A Naprendszer Bemutatása PDF

A Naprendszer bemutatása
Tartalomjegyzék
● Bevezetés, a program leírása
● A Naprendszer általános áttekintése
● Nap
❍ Merkúr
❍ Vénusz
❍ Föld
■ Hold
❍ Mars
■ Phobos
Deimos
❍ Jupiter
■ A Jupiter 4 belsõ holdja:
Metis, Adrastea, Amalthea, Thebe

■ Galilei-holdak:
■ Io, Europa,
Ganymede, Callisto
■ A Galilei-holdakon kívül keringõ 8 holdja
Leda, Himalia, Lysithea, Elara,

Ananke, Carme, Pasiphae, Sinope
❍ Szaturnusz
A Szaturnusz belsõ 6 holdja

Pan, Atlas, Prometheus,
Pandora, Epimetheus, Janus
■ A Szaturnusz középsõ 6 holdja
Mimas, Enceladus, Tethys,
http://www.cab.u-szeged.hu/local/naprendszer/index.html (1 of 3)2004.08.11. 13:32:43

Telesto, Calypso, Dione

■ A Szaturnusz külsõ 6 holdja
Helene, Rhea, Titan,

Hyperion, Iapetus, Phoebe
❍ Uránusz
■ Az Uránusz belsõ 10 kicsi holdja:
Cordelia, Ophelia, Bianca, Cressida, Desdemona,

Juliet, Portia, Rosalind, Belinda, Puck
■ Az Uránusz 5 nagy holdja
Miranda, Ariel, Umbriel, Titania, Oberon

❍ Neptunusz
■ A Neptunusz 4 belsõ holdja
Naiad, Thalassa, Despina, Galatea

■ A Neptunusz 4 külsõ (3 nagy) holdja
Larissa, Proteus, Triton, Nereid

❍ Plútó
■ Charon
❍ Kis testek:
■ üstökösök
■ Halley-üstökös
■ Shoemaker-Levy 9
■ kisbolygók
■ Ida
■ meteorok és meteoritok
■ A Kuiper-öv objektumai
■ bolygóközi anyag
● bolygókutatás, ûrkutatás
ûrszondák
● távcsõ
● Fogyatkozások
❍ (Nap- és holdfogyatkozás)
● A Nap hatása
● A feltételezett Tizedik bolygó
● A Naprendszer eredete
● Egy kis segítség
● Függelékek:
1. A Naprendszer adatai
2. A bolygók járulékos adatai
3. "Leg"-ek a Naprendszerben, (legnagyobbak, legkisebbek, legfényesebbek, stb. )

4. A Naprendszer felfedezésének kronológiája

5. Bolygó-, és holdnevek eredete (mitológiai vonatkozások)
6. bolygók jelei
● Készítette (+ felhasznált irodalom)

Bevezetés
Az összeállítást szakdolgozatom egy részének készítettem, tanárszakos hallgatóként.

A program célja, a Naprendszer ismeretterjesztõ jellegû leírása.
A Naprendszer bemutatása címû programról

Az elsõdleges cél az volt, hogy magyar nyelven is olvasható legyen a Naprendszernek egy olyan
leírása, ami hasonlít a nagyon népszerû angol nyelvû, sokak által kedvelt, szép képekkel tûzdelt,
Naprendszert bemutató homepage-ekhez. Ezeket az oldalakat ugyan sokan nézegetik, de a többség
(magamat is ideértve) nem sokat ért belõle a nyelvismeret hiánya miatt. E sajnálatos hiányosságot
szeretném kiküszöbölni.
Mit találhatunk az egyes oldalakon?

Az oldalak elsõsorban szövegeket,
szövegbe szúrt képeket tartalmaznak.
Egy átlagos oldal
● tetején cím
● alatta a legfontosabb tudnivalók, jellemzõk, adatok
● egy rövid útmutatás, hogy mit nézhetünk meg
● a lap alján, a nyitóoldal tartalomjegyzéknek megfelelõ sorrendben a következõ, és a megelõzõ
téma címe található
● ugyancsak a lap alján, annak bal, illetve jobb szélén egy kis képet látunk
Használat
A szöveges részek kiemeléseket, valamint a környetetétõl színben is eltérõ szavakat tartalmaznak.
http://www.cab.u-szeged.hu/local/naprendszer/bevez.htm (1 of 3)2004.08.11. 13:32:45

Bevezetés
Kiemelések a könnyebb áttekinthetõséget hivatottak elõsegíteni, a környetetétõl színben eltérõ szavak

pedig az oldalon belüli, illetve az oldalak közötti ugráspontokat jelölik (kattintásra az "Egy átlagos
oldal"-hoz /ezen az oldalon kicsit feljebb/ fog ugrani). A színben eltérõ szavakra, kifejezésekre kattintva
az egérrel, egy teljesen új oldalt nyithatunk, vagy csak az adott szöveghez kapcsolódó részekhez
ugorhatunk.
kattintva visszatérhetünk a nyitóoldal tartalomjegyzékéhez, és új utat választhatunk.
kattintva a mellékelt táblázathoz jutunk.
Nem találhatunk viszont kapcsolódási pontokat az Internethez.
Ennek egyrészt az a magyarázata, hogy a mostani középiskolák nagyobb részében még nincs kapcsolat a
Világgal, másrészt pedig a hálózat nélküli felhasználónak nem lesz minden pillanatban kudarcélménye,
amikor egy nem létezõ kapcsolódási pontra kattint.
Valamint nem vállalhattam a folyamatos frissítés felemelõ feladatát, ötödéves koromra és a világ
hatalmas csillagászati anyagára tekintettel.
A leírás "farkába harapó kígyó" jellegû, önmagába záródó, önmagában is használható, nem hivatkozik
kifelé. Mégis az ötlet, hogy más helyeket, leírásokat említsünk nem elvetendõ. Többek között lehet
hivatkozni mások munkájára, kapcsolódási lehetõséget lehet felkínálni olyan oldalakhoz, amelyeket
megfelelõnek találunk a saját munkánkhoz. Így rengeteg idõt takaríthatunk meg. Én még nem
találkoztam magyar nyelvû, a Napot és bolygóit bemutató programmal, tehát hivatkozási lehetõségeim
sem túl széleskörûek. Végül egy "elektronikus könyvet" sikerült összehoznom.
A leírás természetesen nem tartalmaz mindent, hiszen több könyvtárnyi anyagot átolvasni, kijegyzetelni
nem kis munka. Az újdonságokról nem is beszélve, amik ma már hálózaton is elérhetõk, és amelyeket
szakemberek folyamatosan frissítenek. Amit tudni illik az benne van, legalábbis az, amit most tanítanék
egy gimnáziumban. (Lehet, hogy mind nem férne bele az órába, de akit érdekelne az délutánonként
olvasgathatná az iskola géptermében, vagy otthon. És ha rajtam kívül valaki belenéz, akkor már
megérte.)
Mivel én nem csillagásznak készülök, kisebb pontatlanságok lehetnek a szövegben. Aki talál ilyet
dícséretet érdemel. Ha már túl sokszor dícsérte meg magát a kedves olvasó, akkor legyen szíves jelezze
a hibát. Elõre is köszönöm.
Jó szórakozást: Varga Zoltán
Az azonosítóm csak a félév végéig él, ezért a témavezetõm címét adom meg. Kérem, hogy erre a címre

Bevezetés
írják az észrevételeiket!
szatmary@sol.cc.u-szeged.hu
... Bevezetés ... A Naprendszer általános áttekintése ... Nap ... Merkúr ...

http://www.cab.u-szeged.hu/local/naprendszer/kep/napralta/nineplan.gif
http://www.cab.u-szeged.hu/local/naprendszer/kep/napralta/nineplan.gif2004.08.11. 13:32:46
A Naprendszer általános áttekintése
Általánosságban fogalmazva a Naprendszeren értjük a Napot a körülötte keringõ kisebb-nagyobb

testek összességével együtt. A Naprendszer alatt azt a tartományt is értjük, amelyben a Nap gravitációs
tere dominál. Ez körülbelül 2 fényév sugarú gömb, amelynek határán a Nap vonzása már csak akkora
nagyságrendû mint a szomszédos csillagoké.
A Naprendszer bolygói, Miniatürizált Naprendszer, Naprendszerbeli égitestek osztályozása, bolygók

osztályozása, kísérõk, a gravitációs erõrõl
A Naprendszerbe a következõ égitesteket soroljuk:

❍ Nap,
❍ 9 nagybolygó,
❍ és azok eddig ismert 61 holdja,
❍ körülbelül 100000 kisbolygó,
❍ üstökösök és meteorok,
❍ bolygóközi (interplanetáris) anyag
A nagybolygók, kisbolygók, üstökösök és meteorok Kepler törvényeinek megfelelõen közelítõleg

körpályán keringenek a Nap körül. Mozgásuk annál lassúbb minél távolabb vannak a Naptól. A bolygók
közül határozottan elliptikus pályán a Merkúr és a Plútó keringenek 0,206 illetve 0,250 excentricitással.
A Naprendszer bolygói
A Nap körül kilenc bolygó kering, s közülük hetet holdak kísérnek.
Kivétel a Merkúr és a Vénusz.
A bolygók naptávolságuk sorrendjében: Merkúr, Vénusz, Föld, Mars, Jupiter, Szaturnusz, Uránusz,
Neptunusz, Plútó.
http://www.cab.u-szeged.hu/local/naprendszer/napr.htm (1 of 6)2004.08.11. 13:32:50

A Naprendszer vizsgálatakor távolságegységként a csillagászati egységet (CSE) használjuk.
A kilenc nagybolygó pályája -a Merkúr és a Plútó kivételével- szinte pontosan egy síkban az
úgynevezett ekliptikában helyezkedik el, hasonlóan ahhoz ahogyan egy hanglemez barázdái.
(A Merkúr inklinációja 7 fokos, a Plútóé 17,1 fokos.)
Mivel a bolygók a csillagokhoz képest "közel" vannak, távcsõben a képük nem pontszerû, hanem a
távolság függvényében kisebb vagy nagyobb korongnak látszanak. A legtávolabbi bolygó a Plútó 100-
szor messzebb van a Naptól, mint a legközelebbi, a Merkúr.
Valamennyi bolygó azonos irányban kering a Nap körül és mozgásukat direkt irányúnak nevezzük. A
Vénusz az Uránusz és a Plútó kivételével a tengelyforgásuk is direkt irányú. Ugyanebben az irányban
forog a Nap is (a Nap északi pólusából tekintve az óramutató járásával ellentétes irányban). Így a
Naprendszernek jelentõs összimpulzus-momentuma van, amelynek csak 200-ad része esik a Napra, a
többi a bolygók Nap körüli keringésébõl ered.
A bolygókat a Nap tömegvonzása tartja ellipszispályájukon.

A Föld is pontosan ugyanakkora erõvel vonza a Napot, mint a Nap a Földet. Az ugyanakkora
erõnek a hatása a viszonylag kis tömegû Földre számottevõ, míg az óriási tömegû Napra viszont
elenyészõ. Ezért kering a Föld a Nap körül és nem fordítva.
Nemcsak a Nap és a körülötte keringõ égitestek vonzák egymást kölcsönösen, hanem ilyen kölcsönhatás
áll fenn maguk között a keringõ égitestek között is. A Naprendszer tagjainak mozgásában módosító
szerepet a Nap után elsõsorban a nagybolygók és azok holdjai kapnak.
A bolygók és holdjaik, valamint a kisbolygók csaknem stabil rendszert alkotnak, amelyekben azonban
hosszú idõtartamú szakaszos és igen lassú változások lehetnek. Például a Föld pályaelemeinek
változása miatt változik a Földnek a Naphoz viszonyított helyzete, ami éghajlatváltozásokat von maga
után (gondoljunk a jégkorszakokra Milankovics-Bacsák elmélet).
Miniatürizált Naprendszer
A Naprendszer viszonylagos méreteinek áttekintéséhez a legjobb módszer az, ha egy erõsen kicsinyített

modellt képzelünk el. Kicsinyítsük képzeletben ötmilliárdod részére a Naprendszert. Ez azt jelenti,
hogy a modell 20 centimétere 1000000 kilométerrel lesz egyenlõ a világban.
Ebben a modellben a Nap akkora lesz mint egy futball labda, nagyjából 30 cm átmérõjû gömb. A
Föld akkorának tûnik mint egy borsszem, s mintegy 30 méterre kering a mini-Nap körül. A Föld
pályáján belül kering a Vénusz és a Merkúr, amelyek közül az elsõ ugyancsak borsszem méretû, míg
az utóbbi csak akkora mint egy mustármag. E két kis golyóbis 12 illetve 21 méterre kering a futball
labdától. A Mars amely nem sokkal nagyobb a Merkúrnál, majdnem 50 méterre kering a modellbeli
Naptól. A legnagyobb bolygó, a Jupiter akkorának tûnik mint egy golflabda (kb. 3 cm átmérõjû), és jó
150 méterre helyezkedik el a futball labdától. A Szaturnusz akkora mint egy jókora cseresznye, híres
gyûrûjével 300 méterre van a Naptól. A megtermett borsószemhez hasonló Uránusz és Neptunusz
600 illetve 900 méterre keringenek a középponttól. Végül a Plútó amely ugyancsak mustármag méretû
1,2 kilométerre esik a Naptól. Ne feledkezzünk meg a kisbolygókról sem, amelyekbõl sok ezernyi
kering a Mars és a Jupiter pályája között, mint megannyi porszem. A Hold amely egy újabb
mustármagocska, csupán fél arasznyi sugarú pályán kering a Föld körül. Amikor erre a modellre, a
központi labda körül aránytalanul nagy távolságokban keringõ piciny golyócskákra tekintünk,
önkéntelenül is felmerül bennünk a gondolat, milyen üres is a bolygórendszer. Ezek a távolságok
tényleg óriásiak, de a Nap és más csillagok közöttiek még sokkal hatalmasabbak. Ha a modellünkön fel
akarjuk tüntetni a legközelebbi fényes csillagot (amely egyébként az Alfa Centauri kettõscsillag, és a
Proxima Centauri vörös törpe csillag) az körülbelül 8000 km távolságban lenne.
Osztályozás
A Naprendszerbeli égitestek osztályozása kisebb vita tárgya. Hagyományos értelemben a Naprendszer
bolygókból (a Nap körül keringõ nagy égitestekbõl), azok követõibõl (más néven holdakból, azaz a
bolygók körül keringõ különbözõ méretû objektumokból), aszteroidákból (a Nap körül keringõ "tömör
testekbõl", azaz kisbolygókból), üstökösökbõl (kicsiny jeges, hosszan elnyúlt pályájú égitestekbõl) áll.
Sajnálatos módon azonban kiderült, hogy a Naprendszer ennél jóval bonyolultabb. Számos Plútónál
nagyobb hold van, kettõ pedig nagyobb mint a Merkúr. Számos olyan holdacska van, amely
valószínûleg befogott kisbolygó. Az üstökösök néha széthullanak és nem lehet megkülönböztetni az
aszteroidáktól. A Kuiper-öv objektumai és a Chironhoz hasonló égitestek nem igazán illenek bele ebbe a
sémába. A Föld/Hold és Plútó/Charon rendszereket (tömegarányuk 81:1 illetve 9:1) néha
"kettõsbolygónak" vagy "ikerbolygónak" tekintik. Más osztályozások alapjául a kémiai összetétel és/
vagy az eredet szolgálhat, melyek fizikailag megalapozottabbak lennének, de ezek rendszerint vagy túl
sok osztállyal, vagy túl sok kivétellel járnának. A legvégsõ kategória az, hogy az égitestek nagy része a
maga nemében egyedülálló. Jelenlegi tudásunk nem elegendõ ahhoz, hogy tiszta kategóriákat építsünk
fel.
A következõkben csak a bolygók osztályozásáról lesz szó.

A bolygók osztályozása
A bolygókat többféleképpen sorolhatjuk osztályokba. Itt négyfélét nézünk meg.

❍ Földhöz viszonyított helyzet szerint,
❍ anyagi összetételük szerint,
❍ méret szerint,
❍ Naphoz viszonyított helyzet szerint
● Földhöz viszonyított helyzet szerint:

❍ belsõ bolygók: a Föld pályáján belül keringõ két bolygó: Merkúr és a Vénusz.
Mozgásuk gyorsabb a Földénél, így azt szabályos idõközönként utolérik, áthaladnak a

Föld és a Nap között. Ezt a helyzetet alsó együttállásnak nevezik. A Földrõl nézve
ugyanolyan fázisváltozásokat mutatnak mint a Hold.
❍ külsõ bolygók: a Föld pályáján kívül keringõ hat bolygó: Mars, Jupiter, Szaturnusz,
Uránusz, Neptunusz, Plútó.

Mozgásuk lassabb a Földénél, így ezeket a Föld szabályos idõközönként utoléri. Ilyenkor
a Nap a Föld és a kérdéses külsõ bolygó egy vonalban van egymással, középen a Földdel.
Ekkor mondjuk, hogy az égitest szembenállásban (oppozícióban) van. Ez a legjobb
alkalom a bolygó megfigyelésére, mert ekkor van a legközelebb a Földhöz és egész
éjszaka látható. Ezek a bolygók majdnem mindig egészükben látszanak.
❍ Föld.
● anyagi összetételük szerint:

❍ Föld típusú vagy kõzetbolygók: A négy legbelsõ bolygó: Merkúr, Vénusz, Föld, Mars.
A Földdel közös sajátosságokat mutatnak. Mindegyikük kis méretû, de aránylag nagy

sûrûségû, kõzetek és fémek alkotják, szilárd a felszínûk, lassú a forgásuk, kevés holdjuk
van és nincsenek gyûrûik.
❍ Jupiter típusú vagy gázbolygók: (Óriásbolygóknak is nevezik a következõ négy
bolygót) Jupiter, Szaturnusz, Uránusz, Neptunusz.

Több tekintetben a Jupiterhez hasonlítanak. A Föld típusú bolygókénál sokkal kisebb
sûrûségûek, fõként hidrogén és hélium alkotja õket. A forgásuk gyors, vastag
atmoszférájuk van, gyûrûik és nagyon sok holdjuk van.
❍ Plútó.
● méret szerint:
❍ kisebb bolygók: Merkúr, Vénusz, Föld, Mars, Plútó.
Átmérõjük 13000 kilométernél kisebb.

❍ óriásbolygók: Jupiter, Szaturnusz, Uránusz, Neptunusz.
Átmérõjük 48000 kilométernél nagyobb.

● Naphoz viszonyított helyzet szerint:

❍ belsõ Naprendszer: Merkúr, Vénusz, Föld, Mars
❍ külsõ Naprendszer: Jupiter, Szaturnusz, Uránusz, Neptunusz, Plútó
A belsõ és külsõ Naprendszer közötti határt a Mars és a Jupiter között elhelyezkedõ

kisbolygóövezet jelöli ki.
Természetes kísérõk, holdak

A Merkúr és a Vénusz kivételével valamennyi bolygó körül természetes kísérõk vagy holdak
keringenek. Ezek mérete igen változatos, a Merkúrral is összehasonlítható bolygó méretû testektõl
egészen a néhány kilométer átmérõjû, kisbolygónyi méretû szabálytalan, aprócska testekig terjed. A
holdak közül legalaposabban a Föld körül keringõ Holdat tárták fel.
Anyaguk különbözõ kõzet összetételû, de vannak jégbõl álló égitestek is. A holdak felszíne
hasonlóképpen változatos: egyeseket kráterek borítanak, mások tükörsimák. A négy óriásbolygó
átmérõje fölött kis és közepes méretû részecskékbõl és anyagtörmelékekbõl álló gyûrûrendszerek
keringenek. A Szaturnusz nagyszerû rendszere még földi távcsöveken keresztül is feltûnik. A Jupiter és
Uránusz vékony és halvány gyûrûi már sokkal szerényebbek.
A holdak különféle kölcsönhatásokban állnak bolygóikkal, aminek következményei vannak, például az

árapály keletkezése a Földön.
A bolygóra egy hold csak akkor képes érdemi hatást kifejteni, ha tömege a bolygóénak jelentõs hányadát
teszi ki. Bolygójuk tömegéhez képest a legnagyobb holdak a Hold (a Föld tömegének 1/81-ed része) és a
Charon (tömege a Plútó tömegének 1/9-e). Ezzel ellentétben a Jupiter legnagyobb holdjának a tömege a
bolygó tömegének 1/10000 része alatt marad.
A Föld típusú bolygók közül a Földnek nagy holdja van, a Marsnak pedig két aprócska, amelyek
közel kör alakú pályán keringenek a bolygó egyenlítõje fölött. A Jupiter 16 holdja közül legnagyobb a
Ganymede, átmérõje a Jupiterének nagyjából 1/27-e. Nyolc legbelsõ holdja közel kör alakú pályán
kering a bolygó egyenlítõjének síkjában, a következõ négynek az egyenlítõ síkjával kis szöget bezáró,
elliptikus pályája van, a legkülsõ négy pedig retrográd pályán kering. A Szaturnusz 18 holdja közül a
Titán óriáshold átmérõje a Szaturnuszénak 1/23-a. A holdak többsége közel kör alakú pályán, a bolygó
egyenlítõjének síkja közelében kering, de a Iapetus pályasíkja e síkkal szöget zár be, a Phoebéé pedig
retrográd irányú. Az Uránusznak 15 holdja közül 10 kicsinyt 1986-ban fedezett fel a Voyager-2. Ezek
a Miranda pályáján belül keringenek. Az Uránusz legnagyobb holdja a Titania, átmérõje a bolygóénak
1/32 része. A Neptunusz 8 holdja közül legnagyobb a Triton, átmérõje a Neptunuszénak 1/18-a. A hold

retrográd pályán kering. A Nereida pályája feltûnõen elnyúlt. További hat apró holdat a Voyager-2 1989-
ben fedezett fel. A Plútó egyetlen holdja a Charon, amelynek átmérõje kicsit több mint a Plútó
átmérõjének a fele. Különlegességük a kötött keringés: mind a Plútó, mind a Charon tengelyforgási ideje
megegyezik az egymás körüli keringési idejükkel.
A holdak közül négyrõl sikerült kimutatni, hogy állandó légkörrel rendelkeznek. Ezek a következõk:
Titán, Europa, Triton, Io.
A gravitációs erõrõl
A nehézségi erõnek számos figyelemre méltó következménye is van. Mindaddig például, amíg a
súrlódási erõk nem jutnak szerephez a Világmindenség pontosan úgy "mûködne" elõre, mint
visszafelé az idõk folyamán. Ha például egy olyan bolygón élnénk amely a Sirius csillag körül kering, és
egyik ûrhajósunk a Naprendszer mozgásáról készített filmmel jönne vissza hozzánk, nem tudnánk
megmondani, hogy melyik e film vetítésének helyes iránya. Pusztán a bolygók mozgásának
tanulmányozása révén nem tudnánk megkülönböztetni egymástól a múltat és a jövõt. A melegebb
testek mindig arra törekszenek, hogy energiájuk egy részét kisugározzák a hidegebbek felé. A Hold
gravitációs ereje naponta végigvonszolja a dagályokat a Föld körül. A tengervíz és a tengerfenék
súrlódása, amely különösen a kontinensek körül húzódó sekély zónában érvényesül, lelassítja a Föld
tengely körüli forgását, ugyanakkor azonban gyorsítja a Hold keringését, és ezáltal a Hold fokozatos
eltávolodását is elõidézi. A súrlódás hõfejlõdéssel jár, amely kisugárzódik az ûrbe. Így azután a
hõtani megfigyelések alapján dönthetjük el, hogy melyek a múltbeli események, és melyik a jövõ
iránya.
... A Naprendszer általános áttekintése ... Nap ... Merkúr ... Vénusz ...

Nap
Nap
A Naprendszer messze legnagyobb tagja egy gáznemû sugárzó gömb, a Nap.

❍ átmérõ: 1,390,000 km.
❍ tömeg: 1.989e30 kg
❍ a mag hõmérséklete: 15,000,000 K.
❍ felszíni hõmérséklet: 5800 K
A Nap szerkezete, légköre, bolygói, Kopernikusz után.
● A Naprendszer tömegének 99,87%-a koncentrálódik benne, a fennmaradó rész háromnegyedét

pedig a Jupiter teszi ki. Átmérõje a Földének 109, míg a Jupiterének közel 10-szerese. Óriási
tömege révén a Nap hatalmas gravitációs erõt fejt ki, s ez az erõ tartja együtt a rendszert, és
irányítja valamennyi bolygó és kisebb égitest mozgását is.
http://www.cab.u-szeged.hu/local/naprendszer/nap.htm (1 of 6)2004.08.11. 13:32:54

Nap
● A Napból áradó fantasztikus mennyiségû energia elsõsorban közeli

ibolyántúli, látható és infravörös sugárzás formájában hagyja el a
csillagot, de emellett a Nap kisebb mennyiségben mindenféle más
sugárzást is kibocsát, a gamma- és röntgensugaraktól egészen a
rádióhullámokig. A Nap elemi részecskéket is kisugároz, amelyet
napszélnek nevezünk.
● A Napból másodpercenként kisugárzott energia teljes mennyiségét a Nap sugárzási

teljesítményének nevezzük, és ugyanúgy wattban fejezzük ki, mint egy villanykörte
teljesítményét. Ez az érték 3,86e26 watt. A kisugárzott energiamennyiségnek legfeljebb csak
tízmilliárdod része éri el a Földet. A földi légkör 1 négyzetméterére merõlegesen beesõ
teljesítmény még így is 1370 watt. Ez a mennyiség a napállandó.
● A Nap szerkezete:
❍ A Nap középpontjában a hõmérsékletet kb. 15 millió K-re, a sûrûséget pedig a ránehezedõ
külsõ rétegek hatalmas nyomása miatt 160000 kg/m3-re (a víz sûrûségének 160-
szorosára) becsülik. A Nap rádiuszának mintegy egynegyedéig terjedõ központi mag
fúziós atomerõmûként mûködik ahol az energia nagyenergiájú fotonok, így gamma- és
röntgensugárzás formájában szabadul fel a könnyebb elemek nehezebbekké való
egyesülése közben.
■ A Nap magjában lejátszódó fúziós folyamatban proton-proton reakció zajlik le,
melynek során hidrogénatomok magjai (vagyis protonok) egyesülnek, s

héliumatommagok jönnek létre. Minden reakcióban 4 proton egyesül egy-egy
héliummaggá, kettõ pedig átalakul neutronná. Minden reakcióban egy kicsiny
tömeg energiává alakul át az E=mc2 képletnek megfelelõen. Bár az egyes proton-
proton reakciókban a tömegnek csak 0,7%-a alakul át energiává, a lejátszódó nagy
számú reakciók miatt a Nap másodpercenként 4 millió tonna anyagot használ fel
fényerejének megtartására. Az óriási anyagvesztés ellenére a Nap még a
mostanihoz hasonló szinten 5 - 6 milliárd évig sugározhat.
❍ Ezt veszi körül kb. a sugár 70%-áig a röntgensugárzási zóna. Ebben a tartományban a
fotonok gyakran ütköznek, elnyelõdnek, majd véletlenszerûen kisugárzódnak. Egy-egy

fotont oly sokszor érik ilyen megpróbáltatások, hogy legkevesebb tízezer, de akár 1 millió
évig is eltarthat mire a felszínre ér.
❍ A Nap felszínközeli külsõ, 25 - 30%-ot kitevõ részében nagyarányú konvekció zajlik. A
hõ az anyag áramlása révén jut el a fotoszférába, majd onnan sugárzódik ki a világûrbe.

Ezt a réteget konvektív zónának nevezik.
● A Nap átlagos sûrûsége (1410 kg/m3) a Föld átlagos sûrûségének csak egynegyede, a víz
sûrûségének pedig 1,4-szerese, ami azt sugallja, hogy a Napot fõként könnyebb kémiai elemek

Nap
alkotják: 73% hidrogén, 25% hélium, 2%-ban pedig nehezebb elemek.
● A Nap gyorsabban forog az egyenlítõjénél mint a pólusokon. Az egyenlítõn mért forgási

periódus 25 nap, a sarkok közelében 35 nap.
● A Nap légköre
❍ A Nap "látható" felszíne a fotoszféra, amely vékony gáznemû réteg s gyakorlatilag az
összes napfény ebbõl származik. A fotoszféra hõmérséklete mintegy 5800 K.

❍ A fotoszféra fölött a pár ezer kilométer vastag ritkább réteg a kromoszféra helyezkedik
el. A kromoszférában a fotoszféra fölött néhány száz kilométer magasban a hõmérséklet

4300 K-re csökken. Ezután a hõmérséklet gyorsan nõ addig az átmeneti rétegig, amelyik a
kromoszférát a Nap legkülsõ rétegét a koronától elválasztja.
❍ A korona a Nap rádiuszát többszörösen kitevõ távolságig terjed, hõmérséklete 1 - 5 millió
K között van. A kicsiny sûrûségû korona belsejében a részecskék mozgása igen nagy. A
korona túl halvány ahhoz, hogy speciális eszközök nélkül látni lehessen, ami alól kivétel a
teljes napfogyatkozás ideje, amikor a holdkorong legfeljebb néhány percre takarja el a
fotoszféra vakító fényét.
■ A koronából áramlanak ki azok a részecskék amiket napszélnek nevezünk.
● A Nap fehér fénye színképnek (spektrumnak) nevezett színes fénysávra bontható a vöröstõl a
kékig és az ibolyáig. A látható spektrum pontosan olyan, mint a szivárvány, mert a levegõben
lebegõ vízcseppek fénytörõ prizmaként bontják színeire a napfényt. A prizmával elõállított
spektrum színeirõl elõször Newton mutatta ki, hogy további színekre már nem bonthatók. A
napfény folyamatos színképében több ezer abszorpciós vonal található. Az abszorpciós vonalak
ujjlenyomatként jellemzõek a Nap mélyebb légkörében található kémiai elemekre.
● A Nap légköre
granulák, napfoltok, protuberanciák, flerek, korona
❍ A fotoszféra fényes granulák millióiból áll. A granulák átlagos

élettartama 9 perc, ezalatt keletkeznek, alakjukat változtatják és elenyésznek. Átmérõjük
kb. 1000 km. A granulák olyan cellák amelyekben a forró gázok a mélybõl felfelé
igyekszenek és a granulák közötti sötétebb közökben süllyednek vissza. Kialakulhatnak
szupergranulák, amelyek több száz elkülönült granulát tartalmazó cellák.

Nap
❍
A fotoszféra szembetûnõbb jelenségei a napfoltok, melyek
umbrából, sötét központi régióból és penumbrából, az
umbrát körülvevõ kevésbé sötét régió, amelyet a középpont
felõl szétágazó sötét és világos szálak alkotnak.
■ A napfoltok sötétnek tûnnek a fotoszféra más részeihez viszonyítva, ami abból

adódik, hogy környezetüknél mintegy 2000 K-nel alacsonyabb a hõmérsékletük.
Hõmérsékletük átlagosan 4000 K. A napfoltok mérete a piciny pórusoktól a
granula méreten keresztül a több milliárd négyzetkilométerig terjedhet. A
foltoknak kb. 5%-a olyan nagy, hogy kedvezõ körülmények mellett szabad
szemmel is látni lehet. Az átlagos foltcsoport élettartama két hét, de nagyobbal
ennél hosszabb ideig fennmaradnak.
■ A napfoltok száma kb. 11,1 éves ciklussal változik. Az egymás után következõ
ciklusok maximumai között pedig kb. 80 éves periódust lehet felfedezni.
Történelmi beszámolók szerint nem egy nagyobb szünet is volt a napfoltciklusban
pl. a Maunder-féle minimum 1645 - 1715 között.
❍ Protuberanciák: A Nap leglátványosabb jelenségei. A felsõ

kromoszféra és a korona környezõ anyagánál alacsonyabb hõmérsékletû, de nagyobb
sûrûségû gazokból álló felhõk, szökõkutak és lángnyelvek. Teljes napfogyatkozáskor
közvetlenül is láthatók, de leginkább azokon a hullámhosszokon figyelhetõ meg,
amelyeken a hidrogén és a hélium fényt bocsát ki vagy nyel el. Az elnyelési
hullámhosszakon vizsgált protuberanciát filamentumnak is nevezik. A protuberanciák
élettartama változatos, akár egy évig is imbolyoghatnak a koronában.

Nap
❍ Flerek: A Nap leghevesebb megnyilvánulásai, más néven

napkitöréssek. Az összetett napfoltcsoportokhoz kapcsolódó összekuszálódott mágneses
térben felhalmozott energia robbanásszerûen felszabadul, s ennek következtében az ott
levõ elemi részecskék nagy sebességre gyorsulnak fel és kilökõdnek. Ilyenkor nagy
energiájú részecskék zápora éri el a Föld mágneses mezejét illetve légkörét. Élettartama
maximum pár óra. Egy napkitörés egy-két percen belül eléri maximális fényességét.
❍ Korona: A korona jóval forróbb a fotoszféránál és magas

hõmérséklete miatt a röntgensugárzása igen erõs, a fotoszférával ellentétben, amelynek
röntgensugárzása elenyészõ. A napfoltmaximumokat kivéve a korona szerkezete
meglehetõsen egyenetlen. A röntgen- és ibolyántúli felvételeken sötét foltokként feltûnõ
koronalyukak hidegebb, alacsonyabb sûrûségû és nyitott mágneses mezejû képzõdmények
(azaz a mágneses erõvonalak valahol a bolygóközi térben záródnak ahelyett, hogy
visszakanyarodnának a Nap felé). A koronalyukakból indul ki a napszél. A teljes
napfogyatkozás alkalmával szépen megfigyelhetõ.
● A Nap csak Kopernikusz után (XVI. sz.) foglalhatta el az õt megilletõ helyet a Naprendszer
középpontjában. Elõtte ugyanis a ptolemaioszi geocentrikus elmélet volt az elfogadott.
Ptolemaiosz

Nap
● A Nap csak egy csillag a sok közül,
amely pusztán azért látszik olyan fényesnek, mert rendkívül közel van hozzánk. Ha ugyanolyan
távol volna, mint a második legközelebbi csillag, az Alfa Centauri, semmivel sem volna különb,
mint a többi fényes csillag. Eltekintve a bolygórendszerünkben elfoglalt középponti helyétõl,
nincs semmi olyan különös ismertetõjele amely megkülönböztetné a Tejútrendszer sok
milliárdnyi hasonló csillagától. A földlakók szempontjából természetesen rendkívül fontos
szerepet játszik a Nap, mivel az élethez elengedhetetlenül fontos meleg és fény forrása. A Nap
szerepe nélkülözhetetlen az emberiség életében, az emberiség léte viszont teljesen lényegtelen az
egész Világegyetem szempontjából.
A Nap bolygói
Távolság Sugár Tömeg
Bolygó (000 km) (km) (kg) Felfedezõ Dátum
---------- --------- ------ ------- ---------- -----
Merkúr 57,910 2439 3.30e23
Vénusz 108,200 6052 4.87e24
Föld 149,600 6378 5.98e24
Mars 227,940 3397 6.42e23
Jupiter 778,330 71492 1.90e27
Szaturnusz 1,426,940 60268 5.69e26
Uránusz 2,870,990 25559 8.69e25 Herschel 1781
Neptunusz 4,497,070 24764 1.02e26 Galle 1846
Plútó 5,913,520 1160 1.31e22 Tombaugh 1930
... A Naprendszer általános áttekintése ... Nap ... Merkúr ... Vénusz ...

"Leg"-ek a Naprendszerben
A Naprendszer legnagyobb, legkisebb, legfényesebb és legnagyobb sûrûségû nagy testeit soroljuk fel,
valamint az élet számára legjobb feltételekkel rendelkezõ helyeket.
A legnagyobbak
17 test van a Naprendszerben amelynek az átmérõje meghaladja a 2000 km-t.
Ez a montázs a Napot és az 5 legnagyobb bolygót mutatja, ahol egyetlen képpont 3200 km-nek felel
meg. (A Föld az a kicsiny pont a Juppitert és a Nap között.)
http://www.cab.u-szeged.hu/local/naprendszer/datamax.htm (1 of 5)2004.08.11. 13:32:58

Ez az összeállítás a Földet és a nála kisebb 11 Naprendszerbeli objektumot mutatja, amelyek még 2000
km feletti átmérõvel rendelkeznek. (Egyetlen képpont 100 km-nek felel meg.)
A legnagyobbak
Központi Távolság Sugár Tömeg

Név Égitest (000 km) (km) (kg)
--------- ---------- -------- ------- -------
Nap 697000 1.99e30
Jupiter Nap 778000 71492 1.90e27
Szaturnusz Nap 1429000 60268 5.69e26
Uránusz Nap 2870990 25559 8.69e25 *
Neptunusz Nap 4504300 24764 1.02e26 *
Föld Nap 149600 6378 5.98e24
Vénusz Nap 108200 6052 4.87e24
Mars Nap 227940 3398 6.42e23
Ganymede Jupiter 1070 2631 1.48e23 +
Titan Szaturnusz 1222 2575 1.35e23 +
Merkúr Nap 57910 2439 3.30e23 +
Callisto Jupiter 1883 2400 1.08e23
Io Jupiter 422 1815 8.94e22
Hold Föld 384 1738 7.35e22

Europa Jupiter 671 1569 4.80e22

Triton Neptunusz 355 1353 2.14e22
Plútó Nap 5913520 1160 1.32e22
* megj.: A Neptunusz sûrûsége egy kicsit nagyobb, mint az Uránuszé.
+ megj.: A Merkúr sûrûsége sokkal nagyobb mint a Ganymede és a Titan sûrûsége.
A legkisebbek
13 holdnak nagyobb a sugara mint 20 km (azaz az átmérõjük nagyobb mint 40 km.)
Központi Távolság Sugár Tömeg

Név Égitest (000 km) (km) (kg)
--------- ---------- -------- ------- -------
Deimos Mars 23 6 2.00e15
Leda Jupiter 11094 8 5.68e15
Adrastea Jupiter 129 10 1.91e16 *
Pan Szaturnusz 134 10 ?
Phobos Mars 9 11 1.08e16 *
Calypso Szaturnusz 295 13 ?
Cordelia Uránusz 50 13 ?
Ananke Jupiter 21200 15 3.82e16
Atlas Szaturnusz 138 15 ?
Telesto Szaturnusz 295 15 ?
Helene Szaturnusz 377 16 ?
Ophelia Uránusz 54 16 ?
Sinope Jupiter 23700 18 7.77e16
* megj.: Adrastea sokkal nagyobb sûrûségû mint a Phobos.
Természetesen kisebb aszteroidák és üstökösök ezrei vannak még a Naprendszerben.
A legfényesebbek

12 nagyobb objektum van a, amelyek 6 magnitúdónál fényesebbek (a Földrõl nézve). Ezek mindegyike
szabad szemmel, vagy látcsõvel is látható.
Központi Távolság Sugár

Név Égitest (000 km) (km) Lm *
--------- -------- -------- ------- ---
Nap ? 0 697000 -26.8
Hold Föld 384 1738 -12.7
Vénusz Nap 108200 6052 -4.4
Jupiter Nap 778000 71492 -2.7
Mars Nap 227940 3398 -2.0
Merkúr Nap 57910 2439 -1.9
Szaturnusz Nap 1429000 60268 0.7
Ganymede Jupiter 1070 2631 4.6
Io Jupiter 422 1815 5.0
Europa Jupiter 671 1569 5.3
Uránusz Nap 2870990 25559 5.5
Callisto Jupiter 1883 2400 5.6
* megj.: Lm = Az objektum látszó magnitúdója, oppozícióban.
megj.: Az üstökösök a Nap mellett elhaladva, egy rövid idõre gyakran erõsen felfényesednek.
Vigyázat: Közvetlenül a Napba nézni nem szabad!
A legnagyobb sûrûségûek
11 nagy test van amelynek a sûrûsége 3 g/cm3 feletti.
Sugár Tömeg
Név (km) (kg) Sûrûség*
--------- ------- ------- -------
Föld 6378 5.97e24 5.52
Merkúr 2439 3.30e23 5.42
Vénusz 6052 4.87e24 5.26
Adrastea 10 1.91e16 4.5
Mars 3398 6.42e23 3.94

Io 1815 8.94e22 3.57

Hold 1738 7.35e22 3.34
Elara 38 7.77e17 3.3
Sinope 18 7.77e16 3.1
Lysithea 18 7.77e16 3.1
Europa 1569 4.80e22 3.01
* megj: Sûrûség gramm per köbcentiméterben (g/cm3).
megj: A kisebb égitestek azért nem szerepelnek, mert az adataik nem túl pontosak.
Van néhány nagyobb sûrûségû kisbolygó, amelyek fõként az M-tipusúak közül kerülnek ki.
Legjobb feltételek az élet számára

Név Miért
--------- -------
Föld :-)
Mars Leginkább Föld-szerû; de sokkal inkább a múltban volt az.
Europa Folyékony víz lehetséges.
Enceladus Folyékony víz lehetséges.
Titan Összetett kémiájú, folyadék valószínû.
Io Összetett kémiájú, és melegebb mint a legtöbb.
Jupiter talán: meleg, rengeteg szerves anyag.
Ez persze merõ spekuláció, a feltételezések egyike sem igazán megalapozott. Könnyebben bizonyítható
az, hogy miért nem létezhet élet (legalábbis olyan, amit mi ismerünk) ezen bolygók egyikén sem.
... A bolygók járulékos adatai ... "Leg"-ek ... felfedezések kronológiája ...

Jupiter
Jupiter
A Jupiter a Naptól az ötödik és messze a legnagyobb bolygó. Tömege kétszer akkora mint az összes
többi bolygóé együttvéve.
❍ Naptól mért közepes távolsága: 778,330,000 km (5.20 CSE)
❍ egyenlítõi átmérõ: 142,984 km; sarki átmérõ: 133,708 km
A római mitológiában Jupiter az ég, a nappali világosság, a vihar istene, az istenek királya, akit a
görög Zeusszal azonosítottak. Zeusz a görög mitológiában a legfelsõbb istenség, az istenek és emberek
ura, az olümposzi isteni család feje; nevének jelentése "fényes égbolt".
A Jupiter fényessége, sötét és világos sávjai, Nagy Vörös Folt, kibocsátott hõje, a Shoemaker-Levy 9
üstökös becsapódása, holdjai, gyûrûi.
● A Jupitert elõször a Pioneer-10 látogatta meg 1973-ban, késõbb pedig a Pioneer-11, a Voyager-1,
Voyager-2 és az Ulysses. A Galileo ûrszonda most (1996) van Jupiter körüli pályán, és még
legalább két évig sugároz adatokat.
(Fantáziakép a Galileo légkörkutató egységérõl.)
http://www.cab.u-szeged.hu/local/naprendszer/jupi.htm (1 of 5)2004.08.11. 13:33:05

Jupiter
● Látszólagos fényességét csupán a Vénuszé és idõnként a Marsé szárnyalja túl.
● A Jupiter minden más ismert bolygónál gyorsabban forog tengelye körül. Egyenlítõje
közelében a felhõk keringési periódusa 9 óra 50 perc 30 másodperc, sokkal rövidebb, mint a
közepes szélességû területeken. A sarki övezetekben a keringési periódus ennél mintegy öt
perccel hosszabb. Mivel rendkívül gyorsan forog tengelye körül, erõsen lapult; sarki átmérõje
mintegy 6%-kal rövidebb, mint az egyenlítõi.
● A Jupiter a gázbolygók családjába tartozik, és eltérõen a Föld típusú égitestektõl nincs szilárd
felszíne. A látható gomolygó felhõréteg alatt találjuk a kb. 1000 km vastagságú hidrogénben
gazdag légkört, lejjebb pedig a folyékony molekuláris hidrogén mély óceánját (25000 km
vastag).
Távcsövön át vizsgálva a bolygót, feltûnik, hogy sárgás színû testét

sötét és világos sávok rendszere fonja körbe. Ezeket az öveknek
nevezett jelenségeket már kisebb távcsövekkel, sõt egyszerû kézi
látcsõvel is meg lehet figyelni. A sávrendszerben sokféle szabálytalanság -
mind világos, mind pedig sötét- tûnik fel idõrõl idõre. Alakjuk kör vagy
elnyúlt ellipszis, füstgomolyaghoz hasonló vagy csíkszerû is lehet.
Gyakran ezek a formák összekapcsolódnak, ilyenkor a bolygó felszíne úgy látszik, mintha foltos
volna, vagy mintha a csíkok összefonódtak volna. Ezek a minták azonban folytonosan változnak.
A Jupiter felhõtakarójának legmeglepõbb

jelensége a Nagy Vörös Folt. Elsõként
egy francia csillagász, Cassini figyelte
meg 1665-ben. Az ovális alakú folt
mintegy 30 - 40000 km hosszú és 14000
km széles, és úgy helyezkedik el a bolygó felszínén, hogy
nagytengelye párhuzamos a Jupiter egyenlítõjével. Az idõk
folyamán mérete, alakja és színe is gyakran változott. 1878-ban
élénk téglavörössé vált, de azóta lényegesen halványabb lett, és
idõnként alig volt felismerhetõ. A Nagy Vörös Folt figyelemre
méltó tulajdonsága, hogy hajóhoz vagy úszó szigethez
hasonlóan vándorol az õt közrefogó sávok mentén. A Pioneer és a Voyager ûrszondák
kimutatták, hogy a Nagy Vörös Folt örvénylõ vihar. Hosszú életét rendkívüli méreteinek
köszönheti. Magasnyomású régiónak tûnik, amelynek teteje mintegy 8 kilométerrel a környezõ
felhõréteg felett helyezkedik el. A belsejében levõ anyag az óramutató járásával ellentétes
körforgást végez, ami teljesen normális egy déli féltekén lévõ nagynyomású rendszerben.
Valószínû, hogy az anyag az alacsonyabban lévõ légköri szintekrõl áramlik felfelé a folt tetejének
az irányába, hogy azután ott szétterjedve a folt széleinél ereszkedjen le.

Jupiter
● Mintegy 25000 kilométer mélyen, ahol a nyomás a földiének a 3 milliószorosát is eléri a

hidrogénmolekulák szétszakadnak és az atommag körül mozgó elektronjaik könnyen vezetik a
hõt és az elektromos áramot. Ilyen állapotban a hidrogén fémként viselkedik, és ezért fémes
hidrogénnek is nevezik (45000 km vastag).
● A Jupiter a Naptól kapott hõmennyiség mintegy kétszeresét bocsátja ki a világûrbe, s

hõmérséklete a centrumban 30000 K körül van. A csillagászok elõtt sem egészen tisztázott a
Jupiter belsõ hõforrása, és lehetséges, hogy még mindig a bolygóképzõdés folyamán keletkezett
hõt sugározza ki. Az mindenesetre kézenfekvõ, hogy a bolygó óriási mágneses terét, amelynek a
felhõburok tetején tízszerese a Föld felszínén mértnek és a világûr jelentõs részére gyakorol
hatást, a gyorsan forgó bolygó fémes hidrogénzónájában lejátszódó dinamóelvû folyamattal
magyarázzák.
● Mivel a Jupiternek nincs szilárd felszíne (így a légkör nem tud vele kölcsönhatásba lépni), és
kétszer annyi hõt bocsát ki, mint amennyit a Naptól kap, a légkör mozgásait befolyásoló
hajtóerõk közül a legfontosabb a bolygó belsõ hõje. A bolygó hõmérséklete mindenütt
egyforma, a magasság függvényében csökken.
● A Jupiter légkörét 90%-ban hidrogén, illetve hidrogénvegyületek, 10%-ban pedig hélium

alkotja.
● A Jupiterrel kapcsolatban az elmúlt évek legnagyobb

eseménye a 22 darabra szakadt Shoemaker-Levy 9 üstökös becsapódása volt. (1994. 07. 16 -
22 között) Csaknem minden darab becsapódásának látszott a nyoma, a legnagyobbak a Nagy
Vörös Folt méretével vetekedõ sötét foltot hagytak maguk után, amelyek közül némelyik még
1995 elején is látható volt.
● A Jupiternek 16 holdját ismerjük, 4 nagyot és 12 kicsit. A Jupiter holdjait Zeusz életében

szereplõ személyekrõl nevezték el. A négy legnagyobbat Galilei-holdaknak nevezzük (Galilei
1610-ben fedezte fel õket) melyek a következõk: Ió, Ganümédész, Európa, Kallisztó. Az ötödik
holdat, az Amaltheát egészen 1892-ig nem találták meg, ekkor fedezte fel Edward E. Barnard
(1857-1923).
● Keringési pályájuk alapján a Jupiter holdjai három csoportra oszthatók:

❍ a 8 legbelsõ, köztük a Galilei-holdak és az Amalthea a Jupiter középpontjától számított 2
millió kilométeres távolságon belül helyezkednek el

❍ a következõ 4 hold 11 és 12 millió kilométer között van

Jupiter
❍ a legkülsõ 4 hold 20 - 24 millió kilométer távolságra kering

❍ a külsõ 8 hold valószínûleg foglyul ejtett kisbolygó.
● A Jupiternek gyûrûi is vannak.
● A Jupiter mágneses tere erõs és nagy kiterjedésû, mágneses mezejének tengelye 11 fokos
szögben hajlik a forgástengelyhez.
A Jupiter holdjai
Hold (000 km) (km) (kg) Felfedezõ Dátum
--------- -------- ------ ------- --------- -----
Metis 128 20 9.56e16 Synnott 1979
Adrastea 129 10 1.91e16 Jewitt 1979
Amalthea 181 98 7.17e18 Barnard 1892
Thebe 222 50 7.77e17 Synnott 1979
Io 422 1815 8.94e22 Galilei 1610
Europa 671 1569 4.80e22 Galilei 1610
Ganymede 1070 2631 1.48e23 Galilei 1610
Callisto 1883 2400 1.08e23 Galilei 1610
Leda 11094 8 5.68e15 Kowal 1974
Himalia 11480 93 9.56e18 Perrine 1904
Lysithea 11720 18 7.77e16 Nicholson 1938
Elara 11737 38 7.77e17 Perrine 1905
Ananke 21200 15 3.82e16 Nicholson 1951
Carme 22600 20 9.56e16 Nicholson 1938
Pasiphae 23500 25 1.91e17 Melotte 1908
Sinope 23700 18 7.77e16 Nicholson 1914
A Jupiter gyûrûi
Távolság Szélesség Tömeg

Jupiter
Gyûrû (km) (km) (kg)

---- -------- --------- -----
Halo 100000 22800 ?
Main 122800 6400 1e13
Gossamer 129200 850000 ?
(A távolságot a Jupiter középpontjától a gyûrû belsõ széléig kell érteni.)
Képek a Jupiterrõl:
● A Nagy Vörös Folt keleti része
● Az SL9 két részének becsapódása és az Europa

● Jupiter
● A HST felvétele az SL9 egyik darabjának becsapódási helyérõl
● A becsapódáskor keletkezett robbanás
● Jupiter
... Mars ... Jupiter ... Metis /.../ Thebe ... Szaturnusz ...

Egy kis segítség
Egy kis segítség
A, B, C, CS, D, E, F, G, H, I, J, K, L, M, N, O, P, R, S, SZ, T, U, V, Z,
A
abszolút magnitúdó
Egy csillag abszolút magnitúdója megegyezik a vele fizikai és kémiai állapotában tökéletesen
megegyezõ csillagnak a látszó magnitúdójával 10 pc távolságból mérve. Az abszolút magnitúdót
nem lehet közvetlenül mérni, hanem csak számolni.
abszorpciós színkép
Elnyelési színkép, abszorpciós spektrum. Olyan spektrum, amely azáltal keletkezik, hogy a
folytonos színképû sugárzás (például a fehér fény) útjába tett anyag a sugárzásból az anyagra
jellemzõ, meghatározott frekvenciájú (színû) sugarakat elnyeli, így a színképben azok helyén
sötét vonalak vagy sávok jelennek meg. Az abszorpciós vonalak vagy sávok helyén a
fényességcsökkenés mértéke függ az elnyelõ réteg vastagságától, nyomásától, hõmérsékletétõl
forgási sebességétõl stb. Az anyagra jellemzõ volta miatt az ismeretlen anyag kémiai
összetételének meghatározására alkalmas. A színképelemzést (spektroszkópiát) Fraunhoffer,
Kirchoff és Bunsen alapozták meg.
Adams
John Couch Adams (1819 - 1892) angol csillagász és matematikus. Leverriertõl függetlenül
kiszámította az Uránusz tényleges és számított pályájának eltérésébõl a Neptunusz várható
helyét. Ekkor Adams 24 éves cambridge-i egyetemista volt. 1845-ben bemutatta fõnökének a
számításait, és a kapott eredményt, aki az egész paksamétát olvasatlanul a fiókjába tette.
Még csak ebben az idõben kezdte el számításait a francia Leverrier, aki 1846. augusztus 31-én a
francia akadémia ülésén hivatalosan bejelentette, hogy kiszámította az ismeretlen bolygó pályáját
és égi koordinátáit. Leverrier két hét múlva közölte egy levélben a berlini Galléval az új égitest
koordinátáit. Galle még aznap este, minden nehézség nélkül megtalálta az új bolygót, a számított
helytõl mindössze 52 fokpercnyire.
Miután Adams fõnöke hallott Leverrier folyamatban levõ számításairól, elõvette fiatal
kollégájának a számításait és azok alapján elkezdte keresni a feltételezett bolygót. A sors
kegyetlensége folytán a cambridge-i csillagászok három alkalommal is észlelték a keresett
bolygót, de megfelelõ csillagtérképek hiányában nem ismerték fel. Õket legfeljebb csak az
vigasztalhatta volna, ha megtudják, hogy Galilei már 1613-ban megfigyelte, és felrajzolta (!) a
Neptunuszt, de õ sem vette észre, hogy nem csillagról van szó, hanem bolygóról. (17 k gif)
afélium
Naptávolpont. A Nap körül keringõ égitest pályájának a Nap középpontjától legtávolabbi pontja.
albedo
http://www.cab.u-szeged.hu/local/naprendszer/seg.htm (1 of 18)2004.08.11. 13:33:10

Egy kis segítség
Valamely test által visszaver és a beesõ fénymennyiség hányadosa. 0 és 1 közé esõ szám. A
nagyobb albedójú testnek jobb a fényvisszaverõ képessége.
alkimisták
Az alkímia mûvelõi, mely középkori misztikus tudomány, és amelynek vésõ célja az elemek
átalakítása, a bölcsek köve és az arany elõállítása volt. A XVII - XVIII. sz. folyamán önálló
tudományággá fejlõdõ kémia elõfutárának tekinthetõ, amennyiben az támaszkodott az alkímia
megfigyeléseire.
állatöv
A Nap látszó égi pályája (az ekliptika) mentén körbefutó sáv hagyományos elnevezése. Csillagait
az ókori népek 12, többnyire állatneveket viselõ csillagképbe sorolták. Az állatövi jegyek: Kos,
Bika, Ikrek, Rák, Oroszlán, Szûz, Mérleg, Skorpió, Nyilas, Bak, Vízöntõ, Halak.
állatövi fény
Másnéven zodiakális fény, amely halványan derengõ fehér fényjelenség, amely a horizonttól
fölfelé, az ekliptika mentén figyelhetõ meg, vagyis ott ahol az állatövi csillagképek vannak.
Különösen jól látható a trópusi vidékeken. A Nap és a Föld közötti térségben keringõ parányi
részecskéken szóródó napfény okozza.
apogeum
Földtávolpont. A Föld körül keringõ égitest pályájának a Föld középpontjától való legtávolabbi
pontja.
árapály
Egy égitestben valamely másik égitest tömegvonzása által keltett (mechanikai) feszültségek miatt
fellépõ alakváltozás. Köznapi értelemben a földi tengerek és óceánok vízszintjének szabályszerû
emelkedése (dagály) és süllyedése (apály), amely mintegy 12,5 óránként ismétlõdik. A földi
árapályt a Hold és kisebb mértékben a Nap okozza.
aszteroida
kisbolygó
asztrológia
Csillagjóslás. Misztikus eszmerendszer, amelynek célja a földi események, életutak megjóslása,
az égitesteknek (illetve azok Földrõl látszó geometriai helyzetének) tulajdonított sors-, és
jellemformáló hatások alapján. Lényegét tekintve mind a tudományon, mind a valláson kívül álló
mágikus gondolkodásforma. Jóslatainak semmilyen tudományos alapja nincs. (Hasonlóan a többi
áltudományhoz, az asztrológia iránt az egyes korszakokban megnövekvõ érdeklõdés is a
társadalmi, gazdasági, politikai, kulturális viszonyok függvénye.)
B
Bay Zoltán
Bay Zoltán (1900 - 1992). Századunk kiemelkedõ kísérleti fizikusa, a hazai elsõ atomfizikai
tanszék alapító professzora, a holdradarkísérlet létrehozója, a fényreszabott méter megalkotója.
bolygó kémiai összetétele
A csillagászok meglehetõsen egyszerû eljárással képesek egy bolygó kémiai összetételére
következtetni. Az elsõ nyomravezetõ adat az átlagos sûrûség, amely az égitest tömegének és

Egy kis segítség
térfogatának a hányadosa. Az átlagos sûrûség a kémiai összetételnek és annak a függvénye, hogy

a gravitációs erõ milyen mértékben nyomta össze az anyagot. Minél nagyobb egy bolygó tömege,
annál nagyobb a belsejében a nyomás. Ha az átlagos sûrûség a Földéhez (5500 kg/m3) hasonló,
akkor valószínûleg az adott bolygó kémiai összetétele is hasonló lesz, vagyis alapvetõen fémek
(vas és nikkel) és szilikátok alkotják. Ezzel szemben ha egy nagy tömegû test sûrûsége a vízéhez
közelít (1000 kg/m3), akkor feltehetõ, hogy fõként könnyebb kémiai elemek alkotják. A Nap
átlagos sûrûsége 1400 kg/m3, s ha tömegét is figyelembe vesszük, valószínû összetétele mintegy
73% hidrogén, 25% hélium, 2% nehezebb elem. A Jupitert (1300 kg/m3) és a Szaturnuszt (700
kg/m3) hidrogén és hélium alkotja, míg a kevésbé nagy tömegû bolygók az Uránusz (1270 kg/
m3) és a Neptunusz (1640 kg/m3) arányosan több fagyott vizet, metánt és ammóniát
tartalmaznak. A Merkúr és a Vénusz átlagos sûrûsége nagyon közel van a Földéhez, a Marsé
(3940 kg/m3) viszont inkább a Holdéhoz (3340 kg/m3) közelít.
bolygó légköre
A Merkúrt és a Plútót kivéve minden bolygónak van légköre. A Vénusz, a Föld és a Mars
légkörének kiterjedése azonban messze elmarad az óriásbolygókat körülvevõ vastag buroktól. A
Jupiter típusú bolygók lényegében megtartották keletkezésük idején szerzett gáznemû légkörüket.
A Föld típusú bolygók azonban képtelenek voltak megõrizni az ilyen típusú atmoszférát.
Légkörüket a belsejükbõl -például vulkáni mûködés révén- kiszabaduló gázok hozták létre.
Számos tényezõtõl függ, hogy egy bolygó meg tudja-e õrizni atmoszféráját, de fõként a légkör
hõmérsékletétõl, kémiai összetételétõl és a szökési sebességtõl. Ha bolygó légkörének külsõ
övezetében egy részecske a bolygó szökési sebességénél gyorsabban mozog, képes kiszökni az
ûrbe. Minél magasabb a hõmérséklet, annál gyorsabban mozognak az atomok és a molekulák,
bizonyos hõmérsékleten pedig a nehezebb atomok és molekulák lassabbak. A nagy tömegû
bolygókon nagyobb a szökési sebesség mint a kisebbeken. A hidegebb s nagyobb sûrûségû
Jupiter típusú bolygók hidrogénjük és héliumuk legnagyobb részét megtartották, miközben a
kõzetbolygók elveszítették ezeket a gázokat. A légkör tömege több szempontból is fontos. Minél
nehezebb egy atmoszféra, annál nagyobb a talajszintre gyakorolt nyomása, és ez a nyomás a
hõmérséklettel együtt meghatározza az alatta lévõ anyag halmazállapotát.
bolygó mágneses tere
Ahhoz, hogy egy bolygónak mágneses tere lehessen, a szükséges feltételek egyike a bolygó
tengelyforgása, és a konvektív áramlás révén állandó forgásban tartott folyadék halmazállapotú,
elektromos vezetõ léte a bolygó belsejében. Elméleti feltételezések szerint, ha az égitest
anyagának eredetileg gyenge mágneses tere volt (például olyan típusú mágneses tér amely
áthatotta azt az anyagot, amelybõl a bolygók keletkeztek), akkor a vezetõ folyékony vagy
gáznemû anyagnak a mágneses téren keresztüli mozgása minden bizonnyal az eredetileg gyenge
mágneses mezõ fenntartására és erõsítésére alkalmas villamos áramot gerjesztett. A mágneses
mezõ mindaddig fennmarad, amíg ez a körforgás folytatódik, ugyanis egy dinamóelv alapján
mûködõ folyamat tartja fenn. Ez a dinamóelvû folyamat végbemehet például egy folyadék
halmazállapotú, fémes magban.
bolygók belseje
Minden égitestnek pontosan leírható kémiai összetétele és fizikai szerkezete van. A négy kis
sûrûségû óriásbolygó nagy mennyiségû hidrogénbõl és héliumból, emellett különbözõ arányban

Egy kis segítség
"jegekbõl", valamint kisebb mértékben kõzetekbõl és fémekbõl áll. A négy Föld típusú bolygót
különbözõ arányban, de csaknem de csaknem teljes egészében kõzetek és fémek, így vas és
nikkel alkotják. Valamennyi bolygó több különbözõ koncentrikusan elhelyezkedõ rétegbõl áll.
bolygók és holdak felszíne
A bolygók és holdak felszíne számos külsõ és belsõ folyamat hatására formálódott. A
legjelentõsebb belsõ folyamat a vulkáni mûködés, amely láva formájában a felszínre hozta a
mélyben fekvõ, megolvadt anyagot (magmát), majd vulkáni kúpokat, enyhén lejtõs
pajzsvulkánokat és lávamezõket hozott létre. Fontos felszínformáló folyamatok a köpeny
konvektív áramlásai, amelyek feltehetõen közrejátszottak abban, hogy a bolygók felülete
egymástól jól megkülönböztethetõ táblákra töredezett. A legfontosabb külsõ folyamat a
meteoritok, kisbolygók és üstökösök becsapódása okozta kráterképzõdés. A becsapódó test tál
alakú krátert váj ki, szétszórja a becsapódás helyén lévõ kõzeteket, és beborítja velük a környezõ
terület nagy részét. A kivetett nagyobb darabok esetenként másodlagos krátereket hozhatnak
létre. Valamennyi bolygó és holdjaik röviddel keletkezésük után erõs "bombatámadást"
szenvedtek, amelynek nyomai igen jól megõrzõdtek a Holdon és Merkúron, kisebb mértékben a
Marson is. A Vénuszon sok lapos kráter van, a Földön viszont csak kevés és viszonylag újabb
kori becsapódás nyomai lelhetõk fel, miután a korábbiakat lepusztította az erózió.
C
Cassini
Giovanni Domenico Cassini (1625 - 1712) itáliai származású francia csillagász, matematikus.
Felfedezte a Szaturnusz négy holdját és gyûrûrendszerében a Cassini-féle rést (1675). Õ vizsgálta
elõször az állatövi fényt. (10 k gif)
CS
csillagászati egység (CSE)
A csillagászati egység a Föld Naptól mért közepes távolsága, ami 149597870 km (majdnem 150
millió km). A Föld ezek szerint 1 CSE-re van a Naptól. Ezt a távolságot a fény 8 perc 19
másodperc alatt futja be. A CSE-et csak a Naprendszerben érdemes használni, hiszen a
legtávolabbi bolygó, a Plútó is majdnem 40 CSE-re van a Naptól. (A Plútóig a fény útja
egyébként 5,5 óráig tart.) A legközelebbi csillag 4,3 fényévre van, ami CSE-ben kifejezve
nagyon nagy szám lenne, mivel 1 fényév körülbelül 63242 CSE. (Nagyobb távolságokra a
parsecet használják.)
csillagkép
A fényesebb csillagoknak egy képzelt alakzatba foglalt csoportja, illetve az éggömbön az a
terület, ahol a csillagcsoport elhelyezkedik. A ma használatos csillagképek elnevezései jórészt a
görög-római mitológiából erednek. A Nemzetközi Csillagászati Unió 1928-as határozatában 88
csillagképre osztotta fel az éggömböt.

Egy kis segítség
csomó
(A Föld és a Hold esetében.) A föld- és holdpálya metszéspontjait felszálló és leszálló csomónak
nevezik aszerint, hogy a Hold az ekliptikát D-É-i vagy É-D-i irányban keresztezi. A holdpálya és
az ekliptika 5 fokos szöget zár be egymással.
D
dinamóelv
Ha egy fémkorong mágneses mezõben pörög, akkor az így keletkezett erõ az elektronokat a
korong középpontja felé taszítja, vagy pedig a középponthoz rögzített huzal mentén mozgatja. Az
egyszerû öngerjesztõ dinamóban egy tekercset és egy fémkorongot alkalmaznak. Amint a korong
pörögni kezd, elektronáramlás indul meg a tekercsen keresztül. Az így kialakuló rendszer
mindaddig amíg a korong forgásban van mágneses mezõt indukál.
Doppler-effektus
Hullámok (fény, hang, stb.) frekvenciájának megváltozása az észlelés helyén a hullámforrás és az
észlelõ egymáshoz képest végzett mozgása miatt. Így közeledéskor a fény színe az ibolya felé
tolódik el, a hang magasabbá válik. Távolodáskor a fény színe a vörös felé tolódik el, a hang
mélyebbé válik. Christian Dopler (1803 - 1853) osztrák fizikus fedezte fel, és 1842-ben tette
közzé.
E
éggömb
Tetszõleges sugarú képzeletbeli gömb, aminek középpontja a megfigyelõ, vagy ritkábban a tér
egy adott pontja.
égi mechanika
Az égitestek valóságos mozgásával foglalkozó csillagászati tudomány. Fõ feladata a megfigyelt
pozícióadatokból az égitestek pályájának, esetleg tömegének és alakjának a meghatározása.
Alapja a Newton-féle gravitációs törvény.
együttállás
Alsó együttálláskor az égitest a Nap és a Föld között van (csak belsõ bolygóknál). Felsõ
együttálláskor a Föld és az égitest között van a Nap. Oppozícióban (szembenállás) a Föld a külsõ
bolygó és a Nap között van.
ekliptika
A Föld Nap körüli keringésének síkja által az éggömbbõl kimetszett fõkör. A Földrõl nézve a
Nap látszólagos égi pályája. A görög eklipszisz (fogyatkozás) szóból eredeztethetõ, hiszen a nap-
és holdfogyatkozások mind az ekliptikán történnek.
elektromágneses hullám
Idõben változó elektromágneses tér tovaterjedése. Terjedési sebessége a közegbeni fénysebesség.
A rádió-, a fény, a röntgensugárzás egymástól hullámhosszakban különbözõ elektromágneses
hullámok. Létezésüket elméletileg Maxwell (1864) kísérletileg Hertz (1888) mutatta ki.

Egy kis segítség
ESA
(European Space Agency) Európai Ûrkutatási Hivatal.
excentricitás
Az ellipszisek, illetve az ilyen típusú pályák lapultságára jellemzõ 0 és 1 közé esõ szám. A
nagyobb excentricitás elnyúltabb, laposabb ellipszisre utal.
F
fény
Az elektromágneses hullámoknak az emberi szem által érzékelhetõ, 380 - 750 nm hullámhossz
közötti tartománya a látható fény.
fényév
Az a távolság, amelyet a légüres térben 300000 km/s sebességgel haladó fény egy esztendõ alatt
megtesz. Értéke majdnem tízbillió (10,000,000,000,000) kilométer. 1 pc (parsec) = 3,26 fényév.
Flammarion
Camille Flammarion (1842 - 1925) francia csillagász. A más égitesteken lehetséges életrõl azt
vallotta (több más idealista filozófussal együtt), hogy minden égitesten kell életnek lennie, mert
szerintük a világmindenséget meghatározott céllal hozták létre, minden bolygónak az a
"rendeltetése", hogy élõlények lakóhelye legyen. Nagy fantáziával írta le a víz- és
levegõhiányhoz alkalmazkodó holdbeli embereket, a légnemû halmazállapotú Jupiter-lényeket.
fókusz
Az a geometriai pont, amelyben az optikai eszköz (lencse, tükör) az optikai tengellyel
párhuzamosan beesõ fénysugarakat egyesíti. A fókusztávolság a fókusznak a lencsétõl illetve a
tükörtõl mért távolsága.
foton
Fénykvantum. Fénysebességgel mozgó, nulla nyugalmi tömegû elemi részecske, az
elektromágneses tér energiakvantuma. Energiája E=hv, ahol h a Planck-állandó, v a sugárzási
frekvenciája.
G
Galilei
Galileo Galilei (1564 - 1642) Olasz fizikus, matematikus, csillagász. A modern értelemben vett, a
kísérletezésen, tapasztalaton alapuló és a matematikai bizonyítás módszerével dolgozó fizika
megalapozója. Foglalkozott a szabadeséssel, a hajítással és az ingamozgással. 1609-ben készített
távcsövével fedezte fel a Hold hegyeit, a Vénusz fázisváltozásait, a Jupiter négy holdját,
tanulmányozta a napfoltokat. Felfedezései cáfolták az arisztotelészi fizika állításait és a
geocentrikus világszemléletet, ezért vált a kopernikuszi világrendszer hívévé. A kopernikuszi
tanok hirdetését azonban az egyház megtiltotta (1616) és Galileit nézeteinek megtagadására
kényszerítette (1633). Galilei távcsövén keresztül tisztán látta a Hold hegyeit, és így a
történelemben elõször nem a csapongó fantázia eredményeképpen állíthatja, hogy a Hold felszíne

Egy kis segítség
teljesen olyan, mint Földé. És ami még fontosabb észreveszi azt is, hogy a Hold sötét, tehát a Nap
által meg nem világított része is kap valahonnét -hacsak alig észrevehetõen is- fényt. Galilei
helyesen mutat rá arra, hogy a fényt a Hold a Földtõl kapja: a Nap által megvilágított Föld,
fényével a Holdat világítja meg. Elsõként veszi észre azt is, hogy a bolygók a távcsõben kis kerek
korongnak látszanak, míg az állócsillagok fényes vibráló pontok maradnak. A Vénusz fázisait is
felfedezte, mellyel Galilei két dolgot bizonyított, hogy a bolygóknak nincs saját fényük, hanem
azt a Naptól kapják. Ezeket a fázisváltozásokat a kopernikuszi rendszerrel lehet egyszerûen
magyarázni. (9 k gif, ..., 50 k gif)
Galle
Johann Gottfried Galle (1812 - 1910) német csillagász, 1846-ban felfedezte a Neptunuszt.
gamma- és röntgensugárzás
A röntgensugárzás az elekromágneses hullámok körülbelül 100 - 0,0001 nm hullámhosszak közé
esõ része. A gamma sugárzás az elekromágneses hullámok 0,1 - 0,00005 nm hullámhosszak közé
esõ része, fotonjainak energiája igen nagy.
H
Hale
George Ellery Hale (1868 - 1938) amerikai csillagász. Irányításával készültek el korának
legnagyobb objektívátmérõjû távcsövei (Mount Palomar, 508 cm-es tükrös), megszerkesztette a
spektroheliográfot (1891) és a spektrohelioszkópot (1922). Kimutatta a napfoltok erõs mágneses
terét (1908), s hogy az egymást követõ napfolciklusok mágneses szempontból ellentétesek
(1923). (47 k gif)
Halley
Edmund Halley (1656 - 1742) angol csillagász, róla kapta nevét a Halley-üstökös. Elkészítette a
déli égbolt elsõ csillagtérképét, felfedezte a csillagok sajátmozgását. A newtoni mechanika
alapján végzett pályaszámításai során kimutatta, hogy a késõbb róla elnevezett üstökös 76 éves
periódussal ellipszispályán kering a Nap körül. (7 k gif)
háromtestprobléma
Az égi mechanika leghíresebb problémája: három, tömegpontnak tekinthetõ test mozgását kell
meghatározni, ha rájuk csak a Newton-féle kölcsönös gravitációs vonzóerõk hatnak! Ez a
látszólag egyszerû feladat valójában igen nehéznek bizonyult, s több mint két évszázados
kutatómunka ellenére lehetséges megoldásinak összességét ma sem ismerjük. Csillagászati
szempontból a háromtestprobléma jelentõségét az adja, hogy segítségével sok égi mechanikai
probléma vizsgálható. Így például a Hold mozgása a Föld körül a Nap perturbáló hatását is
figyelembe véve, mesterséges égitestek mozgása a Föld-Hold rendszerben, kisbolygók mozgása a
Nap körül a Jupiter perturbáló hatására stb. mind-mind a háromtestprobléma és annak speciális
esetei alapján tárgyalható.
héliumatommag
Két protonból és két semleges neutronból áll, amelyet alfa-részecskének is nevezünk.
Herschel

Egy kis segítség
Sir William Herschel (Friedrich Wilhelm) (1738 - 1822) német származású angol csillagász.
1781-ben fölfedezte az Uránusz bolygót és annak két holdját (1787). Elsõként kísérelte meg
(csillagszámlálás alapján) meghatározni a Tejútrendszer alakját (1785). 1800-ban fedezte fel az
infravörös sugárzást.
holdfázisok
A Holdnak nincs saját fénye, ezért csak a nap felé nézõ oldala világos. Keringése során ebbõl hol
többet, hol kevesebbet fordít felénk, aszerint, hogy pályája melyik részén jár. (Helytelen tehát az
a nézet, amelyet még ma is gyakran hallani, hogy tudniillik a Hold fázisai úgy jönnek létre, hogy
a Föld árnyéka hol nagyobb, hol kisebb mértékben esik a Holdra.) Amikor együttállásban van a
Nappal, akkor sötét oldalát mutatja felénk, és nem látjuk, ez az újhold. Azután, ahogy
továbbhalad egyre több látszik világosabb oldalából. Egy héttel az újhold után már félholdat
mutat, ez az elsõ negyed. További egy hét múlva szembenállásba kerül a Nappal, ez a holdtölte
vagy telihold. Megint egy hét múlva, utolsó negyedkor ismét félholdat látunk. És minden
kezdõdik elõlrõl.
holdudvar
A Hold körül látható légköri fényjelenség, amit a felhõk vízcseppjeinek vagy jégkristályainak
fénytörése idéz elõ.
horizont
A csillagászati zenittõl 90 fokos szögtávolságban húzódó gömbi fõkör az éggömbön, síkja
áthalad a Föld középpontján. Természetes horizontnak vagy látóhatárnak hívják a földfelszín és
az ég látszólagos metszésvonalát. (Más égitestek esetén, értelemszerûen annak az égitestnek a
felszínérõl, illetve középpontjáról kell beszélni.)
Hubble
Hubble, Edwin Powell (1889 - 1953) amerikai csillagász. Bebizonyította a Tejútrendszeren kívüli
galaxisok létezését (1924), és a galaxisokat alakjuk szerint osztályozó rendszert dolgozott ki
(1925). 1929-ben felfedezte, hogy a galaxisok színképének vöröseltolódása a távolságukkal
arányos (Hubble-törvény). (33 k gif, ..., 44 k gif)
Hubble-törvény
Hubble vette észre, hogy minél távolabb van tõlünk egy galaxis annál nagyobb a vöröseltolódása,
azaz annál nagyobb sebességgel látszik távolodni. A Hubble-törvény szerint a galaxisok
távolodási sebessége (v) arányos a távolságukkal (r), v=Hr ahol H a Hubble állandó.
Huygens
Christian Huygens (1629 - 1695) holland fizikus, matematikus. Feltalálta az ingaórát (1657), a
körmozgást vizsgálva bevezette a centrifugális erõ fogalmát (1658). Megadta a rugalmas ütközés
törvényeit (1669) és megalapozta a fény hullámelméletét. Kidolgozta a matematikai és fizikai
inga elméletét (1673). Tökéletesített távcsövével fölfedezte a Szaturnusz legnagyobb holdját a
Titánt (1655), felismerte, hogy a bolygót gyûrû övezi (1659). (5 k gif)
I
inklináció

Egy kis segítség
Pályahajlás, egy égitest pályájának a koordináta-rendszer alapsíkjával bezárt szöge. A

Naprendszer esetében például az ekliptikával bezárt szög.
ion
Olyan atom, amely elvesztette néhány elektronját, illetve felvett néhányat, és ennek
következtében egy vagy több pozitív, illetve negatív töltésre tett szert.
K
kaldera
Kiszélesedett vulkáni kráter.
Kepler
Johannes Kepler (1571 - 1630) német csillagász. Legjelentõsebb alkotása a bolygómozgásra
vonatkozó három törvény kimondása. 1594-tõl Grazban tanított, és naptárakat készített a
szokásos asztrológiai és meteorológiai jóslatokkal. Itt publikálta a Mysterium Cosmographicum
(1596) címû munkáját. 1600-ban Tycho de Brahe asszisztense, majd 1601-ben utóda lett
Prágában, mint Rudolf császár udvari csillagásza. Itt jelent meg az Astronomia nova (1609),
amelyben az I. és II. törvényét találjuk. Kepler III. törvényét, az 1619-ben megjelent Harmonicae
mundi címû írásában találjuk. Bár elõtte többen is használtak, illetve készítettek távcsövet, az
elsõ csillagászati célokra jól használható távcsõ elvét mégis Kepler dolgozta ki 1611-ben. (Az
1611-ben megjelent Dioptrice címû mûvében a kis szögekre érvényes töréstörvény, a Galilei-
távcsõ elmélete és a Kepler-távcsõ szerepel.) (21 k gif)
Kepler törvényei
I. A bolygók ellipszis alakú pályán mozognak, melynek egyik gyújtópontjában a Nap áll.
II. A Naptól a bolygóhoz húzott rádiuszvektor egyenlõ idõközök alatt egyenlõ területeket súrol.
III. A bolygók keringési idõinek négyzetei úgy aránylanak egymáshoz, mint az ellipszispályák
nagytengelyeinek köbei.
kontinentális talapzat (self)
A szárazföldeket párkányszerûen övezõ, tengerrel elöntött terület. Szélessége több tíz, esetenként
több száz kilométer.
konvekció
Áramlás útján történõ hõközlés.
Kopernikusz
Nikolausz Kopernikusz (Mikolaj Kopernik) (1473 - 1543) lengyel csillagász, kanonok. Felújította
és megalapozta a heliocentrikus (napközéppontú) világrendszert, ezzel megszüntette a Földnek a
többi égitesthez viszonyítva kitüntetett szerepét. A kopernikuszi életmûvel indult meg a támadás
a középkori, dogmatikus elveken alapuló természettudomány ellen. Fõ mûve: De Revolutionibus
Orbium Coelestium (Az égi körök forgásai) 1543-ban látott napvilágot. (7 k gif, ..., 95 k gif)
koronalyuk
Koronalyukak alatt a napkorona alacsonyabb (1 millió K körüli) hõmérsékletû és gyengébb

Egy kis segítség
röntgenintenzitású területeit értjük. Belõlük a mágneses erõvonalak nyitottan nyúlnak ki és ezek

mentén elektromosan töltött részecskék áramai jutnak ki az interplanetáris térbe (sebességük 200
- 900 km/s).
kozmikus sebesség
Az égi mechanikában és az ûrhajózásban fontos kritikus sebességek összefoglaló neve. Az elsõ
kozmikus sebesség (körsebesség) az egy égitest körül körpályán haladó test sebessége (a Föld
felszínén ez 7,91 km/s, azaz kb. 28000 km/h), a második kozmikus sebesség (szökési sebesség)
az égitest parabolapályán való elhagyásához szükséges sebesség (a Föld felszínére 11,19 km/s).
A harmadik kozmikus sebesség a Naprendszert parabolapályán elhagyó test indítási sebessége (a
Föld távolságában 42,3 km/s).
kozmikus sugárzás
Nagy energiájú töltött részecskék, (fõként protonok és alfarészecskék) árama a kozmikus térben,
amely állandóan és minden irányból bombázza a Föld légkörét. 1912 - 13-ban fedezték fel.
kötött keringés
Egy hold keringését kötöttnek nevezzük ha keringési periódusa megegyezik a tengelyforgási
periódusával, így mindig ugyanazt az oldalát fordítja az anyabolygó felé. Például a Föld-Hold
rendszerben a Hold keringése kötött, ami annyit tesz, hogy amíg a Hold egyszer körbejárja a
Földet, pontosan egyszer meg is fordul a tengelye körül. A kötött keringés nem véletlen
egybeesés, hanem az árapályerõk hosszas hatásának következménye. Amíg a Hold gyorsabban
forgott a tengelye körül, mint ahogy keringett, a rá ható árapályerõ lassította a forgást. Hasonló
kötött keringést a Naprendszer számos holdjánál megfigyelhetünk.
Kuiper-öv
A Naptól 35 - 40 CSE-tõl mintegy 100 CSE távolságig terjedõ öv, amelyben planetezimálok
keringenek távoli körpályákon.
kúpszelet
kör, ellipszis, parabola, hiperbola
L
légkör (atmoszféra)
Az égitesteket (bolygókat, holdakat, csillagokat) körülvevõ, a gravitáció által megtartott
gázburok.
lemeztektonika
A Föld felszínének nagy léptékû szerkezeti elemeit alakító legfontosabb folyamat a
lemeztektonika. A mechanizmus lényege az, hogy a folyékony köpenyben mûködõ konvekciós
áramlatok darabokra törték a litoszférát (a köpeny lágy, felsõ részét és a szilárd kérget), s
körülbelül egy tucat, a földgolyón lassan úszó, szilárd táblát képeztek.
Leverrier
Urbain Jean Joseph Leverrier (1811 - 1877) francia csillagász. Az Uránusz bolygó mozgásának a
számítottól való eltérését egy külsõ bolygó feltételezésével magyarázta, és számításai alapján
találták meg a Neptunuszt 1846-ban.
librációs pont

Egy kis segítség
A háromtestprobléma Lagrange-féle (19 k gif) egyenlõ oldalú háromszög megoldásának pontja,

ahol a szabályos háromszög másik két adott pontja a trójai kisbolygók esetében a Nap és a
Jupiter.
Lowell
Persival Lowell (1855 - 1916) amerikai csillagász. Az Uránusz és a Neptunusz mozgásának a
számítottól való eltéréseit tanulmányozva következtetett egy, a Neptunuszon túli bolygó létére (a
Plútót csak 1930-ban fedezték fel, a Lowell által alapított obszervatóriumban).
M
magnetoszféra
A Föld (általában egy égitest) körül az a tartomány, amelyben az elektromosan töltött részecskék
mozgását elsõsorban a Föld (az égitest) mágneses tere határozza meg. Felépítését és határát a
Naprendszer bolygóinak esetében a bolygó saját mágneses terének erõssége mellett e térnek a
napszéllel való kölcsönhatása határozza meg.
magnitúdó
Fényrend, az égitestek fényességét logaritmikus skálán kifejezõ mértékegység, jele: m. Egy
magnitúdó fényességváltozás 2,512-szeres fényintenzitás-változásnak felel meg. A legfényesebb
csillagok fényrendje 0 vagy negatív szám, a szabad szemmel még éppen láthatóké 6. A mai
magnitúdóskála az ókori fényességbecslésekkel összhangban van. Ez az úgynevezett látszó
magnitúdó nem csak a csillag fényteljesítményétõl, hanem az illetõ csillag távolságától is függ,
hiszen egy halvány de közeli csillag esetleg fényesebbnek látszik mint egy igen fényes, de
nagyon távoli. Hogy a távolság ne befolyásolja az adatokat, ki szokták számítani az égitest
úgynevezett abszolút magnitúdóját. A Naprendszerben 12 olyan égitest van, amelynek a
magnitúdója 6-nál kisebb.
Messier
Charles Messier (1730 - 1817) francia csillagász. Az õ nevét õrzi az általa összeállított és ma is
használt Messier-katalógus amely "ködfoltokat" tartalmaz, és Messier korának üstökösvadászait
esetleg zavaró vagy megtévesztõ objektumok jegyzéke. Akkoriban 103 égitestet tartalmazott, ma
pedig 110 tagja van. A benne felsorolt objektumok katalógusjele M, például M1 a Rák-köd, M31
Androméda-köd, M42 Orion-köd.
meteorjelenség
A jelenség abban áll, hogy az égbolt valamely részén hirtelen feltûnik egy fényes pont, amely a
másodperc törtrésze vagy 1 - 2 másodperc alatt rövidebb-hosszabb ívet fut be az égen, hogy
azután ugyanolyan hirtelenül eltûnjön.
Milankovics-Bacsák elmélet
A jégkorszakok kialakulását csillagászati okokkal magyarázó elmélet. Az éghajlatváltozásokat
illetve az eljegesedéseket a Föld keringési és pályaelemeinek idõszakos változásaival (a
tengelyhajlás, a naptávolság és az excentricitás maximumainak egybeesése) magyarázta.
N
Egy kis segítség
napéjegyenlõség
Az az idõpont, amikor a Nap évi látszó mozgása során áthalad az égi egyenlítõn.
Napéjegyenlõségkor a nappal és az éjszaka hossza a Föld minden pontján egyenlõ (12 óra). Az
északi félgömbön a tavaszi napéjegyenlõség (március 21) a csillagászati tavasz, az õszi
napéjegyenlõség (szeptember 23) az õsz kezdete. Más bolygók esetében a napéjegyenlõség
hasonló értelemben használatos, természetesen a megfelelõ adatokkal.
napszél
A Napból kiáramló részecskék összefoglaló neve, nagy sebességû plazmaáramlás. Ez az áramlás
még a Naprendszer legtávolabbi részeiben is kimutatható. Kísérletileg 1962-ben mutatta ki a
Mariner-2 ûrszonda. Fõként protonokból és elektronokból áll. A Föld távolságában az átlagos
sebessége 400 km/s, sûrûsége 1 - 10 részecske köbcentiméterenként, mindkettõ a
naptevékenységgel összefüggésben változik. 1970-es években fedezték fel, hogy jelentõs része a
napkoronában kialakuló, úgynevezett koronalyukakból indul ki. A napszél okozza az üstökösök
csóvájának Nappal ellentétes beállását, közvetve a sarki fényt és a földmágneses háborgásokat.
NASA
(National Aeronautics and Space Administration) Nemzeti Ûrkutatási és Ûrhajózási Hivatal, az
USÁ-ban.
Newton
Sir Isaac Newton (1643 - 1727) angol fizikus, matematikus. Kora tudományos életének és egyben
a tudománytörténetnek is egyik legkiemelkedõbb alakja. Õ alkotta meg a nagy jelentõségû
differenciál- és integrálszámítást 1665 - 66-ban. Kidolgozta a klasszikus mechanika
mozgástörvényeit (Newton-féle axiómák) és színelméletét. Az általános tömegvonzás négyzetes
erõtörvényének igazolását fõ mûvében a Principiában 1687-ben közölte. Elsõként értelmezte a
színszórást és mutatta ki, hogy a fehér fény a szivárvány színeibõl összetett fény. A lencsék színi
hibájának elkerülésére tükrös távcsövet készített (1668). (22 k gif)
P
parallaxis
Az a szög, amelyet két különbözõ pontból egy harmadikhoz húzott egyenesek egymással
bezárnak. A csillagászatban az égitestek távolságának mérésére használják. Bázisvonalnak a
földpálya átmérõjét véve, a módszer kb. 100 pc távolságig alkalmazható. Elõször 1838-ban
sikerült egy csillag parallaxisát megmérni.
parsec
Maga a parsec a "parallaxis secundum" szó rövidítése. Csillagászati távolságegység, rövidítése:
pc. Egy parsec távolságban van a Naptól az az égitest, amelyrõl a Föld pályasugara merõleges
rálátás esetén 1 ívmásodperc szög alatt látszik, vagyis parallaxisa 1 szögmásodperc. 1pc = 3,26
fényév = 3,06e13 km.

Egy kis segítség
perihélium
Napközelpont. A Nap körül keringõ égitest pályájának a Nap középpontjához legközelebbi
pontja. Más égitest esetén is használatos a peri..., például perigeum = földközelpont, a Föld körül
keringõ égitest pályájának a Föld középpontjához legközelebbi pontja.
perseidák meteorraj
A meteorrajokat arról a csillagképrõl szokták elnevezni amelyben a radiánspontjuk van. Így
például a Perseus csillagképben elhelyezkedõ radiánsból kiinduló meteorokat perseidáknak
nevezzük. A perseidák hullásának maximumidõpontja augusztus 12.
perturbáció
Pályaháborgás. Egy égitest adott gravitációs vonzóközpont körüli pályájának megváltozása,
melynek oka lehet gravitációs (más testek vonzása, árapály stb.) vagy nem gravitációs hatás
(sugárnyomás, légköri közegellenállás például mesterséges holdaknál). Az Uránusz bolygóra
gyakorolt perturbációs hatásból számítások alapján sikerült 1846-ban a Neptunuszt felfedezni.
Pickering
Edward Charles Pickering (1846 - 1919) amerikai csillagász. Kidolgozta a csillagszínképek
osztályozásának ma is használatos rendszerét. Pickering (1928) és Lowell (1914) számításokat
végetek egy addig ismeretlen bolygó felkutatása érdekében, amelynek segítségével meg tudták
volna magyarázni az Uránusz és a Neptunusz perturbációit, és amelyek alapján Tombaugh
megtalálta a Plútót.
planetezimál
A Naprendszer keletkezése idejébõl változatlanul megmaradt kisebb testek.
plomet
A Kuiper-öv objektumait, a Chiron-szerû égitesteket külön csoportba akarták sorolni. Egy szót is
alkottak rájuk: plomet névvel illették õket a planetezimál és a comet (angolul üstökös) szavak
összevonásával.
Ptolemaiosz
Klaudiosz Ptolemaiosz (87? - 165?) görög csillagász, matematikus, földrajztudós. Korábbi görög
csillagászok munkássága alapján kifejlesztette és Almageszt címû mûvében közölte a nevéhez
fûzõdõ (késõbb a középkori keresztény világszemlélet alaptételévé vált) geocentrikus
(földközéppontú) világképet, amely a bolygók mozgásának addigi legtökéletesebb leírását adta. E
nézetek megdöntése Kopernikusz nevéhez fûzõdik. (8 k gif)
R
reflektor
Tükrös távcsõ, amely a fényvisszaverõdés jelenségén alapszik. Tükröt elõször Newton
alkalmazott a távcsövénél, aki fellismerte a tükörnek azt az elõnyös tulajdonságát, hogy a
lencsékkel ellentétben nem mutat színi hibát. A nagyméretû (fém)tükrök öntésének technikáját
Herschel fejlesztette ki (1783). Napjainkban a legnagyobb távcsövek mind tükrösek (a XIX. sz.
közepétõl már üvegtükröket használnak).
reflexió

Egy kis segítség
fényvisszaverõdés
refraktor
Lencsés távcsõ, amely a fénytörés jelenségén alapszik. Ezt a módszert a csillagászatban Galilei
alkalmazta elõször. Modern változatában a színi hibára korrigált objektívlencsével ma is
használják, különösen az amatõrcsillagászok.
retrográd mozgás
Egy égitestnek az óramutató járásával megegyezõ irányú mozgása (valamely csillagászati
koordináta-rendszer É-i pólusából nézve). Ellentéte a direkt mozgás. Egy bolygó mozgása
akkor retrográd, ha a csillagokhoz képest K-rõl NY felé halad. A bolygók látszólagos égi útjukon
hol NY-ról K-re, hol K-rõl NY-ra tartanak a csillagokhoz képest. (Innen kapták a nevüket is:
bolygók, vagyis bolyongók.) A bolygók látszólagos mozgásának fõ útiránya NY-ról K-re mutat,
mégis néha jókora hurkot vetnek, ami annak a következménye, hogy a gyorsabban keringõ Föld
mindig elébe vág a lassabban keringõ külsõ bolygóknak, így azok idõrõl idõre visszafelé
mozognak, hátrálnak és hurkot vetnek.
Roche-határ
A bolygóktól mért azon kritikus távolság, amelyen belül az odakerülõ természetes holdat a
megnövekedett árapályerõk darabokra tépik. Roche (1820 - 1883) francia matematikus határozta
meg (1848), a sûrûségtõl függõen a bolygó sugarának körülbelül 2 - 2,5 szerese.
Römer
Olaf Römer (1644 - 1710) dán csillagász, megállapította, hogy amikor a Jupiter szembenállásban
volt, a holdacskák (Galilei-holdak) fogyatkozásai mintegy 16 perccel (1000 másodperc) korábban
következtek be, mintha a bolygó ugyanakkor a Nap túlsó oldalán, együttállásban lett volna. A
különbséget azzal magyarázta, hogy a fény ennyi idõ alatt tette meg a földpálya átmérõjének
megfelelõ, durván 300 millió km-es utat. Ennek alapján a fény terjedési sebességére légüres
térben valóban 300000 km/h adódik. Römer az akkori adatok alapján 30%-kal kisebb értéket
kapott.
S
sarki fény (aurora polaris)
A légkör felsõ rétegeiben (70 - 1000 km) keletkezõ, változatos alakú és színû fényjelenség, amely
fõként sarkvidékeken észlelehetõ (északi fény illetve déli fény). A magnetoszférából a felsõ
légkörbe csapódó elektronok okozzák, fénylésre gerjesztve a légköri atomokat és molekulákat.
Megjelenése összefüggést mutat a földmágneses háborgásokkal illetve a a naptevékenységgel.
sugárnyomás
Fénnyomás, a beesõ fénysugár által a felületre kifejtett nyomás. Az üstökösök csóvájának
kialakításában a Nap sugárnyomása játszik szerepet.
sugárzási övezet
A bolygó mágneses tere által befogott elektromosan töltött részecskékkel kitöltött, tórusz alakú
rész a magnetoszférában. Benne a részecskék a mágneses pólusok között oda-vissza ingázó
mozgást végeznek. Sugárzási övezetek alakultak ki például a Jupiter, a Szaturnusz és a Föld

Egy kis segítség
körül. A Föld sugárzási övezeteit az Explorer holdak mérései alapján A. Wan Allen amerikai
fizikus fedezte fel 1958-ban és azóta Wan Allen-öveknek mondjuk õket. A belsõ sugárzási
övezet, amely 1000 - 6000 km magasságok között, az Egyenlítõ két oldalán legfeljebb a 40 fokos
földrajzi szélességekig húzódik, és elsõsorban nagy energiájú protonokat, a 15000 - 25000 km
Egyenlítõ feletti magasságban levõ, a pólusokat jobban megközelítõ külsõ sugárzási övezet nagy
energiájú elektronokat tartalmaz. A részecskék a napszélbõl és a kozmikus sugárzásból
származnak.
SZ
szárazjég
Szilárd halmazállapotú szén-dioxid.
szeizmikus hullámok
Rengéshullámok, amelyeket földrengések, meteorit-becsapódások vagy mesterséges robbantások
kelthetnek. A rengéshullámokat szeizmográf segítségével regisztrálják. A szeizmikus hullámok
különbözõ sûrûségû kõzetekben különbözõ sebességgel terjednek, egynemû közegben egyenes
utat tesznek meg. Határfelülethez (réteghatárhoz, a földövek határához) érkezve részben
megtörnek, részben visszaverõdnek. A reflexiós szeizmikus kutatás a visszavert hullámokat, a
refrakciós a megtört hullámokat használja fel vizsgálatainál. A szeizmikus kutatások állapították
meg, hogy a Föld öves felépítésû. A módszert gyakran alkalmazzák ásványi nyersanyagok
kutatásában is.
sziderikus keringésidõ
Az az idõtartam, amelynek elteltével a központi égitestrõl nézve a körülötte keringõ másik égitest
a csillagokhoz képest ismét ugyanabba a helyzetbe kerül.
szilikátok
kõzetalkotó ásványok
színi hiba
(kromatikus aberráció) A korai lencsés távcsövek hibája volt. A képben a színek eltorzulnak, a
különbözõ színû fények eltérõen törnek meg. A kromatikus aberrációt Newtonnak sikerült
elsõként kiküszöbölnie, úgy hogy lencse helyett tükröt használt. Késõbb, különbözõ üvegfajták és
lencsék kombinálásával a lencsés távcsöveknél is ki tudták küszöbölni (1758).
szinkronpálya
Olyan pálya egy égitest körül, amelyen a keringés idõtartama és iránya megegyezik az égitestnek
a csillagokhoz viszonyított (sziderikus) forgási idejével és irányával. Az egyenlítõ síkjában levõ
(tehát nulla inklinációjú) kör alakú szinkronpálya a stacionárius pálya. A stacionárius pályán
keringõ objektum a központi égitestrõl állni látszik. A földi távközlésben használatos mûholdak
stacionárius pályán (geostacionárius pálya) keringenek.
szinódikus hónap
Két egymást követõ telihold vagy újhold között eltelt idõ. Hossza 29,53 nap. szinódikus
keringésidõ A szinódikus keringésidõ az az idõtartam, melynek elteltével a Földrõl nézve a
Naprendszer valamely égitestje a Naphoz képest ugyanabba a helyzetbe kerül.
szomszédos csillag

Egy kis segítség
A Proxima Centauri 4,3 fényévnyi távolságra fekszik a Földtõl. A mi tágabb kozmikus

környezetünkben a csillagok közötti átlagos távolság 3 - 4 fényév.
T
távcsõ felbontóképessége
Minél nagyobb a távcsõ objektívjének az átmérõje annál nagyobb a távcsõ felbontóképessége. D
cm átmérõjû távcsõvel egymástól R=11,4/D ívmásodpercnél nagyobb szögtávolságban levõ
égitesteket tudunk egymástól szétválasztani.
terelõhold
A Szaturnusz F-gyûrûjét terelõ két hold, a Pandora és a Prometheus. A holdak a gyûrûn belül és
kívül mozognak. A gyûrû külsõ részén lévõ részecskék lelassulnak és befelé sodródnak, amikor a
Pandora elhalad mellettük, miközben a belsõ szegély részecskéi a Prométheusz kényszerítõ ereje
folytán felgyorsulnak és kissé kifelé mozdulnak. (A Prometheus, a Pandora, és az F-gyûrû /kép/.)
Titius-Bode szabály
A köztudatban Titius-Bode szabályként bevonuló elméletet Johann Titius (1729 - 1796) alkotta
meg, amelyet Johann Bode (1747 - 1826) német csillagász népszerûsített. E szabály szerint a
bolygók Naptól való távolságai között különös összefüggés áll fönn. A bolygótávolságok közötti
összefüggést egy számsorral lehet jellemezni: 0, 3, 6, 12, 24, 48. E számsor minden tagja az elsõ
kettõ kivételével az elõzõnek a duplája. Ha mindegyikhez hozzáadunk 4-et és a Földnek a
Naptól való távolságát 10 egységnyinek vesszük, akkor az így kapott számok elfogadható
pontossággal megadják a Szaturnuszig bezárólag a bolygók Naptól való távolságát.
sejtett tényleges
bolygó távolság távolság
---------- -------- ----------
Merkúr 4 3,9
Vénusz 7 7,2
Föld 10 10
Mars 16 15,2
- 28 -
Jupiter 52 52,0
Szaturnusz 100 95,4
Bode nem gondolt véletlen egybeesésre, sõt meggyõzõdését csak megerõsítette az a tény, hogy
1781-ben William Herschel felfedezte az Uránuszt, amelynek bode-féle távolsága 196, míg valós
távolsága 191,8 volt. A rendszerben az egyetlen rés a 28-as szám volt. Ide nagyszerûen beillett a
Ceres. Csak a Neptunusz 1846-os felfedezése tette nyilvánvalóvá a törvény érvénytelenségét. A
Neptunusz tényleges távolsága 300,6 Bode-féle egység, míg a táblázatban a 392-es szám illette
volna.

Egy kis segítség
Tombaugh
Clyde Tombaugh (1906 - ) amerikai csillagász. Õ fedezte fel 1930-ban a Plútót. (4 k gif)
tömegvonzás
Isaac Newton 1687-ben megjelent "Principia" címû munkájában fejti ki az egyetemes
tömegvonzás törvényét, amelynek lényege, hogy a világmindenségben az égitestek mindegyike
vonzást gyakorol egymásra. Két test között a kölcsönös vonzóerõ a testek középpontjait
összekötõ egyenes mentén hat. Két test között fellépõ vonzóerõ arányos a testek tömegével és
fordítva arányos a távolságuk négyzetével, ahol az úgynevezett gravitációs állandó az
arányossági tényezõ. Newton kimutatta, hogy ugyanaz az erõ szabályozza a Hold Föld körüli,
illetve a bolygók nap körüli keringését mint amelyik az almák lehullását.
trójaiak
A kisbolygók azon csoportja, amelyeknek a keringésideje, és pályájának fél nagytengelye
körülbelül megegyezik a Jupiterével. Ezek az objektumok a Jupiterpálya két librációs pontjában
keringenek. A kisbolygók ezen csoportjai onnan kapták a nevüket, hogy minden tagjukat a trójai
háború hõseirõl nevezték el (például Achilles, Hektor, Agamemnon stb.). A trójaiak
kisbolygócsalád egyik csoportja a Naphoz viszonyítva mintegy 60 fokkal a bolygó elõtt, a másik
ugyancsak 60 fokkal a bolygó mögött helyezkedik el. Több kisbolygó-csoport is létezik, például
az Apollo-csopot, melynek tagjai periodikusan keresztezik a földpályát és így igen közel
kerülhetnek a Földhöz.
tûzgömb
A -4 magnitúdónál fényesebb meteort tûzgömbnek vagy bolidának nevezzük.
Tycho de Brahe
Tycho de Brahe (1546 - 1601) dán csillagász. (Megfigyelte ez 1572-es szupernóvakitörést.) Az
általa meghatározott bolygópozíciók a távcsõ elõtti kor legpontosabb észlelései voltak. Figyelmét
különösen a Mars kötötte le, ami azért volt szerencsés, mert a bolygó keringési pályája sokkal
kevésbé kör alakú, mint a Földé vagy a Vénuszé. Kepler Tycho de Brahe nagyszámú
megfigyelése alapján fedezte fel a bolygómozgás törvényeit. (39 k gif, ..., 13 k gif)
U
ultraibolya sugárzás
Ibolyántúli fény, UV-sugárzás. A látható fénynél kisebb, körülbelül 400 - 10 nm közötti
hullámhosszúságú elektromágneses hullám. A légköri ózont létrehozó hatása miatt jelentõs.
UT
(Universal Time) Világidõ. Az eredti megállapodás szerint a greenwichi helyi középidõ, amely
megegyezik a Ny-európai zónaidóvel.
üvegházhatás
A jelenség lényege a következõ: a bolygó légköre viszonylag átlátszó a Napról érkezõ rövid
hullámhosszúságú fénysugarak számára. Az elnyelt energia felmelegíti a talajt, amely igyekszik
visszasugározni az energiát az ûrbe. Ez a sugárzás azonban már nem hasonlít az eredetihez, mert
annál sokkal hosszabb infravörös hullámokból áll, amelyet például a vízgõz és a szén-dioxid is

Egy kis segítség
elnyel. Így ez a sugárzás nem képes elhagyni bolygónk atmoszféráját. A légkör tehát hasonlóan
viselkedik, mint az üvegházak teteje, visszatartja a sugárzást, s hozzájárul a Föld felszíni
hõmérsékletének további emeléséhez. Más légkörrel rendelkezõ bolygókon is megfigyelhetõ az
üvegházhatás, természetesen mindenütt más mértékben, és más-más molekulák is okozhatják.
V
vöröseltolódás
A színképben lévõ vonalak eltolódása a nagyobb hullámhosszak, a vörös színképtartomány felé.
Fölléphet Doppler-effektus következtében, és ez a távoli galaxisok színképében megfigyelhetõ
vöröseltolódás legkézenfekvõbb magyarázata is, amelyet a Hubble-törvény ír le.
Z
zenit
Az adott helyen álló megfigyelõ feje fölötti pont az éggömbön, amelyet pontosabban a felfelé
meghosszabbított függõón iránya jelöl ki.
... A feltételezett Tizedik bolygó ... Egy kis segítség ... A Naprendszer adatai ...

Uránusz
Uránusz
Az Uránusz a Naptól a hetedik, átmérõje szerint pedig a harmadik legnagyobb bolygó.

❍ Naptól mért közepes távolság: 2,870,990,000 km (19.218 CSE)
❍ egyenlítõi átmérõ: 51,118 km; sarki átmérõ: 49946 km
A görög mitológiában az eget megszemélyesítõ isten, Gaia-Földanya férje, az elsõ, legõsibb

istennemzedék képviselõje. Kronosz (Szaturnusz), a titánok és a küklopszok apja.
forgástengelyének ferdesége, felépítése, hõkibocsátása, forgása, holdjai, gyûrûi
● Az Uránuszt a csillagászat történetének egyik legjobb megfigyelõje, Sir William Herschel

fedezte fel 1781. március 13-án a körülbelül 18 cm átmérõjû távcsövével. Amikor
megpillantotta a korong alakúnak tûnõ objektumot, amely határozottan különbözött a
pontszerûnek tûnõ csillagoktól, azt gondolta, hogy egy üstököst fedezett fel.
● A Merkúrral, Vénusszal, Marssal, Jupiterrel és Szaturnusszal szemben -amelyek szabad szemmel

is megfigyelhetõ objektumok-, az Uránuszt nem ismerték az ókori és a középkori
http://www.cab.u-szeged.hu/local/naprendszer/uranu.htm (1 of 4)2004.08.11. 13:33:14

Uránusz
csillagászok. Az Uránusz akkor is csak halvány csillagnak látszik amikor a legfényesebb.
● Mivel az Uránusz korongjának átmérõje kisebb, mint 4 ívmásodperc, részletesebb vizsgálatára

csak nagyobb távcsövek használata során lehet reményünk. Jó megfigyelési körülmények között
felismerhetjük a bolygó korongjának zöldes színét.
● Nagyon érdekes, hogy az Uránusz forgástengelye majdnem pontosan a bolygó pályasíkjában

fekszik. Az égitest egyenlítõi síkja 97 fok 55 perces szögben metszi a pálya síkját, tehát még a
derékszögnél is meredekebben. Az Uránusz pályájának bizonyos pontjaiban a bolygó
forgástengelye éppen bolygónk felé mutat. Ha egy megfigyelõ ilyenkor a bolygó megfelelõ
pólusán állna, azt tapasztalná, hogy a Nap majdnem pontosan a zenitben áll. Számára az Uránusz-
nap hossza egyenlõ volna az Uránusz-év hosszával azaz 84 földi évvel. A Nap több mint 40
esztendeig egyfolytában a horizont fölött látszana. E különös jelenséget úgy is felfoghatjuk, mint
a földi sarkvidékeken megfigyelhetõ éjféli nap tünemény jóval nagyobb változatát.
Az Uránusz a Jupiter típusú bolygók közé tartozik.
● Vasból és szilikátokból álló magja nagyobb, mint a Föld, a tömege pedig a Földének
háromszorosa. Ezt kb. 18000 km sugarú vízbõl, ammóniából és metánjégbõl álló kéreg és egy
vastag, héliumot, hidrogént és metánt tartalmazó légkör övezi. A bolygó belseje talán részben
folyékony.
● Az Uránusznak nagyobb az átmérõje, de kisebb a tömege mint a Neptunusznak.
● Amíg az óriásbolygók mindegyike a Naptól nyert hõnek körülbelül a kétszeresét bocsátja ki,
addig ezt az Uránuszról nem sikerült kimutatni.
● Az Uránusz mágneses tengelye 60 fokos szöget zár be a forgástengellyel.

Uránusz
● A bolygó forgása retrográd.
● Az Uránuszt csak egyetlen ûrszonda, a Voyager-2 látogatta meg 1986. január 24-én.
● Az Uránusznak 15 ismert holdja van. Ellentétben a Naprendszer többi

objektumával az Uránusz holdjait nem az ókori mitológiából, hanem
Shakespeare színpadi mûveinek és Alexander Pope angol költõ Fürtrablás
címû szatirikus eposzának szereplõirõl nevezték el.
❍ 1985 végéig az Uránusznak csak az öt nagy holdját, az Arielt,
Umbrielt, Titaniát, Oberont és a Mirandát ismerték. A tíz kicsiny sötét

holdat pedig a Voyager-2 fedezte fel 1986-ban, és mindet a Mirandán
belüli térségben. A tíz kicsiny hold átmérõje 26 és 154 km között van,
míg az öt nagy hold átmérõje 472 és 1580 km között váltakozik.
Az Uránusz gyûrûit 1977-ben fedezték fel, amikor azt figyelték, hogy a bolygó
eltakar egy csillagot. A csillag fénye a fedés elõtt, majd a fedés után is többször
elhalványodott, mivel a bolygó körüli koncentrikus gyûrûk bizonyos
idõközönként, átmenetileg eltakarták. Az Uránusz körül 11, meglehetõsen sötét
gyûrût fedeztek fel, amelyek enyhén elnyúlt alakúak, és a bolygó
középpontjától 38000 és 52000 km közötti távolságban találhatóak.
(Az Uránusz gyûrûi /hamis színes felvétel/.)
Az Uránusz holdjai
--------- -------- ----- ------- --------- -----
Cordelia 50 13 ? Voyager-2 1986
Ophelia 54 16 ? Voyager-2 1986

Uránusz
Bianca 59 22 ? Voyager-2 1986

Cressida 62 33 ? Voyager-2 1986
Desdemona 63 29 ? Voyager-2 1986
Juliet 64 42 ? Voyager-2 1986
Portia 66 55 ? Voyager-2 1986
Rosalind 70 27 ? Voyager-2 1986
Belinda 75 34 ? Voyager-2 1986
Puck 86 77 ? Voyager-2 1985
Miranda 130 236 6.30e19 Kuiper 1948
Ariel 191 579 1.27e21 Lassell 1851
Umbriel 266 585 1.27e21 Lassell 1851
Titania 436 789 3.49e21 Herschel 1787
Oberon 583 761 3.03e21 Herschel 1787
(Mindegyik hold az Uránusz egyenlítõi síkjában kering.)
Az Uránusz gyûrûi
Távolság Szélesség
Gyûrû (km) (km)
-------- -------- ---------
1986U2R 38000 2,500
6 41840 1-3
5 42230 2-3
4 42580 2-3
Alfa 44720 7-12
Béta 45670 7-12
Éta 47190 0-2
Gamma 47630 1-4
Delta 48290 3-9
1986U1R 50020 1-2
Epszilon 51140 20-100
(A távolságot az Uránusz középpontjától a gyûrû belsõ széléig kell érteni.)
... Szaturnusz ... Uránusz ... Cordelia /.../Puck ... Neptunusz ...

Bolygó-, és holdnevek eredete
● Mindenki tudja, hogy a bolygó-, és holdnevek eredete a görög vagy római mitológiában
keresendõ. Azt viszont, hogy akikrõl kapták a neveiket, kik is voltak, már kevesebben tudják.
● Az Uránusz a kivétel. 15 ismert holdját, ellentétben a Naprendszer többi objektumával, nem az
ókori mitológiából, hanem Shakespeare színpadi mûveinek és Alexander Pope angol költõ
Fürtrablás címû szatirikus eposzának szereplõirõl nevezték el.
● A Föld az egyetlen bolygó, amelynek a magyar neve nem vezet a görög vagy római
mitológiához.
● A Merkúrnak és a Vénusznak nincs holdja.
bolygónevek eredete, holdnevek eredete
Bolygónevek eredete
Merkúr, Vénusz, Föld, Mars, Jupiter, Szaturnusz, Uránusz, Neptunusz, Plútó.
Merkúr
Merkúr a római mitológiában a kereskedelem istene. A rómaiak Hermésszel azonosították, aki a
görög mitológiában az istenek követe, az utasok oltalmazója, a holt lelkek vezetõje.
Vénusz
Vénusz a római mitológiában a kertek istennõje. Aphroditéval azonosították, aki görög
mitológiában a szépség és a szerelem istennõje.
Mars
Mars Itália és Róma egyik legrégebbi istene. A római mitológiában Mars (görögöknél Arész)
hadisten, akinek a városfalakon kívül, a Mars-mezõn emeltek templomot, mivel fegyveres hadak
nem vonulhattak be a város területére. Neki szentelték a március hónapot, azaz a régi
kalendárium elsõ hónapját, amikor a télûzõ szertartásokat végezték.
❍ A Mars holdjai
Jupiter
A római mitológiában Jupiter az ég, a nappali világosság, a vihar istene, az istenek királya, akit a
http://www.cab.u-szeged.hu/local/naprendszer/mito.htm (1 of 9)2004.08.11. 13:33:16

görög Zeusszal azonosítottak. Zeusz a görög mitológiában a legfelsõbb istenség, az istenek és

emberek ura, az olümposzi isteni család feje; nevének jelentése "fényes égbolt".
❍ A Jupiter holdjai
Szaturnusz
Szaturnusz az egyik legõsibb római isten. A vetés, a vetõmag istene, a könyörtelen idõ
jelképének tekintették. A görög mitológiabeli titánnal, Kronosszal azonosították; aki apját
Uránoszt megcsonkítva, feleségül véve saját leánytestvérét Rheiát került az égi trónra; és akinek
azt jósolták, hogy egyik fia fogja megfosztani a trónjától. Ezért valamennyi gyermekét alighogy
megszülettek sorjában lenyelte, így akarván elkerülni a jóslat beteljesülését. Rheia azonban
kijátszotta Kronoszt: megszülte legkisebb fiát Zeuszt, de egy bepólyázott követ adott át férjének.
Zeuszt egy Kréta szigeti barlangban felnevelték, majd felnõve legyõzte apját, megmentette
testvéreit.
❍ A Szaturnusz holdjai
Uránusz
A görög mitológiában az eget megszemélyesítõ isten, Gaia-Földanya férje, az elsõ, legõsibb
istennemzedék képviselõje. Kronosz (Szaturnusz), a titánok és a küklopszok apja.
❍ Az Uránusz holdjai
Neptunusz
Az egyik legõsibb római isten. A provinciákban a helyi víz- és tengeristenekkel tartották
azonosnak. A görög Poszeidónnal azonosították, aki a görög mitológiában az egyik olümposzi
fõisten, a tenger királya, Kronosz és Rheia egyik fia, Zeusz fivére.
❍ A Neptunusz holdjai
Plútó
A görög mitológiában Hadész istennek, az alvilág urának egyik elnevezése.
❍ A Plútó holdja
Holdnevek eredete
Merkúr, Vénusz, Föld, Mars, Jupiter, Szaturnusz, Uránusz, Neptunusz, Plútó
A Föld holdja
Hold
Luna a római mitológiában az éjjeli fény istennõje.

A Mars holdjai (2)
Phobos, Deimos
Phobos
Arész (Mars) és Aphrodité (Vénusz) törvénytelen kapcsolatából származó egyik gyermek.
Deimos testvére. A Phobos görög szó jelentése "félelem", innen ered a fóbia szó.
Deimos
Arész (Mars) és Aphrodité (Vénusz) törvénytelen kapcsolatából származó egyik gyermek.
Phobos testvére. A deimos szó görögül "rettegést" jelent.
A Jupiter holdjai (16)
Metis, Adrastea, Amalthea, Thebe, Io, Europa, Ganymede, Callisto, Leda, Himalia, Lysithea, Elara,
Ananke, Carme, Pasiphae, Sinope.
Metis
Métisz a görög mitológiában Ókeanosz leánya. Az értelem istennõje, Zeusz elsõ felesége. Neve
"megfontoltságot" jelent.
Adrastea
Adraszteia az igazságos végrehajtás istennõje a görög mitológiában, a büntetések és jutalmak
osztója. Nevének jelentése "elkerülhetetlen, visszafordíthatatlan".
Amalthea
Amaltheia nimfa a görög mitológiában, más változat szerint kecske, mely tejével táplálta a
csecsemõ Zeuszt Kréta szigetén, az Ida-hegyi barlangban, ahová anyja Rheia rejtette.
Thebe
Thébé Aszóposz folyamisten lánya a görög mitológiában.
Io
Ió (Inakhosz) argoszi király lánya, Zeusz kedvese a görög mitológiában. A féltékeny Héra
haragjától tartva Zeusz hófehér tehénné változtatta Iót.

Europa
Europé föníciai hercegnõ a görög mitológiában. Zeusz beleszeretett, vad bika képében elrabolta
és Kréta szigetére vitte. Tõle származik Zeusz Minósz nevû fia.
Ganymede
Ganümédész gyönyörû trójai ifjú volt a görög mitológiában. Ganümédész apja nyáját legeltette
az Ida-hegy erdõs lankáin, amikor Zeusz elbûvölve rendkívüli szépségétõl, sas képében (vagy
egy sast küldve érte) elragadta, felvitte az Olümposzra, s megtette égi pohárnokának. A
lakomákon õ töltögette a nektárt az isteneknek.
Callisto
Kallisztó vadásznimfa volt a görög mitológiában. Zeusz szerette, Héra pedig gyûlölte. Miután
Zeusz medvévé változtatta, hogy megvédje Héra bosszújától, a haragvó istennõ lenyilazta. Zeusz
Kallisztót az égre emelte, belõle lett a Nagy Medve csillagkép.
Leda
Léda spártai királyné a görög mitológiában. Az õ lánya volt Helené, akit Zeusz hattyú képében
nemzett.
Himalia
Himalia nimfa volt a görög mitológiában, aki Zeusznak három fiút szült.
Lysithea
Zeusz egyik kevese volt a görög mitológiában.
Elara
Elaré Zeusz Titüosz nevû óriás fiának az anyja a görög mitológiában.
Ananke
Ananké az elkerülhetetlen, szükségszerû végzet istennõje a görög mitológiában. Ananké két térde
között orsó pörög, amelynek a tengelye a világ tengelye.
Carme
Carme egy krétai istennõ anyja volt.
Pasiphae
Pasziphaé Héliosz lánya és Minósz krétai király felesége a görög mitológiában. Amikor Minósz
ígéretét megszegve nem áldozta fel Poszeidónnak az általa Krétára küldött gyönyörû bikát, az
isten természetellenes vágyat ébresztett Pasziphaéban az állat iránt. Pasziphaé és a bika
egyesülésébõl született Minótaurosz (a bikafejû szörnyeteg), melyet Minósz a labirintusba zárt.
Sinope

Olyan asszony volt a görög mitológiában, akinek Zeusz állítólag sikertelenül udvarolt.
A Szaturnusz holdjai (18)
Pan, Atlas, Prometheus, Pandora, Epimetheus, Janus, Mimas, Enceladus, Tethys, Telesto, Calypso,
Dione, Helene, Rhea, Titan, Hyperion, Iapetus, Phoebe.
Pan
Pán a görög mitológiában a nyájak, erdõk és mezõk istene. Pánnak kecskelábai, kecskeszarvai
voltak és testét szõr borította. Születésekor apjának nem tetszett, de az istenek mulatságosnak
találták és a Pán ("mindenkinek tetszõ") nevet adták neki. Pán mint a természet elemi erõinek
istene, oktalan rémületet úgynevezett páni félelmet kelt.
Atlas
Atlasz titán a görög mitológiában. Prométheusz testvérbátyja. Rendkívüli erejérõl híres
Olümposz elõtti istenség. Az istenek ellen harcoló titánok legyõzése után Atlasznak az égboltot
kellett tartania, Nyugat legszélén.
Prometheus
Prométheusz a görög mitológiában Iapetosz titán fia, Epimétheusz testvére. Ellopta az
Olümposzról a tüzet és az embereknek adta. Ezért a tettéért Zeusz szörnyen megbüntette.
Prométheusz nevének jelentése "elõre gondolkodó, megfontoló".
Pandora
Pandora volt a görög mitológiában az elsõ asszony, akit Zeusz Prométheusz tûzlopását
megbüntetendõ küldött az emberek közé, hogy sodorja bajba és kísértésbe az emberiséget.
Pandorától semmiféle ajándékot nem volt szabad elfogadni. Pandora megtévesztette Prométheusz
testvérét és kinyitotta az istenektõl kapott szelencét, amelybe az emberi bûnöket és gondokat
zárták, így a betegségek és a bajok szétszéledtek a Földön. Csak a remény maradt benn, mivel
Pandora lecsapta az edény fedelét. Ekként az emberiség a jobb jövõnek még a reményét is
elvesztette.
Epimetheus
Epimétheusz a görög mitológiában Iapetosz titán fia, Prométheusz testvére. Az õ felesége volt
Pandora. Epimétheusz nevének jelentése "utólag fontoló".
Janus
Janus a római mitológiában a be- és kijáratok, ajtók istene. Istene minden kezdetnek, az év elsõ
hónapjának, minden hónap elsõ napjának, az emberi élet kezdetének. Ellenkezõ irányba nézõ két
arccal, valamint 365 ujjal (az év napjainak megfelelõen) ábrázolták. A január hónap nevének

gyökere.
Mimas
A görög mitológiában egy Héphaisztosz által megsebesített titán volt.
Enceladus
Gigász a görög mitológiában. A gigászokkal folytatott harcban Athéné ráhajította Szikelia (a mai
Szicília) szigetét.
Tethys
Thetisz a legismertebb tengeristennõ (nereidák) a görög mitológiában. Akhilleusz anyja.
Telesto
Ókeanosz és Thetisz egyik lánya a görög mitológiában.
Calypso
Tengeri nimfa a görög mitológiában. Kalüpszó hét teljes esztendeig magánál tartotta
Odüsszeuszt, elrejtette a világ szeme elõl, mégsem tudta elfeledtetni a hõssel hazáját.
Dione
Dióné a görög mitológiában Aphrodité anyja és Zeusz felesége.
Helene
Helené a görög mitológiában spártai királyné, a világ legszebb asszonya.
Rhea
Õsistennõ a görög mitológiában, Kronosz (Uránosz) felesége, Zeusz anyja.
Titan
Titánok a görög mitológiában az elsõ istennemzedék, Gaia-Földanya és ég-Uránosz gyermekei.
A titánok archaikus istenségek, akik a természet elemi erõit testesítik meg, annak minden
kataszrófájával együtt.
Hyperion
Hüperion a görög mitológiában egy a titánok közül. Gaia és Uránosz fia, Héliosz apja. (Héliosz a
görög mitológiában a Nap istene. A legõsibb Olümposz elõtti isten, elemi ereje életet teremt, és
vaksággal sújtja a bûnösöket.)
Iapetus
Iapetosz titán a görög mitológiában. Gaia és Uránosz fia. Atlasz és Prométheusz apja.

Phoebe
Phoibé a görög mitológiában Héliosz napisten lánya. Õt tartották a delphoi templom és jósda
megalapítójának.
Az Uránusz holdjai (15)
Az Uránusz a kivétel. 15 ismert holdját, ellentétben a Naprendszer többi objektumával, nem az ókori
mitológiából, hanem Shakespeare színpadi mûveinek és Alexander Pope angol költõ Fürtrablás címû
szatirikus eposzának szereplõirõl nevezték el.
Cordelia, Ophelia, Bianca, Cressida, Desdemona, Juliet, Portia, Rosalind, Belinda, Puck, Miranda, Ariel,
Umbriel, Titania, Oberon.
Cordelia
Cordelia Lear király lánya volt Shakespeare Lear király címû drámájában.
Ophelia
Ophelia Polonisnak a lánya Shakespeare Hamlet címû drámájában.
Bianca
Bianca Katherine testvére Shakespeare A makrancos hölgy címû drámájában.
Cressida
Cressida Calchasnak a lánya Shakespeare Troilus és Cressida címû drámájában.
Desdemona
Desdemona Othello felesége Shakespeare Othello címû drámájában.
Juliet
Juliet (Júlia) Shakespeare Rómeó és Júlia címû drámájának tragikus sorsú hõsnõje.
Portia
Portia gazdag örökösnõ Shakespeare A velencei kalmár címû drámájában.
Rosalind
Rosalind a számûzött herceg lánya Shakespeare Ahogy tetszik címû drámájában.
Belinda
Belinda Alexander Pope A fürtrablás címû komikus eposzának hõsnõje.

Puck
Puck pajkos tündér Shakespeare Szentivánéji álom címû drámájában.
Miranda
Miranda a varázsló Prospero lánya Shakespeare A vihar címû drámájában.
Ariel
Ariel pajkos légi szellem Shakespeare A vihar címû drámájában.
Umbriel
Umbriel egy szereplõ Alexander Pope A fürtrablás címû komikus eposzában.
Titania
Titania a tündérek királynõje és Oberon felesége Shakespeare Szentivánéji álom címû
drámájában.
Oberon
Oberon a tündérek királya és Titania férje Shakespeare Szentivánéji álom címû drámájában.
Neptunusz holdjai (8)
Naiad, Thalassa, Despina, Galatea, Larissa, Proteus, Triton, Nereid.
Naiad
A najádok a görög mitológiában patak-, folyó-, forrás-nimfák. A források, ahol najádok lakoztak,
megtisztító és jósló képességgel rendelkeztek, sõt halhatatlanságot is adtak.
Thalassa
Thalassa görögül tengert jelent.
Despina
Despina nimfa volt, Poszeidón (Neptunusz) és Démétér lánya.
Galatea
Galateia a görög mitológiában tengeri istennõ, Pügmalión szerelme. Pügmalión Küprosz legendás
királya volt. Társtalanul élt, kerülte a testüket áruba bocsátó küproszi asszonyokat. Magányában
elefántcsontból szépséges nõalakot faragott, és beleszeretett mûvébe. Fohásszal fordult
Aphroditéhoz, hogy leheljen életet a szoborba. E forró szerelem meghatotta az istennõt, s életre
keltette a szobrot. Pügmalión Galateiának nevezte el, és feleségül vette.

Larissa
Larissa Pelasgus anyja volt, akit Poszeidón (Neptunusz) nemzett.
Proteus
Próteusz a görög mitológiában tengeri isten. Poszeidón fia. Képes bármilyen alakot felvenni, és
mindentudó.
Triton
Tritón a görög mitológiában tengeri isten. Poszeidón és Nereida fia. A tenger mélyén
aranypalotában él. Általában félig ember, félig hal alakjában ábrázolták.
Nereid
Nereidák a görög mitológiában tengeri istennõk. Néreusz ötven lányát nevezték így.
Plútó holdja
Charon
Kharón a görög mitológiában az alvilág révésze. Rongyos ruhájú, mord öregembernek
ábrázolták. Õ szállítja át a lelkeket az alvilági folyókon, s ezért egy obolosz fizetséget kap (a
temetési szertartás szerint a pénzdarabot a halottak nyelve alá helyezték).
... felfedezések kronológiája ... nevek eredete ... bolygók jelei ...

A Naprendszer felfedezésének kronológiája
A Naprendszer
felfedezésének
kronológiája
Az 1600 elõtti idõk, a XVII. század, a XVIII. század, a XIX. század, a XX. század.
1600 elõtti idõk

A történelem hajnalától a XVII. századig az ismert mindenséget csak a következõ 8 test alkotta:
Föld
Nap
Hold
Merkúr
Vénusz
Mars
Jupiter
Szaturnusz
Ptolemaiosz
és az "álló" csillagok. Európában a ptolemaioszi világnézet volt az uralkodó, középpontban a Földdel,

ami körül többi test keringett.
A XVII. század
http://www.cab.u-szeged.hu/local/naprendszer/kronolog.htm (1 of 4)2004.08.11. 13:33:20

1610-ben fordította Galilei elõször az égre a távcsövét. Robbanásszerû változás

történt. A XVII. század végére már 9 új objektumot fedeztek fel. Kopernikusz
tanai a Nap középpontú mindenségrõl pedig széles körben elterjedtek.
Az ismert égitestek száma 17-re, több mint a duplájára nõtt.
Callisto 1610 Galilei

Europa 1610 Galilei
Ganymede 1610 Galilei
Io 1610 Galilei
Titan 1655 Huygens
Iapetus 1671 Cassini
Rhea 1672 Cassini
Dione 1684 Cassini
Tethys 1684 Cassini
A XVIII. század
Csak 5 új égitestet fedeztek fel (az üstökösök nélkül) a XVIII. században, (mindet William Herschel).
Így már 22 égitestet ismertek:
Uránusz 1781 Herschel

Oberon 1787 Herschel
Titania 1787 Herschel
Enceladus 1789 Herschel
Mimas 1789 Herschel
A XIX. század
A Naprendszer tagjainak száma döbbenetes mértékben megnövekedett a XIX. században felfedezett
kisbolygókkal. (1899-ig 464-et ismertek már) De csak 9 nagyobb objektumot fedeztek fel, Az ismert
égitestek száma 31-re növekedett. (Majdnem duplája a XVII században ismerteknek)
Neptune 1846 Adams, Le Verrier

Triton 1846 Lassell
Hyperion 1848 Bond

Ariel 1851 Lassell

Umbriel 1851 Lassell
Phobos 1877 Hall
Deimos 1877 Hall
Amalthea 1892 Barnard
Phoebe 1898 Pickering
A XX. század
A XX. században 40 nagyobb égitestet (valamint üstökösök és kisbolygók ezreit) fedeztek fel. (17-et a
Voyager szondák.). Több mint a duplájára nõtt megint az ismert égitestek száma a Naprendszerben.
Pontosan 71-re:
Himalia 1904 Perrine

Elara 1905 Perrine
Pasiphae 1908 Melotte
Sinope 1914 Nicholson
Pluto 1930 Tombaugh
Carme 1938 Nicholson
Lysithea 1938 Nicholson
Miranda 1948 Kuiper
Nereid 1949 Kuiper
Ananke 1951 Nicholson
Janus 1966 Dollfus
Leda 1974 Kowal
Charon 1978 Christy
Adrastea 1979 Jewitt

Metis 1979 Synnott
Thebe 1979 Synnott
Epimetheus 1980 Walker
Atlas 1980 Terrile
Calypso 1980 Pascu et. al.
Helene 1980 Laques et. al.
Pandora 1980 Collins et. al.
Prometheus 1980 Collins et. al.
Telesto 1980 Reitsema et. al.
Puck 1985 Voyager 2

Belinda 1986 Voyager 2

Bianca 1986 Voyager 2
Cordelia 1986 Voyager 2
Cressida 1986 Voyager 2
Desdemona 1986 Voyager 2
Juliet 1986 Voyager 2
Ophelia 1986 Voyager 2
Portia 1986 Voyager 2
Rosalind 1986 Voyager 2
Despina 1989 Voyager 2
Galatea 1989 Voyager 2
Larissa 1989 Voyager 2
Naiad 1989 Voyager 2
Proteus 1989 Voyager 2
Thalassa 1989 Voyager 2
Pan 1990 Showalter
... "Leg"-ek ... felfedezésék kronológiája ... nevek eredete ...

http://www.cab.u-szeged.hu/local/naprendszer/kep/csilltor/copernic.gif
http://www.cab.u-szeged.hu/local/naprendszer/kep/csilltor/copernic.gif2004.08.11. 13:33:23
http://www.cab.u-szeged.hu/local/naprendszer/kep/csilltor/galilei.gif
http://www.cab.u-szeged.hu/local/naprendszer/kep/csilltor/galilei.gif2004.08.11. 13:33:25
http://www.cab.u-szeged.hu/local/naprendszer/kep/csilltor/huygens.gif
http://www.cab.u-szeged.hu/local/naprendszer/kep/csilltor/huygens.gif2004.08.11. 13:33:26
http://www.cab.u-szeged.hu/local/naprendszer/kep/csilltor/cassini.gif
http://www.cab.u-szeged.hu/local/naprendszer/kep/csilltor/cassini.gif2004.08.11. 13:33:27
http://www.cab.u-szeged.hu/local/naprendszer/kep/csilltor/jcada.gif
http://www.cab.u-szeged.hu/local/naprendszer/kep/csilltor/jcada.gif2004.08.11. 13:33:29
http://www.cab.u-szeged.hu/local/naprendszer/kep/csilltor/tombaugh.gif
http://www.cab.u-szeged.hu/local/naprendszer/kep/csilltor/tombaugh.gif2004.08.11. 13:33:30
http://www.cab.u-szeged.hu/local/naprendszer/kep/urszonda/voyager.gif
http://www.cab.u-szeged.hu/local/naprendszer/kep/urszonda/voyager.gif2004.08.11. 13:33:31
A Naprendszer adatai
A Naprendszer felfedezésének kronológiája, valamint a "Leg"-ek a Naprendszerben címû oldalak az

alábbi adatok néhány érdekes vonatkozását hangsúlyozzák ki.
● Keringési adatok és történelmi vonatkozások

● Fizikai jellemzõk
● A bolygók egyéb adatai
Keringési adatok és történelmi vonatkozások
Közp. Távolság K-periódus

Név # Égitest (000 km) (nap) Inkl Excen Felfedezõ
Dátum A.K.A.
--------- ---- ------- -------- -------- ----- ----- ----------
---- -------
Nap - - - - - -
- -
Merkúr I Nap 57910 87.97 7.00 0.21

- -
Vénusz II Nap 108200 224.70 3.39 0.01
- -
Föld III Nap 149600 365.26 0.00 0.02
- -
Mars IV Nap 227940 686.98 1.85 0.09
- -
Jupiter V Nap 778330 4332.71 1.31 0.05
- -
Szaturnusz VI Nap 1429400 10759.50 2.49 0.06
- -
http://www.cab.u-szeged.hu/local/naprendszer/data.htm (1 of 8)2004.08.11. 13:33:33

Uránusz VII Nap 2870990 30685.00 0.77 0.05 Herschel

1781
Neptunusz VIII Nap 4504300 60190.00 1.77 0.01 Adams(9)
1846
Plútó IX Nap 5913520 90800 17.15 0.25 Tombaugh
1930
Hold I Föld 384 27.32 23.50 0.05

- - (a)
Phobos I Mars 9 0.32 1.00 0.01 Hall

1877
Deimos II Mars 23 1.26 1.80 0.00 Hall
1877 (b)
Metis XVI Jupiter 128 0.29 0.00 0.00 Synnott

1979 1979 J 3
Adrastea XV Jupiter 129 0.30 0.00 0.00 Jewitt(1)
1979 1979 J 1
Amalthea V Jupiter 181 0.50 0.40 0.00 Barnard
1892
Thebe XIV Jupiter 222 0.67 0.80 0.02 Synnott
1979 1979 J 2
Io I Jupiter 422 1.77 0.04 0.00 Galilei(2)
1610
Europa II Jupiter 671 3.55 0.47 0.01 Galilei(2)
1610
Ganymede III Jupiter 1070 7.15 0.19 0.00 Galilei(2)
1610
Callisto IV Jupiter 1883 16.69 0.28 0.01 Galilei(2)
1610
Leda XIII Jupiter 11094 238.72 27.00 0.15 Kowal
1974
Himalia VI Jupiter 11480 250.57 28.00 0.16 Perrine
1904
Lysithea X Jupiter 11720 259.22 29.00 0.11 Nicholson
1938
Elara VII Jupiter 11737 259.65 28.00 0.21 Perrine
1905
Ananke XII Jupiter 21200 -631 147.00 0.17 Nicholson
1951

Carme XI Jupiter 22600 -692 163.00 0.21 Nicholson

1938
Pasiphae VIII Jupiter 23500 -735 147.00 0.38 Melotte
1908
Sinope IX Jupiter 23700 -758 153.00 0.28 Nicholson
1914
Pan XVIII Szaturnusz 134 0.58 0.00 0.00 Showalter

1990 1981 S 13
Atlas XV Szaturnusz 138 0.60 0.00 0.00 Terrile
1980 1980 S 28
Prometheus XVI Szaturnusz 139 0.61 0.00 0.00 Collins(3)
1980 1980 S 27
Pandora XVII Szaturnusz 142 0.63 0.00 0.00 Collins(3)
1980 1980 S 26
Epimetheus XI Szaturnusz 151 0.69 0.34 0.01 Walker(8)
1980 1980 S 3
Janus X Szaturnusz 151 0.69 0.14 0.01 Dollfus(8)
1966 1980 S 1
Mimas I Szaturnusz 186 0.94 1.53 0.02 Herschel
1789
Enceladus II Szaturnusz 238 1.37 0.02 0.00 Herschel
1789
Tethys III Szaturnusz 295 1.89 1.09 0.00 Cassini
1684
Telesto XIII Szaturnusz 295 1.89 0.00 0.00 Reitsema(6)
1980 1980 S 13
Calypso XIV Szaturnusz 295 1.89 0.00 0.00 Pascu(7)
1980 1980 S 25
Dione IV Szaturnusz 377 2.74 0.02 0.00 Cassini
1684
Helene XII Szaturnusz 377 2.74 0.20 0.01 Laques(4)
1980 1980 S 6, Dione B
Rhea V Szaturnusz 527 4.52 0.35 0.00 Cassini
1672
Titan VI Szaturnusz 1222 15.95 0.33 0.03 Huygens
1655
Hyperion VII Szaturnusz 1481 21.28 0.43 0.10 Bond(5)
1848
Iapetus VIII Szaturnusz 3561 79.33 14.72 0.03 Cassini
1671

Phoebe IX Szaturnusz 12952 -550.48 175.30 0.16 Pickering

1898
Cordelia VI Uránusz 50 0.34 0.14 0.00 Voyager-2

1986 1986 U 7
Ophelia VII Uránusz 54 0.38 0.09 0.00 Voyager-2
1986 1986 U 8
Bianca VIII Uránusz 59 0.43 0.16 0.00 Voyager-2
1986 1986 U 9
Cressida IX Uránusz 62 0.46 0.04 0.00 Voyager-2
1986 1986 U 3
Desdemona X Uránusz 63 0.47 0.16 0.00 Voyager-2
1986 1986 U 6
Juliet XI Uránusz 64 0.49 0.06 0.00 Voyager-2
1986 1986 U 2
Portia XII Uránusz 66 0.51 0.09 0.00 Voyager-2
1986 1986 U 1
Rosalind XIII Uránusz 70 0.56 0.28 0.00 Voyager-2
1986 1986 U 4
Belinda XIV Uránusz 75 0.62 0.03 0.00 Voyager-2
1986 1986 U 5
Puck XV Uránusz 86 0.76 0.31 0.00 Voyager-2
1985 1985 U 1
Miranda V Uránusz 130 1.41 4.22 0.00 Kuiper
1948
Ariel I Uránusz 191 2.52 0.00 0.00 Lassell
1851
Umbriel II Uránusz 266 4.14 0.00 0.00 Lassell
1851
Titania III Uránusz 436 8.71 0.00 0.00 Herschel
1787
Oberon IV Uránusz 583 13.46 0.00 0.00 Herschel
1787
Naiad III Neptunusz 48 0.29 0.00 0.00 Voyager-2

1989 1989 N 6
Thalassa IV Neptunusz 50 0.31 4.50 0.00 Voyager-2
1989 1989 N 5
Despina V Neptunusz 53 0.33 0.00 0.00 Voyager-2
1989 1989 N 3
Galatea VI Neptunusz 62 0.43 0.00 0.00 Voyager-2

1989 1989 N 4
Larissa VII Neptunusz 74 0.55 0.00 0.00 Voyager-2
1989 1989 N 2
Proteus VIII Neptunusz 118 1.12 0.00 0.00 Voyager-2
1989 1989 N 1
Triton I Neptunusz 355 -5.88 157.00 0.00 Lassell
1846
Nereid II Neptunusz 5513 360.13 29.00 0.75 Kuiper
1949
Charon I Plútó 20 6.39 98.80 0.00 Christy

1978
Kulcs:
Közp. égitest: Nap, vagy bolygó, ami körül az adott égitest kering.
Távolság Közepes távolság a Nap vagy a bolygó középpontjáig
x1000 km.
Dátum A felfedezés éve.
K-periódus Sziderikus keringésidõ napokban. (Negatív elõjel =
rertrográd.).
Inkl A pálya inklinációja.
Excen A pálya excentricitása.
A.K.A Átmeneti elnevezés.
megjegyzés:
(1) és Danielson
(2) és Marius
(3) és társai
(4) és Lecacheux
(5) és Lassell
(6) valamint Smith és társai
(7) valamint Smith és társai
(8) valamint Larson és Fountain
(9) valamint Le Verrier, Galle és d'Arrest
(a) A Hold inklinációja 18.2 és 28.6 között változik.
(b) A Deimos inklinációja 0.9 és 2.7 között változik.

Fizikai jellemzõk
Sugár Tömeg Forgás Kiterjedés
Név (km) (kg) Sûrûség Alb Lm (nap) (km)
--------- ------- ------- ------- --- ----- ------ ----------
Nap 695000 1.99e30 1.41 ? -26. 24.6
Merkúr 2439 3.30e23 5.42 .10 -1.9 58.6

Vénusz 6052 4.87e24 5.25 .65 -4.4 -243
Föld 6378 5.98e24 5.52 .37 - 0.99
Mars 3397 6.42e23 3.94 .15 -2.0 1.03
Jupiter 71492 1.90e27 1.33 .52 -2.7 0.41
Szaturnusz 60268 5.69e26 0.69 .47 0.7 0.45
Uránusz 25559 8.69e25 1.27 .51 5.5 -0.72
Neptunusz 24764 1.02e26 1.64 .41 7.8 0.67
Plútó 1160 1.32e22 2.02 .3 15.1 -6.39 (z)
(Föld holdja)
Hold 1738 7.35e22 3.34 .12 -12.7 K
(Mars holdjai)
Phobos 11 1.08e16 2.0 .06 11.3 K 13.5 x 10.8 x
9.4
Deimos 6 1.80e15 1.7 .07 12.3 K 7.5 x 6.1 x
5.5
(Jupiter holdjai)
Metis 20 9.56e16 2.8 .05 17.5 ?
Adrastea 10 1.91e16 4.5 .05 18.7 ? 12.5 x 10 x
7.5
Amalthea
94 7.17e18 1.8 .05 14.1 K 135 x 83 x 75
Thebe 50 7.77e17 1.5 .05 16.0 K 55 x 45
Io 1815 8.94e22 3.55 .61 5.0 K
Europa 1569 4.80e22 3.01 .64 5.3 K
Ganymede 2631 1.48e23 1.95 .42 4.6 K
Callisto 2400 1.08e23 1.86 .20 5.6 K
Leda 8 5.68e15 2.7 ? 20.2 ?
Himalia 93 9.56e18 2.8 ? 15.0 0.4
Lysithea 18 7.77e16 3.1 ? 18.2 ?
Elara 38 7.77e17 3.3 ? 16.6 0.5

Ananke 15 3.82e16 2.7 ? 18.9 ?

Carme 20 9.56e16 2.8 ? 17.9 ?
Pasiphae 25 1.91e17 2.9 ? 16.9 ?
Sinope 18 7.77e16 3.1 ? 18.0 ?
(Szaturnusz holdjai)
Pan 10 ? ? .5 ? ?
Atlas 15 ? ? .9 18.0 ? 20 x 10
Prometheus 46 2.70e17 0.7 .6 15.8 ? 72 x 43 x 32
Pandora 42 2.20e17 0.7 .9 16.5 ? 57 x 42 x 31
Epimetheus 57 5.60e17 0.7 .8 15.7 K 72 x 54 x 49
Janus 89 2.01e18 0.67 .8 14.5 K 98 x 96 x 75
Mimas 196 3.80e19 1.17 .5 12.9 K
Enceladus 250 8.40e19 1.24 .99 11.7 K
Tethys 530 7.55e20 1.21 .9 10.2 K
Telesto 15 ? ? .5 18.7 ? 17 x 14 x 13
Calypso 13 ? ? .6 19.0 ? 17 x 11 x 11
Dione 560 1.05e21 1.43 .7 10.4 K
Helene 16 ? ? .7 18.4 ? 18 x 16 x 15
Rhea 765 2.49e21 1.33 .7 9.7 K
Titan 2575 1.35e23 1.88 .21 8.3 K
Hyperion 143 1.77e19 1.4 .3 14.2 kaotikus 205 x 130 x
110
Iapetus 730 1.88e21 1.21 .2 11.1 K (y)
Phoebe 110 4.00e18 0.7 .06 16.5 0.4
(Uránusz holdjai)
Cordelia 13 ? ? .07 24.0 ?
Ophelia 16 ? ? .07 24.0 ?
Bianca 22 ? ? .07 23.0 ?
Cressida 33 ? ? .07 22.0 ?
Desdemona 29 ? ? .07 22.0 ?
Juliet 42 ? ? .07 22.0 ?
Portia 55 ? ? .07 21.0 ?
Rosalind 27 ? ? .07 22.0 ?
Belinda 34 ? ? .07 22.0 ?
Puck 77 ? ? .07 20.0 ?
Miranda 236 6.30e19 1.15 .27 16.5 K 240 x 234 x
233
Ariel 579 1.27e21 1.56 .34 14.4 K 581 x 578 x
578

Umbriel 585 1.27e21 1.52 .18 15.3 K

Titania 789 3.49e21 1.70 .27 14.0 K
Oberon 761 3.03e21 1.64 .24 14.2 K
(Neptunusz holdjai)
Naiad 29 ? ? .06 25.0 ?
Thalassa 40 ? ? .06 24.0 ?
Despina 74 ? ? .06 23.0 ?
Galatea 79 ? ? .06 23.0 ?
Larissa 96 ? ? .06 21.0 ? 104 x 89
Proteus 209 ? ? .06 20.0 ? 218 x 208 x
201
Triton 1350 2.14e22 2.0 .7 13.6 K
Nereid 170 ? ? .2 18.7 ?
(Plútó holdja)
Charon 635 1.47e21 1.37 .5 16.8 K (z)
Kulcs:
Sugár Egyenlítõi átmérõ km-ben.
Tömeg Atmoszférával, de követõi (holdak, gyûrûk) nélkül.
Sûrûség Sûrûség g/cm3-ben.
Alb Az objektum albedója
Lm Az objektum látszó magnitúdója, oppozícióban.
Forgás Az egyenlítõi vidék sziderikus forgásideje (negatív =
retrográd, K = kötött keringés).
Kiterjedés Nem gömbszerû testek esetén.
megjegyzés:
(y) Az Iapetus magnitúdója 10.2 és 11.9 között változik.
(z) A Plútó és a Charon tömege, sugara és sûrûsége eléggé vitatható.
( ) Számos adat több tizedesjegyet tartalmaz, mint amennyi kifért.
A bolygók egyéb adatai
... A Naprendszer adatai ... A bolygók járulékos adatai ... "Leg"-ek ...

Merkúr
Merkúr
A Merkúr a Naphoz legközelebbi, méretét tekintve pedig a nyolcadik legnagyobb bolygó.

❍ Naptól mért közepes távolság: 57,910,000 km (0.38 CSE)
❍ átmérõ: 4,878 km
Merkúr a római mitológiában a kereskedelem istene. A rómaiak Hermésszel azonosították, aki a görög
mitológiában az istenek követe, az utasok oltalmazója, a holt lelkek vezetõje.
A Merkúr forgása, felszíne, légköre.
● Nála csak a Plútó kisebb. A Merkúrénál nagyobb átmérõvel két hold is büszkélkedhet, ezek a
Ganymede és a Titán. Igaz ugyan, hogy a Merkúr sûrûsége kb. háromszor nagyobb az õt lekörözõ
holdakénál.
● A Merkúrt csak egyetlen ûrszonda, a Mariner-10 látogatta meg. 1973-ban és 1974-ben háromszor
repült el mellette. Felszínének csak a 45%-át térképezték fel.
● A Merkúr bolygó viszonylag fényes, nála csak a Jupiter, a Vénusz és idõnként a Mars ragyog
http://www.cab.u-szeged.hu/local/naprendszer/merk.htm (1 of 3)2004.08.11. 13:33:37

Merkúr
fényesebben. Mégis elég nehéz megfigyelnünk, mert mindig a Nap közelében jár. Kicsiny
pályaátmérõje miatt sohasem távolodik el 28 foknál messzebbre a Naptól, és ezért csak akkor
figyelhetõ meg távcsõ nélkül, amikor este vagy hajnalban a horizont közelében tartózkodik. A
bolygó észlelését az is nehezíti, hogy korongjának átmérõje még távcsõben is rendkívül
kicsinynek látszik. Alsó együttállásban 12,9 ívmásodperc a látszólagos átmérõ, pedig ilyenkor
látszik a legnagyobbnak, minthogy ilyenkor van a Merkúr a Nap és a Föld között. Felsõ
együttállásban, amikor a Nap átellenes oldalán található, a bolygókorong látszólagos átmérõje
csupán a maximális egyharmada.
● A bolygó háromszor fordul meg tengelye körül, mialatt két teljes keringést végez a Nap körül. Az
elméleti vizsgálatok során kiderült, hogy a keringési és a forgási periódus hosszának e különleges
arányáért a bolygó testében fellépett erõs dagálysúrlódás a felelõs. A jelenség hasonló ahhoz,
mint ami a Hold esetében játszódott le, csak az a lényeges különbség, hogy a Merkúr rendkívüli
mértékben elnyúlt ellipszis alakú pályája idézte elõ, hogy a bolygó két keringés alatt három
forgást végez, míg a Hold esetében a két periódus tökéletesen kiegyenlítõdött. Amikor a Merkúr
a legközelebb jár a Naphoz, pályamenti sebessége olyan nagy, hogy az ebbõl adódó szögsebesség
felülmúlja a tengelyforgásét. Ezért azután a bolygó felszínén álló képzeletbeli megfigyelõ
számára olyan jelenség következne be, amely az egész Naprendszerben egyedülálló. Néhány
napon át a Nap a szokásossal ellentétes irányban haladna az égen, majd ismét megfordulva
folytatná útját az égitestek között. Ha a megfigyelõnk úgy helyezkedne el a Merkúron, hogy a
perihéliumátmenet idején a Napot a keleti horizonton látná, tanúja lehetne annak, amint
csillagunk feltûnik a horizonton, visszafordul, lebukik az alá, majd röviddel késõbb ismét felkel,
hogy most már folytassa is égi útját.
● A Merkúr felszíne a Holdéhoz

hasonló: kráterekkel borított fennsíkok és egyenletesebb felszínû vulkanikus síkságok tagolják.
Felszínén terül el a mintegy 1400 km átmérõjû koncentrikus, kör alakú Caloris medence, amely
egy hatalmas becsapódás során keletkezhetett.
● A Merkúr felületének minden négyzetméterére hatszor annyi sugárzás érkezik a Napból, mint a
Föld azonos nagyságú területére. A bolygó nappali hõmérséklete elég magas, átlagban 600 K
(kb. 330 Celsius fok), miközben eléri a 750 K (480 Celsius fok) körüli maximumot. Ugyanakkor
éjszaka a hõmérséklet 90 K-re (kb. -180 Celsius fok) süllyed.

Merkúr
● A Merkúrnak nincs észrevehetõ sûrûségû légköre. Tekintettel arra

ugyanis, hogy a bolygó napsütötte oldala igen forró, fel kell tételeznünk, hogy még a
legnehezebb gázok is eltávoztak onnan. Ráadásul az összes bolygó közül a Merkúr felszínének
fényvisszaverõ képessége a leggyengébb, leginkább a sötét holdtalajéhoz hasonló. A Merkúr
felszíne által szórt napfény színképi vizsgálata is megerõsíti, hogy a bolygónak nincs kimutatható
légköre.
● Anyagi, kémiai összetételét tekintve a Merkúr Föld típusú bolygó.

Kicsiny mérete ellenére a Merkúr sûrûsége közel azonos a Földével, ami azt sugallja, hogy
vastartalma a Földének nagyjából a kétszerese lehet. A vas-nikkel mag a bolygó sugarának
nagyjából a 75%-át teszi ki. Ez a mag képviseli a bolygó tömegének a 80%-át.
● A Merkúr mágneses tere csaknem eléri a Földön mért mágneses tér erõsségének 1%-át.
● A Merkúrnak nincs holdja.
... Nap ... Merkúr ... Vénusz ... Föld ...

Ûrszondák
Ûrszondák
Az ûrszondák közül csak azokat említjük meg, amelyek szóba kerülnek az egyes oldalakon.
● Luna
● Mariner
● Apollo-program
● Pioneer
● Viking
● Voyager
● Giotto
● HST
● Galileo-program
● Magellán-program
● Ulysses-program
Luna
Szovjet holdkutató ûrszondasorozat (korábbi nevén Lunyik), 1959 - 1976 között 24 tagja
indult.
Luna-1, Luna-2, Luna-3, Luna-9, Luna-10, Luna-17
● Luna-1
Holdszonda, az elsõ Hold felé irányított ûrrakéta, amely az elsõ mesterséges bolygó
lett. A Luna-1 feladata a Hold megközelítése, a kozmikus sugárzás, a napszél, a
mikrometeoritok, az interplanetáris anyag és a Hold mágneses terének vizsgálata.
1959 januárjában indították.
● Luna-2
Holdrakéta, az elsõ mesterséges égitest, amely elérte a Hold felszínét. Feladata a Hold
eltalálása és a Luna-1-hez hasonlóan a Föld-Hold, valamint a Hold körüli térség
vizsgálata.
1959 szeptemberében indították.
● Luna-3
http://www.cab.u-szeged.hu/local/naprendszer/urszon.htm (1 of 6)2004.08.11. 13:33:42

Ûrszondák
Holdszonda, amely elõször készített felvételeket a Hold túlsó, Földrõl nem látható
oldaláról 1959-ben. Egyúttal ezek voltak az elsõ, ûreszközrõl végrehajtott csillagászati
megfigyelések a világûrben.
1959 októberében indították.
● Luna-9
Holdszonda, amely az elsõ sima leszállást hajtotta végre a Holdon és az elsõ helyszíni
panoráma-felvételeket közvetítette a Földre. Ez volt az elsõ eset az ûrhajózás történetében,
hogy egy ûreszköz idegen égitest felszínén mûködött és képeket közvetített.
1966 januárjában indították.
● Luna-10
Holdszonda, amely a Hold elsõ mesterséges holdja lett.
1966 márciusában indították.
● Luna-17
Holdszonda, amely elsõ alkalommal juttatott a Hold felszínére önjáró berendezést, a
Lunohod-1-et. Feladata a Hold adott területére sima leszállással leszállással eljuttatni egy
mozgó holdlaboratóriumot.
1970 novemberében indították.
Mariner
Amerikai bolygókutató ûrszonda sorozat. 1962 - 1972 között tíz tagja indult a Mars, a Vénusz
és a Merkúr felé, majd 1977-ben Voyager néven kettõ a külsõ nagybolygókhoz.
Mariner-2, Mariner-4, Mariner-9, Mariner-10

●
Mariner-2
A Mariner-1 sikertelen indítása után a Mariner-2 1962-ben került a
Vénusz felé tartó mesterségesbolygó-pályára mint az USA elsõ
ûrszondája a bolygóközi térben. Ez volt az elsõ ûreszköz, amely
méréseket továbbított a Földre egy másik bolygó közvetlen
közelébõl.
● Mariner-4
A Mariner-3 sikertelen indítása után a Mariner-4 1964 végén indult a Mars felé. Ez volt
az elsõ ûreszköz, amely fényképet továbbított a Földre egy másik bolygó felszínérõl.
Legfontosabb berendezése a televíziós kamera volt, amely az elsõ közelfelvételeket
készítette a Marsról. Összesen 21 felvételt készített.

Ûrszondák
(Mariner-5)
● Mariner-9
Ez volt az elsõ ûreszköz, amely egy idegen bolygó mesterséges holdjaként mûködött. A
Mariner-9 útjának legfontosabb eredménye a Mars elsõ teljes térképének az elkészítése
volt.
● Mariner-10
A Vénusz és a Merkúr bolygó kutatására 1973-ban indított ûrrakéta.
Az elsõ mûszeres szonda a Naprendszer legbelsõ bolygója, a Merkúr
közelében, az elsõ kísérlet a gravitációs hintamanõver alkalmazására
két célpont vizsgálata érdekében, és az elsõ program, melynek során az
ûreszköz heliocentrikus pályán többször visszatért célpontjához.
Apollo-program
Amerikai holdkutatási program 1969 - 1972 között, amelynek célja emberek Holdra
juttatása volt. E célra fejlesztették ki a Saturn-V hordozórakétát és az Apollo ûrhajórendszert.
Ember elõször 1969. július 21-én 3 óra 56 perckor (UT) lépett a Hold felszínére (Neil
Armstrong). Az Apollo-program jelentõs mûszaki és tudományos eredményeket hozott. A
Holdon hagyott öt mûszeres állomás 1977-ig mûködött, az összegyûjtött adatok és a közel 400 kg
Földre hozott holdkõzet elemzése további kutatási programok tárgya. Az Apollo háromszemélyes
ûrhajórendszerbõl 15 repült emberrel a fedélzetén, ebbõl 11 az Apollo-programban, három pedig
a Skylab-1 ûrállomásra szállított személyzetet.
(Edwin Aldrin aki Neil Armstrong után nemsokkal lépett a Holdra)

Ûrszondák
Az Apollo-15 program keretében (1981. július 26-án) a Hold felszínére

juttatott Lunar Rover holdjárót telepekkel üzemeltették. Hatótávolsága 92
km, tömege 209 kg, fölépítése rendkívül törékeny. A földi nehézségi
erõtérben az asztronauták súlya alatt összetörne. A Holdon az utasok súlya
csupán a földi érték egyhatoda, ezért lehetett a jármûvet is könnyebbre
méretezni.
Pioneer
Amerikai hold- és bolygókutató ûrszondasorozat. 1958 - 1973 között 11, 1978-ban Pioneer-
Vénusz néven két tagját bocsátották föl. A Jupitert és a Szaturnuszt vizsgáló 1972-ben illetve
1973-ban indított Pioneer-10 és Pioneer-11 az elsõ ûrszondák voltak az óriásbolygók közelében,
egyben az elsõ ember alkotta ûreszközök, amelyek elhagyták a Naprendszert.
● Pioneer-10 és Pioneer-11
A Jupiter megközelítésére indított ûrrakéták. Az elsõ ûreszközök, amelyek eljutottak a
külsõ bolygókig, az elsõ ember készítette objektumok melyek elhagyták a Naprendszert,
az elsõ ûreszközök melyek indításakor a pálya hintamanõverrel történõ alakítását elõre
betervezték. Gazdag megfigyelési anyagot szolgáltatott a Jupiterrõl és környezetérõl,
illetve a Szaturnuszról is.
Viking
Amerikai Mars-kutató ûrszondák elnevezése. Az 1975-ben indított Viking-1
és Viking-2 Marsra leszállt egysége az esetleges marsi élet kimutatására végzett
(nem egyértelmû eredménnyel) kísérleteket (1976). A keringõ egység nagy
felbontású felvételeket közvetített a Marsról és holdjairól.
Voyager
Amerikai bolygókutaó ûrszondák neve. A Voyager-1 és Voyager-
2 (másnéven Mariner-11 és Mariner-12) indult a külsõ
nagybolygók kutatására. A bolygók kedvezõ együttállása lehetõvé
tette sorban a Jupiter (1979), a Szaturnusz (1980-81), az Uránusz
(1986) és a Neptunusz (1989) végiglátogatását. Mindkét ûrszonda
elhagyta a Naprendszert.

Ûrszondák
Giotto
Az elsõ európai bolygóközi ûrszonda. Az ESA ûrszondája a Halley-üstökös vizsgálatára.
1985. július 2-án indult, 1986. március 16-án 600 kilométerre közelítette meg az üstökös magját
és tv-képeket közvetített róla.
HST (Hubble Space Telescope = Hubble Ûrteleszkóp)

A távirányítással mûködtetett ûrtávcsõvel 100-szor halványabb égitestek
is megfigyelhetõk, mint a földi óriástávcsövekkel. A Föld körül keringõ
obszervatórium, amelyet az ESA és a NASA közösen bocsátott fel 1990-
ben. A 2,4 méter tükörátmérõjû ûrtávcsõ a látható és az ultraibolya-
sugárzás vizsgálatára szolgál. Feladata az, hogy a látható tartományban
élesebb képet adjon, mint a földi távcsövek, és képes legyen halványabb
fényforrások észlelésére is. A felbocsátás után azonban hibát észleltek a fõ optikai rendszerben,
amely nagy mértékben leszûkítette a mûködési területét, és amit késõbb kijavítottak az ûrben.
Galileo-program
Tudományos szempontból igen nagyratörõ kutatási program, amelyet a NASA
fejlesztett ki. Ennek során egy keringõ, légkörbe hatoló szonda indult a Jupiter
holdjainak, légkörének, gyûrûinek és magnetoszférájának a vizsgálatára.
Eredetileg 1982-ben szerették volna indítani, de többször is késedelmet okozott
a megfelelõ hordozórakéta hiánya.
Magellán-program
Az USA-ban a NASA által kidolgozott ûrprogram, amely egy ferde
letapogatású radar segítségével a Vénusz körüli pályáról kilométeresnél
finomabb felbontásban térképezte fel a bolygót. A bolygót körülvevõ
felhõtakaró miatt használtak radart, és a létrehozott képet a televíziós
képhez hasonlóan lehetett megjeleníteni. A Vénusz-radar térképezési

Ûrszondák
technikáját elsõként a szovjet Venyera-15 és -16 ûrszondák használták 1983-ban. A Magellán-

program célja a finomabb felbontású és a teljes felszínre kiterjedõ térképezés. Az ûrszondát 1989.
májusában bocsátották fel NASA ûrrepülõgép segítségével, és 1990-ben kezdte meg a kutatást.
Ulysses-program
Az ESA és a NASA közös ûrkutatási programja a Nap és a napszél magas naprajzi
szélességekrõl történõ megfigyelésére. Ehhez arra van szükség, hogy az ûrszonda olyan pályán
haladjon, amely átmegy a Nap pólusai felett, ehhez pedig a Jupiter gravitációs hatása szükséges.
Az ûrhajót a NASA ûrrepülõgépérõl indították 1990. október 6-án. Elõször a Jupiter felé indult,
ahol mozgása kilép az ekliptika síkjából, és a Nap fölött körülbelül 1 CSE távolságra halad el. Az
ûrszondát radioizotópos termoelektromos generátor látja el energiával. Eredeti neve
"International Solar Polar Mission" (Nemzetközi Nappólus Küldetés) volt, és a tervek szerint két
ûrszonda indult volna, de a NASA szondáját törölték a programból.
... bolygókutatás, ûrkutatás ... ûrszondák ... távcsõ ...

http://www.cab.u-szeged.hu/local/naprendszer/kep/urszonda/marin2.gif
http://www.cab.u-szeged.hu/local/naprendszer/kep/urszonda/marin2.gif2004.08.11. 13:33:46
Bolygókutatás, ûrkutatás
A Naprendszer megismerésében ugrásszerû fejlõdést jelentett a bolygók mellett elrepülõ, körülöttük

keringõ vagy a felszínükre leszálló ûrszondák indítása.
rakéta, ûrszondák, Hohmann-féle átmeneti pályák
● Az ûrkutatás kulcsa a rakéta, az egyetlen olyan meghajtási mód, amely a csaknem teljesen
légüres világûrben egyáltalán mûködni képes. A rakéta a hatás-ellenhatás elve alapján
mûködik: ha egy fúvókából forró gázok áramlanak ki adott irányba, akkor ez a rakétát az
ellenkezõ irányba löki. A rakéta folyamatosan gyorsul, egészen addig míg az üzemanyaga el nem
fogy. A rakéta végsebessége a kiáramló gázok sebességétõl és a szerkezet tömegarányától függ
(ez a rakéta és az üzemanyag együttes tömegének és a rakéta tömegének a hányadosa).
● Ahhoz, hogy a rakéta leküzdhesse a földi gravitációt és kijuthasson a világûrbe, legalább az elsõ
kozmikus sebességet el kell érnie. A ma használatos rakéták hatógázainak kiáramlási sebessége
ennél lényegesen kisebb, így a földi gravitáció vonzása csak nagy tömegarány (vagyis sok
üzemanyag kell hozzá) esetén küzdhetõ le. Ezért a rakétatervezõk egymás tetejére rakva több
lépcsõt képeznek ki (vagy néhány "lépcsõt" egy központi mag köré csoportosítva helyeznek el), s
ezek a lépcsõk üzemanyagkészletük kifogytával sorban leválnak ezzel javítva a rakéta
tömegarányát.
Az elsõ rakéták indítása óta az ûrrepülés mûszaki

fejlõdése gyors ütemben haladt. Ûrszondák
repültek el elsõsorban a Hold, majd -a Merkúrtól
a Neptunuszig- az összes nagybolygó mellett.
Pályára álltak a Vénusz, a Hold, és a Mars körül,
sõt az utóbbiak felszínére is leszálltak. Emberek
jártak a Holdon, ahonnan kõzetmintákat hoztak
a Földre, s ahol távirányítású automatikus holdjárók közlekedtek. Az 1980-as években az
ûrszondák megközelítettek két üstököst, 1991-ben és 1993-ban pedig kisbolygókat. A Galileo-
ûrszonda jelenleg (1996) Jupiter körüli pályán van, légkörkutató egysége pedig nemrégen
http://www.cab.u-szeged.hu/local/naprendszer/urkut.htm (1 of 3)2004.08.11. 13:33:53

behatolt a Jupiter felhõtakarója alá. Elképzelhetõ, hogy a jövõ század elején újra ûrhajósok
lépnek a Hold felszínére, és hogy ugyancsak a jövõ század során a Marsra is eljuthat ez ember. A
csillagászok munkáját Föld körül keringõ távcsövek segítik. A bolygók kutatása folytatódik. A
közeljövõben talán automatikus szondával talajmintát lehet hozni a Marsról egy Föld körül
keringõ laboratórium fedélzetére (biztonsági okokból nem a Földre). A már rendszeresen
közlekedõ ûrrepülõgéppel bonyolult mûszerek is Föld körüli pályára állíthatók, mint például az
1990-ben a Hubble ûrtávcsõ, amit már javítottak is az ûrben (most már jól mûködik).
● Az ûrszondák nagyon sok féle mûszert visznek

magukkal az éppen meghatározott feladat
végrehajtásához (pl. a napszél részecskéinek a
számlálásához vagy az építendõ ûrbázis
alkatrészeit, vagy mûholdakat). (további képek: 86
k, 96 k)
● Az ûrszondákat kétféleképpen láthatják el

energiával. A belsõ Naprendszerben mûködõ
ûrszondák egészen a Marsig a napenergiát
hasznosítják. Az ûr távolabbi tereit kutató
szondákat miniatûr nukleáris erõmûvekkel
szerelik fel.
● Az ûrszondák rádióadóinak nem kell túlságosan

erõsnek lennie ahhoz, hogy vegyék a Földrõl
hatalmas erõvel leadott jeleket, a földi irányítók
viszont venni tudják az ûrszonda jeleit. (Ha pedig
nagyobb teljesítményt akarnak elérni akkor nem
nyílik ki az ûrszonda antennája, ahogyan ez a
Galileoval történt. Az is igaz, hogy a találékony
irányítók mindent elkövettek, ... sajnos hiába.)
● Ahhoz, hogy egy ûrszonda a leggazdaságosabban jusson el egy másik bolygóra, elliptikus
útvonalat kell követnie. Ezt az útvonalat a kigondolója után (1925) Hohmann-féle átmeneti
pályának nevezzük.
❍ Egy külsõ bolygó eléréséhez az ûrhajót a Föld mozgásával egyezõ irányba indítják, azaz
a Napra vonatkozó sebessége megegyezik a Föld keringési sebességének és az ûrhajó
Földhöz viszonyított sebességének az összegével. Mivel az ûrhajó sebessége nagyobb a
Földénél, az ûrhajó fokozatosan kifelé halad a Naprendszerben. A pályának naptávolban
érintenie kell a Mars pályáját (marsutazás esetén). Feltéve, hogy az utazást pontosan
idõzítették, az ûrhajónak és a bolygónak egyazon pillanatban kell elérnie azt a pontot és a

találkozásnak be kell következnie. Magasabb üzemanyag-fogyasztással az ûrhajó laposabb

ívet leírva elõbb is elérheti a megcélzott égitestet.
❍ Ha az úticél egy belsõ bolygó, akkor az ûrhajót a Föld keringési irányával ellentétesen
indítják. Így a Napra vonatkozó sebessége egyenlõ a Föld mozgási sebességének és az
ûrhajó Földre vonatkozó sebességének a különbségével. Az ûrhajó ebben az esetben a
Földnél lassabban mozog, s a Naphoz közelítõ ellipszispályán halad.
❍ Ha az ûrhajónak a célbolygó körüli zárt keringési pályára kell átállnia, akkor be kell
indítania a hajtómûveit, hogy sebességét a bolygó szökési sebességénél kisebbre
csökkentsék. Adott távolságra a bolygótól meghatározható a körsebesség. Ezzel a
sebességgel az ûrhajó kör alakú pályán kering a bolygó körül. Az ûrhajó elvben kör alakú
pályára állítható, a gyakorlatban azonban, ha sebessége csak némileg tér is el a
körsebességtõl, ellipszis alakú pályán fog haladni.
❍ Ha a küldetés célja az, hogy az ûrhajó elszáguldjon az adott égitest mellett, akkor ehhez
nem szükséges több üzemanyagot elégetnie. Ilyenkor ugyanis az ûrhajó hiperbolának
nevezett nyílt görbét követve a bolygó szökési sebességénél gyorsabban halad el az égitest
mellett.
❍ Amikor az ûrhajó olyan bolygóval találkozik közelrõl, mint a Jupiter (azaz a bolygóra
vonatkozóan hiperbolikus pályát követve), akkor a bolygó gravitációs terét energiájának
növelésére vagy csökkentésére használhatja fel, s ekképpen fokozva vagy mérsékelve a
Napra vonatkoztatott sebességét, útirányát is megváltoztathatja. Ennek az úgynevezett
hintamanõvernek köszönhetõen küldhetõk ûrhajók egészen a Nap közelébe. Ha a Jupiter
utolér egy közelébe került ûrhajót, hatalmas gravitációs vonzásával magával ragadja és
korábbi sebességét jóval meghaladó sebességre gyorsíthatja. Az ilyen találkozás a Napra
vonatkozó szökési sebességet is meghaladó sebességre gyorsíthatja az ûrhajót. Ez elsõ
ízben a Pioneer-10-zel történt meg, amely 1973-ban közelítette meg a Jupitert, majd úton
a csillagközi tér felé 1983-ban jutott a Plútó pályáján túlra.
... bolygóközi anyag ... bolygókutatás, ûrkutatás ... ûrszondák ...

http://www.cab.u-szeged.hu/local/naprendszer/kep/urkutat/columb1.gif
http://www.cab.u-szeged.hu/local/naprendszer/kep/urkutat/columb1.gif2004.08.11. 13:33:55
http://www.cab.u-szeged.hu/local/naprendszer/kep/urkutat/astron1.gif
http://www.cab.u-szeged.hu/local/naprendszer/kep/urkutat/astron1.gif2004.08.11. 13:33:58
http://www.cab.u-szeged.hu/local/naprendszer/kep/urkutat/aldrin.gif
http://www.cab.u-szeged.hu/local/naprendszer/kep/urkutat/aldrin.gif2004.08.11. 13:34:01
http://www.cab.u-szeged.hu/local/naprendszer/kep/urkutat/astron0.gif
http://www.cab.u-szeged.hu/local/naprendszer/kep/urkutat/astron0.gif2004.08.11. 13:34:04
http://www.cab.u-szeged.hu/local/naprendszer/kep/urkutat/astrin2.gif
http://www.cab.u-szeged.hu/local/naprendszer/kep/urkutat/astrin2.gif2004.08.11. 13:34:08
Bolygóközi anyag
Bolygóközi anyag
● A bolygóközi anyag legismertebb megnyilvánulási formái a mikrometeorok és a finoman

eloszlott részecskékbõl álló állatövi fény.
❍ Szûkebb értelemben az interplanetáris vagy bolygóközi anyag fogalmán értjük a

napkorona külsõ részeit, az állatövi fényt adó porrészecskéket, a meteorokat és bolygók
légkörébõl a bolygóközi térbe diffundált gázokat.
❍ Tágabb értelemben azonban még a kisbolygókat és üstökösöket is idesorolják.
● Az egyes elemek mérete és fajtája szabja meg azok mozgását és a velük kapcsolatos
jelenségeket:
❍ A nem túl kis méretû részecskékre szinte kizárólag a Nap és a bolygók gravitációs erõi
hatnak. A bolygóközi anyag e részeinek mozgása szigorúan az égi mechanika törvényei
szerint megy végbe (kisbolygók, meteorok, üstökösmagok).
❍ A 0,001 mm nagyságrendû átmérõjû részecskék általában a napszél révén kerülnek
távolabb a Naptól. Az ezekre ható sugárnyomás már nagyobb mint a gravitációs
vonzóerõ. Az interplanetáris por egy hatalmas lapult porfelhõ alakjában veszi körül a
Napot, amelynek szimmetriasíkja nagyjából az ekliptikával esik egybe. A porfelhõ
elsõsorban 0,1 ,..., 0,001 mm átmérõjû részecskékbõl, tehát kimondottan porból áll.
http://www.cab.u-szeged.hu/local/naprendszer/bkozia.htm (1 of 2)2004.08.11. 13:34:11

Bolygóközi anyag
❍ Nagyobb részecskék is jócskán elõfordulnak, (egészen a kisbolygó méretig) de ezek

száma az átmérõ növekedésével rohamosan csökken. Mikrometeor-csapdákkal
összegyûjtött mintákat vizsgálva kiderült, hogy a szabálytalan alakúak mellett gömb és
pehelyszerûek is elõfordulnak.
● A legkisebb porrészecskéken történõ fényszóródás eredményezi az állatövi- vagy zodiakális

fényt. Az állatövi fény legfényesebb a Nap környezetében, attól távolodva rohamosan csökken az
intenzitása, és a fénylõ sáv szélessége is, ezért a földi megfigyelõ számára a horizontot határoló
fénylõ-derengõ háromszög formájában látszik. A jelenség fényessége olyan, mint a Tejút
legfényesebb részeié, ennek ellenére fõleg egyenlítõi vidéken látszik jól az állatövi fény, mert
nagyobb szélességeken az ekliptika kis szöget zár be a horizonttal, így az állatövi fény elvész a
szürkület fényében.
● Keringésük során a Naprendszer bolygói tekintélyes mennyiségû interplanetáris port fognak

be, így pl. becslések szerint a Földre naponta 100 - 1000 tonna bolygóközi por hullik. Az
üstökösök és más égitestek darabolódása révén azonban viszonylag sok anyag válik a bolygóközi
por részévé, így lehetséges, hogy a bolygóközi por tömege a vázolt folyamatok ellenére nem
változik jelentékenyen.
● Parányi porszemcsék gyakran bejutnak bolygónk légkörébe, de nem járnak fényjelenséggel,

azaz sohasem láthatjuk felvillanni õket, mert még azelõtt lefékezõdnek és állandó sebességre
tesznek szert mielõtt felizzanának. Átmérõjük valószínûleg nem haladja meg az 1 mikront (a
milliméter ezredrészét). E részecskék létének legnyilvánvalóbb bizonyítéka az a pusztító hatás,
amelyet a világûrben száguldó ûrszondák felszínén fejtenek ki.
● Interplanetáris gáz fõként ionizált hidrogénbõl, vagyis protonokból és elektronokból, valamint

héliumból áll. Valójában nem nyugvó gázfelhõrõl van szó, hanem egy 400 - 500 km/s
sebességgel történõ, a Naptól távolodó áramlásról. Ezt az áramlást napszélnek is szokták nevezni.
... A Kuiper-öv objektumai ... bolygóközi anyag ... bolygókutatás, ûrkutatás ...
http://www.cab.u-szeged.hu/local/naprendszer/bkozia.htm (2 of 2)2004.08.11. 13:34:11

Meteorok és meteoritok
meteorok, meteorrajok, meteoritok, meteoritok kémiai összetétele
Meteorok
● Meteornak vagy hullócsillagnak

❍ nevezzük azokat a jelenségeket, amelyek akkor játszódnak le, amikor egy test kozmikus
sebességgel behatol a Föld légterébe;

❍ nevezzük még azokat az interplanetáris térben keringõ kisebb tömegû testeket,
porszemeket is amelyek közül a meteorjelenséget elõidézõk kikerülnek.
● A meteorok többsége 0,1 - 10 mm méretû, de ennél kisebbek és lényegesen nagyobbak is szép

számmal elõfordulnak.
❍ Az 1 mm átmérõjû meteor már igen fényes jelenséget idéz elõ a légkörbe való
behatolásakor.
❍ Körülbelül 10 cm átmérõjû meteor telihold fényességû tûzgömbként látható, ami nem túl
gyakori jelenség.
● A nagy sebességgel közeledõ meteorok légkörbe lépésekor a levegõmolekulákkal való

ütközések során az átalakuló mozgási energiának csupán 1%-a gerjeszti és ionizálja a felsõ
légkör molekuláit, aminek hatására fényjelenség lép fel. Mivel az ioncsóva visszaveri az
elektromágneses hullámokat, lehetõvé válik a meteorjelenség radarral való vizsgálata idõjárástól
vagy napszaktól függetlenül.
● meteorok és meteorrajok:
❍ szporadikus meteorok: ezek mozgásiránya, fényessége, száma véletlenszerûen alakul;
egy átlagos éjszakán a földi megfigyelõ óránként néhány meteort észlelhet.
http://www.cab.u-szeged.hu/local/naprendszer/meteor.htm (1 of 3)2004.08.11. 13:34:15

❍ meteorrajok: az év meghatározott napjain vagy néhány éves

idõközönként jelennek meg, olyan meteorok csoportja
amelyek közös pályán keringenek a Nap körül. Ha egy
meteorraj pályája a Föld-pályát metszi, akkor minden
alkalommal amikor a Föld keresztülhalad a pályák
metszéspontján, a meteorok csoportosan hatolnak be a
légkörbe, intenzív "csillaghullást" okozva. A légkörbe lépõ
meteorok szinte párhuzamos (térbeli) pályákon mozognak, azt a látszatot keltve mintha a
meteornyomok az égbolt egy kitüntetett pontjából sugárirányban indulnának ki. Ennek a
kitûntetett pontnak a neve radiáns. A meteorrajok anyagát üstökösök maradványai, azaz
olyan porrészecskék alkotják, amelyek halott vagy már öregebb elhalványult üstökösök
pályái mentén szóródtak szét. Augusztusban a Perseidák nevû meteorraj feltûnésére
biztosan lehet számítani.
Meteoritok
● Meteoritnak a meteorok földre hullott darabjait nevezzük.
● A meteoroknak csak igen csekély törtrésze kering parabolikus vagy hiperbolikus pályán, vagyis a
Földre hullott meteoritok is a Naprendszer anyagáról adnak felvilágosítást.
● A meteoritok révén naponta kb. tízezer tonna anyag hullik a Föld felszínére, ami egyenletesen
elosztva négyzetkilométerenként évi 1 - 2 kg-nyi anyagot jelent.
● A Földre hulló meteorit-anyag legnagyobb része kisebb meteoroktól származik, a nagyméretû

meteorok viszonylag ritkák. A nagyobb meteorok becsapódásukkor mélyedést, krátert
okoznak. Ezek mélysége legtöbbször kisebb 1 m-nél, de szépszámmal találhatunk nagyokat is,
pl. az arizonai Berringer kráter átmérõje meghaladja az 1200 métert, mélysége pedig 175 m.

(Berringer kráter)
● A meteoritok külsõ felületén rendszerint egy sötét, olvadt, kéregszerû anyagot lehet találni,
emellett a felület általában gödrös, barázdált, ami a légkörben történt felhevülés következménye.
● Kémiai összetétel szerint a meteoritok:

❍ vasmeteoritok: (szideritek) fõként vasat és 5 - 10%-ban nikkelt tartalmaznak, különleges
kristályszerkezetük az azonosításukat szolgálhatja;

❍ kõmeteoritok: (aerolitok) szilikátok alkotják, kõ-vas meteoritok: átmenetet képeznek a
két fajta között, és az egyik fajtából képzõdött kisebb darabok vannak a másik fajtába
beágyazódva;
❍ tektitek: (üvegmeteoritok) sötét, üvegszerû anyagból állnak, amelyeknek az eredete és
természete még nem teljesen tisztázott. Érdekes, hogy a Földnek csak bizonyos helyein
(pl. Óceániában, Csehországban és Szlovákiában stb.) fordulnak elõ.
Képek a meteoritokról:
... kisbolygók ... meteorok és meteoritok ... A Kuiper-öv objektumai ...

http://www.cab.u-szeged.hu/local/naprendszer/kep/meteor/meteor/370perse.gif
http://www.cab.u-szeged.hu/local/naprendszer/kep/meteor/meteor/370perse.gif2004.08.11. 13:34:18
Föld
Föld
A Föld a Naptól a harmadik, méretét tekintve pedig az ötödik legnagyobb bolygó.

❍ átmérõ: 12,756.3 km
A Föld légköre, belseje, holdja, pályája.
Az ûrutazások és a holdraszállások mindennél nyilvánvalóbbá tették, hogy a

Föld is csak a Naprendszer egyik bolygólya. Jóllehet úgy szoktunk
bolygónkra tekinteni, mint a "terra firmá"-ra, mint a stabilitás szimbólumára,
a Föld valójában egy óriási ûrjármû, amelynek átmérõje majdnem 13000
kilométer, és amelyik 30 kilométeres másodpercenkénti sebességgel száguld
pályáján. Keringésén kívül a Nappal és Naprendszerünk többi bolygójával
együtt körülbelül másodpercenként 20 kilométeres sebességgel haladó mozgást is végez a
Herkules (Hercules) csillagkép irányába. A Föld tengely körüli forgása következtében az
egyenlítõ minden pontja óránként több mint 1600 kilométert tesz meg.
http://www.cab.u-szeged.hu/local/naprendszer/fold.htm (1 of 7)2004.08.11. 13:34:25

Föld
● Tudjuk, hogy bolygónk 24 óra alatt végez egy teljes körülfordulást.

A forgás következtében fellépõ centrifugális erõ hatására az égitest
belapult, az egyenlítõi vidékeken pedig kidudorodott. Így ma a Föld
egyenlítõi sugara 21,5 kilométerrel hosszabb, mint a pólusokat összekötõ
szakasz fele. Ha a Föld forgása hirtelen leállna, akkor az óceánok vize a
sarkvidékek felé áramlana az egyenlítõtõl, egészen addig, amíg az
egyenlítõi és a poláris átmérõ ki nem egyenlítõdne.
● A hegyek csak az emberi idõskálán mérve nevezhetõk állandónak. Az idõk folyamán Földünk
felszíne megemelkedett, megrepedezett és felgyûrõdött. A Föld -születése óta- állandóan
fejlõdik, változik. Az eróziós erõk mindig a tektonikus erõk ellen hatnak. Míg az utóbbiak
hatalmas csúcsokat hoznak létre, az elõbbiek e csúcsokat egyszerû sziklákká pusztítják le. A
különbözõ eróziós erõk közül minden kétséget kizáróan a vízzel kapcsolatosak a
leghatékonyabbak. A felhõk általában a magasabb vidékek fölött alakulnak ki. Ezek a területek
többnyire csapadékosabbak. A víz amely mindig az alacsonyabb szintek felé törekszik, lezúdul a
domboldalakon, erecskéket alkotva, amelyek patakokká, majd folyókká egyesülnek, és végül
hatalmas folyamokká duzzadva ömlenek a tengerekbe. Ha repülõgéprõl nézzük a folyókat,
hatalmas összefüggõ rendszernek látjuk õket, felismerjük jellegzetes elágazásaikat, s azt, hogy a
kisebb ágak nagyobbakká, azok pedig végül fõfolyammá egyesülnek. A sarkvidékeken és a nagy
tengerszint feletti magasságban a nagy jégtömegek gleccserekké állnak össze, amelyek igen
lassan csúsznak lefelé, letarolva az alattuk fekvõ felszíni alakzatokat, és hatalmas U alakú
völgyeket vágva a talajba. A tengerek partvidékén a szél hajtotta hullámok és az árapály
következtében állandóan változik a partvonal alakja. A szél is nagyon fontos talajformáló,
felszínalakító erõ. A hõmérsékleti változások ugyancsak eróziós, romboló hatásúak lehetnek: a
melegedés hatására bekövetkezõ tágulás, valamint a lehûlés miatt fellépõ összehúzódás során
repedések keletkeznek, s a kõzetek lassan elmorzsolódnak. A folyók mély árkokat és kanyonokat
vájnak maguknak. A folyóvíz eróziós munkájának és a Föld tengely körüli forgásának együttes
hatása azt eredményezi, hogy a folyómedrek inkább kígyózva kanyargók, mint egyenesek.
● A Föld fiatal korában valószínûleg teljesen hideg volt, belsõ részeiben mégis volt bizonyos
mennyiségû radioaktív anyag, bizonyára urán, tórium és a nátriumnak egyik izotópja. Ezeknek az
anyagoknak a radioaktív bomlása során tekintélyes mennyiségû hõ szabadult fel, amely
azonban csak igen lassan tudott kijutni a belsõ tartományokból, s így az évmilliók során annyira
sikerült felmelegítenie bolygónk belsejét, hogy ott egyes anyagok cseppfolyóssá válhattak. Ez a
hõmennyiség felelõs az összes vulkáni és gejzírtevékenységért.
● A Hold és a Nap tömegvonzása (az elõbbié nagyobb) apályt és dagályt kelt, amelyek az
óceánok és tengerek vízfelszínének süllyedésében és emelkedésében vehetõk észre. A Hold úgy
"vonszolja" maga után a Föld dagályövét bolygónk felszínén, hogy az épp ennek forgásával
ellentétes irányban haladjon. Emiatt a földi napok évszázadonként 0,02 másodperccel
hosszabbodnak meg. Ez az érték elhanyagolhatónak tûnhet, de hosszú évszázadok alatt annyira
felszaporodik, hogy könnyen kimutathatóvá válik. Ha például a teljes napfogyatkozások
bekövetkezésének elõre kiszámított helyét összevetjük a tényleges hellyel, akár egyórás

Föld
különbségeket is felfedezhetünk. Ha a Föld forgása lassul, akkor viszont a Hold keringésének

kell megfelelõ arányban gyorsulnia (a Föld által elveszített mozgási energia a Hold mozgására
tevõdik át.) Meglepõ módon, ha az égitest mozgása gyorsul, akkor eltávolodik bolygónktól, s így
végeredményben hosszabb idõre lesz szüksége, hogy egy teljes keringést végezzen körülöttünk.
Számítások szerint a Hold évente 4,5 cm-rel távolodik Földünktõl e jelenség hatására. Ez az
érték persze szintén elhanyagolhatónak tûnik a Föld-Hold távolsághoz képest. Ha azonban azt is
figyelembe vesszük, hogy a dagálysúrlódás amely a múltban -amikor a Hold sokkal közelebb volt
hozzánk- lényegesen nagyobb volt, akkor arra a következtetésre jutunk, hogy a két égitestnek
egymilliárd évvel ezelõtt olyan közel kellett lennie egymáshoz, hogy szinte összeértek.
Nyilvánvaló, hogy valamilyen oknál fogva a súrlódási erõ kisebb volt. A kutatók feltételezik,
hogy a változás a kontinensvándorlással magyarázható. A Föld õskorában, amikor a kontinensek
egyetlen szárazföldet alkottak, a dagálysúrlódásnak sokkal kisebbnek kellett lennie, mint
napjainkban, mivel a kontinentális selfek teljes területe akkoriban sokkal kisebb volt.
● A szárazföld, az úgynevezett litoszféra a Föld felszínének

mintegy 30%-a. A fennmaradó 70%-ot tengerek és óceánok borítják. Ez az úgynevezett
hidroszféra.
A Föld légköre

Föld
A földi légkör fõként nitrogénbõl (78%) és oxigénbõl (21%) áll.A többi alkotórész közül
legnagyobb mennyiségben vízgõz, argon és széndioxid fordul elõ. A talajszinten mért átlagos
nyomás 101325 Pa (1013 millibar) ami megfelel egy 0,76 m magas higanyoszlop vagy egy 10 m
magas vízoszlop nyomásának. Ezt a nyomást nevezik egy atmoszférának.
A földi légkör összetételének változásai nagyon megnövelték az atmoszféra alsó része által
befogható hõmennyiséget -ezt a jelenséget nevezik üvegházhatásnak. Az ultraibolya sugarak
elnyelése miatt a légkör felsõ rétegében egy különleges oxigénmolekula-fajta keletkezik: az ózon
(O3), amely szinte teljesen megakadályozza az ultraibolya sugarak további terjedését. Még
magasabban nyelõdnek el a röntgensugarak, amelyek a molekulákról és atomokról elektronokat
szakítanak le, s azokat ionokká alakítják. A légkör felsõ részében több ilyen, jó elektromos
vezetõképességû zóna is van, amelyek hihetetlenül fontos szerepet játszanak a rádiózásban,
tükörként visszaverik a hosszabb hullámú rádiósugarakat a Föld körül, a rövidhullámokat viszont
átbocsátják. A Van Allen sugárzási övezetekben összegyûlt elektronok és ionok alkalmanként
kikerülhetnek e zónákból, és lejuthatnak a légkör felsõ rétegeibe, fõként bolygónk mágneses
pólusainak vidékére. Ezek a Föld mágneses tere által irányított részecskék összeütköznek a felsõ
légkör molekuláival, és sugárzást bocsátanak ki, amely azután a sarki fény

csodálatos formáiban és színeiben jelenik meg. Az atmoszféra véd bennünket a meteorok
sokaságától, kisebbektõl és nagyobbaktól is, amelyek éjjel-nappal bombázzál Földünket. A
kozmikus sugárzást, amely a világûr minden részérõl, igen távolról jut el hozzánk, ugyancsak a
légkör gyengíti. Ha e sugarak gyengítetlenül érnének el bennünket, jóvátehetetlen károsodást
okoznának szervezetünkben.
A légkör rétegei
❍ troposzféra 0 -12 km magasságig, az idõjárási folyamatok jórészének színtere, a

hõmérséklet felfelé haladva csökken, 290 K-rõl kb. 217 K-ig, amely minimumot a

Föld
tropopauzánál mintegy 10 kilométer magasságban éri el

❍ sztratoszféra a troposzférától 50 km magasságig, a hõmérséklet a magassággal
emelkedik, ez a réteg tartalmazza az ózont; mezoszféra a következõ réteg, a hõmérséklet a
magasság növekedésével csökken, kb. 85 km magasságban a legalacsonyabb, 185 K
❍ termoszféra 85 kilométeres magasság fölött, ahol a ritka gázok a napfénytõl
felmelegszenek és elérik a nappali 1200 K-es, valamint a 800 K-es éjszakai hõmérsékletet;
kb. 500 kilométeres magasságban a könnyebb atomok (pl. hidrogén) képesek kiszökni a
légkörbõl.
Az üvegházhatás az átlagos felszíni hõmérsékletet 290 Kelvin (17 Celsius) körül tartja, mintegy
35 K-nel magasabban, mint amekkora légkör hiányában lenne.
Az atmoszféra, különösen az alsóbb rétegek, a csillagászati megfigyeléseket is befolyásolják.

A le- és felszálló légáramok eltérítik a csillagokról és más égitestekrõl érkezõ fénysugarakat
eredeti irányuktól. A fentiekkel magyarázható a csillagok fényének pislákolása, ami elkeni az égi
objektumok fényét, s ami megakadályozza, hogy a finomabb részleteket is tanulmányozzuk. Azt
is megfigyelhetjük, hogy a csillagok képe táncol a távcsõ látómezejében, miközben színük és
fényességük is változni látszik. Mivel a csillagászoknak jobb képekre volt szükségük, olyanokra,
amelyeken kisebb szögátmérõjû részletek is felismerhetõk, kénytelenek voltak teleszkópjaikat
hatalmas léggömbökkel mintegy 30 kilométeres magasságba felbocsátani. A Föld körül keringõ
mesterséges holdakról (és ûrtávcsövekrõl) végzett megfigyelések egyik

legnagyobb elõnye éppen az, hogy ezek az eszközök teljesen zavartalanul dolgozhatnak,
minthogy a légkör felett járnak. A csillagközi térben a csillagok fénye egyáltalán nem szikrázik, s
ilyen holdakról a távoli ultraibolya sugárzás éppen úgy tanulmányozható, mint a Föld felszínére
soha el nem jutó többi elektromágneses hullám.
Bolygónk légkörének molekulái a rájuk esõ napfényt minden

irányban szórják. Ez a szórás sokkal erõsebb a kék fényre, mint a
vörösre, hisz éppen emiatt látjuk kéknek az égboltot. Ahogy az
ûrhajósok bolygónk körül keringve többször is felhívták rá a
figyelmet, a kék szín általában is jellemzõ Földünkre. Így különösen
jól kivehetõk a fehér felhõk megkülönböztetõ jegyei. A spirál alakú
szegélyek mindig ciklonokra utalnak. Az északi féltekén mindig az
óramutatóval ellentétes irányban forognak, a délin pedig azzal
megegyezõen.
A Föld

Föld
belseje
A Föld több, különbözõ koncentrikusan elhelyezkedõ rétegbõl áll. Három fõ

rétegkülönbözethetõ meg:
❍ kívül a 10 - 40 km vastagságú és viszonylag könnyû kõzetek alkotta földkéreg
❍ köpeny, amelyen a földkéreg nyugszik további három részre bontható:
■ legkülsõ réteg a litoszféra, szilárd, vastagsága nem éri el a 100 kilométert
■ képlékenyebb asztenoszféra
■ legmélyebben a mezoszféra, amely szilárdabb az asztenoszféránál
❍ a köpeny alatt található a 3400 km sugarú nagy sûrûségû vas-nikkel mag, amely szilárd
belsõ részbõl és az azt körülvevõ folyékony halmazállapotú anyagból áll.
Az átlagos sûrûség a kontinentális kõzetektõl (2670 kg/m3) a bolygó belseje felé haladva
a mag középpontjáig (13600 kg/m3) nõ.
● A bolygók belsõ felépítése részletesebben értelmezhetõ bármely szeizmikus jelenség

tanulmányozásával. Felhasználhatók a bolygó felszíne mentén, valamint a bolygó belsején
keresztülhaladó külsõ vagy belsõ események elõidézte rengéshullámok. A belsõ esemény lehet
földrengés, a külsõ pedig meteorit-becsapódás vagy mesterséges robbantás.
● A Föld mágneses tere egy egyszerû mágnesrúdéhoz hasonlóan viselkedik: kétpólusú, a tájolótûje
pedig az északi és déli mágneses pólusokat összekötõ erõvonalak mentén áll be. A mágneses tér
iránya idõvel változik, jelenleg az északi mágneses pólus (amit azért nevezünk északi pólusnak,
mert az iránytû mágnesének északi pólusa erre mutat, tehát az valójában a Föld déli pólusa
mágneses értelemben) az északi szélesség 78,5 fokán, Északnyugat-Grönlandon helyezkedik
el.
● Tankönyvek és elemi csillagászi könyvek sokszor perspektívában ábrázoljál a földpályát, egy

meglehetõsen hosszúra nyújtott ellipszis formájában. Ez az ábra helytelenül felfogva sokaknál
beidegzõdik egy életre, akik abban a hitben vannak és maradnak, hogy a földpálya nem egyéb
mint egy hosszan elnyúló ellipszis. A valóságban a földpálya alig különbözik a körtõl. Az
eltérés oly csekély, hogy papíron nem is lehet másképp ábrázolni, mint kör alakjában. Ha a
papírra vetett földpálya átlóját jó nagyra, mondjuk 1 méterre vesszük is, ábránk eltérése
vékonyabb volna a ceruzavonalnál, amellyel a földpályát megrajzoltuk. Az ilyen ellipszist még
nagyon jó szemmel sem lehet megkülönböztetni a körtõl.
● A Föld tengelyének hajlása 23,4 fokos, és ezt a térbeli irányt a bolygó Nap körüli mozgása
közben is megtartja. Ezért keringés közben az északi és déli féltekékre jutó napfény mennyisége
szakaszosan változó, azaz az idõjárás a Földön évszakos változásokat mutat.

Föld
● A Földnek egyetlen természetes kísérõje van, a Hold.
A Föld holdja
A Földnek egyetlen természetes kísérõje van, a Hold.

Hold (000 km) (km) (kg)
------- -------- ----- -------
Hold 384 1738 7.35e22
... Merkúr ... Vénusz ... Föld ... Hold ... Mars ...

http://www.cab.u-szeged.hu/local/naprendszer/kep/fold/fold.gif
http://www.cab.u-szeged.hu/local/naprendszer/kep/fold/fold.gif2004.08.11. 13:34:30
http://www.cab.u-szeged.hu/local/naprendszer/kep/fold/sky.gif
http://www.cab.u-szeged.hu/local/naprendszer/kep/fold/sky.gif2004.08.11. 13:34:33
Nap-, és holdfogyatkozás
A nap- és holdfogyatkozások talán a leglátványosabb természeti jelenségek.
teljes napfogyatkozás, gyûrûs és részleges, holdfogyatkozások

teljes napfogyatkozás Magyarországon
Vigyázat!
Napfogyatkozások újholdkor következnek be, holdfogyatkozások viszont teliholdkor, és mindig a

Holdnak hasonló helyzetében, amikor az a fel- vagy leszálló csomó közvetlen közelében tartózkodik. Az
elsõ esetben a Hold a Napot részben vagy egészben eltakarja, a másodikban a Hold részben vagy
egészben a Föld árnyékába kerül.
Évente átlagosan 2,3 napfogyatkozás és 1,5 holdfogyatkozás szokott elõfordulni. Ennek ellenére a Föld
adott helyérõl gyakrabban figyelhetünk meg hold- mint napfogyatkozást, mert a holdfogyatkozás a
Föld Hold felé forduló oldaláról mindenhonnan látható, a napfogyatkozás viszont csak kisebb területrõl
figyelhetõ meg.
Az ekliptika kifejezés éppen onnan származik, hogy csak olyankor következnek be fogyatkozási
jelenségek, (görögül ezeket eklipszisnek nevezik), ha a Hold ennek a fõkörnek a közvetlen közelében
tartózkodik.
Teljes napfogyatkozás
● A teljes napfogyatkozás egyáltalán nem ritka jelenség. Földünk valamely vidékén minden
másfél évben megfigyelhetõ ha jó az idõjárás. Akkor következik be, ha a Hold éppen a Nap és a
http://www.cab.u-szeged.hu/local/naprendszer/naphfogy.htm (1 of 5)2004.08.11. 13:34:35

Föld közé kerül, s árnyékát bolygónkra vetíti. Minthogy a Naphoz képest mind a Hold mind
pedig a Földünk mozgásban van, az árnyék szinte végigszáguld bolygónk felszínén,
végigsöpörve az úgynevezett totalitási zónát. Ha valaki ebbõl a sávból figyeli a Napot, teljes
napfogyatkozás tanúja lehet. Ez a zóna azonban rendkívül keskeny (11 k gif), ezért a Föld egy
kiválasztott pontján nagyon ritkán következik be teljes napfogyatkozás, hozzávetõlegesen 300
évenként egyszer és akkor is csupán maximum 8 percig.
● Egy-egy fogyatkozás kezdete szinte eseménytelen. A Hold korongja kis horpadást alkot a Nap
nyugati peremén, jelezve, hogy a csillagászati esemény elkezdõdött. A sötét folt egyre növekszik,
s alig egy óra múltán már csak keskeny, vakító sarlócska ragyog az égen. Eddig tart a részleges
napfogyatkozás. A teljes fogyatkozás bekövetkezte elõtti néhány percben aztán drámai
fejleményeknek lehetünk tanúi. A hõmérséklet hirtelen csökken az árnyékzónában, mivel sokkal
kevesebb napsugárzás éri. Az égbolt elsötétül és gyakran mélykék színûvé válik, a távoli részeit
sárgás színû köd borítja. A madarak megzavarodva a váratlan "alkonyattól" fészkükre szállnak.
Hirtelen minden elsötétül. A Nap egyre keskenyedõ sarlója szinte gyöngysorrá töredezik, s
látványosan sziporkázik a Hold hegyei közt levõ völgyeken át. Néhány csillogó "gyöngyszem"
összekapcsolódik, s ragyogó gyûrût von csillagunk köré. Ezt a tüneményt szokták
"gyémántgyûrûként" emlegetni. A teljes fogyatkozás pillanataiban a Nap légkörének
halványabb, külsõ rétegeit, a koronát is megpillanthatjuk a Hold sötét sziluettje körül.
Ezüstfehér színû, szálas, pelyhes szerkezete miatt madárszárnyakhoz hasonlít. A teljes
napfogyatkozás néhány perce alatt készült színes felvételeken a korona belsõ tartományaiban
valószínûleg rózsaszínes foltokat találunk, amelyek napkitörések fényesen izzó hidrogénfelhõi.
● A részleges napfogyatkozások során leggyakrabban használt megfigyelési segédeszköz egy

gyertyalánggal mindkét oldalán bekormozott közönséges üvegdarab. Az elõhívott filmek
végén található fekete befûzõdarabok is alkalmasak erre a célra, ha elég sötétek. A legjobb a
hegesztõk által használt védõszemüveg. A teljes fogyatkozás alatt nyugodtan csodálhatjuk a
jelenséget, minthogy ilyenkor a Nap környékének fényessége a teliholdéhoz hasonló. Ha
valakinek elég sok pénze van, vagy már annyira ért a csillagászathoz, hogy befizetik egy ilyen
útra, akár szuperszonikus repülõgéprõl is végezheti a vizsgálatait, amely a legkedvezõbb irányba
repülve két óráig is a teljes napfogyatkozás övezetében tartózkodhat (egyébként ilyet már
csináltak).

● Teljes, gyûrûs és részleges fogyatkozások:
Teljes napfogyatkozás csak olyankor

következhet be, amikor a Hold
árnyékkúpja eléri bolygónk felszínét. A
holdpálya elnyúlt ellipszis lévén csak
olyankor jöhet létre totális fogyatkozás,
amikor égi kísérõnk a pályájának Földhöz
közelebbi felén jár, azaz a perigeum
környékén tartózkodik.
Ha a Hold pályájának távolabbi felében,

az apogeum környékén található a
fogyatkozás idején, akkor árnyékkúpjának
hegye nem éri el Földünket, s égi kísérõnk
kisebb átmérõjûnek látszik mint a Nap.
Ilyenkor a Hold pereme körül a
napkorong fényesen ragyogó szélét
láthatjuk. Ez az úgynevezett annuláris,
vagy gyûrûs napfogyatkozás rendkívül
látványos, de tudományos szempontból
alig van jelentõsége.
Centrális fogyatkozásról beszélünk, ha a

Hold árnyékkúpjának hegye éppen csak
súrolja a Föld felszínét, s ilyenkor a
fogyatkozási sáv egy részén teljes, másutt
gyûrûs fogyatkozást figyelhetünk meg.
Átlagosan 18 évenként fordul elõ.
Azok a megfigyelõk, akik a teljes vagy gyûrûs fogyatkozás sávjától nem túl messze végzik
vizsgálataikat, részleges fogyatkozás szemtanúi lehetnek. Ilyenkor ugyanis a Hold a
napkorongot csak részben takarja el. Ilyenkor a megfigyelõ a Hold félárnyékában van.
❍ Részleges napfogyatkozás idején a fák lombjának árnyékában csupa sarlóalakú foltot

figyelhetünk meg. A következõk miatt: a fényfoltok a lomb árnyékában tulajdonképpen a
Nap tükörképei, fogyatkozáskor pedig a Napnak sarló alakja van és pontosan ilyen alakú a
mása is a lomb árnyékában.
● Magyarországon

1842 óta nem láthattunk teljes napfogyatkozást. A következõ ilyen jelenségre még
egy-két évet kell várnunk, 1999. augusztus 11-én másfél évszázad múltán köszönt
be ismét a nappali sötétség a Sopron - Békéscsaba közötti területen, 112
kilométeres szélességben.
(A képen látszik, hogy a Hold árnyéka hol fog végiszáguldani a Föld felszínén. Valamint az is,
hogy Magyarország éppen ebbe a zónába esik. 11 k gif)
● A fogyatkozásokat szabad szemmel nézni rendkívül veszélyes! Sokan, fõként gyerekek,

hajlamosak rá, hogy minden segédeszköz nélkül bámulják a fogyatkozásban levõ Napot, s
eközben súlyos retinaégést szenvednek. A szemlencse ugyanis (az egyszerû nagyítóhoz
hasonlóan) összegyûjti a Nap sugarait, amelyek találkozási helyükön, a retinán égési sebet
okoznak. Ez pedig teljes vaksághoz vezethet.
Holdfogyatkozások
● A holdfogyatkozások teliholdkor figyelhetõk meg, amikor a Föld árnyéka a Holdra esik. Ahol a
holdpálya és bolygónk árnyékkúpja metszi egymást, mindig nagyobb átmérõjû árnyékfolt
keletkezik mint amekkora a Hold, éppen ezért sohasem gyönyörködhetünk gyûrûs
holdfogyatkozásban. A teljes holdfogyatkozások összességükben ritkábbak mint a teljes
napfogyatkozások, a Föld egy-egy pontjára vonatkoztatva azonban mégis sokkal gyakoribbak,
mivel egyidõben a Föld felszínének a felérõl láthatók. A holdfogyatkozás 3,5 óráig is
eltarthat. Részleges holdfogyatkozást ritkábban figyelhetünk meg. Teljes holdfogyatkozáskor a
Hold fokozatosan elsötétedik, de soha nem lesz fekete, azaz láthatatlan. A teljes fogyatkozás
idején, amikor már az egész égitest a Föld árnyékában van, színe tompa rézvörös, ami annak a
következménye, hogy ilyenkor a bolygónk légköre által szórt, alkonyatihoz hasonló napfény
világítja meg. A holdfogyatkozás csodálatosan szép látvány, különösen ha látcsövön át követjük
figyelemmel. (20 k gif)

● A Hold keringési síkja mintegy 5 fokkal hajlik az ekliptikához, ezért az újhold többnyire a Nap
felett vagy alatt halad el. Ha a Hold pályasíkja benne feküdne az ekliptikában, minden újhodkor
napfogyatkozás és miden holdtöltekor holdfogyatkozás jönne létre.
... távcsõ ... Fogyatkoások ... A Nap hatása ...

http://www.cab.u-szeged.hu/local/naprendszer/kep/fogyatko/napfogy/eclipse.gif
http://www.cab.u-szeged.hu/local/naprendszer/kep/fogyatko/napfogy/eclipse.gif2004.08.11. 13:34:38
Hold
Hold
A Hold Földünk egyetlen természetes kísérõje.

❍ Földtõl mért közepes távolsága: 384,400 km
❍ átmérõ: 3476 km
Luna a római mitológiában az éjjeli fény istennõje.
Az elsõ távcsöves megfigyelõk, a Hold túlsó oldala, a holdi égbolt, holdfázisok, felszíni formái,
holdkõzetek, "Fogy, vagy növekszik?".
● A Hold keringési ideje 27,3 nap. Elliptikus keringési pályája folytán a Földtõl mért távolsága a
földközeli 356410 km és a földtávoli 406680 km között ingadozik. Ez több mint 10%-os
ingadozást jelent.
http://www.cab.u-szeged.hu/local/naprendszer/hold.htm (1 of 6)2004.08.11. 13:34:43

Hold
Saját tengelye körül ugyanannyi idõ alatt fordul meg, mint amennyit Föld körüli keringése
igénybe vesz, vagyis mindig ugyanazt az arcát (félgömbjét) mutatja a Föld felé. Ez a jelenség az
úgynevezett kötött keringés.
● A Holdat elõször egy szovjet ûrszonda, a Luna-2 látogatta meg 1959-ben. Ember pedig elõször
1969. július 21-én 3 óra 56 perckor (UT) lépett a Hold felszínére Neil Armstrong
személyében, aki az amerikai Apollo holdkutatási program egyik ûrhajósa volt.
❍ A Hold az elsõ idegen égitest amelyre az ember eljutott.
(Edwin Aldrin aki Neil Armstrong után nemsokkal lépett a Holdra)
❍ "Ez kis lépés egy embernek, de óriási ugrás az emberiségnek." (Neil Armstrong)
Az elsõ távcsöves megfigyelõk kezdetleges mûszereikkel a Hold sötét területeit

tengereknek nézték, a annak is nevezték el. Ezért mondjuk azokat ma is marenak
(többes számban mariának), mert ez latinul tengert jelent; az egyik leghíresebb
ilyen terület például a Mare Tranquillitatis, azaz a nyugalom tengere. Más kisebb
sötét foltok a sinus (öböl), lacus (tó) vagy palus (mocsár, ingovány) nevet kapták.
A Hold topográfiájának legfontosabb és legkülönösebb alakzatai azonban -mint azt már Galilei is
megállapította- a hegységek és kisebb-nagyobb kráterek. Ezek a kráterek a legkülönbözõbb
átmérõjûek lehetnek, a 800-1000 kilométeresektõl -amilyen például a Mare Orientale- a néhány
arasz átmérõjû gödröcskékig. Egy adott méretnél nagyobb holdkráterek száma rohamosan
növekszik a méret csökkenésével. A csillagászok többsége úgy véli, hogy a gödrök és lyukak
akkor keletkeztek, amikor meteoritok csapódtak be a Hold felszínére.
● A holdi tengerek talaja -összehasonlítva a felföldekével- viszonylag sima. Egészen bizonyos,

hogy valamilyen folyékony (vagy képlékeny) anyag töltötte fel a területeket, miközben mélyen
eltemette az elsõdleges felszíni alakzatokat, amelyeknek ma csupán a csúcsai nyúlnak a tengerek

Hold
alapszintje fölé. A látvány alapján általában lávafeltöltésekre lehet gondolni, s e nézetet a legtöbb
csillagász támogatja is. Egyesek szerint a tengereket feltöltõ anyag nem láva hanem por volt.
Véleményük szerint a por a világûrbõl folyamatosan érkezõ meteoritok becsapódása során
keletkezik a Hold felszíni kõzeteibõl; ha a porrészecskék elektromos töltésre tennének szert,
akkor úgy ugrálnának lefelé a lejtõkön és hegyoldalakon, mint a szöcskék, míg végül eljutnának a
legalacsonyabban fekvõ alföldekre, ahol évmilliók folyamán akár több kilométer vastagságú
rétegeket is alkothatnának.
● A Hold mindig ugyanazt az oldalát mutatja felénk.
(A Hold túlsó oldala)
A Hold túlsó oldala sokban különbözött a jól ismert közelebbi félgömbjétõl. Például csupán
egyetlen nagyobb mare tûnik fel rajta, a Moszkva-tenger; jóllehet a Hold innensõ felén legalább
tizenötöt ismerünk, némelyikük pedig átnyúlik a túloldalra is. E jelenség oka nem teljesen
nyilvánvaló. Az egyik lehetséges magyarázat az, hogy az égitest innensõ felébe egy hatalmas
üstökös csapódott be, amely óriási sebhelyekként hagyta maga után a tengereket.
● A víz és levegõ nélküli Hold felszíne egészen áttüzesedhet azon a tájon, ahol a Nap a zenitben
tartózkodik, hõmérséklete akár a 100 Celsius fokot is meghaladhatja. A hosszú holdi éjszakák
alatt azután, amelyek több mint 14 földi napig tartanak, teljesen kihûl a vidék, a hõmérséklet eléri
a mínusz 150 Celsius fokot is. Minthogy a Holdnak nincs észrevehetõ légköre, és nincsenek
felhõi, a holdi égbolt teljesen feketének látszik. A Hold felszínén álló ûrhajós a csillagokat
nappal is tündöklõnek látja, és még a napkorong közvetlen közelében is megfigyelheti. Az
égitesten az árnyékok élesek és feketék, mivel nincs a földihez hasonló kék égbolt, amely
megvilágítaná azokat.
A holdi égbolton fényesen ragyog a felhõcsíkokkal tarkított kék

bolygó, a Föld. Az a legfeltûnõbb, hogy a holdi megfigyelõ
számára a Föld átmérõje mintegy négyszer akkorának tûnik,
mint amekkorának a Hold látszik tõlünk. Másodszor a Föld
fényvisszaverõ képessége legalább négyszer-ötször nagyobb mint a
Holdé. Éppen ezért a "teleföld" körülbelül nyolcvanszor annyi
fényt küld a Hold felé, mint amennyit a telehold hozzánk reflektál. A Föld-fény hatását akkor
vehetjük észre a legkönnyebben, amikor a Hold sarlója a legkeskenyebb; a teleföldrõl az égitestre
tükrözõdõ fény annyira megvilágítja annak árnyékban levõ területeit, hogy az egész holdkorongot

Hold
megpillanthatjuk. E jelenséget gyakran úgy emlegetik, mintha "a régi Hold az újhold karjaiban"
lenne látható. A keskeny fényes holdsarlót "kiegészítõ" fényt pedig hamuszürke fénynek
nevezik. Ezt a jelenséget azért lehet csak újhold idején észlelni, mert amikor például nálunk
félhold van, akkor a Holdon is "félföld" van és ilyenkor sokkal kevesebb fény érkezik a Holdra.
Ez a kevesebb fény nem tudja a Hold árnyékos részét olyan erõs mértékben megvilágítani, hogy
az a Földrõl is látható legyen. A Holdról vizsgálva a Földet, a 29,5 napos szinódikus hónap
folyamán bolygónk ugyancsak fényváltozásokat mutat, újföldtõl teleföldig, majd ismét
elsötétülve újföldig.
● Az Apollo ûrhajók utasai által az égitest felszínén hagyott szeizmométerek elvégezték a Hold
belsõ felépítését feltáró kísérleteket. (A többi bolygó közül egyedül a Marsra lehetett a Viking
ûrszondákkal ilyen eszközöket juttatni.) A mérésekbõl többek között az is kiderült, hogy a Hold
túlsó oldalán a kéreg körülbelül 15 km-rel vastagabb. A Holdnak valószínûleg részben megolvadt
övezettel körülvett kisméretû (750 km) vasban gazdag magja van. Szilárd köpenyének vastagsága
mintegy 1000 km, a kéreg vastagsága pedig 60 - 75 km között változik. A mélységi holdrengések
a köpeny alsó részében zajlanak. A felszíni medencéket kitöltõ láva több száz kilométeres
mélységbõl tör fel.
● Mivel a Hold csak a Nap sugárzását veri vissza, valamelyik féltekéje mindig sötét, miközben a
másik világos. Újhold idején a Hold egy vonalban van a Nappal, és a Föld felõli félgömbje sötét
(ilyenkor nem látjuk a Holdat éjszaka). Újhold után a Hold a Naphoz képest keleti irányba
mozog, emiatt a Nap és a Hold iránya által bezárt szög növekszik, s egyre inkább a megvilágított
félgömbje válik láthatóvá. Így a keskeny sarló után fokozatosan egy teljesen megvilágított
korong (telihold) tûnik elénk. Ekkor a Hold a Naphoz képest oppozícióban van. Ettõl kezdve a
Hold ismét a Nap iránya felé közelít, hogy 29,5 nap elteltével végül ismét újhold legyen. Mivel a
Hold keringési síkja mintegy 5 fokkal hajlik az ekliptikához, az újhold többnyire a Nap felett
vagy alatt halad el.
(Az egyes fázisokat külön-külön is megnézhetjük: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9)

Hold
● A Hold felületét két jellemzõ felszíni forma uralja:
❍ sötét lávamezõ, viszonylag kevés kráterrel

❍ világosabb színû fennsík sok kráterrel. A kráterek, méretüket tekintve, a mikroszkopikus
nagyságú lyukacskáktól egészen a hatalmas sáncokkal övezett, 250 km átmérõjû
mélyedésekig terjednek. A 20 kilométernél kisebb átmérõjû kráterek tál alakúak, az ennél
nagyobbak formája összetettebb: középpontjukban hegycsúcs van, és faluk sokszor
teraszos kiképzésû.
● Összetételüket tekintve a holdkõzetek
nagyjából a földi kõzetekre hasonlítanak, a legnagyobb különbség viszont az, hogy a holdkõzetek
gazdagabbak nehezen olvadó alkotórészekben, tehát olyan magas forráspontú anyagokban, mint
amilyen például a titán, és igen szegények illékony (alacsony forráspontú) anyagokban.
Különleges vonásuk, hogy vizet vagy hidratált anyagokat egyáltalán nem tartalmaznak. Az
Apollo és a Luna programokban gyûjtött kõzetminták tanúsága szerint a tengerek bazaltjainak
kora 3,1 - 3,8 milliárd évre, a fennsíkok kõzeteié pedig 3,8 - 4,5 milliárd évre tehetõ, amely
meghaladja bármely földi kõzetminta korát.
● Az utóbbi 3,2 milliárd évben kevés lényeges változás játszódott le a Hold felszínén, eltekintve
néhány nagy becsapódástól, amely egyébként látványos alakzatokat hozott létre, pl. a Tychot és a
Kopernikuszt. A vastag szilárd kéreg, valamint a köpeny konvekciós mozgásának korlátozott
volta miatt a Holdon nincsenek tektonikus rétegmozgások. Szórványos gázkitörésektõl és
meteorit-becsapódásoktól eltekintve a Hold világa halott és változatlan.
Fogy, vagy növekszik?
Ha a Hold korongja nem teljes, nem mindenki tudja rögtön megállapítani, hogy fogyóban van-e
a Hold vagy növekvõben? Az újhold vékony sarlója és a fogyó Holdé csak abban különbözik,
hogy domborodásuk két ellenkezõ irányba mutat. Az északi féltekén az elsõ negyed mindig

Hold
jobbra mutat a domború oldalával, az utolsó negyed ellenben balra. Hogyan jegyezzük ezt meg,
hogyan állapíthatjuk meg hiba nélkül, melyik Hold merre néz? Emlékezõtehetségünk segítségére
több szellemes móka siet. A magyar nyelvben a holdsarlónak a D illetve a C betûhöz való
hasonlóságát használhatjuk fel a Duzzad (Dagad) és Csökken szavakkal. A latinban
ugyanezekkel a betûkkel éppen a fordított értelmû szavak kapcsolhatók össze: Crescit =
növekszik, Decrescit = csökken. Ezért nevezték a rómaiak a Holdat hazugnak (Luna mendax). E
szabályt azonban csak az északi féltekén alkalmazhatjuk. Ausztráliában például fordítva áll a
dolog, sõt még az északi féltekén is alkalmatlan lehet a fenti szabály, nevezetesen az
egyenlítõhöz közelebb esõ szélességi körökön. Már a Krím-félszigeten és a Kaukázusban is azt
veszik észre, hogy a sarló erõsen oldalt dõl. Még odébb a déli tájakon már majdhogynem le is
fekszik. Egészen közel az egyenlítõhöz a láthatáron lebegõ Hold már szinte csónaknak tûnik fel,
amely a vízen himbálódzik; nemhiába mesélnek az arab mesék a Hold csónakjáról.
Ha nem akarunk tévedni a Hold fázisaiban, csillagászati jelenségektõl kell tanácsot kérnünk. A
növekvõ Holdat este látjuk a nyugati égen, a fogyó Holdat reggel látjuk a keleti égen.
A Hold a Naptól kapja a fényét és ezért a holdsarló kidudorodó részének természetesen a Nap
felé kell fordulnia. A holdsarlót egyébként nem két félkör, hanem egy félkör (ez a külsõ ív) és
egy fél ellipszis (amely a Hold megvilágított részének határa perspektívában, ez a belsõ ív)
határolja.
● A Nap után a Hold a legnagyobb fényességû égitest a Föld égboltján, amit a Hold -12,7
magnitúdós nagyságrendje is mutat. Ez azonban maximális érték. A Hold fényessége valójában a
fázisoktól függõen változik. Itt érdekes megjegyezni, hogy a félhold nem feleannyi fényt ad mint
a telehold, hanem annak csak kilencedrészét. Az elsõ negyed idejében ugyanis úgy esnek a
napsugarak a Hold kiemelkedõ részeire, hogy azok hosszan elnyúló árnyékot vetnek. A sok
kisebb-nagyobb árnyék (amelyek teljesen feketék a légkör hiányában) együttesen erõsen
csökkentik a Hold fényességét.
● A Hold az egyetlen égitest a Naprendszerben, amelynek felszínét a Földrõl kis távcsõvel

világosan meg lehet figyelni. Az elsõ holdtérképet 1609-ben készítették, Galilei pedig 1610-ben
nagyon pontos eredményekre jutva próbálta meghatározni a Hold hegyeinek magasságát. A Hold
felszíni alakzatait kiemelkedõ személyiségekrõl nevezik el. Lássunk egy-két elnevezést:
Bartók, Bolyai, Dosztojevszkij, Renoir, Bach, Shakespeare, Goya, Puskin, Rilke stb.
... Vénusz ... Föld ... Hold ... Mars ... Phobos ...

http://www.cab.u-szeged.hu/local/naprendszer/kep/fold/earthris.gif
http://www.cab.u-szeged.hu/local/naprendszer/kep/fold/earthris.gif2004.08.11. 13:34:44
http://www.cab.u-szeged.hu/local/naprendszer/kep/hold/holdfazi/390mphas.gif
http://www.cab.u-szeged.hu/local/naprendszer/kep/hold/holdfazi/390mphas.gif2004.08.11. 13:34:45
Vénusz
Vénusz
A Vénusz a Naptól a második, méretét tekintve pedig a hatodik legnagyobb bolygó.

❍ átmérõ: 12,103.6 km
Vénusz a római mitológiában a kertek istennõje. Aphroditéval azonosították, aki görög mitológiában a
szépség és a szerelem istennõje.
Esthajnalcsillag, bolygótestvérünk, forgása, légköre
● Amikor alsó együttállásban van, minden más bolygónál közelebb jut hozzánk, alig 42 millió
kilométerre haladva el mellettünk.
http://www.cab.u-szeged.hu/local/naprendszer/venu.htm (1 of 5)2004.08.11. 13:35:03

Vénusz
● Minthogy a Vénusz a legfényesebb égitestek közé tartozik, a szépség

istennõjérõl nevezték el. A legfényesebb bolygótestvérünk, csupán a Nap és a Hold látszólagos
fényessége múlja felül az övét. Maximális fényessége idején mintegy tizenötször fényesebb a
legfényesebb csillagnál a Szíriusznál. Derült, Hold nélküli éjszakán a Vénuszt eltakaró tárgyak
árnyékot vethetnek. Az a megfigyelõ, aki tudja, hogy melyik irányban pillanthatja meg a bolygót,
fényes nappal, szabad szemmel is észreveheti.
● A Vénusz a Merkúrhoz hasonlóan belsõ bolygó, és úgy tûnik számunkra, hogy

az egyik kitérésbõl a másikba megy át a Nap körüli keringése során. Hol Esti Csillagként, hol
Hajnalcsillagként ötlik szemünkbe. Nem véletlenül hívta a népnyelv Esthajnalcsillagnak. Egyes
ókori csillagászok úgy vélték, hogy két különbözõ égitestet látnak a Nap keleti illetve a nyugati
oldalán. A hajnalban látható Vénuszt fényhozónak, Phoszporosznak, az alkonyatit pedig Atlasz
fiáról Heszperosznak nevezték. Püthagorasz görög filozófus és matematikus ismerte föl elsõként,
hogy Phoszporosz és Heszperosz ugyanaz az égitest. Belsõ bolygóként a Földrõl nézve
ugyanolyan fázisváltozásokat mutat mint a Hold.
● Mivel a Vénusznak nincs holdja, tömegét csak más égitestekre való gravitációs révén tudjuk
meghatározni (pl. a bolygó mellett elhaladó ûrszondák pályáinak változásából).

Vénusz
● Minthogy a bolygónak mind a tömege, mind

mérete, mind pedig átlagos sûrûsége nagyon közel áll a Földre jellemzõ értékekhez, gyakran
nevezik ezt az égitestet "bolygótestvérünknek" vagy "bolygónõvérünknek". A Vénuszt
állandóan elfedi elõlünk sûrû felhõtakarója. A Hold és a Merkur sötét színû, felszínével szemben
a Vénusz a ráesõ fény mintegy háromnegyedét visszaveri.
● A "bolygótestvéri" kapcsolat ellenére felszíne sokkal barátságtalanabb, mint a

Földé.
● Az elsõ
Vénusz mellett elrepülõ ûrszonda a Mariner-2 volt 1962-ben. A késõbb bolygókörüli pályára
állított Pioneer, Venyera és Magellán ûrszondák, valamint földi rádiótávcsövek révén az égitestet
radarral feltérképezték. A Pioneer adatai szerint a felszín 70%-át hullámzó dombokkal borított
síkságok, 20%-át jól elkülönülõ lesüllyedt mélyföldek, 10%-át nagyrészt 4 - 5 kilométerrel a
felszín átlagos magassága fölé emelkedõ magasföldi "kontinensek" alkotják.
● A bolygó forgása nem direkt, mint a többi bolygótársáé, hanem éppen azzal ellentétes
(retrográd). Mivel a bolygó felszínének egyetlen alakzatát sem vehetjük észre az égitestet
burkoló, látszólag sûrû felhõtakaró miatt, a Vénusz tengelyforgási periódusát a bolygó
felszínérõl visszaverõdött radarjelek elemzésével határozták meg, amely radarvisszhangok
Vénusz-hegyekrõl és Vénusz-völgyekrõl is hírt adtak.

Vénusz
● Mind a Föld felszínérõl, mind pedig a

Vénusz közelébe küldött ûrszondákról végzett rádiómegfigyelések egyértelmûen azt mutatták,
hogy a Vénusz felszíne rendkívül forró, mintegy 750 K, ami csaknem 500 K-nel magasabb, mint
amilyen az atmoszféra hiányában lenne. Ez a nagy forróság az úgynevezett üvegházhatás miatt
alakulhatott ki.
● Az összes bolygópályák közül a Vénuszé hasonlít legjobban a körhöz, az excentricitása

kisebb mint 0,01.
● Anyagi, kémiai összetételét tekintve a Vénusz Föld típusú bolygó.
● A Vénusz belsõ szerkezete nagyjából a Földéhez hasonló.
● A Vénusz mágneses tere rendkívül gyenge, amiben bizonyára szerepet játszik a nagyon lassú
243 földi napig tartó retrográd tengelyforgása. A napszél a bolygó ionoszférájával követlen
kölcsönhatásban van.
● A Vénuszból az alsó együttállás közelében csak egy nagyon keskeny sarló látszik. Alig
észrevehetõen a sarló szarvacskái összezárulnak a bolygó körül, ami azt bizonyítja, hogy a
bolygónak számottevõ légköre van, s ennek a részecskéin szóródott napfényt látjuk a sarló végei
között. Légkörének fõ alkotórésze a szén-dioxid, a teljes légkör több mint 96%-a. A légkör
nyomása a földiének 90-szerese.
● Sok csillagász úgy véli, hogy jóval régebben volt víz a Vénusz felszínén, de a Nap növekvõ
fényereje miatt megemelkedett hõmérséklet elég volt hozzá, hogy megkezdõdjék az óceánok
fokozatos párolgása, ami viszont a légkörben növelte meg a vízgõz mennyiségét. Mivel a vízgõz
jól abszorbeálja az infravörös sugárzást az üvegházhatás fokozódott, ami tovább növelte a
hõmérsékletet és gyorsította a párolgást.
● A Vénusz tengelyének kicsiny hajlása (2 fok) miatt az idõjárás nem mutat évszakos

Vénusz
változásokat, sõt az erõs üvegházhatás miatt a sarki és egyenlítõi, valamint a nappali és éjszakai
hõmérsékletek között sincs lényeges különbség az alacsonyabban fekvõ légrétegekben.
● A Vénusznak nincs holdja.
... Nap ... Merkúr ... Vénusz ... Föld ... Hold ...

http://www.cab.u-szeged.hu/local/naprendszer/kep/venusz/venusco.gif
http://www.cab.u-szeged.hu/local/naprendszer/kep/venusz/venusco.gif2004.08.11. 13:35:05
http://www.cab.u-szeged.hu/local/naprendszer/kep/venusz/venus.gif
http://www.cab.u-szeged.hu/local/naprendszer/kep/venusz/venus.gif2004.08.11. 13:35:07
http://www.cab.u-szeged.hu/local/naprendszer/kep/venusz/pancakes.gif
http://www.cab.u-szeged.hu/local/naprendszer/kep/venusz/pancakes.gif2004.08.11. 13:35:13
Távcsõ
Távcsõ
szerepe, a légkör hátrányai, aki elõször néz távcsõbe, kromatikus aberráció, optikai távcsövek,
rádiótávcsõ
● A régebbi megfigyelések mûszerek közbeiktatásával ugyan, de mégiscsak

szabad szemmel történtek. A megfigyelésre szolgáló mûszerek és építmények
méretének fokozásával növelni lehetett a pontosságot egy bizonyos határig, de
nem tetszõleges mértékben. Az emberi szem fogyatékosságai csakhamar
megmutatkoztak. Korlátozott a szem felbontóképessége és fénybefogadása is. A
távoli tárgyak apró részletei már elmosódnak és a halványabb égitesteket meg
sem látjuk.
● A távcsõ rendkívüli szerepe az, hogy a szemnek éppen ezeket a fogyatékosságait pótolja. A
távcsõ optikája sokszorosan nagyobb átmérõjû, mint szemünk pupillája, s ezért a távcsõ több
fényt gyûjt össze és a szemmel már nem látható finom részleteket is felbontja. A Hold például
elég világos de nem láthatjuk felületén a krátereket. Önmagában a távcsõ nagyítása nem segítene
ezen a hiányon, ha átmérõje csak annyi lenne mint a pupillánk. A részletfelbontást a nagyobb
átmérõ adja. Minél nagyobb az objektív átmérõje annál nagyobb a távcsõ felbontóképessége.
Távcsõvel megláthatjuk azokat a halvány csillagokat is, amelyeket emberi szem soha meg nem
láthatott. A nagy elõnyt nem csak az jelenti, hogy amit a régiek láttak és megfigyeltek, azt most
pontosabban látjuk és mérjük, hanem fõként azt, hogy rengeteg olyan jelenség van, amirõl a
régieknek tudomásuk sem lehetett. Gondoljunk például arra, hogy a Föld Nap körüli keringése
miatt a közelebbi állócsillagok egy év folyamán kör, ellipszis vagy egyenes pályán mozogni
látszanak. Ennek érzékeléséhez az ívmásodpercen belüli pontossággal kell mérni. Ezt a
pontosságot csak a múlt században érte el a technika.
● Szemünk a látható fény tartományában a különbözõ hullámhosszú fényt eltérõ színekként
http://www.cab.u-szeged.hu/local/naprendszer/tavcso.htm (1 of 6)2004.08.11. 13:35:18

Távcsõ
érzékeli. A legrövidebb hullámhosszúakat ibolyának és kéknek, a leghosszabbakat pedig

narancssárgának és vörösnek látjuk. A látható hullámhosszak az elektromágneses hullámok
spektrumának csak egy szûk sávját érintik. A rövidebb hullámhosszú sugárzások közé tartoznak
az ibolyántúli sugarak, a röntgen- és gammasugarak. A láthatóknál nagyobb hullámhosszú
sugarak az infravörös és még ennél is hosszabb mikrohullámok, a leghosszabbak pedig a
rádióhullámok. A meleg tárgyak -ideértve a szobahõmérsékletûeket is- infravörös sugárzást
bocsátanak ki, s 1000 nm körüli hullámhosszon "ragyognak". A világûrbõl származó infravörös
sugárzást tanulmányozva olyan lényeges dolgokról nyerhetünk információkat, mint amilyen
például a bolygók hõmérséklete.
● A Föld légköre a sugárzások többségét részben elnyeli, részben visszaveri. A látható fény
jórészt átjut a légkörön, s áthatolnak rajta a nagyjából egy centimétertõl néhányszor tíz méterig
terjedõ hullámhosszú rádió- és mikrohullámok is. E hullámoktól, valamint az infravörös sugárzás
kis részétõl eltekintve gyakorlatilag semmilyen más hullám nem képes a Föld felszínéig hatolni.
A földi megfigyelõállomások korlátozott lehetõségein azonban felülkerekedtek a mûholdak
fedélzeti mûszerei. Ezek ugyanis a földi légkör fölé jutva képesek az elektromágneses színképet
teljes terjedelmében vizsgálni.
● Akik elõször irányítják a teleszkópot az állócsillagok felé,

döbbenve állapítják meg, hogy ugyanaz a teleszkóp amely oly
nagyszerûen megnagyítja a Holdat és a bolygókat, egyáltalán
nem nagyítja meg a csillagok méreteit, sõt mondhatjuk,
hogy csökkenti azokat, amennyiben olyan fényes ponttá
alakítja a csillagokat amelynek nincs korongja. Ezt már
Galilei is észrevette, és korábbi megfigyeléseit a távcsõvel
alátámasztva ezt írja: "Érdemes megemlíteni azt a
különbséget, amely a bolygók és az állócsillagok között
nyilvánul, ha távcsövön vizsgáljuk. A bolygók kis köröknek
látszanak és élesen kirajzolódnak, mint piciny holdak, ezzel
szemben az állócsillagoknak nincsenek kivehetõ körvonalaik.
A távcsõ csak a fényüket erõsbíti, úgy, hogy még az ötöd- és
hatodrendû csillagok is az állócsillagok legfényesebbikéhez, a Szíriuszhoz válnak hasonlóvá."
Hogy megértsük a távcsõ erõtlenségét a csillagokkal kapcsolatban, tudni kell a látás fizikájából,
hogy ha nagyon távolról szemlélünk egy tárgyat, az annyira kicsinek tûnhet, hogy már nem
tudunk részleteket felfedezni rajta mégpedig amiatt, hogy a részletek ugyanazokra a
látóidegvégekre esnek nem pedig a szemhártya más-más részeire. Ez a legtöbb embernél akkor
megy végbe amikor az a szög amely alatt a tárgyat szemléljük 1 fokpercnél kisebbre csökken. A
távcsõ rendeltetése, hogy megnövelje a szöget amely alatt a kérdéses tárgyat vizsgáljuk, illetõleg -
ami ugyanazt jelenti- hogy a tárgy egyes részleteinek képét széthúzza, mintegy kiteregesse a
retina néhány szomszédos elemére. A távcsõrõl azt mondják, hogy százszorosan nagyít, ha az a
szög amely alatt a távcsõben látjuk a tárgyat százszor akkora, mint az amely alatt szabad
szemmel látjuk ugyanazon a távolságon. A teleszkóp elkülöníti, különválasztja azokat a
csillagokat, amelyeket szabad szemmel egybeolvadónak látunk. A teleszkóp nem képes

Távcsõ
megnagyítani a csillagok látszó átmérõjét, de megnagyítja a közöttük lévõ látható hézagot. A

távcsõ kettõs, hármas vagy még bonyolultabb összetételû csillagokat fedez fel ott, ahol szabad
szemmel csak magányos csillagot látunk. A csillaghalmazok, amelyek szabad szemmel nézve az
óriási távolság miatt kis ködfolttá sûrûsödnek össze, sõt a legtöbb esetben teljesen láthatatlanok, a
teleszkópban sok ezer külön csillagra esnek szét.
● Általában Galileit tartják az elsõ kutatónak aki távcsövet használt, annak ellenére, hogy az angol
Thomas Harriot akkor már megrajzolta a Hold távcsövön át látszó képét, s ezzel néhány hónappal
megelõzte Galileit. Galilei valójában abban volt az elsõ, hogy az eget vizsgálva rendszeresen
használta ezt az eszközt.
● A korai lencsés távcsövek az úgynevezett kromatikus aberráció jelenségétõl szenvedtek,

vagyis a képben a színek eltorzultak.
❍ Akkoriban ennek az egyedüli ismert ellenszere az volt, hogy nagyon nagy
fókusztávolságú lencséket használtak. A lencsés távcsövek ezért hosszúak és órmótlanok

voltak, a lencsék fókusztávolsága pedig olykor a 60 métert is meghaladta.
❍ Newton fedezte fel, hogy a különbözõ színû fények eltérõen törnek meg, és kiiktatta a
fénytörõ lencsét a távcsõtervezésbõl. Tükröket használt a lencsék helyett és így a

fénysugarak törés nélkül tükrözõdtek, s ezzel a színi hiba megszûnt.
❍ 1758-ban építették az elsõ olyan távcsövet amely különbözõ üvegfajták és lencsék
egymáshoz kombinálásával ki tudta küszöbölni a színi hibát.

A technika tökéletesedésével egyre nagyobb lencséjû távcsöveket építettek. A csúcsot a
Chicagóhoz közeli, Yerkesben található 101,6 cm-es lencse jelentette, ami a maga nemében ma
is a legnagyobb a világon.
● Az egyik elsõ, kifejezetten bolygók megfigyelésére alkalmas modern nagy obszervatórium, a

Lowell Obszervatórium volt, az arizonai Flagstaffban. Az obszervatórium létesítése Percival
Lowell érdeme. Itt fedezték fel 1930-ban a Plútót.
● Optikai távcsövek
❍ Lencsés távcsõ (refraktor):

Nagy méretû és hosszú fókusztávolságú objektívvel (tárgylencsével) rendelkezik.
Ez a fényt a fókuszpontba gyûjti össze, és az ott keletkezõ kép a szemlencse
segítségével nagyítható ki. (Kepler-távcsõ)
❍ Tükrös távcsövek (reflektor):
■ Cassegrain-féle tükrös távcsõ: Cassegrain francia tudós által 1672-ben tervezett
távcsõ. Fõtükre forgási paraboloid felületû. Az innen visszaverõdõ összetartó

fénykévét a domború segédtükör juttatja a fõtükrön lévõ nyíláson keresztül a
szemlencséhez vagy a kiértékelõ mûszerekhez. Ez a mai teleszkópokban
leggyakrabban használt optikai rendszer.

Távcsõ
■ Newton-féle távcsõ: A fényt homorú fõtükör veri vissza sík segédtükörre, amely
azt a csõ oldalára szerelt szemlencséhez továbbítja.
■ Schmidt-féle távcsõ: Bernhard Schmidt (1879 - 1935) észt származású csillagász
által 1932-ben tervezett távcsõ. A tubusának elején különleges alakú lencse
biztosítja, hogy a primer homorú gömbtükörrõl visszaverõdõ fénysugarak a
fókuszsíkba jussanak, ahol a fotólemez található. A berendezést nagy kiterjedésû
égterületek fényképezésére használják.
Összetett tükrû távcsõ
❍ Csillagászati felvételek készítésére bármely távcsõ felhasználható, ha az okulárját

eltávolítjuk és ennek helyére a kamerát erõsítjük.
● Az
emberi szem által nem érzékelhetõ tartományokban mûködõ távcsövek

Távcsõ
rádiótávcsõ
Ez a mûszer az elnevezése miatt sok félreértésre ad okot. Nem nevezhetõ távcsõnek, mert
sem fénysugarakat felfogni, s ennél fogva látni sem lehet vele. Lényege éppen az, hogy
segítségével nem fényt, hanem másfajta elektromágneses sugarakat érzékelhetünk. A
rádiócsillagászat a II. világháború után fejlõdött ki. Régóta tudták már, hogy a sugárzó
égitestek a fénysugáron kívül másfajta elektromágneses sugárzást is kibocsátanak, így
rádióhullámokat is. A rádiótávcsõ arra szolgál, hogy vele az ilyenfajta sugarakat fogjuk
fel. A felfogott rádióhullámok olyan információkat hordoznak amilyeneket a fény nem tud
továbbítani. A rádiótávcsõnek általában hatalmas méretû paraboloid antennája van. Ez
voltaképen egy fémhálózat, amely arra szolgál, hogy a ráesõ rádióhullámokat az antenna
gyújtópontjában elhelyezett vevõre sûrítse össze. A jobb hatás kedvéért rádiótávcsõ-
sorokat is alkalmaznak, azaz több rádiótávcsövet összehangolva mûködtetnek.
A Bonn melletti 100 m parabolatükör-átmérõjû rádiótávcsõ a Földön

a maga nemében a legnagyobb, ugyanis a tükröt két síkban szabadon
el lehet forgatni, ilymódon az égbolt tetszõleges térségére
irányítható.
A Karib-tengeri szigeten, Puero Ricoban található a

világ legnagyobb rádiótávcsöve, amelynek 340 m az
átmérõje. Egy természetes katlanba építették.

Távcsõ
radar
Lényegében ez is rádiófrekvenciás sugárzással mûködõ mûszer mint a rádiótávcsõ, azzal a
különbséggel, hogy míg a rádiótávcsõ a világûrbõl érkezõ rádióhullámokat fogja fel, addig
a radarral a Földrõl az égitestek felé küldött és róluk visszaver jeleket tudják felfogni.
Különösen a bolygók felszínének feltérképezésére és a meteorjelenségek
tanulmányozására használják. Egy bolygó távolsága kiszámítható abból az idõtartamból,
amely a Földrõl az égitestre küldött mikrohullámú impulzus "visszhangjának"
visszatéréséhez szükséges. Az eltérésekbõl a kutatók képesek feltérképezni a bolygó
felszínét. Ráadásul a forgó égitest közeledõ oldala az eredetinél rövidebb, a távolodó
oldala pedig hosszabb hullámhosszú jelzéseket küld vissza a Földre. A hullámhosszak
különbségének elemzésébõl levezethetõ a bolygó forgási sebessége.
A radar egyik elsõ, csillagászati jellegû alkalmazása éppen Magyarországon történt. Bay
Zoltán, kutatócsoportjával 1946-ban észlelete a Holdra irányított radarhullámok
visszaverõdését (amerikai kutatókkal egyidõben).
A különbözõ elektromágneses hulámokhoz különbözõ "távcsöveket" használnak, amelyek neve

utal a megfigyelni kívánt hullámhosszra, így pl a röntgensugarakat röntgentávcsõvel érzékelik.
... ûrszondák ... távcsõ ... Fogyatkoások ...

http://www.cab.u-szeged.hu/local/naprendszer/kep/tavcso/74-saao.gif
http://www.cab.u-szeged.hu/local/naprendszer/kep/tavcso/74-saao.gif2004.08.11. 13:35:20
http://www.cab.u-szeged.hu/local/naprendszer/kep/tavcso/wht.gif
http://www.cab.u-szeged.hu/local/naprendszer/kep/tavcso/wht.gif2004.08.11. 13:35:23
http://www.cab.u-szeged.hu/local/naprendszer/kep/tavcso/mmt.gif
http://www.cab.u-szeged.hu/local/naprendszer/kep/tavcso/mmt.gif2004.08.11. 13:35:26
http://www.cab.u-szeged.hu/local/naprendszer/kep/tavcso/camco.gif
http://www.cab.u-szeged.hu/local/naprendszer/kep/tavcso/camco.gif2004.08.11. 13:35:28
http://www.cab.u-szeged.hu/local/naprendszer/kep/tavcso/wiyn-m-4.gif
http://www.cab.u-szeged.hu/local/naprendszer/kep/tavcso/wiyn-m-4.gif2004.08.11. 13:35:30
http://www.cab.u-szeged.hu/local/naprendszer/kep/tavcso/dishes.gif
http://www.cab.u-szeged.hu/local/naprendszer/kep/tavcso/dishes.gif2004.08.11. 13:35:33
http://www.cab.u-szeged.hu/local/naprendszer/kep/tavcso/100m.gif
http://www.cab.u-szeged.hu/local/naprendszer/kep/tavcso/100m.gif2004.08.11. 13:35:35
http://www.cab.u-szeged.hu/local/naprendszer/kep/tavcso/arecibo.gif
http://www.cab.u-szeged.hu/local/naprendszer/kep/tavcso/arecibo.gif2004.08.11. 13:35:40
http://www.cab.u-szeged.hu/local/naprendszer/kep/tavcso/smt.gif
http://www.cab.u-szeged.hu/local/naprendszer/kep/tavcso/smt.gif2004.08.11. 13:35:42
Mars
Mars
A Mars a Naptól a negyedik, méret szerint a hetedik legnagyobb bolygó.

❍ átmérõ: 6,794 km
❍ tömeg: 6.4219e23 kg
Mars Itália és Róma egyik legrégebbi istene. A római mitológiában Mars (görögöknél Arész) hadisten,
akinek a városfalakon kívül, a Mars-mezõn emeltek templomot, mivel fegyveres hadak nem vonulhattak
be a város területére. Neki szentelték a március hónapot, azaz a régi kalendárium elsõ hónapját, amikor a
télûzõ szertartásokat végezték.
A Mars felszíne, légköre, évszakos változások, holdjai.
● Az elsõ Marsot meglátogató ûrszonda a Mariner-4 volt 1965-ben.
http://www.cab.u-szeged.hu/local/naprendszer/mars.htm (1 of 5)2004.08.11. 13:35:48

Mars
1877 óta amikor Schiaparelli bejelentette, hogy egyenes vonalakból

álló hálózatot fedezett fel a Mars felszínén, a bolygó rengeteg vitát
váltott ki. Percival Lowell amerikai csillagász szerint a vonalak
értelmes lények munkájának eredményei, egy hatalmas
csatornarendszer részei, amelynek célja, hogy a sarki jégsapkák
vidékérõl vizet szállítson a száraz egyenlítõi területekre. Azóta jó
néhány sci-fi szerzõ foglalkozott ezzel a témával, a növényi és az
állati lények legkülönbözõbb fajtáival népesítve be a Marsot.
● A valóságban a bolygó felszíne kráterekkel sûrûn borított, de csatornáknak még a nyoma sem
látszik. A 300 méternél nagyobb, nemegyszer néhány száz kilométer átmérõjû kráterek
valószínûleg a bolygó testébe csapódó kisbolygók nyomán alakultak ki, ami azért sem meglepõ,
mert e parányi égitestek övezete a Mars pályája közelében húzódik. A Mars déli féltekéje számos
nagy méretû, kör alakú medencét foglal magába, melyek közül a 2000 km átmérõjû Hellasz a
legnagyobb.
● A Vikingek fényképei alapján ma már biztosra vehetõ, hogy ezen az égitesten óriási szerepe volt
eróziónak is a felszín kialakításában.
● A Mars jellemzõ felszíni alakzatai:

❍
A Mars legnagyobb vulkánja az Olympus Mons egy

hatalmas, szelíd lejtésû vulkáni pajzs, csúcsán 80 km
átmérõjû kalderával. Magassága 25 kilométer, míg az
átmérõje az alapjánál mintegy 600 km. Az enyhe lejtõk és a
hegyet körülvevõ lávatakarók arra utalnak, hogy a
kiemelkedést létrehozó láva rendkívül folyékony lehetett. A
földfelszín ehhez legjobban hasonlító képzõdménye a Mauna
Kea, Hawaii szigetén csak 9 km-re emelkedik ki a csendes-óceáni talapzatból és átmérõje
az alapjánál 225 km.
❍ Tharsis: az Olympus Monstól 1000 km-re D-K-re húzódó 5000 km hosszú és 10 km
magas fennsík, három óriási vulkáni pajzzsal (Arsia Mons, Pavonis Mons, Ascreaus
Mons).
❍ Valles Marines: az egyenlítõtõl 4000 km-re délre húzódó
kanyonrendszer, amelynek maximális szélessége eléri a többszáz

kilométert, mélysége pedig a 6 kilométert. Keletkezése talán a
szomszédos Tharsis felemelkedésével áll összefüggésben (egy
olyan bolygón ahol a kéregmozgások valószínûleg gyengék voltak
ahhoz, hogy lemezekre tördeljék a Mars 200 km vastag szilárd
kérgét, nem úgy mint ahogyan ez a Földön történt).

Mars
❍ Az úgynevezett Marsarc, a felszíni alkzatok fény-árnyék hatásának
eredménye.
● Néhány olyan kráterre is felfigyeltek a kutatók, amelyek minden

kétséget kizáróan akkor keletkezhettek, amikor nagyobb tömegû testek
csapódtak az égitest felszínébe. E különös alakzatok azonban eltérnek a
többitõl abban, hogy szélesen elterülõ, sziromszerûen elhelyezkedõ
"kiömlések" övezik õket. A tudósok véleménye szerint ez azzal
magyarázható, hogy becsapódáskor megolvadt a felszín alatti rétegekben
felhalmozódott jégtömeg, és mintegy kenõanyagul szolgált a szétfröccsenõ marstalajnak.
(Hasonlót láthatunk a nedves parti fövenyen homokbombákkal hadakozó gyerekek "csataterén".)
Különösen érdekes a sarki hósapkák peremvidéke, ahol több száz

krátert részben vagy teljesen fagyott, fehér anyag tölt ki. Ezt a fehér
anyagot valaha fagyott víznek, zúzmarának tartották, de ma inkább
szárazjégnek vagy legalábbis jég és szárazjég keverékének vélik.
● A Mars felszínén jelenleg nem található cseppfolyós víz, de számos

bizonyíték arra utal, hogy a múltban volt valamennyi víz a bolygón.
Találhatók ugyanis kiszáradt folyómedrekhez hasonló domborzati
képzõdmények és olyan csepp alakú törmelék-lerakódások, amelyeket
általában üledéket hordozó erõs sodrású folyóvizek raknak le az
akadályt képezõ tereptárgyak körül. Elképzelhetõ, hogy régen, még az
aktív vulkánok idejében voltak hirtelen és rövid ideig tartó áradások. A
vulkánok árasztotta vízgõz nagyobb esõzéseket eredményezhetett, s ezekbõl táplálkozhattak a
felszíni vízfolyások.
● A Marsnak fõként széndioxidból (96%) álló ritka légköre van, a fennmaradó rész többsége
nitrogén és argon. A légkör nyomása nem éri el a földi légkör nyomásának a századrészét sem. A
rendkívül ritka légkör csak 10 K-nel emeli magasabbra a hõmérsékletet, mint amilyen légkör
hiányában lenne (ez az érték a Földnél 35 K). Az átlagos hõmérséklet 230 K körül van, a szélsõ
értékeket pedig a téli pólus 135 K-es és az egyenlítõ 300 K-es hõmérséklete képviseli. A nappali
és az éjszakai hõmérséklet között az eltérés a 60 K-t is elérheti.

Mars
● A Marson állva az égbolt nem kék színûnek látszik, mint a nálunk tiszta
idõben, hanem inkább halvány narancsvörösnek vagy rózsaszínûnek. A
jelenséget azzal magyarázhatjuk, hogy az idõnként feltámadó heves
porviharok során tömérdek mennyiségû felszíni por kerül a bolygó
gázburkába, s csak hónapok múltán ülepedik le. A legkisebb méretû
részecskék azonban még akkor is a légkörben lebegve maradnak, és
vörösre festik annak színét. A heves szeleket, amelyek a 300 km/h
sebességre is képesek az egyenlítõ és a sarkok közötti nagy hõmérséklet-
különbség idézi elõ.
A Viking ûrszondák leszállóhelyeinek környékét por és kõtörmelék fedi. A

leszállóegységek vizsgálatai a Mars talajában nem mutattak ki szerves
anyag jelenlétére utaló nyomokat.
● Anyagi, kémiai összetételét tekintve a Mars Föld típusú bolygó. Átlagos sûrûsége a Földénél
mintegy 30%-kal alacsonyabb (inkább a Hold átlagos sûrûségéhez közelít), tehát a bolygónak
nem lehet nagy méretû fémes magja.
● A Mars külsõ bolygó lévén, a Vénusszal ellentétben nem mutatja az összes lehetséges
fényváltozási fázist a sarló alaktól a telemarsig. Amikor a Mars pontosan 90 fokos
szögtávolságban van a Naptól, korongjának több mint a fele van megvilágítva. Felszíne
legnagyobbrészt narancsvörös színben tündököl, amit csupán itt-ott szakítanak meg a fehér
hósapkák, illetve a sötétebb árnyalatú övezetek. A vörös területek valószínûleg homok- vagy
kõsivatagok. A sötét zónákat egy idõben hatalmas vízfelületeknek vélték, és a sötét Hold-
régiókhoz hasonlóan tengereknek "maria"-nak nevezték el.
● Forgástengelyének ferdesége (amely 24 fok, azaz a Földével csaknem azonos) miatt a Marson is
vannak évszakos változások, hasonlóképpen mint Földünkön. Minthogy azonban a marsi
évek nagyjából kétszer olyan hosszúak mint a földiek, az ottani évszakok is kétszer annyi ideig
tartanak mint a Földön. A Mars keringési pályája a Földénél jóval elliptikusabb, és mert a
bolygóra jutó napenergia a perihéliumban 40%-kal nagyobb mint az aféliumban az évszakok
sokkal szélsõségesebbek mint nálunk. Az évszakok váltakozásának tudható be, hogy amikor a
Mars déli féltekéjén tél van a déli jégsapka a bolygó déli félgömbjének akár a felét is
beboríthatja, míg például ugyanott nyáron a jégsapka gyakran el is tûnik. Az északi féltekén
hasonló változásokat lehet megfigyelni azzal az eltéréssel, hogy ott soha nem tûnik el nyáron a
jégsapka; télen pedig lehúzódik az északi félgömb feléig.
● A Mars mágneses tere rendkívül gyönge (pedig tengelyforgási periódusa alig több mint fél órával
hosszabb a Földénél).

Mars
● Mivel a Mars pályája a Földén kívül húzódik, a bolygó oppozícióban (szembenállásban)

figyelhetõ meg a legjobban, amikor legközelebb jár Földünkhöz.
● A Marsnak két kicsiny, a felszínhez közel keringõ holdja van, amelyeket az 1877-es
szembenállás alkalmával fedeztek fel. A felfedezõ igen találóan Phobosznak (félelem) és
Deimosznak (rettegés) nevezte el õket.
A Mars holdjai
Marsnak két kicsiny, a felszínhez közel keringõ holdja van.

--------- -------- ------ ------- --------- -----
Phobos 9 11 1.08e16 Hall 1877
Deimos 23 6 1.80e15 Hall 1877
... ... Föld ... Hold ... Mars ... Phobos / Deimos ... Jupiter ...

http://www.cab.u-szeged.hu/local/naprendszer/kep/mars/marneris.gif
http://www.cab.u-szeged.hu/local/naprendszer/kep/mars/marneris.gif2004.08.11. 13:35:50
http://www.cab.u-szeged.hu/local/naprendszer/kep/mars/olympus.gif
http://www.cab.u-szeged.hu/local/naprendszer/kep/mars/olympus.gif2004.08.11. 13:35:53
http://www.cab.u-szeged.hu/local/naprendszer/kep/mars/05n027.gif
http://www.cab.u-szeged.hu/local/naprendszer/kep/mars/05n027.gif2004.08.11. 13:35:54
http://www.cab.u-szeged.hu/local/naprendszer/kep/mars/42mars.gif
http://www.cab.u-szeged.hu/local/naprendszer/kep/mars/42mars.gif2004.08.11. 13:35:55
A Mars holdjai
A Mars holdjai
A Marsnak két kicsiny, a felszínhez közel keringõ holdja van, amelyeket az 1877-es szembenállás
alkalmával fedeztek fel.
Phobos, Deimos.
Phobos
Phobos a nagyobb, és a belsõ a Mars két holdja közül.

❍ Marstól (a középpontjától) mért távolság: 9378 km
❍ ármérõ: 22.2 km (27 x 21.6 x 18.8)
Arész (Mars) és Aphrodité (Vénusz) törvénytelen kapcsolatából származó egyik gyermek a görög
mitológiában. Deimos testvére. A Phobos görög szó jelentése "félelem", innen ered a fóbia szó.
● A Phobos közelebb kering anyabolygójának (Mars) felszínéhez, mint bármely más hold a
Naprendszerben. Kevesebb mint 6000 km ez a távolság.
● A Naprendszer egyik legkisebb holdja.
● Ez az egyetlen olyan ismert hold, amelynek keringési periódusa rövidebb az anyabolygó

forgási periódusánál, így tehát a Phobos nyugat-keleti irányban (nyugaton kel és lassan halad
kelet felé) mozog a Mars égboltján.
http://www.cab.u-szeged.hu/local/naprendszer/marsho.htm (1 of 3)2004.08.11. 13:35:57

A Mars holdjai
Képek a Phobosról:
● A Phobos felszíne
Deimos
Deimos a kisebb, és a külsõ a Mars két holdja közül.

❍ Marstól (a középpontjától) mért távolság: 23459 km
❍ átmérõ: 12.6 km (15 x 12.2 x 11)
Arész (Mars) és Aphrodité (Vénusz) törvénytelen kapcsolatából származó egyik gyermek a görög

A Mars holdjai
mitológiában. Phobos testvére. A deimos szó görögül "rettegést" jelent.
● A Deimos a legkisebb hold a Naprendszerben.
● A Deimos keringési periódusa kb. 1,2-szerese a Mars forgási periódusának, így lassú mozgást
végez az égbolton, két és fél napot töltve a horizont fölött.
Képek a Deimosról:
A Mars két szabálytalan alakú holdja jobban hasonlít a kisbolygókra, mint a nagyobb holdakra. (A
Phobosznak és a Deimosznak az átmérõje: 22 illetve 12 km.)
Az alábbi kép a Mars két holdját hasonlítja össze a Gaspra (kb. 17 km hosszú) kisbolygóval, a
méretarányoknak megfelelõen.
Balra alul láthatjuk a Deimost, jobbra lent pedig a Phobost.
... Hold ... Mars ... Phobos / Deimos ... Jupiter ... Metis ...

http://www.cab.u-szeged.hu/local/naprendszer/kep/marshold/phobos/phobos46.gif
http://www.cab.u-szeged.hu/local/naprendszer/kep/marshold/phobos/phobos46.gif2004.08.11. 13:35:58
http://www.cab.u-szeged.hu/local/naprendszer/kep/marshold/phobos/472phobo.gif
http://www.cab.u-szeged.hu/local/naprendszer/kep/marshold/phobos/472phobo.gif2004.08.11. 13:35:59
http://www.cab.u-szeged.hu/local/naprendszer/kep/marshold/phobos/phobosfe.gif
http://www.cab.u-szeged.hu/local/naprendszer/kep/marshold/phobos/phobosfe.gif2004.08.11. 13:36:02
http://www.cab.u-szeged.hu/local/naprendszer/kep/marshold/deimos/deimos46.gif
http://www.cab.u-szeged.hu/local/naprendszer/kep/marshold/deimos/deimos46.gif2004.08.11. 13:36:04
http://www.cab.u-szeged.hu/local/naprendszer/kep/marshold/gaspra5.gif
http://www.cab.u-szeged.hu/local/naprendszer/kep/marshold/gaspra5.gif2004.08.11. 13:36:05
http://www.cab.u-szeged.hu/local/naprendszer/kep/jupiter/galprobe.gif
http://www.cab.u-szeged.hu/local/naprendszer/kep/jupiter/galprobe.gif2004.08.11. 13:36:06
http://www.cab.u-szeged.hu/local/naprendszer/kep/jupiter/jupiter1.gif
http://www.cab.u-szeged.hu/local/naprendszer/kep/jupiter/jupiter1.gif2004.08.11. 13:36:07
http://www.cab.u-szeged.hu/local/naprendszer/kep/jupiter/nvfolt.gif
http://www.cab.u-szeged.hu/local/naprendszer/kep/jupiter/nvfolt.gif2004.08.11. 13:36:10
http://www.cab.u-szeged.hu/local/naprendszer/kep/jupiter/963sl9.gif
http://www.cab.u-szeged.hu/local/naprendszer/kep/jupiter/963sl9.gif2004.08.11. 13:36:12
SL9
Shoemaker-Levy 9
Az üstököst 1993 márciusában fedezte fel a Shoemaker csillagász-házaspár valamint David Levy
amatõrcsillagász. Mivel ez volt a csoport 9. felfedezése a Shoemaker-Levy 9 nevet kapta.
felfedezés, égitest-raj, keletkezése, mit vártak, megfigyelések
● 1994. július 16-a és 22-e között csapódtak be a Jupiter bolygóra a Jupiter körüli pályára került
Shoemaker-Levy 9 üstökös két évvel korábban széttöredezett magjának darabjai. A Jupiter
váratlan "megkondítása" bizony évszázadunk egyik legérdekesebb csillagászati eseménye volt.
● A történet 1993 márciusában kezdõdött, amikor a Shoemaker csillagász-házaspár valamint

David Levy amatõrcsillagász a Palomar-hegyi csillagvizsgáló kisebb Schmidt távcsövének
egyik felvételén apró "pamacsot" talált. Nagyjában akkorát, mint a telehold átmérõjének a
harmincad része. Az objektum viszonylag gyorsan mozgott, s így még új kisbolygóra vagy egy
eddig ismeretlen üstökösre egyaránt gondolhattak a csillagászok. Amikor azonban nagyobb
teljesítményû mûszerekkel is vizsgálni kezdték, a Hawaii Egyetem 2,2 méteres tükrének nagy
felbontóképességû CCD-kamerájával már olyan képet kaptak, amitõl elállt a kutatók lélegzete.
Ezekbõl a képekbõl már egyértelmûvé vált, hogy nem csupán egy új, hanem egy egészen
rendkívüli üstökös van a láthatáron. A szokásos elnevezési szabályok szerint megkapta a
felfedezõkrõl a Shoemaker-Levy 9 nevet (ez a kilencedik üstökösfelfedezése a csoportnak), s
az 1993e jelölést (1993-ban ez volt az ötödik üstökös -az a, b, c és a d után). Közben többen arra
is gondoltak, hogy esetleg igazában nem is egy üstökösrõl, hanem az üstökösmagoknál sûrûbb,
kevesebb könnyû elemet tartalmazó kisbolygóról van szó.
http://www.cab.u-szeged.hu/local/naprendszer/sl9.htm (1 of 3)2004.08.11. 13:36:13

SL9
Egyelõre nem is az a legizgalmasabb az új objektumban, hogy

üstökösnek meg kisbolygónak is lehetett gondolni; ennél jóval
csodálatra méltóbb, hogy már az elsõ Hawaii-beli felvételek szerint is
ez esetben nem egyetlen, eddig ismeretlen naprendszerbeli vándort,
hanem egy egész égitest-rajt sikerült lencsevégre kapni (legalább
húsz nagyobb darabot azonosítottak). A pályaszámítások szerint
pedig ez a bolygóközi raj olyan ellipszispályán mozog, amelynek
fókuszpontjában nem a Nap van, hanem Naprendszerünk
legnagyobb bolygója, a "majdnem csillag" Jupiter!
● Ahogy telt az idõ, az egyre szaporodó helymeghatározási adatokból nagyon hamar tovább
lehetett pontosítani a pályát, vissza lehetett következtetni a tömegcsoport korábbi mozgására.
A korábbi pozíciók ismeretében a keletkezés körülményeit is fel lehetett deríteni. S ezen túl egyre
nagyobb és nagyobb fontossággal ki lehetett számítani a várható eseményeket. (Akárcsak egy
Naprendszerben mozgó mesterséges égitest esetében, azzal a különbséggel, hogy a Shoemaker-
Levy 9 üstökös pályamódosítására semmiféle lehetõség nem volt.)
Az egyre jobban szétszóródó raj a számítások szerint alig két évvel a felfedezés
elõtt jött létre egy üstökösnek a magjából, amely 1992. július 8-án túl közel került
a Jupiterhez, s alig 35000 kilométerre száguldott el az óriásbolygó mellett. Ekkora
távolságban már olyan hatalmasak a Naprendszerünk legnagyobb bolygójának a
gravitációs erõi, hogy árapály-hatásuk szétroppantotta, több darabra morzsolta
Naprendszerünk túl közelre tévedt parányi -persze azért hegységnyi méretû-
vándorát. Az egymástól csak kissé eltávolodott darabok érdekes gyöngysor alakot
mutattak. Ennek a törmeléknek a néhány millió, néhány milliárd tonnás darabjai
keringtek aztán tovább rendkívül megnyúlt ellipszispályán a Jupiter körül. De a számítások azt is
megmutatták, hogy már nem sokáig tart ez a különleges mozgás. Szinte nyílegyenesen (annyira
lapult ellipszispályán) zuhant a Jupiter felé a furcsa meteorraj.
● Ilyen vagy hasonló jelenségnek a megfigyelésére még nem volt módja

csillagásznak a történelemben. Közvetlenül most sem lehetett érzékelni a
becsapódásokat, mert a Jupiter túlsó oldalán történtek. A nagyon gyors, alig
tíz órás forgásidejû óriásbolygó azonban már röviddel a becsapódások után
felénk fordította a becsapódások érintette területeket (32 k gif). A
becsapódások után már az elsõ sajtóbeszámolók óriási gombafelhõrõl, s egy
nagyjában 1800 kilométeres átmérõjû tûzgolyóról számoltak be.

SL9
● A Jupiter mindig is a titkok bolygója volt. A becsapódó égitestrõl pedig különösképpen csupán
feltevések lehettek. Azt, hogy viszonylag könnyû, jéggel összecementezett törmelékrõl,
bolygóközi "hólabdáról", azaz üstökösmagnak a törmelékérõl van-e szó, vagy pedig nehezebb,
nagyrészt szilícium-dioxid , netán vastartalmú meteoritanyagról, nem lehetett egészen biztosan
elõre meghatározni. Éppen a "nagy ütközési kísérletnek" kellett feleletet adnia ezekre a
kérdésekre.
❍ Túl nagy sûrûségû becsapódó tömegek vagy túl ritka légkör esetében az égi parittyakõ
belefulladhatott volna a Jupiternek a légkörébe, és semmit sem vettünk volna észre az

eseményekbõl. Mennél könnyebb, mennél üstökösmag-szerûbb a becsapódó test, annál
nagyobb magasságokban várhatunk robbanást.
1994 július 16-a és 22-e közötti események ezt az utóbbi feltevést igazolták. A
becsapódások valóban látványosak voltak, nagyszámú mérést végeztek róluk, még
közvetlen észleléseket is a Galileo jupiterkutató szondával. Elképzelhetõ, hogy a
Shoemaker-Levy 9 üstökös becsapódása tekintélyes mértékben módosítja, tökéletesíti a
Naprendszerrõl és annak legnagyobb bolygójáról a Jupiterrõl alkotott képünket.
● Az elsõ megfigyelést az ûrtávcsõ készítette 1994 július 16-án. A magok több

mint öt napon át zuhogtak a Jupiterbe, a gázóriás déli félgömbjének 43 - 44
fokos szélessége környékét többször is végigsorozva. Általánosan elmondható,
hogy a kidobott anyagfelhõk néhányszor tíz percig tartózkodtak a "magasban",
majd anyaguk nagy része visszahullott, és kialakította a gyûrûszerû képzõdményt, amely sokkal
tovább volt megfigyelhetõ. Az egymáshoz közeli becsapódások felhõi néhány nappal az esemény
után kezdtek "összenõni", összeérni, és rendkívül összetett szerkezetûekké váltak.
Szétterjedésükben valószínûleg a magaslégköri szelek játszották a fõszerepet. Az SL9 üstökös
pusztulása az amatõrcsillagászok szempontjából is az 1994-es év egyik legfontosabb és
legérdekesebb eseménye volt. A robbanások olyan kiterjedt légköri zavarokat okoztak a
Jupiteren, amelyeket szinte bármilyen, jobb optikai minõségû távcsõvel látni lehetett. A
legkisebb mûszer, amellyel megfigyelések készültek, 5 cm-es távcsõ volt -
valószínûleg azért, mert ennél kisebb átmérõjû refraktorok alig vannak
forgalomban. Aki nem használta ki a rendkívüli lehetõséget, és nem figyelte
meg a hatalmas légköri zavarokat saját szemével, valószínûleg nem lesz
tanúja hasonlónak.
... Halley-üstökös ... Shoemaker-Levy 9 ... kisbolygók ...

Üstökösök
Üstökösök
Mind az üstökösök, mind a meteorok csak "vendégei" égboltunknak, de látványos megjelenésük nagy
feltûnést kelt. Az üstökösök olyan égitestek, amelyek külsejükben lényegesen felülmúlják a saját
jelentéktelenségüket. Az üstökösök félelmetes alakjukkal, szabálytalan feltûnésükkel és különös
pályájukkal a szabad szemmel megfigyelhetõ leglátványosabb égitestek.
üstökösök osztályozása, szerkezete, élettartama, "üstökösvadászok"
● Az emberek õsidõk óta figyelemmel kísérik az üstökösöket. A babiloni és a kínai csillagászok

feljegyzéseiben több mint négyezer évvel ezelõtt üstökösök leírását is megtalálhatjuk. Az
üstökösökre évezredeken át a legtöbben úgy tekintettek, mint katasztrófák, háborúk vagy
halálesetek elõjelére.
http://www.cab.u-szeged.hu/local/naprendszer/ustokos.htm (1 of 6)2004.08.11. 13:36:17

Üstökösök
A legtöbb ókori csillagász

légköri jelenségnek, a Föld
"kipárolgásainak" vélte az
üstökösöket. Egészen 1557-ig
nem jöttek rá arra, hogy ezek az
égitestek a Hold mögött járnak.
Abban az évben ugyanis feltûnt
egy üstökös, amelyet Tycho
Brahe megvizsgált és
megállapította, hogy a
csillagokhoz viszonyított
helyzete Európa minden
pontjáról vizsgálva ugyanaz. Az
üstökösöket elsõként egy angol
csillagász, Edmund Halley
tekintette olyan, a Nap körül
keringõ égitesteknek, amelyek
Newton gravitációs törvénye
által megszabott pályákon
keringenek.
Az üstökösök kisebb porból és jégbõl álló égitestek, amelyek legjobban egy "piszkos
hógolyóhoz" hasonlíthatók. Ebbe a néhány kilométer (1 km - 100 km) átmérõjû jégrögbe
szilikátpor-részecskék és nagyobb kõzetdarabok ágyazódtak be.
● Az üstökösök az égi mechanika törvényei szerint kúpszeleteken keringenek a Nap körül. Az

üstököspályákra a bolygók és kisbolygók pályáival szemben jellemzõ a nagy excentricitás.
● Miközben az üstökösök közelednek a perihéliumhoz, az óriásbolygók pályáikat perturbálják.

❍ Nyugodtan mondhatjuk, hogy az üstökösök általában a Naprendszerhez tartoznak, de az
elszenvedett perturbációk hatására egy részük elhagyhatja a Naprendszert. Egyébként a Nap
közelében elhaladó üstökösöket fõként a Jupiter és a Szaturnusz térítheti el eredeti pályájukról,
így jönnek létre a hiperbolikus üstökösök. A perturbációk mértékérõl képet kaphatunk a Brookes-
2 üstökös kapcsán: keringésideje 1896-ban a Jupiter mellett elhaladva a korábbi 29,2 évrõl 7,07
évre változott.

Üstökösök
● Amikor az üstökösöket felfedezik, csupán

halvány fényfoltok, lényegesen kisebbek mint
a telihold. Amint a nagyobb üstökösök
megközelítik a Napot, fokozatosan fényes
csóvát "eresztenek", amely a ködös
középponti testtõl óriási távolságokig nyúlhat.
● A szabad szemmel is fényesnek tûnõ

üstökös ugyan ritka, évente mégis átlagosan
20 - 30 üstökös felfedezésével lehet számolni.
Egyes csillagászok vélekedése szerint a friss
üstökösök idõrõl idõre a hatalmas úgynevezett
Oort-féle felhõkbõl kerülnek a belsõ
Naprendszerbe. A felhõ 40 - 50000 CSE-nyire
van a Naptól és több száz milliárd potenciális
üstököst foglal magába.
Üstökösök osztályozása
pályájuk szerint
❍ hosszú periódusú üstökösök: keringési idejük meghaladja a 200 évet, ez idõ legnagyobb
részében a bolygópályákon kívül tartózkodnak, pályasíkjaik és a Naprendszer

szimmetriasíkja között semmiféle összefüggés nincs, pályájuk excentricitása nagyon-
nagyon közel van az 1-hez.
❍ rövid periódusú üstökösök: keringési idejük 200 évnél kevesebb, pályasíkjaik
illeszkednek a Naprendszer szimmetriasíkjához, pályájuk excentricitása 0,2 - 0,7 közé

esik.
● Az üstökösök legtöbbször csak akkor válnak láthatóvá amikor a Naprendszer belsõ tartományába
jutnak el, tehát legalább a Jupiter pályáján belülre.
Üstökösök szerkezete
mag, kóma, csóva

Üstökösök
Amikor az üstökös még nagy távolságra van a Naptól, egyetlen szilárd testet képez, amelyet
magnak nevezünk.
Ilyenkor a mag amely csak a Nap fényét reflektálja még oly halvány, hogy a Földrõl nézve
rendszerint nem látható. A mag tömege igen kicsi, 10e13 - 10e17 kg között van. A mag
tömegének maximális értékét olyankor lehetett megbecsülni, amikor az üstökös egy kisebb
égitest pl. egy Jupiter-hold mellett haladt el, annak mozgásában semmiféle kimutatható
perturbációt nem okozott. A mag átmérõje 1 - 100 km között váltakozhat.
Amikor a jégmag 3 CSE távolságon belül megközelíti a Napot, a

napsugárzás hatására elpárolgó gázokat a kis tömegû mag gravitációs
vonzása nem tudja megtartani, így azok folyamatosan kiáramlanak a
bolygóközi térbe, de egy részük légkör formájában körülveszi a
magot, ez a kóma. A napsugárzás hatására a kómát alkotó
gázmolekulák egyszerûbbekké vagy molekulákká disszociálnak,
eközben gerjesztõdnek is. Nemcsak a gázok gerjesztett fényét, hanem
a magból kiszabadult részecskék reflexiós fényét is lehet észlelni. A kómának van tehát
porkomponense. A kóma nagysága függ az üstökös gáztartalékaitól és a Naptól való távolságtól.
Mérete elérheti az egymillió kilométert. A kóma hidrogénkomponense akár 10-szer akkora is
lehet. Egy fényesebb üstökös magja másodpercenként akár 100 tonna anyagot is veszíthet,
úgyhogy az üstökös teljes szétoszlása elõtt csak néhány ezer napközeli átmenetet élhet túl. A
kóma sûrûsége roppant kicsi 10000 -1000000 részecske/cm3.
Amikor az üstökös 1,5 - 2 CSE-re megközelítette a Napot a napszél is kifejti hatását a kóma
gázaira. A Napból kiáramló, elektromosan töltött részecskék magukkal ragadják a kómából a
gázrészecskéket és így jön létre a csóva, amely ezek szerint a Nappal ellentétes irányú. Nem
minden üstökösnek van csóvája. Hosszú és erõs csóvák akkor képzõdnek, ha az üstökösnek
gazdag gáztartalékai vannak, és a Naptól való távolság kicsinnyé válik. A csóva hossza 100
millió km is lehet.
A csóva formája sokféle lehet, mégis két alapvetõ csoportba oszthatjuk õket:
❍ I. típus: meglehetõsen egyenes csóva, amely a Nappal ellentétes irányban, pontosan az

üstökös-Nap irányban helyezkedik el. (ioncsóvának vagy gázcsóvának is nevezik) Az
ioncsóva sûrûsége még a kómáénál is kisebb.
❍ II. típus: görbült csóva, esetenként egyidejû kapcsolatban az I. típussal. Színképe
folytonos, ami a fénynek mikroszkopikus méretû porszemcséken való szóródására utal.
(porcsóvának is nevezik) A kómából a csóvába áramló gázok által kiragadott szilárd
porrészecskéket tartalmazó csóva, a porcsóva rendszerint rövidebb mint az ioncsóva, nem
mutat annyi részletet sem ugyanakkor gyakran elgörbül. Alakját elsõsorban a
sugárnyomás határozza meg. Néha ez a porcsóva elválik az ioncsóvától.

Üstökösök
❍ Bár ritkán, de elõfordulhatnak ellencsóvák is. Ekkor egy porrétegrõl van szó, amely az
üstököspálya síkjában terül el. Ha a Föld az üstökös pályasíkjának közelében helyezkedik
el, akkor ennek a rétegnek éppen az élére látunk, így az egy finom sugár formájában
láthatóvá válik. Ferde ránézési szög esetén viszont a réteg felületi fényessége oly kicsiny,
hogy már nem tûnik elõ.
A csóvák alakjában a Naprendszerben meglevõ, kiterjedt mágneses térnek is

szerepe van. Ezzel magyarázhatók a néha dugóhúzószerûen csavarodott
üstököscsóvák.
Üstökösök élettartama
Fentebb már említettük, hogy az üstökösök hajlamosak szétesni. Naphoz közeli objektumoknál
ez a folyamat elég gyorsan folyhat, a szétdarabolódás szó szerint a csillagászok szeme elõtt
történhet. (Shoemaker-Levyüstökös)
A keringésenként bekövetkezõ tömegvesztésrõl (a Halley-üstökösnél az ûrszondák mérései

szerint 0,03%) szerzett adatokból adódik az a meglepõ felismerés, hogy a feltûnõ üstökösök
közül sokan még nem lehetnek túl öregek. Ugyanez a tömegveszteség az Encke üstökösnél 0,2%.
Az Encke üstökös rendkívül rövid periódusú objektum, és teljes mértékben a Jupiter pályáján
belül van. Ennek ellenére az üstökös a gyenge fénye miatt nem mindig látható. Valószínûleg az
Encke üstökösbõl néhány évszázad után nem sok minden marad meg.
"Üstökösvadászok"
Amikor Halley megmutatta, hogy az üstökösöket eredményesen lehet tanulmányozni

Üstökösök
Newtonfizikája segítségével, az üstököskeresés népszerû sport és a gyors hírnév forrása

lettmind a csillagászok, mind az amatõrök körében. A lelkes üstököskeresõnek az estéket és a
hajnalokat -az eget pásztázva- távcsöve mellett kellett töltenie, ügyelve minden olyan ködfoltra
(gondoljunk az üstökös kómájára), amely egy cseppet is határozatlanabb, mint a csillagok vagy
amely hasonló az ég többi ködfoltjához. Ha megtalál egy ilyet, azt azonnal be kell jelölnie a
térképére és azt a következõ éjjel is meg kell néznie, abban a reményben hátha elmozdul. Ha nem
mozog akkor ködfolt és ezért az "állandó" megjelöléssel kell ellátni a térképen, hogy a késõbbiek
során már ne okozzon zavart. Ha viszont mozog, a lehetõségekhez képest több alkalommal is
meg kell határozni a koordinátáit. Legalább három pontos megfigyelés birtokában már érdemes a
megfigyelést közétenni és a pályát kiszámítani.
Az üstökösök megfigyelése révén gazdagabbá váltak a megfigyelõ csillagászoknak a

fogyatkozásokra és a bolygómozgásokra vonatkozó ismeretei. A ködök tanulmányozása
azonban teljesen alkalomszerû volt, s az 1770 elõtti ködfoltokra vonatkozó megfigyelések csupán
az üstökös-megfigyelések melléktermékei voltak.
1784-ben Charles Messier és Pierre Mechain egy listát tett közzé. Ez 103 olyan ködfoltot
tartalmazott, amelyeket a megelõzõ három évtizedben fedeztek fel az üstökösvadászok. A lista
további kutatások kiindulópontja lett. Ezek a kutatások nyitották meg a Tejút szerkezetére
vonatkozó mélyebb ismereteink sorát, és továbbvezettek az extragalaxisok felé. Nehéz mutatni
még egy ilyen szerényen közzétett, de annál nagyobb jelentõségû munkát. Messier és Mechain
minden kommentártól tartózkodott, csupán a ködök és halmazok helyeit és ezek rövid leírását
adta.
Messier élete nyugodtabb szakaszaiban üstökösvadászattal foglalkozott. XV. Lajos szerint

"üstökösnyomozó" volt. Katalógusát (65 k gif) 110 elemre kiegészítve ma is használják. A
benne felsorolt objektumok katalógusjele: M pl. M1 (20 k gif) azaz a Rák-köd.
... Kis testek: ... üstökösök ... Halley-üstökös ...

A Kuiper-öv objektumai
A Plútó perihélium-átmenete, óriásbolygókszerepe, plomet.
● Az elmúlt 3 - 4 évben forradalmi átalakuláson ment át a külsõ Naprendszerrõl alkotott

képünk. Eddig mindig az került szóba, hogy a Neptunusz pályáján túl esetleg további
nagybolygók várnak felfedezésre. A Plútót is csak azért találta meg Tombaugh, mert egy nagy
tömegû bolygót keresett. Amikor kiderült, hogy a Plútónak milyen kicsi a tömege, sokan a
tizedik bolygó felfedezése révén várták ismert bolygórendszerünk határainak kitágulását.
● Úgy látszik azonban, hogy másféle módon tolódik ki ez a határ. A csillagászati mûszerek
javulásával egyre halványabb égitestek észlelhetõk, és így az elmúlt hatvanegynéhány évben újra
lejátszódott az, amit annak idején a kisbolygók felfedezése kapcsán a csillagászok egyszer már
átéltek. A Ceres felfedezésekor azt hitték, hogy bolygót találtak, pedig csak kisbolygó volt. Most
ugyanígy a Plútóról is kiderült, hogy csak "plomet".
● Ezt a forradalmi változást egyrészt az 1991 óta felfedezett kis égitestek sora hozta meg, másrész
lökést adtak ehhez az egyre nagyobb és nagyobb teljesítõképességû számítógépek, amelyek
lehetõvé tették, hogy az összes bolygó hatását figyelembe vegyék kis égitestek, például
kisbolygók és üstökösök pályafejlõdésének számításánál.
● Ezek a pályaszimulációk már a 70-es évek végén, a Chiron felfedezése után megmutatták, hogy a
kisbolygóöv "üres" helyeirõl a Jupiter zavaró hatása tüntethette el a kisbolygókat, oly módon,
hogy kidobhatta azokat a Jupiter és Szaturnusz közötti térségbe, vagyis a Naptól távolabb is
újabb kisbolygóövek jöhettek létre. De ugyanez a mechanizmus mûködhetett a Szaturnusz
esetében is. A szimulációk azt is megmutatták, hogy a Naprendszer keletkezése idején az
óriásbolygóknak ez a "játéka" tízszer annyi tömeget dobhatott ki a bolygók térségébõl, mint
amekkora tömeg a nagybolygókban összegyûlt. A 80-as évek pályaszámításai pedig mindenki
számára világossá tették, amit egyesek már korábban gondoltak, hogy a periodikus üstökösök
pályái nem származtathatók le a gömb alakú Oort-felhõ véletlen eloszlású körpályáiból, hanem
kell lenni egy lapos korong eloszlású másik tárolóhelynek is. Feltették, hogy a korong
komponens esetleg nem ér véget a nagybolygókkal, hanem kisebb testek, még a Naprendszer
keletkezése idejébõl változatlanul megmaradt planetezimálok keringenek távoli körpályákon.
Ez lenne 35 - 40 csillagászati egységtõl mintegy 100 csillagászati egység távolságig terjedõ
http://www.cab.u-szeged.hu/local/naprendszer/kuiper.htm (1 of 3)2004.08.11. 13:36:18

Kuiper-öv.
● Nagy izgalmat váltott ki 1977-ben a Chiron felfedezése, mivel elõször találtak az óriásbolygókét
metszõ kisbolygópályát. Különösen az okozott szenzációt, amikor a Chiron felfedezése után 11
évvel gázkibocsátását jelzõ megfigyelések történtek, hiszen felfedezése idején a besorolása
miatt nagyon gondosan megvizsgálták, és akkor nem találtak körülötte kómát. Egy csillagfedés
azonban lehetõvé tette átmérõjének meghatározását, ami 240 km körülinek adódott. Tehát ha
üstökös, akkor magja óriási az eddig ismert üstökösökhöz képest.
● A Voyager-2 Neptunusz megközelítése hozta a következõ meglepetést, a Triton

tulajdonságainak felderítésével. Mérete viszonylag kicsi a várthoz képest, nagy
illóanyagtartalma légkört, poláris sapkát és gejzíraktivitást tesz lehetõvé. Színe vöröses, amelyet
fotokémiailag bontott metánból képzõdõ szénhidrogének okozhatnak.
● Két másik szerencsés esemény hozta a következõ meglepetést. Az elsõ a Plútó perihélium-
átmenete volt, a második pedig az, hogy a Plútó-Charon pályasík élben látszott a Földrõl.
Szerencsére a Plútó holdját ezt megelõzõen felfedezték, tehát a fedéssorozat megfigyelésére fel
lehetett készülni.
A Plútó perihéliumba érve a viszonylag nagy excentricitású pályáján most olyan közel került a
Naphoz, mint felfedezése óta még soha, és az erõsebb napsugárzás hatására légkört fejlesztett
(mint a Chiron). Ez a légkör fõként nitrogénbõl áll (Tritonéhoz hasonlóan), nyomokban pedig
metán fordul elõ (mint ugyancsak a Tritonon). A Plútó felszínén metánjég jelenlétét is jelezték a
spektroszkópiai mérések (ebben a tekintetben is egyezik a Tritonnal). A Plútó-Charon kölcsönös
fedéssorozat pedig lehetõvé tette, hogy ha csak durván is, feltérképezzék a felszínûket. Ezek a
megfigyelések a Plútó felszínén poláris sapkák jelenlétét mutatták (ez ismét a Tritonhoz való
hasonlóságra mutat).
● Már 1991-ben születtek olyan cikkek, amelyek ezeket a nagyobb, néhány száz, vagy egy-két ezer
km átmérõjû, sötét, nagy illóanyagtartalmú, Chiron-szerû égitesteket külön csoportba akarták
sorolni. Egy szót is alkottak rájuk: plomet névvel illették õket a planetezimál és a comet
(angolul üstökös) szavak összevonásával, s a Plútón, Charonon, Tritonon és Chironon kívül ide
sorolták a Nereidát, a Phoebét és a Damoclest is.
● A meglepetés-sorozat még nem ért véget, mert 1992-óta több mint 20 olyan nagyon halvány,
vöröses színû objektumot fedeztek fel, melyeknek a pályája egészen bolygószerûen kör, az
ekliptika közelében fekszik, és pályájuk a Plútóéhoz hasonlóan metszi a külsõ óriásbolygók
pályáit. Ezekrõl az égitestekrõl felteszik, hogy kívülrõl kerültek be valahogyan az
óriásbolygók "felségterületére", s most már az óriásbolygók "labdáznak" velük. Kaotikus
pályákon akár befelé is dobhatják õket (hasonlóan ahhoz, ahogyan a kisbolygókat kifelé dobták).
Ilyen testek feldarabolódása, szétesése adhatja azoknak a kisebb méretû, illóanyagban gazdag
égitesteknek egy részét, amelyek -a bolygórendszer belsõ részébe bejutva- a Nap melege hatására

a csodálatos üstökös-látványt nyújtják.
● A bolygók persze be is foghatnak közülük egyet-egyet maguk köré. Valószínûleg a Neptunusz

is így jutott mindkét holdjához. A Szaturnusz-rendszer fényes holdjai közül alacsony albedójával
kilógó Phoebe is befogott hold lehet, erre utal távoli pályája és kaotikus rotációja is. Ez azonban
inkább a kisbolygóövbõl kerülhetett Szaturnusz körüli pályára.
● Az 1995 - 97-es évek nagyon jelentõsek ennek a témának a szempontjából, mert a Chiron
perihéliumba ér, és légkörének megjelenése tanulmányozható. A Chiron 250-szer fényesebb itt,
mintha 45 CSE távolságban lenne. A Chiron-perihéliumátmenet olyan egyszeri jelenség a mi
életünkben, mint az ugyancsak távoli Plútó perihéliumátmenete. De a Chiron bizonyos
szempontból még érdekesebb is, mint a Plútó. Kaotikus pályája alapján ugyanis valószínû,
hogy csak nemrég érkezhetett meg a bolygórendszer ezen belsõ vidékére. A Plútóról viszont nem
tudjuk, hogy mióta kering ezen a pályán a Nap körül; valószínûleg sok perihéliumátmenetet
átélhetett már. Talán még ûrszondát is érdemesebb lenne a Chironhoz indítani, mint a Plútóhoz.
Képek a Kuiper-öv objektumairól:
... meteorok és meteoritok ... A Kuiper-öv objektumai ... bolygóközi anyag ...

Plútó
Plútó
A Plútó a Naprendszer legkülsõ és messze a legkisebb bolygója.

❍ Naptól mért átlagos távolsága: 5,913,520,000 km (39.5 CSE)
A görög mitológiában Hadész istennek, az alvilág urának egyik elnevezése.
A Plútó perihéliumban, felfedezése

Charon
● A Plútó nemcsak a legkisebb bolygó, hanem hét naprendszerbeli holdnál is kisebb,

ezek a Hold, Io, Europa, Ganymede, Callisto, Titan és a Triton.
● A Plútó pályasíkja kicsit több mint 17 fokos szöget zár be az ekliptikával, amely az összes
ismert bolygó pályahajlása közül a legnagyobb.
● Az Uránusz és a Neptunusz bolygók elõre jelzett és valóságosan megfigyelt állásainak eltérése

vezetett el 1930-ban a Plútó fölfedezéséhez. A híres bolygómegfigyelõ Percival Lowell
http://www.cab.u-szeged.hu/local/naprendszer/plut.htm (1 of 4)2004.08.11. 13:36:20

Plútó
vizsgálta az Uránusz mozgásában mutatkozó parányi változásokat. Eredményeit 1914-ben hozta

nyilvánosságra. Arra a következtetésre jutott, hogy a megfigyelt eltérések csak egyetlen módon
magyarázhatók meg, nevezetesen egy mindaddig ismeretlen, a Neptunusz pályáján kívül keringõ
bolygó zavaró hatásával. Lowell 1905-tõl haláláig, 1916-ig hiába kereste az ismeretlen bolygót.
Clyde W. Tombaugh-nak, az arizonai Lowell Obszervatórium asszisztensének sikerült
felfedeznie.
Nagyon valószínûnek látszik, hogy egy olyan parányi bolygónak, mint a Plútó, nem lehet akkora
tömege, amely gravitációs hatása révén számottevõ mértékben zavarhatná az Uránusz és a
Neptunusz pályáját.
● Amikor a Plútó perihéliumban jár -legutóbb ez 1989-ben volt- közelebb kerül a Naphoz, mint
a Neptunusz. Mivel azonban a két égitest pályájának térbeli helyzete különbözõ, egyáltalán nem
fenyegeti õket a veszély, hogy összeütköznek.
● A Plútó átmérõje még a Holdénál is jóval kisebb, tömege is csak az ötödrésze. Tömegét a Charon
nevû holdjának a pályamenti mozgásából (86 k gif) állapították meg. A bolygó átlagos sûrûsége a
vízéhez hasonló, ezért feltételezik, hogy a bolygó és holdja egyaránt megfagyott vízbõl,
ammóniából és metánból álló kozmikus jéghegy.
● A Plútó 1989-ban perihéliumba érve, a viszonylag nagy excentricitású pályáján olyan közel
került a Naphoz, mint felfedezése óta még soha, és az erõsebb napsugárzás hatására légkört
fejlesztett (mint a Chiron). Ez a légkör fõként nitrogénbõl áll (Tritonéhoz hasonlóan),
nyomokban pedig metán fordul elõ (mint ugyancsak a Tritonon). Ez egy újabb adalék a Plútó
besorolási nehézségeihez. Ezzel a Plútóról kiderült, hogy nem is bolygó hanem csak "plomet".
Képek a Plútó/Charon rendszerrõl:
● Plútó.

Plútó
● Plútó/Charon földi teleszkóppal készült felvételen.
● A HST (javítása elõtti) képe.
● Földi, és (a még javítás élõtti) HST felvételeinek
összehasonlítása.
Charon
A Plútónak egyetlen holdja van a Charon.

❍ Átlagos távolság a Plútótól: 19,640 km
❍ Átmérõ: 1270 km
❍ Tömeg: 1.47e21 kg
Kharón a görög mitológiában az alvilág révésze. Rongyos ruhájú, mord öregembernek ábrázolták. Õ

Plútó
szállítja át a lelkeket az alvilági folyókon, s ezért egy obolosz fizetséget kap (a temetési szertartás szerint
a pénzdarabot a halottak nyelve alá helyezték).
● A Charon tengelyforgásával azonos idõ alatt kerüli meg a Plútót, sõt keringésük kölcsönösen
kötött, azaz mindkét égitest tengelyforgási periódusa pontosan azonos az egymás körüli
keringésük periódusával.
● A Plútóhoz hasonlóan valószínûleg a Charon is jeges égitest, s ha ez így van, akkor tömege
körülbelül egytizede a Plútóénak.
... Neptunusz ... Plútó ... Kis testek ...

http://www.cab.u-szeged.hu/local/naprendszer/kep/uranus/7uranusa.gif
http://www.cab.u-szeged.hu/local/naprendszer/kep/uranus/7uranusa.gif2004.08.11. 13:36:21
Az Uránusz nagy holdjai
Az Uránusz öt nagy holdja egyben az öt legkülsõ is, melyek 130,000 - 600,000 km között keringenek:
● Miranda,
● Ariel,
● Umbriel,
● Titania,
● Oberon.
❍ 1984-ig csak ezt az öt holdját ismerték az Uránusznak (ezek közül is kettõt még Herschel
fedezett fel).
❍ Ezek a nagy holdak valószínûleg jég és kõzetek fele-fele arányú keverékébõl állnak.
❍ Az Uránusz többi holdját a Voyager-2 fedezte fel 1985 - 86-ban.
Miranda
Miranda (Uránusz V) az Uránusz tizenegyedik holdja.

❍ Uránusztól mért távolság: 129,850 km
Miranda a varázsló Prospero lánya Shakespeare A vihar címû drámájában.
http://www.cab.u-szeged.hu/local/naprendszer/uranho.htm (1 of 5)2004.08.11. 13:36:23

● Kuiper fedezte fel 1948-ban.
● Miranda az Uránusz legbelsõ nagy holdja
Képek a Mirandáról:
Ariel
Ariel (Uránusz I) az Uránusz tizenkettedik holdja.

Ariel pajkos légi szellem Shakespeare A vihar címû drámájában.
● Lassell fedezte fel 1851-ben.
Képek az Arielrõl:

Umbriel
Umbriel (Uránusz II) az Uránusz tizenharmadik holdja, és a harmadik legnagyobb.

❍ Uránusztól mért távolsága: 265,980 km
Umbriel egy szereplõ Alexander Pope A fürtrablás címû komikus eposzában.
● Lassell fedezte fel 1851-ben.
Képek az Umbrielrõl:

Titania
Titania (Uránusz III) az Uránusz tizennegyedik holdja, és a legnagyobb.

❍ Uránusztól mért távolsága: 436,270 km
Titania a tündérek királynõje és Oberon felesége Shakespeare Szentivánéji álom címû drámájában.
● Herschel fedezte fel 1787-ben.
Képek a Titaniáról:
Oberon

Oberon (Uránusz IV) az Uránusz legkülsõ holdja, és a második legnagyobb.

Oberon a tündérek királya és Titania férje Shakespeare Szentivánéji álom címû drámájában.
... Uránusz ... Miranda/.../Oberon ... Neptunusz ...

http://www.cab.u-szeged.hu/local/naprendszer/kep/uranhold/miranda/miranda.gif
http://www.cab.u-szeged.hu/local/naprendszer/kep/uranhold/miranda/miranda.gif2004.08.11. 13:36:24
http://www.cab.u-szeged.hu/local/naprendszer/kep/uranhold/ariel/ariel460.gif
http://www.cab.u-szeged.hu/local/naprendszer/kep/uranhold/ariel/ariel460.gif2004.08.11. 13:36:25
http://www.cab.u-szeged.hu/local/naprendszer/kep/uranhold/umbriel/umbriel.gif
http://www.cab.u-szeged.hu/local/naprendszer/kep/uranhold/umbriel/umbriel.gif2004.08.11. 13:36:26
http://www.cab.u-szeged.hu/local/naprendszer/kep/uranhold/titania/titania.gif
http://www.cab.u-szeged.hu/local/naprendszer/kep/uranhold/titania/titania.gif2004.08.11. 13:36:27
Neptunusz
Neptunusz
A Neptunusz a Naptól a nyolcadik, átmérõje szerint pedig a negyedik legnagyobb bolygó.

❍ Naptól mért közepes távolsága: 4,504,000,000 km (30.06 CSE)
❍ egyenlítõi átmérõ: 49,528 km; sarki átmérõ: 48600 km
❍ tömeg: 1.0247e26 kg
Az egyik legõsibb római isten. A provinciákban a helyi víz- és tengeristenekkel tartották azonosnak.
A görög Poszeidónnal azonosították, aki a görög mitológiában az egyik olümposzi fõisten, a tenger
királya, Kronosz és Rheia egyik fia, Zeusz fivére.
A Neptunusz holdjai, a Neptunusz "elszalasztása"
● A Neptunuszt csak egyetlen ûrszonda, a Voyager-2 látogatta meg 1989. augusztus 25-én.
● A bolygó még szembenállás idején sem figyelhetõ meg szabad szemmel.
● A matematikai csillagászat (égi mechanika) óriási diadala volt, amikor 1846-ban felfedezték a
http://www.cab.u-szeged.hu/local/naprendszer/neptu.htm (1 of 4)2004.08.11. 13:36:29

Neptunusz
bolygót.
● Nagyobbik holdja a Triton néhány héttel a Neptunusz felfedezése után vált ismertté. A Nereidát,
amelyet Kuiper fedezett fel 1949-ben, csak fotografikus úton lehet megfigyelni.
● Figyelemre méltó, hogy amíg a Neptunusz direkt irányú forgást végez, addig a Triton épp
ellenkezõ irányban kering körülötte. Ez a tulajdonsága is megkülönbözteti a távolabbi holdtól
a Nereidától. Az egész Naprendszerben csak a Jupiter és Szaturnusz legkülsõ holdjai keringenek
retrográd irányban.
A Neptunusz színe kékes, amit annak köszönhet, hogy a légkör 2%-át

alkotó metán elnyeli a vörös fényt.
A Neptunusz felhõi:
● A Neptunusz mágneses tengelye 47 fokos szöget zár be a forgástengellyel.
● A Jupiter típusú bolygók közé tartozik.
● A Jupiterhez és a Szaturnuszhoz hasonlóan kétszer annyi hõt sugároz ki, mint amennyit a
Naptól kap.
● Joseph J. Lefrancais de Lalande a híres francia csillagász hatalmas munkával csillagtérképet és

katalógust szerkesztett. Ennek utolsó részét a XVIII. sz. végén és a XIX. sz. elején fejezte be.
Végsõ formájában a katalógus 47400 csillag pontos égi helyzetét (pozícióját) írja le. Közülük
azonban egy csillag nem csillag, hanem bolygó! Mégpedig éppen a Neptunusz. Ez a tény
persze csak a Neptunusz felfedezése (1846) után derült ki, akkor amikor visszafelé kiszámították
a bolygó elõzõ pozícióit. Lalande 1795. május 8-án térképére bejelölt egy "csillagot", s amikor
két nappal késõbb, május 10-én ellenõrizte, észrevette, hogy más helyen látja. Lalande azt hitte,
hogy 8-i megfigyelése hibás volt, s a 10-i adatot fogadta el helyesnek. Ezzel a "helyesbítéssel" a

Neptunusz
csillagászat egyik legnagyobb felfedezését szalasztotta el. Ha ugyanis harmadszor is ellenõrzi a

"csillag" égi pozícióját, bizonnyal rájön, hogy az bolygó! Nagy veszteség érte ezzel a tudományt,
hiszen már ötven évvel hosszabb megfigyelési sorozatunk volna a Neptunuszról. De van itt még
egy érdekes dolog! Ha ugyanis pontosan kiszámítjuk, hogy 1795. május 8-án, illetõleg 10-én hol
kellett tartózkodnia a Neptunusznak, azt tapasztaljuk, hogy Lalande megfigyeléseiben 7,2
ívmásodperc hiba van. 7,2 ívmásodperc nem nagy érték, de olyan gyakorlott és kiváló
megfigyelõ, mint Lalande, nem valószínû, hogy ekkorát tévedett. Lehetséges volna tehát, hogy ez
a 7,2 ívmásodperc valódi perturbáció volt, amelyet a valószínûsített tizedik bolygó okozott?
Talán!
● A Neptunusznak 8 holdja van, közülük a belsõ hatot a Voyager-2 fedezte fel. A hat kicsiny
szabálytalan alakú, sötét felszínû kõdarab 50 és 420 km közötti átmérõjû. Legnagyobb holdja a
2700 km átmérõjû Triton, amely retrográd pályán kering.
● A Neptunusz mellett elrepülõ Voyager-2 ûrszonda

❍ két keskeny gyûrût
❍ egy halványabb és szélesebb belsõ gyûrût
❍ valamint a két keskeny gyûrû között egy porrészecskékbõl álló széles sávot
fedezett fel.
(Csavarodó gyûrûk.)
Képek a Neptunuszról:
● (A HST felvétele.)
● A Neptunusz felhõi
● HST felvétele

Neptunusz
A Neptunusz holdjai
A Neptunusznak 8 holdját ismerjük, 7 kicsit és a Tritont.

--------- -------- ------ ------- ---------- -----
Naiad 48 29 ? Voyager-2 1989
Thalassa 50 40 ? Voyager-2 1989
Despina 53 74 ? Voyager-2 1989
Galatea 62 79 ? Voyager-2 1989
Larissa 74 96 ? Voyager-2 1989
Proteus 118 209 ? Voyager-2 1989
Triton 355 1350 2.14e22 Lassell 1846
Nereid 5509 170 ? Kuiper 1949
A Neptunusz gyûrûi
Távlság Szélesség
Gyûrû (km) (km) aka
------- -------- --------- -------
Diffuse 41900 15 1989N3R
Inner 53200 15 1989N2R
Plateau 53200 5800 1989N4R
Main 62930 < 50 1989N1R
(A távolságot a Neptunusz középpotjától a gyûrû belsõ széléig kell érteni.)
... Uránusz ... Neptunusz ... Naiad /.../Galatea ... Plútó ...

Tizedik bolygó
Tizedik bolygó
A tizedik bolygót sokan és sokat keresték, de mégsem találták meg. Lehet, hogy nem is létezik. A mai
kutatók a Naprendszer határainak kitolódását máshogyan közelítik meg.
a hetedik és a nyolcadik bolygó felfedezése, a kilencedik bolxgó, a Plútó trónfosztása, Keresték a

Tizediket Ha Leverrier észrevette volna, hol keressük a mai kutatók véleménye
A hetedik és a nyolcadik
● Naprendszerünk hetedik bolygóját, az Uránuszt Herschel fedezte föl 1781-ben. Az idõ

múlásával azonban a bolygó elõre kiszámított és valóságos helyzete között 1830-ban már 20
ívmásodpercnyi eltérés mutatkozott, s ez 1844-ig 120 ívmásodpercre emelkedett. Számos
csillagász gyanította, hogy az Uránusz mozgását egy távolabbi, még ismeretlen bolygónak a
gravitációs hatása zavarja, égi mechanikai szakkifejezéssel: perturbálja. A francia Leverrier
elméleti számításai alapján (mégis véletlenül) 1846. szeptember 23-án Galle német csillagász
valóban föl is fedezte a zavart okozó bolygót, a Neptunuszt.
Leverriertõl függetlenül az angol J. Adams is kiszámította a Neptunusz várható helyét.
● A Neptunusszal azonban még mindig nem sikerült teljesen megmagyarázni az Uránusz

perturbációját. Sõt a Neptunusz mozgásában is mutatkoztak eltérések. Hátha ezt meg egy, még
további, a Neptunuszon túli, mindeddig ismeretlen bolygó okozza?
❍ A Neptunuszon túli kilencedik bolygó elméleti kutatásával elõször W. H. Pickering, P.
Lowell és Grillug foglalkozott. Pickering és Grillug elsõsorban az üstökösök pályáit

elemezve próbált következtetni a kilencedik bolygó pályaelemeire. A külsõ
nagybolygóknak ugyanis úgynevezett üstököscsaládjaik vannak. Egy-egy ilyen családba
néhány üstökös tartozik, s az jellemzi õket, hogy naptávolpontjuk, azaz a Naptól való
legnagyobb távolságuk (aféliumuk) nagyjában éppen a "családfõ" külsõ bolygó közepes
naptávolságának felel meg. A szóban forgó esetben pedig néhány üstökösnek az aféliuma
jóval a Neptunusz pályáján kívül volt.
❍ Lowell más utat választott. Õ a Neptunusz és az Uránusz perturbációiból próbálta
kiszámítani az ismeretlen bolygó helyzetét. Számításaival 1914-ben készült el. Bár az

égboltot fényképezve addig is keresték az új bolygót, az igazi kutatómunka csak ezután
kezdõdött. Ennek oroszlánrészét a Lowell-obszervatóriuban végezték. Maga Lowell a
bolygó felfedezését már sajnos nem érhette meg. A szerencse egy fiatal csillagásznak,
http://www.cab.u-szeged.hu/local/naprendszer/tizb.htm (1 of 4)2004.08.11. 13:36:30

Tizedik bolygó
Clyde Tombaughnak kedvezett. Õ 1930. február 18-án egy január 24-én készült
fotólemezen megtalálta az új bolygót, a Plútót. A felfedezést 1930. március 13-án, P.
Lowell születésnapján hozták nyilvánosságra.
● A Plútó trónfosztása
A Plútó nagyon halvány égitest, ami nem is csoda hiszen a Földünknél 40-szer távolabb
kering a Naptól. Megfigyelni roppant nehéz. Pályáját sem volt könnyû bemérni, mert
nagyon lassan mozog: felfedezése óta pályájának mindössze 1/4 részét futotta be.
Lowell, aki kiszámította a Plútó akkori helyzetét, úgy gondolta, hogy a keresett bolygónak
az Uránuszhoz és a Neptunuszhoz kell hasonlítania, vagyis óriásbolygó. Átmérõjét 25000
km-re becsülte. Késõbb megállapították, nem hogy nem óriásbolygó, hanem még a
Marsnál is kisebb. A meglehetõsen nagy tömeghez ragaszkodni kellett, mivel csak így
magyarázható a perturbáló hatása. A méret csökkenésével együtt a sûrûségnek már-már
elképesztõ méretû növekedését kellett feltételezni. Néhány év alatt a Plútó mérete
csaknem tizedrészére csökkent. Nem valami dicsõséges pályafutása 1978-ban érkezett el a
mélypontjára, Christy fölfedezte a Plútó holdját a Charont. A Plútónak és a Charonnak
a viszonya szinte már nem is egy bolygónak és holdnak a kapcsolata, hanem inkább már
kettõsbolygóról, bolygórendszerrõl beszélhetünk. Az 1270 km átmérõjû Charon nagyon
közel kering a Plútóhoz, tömegarányuk pedig mindössze 1:9. A Charon keringési idejét
ismerve kiszámítható a Plútó tömege. A Plútó tömegére a Föld tömegének 1/453-ad része
adódott. Eszerint a Plútó jóformán csak egy nagyobbacska "hólabda". Naprendszerünkben
is inkább sorolhatnánk a kisbolygók közé, mintsem, hogy egy "igazi" nagybolygónak
tekintsük. De hát akkor végsõ soron hány igazi nagybolygója van a Napunknak? A
Plútó trónfosztása tehát megtörtént! Ez eddig rendben is volna. De rögtön itt a nagy
kérdés: megmagyarázható-e az Uránusznak és a Neptunusznak a perturbációja egy
ilyen kis tömegû égitestnek a zavaró hatásával?
● Keresték a Tizediket
A kutatók egyre gyakrabban gondoltak arra, hogy talán a Plútón túl is van még egy (Tizedik)
bolygó.
❍ 1990. áprilisában és májusában az Egyesült Államok Új-Zélandban lévõ

csillagvizsgálójából Naprendszerünk feltételezett 10. bolygóját a Centaurus csillagkép
északi részének irányában, ott ahol a számítógépes modellezés szerint legvalószínûbben
található. A 10. bolygó (ha létezik) kétszer akkora mint a Földünk, s remélték, hogy jég
borítja, mert ez esetben a rá esõ (már nagyon gyönge) fénysugarakat visszaveri.
● Ha a francia Leverrier (akinek elméleti számításai alapján a német Galle felfedezte a Neptunuszt)
ismerte volna Lalande 1795-ös mérési adatait, a megfigyelt perturbációk alapján keresni kezdte
volna a 10. (azazhogy akkor még -mivel a Plútót nem ismerték- a kilencedik) bolygót. Az pedig a

Tizedik bolygó
XIX. sz. elején valószínûleg napközelben tartózkodott, közel a Neptunuszhoz. Ha ekkor

fölfedezik ezt a még ma is csak sejtett égitestet, merõben más képünk volna a
Naprendszerrõl. Lehet, hogy a Plútót még ma sem ismernénk, ellenben volna egy "valódi"
kilencedik bolygónk, megfelelõ méretû és távolságú ... A Plútóval nem csak a méretei miatt van
bajunk. A pályája is rendkívüli. Pályasíkja szokatlanul nagy szöget zár be az ekliptikával, azután
a pályájának excentricitása a legnagyobb a nagybolygók közül, így pályája mintegy keresztezi a
Neptunuszét.
● A csillagászok már régóta gyanítják, hogy a Plútó valamikor nem is volt önálló bolygó, hanem
a Neptunusz egyik holdja volt, amelyet valamilyen katasztrofális esemény szakított ki a bolygó
körüli pályájáról. Ezt látszik megerõsíteni, hogy a Plútó mérete és tömege közel áll a Tritonéhoz,
a Neptunusz nagyobbik holdjáéhoz. Egyes csillagászok szerint nagyon valószínû, hogy valamikor
régen a 10. bolygó igen közel haladt el a Neptunuszhoz, gravitációs hatásával kiszakította az
addig a Neptunusz körüli pályán keringõ Plútót. Majdnem biztos, hogy ugyanekkor vált le a Plútó
egy darabja is (a Charon), s kezdte meg keringését annak holdjaként.
● De hát akkor hol keressük az "igazi" legkülsõ bolygót?

Ez bizony a legnehezebb kérdés, hiszen pályájának, s így jelenlegi tartózkodási helyének a
kiszámításához alig van valami alapunk. Néhány szerencsére azért akad. Kiindulhatunk például
abból, hogy az egymáshoz közeli bolygók keringési idejei (keringési periódusok) bizonyos
rezonanciát mutatnak, vagyis meghatározott arányban vannak egymással.
❍ Például három Szaturnusz-periódus hozzávetõleg megfelel egy Uránusz-periódusnak,
❍ ugyanígy az Uránusz két periódusa egy Neptunusz-periódusnak,
❍ a Plútó egy periódusa pedig egyenlõ a Neptunusz háromketted vagy az Uránusz három
periódusával.
Ez nem véletlen, s nem is számmisztika! Ha egy mechanikai rendszernek (a Naprendszer ilyen)
elegendõen hosszú ideje van rá, a kölcsönös perturbációk miatt a bolygópályák úgy
módosulnak, hogy dinamikus egyensúly jöjjön létre, s a fenti arányok éppen ezt fejezik ki.
Nos innen már egyszerû a következõ lépés! Tegyük fel, hogy a 10. bolygó is egy olyan pályán
állandósult, amelynek a periódusa két Plútó -vagy három Neptunusz- periódussal egyenlõ. Ez
volna a legegyszerûbb rendszer, így arra számíthatunk, hogy a keresett bolygó keringési ideje
495 év. Az ehhez tartozó közepes naptávolság 62,5 CSE. Ha most figyelembe vesszük azt, hogy
napközelben nagyon közel kell elhaladnia a Neptunusz pályájához, föltehetjük, hogy ilyenkor
nincs messzebb 30 CSE-nél. Ekkor naptávolpontnak 92,5 CSE-et kapunk, ami azt jelenti, hogy a
10. bolygó pályájának a legnagyobb az excentricitása (0,35).
● Tombaugh szerencsés volt, amikor megtalálta a Plútót, hiszen egy új bolygó felfedezését
könyvelhette el. A csillagászatot azonban veszteség érte ezzel, hiszen ha nem fedezik fel a Plútót,
tovább kutattak volna a hiányzó bolygó után, s Lalande megfigyelésére talán jobban odafigyelve
esetleg ma már ismernénk a 10. bolygót. Azóta bizonyára felfedezték volna a Plútót is, de úgy
könyveltük volna el, mint egy külsõ kisbolygót, hasonlóképpen a Koval felfedezte Chironhoz ...

Tizedik bolygó
● Azért a mai kutatók véleménye kicsit eltér a fent leírt érdekességektõl, de a fentiek is
hozzátartoznak a csillagászat gondokodásmódjához, a kutatások menetének jobb megértéséhez.
... A Nap hatása ... A feltételezett Tizedik bolygó ... A Naprendszer eredete ...

Kisbolygók
Kisbolygók
A képen a Mars két kicsiny holdját (fent Phobos, lent Deimos) látjuk méretarányosan, két kisbolygó (balra
Gaspra, jobbra Ida) társaságában.
Az aszteroidák vagy kisbolygók többnyire a Mars és Jupiter közötti térségben

keringõ kõdarabok. A kisbolygóövezet legfontosabb része a Naptól 2,2 - 3,3
CSE távolságban helyezkedik el. Számuk több mint százezerre tehetõ,
össztömegük mégsem éri el a Holdét.
A kisbolygók osztályozása, Chiron, Ida, az elsõ kisbolygók, táblázat.
● Az ismert kisbolygók átmérõje 1000-tõl kevesebb mint 1 kilométerig terjed. Csupán 200 olyan
http://www.cab.u-szeged.hu/local/naprendszer/kisb.htm (1 of 5)2004.08.11. 13:36:33

Kisbolygók
kisbolygót ismerünk amelynek átmérõje meghaladja a 100 km-t. 6000 aszteroida nevet is kapott.
● A nagyobb aszteroidák megközelítõleg gömb alakúak, sok kisebb testre az elnyújtott vagy szabálytalan
forma jellemzõ. Közülük több, a gravitáció által lazán összetartott kettõs vagy többes testként tûnik fel,
másoknak pedig holdjaik lehetnek. Ilyen pl. az Ida kisbolygó, amelynek a Dactyl (1,6x1,2) a holdja.
● A Mars két szabálytalan alakú holdjának (amelyek jobban hasonlítanak a kisbolygókra, mint a nagyobb
holdakra) a Phobosznak és a Deimosznak az átmérõje: 22 illetve 12 km. De nem csak a Mars holdjai,
hanem az óriásbolygók kis holdjai is inkább hasonlítanak az aszteroidákhoz, mint a nagyobb
holdakhoz.
● A Jupiter gravitációs hatása a Naprendszer egyes területeit tisztára söpörte, miután kitérített onnan
mindenféle keringõ testet. Ennek eredményeként alakultak ki a felfedezõjükrõl elnevezett Kirkwood-
rések, amelyekben nem találhatók kisbolygók. Ráadásul két kisbolygó-család (a trójaiak) még osztozik
is a Jupiterrel keringési pályáján.
● A kisbolygók a napfényt verik vissza, de általában halvány objektumok. Egyedül a Vesta látható
idõnként szabad szemmel.
● A kisbolygók albedója 0,02-tõl (ami fekete tábláénál is kevesebb) 0,4-ig terjed. Színük és színképük
alapján több különféle kisbolygó különböztethetõ meg:
❍ C-tipusúak: 75%-uk, sötét szénben gazdag, a szenes kondritokhoz hasonló test.
❍ S-tipusúak: 17%-uk, színük vöröses, fényvisszaverõ képességük mérsékelt (albedójuk 0,1 -
0,22), magas a vas- és magnézium-szilikát tartalmuk.

❍ M-tipusúak: a legkisebb csoport, csaknem teljesen vas és nikkel elegyébõl állnak.
● Néhány "kisbolygóval" számos probléma akad, ilyen pl. a Chiron (nem tévesztendõ össze a
Charonnal, ami a Plútó holdja), amelynek a pályája a Szaturnusz és az Uránusz között van. Besorolása
nagyon nehéz, mivel egyes tulajdonságaival a kisbolygókra, másokkal az üstökösökre, vagy éppen a
Kuiper-öv objektumaira hasonlít. Most leginkább az üstökösökhöz lehetne hasonlítani.
A 243Ida és a 951Gaspra az egyetlen két kisbolygó, amelyet közelrõl tanulmányoztak. Róluk a Galileo
ûrszonda készített felvételeket.
Ida

Kisbolygók
Az Ida kisbolygót a Galileo ûrszonda 1993. 08. 28-án közelítette meg 2400
km-re, de az adatok a rádiókapcsolatot biztosító antenna hibája miatt csak
lassan érkeztek meg. A képek kb. egyharmadán látszik az Ida holdja a Dactyl,
a maga 1,6x1,2 kilométerével. A képek elkészítési ideje az Ida 4,63 órás
forgásidejének több mint a felét tette ki, így megszerkeszthették az Ida alakját.
A Dactyl a felvételek idején kb. 100 km-re volt az Idától. Mozgásából
megbecsülhették az Ida tömegét. Ezen adatokból az Ida sûrûségére 2,2 - 2,9 g/
cm3 közötti értékre lehet következtetni. Mind az Ida, mind a Dactyl tele van kráterekkel. A Dactyl
felfedezése bizonyította, de elõtte még a Castalia és a Toutatis kisbolygók radarképei is mutatták, hogy
kettõs kisbolygók is lehetnek. (Fényképük alapján több százról gondolták ezt, azonban nem tekintették
bizonyítottnak a kérdést.)
Toutatis Castalia, + felszíne
Az Ida részlete és a Dactyl Dactyl
Gaspra

Kisbolygók
Most a Naprendszer különbözõ égitestjein található kráterek között keresték a kettõs kisbolygók
becsapódásának a nyomát, és találtak is ilyen krátereket.
Az elsõ kisbolygók
● Az elsõ kisbolygót 1801. január 1-én Giuseppe Piazzi olasz csillagász fedezte fel, melyet Szicília
védõistennõjének tiszteletére Ceresnek nevezett el. Gauss német matematikus pályaszámításai szerint a
Ceres bolygópályán halad, amely teljes egészében a Mars és a Jupiter útvonala között húzódik.
Több csillagász is arra gondolt, hogy megkerült a hiányzó bolygó, amely 2,8 CSE-re kering a Naptól és
amelynek létére a Titius-Bode szabály alapján következtettek. E bolygót azután kezdték el keresni,
hogy 1781-ben felfedezték az Uránuszt, és az beillett a Titius-Bode szabály jósolta helyre, de még
mindig maradt hely, amit a Ceres betöltött. Késõbb a Ceres kisbolygó az 1-es számot kapta és egyben ez
a legnagyobb is.
Nagy meglepetést keltett 1802-ben, amikor Heinrich Olbers bejelentette, hogy õ is talált egy gyorsan
mozgó 7 magnitúdós objektumot, amelyet Pallasnak nevezett el. Az új égitest a Cereséhez hasonló
pályán kering a Nap körül.
1804-ben fedezték fel a harmadik kisbolygót, a Júnót, 1807-ben pedig a negyediket, amely a Vesta
nevet kapta. Azóta évenként meglehetõsen sokat fedeznek fel.
● A névadás joga általában a felfedezõt illeti. Ezért (ellentétben a régebbi mitológiai elnevezésekkel) az
újabb nevek általában a felfedezõ ízlését és érdeklõdési körét tükrözik. Így fordulhatott elõ például, hogy
McCartney és Clapton is csatlakozott Mozart és Debussy társaságához. Vagy vegyük Palisa olasz
csillagászt, aki a 250-es számú aszteroidát fedezte fel, a névadás jogát pedig 50 fontért eladta Albert von
Rotschild bárónak, aki felesége után a kisbolygót Bettinának nevezte el. (1995-ben Szentmártoni Béla
kaposvári amatõrcsillagászról is neveztek el egy kisbolygót.)
● Ezen kicsiny bolygószerû testek még közepes méretû távcsövekkel vizsgálva is csillagokhoz hasonló,
pontszerû fényforrásoknak tûnnek, nem pedig bolygóknak, Sir William Herschel az aszteroida, azaz
"csillagszerû" nevet adta nekik.
Kisbolygók táblázata
Az összehasonlítás kedvéért az alábbiakban néhány kisbolygót és üstököst sorolunk fel.
No. Név Távolság Sugár Tömeg Felfedezõ Dátum

(000 km) (kg)
---- --------- -------- ------ ------- ---------- -----

Kisbolygók
2062 Aten 144514 0.5 ? Helin 1976

3554 Amun 145710 ? ? Shoemaker 1986
1566 Icarus 161269 0.7 ? Baade 1949
951 Gaspra 205000 8 ? Neujmin 1916
1862 Apollo 220061 0.7 ? Reinmuth 1932
243 Ida 270000 35 ? ? 1880?
2212 Hephaistos 323884 4.4 ? Chernykh 1978
4 Vesta (kép) 353400 263 2.38e20 Olbers 1807
3 Juno 399400 123 ? Harding 1804
15 Eunomia 395500 136 ? De Gasparis 1851
1 Ceres 413900 457 1.17e21 Piazzi 1801
2 Pallas 414500 261 2.18e20 Olbers 1802
52 Europa 463300 156 ? Goldschmidt 1858
10 Hygiea 470300 215 ? De Gasparis 1849
511 Davida 475400 168 ? Dugan 1903
911 Agamemnon 778100 88 ? Reinmuth 1919
2060 Chiron 2051900 85 ? Kowal 1977
(a távolság a Napig értendõ)
... Shoemaker-Levy 9 ... kisbolygók ... meteorok és meteoritok ...

http://www.cab.u-szeged.hu/local/naprendszer/kep/kisbolyg/asteroi.gif
http://www.cab.u-szeged.hu/local/naprendszer/kep/kisbolyg/asteroi.gif2004.08.11. 13:36:34
http://www.cab.u-szeged.hu/local/naprendszer/kep/kisbolyg/ida/ida80.gif
http://www.cab.u-szeged.hu/local/naprendszer/kep/kisbolyg/ida/ida80.gif2004.08.11. 13:36:35
http://www.cab.u-szeged.hu/local/naprendszer/kep/kisbolyg/ida/idamnclr.gif
http://www.cab.u-szeged.hu/local/naprendszer/kep/kisbolyg/ida/idamnclr.gif2004.08.11. 13:36:36
http://www.cab.u-szeged.hu/local/naprendszer/kep/kisbolyg/toutatis.gif
http://www.cab.u-szeged.hu/local/naprendszer/kep/kisbolyg/toutatis.gif2004.08.11. 13:36:37
http://www.cab.u-szeged.hu/local/naprendszer/kep/kisbolyg/castalil.gif
http://www.cab.u-szeged.hu/local/naprendszer/kep/kisbolyg/castalil.gif2004.08.11. 13:36:38
http://www.cab.u-szeged.hu/local/naprendszer/kep/kisbolyg/casta.gif
http://www.cab.u-szeged.hu/local/naprendszer/kep/kisbolyg/casta.gif2004.08.11. 13:36:39
http://www.cab.u-szeged.hu/local/naprendszer/kep/kisbolyg/ida/idajopof.gif
http://www.cab.u-szeged.hu/local/naprendszer/kep/kisbolyg/ida/idajopof.gif2004.08.11. 13:36:40
http://www.cab.u-szeged.hu/local/naprendszer/kep/kisbolyg/gaspra/gaspra.gif
http://www.cab.u-szeged.hu/local/naprendszer/kep/kisbolyg/gaspra/gaspra.gif2004.08.11. 13:36:40
http://www.cab.u-szeged.hu/local/naprendszer/kep/kisbolyg/vestahst.gif
http://www.cab.u-szeged.hu/local/naprendszer/kep/kisbolyg/vestahst.gif2004.08.11. 13:36:40
A Nap hatása
A Nap hatása
● A napszél "szeszélyes", és a szélerõsség ingadozásai a magnetoszférában is változásokat

okoznak. A szélerõsség hirtelen növekedése összenyomja a magnetoszférát, fluktuációkat
(mágneses viharokat) idézve elõ a talajszinti mágneses térben.
● A nagyobb flerek kibocsátotta részecskék heves mágneses viharhoz vezetnek. Ezek a részecskék
rendszerint az eseményt követõ pár napon belül érkeznek a Földre. A napszél részecskéinek kis
hányada behatol a magnetoszférába, s a Föld felsõ légkörébõl kibocsátott ionizált részecskék
társaságában a Föld mágneses terének fogságába kerülnek. Különösen erõsen koncentrálódnak
két zónában (ezek a Van Allen-féle sugárzási övek), amelyek legnagyobb részecskesûrûségû
részei 1,5 illetve 5 földrádiusznyira találhatók, de a két öv között nincs éles határ. A szoláris
mágneses viharok létrehozta zavarok a magnetoszférából a részecskéket a felsõ légkör rétegeibe
"rázzák ki". E részecskék többsége szûk, ovális sávban lép be a légkörbe, mintegy 10 - 20 fok
sugarú sávban. Az ovális sáv középpontja a mágneses pólus. A belépõ töltött elemi részecskék a
felsõ rétegben gerjesztik és ionizálják az atomokat és a molekulákat. A folyamat váltja ki a sarki
fényt, amelynek gyakorisága napfoltmaximum idején a legnagyobb.

Mivel északi és déli mágneses pólusa van a Földnek, ezért északi és déli fényrõl beszélhetünk.
● Egyes feltételezések szerint kapcsolat van pl. a fák növekedése és a 11 éves naptevékenységi
ciklus között. Eszerint a fák évgyûrûi a napfoltmaximum éviben vastagabbak, a minimum
éveiben vékonyabbak volnának. Nagyon valószínû, hogy a földi légkör kényes egyensúlyát már a
naptevékenység ingadozásából származó aránylag kismértékû energia-bevitel változása is
jelentõsen megváltoztatja, amely pl. a zivatarok gyakoriságában is jelentkezhet.
Képek a sarki fényrõl:
http://www.cab.u-szeged.hu/local/naprendszer/naphat.htm (1 of 2)2004.08.11. 13:36:42

A Nap hatása
● sarki fény (26 k)

● sarki fény (38 k)
... Fogyatkoások ... A Nap hatása ... A feltételezett Tizedik bolygó ...
http://www.cab.u-szeged.hu/local/naprendszer/naphat.htm (2 of 2)2004.08.11. 13:36:42

http://www.cab.u-szeged.hu/local/naprendszer/kep/bolygoka/sarkif.gif
http://www.cab.u-szeged.hu/local/naprendszer/kep/bolygoka/sarkif.gif2004.08.11. 13:36:43
http://www.cab.u-szeged.hu/local/naprendszer/kep/bolygoka/sarkif3.gif
http://www.cab.u-szeged.hu/local/naprendszer/kep/bolygoka/sarkif3.gif2004.08.11. 13:36:44
A Naprendszer eredete
A Naprendszer eredetével kapcsolatban több elképzelés is született.

❍ A legnépszerûbb nézet az, hogy a Nap és a bolygók egyidejûleg keletkeztek egyetlen
gáz- és porfelhõbõl, az úgynevezett õsködbõl. Ezt állítja az úgynevezett "ködhipotézis".

Valószínûsíthetõ, hogy a Naprendszer kezdetét egy és két naptömeg közötti tömegû gáz-
és porfelhõ összehúzódása jelentette. Az ilyen méretû felhõk összehúzódása rendszerint
nem mehet végbe pusztán saját gravitáció hatására, hacsak elõtte valamilyen "kiváltó"
esemény a felhõ anyagát nem nyomta össze.
A Naprendszer mintegy 4,6 milliárd évvel ezelõtt alakult ki, de legalábbis az az anyag, amelybõl a
Naprendszerünk keletkezett kb. ezidõtájt gyülemlett össze. Erre a következtetésre a megvizsgált
legidõsebb anyagminták, meteoritok, holdkõzetek vizsgálata során jutottak el. A kérdés
megválaszolásához további fontos kulcsot jelentenek távoli galaxisok is, pl. ezek vöröseltolódásának
vizsgálata.
A csillagászok több csillag körül is találtak olyan (esetleg több száz csillagászati egység távolságig
kiterjedõ) porkorongot, amely a bolygók születésének lehet a színhelye.
Beta Pictoris csillag körüli porkorong, (kitakarták a csillagot.)
Az alábbi három képen az Orion-ködben közelíthetünk az anyagkorong felé:
http://www.cab.u-szeged.hu/local/naprendszer/naprer.htm (1 of 2)2004.08.11. 13:36:45

A lehetséges naprendszerekben feltételezett bolygók, összehasonlítva a mi Naprendszerünkkel.

(AU=CSE)
... A feltételezett Tizedik bolygó ... A Naprendszer eredete ... Egy kis segítség ...
http://www.cab.u-szeged.hu/local/naprendszer/naprer.htm (2 of 2)2004.08.11. 13:36:45

http://www.cab.u-szeged.hu/local/naprendszer/kep/masnapr/betapicb.gif
http://www.cab.u-szeged.hu/local/naprendszer/kep/masnapr/betapicb.gif2004.08.11. 13:36:47
http://www.cab.u-szeged.hu/local/naprendszer/kep/masnapr/orion1.gif
http://www.cab.u-szeged.hu/local/naprendszer/kep/masnapr/orion1.gif2004.08.11. 13:36:48
http://www.cab.u-szeged.hu/local/naprendszer/kep/masnapr/others.gif
http://www.cab.u-szeged.hu/local/naprendszer/kep/masnapr/others.gif2004.08.11. 13:36:50
Triton
Triton
A Neptunusz hetedik és egyben legnagyobb holdja, retrográd pályán kering.

❍ Neptunusztól mért távolság: 354,760 km
Tritón a görög mitológiában tengeri isten. Poszeidón és Nereida fia. A tenger mélyén aranypalotában él.
Általában félig ember, félig hal alakjában ábrázolták.
● Lassell fedezte fel 1846-ban, néhány héttel a Neptunusz felfedezése után.
● Az eddig meglátogatott égitestek közül a leghidegebb, felszíni hõmérséklete csak 38 K. A

Voyager ottjártakor déli pólusának környékét kiterjedt, jó fényvisszaverõ-képességû nitrogénjég
sapka borította. Nitrogénbõl és csekély mennyiségû metánból álló ritka légköre van. A felszíni
légnyomás a földiének mindössze tízezredrésze.
● Retrográd keringése miatt a Neptunusszal fennálló árapály-kölcsönhatás spirálisan befelé

mozgatja, mégpedig olyan mértékben, hogy a következõ 10 - 100 millió éven belül
szétszakadhat, vagy nekiütközhet a Neptunusznak.
Képek a Tritonról:
http://www.cab.u-szeged.hu/local/naprendszer/trito.htm (1 of 2)2004.08.11. 13:36:52

Triton
... Neptunusz ... Larissa /...(Triton).../Nereid ... Plútó ...
http://www.cab.u-szeged.hu/local/naprendszer/trito.htm (2 of 2)2004.08.11. 13:36:52

http://www.cab.u-szeged.hu/local/naprendszer/kep/nepthold/triton/triton46.gif
http://www.cab.u-szeged.hu/local/naprendszer/kep/nepthold/triton/triton46.gif2004.08.11. 13:36:54
A Neptunusz külsõ holdjai
A Neptunusz külsõ négy holdja:

❍ Larissa,
❍ Proteus,
❍ Triton,
❍ Nereid.
Larissa
Larissa (Neptunusz VII) a Neptunusz ötödik holdja.

❍ átmérõ: 193 km (208 x 178)
a.k.a. 1989 N 2, 1981 N 1
Larissa Pelasgus anyja volt, akit Poszeidón (Neptunusz) nemzett.
● "Hivatalosan" 1989-ben a Voyager-2 fedezte fel, valójában már 1981-ben Dave Tholen és
kollégái észlelték vizsgálódásaik során.
● A Proteushoz hasonlóan, a Larissa szabálytalan (nem gömbszerû), és úgy tûnik, hogy rengeteg
kráter található rajta.
Képek a Larissáról:
● A Larissa felszíne
http://www.cab.u-szeged.hu/local/naprendszer/neptkiho.htm (1 of 3)2004.08.11. 13:36:55

Proteus
Proteus (Neptune VIII) a Neptunusz hatodik holdja, és a második legnagyobb.

❍ átmérõ: 418 km (436 x 416 x 402)
a.k.a. 1989 N 1
Próteusz a görög mitológiában tengeri isten. Poszeidón fia. Képes bármilyen alakot felvenni, és
mindentudó.
● 1989-ben fedezte fel a Voyager-2. Bár nagyobb, mint a Nereid, azért nem fedezték fel korábban,
mert nagyon sötét és olyan közel van a Neptunuszhoz, hogy ennek fénye elhomályosítja.
● A Proteus szabálytalan (nem gömbszerû), és valószínûleg körülbelül olyan nagy, amekkora egy
szabálytalan alakú égitest lehet, mielõtt gravitációja gömbszerûbb alakba rendezné.
● A kráteres felszínen nem láthatók geológiai aktivitás jelei.
Képek a Proteusról:
● A Proteus felszíne
Triton
Nereid

Nereid (Neptune II) a Neptunusz legkülsõ holdja, és a harmadik legnagyobb.

❍ Neptunusztól mért közepes távolsága: 5,513,400 km
Nereidák a görög mitológiában tengeri istennõk. Néreusz ötven lányát nevezték így.
● 1949-ben Kuiper fedezte fel.
● A Nereid pályájának a legnagyobb az excentricitása a Naprendszer összes nagyobb égitestje

közül. A Neptunusztól mért távolsága 1,353,600 km-tõl 9,623,700 km-ig változik.
● A Nereid szokatlan pályája azt mutatja, hogy valószínûleg egy befogott kisbolygó, vagy Kuiper-
övbeli objektum.
... Neptunusz ... Larissa/.../Nereid ... Plútó/Charon ...

http://www.cab.u-szeged.hu/local/naprendszer/kep/nepthold/larissa/larissa3.gif
http://www.cab.u-szeged.hu/local/naprendszer/kep/nepthold/larissa/larissa3.gif2004.08.11. 13:36:56
http://www.cab.u-szeged.hu/local/naprendszer/kep/nepthold/proteus/proteus4.gif
http://www.cab.u-szeged.hu/local/naprendszer/kep/nepthold/proteus/proteus4.gif2004.08.11. 13:36:57
http://www.cab.u-szeged.hu/local/naprendszer/kep/nepthold/proteus/proteus3.gif
http://www.cab.u-szeged.hu/local/naprendszer/kep/nepthold/proteus/proteus3.gif2004.08.11. 13:36:58
http://www.cab.u-szeged.hu/local/naprendszer/kep/neptunus/80neptun.gif
http://www.cab.u-szeged.hu/local/naprendszer/kep/neptunus/80neptun.gif2004.08.11. 13:36:59
http://www.cab.u-szeged.hu/local/naprendszer/kep/neptunus/neptclou.gif
http://www.cab.u-szeged.hu/local/naprendszer/kep/neptunus/neptclou.gif2004.08.11. 13:37:00
http://www.cab.u-szeged.hu/local/naprendszer/kep/neptunus/neptun95.gif
http://www.cab.u-szeged.hu/local/naprendszer/kep/neptunus/neptun95.gif2004.08.11. 13:37:02
A Neptunusz kis holdjai
A Neptunusz legbelsõ négy holdja:

❍ Naiad,
❍ Thalassa,
❍ Despina,
❍ Galatea.
Naiad
Naiad (Neptunusz III) a Neptunusz legbelsõ holdja.
a.k.a. 1989 N 6
A najádok a görög mitológiában patak-, folyó-, forrás-nimfák. A források, ahol najádok lakoztak,
megtisztító és jósló képességgel rendelkeztek, sõt halhatatlanságot is adtak.
● A Voyager fedezte fel 1989-ben.
● Naiad, Thalassa, Despina és Galatea mindegyike szabálytalan alakú.
Thalassa
Thalassa (Neptunusz IV) a Neptunusz második holdja.
http://www.cab.u-szeged.hu/local/naprendszer/neptbeho.htm (1 of 3)2004.08.11. 13:37:03

❍Neptunusztól mért távolság: 50,000 km

a.k.a. 1989 N 5
Thalassa görögül tengert jelent.
● 1989-ben a Voyager-2 fedezte fel.
Despina
Despina (Neptunusz V) a Neptunusz harmadik holdja.

a.k.a. 1989 N 3
Despina nimfa volt, Poszeidón (Neptunusz) és Démétér lánya.
● 1989-ben fedezte fel a Voyager-2.
Galatea

Galatea (Neptunusz VI) a Neptunusz negyedik holdja.

a.k.a. 1989 N 4
Galateia a görög mitológiában tengeri istennõ, Pügmalión szerelme. Pügmalión Küprosz legendás
királya volt. Társtalanul élt, kerülte a testüket áruba bocsátó küproszi asszonyokat. Magányában
elefántcsontból szépséges nõalakot faragott, és beleszeretett mûvébe. Fohásszal fordult Aphroditéhoz,
hogy leheljen életet a szoborba. E forró szerelem meghatotta az istennõt, s életre keltette a szobrot.
Pügmalión Galateiának nevezte el, és feleségül vette.
● 1989-ben fedezte fel a Voyager-2.
... Neptunusz ... Naiad/.../Galatea ... Larissa /.../Nereid ... Plútó ...

Az Uránusz kis holdjai
Az Uránusz legbelsõ tíz kicsi holdja:
● Cordelia,
● Ophelia,
● Bianca,
● Cressida,
● Desdemona,
● Juliet,
● Portia,
● Rosalind,
● Belinda,
● Puck.
❍ Mindegyik a Miranda pályáján belül kering.

❍ Mindegyiket a Voyager-2 fedezte fel 1985 - 86-ban.
Cordelia
Cordelia (Uránusz VI) az Uránusz legbelsõ holdja.

a.k.a. 1986 U 7
Cordelia Lear király lánya volt Shakespeare Lear király címû drámájában.
http://www.cab.u-szeged.hu/local/naprendszer/urakho.htm (1 of 6)2004.08.11. 13:37:04

● Voyager-2 fedezte fel 1986-ban.
● Úgy tûnik, hogy a Cordelia az Uránusz Epszilon gyûrûjének a belsõ terelõholdja.
● A Cordelia és az Ophelia pályája a szinkronpálya sugarán belül fekszik.
Ophelia
Ophelia (Uránusz VII) az Uránusz második holdja.

a.k.a. 1986 U 8
Ophelia Polonisnak a lánya Shakespeare Hamlet címû drámájában.
● Úgy tûnik, hogy az Ophelia az Uránusz Epszilon gyûrûjének a külsõ terelõholdja.
● A Cordelia és az Ophelia pályája a szinkronpálya sugarán belül fekszik.
Bianca
Bianca (Uránusz VIII) az Uránusz harmadik holdja.

❍Uránusztól mért távolság: 59,165 km

a.k.a. 1986 U 9
Bianca Katherine testvére Shakespeare A makrancos hölgy címû drámájában.
Cressida
Cressida (Uránusz IX) az Uránusz negyedik holdja.
a.k.a. 1986 U 3
Cressida Calchasnak a lánya Shakespeare Troilus és Cressida címû drámájában.
Desdemona
Desdemona (Uránusz X) az Uránusz ötödik holdja.
a.k.a. 1986 U 6
Desdemona Othello felesége Shakespeare Othello címû drámájában.
Juliet
Juliet (Uránusz XI) az Uránusz hatodik holdja.

❍Uránusztól mért távolság: 64,358 km

a.k.a. 1986 U 2
Juliet (Júlia) Shakespeare Rómeó és Júlia címû drámájának tragikus sorsú hõsnõje.
Portia
Portia (Uránusz XII) az Uránusz hetedik holdja.
a.k.a. 1986 U 1
Portia gazdag örökösnõ Shakespeare A velencei kalmár címû drámájában.
Rosalind
Rosalind (Uránusz XIII) az Uránusz nyolcadik holdja.
a.k.a. 1986 U 4
Rosalind a számûzött herceg lánya Shakespeare Ahogy tetszik címû drámájában.
Belinda

Belinda (Uránusz XIV) az Uránusz kilencedik holdja.

a.k.a. 1986 U 5
Belinda Alexander Pope A fürtrablás címû komikus eposzának hõsnõje.
Puck
Puck (Uránusz XV) az Uránusz tizedik holdja.

a.k.a. 1985 U 1
Puck pajkos tündér Shakespeare Szentivánéji álom címû drámájában.
● Puck és a többi kicsiny hold mind nagyon sötét égitestek (az albedójuk kevesebb, mint 0,1).

... Uránusz ... Cordelia /.../Puck ... Miranda /.../Oberon ... Neptunusz ...

Szaturnusz
Szaturnusz
A Szaturnusz a Naptól a hatodik, méretét tekintve a második legnagyobb bolygó.

❍ Naptól mért távolsága: 1,429,400,000 km (9.54 CSE)
❍ egyenlítõi átmérõ: 120,536 km; sarki átmérõ: 108,728 km
Szaturnusz az egyik legõsibb római isten. A vetés, a vetõmag istene, a könyörtelen idõ jelképének
tekintették. A görög mitológiabeli titánnal, Kronosszal azonosították; aki apját Uránoszt megcsonkítva,
feleségül véve saját leánytestvérét Rheiát került az égi trónra; és akinek azt jósolták, hogy egyik fia fogja
megfosztani a trónjától. Ezért valamennyi gyermekét alighogy megszülettek sorjában lenyelte, így akarván
elkerülni a jóslat beteljesülését. Rheia azonban kijátszotta Kronoszt: megszülte legkisebb fiát Zeuszt, de egy
bepólyázott követ adott át férjének. Zeuszt egy Kréta szigeti barlangban felnevelték, majd felnõve legyõzte
apját, megmentette testvéreit.
Szaturnusz gyûrûirõl, gyûrûrendszer, légköre, holdjai, gyûrûi
http://www.cab.u-szeged.hu/local/naprendszer/szatu.htm (1 of 6)2004.08.11. 13:37:07

Szaturnusz
Az ókorban is ismert bolygók közül a Szaturnusz a legtávolabbi.

Távcsõvel vizsgálva pompás látvány nyújt. A Jupiterhez hasonlóan ezt
a bolygót is az egyenlítõjével párhuzamos, világos és sötét csíkokból
álló mintázat borítja, de a sávok sokkal szabályosabbak, bár kevésbé
körülhatároltak, mint a Jupiter sávjai, és színük is halványabb. A
fénylõ foltok is ritkábban tûnnek fel.
● A Szaturnuszt elõször a Pioneer-11 látogatta meg 1979-ben, majd késõbb a Voyager-1 illetve a
Voyager-2.
● A Szaturnusz korongja határozottan sárgának tûnik, egyenlítõi területei enyhén vörösesek, övei
barnás, sarkvidékei pedig kékesszürke árnyalatúak. E színek alkalmanként módosulhatnak, de
különösen szembeötlõek, ha vörös, sárga és kék színszûrõn keresztül készített fotókat hasonlítunk
össze.
A Szaturnusz gyûrûi pontosan a bolygó egyenlítõi síkjában

fekszenek. Egy teljes Szaturnusz-év leforgása alatt a bolygó
gyûrûrendszerét "alulról" és "felülrõl" egyaránt szemügyre
vehetjük. Amikor a Szaturnusz valamelyik napfordulópontja
közelében jár, vagyis amikor a bolygó forgástengelye éppen felénk -
illetve tõlünk el- mutat, az égitest majdnem kör alakúnak látszik.
Ekkor tárul fel elõttünk legszebben a gyûrûrendszer, ekkor vehetjük
szemügyre felületének legnagyobb hányadát. Ahogy a bolygó
közeledik egyik vagy másik napéjegyenlõségéhez, tehát azokhoz a
helyzeteihez, ahol gyûrûjét éppen élérõl figyelhetjük meg, egyre
jobban szemünkbe ötlik ellipszoidális alakja, amely jócskán lapult. Egyenlítõi sugara 10%-kal
haladja meg a poláris sugarát. A szaturnuszi napéjegyenlõségek idején a gyûrûrendszer hajlásszöge
minimálissá válik, a gyûrûk csupán keskeny vonalként figyelhetõk meg, sõt esetleg néhány órára -
amíg a Föld áthalad a gyûrûk síkján- látszólag el is tûnhetnek. A Szaturnusz látszólagos fényessége
nagymértékben függ attól, hogy látóirányunkkal mekkora szöget zár be a bolygó gyûrûrendszerének
síkja.

Szaturnusz
● A Szaturnusz gyûrûit elsõként Galilei figyelte meg 1610-ben. Kezdetleges távcsöveivel azonban
még nem tudta megállapítani valódi szerkezetüket. Õ még úgy gondolta, hogy Szaturnusz három,
egymáshoz nagyon közel keringõ bolygóból álló rendszer (melyek közül a középsõ mintegy
háromszor akkora méretû, mint a két oldalsó), s néhány évvel késõbb amikor a Föld áthaladt a gyûrûk
síkján, a szem elõl tévesztette a két "kísérõt", Galilei egy õsi mítoszt idézett fel, panaszosan
megkérdezve: "Vajon a Szaturnusz lenyelhette gyermekeit?" Több mint negyven esztendõnek kellett
még eltelnie addig, amíg egy holland csillagász, Huygens megadta a gyûrûk pontos leírását (1655). A
gyûrûk különálló részecskékbõl épülnek fel, amelyek mind önállóan keringenek a bolygó körül a
Kepler törvényeknek megfelelõen, ezért a gyûrûrendszer külsõ része a leglassabban, míg a belsõ
része a leggyorsabban mozog.
Földi távcsöveken át szemlélve a Szaturnusz gyûrûrendszerét hosszú

ideig három külön összetevõbõl álló rendszernek ismerték.
❍ A legkülsõ gyûrû volt az A gyûrû,
❍ melyet a 4000 kilométeres Cassini-rés választott el a legfényesebb B
gyûrûtõl,
❍ a legbelsõ pedig a bolygó korongjához képest halványnak, átlátszónak
tûnõ C gyûrû (Fátyolgyûrû).
A Földrõl különálló gyûrûnek látszó részeket a résektõl csak a bennük található sokkal több vékony
gyûrû (elemi gyûrû) különbözteti meg.
Az újabban ismert gyûrûk:
❍ A D gyûrû különösen halvány

❍ a Cassini-rés nem üres, hanem több elemi gyûrût tartalmaz

Szaturnusz
❍ az F gyûrû pedig számos egyenként nagyjából 10 km szélességû,

összefonódó pászmából áll. Az F gyûrût felépítõ részecskéket két
terelõhold, a Pandora és a Prometheus gravitációs hatása rendezte
keskeny szálakba.
A Szaturnusz fényes gyûrûi élesen különböznek a Jupiter és az Uránusz sötétebb rendszereitõl.

1675-ben Cassini olasz csillagász sötét rést talált a fõ gyûrûben. A rést mindaddig üresnek tartották,
míg az elsõ ûrszondák meg nem jelentek a Szaturnusz mellett, ám ekkor kiderült, hogy a Cassini-féle
résen belül számos, elemi gyûrûkbõl álló rendszer található. (A Szaturnusz holdjainak gravitációs
ereje hatással van a gyûrûrendszerben keringõ részecskékre, ennek hatására jött létre a Cassini-rés.)
● Roche 1850-ben kimutatta, hogy a bolygókhoz túlságosan közel keringõ

holdak szétmorzsolódnak a gravitációs erõk hatására, mivel a bolygóhoz
közelebbi részei gyorsabban akarnak keringeni, mint a távolabbiak. Ha a hold
is és a bolygó is ugyanolyan sûrûségû anyagból épül fel, akkor ez a
"veszélyzóna" a bolygó középpontjától 2,44 bolygósugárnyi távolságban
húzódik. A Szaturnusz legbelsõ ismert holdja a Mimas e kritikus távolságon
kívül van ugyan, de a gyûrûk teljes egészükben azon belül helyezkednek el. Elképzelhetõ, hogy a
gyûrûrendszer valaha a bolygó egyik holdja volt, amely széttöredezett, vagy talán olyan anyagból
keletkezett, amelynek a bolygórendszer születése óta sohasem volt lehetõsége arra, hogy nagyobb
égitestté álljon össze.
● A Szaturnusz a gázbolygók családjába tartozik, és eltérõen a Föld típusú égitestektõl nincs szilárd
felszíne.
● A bolygó átlagos sûrûsége 0,7 g/cm3, minden ismert bolygóénál, sõt még a vízénél is kisebb.
● A Szaturnusz légköre hidrogénbõl és hidrogénvegyületekbõl, valamint 6% héliumból áll. (Hasonló a

Jupiteréhez, csak ott kicsit nagyobb a héliumtartalom.) Hasonlóan a Jupiterhez a Szaturnusz kétszer
annyi hõt bocsát ki, mint amennyi a bolygóra érkezik. Mivel a Szaturnusz kisebb tömegû, mint a
Jupiter, sokkal gyorsabban hûlt le, ami lehetõvé tette, hogy a hélium cseppecskék formájában
kicsapódjon. Ez esõszerûen lehull a bolygó belsejében, miáltal a légkör héliumban elszegényedik, a
belsõ rész viszont felmelegszik. Valószínûleg ez lehet a nagyobb hõkibocsátás oka.

Szaturnusz
● A Szaturnusz légkörének szélviharai, légörvényei, hullámai és egymással

kölcsönhatásban lévõ foltjai arról tanúskodnak, hogy e különös világ
belsejébõl a hõ hevesen áramlik kifelé.
● A Szaturnusz mágneses tere erõs, és mágneses mezejének tengelye 1 fokos szögben hajlik a
forgástengelyéhez.
● A Szaturnusz 18 holdjának van neve, több holdja van mint bármelyik más bolygónak. Biztos
azonban, hogy további kisméretû holdak várnak felfedezésre.
● A bolygó középpontjától mért távolságuk 133600 kilométertõl majdnem 13 millió kilométerig terjed.
Legnagyobb közülük a Titán, amely alig kisebb mint a legnagyobb Galilei-hold a Ganymede. Négy
holdnak az átmérõje 1000 km felett van (1060 - 1530 km), nyolcnak az átmérõje 80 és 500 km
közötti, míg a maradék öt hold átmérõje 40 km alatt van. A legkülsõt, a Phoebét kivéve valamennyi
direkt keringésû hold.
● A Szaturnusz Phoebe nevû holdja volt az elsõ hold amit csillagászati fényképfelvételen fedeztek fel
(1898-ban). A Phoebe keringési iránya retrográd.
A Szaturnusz holdjai
Szaturnusz 18 holdjának van neve, több holdja van mint bármelyik más bolygónak. Biztos azonban, hogy
további kisméretû holdak várnak felfedezésre.

---------- -------- ------ ------- ---------- -----
Pan 134 10 ? Showalter 1990
Atlas 138 14 ? Terrile 1980
Prometheus 139 46 2.70e17 Collins 1980
Pandora 142 46 2.20e17 Collins 1980
Epimetheus 151 57 5.60e17 Walker 1980
Janus 151 89 2.01e18 Dollfus 1966
Mimas 186 196 3.80e19 Herschel 1789
Enceladus 238 260 8.40e19 Herschel 1789
Tethys 295 530 7.55e20 Cassini 1684
Telesto 295 15 ? Reitsema 1980

Szaturnusz
Calypso 295 13 ? Pascu 1980

Dione 377 560 1.05e21 Cassini 1684
Helene 377 16 ? Laques 1980
Rhea 527 765 2.49e21 Cassini 1672
Titan 1222 2575 1.35e23 Huygens 1655
Hyperion 1481 143 1.77e19 Bond 1848
Iapetus 3561 730 1.88e21 Cassini 1671
Phoebe 12952 110 4.00e18 Pickering 1898
A Szaturnusz gyûrûi
Távolság Szélesség Tömeg

Gyûrû (km) (km) (kg)
---- -------- --------- ------
D 67000 7500 ?
C 74500 17500 1.1e18
B 92000 25500 2.8e19
Cassini-rés
A 122200 14600 6.2e18
F 140210 500 ?
G 165800 8000 1e7?
E 180000 300000 ?
(Távolságot a Szaturnusz középpontjától a gyûrû belsõ széléig kell érteni.)
... Jupiter ... Szaturnusz ... Pan /.../Janus ... Uránusz ...

http://www.cab.u-szeged.hu/local/naprendszer/kep/szaturnu/60saturn.gif
http://www.cab.u-szeged.hu/local/naprendszer/kep/szaturnu/60saturn.gif2004.08.11. 13:37:08
http://www.cab.u-szeged.hu/local/naprendszer/kep/szaturnu/61saturn.gif
http://www.cab.u-szeged.hu/local/naprendszer/kep/szaturnu/61saturn.gif2004.08.11. 13:37:08
A Szaturnusz belsõ hat holdja
A Szaturnusz legbelsõ hat holdja:
● Pan,
● Atlas,
● Prometheus,
● Pandora,
● Epimetheus,
● Janus.
Pan
Pan (Szaturnusz XVIII) a Szaturnusz legbelsõ holdja.

❍ Szaturnusztól mért távolság: 133,583 km
a.k.a. 1981 S 13
Pán a görög mitológiában a nyájak, erdõk és mezõk istene. Pánnak kecskelábai, kecskeszarvai voltak
és testét szõr borította. Születésekor apjának nem tetszett, de az istenek mulatságosnak találták és a Pán
("mindenkinek tetszõ") nevet adták neki. Pán mint a természet elemi erõinek istene, oktalan rémületet
úgynevezett páni félelmet kelt.
● Mark R. Showalter fedezte fel 1990-ben a Voyager fotói alapján.
● Pan az Encke-résen belül, a Szaturnusz A-gyûrûjében kering.
http://www.cab.u-szeged.hu/local/naprendszer/satuho1.htm (1 of 5)2004.08.11. 13:37:10

Atlas
Atlas (Szaturnusz XV) a Szaturnusz második holdja.

❍ átmérõ: 30 km (40 x 20)
a.k.a. 1980 S 28
Atlasz titán a görög mitológiában. Prométheusz testvérbátyja. Rendkívüli erejérõl híres Olümposz elõtti
istenség. Az istenek ellen harcoló titánok legyõzése után Atlasznak az égboltot kellett tartania, Nyugat
legszélén.
● R. Terrile fedezte fel 1980-ban a Voyager fotói alapján.
● Az Atlas az A-gyûrû terelõholdjának tûnik.
Prometheus
Prometheus (Szaturnusz XVI) a Szaturnusz harmadik holldja.

❍ átmérõ: 91 km (145 x 85 x 62)
a.k.a. 1980 S 27

Prométheusz a görög mitológiában Iapetosz titán fia, Epimétheusz testvére. Ellopta az Olümposzról a
tüzet és az embereknek adta. Ezért a tettéért Zeusz szörnyen megbüntette. Prométheusz nevének
jelentése "elõre gondolkodó, megfontoló".
● S. Collins és társai fedezteék fel 1980-ban a Voyager fotói alapján.
● A Prometheus az F-gyûrû belsõ terelõholdja.
Képek a Prometheusról:
● felszíne
Pandora
Pandora (Szaturnusz X) a Szaturnusz negyedik holdja.

❍ átmérõ: 84 km (114 x 84 x 62)
a.k.a. 1980 S 26.
Pandora volt a görög mitológiában az elsõ asszony, akit Zeusz, Prométheusz tûzlopását megbüntetendõ
küldött az emberek közé, hogy sodorja bajba és kísértésbe az emberiséget. Pandorától semmiféle
ajándékot nem volt szabad elfogadni. Pandora megtévesztette Prométheusz testvérét és kinyitotta az
istenektõl kapott szelencét, amelybe az emberi bûnöket és gondokat zárták, így a betegségek és a bajok
szétszéledtek a Földön. Csak a remény maradt benn, mivel Pandora lecsapta az edény fedelét. Ekként az
emberiség a jobb jövõnek még a reményét is elvesztette.
● Collins és társai fedezték fel 1980-ban a Voyager fotóján.

(A Prometheus a Pandora és az F-gyûrû)
● A Pandora az F-gyûrû külsõ terelõholdja.
Epimetheus
Epimetheus (Szaturnusz XI) a Szaturnusz ötödik holdja.

❍ átmérõ: 115 km (144 x 108 x 98)
a.k.a. 1980 S 3
Epimétheusz a görög mitológiában Iapetosz titán fia, Prométheusz testvére. Az õ felesége volt Pandora.
Epimétheusz nevének jelentése "utólag fontoló".
● Walker, Larson, és Fountain fedezte fel 1978-ban és 1980-ban a Voyager 1 is megerõsítette.
● Az Epimetheus és a Janus közös pályán keringenek (pályasugaraik csak 50 km-rel térnek el, ami
kevesebb, mint akármelyikük sugara). 4 évenként, egymáshoz igen közel elhaladva, kölcsönösen
pályát cserélnek.
● A képen látható sötét vonal a hold felszínén, a Szaturnusz F-gyûrûjûnek az árnyéka.
Képek az Epimetheusról:

● felszíne
Janus
Janus (Szaturnusz X) a Szaturnusz hatodik holdja.

❍ átmérõ: 178 km (196 x 192 x 150)
a.k.a. 1980 S 1
Janus a római mitológiában a be- és kijáratok, ajtók istene. Istene minden kezdetnek, az év elsõ
hónapjának, minden hónap elsõ napjának, az emberi élet kezdetének. Ellenkezõ irányba nézõ két arccal,
valamint 365 ujjal (az év napjainak megfelelõen) ábrázolták. A január hónap nevének gyökere.
● Audouin Dollfus francia csillagász fedezte fel 1966-ban.
● Az Epimetheus és a Janus közös pályán keringenek (pályasugaraik csak 50 km-rel térnek el, ami
kevesebb, mint akármelyikük sugara). 4 évenként, egymáshoz igen közel elhaladva, kölcsönösen
pályát cserélnek.
Képek a Janusról:
● felszíne
... Szaturnusz ... Pan/.../Janus ... Mimas /.../Dione ... Uránusz ...

http://www.cab.u-szeged.hu/local/naprendszer/kep/satuhold/promethe/prometh3.gif
http://www.cab.u-szeged.hu/local/naprendszer/kep/satuhold/promethe/prometh3.gif2004.08.11. 13:37:11
http://www.cab.u-szeged.hu/local/naprendszer/kep/satuhold/epimethe/epmethe3.gif
http://www.cab.u-szeged.hu/local/naprendszer/kep/satuhold/epimethe/epmethe3.gif2004.08.11. 13:37:13
http://www.cab.u-szeged.hu/local/naprendszer/kep/satuhold/janus/janus3.gif
http://www.cab.u-szeged.hu/local/naprendszer/kep/satuhold/janus/janus3.gif2004.08.11. 13:37:14
A Szaturnusz középsõ hat holdja
A Szaturnusz 18 holdjából a középsõ hat:
● Mimas,
● Enceladus,
● Tethys,
● Telesto,
● Calypso,
● Dione.
Mimas
Mimas (Szaturnusz I) a Szaturnusz hetedik holdja.

A görög mitológiában egy Héphaisztosz által megsebesített titán volt.

A Mimason található 130 km átmérõjû krátert

Herschellrõl nevezték el. A Kráter átmérõje kiteszi a
hold átmérõjének az egyharmadát. A sánc, amely a
krátert körülveszi, csaknem 10 km (!) magas, és
középpontjában egy kb. 6 km magas hegycsúcs
emelkedik. (Olyan mintha szeme lenne.)
Enceladus
Enceladus (Szaturnusz II) a Szaturnusz nyolcadik holdja.

Gigász a görög mitológiában. A gigászokkal folytatott harcban Athéné ráhajította Szikelia (a mai
Szicília) szigetét.
● Az Enceladus a Naprendszer legnagyobb albedójú (.9-nél nagyobb ) égiteste. A

fényt jobban visszaveri mint a frissen esett hó, így arra kell következtetni, hogy a
felszínét szennyezõdésmentes, tiszta jégnek kell borítania.
● Felszínének nagy részét repedésekkel tarkított sima síkságok borítják. Ugyanakkor 35 km-nél is
nagyobb krátereket talélhatunk rajta.

● Az Enceladus a Szaturnusz E-gyûrûjében kering.
Tethys
Tethys (Szaturnusz III) a Szaturnusz kilencedik holdja.

Thetisz a legismertebb tengeristennõ (nereidák) a görög mitológiában. Akhilleusz anyja.
● Cassini fedezte fel 1684-ben.
● A Tethys felszínét sûrûn borítják becsapódási kráterek, ami azt is

jelenti, hogy a felszín mai alakja igen réginek tekinthetõ. Különösen
feltûnõ rajta egy 400 km-es (Odysseus) kráter.
● A Telesto és a Calypso a Tethys librációs pontjában keringenk, mégpedig 60 fokkal a Tethys

elõtt, illetve után. Pályájukban osztoznak a Tethys pályáján.
Telesto

Telesto (Szaturnusz XIII) a Szaturnusz tizedik holdja.

❍ átmérõ: 29 km (34 x 28 x 36)
a.k.a. 1980 S 13
Ókeanosz és Thetisz egyik lánya a görög mitológiában.
● Smith, Reitsema, Larson és Fountain fedezte fel 1980-ban földi megfigyelések során.

Calypso
Calypso (Szaturnusz XIV) a Szaturnusz tizenegyedik holdja.

❍ átmérõ: 26 km (34 x 22 x 22)
a.k.a. 1980 S 25
Tengeri nimfa a görög mitológiában. Kalüpszó hét teljes esztendeig magánál tartotta Odüsszeuszt,
elrejtette a világ szeme elõl, mégsem tudta elfeledtetni a hõssel hazáját.

● Pascu, Smith és társai fedezték fel 1980-ban földi megfigyelés alkalmával a HST számára
készített kamerákkal.

● A Calypso és a Telesto egyaránt a Naprendszer legkisebb holdjai közé tartozik.
Dione
Dione (Szaturnusz IV) a Szaturnusz tizenkettedik holdjai:

Dióné a görög mitológiában Aphrodité anyja és Zeusz felesége.
● A Dione sûrûsége 1,43 g/cm3, amivel a legnagyobb sûrûségû Szaturnusz hold.
● A Tethys nála csak alig kisebb.
Képek a Dionéról:

... Szaturnusz ... Mimas /.../Dione ... Helene /.../Phoebe ... Uránusz ...

http://www.cab.u-szeged.hu/local/naprendszer/kep/satuhold/enceladu/encelad4.gif
http://www.cab.u-szeged.hu/local/naprendszer/kep/satuhold/enceladu/encelad4.gif2004.08.11. 13:37:18
http://www.cab.u-szeged.hu/local/naprendszer/kep/satuhold/tethys/tethys46.gif
http://www.cab.u-szeged.hu/local/naprendszer/kep/satuhold/tethys/tethys46.gif2004.08.11. 13:37:19
http://www.cab.u-szeged.hu/local/naprendszer/kep/satuhold/dione/dione460.gif
http://www.cab.u-szeged.hu/local/naprendszer/kep/satuhold/dione/dione460.gif2004.08.11. 13:37:20
A Szaturnusz külsõ hat holdja
A Szaturnusz 18 holdja közül a külsõ hat:
● Helene,
● Rhea,
● Titan,
● Hyperion,
● Iapetus,
● Phoebe.
Helene
Helene (Szaturnusz XII) a Szaturnusz tizenharmadik holdja.

❍ Szaturnusztól mért távolsága: 377,400 km
❍ átmérõ: 33 km (36 x 32 x 30)
a.k.a. 1980 S 6, Dione B
Helené a görög mitológiában spártai királyné, a világ legszebb asszonya.
● Laques and Lecacheux fedezte fel 1980-ban, földi megfigyelõállomásról.
Rhea

Rhea (Szaturnusz IV) a Szaturnusz tizennegyedik holdja, és a második legnagyobb.

Õsistennõ a görög mitológiában, Kronosz (Uránosz) felesége, Zeusz anyja.
Képek a Rheáról:
Titan
Hyperion

Hyperion (Szaturnusz IV) a Szaturnusz tizenhatodik holdja.

❍ Szaturnusztól mért távolsága: 1,481,100 km
❍ átmérõ: 286 km (410 x 260 x 220)
Hüperion a görög mitológiában egy a titánok közül. Gaia és Uránosz fia, Héliosz apja. (Héliosz a görög
mitológiában a Nap istene. A legõsibb Olümposz elõtti isten, elemi ereje életet teremt, és vaksággal
sújtja a bûnösöket.)
● Bond és Lassell fedezte fel 1848-ban.
● A Hyperion a legnagyobb szabálytalan alakú (nem gömbszerû, hosszúkás) égitest a

Naprendszerben. A Proteus ugyan nagyobb nála, de kevésbé szabálytalan.
● Az albedója csupán 0.3, ami arra utal, hogy a felszíne meglehetõsen szennyezett.
Iapetus
Iapetus (Szaturnusz IV) a Szaturnusz tizenhetedik holdja, és a harmadik legnagyobb.

❍ Szaturnusztól mért távolság: 3,561,300 km

Iapetosz titán a görög mitológiában. Gaia és Uránosz fia. Atlasz és Prométheusz apja.
● Ez a hold csaknem akkora, mint a Rhea, bár sûrûsége valamivel kisebb.
● Az Iapetus sûrûsége csak 1,1, azaz a hold talán teljes egészében

jegekbõl áll.
Phoebe
Phoebe (Szaturnusz IX) a Szaturnusz legkülsõ holdja.

❍ Szaturnusztól mért távolság: 12,952,000 km
Phoibé a görög mitológiában Héliosz napisten lánya. Õt tartották a delphoi templom és jósda
megalapítójának.

● Pickering fedezte fel 1898-ban.
● A legtöbb Szaturnusz hold fényesnek látszik, a Phoebe albedója mégis nagyon alacsony (.06 =
koromsötét). Igen sötét felszíne hasonlít a széntartalmú meteorok, illetve kisbolygók anyagához.
● A Szaturnusz valamennyi holdja direket keringésû, kivéve a Phoebét, amely retrográd pályán
kering.
● Feltûnõen messze, mintegy 13,000,000 km-re kering a Szaturnusz körül, a többi holddal
szemben, amelyek mindannyian 4,000,000 km-en belül keringenek. Azaz a legközelebbi
szomszédjánál 4-szer messzebb.
... Szaturnusz ... Helene/.../Phoebe ... Uránusz ...

http://www.cab.u-szeged.hu/local/naprendszer/kep/satuhold/rhea/rhea460.gif
http://www.cab.u-szeged.hu/local/naprendszer/kep/satuhold/rhea/rhea460.gif2004.08.11. 13:37:23
Titán
Titán
A Titán a Szaturnusz legnagyobb, a Naprendszernek pedig a második legnagyobb holdja (a

Ganymede után). A Szaturnusztól a holdak pályasugár szerinti sorrendjében a tizenötödik.
❍ Szaturnusztól mért távolsága: 1,221,830 km
Titánok a görög mitológiában az elsõ istennemzedék, Gaia-Földanya és ég-Uránosz gyermekei. A

titánok archaikus istenségek, akik a természet elemi erõit testesítik meg, annak minden kataszrófájával
együtt.
● A Titán felerészt valószínûleg szilikátmagból áll, másik felének többségét pedig a vízbõl és
metánjégbõl álló takaró alkotja.
A Titánnak állandó légköre van, amelynek mintegy 85 - 95%-a

nitrogén, 5 - 10%-a argon és körülbelül 1%-a metán, továbbá olyan
kisebb mennyiségû alkotórészek, mint hidrogén-cianid (az élõ anyag
felépítése szempontjából alapvetõ fontosságú nukleinsavak alapvetõ
építõköve).
● Talajmenti hõmérséklete kb. 95 K, légköri nyomása pedig másfélszerese a földiének.
http://www.cab.u-szeged.hu/local/naprendszer/titan.htm (1 of 2)2004.08.11. 13:37:24

Titán
● A Titánt már egészen kicsi távcsõvel is meg lehet figyelni. Ezért

fedezhette fel Huygens már 1655-ben.
Képek a Titánról:
● (A HST felvétele.)
● A Titan felszíne.
... Szaturnusz ... Helene /...(Titan).../Phoebe ... Uránusz ...
http://www.cab.u-szeged.hu/local/naprendszer/titan.htm (2 of 2)2004.08.11. 13:37:24

http://www.cab.u-szeged.hu/local/naprendszer/kep/satuhold/titan/titan460.gif
http://www.cab.u-szeged.hu/local/naprendszer/kep/satuhold/titan/titan460.gif2004.08.11. 13:37:25
http://www.cab.u-szeged.hu/local/naprendszer/kep/satuhold/titan/titansur.gif
http://www.cab.u-szeged.hu/local/naprendszer/kep/satuhold/titan/titansur.gif2004.08.11. 13:37:26
http://www.cab.u-szeged.hu/local/naprendszer/kep/pluto/90pluto.gif
http://www.cab.u-szeged.hu/local/naprendszer/kep/pluto/90pluto.gif2004.08.11. 13:37:28
http://www.cab.u-szeged.hu/local/naprendszer/kep/pluto/pluto460.gif
http://www.cab.u-szeged.hu/local/naprendszer/kep/pluto/pluto460.gif2004.08.11. 13:37:28
Kis testek a Naprendszerben
Kis testek a Naprendszerben
● Annyira hozzászoktunk a Nap minden mást túlszárnyaló befolyásához és a Hold, valamint a

fényesebb bolygók égi vándorlásához, hogy könnyen megfeledkezünk a Naprendszer
milliárdnyi apróbb tagjáról.
● Ezek némelyikét a kisbolygók közé sorolhatjuk, mások csupán bolygóközi anyagszilánkok,

melyek olyankor hívják fel magukra a figyelmünket, amikor végigszáguldva Földünk légkörén,
ragyogó fénygömbökként villannak fel, míg útjuk végén parányi mennyiségû meteoritikus
anyagot szórva a talajra semmisülnek meg. Vannak közöttük üstökösök is, amelyek a rájuk oly
jellemzõ, áttetszõ csóvájukat "húzzák" maguk után a csillagos égen. Végül közéjük sorolhatjuk
még az állatövi fényt, ezt az alkonyat után vagy napkelte elõtt a horizont közelében
megfigyelhetõ, halványan derengõ fénysávot.
● Ezeknek az objektumoknak a tanulmányozása nemcsak a közöttük fennálló összefüggések

feltárásához vezet el bennünket, hanem sok mindent elárul a Naprendszer kialakulásának
történetérõl is.
... Plútó ... Kis testek ... üstökösök ...
http://www.cab.u-szeged.hu/local/naprendszer/kistest.htm2004.08.11. 13:37:28
Halley-üstökös
Halley-üstökös
Halley minden akkoriban fellelhetõ üstökösmegfigyelést elemzett.

Véleménye szerint az 1531, 1607 és 1682-es fényjelenségek a Nap
körül ellipszis pályán, 76 éves periódussal keringõ üstökösnek
tulajdoníthatók. Azt a nézetet fogadta el tehát, mely szerint az
üstökös a Naprendszer tagja, nem pedig egyszerûen "lidércfény".
Kiszámította, hogy az üstökös 1758 karácsonyán ismét fel fog tûnni,
bár azt is tudta, hogy õ ezt már nem éri meg. (102 évesnek kellett
volna lennie.) Ezért egy különös kérést intézett a csillagászokhoz. Keressék meg az üstököst és
emlékezzenek meg arról, hogy volt egy angol ember, aki megjósolta annak visszatérését. A világ
teljesítette a kérését és az üstökös visszatérésekor Halleyrõl nevezték el. Legutóbb 1986-ban
jelent meg és legközelebbi visszatérése 2061-ben esedékes.
● Többekkel egyetemben Messiernek is sok mindentõl elment a kedve 1759 elején, mert nem õ volt
az elsõ aki felfedezte a Halley-üstököst az esedékes visszatérése idején, melyet a világ már nagy
érdeklõdéssel várt. A pálya bizonytalan volt, de Messier erõsen hitt az elõre elkészített térképben.
18 hónapot töltött távcsöve mellett hiábavaló keresgéléssel. 1758 karácsonyán egy amatõr
csillagász parasztember találta meg az üstököst, amikor az már szabad szemmel is látható volt.
Messier csak egy hónappal a felfedezése után vette észre. (Akkoriban a hírek kicsit nehezebben
jutottak el Párizsba.)
● Az 1986 februári perihélium-átmenet után márciusban öt ûrszondából álló flotta vizsgálta a

Halley-üstököst. Két kis japán szonda, két szovjet szonda, a VEGA-1 és -2 8900 illetve 8000 km-
http://www.cab.u-szeged.hu/local/naprendszer/halley.htm (1 of 2)2004.08.11. 13:37:30

Halley-üstökös
re repültek el az üstökös magjától. Az Európai Ûrhajózási Hivatal (ESA) Giotto nevû ûrszondája
mindössze 600 km-re száguldott el a magtól. A mérések megerõsítették, hogy az üstökösmag
legfontosabb alkotórésze a vízjég. Kiderült, hogy a hosszúkás, "krumpli" alakú, 15x8x8 km
méretû mag 53 óránként fordul meg egyszer a tengelye körül. A mag legnagyobb részét vékony
sötét kéreg borítja, amelynek fényvisszaverõ képessége mindössze 2%.
● Az egyik legfényesebb visszatérõ, azaz periódikus üstökös.
● A képen "jól" látszik az üstökös csóvája.
... üstökösök ... Halley-üstökös ... Shoemaker-Levy 9 ...
http://www.cab.u-szeged.hu/local/naprendszer/halley.htm (2 of 2)2004.08.11. 13:37:30

http://www.cab.u-szeged.hu/local/naprendszer/kep/messier/messierl.gif
http://www.cab.u-szeged.hu/local/naprendszer/kep/messier/messierl.gif2004.08.11. 13:37:32
http://www.cab.u-szeged.hu/local/naprendszer/kep/messier/m1.gif
http://www.cab.u-szeged.hu/local/naprendszer/kep/messier/m1.gif2004.08.11. 13:37:32
http://www.cab.u-szeged.hu/local/naprendszer/kep/comet/sl9/94sl9.gif
http://www.cab.u-szeged.hu/local/naprendszer/kep/comet/sl9/94sl9.gif2004.08.11. 13:37:33
http://www.cab.u-szeged.hu/local/naprendszer/kep/comet/sl9/1993eb.gif
http://www.cab.u-szeged.hu/local/naprendszer/kep/comet/sl9/1993eb.gif2004.08.11. 13:37:35
http://www.cab.u-szeged.hu/local/naprendszer/kep/jupiter/sl9pic4.gif
http://www.cab.u-szeged.hu/local/naprendszer/kep/jupiter/sl9pic4.gif2004.08.11. 13:37:36
http://www.cab.u-szeged.hu/local/naprendszer/kep/jupiter/hstg555.gif
http://www.cab.u-szeged.hu/local/naprendszer/kep/jupiter/hstg555.gif2004.08.11. 13:37:37
Galilei-holdak
Galilei-holdak
A Jupiter négy legnagyobb holdja:

Io, Europa, Ganymede, Callisto.
● A Galilei-holdak olyan fényesek, hogy akár szabad szemmel is megfigyelhetõk lennének, ha a

Jupiter nem vakítana el bennünket, (a Jupiter korongját kitakarva egyébként megfigyelhetõk). A
Jupiter négy legnagyobb holdját 1610-ben Galilei nem sokkal azután fedezte fel, hogy
elkészítette elsõ távcsövét. Méretük is elég tekintélyes, nagyobb távcsövekkel még felszíni
alakzatok is felismerhetõk e holdakon. Közülük az Európa a legkisebb, a Ganymede pedig a
legnagyobb; az elõbbi körülbelül akkora mint a Hold, az utóbbi a Merkúrnál is nagyobb. Mind
a négy hold majdnem kör alakú pályán kering, méghozzá szinte pontosan a Jupiter egyenlítõi
síkjában.
● Galilei munkaadójának a firenzei Medici házból származó II. Cosimónak a tiszteletére a Jupiter
holdjait "Medici-holdaknak" nevezte el és minden objektumnak egy Medici családbeli nevet
adott. Az uralkodói nevekbõl egyébként semmi sem maradt meg.
● A Galilei-holdak nagyon gyakran átvonulnak a Jupiter korongja elõtt, mögé kerülnek vagy
eltûnnek a bolygó árnyékában, olyan jelenséget mutatva be ezzel, amelyeket már kisebb kézi
látcsövekkel is megfigyelhetünk. (Azt az esetet amikor egy hold a Jupiter korongja mögé kerül,
okkultációnak nevezzük.) Ezek az égitestek felbecsülhetetlen értékû szolgálatot tettek a
tudománynak, amikor fogyatkozásaik vizsgálatából sikerült megbecsülni a fény terjedési
sebességét, elsõként a dán Olaf Römernek.
● A Jupiter holdjainak felfedezése részben azért volt nagy jelentõségû, mert a Jupiter a körülötte
keringõ holdakkal szemléletes modellt adott a Naprendszerre vonatkozóan. Ahogy a Jupiter
http://www.cab.u-szeged.hu/local/naprendszer/galih.htm (1 of 7)2004.08.11. 13:37:40

Galilei-holdak
körül a holdak keringenek ugyanúgy keringenek a bolygók a Nap körül.
● A Jupitertõl mért távolságuk sorrendjében: Io, Europa, Ganymede, Callisto.
Io
Az Io a Jupiter ötödik, méret szerint pedig a harmadik legnagyobb holdja.

❍ Jupitertõl mért távolsága: 422,000 km
Ió (Inakhosz) argoszi király lánya, Zeusz kedvese a görög mitológiában. A féltékeny Héra haragjától
tartva Zeusz hófehér tehénné változtatta Iót.
● A négy hold közül a legbelsõ és egyben a legizgalmasabb.

Galilei-holdak
Narancssárga felszínét vulkanikus katlanok és aktív vulkánok tarkítják. A

●
Voyager-1 nyolc aktív vulkánkitörésrõl számolt be, és közülük hat még a

Voyager-2 késõbbi repülési idején is mûködött. A vulkanikus kráterek hiánya
arra utal, hogy a jelenlegi felszín nem több 1 millió évesnél. E különleges
világot a vulkanikus mûködés olyan gyorsan újraburkolja, hogy létrejötte óta
többször is megismétlõdhettek a felszínképzõdés folyamatai. Az Io felszínét
roppant nagyságú árapály- és elektromos erõk gyötrik. Az Europa és a Ganymede szabályos
idõközönként zavarja az Io keringési pályáját.
● Mivel az Io mélyen a Jupiter magnetoszférájának sugárövezetén belül fekszik, feltöltött

részecskék bombázzák szüntelenül, és ez a Jupiterrel, mint egy elektronáramlást folyamatosan
biztosító "fluxuscsõ" köti össze. Ezek az elektronok mintegy 2,5 millió amper erõsségû
elektromos áramot is továbbítanak.
● Az Io átlagos sûrûsége a Holdéhoz közelít.
● Az Ionak állandó légköre van.
(Az Io részlete egy aktív vulkánnal.)
Europa

Galilei-holdak
Az Europa a Jupiter hatodik, méret szerint a negyedik legnagyobb holdja.

❍ Jupitertõl mért távolsága: 670,900 km
Europé föníciai hercegnõ a görög mitológiában. Zeusz beleszeretett, vad bika képében elrabolta és
Kréta szigetére vitte. Tõle származik Zeusz Minósz nevû fia.
● A Jupitertõl számítva a második Galilei-hold, és egyben a legkisebb. Majdnem akkora, mint a

Hold.
Fényvisszaverõ képessége a Galilei-holdak közül a legnagyobb (0,64), s

rendkívül sima felszínét a biliárdgolyóhoz lehetne hasonlítani. Kráterei
nincsenek, felszínét világos és sötét sávok rácsozzák; törések, rovátkák és rövid,
keskeny taréjok hálózata, melyek függõleges kiemelkedése általában 100 méter
alatt marad. Ha valaha léteztek is rajta kráterek, a felszín felé ömlõ jég elborította
õket.
● A holdnak állandó légköre van.
Ganymede

Galilei-holdak
A Ganymede a Jupiter hetedik és egyben legnagyobb holdja.

❍ Jupitertõl mért távolsága: 1,070,000 km
Ganümédész gyönyörû trójai ifjú volt a görög mitológiában. Ganümédész apja nyáját legeltette az Ida-
hegy erdõs lankáin, amikor Zeusz elbûvölve rendkívüli szépségétõl, sas képében (vagy egy sast küldve
érte) elragadta, felvitte az Olümposzra, s megtette égi pohárnokának. A lakomákon õ töltögette a nektárt
az isteneknek.
● A Jupitertõl harmadik, nagyság szerint pedig az elsõ Galilei-hold, mely a Merkúrnál is

nagyobb.
● Fényvisszaverõ képessége 0,4.
Felszíne kétfajta tájegységbõl áll:

❍ sötét, fõleg szennyezett jégbõl álló õsi területekbõl, ahol sok a kráter
❍ világosabb, valószínûleg megolvadt és újabb lehûlésüket megelõzõen az
idõsebb területekre ömlött jégbõl állnak.

Galilei-holdak
Callisto
A Callisto a Jupiter nyolcadik, méret szerint a második legnagyobb holdja.

❍ Jupitertõl mért távolsága: 1,883,000 km
Kallisztó vadásznimfa volt a görög mitológiában. Zeusz szerette, Héra pedig gyûlölte. Miután Zeusz
medvévé változtatta, hogy megvédje Héra bosszújától, a haragvó istennõ lenyilazta. Zeusz Kallisztót az
égre emelte, belõle lett a Nagy Medve csillagkép.
● A legkülsõ Galilei-hold. Nagyságban alig marad el a Merkúr mögött.
● A jég szennyezettsége miatt felszínének fényvisszaverõ képessége meglehetõsen

alacsony, 0,2.
● Kráterekkel legsûrûbben borított égitest a Jupiter rendszerében.

Galilei-holdak
... Jupiter ... Io/.../Callisto ... Leda /.../Sinope ... Szaturnusz ...

http://www.cab.u-szeged.hu/local/naprendszer/kep/jupihold/io/io460.gif
http://www.cab.u-szeged.hu/local/naprendszer/kep/jupihold/io/io460.gif2004.08.11. 13:37:41
http://www.cab.u-szeged.hu/local/naprendszer/kep/jupihold/europa/europa46.gif
http://www.cab.u-szeged.hu/local/naprendszer/kep/jupihold/europa/europa46.gif2004.08.11. 13:37:42
http://www.cab.u-szeged.hu/local/naprendszer/kep/jupihold/europa/europa1.gif
http://www.cab.u-szeged.hu/local/naprendszer/kep/jupihold/europa/europa1.gif2004.08.11. 13:37:43
http://www.cab.u-szeged.hu/local/naprendszer/kep/jupihold/ganymede/ganymede.gif
http://www.cab.u-szeged.hu/local/naprendszer/kep/jupihold/ganymede/ganymede.gif2004.08.11. 13:37:44
http://www.cab.u-szeged.hu/local/naprendszer/kep/jupihold/callisto/callisto.gif
http://www.cab.u-szeged.hu/local/naprendszer/kep/jupihold/callisto/callisto.gif2004.08.11. 13:37:46
A Jupiter külsõ holdjai
A Jupiter 8 külsõ holdja, keringési pályájuk alapján két csoportba osztható:

❍ 11 és 12 millió kilométer között: Leda, Himalia, Lysithea és Elara
❍ 20 - 24 millió kilométer távolságra: Ananke, Carme, Pasiphae és Sinope
A Jupitertõl legtávolabb (a Galilei-holdakon túl) a következõ 8 kicsiny hold kering:
● Leda,
● Himalia,
● Lysithea,
● Elara,
● Ananke,
● Carme,
● Pasiphae,
● Sinope.
Leda
Leda (Jupiter XIII) a Jupitertõl a kilencedik, és egyben az anyabolygó legkisebb holdja.
❍ Jupitertõl mért távolság: 11,094,000 km
Léda spártai királyné a görög mitológiában. Az õ lánya volt Helené, akit Zeusz hattyú képében nemzett.
● Kowal fedezte fel 1974-ben.
● Leda az Ananke és Sinope társaságában a Naprendszer legkisebb holdjai közé tartozik.
http://www.cab.u-szeged.hu/local/naprendszer/jupikiho.htm (1 of 4)2004.08.11. 13:37:46

Himalia
Himalia (Jupiter VI) a Jupiter tizedik holdja.
Himalia nimfa volt a görög mitológiában, aki Zeusznak három fiút szült.
● Perrine fedezte fel 1904-ben.
● A belsõ holdaktól eltérõen a Leda, Himalia, Lysithea és az Elara pályájának jelentõs az

inklinációja a Jupiter egyenlítõi síkjához viszonyítva. (Mindegyiké 28 fok körüli.)
Lysithea
Lysithea (Jupiter X) a Jupiter tizenegyedik holdja.
Zeusz egyik kevese volt a görög mitológiában.
● Nicholson fedezte fel 1938-ban.
Elara
Elara (Jupiter VII) a Jupiter tizenkettedik holdja.
Elaré Zeusz Titüosz nevû óriás fiának az anyja a görög mitológiában.
● Perrine fedezte fel 1905-ben.

● Leda, Himalia, Lysithea és az Elara egyetlen kisbolygó maradványa lehet, amit egykor befogott
és darabjaira szakított a Jupiter
Ananke
Ananke (Jupiter XII) a Jupiter tizenharmadik holdja.
Ananké az elkerülhetetlen, szükségszerû végzet istennõje a görög mitológiában. Ananké két térde között
orsó pörög, amelynek a tengelye a világ tengelye.
● Nicholson fedezte fel 1951-ben.
● Ananke, Carme, Pasiphae és Sinope holdaknak szokatlan de hasonló pályájuk van.
Carme
Carme (Jupiter XI) a Jupiter tizennegyedik holdja.
Carme egy krétai istennõ anyja volt.
● Nicholson fedezte fel 1938-ban.
● Ananke, Carme, Pasiphae és a Sinope holdakban az a különösen furcsa, hogy mindegyikük

retrográd pályán kering.

Pasiphae
Pasiphae (Jupiter VIII) a Jupiter tizenötödik holdja.
Pasziphaé Héliosz lánya és Minósz krétai király felesége a görög mitológiában. Amikor Minósz ígéretét
megszegve nem áldozta fel Poszeidónnak az általa Krétára küldött gyönyörû bikát, az isten
természetellenes vágyat ébresztett Pasziphaéban az állat iránt. Pasziphaé és a bika egyesülésébõl
született Minótaurosz (a bikafejû szörnyeteg), melyet Minósz a labirintusba zárt.
● P. Melotte fedezte fel 1908-ban.
● Ananke, Carme, Pasiphae és Sinope holdak pályája nagy szögben hajlik a Jupiter egyenlítõi
síkjához.
Sinope
Sinope (Jupiter IX) a Jupiter legkülsõ holdja.
Sinope olyan asszony volt a görög mitológiában, akinek Zeusz állítólag sikertelenül udvarolt.
● Nicholson fedezte fel 1914-ben.
● Ananke, Carme, Pasiphae és a Sinope egyetlen kisbolygó maradványa lehet, amit egykor
befogott és darabjaira szakított a Jupiter.
... Jupiter ... Leda /.../ Sinope ... Szaturnusz ...

A Jupiter belsõ holdjai
A Jupiterhez közel (a Galilei-holdakon belül) négy kicsiny hold kering:
● Metis,
● Adrastea,
● Amalthea,
● Thebe.
Metis
Metis (Jupiter XVI) a Jupiter legbelsõ holdja.

❍ Jupitertõl mért távolság: 128,000 km
a.k.a. 1979 J 3
Métisz a görög mitológiában Ókeanosz leánya. Az értelem istennõje, Zeusz elsõ felesége. Neve
"megfontoltságot" jelent.
● Synnott fedezte fel 1979-ben.
● Metis és az Adrastea a Jupiter fõ gyûrûjében fekszenek.

A gyûrû anyagának forrásai lehetnek.
http://www.cab.u-szeged.hu/local/naprendszer/jupibeho.htm (1 of 4)2004.08.11. 13:37:47

Adrastea
Adrastea (Jupiter XV) a Jupiter második holdja.

❍ átmérõ: 20 km (23 x 20 x 15)
a.k.a. 1979 J 1
Adraszteia az igazságos végrehajtás istennõje a görög mitológiában, a büntetések és jutalmak osztója.

Nevének jelentése "elkerülhetetlen, visszafordíthatatlan".
● David Jewitt végzõs egyetemi hallgató fedezte fel 1979-ben. (Danielson melett dolgozott)
● Metis és az Adrastea pályája a szinkronpálya sugarán belülre esik. Pályájuk a Roche-határon is

belül helyezkedik el. Lehet, hogy elég kis méretûek ahhoz, hogy elkerüljék az árapály õrlõ
hatását, de a pályájuk végül lehanyatlik.
● Az Adrastea a Naprendszer egyik legkisebb holdja.
Amalthea
● Amalthea (Jupiter V) a Jupiter harmadik holdja.


❍ átmérõ: 189 km (270 x 166 x 150)

Amaltheia nimfa a görög mitológiában, más változat szerint kecske, mely tejével táplálta a csecsemõ
Zeuszt Kréta szigetén, az Ida-hegyi barlangban, ahová anyja Rheia rejtette.
● Barnard fedezte fel 1892-ben.
● Az Amalthea és a Himalia a Jupiter ötödik, illetve hatodik legnagyobb holdja. Méreteik ugyan
megegyeznek, mégis nagyságuk csak 1/15 része a nagyságban elõttük levõ holdnak, az
Europának (a legkisebb Galilei-hold).
● Ahogyan a Jupiter holdjainak többsége, az Amalthea is kötött keringésû.
● Az Amalthea felszínének vöröses színét az Ioból származó kén okozza.
● Mérete és szabálytalan alakja arra utal, hogy az Amlthea eléggé erõs és merev égitest.
Felépítésében inkább a kisbolygókhoz hasonlít mint a Galilei-holdakra.
● Az Iohoz hasonlóan, az Amalthea is nagyobb hõmennyiséget sugároz ki, mint amit a Naptól kap.
Képek az Amaltheáról:
Thebe

Thebe (Jupiter XIV) a Jupiter negyedik holdja.

❍ átmérõ: 100 km (100 x 90)
a.k.a. 1979 J 2
Thébé Aszóposz folyamisten lánya a görög mitológiában.
● Synnott fedezte fel 1979-ben.
... Jupiter ... Metis/.../Thebe ... Galilei-holdak ... Szaturnusz ...

http://www.cab.u-szeged.hu/local/naprendszer/kep/jupiter/mssso3.gif
http://www.cab.u-szeged.hu/local/naprendszer/kep/jupiter/mssso3.gif2004.08.11. 13:37:48
http://www.cab.u-szeged.hu/local/naprendszer/kep/jupiter/hstnuv.gif
http://www.cab.u-szeged.hu/local/naprendszer/kep/jupiter/hstnuv.gif2004.08.11. 13:37:49
http://www.cab.u-szeged.hu/local/naprendszer/kep/jupiter/hstgplm.gif
http://www.cab.u-szeged.hu/local/naprendszer/kep/jupiter/hstgplm.gif2004.08.11. 13:37:50
http://www.cab.u-szeged.hu/local/naprendszer/kep/jupiter/51jupit.gif
http://www.cab.u-szeged.hu/local/naprendszer/kep/jupiter/51jupit.gif2004.08.11. 13:37:51
http://www.cab.u-szeged.hu/local/naprendszer/kep/fogyatko/napfogy/990811.gif
http://www.cab.u-szeged.hu/local/naprendszer/kep/fogyatko/napfogy/990811.gif2004.08.11. 13:37:51
http://www.cab.u-szeged.hu/local/naprendszer/kep/fogyatko/holdfogy/389mecli.gif
http://www.cab.u-szeged.hu/local/naprendszer/kep/fogyatko/holdfogy/389mecli.gif2004.08.11. 13:37:52
http://www.cab.u-szeged.hu/local/naprendszer/kep/fogyatko/holdfogy/388mecli.gif
http://www.cab.u-szeged.hu/local/naprendszer/kep/fogyatko/holdfogy/388mecli.gif2004.08.11. 13:37:52
http://www.cab.u-szeged.hu/local/naprendszer/kep/fogyatko/holdfogy/379moecl.gif
http://www.cab.u-szeged.hu/local/naprendszer/kep/fogyatko/holdfogy/379moecl.gif2004.08.11. 13:37:53
http://www.cab.u-szeged.hu/local/naprendszer/kep/fold/landdata.gif
http://www.cab.u-szeged.hu/local/naprendszer/kep/fold/landdata.gif2004.08.11. 13:37:54
http://www.cab.u-szeged.hu/local/naprendszer/kep/fold/europe.gif
http://www.cab.u-szeged.hu/local/naprendszer/kep/fold/europe.gif2004.08.11. 13:37:57
http://www.cab.u-szeged.hu/local/naprendszer/kep/fold/eart_li.gif
http://www.cab.u-szeged.hu/local/naprendszer/kep/fold/eart_li.gif2004.08.11. 13:37:59
http://www.cab.u-szeged.hu/local/naprendszer/kep/fold/earth.gif
http://www.cab.u-szeged.hu/local/naprendszer/kep/fold/earth.gif2004.08.11. 13:38:00
http://www.cab.u-szeged.hu/local/naprendszer/kep/fold/earthmo2.gif
http://www.cab.u-szeged.hu/local/naprendszer/kep/fold/earthmo2.gif2004.08.11. 13:38:01
http://www.cab.u-szeged.hu/local/naprendszer/kep/meteor/meteor/371perse.gif
http://www.cab.u-szeged.hu/local/naprendszer/kep/meteor/meteor/371perse.gif2004.08.11. 13:38:02
http://www.cab.u-szeged.hu/local/naprendszer/kep/meteor/meteorit/vestamet.gif
http://www.cab.u-szeged.hu/local/naprendszer/kep/meteor/meteorit/vestamet.gif2004.08.11. 13:38:03
http://www.cab.u-szeged.hu/local/naprendszer/kep/urszonda/lunarov.gif
http://www.cab.u-szeged.hu/local/naprendszer/kep/urszonda/lunarov.gif2004.08.11. 13:38:04
http://www.cab.u-szeged.hu/local/naprendszer/kep/urszonda/hubble01.gif
http://www.cab.u-szeged.hu/local/naprendszer/kep/urszonda/hubble01.gif2004.08.11. 13:38:06
http://www.cab.u-szeged.hu/local/naprendszer/kep/urszonda/galileo.gif
http://www.cab.u-szeged.hu/local/naprendszer/kep/urszonda/galileo.gif2004.08.11. 13:38:08
http://www.cab.u-szeged.hu/local/naprendszer/kep/urszonda/magellan.gif
http://www.cab.u-szeged.hu/local/naprendszer/kep/urszonda/magellan.gif2004.08.11. 13:38:10
http://www.cab.u-szeged.hu/local/naprendszer/kep/merkur/11mercur.gif
http://www.cab.u-szeged.hu/local/naprendszer/kep/merkur/11mercur.gif2004.08.11. 13:38:11
Bolygók egyéb adatai
lásd még: A Naprendszer adatai, "Leg"-ek
Járulékos adatok
Grav. Szök_seb K.P.S teng Felsz Peri-

Egyens. Felszín Nyomás Légkör
Név (g) (km/s) (km/s) ferd Lapult cs. hélium
(K) (K) (atm) összetevõi
--------- ------- -------- ------ ------ ------ ------ ------
------- ------- ------ -----------
Merkúr 0.378 4.25 47.87 0 48.35 77.44
449 440 0 --
Vénusz 0.905 10.36 35.02 177.36 76.72 131.56
328 730 93 CO2, N2
Föld 1.000 11.18 29.79 23.45 .00335 354.90 102.83
279 287 1 N2, O2, Ar
Mars 0.379 5.02 24.13 25.19 .00519 49.60 335.99
226 218 0.007 CO2, N2, Ar
Jupiter 2.529 59.56 13.06 3.13 .06481 100.47 15.63
122 120 x H2, He
Szaturnusz 1.066 35.49 9.66 26.73 .1076 113.71 92.80
90 88 H2, He
Uránusz 0.903 21.30 6.80 97.86 .030 74.06 176.29
64 59 H2, He, CH4
Neptunusz 1.096 23.50 5.44 29.60 .026 131.81 1.95
51 48 H2, He, CH4
Plútó 0.069 1.22 4.74 122.52 110.42 224.59
44 37 1e-4 N2, CH4, ?
Kulcs:
Grav. Gravitációs együttható a felszínen (földi) g-ben

kifejezve.
Szök_seb Szökési sebesség km/s-ban.
http://www.cab.u-szeged.hu/local/naprendszer/data2.htm (1 of 2)2004.08.11. 13:38:12

K.P.S. Közepes pályamenti sebesség.

teng ferd A forgástengelynek a pályasikra merõleges egyenessel
bezárt szöge fokban.
Lapult Lapultság. (Az egyenlítõi és a poláris sugarak
különbségének, és az egyenlítõi sugárnak a hányadosa.)
Felsz cs. A felszálló csomó hossza fokban (a felszálló csomó,
és a tavaszpont iránya közötti szög.)
Perihélum A perihélium hosszúsága fokban.
Egyens Egyensúlyi hõmérséklet.
Felszín Felszíni hõmérséklet Kelvinben.
Nyomás Légkör nyomása a felszínen, atmoszférában.
megj.:
(x) A Jupiter-tipusú bolygók hõmérséklete a felhõk tetejére, vagy az
1 bar nyomású rétegre vonatkozik.
... A Naprendszer adatai ... A bolygók járulékos adatai ... "Leg"-ek ...
http://www.cab.u-szeged.hu/local/naprendszer/data2.htm (2 of 2)2004.08.11. 13:38:12

A bolygók jelei
A bolygók jelei
A Hold és a bolygók jelölésére a csillagászok egészen õsi eredetû jeleket használnak. A jelek (a
Holdét kivéve amely magától értetõdik) egy kis magyarázatot kívánnak.
● Merkúr,
● Vénusz,
● Föld,
● Mars,
● Jupiter,
● Szaturnusz,
● Uránusz,
● Neptunusz,
● Plútó.
● A középkori bolygótisztelet, és annak maradványa.
Merkúr
A Merkúr jele egy jogar leegyszerûsített ábrázolása, mivel Mercurius isten volt e bolygó
védõszentje az ókorban.
Vénusz
A Vénusz jele egy kézitükör, a nõiesség, a szépség jelképe, Vénusz istennõ tartozéka.
Föld
A Föld jele, azé a bolygóé amin járunk-kelünk, egy kör benne kis kereszttel.
● A Hold jele:
http://www.cab.u-szeged.hu/local/naprendszer/bnevek.htm (1 of 3)2004.08.11. 13:38:12

A bolygók jelei
Mars
A Mars jelképe nem egyéb mint egy pajzshoz támasztott kopja, minthogy e bolygót Mars
hadisten védi.
Jupiter
A Jupiter jelképe egy Z betû, amely Jupiter görög nevének (Zeusz) a kezdõbetûje.
Szaturnusz
A Szaturnusz jelképe Flammarion szerint az idõ kaszáját szimbolizálja, mert az idõ és a végzet
istenét mindig ezzel a hagyományos kellékkel szokták ábrázolni.
Uránusz
Az Uránusz jele késõbbi eredetû, hiszen a bolygót 1781-ben fedezte fel Herschel. Jele egy kis
köröcske, rajta H betû, ami az Uránusz felfedezõjére Herschelre emlékeztet.
Neptunusz
A Neptunusz jele Neptunusznak a tenger istenének háromágú szigonyát jelképezi. Jele ugyan az
ókori mitológiába nyúlik vissza, csak 1846-ban fedezték fel.
Plútó
A Plútó jele az összefonódott P és L betû, a bolygó nevének elsõ két betûje. A Plútót 1930-ban
fedezték fel.
Nap
Legõsibb jel a Nap, bolygórendszerünk középpontjának jele, egy kör benne ponttal, amelyet több
ezer évvel ezelõtt már az egyiptomiak is használtak.
A régi alkimisták a bolygók és a Nap jeleit felhasználták az egyes fémek jelölésére is.
égitest neve jelölt fém

------------ ----------

A bolygók jelei
Nap arany
Hold ezüst
Merkúr higany
Vénusz réz
Mars vas
Jupiter ón
Szaturnusz ólom
A fentiek azzal magyarázhatók, hogy az alkimisták minden fémet egy-egy ókori istenségnek
szenteltek.
A középkori bolygótisztelet maradványa, hogy a biológiában ma is a Mars és a Vénusz jelét

használják a hím- és nõnemû egyedek megkülönböztetésére.
... Bolygó-, és holdnevek eredete ... bolygók jelei ... Készítette ...

http://www.cab.u-szeged.hu/local/naprendszer/varga.htm
Készítette:
Varga Zoltán
ötödéves matematika-fizika szakos egyetemi hallgató, JATE
Szeged, 1996
Munkahely: Baross Gábor Közgazdasági Szakközpiskola

Levelezési cím: zvarga@mail.matav.hu
Témavezetõ:
Dr. Szatmáry Károly
csillagász (kép)
Felhasznált irodalom:
● A technika krónikája: 1991, Officina Nova
● Akadémiai kislexikon: 1990, Akadémiai Kiadó
● Charles A. Whitney: A Tejútrendszer felfedezése, 1978, Gondolat
● Csaba György Gábor - Marik Miklós - Racskó György: Ifjú csillagászok kézikönyve, 1991,
Tankönykiadó
● Donald H. Menzel: Csillagászat, 1980, Gondolat
● Élet és tudomány (egyes példányai)
● J. I. Perelman: A végtelen csillagvilág, Dante Könyvkiadó
● Joachim Hermann: SH atlasz / Csillagászat, 1992, Springer Hungarica
● Kulin György - Róka Gedeon (szerk.): A távcsõ világa, 1980, Gondolat
● Marik Miklós (szerk.): Csillagászat, 1989, Akadémiai Kiadó
● Meteor Csillagászati Évkönyvek
● Mitológiai enciklopédia, 1988, Gondolat
● Patrick Moore - Iain Nicholson: A Nap és bolygói, 1992, Helikon
http://www.cab.u-szeged.hu/local/naprendszer/varga.htm (1 of 2)2004.08.11. 13:38:13

http://www.cab.u-szeged.hu/local/naprendszer/varga.htm
● Simonyi Károly: A fizika kultúrtörténete, 1986, Gondolat

● Almár Iván - Horváth András (szerk.): Ûrhajózási lexikon, 1981, Akadémiai - Zrínyi Kiadó
● + lexikonok
● a táblázatokat, és a képek egy részét, Bill Arnett: The Nine Planets címû munkájából vettem át
http://www.cab.u-szeged.hu/local/naprendszer/varga.htm (2 of 2)2004.08.11. 13:38:13

http://www.cab.u-szeged.hu/local/naprendszer/kep/szcsvizs/szhcs.gif
http://www.cab.u-szeged.hu/local/naprendszer/kep/szcsvizs/szhcs.gif2004.08.11. 13:38:14
http://www.cab.u-szeged.hu/local/naprendszer/kep/csilltor/galileii.gif
http://www.cab.u-szeged.hu/local/naprendszer/kep/csilltor/galileii.gif2004.08.11. 13:38:15
http://www.cab.u-szeged.hu/local/naprendszer/kep/csilltor/hale.gif
http://www.cab.u-szeged.hu/local/naprendszer/kep/csilltor/hale.gif2004.08.11. 13:38:16
http://www.cab.u-szeged.hu/local/naprendszer/kep/csilltor/halleyx.gif
http://www.cab.u-szeged.hu/local/naprendszer/kep/csilltor/halleyx.gif2004.08.11. 13:38:17
http://www.cab.u-szeged.hu/local/naprendszer/kep/csilltor/hubble.gif
http://www.cab.u-szeged.hu/local/naprendszer/kep/csilltor/hubble.gif2004.08.11. 13:38:18
http://www.cab.u-szeged.hu/local/naprendszer/kep/csilltor/hubblee.gif
http://www.cab.u-szeged.hu/local/naprendszer/kep/csilltor/hubblee.gif2004.08.11. 13:38:19
http://www.cab.u-szeged.hu/local/naprendszer/kep/csilltor/kepler.gif
http://www.cab.u-szeged.hu/local/naprendszer/kep/csilltor/kepler.gif2004.08.11. 13:38:19
http://www.cab.u-szeged.hu/local/naprendszer/kep/csilltor/coperni.gif
http://www.cab.u-szeged.hu/local/naprendszer/kep/csilltor/coperni.gif2004.08.11. 13:38:20
http://www.cab.u-szeged.hu/local/naprendszer/kep/csilltor/lagrange.gif
http://www.cab.u-szeged.hu/local/naprendszer/kep/csilltor/lagrange.gif2004.08.11. 13:38:20
http://www.cab.u-szeged.hu/local/naprendszer/kep/messier/m31c.gif
http://www.cab.u-szeged.hu/local/naprendszer/kep/messier/m31c.gif2004.08.11. 13:38:21
http://www.cab.u-szeged.hu/local/naprendszer/kep/csilltor/newton.gif
http://www.cab.u-szeged.hu/local/naprendszer/kep/csilltor/newton.gif2004.08.11. 13:38:22
http://www.cab.u-szeged.hu/local/naprendszer/kep/csilltor/ptolemai.gif
http://www.cab.u-szeged.hu/local/naprendszer/kep/csilltor/ptolemai.gif2004.08.11. 13:38:22
http://www.cab.u-szeged.hu/local/naprendszer/kep/satuhold/pandora/prompan.gif
http://www.cab.u-szeged.hu/local/naprendszer/kep/satuhold/pandora/prompan.gif2004.08.11. 13:38:22
http://www.cab.u-szeged.hu/local/naprendszer/kep/csilltor/tycho.gif
http://www.cab.u-szeged.hu/local/naprendszer/kep/csilltor/tycho.gif2004.08.11. 13:38:23
http://www.cab.u-szeged.hu/local/naprendszer/kep/csilltor/tychox.gif
http://www.cab.u-szeged.hu/local/naprendszer/kep/csilltor/tychox.gif2004.08.11. 13:38:24
http://www.cab.u-szeged.hu/local/naprendszer/kep/nap/03xray.gif
http://www.cab.u-szeged.hu/local/naprendszer/kep/nap/03xray.gif2004.08.11. 13:38:25
http://www.cab.u-szeged.hu/local/naprendszer/kep/nap/063prot.gif
http://www.cab.u-szeged.hu/local/naprendszer/kep/nap/063prot.gif2004.08.11. 13:38:26
http://www.cab.u-szeged.hu/local/naprendszer/kep/nap/04folt.gif
http://www.cab.u-szeged.hu/local/naprendszer/kep/nap/04folt.gif2004.08.11. 13:38:27
http://www.cab.u-szeged.hu/local/naprendszer/kep/napralta/00solsys.gif
http://www.cab.u-szeged.hu/local/naprendszer/kep/napralta/00solsys.gif2004.08.11. 13:38:32

A Naprendszer Bemutatása PDF

Uploaded by

Document Information

Original Title

Copyright

Available Formats

Share this document

Share or Embed Document

Sharing Options

Did you find this document useful?

Is this content inappropriate?

Copyright:

Available Formats

A Naprendszer Bemutatása PDF

Uploaded by

Copyright:

Available Formats

A Naprendszer bemutatása

■ A Jupiter 4 belsõ holdja:

Metis, Adrastea, Amalthea, Thebe

Leda, Himalia, Lysithea, Elara,

A Szaturnusz belsõ 6 holdja

http://www.cab.u-szeged.hu/local/naprendszer/index.html (1 of 3)2004.08.11. 13:32:43

Telesto, Calypso, Dione

Helene, Rhea, Titan,

■ Az Uránusz belsõ 10 kicsi holdja:

Cordelia, Ophelia, Bianca, Cressida, Desdemona,

Miranda, Ariel, Umbriel, Titania, Oberon

■ A Neptunusz 4 belsõ holdja

Naiad, Thalassa, Despina, Galatea

Larissa, Proteus, Triton, Nereid

http://www.cab.u-szeged.hu/local/naprendszer/index.html (2 of 3)2004.08.11. 13:32:43

4. A Naprendszer felfedezésének kronológiája

http://www.cab.u-szeged.hu/local/naprendszer/index.html (3 of 3)2004.08.11. 13:32:43

Az összeállítást szakdolgozatom egy részének készítettem, tanárszakos hallgatóként.

A Naprendszer bemutatása címû programról

Mit találhatunk az egyes oldalakon?

Egy átlagos oldal

A szöveges részek kiemeléseket, valamint a környetetétõl színben is eltérõ szavakat tartalmaznak.

http://www.cab.u-szeged.hu/local/naprendszer/bevez.htm (1 of 3)2004.08.11. 13:32:45

Kiemelések a könnyebb áttekinthetõséget hivatottak elõsegíteni, a környetetétõl színben eltérõ szavak

kattintva visszatérhetünk a nyitóoldal tartalomjegyzékéhez, és új utat választhatunk.

kattintva a mellékelt táblázathoz jutunk.

Nem találhatunk viszont kapcsolódási pontokat az Internethez.

Jó szórakozást: Varga Zoltán

http://www.cab.u-szeged.hu/local/naprendszer/bevez.htm (2 of 3)2004.08.11. 13:32:45

http://www.cab.u-szeged.hu/local/naprendszer/bevez.htm (3 of 3)2004.08.11. 13:32:45

A Naprendszer általános áttekintése

Általánosságban fogalmazva a Naprendszeren értjük a Napot a körülötte keringõ kisebb-nagyobb

A Naprendszer bolygói, Miniatürizált Naprendszer, Naprendszerbeli égitestek osztályozása, bolygók

A Naprendszerbe a következõ égitesteket soroljuk:

❍ és azok eddig ismert 61 holdja,

❍ körülbelül 100000 kisbolygó,

❍ bolygóközi (interplanetáris) anyag

A nagybolygók, kisbolygók, üstökösök és meteorok Kepler törvényeinek megfelelõen közelítõleg

http://www.cab.u-szeged.hu/local/naprendszer/napr.htm (1 of 6)2004.08.11. 13:32:50

A Naprendszer vizsgálatakor távolságegységként a csillagászati egységet (CSE) használjuk.

A bolygókat a Nap tömegvonzása tartja ellipszispályájukon.

http://www.cab.u-szeged.hu/local/naprendszer/napr.htm (2 of 6)2004.08.11. 13:32:50

A következõkben csak a bolygók osztályozásáról lesz szó.

http://www.cab.u-szeged.hu/local/naprendszer/napr.htm (3 of 6)2004.08.11. 13:32:50

A bolygókat többféleképpen sorolhatjuk osztályokba. Itt négyfélét nézünk meg.

❍ anyagi összetételük szerint,

❍ Naphoz viszonyított helyzet szerint

● Földhöz viszonyított helyzet szerint:

Mozgásuk gyorsabb a Földénél, így azt szabályos idõközönként utolérik, áthaladnak a

Uránusz, Neptunusz, Plútó.

● anyagi összetételük szerint:

A Földdel közös sajátosságokat mutatnak. Mindegyikük kis méretû, de aránylag nagy

bolygót) Jupiter, Szaturnusz, Uránusz, Neptunusz.

Átmérõjük 13000 kilométernél kisebb.

Átmérõjük 48000 kilométernél nagyobb.

http://www.cab.u-szeged.hu/local/naprendszer/napr.htm (4 of 6)2004.08.11. 13:32:50

● Naphoz viszonyított helyzet szerint:

❍ külsõ Naprendszer: Jupiter, Szaturnusz, Uránusz, Neptunusz, Plútó

A belsõ és külsõ Naprendszer közötti határt a Mars és a Jupiter között elhelyezkedõ

Természetes kísérõk, holdak

A holdak különféle kölcsönhatásokban állnak bolygóikkal, aminek következményei vannak, például az

http://www.cab.u-szeged.hu/local/naprendszer/napr.htm (5 of 6)2004.08.11. 13:32:50

http://www.cab.u-szeged.hu/local/naprendszer/napr.htm (6 of 6)2004.08.11. 13:32:50