
a tünetek előrehaladása lassítható. A geriátriai állapotfelmérés alkalmával elvégzett tesztek (pl.
MMSE, órarajzolási teszt, ADL és IADL kérdőívek) az állapotromlás és az esetleges javulás
monitorizálására is alkalmasak. A beteg hozzátartozókra fokozatosan növekvő pszichés, fizikai és
anyagi teher nehezedik. Szükségessé válhat a hozzátartozóknak nyújtott pszichológiai segítségnyújtás,
illetve az ápolás helyszínének ismételt elbírálása (otthoni vagy intézeti).

Az időskori depresszió jellegzetességei

Az idős emberek esetében a depresszió kockázata fokozott az életkor előrehaladásával együtt
járó problémák miatt. Gondoljunk csak a krónikus betegségekre és azok testi/lelki következményeire,
a kényszerű környezetváltozásra, az izolációra, a kiszolgáltatottságra és a függetlenség elvesztésére,
a különböző veszteségek, gyászélmények és a magányosság megélésére, a nyugdíjazás
problémaköréről és a lehetséges pénzügyi problémákról már nem is beszélve. Ezeket a tényezőket
rendszerezi a bio-psziho-szociális elmélet, mely szerint a depresszió kialakulásáért négy fő
problémakör elemei a felelősek. Ezek az egészségi állapot, a premorbid személyiség típusa, a
veszteségek és negatív életesemények, valamint a társadalmi hatások. [7]

Régebb az idősek az összegyűjtött egyetemes ismeretanyag és a bölcsesség „legfőbb

birtokosaiként” a társadalom és a mikroközösség (család, munkahely…) legmegbecsültebb tagjaivá
váltak az eltelt évek folyamán. Korunk paradoxona, hogy a korábbi információk nagyon hamar
elértéktelenednek, az új (és „hasznos”) információk hihetetlen gyorsasággal keletkeznek és
árasztanak el minket. Ezeket ráadásul az idősödő emberek nem vagy csak nehezen tudják követni,
miáltal a perifériára szorulnak és a megérdemelt megbecsülés helyett elértéktelenedettséget élnek
át. Így az öregség gyakran nem a megérdemelt pihenést, hanem a fölöslegességet, mellőzöttséget
jelenti. [7]

A következő klinikai jellegzetességek lehetnek jelen [7]:

- a beteg gyakran tagadja, hogy depressziós lenne
- az életerő csökkenése
- koncentrációzavar
- vegetatív tünetek, testi panaszok állhatnak előtérben
- krónikus fájdalom
- az agitáció gyakoribb, mint a retardáció
- fokozott öngyilkossági veszély
- gyakori a pszeudodemencia
- nagyobb a visszaesés veszélye
- anergia, krónikus fáradtság
- szomorúság
- apátia, érdektelenség, gátoltság, döntésképtelenség
- korábbi örömök elvesztése
- szorongás, ingerlékenység
- alvászavarok
- étvágy és testsúlyváltozás
- értéktelenség érzés
- inadekvát önvád (bűntudat, téveszmék kialakulása).

47
 Az időskori depresszió jelentősége, hogy hajlamosít a testi betegségek kialakulására, ill.
progressziójára, amelyeket viszont el is maszkírozhat. Ezen kívül demenciát utánozhat, illetve
demenciához vezethet. A befejezett öngyilkossági ráta magasabb időskorban. Az igen változatos
tünettan a polipragmázia és a drogabúzus (társuló szorongás, alvászavar) veszélyét hordozza
magában. [7]

Skizoform és paranoid tünetcsoportok:

Kialakulásuk a zárkózott, egyedül élő személyek esetében gyakoribb, általában lappangva
kezdődnek (szomszédok zaklatása, saját maga elhanyagolása tűnhet fel). Jellemző a jól rendszerezett,
terebélyes paranoid téveszme rendszer kiépülése. Akár bizarr hallucinációk lehetnek jelen, ez azonban
nem szükségszerű. A pszichés élményekkel párhuzamosan alakulnak a hangulatzavarok, általában
megtartott személyiség mellett. [7]

Akut zavartsági állapot (delírium):

A delírium az értelmi működés hirtelen kialakuló zavarát jelenti, amely az öntudatot
(összezavarodás), az észlelést (téves értelmezés, hallucináció) és a gondolkodást (következetlenség)
is érinti. A gondolkodás fragmentálódása a memória, a figyelem és a tájékozódás zavarához vezet. A
beteg térben, időben és a saját személyét illetően is dezorientált, döntésképessége sérült. A
mindennapi tevékenység rendje felborul, alvászavarok jelentkeznek.

A delírium egy neuro-pszichiátriai sürgősségi állapot, kórházi beutalást tesz szükségessé,

viszont jellemző rá, hogy spontán vagy kezeléssel reverzíbilis. Felismerésére használható a
Zavartságot értékelő módszer (Confusion Assessment Method – CAM). [18] Ez alapján a delírium
diagnózisa megállapítható, ha az 1. és 2. pont alatt felsoroltak mellett a 3. vagy a 4. pont kérdéseire
is igen a válasz:

1. Hirtelen kezdet, hullámzó lefolyás: hirtelen megváltozott a viselkedése, ennek súlyossága

változik a nap folyamán?
2. Figyelem hiánya: nehezen vagy nem figyel oda kérdésekre, könnyű a figyelmét elvonni?
3. Rendezetlen gondolkodás: nem gondolkodik koherensen, logikusan, nem megjósolhatóan és
gyakran vált témát?
4. Megváltozott tudatállapot: túlságosan éber vagy aluszékony, esetleg stuporosus vagy kómás?

Az akut zavartsági állapotot válthatnak ki:

- Gyógyszerek (antidepresszáns, nyugtató, altató…)
- Akut kardiovaszkuláris betegség (pl. szívinfarktus)
- Akut fertőző betegség (tüdőgyulladás, agyhártyagyulladás, agyvelőgyulladás, stb)
- Akut metabolikus probléma: urémia, hypo- és hyperglikémia…
- Stroke
- Agyi tumor, trauma (intracraniális vérömleny)
- Pszicho-szociális faktorok (pl. a környezet hirtelen megváltozása az egyéb okból szükséges
kórházi beutalás alkalmával)
- Alkoholfogyasztás (vagy függőknél az alkoholmegvonás)

A delíriumot fontos elkülöníteni a demenciától, a depressziótól és a skizofréniától. Szemben

a demenciával, a delírium hirtelen (órák/napok) kezdődik, hullámzó lefolyású (vannak „tiszta
pillanatok”) és reverzíbilis. A depresszió, bár kezdődhet relatíve hirtelen és hullámzó lefolyású, illetve

48
az összpontosítás is károsodott, a tudat, a memória és a tájokozódás nem érintett. A skizofrénia
szintén kezdődhet hirtelen, lefolyása hullámzó, de a memória hibátlan és a tudati és tájékozottsági
szint sem érintett (esetleg ritkán, az akut szakban).

Delírium ápolási-kezelési elvei: amennyiben lehet, meg kell szüntetni a kiváltó okot. Súlyos
delíriumos rohamban sürgősségi gyógyszeres kezelésre van szükség (pl. haloperidol-diazepam
kombináció), a légzés és a szedáltság mélységének monitorizálásával. A delírium kezelésében
felhasználhatóak egyes környezeti tényezők, ilyenek a beteg támogatása és tájékozódásának
segítése, az egyértelmű környezetet megteremtése és a beteg kompetenciájának fenntartása.

Tanácsok a beteg támogatásához és tájékozódásának segítéséhez: beszéljük érthetően és

tömören; szóban ismételjük el az aktuális napot, az időt, a helyet ahol vagyunk, nevezzük meg a beteg
körüli személyeket (a kezelésben résztvevőket, a családtagokat). A kórteremben a beteg számára jól
látható helyeken helyezzünk el órát, naptárt, a napirendet leíró táblát esetleg a páciens otthonából
származó ismerős tárgyakat. Fontos az állandó ápolók biztosítása (például legyen egy állandó
gondozónővér). Működjön a televízió vagy rádiókészülék, amely a relaxáción túl azt is szolgálja, hogy
a beteg kapcsolatban maradjon a külvilággal. Vonjuk be a családtagokat és a beteg gondozóit a beteg
biztonságérzetének és tájékozódásának biztosításába.

Egyértelmű környezetet biztosíthatunk, ha a kórterem berendezését leegyszerűsítjük

(szükségtelen tárgyak eltávolítása). Lehetőség szerint egyágyas szobákba helyezzük el a beteget, hogy
biztosítsuk nyugalmát, és kerüljük a mellőzés érzetének keltését; ha ez nem kivitelezhető, legyen elég
hely az ágyak között. Kerüljük az orvosi szakzsargon használatát a beteg jelenlétében, mivel paranoiát
idézhet elő. Bizonyosodjunk meg arról, hogy megfelelő a megvilágítás; enyhe (40-60 Watt) éjszakai
fénnyel csökkenthetjük az érzékcsalódások előfordulását. Kerüljük a nagy zajjal járó helyzeteket
(ápolószemélyzet, berendezések, látogatók); nappal 45 decibelnél, éjszaka 20 decibelnél ne legyen
nagyobb zaj. Ha van légkondicionáló, a kórterem hőmérsékletét 22°C körüli szintre állítsuk be.

A beteg kompetenciájának fenntartásához azonosítsuk és javítsuk ki az érzékelés zavarait;

bizonyosodjunk meg, hogy a betegnek megvan a szemüvege, hallókészüléke, műfogsora. Gondoljunk
arra, hogy van-e szükség tolmácsra. Bátorítsuk a beteget az önellátásra és a terápiában való
együttműködésre (pl. hagyjuk, hogy a beteg jelezni tudja a fájdalmát). Úgy állítsuk be a kezelést, hogy
a lehető legtöbb idő jusson zavartalan alvásra. Tartsuk fenn az aktivitást: a járóképes betegek minden
nap háromszor sétáljanak; a fekvő betegeket naponta legalább háromszor 15 percen keresztül
tornáztassuk.

49
Időskori bántalmazás
Időskori abúzus alatt olyan egyszeri/ismétlődő cselekvést, vagy szükséges
beavatkozás/cselekvés hiányát értjük, amely árt, félelmet, szükségtelen fájdalmat okoz az idős
személynek egy olyan kapcsolaton belül, amelyben elvárható a bizalom. Ez magába foglalja a fizikai
bántalmazást, a szexuális erőszakot, az érzelmi, szóbeli és pszichológiai bántalmazást, a fizikai és a
lelki elhanyagolást, az anyagi/pénzügyi kihasználást, az emberi jogok megsértését és a faji, nemzeti,
valamint vallási megkülönböztetést. [19]

Az időskori bántalmazás formái

Az otthoni/családon belüli abúzus lényegében ugyanazt jelenti, mint az idősek bántalmazása,
rosszul gondozása azzal a különbséggel, hogy ez esetben a bántalmazás az idős otthonában, vagy a
gondozást végző otthonában történik, ráadásul a bántalmazó legtöbbször szoros rokoni kapcsolatban
áll az idős személlyel.

Az intézményi abúzus megjelenési formái megegyeznek az általánosan említett bántalmazási

formákkal, azzal a különbséggel, hogy a bántalmazásra intézményi keretek között kerül sor, (idősek
otthonában, ápoló-gondozóházakban, átmeneti vagy tartós ellátó intézményekben). Az elkövetők
jogilag szabályozottan végzik a feladatukat, fizetett segítők, szakemberek. Néha sajnos az abúzus az
egész intézményi gyakorlatot jellemzően történik.

Az ön-elhanyagolás olyan viselkedést jelent, amellyel az idős személy veszélyezteti saját

egészségét, biztonságát. Ebbe nem tartozik bele az, amikor az idős személy mentálisan kompetens,
felméri a következményeit a döntéseinek, és tudatosan, önként vállalja, hogy esetlegesen kárt okoz
egészségében a választásával. [19]

A bántalmazás megjelenése
Több elmélet született az időskori bántalmazás kialakulásáról. A segítői stressz teóriája abból
indul ki, hogy a jó szándékú segítők is túlterhelődnek a függőségben lévő idősek állandó ápolási
szükségletétől, végül elveszítik a jóindulatukat, és elhanyagolják, megütik, vagy más módon ártanak
az időseknek. Ehhez hozzájárulhat egyes jellegzetes időskori személyiségjegyek jelenléte: az időskori
betegségek, demencia, romboló magatartás, a problematikus személyiségvonások és az állandó,
folyamatos ellátást igénylő állapotok mind emelik az abúzus bekövetkeztének lehetőségét. Egyesek
szerint a bántalmazás, különösen a családon belüli bántalmazás nem más, mint egy tanult probléma-
megoldási modell, amely átadódik egyik generációról a másikra. Ennek érvényességét még nem
igazolták idősekkel kapcsolatban, de pl. a gyermekek bántalmazásánál egyértelműen bizonyított. [19]

Az Egyesült Államokbeli National Center on Elder Abuse statisztikái szerint a bántalmazások

egy hatoda, az otthoni bántalmazásoknak pedig csak az egy tizennegyed része kerül nyilvánosságra
(http://www.ncea.aoa.gov/Library/Data/index.aspx#problem). Tartósan kb. az idősek 43%-a szenved
el családon belüli bántalmazást. Az otthoni abúzus 62%-a bántalmazás, elhanyagolás és kihasználás
formájában tapasztalható, illetve a rosszul gondozás is jelentős méreteket öltött; 38%-ban pedig
önelhanyagolást találtak. Az elkövetők 90%-a családtag; az esetek több mint 50%-t férfiak követték el.

50
Az abúzus jelei
A bántalmazás a szenvedő alany jellegzetes fizikai és viselkedésbeli változását vonja maga
után. Ilyen külső jelek lehetnek:
- testi sérülések, amelyek nincsenek megfelelően, gondosan ellátva, ápolva
- testi sérülés, ami nem magyarázható az elmondott történettel
- beesett szemek, arc, véraláfutások
- érintésre jelentkező fájdalom
- kiszáradás, rosszul tápláltság betegség jelenléte nélkül
- a gyógyszerezés nem megfelelő adminisztrációja
- orvosi, kórházi ellátás túl gyakori igénybe vétele
- élelem, víz, egyéb szükségletek hiánya
- ingóságok, értékpapírok, kellemes életkörülmények, személyes dolgok hiánya
- erőszakos elzárás, elkülönítés.
A következő viselkedési jelek szintén az idős személy bántalmazására utalhatnak: félelem,
szorongás, nyugtalanság, harag, düh, izolálódás, védekezés, depresszió kialakulása. A visszavonultság,
a beletörődés, az ambivalens viselkedés, az ellentmondó kijelentések a sérülési nyomokról, a nyílt
beszélgetés kerülése és a zavartság szintén árulkodó jelek lehetnek.

A bántalmazó viselkedése is megváltozik: igyekszik megakadályozni az idős személyt abban,

hogy látogatókkal beszéljen, találkozzon; viselkedését düh, közöny, és az idősekkel szembeni agresszió
jellemzi, róluk mintegy teherként beszél. A különféle incidensekről ellentmondásos beszámolókat ad.
Személyes kórelőzményében mentális betegségek, élettörténetében bűnöző viselkedés, vagy
családon belüli erőszak szerepelhetnek. Jelen lehet még titkolt vonzalom; a túlzott félénkség, a feltűnő
tartózkodás a testkontaktustól a helytelen szexuális viszony indikátora lehet. [19]

Megelőzés
Az egész társadalom szintjén tudatosítni kell az olyan alapvető igazságokat, mint hogy az
idősödés egy teljesen normális, de egyénenként változó ütemű és mértékű folyamat. Mint arról már
volt szó, az idősödésnek nem szükségszerű velejárói a betegségek. Az idős emberek három generációt
képviselnek (szülők, nagyszülők, dédszülők); nincs még egy ennyire heterogén korcsoport. Ráadásul
ezen belül is egyértelműen jelen vannak a generációk közötti különbségek.

Fontos szem előtt tartani, hogy az idősek is képesek és akarnak is tanulni és változni, mindezt
úgy, hogy meg akarják tartani az önrendelkezés jogát. A méltó időskor biztosítása az egész társadalom
feladata, csakúgy, mint a bántalmazás megelőzése és a védelem kialakítása.

51
Haldoklás
Haldoklás alatt a halált közvetlenül megelőző, változó hosszúságú életszakaszt értjük. Ez alatt
a végstádiumú betegségben szenvedő a következő pszichológiai fázisokon megy keresztül:

1. Elutasítás, a tudomásulvétel elhárítása, tagadás: „Ez nem lehet igaz!”

2. Düh, harag, lázadás: „Miért éppen velem történik ez? Biztosan rosszul kezelnek.”
3. Alkudozás: „Csak legalább még néhány szép hónapom/napom lenne hátra! Ígérem ezentúl, jó
leszek!”
4. Depresszió, lehangoltság: Közöny, szorongás, önvád
5. Belenyugvás, beleegyezés, elfogadás: „Ám legyen! Hagyjatok békén!”

Fontos tudni, hogy a beteg hozzátartozói is többnyire ugyanezeken a stádiumokon esnek át,
de általában ez nincs szinkronban a betegével. Így előfordul, hogy a beteg már a belenyugvás
szakaszában van, a család, pedig még mindenképpen erőlteti a további kezeléseket, vagy etetni
igyekszik a beteget, amikor ő már nem kíván enni. Még szomorúbb az, ha a beteg még az alkudozás
stádiumában van, reménykedik, a család, pedig már lemondott róla, esetleg nem is látogatja. [20]

Kommunikáció a haldoklóval
Először is a beszélgetéshez megfelelő körülmények (hely, helyzet, idő) megteremtésére van
szükség. A beszélgetés alatt inkább a meghallgatásra törekedjünk, a túlzott aktivitás és az irányító
szerep helyett a betegnek türelemre és odafigyelésre van szüksége.

A beszélgetés egyik leglényegesebb célja a halálfélelem oldása. Ez csökkenti a belső

szorongást és lehetővé teszi a minél nyíltabb kommunikációt a haldokló beteggel. Ha beszélünk a
tabukérdésekről, azok egyre kevésbé lesznek tabuk. [20]

A multidimenzionális halálfélelem skála [21] foglalja össze, hogy mit is értünk halálfélelem
alatt. Ahhoz, hogy segíteni tudjunk, fontos feltérképezni, hogy a haldokló ezek közül melyik
komponens(ek)től tart a leginkább:
- Félelem a meghalás folyamatától
- Félelem a halottól
- Félelem a megsemmisüléstől
- Jelentős társak féltése
- Félelem az ismeretlentől
- Félelem a halál tudatos átélésétől
- A test féltése a halál után
- Félelem a korai haláltól.

Néhány tanács az információk átadásához: próbáljuk meg kideríteni, hogy mit szeretne tudni
a beteg, majd fokozatosan tájékoztassuk. Ha szükséges, az adatokat, információkat többször
ismételjük, akár több formában is (pl. szóbeli magyarázat, írásos betegtájékoztató). Nem szabad
valótlanságot állítani, hamis reményeket kelteni, de magára sem hagyni a problémáival. Figyeljünk a
beteg reakcióira; a valós, elérhető reményeket erősíthetjük (igen, meg fogja látogatni a rég nem látott
családtag, barát, stb.). Nyilván nem tudjuk, nem is tudhatjuk minden felmerülő kérdésre a választ, van
úgy, hogy ezek egy részét a maga a beteg adja meg. Ezért többször használjunk nyitott kérdéseket,

52
illetve visszakérdezést (ha a beteg „nehéz” kérdéseket tesz fel; pl: Miből gondolja?). Igyekezzünk
elkerülni az orvosi szakkifejezéseket, ezekkel csak erősítjük az elszigetelődést és a meg nem értettség
érzetét. [20]

Halál bekövetkezésének módjai:

A halál bekövetkezhet szervi, szervrendszeri károsodások nyomán (betegség miatti halál),
vagy külső behatás miatt: baleset, önkezű cselekmények (öngyilkosság), idegenkezű cselekmények
(gyilkosság) esetén. A szervezet természetes elhasználódásának következményeként,
„végelgyengülés” miatti halálesetet még nem jegyzett fel az orvostudomány: az igen előrehaladott
életkorban bekövetkezett haláleseteket is a fentebbi mechanizmusok valamelyike váltotta ki.

A halál megállapítása
A klasszikus görög orvoslás a szívműködés leállását tekintette a halál biztos jelének, a Talmud
és később kereszténység pedig a légzés megszűnését. A 19. század óta a halál beálltát orvos állapítja
meg. A következő mérföldkövet az elsőként 1967.-ben elvégzett szívátültetés jelentette, ekkor
dolgozták ki a Harvardi agyhalál koncepciót. Az agyhalál megállapítása három lépésben történik: 1.
annak rögzítése, hogy nem állnak-e fenn olyan tényezők, melyek az agyhalál megbízható
diagnosztizálását kizárják; 2. az agyműködés hiányának bizonyítása és 3. a hiányzó agyfunkciók
irreverzibilitásának bizonyítása. A megállapítást egy 3 orvosból álló bizottság végzi; ennek tagjai
függetlenek a transzplantációt végző csapattól és nem lehet a recipiens kezelőorvosa sem.

53
Gyász
Gyász alatt a veszteség által kiváltott válaszreakciót értjük. Pszichológiai szempontból tekintve
nem állapot, hanem egy összetett és természetes folyamat. A veszteség megélése során a gyászoló
személy több fázison megy át; a különböző szakaszokat nem lehet egymástól élesen különválasztani:
- anticipációs (megelőlegező) gyász: a haldokló elgyászolása, már életében elkezdődhet,
elhúzódó haldoklásnál
- sokk: tagadás, érzelmi bénultság; minél váratlanabb a veszteség, annál tovább tart
- kontrollált szakasz: összeszedettség, a temetéssel járó ügyintézés ezt igényli, itt a temetés
fordulópontot jelent: fontos a részvétel, mert tudatosítja az elválást
- tudatosulás (regresszió): kaotikus állapot, végletesség jellemzi: megkönnyebbülés,
szomorúság, harag, depresszió váltakozása, bűntudat, felelősök keresése; testi tünetek is
megjelenhetnek
- átdolgozás: racionalizálódás, szép emlékek előtérbe kerülése
- adaptáció (feldolgozás): új irányvonal kidolgozása, továbblépés az elveszett személy nélkül.
[22]

A gyászreakciót befolyásolja a gyászoló életkora, neme, személyisége, korábbi veszteségei,

előzetes és jelenlegi (elsősorban pszichés) betegségei, kulturális környezete, vallásossága és szociális
kapcsolatrendszere.

A mai világban a legtöbb ember kórházban hal meg, így a látogatók csak a látogatási idő alatt
lehetnek a haldoklóval. Legtöbb esetben a halál pillanatakor a hozzátartozók közül senki nincs a
kórházban, ami erős bűntudatot válthat ki. Sajnos a halál hírét sok esetben személytelenül közlik,
illetve gyakran előfordul, hogy a visszamaradottaknak nincs lehetőségük megnézni az elhunytat.
Mindezek mellett napjaink társadalma úgy próbál segíteni a gyászolónak, hogy az minél hamarabb „túl
legyen rajta”; sokszor a rokonok is csak üres közhelyekkel tudnak vigasztalni. Valójában a gyászolónak
nagyon sok esetben szüksége van külső segítségnyújtásra, hogy a krízist át tudja élni. A gyászolók
segítésének több lehetősége is a rendelkezésünkre áll. Ilyen lehet az önsegítés (egyéni önsegítés,
önsegítő csoportok), a fél-professzionális (telefonos lelkisegély-szolgálat, interneten elérhető
anyagok) és a professzionális segítségnyújtás (pszichoterápia, egyházi segítségnyújtás). Az egyéni
önsegítés lehetséges módjai a gyászban: gyásszal kapcsolatos könyvek olvasása, napló vezetése,
gyásszal kapcsolatos rítusok (gyertyagyújtás, hívő embereknél az imádkozás, nem hívőknél az
emlékekkel kapcsolatos helyek meglátogatása). [20]

54
Hospice és palliatív ellátás
A latin hospitium szó menedékhelyet, a német das Hospiz kifejezés pedig zarándokszállást,
protestáns családi szállodát jelent. Az angolszász hospice eredeti jelentése menedékház, manapság
pedig a ”halálig való elkísérést” jelenti: a súlyos betegségük végstádiumában levő, elsősorban
daganatos betegek humánus, összetett ellátását egy multidiszciplináris csoport segítségével. A
hospice célja: a betegek életminőségének javítása – testi és lelki szenvedéseik enyhítése, fizikai és
szellemi aktivitásuk támogatása – valamint a hozzátartozók segítése a betegség és a gyász terheinek
viselésében. [23]

A palliatív ellátást az Egészségügyi Világszervezet 2002.-ben a következőképpen határozta

meg: „A palliatív ellátás olyan megközelítés, amely az életet megrövidítő betegség kísérő problémáitól
szenvedő páciens és családja életminőségét javítja azáltal, hogy megelőzi és csillapítja a szenvedést a
fájdalom, a fizikai, pszicho-szociális és spirituális problémák meghatározásával, kifogástalan
értékelésével és kezelésével.” Ennek értelmében „a palliatív gondozás:
- csillapítja a fájdalmat és az egyéb kínzó tüneteket
- az életet és a halált normális folyamatnak tartja
- nem tesz semmit a halál megrövidítése és meghosszabbítása érdekében
- integrálja a betegellátásba a pszichológiai és spirituális tényezőket
- támogató rendszert kínál, hogy a beteg a lehető legaktívabban élhessen a halálig
- támogató rendszert kínál a család számára a betegség ideje alatt és a gyász időszakában
- team-munkát alkalmaz, amely a beteg és családja szükségleteire irányul, beleértve a gyász-
tanácsadást, ha az javasolt
- kiemeli az életminőséget, és ugyanakkor pozitívan viszonyul a betegség folyamatához
- alkalmazható a betegség korai stádiumában, az életet meghosszabbító terápiákkal – mint a
kemoterápia és radioterápia – együtt, és magában foglalja azokat a szükséges vizsgálatokat
is, amelyek szükségesek a kínzó klinikai komplikációk jobb megértéséhez és kezeléséhez.”
(WHO, 2002)
A hospice és a palliatív ellátás keretén belül csapatmunkát végeznek az orvosok, ápolók,
gyógytornászok, pszichológusok, szociális munkások, lelkészek, dietetikusok és a képzett önkéntes
segítők. A csapatmunka segítségével biztosítható a komplex segítségnyújtás, a különböző testi, lelki,
szociális és spirituális problémák multidiszciplináris megközelítése.

A hospice és palliatív ellátás a terminális időszakra vonatkozik, mely néhány hónaptól akár
csak napokra terjed és az agonális időszakkal (haldoklás) fejeződik be. A betegek akkor kerülhetnek
hospice gondozásba, amikor már kuratív (meggyógyító) kezelésben nem részesülhetnek.

A mai hospice olyan menedéket jelent, amely békés haldoklást igyekszik biztosítani a beteg
számára. Nem csupán helyszín, hanem a beteget és családját is figyelembe vevő, szeretetteljesen
gondoskodó filozófia. Egyik alapelve, hogy az élet minősége sokkal fontosabb, mint a mennyisége; a
hangsúly inkább a gondoskodáson van, mint a gyógyításon. Itt a haldoklást az élet természetes
részének tekintik és segítenek a betegnek és családjának, hogy pozitív módon készüljenek fel a halálra.
Az egyik legfontosabb módszer a hospice-ellátás során a betegnek és családjának szeretetteli
meghallgatása. A hospice munkatársai ingyenes szolgálatot nyújtanak.

55
 A hospice és palliatív ellátás helyszíne lehet fekvőbeteg intézményekben (szervezetileg önálló
hospice otthonban, egy adott kórház részét képező palliatív osztályon, vagy kiképzett mobil csoport
segítségével, általános osztályokon) de történhet ambuláns formában (ún. nappali kórházban), vagy
akár a beteg otthonában is (házi szakellátás). Ez utóbbi esetben a beteg lakásán ugyanaz a munkatársi
csapat szolgál, azonos gondolatvilággal, mint az ápolási egységben. Az, hogy az ellátás hol történik, a
beteg állapotától, illetve a beteg és a család közös megegyezésétől függ. [23] További információk
elérhetőek a www.hospice.ro honlapon.

56
Rövidítések jegyzéke
ACE – angiotenzin konvertáló enzim

AD – Alzheimer demencia

ADL – activities of daily living (mindennapos tevékenységek)

ARB – angiotenzin receptor blokkoló

CAM – Confusion Assessment Method (zavartságot értékelő módszer)

COPD – chronic obstructive pulmonary disease (idült obstruktív tüdőbetegség)

CT – komputertomográfia

DM – diabetes mellitus (cukorbetegség)

EKG – elektrokardiogram

GERD – gastro-esophageal reflux disease

HDL – high density lipoprotein

HT – hipertónia (magas vérnyomás)

IADL – Instrumental Activities of Daily Living (mindennapos eszközhasználat)

IDDM – insulin dependent diabetes mellitus

IRDM – insulin requiring diabetes mellitus

ISZB – ischaemiás szívbetegség

MMSE – Mini Mental State Examination (gyorsteszt a demencia fokának felmérésére)

MR – mágneses rezonancia

NIDDM – non-insulin dependent diabetes mellitus

NSAID – non-steroidal anti-inflammatory drugs (nem-szteroid gyulladáscsökkentő gyógyszerek)

MVT – mélyvénás trombózis

TE – tüdőembólia

TIA – tranziens ischaemiás attak

TTI – testtömeg index

WHO – World Health Organization (Egészségügyi Világszervezet)

57
Felhasznált irodalom
[1] L. K. Bowker, J. D. Price, and S. C. Smith, Oxford American handbook of geriatric medicine. Oxford:
Oxford University Press %@ 9780199586097 %L RC952.55 .B69 2012, 2012.
[2] M. Kovácsné Mercs, Geriátriai ismeretek I. Fogalmak, jellemző betegségek. Budapest: Nemzeti
Szakképzési és Felnőttképzési Intézet, 2008.
[3] http://szocialis-gondozo.lapunk.hu/tarhely/szocialis-
gondozo/dokumentumok/gerontologia/1__geriatria_gerontologia.pdf.
[4] M. Kovácsné Mercs, Geriátriai ismeretek II. Geriátriai gondozás. Budapest: Nemzeti Szakképzési és
Felnőttképzési Intézet, 2008.
[5] M. Șerban, "Patologia cardiovasculară la vârstnici," in Mic tratat de cardiologie, C. Ginghina, Ed., ed
București: Editura Academiei Române, 2010.
[6] M. Moldoveanu, Geriatrie și geropatologie. București: Editura ALL, 2011.
[7] "http://szocialis-gondozo.lapunk.hu/tarhely/szocialis-
gondozo/dokumentumok/gerontologia/7__allapotfelmeres_stb.pdf."
[8] M. E. Tinetti, T. F. Williams, and R. Mayewski, "Fall risk index for elderly patients based on number of
chronic disabilities," The American Journal of Medicine, vol. 80, pp. 429-434, 1986.
[9] Y. Guigoz, S. Lauque, and B. J. Vellas, "Identifying the elderly at risk for malnutrition. The Mini
Nutritional Assessment," Clinics in Geriatric Medicine, vol. 18, pp. 737-757, 2002.
[10] M. Authors/Task Force, G. Mancia, R. Fagard, K. Narkiewicz, J. Redon, A. Zanchetti, et al., "2013 ESH/ESC
Guidelines for the management of arterial hypertension: The Task Force for the management of arterial
hypertension of the European Society of Hypertension (ESH) and of the European Society of Cardiology
(ESC)," European Heart Journal, vol. 34, pp. 2159-2219 %U
http://eurheartj.oxfordjournals.org/cgi/doi/10.1093/eurheartj/eht151, 2013.
[11] I. Kiss, "A hipertónia betegség felnőttkori és gyermekkori kezelésének szakmai és szervezeti irányelvei,"
Magyar Hypertonia Társaság2008.
[12] M. Authors/Task Force, A. Vahanian, O. Alfieri, F. Andreotti, M. J. Antunes, G. Baron-Esquivias, et al.,
"Guidelines on the management of valvular heart disease (version 2012): The Joint Task Force on the
Management of Valvular Heart Disease of the European Society of Cardiology (ESC) and the European
Association for Cardio-Thoracic Surgery (EACTS)," European Heart Journal, vol. 33, pp. 2451-2496 %U
http://eurheartj.oxfordjournals.org/cgi/doi/10.1093/eurheartj/ehs109, 2012.
[13] M. Authors/Task Force, S. V. Konstantinides, A. Torbicki, G. Agnelli, N. Danchin, D. Fitzmaurice, et al.,
"2014 ESC Guidelines on the diagnosis and management of acute pulmonary embolism: The Task Force
for the Diagnosis and Management of Acute Pulmonary Embolism of the European Society of
Cardiology (ESC) * * Endorsed by the European Respiratory Society (ERS)," European Heart Journal, vol.
35, pp. 3033-3073 %U http://eurheartj.oxfordjournals.org/cgi/doi/10.1093/eurheartj/ehu283, 2014.
[14] A. Puskás, Z. E. Balogh, L. Hadadi, and E. Nagy, "Tromboembolismul venos: epidemiologie,
fiziopatologie, diagnostic," in Tromboza venoasă profundă: îndreptar clinic. vol. 2, ed București: Ed.
Rotec Pro, 2008, p. 23.
[15] "http://szocialis-gondozo.lapunk.hu/tarhely/szocialis-
gondozo/dokumentumok/gerontologia/8__eleses_szindroma.pdf."
[16] A. G. S. Panel on Prevention of Falls in Older Persons and S. British Geriatrics, "Summary of the Updated
American Geriatrics Society/British Geriatrics Society clinical practice guideline for prevention of falls
in older persons," Journal of the American Geriatrics Society, vol. 59, pp. 148-157, 2011.
[17] J. Fantl, D. Newman, J. Colling, J. DeLancey, C. Keeys, R. Loughery, et al., "Urinary Incontinence in Adults:
Acute and Chronic Management," Agency for Health Care Policy and Research, Rockwille1996.
[18] S. K. Inouye, C. H. van Dyck, C. A. Alessi, S. Balkin, A. P. Siegal, and R. I. Horwitz, "Clarifying confusion:
the confusion assessment method. A new method for detection of delirium," Annals of Internal
Medicine, vol. 113, pp. 941-948, 1990.
[19] "http://szocialis-gondozo.lapunk.hu/tarhely/szocialis-
gondozo/dokumentumok/gerontologia/4__idoskori_bantalmazas.pdf."

58
[20] "http://szocialis-gondozo.lapunk.hu/tarhely/szocialis-
gondozo/dokumentumok/gerontologia/2__a_haldoklas__a_halal_es_a_gyasz.pdf."
[21] R. Neimeyer and M. Moore, "Validity and reliability of the Multidimensional Fear of DeathScale," in
Death Anxiety Handbook. Research, Instrumentation, and Application., R. Neimeyer, Ed., ed
Washington, DC: Taylor and Francis, 1994.
[22] J. Pilling, Gyász. Budapest: Medicina Könyvkiadó, 2003.
[23] "http://szocialis-gondozo.lapunk.hu/tarhely/szocialis-
gondozo/dokumentumok/gerontologia/2_a_hospice.pdf."

59